KANDÓ KÁLMÁN

VILLAMOSMÉRNÖKI KAR

Farkas András  Gemeter Jenő  Dr. Nagy Lóránt

VILLAMOS GÉPEK

Elektronikus jegyzet
ÓE KVK 2106
Budapest, 2013
 Óbudai Egyetem
Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar

Farkas András  Gemeter Jenő  Dr. Nagy Lóránt

VILLAMOS GÉPEK

Elektronikus jegyzet
ÓE KVK 2106
Budapest, 2013
 Ezt a jegyzetet az Óbudai Egyetem
Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kara adta ki

Copyright © Óbudai Egyetem

Lektorálta:
Pálfi Zoltán

Szerkesztette:
Dr. Nagy Lóránt

Felelős kiadó: Dr. Turmezei Péter az ÓE KVK dékánja

Műszaki vezető: Bélteky István
ISBN:
Jegyzetszám: ÓE KVK  2106

2
 ELŐSZÓ

Ez az elektronikus jegyzet az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar

Automatika Intézete által oktatott, a Villamos gép tárgycsoporthoz tartozó tárgyak tanulását
kívánja segíteni, és az 1996-ban megjelent első kiadás, a 2007-ben megjelent második
kiadás átdolgozott és javított harmadik kiadása. Az átdolgozást és a javítást a jegyzet
oktatása közben összegyűlt tapasztalatok, észrevett hibák, a villamos gépekkel kapcsolatos
szabványok változása, valamint az elektronikus kiadás tette indokolttá.
A szerzők szándéka szerint a jegyzet elsősorban a gépek működésének fizikai alapjait,
és a gépek üzemeltetését tárgyalja, de nem foglakozik részleteiben a gépek szerkezeti felé-
pítésével és méretezésével. A jegyzet néhány kivételtől eltekintve elsősorban a gépek állan-
dósult, ill. kvázistacionáris állapotával foglalkozik, és feltételez egy a tárgyhoz kapcsolódó
mérési jegyzetet.
A jegyzet forrásanyagként használta a Barabás Miklós által 1966-ban írt, és 1981-ben
átdolgozott „Villamos gépek I. és II.” c. jegyzeteket [1 és 2]; valamint a Pálfi Zoltán
kollégánk által írt, 1978-ban megjelent „Villamos hajtások” [3] c. jegyzetet. Részben
példákat vettünk át a Danku András  Farkas András  Nagy Lóránt által írt „Villamos
gépek példatár”-ból [4]. A különleges gépek tárgyalásánál felhasználtuk az első kiadás után
megjelent Nagy Lóránt  Gemeter Jenő: „Az automatizálás villamos gépei” c. főiskolai
jegyzetet [5]. A főiskolai jegyzeteken kívül a felhasznált irodalmak közül szeretnénk
kiemelni Retter Gyula az „Egységes villamos gép elmélet” [6]; Halász Sándor „Villamos
hajtások” [7]; Rajki Imre „Törpe és automatikai villamos gépek” [8] c. könyveit; valamint
a Liska József által írt „Villamos gépek” könyveket [9]...[12].
Az előszó után egy nagyon rövid, felsorolásszerű ismertetésben megadtuk a villamos
gépek fejlődésének történelmi áttekintését. A jegyzet 1. fejezete a villamos gépek osztályo-
zásával, működési alapjaival foglalkozik. A gépek közül ebben a jegyzetben csak a négy
alapgépet: a transzformátort (2. fejezet), a szinkron gépet (3. fejezet), az aszinkron gépet
(4. fejezet), az egyenáramú gépet (5. fejezet), valamint a villamos gépek üzemeltetését
(6. fejezet) tárgyaljuk részletesen. Az adott alapgép tárgyalása után röviden, és csak a
lényeget érintve ismertetjük az adott alapgéphez kapcsolható legfontosabb különleges

3
gépeket. Minden egyes fejezet végén kidolgozott mintapéldákkal segítjük elő a tananyag
jobb megértését és a tanultak begyakorlását.
Végül a gépek megismerése után a 7. fejezetben az energiaszemléletre és a csatolt
körök vizsgálatára alapozva más módszerrel is levezetjük a villamos gépek nyomatékát. A
fejezet ezen túlmenően foglakozik a Park-, vagy térvektorok alapfogalmaival és a gépek
alapegyenleteinek térvektoros alakjával. Mivel a fejezet más oldalról megközelítve mintegy
kiegészíti az előző fejezetekben tanultakat (továbbá segíthet a jelenlegi szakirodalom
megértésében és újabb ismeretek megszerzésében), ezért tanulmányozását az 1....6.
fejezetek ismeretében javasoljuk.
A jegyzet végén található a használt jelölések jegyzéke, az irodalomjegyzék és végül a
tartalomjegyzék.
Köszönjük Dr. Kádár Istvánnak a forgómező animációjáról készített videót, Bába
János kollégánknak az ábrák rajzolásában és a könyv nyomdai szerkesztésében nyújtott
segítségét, valamint Marosvári András kollégánknak a kézirat átnézését.
Ezúton szeretnénk továbbá megköszönni a könyv lektorának, Pálfi Zoltánnak az EVIG
Villamosgépgyár Kft. volt fejlesztési főmérnökének a kézirat gondos átnézését és hasznos
tanácsait.

Budapest, 2013. június

Farkas András

Gemeter Jenő

Dr. Nagy Lóránt

4
 A VILLAMOS GÉPEK FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉSE

A leírási részben meghagytuk az eredeti (szabadalmi) megfogalmazás nyelvezetét

1820 Oersted felfedezi az áram mágneses hatását

Ampere bemutatja, hogyan hat egymásra áramvezetékek (áramtól átjárt
vezetők) mágnesessége

1824 Arago bemutatja a forgómágnesesség jelenségét

1826 Henry feltalálja a szigetelt vezetékes (elektro)mágnest

1828 Jedlik elkészíti elektromágneses forgó villanymotorját

1831 Faraday felfedezi a mágneses tér elektromos hatását (indukciótörvény)

1832 Pixii váltakozóáramú áramfejlesztőt készít

1833 Ampere Pixii generátorához kommutátort fejleszt ki,

Lenz megfogalmazza a róla elnevezett Lenz-törvényt

1834 Jakobi villanymotorjáról újságcikk jelenik meg

1837 Davenport szabadalmat kap villanymotorjára

Jakobi a világ első villanymotor-hajtású csónakja elindul a Néván

1841 Woolrich szabadalmat kap mágnes-elektromos áramfejlesztőjére

1855 Maxwell felolvassa levelét a Faraday-féle erővonalakról

1860 Pacinotti lágyvas-gyűrűs forgórészű áramfejlesztőt készít

1861 Jedlik elkészíti a világ első öngerjesztéses dinamóját

1864 Wilde szabadalmat kap külső áramfejlesztővel gerjesztett elektromág-

neses generátorára

1866 Wilde a Royal Societyben ismerteti az egyenáramú generátorok ön-

erősítésének elvét

5
 1867 Siemens beszámoló a felfedezett dinamóelvről a Porosz Tudományos
Akadémián
Wheatstone a Royal Societyben ismerteti ugyanezt a felfedezést

1870 Gramme szabadalmat kap gyűrűs forgórészű áramfejlesztőjére

1873 Gramme egy Gramme generátor villanymotorként forog

1879 Siemens bemutatkozik az első próbavillamos a berlini ipari kiállításon

1882 Edison Londonban megkezdi az áramszolgáltatást az Edison Fény

Társaság (egyenáramú) erőműve
Tesla felfedezi a forgó mágneses tér (forgómező) létrehozásának
alapelvét

1883 Tesla a világon elsőként kétfázisú generátort és villanymotort készít

Déri
1885 szabadalmi bejelentése a váltakozó áramú zárt vasmagos
Bláthy
transzformátorra
Zipernowsky

első két szabadalmi bejelentése a többfázisú elektromos rend-

1887 Tesla szerre

Tesla szabadalmat kap az indukciós motorra

1888 Westinghouse megvásárolja Teslától a váltakozóáramú energiarendszerre
vonatkozó szabadalmakat

1891 a váltakozóáramú energiaszállító rendszer bemutatója a

Frankfurt-i elektrotechnikai kiállításon

1892 a Westinghouse cég megkezdi a Niagara-(váltakozóáramú)

erőmű villamos rendszerének kidolgozását

1893 a többfázisú váltakozóáramú energiarendszer bemutatása a

chicagói világkiállításon

Kandó Átadták a forgalomnak az olaszországi Val Tellina vasút 106

km-es szakaszát (3 kV-os 15 Hz frekvenciájú háromfázisú
1902 váltakozóáram)
Danielson feltalálja a szinkronmotort

A további fejlődést az átmeneti jelenségek vizsgálatának előtérbe kerülése, az egységes

villamos gép elmélet és a térvektoros tárgyalási mód kidolgozása és alkalmazása jellemzi.
Mindegyik témakörben jelentős szerepe volt a magyar kutatóknak és oktatóknak: Krón
Gábornak, Kovács K. Pálnak, Rácz Istvánnak és Retter Gyulának.

6
 1. A VILLAMOS GÉPEK MŰKÖDÉSI ALAPELVEI

1.1. A VILLAMOS GÉPEK MINT ENERGIAÁTALAKÍTÓK

A VILLAMOS GÉPEK CSOPORTOSÍTÁSA

A villamos gépek működése a villamos energia átalakításával kapcsolatos. A villamos

energia használatának elterjedése azzal magyarázható, hogy a villamos energia a környezet
viszonylag kis szennyezése árán koncentráltan (erőművekben) termelhető, szállítható, oszt-
ható szét és a felhasználás helyén egyszerűen alakítható át más energiafajtákká: pl. mecha-
nikai energiává, hőenergiává, fénnyé, hanggá stb.
A villamos energia előállításában, to-
Mechanikai Villamos vábbításában, szétosztásában és felhasz-
energia energia
GENERÁTOR nálásában a villamos gépek szerepe alap-
M ,  , Wm U , I , f , Wv vető. Mivel a különböző energiafajták köz-
a) vetlen eljárással történő villamos energiá-
Villamos Mechanikai vá alakítása jelenleg még rossz hatásfokú,
energia energia
MOTOR a mechanikai energia  villamos energia
U , I , f , Wv M ,  , Wm átalakítás erőművekben, generátorokkal
b) történik (1.1a ábra). A generátorok for-
Villamos Villamos górészét M nyomatékkal  szögsebes-
energia energia
FREKVENCIA ségen forgatni kell, a bevitt mechanikai
ÁTALAKÍTÓ teljesítmény tehát Pm M   értékű. Ezt a
U1 , I1 , f1 U2 , I2 , f2
c) mechanikai teljesítményt a generátor
1.1. ábra A forgógépek csoportosítása
Pv U  I nagyságú villamos teljesítmény-
a) generátor; b) motor; c) frekvencia-átalakító
nyé alakítja át (az egyszerűség kedvéért
egyenáramú gépet feltételeztünk, ahol az
áram és a kapocsfeszültség fázisban van egymással). A gépnek az a része, amelyben a
hasznos villamos teljesítmény keletkezik, a villamos gép armatúrája. Természetesen az át-
alakításnak veszteségei vannak, tehát a generátorok leadott villamos teljesítménye a gép
hatásfokának megfelelően kisebb, mint a bevitt mechanikai teljesítmény. A villamos gépek,
és még hangsúlyozottabban a nagyobb teljesítményű gépek jó energiaátalakítók: hatásfokuk
80...96 % körüli érték.
A fogyasztók által leggyakrabban használt motorok a fogyasztói helyre szállított
villamos energiát  mechanikai energiává alakítják. Most az energiaáramlás iránya
fordított: a motor a hálózatból Pv U  I nagyságú villamos teljesítményt vesz fel, amelyet
ideális esetben Pm M   értékű mechanikai teljesítménnyé alakít át.

7
 Az energiaáramlás iránya a forgógépeknél bizonyos feltételek kielégítése esetén meg-
cserélhető (a villamos gépek üzemelhetnek motorként és generátorként is). Motoroknál az
armatúrába bevezetett, generátorok esetén pedig az armatúrában keletkező villamos tel-
jesítmény az ún. Pb belső teljesítmény. A fogyasztóként üzemelő villamos gépek legna-
gyobb része induktív jellegű meddőteljesítményt igényel (aszinkron motorok, áramirányí-
tóról üzemelő gépek, transzformátorok). Mivel egyedül a szinkron gép képes meddő
teljesítményt leadni és ezáltal az energiarendszerben fenntartani mind a hatásos-, mind
pedig a meddő teljesítmények egyensúlyát a szinkron gépet elsősorban (erőművi) generá-
torként használjuk. A fogyasztók által leggyakrabban használt egyszerű, robusztus, kis kar-
bantartásigényű, rövidrezárt forgórészű aszinkron gépek elsősorban motoros üzemre alkal-
masak. Az egyenáramú gépek motoros és generátoros üzemre egyaránt használhatók; a tel-
jesítményelektronika terjedése, a kommutációs problémák és a karbantartásigény azonban
szinte teljesen megszüntette generátoros alkalmazásukat. Az egyenáramú motorok (külö-
nösen a külső gerjesztésű kompenzált motorok) fordulatszáma, nyomatéka egyszerűen,
egyértelműen és egymástól függetlenül befolyásolható a fluxus és a kapocsfeszültség
változtatásával, amiért még jelenleg is igen elterjedtek szabályozott villamos hajtásokban.
A frekvencia-konverterek az f1 frekvenciájú villamos energiát f2 frekvenciájúvá
alakítják át (1.1c ábra). Ezt a területet a forgógépektől a teljesítmény-elektronika fejlődése
szinte teljesen elhódította.
Az egyenáramú rendszerek rövid időszaka után kialakult, és Tesla nevéhez fűződő
váltakozóáramú energiaelosztó rendszer elterjedését befolyásolta, hogy az erőművekben
Villamos Villamos
alkalmazott szinkron generátorok ese-
energia energia tén a nagy teljesítményt az álló arma-
TRANSZFORMÁTOR túratekercsből vesszük ki. (Szemben
U1 , I1, f1 U 2 , I 2 , f1
az egyenáramú gépekkel, amelyeknél
1.2. ábra A transzformátor, mint feszültségszint-átalakító ez csúszó kontaktuson és keféken ke-
resztül a forgórészből történik.) Más-
részt a zárt vasmagú transzformátor felfedezése gazdaságos, változó feszültségszintű ter-
melést, továbbítást, elosztást és végül felhasználást tett lehetővé. Ezért a transzformátor,
mint villamos gép az energiarendszer fontos eleme. A transzformátor a villamos energiát
egy adott U1 feszültségszintről egy másik U2 feszültségszintre alakítja át (1.2. ábra).
A villamos gépek elektromágneses átalakítók, az energiátalakítás legfontosabb eleme a
mágneses (és nem a villamos) tér. Ez azzal függ össze, hogy a szokásos alkalmazási
értékeket feltételezve az egységnyi térben felhalmozott mágneses energia kb. 40  10 4
Ws/m3, míg ugyanez az érték villamos térnél jelenleg csak kb. 40 Ws/m3 (lásd. részleteseb-
ben [6]-ban). Elektromágneses átalakítók esetén a mágneses kör vasmagos részeinek
kialakításával határozzák meg a mágneses erővonalak útvonalát és az indukált feszültség
alakját. Ez azzal magyarázható, hogy a szokásos indukcióértékeknél az erővonalak sokkal
inkább a kis mágneses ellenállású vasanyagban haladnak.
A jegyzetben tárgyalt négy alapgép közül a szinkron gép, az aszinkron gép és az
egyenáramú gép elektromechanikai átalakító, tehát természetszerűleg forgógép. A forgó-

8
gépek álló és forgórésze között mindig légrés van, amely a gép gerjesztésszükségletének
lényeges részét igényli. Az aszinkron gépekben a légrésen át a forgórészbe (vagy a táplálás
helyétől függően az állórészbe) átvitt teljesítményt légrésteljesítménynek (P) szokás
nevezni.
A villamos gépek csoportosíthatók a termelt, a fogyasztott, vagy az átalakított villamos
energia fajtája szerint is. Az alapgépek közül a váltakozóáramú gépek közé tartozik a
transzformátor, a szinkron gép és az aszinkron gép; míg az egyenáramúak közé csak az
egyenáramú gép sorolható.

1.2. A VILLAMOS GÉPEK MÁGNESES KÖRE, A MÁGNESEZŐ ÁRAM

Ismert jelenség, hogy két mágnes pólusai közül az azonos mágneses polaritású pólusok
taszítják, a különbözők pedig vonzzák egymást. A mágnes körül ún. mágneses erőtér alakul
ki, amely erőhatást gyakorol egy másik mágnes erőterére. A mágneses teret erővonalakkal
jelképezhetjük, amelyeknek irányuk és sűrűségük van.
A mágneses terek közötti erőhatás
É É iránya az erővonalak irányától, nagysága
D
D D az erővonalak sűrűségétől függ. Mege-
gyezés szerint a mágneses tér iránya arra-
É felé mutat, amerre a mágneses térbe he-
É lyezett iránytű északi pólusa (1.3. ábra).
Egy állandómágnes esetén az erővonalak
a levegőbe az északi pólusból lépnek ki
1.3. ábra A mágneses tér erővonalainak jelölése és tartanak a déli pólus felé, majd a mág-
(A Föld mágneses terének északi pólusa a Déli-sarkon van)
nesen belül záródnak a déli pólustól az
északiig.
A mágneses erővonalak mindig a legrövidebb úton igyekeznek záródni. Szemléletesen
úgy tudjuk meghatározni a mágneses tér hatására létrejövő erőhatás irányát, mintha a
bekövetkező változás az erővonalak rövidülését és görbületük csökkenését eredményezné.
Mágneses tér nem csak a közismert állandó mágnes körül létezik, hanem árammal
átjárt vezető körül is kialakul. Egyenes vezető körül kialakuló
mágneses tér látható az 1.4. ábrán, amelyen a vezetőben tőlünk a
papír síkjába folyik az áram (az áramirányt a körbe rajzolt ke-
reszt  jelöli). A koncentrikus körökben elhelyezkedő erővona-
lak iránya a jobbcsavar-szabály segítségével jegyezhető meg: az
erővonalak irányába forgatva egy jobbmenetű csavart, annak
haladási iránya megegyezik az áramiránnyal.
Ha több vezetőt helyezünk egymás mellé (N menetű te-
kercs)  amelyekben az áram azonos irányban halad , ak- 1.4. ábra Egyenes vezető
mágneses tere
kor a vezetők körül az 1.5. ábrán bemutatott irányú közös
mágneses tér alakul ki. Mint az ábrából látható vannak olyan erővonalak, amelyek a
tekercs minden egyes menetéhez kapcsolódnak. Ezek az erővonalak alkotják a te -

9
kercs  -vel jelölt hasznos fluxusát. Ezzel szemben az olyan erővonalak, amelyek
nem kapcsolódnak a tekercs minden menetével veszteségnek számítanak a gép
működése szempontjából. Ezek az ún. szórási erővonalak, amelyeket  s szórási
fluxusként veszünk figyelembe.
Az elektromágneses úton létrehozott mágneses tér s
erővonalainak száma a tekercs menetszámától és a te- N
kercsben folyó áramerősségtől függ. A menetszám és az
áram szorzatát gerjesztésnek nevezzük:   N I , a ger- 

jesztés mértékegysége az A, vagy Ampermenet.

A mágneses tér hasznosításához a mágneses erő-
vonalakat (a  fluxust) meghatározott úton el kell vezet-
l
ni a hasznosítás helyére. Az 1.6. ábrán ezt a feladatot a
mágneses erővonalakat jól vezető, Avas keresztmetszetű 1.5. ábra Hengeres (szolenoid)
tekercs mágneses tere
vasmag látja el.
Ennél az egyszerű (csak vasmagból álló) mágneses körnél a mágnesezéshez szükséges
(közepes I m mágnesező áramot a gerjesztési tör-
Lvas
erővonalhossz) vény alapján számíthatjuk ( U m a mág-
neses feszültség, H m a mágneses tére-
 rősség:
Im
N   N  2 I m  U m  H vas  Lvas , (1.1)
menetű Avas
tekercs Vasmag ke- amiből a mágnesező áram effektív ér-
H vas Bvas
resztmetszet téke:
L
I m  vas  H vas . (1.2)
N 2
Mágneses mágneses
erővonal

permeabilitás A  permeabilitású vasmagban a
mágneses térerősség hatására Bvas nagy-
1.6. ábra Egyszerű gerjesztett mágneses kör
(transzformátor) ságú indukció jön létre.
Az anyagok permeabilitását mindig
a légüres téréhez viszonyítjuk, és a   r   0 összefüggésből számítjuk, ahol  r a relatív
permeabilitás. A levegő relatív permeabilitása  r  1 , ferromágneses anyagok esetén
 r  1 , de igen nagy mértékben függ a létrehozott indukciótól, ezért a B(H ) kapcsolatot
legtöbbször grafikus formában, a mágnesezési jelleggörbével adjuk meg.
Az 1.7. ábrán egy forgógép (szinkrongép) leegyszerűsített mágneses köre látható. A
szimmetria miatt forgógép esetén elegendő a mágneses kör gerjesztésigényét a mágneses
kör felére kiszámolni. Szemben a transzformátorral a felhasznált, különböző permeabilitá-
sú anyagok miatt a mágneses kört most legalább három részre kell bontani: a forgórész
pólusra (a közepes erővonalhossz Lp ), a légrésre (  ), valamint az armatúra vastestre
( La ). A kialakított mágneses kör vasmagos részeiben az erővonalak sűrűsége (az indukció)
a légréshez viszonyítva: Bvas  2...2,5  Bδ .

10
 Ezeket az indukciókat a  p  N g  I g ger- Hδ
H a , La
jesztés hozta létre, azonban a jól mágnesezhető
vasmagrészek felmágnesezéséhez a teljes ger- É
Lp
jesztés kisebb hányadára van szükség, mint a Ng Ig
légrés felmágnesezéséhez, annak ellenére, hogy Hp
a vasban sokkal hosszabb úton kell fenntartani
az erővonalakat. D
Az 1.7. ábrán vázolt mágneses körben a Tömör
 p  N g  I g gerjesztés a vasmagos részekben pólus 
Lemezelt
armatúra
H p , illetve H a ; a légrésben pedig H δ tére- vastest Légrés vastest
rősséget hoz létre. 1.7. ábra Forgógép (szinkrongép)
Az összes gerjesztés megoszlását a külön- egyszerűsített mágneses köre
böző térerősségű szakaszok között a gerjesztési
törvény fejezi ki:
 p  N g  I g  Σ U m  2  ( H p  Lp  H δ    H a  La )   H x  Lx , (1.3)
x

amely szerint az egyes szakaszokra eső H x Lx mágneses feszültségek összege az eredő
gerjesztést adja.
V s
A permeabilitás a levegőben állandó, jele és értéke: 0  1,256 10 6 , ezért a
Am
légrésre írható:
Bδ
Hδ  . (1.4)
0

1.3. A VILLAMOS GÉPEK INDUKÁLT FESZÜLTSÉGE

Minden villamos gép működésének alapja, hogy tekercseiben indukált feszültség ke-
letkezik. Első közelítésben tételezzük fel, hogy a tekercs szórásmentes, vagyis minden
menete kapcsolódik az időben változó  (t ) hasznos fluxussal. Ebben az esetben az N
menetű tekercs teljes  (t ) fluxuskapcsolódása a  (t )  N  (t ) alakba írható. A tekercs-
ben indukálódó feszültség általánosan az (1.5) egyenlet,
d ( , t )  (t )  ( ) d   (t )  ( ) (1.5)
ui (t )     N N 
dt t  dt t 

az ún. Faraday, vagy más néven indukciótörvény alapján számítható. Eszerint minden eset-
ben indukált feszültség keletkezik, amennyiben a tekercs fluxuskapcsolódása megváltozik.
A villamos gépekben arra törekednek, hogy a tekerccsel kapcsolódó fluxus az időben
szinuszosan változzon.
A következőkben az indukált feszültség alapvető keletkezési módjait mutatjuk be.

11
 1.3.1. A transzformátoros indukált feszültség

Első esetként tételezzük fel,

 (t )
(a hasznos fluxus erővonalai)
hogy az N 2 menetszámú (szekunder)
N1 N2 tekercs a térben mozdulatlan, a
tekercsel kapcsolódó, az időben
u1
 s1  s2 ui2
szinuszosan változó fluxust – egy
i1 i2
Szórási külső forrás (a táphálózat) segítsé-
erővonalak gével – az N1 menetszámú primer
Primer Szekunder
(táplált) tekercs tekercs hozza létre (1.8. ábra).
tekercs Ekkor:
d (t ) d (t )
Lemezelt vasmag ui2 (t )   N2  . (1.6)
1.8. ábra A transzformátoros feszültség keletkezése dt dt

Ez a (nyugalminak nevezett) indukálási mód a transzformátor működésének alapja,

ezért szokták transzformátoros feszültségnek is nevezni. Ekkor a fluxus a
 (t )  m  sinvt  N2  m  sinvt (1.7)
alakú, ahol  m a teljes fluxuskapcsolódás,  m egy menet fluxusának maximális értéke.
Ezzel teljesen egyenértékű a fenti időfüggvény
j v t j v t
 (t )  Im (m  e )  Im ( N2  m  e )  Im (1.8)

alakú kifejezése, ahol  a fluxuskapcsolódás komplex vektora.

A vektort az (1.5.) összefüggés szerint differenciálva az indukált feszültség komplex
vektora:
d  (t ) d e j vt
u i (t )  m   j  v  m  e j vt  j  v  , (1.9)
dt dt

vagyis a fluxuskapcsolódás-vektorhoz képest 90-al a matematikai pozitív forgásirányban

előreforgatott, és a villamos szögsebességgel szorzott vektor. Az 1.9a ábrán a t  0
időpontban szokásos módon, vízszintes irányban vettük fel a fluxuskapcsolódás vektorát.
A vektorábrába berajzoltuk az indukált feszültség komplex vektorát, és bejelöltük a
vektorok pozitív forgásirányát. Az indukált feszültség időfüggvénye:
ui (t )  Im ( j  v  )  Re (v  ) v m  cosvt  2  f  N2  m  cosvt . (1.10)

A fluxushoz képest 90-al siető indukált feszültség időfüggvényét berajzoltuk az 1.9b

ábrába. A vizsgált szinuszos változás esetén az indukált feszültség műszerrel mérhető
effektív értékét a maximális értéket 2 -vel osztva kapjuk:
2
U i2   f  N 2   m  4,44  f  N 2   m  4  1,11  f  N 2   m  4  kf  f  N 2   m . (1.11)
2

12
 Re ui(t)  (t) (1.11) a villamos gépek
talán legfontosabb alapössze-
Ui függése, amely kimondja, hogy
 (t) szinuszos változás esetén az
v t indukált feszültség U i2 effektív
értéke arányos a fluxusváltozás
ui(t)
hálózat által kikényszerített f
frekvenciájával, a tekercs N 2
+j 
menetszámával és a hasznos
a) b) fluxus  m maximális értékével.
1.9. ábra Az indukált feszültség és a fluxus Az összefüggésben szereplő
a) komplex vektorai; b) időfüggvényei
4,44 állandó valójában a k f
formatényező négyszerese (szinuszos változásra a formatényező értéke kf  1,11 ). Így egy
sokkal általánosabban használható összefüggéshez jutunk, mert a formatényező négysze-
resével számított összefüggés nemszinuszos változások esetén is igaz. (A szakirodalomban
általában nem írják ki a fluxus maximális értékét jelző m indexet, de mindig tudnunk kell,
hogy ez, és a fluxushoz tartozó indukcióérték is a maximális érték.).
Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a fluxus a primer tekerccsel is kapcsolódik, és
így abban is keletkezik az N1 menetszámmal arányos indukált feszültség:
Ui1 4,44  f  N1  m

1.3.2. A forgógépek indukált feszültsége

N menetű
v  m armatúra Az 1.10. ábrán egy kétpólusú gépet
tekercs
ábrázoltunk. A póluspárok számát a továb-
a
biakban p -vel jelöljük, ebben az esetben
Lemezelt p  1 . Az egyenárammal gerjesztett (vagy
É Ig armatúra
vastest állandómágnesből készült) pólusok által
létrehozott mágneses tér időben állandó, a
forgórészt a hajtógép  szögsebességgel
 Tömör forgatja. Most a tekercs fluxuskapcsolódása
D
pólus azért változik, mert az időben változatlan
vastest
nagyságú mágneses tér mozog az álló
a Időben állandó armatúratekercshez képest, vagyis a fluxus-
mágneses tér
változás az  szögelfordulás függvénye:
1.10. ábra A forgási indukált feszültség keletkezése

d ( , t ) d d ( )
ui (t )     . (1.12)
d dt d

13
 A generátorban így keletkező Ψ
Geometriai
feszültség a forgási indukált fe- Ψ m  ( ) szögelfordulás
szültség, amely a forgógépek mű-
ködésének alapja. Mint (1.12)-ből g
0  
látható, a forgási feszültség mindig
ui
arányos a forgórész  szögsebessé-
gével. A pólusok alakjának megter- ui (t )
0  
vezésével elérhető, hogy a tekercs- v
csel kapcsolódó fluxus most is Villamos
szinuszosan változzék. szögelfordulás
Figyeljük meg, hogy a kétpó-
1.11. ábra. A tekercs által átfogott  ( ) fluxus és az ui ( t )
lusú gépnél egy körülfordulás alatt indukált feszültség pillanatértékei egy teljes körülfordulás
(  g  360 geometriai szögelfor- alatt kétpólusú gép esetén
dulás) a tekercs előtt egyszer halad
el egy északi és egy déli pólus. Az 1.11a ábrán az armatúratekercs fluxuskapcsolódásának
változását a geometriai szögelfordulás, az    t függvényében, kiterítve rajzoltuk fel. A
fluxuskapcsolódás változásának megfelelően a tekercs vezetőiben keletkező indukált
feszültségben is egy teljes villamos periódus (  v  360 villamos szögelfordulás) zajlik le,
amely a fluxuskapcsolódáshoz képest az 1.11b ábrán látható módon, 90-al siet.
Vizsgáljunk meg most egy négypólusú ( p  2 ) gépet, amelynek keresztmetszete az
1.12. ábrán látható. A gép heteropoláris, mert a forgórész ellentétes mágneses polaritású
pólusai váltakozva követik egymást. Az északi és a déli főpólusok most 90 geometriai
szöggel következnek egymás után és az armatúra tekercsek két oldala (a+ és a-) is 90
geometriai szögre van egymástól. Figyeljük meg, hogy a négypólusú gép esetén egy
körülfordulás alatt a tekercs előtt kétszer halad el egy-egy északi és egy-egy déli főpólus. A
fluxuskapcsolódás mostani változásának megfelelően az indukált feszültségben két teljes
N menetű periódus játszódik le:  v  720 a villa-
 v  p  g
armatúra tekercs
mos szögelfordulás, ami a geometriai
a1 szögelfordulás kétszerese (1.13. ábra).
 Eddig szerzett tapasztalatainkat a
következőképpen általánosíthatjuk: a
É D
a 2 villamos gépben különbséget kell
Ig tennünk a villamos-, ill. geometriai
a1 szögek (szögelfordulások) között. A
D É villamos- és a geometriai szögek
Lemezelt
armatúra közötti általános érvényű összefüggés:
vastest a 2  v  p g , (1.13)
Lemezeletlen Időben állandó
pólus vastest mágneses tér
vagyis a villamos szögelfordulás a geo-
1.12. ábra A forgási indukált feszültség keletkezése metriai szögelfordulás póluspár-szorosa.
négypólusú gépben

14
 A 1.11. és 1.13. ábrák további elemzésével még egy nagyon fontos szabályt
állapíthatunk meg. Látható, hogy a gép egy körülfordulása alatt p-számú teljes villamos
periódus játszódik le, így az indukálódó feszültség frekvenciája: f  p .
Amennyiben a gép másodpercenkénti fordulatszáma n , az armatúratekercselésben
indukálódó feszültség frekvenciája általánosan:
f  pn. (1.14)
A forgógép generátoros üzeme esetén (a hajtott forgórész fordulatszáma a kényszer) az
(1.13) összefüggés megmutatja, hogy mekkora az armatúratekercselésben indukálódó fe-
szültség frekvenciája.
Ψ ui
Geometriai
szögelfordulás
 ( )
0   g
0     v
ui (t )
Villamos
szögelfordulás

1.13. ábra A tekercs által átfogott fluxus és az indukált feszültség

pillanatértéke egy teljes körülfordulás alatt négypólusú gép esetén

A villamos gépes gyakorlatban megszokott, hogy a másodpercenkénti fordulatszám

helyett a percenkéntit használjuk. Az (1.14) összefüggés ebben az esetben a következőkép-
pen módosul:
n, 1 / min
f , Hz  p  . (1.15)
60
(1.14) mindkét oldalát 2π -vel szorozva a villamos- és a mechanikai forgórész
szögsebességek közötti kapcsolat adódik:
v  p  g . (1.16)

Szinuszosan változó fluxust feltételezve a forgási feszültségre is érvényesek az

(1.5)...(1.11.) összefüggések, ezért írható:
Ui  4  kf  f  N  m  4,44  f  N  m . (1.17)
Felhasználva még a forgógépek esetén érvényes (1.14) összefüggést, írható:
U i  4  kf  p  n  N  m  4,44  p  n  N  m . (1.18)
A transzformátorral szemben a forgógépek armatúra tekercselése több horonyba elosz-
tott tekercselés. Mivel nem azonos fázishelyzetű indukált feszültségeket kötünk sorba az
armatúratekercselés egy fázisában, az eredő indukált feszültség csökken. Ezt a csökkenést a
mindig egynél kisebb értékű  tekercselési tényezővel való szorzással vesszük figyelembe:
U i  4,44  p  n  N  m    4,44  f  N  m   . (1.19)

15
 A transzformátoros és forgási indukált feszültség bizonyos esetekben együtt is fellép-
het. Erre példa a váltakozó feszültségről táplált soros kommutátoros (univerzális) motor,
amellyel a 5.5.5. pontban foglalkozunk.
1.3.3. Az önindukciós feszültség

Egy tekercs fluxusa megváltozik, ha a tekercs árama valamilyen ok miatt megváltozik.

Az 1.14. ábrán például az áramváltozás egy tolóellenállás értékcsökkentésének hatására
következik be, vagyis az áram növek-
szik.
Ebben az esetben csupán egyetlen
+ tekercsünk van, amelynek fluxusa a
 0+
U G saját áramváltozásának következmé-
UL +
=
+V  nyeként módosul. Az indukált feszült-
 i
ség keletkezésének ez a módja az önin-
Az áramot növeljük dukció, a keletkező feszültség az ún.
önindukciós feszültség. Az önindukciós
1.14. ábra Önindukciós feszültség keletkezése feszültség a tekercs L induktivitásának
nagyságától, valamint az áramváltozás
sebességétől függ:
di
ui (t ) L  . (1.20)
dt
(1.20)-at az (1.5)-ben megfogalmazott indukciótörvénnyel összehasonlítva írhatjuk:
d di L
N  L , amiből d   di . (1.21)
dt dt N
A fluxus és az áramváltozás között csak akkor van egyenes arányosság, ha az L
induktivitás értéke állandó, tehát nem függ a gerjesztőáram értékétől. Ez a feltétel
csak légmagos (ferromágneses anyagot nem tartalmazó) elrendezések esetén teljesül.
(1.21) lehetőséget nyújt pl. az 1.6. ábrán adott mágneses körrel rendelkező tekercs
induktivitásának meghatározására is. A tekercs fluxusa:
N i
 (t )  Bvas (t )  Avas    H vas (t )  Avas    Avas  .
Lvas
Ezt felhasználva:
N  di
N    Avas 
d Lvas Avas
LN   N2    N2  , (1.22)
di di Lvas

ahol  a tekerccsel kapcsolódó erővonalak mágneses vezetőképessége. A mágneses veze-

tőképesség a mágneses kör méreteitől, valamint annak a térrésznek a mágneses permea-
bilitásától függ, amelyen keresztül a tekercs fluxusa záródik.

16
 A tekercs által létrehozott mágneses erőtér felépítéséhez munkát kell végeznünk. A
tekercs az energiát az áramváltozás, a tér felépítése során veszi fel, és a kialakuló mágneses
térben tárolja azt. Ez azt jelenti, hogy az áramtól átjárt (mágneses teret fenntartó) induk-
tivitás energiatárolóként viselkedik. Ha a későbbiekben valamilyen ok a tér leépülését idézi
elő, akkor a tekercs a tárolt energiát leadja, generátorként viselkedik. A tekercsben tárolt
energia a
1
WL   L  I 2 , (1.23)
2
összefüggés alapján számítható. Szavakban megfogalmazva: a tekercsben tárolt mágneses
energia a tekercs L induktivitásával és a tekercsen átfolyó I áram négyzetével arányos.
Áramváltozás esetén a tekercs árama az energiatárolásból adódóan ugrásszerűen nem
változhat meg, mert ehhez végtelen nagy teljesítményre lenne szükség. Az induktivitás
tehát mindig akadályozni igyekszik az áram változását.
Önindukciós feszültség keletkezik akkor is, amikor az áramot egy áramkörben be-,
vagy kikapcsoljuk, vagy az áram irányát megváltoztatjuk. A mai modern félvezetők az ára-
mot nagyon gyorsan (10…100 ns alatt) kikapcsolják, így már nagyon kis értékű (szórási)
induktivitás esetén is kV nagyságú feszültségtűk keletkezhetnek, amelyek a félvezető
kapcsolókat, valamint villamos gépek tekercsszigetelését is tönkretehetik. Ha szükséges,
az induktivitással párhuzamosan kapcsolt elemmel (pl. ellenállással, feszültségérzé-
keny ellenállással, védődiódával) védekezünk a keletkező túlfeszültség ellen úgy,
hogy a kikapcsolás előtt az induktivitásban tárolt energiát a védőelemben disszipál-
juk. Az önindukciós feszültségre tipikus példa az egyenáramú gépek kommutációjakor
keletkező ún. reaktanciafeszültség, amely akadályozza a kommutáció lefolyását.
Az indukált feszültség irányát a Lenz-törvény alapján határozhatjuk meg. A Lenz-
törvény kimondja: ha egy tekercs fluxusa megváltozik, akkor a tekercsben indukálódó fe-
szültség polaritása olyan, hogy a feszültség hatására a zárt körben meginduló áram gátolni
igyekszik a létrehozó okot, vagyis a fluxus megváltozását.

 ui ui
i  i
(Csökken) R R
(Növekszik)
+ -
ui ui u ui
R ui u R
- +
i i
a) b)
Generátor Terhelés Generátor Terhelés
(termelő) (ohmos fogyasztó) (termelő) (ohmos fogyasztó)

1.15. ábra. Az áram és az indukált feszültség irányának értelmezése

a Lenz-törvény alapján
a) a  csökken; b) a  növekszik

Az előbbi megállapítást alkalmazzuk egy olyan tekercsre, amelynek mágneses erő-

vonalai felülről lefelé haladnak és a tekercs fluxusa csökken. Az 1.15a ábra mutatja ezt az

17
esetet, a tekercset tartalmazó áramkör az R ellenálláson keresztül záródik. A Lenz-törvény
értelmében az áramkörben kialakuló áram irányának az óramutató járásával megegyezőnek
kell lennie, mert az áram által létrehozott erővonalak ekkor pótolják a tekercs fluxusának
csökkenését. A bemutatott zárt áramkörben a tekercs a termelő, az ohmos ellenállás pedig a
fogyasztó. Mivel a termelő esetében a feszültség és az áram iránya ellentétes, az áramkör
felső pontja a pozitív polaritású kapocs. A 1.15b ábrán a fluxus iránya továbbra is változat-
lan, de az előző esettel szemben értéke növekszik. Figyeljük meg, hogy a Lenz-törvény
értelmében az áram (és a termelő jellegből adódóan ezzel együtt a feszültség is) előjelet
vált. Szükséges kihangsúlyozni, hogy a tekercsben az indukált feszültség kialakulása csak a
tekercs által átfogott fluxus változásától függ. Ha az áramkört zárjuk, a kialakuló áram
nagyságát az indukált feszültség és a terhelő ellenállás együttesen szabja meg.

1.4. A VILLAMOS GÉPEK VESZTESÉGEI

A villamos gépek meghatározó veszteségeit lényegében két csoportba szokták sorolni:

megkülönböztetünk üresjárási-, illetve terhelési veszteségeket. A keletkező veszteségek a
gépben hővé alakulnak, növelik hőmérsékletét és rontják hatásfokát. Ebben a fejezetben
csak az alapvető veszteségekkel foglalkozunk, a gépspecifikus ismereteket az adott
gépeknél tárgyaljuk részleteiben.
1.4.1. Üresjárási veszteségek

Az üresjárási veszteségek közös jellemzője, hogy már a gép terheletlen állapotában is

fellépnek, meghatározásuk sok esetben üresjárási mérésekkel lehetséges. Mint tudjuk, min-
den villamos gép mágneses körből épül fel. A vasmag azonban nem ideális elem, így cikli-
kus átmágnesezésekor veszteség, az ún. vasveszteség lép fel. Az üresjárási veszteségek kö-
zé sorolhatók továbbá a forgógépeknél fellépő súrlódási- és ventilációs veszteségek.

1.4.1.1. Vasveszteségek
Mint azt az 1.3.1. pontban láttuk, működés közben egy transzformátor mágneses körét
ciklikusan, szinuszos időfüggvény szerint átmágnesezzük. Az átmágnesezés során munkát
kell végeznünk, a vasmagban vasveszteség keletkezik. A vasveszteség mindig arányos az
átmágnesezett vasanyag m tömegével. A vasveszteségnek két fajtája van: a hiszterézis-, ill.
az örvényáram veszteség.
Hiszterézis veszteség
Az alkalmazott térerősség a ferromágneses anyag anyagszerkezetében rejlő kis elemi
mágneseket (doméneket) átrendezi, az eredetileg rendezetlen doméneket a mágneses tér
irányába állítja. Az 1.16. ábra két különböző anyag ciklikus átmágnesezéskor felvett
B(H ) görbéjét, ún. hiszterézisgörbéjét ábrázoltuk. Az egyes hurkokat úgy kapjuk meg,
hogy az alkalmazott térerősséget (gerjesztőáramot) ciklikusan egy azonos nagyságú pozitív
(  H m ) és negatív (  H m ) érték között változtatjuk, és mérjük az összetartozó H  B

18
 B B
Telítés Br
Bm
Lemágnese-
Remanens, vagy Első zési görbe Első felmágne-
visszamaradó felmágnese- sezési görbe
B
indukció r zési görbe H
Koercitív H c H
Hc Hm erő

a) b)

1.16. ábra Különböző anyagok hiszterézisgörbéje

a) lágymágneses anyag; b) állandómágnes anyag

értékeket. Nyilak mutatják az indukció változását a térerősség növelésekor (felmágnesezés)

és csökkentésekor (lemágnesezés). Ha az alkalmazott térerősség elég nagy, a vasmag telítő-
dik (az indukció csak kismértékben növekszik a térerősség jelentős növelésekor). Az első
felmágnesezési görbe különbözik a ciklusos átmágnesezésitől. A mágnesezési jelleggörbe
jellemző pontjai a Br remanenciaindukció és a H c koercitív erő. Ha az előzőleg gerjesztett
anyag gerjesztését megszüntetjük, a domének rendezettsége nem szűnik meg teljesen. Az
ilyenkor visszamaradó érték a Br remanenciaindukció. Ahhoz, hogy a visszamaradó
indukciót is megszüntessük, egy ellentétes irányú gerjesztést kell adnunk: az így kapott
térerősségérték a H c koercitív erő.
Átmágnesezéskor a domének rendezése energiát igényel, amely a vasanyagban hővé
alakul. A keletkező veszteség nagysága a hiszterézishurok területétől függ, ezért hiszteré-
zisveszteségnek nevezzük. A különböző összetételű ferromágneses anyagok hiszterézisgör-
béje jelentős eltérést mutat.
Időben változó mágneses terek felépítéséhez (váltakozó áramú villamos gépek vas-
magjai) olyan vasanyag szükséges, amelynek doménjei könnyen, kis veszteséggel átrendez-
hetők. Könnyen mágnesezhető a szilícium- és szén (SiC) szegény vas. A jól mágnesezhető
tulajdonságot hideghengerléssel és többszöri hőkezeléssel (kristályszerkezet- módosítás)
javítják. Az ilyen, ún. lágymágneses anyagok hiszterézishurkának területe kicsi (l. az 1.16a
ábrát). Az alkalmazott anyagon túlmenően a hurok területe a Br remanenciaindukció és a
H c koercitív erő szorzatától függ, amelyek közelítőleg arányosak az átmágnesezéskor
fellépő Bm maximális indukcióval. Így végül a hiszterézisveszteség közelítőleg a maxi-
mális indukció négyzetével arányos. Mivel minden átmágnesezéskor fellép egy-egy hurok-
nyi veszteség, a veszteség az időegység alatti átmágnesezések számával, vagyis az f
frekvenciával arányosan nő:
Ph   h  f  Bm2  m , (1.24)
amelyben  h a vasanyag tulajdonságaitól függő tényező.

19
 A lágymágneses anyagokkal szemben az 1.16b ábrán felrajzolt mágnesanyagok hisz-
terézishurkának területe nagy, ezért csak nehezen mágnesezhetők le, vagy át. Ezért ezeket
állandómágnes anyagoknak nevezzük és a mágneses körök gerjesztésére használjuk.
Örvényáram veszteség
Az 1.17. ábrán egy transzformátor mágneses körének egy részletét ábrázoltuk.
Gondolatkísérletként képzeljük el, hogy a vasmag villamosan (és természetesen mágnese-
sen is) vezető, tömör anyagból készült, és hogy az indukció a vasmagban szinuszosan
változik! Mivel az anyag tömör, az 1.17a ábrába képzeletben berajzoltunk egy lehetséges,
A0 felületi vezetőhurkot. Mivel a kijelölt pálya időben változó fluxust fog körbe, a vezető-
keretben az indukciótörvény értelmében feszültség indukálódik, amely a zárt vezető-
keretben áramot, ún. örvényáramot indít.
A kialakuló örvényáram nagysága a vezetőkeretben indukálódó feszültségtől és a pálya
ellenállásától függ. Természetesen a lemezben nem csak ez az egy, hanem végtelen sok
örvényárampálya alakul ki. A pályákon folyó örvényáramok kölcsönhatásba lépnek az őket
létrehozó, időben változó mágneses térrel. A kölcsönhatások eredményeként erőhatások
alakulnak ki, valamint örvényáramú veszteség keletkezik.
Akkor is keletkeznek örvényáramok, ha a lemezt egy időben állandó mágneses térben
mozgatjuk. Ilyenkor a Lenz-törvény értelmében az örvényáramok fékezni próbálják a
lemez mozgatását.
Az örvényáramokkal kapcsolatos legnagyobb probléma, hogy hatásukra a rövidrezárt
„vezetőkeretekben” örvényáramú veszteség keletkezik, amely az anyagot melegíti. A vesz-
teség nagysága a P  U i2 / R összefüggésből adódóan az indukált feszültség négyzetétől és
az örvényárampálya ellenállásától függ. Tételezzük fel, hogy a pálya által átfogott fluxus f
frekvenciával szinuszosan változik. Ekkor N = 1 helyettesítéssel érvényes az indukált
feszültségre a korábban kapott összefüggés:
Ui  c  f  N  m  c  f  Bm  A1 ,
ahol A1 az örvényárampálya által átfogott felület nagysága.
Ezt az eredményt behelyettesítve az örvényáramú veszteséget számító összefüggésbe:
U2
Pö  c1  i  m 
c  f  Bm  A1   m  c  f 2  Bm2  A02  m ,
2
(1.25)
2
R R R
amelyből látszik, hogy az örvényáram-veszteség a vasmag m tömegével egyenesen, az f
frekvencia, a maximális indukció- valamint a pálya által átfogott felület négyzetével
arányosan, míg a pálya ellenállásával fordítottan arányos.
A villamos gépek vastestének azon részéiben, amelyekben a fluxus változik, örvény-
áramok folynak, és így örvényáram-veszteség keletkezik. Egyrészt ez a veszteség csökkenti
a gép hatásfokát, másrészt melegíti a gépet. Mindkét hatás káros, tehát a veszteséget csök-
kenteni kell. A csökkentési lehetőségeket mutatja a veszteségekre kapott (1.25) összefüg-
gés.

20
  (t )  (t )
Örvényáram
pályák
A0
 A a
Örvényáram
pálya
a) b)

1.17. ábra Az örvényáramok keletkezése

a) tömör vasmagban; b) lemezelt vasmagban

A veszteségeket csökkenti az örvényárampályák fajlagos ellenállásának növelése. A

ferromágneses anyag fajlagos ellenállása növelhető szilícium ötvözésével. Sajnos a szilíci-
um hozzáadása a lemezeket törékenyebbé (ridegebbé) teszi. Ezért csak kisebb mérték-
ben, (maximálisan kb 0,5 %-ban) ötvözik a mechanikailag igénybe vett forgógépleme-
zeket, míg a transzformátorlemezeket kb. 4 %-ban.
Az örvényáram-veszteség alapvetően a vasanyag lemezekre bontásával: az ún. lemeze-
léssel csökkenthető. A lemezeléssel az eredetileg tömör anyagból készített vasmagot 
vastagságú, egymástól oxid-, lakk-, vagy papírréteggel egymástól elszigetelt lemezekre
bontjuk (1.17b ábra). (1.25 )-öt felhasználva az örvényáramú veszteségre végül a:
Pö   ö  f 2  Bm2   2  m ,
(1.26)
összefüggést kapjuk, amelyben  ö az örvényáram-veszteségi tényező. (1.26) szerint az
örvényáram-veszteség a lemezvastagság négyzetével közelítőleg arányosan csökken.
Az örvényáram-veszteség négyzetesen függ az indukció maximális értékétől és a frek-
venciától. Ha a frekvenciát növeljük, a lemezvastagság csökkentése már nem elég hatékony
módszer az örvényáramok csökkentésére. Ha a frekvencia további növelése elengedhetet-
len, a vasmagot egymástól elszigetelt vasoxid-szemcsékből, porkohászati úton állítják elő.
Az ilyen porvasmagok vagy ferritek több száz kHz frekvenciáig használhatók.
Korábban már szó volt a hiszterézis-veszteségről. A vas periodikus átmágnesezésekor
fellépő hiszterézis- és örvényáram-veszteséget együttesen a v1,0 értékű, W/kg dimenziójú
vasveszteségi számmal jellemezzük. A gyakorlatban   25 C hőmérsékleten, Bm  1 T
indukcióra, f  50 Hz frekvenciára és m  1 kg tömegű vasanyagra vonatkoztatva szok-
ták megadni. Felhasználásával f  50 Hz frekvenciánál a vasveszteség a következő kifeje-
zés segítségével számítható:
Bm2 W
Pv , W  v1,0  m , amelyben v1,0 dimenziójú. (1.27)
1 kg

1.4.1.2. Súrlódási és ventilációs veszteségek

A ventilációs veszteség a forgógépek álló- és mozgó részei közötti levegősúrlódásból
adódó veszteség. Pontos számításához ismerni kell a szellőzőkerék hatásfokát, a légutak

21
ellenállását, illetve kényszerhűtések esetén a gépben létrejövő nyomásesést. Legtöbbször
kísérleti méréssel, a fordulatszám, vagy a szellőzőkerék külső kerületi sebessége ( vszk )
függvényében határozzák meg.
Radiális szellőzővel ellátott gép szellőzési veszteségére a következő összefüggés ad
tájékoztató értéket [2]:
Pv  C Vl  vszk
2...3
 C1  n2...3 . (1.28)

A C tényező értéke a szellőző hatásfokától és a gép légútjainak, fojtottságától függően

1,1…2,6 között mozoghat. (1.27)-ben Vl a veszteségek elszállításához szükséges levegő-
mennyiség m3/h-ban, vszk a szellőzőkerék külső kerületi sebessége m/s-ban, n a fordulat-
szám. (1.28) alapján légsúrlódási veszteség közelítőleg a fordulatszám 2…3 hatványa sze-
rint változik. 30…40 m/s-nál kisebb forgórész kerületi sebesség mellett a légsúrlódási
veszteséggel nem szükséges foglakozni.
A csapágysúrlódási veszteség a forgógépek összes veszteségéhez képest nem jelentős
tényező. Általános a gördülőcsapágyak használata, a csúszócsapágyak zajtalanabb üzemet
biztosítanak, de nagyobb a súrlódásuk. Egy csapágy veszteségét a következő összefüggé-
sekből számíthatjuk [2]:
Gördülőcsapágy esetén: Pcs  9  dcs3
 n 103 , (1.29)

Csúszócsapágy esetén: Pcs  23  dcs

3
 n3  103 . (1.30)
A d cs külső csapágyátmérőt m-ben, az n fordulatszámot 1/s-ban helyettesítve a csa-
págysúrlódási veszteséget W-ban kapjuk.
1.4.2. Terhelési veszteségek

A terhelési veszteségek közös jellemzője, hogy a gép terhelt állapotában lépnek fel,
meghatározásuk sok esetben rövidzárási méréssel lehetséges. Terhelési veszteség tipikusan
a tekercsveszteség, illetve tekercsveszteség áramkiszorítás hatására megnövekedő értéke.

1.4.2.1. Az egyenáramú tekercselési veszteség

Ha I egyenáram folyik át a  fajlagos ellenállású, q keresztmetszetű, l vezetőhosszú-
ságú tekercselésen, akkor a tekercselésben keletkező veszteség az
l (1.31)
Pt  I 2  R  I 2   
q
összefüggéssel számítható ki.
Tekercselési anyagként forgógépek esetén kizárólag vörösréz, transzformátoroknál vö-
rösréz és alumínium jöhet szóba. A fajlagos ellenállás hőmérsékletfüggő, a 99,9 % tiszta-
ságú vörösréz és az alumínium fajlagos ellenállása 20 C -on:
Ωmm 2 Ωmm 2
CU,20  0,0175 és Al,20  0,0286 .
m m
A fajlagos ellenállások 75 C -on:

22
 Ω mm 2 Ω mm 2
CU,75  0,0216 és  Al,75  0,0346 .
m m
Adott áramnál a tekercselési veszteséget a tekercselő anyag hosszával és keresztmet-
szetével lehet befolyásolni. A minimális vezetőhosszra kell törekedni, de a szükséges
hosszat befolyásolják a vastest méretei (pl. transzformátoroknál a rendelkezésre álló ablak-
méretek). A keresztmetszet növelése a tekercselési veszteséget csökkenti, de nő a beépítési
helyigény, a súly és a tekercselőanyag ára is.

1.4.2.2. A váltakozóáramú tekercselési veszteség (áramkiszorulás)

Ha a tekercselésen f frekvenciájú váltakozóáram folyik keresztül, akkor fellép az ún.
áramkiszorulás jelensége. A vastest hornyában elhelyezett, áramtól átjárt, sugár irányban
benyúló vezetőt képzeljük el úgy, mintha
x
sugár irányban felszeletelt, egymástól el-
szigetelt, párhuzamos szálakból állna
(1.18. ábra). Ekkor az áramtól átjárt
vezetőszálak körül az ábrán látható,  sh -
val jelölt szórási erővonalkép alakul ki. Az
erővonalak a legnagyobb mágneses veze-  sh
tőképességű (a vasban legrövidebb) utat
követve a közvetlenül a horony alatt, a s
vasmagban záródnak. Ebből adódik, hogy
a horonyfenékhez legközebb eső, alsó ve- a) b)
zetőszálakhoz tartozó erővonalak a vasban 1.18. ábra A horony szórt fluxusának
rövidebb úton záródnak, vagyis nagyobb kialakulása és az áramsűrűség változása
a) a horony szórt fluxusa; b) az s áramsűrűség változása
lesz a mágneses vezetőképességük és ezzel
együtt induktivitásuk ( L  N 2   ) is. A nagyobb induktivitás egy adott frekvencián az
X  2π  f  L összefüggésnek megfelelően egyben nagyobb induktív reaktanciát is jelent.
Mivel az áram mindig a legkisebb impedanciájú úton próbál folyni, a vezető sugárirányú
mérete (magassága) mentén az áramsűrűség s eloszlása sem lesz egyenletes (lásd az 1.18b
ábrát). Az, hogy az áramsűrűség a horonyfenék közelében kicsi és a sugár mentén a ho-
ronyszáj felé haladva az 1.18b ábrának megfelelően növekszik azt jelenti, hogy az áram
kiszorult a vezető horonyfenék közeli részéből. Az áramkiszorulás miatt a vezető kereszt-
metszete látszólag csökkent, ellenállása pedig megnőtt.
A tekercsveszteséget ezért teljesen általánosan a
Pt  ktr  I 2  R (1.32)

alakban lehet felírni. Váltakozóáram esetén a tekercselési többletveszteségre jellemző

tényező értéke: k tr  1 [2], egyenáram esetén k tr  1. k tr csökkentésének leghatásosabb
módja a szórt fluxusra merőleges vezetőméret csökkentése a rétegszám növelésével. Min-
denképpen be kell tartani azt a szabályt, hogy a vezető magassága ne növekedjék az ún.

23
kritikus vezetőmagasság fölé. 50 Hz esetén a kritikus vezetőmagasság 10…20 mm között
van.
Nagyobb frekvenciák (kb. 1 kHz fölött) esetén a nagykeresztmetszetű vezetőt egymás-
tól elszigetelt, kis átmérőjű vezetők összesodrásával kell készíteni annak érdekében, hogy a
k tr tényező értéke ne növekedjen túlságosan nagyra.

1.5. A VILLAMOS FORGÓGÉPEK NYOMATÉKA,

TELJESÍTMÉNYVISZONYAI

Ebben a pontban egy mágneses térben elhelyezkedő tekercsre ható erőviszonyokat, a

nyomatékot, és a teljesítményviszonyokat vizsgáljuk.
1.5.1. Nyomatékok és erőhatások

Tételezzük fel, hogy egy D szélességű, l1  l hosszúságú, álló, de a T1-T2 tengely

körül elfordítható vezetőkeretet l szélességű, időben állandó, B indukciójú, homogén
mágnestérbe helyezünk úgy, hogy a két tekercsoldal összekötése, és a tekercs bekötő része
a mágneses téren kívül helyezkedjen el (1.19a ábra). Definíciószerűen hossz- ( d )
iránynak nevezzük az indukcióval (a gép fluxusával) azonos, kereszt- ( q ) iránynak pedig
az erre merőleges irányt.
D Keresztirány (q)
T2 M
F F Iq 

M
I N 1
l B   B
Hosszirány (d)
M Id
Mágneses
erővonal
F D  sin 

I F
T1 a) b)

1.19. ábra A nyomaték és a tekercselemre ható erők képződése

a) térbeli elhelyezkedés (a megrajzolt indukcióvonalak és a tekercs síkja egybeesik);
b) keresztmetszeti kép a tekercset jobbra forgatva

Folyassunk át a kereten I nagyságú áramot a megadott irányban. Nevezzük gerjesztés-

vektornak a tekercs tengelyében elhelyezkedő hatásvonalú, a tekercs által létrehozott
erővonalakkal megegyező irányú,   N  I vektort. Az áramvektor és a hosszirány közötti
szöget jelöljük -val. Az áramvektort bontsuk I q  I  sin  kereszt-, és I d  I  cos 
hosszirányú összetevőre.
A B indukciójú homogén mágneses térben elhelyezett l hosszúságú vezetőre a Lorentz
törvény szerint:
F  l  ( I  B) (1.33)

24
nagyságú erő hat. Mivel az indukció erővonalak merőlegesek az áramtól átjárt vezetőre, az
erők iránya a vezetőkeret körülfordulásától független, függőleges irányú. Ha továbbá az
indukció- és az áram értéke is állandó, az erő nagysága a körülfordulás során nem változik,
értéke a jól ismert összefüggés szerint: F  B  l  I .
A vezetőkeret két vezetőjére ható erők erőpárt alkotnak, így a vezetőkeretre a ható
nyomaték:
M  2  (r  F ) , (1.34)

ahol r a forgáspontból az erő támadáspontjába mutató vektor. A nyomatékvektor (amelyet

berajzoltuk az 1.19. ábrába) a sugárvektor és az erővektor alkotta síkra merőleges.
A nyomaték értéke a megadott adatokkal:
M  2r  sin   F  D  sin   F (1.35)
Az (1.33) és az (1.35) összefüggések felhasználásával a nyomaték nagysága:
M  D  sin   B  l  I  D  B  l  I  sin   D  B  l  I q , (1.36)

vagyis az áram keresztirányú komponensével arányos.

Ha a tekercs N menetű, akkor a nyomaték nagysága a tekercs menetszámával ará-
nyosan meg fog növekedni:
M  D  B  l  N  I k  D  B  l  q , (1.37)
ahol q    sin   N  I  sin   N  I q a vizsgált tekercs keresztirányú gerjesztése.
Az 1.20. ábrán a vezetőkeret indukcióhoz képes elfoglalt helyzetét változtatva vizsgál-
juk a tekercs gerjesztésének irányát, illetve a nyomatékot.

  = 50 q
F q
F
q F  = 90
q
d  B  B
d d d
B
 = 0 M d
M F
a) b) F c)
F
F
q F
F q
M B M B d B
d 
d  d
 q   = 135
q  = 90
 = 180
F  d
F
F
d) e) f)
1.20. ábra A nyomaték és a tekercselemre ható erők képződése a gerjesztett tekercs
különböző helyzeteiben (az indukció vízszintes irányú)
a)  = 0, M = 0; b)  = 50, M = Mmax sin > 0 ; c)  = 90, M = Mmax;
d)  = 90, M = Mmax ; e)  = 135, M = Mmax sin < 0 ; f)  = 180, M = 0

25
 Az 1.20a ábrán a  gerjesztésvektor hosszirányú, a gerjesztésvektor és a B induk-
cióvektor által bezárt szög   0 . Mivel a gerjesztésnek nincs keresztirányú vetülete, a
nyomaték M  0 értékű.
Az 1.20b ábrán a gerjesztésvektor 50 -al siet az indukcióvektorhoz képest, ezért a
vektornak hossz-, és keresztirányú komponense is van. A nyomatékot a q    sin 
keresztirányú gerjesztés-összetevő határozza meg ezért:
M  D  B  l  N  I  sin   D  B  l  N  I q  D  B  l  q .

Ugyanakkor figyeljük meg, hogy az armatúragerjesztés d    cos  hosszirányú

komponense az indukcióval megegyező irányú.
Az 1.20c ábrán a vezetőkeret síkja párhuzamos az indukció erővonalakkal, így a
gerjesztésvektor  = 90 -al siet az indukcióvektorhoz képest. Ekkor a teljes gerjesztés ke-
resztirányban hat, vagyis a nyomaték a felveszi a legnagyobb pozitív,
M  M max  D  B  l  N  I  D  B  l 
értéket. A gerjesztésnek nincs hosszirányú komponense: d  0 .
Az 1.20d ábrán szemben az 1.20c ábrával a gerjesztésvektor  = 90 -ot késik az in-
dukcióvektorhoz képest (   90 ). A tekercs síkja most is párhuzamos az erővonalakkal
és a gerjesztés is tisztán keresztirányban hat, de a nyomaték negatív: M  M max . A
gerjesztésnek most sincs hosszirányú komponense.
Az 1.20e ábrán a tekercset az óramutató járásával megegyező irányban tovább fordí-
tottuk (   135 ). A gerjesztésnek ugyanúgy hossz- és keresztirányú komponense is van,
mint az 1.20b ábrában, de mindkét komponens ellentétes irányú: a nyomaték negatív, a
gerjesztés hosszirányú komponense pedig az indukcióval ellentétes irányú.
Végül 1.20f ábrán felrajzolt esetben az indukció és a tisztán hosszirányú gerjesztés
ellentétes irányúak. Mivel nincs keresztirányú gerjesztés-összetevő, természetesen nincs
nyomaték sem: M  0 .
Az ebben a pontban szerzett tapasztalatokat úgy foglalhatjuk össze, hogy egy tekercs-
ben létrejövő keresztirányú gerjesztés a hajtó-, vagy a fékező nyomatékot befolyásolja.

1.5.2. Üzemmódok, teljesítményviszonyok

Az 1.5.1. pontban feltételeztük, hogy a vizsgált tekercs elfordítható, de a vizsgált

helyzetben rögzítve áll. Ebben a pontban viszont abból indulunk ki, hogy az indukciómezőt
(pontosabban a gép   B  A fluxusát) a gép több tekercselése együttesen hozza létre, és
ez a mező 0 szögsebességgel forog (forgómező).

Ideális üresjárás, meddő teljesítmények

Az 1.21. ábrán felrajzolt forgógép esetén a gép két tekercseléssel rendelkezik. A
forgórészen elhelyezett pólustekercselést I g egyenárammal gerjesztjük, és mechanikailag

26
0 szögsebességgel, a megadott irányba forgatjuk. A tekercsnek  fluxus fenntartásához
szükséges gerjesztése üresjárásban: p0  Ng  I g .
Az állórészen elhelyezett tekercselés (mivel ebben keletkezik a felhasználás szempont-
jából hasznos Ui  4,44  f  N    indukált feszültség) az armatúratekercselés. A
q

Re
0

U Ui Up 
d
 p0
v

Im  p0
a) b)

1.21. ábra Ideális üresjárás hálózatra kapcsolva

a) időbeli vektorábra; b) térbeli elhelyezkedés

tekercselés vasba ágyazott, ezért induktív reaktanciával rendelkezik (ami mellett az armatú-
raellenállás elhanyagolható értékű) és a gép szórásmentes.
A forgórész 1.21. ábrán adott helyzetében az indukált feszültség éppen az armatúra-
tekercselés vízszintes tekercselemében a legnagyobb. Irányát pl. az U i  l  ( B  v) Lorentz
törvény alapján, a B indukcióvektort a v sebességvektorba forgatva határozhatjuk meg
(lásd a térbeli, b ábrát). Az így megkapott, U i vektort a tekercselem mellett tüntettük fel.
Másrészt az 1.3. pont alapján már tudjuk, hogy az időben az U i indukált feszültség 90 -al
siet a  fluxushoz képest, amit berajzoltunk az időbeli vektorábrába (a ábra).
Tételezzük fel továbbá, hogy az armatúratekercselést egy állandó U feszültségű
hálózatra kapcsoljuk. Ideális üresjárásban a gép veszteségmentes (nincs sem mechanikus,
sem villamos vesztesége) és a tekercselésben sem folyik áram: I a  0 . Ez nyilván csak úgy
lehetséges, ha a hálózat feszültségének és a gép indukált feszültségének egyensúlyt kell

q
Re

Ua 0
 p
Ia
U Up d
 p0 a
 p
Ia
Im
 p0 a
a) b)
1.22. ábra Meddő teljesítmény leadás (túlgerjesztett üzem)
a) időbeli vektorábra; b) térbeli elhelyezkedés

27
tartani egymással: U i  U . Az armatúratekercselésre kényszerített, állandó értékű hálózati
feszültség nem csak az indukált feszültség-, hanem a gép  fluxusának nagyságát-, és
fázishelyzetét is rögzíti.
Növeljük most meg a gép pólusgerjesztését  p értékűre (1.22. ábra)! Ekkor túlger-
jesztett üzemről beszélünk. A hálózati kényszer miatt a fluxusnak  és így a gép eredő ger-
jesztésének is  változatlan,  e   p0 értékűnek kell maradnia. Ez csak akkor lehetséges,
ha az armatúrában hosszirányban olyan ellengerjesztés keletkezik, ami a gerjesztést hossz-
irányban  p0 értékre állítja vissza. A szükséges gerjesztés az armatúratekercselés függőle-
ges tekercselemében keletkezik, irányát berajzoltuk a tekercselembe (lásd a b ábrát), illetve
a vektorábrába (a ábra). Mivel a gerjesztések kiegyensúlyozása hosszirányban lehetséges,
nem lép fel keresztirányú gerjesztés, illetve az előző pontban megbeszélteknek megfelelően
nyomatékigény sem.
Mint a vektorábrából látható, az I a armatúraáram az U kapocsfeszültséghez képest
90 -ot siet, a tekercselés kapacitásként viselkedik, vagyis (a megállapodások szerint) med-
dőteljesítmény leadóként viselkedik. (A villamos energiarendszerben a fogyasztók alapve-
tően ohmos-induktív körök, így az induktív meddő teljesítmény igényt értelmezik med-
dőteljesítmény felvevőnek.) A kapocsfeszültség és az indukált feszültség közötti különb-
séget az armatúra induktív reaktanciáján eső U a feszültség egyenlíti ki.
q
Re

0
Ua
U Ia
Up I 
a  p0 d
  p0 p a
Im
p a

a) b)

1.23. ábra Meddő teljesítmény felvétel (alulgerjesztett üzem)

a) időbeli vektorábra; b) térbeli elhelyezkedés

Második esetként a  fluxus fenntartásához szükséges  p0 gerjesztéshez képest

csökkentsük le a gép pólusgerjesztését  p értékűre (1.23. ábra). Ekkor alulgerjesztett
üzemről beszélünk. A hálózati kényszer miatt a fluxusnak  és így a gép eredő gerjesz-
tésének is  most is változatlan,  e   p0 értékűnek kell maradnia. Ez most úgy lehet-
séges, hogy az armatúrában hosszirányban olyan többletgerjesztésnek kell keletkezni, ami a
gerjesztést hosszirányban  p0 értékre állítja vissza. A szükséges gerjesztés az armatúra-
tekercselés függőleges tekercselemében keletkezik, irányát berajzoltuk a tekercselembe
(lásd a b ábrát), illetve a vektorábrába (a ábra). Mivel a gerjesztések kiegyensúlyozása

28
hosszirányban lehetséges, most sem lép fel keresztirányú gerjesztés, illetve nyomatékigény
sem.
Mint az időbeli vektorábrából látható, az I a armatúraáram az U kapocsfeszültséghez
képest 90 -ot késik, azaz ebben az esetben a tekercselés induktivitásként, meddőteljesít-
mény fogyasztóként viselkedik. A kapocsfeszültség és az indukált feszültség közötti kü-
lönbséget most is az armatúra induktív reaktanciáján eső U a feszültség egyenlíti ki.
Az ebben a pontban szerzett tapasztalatokat úgy foglalhatjuk össze, hogy a hosszirányú
gerjesztéssel a hálózatba leadott-, vagy felvett meddő teljesítményt befolyásolhatjuk.
Terhelt állapot, hatásos teljesítmények
Terheljük meg most a hálózatra kapcsolt, 1.22. ábrán ábrázolt, meddő teljesítményt
leadó gépünket a tengelyén!
Mint azt az 1.5.1. pontban megállapítottuk, ilyenkor a nyomaték nagyságától függően
az armatúratekercselésben keresztirányú gerjesztés-összetevőnek kell keletkeznie, miköz-
ben a  fluxus fenntartása érdekében szükséges  p0 hosszirányú komponens változatlan
értékű marad:  e   p0 (1.24. ábra). A gép eredő fluxusát a  a armatúragerjesztés és a
 p pólusgerjesztés vektoros eredője hozza létre:
 e   p  a . (1.38)

A terhelés hatására a forgórész mágneses tengelye lemarad az eredő fluxushoz (eredő

gerjesztéshez) képest, a két mágneses tengely közötti szög a terhelés nagyságától függő,  -
val jelölt, negatív előjelű, ún. terhelési szög keletkezik.
q
Re
Ua
0

U Up
 d
 aq 

p
a p

Im
 ad  e
a) b)
1.24. ábra Teljesítményviszonyok terhelt, túlgerjesztett motor esetén
a) időbeli vektorábra; b) térbeli elhelyezkedés

A nyomaték képzéséért felelős keresztirányú,  ak gerjesztéskomponens iránya az U

kapocsfeszültség irányával egyezik meg, vagyis a gép fogyasztó, azaz a motor a hálózatból
a nyomatékkal arányos hatásos teljesítményt vesz fel.
Következő esetként induljuk ki abból, hogy a gépet generátoroként kívánjuk üzemel-
tetni. Ehhez vigyünk be Pm  M  0 mechanikai teljesítmény a tengelyen, és a generátor

29
terheljük ohmos induktív terheléssel. Ekkor a térbeli viszonyok, illetve a vektorábra az
1.25. ábrának megfelelően alakul.
Figyeljük meg, hogy szemben az előző esettel a forgórész mágneses tengelye most siet
eredő fluxus mágneses tengelyéhez képest: a  terhelési szög ekkor pozitív előjelű.

Re
Ua q

Up
0 p
U
 
d

 ad  e
Im

a
p
a) b)
 aq
1.25. ábra Teljesítményviszonyok ohmos-induktív terhelésre dolgozó generátor esetén
a) időbeli vektorábra; b) térbeli elhelyezkedés

A tengelyen keresztül bevitt hajtó (negatív) nyomaték következtében a képzéséért fele-

lős keresztirányú,  aq gerjesztéskomponens iránya is megfordul: az U kapocsfeszültség
irányával ellentétes irányúvá válik: a gép termelőként hatásos teljesítményt ad a hálózatba.
Az ebben a pontban szerzett tapasztalatokat úgy foglalhatjuk össze, hogy a tengelyen
bevitt-, vagy leadott nyomatékkal (mechanikai teljesítménnyel) az armatúragerjesztés
keresztirányú összetevőjét és ezzel hálózatba leadott-, vagy hálózatból felvett hatásos
teljesítményt befolyásolhatjuk.

1.6. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

1. Ismertesse a gerjesztési törvényt!

2. Hogyan számítjuk ki egy mágneses kör mágnesezési áramát?
3. Ismertesse Faraday indukciótörvényét!
4. Milyen törvény alapján állapítható meg az indukált feszültség iránya?
5. Ismertesse a Lenz törvényt!
6. Mikor beszélhetünk nyugalmi, illetve mozgási indukcióról?
7. Mi a kölcsönös indukció, illetve az önindukció?
8. Mitől függ a homogén mágneses térben mozgatott vezetőben indukálódó feszültség
értéke?
9. Milyen jellemzők között állapít meg kapcsolatot a mágnesezési görbe?
10. Mikor keletkezik hiszterézishurok? Mi a különbség a lágymágneses anyagok és az
állandómágnesek hiszterézishurka között?
11. Mikor keletkezik hiszterézisveszteség, és mitől függ?

30
12. Mitől függ egy tekercsben nyugalmi indukcióval keltett transzformátoros feszültség
értéke, ha a tekercs fluxusa f frekvenciával szinuszosan váltakozik?
13. Miért és hogyan keletkeznek örvényáramok?
14. Milyen vasmagot használunk erőátviteli ( f < 400 Hz) transzformátorok esetén?
15. Milyen vasmagot használunk nagyfrekvenciás ( f >10 kHz) transzformátorok ese-
tén?
16. Milyen tényezőktől függ az örvényáram-veszteség?
17. Hogyan csökkenthető az örvényáram-veszteség?
18. Milyen tényezőkből tevődik össze a vasveszteség?
19. Mire használjuk villamos gépek esetén az állandó mágneseket?
20. Ismertesse a transzformátorok esetén fellépő üresjárási veszteségeket!
21. Definiálja a v1,0 fogalmát!
22. Ismertesse a transzformátorok esetén fellépő terhelési veszteségeket!
23. Ismertesse az áramkiszorulás jelenségét és annak hatásait!
24. Hogyan tud védekezni az áramkiszorulás ellen nagyobb frekvenciák esetén?
25. Ismertesse a Lorentz törvényt!
26. Mit nevezünk villamos gépek esetén d iránynak?
27. Milyen teljesítmény összetevőt befolyásolhatunk egy tekercs gerjesztésének d
irányú összetevőjével?
28. Milyen teljesítmény összetevőt befolyásolhatunk egy tekercs gerjesztésének q
irányú összetevőjével?

31
 2. TRANSZFORMÁTOROK

A villamos erőművekben a villamos energiát nagyteljesítményű szinkron-generátorok

állítják elő mechanikai energiából. A forgómozgás alakjában megjelenő mechanikai
energia átalakítása villamos energiává a teljesítmény nagyságától függően adott
feszültségszinten gazdaságos, ez általában 10 kV nagyságrendű. Ezen a feszültségszinten a
villamos energia kisfogyasztói felhasználása rendkívül költséges és veszélyes lenne,
szükséges tehát egy berendezés, amely az előállított villamos energiát a fogyasztói
feszültségszintre átalakítja. Ez a villamos energiát villamos energiává átalakító gép a
transzformátor.
Jelentősége azonban túlnő az említetteken. A villamos energia termelése esetenként
több száz, esetleg ezer kilométerre lehet a felhasználás helyétől. Az energiát a termelőtől a
fogyasztóhoz kell szállítani, ami költségekkel jár. A költségek egy része egyszeri
beruházás: a távvezeték megépítése, másik része: az energiaszállítás alkalmával a vezeté-
ken keletkező veszteségek fedezése.
Alaptanulmányainkból tudjuk, hogy egy vezetékdarabon keletkező veszteség nagysága
az átfolyó áram négyzetétől és a vezetékdarab ellenállásától függ. Ezek szerint az energiát
célszerű az észszerűségi és gazdaságossági határok figyelembe vételével, minél magasabb
feszültségszinten szállítani. Ez a feszültségszint a távolságot is figyelembe véve több tíz,
esetenként több száz kV.
A villamos energiát tehát egy adott feszültségszinten tudjuk gazdaságosan előállítani,
egy nagyobb feszültségen tudjuk gazdaságosan szállítani, és egy az előállításinál is kisebb
feszültségszinten tudjuk biztonságosan és gazdaságosan szétosztani és felhasználni.
A magyar nevekhez fűződő vasmagos transzformátor (Bláthy, Déri, Zipernowsky,
1885) a váltakozóáramú villamosenergia átalakítására alkalmas, gyakorlatilag ez is
indokolta a váltakozóáramú rendszerek (Tesla) elterjedését az egyenáramú rendszerekkel
(Edison) szemben.
Biztonsági, vagy más néven leválasztó transzformátorok segítségével tudunk villamos
energiát felhasználni olyan helyeken, ahol balesetvédelmi szempontok igénylik a törpe-
feszültség használatát, és transzformátorok tették lehetővé a távközlés, a híradástechnika, a
számítástechnika oly mértékű fejlődését és elterjedését, mely napjaink nélkülözhetetlen és
természetes velejárója. A transzformátorok impedancia-illesztésre is használhatók (pl.
erősítők kimenő transzformátorai).

32
 2.1. MŰKÖDÉSI ELV

2.1.1. Feszültség- és áramviszonyok

A transzformátor váltakozóáramú villamosenergia átalakítására (transzformálására)

alkalmas villamos gép.
Az energiaátalakításhoz időben váltakozó mágneses teret használunk, amelyet az
átalakítandó feszültség hoz létre egy tekercs segítségével. A tekercsre rákapcsolva a
váltakozó feszültséget, az abban meginduló áram egy váltakozó mágneses teret gerjeszt,
melynek kialakulását, záródását, a mágneses erővonalakat jól vezető vasanyaggal (a
vasmaggal) segítjük. Az így létrehozott váltakozó mágneses tér kapcsolódik az azt
létrehozó tekercs meneteivel, és abban feszültséget indukál. Ezt a feszültséget indukált
feszültségnek nevezzük, nagysága:
d N  d
ui   . (2.1)
dt dt
Az így indukált feszültség  a feszültségeséseket leszámítva,  egyensúlyt tart a
tekercsre kapcsolt feszültséggel. Ha a tekercsre szinuszosan váltakozó feszültséget kapcso-
lunk, az indukált feszültség csak akkor tud egyensúlyt tartani vele, ha az is szinuszos
lefolyású. Ehhez pedig   N   max  sin  t lefolyású fluxus szükséges a vasban, mivel
d d sin t
ui   N  Φmax     N  max  cos t . (2.2)
dt dt
A vasban szinuszosan változó mágneses teret használjuk fel az energia átalakításához.
Kapcsolatba hozva ezt egy második (szekunder) tekerccsel, abban is feszültséget fog
indukálni, hasonlóan az első (primer) tekercshez. Az indukált feszültség nagysága (2.2)
szerint függ a tekercs menetszámától is, vagyis ha a második tekercs menetszáma eltér az
első tekercs menetszámától, a benne indukált feszültség is eltérő nagyságú lesz.
u   N1   max  cos t N1
A két indukált feszültség aránya az a  i1   egyenlet alap-
ui 2   N 2   max  cos t N 2
ján megegyezik a tekercsek menetszámainak arányával. Ezt az arányt kész transzformá-
toroknál a tekercsek feszültségeinek mérésével határozhatjuk meg, és áttételnek nevezzük:
U N
a  i1  1 (2.3)
U i2 N 2
A szekunder tekercsben indukált feszültséget feszültségforrásként hasznosíthatjuk.
Terhelést kapcsolva a tekercsre az U i2 feszültség áramot indít az áramkörben. Ez a
terhelőáram átfolyva a tekercs menetein egy gerjesztést hoz létre, amely a létrehozó fluxust
gyengíteni igyekszik (Lenz törvénye).
Azonban az eredő fluxus terhelés hatására számottevően nem változhat, mivel akkor
megbomlana az egyensúly a primer tekercsben indukált U i1 feszültség és az U 1 kapocsfe-
szültség között. A primer tekercs áramfelvétele ezért megnő, és a főfluxus fenntartása mel-

33
lett, gerjesztésének növekedésével ellensúlyozza    max  sin t
a szekunder tekercs I 2  N 2 fluxuscsökkentő ger-
jesztését. A gerjesztéseknek tehát egyensúlyban
Rt U i2
kell lenniük: U2
I2
N2
N1  I 1  N 2  I 2 .
Felhasználva a (2.3) összefüggést írhatjuk:
I
a 2 . (2.4) G U i1 N1
I1 U1
I1
Ugyanerre az eredményre jutunk, ha ener-
getikai oldalról vizsgáljuk a kérdést. Az átalakító
szekunder oldalából kivett S2  U 2  I 2 teljesít-
ményt a primer oldalon bevitt S1  U1  I1 telje- 2.1.ábra A transzformátor működési elve

sítménnyel kell fedezni.

Ha az energiaátalakítás során keletkező veszteségektől eltekintünk, a két teljesítményt
U I
azonosnak vehetjük. U1  I1  U 2  I 2 alapján a  1  2 .
U 2 I1

2.1.2. Helyettesítő kapcsolási vázlat

A helyettesítő vázlat bevezetésének célja egy olyan passzív elemekből álló kapcsolás
létrehozása, amelynek segítségével az adott villamosgép különböző terhelési állapota, vi-
selkedése egyszerűen leírható.
A transzformátor működési elvének tárgyalásakor láthattuk, hogy az energiaátalakítás-
hoz váltakozó mágneses térre van szükség. Ez a váltakozó mágneses tér feszültséget
indukál a teret létrehozó primer tekercselésben, és az átalakított villamos energiát hasznosí-
tó szekunder tekercselésben is. Az átalakított energia hasznosításakor a szekunder tekercse-
lésen átfolyó áram szintén létrehoz egy gerjesztést, amely a primer tekercs gerjesztése ellen
dolgozik.
Azt is láttuk, hogy a tekercsek közti mágneses kapcsolatot vasmag alkalmazásával se-
gítjük elő. E kapcsolat gyakorlati megvalósításakor azonban találkozunk olyan jelenségek-
kel, amelyeket eddig még nem tárgyaltunk. A primer tekercseléssel létrehozott erővonalak
között lesznek olyanok, amelyek nem a vasmagban fognak záródni, nem kapcsolódnak a
szekunder tekercs meneteivel.

Azon erővonalak összességét, melyek
_  s2 _ csak a tekercselés egyes meneteivel kap-
U1 _ N1 N 2
_ U 2 csolódnak, de az energiaátalakításban nem
I1  s1 I2
vesznek részt, szórási fluxusoknak nevez-
 zük. A szekunder tekercselés esetén hason-
N1 és N2 menetszámú primer és szekunder tekercselés, lóan találunk szórt fluxusokat. A terhelő
 főfluxus; s1 és s2 szórási fluxusok. áram által létrehozott mágneses teret nem
2.2. ábra A valóságos transzformátorban kialakuló tudja a primer tekercs ellengerjesztése tel-
fluxusok és áramirányok

34
jes egészében megszüntetni, maradnak egyes menetekkel kapcsolódó erővonalak, melyek
befolyásolják a szekunder kapcsokon mérhető feszültséget.
Mivel a szórási fluxusok igen jó közelítéssel egyenesen arányosak a tekercsen átfolyó
áram nagyságával, továbbá figyelembe véve az általuk indukált feszültségek nagyságát és
irányát, hatásukat helyettesíthetjük egy a tekercsből kiemelt reaktanciával.
A szórt fluxusok által indukált feszültség ezek szerint:
U s  I  jX s , (2.5)

ahol X s    L s a szórási reaktancia, Ls  N 2  s a szórási induktivitás, és s a szórt

fluxus mágneses vezetőképessége.
Mint minden valóságos tekercsnek, így a primer és szekunder tekercselésnek is van
ohmos ellenállása. Annál a megállapításunknál tehát, hogy a tekercs kapcsain mérhető
feszültséggel a tekercsben indukált feszültség tart egyensúlyt, figyelembe kell vennünk a
tekercs ohmos ellenállásának hatását is. Hasonlóan a szórási reaktanciához, kiemelhetjük a
_ tekercs ohmos ellenállását is:
R1 X s1  X s2 R2
UR  I R, (2.6)
_ _ _ _
_ _
U1 U Ui2 U2
I1 i1
I2 így kapjuk a 2.3.ábrán, idealizált
_
 tekercsekből felépített transzfor-
mátort.
2.3.ábra Idealizált tekercsekből felépített transzformátor
A primer és szekunder kör-
ben szereplő N1 és N 2 idealizált tekercsekben feltételezésünk szerint szinuszosan változó
főfluxus
N  max  d sin   t
Ui   N  max    cos   t
dt
pillanatértékű, ill. a primer- és a szekunder tekercsben
2  f
U i1   N1  max  4.44  f  N1  max , és (2.7)
2
2  f
Ui2   N 2  max  4.44  f  N 2  max (2.8)
2
effektív értékű feszültséget indukál.
Tételezzük fel, hogy transzformátorunk szekunder menetszáma megegyezik a primer
tekercs menetszámával. E feltételezésnek megfelelő transzformátor szekunder mennyi-
ségeit megkülönböztetésül, ezentúl lássuk el vesszős ( ' ) jelöléssel! Ezek szerint N1  N 2'
és U i1  U i'2 . Könnyen belátható, ha a két tekercs menetszáma és feszültsége azonos, akkor
menetenként összeköthetők, és egy tekerccsel helyettesíthetők (2.4. ábra). Ezáltal a két
különálló áramkört egyesítettük, és egyfajta indukált feszültségről beszélhetünk.
A főfluxust létrehozó gerjesztőáram 90-ot késik az indukált feszültséghez képest.
Ebből adódik, hogy a már egyetlen indukált feszültséget egy X m induktív reaktancián
átfolyó I m mágnesező árammal is leírhatjuk:

35
 R1 X s1
,
X s2
,
R2 U i  I m  jX m . (2.9)

A leképzésnek sajnos megvan az a hátránya,

_ _ _,
_, hogy X m értéke nem állandó. Az U i  f ( I m ) görbe
U1 U i1 U
U i2 2
a vas mágneses telítődése miatt nem egyenes, ezért
_ _
, , X m értékét hozzá kell rendelnünk a mindenkori
I1 N1 N2 I2
indukált feszültség értékéhez. A hozzárendelést az
2.4.ábra A transzformátor primer és U U
szekunder áramkörének egyesítése üresjárási jelleggörbe alapján az X m  i  0
Im I0
összefüggéssel tehetjük meg.
A váltakozó mágneses tér létrehozása a vasmagban nemcsak meddő teljesítményt
igényel, fenntartásához hatásos teljesítményre is szükség van, amelyet vasveszteségnek
nevezünk. A vasveszteség a vastestben lévő indukció négyzetével arányos, jól helyette-
síthető egy R v ellenállással, amelynek sarkain a feszültség U i .
Ezzel el is érkeztünk a 2.5. ábrán látható, passzív elemekből felépített helyettesítő váz-
lathoz, igaz ugyan hogy a vázlat felépítésekor 1:1 áttételű ( N1  N2' ) transzformátorból
indultunk ki. Mi a helyzet általánosságban, nem 1:1 áttételű transzformátorok esetén?
N1
Ehhez át kell számítanunk a tényleges, a  áttételű transzformátor szekunder
N2
mennyiségeit egy képzeletbeli, 1:1 áttételű ( N1  N2' ) transzformátorra. Ezt az átszámítást
redukciónak nevezzük. A redukció alapvető feltétele, hogy az átszámítás során a gerjesz-
tési-, és a teljesítmény viszonyok ne változzanak meg.
Az áttétel definíciójából következően a tényleges menetszámból számítható a redukált
menetszám:
N 2'  a  N 2  N1 . (2.10)
Ezt a gondolatmenetet folytathatjuk az indukált feszültségre is:
U i1  a U i2  U i'2 , (2.11)
és az N2  I 2  N 2'  I 2'  a  N 2  I 2' gerjesztés-azonosságot figyelembe véve, az áram:
I2
I2'  . (2.12)
a
I2
A teljesítmények egyezőségéből következő S2  U2  I2  U2'  I2'  U2'  alapján:
a
U2'  a  U2 . (2.13)
2
I 
Továbbá P  I 22  R 2  I 2'2  R'2   2   R'2 alapján:
 a
R'2  a2  R 2 , (2.14)
2
I 
valamint Q  I 22  X s2  I 2'2  X s' 2   2   X s' 2 alapján:
a
X s'2  a 2  X s2 . (2.15)

36
 Az általános érvényű helyettesítő vázlat felrajzolása előtt idézzük még fel a pozitív
irányok felvételéről tett megállapodásokat. A különböző fázishelyzetű, szinuszosan
váltakozó mennyiségek ábrázolására, összehasonlítására, vektorokat használunk a komplex
számsíkon. A teljesítményt a feszültség és áramvektor skaláris szorzata adja, mégpedig oly
módon, hogy a fogyasztói teljesítmény pozitív-, a termelői teljesítmény negatív előjelű
legyen. Ennek értelmében valamely fogyasztót annak áramával pontosan ellenfázisban lévő
R1 X s1 X s' 2 R2' termelői árammal láthatunk el
energiával.
U R1 U s1 U s2
' '
U R2
Mivel a transzformátor
Rv Transzformátor oszlop
'
szekunder oldala energiával
U1 U2 U2 Zt
Ui '
lát el valamilyen fogyasztót, a
Iv Im
I1
Ig
I2 I2 vektorábrák kényelmes rajzo-
Tényleges áramirány lása érdekében, áramának po-
2.5. ábra Helyettesítő vázlat pozitív áram- és feszültség irányok zitív irányát célszerű a tényle-
felvételével ges áramiránnyal ellentétes
fázisban felvenni. Így az áthidaló ágban az I 1 és az I 2' áramvektorok eredője, a főmezőt
létrehozó I g áram fog folyni, természetesen I 2' fenti értelmezésében.
A 2.5. ábrán feltüntettük a helyettesítő vázlat passzív elemein kívül a pozitív áram- és
feszültségirányokat, valamint a mágneses teret felépítő I g áram képzeletbeli meddő- és I v
hatásos összetevőjét. A két áramösszetevő szemléletessé teszi a főmező létrehozásához
szükséges meddő-, és hatásos teljesítményt:
U2 U2
Q0  I m U i  i , ill. Pv  I v  U i  i . (2.16)
Xm Rv
Kiegészítésül a vektorábrán feltüntettük a transzformátort terhelő Z t impedanciát is,
valamint a rajta átfolyó I 2 áram tényleges irányát.
A helyettesítő vázlat ismeretében tetszőleges üzemállapothoz tartozó terhelési vektor-
ábrát rajzolhatunk, szerkeszthetünk.
A vektorábrák felrajzolásához a 2.5. ábra alapján felírt feszültségegyenletek nyújtanak
segítséget. A primer-, majd a szekunder oldalra felírva a huroktörvényt:
U 1  U i  U XS1  U R1  U i  I 1  jX s1  I 1  R1 , (2.17a)
' ' ' ' '
U 2  U i  U XS2  U R2  U i  I 2  jX ' s 2  I 2  R' 2 . (2.17b)

Tételezzük fel, hogy a transzformátort egy ohmos- és induktív ellenállásból összetett

Z t  R  jX L impedanciával terheljük. A szekunder körben U 2 feszültség hatására megin-
duló I 2 áram késni fog a feszültséghez képest. A pozitív irányok felvételéről tett megálla-
podás értelmében ezt a fogyasztót energiával ellátó áramforrás árama a II. síknegyedben
lesz, ahogy azt a 2.6a ábrán láthatjuk.

37
 U R1 + + A 2.6b ábrán egy kapacitív jel-
_
_ _ U 'R2 legű fogyasztót (pl.: egy üresen járó
_ _
U XS1 U 'XS2 U R1 U 'XS2 kábelhálózatot) táplál a transzformá-
_
U XS1 tor. A fogyasztói áram ilyenkor az I.
_
_ U 'R2 _ síknegyedben van, az őt ellátó áram-
_ _ _
U1
Ui
Ui U2' forrás árama pedig a III. síknegyed-
_ U1
U2' ben. (Érdemes megfigyelni, hogy ka-
I1 1 pacitív jellegű terhelésnél az U1 és
1
U 2' feszültség közötti különbség lé-
_
I. IV. I. I1 IV. nyegesen kisebb, mint induktív jelle-
Ig Ig gű terheléseknél. Ezt a jelenséget
. Iv Iv
+j +j részletesebben fogjuk tárgyalni a
Im  Im 
_
transzformátorok üzemeltetését tár-
II. I 2' III. II. III. gyaló részben.)
a) - ' A vektorábrákat az ábrázolha-
- b) I2
tóság érdekében erősen torzítottuk.
2.6. ábra Terhelési vektorábrák a felvett pozitív feszültség- A valóságban a helyettesítő vázlat
és áramirányok értelmezésében
elemeinek nagyságrendje:
R1 : R2' : X s1 : X s' 2 : X m : Rv  1 : 1 : 1 : 1 : 100 : 1000 .
(MVA nagyságrendű transzformátoroknál ez az arány 1 : 1 : 2 : 2 : 100 : 1000 .)
Ezzel magyarázható, hogy főként nagyobb tel-
R Xs
jesítményű transzformátorok esetén kielégítő ered-
ményt ad az ún. egyszerűsített helyettesítő vázlat _ _ _ _
U R = I 1. R U s = I1. jX s
használata. Ezt az áthidaló ágat elhanyagolva, és a _ _
U1 U'2
soros tagokat összevonva kapjuk (2.7. ábra). _ _
Az egyszerűsített helyettesítő vázlatban nem I 1= I'2

teszünk különbséget I 1 és I 2' között, és R  R 1  R 2'

2.7.ábra A transzformátor
ohmos és X s  X s1  X s' 2 induktív ellenállással he- egyszerűsített helyettesítő vázlata
lyettesítjük az energiaátalakítót.

2.2. ELVI SZERKEZETI FELÉPÍTÉS

A működési elv ismeretében a transzformátor a 2.8. ábrán bemutatott főbb szerkezeti

egységekre bontható:
Primer tekercselés, melybe az átalakítandó villamos teljesítményt vezetjük, és amely
létrehozza az energiaátalakításhoz szükséges mágneses teret.
Vasmag, mely a váltakozó mágneses tér vezetését, záródását biztosítja.
Szekunder tekercselés, amelyből az átalakított villamos teljesítményt nyerjük.

38
 9
7
6

8 8
1

3 2

4
5

1 vasmag; 2 nagyobb feszültségű - 3 kisebb feszültségű tekercs;

4 állvány; 5 olajtartály; 6 fedél; 7 átvezetők; 8 hűtőradiátor; 9 tágulóedény
2.8. ábra A transzformátor főbb szerkezeti egységei

Egyéb szerkezeti elemek: állványok, szekrény, olajtartály, átvezetők, hűtőberendezé-

sek stb., amelyek az energiaátalakításban közvetve vesznek részt.
A transzformátor szerkezetének részletes tárgyalásával nem foglalkozunk, csak a mű-
ködés szempontjából leglényegesebb alkatrészeket említjük meg.

2.2.1. Tekercselések

A tekercselések anyaga általában elektrolitikus vörösréz, ritkábban nagytisztaságú alu-

mínium (Al 99,99 ). A tekercselő huzalokat hidegalakítással (hengerlést követő húzás) és
hőkezeléssel állítják elő, ügyelve a vonatkozó szabványok által előírt jellemzők (kemény-
ség, nyúlás, szakítószilárdság) betartására.
A huzalok általában (kb. 2,5 mm átmérőig) kör keresztmetszetűek, de nagyobb ke-
resztmetszet-igény esetén készítenek profilhuzalt is. Ezeket „élére-”, vagy „lapjára” hajlít-
va használják. Nagyobb keresztmetszetű vezetőt létrehoznak több szigetelt elemi szál ösz-
szesodrásával (az áramkiszorítás, a szkínhatás elkerülése céljából) is, főként középfrekven-
ciás transzformátorok- és fojtótekercsek esetében.
A körkeresztmetszetű huzalok szigetelése ma már jellemzően műanyagbázisú zománc.
Nagyteljesítményű olajtranszformátoroknál a profilhuzalt szigetelik még vékony papírral
(japánpapír, 12 g/m2), vagy száraztranszformátoroknál műanyag fólia (myoflex, hosztafán)
szalagozással. Különleges, nagyáramú transzformátorok esetén (pl.: kemence transzfor-
mátorok) előfordulhat szigeteletlen profilhuzal, vagy belülről vízzel hűtött rézcső is.
A tekercseléseket geometriai kialakításuk szerint is megkülönböztethetjük. A 2.9. áb-
rán hengeres-, illetve tárcsás tekercselrendezést láthatunk.

39
 a) Hengeres tekercselrendezés
E tekercselési módra az a jellemző, hogy a menetek egymás mellett, az egész osz-
lophosszt elfoglalják. A legüzembiztosabb megoldás az lenne, ha a kívánt menetszám
egymás mellett, egy rétegben helyezkedne el az oszlopon. Ekkor az egyes menetek között
nem lépne fel nagyobb feszültség, mint a transzformátor menetfeszültsége. Ez azonban
nem mindig érhető el, mert a járulékos veszteségek miatt a vezető szórt fluxusra merőleges
irányú mérete nem haladhatja meg a 10 mm-t.
1

a) 4 b)
1 vasmag; 2 nagyobb feszültségű tekercs; 3 kisebb feszültségű tekercs; 4 főszigetelés
2.9. ábra Transzformátoroknál szokásos tekercselrendezések
a) hengeres tekercselrendezés; b) tárcsás tekercselrendezés

Ha a menetek nem férnek el egy sorban, több rétegben kell elhelyezni őket. Ilyen
esetben a rétegek között fellépő rétegfeszültség (2U/rétegszám) ellen fóliaszigetelést alkal-
maznak. A vezetők sugárirányú méretét ebben az esetben már célszerű 5 mm alatt tartani.
A nagy menetszámú, vékonyabb huzalból készített tekercseket csévén helyezik el, amely a
megfelelő mechanikai védelmet is biztosítja a tekercs számára.

2.1. fénykép Hengeres transzformátortekercs készítése

Koncentrikus primer és szekunder tekercselrendezés esetén a két henger között 10…15
mm hűtőrést hagynak a veszteségi hő jobb elvezetése érdekében (2.1. kép).

40
b) Tárcsás tekercselrendezés
A 2.10a ábrán látható tárcsatekercs profilhuzalból készült, rétegenként egy-egy
menettel. A tekercs készítéséhez szükséges huzalmennyiséget előre leszabják, majd a
huzalszakasz közepén a tárcsák szélességének megfelelő, élére hajlított „S” átmenetet
készítenek. Az átmenetet rögzítik a tekercselő dobon, és itt kezdik el a tekercselést. A
dobot „előre” indítva elkészítik az „e” jelű féltekercset, ez idő alatt a másik félhez szüksé-
ges huzalmennyiség ideiglenesen a dobhoz rögzítve, vele együtt forog. A féltekercs elké-
szülte után a másik féltekercshez szükséges huzal kerül a huzaleresztőre, és a dobot
ellenkező forgásirányba, „hátra” indítva tekercselik fel a „h” jelű féltekercset.
Ezzel a bonyolultnak tűnő műveletsorral érjük el, hogy a tekercs „kezdő” és „végző”
vége is felül van, és a tekercsbe áramot vezetve a két féltekercs azonos irányú gerjesztést
hoz létre. Az egymás mellé, vagy különböző csoportosításban elhelyezett tárcsák felső
végeit összekötve kapjuk a primer vagy szekunder tekercselést.
Egymás mellett elhelyezkedő tárcsák esetén alkalmazzák az ún. buktatott tekercselést,
amelynél a tárcsák tekercselés iránya azonos, és tetszőleges számú tárcsa készíthető egy-
más mellé átkötések (forrasztások) nélkül. E tekercselési módnál a páratlan számú tárcsá-
kat a feltekerés után ledöntik, és ellenkező sorrendben, menetenként újraépítik. Páros
tárcsaszám esetén a kezdő- és a végző végek itt is felül vannak.
A tárcsás tekercselrendezést nemcsak akkor használjuk, ha mindkét oldal tárcsákból
áll, hanem akkor is, ha hengeres tekercselésnél, egyetlen hengernél túl nagy rétegfeszültség
adódna. Ilyenkor megosztjuk az egyetlen hengert több tekercsre, és ezeket a tekercseket
külön szigeteljük szalagozással, csévékkel vagy cséveoldalakkal (szegletgyűrűkkel). A te-
kercsek megfelelő végeit összekötve kapjuk azután a primer-, vagy szekunder tekercselést.
A 2.10b ábrán látható tekercs-
"e" "h" "e" "e" "h" nél nehézséget jelenthet a tekercs
alján elhelyezkedő kezdővég fel-
hozatala a külső palástra. A felme-
rülő nehézséget küszöböli ki a
2.10c ábrán látható megoldás. A
kivitelezés hasonló módon történ-
a) b) c) het, mint az a) megoldásnál, de na-
2.10. ábra Különböző fajtájú tárcsás tekercselrendezések gyobb tekercseknél nehézkes lehet
a) tárcsa tekercs; b) kezdővég a tárcsa oldalán; a „h” féltekercs ideiglenes rögzíté-
c) kezdő- és befejező vég a tárcsa külső palástján
se. Ebben az esetben nem szabják
le előre a tekercshez szükséges huzalmennyiséget, hanem a „h” tekercs kezdő végét for-
rasztással kötik össze az „e” tekercs kezdő végével. Természetesen a két féltekercs teker-
cselési iránya most is ellentétes.

