Athoszi Jerondasz Paisziosz

Igék

I. Kötet

Fájdalommal és szeretettel
a mai emberért

A Theológus Szent János Evangélistának

Szentelt Kolostor kiadása
Thesszaloniki-Szuroti
 Athoszi Jerondasz Paisziosz

Igék

I.Kötet

Fájdalommal és szeretettel
a mai emberért

A Theológus Szent János Evangélistának

Szentelt Kolostor kiadása
Thesszaloniki-Szuroti
2001
© Copyright
Thesszaloniki-Szuroti,
Theológus Szent János Evangélistának szentelt Kolostor
570 06 Vasziliká Thesszaloniki
Greece
A magyarországi Görög-Keleti Egyház címe:
Konstantinápolyi Egyetemes Pátriárchátus
Magyarországi Exarchátusa
Metropolita Arszeniosz Kardamakisz
1056 Budapest, V. kerület, Váci u. 55. sz.
Tel.: 06 1 317-92-30, 212-67-60

A fordítás a 2001-ben megjelent 3. görög eredeti kiadás alapján

készült a Kolostor engedélyével.
Fordította Horeftosz Konstantin
2014
Rendelhető:
6600 Szentes, Könyök u. 1/A
hkonstantin756@gmail.com

A Kolostor írásbeli engedélye nélkül tilos a kiadványt részben vagy

egészben sokszorosítani, fordítani vagy bármely módon felhasznál-
ni, díszítő elemeit is beleértve.
 Tartalomjegyzék

Életrajz
Előszó
Bevezetés a Jerondasz szavaihoz

Első rész
A bűn és az ördög

Első fejezet
A bűn divat lett

Második fejezet
Napjainkban tombol az ördög

Harmadik fejezet
A világi lelkület

Negyedik fejezet
Az igazságtalanság nagy bűn

Ötödik fejezet
„Áldjátok és ne átkozzátok”

Hatodik fejezet
A bűn szerencsétlenségeket vonz maga után

Második rész
A mai társadalom

Első fejezet
Isten bölcsessége és a környezet

Második fejezet
A nagy könnyebbségek kora egyenlő a nagy nehézségekkel

Harmadik fejezet
Egyszerűsítsétek életeteket, hogy megszűnjék az idegesség
Negyedik fejezet
Külső zaj és belső csendesség

Ötödik fejezet
A sok gond eltávolít az Istentől

Harmadik rész
Az Isten lelke és a világ lelkülete

Első fejezet
A világi képzettség és tudomány

Második fejezet
Racionalizmus korunkban

Harmadik fejezet
Az új nemzedék

Negyedik fejezet
A szemtelenség és a tisztelet hiánya

Ötödik fejezet
Benső rendetlenség és külső megjelenés

Negyedik rész
Az Egyház korunkban

Első fejezet
A nevelés

Második fejezet
A papság és az Egyház

Harmadik fejezet
Ünnepek

Negyedik fejezet
Az Orthodox hagyomány
 ÉLETRAJZ

A megboldogult Jerondasz Paisziosz, világi nevén Eznepidisz Árszeniosz, a

Kappadokiai Faraszában született 1924 Julius 25-én. Mikor a törökök elűzték a
görög lakosságot évezredes Kisázsiai szülőföldjükről, Görögországba jött és
Kónitszában nőt fel.
Gyermekkorától fogva aszketikusan élt, elmélyedve a Szentek életében,
felettébb nagy lelkesedéssel utánozta őket és küzdelmeiket, csodálatraméltó
pontossággal betartva útmutatásaikat. Átadta magát a szüntelen imádságnak,
egyúttal művelve az alázat és a szeretet erényét. Kitanulta az asztalos
mesterséget, hogy ezzel is Krisztust utánozza. Katonaként szolgált II.
világháborút követő polgárháborúban három és fél évet, mint rádiós, ott is
aszketikusan élve. A seregben kitűnt bátorságával, önfeláldozásával,
erkölcsösségével és képességeivel. Miután teljesítette kötelességét a Haza iránt,
szerzetesi lett, amire kis korától vágyott. Már világiként is voltak szent
tapasztalásai, de a szerzetesi életben az Úr, az Istenszülő és a Szentek
kegyelméből kiteljesedet ez. Aszketizált az Athoszon, a Konitszai Sztómiosz
Kolostorban és Sínán. A láthatatlanságban élt, teljesen átadva magát az
Istennek, az Isten pedig megmutatta őt és átadta az egész világnak.
Útmutatásokkal látta el, vigasztalta, gyógyította, megnyugtatta emberek
sokaságát kik a felkeresték őt. Megszentelt lelke kicsordult az Isteni szeretettől
és jelenléte a Szent Kegyelmet sugározta. Egész nap fáradhatatlanul gyűjtötte az
emberi fájdalmat és szórta a szent vigasztalást.
Mártírságos fájdalmak után, amikről azonban azt mondta, hogy jobban
lelki hasznára váltak, mint egész életének aszketikus küzdelmei, megpihent az
Úrban 1994 Julius 7-én Teológus Szent János Kolostorában a Thesszaloniki
Szurotiben. Ott temetett el a Kappadokiai Szent Árszeniosz Temploma mellett.

Áldása legyen velünk. Ámin

 ELŐSZÓ

A boldog emlékű Jerondasz Paisziosz 1194 Júliusában elszenderedésével

a világra hagyott egy lelki örökséget, a tanítását. Egyszerű szerzetes, általános
iskolai végzetséggel, de gazdag az Isten szerinti bölcsességgel, megüresítette
magát a többi emberért. A tanítása nem volt leckeszerű katekézis. Az
Evangéliumot megélte és tanítása az életéből fakadt, aminek fő ismérve a
szeretet volt. Maga is Evangéliumivá vált, ezért már a megjelenése is tanított és
az evangéliumi szeretete és a megvilágosodott szavai is. Mikor az embereket
fogadta, minden különcségükkel együtt, nem csak egyszerűen, türelmesen
végéig hallgatta a problémáikat mikor kiöntötték szívüket előtte, hanem szent
egyszerűségével óvatosan a szívük mélyére tekintett és sajátjának érezte
fájdalmukat, nyugtalanságukat, gondjaikat. És akkor lassan-lassan megtörtént a
csoda, az ember megváltozása. „Az Isten azt mondta, hogy akkor tesz csodát, ha
valaki részt vállal a másik fájdalmában”.
Örömmel láttuk, hogy az első könyvek, amik megjelentek a Jerondasz
életéről és tanításáról nagy érdeklődésre tartanak számot. Sokan beszéltek
csodálattal a kéréseikre kapott feleletekről, gondjaik megoldásáról, bánatukra
talált vigaszról. Különösen örültünk, mikor az Egyháztól eltávolodott
emberekben kialakult a jó értelemben vett aggodalom lelkükért és
megváltoztatták életüket. Sokszor jutottak eszünkbe a himnuszszerző sorai, amit
Nagy Szent Vazulnál olvasunk: „Élni és halni az Úrban és utánunk beszéljenek a
könyvek”. Egyúttal szükségét éreztük, hogy a Jerondasz igéit, amit tisztelettel
lejegyeztünk a Testvériségünk első lépéseitől kezdve, mivel nagyon hasznosak
voltak számunkra, hogy közzé adjuk testvéreinknek Krisztusban, amit kitartóan
kértek tőlünk.

A Jó Isten úgy intézte, hogy Kolostorunk létre jöttét Jerondasz

Paisziosznak köszönheti. Ő kapott püspöki engedélyt a Kolostoralapításra
Főtisztelendő Kasszandriai Metropolitától, Szinesziosz Úrtól, ő talált helyett is
az építésre. Azért tette ezt nemes és érzékeny szíve nagy hálát érzett irántunk
gondoskodásunkért, mikor megismertük őt 1966-ban a kórházban, ahova tüdő
műtét miatt került. Attól fogva úgy érezte nagy testvérünk és kötelessége, ahogy
mondta „elhelyezni húgait” Kolostoralapítást értve ezen. 1967-ben telepedtek le
az első nővérek. Ekkor Jerondasz Paisziosz két hónapot töltött a Kolostorban,
hogy segítsen a Közösség megszervezésében. Később évente kétszer jött el az
Athoszról és segítet a Közösség működésében és minden nővérnek is a lelki
küzdelmében, Istentől megvilágosodott tanácsaival és személyes tapasztalatával.
Az Athoszról pedig „a lelki Amerikából”, ahogy nevezte imáival segített és
leveleivel melyeket személy szerint a nővéreknek vagy az egész Közösségnek
küldött.
 1967-ben mikor Jerondasz Paisziosz elkezdte lerakni a Kolostorban a
közösségi élet alapjait, a legapróbb mindennapi dolgoktól kezdve a
legkomolyabb lelki kérdésekig, 43 éves volt. Azonban mégis tökéletesen érett
volt „kor szerint a Krisztus teljessége” (Efeszosziakhoz írt levél 4, 13) és meg
volt benne az öregkori bölcsesség. A Közösség első napjaitól kezdve lehetett
érezni, hogy szavai az „örök élet igéi” (János 6, 68) és közülük sok
elengedhetetlen a mindennapi élethez. Ezért igyekeztünk mindent lejegyezni,
hogy ne merüljenek feledésbe és biztos támaszai legyenek a szerzetesi
társadalomnak.
És mikor feljegyzéseink megtöltötték az első füzeteket, bátortalanul
bemutattuk neki, ellenőrzésre. Bátortalanul, mivel Jerondasz mindig a
megvalósítást hangsúlyozta, nem akarta, hogy anyagot gyűjtsünk, „lőszert”,
anélkül, hogy szavait gyakorlattá tennénk életünkben. Azt várta, hogy amit
hallunk és olvasunk, lelkileg dolgozzuk fel. Másképp, ahogy mondta, semmibe
se válik hasznunkra a sok írás és feljegyzés, ahogy semmi hasznát se veszi egy
ország, ha sok lőszere van, de nincs hozzá képzet katonasága, hogy használja
őket. Végül beleegyezve kitartó kérésünkbe, vállalta, hogy kiegészíti és kijavítja
az olyan részeket, amiket esetleg nem értettünk meg teljesen.
A feljegyzések végig folytatódtak mind a huszonnyolc év alatt, míg a
Jerondasz segítette és vezette a Kolostort. A feljegyzések a Kolostor
Testvériségének megbeszélésein történtek – eleinte a nővérek jegyzetei által az
utolsó években pedig magnó felvétellel -, de úgy is, hogy a nővérek a
Jerondasszal személyesen folytatott beszélgetéseiket rögtön utána leírták. Mikor
aztán ez feltűnt a Jerondásznak, némileg haragosan mondta: „Minek irkáljátok
ezeket? Szükség esetére tartogatjátok? A cél az, hogy megértsétek és
megvalósítsátok. És ki tudja, mit írtok! Hozzátok csak ide, hagy nézzem!”
Mikor az egyik nővér feljegyzéseit oda adtuk neki, tekintette megváltozott,
megnyugodott és elégedetten mondta: Nahát, gyermekem, ez olyan, mint a
hangfelvétel! Pontosan azt írta, amit mondtam!”
A Jerondasz általában kérdéseinkre felelt. Mikor a nővérekkel külön-
külön beszélt a kérdések általában a személyes lelki küzdelemre vonatkoztak. A
Kolostor gyűlésein olyan témákat beszéltünk meg amik távolléte alatt
foglalkoztattak bennünket. Ezeket kérdések formájában gyűjtöttük össze, hogy
megbeszélhessük, mikor megjön. Minden féle természetű dolog volt: igazgatási,
gyakorlati, lelki, társadalmi, egyházi, nemzeti stb. A Jerondasz mindent arra
használt fel, hogy lelki haszon váljék belőle. Egy repülő hangja, egy motor zaja,
egy madár csicsergése, egy ajtó kinyitása vagy egy egyszerű megjegyzés
alkalmat adhatott arra hogy sokat beszéljen egy fontos dologról. „Mindent
hasznosítok, mondta, a párbeszédre a Mennyel. Minden, ha valaki lelkileg fogja
fel, tudjátok milyen lelki haszonná válhat és milyen lelki tapasztalatra lehet szert
tenni?”
És ahogy „A Jó Isten mondta, először a másik életünk felől gondoskodik
azután az itteniről”, így a Jerondasznak is mikor az emberekkel beszélt az volt a
célja, hogy felkészítse őket a Mennyek Országára, segítve mindenkit, hogy
felismerje az Isten akaratát és kötődjön Hozzá. Mikor természeti, tudományos,
művészeti vagy a mindennapi életet érintő dolgokról beszélt, nem azok
érdekelték őt önmagukban, hanem arra használta őket, hogy felrázza a lelkeket
és segítse őket példázatok útján, hogy megértsék az élet mélyebb értelmét és
megkapaszkodjanak az Istenben.
Mivel szavait az egyszerűség, a felkészültség és eredeti humor jellemezte,
nagy igazságokat tudott mondani egyszerűen és jó hangulatban. „Én erűt
hozok”, mondta és úgy értette, hogy amint a napsugár szükséges ahhoz, hogy
kinyíljanak a virágok, így a gyengéd tanítás is megérinti és megkönnyíti a lélek
feltárulkozását és gyógyulását. A megvilágosodott tanítás sokszor előkészítette a
lélek talaját, hogy elfogadja az Evangélium teljes igazságát. Ily módon, még a
legszigorúbb szavai is, mint hűsítő gondoskodás hullottak az ember szívére,
gyökeret vertek és lelkileg gyümölcsöztek.
Az anyag ami összegyűlt ebben huszonnyolc évben a levelekkel együtt
amit a Kolostorba küldött az Athoszról, rendszerezve lett témák szerint a
Jerondasz elhunyta után, hogy hasznos legyen a Közösség életében. Egyúttal
rendezve lettek az életével kapcsolatos események, az általa megélt szent
történések, melyeket nem öndicséretből osztott meg, hanem lelki jótéteményként
kínált fel. „Nem azért mondom el ezeket nektek, mondta, mintha kitüntetéseket
várnék tőletek, meg dicséretet. Ha elmondok nektek valamit a háborúból meg
seregből, de bármit is mondok, akár egy viccet is, nem csak úgy mondom,
valamit hangsúlyozni akarok, hogy megértsétek a mélyebb értelmet. Sose
mondok haszontalan dolgokat”. Ily módon lett lelki „véradó”, hogy erősítse a
vérszegény hitet, táplálja a jóravalóságot és művelje a valódi Isten szerinti
nemességet, oly annyira, hogy rokonok legyünk az Istennel. „Adok és adok,
mondta és mi történik? Vagyis azért, hogy segítsek nektek, arra kényszerülök,
hogy elmondjak nektek dolgokat magamról. A legnagyobb pazarlást csinálom,
lelki pazarlást! Legalább megéri! Azt szeretném mondani, hogy minden
esemény, amire rákényszerülök, hogy feltárjam, azért hogy segítsek nektek,
például, hogy mennyire segítet engem az Isten Oltalma valamikor, azt
elveszítem. Legalább megéri?”

Figyelembe véve a nehéz időket, melyeket élünk, elhatároztuk, hogy

nyilvánosságra hozzuk mindezt az anyagot, kötetekbe rendezve, olyan témákkal
kezdve, amik szélesebb érdeklődésre tartanak számot. Sok közülük mindennapi
dolog, amik azonban, ha nem az Evangélium szerint kezeljük őket, szomorú
vagy végzetes következménnyel járnak ebben az életben, de az eljövendőre
nézve is.
E döntés mellett szólt az is, hogy a Jerondasznak éveken át volt egy
elképzelése. Arra gondolt, ír „egy könyvet, ami, mindenkinek szól, világiaknak,
szerzeteseknek és papoknak”. Ezt a tervét nem tudta megvalósítani, mivel
minden idejét a fájó lelkeknek szentelte, kik nap mint nap Athoszi Kalyibájához
érkeztek és akiknek teljesen átadta magát, kevés testi ereje ellenére. „Az én
híreim, ahogy az egyik levelében írta, sok ember, megfáradtan, elgyötörten. A
számuk pedig egyre növekszik gondjaikkal együtt, az én testi erőim pedig,
imádkozz, hogy ne csökkenjenek. Egy kicsit magamról is gondoskodok, mert
mindent el kell, hogy viseljek. Bírom nem bírom, bírnom kell”.

Ahogy mondtuk a Jerondasz, általában kérdésekre felelt. Ezért a

könyvben megtartottuk a párbeszédes formát. A párbeszédekbe illesztettünk
részleteket leveleiből, melyeket a Kolostornak írt vagy idézeteket könyveiből,
amiket ő maga írt. Úgyszintén kiegészültek a témához illő, Keresztény
testvéreink által ránk bízott ő általa írt levelek részleteiből, hogy minden téma a
lehető legteljesebb legyen. Próbáltuk megtartani a közetlen hangvételt és a
Jerondasz beszédének szépségét. Megmaradt néhány ismétlés is, melyek a
lényeget hangsúlyozzák és megérintik a szíveket. Olvashatunk gyakori
szófordulatait, melyek az Isten és az emberek iránti nagy szeretetéből fakadtak.
Gyakoriak a szerzetesi életre való hivatkozások. Ez nem csak azért van,
mert a Jerondasz apácákhoz szól, hanem azért mert szerette volna, hogy a
„szerzetesi élet örömét” minden világi is keresse, mivel az, a szerzetes életének,
teljes, Istennek való felajánlásából fakad. Azért beszélt erről, hogy megmentse a
világiakat az önhitség okozta bizonytalanságból és már ebben az életben
megéljék a Paradicsom örömét.

„A Fájdalommal és szeretettel a mai emberért” könyv az első kötete,

„Athoszi Jerondasz Paiszosz Igék” című sorozatnak. Az áttekinthetősége végett
négy témára osztottuk fel. Minden egység fejezetekre oszlik és minden fejezet
kisebb részekre a megfelelő címmel. A zárójeles részek magyarázatok azoknak
az olvasóknak a részére, akik nem jártassak a szerzetesi és egyházi
szóhasználatban.

