A színházak is fejlődnek a művészetekkel. Ez természetesen a klasszicizmusnál is
megfigyelhető. A klasszicista színház egyszerű volt. Egy darabhoz, mindössze egy díszlet kellet. Ez a kor szelleme miatt volt így. Ezt a gondolkodásmódot, Nicolas Boileau fogalmazta meg a legjobban. Az Ars poetica című műben leírja, hogy:
„…De bennünket az Ész vezet szabálya rendjén:
úgy kívánjuk, legyen jól formált a cselekmény, történjék egy eset, egy helyen, egy napon; kezdettől végéig az lássuk a színpadon.” Ezzel pontosan leírja, a színházi előadásokat. A klasszicizmus nagyon kötött. A művészek szinte egyáltalán nem léphetik át ezeket a határokat. Ebben a korban, a művészek nem tudnak kibontakozni és nem tudják gondolataikat szabadjára engedni. Ebben a kötött korban is vannak igazán kiemelkedő alakok. Például Nicola Boileau, akitől már idéztem is vagy például Moliére. Moliére, azaz születési nevén Jean Baptiste Poquelin, írta az egyik legismertebb komédiát a Tartuffe-t. Ez a mű minden szabálynak megfelel. Moliére a király fő műírója lett. 1662-ben beköltözött a társulatával a királyi palota színházába. Sorra írta a vígjátékokat és a király élvezte. Ekkor a Napkirály volt trónon. XIV. Lajos támogatta a művészetet és ezért is hozott létre színházat. A fő embere Richelieu szintén szerette ezeket a műveket és ő maga is írt. Miután a király megépíttette a versailles-i kastély színházát, már csak ott nézte a műveket. Előtte különböző színháztermekbe járt a királyi udvar. A színház ekkor már zárt épület volt. Csaknem olyan, mint a mai színházak. A nézőtér alapja egy „U” alakra hasonlított. Az épület szélein páholyok voltak. Ezek voltak a legjobb és legdrágább helyek. Itt ült a király és az előkelő személyek. A színházak építésénél a barokkal szemben egyszerűbb volt az épület. Az íves vonalak helyett újból az egyenes vonalak kezdtek dominálni. Az alaprajza is egyszerű lett. Vízszintesen tagolt és szigorú méretarányok alapján épült a színház. Ebben a korban a visszafogottság uralkodott. Ez a kort a romantika követte. Erre a korra újra a túldíszítettség jellemző.