41
 2.2.2. Vasmagok
Az energiaátalakításhoz szükséges váltakozó mágneses teret a levegőnél nagyságren-
dekkel jobb mágneses vezetőképességű vasanyagban hozzuk létre. Mivel a váltakozó
mágneses tér tömör vasanyagban örvényáramot indítana, a mágneses teret vezető vasmagot
egymástól szigetelt lemezekből kell felépítenünk.
Transzformátorlemezek szigetelésére a „carlite” márkanevű magnézium tartalmú anya-
got használják, amely hő hatására a lemezanyag szilícium tartalmával reakcióba lép, és a
felületen 2...4 m vastag, jól tapadó magnéziumszilikát réteg keletkezik. A réteg villamos
szigetelő képessége megakadályozza a lemezek közötti örvényáramok kialakulását.
A lemezelés azonban nem
o
0

o
30
o
30 tudja megakadályozni a lemezen
belüli örvényáramok kialakulá-
sát, ezt a lemezvastagság csök-
kentésével, és szilícium ötvö-
o o
60 60

zéssel igyekeznek minél kisebb

értékre szorítani. A jelenleg al-
o o
kalmazott lemezvastagság erőát-
90 90
120 80 40 1 2 3 4 viteli transzformátoroknál 0,35
Q / mvas VAr/kg Pvas / mvas W/kg
mm, a fajlagos ellenállás növe-
2.11. ábra Hidegenhengerelt transzformátorlemez hengerlési
iránytól függő meddő teljesítményigénye és vasvesztesége lésére alkalmazott szilícium öt-
vözés pedig kb. 2,5...4 %.
A váltakozó mágneses tér létrehozása a vasban nemcsak örvényáramú veszteségek
keletkezésével jár. A vasanyag elemi mágneseinek a mágneses térbe történő beállítása ill.
átállítása is igényel hatásos teljesítményt. Mivel ennek nagysága az alkalmazott vasanyag
átmágnesezési (hiszterézis) görbéjének területétől függ, hiszterézis veszteségnek nevezzük.
A hiszterézis hurok területét legradikálisabban a vasanyag széntartalmának minimális
értéken tartásával csökkenthetjük. A rendkívül kis széntartalom mellett igen lényeges a
kristályszerkezet felépítése. Ezt hidegalakítással és hőkezeléssel módosíthatjuk.
A hőkezeléssel és hideghengerléssel irányított szemcseszerkezetű lemez mágneses
tulajdonságaiban többszörösen felülmúlja az azonos vegyi összetételű melegen hengerelt
lemezt. Ez utóbbi kijelentésnek sajnos van egy szépséghibája: csak akkor igaz, ha a felépí-
tendő mágneses tér iránya megegyezik a hengerlés irányával. A hengerlés irányától függő
mágneses tulajdonságok változását jól szemlélteti az 2.11. ábrán polár-koordinátákban
ábrázolt fajlagos meddő és hatásos teljesítményigény ( 0 a hengerlési irány).
1 1
3 3

3 2 2 2 3 2 3

3 3
a) b) c)
1 tekercselés; 2 oszlop; 3 járom
2.12. ábra Egyfázisú transzformátor vasmagtípusok
a) láncszem- b) mag- c) köpeny típusú vasmag

42
 Az ábrából láthatjuk, hogy a hidegenhengerelt lemezt olyan mágneses terek veze-
tésénél használhatjuk eredményesen, amelyeknek kitüntetett irányuk van, azaz térben nem,
csak időben változtatják nagyságukat, előjelüket. Transzformátoroknál ez a kitétel teljesül,
csak a konstruktőrnek kell olyan megoldást találnia a lemezek elhelyezési módjára, hogy a
hengerlési irány minél jobban egybeessen a kialakítandó mágneses tér irányával.

3 1
3

2 2 2 3 2 2 2 3

3 3
a) b)
1 tekercselés; 2 oszlop; 3 járom
2.13. ábra Háromfázisú transzformátor vasmagtípusok
a) mag típusú vasmag; b) köpeny típusú vasmag

A 2.12. és 2.13. ábrán bemutatott hagyományos egy- és háromfázisú vasmagtípusok

elterjedésüket egyszerű felépítésüknek és olcsó felszerszámozási igényüknek köszönhetik.
A konstrukciók közös hátránya viszont, hogy a sarkokban a fluxusvezetés iránya eltér a
hengerlés irányától, így hidegenhengerelt lemez alkalmazása esetén a járom és oszlop
találkozásánál a sarkokban többletveszteség keletkezik.
Az illesztések és a megmunkálás okozta hidegalakítás miatt a lemezelt transzformátor
vasmagok vesztesége és meddőigénye 20...30 %-kal nagyobb az Epstein-keretben meghatá-
rozott, fajlagos adatokból számítottnál. Bár a hidegenhengerelt lemez felületi simasága
sokkal jobb a melegen hengereltnél, és az alkalmazott lemezszigetelés is megfelelően
vékony, a kitöltési tényező értéke (a tényleges vaskeresztmetszet osztva a lemezelés által
elfoglalt területtel) nem nagyobb 0,96...0,97-nél. Ez az érték megfelelően összeszorított
(50...70 N/cm2) lemezcsomagra érvényes. A nem
megfelelően összeszorított lemezcsomag zajos, és az
illesztéseknél többlet veszteség- és gerjesztésigény je-
lentkezik. Az összeszorítás és rögzítés kisebb transz-
formátoroknál a tekercsszigeteléshez történő kiékelés-
a) b) sel, nagyobbaknál ragasztással, majd csavaros szorító-
2.14.ábra Jobb terület/kerület arány szerkezetek alkalmazásával történik.
megvalósítása lépcsős vasmaggal Azért, hogy minél rövidebb vezetővel tudjuk kö-
a) négyzetes- b) lépcsős vasmag
rülölelni a vasban haladó fluxust, nagyobb transz-
formátoroknál (MVA) a négyzethez közelálló oszlopkeresztmetszet helyett lépcsős vasma-
got alkalmaznak (2.14. ábra). A keresztmágnesezés elkerülése érdekében a lépcsőzést a
jármokban is folytatják, csak kevesebb lépcsőszámban (2.2. fénykép).
A transzformátor lemezeket ma már szalag alakban, a megrendelő által igényelt méretű
és tömegű tekercsekben, kétoldali szigeteléssel is szállítják.

43
 Lépcsős
vasmag

Hengeres
tekercsek

2.2. fénykép Háromfázisú, magtípusú transzformátor a lépcsős vasmagra felhelyezett tekercsekkel

Kisebb teljesítményű transzformátorok esetén modernebb konstrukciós irányzat a

tekercselt vasmagok alkalmazása. Ennél a megoldásnál biztosítani tudjuk, hogy a vasmag
egész hosszában a hengerlés irányában haladjon a fluxus. Elmaradnak a sarkok és az élő-
munkaigényes lemezelés. A már ko-
4
rábban is alkalmazott, kitűnő mágne- 3 4
ses tulajdonságú, hidegenhengerelt 1
lemezcsíkból felcsévélt ún. toroid
vasmagoknál a tekercselés elhelye- 5 5

zése jelentett technológiai nehézsé-

get. A zárt gyűrűre menetenként kel-
lett a tekercselést felfűzni, ami 2
teljesítmény- és feszültségnagyság- 1 a transzformátor tekercselése csévén; 2 hidegenhengerelt, tekercselt
ban egyaránt korlátozta a konstrukció vasmag, a lemezek egymáshoz ragasztva, majd a lemeztekercs
félbevágva; 3 a vasmagfeleket összefogó bandázs;
alkalmazhatóságát. Nagyobb helyigé- 4 bandázsrögzítő csavar; 5 köszörült illeszkedő felület
nye és gyártási költsége miatt csak 2.15.ábra Egyfázisú tekercselt vasmagkialakítás
különleges alkalmazási területeken
terjedt el.
A konstruktőrök azonban nem mondtak le a tekercselt vasmag kínálta előnyökről. Elő-
ször különböző toroid tekercselőgépek alkalmazásával, majd a lemeztekercs szétvágásával
kísérelték meg a gyártási nehézségeket megoldani. A 2.15. ábrán ilyen tekercselt vasmagú
transzformátort láthatunk. A négy félből álló vasmagot a csévén lévő tekercselésbe
illesztve, és bandázzsal összefogva a vasmagfeleket, megtakarítható az élőmunka-igényes
lemezelés.
Jelenleg 10 kVA teljesítményig sorozatban gyártott (pl.: Vacuumschmelze) egy- és
háromfázisú tekercselt vasmagok vannak kereskedelmi forgalomban, de egyes cégek

44
megrendelésre gyártanak nagyobb (MVA) teljesítményű transzformátorokat is ilyen
technológiával.
Itt említenénk meg a fémüvegek, más néven amorf ötvözetek kutatása terén elért ered-
ményeket. Ezekből a főként bórt tartalmazó vasötvözetekből az olvadék gyors hűtésével
vékony (30...40 m) szalagot állítanak elő, amelynek meddőenergia igénye 0,05...0,1 sze-
rese, vasvesztesége pedig 0,3...0,4 szerese a hidegenhengerelt lemeznek. (A kis vasveszte-
ség főként a lemezek vékonyságának köszönhető.) A viszonylag kis (1,6 Vs/m2) telítési
indukció és a magas előállítási ár miatt csak kisteljesítményű, impulzus-, vagy középfrek-
venciás transzformátorként várható ipari méretű elterjedésük.

2.3. ÜRESJÁRÁSI ÜZEMÁLLAPOT

A transzformátor üresjárási üzemállapotában a primer tekercselést névleges feszültség-

re kapcsoljuk, a szekunder kapcsok pedig üresek, a szekunder tekercselés árammentes.
A 2.16a ábrán látható helyettesítő
R 
 II 00  R
R11 U s1  I 0  j X s1
UUR1 U R1
vázlat segítségével vizsgálva az üzemál-
U s1
R1 X s1
lapotot, megállapíthatjuk, hogy a transz-
formátor üresjárási árama elvileg két
Rv Xm U0
U0 Ui Ui összetevőre bontható:
I0  Ig Iv Im
az X m reaktancián átfolyó I m
0
I0
Iv  mágnesező áramra, amely 90-ot késik az
a) b) Im indukált feszültséghez képest, és jelké-
2.16. ábra Transzformátor helyettesítő vázlata és pezi a váltakozó mágneses tér felépíté-
vektorábrája üresjárásban séhez szükséges meddő teljesítményt,
a) helyettesítő vázlat; b) vektorábra az Rv ellenálláson átfolyó I v
wattos áramra, amely fázisban van az indukált feszültséggel, és jelképezi a vasban
létrehozott, váltakozó mágneses tér által okozott veszteséget.
A 2.16b ábrán felrajzolt üresjárási vektorábrát az ábrázolhatóság érdekében erősen
torzítottuk. A vektorábra alapjául szolgáló feszültségegyenlet:
U 0  U i  U s1  U R  U i  I 0  jX s1  I 0  R1 . (2.18)

A transzformátorok esetén előforduló nagyságrendekkel számolva, a wattos áram a

mágnesező áramnak kb. 10 %-a, és a kapocsfeszültség és indukált feszültség között lényegi
különbséget adó U s1  I 0  jX s1 feszültségesésvektor üresjárásban a névleges feszültség
0,2...1 %-a.
A váltakozó mágneses tér által a primer tekercsben indukált feszültség csak csekély
mértékben különbözik a kapocsfeszültségtől. E csekély eltéréssel magyarázható, hogy a
transzformátor áttételének meghatározása az üresen járó transzformátor primer- és
szekunder feszültségeinek mérésével történik.

45
 2.3.1. A transzformátor mágnesező árama

A transzformátor mágneses körében a mágnesező áramnak kell létrehoznia azt a fő-

fluxust, amely által indukált feszültség egyensúlyt tart a kapocsfeszültséggel. Ahhoz, hogy
egy N menetszámú tekercsben U i effektív értékű szinuszos feszültség indukálódjon,
Ui
 max  (2.19)
4.44  f  N
maximális értékű szinuszosan változó fluxussal kell kapcsolódnia.
Milyen és mekkora gerjesztő árammal hozható létre
lj
A jár ez a fluxus? Példaként vizsgáljunk meg egy egyfázisú
  transzformátornál alkalmazott mágneses kört! A ger-
jesztési törvény értelmében egy zárt görbe mentén a
N1 mágneses feszültségek összege egyenlő a közrefogott
A oszl A oszl N2
gerjesztések összegével:
lo lo  U m   .
  Mágneses feszültség alatt egy azonos térerősségű
lj
A jár szakasz hosszának és az ott uralkodó térerősségnek:
U m  H  l , gerjesztés alatt pedig azonos árammal átjárt
2.17. ábra Egyfázisú, magtípusú vezetők számának és a bennük folyó áramnak a szor-
transzformátor mágneses köre
zatát:   N  I értjük.
A gerjesztési törvényt felírhatjuk:  H  l   N  I
alakban is. A 2.17. ábrára vonatkoztatva, ha a térerősség effektív értékével számolunk
(2.18. ábra):
2  H oszl  loszl  4  H δ    2  H jár  l jár  N1  I m . (2.20)
Az adott szakaszokban létrehozandó térerősség attól függ, hogy milyen indukciót,
milyen erővonal sűrűséget kívánunk ott létrehozni.
A térerősség és az indukció közt érvényes B  0  r  H összefüggés levegőben és
paramágneses anyagban könnyen kezelhető, mivel ott a relatív permeabilitás r  1 állan-
Vs
dó, és állandó a 0  1,256 106 abszolút permeabilitás is.
Am
Vasanyagban viszont (így a transzformátor vasmagjában is) a relatív permeabilitás
nagysága változik, B nem egyenesen arányos H -val, a térerősség és az indukció között
nem írható fel analitikai összefüggés. Vasanyagban ezért a térerősség és az indukció
közötti összefüggést méréssel határozzák meg, és grafikus formában (vagy összerendelt
értékpárokkal) rögzítik. Ezeket a görbéket mágnesezési görbéknek nevezzük.
Ebben az esetben, mivel a fluxus, és az állandó keresztmetszet miatt az indukció is
( Φ  Boszl  Aoszl  Bδ  Aδ  Bjár  Ajár ) szinuszosan változik, a térerősséget (és ezáltal az ere-
dő gerjesztést is) pillanatonként kellene hozzárendelnünk a megvalósítandó indukcióhoz.
Mivel váltakozó áramú villamos gépek esetén általában időben szinuszosan váltakozó
indukció (fluxus) létrehozása a cél, az itt alkalmazott vasanyagokra olyan mágnesezési
görbéket vesznek fel, amelyek arról tájékoztatják a felhasználókat, hogy adott maximális

46
értékű, szinuszos változású indukció létrehozásához milyen effektív térerősséget kell
biztosítani. Ezeket váltakozó áramú mágnesezési görbéknek nevezzük, amelyre példát a
2.18. ábrán láthatunk.
Bmax, T
h

1.5 m

1.0 f = 50 Hz

0.5

100 200 300 400 500 600 700 800 Heff, A/m
0 m melegenhengerelt; h hidegenhengerelt
2.18. ábra 0,35 mm vastagságú transzformátorlemez váltakozó áramú mágnesezési görbéje
A feladat megoldásához tehát az adott geometriai elrendezés ismeretében, meg kell
határoznunk az egyes szakaszokban létrehozandó indukciókat:
 max  max Φmax
Boszl  ; Bδ  ; B jár  . (2.21)
Aoszl Aδ Ajár

A (2.21) egyenletekben szereplő maximális indukciók létrehozásához szükséges

effektív térerősséget a vasanyagban a mágnesezési görbéből Boszl  H oszl , Bjár  H jár
Bδ
kapjuk meg, a légrésben pedig a H δ  összefüggésből. Az értékeket behelyette-
2  0
sítve a (2.20) egyenletbe, megkaphatjuk a mágnesező áram effektív értékének nagyságát.
A vas telítődése miatt a mág-
(B) 
 i im nesező áram időbeni lefolyása eltér
 a szinusz alaktól. A szinusztól való
eltérés, a felharmonikus tartalom
im1
az alkalmazott vasanyag minősége
im3
mellett nagymértékben függ a mág-
im5 im neses kör telítettségi állapotától. A
t mágnesező áram időbeni alakulását
H
méréssel (pl.: a jelalak oszcillosz-
2.19. ábra Szinuszos fluxus létrehozásához szükséges kópon történő rögzítésével), vagy
gerjesztő áram és annak felharmonikusai
szerkesztéssel határozhatjuk meg.
A szerkesztéssel történő meghatározáshoz az adott mágneses kör egyenáramú mágne-
sezési görbéjére van szükségünk. Ennek a mágnesezési görbének a megszerkesztésénél az

47
egyenárammal létrehozott gerjesztés (térerősség) és a hatására a vasban keletkező indukció
közötti összefüggést (egyenáramú B  f (H ) görbét) kell használnunk.
A 2.19. ábrán példaként felvett mágnesezési görbéhez tartozó gerjesztőáram jelalakot
szerkesztettük meg, és annak alapján berajzoltuk az alap-, a harmadik- és az ötödik
felharmonikust. (Nem teljes Fourier-sorba fejtéssel a felharmonikusok amplitúdói: im1  1 ;
im3  0,3 ; im5  0,2 .)
A transzformátor vasmag felmágnesezéséhez szükséges meddő teljesítményt meghatá-
rozhatjuk az indukált feszültség és a mágnesező áram szorzatából: Q0  U i  I m . Ez a
meddő teljesítmény egyrészt a vastest-, másrészt a vasmagban lévő légrés felmágnesezé-
séhez szükséges. A vastest azonos indukciójú részeiben a felmágnesezéshez szükséges
meddő teljesítményt a váltakozó áramú B  f (H ) mágnesezési görbe ismeretében, a
geometriai adatokból is kiszámíthatjuk. A levezetés mellőzésével:
Qvas  4.44  f  Bmax  Avas  H vas  lvas . (2.22)
Az azonos indukciójú részekre kiszámolt meddő teljesítményeket összegezve,
megkaphatjuk a vastest felmágnesezésére igényelt meddő teljesítményt.
Mivel a lemezelt transzformátor vasmagban a lemezeléskor keletkező légrés a tapasz-
talat szerint arányos a közepes erővonal hosszával (   1...2 104  lvas ), a légrés fel-
mágnesezésére fordítandó meddő teljesítmény is felírható a vastest adataival:
  kv  
Q   f  Bmax
2
 Avas  lvas  0,025...0,05  f  Bmax
2
 Avas  lvas . (2.23)
0
Végeredményben a készre szerelt vasmag felmágnesezéséhez szükséges meddő telje-
sítményt kiszámíthatjuk a (2.24) összefüggés segítségével is:
Q0   Qvas  Qδ . (2.24)

2.3.2. A vasveszteség

Az üresjárási áram a mágnesező áramon kívül tartalmaz egy feszültséggel fázisban

lévő I w wattos áramösszetevőt is. A helyettesítő vázlat Rv ellenállásán átfolyó áram a
váltakozó mágneses tér létrehozásakor keletkező hatásos teljesítményigényt jelképezi. Ez a
hatásos teljesítmény a transzformátor vastestében hővé alakul, ezért vasveszteségnek
nevezzük.
A váltakozó fluxus létrehozásakor keletkező vasveszteséget két okra vezethetjük
vissza:
a vasanyag elemi mágneseinek átrendezéséből adódó átmágnesezési-, vagy
hiszterézis veszteségre,
a tömör vastestben kialakuló örvényáramok okozta örvényáramú veszteségre.

48
 a) Hiszterézis veszteség.
A hiszterézis veszteség függ a lemezanyag minőségétől ( ), az átmágnesezés frekven-
ciájától (f ) és a mágneses tér erősségétől, az indukciótól:
Ph   h  f  B1,6...2  mvas . (2.25)

Gyakorlati számítások esetén a lemezminőségtől függő tényező a veszteségi számban

jut kifejezésre, amely megadja azt a veszteséget, amely egységnyi tömegű vasanyag adott
frekvenciájú, és indukciójú szinuszosan változó átmágnesezésekor keletkezik a vasban.
A vonatkoztatási frekvencia 50 Hz, vagy 60 Hz, de különleges felhasználáshoz a
lemezgyártó vállalatok megadhatnak ettől eltérő (pl.: 400 Hz) frekvenciát is.
A hiszterézis veszteség jelentős mértékben függ az indukciótól. A vonatkoztatási
indukciót eredetileg egységnyire (1 Tesla) választották, de a hidegenhengerelt lemezek
elterjedésével a vasanyagban megengedett maximális indukció már jelentősebben eltérhet
ettől az értéktől, ezért a minőség további jellemzésére Bmax  15 , T-nál is megadják a
veszteségi számot. A veszteségi szám jele: v , amelynek indexében szerepelhet a fajtája is,
( vh : hiszterézis és vö : örvényáramú), továbbá a vonatkoztatási indukció ( v1,0  Bmax  1 T
és v1,5  Bmax  15
, T).
A hiszterézis veszteség az átmágnesezés frekvenciájával egyenesen arányos. Ha
felhasználáskor eltérünk a vonatkoztatási frekvenciától, akkor annak arányában át kell
számolnunk a veszteséget.
A hiszterézis veszteség,  nevét is onnan kapta,  függ a hiszterézis hurok területétől.
A tapasztalatok szerint az pedig arányos a fellépő maximális indukció négyzetével. (Meg
kell jegyeznünk, hogy a transzformátorokban használt hidegenhengerelt lemezek esetén
Bmax  15
, T-nál valamivel nagyobb hatvány szerint változik.) A vonatkoztatási indukciótól
való eltérés esetén a gyakorlatban a négyzetes átszámítással élünk.
Összefoglalva: egy m tömegű vasanyagban szinuszos átmágnesezéskor keletkező
hiszterézis veszteséget a katalógusokban megadott veszteségi szám ismeretében a
2
f  Bmax 
Ph  vh*     mvas (2.26)
f *  B* 
összefüggéssel számítjuk ki (a vonatkoztatási értékeket *-gal jelöltük).
b) Örvényáramú veszteség.

Tömör vezetőanyagban a váltakozó fluxus a 2.20. ábrán példaként bejelölt pályán

feszültséget indukál, amelynek hatására áram fog folyni. Az árampályák síkja merőleges az
indukció vonalakra, és úgy alakul ki, hogy a lehető legnagyobb ellenállást fejtse ki az
indukcióváltozással szemben. Ez teljesítmény felhasználást jelent az örvényáram pályákon.
U i2
Mivel egy vezetőkeret teljesítménye P  összefüggéssel jellemezhető, az örvény-
R
áramú veszteség csökkentésére két út kínálkozik:

49
1. Az örvényáramú pályában indukált feszültség csökkentése.

 Az indukált feszültség az elemi örvényáramú

 Uix kör által befogott fluxus nagyságától és frekvenciá-
jától függ: U ix  2π  f  Bmax  2 x 1 (lásd 2.20. ábrát)
dx x míg ellenállása és vesztesége:
l=1
2 1 U2
 Rö   vas  , ill. pöx  ix , vagyis
 dx 1 Rö
Δ/2
x 4π 2  f 2  Bmax
2
 3

h=1
Pö  pöx  dx = , amelyből ki-
24   vas
2.20. ábra Örvényáram pálya 0
kialakulása tömör vezetőanyagban emelve a lemez tömegét m   11  vas és az össze-
vonva anyagállandókat és a számértékeket (  ö ) a
(2.27a) összefüggésre jutunk, amelyből látható, hogy az örvényáramú veszteség a lemez-
vastagság négyzetével arányos. Ez magyarázza, hogy a jelenlegi erőátviteli transzformátor
vasmag 0,35 mm vastag, egymástól kétoldalt szigetelt lemezekből épülnek, és a nagyfrek-
venciás transzformátoroknál még ennél is vékonyabb lemezeket használnak.
2. Az örvényáram-pályák ellenállásának növelése.
Erre lehetőséget ad a fajlagos ellenállás növelésére. Ezt elsősorban 2,5...4 % Si ötvö-
zéssel érhetjük el, bár meg kell jegyeznünk, hogy a szilícium keménnyé és rideggé teszi a
lemezt (nehezebb kivágni, koptatja a szerszámot stb.).
Általános érvényű összefüggés az örvényáramú veszteség számítására ö ismeretében:
Pö   ö   2 f 2  Bmax
2
 mvas (2.27a)

Gyakorlati számítások esetén az örvényáramú veszteséget befolyásoló anyagtól függő

tényezőt vö veszteségi számmal vesszük figyelembe, hasonlóan, mint azt tettük a hiszteré-
zis veszteségnél. (A veszteségi számot adott minőségű és lemezvastagságú anyagra szokták
megadni, így a lemezvastagságot a minőséghez tartozó adatnak tekinthetjük.)
Az örvényáramú pályákban keletkező veszteségek tárgyalásából következik, hogy ez a
veszteségfajta a frekvenciától- és az indukciótól is négyzetesen függ. Átszámítása a vonat-
koztatásitól eltérő frekvenciára és indukcióra a (2.27b) összefüggéssel lehetséges:
2
 f Bmax 
Pö  vö*      mvas (2.27b)
 f * B* 
A vasanyagban váltakozó átmágnesezéskor keletkező veszteséget tehát a hiszterézis-,
és a nála kisebb (transzformátorlemeznél 0,2...0,7-szeres) örvényáramú veszteség összeg-
zéséből kapjuk:
Pv  Ph  Pö . (2.28)
Mivel e két veszteségfajta csak a vonatkoztatási frekvenciától eltérő frekvenciára való
átszámításban különbözik egymástól, és az örvényáramú veszteség kisebb hányadát képezi
a vasveszteségnek, általánosan elterjedt egy összevont v1,0 vagy v1,5 fajlagos veszteségi
szám használata.

50
 E veszteségi számokat ún. Epstein készülékben határozzák meg, amelyben adott mére-
tűre (és hengerlési irányban) vágott, egymástól szigetelt lemezeken végeznek méréseket. A
pontosan kimért tömegű (1, vagy 5 kg) lemezekből egy négyzetes keretet raknak össze
derékszögű átlapolással oly módon, hogy mindegyik oszlop egy kis ellenállású és szórási
reaktanciájú szolenoid (átmérőjéhez viszonyítva hosszú) tekercsben foglaljon helyet. Az
így elkészített mágneses kör gerjesztőtekercseit változtatható nagyságú, szigorúan szinusz
alakú feszültségforrásra kapcsolják, és mérik adott maximális indukció létrehozásához
szükséges hatásos teljesítményt, vagyis a vasveszteséget.
Ugyanezzel a készülékkel veszik fel a lemezanyagok váltakozó áramú mágnesezési
görbéit is, amelyeket villamos gépek mágnesezési áramának számításakor használunk.

2.3.3. A transzformátor üresjárási árama

Az előző fejezetekben tárgyaltunk az üresjárási áram két összetevőjéről, az I m mágne-

sező áramról és a vasveszteséget fedező I v hatásos komponensről. E két összetevő aránya
transzformátoroknál 10:1, vagy még nagyobb a mágnesező áram javára. Láttuk, hogy a
mágnesező áram időbeni változása eltér a szinusz alaktól.
im ie Ez az eltérés az üresjá-
i
rási áramra is jellemző lesz,
im1 iw
mivel a szinuszosan változó
im3
I v összetevő lényegesen ki-
t sebb, és ráadásul merőleges a
mágnesező áramra.
A 2.21. ábrán egy majd-
nem üresen járó transzformá-
im1 a mágnesező áram alapharmonikusa, im3 a harmadik felharmonikusa, tor áram jelalakját mutatjuk
im a mágnesező áram, iw a wattos összetevő, ie az eredő áram jelalakja be. (Az ábrázolhatóság ked-
2.21. ábra Kis terhelésű transzformátor áramának változása az idő véért a valóságos üresjárási-
függvényében
nál nagyobb wattos áramösz-
szetevőt rajzoltunk.)
Az eredő áramot szemlélve láthatjuk, hogy annak alakja jelentős mértékben eltér a
szinusz görbétől, tetemes felharmonikust tartalmaz. E felharmonikusok közül legszámot-
tevőbb a harmadik, jelenléte a szinuszos változású fluxus létrehozásához elengedhetetlen.
A harmadik felharmonikus áramok kialakulása egyfázisú transzformátorok esetén nem
ütközik különösebb nehézségbe. A hálózatot terheljük ugyan felharmonikus meddő ára-
mokkal, amelyek abban többletveszteséget okoznak, de a transzformátorban létrehoztuk a
szinuszos indukált feszültséget eredményező fluxust. Háromfázisú transzformátoroknál
azonban problémák jelentkezhetnek.
Tudjuk, hogy a szimmetrikus, egymáshoz 120-ra elhelyezkedő áramvektorok eredője
zérus, csillagkapcsolásban nincs szükség negyedik vezetőre. A harmadik felharmonikusok
azonban az  v   120  3 120  360 miatt azonos fázisúak lesznek mindhárom fázis-

51
ban, és kialakulásukhoz csillagkapcso- I I U0 I V0 I W0 I 3e
lásban egy negyedik vezetékre van
szükség, amelyben az eredőjük:
( I 3e  I U3  I V3  I W3 ) I U3
folyhat (2.22. ábra). t
I V3
Amennyiben a csillag kapcsolású
primer tekercselésnek nincs nullaveze- I W3
tője, amelyen folyhatnának a harmadik
felharmonikus áramok, nem tud szinu-
I3e- a csillagkapcsolású transzformátor nullavezetőjében
szos fluxus kialakulni az oszlopokon. megjelenő harmadik felharmonikus áram
Szinuszos áram a vastelítődés miatt 2.22. ábra Harmadik feharmonikus áram elhelyez-
csak az 2.23. ábrán bemutatott „bela- kedése háromfázisú rendszerben
pult” fluxust eredményezi, ekkor az oszlopfluxusok tartalmaznak harmadik felharmo-
nikust. Ezek a három oszlopon egymással fázisban lévén csak ötoszlopos vasmagnál tud-
nak a vasban záródni, magtípusnál a jármokból kilépve, a szórási utakon záródnak. Az
ilyen fluxust nevezik járomfluxusnak, amely kilép a vasmagból (2.24. ábra).
A járomfluxusok kialakulását mindenképpen kerülni kell, mert a szórási utakon vasa-
nyaggal találkozva azokban örvényáramú többletveszteséget okoznak, és fenntartásuk
B  (mivel nem vasban záródnak) jelentős
im  
meddő teljesítményt igényel.
e Amennyiben a primer tekercselés
im háromszög kapcsolású, akkor az egy-
mással fázisban lévő harmadik felhar-
monikus mágnesező áramok a teker-
 im
t cselésen belül záródhatnak, az oszlo-
 H pokon kialakulhat a szinuszos fluxus.
2.23. ábra Szinuszos áram által létrehozott fluxus és Ilyenkor a hálózat felé az üresjárá-
annak harmadik felharmonikusa si áramban nem jelenik meg a mágne-
sező áramra jellemző harmadik felharmonikus, a vonali áramot oszcilloszkóppal vizsgálva
szinusztól alig eltérő áramalakot figyelhetünk meg. Felbontva azonban a háromszögkap-
csolás által zárt áramkört, és ott mérőműszert elhelyezve azt tapasztaljuk, hogy ott jelen
van a mágnesező áram harmadik felharmonikusa.
Felismerve a háromszögkapcsolás-
j j j j j
nak azt a tulajdonságát, hogy benne a
szinuszos oszlopfluxus kialakulásához I U3 I V3 I w3
szükséges harmadik felharmonikusú
mágnesező áramok „szabadon” folyhat-
nak, lehetséges olyan csillagkapcsolású
primertekercseléssel rendelkező, magtí-
pusú transzformátort üzemeltetni nulla- 2.24. ábra Járomfluxusok megjelenése háromfázisú
vezető nélkül, amelynek szekunder te- magtípusú transzformátornál

52
kercselése háromszög kapcsolású. Az ilyen transzformátorban a járomfluxus kialakulását a
szekunder tekercselésben transzformáció útján megjelenő harmadik felharmonikus áram
akadályozza. Természetesen ennek is ára van, de az így keletkező veszteségek össze sem
hasonlíthatók azokkal, amelyek a háromszögkapcsolásban folyó köráramok megszakítá-
sakor keletkeznének.
A háromfázisú transzformátorok üresjárási áramának tárgyalásakor még egy lényeges
dolgot kell megemlítenünk. A háromfázisú magtípusú transzformátor vasmagja mágnese-
sen aszimmetrikus. A középső oszlophoz tartozó mágneses kör felmágnesezéséhez kisebb
mágnesező áramra van szükség, mint a két szélső oszlopéhoz. Ennek következtében a
három fázis üresjárási árama is aszimmetrikus lesz, a középső fázis árama 20...40 %-kal
kisebb, mint a két szélső fázisé.
A három, egymáshoz képest 120-ra elhelyezkedő, nem egyenlő nagyságú áramvektort
( I U , I V , I W ) a 2.25. ábrán láthatjuk. E három áram akkor folyhat a fázisvezetőkben, ha
eredőjük ( I k  I U  I V  I W ) a nullavezetéken folyik.
Nullavezeték hiánya esetén az egyes fázisokban folyó áramok torzulni fognak oly
mértékben, hogy eredőjük nulla legyen.
Ik
(Ha a fogyasztó és az áramforrás csil- Ik
' 3
lagpontja nincs összekötve, az áramvek- IV
IV IV
toroknak zárt háromszöget kell alkot- ' '
IU IW
niuk.) Ik Ik
A torzult áramvektorokat a 2.25b IU IW 3 I U I W 3
a) b)
ábrán mutatjuk be, amelyek úgy jöttek
2.25. ábra Háromoszlopos vasmag aszimmetrikus
létre, hogy az eredeti áramvektorok vég- mágnesező áramának vektorai
Ik
pontjai egyenlő arányban értékkel a) a nullavezetőben megjelenő I k áram; '
b) nullavezető
' '
3 hiánya estén torzuló áramok ( I U , I V, I W )

elmozdultak a középső fázis áramvekto-

' ' '
rának ( I V ) irányába. Az így keletkezett I U , I V , I W áramrendszer sem szimmetrikus (sem
nagyságban, sem fázishelyzetben), de az eredőjük nulla.
Ik
A torzulás következtében mindegyik fázisban fellép egy nagyságú áramösszetevő,
3
amelyek azonos fázisban vannak. Ezek az azonos fázisú áramok az egyes oszlopokon azo-
nos fázisú fluxusokat hoznak létre, amelyek magtípusnál a vasban nem tudnak záródni,
vagyis járomfluxusok keletkeznek. Kiküszöbölésükre egy harmadik, háromszög kapcsolású
„meddő” tekercselést lehet használni, ezt nevezik tercier tekercselésnek. A gyakorlatban
ezt egymenetű járommenettel szokták helyettesíteni.

2.3.4. Üresjárási jelleggörbék

A transzformátor lemeztest mágneses igénybevételéről, a lemezelés minőségéről az

egyszerű üresjárási mérésnél több információt adnak az üresjárási jelleggörbék. A jelleg-

53
görbék a tápfeszültség függvényében ábrázolják az üresjárási áram-, a teljesítmény-,
valamint és cos  változását (2.26. ábra).
Az üresjárási teljesítmény mérésével pontosan meghatározhatjuk, hogy hogyan válto-
zik a vastestben keletkező veszteség a tápfeszültség függvényében. Az üresjárási teljesít-
ménygörbe alakja jó közelítéssel másodfokú parabola. A vastestben váltakozó fluxus a
feszültséggel egyenesen arányos, üresjárásban elenyésző mennyiségű fluxus kényszerül
szórási utakra, így a feszültség az indukcióval is arányos lesz. Azt pedig már láttuk, hogy a
vasveszteség az indukció négyzetével változik.
A számítottnál nagyobb üresjárási teljesítményfelvétel a vasmag meghibásodására utal.
Ez egyedi esetben lehet a lemezszigetelés sérü-
P0 I 0 cos  0
lése, több darabnál előforduló esetben a kopott
I0
I 0n kivágószerszám miatti, sorjás lemezek okozta
vaszárlat. (A menetzárlat okozta teljesítmény
P0 növekedéstől eltekinthetünk, ha a transzformáto-
ron végzett lökőfeszültség próba nem mutatott
P0n menetzárlatot.)
Háromfázisú transzformátornál a vasmag a-
cos  0 szimmetriája miatt fellépő járomfluxusok idéz-
cos 0n
hetnek elő járulékos veszteségeket a vasmagon
kívüli fémrészekben. Ez típushibaként minden e-
U 0 gyes darabon jelentkezne, ezért megszüntetéséről
Un már a prototípuson végzett mérések alapján kell
2.26. ábra Transzformátor üresjárási gondoskodni.
jelleggörbéi
Az üresjárási áram tulajdonképpen azt a
gerjesztést, és ezen keresztül azt a térerősséget  N  I   H  l  hozza létre a vasanyagban,
amelynek eredménye a váltakozó mágneses tér, az indukció. Az üresjárási áram változása a
feszültség függvényében tehát a vastest mágnesezési jelleggörbéje, az adott indukció
létrehozásához szükséges gerjesztésről tájékoztat. Mivel a toroid vasmag kivételével a
transzformátor vasmagok mágneses köre illesztési légréseket is tartalmaz, a transzformátor
mágnesezési görbéje nem azonos a vasmag B  f ( H ) görbéjével.
A számítottnál nagyobb értékű áramgörbe illesztési pontatlanságokra, nem megfele-
lően összeszorított lemezelésre, a meredekebben emelkedő görbe pedig a számítottnál
nagyobb indukcióra, gyorsabb telítődésre utal. Ez utóbbit okozhatja a tervezettnél kisebb
vaskeresztmetszet beépítése is. (Az előírt menetszámtól való eltérés is okozhat ilyen jellegű
hibát, ezt pontos ellenállásméréssel szűrhetjük ki.)
Az üresjárási mérés eredményeinek ismeretében kiszámíthatjuk a helyettesítő vázlat
áthidaló ági elemeinek értékeit. Az áthidaló ágban szereplő Rv ohmos ellenállást a vastest-
ben keletkező vasveszteség, az X m reaktanciát a főmező felépítéséhez szükséges meddő
teljesítmény leképzésére vezettük be. Ezen (mért) teljesítmények felhasználásával történhet
a helyettesítő vázlat áthidaló ági elemeinek kiszámítása.

54
 2.4. RÖVIDZÁRÁSI ÜZEMÁLLAPOT

A fejezet részletes tárgyalása előtt egy nagyon fontos dolgot kell tisztáznunk: a transz-
formátor rövidzárása és rövidzárlata két különböző fogalom.
A transzformátor rövidzárása: egy szekunder oldalon rövidre zárt transzformátor csök-
kentett feszültségről történő táplálását jelenti vizsgálati célból, amelynél a tekercselésben
folyó áram nem-, vagy csak alig lépi túl a névleges értéket.
Ezzel szemben transzformátor rövidzárlata esetén egy primer oldalon üzemszerűen
névleges feszültségre kapcsolt transzformátor normálistól eltérő üzemállapota, amelynél a
szekunder kapcsok véletlenszerűen egymással, vagy a földelés felé kis ellenállással össze-
köttetésbe kerülnek. Ebben az esetben a tekercselésben a névleges áram többszöröse is
folyhatna, amit meg kell akadályoznunk.
A rövidzárási-vizsgálat során a transzformátor tekercseléséről, annak ohmos ellenállá-
sáról és szórási reaktanciájáról kapunk információt. Rövidzárási mérés alapján vehetjük
számításba a különböző terheléssel járó, transzformátorokban fellépő feszültségeséseket, és
(pl.: párhuzamos üzemben) a terhelés eloszlást az egyes transzformátorok között.

2.4.1. Névleges rövidzárási feszültség, a drop

A transzformátor rövidzárási üzemállapotában a csökkentett feszültség miatt a fő-

fluxus elenyészően kicsi. A mágneses tér felépítésére, fenntartására fordított meddő- és
hatásos teljesítményt ebben az üzemállapotban elhanyagolhatjuk. Ez azt jelenti, hogy a
helyettesítő vázlatot egyszerűsíthetjük, kihagyhatjuk belőle az áthidaló ágat. Az egyszerű-
sített helyettesítő vázlat alapján fel-
rajzolt vektorábrát láthatjuk a 2.27. R Xs UR
ábrán. UZ
A rövidrezárt transzformátort jó U R  I Z  R U s  I Z  j Xs
közelítéssel egy impedanciával he- U z Us
lyettesíthetjük, amelynek ohmos ösz- Iz Iz
szetevője a transzformátor primer- és z
szekunder tekercselésének azonos fe-
szültségszintre redukált ellenállása, 2.27. ábra Egyszerűsített helyettesítő vázlat
és vektorábra rövidzárásban
induktív összetevője pedig a teker-
cselések szórási reaktanciájának összege:
Z  ( R1  R2' )  j  ( X s1  X s'2 )  R  j  X s . (2.29)

Az egyszerűsített helyettesítő vázlat alkalmazásakor nem teszünk különbséget a pri-

mer- és a redukált szekunder áram között, a kívánt feszültségszintre redukálva, azonosnak
tekintjük azokat.
A rövidzárási feszültséget felbonthatjuk két összetevőre:
U z  I z  Z  I z  R  jX s   U R  U s . (2.30)

55
 Külön jelentőséget tulajdonítunk a névleges rövidzárási feszültségnek, amelynél a
névleges áram folyik a rövidrezárt transzformátor tekercseléseiben. A transzformátor
adattábláján a névleges teljesítmény (Sn), a névleges feszültségek ( U1n /U 2n ), és a névleges
áramok ( I1n / I 2n ) mindig feltüntetettek.
A névleges rövidzárási feszültség névleges feszültségre vonatkoztatott értékét dropnak
nevezzük:
U
 z  zn . (2.31)
Un
Névleges feszültség alatt természetesen annak az oldalnak a feszültségét kell érteni,
amelyről a rövidrezárt transzformátort tápláljuk.
A rövidzárási feszültséghez hasonlóan a dropot is felbonthatjuk ohmos- és induktív
összetevőkre:
U z  U R2  U s2 , és  z   2R   s2 . (2.32)
UR
Mivel cos  z  , ebből következően:
Uz
UR In  R Us In  X s
R     z  cos z , és  s     z  sin z . (2.33)
Un Un Un Un

A dropot százalékos formában is szokták használni, szokásos értéke a teljesítménytől

függően: 100 z  3...8 %.
A drop értékéből következtethetünk a zárlati áram állandósult értékére. Mivel rövidzá-
rásban (és jó közelítéssel zárlatkor is), a mágneses erővonalak szórási utakra kénysze-
rülnek, a rövidzárási impedancia állandónak tekinthető.
U U
E közelítéssel élve: Z z  zn  n , aminek alapján egy névleges feszültségre kapcsolt
In Iz
transzformátor állandósult zárlati áramának számítható értéke:
Un 1 (2.34)
Iz   In   In .
U zn z

2.4.2. A transzformátor szórási reaktanciája

Rövidzárási üzemállapotban a rövidzárási feszültség és áram nagyságát és fázishely-

zetét a transzformátor zárlati impedanciája határozza meg. A zárlati impedancia jelentős
komponense a tekercselés szórási reaktanciája ( R : X s 1 : 2. ).
A szórási reaktancia a rövidzárási feszültség meddő komponensében jut kifejezésre:
U s  I  j( X s1  X 's2 ) . (2.35)

Tudjuk, hogy a reaktancia felírható X  2π  f  L alakban, ahol az induktivitás

d N 
L , vagy a legegyszerűbb esetben: L   N2  .
dI I

56
 s A szórási induktivitásokra viszont az a jel-
lemző, hogy a szórási fluxusok nem kapcsolódnak
minden menettel. A szórási fluxusok eloszlását
s mutatjuk be az 2.28. ábrán.
Láthatjuk, hogy a tekercsfluxus csak a rész-
fluxusok menetenkénti összegzésével, a mágneses
vezetést pedig a menetekhez tartozó fluxuscsator-
nák vezetésének összegzésével kaphatjuk meg:
a) b)
2.28. ábra Szórási fluxusok eloszlása
  sx  N x
Ls    N x2  x . (2.36)
a) tárcsás és b) hengeres tekercselésnél I
Egyszerűsíthetjük a megoldást, ha feltételezzük, hogy:
a tekercsek az erővonalak irányában teljesen kitöltik az ablakot;
a két tekercs menetszáma egyenlő, vagyis a szekunder tekercs redukált menet-
számával számolunk;
a tekercseket körülfogó vastest mágneses vezetőképessége végtelen nagy.
Az egyszerűsítések alapján D1
újrarajzolhatjuk az erővonalké- lδ Dδ
pet, és bejelölhetjük az egyes N, Bs D2
csatornák mágneses vezetőké- x
a1 1 dx
pességét meghatározó geomet-
Nx
riai méreteket. Mivel a fluxusok
  N 1  2
útjában mágneses ellenállásként lδ
csak a levegőt tekintjük, a lég-
2
résben (ablakban) lévő indukció a 2
arányos lesz az erővonalak által x a1  a 2
körbefogott menetszámmal. D1  Dδ  D2  Dk dx b)
A 2.29. ábrán feltüntettük x
Nx
az erővonalakra merőleges i- N
a) x
rányban a körbefogott menetek N, Bs

változása mellett az indukció 2.29. ábra A menetszám és a szórási indukció eloszlása a

transzformátor ablakban
változását is. a) tárcsás és b) hengeres tekercsnél.
A fluxuscsatornákat három
csoportba osztva (1, , 2), és kiszámítva az egyes csoportok mágneses vezetését, ill. szórási
induktivitását, megkaphatjuk az eredő szórási induktivitást:
Ls  Ls1  Lsδ  Ls2 . (2.37)

Legkönnyebb dolgunk a  jelű csatornával van, mert itt az erővonalak állandó N

menetszámmal kapcsolódnak, és a mágneses vezetés is egyszerűen számítható. A fluxus-
csatorna keresztmetszete: D     , a csatorna hossza: lδ , mágneses vezetése pedig:

57
 Dδ     (2.38a)
δ  0  .
lδ
A szórási induktivitás ezek alapján:
Dδ    
Lsδ  N 2    N 2  0  . (2.38b)
lδ

Az 1 és 2 jelölésű csatornáknál azonos problémával találkozunk. Nevezetesen, a 2.29.

N x
ábrán kijelölt dx szélességű csatornában lévő fluxus menetszámmal kapcsolódik.
a
A csatorna mágneses vezetése:
D    dx
dx  0  , (2.39)
lδ
szórási induktivitása pedig:

D  2
2
 Nx N2 (2.40)
Lsdx    dx  2  0   x  dx .
 a  a lδ
E szórási induktivitásokat kell összegeznünk pl. az 1 jelölésű csatornában nullától a1 -ig:
a1 a
N12 D1   2 N12 D1   1 2 N12 D1   a13
Ls1   2  0   x  dx  2  0    x  dx  2  0   .
a
0 1
lδ a1 lδ 0
a1 lδ 3

A fentiek alapján:
D1   a1 D  a
Ls1  N12  0   , és Ls2  N12  0  2  2 . (2.41)
lδ 3 lδ 3

Tárcsás tekercselésre az eredő szórási reaktancia egyszerűbb alakban felírható, mivel

D1  Dδ  D2  Dk , így
Dk    a a 
Ls  N12  0     1 2  , (2.42)
lδ  3 

és X s    Ls . (2.43)

A módszer nem csak az eredő szórási reaktancia kiszámítására alkalmas. A két

reaktancia szétválasztásához a légréscsatorna szórását elfelezzük, és a szekunder tekercs
redukált menetszámával számolunk.
U U
A gyakorlatban az U M  1n  2n menetfeszültség ismeretében (az egyfázisú transz-
N1 N2
formátorok teljesítménye, illetve háromfázisú transzformátorok esetén az egy oszlopra
számított teljesítménye) alapján határozhatjuk meg a drop meddő összetevőjét a (2.44)
összefüggéssel:
l  a a  S
 s  2  f  0  k     1 2   n2 , (2.44)
ls  3  UM
ahol lk a közepes menethossz, ls a tekercsek sugárirányú mérete.

58
 2.4.3. A tekercsveszteség

A rövidzárási impedancia másik összetevője a tekercselések redukált ellenállásának

összege. A transzformátor rövidzárásában felvett teljesítmény a tekercselésekben hővé
alakul. Ha a névleges rövidzárási pontban vagyunk, akkor a tekercselésekben a névleges
áram folyik, a felvett teljesítmény megegyezik a névleges terhelésű transzformátor
tekercsveszteségével: Pzn  Ptn .
A transzformátor dropjának ohmos összetevője:
I n  ( R1  R2 ' )
R  . (2.45)
Un
Ha a törtet bővítjük az I n árammal, akkor az

I n  ( R1  R2' )  I n I n2  ( R1  R2' ) Pzn

R    (2.46)
Un  In Sn Sn

összefüggést kapjuk, vagyis a transzformátor névleges tekercsveszteségét megkaphatjuk a

drop ohmos összetevőjének és a névleges teljesítménynek a szorzatából:
Ptn   R  Sn . (2.47)

Eddigi tanulmányaink során már tudjuk, hogy egy tekercs ohmos hidegellenállását a
 N  lk 
geometriai adataiból számítással  Rh   h   , vagy egyenáramú táplálással történő
 q réz 
ellenállásméréssel határozhatjuk meg.
A transzformátor tekercselésében azonban váltakozó áram folyik, és az általa okozott
veszteség alakul hővé. A tekercselések, mint azt az előző fejezetben láthattuk, szórt
fluxusok mágneses terében vannak. A szórt fluxusok keltette örvényáramok, és a váltakozó
áram okozta áramkiszorítás (szkín-hatás) miatt a transzformátor tekercselésében több
veszteség keletkezik, mint azt a tekercselések ellenállásából és az átfolyó áram négyzetéből
számolnánk. A többletveszteség úgy jelentkezik, mintha a váltakozó árammal táplált
transzformátor tekercseinek megnőtt volna az ellenállása az egyenárammal mért, vagy
geometriai adatokból számított ellenálláshoz képest.
A transzformátor rövidzárási vizsgálatakor már ez a látszólag megnövekedett ún.
váltakozóáramú ellenállás mérhető, a rövidzárási mérés alapján ezeket az ellenállásokat
tudjuk meghatározni.
A transzformátor tekercseinek a helyettesítő vázlatban szereplő váltakozóáramú
ellenállásait azonban számítással is meghatározhatjuk. Egy tapasztalati képlet segítségével
kiszámíthatunk egy tényezőt, amellyel megszorozva a geometriai adatokból számított
ellenállást, figyelembe vehetjük a járulékos veszteséget.
Ptek  ktr  I 2  R . (2.48)

59
 Gyakorlati tapasztalatok alapján a k tr , az áramkiszorítás és az örvényáramok okozta
többletveszteséget figyelembe vevő tényező transzformátoroknál:
m 2  0,2 4
k tr  1  h ,
c (2.49)
ahol:
m a szórtfluxus irányára merőleges rétegek száma,
h a szórtfluxus irányára merőleges vezetőméret,
c a vezető anyagától és alakjától függő állandó.
A 2.30a ábrán egy hengeres tekercselrendezést láthatunk a szórási útvonalak bejelölé-
sével. Az 1 jelű, nagyobb feszültségű tekercsben m 1 4 rétegben helyeztük el a vezetőket,
melyeknek magassága, vastagsága,
h1 h2 vagy sugárirányú mérete h1 . Az el-
.. .. + + +
2 2
m2 =2 nevezés lényegtelen, a lényeges az,
+ + h2 + 1
s hogy ennek a méretnek az iránya a
s . 1 légrésben haladó fluxusra merőle-
h1 . m1 =2,5
1 2 . 1
2
2,5 ges irányban legyen értelmezve. A
. 2 jelű kisebb feszültségű tekercs-
.
ben a rétegek száma m2  2 , és a
+
2
vezető h2 irányú méretével kell
4321 1 2 +
m 1=4
számolnunk.
m 2=2
A 2.30b ábrán egy tárcsás tí-
a) b) pusú tekercselést mutatunk be. A
2.30. ábra Magyarázó ábra a váltakozó áramú
kisebb feszültségű tekercselés két
többletveszteséget figyelembevevő tényező számításához
a) hengeres; b) tárcsás tekercselrendezés esetére részre van osztva, két mágnesesen
szimmetrikus csoportra bonthatjuk
az elrendezést. A két csoport azonos k tr tényezővel rendelkezik. Ebben az elrendezésben
h1 és h2 a vezető szélessége, vagy axiális irányú mérete, ez az irány merőleges a két te-
kercs közti légrésben haladó szórási fluxusra. Ebben az irányban az egymás mellett elhe-
lyezkedő vezetők száma a 2 jelű tekercsnél m2  2 . Az 1 jelű tekercsnél ugyan öt vezetőt
helyeztünk el egymás mellett, de a mágnesesen kiegyenlített csoportra bontás miatt csak
m1  2,5 „rétegszámot” kell figyelembe vennünk.
A c konstans értéke függ a vezető alakjától és anyagától:
Négyszög keresztmetszetű vörösréznél: c  9 cm 4
vezetők esetén alumíniumnál: c  23 cm 4

Kör keresztmetszetű vezetők vörösréznél: c  15 cm 4

esetén alumíniumnál: c  39 cm 4

Kör keresztmetszetű vezetőnél a h értékének a vezető átmérőjét kell tekinteni. A c

konstans mértékegységéből következően h értéke cm-ben helyettesítendő a képletbe, és
felsorolt értékei 50 Hz frekvenciára vonatkoznak.

60
 2.4.4. Rövidzárási jelleggörbék

A rövidzárási jelleggörbék felvételekor változtatható feszültségforrásról tápláljuk a

szekunder oldalon rövidrezárt transzformátort, és mérjük a tápfeszültséget, valamint a
transzformátor felvett áramát és hatásos teljesítményét.
A transzformátor üresjárási és rövidzárási jelleggörbéinek felvételét tetszés szerinti
(kisebb, vagy nagyobb feszültségű) oldalról is végezhetjük, a kérdést az dönti el, hogy a
rendelkezésünkre álló eszközökkel (mérőműszer és áramforrás), melyik oldalról végezhető
el könnyebben és pontosabban a vizsgálat. A mérésnél a tápfeszültséget olyan tartomány-
ban kell változtatnunk, hogy a mérési pontok a transzformátor névleges áramának
közelében legyenek, a mért adatok alapján a jelleggörbét biztonsággal megrajzolhassuk.
A rövidzárási jelleggörbéken a felvett
Pz U z cos  z
áram függvényében ábrázoljuk a transz-
Pz
formátor rövidzárási feszültségét (amivel
Pzn
tápláljuk a rövidrezárt transzformátort), és
U z a rövidzárási teljesítményt (2.31. ábra).
U zn
Mivel a rövidrezárt transzformátort
cos  zn cos  z csökkentett feszültségről tápláljuk, és a te-
kercsek fluxusai szórási utakon záródnak,
a vasmag mágneses telítődése nem befo-
lyásolja az áram és feszültség közötti ösz-
szefüggést.
A rövidzárási feszültség és áram kö-
I z zötti kapcsolat lineáris, a jelleggörbe egye-
In nes lesz. (Kisteljesítményű transzformáto-
roknál kis rövidzárási áramoknál tapasz-
2.31. ábra Transzformátor rövidzárási jelleggörbéje
talható némi elhajlás.)
A jelleggörbéket kiértékelve meghatározhatjuk a névleges áramhoz tartozó névleges
rövidzárási feszültséget és a rövidzárási teljesítményt. Ezek az adatok a transzformátor
dropjának és a névleges áramhoz tartozó tekercsveszteségének meghatározásához szüksé-
gesek. (A mérési adatokból szokásos még a cos z rövidzárási teljesítménytényező értéké-
nek kiszámítása is, amely elvileg vízszintes egyenes az áram függvényében.) Gyakorlatilag
az áram növekedésével a cos z fokozatosan megy át vízszintes egyenesbe.
A névleges rövidzárási adatok birtokában kiszámíthatjuk az egyszerűsített helyettesítő
vázlat elemeit. A névleges rövidzárási teljesítményből és áramból közvetlenül számítható
az azonos feszültségszintre redukált tekercsellenállások eredője:

Pzn P
R1  R2'  2
, vagy R1'  R2  zn
2
. (2.50)
I1n I 2n

A tekercsveszteségek kapcsán egy fontos körülményre kell felhívnunk a figyelmet.

Ismert jelenség, hogy a tekercselés hőmérsékletétől függően változtatja ellenállását. Egy

61
tekercselés ellenállásának szabatos meghatározásához tehát szervesen hozzátartozik a
tekercselés hőmérsékletének megadása is.
Mivel a névleges tekercselési veszteség nemcsak az áramtól függ, a névleges
tekercsveszteség meghatározásánál azt is rögzítenünk kell, hogy milyen hőmérsékletű
tekercselésre vonatkozik ez az adat. A transzformátor üzemeltetése során, a terheléstől
függően változik a tekercselés hőmérséklete, és ezzel együtt ellenállása.
A réz- és alumínium tekercselések ellenállását a gyakorlatban előforduló hőmérséklet
határok között átszámíthatjuk más hőmérsékletre a közöttük lévő egyenes arányosság
alapján.
Egy  h környezeti hőmérsékleten lemért tekercs ellenállását a szabvány által igényelt
75 C -ra a (2.51) összefüggéssel számíthatjuk át:

235  75
R75  Rh  . (2.51)
235   h

Nem ilyen egyszerű azonban transzformátor tekercsveszteségének átszámítása a

mérési hőmérséklettől eltérő hőmérsékletre. Ugyanis az egyenáramú ellenállásmérésből
számított tekercsveszteség a hőmérséklettel lineárisan nő, míg a járulékos lineárisan
csökken. Korrekt eljárás tehát az lenne, ha a tekercsveszteséget közel üzemi hőmérsékletű
tekercselésen állapítanánk meg.
A helyettesítő vázlat eredő reaktanciáját a rövidzárási meddő teljesítmény ismeretében
számíthatjuk. A felvett látszólagos teljesítmény: Szn  U zn  I n .
A névleges rövidzárási teljesítményt ismerve, a meddő teljesítmény egyszerűen számítható:

Qzn  Szn2  Pzn2 . (2.52)

Ennek alapján az eredő szórási reaktancia:

Qzn Q
X s1  X s2'  2
, vagy X s1'  X s2  2zn . (2.53)
I n1 I n2

Háromfázisú transzformátorok esetén a helyettesítő vázlat elemeit egy fázisra kell

vonatkoztatni, ezért fázisértékekkel kell számolunk.

2.5. TRANSZFORMÁTOR ÜZEME

2.5.1. A transzformátor feszültségváltozása

A transzformátor üzemi viselkedésére jellemző, és a legtöbb ország szabványában is

definiált adat a transzformátor feszültségváltozása. Feszültségváltozás alatt a névleges
feszültséggel táplált transzformátor szekunder üresjárási (U 20 ) és terhelési kapocsfeszült-
ségének (U2) a különbségét értjük:

62
  U  U 20  U 2 . (2.54)

Terhelés hatására a transzformátor tekercselésén átfolyó áram annak ohmos ellen-

állásán és szórási reaktanciáján feszültségesést okoz. A feszültségesés miatt a terheléstől
függően változni fog a transzformátor szekunder feszültsége az üresjárásihoz képest, annak
ellenére, hogy állandó primer tápfeszültséget biztosítunk.
A terhelés váltakozó áram lé-
U R  It  R U S  j  It  X s vén, nemcsak nagyságával, hanem a
 U fázishelyzetével is befolyásolja a
R = R'1' + R2 Xs = X's1' + R2
szekunder feszültséget. A helyette-
sítő vázlat tárgyalásakor a 2.6. ábrán
láthattuk, hogy a terhelés jellege (a
Zz R t szekunder áram fázishelyzete a fe-
szültséghez képest) hogyan változ-
U'1' U2 tatja a szekunder feszültség nagysá-
Xt gát és fázishelyzetét.
It Mivel a fogyasztót az üresjárá-
It sihoz képest a terhelés hatására be-
következő szekunder feszültségvál-
2.32. ábra Szekunder oldalra redukált helyettesítő vázlat tozás érdekli, a következőkben sze-
a terhelés hatására bekövetkező feszültségváltozás
vizsgálatához
kunder oldalra redukált helyettesítő
vázlat segítségével vizsgáljuk a je-
lenségeket. Lényegesen egyszerűsíthetjük vizsgálatainkat és nem követünk el számottevő
hibát, ha az egyszerűsített helyettesítő vázlattal dolgozunk. Egyszerűsített helyettesítő
''
vázlat esetén üresjárásban a szekunder oldalra redukált U 1 primer feszültség megegyezik
az U 20 üresjárási szekunder feszültséggel.
''
Tovább egyszerűsíthetjük az egyenletek és vektorok felírását, ha az U 1 redukált
tápfeszültséget ezen túl U 0 -val jelöljük. Az így módosított helyettesítő vázlatot a 2.32.
ábrán láthatjuk.
A helyettesítő vázlat alapján felírhatjuk, hogy U 20  U 2  U z , ahol U z nagyságát az
adott terhelőáramhoz tartozó rövidzárási feszültség, a vektor helyzetét pedig a terhelőáram
fázishelyzete határozza meg.
A 2.33. ábrán azonos nagyságú, de különböző teljesítménytényezőjű áram által létre-
hozott feszültségváltozásokat rajzoltunk meg. A vektorábrákon bejelöltük a kört, melyen az
állandó nagyságú terhelőáram végpontja mozog. Megfigyelhetjük, hogy U 2 végpontja is
körön mozog, amelynek sugara U z , az adott áramhoz tartozó rövidzárási feszültség. A kör
középpontja az U 20 feszültségvektor végpontja.
(A vektorábrák az ábrázolhatóság miatt nem tükrözik a valóságos nagyságrendeket,
mert U zn  0,03...0,08 U n .) A feszültségesések levezetésénél azzal a közelítéssel élünk,
hogy  t -t az U 20 primer feszültséghez viszonyítjuk ( t  1  2 ).

63
 A transzformátor üzemeltetőjét elsősorban az üres-
j  It  Xs járási feszültség effektív értékének és a terhelés alatti
kapocsfeszültség effektív értékének a különbsége érdekli,
U I R U S  j  I t abszolút
 Xs
t amit az U 20 R és t U 2 feszültségek értékének
 U különbsége R
fejez
= Rki:
U '' + R1 2
Xs = X's1' + R2
 U  U 20  U 2 . (2.55)

U'1' It  R A két feszültség nagyságrendjét és fázishelyzetét Rt

Z z értékek közötti különbséget
figyelembe véve, az abszolút
közelíthetjük oly módon, hogy egyik vektor végpontját a
U2 U'' U2 és így képez-
másik1 hatásvonalára merőlegesen vetítjük,
zük a különbséget. Xt
A 2.34. ábránIt egy induktív terhelés esetére érvényes
It
terhelési vektorábra látható, amelynek alapján ΔU értékét
számíthatjuk.
t Az ábrán látható módon ΔU-t két összetevőre
bontottuk:
2.34. ábra A feszültségváltozás U  U R  U X  I t  R  cos t  I t  X s  sin t (2.56)
vizsgálata
Emlékeztetve a (2.29) összefüggésre: R  Z z  cos z
és X s  Z z  sin z , írhatjuk:
U  I t  (Z z  cos z  cos t  Z z  sin z  sin t ) . (2.57)
Felhasználva a cos(   )  cos   cos   sin   sin  trigonometrikus összefüggést:
U  It  Z z  cos (z  t )  U z  cos (z  t ) . (2.58)
Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a transzformátor terhelés hatására bekövetkező
feszültségváltozását meghatározza:
a terhelőáram It nagysága és φt fázishelyzete,
a transzformátor Zz rövidzárási impedanciája és annak összetevőit leíró
rövidzárási fázisszög (z ) .

Amennyiben kapacitív jellege van a terhelésnek, a terhelőáram siet a feszültséghez

képest (pl.: egy túlgerjesztett szinkron motort táplál a transzformátor), akkor a U feszült-
ségváltozást az eddig használt egyenlettel most is meghatározhatjuk, csak  t előjelét kell a
terhelés jellegének megfelelően értelmeznünk. Ha meddő teljesítmény fogyasztás esetén
(induktív jellegű terhelés) pozitív előjelű volt a  t , akkor meddő teljesítmény termelésekor
(ha az áram siet a feszültséghez képest), a  t -t negatív előjellel kell figyelembe venni. A
kapacitív jelleg növekedésekor lesz egy határ, mikor a feszültségváltozás nulla lesz. Ennél
kapacitívabb terhelés esetén a transzformátor feszültsége emelkedni fog, U 2  U 20 .

64
 A feszültségesés és emelkedés közti határon U  0 , ekkor:
U  U z  cos (z  t )  0 alapján z  t  90 , azaz  t  90  z .
A 2.35a ábrán a szekunder kapocsfeszültség változását tüntettük fel a terhelőáram
nagyságának, a b ábrán a terhelés fázisszögének a függvényében.
I 2n  áll I t  áll.
U2 s Un U2
 t  áll. Kapacitív I 2  áll
U  I t  Zz  cos(z  t )
U 20 I2  Xs U 20
U 20
 Z U n  R U n
I2  R I2  Zz I 2  X s
t  0
z   t  R U n
 Z U n  s U n
Induktív
Kapacitív Induktív

0  90  t  (90   z ) 0 z 90 t

It
In
a) b)
2.35. ábra A transzformátor terheléstől függő feszültségváltozása
a) a terhelő áram változik állandó fázisszög mellett; b) a fázisszög változik és a terhelő áram nagysága állandó
B U AB A
Az ábrákból láthatjuk, hogy maximális feszültségesés adott
Im
 terhelőáramnál akkor következik be, ha a terhelés teljesítmény-
tényezője megegyezik a transzformátor rövidzárási teljesítmény
N1
N1 tényezőjével:  t  z .

2.5.2. Egyenlőtlen terhelés

N2 N2
Ha a transzformátor szekunder oldalához csatlakozó háló-
 zaton a fogyasztók számára kétféle feszültséget kívánunk bizto-
a
Ua0 0 U0b
b
sítani, akkor a szekunder tekercselést kivezetett nulla ponttal, a
U ab
hálózatot, pedig nullavezetővel kell készítenünk. Szemléletes
2.36. ábra Középmeg- példája ennek a háromfázisú fogyasztói rendszer, ahol a
csapolású transzformátor
háromfázisú fogyasztókat (pl.: a motorokat) a 400 V-os (régeb-
ben 380 V-os) feszültségkülönbségű fázisvezetőkre, a „vonalra” kapcsolják, az egyfázisú
fogyasztókat (pl.: a világítást) pedig a 231 V-os (régebben 220 V-os) feszültségkülönbségű
fázis és nullavezető közé. (Lehetséges persze 400 V névleges feszültségű egyfázisú
fogyasztó is, pl.: a fűtőtest.)
Abban az estben, ha a nullavezető (ami rendszerint földpotenciálon van), és a fázis-
vezetők közé nem azonos teljesítményű fogyasztókat kapcsolunk, a nullavezetékben áram
fog folyni, az egyes fázisokat egyenlőtlenül fogjuk terhelni.
Bár az aszimmetrikus terhelés jellemzően háromfázisú transzformátoroknál fordul elő,
a jobb megértés érdekében vizsgáljuk a jelenséget először egyfázisú transzformátorok
esetén.

65
1. Egyenlőtlen terhelés egyfázisú transzformátorok esetén
Hogyan hozhatunk létre egyfázisú transzformátorral, kétféle feszültségszinttel
rendelkező hálózatot? Példaként vizsgáljuk meg a 2.36. ábrán bemutatott kapcsolást!
A magtípusú transzformátor mindkét oszlopán N 1 primer, és N 2 menetszámú
szekunder tekercset helyeztünk el. A két-két tekercset a gerjesztési irányok figyelembe
vételével sorbakötöttük, és a szekunder tekercselésnél a közös pontot is kivezettük.
A primer tekercselésre U AB feszültséget kapcsolva létrejön a  főfluxus, amely a vele
U
kapcsolódó menetekben AB menetfeszültséget indukál.
2  N1
U U U
Ennek következtében U a0  AB  N 2 és U 0b  AB  N 2 , így U ab  AB  N 2
2  N1 2  N1 N1
feszültségek jelennek meg a megfelelő kapcsokon.
Terhelést kapcsolva az ab kapcsokra, az U ab feszültség hatására olyan irányú I 2 áram
indul a szekunder körben, amely a  főfluxust csökkentené. Ennek ellensúlyozására a
primer tekercsben az áram megnő I1 értékre (lásd a 2.37. ábrát).
Ahhoz, hogy a főfluxus értéke ne változzon, a gerjesztési törvény értelmében (a
főfluxus útját választva zárt görbének), a transzformátor ablakában a gerjesztések előjeles
összege nem változhat. Ez azt jelenti, hogy:  N1  I 1  N1  I 1  N 2  I 2  N 2  I 2  0 , azaz

U AB
I 1  N1  I 2  N 2 . (2.59) B A
I1
A 2.37b ábrába berajzoltuk 

az egyes oszlopokon lévő ger- I1  N1 N1 N1  I1  N1  I1  N1

jesztéseket. Látható, hogy azok
egyensúlyban vannak, a  fő-
fluxus az üresjárási állapothoz
képest változatlan formában
I 2  N2 N2 N2 I 2  N2 I 2  N2
fennmaradhat.
Mi a helyzet, ha szélsőséges I2 
b)
példaként, csak az első oszlopon a
U ab
b a)
elhelyezett tekercs a0 kapcsaira
kötünk terhelést, a transzfor- 2.37. ábra Áram és gerjesztési irányok szimmetrikus terhelésnél
mátort egyoldalúan terheljük? a)a nullavezetőben nem folyik áram; b) az oszlopokon a gerjesztések
Az U a 0 feszültség hatására egyensúlyban vannak

az előző példához hasonló irányú I 2 áram indul meg az áramkörben, amely I 2  N 2 sze-
kunder oldali gerjesztést hoz létre (2.38. ábra).
I1
Ha az előző példa jelöléseinél maradunk, ez csak áramfelvételt okoz a primer
2
oldalon, mert:

66
 I1
I 2  N2   2 N1  I 1  N1 . (2.60)
2
(Teljesítmény oldalról is indokolt a B UAB A
1
primer áram feleződése, hiszen a /2I1

transzformátort fele teljesítménnyel
N1 - 1/2I 1.N1 N1 - 1/2I1 . N1 - 1/2I 1. N 1
terheljük.)
A 2.38b ábrába oszloponként - 1/2I 1 . N1
berajzoltuk a gerjesztéseket. Láthat- j j
juk, hogy mindkét oszlopon egyirá-
1 N I2.N 2
nyú,  I 1  N1 nagyságú kiegyenlítet- 2 I2 .N2=I1 . N1
2
len gerjesztés jelenik meg, ami az 
b)
oszlopokon azonos irányú járom- a 0 b a)
I2 Ua0 U0b
fluxusok keletkezését eredményezi,
melyek nem a vasmagban záródnak. 2.38. ábra Áram és gerjesztési irányok egyoldalú
terhelésnél
A járomfluxusok ebben az eset-
a) a nullavezetőben áram folyik; b) az oszlopokon a kiegyen-
ben nem csak többletveszteséget o- lítetlen gerjesztések hatására járomfluxus jelenik meg
koznak a környezetben történő záró-
dásukkal, hanem torzítva a főfluxus eloszlását a vasmagban, a 0 kapocs potenciáljának
eltolódását eredményezik a és b kapcsokhoz képest. Az eltolódás mértéke a terhelőáram
nagyságán kívül a fázishelyzetétől is függ.
Az egyenlőtlen terhelés okozta nullponteltolódás kiküszöbölésére több megoldás is
született.
A 2.39a ábrán a két oszlop gerjesztési egyensúlya érdekében egy harmadik tekercse-
lést helyeznek el a transzformátor két oszlopán. A tercier tekercselés két egyforma félből
áll, és a két tekercsfél egymással szembe van kapcsolva. A zárt tekercselésben eredő fe-
szültség akkor keletkezik, ha a két oszlopban egyirányú fluxus jelenik meg, vagyis já-
romfluxus esetén. A feszültség hatására meginduló áram gerjesztése a járomfluxusokat
csökkenti, de megszüntetni nem tudja, hiszen az hozza létre a feszültséget. A tekercsben
B A B I1 A B A keletkező veszteség rontja a transzfor-
I1 I 3 mátor hatásfokát, kihasználhatóságát.
A 2.39b ábrán közölt megoldásnál
a két félből álló primer tekercselést
párhuzamosan kapcsolják a hálózatra.
A két tekercsfélben folyó mágnesező
áram közösen hozza létre a főfluxust,
b
a
I2
0 b a
I2
0 b a 0 amely mindkét tekercsféllel kapcsoló-
I2
dik, mindegyikben feszültséget indu-
a) b) c) kál. A két indukált feszültségnek azo-
2.39. ábra. Aszimmetrikus terhelésnél alkalmazott nosnak kell lennie ahhoz, hogy külön-
tekercselési megoldások
bözeti áram ne folyjon a tekercselés-
a) tercier tekercselés; b) párhuzamos primer és c) kevert
kapcsolású szekunder tekercselés ben, ne keletkezzen többletveszteség.

67
Mivel a két oszlop primer gerjesztése egymástól független, a gerjesztések egyensúlya az
egyes oszlopokon automatikusan biztosított, járomfluxus nem lép fel.
A 2.39c ábrán a szekunder tekercselést négy részre bontják, és ezeket vegyesen,
„keverve” helyezik el a két oszlopon. A kapcsolásból következően bármelyik szekunder
oldalon (a vagy b) folyhat terhelőáram, annak gerjesztése a két oszlopon ellentétes irányú
lesz, melyet a primer gerjesztés ellensúlyozni tud.
Az egyfázisú transzformátorok esetén felsorolt problémák csak magtípusú vasmagnál
jelentkeznek, mivel a köpeny-, vagy a láncszem típusnál csak egy oszlop van, azon helyez-
kedik el az összes tekercs.
2. Egyenlőtlen terhelés háromfázisú transzformátorok esetén
Az egyenlőtlen terhelés előfordulási lehetősége háromfázisú transzformátoroknál sok-
kal gyakoribb, mint az egyfázisúaknál. Háromfázisú transzformátoroknál az aszimmetrikus
terhelés két okra vezethető vissza. A B C A B C N
a) A fogyasztót két fázis közé kötötték, a vo- I1
I 1

nali feszültségen kívánják hasznosítani az energiát

(2.40a ábra). Ekkor a két fázis teljesítménye kü-
lönbözni fog a harmadikétól. Ez a gyakorlatban
ritkábban előforduló eset nem okoz jelentősebb
transzformátor-üzemeltetési problémát, a két fázis I2 a b I2 c n
terhelése egyenlő mértékben különbözik a harma- a b c

diktól, az oszlopok gerjesztési egyensúlya bármi- a) b)

lyen szabványos kapcsolásnál létrejöhet. 2.40. ábra Aszimmetrikus terhelési lehető-
b) Az egyes fázisokra kötött egyfázisú fo- ségek háromfázisú transzformátoroknál
gyasztók teljesítménye különböző a három fázisban. Ezt a gyakorlatban sűrűbben előfordu-
ló esetet vizsgáljuk abban a szélsőséges esetben, mikor csak egy fázis van terhelve, a többi
árammentes.
Egy fázis energiájának hasznosításához az energiarendszerben nullavezetőre van szük-
ség, ezért csak azokat a kapcsolási módokat kell vizsgálnunk, amelyekben a szekunder
oldal azzal rendelkezik. A nullavezetőben folyó áram magában hordozza a lehetőségét az
oszlopok gerjesztési egyensúlyának megbomlására. A 2.40b ábrán a primer oldal is
rendelkezik nullavezetővel, így létrejöhet gerjesztési egyensúly az egyetlen terhelt
oszlopon.
Mi a helyzet, ha nincs a primer tekercselésnek kivezetett csillagpontja, nincs nullave-
zetője? A 2.41a ábrán felrajzoltuk a tekercsekben kialakuló áramirányokat, a 2.41b ábrán
egy magtípusú vasmagot, és a vasmagban fellépő gerjesztéseket. A gerjesztési egyenletek
egyszerűsítése érdekében tételezzük fel, hogy transzformátorunk 1:1 áttételű, a primer- és
szekunder tekercsek menetszáma: N .
A gerjesztési törvény értelmében terhelés hatására nem fog változni a főfluxus, ha egy
ablakon belül a gerjesztések előjelhelyes összege nem változik. Az ábra alapján:

68
 IB 3
N IB  N   N  I b  0 , azaz I b   I B . (2.61)
2 2
A B
IB
C Energetikailag hogy lehetsé-
IB IB
2 N  IB / 2 N  IB N  IB / 2
ges az, hogy egy transzformátor át-
2
tétele 1:1, és nem egyezik a primer
és szekunder áram nagysága? Ne
j j j
tévesszen meg bennünket ez a lát-
szólagos ellentmondás, nem szim-
3
n N  Ib  N  IB metrikus rendszerrel van dolgunk.
a b Ib c 2
Az egyfázisú szekunder oldali fo-
a) b) gyasztást háromfázisú primer táp-
2.41. ábra Y/yo kapcsolású transzformátor áram és lálás fedezi. A szekunder oldali fo-
gerjesztés eloszlása egyenlőtlen terhelésnél
gyasztás (ohmos terhelést feltéte-
lezve): P2  U b0  I b .
A primer oldalon, a B fázisban folyó I B áram a csillagpontból az A és C fázisokon
távozik, fele-fele arányban. Az energiaátvitelben tehát ezek a fázisok is részt vesznek. A
2.42. ábra alapján a háromfázisú oldal teljesítményfelvétele:
I I
P1  PA  PB  PC  U A0  B  cos 60  U B0  I B  U C0  B  cos 60 . (2.62)
2 2
Mivel U A0  U B0  U C0  U b0 , a feszültséget U -val jelölhetjük. Így a felvett teljesítmény:
I I 
P1  U   B  0,5  I B  B  0,5   U  1,5  I B . (2.63)
 2 2 
A leadott teljesítménybe behelyettesítve I b  1,5  I B értékét: P2  U 1,5  I B . A vesz-
teségektől eltekintve tehát annyi energiát hasznosítottunk, amennyit bevezettünk.
Visszatérve a (2.61) egyenletre ez azt jelenti,
U B0
hogy mindhárom oszlopban:
IB Ib
IB N N . (2.64)
2 3
IA  IB / 2
.0 . IB / 2  IC
kiegyenlítetlen gerjesztés keletkezik. E kiegyenlítetlen
gerjesztés járomfluxust hoz létre, amely a létrehozó
60 60
U A0 U C0 áram nagyságától, és a járomfluxus mágneskörének
vezetőképességétől függ.
2.42. ábra A 2.41. ábrán aszimmet-
rikusan terhelt transzformátor primer Váltakozó áramról lévén szó, figyelmet kell fordí-
oldalának feszültség és áramvektorai tanunk a járomfluxusok fázishelyzetére is. A kiegyen-
lítetlen gerjesztéseket létrehozó áramok – és így az általuk létrehozott járomfluxusok is – a
három oszlopon egymással fázisban vannak. A váltakozó járomfluxusok kapcsolódva az
oszlopokon elhelyezett tekercsekkel, mindhárom fázisban azonos fázisú feszültséget
indukálnak. A járomfluxusok által indukált feszültségek fázishelyzete a főfluxus indukált

69
feszültségéhez képest viszont attól függ, hogy milyen fázishelyzetű gerjesztőáram hozta
létre a járomfluxust, vagyis milyen jellegű terhelés okozta a kiegyenlítetlen gerjesztést.
B Az egyes oszlopokban megjelenő fluxusok alakulásá-
nál könnyebb követni a tekercsekben indukálódó feszült-
U0’B ségek változását, amit a 2.43. ábra segítségével teszünk
U0B
meg.
A primer tekercselés kapcsaira (A, B ,C) szimmetri-
K
0’
. Uj kus feszültségrendszert kapcsoltunk, vagyis az U 0A , U 0B
0
U0’A U0C
és U 0C feszültségvektorok végpontjai tehát nem változ-
A U0A 0’C
U C hatnak. Viszont a járomfluxus egy azonos nagyságú és
fázisú feszültséget indukál mindhárom tekercsben, ame-
2.43. ábra Csillagpont eltolódás lyek ezekhez vektorosan hozzáadódnak. Ez csak úgy
egyenlőtlen terhelés hatására
lehetséges, hogy a feszültségvektorok közös talppontja (a
0 pont) tolódik el a járomfluxusok által indukált feszültségnek megfelelő nagyságba és
irányba, a 0’ pontba.
Mivel a járomfluxusok fázishelyzete, (és ezen keresztül a csillagpontot eltoló U j fe-
szültségvektor iránya,) a terhelőáram teljesítménytényezőjétől függ, állandó terhelőáramnál
a terhelés jellegétől függően fog az ó pont a K körön mozogni. (Az ábrán ohmos terhelés-
nek megfelelően rajzoltuk meg U j járomfluxus indukálta feszültséget.)
A fogyasztót érdeklő szekunder feszültség alakulását az azonos oszlopon lévő tekercs
menetfeszültségének figyelésével követhetjük nyomon. Mivel a menetfeszültség az adott
oszlop eredő fluxusát (a járomfluxus- és a főfluxus vektoros összegét) jellemzi, belőle szá-
mítható a szekunder feszültség. Jelen esetben az áttétel 1:1, a szekunder fázisfeszültségek
rendre megegyeznek a primerrel.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy az egyoldalú terhelés hatására megjelenő járomfluxu-
sok okozta csillagpont eltolódás az egész feszültségrendszert aszimmetrikussá teszi, ezért
ilyen kapcsolásban nem ajánlott a fázisok egyenlőtlen terhelése. (A nullavezetőt Yy0 kap-
csolásban csak a névleges áram 10 %-ával A B C A B C
szabad igénybe venni.) I1 I1
Az egyenlőtlen terhelés okozta kie-
gyenlítetlen gerjesztés elkerülésére három-
fázisú transzformátorok esetén is többféle
megoldás ismeretes.
Az egyfázisú transzformátoroknál már
említett tercier tekercselésen kívül alkal-
I2
mazhatják a 2.44a ábrán felrajzolt zeg-zug a b I2 c n a b c n
kapcsolást, amelynél egyfázisú terhelés e-
a) b)
setén sem keletkezik kiegyenlítetlen ger-
jesztés. Ez a kapcsolási megoldás hozzáve- 2.44. ábra Egyenlőtlen terhelés esetén kialakuló
áramirányok
tőlegesen 15 %-kal több tekercselési anya- a) csillag/zeg-zug- ;és b) háromszög/csillag kapcsolásban
got igényel, mint ami más kapcsolásoknál

70
szükséges. A zeg-zug kapcsolást elsősorban ott használják, ahol a kisfeszültségű hálózat-
ban sok az egyfázisú fogyasztó, ezért az egyenlőtlen terhelés bekövetkezésének nagy az
esélye.
Az üresjárási áramot tárgyaló fejezet végén megismételjük, hogy az említett járom-
menetek is csillapítják az aszimmetrikus terhelés okozta járomfluxusokat.
Amennyiben a primer tekercselés háromszög kapcsolása nem ütközik akadályba, az
előnyben részesített megoldás a 2.44b ábrán bemutatott háromszög/csillag kapcsolás
nullavezetővel.
2.5.3. Párhuzamos üzem

Transzformátorok párhuzamos üzemeltetéséről akkor beszélünk, ha a transzformátorok

az átalakítandó energiát ugyanarról a primer hálózatról veszik fel, és azonos fogyasztói
rendszernek adják le. Párhuzamos üzemre üzembiztonsági, gazdaságossági és bővítési
okokból lehet szükség.
A következőkben tekintsük át a párhuzamos üzemelést befolyásoló tényezőket, a
párhuzamos üzem feltételeit.
1. Primer feszültség
Valamilyen transzformátor hálózatra kapcsolásának feltétele, hogy annak névleges
feszültsége megegyezzen a hálózatéval. Eltérő esetben, a transzformátorban a névlegestől
eltérő főfluxus lesz, ami a transzformátor kihasználatlanságát, vagy rosszabb esetben a
vasmag telítettségét, túlterhelését okozza. Ebből következik, hogy a párhuzamosan üzeme-
lő transzformátorok névleges primer feszültségének azonosnak kell lenniük.
2. Szekunder feszültség.
A párhuzamosan üzemelő transzformátorok közös szekunder hálózatra dolgoznak,
szekunder kapcsaik rendre össze lesznek kötve. Ahhoz, hogy az összekötött szekunder
kapcsok között semmiféle kiegyenlítő, haszontalan veszteséget előidéző áram ne folyjon, a
szekunder feszültségeknek szigorúan azonosaknak kell lenniük. Váltakozó feszültségről lé-
vén szó, ez két feltétel kielégítése esetén teljesül:
a) A szekunder feszültség amplitúdójának (vagy effektív értékének) különbségétől és a
transzformátorok rövidzárási impedanciájától függő kiegyenlítő áram indul a szekunder
kapcsok összekötésekor keletkező áramkörben. Mivel a primer feszültség azonos, a sze-
kunder feszültségek közötti eltérés a transzformátorok áttételének különbözőségétől függ.
Ezért a párhuzamosan üzemelő transzformátorok feszültségáttételétől elvárjuk, hogy
azonos legyen.
b) Egy váltakozó feszültség pontos leírásához hozzátartozik a feszültség időbeni
lefolyása is. Az erőátviteli transzformátoroknál (amelyekről most tárgyalunk) a szinuszos
feszültségalak a jellemző. E szinuszos jelalak fázishelyzete viszont változhat az energia-
átalakítás során.
Egyfázisú transzformátoroknál azonos-, vagy ellenfázis lehetséges. Szabvány rendel-
kezik a kapocsjelölésekről úgy, hogy szabványos bekötésnél fázisforgatás ne jöjjön létre.

71
 L1 L2 L3 Háromfázisú transzformáto-
B Nagymutató
A B C
UA roknál azonban a tekercsek
UA UB UC
kapcsolási módjától függően
A UB U UCB
CB különböző szabványos kapcso-
UC 150
o
lási csoportok léteznek, ame-
c
C
a lyek különböző mértékben vál-
Uc Ua
Dy05 U cb toztatják meg a primer- és sze-
kunder feszültségek egymás-
Ub
Ua Ub Uc Ucb Kismutató hoz viszonyított fázishelyzetét.
a b c n
b A 2.45. ábrán felrajzol-
2.45. ábra Dy0 5 kapcsolási csoportú háromfázisútunk egy háromfázisú transz-
transzformátor és vektorábrája
formátort, melynek primer ol-
dala háromszögbe, szekunder oldala pedig csillagba van kötve. A fázistekercsek mellett
felrajzoltuk az egyes fázisok feszültség vektorait, majd irány- és fázishelyzet figyelembe-
vételével a vektorháromszöget ill. csillagot. A felrajzolásnál lényeges, hogy azonos oszlo-
pon lévő tekercsek feszültségvektorai az ábrán azonos irányúak, a szomszédos oszlopoké
pedig 120 -ra térnek el a fázissorrendnek megfelelően. Megfigyelhetjük, hogy pl. a C
pontból B pontba mutató U CB primer feszültségvektor iránya különbözik a szekunder
oldalon a c pontból a b pontba mutató U cb feszültségvektor irányától. A fázisforgatás mér-
téke jelen esetben 150 . Könnyű belátni, hogyha mindkét oldalon ugyanazt a kapcsolást
alkalmazzuk (és a végeket helyesen határozzuk meg), ez nem következik be.
A 2.46. ábrán ugyanezt a kapcsolást rajzoltuk fel, csak a szekunder oldalon a csillag-
pontot a tekercsek alsó végeinél alakítottuk ki, és a felső végeket hoztuk ki a, b, c, kap-
csokként. A fázisforgatás szöge most 30 .
A 2.47. ábrán egy csillag/zegzug kapcsolású transzformátor elkötési vázlatát és fe-
szültség vektorábráját láthatjuk. A szekunder oldali tekercselés oszloponként két-két te-
kercsből áll, amelyekből úgy kapjuk meg egy fázis feszültségét, hogy a két szomszédos
oszlopon lévő tekercset sorbakötjük. Mivel az egyes oszlopokon indukált feszültségek
között 120 -os fáziseltérés van,
L1 L2 L3
az eredő feszültséget a sorbakö-
B Nagymutató
tött tekercsekben indukált fe- A B C
UA UB UC UA Kismutató
szültségek vektoros összegzésé-
vel kapjuk meg. Ez természete- A UB UCB UCB
Ucb
sen kisebb lesz, mint az algebrai UC
összeg, így zeg-zug kapcsolásnál a c n
b C
b
nagyobb menetszámra, vagyis Ua Ub Uc 330
o
U b Ucb
több tekercselőanyagra van szük-
Ua Uc Dy 011
ség, mint egyszerű csillagkapcso-
lásnál. Érdemes megfigyelnünk a c

azt a körülményt, hogy sorbakö- 2.46. ábra Dy011 kapcsolási csoportú háromfázisú
tésnél az egyik oszlopon lévő transzformátor és feszültség vektorábrája

72
tekercs felső vége a másik oszlop tekercsének felső végével van összekötve, mintegy
szembekapcsolva azokat (a nyílhegyek találkoznak). Az egymáshoz képest 120 -os
3
feszültségvektorok vektoros összegzése ( U 0b  U c'  cos 30  U b''  cos 30  (U c'  U b'' )  )
2
miatt ilyenkor mintegy 15 %-al több tekercselő anyagot kell felhasználni.
A fázisfordítás szögének B Nagymutató
L1 L2 L3
vizsgálatánál kényelmi szempon-
A B C
tok miatt csupán az U 0B és U 0b UB U0B
feszültségvektorok helyzetét az 0 o
UA UC 150
rajzoltuk meg a vonatkoztatási U UB UC
A
pontjaikat összetolva. A szekun- 0 A C U0b
der U 0b vektor 150 -ot késik a U ''
a a Kismutató
primer U 0B vektorhoz képest. U a' Ub' Uc'
U b' Yz 05
0 c
(Más azonos vonatkoztatási pon- 0U '
c
U c'' U a'
tú vektort vizsgálva, azonos e- U 0b U ''
b
Ua''
redményre jutunk.) Ub'' Uc''
b
a b c n
Összegezve az elmondotta-
kat, megállapíthatjuk, hogy a há- 2.47. ábra Yz 0 5 kapcsolási csoportú háromfázisú
transzformátor és feszültség vektorábrája
romfázisú transzformátorok a fe-
szültség-átalakítás mellett, kapcsolásuktól függően az átalakított feszültség fázishelyzetét is
változtathatják az eredeti feszültséghez képest.
Párhuzamosan üzemeltetni viszont olyan transzformátorokat, amelyek különböző mér-
tékben forgatják el az átalakított feszültség fázishelyzetét  bár az abszolút érték, az áttétel
ugyanakkora , nem lehet. Szükséges volt ezért a különböző kapcsolású transzformátoro-
kat szabványosított csoportokba sorolni.
A különböző elkötésű háromfázisú transzformátorok szabványosított kapcsolási cso-
portjait két betű és egy szám jelzi. Az első nagybetű a nagyobb feszültségű oldal kapcso-
lását (Y - csillag; D - háromszög; z - zegzug), a második kisbetű a kisebb feszültségű oldal
kapcsolását, az ezeket követő szám pedig a kisebb feszültségű oldal fázisszög eltérését
mutatja, ha 30 -kal megszorozzuk. A számjelzést óraszámnak is nevezik, hasonlítva a
nagyobb feszültségű vektort a nagymutatóhoz, a kisebb feszültségűt a kismutatóhoz.
A leggyakrabban használt kapcsolási csoportok:
Yy00 mindkét tekercselés csillagkapcsolású, néhányszor 100 kVA teljesítmény-
határig használják, a nullavezeték maximálisan 10 %-ig terhelhető.
Yz05 csillag/zegzug kapcsolású, a feszültség vektorok közti fázisszög 150 , kb.
100 kVA-ig használják teljesen terhelhető nullavezetékkel.
Dy05 háromszög/csillag kapcsolás, nagyteljesítményű elosztó transzformátorok,
teljesen terhelhető nullavezetékkel.
Yd5 csillag/háromszög kapcsolás, erőművek és alállomások transzformátorai, a
kisfeszültségű oldalon nincs nullavezeték.

73
 A különböző fázisforgatásból adódó feszültségkülönbség eleve kizárja, hogy a sze-
kunder kapcsokat összekössük, tehát a párhuzamos üzem elengedhetetlen feltétele az
azonos kapcsolási óraszám.
3. Rövidzárási feszültség.
A transzformátorok szekunder feszültségének terhelés hatására bekövetkező feszült-
ségváltozásának tárgyalásakor láttuk, hogy ez függ a transzformátor dropjától, és annak
összetevőitől (cos z ) . Pl.: ha I 2  I n és  t  0 , akkor:
U U zn
U  cos(z   t )   z  cos z .
U0 Un Un
 II U n  I U n
U Párhuzamosan kapcsolt transz-
ΣS formátorok azonban terhelés hatásá-
ra nem ejthetik különböző mérték-
ben feszültségüket, hiszen a szekun-
der kapcsok közösek, egy hálózatra
S vannak kötve. Példaként üzemeltes-
S nII S II SI S nI
sünk párhuzamosan két nem azonos
2.48. ábra Párhuzamosan kapcsolt transzformátorok dropú transzformátort, és jelöljük az
terhelés eloszlása különböző drop esetén
egyik transzformátor jellemzőit I in-
dex-szel, a másikét pedig II-vel (2.48. ábra).
A terhelés hatására bekövetkező feszültségváltozás a két transzformátornál közös:
U  U zA  cos (zA   t )  U zB  cos (zB   t ) .
U z U zn
Mivel egy transzformátor rövidzárási impedanciája Z   , írhatjuk, hogy:
Iz I 2n
U znA U U I I
U zA   I 2A  znA  n  I 2A   zA  2A U n , és U zB   zB  2B U n .
I 2nA U n I 2nA I 2nA I 2nB
A felírt összefüggéseket felhasználva:
I I
U   zA  2A U n  cos (zA  t )   zII  2B U n  cos (zB  t ) .
I 2nA I 2nB
Egyszerűsítve példánkat azzal a feltételezéssel, hogy legalább a két transzformátor
rövidzárási teljesítménytényezője azonos ( cos zA  cos zB ), a két terhelőáram aránya:
I 2A  zB I 2nA
  lesz.
I 2B  zA I 2nB
Ez az egyenlet azt fejezi ki, hogy a transzformátort terhelő áramok ( I 2A és I 2B ) nem a
névleges áramok arányában oszlanak meg a transzformátorok között, hanem a különböző
dropok módosítják azt.
Ennek megértéséhez tételezzük fel, hogy 10 MVA teljesítményt kívánunk átvinni
egyik hálózatról a másikra. A feladat megoldásához két olyan 6 MVA-es transzformátor áll
rendelkezésünkre, amelyek dropja különböző. A teljesítmény megoszlás a két transzfor-
mátor között nem a névleges teljesítmények arányában (vagyis fele-fele arányban) fog be-

74
következni, hanem ezt módosítja a dropok fordított aránya. A kisebb dropú transzfor-
mátoron nagyobb áram fog folyni, mint a másikon, túlterhelésbe is kerülhet, míg a másik a
megengedhetőnél kevesebbet visz, nem lesz kihasználva. Ez természetesen gazdaságtalan
üzemet eredményezne, ezért lehetőség szerint azonos dropú transzformátorokat üzemeltes-
sünk párhuzamosan.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy eredményünkhöz cos zA  cos zB
egyszerűsítéssel jutottunk. Mivel a rövidzárási teljesítménytényező is befolyásolja a telje-
sítmény eloszlást a transzformátorok között, törekedni kell arra, hogy azok is közel azono-
sak legyenek. Azért, hogy a párhuzamosan üzemelő transzformátorok névleges teljesítmé-
nyeik arányában vegyenek részt a teljesítmény átvitelben, egyforma mértékben legyenek ki-
használva, azonos droppal és rövidzárási teljesítménytényezővel kellene rendelkezniük. Az
ezzel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok szerint célszerű a 3:1-nél nem nagyobb névleges
teljesítmény arány betartása.

2.5.4. Transzformátor hatásfoka

Egy energiaátalakító hatásfokán a leadott-, illetve a felvett teljesítményének hányado-

sát értjük. Hasonlóan a többi energiaátalakítóhoz, a transzformátorokat sem üzemeltetjük
állandó terheléssel, változik kihasználtságuk, így változik a bennük keletkezett veszteség.
A transzformátorban, üzemeltetése során két jellemző veszteség keletkezik:
a terheléstől függetlennek tekinthető vasveszteség, és
a terheléssel változó tekercselési veszteség, amely jó közelítéssel a terhelő-
áram négyzetével arányos.
A változó veszteségek miatt a hatásfok is terheléstől függő, és szélső értékkel rendel-
kezik.
1. Névleges hatásfok
Névleges hatásfok alatt a szabvány a névleges terheléssel üzemelő transzformátor
leadott és felvett teljesítményének hányadosát definiálja.
E megfogalmazásnál a névleges terhelésre kell figyelmet fordítani. A szabvány szerint
névleges terhelés esetén a transzformátor az adattábláján feltüntetett névleges feszültségen
üzemel, és tekercselésében a névleges áram folyik. A szabvány nem veszi figyelembe a
teljesítményáramlás irányát, csak nagyobb és kisebb feszültségű oldalt különböztet meg, a
felhasználóra bízza, hogy melyiket használja primernek, és melyiket szekundernek.
Következésképen, a transzformátor adattábláján egyféle névleges teljesítmény szere-
pel, melyet akár a kisebb-, akár a nagyobb feszültségű oldal névleges feszültségének és
névleges áramának szorzatából kapunk. Ezért ez mindig látszólagos teljesítmény,
mértékegysége: VA, kVA, vagy MVA. Háromfázisú transzformátoroknál a névleges érté-
kek a kapcsokra vonatkoznak, tehát függetlenül a kapcsolástól (akár csillag, akár három-
szög) a névleges teljesítményt az

75
 Sn  3 U n1  I n1  3 U n2  I n2 (2.65)

összefüggéssel kell kiszámítani.

A gyártónak többek között azt is kell garantálnia, hogy amennyiben az adattáblán
feltüntetett névleges értékeknél nem veszik jobban igénybe termékét, az nem hibásodik
meg. Ezért a névleges hatásfok számításánál a transzformátor felvett teljesítménye maxi-
mum a névleges lehet, a leadott teljesítmény pedig ennél a veszteségekkel kisebb.
Mivel a transzformátor névleges értékeihez tartozó veszteségek egyszerű mérésekkel
meghatározhatók, (üresjárási jelleggörbe  vasveszteség; rövidzárási jelleggörbe  te-
kercselési veszteség) a hatásfokot nem a leadott és felvett teljesítmény közvetlen mérésével
határozzák meg, hanem a veszteségek ismeretében közvetett módon.
Bár a névleges adatokból látszólagos teljesítmény számítható, a névleges hatásfok
számításánál cos   1 feltételezéssel azt hatásos teljesítménynek tekintik. Így a névleges
hatásfok egyfázisú transzformátoroknál:
U I P P U 2n  I 2n
n  1n 1n vn tn , vagy n  . (2.66)
U1n  I1n U 2n  I 2n  Pvn  Ptn
Háromfázisú transzformátoroknál:
3  U1n  I1n  Pvn  Ptn 3 U 2n  I 2n (2.66a)
n  , vagy n  .
3 U1n  I1n 3 U 2n  I 2n  Pvn  Ptn

2. Üzemi hatásfok
Üzemi hatásfok alatt a transzformátor üzemelése során az éppen esedékes feszült-
ségből, terhelőáramból és teljesítménytényezőből számítható hatásfokot értjük.
Üzem közben a transzformátor tápfeszültsége kevés esetben különbözik a névlegestől
(a szabvány szerint a fogyasztói oldalon a megengedett maximális eltérés +5 % és –10 %
lehet), ezért számításainknál ál-

 max  névl landó értéknek tekinthetjük a fe-
[%] cos   1
95 szültségtől függő vasveszteséget.
cos   0,8 A transzformátoron adott
90
időpontban átfolyó terhelőáram
85
nagyságát a névleges áramhoz vi-
80 szonyított leterhelési mértékben,
75
vagy egyszerű százalékos arány-
ban szokták jellemezni:
5
0 25 50 75 100 125 [%] S / Sn It
 (100, ha %) . (2.67)
2.49. ábra Transzformátor hatásfokának változása a In
relatív terhelés függvényében
A leterhelési mértékkel meg-
adhatjuk az átvitt teljesítményt is a névleges teljesítmény százalékában:
I
S1  U n  I t  U n  I n  t  Sn   .
In

76
 A terhelőáram négyzetétől függő tekercselési veszteséget a névleges érték ismeretében
Ptek  Ptn   2 alakban egyszerűen számíthatjuk.
Mivel az üzemi hatásfoknál a teljesítmény-átalakításban konkrét teljesítményekkel kell
számolnunk, a felvett teljesítmény felírásához ismernünk kell a terhelőáram teljesítmény-
tényezőjét is: P1  U n  I n    cos  .
Az előbbieket összegezve, az üzemi hatásfokot a (2.68) összefüggésből számíthatjuk:

S n    cos   Pv  Ptn   2
 . (2.68)
S n    cos 

3. Maximális hatásfok
A transzformátorokat névleges terhelésükkel aránylag ritkán üzemeltetik, mindig
képeznek ugyanis egy biztonsági tartalékot, hogy többlet terhelésigénynél se kerüljenek
túlterhelésbe. Mivel a hatásfoknak a terhelés függvényében maximuma van, jól tervezett
transzformátor esetén ennek a leggyakrabban használt teljesítménytartományba kell esnie.
A 2.49. ábrán egy változó terhelésű transzformátor hatásfokának változását láthatjuk a
relatív terhelés függvényében.
Vizsgáljuk meg, hogy melyik terhelési állapotban lesz maximális a transzformátor ha-
tásfoka? A hatásfokot felírhatjuk a (2.69) egyenletben megadott alakban is:
U1  I1  cos 1  ( Pv  Pt ) U 2  I 2  cos 2
 , vagy   . (2.69)
U1  I1  cos 1 U 2  I 2  cos 2  ( Pv  Pt )
Osszuk el a számlálót és a nevezőt is I1 -gyel:

 P I2 
U1  cos    v  1  R 
  I1 I1  . (2.70)
U1  cos 

Ebből láthatjuk az összes veszteség terheléstől való függőségét, amelynek minimuma a

P 
d  v  I1  R 
 I1   0 helyen van. Differenciálva a függvényt,  Pv  R  0 egyenlőséget
d I1 I 12
kapjuk, melyet rendezve:
Pv
Pv  I12  R  Pt , azaz I1  (2.71)
R
Ha I 1 mellett cos  -vel is osztjuk a hatásfok egyenletet, szembetűnik az is, hogy a
minimális veszteség a terhelés teljesítménytényezőjétől is függ. Mivel cos   1 , a maxi-
mális hatásfok állandó áramnál cos   1 -nél lesz.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a transzformátor maximális hatásfoka annál az áramter-
helésnél van, ahol a terheléstől függő tekercselési veszteség egyenlő a terheléstől független
vasveszteséggel, és a terhelés tisztán wattos.

77
4. Éves hatásfok
Gazdaságossági számításokhoz, az üzemeltetés jellemzéséhez azt kell ismernünk, hogy
egy adott időszakban (pl.: éves szinten) mennyi energiát mekkora veszteséggel tudunk
átalakítani. Erről az éves hatásfok tájékoztat, ahol nem a leadott és felvett teljesítmények
arányát, hanem az átalakított energiát vizsgáljuk. Az éves hatásfokot a fogyasztás folytonos
változása miatt, általában fogyasztásmérő műszerekkel állapítják meg.

