Zalán Tibor

Keszeg Ágnes rajzaival 5

 Zalán Tibor

Illusztrálta Keszeg Ágnes

Cerkabella Könyvkiadó
A kötet megjelenését
támogatta a

© Zalán Tibor, 2007

© Keszeg Ágnes, 2007
© Cerkabella Könyvkiadó, 2012

Felelõs kiadó: Nyulas Ágnes

Nyomdai elõkészítés: Varga Tamás

Nyomtatta és kötötte
a Dürer Nyomda Kft., Gyulán
Felelôs vezetô: Kovács János ügyvezetô igazgató

ISBN 978-963-9820-00-5

www.cerkabella.hu
H ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Habakuk volt a becsületes neve, s õ maga is megtett
mindent, hogy becsben tartsák nevét az emberek. Háborúzott, ha meg kellett védenie országát
a betolakodó ellenségtõl, s okos békét kötött velük, amikor kifáradt népe a nagy háborúskodásban.
Szép felesége is volt ennek a királynak, ráadásként pedig negyven szépséges gyermeke. Aki irigykednék
reá, ne tegye! Mert Habakukot mindezek ellenére a Bánat Királyának nevezték alattvalói. Az történt
ugyanis, hogy a király hosszú élete során hiába várta a trónörökös királyfi megérkezését. Szépséges
felesége negyven leányt szült neki a világra. Negyvenet, igen, negyven leányt!
Habakuk valamennyi gyermeke várásakor kiült a palota kertjébe, s arcát reménykedve fordította
a nagy kék ég felé. Mindhiába. Hozták a szolgák a hírt, a királynak ismét és megint csak leánya
született. Õ pedig csöndesen a tenyerébe hajtotta a fejét, szemébõl nagy könnycsepp buggyant elõ,
végiggördült az arcán, s a lába elé hullott a földre. De a föld nem itta be Habakuk könnyét, hanem
megõrizte. Mikorra a negyvenegyedik könnycsepp is kipottyant a szemébõl, tekintélyes tavacska
keletkezett a kertben.
Negyvenegyedik, amikor azt mondtuk, csak negyven leány született? Ez meg hogyan lehetséges?
Hát igen? Hát igen. Megmagyarázom. Amikor a negyvenedik leányka éppen betöltötte az elsõ évét,
a királyné haloványan, szomorúan elhagyta az árnyékvilágot. Állt a negyven árva királylány, nézték
tanácstalanul az apjukat, s az õ szemükbõl is alágördült egy-egy könnycsepp. Amint víztükörbe
hullottak, hallá váltak nyomban, azontúl negyven aranyhal lebegett a könnytó könnykék vizében.
Telt, múlt az idõ, a tavacska partján a sírást, a szomorúságot kacagás váltotta fel. Megnõttek
mind a lányok, negyven király jött el értük sorra, s vitték õket a világ negyven távoli országába.
Habakuk magára maradt. S amikor eljött érte az idõ, õ is szép csendben királyi felesége után hala.
De maradt az asztalán egy könyv. Aranyozott volt a fedele, s piros tintával íródtak benne a betûk.
Negyven történetet tartalmazott a nagy alakú, rajzokkal és cifra, nagy kezdõbetûkkel díszített írás,
s a történetek a leányairól szóltak. Hozzám az ük-ükapám ükapjának faragott ládájából került, aki
egykoron Habakuk kedvenc kocsisa volt.
Nem is nyúltam én ezekhez a mesékhez, úgy adom õket tovább, ahogy az én drága emlékû
nagyapám a petróleumlámpa pislákoló fényében felolvasta nekem. Mert a könyv, bizony nagy kár
érte, elveszett. Elvitték a háborúk, vagy csak az éhes egerek rágták szét a padlás piros sarkában? Ki
tudja azt már, ennyi idõ után. De én még mindig látom az aranyos fedelet, rajta az õsz Habakuk
királyt, ahogy üldögél a tavacska partján, s nézdegéli a negyven aranyhalat. És emlékszem, a könyv
hátulján negyven királylány játszott a szökõkutas kertben, kacagásukat is fülemben érzem, s fölöttük
a Hattyús Kastély ékes tornyai...
Elmondom hát az összes mesét, hátha egy új könyv íródik belõle, megõrizvén annak a réginek
a történeteit. S elmondom sürgõsen, mert öregebb vagyok én hét falunál s három szakajtó dohos
rozsnál, hálni is alig jár már belém a lélek. De amikor mesélek, nem csak felidézõdik bennem
mesékkel teli gyermekkorom, de öreg szívem is fiatalon dobban.
Jöjjenek hát, sorban a mesék! Ezek a különös, édes szívdobbanások...
Esthajnal

H abakuk király palotáját Hattyús Kastélynak becézte a nép. Hófehér hattyúk szálldosták
körül ugyanis a piros tornyokat, s csobbantak bele a palota kertjében pompázó kis tóba.
A tó partján Esthajnal királykisasszony üldögélt, kiflidarabokat szórt bele a vízbe, s megsimo-
gatta az õt körbeúszó kecses madarak fejét.
Esthajnal valóban olyan szép volt, mint a csillag, melyrõl elnevezték hajdanán. Szeme kék
és a haja arany, dereka karcsú, lábai fürgék és formásak. Õ volt azonban az összes lány közül
a leghirtelenebb haragú. Amint ott üldögél, egyszerre észreveszi, hogy az egyik hattyúnak
vércsöpp piroslik a tollán. Hívja a madarat, de az megriad tõle, s menekül ki a vízbõl, szalad
át a kerten. Nyomában a kis királylány, szólongatja, hogy segítene. A kerítéshez érve a hattyú
felemelkedik a magasba, s eltûnik a kószáló felhõk között.
Mérges lesz erre a királylány, lekapja válláról arany nyilát, s rácéloz a madárra, de a nyílvesszõ
csak a szárnyát súrolja. Áll Esthajnal, néz, néz dühösen utána, egyszerre látja, fehér toll szál-
lingózik alá a magasból. Felkapja a földrõl: hát, láss csodát, rajta a vércsepp. Szalad vissza a
királylány a tóhoz, hogy megmossa a tollat, de az kiesik a kezébõl, a víztükörre hull s elmerül
nyomban. Koronás halfej emelkedik ki ekkor a tóból, s így szól a királylányhoz:
– Nagy baj okozója lettél, Esthajnal királykisasszony! Az lettél, noha akaratlan. A hattyú,
akit megkergettél a kertben, elvarázsolt királyfi volt. A mai napon oldódott volna fel a varázs-
lat, változott volna vissza szépséges ifjúvá.
– Hiszen én nem bántottam! – szeppent meg Esthajnal.
– Tudom, jót akartál. De a boszorka feltétele az volt, amikor a hattyúk közé bûbájolta õt,
hét kerek esztendeig emberi kéz azt a vércseppet a tollon meg ne érintse.
– Hát kié rajta a vércsepp? – kérdezte a királykisasszony.
– Potroha boszorkáé – válaszolta a hal – akinek az az egyetlen csepp az összes vére. Ha a
hattyúkirályfi magával vitte volna a tollat az égbe, véget ért volna a gonosz élete.
Sírva fakadt Esthajnal, hogy ne sírt volna, amikor oktalan mérgelõdése ennyi bajjal járt egy
szegény királyfinak. Azután egyszerre megáll a szüppögéssel. Kérdezi a koronás halat:
– Ugye, te a halkirály vagy?
– Az lennék – válaszolta a hal.
– Akkor segítened kell nekem!
– Segíteni nem segíthetek, de megmondhatom, mitévõ légy, ha a hibádat jóvá akarod tenni.
Hajolj közelebb!
A hal azt tanácsolta, amikor az elsõ hajnali harmatcsepp a fûre hull, szökjön le a kertbe.
Õ majd hínárlétrát köttet a tó pereméhez, azon ereszkedjék le a tó fenekére. Ott pedig várni

7
fogja egy bogáncsos szõrû sza-
már. Üljön fel a hátára, s ad-
dig, amíg a háromágú fához
nem ér, le se szálljon róla. Ki
fogják nevetni, de õ ne süsse le
a szemét, hogy mindent lásson.
A háromágú fához érve üssön
háromszor nagyot a szamár
homlokára. A többit bízza a
szarkákra.
A királylány nem nagyon
értette, amit a halkirály mond,
hitte is, nem is. Sok egyéb
lehetõsége amúgy sem ma­
radt, nagyot csobbant a víz, s
a halkirály eltûnt a mélyben.
Est­hajnal alig várta, hogy vi-
lágosodjék az ég alja. Feküdt
ébren a testvérei között, akik
békésen, boldogan szuszog-
tak körülötte. Apró, csendülõ
neszt hallott: az elsõ harmatcsepp hullott rá a fûszálra. Óvatosan, de fürgén felkelt, belebújt a
piros topánkákba, s lesietett a kertbe. A tó partjára érve rögtön meglátta a hínárlétrát. Nem
sokat tétovázott, leereszkedett a könnyû létrán a víz fenekére.
Különös tájba ért.
Ameddig szem ellát, kõ, kõ és kõ. Egyedül egy bogáncsos szamár álldogált pár lépésre attól
a helytõl, ahol földet ért. Nem tétovázott sokat. Felpattant a hátára, ekkor a szamár szapora
ügetésbe fogott.
Beértek egy faluba, ott nagy, zöldfejû emberek laktak. A hasukat fogták nevettükben, mu-
togattak rá, szaladtak mellette, a ruhája szegélyét ráncigálták. Esthajnal szörnyen szégyellte
magát. Épp azon volt, hogy leugrik a szamárról, amikor eszébe jutott, mit mondott a halkirály.
Kocogtak tovább. A királylány lesütötte a szemét, ne lássa a vigyorgó zöld arcokat.
„Ne süsd le a szemedet, mert nem fogsz mindent látni!” – jutott az eszébe. Fölpillantott.
A legjobbkor. Fehér hattyú röppent fel a rozoga házak közül, szárnyával mintha intett volna
feléje.
– Kövesd a hattyút! – súgta oda a szamárnak Esthajnal.
Mikorra a fához értek, a hattyú már elhelyezkedett a legmagasabb ágon.

8
 A királylány nehéz szívvel csapott a kedves, bogáncsos szamár homlokára. A szamár abban
a pillanatban kõvé dermedt.
Másodszor is odaütött, akkor a kõ üveggé változott át.
Amikor harmadszor is a homlokára csapott, az üveg széttört, apró szilánkok pattogtak szét
a kövek között. Nevetés hallatszott a fa belsejébõl, a következõ pillanatban csúf banya jelent
meg elõtte, maga Potroha boszorkány. Vállán macska ült, arcán pedig annyi bibircsók, hogy
alig lehetett kivenni tõlük utálatos vonásait.
– Miért nevetsz ki engem? – kérdezte a királylány.
– Mert másodszor pusztítottad el a királyfit – károgott gúnyosan Potroha. – Elõször, amikor
meglõtted. Másodszor, amikor a szamarat fejbe csaptad. Mert tudd meg, mivel a hét esztendõ
letelt, a királyfit nem tarthattam meg hattyú képében. Szamárrá változtattam az idõ végeztéig.
De jöttél te, s elpusztítottad. Mert lásd, ennyi darabból már nem lehet összerakni a te király-
fidat.
Na, elpityeredett erre Esthajnal, de a boszorka szívét nem tudta meghatni a könnyeivel. –
Szolgálni fogsz, ha nem akarod, hogy macskává változtassalak, mint itt ezt, ni! – mutatott rá
görbe karmával a macskára. – Ugye, lelkecském?
Azzal belekarmolt szegény cirmos hátába. Az állat riadtan menekült a fa mögé. Nehéz szol-
gálat kezdõdött Esthajnalnak. A boszorka szörnyen rendetlen, piszkos, büdös és elhanyagolt
volt. A királylány takarított,
fõzött, mosott, mindhiába.
A boszorka esténként, ami-
kor megérkezett titkos útjai-
ról, nagyot húzott seprûjével
a hátára.
– Azt hiszed, örömet sze-
reztél? Fúj, utállak! – riká-
csolta.
Esthajnal a macskával
igen összebarátkozott. El-
panaszolta neki a bánatát,
együtt mentek keresni az
üvegszamár szétszóródott szi-
lánkjait, amikor a boszorka
elment hazulról, de bizony
egyetlen, apró üvegdarabkát
kivéve, nem találtak semmit
a kövek között.
 Azt az egyet viszont, talán a szamár fülének darabja lehetett, mindennél gondosabban
õrizte a királylány. A banya egy napon azzal tért haza, mutassa meg Esthajnal, mit rejteget a
zsebében.
A királylány rögtön sejtette, hogy az üvegdarabkát keresi a boszorka. Benyúlt a zsebébe, s
óvatosan kiemelte a szilánkot. Majd amikor a kezét Potroha felé nyújtotta, ügyesen a lába elé
ejtette féltve õrzött kincsét. Abban a pillanatban a kerítésen tollászkodó szarka lecsapott a
csillogó holmira, s a magasba emelkedett vele. Dühöngött a banya, utána kergette a söprûjét,
de a szarka ügyesen kereket oldott.
Szomorú lett a királylány, utolsó reménységét is ellopta egy szarka.
– Hohó! – jutott eszébe. – Mit is mondott a halkirály? „A többit bízd a szarkára!” Tudta
már, hol lehet a többi szilánk. Attól kezdve jókedvûen végezte a ház körül a munkát, s derûsen
tûrte a gonosz Potroha seprûzéseit.
Egy este, amikor a boszorka éppen békamájból és egérfarokból készült vacsoráját falatozta,
betolta üvegfejét az ablakon a szamár.
– Megállj ! – kiáltotta Potroha. – Most leszámolok veled végleg.
Azzal felkapta a seprûjét, hogy összetörje vele az üvegszamarat.
A macska azonban felugrott a hátára, s tépni kezdte kócos, csimbókos haját. Valamennyi
kitépett hajszál roppant döndüléssel hullott a kiszáradt földre, s patakká változott nyomban.
Esthajnal sem volt rest! Bedobta a kemencébe a söprût. Nem hitt a szemének. Nem a söprû
fogott lángot, hanem Potroha. El is hamvadt a gonosz boszorka nyomban. Az üvegszamár
Esthajnalhoz dörgölte hálás orrát.
– Ugyan, hadd csókoljalak meg, te gyönyörû üvegszamár! – kiáltotta nagy örömében a ki-
rálylány, s csókot nyomott a szamár orrára.
Nyomban átváltozott a csóktól királyfivá a szamár.
Bele is pirult Esthajnal!
– Sose pironkodj, kicsi mátkám – ölelte meg a királyfi. – hanem, tépd ki ennek a pákosztos
macskának a bajuszát ebben a minutumban!
Ellenkezett erõsen a királylány. Hogy így jó barát, meg úgy jó barát. De a királyfi hajthatat-
lan volt. Kitépte hát a leány a macska bajuszát – át is változott az a királyfi mosolygós szolgá-
lójává.
Útra keltek a nagy öröm után, elindultak a királyi palotába. Mondja a királyfi a lánynak:
– Te csak menj elõre, s mondd apádnak, azt üzente a szarkakirály, kísérettel érkezik megkérni
a kezedet!
Hazamegy a lány, látja Habakuk, sáros a piros topánka.
– Ejnye, leányom, nem vigyáznál máskor jobban a cipõdre?
– Ne erre legyen most gondja édesapámnak – így a lány –, inkább készüljön, mert jön a
szarkakirály, azt üzente, hogy a kezemet megkérje.

10
 No hiszen – haragudott meg erre a király –, ha jön, lesz neki méltó fogadtatása! Azzal paran-
csot ad Habakuk, az udvar összes katonája készítse fegyverét, mert szarkákat kell lõniük azzal.
Nem sok idõ telt el, az ég úgy elsötétült, mintha elfogyott volna a Nap összes fénye. Jöttek
a szarkák, megszámlálhatatlan, hatalmas seregben az égen. Puffogtak, buffogtak, dörögtek a
fegyverek, potyogtak lefelé a szarkák a földre. Minden egyes szarkából nyalka vitéz lett a földre
érve, s a király rémülten látta, hogy ameddig szem ellát, mindenütt délceg idegen katona áll,
talpig fegyveresen. Elõlép közülük a szarkakirály.
– Adod- é a lányodat, Habakuk király?
Nem kellett kétszer kérdeznie! Nagy lakodalmat csaptak, táncoltak a vitézek, táncolt a negy-
ven, azaz most már csak harminckilenc királykisasszony, hiszen Esthajnal immár királynévá
lett, táncolt nagy vígan Habakuk király is. Hét napig tartott a vigalom, a nyolcadik napon
mondja a szarkakirály:
– Nos, felséges feleségem, indulhatunk-e a palotánkba?
– Induljunk, kedves férjem uram – mosolygott az ifjú királyné.
Akkor tapsolt a király, s az aranyhalak hínárlétrát tartottak a tó partjához. Leereszkedett
azon Esthajnal, a szarkakirály, s mind a kíséretük. Elámult Esthajnal, amikor leértek. A kövek
csillogó házakká változtak, a száraz homok helyett virágos rét borította a földet, a háromágú fa
helyén harminchárom tornyú palota állott.
– Ha a boszorkának több haja lett volna, a szarkakirály birodalmában is több sebes patak
folyna – gondolta Esthajnal. S ezt meg is említette az urának.
– Igaz is – szólt a szarkakirály – kis dolgunk van még.
Azzal kihúzta zsebébõl a hattyútollat.
– Jaj, kegyelem, kegyelem – rimánkodott a vércsepp a tollon.
– Ne bántsd! – kérlelte Esthajnal. – Hadd éljen, talán megjavul egyszer!
– Hát jó – enyhült meg a király – a teste már úgyis elégett.
Szigorú rendelkezéssel egy hetvenhét falú ládát ácsoltatott hetvenhét örökig záró lakattal.
Ebbe a ládába tette a tollat, a ládát pedig bedobta a Feneketlen kútba. Azóta is ott van, ha csak
ki nem rágta a láda hetvenhét fenekét egy hetvenhétszeresen éhes, oktalan kisegér.
 Rebeka

A nnyi vásáros, bazáros, mutat-

ványos sem gyûlt össze soha a
palota körül, mint abban az évben,
mikor Habakuk király kibocsátotta
az új aranypénzeit. Az érmék egyik
oldalán ereszkedõ hattyú volt lát-
ható, a másikon Habakuk megbol-
dogult felesége, a negyven király-
lány gyönyörû édesanyja. Amint
a pénzverõk az összes nagy ládát a
királyi palota udvarába szállították,
s mondanom se kell, valamennyit
színültig töltötték szûz aranypénzzel,
a király úgy rendelkezett: kapjon az országban mindenki annyi aranypénzt, amennyit elbír
vinni a bal markában.
Jöttek nagykezûek, jöttek apró tenyerûek, s csodálkozva látták, hiába nagy, hiába apró a te-
nyerük, olyan huncut pénzt veretett most az egyszer Habakuk, hogy valamennyiõjüknek tizenkét
arany fért bele a markába. A nagykezûek markában megnõttek az aranyak, a nagyerejûekében
megpúposodtak, a keskenymarkúaknál összehúzták magukat a pénzek, a gyöngék, betegek ese-
tében mintha a súlyukról feledkeztek volna meg.
Volt öröm és volt vigalom, és a legfõbb, hogy mindenkinek volt elég pénze. Habakuk király
külön rendeletére a szegények a jobb markukat is odatarthatták az aranyat osztó szolgáknak,
sõt, a nagyon szegények a bal zsebüket is megtölthették az új pénzekkel. Feltéve, ha nem volt
lyukas épp a bal zsebük. Jöttek is bõséggel, ki pedig hozzájutott a pénzhez, ment vásárolni az
árusok közé nyomban.
– Ugyan, édesapánk, a mi markunk már nem is marok? – kérdezték a királylányok.
– Dehogynem, szeretett gyermekeim – nevetett Habakuk –, vehettek ti is, de csak utoljá-
ra, hátha nem marad elég a nálunk jobban rászorulóknak. Nem hiába volt király Habakuk,
helyén volt az esze. Amikor elfogyott a nép, s a szolgák, katonák is telimerték bal markukat
arannyal, már csak az egyik láda feneke sárgállott.
– Vegyétek, vigyétek ti is! – biztatta a lányait a király.

14
 Felmarkolták a tizenkét aranyukat a szép királylányok, s aki fölmarkolta, szaladt is lelken-
dezve a vásározók közé, ki új topánkát keresett a lábára, ki kék szalagot a hajába, ki mintás
harisnyát, ki habos, hófehér blúzt, pörgõ szoknyát, könnyû mellényt.
Észre sem vették, hogy a harminckilencedik leánynak, Rebeka királykisasszonynak csupán
tizenegy aranytallér maradt a kincses láda mélyén. A király nagyon szomorú lett, de a lánya
vigasztalta.
– Sose búsuljál, édesapám, szerzek én hamarosan még egyet ehhez a tizenegyhez!
Azzal elindult, hogy munkát keressen magának. De hiába jelentkezett bárhol is, hamar
kiderült, semmi mesterséghez nem ért, s mert nem sejthették, hogy királylány jelentkezik szol-
gálatra, kiadták szépen mindenhol az útját.
Elszomorodott Rebeka, de erõsen elhatározta, õ bizony addig nem tér haza szégyenszemre,
míg a tizenkettedik aranyat meg nem szolgálja valahogy. Ment, mendegélt, s az úton összeta-
lálkozott egy öregemberrel.
– Hová, hová, szép királylány? – kérdezte az õsz öreg.
– Munkát keresek – válaszolta a lány. – Hanem, te honnan tudod, õsz apóka, hogy én ki-
rálylány vagyok?
– Sokat éltem, sokat láttam – válaszolta az öreg. – Ráadásul én vagyok az ördög öregapja.
Elszegõdsz- e hozzám?
– El bíz én – válaszolta a lány –, de csak akkor, ha az egy aranyat meg tudom szolgálni nálad.
Megalkudtak, s elindultak az öreg házához. Sötét erdõ mélyén lakott az õsz apó, takaros
kis házban. Egyáltalán nem emlékeztetett a házikó ördöglakra. Tiszta volt, világos, gonddal
rendben tartott.
– Mi lesz a munkám, apó? – kérdezte Rebeka.
– Semmi egyéb, mint holnap reggel összeszeded a lehullott makkot a tölgyfa alól, szólt az
öreg. – De ha egyet is otthagynál, oda a holnapi fizetséged.
Reggel Rebeka királykisasszony nagy kosarával elindult a tölgyfához. Hát látja ám, éppen
akkor közeledik a tisztáshoz a vaddisznó, kilenc kis csemetéjével. Meglátja Rebekát, kérlelni
kezdi.
– Királylány, engedd, hogy éhes malackáimat a makkal megetessem!
– Hogyan tehetném? – kérdezte a királylány. – Ha az apó észreveszi, hogy hiányzik a makk-
ból, oda a tisztességem.
De a vaddisznó addig kérte, kérlelte, amíg megengedte, hogy jóllakjanak a malackák. S
mire azok jóllaktak, csak egyetlen egy makk maradt a fa alatt.
Fölvette a leány, ruhája zsebébe tette, s nekiindult a nagyvilágnak. Õ bíz az ördög öregapjá-
hoz nem megy vissza többé. Hiába is menne. Ment, mendegélt, amikor egy még õszebb, még
öregebb emberrel találkozott.
– Oda az aranyod, királylány! – nevetett az öreg.
Hát, õ volt az ördög még öregebb öregapja.

15
 Kínálok én neked jobb munkát! – ajánlotta a királylánynak. – Nem kell mást tenned, csak
el kell kergetni a madarakat a vetésemrõl. Ha holnap estig egy sem száll le a földemre, megka-
pod az aranyat. Még meg is toldom kettõvel.
Örült Rebeka, megkötötték az egyezséget.
Reggel a királylány kiült a föld szélére, s figyelte a körözõ madarakat. Egyikük, egy kis szo-
morú gerle a térdére telepedett.
– Mit õrzöl, Rebeka, mit õrzöl? Sárkányfogakat õrzöl – burukkolta.
Megkaparja a királylány a földet, kifordul belõle nyomban egy sárkányfog. Megkaparja má-
sutt, másik sárkányfogat forgat ki a föld. Megijed akkor a királylány, uram isten, mire vállalko-
zott! Ha kikel a sok sárkányfog, annyi sárkány támad nyomában, befalják azok az egész földet.
A madarakat szólította nyomban:
– Gyertek, gyertek madárkáim, csipegessétek föl a veteményt mind egy szálig!
Õ maga egy sárkányfogat a zsebébe csúsztatott, s továbbindult, hátha jobb munkát talál,
valahol a nagyvilágban.
Amint megy, mendegél, találkozik a legöregebb öregemberrel, az ördög legöregebb öregap-
jával. Nevet az õsz apóka.
– Másodszor is oda az aranyod, királylány! Hanem, ajánlok én jobb munkát neked. Szegõdj
el hozzám! Nem kell mást tenned, csak vigyáznod, míg távol leszek, ki ne aludjék kemencém-
ben a tûz.
– Ez mégiscsak a legjobb munka – gondolta a királylány.
Megalkudtak s az öreg elballagott a dolgára. Ahogy ül, üldögél a tûz mellett Rebeka, hallja
ám, hogy két lángnyelv így beszélget:
– Jól járt az ördög ezzel a lánnyal! – Jól bizony! – így a másik.
– Holnapra olyan erõsek leszünk, felfaljuk az egész világot! Azokon a nyomorúságos viskó-
kon kezdjük, amelyek az ország szélén állanak. Megijed Rebeka, szalad a korsóért, öntözi a tü-
zet, ki is alszik nemsokára. Egy apró lángnyelvet, tû fokánál alig nagyobbat, a zsebébe csúsztat
azért, s már megy is tovább, megkeresni az aranytallért.
Megy, mendegél, hát egyszerre ott áll elõtte az ördög. Mérges nagyon, látni, lópatájával
rugdalja erõsen a kavicsokat.
– Harmadszor sem kellett az aranyam, királykisasszony – így az ördög. – Mármost magadra
vess! Azzal összecsapja a két szõrös tenyerét, s a bokrok közül mérges nagy farkasok keverednek
elõ, fogukat csattogtatva rohannak a királylány felé.
 – Dobj el hamar! – ki-
áltja a zsebében a makk.
Kapja Rebeka, eldobja
a makkot. Abban a szem-
villanásban erõre kap a
makk, s nõ belõle akkora
tölgyfa, ágai talán az eget
is érintik.
Felkapaszkodik fürgén
a királylány a fára, hiába
acsarkodnak a nagy farkasok alatta.
– Nem baj, Rebeka királykisasszony – kacagott az ör-
dög –, le már úgysem jössz onnan az ítélet napjáig.
Megszólal a sárkányfog erre a zsebében:
– Dobjál le, kisgazdám, dobj csak le, bátran!
Ledobja Rebeka a sárkányfogat, kerekedik abból ak-
kora nagy sárkány, hét feje mind az eget veri. Megijed-
nek az ordasok, futnak hétfelé, de szalad az ördög is, majd lehúzza a
nagy szél róla a gatyát.
Indul Rebeka hazafelé, mert bizony megunta a hiábavaló talpalást
az arany után. Ahogy megy, mendegél, hát egyszerre megint eléáll az
ördög.
– Kell- e még az arany? – csúfolódik.
– Kellene, ha megszolgálhatok érte – feleli a királylány szomorkásan.
– Megszolgálni megszolgálhatsz – somolyog az ördög. – Mosd ki a
bundámat, elkoszolódott a nagy rohanásban!

5
 Viszi a patakhoz Rebeka a nagy büdös fekete bundát, annak a zsebébõl kipottyan egy arany.
Nézi a tallért a királylány, s rögtön látja, királyi apja új tallérjai közül való a pénz. Ezért nem
jutott néki a tizenkettedik arany!
Haragudott szörnyen Rebeka, ekkor megszólalt a zsebében a lángocska. – Erissz ki innen,
királylány, majd én móresre tanítom az ördögöt! – Oktondi – dorgálta a lány –, az ördög nem
fél a tûztõl.
– Nem, hogyha rajta a tûzálló bundája – feleselt a lángocska –, de most védtelen! Erissz,
erissz hamar!
Kiereszti Rebeka a zsebébõl a lángocskát, kerekedik nyomban akkora tûz, menekül az
erdõben ki merre lát. Szalad az ördög, jajveszékel nagyon, de a lángok kergetik kíméletlenül.
Rebeka pedig vízbe dobja a büdös bundát:
– Ha már égni nem égsz el, sodorjon tengerig a víz! – kiáltja haragosan.
Hogy így meggazdagodott, s így megszabadult utolsó munkaadójától, hazaindult Rebeka.
Jókor érkezett meg a Hattyús Kastélyhoz, alig maradt az árusoknak portékájuk, mind meg-
vette a sokféle nép.
Körbejárta a királylány a sátrakat, de csak nem talál kedvére valót magának. Vissza is teszi
a tizenkét aranypénzt a ládába.
– Rebeka, kislányom – csodálkozott a király –, miért nem költöd el a pénzedet cukorra,
ruhára, kopogós cipõre?
– Olyat úgyse kaptam volna, amit felségednek akartam hozni a vándorútról – felelte Rebe-
ka.
– S mit hoztál volna ilyen értékeset? – csodálkozott Habakuk király.
– Kapott volna tõlem felséges atyám egy szem makkot, egy sárkányfogat és még egy apró
lángocskát!
Megölelte a király a lányát, bevezette a palotába, s kinyittatta azt a háromszáz ládát, amelye-
ket a trónterem mögötti titkos szobába hordtak elõzõ éjszaka a szolgák. Valamennyi arannyal
volt teli.
– Végy amennyit akarsz – mutatott körbe a király – a próbát megálltad! Nem egy arany
hiányzott, de százezer fölöslegem volt, amikor elindultál szerencsét próbálni.
– Egy arany kell csak, épp az amelyiket az ördögtõl szereztem – nevetett Rebeka. Az se ma-
gamnak. Láttam egy kisfiút a palota kapujában, neki adnám oda. Üres volt a marka...
Szaladt a kisfiú az arannyal, vett érte egy pár csizmát. Amint odaadja az árusoknak a pénzt,
új arany nõ helyette a kezében. Vesz azon süteményt, újabb arany terem a tenyerében.
– Vigye el az ördög az ilyen aranyat! – nevet a kisfiú boldogan, s lám, nem terem újabb
arany a tenyerében.
El is pityeredik, de ezt már senki se látja.
Ágnes

H abakuk királyt a teremtõ igen jó egészséggel örvendeztette meg. Nem ismerte a betegsé-
get, messzire kerülte az orvosokat, s nevetett azokon, akik gyógyszereken éltek.
Egy napon, egy ködös, szomorú õszi reggelen azonban, a király igen fáradtan, zúgó fejjel
ébredt.
– Hé, szolga, tüstént ide hozzám! – kiáltotta az ágyból.
– Maradj szolga, ne zavarj! – hallotta rögtön a hangját. A tulajdon hangját! Ejnye!
– Hozd a reggelimet, de tüstént! – szólította a legényt.
– Ma nem kérek reggelit, nem kívánom az ételt – hallotta rögtön ezután a tulajdon hangját.
Habakuk király mérgesen pattant ki az ágyból, odaállt a nagy tükör elé. De jaj, irgalom
atyja, ne hagyj el! A nyakán, ahol eddig a feje ült, pontosabban eddigi feje mellett, ott bólint-
gatott egy másik. Egy másik fej.
Pont ugyanolyan, mint az eddigi, csak mindenben annak az ellenkezõje. Amikor ez mosoly-
gott, a másik szemébõl könny csordult elõ. Amikor az egyik bólintott, a másik nemet intett. S
ez így ment ettõl kezdve, csoda-e hát, ha megbolondult az egész udvar.
 Az egyik fej küldött, a másik visszahívott, az egyik utasított, a másik visszavonta.
Mit volt mit tenni, hívták az orvosokat. De hiába jött el száz orvos a király látására, egyik
sem tudott orvosságot a bajára.
Kihirdette a király akkor: ezentúl fejét veszi minden orvosnak, aki királyi fejével eredmény-
telenül kísérletezni merészel.
Igen ám, de a másik fej meg azt hirdette ki, száz arany üti annak a markát, aki a királyt nem
tudja meggyógyítani.
Jöttek az orvosok százával továbbra is, hiába. A kincstár száz aranyat nyomott a kezükbe, s
várta õket a kincstár ablakában a bakó, hogy a fejüket leüsse.
Mikor az orvosok sorban elfogytak, vak jövendõmondót vezetett egy kisfiú a király elé. Az
idõs ember hosszasan tapogatta Habakuk király tenyerét az ujjhegyével, azután így szólt:
– Megszabadulhatsz az átoktól, király, de nagy ára van ennek. Valamelyik lányodnak el kell
hoznia a sárkányok konyhájából a bûvös kést. Azzal a késsel le kell majd vágni a sárkányfejedet.
– Milyen fejemet? – szörnyûlködött a király.
– Tudd meg – magyarázta a világtalan jós –, te sárkánykórban szenvedsz. Ha idejében le
nem vágják a fölösleges fejedet, kinõ még újabb öt a mostani kettõ mellé. Attól kezdve hétfejû
sárkányként fogsz bolyongani a nagyvilágban.
 Megszeppent Habakuk király, hívatta lányait, elmesélte nekik, milyen szörnyû dolgokat
hallott a vak jövendõmondótól. S föltette a kérdést:
– Leányaim, melyikõtök lesz az, aki a sárkányok varázskését elhozza nekem?
Hallgattak a lányok, a fejüket lehajtották. Ekkor elõlépett közülük Ágnes, Habakuk király
hallgatag lánya.
– Elhozom – mondta, s búcsút intett a testvéreinek, kétfejû, beteg édesapjának, az udvarnak.
A kapuban összetalálkozott Maszattal, vidám kis testõrével. – Add a kardodat, Maszat,
hosszú útra indulok!
– Hová, hová, kicsi gazdám? – kérdezte Maszat.
– A sárkányok konyhájába megyek.
– Engedd, hogy elkísérjelek! – kérlelte Maszat.
– Hát jó – egyezett bele Ágnes királykisasszony. – De a kardodat add ide nekem.
– Nem való ez a nehéz kard királykisasszonyok oldalára. Vidd ezt a másikat – ajánlotta a
fiú. A királylány csalódottan nézte a rozsdás, öreg kardot, melyet az apród nyújtott feléje. Nem
szólt semmit, felkötötte az oldalára.
– Add a tarisznyádat, Maszat, de legyen benne pogácsa, s hûvös forrásvíz elég!
– Adnám én, de nem való királylány oldalára ez a nehéz bõrtarisznya. Akaszd a nyakadba
ezt a másikat!
Ágnes csalódottan nézte az ütött-kopott, foltos tarisznyát, de nem szólt, a nyakába akasz-
totta.
– Lóra is szükségem lenne, kicsi szolgám. Ideadnád- e a hollófekete lovadat?
– Nem való királylány alá fekete paripa. Inkább vidd ezt a szelíd, öreg mént, Gondolat a
neve!
Elszomorodott a királylány, nézte az öreg, loboncos szõrû lovat, de nem szólt, felült a hátára.
– Indulhatunk, kicsi gazdám? – kérdezte Maszat.
Megvillant erre Ágnes szeme.
– Kértem kardot, ócskavasat adtál. Kértem tarisznyát, foltos vackot adtál. Kértem lovat,
gebét adtál. Úgy döntöttem, nem jöhetsz velem.
– Megbánod még, gõgös királylány, hogy így bánsz velem! Csak késõ ne legyen! – horgasz-
totta le fejét Maszat.
A királylány azonban nem törõdött vele többet. Aranysarkantyúját Gondolat oldalába vág-
ta, s nekiindult a hosszú útnak. Kocogott, kocogott Ágnessel a ló, a lány egyszerre felsóhajtott:
– Jaj, ha repülni tudnál, te vén, kehes gebe!
Még ki sem mondta, máris a levegõbe emelkedett az öreg paripa, s egy szempillantás alatt
Sárkányország határánál termettek.
Sárkányország határát három nagy szárnyas oroszlán õrizte.
Kapná ki a királylány hüvelyébõl az öreg kardot, belerozsdásodott az idõk folyamán abba a
hüvelybe.

