A Nemzetközi Kapcsolatok Elméletének És Gyakorlatának Néhány Kérdése (Szuverenitás Kialakulása)

A nemzetközi kapcsolatok elméletének és gyakorlatának néhány kérdése
Author(s): PÉTER SZALAY

Source: Egyetemi Szemle , 1981, Vol. 3, No. 4 (1981), pp. 137-160
Published by: Akadémiai Kiadó
Stable URL: https://www.jstor.org/stable/41484618
REFERENCES
Linked references are available on JSTOR for this article:
https://www.jstor.org/stable/41484618?seq=1&cid=pdf-
reference#references_tab_contents
You may need to log in to JSTOR to access the linked references.
JSTOR is a not-for-profit service that helps scholars, researchers, and students discover, use, and build upon a wide
range of content in a trusted digital archive. We use information technology and tools to increase productivity and
facilitate new forms of scholarship. For more information about JSTOR, please contact support@jstor.org.
Your use of the JSTOR archive indicates your acceptance of the Terms & Conditions of Use, available at
https://about.jstor.org/terms
Akadémiai Kiadó is collaborating with JSTOR to digitize, preserve and extend access to
Egyetemi Szemle
This content downloaded from

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
All use subject to https://about.jstor.org/terms
A nemzetközi kapcsolatok
elméletének és DR. SZALAY PÉTER
adjunktus
gyakorlatának
néhány kérdése
A nemzetközi kapcsolatok elméletén beltil kiemelt fontosságú az a kutatási teriilet,

amely a világpolitika szereplõrendszerével foglalkozik. A nemzetközi politika sze-
replõi érdekeiken és potenciáljukon keresztíil cselekvéseikkel „akarva" vagy ,,aka-
ratlanul" elindítják a nemzetközi folyamatokat, meíyek során a szubjektumok kö-
zött létrejôvõ politikai, gazdasági, katonai, kulturális stb. kapcsolatrendszert te-
kintjük nemzetközi viszonyoknak. A nemzetközi kapcsolatok szereplõinek vizsgála-
ta nem újkeletü, több évszázadon át azonban ennek az elemzésnek a fókuszában ki-
zárólagosan csak az államok, illetve nemzetállamok álltak. A világpolitikának az ál-
lamközi kapcsolatokból tôrténõ levezetését államkôzpontú szemléletnek nevezzük,
amely alapvetõen a szuverenitás elméletére és a territorialitás elvére támaszkodik.
Az államkôzpontú szemlélet a XX. század második felében - amikor globális és re-
gionális nemzetközi szervezetek, multinacionális vállalatok, felszabaditási és szepa-
ratista mozgalmak, ideológiai és pártkôzi egyilttmflkôdési fórumok folytatnak igen
kiterjedt transznacionális tevékenységet - erõsen megkérdõjelezett helyzetet élvez-
ve. A nemzetközi kapcsolatok szereplõrendszere a társadalmi-gazdasági fejlõdés
eredményeként alakult ki. A tôrténelmi események során ez a rendszer jelentõsen
módosult, változott, egyes szereplôtípusok dominanciája elõtérbe keríilt, majd idõ-
vel háttérbe szorult, esetleg el is tûnt a nemzetközi színtérrõl. A nemzetközi politiká-
ban az államok és nemzetállamok, amelyek a legnagyobb múltú szereplõk kôzé tar-
toznak, továbbra is kiemelt fontosságú szerepet játszanak, ennek ellenére ma sokkal
inkább beszélhettink egy kialakulóban levõ komplex heterogén nemzetközi szereplõ-
rendszerról, mint a tradicionális államkôzpontú modellrõl. A jelenkori bonyolult
szereplõrendszert és az államkôzpontú modell körül kialakult vitát csak úgy érthet-
jük meg, ha vázlatosan végigkísérjtik a nemzetközi rendszer fejlõdését létrej ôttétõl
egészen napjainkig.

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
138 DR. SZALAY PÉTER
I. A nemzetközi kapcsolatok államkôzpontú modelljének

megszületése és lényege
A nemzetközi politika államkôzpontú modelljének és a „modern" nemzetközi1

rendszernek a megszületését az 1648-as vesztfáliai békétõl számítják.2 A béke két
kíilõnálló szerzõdésével3 lezárta a harmincéves háborút, lerombolta a kôzépkori po-
litikai szervezet maradványait és konzekvenciájaként nemzetközi jogilag is létrejôtt
a decentralizált hatalmi viszonyok rendszere Európában. Vesztfália nemcsak a poli-
tikai gyakorlatban, hanem a politikaelméletben is fordulópontnak számít. A béké-
vel elbukott a római pápa és a német-római császár keresztény birodalmi modellje
- a béke feltételeinek kidolgozásánál a birodalom korábbi egyik fõ tartóoszlopá-
nak a pápának az ellenvetéseit egyszerúen figyelemre se méltatták. Et toi az idõpont-
tól tekinthetõ úgy az európai rendszer, mint tôrvényesen egyenlõ államok rendszere,
ahol minden állam határain belül kizárólagos fõhatalmat gyakorolhat és nem alá-
rendelt magasabb vallási hatalomnak.
Európában a birodalmi elmélet4 és a ,, modern" központositott állam elméleté-
nek kiizdelmébõl az utóbbi keríilt ki gyõztesen. 1648-tól a nemzetközi jog államok
feletti szemléletmódja államkôzire módosult, egyúttal - különösen a XVIII. és
XIX. században - az erõegyensúly nyújtotta biztonság eive kapott központi helyet
a nemzetközi kapcsolatokban.
A birodalmi modell a kôzépkor nyugat-európai

politikai életében
A birodalmi modell túlélte a római császárság bukását és a kôzépkor politikai

gondolkodásában is folytatta dominanciáját. Fokozatosan újból megerõsítette a ke-
reszténység gyõzelme, amely az isteni eredetû egyetemes rendet hirdette, amiben a
pápa az Isten földi helytartója. Ebben az idõben a Római Katolikus Egyház lett a bi-
rodalmi modell fõ tartóoszlopa.
A birodalmi modell másik tartópillére a Németország és Itália nagyobb részét
fennhatósága alatt tartó Szent Római Császárság (Német-Római Császárság) volt.
962-ben Nagy Ottó vette fel a szent római császár címet, bár sem õ, sem utódai nem
tudták uralmukat Nyugat-Európán túlra kiterjeszteni, a birodalmat úgy tekintették,
mint az õsi római állam jogutódját.5 Sok politikai gondolkodó támogatta a birodal-
mi eszmét, így a kor kiváló itáliai kôltõje Dante Alighieri is. Az 1310-ben írott Mo-
narchia címú múvében kifejtette, hogy a császári hatalom közvetlenül Istentõl szár-
mazik és az egész emberiség feletti egységes világmonarchiának kell uralkodni.6
A birodalom két tartróoszlopának együttélése elkerülhetetlenül konfliktusokat
teremtett, ezek a viszálykodások a XI. századtól a XIV. századig uralták a nemzet-
közi kapcsolatokat. Mind a pápa, mind a császár megkísérelte, hogy a másikat ki-
szorítva fõhatalmat szerezzen Európa felett. Egy idõre sikerült a német-római csá-
szárnak kiragadnia a római családok kezébõl a pápaválasztás ellenõrzését. 1073-baa
VII. Gergelyt választották pápának, az õ szembenállása komolyan megnõtt a biro-
dalmi befolyással szemben. Gergely követelte, hogy csak a pápa képviselõit lehessen

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
A NEMZETKÖZ1 KAPCSOLATOK ELMÉLETÉNEK ÉS. . . 139
püspöki méltósággal felruházni. Mivel azonban a katolikus püspökök egyszerre vol-

tak egyházi tisztségviselõk és feudális urak, Gergely kôvetelése magában hordozta a
birodalom német és más szekuláris hatalmainak a kihívását is. IV. Henrik német-
római császár birodalmát megosztotta a polgárháború, végtil Canossában kapitulál-
ni kényszerült a pápa elõtt. Néhány évvel késõbb az ellenségeskedés kiůjult, ekkor
Henrik betörve Rómába, menekíilésre kényszerítette Gergelyt. Haláluk után a
pápai-császári konfliktus folytatódott, így jellemezte a nyers bipolaritás a korabeli
Európát.
1 125-ben V. Henrik halálával a frankóniai dinasztia kihalt, röviddel ezután meg-
kezdõdott a harc a birodalmi trón ôrôkléséért. Németország feudális fõurainak
tôbbsége a Hohenstaufen-család trónigényét támogatta, így szíiletett meg 1138-ban
a Hohenstaufen-dinasztia.
Az ôrôkôsôdési viszály is részévé vált a pápa és a császár közötti általános konf-
liktusnak, ebben a harcban, ahogy az már közismert, a ,,guelfek,, voltak a pápai ha-
talom és a „ghibellinek" a Hohenstaufenek támogatói.
A z egymást kôvetõ császárok, különösen Barbarossa Frigyes és II. Frigyes, meg-
kísérelték csökkenteni a pápaság hatalmi befolyâsát, míg az eros pápák, így például
III. Innocent a Hohenstaufeneket igyekeztek megfékezni. Az utolsó Hohenstaufen
1254-ben bekövetkezett halálával a pápaság került ki gyõztesen ebbõl a kíizdelem-
bõl. A nagy interregnum idején közel húsz évig egyáltalán nem volt német-római
császár. 1273-ban az ismeretlen Habsburg Rudolfot választották császárrá és a
Habsburgok egészen 1806-ig megtartották a szent római császár címet, amikor is
Napoleon „hivatalosan" feloszlatta a birodalmat. A hatalmi vetélkedésben a biro-
dalom azonban ekkorra már olyan szintre siillyedt, hogy csak nevében viselte a biro-
dalmi jelzõt.
A kôzépkori hatalmi struktúra a feudalizmus terméke volt, egy földbirtokrend-
szeren alapuló agrárgazdasági rendé, amelyben az európai társadalmak tôbbsége kis
számú hatalmas fôldesúrnak volt alárendelve. Elméletileg ezek a hûbérurak a csá-
szárnak és a pápának voltak az alattvalói, a gyakorlatban azonban a feudális rend-
szer sok fontos vonatkozásban decentralizált és helyi volt. Az erõs központi hata-
lom hiányában a feudalizmus alaposan legyengítette az állam politikai hatalmát -
különösen a védelmi képességeit. A feudális hierarchia minden „rétege" a felette le-
vo ,,réteg" védelme alá tartozott, amelyhez katonai és gazdasági kôtelezettségek
fúzték. A föld és a hatalom összetartoztak. A hûbérurak egyben katonák is voltak,
akik nehéz páncélos lovasságon alapuló katonai erõvel rendelkeztek. Mindemellett a
legnagyobb urak hatalma is gyakran inkább illuzórikus volt, mint reális. A helyi ha-
talmak viszonylag szükre szabott mozgástere és a birodalmi modell túlívelt szerkeze-
te alig tett kíilõnbséget a hazai és a külföldi problémák kôzé.
A birodalmi modellben megtestesíilõ egység és rend elveit addig nem kérdõjelez-
ték meg, amíg a nyugat-európai helyi monarchiák és az itáliai városállamok mind
autonómabb egységei meg nem jelentek. Az államférfiaknak választani kellett az
egy erõkôzpontú (a kényszerítõeszkôzôk monopóliumával rendelkezõk) harmoni-
kus hazai társadalom és a helyi hatalmak decentralizált, anarchikus rendszere kö-
zött (ahoi nines egyetlen olyan erõkôzpont sem, ami kizárólagos hatalmat gyakorol-