2.6. ÁTMENETI JELENSÉGEK

Egy áramkörben tárolt mágneses energia miatt az áramkör állapotváltozása esetén az

átmenethez idő szükséges. A villamos gépek átmeneti jelenségeinek elemzésénél mindig
abból indulunk ki, hogy egy tekerccsel kapcsolódó fluxus pillanatszerűen nem változhat, az
állandósult állapot beálltáig az áram- és feszültség viszonyok a fluxusállandóság elvét
követik.
2.6.1. Bekapcsolási áramlökés

A transzformátor bekapcsolásakor a névleges áram csúcsértékének többszörösét kitevő

áramlökések jöhetnek létre, ha a tápláló hálózat elég nagy teljesítményű. Az áramlöké-
sekkel együtt járó dinamikus erőhatások a tekercselés jelentős mechanikai igénybevételét
okozzák, amire már a transzformátor tervezésekor számítani kell.
A bekapcsolási áramlökés nemcsak a transzformátort, a hálózatot is igénybe veszi.
Nem kellően méretezett, túlságosan gyors védelem esetén a védőkapcsolók leoldhatnak.
A bekapcsolási jelenségnek is nevezett tranziens folyamatot legjobban egy üresen járó
transzformátor hálózatra kapcsolásakor ismertethetjük.
Tudjuk, hogy a transzformátorra
 U
 kapcsolt hálózati feszültséggel állan-
Ui ~ U0 dósult állapotban, a primer tekercse-
t2
t
lésben indukált feszültség és a belső
feszültségesés tart egyensúlyt:
t0
t1 U 1  U i  I 0  ( R1  jX s1 ) .

Az indukált feszültséget a transz-

2.50. ábra A transzformátor indukált feszültségének formátor főfluxusának változása hoz-
és főfluxusának változása
za létre, ez a főfluxus 90-ot késik az
indukált feszültséghez képest. Üresjárásban azonosnak tekintve az indukált- és a kapocs-
feszültséget, a 2.50. ábrán állandósult állapotban felrajzoltuk a kapocsfeszültség és a fő-
fluxus időbeni változását.
Hogyan alakulhat ki ez az állandósult állapot bekapcsolás után? Ismeretes, hogy egy
mágneses kör fluxusa, gerjesztő árama pillanatszerűen nem változhat. Ha a bekapcsolás a
t0 időpillanatban történik, a főfluxusnak (és vele együtt a mágnesező áramnak) nullát-
menete van, a mágneses tér minden nehézség nélkül kialakulhat (2.50. ábra).

78
 Viszont, ha a bekapcsolás a t 2 időpillanatban történik, akkor az indukált feszültség
nullátmenete maximális fluxust és áramot feltételez. Ez azonban nyugalmi állapotból pilla-
natszerűen nem jöhet létre, mert a mágnesező áram nulláról nem ugorhat a maximális
értékre. Az indukált feszültség kialakulásához az állandósult állapothoz hasonló időbeni
változású fluxusra van szükség, de ennek nullából kell indulnia.
A 2.51. ábrán az első félperiódusra megrajzoltuk a t 2 időpillanatban bekapcsolt transz-
formátor főfluxusának, és a főfluxust létrehozó mágnesező áram időbeni lefolyásának vál-
tozását. Az ábrából láthatjuk, hogy az indukált feszültség kialakulásához kétszeres amplitú-
dójú főfluxusra van szükség. A vasmag telítődése miatt ez azonban többszörös mágnesező
áramot igényel.
im 5
4

itr

 1 2
tr

t2 3
t im
ist
st

2.51. ábra A főfluxus és a mágnesező áram változása állandósult (st), ill.

feszültség nulla átmenetkor történő bekapcsolási (tr) állapotban

A transzformátor teljesítmény-nagyságától függően a bekapcsoláskori áramlökés

legkedvezőtlenebb esetben – a feszültség nullátmenetekor történő bekapcsolása esetén elér-
heti a névleges áram 5...10 szeresét. (Hidegen hengerelt lemezből készült transzformáto-
roknál mértek 15-szörös áramlökést is.)
Az átmeneti folyamat nagyteljesítményű (MVA) transzformátoroknál több mint fél
percig is eltarthat, kisebb teljesítményűeknél kb. 20 periódus alatt lezajlik.

2.6.2. Hirtelen rövidzárlat

Hasonlóan a bekapcsolási jelenséghez, a fluxusállandóság miatt egy zárlat bekövet-

kezésekor is fellép egy átmeneti jelenség, amelynek lefolyása a zárlat bekövetkezésének
időpontjától függ. A 2.52. ábrán feszültség-nullátmenetkor bekövetkező zárlat esetén
kialakuló zárlati áram időbeni lefolyását ábrázoltuk.
A drop szokásos értékével számolva az állandósult zárlati áram maximuma kb.
16...33  2  I n értékű.
Egy tekercs árama azonban ugrásszerűen nem változhat, ezért a kapocsfeszültség
zárlatkori pillanatértékétől függő egyenáramú összetevő fellépésére itt is számítani kell.

79
 iz Mivel a transzformátor
i
zárlati árama által létrehozott
fluxus szórási utakon záródik, a
ie vas mágneses telítődése most
nem játszik szerepet, ezért leg-
t kedvezőtlenebb esetben sem ha-
ladja meg a tranziens áram az
ui ist állandósult csúcsérték kétszere-
sét. Ráadásul ez az egyenáramú
összetevő sokkal gyorsabban
ist a állandósult zárlati áram; iZ a zárlati áram lefolyása; ie a kezdeti
fluxusállandóságot biztosító egyenáramú összetevő
csillapodik, mint a bekapcsolás-
2.52. ábra Transzformátor zárlati áramának alakulása kor fellépő. A zárlati áram pil-
lanatértéke:

  
t

iz  2  I z  sin t  z   sinz  e Tz  , (2.72)

 

U1 I n
ahol I z   az állandósult zárlati áram effektív értéke.
Zz  z
A zárlatkor fellépő egyenáramú összetevő időállandója:
L X
Tz  s  s . (2.73)
R R
Maximális áramértékre most is feszültség nullátmenetekor bekövetkező zárlat esetén
számíthatunk, de ez az átmeneti jelenség a rendkívül kis időállandó miatt néhány periódus
alatt lezajlik. Az áram okozta hőhatásnál sokkal veszélyesebb az azonnal megjelenő, és a
tekercselés szélső meneteit érő dinamikus erőhatás.

2.7. KÜLÖNLEGES TRANSZFORMÁTOROK

2.7.1. Takarékkapcsolású transzformátor

A transzformátor főfluxusa a primer és szekunder tekercseléssel kapcsolódva az egyes

menetekben azonos nagyságú menetfeszültséget indukál. A 2.53. ábrán közös oszlopon
helyeztük el a primer- és a szekunder tekercselést, és berajzoltuk a valóságos áram- és
feszültség irányokat.
Mivel az egyes menetekben azonos a menetfeszültség, azok egymással rendre ö-
sszeköthetők, így a különálló primer- és szekunder tekercselés helyett egy közös teker-
cselése lesz a transzformátornak.
Az ilyen közös tekercselésű transzformátorokat takarékkapcsolású transzformá-
toroknak nevezzük.
A közösítés miatt nemcsak N 2 számú primer menetet takarítunk meg, hanem a 2.53b
.ábrán láthatjuk, hogy a közös tekercs N 2 meneteiben (a mágnesező áramtól eltekintve,) a
szekunder- és a primer áram különbsége folyik. A tekercselésnek ezt a részét csak erre az

80
áramra kell méretezni, és ez jelentős anyagmegtakarítást eredményez a kéttekercselésű
transzformátor szekunder vezető keresztmetszetéhez viszonyítva. A megtakarítás a réz-
keresztmetszet csökkenésén kívül a tekercselés közepes menethosszának kisebbedése
miatt, a felhasznált huzalhossz rövidülésében is jelentkezik. A kisebb huzalkeresztmetszet,
és a kevesebb menetszám miatt (elmaradt N 2 számú primer menet), a lecsökkent teker-
cselési területet rövidebb vashosszal (járommal) tudjuk körülfogni, tehát vasanyag megta-
karítás is jelentkezik.
B B
A megtakarítás nagyságának megha-
N1  N 2 tározására a takarékkapcsolású transzformá-
N1 I1 b
b torok esetére bevezetjük a belső teherbírás
U1 U1 I2
I1 U2
fogalmát.
I 2 U2 N2
I1  I 2 A kéttekercselésű transzformátor által
N2
A a A a átalakított teljesítmény (a veszteségektől el-
a) b) tekintve): S  U1  I1  U 2  I 2 . A 2.53b áb-
2.53. ábra Takarékkapcsolású transzformátor rán láthatjuk, hogy az I 2 szekunder áram-
ból az A-a-b-B útvonalon I 1 mennyiségű
áram úgymond „megkerülve a transzformátort”, közvetlenül áthalad a fogyasztón. A
takarékkapcsolású transzformátornak ezt a S k  U 2  I1 teljesítményt nem kell átalakítania,
csak az Sb  S  Sk  U1  I1  U 2  I1  (U1  U 2 )  I1 belső teljesítményt, amit belső teher-
bírásnak is nevezünk.
Ha a takarékkapcsolású transzformátor belső teljesítményét viszonyítjuk az átalakított,
más szóval átmenő (S  U1  I1 ) teljesítményhez, akkor a
S b U 1  I1  U 2  I1 1
  1 (2.74)
S U 1  I1 a
összefüggést kapjuk.
Mivel a takarékkapcsolású transzformátort a belső teherbírásra kell méretezni, ez az
összefüggés azt fejezi ki, hogy takarékkapcsolásban mekkorára csökken a méretezés
alapjául szolgáló típusteljesítmény a kéttekercseléses transzformátorhoz viszonyítva. A
megtakarítás annál nagyobb, minél közelebb áll az áttétel az egyhez.
U 1
Például egy 2   0,8 -szeres feszültség-
U1 a
átalakítás esetén a takarékkapcsolású transzfor- U2 nő

mátor nagysága 0,2-szerese, ötöde a kéttekercse-

lésű transzformátorénak.
B b
A takarékkapcsolású transzformátorok egyik
jellegzetes felhasználási területe a változtatható
áttételű, toroid transzformátor (2.54. ábra). U1 U2
Ezeknél a transzformátoroknál a tekercselést U2 csökken

egy gyűrű alakú vasmagon helyezik el, és a vál- A a

toztatható feszültséget csúszó-, vagy görgős
2.54. ábra Toroid transzformátor
szénkefe érintkezővel veszik le a tekercselésről.

81
 Készítenek háromfázisú toroid transzformátorokat is három egyfázisú toroid egymásra
építésével, ahol a szénkefe érintkező közös tengelyre van ékelve, és egyszerre azonos
mértékben fordul el a három megcsupaszított tekercsen.
A három egyfázisú transzformátort csillagkapcsolásba kötik, és kivezetik a csillag-
pontját, amelyet célszerű a nullaponttal összekötni, hogy az egyes fázisokban biztosítsuk a
mágnesező áram harmadik felharmonikusának kialakulását, és a fázisfeszültségek szinu-
szos alakját.
Toroid transzformátorokkal a folyamatosan változtatható feszültség nagysága általában
U 2  0...1,1  U1 .
A takarékkapcsolású transzformátorok hátránya, hogy a szekunder tekercselés
galvanikusan nincs leválasztva a primer tekercselésről, tehát a földhöz képest ugyanaz a
potenciálkülönbség jelentkezik a szekunder oldalon mint a primeren. Ezért nem szabad
alkalmazni takarékkapcsolású transzformátort olyan helyeken, ahol feszültségcsökkentést
életvédelmi célokból alkalmaznak (pl.: törpefeszültségű kéziszerszámok esetén).

2.7.2. Hegesztőtranszformátorok

A villamos ívhegesztő transzformátorokkal szemben a közönséges erőátviteli transz-

formátoroktól lényegesen eltérő követelmények vannak.
A villamos ív begyújtásakor az elektróda és a munkadarab összeér, a transzformátor
rövidzárási üzemállapotban, 100...300 A-es árammal felizzítja az elektródát, majd az e-
lektróda eltávolítása után 60...100 V feszültséget kell szolgáltatnia az ív begyújtásához. A
begyújtott ív fenntartásához
U
V 20...30 V feszültség szükséges,
60
és a hegesztő elektróda vastag-
ságától függően 50...250 A a
beállítható üzemi áram.
40
E követelmények teljesíté-
4 mm séhez a hegesztő áramforrás-
20
3 mm
2 mm nak a 2.55. ábrán látható terhe-
lési jelleggörbékkel kell ren-
I
0 40 80 120 160 200 240 260 A delkeznie. Az ábrába berajzol-
2.55. ábra Hegesztőtranszformátor különböző rövidzárási tunk különböző ívkarateriszti-
áramra beállítható statikus jelleggörbéi, kákat, amelyek az ív hosszában
és a 2, 3 és 4 mm hosszúságú ívkarakterisztikák
különböznek egymástól.
A karakterisztikákból látható, hogy az ív fenntartásához szükséges feszültség kevésbé
függ az ív áramától, nagyobb mértékben az ív hosszától. Mivel kézi hegesztésnél az
ívhossz óhatatlanul változik, közel állandó árammal akkor hegeszthetünk, ha a terhelési
jelleggörbe ebben a feszültség tartományban minél meredekebben esik.

82
 Ezt a meredek feszültségesésű jelleggörbét a hegesz-  sec
pr
tőtranszformátorok egyik fajtájánál mágneses sönt alkal-
mazásával érik el. A külön oszlopra elhelyezett primer- c

és szekunder tekercs közé a 2.56. ábrán látható módon

változtatható helyzetű mágneses söntöt helyeznek el.
A mágneses sönt helyzetének változtatásával külön-
Primer Mágneses sönt Szekunder
böző rövidzárási áramokat állíthatunk be a használt elekt-
ródának megfelelően. A mágneses sönt és a járom közötti
légrés biztosítja, hogy üresjárásban a primer tekercselés
által létrehozott főfluxus teljes egészében kapcsolódik a
szekunder tekercseléssel, és létrejön a két tekercs menet-
Állítási lehetőség
száma és a primer kapocsfeszültség által meghatározott
2.56. ábra Mágneses sönt alkal-
üresjárási szekunder feszültség. mazása hegesztőtranszformátornál
A szekunder áram növekedésével azonban egyre
nagyobb ellengerjesztés jön létre a szekunder tekercselés oszlopán, és ez a főfluxus egy
részét a mágneses söntbe kényszeríti. A primer tekercseléssel eredetileg (üresjárásban)
kapcsolódó erővonalszám lényegileg nem változhat, de a mágneses söntön át záródó erővo-
nalak a légrés miatt nagyobb mágnesező áramot igényelnek. A szekunder ellengerjesztés
hatására a szekunder tekercseléssel kapcsolódó erővonalak száma viszont csökken az
üresjárási állapothoz képest, vagyis csökken benne az indukált feszültség nagysága is.
Mivel a feszültségáttétel (definíciója szerint) a nagyobb- és a kisebb menetszámú
tekercselésben indukált feszültségek hányadosa, a hegesztőtranszformátoroknak erről a
fajtájáról azt mondhatjuk, hogy a terhelés hatására változtatják áttételüket. A leírtakkal
magyarázható e típusok rendkívül alacsony teljesítménytényezője ( cos   0,3 ), de előnyös
tulajdonságuk, hogy a terhelés függvényében a lineárisnál meredekebben eső feszültség-
jelleggörbéjük van.
Az ívhegesztésre használt készülékek másik fajtájánál normál erőátviteli transz-
formátort alkalmaznak, amelynek szekunder tekercselése az üzemi hegesztőáramra van
méretezve. (Általában szakaszos üzem, bi  60 % .)

Előmágnesező tekercs
Az üresjárási fe-
N L1 Segédtekercs Munkatekercs
szültséget (gyújtási fe-
U szültséget) a transzfor-
I mátor áttétele határozza
II
II meg, míg a rövidzárási
I áramot a szekunder kör-
Fojtó-
tekercs I be iktatott fojtótekercs
Primer Szekunder korlátozza.
Munkadarab
a) b) A vasmagos fojtó-
2.57. ábra Hegesztőtranszformátor előmágnesezett fojtótekercs tekercsnek az elektróda
alkalmazásával munkadarabhoz történő
érintésekor (rövidzárásban) sem szabad telítésbe kerülnie.

83
 A transzformátor szekunder körében az ohmos jellegű (ív) fogyasztóval egy reaktancia
van sorba kötve, ezért ez a berendezés is kis teljesítménytényezővel üzemel. Ráadásul
állandó reaktancia esetén a statikus jelleggörbe az üresjárási ponttól a rövidzárásig egyenes.
Ezen az előmágnesezett fojtótekerccsel lehet változtatni, ha az előmágnesezés mértéke a
szekunder áram növekedésével csökken. Így elérhető, hogy a statikus jelleggörbe a
lineárisnál erőteljesebben essen.
A 2.57a ábrán bemutatott kapcsolásban az előmágnesezést végző segédtekercset a
transzformátor mágneses körének olyan részén kell elhelyezni, ahol a szekunder ellen-
gerjesztés hatása észrevehetően érvényesül, így az előmágnesezés mértéke a terhelőáram
növekedésével csökkenni fog, így kapjuk a 2.57b ábrán bemutatott jelleggörbéket.
Egyfázisú hegesztőtranszformátorokkal történő váltakozóáramú ívhegesztésnél az ív
stabil fenntartását nehezíti a félperiódusonként változó áramirány. Ezen a körülményen
segít a hegesztőáram egyenirányítása, és a hullámos egyenáram fojtótekerccsel történő
simítása. A nagyteljesítményű, igényes berendezések azonban már háromfázisú transz-
formátorokat alkalmaznak, a kívánt jelleggörbét mágneses erősítővel állítják be, és a
hegesztőáramot egyenirányítják. A hegesztőtranszformátorokra jellemző erősen induktív
jellegű fogyasztást fázisjavító kondenzátorokkal kompenzálják.

2.7.3. Mérőtranszformátorok

Üresjárásban a transzformátorok áttétellel megszorzott U 2 szekunder feszültsége csak

kis mértékben különbözik az U1 primer feszültségtől. Rövidzárásban pedig a primer
oldalra redukált I 2' áram alig tér el a primer áramtól. Lehetőség van tehát arra, hogy válta-
kozó feszültséget, vagy áramot transzformátor közbeiktatásával a tetszőlegesen megvá-
lasztható áttételi számnak megfelelő szekunder értékekkel mérjünk. Az ilyen, mérési cé-
lokra készült transzformátorokat feszültség-, illetve áramváltóknak, összefoglaló néven
mérőváltóknak nevezzük.
A közvetett módszerrel való mérésre akkor van szükség, ha a mérendő feszültség, vagy
áram olyan nagy, hogy a közvetlenül bekapcsolt műszerek nem elég pontosak, vagy nagyon
drágák lennének, illetve a kezelő személyzetet a nagyfeszültségű hálózattól életvédelmi
I1 célból óvni kell. Ugyanezek a szempontok a működ-
K L tető elektromágnesekre, relékre is mértékadók.
U1 A 2.58a ábrán feszültségváltó szabványos jel-
A B
k l képi jelölését és kapocsjeleit, a 2.58b ábrán az áram-
a b váltót láthatjuk. A mérőváltók bekötése akkor szabá-
V A lyos, ha a primer körben folyó váltakozó mennyiség
pillanatértékének iránya megegyezik a szekunderköri
U2 I2
a) b) műszeren átfolyó mérőáram pillanatértékének irá-
2.58.ábra Mérőtranszformátorok jelölése nyával. E feltétel teljesítését teszi lehetővé a kapcsok
a) feszültségváltó, b) áramváltó szabványos jelölése.

84
 A mérőváltókkal szemben elsőrendű követelmény a primer- és a szekunder oldal
egymástól való megbízható szigetelése, galvanikus szétválasztása. Nagyfeszültségű szinten
történő mérés esetén ezen túlmenően a szekunder oldalt (vagy a mérőváltó vasmagját)
földelik. Az áramváltók szekunder köre túlfeszültség keletkezésének veszélye miatt nem
szakadhat meg, ezért ott olvadó biztosítót, vagy más megszakító szerkezetet alkalmazni
nem szabad.
A mérőtranszformátorok pontosságát az határozza meg, hogy a mért szekunder
értékből a megadott áttétel segítségével milyen pontosan állapítható meg a primer oldali
mennyiség. A primer és redukált szekunder oldali mennyiség nagyságbeli eltérése a
mérőváltó áttételi hibájától függ.
Teljesítménymérés esetén lényeges, hogy a tényleges primer-, és a mért szekunder
mennyiség fázisszöge se különbözzön egymástól. Ezt az eltérést a mérőváltó szöghibája
jellemzi.
A hibák csökkentése érdekében a mérőtranszformátorok mágnesező áramát kis értéken
kell tartani. Ezt jó mágneses tulajdonságú vasmaggal, és az erőátviteli transzformátoroknál
alkalmazott indukciónál jóval kisebb (kb. feleakkora) megengedett indukcióval érik el.
Feszültségváltók esetén lényeges még a tekercselések viszonylag kis ohmos ellenállása és
szórási reaktanciája.
Üzemi mérések céljára készítenek olyan áramváltót, amelynek vasmagja fogószerűen
szétnyitható, és a mérendő áramvezetőt a vasmaggal körülfogva, az áramkör megbontása
nélkül mérhetjük a vezetékben folyó áram nagyságát. Ezeket a több méréshatárral
rendelkező, mérőműszerrel egybeépített árammérő eszközöket lakatfogóknak nevezik.

2.7.3.1. Áramtávadók
Áramtávadóra bemutatott első példánk a 2.59. ábrán vázolt felépítésű. A távadó beme-
nő jele 1…5 A váltakozóáram, kimenő jele 0…5 mA egyenáram. A mérendő váltakozó
áramot áramváltóval érzékel-
jük, diódás híddal egyenirá- Áramváltó Egyenirányító Áramgenerátor
nyítjuk, majd egy feszültségve-
~ I ki 
zérelt áramgenerátorral állítjuk I be ~
elő a kimenő jelet. A távadó
= 0…5 mA

tápegysége hálózati transzfor-

220 V ~ Tápegység
mátort, egyenirányítót, feszült-
ségszabályozót és szűrő eleme- 2.59. ábra Váltakozóáramú áramtávadó blokkvázlata
ket tartalmaz.
Az áramtávadók másik, je-
lenleg egyre gyakrabban alkalmazott generációjának működése a Hall-effektus kihasz-
nálásán alapul (2.60. ábra). Eszerint ha egy a mágneses erővonalakra merőlegesen elhe-
lyezett félvezető lapka két szemközti oldalán egy áramgenerátorral állandó, Iv értékű ára-
mot folyatunk keresztül, akkor a szonda másik két oldaláról levehető feszültség a mágneses
tér indukciójával arányos:

85
 U H  kHALL  I v  B . (2.75)
(2.75)-ben kHALL egy anyagtól és a lapka d
vastagságától függő álllandó. A linearitás érde-
kében a mágneses kört úgy méretezik, hogy a a
Iv B fellépő maximális indukciónál se lépjük túl a
B
UH hiszterézis hurok lineáris tartományát (2. 61.
ábra).
d A lineáris tartományban 10…100 mV
2.60. ábra A Hall érzékelő felépítése nagyságrendű Hall-feszültséget szolgáltató
Hall-szondák je- B
lét gyakorlati felhasználás megkönnyítésére erősítik és az
offset kiküszöbölése érdekében kompenzálják.
Kis áramok (<50 A) mérése esetén tanácsos a primer ol-
dali menetszámot megnövelni annak érdekében, hogy az ér-
zékelő a legérzékenyebb működési tartományban (kb. 50 H
Ampermenet névleges primer gerjesztés környékén) mű- Lineáris
tartomány
ködjék.
A Hall-érzékelő áramtávadók két kiviteli formája jól
érzékelteti a nyitott- és zárt hatásláncú távadók közötti kü-
2.61. ábra Mágnesezési görbe
lönbségeket.
A nyílt hurkú áramérzékelő esetén a Hall-érzékelőt a 2.62. ábrán látható módon, egy
telítetlen (a legnagyobb bemeneti áramoknál is lineáris) toroid-vasmag légrésében helyezik
el. Ezzel elérik, hogy a légrésben az indukció (és a 2.75 összefüggés szerint a Hall-cella
kimenetein mérhető feszültség is) a primer oldal gerjesztésével lesz arányos. Mint már
említettük, a Hall-szonda kimeneti feszültsége mV nagyságú, ezért a megfelelő jelszint
elérése érdekében a távadó erősítőt tar-
B talmaz. A különböző áramerősségek
mérését a mágneses kör méretezésével
Hall-szonda (pl.: a légrés változtatásával) teszik le-
+UT hetővé.
Ip
Annak érdekében, hogy az áramtá-
Iv vadó egy tápfeszültség esetén is alkal-
Uki mas legyen váltakozó áramok mérésére
az U ki kimenő feszültség zérus méren-
+UT/2 dő áramhoz ( I p  0 ) tartozó kimeneti
értékét a tápfeszültség feléhez szokták
2.62. ábra Egy tápfeszültséges, nyitott hatásláncú, Hall-
eltolni (lásd a 2.62. ábrát).
érzékelős áramtávadó felépítése feszültségkimenettel
Ilyen módon kb.  1,5 % mérési
pontossággal,  0,5 % linearitással az 5…2500 A-es áramtartományban készítenek
távadókat, amelyek az egyenáramtól kiindulva kb. 25 kHz frekvenciáig működőképesek.

86
 Méréstechnikai szempontból előny, hogy a távadó felépítéséből adódóan megoldja a
primer- és a mérőoldal elszigetelését egymástól.
A nyitott hurkú áramtávadók tipikus alkalmazási területei: egyen- és váltakozó áramú
hajtásokban, frekvenciaváltók áramszabályozóiban; teljesítménytényező vezérlő áram-
körökben; hegesztő készülékek áramszabályozóiban; szünetmentes áramforrásokban;
villamos járművekben, töltő áramkörökben; trakciós hajtásokban; áramvédelmekben, az
energia-menedzsmentben.
A 2.63. ábrán vázolt felépítésű, zárt hatásláncú (visszacsatolt) áramtávadó működése a
gerjesztés-kompenzáción alapul. Ennek megvalósítására a telítetlen tartományban működő
vasmagon szekunder tekercselést helyeznek el. A szekunder tekercselés szokásos
menetszáma: Ns  1000...5000 , a szekunder áram általában Is  25...300 mA , de nagyára-
mú távadóknál elérheti a 2 A-t is. Ez utóbbiaknál külön tápegység szükséges ennek a nagy
kimeneti áramnak az előállítására. Az áramtávadó áttételi számának szokásos értékei:
a  Np / Ns  1 / 1000...1/ 2000 .

Im = Is
B

Hall-szonda +UT
+UT
Ip

Iv

-UT -UT

Im Jeltovábbító vezeték Rm U ki  I m  Rm

2. 63. ábra Két tápfeszültséges, zárt hatásláncú (visszacsatolt), Hall-érzékelős

áramtávadó felépítése áramkimenettel

A vasmag légrésébe helyezett Hall-érzékelő a mágneses indukciót érzékeli. Az induk-

cióval arányos kimeneti feszültséget egy feszültség- áram átalakítóval negatívan csatoljuk
vissza a szekunder körbe. Az így kialakuló szabályozókör zérus indukcióra, vagyis
gerjesztés-egyensúlyra szabályoz: Np  I p  Ns  Is , ahol I m  Is az áramtávadó kimeneti
(mérő) árama. Az összefüggésből adódóan a kimenő áram a primerköri árammal arányos:
Np Ip
I m  Is   Ip  . (2.76)
Ns a

A távadó kimeneti jelét zavaró jelekkel teli környezetben lehetőleg hibátlanul kell
eljuttatni a felhasználás helyére, amely a távadótól akár több száz méterre is lehet.
Zavarvédelem szempontjából legjobb az áramhurokban történő átvitel, amire a zárt hurkos

87
áramtávadó I m  I s áramgenerátoros kimenetét tervezték. A feldolgozás helyén a kört Rm
értékű ellenállással lezárva a kimeneti feszültség arányos lesz az I p mérendő árammal:
A A Hall-generátoros
szabályozó hurok Áramváltó Rm
U ki   Ip . (2.77)
frekvenciahatára üzem a
Kis frekvenciáknál (amibe beletartozik
az egyenáram is) az áramtávadó a Hall-gene-
Sávszélesség rátort és az azt kiegészítő elektronikát hasz-
f nálja az áram érzékelésére (2. 64. ábra). Na-
0 (DC)  200 kHz gyobb frekvenciáknál a távadó mint áram-
2.64. ábra A „HALL-generátor” és az váltó működik, vagyis a szekunder áramot az
„áramváltó” üzem frekvenciamenete áramtranszformátor áttétele határozza meg.
A visszacsatolás valamint a megfelelő frekvenciakompenzálás eredményeként a távadó
pontossága  0,5 %-ra, linearitása  0,1 %-ra, működési frekvenciatartománya kb. 200
kHz-re nőtt meg. Természetesen a zárt hurkú jeladók is megoldják a mérő- és az erősáramú
kör elszigetelését egymástól.
Az áramtávadók minőségét jellemző adat továbbá az ún. válaszidő is, vagyis hogy a
távadó milyen sebességgel tudja követni az áramban bekövetkező értékváltozást ( di / dt
követés). Ezt több dinamikus paraméter összessége határozza meg úgymint a késleltetési
idő, felfutási idő és reakcióidő. A zárt hurkú áramtávadók gyors reagálásúak, a reakcióidő
általában jobb, mint 1 s, és egyes típusokkal mérhető di / dt = 50…400 A/s áramvál-
tozási sebesség is. Ez a sebesség lehetővé teszi ezen érzékelők felhasználását félvezetők és
teljesítményelektronikai berendezések zárlatvédelmében.
A zárt hurkú áramtávadók jól használhatók továbbá olyan ipari alkalmazásokban,
amelyek megkövetelik a nagy pontosságot, a nagy sávszélességet és a gyors válaszidőt.
Ezért érzékelő elemként gyakran megtalálhatók áram-, erő, nyomaték-, szögsebesség-,
pozíció-, és nyomásszabályozókban, szervohajtásokban, robotokban, radarforgató rend-
szerekben stb.

2.7.4. Nagyfrekvenciás transzformátorok

A frekvencia növelése csökkenti az adott teljesítmény eléréséhez szükséges transzfor-

mátor oszlopkeresztmetszetét, mivel:
S
A0  c  . (2.78)
f
ahol S a transzformátor látszólagos teljesítménye, f a frekvencia, c egy állandó.
Ez a lehetőséget jelent a kapcsolóüzemi tápegységek méreteinek csökkentésére. Kap-
csolóüzemű tápegységekben a frekvencia növelését a kapcsolóelem (általában MOSFET)
megengedhető frekvenciája, a kimeneti szűrőkapacitás, ill. induktivitás mérete és minősége
(kondenzátoroknál pl. az ESL értéke), valamint a gyakran szigetelési funkciókat is ellátó
transzformátor méretei korlátozzák.

88
 A jelenleg rendelkezésre álló MOSFET-ekkel jelenleg kb. 1…2 MHz frekvencia
érhető el. A szűrők esetében a többrétegű kerámiakondenzátorok megjelenése, valamint a
frekvencia növekedésekor a megfelelő minőségű szűréshez szükséges induktivitás csök-
kenése jelentősen csökkenti a kimeneti szűrők méretét. Így napjainkban a transzformátor
mérete (és ezzel együtt súlya) valamint ára vált a kapcsolóüzemű alkalmazások miniatü-
rizálásának legnagyobb korlátjává.
Mivel nagy darabszámokról, és jelentős termelési értékekről van szó, természetesen
rögtön felmerült a kérdés, hogy hogyan lehet a transzformátorok méreteit (súlyát) és árát
csökkenteni? A méret- és súly csökkentés elsősorban műszaki-, míg az ár csökkentése
inkább technológiai (tömeggyártási) kérdés. A nagyfrekvenciás transzformátorok kapcso-
lóüzemi tápegységekben történő alkalmazása esetén további kérdésként merült fel a pontos
reprodukálhatóság kérdése is (például hogy hogyan tudják tömeggyártás esetén a veszte-
ségek kézben tartása érdekében pontosan ugyanazt a kapcsolóüzemi frekvenciát bizto-
sítani).
Műszaki oldalról nézve a transzformátor frekvenciájának növelése transzformátor vas-
és tekercsveszteségének, valamint a transzformátorban alkalmazott szigetelő anyagokban
keletkező dielektromos veszteség nagyságától, valamint a veszteségekből adódó hőmérsék-
letemelkedés megengedhető mértékétől függ. Mindezek a jellemzők erősen frekvencia- és
hőmérsékletfüggők.
2.7.4.1. Vasveszteségek
A transzformátor vasmagjában hiszterézis- és örvényáramú veszteség keletkezik. Mint
tudjuk, a hiszterézis veszteség a periodikus átmágnesezés következménye. Nagyfrekvenciás
transzformátorok esetén a hiszterézis veszteséget veszteségsűrűséggel (térfogategységre
vonatkozó veszteség) jellemzik, ami a következő összefüggésből számítható [26]:
ph , W/m 3  K1  (cτ0  cτ1   cτ2  2 )  f K 2  Bmax
K3
  K1  K τ  f K 2  Bmax
K3
. (2.79)

(2.79)-ben K1, K2 és K3 hiszteré-

zisveszteségi tényezők; c0, c1, c2, és
K hőmérsékleti tényezők,  a hőmér-
séklet. A K1, K2 és K3 veszteségi ténye-
zőket, vagy az azokkal egyenértékű
veszteségsűrűségi diagramokat a gyár-
tók a különböző típusú ferritekre meg-
adják.
Az örvényáramú veszteséget a
vasmagban indukálódó feszültség ha-
tására létrejövő örvényáramok okoz-
2.65. ábra Az MnZn (Mangán-Cink) ferrit
mikroszerkezete
zák. Csökkentésére a nagyfrekvenciás
transzformátorokban vasmagjaiban fél-
vezető anyagból készült, egymástól vékony szigetelő réteggel elszigetelt kristályszemcséket
használnak (2.65. ábra). 2 MHz frekvenciáig a ma leggyakrabban használt anyag a MnZn,

89
2 MHz felett pedig a NiZn. A szemcsék nemcsak vezetik az erővonalakat (amelyet a relatív
r permeabilitással jellemzünk), hanem egymáshoz képest kapacitásként is viselkednek
(amelyet az r relatív permittivitással írnak le). Mind a ferritek vezetőképessége, mind a
permittivitása erősen függ a frekvenciától és a hőmérséklettől, mivel a szigetelési kapaci-
tások és a szemcseellenállások a kristályszemcsén belül párhuzamosan kapcsolódnak egy-
mással. Például a jelenleg gyakran használt 3F3 típusú ferrit esetén a 10 kHz…1 MHz
frekvencia-, illetve 25…100 C hőmérsékleti sávban a fajlagos ellenállás a 0,3…2,1 m, a
relatív permittivitás 110000…600000 között változik.
Nagyfrekvenciás alkalmazások esetén ugyanúgy, mint a hiszterézis veszteségnél, az
örvényáram veszteséget a veszteségsűrűség nagyságával jellemzik:

pö , W/m 3   ( f  Bmax ) 2  Avas , (2.80)
4 
amelyben  a fajlagos ellenállás, Avas a vaskeresztmetszet.
A (2.79) és (2.80) összefüggések alkalmazásával a vasveszteségekre egy hőmodell
építhető fel, amely tervezésnél felhasználható a vasveszteségi teljesítmény meghatáro-
zására.

2.7.4.2. Tekercselési veszteségek

Egy kéttekercselésű transzformátor vesztesége az egyenáramú táplálás esetén:
lt1  N12 l N2
Pt , W  I12  R1  I 22  R2  I12  1   I 22   2  t2 2 , (2.81)
qa1 qa2

ahol 1, 2 a tekercselő huzalok fajlagos ellenállása; Aa1, Aa2 az összes huzalkereszt-
metszetek; lt1, lt2 a tekercsek közepes menethosszai.
Amennyiben a mágnesező áramot elhanyagoljuk, az a áttételt felhasználva írhatjuk:
lt1  N12 l N2
Pt , W  I12  1   (a  I1 ) 2   2  t2 2 . (2.82)
qa1 qa2

Tételezzük fel továbbá, hogy a tekercselés rendelkezésére álló összes ablakfelület

értéke Aa és n  Aa1 / Aa , valamint hogy a tekercselés kitöltési (lásd ezzel kapcsolatban a
2.66. ábrát) tényezőjét -val jelöljük. Ekkor (2.82) a következőképpen alakul:
l N2 lt  N 22
Pt , W  I12  1  t 1  (a  I1 ) 2   2  . (2.83)
n  Aa   (1  n)  Aa  

a) b) c)
2.66. ábra Különböző tekercselési módok tekercskitöltési tényezői
a)  0,19 mm zománchuzal  = 0,93; b) 81x0,071 mm sodrat;  = 0,87; b) többrétegű NYÁK  = 0,20

90
 A tekercselés akkor ideális, ha   1 és n  0,5.
Váltakozó áramú tápláláskor a tekercselések ellenállása az áramkiszorulás és a közel-
hatások következtében megnő, amelyet a ktr1, ktr2 tényezővel veszünk figyelembe (lásd
ezzel kapcsolatban az 1.4.2.2. pontot):
lt  N12 lt  N 22
Pt , W  I12  1   k tr1  (a  I1 ) 2   2   ktr2 . (2.84)
n  Aa   (1  n)  Aa  

Négyszöghullámú táplálás esetén ezeket a veszteséget a legfontosabb harmonikusokra

ki kell számolni. Az eredő tekercsveszteséget ezek alapján összegzéssel kapjuk meg.
Az áramkiszorulás a frekvencia növekedésekor alapvetően befolyásolja a tekercsvesz-
teségek nagyságát, ezért mindent el kell követni a csökkentésére. Jó eredményt érhetünk el

a) b)
2.67. ábra Nagyfrekvenciás transzformátor tekercselések
a) fóliatekercselés; b) többrétegű NYÁK tekercselés (amelynek 4 rétege látható a 2.72e ábrán)
a vezetők párhuzamosan kapcsolt vezetőszálakra bontásával (sodrat, Litze huzal), illetve a
tekercs vezető fóliából (lásd 2.67a, valamint a 2.72e ábrát), illetve NYÁK technológiával
történő készítésével. Ezekben az esetekben az alkalmazott vezetőfólia 35…105 m vastag-
ságú, amelyben az áramkiszorulás sokkal kisebb értékű, mint hagyományos tekercselések-
nél. Ráadásul a hűtés szempontjából nagyon kedvező a vezetőfólia hűtőfelület/vastagság
aránya, így sokkal nagyobb áramsűrűségek engedhetők meg, mint hagyományos teker-
cselésű transzformátorok esetén.

PLANÁR 2.7.4.3. Hőmérsékletemelkedés

Hősugárzás Hőáramlás Transzformátor
Termikus méretezéskor biz-
 Tr  körny tosítanunk kell azt, hogy a vesz-
Hővezetés
teségi teljesítmények által okozott
 NYÁK NYOMTATOTT ÁRAMKÖR hőmérsékletemelkedés belül ma-
2.68. ábra Hőelviteli módszerek a transzformátorból radjon a beépített anyagokra meg-
engedett mértékeken. Mint ahogy
azt a 2.68. ábra mutatja, a hőveszteség három módon távozhat a transzformátorból:
hővezetéssel, hőáramlással és hősugárzással.

91
 Bemeneti paraméterek A nyomtatott áramkör (NYÁK) felé hő-
Gerjesztés vezetéssel továbbított veszteség:
Geometria VESZTESÉGEK:  Tr   NYÁK
Tekercs imp. Vasveszteségek Phővezetés  , (2.85)
RTr -NYÁK
Tekercsveszteségek
Anyagok
amelyben RTr-NYÁK a transzformátor és a NYÁK
hőmérséklete közötti hőellenállás, illetve a
transzformátor és a NYÁK közötti hőmér-
Transzformátor +
sékletkülönbség:  Tr   NYÁK .
hőmérséklet

Hőáramlás esetén a hőveszteséget egy moz-
gó, áramló közeg továbbítja a környezet felé.
HŐÁTADÁS Az áramlást kényszerítheti a hőmérsékletkü-
 környezet Hővezetés
Hőáramlás lönbség (természetes konvekció) de kikénysze-
Hősugárzás ríthetjük ventilátorral, vagy szivattyúval is. A
továbbított hőveszteség arányos egy hőáramlási
2.69. ábra Iteratív transzformátorveszteség- tényezővel, az áramló közeggel érintkező A
és hőmérsékletemelkedés számítás
felülettel, valamint a transzformátor és a
környezeti hőmérséklet közötti  Tr   körny hőmérsékletkülönbséggel (lásd ezzel
kapcsolatban később (6.72)-t.
Végül a hősugárzással történő hőátadás függ a Boltzmann állandótól ( B ), a sugárzó
felület emissziós tényezőjétől (  ), nagyságától (A), valamint a transzformátor és a
környezeti abszolút hőmérséklet negyedik hatványának különbségétől ( TTr  Tkörny ):
4 4

Phőősug    B  (TTr  Tkörny ) .

4 4
(2.86)

Sajnos a hőmérséklet veszteségekből adódó emelkedése az ellenállás-változásoknak

megfelelően befolyásolja mind a vas- mind pedig a tekercsveszteségeket, ezért a tényleges
hőmérséklet meghatározás (a méretezés) csak iterációs
módszerrel végezhető el [26].
Mint az a 2.69 ábrából látható, a számítás két hurkot
tartalmaz. A belső hurok a transzformátor hőmérsékletét
addig változtatja, amíg az összetevőkben (a vasmagban-, a
tekercsekben) keletkező veszteségek egyenlővé nem
válnak a teljes hőveszteség-elviteli kapacitással.

2.7.4.4. Planár transzformátorok

Az 1980-as évektől kezdődően a méret-, a súly- és
nem utolsósorban az ár csökkentésére, valamint a gyors
ütemben fejlődő kapcsolóüzemű alkalmazások kielégíté- 2.70. ábra Planár transzformátor
sére a tervezők új (tömeg)gyártási technológiát dolgoztak összeállítás (Ferroxcube Inc.)
(EI vasmag, NYÁK tekercselés,
ki a nagyfrekvenciás transzformátorok részére. A techno- összeszorító rúgóelem)
lógia főbb jellemzői:

92
 Minél kisebb méretek elsősorban
PQI
magassági irányban (innen ered a
EL, ELT planár = sík) elnevezés). A térfo-
gathoz képest relatíve nagy sík
felület segíti a hőleadást, így nö-
EI velve a teljesítménysűrűséget;
Kis súlyú, lapos, nagy teljesít-
ménysűrűségű, 1…2 MHz frek-
vencián is kis vasveszteségű,
ER, EIR EFD (MnZn és NiZn) ferritek alkal-
mazása;
2.71. ábra Planár transzformátor
vasmagok (TDK) Nagy frekvencián is kis tekercs-
veszteségű, jól technologizálha-
tó, cséve nélküli, tömeggyártásra alkalmas tekercselési módszerek alkalmazása;
Tekercskivezetések alkalmassá tétele a NYÁK-ba ültetésre;
Mind a vasmagok, mind a tekercselések gyártási szórásának csökkentése a
paraméter-reprodukálhatóság, és a nem ideális működés (szórási induktivitások,
kapacitív csatolások) csökkentése érdekében;
Egyszerű összeszerelési technológia.
Planár mágneses technológia fő alkotó elemei: egy kis magasságú vasmag (a
leggyakoribb az EI és E-E összeállítás); egy vékony NYÁK-, fólia-, vagy kivágott (de sík)
tekercselés; a szigetelő betétek/elemek (amelyek lehetőleg vezessék a hőt a jobb hűtés
érdekében); valamint az összeszorításhoz/rögzítéshez szükséges mechanikai elemek, ill.
ragasztó (2.70. ábra).
A 2.71. ábra egy, a nagyfrekvenciás/planár transzformátorok vasmagjairól készített
összeállítást mutat be. Köszönhetően a ferrit anyagok viszonylag könnyű gyártástechnoló-
giájának, sokféle alakban és méretben készülnek. A ferrit vasmag anyagok egyetlen
kedvezőtlen tulajdonsága a viszonylag kicsiny telítési indukció.

a) b) c)

1. (legfelső) réteg 6. réteg

2. réteg 7. réteg
d) e)
2.72. ábra Planár transzformátor tekercskialakítások
a) koncentrikus körös; b) koncentrikus „stadion”; c) koncentrikus négyszög;
d) több (kétrétegű) NYÁK négyszög; e) egy 10 rétegű tekercselés 4 rétege
93
 Felső I-vasmag
Felső E-vasmag
1-es réteg
(primer)
2-es réteg
(szekunder)

3-es réteg
(szekunder) Alaplemez

Többrétegű tekercselés
4-es réteg
(primer)
Alsó E-vasmag
Alsó E-vasmag a) b)

2.73. ábra Planár transzformátor beépítési módok

a) különálló transzformátorként; b) többrétegű NYÁK-ba (pl.: PC alaplemezre) integrált

A planár transzformátorok tekercselésének tervezésekor a rendszerint rézfóliából

készülő vezető szélességét és a fóliaréteg vastagságát tudjuk változtatni a hossz függvé-
nyében, ami nagyon kedvező a tekercsveszteség szempontjából. Műgyantát és egyéb alapa-
nyagokat alkalmaznak a tipikusan epoxi-üvegből készülő NYÁK rétegeinek szigetelésére.
Ez a kis költségű NYÁK alapanyag nagy hőmérséklettartománnyal és dielektromos
szilárdsággal rendelkezik. Olyan nagyfrekvenciás alkalmazások esetén, amikor a minimális
rétegkapacitás a kívánalom teflon-üveg NYÁK lemezeket használnak.
A tekercsek alakja a vasmag alakjához igazodik [27]. A 2.72. ábrán a planár transzfor-
mátorokban leggyakrabban alkalmazott tekercsformák láthatók: az a ábrán a koncentrikus
körös-, a b) ábrán a „stadion-” a c ábrán pedig négyszög alakú. EI, illetve EE vasmagok
alkalmazásakor ez utóbbi a leggyakoribb tekercsalak, míg a hengeres vasmagok esetén a
koncentrikus körök a legmegfelelőbbek. A „stadion” forma átmenetet képez a két eset kö-
zött. A három eset közül a koncentrikus körök alakú tekercselésnek van a legkisebb ellen-
állása és tekercsvesztesége. Mint már említettük, az ellenállás változtatható a vezetőfólia
szélességével és a fólia vastagságával. A menetek közötti távolságot a menetek között fel-
lépő feszültségkülönbség befolyásolja.

Primer Alsó
tekercselés vasmag

Felső Szigetelő
vasmag

Szekunder
tekercselés
Szigetelő
Kapocstartó
a) b)
2.74. ábra Planár transzformátor (Planar Quality Corporation)
a) nézeti kép; b) szerelési ábra

94
 A 2.73. ábrán a planár transzformátorok két alapvető beépítési módját ábrázoltuk. Az
a ábra egy önálló-, míg a b ábra egy többrétegű NYÁK-ba (pl.: PC alaplapba) integrált
transzformátort mutat.
A 2.74a ábrán egy összeszerelt planár transzformátor nézeti képét, a b ábrán pedig
tekercselés szerelési ábráját követhetjük nyomon. A tömeggyártásban, nagy méretpontos-
sággal és illesztésekkel készülő alkatrészek összeszerelése nem igényel sem különleges
összeszerelő gépet, sem pedig speciális szakképzettséget (olcsó, reprodukálható paraméterű
gyártás).
A 2.75. ábrán egy 20 kW-os, 60 kHz- kapcsolási frekvencián üzemelő planár transz-
formátor fő méreteit mm-ben adtuk meg. A DC-
DC átalakítóban lévő transzformátor néhány to-
82
vábbi adata: 64
kapcsoló elem: IGBT;
bemenő feszültség 600…700 V DC;
kimeneti feszültség/áram (egyenirányítás 38
után): 50 V/400 A;
vasmagkeresztmetszet: 900 mm2;
áttétel: a = 10 menet/1 menet= 10;
hatásfok: 99,5 %; 121
65
alaplemez/hűtőborda maximum hőmér-
séklet: +100 C ;
túlmelegedés maximum: 53 C ;
primer ellenállás: 5 m. 2.75. ábra 20 kW-os, 60 kHz-en működő
Szekunder ellenállás: 0,22 m. planár transzformátor méretei
(Planar Quality Corporation)
A planár transzformátorok főbb alkalmazási
területei: világűrbeni alkalmazások, telekommunikációs egyenirányítók; nagyteljesítményű
akkumulátortöltők; inverterek, napelem inverterek, hajókon alkalmazott inverterek; telje-
sítményerősítők, hegesztő áramforrások, indukciós hevítők stb.

2.8. FOJTÓTEKERCSEK

Az erősáramú gyakorlatban számos helyen, különböző célokból szükség van induktív

reaktanciára. Az induktivitás váltakozó áramú körökben mágneses energia tárolásával
befolyásolja az áramkör jellemzőit. Bár a fojtótekercs nem kifejezetten energia-átalakító,
felépítése és működése indokolja tárgyalását ebben a fejezetben.
Egy tekercsen átfolyó áram változása a tekerccsel kapcsolódó mágneses tér meg-
változását eredményezi, hatására a tekercselésben önindukciós feszültség jön létre:
d d d i di
uL     L .
dt di dt dt (2.87)

Az induktivitás tehát az áramváltozás hatására bekövetkező tekercsfluxus

megváltozásának nagyságától függ.

95
 A tekercset körülvevő mágneses tér erőssé- 
ge, a tekerccsel kapcsolódó erővonalak száma, az  1
átfolyó áramon kívül a tekercs környezetének
mágneses vezetőképességétől függ. A mágneses
 2
vezetőképességet a mágneses kör geometriai mé- 1
2
retein kívül a mágneses kör anyagának permea-
bilitása határozza meg.
A 2.76. ábrán az 1. jelű mágneses kör vasa-
nyaga a gerjesztőáram növekedésével telítésbe
I
kerül, és csökken a permeabilitása. Bár a létre- I1  I
hozott mágneses tér I 1 áramnál erősebb az 1. 2.76. ábra Különböző jellegű mágneskörök
jelű mágneses körben mint a 2. jelűben, a I fluxusai a gerjesztőáram függvényében
áramváltozás hatására létrejövő 1 fluxusváltozás kisebb lesz  2 -nél. Az 1. jelű
mágneses körrel rendelkező tekercs induktivitása a telítődés miatt változik, a tekercsen
átfolyó áram növekedésével csökkenni fog.
Mivel a legtöbb esetben nem engedhető meg az induktivitás függősége a tekercsen
átfolyó áramtól, a vasanyagot tartalmazó fojtótekercsek mágneses körét úgy kell méretezni,
hogy az a használt áramtartományban ne kerüljön telítésbe.

2.8.1. Légmagos fojtótekercsek

Azokban az áramkörökben, ahol gyors áramváltozások nagyfrekvenciás fluxus-

változást idéznek elő, a veszteségek csökkentése érdekében a fojtótekercs mágneses köre
nem tartalmaz vasanyagot (pl.: kommutáló fojtótekercsek). Az ilyen, általában kis értékű
lineáris (a fojtótekercsen átfolyó áramtól független induktivitású) fojtótekercsek légmagos
kivitelben készülnek.
Egy hengergyűrű alakú, négyszög keresztmetszetű légmagos fojtótekercs geometriai
méreteinek jelölését adtuk meg a 2.77. ábrán.
Jelöljük a tekercs magasságának és közepes át-
b
mérőjének arányát  -val, és a sugárirányú tekercs-
h
méret és a közepes átmérő viszonyát  -val:
h b
D  és   . (2.88)
D D
2.77. ábra Légmagos fojtótekercs
geometriai méreteinek jelölése A részletes matematikai levezetés mellőzésével a
fojtótekercs induktivitása:
0 2
L  N  D  FL , (2.89)
4
FL értékét  és  függvényében a 2.78. ábrán megadott görbékből kereshetjük ki.
Adott induktivitást különböző geometriai kialakításokkal is elérhetünk,  és 
értékét több tényező is befolyásolhatja, a rendelkezésre álló hely, a hűlési viszonyok stb. A

96
fojtótekercs tömegére optimális   0,345 és   0,335 értékeknél FL  8,45 ; és a fojtó-
tekercs induktivitása:
Lopt , Hy  0,845 106  N 2  D ,
ahol D, a tekercs közepes átmérője.
Az előzetesen felvett  és  értékeket esetenként többszöri módosítás után véglege-
síthetjük, miután meggyőződtünk arról, hogy a kiszámolt menetszámmal és felvett vezető-
keresztmetszettel a tekercs elkészíthető b és h által meghatározott helyen, és a hűtési
viszonyokat figyelembe véve nem melegszik a megengedettnél nagyobb mértékben.
Az alkalmazható tekercselőhuzal keresztmetszetét a tekercsben folyó áram effektív
értékéből, és a vezetőben megengedett áramsűrűségből határozhatjuk meg: qvez  I / s ,
ahol az s áramsűrűség szokásos értéke: 1,5...4 A/mm2 .
Nagyfrekvenciás fojtótekercseknél az igényelt vezetőkeresztmetszetet több, egymástól
szigetelt párhuzamos szál alkalmazásával érjük el.
N  qvez
A kiszámított menetszámmal és vezetőkeresztmetszettel a tekercs Atek 
kt
tekercselési területet igényel, ahol a te-
 FL = 3
kercselés k t kitöltési tényezőjének szoká-
1,4
sos értéke: 0,5...0,7.
1,3
A tekercselésben keletkező veszteségi
1,2 teljesítmény, amely a tekercset melegíti:
N  D 
Pveszt  I 2  R  I 2  
1,1
. (2.90)
1,0
qvez
4
0,9 Természetes hűtés esetén a tekercselés
5 melegedése C-ban:
0,8
FL
Pveszt (2.91)
0,7  ,
(13...15)  Ah
0,6
6
ahol Ah a tényleges hűtőfelület m2-ben, a-
0,5
melyen át a veszteségi hő sugárzás és ter-
0,4
7 mészetes hőátadás útján távozhat.
0,3
8
0,2 2.8.2. Vasmagos fojtótekercsek
10
15 9
0,1
Vasmag felhasználásával a fojtóte-
20
0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 
kercs méretei jelentősen csökkenthetők a
légmagoshoz képest, mivel a vasanyag
2.78. ábra FL értékei  és  függvényében
permeabilitása nagyságrendekkel nagyobb
mint a levegőé. A fojtótekercsektől ugyanakkor elvárjuk, hogy teljes működési
tartományukban lehetőleg állandó legyen induktivitásuk. Ennek megvalósítása azonban

97
vasanyag alkalmazásakor némi nehézségbe ütközik, mivel a vas permeabilitását több
tényező befolyásolja.
A következőkben csak egy közelítő módszert mutatunk be, amellyel kisebb méretű
fojtótekercsek méretezhetők szabványosított transzformátor lemezcsomag felhasználásával.
Jó mágneses tulajdonságú tekercselt vasmag használatakor kis gerjesztés hatására a
vasmag telítésbe kerülhet. Ennek elkerülésére a mágneses körbe légrést iktatunk, így
lehetővé válik közel állandó induktivitás létrehozása. A légrést a félbevágott vasmagok
közé helyezett antimágneses anyaggal biztosítjuk, ezért a légrés keresztmetszetét
azonosnak tekinthetjük a vasmagéval, a vasban és a légrésben fellépő indukció azonos lesz.
Ha a vasmag méretét úgy választjuk meg, hogy az indukció maximális gerjesztés
esetén sem emelkedik 1,3...1,5 T fölé, mondhatjuk, hogy a teljes gerjesztés a légrés
felmágnesezésére fordítódik:
B
N  I max  H     . (2.92)
o
Ismeretes, hogy egy tekercs induktivitását a tekercs menetszámának négyzete, és a te-
kercs körül kialakuló mágneskör mágneses vezetése határozza meg. Az alkalmazott ala-
csony indukciónál a légrés mágneses vezetése fogja jellemezni a mágneskört, így a fojtó-
tekercs induktivitása:
Aδ
L  N 2  δ  N 2   0 . (2.93)

0 B
A (2.92) egyenlet alapján  , ezt behelyettesítve (2.93)-ba, és figyelembe
 N  I max
véve, hogy Aδ  Av
B
L  N  Av  . (2.94)
I max
Katalógusból kiválasztható szabványos vasmagoknál az Av vaskeresztmetszethez
rendelt jellemző a tekercselés elhelyezésére rendelkezésre álló Aa ablak-keresztmetszet.
Az ablakban elhelyezhető huzalmennyiség a tekercs menetszámától, a vezető keresztmet-
szetétől és a tekercselés kitöltési tényezőjétől függ:
N  q vez
Aa  . (2.95)
kt

A vezető keresztmetszetét a tekercselésen átfolyó áram effektív értéke és a megenge-

dett áramsűrűség határozza meg:
I
qvez  . (2.96)
s
A (2.95)-öt N-re rendezve, és (2.96)-ot behelyettesítve:

98
 s
N  Aa   k t (2.97)
I
kapjuk, és ezt (2.94)-be helyettesítve:
B s
L  Av  Aa    kt (2.98)
I max I

összefüggéshez jutunk, amelyben:

L Hy a létrehozandó induktivitás;
Av  Aa a vas- és ablakkeresztmetszet szorzata, amelynek alapján kata-
m4
lógusból kiválaszthatjuk a vasmagot;
Vs Vs
B a megengedett maximális indukció (1,3...1,5 2 );
m2 m
I max A az áramkörben várható áram maximális értéke;
I A az áramkörben folyó áram effektív értéke;
A A
s a megengedett áramsűrűség: (15 , ...3,5)  106 2 ;
m2 m
kt – a tekercselés kitöltési tényezője 0,5...0,7.
A fojtótekercs méretezésének menete:
1. A (2.98) összefüggésből meghatározzuk a vasmag főméretére jellemző Av  Aa
szorzatot.
2. Katalógusból kiválasztjuk a konkrét, Av vas- és Aa ablak-keresztmetszetű vas-
magot.
3. A kiválasztott Aa ablakkeresztmetszet ismeretében (2.97)-ből meghatározzuk a
fojtótekercs menetszámát, (2.96)-ból a tekercselőhuzal méretét.
4. A (2.93) összefüggés alapján meghatározzuk a kívánt induktivitást eredményező
légrést.
Az ismertetett közelítő módszer természetesen nem adhatja a tömeg vagy ár szerinti
optimális megoldást, de kiindulási alapul szolgálhat egy mintadarab elkészítéséhez, melyen
méréseket végezve tökéletesíthetjük a konstrukciót.

2.9. TRANSZFORMÁTOR SZÁMPÉLDÁK

2.9.1. Számpélda. Egy egyfázisú transzformátor adattábla adatai: Sn  2,4 kVA ;

U1 / U 2  400 / 200 V ; I1 / I 2  6 / 12 A ;
Az üresjárási mérés adatai: U 0  400 V ; I 0  0,51 A ; P0  40 W.
A rövidzárási mérés adatai: U z  26,8 V ; I z  6 A ; Pz  72 W.

Feladatok:

99
 a) Rajzoljuk le a transzformátor helyettesítő vázlatát, és határozzuk meg egyes
elemeit a mérési eredmények alapján! ( R1  R2' és X s1  X s' 2 .)
b) Mekkora maximális feszültségesés várható a 200 V-os szekunder oldalon
névleges terhelésnél?
c) Milyen terhelési állapotban lesz a transzformátor hatásfoka maximális?
(cos = ? , I1/ In = ? )
d) Mekkora a transzformátor hatásfoka cos   0,8 és I1  I n terhelésnél?
e) Mekkora terhelés jut a transzformátorra, ha egy S n  4 kVA ;
U1 / U 2  400 / 200 V ;   5 % -os dropú transzformátorral dolgozik
párhuzamos üzemben, amelynek a kihasználtsága 100 %?

Megoldás
a) A feladat kiírásában nincs meghatározva, hogy melyik feszültségű oldalra történjen a
redukálás, válasszuk a kényelmesebb megoldást, a nagyobb feszültségű oldalt, mivel a
mérési adatok is erre vonatkoznak.

R1 X s1 X s' 2 R2'

' '
U R1 U s1 U s2 U R2
Rv Xm '
U1 U2
Ui '
I1 Iv Im I2
Ig

2.79. ábra A transzformátor helyettesítő kapcsolási vázlata

Az áthidaló ág ohmos ellenállását (Rv), mely a vasveszteséget jelképezi, az üresjárási

mérési eredményekből számíthatjuk. Az ellenálláson átalakuló teljesítményt kifejezhetjük
U2
Pv  i alakban, és ha megengedjük az U 0  U i a közelítést, akkor:
Rv
U 02 400 2
Rv    4000 .
P0 40
A mágneses teret felépítő meddőteljesítményt az X m reaktancia jelképezi. Ha ismer-
jük a felhasznált meddő teljesítményt, a számítás menete hasonló lehet, mint ami az ohmos
tag meghatározásánál volt.
Az S 2  P 2  Q 2 összefüggést felhasználva, a meddő teljesítmény:
Q0  400  0,512  402  200 VAr.
Az áthidaló ág reaktanciája:
U 02 400 2
Xm    800 .
Q0 200

100
 A helyettesítő vázlat soros elemeit a rövidzárási mérés eredményeiből számíthatjuk.
Rövidzárásban elhanyagolhatjuk az áthidaló ágat ( I 1 I '2) , a teljesítményeket a közös áram
felhasználásával:
P z  I 2z ( R1 R '2) , és Qz  I 2z ( X s1  X s' 2)
alakba írhatjuk. Ezekből:
P 72
R1  R '2  z2  2  2 . Mivel R 1  R '2 , R 1  1 , és R '2  1 .
Iz 6
A rövidzárási meddőteljesítmény:
Q z  (U z  I z ) 2  P 2z  (26,8  6) 2  722  144 Var, vagyis
144
X s1  X s' 2  2  4 . Mivel X s1  X s' 2 , X s1  2  és X s' 2  2 .
6
b) A transzformátor terhelés hatására bekövetkező feszültségváltozása a terhelő ára-
mon kívül a terhelés teljesítménytényezőjétől (cos  t ) is függ. Értékét névleges terhelésnél,
a következő közelítő képlettel számíthatjuk:  U  U zn  cos ( z   t ) , vagyis maximális
lesz a feszültségváltozás, ha a terhelő áram fázisszöge megegyezik a rövidzárási áram
fázisszögével.
A névleges rövidzárási feszültség nagysága azonban attól függ, hogy melyik oldalra
vonatkoztatjuk. A kiinduló adatok megadásánál a rövidzárási áram a nagyobb feszültségű
oldal névleges áramával azonos ( I z  I1n  6 A) , tehát a megadott rövidzárási feszültség a
nagyobb feszültségű oldalra vonatkozik.
A kérdésre adandó válaszhoz át kell számolnunk a rövidzárási feszültséget a kisebb
U 200
feszültségű oldalra: U z2  U z1  2  26,8   13,4 V.
U1 400
Tehát maximálisan  U  13,4 V feszültségesés várható, ha a terhelés teljesítmény-
tényezője megegyezik a rövidzárási teljesítménytényezővel.
c) A transzformátor adattábláján a névleges áram és feszültség szorzatából számított
látszólagos teljesítmény szerepel névleges teljesítményként. A transzformátor felvett
teljesítménye tehát maximum az adattáblán szereplő teljesítmény lehet, ha a primer
feszültség- és áram fázisszöge azonos (cos   1) . Szabályosan tehát akkor járunk el a
hatásfok kiszámításánál, ha a transzformátor felvett teljesítményéből kivonjuk összes
veszteségét, és az így kapott leadott teljesítményt osztjuk a felvett teljesítménnyel.
S1  cos  ( Pv  Pt )
 , ahol Pv  Pt a transzformátor vas- és tekercselési vesztesége.
S1  cos 
A vasveszteség az indukált feszültség (főfluxus) négyzetével arányos. A terhelés hatá-
sára bekövetkező fluxusváltozás olyan csekély mértékű, hogy a gyakorlatban az indukált
feszültséget állandónak tekintve, a vasveszteséget terheléstől független veszteségként
vesszük számításba.
A tekercselési veszteséget a terhelő áram okozza, annak négyzetével arányos. Névleges
terhelésnél, a névleges rövidzárási teljesítménnyel vehetjük azonosnak. Ha a terhelő áram

101
eltér a névleges értéktől, akkor a tekercselési veszteséget az eltérés négyzetének arányában
számítjuk át az új terhelési állapotra:
2
I 
Ptek   1   Pzn .
 In 
A transzformátor hatásfokának maximuma a terhelés függvényében ott lesz, ahol a
terheléstől függő veszteség egyenlő a terheléstől függetlennel, és az adott áramhoz tartozó
maximális teljesítményt alakítja át. Tömören fogalmazva, Ptek  Pvas , és cos   1. A kérdés
I
pontos megválaszolásához még meg kell határoznunk a leterhelés mértékét kifejező   1
In
arányt.
2
I  I 40 3
A Pvas  P0 n   1   Pzn egyenlet alapján 1   0,745  terhelésnél, azaz
 In  In 72 4
I1  4,5 A-nél.

d) A transzformátor hatásfokát tetszőleges üzemállapotban az

S n    cos    2  Pzn  P0

S n    cos 
egyenlet segítségével számíthatjuk ki, ahol Sn    cos  a transzformátor felvett teljesítmé-
nye a kérdéses üzemállapotban;  2  Pzn a terhelő áram négyzetével arányos tekercselési
I1
veszteség (   ); P0  Pv a terheléstől független vasveszteség.
In
2400 1  0,8  12  72  40
A kérdésre adandó válasz tehát:    0,9416  94,16 % .
2400 1  0,8
e) Különböző dropú transzformátorok párhuzamos üzemeltetésekor a terheléseloszlás
meghatározása általános esetben nem tartozik az egyszerű feladatok közé, mert az függ az
egyes transzformátorok rövidzárási teljesítménytényezőjén kívül a terhelés teljesítmény-
tényezőjétől is. Ha feltételezzük, hogy a párhuzamosan üzemelő transzformátorok rövid-
zárási cos -je közel azonos (ami nem jelent elrugaszkodást a gyakorlattól), és a terhelési
cos is ehhez közeli érték, könnyen kezelhető, közelítő módszert alkalmazhatunk. Mivel a
U példa kiírásában nincs kitétel e
U0
közelítés alkalmazásával szem-
 B U n   U
U A n ben, ismerkedjünk meg ezzel a
ΣS gyakorlatban jól használható
módszerrel.
A 2.80. ábrán feltüntettük
az egyes transzformátorok sze-
S kunder feszültségeinek elosz-
S nB S B S A S nA
lását a terhelés függvényében.
2.80. ábra Párhuzamosan kapcsolt transzformátorok Mivel a példában csak két
terhelés eloszlása különböző drop esetén

102
transzformátor szerepel, a függőleges feszültségtengelytől jobbra az egyik, balra pedig a
másik transzformátor teljesítményét (áramát) mértük fel. A módszer természetesen
alkalmazható kettőnél több transzformátor esetében is.
Kiindulási feltételeink szerint a transzformátorok névleges terhelésüknél dropjuk által
meghatározott mértékben ejtik feszültségüket, az így nyert különböző lejtésű egyenesek a
szekunder feszültséget ábrázolják a terhelés függvényében.
Párhuzamos üzemben azonban a szekunder feszültségek is azonosak lesznek. Az
eredményvonallal rajzolt közös feszültség helyzetét az eredő terhelés (  S ) határozza meg.
Az ábra segítségével meghatározhatjuk adott összterheléshez tartozó közös feszültséget is,
és ennek birtokában az egyes transzformátorok leterheltségének mértékét. Az
 A U U  B U U
 ;  ;.… és az SA  SB ...  S
S nA SA S nB SB

egyenletekből egyenletrendszert felállítva, tetszőleges kérdésre válaszolhatunk.

Ebben az esetben legyen A indexű a 2,4 kVA-es transzformátor, amelynek dropja:
U zn 26.8
I    6,7 % .
Un 400
A felírható egyenletek:
 A U U 6,7  U  U  B U U 5  U U
 ;  , és  ;  ,
S nA SA 2,4 SA S nB SB 4 4
mert SB  SnB  100 % .
Mindkét egyenletet  U -ra rendezve, és a két egyenletet egyenlővé téve, S I
6,7  U 5 U
számítható:  SA   4 alapján S A  1,8 kVA.
2,4 4
Ezek alapján az összterhelés: S  SA  SB  1,8  4  5,8 kVA lesz.

2.9.2. Számpélda. Egy transzformátor adattábla adatai:

névleges teljesítmény: Sn  4 kVA; névleges feszültség: 3x380 V/ 3x42 V; névleges
áramok: 6,1 A/55 A; kapcsolás: Yy0.
Üresjárási mérési adatok: U 0  42 V; I 0  8 A; P0  145 W.
Rövidzárási mérési adatok: U z  23,7 V; I z  6,1 A; Pz  200 W.
A nagyobb feszültségű tekercselés fázisellenállása: R1f  0,8 .

Feladatok:
a) Határozzuk meg a helyettesítő vázlat elemeit a nagyobb feszültségű oldalra
vonatkoztatva, ha feltételezzük, hogy X s2'  0,8  X s1 .
b) Mekkora a transzformátor dropja, annak ohmos és induktív összetevője?

103
 c) Mekkora a transzformátor névleges hatásfoka, és mennyi cos   0,8 mellett
félterhelésnél?
d) Mekkora ellenállás mérhető a kisebb feszültségű oldal kapcsai közt?

Megoldás

a) A mérési adatokból kitűnik, hogy az üresjárási mérést a kisebb feszültségű oldalról, a

rövidzárásit pedig a nagyobb feszültségű oldalról végezték el.
A helyettesítő vázlat soros elemeinek meghatározása a nagyobb feszültségű oldalra a
rövidzárási mérés adataiból semmilyen nehézségbe nem ütközik, csak arra kell figyelnünk,
hogy a helyettesítő vázlatot egy fázisra kell vonatkoztatnunk, a mérési adatok viszont
háromfázisúak.
A transzformátor nagyobb feszültségű oldala Y kapcsolású, a mért áramérték a transz-
 
formátor fázisárama, így a felvett teljesítmény Pz  3  I z2  R1  R2' alapján:
Pz 200
R1  R2'    1,8 . Ebből R 1  0,8 , és R 2'  1 .
3  I z 3  6,12
2

A rövidzárási meddő teljesítményt célszerű a látszólagos teljesítményből számítani:

Qz  S z2  Pz2   2
3 U z  I z  Pz2   
2
3  23,7  6,1  200 2  150,7 VA.
Qz 150,7 1,344
X s1  X s'2    1,35  1,8  X s1 alapján X   0,75 , és X s' 2  0,6 .
3  I z 3  6,1
2 2 s1
1,8
Az áthidaló ág elemei a váltakozó fluxus előállításához szükséges hatásos- és meddő
teljesítményeket jelképezik. Az üresjárási mérés eredményei a kisebb feszültségű oldalra
vonatkoznak ugyan, de névleges feszültség esetén a névleges fluxus van jelen a transzfor-
mátorban, akár a kisebb, akár a nagyobb feszültségű oldalról tápláljuk a transzformátort.
Ezért az ott megállapított teljesítményeket vonatkoztathatjuk azonnal a nagyobb feszültsé-
gű oldalra, elkerülve ezzel a redukálással járó esetleges számítási hibákat.
(Ne feledkezzünk meg arról, hogy a helyettesítő vázlat a transzformátor egy fázisára
vonatkozik, abban fázisértékeknek kell szerepelniük!)
2
3  U1  U12 3802
2
P0 U 1f
 alapján Rv        996 .
3 Rv P0  3  P0 145
Az áthidaló ág reaktanciáját az ohmos taghoz hasonlóan számíthatjuk. A névleges
fluxus fenntartásához szükséges meddő teljesítmény igény:
U 12 380 2
Q0  S02  P02  ( 3  42  8) 2  145 2  563,6 VA, és X m    256 .
Q0 563,6

b) Mint minden mérési eredmény, a rövidzárási adatok is a vonalon mérhető értékekre

vonatkoznak. A névleges áram esetén mérhető rövidzárási feszültséget ezért a transzfor-
mátor adattábláján feltüntetett névleges (vonali) feszültséggel kell osztanunk.
U 23,7
  zn   0,06237  6,237 %.
Un 380

104
 A drop hatásos összetevőjét a rövidzárási teljesítménytényezővel számíthatjuk:
Pz 200
cos  z    0,8 és  R    cos z  6,237  0,8  5 % .
3 U z  I z 3  23,7  6,1
A meddő összetevő:  X   2   R2  6,2372  52  3,75 % .

c) A transzformátor névleges hatásfoka:

S  ( Pv  Pt ) 4000  145  200
n  n   0,9137  91,37 % .
Sn 4000
Félterhelésnél, cos  0,8 teljesítménytényező mellett:

  
 
Sn    cos   ( P0   2  Pzn ) 4000  0,5  0,8  145  0,52  200
 0,878  87,8 %
24
Sn    cos  4000  0,5  0,8
d) Kiszámítottuk a nagyobb feszültségű oldalra redukált fázisellenállásokat: R 2'  1 . Ez
2
1  42 
a redukálás szabályai szerint fázisonként R 2   R ©
2     1  0,01222 -nak
a2  380 
felel meg a kisebb feszültségű oldalon.
(Érdemes a redukálással kapcsolatban megjegyezni egy gyakorlati szabályt: a teljesít-
mény azonosságnak megfelelően, ha a nagyobb feszültségű oldalról történik az átszámítás
kisebb feszültségűre, a mérőszámnak csökkennie kell, és viszont!)
A feladatban a kapcsok közt mérhető ellenállás a kérdés. Mivel a transzformátor Yy
kapcsolású, a kapcsok között a kétszeres fázisellenállás mérhető:
Rab  2  R2  2  0,0122  0,0244 .

2.9.3. Számpélda. Egy transzformátor adattábla adatai: névleges teljesítmény:

Sn  4 kVA; névleges feszültségek: U1 / U 2  3x380 V/ 3x190V ; kapcsolás: Dy0 5 .
Üresjárási mérési eredmények: U 0 n  190 V; I 0n  3,2 A; P0 n  86 W.
Rövidzárási mérési eredmények: U zn  13,6 V; I zn  6,08 A; Pzn  106 W.
Ellenállás adatok: RAB  0,8 ; X s' 2  1,2  X s1 .

Feladatok:
a) Számítsuk ki a helyettesítő vázlat elemeit a nagyobb feszültségű oldalra
redukálva!
b) Mekkora a kisebbik oldal feszültsége, ha U1  380 V; I1  6,08 A; cos   1 és
'
az I 1  I 2 közelítés megengedett?
c) Mekkora a kisebb feszültségű tekercselés fázisellenállása?

Megoldás

4000 4000
a) A transzformátor névleges áramai: I1   6,08 A, és I 2   12,17 A,
3  380 3 190
tehát a rövidzárási eredmények a nagyobb feszültségű oldalra vonatkoznak.

105
 A 380 V-os oldal háromszög (D, delta) kapcsolású, a tekercselésen átfolyó fázisáram a
6,08
mért érték 3 -ad része, vagyis I1f  A. A tekercselésben a veszteség rövidzáráskor:
3
2

  6,08 
Pzn  3  I  R1  R  3  
2
1f
'
2  
  R1  R2'  106 W.
 3 
106
Ezt felhasználva: R1  R2'   2,86 .
6,08 2
A feladat kiírásában a nagyobb feszültségű oldal kapcsai között mérhető ellenállás van
megadva: RAB  0,8 . Háromszög kapcsolásban a kapcsok közt mérhető ellenállás a
fázisellenállás két harmada, vagyis R1  1,5  RAB  1,5  0,8  1,2 .
Következésképen: R2'  ( R1  R2' )  R1  2,86  1,2  1,66 .
A rövidzárásban felhasznált meddő teljesítmény:
Qzn  ( 3 13,6  6,08) 2  106 2  96 VAr.
96
Ennek alapján a soros reaktanciák összege: X s1  X s2'   2,6 .
6,08 2
Ezt felbontva primer-, és redukált szekunder részre: X s1  1,2  X s1  2,6 , vagyis:
2,6
X s1   1,18 , és X s' 2  2,6  1,18  1,42 .
2,2
Az áthidaló ág Rv ellenállását a vasveszteségből és a nagyobb feszültségű oldal fázis-
feszültségéből számíthatjuk. A névleges üresjárási feszültséget egyenlőnek tekinthetjük a
névleges feszültségre kapcsolt transzformátor vasveszteségével, Pvas  P0 .
A nagyobb feszültségű oldal háromszög kapcsolású, fázisfeszültsége: 380 V.
U12f 3  380 2
Az áthidaló ág ohmos összetevője: Rv    5037 .
P0 86
3
A reaktancia értékét az üresjárásban felvett meddő teljesítményből számíthatjuk:

Q0  S02  P02  ( 3  U 0  I 0 ) 2  P02  ( 3 190  3,2) 2  862  1048 VAr.

U12f 3  380 2
Az áthidaló ág reaktanciája: X m    413 .
Q0 1048
3
c) A fenti megfogalmazásban a kérdésre adandó válasz egyszerű, mert névleges áramnál,
ohmos terhelés esetén a feszültségváltozás a drop hatásos összetevőjével arányos:
U zn Pzn 13,6 106
 R    cos  z      0,0265 .
Un 3  U zn  I zn 380 3 13,6  6,08
Bár a drop meghatározása a nagyobb feszültségű oldalról történt, a kiszámított adatot
használhatjuk a kisebb feszültségű oldalon is:

106
 U 2  U 20   R  U 2n  190  0,0265 190  185 V.

c) Ismerjük a tekercselés nagyobb feszültségű oldalra redukált értékét: R2'  1,66 .

Ezt a menetszám áttétel négyzetével kell átszámolnunk a tényleges oldalra. Menetszám
áttétel alatt az egyes oszlopokon elhelyezett menetszámok hányadosát, vagyis a fázisfe-
szültségek hányadosát értjük. Mivel transzformátorunk kapcsolási csoportja Dy0 5 , ez
különbözni fog a feszültség áttételtől:
N1 U1f U 380  3
aM    1  .
N 2 U 2f U 2 190
3
A kisebb feszültségű tekercselés egy fázisának ellenállása:
2
R2'  190 
R2   1,66     0,139 .
 380  3 
2
aM

2.9.4. Számpélda. Egy háromfázisú transzformátorról a következő adatokat tudjuk:

névleges teljesítmény Sn  63 kVA; frekvencia f  50 Hz; névleges feszültségek
U1 / U 2  21/ 0,4 kV; a kapcsolási csoport: Yz5; névleges hatásfok  n  96,8 % ; a
drop   4,5 % ; rövidzárási teljesítménytényező cos  z  0,6 .

Feladatok:
a) Határozzuk meg a transzformátor névleges áramait, valamint a drop hatásos és
meddő összetevőjét!
b) Határozzuk meg a transzformátor névleges áramához tartozó tekercselési
veszteséget a drop ohmos összetevője alapján!
c) Határozzuk meg a vasveszteséget a transzformátor névleges hatásfokának
ismeretében!
d) Határozzuk meg az egy fázisra vonatkozó egyszerűsített helyettesítő vázlat
elemeit a nagyobb és kisebb feszültségű oldalra redukálva!
e) Mekkora feszültségesés várható a szekunder kapcsokon névleges árammal
történő terhelés esetén?
f) Indítsunk egy 37kW teljesítményű, 3x380 V-os, delta kapcsolású aszinkron
motort transzformátorunkról! A motor névleges feszültségre számított
rövidzárási árama 360 A, teljesítménytényezője cos  z  0, 4 . Határozzuk meg
a motor zárlati impedanciája alapján a várható szekunder oldali feszültségesést
közvetlen hálózatra kapcsolás esetén, ha a primer tápfeszültség U1  21 kV!

Megoldás

a) A szabvány szerint a háromfázisú transzformátor névleges teljesítményén a névleges

feszültség és a névleges áram szorzatának 3 -szorosát értjük:

107
 63 63
Sn  3 U1  I1  3 U 2  I 2 alapján: I1   1,73 A, és I 2   91 A.
3  21 3  0,4
A drop ohmos összetevője:  R    cos  z  4,5  0,6  2,7 %
A meddő összetevő értéke:  s    sin  z  4,5  0,8  3,6% .
U zn  cos  zn
b) Mivel R  , Pzn  3 U zn  I zn  cos  zn és I zn  I n ,
Un
U zn  cos  zn I n  3 Pzn
három fázisra vonatkoztatva felírhatjuk hogy:  R    ,
Un I n  3 Sn
vagyis: Pzn  Ptek   R  Sn  0,027  63000  1700 W.

P1  Pt  Pv  63000  1700  Pv 

c)  n   0,968  , mert a névleges hatásfok I  I n és
P1 63000
cos   1 -re vonatkozik.
A felírt egyenlet alapján: Pvas  63000  (1  0,968)  1700  316 W.

d) Mivel a fázisáramok egyenlőek a névleges áramokkal, a névleges tekercselési veszteség

ismeretében felírhatjuk, hogy: Ptek  3  I12n  ( R1  R2' )  3  I 22n  ( R1'  R 2 )  1700 W.
1700 1700
Ebből következően: R1  R2'   189 , és R1'  R2   0,0684 .
3 1,73 2
3  912
A drop meddő összetevőjéből számíthatjuk a névleges rövidzárási teljesítményt:
Qzn  Sn   s  63000  0,036  2268 Var. (Vagy bonyolultabb megoldással:

Qzn  ( 3  U zn  I n ) 2  Pzn2  ( 3  0,045  400  91) 2  1700 2  2267 VAr.)

A meddő teljesítmény ismeretében az ellenállásokhoz hasonlóan számíthatjuk a
Q 2268 2268
reaktanciákat: X s1  X s' 2  zn2   252 , és X s'1  X s 2   0,0913 .
3  I1 3 1,73 2
3  912
e) Az üresjárási feszültséghez képest terhelés hatására bekövetkező feszültségváltozás a
terhelő áram nagyságától, és a terhelés teljesítménytényezőjétől függ!

189 Ω j 252 Ω
U1f ' Rt' jX t'
U 2f
I1

2.81. ábra Transzformátor hatásos és meddő terhelése

Vizsgáljuk meg, hogy mekkora lesz a szekunder feszültség, ha először egy névleges
áramot előidéző ohmos fogyasztóval, majd egy induktív reaktanciával terheljük a
transzformátort!
U1f 21000
I1  alapján: (189  Rt' ) 2  252 2  ,
( R  Rt' ) 2  X s2 3 1,73
ebből Rt'  6806 .

108
 A szekunder fázisfeszültség a primerre redukálva:
U 2' f  I1  Rt'  1,73  6806  11774 V.
Ezt átszámítva a kisebb feszültségű oldal kapcsaira:
U' 0,4
U 2  2f  3  11774   3  388 V.
a 12
A feszültségesés tehát:  U  U 20  U 2  400  388  12 V.
21000
Reaktanciával történő terhelés esetén a: 189 2  (252  X t' ) 2 
egyenletből
3 1,73
X t'  6745 . A primerre redukált szekunder oldal fázisfeszültsége ebben az esetben:
U 2' f  I1  X t'  1,73  6745  11669 V.
0,4
Ez a kisebb feszültségű oldal kapcsaira átszámítva: U 2  11669   3  384 V.
21
A reaktív terhelés hatására bekövetkező feszültségesés:  U  400  384  16 V.
Ismert áramú, és tetszőleges teljesítménytényezőjű terhelés okozta feszültségváltozás
kiszámítására közelítést kaphatunk a következő képlettel is:
 U f  U1f  U 2' f  I1  ( R  cos   X s  sin  ) ,
ahol R és X s a transzformátor egyszerűsített helyettesítő vázlatának elemei, és  a terhelés
fázisszöge. Alkalmazzuk a képletet az előbbi esetekre!
Ohmos terhelésnél cos  1 és sin   0 , U f  1,73 189  327 V. Ez a kisebb
0, 4
feszültségű kapcsokra vonatkoztatva:  U  327   3  10,8 V.
21
Induktív terhelésnél cos   0 és sin   1 ,  U f  1,73  252  436 V. Ez a kisebb
0,4
feszültségű kapcsokra vonatkoztatva:  U  436   3  14,3 V.
21
f) A transzformátor szempontjából lényegtelen, hogy a motor milyen kapcsolású,
kezelhetjük „fekete doboz”-ként. A transzformátor felé a motor indítása úgy jelentkezik,
U 380
mintha annak kapcsaira fázisonként Z t  f   0,61 , komplex alakban:
Iz 3  360
Z t  Rt  j X t  Z t  (cos  t  j sin  t )  0,61 (0,4  j0,916)  0,244  j0,5589 
értékű impedanciát kapcsolnánk.
A helyettesítő vázlatot ebben az esetben a kisebb feszültségű oldalra rajzoljuk fel:
231
Az indítási áram értéke: I z   320 A.
(0,0688  0,244) 2  (0,091  0,5589) 2

A motor indítási árama tehát nem éri el a számított értéket a transz-formátoron bekö-
vetkező feszültségesés miatt. (A transzformátort tápláló hálózatot végtelen teljesít-
ményűnek tekinthetjük, amelynek értéke nem változik a terhelés hatására.)

109
 0,0688 Ω j 0,091 Ω 0,244 Ω j 0,5589 Ω

U1'  231 V U 2f
Iz

2.82. ábra Transzformátor terhelése komplex impedanciával

A szekunder oldal fázisfeszültsége a helyettesítő vázlat (2.82 ábra)alapján:

U 2f  I z  Z t  320  0,61  195,5 V.
Ez a transzformátor kapcsain az üresjárási 400 V-os feszültséghez képest
 U  U 0  U 2  400  3 195,5  61,8 V
feszültségesést jelent.
Gépiesen alkalmazva az előzőekben ismertetett közelítő képletet:
 U  3  (U1'f  U 2f )U  3  I z  ( R  cos   X  sin  ) 
 3  360  (0,0688  0,4  0,091 0,916)  69 V
feszültségesést kapnánk.
A bemutatott példa jól szemlélteti a közelítő képletek alkalmazásának előnyeit és
hátrányait. Nagyságrendileg megfelelő eredmény mellett ezek néha nem tükrözik jól a
valóságban lezajló folyamatot.

2.9.5. Számpélda. Az előző példában szereplő transzformátor egyik oszlopára menet-

számok meghatározása céljából vizsgáló meneteket fűztünk.
A vizsgáló tekercs menetszáma: N V  10 menet.

Feladatok:
a) Határozzuk meg a kisebb- és nagyobb feszültségű tekercselés menetszámait, ha
a kisfeszültségű oldalra 400 V-ot kapcsolva, a vizsgáló tekercs kapcsain
U V  37,3 V feszültséget mérünk.
b) Mekkora oszlop-keresztmetszettel kell készülnie a transzformátornak, ha a
Vs
maximális oszlopindukció Boszl  1,4 2 lehet?
m
Megoldás

a) Mivel a tekercselésre a névleges feszültséget kapcsoltuk, a vasmagban a névleges fluxus

váltakozik. Ez a váltakozó fluxus a vizsgáló tekercs egyes meneteiben:
U V 37,3
UM    3,73 V
NV 10
feszültséget indukál, vagyis az oszlopon elhelyezett tekercselés menetfeszültsége 3,73 V
lesz.
A 2.83. ábrán felrajzoltuk a transzformátor oszlopain elhelyezett tekercseléseket, és az
azokban indukált feszültségek fázishelyzetét. A vektorok fázishelyzete alapján felírhatjuk
névleges fluxus esetén az egyes tekercsekben indukált feszültségek értékeit is:

110
 B Nagymutató
L1 L2 L3
A B C
UB U0B
N1
o
UA UC 150
UA UB UC
N A C U0b

N_ 2
U a'' a Kismutató
2 U a' Ub' Uc'
U b' Yz 5
c 0U '
c
U c'' U a'
N_ 2 U ''
U 0b b
2 Ua'' Ub'' Uc''
b
a b c n

Nv=10 Uv=37,3 V

2.83. ábra Csillag/zeg-zug kapcsolású transzformátor feszültség vektorai

U AB 21000
U AB  21000 V;  UB 
 12139 V;
3 3
U U 231
U ab  400 V; U 0b  ab  231 V; U b'  0b   133,6 V.
3 3 3
Az indukált feszültségek és a menetfeszültség ismeretében a tekercsek menetszámai
könnyen kiszámíthatók:
U 12139 N 2 U b' 133,6
N1  B   3254 menet, és    35,8  36 menet.
UM 3,73 2 U M 3,73

b) A megállapított menetfeszültségből következik, hogy ezekkel a tekercselési adatokkal

névleges feszültségen a fluxus maximális értéke az U i  4,44  f  N   max egyenlet alapján:
UM 3,73
 max    0,0168 Vs.
4,44  f 1 4,44  50 1

A szükséges oszlop keresztmetszet pedig a B  összefüggésből következően:
A
 max 0,0168
Aoszl    0,012 m2.
Boszl 1,4

111
 2.10. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

1. Röviden ismertesse a transzformátor működési elvét!

2. Milyen törvény alapján tudja meghatározni a transzformátor mágnesező áramát és
hogyan?
3. Milyen áramköri elemmel vesszük figyelembe a transzformátor vasveszteségeit?
4. Hogyan redukáljuk a szekunder feszültséget a primer oldalra?
5. Hogyan redukáljuk a szekunder áramot a primer oldalra?
6. Hogyan redukáljuk a szekunderköri reaktanciát a primer oldalra?
7. Milyen arányúak a transzformátor impedanciái a primer ellenálláshoz viszonyítva?
8. Rajzolja fel a teljes helyettesítő vázlatot a feszültség- és áramirányok bejelölésével!
9. Adja meg a transzformátor helyettesítő vázlatában szereplő elemek nagyságát a
primer tekercselés ellenállását egységnyinek tekintve!
10. Milyen mennyiségek a helyettesítő vázlatban szereplő feszültségek, ill. áramok?
11. Ismertesse a transzformátor felhasználási lehetőségeit!
12. Hol használunk transzformátorokat az energiaelosztó rendszerben?
13. Írja fel a transzformátor feszültségegyenleteit a helyettesítő vázlat alapján!
14. Írja fel a transzformátor áramegyenleteit a helyettesítő vázlat alapján!
15. Rajzolja fel egy tisztán ohmos terhelésre dolgozó transzformátor vektorábráját!
16. Rajzolja fel egy ohmos-induktív terhelésre dolgozó transzformátor vektorábráját!
17. Rajzolja fel egy ohmos-kapacitív terhelésre dolgozó transzformátor vektorábráját!
18. Milyen vasmagtípusú egy hengerelt szalagmagos egyfázisú transzformátor?
19. Miért használunk ötoszlopos transzformátort?
20. Milyen szerkezeti tekercskialakításokat ismer?
21. Milyen lehet a transzformátorok tekercseinek kapcsolása a primer-, ill. a szekunder
oldalon?
22. Mi a különbség a transzformátor-, ill. a dinamólemez között?
23. Mi a különbség a hidegen- ill. a melegen hengerelt transzformátorlemez között?
24. Milyen matematikai függvény írja le a transzformátor veszteségi jelleggörbéjét
üresjárásban és miért?
25. Milyen függvény írja le a transzformátor üresjárási áramát és miért?
26. Milyen matematikai függvény írja le a transzformátor veszteségi jelleggörbéjét
rövidzárásban és miért?
27. Definiálja a transzformátor dropját és a drop komponenseit! Milyen összefüggés
van közöttük?
28. Mitől függ egy transzformátor feszültségváltozása?
29. Rajzolja fel két különböző:  I   II dropú transzformátor szekunder feszültségét a
terhelés függvényében!
30. Mi okozza a transzformátorok egyenlőtlen terhelését?
31. Milyen következményei vannak a transzformátorok egyenlőtlen terhelésének?
32. Milyen módszereket ismer a transzformátorok egyenlőtlen terhelésének kiküszöbö-
lésére?

112
33. Magyarázza meg, hogy miért alkalmas a Dy kapcsolású transzformátor egyenlőtlen
terhelésre!
34. Magyarázza meg, hogy miért alkalmas a Yz kapcsolású transzformátor egyenlőtlen
terhelésre!
35. Mire szolgál a járommenet?
36. Írja fel és magyarázza meg egy transzformátor szabványos jelölését!
37. Melyek a transzformátorok párhuzamos üzemének feltételei?
38. Mi történik, ha két, nem azonos dropú transzformátort kapcsolunk párhuzamosan?
39. Definiálja a transzformátor hatásfokát!
40. Hogy függ a transzformátor hatásfoka a teljesítménytényezőtől?
41. Hol maximális egy transzformátor hatásfoka?
42. Milyen előnye, ill. hátránya van a takarékkapcsolású transzformátor alkalmazá-
sának?
43. Definiálja e belső-, ill. az átmenő teljesítmény fogalmát!
44. Mikor legnagyobb egy takarékkapcsolású transzformátor megtakarítása?
45. Miért kell erősen esőnek lennie egy hegesztő transzformátor terhelési karakteriszti-
kájának?
46. Milyen hibáit ismeri a mérőtranszformátoroknak? Hogyan csökkenthetők a mérő-
transzformátorok hibái?
47. Mitől függ a Hall szenzorban keletkező feszültség?
48. Miben különbözik egymástól a nyílt-, ill. a zárt hurkú áramérzékelő?
49. Ismertesse Hall szenzoros, zárt hurkú áramtávadó működését!
50. Mit nevezünk planár transzformátornak?
51. Milyen vasmaguk van a nagyfrekvenciás transzformátoroknak? Mekkora frekven-
cián működnek?

113
 3. SZINKRON GÉPEK.

A Földön előállított villamos energia több mint 99 %-át mechanikai energia átalakí-
tásából nyerjük. A forgómozgás energiáját villamos energiává alakító gépeket generáto-
roknak nevezzük. A forgógépekkel előállított villamos energia több mint 99 %-a szinkron
generátorokból ered. A szinkron gépeket nem csak villamos energia előállítására használ-
hatjuk: motorként a villamos energiát forgó mozgást végző mechanikai energiává alakít-
hatjuk velük. E rövid bevezető alapján fogalmat alkothatunk a szinkron gépek jelentőségéről és
szerepéről életünkben.

3.1. MŰKÖDÉSI ELV.

A generátorok (áramfejlesztők) működése a mozgási indukció jelenségének felismeré-

sén alapszik. Ha egy vezetőkerettel kapcsolódó mágneses erővonalak száma megváltozik, a
vezetőkeretben feszültség indukálódik. A fluxus változását mozgási indukció esetén a
mágneses tér és a vezetőkeret viszonylagos elmozdulása okozza.
A szinkron generátoroknál a vezetőkeret az állórészen van, és a forgórészhez rögzített
mágneses teret forgatjuk. A forgó mágneses tér az álló vezetőkeretben az energiaszállítási
szempontból kedvező váltakozó feszültséget indukál. Ha feltételezzük, hogy a mágneses
tér eloszlása a kerület mentén szinuszos, a tekercsekben indukált feszültség időbeli válto-
zása is szinusz alakú lesz.
Az  szögsebességgel forgó, szinuszos eloszlású fluxus az álló, N menetszámú
tekercsben feszültséget indukál, amelynek pillanatértéke:
dΦ Φ  sin  t
ui  N   N  max  N  Φmax    cos  t . (3.1)
dt dt
A villamos energia visszaalakítása mozgási energiává (forgó mozgássá), legkedvezőb-
ben háromfázisú árammal lehetséges (lásd aszinkron motorok), ezért az energiaátviteli
szempontból is kedvező, háromfázisú váltakozó áramú rendszerek terjedtek el. A szimmet-
rikus háromfázisú feszültséget három szimmetrikusan elhelyezett tekercsrendszerrel
hozzuk létre a szinkron generátorokban. A három tekercsrendszert U, V, W betűkkel
jelöljük (3.1a ábra).
A térben eltolt tekercsekkel a forgó mágneses tér időben eltolódva kapcsolódik:
ΦU   max sin  t ,  V   max sin ( t  120) ,  W   max sin ( t  240) ,

így az egyes fázisokban – ennek megfelelően – az indukált feszültségek maximuma időben

eltolva követik egymást:
uiU  N  max   cos  t , (3.2a)
uiV  N  max   cos ( t  120) , (3.2b)
uiW  N  max   cos ( t  240) . (3.2c)

114
 A kerület mentén azonban nem csak egy északi-déli póluspárt hozhatunk létre, hanem
többet is. A 3.1b ábrán két póluspárt láthatunk. Figyeljük meg, hogy az egyes fázisok
tekercseinek kezdetei ( U1 ; V1 ; W1 ) az a) ábra szimmetrikus 120-120-ához képest
geometriailag 60-60-ra változtak. Ez logikus is, hiszen a négypólusú gépnél a tekercs
(egy körülfordulás alatt) kétszer kapcsolódik az északi, és kétszer a déli pólussal, azaz a
feszültséghullám két periódust ír le.
U1 U1
W2 V2

W2 É V2 V1 É

D D  U2
D
 É
V1 W1 W1

a) b)
U2
3.1. ábra Szinkron gép elvi felépítése
a) kétpólusú és b) négypólusú kivitelben

Megállapíthatjuk, hogyha egy körülfordulás alatt p póluspárú mező kapcsolódik a

vezetőkerettel, akkor abban
f  pn (3.3)
frekvenciájú feszültség fog indukálódni, ahol f Hz-ben a frekvencia, n 1/s-ban a fordulat-
szám, és p a póluspárok száma. Ezzel összhangban egy villamos gép esetén a villamos
szögben mért elfordulás p-szerese a geometriai elfordulásnak:
 v  p  g . (3.4)

3.1.1. Az indukált feszültség

Az állórészen elhelyezett tekercselésben a forgórész által létesített teret forgatva,
szinuszos lefolyású feszültséget kívánunk létrehozni, amelynek maximális értéke az elő-
zőek szerint: U max    N   max  2  f  N   max .
A gyakorlat számára az indukált feszültség effektív értéke a fontos, ez szinuszos vál-
tozásnál:
U 2
U  max   f  N  max 4,44  f  N  max . (3.5)
2 2
A fenti összefüggés azonban csak akkor írná le pontosan az adott fázisban indukált
feszültséget, ha egy fázisban csupán egyetlen, N menetszámú vezetőkeret lenne.
A gyakorlatban azonban a háromfázisú tekercselést nem a 3.1. ábrán látható 6 ho-
ronyban, hanem a hely jobb kihasználása érdekében a kerület mentén elosztva, több ( p  6
számú) horonyban helyezik el.

115
 Az egy fázishoz és egy pólushoz tartozó hornyok számát q -val jelöljük:
Z
q , (3.6)
m2p
ahol Z az összes hornyok-; m a fázisok-; 2 p a pólusok száma.
A q váltakozó áramú tekercselések csoportosításának egyik legfontosabb fogalma. A
különböző hornyokban elhelyezett tekercsoldalakban, amelyek egymással sorba vannak
kötve, az indukált feszültség vektorai nem lesznek ugyanabban a fázishelyzetben a
tekercsoldalak térbeli eltolódása miatt. Emiatt az eredő feszültség, amit az egy pólushoz és
egy fázishoz tartozó tekercsoldalak sorbakapcsolásával nyerünk, nem az egyes tekercsol-
dalakban indukált feszültségek algebrai, hanem vektoros összege lesz.
A kérdést egy konkrét példán keresztül világíthatjuk meg a legjobban (3.2. ábra).
Helyezzünk el egy háromfázisú ( m  3), négypólusú ( 2 p  4 ) tekercselést egy Z  36
horonyszámú állórészben. Ekkor a fázisonkénti és pólusonkénti horonyszám
Z 36
q   3 lesz. Egy fázishoz és egy pólushoz tehát három tekercs tartozik,
m  2 p 3 4
amelyeknek egyik oldala az északi, másik oldala a déli pólus alatt helyezkedik el. Egy
tekercs két oldala pólusosztásnyira (  p ) van egymástól.
A pólusosztás hornyokban mérve  p  Z / 2 p  36 / 4  9 horony. (Ha pl. a tekercs
egyik oldalát az első horonyban helyezzük el, akkor olyan széles tekercselemet kell készí-
tenünk, hogy a másik oldalát a tizedik ( 1  q  10. ) horonyba helyezhessük.)
A fázis három sorbakötött tekercselemét sorba-, vagy párhuzamosan (a 3.2b ábrán
felrajzolt soros kötés a gyakoribb), illetve csillagba-, vagy deltába köthetjük a másik pólus-
pár alatt elhelyezett másik három tekercselemmel. Ezek természetesen két pólusosztásnyira
lesznek az elsőktől, vagyis az első tekercsoldal a 1  2   p  1  18  19 . horonyba kerül. A
soros kapcsolással a fázistekercs feszültségét-, a párhuzamos kötéssel az áramterhelhető-
ségét növelhetjük.
U1
É D É D
a1+

a1-
19 20 21 a2+
1 2 3 10 11 12 28 29 30 36
a2-
1 c2-
c2+
c1- b2-
a2- b2+
a1+ c 1+ b1-
U1 a1- a2+ U2 b1+ V1
a) W1 b)
3.2. ábra Négypólusú, háromfázisú tekercselés
a) egy fázis kiterített tekercselési vázlata; b) a háromfázisú tekercselés soros csillag kapcsolása

A 32a ábrán a tekercselés egy fázisának síkba kiterített vázlata látható. Az 1. és a 2.

horonyban lévő tekercsoldalakban indukált feszültségek fázisszög-eltérése megfelel annak
az időkülönbségnek, ami eltelik, amíg pl. a fluxus maximuma az 1. horonytól a 2. horony

116
fölé ér, vagyis a forgórész egy horonyosztásnyit fordul el. Az elfordulást természetesen
villamos szögben kell értelmeznünk.