21
 – Bárcsak kirepülne hüvelyébõl a kardom! – gondolta Ágnes.
Még gondolata végére sem ért, kiröppent hüvelyébõl az öreg kard, három villanással há-
romfelé vágott, s földön hevertek a nagy, szárnyas oroszlánok. Örült a királylány, simogatta a
kardot, simogatta Gondolatot, az öreg paripát.
Továbbügettek, meg sem álltak a sárkányok palotájáig. Odabent mulatott harminchét sár-
kány. Mindnek legalább hét feje volt.
Így azután, nagyon nehéz lenne összeszámolni, hány sárkányfej mulatott benn a díszterem-
ben.
Megszólal Gondolat:
– Egyedül kell bemenned, kicsi gazdám. De ne vigy kardot magaddal! Tépj le egy marga-
rétát a kert végében, azzal legyõzheted a legvadabb sárkányt is. Megfogadja a tanácsot Ágnes,
letépi a margarétát, hát az felsikolt:

Letéptél erõs kezeddel.

Tiéd, amire vágysz. Vedd el!

Viszi a királylány a margarétát, megy, egyenesen a sárkányok közé. Meglátják a lányt a sár-
kányok, nevetnek szörnyen. Mondják neki, ilyen szép vacsorájuk nem volt már régen. Jobbra
sújt Ágnes a margarétával, felfordulnak jobbról a sárkányok. Balra sújt Ágnes a margarétával,
felfordulnak balról a sárkányok. Ül középen a fõsárkány, kacag a dolgon.
– Szép királylány – mondja –, eldobhatod a margarétádat. Rajtam nem fog az ereje. Elszon-
tyolodik Ágnes, de a margarétát mégsem dobja el.
– Dobd csak el a virágot – erõsködik a sárkány –, megkapsz mindent tõlem, amit csak kérsz.
– Van a konyhában egy kés. Add nekem a virágért cserébe! Kacag a sárkány, a hasát fogja
nevettében.
– Százszor száz kés van a konyhában, válaszd ki csak azt az egyet, amelyik a szívednek kedves.
Bemegy a sárkánnyal Ágnes a konyhába, hát az asztalon százszor száz éles kés hever. – Vedd
el, vedd csak a késedet, amíg meg nem haragszom – fújja a füstöt hét orrán a sárkány.
Megszólal a margaréta:

Ha letépni volt erõd,

adj nekem most kis pihenõt!

Megérti a királylány, elejti kezébõl a margarétát. Ráesik a virág egy rozsdás, öreg késre. –
Azt nem! – kiált a sárkány.
– Ezt akarom – szól dacosan a lány.
Megszólal ismét a margaréta:

22
 Kapj fel, kapj fel, amíg nem késõ.
Eljött a próbák közül a végsõ!

Nyúl a margaréta felé a lány, odakap a virághoz a sárkány is. Ágnes keze volt a gyorsabb.
Suhint a késekre a virággal: az asztalon pompázik, egy híján, százszor száz gyönyörû mar-
garéta. Sújt a sárkány felé a virággal, s lezuhan a sárkány a föld mélyébe. Megszólal utoljára a
margaréta:

Tûzz a hajadba, s adj majd oda annak,

kit megbántottál, a bánatos Maszatnak.

Övébe a kést, hajába a margarétát tûzi Ágnes, felül Gondolatra, s vágtatnak hazafelé. Alig
mennek egy-két országnyit, megroggyan az öreg paripa lába.
– Ehetném, kicsi gazdám, mert elemészt az éhség.
Elõveszi a tarisznyából a pogácsákat Ágnes, fél fogára sem elég Gondolatnak.
– Ehetném még, kicsi gazdám – szól a paripa.
Nyúl a tarisznyába Ágnes, hát ismét teli van az tepertõs pogácsával. Adja Gondolatnak, de
nem múlik az éhe. S lám, a tarisznya ismét pogácsával teli.
Így volt ez a forrásvízzel is.
Két álló napig evett, ivott Gondolat, s olyan szép paripává gömbölyödött, tíz királyságban
nem akadni párjára.
Akkor hátára kapta Ágnes királykisasszonyt, s mire megformálta magában a kívánságát,
már a palota kapujához értek.
Szalad a késsel Ágnes, mondja az apjának, vágja le rögtön az egyik fejét a varázskéssel.
Tükör elé áll a király, lesújt a nyakára a rozsdás sárkánykéssel: eltûnik nyakáról az idegen
fej, kígyó lesz a késbõl. Lecsap a kígyóra Ágnes öreg kardja, folyó lesz a kígyóból, híd a vágás
rajta.
Összeborul lányával a megszabadított király, csókkal borítja el hallgatag arcát.
– Kívánj valamit, édes lányom, bármivel a
kedvedben járok.
– Küldj szolgákat Maszatért, király édes­
apám, beszédem van véle!
Szaladnak a szolgák, hozzák a megszeppent
Maszatot.
– Bántottalak, pedig jót tettél velem – szólt
szelíden Ágnes –, gonoszságomért megbo-
csáss! Fogadd el tõlem ezt a margarétát!
Elveszi Maszat a virágot, s lehullanak annak nyomban a szirmai. Egyikbõl alakul menyas�-
szonyi fátyol, másikból formázik menyasszonyi ruha, alakul még egy pár hófehér menyasszonyi
cipellõ, s fellibeg gyönyörû menyasszonyi uszály.
Elgurul akkor a margaréta sárga közepe, formálódik abból két szép esküvõi gyûrû. Egyik
gyûrû menten Ágnes ujjára pattan, másikat felhúzza a kis Maszat apród a maga ujjára.
Mit volt mit tennie, de hát jó szívvel tette, Habakuk király még aznap esküvõre hívta az
ország népét.
S mikor Maszat, ki egy távoli, kis ország királyának legkisebb fia volt, haza vágyódott, boldo-
gan engedte vele Ágnest, a boldog szótlan lányát. Útjukat egészen az ország határáig, margarétá-
val hintették be a boldog, szerelmes emberek.
5
Hatiora

H abakuk király zöld szemû lánya, Hatiora egy szép napon lement a Hattyús Kastély pin-
céjébe, hogy csengõ bort hozzon fel királyi apjának. Várta, várta Habakuk király a bort,
azután, megunva a hiába várakozást, leküldte legfõbb udvarmesterét, nézné meg, mi késlelteti
a borral a királylányt.
Futva érkezett, sápadtan botladozott vissza a legfõbb udvarmester, hozta a szomorú hírt:
Hatiorának nyoma veszett!
S mind szétfolyt a sok bor! Maga is levonult a pincébe a király, de a szétömlött, rengeteg
boron kívül semmilyen nyomot nem talált. Kihirdette tehát, ezer arany üti annak a markát,
aki nyomravezetõ lesz Hatiora felkutatásában.
Jöttek is mindenféle emberek, bölcsek és ostobák, gazdagok és szegények, de egyik sem
tudta föltalálni a királylányhoz vezetõ utat.
Habakuk király már lemondott szépséges zöld szemû lányáról, amikor egy vándorlegény
keveredett a palotába.
– Nem az ezer aranyért jöttem, Habakuk király – szólt egyenes beszéddel a legény, hanem,
mert elszámolni valóm van az egérkirállyal.
– Mi közöm mindehhez? – emelte fel meggyötört fejét a király. – Engem a lányom érdekel,
nem holmi egérkirályok!
– Hát csak annyi, és több bizonyára nem, hogy az egérkirály tartja fogságban a lányodat.
Fölpattan a szavakra a könnytó partján kuporgó király, megörül nagyon a legénynek.
– Mondd hát, fiam, mivel segíthetnélek elhatározásodban? Annyi katonát adok, amennyi
fûszál a réten terem, csak elbántok valahogy azzal az egérkirállyal.
– Csak a korsót add, mellyel a pincébe küldted a királylányt! – így a legény.
Kapja a korsót, ereszkedik alá a pincébe, meghagyja erõsen, senki ne zavarja tíz álló napig.
Akkor felült egy hordó tetejére, ivott egy korsó bort és várt. Várt türelmesen.
Már majdnem elnyomta az álom, amikor neszezés ütötte meg a fülét. Hát, a fal titkos résén
át töméntelen egér masírozik elõ, olyan sok, hogy szürke lesz tõlük az egész pince. Élükön feszít
az egérkirály, piros csizmácskában.
– No, vándorlegény – szólította meg dölyfösen az egérkirály –, mi szél telepített oda, épp a
hordó tetejére?
– Álló egy esztendeje téged kereslek – válaszolt a legény.
– Engem? S engemet mi okból? – csodálkozott az egérkirály. – Tartozom neked egy veréssel
– bökte ki a vándor.
– Ugyan miért? – vonta össze szemöldökét az egérkirály.

27
 – Mert kirágtad szegény édesanyám harisnyájának a sarkát.
– Ugyan, ugyan és ejnye – csóválta méltatlankodva a fejét az egerek parancsolója – kinek
számít manapság egy vacak pamutharisnya?
– Az édesanyámnak. Megfázott az idei hóban járva, most lázasan fekszik nehéz párnák között.
De az egérkirályt nem hatotta meg a legény bánata. – Rajta – vezényelt –, intézzétek el a
szemtelent!
A megszámlálhatatlanul sok egér nekiesett a vándornak. Tépték a ruháját, a haját húzták,
rúgták, ütötték, harapták, talán el is pusztítják, ha állj-t nem vezényel nekik a királyuk.
– Most hordd el az irhádat, és ápold a beteg anyádat – intett a legénynek –, de figyelmeztet-
lek, legközelebb nem kegyelmezek az életednek.
Azzal, ahogy jöttek, olyan zajongva elvonultak. Gondolkozott a vándor, szégyellte nagyon,
hogy így, világ csúfjára, elpáholták az egerek. S nagy gondban volt, mitévõ legyen. Merített egy
újabb korsó bort, attól erõre kapott.
Másnap csakúgy, mint elõbb, nagy dölyfösen kivonul a résen az egérkirály. De most nem
látja a legényt.
– No hiszen, igen hamar kereket oldottál, te bátor legény! – kiáltotta gõgösen.
– Oldott ám kereket a körösztanyád – válaszolt neki a hordó mögül a vándor. – Itt ülök a
nagy hordóban, s megittam már legalább két hektó finom vörösbort.
Látják az egerek, valóban hiányzik a legnagyobb hordóból a dugó. Nosza, egymást nyomva,
tépve, rúgva törekszenek befele a nagy hordó lyukán, hogy a legényt elpusztítsák.
Amikor már mind benn nyüzsgött, s egyedül csak az egérkirály ácsorgott a pince kövén,
elõugrott a legény, helyére illesztette a dugót, s jó erõsen bele is kalapálta a lyukba.
Látta az egérkirály, hogy lépre csalta a furfangos legény. Menekülésre fogta volna a dolgot,
nyakon csípte a vándor, megrázta a bundájában, amúgy rendesen.
– Kegyelem, kegyelem – rimánkodott a nyakon csípett egér –, minden kívánságodat teljesí-
tem, ha meghagyod az életemet!
– Elsõként Hatiora királylányt add elõ, szemtelen cincogó! – rendelkezett a legény. – Kövess!
– szólt az egérkirály.
Megnyitotta a pince falát, takaros kis birodalom tárult a legény szeme elé, az egerek nagy
birodalma.
– Immár te vagy a birodalom királya – hajtotta meg fejét az egér. Hét álló napig mentek,
egyre mentek, meneteltek, mire a palotához értek.
Ott egy színarany szobában sírdogált Hatiora királykisasszony. Megöleli a legény, viszi a
király elé menten. Megörül Habakuk, eléperdül a legény.
– Kérdezted, király, mit kérek, ha megtalálom a lányodat. Akkor nem kértem semmit. –
Nem bizony – bólogat a király.
– De kérek most! – keményíti meg a hangját a legény. – Ugyan mit? – csodálkozik Habakuk
király.

28
 – A zöld szemû lányod kezét. Azt kérem.
Haragra lobbant erre a király.
– Szedte-vette-teremtette, csak bátorságodnak kö-
szönheted, hogy nem üttetem le a fejedet. Nem tudod,
balga lélek, hogy királylánynak királyfi a méltó párja?
– Hiszen, király vagyok én is, nagyobb a hadseregem,
mint a tiéd!
Kacag a király, hogy a hasát rázza a nagy nevetés.
– Csak nem? Na, ha így van, hadd látom a híres
hadseregedet! Kigurítja akkor a legnagyobbik hordót a
pincébõl a legény. Kirántja a hordóból a dugót. Ömle-
nek onnan az egerek elõ, fél napig is eltart, mire az utol-
só is ki tud bújni a kis lyukon. S nekilát a töméntelen
egér, megrágnak a palotában mindent, talán még a ki-
rály aranypalástján is lyukat rágnak, ha meg nem fékezi
õket paranccsal a legény.
– Azt már látom, hogy hadsereged van. De van- e
ehhez a hadsereghez elég birodalmad? Levezeti erre a
legény a királyt a pincébe, megnyittatja az egérkirállyal
a falat.
Száz napig járt Habakuk a pince mögötti birodalom-
ban, két pár cipõt szaggatott el közben, mégsem jutott
el a végébe.
Nem is ellenkezett tovább. Hatiorát nekiadta a vándor­
legénynek, s ezt jól tette, mert a lány is igen megszerette
a derék ifjút.
Elsõ útjuk a legény szegény édesanyjához vezetett.
Lekuporodott elé a királylány, arany cérnával stoppolta
meg a harisnyáján a lyukat. Csak azután fogta kézen, s
vezette el a birodalmukba szegény kis anyósát.
Jó ideje éltek már nagy boldogságban az egerek or­
szágában, amikor a királylány, immár királyné, vágyód-
ni kezdett az emberek után. Kérte a király, ne hagyja
õket egyedül, de a lányban erõs volt a vágyakozás; vissza-
menni az övéi közé.
– Csak egy napra engedj vissza apámhoz, kedves fér-
jem uram, kakasszóra ismét itt leszek. Nehéz szívvel en-
gedte el az ifjú zöld szemû, szépséges feleségét, de nem tehetett egyebet. Szaladt Hatiora apja és
a testvérei karjai közé, alig tudtak betelni egymással.
Bizony, úgy elbeszélgették az idõt, észre sem vették a kakaskukorékolást. Amikor pedig a
királylány vissza akart térni férjeura birodalmába, a fal már nem engedte õt vissza. Összezárult
az mindörökre.
Sírt Hatiora, sokáig sírt, mindhiába.
Búnak eresztette fejét a vándorlegény-király is az Egeres Palotában. Mondja neki egy napon
az egérkirály.
– Sose búsulj, komám, inkább törd meg nekem ezt a fekete öregdiót! Feltöri az öregdiót a
legény, hát egy ördögfióka bújik elõ a dióból.
– Ha már fölkeltettél, vakard meg a hátamat! – ripakodik rá mérgesen a vándorra.
– Megvakarom én, csak gyõzd viselni! – kacag fel a legény, s fütykösével jól elagyabugyálja
az ördögfiókát. Meg is juhászkodik a gyermekördög nyomban, bújna vissza a dióba, nem en-
gedi a legény.
– Amíg vissza nem hozod a királyi feleségemet, nem bújhatsz el addig a dióban. – Miért
nem te magad mégy érte? – mérgeskedik ismét a fiókördög.
– Mennék én, de úgy összezárult a pince fala, semmilyen varázslat ki nem nyitja többé. Ka-
cag az ördög, szalad a falhoz. Elõször faltörõ kossá változik, kopog erõsen, de nem enged a fal.
Változik azután súlyos kalapáccsá, döndül, döndül, csak nem enged a fal. Földhöz veri akkor
magát az ördög, gombolyag lesz belõle, vékony cérna. Bedugja a fejét a fal hajszálnyi repedésé-
be, fúrja magát elõre, halad nagy igyekezettel.
Nézi csodálkozva a legény, hogy a gombolyag egyszer csak eltûnik a falban egészen.
A túloldalon földhöz veri magát a gombolyag, ördögfióka lesz belõle ismét. Lohol a palo-
tába, egyenesen Habakuk király hálószobájába. Alszik a király, a fiókördög megcsiklandja a
talpát. Felugrik Habakuk király, ámul nagyon, hogy az ördög áll ott éppen elõtte.
– Vinném a lányodat Egérországba, szólítsd nyomban elébem – parancsol rá mérgesen. Sza-
lad a király, s jön máris Hatiora királykisasszonnyal, akarom mondani, Hatiora királynéval.
– Búcsúzz el, Hatiora, hosszú ideig nem fogod édesapádat látni!
Megöleli a királylány az apját, elbúcsúznak lágyan. Lemennek a pincébe, ott az ördögfióka
azt mondja:
– Most pedig, ha férjedet viszont akarod látni, verd magad erõsen a földhöz!
Szót fogad Hatiora, veri magát a földhöz, arany gombolyag lesz belõle. Földhöz veri magát
az ördögfióka, fekete gombolyag lesz belõle.
Fúrja az aranycérna, fúrja a fekete cérna magát a hajszálréseken elõre, elfogy egyszerre
mindkét gombolyag a pince földjérõl. Nézi Habakuk király, fölbátorodik, földhöz veri magát
õ is. De csak a fenekét üti meg emberesen, s a fejérõl elgurult koronából pottyan ki egy nagy
piros gyémánt.
Elõ se került többé soha! Bizonyára elfutott vele egy arra kószáló, szemfüles kisegér...
Gertrúd

M essze földön híres, nagy vadászó erdõ állott a palota nyugati oldalán. A király minden
évben nagy vadászatot rendezett a nagy erdõben, ilyenkor meghívta a környék összes
királyát fiaikkal együtt, mennének vele medvére, vad oroszlánra, horkantó tigrisre, feketén
villámló párducra, pöttyös bundájú vadjaguárra.
Vitte magával aranyos hintókon a lányait is, akik a vadászat ideje alatt a vadászház verõfényes
teraszán, szépséges terítõket hímezve várták apjuk megtérését a vendégekkel.
Egyik verõfényes õszi vadászaton, mikor az erdõt betöltötte a vadászkürtök mély zengése,
Gertrúd királykisasszony, Habakuk ki tudja hányadik lánya, megpillantott egy gyönyörû, fecs-
keszárnyú pillangót.
Lerakta az asztalkára nyomban a hímzést, szaladt, hogy elfogja a napsárga lepkét. De a fi-
nom szárnyak, amikor Gertrúd ujjacskái összezárultak volna fölöttük, mindig megrezzentek,
s a pillangó tovább -tovább szállt.
Futott utána a királylány, észre sem véve, mind beljebb és beljebb keveredik az erdõbe, el-
maradnak mögüle az ismerõs fák, tisztások, elmarad a vadászház, egyre halkabban szólnak a
vadászok kürtjei, hogy azután el is hallgassanak végleg. Egy patak állta útját Gertrúdnak, azon
a patakon nem ívelt át sehol sem híd. Nyomát veszítette így a pillangónak.
Fordulna vissza, de hová forduljon? Mindenfelé fák, fák és fák, nagy, néma, úttalan renge-
teg vette körül.
Fut Gertrúd, véresre karcolják a lábát a szívtelen bokrok, finom arcába csapódnak, piros
nyomokat hagyva bõrén az ágak, ruhácskáját elszaggatják a cserjefák, zöld színû topánkáját
elrongyolják a nagy szürke kövek.
Véres, apró nyomok mutatják kínlódó útját a lánynak. Már a hold is fennjár az ég peremén,
a nagy égi mezõ vándorai, csillagok tünedeznek fel a magasban, de még fut, egyre fut Gertrúd,
könnyei áztatják kétségbeesett kis arcát. Mi lesz õneki immár a sorsa?
Végre meglát egy barlangot a nagy sziklák alatt, behúzódik abba, falevelekkel betakarja
didergését, nyomban mély álomba merül.
Éjfél is elmúlt, amikor nagy mérgesen, nyálát csorgatva hazatért atájban a barlang gazdája,
a szörnyû, vad medve. Combjából aranyvégû nyílvesszõ állt ki, a vadászaton sebesíthette meg
nyilával a király. Látja a medve a vérnyomokat, követi az apró lábacska piros rajzait, s lám, ott
áll a barlangja elõtt.
Bekukkant nagy óvatosan. Alvó, szõke kislányt lát bent, avarba betakarózva nyakig, kis
arcát összekarmolták az ágak, ruháját megszaggatták a tövisek, tüskék.
Megesik a szíve a gyermeken, s elhatározza, nem bántja, akárki lánya legyen is az árva.

32
5
 Szörnyen megijedt a lány, amikor reggel a hatalmas, fekete medvét látja keresztben feküdni
a kijárat elõtt.
A medve azonban nem bántotta õt. Panaszosan mutatta a combjából kiálló arany nyílvesszõt.
Rögtön látta Gertrúd, az édesapja nyílvesszõje az, de nem szólt semmit. Kihúzta a sebbõl a
gyilkos szerszámot, a sebet friss forrásvízzel kimosta, szoknyájából tépett kötéssel gondosan
befedte.
Attól a naptól kezdve együtt élt a medve és a királylány a rengeteg erdõben, a nagy sziklák
alatt.
Gertrúd az aranyos nyílvesszõt egy kõ mögé rejtette, s amikor a medve nem volt odahaza,
titkon elõvette, szólongatta, simogatta, meg is csókolta talán, hiszen drága apját jutatta az eszé-
be. Híre megy egy napon, hogy fenn az erdõben gyönyörû, fiatal lány él a vad fekete medvével,
a legnagyobb sziklák alatt. Eljut a hír Habakuk király fülébe, nosza, nyergelteti a leggyorsabb
paripákat, maga mellé veszi legvitézebb vadászait, meg sem állnak, míg a medve barlangja elé
érnek.
Látja a medve a rengeteg fegyveres vitézt, mancsába kapja a királylányt, felszökik vele a
legmagasabb szirtfokra.
Lekiált Gertrúd az apjának.
– Felséges apám, menjetek haza Isten hírével, a medvét ne bántsátok! Jól bánik õ velem, a
halált nem érdemli meg.
– Lelövetem mégis – szól föl a király.
– Ha a medvét lelöveted, õ engem kiejt a mancsából, halálra zúzom magam a mélyben az
éles sziklákon.
– Hát akkor mitévõ legyek, lányom? Itt csak nem hagyhatlak...
– Menjetek haza békével! S ha majd egy legény akad, aki puszta kézzel ki mer állni ez ellen
a medve ellen, küldd el õt értem!
Hazaporoszkált lógó orral a király, kérdezi a katonáit, van-e közöttük bátor híve, aki a
medve ellen puszta kézzel kiállna. Jelentkezett is tizenkét piros képû, nyalka bajuszú katona.
Tizenkét nap telt el azután. Mind a tizenkét napon rosszkedvûen ért haza a medve, nem nyúlt
az ételhez, csak nézett szomorúan a királylányra.
Hallja Habakuk, oda a tizenkét legjobb vitéze, szétszaggatta valamennyit a nagy fekete med-
ve. Akkor kidoboltatta, leánya kezét adja annak, aki a medve fogságából kiszabadítja.
Jelentkezett rögtön harminchárom bátor legény. Harminchárom nap telt el azután. Mind a
harminchárom napon rosszkedvûen tért haza a medve, nem nyúlt ételhez, nem vett magához
italt sem, csak nézett szomorúan a királylányra. Elfogyott bizony Habakuk király reménye,
amikor hallotta, mind a harminchárom szerencsét próbálót széttépte a vad fekete medve.
Kiül akkor bánatával a könnytó partjára, nézi szomorúan, hogyan ficánkolnak a vízben a
halak. Csobban a tükör, koronás halfõ emelkedik ki a vízbõl, szólítja a királyt.
– Bánat emészt, felséges komám, akarod-e, hogy segítsek.

34
 – Hogyan tudnál nekem segíteni? – kérdezte a király. S elmeséli sorról sorra, hogyan került
a medve fogságába a lány, hogyan pusztította el tizenkét vitézét, hogyan tépte szét harminchá-
rom legbátrabb alattvalóját, a fenevad.
– Sose búsulj, királykomám – így a hal –, küldd el a macskádat a hárombibircsókos öregas�-
szony fiáért, õ majd visszahozza a lányodat!
Tüstént üzen a király a macskájával a hárombibircsókos öregasszony fiáért, visszaüzen az
öregasszony, nem mehet a fia, nincs otthon.
Küldi másnap a király a macskát a hárombibircsókos öregasszony fiáért, visszaüzen az öreg-
asszony, nem mehet a fia, mert éppen alszik.
Harmadnap is küldi a király a macskát, jön nagy kelletlenül a hárombibircsókos öregas�-
szony fia, amolyan igazi, málészájú legény.
Mondja a király, mirõl lenne szó. Vakarja a fejét a legény, nincs õneki kedve medvével
megmérkõzni, királylányt megmenteni.
– Eredj, ebadta – haragudott meg a király –, menj tüstént, mert levágatom a fejedet! Megy
nagy kelletlenül a legény, beér az erdõbe, lefekszik az elsõ bokor alá, alszik ott két napig. Az-
után visszatér a palotába, jelenti a királynak, nem találta a medvét. Megszólal a tûzhely alól a
macska.

Hazudik a legény,
elsorvad fogságban királylány, a szegény.

Megmérgesedik Habakuk, visszakergeti az erdõbe a legényt. Megy nagy kelletlenül a legény,

belefekszik a második bokorba, alszik ott négy napig. Azután
visszatér a palotába, s jelenti, nem találta most sem a medvét.
Megszólal újra tûzhely alól a macska.

Hazudik a legény, ha a medvénél járna

nem sorvadna fogságban királylány, az árva.

Nagyot húz jogarával a hazudós legény hátára a király, s

visszakergeti az erdõbe.
Megy nagy kelletlenül a legény, belefeküdne a harmadik
bokorba, hát csak kiugrik onnan egy hörcsög.
– Indulj a barlanghoz, nincs otthon a medve! – parancsol
rá a legényre.
Ballag a legény, megleli a barlang száját, benéz, eláll a léleg-
zete, olyan szép lányt lát odabent.
Észreveszi õt a lány, megijed szörnyen.

5
 – Menekülj innen, derék ifjú, ha kedves az életed, mert ha a medve itt talál, szörnyû véget
érsz!
Még ki sem mondja, hallják, nagy horkantásokkal közeledik a medve.
– Emberszagot érzek – bömböli –, jaj annak, aki a barlanghoz merészkedett.
Elrejti a lány a megszeppent legényt a barlang titkos zugába, õ pedig kiül a bejárat elé.
Odaér a medve, kérdi:
– Járt-e itt valaki? Emberszagot érzek.
– Az én szagomat érzed – pirul Gertrúd a kérdésen –, ember lennék én is!
Másnap reggel elmegy a medve, de nem múlik a gyanúja. Elrejtõzik a közeli sûrû fenyõbokor
közé, figyeli a barlang bejáratát. Látja ám, kilép onnan a lány, egy fiú van vele, amolyan málé-
szájú, s kézen fogva elindulnak a patak felé.
Kiérnek az erdõbõl, kézen fogva, szerelmesen a királylány és a hárombibircsókos öregas�-
szony fia, eléjük toppan azonmód a medve, fújtat haragosan. Emeli a mancsát, hogy szétlapítsa
a legényt, feszíti szörnyû körmeit, hogy a mamlasz ifjút darabokra tépje.
Eléjük ugrik Gertrúd, s hogy a legényt ne bánthassa, a medve szívébe mártja az arany
nyílvesszõt. S rögtön sírva kuporodik a földre, hogy jótevõjével ím, ilyen gonoszat cselekedett.
Szétreped azonban a medve bõre, s egy délceg királyfi lép elõ belõle.
– Köszönöm, kis királylány, hogy leoldoztad rólam az átkot. Tíz esztendõvel ezelõtt egy csúf
boszorka elvarázsolt. A varázslat alól csak egy fiatal leány szabadíthatott ki, aki medveszívembe
arany nyílvesszõt szúr bele. De ez még nem minden. Ettõl még az átok nem múlt volna fölü-
lem. Meg is kellett sajnálnia annak a lánynak, könnyeivel kellett föltépnie medvebõrömön a
varrást. Köszönöm néked, köszönöm a szíved jóságát, Gertrúd királykisasszony.
Pirul Gertrúd, mert lám, kettõ legénye is akadt egyszerre. Kit válasszon? A hárombibircsó-
kos öregasszony mamlasz fiát, vagy a medvébõl elõlépett, karcsú, szép, magas királyfit.
Hazatérnek a Hattyús Kastélyba, örül a király, de ráncolja a homlokát, hogyan tegyen igaz-
ságot a két kérõjelölt között.
– Döntsön a karok ereje! – határozott végül a király. – Holnap reggel megmérkõztök. Aki
vitézebbül kezeli a kopját, a kardot, a fokost, az érdemli meg a lányom kezét.
Gondolkodik a mamlasz legény, gondolkodik erõsen, s hajnalig kimegy belõle a ménkû
nagy szerelem. Elébe áll reggel a királynak.
– Felséges királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom, nem kenyerem nekem a küzdés, a
bajvívás. Tömd teli inkább arannyal a zsebemet, s engedd végre kialudnom magamat!
Nevet a király, nevet az udvar, nevet a medvébõl elõlépett délceg vitéz, de nevet Gertrúd is,
hogyan tudna haragudni erre a kedves legényre.
Nem két zseb arannyal jutalmazza a király a mamlaszt, s nem is a zsebébe csörgeti azokat,
de két megrakott szekérrel. Tetejébe pedig olyan nagy, puha ágyat rakat, amelyben tíz napig is
el lehet aludnia egyfolytában.

36
 Azt már csak megjegyzem, hogy a
legény tizenhárom napot aludt szaka-
datlan, s még akkor sem volt számára
kényelmetlen az ágy.
Nagy esküvõt csaptak, annyi vendég
volt, megszámolni se tudták õket.
Hanem az ifjú királynak akadt egy
szigorú kikötése: medvetalpat nem volt
szabad felszolgálni az ünnepi vacsorához.

5
Cilike

S zépnek lenni jó, de olykor

na­g yon-nagyon nehéz. Ci-
like, aki olyan szép volt, hogy
leírni is nehéz lenne, s olyan
okos, hogy felfogta a szépsé-
gével együtt járó sokféle bajt
és gondot, gyakorta vált cél-
táblájává leánytestvérei irigy-
ségének, gyermeki gonoszsá-
gának.
Lülike-Cilikének csúfolták,
mivel órákon át fésülte, fonta,
bodorította derekáig érõ dús
vörös haját, titkon tintapacát ej-
tettek mindig patyolattiszta ru-
hájára, legyen már rajta is vala-
mi rendetlenség. Elgáncsolták,
hogy a fû beletörjön a szoknyá-
jába, lefröcskölték sárral az ud-
varon, s nem szánták szegényke
nagy, krokodilkönnyeit.
Csoda-e, dacból és kényszerû­
ségbõl, olyan kényes és büszke
lány vált belõle tizenhat éves ko-
rára, hogy meggyûlt a baja vele
magának Habakuk királynak is.
El is határozta, férjhez adja a
lányát, bajlódjék vele majd a hi-
tes ura.
Ül Cilike királyi apja balján,
azt gondolja, aki látja õket, a
fényes napot ültette Habakuk
király a trónja mellé.

38
 Vonulnak sorban a királyfiak, de Cilike mindre csak a vállát vonogatja. A száját húzogatja.
„Túl magas”, „túl alacsony”, „túl sovány”, „túl kövér”, „túl sápadt”, „túl szeplõs”, „túl nagy a
füle”, „túl kicsi az orra”...
Mentek is haza a sértõdött harminckilenc királyok, még az a szerencse, hogy hadat nem
üzentek a királynak gõgös leánya miatt.
Csukták már a kaput is a szolgák, amikor szamárháton egy furcsa szerzet kocogott be az ud-
varra. Foltos ruháját szürke por borította, kalapján hitehagyott csirketoll virított. Cipõjének
nem volt talpa, nadrágja ülepén tekintélyes lik pompázott.
– Mi járatban minálunk, különös legény? – kérdi a király.
– Leánykérõbe jöttem, azt hallottam, van egy fölösleges lányod, valami egy cudar némber-
nek mondják az emberek, de hát nekem mindegy.
Kacag az udvar, a királynak még a könnye is kicsordul. Ül Cilike, pityergésre biggyed a
szája.
– Adnám én a lányomat, különös legény – csuklik meg a nevetéstõl a király –, isten uccse
neked adnám, ha egy feltételnek megfelelnél.
– Megfelelek én minden föltételnek – sértõdik meg a legény. – Olyan okos vagyok, hogy ez
a szamár se érne utol gondolatban. Olyan szép, hogy a lányod máris belém szeretett, látom a
fancsali képén. S olyan ügyes, szitával mérem tóparton a vizet.
Nevet erre ismét az udvar, még lejjebb görbül a királykisasszony szája.
– Egy föltételnek csak nem felelsz meg, különös legény. Én a lányom kezét csakis királynak
adhatom.
– Add akkor keze helyett a lábát! – ajánlja a legény. – Hanem, add tüstént, mert holnap
már nem viszem!
Tetszik a legény észjárása a királynak, nem tetszik azonban Cilikének. Fel sem pislant már,
csak a szája szélét harapja mérgesen.
– No, lányom, mit mondasz te erre? – kérdi Cilikét a király.
– Bolond ez a legény, és kend is bolond, ha odaad néki. Ez még a kalapját sem tudja tisztes-
séggel leemelni...
Megmérgesedik a tiszteletlen beszéden a király, határoz is nyomban. Viheti a lányt a szurtos
legény, vigye is, nem gyereke az neki többé.
S hogy adott szavát ne kelljen visszavonnia, kinevezi a legényt a bolondok királyává.
– Hozzátok Cilike királykisasszony aranyos hintóját! – rendelkezik Habakuk.
– Nem úgy van az, felség – állítja meg a legény –, az én szürke szamaram nem illik az aranyos
hintóhoz. Hanem, látok én az udvar sarkában egy ócska kordét. Azt kössétek az öreg csacsi
mögé! Nem szól Cilike, csak harapja a szája szélét, nem mutatja, teli van a nagy kék szeme
könnyel.