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
140 I DR. SZALAY PÉTER
hatna vagy egységes külpolitikai irányvonalat szabhatna meg). Ez nem jöhetett létre
addig, amíg a feudalizmus társadalmi gazdasági és politi kai bázisa nem kezdett
bomlani.
A birodalmi modell társadalmi-gazdasági

alapjainak megrendiilése
Róma ôsszeomlásának és a feudalizmus gyõzelmének egyik velejárója, jellegze-

tessége volt, hogy Európában a városiasodási folyamat megtorpant és helyére az ag-
rárgazdálkodással együtt járó feudális földesüri majorok számának gyors szaporo-
dása lépett. A föld lett a gazdaság, a társadalmi státusz és a hatalom forrása. Mind-
emellett a XI. századtól az itáliai városállamokban, különösen Firenzében és Milá-
nóban felnõtt az új, a burzsoá elit, melynek gazdasági hatalma a manufakturális
iparból és a kereskedelembõl szerzett gazdaságon alapult. A pápaság, Európa egyik
legnagyobb földbirtokosa és a birodalom fõnemessége gyanakvással figyelte ezt a
gazdasági transzformációt és a városokat, ahol az átalakulás lejátszódott. Ellensé-
ges magatartásuk abból eredt, hogy a burzsoázia nem fogadta el a társadalmi rend-
szer statikus voltát és a földbirtokos arisztokrácia kiváltságait - így tulajdonkép-
pen alapjaiban kérdõjelezte meg a fennálló rendet. Ráadásul ez az új osztály szem-
beszegült mind az egyház, mind a világi birodalom politikai hegemóniájával.
A felemelkedõ itáliai urbanizációs központokban újra életre kelt a klasszikus
gôrôg-római filozófia és irodalom, amely az intellektualizmusban és a virgázó mü-
vészetekben érte el csúcspontját - ezt a korszakot nevezzük Vasari olasz festo és
mûvészettôrténész nyomán reneszánsznak.7 A városok fokozatosan magukhoz ra-
gadták Európa intellektuális irányítását éppúgy, ahogy kereskedelmi, technológiai
és pénzügyi kôzpontokká is váltak. Mintegy részeként a folyamatnak a politikai
gondolkodás világiasodott és a városállamok fokozatosan megszabadultak a pápai-
birodalmi ellenõrzéstõl, de nemcsak a nagy feudális intézmények hatalmának álltak
ellent, hanem közöttük is megkezdödött a versengés a politikai hegemóniáért. An-
nak ellenére, hogy ezek a politikai egységek a késõbb kialakult „modern" európai
nemzetállam modelljéhez8 túl kis méretuek voltak, az adott korban a független poli-
tikai hatalomnak mégiscsak az elsõ reprezentánsaivá váltak. A nagykárolyi biroda-
lom felosztásával a birodalmi és pápai hatalom apadni kezdett, a nagy interregnum
(1254 - 1273) és a Római Katolikus Egyházban bekövetkezett nyugati egyházszaka-
dás (1378 - 1417) tovább mélyítették a hatalmi válságot. Az itáliai városállamok, a
nyugat-európai független királyságok, késõbb a reformáció, végtil is átalakították a
nemzetközi kapcsolatok állam nélküli birodalmi modelljét.
A feudális rendszer katonai alapjait a puskapor felfedezése és a tiizérség alkal-
mazása rendítette meg. A megerõsített helységek és a nehéz páncélos lovasság el-
avultak. Ezek a változások hatást gyakoroltak a népi lojalitás érvényeslilésére is. A
feudális rendszerben a lovag köteles volt harcolni legfõbb húbéruráért, viszonzásul
joga volt a földhöz. A lovag szintén köteles volt megvédeni a fôldjén élõ hübéreseit
és jobbágyait, cserébe azok gazdasági és egyéb szolgálataiért. A korai kôzépkorban
az ,,elfogadott" morális normák uralma és a romboló fegyverek hiánya viszonyla-

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ELMÉLETÉNEK ÉS. . . 141
gos védelmet nyújtott az egyénnek és a különbözo népcsoportoknak, a kôzôsségi

normák „ledôntése" és a puskapor feltalálása együttesen nyitottak utat a feudális
katonai rendszer szétzülléséhez. Ugyanakkor a városállamokban tôrtént társadalmi-
gazdasági változások korszerûbb és hatékonyabb katonai szervezeti formákat ered-
ményeztek.
A feudális gazdasági és katonai ,,interdepedencia" bonyolult rendszerét szétzúz-
ta a manufakturális gazdaság létrejôtte. A politikai elméletek világiasodása aláak-
názta a háború, mint vallási harc kôzépkori koncepcióját (eszerint a lovagok rend-
jílk tôrvényeitõl vezérelve védték az egyházat és szolgálták a tôrvényt). A városálla-
mok fizetett katonákkal, zsoldos hadseregekkel védték meg biztonságukat és nem
tartottak igényt a hûbéresek katonai szolgálataira, még a toborzásnál sem szorítkoz-
tak kizárólagosan a nemeségére. Ráadásul az olyan korszerû fegyvernemek, mint a
tíizérség felállítására csak a nagyon gazdagok vállalkozhattak.
A Német-Római Császárság Hohenstaufen korszakának vége felé a sok apró po-
litikai eg ységbõl álló itáliai félsziget kezdett erõteljes regionális városállamokba ol-
vadni. Annak, hogy Itáliában hamarabb született meg az ,,államkôzi politika",
mint Európa más részeiben, egyik oka az volt, hogy itt a feudalizmus nem vált olyan
intézményesítetté, mint pl. Németországban. Ebben a térségben közvetlen politikai
ellenorzésük nôvelése végett a német-római császárok megtôrték a nagyobb hûbéri
hatalmakat; ahogy azután a birodalmi „közvetlen" irányítás fokozatosan gyengíilt,
a helyi elit úgy volt képes politikai ônállóságát nö velni. Ahogy a manufaktúrák és a
kereskedelem kezdtek dominálni a gazdasági kapcsolatokban, az itáliai urbanizá-
ciós központok úgy terjesztették ki lépésrõl lépésre a hatalmukat a kôrnyezõ vidék-
re. A kereskedés és annak védelmi szükséglete hozzájárult a városállamok expanzió-
jához és az egymáskôzti rendszeresen létrejôvõ interakciók számának nôvekedésé-
hez.
A modern államkôzi kapcsolatok formája Itáliában fejlõdôtt ki9 és a diplomácia
azon technikáján alapult, amit az Adriai-tenger partján fekvõ kis kôztársaság Ve-
lence alkalmazott elõszôr. Velence tigyes kereskedelempolitikájával és tengeri had-
erejével fokozatosan kivonta magát a bizánci befolyás alól. A XI. századra a köz-
társaság vezetõ kereskedelmi hatalom lett a mediterrán térségben, ellenõrizte a ke-
letre vezetõ kereskedelmi utakat. Velence hozzájárulását a modern nemzetközi gya-
korlat kialakításához és az államkôzpontú modell gyõzelméhez nem lehet túlhang-
súlyozni. A városállam kereskedelmi és politikai ,,pozíciója" fõként a külföldi ese-
mények folyamatos figyelemmel kísérésének és módszeres elemzésének volt
köszönheto10 - itt hozták létre az elsõ hivatásos diplomáciai szolgálatot. Összetett
tôrténelmi okok tették a velenceieket korán „nacionalistává" és „kereskedelemérzé-
kenységüknek" köszönheto a külföldi események iránti élénk, folyamatos és intéz-
ményesített érdeklodésük. A velenceiek a külföldi hatalmakkal lebonyolított tranz-
akcióik írásos anyagát rendezett levéltárban tartották - megjegyzendõ, hogy kül-
földön állomásozó diplomatáiktól rendszeres beszámolót kértek a fogadó ország
helyzetérõl. Ezekbõl az archív anyagokból tudjuk, hogy a partnereikrõl beszerzett
folyamatos és pontos információk nagyban segítették államérdekeik gyors felisme-
rését. A kôztársaság diplomáciai gyakorlata jól alkalmazkodott az itáliai viszonyok-
hoz, a félsziget konszolidált városállamaihoz.

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
Mindazonáltal a korszak legjelentõsebb politikai gondolkodójának, a politikatu-

domány megalapozójának Niccolò Machiavellinek 1513-ban megjelent A fejedelem
címu munkájából a kis (itáliai) uralkodók közötti konfliktus képe bukkan fel.
Machiavelli ebben a mûvében a kiilsõ és belsõ riválisokkal szemben a politikai hata-
lom megszerzésének és fenntartásának lehetõségét keresi. A városállamok kis mére-
te kormányaik személyes, gyakran családi jellege, a belsõ nyugtalanság és a külföldi
inváziók folytonos veszélye, a sajátosan személyiségkôzpontú, és ennélfogva meg-
újulni képtelen politikai mozgalmaik lehetetlenné tették az állam belsõ és kiilsõ ha-
talma kôzé választóvonalat szabó állami szuverenitás koncepciójának kifejlõdését.
Az államkôzpontú modell pedig csak a szuverenitás elméletével és azzai a feltétele-
zéssel válhatott uralkodóvá, hogy a nemzetközi kapcsolatok sajátos, a belpolitikától
eltérõ elveknek és tôrvényeknek vannak alárendelve. Csak ezután lehetett az államot
úgy felfogni, mint olyan szervezetet, amelyben az egész több, mint a részek összege.
A XII. és XIV. század között alakult ki az itáliai városállamok rendszere. Min-
den felettíik levo birodalmi hatalmat elkerülve, a városállamok diplomáciai megol-
dást kerestek a féktelen anarchia felszámolására ás a „tagállamok" fiiggetlenségé-
nek megõrzésére.Szôvetségeik kialakítására és átalakítására irányuló tárgyalásaik és
alkudozásaik fontosabbá tették a diplomaták feladatait, mintsem csupán esetenkén-
ti diplomáciai megbízatásokat teljesítsenek. A XV. századra ezek a feladatok elég
bonyolulttá váltak ahhoz, hogy Mantova és Milánó hercegei intézményesítsék a ko-
rábbról ismeretlen állandó diplomáciai missziókat.11 Ebben a hatalmi egyensúlyra
tôrekvõ államkôzi rendszerben szíiletett meg a diplomáciai jogok és immunitás ko-
rai formája.
A XIX. század után kezdett a városállamrendszerben az erõegyensúly elve domi-
nálni. A térség politikai, hatalmi egységei szükségszerúnek érezték a status quo meg-
õrzését diplomáciával, szôvetségekkel és, ha kellett háborúval, hogy elejét vegyék
bármelyikük politikai hegemóniájának. Minden szereplõ megpróbálta akadályozni
vetélytársait teriiletének és hatalmának kiterjesztésében. A politikai sakktáblán a
legkisebb mozgást is ttirelmetlen figyelem kísérte és komolý diplomáciai vihart ka-
vart, ha a legkisebb erõdítményszeru kastély gazdát cserélt. Ily módon a XV. szá-
zadra Itália a nemzetközi kapcsolatok birodalmi modelljét a csírájában levo állam-
kôzpontú modellel helyettesítette, ,, amelyben minden államférfia számára világos
volt, hogy Itália a valóságban kiilõnálló, de egymástól kölcsönösen függo államok
társadalma, ami csak addig maradhat fenn, amíg a fejedelmi uralom képviselõi a
diplomáciával állítják helyre a kormányaik között bizonytalanná vált hatalmi
egyensúlyť'.12
A szuverenitás elméletének és gyakorlatának

létrejotte
1494-ben VIII. Károly francia király itáliai hadjáratával szétzúzta a városállam-

rendszert. Bár a katasztrófa részben Itália katonai alsóbbrendůségének volt a követ-
kezménye (különösen a tüzérség és a gyalogság esetében), de feltárta a nyugat-
európai nagy területú centralizált államok növekvö hatalmi súlyát is. Machiavelli