360
Egy horonyosztás  g   10 geometriai fok, amely villamos fokra átszámítva
Z
 v  p  g  2  10  20 villamos szögnek felel meg. Két szomszédos tekercsoldalban
indukált feszültség között tehát 20 fáziseltérés lesz.
A 3.3a ábrán lerajzoltuk, hogy mekkora lesz az eredő feszültség, ha az 1., 2. és 3.
horony tekercsoldalaiban indukált feszültségeket a soros kapcsolás miatt vektorosan
összegezzük. A 3.3b ábrán általános esetre is érvényes összefüggést láthatunk az eredő
feszültség ( U e ) és az egyes tekercsoldalakban indukált feszültségek ( U h ) között.
Láthatóan a vektoros összegzésből adódó eredő feszültség kisebb, mint az egyes tekercsol-
dalakban indukálódó feszültségek algebrai összege.
Az indukált feszültség számításánál ezt a csökkenést a  e eloszlási tényezővel (más
néven sávtényezővel) vesszük figyelembe. Vizsgáljuk meg az 3.3b ábra segítségével, hogy
milyen arányú feszültségcsökkenés következik be a vektoros összegzés miatt!
Uh Ue
 vill.   
Az OCB háromszögből: sin  2 , és az ODA háromszögből: sin q  vill.   2 .
2 OB  2  OA
Mivel OA  OB , a vektoros és az algebrai összeg aránya:
 v 
v sin  q  
Ue  2 
Uh1 e =  . (3.7)
o q U h v
20 v q sin
Uh2 2
Ue O
U hC D A 3.2. ábrán bemutatott tekercselés esetén egy
2 v
Uh3 B Ue 2 horonyba egy réteg kerül. Felismerték azonban azt,
q . v
2 hogy kisebbek lesznek a tekercsfejek, és könnyebb is
Uh
A
2 kialakítani őket, ha a vezetőket nem egy kötegben
a) b)
3.3. ábra Magyarázó ábra az elosztási visszük a másik pólushoz, hanem két részre osztva,
tényező számításához
jobbra, és balra kanyarodva. Az ilyen tekercselést
kétréteges tekercselésnek nevezzük.
A kétréteges tekercselés lehetőséget ad egy további anyagmegtakarítással járó teker-
cselési mód alkalmazására, ez a lépésrövidítéses tekercselés. Nevét onnan kapta, hogy a
tekercs két oldalát nem pontosan a pólusosztásnak megfelelő, villamosan 180-ra helyez-
S
zük el az állórész hornyaiban, hanem annál közelebb. A lépésrövidítés mértékét az
p
aránnyal jellemezzük, ahol S a tényleges lépés,  p pedig a pólusosztás, mindkettő
hornyokban mérve. A lépésrövidítéses tekercselés azzal a következménnyel is jár, hogy a
tekercsről levehető feszültség nem a tekercs két oldalában indukálódott feszültség algebrai
összege lesz, hanem a fáziseltérés miatt itt is vektoros összegzést kell alkalmazni.

117
 Világítsuk meg a felmerülő problémát ismét egy konkrét példán keresztül! Maradjunk
az előző példa kiinduló adatainál, vagyis m  3 ; 2 p  4 ; Z  36 . A fázisonkénti és
pólusonkénti horonyszám nem változik, q  3 . A pólusosztás értéke is változatlan,  p  9
horony, mivel ugyanúgy 4 pólus helyezkedik el a kerület mentén. Változhat viszont a
É D É D tekercsoldalak távolsága, mert most
nem pontosan 180-ra, átmérősen
kívánunk lépni, hanem kevesebbet.
1 2 3 9 10 11 12 (1)(2)
Vizsgáljuk meg mennyivel!
18 19 20 21 27 28 29 30 36

Léphetünk a 9 helyett 8, 7, vagy 6

hornyot. Többet nem érdemes rövi-
U1 U2 díteni, mert nagyon leromlik az ere-
3.4. ábra Lépésrövidítéses tekercselés egy fázisa dő feszültség és az algebrai összeg
S 8 7 6
aránya. A lépésrövidítés mértéke: tehát , , lehet. Alkalmazzunk egy
p 9 9 9
szerénynek mondható S /  p  8 / 9 -es lépésrövidítést, és tekintsük meg a 3.4. ábrán, hogy
nézne ki az állórész tekercselés síkba kiterítve, egy fázis berakása után!
Szembeötlő különbség, hogy 2  3 tekercs helyett 4  3 van, és más a tekercsfejek és az
átkötések alakja is. Lényegi különbség azonban az, hogy egy horonyban két réteg van: egy
hosszabb szaggatott és egy rövidebb folytonos vonallal rajzolt. Ez a jelölési rendszer pont
ennek az ábrázolhatósága érdekében terjedt el, a hosszú szaggatott vonal a horony alján, a
rövid folytonos, a horony felső rétegében elhelyezkedő tekercsoldalt jelképezi. Lényegi
különbség még, hogy az egyrétegű tekercselésnél a tekercs szélességét az első és a tizedik
(1.-10.) horony távolsága határozta meg, addig ennél a tekercselési módnál pedig az első és
a kilencedik (1.-9.) adja a tekercsszélességet.
Bár nincs még berajzolva a másik két fázis, azt már most is lehet látni, hogy lesznek
olyan hornyok, melyekben a felső réteg az egyik fázishoz, az alsó réteg pedig egy másik
fázishoz fog tartozni. Ez némi többletköltséget és munkát okoz, ugyanis nemcsak a tekercs-
fejben, hanem ezekben a hornyokban is gondoskodni kell a fázisok közötti szigetelésről.
Most vizsgáljuk meg, hogy milyen arányú feszültség-
csökkenést okoz a fáziseltérésből adódó vektoriális összeg-
U t2
zés! Ebben a példában a tekercs két oldalában indukált 200 U t2
feszültségek fáziseltérése egy horonyosztásnak megfelelő Ue
villamos fok, mivel  p  S  9  8  1 horony a különbség a B
O 
tényleges lépés, és az átmérős lépés között. 
2
A 3.5. ábrán felrajzoltuk az 1. és a 9. horonyban lévő Ue
U t1
tekercsoldalakban indukált feszültségvektorokat, és mellette U t1 2
egy általános következtetést lehetővé tevő ábrát. A két te-
A
kercsoldalban indukált feszültségek közötti  szög éppen
3.5. ábra Magyarázó ábra a
olyan arányban tér el a 180-tól, mint amilyen arányban a húrtényező számításához
tényleges S lépés az átmérős  p -től:

118
 Ue
 S  S 
 azaz   90 , és az AOB háromszögből: sin  2 .
180  p 2 p 2 Ut
A lépésrövidítés miatt bekövetkező feszültségcsökkenést  h húrtényezővel vesszük figyelembe:
Ue U  S 
 h  t  sin  sin   90  . (3.8)
2 U t U t 2 p 
 
Az indukált feszültségek számításánál a vektoros összegzések miatt bekövetkező
feszültségcsökkenést egységesen az eredő tekercselési tényezővel vesszük figyelembe, ami
az eloszlási- és a húrtényező szorzata:
  e  h . (3.9)
Összegezve megállapíthatjuk, hogy egy n fordulatszámmal forgó,  max amplitúdójú,
szinuszos eloszlású mágneses mező a p póluspárú és hornyokban elosztott N menetszámú
tekercselésben
Ui  4,44  p  n  N    max (3.10)
effektív értékű feszültséget indukál.
A tekercselési tényezőnek az eredő feszültségre gyakorolt csökkentő hatásán kívül
még egy igen fontos szerepe van a forgógépekben.
Mint azt a későbbiekben látni fogjuk, nem mindig sikerül tisztán szinuszos eloszlású
mágneses teret létrehozni a légrésben. A szinusztól eltérő alakú periodikus függvényeket
azonban felfoghatjuk különböző frekvenciájú szinuszos függvények összegeként. A több-
szörös frekvenciákon jelentkező szinusz görbéket (amelyek az ideális szinusztól való elté-
rést reprezentálják), felharmonikusoknak nevezzük. Mivel ezek energiaátviteli- és átalakí-
tási szempontból is haszontalanok és károsak, ezért törekszünk arra, hogy az indukált
feszültség alakja minél jobban megközelítse az ideális szinuszt.
A fluxusban jelenlévő felharmonikusok azonban ugyanúgy feszültséget indukálnak a
tekercsoldalakban, mint az alapharmonikus. A tekercselési tényező ezeknek a felharmo-
nikus feszültségeknek az eredőjét is csökkenti a kapcsokon.
Nézzük meg milyen mértékben! A tényezők meghatározásakor láthattuk, hogy nagy-
ságuk a hornyok közötti villamos szög nagyságától függ.
Az f  p  n összefüggésből következik, hogy egy adott fordulatszám esetén a frekven-
cia növekedése úgy jelentkezik, mintha a póluspárok száma növekedett volna. Egy  -
szeres frekvencián a szomszédos tekercsoldalakban indukált feszültségek fáziseltérése (az
 v  p   g hasonlóság alapján): ( ν )     v lesz. A tekercselési tényezőket a  -edik
felharmonikusra tehát egyszerűen felírhatjuk, ha a villamos szöget megszorozzuk  -vel.
Az eloszlási tényező   f frekvencián:
  
sin  q   v 
 eν   2 
, (3.12)
 v 
q  sin   
 2 

119
a húrtényező pedig:
S 
 hν  sin  90  .

(3.13)

 p 
(3.12) és (3.13)alapján valamely rendszámú felharmonikus esetén a tekercselési adatok
(q és S /  p ) megfelelő megválasztásával (tekercselési tényezőjének csökkentésével)
elérhetjük), hogy az adott harmonikus csökkenjen (esetleg el is tűnjön) a kapocsfeszült-
ségből. Nem szabad azonban elfelejtkezni arról, hogy a tekercselési adatok változása a
számunkra fontos alapharmonikust is csökkentheti.

3.1.2. Az armatúra mágneses tere

Eddigi tárgyalásunk alapján energiaátalakítónkkal előállítottunk a lehetőségekhez mér-
ten közel szinusz alakú, háromfázisú váltakozó feszültséget. A következőkben vizsgáljuk
meg, mi történik egy szinkron gépben, ha ezt a váltakozó feszültségű villamos energiát
hasznosítani akarjuk.
A jól tervezett váltakozóáramú tekercselések alapvető feladata, hogy szimmetrikus
terhelés esetén a szinkron- és az aszinkron- gépekben forgómezőt hozzanak létre. A
forgómező egy 2p pólusszámú szinuszos indukcióhullám, ami változatlan amplitúdóval és
n0  60  f1 / p szinkron fordulatszámmal forog körbe a kerület mentén.
A forgómezőt a szimmetria-feltételeket kielégítő, hornyokba elosztott, egy-, vagy több
rétegű, többfázisú tekercselésekkel hozhatunk létre.
A forgómező kialakulásához az szükséges, hogy az egyes fázistekercsek villamos
szögben mért térbeli eltolásának ugyanakkorának kell lennie, mint a tekercsekre
kapcsolt feszültségek időbeli eltolásának.
Háromfázisú gépek esetén ez konkrétan azt jelenti, hogy például az egyforma
fázistekercseknek villamos szögben mérve 120-ra kell lenniük egymástól.
A 3.6. ábrán az előbbi feltételek szerint elkészített tekercselésre szimmetrikus három-
fázisú feszültséget kapcsoltunk. Az ábrák bal oldali része a tekercsekre kapcsolt feszült-
ségek hatására kialakuló áramvektorok pillanatnyi időbeli helyzetét, és vastag vonallal
kiemelve a képzetes tengelyre eső vetületét (vagyis az adott időpontbeli értéket és
irányokat) mutatja. Az ábrák jobboldali részén a tekercseket jelképező körökben megje-
löltük az adott pillanatban folyó áram irányát. Az egyes tekercsek által létrehozott, a tekercs
tengelyének irányába mutató gerjesztésvektorok értelmét a jobbcsavar szabály szerint a
tekercsekben folyó áramok irányából, értéküket pedig a pillanatértékekből határoztuk meg.
Végül az egyes fázisok gerjesztésének vektoros összegzésével meghatároztuk a három fázis
eredő gerjesztésvektorát az adott időpillanatban.
A 3.6a ábrán az U fázisban folyó áram értéke maximális, az egyszerűség érdekében
ezt az értéket tekintsük egységnyinek. Ez az áram az U fázistekercs kezdetén (U1) befolyva
egységnyi gerjesztést hoz létre a jobbcsavar szabálynak megfelelően, az U tekercs
tengelyének irányában. A V fázisban folyó áram pillanatértékét az I V vektor vízszintes
vetülete mutatja, mely jelen esetben 0,5 értékű (cos 120= 0,5). A negatív előjel miatt az
áram a V fázistekercs kezdetén (V1) kifelé fog folyni (mintha V2 tekercsvégen vezetnénk

120
 + I =-0,5 U1 be az áramot). A gerjesztés irányát most

V
W2 is a jobbcsavar szabály segítségével
IV V
V2 határozhatjuk meg, a jelölt irányba mu-
IU U
+j - e tat, a vektor hossza 0,5 egység. A W fá-
I U =1
IW V1 W zisban a V fázishoz hasonló a helyzet,
W1 ebben a pillanatban a W fázistekercs
IW =-0,5
a) U2 végén (W2) folyik be az áram, és a
kezdetén (W1) folyik ki. Az eredő
+
U1 gerjesztés iránya ebben az időpillanat-

I V I =0
W2 ban vízszintese balra fog mutatni és
hosszúsága 1,5 egységnyi lesz.
V
I U =0,866 I W=-0,866 V2
U
+j
30
o A 3.6b ábrán t1 idő elteltével
IW V1 W
IU
30
o
e
rögzítettük a forgó vektorcsillagot. A
W1 vektorcsillag 2 / 12  30 szöggel
b) U2 fordult el, f  50 Hz esetén ez
1 2 1
t1  1    
I V = 0,5
+ U1
o 12 2  50
 W2
1
IV   0,00167 s
IW U V2 600
+j V
I W=-1 W időnek felel meg. Ebben az időpilla-
IU V1
natban az U fázis időbeli pillanatértéke
W1
I U = 0,5
- c) e cos 30  3 / 2  0,866 , az V fázisban
U2
éppen nullátmenet van, a W fázis árama
U1
pedig cos 150  0,866 értékű. Az
 +
W2 előző állapothoz képest a gerjesztések
IV IW
V2 iránya nem változott, csak a nagyságuk.
+j
W
Az U fázistekercs gerjesztése lecsök-
I V =0,866 I W=-0,866 V
V1 kent 0,866-ra, a V fázisé nullára, a W
I U I U =0
W1 fázistekercsé pedig -0,866-ra nőtt.
- d) e
U2 Az eredő gerjesztés nagysága
e  2  0,866  cos 30  1,5 ; iránya pe-
3.6. ábra Forgómező létrehozása
dig a vízszintes tengelytől 30-ot fordult
el a vektorcsillag forgásának megfelelően.
3.6c ábrán további t1  0,00167 s elteltével rögzítettük a vektorcsillagot. Ebben az
időpillanatban az U fázistekercs gerjesztése lecsökkent 0,5 egységnyire ( cos 60  0,5 ), a V
fázistekercsé az a) állapothoz képest ellenkező előjelűre változott. Az I W áramvektor
vízszintes tengelyre eső vetülete negatív maximum (-1). Az eredő gerjesztés nagysága most
is 1,5 egységnyi, de iránya tovább fordult a b) állapothoz képest 30-kal. A 3.7d ábra szer-
kesztésének ellenőrzését az olvasóra bízzuk.
Ennél az egyszerű tekercselésű kétpólúsú gépnél megfigyelhetjük, hogy a gerjesz-
tésvektor térbeli elfordulásának szöge megegyezik a váltakozó áramot jelképező vektor-

121
csillag időbeli elfordulási szögével, az eredő gerjesztésvektor (és egyben a fluxusvektor)
iránya minden esetben az U fázis (az I U áramvektor) irányába mutat. A mező forgásiránya
a tekercselésre kapcsolt feszültségrendszer fázissorrendjétől függ.

A forgómező keletkezésének megértését olyan fontosnak tarjuk, hogy ezzel kapcso-

latban Dr. Kádár István egy videofilmes animációt is készített számunkra (forgo_2.avi).
A bal oldali ábra a háromfázisú, szimmetrikus, szinusz függvény szerint váltakozó
áramrendszer fázorait mutatja. Az egyes fázisáramok pillanatértékei a megfelelő fázorok
szinusz függvény szerint váltakozó valós vetületei adják. Az „a” (lila) fázis áramának
kezdeti fázisszöge nulla, a „b” (kék) és a „c” (zöld) fázis áramának kezdeti fázisszöge (-
120), illetve (+120). Ennek megfelelően a t  0 időpontban ia  0 , ib  0,886  I max és
ic  0,886  I max ahol I max az áram amplitúdója.
Ezek az áramok gerjesztik a jobb oldali ábra térben szimmetrikusan elhelyezett
gerjesztő tekercseit. A három tekercs a szinusz függvény szerint váltakozó áram hatására
egy-egy időben lüktető mező-komponenst hoz létre. Ezek a mező-komponensek térben
egymáshoz képest 120-ra eltoltak a tekercsek elrendezése miatt, időbeli lüktetésük pedig
szintén 120-kal eltolt a gerjesztő áramok fáziseltolása miatt.
Amennyiben a gerjesztés (és a mágneses tér) térbeli eloszlását szinuszosnak
tekinthetjük, vagy szinuszosnak közelíthetjük, akkor az egyes fázistekercsek által létrehozott
mező-komponenseket az egyes fázistekercsek tengelyének irányába mutató térbeli
fázorokkal szemléltethetjük. A térbeli fázorokat összegezve kapjuk az eredő gerjesztést vagy
mágneses teret képviselő eredő fázort (piros), amelynek hossza állandó, az egyes lüktető
mező-komponensek amplitúdójának 1,5-szöröse.
Az állórészen elhelyezett, térben szimmetrikusan eltolt tekercseket időben
szimmetrikusan eltolt áramokkal táplálva tehát a légrésben egyenletes szögsebességgel forgó
térben szinuszos eloszlású mágneses mezőt kapunk.
Az animáció első szakaszában a tápfrekvencia egységnyi ( f  1 ), a második és a
harmadik szakaszban 0,25 értékű ( f  1 / 4 ), vagyis a frekvencia szögsebesség változtató
hatását tanulmányozhatjuk. Az animáció első és a második szakaszában az egyes tekercsek
táplálása a pozitív sorrendnek megfelelően a  U, b  V, c  W (az óramutató járásával
megegyező), míg a harmadik szakaszban a szimulált fázissorrend-csere (a  U, c  V, b 
W) miatt a mező forgásiránya megfordul.

A 3.7. ábrán felrajzoltunk egy egyszerű háromfázisú tekercselést, és mellé egy adott
időpillanatban a fázisáramokat jelképező vektorcsillagot, valamint az adott időpillanatnak
megfelelően berajzoltuk az egyes hornyokban folyó áramirányokat, a hornyok alatt pedig
az áram pillanatértékétől függő gerjesztési ugrásokat.
Mint látható, az áramok által létrehozott gerjesztés egy lépcsőzetes (lépcsős) görbe. A
lépcsőzést finomíthatjuk a fázisonkénti- és pólusonkénti horonyszámok ( q ) növelésével.
Amennyiben forgó vektorral akarjuk jellemezni az armatúraáram mágneses terét, ezt csak
szinuszos változású mennyiségekkel tehetjük meg, ezért szükséges a lépcsős görbe
Fourier-sorba fejtése.
Bennünket a szinkron gépeknél tulajdonképpen csak az alapharmonikus érdekel, mert
a felharmonikusok fordulatszáma eltér a forgórész mező fordulatszámától, így hasznos
nyomatékot sem hoznak létre, és helyes méretezés esetén lényegileg nem befolyásolják az

122
 L1

IU
U1 W2 V1 W1 U2 V2
IW IV

L3 L2


3.7. ábra Háromfázisú tekercselés által létrehozott mágneses tér

indukált feszültséget létrehozó, szinkron fordulatszámú mezőt. Az alapharmonikus ismere-

te viszont lényeges, mert az megváltoztatja, torzítja a pólusok által létrehozott forgómezőt,
hatása jelentős az indukált feszültségre.
Fourier-analízist alkalmazva, szimmetrikus háromfázisú tekercselési rendszer- és
áramok esetén az armatúraáram által létrehozott gerjesztés alapharmonikusának maximális
értéke:
3 2 N N
a   Ia     1,35  I a    , (3.13)
 p p
amelyben I a az egy fázisban folyó áram effektív értéke, N a fázis menetszáma, p a
póluspárok száma és  a tekercselési tényező.

3.1.3. A terhelési szög fogalma

A szinkron fordulatszámmal forgó mágneses teret a forgórész és az armatúraáram

együttesen hozza létre. Ez az eredő mező metszi az állórész-tekercselés vezetőit, és
azokban feszültséget indukál. Tulajdonképpen ez az indukált feszültség jelenik meg a
kapcsokon generátoros üzemben, ill. ez tart egyensúlyt a külső feszültségforrással motoros
üzemben.
Az üresjáráshoz közeli üzemállapotban, a forgórész gerjesztése segíti létrehozni azt a
teret, amely az indukált feszültséget előidézi. Motoros üzemállapotban előállíthatunk a
forgórész gerjesztéssel olyan erősségű mágneses teret, amely közel akkora indukált
feszültséget hoz létre mint az armatúrára kapcsolt külső feszültség. Ekkor az állórész
tekercselésben csak akkora áram folyik, amely a felmágnesezett forgórész forgatásához
szükséges veszteségeket fedezi.
Mivel az egyenárammal gerjesztett forgórész szintén mágnes, a két mágnes úgy tapad
össze, hogy az állórész északi pólusa alá a forgórész déli pólusa kerül és fordítva.
Terheletlen állapotban a két mágnesrendszer mágneses tengelyei jó közelítéssel egybeesnek
(3.8a ábra), ekkor azt mondjuk, hogy a -val jelölt terhelési szög közel zérus:   0 . Az

123
ábrába berajzoltuk a rugalmas gumiszalagnak képzelhető mágneses erővonalakat is,
amelyek ekkor megnyúlás nélküliek.
= 0 > 0 <0

É É É
D D D
Ig
Ig 0
0 0 Ig
É É
Ia É Ia Ia Ia

D D D

Üresjárás Generátor M otor

a) b) c)
3.8. ábra A szinkron gép üzemmódjai és terhelési szöge

A motorként üzemelő gépet terhelve ezek a rugalmas gumiszalagok (erővonalak)

megnyúlnak és a forgórész mágneses tengelye forgásirányban lemarad a forgómező mágne-
ses tengelyéhez képest (3.8c ábra). A terhelési szög most   0 , de lényeges kihang-
súlyozni, hogy állandósult állapotban (a lemaradástól eltekintve) a forgórész változatlanul
az n0 szinkron fordulatszámmal forog. A szinkron gép addig marad szinkron gép, amíg az
erővonalak el nem szakadnak és a forgórész körbe nem fordul az állórész mezőhöz képest.
Ez a szétszakadás hengeres forgórészű gép esetén   90 terhelési szögnél következik
be, amikor is a gép kiesik szinkronizmusból és zárlatba kerül (stabilitási határ). Energia-
átalakítónk motoros üzemállapotban a tengelyen leadott mechanikai teljesítményért az
armatúra kapcsain felvett villamos teljesítményt igényel.
Generátoros üzemben a terhelőáram mágneses terének visszahúzó, fékező hatása
jelentkezik a forgórész tengelyén. Ha továbbra is azonos fordulatszámmal kívánjuk
forgatni a póluskereket, (márpedig ezt kell tennünk, ha állandó feszültségű és frekvenciájú
villamosenergiát akarunk előállítani), akkor le kell győzni ezt a fékező hatást és nagyobb
nyomatékot kifejtve kell forgatni a tengelyt. A P  M   összefüggés alapján nő a gépbe
bevezetett teljesítmény, de ez természetes is, hiszen az energiaátalakítótól villamos telje-
sítményt igényeltünk.
A generátorként üzemelő gép armatúra kapcsaira, mint feszültségforrásra fogyasztót
kapcsolva a zárt áramkörben váltakozó áram fog folyni. A zárt áramkörben meginduló
áram nemcsak a terhelésen, hanem az őt létrehozó tekercselésen is átfolyik. Azt már tudjuk,
hogy árammal átjárt tekercs mágneses teret hoz létre, sőt Lenz törvényéből azt is, hogy az
indukált feszültség által létrehozott áram iránya olyan, hogy az a létrehozó változást gátolni
igyekszik. Vagyis a terhelő áram olyan mágneses teret hoz létre az állórészben, amely a
póluskerék forgását próbálja akadályozni, a póluskeréktől lemaradva, visszafogni. A
terhelési szög ekkor pozitív:   0 .
Természetesen a terhelést most is csak bizonyos határig növelhetjük, lesz egy maxi-
mális terhelési szög, amíg a mágneseket összehúzó erő növekszik. Ezt a szöget túllépve

124
lesz ugyan még a mágneseket együttforgásra késztető erő, de ez már csökkenni fog. A
maximális nyomatékhoz tartozó terhelési szöget itt is stabilitási határnak nevezzük. A
stabilitási határ hengeres forgórészű generátorok esetén:   90 .
A motoros üzemmódra való áttérés eddigi tárgyalásának van egy szépséghibája. A
külső feszültségforrás által létrehozott forgó mágneses térnek és a forgórész mágneses
terének összekapcsolódásakor felmerülő problémákról nem esett szó.
Ha a forgórész álló helyzetében kapcsoljuk az armatúrára a háromfázisú feszültséget, a
forgó mágneses tér olyan rövid idő alatt létrejön, hogy a forgórész ennyi idő alatt képtelen
felgyorsulni a forgómező fordulatszámára, nem tud kialakulni az előzőekben leírt motoros
üzemállapot. A szinkron motornak nincs indító nyomatéka, önmagától elindulni nem tud.
A forgórész tehetetlensége miatt a két mágneses tér összekapcsolása mindaddig gyorsítási
nehézségeket jelent, amíg a forgórész fordulatszáma különbözik a forgómező fordulatszámától.
(A két tér összekapcsolásának módját, lehetőségeit a 3.5.1. fejezetben tárgyaljuk.)

3.2. SZERKEZETI FELÉPÍTÉS

A működési elv megismerése után nézzük meg, hogy a gyakorlatban hogyan valósít-
hatják meg a szinkron gép működéséhez szükséges feltételeket.
A 3.9. ábrán egy szinkron gép vázlatos hosszmetszetét láthatjuk, amelyen megkülön-
böztethetjük a főbb szerkezeti egységeket:
f) Forgórész a gerjesztő tekercseléssel, amely létrehozza az energiaátalakításhoz
szükséges mágneses teret.
v)

p) p)
cs)

f)

a)

3.9. ábra Pajzscsapágyas szinkron gép hosszmetszete

125
 cs) Csúszógyűrűk, amelyeken keresztül biztosítjuk az elektromágnesként szolgáló
forgórész áramellátását.
a) Armatúratekercselési rendszer, amelyben a forgó mágneses tér váltakozó feszült-
séget indukál.
v) Lemezelt állórész vastest, mely jó mágneses vezetésével elősegíti az armatúra-
tekercselés mágneses térrel való kapcsolódását.
p) Pajzsok, amelyek hordozzák a forgórész tengely csapágyazását, lehetővé téve a
forgórész forgását.
Ezen rövid áttekintés után vizsgáljuk meg részletesebben az egyes egységeket.

3.2.1. Forgórész
A hagyományos szinkron gépekben a mágneses teret elektromágneses úton hozzuk
létre. Nemcsak azért, mert megfelelő erősségű mágneses teret viszonylag olcsón jelenleg
csak így tudunk előállítani, hanem azért is, mert a szinkron gép üzemelése során szükséges,
hogy a tér erősségét változtassuk.
Kétféle szerkezeti megoldás
is született a mágneses tér létreho-
É É zására:
a) Kiálló pólusú gépeknél acél-
ból kiképzett pólustörzsekre he-
D D lyezik fel a gerjesztő tekercseket,
és pólussarukon keresztül vezetik
a) b) be az erővonalakat az állórészbe
3.10. ábra Kiállópólusú és hengeres forgórészű szinkron gép (3.10a ábra). A mágneses kör fel-
építéséhez szükséges térerősség
(gerjesztés) igen jelentős hányadát igényli a légrés, ezért ennél a megoldásnál a szinuszos
eloszlású légrésindukciót a pólussarú geometriai kialakításával biztosítják.

Pólustekercselés
Kiálló pólus

Rövidrezáró
gyűrű

Pólussarú

Hajtásoldali Csillapító tekercselés

tengelyvég /indító kalicka

3.1. fénykép Kiálló pólusú szinkron gép forgórésze

126
 A 3.11. ábrán felvázoltuk az
Bδmax
v  0 Bδ ( x) erővonalak eloszlását a változó hosz-
 v  
szúságú légrésben. Ideális esetben az
x=0 indukció a kerület mentén, egy pólus-
x p
osztás alatt fél szinusz-hullámot írna
p  Ng  I g
le:
3.11. ábra Erővonalak eloszlása nem állandó Bδ  Bδmax  sin  v .
légrés esetén a pólussaru alatt
Az szöget kifejezhetjük a
x p
semleges zónától mért távolsággal is, az  arány segítségével. Ekkor a légrésinduk-
v 
 
ció a pólussaru alatt a Bδ ( x)  Bδ max  sin  x  szerint változik a távolság függvényében.
p 
 
A gerjesztés a légrés hosszától függő térerősséget hoz létre a légrésben: U mδ  H δ   .
Ha a gerjesztési mágneses körben eltekintünk a vasra jutó mágneses feszültségtől, akkor
ezt egyenlőnek vehetjük a pólusgerjesztéssel:
p
Ng  I g  p  U mδ  U mvas  H δ   , ami alapján írható:  közép  0 
.
Bδmax
Ezek alapján a légrés adott x helyén uralkodó H δ ( x) térerősség, és az ott létrehozott
indukció Bδ ( x) között felírható, hogy
p  közép p
 ( x)    0  ,
H δ ( x)     (3.14)
sin  x  Bδmax  sin  x 
p  p 
   

vagyis a szinuszos légrésindukcó-eloszláshoz a (3.14) összefüggés szerint kellene változnia

a légrésnek egy pólusosztáson belül a pólussaru alatt. Ennek megvalósítása a gyakorlatban
jelentős nehézségekbe ütközne (különösen a semleges vonalak közelében), ezért a pólus-
saru alakját legtöbb esetben körívvel közelítik.
b) Hengeres forgórészű gépeknél a
D É
gerjesztő tekercselést a hengeres vastest-
ben kialakított hornyokban helyezik el
(3.10b ábra). A légrés tehát állandó, a
hornyok elhelyezkedése és a bennük lévő
menetek száma viszont olyan, hogy a
kialakuló mágneses tér eredője a kerület + -
mentén minél jobban megközelítse a
szinuszos eloszlást.
A kialakuló mágneses teret szemlé-
letesen mutatja a síkba kiterített gerjesztési 3.12. ábra Hengeres forgórészű szinkron gép
ábra (3.12. ábra). A gerjesztési ábrán meg- gerjesztési görbéje a légrésben

127
figyelhetjük a nem egyenletesen elosztott hornyokat, és a gerjesztési lépcsőket. Láthatjuk,
hogy a mágneses tér eloszlása jelentősen eltér az ideális szinusz alaktól, a lépcsős görbe
szinusz hullámokra való felbontásakor (Fourier-sorba fejtés) jelentős felharmonikus tarta-
lomra számíthatunk. Ezek a térbeli felharmonikus gerjesztések (fluxusok) együtt forognak
a forgórésszel, és az alapharmonikussal együtt indukálják a feszültséget az arma-
túratekercselésben. A gerjesztési görbébe szaggatott vonallal bejelöltük a görbe alapharmo-
nikusát.
Hengeres forgórészű gépnél nem mindig hanyagolható el a mágneskörben a vasanyag-
ra (főként a fogakra) jutó mágneses feszültség a légréshez képest, ezért itt csak közelítőleg
írható fel analitikai összefüggés a pólusgerjesztés és a létrehozott légrésindukció között.
Amennyiben elhanyagoljuk a vasanyag felmágnesezéséhez szükséges gerjesztést, a széles
fog feletti maximális légrésindukció a gerjesztési törvényből adódóan:
0
Bδ max  Ng  I g . (3.15)

(Ng alatt a forgórészen pólusonként a hornyokban elosztott gerjesztő menetek számát
értjük.)
A forgórész vastest felépítéséhez mágnesesen lágy, kis széntartalmú (0,1 % C) acélt
használnak. Hengeres forgórészű turbógenerátorokra a tömör vastest jellemző, amelybe a
gerjesztőtekercselés elhelyezésére szolgáló hornyokat forgácsolással készítik el. Kiálló
pólusú gépeknél a forgórész agyat és a rászerelt pólustörzset kovácsolással és forgácso-
lással állítják elő. A pólussarút, amely a szinuszos légrésindukciót biztosítja, lemezekből
sajtolással készítik. Találkozhatunk  főleg kisebb gépeknél  lemezekből felépített vastes-
tekkel is, ha a sajtolt lemezcsomag gazdaságosabban állítható elő, mint a kovácsolással és
forgácsolással készített tömör forgórész.
A szinkron gépek forgórészén az egyenáramú gerjesztő tekercselésen kívül legtöbb
esetben található egy rövidrezárt tekercselés is. A rudakból és a rudakat rövidrezáró
gyűrűkből álló tekercselés elhelyezésének több célja lehet:
A hirtelen terhelésváltozásból adódó lengések csillapítása. Az e célból készített
tekercselést csillapító tekercselésnek, vagy csillapító rudazatnak nevezik.
Mivel a szinkron gépek nem rendelkeznek indító nyomatékkal, a szinkron gépek
egyik lehetséges indítási módja az aszinkron motorként történő felfuttatás. Az
ilyen lehetőséget biztosító tekercselést indító kalickáknak nevezik.
A rövidrezárt tekercselést a forgórész palásthoz közeleső, egyenletesen elosztott hor-
nyokban (kiálló pólusú gépek esetén a pólussarúban) helyezik el, az indítókalickákat
viszonylag keskenyebb- és mélyebb hornyokban, mint a csillapító rudazatot.
A forgórészén szembetűnő még a két csúszógyűrű, amelyeken keresztül történik a
gerjesztőtekercsek egyenárammal való ellátása.
A 3.13a ábrán bemutatott csúszógyűrűk anyaga bronz (vörösöntvény). A keféken
történő áram átvezetésekor az átmeneti ellenállásából és a kefék súrlódásából keletkező
veszteségi hő melegíti a csúszógyűrűt, amit palástján sugárzással és hőátadással kell a

128
belső légtérnek átadnia. Hőelvezetés a tengely felé jelentéktelen a mechanikai rögzítést
biztosító szigetelő anyag miatt.
Itt említjük meg, bár nem
közvetlenül a forgórészen he-
lyezkedik el a 3.13b ábrán
látható kefetartó. A kefetar-
tón lévő szénkeféken keresz-
a) b) tül történik a gerjesztőáram
bevezetése a gerjesztőteker-
cselésbe. A kereskedelmi for-
galomban kapható szénkefék
alapanyaga elektrografit, a-
melyhez a fajlagos ellenállás
3.13. ábra Szinkron gép csúszógyűrűje és kefetartója szénkefével
csökkentése érdekében réz-
port kevernek. A 70...95 % rézpor tartalmú keféket bronzkeféknek nevezik. Az összekevert
grafit- és rézport nagy nyomáson és hőmérsékleten táblákba sajtolják, melyekből
darabolják a szabványos méretű szénkeféket.
Egy csúszógyűrűhöz több szénkefe is csatlakozhat, melyek párhuzamosan kapcsolva
vezetik a forgórész áramát. A kefetartó feladata, hogy a kefék teljes érintkező felületükkel
felfeküdjenek a csúszófelületre, és közel egyenlő nyomással biztosítsa az egyenletes
árameloszlást a párhuzamosan kapcsolt kefék között. A kefetartónak megfelelően
merevnek kell lennie, hogy a mechanikai rezgésekkel ne kerüljön rezonanciába, és a kefék
kopása ellenére mindenkor biztosítsa a szükséges kefenyomást.
Egyes szinkron gépek-
nél a gerjesztőtekercselés
a
egyenárammal való ellátá-
sát a szinkron gép tenge-
f gg lyére épített, a szinkron
ga géppel szerves egységet
képező egyenáramú gene-
e
rátor biztosítja. Ezt az e-
gyenáramú gépet úgy mé-
retezik, hogy a szinkron
gép terhelés nélküli indítá-
sakor alkalmas legyen mo-
torüzemben a forgórész
szinkron fordulatszámra
történő felpörgetésére, és
a szinkron gép armatúrája; f szinkron gép forgórésze, ga gerjesztőgép
armatúrája, gg gerjesztőgép gerjesztőtekercselése, e egyenirányító híd
ezáltal lehetőség legyen a
3.14. ábra Forgódiódás szinkron gép vázlata bakcsapágyazással szinkron gép hálózatra
kapcsolására.

129
 A karbantartás igényes és meghibásodásra érzékeny mechanikus csatlakozások (szén-
kefék) mellőzése érdekében készítenek olyan szinkron gépeket is, amelyeknek gerjesztő-
teljesítményét mechanikus hozzávezetés nélkül, a forgórészen állítják elő. A gerjesztőgép
ebben az esetben egy „kifordított” szinkron generátor, amelynek armatúrája a gerjesztendő
szinkron gép tengelyén van.
A gerjesztőgép armatúrájában indukált feszültséget az állórészen elhelyezett gerjesz-
téssel szabályozhatjuk. Mivel a szinkron gép gerjesztése egyenáramot igényel, a gerjesztő-
gép váltakozó feszültségét egyenirányítani kell. Az egyenirányító híd természetesen a
forgórészen van, innen származik a forgódiódás szinkron gép elnevezés, amelynek vázlatos
elrendezését a 3.14. ábrán láthatjuk. (A vázlat az ábrázolhatóság érdekében nem
méretarányos.)
3.2.2. Állórész

Az állórészen található a tekercselési rendszer, amelyben mozgási indukció útján a

villamos teljesítmény létrejön, és az állórész vastest, amely hordozza a tekercselést.
A mágneses tér könnyebb vezetése, és a veszteségek csökkentése érdekében a vastest
dinamólemezből készül, ezért állórész lemeztestnek is nevezik. A lemezek szigetelése ré-
gebben kivágás utáni lakkozással történt, ennek legnagyobb hibája az egyenlőtlen réteg-
vastagság volt (3...20 μm). A vegyipar fejlődésével újra előtérbe került a lemezek
lakkozása, de most már műgyanta bázisú hőálló lakkal, amelyet megmunkálás előtt
hordanak fel a lemez mindkét oldalára egyenletesen vékony rétegben.
Forgógépekben a mágneses térnek nemcsak a nagysága és előjele változik, hanem az
iránya is, ezért az alkalmazott vasanyagnak minden irányban egyformán jól mágnesezhető-
nek kell lennie. A hidegalakítás a szemcseszerkezet rendezése miatt ezt nem biztosítja,
ezért a kedvező mágneses tulajdonságokat hőkezeléssel, újrakristályosítással állítják be.
A lemeztestet felépítő lemezeket sajtológépeken, kivágó szerszámmal készítik, na-
gyobb gépeknél (1000 mm átmérő fölött) szegmensekből rakják össze a kör alakzatot. A
rendezett lemezeket összeszorítják (10…12 bar), és különböző eljárással (pántozás, he-
gesztés, ragasztás ) egymáshoz rögzítik őket. Nagyteljesítményű gépeknél a lemezeket köz-
vetlenül az állórészházba rakják, itt történik rendezésük, összeszorításuk és rögzítésük is. A
hűtés javítására szellőző-réseket alakítanak ki a lemezcsomagban, ilyenkor a vastestet kb.
50…70 mm vastag pakettekből építik fel.
Az állórészen kialakított hor-
nyokban találhatjuk az armatúrate-
kercselést. Az előző fejezetben
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
már megismerkedtünk az egy- és
kétréteges, ill. az átmérős és lépés-
rövidítéses tekercseléssel. A te-
kercsoldalak és tekercsfejek kiala-
a) b)
3.15. ábra Azonos alakú és koncentrikus tekercskialakítások kítása szempontjából beszélhetünk
azonos alakú (egyenlő szélességű)
és koncentrikus tekercselésről.

130
 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

U1 W2 V1 W1 U2 V2
m=3; Z=24; 2p=4; q=2
3.16. ábra Kétsíkú tekercsfej elrendezés háromfázisú tekercselésnél
A 3.2. ábrán közölt tekercselés részletét láthatjuk az 3.15a ábrán azonos-alakú, illetve
a 3.15b ábrán koncentrikus tekercskialakítással. A két módozat egymással azonos értékű,
az egyes tekercsoldalakban indukált, eltérő fázisszögű feszültségek a soros kötés miatt
azonos módon adódnak össze, a tekercselési tényező mindkét megoldásnál azonos módon
számítható. Létüket kizárólag technológiai okok indokolják.
A tekercsfejek kialakítása szempontjából megkülönböztethetünk egy-, két- és három-
síkú tekercselést attól függően, hogy a tekercsoldalakat összekötő tekercs-fejek egy-, két-,
vagy három síkban helyezkednek el.
Többfázisú tekercselések esetén egysíkú tekercselésről nem beszélhetünk, mert több
fázishoz tartozó tekercsfejeket egy síkban elhelyezni nem tudunk. Koncentrikus kétsíkú
tekercselés látható a 3.16. ábrán.
A kétsíkú tekercsfej elrendezést előszeretettel alkalmazzák, csaknem minden horony-,
pólus- és fázisszám kombinációnál megvalósítható torzított tekercsfej kialakítás nélkül.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 (1) (2)

U2 W2 V1 W1 U2 V2

m=3; Z=36; 2p=4: q=3; S/P =8/9 .

3.17. ábra Azonos alakú tekercsekből készített kétréteges tekercselés

131
 Szimmetrikus háromsíkú tekercsfej elrendezést csak hárommal osztható pólusszámú
háromfázisú tekercseléseknél hozhatunk létre.
Az említett korlátok miatt elterjedten használják az azonos alakú tekercsekből készített
koszorú tekercselést (3.17. ábra).
A szinkron generátorok fázistekercseit a háromszögkapcsolásban kialakuló felharmo-
nikus köráramok miatt általában csillagkapcsolásba kötik.

3.2.3. Csapágyazás
A csapágyazás biztosítja a forgórész forgását, az állórészhez viszonyított helyzetét, a
kerület mentén az állandó légrést.
A csapágyakra ható erők származnak:
a) a forgórész súlyából.
b) A tengelyvégen a nyomaték előfordulhat erő erőkar formában is, ennek az erőnek a
reakció ereje jelentkezik a csapágyaknál.
c) A forgórész gondos kiegyensúlyozásának ellenére is mindig marad valamekkora
különbség a tehetetlenségi főtengely és a forgási tengely között. A forgáskor emiatt
fellépő centrifugális erővel szintén a csapágyakban ébredő reakció erőnek kell
egyensúlyt tartania.
d) A légrés aszimmetriája miatt mágneses húzóerő lép fel az állórész- és a forgórész
között. Mágneses húzást okozhat az állórész és forgórész horonyszámának kedve-
zőtlen megválasztása is.
e) A szellőzési- és légellenállási aszimmetriából származó erők is a csapágyakat
terhelik.
f) Egyéb, a gépet kívülről érő statikus- és dinamikus erőhatások.
A csapágyakban fellépő erők felbonthatók radiális- (sugárirányú), és axiális- (tengely-
irányú) erőkre. Alapvető szempont villamos gépek csapágyainak tervezésénél, hogy az axi-
ális terheléseket csak az egyik csapágy veheti fel. A másik csapágynak a forgórész hőtá-
gulása okozta befeszülés elkerülése érdekében axiális terhelésre érzéketlennek kell lennie.
Csapágyazás szempontjából ismerünk pajzscsapágyas és bakcsapágyas gépeket.
Az általánosan elterjedt pajzscsapágyas kivitelnél az állórész lemeztestet befogadó
állórészházhoz peremekkel illeszkedő pajzsok csatlakoznak, amelyekben vannak a
csapágyak elhelyezve (3.9. ábra). Szerelésnél a forgórészt befűzik az állórész furatba.
Bakcsapágyazást (3.14. ábra) nagyméretű, nagyteljesítményű gépeknél használnak,
ahol a pajzscsapágyas kivitel összeszerelése, és az összeszerelt kivitel szállítása
jelentős technikai nehézségeket okozna. Ezeknél a szállítás alkatrész-egységenként
történik, és a gép összeszerelését a felhasználás helyén végzik. Az állórész két félre
van bontva, önálló tekercseléssel és kivezető kapcsokkal. A csapágyház szintén
osztott, így a daru először az állórész alsó felét és a csapágy-bakokat emeli a helyére.
Ezek helyzetbe állítása és rögzítése után következik a forgórész beemelése , majd az
állórész felső részének helyére illesztése.

132
 A csapágyak közül elterjedtebbek a gördülő csapágyak, amelyek lehetnek mélyhornyú
golyóscsapágyak (az axiális terhelést is felveszik), és görgős csapágyak. Csúszócsapágya-
kat nagyteljesítményű (MVA nagyságrendű, bakcsapágyas), és viszonylag kisfordulat-
számú (hidrogenerátor) gépeknél alkalmaznak.

3.2.4. Hűtés

A gép működése során keletkezett veszteségek hővé alakulnak. A hő természetes úton

történő eltávozása a gépből nem elégséges, mert a kialakuló hőlépcső nagysága meghalad-
ná az alkalmazott szigetelőanyagok hőállóságát, nagyobb teljesítményű gépek építése
lehetetlen volna. Létkérdés tehát a keletkezett hő mesterséges elszállítása, a hűtés.
Szinkron gépeknél teljesítmény nagyságtól függően gáznemű és folyékony hűtőköze-
get alkalmaznak.
Gáznemű hűtőközegként elsősorban levegőt használnak, amelyet a környező légtérből
beszívva a gépbe és onnan kifújva a felmelegedett levegőt, szállítják el a keletkezett hőt. A
környezeti levegő estleges szennyezettsége, vagy hőmérséklete, valamint a kifújt meleg
levegő indokolttá tette nagyobb gépeknél külső légtér igénybevételét. A légszennyezési
nehézségek kiküszöbölésére fejlesztették ki a kéthűtőkörös rendszert. A gép belső légteré-
ben felmelegedett levegőt egy hőcserélőbe vezetik, ahol egy másik hűtőközegnek (pl. víz)
átadja a veszteségi meleget, és lehűlve visszaáramlik a gépbe.
A teljesítmény növekedésével azonban szükségessé vált a levegőnél intenzívebb hűtő-
közeg alkalmazása. Ilyen gáznemű anyag a hidrogén. Fajhője 14-szer nagyobb a levegőnél,
hővezető képessége 7-szer jobb. A hőátadáskor keletkező hőlépcső 2/3-a a levegőének. A
hőtani előnyök mellett még egy probléma megoldása is indokolta alkalmazását. A forgó-
rész átmérő növekedésével egyre nagyobb mértékű lett a légsúrlódás. Mivel a hidrogén
sűrűsége 1/14-e a levegőének, a légsúrlódási veszteségek is ilyen arányban csökkenthetők.
A teljesítmény és gépnagyság növekedése a konstruktőrökben felvetette forgógépeknél
is a folyadékhűtés gondolatát. (Transzformátoroknál ez időben már alkalmazták az
olajhűtést.) A világon elsőként Kandó alkalmazott sikerrel folyadékhűtést forgógépnél. A
fázisváltóban az állórészt olajjal, a forgórész vezetőket vízzel hűtötte.
A gázzal szemben a folyadéknak az az előnye, hogy jelentősen nagyobb a hőátvevő,
valamint a hőszállító képessége, és a keringtetéséhez is kisebb energia szükséges. Beveze-
tése azonban seregnyi konstrukciós probléma megoldását követelte a mérnököktől. Kezdet-
ben olajat áramoltattak az állórész üreges vezetőiben, később áttértek a sokkal hatékonyabb
desztillált vízre. (Köztudott, hogy a legnagyobb fajhőjű anyag a víz.)
Természetesen gépnagyságtól függően, alkalmazzák az ismertetett hűtési rendszerek
kombinációit is, pl. az állórészvezetőket vízzel, a forgórészt hidrogénnel hűtik.

3.3. ÁLLANDÓSULT ÜZEMÁLLAPOTOK

A szinkron gépek működésének megértéséhez, az egyes változó tényezők hatásának

vizsgálatához jelentős segítséget nyújt a vektorábrák használata. A vektorábrák szinuszo-
san változó mennyiségek összehasonlítására, időbeni fáziseltolódásuk érzékeltetésére alkal-
masak. A vektorok hossza az amplitúdóval, vagy az effektív értékkel arányos, a komplex

133
számsíkon egymáshoz viszonyított szöghelyzetük pedig az időbeni fáziseltérésüket fejezi
ki az     t összefüggés szerint.
A vektorábrák felrajzolásához egy jól kezelhető kapcsolási vázlatra van szükség,
amelynek elemei helyettesítik a gép működését befolyásoló fizikai mennyiségeket. Ezen az
ún. helyettesítő kapcsolási vázlaton a eligazodás érdekében gyakorta pozitív irányokat
veszünk fel.

3.3.1. Helyettesítő vázlat

A működési elv tárgyalásakor láttuk, hogy a szinkron gép mágneses terét két gerjesztés
vektorösszege hozza létre, nevezetesen a forgórészen elhelyezkedő pólustekercselés, és az
állórészen elhelyezett, terhelőárammal átjárt armatúratekercselés:
Θ  Θ p  Θa . (3.16)

A gépben forgó fluxust  amely az armatúrában a feszültséget indukálja  ez az eredő

gerjesztés hozza létre. Az eredő gerjesztés által létrehozott fluxust a nagy légrés miatt
képzeletben felbonthatjuk két fluxus eredőjeként: a pólusgerjesztés által létrehozott pólus-
fluxusra, és az armatúragerjesztés által létrehozott armatúrafluxusra. Azonban a két
gerjesztés által létrehozott mágneses tér nem minden
Φa Φs
Ia erővonala vesz részt az eredő tér kialakításában,
lesznek olyan erővonalak, amelyek csak a létrehozó
Ig
gerjesztőtekercselés egyes meneteivel kapcsolódnak.
Ezeket szórt fluxusoknak nevezzük.
Φps A különböző üzemállapotok könnyebb vizsgálata
és leírása érdekében a 3.18. ábrán telítetlen gépet
feltételezve vázlatosan bemutatjuk, hogy milyen fluxu-
Φp sokról beszélhetünk egy terhelt szinkron gépben.
 p pólusfluxus, a pólusgerjesztés által létrehozott
3.18. ábra Terhelt szinkron fluxus azon része, amely az armatúratekercseléssel is
gépben kialakuló fluxusok kapcsolódik, részt vesz az eredő mező kialakításában.
 ps a pólusgerjesztés által létrehozott fluxus azon része, amely csak a gerjesztőtekercs
egyes meneteivel kapcsolódik, együtt forog a forgórésszel, de nem érve el az
állórész vezetőket azokban feszültséget nem indukál. Röviden pólusszórásnak
nevezzük.
 a armatúrafluxus, az armatúragerjesztés által létrehozott fluxus azon része, mely
kapcsolódik magával a tekercseléssel, és a pólusfluxussal ( Φ p ) együtt létrehozza az
eredő forgómezőt.
 s az armatúragerjesztés által létrehozott fluxus azon része, mely csak egyes armatúra
vezetőkkel kapcsolódik, nem vesz részt az eredő mező kialakításában. Nagysága és
fázishelyzete a terhelőáramtól függ, röviden szórt fluxusnak hívjuk.

134
 Telítetlen gépet feltételezve és az eredő fluxust szétválasztva összetevőire, az
armatúrában indukált feszültséget is felfoghatjuk a részfluxusok indukálta feszültségek
eredőjeként.
   p  a alapján: Ui U p Ua .
U p pólusfeszültség, a pólusgerjesztéstől függ:
d p
U p  N   . (3.17)
dt

A pólusfeszültség nagysága lemérhető, ha az armatúrában nem folyik áram, vagyis

üresjárásban. A gerjesztési mágneses kör vasanyagának telítődése miatt analitikai
összefüggés nem írható fel a gerjesztőáram és a pólusfeszültség között, az összefüg-
gést az üresjárási jelleggörbéből olvashatjuk ki.
U a armatúrafeszültség, az armatúraáramtól függ, és a
U a  j  0  La  I a  j  X a  I a , ahol 0  2  f , (3.18)

a (3.18) összefüggésből származtatható, és a szinkron gép normális üzemében

közvetlen módon nem mérhető feszültség. Nagyságát az armatúrareaktancia ( X a ) és
a terhelőáram ( I a ) ismeretében számítással határozhatjuk meg. Az armatúra
reaktancia, pontosabban az armatúra induktivitás ( La ) az armatúra mágneses körének
mágneses vezetőképességétől függ. Ezt viszont két tényező is befolyásolja:
a) az armatúra mágneses körének permeabilitása, amely a vastelítődés miatt
változik;
b) a főként kiálló pólusú gépre jellemző mágneses aszimmetria miatt a mágneses
vezetőképesség a gép belsejében irányfüggő, a pólusok irányában (d irány)
kisebb a légrés, mint arra merőlegesen (q irány).
A felírtakból kitűnik, hogy a pólusfeszültség és az armatúrafeszültség mozgási
indukció útján jön létre. U p az őt létrehozó Φ p fluxust, U a pedig az őt létrehozó I a
armatúraáramot előzi meg 90 -kal.
A kapcsokon mérhető feszültség azonban eltér az eredő mező által a tekercsben indu-
kált U i feszültségtől. Az eltérést az armatúraáram okozza. Az előzőekben láthattuk, hogy a
terhelőáram létrehozza a  s fluxust is, amely a váltakozó fluxus lévén (hiszen I a váltako-
zó áram) feszültséget indukál az armatúra egyes vezetőiben. Hasonlóan az U a feszültség-
hez, a szórási fluxusok által indukált feszültséget is felfoghatjuk önindukciós feszült-
ségként, és
Us  j  0  Ls  I a  j  X s  I a (3.19)

alakban írhatjuk fel. U s feszültség (hasonlóan U a -hoz) 90 -kal siet az őt létrehozó I a -
hoz képest. (  s fázisban van az őt gerjesztő árammal.)

135
 Az armatúraáram a tekercselés ohmos ellenállásán átfolyva létrehoz egy ohmos jellegű
feszültségesést is, amelynek nagysága:
U R  R  Ia . (3.20)
Az elmondottakat összegezve megállapíthatjuk, hogy a kapcsokon megjelenő fe-
szültségvektor az
U  U p U a U s U R (3.21)
feszültségvektorok eredőjeként fogható fel.
E gondolatmenetet folytatva felrajzolhatjuk a szinkron gépek helyettesítő kapcsolási
vázlatát, amely nagymértékben segíti a különböző állandósult üzemállapotok leírását
vektorábrákkal. A szinkron gép helyettesítő vázlatát, a benne szereplő vektorokat és azok
pozitív irányainak felvételét a 3.19. ábrán láthatjuk.
Mielőtt folytatnánk az egyes üzemállapo-
U a  j  Xa  I a U s  j  Xs  I a U R  R  I a
tok további vizsgálatát a helyettesítő vázlat és
B A
a vektorábrák segítségével, nézzük meg
egyszerűsíthetjük-e a helyettesítő vázlatot oly
Up Ui U
Ia módon, hogy a jelenségek leírását minőségileg
0
ne befolyásoljuk, viszont a kezelhetőséget
0
egyszerűbbé tegyük.
3.19. ábra Szinkron gép helyettesítő vázlata a Mivel az R ellenállás a szinkrongép
felvett pozitív áram és feszültség irányokkal
Z n  U fn / I fn névleges impedanciájának 1...4
%-a, első egyszerűsítésként kínálkozik a tekercsellenállás elhanyagolása. A második egy-
szerűsítés az X a és X s reaktanciák összevonása egy közös X reaktanciába. A megenged-
hetőséget alátámasztja, hogy X a és X s hasonlóan befolyásolják a gép feszültségviszonyait.
Az összevont X  X a  X s reaktanciát szinkron reaktanciának nevezzük, és nagyságát
méréssel viszonylag egyszerűen meghatározhatjuk (lásd később: 3.4.3. pontot) Az
egyszerűsítés miatt az U i indukált feszültség ebben a helyettesítő vázlatban nem értel-
mezhető. Ilyen egyszerűsített helyettesítő vázlatot láthatunk a 3.20. ábrán.

3.3.2. Vektorábrák

Az elektrotechnikában (vagy villamosságtanban) definiáltuk, hogy a passzív elemen

létrejövő feszültségesést a rajta átfolyó áram és az ellenállás szorzataként írhatjuk fel.
(legyen az R, jX L , vagy  jX C .) Azt is tudjuk, hogy egy zárt körben a feszültségek
előjelhelyes (vektoros) összege zérus. Ehhez azonban a feszültségforrások esetén az áram
és feszültségirányoknak ellentétesnek kellett lenniük: termelői teljesítmény: P  0 ,
fogyasztói teljesítmény: P  0 .
Esetünkben, mivel nem tudjuk (nem akarjuk) eleve eldönteni, hogy motoros-, vagy
generátoros (fogyasztói, vagy termelői) üzemállapotban fog üzemelni gépünk, a felvett
pozitív irány a 3.19. ábrán logikus, megjegyezve azt a megállapodást, hogy valamely

136
fogyasztót ellátó áramforrás árama a fogyasztó áramával pontosan ellentétes, vektoriálisan
180o-ra helyezkedik el.
I +
IV
U as
90  t  0
 
0  t  90
UL
U as  j  ( X a  X s )  I a U L  j  X t  I fogy U R  Rt  I fogy Up Uk I fogyasztó
A


f UR
t
+j
Up Uk
I termelő I fogyasztó

I termelő
0 

90  t  180 180  t  270

II III

3.20. ábra Termelői és fogyasztói áramirányok összerendelése vektoros ábrázoláshoz

Szemléletessé téve az elmondottakat a 3.20. ábrán a szinkron gépet generátornak
képzelve berajzoltunk az egyszerűsített helyettesítő vázlatba egy általa táplált
Z t  Rt  jX t terhelő impedanciát is, és a rajta átfolyó árammal és feszültségeséssel
egyetemben felrajzoltuk az impedancián átfolyó áram és a váltakozó feszültségforrás
vektorábráját a komplex számsíkon. Az ábrából látható, hogy a hatásos teljesítményt meg-
határozó P  U  I  cos  szorzat az I. és IV. síknegyedben pozitív, a II. és III. síknegyed-
ben negatív. Következésképen a fogyasztói áram az I., vagy a IV. síknegyedben, az őt
ellátó feszültségforrás árama a II., vagy a III. síknegyedben ábrázolható.
A villamos gépek működéséhez, az energiaátalakításhoz a villamos gépekben
mágneses térre van szükség. A váltakozó áramú villamos gépek álló tekercs-rendszerükhöz
képest váltakozó mágneses teret igényelnek, amelyek felépítéséhez többségükben ugyanazt
a feszültségforrást használják, melyből az átalakítandó villamosenergiát nyerik. Tudjuk,
hogy egy váltakozó mágneses teret létrehozó tekercsen az átfolyó áram (a keletkező
veszteségekkel nem számolva) 90 -ot késik a tekercs kivezetésére kapcsolt feszültséghez
képest. Az áram és feszültség pillanatértékeinek szorzatából számított teljesítmény ekkor
negyedperiódusonként előjelet vált, a teljesítmény kétszeres frekvenciával leng a hálózat és
a fogyasztó között. Az ilyen teljesítményáramlást meddőteljesítménynek nevezzük, és
kiszámítására a Q  U  I  sin  képletet használjuk.
Mivel a fogyasztók a hatásos villamos energia fogyasztása mellett energiaátalakítóik
működtetéséhez váltakozó mágneses teret is létrehoznak, a fogyasztók árama (kivételes
esetektől eltekintve,) a IV. síknegyedben van. Ezen fogyasztókat ellátó generátorok
áramának természetesen a II. síknegyedben kell lenniük.
Jogos tehát a mindennapi szóhasználatban a fogyasztói jelző annak a meddőteljesít-
ménynek a jellemzésére, amelynél az áram késik a feszültséghez képest. Ezzel ellenkező e-
setben, vagyis ha az áram siet a feszültséghez képest, akkor meddőteljesítményt termelünk.
Összefoglalva az eddig leírtakat a következő megállapításokat tehetjük az áramvekto-
rok helyzetével és a teljesítményekkel kapcsolatban:

137
 I. síknegyedben hatásos fogyasztás ( P0 ) meddő leadás ( Q0 )
II. síknegyedben hatásos termelés ( P0 ) meddő leadás ( Q0 )
III. síknegyedben hatásos termelés ( P0 ) meddő felvétel ( Q0 )
IV. síknegyedben hatásos fogyasztás ( P0 ) meddő felvétel ( Q0 )

Ezek után különböző üzemállapotokban vizsgáljuk meg a szinkron gép feszültség-,

áram- és gerjesztési viszonyait a helyettesítő vázlat alapján felrajzolt vektorábrák segítsé-
gével. A vektorábrák felrajzolásánál állandó kapocsfeszültséget és a póluskerék helyzetétől
független armatúravisszahatást tételezünk fel (izotróp gép).
Az állandó kapocsfeszültséget és frekvenciát az a hálózat biztosítja, melyre a gépet
kapcsoltuk, amely a géphez viszonyítva olyan nagy, hogy tetszőleges mennyiségű hatásos,
vagy meddő teljesítményt tud felvenni, vagy leadni. Az ilyen hálózatot végtelen hálózatnak
is szokták nevezni.
A 3.19. ábrán közölt helyettesítő vázlat alapján szerkesztett vektorábrákat mutatunk be
a 3.21. ábrán. Az ábrákat a szemléletesség kedvéért kissé torzítottuk, ugyanis a helyettesítő
vázlat egyes elemeinek egymáshoz viszonyított nagyságrendi aránya nagy generátorok esetén:
R : X s : X a  1 : 10 : 100 . A szerkesztés megkönnyítése érdekében az ábrába berajzoltuk a
helyettesítő vázlatot is, mivel az ott szereplő vektoroknak irányhelyesen kell szerepelniük a
vektorábrában is.
A 3.21a ábrán egyszerűség kedvéért, a szinkron gép lásson el energiával egy tisztán
ohmos jellegű fogyasztót. Ekkor a generátor kapocsfeszültségével pontosan ellenfázisban
lesz az árama, hiszen a fogyasztó a kapocsfeszültséggel fázisban lévő áramot igényel.

Ua Us UR
C B A
C
+
+ Up Ui U Ua
Ia
0 0 0 B
Ua BUs Us
C Up
UR A
A UR
Ui Ui U
U
Up  

Θp Θp
 Θ 
Φ +j 0 Θ Φ
+j 0
Θa j
j Θa
Ia Ia
a) b)
-

3.21. ábra Hengeres forgórészű szinkron gép vektorábrája generátoros üzemben

a) ohmos; b) ohmos + induktív fogyasztó esetén

138
 A szerkesztés következő lépéseként R; X s ; X a ismeretében irányhelyesen megraj-
zolhatjuk az U R ; U s ; U a feszültségvektorokat.
U R fázisban van az armatúraárammal (U R  R  I a ), és a nyíl hegye U vektor
hegyébe mutat.
U s induktív feszültségesés 90 -kal előzi az őt létrehozó áramot ( U s  I a  jX s ),
és a nyíl hegye U R talppontjába mutat.
U a ugyanolyan helyzetű, mint U s (U a  j X  I a ), és a nyíl hegye U s talppontjába
mutat.
Az origónak megfelelő O pontból mutat U az A pontba, U i a B pontba,
valamint U p a C pontba.
Az eredő fluxus 90 -ot késik az általa indukált U i feszültséghez képest. Ebbe az
irányba fog mutatni az armatúra- és pólusgerjesztés által létrehozott eredő gerjesztés is.
A 3.21b ábrán felrajzoltunk egy olyan generátoros üzemállapotot, melynél a fogyasztó
az előbb igényelt hatásos teljesítmény mellett a működtetéshez még ugyanakkora meddő
teljesítményt is igényel (pl. egy aszinkron motoros fogyasztó, cosφ=0,7 teljesítmény-
tényezővel). Most a generátor árama a II. síknegyedben fog elhelyezkedni, a fogyasztó által
igényelt meddő teljesítményt is le kell adnia. Az áramnak a valós tengely irányába eső
vetülete nem változott (a hatásos teljesítmény változatlan), de ezt a cos   0,7 teljesít-
ménytényező miatt csak 1,4-szeres árammal tudja a gép szolgáltatni.
Nézzük meg, hogy a megnövekedett áram okozta kétszeres veszteségek mellett
( Ptek  I 2  R ), milyen egyéb következményekkel jár egy induktív fogyasztó teljesítménnyel
történő ellátása.
Az U R ; U s ; U a feszültségvektorok felrajzolása során a feszültségesések nagysága, de
főként az irányuk arra enged következtetni, hogy az adott kapocsfeszültséget a feszültség-
esések miatt csak jóval nagyobb pólusfeszültséggel tudjuk biztosítani. Az indukált feszült-
ség változása nem számottevő, az eredő fluxus és az eredő gerjesztés változása is csekély.
Azonban az armatúragerjesztésnek jelentősen megnövekedett az eredő gerjesztéssel
szembemutató komponense, ezért növelni kell a szinkron generátor pólusgerjesztését, hogy
az eredő gerjesztést (és a fluxust) biztosítani tudjuk a gépben. A szinkron gépet túlgerjesz-
tett üzemállapotban kell működtetni.
A fogyasztónál a fogyasztásmérő által regisztrált, az erőműben előállított energiát a
túlgerjesztett üzemállapot miatt csak többlet veszteséggel tudják előállítani és szállítani.
Érthető tehát, hogy megegyezés szerint a szolgáltatók a kis- (háztartási-) fogyasztók ese-
tében nem, ezzel szemben az ipari nagyfogyasztók esetén ezzel kapcsolatos, „ cos  felár
címen” pótdíjat számolnak fel.
A különböző üzemállapotok vizsgálatát folytassuk a 3.22. ábrán látható egyszerűsített
helyettesítő vázlat alapján. Az ábrában összefoglaltuk a szinkron gép lehetséges üzemálla-
potait állandó kapocsfeszültség és állandó abszolút értékű armatúraáram esetén. Megfigyel-
hetjük, hogy az állandó U kapocsfeszültség állandó nagyságú és irányú eredő  fluxust

139
igényel, amelyet a változó irányú armatúravisszahatás miatt hol több, hol kevesebb
pólusgerjesztéssel hozhatunk létre.
Ezek után vegyük sorra az egyes üzemállapotokat, és elemezzük, hogy mivel jellemez-
hetjük az egyes eseteket!
U as
U as
U as
U Up U
 U Up
 Up 
 Ia
Ia Ia 
 0
 Φ Φ Φ
d) a e)  f) 
p p a p a

U p U as U as  j X  I a

Up
U
Ia
U U as U
 0
 0  
 p
Up
a p
Φ j j Φ
Ia  a Ia 
c) g)
U as
U as 
U as
U U
Up Up U
  Up 
p p p
a  a
  a  
Φ  Φ Φ

Ia b) Ia a) Ia h)

3.22. ábra Vektorábrák különböző üzemállapotokban az egyszerűsít ett helyettesítő

vázlat alapján

3.22a ábra: Generátoros üzemállapot, tiszta ohmos fogyasztót táplál a szinkron gép. Ideális
körülmények között, a legkevesebb veszteséggel alakítja a mechanikai energiát
villamos energiává. Az armatúragerjesztés merőleges az eredő gerjesztésre, a

140
 pólusgerjesztés nagyobb ugyan az eredő gerjesztésnél, de ezt az üzemet még nem
nevezzük túlgerjesztett üzemállapotnak. A szinkron gép az energiaátalakításhoz
szükséges mágneses teret saját gerjesztésével állítja elő.
3.22b ábra: Generátoros üzemállapot, olyan fogyasztót látunk el villamos energiával, mely
az energiaátalakításhoz szükséges meddőteljesítményt is a hálózattól igényli (pl. a-
szinkron motoros fogyasztó). Az eredő gerjesztéssel szembemutató armatúragerjesz-
tés ( Θ a ) összetevő miatt a gerjesztést jelentősen növelni kell, U as -nek van U -val
szembemutató összetevője. Az üzemet túlgerjesztett üzemállapotnak hívjuk.
3.22c ábra: A szinkron gép számottevő hatásos teljesítményt nem fogyaszt és nem termel.
Az armatúraáram merőleges a kapocsfeszültségre, a hálózatra kapcsolt gép úgy visel-
kedik, mint egy kondenzátor, amelynek „kapacitását” (az armatúraáram nagyságát) a
gép gerjesztésével változtathatjuk. Az ilyen állapotban üzemelő szinkron gépet
szinkron kompenzátornak nevezzük. Ilyen gépeket használhatnak ipartelepeken az
aszinkron motoros fogyasztók meddőigényének fedezésére, az eredő teljesítmény-
tényező cos  1-re történő beállítására.
3.22d ábra. Motoros üzemállapot, a szinkron gép villamos energiát alakít mechanikai ener-
giává. Az energiaátalakításhoz szükséges meddőteljesítményen kívül többletgerjesz-
téssel sietteti az áramot a feszültséghez képest, részt vehet az ipartelep meddőgazdál-
kodásában, helyettesítve egy szinkron kompenzátort. A gyakorlatban előforduló, túl-
gerjesztett üzemállapot. Az armatúragerjesztésnek ( Θ a -nak) a főfluxussal ( Φ -vel)
szembemutató komponense van.
3.22e ábra. Motoros üzemállapot, a teljesítménytényező cos  1-re szabályozva. A telje-
sítmény átalakítás minimális armatúraárammal, minimális armatúraköri veszteséggel
történik.
3.22f ábra. Alulgerjesztett motoros üzemállapot, Θ a -nak Θ irányába mutató komponense
is van. Az energiaátalakításhoz szükséges mágneses tér felépítésében a hálózatból
felvett meddőteljesítmény is részt vesz. Ipari gyakorlatban ritka, de nem kizárt üzem-
állapot.
3.22g ábra. Szinkron kompenzátor alulgerjesztett üzemállapotban. Ha meddőgazdál-
kodásnál kondenzátor telepeket is használnak, túlkompenzálás esetén a kondenzátor
lekapcsolása helyett időszakosan járathatják alulgerjesztett állapotban a kompen-
zátort. Ipari előfordulása a felsoroltak közül a legritkább.
3.22h ábra. Alulgerjesztett generátoros üzemállapot. Ilyen lenne a generátor árama, ha
ellenállásból és kondenzátorból álló fogyasztókat táplálna. Ritkán előforduló üzem-
állapot (kábelvizsgáló gép az óramutató járásával ellentétes irányban).
A vektorábrákba berajzoltuk a kapocsfeszültség és armatúraáram közötti φ fázisszöget
a bevezetőben leírt, az óra járásával ellentétes iránynak megfelelően. Bejelöltük a kapocs-
feszültség (U ) és a pólusfeszültség ( U p ) közötti δ terhelési szöget is. Hasonlóan a
fázisszöghöz, a terhelési szöget is előjellel értelmezzük. Motoros üzemben – a d), e) és f)
ábrán – a δ terhelési szög negatív-; generátoros üzemben az – a), b) és h) ábrán – pedig
pozitív előjelű.

141
 3.3.3. A szinkron gép nyomatéka

Eddigi tárgyalásunk során nem hangsúlyoztuk, most azonban meg kell említenünk: a
terhelő áram mágneses terének hatása nem mindig független a póluskerék armatúragerjesz-
téshez viszonyított helyzetétől. Ha a gép belsejében a mágneses vezetőképesség változik a
forgórész helyzetétől függően, adott gerjesztés a jobb vezetőképesség irányában nyilván-
valóan erősebb mágneses teret hoz létre. Hengeres forgórészű gépeknél a mágneses vezető-
képesség változása nem számottevő, kiálló pólusú gépeknél viszont a pólusok irányában
jobb a mágneses vezetés, mint arra merőlegesen.
Ezek szerint, vektorábráink hengeres pólusú gépekre voltak érvényesek. Kiálló pólusú
gépeknél az U a armatúrafeszültség már nemcsak az I a armatúraáramtól fog függeni, ha-
nem az X a   La változása miatt, a póluskerék adott üzemállapotra jellemző viszonyla-
gos helyzetétől is. A továbbiakban ezért először a hengeres forgórészű gépek árammunka-
diagramjáról és nyomatékáról tárgyalunk a már megismert helyettesítő vázlat alapján, majd
rátérünk a kiálló pólus okozta eltérések ismertetésére.

3.3.3.1. Hengeres forgórészű gépek.

A szinkron gépek árammunka-diagramján az armatúra áramvektor végpontjainak
helyét értjük a komplex számsíkon. Mivel az armatúraáram nagyságát és feszültséghez
viszonyított helyzetét számos jellemző befolyásolja, ezért valamely jellemző hatásának
vizsgálatakor a többit állandó értéken kell tartani. Legyenek ezek jelen esetben a
fordulatszám (frekvencia), a kapocsfeszültség és a pólusfeszültség (gerjesztés).
Az egyszerűsített helyettesítő vázlat alapján felírható huroktörvény:
U p  I a  jX  U  0 . (3.22)
A (3.22) kifejezést jX -el osztva:
Up U (3.23)
 Ia  .
jX jX
Rendezve az egyenletet az
U U Up
Ik   j   Ia  Ip  Ia (3.24)
jX X jX
áramot nevezzük kapocsáramnak, az I p áramösszetevő neve pedig pólusáram, amely a
pólusgerjesztéssel arányos:
Up Up
Ip   j (3.25)
jX X
Az I k kapocsáram az eredő gerjesztést jelképezi, nevezetesen azt, hogy az eredő
gerjesztés a pólusgerjesztés és az armatúra gerjesztés összege:    p   a .
Végül az armatúra árama a kapocsáram és a pólusáram különbségeként számítható:
U Up U  Up 
Ia  j  j   j    j   Ik  Ip (3.26)
X X X  X 

142
 Állandó kapocsfeszültséghez állandó eredő fluxus tartozik, a gép telítettsége lényegi-
leg nem változik, ezért a szinkron reaktancia is állandónak tekinthető, és a továbbiakban
jelölése legyen X. Következésképen az I k kapocsáram is egy terheléstől független vektor,
U
mely U -hoz képest 90o-ot késik, és végpontja az origótól távolságra lesz a képzetes
X
tengelyen. Kiindulási feltételünk volt a gerjesztés állandósága is, ezért a pólusfeszültség és
Up
a pólusáram ( I p   j ) nagysága is terheléstől független, csak iránya változik a
X
terheléstől függően. Mivel Ip állandó, I a csúcsa a változó terhelés hatására egy körön
fog mozogni, melynek középpontja K , és sugara Ip értékű (3.23. ábra).

Re Re
+ +

j Ia  X j Ia  Xa
Up
Up
U
U
Túlgerjesztett Túlgerjesztett
generátor   motor
Ia
  0
0
 p
k 
  Im +j
Im +j K K
k
a p
Ia
a) b)

3.23. ábra Szinkron gép árammunka-diagramja az egyszerűsített helyettesítő vázlat alapján

a) generátoros; b) motoros üzemállapotban

A 3.23a ábrán egy alulgerjesztett motoros üzemállapothoz tartozó vektorábrát és az

előzőek alapján meghatározott kört, majd a 3.23b ábrán ugyanekkora gerjesztéshez
( U p  áll.) tartozó generátoros állapotot láthatunk.
Mivel a veszteségeket elhanyagoltuk, a felvett, a leadott és a belső teljesítmények
azonosnak tekinthetők, és egyféle hatásos teljesítményről beszélhetünk, mely háromfázisú
gépnél P  3  U  I a  cos  alakban írható fel. A két ábrából látható, hogy a teljesítmény
változást az I a  cos   AB szakasz fejezi ki, vagyis a kördiagram valamely pontjának a
távolsága a képzetes tengelytől, arányos a gép hatásos teljesítményével.
A fordulatszám (frekvencia) állandó lévén a M  P / 0 összefüggés alapján ezek a
szakaszok arányosak lesznek a gép nyomatékával is.
A következőkben vizsgáljuk meg mi történik, ha a 3.23a ábrán üzemelő szinkron mo-
tor gerjesztését változatlan hatásos teljesítménye (terhelőnyomatéka) mellett megnöveljük
úgy, hogy pólusfeszültsége U p  1,5  U p -re emelkedjen. Ekkor a megnövekedett pólusfe-

143
 *
+ + U as
St.
U as
U . U
. St.
Up *
 * Up

 . A A
. *
Ip * Ip
Ia  K +j Ia *
+j
B Ik B Ik K

- -
St.

a) b)
St.

3.24. ábra Az árammunka-diagram módosulása a gerjesztés megváltoztatásakor

a) alulgerjesztett-; b) túlgerjesztett üzemállapot

szültségnek megfelelően az armatúraáram végpontja átkerül egy 1,5-ször nagyobb sugarú

körre, melynek középpontja az eredeti helyen maradt. (Az állandó kapocsfeszültség miatt a
gép eredő fluxusa nem változik meg, az X szinkron reaktancia és így I k áramvektor is vál-
tozatlannak tekinthető.) A változatlan hatásos teljesítmény (nyomaték) miatt az áramvektor
végpontja a képzetes tengellyel párhuzamos egyenesen, az új körrel való metszéspontban
lesz (3.24. ábra).

Az armatúraáram hatásvonalára merőleges lesz U as hatásvonala ( U as  j  X  I a ), és
 
az I p sugárra U p hatásvonala. A feszültségvektorok közé berajzolva a terhelési szöget, azt
tapasztaljuk, hogy a megnövelt gerjesztés hatására (változatlan nyomaték mellett), a 
terhelési szög lecsökkent  -ra.
A nyomaték és a terhelési szög közti összefüggést könnyen felírhatjuk, ha felismerjük,
hogy a merőleges szárú szögek miatt az I k és az I p vektorok között szintén  terhelési
szög van. Mint azt az előzőekben láttuk, I a valós tengelyre eső vetülete ( AB  I a  cos  )
arányos a nyomatékkal. Ezt a vetületet kifejezhetjük a pólusárammal is ( AB  I p  sin  ),
Up
bár a vetület ellentétes irányú, ezért I a  cos    I p  sin     sin  . Ekkor
X
P m
M   U  I a  cos  alapján: (3.27)
0 2  n0
m U
M   U  p  sin  . (3.28)
2  n0 X
Nyomaték egyenletünk előjelhelyes eredményt ad mind motoros, mind generátoros
üzemre, mivel a δ terhelési szög pozitív irányát úgy vettük fel, hogy motoros üzemben δ

144
negatív. Mivel sin     sin  , a motoros nyomaték pozitív előjelű lesz, összhangban a
3.20. ábrán közölt fogyasztói teljesítménnyel.
Ha a kapocsfeszültség és a pólusfeszültség (gerjesztés) állandó, a szinkron gép nyo-
matéka a 3.25. ábrának megfelelő szinusz görbe szerint változik a terhelési szög függvé-
nyében. A nyomatéknak a pozitív (motoros) és negatív (generátoros) tartományban is van
M egy maximális értéke. Ezt a maximális nyo-
MB matékot billenőnyomatéknak nevezzük, érté-
ke:
Generátor
m U U p
  M   . (3.29)
2  n0
B
X
 π/2 π/2 
Ennél nagyobb nyomaték megjelenése a
Motor
gép tengelyén a két együttforgó mágneses tér
M B szétszakadását eredményezi, a gép kiesik a
M szinkronizmusból.
3.25. ábra Szinkron gép nyomatékának Nyilvánvaló, hogy a gép annál biztosab-
változása a terhelési szög függvényében ban, annál stabilabban dolgozik szinkron
üzemben, minél kisebb a két mágneses tér elszakadásának veszélye, vagyis egységnyi
nyomatékváltozás minél kisebb terhelési szög változást eredményez. A gép stabilitását a
nyomatéki görbe δ szerinti differenciálhányadosa írja le negatív előjellel, jelölésére
használják a szinkronozó „nyomaték” elnevezést is:
dM m U U p
Ms      cos  . (3.30)
d 2  n0 X
A szinkronozó nyomatékot a terhe-
Ms
St. St. lési szög függvényében a 3.26. ábrán
vizsgálva láthatjuk, hogy maximális érté-
Generátor
Motor ke   0 -nál van, és    90 -nál le-
csökken nullára, vagyis megszűnik a két
  rendszer együttforgását biztosító erő.
Ezért a    90 -os szöget stabilitási
π/2 π/2
határnak nevezzük, a szinkron gép csak
3.26. ábra Szinkronozó nyomaték változása a
 90    90 villamos szögek közötti
terhelési szög függvényében tartományban üzemelhet.
A szinkron gép árammunka diagram-
ja (kördiagramja) tehát csak a  90    90 tartományban, az St-St szakaszon
belül értelmezhető.
3.3.3.2. Kiálló pólusú gépek.
Kiálló pólusú gép belsejében a mágneses vezetőképesség a pólusok irányában jobb,
mint arra merőlegesen. E mágneses aszimmetria miatt a gép belsejében, a póluskerék hely-
zetétől függően kétféle irányról kell beszélnünk. A póluskerék hossztengelyével mege-
gyező irányt hossziránynak (d), az arra merőlegest keresztiránynak (q) nevezzük. Az arma-

145
túraáram által létrehozott gerjesztés a különböző mágneses vezetőképességek miatt
különböző erősségű mágneses teret hoz létre hossz és keresztirányban. A különböző hatás
miatt az armatúragerjesztést (áramot) célszerű felbontanunk egy hossztengely irányába eső,
és egy arra merőleges összetevőre.
 a   d  q illetve, I a  I ad  I aq . (3.31)
Az eddig egységesen kezelt X szinkron reaktanciát felbontva X d hosszirányú, és X q
keresztirányú szinkron reaktanciára, lehetőség nyílik arra, hogy az armatúra mágneses tere
által indukált U a feszültséget is felbontsuk két összetevőre, nevezetesen: U d  j  X d  I ad
hosszirányú, és U q  j  X q  I aq keresztirányú armatúra feszültségre. Ez az armatúra
feszültség hossz és keresztirányú összetevője.
Az U d feszültségesést tehát az
q - tengely
armatúraáram I ad hosszirányú össze-
tevője hozza létre az X d hosszirányú
szinkron reaktancián, míg az U q fe-
jIad  Xd = Ud
szültségesést az armatúraáram I aq
jIaq Xq = Uq keresztirányú összetevője az X q ke-
resztirányú szinkron reaktancián.
Up A vektorábra szerkesztésénél (el-
térően az eddigiektől) az U p pólusfe-
szültség vektor irányából indulunk ki,
U
ezt vesszük fel a valós tengely irá-
0 
nyában. Mivel a pólusfeszültség 90-
 al siet a létrehozó pólusfluxushoz ké-
Iad
 pest, ez egyben a q-tengely, valamint
Im +j d - tengely
 a d-tengely irányát is kijelöli a vek-

torábrában. Ahhoz, hogy a vektoráb-
Iaq rában felbonthassuk az armatúraára-
Ia mot hossz- és keresztirányú összete-
vőkre, tudnunk kell az I a armatúra-
3.27. ábra Kiálló pólusú szinkron gép
terhelési vektorábrája
áram helyzetét a póluskerék helyzeté-
hez viszonyítva. Ez a  terhelési- és 
fázis szög (a cos  teljesítményténye-
ző) ismeretében megtehető, mivel a  terhelési segítségével kijelölhető az U kapocsfe-
szültség-, a  szög ismeretében pedig az I a armatúraáram-vektor hatásvonala is (3.27.
ábra). Az I a áramvektor iránya alapján a vektor I ad hossz- és I aq keresztirányú össze-
tevőkre bontható.
A vektorábra alapján írható:
Uq  U  sin   I aq  X q és U  cos   U p  I ad  X d

146
 Ezekből a hossz- és keresztirányú armatúraáram-komponensek:
U p  U  cos  U  sin 
I ad  és I aq 
Xd Xq

Ezekkel ideális esetben a teljesítmény:

Pmechanikai  M    Pvillamos   m  U  I a  cos    m  U  ( I ad  sin   I aq  cos  ) .

I ad -t és I aq -t behelyettesítve a nyomaték:

Pm m  U U p U 2 Xd  Xq 
M    sin     sin 2  .
0 2  n0  X d 2 Xd  Xq 

(3.32)

A keresztirányú szinkron reaktancia a hosszirányútól nagymértékben különbözhet a

forgórész fajtájától függően:
Hengeres forgórészű gépnél X q  0,9...1 X d
Kiálló pólusú gépnél X q  0,5...0,7  X d .

Összehasonlítva a kiálló pólusú gép nyomatékegyenletét a hengeres forgórészű gép

(3.28) egyenletével, azt tapasztaljuk, hogy a nyomatéknak lesz egy második összetevője is,
amely a kapocsfeszültség négyzetétől, és a hossz- és keresztirányú szinkron reaktanciák
különbségétől függ. Ezt a második összetevőt, amely a terhelési szög kétszeresének
szinuszával változik (sin 2 ) , reluktancia nyomatéknak nevezzük.
Felrajzolva a terhelési szög és a nyomaték közti összefüggést a 3.28. ábrán, szemléle-
tesen láthatjuk, milyen változást eredményezett a reluktancia nyomaték figyelembe vétele.
Megnőtt a gép billenőnyomatéka, a stabilitási határ 90 -nál kisebb tartományba tolódott,
és a jelleggörbe a szinuszosnál meredekebb. A gép adott nyomaték változásra kisebb
terhelési szög változással reagál.
A stabilitás növekedése kifejezésre jut, ha δ szerint differenciáljuk a nyomatékegyenletet:

dM m  U  U p Xd  Xq 
Ms      cos   U 2   cos2  .
d 2  n0  X d Xd  Xq 

(3.33)

St. M B
M Láthatjuk, hogy a szinkronozó nyomaték
Generátor megnövekedett a különböző hossz és keresztirá-
nyú mágneses vezetőképességtől függő mérték-
45 90 ben.
 
 90  45 Összefoglalva a szinkron gép nyomatékáról
eddig elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a
Motor
szinkron gép tengelyén fellépő nyomaték villa-
M B
mos szempontból két összetevőre bontható.
M St.
Az egyik összetevő egyenesen arányos a
3.28. ábra Kiálló pólusú szinkron gép
nyomatéka gép kapocsfeszültségének és pólusfeszültsé-

147
gének szorzatával, és fordítottan a hosszirányú szinkron reaktanciájával, nagysága a
terhelés hatására kialakuló terhelési szög szinuszától függ.
A másik összetevő a kapocsfeszültség négyzetével, és a hossz és keresztirányú szink-
ron reaktanciák különbözőségével arányos, és nagysága a terhelés hatására kialakuló terhe-
lési szög kétszeresének szinuszával változik. E második összetevő a pólus gerjesztésétől
független, a hossz és keresztirányú mágneses vezetőképességek különbözőségéből ered.
Azoknál a gépeknél, melyeknél a hossz- és keresztirányú mágneses vezetőképesség
különbözősége kicsi (hengeres forgórészű gépek), a második összetevőt az egyszerűbb
kezelhetőség érdekében elhanyagolhatjuk. Ezek a gépek terhelési szögükkel, stabilitásukkal
érzékenyen reagálnak a gerjesztésre, alulgerjesztett állapotban könnyen labilissá válnak.
Azoknál a gépeknél, melyeknél a hossz és keresztirányú mágneses vezetőképesség
különbözősége miatt, a hossz és keresztirányú szinkron reaktanciák különbsége számottevő
(kiállópólusú gépek), a második összetevő hatása a terhelési szög-re nem elhanyagolható.
Stabilitásuk nagyobb, adott nyomatékugrásra kisebb terhelési szög változással reagálnak.
Bizonyos határig gerjesztés nélkül is járathatók.
Készítenek szinkron gépeket motoros üzemre olyan forgórészekkel, melyeknél a hossz
és keresztirányú mágneses vezetőképesség oly mértékben különbözik egymástól, hogy a
gépek gerjesztés nélkül üzemeltethetők. Ezeket reluktancia motoroknak nevezzük, mivel
működésük a reluktancia nyomaték létén alapszik.

3.4. SZINKRON GÉPEK JELLEGGÖRBÉI

A jelleggörbék két fizikai jellemző közötti kapcsolatot írják le, bemutatják, hogy egyik
üzemi jellemzőnek változásától hogyan függ egy másik jellemző megváltozása. A
jelleggörbéket általában méréssel vesszük fel, de egy gép tervezésekor számítással is
megszerkeszthetünk bizonyos jelleggörbéket. A méréssel felvett jelleggörbék mindig
pontosabban tükrözik a valóságos viszonyokat, mivel a számítások során a matematikai
kezelhetőség céljából sokszor élünk valamilyen közelítéssel vagy elhanyagolással.
Minden gépnek több, egymásra hatással lévő fizikai jellemzője van. Két jellemző
egymástól való függőségét csak úgy tudjuk vizsgálni, a köztük lévő kapcsolatot pontosan
leírni, ha a többi jellemzőt valamilyen állandó értéken tartjuk. A jelleggörbék felvétele
során tehát nagyon fontos tudnunk azt, hogy mely jellemzőket kell állandó értéken tarta-
nunk ahhoz, hogy a két vizsgált jellemző egymástól való függősége konkrét és igaz legyen.
A jelleggörbék ábrázolásánál, dokumentálásánál is okvetlenül fel kell tüntetnünk azt,
hogy a két fizikai jellemző változásának leírása milyen értékű (konkrét mérés esetén
számszerű!) paraméterek mellett igaz.

3.4.1. Üresjárási jelleggörbe

Az üresjárási jelleggörbe a kapocsfeszültség változását mutatja a gerjesztőáram

függvényében. A jelleggörbét a szinkron gép generátoros üzemében szokás felvenni. Az
üresjárásban üzemelő generátor armatúraárama nulla, a gépben keletkező veszteségeket a
hajtómotor fedezi. Ezek: a vasveszteség, valamint a súrlódási és szellőzési veszteség.

148
 Mivel a gép armatúraárama nulla, a
U 0 (Φ) Θlégrés Θvas
helyettesítő vázlat (3.19. ábra) alapján lát-
hatjuk, hogy a pólusfeszültség, az indukált
Légrésvonal
n = áll. feszültség és a kapocsfeszültség egyenlő ér-
Ia  0 tékű, a pólusfeszültség közvetlenül mérhető
a gép kapcsain. A zérus értékű armatúraá-
ramból az is következik, hogy nincs arma-
túragerjesztés, a gép eredő fluxusa egyenlő
(Θp )
I g a gerjesztőáram által létrehozott pólus-
fluxussal.
3.29. ábra Szinkron gép üresjárási jelleggörbéje
A jelleggörbe felvétele során a fordulat-
számot állandó értéken tartjuk. Számszerű értékét az n0 , 1/ min  60  f / p összefüggés
határozza meg.
Mivel üresjárásban a kapocsfeszültség egyenlő a pólusfeszültséggel, és az állandó
fordulatszám miatt az armatúrában indukálódó feszültség egyenesen arányos a gép
fluxusával, az üresjárási jelleggörbe tulajdonképpen a gép mágnesezési görbéje. Ezt a gép
tervezésekor ki is számítják. Az I g gerjesztőáram más léptékben a  p pólusgerjesztés (ami
most egyenlő az eredő gerjesztéssel), U 0 pedig más léptékben egyenlő a gép eredő
fluxusával.
A jelleggörbe kezdeti szakaszán kis gerjesztéseknél a fluxus is kevés a gépben, a vas
felmágnesezéshez igen csekély gerjesztés szükséges. A pólusgerjesztés itt csaknem egészé-
ben a légrés felmágnesezésére fordítódik. A légrésben létrehozott fluxus egyenesen arányos a
gerjesztőárammal (   B  A és B  0  H , valamint H  l  N  I ), így a jelleggörbe
kezdeti szakaszához húzott érintő valamilyen  fluxushoz tartozó pontja megadja a légrés
felmágnesezéséhez szükséges gerjesztés nagyságát. Az érintőt ezért a gép légrésvonalának
is nevezzük.
A légrésvonal és az üresjárási jelleggörbe közti vízszintes metszékek hossza a vastest
felmágnesezéséhez szükséges gerjesztés nagyságáról tájékoztat. A jelleggörbéből láthatjuk,
hogy a vas telítődése miatt nagyobb fluxusokhoz egyre nagyobb gerjesztésre van szükség.
A névleges üresjárási feszültségre való gerjesztésnek kb. 80 %-a fordítódik a légrés
felmágnesezésére, névleges terheléskor azonban az összes gerjesztés szükséglet az armatú-
ravisszahatás miatt felmehet az üresjárási gerjesztés 2…3-szorosára is.

3.4.2. Rövidzárási jelleggörbe

A rövidzárási jelleggörbe az armatúraáram változását ábrázolja a gerjesztőáram függ-

vényében rövidrezárt armatúra kapcsok és állandó fordulatszám mellett.
A jelleggörbe méréssel történő felvételekor a gépet generátoros üzemmódban járatjuk,
kapcsait ampermérőkön keresztül zárjuk rövidre. A gerjesztést nulláról fokozatosan növel-
ve, mérjük a gerjesztő- és az armatúraáramot.

149
 A szinkron gép rövidzárási üzemállapotának vizsgálatához hagyjuk el a helyettesítő
vázlatból a tekercselés ellenállását jelképező R tagot. A 3.30. ábrából láthatjuk, hogy
ekkor a gép pólusfeszültsége a saját armatúra és szórási reaktanciájából álló szinkron
reaktanciájára dolgozik.
A vektorábra felrajzolásához in- +
duljunk ki az U p pólusfeszültségből. Ua Us

A valós tengely irányában felrajzolt U p Ua

pólusfeszültséggel U a és U s összege
Up Ui
ellenfázisban van, mivel köztük nincs
Ia
fáziseltérés U p talppontjába jutunk. A I a U i U s p
+j j
kapocsfeszültség zérus, ezért U i in- a
 
dukált feszültség egyenlő U s szórási
3.30. ábra A szinkron gép helyettesítő vázlata és
feszültséggel, csak ellenkező irányú. vektorábrája rövidzárásban
Az armatúraáram 90-ot késik az U a
és U s vektorokhoz képest, ugyanis az U a  j X a  I a és U s  j X s  I a egyenletekből
Ua Ua Us Us
Ia    j és I a   j , és egy vektor  j -vel történő szorzása 90-os
jX a Xa jX s Xs
visszaforgatást jelent. Ezek alapján I a -t a  j tengely irányába kell felrajzolnunk, mivel
U a és U s a negatív valóstengely irányába mutat. (A generátor meddőt termel saját
induktivitására.)
Az armatúraáram irányának ismeretében felrajzolhatjuk Θ a armatúragerjesztés vekto-
rát is. A kis U i indukált feszültséget létrehozó Θ eredő gerjesztést Θ p pólusgerjesztésnek
kell létrehoznia Θ a ellenében, tehát a pólusgerjesztés a  j tengely irányába mutat. Ez
összhangban van U p pólusfeszültség irányával is, hiszen tudjuk hogy egy gerjesztés ill. a
vele fázisban lévő fluxus által indukált feszültség 90-ot siet az őt létrehozó fluxushoz képest.
Iz Az armatúragerjesztés és a pólusgerjesztés közelí-
tőleg kiegyenlíti egymást, a csekély eredő gerjesztés o-
kozta fluxustól nem kerül telítésbe a gép mágneses köre.
Ia  Iz
n = áll. Ebben az esetben gerjesztőáram által létrehozott pólus-
gerjesztés tehát egyenes arányban lesz a pólusfluxussal,
a pólusfluxus pedig az általa indukált pólusfeszült-
Ig
séggel. Mivel az armatúraáramot a pólusfeszültség hozza
3.31. ábra Rövidzárási jelleggörbe létre az X a  X s reaktancián, nyilvánvaló az egyenes
arányosság a gerjesztőáram és az armatúraáram között (3.31. ábra).
Mágneses telítési jelenséggel csak igen nagy áramoknál kellene számolnunk, amikor
az armatúratekercselés szórási reaktanciáján és ohmos ellenállásán létrejövő feszültségesés
miatt jelentősebben megnőne az indukált feszültség. A zárlati áram kb. kétszerese a
névleges áramnak, és a szórási reaktancia gerjesztés-szabályozótól függően külsőger-
jesztésben minimum 10 %-a a szinkron reaktanciának, így a névleges feszültséghez tartozó

150
gerjesztés esetén is csak 10...20 %-nyi névleges fluxus lenne állandósult állapotban a
gépben.

3.4.3. A szinkron reaktancia meghatározása

Mint láttuk a szinkron gépek különböző üzemállapotainak vizsgálatára jól használhat-

juk a helyettesítő vázlatokat. Vizsgáljuk meg, hogyan számíthatjuk ki az egyszerűsített
helyettesítő vázlat X  X a  X s szinkron reaktanciának nevezett elemét. A rövidzárási
üzemállapot vizsgálatakor láthattuk a 3.30. vektorábrán, hogy az armatúragerjesztés ponto-
san a pólusgerjesztés irányában alakul ki, tehát itt X pontosabb elnevezése X d hosszirá-
nyú szinkron reaktancia (lásd még a 3.27. ábrát).
Az üresjárási és rövidzárási jelleggörbék alapján ezt a hosszirányú szinkron reaktanciát
határozhatjuk meg. Egy adott gerjesztéshez tartozó pólusfeszültség az üresjárási görbéből
leolvasható. Ennél a gerjesztésnél ez a pólusfeszültség indítja meg a rövidzárási áramot az
armatúra körben, az összetartozó pólusfeszültség és armatúraáram hányadosa megadja
X d  X a  X s értékét.
A 3.32. ábrán egy koordináta rendszerben ábrázoltuk az üresjárási és a rövidzárási
jelleggörbét. Jelöljünk ki egy Ig1 gerjesztőáramot a vízszintes tengelyen. Ehhez a gerjesztő-
áramhoz a rövidzárási jelleggörbéből tartozik
U0 Iz Légrésvonal U0 egy I z1 rövidzárási áram, az üresjárási jelleg-
U 0n
görbéből pedig egy U 01 üresjárási feszültség,
U 01 ami megegyezik a pólusfeszültséggel. U 01 és
Iz
I z1 hányadosa megadja a kiválasztott munka-
ponthoz tartozó hosszirányú szinkron reaktan-
I z3
cia értékét.
I z1
I z2 A gép mágnesesen telítetlen állapotá-
ban, a légrésegyeneshez tartozó telítetlen
szinkron reaktancia értéke a 3.32. ábra
Ig
I g2 I g1 I g3 jelöléseivel:
U
3.32. ábra Hosszirányú szinkron reaktancia X d telítetlen  0n ,
meghatározása az üresjárási és rövidzárási I z2 (3.34)
jelleggörbéből az I g 2 gerjesztőáramhoz tartozó pontok alap-
ján.
A névleges telítési állapothoz tartozó reaktanciát telített szinkron reaktanciának nevez-
zük, és az Ig3-hoz tartozó pontok alapján:
U 0n
X d telített  .
I z3 (3.35)

A képletekben szereplő U0n névleges üresjárási feszültség a gép fázisfeszültsége, Iz

pedig a rövidzárási fázisáram, mivel a helyettesítő vázlatot egy szimmetrikus többfázisú
gép egy fázisára vonatkoztatjuk.

151
 Szokásos még a szinkron reaktancia relatív értékben történő megadása is, amin a gép
névleges impedanciájához viszonyított értékét értjük. A gép névleges impedanciája:
U nf (3.36)
Zn  .
I nf

A szinkron reaktancia százalékos relatív értéke:

Xd (3.37)
X d* , %  100 .
Zn

3.4.4. Terhelési jelleggörbék

Az önmagában járó szinkron generátor terhelési jelleggörbéi azt mutatják meg, hogyan
változik a generátor kapocsfeszültsége a gerjesztés függvényében állandó értékű frekvencia
és cos  mellett, ha az armatúraáramot állandó (pl.: névleges) értéken kívánjuk tartani.
Egyedül (szigetüzemben) járó szinkron generátor esetén a gerjesztés változtatásával
változtathatjuk a gép kapocsfeszültségét. Az armatúraáram fázisszögét a kapocsfeszültség-
hez képest ( cos  -t) a kapcsokra kötött terhelés jellege (ohmos, induktív esetleg kapacitív
arány) határozza meg.
A 3.33. ábrán láthatjuk a szinkron generátor terhelési jelleggörbéit. A különböző
cos  -hez tartozó jelleggörbék a Θpz névleges rövidzárási áramot létrehozó gerjesztési
pontból indulnak ki. Méréssel történő felvételénél is innen indulunk, a mérőműszereken keresz-
tül rövidrezárt generátor armatúraáramát a gerjesztés növelésével a névleges értékig emeljük.
Kapacitív jellegű
U fogyasztók
cos   0,6
U 02 cos   1
U 01 cos   0 cos   0,8
Un
A B M cos   0
P
U0
Induktív jellegű
fogyasztók
n = áll.
I t  áll.

Θp1 Θp
I gz Θpz I g1 I g2 I gmax Ig

3.33. ábra Szinkron generátor terhelési jelleggörbéi

Először a cos   0 , tisztán induktív jellegű terheléshez tartozó görbét szokták felven-
ni. A rövidzárás helyére változtatható értékű induktív ellenállást (pl.: üresen járó indukciós
szabályozót) kötnek. A reaktancia értékét nulláról (vagy minimumról) növelve az armatú-

152
raáram csökkenni fog. A gerjesztés növelésével újra beállítva az állandó armatúraáramot,
leolvasható az összetartozó gerjesztőáram és kapocsfeszültség érték. A további pontok fel-
vétele hasonlóan, a reaktancia növelését követő gerjesztőáram utánállításával történik.
A cos   1 -hez tartozó tisztán ohmos terhelési jelleggörbét a rövidzárást követő vál-
toztatható terhelőellenállás bekötésével vehetjük fel. A görbe felvételénél itt is Rt  0 el-
lenállásról indulunk, és az ellenállás fokozatos növelésével és gerjesztőáram utánállítással
kapjuk meg a jelleggörbe pontjait.
A cos   1 -hez tartozó jelleggörbén megjelöltük az A pontot, amikor a generátor név-
leges terheléssel üzemel. A terhelést megszüntetve a generátor kapocsfeszültsége Θp1 ger-
jesztés által meghatározott U 01 üresjárási feszültségre emelkedik. E U1 feszültségemel-
kedés mértéke ha bizonyos határt meghalad, az veszélyes lehet a generátor üzemére, ezért
szabványelőírások korlátozzák megengedhető mértékét.
A feszültségemelkedés százalékos értékét az
U 01  U n
, %  100
(3.38)
Un

összefüggés segítségével számíthatjuk.

Induktív terhelésre dolgozó szinkron gép feszültségemelkedése nagyobb, mint a tisztán
wattos terhelésűé, ezért a magyar szabvány a névleges áramhoz és cos   0,8 (induktív)
teljesítménytényezőhöz (B pont) tartozó százalékos feszültségemelkedés maximális
értékére 50 %-ot ír elő.
Lényeges pont még a cos   0 (ind.) jelleggörbén bejelölt M pont, melyhez az I g max
gerjesztés tartozik. Ekkora gerjesztés ugyanis elegendő bármilyen jellegű terhelés esetén is
a névleges kapocsfeszültség biztosításához.
Kapacitív terheléshez tartozó jelleggörbék a kiinduló Θpz ponttól balra dőlnek, felvé-
telükhöz a gerjesztést először csökkenteni kellene. Méréssel történő felvételük nehézkes,
gyakorlati jelentőségük sem indokolja hiányukat. Érdekessége a jelleggörbének a P pont,
melyben a generátor gerjesztés nélkül üzemel, a gép felgerjedését a kapcsokra kötött
kondenzátor egységek biztosítják.