39
 – Ezt a cifra gúnyát pedig levehetnéd végre! – így a legény. – Kérj a szolgálódtól rendes,
viseltes vásznat a dologhoz.
Átöltözik szótlan Cilike, gyenge bõrét töri a durva daróc, az ormótlan facipõ felvérzi a ké-
nyes lábát.
Fölülteti a legény a királylányt a szamaras kordéra, azt se mondja, adjon isten, nyiko­
rogvacsikorogva nekiindulnak az útnak – õ maga a kordé mellett lépked.
Szalad még utánuk a király, hát az arannyal, a sok ezüsttel és a nagy hozománnyal mi legyen?
– Nem kell énnekem pénz, szolgákra sem vágyom, felséges királyom – legyint meg sem állva
a legény. – Hanem, ha majd az unokád enni kér, lágy kenyeret, friss sajtot tégy elébe. Telik
majd ebbõl a rengeteg itthagyott pénzbõl!

5
 Megütközik a legény konokságán a király, elbúcsúzik Cilike lányától, de a legénynek kezét
se nyújtja.
Nevetnek az emberek, akik látják kordén zötykölõdni a kevély királylányt. Kacagnak, de
csak addig, míg a bolond legény azt meg nem unja. Mert megunja hamar, s nagyhirtelen úgy
dörgöli orrba a hozzá legközelebb álló röhögõt, hogy az menten fölesik.
Látják, mérges a legény, nem is gúnyolják tovább a lányt.
Ettõl kezdve szûkös napok köszöntöttek Cilikére. Kis házikóban laktak, a lánynak rend-
ben kellett tartania a portát. A bolond legény minden hajnalban elkacsázott hazulról, s csak
a holdvilág útján tért meg feleségéhez. Olyankor szelíden megölelte Cilikét, aki, mi tagadás,
mindinkább megszerette õt. Volt azonban egy rossz szokása a legénynek, mely a leánykéréskor
is feltûnt Cilikének. Nem vette le soha a kalapját. A legnagyobb melegben sem. Viselte a legbo-
londabb idõben, sõt, viselte az ágyban fekvéskor is. Szóvá tette Cilike, hogy nem tartja illõnek,
de kitért a válaszadás elõl a legény.
– Kincset rejtek el kalapom alatt a világ elõl – mosolygott, s már kapta is erõs karjába szép-
séges feleségét.
Egy éjszaka azonban, amikor Cilike a kíváncsiságtól aludni sem bírt, odafordult a mellette
fekvõ legényhez, s fölemelte óvatosan a kalapját.
Majdnem megvakult a nagy fényességtõl, ami a kalap alól kicsapott. Láss csodát, színarany
haja volt a legénynek.
Gondolja Cilike, amikor szeme megszokja a nagy fényességet, kitép egy szálat a sok arany-
hajból, eladja a piacon reggel, vesz belõle a legénynek új nadrágot.
Tépi a hajszálat, felszisszen a legény, fordul és alszik tovább.
Reggel megébrednek, panaszkodik a legény, fáj a feje erõsen. Rejti szoknyája ráncába a haj-
szálat a lány.
Este, mikor messzi útjáról megérkezik a legény, gyönyörû új veres nadrág várja a szék karfá-
jára terítve. Megörül a legény, nem kérdi, honnan a nadrág, ölébe ülteti a királylányt, s énekel
neki szépen hajnalig.
Nem sok idõ múlva, gondolja a lány, kellene már új kabát a kopott öregjószág helyett. Alig
várja, hogy a legény elaludjék, hamar kitép egy újabb arany hajszálat a hajából. Felszisszen a le-
gény, megfordul álmában, de nem nyitja ki a szemét. Másnap este, mikor a hold ösvényén ha-
zatalál a bolond legény, szép zöld posztókabát várja a szék karfájára akasztva. Megörül a legény,
nem kérdi, honnan a kabát, ölébe kapja Cilikét, de nem tud énekelni, a fejét fájlalja erõsen.
Újabb idõ telik el, gondolja a királylány, új kalap illenék a veres nadrághoz, a zöld kabáthoz.
Kitépi hát a harmadik hajszálat is. Felkiált a legény, felül az ágyon, de nem ébred fel.
Reggel sápadtan ténfereg, fájlalja nagyon a fejét, fogát csikorgatva indul el hazulról. Mikor
késõ este fáradtan hazatér, új kalpag, darutollas várja a szék karfájára akasztva.
Elkomorul a legény, kérdi a lányt, most megkérdi, honnan a pénz a veres nadrágra, a zöld
posztókabátra, a darutollas új kalpagra.

42
 Elmond mindent õszintéd Cilike, fél is a legény haragjától, dicséretet is vár a gondosságáért.
Szomorúan nézi a legény, ölébe kapja, mondja neki:
– Mármost búcsúzzunk el, drága feleségem, tíz hosszú esztendeig nem látsz engem. Mert
tudd meg, az a kereskedõ, akitõl a veres nadrágot, a zöld posztókabátot és a darutollas kalpa-
got vetted, maga volt az ördög. Most a három aranyhajszálból kötõféket készít, befog engem a
szekere elé, s tíz esztendeig õt kell húznom hegyre fel, völgyön át, országról országra.
Végig se mondja, zörget az ablakon az ördög, színarany kötõféket tart a kezében. S elindul
véle tízéves szolgálatra a legény.
Sírdogált oktalanságán Cilike, de az urán ezzel már nem segített. Pár hónap sem telt el,
gyermeke született Cilikének.
Hanem, különös gyermek volt ez, ahogy nõtt, növögetett, mind szõrösebb lett a karja, mind
nagyobb a füle, s egyre mélyebb a hangja. A királylánynak rémülten kellett tudomásul vennie:
gyermek helyett szõrös kis szamarat hozott a világra. Olyan szomorú lett ettõl, hogy ágynak
esett.
Látja a kis szamár anyja bánatát, odabök meleg orrával az oldalához, s vastag hangon recse-
gi a fülébe:
– Elmegyek én, megkeresem édesapámat, hazahívom, segítsen rajtad!
– Eredj, ne is lássalak, ronda szõrös állat! – szakadt ki az igaztalan, keserû vád a királylányból.
Visszaszívta volna nyomban, de a szamárgyerek akkorra zokogva kiszaladt az ajtón. Éveken
át bolyongott a kicsiny szamár, vadállatok elõl menekült, éhezett, fázott, szomjazott, egyszer
szembejön vele egy szekér, arany kötõfékre fogva húzza egy ember, s ott ül a bakján az ördög.
Odafut hozzá a kicsi szamár.
– Hát te, szamaracska, mi járatban errefelé? – kérdezi a szekeret húzó ember.
Odabök oldalához meleg orrával a szamár, megismeri a fiát rögtön szívével az ember, kön�-
nye csordul, ahogy nézi, nagy szeretettel.
– Gyere haza, édesapám – kérleli a kicsi szamár –, édesanyám nagyon beteg, ágynak esett
elhalványodva. Belebetegedett abba, hogy én szamárnak születtem. Nincs ki gondomat viselje
– s az õ gondját...
– Nem mehetek, drága jó gyermekem – válaszolja az apja –, mert még nem telt ki az ördög-
nél a szolgálat. Hanem, menj el a Hattyús Kastélyba, Habakuk király palotájához, s kérj szép
szóval enni tõle. Ó majd segít, meglásd!
Elkocogott hát a kicsi szamár a fényes palotához. Áll eléje két strázsa, elkergetik a kaputól.
Menne másodszor is, a durva õrök lándzsával náspángolják el a szegényt.
Meghallotta azonban a kicsi szamár sírását a király, küldi az udvarmestert nyomban, hozná
elé a síró szamarat.
Hát, amint a király elé viszik, megböki meleg, puha orrával Habakuk oldalát a kicsi szamár.

43
 – Mi baja ennek a szegény állatnak? – kérdi körbe a király, s nagy melegséget érez meg a
szíve tájékán.
– Alighanem éhes – válaszolta a fõlovásza.
Hozat is rögtön zabot, szénát a kicsi szamárnak, de az csak áll, a könnyei potyognak.
– Felséges királyom – jelenti a fõlovásza – ez az állat alighanem utálja a zabot.
– Utálja? – gerjedt haragra a király. – Kergessétek el innen ezt a hálátlan állatot.
De a kicsi szamár puha, meleg orrával megint csak megbökte az oldalát. S a szíve táján
erõsödõ melegséget érzett a király.
– Hát jó – enyhült meg hirtelen. – Adjatok kenyeret a szamárnak!
Kacagnak, mert tréfára fogják a dolgot az udvaroncok, de mennek is rögtön, mikor látják,
komolyan gondolta parancsát a király.
Puha kenyeret hoznak a szakácstól, abba bizony beléharap a kicsi szamár, s nyomban átvál-
tozik félig emberré.
Csodálkozik a király, hát még akkor, amikor észreveszi, a fiúcska olyan szépséges éppen,
mint Cilike lány volt, s olyan huncut is, mint a bolond legény.
Megölelné a fiúcska-szamarát, mert bizony csak egyik fele változott emberré a kicsi szamár-
nak, de megszólal a fiúcska-rész.
– Beteg édesanyám egyedül van otthon, talán meg is halt azóta támasz nélkül. Segíts, nagy-
apám!
Rendelkezik meghatódottan a király, vágtatnak a hintók, hozzák Cilike királykisasszonyt
nehéz párnák között.
Meglátja a gyermeket Cilike, nyomban ráismer, pedig csak szamárnak látta, visszatér belé
az élet.
Tanakodnak, hogyan lehetne a fiúcskából teljes embert formálni.
– Hát, ha puha kenyérrel ilyen csodát tettünk, próbálkozhatnánk talán más ételekkel is!
Felsorolni is sok lenne, mi mindennel meg nem kínálták a fiúcskát, de a szamárpaták, s szõrök
el nem tûntek róla.
– Friss sajtot adj ennek a gyermeknek, hiszen a lelkedre kötöttem egykor! – hallja a király.
S az ajtóban ott áll a bolond legény, bizony alaposan megemberesedve.
Hozatja a király a friss sajtot, beléharap a kisfiú, s visszaváltozik egészen.
Összeborult a kicsi család, örültek, hogy így egymásra találtak tíz év után, s hogy a rontás
is elmúlt fölülük.
Nevet Cilike férje erõs karjai között, ígéri csengõ szóval, soha, de soha többé nem veszi le
a fejérõl a kalapot.
– Vedd csak le, nyugodtan! – biztatja a legény, de Cilike a világ összes kincséért nem nyúlna
többé a kalaphoz.

44
 Nem úgy a legényke! Odafutott apjához, s lekapta fejérõl a viharvert kalapot. Eltakarta
szemét a királylány, meg ne vakuljon. Fölöslegesen tette pedig.
Megõszült a legény az ördög tíz esztendei szolgálatában, nem maradt az aranyhajból
emlékeztetõül sem egyetlen tincs. Nem is értették, miért töltötte el olyan öröm Cilike király-
nét, amikor férje korán megfehéredett, galambõsz fejére nézett, szelíd, simogató szerelemmel.
 Veronika

H ullottak, hullottak a szelíd-

gesztenyék a királyi kertben.
Az õsz szelekkel, esõkkel suhogott
a világ fölött. Ködbe fúltak a he-
gyek, felhõk érintették meg magos
tornyok tetején a kereszteket. Ha-
rangok zúgtak.
Veronika királykisasszony ült az
ablakban, s nézte nagy szomorúság-
gal a sárgán szállingózó leveleket.
Bánat nyomta a szívét, a fiatal lányok
legnagyobb bánata: a szerelem.
Régebben kezdõdött a történet, s
oly sikeresen titkolta Veronika kirá-
lyi apja, s a testvérei elõtt, még csak meg sem orrontották, mi zajlik tiszta kis szívében.
Vendégségben járt esztendõvel elõbb a Hattyús Kastélyban a Burkus király, derék fiaival.
Jót ettek, jókedvvel ittak, muzsikaszóra holdfényig táncoltak a szép királylányokkal.
Csak a legkisebbik, a kék szemû, karcsú derekú Bence királyfi nem tartott velük a táncban.
Üldögélt a palota kertjében, sétált a tó partján, elnézegette a negyven aranyhalat.
– Eljönnél-e velem, ha táncba hívnálak? – lépett oda hozzá Veronika királykisasszony, aki
régóta figyelte a szép és magányos legényt.
Emeli arcát a meleg hangú, szelíd lányra a királyfi, s megrázza hollófekete fürtjeit.
– Mennék szívesen, szépséges húgom, de nem mehetek, nincs énnekem már a vidámak
között helyem.
Meglepõdött a királylány ennyi szomorúság láttán.
– Megosztanád-e velem keserû gondolataidat? – kérdezte Veronika, s a legény vállára tette
a kezét.
Bence királyfi nem felelt, keblébe nyúlt, égõ vörös rózsát húzott elõ onnan, s a királylány
felé nyújtotta.
– Ha esztendõ múlva nem térek vissza hozzád, dobd ezt a rózsát a tóba! Ha már nem élek,
a hullámok virágodat nyomban elnyelik. De ha még élek, ott fog ringatózni a rózsa minden
holdtöltekor a víztükör fölött. Beszélj hozzá, kérdéseidre választ fogsz kapni.
Azzal a legény felpattant csillagos homlokú fekete lovára, s a súlyos holdfény alatt elporoszkált

46
a messzi hegyek irányába. Veronika az égõ vörös rózsát vázába rakta, minden nap friss vizet
töltött az edénybe, s a rózsa hervadhatatlanul ott pompázott az asztalon.
Eltelt az esztendõ, de hiába ült Veronika minden reggel az ablakban, szemét le sem véve a
kapuról, bizony, a csillaghomlokú paripa, hátán Bence királyfival, nem kocogott át rajta. Épp
egy esztendõvel a Burkus király látogatása után, ismét vendégeket hívott Habakuk a Hattyús
Kastélyba.
Jöttek nyalka huszárok, hercegek, királyok, basák és pasák, maharadzsák és szultánok, min-
denféle fényes népségek, tócsában állt a bor az asztalok alatt, még a kóbor kutyák is libacom-
bot ettek.
Táncoltak a lányok, húzták a piros képû legények, majd beszakadt a padló a lakkos csizmák,
fényes topánok alatt.
Mikor senki sem látta, Veronika királykisasszony leszökött a kertbe, s a könnytóba vetette
a királyfitól kapott rózsát. Hát, az égõ vörös virág nyomban belemerül a hullámokba, máris
lerántja a mélybe az örvény.
Sír Veronika, könnyei hullanak a tóba, valamennyi könnycseppért eljön egy- egy aranyhal,
viszi a szájában a sós könnyet a halkirály palotájába. Ott ezüst tálba gyûjtik Veronika elhullaj-
tott szomorúságát, s felszolgálják a halkirály vacsorájához.
Holdtöltekor lesétál megint Veronika a tóhoz, látja elámulva, emeli a magosba hullámokból
élõ vörös fejét a rózsa.
– Él-e az én mátkám, Bence királyfi, áruld el, virágszálam! – Él is, hal is – mondja a rózsa.
Megörül a királylány, szólítja a rózsát, s a rózsa válaszol.
– Él, amíg várhat rád, meghal, ha már nincs kire várnia.
Érti is, nem is érti Veronika, és a rózsa a mélybe ismét lemerül. Rá következõ holdtöltekor
ismét ott ül a könnytó partján Veronika. Fodrozódik a víz, emelkedik ki belõle égõ vörös rózsa.
– Él- e az én mátkám, Bence királyfi, áruld el, virágszálam!
– É1 is, de már alig, meghal is hamar, mert látja, hiába vár rád nehéz rabságában.
Érti is, nem is érti Veronika, és a rózsa ismét a mélybe merül. Harmadik holdtöltén ül Ve-
ronika a királyi kastély kertjében, a tó partján. Emelkedik a hullámok közül a rózsa, hervad a
szirma, elfogy a színe, a kérdést se hallja meg, szól, visszahanyatlik a mélybe.
– Oda Bence királyfi, szegény.
Megkeményedik erre Veronika szíve, feláll a víz mellõl, fölnyergeli hófehér paripáját, s még
azon az éjjelen elhagyja a királyi házat.
Zúgó nádasok, roppant erdõk rengetegében koppantak az aranypatkók, folyókon úsztattak
át, hegyek gerincén meneteltek. Rétek virágai között találtak nyugalmas pihenõhelyet, amikor
megfáradtak.
Egy napon elértek a fekete országba. Fekete volt a fû a réten, fekete a nap az égen, fekete
a felhõk árnya, fekete hó hullott a tájra, fekete volt víz és nádas, emberek feketében jártak,
fekete árnyak a fekete csöndbe, feketén pergett az árvák könnye...

47
 Megállította Veronika a lovát, leszállt a nyeregbõl, kérdezi az utcán lézengõket, mitõl fekete
minden ebben az országban.
– Ez az ország Bence királyfi országa, ki a legfeketébb téren a legfeketébb ravatalon fekszik
éppen kiterítve.
Megköti fehér lovát a fekete fához Veronika, gyalogszerrel indul Bence királyfi ravatalához.
Fekszik a királyfi fekete gyolcsok között, halovány az orcája, szemei lezárva, mintha nehéz
álmok suhannának alatta az idõk végezetéig. Suhanjanak is, mert az a két szem nem nyílik ki
többé!
Sóhajt Veronika.
– Nem is éltem még, máris a halál menyasszonya lettem. Elmegyek a halálhoz, visszakérem
tõle az én mátkámat.
Készíttet hétfalú koporsót, abba helyezteti a királyfi testét, meghagyja szigorúan: õrizzék,
amíg õ vissza nem tér.
Hét nap, hét éjjel vágtatott pihenés nélkül a fehér paripa. A nyolcadik nap reggelén a halál
kapujában álltak. Nagy, szürke kígyó tekeredett elõ a kapu mögött tátongó nyirkos sötétbõl.
– Halandó a birodalom határát nem lépheti át! – ágaskodott Veronika elé.
Elbúsul a királylány, leül a kapu elõtt fodrozódó kicsiny tó partjára. S míg ott nagy gond-
ban ül, koronás fõ emelkedik a vízbõl, maga a halkirály.
Szól a lányhoz a halkirály.
– Könnyeiddel megetettél, a lakomáért fizetség jár. Látsz a parton három nádszálat. Törd le
õket, de meg ne ijedj, ha nagyot sikoltanának. Az ördög három öreganyja lakik a három nádban.
A pirosat dobd bele a tûzbe. A fehéret ejtsd bele a vízbe. De a zöldre nagyon vigyázz, abban õrzi
az ördög halálõrzõ öreganyját. Érette – bármit is kérsz tõle – mindent meg fog tenni.
Csobban máris a víz, lemerül sötét birodalmába a halkirály. A fodrozódó tó csak egy égõ
vörös rózsát terelget lágyan a part felé. Kiemeli Veronika, a keblébe rejti. Indul a nádakért,
ahogy a halkirály neki meghagyta.

49
 Letöri az elsõ, piros nádat, jajdul a nád akkorát, Veronikát félelem rántja össze. Dobja a ná-
dat lobogó tûzbe, kígyó pörkölõdik a lángok között. Letöri a másik, fehér nádat, olyan nagyot
jajdul akkor a nád, kétrét görnyed félelmében Veronika. Dobja a nádat fodrozó vízbe, sárkány
fullad a záruló habokba.
Letöri a harmadik, zöld nádat is, Bence királyfi hangján jajdul fel a nád. Rejti a kebelébe
a rózsa mellé, indul szaporán az ördög házába. Kint ül az ördög az ajtó elõtt, mocskos lábával
a fülét piszkálja.
Nézi a lányt, hangosakat horkintva megszólal.
– Letörted a piros nádat, tûzbe dobtad, elégetted kígyó-öreganyámat. Letörted a fehér ná-
dat, vízbe vetetted, tóba fullasztottad sárkány-öreganyámat. De nem látom a harmadik nádat!
Halálõrzõ öreganyámat hol rejtegeted?
Azt mondja a rusnya ördögnek Veronika:
– Menj el, ördög, a halálhoz, kérd el tõle Bence királyfi életét. Ha visszaadja, megkapod a
nádat, benne utolsó öreganyádat.
Lohol az ördög, kéri a haláltól Bence királyfi életét, de a halál nem adja. Ölre megy akkor
az ördög és a halál, birkóznak három éjjel és három napon át, végül az ördög úgy vágja földhöz
a halált, hogy csak úgy nyekken.
Tapos a hasán az ördög a halálnak, kiabál mérgesen.
– Adod, vagy nem adod annak a Bence királyfinak az életét? – Mikor a halál megígéri, adja
õ, csak a hasáról emelné le a patáit, megenyhül az ördög.
Elfut a halál s nagyhamar jön vissza, apró szelencében Bence királyfi életét hozza. Fut az
ördög a szelencével, adja Veronikának.
Nem adom addig a nádszálat, míg el nem viszel a fekete ország határáig. Felkapja az ördög
fehér lovastól Veronikát, kettõt sincs ideje gondolni, fekete ország határánál állnak. Odaadja
akkor a nádat a királylány az ördögnek. Kacag diadalmasan a beste állat, kárörvendõen kia-
bálja:
– Tudd meg, ostoba lány, hiába Bence királyfi élete abban a szelencében. Halálát az öreg-
anyám õrzi ebben a nádban. S amíg itt õrzi, addig te fel nem támaszthatod.
Azzal legyint egyet a náddal Veronika felé. Vesztére. Az okos fehér paripa utánakap fogával
a nádszálnak, s jóízûen elropogtatja. Bosszankodik az ördög, süllyed mérgében a világ hetedik
fenekére. Nevet Veronika, fut a szelencével a fekete ravatalhoz, nyittatja türelmetlenül a hétfa-
lú koporsót. Fölpattintja a szelence fedelét, ül benne egy piros béka.
– Mitévõ legyek én veled, te csúf kis piros varangy? – kérdi tanácstalanul a királylány.
– Tedd a szívemre! – súgja akkor a lánynak Bence királyfi hallgatása.
Emeli a békát Veronika, helyezi a halott legény szíve fölé, nyílik Bence királyfi szeme, olvad
a béka szép piros vérré, merül a piros vér a legény testébe vissza.
S ahogy az élet áradt szét Bence királyfi testében, úgy foszladozott lefelé a sok feketeség az
országról. Felpiroslottak a tetõk, felkéklettek a folyók, felzöldelltek az erdõk és a rétek, felbar-

50
nállottak a szántóföldek, felszürkéllettek a kövek, felfehérlettek a házfalak, fölezüstlöttek a
harangok, s amikor ez mind így megtörtént, felaranylott a kékre derülõ ég tetején a nap.
– Édes mátkám, áruld el immár a titkodat! – kérlelte Veronika.
Hogy mit mesélt Bence, mit nem, már meg nem mondhatom, mert olyan halkan mond-
ta, nem hallottam én sem. Talán egy könnyelmû királyfiókáról szólt a mese, aki az ördöggel
kockázni ült le az árok szélére, s eljátszotta az életét. Talán. Hiszen egy fiatalemberrel bármi
megtörténhetik.
Egy bizonyos Veronika a mese végén olyan szerelmesen borult a nyakába, hogy még az is
belepirult, aki rájuk se nézett éppen akkor.
A többi már tudható, nem szaporítom a szót tovább. Az esküvõn két félnótás között ültem,
nótát vagy százat énekeltem. S néztem napokon át az egész palotát elborító, ezernyi égõ vörös
rózsát. De lehet, még annál is több volt belõlük.
Pitrikotty

A negyven királylány között a legszerényebb, legegyszerûbb teremtés minden bizonnyal

Pitrikotty volt. Nem viselt koronácskát, fel nem vette volna az aranyos-ezüstös ruhákat,
szalagos cipõket, színes harisnyákat.
Sötét haja színes csatokat nem tûrt, ujjacskái nem viselték a gyûrût, karcsú dereka a
drágakövekkel kivert széles öveket. Genovévának hívták régen, de az idõk során szép neve
elfelejtõdött, mindenki csak Pitrikottynak hívta, s ennek is megvolt a jó oka.
A leány ugyanis reggelenként lesétált a kerten át a baromfiudvarba, leült a tyúkok között,
és sokáig kotyogott a jámbor szárnyasokkal.
– Ejnye! – gerjedt haragra Habakuk király, mikor a szolgái elõször jelentették Genovéva
királykisasszony különös szokását.
– Ejnye! – állt meg egy reggelen a tyúkok között káráló leány háta mögött a király. – Micsoda
szégyen! Az én lányom a baromfiudvarban! Tyúkok között kárál! Nem szégyelled magad, hálát-
lan teremtés?
A leány semmit sem szólt erre, szomorúan nézett hadonászó apjára, azután elszaladt onnan,
és soha többé nem látták a baromfiudvar közelében.
Az udvarban azonban híre ment a történteknek, csúfolták Genovévát a háta mögött a test-
vérei, összesúgtak láttára a szolgák és a cselédlányok. „Pitrikotty”, „Pitrikotty” hangzott fel gú-
nyosan, bármerre ment a palotában. Rajta is maradt a gúnynév, oly tökéletesen, hogy egy szép
napon maga Habakuk is Pitrikottynak szólította a lányát, anélkül, hogy ezt észrevette volna.
Telt-múlt az idõ, Pitrikotty eladósorba cseperedett. S lám, hiába volt egyszerûbb a testvére-

52
5
inél, hiába járt szegényes gúnyában, arca hiába nem látott soha pirosítót, szeme festéket, ajka
színes rúzsokat, úgy dongták körül a kérõk, mint asztalra csöppentett mézet a legyek.
Örült is a király, ennyi kérõt együtt a világ még nem látott. Pitrikotty kedvesen és gõg nél-
kül beszélgetett el velük, amelyik megtetszett neki, annak hímzett kendõt adott, amelyik pedig
nem, annak selyem nyakravalót, el ne búsulja magát. Hanem, választani csak nem akaródzott
közülük.
Két álló hete zsibongtak már a nõsülni vágyó ifjak a palota udvarán, megfájdult az örökös
zsibongástól a király feje, hívatta a leányát, kivörösödve a méregtõl.
– Mi dolog ez leányom – ripakodott rá, amint a trónterembe belépett –, hogy csak bolon-
dítod a temérdek gazdag kérõdet? Föleszik, fölisszák a kincstáramat, te meg egyre kéreted
magadat, húzod az idõt, ravaszkodsz, kacérkodsz velük, de mi okból?
Pitrikotty, aki igen szerette az apját, õszintén válaszolt.
– Ne haragudjál, királyi apám, de éjjelenként látomás tör rám. Egy öregember jelenik meg
ágyamnál, porból a ruhája, porból a szakálla, forgószél jár vele, s mondja mindegyre: a te
szívbéli mátkád a felhõk fölötti csúcson él, ha meg nem szabadítod onnan, elemészti magát
szörnyû bánatában.
Habakuk, aki nem csak jó király, de jó apa is volt, így szólt a leányához:
– Leányom, nem tréfadolog az álom, a látomás sem az. Meglehet tényleg üzen neked valaki,
kér, indulj el hozzá. Legyen! Indulj hát! De ha egy éven belül meg nem leled, nekiadlak az elsõ
jöttment kérõnek, aki utamba kerül.
Fölnyergelték almásderes paripáját, ételt-italt bõséggel raktak a lány szõttesbõl varrt tarisz-
nyájába; könnyezve készítették útjára szolgái a királylányt.
Õ nem nézett hátra, ült egyenes derékkal a paripán, könny ragyogott a szemében, nem
akarta, hogy lássák.
Hétszer hét napig bolyongott a világban, jelet várt, de késett a jel, amely nehéz útján eligazí-
totta volna. Akkor megszállt egy útszéli fogadóban. Mondja neki a kocsmáros:
– Fáradt leányka, nagy szegénység tört rá a vidékünkre, nem tudok mit adni neked vacsorá-
ra. De látom, milyen éhes vagy, mennyire kimerült. Tudod mit? Levágom neked azt az egyet-
len megmaradt tyúkocskámat, amely a kert végében kapirgál.
– Szó nem lehet arról – hárította el az ajánlatot a lány –, inkább odaadom neki a tarisz-
nyámban összegyûlt kenyérmorzsát. Morzsát a tyúkocska megette, éhesen hajtotta álomra fejét
a lány.
Reggel felébredt, lovára kapott és elindult a messzeség felé. Újabb hétszer hét napot bolyon-
gott, mindhiába. Amikor betért egy újabb útszéli fogadóba, mondja neki a kocsmáros:
– Aranyos kis vándorom, mit adhatnék neked enni? Elvitte mindenünket az áradás. Az ám!
– kapott hirtelen a fejéhez. – A mi kis kakaskánk egy hosszú pallóra kapaszkodva megúszta az
árvizet. Sovány szegény, de nyomban levágom neked, és elkészítem pompás vacsorául.

54
 – Nem úgy lesz az – mosolygott Pitrikotty. – A tarisznyám alján akad még annyi morzsa,
hogy a kakaska jóllakjék. Kakaska a morzsát fölcsipegette, a királylány pedig éhségtõl elgyö-
törten hajtotta álomra a fejét.
Álmában ismét megjelent az öregember, por a ruhája, por a szakálla, forgószél jár vele,
mosolygott és azt mondta a lánynak: már nem jársz messze a mátkádtól! Mondta, és eltûnt
nyomtalan.
Nyeregbe kapott reggel a királylány, hétszer hét napig vágtatott vele a ló, hiába. Nem talált
jelet, amely az álombéli mátka felé vezette volna.
Éhsége már-már elviselhetetlenné fokozódott. Kopár tájakon bolyongott, a forró sziklákon
nem nõtt még sárga, csenevész fû sem.
Mégis, egy fogadó, mintha csak látomás lenne, ott árválkodott a hatalmas puszta közepén.
Belépett a leány, mit látott, a teremben ott ült az öregember, egy szépséges leány a balján, dél-
ceg királyfi a jobbján. Megtetszett ez a királyfi szörnyen a lánynak, de nem mutatta volna a
világ összes kincséért sem.
Elésietett az öreg, por a ruhája, por a szakálla, forgószél járt vele, köszöntötte kedves mosol�-
lyal, és így szólt hozzá:
– Leányom, az elsõ két próbát megálltad. Látod, ez a szép lány nem más, mint az elsõ fo-
gadóban kapirgáló kendermagos tyúkocska. Ez a szép ifjú itt mellettem pedig az a kakaska,
amelyet a második fogadóban etettél meg kenyérmorzsákkal. A két fiatal boldogan szorította
meg Pitrikotty kezét, lehelt csókot vékonyka, éhes arcára.
– Hanem, a neheze még hátra van – folytatta az öreg – ki kell szabadítanod a mátkádat.
Elõbb azonban gyere egyél velünk. Tapsolt, fürge szolgák nyomban pirosra sütött csirkéket
raktak le az asztalra.
– Egyél, nyugodtan egyél, ez már igazi csirke, nem elvarázsolt ember! – biztatta mosolyog-
va az öreg.
Nem válaszolt a lány, egy-egy könnycsepp gördült végig a két beesett orcán, rápottyant a
sültre, s láss csodát: a két szárnyas két fehér liliommá változott. Mosolygott titokzatosan az öreg.
– Lám, a szíved ismét igazat sugallt, ezt a próbát is megálltad. Fogd a liliomokat, indulj föl
ezen a hegyen! A csúcson megtalálod azt, akit szeretned kell. De vigyázz, csak a szívedre ha-
gyatkozz majd a választásnál, késõbb...
Megrettent a szavaktól Pitrikotty. Hiszen az õ szíve ezért a derék, sudár legényért dobog
azóta, mióta belépett ide.
Hogyan tudná azt a másikat is szeretni?
Azért csak elindult, szótlanul lépkedett felfelé, kezében a két liliommal. Amikor felért a
felhõk fölötti csúcsra, látja ám, két sas között ott ül egy szomorú férfi, fiatal király, korona
ugyan nincs a fején, de a tekintete szomorúságában is méltóságos.
Röpül felé villámló szemmel az egyik sas, elébe dobja a liliomot, telepedik a sas szoknyája

55
széléhez, szelíd, akár a bárány. Rö­
pül felé villámló szemmel a másik
sas, elébe dobja a másik liliomot,
te­lepedik ez meg szoknyája másik
széléhez, szelíd, akár a házõrzõ ál-
latok.
Feláll a királyfi, mosoly haran-
goz már az arcán, átöleli a mátkáját,
karcsú derekán pihentetve a kezét,
elindulnak lefelé a hegyrõl. Mesél,
mesél a rabságból kiszabadult le­
gény, elmeséli, hogyan vétkezett a
saskirály népe ellen egy vadásza-
ton, hogyan tartották fogva, míg a
lilio­mos királylány el nem jött érte.
Hallgatja Pitrikotty a vidám
szavakat, mind jobban elkomorul
a szíve tõle. Rágondol a másik le-
gényre, nyeli befelé a sós könnye-
ket.
Megcsippenti bokáját az egyik sas.
– Ne szomorkodj, ejnye, szép
menyasszony! Megtaláltad, akit
szeretsz.
 Még szomorúbb ettõl a lány. Csippenti a másik bokáját a másik sas.
– Sose bánkódj, kiskirálylány, ahhoz mész férjhez, akit szeretsz.
Még keserûbbre fordul ettõl Pitrikotty szíve, dehogy is válaszolna, dehogy szólalna meg. A
fogadóban már várta õket az öreg, a deli ifjú és a gyönyörû hajadon, együtt indultak a királyi
palotába. Habakuk még tapsolt is nagy örömében. Végre férjhez adhatja a lányát!
Hívatta a papot, a szakácsot, a kincstárnokot, a pohárnokot, szigorú parancsot hirdetett,
készen legyen másnapra a világra szóló lakodalomhoz minden!
Nagy volt a sürgés-forgás éjjel a palotában, sütöttek és fõztek, csapra verték a hordókat,
aranytányérok csengésétõl hangosodott az egész környék.
Reggel, amikor Pitrikotty fölébredt, kiszökött a baromfiudvarba. Nem volt bizony ott egyet-
len tyúkocska, kakaska sem, mindet lemetélték az esküvõhöz az éjszaka.
Ült a lány, sírt keservesen, azután megkeményítette magát, haloványan visszasietett a palotába.
Délben a hatalmas vendégsereg körbeülte az ebédlõasztalokat, futottak az inasok, hordták
szakadatlan a finomabbnál finomabb ételeket.
Ült az asztalfõn a sápadt menyasszony, nem evett, nem ivott, nem szólt egyetlen szót sem.
Evett a võlegény, nagy boldogság látszott rajta, ropogtatta a pirosra sült csirkecombokat.
Pitrikotty zokogott belül, mikor látta, hogyan falja fel a tulajdon võlegénye a legjobb barátait.
Csak egyetlen ember nem nyúlt a csirkéhez, a deli legény volt az, akivel a kopár fogadóban
találkozott elõször, s akiért a szíve azóta is dobogott.
Akkor a lány megértette, nem lehet más az élete párja, mint ez a legény.
Ebéd után jött a pap, hogy összeadja a fiatalokat. Megszólalt azonban váratlanul és bátran
Pitrikotty.
– Atyám és felséges királyom! Hosszú utat megjártam, hogy kiszabadítsam a mátkámat. S
most, amikor itt áll mellettem, töredelmesen be kell valljam, másfelé húzott el a szerelem. Ám
büntessetek meg, én akkor is ezt az ifjút szeretem, itt ni, a sarokban!
Elõlépett a deli legény, kézen fogta a menyasszonyt és megszólalt végre.
– Megálltad az utolsó próbát is, királylány. A felhõk fölötti hegyen bátyámat szabadítottad
ki a két liliommal. Sorsunkat az döntötte el, szívedre hallgatsz-e, vagy az álmodra. Bátyámnak
van már mátkája, az a szép leány, kivel a fogadóban összeölelkeztél. S nézd a sasokat, drága
húgaimat! Õk lesznek a koszorúslányaid!
Csodát lát az udvar! A két sas helyén ekkorra két sudár, fehér ruhás leány álldogált, szépek
s a deli legényhez nagyon hasonlatosak.
– Nem értek semmit! – pukkadozott Habakuk.
– Ne törõdj vele, drága komám! – nevetett az öregember. – Fontos, hogy a fiatalok elrendez-
ték egymás között a boldogságukat.
Por-ruhája lassan átváltozott aranyos gúnyává, tündöklõ palásttá, por-szakálla galambõsz
szakállá, a forgószélbõl pedig akkora násznép kerekedett, amekkorát a fél világ se látott még.
Mert az öreg nem volt más, mint a deli legény királyi apja.