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
,,A fejedelem" utolsó fejezetében a katasztrófa okait elemezve, nemcsak a városál-

lamok katonai és szervezeti hiányosságairól ír, hanem az elsõdleges okot az itáliai
egység hiányában látja. A szerzõ egy olyan uralkodót keres, aki egyesíteni tudná a
félszigetet és kiúzné az országdúló ellenséget.13
Machiavelli mûveiben konkrét elemzéssel, a tôrténeti fejlõdés tanulmányozása
alapján feltárta a hatalmi-politikai mozgás tôrvényszeruségeit, hangsúlyozta, hogy e
viszonyokban erkölcsi vagy jogi kôvetelmények nem játszhatnak dôntõ szerepet, az
államok túléléséhez és prosperitásához az uralkodónak fel kell ismerni a kényszer és
az erõszak meghatározó szerepét. Machiavelli ismerte fel elsõként, hogy az államok
jellegzetes politikai rendszert alkotva, láthatóan különbözo elveknek és tôrvények-
nek vannak alávetve, mint a hazai társadalomban az egyén, - ez fontos lépést jelen-
tett a nemzetközi politika autonóm elméletének kifejlõdésében is.
A nyugat-európai abszolút monarchiák létrejôtte szolgáltatta a végsõ bizonyíté-
kot a nemzetközi politika birodalmi modelljének tarthatatlanságáról. Az európai ki-
rályságok hosszú ktizdelmet folytattak, hogy kiharcolják ,,menekülésüket" a pápa
és a német-római császár gyámsága alól. Ez a „menekülés" fokozatosan tortént, a
királyok kihasználva a pápai-birodalmi konfliktust, mindkét hatalmi centrumtól
újabb és újabb engedményeket csikartak ki, így nôvelvén ônállóságukat. Franciaor-
szágban - ahol a kíizdelem különösen heves volt - a Valois királyoknak akkor si-
került megtörni a pápai befolyást, amikor megszerezték az ellenôrzést az országuk-
ban levõ hatalmas egyházi birtokok felett. A XVI. században a protestáns reformá-
ció tovább erositene a pápai hatalommal való szembenállást. Számtalan megszakí-
tás után végíil a folyamat a vesztfáliai békében kulminált.
Franciaországban a monarchiát lerômbolással fenyegetõ hugenotta háborúk ide-
jén bukkant fel az az államelmélet, amely szerint az állam több mint részeinek össze-
ge és abszolút hatalmat jelent minden részkormányzat felett. Ez az elmélet nagyrészt
Jean Bodin14 francia jogásznak köszönheto, aki 1576-ban megjelent múvében (,,Hat
könyv az államról") úgy definiálta az általa bevezetett szuverenitás fogalmát, mint
,,az állam abszolút és folyamatos erejét, azaz a legnagyobb erõt, ami az irányításra
szolgál". Bodin szuverenitása azt jelentette, hogy a kormányoktól (az uralkodóktól)
eltekintve nines tôrvényes hatalom az állam felett. Mialatt a szuverenitás elmélete
kizárólagos belsõ fõhatalmat ad az államoknak a területükön belül, ugyanakkor a
nemzetközi kapcsolatokban egyenlõséget és függetlenséget nyújt ezeknek a hatalmi
egységeknek. Az állam esak határain belül a legfelsõbb hatalom; a nemzetközi rend-
szerben a szuverén államok sokaságának a létével együtt jár a megosztott hatalom és
a decentralizált erõ. Ha minden államot szuverénnek tartunk, akkor nines már
olyan birodalmi intézmény, amely univerzális hegemóniát gyakorolhatna az egész
rendszer felett. Tovább lépve, az állam belsõ fõhatalmából adódóan az országon be-
lül nem lehet sem tôrvényesen, sem fizikailag olyan intézmény az állam kormánya
(vagy uralkodója) mellett, amely képes lenne a külkapcsolatok irányítására. Ez a
koncepció egyidejúleg született a hivatásos bürokrácia államügyintézo szerepének
nôvekedésével, általánosan elfogadottá azonban esak a vallásháborúk végét köve-
tõen a nyugat-európai abszolút monarchiák felbukkanásával vált. Bodin talán kissé
megelôzte a korát, mivel a XVII. században a politikai mozgalmak és a vallási fele-
kezetek továbbra is igen intenzív külföldi horizontális kapcsolatrendszert tartottak

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
fenn. Csak a belsõ zûrzavar megszûntével, az uralkodók államuk feletti tényleges

hatalombirtoklásával vált a szuverenitás elmélete politikai realitássá.
Valósziníileg a nemzetközi jogelmélet fejlõdésében lehet legtisztábban észlelni a
birodalmi modell elhagyását. Eloször a nemzetközi jog tudósai ütköztek az erõteljes
autónom szereplõk jelenségébe, amelyek „viselkedését" látván ugy érezték, hogy
tôrvényekkel kell szabályozni és korlátozni a szubjektumokat. A németalfõldi Hugo
Grotius már egyáltalán nem volt a birodalmi egység és harmónia hatása alatt, ami-
kor az 1625-ben közreadott A háboru és béke joga /De jure belli ас pacis/ с. köny-
vének bevezetõjében elmondja: „mindenütt a keresztényvilágban megfigyeltem,
hogy háboru esetén nines korlátozás, amit még a barbár fajoknak is szégyellni kelle -
ne, megfigyeltem, hogy az emberek a legkisebb okért vagy ok nélkiil fegyvert ragad-
nak, és ha már egyszer megtették, ninesenek tekintettel sem tôrvényre, sem Istenre,
sem emberre . " Az adott korban a ,, nemzetközi" jogászok véleménye megoszlott a
nemzetközi jog eredetét illetõen, az egyik tábor a természetbõl és Istentõl, a másik
az államok magatartásából és megállapodásaiból származtatta. A természetjogá-
szok a birodalmi hipotézis univerzális politikai egységrõl és harmóniáról szóló téte-
lének hatása alatt a nemzetközi jogot az államok feletti és nem az államok közötti
jogi normativák gyûjteményének tekintették. Mindemellett a XV - XVI. században
a „naturalisták" közül is egyre többen utasitották vissza a pápa és a császár uralko-
dók feletti hatalmát. Az államkôzi kapcsolatokban szerepiiket jogi modell szabályo-
zó szerepével kezdték helyettesíteni.
Tipikus volt e tekintetben a spanyol Francisco Suarez (1548 - 1617) teológus és
jogász elméleti okfejtése: „Bár a szuverén államok alkothatnak magukban is tôkéle-
tes kôzôsséget, de mint a világtársadalom részei, különösen ráutaltak egymás segít-
ségére, támogatására és különbözö érintkezési formák fenntartására. Ez okból
szükségük van jogra, amely szabályozza és rendezi érintkezéseiket és
társulásaikat."15
Az idézet a nemzetközi kapcsolatoknak már olyan képét mutatja, aminek az ál-
lamkôzpontú modell a lényege; tudniillik a nemzetközi rendszer szuverén államok-
ból áll, amelyek ninesenek alárendelve más földi hatalomnak és amelyek egymással
folytonos kapcsolatot tartva mellérendelt viszonyban igyekeznek feloldani felmerii-
lõ problémáikat. Hasonló elméleti megkôzelítést alkalmazott Francisco de Vitoria
(1480 - 1546), Alberico Gentili (1552 - 1608), Hugo Grotius (1583 - 1645) és Emme-
rich de Vattel (1714 - 1767). Az õ munkásságuk alapján különült el a nemzetközi
jog a teológiától és az etikától, és vált ônálló diszeiplinává azzai a feladattal, hogy
szabályozza a szuverén államok kapcsolatait. A nemzetözi kapcsolatokban az álla-
mok domináns szerepe tovább erosödött a pozitivista iskola ,,gyõzelméver' A po-
zitivizmus a nemzetközi jogot kizárólagosan az államok egymáskôzti kapcsolatai és
megállapodásai termékének tekintette. Az államkôzpontú modell gyõzelme egybee-
sett a népszuverenítás elméletének elterjedésével. A francia forradalom után nõtt a
meggyõzõdés, hogy az állam intézményi apparátusának legitimitása a néptõl ered, a
néptõl, amely most már egyre öntudatosabb etnikai, nyelvi, kulturális és gazdasági
kôzôsséget alkotott. Amit korábban úgy tekintettek, mint egy dinasztia vagy egy
uralkodó territoriális tulajdonát, ekkortól a különbözö nemzetek politikai felségje-
lével látták el. Kôvetkezésképpen az államok határai (legalábbis Európában) mind

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ELMÉLETÉNEK ÉS. . . | 145
határozottabban jelezték a nemzeti választóvonalakat is. A kapitalista fejlõdés nem-

csak az egységes, integrált nemzetet teremtette meg, hanem összeolvasztotta a neiti-
zet és az állam két killônálló fogalmát is a nemzetállam fogalomban.
A XIX. században a napóleoni háborúk után a viszonylag „képlékeny" államha-
tárok a nôvekvõ nemzeti öntudat - a ,,mi és õk" - , valamint a burzsoázia ,,védett
piac" igénye miatt fokozatosan megszilárdultak. Ezzel egyidejüleg a nemzetállamok
lettek a politikai lojalitás legfõbb tárházai. Az állami intézményrendszer és a nemze-
ti mitosz ôsszeolvadása olyan legitimitással ruházta fel az államapparátust, amivel
azelôtt sohasem rendelkezett. A korszak német filozófusai, elsõsorban Hegel a nem-
zetállamot úgy tekintették, mint egy élettel, saját szellemmel bíró egységes testet, és
mint az emberi lojalitás legmagasabb tôrvényes tárgyát.
A nemzetközi kapcsolatok államkôzpontú

modelljének hét posztulátuma
A nemzetközi kapcsolatok államkôzpontú modelljének megszületése ugyan az

abszolút monarchiák által decentralizált európai erõkôzpontok létrejôttével egyide-
jü, tartalmának ,,kiteljesedése" azonban a nemzetállam fogalom megjelenésével, il-
letve az ipari forradalom hatására lezajlott társadalmi-gazdasági fejlõdésben politi-
kai hatalmában megerösödött polgárság dinasztiákkal szembeni felülkerekedésével
tôrtént meg. Az államkôzpontú hipotézis tartalmát ekkortól - bár az alapjául szol-
gáló szuverenitás fogalma több változáson ment át - alapvetõen hét posztulátum-
ban foglalják össze:16
1 . A világpolitika a nemzetállamok kôlcsônhatásain alapszik, az államok a
nemzetközi tevékenységnek mind szereplõi, mind céljai.
2. Minden nemzetállam az összes többinek „egyenrangú szuverén" partne-
re.
3. Valamennyi nemzetállam ůgy tekinthetõ, mintha homogén politikai

rendszert alkotna, mivel központi kormányaik ellenõrzik a belföldi
kényszeritõ eszközök monopóliumát.
4. A nemzetállamok egymástól függetlenek, megkülönböztethetök és nin-
csenek magasabb hatalomnak alárendelve.
5. A nemzetállamok kizárólagos ellenõrzést gyakorolnak egy pontosan kö-
rülhatárolt terület és egy viszonylag állandó lélekszámú lakosság felett
- abból adódóan, hogy a világ földrajzi egységekre van felosztva.
6. A nemzetállamok külképviseleti szervei egyediili résztvevõk a világpoli-
tikában, az összes többi csoport tevékenységén átérzõdik egy-egy kor-
mány szelleme.
7. A nemzetállamok az emberi lojalitás legfõbb szekuláris tárházai.
A nemzetközi politika államkôzpontú modelljét illusztrálja az 1. számú ábra is.17

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
„A" ÀLLAM
I Kormány
„B" ÁLLAM ♦ Társadalom „C" ÁLLAM
} Kormány <
j Társadalom D„ ^LLAM i Társadalom

». í Kormány
i Társadalom
Az államkôzpontú modell központi problémája abból adódik, hogy csak

verén, területileg elkülönült államokat tekinti a világpolitika lényeges és leh
szereplõinek.
II. Növekvö eltérés a világpolitika realitása