3.4.5. Szabályozási jelleggörbék

A szabályozási jelleggörbék arról tájékoztatnak, hogy miképpen kell változtatni egy

szinkron generátor gerjesztését ahhoz, hogy teljesítménytényezője a terhelő áramtól
függetlenül állandó legyen, miközben állandó értéken tartjuk a gép fordulatszámát és
kapocsfeszültségét.
A szabályozási jelleggörbéket méréssel a legegyszerűbben úgy vehetjük fel, hogy a
szinkron gépet merev hálózatra kapcsoljuk, így az állandó kapocsfeszültség és az állandó
fordulatszám automatikusan biztosított. Bár a szabályozási jelleggörbéket főként önmagá-
ban (idegen szóval aggregátor üzemben) járó szinkron generátoroknál használjuk, az így

153
felvett görbék értékét nem csökkenti az a körülmény, hogy a kiindulási paramétereket a
merev hálózat biztosítja.
Túlgerjesztett tartomány A jelleggörbék felvételé-
cos   0,5 Induktív jellegű fogyasztók nél célszerű a szinkron gépet
Ig
cos   0,8 motoros üzemben járatni oly
cos   0 cos   1
módon, hogy a hajtógép nyo-
Alulgerjesztett tartomány matékának változtatásával a
Kapacitív jellegű fogyasztók
cos   0,8
szinkron gép teljesítményét
I g1 (és ezáltal armatúraáramát) a
cos   0,5
n = áll. kívánt határok között változ-
U = áll.
tathassuk. Az állandó teljesít-
cos   0
ménytényezőt a szinkron gép
Ia
I a1 gerjesztő áramának változtatá-
3.34. ábra Szinkron generátor szabályozási jelleggörbéi
sával állítjuk be.
A 3.34. ábrán bemutatott
szabályozási jelleggörbékből látható, hogy induktív jellegű terhelések esetén állandó
kapocsfeszültség tartásához a gerjesztő áramot monoton növelni kell az armatúraáram
függvényében. Kapacitív jellegű terhelések esetén először csökkenteni, majd növelni kell a
gerjesztést állandó kapocsfeszültség biztosításához.
A szabályozási jelleggörbékre korábban elsősorban az önmagukban járó szinkron
áramfejlesztők (aggregátorok) esetén volt szükség. Jelenleg a szerepük csökken, mert a
sziget üzemben működő generátorok feszültségének állandó értéken tartását korszerű
elektronikus szabályozókkal oldják meg.

3.4.6. Hálózatra kapcsolt gép jelleggörbéi

Merev hálózatra kapcsolt szinkron gép viselkedése lényegesen eltér az önmagában járó
generátorétól. Az önálló ún. sziget üzemben dolgozó szinkron generátor feszültségét a gép
gerjesztése, a terhelőáram nagysága és jellege (induktív, ohmos, kapacitív arány) együtte-
sen határozza meg. Az előállított feszültség frekvenciája a hajtó gép fordulatszámától függ.
A merev hálózatra kapcsolt szinkron gép feszültségének nagyságát és frekvenciáját a
hálózat állandó értéken tartja. A gép generátoros, vagy motoros üzemállapota a tengelyére
ható nyomaték irányától függ.
Ha a gép tengelyét a forgatás irányába gyorsítani akarjuk, vagyis külső
nyomatékot, mechanikai teljesítményt közlünk (a nyomaték és a fordulatszám
azonos irányú), a hálózat frekvenciája a gyorsítást megakadályozza, a gép a
gyorsító nyomatékkal ellentétes irányú nyomatékot fejt ki. A közölt mechanikai
teljesítményt a szinkron gép villamos teljesítménnyé alakítja át, generátoros
üzemben P  m  U  I a  cos  villamos teljesítményt szolgáltat a hálózatnak.
(   90 , így cos  negatív szám, termelői teljesítményről van szó.)

154
 Ha a gép forgását gátoljuk valamilyen külső fékező nyomatékkal, a szinkron gép a
hálózatból villamos energiát vesz fel, hogy a fékező mechanikai teljesítményt
fedezze, és motoros üzemben megtartsa a pólusszáma és a hálózati frekvencia
által meghatározott fordulatszámot. Ekkor a gép a hálózatból
P  m  U  I a  cos 
nagyságú teljesítmény vesz fel (   90 ).
A gép tengelyén a nyomaték megváltozása az armatúraáram wattos összetevőjének
( I a  cos  ) változását okozza. A hálózatra kapcsolt szinkron gép hatásos teljesítménye
kizárólag a gép nyomatékától függ ( 0 állandó).
A szinkron gép gerjesztésének, pólusfluxusának változtatására megváltozik a gép
pólusfeszültsége. A hálózat viszont a kapocsfeszültséget állandó értéken tartja, ami csak
úgy lehetséges, hogy az U a armatúrafeszültség változik meg a szükséges mértékben. Az
állandó kapocsfeszültség miatt az eredő fluxus a gépben nem változik, így a szinkron
reaktanciát közelítőleg állandónak tekinthetjük.
Következésképpen az U a  I a  jX a feszültség változása csak az I a armatúraáram
változásának hatására következhet be. Mivel az armatúraáram wattos összetevőjét a
szinkron gép nyomatéka határozza meg, ha az nem változik, akkor az armatúraáram meddő
komponensének kell megváltoznia.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a hálózatra kapcsolt szinkron gép gerjesztésének
változtatásával az átalakított villamos teljesítmény teljesítménytényezőjét ( cos  -t)
módosíthatjuk.
A 3.35. ábrán állandó szinkron reaktancia feltételezésével megrajzoltuk az armatúra-
áram változását a gerjesztés megváltozásának hatására. Az armatúraáram vektor végpontja az
U p3 + állandó nyomaték (teljesítmény) miatt a képzetes
U a3 tengellyel párhuzamos a egyenesen mozog.
Ha a vektorábrán közölt feltételek mellett,
U a2
U p2 állandó nyomatékkal forgatjuk a szinkron gépet, és
U
figyeljük a gerjesztőáram változására bekövetkező
U a1
armatúraáram változást, a 3.36. ábrán bemutatott
U p1 terhelési jelleggörbék adódnak.
A görbék jellegzetes alakjukról a „V-görbe”
elnevezést kapták. A görbék különböző állandó
teljesítmények mellett ábrázolják az armatúraáram
+j változását a gerjesztés függvényében. A legalsó
3 „görbe”, amelynél a teljesítmény nulla (amiből
2  1 következik, hogy cos  0 ), elméletileg szimmet-
I a3 I a1
a
I a2 rikus hajlásszögű egyenes az I g1 pontra vonatko-
- zóan. Az I g1 és I a1 pontok megegyeznek a szabá-
3.35. ábra Hálózatra kapcsolt szinkron gép
armatúraáramának változása a gerjesztés lyozási görbe azonos nevű pontjaival (3.33. ábra),
változásakor, állandó nyomaték esetén könnyű felfedezni, hogy a névadó „V görbe”

155
egyben szabályozási görbe is (a cos  áll. , éppen nulla).

Ia
Meddő felvétel cos   1 Meddő leadás
Stabilitási
határ
P4/4

P3/4 U=áll.
I a1 n=áll.

P2/4 P=áll.
P=0 P=0
cos   0 cos   0
P1/4

Alulgerjesztett Túlgerjesztett
tartomány tartomány
Ig
I g1

3.36. ábra Szinkron gép „V” görbéi.

A jelleggörbék közé berajzoltuk a cos  1 -hez tartozó armatúraáramok helyét. Itt he-
lyezkedik el valamely állandó teljesítményhez tartozó V görbe legalsó pontja, ennél a pont-
nál minimális az armatúraáram az adott teljesítményű V görbe esetén.
A cos  1 görbétől balra eső alulgerjesztett tartományban a szinkron gép meddő
teljesítményt vesz fel, a jobbra eső túlgerjesztett tartományban meddő teljesítményt ad le.

3.5. ÁTMENETI ÜZEMÁLLAPOTOK

3.5.1. A szinkron gép indítása

A szinkron gépek leggyakoribb üzemmódja esetén több szinkron gépek egymással

párhuzamosan kapcsolva üzemel. Az egyes erőművek generátorai által táplált országos
hálózatok gyakran nemzetközi kooperációban dolgoznak, így akkora teljesítményű
hálózatok jönnek létre, melyek feszültségét és frekvenciáját a rákapcsolt egyes szinkron
gép nem befolyásolhatja.
Ahhoz, hogy a szinkron gép kapcsait áramlökés nélkül összeköthessük a hálózat
kapcsaival, a szinkron gép armatúrájában indukált feszültségnek meg kell egyeznie a
hálózati feszültséggel. Ez különösen nagyobb teljesítményű gépeknél fontos, mivel
legkedvezőtlenebb esetben a zárlati áram csúcsértékénél kétszer nagyobb áramlökés is felléphet.
A két feszültség azonosságának biztosítását szinkronozásnak nevezzük. Vizsgáljuk meg,
milyen feltételek mellett lehet a szinkron gépet a hálózattal áramlökés nélkül összekapcsolni!

156
a) Fázissorrend azonosság
Elengedhetetlen követelmény, hogy háromfázisú rendszereknél az összekötésre kerülő
kapcsokon a feszültség maximumok ugyanolyan időrendi sorrendben kövessék egymást.
Nem egyező fázissorrendnél ugyanis a hálózat egy ellenkező irányú forgómezőt hozna létre
az armatúrában, ami a normális működést lehetetlenné tenné.
A fázissorrend ellenőrzésének egyik eszköze a 3.37.
A B C
ábrán bemutatott optikai fázissorrend mutató. Az izzó-
lámpák (A és B), valamint a C kondenzátor megfelelő
megválasztásával elérhető, hogy szimmetrikus háromfázi-
1 2 3 sú táplálásnál attól függően világít erősebben, vagy
3.37. ábra Optikai fázissorrend-
mutató elvi vázlata gyengébben az A vagy a B izzólámpa, hogy milyen
sorrendben kapcsoltuk a háromfázisú feszültséget az 1, 2
és 3 kapcsokra. A fázissorrend akkor lesz megfelelő, ha az összekötésre kerülő kapcsokat
azonos sorrendben a készülék 1, 2, 3 pontjaira kapcsolva ugyanaz az izzó világít.
A fázissorrend azonosságának ellenőrzése kis aszinkronmotorral, forgó fázissorrend
mutatóval is történhet. Helytelen fázissorrend esetén rendszerint csak az összekötendő
kapcsok sorrendjét cserélhetjük meg valamelyik oldalon.
b) Frekvencia azonosság
A szinkron gépet egy változtatható fordulatszámú segédgéppel (laboratóriumban
rendszerint külsőgerjesztésű egyenáramú motorral) a hálózat frekvenciája és a gép pólus-
száma által meghatározott szinkron fordulatszámra pörgetjük fel. Fontos a fordulatszám
finom szabályozhatóságának biztosítása, ami egyenáramú motor esetén gerjesztés-szabá-
lyozással könnyen megvalósítható. Kis fordulatszám tartományon belül ugyanis az
egyenáramú motor gerjesztőáramának csökkentésével a fordulatszámot növelhetjük, ill. a
gerjesztés növelésével lassíthatjuk a gépet.
A frekvencia azonosságot a felgerjesztett szinkron gép frekvenciájának, vagy fordulat-
számának mérésével ellenőrizzük.
c) A feszültségek nagyságának azonossága
A hálózat és a szinkron gép feszültségének effektív értékét egy-egy lágyvasas voltmé-
rővel ellenőrizhetjük. Készítenek külön erre a célra kettős mérőrendszerű voltmérőt is,
melynek kitérése a középállásból attól függően történik, hogy melyik feszültség nagyobb.
Ha a szinkron gép feszültsége szinkron fordulatszámon nem egyezik meg a hálózat feszült-
ségével, akkor a szinkron gép gerjesztésének változtatásával állítják be a feszültségazo-
nosságot.
d) Fázishelyzet azonosság
Az eddig tárgyalt feltételek szükségesek, de nem elégségesek az árammentes össze-
kapcsoláshoz. A két azonos feszültségrendszer együttforgása mellett szükséges a fázis-
helyzetek megegyezése is. A fázishelyzet azonosságát leggyakrabban vegyes kapcsolású
izzólámpákkal ellenőrizzük. A 3.38. ábrán látható vegyes kapcsolású lámpák jelöléseit

157
 P N P N
K2 K1
Rgsz1
L
Ri Rgsz2
R
A1

F1 F2 A1 M
A2

V3 TD EM
E1 E2

A3
B2

1A
0 U1 V1 W1
V2 1B L
2A
3A
Hz 3B
K3 2B

V1

0 L1 L2 L3

EM egyenáramú motor a forgórész forgatásához; TD, V3 műszerek a fordulatszám méréséhez;

F két mérőrendszeres frekvenciamérő; V1, V2 műszerek a feszültség beállításhoz;
L vegyes kapcsolású lámpák a fázishelyzet (és fázissorrend) ellenőrzéséhez
3.38. ábra Szinkronozáshoz alkalmazható kapcsolási vázlat

használva, fázishelyzet azonossága esetén az 1-es jelzésű lámpa sötét, a 2-es és 3-as jelzésű
lámpa azonos fényerővel világít. A két rendszer összekapcsolásához kivárjuk azt a pillana-
tot, amikor ez a helyzet bekövetkezik, ugyanis kis frekvencia különbség esetén hol az e-
gyik, hol a másik lámpa sötétedik el.
Ha a lámpákat egy egyenlő oldalú háromszög csúcsaiban helyezzük el, akkor frekven-
ciaeltérés esetén úgy tűnik, mintha a fényerő körbe vándorolna. A körforgás sebessége a frek-
venciaeltérés nagyságáról, iránya pedig arról tájékoztat, hogy a motor, vagy a hálózat frekvenci-
ája nagyobb.
A vegyes kapcsolású lámpák a fázishelyzet és a frekvencia azonosságának kimutatása
mellett még a fázissorend ellenőrzésére is alkalmasak. Helytelen fázissorrend esetén ugya-
nis a fényerősség nem forog körbe, hanem a frekvenciaeltérés nagyságától függő ütemben
mindhárom lámpa egyszerre halványul, vagy világosodik. (Ha a frekvenciák azonosak, a
három lámpa egyforma fényerővel izzik.)
Megjegyzés: Kisebb teljesítményű szinkron motor indítását megoldhatják ún. „durva”
szinkronozással is. A szinkron motor forgórészét indítókalickával látják el, amely lehetővé
teszi, hogy a gerjesztés nélküli szinkron gép armatúráját hálózatra kapcsolva aszinkron
motorként indítsuk el a szinkron gépet. Az indítás idejére célszerű a gerjesztőtekercselés

158
áramkörét ellenálláson keresztül zárni. Felfutás után hirtelen gerjesztéslökéssel a szinkro-
nozó nyomaték berántja a közel szinkron fordulattal forgó gépet szinkronizmusba.

3.5.2. Szinkron generátorok rövidzárlata

Rövidzárlatról akkor beszélünk, ha a generátor kapcsain nem a terhelő impedancia
fokozatos csökkenésével, hanem minden átmenet nélkül, hirtelen csökken a kapocs-
feszültség nullára a terhelő impedancia nulla értéke miatt.
A rövidzárási jelleggörbék tárgyalásánál már megemlítettük, hogy állandósult álla-
U
potban a rövidzárási áram értéke I az  p . Ha a zárlatot megelőző időben a generátornak
Xd
akkora gerjesztése volt, hogy a pólusfeszültség megegyezett a névleges feszültséggel, akkor
X d  0,9...2,5  Z n miatt az állandósult rövidzárási áram a névleges áram nagyságrendjébe
esik.
A rövidzárlatot követő áramlökések azonban az átmeneti jelenségek miatt, a névleges
áram 15...20-szorosát is elérhetik. Mivel a tekercselést igénybevevő erőhatások az árammal
négyzetesen növekednek, ezért a nagyteljesítményű generátorok tekercsfejeinek zárlat-
biztos mechanikai rögzítése igen fontos feladat.
A zárlati jelenségek pontos vizsgálata meglehetősen bonyolult és komoly matematikai
felkészültséget igényel, ezért a zárlat nyomán kialakuló folyamatok fizikai magyarázata
lesz elsődleges célunk.
3.5.2.1. A fluxusállandóság elve
Tételezzük fel, hogy a zárlat előtt a generátor üresen járt, kapocsfeszültsége a pólus-
feszültséggel volt egyenlő. Mivel valamely tekercsben indukálódó feszültséget a tekercs-
d
fluxus időbeni változása hozza létre, írhatjuk, hogy u  ia  R  .
dt
A zárlat bekövetkezésekor a U kapocsfeszültség nulla lesz, ezért az armatúrával kap-
csolódó eredő tekercsfluxus sem változhat. Az eredő fluxust felfoghatjuk a pólusgerjesztés
által létesített pólusfluxus és az armatúragerjesztés által létesített armatúrafluxus eredő-
jeként. Azonban e tekercsekkel kapcsolódó fluxusok sem változhatnak pillanatszerűen, így
ezeknek is állandó értéken kell maradniuk.
Ez a fluxusállandóság elve és egyúttal a zárlati áramok számításának alapja is. A
jelenleg elhanyagolt, de a valóságban figyelmen kívül nem hagyható csillapítások és
veszteségek miatt a tekercsfluxusok természetesen nem maradnak az idők végezetéig
állandó értéken, de az első áramlökés időpontjáig nem csökkennek számottevő mértékben.
Így a biztonság irányában tévedünk, ha a lecsengést első közelítésben nem vesszük
figyelembe.
A további tárgyalás egyszerűsítése érdekében egyenlőre vizsgáljunk csak egy fázist az
armatúratekercselésből. Két szélsőséges esetet fogunk vizsgálni:
az I. főhelyzetet, amikor a zárlat pillanatában a feszültség maximális értékű;
a II. főhelyzetet, amikor a zárlat a feszültség nullátmenetkor következik be.

159
a) I. főhelyzetben bekövetkező zárlat
  0 helyzet. Ha a zárlat pillanatában a kapocsfeszültség maximális értékű, akkor az
armatúra- és a gerjesztőtekercselés mágneses tengelye merőleges egymásra, vagyis az
armatúratekercselés fluxusa nulla (3.39a ábra). Feltételezésünk szerint a zárlatot megelőző
időben a generátor terheletlenül járt, ezért az armatúratekercselésben nem folyik áram. A
gerjesztőáram egyenlő az üresjárási feszültség fenntartásához szükséges gerjesztőárammal.
I. főhelyzet
U  Umax
 =0

0
0

a)   0 b)   
3.39. ábra Fluxuseloszlás maximális feszültségnél bekövetkező zárlat esetén
(csillapító tekercseléssel rendelkező gép)

A fluxusállandóság elve szerint mindkét tekercselés fluxusának változatlan nagysá-

gúnak és a tekercseléshez képest változatlan irányúnak kell lennie. A rövidzárlatot
követően az armatúraáram iaz és a gerjesztőáram igz pillanatértéke úgy alakul, hogy ez a
feltétel teljesüljön.
Amint a forgórész egy kissé továbbfordul, kezd növekedni a pólusgerjesztésnek az
armatúratekercselés irányába eső összetevője. Ahhoz, hogy az armatúrával kapcsolódó
fluxus továbbra is nulla maradjon, az armatúrában olyan áramnak kell fellépnie, mely a
pólusgerjesztéssel ellentétes irányú. De az armatúragerjesztés a gerjesztő tekercselés
fluxusát is csökkenteni akarja, ezért a gerjesztőáramnak is nőnie kell.
   / 2 helyzet. Negyed fordulattal később (3.39b ábra) a két tekercselés mágneses
tengelye közös, az armatúra ellentétes irányban gerjeszt, mint a pólustekercselés. Továbbá
a létrejövő armatúragerjesztés a fluxusállandóság elve miatt nem befolyásolhatja a
pólusfluxust sem, azért pólusgerjesztés nagy része (körülbelül 80 %-a) és armatú-
ragerjesztés kisebb része (körülbelül 20 %-a) szórási utakra kényszerül. Így az eredő
fluxuskapcsolódás a tekercsekkel nem változott, a gerjesztőtekerccsel továbbra is 100 %,
az armatúrával nulla fluxus kapcsolódik.
Mivel az armatúrafluxus és a pólusfluxus legnagyobb része szórási utakon záródik,
létrehozásukhoz jóval nagyobb áramokra van szükség, mint normális üzemi körülmények
között.

160
 A forgórész továbbfordulásával mindkét áram csökkenni fog, mert a pólusgerjesztés
tengelye egyre inkább eltér az armatúratekercselés tengelyétől.
iaz igz
iaz max igzmax

π
Ig
2
t t
π 3π 2π 3π π π 3π 2π 3π
2 2 2

3.40. ábra Az armatúraáram és a gerjesztőáram

jelalakja feszültség maximumnál bekövetkező
zárlat esetében (I. főhelyzet)

Az armatúra- és a gerjesztőáram időfüggvényét feszültség maximumnál bekövetkező


 k   értékeknél követ-
zárlat esetében a 3.40. ábrán láthatjuk. A maximális értékek
2
keznek be, és exponenciálisan csökkennek. A zárlati áram elméleti csúcsértékét
meghatározhatjuk, ha ismerjük az armatúratekercselés La és gerjesztőtekercselés Lg
öninduktivitását, valamint a két tekercselés M ag kölcsönös induktivitását. Bevezetve az ún.
szórási tényezőt:
M ag2
  1 , (3.39)
La  Lg
a zárlati áramok csúcsértékei az I. főhelyzetben bekövetkező zárlatok esetén:

2
iaz max   I az , (3.40)

U
ahol I az  állandósult zárlati áram effektív értéke, és Ig gerjesztő áramnál:
Xd
1
igz max   Ig . (3.41)


b) II. főhelyzetben bekövetkező zárlat (3.41. ábra).

  0 helyzet. Ha a zárlat pillanatában a kapocsfeszültség nulla, akkor az armatúra teker-
cselés fluxuskapcsolódása maximális, tehát a gerjesztőtekercselés és az armatúrateker-
cselés mágneses tengelye közös. Ezt a helyzetet mutatja a 3.41a ábra. Az armatúrate-
kercselés zárlat előtt árammentes, a gerjesztő tekercselésben a névleges feszültség
létrehozásához szükséges áram folyik.

161
 Ha a forgórész az   0 helyzetből továbbfordul, csökken a pólusgerjesztésnek az
armatúratekercselés tengelyébe eső összetevője. Ekkor olyan áram jelenik meg az
armatúrában, amelyik segíti fenntartani az eredetileg vele kapcsolódó fluxust. De az
armatúragerjesztés növelné a gerjesztő tekercseléssel kapcsolódó erővonalak számát,
ezért a gerjesztőáram átmenetileg csökken. Az elfordulás növekedésekor az armatúra- és
a pólusgerjesztés mindinkább egymás ellen hat, ezért minkét áramnak rohamosan
növekednie kell.
II. főhelyzet
U= 0
   max

0
0

a)   0 b)   
3.41. ábra Fluxuseloszlások a feszültség nullátmenetnél bekövetkező zárlat esetén
(csillapító tekercselés nélküli gép)
   helyzet. Fél fordulat múlva a gerjesztések elérik legnagyobb értéküket, és
azonos hatásvonalon szembemutatnak egymással. Ahhoz, hogy a fluxusállandóság elve
szerint az egyes tekercsekkel kapcsolódó fluxusok az eredeti állapotukhoz képest ne
változzanak, a tekercselések fluxusai a szórási utakra szorulnak ki. Az eredeti
fluxusoknak a szórási utakon történő fenntartásához rendkívül nagy áramokra van
szükség.
Az armatúra- és a gerjesztőáram időfüggvényét a feszültség nullátmenetekor bekövet-
kező zárlat esetében a 3.42. ábrán láthatjuk. A maximális értékek   k   értékeknél
következnek be, és exponenciálisan csökkennek. A 3.42. ábrán figyelembe vettük a
valóságban mindig fellépő csillapítást, és ennek megfelelően vázoltuk a zárlatot követő
áramjelalakok időbeni változását.
A zárlati áram elméleti csúcsértéke most:
2 2
iaz max   I az , (3.42)

vagyis kétszer akkora, mint feszültség maximumkor bekövetkező zárlatnál volt.
A gerjesztő tekercsben zárlatkor fellépő áramcsúcs is közel duplája lesz az I. főhelyzet
belinek:

162
 2 
igz max   Ig . (3.43)

iaz igz
iaz max

igzmax

Ig
2π 4π
t t
π π 3π 3π π π 3π 2π 3π 4π
2 2 2 2

3.42. ábra Az armatúraáram és a gerjesztőáram jelalakja feszültség nullátmenetnél

bekövetkező zárlat esetén (II. főhelyzet)

3.5.2.2. A zárlatot követő tranziens folyamatok

A zárlat bekövetkezése után fellépő zárlati áramok egyen- és váltakozó áramú össze-
tevői exponenciálisan csökkennek a generátor különböző reaktanciái és ohmos ellenállásai
által meghatározott időállandók szerint.
Az időállandókat a gyakorlatban a rövidzárlattal együtt járó folyamatok kísérleti vizs-
gálatai alapján szokták meghatározni. Ezeknél a vizsgálatoknál a generátoron mesterséges
zárlatokat idéznek elő, és oszcillográffal felrajzoltatják az armatúra- és gerjesztőáram idő-
beli változását. Az oszcillogramokból az időállandók, és az első zárlati áramlökések nagy-
ságára mértékadó reaktanciák viszonylag egyszerű módon meghatározhatók. A váltakozó
áramú összetevő időbeli lefolyását szinuszosnak tekintjük.
Xs X sg Rg A csillapító tekercselés nélküli szinkron gép
tranziens üzemre érvényes rövidzárlati vázlatát a
3.43. ábra mutatja, ahol X a a főmező reaktan-
I az' Xd'
Xa ciája, X s a főmező-, X sg  X a a gerjesztő
tekercselés szórási reaktanciája, Rg a gerjesztő
tekercselés ellenállása.
3.43. ábra A tranziens helyettesítő vázlat
zárlatkor (ha nincs csillapító tekercselés)
A maximális rövidzárlati áram számításakor
a biztonság irányában tévedünk, ha a számításkor a gerjesztő tekercselés Rg ellenállását
elhanyagoljuk. Ebben az esetben a hosszirányú (a maximális zárlati áram kialakulásának
pillanatában az armatúra gerjesztés d-irányú) tranziens reaktancia értéke:

163
 X sg  X a
X d'  X s   X s  X sg . (3.44)
X sg  X a

A szinkron gép működési elvéből következik, hogy az állórész egyenáramú összetevő-

je a gerjesztő tekercselésben váltakozóáramú, váltakozóáramú összetevője pedig egyenára-
mú összetevőt hoz létre. Megfordítva: a gerjesztő tekercselés egyenáramú összetevője az
armatúra tekercselésben váltakozó áramú, váltakozó áramú összetevője pedig egyenáramú
összetevőt eredményez. Ebből következik, hogy a gerjesztőtekercselés egyenáramú – és
ezzel együtt az armatúratekercselés váltakozóáramú – összetevőjének csillapodását a
gerjesztőtekercselés (és amennyiben van) a csillapítótekercselés együttesen határozzák
meg. A csillapításra jellemző Td' időállandó számításakor azonban a gerjesztő tekercs
ellenállását már nem hanyagolhatjuk el:
Lg L'd X g X d'
Td'     . (3.45)
Rg Ld   Rg X d

Az armatúraáram egyenáramú tranziens összetevője csillapodásának időállandója:

L'd X d'
Ta'   . (3.46)
Ra   Ra

Szinkron motorok esetén az indítás megkönnyítése, illetve a lengések csillapítása érde-

kében a forgórészen (a főpólus saruban) rövidre zárt „indító kalickákat” helyeznek el azért,
hogy aszinkron motorként indítva legyen indítónyomatékuk. Ilyen módon elérhetik, hogy a
gép forgórészét a szinkron fordulatszám közelébe felpörgetve a feszültség rákapcsolásával
„szinkronba rántsák” a gépet. Generátorok esetén ún. „csillapító rudazatot” alkalmaznak,
amelynek ellenállása kisebb, mint az indító kalickáké, és a szinkron gép dinamikus terhelé-
séből adódó lengéseket hivatottak csillapítani.
Ha a gépnek van csillapító tekercselése (itt kell megjegyezni, hogy a tömör forgórész is
csillapító tekercselésként viselkedik) akkor a gerjesztések még jobban kiszorulnak, szórási
utakra kerülnek. Ebben az esetben még nagyobb, de gyorsan lecsengő "szubtranziens"
X sg Rg
áramok jöhetnek létre, és a helyettesítő vázlat
(3.44. ábra) is megváltozik.
A szubtranziens reaktancia értéke:
Xs X scs Rcs
X sg  X scsill.
X d"  X s  . (3.47)
"
X sg  X scsill.
I z X d" Xa
A szubtranziens időállandó:

Lg L"d X g X d"
3.44. ábra A szubtranziens helyettesítő Td"     . (3.48)
Rg Ld   Rg X d
vázlat zárlatkor (van csillapító tekercselés)

164
 A 3.45. ábrán egy csillapító tekercseléssel rendelkező generátor feszültség
maximumkor bekövetkező zárlatának oszcillogramját látjuk. A zárlat pillanatában
rövidzárlati áram értéke nulla, mert az áram 90-al késik a feszültséghez képest. Ezért
ebben az esetben az armatúra tekercselésben nem lép fel egyenáramú összetevő. A
"
csillapító tekercselés miatt viszont fellép a váltakozóáramú, gyors lecsengésű I az szubtran-
'
ziens összetevő, amely később a I az tranziens összetevőbe, majd végül az állandósult

iaz
2  I az
'' t
 "
2  I az  e
" Td

t

Tranziens Td'
2  I az' e
összetevő
2  I az

2  I az
'

Szubtranziens
összetevő
Td"

3.45. ábra Csillapító tekercseléssel rendelkező szinkron generátor feszültség maximumkor

(I. főhelyzetben) bekövetkező zárlatának oszcillogramja
rövidzárási áramba megy át. Az exponenciális csökkenések időállandója sorban Td" , majd
Td' . Az ábrán az áram burkológörbe nulla időpillanatig történő meghosszabbításával
meghatározhatjuk a váltakozóáramú összetevő csúcsértékét ( 2  I az
"
), és a burkológörbé-
hez húzott érintővel a Td" szubtranziens időállandót.
A 3.46. ábrán egy csillapító tekercselés nélküli generátor feszültség nullátmenetkor
bekövetkező zárlatának oszcillogramját tekinthetjük meg. Mivel a zárlat pillanatában az
áram a 90-os eltolás miatt éppen maximális értékű, az áram csúcsértékével azonos
egyenáramú összetevőnek kell fellépnie. Mivel nincs csillapító tekercselés, szubtranziens
áram nem lép fel. Az armatúraáram egyenáramú összetevője az armatúrakör tranziens-,
időállandójával csökken exponenciálisan. Az oszcillogramból láthatóan a zárlati áram
burkológörbéjének mindenkori pillanatértéke egy egyenáramú-, és egy váltakozóáramú
tranziens összetevőből adódik össze,
t t
  '
Ie  e Ta'
 2  I az  e
' Td
, (3.49)

amely végül az állandósult rövidzárási áramba megy át. Az oszcillogram alapján az

egyenáramú összetevő Ta' időállandóját az áram burkológörbe középvonalához I e pontban
húzott érintő időtengellyel való metszéspontja adja.

165
 iaz

t
 '

Váltakozóáramú 2  I az  e
' Td

összetevő
Egyenáramú
összetevő
t
 '
2  I az  e
' Ta

Ie
2  I az
"
 Ie
2  I az

Ta'

3.46. ábra Feszültség nullátmenetkor (II. főhelyzetben) bekövetkezett zárlat

oszcillogramja csillapító tekercselés nélküli gép esetén

Természetesen a tranziens, illetve a szubtranziens reaktanciák az oszcillagramokból

közvetlenül is meghatározhatók:
U U
X d'  '
, illetve X d"  "
. (3.50)
I az I az

Végül összefoglalva a tranziens állapotok jellemzésére szolgáló reaktanciák és

időállandók tájékoztató értékei:

Tranziens szakaszban (csillapítótekercselés nélküli gépeknél):

Hengeres forgórésznél: X d'  0,1...0,2  X d .

Kiálló pólusnál: X d'  0,2...0,3  X d .

X q'  X q .

Időállandó: Td'  0,3...0,5 sec.

Szubtranziens szakaszban (csillapítótekerccsel rendelkező gépeknél):

Hengeres forgórésznél: X d' '  0,075...0,12  X d .

Kiálló pólusnál: X d' '  0,15...0,25  X d .

Időállandó: Td' '  0,02...0,08 sec.

166
3.5.2.3. Aszimmetrikus zárlatok
A szinkron gépek üzemében leggyakrabban nem a szimmetrikus háromfázisú zárlat,
hanem a két fázis közötti kétsarkú, vagy a fázis és föld közötti egysarkú, egyfázisú zárlat
következik be.
Egyfázisú zárlat esetén az állórész áramkörében egyfázisú zárlati áram jelenik meg,
ami térben álló, lüktető mágneses teret hoz létre. Ez a lüktető mező helyettesíthető két
egymással szemben forgó, fele amplitúdójú forgómezővel.
A legkedvezőtlenebb esetben, ha a zárlat feszültség nullátmenetnél következik be, az
áram csak úgy indulhat nulláról, ha a zárlat pillanatában fellép egy egyenáramú összetevő.
Az egyenáram gerjesztette álló mező a forgórész tekercselésében 50 Hz frekvenciájú válta-
kozó áramot hoz létre.
Az egyfázisú áram lüktető mezejének azzal az összetevőjével, mely együtt forog a
forgórésszel a gerjesztőáram megnövekedett egyenáramú összetevője tart egyensúlyt. A
lüktető mező szembeforgó összetevője kétszeres frekvenciájú, tehát 100 Hz-es váltakozó
áramú összetevőt indukál nem csak a gerjesztő tekercselésben, hanem a forgórészen
fellelhető összes zárt vezető keretben.
A leírtakból látható, hogy az egyfázisú zárlat jobban igénybe veszi a forgórészt, mint a
szimmetrikus háromfázisú zárlat.
A lüktető mezőnek az a komponense, amelyik szembeforog a póluskerékkel, létrehoz
egy zárlati áramot az állórészben is. Ennek a zárlati áramnak a számítására vezették be az
ún. negatív sorrendű reaktanciát. A negatív sorrendű rendszer szembeforogva a forgó-
résszel hol hosszirányban, hol keresztirányban kapcsolódik a póluskerékkel, ezért a negatív
sorrendű reaktancia a hossz és keresztirányú tranziens reaktanciák középértéke lesz:
X d'  X q'
X2  . (3.51)
2
Kétsarkú zárlat esetén az áramkör reaktanciája a tranziens és a negatív sor-rendű
reaktancia összege ( X d'  X 2 ) lesz. Mivel a helyettesítő vázlat reaktanciáit egy fázisra
szokás megadni, kétsarkú zárlat esetén a zárlati áramkörben a reaktanciák kétszerese
szerepel, a zárlati áramot megindító feszültség azonban nem a fázisfeszültség, hanem an-
nak 3 -szorosa, vagyis a vonali feszültség lesz.
Ezek alapján a zárlati áramcsúcs közelítő értéke II. főhelyzetben bekövetkező kétsarkú
zárlat esetén:
3  2 U U
max  2   2,4  '
'
iaz . (3.52)
2(Xd  X2)
'
Xd  X2

A csillapítótekercselés hatása a negatív sorrendű reaktanciára hasonló, mint a

szubtranziens reaktanciára, de függ a rudazat elrendezésétől is. Ha összekötött rudazat van
az egyes pólusok között akkor X q' '  X d' ' , ha nem akkor X q' '  2...3  X d' ' .
Csillapítótekercseléssel rendelkező gépek negatív sorrendű reaktanciája:

167
 X d' '  X q' '
X2  . (3.53)
2

3.5.3. A szinkron gép lengései

A szinkron gép üzeme során előfordul, hogy terhelési állapota megváltozik, terhelési
szöge a megváltozott nyomatéknak megfelelő új értéket vesz fel. Ez a változás azonban
nem következhet be ugrásszerűen, ahogy a terhelésváltozás bekövetkezik a gépben. A
valóságban a szinkron gép forgórésze és a vele együttforgó tömegek, valamint az armatúra-
tekercselés által létrehozott forgó mágneses tér egy rugalmas, lengésre hajlamos rendszert képez.
Tételezzük fel, hogy egy szinkron motor állandósult üzemben M 0 nyomatékot szolgál-
tat  0 terhelési szög mellett. Növekedjen meg a nyomatékigény ugrásszerűen  M -mel. A
bekövetkezett terhelőnyomaték többlet átmenetileg lassítani fogja a forgórészt. A lassulás
azonban a forgórész és a vele összeköttetésben lévő forgó tömegek tehetetlensége miatt
nem szűnik meg az új egyensúlyi állapotnak megfelelő  1 terhelési szög elérésekor,
hanem azon túllendül  szöggel.
Mivel a motor által kifejtett M 2 nyomaték most nagyobb, mint az M1  M 0  M
terhelőnyomaték, a forgó rendszer gyorsulni fog, a terhelési szög lecsökken, és a forgórész
ismét túllendül az egyensúlyt jelentő  1 terhelési szögön. Ez a lengési folyamat az A pont
körül addig tart, amíg a villamos és mechanikai veszteségek fel nem emésztik a terhelő- és
motornyomaték különbség okozta teljesítménylengést.
Ugyanilyen folyamat játszódik le természetesen a merev hálózatra kapcsolt szinkron
generátor terhelési állapotának megváltozásakor is. A helyzet csak rosszabbodik, ha a ter-
helésváltozás periódikusan ismétlődik. (Pl.: dugattyús szivattyú meghajtása, vagy Diesel-
motorral hajtott szinkron generátor.)
Az eddigiekből is látható, hogy a szinkron gépek lengéseinek vizsgálata meglehetősen
bonyolult feladat. További vizsgálatainkhoz ezért kénytelenek leszünk egyszerűsítő közelí-
tésekre. Továbbra is csak hengeres forgórészű gépeket vizsgálunk, és feltételezzük hogy a
lengések közben a gép belső nyomatéka a statikus M  f ( ) jelleggörbe szerint változik;
a nyomatékváltozás amplitúdója olyan kicsi, hogy a szinuszgörbe adott munkapontjához
húzott érintővel helyettesíthető; a villamos és mechanikai szög egyenlősége érdekében
kétpólusú gépekkel foglalkozunk.
A szinkron gép mozgásegyenletének felírásához vizsgáljuk meg milyen nyomatékok
hatnak a gép forgórészére az egyensúlyi helyzettől különböző állapotban.
A 3.47a ábra jelöléseit használva, tételezzük fel, hogy gépünk túllendült és
éppen a B pontban üzemel. Mivel a motor által szolgáltatott M 2 nyomaték nagyobb
mint az M1 terhelőnyomaték, a gép forgórészére M  M 2  M1 gyorsító nyomaték
hat. Kiindulási feltételeink szerint felírhatjuk
M
tg   alapján, hogy M    tg  .


168
 Ugyanakkor tudjuk, hogy:
M d M
tg     Ms
 d
a szinkronozó nyomatékkal egyenlő. A gyorsító nyomaték tehát az egyensúlyi
helyzethez tartozó szinkronozó nyomaték, és az attól való terhelési szög eltérés ( )
szorzata lesz:
M  M s  . (3.52)

Miközben a forgórész egyensúlyi szöghelyzetéből a hirtelen nyomaték-változás hatásá-

ra kimozdul, szögsebessége különbözni fog a forgómező szögsebességétől. A viszonylagos
elmozdulás miatt az eredő fluxus erővonalai metszik a forgórészen fellelhető összes zárt
vezetőkeretet, és azokban feszültséget indukálnak. Az indukált feszültségek nagysága a
relatív szögsebességtől függ, így az általuk megindított örvényáramok is, melyek természe-
tüknél fogva gátolják a mozgást.
 =0
M 0 A csillapító tekercselés
É rúdjai (indító kalickák)
M2
B Rövidrezáró
gyűrű D

M1 0
A
Ig
M0 É Gerjesztő
tekercselés
 D
Pólussarú Lemezelt
állórész
 0 1  2 
a) b)

3.47. ábra A szinkron gép lengései

a) magyarázat a szinkron gép lengéseihez; b) a csillapító tekercselés/indító kalickák

Hogy minél hatásosabban kialakulhassanak ezeket a gyors állapotváltozásokat akadá-

lyozó áramok, egyes gépeknél rézrudakból külön rövidrezárt tekercselést készítenek a
csillapítás növelése érdekében (csillapító tekercselés, 3.47b ábra, illetve a 3.1. fénykép). Ez
a kalickás tekercselés ugyanúgy működik, mint egy rövidrezárt forgórészű aszinkron motor
kalickás forgórész tekercselése. Így ez a tekercselés megfelelő méretezés esetén
felhasználható az indítónyomaték nélküli szinkron gép aszinkron motorként történő a
indítására (indító kalickák). Az indító kalickák segítségével a gép forgórésze a szinkron
fordulatszám közelébe gyorsítható és megfelelő feltételek esetén durván szinkronozható is.
Tovább növelhetik a csillapítást a tömör szerkezeti kialakításokban kialakuló
örvényáramok hatására kialakuló nyomatékok, amelyek az eredő fluxus nagyságán kívül
függenek az állapotváltozás sebességétől, vagyis a relatív szögsebességtől (r ) . Állandó
kapocsfeszültséget feltételezve, az eredő fluxust a szerkezeti kialakításból adódó k
állandóval összevonva, a csillapító nyomatékot felírhatjuk a következő alakban:

169
 d
M cs  k   r  k  (3.53)
dt
A forgórész és vele kapcsolatban lévő forgó tömegek gyorsításához ill. lassításához
szükséges bizonyos nagyságú dinamikai nyomaték. A dinamikai nyomatékot a forgó töme-
gek forgórészre redukált tehetetlenségi nyomatéka (J ) és a szöggyorsulás ( ) szorzata
határozza meg:
d r d 2
Md  J  J 2 (3.54)
dt dt
Ezek után felírhatjuk, hogy a terhelőnyomaték és a szinkron gép villamos nyomaté-
kának különbségéből keletkező nyomaték a forgó tömegek gyorsítására (lassítására), és a
keletkező csillapító nyomaték fedezésére fordítódik:
M vill  M terh  M s    M d  M cs . (3.55)

Az egyes nyomatékokat behelyettesítve, és az egyenletet rendezve kapjuk a forgórész

relatív mozgását leíró differenciál egyenletet:
d 2 d
J 2
k  Ms   0 . (3.56)
dt dt

Az egyenletben szereplő állandók értékétől függően a forgórész periódikusan

csillapodó lengéssel közelíti meg az új stabilis állapotot. A levezetett egyenlet egyetlen,
hirtelen terhelésváltozás hatására bekövetkező lengéseket írja le. Ezt a szinkron gép
önlengésének nevezik.
Nagyobb jelentőségük van az ún. gerjesztett lengéseknek. Gerjesztett lengésről akkor
beszélünk, ha a gépre ható nyomaték nem állandó, hanem egy bizonyos érték körül periódi-
kusan ismétlődik. A gerjesztett lengések általában állandósulnak. Nagyteljesítményű szink-
ron gép állandósult lengése a táphálózatot is nagyon zavarhatja, ugyanis a lengő gép áram-
felvétele is periódikusan változik, és a létrejövő hálózati feszültségesés (vagy emelkedés) a
hálózatra kapcsolt egyéb fogyasztó működését (pl.: izzólámpák) igen kedvezőtlenül befo-
lyásolhatja.
Súlyosbodik a helyzet, ha a gerjesztőnyomaték frekvenciája megegyezik, (vagy egész-
számú többszöröse) a gép önlengési frekvenciájával. Ilyenkor a lengések amplitúdója foko-
zatosan növekszik, rezonancia lép fel, és a gép kiesik a szinkronizmusból.

170
 3.6. KÜLÖNLEGES SZINKRON GÉPEK

3.6.1. Körmöspólusú generátor

A közlekedési eszközök és a félvezető technika fejlődésével igény jelentkezett a

járművek villamos energia ellátásának korszerűsítésére. Az erre a célra korábban használt
egyenáramú generátoroknak (töltődinamóknak) ugyanis két jelentős hátrányuk volt:
a kommutátoros, tekercselt forgórész korlátozta a fordulatszám növelését, és
ezzel a teljesítményegységre eső súly csökkentését,
a kommutátor és a keferendszer állandó gondozást igényelt.
E hátrányokat küszöböli ki a 3.48. ábrán vázolt körmöspólusú generátor. Elnevezését
a hosszmetszet alsó felén látható forgórészről kapta. A forgórészen egy hengeres gerjesztő-
tekercs van, melyet csúszógyűrűkön keresztül egyenárammal táplálunk. A gerjesztőtekercs
tengelyirányban létrehozott mágneses terét a forgórészre jobb és baloldalról felpréselt D és
É jelű körmös acél gyűrűk vezetik a lemezelt állórészbe. A baloldali gyűrű körmei alkotják
az északi pólusokat, a jobboldali a délieket. Az északi és déli pólusok tehát mágnesesen
párhuzamosan vannak kapcsolva.
A gerjesztés által létrehozott erővonalak az északi körmökből a gépben sugárirányban
kilépnek, és megkerülve az állórész hornyokban lévő armatúratekercselést, újból
sugárirányban térnek vissza a déli körmökhöz.
(Az északi és déli körmök között akkora légrést
kell hagynunk, hogy a mágneses ellenállás az
 állórész felé jóval kevesebb legyen, és az erő-
vonalak a leírt útvonalat válasszák.)
Az ábrán vázolt gépnél 6 északi és 6 déli kö-
röm hozza létre a 12 pólusú mágneses teret. A
forgórészt forgásba hozva, ez a 12 pólusú mág-
É
neses tér metszi az állórészen lévő rendszerint
D háromfázisú tekercselést, és abban feszültséget
indukál.
É
D Az indukált feszültség effektív értéke:
3.48. ábra Gépjárművekben használt Ui  4.44  f  N     max ,
körmöspólusú generátor
tehát függ a generátor fordulatszámától. Gépjár-
művekben, ahol a hajtómotor fordulatszáma tág határok között változik, ugyanúgy szükség
van gerjesztésszabályozóra, mint az egyenáramú töltődinamóknál. A szinkron gép szinkron
reaktanciája függ a frekvenciától: X d  X a  X s  2  f  ( La  Ls ) . Ez egy frekvenciával lineári-
san növekvő reaktancia sorbakapcsolását jelenti a fogyasztóval, ami a gerjesztésszabályo-
zás kérdését csak igénytelen esetben (pl.: kerékpár világítás állandómágnesű forgórésszel)
oldja meg.

171
 Az egyszerű felépítésű forgórész
lehetővé teszi a járműgenerátorok ma-
gas üzemi fordulatszámát, ami jó súly- 
egységre eső teljesítményhasznosítást,
és az előállított több száz Hz-es három-
fázisú váltakozó feszültség egyeni-
rányítása után viszonylag sima egyen-
feszültséget eredményez.
Az átlagos járműgenerátoroknál 3.49. ábra Vasúti, kefenélküli körmöspólusú generátor
nagyobb teljesítményű, igényesebb körmöspólusú generátorokat készíthetik csúszógyűrű
nélküli kivitelben is. Ezeknél az axiális mágneses teret az acél pajzsokon elhelyezett két
gerjesztőtekercs hozza létre, és a mágneses tér armatúratekercseléssel való kapcsolódását
itt is körmös-pólusú gyűrűk biztosítják.
A mágneses tér záródása ezeknél a gépeknél az armatúra vastesten kívül, a jó
mágneses vezetőképességű (acél) állórészházban történik. (A gép tengelyének viszont
antimágneses anyagból kell készülnie, különben mágnesesen söntölné a körmös pólusokat.)

3.6.2 Kefenélküli, forgódiódás szinkrongenerátor

A villamos energia hagyományos előállításakor az erőművekben a gőzturbina által

hajtott háromfázisú főgenerátor tengelyén helyezkedett el egy egyenáramú öngerjesztésű
segédgenerátor. Ez a segédgenerátor szolgáltatta az egész gépcsoport számára az egyenára-
mú energiát, például a szinkron generátor gerjesztőáramát.
Az egyenáramú gépnél a kommutátor, a szinkron gépnél a csúszógyűrűk és mindkét
gépnél a kefék folyamatos felügyeletet igényeltek, a gépcsoport megbízhatóságát csökken-
tették. A megoldást a teljesítményelektronika fejlődése tette lehetővé a nagyteljesítményű
félvezető elemek megjelenésével.
Az egyenáramú generátor helyére egy kifordított, kis teljesítményű szinkron gene-
rátor került, melynél az állórészen helyezkednek el a gerjesztőtekercsek, és a forgórész
váltakozó áramú tekercseléséhez egy háromfázisú diódás híd csatlakozik.
A hídkapcsolás egyenáramú kimenete a főgenerátor gerjesztőtekercselését táplálja.
A diódás híd a főgenerátor gerjesztőtekercselésével azaz a forgórésszel együtt forog és
egy tárcsán helyezkedik el. A gerjesztőgép állórésze általában kiképzett pólusú, melyeken
többféle gerjesztőtekercs helyezhető el. Maga a gerjesztőgép egy forgógépes erősítőnek is
felfogható (1:10), mert egészen kis gerjesztőáramokkal jelentősen tudjuk változtatni a
főgenerátor gerjesztőköri jellemzőit.
A 3.50. ábrán láthatjuk a diódás szinkron generátor egy kapcsolási rajzát. A
gerjesztőgép állórészén itt két egyenáramú tekercselés helyezkedik el. Az egyik tekercset a
főgenerátor kapcsairól leválasztó transzformátoron, egyenirányítón keresztül tápláljuk egy
feszültségszabályozó közbeiktatásával. Ez a kapcsolás így öngerjesztésű, mert a gépcsoport
forgásakor a remanens indukció az állórészben feszültséget indukál, melyet egyenirányítva,
és visszavezetve a gerjesztőgéphez a főgenerátor felgerjed. A tranzisztoros feszültségsza-

172
 L1 L2 L3
Feszültségszabályozó
bályozóval be lehet állítani
+ az üresjárási feszültséget,
Tr - amelynek értéke a fordulat-
számtól, és a terheléstől is
Rsz közelítőleg független lesz.
+ A gerjesztőgép álló-
- részén elhelyezkedő másik
tekercset a főgenerátor álló-
rész áramával arányos e-
U1 V1 W Állórész gyenárammal gerjeszthetjük.
Ig1
1 Ezzel egy kompaundálást
végzünk, így a generátor di-
Ig2
namikus tulajdonságait javít-
hatjuk, a szabályozó műkö-
dését segíthetjük. A kompa-
undált generátor kapocsfe-
szültsége a terhelésváltozást
Forgórész követő tranziens folyamatok
során hamarabb állandósul, a
Főgenerátor Diódás gerjesztőgép
feszültség letörések pedig ki-
3.50. ábra Diódás szinkron generátor kapcsolási vázlata sebbek lesznek.
Az ismertetett két-
vastestű szinkron generátor szerkezeti elrendezése a 3.14. ábrán látható.
3.6.3. Reluktancia motorok
Az ipari gyakorlatban gyakran adódhat olyan feladat, amikor két vagy több motornak
pontosan megegyező fordulatszámmal kell járnia. Az ilyen feladat többféleképpen is meg-
oldható, de néhány kW teljesítményig a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás reluktancia
motorok alkalmazása.
A reluktancia motor tulajdonképpen egy gerjesztés nélküli, kiállópólusú szinkron gép.
A kiállópólusú szinkron gép nyomatékának tárgyalásakor ismertük meg a reluktancia
nyomaték fogalmát, melynek nagysága az X d hosszirányú és X q keresztirányú szinkron
reaktanciák különbözőségétől függ:
m U 2 Xd  Xq
Mr      sin 2 .
0 2 X d  X q
Ennek a nyomatéknak a hasznosításán alapszik a reluktancia motor működése.
A szinkron gépek motoros üzemmódban való használatának van egy meglehetős
nehézsége: a szinkron gépnek nincs indítónyomatéka, önmagától nem tud felgyorsulni a
forgórész álló helyzetből, az armatúra által létrehozott forgó mágneses tér fordulatszámára.
A szinkron motorok egyik indítási módjánál a forgórészt indító kalickával látják el, és
az armatúrát hálózatra kapcsolva a forgó mágneses tér a forgórészt aszinkron motorként a

173
 szinkron fordulatszám közelébe pörgeti, majd gerjesz-
téslökéssel a gép szinkronizmusba ugratható.
Ez adta a gondolatot, hogy egy rövidrezárt forgó-
részű aszinkron motor forgórészét úgy alakítsák ki, hogy
a forgómező pólusszámának megfelelően mágnesesen
aszimmetrikus legyen, és a létrejövő reluktancia nyoma-
ték a forgórészt felpörgés után szinkronba ugrassa. A
felpörgésnek és szinkronba ugrásnak természetesen ha-
tárt szab a motort indításakor a terhelő nyomaték és a
felgyorsítandó rendszer tehetetlenségi nyomatéka, ezért
3.51. ábra Reluktancia motor a reluktancia motorok névleges teljesítménye kb. feleak-
forgórészének lemezrajza
kora, mint a vele azonos nagyságú aszinkron motoroké.
A reluktancia motor állórésze tehát megegyezik egy szinkron (vagy aszinkron) gép
állórészével, lemezelt vastestében rendszerint háromfázisú tekercselés van, mely forgó
mágneses teret hoz létre.
Forgórésze azonban úgy van kialakítva, hogy helyet kapjon rajta az aszinkron gépekre
jellemző kalickarendszer, ugyanakkor jelentős különbség legyen a hossz és keresztirányú
mágneses vezetés között a minél nagyobb reluktancia hatás elérése érdekében.
A 3.51. ábrán egy négypólusú reluktanciamotor forgórészének lemezrajzát láthatjuk.
A pólusközökben a lemez annyira ki lett mélyítve, hogy itt kalickarudak nem helyezhetők
el. A kis hornyokban lévő rudakat a lemeztest végein teljesen körbefutó rövidrezáró gyűrűk
kötik össze, hogy létrejöhessen a felpörgést előidéző aszinkron nyomaték. A reluktancia
hatás fokozására a pólusok középvonalában sugárirányú nyílásokat sajtoltak, így is növelve
a hossz és keresztirányú mágneses vezetés közti különbséget.
A reluktanciamotor átlagos légrésmérete a kerület mentén jóval nagyobb a
keresztirányú légrés megnövelése miatt, mint az azonos nagyságú aszinkron motoré. Ezért
felfutás alatt nagyobb a mágnesező árama, rosszabb cos -vel dolgozik mint az aszinkron
motor. Szinkron üzemben sem javul a helyzet, mivel nincs gerjesztőtekercse a gépnek, és
állandóan alulgerjesztett üzemállapotban van.
Emiatt a reluktanciamotor hatásfoka és súlyegységre eső teljesítmény kihasználása kb.
fele az aszinkron motorénak, ezért csak 5 kW alatti teljesítmény tartományban használa-
tosak. A kisebb teljesítmény miatt egyre kevésbé hanyagolhatók el a veszteségek, nő a
különbség a tengelyen leadott mechanikai teljesítmény és a hálózatból felvett villamos
teljesítmény között, így a tengelyen kifejtett nyomaték kisebb lesz az elméletileg
kiszámított villamos reluktancia nyomatéknál, és a maximális terhelési szög az elméleti
 max  45 helyett csak  max  30...35 lesz.
A leírt negatívumok ellenére mégis szívesen alkalmazzák egyszerű felépítése és
olcsósága miatt olyan villamos hajtásoknál, ahol több motor együttfutása, vagy állandó
fordulatszám a követelmény.
A frekvenciaváltós inverterek elterjedésével együtt a reluktancia motorok felhasználási
köre is bővül, mivel több motor együttes, azonos mértékű fordulat-szám változtatására
nyílik lehetőség (pl.: csomagolástechnika, papír- és textilipar).

174
 3.6.4. Léptetőmotorok

A léptetőmotorok felépítésüket tekintve a szinkron motorokhoz állnak legközelebb.

Eltérés azonban, hogy amíg a szinkron gépeknél az állórészen elhelyezett tekercse-lés
forgómezőt hoz létre, addig a léptető motoroknál a fázisok idővezérelt ki-be kapcsolása
diszkrét helyzeteket felvevő „léptetett” mezőt és forgórész pozíciókat okoz. Ennek előnye,
hogy a lépések számolásával egy tűréshatáron belüli információval rendelkezünk a
forgórész helyzetéről. A léptetőmotorok ezzel a módszerrel lehetővé teszik a visszacsatolás
nélküli pozícionálást.
BE
T1 - T2 KI

+ T1 T5 T3 T7 BE
Re Re T3 - T4 I
KI
BE
T5 - T6 KI
a)
a1 a2 b1 b2
- T7 - T8
BE
KI
T6 T2 T8 T4
Lépés I 1 2 3 4 5 6 7 8 9

Re Re BE
T1 KI
+ BE
a1 c2 b1 d2 T3 KI

T4
BE b)
KI
- a2 c1 b2 d1 BE
T5 KI
T1 T2 T3 T4 Lépés 1 2 3 4 5 6 7 8 9

3.52. ábra Kétfázisú léptetőmotor

a) bipoláris- és b) unipoláris vezérlése

A léptetőmotorok állórésze mindig kiálló pólusú, ezeken a pólusokon helyezik el az

egyenárammal gerjesztett „fázistekercseket”. A lépetőmotorok általában két-, öt-, és újab-
ban háromfázisúak. A forgórész aktív, vagy passzív attól függően, hogy gerjesztjük-e vagy
sem. Ha aktív, akkor a gerjesztést állandómágnes adja. A passzív forgórészű motorok min-
dig kiálló pólusúak (azaz eltérés van a d és q irányú reaktanciájuk között), amiért szokásos
a reluktancia-forgórészű léptetőmotor elnevezés.
Egy kétfázisú motor lehetséges vezérlési módjaihoz tartozó kapcsolásokat és a
vezérlés idődiagramját táblázatos formában a 3.52. ábrán mutatjuk be.
Bipoláris vezérlésnél minden időpillanatban mindkét fázistekercs be van kapcsolva, a
tranzisztoros kapcsolókból kialakított híd a tekercsek kapcsaira kapcsolt feszültség polari-
tását (és ezzel együtt a fázistekercsek áramirányát is) cserélgeti. Unipoláris vezérlésnél
ezzel szemben a tekercseket vagy ki-, vagy bekapcsoljuk, a polaritás változatlan. Bipoláris
vezérlésnél több kapcsoló elem alkalmazása árán jobb a tekercsek kihasználtsága szemben
az unipoláris vezérléssel, ahol egy adott időpillanatban a tekercselés fele inaktív. Az ebből
adódó eredő gerjesztéscsökkenés természetesen kisebb fluxust és kisebb nyomatékot jelent.

175
 A 3.53. ábrán vázlatos keresztmetszetével Felezett lépés
I’
ábrázolt kétfázisú (a fázistekercsek a-val és b- Egész a1 Egész
vel jelöltek) léptetőmotort bipolárisan vezérel- lépés lépés
I II
jük. A forgórész aktív, fogainak (mágneses pó-
D
lusainak) számát Zr-vel jelölve: Zr = 2. A 3.52a
ábrán megadott 1 lépésnél a T1-T2 és T3-T4 b1 É
tranzisztorok bekapcsolásával az állórészen a D
IV’ II’
megadott mágneses pólusok alakulnak ki,
É b2
melyek eredője az I-el jelölt irányba mutat, ezért D
a forgórész a megadott módon áll be.
Az ezt követő léptetéskor (T3-T4 ki-, T7- É

T8 bekapcsolásával) a b fázisban az áramirány IV III

megcserélődik, és így az új eredő gerjesztés a2 III’

irányának megfelelően a forgórész a II helyzetbe 3.53. ábra Kétfázisú, bipolárisan vezérelt
áll be és így tovább. A léptetéseket végigkövetve a motor léptetési helyzetei
forgórész sorra az I  II  III  IV  I ...
helyzeteket veszi fel, vagyis 90-onként lépked. A valóságos léptetőmotorokban a lépés-
szöget a forgórész fogszámának növelésével csökkentik. Bizonyítható ugyanis, hogy a
léptetőmotor egész-lépésszögét az
360
 (3.57)
Zr  m
összefüggésből számíthatjuk, amelyben Zr a forgórész fogainak száma, m pedig a fázisszám
(ebben a konkrét esetben m = 2 és Zr = 2, vagyis  = 90).
Léptetőmotoroknál szinkron jellegű
M Tartó nyomaték
nyomaték keletkezik, amely a terhelés
MT
függvényében M B  sin  szerint válto-
MB
zik. A 3.54. ábrán kétfázisú gép esetén
az elfordulási szög függvényében ábrá-
' '
Ma Mb Ma Mb zoltuk fázisok ún. statikus nyomatéki
 görbéit. Az eredő nyomatékot az éppen
 Léptetési pillanat
gerjesztett fázisok nyomatékának össze-
3.54. ábra. Kétfázisú léptetőmotor statikus
nyomatéki görbéi
ge adja. Amikor az adott fázis nyoma-
téka előjelet vált, a tekercsben meg kell
fordítani a gerjesztés irányát, ez a léptetés pillanata. Az ábrába vastagabb vonallal
berajzoltuk az eredő nyomatéki görbét. Látható, hogy a nyomaték M B 2  M B között vál-
tozik, legnagyobb értéke az M T tartónyomaték. Minél több fázist alkalmazunk, annál
simább lesz az eredő nyomaték és nagyobb a tartónyomaték. A jelenleg igen gyakran alkal-
mazott ötfázisú léptetőmotoroknál a nyomaték 3,08  M B és 3,24  M B között ingadozik. Itt
kell megjegyezni, hogy az aktív forgórészű léptetőmotoroknak az állórész kiálló pólusú
kialakítása miatt gerjesztetlen állapotban is van (a gerjesztettnél jóval kisebb) öntartó
nyomatéka, ami a reluktancia hatásból ered.

176
 A léptetőmotor lépésszögét egészlépéses üzemben a 3.66 összefüggésből számíthatjuk.
A felbontás növelésére gyakran alkalmazott módszer az ún. lépésfelezés. Mint már szó volt
róla, egészlépéses bipoláris vezérlésnél a forgórész az I  II  III  IV helyzeteket
veheti fel (3.53. ábra). I-ből II-be úgy jut, hogy a b fázisban megcseréljük az áramirányt.
Ha ezzel szemben közbenső lépésként T3-T4 kikapcsolásával először csak megszüntetjük
a b tekercs áramát, akkor a forgórész az egyedül gerjesztett a fázis mágneses tengelyébe, az
I’ irányba áll be, vagyis a lépésszög az eredeti (egész lépéses) érték fele: 45 lesz. (A
lépésfelezéses és az egészlépéses üzem kombinálásával a forgórész által elfoglalható
helyzetek rendre: I  I’  II  II’  III  III’  IV  IV’  I .)
Természetesen a gép nyomatéka is kisebb a fluxus (az eredő gerjesztés) csökkenése
miatt. Ezt az elvet továbbfejlesztve jutunk az ún. mikrosztep eljáráshoz, amelynél a fázisok
gerjesztésének egymáshoz képesti finom szabályozásával az eredő gerjesztés (és ezzel a
forgórész) egy lépésen belüli tetszőleges helyzetét beállíthatjuk.
A léptetőmotorok dinamikus viselkedése
M
szempontjából legfontosabb jelleg-görbéket a 3.55.
1
Üzemi frekvencia ábrán a léptetési frekvencia függvényében rajzoltuk
2 határgörbe fel. A 3.55a ábrán a nyomaték jelleggörbéket
3
JT  0 mutatja. Az 1-el jelölt üzemi frekvencia határgör-
a)
bén kívüli tartományban a motor nem képes lépés-
tartomány

Gyorsítási
Indítási

tévesztés nélkül üzemelni. A 2-vel, ill. a 3-mal

JT>0

tartomány
jelölt nyomatéki görbék az 1 üzemi frekvencia
f
határgörbén belüli tartományt két részre bontják: az
Maximális üzemi indítási-, ill. a gyorsítási tartományra. Az indítási
JT frekvencia
tartományon belül a motor bárhol képes végrehaj-
Indítási tani egy indítási, ill. leállítási parancsot. A gyorsítá-
határfrekvencia
J Tmax si tartományban ezzel szemben a frekvencianövelést
Mt  0
már csak korlátozásokkal végezhetjük, ha el akarjuk
b) kerülni a lépéstévesztést. A 2-es görbe esetén a mo-
f
tor csak saját tehetetlenségi nyomatékát gyorsítja,
3.55. ábra Kétfázisú léptetőmotor
a) dinamikus nyomatéki görbéi- és az így elérhető legnagyobb frekvencia az indítási
b)a terhelés megengedhető tehetetlenségi határfrekvencia. Ha a motor a terhelés tehetetlensé-
nyomatéka a léptetőfrekvencia függvényében
gi nyomatékát is gyorsítja, az indítási tartomány
szűkül (pl. a 3-as jelű görbével határolt terület). A gyárak M T  0 terhelőnyomatékot
feltételezve a léptetőfrekvencia függvényében megadják, hogy mekkora lehet az a maxi-
mális tehetetlenségi nyomaték, amellyel a motor saját tehetetlensége még megnövelhető
(3.55b ábra).
Mint az a nyomatéki jelleggörbékből látható, a motor nyomatéka a frekvencia függvé-
nyében csökken. Ez két okra vezethető vissza:
A gerjesztőtekercs a menetszámból adódóan viszonylag nagy induktivitással, vagyis
villamos időállandóval rendelkezik. A léptetési frekvencia növekedésekor viszont
csökken az az idő, ami alatt a fázistekercs állandósult gerjesztőárama kialakulhat. Így

177
 elérünk egy akkora frekvenciához, amikor a nyomaték képzéséhez szükséges fluxus
már nem tud kialakulni, a frekvencia további növekedésekor a nyomaték csökken.
Ezt a hatást mérsékelhetjük az időállandó lecsökkentésével, (a tekerccsel Re
ellenállást kötünk sorba, mint azt a 3.52. ábrán láthatjuk), áramgenerátoros
táplálással, (a tekercs áramát ISZM modulációval szabályozzuk) és forszírozással,
(egy kezdeti rövid időszakban jóval nagyobb feszültséget kapcsolunk a tekercsre).
Az aktív forgórészű motorok pólusfluxusa indukált feszültséget hoz létre a gerjesztett
állórész fázistekercsben, a két feszültség kivonódik egymásból, és a kialakuló
állandósult áram értéke csökken. Mivel az indukált feszültség a fordulatszámmal nő,
a nyomaték csökken. Ez a hatás a gerjesztetlen reluktancia-forgórészű motoroknál
jóval kisebb, így azok nagyobb határfrekvenciáig üzemeltethetők. Az aktív
forgórészű motorok határfrekvencája  1 kHz, míg a reluktancia forgórészűeké kb.
2,5 kHz.
Az aktív forgórészű motorokkal elérhető nyomaték nagyobb (15 Nm), mint a
reluktancia fogórészűeké (2 Nm). Hátrány viszont, hogy a villamos gerjesztés jelentős
lemágnesezést okoz, és a lépések alatt a mágnes munkapontja számottevően változik. Ezt
küszöbölik ki az ún. hibrid léptetőmotorok melyeknél a fázistekercsek kereszt- (a tengelyre
merőleges) irányú, a forgórész mágnesek pedig axiális irányú fluxust hoznak létre. Ezzel a
megoldással egyesíthetők az aktív- ill. a reluktancia forgórészű motorok előnyei. A hibrid
léptetőmotorok határfrekvenciája 1500…2500 Hz, nyomatéka nagy, lépésszöge kicsi. Hib-
rid léptetőmotorok lépésszögének nagyságrendje: 3,75...0,36.
A kisebb fázisszámú léptetőmotoroknál a lépésszög csökkentésére használják az ún.
multistack eljárást, amelynek lényege, hogy több, teljesen azonos felépítésű (de nagyobb
lépésszögű) motort rakunk egymás mellé az egységek számától függő szöggel (technoló-
giailag) elfordítva. Szokásos lépésszögek: 22,5; 18; 15; 9; 6.
A léptetőmotorok alkalmazása (különösen a számítástechnikában) széleskörű. A
teljesség igénye nélkül néhány fontosabb terület: adatrögzítők fejmozgató motorjai, X-Y
írók; nyomtatók; regisztráló készülékek; robotok; CNC megmunkáló gépek stb.

3.7. SZINKRON GÉP SZÁMPÉLDÁK

3.7.1. Számpélda. Egy szinkron gép adattábla adatai: névleges teljesítmény: Sn  7 kVA ;
névleges feszültség: U  3x400 V ; névleges áram: I n  10 A .
Az armatúra Y kapcsolású, a frekvencia 50 Hz, a fordulatszám n =1500 1/min. A gép
gerjesztő árama cos =1 teljesítménytényezőnél I g  1,3 A.

Feladatok:
a) Vizsgáljuk meg, hogyan változik a szinkrongép szinkron reaktanciája a telített-
ség függvényében!
Az üresjárási mérés adatai:

178
 Ig , A 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,7 1,0 1,5
U 0f , V 90 165 200 220 231 260 290 340

A rövidzárási mérés adatai:

Ig , A 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,7
I az , A 2,0 4,0 6,0 8,0 10 14
b) Az üresjárási és rövidzárási mérésnél meghatározták a névleges pontokhoz
tartozó teljesítményfelvételeket: P0n  450 W és Pzn  650 W. Az ellenállás-
mérés adatai 20 C hőmérsékletű gépen: Ra  1,3  és Rg  70 .
Számítsuk ki a közölt adatok alapján a 75 C-ra vonatkoztatott gép névleges
hatásfokát generátoros üzemállapotban, cos   1 -nél, ha tudjuk hogy a járulé-
kos tekercsveszteség 16 %-a az armatúra rézveszteségének! Határozzuk meg a
motor Ian névleges armatúraáramát!
c) Válasszuk szét, és határozzuk meg az egyes veszteségeket névleges terhelésnél!
d) Hányszorosára emelkedik a generátor kapocsfeszültsége, ha a névleges terhelést
hirtelen lekapcsoljuk az armatúráról?
Megoldás
a) A mérési adatok olyan részletesek, hogy a feladat megoldásához nem szükséges felraj-
zolni a jelleggörbéket, az egyszerűsített helyettesítő vázlatban szereplő hosszirányú
U
szinkron reaktancia az X d  0f összefüggésből közvetlenül számítható.
I az
A rövidzárási és a gerjesztőáram közti kapcsolat lineáris, a hiányzó rövidzárási áramok
egyszerű arányossággal számíthatók:
I g  1,0 A  I az  20 A; és I g  1,5A  I az = 30 A.
A reaktanciák a fázisfeszültség függvényében:
U 0f , V 90 165 200 220 231 260 290 340
Xd ,  45 41,2 33,3 27,5 23,1 18,6 14,5 11,3
U 400
Névleges telítettségi állapotban, vagyis U nf  n   231 V kapocsfeszültségnél:
3 3
X d telített  23,1 .
b) Először számítsuk át a 20 C-os tekercsellenállásokat 75 C-ra! Az általunk használt
hőmérséklet-tartományban a réz fajlagos ellenállása −235 C-on nullára csökken, ezért
R75 R20
felhasználva az  arányosságot:
235  75 235  20
235  75 235  75
Ra 75  1,3   1,58 , és Rg 75  70   85,1 .
235  20 235  20
Üresjárásban a szinkrongép által felvett teljesítmény: P0n  Pvas  Psurl  450 W.

179
 A rövidzárásban felvett teljesítmény: Pzn  Patek  Pjár  Psurl  650 W.
A gerjesztőkör vesztesége: Pgerj  I g2  Rg  1,32  85,1  144 W.
A szinkron gép összes veszteségét azonban nem kaphatjuk meg a veszteségek
automatikus összegzéséből, mert a Psurl ekkor kétszer szerepelne. Ezért az armatúra
tekercsveszteségét a rendelkezésre álló egyéb adatokból kell számítanunk:
Patek  3  I a2  Ra  3 102 1,58  474 W, és Pjá r  0,16  Pa ré z  0,16  474  76 W,

vagyis az armatúra összes tekercsvesztesége: ΣPatek  Patek  Pjár  474  76  550 W.

A szinkron gép összes vesztesége 75 C-on:
 Pveszt  Pvas  Psurl   Patek  Pgerj  450  550  144  1144 W.

A hatásfokot generátoros üzemben kell megállapítanunk, tehát a névleges villamos

teljesítményt a gépnek le kell adnia. Ehhez a veszteségekkel több mechanikai- és villamos
teljesítményt (mert gerjesztés is kell az energiaátalakításhoz) kell felvenni a generátornak:
P2 Pn 3  400  10
 névl     0,858 azaz 85,8%.
P1 Pn   Pveszt 3  400  10  1144

c) Az előző példa megoldása után az eredmények csaknem a kezünkben vannak, egyedül az

üresjárási teljesítményt kell szétválasztanunk vas- és súrlódási veszteségre. Mivel a
rövidzárási teljesítmény is tartalmazza a súrlódási veszteséget, és egyéb adatból kiszámí-
tottuk az armatúra tekercsveszteségét, kézenfekvő lehetőség, hogy a súrlódási veszteséget a
rövidzárási mérés eredményéből számítsuk:
Psurl  Pzn   Pa tek  650  550  100 W.
Ezek után a vasveszteség: Pvas  P0n  Psurl  450  100  350 W.
Az armatúra egyenáramú ellenállásából számított tekercsveszteség: Patek  474 W, a
járulékos tekercsveszteség: Pjár  76 W, a gerjesztési veszteség: Pgerj  144 W.

d) Ha egy terhelt generátorról hirtelen lekapcsoljuk a terhelést (vagyis az armatúraáramát

nullára csökkentjük), akkor kapocsfeszültsége a gerjesztésszabályozás működésbe lépéséig
a terhelési gerjesztéshez tartozó pólusfeszültség nagyságára emelkedik. (Üresjárásban a
kapocsfeszültség megegyezik a pólusfeszültséggel.)
A kérdés megválaszolásához tehát meg kell határoznunk a névleges terheléssel
működő generátor pólusfeszültségét. A meglévő adatok birtokában az egyszerűsített helyet-
tesítő vázlat kínálta közelítéseket kell igénybe vennünk.
Az a) pontban kiszámítottuk a névleges feszültségre gerjesztett gép szinkron
reaktanciáját ( X d  23,1 ), így felrajzolhatjuk az egyszerűsített helyettesítő vázlatot, és
annak alapján a névleges terhelésű generátor feszültség vektorábráját.
Hogy méretarányossá tehessük rajzunkat, először a helyettesítő vázlatban szereplő
feszültségvektorok abszolút értékét célszerű kiszámítanunk:

180
 U n 400
U   231 V,
3 3
mert a helyettesítő vázlat és a vektorábra fázismennyiségekre vonatkozik.
Névleges terhelésnél a generátor tekercseléseiben a névleges áramok folynak., ezért az
armatúraáram I a  10 A, a gerjesztőáram pedig 
I g  1,3 A lesz. Mivel a feladat kiírásában ehhez a U as

gerjesztőáramhoz cos  1 tartozott, ha a kapocsfe- U as

szültséget a pozitív valós tengely irányába vesszük Up  U

fel, akkor a generátor armatúraárama vele pontosan Xd

+j
Up
ellenfázisban, a negatív valós tengely irányába Ia
U
mutat. Ia
Az armatúra feszültségesése:
3.56. ábra Helyettesítő vázlat és
U as  I a  jX d . feszültség vektorábra

Mivel egy vektor j-vel történő szorzása 90-os forgatást jelent a forgóvektorok pozitív
forgásirányába, az U as feszültség-vektor a -j tengely irányába mutat, és nagysága:
U as  I a  X d  10  23,1  231 V.

A vektorábra alapján láthatjuk, hogy a feszültségvektorok egy egyenlőszárú derék-

szögű háromszöget alkotnak, amelynek átlója U p , a bennünket éppen érdeklő pólusfeszült-
ség. A feszültségemelkedés:
Up 2  231
   2 -szeres.
U 231

3.7.2. Számpélda. A 3.7.1. számpéldában adott szinkron gépünket a továbbiakban motoros

üzemben járatjuk (pl.: egy füstgáz ventilátort hajtunk vele), amelynek nyomatékigénye
1500 1/min fordulaton M t  25 Nm.
Különbség az előző példához képest, hogy a tápfeszültség a motoros üzemeltetés
helyén 3x380 V-ra módosult. (A gépben keletkező veszteségektől eltekintünk, és az
egyszerűsített helyettesítő vázlatot használjuk.)

Feladatok:
a) Mekkora gerjesztőáramot igényel a szinkron motor, ha cos   1 teljesít-
ménytényezőt kívánunk beállítani?
b) Elvileg milyen minimális I g -vel járathatjuk a szinkron motort ebben a terhelési
állapotban?
c) Névleges gerjesztéssel ( I gn  1,3 A ) üzemeltetve a motort, mekkora meddő
teljesítményt táplálhatunk a hálózatba, és milyen jellemzők mellett?

181
 Megoldás

a) A válaszadáshoz meg kell határoznunk a gép pólusfeszültségét ebben az üzem-

állapotban, majd ennek ismeretében az üresjárási jelleggörbéből kell kiolvasnunk a pólus-
feszültséghez tartozó gerjesztőáramot.
A megváltozott tápfeszültség miatt változik a gép eredő fluxusa, telítettsége, ezért a
helyettesítő vázlat használata előtt ki kell számítanunk az ehhez a telítettséghez tartozó
szinkron reaktanciát. Felhasználva az 3.8.1a számpélda adatait, a szinkron reaktancia
esetünkben:
380
Xd   27,5  lesz. ( U 0  220V  I g  0,4A  I az  8,0A .)
3  8,0
Az M  0  3  U  I  cos  összefüggés alapján, mivel cos  1 , Pveszt  0 , P2  P1 ,
és M teng M vill  25 Nm, ezért:
M  0 25  2π 1500
Iw     6 A,
3 U  cos  3  380 1 60
amelyben I w az armatúraáram wattos összetevője.
A pólusfeszültség meghatározásához most használjuk a szinkron gép árammunka-
diagramját, pontosabban az árammunkadiagramban használt áramvektorokat.
Az árammunkadiagram tárgyalásakor (3.3.3. fejezet) láttuk, hogy a kapocsáram vektor
felfogható két áramvektor eredőjeként, I k  I p  I a , ahol

a kapocsáram: U 220
Ik   j j   j  8 A,
Xd 27,5

a pólusáram pedig: Up Up
Ip  j j A.
Xd 27,5
A pólusáram ismeretében meghatározható U p pólusfeszültség abszolút értéke is.
Vázoljuk fel az áram-munkadiagramot (3.56a ábra)! Az armatúraáram vektora a
cos  1 teljesítménytényező miatt a kapocsfeszültséggel fázisban, a pozitív valós tengely
irányába mutat, és 6 egységnyi. A kapocsáram vektor a meghatározásában szereplő -j miatt
a negatív képzetes tengely irányába mutat, és 8 egységnyi. A két áramvektor végpontját
köti össze az I p pólusáram, amelynek nagysága az így létrejövő derékszögű háromszögből:

I p  I a2  I k2  62  82  10 A.
A pólusfeszültség értéke: U p  I p  X d  10  27,5  275 V lesz.
Az üresjárási jelleggörbe U 0  260V  I g  0,7A , és U 0  290V  I g  1,0 A
pontjai közötti lineáris interpolációval:
1,0  0,7
I g  0,7  290  275   0,85 A.
290  260
b) A terhelési szög maximális értéke hengeres pólusú gépeknél elvileg 90. A 3.57b ábrán
láthatjuk az elvi megoldást. A kapocsáram a változatlan kapocsfeszültség, az armatúraáram
wattos összetevője az állandó nyomaték miatt nem változik. Az armatúra áramvektor

182
végpontja a képzetes tengellyel párhuzamos e egyenesen mozog, amíg el nem éri a
 v  90 -ot.

U U U

e C e

Ip Ia Ip
Ip
Ia Ia
+j  -j +j  -j +j  -j
Ik Ik j
M Im Ik K
a) b) c)
3.57. ábra Szinkron motor áram vektorábrája állandó terhelés esetén

Megint egy derékszögű háromszögünk van, amelynek a befogója most I p , és nagysága

egyenlő az armatúraáram wattos összetevőjével: I p  I w  6 A. Ebből következően a
pólusfeszültség nagysága: U p  I p  X d  6  27,5  165 V.
Ehhez a pólusfeszültséghez tartozó gerjesztőáramot az üresjárási mérési pontokból
közvetlenül megkapjuk:
U 0  165V  I g  0,2 A .

c) Az eddigi gondolatmenetet folytatva rajzoltuk fel a 4.56c ábrát. Most a pólusfeszült-

Up
séget meghatározva a gerjesztőáramból, az I p  pólusárammal metszhetjük ki az új
Xd
üzemelési pontot a nyomaték által meghatározott egyenesen.
Az armatúraáram képzetes tengelyre eső vetülete a meddő áram, amit a túlgerjesztett
motor a hálózatba táplál. (Az a) kérdés alapján számítás nélkül tudjuk, hogy a motor
túlgerjesztett üzemállapotba kerül, mivel ott cos  1 -hez I g  0,85 A tartozott.)
Az I g  1,3 A-hez tartozó pólusfeszültséget ismét egy lineáris interpolációval számít-
hatjuk ki az üresjárási pontokból,
I g  1,0 A  U 0  290 V és I g  1,5 A  U 0  340 V alapján:
340  290
U p  290  1,3  1,0   320 V az I g  1,3 A-hez tartozó pólusfeszültség.
1,5  1,0
Up 320
A pólusáram I p    11,63 A nagyságú.
Xd 27,5
A meddőáram kiszámításához használjuk a CMK derékszögű háromszöget:
CM  I w  6 A; KC  I p  11,63 A; és MK  I m  I k  I m  8 A.
11,632  62  I m  8 alapján I m  11,632  62  8  2 A.
2

A hálózatba táplált meddő teljesítmény: Q  3  U f  I m  3  220  2  1320 Var.

183
 A motor armatúraárama: I a  I w2  I m2  62  22  6,32 A,
Iw 6
a teljesítménytényező: cos     0,949 .
I a 6,32
I 6
A terhelési szög villamos fokban mérve: sin  v  w   0,516   v  31 .
I p 11,63
A valóságos (mechanikai) terhelési szög az  v  p   g alapján:
31v
g  
 15,5 ,
p 2
mert f  50 Hz, és n  1500 1/min miatt a gép 2 p  4 pólusú.

3.7.3. Számpélda. Egy 220V-os fázisfeszültségű, háromfázisú, 6 pólusú, 50 Hz-es

szinkron gép generátoros üzemben 30 A-t táplál a hálózatba cos  1 teljesítménytényező
mellett. Változatlan gerjesztés mellett, megszüntetve a generátor hajtónyomatékát a
hálózati ampermérő 10 A-t mutat.
(A példa megoldásánál a veszteségektől eltekintünk, a hengeres forgórészű gépre
érvényes egyszerűsített helyettesítő vázlatot használjuk.)

Feladatok:
a) A rendelkezésre álló adatok alapján rajzoljuk meg a terhelt üzemállapot
feszültség vektorábráját és áram-munkadiagramját, valamint határozzuk meg az
egyszerűsített helyettesítő vázlatban szerepeltethető szinkron reaktanciát!
b) Elméletileg mekkora maximális teljesítmény táplálható a hálózatba ilyen
gerjesztés mellett, és milyen teljesítménytényezővel?
c) Mekkora teljesítmény táplálható a hálózatba ekkora gerjesztéssel  v  60 -os
terhelési szög mellett?
Megoldás
a) Ha felrajzoljuk az áram vektorábrát (az áram-munkadiagramot), láthatóvá válik a
példa megoldási menete.
A változatlan gerjesztés miatt az armatúra áramvektor végpontja egy körön mozog,
melynek két pontját ismerjük: az I a  30 A-t cos  1 -nél, és I a  10 A-t cos   0 -nál.
Tudjuk még, hogy a kör középpontja valahol a képzetes tengelyen van -j irányában. (Ebből
adódik, hogy a 10A-es meddő áram csak a +j tengely irányába mutathat.)
A 3.58a ábrán felrajzoltunk egy x sugarú kört, mely az eddigi feltételeknek eleget tesz.
Az ábrából már világosan látszik a K középpont helye: távolsága az origótól (x-1o) A,
vagyis ekkora a kapocsáram.
x értéke számítható a KOA derékszögű háromszögből:
a 302  x  10  x2 egyenletből, 900  x2  20 x  100  x2 alapján
2

1000
x  50 A (ez a pólusáram értéke is).
20

184
 220
A kapocsáram tehát: I k   50  10  40 A, amiből következik, hogy a szinkron
Xd
220
reaktancia értéke: X d   5,5 .
40
Ezzel az armatúrafeszültség nagysága: U as  I d  X d  30  5,5  165 V.

b) A 3.58b ábrán felrajzoltuk az I p  50 A-es pólusáramnak megfelelő kört, és az elméleti

stabilitási határon (  v  90 ) üzemelő gép armatúraáram vektorát.
Az armatúraáram wattos összetevője most egyenlő a pólusárammal I w  I p  50 A.
A betáplálható maximális teljesítmény: Pmax  3  U  I w  3  220  50  33 000 W  33 kW .
Az armatúraáram nagysága: I a  402  5 02  64 A.
I 50
A teljesítménytényező értéke: cos   w   0,78 (induktív).
I a 64
A  szög a pozitív irányok figyelembevételével 180  arccos   219 .

U as U as
U . U
Up
 

I m =10 A Ik K -j  Ik K
O +j -j
+j X-10 Up O
 j
. Ip
X
I a =30 A
Ia Ip
A

a) b)
A
3.58. ábra Szinkron gép áram-munkadiagramja és feszültség vektorábrája

c) A feladat megoldható lenne az előző gondolatmenet folytatásával, az árammunka-

diagramon új üzemelési pont kijelölésével is.
A változatosság kedvéért oldjuk meg ezt a feladatot egy nagyon rövid, közvetlen
módszerrel, az eddig kiszámolt részeredmények birtokában.
m U U p
A szinkron gép villamos nyomatéka M    sin  . Az egyenletből minden
0 X d
adat ismert, így: P  M  0  3  220  50  sin 60  28 578W  28,58 kW .

Más szóval, ha ismert a maximális teljesítmény, amely  v  90 -hoz tartozik, bármi-
lyen más terhelési szöghöz kiszámíthatjuk az átvihető teljesítményt, ha a maximális
teljesítményt sin  -val megszorozzuk: P  Pmax  sin 60  33  0,866  28,58 kW .

185
3.7.4. Számpélda. Egy 6,3 kV fázisfeszültségű, hengeres forgórészű szinkron generátor
tengelykapcsolójára jelet festettek, majd az 50 Hz-es hálózatra kapcsolták, és az üresen
járó gép tengelyén lévő jelet stroboszkóppal megvilágították. Az 1000 1/min
fordulatszámmal forgó jel ekkor állni látszott, helyzetét megjelölték a pajzshoz
rögzített skálán.
Ezután a turbinazsilippel és gerjesztés-szabályozással P  7560 kW teljesítményt és
cos  1 teljesítménytényezőt állítottak be és mérték a virtuális jel elmozdulását a
skálán. A geometriai terhelési szög 15 volt. (A feladat megoldása során az egyszerűsí-
tett helyettesítő vázlatot használjuk.)
Feladatok:
a) Mekkora szinkron reaktanciát helyettesíthetünk az egyszerűsített helyettesítő
vázlatba?
b) Változatlan gerjesztés mellett mekkora hatásos és meddő teljesítményt táplálhat
a generátor a hálózatba cos  0,8 teljesítménytényezővel?
c) Ha változatlan gerjesztés mellett  v  60 terhelési szöggel engedjük üzemelni
a generátort, mekkora teljesítményt táplálhatunk a hálózatba, és milyen
teljesítménytényezővel?
Megoldás
a) A cos   1 -re szabályozott szinkron generátor feszültség vektorábrájában az armatúra
feszültség merőleges a kapocsfeszültségre, és a pólusfeszültséggel derékszögű háromszöget
alkot. A pólusfeszültség és kapocsfeszültség közti szög a villamos terhelési szög.
A mért adatok alapján  v  p   g  3 15  45 , mert
f 50
n  60 alapján p  60  3 .
p 1000
U as
A 3.59a ábrán alapján felírhatjuk hogy: tg  , amiből:
U
U as  U  tg = 6300  tg 45 = 6300 V .

Az armatúrafeszültség nagysága felírható az U as  I a  X d alakban is, ahol

P 7560
Ia    400 A.
3  U 3  6,3

+ U as +
U as +
. U as
Up  .

Up
 U U .  U
+j O Ik K -j +j O  Ik K -j +j
Up O Ik K -j
 
, 
Ia , .
Ip
B  Ia
Ip
Ia Iw Ip
A
a) - b) - c) - Im C

3.59. ábra Hengeres forgórészű szinkron gép feszültség vektorábrája és árammunkadiagramja

186
 U as 6300
Következésképpen: Xd    15,75 .
Ia 400

b) A feladat megoldásához célszerű felrajzolni a szinkron gép árammunka-diagramját

ebben az üzemállapotban is (3.59b ábra).
Mivel a feladat kiírásában a hálózatba történő meddő táplálás szerepel, az
armatúraáramnak a II. negyedben kell lennie, a +j irányába mutató összetevővel kell
rendelkeznie.
Az általános háromszögben (KOB) szereplő áramok kA-ben:
U 6,3
KO befogó: Ik    0,4 kA,
X d 15,75

KB átfogó: I p  ( I p )  ( I a ) 2  I k2  0,42  0,42  2  0,4 kA.

A KOB háromszögben a befogók által bezárt szög:   90 arccos 0,8  126,87 .
A háromszögre a koszinus-tételt felírva: I  I  2  I a  I k  cos   I p2 .
2
a
2
k

Behelyettesítve: I a2  0,42  2  I a  0,4  cos126,87  2  (0,4)2 .

I a2  0,48  I a  0,16  0 és
Az egyenlet nullára rendezve:
 0,48  0,482  4  0,16
I a -ra megoldva: Ia   0,226 kA.
2
A hálózatba táplált hatásos teljesítmény:
P  3 U  I  cos   3  6,3  0,226  0,8  3, 417 MW.

A hálózatba táplált meddő teljesítmény:

Q  3 U  I  sin   3  6,3  0,226 0,6  2,562 MVAr.

c) Az üzemállapothoz tartozó armatúraáram végpontot az árammunka-diagramon a

megengedett terhelési szög alapján jelölhetjük ki. Generátorunk a 3.59c ábrán bejelölt C
pontban fog üzemelni. Az armatúraáram wattos összetevője a C pont távolsága a képzetes
tengelytől:
I w  I p  sin   2  0,4  sin 60  0,49 kA.
A hálózatba táplált hatásos teljesítmény:
P  3  U  I w  3  6,3  0,49  9,261 MW.

A meddő összetevőt kiszámíthatjuk, ha a kapocsáramból kivonjuk a pólusáram

képzetes tengelyre eső vetületét:
I m  I k  I p  cos   0,4  2  0,4  cos 60  0,117 kA.

Mivel a meddő összetevő a képzetes tengely -j irányába mutat, generátor ebben az

üzemállapotban a teljesítmény-átalakításhoz a hálózatból meddő teljesítményt vesz fel. A
generátor armatúraárama ebben az üzemállapotban:

187
 I a  I w2  I m2  0,492  0,117 2  0,504 kA.

A generátoros üzemmódra jellemző negatív előjelet a teljesítménytényező elől hallgatóla-

I 0,117
gosan elhagyva: tg , = w   0,2387   ,  13,43 , ehhez cos  ,  0,972 (ind.)
Im 0,49
teljesítménytényező tartozik.
A pozitív irányok figyelembevételével a kapocsfeszültség és armatúraáram vektorok
közti szög:  180   ,  193,4 .

3.7.5. Számpélda. Egy U f  6 kV fázisfeszültségű, S n  7200 kVA-es háromfázisú

szinkron generátor névleges terheléssel, cos  0,8 túlgerjesztett állapotban üzemel.

Feladatok:
a) A leírt üzemállapotban terhelés leszakadás esetén a megengedett feszültség-
emelkedés   150 %. Mekkora szinkron reaktanciájú géppel teljesíthető ez a
feltétel?
b) Mekkora lenne a feszültségemelkedés, ha gerjesztés-szabályozással cos  1
teljesítménytényezőt állítanánk be névleges terhelés mellett, és üzemzavar miatt
a generátor leszakadna a hálózatról?
c) Maximálisan mekkora meddő teljesítményt tudunk a hálózatba táplálni a gép
túlterhelése nélkül? (A generátor maximális gerjesztése az U p max -hoz tartozó
lehet.)
Megoldás

a) A kívánt feltétel akkor teljesíthető, ha a leírt üzemállapotban a pólusfeszültség nem

haladja meg a kapocsfeszültség 1,5-szörösét, vagyis U p max  9 kV. A 3.60a ábrán felraj-
zoltuk az üzemállapothoz tartozó vektorábrát. A zárt háromszöget alkotó feszültségvekto-
rok közül U as ismeretlen, ezt meghatározva I a ismeretében meghatározható X d értéke.
(Ha X d értéke ennél nagyobb, akkor U p is nagyobb lesz 1,5  U a -nál.)
Az U csúcspontban lévő  szög nagyságát I a armatúraáram iránya határozza meg:
  90 . Az UFO háromszögre felírva a koszinusz tételt:
U 2  U as
2
 2 U U as  cos (90   ' )  U p2 ,

mivel cos (90   )   sin  , és sin   1  cos 2   1  0,8 2  0,6 .

Az egyenletbe behelyettesítve:
62  U as
2
 2  6 U as  (0,6)  92 , és nullára rendezve: U as
2
 7,2  U as  45  0 .

 7,2  7,22  4  45
Ebből: U as   4 kV.
2
Az armatúraáram értéke névleges terhelésnél:

188
 Sn 7200
Ia    400 A.
3  U fn 3 6
A szinkron reaktancia maximális értéke tehát:
U as 4000
Xd    10  .
Ia 400

F
U as U as
U U as
 U p  1,5  U
'
U p  1,5 U 
 U Up U U


+j  -j -j +j Ia  Im -j
+j
O
Ia Ia
' -
-
a) b) c)
3.60. ábra Hengeres pólusú szinkron gép feszültség vektorábrái különböző terheléseknél

b) A gerjesztésszabályozás miatt megváltozik a gép pólusfeszültsége, a változatlan kapocs-

feszültség miatt azonban a generátor eredő fluxusa nem változik, X d értékét továbbra is
10 -nak tekinthetjük. A cos   1 teljesítménytényező miatt a feszültségvektorok most
derékszögű háromszöget alkotnak (3.60b ábra).
Az armatúraáram nagysága a feladat a) pontja szerint névleges terhelésnél: I a  400 A,
így az armatúrafeszültség nagysága:
U as  I a  X d  400  10  4000 V = 4 kV.

A pólusfeszültség nagysága a derékszögű háromszögből:

U p  U as
2
 U 2  42  62  7,2 kV .
A várható feszültségemelkedés:
U 7,2
 p   1,2 szeres lesz.
Un 6

c) A generátorral nem tudunk a névleges armatúraáramnak (400 A) megfelelő meddő

teljesítményt a hálózatba táplálni, mert ekkor a gerjesztés túlterhelésbe kerülne. Mivel a
pólusfeszültség maximális értéke U p max  1,5  U lehet, a 3.60c ábra alapján az armatúra
feszültség nagysága: U as  0,5  U .

Ezzel az U as  I a  X d -ből következően a maximális meddő armatúraáram:

189
 0,5  U 0,5  6000
Ia    300 A lehet.
Xd 10
Ekkor a hálózatba táplált meddő teljesítmény:
Q  3  U  I m  3  6  300  5400 kVAr lesz.

3.7.7. Tekercselési példa. Tervezzünk egyréteges, egész horonyszámú háromfázisú te-

kercselést Z  24 hornyú állórészbe!

Feladatok:
a) Hányféle pólusszámra készíthető tekercselés a fenti feltételekkel?
b) Rajzoljuk meg a háromféle pólusszámra a tekercselés U fázisának a tekercselési
vázlatát, és jelöljük ki azokat a hornyokat, melyekbe a V és W fázisok kezdetei
kerülnek!
c) Ha egyréteges tekercselés helyett kétréteges tekercselést készítünk, mekkora
léprésrövidítést alkalmazhatunk az egyes pólusszámokon?
S 5
d) Rajzoljuk meg a 2 p  4 tekercselés  -os lépésrövidítésű változatának
p 6
egy fázisának tekercselési vázlatát!
e) Mekkora lesz a tekercselési tényező értéke a d) feladatban megrajzolt
tekercselésnél?
Megoldás

a) Egész horonyszámú tekercselésnél az egy fázisra és egy pólusra jutó horonyszám:

Z
q  egész szám.
2 pm
24
Behelyettesítve a kiinduló adatokat, és átrendezve az egyenletet: 2 p  q   8.
3
A pólusok száma (2p) csakis páros szám lehet, ezért 8-at páros és egész szám
szorzatára kell bontanunk. Ez háromféle képen lehetséges: 8 1, 4  2 és 2  4 .
A megvalósítható pólusszámok tehát:
1. 2p  8 ekkor q  1,
2. 2p  4 ekkor q  2,
3. 2p  2 ekkor q  4.

b) A pólusszámtól függően változik egy horonyosztás villamos szöge:  v  p   g . Mivel

360 360
egy horonyosztás geometriai szöge  g    15 , a pólusszámtól függően egy
Z 24
horonyosztás villamos szöge:

2p 8 4 2
v 60 30 15

190
 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

U1 V1 W1 U2
3.61. ábra. Nyolcpólusú háromfázisú tekercselés egy fázisa Z=24 horonyban

Egyréteges tekercselésnél a tekercsek szélessége villamos 180, azaz pólus-osztásnyi,

hornyokban mérve:

2p 8 4 2
 p (horony) 3 6 12

A 3.61. ábrán 2 p  8 pólusú tekercselést jelöltünk ki q  1 -nek megfelelően. A teker-

csek szélessége hornyokban mérve: yh  3 , ha az első tekercs egyik oldala az 1. horonyba
kerül, akkor a másik oldalának a 4. horonyba kell kerülnie.
Háromfázisú tekercselésnél forgómező létrehozásához a tekercselések kezdeteinek
villamosan 120-ra kell lenniük egymástól, megfelelően az egyes fázisok időbeli eltoló-
dásának. Az U fázist az 1. horonyban kezdtük, a V fázis kezdetét innen villamos 120-ra
120
kell elhelyezni, ami  2 horonynak felel meg, vagyis a 3. horonyba. A W fázis
60
kezdetét pedig innen további 2 horonyra, az 5. horonyba kell helyezni.
A 3.62. ábrán 2p=4 pólusú tekercselést jelöltünk ki q =2-nek megfelelően. A tekercsek
szélessége hornyokban mérve most yh  6 lesz, ha az első tekercs egyik oldala az 1. ho-
ronyba kerül, akkor a másik oldalát a 7. horonyban kell elhelyezni.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

a)

U1 V1 W1 U2

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

b)
U1 V1 U2 W1

3.62. ábra Négypólusú háromfázisú tekercselés egy fázisa Z=24 horonyban

191
 Az U fázist az 1. horonyban kezdtük, a V fázis kezdetét innen villamos 120-ra kell
elhelyezni, ami most 4 horonynak felel meg, vagyis az 5. horonyba. A W fázis kezdetét
pedig innen további 4 horonyra, a 9. horonyba kell helyezni.
Az a) és b) változat villamos szempontból egyenrangú, azonban a b) változatban
kisebb tekercsfejekkel, kevesebb anyag felhasználásával érjük el ugyanazt az eredményt,
tehát ez az előnyben részesített megoldás.
A 3.63. ábrán a 2p=2 pólusú tekercselés egy fázisának vázlata látható. Az U fázishoz
tartozó hornyok kijelölése után gazdaságosan kialakítható tekercsfejekkel helyeztük el e
tekercsoldalakat a hornyokban. Az elméletileg 12 horonyszélességű tekercsek helyett
átlagosan 10 horonyszélességű tekercseket alkalmaztunk.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

U1 V1 U2 W1
3.63. ábra Kétpólusú, háromfázisú tekercselés egy fázisa Z=24 horonyban

S
c) A lépésrövidítés mértékét az arány fejezi ki, ahol S a tényleges lépés,  p pedig a
p
pólusosztás, mindkettő hornyokban mérve, ezért mindkettő egész szám.
Egy tekercselés lépésrövidítésének megválasztásához a tört nevezőjéből kell
kiindulnunk,  p -t kell először meghatároznunk. Ehhez választhatunk azután nála kisebb,
egész számú S tényleges lépést.
2p=8 pólusú esetben  p  3 , ennél kisebb egész szám a 2 és az 1. Mivel a lépés-
2 S 2
rövidítés maximális értéke gyakorlatilag , ezért csak  -os lépésrövidítést alkal-
3 p 3
mazhatunk ebben a variációban.
2p = 4 pólusú tekercselésnél  p  6 horony, a tényleges lépés az átmérős helyett S=5
S 5 S 4 2
vagy S=4. A megvalósítható lépésrövidítések tehát  , vagy   lehetnek.
p 6 p 6 3

Kétpólusú tekercselésnél  p  12 miatt már bővebb választékra számíthatunk. A

S 8 2
tényleges lépés itt S=8 -ig csökkenhet, ekkor érjük el a kritikus   határt.
p 12 3

192
 A 2p=2 pólusszámú tekercselésnél tehát a megvalósítható lépésrövidítések:
S 11 S 10 5 S 9 3 S 9 3
 ,   ,   ,   .
p 12 p 12 6 p 12 4 p 12 4

Z 24
d) A q   2 horonynak megfelelően kijelölhetjük az egyes fázisokhoz
2p m 43
tartozó hornyokat. Ezekbe a hornyokba kerül a tekercsek egyik oldala, a kétréteges
tekercselés felső rétege. A tekercsek másik oldala, az alsó réteg az S tényleges lépésnek
megfelelő távolságba, 5 horonnyal távolabb. Ha az első tekercs kezdő tekercsoldalát az 1.
horonyba helyezzük, akkor a másik oldalát a 6. horonyba kell lerakni. Így lesznek olyan
hornyok, amelyekben különböző fázisokhoz tartozó tekercsoldalak lesznek, ez a körülmény
a kétréteges lépésrövidítéses tekercselés velejárója.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

U1 V1 W1 U2

3.64. ábra. Négypólusú lépésrövidítéses tekercselés egy fázisának tekercselési vázlata

e) Kétrétegű, lépésrövidítéses tekercselésnél a tekercselési tényezőt az eloszlási tényező és

a húrtényező szorzatából határozzuk meg:   e  h . A két tényező értékét a 3.1.1.
fejezetben közölt összefüggések segítségével is kiszámíthatjuk, a gyakorlatban kényel-
mesebb módon, a szakkönyvekben közölt táblázatokból olvassuk ki azokat.

 q

1 2 3 4 5 6 

1 1,000 0,966 0,960 0,958 0,957 0,957 0,955

3 1,000 0,707 0,667 0,653 0,646 0.644 0,637
5 1,000 0,259 0,217 0,204 0,200 0,198 0,191
7 1,000 -0,259 -0,178 -0,157 -0,150 -0,145 -0,136

Egész horonyszámú háromfázisú tekercselések elosztási tényezői

193
  S/p

8/9 5/6 4/5 7/9 3/4 2/3

1 0,985 0,966 0,951 0,940 0,924 0,866

3 0,866 0,707 0,588 0,500 0,382 0,000
5 0,642 0,259 0,000 -0,174 -0,382 -0,866
7 0,342 -0,259 -0,588 -0,766 -0,924 -0,866

Lépésrövidítéses háromfázisú tekercselések húrtényezői

Mivel a d) feladatban q =2, az alapharmonikusra vonatkozó eloszlási tényező az első

S 5
táblázat alapján: e  0,966 . A lépésrövidítés  , a második táblázatból kiolvashatjuk
p 6
a húrtényező értékét:  h  0,966 .