57
 Letelt a varázslat.
Habakuk belenyugodott a megváltoztathatatlanba, hogy õ már soha meg nem érti az itt
történteket.
Törõdött is ezzel a násznép! Szólt a zene, jajongtak a dudák, buffogtak a dobok, nyikorog-
tak a klarinétok, sikoltoztak a spinétek, dübögtek a nagybõgõ, cincogtak a hegedûk, harsogtak
a harsonák, trilláztak a fuvolák, pengtek-bongtak cimbalmok, csellóhangok hajladoztak, üveg-
hangon csemballó szólt... Ki tudná mindet felsorolni! Tipegtek aranyos topánok, csattogtak
fényes csizmák, forgott a sok táncoló, pörgött a sok szoknya, villant a sok mente, aki ott volt,
nekem a történetet épp olyan mondta.
Franciska

A Kék Hold Völgyében csillogóak, törékenyek voltak az éjszakák, mint a kristálypo-

harak. Franciska királykisasszony sóhajtozva nézte a holdat az égen, mely kéken
árasztotta fényét a tájra.
A királylány ismét sóhajtott. Állatok mozdultak meg mellette, egy oroszlán, egy medve és
egy egér. Csak mozdultak, de nem ébredtek fel, aludtak tovább, az oroszlán hortyogott, a med-
ve szuszogott, az egérke pedig hisszegett.
A föléjük tornyosodó hatalmas cédrus titokzatosan hallgatott. Bizony, sok napja már...
Sóhajtott.
Történetük régen kezdõdött, éppen Pitrikotty királylány lakodalmán.
Hét nap és hét éjjel tartott akkor a dínomdánom, vagy ki tudja már, az is lehet, hétszer hét
nap és hét éjjel. Az utolsó nap hajnalán, az éjszakát áttáncolta Franciska, Habakuk király fod-
ros-bodros hajú lánya. Megunván a mulatozást és belefáradva a táncba, lesétált a könnytóhoz,

59
melynek vizében a negyven aranyhalak fickándoztak boldogan, s a víz partján édes álomba
szenderült.
Amikor felébredt, meglepõdve látta, nem a palota kertjében van, hanem egy ismeretlen,
ócska kis vityillóban, rongyok közül emelkedik fel a teste, merthogy már igen nagyon törte
derekát a göröngyös föld.
– Uramisten, hol vagyok? – kiáltott fel elsõ rémületében.
– Nálam vagy és jó helyen – lépett elõ az ajtó mögül a ház gazdája, egy óriási kövér macska.
Megijedt Franciska, de az állat nyugodt szóval csillapította a félelmét. – Csöppet se félj! Jó
sorsod lesz nálam! Amíg a kedvemre teszel, nem esik bántódásod. Elmagyarázta a lánynak,
mi lesz a dolga ezután. Amíg õ vadászni jár az erdõben, a leány forraljon neki fûszeres bort,
fõzzön hajdinakását. De jaj az életének, ha ezek bármelyikébe belekóstol, ha a bor egy csöppjét
is elforralja, a kása egy szemét csak, ha odaégeti.
Az õ étke pedig gyermekláncfû leves lesz nap mint nap, ital gyanánt friss kecsketej szolgál.
Így éltek, éldegéltek attól kezdve. A hatalmas, embernél nagyobb cirmos kandúr hajnalban
nekiiramodott az erdõnek, csak késõ éjjelen, holdvilágnál keveredett vissza. Zsákmányt nem
hozott soha, s mert a lány nem kérdezte, õ maga nem mondta, miért nem. Forrt a bor, rotyo-
gott a hajdinakása.
Egy napon a kandúr sebesült oroszlánnal tért meg az erdõbõl. Szegény pára, alig vonszolta
magát a világban, a lelketlen macska mégis ostorral csapkodva terelte maga elõtt.
Bezárta a beteg jószágot az ólba, két nagy lakatot vert az ajtóra, a kulcsokat pedig feneketlen
zsebébe süllyesztette. Belefetyelte a hajdinakását, felhörbölte a fûszeres forralt bort, s már for-
dult is a fal felé, hogy aludjék. Mielõtt álomba merült volna, még fölszólt a lánynak:
– Hanem, az oroszlán semmit se egyék, az oroszlán semmit se igyék!
Sajnálta a lány erõsen a szegény, sebesült párát, de félt a nagy macska haragjától. Feküdt a
rongyain, álmatlanságban, egészen reggelig, mígnem a kandúr ismét nekiszökött az erdõnek.
Akkor begyújtotta a tüzet, megfõzte a gyermekláncfû levest, megfejte a ház mögött a szelíd
kecskét, s ételeit egy résen át becsúsztatta az oroszlánhoz. Az elgyötört állat odavánszorgott a
tányérhoz, cserepes nyelvével megérintette a gyermekláncfû levest, fénytelen orrát a kecsketej-
be mártotta, s olyan erõre kapott ezektõl, hogy kész csoda. Egyetlen csapással leverte az ólról
az ajtót, és uccu neki a rengetegnek!
Megijedt a leányka, elrejtõzött a szuszékban.
Este hazajön a macska, csak egy pillantást vet az ól kiszakadt ajtajára, tud mindent. Dérrel-
dúrral ront be a szobába, egyenesen a szuszékhoz fut, feltépi a tetejét, bekiált a lánynak.
– Gyere ki, ebadta, mert megkarmollak! Hol van az oroszlán? Hol a forralt borom? Hol van
a hajdinakásám?
Elõbújik a lány, reszket, mint a nyárfalevél, azt füllenti, megijesztette az oroszlán, azért bújt
a szuszékba belé.

60
 Nem szól a macska, falnak fordul, el-
alszik abban a minutomban. Másnap a
macska egy höhöm, sebesült medvével
tért meg az erdõbõl. Kezében vastag hu-
sáng, azzal üti-veri a szerencsétlen álla-
tot, tereli be nyomban az ólba, akaszt az
ajtóra három vaslakatot.
Becsörtet a házba, befalja a hajdina-
kását, beszürcsöli a forralt bort, befor-
dul a falhoz, de elõbb szól szigorúan a
lánynak.
– Hanem, a medve semmit se egyék,
a medve semmit se igyék!
Sírt a medve, megállás nélkül pa-
naszkodott másnap délelõttig az ólban.
Megesett rajta Franciska szíve, gyer­
mekláncfû levesét, meleg kecsketej ita-
lát becsúsztatta az ól keskeny résén a
medvéhez.
A tenyerestalpas elverte éhét a leves-
sel, csillapította a szomját az itallal, olyan
erõre kapott tõlük, mindjárt leverte az
ólról az ajtót a három vaslakattal együtt,
s máris trappolt vissza a rengetegbe.
Megijed a királylány, de nem tudja,
hova bújjék. Végül elrejtõzik a kemen­
ce­sutban.
Csörtet haza a kandúr, látja az ól-aj-
tót, szikrákat szór a szeme, ront befelé
a házba, egyenest a kemencéhez, megáll
elõtte, kiabál.
– Gyere elõ, ebadta, mert véresre kar-
mollak! Hol van a medve? Hol van a for-
ralt borom? Hol a hajdinakásám?
Elõbújik a leány, reszket, mint a ko­
csonya, azt füllenti, azért bújt a kemen­
cesutba, mert megijedt a medvétõl.

5
 No, ezt már nem hagyta annyiban a mérges állat. Bezárta Franciskát egy sötét kamrába, de
olyan sötétbe, hogy nem látott ott az orránál tovább. Sírt a lány, félt a lány, a sírás azután a
félelemmel együtt csöndben álomba ringatta szegényt.
Másnap a macska kiengedte, de meghagyta, készen legyen a forralt bora, puha legyen a
hajdinakása, mire megtér a vadászatból.
Alig ment el a háztól, perceg a kamra ajtaja. Nyitja a lány, kisegér surran elõ rajta.
– Nyugodt lehetsz, királylány, kiszabadítalak innen. Menj be a kamrába, lóg ott a szögön
egy ócska ing. Kapd magadra, abban láthatatlan leszel. Menj el az erdõn túlra, a legszélsõ fánál
egy ember üldögél, kínál neked gyûrût, százat is, de mondd neki, te az ólomgyûrût akarod, a
smaragdkõvel. Ha azt kérdezné, melyik évszak szebb, a tél vagy a nyár, csak azt mondd neki, a
tavasz és az õsz. Azután siess a Kék Hold Völgyébe, ott várnak már a barátaid.
Bemegy a lány a kamrába, magára kapja az ócska inget, láss csodát, láthatatlanná válik
nyomban. Szalad ki a házból, rohan keresztül az erdõn, szembejön vele a macska. Szaglászik,
mérgesen rázza a fejét.
– Érzem, hogy itt vagy, de nem látlak. Alighanem ráleltél a varázsingre. Sebaj, elkaplak
még, királylány, nem érhetsz el a Kék Hold Völgyébe!
Azzal futott sebesen hazafelé, hogy varázsszerszámát magához vegye. Franciska megtalálta
az embert, a legszélsõ tónál, az meg olyan gyûrûket kínált neki, a királyi palotában nem látni
szebbeket. De a lány az ólomgyûrûhöz ragaszkodott, a smaragdköveshez.
– Adom, adom – csóválta a fejét az ember –, csak azt áruld el, melyik a szebb évszak, a tél-e
vagy a nyár.
– Úgy hiszem, csakis a tavasz és az õsz – vágta rá gyorsan a lány.
Mit volt mit tennie, hajlott az alkura az árus. Megkötik a cserét, odaadja a varázsinget, meg-
kapja a gyûrût, amikor felkiált az árus:
– Húzd gyorsan a kezedre a gyûrût, mert nyomodban van a macska, érzem!
Valóban. Franciska alig húzta fel ujjára a gyûrût, máris elõtûnt az erdõbõl a bosszúért
lihegõ gonosz macska.
– Csettints, ha bajba kerülsz! – kiáltotta az ember, s eltûnt, mintha a föld nyelte volna el.
Csettintett a lány, nyomban léggyé változott, zúgva felröppent a levegõbe. Több se kellett
a macskának. Egyet horkantott, õ meg verébbé változott, s üldözni kezdte a legyet. Menekült,
menekült a légy, de hiába, mert mind közelebb csattogott hozzá a veréb csõre.
Akkor ismét csettintett Franciska, átváltozott nyomban vércsévé, de horkantott a macska,
belõle meg hatalmas, cirmos sasmadár kerekedett. Üldözte a sas a vércsét, szegénynek mind
jobban fogyott az ereje, akkor csettintett újra, s átváltozott egérré. Horkant a macska, belõle
meg ismét macska lett, csak kisebb, mint igazából, s máris ott loholt a rémülten talpaló kisegér
mögött a hatalmas szántóföldön. Már a bajusza csiklandozását érezte a farkán az egér, amikor
csettintett egyet, s átváltozott rókává. Több se kellett a macskának. Horkantott, és hatalmas

62
vadászkutyává változott. Fogait csattogtatva loholt a róka után. Ekkor egy tóhoz értek. Cset-
tintett a lány, rókából átváltozott aranyos hasú kárásszá, s boldogan szelte a kristálytiszta vizet.
De a macska sem volt rest. Egyetlen horkantással hatalmas csukává változott, s nyílnál
sebesebben cikázott a kis aranykárász után. A túlsó parthoz érve a kishal kidobta magát a
szárazra, csettintett egyet, s fûszállá változott. A csuka is kivetõdött a partra, horkantott, és
tehénné változott. Legelni kezdte a füvet. Magában pedig azt gondolta:
– Ha ezt most mind lelegelem, közöttük lesz a lány is. Nem kell többet veszõdnöm vele.
Legelte a tehén, legelte kétpofára a füvet. Csettintett volna a lány, de riadtan értette meg,
nincs több csettintés a fûben. A fûben csak õ van, õ a fû, s a könyörtelenül õrlõ fogak egyre
közeledtek.
Megzörren akkor a bokor, kilép belõle az oroszlán. Zörren másik bokor, elõlép onnan a med-
ve. Ijesztik a tehenet, menekül a tehén-macska, fut vissza a vízhez, ugrik a vízbe, hallá változik
közben.
Hallgat a fûben a királylány, hallgat. Egyszerre, honnan honnan nem, odasurran hozzá a
kisegér, éles fogaival elrágja a fû tövét, fut vele vissza a társaihoz, viszi a fûszálat a Kék Hold
Völgyébe.
A királylány ismét sóhajtott. Meddig kell még fûszálban várnia a szabadulását?
Ekkor a hold képérõl denevér vált le, gyorsan közeledett a völgyhöz, olyan gyorsan, hogy
mire az oroszlán, a medve, vagy az egér föleszmélt volna, már a karmai közé kapta a fûszálat,
és repült fel vele a holdba.
Tanakodtak az állatok, mitévõk legyenek. Hosszú kék kötelet fontak erõs vízparti sásból,
lasszót kanyarítottak a végére, és földobták a hurkot a holdba. A kötélen, mert õ volt a legfür-
gébb s a legkönnyebb hármuk közül, felkapaszkodott a holdba a kisegér.
Ott egy nagy kék királyt látott trónusán üldögélni, körülötte teméntelen sok denevér csap-
kodott.
– Mi járatban ilyen magasan, hol csak a denevér él, jár, apró állat? – kérdezte a kék király.
Az egér elmondta, bátor szívvel, hogy õ a fûszálát keresi, melyet egyik holdi denevér lopott el
tõle a völgyben.
Tapsolt a király, kérdezte a denevéreket, melyikük lopta el a fûszálat. Nem akadt jelentkezõ.
Hanem, amikor szigorúbb szavakkal kérdezett, elõállott egyikük, megvallván, õ volt a tettes,
a fûszállal pedig gyermekei játszadoznak éppen. Visszakapta a fûszálat, fûszálban a királylányt
az egér, futott a kék kötélen barátaihoz lefelé. Akkor örömükben körültáncolták a cédrust,
megfogva egymás kezét, az oroszlán, a medve és az egér.
– Vigyük haza a palotába! – javasolta valamelyikük.
Elindultak. Úttalan utakon mentek keresztül, ekkor ismét elérték a macska házát. Kihalt
volt a ház, betértek hát. Fõzték a hajdinakását, készítettek fûszeres forralt bort, de a kisegér
nem figyelt oda. Elfutott a bor, s egy forró cseppje a fûszálra hullott. Visszaváltozott egyszerre
királylánnyá Franciska-fûszál, csak a forró víz csöppje hagyott picinyke piros foltot az arcán.

63
De, ettõl talán még szebb is lett – ki tudja... Este hazatért a macska, dúlt-fúlt, megérezve a haj-
dinakása szagot, a forralt bor erõs illatát. Nem volt ideje azonban mérgelõdni, az oroszlán és a
medve elkapták két oldalról, s alaposan ellátták a baját. Azután kocsi elé fogták, felültették a
saroglyába a királylányt, és elindultak hazafelé.
Ámultak az emberek, amikor látták, macska húzza a kordélyt, oroszlán és medve kíséri.
Volt öröm a palotában!
A két vadállatot hamar megszokta az udvar, a macskát pedig a padlásra zárták egerészni.
Nem nagyon tûnt fel senkinek, hogyan is vették volna észre, a nagy sürgés-forgásban eltûnt a
kisegér.
Nem is került elõ csak három nap múlva, akkor is megtépve, összekarmolt képpel. – Hát te
hol jártál? – kérdezte a királylány.
– Érted verekedtem – vetette oda foghegyrõl a kisegér.
Kacagott a királylány, a mókás válaszon. Hanem, már csak gyanút fogott, amikor az egérke
ismét csak három nap múlva került elõ, összekarmolva, megtépázva.
– Hol jártál megint? – kérdezte megrovóan.
– Érted verekedtem.
Nem vette már tréfára a dolgot Franciska. Amikor az egér újólag el akart szökni elõle, utána
osont. Útjuk a padlásra vezetett, ahová felérvén rögtön a nagy macskának esett a kisegér. Há-
rom napig birkóztak, tépték-szaggatták-csapkodták-karmolták-csípték-zúzták-pofozták-rúgták-
marták egymást, végül a kisegér úgy földhöz teremtette a behemót állatot, hogy az rögtön
kilehelte a lelkét.
Akkor kettõt bucskázott a fején át a kisegér, s délceg királyfivá változott. Ujján ólomgyûrût
vett észre a lány, smaragd köve volt a gyûrûnek, épp olyan, amilyen annak idején az õ kezén
volt. Szakasztott olyan – mert ugyanaz a gyûrû volt!
Karjára kapta a királyfi a lányt, vitte le a kertbe, a tóhoz.
– Emlékszel? – kérdezte Franciskát. – A bál éjjelén lesétáltál ide, s a víznél elaludtál. Akkor
lopott el nagy zöld forgószéllel a macska, aki a fekete erdõ boszorkányának a fia. Futottam a
forgószél után, mert tudnod kell, én a vendégek egyike voltam, el is értem a szelet, fel is kapasz-
kodtam rá, de észrevette a macska gonosz anyja, rám fújt, s egérré változtatott.
– Te láttál mindent? – csodálkozott a lány.
– Láttam hát. Én rágtam a lyukat az ól falába, hogy enni tudj adni az oroszlánnak és a
medvének.
– Kicsodák õk?
– Mi lennénk – lépett be két deli katona az ajtón. – Királyi apád küldött el bennünket,
egymás után, a rengetegbe, keresnénk meg téged. De mindkettõnket csapdába csalt a macska,
s elváltoztatott.

64
 Habakuk király, mikor végig-
hallgatta a történetet, nagyot
kiáltott örömében, azon nyom-
ban hívatni akarta a szakácsot, a
pohárnokot, a bírót és a papot,
de Franciska szelíden kérte, ne
tegyen ilyet.
– A kert végében áll egy csön-
des kápolna, édesanyánk imád-
kozott gyakorta ott. Abban a
kápolnában, csöndben adnám
szívemet és kezemet a szabadí-
tómnak, királyi atyám. Esküvõi
tanúnk pedig legyen e két vitéz!
Olyan csöndben esküdtek
meg, senki nem szerzett tudo-
mást róla. Csak a kis kukta kezé-
ben állt meg a habverõ, mikor a
hatalmas csöndben meghallotta
a szívdobbanásokat.
– Hallja, szakács uram? – kér-
dezte a szakácsot.
– Nem hallom – mordult rá a
szakács. – Ugyan mit hallanék?
Nem tehetett róla, akkor már
tíz éve süket volt szegény pára.

5
Ida

A bban az évben roppant hadakkal támadt rá a szomszéd király Habakuk békés bi-
rodalmára. Csengtek a kardok, durrogtak a nagy puskák és az ágyúk, hullottak az
emberek, dögvész járt a hadak nyomában. De csak nem bírtak egymással.
Ekkor az ellenséges király azt ajánlotta, vívjon párviadalt a seregek két legerõsebbik, leg-
daliásabb vitéze, s amelyik gyõz, annak a hadserege megkapja a másik fegyvereit, embereit
fogságba ejti, országát elfoglalja.
Habakuk kapott az ötleten, hiszen volt neki egy olyan erõs legénye, aki százat is agyoncsa-
pott csupán kardlegyintéssel, ha nem a kedve szerint beszéltek.
A szót tett követte, másnap délelõttre kihirdették a párviadalt. Üzent Habakuk, tüstént
küldjék elébe azt a nagyon erõs Márkót, akinek a lépésétõl is megdöndül a föld. Jött is Márkó,

66
lépteitõl akkorát döndült a föld, mintha be akarna szakadni. Mert hirtelen-nagyokat tudott
lépni az a Márkó!
Jaj, uram irgalmazz! Ebbõl lett a baj. Az egyik ilyen hatalmas lépésnél beszakadt a föld, s
lezúdult a keletkezett gödörbe a félelmetes vitéz. Ki is törte kezét-lábát, abban a szent minu-
tumban.
Vitték a hírt a királynak, és sûrû kétségbeesés uralkodott el az udvar népén. Elképzelték,
hogyan tereli a gonosz szomszéd rabszíjra fûzve a békés lakosságot, hogyan perzselik fel kato-
nái a békés falvakat, hogyan tapossa le vasalt csizmájuk a sárgálló búzát, barnálló rozst.
Kihirdette akkor a király, a legmagasabb kitüntetésben részesül az, aki Márkó helyett az
ellenség óriás harcosával párviadalra kiáll.
De a harcosok, akik bátor és keményszívû emberek voltak, szörnyen elgyávultak, amikor
meglátták a szomszéd király hatalmas vitézét. Ezüst páncélban járt-kelt a holnapi tisztáson,
fegyverei is akkorák voltak, mindennapi ember meg nem forgathatta azokat.
Ágynak esett szomorúságában a király. Feküdt, feküdt sápadtan, amikor halkan nyílt az
ajtó, s fürtös leánykája, Ida surrant be rajta.
– Sose búsuljon, édesapám, nagy az Isten, jó az Isten, majd csak megsegít bennünket. Nem
szólt Habakuk, erõtlen kézzel simította végig a leány huncutul mosolygó arcocskáját, s a hol-
napi szörnyû napra gondolt.
Kisurrant a beteg szobájából Ida, szaladt le a lépcsõkön, át a kerten, meg sem állt a falu
végéig. Ott lakott Bendegúz, a kovács.
Gyakran vendégeskedett nála a királykisasszony, elnézte, hogyan gerjesztik fújtatóikkal a
tüzet a segédek, bámulta elkerekült szemmel az izzó vasdarabokat, a lecsapódó és felemelkedõ
súlyos kalapácsokat, hallgatta a nagy vasak csengését, messzi muzsikáját.
– Bendegúz, drága barátom, kovácsolj nekem erõs páncélt, acélfegyvert, mert holnap én
állok ki az ellenség roppant vitéze ellen.
Kacagott Bendegúz, még a könnye is kicsordult, amikor meghallotta, mit kíván a lány. De
bizony, nem kacagott véle Ida. Haragosan toppantott a lábával, s igen mérgesen kiáltott rá a
kovácsra.
– Szedte–vette–teremtette, kineveted a király lányát? Megparancsolom, reggelre legyen kész
a páncél, a fegyver, felnyergelve álljon itt a ló, mert a fejedet vétetem Bogár hóhérral.
Nem nevetett már Bendegúz! Hogyan nevetett volna, amikor neki is drága volt az egyetlen
feje a nyakán. Tisztelettel bocsánatot kért a lánytól, ha megbántotta volna. Majd hozzátette:
– Parancsodat teljesítem, reggelre készen a páncél és a fegyverek. Hanem, kérlek, menj el
öreg tanítómhoz, aki innen nyíllövésnyire él az erdõ szélén, tõle kérj lovat, mert olyan párvi-
adalhoz, amelyre te készülsz, nem akármilyen paripa szükségeltetik. Elfutott a királylány az
erdõ szélére, ült a düledezõ ház elõtt az õsz öregember, a kovács mestere.
– Rendben – szólalt meg, amikor Ida elõsorolta merész tervét –, a legjobb paripámat kapod,
ezt ni!

67
 Azzal kitárta az istálló ajtaját. Horpadt oldalú gebe vánszorgott elõ hunyorogva az istálló
sötétjébõl. Olyan sovány volt, hallani lehetett, ahogy zörögnek az összes csontjai.
– Ezt a pusztulófélben lévõ gebét ajánlgatjátok nekem? – keseredett el Ida. – El se bírja a
nyerget a hátán.
Az öreg csak mosolygott.
– Nyugtával dicsérd a napot! Most menj, fürödj meg a holdfényben az erdei tisztáson. Ha
megtetted, egyet se félj!
Fürdik a holdfényben a lány, hallja, megszólal a vadrózsa bokra.
– Szép királylány, vidd el magaddal a legkisebbik ágamat, hasznos lehet neked a holnapi
viadalon! Ne törõdj a tüskéivel, rejtsd a kebledbe!
Megköszönte illendõen az ágat a lány, rejtette a keblébe, de a tüskék nyomban beleakadtak
gyönge bõrébe, piros vére festette meg vékony ingecskéjét.
„Ne törõdj vele!” – jutott az eszébe, mit mondott a rózsabokor. S viselte a fájdalmat össze-
szorított fogakkal. Visszatért az öreghez, aki a házikó elõtt szunyókált.
– No, elviszed-e a gebét? – kérdezte hamiskás mosollyal.
– Elviszem, hogyne vinném – válaszolta a leány –, köszönöm a jóságodat!
– Vidd magaddal ezt is – nyújtotta a lány felé az öreg a nyakában lógó rozsdás sípot. – Ha
belefújsz, segítségedre lesznek a vizek.
– A vizek? – álmélkodott Ida. – Miféle vizek?
De az öreg erre már nem válaszolt, elõrebillent fejjel aludt a kunyhó oldalához támasztott
padon. Felült a királylány a gebére, visszakocogtak a kovácshoz. – Kész-e a páncél, Bendegúz?
– kérdezte Ida.
– Készen ám, királykisasszony, olyan erõsre sikeredett, negyven katona sem tudja áttörni a
fegyverével.
Azzal elõhozakodik egy kormos, szürke páncéllal, égett-fekete sisakkal, hosszú, görbe-girbe-
csorba karddal. Nem szól Ida, nyeli a keserûségét, mert csúnyálja a páncélt, a sisakot, a kardot
is erõsen.
Venné magára, meg sem bírja mozdítani, olyan nehéz. Emelné a kardot, nem válik el az
üllõtõl, olyan nehéz az is. Nevet Bendegúz, de azután megkomolyodik.
– Sose búsulj, királylány. Hozok neked vasfüvet, azzal megkenegetjük a karod, a nyakadat,
hátad és a vállad, mindjárt könnyûek lesznek ezek a ménkû nagy vasak!
Azzal elindult, nem is tért meg csak jó két órával késõbb, egyetlen csenevész kis fûszálat
tartva vastag ujjai között. Megkeni vele Ida karját, vállát és a hátát, végül a nyakára suhint a
fûszállal. Erõre kap ettõl a királylány, magára kapja a páncélt, mintha nem súlyos vasakból, de
tollpelyhekbõl kovácsolta volna össze Bendegúz. Felkapja a kardot, akárha nádszálat kapna az
ujjai közé, búcsúzik Bendegúztól.
– Hanem, vigyázz, királykisasszony, a vasfû ereje nem tart ki hat óránál tovább. Nehogy
bajvívás közben hagyjon cserben az erõd!
 Köszön a királykisasszony, felpattan a gebére, no, nyomban összeroskad szegény jószág a
rettenetes súly alatt.
– Ejnye, a rövid eszemet, a lovat meg sem etettem! – kapott a fejéhez Bendegúz. Azzal ki-
lapátolt vagy háromlapátnyi parazsat a tûzbõl, odavetette a ló elé. Megzabálta a gebe szemvil-
lanás alatt a parazsat, jelezte, ehetne még. Újabb három lapát parázs végre elverte az éhségét,
felveti fejét a gebe: ihatnám! Elfújja prüszkölve maga elõle a vizet, nem is nyugszik addig, míg
folyékony ólmot nem önt elé Bendegúz, azt belefetyeli, nagyjókedve támad. Kap is olyan erõre,
látni rajta, lerúgja a csillagokat is az égrõl.
Trappol a gebe Idával, egyenest a küzdõtérre vágtatnak, hát már ott járatja hollófekete
paripáját az ezüst páncélba bújtatott szörnyeteg.
Hatalmasat kacag az óriási ember, amikor meglátja kopott gebéjén a rozsdás kis vitézt, de
kacagott a sok ellenséges katona, gúnyolják a titokzatos harcost; akirõl nem tudja senki, hogy
Ida, Habakuk király göndör fürtû lánya: eltakarja a súlyos sisakrostély halovány arcát a kíván-
csiskodók elõl.
Összeroppannak a küzdõk, megcsendülnek kardok, hát az elsõ érintésre úgy kifényesedik
és kiegyenesedik az ütött-kopott, görbe-girbe-csorba kard, elvakít mindenkit az ezüst ragyogás
a küzdõtér körül. Törülgeti a szemét az óriás, lassan megszokja a nagy fényességet, rugaszkodik
megint az apró vitéznek, fényes kardját kikerüli, s szörnyû nagyot csap páncéllal takart vézna
vállára.
Abban a szempillantásban színarany fényében ragyogott föl az ütött-kopott páncél, fájda-
lom támadt a szemében annak, aki csak reá nézett.
Törülgeti a szemét az óriás, megszokja lassan az arany ragyogást is, még vadabb rohammal
készül letiporni az aranyos kis vitézt. Védi a szörnyû csapást Ida, de megbotlik a paripája, õ
maga pedig a porba zuhan.
Rohan a földön fekvõhöz az óriás, hogy fejét lecsapja a nyakáról, eszébe jut Idának a mellét
gyötrõ rózsafaág. Elõkapja sebesen, az óriás lába elé dobja. Szárba szökken azon mód a vadrózsa,
indái, mint megannyi tüskés kígyó, fogják körül a vad harcost. Meg sem bírna mozdulni többé.
– Kegyelem, kegyelem! – rimánkodik rémülten a rózsák fogságában. – Szolgálni foglak
életed végéig, csak kegyelmezz!
Nem bántja a lány, megszánja ott rimánkodásában, elfordul, elindul, gebéjét kötõféken
maga mellett sétáltatva.
Nem láthatja így, a rózsafa tövét hamuszín pofájú patkányok rágják el, kiszabadul az óriás,
kapja hatalmas pallosát, s a leány után ered.
Horkan a gebe, hátrafordul a lány, látja, nyomul ám felé vérben forgó szemekkel az ellensé-
ges óriás.
Kapja, emelné a kardját, nem bírja emelni, elerõtlenedõ testérõl csörrenve hull le a páncél:
a vasfû ereje elhagyta a testét. Közeleg az óriás, feje fölött tartva rettenetes pallosát. Ekkor
akad Ida kezébe a rozsdás síp.

69
 Beléfúj riadtan, nagy mennydörgéssel kilép medrébõl a folyó, melynek partján bajt vívtak
az imént, felkapja az óriást, s felkapja Idát, a gebét, s felkapja az összes ellenséges katonát.
Az óriást nyomban lehúzza a víz fenekére nehéz ezüst páncélja, ott leli halálát. Elpusztul a
sok katona is, kiket súlyos fegyverek, páncélok, rablott aranyak húznak le az iszapba.
Ringatózik a nagy vizeken a királylány, fehér ingecskéjérõl a vért lemossák a hullámok.
Akkor a ló a megevett sok lángot a vizekre visszafújja. Visszakoztak a vizek, felszáradt a rét,
valamennyi elpusztult katona helyén egy- egy virág fakadt a földbõl, az óriás nyomán pedig
virágba borult tulipánfa magasodott.
– Gyorsan, gyorsan! – parancsolta a gebének a lány. – Vigyél vissza a kovácsmûhelyhez!
Vágtatott, szállt a gebe, mindjárt a kovácsmûhely elõtt voltak. Köszönte a lány a kovács jóságát,
az öregember bölcs segítségét, azután futott haza, a palotába.
Épp akkor toppant be a nagyajtón, amikor a jó hír hallatán Habakuk király boldogan ug-
rott ki párnái közül.
– Halljátok, lányaim, halljátok? Megmentette egy lovag a birodalmunkat! Várjuk hát illõen,
hogy eljöjjön fele királyságomért, s nyilván valamelyikõtök kezét is neki kell adjam, hálám
jeléül. Készüljetek!
Szaladtak a lányok, legszebb ru-
háikat vették fel az ígérkezõ alka-
lomhoz, de bizony, hiába vártak, a
megmentõ nem jelentkezett jutal-
máért.
Egyedül Ida királylány nem ké-
szült, nem öltözködött selyemru-
hákba, nem fésülte göndör fürtjeit
arany fésûjével.
Elballagott azon túl is minden
nap megbámulni a kovácsmûhely
tüzét, hallgatni a kalapácsok zené-
jét, beszélgetni jó barátjával, Ben-
degúzzal, aki nem árulta el soha
senkinek közös titkukat.
Lassan el is feledkeztek a párvi-
adalról, a kis aranyos vitézrõl, aki
pedig megmentette az országot.
Már csak öreg mesékben bukkant
fel nagy néha halványodó alakja.
 Ida királylány hajában a párbaj napjától kezdve mindig ott pompázott egy tuli-
pánvirág, éjjel és nappal, nyáron és télen, s el nem hervadt soha. Ha titkáról kérdez-
ték, csak mosolygott, javasolta, keressék ez ügyben Bendegúz kovácsot. Nemigen
akadt azonban ember, aki a kérdéssel a goromba kovács elé mert volna állni. Lám,
hogyan õrzik meg titkukat a titkok, s hogyan nem hervadnak el lányok hajában a
tulipánvirágok!
Gyopárka

H abakuk királynak titkos bánata volt. Olyan volt ez a bánat, mint a féreg, fúrt, rágott
a szívében, de senki nem látta. Csak sápadozott néha a király, verejték gyöngyözte
a homlokát, nem kelt ki az ágyából, eltolta maga elõl az ezüstpapír végû libacombokat.
Nagy bajáról egyedül fõvadásza tudott, aki egész nap a rengeteget járta, emberekkel nem
érintkezett, legfeljebb a csillagokkal beszélgetett éjszaka, vízesésekkel nappal.
Régi bánat volt ez a bánat, s mert senkinek sem beszélt róla Habakuk, egészen elnyomorí-
totta az örömeit. De ne kerteljünk tovább, lássuk a titkot!