Mivel a Jerondasz, ahogy említettük, gyakran hozott példákat a

tudományból stb. Így fennállt a veszélye, hogy az élő szó lejegyzésekor valami
szakszót rosszul írunk le. Ezért az ilyen részeket a kiadás előtt, oda adtuk
testvéreknek Krisztusban különféle szakterületekről. Köszönjük nekik, mert
különös tisztelettel a Jerondasz iránt, átnézték ezeket a részeket és szükség
szerint javítottak. Hálásak leszünk minden más észrevételért is.

Reméljük hát, hogy a „lelki pazarlás” amit a Jerondasz tett nagy

szeretetéből „célba ér” az olvasók egyszerű és jó szándékú lelkénél és
gazdagodnak Isten bölcsességével „ami rejtett a bölcsek és értelmesek előtt és
kijelentetted a gyermekeknek” (Lukács 10, 21). Ámin
 Minden Szentek Vasárnapja 1998

Szent Kolostorunk Igumenje és velem lévő testvérek az Úrban

- Mondjon nekünk valamit, Jerondasz.

- Mit mondjak?
- Amit a szíve mond.
- Az amit a szívem mond, az hogy fogom a kést, darabokra vágom és szét
osztom az embereknek és utána meghalok.

Bevezetés a Jerondasz igéibe

„A kor amiben élünk nagyon nehéz és nagyon veszélyes, e végül a Krisztus fog
győzni”.

Napjainkban a legtöbb ember művelt, világi értelemben és világi

sebességgel rohan. Mivel azonban hiányzik belőlük az Istenfélelem – „a
bölcsesség kezdete, az Istenfélelem” -, hiányzik a fék, és a száguldás fék nélkül,
szakadékba vezet. Az emberek tele vannak problémákkal és többségük nagyon
összezavarodott. Utat vesztettek. Lassanként oda jutnak, hogy nem tuják
kontrolálni magukat. Ha azok akik a Szent Hegyre (Athoszra) jönnek ennyire
meghasonlottak, megzavarodottak, ennyi feszültséggel, képzeljétek el, a többiek
akik távol vannak az Istentől, az Egyháztól, milyenek lehetnek!
És látod az összes országban vihar, nagy szédültség! Szegény világ – az
Isten oltalmazza! – forr, mint a fazék. És a vezetők, hogyan tartják féken!
Főznek-főznek, mindent bedobnak a fazékba, z pedig már kifut! Nem sokára
lerepül a fedő! Egy magas rangúnak mondtam egyszer: „Miért nem figyeltek
néhány dologra? Mi lesz ebből?” „Atyám, feleli, először csak egy kis hó volt,
most lavina. Csak a csoda segíthet”. De a mód is ahogy néhányan segíteni
próbálnak, nagyobb rosszat okoz. Ahelyett, hogy igazítanának valamit az
oktatáson például, csak rosszabbat tesznek. Nem azt nézik, hogyan állíthatnák
meg ezt a lavinát, hanem még fokozzák. Látod, először kicsinyke a hó. Ha pedig
megindul lejtőn, lavinává válik. Ahogy lefelé zúdul, még gyűjt havat, köveket,
fákat stb. és végül mindent elsöpör. Így a rossz is lassanként lavina lett, most
bomba kell, ami megállítja.
 -Aggódik Jerondasz?
-Ah, miért őszült meg a szakállam idő előtt? Nekem kétszer fáj, egyszer amikor
előre látok valamit és szót emellek, hogy elkerüljünk egy rossz dolgot,
másodszor pedig, amikor nem törődnek vele – talán nem rossz szándékból -,
aztán megtörténik a rossz és akkor kérik a segítségemet. Most értem csak mit
szenvedtek a Próféták. A legnagyobb Mártírok a Próféták voltak! A legnagyobb
Mártírok az összes Mártírok közül, annak ellenére, hogy nem halt mind mártír
halált. Mert a Mártírok kicsit szenvedtek, míg a Próféták előre láttak egy
helyzetet és egyfolytában szenvedtek. Kiáltoztak-kiáltoztak, de a többiek nem
figyeltek rájuk. És mikor elérkezett az idő és jött az Isten haragja miattuk, ők is
velük együtt szenvedtek. Legalábbis azonban, akkor csak ennyi eszük volt az
embereknek. Elhagyták az Istent és a bálványokat imádták. Ma mikor már
értenek, nagyobb a bálványimádás.
Nem fogtuk fel, hogy az ördög elakarja pusztítani Isten teremtményeit.
Mindent elkövet, hogy elpusztítsa a világot. Őrjöng, mert megjelent az
emberekben a jó aggodalom. Nagyon dühös, mert tudja, hogy kicsiny a hatása.
(Apokalipszis 12, 12) Most úgy tesz, mint egy bűnöző mikor bekerítik és így
szól: „Nincs menekvésem! El fognak kapni!” és pusztít még amit lehet. Vagy
mint a katonák a háborúban, mikor elfogy a lőszer és szuronyt meg kardot
ragadnak és harcba vetik magukat. „Így is úgy is elveszünk, legalább öljünk meg
annyit amennyit bírunk”. A világ ég! Értitek? Nagyon nagy a kísértés. Olyan
tüzet szított az ördög, hogy az összes tűzoltó sem képes eloltani. Lelki tűzvész!
Semmi sem maradt. Csak imádság kell, hogy megszánjon bennünket az Isten.
Látod mikor nagy erő tűz van a tűzoltók se tudnak mit csinálni, z emberek az
Istenhez fordulnak, hogy küldjön esőt ami eloltja. Így van a lelki tűzvésszel is
amit az ördög szított, csak imádság kell, hogy segítsen az Isten.
Az egész világ bajban van. Általános szétzüllés! Nem mondhatod: „Az
egyik házban egy kicsit elromlott az ablak vagy valami más, rajta kijavítom”. Az
egész ház szuvas. Már kontrolálhatatlan a helyzet. Csak fentről, amit az Isten
tesz. Most van itt az ideje, hogy dolgozzon az Isten a csavarhúzóval,
simogatással, pofonnal, hogy javítson. Sebe van a világnak ami gennyes és ki
kell szakadnia, de még nem érett meg eléggé. Lassan megérik a rossz, mint
annak idején Jerikóban, amit meg kellett tisztítani.

Milyen gyötrelmei vannak az embereknek

Véget nem érők az emberek gyötrelmei. Általános a szétbomlás, családok,

kicsik és nagyok. Minden nap sajog a szívem. A legtöbb otthon tele van
bánattal, idegességgel, feszültséggel. Csak azokban az otthonokban élnek jól az
emberek ahol Isten szerint élnek. A többiben, válások, eladósodás, betegségek,
balestek, nyugtatók, kábítószerek!... Többé-kevésbé mindnek egy a fájdalma.
Különösen most, nincsenek munkahelyek, tartozás innen, gyötrelem onnan,
nyaggatják őket a bankok, kilakoltatják őket, tömegesen! És nem csak egy két
nap van így! És ha van egy két egészséges gyermek az ilyen családokban,
megbetegednek az ilyen helyzetektől. Sok családnak, ha csak egy napjuk olyan
gondtalan és nyugodt lenne a mint a szerzetesek élete, az lenne számukra a
legnagyobb Húsvéti ünnep.
Milyen szerencsétlenség van a világban! Ha valakinek fájdalma van és a
többiekkel törődik és nem magával, akkor az egész világot úgy látja mint egy
röntgen képet, lelki sugarakkal… Sokszor mikor imádkozok, látok kis
gyermekeket, szegénykék elhaladnak előttem és szomorúan kérlelik az Istent.
Az édesanyjaik kérik meg őket, hogy imádkozzanak, mert gondjaik vannak,
nehézségek a családban és az Istentől kérnek segítséget. Ugyan arra a
hullámhosszra fordítják a „gombot” és így beszélhetünk!

Biztosítások és…bizonytalanság

Ma a világ tele van biztosításokkal, de mivel az emberek Krisztustól távol

vannak, a legnagyobb bizonytalanságot érzik. Semmilyen korban nem éltek
olyan bizonytalanságban az emberek, mint ma. És mivel nem segítenek rajtuk a
az emberi biztosítások, most futnak, hogy feljussanak az Egyház hajójára, hogy
lelki biztonságot érezzenek, mert látják, hogy a világi hajó elsüllyedt. Ha
azonban látják, hogy az Egyház hajója is egy kis vizet kapott, hogy ott is
felütötte fejét a világi szellemiség és nincs jelen a Szent Lélek, akkor
kiábrándulnak az emberek, mert nem lesz hova kapaszkodniuk.
A világ szenved, el is vész sajnos, az emberek pedig arra kényszerülnek,
hogy a világnak ebben a poklában éljenek. A legtöbben nagy elhagyatottságot
éreznek, érdektelenek – különösen most – mindenfelé. Nincs mibe
kapaszkodniuk. Olyan, mint a mondás: „A fuldokló a hajába kapaszkodik”. Ez is
mutatja, hogy fuldokló valamilyen kapaszkodót keres, hogy megmenekedjen.
Látod, a hajó süllyed, van aki pedig az árbocba kapaszkodik. De, hogyha a hajó
süllyed, nem gondolja, hogy az árboc is el fog süllyedni. Fogja az árbocot és
még gyorsabban süllyed! Azt szeretném mondani, hogy az emberek keresik a
fogódzkodót, a biztos talajt. És ha nincs hitük, hogy megkapaszkodjanak Benne,
ha nem bíznak az Istenben, úgy hogy teljesen Rá hagyják magukat, szenvedni
fognak. Nagy dolog az Istenben való bizalom!
Nagyon veszélyes időkben élünk, de végül győzni fog a Krisztus. Látni
fogjátok, hogy tisztelik majd az Egyházat. Csak mi legyünk helyén valók. Meg
fogják érteni, hogy másként nincs remény. Már a politikusok is megértették,
hogy ha valakik képesek azon a bolondok házán segíteni, amivé a világ lett,
azok az Egyház emberei. Ne tűnjön nektek furcsának! A politikusaink
tehetetlenek. Néhányan eljöttek a Kajibámba és mondták: „A szerzeteseknek
kell hittérítést végezniük, másképp nem lehet”. Nehéz évek! Ha tudnátok milyen
állapotban vagyunk, és mi vár ránk! …
 Milyen keresés folyik

Téli időben egyszer nyolcvanan jöttek a Kajibámhoz, diákok és rendezők.

Sírtak és kérdezték, hogy tanulhatnak-e Teológiát! Hajmeresztő a világ állapota!
Mindenki keres valamit, anélkül, hogy a többség tudná mit akar. Vannak, akik a
mulatságokban keresik az igazságot! Mások a féktelen zenében keresik a
Krisztust!
- Jerondasz, igaz, hogy mennyire nagy igénye van az embereknek kiútra?
Annyian jönnek és állva várakoznak órákat!
- Az idők jeleiben (a Jerondasz írása) benne van az is, hogy az emberek
tőlem, a meggyötörttől kérnek segítséget. Nem látok semmi jót
magamban és csodálkozok, hogy az emberek miért futnak hozzám. Tök
vagyok dinnyehéjjal. Manapság tököt esznek dinnye helyett, mivel olyan
a héja. Elindulnak világ végéről és még csak nem is biztosak benne, hogy
rám találnak vagy sem. Magamtól is undorodok, és az emberekért is fájok.
Hová jutottunk! Hová jutott a világ! Ézsaiás Próféta említi meg, hogy lesz
idő, mikor az emberek rálelnek egy valakire, akinek öltözéke van és azt
mondják neki: „Gyere, megteszünk királynak!” Az Isten irgalmazzon
nekünk!
Mikor olvasom a 28. Zsoltárt, azokért „akik a tengeren veszélyben
vannak, ezt mondom: „Istenem a szárazföldön is az egész világ még rosszabb
tenger lett, mert lelkileg folytja meg az embereket”. És ha kiábrándult emberek
jönnek, a 93-as és a 36-os Zsoltárt olvasom nekik. „… Az Úr legyen
menedékem, az Isten legyen segítségem és reménységem…” Nagy vigaszt
adnak! Ha egy pillantást vetnénk a Mennyre, megváltoznának a dolgok. De
látod, nem gondolkodnak ma az emberek. Ezért nem lehet beszélni, nem értik.
Egyfolytában kérem az Istent, hogy küldjön rendes embereket,
Keresztényeket, hogy segítségére legyenek a világnak, és hogy a rendes
embereket sokáig tartsa meg. Imádkozzunk, hogy legyenek új fiatalok,
ártatlanok, kiket megvilágosít az Isten, legyenek Makkabeusok (Ószövetség
Makkabeusok könyve: Makkabeusnak nevezték Júdát, a zsidó felkelés vezetését
166-ban Krisztus előtt. Később követőit is így hívták, kik kitűntek harcaikkal a
haza szabadságáért és politikai függetlenségéért), mert a mostaniak elpusztítják
a világot. A fiataloknak lehet, hogy nincs tapasztalata, de nincs bennük
hamisság, ravaszság sem. Kérjük az Istent, hogy világosítson meg embereket,
nem csak az Egyházban, hanem azokat is, akik kormányoznak, hogy legyen
Istenfélelmük, hogy tudjanak valamit mondani. Ha csak egy kicsit
megvilágosodva szólnak, máris megváltoztatnak egy helyzetet. Ha valami
esztelenséget mondanak, lehet hogy egy egész nemzet bánja. Egy jó döntés, jó
tétemény az emberiségnek. Egy rossz döntés, pusztulás. Nem csak az anyagi
romlásról van szó, mikor az emberek éheznek, mikor szerencsétlenek, a lelki
szerencsétlenség a komolyabb. Az imádság nagyon fog segíteni rajtuk, hogy egy
kicsinykét megvilágosítsa őket a Krisztus. Fogja a csavarhúzót Krisztus, egy kis
húzás, egy kis tekerés… rendben, minden el van intézve! Lassanként, mikor az
Isten megvilágosít néhány embert, a rossz magától megsemmisül. Mert a rossz
magától elpusztul, nem az Isten pusztítja el. Végül a dolgok visszatérnek a
rendes kerékvágásba. Látom, hogy sokan, kik magas beosztásba vannak, értik
ezt, fájlalják a rosszat, küzdenek ellene és ennek különösen örülök!

Korunkban hiányoznak a példaképek

-Jerondasz, Jeruzsálemi Szent Cirill miért mondja, hogy a végső idők

Mártírjai minden idők Mártírjai fölött fognak állni?
-Mert régen nagy tekintélyeink voltak. Korunkban hiányoznak a példák –
általában beszélek az Egyházról és Szerzetességről. Ma megszaporodott a
beszéd és a könyvek és kevesebb lett a megélés. Csak csodáljuk a Szenteket,
Egyházunk bajnokait, anélkül, hogy értenénk mennyit fáradoztak, mert mi nem
fáradozzunk, így nem fogjuk fel azt sem amit véghez vittek. Pedig az által
tudnánk őket szeretni és jóravalólag küzdeni, hogy utánozzuk őket. A Jó Isten
persze figyelembe fogja venni a kort és a körülményeket, amik közt élünk és a
szerint fog számon kérni. Ha egy kicsit igyekszünk, jobban megfogunk
koszorúztatni mint az elődeink.
Régen, mikor még létezett a küzdő szellem és mindenki próbálta a
másikat utánozni, nem tudott megállni se a rossz sem a nemtörődömség. Sok
volt a jó példa és nem létezett a nemtörődömség sem, ezért a lusta nem találhatta
helyét. Magukkal sodorták a többiek. Emlékszem egyszer Thesszalonikiben a
lámpánál vártunk, hogy az egyik járdáról a másikra menjünk. Egyszer csak egy
hullámot éreztem, ami előre lök, mert mindenki megindult. Épp hogy csak
eltudtam indulni én is, hogy ne lökjenek föl. Vagyis, ha mindenki egy felé
megy, egy valaki, ha nem is akar menni, nehéz neki nem menni, mert magukkal
sodorják a többiek. Ma, ha valaki becsületesen és lelkileg akar élni, nincs helye
a világban, nehéz neki. És ha nem vigyáz, elindul a lejtőn, a világi csatorna.
Régebben, sok volt a jó, sok volt az erény, sok a jó példa, és a rossz megfulladt a
sok jó között és az a kevés rendetlenség ami a világban volt vagy a
Kolostorokban, nem látszott és nem is ártott. Most mi folyik? Sok a rossz példa,
és a kevés jó ami létezik, félre van dobva. Vagyis az ellenkezője történik,
megfullad a kevés jó a sok rosszban, és így a rossz uralkodik.
Ha egy embernek vagy egy ember csoportnak küzdő szelleme van, az
nagyon segít. Mert mikor egy valaki előre halad lelkileg, nem csak magának
használ, de a másiknak is, aki látja. Aki pedig laza, úgyszintén, befolyásolja a
többieket. Ha egy valaki lazít, lazít a másik is és végül anélkül, hogy
észrevennék, nem marad semmi sem. Ezért a küzdő szellem nagyon segít az
általános ellazulásban. Erre nagyon kell figyelnünk, mert sajnos olyan fokra
jutottak ebbe a mai emberek, hogy még laza törvényeket is hoznak és kötelezik a
küzdőket, hogy tartsák be őket. Ezért a küzdőknek nem csak, hogy nem szabad
befolyásoltatni magukat a világi szellemiségtől, de ne is hasonlítsák magukat
össze a világiakkal és higgyék magukról, hogy ők szentek, miért is aztán
ellazulnak és rosszabbak lesznek a világiaknál. A lelki életben senki se vegye
példaképül a világiakat, hanem a Szenteket. Jó, ha sorba veszi az erényeket és
megtalálja a Szentet, aki rendelkezett vele, tanulmányozza az életét, és akkor
látni fogja, hogy nem tett semmit és tovább halad alázattal. A versenypályán
azok, akik futnak, nem néznek vissza, hogy az utolsókat lássák, mert ha így
tesznek, ők lesznek a vesztesek. Mikor az előrehaladottakat próbálom utánozni,
a lelkiismeret kiéleződik. Mikor azonban a hátrébb lévőket nézem, mentséget
találok magamnak és úgy gondolom a hibáim nem komolyak az övékhez képest.
Megnyugtatom a lelkiismeretemet, hogy van nálam lejjebb lévő is. Így elfojtom
a lelkiismeretemet vagy még inkább olyan szívem lesz, mint amit bevakoltak,
érzéketlen.