és az államkôzpontú modell elméleti képe között
Ahogy láttuk a szuverenitás elmélete a XVII. században vált általánosan el

dottá. Az elmélet sokat „köszönhet" Bodinnak és Hobbes-nak, akik nemcsak
fogalmazták, hanem Franciaországban és Angliában igyekeztek megmagya
kôzpontosított állami bürokrácia eredetét is. A szuverenitás doktrínája nagy
feudális anarchia és vallásháborúk felszámolásáért, a rendért és stabilitásért
tott kiizdelem terméke. Bár a szuverenitás egy jogi „fíkció", mégis az adott i
ban általában pontos és megfelelõ eszkôzként szolgált - a túlszimplifikáltság
nére - a nemzetközi szereplõk azonosítására.
A XVIII.és XIX. században a nemzetközi politika - legalábbis Európáb
megkôzelítõen megfelel az.ún. biliárdgolyó modellnek, ugyanis az egymássa
dóan ütközö államok homogén szereplõknek bizonyultak.18 Ebben az idõszak
,,államok társasága" - miközben szinte teljesen ellenõrizte terUletét, lakossá
erõforrásait - uralta a világpolitikai színpadot. A XVIII. és XIX. század nag
nemzetállamai viszonylag egyenlõ erejû ônálló egységek voltak. Ezek a hierar
san szervezett államok rendelkeztek mindazzal a védelmi képességgel, amive
védhették magukat az instabilitás belsõ és kulsõ forrásaival szemben. Hatá
nemzetközi szerzõdések jelõlték ki. Az állami szuverenitás elvét jóváhagyó v
liai békét akkor irták alá, amikor a viszonylag pentosan kôrûlhatârolt, zárt p
egységek már nem túrték a kiilsõ beavatkozást.
A nemzetközi jog territorialitás és szuverenitás elveit a politikai valóság is
masztotta. Az államkôzpontú modell .szuverén egyenlõség" feltételezésében
tükrözödött a nemzeti kormányok belsõ és kiilsõ környezetüket ellenõrzõ, illetv
egyenlítõ képessége. Ezek az államok elegendõ erõforrással rendelkeztek a
hogy megvédjék magukat külsö ellenségeikkel szemben és teriiletükön közpo

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ELMÉLETÉNEK ÉS. . . j 147
sák a kényszerítõ eszközöket. Mind Bodin, mind Hobbes szuverenitás doktrínájá-

ban azonban volt egy észrevehetõ normativ elem. Mindkettõjiiknél egy állam akár
megtette, akár nem korlátlan abszolút hatalommal rendelkezett állampolgárai felett
és szabályozni tudta azok külföldi kapcsolatait; ebbõl napjainkra annyi maradt
meg, hogy az állam rendelkezhet ilyen hatalommal. Amíg eredetileg az uralkodó
személyéhez kapcsolták a szuverenitás fogalmát, késõbb a nemzetállam megjelené-
sével magának az államnak lett minõségi ismérve. Ezért a ,,hangsůlyeltolódásérť, a
„népszuverenitás" zászlaját lobogtató polgárság és ideológusai, elsõsorban Rous-
seau, valamint a XIX. század elsõ felének német filozófusai voltak a „felelõsek" -
ez utóbbiaknál a német egységtôrekvések elméleti háttereként értékelhetõ.
(Rousseau-nál az általános akarat jogisága tôrvényesíti a szuverenitás kultuszát,
Fichte-nél és a német romantikusoknál a visszafojtott nacionalizmus talál kifejezést
az állam dicsõítésében, Hegelnél a filozófia abszolutizmusban tükrözodik az a kon-
cepció, hogy az állam mint az egész társadalom harmóniája, abszolút erõ a földön.)
A materialista jogelmélet ismerte fel az állami szuverenitás tôrténetiségét ; emel-
lett feltárta társadalmi kôtôttségeit is, megállapítván, hogy a szuverenitás az adott
(gazdasági, politikai, kulturális) viszonyokhoz kapcsolódik, ezektõl nem ftiggetle-
niilhet, emellett az adott társadalmon belili a terület és a népesség adottságai befo -
lyásolják a szuverenitás terjedelmét és tartalmát.19 A marxista megkôzelítés egyéb-
ként külonbséget tesz a nép- és nemzeti szuverenitás fogalma között, bizonyítván,
hogy ahol az állam a kizsákmányoló osztály szervezete, ott az állami szuverenitás
nem eshet egybe a népszuverenitással, mi vel az államszuverenitás az uralkodó osz-
tály érdekeit és a dolgozó osztályok, tehát a nép elnyomását szolgálja. A nemzeti
szuverenitás a nemzetek onrendelkezési jogának érvényesülését jelenti az adott
államalakulat központi hatalmi tevékenységében és tulajdonképpen ezért és nem a
népszuverenitásért küzdött a feltõrekvõ burzsoázia a XVIII., majd XIX. század-
ban. A népszuverenitás valójában csak a néphatalmat biztosító szocialista államban
valósulhat meg. - Ehhez hozzá kell tennünk, hogy az államkôzpontú modell hét
posztulátuma is leginkább a szocialista országok egymáskôzti államkôzi kapcsolata-
ira jellemzõ, a globálpolitika szereplõrendszere azonban ma már nehezen illeszthetõ
be ebbe a modellbe.
A szuverenitás relativ lényegtelensége

a nemzetközi politikai kapcsolatok gyakorlatában
A korábbi két évszázadban a szuverenitás alapján tôrténõ nemzetközi alanymeg-

határozásnak volt empirikus bázisa, ma azonban nem lehet csak ennek alapján azo-
nosítani a világpolitikai szereplõket. Az összes nemzetállam magatartása indukáló
és korlátozó, ktilsõ és belso tényezônek van alárendelve. Az amerikai választásokat
befolyásolják az iráni, a Salvadori és az afganisztáni események, az amerikai, a nyu-
gatnémet és a francia olajárak nagymértékben függnek a Bagdadban, Algírban, La-
gosban, Tripoliban vagy a nemzetközi olajmonopóliumok fõhadiszállásán hozott
dôntésektõl. Úgy tûnik a politika mindenütt kapcsolatban van más politikai egysé-
gek mozgásaival. Valamikor valamennyi politikai egység (állam) funkcionálását ha-

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
táraikon belüli szervezetek biztosították, most ezek politikai életének gyökerei a vi-
lág tàvoli sarkaiban is fellelhetõk.
A szuverenitás állapota és az államhatalom tényleges gyakorlása közötti összeüt-
kôzés a fõ ok, ami miatt a szuverenitás fogalmát olyan nehéz jelentésének teljességé-
ben alkalmazni. Nines nemzetállam, amely elegendo erõforrással rendelkezne ah-
hoz, hogy minden külföldi szereplõt megakadályozzon abban, hogy az befolyásolja
cselekvési szabadságát, illetve egyetlen nemzetállam sem képes céljai kiválasztására
és megvalósítására anélkül, hogy közben ne versengene vagy kooperálna más külföl-
di szereplõkkel. Nehezen lelhetünk olyan nemzetállamra is, ami korlátlanul élvezné
állampolgárai lojalitását. Ma elég általános a kettõs vagy többes lojalitás, ezt pél-
dázzák azoknak a nemzetközi politikai mozgalmaknak a tagjai, akik egyszerre lojá-
lis hazafiak és szenvedélyes tagjai egy világmozgalomnak.
A világpolitika és az ôsszehasonlító politika tudósai mind jobban felismerik,
hogy a II. világháború óta fiiggetlenné vált több tucat „nemzetállam" - amelyek
közül sok esak formálisan nyerte el az ônállóságát - , bár ,,szuverén egyenlõk",
mérhetetlenül különböznek a XVIII. és XIX. század világrendszerét alkotó álla-
moktól. Kevés kivétellel a szegény fejlõdõ országok megmaradnak más szereplõktõl
való - gyakran korábbi gyarmattartójuktól - gazdasági és/vagy politikai fíiggõsé-
gükben. Például számos olyan ország, amely korábban Francia Egyenlítõi Afriká-
hoz tartozott, továbbra is Franciaországra támaszkodik. A volt gyarmattartó a kíi-
lönbözo koncessziókért cserébe ellátja ezeket a kiszolgáltatott országokat minimális
gazdasági és szociális szolgáltatással - ide sorolható pl. a Kôzép-Afrikai Kôztársa-
ság, de hosszú ideig ebbe a „táborba" tartozott Csád is. Vannak államok, amelyek
tartósan más államok vagy nemzetközi szervezetek politikai, katonai, gazdasági és
adminisztratív támogatásával maradnak esak életképesek - pl. közismert, hogy Iz-
rael a felsorolt támogatási formákból az adminisztratív irányításon kívül minden-
ben az USA-ra van utalva, 1960 után Belga Kongó (Zaire), 1965-ben a Dominikai
Kôztársaság, 1971-ben Bangladesh nemesak gazdasági és szociális segélynyújtást
igényeltek a nemzetközi szervezetektõl, hanem még ,,középszintü,, adminisztratív
irányítást is.
Az I. világháború után teljesedett ki az a folyamat, hogy a világrendszer legtöbb
államának határai megegyeznek az etnikailag és nyelvileg világosan elválasztható
nemzetek választóvonalaival ; ettõl kezdve illik valójában az állami szereplõkre az
általánosan használt „nemzetállam" titulus. Az Osztrák-Magyar Monarchia, a Tö-
rök és Orosz Birodalmak háború alatti és utáni széthullását követoen számos tôrté-
nésznek és polit ológusnak úgy tünt, hogy az államrendszer evolúciója végéhez érke-
zett. Azokat az államokat tekintették „abnormálisnak", amelyek határai nem ttik-
rôzték a nemzeti határokat. A birodalomszerú nemzetállam, ami néhány tudóst és
államférfít „hatalmába kerített", a különös tôrténelmi események láncolatának a
terméke volt és mint birodalmi alakulat eltûnt a társadalmi-gazdasági fejlõdés
süllyesztojében.
Jelenleg Afrikában és Ázsiában számos olyan fejlõdõ ország van, amelyeknek
tôrvényes - nemzetközi jogilag elismert - határai nem esnek egy be az ott élõ etni-
kumok választóvonalaival. Enňek kôvetkeztében tört ki Nigériában Afrika egyik
legvéresebb polgárháborúja - pedig ez az ország, miután 1960-ban elnyerte fiigget-

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
lenségét, a kontinens országainak politikai-gazdasági fejlõdési modelljéíil szolgált.