72
 Történt, hogy egyszer a királyné rábízta Habakukra valamelyik királykisasszony õrzését, ki
még csak pólyácskában rugdalózó pufók kisbaba volt.
A király levitte a gyermeket bölcsõstõl a kertbe, s mert természetétõl nem volt idegen a
lustálkodás, addig ringatta-rengette a gyermeket a bölcsõben, míg õ maga szenderült mély
álomba.
Felébredvén azt látja, üres a bölcsõ. Gondolta, a királyné vitte föl a palotába, hogy megetes-
se, s bóbiskolt nagy nyugalomban tovább.
Elkövetkezett azonban az este, a királyné keresi Habakukot, Habakukon a gyermeket, de
csak királyi urára talál rá a kertben.
Micsoda riadalom támadt a palotában!
Rohantak a fáklyás szolgák, keresték földön, föld alatt, vízen és víz alatt a gyermeket, de
nem lelték. Csupán egyetlen ember akadt, az is öreg, gyönge szemû, aki látta, mi történt. Azt
állította, egy nagy, sasmadár szerû állat ereszkedett alá az égbõl, leszállt a kertbe, s amikor is-
mét fölrepült, valami fehér holmit tartott a karmai között. De, hogy mi lehetett a fehér holmi,
nem tudhatja, mert már gyöngécske az õ szeme.
Bezzeg tudta a királyné és a király! Sírva borultak össze, s Habakuk, aki soha nem tudta
magának megbocsátani vétkes könnyelmûségét, felesége halálos ágyánál megígérte, ha él még
valahol a világban, elõkeríti a lányt.
Ekkor kapta feladatul a fõvadász, induljon el a földkerekségen, keressen fel minden sas- és
griffmadár fészket, hátha rálel a leányka nyomára.
Eltelt tizenhat év is, de a fõvadász hiába bolyongott a világban, sehol nem akadt a leányka
nyomára.
Közben persze öregedett õ is, deresedett a bajusza, szakálla – egyre nehezebbé vált számára
a világban bolyongás.
Hanem, amikor hírt hoztak egy lány felõl, aki a kopár hegy medveszikláján él egy griffma-
dárnál, futott Habakuk tróntermébe, ahogy csak meszesedõ csontjai a tempót bírták. Meg-
hányták-vetették a hírt a királlyal, s furcsát gondolt akkor Habakuk.
Készíttetett egy viaszszobrot az udvari szobrásszal, épp olyat, amilyen õ a valóságban a trón-
ján ülve. A szobrásznak meghagyta, õrizze a titkot, ha kedves az élete. S a szobrásznak kedves
volt, mármint az egyetlen élete, dehogy árulta el akárkinek is a felséges titkot.
Éjszaka átöltözött vadászruhába Habakuk, a viaszbábut pedig ráültették a trónra, ne marad-
jon távollétében király nélkül az ország. Szigorú parancsot kaptak az ajtónállók, ne mozdulja-
nak onnan, be ne engedjenek senkit, míg vissza nem térnek!
Az alattvalók, ha benéztek az ablakon, látták, királyuk épp gondolkodik. Ez megnyugtatta
õket, rendben folyt a munka a mezõkön, a mûhelyekben, élte az ország a megszokott életét.
Közben azonban már messze járt álruhájában a király. Fölértek hûséges fõvadászával a Kópé-
hegyre, óvatosan megközelítették a Medve-sziklát.
A szikla tetején házikó állt, a ház elõtt egy leányka ült, ruhákat mosott fateknõben.

73
 Meglátja a lányt a király, akkorát zendül a szíve,
mint a palotai nagyharang. Kilép a hangra kuny-
hóból a szörnyû griffmadár, kérdi a lányt:
– Nem hallottál harangszót a közelbõl?
– Nem halottam – tagadja a lány –, csak az én
szívem zendült meg, nem is tudom, miért.
Visszahúzódott viskójába a hatalmas madár,
a király pedig lábujjhegyen eloldalgott a szik-
la alól s fõvadászával egy barlangban húzta meg
magát éjszakára. Másnap, amikor a griffmadár
a magasba emelkedett, elõmerészkedett a király
rejtekhelyérõl, s mutatkozott a lánya elõtt. Dob-
bant bizony akkorát mindkettõjük szíve, mintha egy-egy nagy harangra
csaptak volna rá a harangnyelvek.
– Ki vagy, szépséges lány? – fogta meg a kezét Habakuk.
– Gyopárkának hívnak, s itt élek a Medve-sziklán. De menekülj, me-
nekülj, jó vadász, ha itt ér a griffmadár, széttép és fölfal.
– Mondd csak, leányka, ki az apád, ki az anyád?
Gyopárka a fejét rázta.
– Nincs énnékem se anyám, se apám. A griffmadár nevelt fel, õ gon-
doskodik ma is rólam, én pedig a gondját viselem. Õ az én támaszom
az árvaságban.
Nem fejezhették be a beszélgetést, mert fejük fölött megjelent a griff
hatalmas szárnyának az árnya. S az árnyék után zúgva, ordítva a griff-
madár.
– Ki vagy, halálfia? – bömbölte. – Bár akárki vagy is, már csak voltál,
mert ütött életed utolsó órája.
– Én ennek a lánynak az apja vagyok, Habakuk király!
Amint kimondta, kettõt csendült a harang Gyopárka szívében.
Meglepõdött ezen az oroszlánfejû madár.
– Ez meg mi volt? – kérdezte mérgesen.
– Úgysem értenéd, hiába mondanám – rázta a fejét a lány. – Szépen
kérlek, ne öld meg az apámat, aki tizenhat év után végre rám talált!
– Meghagyom az életét, ha megígéri, hogy hazamegy békén, s itt
hagy téged nekem. Van leánya éppen elég, pontosan harminckilenc,
rajtad kívül.
Ekkor elõugrott töltött puskával a hûséges fõvadász, fegyvere csövét a
griffmadárra tartva. Elnevette magát csúnyán a madár.
 – Mondd ennek az embernek, álruhás király, tegye el azt a játékszert, mielõtt megharag-
szom.
De a fõvadász szívét sem galuskából szaggatták! Nem ijedt meg a saját árnyékától, s a puska
mindkét csövét rásütötte a szörnyetegre.
Hiába. A griffmadár röptében kapta el a golyókat, s hatalmas fogaival szétropogtatta õket.
Ám, ahogy ígérte, szörnyû haragra gerjedt. Derékon ragadta szegény fõvadászt, s a szakadékba
dobta. Ordítva fordult most Habakuk ellen, de megtorpant azon nyomban, hisz Gyopárka,
védõn átölelve az apját, így kiáltott:
– Ledobhatod az apámat, de akkor le kell dobnod vele együtt engem is!
Sajnálta a griffmadár a lányt, így Habakuk élete megmenekült a haragjától. A medvesziklát
és a kopár hegyet azonban el kellett hagynia örökre.
Ballagott lefelé a király, egyszerre nyöszörgést hall a szakadék torka felõl. Leereszkedik a
mélybe, látja ott hûséges fõvadászát, belegabalyodva a sûrû bozótba.
Szerencséjére, amikor a griffmadár ledobta a mélybe, zuhanását lelassították a cserjék és a
bozótok, így csak a keze ficamodott ki. S megmaradt a legfontosabb: az élete.
Gyorsan kiszabadította õt a király, sebeit ingébõl tépett gyolcscsíkokkal bekötözte, azután
leültek együtt tanakodni, hogyan menthetnék meg a lányt.
Másnap reggel visszalopakodtak a medvesziklához, de már nem találták ott Gyopárkát és
szörnyeteg fölnevelõjét.
Habakuknak a könnye pergett, tanácstalanul álldogáltak a kialudt tûz hamuja mellett,
amikor a királyi apa felkiáltott.
– Hallod? Hallod te is a hangokat? A harang hangjait?
A fõvadász nem hallott semmit. Akkor megértették, a leány szíve ad jeleket az apjának, mer-
re kövessék õket hosszú vonulásukban. Éjszakákon és nappalokon át követték a harangszót,
míg egy hatalmas cédrusfához nem értek. Ennek a legtetején épített új házat kettejüknek a
griffmadár, ember számára feljuthatatlan magasságban.
Gondban volt a király és a vadász. Fölmászni nem tudtak. Ha pedig kivágnák a fát, halálra
zúzza magát Gyopárka.
Ültek, harangoztak két napig egymásnak, fönt a lány, lent az apja, s két napig egyfolytában
verte lent a sós zápor a két vágyakozó várakozót. Csak jóval késõbb jöttek rá, nem zápor volt
az, a zokogó királylány könnyei hullottak alá a magasból. A harmadik napon fekete pók eresz-
kedett alá fentrõl, s így szólt a királyhoz:
– Nekem nincsen szívem, tehát nem szánlak benneteket. De a nyugalmat szeretem. Mióta
ez a nagy böhöm állatmadár ideköltöztette a cédrus tetejére a lányodat, azóta egyfolytában ha-
rangoztok. Ti idelent, a lány meg odafönt. Napok óta szemernyit sem alszom miattatok. Van
egy ajánlatom. Lehozom neked erõs pókfonálon a lányodat, vidd, isten hírével. A griffmadár
szárnyait pedig úgy átszövöm a fonalammal, ne tudja addig kiszabadítani magát, amíg ti biz-
tonságban túl nem lesztek árkon, bokron.

75
 A király hálásan köszönte a szívtelen pók ajánlatát. Nem telt bele sok idõ, ereszkedik alá
pókfonálon Gyopárka. Karjába kapja Habakuk, rohannak vele erdõn át, völgyön keresztül,
vizeken gázolva. Egyszerre felhangzik a griffmadár szörnyû ordítása.
– Ne nyugtalankodj, édesapám – így a lány –, a griff csak most ébredt, ám tartja szárnyait
az erõs pókfonál.
Szaladtak tovább. Cipõjüket szétszaggatták a kövek, lábukat megvágták füvek élei, véres
nyomokat hagytak maguk után. Ekkor másodszor is felhangzott mögöttük a griff ordítása.
– Rohanjunk sebesebben, édesapám, a griff most tépte el az utolsó pókfonalat is!
Még gyorsabban menekültek, de mert igen megfáradtak akkorra, a vadász azt javasolta,
rejtõzzenek el egy barlangban, ott soha nem lel rájuk a szörnyeteg.
Így is tettek. Csak azt felejtették el, hogy a lábnyomukban hagyott vérfoltok egész a
barlang szájáig vezetik a griffet.
– Add elõ a lányodat, tudom, hogy itt bujkáltok – bömbölte, s mérges volt erõsen,
mert nagy teste nem fért be a barlang szûk nyílásán.
 Habakuk hiába eszelt ki mindenféle cselt az elveszejtésére, a lánya arra kérte, kárt ne te-
gyenek az állatban, hiszen õt mégiscsak fölnevelte, etette, a gondját viselte. Ekkor a barlang
sarkában a vadász észrevette a két lapuló rókát. Rájuk fogta a fegyverét, de a rókák nagyobbika
így könyörgött fel hozzá:
– Ne ölj meg minket, derék vadász, mert akkor magatokat ölöd el! Nélkülünk soha nem
juttok ki élve ebbõl a barlangból.
Megegyeztek, a rókák és a vadász. A szót tett is követte. Kaparni kezdték a rókák az új
járatot, három napig megállás nélkül kapartak, míg végül a hegy másik oldalán bukkant elõ
földes pofájuk.
A járaton át kiszöktek a rabok, meg sem álltak a palotáig. Ott a király bemutatta Gyopárkát
a testvéreinek, akik hangosan örvendeztek új húguk láttán. Karon fogták, vitték a szobájába,
hogy ráadják a legaranyosabb ruhákat.
A griffmadár várt, napokig várt mozdulatlanul a barlang bejáratánál, hiába. Talán még
most is ott ülne, ha egy fecsegõ szarka el nem árulja neki, hogy a másik kijáraton át megszök-
tek a barlang lakói.
Szörnyû haragra gerjedt, zúgva repült a palota fölé, hát mit nem lát! Habakuk ott ül a tó
partján, bámulja az aranyhalakat. Forgószél nem csap le olyan gyorsan, mint a griff a békésén
üldögélõ királyra lecsapott. Hatalmas karmai közzé kapta, a szakadék félé repült vele s kacagva
dobta le a mélybe.
Nem sejthette az oktalan
ál­lat, hogy ugyanakkor az iga-
zi Habakuk a palotában kacag
lá­
nyaival egy ostoba griffma-
dáron, aki a viasz-királlyal re-
pült a szakadék fölé, s rajta állt
szörnyû bosszút.
Gyopárka lassan-lassan meg-
szokta a palotai életet. Csak azt
sajnálta, hogy nem szólalhatott
meg többé szívében a harang,
amely apját elvezette hozzá, õt
édesapjához térítette.

5
Bella

G urult, gurult a gombolyag, futott utána Bel-

la, Habakuk király komoly, sötét hajú, fekete
szemû lánya, hogyne futott volna, amikor eddig
gombolyította türelmesen a fonalat, most meg le-
bontódik az összes, kezdheti elölrõl, s még a puló-
vert is szeretné megkötni királyi apja születésnapjá-
ra. Ám a gombolyag, mint egy rossz gyerek, egyre
vidámabban tekeredett lefelé a lépcsõn, kigurult a kertbe, futott végig a kavicsos ösvé-
nyen... A királylány egészen kifulladt, mire utolérte. Ahogy lehajol érte, valamit meg-
csillanni lát a nagy viráglevelek között. Érte nyúl, nem más az, mint egy színarany fésû,
aprócska tükörrel a nyelében.
Megörül a királylány, szalad befelé, mutatja a kincsét a többi lánynak.
A gombolyag pedig, amelyrõl egészen megfeledkezett, feltekeredett magától s vidáman kigu-
rult az udvarról, meg sem állt a város legszélsõ házáig. Abban lakott a lila orrú, hártyás kezû
boszorka.
– No, odavezetted? – morrant rá a gombolyagra.
– Oda ám – hetvenkedett a gombolyag. – Felkapta és beszaladt vele a palotába.
– Nagyszerû – dicsérte meg a boszorkány. – Most indulj vissza, hagyd, hogy megkössön
pulóvernek. Azután, ha felveszi az apja azt a pulóvert...
Nem fejezte be, rekedten felkacagott, és tovább fôzte a patkánylábakat, békaszíveket, dene-
vérszárnyakat, kosszarvakat, száraz tehénlepényt, kígyómájat. Egy nagy, kormos kondérban
kutyulta össze õket. Visszagurult a gombolyag, odafészkelte magát Bella papucsai közé. Ami-
kor eljött az este, Bella bújna a papucsába, észreveszi a gombolyagot, felkiált örömében.
– De jó, hogy megtaláltalak! Hol csavarogtál, egész délután kerestelek a kertben!
Azzal kapta a gombolyagot, s hajnalig takaros pulóvert kötött belõle az apjának. Amikor
elkészült a meglepetéssel, rögtön elnyomta az álom.
Erre várt a fésû. Leugrott az éjjeli szekrényrõl, szaladt át a szomszéd szobába, ahol Zsófi
királyleány aludt, felugrott hozzá a párnára, s fésülni kezdte hosszú, lenszõke haját. Alig húzta
azonban végig aranyfogait a dús hajzatban, a leány arca elváltozott, teste elalaktalanodott, s
néhány pillanat múlva már egy turcsi orrú kismalac szuszogott az ágyban Zsófi helyén. Látja
ezt a fésû, szalad vissza az éjjeliszekrényre, meg se mozdul reggelig.
A palota a szobalány sikoltozására ébredt. Futottak Zsófi királykisasszony szobája felé, lát-
ják, bent röfög egy kismalac az ágyon, s enni kér.
Habakuk rögtön megismerte a malacka tekintetében a Zsófiét, parancsba adta, a kis állatot
úgy szolgálják ki, mintha királylány volna.
Bevonult akkor, szörnyen szomorúan a tróntermébe, hivatta az
udvari orvost, de az nem tudott magyarázatot adni a kis királylány
malaccá változására.

5
 Amikor elment a tudós doktor, Bella besurrant apjához, odaadta neki nagy örömmel az aján-
dékát. Köszönte az ajándékot, dicsérte a lányát Habakuk, rögtön magára is kapta a pulóvert.
Azon nyomban jéggé fagyott belül!
S már parancsolta is, a malackát rögtön vágják le, a szakács süsse meg neki vacsorára, s szol-
gálják fel rajnai hûvös borok kíséretével. Elszörnyülködött ezen a kegyetlenségen a palota, de
nem mertek ellent mondani a királynak. Bella azonban megleste a szolgákat, amint hajtották
hátra az ólakhoz a malackát, hogy ott levágják, kezükbe nyomott egy-egy aranypénzt, s rábírta
õket, adják neki a kis állatot, a király vacsoráját pedig egy másikból készítsék el. Ráálltak az
alkura a legények, hogyan is ne állottak volna, mikor olyan szépen csillogott markukban a
lánytól kapott aranypénz.
A királylány a malackát elrejtette baldachinos ágya alá, õ maga pedig álomra hajtotta a fejét.
Nem láthatta, hogyan szökik a fésû, ugrik le az éjjeli szekrényrõl, szaladt át abba a szobába,
ahol Sára királykisasszony alszik, ugrik a hajába, de épp csak elmerülnek a rozsszínû fürtök-
ben a fogai, elváltozik a lány arca, eltorzulnak testének formái, pár pillanat sem telik belé, szép
fehér liba alszik a párnák között, piros a csõre, hosszú a nyaka.
Látja ezt a fésû, uzsgyi vissza az éjjeli szekrényre, meg sem mozdul többé.
Reggel a palota a szobalány sikolyára ébred. Szaladnak Sára szobája elé, látják nagy elhûlve,
hófehér liba billegdél a párnák között, nyakát nyújtogatja, enni kér.
Nem sírt bizony most már Habakuk király, õrizte szívét a pulóver jege. Meglátta a libát,
rögtön parancsot adott, vágják le, süssék meg, a máját külön készítsék el számára, s az egészet
petrezselymes krumplival körítve tálalják fel vacsorára.
Megleste azonban Bella a kövér szakácsnõt, aki szuszogva cipelte a libát az udvar végébe,
hogy elnyiszálja fényes késével a nyakát, s a libáért cserébe zöld selyemkendõjét ajánlotta fel.
Megörült a kendõnek a szakácsné, hogyan ne adta volna a libát, talált helyette száz kövérebbet
a baromfiudvarban, azok egyikét tálalták fel az
éhes királynak.
Így hát a liba is az ágy alá került, megismer-
ték egymást a malackával, rettegve bújtak össze.
Eljött az újabb éjszaka. A malacka és a liba lé-
legzet visszafojtva figyelte, hogyan ugrik le az éj-
jeliszekrény tetejérõl az aranyfésû, hogyan szalad
ki az ajtón, be egyenesen Judit királykisasszony
szobájába, ugrik a kedves gyermek rövidke ha-
jába, alig mélyednek azonban fogai a tejfehér
szálak közé, elváltozik a leányka arca, eltorzul a
teste, pár pillanat múlva gyapjas szõrû kisbárány
alszik békésen a hímzett szélû paplan alatt. Látja
ezt a fésû, szalad vissza elégedetten a szobába, ugrik fel az éjjeli szekrényre, meg nem mozdulna
többet.
Reggel ismét a szobalány kiáltására ébredt az udvar. Látja a sok bámészkodó, hogy Judit
helyett aranyos bárány béget a párnák között, hempergõzik ott játékosan, még apró csengõcske
is van a nyakában.
Jön Habakuk, dehogy esne meg a szíve rajta, õrzi azt jól a pulóver jege.
Kemény parancsot ád a szolgáknak, vágják le a bárányt, zsenge húsából készüljön finom
paprikás, ízletes pörkölt, este azt szolgálják fel neki vacsorára.
Viszik a csengõs bárányt, viszik a vágótõke felé a markos szolgák, meglesi õket Bella, egy- egy
pár sarkantyús csizmát ajánl a bárányért cserébe.
Könnyû szívvel állnak rá az alkura a fogdmegek, épp elég bárányt találnak hátul az ólaknál,
csak akad alkalmas közöttük, hogy a királynak vacsorául feltálalják.
A bárány is az ágy alá került, a malacka és a liba mellé. Az állatok szomorú örömmel fogad-
ták testvérkéjüket, összebújtak, s csendesen, nehogy észrevegye valaki õket, beszélgettek estig.
Történt, hogy este vendégség érkezett a palotába, a szomszéd király a fiaival. A lányoknak fel
kellett öltözniük a legszebb ruhájukba, hajukat kifésülve kellett a vacsoránál megjelenniük.
Kapná Bella az arany fésût, hogy kifésülje éjfekete haját, kórusban kezdenek el sírni az állatok.
– Mi történt, testvérkéim? – kérdezte mosolyogva. – Jaj, csak érteném a nyelveteket! Most
sietnem kell, kifésülnöm a hajamat, s rohanok a vacsoraasztalhoz, félek, édesapám már így is
megdorgál azért, hogy elkésem.
Emelné a fésût, de a malacka visítva nekirohan a lábának.
– Ej, bolond! – csattan fel a lány – megharagítottál!
Emeli ismét hajához a fésût, akkor meg a liba csíp bele nagyot a lába szárába.

5
 – Hallatlan – mérgelõdik Bella–, mi ütött belétek! Már haragszom nagyon! Azzal duzzogva
ismét a hajához emeli a fésût.
Kétségbeesik erre a bárány, úgy szalad neki nõvérének, hogy az rögtön hanyatt esik, a fésû
pedig kirepül a kezébõl.
Több se kellett az állatoknak!
A malacka, a liba és a bárány nekiesett a fésûnek, tiporta, taposta, csípte, harapta, ordított
bezzeg a fésû, de hiába! Kitördelték a királylány állatai a fésû összes fogát, s lám, a kitört fogak-
ból egy- egy csepp vér buggyant elõ.
Megborzong Bella, de nincs ideje csodálkozásra, ismét megszólal a vacsorára hívó csengõ,
immár az elkésõt szólítva türelmetlenül.
Gondosan bezárja az ajtót, nehogy a megvadult állatok világgá szaladjanak, megy kócosan
a vacsoraasztalhoz.
Látja Habakuk, hogy nem fésülködött, meg is szégyeníti kemény szóval a vendégek elõtt.
Bella lehajtott fejjel tûri a mérges szavakat, a vendégek gúnyos kacarászását.
A szomszéd királynak volt egy gézengúz fia, úgy is hívták, Gézengúz. Apró, minden lében
kanál legényke volt. Nem sokat törõdött az illemmel és a vacsorával, õ leginkább az asztal alatt
szeretett bujkálni, kifûzte a vacsorázók cipõibõl a fûzõt, leoldotta sarkantyúikat, megcibálta
szoknyájuk fodrát. De, mert az apja soha nem szólt rá, eltûrte mindenki a rosszalkodását.
Gézengúz, amikor épp Habakuk király széke mellett mászott el, észrevette, hogy szép, új
pulóverébõl kilóg egy szál. No, bele is kapaszkodott, ahogy kell, ráncigálni kezdte, fejtõdött
lefelé a pulóver, fejtõdött, s mire Habakuk észbe kapott, az összes fonalat legombolyította a
legényke.
Volt pulóver, nincs pulóver!
Senki sem sejtette, hogy ezzel a jeget is leoldotta Habakukról a gyermek csínye, s a király-
nak rögtön eszébe jutott a három hiányzó lánya.
Hiányoztak, bizony hiányoztak az ünnepi asztaltól.
– Hol van Zsófi? – kérdezte, mint aki álomból ébredt fel.
– Malackává változott, s te vacsorára megetted – válaszolta keményen Bella.
– Hát Sára, merre kószál?
– Õ pedig libává változott, megsüttetted és feltálaltattad vacsorára – hangzott az újabb
válasz és vád.
– Hát Judit? Csak nem ettem meg õt is? – szörnyülködött el a király.
– De bizony, õt is megetted! Õ pedig bárányka volt, amíg le nem vágattad, pörköltbe nem
apríttattad...
Keserves sírásra fakadt akkor Habakuk, nem értette, hogyan lehetett ilyen gonosz a lányaival.
– Szökik a gombolyag! – kiáltotta akkor Bendegúz.
Valóban, a pulóver fonala gombolyaggá gömbölyödött, és futott kifelé a terembõl. Nosza
utána a király, összes lánya, Bendegúz és a vendégek mind.

82
 A lila orrú, hártyás kezû boszorka házának ajtajában érték utol.
Elcsípték, keményen fogva tartották. De kihúzták ám rögvest a rút férget, mondjon el min-
dent, ha kedves az élete!
A boszorka remegve megvallotta, õ küldte a gombolyagot – nagyobbik fiát – a palotába,
fagyassza meg a király szívét. Õ küldte a fésût is – kisebbik fiát –, változtassa át állattá az összes
királylányt.
– De hát miért tetted? – kérdezte csodálkozva a király.
– Nem tudtam elviselni, hogy olyan szépek a lányaid, és olyan békességben élnek a kastély-
ban. Nézd meg ezt a szörnyeteget! Azzal ráfújt a gombolyagra, amelybõl nyomban szõrös fülû,
patás ördögfi keveredett elõ.
– S hol a kisebbik fiad?
– Õt elpusztították az állattá változtatott gyermekeid.
– Hogyan? – csodálkozott el Habakuk – Hiszen én megettem õket!
Akkor Bella elmondott mindent, hogyan mentette meg jégszívû apjától a testvéreit, hogyan
rejtegette mind ez ideig az ágya alatt. Értette most már a fésû rejtélyét is.
– Meg tudsz nekem bocsátani, drága kislányom? Szörnyen gonosz voltam – tette rá a kezét
Bella komoly fejére a király.
– És te meg tudsz bocsátani, hogy megszegtem a parancsaidat? – kérdezett vissza õ.
– De meg ám! – rikkantotta Habakuk. – Menjünk a palotába tüstént, vigyük ezt a két ször-
nyeteget magunkkal, változtassák vissza leányaimat, de nyomban, különben...
Reszketett a boszorkány, mint a nyárfalevél, dehogy ellenkezett! A malacka, a liba és a bá-
rány már ismét az ágy alatt lapult, amikor a szobába beléptek.
– Gyertek elõ, gyermekeim, nem fértek el hárman az ágy alatt! – hallották az apjuk mosoly-
gó hangját.
Összenéztek s örömükben elakadt a lélegzetük – röfögésük, gágogásuk, bégetésük. Mind-
hárman visszaváltoztak, köhintésnyi idõ múlva ugyanazok a szép, bájos királylányok voltak,
mint annak elõtte. Boldogan borultak össze, majd borultak apjuk nyakába. Legvégül Bella
vállán pihentették meg a fejüket. A boszorkányt és a fiát hetvenhét pecséttel biztosított bör-
tönbe zárták, a széttiport fésût pedig kidobták a szemétre. Kapott helyette újat az apjától Bella,
igaz, nem aranyat, de finom faragásút, szépet; soha többé nem jelent meg kócos hajjal a vacso-
ránál. Igaz, ettõl kezdve Habakuk sem tûrte meg ruhái között a pulóvert.
Nusi

B izony nem is képzelt volna nagyobb szórakozást magának, mint hogy kis kezét az
almárium alig kinyíló fiókjába csúsztatta, s találomra elõhúzta az épp keze ügyébe
esõ tárgyat. Hol egy öreg szemüveg, hol egy törött csontgomb, hol egy darab spárga, hol
hímzett zsebkendõ, hol párizsi kapocs, hol apró kerek tükör, hol hibás fogú fésû, hol egy
színes szalag, hol homályos, sárga fénykép, hol rozsdás varrótû, hol stoppoló gomba, hol
csorba peremû csésze, hol megfeketedett ezüstkanál, hol pedig egy foltozáshoz félretett
színes rongydarab volt ez.

84
 A rátalálás öröme volt Nusi királylány számára a legfontosabb, a kutakodás boldogsága, a
tiltott tárgyak megérintése, szemügyre vételezése, majd visszacsúsztatása elõbbi helyére.
Tiltott tárgyak voltak ezek, hiszen a megboldogult királyné szobájában állott az almárium, s
oda, a szegény asszony halála óta a gyermekeknek tilos volt belépni. Zárta is az ajtót Habakuk
gondosan, nem gondolta, hogy van a palotában valaki – s ez a valaki Nusi volt –, aki felfedezte
a palota rejtekajtaját, teljesen véletlenül, játék közben.
Nem árulta el titkát senkinek. Hanem, amikor a többiek nem látták, besurrant az ajtón és
titkos kincseit számlálgatta.
Egy napon, amikor belenyúlt a fiókba, hûvös és kellemesen síma tárgyat tapintott a keze.
Nagy, tûzpiros gyémánt volt, olyan szép, amilyet csak koronákba szoktak – aranyfoglalattal –,
beleerõsíteni.
Forgatta, nézte a szikrázó drágakövet, s nem vitte rá a lélek, hogy visszategye eredeti helyére,
az elõzõ tárgyakhoz hasonlóan. A zsebébe rejtette, s már surrant is kifelé a szobából.
Este, amikor Habakuk végigcsókolta aludni készülõ lányait, Nusira tekintve megjegyezte:
– Sápadt vagy leánykám! Csak nem betegség, vagy elmondhatatlan titok gyötör?
– Dehogy, dehogy – szabadkozott a lány –, csak az álmosságtól lehet, édesapám.
Amikor a király eloltotta a gyertyákat Nusi szobájában, s halkan behúzta maga mögött az
ajtót, a királylány az ablakhoz futott piros gyémántjával, s a holdzuhogásban megbûvölten
bámulta a drágakövet.
Szárnysuhogást hallott, egészen közel az ablakhoz, megborzongott, és gyorsan visszabújt az
ágyba, párnája alá rejtve a drágakövet.
Álmában fényes császármadár ereszkedett a palota legmagasabb tornyára, onnan kiáltott le
hangos szóval:

Tolvaj van a palotában,

Piros gyémánt a markában,
Add vissza a gyémántomat,
Mert ellopom az álmodat.

Rémülten pattant fel a lány szeme – már hajnalodott. Kitekintett az ablakon, s látta, a pa-
lota legmagasabb tornyán ott gubbaszt egy császármadár. Megijedt a királylány, szaladt a titkos
ajtóhoz, de az ajtó most az egyszer nem nyílott ki. Égette jeges kis markát a drágakõ, szaladt
vissza a szobájába, lángot fogott tõle az ágynemûje.
Kiszaladt akkor a leányka az udvarra, beledobta a drágakövet a tavacskába. Sistergett, füs-
tölgött a víz, végül elnyelte a forró gyémántot. Látta ezt a palota legmagasabb tornyán gubbasz-
tó császármadár, szomorúan elröpült a hegyek irányába.
Elfelejtkezett a gyémántról napközben Nusi, vígan labdázott, karikázott, kergetõzött és for-
golódott a testvéreivel a kertben.

85
 Éjszaka azonban megint álmot látott. A palota legmagasabb tornyára ismét felült a császár-
madár, s hangosan sikoltozta:

Tolvaj vízbe vetette,

Habakukkal megetette,
Visszaadod gyémántomat,
Visszaadom az álmodat.

Felugrott a lány, reszketve ébredt álmából, kint már hajnalodott, a palota legmagasabb
tornyán ott ült a császármadár.
Szaladt Nusi a fõvadászhoz, keltette horkolásából, lõné le a császármadarat neki.
Viszi a puskáját a fõvadász, ráfogja a fejedelmi madárra, megszólal fent a császármadár:

Puskagolyó nem fog engem,

Könnyem mégis mint a tenger,
Ellopták a gyémántomat,
Tolvaj vízbe vetette,
Habakukkal megetette,
Kettétörte sorsomat.

Megsajnálta a madarat a fõvadász, leengedte a puskáját, és morgolódva elment, félbehagyott

álmát folytatni.
Akkor a madár így szólt a lányhoz:

Gyémántomért útnak indulj,

Vízen át menj szolgálatra,
Addig pedig föl ne vidulj
Míg nem játszik három alma,
Három körte s három füge,
Valamint egy disznófüle
Zsebedben a gyémánttal.

Nagy fényessége támadt a madárnak akkor, Nusi pedig, mintha álomban járna, belépett
a tó vizébe. A víz elébb bokáig lepte el, azután térdig, majd nyakig ért már szegény lánynak;
Végül pedig ellepte egészen.
Éppen akkor lépett ki az istállóból a lovászfiú, amikor az aranykorona fodrot vetve eltûnt
a víztükör alatt.
Szaladt a fiú, jelentette a királynak, küldte Habakuk a szolgákat, a halászokat, a búvárokat.

86
 Kotorták nagy csáklyákkal a vizet a szolgák, húzták a nehéz hálókat a halászok, túrták a
sûrû iszapot a búvárok, de a királylánynak nem lelték nyomát.
Háromnapos gyászt rendelt el ekkor a király, fekete posztóval bevonatta a palota falait,
fekete lobogó lengett a Hattyús Kastély minden tornyában.
A legmagasabb tornyon, hiába próbálták elkergetni, a fényes császármadár üldögélt. Nusi
egy házban ébredt, de mondhatom, különös egy ház volt az. Se ablaka nem volt, se ajtaja, még-
is, úgy jártak keresztül rajta a madarak, mintha levegõbõl volna.
Próbálta a királylány is, de az õ keze falakba ütközött. Akkor megértette, fogoly õ, valakinek
a foglya.
Nem kellett sokáig várni azzal, hogy megtudja ki tartja rabságban. A falon átdugta fejét egy
jóságos kinézetû öregasszony.
– Anyóka, te tartasz fogságban engem? – kérdezte megszeppenve.
– Dehogyis tartalak én fogságban! Amikor alámerültél a felsõ világból, elveszítetted az esz-
méletedet. Idehoztalak a nagy tökbe, itt biztonságban vagy. – A nagy tökbe? Ez egy nagy tök?
– Bizony, hogy az. Üldögélj csak itt nyugodtan, pihengessél! – Mondd csak, anyóka, miért
nem tudok kimenni?
– Mert még nem jött el az ideje – mosolygott titokzatosan az anyóka.
A madarak át- meg átrepülték a különös falú tököt, leszálltak a lány vállára, csõrükben
magokat hoztak neki és friss patakvizet, így kedvére csillapíthatta az éhségét, nem érzett szom-
júságot.
Telt múlt az idõ. Egy napon ismét megjelent az anyóka képe a falban. – Kívánsz- e valamit,
leányom?
– Haza szeretnék menni! – sóhajtott a lány.
– Rosszul kívántál, sajnos várnod kell még!
Szomorú, hosszú, magányos napok köszöntöttek Nusira. Üldögélt, beszélgetett a madarak-
kal, mind jobban vágyódott haza.
Újabb idõ elteltével megint csak átdugta a falon a fejét az anyóka. – Kívánsz- e valamit
leányom?
– Elunom itt magam, a nagy semmittevésben. Adj valami munkát, anyóka, hogy a szállást
megszolgáljam.
Felderült nyomban az anyóka arca, meghasadt a nagy tök oldala, s a lány kilépett a nap-
sütésbe.
– Adok munkát, hogyne adnék – mosolygott az öregasszony. – Gyönge naposcsibéimet kell
terelgetned a domboldalon, hadd csipkedjék a zsenge füvet.
Csak vigyázz, egy híja ne legyen a fészekaljnak, mert szigorúan meg kell büntesselek, ha
elvész valamelyik.
Terelgette a lány a csirkéket, megsimogatta valamennyi pihés hátacskáját, hússzor is megszá-
molta õket, nehogy egy is elvesszék közülük.