Könnyű az édes lejtő

-Jerondasz, miért van az, hogy olyan nehezen tesszük meg a jót és olyan
könnyen essünk a rosszba?
-Azért, mert a jóért először magának az embernek kell tenni, küzdeni, míg a
rosszban segít az ördög. Azután, az emberek nem utánozzák a jót, jó gondolataik
sincsenek. Sokszor hozom a következő példát világiaknak: „Mondjuk vagy
autóm és ezt gondolom: Mit kezdjek vele? Nekem elég, ha néha elvisz egy
ismerősöm vagy taxit hívok szükség esetén. Miért ne adnám oda egy
családapának, kinek sok gyereke van, hogy egy kicsit kimozdulhasson velük,
elvigye őket valamelyik Kolostorba, hogy jól érezzék magukat”. Oda adom,
senki se fog ebben utánozni. Ha azonban van egy autóm olyan, mint tiétek és
lecserélem egy jobbra, nem bírtok majd aludni éjszakánként még meg nem
találjátok a módját, hogy nektek is olyan legyen, még ha tiétek megfelelő is volt.
Ebben az esetben azt fogjátok mondani: „Eladom, és hitelt veszek fel, hogy
lecserélhessem”. Míg az előző estben senki se fog utánozni, így szólván: „Mit
kezdjek én az autóval?, oda adom valakinek, de még azt is mondhatják, hogy
elveszett ember vagyok”.
Az emberek könnyen befolyásolódnak a rossztól. Pedig legbelül
felismerik és elfogadják a jót, de könnyebben eltéríti őket a rossz, mert ott az
ördög diktál. Az édes lejtőt könnyen megtalálja valaki, mert a kísértésnek nincs
más szabálya, minthogy letaszítsa Isten teremtményeit az édes lejtőn. A
Krisztusnak van nemessége. Ezt mondja neked: „Ez a jó”, „aki akar kövessen
engem…” (Máté 16, 24) Nem azt mondja: „Kényszerítelek, hogy gyere
hozzám!” Az ördög sunyi, hazudós. Addig suttog az embernek, míg oda nem
megy, ahova akarja. Az Isten tiszteli az ember szabadságát, mert nem szolgákat
a fiakat teremtett. És annak ellenére, hogy tudta be fog következni a bukás, nem
tette szolgává az embereket. Inkább vállalta, hogy eljön, megtestesül,
kereszthalált hal és így nyeri meg az embert. Ezzel szabad akarattal viszont amit
az Isten adott – annak ellenére, hogy az ördög nagyon rosszat tehet – lehetőség
adódik a megrostálásra. Kitűnik, hogy mit tesz valaki a szívével, tisztán kitűnik
a nagy jóravalóság.

Az Isten nem hagy el bennünket

Amilyen állapotban vannak ma az emberek, amit a fejükbe vesznek,

megteszik. Van, aki nyugtatókat szed, van, aki kábítószerezik… Lépten,
nyomon csinál valaki egy új vallást. Ehhez képest, még nem is a bűnözés, a
szerencsétlenségek stb. Segít az Isten. Jött valaki a Kalyibámhoz és mondja:
„Van egy gitárod?” Hasist szed, folyik belőle a szó – nem kérdezi, hogy van-e
kedved hozzá – még gitárt is akar!! Mások megunták az életüket és öngyilkosok
akarnak lenni vagy valami rosszat tenni, hogy középpontba kerüljenek. Nem úgy
gondolnak rá, mint egy káromló gondolatra, hogy elűzzék maguktól. Elegük van
az életükből és nem tudják, mit tegyenek. Valaki ezt mondta: „Az akarom, hogy
megírják rólam az újságok, hogy hős vagyok”. Mások kihasználják az ilyeneket,
hogy elérjék céljukat. Még mindig jó, ehhez képest jól állunk, kevés baj történik.
A jó az, hogy nem hagy el bennünket az Isten. A Jó Isten a mai világot két
kézzel őrzi, régebben csak eggyel tette. Ma, annyi veszély közepette, amiben az
ember él, az Isten úgy vigyáz ránk, mint édesanya a kis gyermekére, mikor járni
kezd. Most jobban segítenek nekünk a Krisztus, a Szűz Anya, a Szentek, e nem
fogjuk fel. Hol lenne a világ, ha nem segítenének!... Az emberek nagy része
tablettákon él és egyazon bajban sorvadozik… Az egyik részeg, a másik
kiábrándult, a harmadik összezavarodott, megint más kialvatlan a fájdalmaktól.
Látod mindezek autót vezetnek, motort, veszélyes munkákat végeznek veszélyes
gépekkel. Képesek ők mindannyian, hogy vezessenek? Megnyomorodhatna a
világ. Hogy vigyázz ránk az Isten és nem értjük!
Régen, emlékszem a szüleink elmentek a földekre és sokszor ott hagytak a
szomszéd asszonynál, hogy vigyázzon ránk a saját gyerekeivel együtt. De akkor
kiegyensúlyozottak voltak a gyermekek. Csak ránk nézet a szomszéd asszony és
folytatta dolgait, mi pedig nyugodtan játszottunk. Így a Krisztus is, a Szűz Anya,
a Szentek, régen fél szemmel figyeltek a világra. Ma a Krisztus is, a Szűz Anya
és a Szentek is az egyiket itt fogják meg a másikat ott mentik meg, mert az
emberek nem kiegyensúlyozottak. Most áll a bál… Isten őrizzen! Mint egy
anyának, kinek két-három problémás gyermeke van, az egyik kicsit gügye, a
másik bandzsa, a harmadik egy kicsit különc, és ha még van is neki pár
szomszéd nője, hogy figyeljenek rájuk, nem győzik. Mert az egyik magasra
mászik, a másik kést ragad, félő, hogy elvágja a torkát, a harmadik bántja a
többit, ő pedig egyfolytában készültségben van, hogy figyelje őket, azok pedig
nem értik aggodalmát. Így a világ sem érti az isten segítségét. Ennyi veszélyes
eszközzel, melyek ma léteznek, már régen szétzúzta volna magát, ha nem
segítene az Isten. De van Atyánk, az Isten és Anyánk a Szűz Anya és testvéreink
a Szentek és az Angyalok, kik óvnak bennünket.
Mennyire gyűlöli az ördög az ember nemzetségét és el akarja pusztítani!
Mi pedig elfelejtjük, hogy kivel küzdünk. Tudjátok, hányszor körbe tekerte az
ördög a földet a farkával, hogy elpusztítsa! Nem engedi azonban az Isten,
elrontja a terveit. És a rosszat, amit az ördög tenni készül, az Isten kihasználja,
hogy nagy jó származék belőle. Az ördög most felszánt mindent, de végül a
Krisztus fog aratni.
És mindig látjuk, hogy a Jó Isten a nagy megpróbáltatásokat nem hagyja
három nemzedéknél tovább, hogy maradjon kovász. A Babiloni fogság előtt az
Izraeliták az utolsó áldozatuk tüzét egy száraz kútba dobták, hogy megtalálják,
ugyanazt a tűzet és folytathassák áldozataikat. És valóban, hetven év után, mikor
vissza tértek, találtak abból a tűzből és elkezdték áldozataikat bemutatni.
Minden nehéz korban nem jut mindenki tévútra. Az Isten megőriz egy kis
kovászt a következő nemzedékeknek. A kommunisták 75 évig dolgoztak és 75
évig tartották magukat, megint három nemzedék. A cionisták hány évig
dolgoztak, de már 7 évig se tartják magukat.

Nehéz évek közelednek

Az Isten most megengedi, hogy legyen egy nagy megrázkódtatás. Nehéz

évek jönnek. Nagy megpróbáltatásaink lesznek… Vegyük komolyan, éljünk
lelkileg. A körülmények kényszeríteni fogan, hogy lelkileg éljünk. Jó azonban,
ha örömmel tesszük magunktól, önzetlenül és nem bánatosan, kényszerből. Sok
Szent kérte volna, hogy korunkban élhessen, hogy küzdjenek. Én örülök, hogy
fenyegetnek néhányan, azzal, hogy kicsinálnak, azért mert beszélek és elrontom
a terveiket. Mikor késő este hallom, hogy beugranak a Kalyiba kerítésén, édesen
kezd verni a szívem. De mikor kiáltanak: „Telegráf jött, hogy imádkozz azért a
betegért”, én ezt gondolom: „Ez az esély is elszáll!...” Nem mintha unnám az
életemet, örülök neki. Örüljünk, hogy ez az esély adatik nekünk ma. Nagyon
nagy a fizetség.
Régen, mikor háború volt, készültségbe volt az ember és ment küzdeni,
harcolni, hogy megvédje a Hazánkat. Vagy küzdöttünk, hogy a barbárok ne
gyújtsák, fel otthonainkat vagy ne vigyék el húgainkat, ne becstelenítsék meg
őket, nem is egy nemzetért küzdöttünk vagy egy eszméért. Most vagy a
Krisztusért megyünk vagy az ördögért. Tiszták az arcvonalak. A német
megszállás alatt hős lettél, mert köszöntöttél egy németet. Most azért leszel hős,
mert üdvözlöd az ördögöt. Mindenestre félelmetes eseményeket fogunk látni.
Lelki harcokat foguk vívni. A Szentek még jobban meg fognak szentelődni és
kik szennyesek még szennyesebbek lesznek (Apokalipszis 22, 11). Érzek
magamban egy vigasztalást. Ez egy vihar és a küzdelemnek értéke van, mert
most nem Ali Pasa, vagy Hitler, vagy Mussolini az ellenségünk, hanem az
ördög. Ezért a fizetségünk Mennyei lesz.
Az Isten hagy használja ki a rosszat jóra, mint Jó Isten.
Ámin.
 ELSŐ RÉSZ

A BŰN ÉS AZ ÖRDÖG

„Mérget ízlelünk, mikor az édes Jézustól messze élünk”

 ELSŐ FEJEZET

A bűn divat lett

- Jerondasz, valakinek azt mondta, hogy háború lesz? Így hallottuk. Igaz
ez?
- Én nem mondok semmit, az emberek meg azt beszélnek, amit akarnak. És ha
tudnék is valamit, minek mondjam?
- Milyen barbár dolog, Jerondasz, a háború!
- Ha az embereknek nem lenne meg ez a … „udvariassága”, a bűnnek nem
jutnának el eddig a barbárságig. Még ennél is barbárabb az erkölcsi katasztrófa.
Az emberek megsemmisülnek testileg és lelkileg. Valaki azt mondta nekem:
„Azt mondják Athénra, „dzsungel” és mégsem megy el onnan senki! Mindenki
dzsungelnek hívja, de mégis ott gyűlnek össze”. Hová jutottak az emberek! Mint
az állatok! Tudjátok az állatok mit tesznek? Először bemennek az istállóba,
trágyáznak, vizelnek… aztán a trágya elkezd erjedni. Amint erjed, egyfajta
melegség érződik. Nem szívesen jönnek ki az istállóból, élvezik. Így az emberek
is érzik a bűn melegét, és nincs szívük otthagyni. Értik, hogy bűzlik, de abból a
melegből nincs szívük eljönni. Ha most bemegy valaki egy istállóba, nem bírja
elviselni a bűzt. Valaki mást pedig aki egyfolytában bejár. Nem zavarja, már
megszokta.
- Jerondasz néhányan ezt mondják: „Talán csak manapság vétkeznek az
emberek? A régi Rómában is mi volt!...”
- De hát Rómában végül is bálványimádók voltak. És az is, amit Pál Apostol
mond (Rómaiakhoz írt levél 1, 24-32) a bálványimádóknak szólt, kik már
megkeresztelkedtek, de rossz szokásaik voltak. Ne vegyük példának minden
korból a szélsőségeket. Ma divattá vált a bűn. Látod, orthodox nemzet vagyunk,
és hogy állunk! Milyenek lehetnek a többiek! És a rossz az, hogy a mai emberek
mivel divat lett a bűn, ha látnak valakit, aki nem követi a kor áramlatát, aki nem
vétkezik, aki egy kicsit jóravaló, elmaradottnak mondják, gyengeelméjűnek.
Ezek az emberek még ha nem is vétkeznek, ezt kihívásnak veszik és a bűnt
tartják haladó dolognak. Ez a legrosszabb mindközül. Ha a mai emberek, kik a
bűnben élnek legalább elismernék, irgalmazna nekik az Isten. De igazolni
próbálják az igazolhatatlant és magasztalják a bűnt. Ez a legnagyobb káromlás a
Szent Lélek ellen, hogyha a bűnt tartják haladásnak és az erkölcsöt ósdinak,
ezért nagy a fizetségük azoknak, nagy az értékük, kik küzdenek a világban és
tiszta életet tartanak.
Régen, ha valaki elvetemült volt, vagy részeges, szégyellt kimenni a
piacra, mert kerülték volna. Vagy ha egy nő egy kicsit zűlött lett volna, nem
 mert az utcára menni. És ez egy fajta fék volt. Ma, ha valaki helyénvalóan él,
például egy lány, ha jóravaló, ezt mondják: „Nahát, hol él ez!” De általában is,
ha a világiak elkövettek egy bűnt, szegények, érezték bűnösségüket, egy kicsit
meghajtották fejüket, és nem gúnyoltak mást, ki lelkileg élt, ellenkezőleg,
büszkék voltak rá. Most bűnösséget se éreznek, tisztelet se létezik. Mindent
leromboltak. Ha valaki nem él világilag, kigúnyolják.

A lelkiismeret ellenőriz

Franciaországban, annak ellenére, hogy fejlett ország, nem elmaradott

(1988-ban hangzott el), nem régiben nyolcvanezren lettek Muzulmánná. Miért?
Mert divattá tették a bűnt. Látod azonban, valamit éreznek és meg akarták
nyugtatni a lelkiismeretüket. És ahogy az Ógörögök, kitalálták a tizenkét istent,
hogy igazolják szenvedélyeiket, így ők is kerestek egy vallást, ami teret enged
szenvedélyeiknek, hogy nyugodtak legyenek ez ügyben. Az Iszlám bizonyos
értelemben kiszolgálja őket. Megengedi, hogy annyi nőt vegyenek el, ahányat
csak akarnak, ígér a másik életre egy hegynyi piláfot, egy tónyi joghurtot, egy
folyónyi mézet! És bármennyi bűnük is legyen, ha megmosdanak meleg vízzel
haláluk előtt, megtisztulnak! Tisztán mennek Allah elé! Mi másra lenne
szükségük? Minden kényelmes! De a franciák nem fognak nyugalomra lelni.
Keresik a nyugalmat, de nem fogják megtalálni, mert a szenvedélyekre nincs
mentség.
Bármit is tesznek az emberek, még ha érzéketlenek is, nem lelnek
nyugalomra, próbálják igazolni az igazolhatatlant, de bensőleg szenvednek és
elvadultak. Ezért keresik a szórakozásokat, futnak a dobszó után, lerészegednek,
televíziót néznek. Semmit tevésbe merülnek, hogy felejtsenek, mert zavarja őket
a lelkiismeretük. És amikor alszanak, azt hiszed megnyugszanak? Látod, van
lelkiismeret. Az első Szent Írás, amit az Isten adott az első emberpárnak a
lelkiismeret, mi pedig most lealacsonyítjuk. Bármennyire is próbálja valaki
elnyomni a lelkiismeretét, legbelül mégis működik. Ezért mondják: „Rágja a
szú”. Igen, nincs édesebb dolog a nyugodt lelkiismeretnél. Szárnyra kellünk,
béklyóink nélkül.

Eltávolodás Istentől az maga a pokol

Nem emlékszem olyan napra, hogy ne éreztem volna isteni vigasztalást.