Az eredő tekercselési tényező ez esetben:   e   h  0,966  0,966  0,933 az alap-

harmonikusra vonatkozóan.

3.7.8. Tekercselési példa. Vizsgáljuk meg, hogyan változnának a különböző pólus-

számú tekercselések fázisonkénti menetszámai a 3.7.7. példában szereplő Z  24
hornyos állórészben, ha azonos légrésindukcióval azonos indukált feszültséget
szeretnénk létrehozni! (A példa elméleti jellegű, a gyakorlatban a különböző
pólusszámra készülő gépek állórész lemezalakja nem azonos.)

Megoldás

Jelöljük a különböző pólusszámú variációkat (2) , (4) és (8) indexekkel!

Így feltételezésünk szerint: D( 2)  D( 4)  D(8)  Da és li ( 2)  li ( 4)  li (8)  li .

Eltérő lesz azonban a különböző pólusszámú tekercselések pólusosztása:

Da   D  D 
 p ( 2)  ;  p ( 4)  a és  p (8)  a .
2 4 8
Ennek következtében változni fog a különböző pólusszámú gépek fluxusa is a
 max  Bδmax  i  p  li összefüggésnek megfelelően.
Mivel az állórészben indukált feszültség nagyságát az U i  4,44  f  N     max össze-
függés alapján számíthatjuk ki, különböző pólusszámokon a tekercselések menetszámának,
tekercselési tényezőjének és fluxusának szorzata állandó értékű lesz:

194
 N ( 8)   ( 8 )   p ( 8)  N ( 4 )   ( 4 )   p ( 4 )  N ( 2 )   ( 2 )   p ( 2 ) .

A különböző pólusszámú tekercselések tekercselési tényezői:  (8)  1,  (4)  0,966 és

 (2)  0,958 , nem követünk el számottevő hibát, ha a tekercselési tényező változásától
eltekintünk.
Ekkor a különböző pólusszámú tekercselések menetszámának arányai:

N (8)  p( 2) Da   8
    4, azaz N (8)  4  N (2) és
N ( 2)  p (8) 2 Da  
N ( 4)  p( 2) Da   4
    2, azaz N (4)  2  N (2) .
N ( 2)  p ( 4) 2 Da  

A példa gondolatmenete alapján láthatjuk, hogy azonos geometriai kialakítás mellett a

pólusszám növelésével a menetszámot közel arányosan növelni kell. Ez azt jelenti, hogy a
tekercselés azonos áramterhelését (áramsűrűséget) feltételezve, az egységnyi motortér-
fogattal átalakítható teljesítmény a fordulatszám csökkenésével (a pólusszám növeke-
désével), arányosan csökken.

3.8. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

1. Definiálja a forgómező kialakulásának feltételeit!

2. Mitől függ a forgómező szinkron fordulatszáma?
3. Hogyan fordítható meg a forgómező forgásiránya?
4. Magyarázza el a tekercselési tényező fogalmát!
5. Milyen tekercselési tényezőket ismer? Hogyan számítható az eredő tekercselési
tényező?
6. Rajzolja meg egy Z = 24 hornyú, négypólusú, háromfázisú egyréteges tekercselés
egy fázisát. Jelölje be a többi fázis kezdetét!
7. Rajzolja meg egy Z = 24 hornyú, négypólusú, háromfázisú kétréteges 5/6-os lépés-
rövidítésű tekercselés egy fázisát. Jelölje be a többi fázis kezdetét!
8. Rajzolja fel a 7. feladatban megadott tekercselés gerjesztési görbéjét abban a pilla-
natban, amikor az U-fázistekercsben folyó áram pozitív és maximális értékű!
9. Ismertesse röviden a szinkrongép szerkezeti felépítését!
10. Milyen lehet a szinkron gép forgórész kialakítása?
11. Definiálja a terhelési szög fogalmát!
12. Miért alkalmazzuk a szinkron gépet erőművi termelő generátorként?
13. Mikor mondjuk, hogy egy szinkron gép túlgerjesztett, ill. alulgerjesztett?
14. Mi határozza meg a szinkron gép eredő fluxusát?
15. Rajzolja fel a szinkron gép helyettesítő kapcsolási vázlatát! Adja meg az egyes
elemek értékét relatív egységben!

195
16. Rajzolja fel egy túlgerjesztett szinkron generátor feszültség- és áram-vektorábráját
az egyszerűsített helyettesítő vázlat alapján!
17. Rajzolja fel egy túlgerjesztett szinkron motor feszültség- és áram-vektorábráját az
egyszerűsített helyettesítő vázlat alapján!
18. Milyen helygörbén mozog egy hengeres szinkron gép áram-munkadiagramja?
19. Mitől függ az áram-munkadiagram sugara hengeres szinkron gép esetén?
20. A hengeres szinkron gép áram-vektordiagramjában hol található meg a terhelési
szög?
21. Mitől függ a hengeres szinkron gép nyomatéka?
22. Hol van a hengeres szinkron gép stabilitási határa?
23. Mitől függ a kiálló pólusú szinkron gép nyomatéka?
24. Mitől függ a reluktanciamotorok nyomatéka?
25. Rajzolja fel a hengeres szinkron gép nyomatéki jelleggörbéjét!
26. Rajzolja fel a kiálló pólusú szinkron gép nyomatéki jelleggörbéjét!
27. Adja meg a szinkronozó nyomaték definícióját! Mitől függ a hengeres szinkron
gép szinkronozó nyomatéka?
28. Mitől függ a szinkron gép armatúra-visszahatásának nagysága?
29. Milyen irányú az armatúra-visszahatás tisztán hatásos-, ill. reaktív terhelés esetén?
30. Milyen irányú az armatúra-visszahatás rövidzárásban?
31. Mi alapján, és hogyan tudjuk meghatározni az armatúra-visszahatás irányát általá-
nos terhelési esetben?
32. Rajzolja fel a szinkron gép üresjárási jelleggörbéjét! Rajzolja fel az üresjárásban
mérhető veszteségi jelleggörbét és indokolja jellegét!
33. Rajzolja fel a szinkron gép rövidzárási jelleggörbéjét! Rajzolja fel az rövidzárásban
mérhető veszteségi jelleggörbét és indokolja jellegét!
34. Rajzolja fel a szinkron gép szinkron reaktanciájának változását a gerjesztőáram
függvényében!
35. Hogyan számítjuk ki a szinkron reaktancia viszonylagos értékét?
36. Rajzolja fel az önálló üzemben működő szinkron gép belső terhelési jelleggörbéit!
37. Rajzolja fel a hálózatra szinkronizált szinkron gép szabályozási jelleggörbéit!
38. Rajzolja fel a hálózatra szinkronizált szinkron gép "V"-görbéit! Indokolja a görbék
alakját!
39. A szinkronizálás helyes sorrendjében ismertesse a szinkronizálási feltételeket!
40. Ismertesse a vegyes lámpakapcsolás felépítését! Mikor lép fel frekvencia-azonos-
ság, ill. fázishelyzet-azonosság?
41. Miért nem rendelkezik a szinkrongép indító nyomatékkal közvetlen indításkor?
42. Milyen módszereket ismer a szinkron motorok indítására?
43. Ismertesse az indítókalickával rendelkező szinkron motor indítását!
44. Ismertesse a szinkron motor frekvenciaváltóval történő indítását!
45. A szinkronizálás helyes sorrendjében ismertesse a szinkronizálási feltételeket!
46. Ismertesse a vegyes lámpakapcsolás felépítését! Mikor lép fel frekvencia-azonos-
ság, ill. fázishelyzet-azonosság?

196
47. Milyen módszereket ismer a szinkron motorok indítására?
48. Ismertesse az indítókalickával rendelkező szinkron motor indítását!
49. Ismertesse a szinkron motor frekvenciaváltóval történő indítását!
50. Ismertesse a fluxusállandóság elvét!
51. Milyen fázishelyzetben következik be a zárlat, ha az armatúrában nem lép fel
egyenáram? Rajzolja fel az armatúraáram időfüggvényét!
52. Milyen fázishelyzetben következik be a zárlat, ha az armatúrában maximális
egyen-áram lép fel? Rajzolja fel az armatúraáram időfüggvényét!
53. Miért és hogyan növelhető a körmöspólúsú generátorral a gép armatúrájában
indukálódó feszültség frekvenciája?
54. Milyen fluxusú gép a körmöspólúsú generátor?
55. Rajzolja fel egy körmöspólúsú generátor szerkezeti vázlatát!
56. Rajzolja fel egy kefenélküli körmöspólúsú generátor szerkezeti vázlatát!
57. Mitől függ a reluktancianyomaték nagysága?
58. Rajzolja egy reluktanciamotor forgórészének vázlatát!
59. Milyen forgórész kialakítású egy reluktanciamotor forgórésze?
60. Milyen léptetőmotor vezérléseket ismer?
61. Milyen módszereket ismer a léptetési frekvencia növelésére?
62. Rajzolja fel a léptetőmotorok nyomaték-léptetőfrekvencia jelleggörbéit!
63. Definiálja az indítási tartomány fogalmát!
64. Definiálja a tartónyomaték fogalmát!

197
 4. ASZINKRON GÉPEK

4.1. AZ ASZINKRON GÉPEK ELVI SZERKEZETI VÁZLATA

ÉS MŰKÖDÉSI ELVE

A leggyakrabban, széles teljesítmény tartományban alkalmazott villamos forgógép az

aszinkron gép, melynek oka az egyszerű felépítés, megbízható üzem, karbantartásmentes-
ség, kedvező kW/kg arány.

5
7

8
4
9
3
10
6

1 Tengely; 2 Forgórész vastest;

3 Pajzs; 4 Állórész tekercsek;
5 Állórész ház; 6 Állórész vastest;
7 Kapocsszekrény; 8 Kábelbevezetés;
9 Pajzs; 10 Szellőző.

4.1. fénykép Kis teljesítményű (egy fázisról táplált) aszinkron motor felépítése

Az általános szóhasználat szerint aszinkron gépen olyan villamos forgógépet értünk,

amelynél:
 a működéshez forgó mágneses térre van szükség;
 a forgórész fordulatszáma eltér a mágneses tér fordulatszámától (innen ered az
aszinkron = nem szinkron elnevezés);
 az álló- és forgórész között az elektromágneses indukció teremt kapcsolatot, ezért
ezeket a gépeket indukciós gépeknek is szokás nevezni.

198
 Az aszinkron gépek álló- (sztátor) és forgó-
része (rotor) dinamólemezekből készül (0,5...0,7
mm vastag, szén- és szilíciumszegény lakk-, vagy
oxidréteg szigetelés). A lemezeknek a légrés felöli
kerületére hornyokat sajtolnak (lásd a 4.1. fényké-
pet és a 4.1. ábrát). Ezekben a hornyokban helyez- 4.1. ábra Aszinkron gépek álló- és
kedik el az álló- illetve forgórész tekercselés. forgórész lemezkialakítása
Az állórész alumínium, vagy öntöttvas-öntvény házból, lemezelt vastestből és ennek
hornyaiban elhelyezett tekercselésből áll. A háromfázisú 2p pólusú tekercselés kezdeteinek
jelölése U1, V1, W1, a tekercs végeké pedig U2, V2, W2. A tekercsvégek a házhoz rögzí-
tett kapocstáblához vannak kivezetve. A tekercselés csillagba-, vagy háromszögbe kapcso-
L1 L2 L3 L1 L2 L3 lását itt végezhetjük el három darab
vezetősín segítségével, annak érde-
kében, hogy az átkötéskor a sínek
U1 V1 W1 U1 V1 W1
egymást ne keresztezzék. A tekercs-
végeket a 4.2. ábrán látható módon
W2 U2 V2 W2 U2 V2 kell kivezetnünk.
Az aszinkron gépeket általában
az állórész oldalról tápláljuk villa-
mos energiával, így a – transzformá-
torhoz hasonlóan – ezt nevezhetjük
Háromszögkapcsolás Csillagkapcsolás
primer oldalnak.
4.2. ábra Aszinkron gépek állórész kapocstábla kialakítása
A forgórész tengelyre szerelt le-
meztestből, ennek hornyaiban elhelyezett forgórész tekercselésből áll, a forgást a kétoldali
csapágyazás biztosítja. Általában a tengelyre még ventilátort is szerelnek, a megfelelő hűtés
elérése érdekében (4.2. fénykép).

Forgórész
rúdtekercselés
Bordás
tengely

Állórész
Csúszógyűrűk tekercselés

4.2. fénykép Háromfázisú, csúszógyűrűs forgórész a három csúszógyűrűvel

A tekercselés kialakítása szerint megkülönböztetünk: csúszógyűrűs, illetve rövidrezárt

forgórészt.

199
 A csúszógyűrűs gépeknél (4.2. fénykép) a forgórész tekercselés végei a tengelyen rög-
zített sárgarézből, vagy bronzból készült csúszógyűrűkhöz csatlakoznak. A csúszógyűrűk
számát a tekercselés fázisszáma (m2) határozza meg. A gyakorlatban ez mindig három,
csillagkapcsolásban, a csillagpont kivezetése nélkül. A csúszógyűrűket egymástól és a
tengelytől (test) villamosan szigetelni kell. A forgórész pólusszáma megegyezik az álló-
résztekercselés pólusszámával: 2 p1  2 p2  2 p . A csúszógyűrűs aszinkron gépek esetén
lehetőség van a forgórésztekercselés áramköréhez csatlakozni, mert a csúszógyűrűkre
kefék fekszenek fel. Ezt a lehetőséget például indításnál használják fel. Ebben az esetben
az indítás befejeztével célszerű a csúszógyűrűket
rövidrezárni és a keféket a futófelületről fele-
melni, hogy a felesleges súrlódást és kopást elke-
rüljük. Ezt egy ún. kefeemelő szerkezettel oldják
meg, amely egy kar elfordításával a keféket fele-
meli és a csúszógyűrűket egy rúddal rövidre-
zárja.
A rövidrezárt forgórészű gépek esetén a vas-
test hornyaiban réz-, vagy alumínium rudak van-
nak. A rudak végeit a lemeztest két oldalán egy-
egy gyűrű zárja rövidre. A rudak és a gyűrűk
4.3. ábra Aszinkron gép forgórész kalicka együttesen alkotják a kalickát, ezért ezeket a
gépeket kalickás forgórészű aszinkron gépeknek
is szokták nevezni. A 4.3. ábra mutatja a lemeztest nélküli kalickát. A kalickateker-
cselésben működéskor kis feszültség indukálódik és a forgórész-vastest fajlagos ellenállása
sokkal nagyobb, mint a rudaké, ezért a rudakat, illetve a gyűrűket nem szokták szigetelni.
A kisebb teljesítményű kalickás gépek (4.3. fénykép) forgórésztekercselését alumíniumból
készítik öntési technológiával. A nagyobb rövidrezárt forgórészű gépek rúdtekercseléssel
(4.3. fénykép) készülnek.

Ventilátor
Forgórész hornyokba lapátok
nyomással öntött
alumínium rudazat

Öntött alumínium
rövidrezáró gyűrűk

4.3. fénykép Kisteljesítményű, kalickás motor forgórésze

200
 Rövidrezáró Rúdtekercselés
gyűrű

Ventilátor
lapátkerék
Hűtőrések

Bordás
tengely

Kiegyensúlyozó
súlyok

4.4. fénykép Nagyteljesítményű, bordás tengelyes, rúdtekercelésű, kalickás motor forgórésze

Működés nyitott csúszógyűrűkkel:

Kapcsoljuk a háromfázisú aszinkron gép állórésztekercselését háromfázisú szimmet-
rikus, f1 frekvenciájú hálózatra és a csúszógyűrűkhöz kivezetett forgórésztekercselés
kapcsait hagyjuk üresen. Ilyenkor az állórész térben eltolt fázistekercselésében időben eltolt
áram folyik, amely forgó mágneses teret hoz létre (lásd ezzel kapcsolatban a 3.1.2. pontot).
Ennek percenkénti fordulatszáma:
60  f1
n0  ,
p (4.1)
ahol p a gép póluspárainak száma.
A forgó mágneses tér erővonalai metszik az álló-, és a forgórész vezetőit, így mindkét
tekercselésben feszültség indukálódik, melyeknek fázisonkénti értékei az állórészben:
Ui1  4,44    f1  N1  1 , (4.2)
és a forgórészben, álló állapotban:
Ui20  4,44    f1  N2  2 , (4.3)

ahol Φ a kerület mentén szinuszos eloszlásúnak feltételezett forgó fluxus csúcsértéke, N1

ill. N2 az álló- és forgórész tekercselésének fázisonkénti menetszáma, 1 ill.  2 az álló- és
forgórész tekercselési tényezője.
A forgórész álló helyzetében – az azonos pólusszámú tekercselések, és az erővonal-
metszési sebesség azonossága miatt – az állórész és a forgórész indukált feszültségének a
frekvenciája megegyezik, azaz: f1  f 2 .
A frekvenciák egyenlőségét felhasználva és a két indukált feszültség egyenletének
hányadosát képezve kapjuk az aszinkron gép áttételét:
U i1 N1  1
a  . (4.4)
U i20 N 2   2

201
 Ezek alapján mondhatjuk, hogy a nyitott tekercselésű csúszógyűrűs aszinkron gép úgy
működik, mint az üresen járó transzformátor. A két tekercselés között azonban most a
forgó mágneses mező teremt kapcsolatot és a lemeztestek közötti légrés miatt nagyobb
mágnesező áram szükséges.
Az állórészben indukált feszültség a mágnesező áram okozta feszültségesések miatt
kisebb a hálózati feszültségnél. Az állórész tekercselésének fázisonkénti ellenállása R1,
csak az állórész vezetőit körülvevő Φs1 szórási fluxusnak megfelelő reaktancia X s1 , így a
primer kör feszültségegyenlete fázisértékekre felírva:
U1  I 0  R1  I 0  j X s1  Ui1 (4.5)

Az áttétel közelítő értékét a (4.4) egyenlet alapján feszültségméréssel is meghatároz-

hatjuk, ha a feszültségeséseket elhanyagoljuk ( U1  U i1 ):
U1
a . (4.6)
U i20

A rögzített és rövidrezárt forgórészű csúszógyűrűs gép viselkedése:

Ha az aszinkron gép tengelyét rögzítjük, a csúszógyűrűket rövidrezárjuk és ebben az
állapotban az állórésztekercselést hálózatra kapcsoljuk akkor a forgórészben indukálódó U i
feszültség I z2 áramot hajt át a tekercselésen. Az állórész forgó mágneses mezeje és a for-
górészáram egymásra hatása nyomatékot eredményez, ami a lefogott forgórészt elforgatni
igyekszik. Ezt az üzemállapotot az aszinkron gépeknél rövidzárásnak nevezzük.
A rögzített forgórészű gépnél - a transzformátorhoz hasonlóan - háromféle fluxust
különböztetünk meg. A  főfluxus az álló- és forgórész vezetőivel is kapcsolódik, a Φs1
állórész szórtfluxusok csak az állórész, a Φs2 forgórész szórtfluxusok pedig csak a forgó-
rész vezetőit fogják körül.
Mivel a forgórész most is álló helyzetben van, a forgórészkör frekvenciája megegyezik
az állórész frekvenciájával: f1  f 2 .
A névleges feszültségnél fellépő rövidzárási áram a névleges áram 4...7-szerese
( I zmax  4...7  I n ), amely a transzformátorokénál jóval kisebb érték. Ennek oka, hogy az
aszinkron gépek esetén a tekecsfejek és a viszonylag nagy légrés miatt megnövekednek a
szórt fluxusok, ami azoknak a szórási reaktanciáknak a növekedését is jelenti, amelyek a
rövidzárási áramot korlátozzák.
Az aszinkron gép működése forgó állapotban:
Ha a forgórész tengelyének rögzítését megszüntetjük, akkor a forgó mágneses mező és
a forgórész vezetőiben folyó áram kölcsönhatása következtében kialakuló nyomaték a
forgórészt forgásba hozza. A forgó mágneses mező fordulatszáma továbbra is n0 , a
forgórészé pedig csak n, vagyis a forgómezőhöz képest  n  n0  n . A forgórész vezetői-
ben indukált feszültség frekvenciája ilyenkor:
f 2   n  p  (n0  n)  p . (4.7)

202
Az n0  n fordulatszám különbség viszonylagos értékét szlipnek nevezzük. Definíciója:
n0  n
s f2 s . (4.8)
Ui2 n0

U20 1 f1=f2 A szlip értéke az aszinkron

gépek üzemállapotait igen jól
Generátorüzem jellemzi.
Motoros üzemről beszélünk
0 n0 n ha 0  n  n0 , azaz 1  s  0 .
Féküzem Motorüzem
Generátorüzemnek nevez-
s>1 0<s<1 s<0
zük, ha külső beavatkozással az
4.4. ábra A szlip változása a fordulatszám függvényében
aszinkron gép fordulatszámát a
szinkron fölé emeljük. Ekkor, a szlip értéke negatív lesz: s  0 . Ilyenkor a gép a tengelyén
mechanikai teljesítményt vesz fel és azt a tekercseléseken keresztül, villamos teljesítmény
formájában a hálózat felé továbbítja.
Ha a forgórészt külső nyomaték segítségével a forgó mágneses mező forgásával
ellentétes irányba forgatjuk, akkor a gép a tengelyén mechanikai teljesítményt vesz fel.
Mivel a forgómező a forgórészt a saját irányába akarja forgatni, ehhez a hálózatból szintén
teljesítményt vesz fel. A mindkét oldalról felvett teljesítmény az aszinkron gép tekercselé-
seiben hővé alakul. Ez féküzem, melynek esetében a forgórész fordulatszáma negatív
n  0 , és a szlip: s  1. A szlip változását a fordulatszám függvényében az 4.4. ábrán
láthatjuk, ahol a különböző üzemmódok tartományait is bejelöltük.
Két kitüntetett pont az s  0 és az s  1 . Az s  0 az n  n0 pontnál van, vagyis
amikor az aszinkron gép forgórésze eléri a mágneses mező fordulatszámát. Ez csak akkor
lehetséges, ha elhanyagoljuk a súrlódási veszteséget és a gép tengelye terheletlen. Ebben az
esetben a forgórészben nem indukálódik feszültség, mert nincs erővonalmetszés és a
forgórész körben emiatt nem folyik áram. Ezt az állapotot nevezzük ideális üresjárásnak.
A valóságos üresjárás  a súrlódás figyelembe vételekor  közel esik az s  0 -hoz, mert a
gyakorlatban az üresjárási szlip értéke s  0,4...0,7 % körül van.
Az s  1 pont a már ismertetett rövidzárási állapotot jelenti, mert ilyenkor a forgórész
áll, azaz n  0 .

4.2. AZ ASZINKRON GÉP HELYETTESÍTŐ VÁZLATA, VEKTORÁBRÁK.

Az előző fejezet alapján megállapíthatjuk, hogy a rögzített tengelyű aszinkron gép
olyan rövidrezárt transzformátorként mükődik, melynél az álló- és forgórész között a forgó
mágneses tér valósítja meg a R1 X s1 '
X s2 R2'
kapcsolatot. Ezért a háromfá-
Ig
zisú aszinkron gép egy fázisára
vonatkozó helyettesítő kapcso- U1 Rv X m U i1  U i2'
lási vázlatot a transzformáto-
I1 I 2'
réhoz hasonlóan rajzolhatjuk
fel (4.5. ábra). 4.5. ábra Az aszinkron gép helyettesítő vázlata rövidzárásban

203
 A helyettesítő vázlat esetén az aszinkron gép szekunderköri (forgórészköri) mennyi-
ségeit a primer oldalra kell redukálni.
A redukció alapfeltételei:
gerjesztések azonossága, és a
teljesítmények- és a veszteségek azonossága ( m1  m2 esetén is).
Az állórészre redukált forgórész indukált feszültség:
U i2'  a U i2 . (4.9)

A redukált áram számítását a gerjesztési feltételből határozhatjuk meg. A primer és a

szekunder tekercselések pólusszámának azonosnak kell lennie. Az I 2 áram a forgórész
m2 fázisszámú, fázisonként N 2 menetszámú és  2 tekercselési tényezőjű tekercselésé-
ben hoz létre gerjesztést. Az I 2' redukált áramnak az m1 fázisszámú, fázisonként N1
menetszámú és 1 tekercselési tényezőjű primer tekercselésben ugyanakkora gerjesztést
kell létrehoznia, mint az előbb I 2 -nek. Ennek alapján írhatjuk, hogy:
m2 N 2   2
I 2'    I2 ,
m1 N1  1
az áttétel ismeretében pedig
m2 I 2
I 2'   . (4.10)
m1 a
A redukált ellenállást és a szórási reaktanciát a veszteségek azonossága alapján

számíthatjuk: m1  ( I 2' )2  R2'  m2  I 22  R2 .

2
m I 
Innen: R2'  2   2'   R2 .
m1  I 2 
A (4.10) egyenletet felhasználva kapjuk:
m
R2'  1  a 2  R2 . (4.11)
m2
A szórási reaktanciát hasonlóan redukálhatjuk:
m1 2
X s' 2   a  X s2 . (4.12)
m2

Ezek a redukálási összefüggések általános érvényűek. A csúszógyűrűs gépekre

általában igaz, hogy m1  m2 .
A rövidrezárt forgórészű gépeknél a kalicka rúdjai más-más hornyokban fekszenek és
mindkét végükön egy-egy gyűrűvel vannak rövidrezárva, ezért a forgórész menetszáma
N 2  1 / 2 . Ha a forgórész horonyszámot ( Z 2 ) elosztjuk a póluspárszámmal és az eredmény
nem egész szám, akkor a forgórész fázisszáma m2  Z 2 , mert minden rúd külön fázisúnak
tekinthető. Ha Z 2 / p egész szám, akkor a szomszédos póluspárok alatt a rudak szimmetri-
kusan helyezkednek el, és Z 2 / p azonos fázisú rúd van a kerületen, tehát a forgórész
fázisszáma is m2  Z 2 / p .

204
 A rövidrezárt forgórészű gépeknél a kalickában az állórésztekercselés pólusszámának
megfelelően alakul ki a pólusszám, ezért elvileg egy forgórész más-más pólusszámú álló-
részben is felhasználható.
A forgórész frekvenciáját forgó állapotra az (4.7) és (4.8) egyenletek szerint a követ-
kező alakban is felírhatjuk:
f 2  p  n0  s , de p  n0  f1 ,

azaz: f 2  s  f1 . (4.13)
Tehát a szekunder frekvencia a szlippel arányosan változik. A forgórészben indukált
feszültség forgó állapotban:
U i2  4,44  Φ  f 2  N 2   2 .
Felhasználva az (4.13) összefüggést
U i2  4,44  Φ  s  f1  N 2   2 . (4.14)
A (4.3.) egyenlet értelmében
U i2  s U i20 (4.15)
Eszerint a szekunder indukált feszültség üresjárásban nulla és az álló állapotig, U i20
értékig a szlippel arányosan változik.
A forgórész körben a szórási reaktancia is függ a frekvenciától. Álló állapotban:
X s2  2    f1  Ls2 , (4.16)

forgó állapotban pedig: U i2

X s2 (s)  s  X s2 . X s2 ( s)

A szekunderköri feszültség és szórási reaktancia U i20 , X s2

változását a szlip függvényében a 4.6. ábrán láthat-
juk.
A forgó aszinkron gépre nem alkalmazhatjuk
módosítás nélkül az álló állapotra vonatkozó helyet-
1 s
tesítő vázlatot, mert a szekunderköri indukált fe-
4.6. ábra A forgórészköri feszültség és
szültség a szlip függvénye. Az (4.3), (4.9) és (4.15)
szórási reaktancia változása a szlip függ-
egyenleteket felhasználva írhatjuk, hogy: vényében
N1  1
U i2'  a U i2  a  s U i20  s   4,44   f1  N 2   2  s U i1 . (4.17)
N 2  2

A szekunder szórási reaktanciánál szintén figyelembe kell venni a szlipfüggést. A

többi szekunder mennyiséget is redukálva az összefüggéseknek megfelelően átrajzolt
helyettesítő vázlatot a 4.7. ábra mutatja.
Az ábrán az álló- és forgórészt szét kellett választani, mert U i2'  U i1 . A helyettesítő
vázlat azonban így nehezen kezelhető. Továbbra is az lenne jó, ha összefüggő négypólust
vizsgálhatnánk. Ennek érdekében írjuk fel a forgórészkör feszültségegyenletét:

205
 s U i1  I 2'  ( R2'  j  s  X s' 2 ) .
Az egyenlet mindkét oldalát a szlippel osztva
 R' 
U i1  I 2'   2  j  X s2'  . (4.18)
 s 
Az egyenlet alapján R1 X s1 '
sX s2 R2'
azt mondhatjuk, hogy
Ig
I 2' értéke nem változik,
ha a tápfeszültség U i1 ,
U1 R X U i1 U i'2  sU i1
és a forgórészkör im- v m

R' I 2'
pedanciáját 2  j  X s2' I1
s
impedanciával helyette- 4.7. ábra Az aszinkron gép helyettesítő vázlatának származtatása
sítjük. Így a forgórészkör már összekapcsolható az állórészkörrel, mert az indukált
feszültségek azonosak. Az összevont helyettesítő kapcsolást a 4.8. ábra mutatja.
A helyettesítő vázlatban szereplő R2' / s ellenállást felbonthatjuk egy szliptől független
R2' és egy szliptől függő Rt' összetevőre. Ez a szétválasztás egyszerűsítheti a további

'
vizsgálatokat. Legyen
R1 X s1 X s2 R2' / s
R2'
 R2'  Rt' ,
Ig s
amelyből Rt' -t kifejezve:
X m U i1  U i 2  U i
'
U1 Rv
1 s 
Rt'  R2'   . (4.19)
I1 I 2'  s 

4.8. ábra Az aszinkron gép forgó állapotára érvényes helyettesítő Az Rt' szlipfüggő ellen-
vázlat
állást tartalmazó helyettesítő
latot a 4.9. ábrán láthatjuk, az ellenálláson eső feszültséget U 2' -vel jelöltük. Ez a feszültség
egy fiktív feszültség és csak a helyettesítő vázlatban jelentkezik.
A 4.9. ábra alapján beláthatjuk azt, hogy az Rt' ellenálláson keletkező veszteség az
aszinkron gép mechanikai teljesítményével egyenlő, mert az állórészen felvett wattos
teljesítményből levo-
'
R1 X s1 X s2 R2' nódik az R1 és R2' el-
Ig lenállásokon keletkező
primer és szekunder te-
U1 Rv X m Ui U 2' t
1  s kercsveszteség, vala-
Rt'  R2'
s mint az Rv -n keletke-
I1 I 2'
ző veszteség, amely a
4.9. ábra Az aszinkron gép általános helyettesítő vázlata vasveszteséget jelképe-
zi. A levonások utáni
teljesítmény az aszinkron gép tengelyén leadott mechanikai teljesítmény.

206
 Vizsgáljuk meg, hogy az Rt' hogyan tükrözi az aszinkron gép üzemállapotait:

Motorüzem: a szlip értéke 0  s  1 , ilyenkor a motor a hálózatból teljesítményt

vesz fel és a veszteségeken kívül a teljesítményt a tengelyen adja le. Ezt a teljesít-
ményt jelképesen az Rt' ellenállás fogyasztja el, amelynek értéke pozitív és a
szliptől függően 0-tól  -ig változhat.
Generátorüzem: a szlip értéke    s  0 , a forgórészt külső nyomatékkal a szink-
ron fordulatszám fölé emeljük, ilyenkor a gép a tengelyén teljesítményt vesz fel és
azt a veszteségeken kívül a hálózat felé továbbítja. Rt' értéke ebben az esetben
negatív, ami azt jelenti, hogy energiatermelőként viselkedik.
Féküzem: a szlip értéke 1  s   , a forgórészt a forgó mágneses mező irányával
szembe kell forgatni, a gép ezt a forgást megszüntetni igyekszik, a hálózatból és a
tengelyén keresztül is teljesítményt vesz fel. Rt' ilyenkor negatív és értéke 0 és
 R2' között változik.
Álló állapotban s  1 , tehát Rt'  0 mert nincs mechanikai teljesítmény, így a rövidzá-
rási áramot a primer -ill. szekunder ellenállások és szórási reaktanciák korlátozzák.
Szinkron fordulatszám elérésénél s  0 így Rt'   , a forgórészkör tehát szakadt és
I 2'  0 . Az állórész áram nagyságát X m és X s1 fázisszögét Rv és R1 határozza meg.

Az aszinkron motorok
'
fordulatszám-változtatásá- R1 X s1 X s2 R2' / s
nak egyik módja, hogy
Ig
csúszógyűrűs motor esetén
a forgórész kapcsok közé
U1 R X m U i1  U i'2 U 2' k / s
változtatható feszültségű és v

frekvenciájú áramforrást I1 I 2'

kapcsolunk. Az ilyen ü-
zemre szintén felírhatjuk a 4.10. ábra Helyettesítő vázlat a szekunder kapcsokon külső
szekunder kör feszültség- feszültséggel
egyenletét a redukált érté-
kekkel (4.7. ábra szekunder oldal nyitott csúszógyűrűkkel):
s Ui2'  j  s  I 2'  X s' 2  I 2'  R2'  U 2k
'
0, (4.20)
'
ahol U 2k a kapcsok közé iktatott külső feszültség redukált értéke. Az egyenletet a szlippel
osztva kapjuk, hogy:
R2' U 2k
'
U i2'  j  I 2'  X s2'  I 2' 
  0. (4.21)
s s
Mivel U i2'  U i1  U i a (4.21) egyenletnek megfelelő áramkör a primer oldallal most is
összeköthető, így az érvényes helyettesítő vázlatot a 4.10. ábrán láthatjuk.

207
 A szekunder kapcsokon megjelent a primer
I 0 R1
oldalra redukált külső feszültség szlippel osztott
I 0 jX s1 U1 értéke. A teljesítményeket vizsgálva motorüzemben az
U 2k'
 I 2' teljesítményt a kapcsokra kötött feszültség-
s
forrásnak kell felvennie.
Ui Vektorábrák:
Az üresjárási vektorábrát a 4.9. ábra helyettesítő
kapcsolási vázlata alapján, a vonatkoztatási irá-
0 I0
Iv
nyoknak megfelelően szerkeszthetjük meg. Üresjárás-
Im
Φ
ban az I 2'  0 , ezért a hálózati feszültséggel az indu-
4.11. ábra Az aszinkron gép üresjárási kált feszültség és az I 0 üresjárási áram által a primer
vektorábrája
köri ellenálláson és szórási reaktancián létrejövő
feszültségesések tartanak egyensúlyt. Az üresjárási áram most megegyezik a gép gerjesztő
áramával. A gerjesztőáram két összetevőre bontható, a fluxust létrehozó meddő ( I m ) és a
vas, valamint a súrlódási és ventilációs veszteséget fedező valós ( I v )-re A vektorábra
szerkesztésénél az áthidaló ág párhuzamos köréből indulunk ki, a valós tengelyen az
indukált feszültség felrajzolásával, amelyhez képest a gerjesztőáram meddő összetevője
π 2 szöggel késik. A gerjesztőáram valós összetevője az indukált feszültséggel megegyező
fázishelyzetű. Az áthidaló ág két áramának vektoriális eredője adja meg az üresjárási
áramot. Az I 0 üresjárási áram által létrehozott feszültségesések a primer körben az I 0  R1
és a I 0  j X s1 , ezeket a vektorokat a vonatkoztatási irányok értelmében folytonos
nyíliránnyal kell az U i -hez fűzni. A három vektor eredője határozza meg az U 1
kapocsfeszültség vektorát, melyhez képest  0 szöggel késik az I 0 üresjárási áram. Az
R  R1  R2' X s  X s1  X s2
'
üresjárási vektorábrát
I z1 R az 4.11. ábrában raj-
. zoltuk fel.
U1 A vektorábrában
U1
szereplő vektorok a
I z1 jX s z
I z  I z1  I z2
' I z1 szemléletesség kedvé-
ért a valósághoz ké-
a) b) pest torzak, mert a
4.12. ábra Egyszerűsített rövidzárási helyettesítő vázlat és vektorábra gyakorlatban az U i
csak egy-két százalék-
kal tér el U1 -től és szinte azonos fázishelyzetűnek tekinthetőek, valamint a gerjesztőáram
meddő összetevője közel egy nagyságrenddel nagyobb, mint a hatásos.

208
 A rövidzárási állapotot a 4.5. ábrán bemutatott rövidzá- I 1 jX s1
rásra érvényes helyettesítő vázlat alapján vizsgálhatjuk. A I 1R1
primer- és szekunder oldalon folyó nagy rövidzárási áram '
I 2 jX s' 2
értékét csak a soros impedanciák korlátozzák. Ezek a pri- '
mer- és a szekunder oldalon közel azonos értékűek, ezért a U1 U i I 2 R2' I1
feszültségosztás alapján az indukált feszültség gyakorlatilag '
U2
az üresjárási érték felére csökken.
1 '
I2
Ez fluxusváltozást is okoz, azaz a gerjesztőáram jelen-
tősen csökken és a primer- és a redukált szekunder áram Ig Φ
közel azonos értékű, ami az áthidaló ág elhanyagolását je-
'
lenti. Az áthidaló ág elhanyagolásával felrajzolt helyettesítő I2
vázlatot az 4.12a ábrán láthatjuk, a hozzá tartozó
rövidzárási vektorábrát a 4.12b ábra mutatja.
A rövidzárási impedancia: 4.13. ábra Aszinkron gépek
motorüzemi vektorábrája

Z z  ( R1  R2' )2  ( X s1  X s2' )2  R 2  X s2 . (4.22)

Az általános helyettesítő vázlatnak megfelelő motorüzemi vektorábra az 4.13. ábrán

látható. A motor a primer oldalon induktív meddő és hatásos teljesítményt vesz fel a
hálózatból ( 1  π 2 ), a szekunder oldalon pedig hatásos teljesítményt ad le. Az I 2' áram-
vektort az I1 és I g felrajzolása után kapjuk meg, amelynek a második negyedben kell
elhelyezkednie. I 2' ellenfázisban van a fiktív U 2' feszültséggel, mert a helyettesítő vázlat-
ban Rt' jelenti a terhelést. U 2' feszültségvektor vég-
'
I 2 jX s' 2 I 1 jX s1 I 1R1 pontjából kiindulva felrajzolhatjuk a szekunder fe-
'
I 2 R2'
. szültségesések vektorait az U i -hez csatlakoztatva,
' majd a primer feszültségesések felrajzolása után
U2
kapjuk meg a kapocsfeszültség U 1 vektorát.
Ui U1
A generátorüzemi vektorábra szerkesztésénél
. '
I2
figyelembe kell vennünk, hogy ilyenkor a gép a
hálózat felé hatásos teljesítményt ad le, de a műkö-
déséhez szükséges meddőteljesítményt pedig onnan
veszi fel. Az I1 állórész áram vektor ezért a harma-
Ig 1
dik negyedben helyezkedik el és nagysága, valamint
Φ fázishelyzete a szliptől függ. A gerjesztőáram
nagysága és fázishelyzete a motorüzemivel közel
I1
'
I2
megegyezik. Az I1 és I g vektorok meghatározzák
az I 2' helyzetét és nagyságát, amely a első negyed-
ben van. A szerkesztést az U i vektorhoz képest az
4.14. ábra Az aszinkron gép
generátorüzemi vektorábrája
áramok felrajzolásával kezdjük, majd a primer,

209
illetve szekunder áramok által okozott feszültségesésekkel folytatjuk és így kiadódnak az
U1 és U 2 feszültségek. A vektorábra az 4.14. ábrán látható.

4.3. AZ ASZINKRON GÉP TELJESÍTMÉNYEI ÉS VESZTESÉGEI

A háromfázisú aszinkron motorok P tengelyteljesítmény leadásakor P1 teljesítményt

vesznek fel a hálózatból. A felvett teljesítmény fázismennyiségekkel kifejezve:
P1  3 U1f  I1f  cos  1 . (4.23)

Az állórészben keletkező Pv1 vasveszteség és a Pt1 tekercsveszteség hővé alakul. A

Pv1  Pk1  Pf1 vasveszteség az állórész-koszorúban és a fogakban keletkezik.
A primer tekercsveszteség a fázisértékekkel számolva:
Pt1  3  I12  R1 . (4.24)
A fázisonkénti ellenállás értéke 75C hőmérsékletre számolva:
lk1  2  N1
R1  75 ,
a1  c1  q1
ahol lk1 a közepes vezetőhossz, a1 a párhuzamos ágak, c1 a párhuzamos szálak száma.
Az állórész-veszteségeket a felvett teljesítményből levonva megkapjuk a légrésteljesít-
ményt ( Pδ ), ami elektromágneses indukció útján jut a forgórészbe:

Pδ  P1  ( Pv1  Pt1 )  P1  Pw1 . (4.25)

A forgórészben keletkező veszteségek a Pv2 vasveszteség és a Pt2 tekercsveszteség,
együtt Pw2  Pv2  Pt2 . Csúszógyűrűs aszinkron gépesetén a külső fogyasztók (pl. ellenállá-
sok) kapcsolhatók a csúszógyűrűkre, amelyek által felvett Pk teljesítményt a gépen kívül
hasznosíthatjuk. A gép mechanikai teljesítménye:
Pm  Pδ  ( Pv2  Pt2  Pk ) . (4.26)

A tengelyen hasznosítható P teljesítmény a mechanikai teljesítménynél kisebb, mert a

mechanikai teljesítményből még a Ps v súrlódási és szellőzési (ventilációs) veszteséget le
kell vonni, tehát:
P  Pm  Ps  v . (4.27)

A forgórészköri vasveszteség névleges szlipnél igen kis értékű, a rövidrezárási áram

környékén pedig a forgórész tekercsveszteségnél nagyságrenddel kisebb, ezért általában
elhanyagolhatjuk. A szekunder tekercsveszteséget az eredeti és a redukált értékekből is
számíthatjuk az alábbiak szerint:
Pt2  m2  I 22  R2  m1  I 2'2  R2' . (4.28)

Kalickás motoroknál külön-külön számíthatjuk ki a rudak és a gyűrűk veszteségeit, ha

ismerjük a bennük folyó áramokat:

210
 lr
P1 Pr  Z 2  I r2    , illetve (4.29)
qr
Pδ
Pt1  Pv1 Dgy  
Pgy  2  I gy
2
 , (4.30)
Pδ qgy
ahol Z 2 a forgórész horonyszám, qr és qgy a rúd, ill. a
Pm Pt2  Pv2  Pk
gyűrű keresztmetszetek, és Dgy a gyűrűk közepes át-
mérője. A gyűrű- és a rúdáram közötti összefüggés:
P Ps v Z2
I gy   Ir ,
2π  p
a redukált forgórészáram pedig
4.15. ábra. Az aszinkron gép Z2
motorüzemi teljesítményeloszlása I 2'   Ir .
m1  a
Az előző két egyenletet és a veszteségek egyenlőségét figyelembe véve a forgórész
redukált ellenállására azt kapjuk, hogy:
4  m1  (1  N1 ) 2  2  Z2 
R2'    Rr   Rgy ,
Z2  4 π  p
2 2

ahol Rr egy rúd-, Rgy pedig egy gyűrű ellenállása.
A forgórész veszteségre pedig írhatjuk, hogy:
Pt2  Pr  Pgy . (4.31)
Az aszinkron motor teljesítményviszonyait a 4.15. ábra teszi szemléletesebbé.
A forgó mágneses mező, amely a légrésteljesítményt a forgórészre átviszi, 0 szögse-
bességgel forog. A légrésteljesítmény és a szögsebesség hányadosa a forgórészre ható nyo-
matékot adja:
P
M δ . (4.32)
0
Ha eltekintünk a forgórész súrlódási és ventilációs veszteségétől, akkor a mechanikai
teljesítmény az  szögsebességgel forgó tengelyen szintén M nyomatékot fejt ki, tehát
P
M m. (4.33)

A két nyomatékegyenletet egyenlővé téve és a mechanikai teljesítményt kifejezve,
valamint figyelembe véve  és n összefüggését:
 n
Pm  Pδ   Pδ  .
0 n0
A szlip fogalma értelmében n / n0  1  s , és így

Pm  Pδ  (1  s) . (4.34)
Külső fogyasztó nélküli esetben
Pw2  Pδ  Pm . (4.35)
Az előbbi egyenletet behelyettesítve:

211
 Pw2  s  Pδ . (4.36)
Abban az esetben, ha a csúszógyűrűkön keresztül van kivezetett teljesítmény ( Pk ), és
ennek megfelelő Rk akkor az
P1
egyenlet:
P1
Pt1  Pv1 Pδ Pt1  Pv1 Pw2  Pk  s  Pδ 4.37
Pδ Pδ A forgórész-vasveszteség
elhanyagolása esetén pedig
Pδ Pt2  Pv2  Pk
Pt2  Pv2  Pk Pt2  s  Pδ , (4.38)
Pm illetve
Ps v Pm Ps v
Pt2  Pk  s  Pδ .
P P
Tehát a forgórész telje-
a) b) sítményeinek ( Pm , Pw2 ) alaku-
4.16. ábra Az aszinkron gép teljesítményeloszlása lása a légrésteljesítménnyel és a
a) generátor- és b) féküzemben fordulatszámmal (a szlippel)
van szoros összefüggésben.

Ezek tudatában könnyen igazolhatjuk az előző fejezetben említett Rt' és a mechanikai

teljesítmény kapcsolatát. Az ellenálláson keletkező veszteség:
2 1 s 
m1  I 2'  R2'   .
 s 
A (4.28) egyenletet felhasználva:
1 s  1 s
m1  I 2'2  R2'     Pt2  .
 s  s
A (4.34) és a (4.38) egyenletek alapján viszont:
P
Pm  t2  (1  s) ,
s
vagyis
2 1 s 
Pm  m1  I 2'  R2'   .
 s 
A helyettesítő vázlat esetén már tárgyaltuk a különböző üzemmódokat. Az ott elmon-
dottak értelmében az 4.16a ábrában a generátor, a 4.16b-ben pedig a féküzem teljesít-
ményeloszlását rajzoltuk fel.

4.4. AZ ASZINKRON GÉP NYOMATÉKA

A villamos forgógépeknek − a felhasználó szempontjából − az egyik legfontosabb

tulajdonsága a nyomaték változása a fordulatszám függvényében. Határozzuk meg az

212
aszinkron gépek nyomaték-fordu- X s  X s1  X s2
'
R1
latszám jelleggörbéjét! Az előző
fejezetben már megismertük azt, Ig  I0
hogy a légrésteljesítmény és a Iw Im
U1 R2' / s
nyomaték közötti összefüggés Rv Ui X m  X s1

Pδ  M  0  M  2    n0 . I1 I 2'

Az (4.28) és az (4.38) egyen- 4.17. ábra. Az aszinkron gép egyszerűsített helyettesítő

leteket felhasználva írhatjuk, hogy: vázlata, Φ ≈ áll. feltételezésével
'
Pt2 ' 2 R2
Pδ   m1  I 2  .
s s
Fejezzük ki az előbbi két egyenlet alapján a nyomatékot:
m1 R'
M  I 2'2  2 . (4.39)
2    n0 s
Az I 2' áram meghatározása céljából térjünk vissza a 4.8. ábrán látható helyettesítő
vázlathoz! Az aszinkron gép terhelésével nő a szekunder-, ill. a gerjesztési egyensúly miatt
a primer áram is. A primer áram növekedésével arányosan változik az R1 -en és X s1 -en a
feszültségesés. A feszültségesések miatt megváltozik az indukált feszültség, amely a
fluxus, a gerjesztőáram változását vonja maga után. Jelentősen egyszerűsödik I 2' számítá-
sa, ha a primer feszültségesésektől eltekintünk és az Rv és X m -ből álló áthidaló ágat köz-
vetlenül a hálózatra kötjük. Ezzel az egyszerűsítéssel a gerjesztőáram terheléstől függő
változásától eltekintünk, ebben az esetben I g  I 0 . Az egyszerűsített helyettesítő vázlatot
az 4.17. ábrán láthatjuk.
Az ábrán az X s  X s1  X s2' összevonást is elvégeztük. Az egyszerűsítéssel elkövetett
hibát csökkenti az, hogy az áthidaló ágban X m -mel sorbakötjük az X s1 szórási reaktanciát.
Az egyszerűsített helyettesítő vázlat alapján a szekunder áram:
U1f
I 2'  ,
2 (4.40)
 R2' 
 R1    X s2
 s 

ahol: X s  X s1  X s2
'
.
Helyettesítsük be a szekunder áram kifejezését a (4.39) egyenletbe, így a nyomaték:
m1 U1f2 R2'
M    . (4.41)
2    n0  R2' 
2
s
 R1    X s2
 s 

A nyomaték közelítő egyenletéből láthatjuk, hogy egy adott aszinkron gép nyomatéka
a hálózati feszültség négyzetétől; a helyettesítő vázlatban szereplő primer és szekunder
ellenállásoktól és szórási reaktanciáktól; valamint a szliptől függ. Ha a feszültséget V-ban,

213
az ellenállásokat és szórási reaktanciát -ban, a fordulatszámot pedig 1/s-ban helyettesítjük
az egyenletbe, akkor a nyomatékot Nm-ben kapjuk meg.
A nyomaték-fordulatszám, illetve a nyomaték-szlip jelleggörbén két, az üzemeltetés
szempontjából fontos nyomatékértéket kell meghatároznunk.
Az indítónyomaték közelítő értéke ( s  1):
m1
Mi   I z2
'2
 R2' . (4.42)
2π  n0

Rövidzárásban az áthidaló ág árama és a zárlati áramok nagyságrendi különbsége miatt

I g elhanyagolható, és ilyenkor

m1 (4.43)
Mi   I z1
2
 R2' .
2π  n0
Az M B billenőnyomaték az aszinkron motor maximális nyomatéka, amely sB
billenőszlipnél lép fel. A billenőszlipet a nyomatékegyenletből szélsőérték-keresés útján
( dM / ds  0 ) kapjuk meg:
R2'
sB   . (4.44a)
R12  X s2
Amennyiben R1 elhanyagolható, akkor:
R2'
sB   . (4.44b)
Xs
A pozitív előjel motorüzemre, a negatív előjel generátorüzemre vonatkozik. A
billenőszlip R2' értéktől való függését a csúszógyűrűs motorok indításánál még hasznosí-
tani fogjuk. A billenőnyomaték közelítő értékét a (4.41) nyomatékegyenletbe s  sB
helyettesítéssel kapjuk meg ( R1 elhanyagolva):
m1 U2
MB   1f . (4.45)
2π  n0 2  X s

Az egyenletből látható,
M
hogy a billenőnyomaték
nem függ a szekunderköri
ellenállástól.
s
MB Valóságos esetben u-
s Generátor gyanakkora szlip esetén ge-
Mi
s 1 s 1 sB s0 s  1 s nerátorüzemben (az R1 ér-
n0 n0 n  n0 2n0 n
Fék Motor tékének figyelembevétele
miatt) az aszinkron gép na-
gyobb nyomatékot tud ki-
fejteni, mint motorüzem-
ben.
Amennyiben a (4.41)
4.18. ábra Az aszinkron gép nyomaték-szlip jelleggörbéje egyenletben elhanyagoljuk

214
az R1 ellenállást, akkor kapjuk, hogy:
m1 U1f2 R2' m1 U1f2
M      .
2π  n0  R '  2 s 2π  n0 R2' Xs2
 2   X s2  s '
 s  s R2
 
Ezt a nyomatékot a billenő nyomatékhoz viszonyítva:
M 2  Xs 2
 ' 2
 '
.
M B R2 Xs 1 R2 Xs
 s '   s '
s R2 s Xs R2
Ha ebbe az egyenletbe behelyettesítjük a billenőszlip (4.44b) szerint meghatározott
értékét, akkor:
M 2
 ,
M B sB  s (4.46)
s sB
2 MB 1
ahol ha s << sB, akkor M   s illetve, ha s >> sB, akkor M  2  M B  sB  .
sB s
(4.46) az ún. Kloss képlet, amelynek vizsgálatából könnyen belátható, hogy a nyoma-
ték-szlip jelleggörbe egy homlok oldali egyenessel és egy hátoldali hiperbolával közelít-
hető. A nyomaték-szlip jelleggörbét a 4.18. ábra mutatja.
Minthogy a fordulatszám és a szlip között a kapcsolat lineáris n  n0  (1  s) , a víz-
szintes tengelyen a fordulatszámot is feltüntettük.
Az aszinkron motor induláskor tehát M i indítónyomatékot fejt ki, ennél kisebb
terhelőnyomaték esetén a forgórész felgyorsul. A felgyorsulás alatt a motor eléri az M B
billenőnyomatékot, majd a merev, söntjellegű szakaszon a terhelésnek megfelelően beáll az
állandósult állapot.
A motor billenőnyomatéka:
M B  1,6...2,5  M n ,
ahol M n a névleges nyomatékot jelenti.
A nyomaték-fordulatszám jelleggörbét vizsgálva láthatjuk, hogy ha a terhelőnyoma-
tékot növeljük, a fordulatszám a billenőnyomaték eléréséig csak kis mértékben változik
(söntjellegű szakasz). A terhelőnyomatékot M B fölé emelve viszont a fordulatszám jelen-
tősen csökken, és a motor leáll. Állandó terhelőnyomaték esetén az n0 és nB fordulatszám
közé eső szakasz stabilis, míg az nB és n  0 közötti labilis.

4.4.1. Felharmonikus nyomatékok

A nyomaték meghatározás során eddig azt feltételeztük, hogy a gépben a légrésidukció

a kerület mentén szinuszos, és nem tartalmaz felharmonikusokat, vagyis az eredményeink a
nyomaték alapharmonikusára vonatkoznak.
A valóságban a tekercsoldalak egymástól eltolt hornyokban történő elhelyezése, és a
mágnesezési görbe telítődése miatt a mezőgörbe felharmonikusokat is tartalmaz. Továbbá

215
megjelennek a hornyok és a fogak eltérő mágneses vezetőképessége következtében fellépő
horonyharmonikusok is.
Ezek a felharmonikusok a nyomatékban is jelentkeznek, és ez a jelenség problémákat
okozhat az aszinkron motorok indításakor, illetve felfutásakor.
A Fourier analízis szabályait alkalmazva a gerjesztési görbét felírhatjuk egy alaphar-
monikus és páratlan rendszámú felharmonikusok összegével.
A gerjesztés felharmonikusainak amplitúdói:
1 4 m
ν     ,
 π 2 ν (4.47)
ahol  m a három fázis gerjesztésének maximuma és  ν az adott felharmonikusra vonatko-
zó tekercselési tényező.
Láthatjuk, hogy a (4.47) egyenlet értelmében a felharmonikusok amplitúdói a növekvő
rendszámmal fordított arányban csökkennek, ezért a 13.-nál magasabb rendszámúakat nem
szokták figyelembe venni.
Háromfázisú gépeknél a forgómezőt létrehozó felharmonikusok lehetséges rend-
számai:
  2  m  k  1, m  3 esetén:   6  k  1. (4.48)
Háromfázisú tekercselések esetén páros rendszámú felharmonikusok nem fordulhatnak
elő, ezért k  1 esetén a   5 és a   7 rendszámú harmonikusokkal kell számol-
nunk.
A negatív előjel az alapharmonikussal ellentétes-, a pozitív pedig azzal megegyező
forgásirányt jelent. A felharmonikus mágneses mezők szinkron fordulatszámai:
f n
n0ν  1  0 (4.49)
M p 
A felharmonikusok által keletkező
 1 nyomatékok jelleggörbéje az alapharmoni-
kussal azonos jellegű.
M A   5 rendszámú nyomaték jelleg-
υ  5 υ7 görbe szinkron fordulatszáma és billenő
n
n0 nyomatéka is a féküzemi tartományba esik.
n0 / 5 n0 / 7 Az eredő jelleggörbét az alapharmonikus
és a felharmonikus görbék összegzéséből
4.19. ábra Az aszinkron gép felharmonikusokat
kapjuk, amelyet a 4.19. ábrán piros színnel
tartalmazó nyomaték-szlip jelleggörbéje
ábrázoltunk.
A   7 rendszámú nyomaték problémát jelenthet motorüzemben, mert a motor a
felgyorsulás közben esetleg beragadhat, ha a terhelő nyomaték az ábrán látható nyomaték
nyergek közé esik.
A felharmonikus nyomatékok csökkenthetők a megfelelő tekercselési tényező
(lépésrövidítés) választásával, a horonyharmonikusok pedig az ún. horonyferdítéssel. A ho-
ronyferdítés az állórész és a forgórész fogainak, azaz hornyainak egymáshoz viszonyított
ferdítését jelenti, ami a forgórészen egyszerűen megoldható.

216
 4.5. AZ ASZINKRON GÉP ÁRAM-MUNKADIAGRAMJA

Az 4.17. ábrán látható egyszerűsített helyettesítő vázlatban az áramokra felírt

csomóponti törvény:
I1  I 2'  I g . (4.50)
A feszültségekre felírt huroktörvény:
 R' 
U 1f   I 2'   R1  2   j  I 2'  X s (4.50a)
 s 

Komplex koordináta rendszerben rajzoljuk fel a vektorábrát úgy, hogy függőleges

irányba az U1f feszültségvektor mutasson, és ez legyen a valós tengely! Ekkor a 4.20a
ábra mutatja az (4.50) és (5.50a) egyenleteknek megfelelő vektorábrát.
A feszültségegyenlet mindkét oldalát osszuk el j X s -sel, így:
R2'
R1 
U1f s I' .
  I 2' 
j  Xs j  Xs
2

R2'
R1 
U1f s .
Rendezve: I 2'  j   j  I 2'  (4.51)
Xs Xs
U1f
Az egyenlet szerint, ha az U1f vektorhoz képest 90-kal késő és nagyságú vektort
Xs
hozzáadjuk I 2' -höz, egy olyan vektort kapunk, amelynek nagysága:
R2'
R1 
I 2'  s .
Xs
és az I 2' vektorhoz képest +j-vel, azaz 90-kal siet. A (4.51) egyenletnek megfelelő
vektorábrát a 4.20b ábrán láthatjuk.
U
Az 1f érték azonban az aszinkron gép különböző üzemállapotaiban mindig állandó, és az
Xs
R2'
R1 
I 2' és a  j  I 2'  s
Xs
vektorok pedig merőlegesek egymásra. A Thales-tétel értelmében a két utóbbi vektor talp-
U
pontjai az 1f átmérőjű körön helyezkednek el. A 4.20b ábrán ezt a kört is feltüntettük, a
Xs
U1f
kör középpontja a  j  vektor felezőpontja (K-pont). Az aszinkron gép terhelésének
Xs
változása során az I 2' vektor talppontja egy kör mentén változik, és a vektor az I g -hez
csatlakozik, amelyet állandónak tételeztünk fel. Ugyanezen kör kerülete mentén változik az
állórészáram vektora is. Az aszinkron gépek árammunkadiagramját állandó paraméterek

217
mellett kördiagramnak is nevezhetjük. A kördiagramot számítással a helyettesítő vázlat
(4.9. ábra) elemeinek ismeretében határozhatjuk meg három nevezetes  a Q0 üresjárási-, a
Qz rövidzárási- és a Q végtelen-  pont alapján.


U1f
' R2' 
 I 2 ( R1  )
s
U1f ( R1  R2' / s)
 jI 2'
I1 ' Xs
. '
' I2 I2
 jI 2 Xs I1
j
U1f
Xs K
.
j j
Ig Ig
'
I2

a) b)
4.20. ábra. A kördiagram származtatása

A kördiagramban  úgy, mint a helyettesítő vázlat esetén is  mindig fázisértékekkel

számolunk. A három pontban ki kell számolnunk az áramok nagyságát és fázishelyzetét,
azután megszerkeszthetjük a kördiagramot.
Üresjárásban ( s  0 ) az aszinkron gép a vas- és a súrlódási veszteségei miatt vesz fel
hatásos áramot ( I w ), a forgó mágneses mező fenntartása miatt pedig meddő áramot ( I m ).
Ha a hatásos részt elhanyagoljuk, akkor az I 0 üresjárási áram nagyságát a meddő kompo-
nens határozza meg:
U1f
. I0  (4.52)
X m  X s1
Mivel a gerjesztőáram változását figyelmen kívül hagytuk: I g  I 0 . A fázishelyzetet az
üresjárásban felvett teljesítményből számíthatjuk:
P0
cos 0  . (4.53)
3 U1f  I 0
Rövidzárásban ( s  1) a primer- és a szekunder áramok nagysága miatt a gerjesztő-
áramot és ezzel az áthidaló ágat elhanyagolhatjuk. Így a zárlati áram:
U1f
I z1  . (4.54)
( R1  R2' ) 2  ( X s1  X s2' ) 2
A teljesítménytényező:
R1  R2'
cos z1  . (4.55)
( R1  R2' ) 2  ( X s1  X s2' ) 2

218
 A végtelen ponthoz tartozó értékek ( s   ) az áthidaló ág elhanyagolásával
(mivel I1 I z1 ):
U1f
I1  , és
(4.56)
R12  ( X s1  X s2
' 2
)
R1
cos  1  . (4.57)
R12  ( X s1  X s' 2 ) 2
A kördiagram szerkesztését az U1f vektor felrajzolásával kezdjük. A feszültségvektor
talppontjához egységsugarú kört rajzolva, a cos-k ismeretében közvetlenül, a szögek
kiszámítása nélkül berajzolhatjuk a három áramvektor fázishelyzetének megfelelő
vonalakat. A rajzlapnak megfelelő áramléptéket ( ai ) választva, a vonalakon a feszültség
talppontjától felmérve, kijelöljük az áramvektorok végpontjait. A három ponthoz az ismert
módszerrel szerkeszthetünk kört.
A szerkesztés menetét és a kördiagramot a 4.21. ábrán láthatjuk. A kör képzetes
tengely alá eső része generátoros üzemet jelent, mert U és I áram hatásos összetevője ellen-
tétes fázisú ebben a negyedben.


Qz
U1f
Q
I z1
cos  .
I 1
.
cos  z1
cos  1
cos 0
K
j
Q0

4.21. ábra Kördiagram szerkesztése

4.5.1. Az aszinkron gép kördiagramjának szerkesztése mérési adatokból

A kördiagram megszerkeszthető akkor is, ha a helyettesítő vázlat elemeit nem ismer-

jük. A szerkesztést ekkor az üresjárási-, és a rövidzárási mérés alapján végezhetjük. Mind-
két pontnak névleges feszültséghez kell tartoznia. Az üresjárási áram végpontja a Q 0 -, a
rövidzárási áram végpontja a Q z pontot jelöli ki a kördiagramon. A Q pontot méréssel
nem tudjuk meghatározni.
Az aszinkron motor üresjárási mérése
Az aszinkron motor üresjárási mérésekor az állórész-tekercselésre névleges frekven-
ciájú, szinuszos, változtatható nagyságú, háromfázisú feszültséget kapcsolunk. Csúszó-
gyűrűs motor esetében a forgórészkört rövidre kell zárni. A motor kapocsfeszültségét 0-ról
1,2 U n -ig növeljük. A motor tengelyén a leadott teljesítmény P  0 , így a motor igen kis
szlippel, közel szinkron fordulatszámmal forog.

219
 Az U 0 feszültséget csökkentve, a kapocsfeszültség függvényében mérjük a P0 felvett
teljesítményt, az I 0 üresjárási áramot, és számítjuk a teljesítménytényezőt:
P0
cos 0  , (4.58)
3 U0  I0
I0, A ahol U 0 és I 0 vonali értékek.
cosφ0
P0, W I0=f(U) A mérési adatok kiértékelése u-
tán nyert üresjárási jelleggörbéket a
cosφ0=f(U) I0n 4.22. ábra mutatja. A kördiagram
felrajzolásához szükséges névleges
P0=f(U)
feszültséghez tartozó pontokat a jel-
leggörbéken külön feltüntettük.
cosφ0n P0n Az aszinkron motor rövidzárási
mérése
Ps+v Az aszinkron motor rövidzárási
Un U0, V állapotának azt nevezzük, amikor a
4.22. ábra Az aszinkron gép üresjárási jelleggörbéi forgórész elfordulását megakadá-
lyozzuk (csúszógyűrűs gépnél a forgórészkapcsok rövidrezártak), és az állórész teker-
cselésre feszültséget kapcsolunk. A névleges frekvenciájú, szinuszos kapocsfeszültség
nagyságát változtatva mérjük a felvett áramot ( I z1 ), a teljesítményt ( Pz ) és számítjuk a
teljesítménytényezőt ( cos z1 ). Rövidzárásban a motor leadott teljesítménye nulla, a szlip
értéke s  1.
Az aszinkron gép helyettesítő vázlatában szereplő R2' / s -tag rövidzárásban R2' -vel
egyenlő. A rövidrezárt szekunder tekercselésben indukálódó, névleges primer frekvenciájú
feszültség igen nagy szekunder áramot hajt át az áramkörben. Az áthidaló ágban szereplő
tag nagy relatív értéke miatt a rövidzárási áramot gyakorlatilag csak az R1 és R2' ellen-
állások, valamint az X 1 és X s2' reaktanciák Iz, A
korlátozzák. Mint már említettük, a rövid- Zz Izn

zárási áram névleges feszültségnél a motor Iz

névleges áramának 4...7-szerese. Zz
A nagy áramok miatt fellépő káros
Zzn
melegedések elkerülésére a mérésnél a
feszültséget csak addig növeljük, míg a P
Izp
névleges áram 1,5-szörösét el nem érjük.
Az aszinkron gépeknél X s értéke na-
gyobb, mint R, tehát a szórási reaktanciák  
U' Up Un Uz, V
összege jelentősen befolyásolja a zárlati á-
4.23. ábra A rövidzárási áram és impedancia
ram nagyságát. A rövidzárási áram a fe- változása
szültség függvényében általában két egye-
nes szakasszal és a két szakasz közötti görberésszel közelíthető. A kezdeti egyenes
elhajlását a szórási utakon nagyobb áramoknál bekövetkező telítődés okozza.

220
 Az I z1 függvény kezdeti egyenes szakasza kisebb 1 szöggel indul, majd a szórási
utak telítődése után egy nagyobb  2 szöggel nagyjából egyenes szakasszal folytatódik. A
rövidzárási áram- és impedancia változását az 4.23. ábrán láthatjuk.
A rövidzárási jelleggörbét méréssel csak a P pontig vesszük fel. A névleges feszült-
séghez tartozó I zn áramot úgy ha-
Iz, A
cosφz Izn tározzuk meg, hogy a jelleggörbe
Pz, W utolsó felvett P pontjához húzott
Iz=f(U)
Pzn érintőt az U z  U n -ben emelt füg-
gőlegesig meghosszabbítjuk, ext-
cosφz=f(U) rapoláljuk. Az érintőt a vízszintes
cosφzp cosφzn
tengelyig visszafelé is meghosz-
Izp szabbítva, az U ' feszültségnél ka-
punk metszéspontot. Ha a mérés-
Pz=f(U) sel felvett P ponthoz U p feszült-
ség és I zp áram tartozik, akkor az
Pzp U n névleges feszültséghez tartozó
U' Up Un U0, V rövidzárási áram számítással is
4.24. ábra Az aszinkron gép rövidzárási jelleggörbéi meghatározható:
U U '
I zn  I zp  n .
Up U ' (4.59)

Ha a szórási fluxusvonalak útjának mágneses vezetőképessége nem változna, akkor a

rövidzárási áram végig 1 hajlásszögű egyenes lenne. A telítődés következtében a mágne-
ses vezetőképesség romlik, ugyanakkora feszültséghez nagyobb rövidzárási áram tartozik,
tehát az U z / I z viszony, vagyis a rövidzárási impedancia ( Z z ) csökken. A mért és számí-
tott értékeket a feszültség függvényében ábrázolhatjuk. A rövidzárási jelleggörbéket az
4.24. ábrán rajzoltuk fel.
A névleges rövidzárási teljesítményt az utolsó mérési pontból számíthatjuk:
2
I 
Pzn   zn   Pzp . (4.60)
 I zp 
 
A teljesítménytényezőt az utolsó mért pont és a névleges feszültséghez tartozó értékek
közötti szakaszon állandónak feltételezve a névleges rövidzárási teljesítménytényező:
Pzp
cos zn  cos zp  . (4.61)
3 U p  I zp

Az áram-munkadiagram szerkesztésének menete mérési adatok alapján a következő:

I 0 és I z1  I z áramvektorokat felrajzoljuk, majd a Q 0 és Q z közötti szakasz felező merő-
legese és a Q0 ponton az U1 feszültségvektorral párhuzamosan húzott egyenes Q 0 és az
I z1 -el kapott metszéspont közti szakasz felező merőlegesének metszéspontja megadja a kör

221
középpontját, a K-t. A kördiagram két pontból történő szerkesztését a 4.25. ábra mutatja, a
Q pont egy tetszőleges terhelési állapotnak felel meg.
A mérési adatokból megrajzolt kördiagram esetén is lehetőségünk van a Q pont
közelítő meghatározására. A Q z T távolságot osszuk fel a rövidzárási tekercsveszteségek
arányában! Az osztáspontot jelöljük L betűvel. Az L pontban a légrésteljesítmény nulla,
mert nincs szekunder veszteség. A légrésteljesítmény a szinkron és a végtelen pontban is
nulla. Tehát ahol a Qz és az L pontokat összekötő egyenes a kört metszi, kapjuk a Q
pontot. Mivel rövidzárásban I z1  I z2
'
 I z , ezért a Q z T távolságot a redukált szekunder-
Q z L R2'
és a primer ellenállások arányában kell felosztani, mert:  . Az L pont szerkesz-
LT R1
tését szintén az 4.25. ábra mutatja.

Q
U1f Qz

I z1 ~ R2'
c  R2' Q

. L
I1
~ R1 c  R1
K
Q0
j I0 T

4.25. ábra. Kördiagram szerkesztése mérési adatokból

A szekunder kör redukált ellenállását a rövidzárási mérésekből közelítőleg számít-

hatjuk, mert a vasveszteségek elhanyagolásával:
Pz  P1t  P2t .

A (4.28) egyenletet behelyettesítve, majd R2' -t kifejezve:

Pz  P1t
R2'  , (4.62)
3  I z1
2

ahol a kifejezés jobb oldalán szereplő értékeket a rövidzárási mérési adatokból számít-
hatjuk, ha ismerjük az R1 ellenállást.

4.5.2. A szlipskála szerkesztése

A kördiagramból az előbbiek szerint bármely terhelési üzemállapotban leolvashatjuk a

primer és szekunder áramok értékét. A különböző terhelési állapotoknak megfelelően a
szlip is változik, a kördiagram kerületén lévő pontokhoz szlip értékek rendelhetők. Célsze-
rű egy szerkesztési módszerrel a kör kerületén a szlip változását jelölni, ill. tetszőleges

222
kerületi ponthoz a szlipet meghatározni. Az alábbiakban bizonyítás nélkül ismertetünk egy
szerkesztési módszert.
A kördiagram szerkesztése esetén

már három nevezetes pontot és a hozzá- s=1
juk tartozó szlipeket is kijelölhetjük a
kör kerületén. Ezek a pontok Q 0 , Q z és 0,5
Qz
Q ; a szlipek pedig s  0 , s  1 és U1f 0,2 0,7

s   . A kör kerületének közbenső Q

0,1 I z1
részeihez tartozó szlipek meghatározásá- I1 0,5
hoz a kör alsó kerületén (generátoros
rész) vegyünk fel egy S sorozó pontot. A K
0,2
sorozó pontot kössük össze a Q pont-  j Q0
I0 0,1
tal, majd tetszőleges helyen húzzunk
s=0
párhuzamost az előbbi egyenessel. Ezt a S
-0,1 -0,1
párhuzamos egyenest nevezzük szlip-
egyenesnek.
A sorozó pontot a Q 0 ponttal, vala-
4.26. ábra A szlipskála szerkesztése
mint a Q z ponttal összekötő egyenesek a
szlipegyenesen kijelölik az s  0 , ill. az s  1 értékeit. Az s  0 és az s  1 közötti sza-
kaszt 10 egyenlő részre osztva 0,1-es osztásközzel megkapjuk a szlipegyenes beosztását.
Az osztásköz felvitelét a szlipegyenesre egynél nagyobb értékben pozitív- és negatív irány-
ba is elvégezhetjük.
A szlipegyenesen tetszőleges értéket felvéve és azt a sorozóponttal összekötve, a
kapott egyenes a kör kerületén megadja a kívánt értékű szlipet. A kör kerületén egy pontot,
és a sorozópontot összekötő egyenes és a szlipegyenes metszéspontja kijelöli a kör
kerületének megfelelő szlipértéket. A szlipskála szerkesztését az 4.26. ábrán láthatjuk.

4.5.3. Az áram-munkadiagram kiértékelése

A kördiagramból az aszinkron gép tetszőleges üzemállapotában leolvashatjuk az ára-

mok, a teljesítmények, a veszteségek, a nyomaték, és a szlip értékeit.
A szlip értékét a szlipskála segítségével határozzuk meg. A 4.26. ábrán felrajzoltuk a
gép kördiagramját, amelyen a jellegzetes egyeneseket és a metszékeket bemutatjuk. A
háromfázisú aszinkron gép felvett teljesítménye:
P1  3 U1f  I1M  cos 1 , (4.63)
amelyben I1M a motorüzemi áramot jelenti. Az áram hatásos összetevője:
I1M  cos 1  QA , (4.64)

tehát ha a QA metszéket áramléptékben olvassuk le, akkor

P1  3  U1f  QA . (4.65)

Az áramléptékkel kifejezve:

223
 A
P1 , W (V  mm  )  3  U1f  QA  ai , (4.66)
mm

így bármely üzemi pontban a függőleges (feszültséggel párhuzamos) metszékek a hatásos

teljesítménnyel, a vízszintes (a
 Q B Q feszültségre merőleges) met-
Qm
székek pedig a meddőteljesít-
Q z Pm =0 mény-igénnyel arányosak.
I1M F Az X és Z pontokat össze-
Q0 '
D Q P
  =0 kötő egyenes a képzetes ten-
I 2M F L
 C E M=0 gely, tehát a felvett teljesít-
E
I0 K B T mény nullavonala. Generáto-
P1 =0
ros üzemállapotban I1G vektor
j X A Z
végpontja által meghatározott
I 1G Q pont és az A pont közötti
szakasz a leadott teljesítmény-
nyel arányos.
A légrésteljesítmény nulla
Q QB m
Q szinkron fordulatszám esetén
(mert ilyenkor a forgórészben
4.27. ábra A kördiagram nevezetes egyenesei és metszékei nem indukálódik feszültség)
valamint végtelen nagy fordulatszámnál a (4.33) egyenlet értelmében, azaz s  0 és s  
szlipnél. A Q 0 és a Q pontokat összekötő egyenes tehát a légrésteljesítmény nullavonala.
Ha a QC szakaszt áramléptékben olvassuk le, akkor a légrésteljesítmény:

Pδ  3 U1f  QC . (4.67)

A mechanikai teljesítmény szinkron fordulatszámnál, és rövidzárás esetén is nulla.

Szinkron fordulatszámnál azért, mert I 2'  0 , rövidzárásban pedig azért, mert a forgórész
áll. A Q 0 és a Q z pontokon átmenő egyenes a mechanikai teljesítmény nullavonala. A
QD szakaszt áramléptékben leolvasva a mechanikai teljesítmény:

Pm  3  U1f  QD . (4.68)
A Pm  0 vonallal párhuzamos körérintők adják meg motor-, ill. generátorüzemben a
legnagyobb mechanikai teljesítmény helyét ( Q m F távolság). A kördiagramban a súrlódási-
és ventilációs veszteségeket üresjárási veszteségek közé sorolhatjuk, így a szinkron- és az
üresjárási pont egybeesik. A felvett teljesítmény és a mechanikai teljesítmény különbsége a
gép villamos veszteségeinek, a Pv vasveszteségnek és a Pt tekercsveszteségnek az össze-
gét adja meg:
Pv  Pt  P1  Pm  3 U1f  AD . (4.69)

224
Az üresjárási tekercsveszteség elhanyagolása esetén a P1  0 egyenestől mért AB távolság
közelítéssel az állórész vasveszteségével arányos, így az AB szakasz áramléptékben le-
olvasva:
I1  I1
P1 cos1 
n
Pv1  3  U1f  AB . (4.70)
cos1
A (4.63) és az (4.64) egyen-
n P1 leteket felhasználva az álló- és for-
górész együttes tekercsvesztesége
P2
alatt a BD szakaszt értve (a for-
górész vasveszteség elhanyagolá-
sával):
Pt  3  U1f  BD . (4.71)
Mn M
4.28. ábra Aszinkron motor jelleggörbék Így a szekunder tekercsvesz-
teség:
Pt2  Pδ  Pm  3  U1f  CD , (4.72)
illetve az állórész-tekercsveszteség:
Pt1  3 U1f  BC . (4.73)
A kördiagram a nyomaték változását is megadja, mert:
Pδ 3 U1f
M   QC , (4.74)
2    n0 2    n0

tehát a légrésteljesítményhez tartozó metszékek a nyomatékkal arányosak. A légrésteljesít-

mény nullavonala egyben a nyomaték nullavonala is. A nyomaték nullavonalával párhuza-
mos körérintőket meghúzva, motor- ill. generátorüzemben a billenőnyomaték értékét kap-
juk, amely a Q BE távolsággal arányos.
A hatásfokot a kördiagramból a felvett és a leadott mechanikai teljesítmény hányado-
saként számíthatjuk:
  Pm / P1 . (4.75)
Az 4.28. ábrán egy közepes teljesítményű aszinkron gép jelleggörbéit rajzoltuk fel az
M nyomaték függvényében.

4.6. ÁRAMKISZORÍTÁSOS FORGÓRÉSZŰ MOTOROK

Az aszinkron motorok indításakor a lehető legkisebb indítási áram mellett a lehető

legnagyobb indítónyomatékra törekszünk. A nagyobb teljesítményű aszinkron motorok
indítónyomatékát és indítási áramlökését egyszerű kalickás forgórésszel már nem lehet
összehangolni. Ezért különleges kialakítású forgórészeket alkalmaznak, amelyek az
áramkiszorítás jelenségét használják fel.

225
 Az áramkiszorításos forgórészű motorok indításakor az f 2  50 Hz miatt olyan jelen-
ség lép fel, mintha indításkor a szekunderköri ellenállás megnövekedne. A fordulatszám
felfutásakor ez a látszólagos ellenállás növekedés kisebb lesz, illetve megszűnik.
A forgórész hornyainak kialakítása szerint megkülönböztetünk mélyhornyú, illetve
két- vagy többkalickás motorokat.
Mélyhornyú aszinkron motorok esetén a forgórészre jellemző, hogy a hornyok mérete
sugárirányban jóval nagyobb, mint érintőirányban. Ha a forgórész vezetőit több vezető-
elemre bontjuk és a rudakban egyenáram folyna, akkor az 4.29a ábrán látható horonyszó-
rási erővonalkép alakulna ki.
s, A/mm2 Az ábrából következtethetünk ar-
f2 = f1 ra, hogy az alsó vezetőelemekkel kap-
csolódik a legtöbb szórási indukció-
vonal és kifelé haladva az erővonal-
 sh kapcsolódás csökken. A legtöbb erő-
f2  0 vonallal körülvett alsó vezetőrésznek
az induktivitása a legnagyobb, míg a
külső rész felé haladva csökken az in-
h, mm duktivitás. Mivel a reaktancia frek-
a) b)
venciafüggő, ezért nagyobb frekven-
4.29. ábra Mélyhornyú erővonalkép és árameloszlás
ciákon az alsó vezetőrésznek az
árammal szembeni „ellenállása” megnő és az áram kiszorul a külső rész felé, amint ezt az
4.29b ábra szemlélteti, azaz a külső résznek nagyobb lesz az áramsűrűsége.
Aszinkron motorok indításakor a forgórész frekvencia megegyezik a hálózatival
f 2  f1 , az üzemi frekvencia pedig 1...2 Hz. Indításnál tehát az áramkiszorítás miatt a
horony külső részében jelentősen megnő az áramsűrűség, és ez a szekunderköri ellenállás
fiktív növekedését eredményezi. Az ellenállásnövekedés pedig nagyobb indítónyomatékot
jelent.
Üzem közben 1…2 Hz
frekvenciájú áram folyik a
forgórész vezetőiben, ilyen-
kor az áramkiszorítás gya-
korlatilag megszűnik, a ve-
zetőkben az áramsűrűség
sugárirányban állandó lesz.
a) b)
Mélyhornyú aszinkron
4.30. ábra Mélyhornyú motorok
motorok esetén alkalmazott a) horonykialakítások; b) trapéz alakú rotorrúd szórási fluxusa
horonyalakokat, valamint a
trapéz alakú rotorrúd szórási fluxusát láthatjuk az 4.30. ábrán. A trapéz keresztmetszetű
horonyalak geometriai kialakítása miatt elősegíti a látszólagos ellenállás-növekedést, mert
a légrés felé kiszoruló áram útjában egyre kisebb a vezetőkeresztmetszet.

226
 A mélyhornyú motorok
R1 X s1 '
X s2 k X ( s )  X s2
'
R2' / s
helyettesítő kapcsolási vázla-
I 0 gyűrű rúd gyűrű tának primer oldala – az áthi-
daló ágat is beleértve – mege-
U1 Rv U i Xm k R ( s )  R2' / s gyezik a normál aszinkron gé-
rúd
I1 '
I2 pekével. A szekunder oldal
esetén figyelembe kell venni,
4.31. ábra Mélyhornyú kalickás forgórészű aszinkron motor
hogy az áramkiszorítás miatt a
helyettesítő kapcsolási vázlata
horonyban lévő rudak vastest-
re eső részénél az ellenállás, és a szórási reaktancia is függ a szliptől. Ezért a szekunder
oldalon az ellenállást és a szórási reaktanciát is két részre kell bontani: a gyűrűk áram-
kiszorítástól független X s2' szórási reaktanciájára és
kR kx
R2' / s ellenállására, valamint a rudak szliptől függő 3
kx ( s)  X s2' reaktanciájára, és kR (s)  R2' / s ellenállásá- kR

ra. A mélyhornyú kalickás forgórészű motorokra 2

érvényes helyettesítő kapcsolási vázlatot a 4.31. áb-
rán láthatjuk. A mélyhornyú motorok rotor-rúd k R és 1
k x tényezőinek változását a szlip függvényében a kx
4.32. ábra mutatja.
Az áramkiszorítás jelenségének a hasznos indító- 0 1 s
nyomaték növelésen kívül káros hatása is van. Ez a 4.32. ábra Mélyhornyú rotor-rúd kR
hatás abban jelentkezik, hogy az álló, illetve üzemi és kx tényezőjének változása a slip
állapot között a szórási erővonalak nem állandóak, függvényében
emiatt a mélyhornyú gépeknél nem beszélhetünk kördiagramról.
A mélyhornyú motor árammunkadiagramja magasabb rendű görbe, erre az 4.33. ábrán
láthatunk példát. A K1 jelű kör az s , a K 2 jelű az s  0 állapothoz tartozik. A K 3 jelű
kör a Q z és Q pontok között simul az árammunka-diagramhoz. A légrésteljesítmény
nullavonala sem egyenes. A K 2 kör a névleges terhelés környezetében simul az áram-
munka-diagramhoz, ezért ezt a kört üzemi körnek is nevezzük. Láthatjuk, hogy a nagyobb
indítónyomatéknak és kisebb indító áramlökésnek mélyhornyú gépek esetén az a követ-
kezménye, hogy a névleges- és a billenőnyomaték csökken, valamint romlik az üzemi
teljesítménytényező.
+ A kétkalickás aszinkron gépeknél
K1: egyenértékű
U1f csúszógyűrűs a forgórészen két kalickát helyeznek
0,1 0,2
0,5 Q z
motor el. A légréshez közelebb fekvő külső
s=0,05 Q kalicka nagyobb-, a belső pedig ki-
K3: indító sebb ellenállású. A vezető rudakat a
I1 P=0
két kalickánál elhelyezhetjük azonos-,
K2: üzemi
Q0 illetve külön horonyban is. A belső-,
+j ill. külső rudakat összekötő gyűrűk
4.33. ábra A mélyhornyú gép árammunkadiagramja

227
lehetnek külön is, de alumínium kiöntésű forgórészeknél gyakoribb a közös gyűrű. A 4.34.
ábrán a kétkalickás forgórészű aszinkron motorok horonyalakjaira és a rotorrúd szórási

a)

4.34. ábra Kétkalickás motorok

a) horonykialakítások; b) rotorrúd szórási fluxus
b)

fluxusára láthatunk példát.

Ha a belső és külső rudakban egyenáram folyik, akkor az árameloszlás a rudak ellen-
állásával fordított arányú. Az árameloszlás névleges üzemállapotban is ehhez hasonló.
'
Rkr /s
' '
Közös R1 Xs1 X sk Rgv /s '
I 2k
B
gyűrűvel '
I 2b
Ig
sk
sb
U1 ' '
Rv Xm X sb Rbr /s
Iv Im
I1 I 2'
A
a) b)
4.35. ábra Kétkalickás motor forgórészének szórási képe és helyettesítő vázlata

Bekapcsoláskor a belső rudakban folyó nagyobb áram, és a szórási erővonalak száma

miatt az áram egyre jobban kiszorul a külső kalickába. Tehát a mélyhornyú motorokhoz
hasonlóan itt is fellép az áramkiszorítás jelensége. A kalickák méreteinek és anyagainak
megválasztásával a legkülönbözőbb igényeket kielégítő nyomaték-fordulatszám jelleggör-
béjű motorokat lehet készíteni. A kétkalickás- és a mélyhornyú gépek esetén az eddig
megismert helyettesítő vázlatok nem alkalmazhatóak.
Az 4.35b ábrában felrajzolt helyette-
sítő vázlat a kétkalickás motoroknál arra az + K1: egyenértékű
esetre vonatkozik, amikor a közös horony- U1f csúszógyűrűs
s=0,1
ban lévő külső és belső rúd közös gyűrűvel 0,5 Q z
van rövidrezárva. Az állórészkör és az áthi- Q
0,2
daló ág nem változik, mert ezeknél a ré- K3: indító Q
I1 Q '
szeknél nem jelentkezik az áramkiszorítás. P=0
Q0 K2: üzemi
A forgórész körben a közös gyűrű a +j
két kalicka rendszerét párhuzamosan kap- 4.36. ábra Kétkalickás motor
csolja. A párhuzamos ágak eredő árama árammunkadiagramja
folyik át a gyűrű ellenállásán.

228
 Az 4.35a ábrán a kétkalickás horony szórási fluxusainak alakulását láthatjuk. A  sk
szórt fluxusnak megfelelő X sk szórási reaktanciát a belső- és a külső rudak áramai közösen
'
hozzák létre. Tehát a szekunder körben az X sk' ; és a gyűrűnek megfelelő Rgy / s ellenállás
sorba kapcsolható. Ezután felrajzolhatjuk az egyik párhuzamos ágban a külső rúdnak
megfelelő ellenállás redukált értékét a szlippel
osztva ( Rkr' / s ), a szórást már X sk' -vel figye- M
lembe vettük. A másik párhuzamos ágban a M n
2,4
 sb -nek megfelelő szórási reaktanciának
( X sb ) és a belső rúd ellenállásának ( Rbr ) kell 2,0
Kétkalickás
szerepelnie redukálva. 1,6
A kétkalickás aszinkron motorok áram-
1,2
munkadiagramja szintén nem kör, hanem egy
magasabb rendű görbe. Az áram-munkadi- 0,8 Mélyhornyú
agramot az 4.36. ábrán láthatjuk. Az üzemi
0,4 Csúszógyűrűs, vagy
szlipnél az árammunkadiagram a mélyhornyú egyszerű kalickás
gépekéhez hasonlóan körrel helyettesíthető. A 0,2 0,4 0,6 0,8 1,0 n/n0
kalickás gépeknél ugyancsak hátrány a névle- 4.37. ábra Különböző forgórészű aszinkron
ges és a billenőnyomaték csökkenése. motorok nyomaték jelleggörbéi
Az 4.37. ábrán különböző forgórészű aszinkron motorok nyomaték-fordulatszám
jelleggörbéi láthatók. A jelleggörbék esetén jól összehasonlíthatjuk az indító-, illetve a
billenőnyomaték változásokat.

4.7. ASZINKRON MOTOROK INDÍTÁSI ÉS FÉKEZÉSI MÓDSZEREI

4.7.1. Aszinkron motorok indítása

Az aszinkron motorok közvetlen hálózatra kapcsoláskor a kezdeti időpillanatban a

rövidzárási áramot veszik fel a hálózatból, melynek értéke négy-hétszerese a névleges
áramnak. Ez a dinamikus áramlökés igénybe veszi a kiépített hálózatot; valamint a motor
tekercseléseit, különösen a tekercsfejeket. Ezért a motoroknál különböző indítási módsze-
reket alkalmazunk, különbséget téve a rövidrezárt forgórészű (ahol csak állórészköri
beavatkozásra van lehetőség) és a csúszógyűrűs gépek között.

4.7.1.1. Rövidrezárt forgórészű motorok indítása

Ha a közvetlen indítás nem lehetséges, akkor a következő módszereket alkalmazhatjuk

az indítási áram korlátozására:
indítás előtét-impedanciával;
transzformátoros indítás;
csillag-háromszög indítás;
előtét tirisztor párokkal történő indítás;
frekvencia felfuttatás.

229
Indítás előtét impedanciával:

Amennyiben az aszinkron motor állórészkörébe Re előtétellenállást kötünk, akkor

csökken a motorra jutó feszültség és a kördiagram átmérője.
 A kördiagram két ne-
vezetes pontja azonban a
U1f Q*z Q* kör kerületén eltolódik.
M i*
Qz Ez a két pont a Q z és a
I 1z Q , mert a kördiagram
Mi
Q szerkesztésénél említettek
* szerint ezen pontokhoz
I 1z
tartozó áramok és telje-
sítménytényezők számítá-
Q0
j sában szerepel R1 értéke,
4.38.ábra Előtétellenállás hatása a kördiagramra és Q 0 is kisebb és watto-
sabb lesz. A három elto-
lódott pontot jelöljük Q0  Q0 , Q*z és Q* -gal. A légrésteljesítmény nulla vonala az új
helyzetben a Q0 és Q* pontokat összekötő egyenes. Az állórész körbe iktatott ellenállás
hatását a kördiagram pontjaira az 4.38. ábrán mutatjuk be.
Az indítónyomaték változását az (4.43) egyenlet felhasználásával vizsgáljuk. Ez
alapján írhatjuk, hogy:
M i  C  I1z2 . (4.76)
*
Ha az indítási áram I1z -ra csökken, akkor a nyomaték:
M i*  C  ( I1*z )2 . (4.77)
Legyen az áramváltozás viszonya *
I1z / I1z  b , ekkor a nyomatékváltozás:
2
 I* 
M i*  M i   1z  , tehát (4.78)
 I1z 
L1 L1 M i*  M i  b2 . (4.79)
L2 L2
L3 L3
Az előtétellenállásos in-
K1 K2 K1 dítás veszteséges módszer, e-
zért általában csak kisteljesít-
Re ményű gépek esetén használ-
Re K2 ják. Az indítókapcsolás lehet
szimmetrikus (fázisonként azo-
U1 V1 W1 U1 V1 W1 nos értékű előtétellenállások),
M M vagy aszimmetrikus (pl. egy
3~ 3~ fázisban van csak előtét) mint
azt a 4.39. ábra mutatja.
4.39. ábra. Szimmetrikus és aszimmetrikus előtétellenállásos
indítókapcsolás

230
 Az állórészkörbe kapcsolt fojtótekercs hatását a primer szórási reaktancia növekedése-
ként vehetjük figyelembe. A nagyobb szórási reaktancia miatt az aszinkron gép áram-
munka-diagramjának átmérője csökken. A Q z és a Q pontok pedig lefelé tolódnak el,
mert a szórási reaktancia miatt csökken a teljesítménytényező. Ezt a módszert ma már csak
ritkán alkalmazzák.
Transzformátoros indítás:
Ezt a módszert általában nagyfeszültségű motorok indítására használjuk. A transzfor-
mátoros indítás költségesebb, mint az előző módszer, de az
L1
L2
indítási nyomatékviszonyok jobbak. Az indítás kapcsolási
L3 vázlatát az 4.40. ábrán láthatjuk. Az indításhoz célszerű az
ábrában felrajzolt T jelű, takarékkapcsolású transzformátort
használni.
K1
Az indításnál először a K1 kapcsolóval a transzformátort
T feszültség alá helyezzük, majd a K2 kapcsolót abba az állásba
állítjuk, ahol az aszinkron motor a transzformátor szekunder
oldaláról kapja a csökkentett feszültségű táplálást. A motort a
K2
forgórész felfutása után a K2-vel átkapcsoljuk a hálózatra
majd a K1 kapcsolót nyitjuk, ezzel feszültség-mentesítjük a
U1 V1 W1 transzformátort.
M A motor rövidzárási áramának nagysága arányos a
3~ kapocsfeszültséggel, azaz I1z  C  U1 . Legyen a transzfor-
4.40. ábra Transzformátoros
mátor áttétele a. Így a motor csökkentett rövidzárási árama:
*
indítás I1z 1 I
 , azaz I1z *
 1z . (4.80)
I1z a a
A (4.43) egyenletet alkalmazva az indítónyomaték:
1
M i*  M i  2 . (4.81)
a
Az alkalmazott transzformátor miatt a motor árama azonban nem mindig egyezik meg
a hálózat áramával. Ha közvetlenül a hálózatról indítunk, akkor I h  I1z *
, de ha
transzformátorról, akkor az áttétel miatt I h*  I1z
*
/ a . A (4.80) egyenlet felhasználásával:
I h* I1z
*
1 1
   2, (4.82)
I h I1z a a
és (4.81) értelmében:
1 I*h
M i*  M i   M i  . (4.83)
a2 Ih
A nyomaték tehát a hálózati árammal arányosan változik. Ha az áttételt például úgy
választjuk meg, hogy a hálózat felé az indítási áramlökést felére csökkentjük, akkor az
indítónyomaték is csak ilyen arányban változik. Olyan helyeken, ahol több kalickás motor
van ott több gépet célszerű egy indító transzformátorról indítani.

231
Csillag-háromszög indítás:

L1 A kisfeszültségű (0,4 kV) motorokat igen gyakran

L2 csillag-háromszög átkapcsolással indítják. Ezek a mo-
L3 torok hat kivezetéssel készülnek, és az üzemi kapcso-
K1 lásuk háromszög (delta).
Csillagkapcsolásban a felvett rövidzárási áram:
U1Y U1
I zY   , (4.84)
U1 V1 W1 Zz 3  Zz

K2 háromszög kapcsolásban pedig:

U2 V2 W2 I zn  I zΔ  3  I1zΔ 
U U (4.85)
 3  1Δ  3  1 .
Zz Zz
K3
Az utóbbi két kifejezésből adódik a rövidzárási
áramok viszonya:
1 1
4.41. ábra. Csillag-háromszög I zY   I zΔ   I zn . (4.86)
átkapcsolás vázlata 3 3
Eszerint a közvetlen indításhoz képest a hálózati áramfelvétel a harmadára csökken. A
indítónyomaték is hasonlóan változik, mert M i  C  U 2 és U1Y  U1Δ / 3 , és így:
M iΔ M in
M iY   . (4.87)
3 3
A csillag-háromszög indítás kapcsolási vázlatát az 4.41. M
ábrán láthatjuk. A K1 jelű kapcsolóval helyezzük feszültség I1
alá a kapcsolást, és mivel a K3 jelű kapcsoló zárt, a motor M
csillag kapcsolásban indul. A felfutás után nyitjuk a K3-at és
zárjuk K2-t, ekkor a motor háromszögkapcsolásban üzemel I
tovább. Az átkapcsolás történhet időrelével, vagy áram-,
MY
esetleg fordulatszám érzékelő alkalmazásával.
IY
Csillag-, illetve háromszög kapcsolásnál a nyomaték és
az áram változását a fordulatszám függvényében a 4.42. n0 n
ábrán rajzoltuk fel. A vastagon kihúzott vonal az átkapcso- 4.42. ábra A nyomaték és az
lási folyamatot mutatja. áram változása csillag-
háromszög kapcsolásnál
Indítás előtét tirisztorpárokkal:
Az állórésztekercselés áramkörébe fázisonként tirisztorpárokat (TT antiduktor kapcso-
lás) iktatunk az 4.43. ábrán látható kapcsolásban.

232
 L1 L2 L3 u Ezeknek a háromfázisú szaggatóknak a
szimmetrikus vezérlésével, az  g gyújtásszög-
t késleltetéssel az állórészre jutó feszültség vál-
K toztatható. Az alapharmonikus feszültség frek-
venciája továbbra is megegyezik a hálózati
frekvenciával, a felharmonikus tartalom miatt
u azonban megnő a réz- és a vasveszteség, vala-
U1 V1 W1 mint nyomatéklengések is keletkeznek, ame-
M g  t lyeknek az indítás ideje miatt nincs nagy jelen-
3~ tőségük. A motor nyomatéka M  C  U 2 , te-
hát a feszültség alapharmonikusának értékével
4.43. ábra Indítás előtét tirisztorpárokkal
a nyomaték közel négyzetesen fog változni. A
gyújtáskésleltetés miatt nagy lesz a felvett meddő teljesítmény, a feszültség és az áram kö-
zötti fázisszög is változik, ezért a tirisztorpár az alapharmonikusokra nézve olyan fojtó-
tekerccsel helyettesíthető, amelynek reaktanciája a gyújtáskésleltetési szöggel változik.

I M

Közvetlen 
indítás Közvetlen
indítás 

Lágyindítás Lágyindítás

t t
a) b)
4.44. ábra Az áram és nyomaték változása különböző indítási módszereknél

Ezt az indítási módszert a szakirodalom elektronikus lágyindításnak nevezi. A korsze-

rű elektronikával a felfutás ideje alatt az áramot illetve nyomatékot korlátozni lehet, vagy
előírt felfutási jelleggörbék beállítására van mód. Az 4.44. ábrán különböző indítási
módszerek esetén bemutatjuk az áram-, illetve a nyomaték változását az idő függvényében
(a felfutás során J M  J R , lásd a 6.1.3 fejezetet). Látható, hogy a legkedvezőbb
paraméterek az elektronikus lágyindítással érhetőek el. A beszerzési árakat tekintve ez az
indítás a csillag-háromszög kapcsolással közel azonos költségű. Az elektronikus
lágyindítás alkalmazási területe a technológiának megfelelően széleskörű (pl.: daruk,
szellőző-berendezések, szállítószalagok és kompresszorok).
Frekvencia felfuttatás:
A 4.8. fejezetben fogjuk tárgyalni részletesen az aszinkron motorok fordulatszám
változtatási lehetőségeit. A (4.1) egyenlet értelmében a szinkron fordulatszám arányos a

233
frekvenciával, tehát n0 értékét 0-tól az f1 frekven- n
n0' f1'  f1
ciának megfelelő szinkron fordulatszámig, illetve a
névleges fordulatszámig növelhetjük. Ha tudjuk
biztosítani a közel állandó fluxust, akkor az n0 f1  f h
n  f (M ) jelleggörbék közel párhuzamosan tolód-
nak el. Tehát az indítás az M B billenő nyomatékkal
n0" f1"  f1
is lehetséges. A felfutás idejét a frekvenciaváltóknál
elektronikusan be lehet állítani, az áram korlátozásá-
val együtt. Általában 2...3 I n mellett történhet a fel- 0 Mt M
futás. 4.45. ábra A fordulatszám és nyomaték
jelleggörbe változása frekvencia
4.7.1.2. Csúszógyűrűs aszinkron motorok indítása felfuttatásnál

A csúszógyűrűs aszinkron motorok normál üzemmódban rövidrezárt csúszógyűrűkkel

működnek. Indításkor ezeknél a gépeknél is fellép az indítási áramlökés. A rövidzárási
áram értékének csökkentésére a forgórészkörbe történő beavatkozás is lehetséges. A csú-
szógyűrűs motorok indítónyomatéka viszonylag kicsi, különösen a nagyobb teljesítményű
motoroknál.

Tekercsfejek
(forrasztás előtt)

Csapágy
helye

Hajtásoldali
Hűtőrések tengelyvég
Rúdtekercselés

4.5. fénykép Nagyteljesítményű csúszógyűrűs, rúdtekercselésű motor forgórésze gyártás közben

Ha a forgórészkörbe a csúszógyűrűkön keresztül ellenállásokat iktatunk be, akkor a

szekunderkör fázisonkénti ellenállása R2'  Ri' lesz. A megnövekedett ellenállás az aszink-
ron motor kördiagramjának helyét és átmérőjét az áram-munkadiagramnál tanultak alapján
nem befolyásolja. Az indítónyomatékot a (4.46) ill. (4.47) képleteket figyelembe véve a
szekunder kör ellenállása jelentősen változtatja, a nyomaték értéke a billenőnyomatékig
növekedhet. A (4.49) egyenlet értelmében a billenőnyomaték független az aszinkron motor
forgórészköri ellenállásaitól.
A rövidzárási áram az R2'  Ri' miatt kisebb lesz, a teljesítménytényező pedig javul, a
kördiagramban tehát a Q z pont a kör kerületén eltolódik. Ez a szlipskála zsugorodását
jelenti a kör kerületén. Megnövekedett szekunderköri ellenállás esetére a rövidzárási pont
változását a kördiagramon a 4.46. ábrán láthatjuk. Az ábrában feltüntettük az indítónyoma-
tékkal arányos metszéket is ( M i* ).