87
 Alkonyattájt, mikor már indultak volna visszafelé, fényes császármadár jelent meg az égen,
s mielõtt a királylány észbe kapott volna, lecsapott a csirkenyájra, fölragadott egy rémült kis
csibét, és eltûnt vele a felhõk között.
Megrémült a lány, remegve vallotta meg az öregasszonynak, mi történt. Szörnyû harag-
ra gerjedt az anyóka, látszott rajta, egy szavát sem hiszi el a lánynak. Elõhozott egy tüskés
akácvesszõt, azzal suhogtatta meg a hátát. Sírt a királylány, a tüskék feltépték gyönge bõrét,
vére átitatta a fehér gyolcsingét.
Másnap az anyóka a kicsi bárányok õrzésével bízta meg. Csengõ csengett valamennyi nyaká-
ban, könnyû volt pásztorkodni fölöttük, amelyik elbitangolt volna, azt elárulta a csengettyûje.
Hanem, alkonyattájt ismét megjelent a fényes császármadár, lecsapott az égbõl, s elragadta a
legfehérebb szõrû kisbárányt a nyájból.
Könnytõl maszatos arccal terelte haza báránykáit Nusi
királykisasszony, fölpanaszolta elcsukló hangján a csá-
szármadár újabb gyalázatát.
De az anyókát most sem hatották meg õszinte kön�-
nyei. Tövises rózsafagallyat hozott elõ, azzal csapta meg a
leány sajgó hátát. Összeszorított fogakkal tûrte a csapko-
dást a lány, érezte a hátából kisarjadó vér forróságát, de
meg nem szólalt volna, el nem bõgte volna magát a világ
összes kincséért sem.
Harmadnap a hófehér pörtligalambokra kellett ügyel-
nie Nusi királykisasszonynak. Amikor alkonyodott, maga
köré csalogatta zsebébõl elõszórt morzsákkal a galambo-
kat, úgy várta a császármadarat. Jött is a madár fényesen,
lecsapott a fehér pörtligalambok közé, de résen volt a ki-
rálylány. Odakapott a madár farkához, kitépett belõle egy
aranytollat – dolgavégezetlenül emelkedett a magasba a
kényes jószág.
Hazatért a pörtligalambokkaI a leány, számolja az
anyóka, számolja, nem hisz a szemének. Megvan mind!
Számolja úgy is visszafelé sorrendben, annyi csak, mint
az elõbb.
Meglátja a lány kezében a császármadár tarkatollát,
kérleli, adja oda neki. Így szól a lány:
– Dolgoztam neked hûséggel és szorgalommal. Kétszer
is megvertél, tövises-tüskés gallyal. Semmivel nem tarto-
zom neked, a tollat sem adom. Eressz utamra, kérlek.

88
 Térül-fordul a házban az öregasszony, elõhúzza a pi-
ros gyémántot.
– Hát ezért ideadod- e azt a szép császármadár tollat?
Nézi a gyémántot a királylány, felismeri benne
élete megkeserítõjét. Odaadja a tollat, zsebébe me-
ríti a gyémántot. Elköszön a csibéktõl, bárányoktól,
pörtligalamboktól, el az anyókától is, s indul bátran.

5
Ahogy ment, mendegélt a kihalt országúton a lány, látja ám, hogy az árokban felborult kocsi
vesztegel, lábukat törték a lovak, kezét törte a kocsis. Nem tétovázott, kiszabadította a lovakat,
a kocsist, segített visszafordítani a kocsit, befogta magát a lovak helyére, õket pedig a kocsissal
együtt a saroglyába ültette. Húzta nehéz terhét Nusi, gyönge vállát felhorzsolta a durva istráng,
mit sem törõdött a fájdalommal.
Amikor a város határához értek, a lány elbúcsúzott illendõen tõlük.
– Hogyan hálálhatnám meg a jóságodat? – kérdezte a kocsis.
Nem számolok fel a segítségért hálát – válaszolta a lány. – De igen megkívántam a finom
gyümölcsöket a rakományodból. Adnál belõlük egyet–egyet?
– Adok én még hármat is! – rikkantotta boldogan a kocsis, s a lány kezébe nyomott három
almát, három körtét, ráadásul pedig három fügét.
A lány zsebébe rejtette a kincseit, indult tovább.
Egy faluhoz érve, a szélsõ háznál, disznótoron vígadó kompániával találkozott. Kínálták
hurkával, kolbásszal, finom káposztával, frissen sült hússal, de õ elhárította a szíves kínálást,
mondván, köszöni, nem éhes.
– Legalább a disznó fülébõl vigyél egy darabot, szomorú leányom! – erõszakoskodott a
gazda.
A lány elvette a disznófülét, a zsebébe süllyesztette, megcsendült abban a gyémánt, énekelni
kezdtek az almák, táncolni kezdtek a körték, ütemre csörögni a fügék. Kontrázott mindehhez
a disznófüle.
Ment vígan a lány, mosolygott már, elmúlt a szomorúságvarázslat. Az erdõbe érve azonban
rablók törtek rá.
– Mi zajong a zsebedben? – kiáltott rá a vezérük.
A lánynak elõ kellett pakolnia az összes kincset a zsebébõl: a három almát, a három fügét,
a három körtét, a malacfülét, legvégül pedig a piros gyémántot.
A rablóvezér odakapott a drágakõhöz, menten holtan fordult le a lováról. Így járt a többi
haramia is.
Csodálkozott Nusi, kézbe venné a drágakövet ismét, de alighogy érintette a gyémántot,
élettelenül hanyatlott õ is a földre.
Habakuk király, a háromnapos gyász elteltével, leszedette a fekete posztót a falakról, s ész-
revette: lám, eltûnt a torony tetejérõl a császármadár is.
Egy napon ragyogó fiatal király érkezett a palotába, hintóján nehéz vasládát szállított. – Mit
ér az neked, ami a vasládában van? – kérdezte a királyt.
Lássam elõbb, megmondom aztán! – horkant fel Habakuk.
Felpattantak a fekete pántok, Nusi királykisasszony élettelenül feküdt a ládában, miként a
koporsóban.
– Bármennyi kincset kérhetsz tõlem, ha visszaadod az életét.

90
 Akkor a hintó sötét zugolyából lágy arcú anyóka kászálódott elõ, császármadár farktollával
meglegyezte Nusi arcát, akinek lassan megnyíltak a szemei.
Rögtön megismerte az öregasszonyt – nem úgy a királyfit. Hogyan ismerhette volna meg,
hiszen csak császármadár formájában, elvarázsolva látta. Ahhoz, hogy visszaváltozásához segít-
se, szenvedéssel kellett megszereznie a gyémántot.
Az ám! Hol a gyémánt? Nem tudta senki, de nem is keresték.
A legény eljegyezte Nusi királykisasszonyt, az anyóka köddé vált, bizonyára visszasietett víz
alatti birodalmába, merthogy jó tündér volt õkegyelme, és még sok leánynak, legénynek kel-
lett elboronálnia az egymáshoz vezetõ útját.
S az bizonyos még, a rejtekajtó soha többé nem nyílt ki. Mondják pedig, hogy a királyné
szobájában, az almáriumban éppen, egy nagy piros gyémánt lapul idõtlen idõk óta, idõtlen
idõkig talán...
Éva

A kiskondás a falu szélén terelgette a csürhét, furulyát faragott magának hajlékony

fûzfából, azt fújta a maga szórakozására.
Állt a legelõ szélén egy makkfa, az alatt heverészett, ha megunta a furulyálást, s az égen
átbarangoló bárányfelhõket nézte.
Jó is volt neki a világ így, nem vágyakozott másfelé, nem kívánt máshogyan élni.
Egy szép tavaszi napon hófehér lóval vontatott, királyi címeres hintó haladt el a makkfa
mellett. A hintó ablakán szépséges, koronás leányfej kandikált ki, olyan szép, hogy megállt
verni egyszerre a szíve. Szeren-
csére hamar észbekapott, s vert
tovább rendben.
Csak egy villanás volt az egész,
máris eltûnt a nyomában kelet-
kezett porfelhõben a hintó. A le-
gény feltápászkodott, odahagyta
a csürhét, bitangoljanak az éhes
disznók most már, ahol akarnak,
elballagott haza, kényelmesen
rakva egymás elé a lépteit, akár a
nagy urak.
Összecsapta a kezét szegény
öreg édesanyja, amikor meglátta
hazafelé andalogni a fiút.
– Mit keresel te ilyenkor a há-
zunk táján, Jankó? S hová rejtet-
ted a disznókat?
Mondja nagy dölyfösen a le-
gény:
– Nem leszek én már senki
kondása, a királynak leszek a veje.
Összecsapja ismét a kezét a
szegény asszony, de a legényt
nem lehet tervérõl lebeszélni.
Öltözik ünnepi ruhába, fehér gyolcsinge csak úgy világít a fekete mellény alatt, fekete csizmá-
ján hanyatt esik a napfény.
Ment a legény, elindult leánykérõbe a királyhoz. Már messzirõl meglátta a Hattyús Kastély
tornyait, olyan öröm fogta el, cigánykereket hányni támadt kedve. Nem tehette azonban; kö-
tötte a rendes ballagáshoz az ünnepi ruha.
A kapuban két poroszló állott. Kérdezik a legényt, hová ilyen nagy peckesen?
– Leánykérõ a királyhoz – dölyfösködött a legény.
A kapuõrök olyan nagyot kacagtak, még a bajuszuk is elgörbült a rettenetes hahotától.
Majd úgy penderítették el a kaputól Jankót, hármat bukfencezett a levegõben, csak azután
puffant nagyot ülepe a porban.
Feltápászkodott, keserves képpel leporolta az ünneplõjét, s megrázta öklét a kapuõrök felé.
De, mert azok futni kezdtek feléje, hogy jól ellássák pallosuk nyelével a dolgát, õ is futásra
fogta a dolgot. Meg sem állt a kocsma udvaráig. A kocsmáros éppen kisegítõlegényt keresett a
csapszékbe, felfogadta a fiút, dolgosságát megbecsülte, étellel, itallal ellátta bõven.
Egy napon így szólt hozzá:
– A palotából nagy megrendelést kaptam. Száz hordó bort szállítok ma a királynak. Amíg
távol leszek, rád bízom a kocsmát. Két szemed legyen a vendégeken, a kezed se álljon meg,
amíg visszatérek.
No hiszen! Ha tudta volna, nem bízza rá Jankóra a kocsmát.
Amint felült a kocsi bakjára, kioson a legény a kocsmából, felkapaszkodik a saroglyába,
nyomban kiengedi az egyik hordóból a bort az út szomjas porába, õ maga beül a kiürült hor-
dóba.
Be is jutott a hordóban gond nélkül a kastélyba. Csak akkor ijedt meg, amikor a hordókat
gurgató szolgák észrevették, könnyebb az egyik hordó a többinél. Gyorsan csapra verték, nem
folyik abból egyetlen csepp bor sem. Lefeszítették a tetejét, hát egy legény kuporog abban. Hív-
ták is nyomban a poroszlók parancsnokát, aki bölcs embernek hitte magát, pedig csak hirtelen
haragú volt, kérdezték, mit tegyenek a hordóban kuporgó legénnyel.
A parancsnok azt gondolta, a legény így akart a király közelébe jutni, s ezt jól is gondolta.
De az okát félreképzelte a parancsnok, mert az a meggyõzõdés alakult ki benne, a legény
nyilván Habakuk életére akart rátörni. Ezért megparancsolta, állítsanak magas bitófát a kert
sarkában, Jankót arra akasszák fel menten, hadd lássa a világ, így jár mindenki, aki a király
ellen fondorkodik.
Hej, vakarta a füle tövét Jankó, mindhiába. A poroszlók parancsnoka nem volt kíváncsi
a mentegetõzésre. Ácsolták a bitófát, vezették is nemsokára nehéz bilincsbe verve a legényt a
vesztõhelye felé.
Kitekint a zajra ablakán Éva királykisasszony, akit a robogó hintóban a kiskondás meg-
pillanthatott. Összeráncolja a lány a homlokát, merthogy õ is emlékezett a makkfa alatt
heverészõ, furulyázgató csinos legényre.

93
 – Mi bûne lehet ennek az embernek, hogy ilyen nehéz bilincsben viszitek? S mi végre ez a
folytonos dobpergés?
A poroszlók kapitánya elbeszéli ekkor, hogyan fogták el a hordóban, s milyen ítéletet hozott.
– Ebadták – toppantott mérgesen a királylány topánkája –, hát így néz ki egy merénylõ
ember? Olyan tiszta ennek a tekintete, mosakodni lehetne benne reggelente!
Rendelkezett, s parancsára elengedték Jankót. Attól kezdve Éva királylány szolgálatában
állott. Érzelmeit, persze el nem árulta, s a királylány sem mutatott a felszínen hajlandóságot
feléje.
Telt, múlt az idõ, Jankó példásan szolgálta a lányt.
Tisztította topánkáit, takarította a szobácskáját, felszolgálta a reggelijét, kivasalta mintás
vállkendõit.
Egy napon arra sétált Habakuk király, látja a talpraesett legényt. Kérdi a lányát, honnan
szerezte ezt a derék szolgalegényt. Elmeséli Éva, miként és hogyan, kacag a király a poroszlók
balgaságán. S kérdezi a legényt:
– Aztán, kapsz–e fizetést megfelelõt, fiam?
– Az én béremet a legvégén fizetik ki egyben – bökte rá pökhendien Jankó. – S mennyi lesz
az a bér, fiam?
– Egy királylánnyi éppen! – vágja rá hidegen a legény. Pirosság futja el Éva arcát, méreg
Habakukét.
Akkor elmondja Jankó, õ bizony azért vállalta a megpróbáltatásokat, mert elsõ pillanatban,
abban a villanásban, amiben az elrobogó hintó utasát meglátta, olyan szerelemre lobbant, sem
fenyegetés, sem ígéret lángolását el nem oltja, egyedül csak Éva királylány válaszoló szerelme.
Meghatják az õszinte szavak a királyt, lányára pillant; mitévõ legyen. Éva azonban gõgös
teremtés volt. Hiába tetszett neki a legény, pökhendi bátorsága sértette a büszkeségét. Ezért
így válaszolt:
– Nem nekem való ez a legény, felséges atyám. Vitézebb férjet keríts nekem, ne ily nyálas szá-
jú kondást. Olyat, aki elhoz nekem a Nap udvarában dobrokoló paripa sörényébõl egy szálat!
Nem tetszik a beszéd Habakuknak, tudja õ, a Nap udvarába számtalan kérõ indult már el s
odaveszett szép sorjában mind. De nem volt mit tennie. Mondja a legénynek:
– Eredj haza fiam, vissza a disznóid mellé, vagy indulj a Nap udvarába a sörényért, mert itt
nem maradhatsz tovább azok után, hogy föltártad az érzelmeidet.
– Megyek én, nem kell biztatni kétszer – így a legény. – De nem a csürhéhez haza, hanem
egyenest a Nap udvarába.
Elbúcsúzott a királytól, s anélkül, hogy ránézett volna a kevély lányra, zsebre vágott kézzel
kiballagott a palota kapuján.
A két poroszló, akik egyszer már kipenderítették, ráismert, két oldalról megragadta, s taszí-
tott akkorát rajta, három bucskázás után puffant csak le a földre.

94
 De hiszen õ is megjegyezte most már a két kegyetlen katonát! Ment, ment meg sem állt
hazáig. Levette otthon ünneplõ gúnyáját, fölvette a kondásruhát, s kérdezi öreg anyját:
– Édesanyám, emlékszik–e kend, amikor maga fiatal volt, mit mondtak az öregek, hogyan
vezet fel út a Nap udvarába?
Megijed az asszony, félti egyetlen fiát, de mert az erõsen kéri, elmondja neki, hogyan. Felül a
legény a szamárra, elindul a Nap házának irányába. Alig halad valamennyit, ifjú legény toppan
elébe:
– Hová tartasz, kondáslegény?
– Nem megyek messzire, csak ide, a Nap udvarába.
– Elkísérlek – hagyja rá az ifjú. – Elférünk- e ketten ezen a göthös szamáron?
– Elférni elférünk, csak a szamár viseljen el jól bennünket!
Felpattan mögéje az ifjú, jól viseli õket a szamár, kocognak a Nap házának irányába. – Ehet-
ném – szólal meg az ifjú.
– Ehetsz, ha hoztál magaddal ennivalót.
Elõhúz egy aranyalmát a tarisznyájából az ifjú, de beleharapni már nincs ideje, kikapja a
kezébõl a kondás.
– Coki te – mondja nagy mérgesen. – Ez az aranyalma jó szolgálatot tehet még nekünk.
Nem válaszol az ifjú, kocognak tovább a Nap házának irányába. – Innám a szomjúságomra –
szólal meg az ifjú megint. – Ihatsz, ha hoztál magaddal innivalót.
Elõhúzza tarisznyájából a kulacsát az ifjú, pattintja ki belõle a dugót, de mielõtt kortyot is
inna, kikapja kezébõl a kondás.
– Még mit nem! – kiáltja mérgesen. – Nem víz van ebben, még csak nem is bor, érzem az
illatán.
– Víz ez, mégpedig az élet vizébõl merített – válaszolja a szomjan maradt ifjú.
– Akkor pedig fõleg nem fogjuk most elpocsékolni. Nesze, tedd a tarisznyádba vissza, s elõ
ne szedd, csak amikor én már nem látom.
Megállt a szamár, egy hídhoz értek. Bizony, alighanem a világ peremén voltak, mert a híd
fölfelé emelkedett, a semmi fölött ívelt, s másik vége a Napban volt.
– Te itt maradsz – rendelkezett a kondás –, vigyázol a szamaramra, s vársz türelmesen. Ha
nem jönnék vissza, hét nap elteltével poroszkálj el anyámhoz a szamárral, mondd neki, gyújt-
son gyertyát értem az ablakban.
Azzal elindult felfelé a hídon. Nem volt nála egyéb, mint kampós kondásbotja és az arany-
alma a zsebében.
Amikor a híd túlsó végére ért, elétoppant két testenagy, lángoló oroszlán. Õk védték a Nap
udvarának kapuját.
Eszébe jut a két poroszló a Hattyús Kastély kapujában, nagy haragra gerjed Jankó. Forgoló-
dik a kezében a kampós bot, szûkölnek–bömbölnek a fenevadak, nem tudnak a közelébe érni.

95
 Három napig vívta rettenetes harcát a legény a két Lángoló oroszlánnal, de egy tapodtat
sem jutott beljebb az udvaron.
Megszomjazott, megéhezett a küzdelemben. Eszébe jutott az aranyalma. Sajnálta, de nem
volt mit tennie. Egyik kezével az oroszlánokat csépelõ botot forgatta, a másikkal elõhalászta az
aranyalmát, s beleharapott. Csendült az alma, kiröppent a belsejébõl egy aranymadár, kiesett
onnan egy aranymag, nõtt, lombosodott abból – idõ sem telt belé – egy magos almafa, terem-
tek rajta mindjárt aranyalmák, telepedett a tetejére az aranyfácán.
Felszökik a kondás a fa lombjába, megtömi a bendõjét almával, fenn piheni ki a küzdelem
fáradalmait is.
Aludt békén egy sort, amikor pedig felébredt, megszólalt fölötte az aranyfácán.
– Ne törõdj az oroszlánokkal, úgysem tudod legyõzni õket! Az almafa egyik ága az udvar
fölé nyúlik. Az ág alatt áll a Nap aranylova. Ugorj az ágról a hátára, s kezeddel takard el mind-
két szemét. Amikor lecsillapodik a nagy fickándozása, téphetsz a sörényébõl egyetlen szálat.
Megörült a legény, kúszott az udvar fölé nyúló gallyon a pompás paripa felé. Hanem, ami-
kor föléje ért, látja ám, milyen szilajon dobrokol, zeng a föld aranyos patkója alatt, szõre lángol
fényesen.
Gondolta a legény, dehogyis ugrik õ egy ilyen fenevad hátára. Hiszen kézzel eléri az ágról
a sörényét!
Lenyúlt hát, de amint az állat sörényéhez ért az ujja, nagyot zendült a Nap, s a legény élet-
telenül hullott le az ágról.
Látta ezt a madár, meglebbentette a szárnyait, s elszállt a híd túlsó lábánál várakozó ifjúhoz.
Kicsi gazdám, Jankót nagy baj érte, nem tartotta magát a tanácsaimhoz, s most elvette
életét a Nap.
Az ifjú elõvette kulacsát, s a madár – csõrében az élet vizével – visszarepült a Nap udvarába.
Ott Jankó arcára ejtette a vizet, megéledt a legény, felszökött nyomban a fára. Evett ismét az
almákból, új erõre kapott s újból elindult az ágon a paripa fölé.

96
5
 – Fogadd meg, amit mondtam, mert ismét pórul jársz! – szólt utána a madár. Megfogadta a
kondás, hogyne fogadta volna meg, de amikor a paripa fölé ért, a nagy dobrokolástól, a lángok
sistergésétõl megriadt.
Ráugrott ugyan a paripa hátára, de nem merte befogni a szemét!
Nagyot zendült a Nap, fölágaskodott a paripa, s Jankó élettelenül hullott le a hátáról a for-
ró, sárga kövekre.
Útnak indult ekkor ismét az aranyfácán, hozott az ifjútól újfent az élet vizébõl annyit,
amennyit a csõre elbírt, ejtette a vizet a kondás arcába, megéledt a legény, felszökött a fára.
Az aranyalmák most is elvették az éhét-szomját, harmadszor is nekiindult hát az ágon a nagy
feladatnak.
– Ha most sem fogadod meg a tanácsomat, nem tudok többé segíteni neked!
Az ág végén ismét elõvette a félelem a lángok és a dobrokolás láttán, de megerõsítette szívét
a legény.
Ráugrott a paripa hátára, s nyomban befogta a szemét.
No, felágaskodott a szörnyû állat, úgy ugrált, Jankó csontjai fájón összezörrentek. Dobálta
magát a ló, csattogtak a patái, szálltak a szikrák. Lent ijedten futottak össze az emberek, néz-
ték, hogyan táncol fent az égen a Nap, hogyan szórja a szikrákat, hányja a lángot.
Három napon át szünet nélkül ágaskodott, fickándozott a paripa, a negyedik nap reggelén
váratlanul lecsendesedett.
Akkor Jankó kitépett a sörényébõl egy aranyszálat, elrejtette a kondásgatya zsebében, s für-
gén elindult a híd felé.
Az oroszlánok mélyen aludtak, a kifelé tartó léptek nem ébresztették fel õket. Az õ dolguk
csak annyi volt, a bejövõket rettentsék el a Nap udvarától. A híd végén az ifjú úgy tett, mintha
aludna.
– Ébredj, álomszuszék, tõled akár el is pusztulhattam volna!
Visszavitte az ifjút a keresztezõdésig, ahol nemrég összetalálkoztak, egyikük jobbra, másikuk
balra indult.
– Hát a fizetségem a várakozásért? – kérdezte búcsúzáskor az ifjú.
– Hordd el magad, mert megtáncoltatom a hátadon a botomat! – ripakodott rá Jankó.
Hazament, átvette ünneplõ gúnyáját, meg sem állt a királyi palotáig. Hanem a két poroszló
ismét csak úgy hajította vissza a kapuból, hármat bucskázott, csak azután huppant le a porba.
Ballagott vissza a kocsmához, de csak az üres falakat találta. Mondják a szomszédok, amíg
egy alkalommal a fogadós bort szállított a királynak, lelketlen segédje megszökött, részegesek
prédájául hagyva a kocsmát. Mire a kastélyból visszatért, széthordták javait a bitang vendégek.
Földönfutó lett a fogadós, koldusként tengeti életét a kastély aljában.
Lefekszik a legény az üres szoba hideg földjére, amikor megébred, aranyos ruhát lát az õ
szegényes gúnyája helyén, pompás arab mén ficánkolódik felnyergelve a fogadó elõtt.

98
 Nem sokat csodálkozik, magára kapja a ruhát, felpattan a lóra, bezzeg, hajlongva engedik
a poroszlók a palotába.
Megy Jankó egyenest a király elé, ül a király Évával jobbján, a faragott trónszéken. Nyújtja
Évának az aranyos sörény szálát. Kérdezi a lány: – Egyedül hogyan tudtad megszerezni a sörény
szálát? Nem volt segítséged?
– Nem kell nekem segítség – füllent a legény. – Elbírok én egyedül is a Nap lovával.
Még ki sem mondja, aranyfácán száll a trónszék csúcsára, nézi a hetvenkedõ legényt.
– Igazat mondasz–e? – kérdi a király.
– Hát persze, fenség – bólogat a legény.
Ekkor látja megdöbbenve, egy ifjú áll Éva királylány helyén. Az ifjú, akivel együtt mentek a
hídig, akitõl az aranyalmát kapta, akinek az életvize kétszer is visszahozta õt a halálból.
– Add ki a fizetségemet, kondáslegény! – szól rá hidegen az ifjú.
Megtörik Jankó, bevall mindent. Áll lehajtott fejjel a király elõtt.
– Mi legyen hát a büntetésed? – töpreng a király. – A sörény száláért jutalmul megkapod a
lányom kezét. De mert hazudós vagy és hálátlan, visszaveszem tõled az ígért kezet. Ám, hogy
törõdésed ne maradjon jutalom nélkül mégsem, elrendelem, életed végéig oszd meg a házadat
ezzel az ifjúval, akivel ilyen rútul bántál.
Elvették a szolgák Jankótól a szép ruhát, hozták az ünneplõs kondásgúnyát, indultak is
menten az ifjúval hazafelé.
Megszánta azonban a király kamarása a legényt, indulás elõtt két nagy aranypénzt a mar-
kába csúsztatott.
A kapuhoz érve ismét fölismerik a poroszlók Jankót. Megragadják, úgy billentik fenéken,
hatot bucskázik a levegõben, mire földre huppan. Nevet az ifjú, mérgelõdik a kondás.
Amint tápászkodik, nyomorult koldus járul elébe, alamizsnát kér. A koldusban felismeri
Jankó a fogadóst, aki az õ nagyravágyó szerelme miatt vált földönfutóvá. Odaadja neki az
egyik aranyat, szerelje fel belõle újra a kocsmát. Megismeri a fogadós a hajdani szolgáját, men-
ten úgy törli képen, hogy a palota összes szobája visszhangozza a csattanást. Azután meg a
nyakába borul, dehogy haragszik, fut hazafelé a pénzzel, nyithatja újra a fogadót.
Mennének tovább, másik koldus sántikál elébük alamizsnáért.
Megismeri Jankó régi gazdáját, akinek a kondása volt egykoron, akinek a csürhéje õmiatta
bitangolt széjjel, aki emiatt most koldusként kéregeti a betevõ falatját.
Odaadja neki a másik aranyat, vegyen rajta új csürhét, fogadjon melléje új kondást. Megis-
meri a gazda hajdani kondását, úgy vágja elsõ mérgében nyakon, zeng belé a környék. Azután
meg könnyes szemmel hálálkodik, fut haza, malacokat venni, kondást fogadni. Ballagtak õk
ketten azután szépen, míg haza nem értek.
– Hol aludjam? Külön szoba jár nekem! – így az ifjú.
– Majd megmondom én, mi jár neked! – Azzal lekapja a válláról a görbe botját Jankó, és jól
elnáspángolja az ifjút.

99
 Nem is szól emez többet, elvackolódik a szalmában.
Nagy fényességre ébred hajnalban Jankó. Kinyitja a szemét, látja, az ifjú aranyhaja világít
így a sötétben. S rémülten ismeri meg, nem ifjú az, de Éva királylány, az õ szívbéli szerelme.
Éva kísérte el hát álruhában, mentette meg az életét, nyilván õ hozta a fogadóba is az aranyos
ruhát, a fényes paripát. Kiszökött akkor a kevélység maradéka is Jankóból, megölelte, megcsó-
kolta az alvó lányt, felkapta, az ágyába fektette, õ pedig a helyére fészkelõdött, a szalmába.
Reggel fényes hintó állt meg a kondás putrija elõtt. Kézen fogva szálltak be, Jankó király
és Éva királyné, vágtattak a palotába, Habakukhoz. A kapuban megállítatta a hintót a legény,
kiszállt. Megismerték a gonosz poroszlók, de most bezzeg hozzá nem mertek nyúlni, csak haj-
longtak nagy rémületben.
– Ne féljetek, nem esik bántódásotok. Hanem, hogy megtanuljátok tisztelni a másik em-
bert, három évre elmentek kondásnak a régi gazdámhoz, az én helyemre – fizetés nélkül.
Azután, ha megálltátok a helyeteket nála, visszajöhettek katonának a palotába.
Így esett a kondáslegény és Éva királykisasszony kalandos szerelme. Aki pedig azt szeretné
megtudni, mi történt a Nap lovának sörényébõl kitépett szállal; az járjon utána. Azt híreszte-
lik, megéri!
Ilona

I lona, Ilona, jöjj velem, Ilona,

Vár reánk a Tejút, a Hold ezüst pora,
Ilona, Ilona, indulj el, Ilona!

Ilona kisasszony álmot látott, álmában hangot hallott, a hang nevén szólította.

Ilona, Ilona, zöldhajú Ilona,

Szökkenj át hegyeken, ne fordulj meg soha,
Ilona, Ilona, zöldhajú Ilona!

101
 Nyugtalanul forgolódott álmában a lány, s a hang harmadszor is szólította:

Ilona, Ilona, szépséges Ilona,

Szél lesz az ebéded, könny lesz a vacsora,
Ilona, Ilona, szépséges Ilona!

Ekkor felébredt, futott az apjához, elmesélte a különös hangokat, a furcsa beszédet. Hívatta
nyomban Habakuk az udvari álomfejtõt, aki a következõ választ adta:
Királyom, nagy bánat fog érni hamarosan, melyet öröm válthat fel, ha szerencsésen végzõdik
leányod eljövendõ kalandja. Ugyanis, leányod a holdhercegnek tetszett meg, õ vallotta meg
szerelmét Ilonának álmában. S mert beleszeretett, el fogja vinni magával. El kell felejtenie az
apját, a családját, el a Hattyús Kastélyt, s csupán neki, sápadt holdhercegnek kell szolgálnia.
– Hogyan fordulhat ez jóra? – kérdezte megszomorodva a király.
A jós tanácstalanul simogatta hosszú, hegyes szakállát.
– Ezt már nem tudhatom, felség, ez már alighanem a lányod okosságától függ majd. – Ak-
kor már csak azt mondd meg nekem, hogyan védelmezhetem meg a lányomat a holdhercegtõl?
– Nem lesz egyszerû – rázta a fejét a jós. – A holdherceg szerelme tartós, eltelik négy-öt év is,
mire Ilonát elfelejti. Csak úgy rejtheted el elõle, ha befalazod egy ablaktalan szobába, s ügyelsz,
holdfény ne érje a terem sötétjét.
Akkor Habakuk építtetett egy ablak nélküli szobát leánya köré, s négy éven keresztül tartot-
ta sötét rabságban szegény Ilonát.
A holdherceg minden éjjel felhágott az égi országútra, s panaszosan énekelte:

Ilona, Ilona, jöjj velem, Ilona,

Vár reánk a Tejút, a Hold ezüst pora,
Ilona, Ilona, indulj el, Ilona!

A lány szíve már hajlott volna a gyöngéd szóra, de a komor falak nem engedték. Egy na-
pon – nem tudta az örökös sötétségben, éjjel van- e vagy nappal – kaparászást hall a sarokból.
Ijedten sikolt fel, mert egércincogást hall a zaj felõl.
– Ne félj, királylány – cincogta a sötétben egy hang –, segíteni jöttem!
Az egér lyukat rágott a vastag téglafalban, icipici lyukat, de épp elég nagyot ahhoz, hogy
felnézzen azon át az égre a lány. Csodát látott ott. Ezüst herceg ereszkedett ezüst paripán a
Tejúton lefelé, egyenesen a börtönszoba tetejére, szólt ezüsthangon a királylányhoz: – Szép-
séges mátkám, lelkem Ilonám, eljössz- e hozzám, holdbéli palotámba? – Elmennék herceg – fe-
lelte a leány –, ha nem tartana fogva ez a sok vastag fal. A herceg szelíden elmosolyodott.

102
 – Egy pillantásnyi idõre ketté tudom vágni kardommal a falat. De sietve kell a nyíláson át-
lépned, mert a fal épp csak nyílik, és zárul máris. Ha nem lépsz ki elég gyorsan, összenyomnak
a záruló téglák. Akkor pedig meghalok én is.
– Készen vagyok, herceg – szólt a lány.
A herceg felemelte nagy ezüst szablyáját, s hatalmas csapást mért a falra. A kövek abban a
pillanatban kettéváltak, majd mennydörögve összezárultak megint. Ennyi idõ azonban elég
volt Ilonának, bátran átlépett a fal résén, s máris a holdherceg ölelõ karjaiban találta magát.
– Ültess a lovadra, induljunk nyomban! – mondta Ilona, amikor az egymásra találás várt
örömébõl felocsúdtak.
– Jaj, azt nem lehet – válaszolta szomorúan a herceg –, földi terhet csak a nagy hegyeken túl
tud felvenni a lovam. Ha elõbb tenné, belészakadna a súlyodba. – Mit tegyek hát?

Ilona, Ilona, zöldhajú Ilona,

Szökkenj át hegyeken, ne fordulj meg soha,
Ilona, Ilona, zöldhajú Ilona!