Néha vannak szünetek, akkor rosszul érzem magamat, így megtudom érteni
milyen csúnyán élhet a többi ember, akiknek nincs vigaszuk, mert el vannak
távolodva az Istentől. Amennyire eltávolodik valaki az Istentől, annál nehezebbé
válnak a dolgok. Lehet, hogy valakink nincs semmije, de ha vele az Isten, nem is
vágyik semmire! Ez a lényeg! Míg, ha megvan mindene, de nincs mellette az
Isten, lelke mélyén elgyötört. Ezért, amennyire csak lehet, közelítsük meg az
Istent. Csak az Isten közelében találhatjuk meg a valódi örök boldogságot.
Mérget ízlelünk, ha távol élünk az édes Jézustól. Mikor az ember tévelygőből
ember lesz, királyi sarj, a szent gyönyörrel tápláltatik, az égi édességgel, és érzi
a mennyei örömöt, már itt megéli a Paradicsom boldogságának egy részét. A
kicsi paradicsomi boldogságból, nap mit nap a nagyobb felé halad és
csodálkozva kérdezi, hogy lehet-e még nagyobb a Paradicsomban, annál, amit itt
átél. Olyan állapotot él meg, hogy semmit se tud dolgozni. A térdei
rogyadoznak, mint a gyertyák attól a szent melegségtől és édességtől, a szíve
repes, majd hogy nem kiugrik mellkasából, hogy elmenjen, mert a föld és a földi
dolgok hiábavalónak tűnnek neki.
Az embernek először az Istennel volt kapcsolata. Azután, azonban, hogy
eltávolodott az Isten Kegyelmétől, olyanná vált, mint az, aki palotában élt, aztán
a palotán kívül találta magát örökre, látva azt távolról és sírt. Mint a kis
gyermek mikor eltávolodik az édesanyjától, szenved, így az ember is mikor
eltávolodik az Istentől, szenved, gyötrődik. Az ember eltávolodása Istentől, a
pokol. Az ördög elérte, hogy annyira eltávolítsa az embereket az Istentől, hogy
szobrok imádásáig jussanak és gyermekeiket áldozzák a szobroknak.
Félelmetes! És hol találnak ennyi istent a démonok! Hámosz istenei!...(Moáv
gyermekei, ki Lót legidősebb fia volt Királyok Könyve III. 11, 15) Elég, ha csak
a nevét hallod! A legelgyötörtebb azonban az ördög, mert a legeltávolodottabb
az Istentől, a szeretettől. Mert, ha nincs szeretet, utána a pokol jön. A szeretnek
mi az ellentétje? A rosszaság, rosszaság egyenlő gyötrelemmel.
Ha valaki el van távolodva az Istentől, befogadja a démoni hatást. Míg az,
aki közel van Istenhez, befogadja a Szent Kegyelmet. Akinek van Isteni
Kegyelme, még adatni fog neki. És akinek van egy kevés, de nem becsüli meg,
az is elvetetik, amije van. (Lukács 19, 26) Az Isten Kegyelme hiányzik a mai
emberekből, mert a bűnnel eldobják azt a keveset is amijük van. És mikor
eltávozik a Szent Kegyelem, az összes démon az emberre támad.
Az emberek aszerint, hogy mennyire vannak eltávolodva az Istentől, érzik
ebben az életben a bánatot és a másikban az örök bánatot. Mert ettől az élettől
kezdve ízleli meg mindenki, aszerint, hogy mennyire él az Isten akarata szerint a
Paradicsom örömének egy részét. Vagy megéljük itt a Paradicsom örömének
egy részét, és a Paradicsomba is megyünk, vagy megéljük itt a pokol egy részét
– Isten őrizzen ettől! – és a pokolba is megyünk. Paradicsom egyenlő jósággal.
Valaki tesz egy valami jót, örömet érez. Tesz valami rosszat, szenved. Minél
jobbat tesz, annál jobban örvend. Minél rosszabbat tesz, annál inkább szenved a
lelke. A tolvaj érez örömöt? Nem érez. Míg az ki jót cselekszik, érez örömöt.
Még ha valamit az útfélen is talál és megtartja, így szólván, az enyém, nem lesz
nyugta! Nem is tudja kié, nem is volt igazságtalan senkivel, és mégis örömet
nem érez. Mennyivel inkább nem, ha lop! Még ha kap is valaki, nem érzi azt az
örömet, mint mikor ad. Mennyivel inkább nem, mint mikor lop vagy
igazságtalan! Ezért, látod, az embereknek az igazságtalanság által milyen
ábrázatuk van, milyen torz tud lenni az arcuk!

Amelyik főnöknek dolgozol, attól kapod a fizetséget is

Az Istentől eltávolodott emberek mindig vigasztalanok és kétszeresen

szenvednek. Aki nem hisz az Istenben és az eljövendő életben, amellett, hogy
vigasz nélkül él, örökre el is ítéli lelkét. Amelyik főnöknek dolgozol, attól kapod
a fizetséget is. Ha bűnnek dolgozol, az ördög fog megfizetni érte. Ha az
erénynek dolgozol, a Krisztus fog fizetni érte. És amennyire a Krisztusnak
dolgozol, annyira fogsz ragyogni, örvendezni. De mi ezt mondjuk: „Kár a
Krisztusért dolgoznunk.” De hisz ez félelmetes! Hogy nem ismerjük fel Krisztus
áldozatát az emberért! Keresztre feszítetett Krisztus, hogy megváltson
bennünket a bűntől, hogy megtisztítsa az egész emberiséget. Mit tett értünk a
Krisztus? Mit teszünk mi a Krisztusért?
Az emberek vétkezni akarnak és az Istent is jónak akarják. Ő bocsásson
meg nekünk, mi pedig vétkezünk. Mi tehát azt teszünk, amit akarunk, Ő pedig
bocsásson meg nekünk. Bocsásson meg egyfolytában, mi pedig élünk, ahogy
nekünk tetszik. Az emberek nem hisznek, ezért vetik magukat a bűnbe. Minden
rossz ebből ered, a hitetlenségből. Nem hisznek a másik életben, így aztán nem
törődnek semmivel. Igazságtalanok, elhagyják gyermekeiket… Szörnyű dolgok
történnek…, komoly bűnök. Még a Szent Atyák se láttak előre ilyen bűnöket a
Szent Kánonokba – ahogy Szodomára és Gomorára mondta az Isten: „Nem
hiszem, hogy ilyen bűnök lennének, megyek és megnézem!” (Teremtés Könyve
18, 21)
Ha nem bánják meg vétkeiket az emberek és nem térnek vissza az
Istenhez, elveszítik az örök életet. Segítség kell az embernek, hogy megértse az
élet mélyebb értelmét, hogy magához térjen, hogy érezze a szent vigasztalást. A
cél az, hogy lelkileg felemelkedjék az ember, nem csak egyszerűen ne
vétkezzen.

MÁSODIK FEJEZETT
 Napjainkban tombol az ördög

A bűnnel jogokat adunk a kísértésnek

Nagy démoniság van ma a világban. Az ördög tombol, mert a mai

emberek sok jogot adtak neki és szörnyű démoni hatásnak teszik ki magukat.
Valaki nagyon helyesen mondta: „Az ördög régen az emberekkel foglalkozott,
most nem foglalkozik! Útnak engedte őket és így szól: „Csak rajta!” az emberek
pedig sodródnak!”. Félelmetes! Látjátok a démonok Gadara földjén, ahhoz,
hogy a disznókba menjenek, Krisztustól kértek engedélyt, mert a disznók nem
adtak jogot az ördögnek és így nem volt joga beléjük menni. A Krisztus
megengedte, hogy beléjük menjen, hogy bűnhődjenek az Izraeliták, mivel tilos
volt sertés húst enniük.
- Jerondasz vannak olyanok akik azt mondják nincsen ördög.
- Igen, nekem is mondta valaki: „Vedd ki a könyv, Szent Arszeniosz a
Kappadókiai francia fordításából azokat a részeket amik a démonokról szólnak,
mert az Európaiak nem fogják megérteni. Nem hiszik, hogy van ördög”! Látod,
mindent a pszichológiával magyaráznak. Ha most elvinnék az Evangéliumi
megszállottakat a pszichiátereknek, elektrosokkot adnának nekik! Krisztus
megvonta a jogot az ördögtől, hogy rosszat tegyen. Csak, ha az ember ad neki
jogot, akkor tehet rosszat. Ha valaki nem vesz részt az Egyház Szentségeiben,
jogot ad a kísértésnek és démoni befolyás alá kerül.
- Jerondasz, hogy adhat még valaki jogokat?
- A racionalizmus, az ellentmondás, az akaratosság, a görcsös ragaszkodás, az
engedetlenség, a szemtelenség az ördög ismérvei. Attól függően, hogy mennyire
ilyen az ember, kap egy külső behatást. Mikor azonban a lélek megtisztul, a
Szentlélek lakozik az emberben és örvendezik a lélek. Míg mikor megfertőződik
halálos bűnökkel, a tisztátalan lélek lakozik benne. Ha meg nem halálosan
fertőzött, akkor a gonosz lélek hatása alatt van.
Korunkban sajnos, nem akarják az emberek legyőzni szenvedélyeiket, az
akaratukat, nem fogadnak el tanácsokat. És innentől kezdve szemtelenül
beszélnek és elűzik az Isten Kegyelmét. Ezután bármivel is próbálkozik az
ember, nem jut benne előre, mert démoni hatások alatt áll. Már magán kívül van,
mert az ördög kívülről parancsol neki. Nincs benne – Isten őrizzen! – de kívülről
tudja irányítani.
Az ember mikor elhagyja a Kegyelem, rosszabb lesz az ördögnél. Mert
néhány dolgok az ördög nem csinál, hanem embereket vesz rá, hogy megtegyék.
Nem csinál például bűncselekményeket, hanem ráveszi az embert, hogy
bűnözzön. Így lesznek aztán démonizáltak, megszállottak az emberek.

A gyónás megszünteti az ördög jogait

 Legalább menjenek el az emberek egy Lelki Atyához és gyónjanak, hogy
megszűnjön a démoni hatás, hogy tudjanak egy kicsit gondolkodni. Most
gondolkozni se tudnak a démoni befolyástól. A bűnbánat, a gyónás elvágja az
ördög jogait. Nem régiben (1985-ba hangzott el), az Athoszra jött egy mágus,
cövekekkel és hálókkal körül kerítet egy részt közel a Kalyibámhoz. Ha gyónás
nélküli ember arra járt volna, baja esett volna. Nem tudta volna, mi történik vele.
Amint megláttam, keresztet vetettem és átvágtam rajta, széttéptem. Aztán a
mágus eljött a Kalyibámhoz, elmondta az összes tervét és elégette a könyveit.
Aki hívő, templomba jár, gyón, áldozik, az ördögnek nincsen semmi hatalma.
Csak ugat egy kicsit, mint a fogatlan kutya. Aki azonban nem hívő és jogokat ad
neki, nagy hatalommal bír. Meglincselheti, fogaival széttépheti. A jogok
mértéke szerint, amit egy lélek ad neki, a szerint bír hatalommal fölötte.
Még mikor meg is hal valaki és lelkileg rendben van, a percben mikor
lelke az Égbe száll, olyan mintha egy vonat száguldana és kutyák futnak előtte,
utána, ugatva, el is üt néhányat. De ha nincsen rendben, olyan mintha lassú
vonaton lenne, mert rosszak a kerekei, az ajtók nyitva, felugranak a kutyák és
megharapnak valakit.
Ha az ördög nagy jogokat szerzett az ember fölött és eluralkodott rajta,
akkor meg kell találni az okát, hogy megszűnjenek a jogai. Másképp bármennyit
is imádkoznak érte mások, az ördög nem megy el. Tépázza az embert. A papok
egyre csak mondják az ördögűző imákat, amit végül az ember fizet meg, mert
még jobban gyötri az ördög. Meg kell bánni az embernek, gyónnia kell, hogy
elvágja a jogokat, amiket neki adott és aztán el fog menni az ördög, mivel aztán
már ő szenvedne. Egy napig, két napig, hetekig, hónapokig, évekig hangzanak is
el az ördögűző imák, amíg az ördögnek jogai vannak, nem megy el.

Az ördög nem közelíti meg az Isten tiszta teremtményét

- Jerondasz, hogy lehet az, hogy a szenvedélyek uralkodnak rajtam?

- Az ember, ha jogokat ad a kísértésnek, uralkodnak rajta a szenvedélyek. Az,
amit az Isten akar és a te érdeked is, hogy az ördög képébe vágjad a
szenvedélyeidet. Vagyis, hogy ellene fordítsad a haragot, a makacsságot stb.
Vagy még jobb, ha eladod az ördögnek a szenvedélyeidet és amennyi pénzed
lesz azon veszel köveket, amikkel megdobálhatod, hogy ne közelítsen hozzád!
Általában mi emberek engedjük meg az ellenségnek, hogy rosszat tegyen
nekünk figyelmetlenségből vagy büszke gondolatokkal. Még egy gondolatot
vagy egy szót is ki tud használni az ördög. Emlékszem, volt egy család, nagyon
szeretet teljes. Egyszer csak elkezdte mondani a férj az asszonynak: „El fogok
válni tőled”. És az asszony is ezt mondta: „El fogok válni tőled”. Így mondták,
de csak viccből. De a kísértés kihasználta és okozott egy kis nehézséget és ők
készek voltak elválni, se a gyermekeikre nem gondoltak se semmi másra.
Szerencsére akadt egy Lelki Atya és beszélt velük. „Ezért a hülyeségért fogtok
elválni?” mondta nekik. Így aztán magukhoz tértek.
Ha egy ember eltér az Isten törvényeitől, utána támadják őt a
szenvedélyek. És ha valaki hagyja a szenvedélyeket, hogy támadják őt, utána az
ördögnek már nem is kell támadnia. A démonoknak is vannak „szakterületeik”.
Megütögetik az embert, hogy megtalálják a szenvedélyt, a gyengeséget, hogy
aztán ott támadjanak. Figyelni kell, hogy bezárjuk az ajtókat és az ablakokat –
az érzékeket -, ne hagyjunk réseket a kísértésnek, hogy aztán ott bejusson az
ellenség. A gyenge pontokon. Ha csak egy kis szakadást hagysz nyitva, bemehet
rajta és kárt tehet benned. Az ördög akkor megy be az emberbe, ha szívében sár
van, nem közelíti meg az Isten tiszta teremtményét. Ha megtisztul a sártól a szív,
eltávozik az ellenség, és megint eljön a Krisztus. Ahogy a disznó is, ha nem talál
sarat, röfög és elmegy, így az ördög is nem megy a szív közelébe, ha nem sáros.
Mi dolga lenne tiszta és alázatos szívvel? Ha tehát látjuk, hogy az otthonunk – a
szívünk – koszos és az ellenség lakozik benne, azonnal le kell bontsuk, hogy
elmenjen a rossz bérlőnk is, vagyis az ördög. Mert amikor a bűn állandósul az
emberben, természetesen az ördög is több hatalomra tesz szert.
- Jerondasz, ha egy ember jogokat adott a kísértésnek, mert gondatlanul élt,
és rendbe akarja tenni az életét, hogy immár figyelmesen éljen, támadja őt az
ördög?
- Mikor a fordulatot teszi, erőt kap az Istentől, egy megvilágosodást és szent
vigasztalást, hogy belekezdhessen. De amint elkezdi a küzdelmet, az ellenség
keményen támadja. Ekkor kell egy kis kitartás. Másképp hogy gyomlálódnának
ki a szenvedélyek? Hogy győzzük le az ó embert? Hogy szabaduljunk meg a
büszkeségtől? Meg fogjuk érteni, hogy egyedül nem tudunk semmit se tenni és
alázattal kérjük az Isten irgalmát, és ezután jön az alázat. Ugyan ez történik,
hogy ha valaki le akar szokni egy rossz szokásról, például dohányzásról vagy
kábítószerezésről. Eleinte örömet érez, és szárnyal. Aztán látja a többieket
cigarettázni, és kemény harcot vív. Ha túljut rajta, már könnyen hátat fordít
anélkül, hogy nehezére esne. Egy kicsit küzdenünk kell. Az ördög teszi a dolgát.
Mi ne tegyük a dolgunkat?

Ne álljunk szóba az ördöggel

Mindannyiunknak vannak örökletes szenvedélyei, de ezek nem ártanak

nekünk. Olyan mintha például valaki anyajeggyel az arcán születik, ez még
szépséget is ad neki, de ha kikaparja, el is rákosodhat. Ne hagyjuk az ördögöt,
hogy kikaparja a szenvedélyeinket, ha hagyjuk feltárni gyengeségeinket
„rákosak” leszünk.
Kell, hogy legyen lelki rátermettségünk, hogy ne foglalkozzunk az
ördöggel, ravasz távirataival – a gondolatokkal – és ne álljunk szóba vele. Még
ha az összes ügyvéd is összegyűlik, nem boldogulnak egy kis ördöggel. Abban,
hogy megszakítsuk a kapcsolatot a kísértéssel, és elkerüljük azokat, nagyon
segít, hogyha nem állunk szóba vele. Történik velünk valami? Igazságtalanok
voltak velünk? Szidalmaztak bennünket? Vizsgáljuk meg, hogy tehetünk-e róla.
Ha nem tehetünk, fizetségünk válik belőle nem kell folytatni. Aki szóba áll az
ördöggel, azt gondolatokkal bombázza, amiken egyfolytában rágódik, minek
folytán nem tud lelkileg előre haladni, és kimerül. Ráveszi, hogy mindent az
ördögi törvény szerint vizsgáljon, és vaddá teszi.
Emlékszem, mikor kivonult az olasz hadsereg a sátraikban hagytak
kézigránátos ládákat, a munícióból pedig egész dombok voltak, mentek az
emberek és összegyűjtötték a sátrakat, szegény gyerekek pedig játszottak a
kézigránátokkal és hányan meghaltak! Kézigránáttal kell játszani!? Így az
ördöggel se játszunk.

Az ördög gyenge

- Jerondasz, úgy gondolom, hogy az ördög napjainkban különösen erős.