234
 Szénkefék

4.5. fénykép Csúszógyűrűs motor kefeszerkezete

Az aszinkron motor helyettesítő


Q*z vázlatában a forgórész ohmos ellen-
U1f ( s *  1) ( s  1) állása az R2' / s alakban szerepel.
Qz
I 1z
Indítás alatt minden változás ebben a
M i* Mi
*
I 1z Q tagban jelentkezik. Ha a rövidrezárt
csúszógyűrűvel üzemelő motor egy
adott szlipnél R2' / s -nek megfelelő
K I1 áramot vesz fel, akkor légrés-
 j I0 Q0
teljesítmény mellett M nyomatékot
4.46. ábra A megnövelt szekunderköri ellenállás hatása a fejt ki. Ha változatlan terhelésnél a
kördiagramnál szekunderköri ellenállást R2'  Ri' -re
növeljük, akkor az állandó terhelés miatt az áramnak sem szabad változnia, ez azonban
csak úgy lehetséges, ha a szlip más értéket vesz fel, így
R2' R2'  Ri'
 . (4.88)
s s*
Eszerint a csúszógyűrűs aszinkron gépnek ugyanakkora marad az áramfelvétele és a
nyomatéka, ha a szlip a forgórészkör ellenállásával arányosan növekszik.
A valóságban egy adott nyomaték létesítéséhez meghatározott I 2' áram szükséges. Na-
gyobb ellenálláson keresztül azonban csak ugyanolyan arányban nagyobb indukált feszült-
ség hajtja át az I 2' áramot. A forgórészben indukált feszültség viszont a szlippel arányos,
tehát a szlip meg fog változni. A (4.88) képletben mindkét oldalon redukált érték szerepel,
ezért az arány akkor sem fog megváltozni, ha redukálás nélküli, valóságos ellenállásokat
használjuk:
R2 R2  Ri
 .
s s* (4.89)

A gyakorlatban az indító-ellenállás első fokozatát úgy választjuk meg, hogy az indítási

állórészáram I max  1,5...2  I n legyen. A maximális áramhoz a kördiagramban M max nyo-
maték és smax szlip tartozik rövidrezárt csúszógyűrűk mellett. Az indítást úgy végezzük el,

235
hogy az áram ill. nyomaték a kellő gyorsulás miatt egy adott érték alá ne csökkenjen (Imin
ill. M min ). A minimális nyomatékhoz a kördiagramban ill. a természetes nyomaték-szlip
jelleggörbén smin tartozik.
Ha ismerjük a motor természetes nyomaték- szlip (fordulatszám) jelleggörbéjét, vagy a
kördiagramot, akkor az indító-ellenállás számításának menete a következő: először megha-
tározzuk az indítás alatti nyomaték maximális ( M max ) és a minimális ( M min ) értékét, majd
a hozzájuk tartozó szlipeket, smax -t és smin -t.
Az első fokozat esetén M max nyomatékot akarunk elérni: ez s  1 -et jelent az R2  Ri1
ellenállású, ill. smax -t az R2 -hez tartozó természetes jelleggörbénél:
R2 R  Ri1 Rr1
 2  , (4.90)
smax 1 1
ahol Rr1 a forgórész teljes ellenállása az első fokozatnál. Ri1 -t kifejezve:
R
Ri1  2  R2 . (4.91)
smax
Az Ri1 ellenállással a motor M min nyomatékig gyorsul, ahol s1 a szlip, melynek
értékét a következő arányból határozhatjuk meg: smax
R2  Ri1 R
 2 .
s1 smin
Innen s1-et kifejezve és az (4.89) egyenletet felhasználva:
R  Ri1 s
s1  2  smin  min  áll. (4.92)
R2 smax
A minimális- és maximális szlip hányadosát a továbbiakban jelöljük q-val
smin smax  q . (4.93)
Az M min nyomaték elérésekor a további gyorsulás érdekében egy következő fokozatra
kell átkapcsolnunk, ahol a beiktatott ellenállás Ri2 . Ha feltételezzük, hogy az átkapcsolás
alatt a fordulatszám nem változik, akkor a maximális nyomaték mellett írhatjuk, hogy
R2 R  Ri2 Rr2
 2  . (4.94)
smax s1 s1

Az (4.90), (4.92) és (4.93) kifejezé-

M Ri4'  R2' Ri3'  R2' Ri2'  R2' Ri1'  R2'
R2' seket felhasználva:
Mmax Rr2  s1  Rr1  q  Rr1 . (4.95)
A második fokozattal ismét elérünk az
Mmin M min -hez, ahol a szlip legyen s2 . Ebben a
pontban felírva az ellenállások és szlipek
arányát kapjuk:
R2  Ri2 R
 2 .
0 s3 s2 s1 1 s s2 smin
smin smax
4.47. ábra Csúszógyűrűs aszinkron motor indítása Innen s2-t kifejezve és a (4.92), vala-
ellenállásokkal, négy fokozatban mint az (4.94) egyenleteket felhasználva:

236
 R2  Ri2 s
s2   smin   1  smin  q 2 . (4.96)
R2 smax
A harmadik fokozatra felírva az összefüggéseket kapjuk, hogy
Rr3  q  Rr2  q 2  Rr1 . (4.97)
Az eredményekből látható, hogy az indítóellenállások egyes fokozatai mértani sort
alkotnak, amelynek hányadosa q. A mértani sort zárt alakban felírva:
Rr1  q m  R2 (4.98)
ahol m a fokozatok száma.
A számítást a természetes jelleggörbe eléréséig kell folytatni. A négyfokozatú indítás
Rr1 jelleggörbéit a 4.47. ábrán láthatjuk.
Rr2 Ha a számításnál a nyomaték ill. szlip
Rr3 maximális és minimális értékeiből indulunk ki,
K R k3 R k2 Rk1 akkor a fokozatok száma általában nem egész
K3 K2 K1 számra adódik. Ilyenkor a legközelebbi egész
L
számot választjuk a fokozatok számának.
M K3 K2 K1 Abban az esetben, ha meghatározott
R2 Ri3 fokozatszámot kívánunk alkalmazni, akkor a
Ri2 számítás menete a következő:
Ri1 meghatározzuk az indítás alatt megen-
gedett M max maximális nyomatékot és
4.48. ábra Háromfokozatú indítóellenállás a hozzá tartozó szlipet ( smax );
kapcsolása
kiszámítjuk a mértani sor hányadosát:
q  s1  m smax . (4.99)

az első fokozat a (4.90) alapján Rr1  R2 smax , amelyből a beiktatandó ellenállás

Ri1  Rr1  R2 ;
a további ellenállás fokozatokat a mértani sor szerint számíthatjuk pl.: Rr2  q  Rr1
és Ri2  Rr2  R2 ;
a számítást a fokozatok számáig végezzük, ellenőrzésként eggyel tovább számolva
vissza kell jutnunk R2 értékéhez.

A 4.48. ábrán háromfokozatú ellenállásos indítás kapcsolási vázlatát mutatjuk be a

használt jelölésekkel. Az indításnál rövidrezárandó fokozatok értékét Rkn -el jelöltük (pl.:
Rk1  Rr1  Rr2 Rk1=Rr1-Rr2).
Az indító ellenállások méretezéséhez, vagy megrendeléséhez a motor névleges adatain
kívül meg kell adni az indítási időt, a terhelést és az indítások gyakoriságát.

4.7.2. Aszinkron motorok fékezési módszerei

Az aszinkron motor féküzemben a tengelyén mechanikai teljesítményt vesz fel. Ez úgy

lehetséges, hogy a nyomaték és a fordulatszám ellenkező előjelű, azaz szorzatuk negatív.

237
 Ha az 4.18. ábrán felrajzolt nyomaték-fordulatszám jelleg- n
görbét nézzük, akkor ez két tartományban lehetséges. Az egyik
lehetőség a szinkron fordulatszám felett adódik n  n0 és s  0 .
R>R2
Ez az üzemállapot a jelleggörbe generátoros szakaszára esik,
ilyenkor a gép teljesítményt ad le a hálózatba, ezért nevezzük P3
generátorüzemi-, vagy visszatápláló fékezésnek. P2
R2 n0
P1
A másik lehetőség a negatív mechanikai teljesítmény eléré-
sére akkor adódik, amikor a forgórész a forgó mezővel ellenté-
tes irányban forog, tehát n  0 és s  1 . Az aszinkron gép ilyen-
kor a hálózatból és a tengelyén is teljesítményt vesz fel. Ezt az 0
üzemállapotot ellenáramú fékezésnek nevezzük. Mt M
Az aszinkron gépekkel tudunk még fékezni az ún. dinami- 4.49. ábra Generátoros
kus féküzemben is. Ilyenkor az állórészt lekapcsoljuk a hálózat- féküzem forgórészköri
ról, és egyenfeszültségről tápláljuk, a csúszógyűrűkhöz pedig ellenállás változtatással
n fékellenállásokat kapcsolunk.

2p=4 4.7.2.1. Generátorüzemi, visszatápláló fékezés

P1 Q
Md Azt, hogy a forgórész fordulatszáma a szinkron for-
dulatszám fölé emelkedjen, kétféleképpen érhetjük el.
P2 Vagy a forgórészt gyorsítjuk valamilyen külső beavatko-
2p=8 P3 zással n0 fölé (pl.: lejtőn lefelé haladó vonat), vagy a
forgómező fordulatszámát csökkentjük a pólusszám, eset-
leg a frekvencia változtatásával az adott fordulatszám alá
0 Mt M (pl.: sík pályán haladó vonat fékezése).
Az első esetben a gép jelleggörbéit az 4.49. ábra mu-
4.50. ábra Generátoros féküzem
pólusváltással tatja, csúszógyűrűs motor esetén, különböző forgórészköri
ellenállásokra. Állandósult generátorüzemi állapot a P1 ,
P2 , P3 pontokban lehetséges, fékezni csak az n0 szinkron fordulatszám eléréséig tudunk.
A második esetben, amikor a terhelőnyomaték állandó, akkor n Természetes
n0 jelleggörbe
pl. kalickás motoroknál a pólusszám változtatással érhetünk el
generátoros üzemet. Az 4.50. ábrán 2 p  4 pólusról 2 p  8 pó-
R2+Rf R2
lusra való átkapcsolást tüntettünk fel. A négypólusú kapcsolásnál
a motor a Q pontban dolgozott, átkapcsolás után a gép a P1 pont- Mt
nak megfelelő fékezőnyomatékot fejt ki. Majd az M d lassító
nyomaték hatására először a P2 szinkron pontig lassul, majd to- Labilis

vább lassulva motorrá válik, a P3 pontban pedig az új fordulat- 0 M

Ellenáramú
számon motorként hajtja tovább a terhelést. féküzem
P
4.7.2.2. Ellenáramú fékezés Stabilis
munkapont

Gyakori feladatként jelentkezik pl. daruknál, hogy a terhet e-

gyenletes sebességgel kell süllyeszteni. Ezt a feladatot csúszó- 4.51. ábra Ellenáramú
féküzem
gyűrűs aszinkron géppel tudjuk megoldani úgy, hogy a gép ellen-

238
 n áramú féküzemben dolgozik.
Természetes
n0
P jelleggörbe
Az aszinkron motor természetes fordu-
nn
latszám-nyomaték jelleggörbéjét és a terhelő-
nyomatékot az 4.51. ábrában rajzoltuk fel.
Az ábrából láthatjuk, hogy ellenáramú fékü-
zemben a természetes jelleggörbe és a terhe-
lőnyomaték a P pontban metszi egymást. Eb-
0 Mt M ben a munkapontban azonban nem üzemel-
hetünk a természetes jelleggörbével, mert
nem stabil munkapont. Ezért a csúszógyű-
rűkhöz nagy értékű fékező ellenállásokat kell
kapcsolni, és így már stabilis munkapontot
-n0 kapunk. Kalickás forgórészű motorral ezt az
üzemet ebben a P pontban nem tudjuk meg-
4.52.ábra Ellenáramú féküzem valósítani.
Az ellenáramú fékezés megállításra is alkalmas, de a nulla fordulatszám után a gép
elkezdené emelni a terhelést, ezért a terhet a leállás pillanatában mechanikai fékkel kell
rögzíteni. Ellenáramú féküzemben a motorban keletkező nagy veszteségek miatt a melege-
dést ellenőrizni kell, különösen akkor, ha gyakori az indítás és leállás.
Az ellenáramú féküzemet kalickás motorok esetén is gyakran alkalmazzák reverzá-
lással (forgásirányváltással), például szerszámgépeknél (lásd a 4.52. ábrát).

4.7.2.3. Dinamikus fékezés

Ezt a fékezési módszert csúszógyűrűs U1
motoroknál alkalmazhatjuk. Az aszinkron
gép motorüzemben hajtja a terhelést, majd f f
az állórésztekercselés háromfázisú táplá- Ie Ie
lását megszüntetjük és egyenfeszültségre Θe  3Θf
_ V1
kapcsolunk át, a forgórészkörbe pedig fé- W1 +
kező ellenállásokat kötünk. A tekercselést a) b)
az 4.53a ábra szerint tápláljuk. Az eddigi 4.53. ábra Az egyenárammal táplált állórész
kapcsolása és gerjesztési ábrája
forgó mező helyett most álló mágneses me-
ző alakul ki. Az egyenáram által létesített gerjesztést az 4.53b ábrán láthatjuk.
Az I e egyenáramú gerjesztőá-
'
Xm X s2 R2' / v rammal egyenértékű háromfázisú á-
ram effektív értéke I e' amely ugyan-
I 2'
Rk'
akkora gerjesztést hoz létre:
~ U p  I e' jX m
v 3
3 I e   ( 2 I e' ) ,
2
ahol figyelembe vettük, hogy a szim-
4.54. ábra Az aszinkron gép dinamikus féküzemre metrikus háromfázisú áramok ger-
vonatkozó helyettesítő vázlata
jesztése 3/2-szer nagyobb, mint egy

239
fázis maximuma. A váltakozó áramot kifejezve:
2
I e'  I e  . (4.96)
3
A forgórészkör veszteségeit a tengelyen felvett mechanikai teljesítmény fedezi:
2
 Pfék  M fék    Pt2  3  I 2'  R2' , tehát:

R2'
3  ( I 2' ) 2 
3  ( I 2' ) 2  R2'  , (4.97)
M fék   
 0
ahol    0 viszonyszám és 0 az a szögsebesség, amelynél a forgórész f 2 frek-
venciája egyenlő a gép f1 névleges frekvenciájával.
A 4.54. ábra alapján a forgórész árama:
Up I e'  j  X m
I 2'   .
R2'  Rk' R2'  Rk'
 j (Xm  X s2' )  j (Xm  X s2' )
 
Az álló mező az n fordulatszámú forgórészben f 2  p  n frekvenciájú feszültséget in-
dukál és áramot hoz létre. Ilyenkor az aszinkron gép úgy működik, mint egy kifordított
n  szinkron generátor. Ezért dinamikus féküzemre a
v 
n0 0 4.54. ábrán látható, ellenállásra dolgozó szinkron
1
R2+49R2 gép helyettesítő vázlata érvényes.
Az egyenletek és a helyettesítő vázlat alapján
mondhatjuk, hogy a szlip szerepét most  veszi
át. A nyomaték jelleggörbét a  függvényében a
0,5 4.55. ábrán láthatjuk.
A billenőnyomaték a  B értéknél lép fel:

R2'
B  . (4.98)
X m  Xs2
'
R2
 MB
-MB 0
A viszonylagos fordulatszám billenő értéke
M
tehát nem csak a szórási reaktanciától, hanem a
főmező X m reaktanciától is függ. Ezért ha a fé-
4.55.ábra Dinamikus féküzemi jelleggörbék
kezés megkezdésekor nagy nyomatékkal akarunk
fékezni, akkor a forgórészköri ellenállást közel 50-szeresére kell növelni, hogy B  1
legyen. A fordulatszám csökkenése közben a fékező ellenállást fokozatosan kell kiiktatni.
Kalickás motorok esetén is fékezhetünk ezzel a módszerrel, de ebben az esetben nem
tudjuk a forgórészköri ellenállást növelni. A korszerű frekvenciaváltóknál opciósan kérhető
az egyenáramú, vagy az egyfázisú lüktető kimenet.

240
 4.7.3. Indítási és fékezési veszteségek

A kalickás forgórészű aszinkron motorok esetén a gépben keletkező veszteségek hővé

alakulnak. Ezek a veszteségek hosszú ideig tartó, vagy túl gyakori indításnál veszélyesek
lehetnek a gép melegedésére, ezért célszerű ebben az üzemállapotban is vizsgálni a mele-
gedést (az állandósult üzemi melegedéssel a következő, 4.7.4 fejezetben foglalkozunk). Az
indítás ideje alatt gyakorlatilag a hőleadás elhanyagolható, így az indítási áram hatására
keletkező hő a forgógép hőmérsékletét növeli.
A forgórészben keletkező hőt a Pw2  s  Pδ és a Pδ  M  0 összefüggések alapján
tudjuk meghatározni, és ebből tudunk következtetni a gép összes veszteségére:
t2 t2 t2

W2   Pw2 dt   s  Pδ dt  0   s M M  dt .

t1 t1 t1

A mozgásegyenletet (lásd később) felhasználva, az idő szerinti integrálás helyett a

szlip szerinti integrálásra térhetünk át, J Σ a rendszer tehetetlenségi nyomatéka:
d
M M  MT  J  , illetve
dt
d d ds M M  M T
   ,
dt ds dt J
ahol   (1  s)  0 és d ds  0 , tehát
J   0
dt   ds .
MM  MT
Ezt az eredményt visszahelyettesítve az integrálba, s1 , ill. s2 kezdő- és végállapotnak
megfelelő szlipértékekkel kapjuk, hogy:
s2 1 s
MM MM
W2   J   02  s ds  J   02    s  ds . (4.99)
s
M M  M T s
M M  M T
1 2

Ha M T  0 , akkor tisztán a tömegek gyorsításáról beszélhetünk, ebben az esetben

M M /( M M  M T )  1 és
J   02 2 2
W2   ( s1  s2 ) . (4.100)
2
Terhelés nélküli indítás esetén s1  1 , ill. s2  0 , így (s12  s22 )  1 , azaz
J   02
W2  ,
2
vagyis a forgórészben hővé alakuló energia megegyezik a rendszer kinetikus energiájával.
Ellenáramú fékezés esetén s1  2 és s2  1 , így ( s12  s22 )  3 , forgásirányváltáskor
(reverzálás) s1  2 és s2  0 , ekkor (s12  s22 )  4 . Tehát az ellenáramú fékezés a
hőfejlődést tekintve három, a reverzálás pedig négy indítással egyenértékű.
Ha a terhelő nyomaték nem zérus ( M T  0 ), akkor a (4.99) egyenletben az
M M /( M M  M T ) hányados a fordulatszám, ill. a szlip függvénye, ezért az integrálás

241
elvégzése bonyolulttá válhat. Egyszerűsödik a helyzet, ha a középérték-tételt alkalmazva a
tört középértékét az integrál elé kiemeljük, így:
 MM  J   02
W2      ( s12  s22 ) . (4.101)
 M M  M T k 2

Ezt az egyenletet vizsgálva láthatjuk, hogy ha M T  0 , akkor nő az indítási veszteség

(ilyenkor a mozgásegyenlet alapján az indítási idő is nő). A nyomatékok törtjénél láthatjuk
még azt is, hogy az indítási veszteségek csökkenek, ha nagy az M M / M T arány. Ez azt
jelenti, hogy célszerű a névleges feszültségről indítani a motort, mert M M  c U 2 .
A csillag-háromszög indítást vizsgálva feltételezzük, hogy M T  0,2  M n és a motort
közvetlenül indítva (háromszög kapcsolás) M M  1,2  M n , illetve csillag kapcsolásban
ennek a harmada, M MY  0,4  M n . Ekkor írhatjuk, hogy:
MM 1,2
közvetlen indításnál:   1,2 ;
M M  M T 1,2  0,2
MM 0,4
csillag indításnál:   2.
M M  M T 0,4  0,2
Ez azt mutatja, hogy csillag kapcsolásban a hőfejlődés 2 / 1,2  1,67 -szeres. Ennek az
az oka, hogy a veszteségek a 3 -szor kisebb motoráramok miatt 3-szor kisebbek, de a
gyorsítónyomaték csillag kapcsolásban 0,4  0,2  0,2 az 1,2  0,2  1 helyett, azaz 5-ször
kisebb, ami 5-ször nagyobb indítási időt jelent.
Az állórészben fejlődő hőt könnyen meghatározhatjuk, ha elhanyagoljuk a mágnesező
áramot, mert ilyenkor az állórész árama és a redukált forgórészáram egyenlő, ezért a
tekercsveszteségek és a keletkező hőmenyiségek az ellenállásokkal arányosak:
R1
W1  W2 . (4.102)
R2'
Amikor a csúszógyűrűs motorokat ellenállásokkal indítjuk, akkor a külső ellenállások
értéke nagyobb, mint a forgórészköré és így a veszteségek jelentős része ezeken fog kiala-
kulni.
R
W1  W2 ' 1 '
R2  Rk

Aszinkron motoroknál gyakran előfordul, hogy a technológia megköveteli a többszöri

indítást, fékezést esetleg reverzálást. Ilyenkor a gépben keletkező veszteségek jelentős
részét a kapcsolási veszteségek adják, ezért a kalickás motorok jellemzésére meg szokták
adni az ún. ideális kapcsolási számot, a z0 -t.
Kalickás motorok esetén általában az állórész túlmelegedése okoz problémát, a
kialakult gyakorlatnak megfelelően azonban a forgórész adatokkal számolhatunk, mert az
álló- és a forgórész veszteségek között az (4.102) összefüggés szerinti kapcsolat van.
A z0 ideális kapcsolási szám megadja az óránként megengedhető kapcsolások számát,
ha a motor csak a saját forgórész tömegét gyorsítja ( J M ) úgy, hogy nincs terhelőnyomaték

242
( M T  0 ) és a hűtési viszonyok, valamint a melegedés megfelel a névleges terhelési álla-
potnak.
Névleges üzemben időegység alatt a forgórész a Pw2n veszteséget adja le hőteljesít-
ményként. Azonos viszonyok között a z0  W2 -nek ezzel egyenlőnek kell lennie, így írhat-
juk, hogy:
Pw2n 2  Pw2n
z0   ,
W2 J M  02 (4.103)
ahol felhasználtuk azt az előzőleg kapott eredményt, hogy terhelés nélküli indításnál a
forgórészkörben keletkező hővé alakuló energia megegyezik a rendszer kinetikus
energiájával. A Pt2n  sn  Pδ  sn  M n  0 alkalmazásával:
2  sn  M n
z0  . (4.104)
J M  0
A Tin  J M  n M n névleges indítási időállandó fogalmát, és az 0  n közelítést
alkalmazva:
2  sn
z0  .
Tin (4.105)

A névleges indítási időállandó egy villamos gépre jellemző adat, amely általában a
gyári katalógusok adataiból meghatározható. Pl. egy 10 kW-os kétpólusú aszinkron
motornál Tin  0,4 sec és ennek a gépnek a névleges szlipje s n  0,04 , akkor az ideális
kapcsolási gyakorisága:
2  0,04 1 kapcsolás
z0   0,2  720 .
0,4 s óra
Valóságos üzemviszonyok mellett tételezzük fel, hogy Tc periódus idő alatt i -számú
indítás, f-számú ellenáramú fékezés és r-számú reverzálás történik, és az ezekhez tartozó
M M /( M M  M T ) értékeket rendre ki , kf ill. k r -rel jelöljük. Ha továbbá a terhelés redukált
tehetetlenségi nyomatéka J R , akkor meghatározhatjuk az időegységre eső redukált indítá-
sok számát:
i  ki  3  f  kf  4  r  kr J M  J R
zred.   . (4.106)
Tc JM

Indítási veszteségek szempontjából igen kedvező a pólusátkapcsolásos motor alkalma-

zása. Legyen pl. egy 4 / 8 pólusú motor, amelynek a kisebb pólusszámhoz tartozó szinkron
szögsebessége 0 , a nagyobb pólusszámnál ez az érték 0 / 2 . A (4.100) egyenletet fel-
használva írhatjuk, hogy
J M  (0 / 2) 2 2 J  2 1 J  2
W2   (1  0)  M 0  (0,52  0)   M 0 ,
2 2 2 2
vagyis ebben az esetben feleannyi hő fejlődik, mint közvetlen indításkor.

243
 4. 8. AZ ASZINKRON MOTOR FORDULATSZÁM-VÁLTOZTATÁSA

Az aszinkron motorok fordulatszáma a szlip egyenletéből kifejezve:

f1
n  n0  (1  s)   (1  s) . (4.107)
p
Az aszinkron motorok fordulatszámát tehát a szlip, a póluspárok száma és a primer
frekvencia határozza meg. A három jellemző közül bármelyiket megváltoztatva az
aszinkron motorok fordulatszáma is megváltozik. Vizsgáljuk meg külön-külön az egyes
jellemzők hatását a fordulatszám-változásra!

4.8.1. A szlip változtatása

a) Az előző fejezetben már láttuk, hogy a forgórészköri ellenállás növelésével egy adott
terhelésnél a szlip is arányosan nő. A csúszógyűrűs aszinkron motornál láthattuk azt az ese-
tet, amikor ellenállást iktattunk a forgórészkörbe. Ez a módszer a legegyszerűbb szlipvál-
toztatás. Hátrányként jelentkezik, hogy az ellenállás miatt növekednek a veszteségek is. A
szekunder tekercsveszteség a (4.38) egyenlet szerint:
Pt2  s  Pδ ,
tehát a szlip növekedésével a légrésteljesítmény egyre nagyobb része alakul hővé a forgó-
rész körben. Emiatt ezt a fordulatszám-változtatási lehetőséget nem használjuk az egész
tartományban, n0 -tól nulláig. Így kisebb teljesítményű motorok esetén – ahol a veszteség
nem olyan jelentős abszolút értékben – 50 %-os tartományt is átfoghatunk.
Ellenállásos fordulatszám-változtatáskor nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy
az aszinkron gép nyomaték-fordulatszám jelleggörbéje veszít sönt jellegéből és emiatt ter-
helésváltozásnál a fordulatszám-változás is jelentősebb lesz.
A fordulatszám-változtató ellenállásokat az indító
ellenállásokhoz hasonlóan számíthatjuk, de a méretezés- n Mt
nél a tartós üzemállapot a mérvadó. n0

b) A szlip növelésének másik lehetősége az aszinkron

motorok kapocsfeszültségének csökkentése. Ismeretes,
hogy a nyomaték a kapocsfeszültséggel négyzetesen vál-
Un
tozik. A 4.56. ábrán egy aszinkron gép névleges feszült- 0,8Un
ségéhez-, ill. a 0,8 U n -hez tartozó nyomaték-jelleggör-
béit láthatjuk. A nyomaték a teljes fordulatszám-tarto-
0
mányban megközelítőleg 0,64-szeresére csökken. Az áb- M
4.56. ábra Aszinkron motor n(M)
rából kitűnik, hogy állandó terhelőnyomatéknál nő a jelleggörbéje csökkentett
szlip. A kapocsfeszültséggel történő szlipváltoztatást feszültségnél
csak kis teljesítményű gépeknél alkalmazzuk, mert a
feszültséggel arányosan csökken a motor fluxusa is. Ebben az esetben vigyáznunk kell,
mert a billenőnyomaték is kisebb lesz, így nem szabad megengednünk az erős, lökésszerű
terheléseket.

244
 A kapocsfeszültséget többféle módszerrel csökkenthetjük: pl. indukciós szabályozóval,
háromfázisú szaggatóval. Ez egy elvi lehetőség, gyakorlati alkalmazásának csak csúszó-
gyűrűs motorok esetén, forgórészköri ellenállásokkal együtt van értelme.
c) Harmadik lehetőségként megemlítjük a kaszkádkapcsolást. A fordulatszám változta-
tását veszteség-mentessé tehetjük, ha a szlipenergiát valamilyen másik villamos gép (eset-
leg több villamos gép) hasznos mechanikai energiává alakítja, vagy − mint villamos ener-
giát − a hálózatba visszatáplálja.
A legegyszerűbb kaszkádkapcsolásban az A főmotor és a B segédgép egymással
tengelykapcsolatban van, és a főmotor csúszógyűrűiről levett szlipenergia táplálja a segéd-
gép állórészét, amint azt a 4.57. ábra mutatja.
Ha az A gép póluspárszáma pA , szlipje sA ; a B gép póluspárszáma pB , szlipje sB ; a
hálózati frekvencia f1 ; a csúszógyűrűről levett feszültség frekvenciája f 2 ; akkor az A gép
fordulatszáma:
f1
nA   (1  sA ) ,
pA
a B gépé pedig
f2
nB   (1  sB ) .
pB

L1
L2 Másrészről tudjuk, hogy
L3
f 2  s  f1 , ezért:
s f
nB  A 1  (1  sB ) .
f1 f 2  s A  f1 pB
nk Minthogy a két gép egymással
A B
tengelykapcsolatban van, csakis egy-
féle fordulatszám, az ún. nk kaszkád
PA PB fordulatszám lehetséges. Ezért:
Ri f
nA  nk  1  (1  sA ) ,
pA
s f
4.57. ábra Hagyományos kaszkádkapcsolás nB  nk  A 1  (1  sB ) .
pB
A két egyenlet összeadva és rendezve:
nk  ( pA  pB )  f1  (1  sA  sB ) ,
és végül
f1
nk   (1  sA  sB ) .
pA  pB (4.108)

A gépcsoport akkor járna szinkron fordulatszámmal, ha a B gép szlipje nulla ( sB  0 ).

Tovább a gépcsoport már nem gyorsulhat, mert ebben az esetben a B motornak generá-

245
torként kellene üzemelnie, ez pedig külső nyomaték hozzáadása nélkül lehetetlen. Ezek
szerint a gépcsoport szinkron fordulatszáma:
f1
nk0  . (4.109)
pA  pB
Ez tehát megegyezik egy olyan motor szinkron fordulatszámával, amelynek a
póluspár-száma: pA  pB .
A két géppel három szinkron fordulatszámot lehet előállítani.
A két gép kaszkádkapcsolásban:
n
f1 nA0 PA=2
nk0  .
pA  pB
Csak az A motor van üzemben: nB0 PB=3
f
nA0  1 . nk0 Pk=5
pA
Csak a B motor van üzemben:
f
nB0  1 . 0 M
pB
4.58. ábra A kétgépes kaszkád
A gépcsoport fordulatszám-nyomaték jelleggörbéit kapcsolás jelleggörbéi
négy-, ill. hatpólusú gépre az 4.58. ábrán láthatjuk, a termé-
szetes jelleggörbék közötti területet az ellenállás változtatással tudjuk átfogni. Ezt a fajta
kaszkádot alkalmazta Kandó Kálmán az első villamos mozdonyban.

L1
L2
L3

U1 V1 W1

Illesztő
transzformátor
K g
K L M L
Ri K
Ud Udi
I2

4.59. ábra A vezérelt áramirányítós kaszkád kapcsolási vázlata

Ma már igen elterjedtek az áramirányítós kaszkádhajtások, ezeknél a segédgép szere-

pét egy-, vagy több készlet áramirányító veszi át, és a szlipenergiát a hálózatba továbbítják.
A leggyakrabban előforduló ilyen kaszkádkapcsolás az ún. vezérelt áramirányítós kaszkád
(Scherbius-kaszkád), ahol a forgórészhez háromfázisú diódás híd csatlakozik. Az egyeni-
rányított oldalon egy szintén háromfázisú váltóirányító (tirisztoros hálózati kommutációjú

246
inverter) helyezkedik el, amely általában il- R1 Xs R2' / s
lesztő transzformátoron keresztül az energiát
visszatáplálja a hálózatba. A hídkapcsolás u-
tán az egyenáramú közbenső körben köráram- U1 U 2' k / s
korlátozó fojtótekercs szükséges. A kaszkád
kapcsolási vázlatát az 4.59. ábrán láthatjuk. I 2'
Ezt a kaszkádtípust a gyakorlatban a víz-
művek-, illetve a kaszkád rendszerű szélgene- 4.60. ábra A kaszkád-kapcsolás egyszerűsített
helyettesítő vázlata
rátorok esetén alkalmazzák.
A visszatáplált teljesítmény az s  Pδ -val lesz arányos, és ez a teljesítmény határozza
meg a félvezető berendezések, valamint az illesztő transzformátor típusteljesítményét.
Azért, hogy ezt a teljesítményt mérsékeljük, általában csak s  0,2...0,5 tartományban cél-
szerű az ilyen berendezések használata.
A motor fordulatszámát a közbensőkör egyenfeszültségének nagyságával tudjuk mó-
dosítani. Az egyenfeszültséget az inverter αg gyújtásszögével változtatjuk. Ha  g  90 ,
akkor U d  0 , tehát ideális félvezetők esetén a motor a természetes jelleggörbével fog
üzemelni. A legnagyobb egyenfeszültség  g max  150...160 (az invertertartalék miatt ki-
sebb, mint 180 ) mellett adódik, ez határozza meg az smax értékét.
Az indítást ( s  0,5 ) továbbra is ellenállással végezzük, amely a csúszógyűrűknél,
vagy az egyenáramú körben (lásd 4.59. ábrán Ri -t) helyezhető el, és felfutás után rövidre-
zárjuk.
A 4.10. ábrán felrajzoltuk az aszinkron motor helyettesítő vázlatát a csúszógyűrűkhez
kapcsolt külső feszültség esetére. Az áthidaló ágat elhanyagolva kapjuk az 4.60. ábrán
látható helyettesítő vázlatot.
A helyettesítő vázlat alapján az áram:
n

Természetes U 2k'
 U1
jelleggörbe s (4.110)
I2 
'
.
R2'
Ud1 R1   j  Xs
s
Ud2
Üresjárásban I 2'  0 , ekkor a fenti egyenletből az ü-
resjárási szlipre azt kapjuk, hogy:
M '
U 2k
4.61. ábra Az áramirányítós sü  . (4.111)
kaszkád mechanikai jelleggörbéi U1

Ez azt jelenti, hogy az aszinkron motor üresjárási

szlipje a csúszógyűrűkre kényszerített feszültséggel arányosan változik: ha nő a feszültség,
nő a szlip is, vagyis csökken a fordulatszám.
Az 4.61. ábrán felrajzoltuk a kaszkád hajtás mechanikai jelleggörbéit különböző köz-
bensőköri egyenfeszültségekre. Az áramirányítók hatása miatt növekvő egyenfeszültségnél

247
a szlip csökkenésén túl a motor billenőnyomatéka is csökken, valamint nő a jelleggörbék
meredeksége.
4.8.2. Póluspárszám-változtatás
Veszteségmentesen lehet fordulatszámot változtatni, ha különböző pólusszámú teker-
cselés(eke)t helyezünk el a gépben. A különböző pólusszámot elérhetjük egymástól
független, több tekercseléssel, vagy egyet- U
len átkapcsolható tekercseléssel. A több te- P  állandó
W U
kercseléssel készült gépek kihasználása
igen rossz, mert egyszerre csak az egyik te-
V
kercselés lehet üzemben. Sokkal jobb ki- W V
2p=4;
használást biztosít az átkapcsolható te- a) 2p=8; 2 Y
U
kercselés. Az átkapcsolható tekercselések
V U
közül igen jól bevált a Dahlander-féle M  állandó
kétréteges tekercselés.
A pólusszám változtatós motorok rö- 2p=4; 2 Y W
2p=8;
V
W
vidrezártak, ugyanis a kalickás forgórész b)
U
bármely állórész pólusszámra megfelelő. A M=M(n)
Dahlander-féle póluskapcsolással 1:2 a-
U
rányban lehet a pólusszámot- és így a for-
dulatszámot megváltoztatni. Ennek a meg- W
oldásnak a lényege az, hogy minden fázis- V V
W
tekercs két félből áll, és ha a két félben a 2p=4; 2 Y 2p=8; Y
c)
kölcsönös áramirányt megváltoztatjuk, ak-
4.62. ábra. 4:8 pólusú Dahlander-kapcsolások
kor a motor pólusszáma is 1:2 arányban
változik. Az 4.62. ábrán láthatók a 4 : 8 pólusú Dahlander-kapcsolások, egy fázis két félte-
kercsében feltüntettük az áramok kölcsönös irányát.
A fordulatszám-változtatás kívánt jellegétől függően
n
n0 a pólusátkapcsolásos motorokat általában három csoport-
2p=4
ba sorolhatjuk:
1. Állandó teljesítményszükséglet, azaz kisebb for-
dulatszámon nagyobb nyomatékigény. Ezt az igényt soros
háromszögből kétszer párhuzamos csillagba való átkap-
n0 csolással biztosíthatjuk (4.62a ábra).
2 2p=8
2. Állandó nyomatékszükséglet, azaz a fordulatszám-
mal arányosan növekvő teljesítmény (pl. daruhajtás). Ezt
soros háromszögből kétszer párhuzamos csillagba való
átkapcsolással valósíthatjuk meg (4.62b ábra).
c b a
0 M
3. A fordulatszámmal növekvő nyomatékszükséglet
(pl. centrifugahajtás). Ezt az igényt megvalósíthatjuk a
4.63. ábra Pólusátkapcsolás
jelleggörbéi soros csillagból kétszer párhuzamos csillagba való átkap-
csolással (4.62c ábra).

248
 A 4.63. ábrán a 4.62. ábra kapcsolásainak megfelelő nyomaték-fordulatszám jelleg-
görbéket láthatjuk. Pólusátkapcsoláskor a fázissorrendet is meg kell változtatni, különben a
forgómező – és vele együtt a forgórész – forgásiránya is megváltozik.
A pólusátkapcsolós motorok tervezésénél ügyelni kell arra, hogy az átkapcsoláskor
megváltozik a hatásos menetszám, a fluxus és a pólusosztás, ezért gondosan ellenőrizni
kell az indukciók értékét.
Célszerű úgy számítani a gépet, hogy a nagyobb nyomatékot igénylő kapcsolásban a
légrésindukció is nagyobb legyen. A pólusátkapcsolós motorok előállítási költsége  a
nagyobb fordulatszámra végezve az összehasonlítást  kb. 1,3...1,7-szeres, kihasználtságuk
rosszabb, kisebb a hatásfokuk és a teljesítménytényezőjük. Ezért minden esetben meg kell
fontolni, hogy nem előnyösebb-e a kétmotoros hajtás, vagy változtatható mechanikus átté-
tel alkalmazása. Nagyobb fordulatszámról a kisebbre való áttérés esetén energiavissza-
nyeréses fékezésre van lehetőség.

4.8.3. A primer frekvencia változtatása

Az (4.107) képlet szerint az aszinkron motor fordulatszáma a primer frekvenciával

arányosan változik. Az állórész frekvenciával veszteségmentesen tudjuk a fordulatszámot
változtatni, és lehetőség van 3000 1/min-nél nagyobb fordulatszámok elérésére is.

f2, Hz
L1 100
L2
L3 75
f1
ph pv 50

HM PV
25
n, 1/min
f2
-750 0 750 1500
U2
a) b)
4.64. ábra Peridusátalakító kapcsolási vázlata
a) kapcsolási vázlat; b) jelleggörbe

A frekvencia változtatására szolgálnak az aszinkron frekvenciaátalakítók, vizsgáljuk

meg ezeknek a működését.
Az aszinkron periódusváltó (PV) tulajdonképpen egy csúszógyűrűs indukciós motor,
amelynek a forgórészét egy szinkron-, vagy egy rövidrezárt forgórészű aszinkron motor
(HM) állandó fordulatszámmal hajtja (4.64a ábra).
A periódusváltó szekunder oldalán levehető feszültség f 2 frekvenciája:
nopv  n
f 2  spv  f1   f1 , (4.112)
n opv

ahol spv a periódusváltó szlipje, nopv a mező fordulatszáma a periódusváltóban, n a forgó-

rész fordulatszáma, amelyet a hajtógép határoz meg.
Az (4.112) egyenletbe behelyettesítve a forgórész n  f1 ph  (1  sh ) és a mező
nopv  f1 / ppv fordulatszámát, a szekunderoldali frekvencia:

249
  ppv 
f 2  f1  1   (1  sh )  , (4.113)
 ph 
ahol ppv , ill. ph a periódusváltó, ill. a hajtógép póluspárjainak száma, az sh pedig a hajtó-
gép szlipje.
Ha a hajtógép a mező ellen forgatja a forgórészt, akkor az (4.112) egyenletben az n
negatív lesz, tehát a számlálóban a két fordulatszám összeadódik, aminek következtében az
(4.113) egyenletben a szögletes zárójelben levő két tagot szintén össze kell adni.
Ha a hajtógép szinkron motor, akkor az sh  0 , de sh -t aszinkron hajtómotor esetén is
rendszerint elhanyagolhatjuk. Ebben az esetben az (4.113) egyenlet tovább egyszerűsödik:
 ppv 
f 2  f1  1  .
ph 
(4.114)

Az aszinkron periódusváltó szekunder tekercsében indukált feszültségnek nemcsak a
frekvenciája, hanem nagysága is a periódusváltó szlipjével arányos. Ha az álló periódus-
váltó ( spv  0 ) szekunder tekercsében U 20 feszültség indukálódik, akkor spv szlip
esetében:
U 2  spv U 20 (4.115)
nagyságú feszültséget kapunk.
A periódusváltó szekunder tekercselése elvileg az álló- és a forgórészen egyaránt lehet,
de gyakorlati okokból az állórészre teszik.
Ha a hajtómotor tekercselését 1:2 arányban átkapcsolható Dahlander-tekercseléssel
készítjük, akkor a csúszógyűrűkről négy különböző nagyságú frekvenciát tudunk levenni
(pl. 25, 50, 75, 100 Hz, 4.64b ábra).
Vizsgáljuk meg, hogy a tápláló frekvencia megváltoztatásakor mekkora feszültséget
kell az aszinkron motorra kapcsolni, és hogyan alakul a nyomaték-fordulatszám jelleg-
görbe, illetve a kördiagram.
Az aszinkron motor feszültségét az (4.2) egyenlet határozza meg. Ha elhanyagoljuk az
állórész tekercselésben fellépő feszültségeséseket, akkor a kapocsfeszültség közelítőleg
megegyezik a főmező által az állórészben indukált feszültséggel:
U1  Ui  4,44  f1  N1  Φ  1 . (4.116)
Mivel a névleges állapothoz tartozó fluxust célszerű a lehető legnagyobb értéken
tartani (a minimális fluxus értékét a gép kihasználása, a maximális értékét pedig a telítődés
határozza meg), az indukált feszültséget a frekvenciával arányosan kell változtatni, mert
ebben az esetben a fluxus állandó marad (4.65. ábra).
Növelt frekvenciáról való táplálás esetén ellenőrizni kell a vasveszteséget, ami adott
fluxus, tehát adott maximális indukciók esetén részben a frekvenciával, részben annak
négyzetével arányos. A frekvencia növelésével tehát nő a vasveszteség, ez csak akkor
engedhető meg, ha a nagyobb fordulatszámmal járó jobb hűtés eredményeként a gép
melegedése nem haladja meg az alkalmazott szigetelőanyagra megengedett maximális
hőmérsékletet. Ellenkező esetben a frekvencia növelésekor a feszültséget csak az
arányosnál kisebb mértékben növelhetjük, hogy csökkenjenek az indukciók.

250
U1   áll. ~1/f1 A nyomaték kialakulásának fizikai képletéből
M következik, hogy adott fluxus, és adott n0  n
relatív fordulatszám esetén a nyomaték ugyanak-
M kora, bármekkora is a mező n0 szinkron fordu-
latszáma. Ebből következik, hogy az egyes frek-
U1 venciákhoz tartozó nyomaték-fordulatszám jelleg-
görbéket a fordulatszám-tengely irányában való el-
tolással kapjuk (4.66. ábra). Egészen kis frekven-
50 75 f1, Hz ciákra az (4.116) egyenletben felírt közelítés már
0 n0 1,5n0 n nem alkalmazható, mert az állórésztekercselés el-
4.65. ábra Aszinkron motor U(f ) és M(n ) lenállásán fellépő feszültségesés viszonylag nagy.
jelleggörbéi Ha a kapocsfeszültség frekvenciáját -szere-
sére változtatjuk, akkor az előbbiek szerint a név-
leges U1 feszültség helyett   U1 nagyságú kapocsfeszültséget n
  áll.
kell alkalmaznunk. Az aszinkron motor ismert helyettesítő n '0 f 1'  f1
kapcsolási vázlatában (4.8. ábra)  U1 nagyságú és   f1 frek-
venciájú tápláló feszültség esetén a feszültségek és a reaktanciák
is -szeresre változnak. Mind az I1 mind pedig az I 2' áram n 0 f1  f h
változatlan marad, ha a feszültségeket és az impedanciákat -vel
osztjuk, így kapjuk az 4.67. ábrán látható helyettesítő kapcsolási
vázlatot. n "0 f 1" f1
A 4.8 és 4.67. ábra összehasonlításából megállapíthatjuk,
hogy R1 elhanyagolásával (  1 esetén) a két ábra azonossá vá-
lik, ha az f1 frekvencia esetében levő s szliphez   f1 frekencia
0
esetén s  s / szlipet rendelünk. Ebből következik, hogy az Mt M
4.66. ábra A frekvencia
áramok is megegyeznek, tehát a nyomatékok és a kördiagramok változtatásának hatása az
is azonosak, csak a szlipskála változik meg,  arányában. n(M ) jelleggörbe
Kis frekvenciák (  1 ) esetén az állórész ellenállását nem alakulására
lehet elhanyagolni, mert a helyettesítő kapcsolás vázlatban (4.67. ábra) az R1 / tagon
létrejövő feszültségesés a kapocsfeszültség tetemes része.
Ha pl. a frekvenciát a névleges érték 5 %-ára csökkentjük, akkor állandó fluxus esetén
a belső feszültség is 5 %-ára csökken, az állórész ellenállásán névleges áram esetén viszont
' 2...3 %-os (tehát relatíve kb. 50 %-os)
R1 v X s1 X s2 R2' / vs
feszültségesés jön létre, ami már sem-
miképpen sem hanyagolható el. Ezért
ilyen kis frekvenciákon már nem kell
Xm
U1 a frekvenciával arányosan csökken-
teni a kapocsfeszültséget, hogy állan-
I1 Ig I 2'
dó fluxust kapjunk.
4.67. ábra Változó frekvenciára érvényes helyettesítő A változó frekvenciáról való táp-
kapcsolási vázlat lálás másik előnye indításkor jelent-
kezik, mert a frekvencia fokozatos növelése jelentősen csökkenti az indítási veszteségeket.

251
 4.9. ASZINKRON MOTOROK EGYSZERŰSÍTETT HATÁSVÁZLATA

Az aszinkron gépek eddigi, állandósult állapotra vonatkozó vizsgálatánál nem

tárgyaltuk részletesen a fluxusok képét, csak megemlítettük, hogy vannak szórási fluxusok
és ezeket a helyettesítő vázlatban a szórási reaktanciákkal vettük figyelembe. A valóságban
azonban az állórész (1 ), az álló- és forgórész szórási (s1 , ill. s2 ), a főmező ( m ) és a
rotor ( 2 ) tekercsfluxusok vektoriális eredői alakulnak ki, és hozzák létre a nekik megfele-
lő feszültségeket. Az 4.68. ábrán rajzoltuk fel az aszinkron gép közelítő helyettesítő
kapcsolási vázlatát (az áthidaló ágban a vasveszteséget elhanyagoltuk) az álló- és forgórész
fluxusoknak megfelelő feszültségeket feltüntetve.
A szórási fluxusok az azokat létre- R1 X s1   1 Ls1 '
X s2   1 L's2
hozó álló- ill. forgórész árammal vannak
fázisban. A helyettesítő vázlat (4.68.
ábra) alapján felrajzolhatjuk a gép vek- R2'
U1 U 1 X m   1 Lm U i  U m U  2
torábráját (4.69a ábra). s

Az egyszerűsített hatásvázlat felraj- I1 I 2'

zolásának feltételei:
4.68. ábra Aszinkron gép közelítő helyettesítő
a főmező fluxusa állandó, kapcsolási vázlata
a forgórész szórási reaktanciája X s2' elhanyagolható R2' / s -hez képest vagyis a for-
górészáram és indukált feszültség ellenfázisban van, mert ekkor az áram merőleges
a főmező fluxusra.
az I 2' forgórészáram és a  m főmező fluxus merőleges egymásra (ez a feltétel csak
az egyenáramú gépek esetén teljesül mindig), lásd a 4.69b ábrát.
I 1R1 U1 I 1R1 U1
I 1 jX s1
' I 1 jX s1
I 2 jX s' 2
j1Ψ 1 j1Ψ m j1Ψ 1
j1Ψ 2 j1Ψ m

I1 I1
' '
I2 I2
I0 Ψ1 -j Ψ1 -j
Im Ψm Ψ s1 Im Ψm Ψ s1
Ψ2 Ψ s2

a) b)
4.69. ábra Az aszinkron gép fluxusait tartalmazó vektorábra

A forgórész kis változásokra linearizált feszültség-egyenletét a szekunder oldalra

felírva:

252
 ui2  c  m  0     i2  R2  Ls 
di2
 u2k  I 2  r2 , (4.117)
dt
ahol Ls  L's1  Ls2 , mert ha  m állandó, akkor I m sem változik, így a szekunder és a
primer áram együtt változik és a közös induktivitás befolyásolja az időbeni változást,
határozza meg az időállandót.
A (4.117) egyenlet Laplace transzformáltját véve és az áramot kifejezve:
c  m  (0   )  u2k  I 2  r2 c  m  (0   )  u2k  I 2  r2
i2   , (4.118)
R2  s  Ls R2  1  s  Tv 
ahol Tv  Ls / R2 , és most s a Laplace operátor.
A nyomatékot a légrésteljesítményből számítva:
Pδ
Pw2 3  c  m  (0   )  I 2
M   3  c  m  I 2 . (4.119)
0 s  0 0  
Kis változásokra áttérve (  m  0 ):
m  3  c m  i2 . (4.120)
d
Az m  mT  md  J  mozgásegyenlet Laplace transzformált alakban:
dt
m  mT  md  J  s   (s) . (4.121)

u2k I2r2 mt

0 ui2 1 i2 m 1 
cΨ m 3cΨ m
R2  sLs sJ


4.70. ábra Az aszinkron gép egyszerűsített hatásvázlata

A fenti egyenletek alapján felrajzolhatjuk az aszinkron gép egyszerűsített hatásvázlatát

(lásd az 4.70. ábrát) a különböző bemenő jeleket feltüntetve.
Ha a c  m szorzótényezőt előre visszük az összegzés elé, az  és 0 ágába, akkor a
hatásvázlat felépítése nagyon hasonló az egyenáramú motorokra felrajzolt hatásvázlathoz.
Az aszinkron gépeknél az elektromechanikai időállandó:
J  R2
Tm  . (4.122)
3  c 2  m2

A hatásvázlat alapján felírható átviteli függvények is hasonlóak az egyenáramú gépnél

megismertekhez.
A közelítő hatásvázlattal jól tárgyalhatóak a következő beavatkozási módok:
forgórészköri ellenállás változtatás;
beiktatott forgórészköri feszültség változtatás (kaszkád kapcsolások);
primer frekvenciaváltoztatás;
terhelő nyomatékváltoztatás.

253
 4.10. ÁRAMIRÁNYÍTÓS ASZINKRON MOTOROS HAJTÁSOK
ÜZEMVISZONYAI

Az aszinkron motoroknak mind az állórész-, mind a forgórész tekercseléséhez

kapcsolódhat áramirányító berendezés. Az áramirányító segítségével a motor fordulatszám-
nyomaték jelleggörbéjét módosíthatjuk.

4.10.1 Aszinkron motor forgórészköri áramirányítós beavatkozószervvel

Az 4.8. fejezetben már volt szó az áramirányítós kaszkádhajtásról, ahol a forgórészhez

diódás egyenirányító-híd csatlakozik, és ennek egyenfeszültségével tudjuk a szlip értékét
változtatni. Az egyenirányító hatására azonban a normál üzemhez képest a motor
veszteségei megnőnek, és ezért a motorteljesítményt csökkentenünk kell.

A veszteséget növelő tényezők:

Az egyenirányító kommutációs meddő teljesítményét a motornak kell fedeznie,
emiatt romlik a motor teljesítménytényezője és nő a rézveszteség.
Az egyenirányító az aszinkron motor forgórészébe felharmonikus áramokat
kényszerít, és ezek szlipszeres értékei az állórészben is megjelennek, amelyek
további rézveszteségeket okoznak.
Az egyenáramú kör ellenfeszültsége is tartalmaz felharmonikusokat: ezek is
növelik a veszteségeket.
A felsorolt okok miatt az aszink-
U1 V1 W1
ron motor teljesítményét kaszkád ü-
zemben 4...8 % -kal kell csökkenteni.
 Az áramirányítós kaszkádhajtás e-
setén figyelembe kell vennünk még azt
 R2
is, hogy az egyenirányító híd üzeme
miatt a motor billenő nyomatéka 0,827-
K L M
szeresére csökken, ami a túlterhel-
R2+ Rk R2  bi  Rk
hetőségi tartalék ( M B / M n ) csökkené-
sét is jelenti.
Rk
M A felharmonikus áramok hatásai a
gép nyomatékában is megjelennek, és
a) b) ún. lüktetőnyomatékokat hoznak létre,
amelyek frekvenciája fm  6  k  s  f1 , ahol
4.71. ábra Forgórészköri ellenállás változtatás az
egyenáramú körben k  1, 2, 3....
Az így kapott felharmonikus frek-
venciák nem tartalmazzák az állórész tekercselés által létrehozott felharmonikusokat, tehát
csak szinuszos U i2 -re igazak (például k  1 és s  1 -nél fm=300 Hz. Kis szlipeknél a
lüktető nyomatékok kellemetlen üzemzavarokat okozhatnak, ha egybeesnek a gép mecha-
nikai rendszerének saját frekvenciájával.

254
 Ha az áramirányítós kaszkádhajtások esetén a gépoldali egyenirányítót vezérelhetőre
cseréljük, vagy közvetlen áramirányító (ciklokonverter) csatlakozik a csúszógyűrűkhöz,
akkor a gép fordulatszámát a szinkron alatti- és feletti tartományban egyaránt tudjuk
változtatni. Ilyenkor lényegében két oldalról táplált aszinkron gépről beszélhetünk.
Áramirányítós forgórészköri beavatkozás még a forgórészkörbe beiktatott ellenállás
értékének szaggatós változtatása. Ebben az esetben a csúszógyűrűkhöz csatlakozó egyeni-
rányító-híd egyenáramú oldalára egy ellenállást kötünk és ennek nagyságát egy szaggatóval
folyamatosan tudjuk változtatni (lásd a 4.71a ábrát). A fordulatszám-nyomaték jelleggörbe
változása hasonló, mint a hagyományos forgórészköri ellenállásos beavatkozásnál (4.71b
ábra), ahol bi szakaszos üzemben a bekapcsolási viszonyszám. Ez a módszer azonban
biztosítja a folyamatos fordulatszám változtatás lehetőségét.

4.10.2. Aszinkron motor állórészköri áramirányítós beavatkozószervvel

Az aszinkron motorok indításánál már említettük a váltakozó áramú szaggatók alkal-
mazását. A szaggató kapcsolások azonban jól alkalmazhatóak a motor feszültségének
változtatására állandósult üzemállapotban is. Az állórészfeszültség a tirisztorok gyújtás-
szögének késleltetésével változtatható, ezért az állórészfeszültség és az állórészáram felhar-
monikusokat fog tartalmazni. A felharmonikusok a réz- és a vasveszteség növekedését
eredményezik, valamint itt is fellép nyomatéklüktetés, amely kis fordulatszámokon a hajtás
egyenletes járását befolyásolhatja. A szaggatók alkalmazásánál a gyújtásszög késleltetés
miatt a meddő teljesítmény növekedésével is számolnunk kell.
Az aszinkron motorok leggyakrabban alkalmazott fordulatszám változtatási módszere
a frekvencia változtatása. Állórészköri beavatkozó szervként a statikus frekvencia átalakí-
tók terjedtek el. Az aszinkron motorok fordulatszám változtatási lehetőségeinél (4.8.
fejezet) már említettük, hogy a motor nyomatékának közel állandó értéken tartásához a gép
fluxusának sem szabad változnia. Ez azt jelenti, hogy a frekvencia változtatásakor a
kapocsfeszültséget is arányosan változtatnunk kell, mert az indukált feszültség egyenlet
(4.2) értelmében a gép fluxusa:
Ui U
  k  k 1 . (4.123)
f1 f1

A feszültség növelésének azonban határt szab a gép szigetelési rendszere és a

vasveszteség növekedése, ezért a frekvenciával arányos növelést csak a névleges feszültség
eléréséig célszerű betartani. A frekvencia további emelésekor a feszültséget állandó értéken
1
tartjuk. Ez az előbbi egyenlet szerint azt jelenti, hogy a fluxus  ~ arányban csökkenni
f1
fog.
A fluxus ilyen irányú változása (mezőgyengítés) a nyomaték csökkenését eredményezi.
Ha a billenő nyomatékot vizsgáljuk (4.45 egyenlet) beláthatjuk, hogy
U12
MB  k , (4.124)
f12
mert a szinkron fordulatszám és a szórási reaktanciák összege is függ a frekvenciától.

255
 A frekvencia és a feszültség arányos változtatásakor M B  áll. , a névleges feszültség
elérése után pedig ( U1  áll. ), a billenő nyomaték az
ku ku
MB  , a terhelhetőség pedig az M (4.125)
f12 f1
összefüggés szerint csökken.
Az 4.72a ábrában egy 6 pólusú motor esetére a frekvencia függvényében felrajzoltuk a
feszültség, a billenő nyomaték, az áram és a teljesítmény változását, a 4.72b ábrában pedig
a fordulatszám-nyomaték jelleggörbék alakulását.
Az aszinkron motorok táplálására szolgáló statikus frekvencia-átalakítók lehetnek:
közvetlen frekvencia átalakítók,
közbensőkörös feszültséginverterek,
közbensőkörös áraminverterek.

1
Φ ~
U, M Φ  konst. f1
I, P
n 1
MB ~
f1 Φ ~ 1
2
1 2p=6
M M~ f1
f1
n0
I

U1 P=áll. Φ  konst.
P

M
0 1000 1500 n, 1/min
(50) (75) ( f1, Hz )
a) b)
4.72. ábra Aszinkron motorjellemzők változó frekvenciánál

A közvetlen frekvencia-átalakítóknál (ciklokonverterek) az aszinkron motor mindhá-

rom fázisának kivezetését egy-egy ellenpárhuzamosan kapcsolt háromfázisú tirisztoros, ter-
mészetes kommutációjú áramirányítóról tápláljuk. Hatütemű áramirányító-kapcsolás esetén
a kimeneti frekvencia 0...25 Hz tartományban változhat.
A közbensőkörös inverterek esetén a hálózati feszültséget először egyenirányítjuk,
majd ebből az egyenszintből állítunk elő (különböző inverter kapcsolásokkal) változó frek-
venciát.
A feszültséginverterek esetén a motorra kényszerített jel a feszültség, az áraminver-
tereknél pedig az áram. A feszültség frekvenciával arányos változtatását impulzus-széles-
ség modulációval (ISZM) lehet elérni (lásd a 6.5. fejezetet).
Az áramirányítóknál fellépő felharmonikusok mind az álló-, mind a forgórészben
jelentős többletveszteségeket okoznak: mind az állórészben, mind a forgórészben közel
10...20 %-os veszteségnövekedés jelentkezik a motor terhelésétől függetlenül.

256
 A villamos gépekhez alkalmazott közbensőkörös invertereknél a szokásos frekvencia-
tartomány 1...100 Hz (esetleg 1...400 Hz).

4.11. KÜLÖNLEGES ASZINKRON GÉPEK

4.11.1. Egyfázisú aszinkron motorok

Az egyfázisú aszinkron motorok felépítése hasonló, mint a háromfázisúké. Különbség

az állórész tekercselésnél adódik, mert az egyfázisú gépnél általában két tekercselés van: a
fő- és a segédfázis. A főfázis a kerület kétharma-
M dát, a segédfázis pedig a maradék egyharmadot
Mv
tölti ki. A tekercselések mágneses tengelye fél
pólusosztásra, 90 villamos fokra helyezkedik el.
I. A segédfázis feladata az, hogy az egyfázisú
M
váltakozó mágneses mező helyett a gépben forgó
n0 mező alakuljon ki. A ilyen gépek forgórésze
 n0 n
rövidrezárt, mélyhornyú, vagy kétkalickás forgó-
rész nem alkalmazható.
II.
Az egyfázisú motorok alkalmazási területe i-
gen széles: pl. háztartási gépek, ventilátorok, szi-
Me vattyúk. Teljesítményük nem szokta meghaladni
az 1…1,5 kW-ot.
4.73. ábra Az egyfázisú aszinkron motor Amikor csak a főfázist tápláljuk a hálózat-
nyomaték jelleggörbéje
ról, akkor ez a tekercselés a gépben váltakozó
mágneses teret hoz létre. A váltakozó mágneses tér felfogható mint két, egymással szem-
ben forgó, fél amplitúdójú forgó fluxus eredője. Amikor a két forgó fluxus azonos helyzet-
ben van, akkor a változó (lüktető) mező amplitúdója maximális, amikor egymással ellen-
fázisban vannak a mező éppen zérus.
Amíg a forgórész áll, hozzá képest mindkét forgó mező azonos fordulatszámmal fo-
rog, és ugyanakkora feszültséget indukál, és áramot hoz létre. Mindegyik mező a forgórészt
a saját forgásirányába akarja elfordítani, de a teljes szimmetria miatt a fellépő nyomatékok
azonosak, vagyis a forgórész állva marad. Ezért az egyfázisú motornál nem alakul ki
indítónyomaték.
Az egyfázisú motor működését könnyen megérthetjük, ha a motort két azonos, közös
tengelyű, háromfázisú motorral helyettesítjük. Az I-es gép fázissorrendje ellentétes a II-es
gép sorrendjével, ezért a két forgó mező ellentétes irányba akarja forgatni a két forgórészt,
a gépcsoport nem tud elindulni.
Az 4.73. ábrán a két háromfázisú gép nyomaték-fordulatszám jelleggörbéjét előjel-
helyesen rajzoltuk fel. Pontvonallal az eredő nyomaték jelleggörbét jelöltük.
Látható, hogy ha valamelyik irányban forgásba hozzuk a forgórészt, akkor az eredő
nyomaték már nem zérus és a motor a terhelésnek megfelelő fordulatra fut fel. A forgó-
résszel egyirányban „vele” forgó mező hajtónyomatékot ad, az „ellene” forgó pedig fékező-
nyomatékot.

257
 Ha a forgórész valamelyik irányban n fordulatszámmal forog, akkor a vele forgó
mezőhöz képest a szlip:
n n
s 0 , és n  n0  (1  s) .
n0
Az ellene forgó mezőhöz képest a szlip:
n0  n n0  n0  (1  s)
se    2s . (4.126)
n0 n0

Az egyfázisú gépre a helyettesítő vázlatot felépíthetjük úgy, hogy az s szlippel és a 2-s

szlippel járó motorok helyettesítő vázlatát sorbakötjük, amint ez az 4.74. ábrán látható.
' '
R1 X s1 '
X s2 R2' / s Az I 2v és az I 2e forgó-
Xa részáram a két forgómezővel
I1 összesen négy nyomatékösz-
U iv I1  I 2v
'
szetevőt hoz létre. Ebből ket-
'
I 2' v tő, mégpedig az I 2v áram és
az ellenforgó mező, valamint
U1 '
az I 2e áram és az együttforgó
Xa '
X s2 R2' mező nyomatéka középérték-
2s ben nullát ad. A két megma-
U ie I1  I 2e
'
'
radó összetevő: az I 2v áram
I1
R1 X s1 I 2' e
és az együttforgó mező, vala-
'
mint az I 2e áram és az ellen-
4.74. ábra Az egyfázisú aszinkron motor helyettesítő vázlata
forgó mező nyomatékának e-
lőjelhelyes összege adja az egyfázisú motor eredő nyomatékát. Az egyes összetevőket a
légrésteljesítményből (a vasveszteséget elhanyagolva) határozhatjuk meg:
R2' I 2v
'2
R2' '2
I 2e
Mv   , és Me    . (4.127)
0 s 0 (2  s)

Az eredő nyomaték:
R2'  I 2v
'2 '2 
I 2e
M  Mv  Me    .
0  s 2  s 
(4.128)

Ebből az egyenletből is láthatjuk, hogy s  1 esetén az egyfázisú motornak nincs

nyomatéka, ezért van szükség a már említett segédfázisra.
A segédfázis a főfázissal a térben 90 -os villamos szöget zár be. Ebben az esetben (ha
az áramok között is biztosítjuk a 90 -os időbeni eltolást, valamint a gerjesztések azonos-
ságát akkor) forgómező jön létre. Ez a fáziseltolás a legkönnyebben a segédfázis áramkö-
rébe iktatott kondenzátorral valósítható meg.
A kondenzátoros motorokat és az alkalmazott kondenzátorokat kétféle üzemre lehet
méretezni:

258
 Üzemi kondenzátoros motorok: a segédfázisba a kondenzátor állandóan be van kötve,
így a névleges nyomaték 30…50 %-át kitevő indítónyomatékot lehet elérni. E megol-
dás előnye, hogy nincs szükség érzékelőre és kapcsolóra. Az 4.75. ábrán láthatjuk a
motor kapcsolását és a szimmetrikus üzemre vonatkozó vektorábrát.
Az üzemi kondenzátor kapacitása az alábbi képlettel becsülhető:
Pn
Cü  . (4.129)
2    f U 2

Indítókondenzátoros motorok: a kondenzátor kapacitása az üzeminél jóval nagyobb

lehet a rövid ideig történő bekapcsolás miatt. Az indítónyomaték ekkor a névleges
érték kétszerese is lehet. A forgórész felgyorsulása után a kondenzátort ki kell kapcsol-
ni. Ezt általában a főfázistekercseléssel sorbakapcsolt áramrelével oldják meg. A nagy
bekapcsolási áram hatására a relé meghúz és a segédfázis áramkörét zárja, majd a
forgórész felgyorsulása után (az áram csökkenésekor) a beállított elengedési értéknél a
segédfázist kiiktatja. Az indítókondenzátor értékét az alábbi tapasztalati képlettel
becsülhetjük meg:
P
Ci  5  , (4.130)
100
ahol Ci az indítókondenzátor kapacitása F-ban, P a tengelyteljesítmény W-ban.

A háromfázisú aszinkron motorok esetén előfordulhat, hogy az egyik fázisvezető meg-

szakad. Ilyenkor a motornak olyan üzemi tulajdonságai lesznek, mint az egyfázisú motor-
nak. A háromfázisú üzemhez képest csökken a nyomaték, a hatásfok és a teljesítmény-
tényező, a motor gyakorlatilag a névleges teljesítményének csak közel 60 %-ával ter-
helhető.

U1
Az is előfordul, hogy a három-
fázisú motorhoz nem áll rendel-
+ kezésünkre a háromfázisú hálózat,
I1 U2 U1 I1 hanem csak az egyfázisú. Ekkor cél-
If U1 e szerű a motor kapcsaira kondenzá-
UC UC
 I f tort kötni, mert közel szimmetrikus
U1 I s s f
Is +j üzem hozható létre és javulnak az
UZ üzemi viszonyok.
Z1 U Z2
Z Háromfázisú, 400 V-os motor
a) b) segédfázisosként való üzemeltetésé-
4.75. ábra A segédfázisos motor kapcsolási vázlata és a
szimmetrikus üzemre vonatkozó vektorábrája
nél az állórész fluxus értékének kö-
zelítő megtartására kell törekedni,
azaz a fázisfeszültség értéke lehetőleg maradjon meg. Hat kivezetéses állórész teker-
cselésnél erre megvan a lehetőség. A 4.76a ábrán az Y kapcsolású motornál a normál
segédfázisos motorhoz hasonló helyzet van, Δ kapcsolásnál a fluxus csökken.
Az 4.76b ábrán tüntettük fel három kivezetés esetén a csillag-, illetve a delta kapcso-
lásnál alkalmazható kondenzátoros kapcsolást.

259
~U ~U ~U ~U
U1 U1
If U1 W2 C UC U1
C
Is 2
U2
W2 V2 Is Is 2
Is U2 W1 I V1 W1
Is s C V1 C W1
W1 V1 V1 V2

a) b)
4.76. ábra A háromfázisú aszinkron motor egyfázisú alkalmazása

A kondenzátor kapacitásának gyakorlati értéke 75 F/kW a leadott teljesítményre

vonatkoztatva. Ekkora kondenzátor értéknél elérhető, hogy M i  0,5  M n , és üzem közben
a motor a háromfázisú névleges nyomaték közel 80 %-ával terhelhető.

4.11.2. Indukciós szabályozók

Az indukciós szabályozók egy-, vagy háromfázisú feszültség nagyságának és fázis-

helyzetének fokozatmentes változtatására alkalmas forgómezős transzformátorok. Felépíté-
sükben hasonlítanak egy rögzített forgórészű aszinkron géphez. A forgórészt önzáró csiga-
hajtással lehet a kívánt helyzetbe forgatni.
Az indukciós szabályozók − amennyiben a forgórészen vesszük le a szabályozott fe-
szültséget − nem csúszógyűrűs kivitelben készülnek, mert az álló állapot miatt a kefék hoz-
zásülnének a gyűrűhöz. Ezért a forgórész tekercseléséhez hajlékony kábelek csatlakoznak,
amelyek a szükséges elfordulást még követni tudják.
Figyelem! Az indukciós szabályozók hűtéséről külön kell gondoskodni, általában a
primer feszültségről táplált, motorral hajtott ventilátorokkal.

4.11.2.1. Egyfázisú indukciós szabályozók

Mind az állórész, mind a

forgórész egyfázisú tekercse-
léssel készül (azaz csak a
    kerület 2/3-a van betekercsel-
 ve). Ha a forgórész és az álló-
rész tengelye azonos helyzetű,
akkor az állórésztekercselés
lüktető mágneses mezeje − a
szórási fluxusokat kivéve −
a) b)
kapcsolódik a forgórészteker-
4.77. ábra Egyfázisú indukciós szabályozó
cselés meneteivel, így a for-
górészben a maximális feszültség indukálódik (4.77a ábra).

260
 Amennyiben a forgórészt  szöggel elfordítjuk, akkor a forgórész tekercselésében
indukált feszültség cos-val arányos (4.78b ábra). Tehát a legnagyobb a szekunder kör
indukált feszültsége, ha   0 . Nem indukálódik feszültség, ha   90 , majd a forgó-
részt tovább forgatva a feszültség
iránya megfordul és   180 -nál kap-
 
juk a negatív maximumot. A fe- U2
szültség  U 2 -től  U 2 -ig változik.
U2
A forgórészt terhelve és a forgó- Szekunder U1
részgerjesztést két összetevőre bontva Usz
Usz
egy keresztmező jön létre a gépben, U1 Primer
Csillapító-
melyet célszerű megszüntetni. Az álló- tekercs
részben elhelyezett csillapítótekercs,
amelynek tengelye merőleges a primer
a) b)
tekercselés tengelyére, a keresztmezőt
4.78. ábra Egyfázisú indukciós szabályozó kapcsolása és
lényegesen csökkenti, mert gerjesztése vektorábrája
a mágneses mezőt megszüntetni i-
gyekszik. Az egyfázisú indukciós szabályozókat általában takarékkapcsolásban használjuk,
ilyenkor a szabályozott feszültség:
U sz  U 1  U 2 és U sz  U 1  U 2
között változtatható. A takarékkapcsolású, egyfázisú indukciós szabályozó kapcsolását és
vektorábráját egy helyzetben az 4.78. ábrán láthatjuk.
4.11.2.2. Háromfázisú indukciós szabályozók

Mind az állórész, mind a forgórész háromfázisú tekercseléssel készül. Alaphelyzetben

az összetartozó fázisok tekercsei szemben állnak egymással (4.79a ábra). Az állórészre
kapcsolt háromfázisú feszült-
ségrendszer forgó fluxust ger-
jeszt. A forgó fluxus a forgó-
rész tekercselésben az áttétel-
 
nek megfelelő feszültséget in-

dukál. Az alaphelyzetben az
 
álló- és forgórész feszültsége
fázisban van egymással.
Forgassuk el  szöggel a
forgó fluxus irányában a for-  U1  U1
górészt. Amennyiben a gép 
U2
U2
kétpólusú, akkor az  szög
nem csak térbeli, hanem villa-
mos elfordulási szöget is jelent a) b)
(4.79b ábra). Az elforgatásnak 4.79. ábra. Háromfázisú indukciós szögszabályozó
az lesz a következménye, hogy

261
a forgó fluxus a forgórész egyes fázistekercseit  villamos szöggel később metszi, mint
alaphelyzetben. A forgó fluxus most is az áttételnek megfelelő feszültséget indukál, mert
nagysága nem változik, de ez a feszültség most  szöggel késik az állórész feszültségéhez
képest. Természetesen, ha a forgó fluxussal ellentétes irányban forgatjuk el  szöggel a
forgórészt, akkor nem késni, hanem sietni fog a forgórészben indukált feszültség.
Az indukciós szabályozónak
Állórész (szekunder)
L1 ezt a fázisforgató hatását haszno-
U1 L2 Usz
U2
 sítjuk, ha mérési vagy szabályo-
L3
zástechnikai céllal folyamatosan
U2 kell a feszültség fázisszögét vál-
Usz
Forgórész (primer) toztatni. Így pl. a wattmérők és
U1 fogyasztásmérők hitelesítésekor,
amikor „műterheléssel” más és
U1 más cos-t kell előállítanunk.
a) b) Ilyenkor a hitelesítendő műszer
4.80. ábra Háromfázisú indukciós feszültség szabályozó
áramtekercsét kis feszültségről
kapcsolása és vektorábrája
tápláljuk, a feszültségtekercset
pedig az indukciós szabályozó forgórészére kapcsoljuk.
Az indukciós szabályozó folyamatos feszültségszabályozásra is alkalmas. Ilyenkor az
álló- és forgórész tekercseit takarékkapcsolásba kötjük, mégpedig úgy, hogy a forgórész
tekercseit rákötjük a hálózatra, az állórész tekercseit pedig a hálózattal sorbakapcsoljuk
(4.80. ábra). Az állórészben indukált U 2 feszültség vektorosan hozzáadódik a hálózat U 1
fázisfeszültségéhez. A fogyasztó így U sz  U 1  U 2 feszültséget kap.
A fogyasztó feszültsége akkor a legnagyobb, amikor   0 és legkisebb, amikor
  180 . A vektorábrából (4.80. ábra) az is kitűnik, hogy a szabályozott feszültség csak
  0 és   180 esetén van fázisban a betáplálási feszültséggel ( U 1 ).
Az ismertetett egyszerű indukciós szabályozónak nemcsak az a hibája, hogy a szabá-
lyozandó és a szabályozott feszültség nincsen fázisban egymással, hanem az is, hogy a
terhelt szabályozó tengelyén nagy nyomaték keletkezik. Ezt a nyomatékot a csigahajtásnak

U 2' U 2"
L1
U
U1 L2 Usz 0 0
L3
U1' U1"

Usz U1  U 1  U 1
' "

A B
a) b)
4.81. ábra Háromfázisú ikerindukciós szabályozó

262
kell ellensúlyoznia. Ezért a csigahajtást erősre kell méretezni, és a forgórész nehezen
mozgatható.
E hibák egyszerűen kiküszöbölhetők az ún. ikerindukciós szabályozóval. Két
háromfázisú indukciós szabályozót tengelykapcsolóval kötünk össze, az A szabályozót
normális fázissorrendben, a B szabályozót pedig fordított fázissorrendben kötjük a háló-
zatra. Annak érdekében, hogy a szekunder feszültségek fázissorrendje ne változzék, a B
szabályozó forgórész körében is fel kell két fázist cserélni (4.81a ábra).
' ''
A két szekunder feszültség összege U  U 2  U 2 , és most mindig fázisban van a
szabályozandó U sz feszültséggel (4.81b ábra), minthogy a két gép nyomatéka egymással
szembe mutat, a forgórészek állításához szükséges csigahajtás könnyű szerkezet lehet, és
kis nyomatékkal állítható a forgórész helyzete.

4.11.3. Lineáris motorok

Az első lineáris motort Andre- Marie Amper készítette el 1821-ben kísérletezés köz-
ben. Két higannyal töltött vályút fémvezetővel hidalt át, és a vályúk végét egy telephez
csatlakoztatta. Az áthidalás a telep polaritásától függetlenül mindig egy irányban mozdult
el. Ez után a kísérlet után hosszú évtizedek teltek el, a forgó gépek ipari alkalmazásának
elterjedését követően a századforduló környékén foglalkoztak újra a lineáris motorokkal. A
szövőszék vetélőjénél alkalmaztak lineáris aszinkron motort, majd felvetődött a vasúti
vontatásban történő alkalmazás lehetősége. Az következő lökés a technikai fejlődésben az
1950-es évektől következett, különböző testek felgyorsítására, folyékony fémek továbbí-
tására szolgáló lineáris motorokat fejlesztettek, és 1971-ben megépült az első közforgalmi
közlekedési eszköz, amit lineáris motor hajtott a Tokyo és Osaka közötti vasútvonalon.
Azóta a lineáris motorok fejlődése töretlen és egyre többféle kialakítással találkozhatunk.
A 2003-ban üzembe helyezett lineáris motorral hajtott, mágneses lebegtetésű Sanghai-i
Transrapid felállította a közforgalmú vasutak új sebességi világrekordját 501 km/h-val.
A lineáris motor olyan villamos motor, amely a felvett villamos energiát – kiegészítő
mechanizmusok közvetítése nélkül – alakítja át haladó mozgás mechanikai energiájává.
A lineáris motorok elvi kialakításai:
Sík lineáris motorok: A sík lineáris motor keletkezését szemléletesen úgy képzelhetjük
el, hogy a közönséges motort a tengelyéig terjedő félsíkkal felvágjuk, majd a lemeztestet
kiterítjük úgy, hogy légréssel elválasztott sík aktív felületek jönnek létre.
Tehát a lineáris motor primer része téglatest alakú lemezelt vasmagból áll, amelynek
hornyaiban helyezkedik el a háromfázisú elosztott tekercselés. A szekunder rész pedig
szintén téglatest alakú lemezcsomagot tartalmaz, amelynek hornyaiban a forgórész kalicka
rúdjai kapnak helyet. A primer részt háromfázisú árammal táplálva a sík felépítés követ-
keztében haladó mágneses tér keletkezik. A haladó mágneses tér a szekunder rész kalickái-
ban áramot indukál. A szekunder rész kalicka áramainak és a haladó mágneses térnek az
egymásra hatásából olyan erő keletkezik, amely a mozgórész egyenes vonalú mozgását
eredményezi. A mozgórész szekunder-, de akár a primer rész is lehet.

263
 A lineáris motoroknak eddig legalább 232 különböző típusa létezik, amelyek közül
többnek még nincs ipari kivitele. Ezt a jelentős típusszámot három fő csoportba sorol-
hatjuk:
lineáris indukciós-, vagy aszinkron motorok;
lineáris szinkron motorok;
lineáris léptető- és felületi motorok.
A továbbiakban a lineáris indukciós (aszinkron) motorokkal foglalkozunk.
A szekunder rész lehet:
lemezelt vasmagú, kalickás;
tömör ferromágneses anyagú;
alumínium-, vagy vörösréz sín.
A mozgó primer, illetve mozgó szekunder részű lineáris motorok esetén lehetőség van
arra, hogy a munkaterület növelése érdekében nyújtott primer-, illetve nyújtott szekunder
részű motorokat készítsünk.
További szerkezeti kialakítási lehetőség, hogy a primer rész a szekunder rész egyik
oldalán helyezkedik el, vagy lehetőség szerint mindkét oldalra teszünk primer részt. A
kétoldalú motorok előnye, hogy megszűnik a mágneses vonzás a primer és szekunder rész
között, amely az egyoldalú motornál igen jelentős. A kétoldalú lineáris motornál a B
mágneses indukció értéke azonos  gerjesztés mellett az egyoldalúnak kétszerese, ezért
azonos nagyságú légrés és azonos konstrukciós paraméterek mellett a kétoldalú motor
teljesítménye az egyoldalúnak négyszerese.
Cső mozgórészű lineáris motorok: a forgó indukciós motort úgy is átalakíthatjuk, hogy
az előzőek szerint sík lineáris motorrá alakítjuk, majd a kapott síkot a mágneses tér
irányával párhuzamos tengely körül hajtjuk össze, ekkor az állórész cső alakú lesz. Az
állórész most újra hengeres felépítésű lesz, de a szekunder rész nem forgó, hanem haladó
mozgást végez. A cső mozgórészű motornak az előnye, hogy kis légréssel működhet. Ez
egy lehetőség, hogy a mozgó vasmagra egy rézhengert helyezve kapjuk a szekunder részt.
A 4.82 ábrán a lineáris- és a csőmotor származtatását láthatjuk. A 4.83 ábra pedig az
egyoldalú-, illetve a kétoldalú lineáris motor vázlatát mutatja.
a mező haladási iránya a mező haladási iránya
É
D

A
B É D É D É D É D É D É D É D É D
É
D

a) Forgógép elvi felépítése b) Lineáris motor c) Csőmotor

4.82. ábra A szinkron lineáris motor származtatása forgó gépből

A lineáris motorok esetén a mozgórész visszatérítését a haladó mágneses tér irányának

megfordításával, a fázissorrend megváltoztatásával érhetjük el.

264
 Állórész tekercselés
Szekunder acélkoszorú
 légrés

Szekunder villamos vezetőréteg  légrés

 légrés

Állórész tekercselés Szekunder villamos vezetőréteg (mozgórész)

4.83. ábra Az aszinkron lineáris motor felépítése
a) egyoldalú motor; b) kétoldalú motor

Lineáris szerkezetnél a primer rész által létrehozott haladó mezőnek van kezdete, ahol
ez a keletkezik, és vége, ahol megszűnik, valamint a szekunder résznek egy pontja, ahol
belép a gerjesztett részbe, majd onnan kilép. Ezek a jelenségek az ún. véghatások, melyek-
nek oka a mágneses kör szerkezeti elrendezése, és a szekunder rész mozgása.
A véghatások következményei:
a légrés mentén a mágneses indukcióeloszlás egyenlőtlen és a sebességtől függ;
járulékos veszteségek lépnek fel;
csökken a vonóerő, és ez a csökkenés a motor sebességétől valamint a pólusok
számától függ.
M, F A lineáris motorok működési elve
2 megegyezik a forgó motorokéval, ami-
ből származtattuk. Felépítésük miatt a-
zonban nem forgatónyomatékról és
N
fordulatszámról beszélhetünk, hanem
1 0 -1 s kifejtett erőről és sebességről.
2 1 sk sN sk
A szinkron sebesség:
v0  2  f  p , (4.131)
ahol  p a pólusosztás.

Most is beszélhetünk szlipről:

1 forgógép jelleggörbéje; 2 nem ferromágneses vezető
v v
rétegű lineáris motor jelleggörbéje s 0 (4.132)
4.84. ábra Mechanikai jelleggörbe: a nyomatéknak v0
és a vonóerőnek a szliptől való függése A lineáris indukciós motor mecha-
nikai jelleggörbéje hasonlít a forgógép nyomaték-szlip jelleggörbéjéhez, mint azt a 4.84.
ábrán láthatjuk.
A lineáris motorok előnyei:
gyakorlatilag korlátlan lökethossz;
nagy sebesség (10…20 m/sec.);
nagy gyorsulás (kb. 10 g);
nagy pontosság (mikron nagyságrend);
nincs kopás;
karbantartás-mentesség.

265
A lineáris motorok hátrányai:
a gerjesztett részben jelentős veszteségek keletkeznek;
burkolattal kell védekezni a szennyeződések ellen.

4.11.4. Aszinkron generátorok

A 4.7.2 fejezetben már foglalkoztunk az aszinkron gépek generátoros üzemével.

Amennyiben a gép a hálózatra van kapcsolva, és a tengely fordulatszáma meghaladja a
szinkron fordulatszámot, akkor a gép generátor üzembe
L1
L2 kerül. A meghajtómotor wattos teljesítményét továbbítja
L3 a hálózatba, de a gép működéséhez, a fluxus fenntar-
U1 V1 W1
C tásához meddő teljesítmény szükséges. Ezt a meddő
teljesítményt a gép a hálózatból veszi fel, ahol szinkron
generátorokkal dolgozik együtt.
Az aszinkron gép azonban önállóan működő gene-
M rátorként is üzemelhet. Ez a gép is rendelkezik remanens
n fluxussal, és ha kapcsaira kondenzátorokat kötünk és a
forgórészt a szinkron fordulatszámmal forgatjuk, akkor a
4.85. ábra Önálló üzemű aszinkron gép felgerjed az üresjárási XC
U1
generátor kapcsolása U10
jelleggörbe és a kondenzá- U 10

tor X C reaktanciája által meghatározott egyenes közös pont- f1 = áll.

jába, hasonlóan az egyenáramú söntgenerátorhoz. A fluxus
fenntartásához szükséges meddő teljesítményt a kondenzátor
pn
szolgáltatja. Az indukált feszültség frekvenciáját az f1  U1r
1 s Im=Ic Im
egyenlet határozza meg.
4.86. ábra Önálló üzemű
A 4.85 ábrán láthatjuk az önálló üzemű aszinkron gép aszinkron generátor
kapcsolását, míg a 4.86 ábra a feszültség beállását mutatja. felgerjedése
Terhelésnél a kondenzátornak kell fedeznie a fogyasztó meddőigényeit is, emiatt a gép
egy adott terhelőáramnál legerjedhet.
n
U1 cosφ=0,8 (kap.) A 4.87 ábra mutatja az önálló üzemű aszinkron
U10 f1=áll. generátor terhelési jelleggörbéit U1  f ( Ple ) . Látható,
n hogy a feszültség változása erősen függ a terhelés jelle-
n0
cosφ=0,8 (ind.) cosφ=1
gétől. A feszültséget nehéz egy adott értéken tartani,
mert ehhez a fordulatszámot és a kondenzátorok által
Ple
szolgáltatott meddőteljesítményt is változtatni kell.
Ezért az ilyen generátorokat kisebb teljesítménynél
4.87. ábra Önálló üzemű aszinkron használjuk, ahol nem támasztanak nagy igényeket a
generátor terhelési jelleggörbéi
feszültség minőségi jellemzőivel szemben.

266
 4.12. ENERGIATAKARÉKOS MOTOROK

Az Európai Unióban 1986 óta a termelési folyamat szerves részévé vált a környezet-
védelem. Az Unió 1997-ben célul tűzte ki a fenntartható fejlődést, ami tulajdonképpen a
közel harminc évvel korábban a Római Klub által megfogalmazott cél újradefiniálása.
2008-ban pedig jóváhagyta az úgynevezett „energia-klíma csomagot”, amelyben vállalta,
hogy a szén-dioxid gázok kibocsátását 20 százalékkal (nemzetközi egyetértés esetén 30
százalékkal), az energia fogyasztását pedig szintén 20 százalékkal csökkenti a megújuló
energiák alkalmazása révén. Ennek kapcsán az Unió csökkenteni kívánja a közlekedésből
származó kibocsátásokat és elkötelezte magát az energiahatékonyság növelése mellett.
Ennek eredményeként hozzáfogtak az
energiatakarékos világítási berendezé-
sek és aszinkron motorok bevezeté-
34,5 % séhez.
24,9 % A továbbiakban bemutatjuk ezt az
energetikai szempontból igen jelentős
25,7 %
területet, a villamos motorok haté-
konyságával kapcsolatos előírásokat,
4.88. ábra A Magyarország-i energiafelhasználás
eredményeket.
%-os megoszlása
Magyarország energiafelhasználá-
sát mutatja be a 4.88. ábra, amiből láthatjuk, hogy az ipar 34,5 %-al szerepel. A felmérések
szerint az ipari energiafelhasználás 70 %-át a villamos motorokkal ellátott hajtástechnikai
berendezések fogyasztják el.
Tovább növeli a villamos motorok energiahatékonyságának fontosságát, hogy a má-
sodik legnagyobb fogyasztóként megjelenő háztartásokban szintén jelentős mennyiségben
szerepelnek a háztartási villamos gépek (25,7 %).
A jó hatásfokú motorok tulajdonképpen azt biztosítják, hogy egy adott feladatot
kevesebb energiafelhasználással végezhetünk el.
A villamos gépek gyártását
a 70-es évek végéig a kihasznált-
ságra való törekvés jellemezte,
az 1910-es évektől kezdve a
kg/kW érték folyamatos csökke-
nését láthatjuk az első, illetve a
második olajválság bekövetkez-
téig. Az elméleti minimumot
akkor az 5 kg/kW értékre be-
csülték. A 4.89 ábrából láthat-
juk, hogy a trend megállt, való- 4.89. ábra Az 5,5 kW-os IP44-es aszinkron gépek
kihasználtságának változása
színűleg egy kis növekedés is be
fog következni.

267
 Az energiatakarékosság még fontosabb szerepet kap, ha vizsgáljuk a villamos hajtások
életciklusát. A hajtás életciklusa alatt összehasonlítjuk a beszerzés, a beépítés és
karbantartás, valamint az élettartam alatt a felhasznált energia költségeit. A 4.90. ábra
mutatja három különböző teljesítményű gépnél az életciklus költségeinek megoszlását.

, % 12 15 15
Tervezett motor
élettartam, év
100
0,9 % Beszerzés
1,1 %
99 2,3 % 0,1 %
0,2 %
Beépítés,
98
karbantartás
97 0,9 %

96
96,8 % 98,7 % 99 % Energia
95
Teljesítmény, kW
1,5 kW 15 kW 110 kW
4.90. ábra A villamos hajtások életciklus költsége %-os bontásban

Láthatjuk, hogy az életciklus alatt a felhasznált energia költségei meghaladják az

összes költség több mint 96…99 %-át, tehát elsődleges szempont az energiahatékonyság.
Az energia megtakarítás főbb előnyei:
A magas hatásfokú motorok biztosítják, hogy a megtakarított energiát nem
fogyasztjuk el, tehát azt elő sem kell állítani.
Amennyiben a hajtásokat elektronikával együtt alkalmazzuk (inverterről táplált
aszinkron motorok, vagy állandómágnesű szinkron szervomotorok), akkor az
üzemeltetés során további, nagyon jelentős energiamegtakarítás érhető el.
Fontosnak tartjuk, ismereteink szerint egy eddig elhanyagolt harmadik szempont
vizsgálatát is. Ennek lényege, hogy a magas hatásfokú motorok melegedése átlago-
san 30 °C-al kisebb (ez vonatkozik a tekercselésre és a csapágyak hőmérsékletére
egyaránt), ennek pedig egyenes következménye az élettartam jelentős növekedése.

A hatásfok osztályok jelölése Összehasonlítás a CEMEP

osztályozással
Hatásfok Kód Hatásfok Logo
Super Premium IE4 - -
Premium IE3 - -
Magas IE2 magas EFF1
Standard IE1 javított EFF2
Standard alatt nincs jelölés normál EFF3
4.1. táblázat Az új IEC és a régi CEMEP előírások összehasonlítása

268
 A 2008. évben elfogadott új IEC 60.034-30 szabvány szerint négy új csoportba
osztották a villamos motorokat a minimálisan szükséges hatásfok értékek szerint.
Elképzelhető, hogy a kidolgozás alatt lévő negyedik csoportban előírt hatásfok értékeket
csak állandómágnesű motorcsaláddal tudják teljesíteni a motor gyártók.
A 4.1. táblázat mutatja az új IEC és régi CEMEP előírásokat, valamint azok
összehasonlíthatóságát.
A későbbiekben megadott 4.3. táblázatból kiemeltük a 2p = 4 pólusú, 50 Hz-es
motorokra vonatkozó értékeket és a 4.91. ábrában a tengely teljesítmény függvényében
ábrázoltuk a három IE-s jelleggörbét.

4.91. ábra Az új IE sorozatú jelleggörbék a tengelyteljesítmény

függvényében

4.12.1. Az energiatakarékos villamos motorok típusai

4.12.1.1. Aszinkron (indukciós) motorok

Az iparban leggyakrabban előforduló gépek. Az aszinkron gépek veszteségeinek
megoszlása egy adott motortípusnál (4.2. táblázat):

Vasveszteség 18 %
Üresjárási veszteségek
Súrlódási- és ventilációs veszteség 10 %
Állórész tekercselési veszteség 34 %
Terheléstől függő veszteségek Forgórész veszteségek 24 %
Szórt- és járulékos veszteségek 14 %
4.2. táblázat Egy kisteljesítményű motor veszteségeinek eloszlása
Röviden vizsgáljuk meg, hogyan lehet növelni a hatásfok értékét:
a vasveszteség csökkentésével, kisebb veszteségi számú (1,7 W/kg) dinamó-
lemez alkalmazásával.
a tekercsveszteség csökkentésével (az állórészen kisebb névleges áramsű-
rűséggel (kisebb ellenállással). A jobb állórészhorony kihasználást (a nagyobb
betekercselhető réz/horony aránnyal), egyes gyártók a horonyalak és a behúzó-
szerszám fejlesztésével (módosításával) érték el (kb. +10%).
a forgórészen több gyártó az Al kalicka helyett rézrudazást alkalmaz.

269
 a kisebb alapveszteségek miatt kevesebb hő keletkezik, ehhez kisebb méretű
ventilátor szükséges, így a ventilációs veszteség is csökken.
a járulékos veszteségek (jelentős a fogpulzációs) csökkentésére kialakult egy
gyakorlati módszer. A forgórész átmérőjének megmunkálását kis lépésekben
kell végezni, az utolsó megmunkálási lépés egészen kis értékű, így a hatásfokot
akár 0,5 %-al is lehet növelni egy „durva” esztergálású forgórésszel rendelkező
változathoz képest!
4.12.1.2. Frekvenciaváltós aszinkron motorok
A magas hatásfokú aszinkron motorok nagy részét frekvenciaváltóról üzemeltetik. A
nagy motorgyártóknál kétféle változatban.
Kompakt frekvenciaváltós aszinkron motorok
A kisebb teljesítménytartományban (azonban itt készülnek nagyobb darabszámban
aszinkron motorok) kompakt kivitelt alkalmaznak, a motor és a frekvenciaváltó
egy egységet képez. A frekvenciaváltót ráépítik a motorra
Nem kompakt frekvenciaváltós aszinkron motorok
A frekvenciaváltó külön egység. Ebben az esetben sokszor nem követelmény, hogy
a frekvenciaváltó védettsége ugyanolyan magas legyen, mint az aszinkron motor
védettsége.
A frekvenciaváltós motorok jelentős előnye az üzemeltetés során elérhető energia-
megtakarítással jelentkezik. Összehasonlítva az állandó fordulatszámmal járó
motorok villamos energiafogyasztásával, szivattyús és ventilátoros hajtások esetén
az elérhető megtakarítás a hagyományos fordulatszám változtatáshoz képest akár
50 % is lehet.
4.12.1.3. Állandómágnesű motorok
Az állandómágnesű motorok az elérhető magas hatásfok tekintetében néhány előnnyel
rendelkeznek az aszinkron motorokhoz képest:
a forgórészveszteség elmarad;
a fogpulzációs veszteség elmarad;
magasabb részterhelési hatásfok;
jobb teljesítménytényező.
Ezen előnyök mellett jelentkező hátrányok:
a forgórész sorozatgyártása és a motorszerelés nehezebb;
az állandómágnesek ára magas.
Igen jelentős fejlődést hozott a villamos gépek tervezésének számítógépes háttere. A
véges elemes számítások elterjedésével az igen pontos tervezésen túl lehetőség nyílik a
gyártási szórások következményeinek elemzésére. Ilyen gyártási szórások lehetnek például
az állandó mágnesű szervomotoroknál:
a forgórész excentricitás;
a mágneses ragasztás pozícióhibája;
a mágnes pólusok erősségének eltérése;
a lokális telítések.

270
4.12.1.4. Az energiatakarékos villamos motorok élettartama
Mivel az energiatakarékos motorokról szóló közlemények elsősorban az energia-
megtakarításról szólnak, röviden vizsgáljuk meg az élettartam várható alakulását és a
belőle levonható fontos következtetéseket.
A szigetelési rendszer élettartama
Egy villamos motor szigetelési rendszerének élettartama a rendszerre megengedett
hőfok esetén minimum 20.000 üzemóra.
Az általánosan alkalmazott „F” osztálynál ez azt jelenti, hogy amennyiben a
tekercselés hőfoka folyamatosan 155 °C (a szabvány által előírt 40 °C-os környe-
zeti hőfok esetén), akkor a motornak az előbb említett ideig üzemképesnek kell
maradnia.
Montsinger kísérletei azt mutatják a szigetelési rendszerek élettartamára vonatko-
zóan, hogy minden 10 °C-os csökkenés duplázza a szigetelési rendszer
élettartamát.
Az energiatakarékos aszinkron motorok tekercselésének hőmérséklete (mérési
adatok alapján az IE3 motoroknál) a kisebb veszteségek miatt átlagosan 105 °C
alatti az „F” osztályú motoroknál. A nem energiatakarékos motorok átlagos
élettartama (szakirodalmi közlés szerint) ~12 év. Ilyen módon azt kapjuk, hogy az
energiatakarékos motorok élettartama ennek akár többszöröse is lehet.
PN, kW IE1 (normál) IE2 (magas) IE3 (premium)
4.12.1.5. A csapágyazás
0.75 72.1 79,6 82,5
A csapágyazás élettartamát 1.1 75 81,4 84,1
1.5 77.2 82.8 85,3
a helyes szerelési technológia
2.2 79.7 84,3 86,7
betartása esetén, nagymérték- 3 81.5 85,5 87,7
ben a csapágyzsír hőmérséklet- 4 83.1 86,6 88,6
állóssága határozza meg. 5.5 84.7 87,7 89,6
Az energiatakarékos mo- 7.5 86 88,7 90,4
11 87.6 89,8 91,4
torok kisebb veszteségei, ki-
15 88.7 90,6 92,1
sebb tekercselési hőfokai, ala- 18.5 89.3 91,2 92,6
csonyabb csapágy- és így csa- 22 89.9 91,6 93,0
págyzsír hőmérsékletet ered- 30 90.7 92.3 93,6
37 91.2 92.7 93,9
ményeznek. Az energiataka-
45 91.7 93,1 94,2
rékos motorok átlagos csapágy 55 92.1 93,5 94,6
(csapágyzsír) hőfoka 50 °C 75 92.7 94.0 95,0
alatti (az előbbiekben említett 90 93 94,2. 95,2
mérési adatok alapján). 110 93.3 94,5. 95,4
132 93.5 94,7 95,6
A csapágy élettartama is
160 93.8 94,9 95,8
jelentősen emelkedik a csa- 200-370 94 95,1 96,0
págyzsír megengedettnél (ez
normál csapágyzsírnál kb. 95 4.3. táblázat Az energiatakarékos aszinkron motorok
°C) alacsonyabb hőmérséklete IEC szabványban rögzített hatásfoka

271
esetén. Megjegyzés: különleges kérésre igényelhetik a magas hőmérsékletű (130 °C)
csapágyzsírral rendelkező csapágyak beépítését.
4.12.1.6. Frekvenciaváltós üzem
Az energiatakarékos motorok jelentős része frekvenciaváltóról üzemel. A szigetelésre,
elsősorban a fázis és horonyszigetelésre gyakorolt fokozott igénybevétel miatt, nagyon
fontos a megfelelő méretű és helyzetű fázisszigetelők alkalmazása. Ezek állapotát az
impregnálás előtt ellenőrizni
Bevezetés Legalább IE3 hálózati, vagy IE2
2017. áramirányítós motorokra kell, az impregnálás tovább ja-
Pn=0,75…375 kW
01. 01.
vítja a szigetelési rendszer álla-
Bevezetés Legalább IE3 a hálózati, vagy IE2 potát. Frekvenciaváltós moto-
2015. áramirányítós motorokra
01. 01. Pn=7,5…375kW rok esetén a védelem a frek-
Bevezetés Legalább IE2 motorokra venciaváltó része, így megfele-
2011.
06. 16. Pn=0,75…375kW
lő áramkorlát beállítása esetén
az indulások esetén elmaradó
4.4. táblázat Az IEC szabvány bevezetésének ütemterve áramlökések révén a tekercse-
lés élettartama növekedni fog. A csapágyakban kialakuló járulékos melegedés megelőz-
hető a csapágyáramok kialakulásának megelőzésével.
Szivattyúk motorjainak egy részénél, ahol a motortengely a víz révén nulla potenciálra
kerül, nem alakul ki csapágy áram. A többi esetben szigetelt külső gyűrűvel rendelkező
csapágyakat (kerámia csapágy) kell alkalmazni.
A frekvenciaváltós motor esetén a motor fordulatszáma az üzemeltetés által
megkívánt fordulatszámokhoz igazítható. Mivel a motor sokszor kisebb fordulatszámokon
üzemel, ez és a megfelelő időtartamonként előírt csapágycsere a csapágyak élettartamát
növeli.

4.12.1.7. Az energiatakarékos aszinkron motorok hatásfoka

Az új IEC szabványban megadták az első 3 csoportba tartozó hatásfok értékeket 50 és
60 Hz-re. Mi ezt a könnyebb összehasonlítás érdekében a 4.3. táblázatban foglaltuk össze
50 Hz-re és a 2p=4 pólusú gépekre, amelyeknél legnagyobbak a követelmények.
Végül a 4.4. táblázat az energiahatékony motorok bevezetésének ütemtervét mutatja.

4.13. ASZINKRON GÉP SZÁMPÉLDÁK

4.13.1. Számpélda. Egy háromfázisú aszinkron motor névleges adatai: névleges feszültség
U1n = 3x400 V/; névleges áram I1n = 20,3 A; névleges teljesítmény Pn = 10 kW; a
frekvencia f = 50 Hz; a motor 2p = 4 pólusú, hatásfoka  = 87%.
A helyettesítő vázlat elemei: R1 = 1,135 ; R2' = 1,28 ; Xs1 = 2,7 ; X s' 2 = 3,8  és
Xm = 79 . A motor vasvesztesége: Pv = 382 W; a súrlódási- és ventilációs veszteség:
Ps  v  0,01 Pn .

Feladatok: Határozzuk meg a kördiagram felrajzolásához szükséges adatokat!

272
 Megoldás:
A motor üresjárási árama:
U1n 400
I10    4,9 A .
X m  Xs1 79  2,7
Az üresjárási teljesítménytényező meghatározásához ismerni kell az üresjárási telje-
sítményt:
P0  Pv  Ps  v  Pt0 ,

ahol Pt0  3  I10

2
 R1  3  4,92 1,135  81,7 W .

Behelyettesítve: P0  382  0,01104  81,7  563,7 W .

Az üresjárási teljesítménytényező:
P0 563,7
cos 10    0,096 .
3  U1n  I10 3  400  4,9
A rövidzárási impedancia, az áthidaló ág elhanyagolásával:

Z z  ( R1  R2' )2  ( X s1  X s2' )2 = (1,135  1,28)2  (2,7  3,8)2 .

Z z  2,412  6,52  48,06  6,93 Ω .
Névleges feszültségre kapcsoláskor alakul ki a maximális rövidzárási áram:
U 400
I1zmax  1n   57,7 A .
Zz 6,93
A rövidzárási teljesítménytényező:
R1  R2' 2,41
cos 1z    0,35 .
Zz 6,93
A végtelen szliphez tartozó impedancia:

Z  R12  ( X s1  X s2' )2  1,132  6,52  43,53  6,6 Ω .

A Q -hez tartozó áram:
U1n 400
I1    60,6 A .
Z 6,6
R1 1,135
A teljesítménytényező: cos 1    0,172 .
Z 6,6
A kördiagram a számított három pont, Q 0 , Q z és Q felhasználásával az ismert mó-
don megszerkeszthető.

4.13.2. Számpélda. Háromfázisú aszinkron motor névleges feszültsége: Un = 400 V/Y; a

motor 2p=4 pólusú és a hálózati frekvencia f = 50 Hz.
A rövidzárási mérés adatai: Uz = 83 V; Pz = 260 W és I1z = 5,1 A.
Az üresjárási mérés adatai: I0 = 1,4 A és P0 = 92 W.