Mint számos más afrikai és ázsiai országban, Nigériában is a nép lojalitása megma-
radt helyinek és törzsinek. A különbözo nigériai törzsek tagjainak nagyobb volt az
affinitása az ország határain kíviil élõ rokontörzsekhez, mint az országukban élõ
más etnikai csoportokhoz. Tény, hogy ,, . . . majdnem minden jelentõsebb etnikai
csoportnak sajátos félelme volt mások dominanciájától és ez nemcsak nemzeti szin-
ten jelentkezett, hanem azokban a körzetekben is, amelyeket biztosan magukénak
mondhattak."20 Nigéria nyelvi, vallási és gazdasági övezetekre volt osztható. Szá-
mos fejlõdõ országban az ilyen mély szakadékok megléte magyarázza a polgárhábo-
rúk ismételt elõfordulását.
A nemzeti identitás és kohézió hiánya a gazdasági elmaradottsággal párosul
ezekben az országokban, ráadásul a korábbi gyarmattartók nagyon sok esetben
olyan kormányzatoknak játszották át a hatalmat, amelyek tevékenységükkel nem
szolgálták a belsõ társadalom integrálódását. Hacsak az 1960 óta eltelt idôszakot
vizsgáljuk meg, akkor is számos olyan fejlõdõ országot - pl. Ciprus, Észak-Jemen,
Irak, Csád, Jordânia, Libanon, Pakisztán, Nigéria, Libéria, Uganda - találunk,
amelyekben a nemzeti identitás és kohézió hiánya véres polgárháborúkat, katonai
puccsokat eredményezett. Talán a palesztin nép adja azoknak a nemzeti csoportok-
nak a legextrémebb példáját, akiknek nines államuk, akiket elúztek otthonaikból,
vagy akik most a Jordán folyó Izrael által megszállt nyugati partján élnek. Több
százezer palesztin tengõdik még ma is libanoni, jordániai, egyiptomi és szíriai mene-
kíilt táborokban - 1971-ben Jordânia 1,7 millió lakosából 550 ezer palesztin mene-
kült volt.21 A jordániai polgárháborúban ez a nagy és reményvesztett kisebbség je-
lentette a fõ veszélyt Husszein király angolok által ôsszetákolt hasemita monarchiá-
jára. A térség államainak képtelensége és vonakodása - hogy megfelelõ megoldást
találjanak a palesztinok társadalmi-gazdasági problémáira - , valamint az USA
nagyhatalmi beavatkozása, gyakorlatilag az ENSZ-re és a halado világra ruházta a
palesztinok ,,életben tartásának" felelõsségét, ráadásul ez a helyzet teremtette meg a
szükséges feltételeket a palesztin gerilla esoportok olyan tevékenységéhez is, amit
„terrorista" akcióknak tekint a nemzetközi kôzvélemény. Közismert tény - amit
még a polgári világpolitikai szakértõk sem tagadnak22 - , hogy az imperialista és re-
gionális hatalmak, valamint a különbözö nem állami szereplõk kihasználva számos
harmadik világbeli ország társadalmi-gazdasági stabilitásának hiányát, oly mérték-
ben hatolnak be közvetlen, vagy közvetett módon ezen államok politikai dôntésho-
zatalába, hogy alapos elemzés nélkiil megkérdõjelezhetõ ônállóságuk.
A jelenkorban a szuverenitás fogalmának egyetlen „elfogadott" definíciója
alapján sem lehet megfelelõen azonosítani a nemzetközi kapcsolatok szereplõit, -
annak ellenére, hogy a nemzetállamok a mai heterogén szereplõrendszerben is domi-
náns szerepet játszanak. A szuverenitás és teriiletiség jellemzõivel rendelkezõ szerep-
lõk helyett sokkal inkább az ônálló magatartást tanúsító politikai egységeket kell a
világpolitika elemzõinek feltárni, hiszen esak így határozhatók meg azok az érde-
kek, amelyek hatást gyakorolnak a nemzetközi politikai viszonyokra. Az ônállóság
egy szervezett politikai egység olyan vállalkozó képességére vonatkozik, hogy tud-e
olyan magatartást tanúsítani, ami más szereplõk vagy hatalmak viselkedésébõl nem
vezethetõ le. Karl Deutsch megfogalmazása szerint egy szereplõ ônálló, ha reagálá -

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
sai elõre nem meghatározhatóak és, ha rendelkezik állandó és koherens dôntéshozó

apparátussal ,,/tatárain ЬеШГ'2г Egy dôntéshozatali egység ônállósága úgy is meg-
határozható, hogy addig ônálló, amíg az általa hozott dôntés az a tiszta szándék,
amit valóban akar.
Az ônálló magatartás normatívája értelmében egy autonóm módon cselekvõ
nemzetközi szereplõnek rendelkezni kell fiiggetlen információ adó, fogadó, feldol-
gozó, szelektáló és arra reagáló kapacitással. Az utóbbi négy ôsszetevõ sorrendje al-
kotja a dôntéshozatali folyamatot, ez a nemzetállamokban fõként a kormányappa-
rátuson belül játszódik le. Egy kívülálló vagy kívülállók bármely behatolása ebbe a
folyamatba az ônállóság megsértését jelenti. (Ha egy állam más állam hatalmi befo-
lyása alá kerül és formálisan nem mond le szuverenitásáról, akkor a nemzetközi jog
értelmében továbbra is szuverénnek tekinthetõ, de az ônálló magatartás kritériuma
alapján kiszûrheto a tényleges autonóm szereplõk sorából.) A dôntéseknél az ônálló
szereplõ összekapcsolja, illetve egyaránt használja a régi és új információkat és dön-
téshozói ,,felismerik,, saját vagy kollektívájuk érdekeit.
Mialatt minden nemzetállam szuverén, sok közülük nem képes fiiggetlen dôntés-
hozatalra vagy politikai határain kíviili hatékony cselekvésre, ugyanakkor számos
szuverenitás nélküli nem-állami szereplõ viszonylag ônálló és képes más szubjektu-
mok befolyásolására.
A nemzetközi politikai rendszer számtalan tôbbé-kevésbé ônálló szereplõkbõl
áll, ezek kölcsönösen hatnak egymásra, illetve befolyásolják egymást. Független
dôntéseikkel és politikájukkal stimulálják, kikényszeritik partnereik reagálását. A
szereplõk közötti tranzakciók nagy száma és az interdependencia magas foka azt
eredményezi, hogy nines már teljesen autonom szereplõ. Valamennyi szereplõ ma-
gatartására hatással van mások elhatározása vagy elõre valószínusíthetõ szándéka,
politikai dôntéseiket ezért óhatatlanul ennek figyelembevételével kell meghozniuk.
Rousseau már a XVIII. században feltárta, hogy egy rendszeren belül szoros kap-
csolat van az interdependencia szintje és a szereplõk ônállósága között. így ír errõl:
,, Europa államai annyi ponton érintkeznek egymással, hogy egyikíik sem tud úgy
mozogni, hogy meg ne za varná a többi nyugalmát, diszharmóniájuk annál veszélye-
sebb midannyiukra, minél szorosabbak a kapcsolataik".24 Rousseau megállapítása
kiilönösen érvényes napjainkban a hatalmas fejlõdésen átment kommunikáció és
szállítástechnika, a kölesönös megsemmisítést hordozó fegyverrendszerek és a gaz-
dasági interdependencia magas szintje tükrében. Mindemellett nem kisszámú nem-
zetközi szereplõ, a nemzetállamokon kíviil mások is, képesek viszonylag fiiggetlen
politikát tervezni és megvalósítani, ugyanakkor a többi szereplõ - beleértve számos
nemzetállamot is - nem képes az ônálló dôntéshozatalra.
A nem-állami szereplõk
A II. világháborút kôvetôen a világrendszerben lezajlott alapvetõ változások kér-

dõjelezték meg végképp a nemzetállamok kizárólagos világpolitikai szerepét. A tra-
dícionális államkôzpontú modell nem ad magyarázatot minden fontosabb nemzet-
közi eseményre, hiszen ezek az események összetettek és megkövetelik tõlíink a sze-

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
replõk komplex, heterogén rendszerének feltárását, számba vételét és leírását. Bár a

nemzetállam dominanciáját ma még nem lehet kétségessé tenni, ôsszességében mégis
megállapítható, hogy az állam nem mindig elsõdleges és sohasem kizárólagos sze-
replõ a világpolitikában. A modern nemzetállam felbukkanása elõtt a világstruktúra
nélkiilõzte az egyeségek közötti területi felosztással jellemzett ,,szuverén egyenlõk"
rendszerét. Más szereplõk sokasága - törzsek, népcsoportok, vallási kôzôsségek,
városállamok, kereskedõ „társaságok", államok nemzeti lojalitás nélküli zsoldosok
stb. - alkotta a világrendszert és számos alrendszerét.
Európában a nemzetállamrendszer megjelenését kôvetõen is tovább éltek más,
nem-állami szereplõk. Ennek igazolására elég, ha megemlítjük a XVIII. és XIX.
században a különbözö dinasztiák nem-állami tevékenységét, a nemzeti önrendelke-
zésért kiizdõ szervezetek (pl. philhellen mozgalom, garibaldisták, fenianisták, ma-
gyar és lengyel nemzeti mozgalmak, cionisták stb.) és az „ébredezõ" munkásmoz-
galom aktivitását. Emellett külön megemlítendõ, hogy a fenti idõszakban az olyan
fôldrészeken, mint Afrika, Ázsia és Amerika nem a nemzetállamok voltak a ,,domi-
náns" egységek, hanem a birodalmak, gyarmatok és a törzsi szervezetekben élõ nép-
csoportok.
Miközben a jelenlegi világrendszerben is a nemzeti kormányok maradnak a leg-
fontosabb szereplõk, a hatvanas és hetvenes években a népi részvétel „robbanássze-
rû" nôvekedést mutât a ktilsõ államügyekben. A világpolitikai folyamatok és ese-
mények - pl. a vietnamí háború, a nemzeti felszabadítási küzdelmek, az enyhülés
íigye, illetve a termonukleáris katasztrófa veszélye - mind jobban „bevonják" az
aktív magánszemélyeket, mint a szúkebb vagy tágabb kôzvélemény képviselõit, ha-
tározatainak végrehajtóit. Mindemellett a magánszemélyek rendszerint csak indi-
rekt résztvevõk - adófizetõk, szavazók, besorozott katonák stb. - a nemzetközi
politikában (ma viszonylag ritkák az olyan horderejû egyéni „vállalkozások", mint
pl. Che Guevara forradalmi kísérlete Bolíviában), sokkal gyakoribbak a pártok,
szakszervezetek, nemzeti és multinacionális monopóliumok, nemzetközi nem-
kormánykôzi szervezetek, különbözö etnikai csoportok nemzeti kormányoktól és
nemzetközi kormánykôzi szervezetektõl ftiggetlen tevékenysége. Ezek a tevékenysé-
gek nemcsak fliggetlenek és hatásosak lehetnek, hanem gyakran keresztezik is a
nemzetközi jog alanyainak tôrekvéseit. A repliilõgép-eltérítések, emberrablások,
orrgyilkosságok és tuszszedések adják a legszélsõségesebb példáit annak, hogy ma-
gánszemélyek és csoportok miként kísérlik meg módosítani a nemzeti kormányok
magatartását. Külön gondot okoz a nemzetközi terrorista szervezetek esetében,
hogy egy nemzethez sem tartoznak és hátterük felderítése szinte ugyanúgy lehetet-
len, mint „normális" úton tôrténõ megbüntetésük.
Világrendszerünkben számos független cselekvést tanúsító politikai egységet csak
az ônállóság ismérvei alapján lehet lényeges szereplõnek tekinteni, pedig senki sem
kételkedik például az Al-Fatah, az IRA, a Muzulmán Testvérek vagy a Szocialista
Internacionale tevékenységének nemzetközi kihatásában. Vannak nem-állami sze-
replõk, amelyek nemzetközi befolyása sajátos csatornákon érvényesül; ide sorolha-
tó többek között a Római Katolikus Egyház és a Ford Alapítvány is. Az elõbbi
hosszú fennállása alatt kialakított egy központositott transznacionális szervezetet,
amelyen keresztül megkísérel társadalomellenõrzést, illetve befolyást gyakorolni, az