- Az ördögnek rosszasága és gyűlölete van, nem pedig ereje. Az Isten szeretete
az, ami mindenható. A sátán próbál mindenhatónak látszani, de nem sikerül
neki. Erősnek látszik, de teljesen gyenge. Sok pusztító terve megfeneklik,
mielőtt még elkezdődne. Hagyná-e valaha egy jó apa, hogy néhány csavargó
bántsa a gyerekeit?
- Jerondasz, félek az ördögöktől.
- Mit félsz tőlük? Az ördögöknek nincs semmi erejük. Krisztus a mindenható.
A kísértés rothadt. Keresztet hordasz? Az ördög fegyverei gyengék. A
Krisztusunk felvértezett bennünket a Keresztjével, csak ha elhagyjuk a lelki
fegyvereket, akkor van az ellenségnek ereje. Egy kis keresztet mutatott egy
orthodox pap egy mágusnak és elkezdett remegni a démon, akit a mágus
megidézett.
- Miért fél annyira az ördög a Kereszttől?
- Mert mikor Krisztus eltűrte, hogy leköpjék, megostorozzák, ütlegeljék, akkor
elpusztult az ördög királysága és hatalma. Milyen módon győzött Krisztus!
„Nádszállal pusztíttatott el az ördög országa”, mondja a Szent, vagyis amikor az
utolsó ütleget mérték a fejére a nádszállal, akkor semmisült meg az ördög
hatalma. Vagyis a türelem a lelki védekezés és az alázat a legnagyobb fegyver
az ördög ellen. A legnagyobb balzsama Krisztus keresztáldozatának, hogy
megtört az ördög. Krisztus Keresztre feszítése után már csak olyan, mint a kígyó
méregfogak nélkül, mint a fogatlan kutya. Megvonatott a méreg az ördögtől,
elvétettek a démonok kutyáinak fogai, és most fegyvertelenek, mi pedig
felvértezettek a Kereszttel. Semmit, de semmit nem tudnak tenni a démonok az
Isten teremtményével, ha mi magunk nem adunk rá jogot. Csak zűrt okoznak,
nincs hatalmuk.
 Egyszer, amikor a Szent Kereszt kolostor remetelakjában voltam, egy
nagyon szép virrasztást éltem meg! Éjszaka sok démon gyűlt össze a tetőn,
először hangoskodtak, aztán ütötték a tetőt, mint hogyha nagy farönköket
vonszoltak volna a tetőn. Megáldottam a tetőt a kereszt jelével, és énekeltem „A
Kereszted előtt hódolunk, Uram…” Mikor a végére értem, ismét kezdték a
csinnadrattát. „Most, gondoltam, két kórus lesz itt! Egy a tiétek fönt, egy pedig
az enyém lent!” Mikor én rákezdtem, ők abbahagyták. Énekeltem azt is, hogy
„Uram Keresztedet adtad fegyverül az ördög ellen…” A legszebb éjszakát
töltöttem énekelve, mikor egy kicsit abbahagytam, ők folytatták fent! Mindig
valami más dologgal állnak elő!...
- Mikor először énekelte, nem mentek el?
- Nem. Amint abbahagytam, ők rákezdtek. Szép virrasztás volt! Együttérzéssel
énekeltem! Jó napokat éltem át!...
- Jerondasz, milyen az ördög?
- Tudod, milyen „szép”? Leírhatatlan! Elég ha megpillantod!! És milyen jó,
hogy az Isten szeretete nem engedi, hogy az ember lássa az ördögöt! Ó, a
legtöbb ember belehalna a félelembe! Gondold el, ha látnák, ahogy dolgozik, ha
látnák… „az édes” megjelenését! Néhány embernek ez lenne a legjobb
szórakozás! Tudod, milyen szórakozás? Mint a moziban… Ahhoz azonban,
hogy valaki egy ilyen filmet megnézzen, sokat kell fizetnie… És még nem is
biztos, hogy végignézné!
- Van szarva, meg farka?
- Igen, minden tartozékkal!!!
- Jerondasz, a démonok akkor lettek ilyen csúnyák, amikor elbuktak, és
angyalból démonokká váltak?
- Hát persze! És most úgy néznek ki, mintha a villám sújtotta volna őket. Ha
becsap a villám egy fába, nem válik azonnal a fa egy fekete törzzsé? Így ők is
olyanok, mintha villám sújtotta volna őket. Egy időben mondogattam az
ördögnek: „Gyere, hogy lássalak, hogy ne essem a kezeid közé. Most elég,
hogyha csak látlak, kitűnik, milyen rossz vagy. Ha kezed közé esnék, milyen
rosszat kéne elszenvednem!”

Az ördög eszetlen

- Jerondasz, az ördög tudja mi van a szívünkben?

- Még csak az kéne, hogy a szíveket ismerje! Csak az Isten ismeri a szívek
titkát, és csak embereknek fedi fel néha az Isten – a mi javunkra – hogy mi rejlik
a szívünkben. Az ördög ismeri a ravaszságokat és rosszaságokat, amiket elültet
az ő eszközeibe, de nem ismeri a jó gondolatainkat. Csak tapasztalatból fog föl
néhányat, de azokat is legtöbbször félreértelmezi. És ha azokat se engedné az
Isten, hogy megértse, egyfolytában tévedne, mert sötét az ördög, teljesen
elvakult!!! Tegyük fel, van egy jó gondolatom, nem ismeri, ha van egy rossz
gondolatom, azt igen, mert ő maga ültette el bennem. Ha én most el akarok
menni, hogy valami jót tegyek, hogy például megmentsek egy embert, azt az
ördög nem tudja. Ha azonban ő sugall egy gondolatot valakinek mondván:
„Menj és mentsd meg azt az embert”, egyúttal behálózza a büszkeséggel, így
ismeri ezt a gondolatot. De már azzal is jogot adunk a kísértésre, hogyha
elfogadjuk a büszkeséget. Nagyon kell figyelni! Emlékeztek Makáriosz Atya
esetére? Egyszer találkozott az ördöggel, mikor a legközelebbi pusztából tért
vissza, ahova azért ment, hogy a szerzeteseket megzavarja, és így szólt neki az
ördög: „Mindegyik szerzetes nagyon dühös rám, egyet kivéve, aki a barátom, és
engedelmes nekem”. „ Melyik szerzetes az?” kérdezte őt Makáriosz Atya. „
Theopemptosz a neve” válaszolt neki az ördög. Megy a Szent és megkeresi azt a
testvért. Finoman rávezette, hogy feltárja előtte gondolatait és így segíthetett
neki. Mikor megint találkozott az ördöggel, rákérdezett a testvérekre, az pedig
így felelt: „Mindegyik nagyon mérges rám. És a legrosszabb az, hogy aki a
barátom volt, nem tudom hogy történhetett, de megváltozott és a legdühösebb
rám, mind közül”. Nem tudta, hogy Makáriosz Atya segített megtisztulnia rossz
gondolatoktól, mivel Makáriosz Atya alázattal járt el, szeretetből és így az
ördögnek nem volt joga az ő gondolata felett. Ha büszke lett volna Makáriosz
Atya, elűzte volna az Isten Kegyelmét, miután lett volna joga az ördögnek.
Akkor tudta volna, mert ő hálózta volna be a büszkeséggel.
- Ha valahol az ember elmondja egy jó gondolatát, az ördög meghallhatja,
és piszkálhatja utána?
- Hogy hallhatná meg? Ha azonban büszkeséggel mondja, belép a kísértés. Ha
tehát megvan valakiben a hajlam a büszkeségre, és büszkeséggel mondja:
„Megyek és megmentem azt az embert”, belép a dologba az ördög, és már tud
erről. Ha pedig alázattal ténykedik, szeretetből, nem tud semmit. Vigyázni kell.
Nagyon óvatosan kell eljárni. Ezért mondják az Atyák, hogy a lelki élet a
„tudományok tudománya”.
- Hogy lehet azonban Jerondasz, hogy egy mágus három lánynak
megmondja, ki fog megházasodni, ki fog elválni, ki marad hajadon és úgy is
lesz?
- Az ördögnek van tapasztalata. Ahogy például egy mérnök, ha lát egy házat,
ami összeomlás előtt van, meg tudja mondani, mennyi ideje lehet hátra stb. Így ő
is meg tudja mondani tapasztalatból, hova fog jutni valaki.
Az ördögnek nincs okossága, nagyon eszetlen, teljesen össze van
zavarodva, nem lehet vele szót érteni. Okoskodik is, és hülyeségeket is csinál. A
fortélyai átlátszóak, az Isten rendezte így, hogy leleplezhessük őt. Nagyon
elsötétültnek kell lenni valakinek a büszkeségtől, hogy ne leplezze le. Ha van
alázatunk, ráismerhetünk csapdáira, mivel az alázattal megvilágosodik az ember
és az Istennel lesz rokon. Az alázat az, ami megtépázza az ördögöt.
 Miért engedi az Isten az ördögnek, hogy bántson bennünket

- Miért engedi az Isten az ördögnek, hogy bántson bennünket?

- Hogy kiválassza gyermekeit. „Csinálj, ördög, amit akarsz” mondja az Isten,
mert bármit is tesz, végül orra esik a szegletkőben, ami a Krisztus. Ha hisszük
,hogy Krisztus a szegletkő akkor semmi sem félemlít meg bennünket.
- Az Isten nem enged meg semmilyen megpróbáltatást, ha nem származik
belőle valami jó. Ha az Isten látja, hogy valami nagyobb jó származik belőle,
hagyja az ördögöt, hogy tegye a dolgát. Láttátok mit tett Herodes.
Tizennégyezer csecsemőt ölt meg, de tizennégyezer Mártír Angyalt jutatott a
Mennybe. Hol láttál te Mártír Angyalokat? Pórul járt a ördög! Diokletiánosz az
ördög munkatársa lett, keményen megkínozva a Keresztényeket, de anélkül,
hogy akarta volna jót tett a Krisztus Egyházának, mert Szentekkel gazdagította.
Azt hitte, hogy minden Keresztényt eltöröl a föld színéről, e nem tett semmit.
Rengeteg Szent Ereklyét hagyott hátra, hogy áldást nyerjünk belőlük és
gazdagította Krisztus Egyházát.
- Az Isten elintézhetné az ördögöt, hiszen Isten! Ha akarná most is csomóra
köthetné a pokolba, de a mi javunkért szabadon hagyja. Hagyná, hogy bántsa és
gyötörje gyermekeit? Egy bizonyos pontig és ideig hagyja őt azonban, hogy
segítsen nekünk a rosszaságával, hogy bántson minket, hogy az Istenhez fussunk
menedékért. Csak akkor engedi az ördögöt, hogy zavarjon bennünket, ha jó
válik belőle. Ha nem származik belőle jó, nem engedi. Mindent megenged az
Isten a javunkért. Higgyük ezt el. Hagyja az Isten az ördögöt, hogy küzdjön az
ember. Küzdelem nélkül nincs érdem. Ha nem zavarna minket az ördög, lehet,
hogy azt hinnénk, hogy szentek vagyunk. Megengedi tehát az Isten az ördögnek,
hogy rosszasággal támadjon bennünket, mert az ütéssel, amit ránk mér, leveri az
összes port és megtisztul a lelkünk. Vagy megengedi, hogy ránk támadjon és
harapjon, hogy az Istenhez meneküljünk. Az Isten egyfolytában hív bennünket,
de mi általában eltávolodunk Tőle, csak ha valami veszély fenyeget, futunk a
közelébe.
Mikor az ember egyesül az Istennel, nem férhet közelébe az ördög, de nincs is
ok rá, hogy megengedné az Isten az ördögnek, hogy kísértse, rákényszerítve az
embert, hogy az Istennél találjon menedékre. Mindenesetre, bárhogy is van, az
ördög jót tesz nekünk, segít megszentelődnünk. Ezért tűri meg az Isten.
Az Isten, az embereken kívül szabadjára engedte a démonokat is, ha már
az emberek lelkének úgyse árthatnak, mert nem tudnak. Kivéve, ha maga az
ember akar ártani a lelkének. Ellenkezőleg, akár rossz, akár figyelmetlen
emberek kik akaratlanul tesznek rosszat az életünkben, lelki hasznot hoznak
számunkra. Mit gondoltok, miért mondja az az Atya: „Ha elvétetnének a
kísértések senki se üdvözülne”. Mert a kísértések nagyon hasznosak. Nem azért,
mintha az ördög tehetne valaha jót is – mert rossz -, de a jó Isten felfogja a
követ, amit azért hajít felénk az ördög, hogy betörje a fejünket és az egyik
kezünkbe adja a másikba pedig mandulát, hogy feltörhessük és együnk!
Megengedi tehát az isten a kísértéseket, nem azért, hogy uralkodjon rajtunk az
ördög, hanem, hogy ily módon „vizsgázzunk” a másik életre és ne legyenek
túlzott kívánságaink a Második Eljövetelkor (Utolsó Ítélet). Jól meg kell, hogy
értsük, hogy harcban állunk – és harcolni is fogunk mindaddig, míg ebbe az
életbe vagyunk – magával az ördöggel. Amíg él az ember, sokat kell tennie lelke
jobbá tételére és van joga lelki vizsgákat adni. Ha meghal, és nem megy át,
megbukik. Pótvizsgák nincsenek.

Az ördög nem akar megbánni

A Jó Isten teremtett Angyalokat. Néhány Angyal azonban elbukott,

büszkesége miatt és démonná vált. Az Isten megteremtette az embert, a tökéletes
teremtményt, hogy helyettesítse az Angyalok elbukott rendjét. Ezért az ördög
nagyon irigyli az Isten teremtményét, az embert. Kiáltoznak a démonok: „Mi
egyszer vétkeztünk, és uralkodsz rajtunk, azok pedig sokszor vétkeznek, és
megbocsátasz nekik”. Igen, de az emberek megbánják, amit tesznek. Ők
Angyalok voltak, és démonokká lettek, és ahelyett hogy megbánnának, még
ravaszabbak lesznek meg rosszabbak és mániával vetik magukat ránk, hogy
elpusztítsák az Isten teremtményét. A legragyogóbb egység Luciferé volt! És
végül… Büszkeségből a démonok eltávolodtak az Istentől ezred évekkel ezelőtt,
ma is folytatják a távolodásukat és megbánást nem tanúsítanak. Egy „Uram
irgalmazzt” ha mondanának, az Isten tenne értük valamit. Vagy mondanák
„vétkeztem”, de nem mondják. Ha az ördög azt mondaná „vétkeztem”, megint
Angyal lenne. Az Isten szeretetének nincsen határa, de az ördögnek erős akarata
van, makacs és önző, nem akarja, hogy meggyőzzék, nem akar megváltást.
Félelmetes dolog! Pedig Angyal volt!
- Jerondasz, az ördög emlékszik korábbi állapotára?
- Még hogy emlékszik-e? Ő forrongó mániákus, mert nem akarja, hogy más
Angyalok legyenek, akik helyettesítenék őt. És egyre rosszabbá válik. Fejlődik a
rosszaságban és az irigységben.
Ó, ha valaki érzi az ördög bukását, éjjel nappal sír! Itt, ha látunk egy jó
embert, aki megváltozik, és bűnöző lesz, mennyire sajnáljuk! Mennyivel inkább,
ha nem egy embert, hanem egy Angyalt lát így! Egyszer egy szerzetes (később
kiderült, hogy a Jerondasz itt magáról beszél) nagyon megsajnálta a démonokat,
és amint térdre rogyva imádkozott, ezeket mondta: „Te Isten vagy, és ha akarod,
megtalálhatod a módját, hogy megmenekedjenek ezek a szerencsétlen démonok
is. Akiknek pedig nagy dicsősége volt korábban, most pedig minden rosszaság
és ördögi dolog nekik tulajdonítható a világban, és ha nem védelmeznél meg
tőlük, minden embert elpusztítottak volna már”. Miközben tehát ezeket mondta
fájdalommal imádkozva, lát maga mellett egy kutyafejet, ami a nyelvét öltögeti,
hogy kigúnyolja. Úgy látszik megengedte az Isten ezt, hogy tudassa a
szerzetessel, hogy Ő kész befogadni őket, csak gyakoroljanak bűnbánatot, de ők
nem akarják a megmenekedésüket. Látjátok Ádám bukása Isten eljövetelével a
Földre lett ellensúlyozva, a Megtestesüléssel. Míg az ördögnél a bukása nem
ellensúlyozható, csak ha alázatos lesz. Az ördög nem javul meg, mert nem akar.
Tudjátok, mennyire örülne a Krisztus! Az ember is csak akkor nem javul meg,
ha nem akar.
- Jerondasz, az ördög tudja, hogy az Isten szeretet és hogy őt is szereti, és
ennek ellenére folytatja a dolgait?
- Persze, hogyne tudná! De hagyja őt a büszkeség? Ravasz is azonban. Most
próbálja megnyerni az egész világot. Ezt mondja neked: „Ha még több követőm
lesz, az Isten végül rákényszerül, hogy megszánja összes teremtményét, és
engem is bevesz a tervbe!” Így gondolja. Ezért akar, amennyire képes, több
követőt találni magának. Látjátok hová tart? Ezt mondja: „Ilyen sokan állnak az
oldalamon! Rá fog kényszerülni az Isten, hogy nekem is ajándékozzon valamit!”
Anélkül, hogy megbánna. Júdás nem ugyan ezt tette-e? Tudta, hogy a Krisztus
kiszabadítaná a halottakat a pokolból. Így szólt: „És elmegyek a Krisztus előtt,
hogy kiszabadítson engem is”. Látod a ravaszságot, ahelyett, hogy bocsánatot
kérne Krisztustól, felakasztotta magát. És látod az Isten irgalma meghajlította a
fügefát, ő pedig felemelte a lábait, hogy ne érjenek földet. És mindezt azért,
hogy ne kelljen odamennie bocsánatot kérni. Félelmetes! Így tehát az ördög is,
az önzés vezére, nem mondja „vétkeztem”, hanem folyton igyekszik még több
követőt találni.

Az alázat elűzi az ördögöt

Az alázatnak nagy ereje van, és elűzi az ördögöt. A legnagyobb sokk az

ördögnek. Ahol alázat van, nincs helye az ördögnek. És ahol nincs ördög,
nincsenek kísértések sem. Egyszer egy aszkéta rákényszerített egy ördögöt,
hogy mondja „Szent Isten…” Mondta az ördög „Szent Isten, Szent Hatalmas,
Szent Halhatatlan”, de „Irgalmazz nekünk”, nem mondta. Mondd: „Irgalmazz
nekünk”! Semmi! Ha kimondta volna, Angyallá vált volna. Mindent mond az
ördög „irgalmazz nekem-et” nem mond, mert ahhoz alázat kell. Az „irgalmazz
nekem-nek” alázata van, és a lélek fogadja az Isten nagy irgalmát, amit kér.
Bármit is teszünk, alázat-szeretet-nemesség szükséges. Egyszerű dolog.
Mi tesszük nehézzé. Amennyire lehetséges tegyük azt, ami nehéz az ördögnek,
és könnyű az embernek. A szeretet és az alázat nehéz az ördögnek, és könnyű az
embernek. Egy gyenge is, aki nem tud aszkézist végezni, le tudja győzni az
ördögöt az alázattal. Egy perc alatt az ember képes Angyallá vagy ördöggé
válni. Hogyan? Az alázattal vagy a büszkeséggel. Vagy talán órák kellettek
ahhoz, hogy Lucifer Angyalból ördöggé váljon? Egy másodperc alatt történt. A
legkönnyebb mód, hogy megmenekedjünk, a szeretet és az alázat. Ezért a
szeretettel és az alázattal kezdjük és utána haladjunk a többi felé.
Kívánjátok, hogy egyfolytában örömet nyújtsunk a Krisztusnak és bánatot az
ördögnek, ha már tetszik neki a pokol, és nem akar megtérni.