Így szólt a herceg, s mert hajnalodott, fölkapott a lovára, és a Tejútig emelkedett fel nagy­
hirtelen.
A királylány még látta, int feléje, s lassan szétfoszlott alakja a hajnali szürkületben. Futott,
futott a lány a nagy hegyek felé, meg nem állt volna egy pillanatra sem. Nem nézett hátra,
ahogy a herceg meghagyta neki, akkor sem, amikor lovak patkóinak dobogását, fegyverek
csördülését hallotta a háta mögött.
Ruháját tövisek szaggatták, cipõjét széttépték a kövek, arcába gallyak csapódtak.
Amikor a rengeteg erdõbe beért, egyszerre eléje állt egy megtermett vérmedve. Kerülte vol-
na jobbra, kerülte volna balra, mindegyre eléje lép a kegyetlen jószág. Megáll Ilona, keservesen
sírni kezd, mondja a medvének, a kedveséhez igyekszik, holdherceghez, ha õt felfalja, bánatá-
ban a herceg utána fog halni. Megesett a medve szíve a lányon, útjára engedte.
Nem úgy az õt üldözõ királyi csatlósokat! Úgy szétütött közöttük, elment egy darabig a
kedvük az üldözéstõl.
Futott tovább a lány, ahogy csak törékeny ereje bírta, egyszerre ott áll elõtte egy oroszlán.
Letérdel Ilona, kéri a hatalmas fenevadat, engedje útjára õt. Ha nem ér el a holdherceghez,
elpusztul bánatában szegény.
Megesett az oroszlán szíve a szerelmes lányon, nem bántotta, továbbengedte kegyesen. Nem
úgy az ismét nyomába ért kíséretet. Lovastól, fegyverestõl, szõröstõl–bõröstõl fölfalta vala-
mennyit, hírmondójuk sem maradt.
Ismét idõt nyert üldözõivel szemben a lány. Futott, de már rogyadoztak a fáradságtól a lá-
bai. Szikla mögül sárga villám, egy tigris ugrott eléje. Nem tudott megszólalni a fáradtságtól

103
a lány, ájultan zuhant a sziklás földre. A vérszomjas ragadozó körbeszaglászta, majd a hátára
kapta s elloholt vele a nagy hegyeken túlra.
Ott várta már komoran a holdherceg. Megsimogatta kedves tigrise nyakát, ezüstlovára ül-
tette Ilonát, és a Tejútra emelkedett vele.
Megtartották hamarost az esküvõt, olyan boldogan éltek, elképzelni is nehéz náluk boldo-
gabbat.
Telt múlt az idõ, s Ilona azon vette észre magát, unatkozik a csodálatos kastély kilencven-
kilenc termében. A herceg szüntelenül a csillagos eget járta, alig maradt ideje törõdni ifjú
feleségével.
Mondja Ilona a holdhercegnek:
– Jóságos uram, ha nincs mit tennem hosszú magányomban, elnyom az unalom.
A herceg egy szitát adott neki, azzal szûrje a holdfényt napközben. Szûrte, szûrte a lány a
holdfényt, de hamar rájött, szûrés nélkül is finom, lágy a holdfény, abbahagyta hát a fölösleges
munkát.

104
 Látta a herceg, nem fûlik foga Ilonának a holdfény szûréshez, ad neki más munkát: fonja
össze erõs kötéllé a holdsugarakat.
Kötözgeti a lány, kötözgeti gonddal, üggyel-bajjal, de mire egyiket megköti, a másik kibom-
lik, mire a másikat megköti, kibomlik az egyik. Látja munkája hiábavalóságát, a Tejúthoz
csapja a sugarakat, hogy csak zeng belé az ég.
Hazanyargal a holdherceg, látja mi történt, haragra gerjed.
– Aki nem dolgozik ne is egyék! – kiáltja, s elzárja felesége elõl a kamrát. Tollászkodik szo-
morúan másnap Ilona, eszébe jut az álom:

Ilona, Ilona, szépséges Ilona,

Szél lesz az ebéded, könny lesz a vacsora,
Ilona, Ilona, szépséges Ilona.

105
 Hazatér este a holdherceg, karjába kapja a királylányt, sírva fakad az, kérleli, engedje haza,
ha csak egy napra is apját, testvéreit látni. De csak fejét rázza a kérésre a herceg. – Ha elenged-
lek, hozzám soha vissza nem térsz.
Ígér a lány fût-fát, három nap mindegyre kérleli.
A negyedik nap is kérleléssel telik, sírással az ötödik, csak a hatodik napon enyhül meg a
herceg.
Lovára ülteti, leviszi a hegyeken túli völgybe, éppen oda, ahová érte ment elõzõleg.
– Ilona, ha hét nap múlva nem leszel ugyanitt, többé nem látjuk egymást – búcsúzik tõle
szomorúan a herceg.
Rohan a lány, rohan a hegyeken, erdõkön át, útját vigyázza, futását kíséri tigris, oroszlán,
medve, két nap alatt Habakuk udvarába ér.
Volt öröm, leírhatatlan. Habakuk király majd szétroppantotta örömében a lányát. Faggat-
ták, vallatták testvérei, alig gyõzte elmesélni, mi minden történt vele.
Éjjelente, amikor a világ aludt, megjelent a Tejút peremén ezüst lován az ezüst herceg, vá-
gyódón nézett lefelé a palotára.
Az ötödik nap estéjén így szólt a lány az édesapjához:
– Felséges atyám, indulnom kell vissza. Ha nem érek oda a holnaputáni hajnalon, nem
láthatom többé a férjemet.
– Ne siess, lányom, a gyorsabb hintót kapod az útra tõlem, elég egy nap, hogy odaérj.
Maradt hát még egy napja otthonában a lánynak. Az utolsó nap hajnalán befogatta a király
leggyorsabb paripáit a legkönnyebb hintóba, s nehéz szívvel útjára engedte Ilonát. Szélnél
sebesebben vágtatott a négy éjfekete ló, de megtörtént a baj ! Kõre futott a kerék, felfordul a
hintó, lába törött a négy csodalónak, felhorzsolták a királylány vállát a kövek, szétroppant a
szerkentyû erõs tengelye.
Nem sokáig fekhetett Ilona az árokban, amint lépni tudott ismét, rohannia kellett, s ro-
hant, rohant át a hegyeken.
Abban a pillanatban ért oda, amikor a Nap erõs sugarai megérintették a hegyek sörényét.
Elkésett.
Meglátta a magasban, távolodóban az ezüst herceget, szomorúan, eltûnõben.
Nem sírt Ilona, nem átkozódott. Hazament csöndben, attól kezdve alig mozdult ki a
szobájából.
Néhány hónap múlva fia született, gyönyörû, ezüsthajú gyermek. Aznap éjjel ismét feltûnt
az ezüst herceg a tejúton, vágyódón nézett a palota felé. Hajnalban, ahogyan mindig, köddé
foszlott. Ilona álmában akkor éjjel ismét hangok jelentek meg:

Ilona, Ilona, hûséges Ilona,

Nem simogatom meg gyermekemet soha,
Ilona, Ilona, hûséges Ilona.

106
 A királylány megértette a herceg akaratát. Kérésére az apja kecsesen tornyozó kastélyt épít-
tetett a nagy hegyeken túl, arra a helyre, ahol elbúcsúztak egymástól utoljára, Ilona és a herceg.
Egy koranyári éjszakán megzörgetik az ablakot. Kinyitja a királylány: a holdherceg volt éjjeli
látogatója.
Felébred a kisfiú, nézi a gyönyörû ezüst herceget, kérdi tõle az, ismeri- e õt.
– Ismerlek, hogyne ismernélek! Te vagy az apám. De mondd, itt maradsz- e velünk mind-
örökre?
– Nem maradhatok itt, kisfiam – válaszolta torkát köszörülve a herceg –, de ezentúl min-
den este eljövök hozzátok. S ha nagyobb leszel, együtt indulunk csillagokat nézni az égbe.
Odafutott hozzá a gyermek, átölelte, maszatos képét fényes ruhájához nyomta. Senki sem
tudja, mi történt ezután. Annyi bizonyos, soha többé nem látta senki a Tejúton megjelenni a
holdherceget. De Ilonát sem látták többé sírni a földi emberek.
Kispityer

K ispityer, akinek a nevéhez nem sokan tették hozzá – királykisasszony, mindenki csak
Kispityernek hívta, a folyóparton üldögélt, amikor meglátta, hogy egy ágakon fenn-
akadt kicsiny kárász vergõdik a víz fölött. Gyorsan a segítségére sietett, s visszadobta a
folyóba. Csobban a víz, a gyûrûk között eltûnt a hal, de egy pillanat múlva ismét kiemel-
kedett a feje a hullámok közül, s így szólt a lányhoz:
– Köszönöm, hogy megmentettél. Hálából teljesítem három kívánságodat.

108
 Elnevette magát Kispityer.
– Ugyan, csak nem képzeled, hogy bedõlök annak, amit mondasz? Ilyen mesét bõséggel
hallottam már kiskoromban. Elküldöm hozzád a húgaimat, õk talán még elhiszik az efféle
szamárságokat.
A hal kicsit meglepõdött, de nem szólt többet, elmerült a mélybe. Kispityer egy darabig
bámészkodott a vízparton, azután hazafelé ugrabugrált. Otthon nem mesélte el, mi történt
vele, õ maga is elfelejtkezett a dologról. Hamarosan szörnyû veszedelem tört Habakuk orszá-
gára: a tizenkét fejû sárkány a királyi palota szomszédságában ütötte fel a tanyáját. Beüzent a
királynak, negyven napig idõzik az országban, s minden nap küldje el ebédre valamelyik lá-
nyát hozzá. A negyvenbõl éppen kitelik a negyvennapi élelme. Megüzente azt is, nem ajánlja,
hogy ujjat húzzon vele bárki, mert feldúlja az országot. Jelentkezett akkor tizenkét deli vitéz,
elbánnak õk a sárkánnyal. Mit tehetett mást a király, beleegyezett, és köszönte bátorságukat.
Felfegyverkeztek a vitézek, vidáman és magasztosan indultak a sárkány ellen, de vissza
egyikõjük sem tért. A tizenkét fejbõl elõcsapó láng menten halálra pörkölte a harcosokat.
Beüzent a várba akkor a sárkány másodszor. Küldje Habakuk az elsõ lányt, vagy porrá ta-
possa a birodalmat.
Jelentkeztek akkor az ágyúmesterek, készen áll harminc nagyágyú, a király engedélyét ké-
rik, hadd pöcköljenek oda a fenevadnak. Mit tehetett a király, beleegyezett, és köszönte a
bátorságukat.
Meggyújtották a kanócokat, durrantottak förtelmeset az ágyúk, de a sárkány tizenkét szá-
jába kapta a feléje röpülõ golyókat, átforrósította õket és visszaköpte az izzó golyóbisokat a pa-
lotába. Sok embert sújtottak agyon az ágyúgolyók, alig gyõzték a nyomukban keletkezõ tüzet
eloltani a kastély lakói.
Harmadszor is beüzent ekkor a sárkány. Most már vagy küldi Habakuk az elsõ leányt, vagy
pórrá tiporja a birodalmát.
Akkor eszébe jutott a királynak, beöltözteti valamelyik szolgálólányát, azt küldi a sárkány
elébe, ki is választott egyet, megparancsolta, vegye le fehér blúzát, búzavirágos szoknyáját, öl-
tözzék már most bársonyba, aranyba, õ fog a sárkányhoz menni. Nem mert ellenkezni a lány,
bánatos arccal kezdett halálhoz öltözködni.
Õsz, öregember kért bebocsátást a királyhoz.
– Mi jóban jársz, derék öregember? – kérdezte Habakuk.
– Királyom, az a kérésem, ölj meg engem, nyomban, mert az életem ezentúl egy fabatkát
sem ér...
– Ne bomolj, hé, mert nem tisztelem a korodat, s mindjárt a nyakad közé csördítek. Miket
fecsegsz te itt összevissza? – morrant rá az öregre.
– Egyetlen lányomat most öltözteted, küldöd a sárkány bendõjébe – válaszolta az –, mit ér
már az én öregségem, egyetlen kincsem nélkül. Hiszen, sem aranyom, sem palotám...

109
 Elszégyellte magát Habakuk, hogyne szégyellte volna, hiszen más leánya élete árán akarta
az övéit megmenteni.
Parancsba adta, a lányt már ne öltöztessék, az arannyal kivert bársonyruhát csak tartsa meg,
zsebeit tömjék teli a legfinomabb arannyal, õt magát küldjék szépen haza az õsz öreg apjával
együtt.
Amikor magukra maradtak, így szólt a király;
– Leányaim, nincs mit tennünk, engedelmeskednünk kell a sárkánynak, ha nem akarom
népem pusztulását. A kérdés immár az, melyikõtök legyen az elsõ a halálos úton. – A legöre-
gebb! – kiáltották többen.
– A legfiatalabb! – kiáltották mások.
– A legcsúnyább! – kiáltották egyesek.
–A legszebb! – harsogták néhányan.
Elõlépett közülük Kispityer, sápadtan azt mondta:
– Én megyek elõször.
Elcsöndesedtek nyomban a többiek. Sajnálkozó szeretettel nézték bátor testvérüket. Segí-
tettek neki az öltözésben, pántlikákat kötöztek a hajába, olyan szép lett Kispityer, alig ismer-
hettek rája.
Záporoztak Habakuk könnyei, amikor eléje vezették a lányt, de nem sok idõ maradt bú-
csúzásra, dörgött az ég alja, dobrokolt a sárkány. Indult a lány, halványan a bíborruhában,
keményen lépett, bár belül úgy érezte, minden lépés után elhagyja az erõ.
Amikor pedig megpillantotta a csúf sárkányhegyet a tizenkét tüzet okádó fejjel, meg kellett
kapaszkodnia egy kis fa törzsében, nehogy elvágódjék.
– Bárcsak olyan erõs lennék, hogy a sárkányt földhöz vágnám! – sóhajtotta.
A sárkány odahajtotta egyik fejét, hogy megpörkölje a királylányt. Kispityer pedig, mintha
álomban, torkon ragadta a goromba dög sárkányt, fölhányta a levegõbe, s mikor zuhant lefelé,
olyat belerúgott, hogy tíz mérföldet repült a levegõben. Ki is lehelte a lelkét még repültében.
A lány nem értette a dolgot, de mert nem értette, nem is merte elmondani otthon, nehogy
hazugságot fogjanak rá.
Örültek a Kastélyban, azt gondolták, véletlen szerencse, hogy éppen azelõtt döglött meg a
tizenkét fejû, hogy Kispityer elérte volna tanyáját.
Három napig tartott a csoda, a negyediken el is felejtette mindenki a sárkányt.
Nem sok idõ telt el, szörnyû dögvész tört rá Habakuk országára. Hullott az ember, hullott az
állat, s hullott az életben maradottak könnye. A vész elérte a királyi kastélyt is, megbetegedett
harminckét lány, és megbetegedett maga a király is. Csúnya kiütések tarkították a bõrüket,
nyelvük kiszáradt, szemük megáradt.
Az udvari ácsok már készítették a harminchárom tölgyfakoporsót, a sírásók kiásták a har-
minchárom sírhelyet, az udvari szabászok varrták a harminchárom szemfedõt. Gyász és gyer-
tyák virrasztottak a palota tornyain.

110
 Kiállt Kispityer az ablakába ezen az éjjelen, fölsóhajtott a holdra.
– Bárcsak meggyógyulna királyi apánk, meggyógyulnának harminckét testvéreim, feltá-
madnának az összes halottak, elvonulna az átkozott dögvész az országból.
Azzal lefeküdt aludni. Álmában, kis aranykárászt látott úszkálni átlátszóan tiszta folyóvízben..
Emlékezett is, nem is, a halra.
Reggel zsibongásra ébredt. Táncolt örömében a király, táncoltak a lányai, meggyógyult vala-
mennyi. Táncolt lent a nép is, jelentették a királynak, csoda történt, mind föltámadtak, akiket
levert a dögvész. Kispityernek eszébe jutott az esti kívánkozása, de nem merte elmondani
senkinek, nehogy kinevessék, hazugságot fogjanak rája.
Ez a csoda sem tartott három napnál tovább.

5
 A koporsók fájából szép hajót ácsoltak a mesteremberek, a szemfedõk vásznából vitorlákat
szabtak hozzá.
Habakuk tengerre szállt a lányaival, látogatni indultak a tengeren túli rokonokhoz.
Tetszett a lányoknak a nagy víz, bámulták a delfineket, sikongva tapsikoltak látván a bálnák
orrából felszökõ szökõkutat, repülõ halak után kapkodtak, etették a hajó korlátjára települõ
sirályokat, vándormadarakat. Egyszerre nagyot billent a hajó. Kérdezi Habakuk a kapitányt,
mi történhetett, hiszen szél sem rezzenti a vizet. De nem kapott választ.
Kis idõ múlva ismét zökken a hajó, most még nagyobbat, mint az elõbb, lepotyognak asz-
talról a poharak, polcokról a tányérok, üvegek.
– Szedte-vette-teremtette – indulatoskodott a király –, tüstént áruld el, mi történt, különben
lenyakaztatlak! Szél se rebben, mégis bukdácsol a hajó. A kapitány arcát félelem árnyékolta.
– Nagyon nagy baj van, felség. Elindult felfelé a mélytengeri rozsomák. Szörnyû gonosz állat
ez, elpusztít minden hajót, amely az útjába kerül!
5
 – Akkor mire vártok? – méltatlankodott Habakuk. Vitorlát megfeszítve elõre, amilyen gyor-
san csak lehet.
– Már késõ, királyom. Alattunk szívja a mélytengeri rozsomák a vizet, el sem tudunk moz-
dulni. Megszomorodik Habakuk a hírre, hogy a koporsóból készített hajó, lám, mégis ko-
porsója lesz a testüknek, elbúcsúzott lányaitól, homlokon csókolva sorban valamennyit. Épp
az utolsó atyai csók elcsattanásakor hegy emelkedett ki a hajó mellett a vízbõl, olyan nagy,
amilyet ember el nem képzel, még rossz álmában sem.
– A mélytengeri rozsomák! Jaj, itt a mélytengeri rozsomák!
A matrózok fejvesztve ugráltak a vízbe. Vesztükre. A mélytengeri rozsomák egyet szívott
várkapunál nagyobb szájával, s lenyelte az összes vízben menekülõt.
Akkor kocsikerék nagyságú, gonosz szemét a hajóra vetette. A megmaradt matrózok meg a
keresztet vetették, úgy tûnt fel, hiába.
Ekkor Kispityer nagybátran kiállt a hajó tatjára, s rákiáltott a rozsomákhegyre:
– Azt kívánom, köpd ki a lenyelt matrózokat, azután pedig szép finoman told el az orroddal
hajónkat Lipitlotába, ahol keresztanyámék már várnak bennünket!
A rozsomák szemében cintányérok kezdtek csattogni, de valamilyen titkos erõ lebírta a
höhöm állatot, s nem ellenkezett. Kiköpte a lenyelt matrózokat, akik fürgén visszakapaszkod-
tak a hajóra, elrejtõztek a fedélközben, elõ sem mertek jönni, csak amikor a hajó Lipitlotában
kikötött.
A mélytengeri rozsomák ezután nagy fekete orrát a hajó farához feszítette, s eltolta azt
Lipitlotába.
Mikor odaértek, szuszogva visszamerült a mélybe. Azóta sem hallani róla, nagyon
megsértõdött õkelme!
Faggatták Kispityert, de a lány szerényen, csak annyit mondott, õ sem tudja, hogyan tör-
ténhetett a csoda.
A vízbõl, egészen a tenger meleg szélén, ekkor egy aranykárász vetette fel magát, uszonyaival
mintha integetett volna a hajó felé. De ezt csak Kispityer látta meg, hiszen egyedül õ mosolyo-
dott felé a hajó korlátjánál állók közül.
Melani

E biborz fürgén kúszott fel a fa tetejére, ahol a táltosmadár üldögélt már napok óta.
– Ne szuszogj olyan hangosan! – nyitotta résnyire a szemeit a madár. – Távoli lépteket
hallok. Ebiborz fülelt, de nem hallott semmit.
– Ha én nem hallom a kitûnõ füleimmel, hogyan hallanád éppen te, vén bagoly!– morogta.
– Süket!
De a táltosmadár lepisszegte.
Hallgass. Két piros topánka közeledik az erdõ ösvényén! Alattunk fog elhaladni éppen...
Most már Ebiborz is hallotta a közeledõ lépteket. Lejjebb ereszkedett, hát egy szépséges,
fiatal arcot látott, amely teli volt szomorúsággal. Ment, ment a lány, nem riadt meg a lába alatt
megreccsenõ gallyak zajától, a bokrokban felriasztott apró állatok motozásától sem.
– Ki lehet ez a szép leány?
– Melánia, Habakuk király lánya.

115
 – Te meg honnan tudod? – méltatlankodott Ebiborz.
– Én mindent tudok – hunyta le fáradtan a szemét a táltosmadár.
– Még azt mondd meg – törleszkedett oda a tûztollú madárhoz a meleg kis állat –, hová
tart?
– Azt már én sem tudom. De ha olyan kíváncsi vagy, menj vele, majd meglátod!
– Megyek is, megyek – méltatlankodott Ebiborz. – Éjjel sétafikál egy kislány a rengetegben?
Ki látott már ilyet?
Azzal leereszkedett az ágról és a kislány után iramodott. A táltosmadár elégedetten hunyta
le a szemét.
Amíg Ebiborz utoléri Melanit, mert csak így nevezték Melánia királykisasszonyt otthon,
a Hattyús Kastélyban, meséljük el, hogyan is került a rengeteg erdõbe. S tudjuk meg azt is,
hová tart.
Habakuk király, már trónra kerülése elsõ esztendejében, parancsba adta, tilos az élõ vadak-
nak csapdát állítani, tilos azokra puskával, ágyúval vadászni. Csakis nyilazni lehet rájuk, avagy
megmérkõzni velük puszta kézzel! Rendelkezésével az állatokat akarta védelmezni a király, az
õ kedves, ártatlan állatait. Csoda- e, olyan épségben megmaradtak erdõkben, mezõkben az
állatok, madarak, folyókban a halak, országa kisebb paradicsomhoz hasonlított.
A királyi vadászatok elegánsak voltak és méltóságteljesek. Fényes lovakon elegáns urak és
hölgyek indultak küzdelemre, vállukon íjakkal, tegezeikben nyílvesszõkkel.
Kit medve sebesített meg, bekötözték. Ápolták, akiket oroszlán csapott meg, vagy tigris foga
hasogatott össze. Férfias vadászatok voltak, ahol az állatok is esélyt kaptak támadásra, védeke-
zésre, menekülésre. A legutolsó vadászatra meghívták Fülöp herceget is, Melánia võlegényét.
A komoly és bátor ifjú elköszönt a kastély kapujában a királylánytól, ígérte neki, addig vissza
sem tér, amíg a holdat agancsai között tartó gímszarvast el nem hozza, nászajándékul.
Kizúdultak a kürtök hívó szavára a vadászok a palotából.
Durrogtak a hajtók karikás ostoraí, futottak a rendek, hol medve szökkent elõ a bozótos-
ból, hol csak egy nyúl, vagy lángvörös bundájú róka. Máskor fácánok csapódtak ki a lombok
közül, tigris hörrent rá a megrémült vadászra, vadkan mélyesztette félelmetes agyarát a rátá-
madó ló szügyére.
Fülöp herceg kerülte az elõbukkanó vadakat, íját le sem vette a válláról, õt csak egyetlen
állat érdekelte, a gímszarvas, amely holdat tart az agancsai között. Észre sem vette, szép csönd-
ben elkalandozott a sûrûben, s eltévedt. Leszállt az este.
Egyszerre elészökken a gímszarvas, szarvai között a holddal. Lekapja válláról a hatalmas íjat
a herceg, ráilleszti a nyílvesszõt.
Több se kellett a fejedelmi állatnak. Megfordult, sebesen menekülni kezdett. Utána a her-
ceg! Törték a bozótot, taposták a bokrokat, a férfi sehogy sem tudta utolérni a pompás gím-
szarvast. Hirtelen nyoma veszett. A hold emelkedni kezdett az ég boltozatán felfelé, fényesen,

117
méltósággal. A herceg megállította a lovát, körülnézett a hold fényénél elõmutatkozó tájban.
Szörnyû vidék volt ez. Feketék a fák, a bokrok, fekete a fû is...
A szemközti bozótból hirtelen egy megtermett bölény rontott elõ, kiütötte homlokával a
herceg alól a lovat. Lezuhant Fülöp herceg a sziklás földre, fejét úgy beütötte, nyomban elve-
szítette az eszméletét.
Hazatért közben a vadászkompánia, vittek medvét, oroszlánt, tigrist és szarvast, vittek õzet
és vaddisznót, nyulat és fácánt, foglyot, fürjet, olyan vigalmas zajjal voltak, zengett tõlük a
palota környéke.
Melani azonban hiába várta Fülöp herceget. Kérdezi apját, de azt a választ kapja, õ bizony
nem látta. Kérdi a fõvadászt, õ is csak a vadászat legelején látta.
Egyetlen legény, egy likas gatyás hajtófiú jelentkezett, õ látta a herceget, amint egy gímszar-
vas után eredt csillaghomlokú lován, el is tudja a királylányt vezetni oda.
– Majd reggel a keresésére indulunk, kislányom – nyugtatja a lányt Habakuk. – Baja nem
esett talán, ilyen sötétben pedig nem tanácsos a nagyvadakkal teli erdõben bolyongani. S be-
levetette magát õ is a vadászvigalomba.
Melani pedig, titkon kézen fogva a hajtófiúcskát, elvezettette magát a holdfénynél oda, ahol
a herceg a gímszarvassal találkozott.
Mikor odaértek, a fiúcska kezébe nyomott egy aranytallért, megsimogatta hûséges arcocská-
ját, s visszaküldte a kastélyba.
Maga pedig elindult az ösvényen. Bár nem ösvény volt az! A sûrûben az utat a gímszarvas és
a herceg lova törte estefelé, a növények még nem nõtték vissza az erdõ hosszú sebét. Ment az
ösvényen, ment a lány, bár maga sem tudta hová. Itt kössük össze a mese két szálát!
Ebiborz éppen utolérte ugyanis a lányt. Nem szólt neki, csak a nyomában lépkedett.
A királylány hátra-hátra tekintett, mert lépéseket vélt hallani a háta mögött, ilyenkor
Ebiborz meglapult a fûben, nem láthatta meg.
Váratlanul egy farkas toppant eléjük. Éhes lehetett, fogait csikorgatta, rettenetes körmeit
meresztgette. A lány riadtan lapult egy fához. Nem úgy Ebiborz.
– Félre az útból, mert a füledre lépek, te szamár – rikkantott a farkasra. A farkas nem látott
ugyan senkit, de Ebiborz hangja olyan fenyegetõ volt, ráadásul kellemetlenül reszelõs, hogy
jobbnak látta nem kockára tenni a fülét.
A lány most sem látta ugyan, ki lopakodik mögötte, de nagyon hálás volt neki.
Nem haladhatott azonban sokat, roppant kígyó tekeredett elõ az ösvényt szegélyezõ sûrû
bozótból. Látszott rajta, aznap nem evett még, fenyegetõen mozgatta a fejét.
A királylány ismét egy fatörzshöz lapult, annak a kérgébe mélyedtek a körmei; csak el ne
ájuljon!
Ebiborz most sem vesztette el hidegvérét.
– De jó, hogy találkoztunk! – harsogta. A kígyó visszahõkölt a hangos beszédre.

118
 – Épp itt jön az elefánt, hogy széttaposson, szemtelen lábatlan! – folytatta reszelõs hangon
az ordibálást Ebiborz.
A kígyó ugyan nem látott soha elefántot, de jobbnak látta nem kockáztatni: mérgesen
eltekergõzött a sûrû aljnövényzetben.
A királylány szerette volna végre megismerni azt, akinek kétszeresen is köszönhette az éle-
tét. Hívogatta, mutassa magát, de Ebiborz nem bújt elõ rejtekébõl, csak vigyorgott magában.
Folytatták útjukat, elõl Melani, mögötte láthatatlanul Ebiborz. Végül odaértek egy házhoz.
A ház elõtt komor fekete bölény állt, a levegõbe szimatolt, s elbõdült.
– Emberszagot érzek!
Kezében söprûvel a házból egy banya jött ki, s jó nagyot ráhúzott a fekete bölényre.
– Ne bömbölj! Persze, hogy emberszagot érzel, hiszen embervendég van odabent a lányomnál.
Nagyot dobbant erre Melani szíve. Közelebb lopózott a házhoz, de a bölény ismét megérezte
az emberszagot, s bömbölni kezdett. Kirontott erre a boszorkány, s még alaposabban helyben
hagyta a fekete hústornyot.
Több se kellett a bölénynek. Mérgében nagyot taszított bús-fejével a banyán, felrúgta a vén-
séget, és rendesen megtiporta. Azután morogva elcsörtetett a vadonba.
Feltápászkodott a boszorka, rázogatta sajgó csontjait, átkozódott és köpködött, majd vissza-
sántikált a házba.
Odalopózhatott most már Melani az ablakhoz. Akadozó lélegzettel benézett, de rögtön el
is takarta a szemét. Odabent ült a herceg, ölében egy szépséges lánnyal, kezében ezüst boros
kupával, vigadozott.
Megvárta, amíg a banya és a lánya valamiért átmennek a másik szobába, akkor kocogtatta
meg az ablakot Melani.
Kitekint a herceg, de nem ismeri meg a menyasszonyát. Tekintete tompa, párás hangon
mondja:
– Nincs szükségem semmire, jó asszony, álljon arrébb egy házzal.
Azzal becsukja az ablakot.
Tenyerébe temeti arcát Melani, érzi ám, puha mancsok simogatják a keze fejét. Felnéz, s
apró, selymes szõrû állatocskát lát.
– Én voltam, aki az erdõben elkergettem a farkast és a kígyót. Ne aggódj egyetlen pillanatig
sem. Ellátom én ezeknek is a baját! Csak állj félre, kérlek, nehogy észrevegyenek! Elrejtõzött a
lány, Ebiborz pedig megkocogtatja az ablakot. – Kocogtak az ablakon, anyám! – szólt a boszor-
kány lánya. – Csak a szél vert ágat az üveghez.
Ebiborz újra, immár erõsebben kocogtatta meg az ablakot.
– Kocogtak megint, nézze meg anyám, ki háborgat minket! Tegyen a hátára púpot, ha egye-
nes, sántítsa el a lábát, ha délcegjárású, lopja ki a szemét, ha szép a nézése, tépje ki a nyelvét,
ha éles a beszéde.

119
 Kinyitja az ablakot a boszorka, de nem lát senkit. Átkozódva csukná befelé, belékap kócos
hajába Ebiborz, sivalkodik a boszorkány.
– Ki húzza a hajadat, anyám? – pöffeszkedik a herceg ölében a lány.
– Nem látom, nem látok senkit, de valaki húzza nagyon – káromkodik a banya. Odamegy
erre a lánya, kinéz, hátha meglátja, kinek a keze ráncigálja az anyja haját, de nem lát senkit.
Húzná vissza a fejét, megragadja az õ haját is Ebiborz, gyorsan összekötözi a hajtincseket,
visít a lány is immár. S ahogy visít, rugdalózik, lemállik róla a varázsmáz, elõtûnik sûrû fekete
szõrrel borított lába, szép arcából kiütnek a bibircsókok, orra megnõ és veres, mint a részege-
ké, hosszú szõrök csapnak ki belõle, szája liffed és lehelete bûzzel árasztja el a szobát.
Egyszerre kijózanodik a herceg, kapja a kardját, kettéhasítja a boszorkányt, ketté a lányát,
kettévágott két döglött mérges kígyó lesz belõlük, lepottyannak az ablakból a földre.
Elõjön Melani, röpül szerelme karjába. Kéri a bocsánatot a herceg, nem hûtlenkedett õ el
szíve választottjától, csak a varázsitalok megháborították az elméjét!

120
 Elsõ örömük után keresi a királylány a segítõjét, hiába. Ebiborz már régen túl volt árkon-
bokron. Elindul hazafelé a pár. Kérdi Fülöp hercegtõl Melani:
– S mondd, hûséges mátkám, elindulsz- e még egyszer gímszarvas után?
– El én – kacag csengõn Fülöp –, de olyan után többé soha, amely holdat tart az agancsai
között.
Egy fa alatt haladtak el éppen. A fa tetején táltosmadár ült, félig lehunyt szemmel figyelte a
szerelmeseket. Melaninak úgy tûnt fel, egy könnyû, talán kéz, inkább puha mancs, végigsimít
az arcán. Egy pillanat volt csak, képzelte talán.
Ebiborz ellágyulva nézte távolodó alakjukat, míg el nem oldta õket szeme elõl a messzeség
és a sötét.
Csilla

C silla királylánynak olyan hosszú, dús barna

haja volt, amilyen csak a mesében lehet. Nem
minden mesében, csak a legszebbekben. Büszke
volt is a hajára, gondosan fésülte, a legszebb csa-
tokkal ékesítette, koszorúba fonta, copfokkal so-
ványította.
Amúgy csendes, rendes lány volt õ, okos és szelíd,
könnyen barátkozó. Az összes lány közül alighanem õt
viselte meg legjobban édesanyjuk halála. Naponta friss
virágot vitt a sírra, vígasztalta apját mérhetetlen bánatá-
ban, testvéreit a rájuk szakadt gyámoltalanságban.
Szokásává vált, hogy egye-
dül bolyongott a kastély el-
hagyatott szobáiban, bement
a pincébe, fölkapaszkodott a
magas torony-szobákba.
Egy lágy téli estén, amikor
könnyû havak kerengtek a
palota fölött, Csilla király-
kisasszony mécsest kapott
a kezébe, s elindult felfelé a
csonka toronyba.
Ettõl a toronytól minden-
ki félt az udvarban, baglyok
és denevérek lakták, azt sut-
togták, egy manó is lakik ott
fent, de senki sem tudta, jó
szándékú manó-e õkelme,
vagy gonosz.
Eljutott Csillához is a to-
rony rossz híre, de félelménél
nagyobb volt kíváncsisága.
Pókhálókat hajtogatott félre,

122
denevéreket riasztott fel, egerek menekültek cincogva a lába alól, patkányok mozzantak mér-
gesen elõle.
Amint belépett a padlásszoba ajtaján, máris a hátára pattant a padlásmanó.

Gyí, te szép ló, hosszú hajú,

Szállj el velem légi hajó,
Vár a manók szép országa,
Ne várjanak ránk hiába!

Megijedt a lány, de még ijedelemre sem maradt elég ideje, a manó felnyitotta a tetõablakot
és nagy erõvel kilökte rajta a lányt. Õ maga a hátán lovagolt. Szétterült Csilla hosszú haja a
levegõben, nem engedte visszaesni a földre. A manó tapsolt, a hattyúk körbevették a lányt,
csõrükbe csippentették a ruhája szegélyét, s repültek, siklottak vele a magasban.
Tátva maradt azon az estén azoknak a szája, akik fölnéztek az égre! Hosszú hajú fehér an-
gyalt láttak, hattyúk kísérték a havazásban. Sokáig repültek így, de a hattyúk elfáradtak egy
idõ után. A manó pihenõt rendelt el. Besuhantak egy sötét kastély toronyablakán, amely égig
nyúló felhõk rengetegében állt. Ott fejüket szárnyuk alá dugva gubbasztottak a hattyúk, hátán
fekve hortyogott a manó. Bezzeg nem aludt Csilla!
Kilopózott a padlásajtón, lábujjhegyen ereszkedett lefelé a lépcsõn. Borzasztó helyen járt!
Mindent beborított a kosz, varangyok görögtek a lépcsõkön, szobákban, patkányok muzsi-
káltak, egerek ciceregtek, kígyók fényes pikkelye neszezett a sötétebb zugok felõl.
Megkeményíti magát a lány, el is jön az ajtóig. Lenyomja a kilincset, döndül akkorát a ház,
felébred rá a manó, kikapják fejüket a szárnyuk alól a hattyúk.
Rohan a királylány, rohan, egyszerre a hátára pattan a manó.

Gyí lovacskám, hûtlen leány,

Manónépem vár már reád.
Büntetésül hosszú hajad
Lenyirbálom, legyen darab!