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
utóbbi pedig miközben . .a fejlõdõ országok gazdasági szakemberképzését segíti,

valamint a latin-amerikai társadalomtudományi kutatások legnagyobb pénziigyi tá-
mogatója, komolý politikai behatolást végez az érintett államokban".25
A jelenkori nemzetkózi rendszerben - mint a vesztfáliai békét megelõzõ korban
- egyre nyilvánvalóbb, hogy a nem-állami szereplõk gyakran „transznacionális"
szervezettségûek, saját katonai és gazdasági erõvel, valamint információs csator-
nákkal rendelkeznek. Az ônálló katonai potenciállal rendelkezõ nem-állami egysé-
gek kategóriájába tartoznak a különbözö nemzeti felszabadítási és népi mozgalmak,
szeparatista szervezetek, ellenforradalmi „bandák", szélsõ bal- és jobboldali terro-
rista csoportok stb. A kiterjedt termelési és piaci kapacitással rendelkezõ gazdasági
kartellek és ipari korporációk számos országban olyan gazdasági koncentráció felett
rendelkeznek, hogy ezen keresztiil jelentõs a közvetlen és a közvetett politikai befo-
lyásuk is. Sok tekintetben egyes multinacionális vállalatok, mint pl. az IBM vagy az
ITT függetlenebbek, mini az olyan kormányok, amelyek Libanont vagy Salvadori
irányítják, pedig az utóbbiak egy-egy szuverén országot képviselnek.
A nemzetközi szereplõk ezen új típusának potenciáját jól illusztrálja, ha néhány
multinacionális vállalat 1970. évi eladásai USA dollárban számított értékét szembe-
állítjuk néhány fejlõdõ ország 1973-as bruttò hazai termékével (GDP). A fent emlí-
tett évben Egyenlítõi Guinea, Rwanda, Dél-Jemen, Málta, Botswana, Dahomey,
Gambia és Lesotno átlag GDP-je 134 millió dollár volt, de egyik ország bruttò hazai
terméke sem haladta meg a 227 millió dollárt26, a multinacionális korporációk közül
a General Motors, a Standard Oil of New Jersey, a Ford, a General Electric és a
Chrysler átlag eladásai viszont alig maradtak el a 22 milliárd dollártól.27
Mindemellett a fent említett pénzügyi adatok nem tükrözik a multinacionális vál-
lalatok tényleges befolyását a befogadó fejlõdõ országokra, és azt az állandó fenye-
getést sem, amit ezen a nemzetállamok politikai-gazdasági fiiggetlenségére jelente-
nek. Az érintett országok nemzeti ônrendelkezése saját politikai és gazdasági jôvõ-
jük meghatározó képességét illetõen is csökken. A korporációk behatolása nyomán
a fogadó ország gazdaságának kulcságazatai és nagyszámú állampolgára válhat a
külföldiektol fiiggõvé, illetve azok lekôtelezettjévé. ,,Ha a közhivatalokban az irá-
nyítás hasonló láncszemei lennének külföldi ellenõrzés alatt, akkor ezek a szegény
államok változatlanul gyarmatok lennének." - írja egy polgári politológus.
III. A komplex, heterogén nemzetközi szereplôrendszer
Minden emberi tevékenység elemezhetó a céltudatos rendszerek terminológiájá-

val, ezen rendszerek mindegyike emberekbõl áll, akik intenzí v kôlcsônhatásban van-
nak egymással és az õket kôriilvevõ társadalmi és természeti környezettel. A ,,világ-
társadalomban" azonosíthatunk etnikai, gazdasági, védelmi és egyéb rendszereket,
az ezekben résztvevõ személyek és csoportok egymással funkcionális kapcsolatban
vannak.

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
A szereplök felbukkanása
A személyek és csoportok funkcionális kapcsolatokat építettek ki, amint ráesz-

méltek, hogy a fennálló szervezeti kereteken túlmutató közös érdekeik és szükségle-
teik vannak. Ily módon közös álláspontot alakíthatnak ki és kooperativ megközeli-
tést alkalmazhatnak a felmeriilõ problémáikra. A nemzetközi kommunista és mun-
kásmozgalom 1917-1959 közötti korszaka szolgáltatja ennek egyik legjobb példá-
ját, de a gazdasági szférában a jelenkori ipari termelés és értékesítés komplexitása is
létrehozhat különbözö országok vállalatai között olyan kapcsolatokat, amelyekben
azok kölcsönösen fíiggnek egymástól nyersanyagok, alkatrészek, szakértelem vagy
marketing munka tekintetében. A külpiaci kapcsolatokkal foglalkozó iizletemberek
felismerték, hogy erõforrásaik „nemzetközi" egyesítésével hatásosabban kiizdhetik
le piaci és egyéb nehézségeiket; például közös adó és árpolitikát eszközölhetnek ki a
hazai kormányaiknál. Egyiittmúkôdésiik során a közös és egymást kiegészíto érde-
keik köre bôviilhet és kapcsolataik a gazdasági hasznosságon túl is elmélyülhetnek.
Kialakulhat a lojalitás nyomait hordozó érzelmi oldal az egyiittmûkôdés és kölcsö-
nös egymásra utaltság kapcsán a hosszabb ideig szorosan kooperáló különbözö
nemzetiségu vállalatok személyzeténél - ennek jelei a nemzetközi kormányzati
szervezetek munkatársainál szintén fellelhetõk.
A társadalmi-gazdasági fejlõdéssel párhuzamosan növekszik a funkcionális
rendszerek érintkezési pontjainak száma, illetve kapcsolataik, egyre interdepende-
sebbekké válnak. Minden rendszer megkívánja más rendszerek létét és hatásos mů-
kôdését, e tekintetben a rendszerek ôsszekapcsoltságáról beszélhetiink - természe-
tesen vannak versengõ és egymást kizáró rendszerek is. John. W. Burton szerint:
,,Az összekapcsolt rendszerek a földrajzi koncentráció felé tartó csoportosulásokat
alkotnak. . . Az összekapcsolt rendszerek az adminisztratív egységekbe való kon-
szolidáció felé tendálnak. . . Mihelyt az összekapcsolt rendszerek és adminisztratív
ellenõrzésiik konszolidálódott, környezetükbe elnyerik indentitásukat és legitimitá-
sukat."28 Ebbõl a népzõpontból a nemzetállamok kormányai úgy tůnhetnek, mint
funkcionális (adminisztratív) rendszerek, amelyek központi rendeltetése a XVII.
század óta más funkcionális rendszerek szabályozása és irányítása. A nemzetálla-
mok határai más funkcionális rendszerek határaival való egybeesést mutatnak, ezért
vélték úgy, hogy a funkcionális rendszerek kiterjedését a politikai határok megállít-
ják. A kormányok ellenõrizni és szabályozni tudták mind a határaikon beliil leját-
szódó, mind az azokon átmenõ tranzakciók szinte egészét. Az államok addig ma-
radtak meg viszonylag áthatolhatatlannak, amíg egyebek mellett képesek voltak
szabályozni állampolgáraik külföldi társadalmi, gazdasági, kulturális kapcsolatait.
A nemzetállamok kormányainak mindemellett nem kell feltétleniil az összes töb-
bi rendszert szabályozó adminisztratív „ernyõvé" válnia. A rendszerek határai csak
olyan mértékben idomulnak a nemzetállamok határaihoz, amennyire a nemzeti kor-
mányok ellenõrizni tudják azokat és amennyire szabadon tudják nyitni vagy zárni a
transznacionális befolyás elõtt államhatáraikat. Gondoljunk azon nemzetállamok
helyzetére, amelyek politikai és tôrténelmi határai eltérnek az ott élõ nemzetek vagy
nemzetségek etnikai határaitól. Az etnikai kôtelékek sokkal erõsebbek lehetnek,
mint a nemzeti kormány iránti lojalitás. Ilyen jelenség a tôrténelemben már néhány-

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
szor elõfordult. A több etnikumbói ôsszeállt Osztrák-Magyar Monarchia összeom-

lásában például a szerbek, horvátok, olaszok és más etnikumok határokon túlmuta-
tó lojalitása nem kis szerepet játszott. Az utóbbi években olyan egymástól merõben
eltérõ országokban, mint pl. Cipruson, Zaire-ban, Nigériában, Nagy-Britanniában
(Észak-írország), Izraelben és Iránban elõfordult erõszakos események azt látsza-
nak bizonyítani, hogy a különbözö etnikai csoportok államhatárokon „túlnôvõ"
lojalitása fegyverfcs konfliktusokhoz vezet.
Az emberi lojalitást nem lehet egyszer és mindenkorra megszerezni, ha az embe-
rek felismerik, hogy egy ,,új" szervezet jobban és teljesebben képviseli érdekeit és
elképzeléseiket, „ cserbenhagyják " a régit. A nemzetközi kapcsolatok heterogén
szereplõrendszerének kialakulását tulajdonképpen az tette lehetõvé, hogy az embe-
rek lojalitása megoszlott az államok és más csoportok között.
Helytállónak túnik Burton azon megfigyelése, hogy . a jelenkori világtársa-
dalomban növekszik az államhatárokhoz kevésbé kôtõdõ (gazdasági, ideológiai,
vallási, kulturális, tudományos) rendszerek száma, és akármilyen fontosak is voltak
az államhatárok, ennek a fejlõdésnek kôvetkeztében fontosságuk fokozatosan csök-
ken."29 Ezt a fejlõdést mélyítik el az integrációs folyamatok, a pártkôzi egyiittmú-
kôdések, a multinacionális vállalatok, a különbözö transznacionális cserék (pl. kül-
földi oktatási és kutatási programok, külföldön folytatott tanulmányok), az egyes
vallási irányzatok reneszánsza vagy megújulási klsérlete stb.
A funkcionális rendszerek, miközben áthatolnak a nemzetállamok határain, né-
mely esetben „dacolnak" az illetõ kormányok szabályozási erõfeszítéseivel. Sok or-
szág állampolgárai ápolnak olyan horizontális kapcsolatokat, amelyek sértik orszá-
guk valós vagy vélt nemzeti érdekeit. A magánszemélyek egyre jobban felismerik
más országok állampolgáraival meglevõ közös érdekeiket, ennek alapján új lojális
kapcsolatok jönnek létre, - ha ezeket a transznacionális kapcsolatokat irányitó hie-
rarchiával látják el, akkor formálisan is nem-állami szereplõvé válnak.
Több fontos folyamat hozzájárult ehhez a fejlõdéshez. A termonukleáris fegyve-
rek száma és pusztító képessége a világhatalmak közötti háborút „elképzelhetetlen-
né" tette, de ezt a fejlõdést szolgálta a két világrendszer békés egymás mellett élése,
majd az enyhülés is. Sok tekintetben a hagyományos fegyveres erõk és az interven-
ed hatástalanná váltak, ezt bizonyította a franciák algériai veresége és az ameri-
kaiak vietnamí kudarca. Mialatt a nukleáris és konvencionális fegyverkezés kôltsé-
gei emelkedtek és hatásfoka csökkent, a befolyásszerzés új eszközei váltak egyre
hétkôznapibbá (gerillahadviselés, politikai terrorizmus, gazdasági bojkott, komplex
politikai propaganda stb.), aminek az lett a kôvetkezménye, hogy a hagyományos
hatalmi eszközökkel nem rendelkezõ szereplõk is jelentõsebb befolyáshoz és auto-
nómiához jutottak.
A II. világháború után á bipolaritás fellazulása, Európa és Japán fokozatos poli-
tikai újjászíiletése, Kina kiválása a szocialista kôzôsségbõl, Afrika, Ázsia és Latin-
Amerika gyarmatainak függetlenné válása újabb globális, regionális és helyi érde-
kellentéteket eredményezett. Ugyanakkor a helyi és regionális ôsszeiitkôzésekben
tôbbségében is fellelhetõk a globális szembeállások nyomai. Új konfliktusok kerül-
tek felszínre a nemzeti ônrenddkezés, a helyi határproblémák, a kizsákmányolás, a
hegemón tôrekvések és a faji vagy etnikai diszkrimináció kapesán. Ezek a problé-

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
A NEMZETKÖZ1 KAPCSOLATOK ELMÉLETÉNEK ÉS. . . j 155
mák okozták az emberek lojalitásának eltávolodását azoktól az intézményektõl,

amelyekhez korábban ragaszkodtak vagy amelyek korábban megingathatatlan fõ-
hatalmat gyakoroltak felettiik.
A jelenkori világban a magánszemélyek mind tudatosabb érdekfelismerésen
alapuló elvárásai (teljes foglalkoztatottság, szociális biztonság, megfelelõ életszín-
vonal stb.), a globális biztonsági, gazdasági, kôrnyezetvédelmi problémák, a nemze-
ti kormányokat korlátozott szerepkôrú univerzális és regionális kormánykôzi szako-
sított szervezetek létrehozására késztették. Ezek a globális és regionális szervezetek
hozzájárulnak a funkcionális rendszerek számának nôvekedéséhez, miközben meg-
erõsítik a korábbi lazább egyûttmûkôdési formákat vagy újakat teremtenek. A nem-
zetközi kormányszervezetek elértek egy bizonyos fokú autonómiát, de a szupranaci-
onális entitások megszilletése még valószínúleg hosszú ideig várat magára, ma sok-
kal jellemzõbb ezekre a szereplõkre a konacionális jelleg.30 Az sem hallgatható el
azonban, hogy az ilyen szervezetek tôbbsége inkább technikai, mint politikai felada-
tokat lát el.
A nemzetközi kapcsolatok szereplöinek