HARMADIK FEJEZET

A világi lelkület

Az ördög a hiábavalóságot uralja

Jerondasz, miért mondják az ördögöt „a világ urának”? Valóban az?

- Még csak az kéne, hogy az ördög irányítsa a világot! Amikor Krisztus azt
mondta az ördögre, hogy „Ennek a világnak a vezére” (János 16, 11.), nem úgy
értette, hogy a világ ura, hanem hogy a hiábavalóságot uralja a hamisságot. Még
hogy az Isten hagyná az ördögöt világ urának! Akik azonban szívüket a
hiábavalóságnak, a világi dolgoknak adták, azok a hatalma alatt élnek „Ennek a
nemzedék urának” (Efesszosziakhoz írt levél 6, 12.) az ördög tehát a
hiábavalóságot irányítja, és azokat az embereket, akiket a hiábavalóság ural, a
világban. „Világ” mit jelent? Nem azt jelenti, hogy ékszer hiábavaló dísz
(görögül a világ kozmosz, az ékszer pedig kozmima). Akit tehát a hiábavalóság
ural, az az ördög megszállása alatt van. A foglyul ejtett szív a hiábavaló
világban táplálék nélkül hagyja a lelket és sötétségben az elmét. Ekkor, úgy néz
ki, hogy valaki ember, lényegében azonban lelki szörnyszülött.
Úgy gondolom, hogy a lélek legnagyobb ellensége, még az ördögnél is
nagyobb, a világi lelkület, mert elcsábít édességével és örök keserűséget okoz.
Míg ha látnánk magát az ördögöt, megrettennénk, rákényszerülnénk, hogy az
Istenhez meneküljünk és elnyernénk a Paradicsomot. Korunkban sok embernek
világi lelkülete van, és ez elpusztítja a világot. Az emberek magukban fogadták
„a világot” és elűzték magukból a Krisztust.
- Jerondasz, miért nem fogjuk fel, hogy milyen rosszat tesz a világi
lelkület, és hagyjuk magunkat elcsábíttatni általa?
- Mert a világi lelkület lassanként hatol belénk, ahogy a sün jutott be a nyúl
üregébe. Eleinte a sün kérte a nyulat, hogy egy kicsit bedughassa a fejét az
üregébe, hogy ne ázzon. Aztán berakta az egyik lábát, később a másikat, míg
teljesen be nem férkőzött, és tüskéivel végleg kiűzte a nyulat. Így a világi
lelkület megtéveszt bennünket kis engedményekkel, végül pedig teljesen
eluralkodik rajtunk. A rossz lassanként halad előre. Ha hirtelen jönne, nem
tévesztődnénk meg. Látod, ha fel akarsz forrósítani egy békát, lassanként kell
rálocsolni a meleg vizet. Ha hirtelen öntöd rá az egészet, elugrik és elmenekül.
Míg ha kevés forró vizet locsolunk rá, először egy kicsit arrébb ugrik, aztán tűri.
Ha még egy kicsit öntesz, megint egy kicsit arrébb ugrik, míg végül
felmelegszik anélkül, hogy érezné. „Szerencsétlen béka, nem látod, hogy forró
vízzel locsolnak, ugorj és menekülj” Nem megy el. Fúvódik, fúvódik és végül
megsül. Így csinál az ördög is velünk, forral, forral, és végül anélkül, hogy
észrevennénk, meg vagyunk főzve!

Az elsőbbség legyen a lélek szépségéé

Lélek, ami meghatódik, az anyagi világ szépségeitől, azt mutatja, hogy a

hiábavaló világ él benne, azért vonzódik a teremtéstől és nem a Teremtőtől, az
agyagtól és nem az Istentől. Nincs jelentősége, hogyha ez az agyag tiszta és
nincs benne a bűn sara. A szív, amikor vonzódik a világi szépségekhez, melyek
nem bűnösek, de attól hiábavalók, világi örömet érez abban a pillanatban,
amiben nincs isteni vigasztalás, benső szárnyalás lelki örömmel. Mikor azonban
szereti a lelki szépséget, megtelik és megszépül a lelke.
Ha ismerné az ember és különösen a szerzetes benső rútságát, nem
hajhászna külső szépségeket. Belül ilyenkor a lelken annyi folt van, annyi
piszok, mi pedig a ruhánkat nézzük? Kimossuk ruháinkat, ki is vasaljuk őket, és
tiszták vagyunk, belül pedig… ne is kérdezd! Ezért ha valaki figyel a lelki
tisztátalanságra, ami benne él, nem fog annyira törődni a ruháján lévő folttal,
mert az ezerszer tisztább lelkénél. De ha az ember nincs tisztába lelki
szemetével, hát akkor akkurátusan tisztítgatja ruhájáról a legkisebb foltot is! Az
amire szükség van, az az, hogy minden figyelmét a lelki tisztaságra fordítsa, a
belső szépségre, és ne a külsőre. Az elsőbbség legyen a lélek szépségéé, és ne a
hiábavaló szépségeké, mert az Úr ezt mondta nekünk: „Az egész világ nem ér
annyit, mint egy lélek”. (Máté 16, 26.)
 Világi kívánságok

Azok, akik nem fékezik meg szívüket az anyagi kívánságoktól, melyek

nem elengedhetetlenül szükségesek, - hogy ne is beszéljünk a testi
kívánságokról – és nem koncentrálják elméjüket a szívükre, hogy mindent
lelkükkel együtt az Istennek adjanak, dupla szerencsétlenség vár rájuk.
- Jerondasz, mindig rossz, ha vágysz valamire?
- Nem, a szív kívánsága önmagában nem rossz. De ha elveszik a szívem egy
darabját dolgok, még ha nem is bűnös dolgok, csökkentik szeretetemet Krisztus
iránt. Ez a kívánság megint rossz, mert az ellenség elvág Krisztus szeretetétől.
Ha egy hasznos dologra vágyom, egy könyvre, stb., de elvonja szívem egy
darabját, az már rossz. Miért vegye el szívem egy darabját egy könyv? A
könyvre vágyjak, vagy a Krisztusra vágyakozzak? Minden vágy, bármilyen
jónak is látszik, nem jobb annál, mint hogy valaki a Krisztusra vagy a Szűz
Anyára vágyjon. Ha az Istennek adom a szívemet, lehetséges, hogy ne adja
nekem az Isten, egész Önmagát? Az Isten az ember szívét kéri. „Add ide fiam a
szívedet”. Ha odaadja Neki az ember a szívét, utána az Isten megadja neki
mindazt, amit szeret a szíve, csak ne ártson neki. Csak akkor nem fecsérlődik el
a szív, ha a Krisztusnak adjuk át, és csak a Krisztusnál találsz gazdag isteni
viszont szeretetre ebben az életben és az eljövendőben, az örökben, a szent
örvendezést.
El kell kerülnünk a világi dolgokat, hogy ne vonják el a szívünket, és
egyszerűen élni, csak hogy ellássuk magunkat. Gondoskodjunk azonban arról,
hogy stabil dolgok legyenek. Ha egy szép dolgot akarok használni, az egész
szívemet a szépségének adom, és az Istennek nem marad egy darabka se.
Valahol elmész és látsz egy házat, szép márvánnyal, faragásokkal… Csodálod a
köveket, a téglákat, ott marad a szíved. Vagy ez üzletben látsz egy szép
szemüvegkeretet, amire vágysz. Ha nem veszed meg, otthagyod a szívedet a
boltban. Ha megveszed, a szívedet felakasztod szemüvegkeretre, amit viselsz!
Különösen a nők könnyen elcsábulnak. Kevés az olyan, aki nem darabolja szívét
a hiábavalóságokra. Azt akarom mondani, meglopja az ördög a szív
gazdagságát, ami világi díszekkel, színekkel, csillogással ékesíti magát. Egy
asszonynak szüksége van egy tányérra? Elmegy és keres valami virágmintásat.
Mint hogyha keserűbbé válna az étel, ha nem virágmintás a tányér! Néhány lelki
nő meghatódik egy szép hímzéstől, egyházi mintától, stb. Aztán kérdezik:
„Miért nem hatnak ránk a lelkiek?” Hogyan is hatódnál meg, ha a szíved
széthagytad a szekrényekben, meg a tányéroknál? Nincs szíved, csak hús, ami
belül ver, tik-tak, gépiesen, mint az óra, csak éppen hogy járni tud! Mert egy kis
szív megy ide, egy kis szív megy oda, és végül a Krisztusnak nem marad semmi.
- Vagyis Jerondasz, ezek az egyszerű kívánságok is bűnösek?
- Ezek a kívánságok amennyire nem bűnösek, annyira rosszabbak a bűnösöknél.
Mert egy bűnös kívánság néha megrázza az embert, és bántani fogja a
lelkiismeret, mikor is kísérletet tesz, hogy megbánja, azt mondja „vétkeztem,
Istenem”. Míg ezek a kívánságok, a „jók”, nem izgatják. Azt hiszi minden
rendben. „Szeretem a jót, szeretem a szépet”, mondja. Egyébként az Isten is
mindent szépre csinált”. Igen, de nem megy a szeretete a Teremtő felé, hanem a
teremtmény felé. Ezért jó, ha elejét vesszük minden kívánságnak. Ha valaki a
Krisztusért próbálkozik, és feláldozza azt, amit szeret, és tesz valamit, amit nem
szeret – bármennyire jó is az amit szeret -, akkor az Isten nagyobb megnyugvást
ad neki.
A szív mielőtt megtisztul, világi kívánságokkal telítődött, amiknek örül.
Mikor azonban megtisztul, fárasztják a világi kívánságok, undorodik tőlük, és
immár az örömök lelkiek. Így tisztul meg a szív, mikor elege lesz a világi
kívánságokból. Mielőtt megutálná őket, vonzódik hozzájuk. De, látod, mi nem
akarjuk egy kicsit elszomorítani az ó emberünket, hanem az ó emberünk
kedvében járunk. Hogy legyünk azután Krisztus követői?
- Jerondasz, mikor nehezemre esik megszabadulni egy kívánságomtól, ki
kell hogy tartsak a küzdelemben?
- Igen, még akkor is, ha szomorú a szíved, mert nem teszed azt, ami kielégíti, de
nem kell a szívedre hallgatni. Mert ha rá hallgatsz, érezni fogsz egy örömet, ami
világi, utána pedig egy nyomasztó érzésed lesz, ami megint csak világi. Míg ha
nem hallgatsz rá, elszomorodik a szíved, mert nem azt tetted, ami
megelégedésére szolgál, és örömet szerez neki, ekkor jön a Szent Kegyelem. És
ez a cél, hogy elnyerjük a Szent Kegyelmet. Ahhoz tehát, hogy elnyerd a Szent
Kegyelmet, ellent kell állni a kívánságoknak, még ha jók is, hogy megtörjük az
akaratot. Ekkor alázatos lesz az ember, és mikor alázatos lesz, eljön a Szent
Kegyelem. Mikor világilag keserű lesz a szív, akkor lelkileg örül. Amennyire
lehetséges, kerüljük a világi vigasztalást, és végezzünk benső lelki munkát, hogy
elnyerjük az isteni vigasztalást.

A világi örömök anyagi örömök

- Jerondasz, világi emberek gyakran mondják, hogy ürességet éreznek

magukban, pedig mindenük megvan.
- A valódi, az eredeti boldogság a Krisztus közelében van meg. Ha
összekapcsolódsz Vele, az imádság által, meg fogod látni, amint kiteljesedik a
lelked. A világiak az örömöt az élvezetekben keresik. Megint más lelki emberek
a teológiai vitákban keresik, beszédekben, stb. És, amikor ezek véget érnek,
megint csak ürességet éreznek, és nem tudják, mitévők legyenek. Akár bűnös,
akár semleges dolog az, amivel foglalkoznak, a vége ugyan az. Nem mennek
legalább aludni, hogy kitisztultak legyenek a munkájukban?
A szív világi kívánságainak kielégítése nem hozza meg a lelki örömöt,
hanem feszültséget. A világi öröm feszültséget szül a lelki embereknél is. A
világi öröm nem tartós, nem igazi öröm, hanem időleges boldogság, egy perc,
ami elszáll. Ez az anyagi öröm, nem lelki. Anyagi örömöktől azonban nem
„telik” meg az ember lelke. Jobbára csak szeméttel töltődik meg. Mikor a lelki
örömöt megérezzük, nem fogjuk már akarni az anyagi világ örömét. „Lakjanak
jól szemeim dicsőséged látásával!” (Zsoltárok könyvéből). A világi öröm nem
pihenteti a lelki embert, hanem fárasztja. Rakjál egy lelki embert egy világi
otthonba. Nem érzi jól magát. Persze a világi ember is csak azt hiszi, hogy
kényelmes neki, de valójában gyötrődik. Külsőleg örül, de belsőleg nem boldog,
hanem meggyötört.
- Jerondasz, a világi rend láttán fojtogató érzésem támad.
- Fojtogatja is őket, és még akarják is ráadásul, mint ahogy a béka ugrik a kígyó
szájába. A kígyó várakozik egy csatorna kijáratánál, és egyre csak a békára néz.
Ha a béka megtéved, és rátekint a kígyóra, az hipnotizálódik, megszédül, és
brekegve ugrál a kígyó szájába. Aztán a kígyó megharapja, ami által
megmérgeződik, hogy ne ugráljon. Akkor kiáltozik a béka, de már hiába is
mentenéd meg, meg van mérgezve és elpusztul.
- Jerondasz, miért örülnek az emberek a világi dolgoknak?
- A mai emberek nem gondolnak az örökkévalóságra. Az önimádatuk ráveszi
őket, hogy elfelejtsék azt, hogy mindent el fognak veszíteni. Nem fogták fel az
élet mélyebb értelmét, nem éreztek más égi örömöket. Nem repes a szívük
valami felsőbbrendűért. Például adsz egy tököt valakinek. „Milyen szép tök!”
mondja. Adsz neki egy ananászt, „Az ananásznak héja van”, mondja, és eldobja,
mivel sose kóstolta. Vagy mondd egy vakondnak: „Milyen szép a nap!”, az
megint csak visszabújik a földbe. Azok, akik az anyagi világba lelik örömüket,
az esztelen madarakra hasonlítanak, amik nem zajonganak a tojásban, hogy
kitörjék a héját, és kijussanak, hogy örvendjenek a napnak – az égi
örvendezésbe, a paradicsomi életbe -, hanem mozdulatlanul maradnak, és
meghalnak a tojás héjában.

Világi lelkület a lelki életben

- Jerondasz, néha azt mondja egy-egy emberre, hogy az európai

szemüvegen keresztül néz, és nem keleti lelkülettel. Hogy érti ezt?
- Úgy, hogy európai szemmel néz, európai logikával, hit nélkül, emberileg.
- És milyen a keleti lelkület?
- „Keletiek ébredése és az igazság meglelése azoknak, kik a sötétben és az
árnyékban voltak, és Szűz által megszületett az Úr.” (Idézet Karácsonyi
himnuszból)
- Vagyis?
- Mikor azt mondom, hogy valaki megragadta a keleti lelkületet, és elhagyta az
európai gondolkodást, úgy értem, hogy elhagyta a logikát, a racionalizmust, és
ráérzett az egyszerűségre, és a jóravalóságra, mert ez az orthodox lelkiség, ami
tetszik a Krisztusnak, egyszerűség és jóravalóság. Ma gyakran hiányzik az
egyszerűség a lelki emberekből, a Szent egyszerűség, ami pihenteti a lelket. Ha
valaki nem tagadja meg a világi lelkületet, és nem él egyszerűen, szerényen,
vagyis ne gondoljon arra, hogy milyennek látják mások, vagy mit mondanak
róla, mert ilyenkor nem rokon az Istennel, sem a Szentekkel. Ahhoz, hogy
rokonságra lépjen, lelki térbe kell, hogy működjön. Amennyire valaki
egyszerűsíti életét, különösen egy Kolostorban, annál inkább kiteljesedik, mert
eltűnnek a szenvedélyek tövisei. Másképp néz ki egy hazugságban élő ember.
Ezért próbáljuk eldobni a világi paravánt, hogy Angyallá váljunk.
Tudjátok, mit csinálnak a világiak, és mit tesznek a lelki emberek? A
világiak figyelnek a kertjük tisztaságára, bent a házukban már nem érdekli őket,
hogyha kosz van. Tisztogatják a kertet, a szemetet meg behajítják a házba! Így
gondolkoznak: „A többiek a kertet látják, nem látnak be a házba”. Bent tehát
hagy legyek koszos, csak kívül ne! Az érdekli őket, hogy mások irigykedjenek
rájuk. Míg a lelki emberek azt nézik, hogy belül legyen tiszta a házuk. Nem
érdekli őket, mit fog szólni a világ, mert a Krisztus az otthonukban lakozik, a
szívükben, nem pedig az udvarukban.
Néha azonban a lelki emberek felszínesen járnak el, világilag,
pontosabban úgy, mint a farizeusok. Ezek az emberek nem gondolnak rá, hogy
jussanak a Paradicsomba, az Isten közelébe, hanem arra figyelnek, hogy itt
jónak tűnjenek. Nélkülözik az összes lelki javakat, pedig már itt élhetnének úgy,
mint a Paradicsomban. Így földi emberek maradnak. Próbálnak egyfajta lelki
életet élni világi módon. Belsőjükben azonban üresek, nincs bennük az Isten.
Sajnos a világi lelkület nagy hatást gyakorolt a lelki emberekre is. Ha a
lelki emberek világilag gondolkoznak és cselekszenek, hogy élhetnek a
világiak? Néhány embernek mondtam, hogy segítsenek kábítószeres fiataloknak,
és ezt felelték: „Ha csinálunk egy alapítványt narkósoknak, nem hagynak ránk
semmilyen vagyont. Ezért inkább öregek otthonába fektetünk be.” Nem
mondom, hogy nem kell öregek otthona. Dehogy is nem! De ha így állunk
hozzá, az nem lesz jótékony, hanem… „zátonyra fut” a vállalkozás! Nem értik,
hogy a világi siker lelki sikertelenség.