Azzal fényes kis ollójával jókora darabot levág a lány gyönyörû hajából.
Lehullottak a hajszálak, nõtt mindegyikbõl fekete nád, fújta a szél a fekete nádast, énekelt
a szélben a nád.

Sír a leány, mindhiába,

elvitték a manóvárba.
Ki indul el most utána?

123
 Utolérték õket a hattyúk, Csilla ruhája szegélyét csõrükbe csippentették, és a magasba
emelkedtek vele. Szálltak, suhantak a tiszta nagy égen, amíg csak el nem fáradtak újból.
A manó pihenõt rendelt el, besuhantak egy újabb lakatlan kastély ablakán. A hattyúk itt is
szárnyuk alá dugták a csõrüket, és nyomban elaludtak. Aludt a manó is, hátán fekve hortyo-
gott, alhatott nyugodtan, hisz erõs zsineget kötött a lány bokájára, a zsineg másik végét pedig
csuklójára erõsítette, felébredjen, ha szökni próbál Csilla. S megint nem aludt a királylány.
Óvatosan leereszkedett a padlásról. Hej, még bitangabb helyen jártak. Szörnyállatok im-
bolyogtak a besütõ holdfényben, olyan rútak, hogy a lány fogai összekoccantak, valahányszor
rájuk nézett. De nem törõdött velük.
Az ajtóhoz ért, látja ám, nyitva van. Megörült, s ez lett a veszte. Nem vette észre a lába elé
gördülõ kövér varangyot. Rálépett. A varangy nagyot pukkant, a királylány ijedtében megra-
gadta az ajtó kilincsét, döndült hatalmasat az ajtó, felriadt a manó, fel a hattyúk nyomban.
Futott a királylány, rohant, ahogy csak a lába bírta, egyszerre a hátára pattan a manó.

Gyí, paripa, szép királylány,

Manónépem kapuban áll.
Rövidüljön hajad újra,
Ne kelj máskor titkon útra!

Azzal levágott ismét egy tekintélyes darabot a hosszú hajból. A lehulló hajszálak amint
földet értek fölegyenesedtek, és fekete cipruserdõvé váltak. Fújt a szél, suttogtak az égre maga-
sodó ciprusok:

Manók között leánybánat,

Meglátod–e még hazádat?
Ki indul el majd utánad?

Elérték õket a hattyúk, csõrükbe csippentették Csilla fehér ruhájának szegélyét, meg sem
álltak a manók birodalmáig.
Meg kell hagyni, takaros kis ország volt ez, szép, piros háztetõkkel, gondozott kertekkel, he-
gyes tornyocskákkal. Megállnak a fõtér kellõs közepén, köréjük sereglenek a manók. Kérdezik,
ki ez a szép, nagy lány.
– A menyasszonyom, ki más lenne! – pöffeszkedik a manó. – Hét nap múlva tartjuk az esküvõt.
Elámultak a többiek, irigyelték a manót, fel sem tûnt nekik, milyen szomorú a menyas�-
szony. Elszállásolták egy nagyobbacska házba, ellátták minden földi jóval. S mert a manók
sohasem sózzák meg az ételt, kapóra jöttek Csilla elõ- elõ buggyanó könnyei.
Bizonyára meg is tartják a nevezetes esküvõt, ha arra nem sétál egy legény. Nem volt sem-
mije a legénynek, vagyona, kincse, félteni valója, csak bolyongott a nagyvilágban és énekelt.

125
 Énekelt, mégpedig olyan szépen, elbûvölte énekével az embereket, el az állatokat, de még a
vizeket, növényeket is.
Amint sétál a legény, s az égen ugrabugráló bárányfelhõkkel mulattatja magát, közvetlenül
mellette megszólal a fekete nádas.

Sír a leány, mindhiába,

Elvitték a manóvárba.
Miért nem indulsz utána?

Kérdezgeti a legény a nádast, ki az a lány, merre van a manóvár, de nem szól többet a nád.
Meghajtja azonban címerét nyugatnak, mutatva az utat, merre tartson a legény.
Ballagott nyugatnak az énekes vándor, egyszer a fekete cipruserdõhöz ér. Megborzong a
cipruserdõ, suttogja a legénynek:

Manók között síró lányka,

Messze van már a hazája.
Miért nem indulsz utána?

Kérdi a legény, ki lészen a lányka, de nem mond többet a cipruserdõ. Hajlanak azonban
délnek a lombok, elindul abba az irányba, rá is lel hamarosan a manók birodalmára.
Épp az esküvõ napjának reggelén ért oda. Nagy sürgés-forgás fogadta. Kínálták étellel, de
sótlannak találta. Kínálták itallal, azt meg édesnek. Majd megkérdezték, mi járatban náluk.
– Énekelni szeretnék a szép esküvõn! – így a legény.
Eljött az idõ, elõvezették Csilla királykisasszonyt, a menyasszonyt. Olyan szép volt még rö-
vid hajjal is, nagy szelíd szarvas szemei olyan szelíden csillogtak, rögtön beleszeretett a legény.
– Énekelnék valamit – ajánlotta a võlegénynek.
– Elõbb az esketés, utána a mulatság – vetette oda foghegyrõl a kikent-kifent manó.
– Az én hazámban az a szokás – mondta szelíden a legény –, hogy esketés elõtt elénekelünk
egy dalt. Az szerencsét hoz a házasságban! S bõ gyermekáldást.
– Az jó! Énekelj, hát, de csak röviden!
S énekelt a legény. Olyan gyönyörûen énekelt, kõvé dermedt mindenki, aki hallgatta a
dalát.

Eljöttem hát, szép szerelmem,

Szarvasszemmel tekints reám,
Add vissza a régi kedvem,
Hazád legyen az én hazám.

126
 Manó -népek kõvé váltak,
Nem jöhetnek már utánad,
Testvérek, tizenkét hattyúk,
Manóországot itt hagyjuk,
Indulunk az égi pályán,
Nem állunk meg, csak Habakuk
Birodalmának határán.

Karjába kapta az elalélt lányt, a hattyúk pedig kosarat hoztak, abba ültették bele õket. Száll-
tak, szálltak hazafelé.
Amikor elfáradtak, besuhantak egy sötét, lakatlan kastély ablakán. A legény le akart men-
ni, megnézné, mi ez a kvarkogás, sziszegés, cincogás, morgás, röfögés odalent, de kérte a leány,
maradjon, bajt hozhat rájuk.
Ám a legény kíváncsi volt, résnyire nyitotta a padlásajtót. Meglátta a szörnyeket, vissza is
csukta nyomban, nem volt azonban elég gyors. Nem vehette észre, kövér béka ugrott be a
résen, s ugrott be az ingébe.
Megült a szíve fölött.
Reggel továbbrepültek, és Csilla már hiába kérte a legényt, nem énekelt többé, búsan ku-
porgott a kosár sarkában.
Másodszor is pihenõt akartak a hattyúk, besuhantak egy másik lakatlan, sötét kastély to-
ronyablakán.
Hallja a legény, röfögnek, sziszegnek, csámcsognak, cincognak, morognak, krákognak oda-
lent.
Óvja a leány, ne akarjon bajt nekik, maradjon veszteg! Ám alighogy elalszik a hattyúk
között, résnyire nyitja a padlásajtót a legény, olyan szörnyûségeket lát, be is csapja nyomban.
A kis idõ azonban elég volt ahhoz, hogy egy sárga kígyó tekeredjék be a résen. Besiklik a
legény ingébe, körülfonja a mellkasát.
Másnap továbbrepültek, de már meg sem szólal az énekes vándor, sápad a színe, elhagyja
az ereje, fényét veszíti a szeme.
A palotához érve ágyba fektetik nyomban, vizsgálja az orvos, látja, a halálán van. Kéri a
legény, ülne Csilla az ágya szélére. Odaül a leány.
Akarod- e az életemet megmenteni? – kérdi a legény. – Az életemnél is jobban – válaszolja
a lány.
– Nyúlj be az ingembe, vedd le a mellemrõl a varangyot, de ne sikoltsd el magadat közben,
mert menten szörnyethalok!
Benyúl a királylány az ingbe, nyálkás, csúszos, hideg varangyot tapint a keze. Legyõzi un-
dorát, úrrá lesz a rémületén, letépi a legény mellérõl a varangyot, kidobja a nyitott ablakon.
Szétloccsan a rusnya féreg, felperzseli maga körül a füvet.
 Színe lesz a legénynek, de nem múlik a szomorúsága.
– Tudnál- e még segíteni rajtam, szép királylány?
– Amíg élek, mindig – válaszolja Csilla.
– Nyúlj be megint az ingembe – kérleli a legény –, vedd ki onnan a mellemre tekeredett
sárga kígyót. De ne sikolts most se, mert nyomban szörnyet halok.
Belenyúl az ingbe a lány, érzi a sárga kígyó nyálkás, hideg pikkelyeit, harapja a nyelvét, fel
ne kiáltson rémületében. De megerõsíti magát, marokra fogja a mérges hüllõt, letépi a beteg
mellkasáról, s a nyitott ablakon át kidobja az udvarra.
Puffan a kígyó, nyomban kiadja a lelkét, körülötte föllángolnak a kavicsok.
Habakuk épp indulna a haldokló látogatására, amikor olyan szépséges éneket hall a beteg-
szoba felõl, amilyet még soha addig.
Résnyire nyitja az ajtót, látja, hogy egymást átölelve áll Csilla és a legény az ablaknál, a távo-
zó hattyúknak integetnek. Behúzza gyorsan az ajtót a király, de nem elég gyorsan. Olyan nagy
melegség telepedett a szívére, alig bírja elviselni. Szalad le a lépcsõkön, át a kerten, úgy ahogy
van, ruhástól toccsan bele a tóba. Azt gondolják a szolgák, részeg tán a király, vagy meghábo-
rodott az elméje. Honnan is tudnák, Habakuk most boldog, s ha egy király boldog, minden
ostobaságra képes. Mint más emberek, éppen ugyanúgy.
Judit

G olyó. Erre is, arra is gurultak a golyók. Egyik piros, másik arany, egyik zöld, a másik
sárga, egyik átlátszó, a másik áttetszõ, a harmadik meg gurult, gurult, legvégül egy
lyukat talált magának a földön és eltûnt benne.
Judit királykisasszony, akinek szenvedélye volt a golyózás, vigasztalhatatlan volt. Toporzé-
kolt, brükkögött, bukkogott, hüppögött, happogott, leginkább patakzó könnyeit maszatolta
két öklével az arcán. Hiába volt száznál is több golyója, ha neki éppen az az egy volt most a
legfontosabb. Ahogy elnyelte az a fránya lyuk, rögtön úgy határozott, hogy épp a kedvenc já-
tékszerét nyelte el. Hiába a megmaradt tucatnyi másik.
Leült a lyuk szélére, potyogtatta tovább a könnyeit. Kisvártatva kedves fejecske bukkant elõ
a lyukból.
– Mit csinálsz, hé? – dorgálta szelíden a lányt. – Eláztatod az összes gabonámat, amit télire
gyûjtöttem magamnak.
– Még neked áll följebb? – perlekedett a hörcsögnél hörcsögebb Judit. – Elloptad a golyó-
mat! Azonnal add vissza.
– Visszaadnám, ha tudnám, melyik az. Sok golyó gyûlt már össze a vackomon, alig férek
tõlük. Hanem, ha annyira kell az a vacak golyó, gyere le érte magad.
– Én menjek le? – csodálkozott a királylány. – Hiszen a kezem se fér bele a lyukba.
– Ezen könnyen segíthetünk! – sikkantotta a hörcsög. – Várj egy kicsit! Eltûnt a lyukban.
Juditnak nem sokat kellett várnia, a lyuk szájánál ismét elõtûntek a hörcsög táncoló pofazacs-
kói.
Egy magot nyújtott a lány felé.
– Kapd ezt be, rágd jól össze, és nyeld le!
A mag hasonlított a búzaszemhez is, a rozsszemhez is, de egyik sem volt. Judit alaposan
összerágta és lenyelte.
Egyszerre tágnak érezte a világot. Zsugorodni kezdett. Elõbb akkora lett, mint egy iskolás
gyerek, azután, mint egy óvodás, majd egyre kisebbekre váltott: járóbaba, csecsemõ, macska,
egér. Itt megállapodott. Elcsodálkozott nyomban, de el ám! Hirtelen minden nagy lett körü-
lötte! A virágok fáknak látszottak, a fák óriásoknak, a palota tornyai égbeszúrt hegyeknek.
– Gyere már, mit bámulsz – vigyorgott a hörcsög –, keresd meg a kedvenc golyódat! Le-
ereszkedett Judit a hörcsög járataiba. Kanyargott az út jobbra, balra, fölfelé, lefelé, végül egy
földalatti termecskébe értek, ahol legalább tíz nagy gömb árulkodott.
– Mik ezek? – csodálkozott nagy szemekkel az iciri-piciri Judit. – A golyóid.

131
 – Ilyen nagyok?– sopánkodott a kislány. – Föl se bírom emelni õket. Jaj, szegény fejemnek!
Végig se mondhatta, megrendült a terem fala, és egy nagy, rózsaszín kígyó araszolt-tekergõzött
elõ a hirtelen támadt lyukból.
– Kígyó! Meneküljünk! Kígyó! – kiáltotta Judit, és futásnak eredt.
A nagy futástól és a saját lábdobogásától Judit nem hallotta, hogy a hörcsög unottan kiált
utána:
– Ez csak egy földigiliszta, te mafla. Várj, mindjárt megesszük!
Nem hallotta, szedte a lábait, ahogy csak bírta, s hamarosan fölért a télszínre. Elindult
hazafelé.
Amint kilépett a fûcsomók fedezetébõl, megpillantotta egy hazafelé ballagó parasztember,
nyakon csípte, az orra elé tartotta, és jól megbámulta.
– Jé, olyan, mint egy kislány! Jó lesz az én leánykámnak, majd örül, s eljátszogat vele. Azzal
zsebre vágta az iciri-piciri Juditot. Büdös volt a parasztember zsebe, a pipájából kiszóródott
vágott dohány erõs szagától majdnem megfulladt szegény kislány.
Végre megérkeztek. Szegényes, szûkös szobában találta magát Judit. Egy sápadt, vézna lány-
ka lett a gazdája, Boris volt a neve.
Nehezen szokta meg Boriskát Judit. Furcsa volt neki, hogy nem ezüsttálcán szolgálták fel az
ételeket, hanem levert falú lábasban tette a paraszt felesége az asztalra, hogy egyszerû ételeket
ettek, és kevés jutott abból is, hogy nem keretezte selyemfüggöny a Boris ágyát, mint az övét
otthon. Mindent megszokott volna, ha megszabadulhat az életét megkeserítõ két rosszcsont-
tól. Az egyik a cirmos kanmacska volt, aki attól kezdve, hogy Judit hozzájuk került, meg akarta
õt enni. Minden fortélyt kieszelt, szerencsére Boris résen volt, s minden próbálkozás után
eldöngette a cirmost.
A másik elvetemült Fülöpke volt, a kanári. Hozzá tették be éjszakára az iciri-piciri Juditot a
kalitkába, ott ugyanis biztonságban volt a macska mesterkedéseitõl. De nem volt biztonságban
Fülöpkétõl!
A madár napközben olyan szépen fütyörészett, olyan dallamokat kitalált, Boris és a gazdas�-
szony nem gyõzték dicsérni. A legfinomabb magokat kapta ilyenkor. Éjjel azonban!
No, éjszakára egy kendõt terítettek a kalitkára, hogy Fülöpke aludni tudjon. Abban a pil-
lanatban azonban, ahogy a terítõ eltakarta õket a külvilág elõl, Fülöpke nekifogott Judit gyöt-
résének. Elõször is, éles és hegyes csõrével körbe-körbe kergette a kalitkában. Fenyegette, ha
elcsípi, kivájja a szemét, lecsipkedi a füleit.
Az elsõ idõkben Judit visítva kiabált segítségért, de a paraszt megfenyegette, ha nem hagyja
aludni õket, odaadja a gonosz Jenõ macskának. Merthogy Jenõnek hívták az álnok cirmost.
Így azután Judit nem szólt, csak némán menekült az imposztor madár elõl. Amikor
Fülöpke kifáradt, leült kis polcára, s ráparancsolt Juditra, takarítsa ki a kalitkát.
Reggel azután Boris a madarat dicsérte meg ügyességéért, Juditot pedig megdorgálta lus-
taságáért, hiszen az éjjeli munka fáradtsága hatalmas ásításokkal jelentkezett másnap. Egy

133
este poroszlók verték meg az ablakot. Elfogatóparanccsal jöttek, bilincsbe verve vitték el a
parasztot. Hiába bizonygatta, rossz volt a termés, ha beszolgálja az adót, a családja hal éhen, a
poroszlók nem hatódtak meg a könyörgésétõl. Elvitték.
Olyan nagy volt a riadalom a házban, aznap este Boris elfelejtette föltenni a kalitkába Ju-
ditot.
Jenõ macska csak erre várt. Sunyi szíve majd kitört örömében a bundájából. Most végre
megeszi az apró gyermeket! Még topánkát sem hagy belõle.
Amint elfújta a gazdasszony a gyertyát, máris ugrott az asztalra Jenõ macska, oda, ahol
utoljára Juditot látta. De már elkésett...
Az apró királylány számított a gonosz fondorlatára. A gyertyaoltás pillanatában leugrott az
asztalról, és futni kezdett az ajtó repedése felé, melyet már régóta kinézett magának.
Jenõ macska fülelt, meghallotta a neszezõ topánkák lépteit, a menekülõ után vetette magát.
Futott, ahogy csak bírt Judit királylány, nyomában Jenõ macska. Már-már elérte a lányt, de
az ajtó résén az utolsó pillanatban sikerült kisurrannia.
Egy keveset pihent a nagy ijedtségre, azután sietõsen elindult a palotába. Szerencséjére
nagyobb állatokkal nem találkozott, így akadálytalanul bejutott az épületbe. Itt már jobban
vigyázott, nehogy egérnek véljék, és agyoncsapják a szemfüles takarító szolgák.
Az egyik terembõl világosság szûrõdött ki. Bekukkantott az ajtó alatt: éppen a szegény em-
ber áll bent a bíróság elõtt, s a bíró hosszú börtönéveket akar kiszabni rá.
Szalad Judit a király hálószobájába, ébresztené Habakukot, de az nem akar fölébredni.
– Isten bocsássa meg bûnömet! – sóhajt Judit, és a király fejére löki az ezüst gyertyatartót.
Nagyot koppan Habakuk homloka, rémülten ugrik ki az ágyból, nem érti, mi történt.
– Tüstént menjen édesapám a bíráskodás termébe, rossz dolgok történnek most ott! – hall-
ja a sötétbõl.
Rohan a király a bíráskodás termébe, épp akkor vezetik súlyos bilincsben a börtön felé a
szegény parasztot.
– Megálljatok! – kiált rájuk a király.
Megdermednek azok, a király fehér hálóköntösében, kócos hajával olyan, mint egy elbitan-
golt szellem.
– Mi a bûnöd, ember? – ripakodik az álmos emberek mérgességével a fogolyra. Elmondja a
paraszt, miért vetik börtönbe, haragra gerjed a király.
– Mordizomadta, ki hozta ezt az ostoba rendeletet? – méltatlankodik.
– Te hoztad, felséges urunk, éppen te – hangzik a válasz.
Feldühödik ezen Habakuk.
– És ha én hoztam? Azért vagyok én király, hogy rossz rendeleteket hozzak? Épp ellenkezõleg!
Hogy a népem jólétben éljen. Erisszétek el ezt a szegény embert, tömjétek teli arannyal a zse-
bét, a rendeletet pedig égessétek el.
– Felséges királyom, hogyan köszönjem meg nagy jóságodat? – hálálkodik a paraszt.

134
 – Kérd el tõle a madarát és a macskáját
– súgja a király fülébe a függöny redõibe
elrejtõzött Judit.
Meglepõdik a király, de nem ellenkezik.
– Hát, ha annyira akarod, add nekem
a madaradat és a macskádat! Majd küldök
helyette száz galambot és ötven macskát.
Elkísérik a parasztot a poroszlók, hoz-
zák visszafelé kalitkában a madarat, ket-
recben a macskát. Leteszik mindkettõt a
szoba közepére, ott hagyják reggelig.
Elõjön a függöny redõi közül a pöttöm
Judit, ráismernek amazok rögtön. Fúj feléje
Jenõ macska, villogtatja a csõrét a kanári.
Megszeppennek ám, amikor hallják, az
aprócska lány, aki annyit szenvedett tõlük,
nem más, mint a király lánya.
Kiszól az ajtón Judit, vigyázva, meg ne
lássák, milyen kicsire ment össze:
– Hamar hozzatok ide ötven zsák búzát
és ötven zsák rozst!
Futnak a szolgák, hozzák a töméntelen
búzát és az éppannyi rozst. Meghagyja a
lány Fülöpkének, reggelig válogassa át a
búzát és a rozst, keresse ki közülük azt az
egy szemet, amelyik se nem búza, se nem
rozs, hanem egy hasonló harmadik.
Majd újra kiszól a szolgáknak:
– Vigyétek ezt a macskát a palota padlá-
sára! Ha reggel egyetlen élõ egeret találtok,
bárhol a palotában, vessétek agarak közé a
szemtelen, sunyi jószágát!
Megrettent Jenõ macska, de meg
Fülöpke is! Úgy hajkurászta egész éjjel
az egereket, bordájára lefogyott reggelig,
amaz meg három tollát is elhullajtotta,
mire átválogatta a búzát és a rozst, s meg-
találta az egyetlen másmilyen szemet.

5
 Reggel Judit bekapja a megtalált gabonaszemet, alaposan összerágja, s láss csodát, rögtön
visszanyeri eredeti alakját.
Indul a padlásra. Ott fekszik kimerülten Jenõ macska, nincs bizony egyetlen egér sem a
padláson. Akkor a lány visszarakatja kalitkájába a madarat, ketrecébe Jenõ kandúrt, s elko-
csizik vele a paraszthoz. Meglátják a lányt, megismerik, térdre esnek elõtte, de felsegíti moso-
lyogva õket Judit.
– A barátaim voltatok pöttöm-létemben, legyetek a barátaim, királylányságomban is.
Azzal leült közéjük, elmesélte, hogyan jutott be a hörcsög birodalmába, hogyan kínozta
Fülöpke, hogyan akarta megenni Jenõ macska, végül azt is, hogyan sikerült a börtöntõl meg-
menteni a parasztot.
Nosza, felpattant a szegény ember, úgy kisöprûzte házából az álnok Jenõ macskát és a
kétszínû Fülöpkét – a királylány minden kérlelése ellenére –, hogy soha többet nem mertek
visszamenni. Ha találkoznátok egy álnok cirmos macskával, vagy egy kétszínû kanárival, fo-
gadjátok be õket! Bizonyára megszenvedték már a bûneiket. Ha pedig a golyótok begurul játék
közben valamilyen lyukba, ne próbáljatok meg utána menni! Lássátok, Judit mennyit szenve-
dett, mire egyenesbe jött a sorsa – a golyóit mégsem tudta visszaszerezni!
Sára

E gyik lánya sem volt olyan sírópi-

csogó, mint Sára. Gondban is
volt vele Habakuk. Ha öröm érte, sír-
va fakadt, ha bánat érte, azért sírt, ha
akart valamit, potyogtak a könnyei,
ha nem akart semmit, máris zokogás-
ban tört ki.
Zúgott a feje a királynak, kitalált
mindent, biztatta, büntette, jutalmaz-
ta, korholta, mindhiába. A sírás nem
akart abbamaradni. Egy verõfényes
vasárnap délelõtt árusok portékái kö-
zött sétált Habakuk a lányaival a vár-
fal tövében.
– Jaj de szép – fakadt sírva Sára királykisasszony, amikor meglátott egy csinos babát.
– Ne sírj, megveszem neked! – szólt rá az apja, azzal egy ezüstöt perdített az árus tálkájára.
Most sírt csak igazán Sára.
– Brühühühû, brühühühû, mohostmáhár mihit fohogohok meghegkiváhánnihi?
Egész lénye fájdalmakat sugárzott, de olyat, hogy minden járókelõnek megesett rajta a szíve.
Nem úgy Habakuké. Elvakította a mérge, s amikor egy koldusasszony ténfergett oda hozzá,
alamizsnát kunyeráló tenyerét az orra alá dugva, így szólt:
– Amit én adok, azt nem bírod el a tenyereden. Vidd ezt az örökké bõgõ lányt, ne is lássam!
Azt teszel vele, amit akarsz.
A sánta koldusasszony kapott az alkalmon, különösen akkor derült föl az arca, amikor látta
a lány fején a takaros kis aranykoronát, topánkáján a zafírköveket, szoknyáján az ezüstfodrokat.
Megragadta a kezét, s vonszolta maga után. Hiába kérlelték apjukat a királylányok, Habakuk
nem engedett a huszonegybõl. Ha odaadta, hadd vigye!
Vitte is a sánta koldusasszony, hogyne vitte volna! Húzta a hüppögõ Sárát, be egyenest a kocs-
mába. Ott megparancsolta, vegye le fejérõl a koronát, lábáról a zafíros cipõt, ezüstszalagos szok-
nyáját durva darócruhára cserélje. A koronát eladta a lelketlen pára a kocsmárosnak, a zafíros
cipõt egy gazdag árus lánya vette meg, az ezüstszalagos ruhát pedig ingyen odaadta az egyik része-
gesnek, két pohár pálinkáért. De ez nem volt elég neki. A többi pénzt is elitta, s amikor már nem
tudta mibõl öblögetni a torkát, jól eltángálta Sárát, s mezítláb kikergette az õszi sárba a fogadó

137
elé, kéregessen az arra haladóktól. Riadtan ácsorgott a lány a szemerkélõ esõben, a mellette el-
haladó kocsik összefröcskölték sárral, az utcagyerekek megdobálták kõvel. Egy idõ után kijött az
öregasszony, látja, üres a szegény kislány kéregetõ marka. Mérgében fölragadta, és beledobta egy
pocsolyába. Szitkozódva sántikált vissza a kocsmába, Sára pedig reszketve állt vissza az út mellé.
Mind jobban esett az esõ, szétkergette az árusokat, kihalt a vidék.
Az elgémberedett királylányt gyötörte az éhség, átázott ruhái alatt libabõrözött a teste. Ekkor,
egy sovány, elõkelõ úr közeledett feléje.
– Uram – ragadta meg kezét –, bárki is vagy, segíts rajtam!
– Eredj innen, te koszos fattyú – lökte félre a pocsolyába az ember Sárát –, még össze pisz-
kítod a ruhámat!
Sírt keservesen a lány a hideg pocsolyában, megszánta tán az ember, vagy csak a kapzsisága
gyõzedelmeskedett, mert visszajött a kis koldushoz, s így szólt:
– Rendben van. Eljöhetsz cselédnek hozzám. Kövess.
A lány boldogan, reménykedve követte új gazdáját. Tiszta, ám komor házba értek.
– Itt fogsz aludni, az istállóban. Reggel, hajnalhasadás elõtt kelsz, megitatod a lovamat.
Begyújtasz a kemencébe, friss kenyeret sütsz nekem, mire fölébredek. Kikötöd a tehenet,
ellátod a disznókat, segítesz a kondásnak kiterelni a csürhét, pásztornak a nyájat, gulyásnak a
csordát, csikósnak a ménest. Azután kitakarítod a házat, beveted az ágyat, megfõzöd az ebé-
det, kimosod a gúnyámat, kivasalod a megszáradt ruhákat...
Mondta még, mondta, de a lány olyan fáradt volt, elaludt a felsorolás felénél.
Olyan mély álom lepte meg, nemhogy hajnalhasadás elõtt nem ébredt fel, de még a reggeli
ködöket is átaludta.
Megijedt, amikor látta, mi történt, futott a házba. Komor gazdája mosolytalanul várta.
– Láss munkához! De ha holnap is elalszol, elcsaplak a háztól.
Dolgozott egész nap megállás nélkül a lány, olyan fáradtan esett az istálló szalmájára este,
nem csak a hajnalhasadást aludta át, túlaludta a reggeli ködöket is. Gazdája mosolytalanul
várta az udvaron.
Furcsa, patás lábú, szõrös idegen állt mellette.
– Lusta vagy és haszontalan. Eladtalak az ördögnek!
Megijedt a lány, sírt keservesen, nevetett ezen az ördög.
– Csak sírj, sírj még jobban! Nekem az a boldogság, ha könnyeket látok. Sírj, sírj, na sírj
még!
Elhatározta akkor Sára, dehogyis sír õ többé, nem fog a rusnya ördög kedvére cselekedni!
Az ördög egy barlangba vezette a lányt. Szörnyû bûz fogadta õket, a barlang falán fürtökben
lógtak a denevérek.
– Semmi dolgod nem lesz nálam. Nem kell fõznöd, nem kell takarítanod. Mindössze egyet-
len feladat hárul rád: amikor hazaérek a dolgomról, kapd le a fejemrõl a sapkát, és dobd a
tûzbe.

138
 Azzal eltakarodott az ördög a dolgára. Este jön haza futva, odatartja a fejét a lánynak, le-
kapja a sapkáját Sára, bedobja a tûzbe. Jajgatás, sírás hangzik fel a lángok közül, azután csönd
lesz megint. Vallatja a gazdáját Sára, de nem felel az ördög, hortyogva elalszik.
Így ment ez nap nap után, s a lány egyre kíváncsibbá vált. Egyik nap, ahogy üldögél a bar-
lang elõtt, egy õsz öregember botorkál arra az ösvényen. Kérdi a lányt, mit keres egyedül a
rengetegben. Elmeséli Sára a szomorú történetét, s hogy így, meg úgy az ördög.
Azt tanácsolja az õsz öreg, ha hazajön az ördög, a fejérõl lekapott sapkát ne dobja a tûzbe,
dobjon helyette bele egy elõre elkészített rongyot, a sapkát pedig rejtse el. Majd eljön érte más-
nap, elviszi, õ tudja, miért.
Így is lett. Fut haza a rusnya ördög, tartja a fejét a lánynak. Lekapja Sára az ördög csúf
fejérõl a sapkát, elrejti a háta mögé, s rongyot dob oda a lángoknak. Fülel az ördög, de nem
hallja a sírást, panaszkodást a lángok közül.
– Nem hallok hangokat! Biztosan a sapkát dobtad a tûzbe? Jaj neked, ha becsapsz!
– Azt én, a sapkát – nyugtatja a lány. – Én bizony hallom a sírást, kiabálást. Talán rossz
a füled!
Nem forszírozza az ördög, hanyatt fekszik, hortyog reggelig.
Reggel eljön az õszöreg ember a sapkáért, elviszi magával.
Kéri a lányt, este egy szálat tépjen ki neki az ördög hajából, adja neki másnap oda.
Hazajön az ördög este, de nincs a fején sapka. Átkozza a lányt, fenyegeti, a pokol kéngörcs
tüzeivel riogatja, de a lány úgy tesz, mintha nem tudna semmirõl.
Amikor elalszik az ördög, kitép egy szálat a hajából a lány.
Felpattan az ördög, ordít kegyetlenül, vakarja a fejét, de alvást színlel a lány. Reggel eljön is-
mét az õszöreg ember, elveszi a lánytól a hajszálat, beledobja a sapkába. Támad olyan égzengés,
földrengés, vihar és szél, mintha össze akarna roppanni az egész világ.
– Most zuhan alá az ördög a pokol hetvenhetedik tornácára! – magyarázza az öreg. – Szabad
vagy, királylány. Indulhatsz haza.
Az õszöreg ember azzal eltûnt.
Indult volna Sára, de nem tudta, merre kell mennie. Kitõl kérdezhetné? Büszke sólyom
hasította fölötte az eget. Fölszólt hozzá a lány.
– Büszke sólyom, áruld el nekem, merre induljak Habakuk király kastélyába!
– Én nem tudom – kiáltott le a fejedelmi madár –, de megkérdezem az ebiborztól. Várj rám
itt türelmesen!
Elrepült akkor az ebiborzhoz a sólyom.
Ebiborz fölszimatolt a levegõbe, de nem lett tõle okosabb.
– Várj itt – mondta a sólyomnak –, megkérdezem a táltosmadarat, õ talán tudja. Fölszaladt
az erdõ legmagasabb fájának a hegyén szunyókáló táltosmadárhoz.
– Ébredj, vének véne, a segítségedre van szükség! Merre menjen Sára királykisasszony, hogy
elérje a Hattyús Kastélyt?

139
 A táltosmadár egykedvûen hunyorgott.
– Menjen arra, amerre a szíve viszi!
Visszairamodott ebiborz a sólyomhoz, elmondta, mit tanácsolt a táltosmadár. Röpült sebe-
sen a sólyom, továbbadni a tanácsot Sárának.
– Arra indulj, amerre a szíved vinne!
Azzal elsiklott a fák csúcsai fölé.
Elindult akkor a lány, vitte a szeretet hazafelé. Egy folyó állta az útját. Azt gondolta, kike-
rüli, de eszébe jutott, hogy neki nem az esze, egyedül csak a szíve után kell mennie. A víz egy
rücskös fadarabot sodort a part közelébe, arra felült.
De a fadarab igazából hatalmas krokodilus volt. Úszott a lánnyal, úszott, rettenve menekül-
tek elõle a folyó apróbb állatai. Sára mit sem vett észre az egészbõl, örült, hogy ilyen gyorsan
úszik vele a fadarab.
Egy elágazásnál partra rakta a krokodil. Akkor látja csak a lány, nem egy fadarabon, de az
erõs, kegyetlen szörnyetegen utazott. Ijedtében sírva fakadna, megszólal azonban a krokodil:
– Meg ne ijedj, királylány! Engem a szíved szólított, szívesen jöttem a segítségedre.
Folytatta útját Sára, meg sem állt most már hazáig.
Habakuk éppen a tónál üldögélt, kiflivéggel etette a hattyúkat.
Megpillantotta a lányát, olyan öröm fogta el, hang sem jött ki a száján. Bánta, hogyne bánta
volna már egykori keménységét! Kerestette is a poroszlókkal Sárát, de nem akadtak a nyomá-
ra. S lám, most itt van.
Összeölelkeztek, apa és lánya, a régi szeretetben.
– Nem sírsz már? – kérdezte Habakuk.
– De nem ám! – büszkélkedett Sára. – A megpróbáltatások úgy megedzették... de úgy... a
szívem... annyira...
És a nagy örömtõl menten sírva fakadt. Vele sírt a király is. Lám, lám, hát ilyenek a lányok,
a királylányok, s talán mind a királyok is.
5
 Tartalom

Esthajnal . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
Rebeka . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Ágnes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Hatiora . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
Gertrúd . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Cilike . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
Veronika . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
Pitrikotty . . . . . . . . . . . . . . . . 52
Franciska . . . . . . . . . . . . . . . . 59
Ida . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
Gyopárka . . . . . . . . . . . . . . . . 72
Bella . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
Nusi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
Éva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
Ilona . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101
Kispityer . . . . . . . . . . . . . . . . 108
Melani . . . . . . . . . . . . . . . . . 115
Csilla . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122
Judit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131
Sára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137