általános feladatkörei
A szereplõk legkevesebb négy általános feladatkört látnak el funkcionálásuk so-

rán:
1 . Fizikai védelmet vagy biztonságot nyújtanak elsõdlegesen azoknak az

osztályoknak, rétegeknek, csoportoknak, amelyek létrehozták, meg-
szervezték, irányítják ezen szereplõk dôntésthozó apparátusát.
2. Gazdasági szabályozásról, szervezésrõl és fejlôdésrõl gondoskodnak.
Folyamatosan szervezik a gazdasági funkciókat és a termelt javak elosz-
tását.
3. Egyéb ún. kôzérdekû feladatokat végeznek el, olyan tevékenységeket,
amelyek sem hatalmi, sem gazdasági kényszert nem hordoznak, pl. köz-
egészségügyi, kôzmúvelõdési, kôrnyezetvédelmi, társadalomjóléti stb.
szolgáltatásokat nyújtanak.
4. Csoportstátust biztosítanak olyan kollektiv azonosító jegyekkel, ame-
lyek összekötik az egyént a csoportbeli társaival, ellátják pszichológiai
és emocionális biztonsággal és mindemellett megkülönböztetik más cso-
portok tagjaitól.
A világrendszerben a szereplõk cselekvése kiterjed arra is, hogy „választóik"

„promt" vagy elõre látható igényeit, egy vagy több feladatot más szereplõkkel koo-
perálva vagy versengve teljesítenek. Bár a nemzetállamok kormányai rendszerint
„házilag" oldják meg problémáikat, mégis fontossá válnak ezek, gyakran nemzet-
közi szinten is, amikor egy kormány kivülröl jôvõ változásokkal szemben meg akar-
ja védeni állampolgárait vagy alkalmassá akarja tenni õket a változások elviselésére.
Például a hazai gazdaság teljes foglalkoztatottságot biztositó vagy megteremtõ sza-

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
bályozása ônmagában nem jelent nemzetközi „kihatású" feladatot. Ami kor azon-
ban mindezt importvámokkal és valutaleértékeléssel kívánják elérni, akkor ez már
jelentõs az érintett partnerországok számára. Ilyenkor mások, az államon kívíil élõk
viselik a ,,hazai" gazdaság egyensúlyba hozatalának terheit.
Az említett feladatkörök lényegüket tekintve természetesen analitikus rekeszek és
nagyon sok szereplõ tevékenysége egynél több feladatkört is magában foglal - a
„leguniverzálisabb" szereplõk általában a nemzetállamok. Sok szereplõ multifunk-
cionális, ugyanakkor egyes egységek egy feladatkörre specializálódnak. Például az
Egészségügyi Világszervezet (WHO), csak a világ egészségíigyi ellátásának színvona-
lát igyekszik emelni (egyéb kôzérdekû feladatokat); a zsoldosok csak fizikai védel-
met ajánlanak az erre igényt tartó fizetõképes „keresletnek". A gyakorlatban kü-
lönbözö kategóriájú feladatok gyakran felismerhetõen kapcsolatban vannak egy-
mással. Ebbõl ered a különbözo etnikumok azon hiedelme, hogy ,,nemzeti,, egysé-
gíikkel védhetik meg önmagukat, miközben az egységíik is fiigg az ônvédelmi képes-
ségüktol. A szereplõk felvehetnek és leadhatnak feladatokat vagy bõvíthetnek, illet-
ve szúkíthetnek bizonyos feladatköröket. Például az utóbbi évtizedekben sok
nemzetállam vagy nemzetközi szervezet kezdett el „jóléti" politikát folytatni -
tudományos-technikai haladás lehetõségeit kihasználva és a marxista ideológia tér-
hódításának megállítását célozva - , ezzel kibõvítvén egyéb kôzérdekû feladataik
kategóriáját. Korábban ilyen szolgáltatásokat csak a családok, az egyházak és a po-
litikai pártok nyújtottak. A technológiai forradalom, más csoportok példája és a ré-
gi problémák megoldása, bátorítja az új feladatokat magával hozó
„kôveteléseket". Ezért a moder n technológia és gyógyászat mialatt megoldja az em-
beriséget évszázadokon keresztül kínzó problémákat, részben ,,felelõssé,, is válik a
nyomasztó népességnôvekedésért és a világ elszennyezõdéséért. A globális környe-
zetvédelmi gondok, a népességnôvekedés és az ezzel párhuzamos világélelmezési ne-
hézségek, az energia problèma, a transznacionális gazdasági koordináció olyan
,,új" feladatköröket jelentenek, amelyekkel a nemzetállamok külön-külön nem ké-
pesek megbírkózni, ezért óhatatlanul rákényszerülnek nemzetközi kormányzati
szervezetek létrehozására, vagy ha elmulasztják ezt, esetleg számukra
„konkurrens", teljesen ellenõrizhetetlen nemzetközi nem-kormányzati szervek jön-
nek létre.
A XVIII. században az állam fõként csak osztályhatalmának biztosításáról, ál-
lampolgárainak fizikai védelmérõl és kiilsõ behatásoktól vaiò elszigetelésérõl gon-
doskodott. Az egyének önmaguk vagy viszonylag kis szervezetekben tudták gazda-
sági és szociális igényeiket kielégíteni, csak periférikusan és szétszórtan hívtak életre
nagyobb „kollektívákat" gazdasági, szociális szolgáltatások ellátására, vagy azért,
hogy csoportstátust „szervezzenek". A politikai gondolkodókat ennek ellenére e**õ-
sen foglalkoztatta azoknak a területeknek a feltárása, amelyek kollektiv cselekvést
igényelnek, - de abban egyetértettek, hogy az ilyen területek száma nagyon korlá-
tozott.

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
A nemzetközi kapcsolatok jelenkori szereplõkategóriái
A jelenlegi világrendszerben megítélésünk szerint a következö hat szereplõkate-

góriát lehet megkülönböztetni:
- nemzetállamokat,
- nemzetközi kormánykôzi szervezeteket,
- nemzetközi nem-kormánykôzi szervezeteket,
- államon belíili nem-központositott kormányzati szereplõket,
- államon belíili nem-kormányzati szereplõket,
- individuumokat.
A nemzetállamok korunk komplex, heterogén nemzetközi rendszerében is

- ahogy korábban többször említettük - domináns szereplõk maradnak. Anélkül,
hogy a nemzetállamokról, mint világpolitikai szereplõkrõl az eddigi közismert kuta-
tási eredményeken túlmutató, lényeges új ismérveket kívánnák elmondani, arra az
egyetlen utóbbi évtizedekben tapasztalható jelenségre hívnák itt fel a figyelmet,
hogy az ún. polgári demokráciák irányítására szolgáló kormányapparátusokban bi-
zonyos ônállósulási (ônálló cselekvési) tôrekvések tapasztalhatók. A minisztériu-
mok, amelyek kidolgozzák a kormánykôzi megállapodásokat, nagyon sokszor par-
tikuláris nézõpontból kôzelítik meg a ,,nemzeti érdekeket". Az ônállósulási kísérle-
tekre a legjobb példákat a kormányapparátushoz tartozó nehezen ellenõrizhetõ hír-
szerzõ szolgálatok (pl. CIA) és katonai vezérkarok adják. (A legutóbbi török puccs-
ról a NATO fôhadiszálláson elõbb tudtak, mint az ankarai kormányban.) Külön ér-
dekesség, de egyben világpolitikai konzekvenciákkal járó jelenség is néhány kapita-
lista országban a tôrvényhozó és végrehajtó hatalom versengésé.
A nemzetközi kormánykôzi szervezetek államkôzi megállapodások alapján jön-
nek létre, általában több nemzetiségû ,,stábbaT' A XIX. század elejétõl számuk
gyorsabban nõtt, mint a nemzetállamoké.31 Ebbe a szereplõkategóriába tartoznak a
különbözo katonai szôvetségek, az olyan univerzális szervezetek, mint az ENSZ és
szakosított szervezetei, az integrációk, és több globális és regionális intézményesített
kormánykôzi együttmükodési fórum. 1972-ben már 280 volt az ilyen szereplõk szá
ma.32
A harmadik szereplõtípusba a nemzetközi nem-kormánykôzi szervezeteket sorol-
juk. Olykor ,,transznacionálisnak,, vagy ,, nemzetközi magánszervezeteknek,, neve-
zik ezeket a szereplõket, amelyeket több országban élõ személyek hoznak létre, de
nem képviselik ezen államok kormányainak egyikét sem. A Yearbook of Internatio-
nal Organization 1973-as kiadása szerint a megelõzõ évben 2190 ilyen szervezet
funkcionált, míg 1958-ban számuk 1000 alatt volt. Ezek a szereplõk különbözo
funkcionális rendeltetésûek; idetartoznak a szervezett vallási csoportok (Internatio-
nal Council of Jewish Women, Salvation Army, World Muslim Gongress stb.), a
szakszervezetek nemzetközi szôvetségei (Szakszervezeti Világszôvetség, Caribbean
Congress of Labor stb.), a nemzetközi társadalomjóléti szervezetek (Nemzetközi
Vöröskereszt, Kiwanis International stb.), a nemzetközi szakmai szôvetségek és tu-
dományos fórumok (Nemzetközi Jogászszôvetség, Trilaterális Bizottság stb.), a

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
158 [ DR. SZALAY PÉTER
multinacionális vállalatok (ITT, ARAMCO stb.), a pártok és ifjůsági szôvetségek

nemzetközi koordináló „irodái" (Szocialista Internacionale, DIVSZ stb.), az etni-
kai szôvetségek (Magyarok Világszôvetsége, World Zionist Congress stb.) és a pon-
tos nevükön kevéssé ismert ktilõnféle indíttatású nemzetközi terrorszervezetek is.
A nem-központositott kormányzati szereptõ az államon beltili regionális, városi
és kôzségi hatóságok dôntéshozó apparátusából áll. Az ilyen apparátus vagy képvi-
selõi általában csak periférikusan foglalkoznak nemzetközi politikával, vagy leg-
alábbis közvetett módon hatnak a világpolitikai rendszerre. Alkalmanként azonban
lehet közvetlen hatásuk is, amikor például nemzeti ônrendelkezési, ill. szeparatista
mozgalmak kôzpontjául szolgálnak vagy ha más szereplõkkel teremtenek és tarta-
nak fenn kapcsolatot. Ebben az ôsszefíiggésben Katanga és Biafra tartományi tiszt-
ségviselõi, az izraeli megszállás alatt levõ palasztin városok helyhatóságai és Quebec
helyi kormányzata érdemel kiemelést.
Államon beliili nem-kormányzati szereplõnek tekintjiik az államok határain be-
liili nem-kormányzati csoportokat és szervezeteket. Ezt a szereplõtípust úgy kezelik,
mint a külpolitikai kérdésekben a nemzeti kormánnyal szemben alárendelt szerepet
játszó ,,kategóriáť' Ennek ellenére az idesorolható egységek, pl. szakszervezetek
(TUC, Szolidaritás stb.), politikai pártok (Izraeli Munkáspárt, CDU-CSU stb.),
nemzeti ônrendelkezésért kiizdõ mozgalmak (Farabundo Marti Nemzeti Felszabadí-
tási Front, PFSZ stb.), a szeparatista szervezetek (ETA, IRA stb.), etnikai kôzôssé-
gek és szervezeteik (Jewish Defence League-USA, a magyar emigrációs szervezetek
stb.) nemzeti monopóliumok (ICI, Mercedes-Uriimog stb.), vallássi kôzôsségek (li-
banoni, iraki vagy dubai siiták, katolikusok stb.), alapítványok (Oxfam, Nobel
Alapítvány stb.) és nemzeti szakmai szôvetségek (pedagógus-, jogász-, írószôvetsé-
gek stb.) idõrõl idõre nemzeti kormányaikon kívül más autonom szereplõkkel is
közvetlen kapcsolatra lépnek.
Az individuumok ônálló cselekvései bár erôsen korlátozott mértékben, de megta-
lálhatók a ,,globális arénában". A nemzetállamok létrejôtte elõtt sokkal gyakrab-
ban találkozhattunk, fõként a diplomáciai és katonai szolgálatban ún. nemzetközi
személyiségekkel. Napjainkban már nem annyira a nemzeti kormányok ,,mindenre
kiterjedõ figyelme" hanem a világpolitikai viszonyok bonyolult ôsszefiiggései aka-
dályozzák az egyén hatékony fellépését és cselekvését. Az utóbbi évtizedekben töb-
bek között Che Guevara, Bertrand Russel és Gustav von Rosen (a nigériai polgárhá-
borúban б szervezte meg a biafrai „légierõt") egymástól merõben eltérõ ,,egyéni,,
tevékenységet lehet megemlíteni. A fent felsorolt valamennyi szereplõkategóriában
találhatunk aktív, a nemzetközi folyamatokra viszonylag ônállóan ható szereplõket.
Ezen szereplõkbõl felépülo világrendszerünk ezért cáfol meg minden olyan struktú-
ráját konvencionálisan felfogó elméletet, mint pl. a bipolaritás-, a multipolaritás-
vagy az erõegyensúly elmélet. A tradícionális elméletek csak az államok számának
és erejének megoszlását veszik figyelembe, ugyanakkor a nemzetközi politikai szfé-
ra reális elemzésénél mind jobban tekintetbe kell vennünk a nem-állami szereplõket
is - hiszen hacsak a konfliktusok résztvevõit vizsgáljuk, akkor is szinte valamennyi
regionális vagy globális ôsszeíitkôzésben fellelhetôk, kezdeményezõként, ,,kihívott-
ként" vagy háttérben meghúzódó ,,haszonélvezokénť' Mindemellett a meglevõ