Világi lelkület a Szerzetességben

-Jerondasz, sokan mondják: „A Paradicsomban éltek”.

-Imádkozzatok, hogy ne veszítsétek el a másik Paradicsomot. Én
megnyugodnék, ha a világiakra a lelki fejlődésetek lenne hatással, anélkül, hogy
ti értenétek – pontosan azért nem, mert lelki magaslaton álltok – és anélkül,
hogy erre vágynátok, hanem csak magától lenne így, bensőleg, természetesen.
Próbáljatok ne elveszni jelentéktelen dolgokban, hogy ne veszítsétek el
Krisztust. Amennyire tujátok, próbáljátok elsajátítani a szerzetesi lelkiismeretet.
Éljetek lelkileg, mint apácák, ne felejtsétek el a Krisztust, hogy Ő is emlékezzen
rátok. Nem az a célom, hogy elszomorítsalak titeket, hanem, hogy segítsek,
hogy megerősítselek titeket. Próbáljátok kiszűrni a világi lelkületet, ami ha bejut
a Szerzetességbe, magát Krisztust is elszomorítja, vessétek tehát el a világi
lelkületet, mint idegen lelkületet.
Sajnos a világi lelkület beszivárgott a világból sok Kolostorba, mert
korunkban néhány Atya a világi csatorna felé vezeti a Szerzetességet és így a
lelkek hagyomány szerint vezetetnek a kegyelem lelke szerint. Látok egy
lelkületet ma a Kolostorokban, ami nem az atyai hagyomány szerint való, nem
fogadják el a jót, az atyák példáját, hanem világilag valósítják meg szándékaikat.
Így nem fejlődnek lelkileg, mert általánosították a kísértést, a világi lelkületet.
Isten parancsolatait nincs jogunk a szerint értelmezni, ahogy nekünk tetszik, a
Szerzetességet se lehet úgy megvalósítanunk, ahogy mi akarjuk. Más dolog
beismerni gyengeségeinket és alázatosan kérni az Isten segítségét. Nekem az a
legrosszabb, hogy néhányan a világi lelkületet tartják fejlődésnek. Pedig
bukásnak kéne tartaniuk és undorodni tőle, hogy megtisztuljanak lelkileg és
azonnal eljöjjön a Szent Lélek. A Szent Lélek az a mi megszentel, útmutatást ad
és megerősíti a lelkeket.
Néhányan ezt is mondják: „Be kell mutatnunk a kultúránkat”. Milyen
kultúrát mutassunk be? A világi kultúrát? Nekünk, szerzeteseknek, rendesen a
lelki kultúránkat kell bemutatni, a lelki fejlődést. Hol van a lelki fejlődés? Ne
akarjuk lehagyni a világiakat a világi fejlődésbe. A világiakat gyötri ez a világi
fejlődés mennyivel inkább egy szerzetest! Nekünk annyira kéne előre haladnunk
lelkiekben, hogy valamit tegyenek a világiak is. Ha mi azt tesszük, amit egy
nagyon lelki világi ember, az még nem segít rajtuk, mert olyan példát maguk
közt is találnak. Le kell hagynunk őket. A szerzetesnek nem lehet az célja, hogy
világi fejlettséget bizonyítson. Ez a Szerzetesség megsértése. A szerzetes, aki
világilag gondolkozik, láthatólag elvesztette útját, miközben a Krisztus felé
indult, a lelke a világba megy. Ami a világi fejlődéssel haladásnak számít, az a
Szerzetességet lelki széthulláshoz vezeti.
Mennyi és mennyi dolog vész el a Szerzetességben is, ahogy kivész a
világból is a tisztesség, a megbecsülés és még ezt hívják fejlődésnek! Ez nagyon
fáj nekem. Kedvem lenne a hegyekbe menekülni. Valaki, aki nem élt meg
magasabb rendű dolgot, nem aggódik annyira a lelki élete miatt, amit saját
módján folytat, a másiknak azonban, aki rákényszerül, hogy így éljen, tudjátok
milyen szenvedés ez? Ha méltatna rá a Krisztus, hogy úgy éljek szerzetesileg,
ahogy szeretnék, és haljak meg bátran, úgy tartanám, mint hogyha a frontvonal
első sorában esnék el. Megéri ma meghalni, hogy hitet tegyen valaki, hogy
áldozatot hozzon, már csak azért is, hogy ne csúfoljuk meg a Szent Atyákat.
Nem gondolunk egy kicsit a Szent Atyákra, akiket egyfolytában olvasunk,
akiknek szent életük volt? Az Úr azt mondta: „A rókának van odúja, de az
ember Fiának nincs hely, ahova a fejét lehajthatná”. (Máté 8, 20 és Lukács 9,
58) Félelmetes! És látod, hogy próbálták utánozni Krisztust a barlangokban!
Érezték Krisztus örömét, mert mindenben Őt utánozták. Minden érdeklődésüket
Ő kötötte le. A Szent Atyák lelki társadalommá tették a pusztaságot, ma pedig
világi társadalommá tesszük. Krisztus Egyháza kimegy a pusztába, hogy
megmenekedjen, mi pedig a pusztában is világivá tesszük, amitől
megbotránkoznak az emberek, és így nem kapnak segítséget, aztán pedig már
nincs hol megkapaszkodniuk. Ezt a nagy veszélyt látom ezekben a nehéz
időkben, amiket átélünk. Miközben egy okkal több lenne, hogy még
szerzetesiebben éljünk, isteni erőt nyerve, mégis elolvadunk a világi lelkülettől,
és legyengülünk. Vagyis elűzzük lelkünket és marad a testünk.
Ma vannak szerzetesek, akik külsőleg élik meg a Szerzetességet, nem
dohányoznak, tisztán élnek, olvassák a szentek életét, egyre csak az Atyákról
beszélnek. Vagyis úgy, ahogy a világban is, azok, akik nem hazudtak, keresztet
vetettek, Templomba jártak, mikor felnőttek egy kicsit odafigyeltek az erkölcsre,
és azt hitték, hogy csak ennyi volt, így van ez néhány Kolostorban is, a laikusok
pedig vonzódnak ehhez. De amikor megismerik őket, látják, hogy nem
különböznek a világiaktól, mert egy az egyben a világi lelkület szerint élnek. Ha
dohányoznának, újságot olvasnának, politikáról beszélnének, elkerülnék őket,
mint világiakat, és nem ártanának a Szerzetességnek.
Mikor a szerzetes legyengül lelkileg, mivel hatja meg a világit? Az
alkohol, ha nyitva hagyjuk az üveget, elveszti erejét. Még egy bacilust se öl
meg, meggyújtani se lehet. Így a szerzetes is, ha nem figyel, elűzi a Szent
Kegyelmet és csak az öltözet marad. Olyan, mint az alkohol, ami elvesztette
erejét. Nem tudja ostorozni az ördögöt. „Szerzetesek világossága az Angyalok, a
világiak fényessége a szerzetesek”! (Sínai Szent János, Klimax) Aztán már fény
sincs. Tudjátok mennyire pusztító a világi lelkület? Ha elvész ez a lelkiség a
Szerzetességből, semmi sem marad. Mert „ha a só megízetlenül” (Máté 5, 13)
még trágyának se jó. Pedig a szemétből trágya lesz, de a sóból nem. Ha rárakod
a növényre, kiégeti. Ma olyan kor van, hogy a Szerzetességnek ragyognia kell,
ebben a rothadásban van a legnagyobb szükség „sóra”. Ha a Kolostorokban
nincs világi élet, hanem jó lelki állapot, az lesz a legnagyobb felajánlásuk az
emberiségnek. Nem lesz szükség sem beszélniük, sem bármi mást tenniük, mert
az életükkel fognak szólni. Erre van ma szüksége a világnak.
Látjátok, a Katolikusok is hova jutottak. Emlékszem évekkel ezelőtt,
amikor a Sztómiosz Kolostorban voltam, Konitszában, valaki hozott egy
újságkivágást, ami ezt írta: „Háromszáz szerzetes tiltakozott, mert nem
nézhettek meg egy mozifilmet, és hogy a viseletük miért földig érő, miért nem
csak térdig”. Annyira felkavart ezt, amikor olvastam, így szóltam: „De akkor
végül is miért lettetek szerzetesek?” És végül azt írta, hogy eldobták
reverendáikat. Ha így gondolkodtak, előzőleg is levetették már azt. Megint
máskor láttam egy katolikus apácát, aki egyáltalán nem különbözött egy világi
embertől. Látszólag hittérítést folytatott… ahogy néhány nagyon világi lány. Ne
engedjük meg, hogy elharapózzon közöttünk ez a nagyon európai lelkület, hogy
ne jussunk mi is idáig.
- Jerondasz, nehéznek tűnik nekem, hogy eldobjam a világi viselkedést.
- Nem nehéz, éber figyelem szükséges. Mindig gondolj arra, amit Nagy
Arszeniosz mondott: „Kiért jöttél?...”. Mi elfelejtjük, miért jöttünk
Szerzetességbe. Többé-kevésbé mindenki jól indul, de nem jól érkeznek, mivel
elfelejtik, miért vonultak Kolostorba.
- Jerondasz, azt mondta, hogy a Szerzetességbe bejut a világi lelkület és
elveszíti a lelki hozzáállást. Megőrződik majd a helyes Szerzetesi Lelkiség?
- Egy vihar ez, nem fogja hagyni az Isten.
- Jerondasz, arra gondoltam: „Vannak még közösségek, akik lelkileg élnek?”
- Még csak az kéne, hogy ne legyenek. Akkor a Szűz Anya csapatostul vinne
bennünket börtönbe… Léteznek szerzetesek, akik nagyon lelkileg élnek,
hangtalanul. Vannak lelkek minden Kolostorban, minden Püspökségben, stb.
Ezek az egyedülálló lelkek azok, akik meghatják az Istent, és akik miatt eltűr
bennünket.

A világi lelkület betegség

Ma az a fontos, hogy ne igazodjunk a világi lelkülethez. Ez egy

mártíromság. Amennyire csak lehet, ne ragadjon el bennünket ez az áramlat, ami
a kanálisba vezet. Az okos halakat nem lehet horoggal kifogni. Látják a csalit,
értik, hogy csapda, és arrébb úsznak, így megmenekednek. Míg a többiek látják
a csalit, odagyűlnek, ráharapnak, és már el is kapták őket! Tehát így a világnak
is megvan a csalija, és elkapja az embereket. Az embereket vonzza a világi
érzület, aztán belegabalyodnak.

A világi érzület betegség. Ahogy egy betegséget is kerül valaki, így a világi
érzületet is kerülnie kell, bárhol is van. Tartsuk magunkat távol a világi
lelkülettől, hogy lelkileg fejlődjünk, hogy egészségesek legyünk lelkünkben és
angyalilag örvendjünk.

NEGYEDIK FEJEZET

Az igazságtalanság nagy bűn

Az igazságtalanság magára vonja az Isten haragját

Nagy dolog, ha bírja az ember az Isten áldását! Gazdagság az! Amin áldás
van az áll és nem dől össze. Amin nincs áldás az nem áll meg. Az
igazságtalanság nagy bűn. Minden bűnnek vannak enyhítő körülményei, az
igazságtalanságnak nincsen, vonzza az Isten haragját. Félelmetes! Azok, akik
igazságtalanok, tűzet hoznak a fejükre. Egy részről látod, hogy
igazságtalanságot tesznek valakivel, másrészről látod, hogy családtagjaik halnak
meg, ők pedig nem látják az összefüggést. Hogy lehetne előre menetele az
embereknek ennyi igazságtalansággal? Teszik amit tesznek, jogot adnak az
ördögnek, ezért aztán megpróbáltatásokat szenvednek el, betegek lesznek stb. és
azt mondják neked: „Imádkozz, hogy meggyógyuljak”.
A legtöbb rossz, ami történik igazságtalanságból ered. Ha például
igazságtalanul gyűlik össze a vagyon, az emberek élnek egy kevés évet, mint
királyfiak, utána pedig, mindazt, amit gyűjtöttek oda adják az orvosoknak. Mit
mond a Zsoltár? „Kevés igaznak adatott vagyon, annál több bűnösnek”. „Szél
hordta, szél fújta”. Ami összegyűlt, elmegy, minden szertefoszlik. Ritkán,
nagyon keveseknél esik meg, hogy a betegségek, az eladósodás stb. az Istentől
rendelt megpróbáltatás. Nekik tiszta fizetségük lesz. Ebben az estben, általában
még gazdagabbak lesznek, mint Jób. De sok ember, aki halála után, az elkövetett
igazságtalanságok miatt nem porlik el.

Az igazságtalan gyötrődik

Az igazságtalan és általában minden bűnös, ha nem kér bocsánatot,

gyötrődik a lelkiismeretétől és ráadásul annak a felháborodásától, akivel
igaztalan volt. Mivel ha az, akivel az igazságtalanság történt nem bocsájt meg
neki, hanem gyötrődik, akkor az igazságtalan ember nagyon meggyötrődik,
szenved. Nem tud aludni. Olyan mintha hullámok ostromolnák és hánykolódna.
Titokzatos dolog a mód, ahogy érzi ezt! Úgy, mint amikor valaki szeret egy
másik embert és gondol rá, jó értelemben, az megérzi ezt, így történik ez ebben
az esetben is. A másik gyötrődése tönkre teszi őt is. Még ha távol is van,
Ausztráliában, Johaneszburgban, nem talál nyugtot, ha fel van háborodva miatta.
-Ha érzéketlen?
-Azt mondod az érzéketlenek nem szenvednek? Legfeljebb valami szórakozásba
menekülnek, hogy felejtsenek. Olyan is lehet, hogy az, akivel az igazságtalanság
történt megbocsát a bűnösnek, de marad benne egy kis felháborodás. Ekkor ő is
szenved egy bizonyos fokig, a bűnös pedig nagyon szenved. Ha azonban a
bűnös bocsánatot kér, de nem adja meg neki a szenvedő fél, akkor már ő fog
szenvedni. Nincs nagyobb tűz annál, mint amikor valakit a lelkiismerete éget.
Gyötri és emészti, mint a féreg ebben az életben és persze még jobban a túl
világon, az örök életben az „örök tűzben”, ha nem bán meg az ember ebben az
életben és nem téríti meg igazságtalanságait embertársai felé, ha mással nem
jóravaló hozzá állásával, abban az esetben, ha nincs más mód.
Emlékszem egy ügyvédre, aki sok igazságtalanságot tett, mennyire
szenvedett élete végén. Olyan helyen élt, ahol sok állattartó volt. Ahol persze az
állatok sokszor kárt okoztak, számos pásztor hozzá fordult ügyes bajos
dolgában, mert ravaszságokkal meggyőzte a mező rendészt és a járásbírót. Így
sokszor, szegény földművesek, nem csak, hogy nem találták meg az igazukat a
vetésükben elszenvedett kárért, amit a nyájak okoztak, hanem még nekik lett
bajuk belőle. Mindenki ismerte ezt az ügyvédett és egy becsületes ember sem
közelítette meg. Lássátok még egy Lelki Atya is mit tanácsolt egy lelkileg
érzékeny pásztornak. Ennek a pásztornak volt egy kis nyája és egy kutyája.
Egyszer mikor a kutyája ellett, a kölyköket elajándékozta, magának csak az
anyát tartotta meg. Akkoriban elpusztult egy anyajuh, aminek szoptatós báránya
volt. Az, mivel nem volt anyja, a kutya után futott és tőle szopott, annak pedig
szintén jól esett. Így a két állat összeszokott. Szegény pásztor bárhogy, próbálta
szét választani őket, azok egymásra találtak. Mivel a pásztor körültekintő volt
megkérdezte a Lelki Atyját, hogy ehető lesz-e ettől a bárány húsa vagy nem? A
Lelki Atya, szemelőt tartva a pásztor szegénységét is, egy kicsit gondolkozott és
ezt mondta neki: „Gyermekem, ez a bárány nem ehető, mert kutyától szopott, de
tudod, mit csinálj? Mivel minden pásztor visz ajándékokat annak a bizonyos
ügyvédnek, bárányt meg sajtot, te is vidd el ezt a bárányt, hogy egye meg. Csak
neki van rá áldása, hogy megegye, mert mindenki tudja, hogy igazságtalan”.
Mikor már megöregedett ez az igazságtalan ügyvéd és ágynak esett, évekig
szenvedett rémlátomásoktól és nem tudott aludni. Szélütés is érte, amitől
beszélni se tudott. A Lelki Atya próbálkozott, hogy legalább írja le a bűneit, de
már nem tudta a kezeit sem irányítani, így imát mondott érte, hogy legalább egy
kicsit lehunyhassa a szemeit és aludjon. Ördögűző imákat is mondott, hogy egy
kicsit kitisztuljon, haláláig, és reméljük, hogy az Isten valóban nyugosztalja őt.
-Jerondasz, sokan hiszik, hogy mágia áldozatai lettek. Hat a mágia?
-Ha az ember bűnbánó és gyón, nem hat. Ahhoz, hogy hasson a mágia az
embernek valami jogot kell adnia rá. Igazságtalan volt valakivel, becsapott egy
lányt stb. Ekkor meg kell bánnia, kérjen bocsánatot, gyónjon, szedje össze
magát és javítsa ki, amit vétet. Mert másképp, ha az összes pap is ördögűző
imákat olvas neki, a mágia nem oldódik fel. De, ha nem is átkozták meg, elég az
igazságtalanságot elszenvedett lélek dühe és már szenved is a lelke.
Két fajta igazságtalanság van, az anyagi és az erkölcsi. Anyagi
igazságtalanság az mikor valaki tárgyi dolgokban igazságtalan valakivel.
Erkölcsi, ha például valaki bolondját járatja egy lánnyal, ráadásul még, ha árva
is, ötszörösen terheli a lelkét. A háborúban a golyók tudod, hogy üldözik az
erkölcsteleneket? Ott tisztán láthatod az isteni igazságszolgáltatást, az Isten
oltalmát. Becstelenség a háborúban nem áll meg. Az erkölcstelen embert utoléri
egy golyó. Egyszer a fél zászlóaljunkkal mentünk, hogy leváltsunk egy csapatot.
Közben azonban megtámadtak bennünket és harcba szálltunk. Emlékszem a
abból a csapatból, egy valaki, előző nap becstelenséget tett, megerőszakolt egy
terhes nőt, a szerencsétlent. Hát, abban a csatában csak ő halt meg!! Félelmetes!
Mindenki ezt mondta utána: „Vadállat, jó, hogy lelőtték”! Különösen, azok kik
ravaszkodnak, akik azt nézik, hogy bújjanak ki ez alól, az alól, végül nem
ússzák meg. Figyelemre méltó, hogy akik nagyon hisznek és persze
tisztességesen élnek, keresztényként, jobban megóvódnak, mintha a Szent
Kereszt egy darababját viselnék.