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
funkcionális „pókhálók" annyi ponton érintkeznek, olyan komplexen összefüggo

rendszert alkotnak, hogy bármely pontjuk megérintése, a rendszert nem ismerõ szá-
mára megfejthetetlen jelenségsorozatot eredményez.
I.
l.A „nemzetközi kifejezést Jeremy Bentham angol polgári filozófus használta eloször 1780-ban.
R. W. Mansbach, Y. H. Ferguson. D. E. Lampert eds. The Web of World Politics (New Jersey:
Prentice-Hall, Inc. 1976), 7. old.
2. Vö. Clive Parry: „The Function of Law in the International Community", in Max Sorensen, ed.,
Manual of Public International Law (New York: St. Martin's Press, 1968), 14. old.
II.
12. Adda В. Bozeman, Politics and Culture in International History (Princeton: Princeton University
Press, 1960), 426-458. old.
13. Niccolò Machiavelli muvei, A fejedelem (Európa Kônyvkiadó, Budapest, 1978.) 83 - 86. old.
14. Jean Bodin a francia katolikusok ,,Politiques"-ként ismert tômôriilésének volt a tagja. Ez a csoport
azért küzdött, hogy megállítsa a francia katolikusok hugenották elleni vallás- és polgárháborúját -
ami a külföldi intervenció állandó veszélyét hordozta - és helyreállítsa a monarchia hatalmát és te-
kintélyét.
15. Leo Gross, „The Peace of Westphalia, 1648 - 1948", in Robert S. Wood, ed., The Process of Inter-
national Organization (New York: Random House, 1971), 45. old.
16. R. W. Mansbach, Y.H.Ferguson, D. E.. Lampert, The Web of World Politics (New Jersey:
Prentice-Hall, Inc. 1976), 3. old.
17. R. O. Keohane, and J. S. Nye, Jr. „Transnational Relations and World Politics: An Introduction",
in Keohane and Nye eds., „Transnational Relations and World Politics," International Organization
(külön kiadása) 25 : 3 (Summer 1971), 329. old.
18. O. R. Young/,, The Actors in World Politics", in J. N. Rosenau, V. Davis and M. A. East, eds., The
Analysis of International Politics (New York: Free Press, 1972), 130. old.
19. Dr. Samu M.: Állam- és jogelmélet, 112. old.
20. Jean Herskovits, „One Nigeria", Foreign Affairs 51 : 2 (January, 1973), 392. old.
21. John Paxton ed., The Stateman's Year Book 1972 - 1973 (London: Macmillan, 1972), 1111. old.
22. Vö. Kenneth N. Waltz, „The Politics of Peace", International Studies Quarterly 11(1967), 205. old.
23. K. W. Deutsch, „External Influences in the International Behavior of States", in R. B. Farrell, ed.,
Approaches to Comparative and International Politics (New York: Free Press, 1966), 7. old.
24. K. N. Waltz, Man, the State and War (New York: Columbia University Press, 1959), 183. old.
III.
25. Peter D. Bell, „The Ford Foundation as a Transnational Actor" in Keohane and Nye, eds., „Trans-
national Relations", 466. old.
26. Yearbook of National Accounts Statistics 1973, vol. 3. (New York: United Nations, 1975), Table 1A
3-8. old.

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC
27. Jonathan F. Galloway, ,, Multi-National Enterprises as Worldwide Interest Groups", paper delivered
at the 1970 Meeting of the American Political Science Association, 9. old.
28. J. W. Burton, Systems, States, Diplomacy and Rules (New York: Cambridge University Press, 1968),
8. old.
29. Ugyanott, 10. old.

30. Palánkai Tibor: A nemzetközi jogi szabályozás igényének felmerülése a nemzetközi gazdasági kap-
csolatokban (MKKE belsõ tanulmány 1980.), 87. old.
31. J. D. Singer and M. D. Wallace, „Intergovernmental Organization in the Global System,
1815-1964: A Quantitative Description", International Organization 24 : 2 (Spring 1970.), 227. old.
32. E. S. Tew, ed., Yearbook of International Organizations 14th ed. (Brussels: Union of International
Associations, 1972), 879. old.
Лица, играющие роль в международной политике, имкя в

виду свои интересы и возможности, своими дейстьими, "же-
лая" или "не желая" того, дают ход международным процес-
сам. Международными отношениями мы считаем политическую,
экономическую, военную, культурную систему связей между
субъектами .
Система участников международных отношений сложилась в
результате общественно-экономического развития . Статья
коротко рассматривает эту историческую эволюцию, затраги-
вая при этом и несколько аспектов теории международного
права. Систему участнико современной мировой политики автор
рассмотривает как комплексную, гетерогенную модель, где
можно установить шесть категорий участников: национальные
государства ; международные межправительственные органи-
зации; международные не-межправительственные организации;
правительственные и неправительственные внутригосудар-
ственные организации и отдельные индивиды.
Комплексность системы коренится в сложной последова-
тельности отношений между отдельными типами участников
/сотрудничество , конкуренция , конфликты/ .
SZALAY PÉTER
Actors of international policy - voluntarily or unintentionally - by their actions, through their inte-
rests and potential generate international processes. Where by among the subjects political, economic,
military and cultural, etc., ties come into being. The broad system of these can be indentified as internati-
onal relationships.
The set of participants of international relationships has been established as a result of the socio-
economic development. The article briefly overviews this historical evolution treating some of its interna-
tional juridic aspects too. The system of actors of current international politics is discussed as a complex,
heterogeneous model. Within this system the author distingushes six categories of participants: nation-
states, international inter-governmentel organizations, international nonintern-governmentel organizati-
ons, intra-state governmental and non-governmental organizations, as well as individuals.
The complexity of the system is given by the complex structure of superpositions of the relationships
(cooperation, competiton, conflicts) represented by the different types of actors.

193.224.76.209 on Thu, 24 Nov 2022 17:26:18 UTC

A Nemzetközi Kapcsolatok Elméletének És Gyakorlatának Néhány Kérdése (Szuverenitás Kialakulása)

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Nemzetközi Kapcsolatok Elméletének És Gyakorlatának Néhány Kérdése (Szuverenitás Kialakulása)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A nemzetközi kapcsolatok elméletének és gyakorlatának néhány kérdése

Author(s): PÉTER SZALAY

Stable URL: https://www.jstor.org/stable/41484618

This content downloaded from

A nemzetközi kapcsolatok elméletén beltil kiemelt fontosságú az a kutatási teriilet,

This content downloaded from

I. A nemzetközi kapcsolatok államkôzpontú modelljének

A nemzetközi politika államkôzpontú modelljének és a „modern" nemzetközi1

A birodalmi modell a kôzépkor nyugat-európai

A birodalmi modell túlélte a római császárság bukását és a kôzépkor politikai

This content downloaded from

püspöki méltósággal felruházni. Mivel azonban a katolikus püspökök egyszerre vol-

This content downloaded from

A birodalmi modell társadalmi-gazdasági

Róma ôsszeomlásának és a feudalizmus gyõzelmének egyik velejárója, jellegze-

This content downloaded from

gos védelmet nyújtott az egyénnek és a különbözo népcsoportoknak, a kôzôsségi

This content downloaded from

Mindazonáltal a korszak legjelentõsebb politikai gondolkodójának, a politikatu-

A szuverenitás elméletének és gyakorlatának

1494-ben VIII. Károly francia király itáliai hadjáratával szétzúzta a városállam-

This content downloaded from

,,A fejedelem" utolsó fejezetében a katasztrófa okait elemezve, nemcsak a városál-

This content downloaded from

fenn. Csak a belsõ zûrzavar megszûntével, az uralkodók államuk feletti tényleges

This content downloaded from

határozottabban jelezték a nemzeti választóvonalakat is. A kapitalista fejlõdés nem-

A nemzetközi kapcsolatok államkôzpontú

A nemzetközi kapcsolatok államkôzpontú modelljének megszületése ugyan az

3. Valamennyi nemzetállam ůgy tekinthetõ, mintha homogén politikai

This content downloaded from

j Társadalom D„ ^LLAM i Társadalom

Az államkôzpontú modell központi problémája abból adódik, hogy csak

II. Növekvö eltérés a világpolitika realitása

Ahogy láttuk a szuverenitás elmélete a XVII. században vált általánosan el

This content downloaded from

sák a kényszerítõ eszközöket. Mind Bodin, mind Hobbes szuverenitás doktrínájá-

A szuverenitás relativ lényegtelensége

A korábbi két évszázadban a szuverenitás alapján tôrténõ nemzetközi alanymeg-

This content downloaded from

This content downloaded from

lenségét, a kontinens országainak politikai-gazdasági fejlõdési modelljéíil szolgált.

This content downloaded from

sai elõre nem meghatározhatóak és, ha rendelkezik állandó és koherens dôntéshozó

A II. világháborút kôvetôen a világrendszerben lezajlott alapvetõ változások kér-

This content downloaded from

replõk komplex, heterogén rendszerének feltárását, számba vételét és leírását. Bár a

This content downloaded from

utóbbi pedig miközben . .a fejlõdõ országok gazdasági szakemberképzését segíti,

III. A komplex, heterogén nemzetközi szereplôrendszer

Minden emberi tevékenység elemezhetó a céltudatos rendszerek terminológiájá-

This content downloaded from

A személyek és csoportok funkcionális kapcsolatokat építettek ki, amint ráesz-

This content downloaded from

szor elõfordult. A több etnikumbói ôsszeállt Osztrák-Magyar Monarchia összeom-

This content downloaded from

mák okozták az emberek lojalitásának eltávolodását azoktól az intézményektõl,

A nemzetközi kapcsolatok szereplöinek

A szereplõk legkevesebb négy általános feladatkört látnak el funkcionálásuk so-

1 . Fizikai védelmet vagy biztonságot nyújtanak elsõdlegesen azoknak az

A világrendszerben a szereplõk cselekvése kiterjed arra is, hogy „választóik"

This content downloaded from

This content downloaded from