Az igazságtalanság gyötri az utódokat is

-Jerondasz, mikor apácának álltam, az enyéim igazságtalanul bántak

velem. Kérhetem azt tőlük, amit a törvény lehetővé tesz?
-Nem, nem illik.
-Félek valami rossz éri őket, az igazságtalanság miatt.
-Igen, ez a tiszta jóravalóság! Ha én lennék a helyedbe, azt mondanám
nekik: „Én a magam részére nem akarok semmit. Szeretném azonban, hogy a
részemet, ami jár nekem, saját kezűleg osztanátok ki szegényeknek. Először
adjatok a szegény rokonainknak. Azért mondom ezt nektek, hogy ne érje el
gyermekeiteket az Isten haragja”. Mert lehet, hogy néha egy apa, a lelki üdvéért
a valamit például egy alapítványnak, de a gyermekének nem ad.
Lehet olyan család ahol a nagypapa vagy nagymama tett
igazságtalanságot és ők jól vannak. Azonban a gyermekeik vagy az unokáik
szenvednek. Megbetegszenek, és arra kényszerülnek, hogy az orvosoknak adják
azt, ami igazságtalanul lett gyűjtve, hogy törlesszenek a nagyszüleik. Egyszer
egy ismerős családban sok megpróbáltatás történt. A családfővel kezdődött,
súlyos beteg lett, gyötrelem, néhány évig fekvő beteg lett, azután meghalt.
Később meghalt a felesége, majd a gyermeki is, egyik a másik után. Nem rég
halt meg az utolsó ötödik gyermek is. Nagyon gazdag családból, a
legszegényebbek lettek, mert egyenként eladogatták földjeiket, hogy az
orvosokat és egyéb kiadásaikat fizessék. Csodálkoztam ezen a családon: „Hogy
történhet ennyi betegség és szerencsétlenség velük!” A családtagok közül, akiket
ismertem egyiknél sem látszott, hogy az Isten úgy akarná megpróbálni őket,
mint kiválasztottakat, hanem az inkább az Isten lelki törvényei érvényesültek.
Hogy biztosabb legyek érdeklődtem szavahihető idős földijeiktől és a
következőket tudtam meg: A családfőre viszonylag nagy vagyon szállt az
apjától, amit igazságtalanságokkal gyarapított. Vagyis, ha egy özvegyasszony
kölcsön kért tőle az aratásig, hogy férjhez adhassa a lányát, ő egy földet kért
érte. Az asszony pedig szükségében neki adta. Más azért kért tőle kölcsön, hogy
a banki tartozását megfizethesse, addig még be nem gyűjti a gyapot termését. Ő
egy telket kért érte, az pedig, hogy ne szorongassa a bank odaadta. Megint más
egy kis kölcsönt kért tőle, hogy az orvosokat kifizesse, ő pedig a tehenét kérte
cserébe a szívességért. Az a szerencsétlen pedig oda adta. Ily módon gyűjtött
nagy vagyont. Mindez a fájdalma azonban a meggyötört embereknek nem csak
őt és a feleségét, de még a gyermekeit is elérte. Így működtek tehát a lelki
törvények, ők is arra kényszerültek, hogy sorba eladják földjeiket, hogy az
orvosokat fizessék, meg a szerencsétlenségekből adódó károkat. Gazdagokból
szegények lettek és egymás után elmentek mind. Az Isten persze az ő nagy
szeretete és igazságossága szerint fogja őket megítélni. Így azok, akik
igazságtalanul szenvedtek el, mert az orvosokra kellett költeniük, kárpótolva
lesznek, a velük elkövetet igazságtalanság mértéke szerint. Persze az
igazságtalanok is törlesztenek vétkük mértéke szerint.

Az, aki igazságtalan velünk az a jótevőnk

-Jerondasz, hogy tekintsünk arra, aki igazságtalan velünk?

-Hogy tekintsünk? Mint nagy jótevőnkre, aki letétet helyezz el az Isten
pénztárába. Gazdaggá tesz bennünket az örökkévalóságban. Kis dolog ez? A
jótevőnket ne szeretnénk? Ne fejezzük ki neki hálánkat? Így azt is aki
igazságtalan velünk, szeressük és legyünk neki hálásak, mert az
örökkévalóságban tesz velünk jót. Az igazságtalanoknak örökre
igazságtalanságban lesz részük, míg, azok kik örömmel fogadják az
igazságtalanságot, megigazulnak az örökkévalóságban.
Egy jóravaló családapa sok igazságtalanságot szenvedett el a munkájába.
Nagyon jóságos volt azonban és mindent eltűrt zokszó nélkül. Egyszer eljött a
Kalyibámhoz és elmondta. Utána megkérdezett: „Mit javasolsz, mit tegyek?”
„Így tegyél, mondom, neki tartsd szem előtt az isteni igazságszolgáltatást és tarts
ki. Semmi se vész kárba. Ily módon megtakarításod lesz az Isten pénztárába. A
másik életben biztosan jár neked valami ezért a megpróbáltatásért, amin átmész.
De tudjad, a Jó Isten, ebben az életben is kárpótolja azt, akivel igazságtalanság
történik. Ha nem is mindig őt magát, mindenképpen a gyermekeit. Tudja az
Isten. Gondoskodik gyermekeiről”. Ha valaki türelmes, a dolgok rendeződnek.
Megoldja az Isten. Türelem kell azonban, gondolkodás nélkül. Mivel az Isten lát
és követ bennünket, tisztán kell átadni magunkat Neki. Látod, József (Teremtés
könyve 37, 20) nem beszélt, mikor testvérei eladták rabszolgának. Mondhatta
volna: „A testvérük vagyok”. Nem szólt azonban, hanem utána az Isten szólt és
királyt csinált belőle. Ha azonban valaki nem türelmes, az gyötrelem. Onnantól
úgy akarja a dolgokat, hogy történjenek, ahogy neki tetszik, ahogy megfelel
neki. Megnyugvást persze nem talál és nem is történek úgy a dolgok, ahogy ő
akarja.
Ha valaki ebben az életben igazságtalanságot szenved el emberektől vagy
démonoktól, nem nyugtalankodik miatta az Isten, mert nyer vele a lélek.
Sokszor azonban, azt mondjuk igazságtalanok velünk, valójában azonban mi
vagyunk igazságtalanok. Itt figyelem szükséges, hogy tetten érjük magunkat.

„Akinek az adóval annak az adót…” (Rómáikhoz írt levél 13, 7)

-Jerondasz, mikor vásárlunk valamit a Kolostornak, néhányan nem

akarnak számlát adni. Mit tegyünk?
-Mindig adjanak nektek számlát, ti pedig csökkentsétek az igényeiteket. Csak
azt készítsétek vagy szerezzétek be, ami elengedhetetlenül szükséges. Én így
tenném. Majd ad az Isten. Ha mi szerzetesek, azt kérjük, hogy ne adjanak
nekünk számlát, másokat is bűnbe viszünk. Majd így szólnak: „Ha már a
Kolostorok is így csinálják…” Ha mi, akik be akarjuk tartani a törvényeket, így
teszünk, tudjátok milyen megbotránkozást keltünk? „Akinek adóval annak
adóval”, mondja az Írás. Én mikor levelet küldök, ne postával, hanem emberrel,
akkor is teszek rá bélyeget. A világiak mentséget találnak maguknak, de ha a
Kolostorok is így tesznek, nincs igazuk és háttérbe szorul a az Evangélium…Ha
nem adjuk oda az anyagi dolgokat – „ ha valaki elveszi a felső ruhádat, ad oda
neki az alsót is” (Máté 5, 40) -, rossz példát mutatunk, utána meg a világiak
mentséget találnak a bukásaira. Keresnek valamit, hogy egy kicsit
megnyugtassák a lelki ismeretüket. Vigyázzunk, mert mentség nélkül fogunk
állni az Ítélet napján. A cél az, hogy mi elsősorban a lelkieket óvjuk, ne csak az
anyagiakat. Ha valamiért nem kaptok számlát, tekintsétek lelki vesztességnek.
-jerondasz, néha előfordul, hogy valaki egy kis támogatást ad és
nagyobbról kér igazolást. Mit tegyünk?
-Mondjátok: „Nem adunk bizonylatot nagyobb összegről. Ha így nem felel meg,
visszaadjuk a pénzt, talán máshol megteszik”. Ne ragadjatok le semmi ilyen
betegségnél.
-Jerondasz, az egyik mester, azt kérte bocsássuk el az alkalmazásból, hogy
segélyt is kaphasson, nálunk pedig tovább dolgozzon.
-Nem, nem helyes, gyermekem! Egy kis lelkiismeret nem árt, nem illik ilyet
csinálni. Nem illik Kolostornak ilye tenni! Inkább fizessen a Kolostor dupla
bért, még ha szűkölködik is csak ne tegyen ilyet. Ez olyan súlyos! Az áldás,
áldást hoz az igazságtalanság pedig pusztulást. Erre nagyon figyeljetek. Ne is
alkudjatok a mesterektől. Ezért vannak aztán tűzvészek és katasztrófák a
Kolostorokban. Egy alkalmazott esküszik, hogy becsülettel végzi el a munkáját.
Mi szerzetesek nem egy ilyen esküt teszünk, hanem kettőset, lelki az ígéret, amit
teszünk, és ha áthágjuk dupla a bűnünk is. Figyeljetek rá, hogy egyensúlyt
tartsatok fenn, hogy mi mások legyünk. Egy sebet látok, ami lassanként beérik.
Ki fog hasadni, ki fog tisztulni. Nem adja az Isten Kegyelmét helytelen
viszonyokra. Így olyan lenne, mintha az ördögnek segítene. Figyeljetek rá, hogy
őszinteség és becsület legyen. A mostani helyzet olyan, mint mikor egy részeg
tántorog. Megállhat? Jő az isten haragja. Vizsgáznunk kell. Először, a sárgaréz
el fog választatni az aranytól. Másodszor kitűnik majd, hogy ki-ki hány karátos.
A világ hazugságban leledzik. Az emberek is hazuggá válnak. Más
lelkiismeretet csináltak maguknak. Nem tudok hazuggá lenni, megváltozatni
magamat, azért mert a társadalom ezt várja el. Jobb szenvedni. Figyelem kell
ahhoz, hogy valaki ne sodródjon el ezzel a világi áramlattal. De az egész
gazdasági rendszer, ami ma működik, egyáltalán nem segít. Az emberek
rákényszerülnek, hogy kevesebbet valljanak be stb. Leszidtam néhány adó
hivatalos embert, akik hívők voltak. „Mit csináltok ti? mondtam nekik.
Vigyázzatok rá, hogy maradjon némi kovász. Sok dologról tudok! Az egyik
elmegy az adóhivatalhoz és azt mondja: „Egy millió a bevételem”. Az adó szedő
három millió után szabja ki az adót, mert vannak, akik csak az egyharmadát
vallják be, így elkap mindenkit. Így viszont, ha van egy becsületes ember és ti
tönkre teszitek meg háromszorozva az adóját, rákényszerítitek, hogy tolvaj
legyen. Vagyis ahelyett, hogy segítenétek, hogy egy kicsit megváltozzon a
helyzet, az ellenkezőjét teszitek”. „Nem tudjuk, mikor mondanak nekünk
igazat”, felelik. „Tudni fogjátok, ha lelkileg éltek, mondom nekik. Akkor
képesek lesztek különbséget tenni. Súgalja majd az Isten.

Milyen hazuggá vált a világ

Az emberek rosszasága minden határon túl lépett. Azt nézik, hogyan

csapják be egymást. És még büszkék is rá. Tényleg hazuggá vált a világ!
Minden csak mű, amit készítenek. Ennek ellenére többet kérnek a dolgokért,
mint a szegény régiek. Általában mindent meghamisítanak. Egyszer valaki
paradicsom palántákat hozott nekem. Mindegyik nővény külön be volt
csomagolva egy kis zacskóba sok földdel és homokkal hogy tartsa a
nedvességet. Lusták egy kicsit meglocsolni! Még meg se trágyázzák, csak felül
volt egy kevés, mint, ha meg lenne borsozva! Amikor aztán kivettem a
zacskóból az egész gyökér rothadt volt. Egy réteg földet tettem rájuk, hogy új
gyökereket eresszenek.
Hogy megtévesztik az embereket! Máskor, hoztak nekem egy nagy doboz
édességet. „Kinyitom majd, gondoltam, mikor egy nagy társaság jön, nehogy
addig megegyék a hangyák”. Egy napon elég sokan gyűltek össze, úgy
gondoltam jut mindenkinek és még marad is. Amint kinyitom, látom
hungarocell erről, hungarocell arról…Az édesség pedig elenyészően kevés. A
doboz többi része pedig üres volt! Megint máskor egy elegáns doboz édességet
hoztak szalaggal átkötve. „Félre rakom, gondoltam, az Athoszi iskola
tanulóinak”. És végül valami kemény lukumi volt benne, tiszta száraz! Én ilyen
lukumit nem adok. Hanem puha lukumit adok az embereknek.
-Jerondasz, nem értik, hogy ez igazságtalanság?
-Ügyességnek tartják. Mert mára dívat lett a bűn és az igazságtalanságot jó
ötletnek tartják. Sajnos a világi lelkület átitatja az ember eszét ravaszsággal és
aki igaztalanságot tesz embertársával még büszke is rá. Még mondás is van rá:
„Ez ördögien ravasz, minden trükköt tud”, közben pedig bensőleg szenved a
lelkiismeretétől, kicsibe a poklot éli át.

Az igazságos mellett áll az Isten

Nem mindenki fér el ebbe a mai világba. Ha valaki tisztességesen és lelkileg

akar élni, nem tud beilleszkedni a világba.
-Miért nem tud, Jerondasz?
-Ha valaki érzékeny és kemény környezetbe kerül, ahol megkeserítik az életét,
hogy viselje el? Vagy panaszkodik, vagy elmegy. De elmenni se tud, mert meg
kell élnie. Azt mondja neki a főnöke: „Megbízom benned, mert nem lopsz, de a
rothadtat is be kell tenned az épek közé. A jó lucerna bálák közé kell, hogy
tegyél egy kis fonnyadtat is”! Előlépteti igazgatóvá is, hogy megtartsa, de így
kell csinálnia, mert egyébként kidobja. Aztán a szerencsétlen nem alszik, elkezd
tablettákat szedni. Tujátok mit el nem szenvednek szegény emberek? Milyen
nehézségekkel, kényszerekkel találkoznak a munkájuk során az elöljáróiktól?
Megkeserítik az életüket. Mondjanak fel? Családjuk van. Tűrjék el? Szenvedés.
Egyik se jó. Bele lehet bolondulni. Türelmesen kitart és küzd.
Másra pedig ráhagyják az összes munkát, a munka társa csak a fizetésért
megy be. Ismerek valakit, aki igazgató volt valahol. Mikor változtak a dolgok
mást neveztek ki a győztes párt emberét, aki a gimnáziumot se fejezte be.
Igazgatót csináltak belőle, de nem értet a munkához, így nem tudtak teljesen
megválni az elődjétől. Ezért ugyan oda csináltak egy második irodát! A munkát
elvégezte a régi igazgató, az új pedig csak kávézott, beszélgetett,
cigarettázott…Szemtelenül! Ez még nem volt elég, találomra adott utasításokat,
a felelőséget pedig az elődjére hárította. Mígnem arra kényszerül, hogy elmenjen
onnan. „Talán más hova kell, hogy menjek? Kicsi itt a hely, nem fér el két iroda.
Jobb, ha csak te vagy itt”, mondat neki, fogta magát és elment, mert nehézzé
tette az életét. És nem csak egy két napról van szó. Minden nap, ha ilyen ember
van a fejeden, gyötrelem!
Az igaz embert, a többiek általában az utolsó helyre taszítják vagy még
azt is elveszik tőle. Igazságtalanok vele, elnyomják, halálra gyötrik. De
amennyire az emberek letaszítják, annyira emeli őt fel az Isten, mint a parafát.
Azonban nagyon sok türelem kell. A türelem sok dolgot kitisztáz. Az, aki
erényesen akar élni és becsületesen dolgozni, akár munkás, akár kereskedő vagy
bárki más, el kell határoznia munkássága kezdetén céljait. Ha például üzlete van,
elhatározza, hogy egy napon sajátja legyen, ne kelljen bérleti díjat fizetnie, hogy
elnyerje az Isten áldását. Azonban, nem azzal a szándékkal, hogy még több
pénze legyen. Ne ilyen szándékkal kezdjen neki, mert akkor az Isten nem adja
meg neki. Hanem amikor így szól: „Isten szerint fogok élni, nem leszek
igazságtalan, meg fogom mondani, ha valami ötven drachmát ér, ha pedig
kétszáz drachmát, akkor kétszázat”, az Isten nem fogja elhagyni. Más valaki
pedig az ötven drachmás dolgot ötszázért árulja. Végül azonban a csaló oda jut,
hogy még a bérleti díját se tudja fizetni, bezárja üzletét, mert az emberek
megismerték. Miközben a becsületes lassanként már nem győzi kiszolgálni a
sok vásárlót, egyre új alkalmazottakat vesz fel! De kezdetben meg fog
próbáltatni. A jó megpróbáltatik a rosszak kezében.