273
Feladatok:
Határozzuk meg:
a) az üresjárási teljesítménytényezőt,
b) névleges feszültségen a rövidzárási áramot,
c) az áthidaló ág elemeit,
d) a motor összes ellenállását és szórási reaktanciáját!
Megoldás
a) Az üresjárási teljesítménytényező:
P0 92
cos 0    0,095 .
3 U 0  I 0 3  400 1,4

b) A rövidzárási teljesítménytényező:
Pz 260
cos 1z    0,355 .
3 U z  I1z 3  83  5,1

A névleges feszültségre átszámított rövidzárási áram feltételezve a rövidzárási

jelleggörbe linearitását:
U 400
I zmax  1n  I z   5,1  24,0 A .
Uz 85
c) A vasveszteséget jelképező Rv ellenállás:
U1n 400
Rv    1738 Ω .
3  I 0  cos 0 3 1,4  0,095
Az üresjárásban a főmezőn átfolyó áram:

I m  I 0  sin 0  1,4  1  cos 02  1,4  0,995  1,393 A .

A főmező reaktancia:
U1n 400
Xm    163,3 Ω .
3  Im 3 1,393
U1n 400
d) A rövidzárási impedancia: Z z    9,63 Ω ,
3  I zmax 3  24,0

a motor összes ellenállása: R  Zz  cos 1z  9,63  0,355  3,42 Ω ,

a szórási reaktanciák összege: X s  Z z  sin 1z  9,63  0,937  9,02 Ω .

4.13.3. Számpélda. Háromfázisú csúszógyűrűs aszinkron motor névleges feszültsége:

U1n = 400 V; frekvenciája f = 50 Hz; az állórész kapcsolása Y, a pólusszám 2p = 4.
A gép rövidzárási méréséből kapott adatok: Uzn = 92 V; I1z = 14 A; cosz = 0,42.
Nyitott csúszógyűrűk esetén a forgórész feszültsége U20= 250V/Y, a forgórész fázisel-
lenállása R2 = 0,28 .
Feladatok:
Határozzuk meg:

274
 a) A motor R összes ellenállását és Xs szórási reaktanciáját rövidzárásban,
b) Az Mi indítónyomatékot közvetlen indításnál,
c) Az M i indítónyomatékot, ha a forgórészkörbe iktatott ellenállás Ri  R2 .

Megoldás
a) A rövidzárási impedancia:
U1z 92
Zz    3,79 Ω .
3  I1z 3  14
A motor ellenállásainak összege:
R  R1  R2'  Z z  cos 1z  3,79  0,42  1,6 Ω .
A szórási reaktanciák összege:
X s  Z z  sin 1z  3,79  0,907  3,43 Ω .

b) A közvetlen indításnál fellépő áram:

U1n 400
I i  I zmax    61 A .
3  Zz 3  3,79
A gép áttétele: a = U1n/ U20=400/250 = 1,6.
A forgórészkör redukált ellenállása:
R2'  a 2  R2  1,62  0,28  0,717 Ω .
Az indításnál a légrésteljesítmény: Pδi  3  Ii2  R '2  3  612  0,717  8003 W .
A motor forgómezejének fordulatszáma négypólusú gép esetén
n0  1500 1/min,
2    n0 2    1500
illetve a szögsebesség: 0    157 r/sec .
60 60
P 7978
Az indítónyomaték: M i  δi   50,8 Nm .
0 157
c) Indítás forgórészkörbe iktatott ellenállással:
Ekkor a motor összes ellenállása ( Ri  R2 ):

R  R  Ri'  1,6  0,717  2,317 Ω ,

a rövidzárási impedancia:
Z   R2  X s2  2,3172  3,432  4,14 Ω ,
az indítási áram:
U1n 400
I i  
  55,9 A .
3  Z z 7,16
Ebben az esetben a légrésteljesítmény:
Pδi  3  I i2  2R2'  3  55,92  2  0,717  13443 W ,

275
 így az indítási nyomaték:
Pδi 13443
M i    85,6 Nm .
0 157

4.13.4. Számpélda. Háromfázisú csúszógyűrűs, Y kapcsolású aszinkron motor adatai:

névleges feszültség U1n = 400 V; névleges teljesítmény Pn = 20 kW; a frekvencia
f = 50 Hz; a motor négypólusú.
A névleges pontban a hatásfok  = 80 %; a teljesítménytényező cos1 = 0,78.
A névleges fordulatszám nn = 1440 1/min. Nyitott csúszógyűrűknél a forgórész
feszültség U20 = 215 V. A súrlódási veszteség Ps = 650 W.
Feladatok:
Határozzuk meg:
a) A névleges áramot és nyomatékot.
b) A forgórész frekvenciáját névleges üzemben.
c) A légrésteljesítményt és az állórész összes veszteségét.
d) Névleges üzemben a forgórészben indukált feszültség értékét.
Megoldás
Pn 20
a) A felvett teljesítmény: P1    25 kW .
 0,8
A névleges áram: In 
P1

25000
 46,2 A
3 U1n  cos 1 3  400  0,78

A motor szögsebessége: 2    nn n 1440

  n   150,8 r/s .
60 9,55 9,55
P 20000
A névleges nyomaték: Mn  n   132 Nm .
 150,8
b) A szinkron fordulatszám:
60  f1 3000
n0    1500 1/min = 25 1/s ,
p 2
a szlip: n0  n 1500  1440
s   4%.
n0 1500
A forgórész frekvenciája: f 2  s  f1  0,04  50  2 Hz .

c) A motor mechanikai teljesítménye:

Pm  Pn  Ps  20000  650  20650 W ,

a légrésteljesítmény: Pδ 
Pm

20650
 21510 W .
1  s 1  0,04
Az állórész összes vesztesége: Pw1  P1  Pδ  25000  21510  3490 W .
A forgórész indukált feszültsége névleges üzemben:
Ui 2  s  U 20  0,04  215  8,6 V .

276
4.13.5. Számpélda. Egy négypólusú csúszógyűrűs aszinkron motor forgórész körének
adatai: U20 = 3x500 V/Y; I2n = 25 A; nn = 1440 1/min.
Feladatok:
Határozzuk meg:
a) a motor forgórész körének ellenállását,
b) az indító ellenállások értékeit, ha m = 3, Mi = MB és sB = 0,3.
Megoldás
a) A motor névleges szlipje:
n 0  n 1500  1440
sn    0,04 .
n0 1500
A forgórészkör fázisellenállását jó közelítéssel meghatározhatjuk az
sn U 20
R2 
3  I 2n
egyenlet alapján, mert névleges üzemben az indukált feszültség fázisértéke
s n  U 20 / 3 , és a megadott áram szintén a névleges állapotra vonatkozik (az 1...2 Hz-
es frekvencia esetén Xs2 forgórészköri szórási reaktancia elhanyagolható).
0,04  500
Tehát: R2   0,462 .
3  25
b) Indításnál a megadott feltételek esetén smax  sB  0,3 . Az első fokozatra
R2 R  Ri1 Rr1
felírhatjuk, hogy:  2  ,
smax 1 1
R 0,462
tehát Rr1  2   1,54 Ω .
smax 0,3
A mértani sor egyenlete: q m  Rr1  R2 .
R2 m
Innen a hányados: qm  smax  3 0,3  0,67 .
Rr1
A további fokozatok:
Rr2  q  Rr1  0,67 1,54  1,03 Ω .
Rr3  q 2  Rr1  0,672 1,54  0,69 Ω .
Ellenőrzésképpen kiszámítjuk Rr4-et, mert értékének meg kell egyeznie R2 -vel:
Rr4  q3  Rr1  0,673 1,54  0,462 Ω  R2 ,
tehát a számításunk jó.
A fokozatonként beiktatandó ellenállások:
Ri1  Rr1  R2  1,54  0,462  1,078 Ω ,
Ri2  Rr2  R2  1,03  0,462  0,568 Ω ,
Ri3  Rr3  R2  0,69  0,462  0,228 Ω .

277
 Az indítás alatt a rövidrezárandó ellenállásértékek:
Rk1  Rr1  Rr2  1,54  1,03  0,51 Ω ,
Rk2  Rr2  Rr3  1,03  0,69  0,34 Ω ,
Rk3  Rr3  R2  0,69  0,462  0,228 Ω .
A jelölések megfelelnek a 4.48. ábra jelöléseinek.

4.13.6. Számpélda. A háromfázisú csúszógyűrűs aszinkron motor adatai: névleges

feszültség Un = 400/231 V; névleges áram In = 8,5/15 A; névleges teljesítmény
Pn = 3,6 kW. A forgórészköri ellenállás fázisértéke R2 = 1,8 . Az indítást
Imax = 17 A és Imin = 12 A állórészáramok közötti feltételek mellett kell végrehajtani.
Az áramokhoz a kördiagramból smax = 24 % és smin =15 % adódik.
Feladatok: határozzuk meg az indítóellenállások értékeit, és az átkapcsolási szlipeket.

Megoldás
Az első fokozat értéke:
R2 1,8
Rr1    7,5 Ω .
smax 0,24
A mértani sor hányadosa:
smin 0,15
q   0,625 .
smax 0,24
R
A mértani sor egyenlete alapján írhatjuk, hogy: q m  2 .
Rr1
A fokozatok számát kifejezve és felhasználva az első fokozat egyenletét:
R
m  lg q  lg 2  lg smax .
Rr1
Rendezve és behelyettesítve:
lg smax lg 0,24  0,62
m    3,04 .
lgq lg 0,625  0,204
Ezt figyelembe véve a fokozatok számát m = 3-ra választjuk.
Az indítóellenállások:
Rr2  q  Rr1  0,625  7,5  4,69 Ω ,
Rr3  q 2  Rr1  0,6252  7,5  2,93 Ω .
Az egyes fokozatok esetén beiktatandó ellenállások:
Ri1  Rr1  R2  7,5  1,8  5,7 Ω ;
Ri2  Rr2  R2  4,69  1,8  2,89 Ω ;
Ri3  Rr3  R2  2,93  1,8  1,13 Ω .

Az átkapcsolási szlipek: s1  q  0,625 ;

s2  q 2  0,39 ; és s3  q3  0,244 .

278
4.13.7. Számpélda. A háromfázisú, csillag kapcsolású, kalickás forgórészű aszinkron
motor helyettesítő kapcsolási vázlatának elemei:
R1  R '2  1,5 Ω és X s1  X s2
'
 1,5 Ω . A motor névleges árama In = 10,6 A; a névleges
szlip sn = 5 %. A motort 400 V-os hálózatra kapcsolva a megengedett áramlökés
Imax = 1,5 In.
Feladatok:

a) Milyen áttételű transzformátort illetve mekkora fázisonkénti előtét ellenállást

kell beiktatnunk, hogy az indítási feltétel teljesüljön?
b) Milyen arányban csökken az indítónyomaték a közvetlen hálózatra kapcso-
láshoz képest?
c) Mekkora szlipnél kapcsolhatunk át a hálózatra, hogy a másfélszeres áramlökést
ne lépjük túl?
Megoldás
a) A motor maximális rövidzárási árama:
U / 3 U1 / 3 231
I1zmax  1    54,5 A .
Zi (R1  R 2 )  X s
' 2 2
32  32
A megengedett áramlökés:
I meg  1,5  I n  1,5 10,6  15,9 A .
A transzformátoros indításnál a hálózati áramlökés
I
Ih  I meg  1zmax ,
a2
I 54,5
amelyből az áttétel: a  1zmax
  1,85 .
Ih 15,9
Amikor előtétellenállással indítunk, az előírt feltételek mellett, akkor a következő
feszültségegyenletből határozhatjuk meg Re értékét:

U1f  1,5  I n  ( Re  R1  R2' )2  X s2 , amiből Re = 11,21  adódik.

Mi
b) Transzformátoros indításnál: M it   0,226  M i .
a2
Előtétellenállásos indításkor a motorra jutó feszültség:
UiR  1,5  I n  Zi  1,5 10,6  4,243  67,46 V .
A nyomaték a feszültségek négyzetének arányában csökken:
2
 67,46 
M iR    M i  0,0853  M i .
 231 
c) Az áthidaló ág elhanyagolása esetén az alábbi feszültségegyenletet írhatjuk fel:

U1f  1,5  I n  ( R1  R2' / s)2  X s2 ,

279
 amiből a szlipet kifejezve, majd behelyettesítve az értékeket s = 0,0358 adódik az
átkapcsolási szlipre, azaz 3,58 %.

4.13.8. Számpélda. Egy 231 V-os, f = 50 Hz-es egyfázisú kondenzátoros motor segédfázi-
sának ellenállása Rsf  21 Ω ; a teljesítménytényezője cos sf  0,44 .

Feladatok:
a) Mekkora kondenzátort kell sorbakötni a segédfázissal, hogy az eredő teljesít-
ménytényező 0,92 (kapacitív) értékre változzon?
b) Határozza meg kondenzátor bekapcsolása után a segédfázis áramát ( I sf )
valamint a feszültségesések értékeit ( U R , U L , UC ).
c) Rajzolja fel a segédfázis vektorábráját a kondenzátor bekötése előtt és után!

Megoldás

a) A segédfázis induktív reaktanciája kapacitás nélkül, álló helyzetben: X L  R  tgsf , a

cossf  0,44 -hez tartozó tgsf  2,04 , így:
X L  21 2,04  42,84  (induktív).
Az előírt 0,92 (kap.) teljesítménytényezőhöz tartozó segédfázis eredő reaktancia, ha a
cose  0,92 -höz tartozó tge  0,426 :
X e  Rsf  tge  21 0,426  8,94 Ω (kapacitív).
A szükséges kondenzátor reaktanciája tehát:
X C  X L  X e  42,84  8,94  51,78 Ω ;
1 1
kapacitása: C   61,4 10 6 F  61,6 μF .
  X c 3,14  51,78
b) A segédfázis eredő impedanciája:
Zsf  R sf2  (X L  XC ) 2  212  8,942  22,83 Ω .

A segédfázis árama: I sf 

U1

231
 10,12 A .

Zsf 22,83
A feszültségesések:
U C  Isf X C  10,12  51,78  524,0 V ;
U L  Isf  X L  10,12  42,84  433,5 V és
U R  Isf  Rsf  10,12  21  212,5 V .
c) A segédfázis impedanciája alaphelyzetben:
Zsf  Rsf2  X L  212  42,842  47,7 Ω .
2

U1 231
Így a segédfázis árama: I sf    4,8 A .
Zsf 47,7

280
 +  +
I sf
U1
U1 UC
UL UR
sf
I sf
 sf
UZ
UR
+j
+j
a)

b)
UL

4.92. ábra Egyfázisú kondenzátoros motor vektorábrái

A feszültségesések: U R  Isf  Rsf  4,8  21  100,8 V és

U L  Isf  X L  4,8  42,84  205,6 V .
Alaphelyzetben a cossf  0,44 , azaz sf  63,9 . Ezekkel az adatokkal az álló
állapotú vektorábra felrajzolható, amint azt a 4.92a ábrán láthatjuk.
A kondenzátor beiktatása után a cossf  0,92 , így a sf  23,1 (kapacitív).
A további adatok az előző pontokban rendelkezésre állnak így a kondenzátor beikta-
tása utáni vektorábrát a 4.92b ábrán láthatjuk.

4.14. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Röviden ismertesse az aszinkron gép szerkezeti felépítését!

2. Röviden ismertesse az aszinkron gép működési elvét!
3. Hogyan számítja ki az aszinkron gép állórészében indukálódó feszültséget?
4. Mitől függ az aszinkron gép forgórészében indukálódó feszültség nagysága?
5. Definiálja az aszinkron gép hatásos menetszámának fogalmát!
6. Hogyan redukáljuk a forgórész feszültséget az állórészre aszinkron gép esetén?
7. Hogyan redukáljuk a forgórész áramot az állórész oldalra aszinkron gép esetén?
8. Hogyan redukáljuk a forgórészköri szórási reaktanciát az állórész oldalra?
9. Rajzolja fel az aszinkron motor helyettesítő kapcsolási vázlatát álló állapotban!
10. Rajzolja fel az aszinkron motor helyettesítő kapcsolási vázlatát forgó állapotban!
11. Rajzolja fel az aszinkron gép vektorábráját üresjárásban!
12. Rajzolja fel az aszinkron gép vektorábráját rövidzárásban!
13. Rajzolja fel az aszinkron gép vektorábráját motorüzemben!
14. Rajzolja fel az aszinkron gép vektorábráját generátorüzemben!
15. Rajzolja fel az aszinkron gép üresjárási jelleggörbéit!
16. Rajzolja fel az aszinkron gép rövidzárási jelleggörbéit!
17. Végezze el egy rövidzárási mérési pont átszámítását névleges feszültségre!

281
18. A mért adatokból számítsa ki a rövidzárási teljesítménytényezőt névleges feszült-
ségen!
19. Rajzolja fel az aszinkron gép energiaszalagját motoros üzemben!
20. Rajzolja fel az aszinkron gép energiaszalagját generátoros üzemben!
21. Rajzolja fel az aszinkron gép energiaszalagját ellenáramú féküzemben!
22. Milyen összefüggést ismer a légrésteljesítmény és a mechanikai teljesítmény
között?
23. Rajzolja fel az aszinkron gép egyszerűsített helyettesítő kapcsolási vázlatát!
24. Miből kiindulva számítható ki az aszinkron gép nyomatéka?
25. Adja meg, hogy milyen jellemzőktől függ az aszinkron gép nyomatéka?
26. Mi határozza meg az aszinkron gép billenőszlipjét?
27. Mi határozza meg az aszinkron gép billenőnyomatékát?
28. Mitől függ az aszinkronmotor indítónyomatéka?
29. Milyen adatok szükségesek az aszinkron gép áram-munkadiagramjának szerkesz-
téséhez?
30. Milyen pontokat köt össze a nyomaték 0-vonala?
31. Milyen pontokat köt össze a mechanikai teljesítmény 0-vonala?
32. Milyen adatok szükségesek áram-munkadiagram nyomatékléptékének meghatá-
rozásához?
33. Definiálja az áram-munkadiagram egy kiválasztott pontjában a metszékeket, és adja
meg a kiértékelésük módját!
34. Milyen kompromisszumot kell kötnünk a aszinkron motorok indításakor?
35. Milyen módszereket ismer a rövidrezárt forgórészű aszinkron motorok indítására?
Hasonlítsa össze a megnevezetteket indítási szempontból!
36. Határozza meg a csúszógyűrűs gép forgórész körébe iktatandó ellenállás értékét, ha
billenőnyomatékkal kívánjuk a gépet indítani (sb = 0,15; R2 = 0,1 )!
37. Mekkora áttételű transzformátoros indításnak felel meg a csillag-delta indítás?
38. Rajzolja fel egy mélyhornyú és egy kétkalickás motor forgórész rúdjainak kiala-
kítását!
39. Rajzolja fel egy kétkalickás motor helyettesítő kapcsolási vázlatát!
40. Rajzolja fel egy kétkalickás áram-munkadiagramját!
41. Rajzolja fel egy normál-, egy mélyhornyú és egy kétkalickás motor M(s) jelleggör-
béjét egy diagramban!
42. Milyen módszereket ismer az aszinkron gépek fékezésére?
43. Rajzolja fel az ellenáramú féküzem energiaszalagját!
44. Milyen gépeknél alkalmazható tartós üzemben az ellenáramú fékezés, és miért?
45. Milyen módszereket ismer az aszinkron motorok fordulatszámának megváltoz-
tatására?
46. Rajzolja fel a Dahlander-tekercselés egy fázisát és magyarázza el a pólusátkap-
csolást!

282
47. Mekkora teljesítményt kell eltávolítani maximálisan a csúszógyűrűs gép forgórészé-
ből, ha a 10 kW-os teljesítményű gépet a forgórész túlmelegedése nélkül, névleges
árammal, és s = 0,5 szlippel kívánjuk járatni?
48. Rajzolja fel egy frekvenciaváltóról táplált motor feszültség-frekvencia diagramját!
49. Mire szolgálnak a forgórészköri kaszkádok? Rajzoljon fel egy kaszkád-megoldást!
50. Milyen összetevőkre bontható egy lüktető mező?
51. Mi a körforgó mező kialakulásának feltétele fő- és segédfázissal rendelkező
gépeknél?
52. Hogyan számítható ki szlip vele- és az elleneforgó esetben?
53. Milyen kapcsolású egy fázisról táplált gépeket ismer?
54. Hogyan fordítható meg egy egyfázisról táplált motor forgásiránya?
55. Mi végzi és mikor az indító kondenzátor be- és kikapcsolását?

283
 5. EGYENÁRAMÚ GÉPEK

5.1 AZ EGYENÁRAMÚ GÉP MŰKÖDÉSI ELVE ÉS ELVI SZERKEZETI

FELÉPÍTÉSE

Egy kétpólusú (a póluspárok száma: p = 1) egyenáramú gép elvi szerkezeti felépítése

az 5.1. ábrán látható. A gép állórésze kiálló pólusú, a forgórész hengeres kialakítású. Az
I g egyenárammal gerjesztett gerjesztő tekercselések az állórész kiálló pólusain találhatók,
a tekercsek kötése olyan, hogy egy északi és egy déli főpólus alakuljon ki, vagyis a gép
heteropoláris. A mágneses ellenállás a gerjesztőtekercs tengelyének irányában a legkisebb,
ez a gép d-tengelye, az erre merőleges, legnagyobb mágneses ellenállású irány pedig a
q-tengely. A főpólusok által létrehozott mágneses erővonalak a póluskoszorún, a
főpólusokon, a légréseken, az armatúrafogakon, az armatúrakoszorún és a póluskoszorún
keresztül záródnak. Az egyenárammal történő gerjesztés miatt a főpólusok és a pólus-
koszorúk fluxusa időben állandó, így tömör anyagból is készülhetnek.
d tengely

Gerjesztő
Az armatúra teker- tekercselés
cselés végeinek be- Légrés É
Az armatúra te-
kötése a kommutá-
kercselés két
tor szegmensbe
Ig oldalának össze-
(tekercsláb) Ia
+ kötése (tekercsfej)
n
Semleges vonal B A q tengely
Kommutátor Kefe
szegmens –
Lemezelt Pólussarú
armatúra
koszorú D Mágneses erővonal
Armatúra
Főpólus (tömör)
tekercselés
(Nt menet)

5.1. ábra Az egyenáramú gép elvi felépítése

A gép tekercselése (általánosan armatúratekercselésnek nevezik egy villamos forgó-

gépnek azt a tekercselését, amelyben a felhasználás számára hasznos ui indukált feszültség
keletkezik) a forgórészen helyezkedik el, az áram bevezetése az armatúrába a kommutátor
és a kommutátor felületén csúszó (szén)kefék segítségével történik. A kommutátor henge-
res formára összerakott vörösréz szegmensekből áll, amelyek általában mikával vagy
kisebb gépeknél műanyaggal szigeteltek egymástól és a hordozó agytól.

284
 A nagyon leegyszerűsített felépítésű generátor működésének bemutatására tételezzük
fel, hogy az armatúratekercselés egyetlen Nt-menetű tekercsből áll, melynek a+-al és a-al
jelölt tekercsoldalai kétpólusú gép esetén a forgórész átellenes pontjain helyezkednek el, a
tekercsoldalak párhuzamosak a gép tengelyével. Az armatúratekercselés két oldalát a
tekercsfejek (mivel ez a gép másik oldalán található, szaggatott vonallal jelöltük) kötik
össze egymással, a tekercs két végét pedig a kommutátor szegmenseihez kötjük. Tételezzük
fel továbbá, hogy csak a főpólusokat gerjesztjük (az armatúratekercselés árammentes) és a
forgórészt állandó sebességgel forgatjuk. Ha a kerület mentén az indukcióeloszlást (B)
megvizsgáljuk, a főpólusok alatt az indukció maximális (Bm) és állandó (a gép légrése a
főpólusok alatt állandó). A főpólusok alól kikerülve a mezőgörbe trapéz alakú (lásd az
5.17. ábrát). A gép kitüntetett vonala a két szomszédos, de ellentétes mágneses polaritású
főpólust elválasztó középvonal, az ún. semleges vonal (5.1. ábra) amely egybeesik a gép
q-tengelyével.
Természetesen az ellentétes mágneses polaritású főpólusok alatt az indukció is
ellentétes polaritású lesz. Ha az indukcióeloszlást a szögelfordulás függvényében kiterítve
(az armatúra palástját az Ajelű pontban axiálisan felmetszve a hengeres felületet a síkban
Bδ Semleges Semleges kiterítjük) ábrázoljuk, az ún.
Bδ ( ) vonal p vonal mezőgörbét kapjuk (5.2a áb-
R2 ra). Az 5.2 ábrába berajzol-
Mechanikai szögelfordulás
A É B A tuk a semleges vonalakat. A
g t
0  2  g semleges vonalak távolsága
D definíciószerűen a gép  p
ui (t ) Mezőgörbe pólusosztása:
Villamos szögelfordulás
v Da  
A B A
v t
p (5.1)
2p
0  2
ahol Da az armatúra külső
5.2. ábra A mezőgörbe térbeli eloszlása és az indukált átmérője, p a póluspárok szá-
feszültség időfüggvénye kétpólusú gép esetén
ma. A pólusosztás minden
forgógép fontos jellemzője. Az 5.1. és 5.2. ábrák alapján pl. könnyen belátható, hogy  p  li
(ahol li az armatúra vastest ideális hosszúsága) felületen halad át gép teljes pólusfluxusa,
ami a pólusszórási fluxusokkal nagyobb a gép hasznos fluxusánál.
Az armatúratekercset forgatva a vizsgált vezetőkben feszültség indukálódik, amely az
időben ugyanolyan alakú, mint a légrésindukció kerületmenti eloszlása (5.2b ábra).
Figyeljük meg, hogy kétpólusú gépnél egy körülfordulás alatt (g=360 geometriai
szögelfordulás) a vezetők egyszer haladnak el egy északi és egy déli főpólus alatt aminek
megfelelően az indukált feszültségben egy teljes periódus játszódik le, vagyis a villamos
szögelfordulás is v=360.
Az ábrák alapján megállapíthatjuk, hogy az armatúrában forgó átmágneseződés
történik, és az armatúratekercselésben váltakozófeszültség keletkezik. Az átmágneseződés
miatt a vasveszteségek csökkentésére az armatúra vastestet, vagyis a forgórészt egymástól

285
elszigetelten lemezelni kell. Egy transzformátor vasmagjától eltérően azonban a forgórész
mechanikailag is igénybevett, ezért kevésbé rideg, és minden irányban azonos mágneses
tulajdonságú ún. dinamólemezt használunk a lemezeléshez, amelynek szilícium-ötvöző
tartalma csak mintegy 0,5 %.
Vizsgáljunk meg most
Semleges vonal Mágneses erővonal
egy négypólusú (p=2) gé-
q tengely Semleges vonal
pet, amelynek keresztmet- É
szete az 5.3. ábrán látható. Ig
Lemezelt B a+ A
Az északi és a déli főpólu- armatúra + Armatúra
n Kefe
sok most 90 geometriai vastest tekercselés
a– – Nt menet
szöggel követik egymást és D
D
az armatúratekercsek két Ia
b–
oldala ( a+ és a, ill. b+ és Tekercsláb
b+ Gerjesztő
b), valamint a semleges C D tekercselés
vonalak is 90 geometriai É Főpólus koszorú
szögre vannak egymástól.
Tekercsfej
A gép mezőgörbéjét ebben Főpólus (tömör)
d tengely
az esetben az 5.4a ábra
5.3. ábra Négypólusú egyenáramú gép elvi felépítése
mutatja.
Az armatúratekercset forgatva a vizsgált vezetőkben feszültség indukálódik, amely az
időben most is ugyanolyan alakú, mint a légrésindukció kerületmenti eloszlása (5.4b ábra).
Figyeljük meg, hogy a négypólusú gépnél egy körülfordulás alatt (g=360 geometriai
szögelfordulás) a vezetők kétszer haladnak el egy-egy északi és egy-egy déli főpólus alatt.
Ennek megfelelően az indukált feszültségben két teljes periódus játszódik le, vagyis a
villamos szögelfordulás v=720. Ez a geometriai szögelfordulás kétszerese.
Eddig szerzett tapasztalatainkat már az 1. fejezetben megfogalmaztuk {lásd az (1.7)
összefüggést}: egy villamos gépben különbséget kell tennünk a villamos- és geometriai
Semleges Semleges Semleges Semleges szögek (szögelfordulá-
Bδ
vonal vonal vonal vonal sok) között. A villamos-
Bδm és a geometriai szögek
É É  t
A B C D A g közötti általános érvényű
0  Mezőgörbe 2  g összefüggés:
D D
ui
ui (t ) B ( )
 v  p g , (5.2)

A a+ B a– C b+ D b– A vt vagyis a villamos szög-

0 p  2 3 4  v elfordulás a geometriai
szögelfordulás póluspár-
5.4. ábra A mezőgörbe térbeli eloszlása és az indukált szorosa. A gép pólusosz-
feszültség időfüggvénye négypólusú gép esetén tása (két semleges vonal
távolsága) villamosan mindig 180-nak felel meg, ezért is szokták azt villamos átmérőnek
is nevezni.

286
 Bδ Az 5.2. és 5.4. áb-
B ( ) Mezőgörbe rák további elemzésével
Bδm
É É
még egy nagyon fontos
A B C D A g t
szabályt állapíthatunk
0  2  g
D D meg. Látható, hogy a
u kefe
ukefe (t ) gép egy körülfordulása
alatt p-számú teljes vil-
A a+ B a– C b+ D b– A vt
lamos periódus játszó-
0 p  2 3 4  v dik le, vagyis az indu-
kálódó feszültség frek-
5.5. ábra A kommutátor-kefe együttes egyenirányítja az venciája: f  p .
armatúrában indukálódó feszültséget
Amennyiben a gép má-
sodpercenkénti fordulatszáma n, az armatúratekercselésben indukálódó feszültség frekven-
ciája általánosan:
f  pn . (5.3)
A villamos gépes gyakorlatban megszokott, hogy a másodpercenkénti fordulatszám
helyett a percenkéntit használjuk. Az (5.3) összefüggés ebben az esetben a következő-
képpen módosul:
n, 1 / min (5.4)
f , Hz  p  .
60
Vizsgáljuk meg a továbbiakban a gép armatúrakörét egy kicsit részletesebben! Mint az
az 5.1. és 5.2. ábrákon látható, az armatúraáram be- és kivezetése az armatúratekercselésbe
a kommutátoron és a kommutátor felületén csúszó keféken, vagyis egy csúszó kontaktuson
keresztül történik. Mint a későbbiekben látni fogjuk, ez a csúszó kontaktus a gép üzemének
egyik fő problémája. Az 5.1. és 5.3. ábrákat összehasonlítva figyeljük meg, hogy egy két-
pólusú gépnél egy kefepárt, míg egy négypólusú gépnél két (vagyis általánosan p-számú)
kefepárt alkalmaznak.
Mivel az azonos villamos fázishelyzetben elhelyezkedő vezetőkben (az 5.3 ábrában
ilyenek az a+ és a b+ ill. az a és a b jelölésű vezetők) elméletileg azonos nagyságú
feszültségek indukálódnak, így ezek a vezetők párhuzamosan kapcsolhatók. Figyeljük meg
továbbá, hogy a gép forgórészének elfordulásától függetlenül pl. a pozitív polaritású kefék
mindig olyan vezetőkhöz kapcsolódnak, amelyek az északi főpólusok alatt helyezkednek
el, ezért az álló kefékről már egyenfeszültség vehető le. Ez azt jelenti, hogy a kommutátor-
kefe együttes frekvencia-átalakítóként (jelen esetben egyenirányítóként) viselkedik, mert az
f-frekvenciájú armatúrafeszültséget az 5.5b ábrából láthatóan egyenfeszültséggé alakítja át.
Ezen tulajdonsága miatt a kommutátor-kefe együttest mechanikus egyenirányítónak is
szokták nevezni.
Amennyiben egy egyenáramú gép motorként üzemel, az armatúraáramot a tápláló
hálózat hajtja át az armatúratekercselésen. Most az armatúra tekercsoldalakban a kommu-
tátor az áramirányt akkor cseréli meg, amikor a tekercsoldalak áthaladnak a semleges

287
vonalon. Az áramirány-váltást kommutációnak nevezzük és ezzel az 5.6. pontban foglal-
kozunk részletesebben. A kommutálás alatt a kommutáló menetek rövidrezártak, ezért fe-
szültségmentesnek kellene lenniük. A kommutációval a kommutátor a terheléstől függet-
lenül, a térben a gerjesztő tekercs gerjesztésének tengelyére merőlegesen rögzíti az armatú-
ragerjesztés helyzetét úgy, ahogy azt egy kétpólusú gép esetén az 5.6a ábrán láthatjuk.
Ilyen árameloszlás esetén úgy is felfoghatjuk, mintha az armatúratekercselés egy szolenoid
tekercselés lenne, amelynek mágneses tengelye a semleges vonal.
É
É
Ig
F
F a)
Ia
Kommutátor
a
Semleges vonal D
Az armatúra tekercs
mágneses tengelye

p
F
D n
a
p a) c)
A gerjesztő tekercs
mágneses tengelye Ui

5.6. ábra Az árameloszlás, a nyomaték képződése és a jelképi jelölés egy kétpólusú gép esetén
a) az armatúraáram-eloszlás; b) az armatúravezetőre ható erő; c) az armatúra és a gerjesztőtekercs jelképi jelölése
a gerjesztési irányokkal motoros üzemben

A főpólusok által létrehozott mágneses térben a semleges vonal feletti armatúraáramtól

átjárt vezetőkre egy balra mutató Bδ  I a  li nagyságú erő hat, ahol li a vezető axiális hossza
(5.18b ábra). Mivel a főpólusok által létrehozott mágneses erővonalak iránya a semleges
vonal alatt is ugyanilyen, ha a semleges vonal alatt a kommutátor nem fordította volna meg
az armatúraáram irányát, a semleges vonal alatti és feletti vezetőkre ható nyomaték-
komponensek kiegyenlítenék egymást, így a gépnek nem lenne nyomatéka. Az összes
nyomaték-komponens összegezéséhez tehát elengedhetetlenül szükséges az áramirány
megfordítása (vagyis a kommutáció) amikor a vezető áthalad a semleges vonalon. Az
erőhatások motoros üzemben egyben meghatározzák a forgásirányt is, amely ebben az
esetben az óramutató járásával ellentétes.
Az 5.6c ábrán egy motorként üzemelő gép jelképi jelölését láthatjuk. A jelképi jelölés
megmutatja, hogy a gerjesztő- és az armatúratekercselés mágneses tengelye egymásra
merőleges, az armatúratekercselésben ui indukált feszültség keletkezik és motoros üzemben
(ekkor a gép egy villamos fogyasztó) az indukált feszültség és az armatúraáram iránya
megegyezik.
Az 5.7. ábra az 5.1. ábrához képest egy gyakorlati megvalósításhoz közelebb álló két-
pólusú, 12 hornyú egyenáramú gépet mutat. Az egyenáramú gép tekercselése mindig ún.

288
 Semleges vonal kétréteges tekercselés, azaz a horony egy
12 1 alsó- és egy felső rétegre bontott (lásd
11 később az 5.12. ábrát). A felső réteg a
2 légréshez közelebb álló réteg. Minden te-
10 kercs egyik oldala a felső-, másik oldala
9 10 11

É
8 I a 12 3 pedig az alsó rétegben helyezkedik el. A
7 1 D
9 6 2 vezetők (a tekercs oldalainak) bekötése a
5 4 3
kommutátorba körívekkel ábrázolt. A
4
8 metszettel ellentétes oldalon elhelyezke-
7 5 dő tekercsfejeket (az áttekinthetőség ér-
6 dekében csak az 1-es és 7-es hornyokhoz
Az armatúra mágneses tartozókat rajzoltuk meg) szaggatott vo-
tengelye nallal jelöltük.
Az armatúratekercselés összesen 12
5.7. ábra 12 hornyú gép hurkos armatúratekercselése
tekercsből áll, egy-egy tekercs két szom-
szédos kommutátor szegmens közé van kötve, így a kommutátor szegmenseinek száma is
12. A kefék az 1-es és a 7-es kommutátor szegmenshez kapcsolódnak. A jobboldali kefén
keresztül belépő áram szimmetrikus tekercselést feltételezve két egyenlő részre oszlik, két
tekercselési ágon halad sorosan mindaddig, amíg a kilépő keféig eljut. Ha a két áramutat
végigkövetjük a belépő és a kilépő kefék között ukefe (t )
látszik, hogy a kétpólusú gépnél a 12 tekercse-
6
lem közül 6-ot (vagyis a tekercselés felét) kötöt-
tük sorosan. 5
Az egyes tekercselemekben a hornyok 30-
4
os geometriai szögeltolása miatt 30-os villamos
eltolódással indukálódnak a feszültségek, ame- 3
lyek közül 6-ot sorosan összegzünk úgy, ahogy
azt az 5.8. ábrán láthatjuk. Az ábra alapján meg- 2
állapíthatjuk, hogy egy egyenáramú gép indukált
1
feszültsége annál simább, minél nagyobb a kefék
között sorbakötött, térben eltolt tekercsek száma. t
Hangsúlyozzuk, hogy egy valóságos egyen- 5.8 ábra Az villamosan eltolt vezetőkben
áramú gép ennél bonyolultabb felépítésű, mivel indukálódó feszültségek összegzése
az armatúratekercselésben folyó áram káros hatásainak kiküszöbölésére további tekercseket
(segédpólus- és kompenzáló tekercselés) alkalmazunk, amelyek szerepét és a részletesebb
felépítését az 5.5. és 5.6. pontokban adjuk meg.

289
 5.2. KOMMUTÁTOROS TEKERCSELÉSEK ALAPFOGALMAI
Amennyiben egy egyenáramú gép több mint kétpólusú, armatúratekercselése (amely a
hengeres forgórész palástján elhelyezkedő ún. dobtekercselés, lásd az 5.9. ábrát) kétféle,
 elkötésben és a sorbakötött tekercsek szá-
mában különböző:  ún. hurkos- ill. hullámos
tekercselrendezéssel készülhet. Az 5.13. és
5.16. ábrákon a tekercselrendezések egy jel-
lemző részletét, az ún. tekercselési vázlatot
egy négypólusú gép esetére mutatjuk be. A te-
kercsek végei kommutátor szeletekhez csatla-
koznak. A kommutátor, mint mechanikus á-
ramirányító biztosítja, hogy a tekercs pólus-
hoz viszonyított helyzetétől függően, megfele-
lő irányú áram folyjon a tekercsben, illetve
5.9. ábra Armatúra dobtekercselés
generátoros üzemben az adott tekercsoldal a
megfelelő polaritású keféhez csatlakozzon.

Kommutátor
zászló

Csapágy

Ventilátor
/balansz
Horonyzáró Lemezelt
Bandázs lapát
Kommutátor ék armatúra
vastest

5.1. fénykép Egyenáramú gép armatúrája

Az armatúratekercselés hornyainak számát Z-vel, a kommutátor szeletek (szegmensek)

számát K-val jelöljük. Mint azt az 5.8 ábra kapcsán már láttuk, a kefékről levett feszültség
simaságát és a kommutációt is finomíthatjuk, ha a forgórész egy-egy rétegében elhelyezett
tekercset u részre megosztjuk, és a megosztott tekercs végeit külön-külön kommutátor
szelethez vezetjük ki. (A horonyszám növelésének azonban technológiai határt szab a
minimális horonyosztás, a hornyok és fogak legkisebb használható mérete, ezért a közepes
teljesítményű gépek esetén a pólusonkénti horonyszám szokásos értéke: 8...13.) Ekkor a
hornyokba rétegenként u számú tekercsoldal kerül, így a kommutátor szeletszáma a ho-
ronyszám u-szorosa lesz:

290
 5.2. fénykép Négypólusú egyenáramú gép kefetartó szerkezete

K  uZ . (5.5)
A tekercsoldalszám növelésének kedvező hatását
mutatja, hogy pl.: az armatúrán változatlan vezetőszámot
feltételezve, u  2 esetén, a kétszeres szeletszám miatt a
Együtt haladó tekercsoldalak
szomszédos kommutátorszeletek közötti szeletfeszültség
u=3
a felére, a kommutációs problémákat okozó, és részlete-
sebben az 5.6.1. pontban tárgyalt ún. reaktanciafeszült-
ség pedig a negyedére csökken:
2 p U di di
U szk  és ure (t )  L   N t2   
K dt dt
Lépcsős tekercselés Az egyes tekercseket tekercsoldalszámban, vagy
5.10. ábra A lépcsős horonyosztásban írhatjuk le. A tekercsoldalszámban ki-
tekercselés értelmezése fejezett tekercsszélességet y1 -el; az első tekercs lezáró
oldalának és a második tekercs kiinduló oldalának távol-
ságát: az ún. kapcsolási lépést y2 -vel; az első és második tekercs kiinduló oldalának távol-
ságát: az eredő tekercselési lépést pedig y -al jelöljük. A kommutátorlépés az eredő teker-
cselési lépés kommutátor szeletosztásban mérve. Egy tekercs szélességét horonyosztásban
y
mérve a horonylépést kapjuk: yh  1 .
u
Ha az yh horonylépés egész, akkor a kiinduláskor a felső rétegben egy horonyban lévő
tekercsoldalak lezáró tekercsoldalai is azonos horonyban lesznek, ellenkező esetben a
tekercselés ún. lépcsős tekercselés (5.10. ábra).

291
 A szomszédos szeletek kö-
zötti tekercsek menetszámát
N t -vel jelöljük. Ha egy tekercs
csak egyetlen vezetőkeretből
áll, akkor rúdtekercselésről be-
szélünk. Az u tekercsoldalszám
Nt =1 Nt =2 valamint az N t tekercsmenet-
u=1 u=1
szám értelmezése az 5.11. ábra
alapján történhet.
Ha az yh  Z / 2 p értékű
horonylépés egész szám  va-
gyis a horonyosztásban mért te-
kercsszélesség a pólusosztással
Nt =1
egyenlő  a tekercselés átmérős.
Nt =2
u=3 u=2 Kommutációs szempontból elő-
5.11. ábra Az Nt tekercsmenetszám és az u
nyösebb a lépcsős és a lépés-
tekercsoldalszám értelmezése rövidített (a pólusosztásnál ki-
sebb szélességű) tekercselés
alkalmazása. A lépésrövidítés horonyosztásban kifejezve:

Légrés Z y Z
h   1  yh (5.6)
Horonyléc 2p u 2p

Armatúra
értékű. Negatív érték esetén lépéshosszabbításról
Felső
vezető réteg beszélünk, ilyenkor azonban a tekercsfejek hosz-
szabbak lesznek.
Közbetét Az 5.12. ábra egy egyenáramú gép pár-
szigetelés
Horony huzamos falú armatúrahornyának metszetét mu-
szigetelés Alsó
réteg tatja. Mint már említettük, az armatúratekercselés
Horonyfenék mindig kétréteges. Z számú hornyot, u tekercs-
szigetelés oldalt és N t menetszámú tekercselemet feltételez-

Nt  1 u  3
ve az armatúra kerületén elhelyezett, ún. hatásos
vezetők száma:
5.12. ábra. Az armatúrahorony
metszete z  2  u  Nt  Z . (5.7)

292
 5.2.1. Egyenáramú gépek hurkos armatúratekercselése

A hurkos tekercselés jellegzetessége (5.13. ábra), hogy először egy azonos mágneses
polaritású főpólus alatti összes vezetőt kötik sorba úgy, hogy a tekercsek végei a szomszé-
dos szeleteken keresztül sorbakapcsolódnak egymással (pl. az 5.13. ábrán felrajzolt hurkos
tekercselésnél az 1-es szelethez csatlakozik az első tekercs vége és a második kezdete és
így tovább). Az eredő tekercselési és kommutátor lépés hurkos tekercselésnél:

y1

É D É y2
y

Kiegyenlítő
kötés 16 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
+ - +
Kefe Kommutátor
Ia Ia

5.13. ábra Egyenáramú gép hurkos armatúratekercselése

y  yk  y1  y2  1 . (5.8)
Az 5.13. ábrán kiemelt vezetőkeretek vasba ágyazott tekercsoldalai azonos villamos
fázishelyzetűek, ezért a bennük indukálódó feszültségek elvileg azonosak. Gyártási, vagy
egyéb mágneses aszimmetriák miatt a gyakorlatban előfordulhat, hogy a feszültségek
eltérnek egymástól. Mivel az azonos polaritású keféket az ábrán látható módon párhuza-
mosítják egymással, kiegyenlítő áram folyhatna a csúszó kontaktuson, a keféken és a külső
összekötésen keresztül. Ennek elkerülésére az ekvipotenciális pontokat még a kommutátor
előtt összekötik egymással, ez az 5.13. ábrán is bejelölt ún. kiegyenlítő kötés. Kiegyenlítő
kötések csak akkor készíthe-
tők, ha K/p egész szám.
Az egyenáramú gépek kom- D É
mutátoros armatúratekercselé- 1 I 2
II I
se ún. önmagában záródó 3 2+ Ia + II
- Ia
III
tekercselés, amelyet egy négy- 4 - 1
3 IV 4
pólusú gépre egy kicsit a szo- III IV
+ -
kásostól eltérő alakban az I ág
É D p  2
5.14a ábrán rajzoltunk fel (a
a2
kommutátorszeletek között a) b)
sorbakötött aktív tekercsolda- 5.14. ábra A hurkos tekercselés párhuzamos ágainak magyarázata
lakat egy-egy kis kör jelöli). a) térbeli elrendezés; b) a tekercselés másképpen rajzolt vázlata

293
Arab számokkal jelöltük a semleges vonalban elhelyezkedő vezetőkhöz csatlakozó keféket,
római számokkal pedig a kefék között semleges vonaltól semleges vonalig tartó
tekercseket. Mint az az 5.14b ábrából látható, az azonos polaritású kefék párhuzamosítása
miatt a négypólusú gépnél négy párhuzamos ág, vagyis két ágpár alakul ki. Mivel az ágak
mindig csak párosával jöhetnek létre ún. ágpárokról szokás beszélni. A kommutátoros
tekercselés ágpárjainak számát a továbbiakban a-val jelöljük, tekercselés egyes ágain
áthaladó áramokat pedig ágáramoknak nevezzük. Hurkos tekercselések esetén:
a  p, (5.9)
vagyis az ágpárok száma megegyezik a póluspárak számával. Azonos hatásos vezetőszá-
mot feltételezve tehát a póluspárok számának növekedésével együtt növekszik a párhuza-
mosan kötött ágak-, csökken viszont a kefék között sorosan kötött vezetőkeretek száma.
Ebből következik, hogy a hurkos armatúratekercselést nagyáramú, kisfeszültségű gépek ké-
szítésénél alkalmazzák. A tekercselemekben folyó ágáram és az armatúraáram közötti
összefüggés:
I
I ág  a . (5.10)
2a

5.2.2. Egyenáramú gépek hullámos armatúratekercselése

A hullámos tekercselés először sorbaköt a kerület mentén minden pólus alatt kb. egy-
egy pólusosztásra fekvő vezetőt, és így ér vissza egyjáratú tekercselésnél a kiindulási szelet
mellé (5.15. ábra). Körbe haladva tehát az yk kommutátorlépést tehát annyiszor tesszük
meg, amennyi a póluspárok száma, így írhatjuk: p  yk  1  K , amiből:
K 1
yk  . (5.11)
p
y

y1 y2

D É D É D

Kommutátor
szegmens
19 1 2 3 4 9 10 11 12 18 19
+ yk – Kommutátor

5.15. ábra Négypólusú egyenáramú gép hullámos armatúratekercselése

Vagy másképpen:
y  yk  y1  y2 .

294
 A kommutátorlépésnek természetesen egész számnak kell lennie, ami a hullámos te-
kercselésnek elkészíthetőségi feltételt szab (p-nek u-val és Z-vel nem lehet közös osztója).
Hullámos tekercselés esetén valamelyik kommutátor szeletből kiindulva az egyik i-
rányban az összes hornyot végigjárjuk amíg az ellenkező polaritású keféhez érünk (lásd
majd 5.16. ábrát). A másik irányban indulva, a tekercsoldalak másik felét érintjük. Ezért
hullámos tekercselésnél a póluspárak számától függetlenül alakul a párhuzamos ágpárak
száma:
a  1. (5.12)
A hurkos tekercselésre kapott összefüggéssel összehasonlítva nagyobb póluspár-
számok esetén kevesebb hatásos vezetőt kötünk párhuzamosan és többet sorosan. Ebből
következik, hogy a hullámos armatúratekercselést inkább nagyobb feszültségű-, kisáramú
gépek készítésénél alkalmazzák.
Az 5.16. ábrán egy egyszerű négypólusú hullámos tekercselés vázlatát készítettük el.
Kiindulási adataink: 2 p  4 , és u  1 . A hullámos tekercselés megvalósíthatóságának
feltétele a kommutátor lépés yk  ( K  1) / p egész szám. Mivel p  2 a szeletszám csak
páratlan lehet. Válasszuk a K  13 szeletszámot. Ekkor yk  (13  1) / 2  6 kommutátor
lépés adódik.
1
10 2

11

12 13 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

12 2

13 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 1
+ - (+) (-)

Ia Ia

2p=4; m=1; Z=13; u=1; K=13; y k=6; y 1 =y h =3; y 2 =3

5.16. ábra Egyenáramú gép hullámos armatúratekercselése

A teljes tekercselési vázlat áttekintése még ennél az egyszerűnek mondható vázlatnál

is némi elmélyülést igényel. Ezért az ipari gyakorlatban elterjedten használják az ún. mű-
helyvázlatot, amely csak egy tekercset ábrázol, számokkal feltüntetve azokat a hornyokat,
amelyekbe a tekercsoldalak kerülnek, és azokat a kommutátor szeleteket, melyekhez a
tekercs végei csatlakoznak (lásd ezzel kapcsolatban az 5.16.4. példát).
Hullámos tekercselésnél az egyik kefétől elindulva a másikig mindkét irányban
mindegyik hornyon végighaladunk. A két párhuzamos ágban egyenlő nagyságú feszültség
indukálódik, vagyis hullámos tekercselésnél nincs szükség kiegyenlítő kötésekre. Annak

295
ellenére, hogy a hullámos tekercselésnél elegendő egyetlen kefepár alkalmazása, a
kefeáram csökkentése érdekében a hurkos tekercseléshez hasonlóan p-számú kefepárt
alkalmazhatnak.
Az egyenáramú gép armatúratekercselése egy-, vagy többjáratú lehet, a járatszám jelö-
lésére az m betűt használják. m járatú tekercselés esetén az armatúra hornyaiban m számú,
azonos, és egymástól teljesen független tekercselést helyezünk el (a horonyszámnak m-el
oszthatónak kell lennie), amelyeket széles kefék alkalmazásával egymással párhuzamosan
kötünk.
A párhuzamos kapcsolás miatt megnövekszik az ágpárok száma:

Hurkos tekercselés esetén: a  m p , (5.13)

Hullámos tekercselés esetén: a  m. (5.14)
A járatok növelésével tehát m-szeresére növelhető a gép áramterhelhetősége. A gya-
korlatban kettőnél nagyobb járatszámú tekercselést nem készítenek.

5.3. AZ EGYENÁRAMÚ GÉP INDUKÁLT FESZÜLTSÉGE ÉS NYOMATÉKA

Mielőtt az egyenáramú gép indukált feszültségét és nyomatékát meghatároznánk, az

5.17. ábra alapján vizsgáljuk meg egy kissé részletesebben az egyenáramú gép légrésin-
dukció eloszlását, azaz mezőgörbéjét!
A gép fluxusát az 5.17b ábrán vastagon kihúzott, mezőgörbe alatti terület határozza
meg, amelynek alakja alapvetően a főpólussarú alakjától
Bδ függ. Valamilyen módszerrel (pl. planimetrálással) meg-
határozva és a teljes pólusosztásnyi hosszra átlagolva ezt
U i1 a területet a vonalkázott téglalap magasságaként az ún.
közepes légrésindukciót kapjuk, amelyet a továbbiakban
n Da
Bk-val fogunk jelölni.
a) A közepes légrésindukció úgy helyettesíti a való-
Bδ
ságos eloszlást, mintha az indukció a légrésben min-
denhol állandó lenne (megkönnyítve ezzel további szá-
Bδm mításainkat). Más megközelítésben a mezőgörbe alatti
Bδk
területet a fellépő Bm maximális indukció magasságú
x téglalappal helyettesítve a téglalap szélessége bi lesz,
p
amit ideális pólusív-szélességnek neveznek. Az elmon-
b) dottakból következik, hogy:
5.17. ábra Az egyenáramú gép
bi Bδk
pólusfluxusa és mezőgörbéje i   . (5.15)
a) fluxus erővonalak; b) mezőgörbe p Bδm

A főpólussarú alakjától függő pólusív-szélesség szokásos értéke  i =0,63...0,67.

296
 A gép fluxusának meghatározásához ismernünk kell az armatúrának azt a tengely-
irányú méretét, amellyel számolhatunk. Az 5.18a ábra nagyon leegyszerűsítve az armatúra
vastestet mutatja hosszirányban. Az la
lp Főpólus
hoszszúságú armatúrát a gép hűtésének
la elősegítésére távolságtartó betétekkel
nsz számú csomagokra, ún. pakett-ekre bontják. Az
távolságtartó
betét 5.18a ábrába vastagabb vonallal beraj-
zoltuk a légrésindukció hosszirányú
Armatúra
bsz eloszlását, amelyet 5.18b ábrában külön
lemezcsomag is megismételtünk. Bm maximális in-
Bδ Bordás tengely
a)
dukcióval számolva a görbe alatti terület
Bδm li szélességű téglalapot ad. nsz számú, bsz
szélességű szellőző betétet feltételezve
az ún. ideális armatúrahossz:
li la  lp nsz  bsz
b)
li   . (5.16)
2 2
5.18. ábra Az armatúra vastest hosszirányban
(5.16)-ban li az a hossz, amelyet a
vezetőkben indukálódó feszültség számításánál figyelembe kell vennünk. Az eddig
megismert jellemzőkkel az egyenáramú gép légrésfluxusa:
  Bδk  p  li  Bδm  bi  li . (5.17)

5.3.1. Az egyenáramú gépek indukált feszültsége

A forgórészt va kerületi sebességgel forgatva az egyetlen armatúravezetőben indukáló-

dó feszültség:
U i1  Bδk  li  va  Bδk  li  Da  π  n .
z-számú hatásos armatúravezetőt és a ágpárat feltételezve a kefék között sorbakötött
vezetők száma z / 2a , így az ellentétes polaritású kefék között mérhető indukált feszültség
(figyelembe véve még, hogy az armatúra kerülete Da  π  2 p  p ):

z z p
Ui   Bδk  li  2 p  p  n    n  k U   n , (5.18)
2a a
azaz az egyenáramú gép indukált feszültsége az (5.18) összefüggés alapján a gép fluxu-
sával, fordulatszámával és egy a gép tekercselésétől függő kU feszültség-állandóval
arányos.
Az 5.2. pontban tárgyaltuk, hogy egyjáratú hurkos tekercselés esetén az ágpárok száma
a  p , hullámos tekercselésnél pedig csak a  1 . Ezért a hullámos tekercseléssel nagyobb
feszültségű, de kisebb áramú gép készíthető. Felhasználva, hogy a mechanikai szögse-

besség n  , az (5.18) összefüggés a következő alakban is megadható:
2π

297
  z p 1
U i  k U         c    , (5.19)
2π a 2π
vagyis az indukált feszültség a fluxussal és a mechanikai szögsebességgel arányos.

5.3.2. Az egyenáramú gépek nyomatéka

Az indukált feszültségnél alkalmazotthoz hasonló okoskodással könnyen megkaphat-
juk az egyenáramú gép armatúra nyomatékát (5.19. ábra) is. A z-számú vezetőre ható
nyomaték:
z z I 2 p  p z  p 1 z p 1
M a   Bδk  li  I ág  Da   Bδk  li  a     Bδk  li  p  I a      I a , (5.20)
2 2 2a π a 2π a 2π

Bδk vagyis az egyenáramú gép nyomatéka az

M a  kM    I a  c    I a (5.21)
I ág
F összefüggés szerint a gép fluxusával, armatúraáramával és
egy a gép tekercselésétől függő nyomaték-állandóval arányos.
(5.18) és (5.20) továbbá megmutatja, hogy a kM nyoma-
É tékkonstans a kU feszültség-konstans 2-ed része. Továbbá az
Ig
F (5.20) és (5.21) összefüggések alapján látszik, hogy a kM
Ia Da nyomaték-konstans és az (5.19)-ben bevezetett c gépkonstans
megegyeznek egymással.
A gép nyomatékát más módszerrel is megkaphatjuk.
Ideálisnak tekintett motor esetén (elhanyagolva a vas- és súr-
F lódási veszteségeket) az armatúrába bevezetett ún. Pb villamos
D belső teljesítmény a Pa mechanikai teljesítménnyé alakul át:
5.19. ábra Az egyenáramú gép Pb  U i  I a  Pa  M a   . (5.22)
nyomatékának számítása
Az (5.22) összefüggésből a nyomatékot kifejezve:
Ui  Ia z p 1 I
Ma        a  c   I a
 a 2π 
Nem ideális esetben a vas- és súrlódási veszteségek a tengelyen leadott nyomatékot
csökkentik:
M  M a  M vas  M s v . (5.23)

5.4. AZ EGYENÁRAMÚ GÉP HELYETTESÍTŐ KAPCSOLÁSI VÁZLATA

ÁLLANDÓSULT ÜZEMBEN

Az állandósult állapotban üzemelő egyenáramú gép helyettesítő kapcsolási vázlatai az

5.20. és 5.21. ábrákon láthatók.
Generátoros üzemben az armatúrát egy meghajtó géppel forgatjuk. A gép a bevitt
mechanikai teljesítményt az armatúrában villamos teljesítménynyé alakítja át. Ebből adód-
nak az 5.20. ábrában felrajzolt feszültség- és áramirányok: az armatúrában indukálódó

298
 I a  Rb feszültség és az armatúratekercselésben folyó áram
a termelő jellegből adódóan ellentétes irányúak. Az
U k armatúrakör feszültségeséseit az indukált feszültség
biztosítja, így az armatúrakör feszültségegyenlete:
Ui U
Ia U  U i  I a  Rb  U k , (5.24)
ahol U a kapocsfeszültség, Rb az armatúrakör belső
5.20. ábra Az egyenáramú gép helyettesítő ellenállása, Uk pedig a kefeátmeneteken fellépő
kapcsolási vázlata generátoros üzemben
soros feszültségesések összege, ún. kefeátmeneti
feszültségesés. Uk függ az alkalmazott kefék anyagától, értékét (ha egyéb adat nem áll
rendelkezésünkre) 2 V-nak vehetjük, vagy sok esetben elhanyagolhatjuk. A gép Rb belső
ellenállása a következő, kapocstáblán belüli ellenállásokból tevődhet össze:
Rb  Ra  Rsp  Rko  Rsg , (5.25)

ahol Ra az armatúra-, Rsp a segédpólus-, Rko a kompenzáló-, Rsg a soros gerjesztő teker-
cselés ellenállása (az egyes tekercsek szerepét a későbbiekben részletesen tárgyalni fogjuk).
A generátor feszültségegyenletéből következik, hogy generátoros üzemben a gép indu-
kált feszültsége nagyobb a kapocsfeszültégnél: U i  U
Motoros üzemben ezzel szemben a hálózat hajtja át az armatúrakörben az áramot, a
I a  Rb motor a bevitt villamos teljesítményt alakítja át
mechanikai teljesítménnyé. Az armatúra most egy
U k villamos fogyasztó, az armatúrában indukálódó fe-
szültség és az armatúratekercselésben folyó áram a-
Ui U
zonos irányúak (5.21. ábra). A feszültségeséseket a
Ia
hálózat fedezi, így írható:
U  U i  I a  Rb  U k . (5.26)
5.21. ábra Az egyenáramú gép helyettesítő
kapcsolási vázlata motoros üzemben
(5.26)-ból látható, hogy motoros üzemben a ka-
pocsfeszültség nagyobb az indukált feszültségnél: U  U i .
(5.26)-ba beírva az indukált feszültség értékét és elhanyagolva a kefeátmeneti
feszültségesés értékét a következő egyenletet kapjuk:
U  k U    n  I a R b . (5.27)
A gép indulásának pillanatában a fordulatszám nulla  ezért a gépnek nincs indukált
feszültsége  így a teljes tápfeszültség az armatúrakör ellenállására esik. Mivel az egyená-
ramú gép belső ellenállása kicsi, névleges feszültségről táplálás esetén rendkívül nagy indí-
tási áramok alakulhatnának ki, amit a gép nem visel el. Az áramok korlátozására az arma-
túrakör ellenállását külső, indító ellenállással kell megnövelnünk. Ekkor az armatúrakör
összes ellenállása (amit a továbbiakban R-el fogunk jelölni):
R  Rb  Rk . (5.28)

299
 A fordulatszámot az alkalmazás szempontjából fontosabb motoros üzemre (5.27)-ből
kifejezve az általánosan érvényes fordulatszám-egyenletet kapjuk:
U  Ia  R U R
n    Ia . (5.29)
k U  k U  k U 

A fordulatszám-egyenlet megmutatja, hogy a motor fordulatszáma az U kapocsfeszült-

ségtől, az armatúrakör R összellenállásától, a gép  fluxusától és terhelésének mértékétől
(az Ia armatúraáramtól) függ. A gép fluxusát a mágneses kör gerjesztésével a gerjesztő-
tekercsben folyó Ig áram hozza létre (lásd bővebben az 5.7.2. pontban). Mivel a gép fluxu-
sa a nevezőben szerepel, a gép indításakor  és üzemelése közben is  ügyelnünk kell a
gerjesztőáram meglétére. A gerjesztőáram lecsökkenése vagy megszűnése a fordulatszám
növekedését, súlyosabb esetben a gép megszaladását okozhatja.
Villamos hajtások vizsgálatakor a fordulatszám helyett inkább a mechanikai szögse-
bességet használjuk:
U  Ia  R U R
    Ia , (5.30)
c  c  c 
ahol c az (5.19)-ből ismert, armatúratekercseléstől függő gépállandó.

5.5. AZ ARMATÚRAVISSZAHATÁS, A SZELETFESZÜLTSÉG

ÉS A KOMPENZÁLÁS

5.5.1. Az armatúravisszahatás

Az egyenáramú gépet terhelve, az armatúratekercselésben áram indul meg, az áramtól

átjárt vezetők mágneses tere befolyásolja a főpólusok által létrehozott mágneses teret és a
gép üzemét. Az armatúraáramnak ezt a mágneses teret módosító (torzító) hatását nevezzük
armatúravisszahatásnak, vagy armatúrareakciónak.
Az 5.22. ábrán a két semleges vonal közötti részt kiterítve ábrázoltuk úgy, hogy az áb-
rák bal oldali részén a gerjesztéseket, a jobboldali részén pedig a gerjesztések által okozott
légrésindukció-eloszlásokat rajzoltuk fel.
Az 5.22a ábrán csak a főpólusok gerjesztettek (a főpólus gerjesztését vonalszerűnek
tekintettük), így a már megismert mezőgörbe alakul ki. Ebben az esetben egy valóságos,
kis gép esetén kialakuló erővonalképet az 5.23a ábrán mutatjuk be. A szemléletesség ked-
véért a keféket átrajzoltuk azokhoz a tekercsoldalakhoz (lásd 5.23a ábrán a vízszintes
helyzetet), amelyekben a kommutáció történik.

300
 bi bi

Főpólus Főpólus
Ig Semleges Ig
É vonal É
A B C D E A B C D E
I ág

p p
Armatúra
p Bδ Bδm
a)

x x

a E A  p Bδ
D 2
Bδa
C  Bδa
x x
A  bi b) '
B 2 Bδm
A

Bδ
a   p
Bδa
x x
Bδa
c)

5.22. ábra A gerjesztések és mezőgörbék térbeli eloszlása

a) csak a főpólus gerjesztett; b) csak az armatúratekercselés gerjesztett; c) a főpólus és az armatúra együtt gerjesztett

Az 5.22b ábrán külső forrás segítségével csak az armatúratekercselésen kényszerítünk

át áramot, a főpólusok gerjesztetlenek. Két szomszédos semleges vonal között az armatúra-
tekercselésben folyó Iág ágáramok azonos irányúak, a semleges vonalat átlépve az áramok
irányát a kommutátor megfordítja. A semleges vonalban lévő A pontból kiindulva minden
egyes horonyban az elhelyezett vezetők gerjesztése egy-egy gerjesztéslépcsővel növeli az
előző gerjesztést egészen a következő semleges vonal eléréséig (E pont). Könnyen belátha-
tó, hogy a hornyok számát növelve a gerjesztési görbe az 5.22b ábrán vastagon kihúzott 
hajlásszögű egyenesbe megy át. Ennek az egyenesnek a meredeksége: az ún. kerületi áram
azt mutatja meg, hogy armatúra kerületén mekkora az egységnyi hosszra eső gerjesztés-
változás:
I ág  z
A .
(5.31)
Da  π

A kerületi áram értéke a gép tekercselése kihasználtságának fontos jellemzője, amely

természetesen arányos a gép armatúraáramával.
A kerületi áram segítségével könnyen meghatározható a fellépő armatúragerjesztés
nagysága a főpólus szélén (5.22b ábra):

301
 +

a
p

a) b)

M M
n n
+ +
Kefe- Kefe-
eltolás Geometriai
a
eltolás
a
p semleges vonal p
 
Villamos sem-
+ leges vonal +

c) d)

5.23. ábra Kisteljesítményű egyenáramú gépben kialakuló erővonalképek

a) csak a főpólus gerjesztett; b) csak az armatúra gerjesztett; c) motoros üzemmód: a főpólus és az armatúra
is gerjesztett; d) generátoros üzemmód: a főpólus és az armatúra is gerjesztett

bi 
 ai  A , illetve a semleges vonalban:  a  A  p .
2 2
Az armatúragerjesztés hatására keletkező indukcióeloszlást az ábra jobboldali része
mutatja. A főpólussarú alól kikerülve a légrés jelentősen megnő, az indukció pedig lecsök-
ken. Lényeges, hogy a semleges vonalban a légrésindukció nem nulla, hanem a a nagysá-
gú armatúra-reakció Ba nagyságú légrésindukciót okoz. Az 5.23a ábra gerjesztetlen
armatúra, az 5.23b ábra pedig gerjesztetlen főpólus esetén mutatja a kialakuló erővo-
nalképet.
Az 5.22c ábrán a főpólusokat és az armatúrát együtt gerjesztjük, a mezőgörbe a pólus-
és armatúragerjesztés összegének hatására jön létre. A geometriai semleges vonalban az
armatúrareakció miatt a légrésindukció és egyben a kommutáló vezetőkben indukálódó fe-
szültség sem lesz zérus, a villamos semleges vonal eltolódik úgy, ahogy azt egy motor ese-
tében a 5.23c ábrán láthatjuk. Mivel a kefék a kommutáló vezetőkereteket rövidrezárják, a
kommutáló menetben a keféken keresztül járulékos áram indul, ami rontja a gép következő
pontban tárgyalt kommutációját. A probléma megszüntethető, ha a keféket a villamos sem-
leges vonalba toljuk el. Ennek a villamos semleges vonalnak a helyzete azonban a terhelés
nagyságától, a forgásiránytól és a gép üzemmódjától (motor ill. generátor) is függ. A 5.23c
ábra alapján belátható, hogy motor esetén a keféket a forgásiránnyal szemben kell eltol-
nunk. A 5.23d ábrán a generátort a meghajtó gép a megadott irányban forgatja, a generáto-
ros üzemmódból adódóan azonban az armatúraáram (és ezzel együtt a nyomaték) iránya is
ellentétes mint a 5.23c ábrán ábrázolt motor esetében. Látható hogy generátor esetén a ke-

302
féket a forgásirányba kell eltolni. A kefeeltolás – mint módszer – tehát csak egy konkrét
üzemállapotban képes megoldani az armatúrareakció által okozott problémát, változó
terhelésnél, forgásiránynál ill. üzemmódnál nem használható. A probléma megoldására a
gépekben egy a semleges vonalba helyezett újabb pólust, a segédpólust használjuk. A
segédpólus feladatait a következő, 5.6. pontban tárgyaljuk részletesen.

B Bδ
'
D Bδm D
C
Bδm +
 C
B B

A E

A A bi A bi bi
2 2 p

5.24. ábra Az armatúrareakció fluxuscsökkentő hatása

Az 5.23c ábra alapján látható továbbá, hogy a pólusgerjesztés és az armatúragerjesztés

a főpólus baloldali részén egymás ellen hatnak, a jobboldali részen pedig erősítik egymást.
A gép mágneses körét a jó kihasználtság érdekében úgy méretezik, hogy a főpólusgerjesz-
tés névleges értékénél fellépő Bm maximális indukció (C-jelű pont az 5.24. ábrában) a
mágnesezési görbe könyökpontjának környékére essék. Ezért a főpólussarú jobb szélén az
armatúrareakció által okozott többletgerjesztés a mágneses kört betelíti (D-pont), míg a bal
széli csökkenés a mágnesezési jelleggörbe kevésbé telített szakaszára esik (B-pont). Az
5.24. ábra jobboldali részén kiszerkesztettük a mezőgörbe armatúrareakció hatására törté-
nő megváltozását. Vízszintes vonalkázással jelöltük az eredeti mezőgörbéhez képesti csök-
kenést, függőlegessel pedig a növekedést. Az említett telítésből következik, hogy a -al
jelölt növekedés kisebb, mint a -al jelölt csökkenés, vagyis fluxuscsökkenés lép fel. Az
5.22c ábrában vonalkázással jelöltük be a fluxuscsökkenéssel arányos mezőgörbe területet.

5.5.2. A szeletfeszültség

Az usz szeletfeszültség a kommutátor két szomszédos szelete között fellépő feszültség.

Állandó fordulatszámot feltételezve az – ui  Bδ  li  va összefüggésnek megfelelően – az a-
dott helyen fellépő légrésindukcióval arányos: usz  C  Bδ (a C állandó a géptől függő ará-
nyossági tényező). Ezért a szeletfeszültség középértéke üresjárásban (amikor nincs armatú-
ravisszahatás) a közepes légrésindukcióval, maximális értéke a mindenkori indukció maxi-
mális értékével arányos:
uszk  C  Bδk , és uszm  C  Bδm . (5.32)

Az (5.15) és az (5.32) összefüggések alapján írható:

303
 U szm Bδm 1 1
   .
U szk Bδk  i 0,65 (5.33)
A szeletfeszültség megengedhető maximális értéke egy már begyújtott villamos ív (a
rossz kommutáció okozta szikrázás) fennmaradási/égési feszültségével függ össze, amely-
nek értéke kb. 35 V. Ekkor ugyanis a keletkező szikra tartósan fennmaradhat, és fokozato-
san körbeveheti a kommutátor kerületét, vagyis körtűzzé fajulhat. A körtűz kialakulása ter-
mészetesen nem engedhető meg, mert nagyon rövid idő alatt tönkreteheti a kommutátor
felületét és a keféket.
U
K/2p számú
kommutátor Bδ
U szk
D szelet '
Bδm
Bδm

+ Bδk
-

É K számú bi
kommutátor p
szelet
a) b)
5.25. ábra A szeletfeszültség értelmezése
a) az U kapocsfeszültség K/2p számú szeletre jut; b) a mezőgörbe torzulása terheléskor

Ha üresjárást feltételezünk, a két ellentétes polaritású kefe között K/2p számú kommu-
tátorszelet helyezkedik el és a fellépő feszültség középértéke a kapocsfeszültséggel egyezik
meg (lásd az 5.25a ábrát). A szeletfeszültség középértékének megengedhető értéke i -től
függően:
Uszk  U /( K / 2 p)  i  Uszm  i  35  21...24 V . (5.34)

Terhelt (és a következőkben tárgyalt kompenzálatlan) gép esetén a mezőgörbe az

5.25b ábrának megfelelően torzul, a maximális indukció Bδm -ról Bδm
'
-ra nő meg, ezért a
szeletfeszültség megengedhető középértéke még tovább csökken. A mágneses kör mérete-
zésével elérhető, hogy a terhelt esetben fellépő Bδm
'
maximális indukció ne haladja meg a
közepes érték kétszeresét. Ehhez az szükséges, hogy a légrés és az armatúrafog gerjesztés-
szükségletének összege nagyobb legyen, mint az armatúrareakció a főpólussarú szélén:
U mδ  U mf
 1.
A  bi
2
Ezt teljesítve terhelt, kompenzálatlan gép esetén a szeletfeszültség középértékének
megengedhető értéke maximálisan:
U U 35
U szk   szm   17,5 V lehet.
K 2 2
2p

304
 5.5.3. A kompenzálás

Ahogy azt az előző pontban láttuk, a fluxus csökkenése és a mezőgörbe torzulása a

főpólusok alatt az armatúravisszahatás káros következménye. Motorok esetén a fluxus-
csökkenés labilissá teheti a fordulatszám-nyomaték karakterisztikát és csökkenti a gép
terhelhetőségi határait. Ezért nagyobb (kb. 10 kW feletti), vagy jelentősen változó terhelés-
sel dolgozó gépek főpólussarú-hornyaiba helyezett ún. kompenzáló tekercseléssel töreked-
nek a mezőgörbe torzulásának megszüntetésére, vagy mérséklésére úgy, ahogy azt 5.26.
ábra mutatja.
bi bi
Főpólus Főpólus

Ig I ko  zko Semleges Ig I ko  zko

vonal
A B C D E A B C D E
I ág

p p
Armatúra

 a   p   ko
A bi
Bδ
2
A  p
 2 Bδm

Bδa

x x
A bi
2 Bδa

5.26. ábra A gerjesztések és mezőgörbe térbeli eloszlása a főpólus, az armatúra- és a

kompenzáló tekercselés gerjesztésekor

Mivel a mezőtorzulás a terheléssel arányos armatúraáram hatására jön létre az automa-

tikus kiegyenlítés érdekében kompenzáló tekercselésen is az armatúraárammal arányos
áramnak kel átfolynia. zko-val jelölve a kompenzáló tekercselés egy főpólusban elhelyezett
vezetőinek számát Iko-val pedig a vezetőkben folyó áramot az 5.26. ábrán felrajzolt 100 %-
os (a főpólusok alatt az eredeti mezőgörbét gyakorlatilag visszaállító) kompenzáció esetén
a szükséges vezetőszám:
A  bi
zko  , (5.35)
I ko
ahol I ko  c  I a (ck a kompenzáló tekercsek kapcsolásától függő konstans). A gyakorlatban
nem mindig szoktak 100 %-os kompenzációt alkalmazni. zko
'
-ra csökkentve a kompenzáló
vezetők számát a kompenzációs fok százalékos értéke:

305
 I ko  zko
'
k, %  100 . (5.36)
A  bi

Fontos megjegyeznünk, hogy a kompenzáló tekercselés csak a főpólusok alatt szünteti

meg az armatúrareakció mezőtorzító hatását, így önmagában a segédpólust nem helyette-
sítheti.

5.6. A KOMMUTÁCIÓ ÉS A SEGÉDPÓLUS SZEREPEI

Az egyenáramú gépek zavartalan üzemének egyik legfontosabb problémája a nagy

armatúraáramot egy csúszó kefekontaktuson és a kommutátoron keresztül úgy átvezetni a
forgórészbe, hogy az ne okozzon kefeszikrázást, 10 11 12 1 2 3 4
helyi többletveszteségeket és a kefék és a kom-
mutátor túlzott melegedését. A kefeszikrázás a
kommutátor nem kívánatos beégését, gödrösö-
9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9
dését és mind a kefék, mind pedig a kommutá- D É D
tor idő előtti elhasználódását okozhatja.  I ág
 I ág
Mint arról már a korábbiakban is szó volt, a
kommutátor feladata továbbá az armatúra veze- 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6
tőiben akkor megfordítani az áram irányát, ami-
I a a)
kor azok a semleges vonalon áthaladnak. Az
10 11 12 1 2 3 4
5.27. ábrában az 5.7. ábra kapcsán már megis-
mert 12 hornyú, kétpólusú, hurkos tekercselésű
egyenáramú gép 1-es és 7 hornyában elhelyezett
9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9
1-es számú (vastag vonallal kiemelt) vezetőke- D É D
retének kommutációját követhetjük nyomon.  I ág  I ág
Az 5.27a ábrán az armatúraáram az 1-es
szeleten keresztül folyik, és szimmetriát feltéte- 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6
lezve az Iág ágáram (ebben az esetben az arma-
I a b)
túraáram fele) folyik a vizsgált tekercsben az
10 11 12 1 2 3 4
óra járásával egyező irányban (a másik fele
pedig a 12-es számú tekercsben ellenkező
irányban).
10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9
A vizsgált tekercs kommutációja abban az D É D
időpillanatban kezdődik, amikor a kefe felfutó  I ág  I ág
éle (értelmezését lásd az 5.28b ábrán) eléri a 2-
es szelet szélét és a tekercs rövidzárása megkez- 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7
dődik.
Ia c)
Bizonyos idő eltelte utáni (a forgórész 15-
Z = K = 12; 2p = 2a = 2.
ot fordult el, vagyis időben éppen a kommu-
5.27. ábra A kommutáció folyamata
tációs folyamat felénél tartunk) állapotot rögzít

306
az 5.27b ábra. A kefe fele részben az 1-es szelettel, fele részben a 2-es szelettel érintkezik.
Ha feltételezzük, hogy a keféből elfolyó áram a felfekvő felületek arányában oszlik meg a
két kommutátor szelet között (a kefék alatti áramsűrűség egyenletes), akkor az 1-es és a 2-
es szelet az armatúraáram 50-50 %-át fogja továbbítani. Az 1-es szeletből az áram a 12-es
keretbe, a 2-es szeletből a 2-es keretbe folyik, mivel a vizsgált (rövidrezárt) keret nem visz
külső áramot.
A tekercs kommutációja abban az időpillanatban fejeződik be, amikor a kefe lefutó éle
elhagyja az 1-es szeletet.
Az 5.27c ábrán a forgórész további 15-os elfordulása miatt a kefe érintkezése az 1-es
szelettel megszűnt, teljes egészében a 2-es szelettel érintkezik. Az armatúra áram a 2-es
szelethez csatlakozó két párhuzamos ágban fele-fele arányba n, az 1-es keret végző, és a
2-es keret kezdő végén fog elfolyni. A vizsgált 1-es keretben újra az armatúra áram fele
folyik, de ellenkező irányban. A kommutáció befejeződött, a kefe alatt elforduló tekercsben
a kommutálás ideje alatt  I  2  I ág nagyságú áramváltozás következett be.
Az idő függvényében ábrázoltuk a kommutáló menet áramának változását az 5.28a
ábrán. Ha az áramváltozás mértéke a kommutáció alatt állandó, lineáris-, vagy ideális
kommutációról beszélünk (1-es jelű kommutációs görbe). Ideális azért, mert az áramel-
oszlás (áramsűrűség) a kefében valamint a kefe alatt egyenletes, és a kommutációs út alatt
befejeződik az áramirányváltás a kommutáló tekercsben.
Bizonyítható, hogy a kefében az áramsűrűség az I ág (t ) kommutációs görbe tetszőleges
pontjaihoz húzott húrok meredekségével (pl. a felfutó élen a AC szakasz 1, a lefutó élen
a BC szakasz 2 hajlásszögének tangense) arányos. Lineáris kommutációnál az
áramsűrűség (az BA szakasz meredeksége) a kommutáció alatt mindig ugyanaz. A lefutó
él áramsűrűségének változását a kommutáció alatt az 5.28c ábrán rajzoltuk fel.

5.6.1. A reaktancia feszültség

A kommutáló tekercsben a kommutáció alatt az áram  I ág -ról  I ág -ra változik.

Mivel a tekercs vasba ágyazott, Lt  N t2   t induktivitással rendelkezik (ahol t a tekercs-
csel kapcsolódó mágneses tér vezetőképessége), az áram megváltozása feszültséget indu-
kál. Ez az önindukciós feszültség hasonló egy reaktancián az áramváltozás hatására
létrejövő feszültségeséshez, ezért is nevezzük reaktancia- feszültségnek. A reaktancia-
feszültség az
di
ure (t )  Lt  (5.37)
dt
összefüggés szerint arányos a kommutáló menet induktivitásával és az áramváltozás mere-
dekségével. Az áramváltozás meredeksége lineáris kommutációt feltételezve egyenesen
arányos a kommutált armatúraárammal és fordítottan arányos a kommutációs idővel. Mivel
a tekercs bkz kommutációs úthossza állandó, a Tk kommutációs idő fordítottan arányos a

307
fordulatszámmal (az armatúra kerületi sebességével). Ezeket figyelembe véve az (5.37)
összefüggés a következőképpen módosul:
i 2  I ág
U re  Lt   Lt   cre  I a  n , (5.38)
t Tk
vagyis a rövidrezárt menetben keletkező reaktanciafeszültség arányos az armatúraárammal
és a gép fordulatszámával (cre egy gépállandó).
Felfutó él Ia
Kefe
Felfutó él
ik A kommutáló Késleltetett Lefutó él
A tekercs árama 3 2 1 12 n
 I ág kommutációk 4 11
1 3 2 b)
Kommutátor
C Lefutó él
s Szikra
3
Késleltetett
t kommutációk
Lineáris 2
kommutáció
1 Lineáris
D A 1 kommutáció
Siettetett 4 Szikra 4
2 Siettetett
kommutáció
 I ág kommutáció
Tk B Tk t
a) c)
Kommutációs idő
(kommutációs út) Kommutációs idő

5.28. ábra A kommutáció időbeli lefolyása

a) különböző típusú kommutációs görbék; b) a fel- és lefutó él értelmezése; c) a lefutó oldal
áramsűrűsége a kommutáció alatt

Részletesebben megvizsgálva a reaktancia feszültséget, az ún. Pichelmayer-formula

szerinti középértéket kapjuk (levezetését lásd [10]-ben a 84. oldalon):
Vs A m
U re , V  2  li , m  t ,  A,  N t  va , , (5.39)
Am m s
ahol a t  4...8 106 H/m a tekercs li hosszra vonatkoztatott mágneses vezetőképessége.
A reaktanciafeszültség a keféken keresztül záródó áramkörben a Lenz-törvény
értelmében olyan áramot indít, mely az áramváltozást gátolni igyekszik, vagyis ún.
késleltetett kommutáció alakul ki (az 5.28. ábra 2-es és 3-as jelű kommutációs görbéi). A
3-as jelű görbe esetén a kommutáció annyira késleltetett, hogy a kommutáció végén (D
pont az 5.28a és az 5.28c ábrában) amikor a kefe megszünteti a tekercs rövidrezárását az
áram még nem érte el a  I ág értéket. Ekkor a kefe lefutó élén az áramsűrűség olyan naggyá
válik (a BD szakasz meredeksége végtelen), hogy a környező teret ionizálja, szikra alakul
ki. Ez a szikra súlyosabb esetben fennmaradhat, és ún. körtűz jön létre.
A jó kommutációhoz a kommutáló tekercsek szórási induktivitását a legkisebb értékre
kell csökkenteni. Az induktivitás csökkentése a Lt  N t2   t összefüggés szerint a szeletek
közötti kisebb menetszámmal (a tekercsoldalak számának növelésével) és a szórási vezető-
képesség csökkentésével érhető el. Egyenáramú gépeknél a technológiai okokból alkalma-

308
zott nyitott hornyok egyúttal a szórási vezetőképességet is csökkentik. Egyes egyenáramú
szervomotoroknál az armatúratekercselés vezetőit nem ágyazzák vasba. Mindkét módszer-
nél többletgerjesztéssel kell a légrés megnövekedését ellensúlyoznunk.

Áram- Fajlagos Kefe- Maximális Súrlódási

A kefe anyaga Jele
sűrűség ellenállás feszültség- kerületi tényező
esés sebesség

Jelölés s  Uk vk 
A Ωmm 2 m
Dimenzió V
cm 2 m s

Tiszta grafit G 10 20 2 50 0,12

Elektrografit EG 9 40 3 40 0,08

Könnyűbronz KB 12 0,5 0,8 35 0,12

(70% rézpor)

Nehéz bronz NB 15 0,1 0,4 30 0,15

(90% rézpor)

5.1. táblázat A különböző típusú kefék jellemző adatai

Ha nincs segédpólus, egészen kis teljesítményű egyenáramú gépek esetén az elfogad-

ható kommutációt a kefeellenállás (kefeátmeneti feszültségesés) megnövelésével érik el. A
módszer akkor hatásos, ha a kefeátmeneti feszültségesés és a reaktanciafeszültség
összemérhető egymással (Ure  2...3 V).
A kefék anyaga, mérete, villamos- és mechanikai tulajdonságai ezért alapvető fontos-
ságúak a kommutáció szempontjából. A különböző típusú kefék jellemző adatait az 5.1.
táblázatban foglaltuk össze. Amennyiben semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre, a
kefefeszültségesést 2 V-nak vehetjük.

5.6.2. A segédpólus feladatai

Eddig a kommutációt károsan befolyásoló két hatással ismerkedtünk meg: az egyik az
armatúrareakció által a semleges vonalban okozott Ba indukció. (A kommutáló menetek
vezetői ennek erővonalaira merőlegesen mozdulnak el – lásd ezzel kapcsolatban az 5.23b
ábrát – és így azokban a kommutációt késleltető feszültséget indukálnak.) A másik az
előzőleg vizsgált reaktanciafeszültség, amely szintén késleltetett kommutációt okoz. A fő-
pólusok közé, a semleges vonalba helyezett segédpólusokkal mindkét problémát kezel-
hetjük (5.29. ábra). A megoldás lényege a következő:

309
 A segédpóluson (illetve kompenzált gép esetén a segédpóluson és a kompenzáló
tekercselésben) létre kell hozni azt az ellengerjesztést, amely az armatúrareakciót a
semleges vonalban kiegyenlíti;
bi Segédpólus bi Segédpólus

Ig É Ig É
I ko  z ko I ko  z ko

A B C D E A B C D E
I ág

p p
Armatúra

a  p  sp  ko Semleges

vonal
 C Bδ Bδm


x x
Bδsp
Bδsp

5.29. ábra A gerjesztések és a mezőgörbe térbeli eloszlása ha a főpólus-, az armatúra-,

a segédpólus- és a kompenzáló tekercselés együtt gerjesztett

Egy akkora további gerjesztést kell a semleges vonal irányában alkalmazni, amely a
kommutáló menet síkjának irányában Bsp nagyságú, Ba-val ellentétes irányú in-
dukciót hoz létre. Ez a mágneses tér a kommutáló menetbe a reaktanciafeszültséggel
azonos nagyságú, vagy annál valamivel nagyobb ellentétes irányú feszültséget
indukál be. Ezzel a kommutáló menetben lineáris-, vagy siettetett kommutációt
idézhetünk elő (ilyen az 5.28. ábra a 4-es jelű kommutációs görbéje).
Ha az egyenáramú gép
összes lehetséges tekercsét ger-
Segédpólus Főpólus (soros) jesztjük, akkor a gerjesztések és
tekercselés
tekercselés a mezőgörbe térbeli eloszlása
kivezetései Főpólus (sönt)
tekercselés az 5.29. ábrán látható módon
alakul. Az 5.26. ábrával össze-
hasonlítva különbség, hogy a
segédpólus- és a kompenzáló
Kompenzáló
tekercselés (ha van) együttes
tekercselés
hatására a semleges vonalban
ellentétes irányú a gerjesztés,
Segédpólus Főpólus sarú Horonyzáró
mint amit az armatúrareakció
sarú fogai ékek
okoz. Ennek következménye
5.3. fénykép Egyenáramú gép gerjeszthető tekercsei Ba-val ellentétes irányú, Bsp
nagyságú légrésindukció.

310
 A semleges vonalban elhelyezendő össz-
I sp gerjesztés tehát:
 I ág bsp
 sp
p
sp  a  U msp  A   U msp , (5.40.)
2
Kommutáló
vezetőkeretek
ahol Umsp a segédpólus mágneses körében a Bsp
 I ág  sp indukció fenntartásához szükséges gerjesztés-
szükséglet.
5.30. ábra A segédpólus adatainak A segédpólus által a kommutáló menetekbe
értelmezése indukált Usp  2  Bδsp  lsp  N t  va feszültségnek
(lásd az 5.30 ábrát, lsp a segédpólussarú axiális
hossza) minimálisan meg kell egyeznie az Ure reaktanciafeszültséggel. Felhasználva a
Pichelmayer formulát {az (5.39) összefüggést}:
U re  2  t  li  A  N t  va  2  Bδsp  lsp  N t  va .

Ebből a szükséges légrésindukció:

li
Bδsp  t   A. (5.41)
lsp

Ezzel a kommutáló menetbe indukált feszültség:

Usp  2  Bδsp  lsp  N t  va  2  t  li  A  N t  va  csp  I a  n . (5.42)
Ezt az (5.38) összefüggéssel összevetve látható, hogy a segédpólus csp  cre választás
esetén alkalmas a reaktanciafeszültség „automatikus” kiegyenlítésére.
A gerjesztésszükséglet számításakor csak a légrésre jutó részt figyelembe véve:
Bδsp t l
U msp   kcsp   sp   kcsp   sp  i  A , (5.43)
0 0 lsp

ahol kcsp az 5.7. pontban ismertetett Carter tényező.

Behelyettesítve az (5.40) összefüggésbe:
p t l
sp  a  U msp  A    kcsp   sp  i  A . (5.44)
2 0 lsp

A semleges vonalban fellépő a  A  p / 2 gerjesztéssel végigosztva:

sp 2  t  sp li
 1  kcsp    1  ksp . (5.45)
a 0  p lsp

A ksp tényező értéke ksp = 0,2...0,3 (ahol 0,1 vonatkozik a kisebb gépekre).
Felhasználva még (5.31)-et is:

311
 A  p 1 z
sp  (1  ksp )   (1  ksp )    Ia . (5.46)
2 8 pa
(5.46) azt mutatja, hogy a reaktanciafeszültség kompenzálására 10...30 % többletger-
jesztés szükséges, és a segédpólus gerjesztésének (áramának) az armatúraárammal kell
arányosnak lennie. A segédpólusokat ezért soros vagy párhuzamosított kapcsolásban
sorbakötik az armatúratekercseléssel, így: Isp  k  I a (k a kapcsolástól függő konstans).
Kompenzáló Kompenzáló
I ko tekercselés I ko tekercselés
Segédpólus
n I sp tekercselés I sp
a sp  ko Segédpólus a sp  ko

p n p
I ág I ág
M Ig Gerjesztő M Ig
tekercselés

a) b)

5.31. ábra A segédpólus- és a kompenzáló tekercselés gerjesztési irányai motoros

és generátoros üzemben
a) motoros üzem; b) generátoros üzem

Az 5.31. ábrán bejelölve a gerjesztések irányát egy az összes lehetséges tekercselését

tartalmazó egyenáramú gép keresztmetszetét vázoltuk fel motoros (5.31a ábra) és generá-
toros (5.31b ábra) üzemállapotokban. Generátoros üzemben feltételezzük, hogy a meghajtó
gép az egyenáramú gépet ugyan-
úgy, az óramutató járásával ellen-
+ É tétes irányban forgatja, mint mo-
toros üzemben. Az energiaáramlás
É D
irányának megfelelően természete-
n sen ekkor a forgórészben megfor-
+ dul az áram-, és ezzel együtt a nyo-
Motoros
üzem maték iránya is. Az ábrákból kitű-
D D nik, hogy a forgás irányában halad-
va, motoros üzemben a főpólus
+ után azonos-, generátorként pedig
ellentétes polaritású segédpólus
következik.
D É
A kompenzáló tekercselés és a
É + segédpólusok gerjesztése egyirá-
nyú, ezért a kompenzált gépek se-
gédpólusain annyival kevesebb
5.32. ábra Motorként üzemelő, kompenzált egyenáramú gerjesztést kell elhelyezni, mint a-
gép keresztmetszete mennyit a kompenzáló tekercselés

312
létrehoz. Az armatúrareakció ellensúlyozásához szükséges gerjesztést a pólusívek arányá-
ban osztják szét a kompenzáló- és a segédpólus tekercselésre. A segédpólus tekercs
menetszáma ilyenkor:
sp   ko
Nsp  . (5.47)
I sp

Az 5.32. ábrán egy motorként üzemelő egyenáramú gép keresztmetszetét és gerjesz-

tési irányait ábrázoltuk.
A segédpólus a terhelés nagyságától, a fordulatszámtól, a forgásiránytól és az üzem-
módtól is függetlenül alkalmas a kommutáció javítására, ha a segédpólus fluxusa képes
követni az armatúraáram változását.
Amennyiben az armatúrakör árama időben változó (nem sima egyenáram) az örvényá-
ramok fluxuskésleltető hatásának csökkentésére a segédpólusokat is lemezelni kell.

Párhuzamos
gerjesztő
tekercs
Soros
gerjesztő
tekercs
Főpólus

Segédpólus
sarú
Fő- és segédpólus
rögzítő csavarok Segédpólus

Kompenzáló
tekercselés
Főpólus
sarú fogai
Horonylezáró
ék
5.4. fénykép Négypólusú egyenáramú, kompenzált kompand motor állórésze

A 2.5. fényképen egy négypólusú egyenáramú kompenzált kompand motor állórészé-

nek nézeti képét láthatjuk.
5.6.3. A kommutáció ellenőrzése

A kommutáció minőségét elsősorban a kefék szikrázása, valamint a kefék és a kom-

mutátor csúszófelületének minősége alapján ítélik meg. A teljesen kifogástalanul kommu-
táló gép keféinek élein sem névleges, sem ennél kisebb terhelések esetén nem látszik szik-
raképződés, még sötétben sem. A kefék teljes felülete egyenletesen tükrös a becsiszolódás
után; a kommutátor csúszófelületén sötétebb patinaréteg látható, és a szeletek lefutó élein
sem látszanak égési nyomok.

313
 U k Súlyosabb esetekben a kefe lefutó élénél
Kefe-kábel (a kevésbé rossz kommutációtól a rosszabb
V
felé haladva) gyöngyözés  szikrázás 
kilövelő szikrák és végül a körtűz figyelhető
bk Kefe meg.
Szigetelt A feladat nehezebb része a rossz kom-
tapintópálca mutáció okának megállapítása. Először cél-
 szerű tisztázni, hogy nem mechanikai ténye-
zők okozzák-e a szikrázást. Ilyenek lehetnek:
a forgórész kiegyensúlyozatlanságából szár-
5.33. ábra A kefegörbék felvétele mazó rezgések, a kommutátor durva felülete,
a csúszófelület excentritása, kiálló kommutá-
torszeletek, a szeletek közül el nem távolított csillámszigetelés, rosszul beállított kefetar-
tók, a kefetartóban szoruló kefék, túlságosan kis rúgónyomás, rosszul becsiszolt kefék stb.
Ha a felsorolt hibaokok kizárhatók, akkor a villamos jellegű tényezőket kell meg-
vizsgálni. Ha a forgórész tekercselése kifogástalan; a főpólusok, a segédpólusok és a
kompenzáció tekercselése jól van kapcsolva és nem zárlatos; a légrésekben jelentős
aszimmetriák nincsenek, akkor valószínű hogy a kefeszikrázást a rosszul beállított
segédpólusoknak, ill. a kefehíd elállítódásának lehet tulajdonítani.
Ha segédpólus hatása gyenge, akkor a kommutáció a késleltetett jelleg irányába tolódik
el; ha a szükségesnél erősebb, akkor a kommutáció túlságosan siettetetté válik. Jó segéd-
pólus beállítás esetén a kommutáció többé-kevésbé lineáris, vagy kismértékben siettetett,
de semmi esetben sem késleltetett. Felfutó él Lefutó él
A kommutáció jellegét a 5.34. ábrán Késleltetett
U k 2
felrajzolt ún. kefegörbék felvételével ellenő- kommutáció
rizhetjük, amelyeket a 5.33. ábrán megadott
Lineáris
kapcsolásban mérhetünk. Egy tapintópálca 1 kommutáció
és egy kb. 3 V feszültség-méréshatárú mű- Siettetett
3 kommutáció
szer segítségével mérjük a terheléssel mű-
ködő gép kefe-feszültségesését úgy, hogy a x Erősen
feszültségmérő egyik sarkát a kefeelvezető bk 4 siettetett
kábelre, másik végét a tapintópálcához köt- Kefeszélesség
kommutáció
jük. A tapintópálca szigetelt, kilágyított puha 5.34. ábra Kefegörbék
vörösrézből, vagy kefeanyagból készülhet.
Először a felfutó éllel egyvonalban, majd a kefe szélessége mentén néhány pontban, végül
a lefutó éllel egyvonalban mérünk és a mért értékeket a kefeszélesség függvényében
ábrázoljuk.
Ha a segédpólusok gerjesztése a szükségesnél erősebb vagy gyengébb, akkor kisebb
korrekciókat a segédpólusok és a koszorú közötti légrés változtatásával lehet elvégezni. A
kisebb légrés növeli a Bp indukciót a segédpólusok alatt és így a kommutáló menetekbe
beindukált feszültséget is, ami a kommutációt a siettetés irányába tolja el.

314
 A kommutáció elromlását okozhatja a kefehíd elállítódása is. A törpegépek kivételével
az egyenáramú gépek keféinek helyzete változtatható a pólusokhoz képest. Ezt az állítási
lehetőséget a gyártás közben előforduló bizonytalanságok, pontatlanságok korrigálása érde-
kében alkalmazzák. A kefehidat rögzítő csavarokat meglazítva, az összes kefe helyzetét
azonos mértékben változtathatjuk meg. A kefehíd helyzetét próbateremben állítják be és a
megfelelő helyzetet pontozással, vagy festékkel megjelölik. Először ezt ellenőrizzük.
A kefék pontos helyzetének
megkeresésére több módszer isme-
I
G Ig 
gn retes. Közülük a legpontosabbat, a
10
p Ig galvanométeres beállítási módot is-
K
A mertetjük. A módszer azt használja
Rsz ki, hogy a gerjesztő-tekercs és az
armatúratekercs mágneses tengelye-
inek egymásra merőlegesnek kell
5.35. ábra Mérési kapcsolás a kefehíd beállítására
lenniük. A merőlegességből adódik,
hogy a két tekercs között nem lehet mágneses csatolás; a gerjesztő-tekercsben előidézett
fluxusváltozás nem indukálhat feszültséget az armatúratekercselésben.
A mérés kapcsolását az 5.35. ábrán rajzoltuk fel, az armatúra kapcsaira állítható érzé-
kenységű, közép-nullahelyzetű galvanométert kapcsolunk, először a legérzéketlenebb állás-
ban. A gerjesztő tekercset egy akkumulátorról tápláljuk úgy, hogy állandósult állapotban a
gerjesztőáramot kb. a névleges áram tizedére korlátozzuk egy változtatható ellenállással.
Erre azért van szükség, mert a gerjesztőkörbe kötött K kapcsolóval az áramirányt megfor-
dítani, kommutálni fogjuk. Mivel a gerjesztőtekercs nagy menetszámú, benne az
dig
N g2  g  összefüggésnek megfelelően esetleg olyan nagy feszültség indukálódhatna,
dt
amely a tekercselés szigetelését átüthetné.
A gerjesztőáram beállítása után a forgórész álló helyzetében a gerjesztőkörben a K
kapcsolóval kommutáljuk az áramot és figyeljük a galvanométer kitérését! A galvanométer
érzékenységét is növelve a kefehidat addig fordítjuk el, amíg a legkisebb kitérést kapjuk,
végül ezt a helyzetet megjelöljük. A forgórészt kismértékben elfordítva, a leírt vizsgálatot
megismételjük. Eredményként próbatermi nyelven egy „semleges zónát” kapunk, amelynek
a közepére kell végül állni, és a kefehidat itt rögzíteni.

5.7. AZ EGYENÁRAMÚ GÉP MÁGNESES KÖRE, AZ ÜRESJÁRÁSI ÉS BELSŐ

TERHELÉSI JELLEGGÖRBE
5.7.1. Az egyenáramú gép mágneses köre

Az 5.36. ábrán az egyenáramú gép mágneses körének jellegzetes szakaszait láthatjuk.

Ezek: a póluskoszorú (Lpk ); az illesztési rés (  ' ); a pólustörzs (Lp ); a pólus fog (Lpf ), ha
a gép rendelkezik kompenzáló tekercseléssel; a légrés ( ); az armatúra fog (Laf ) és az
armatúra koszorú (Lak ).

315
 Egy adott maximális Bm légrésindukció fenntartásához szükséges pólusgerjesztés az
egyes szakaszok mágneses feszültségeinek összegeként írható fel:

Illesztési rés p
2
'
Lpk Póluskoszorú
bt
+ Pólus Lp  ps
fog
Lpf

+  légrés +
Laf
Armatúra Lak
Segédpólus fog

Db Da
Armatúra Főpólus
koszorú Pólustörzs

hak hpk

5.36 . ábra Az egyenáramú gép mágneses köre

p ( Bδm )  Σ (U m )  U mpk  U mδ
'
 U mp  U mpf  U mδ  U maf  U mak 

Bδ' Bδm
 H pk  Lpk    '  H p  Lp  H pf  Lpf   kc    H af  Laf  H ak  Lak ,
0 0 (5.48)

ahol H-val jelöltük az adott szakaszhoz tartozó mágneses térerősséget, L-el pedig az adott
szakasz hosszát. Az összes mágneses szakasz gerjesztésszükséglete a Bm maximális lég-
résindukcióval arányos. Ha a számításokat több Bm-ra elvégezzük, akkor a gép Bδm ( p )
mágnesezési jelleggörbéjét kapjuk, amely más léptékben a gép U 0 ( I g ) üresjárási jelleg-
görbéje.
A mágneses körön belül a legnagyobb gerjesztésigénye a légrés(ek)nek, utána az armatúra- ill.
a pólusfogaknak van, ezért a számítást a légréssel kezdjük:

A légrés mágneses feszültsége ( U mδ )

Az egyenáramú gépek armatúrája hornyolt, nagyon gyakori a nyitott horonyszájú, párhuzamos

falú horony, mint amilyet a 5.37. ábra mutat. Mivel a hornyokban elhelyezkedő tekercselőanyag
mágnesesen rossz vezetőképeségű, a légrésben és a hornyokban az ábrán megrajzolthoz hasonló
erővonalkép jön létre. A légrésben kialakuló radiális irányú indukcióeloszlást az ábra alsó részén
adtuk meg. Az indukció lecsökkent, a hatás olyan, mintha a légrés megnövekedett volna. Ezt a
„légrésnövekedést” a továbbiakban az ún. Carter-tényezővel vesszük figyelembe úgy, hogy az
eredeti légrés helyett az ideális légréssel számolunk:

316
 Főpólus  i  kc   . (5.49)
Légrés c  c
(5.49)-ben Richter szerint a kc tényező 2   12
t1

(c a horonyszáj-nyílás szélessége) esetén:
t1
kc  , (5.50)
Bδ
Armatúra t1    0,75  c
Armatúra fog
Bδm ahol t1  Da  π / Z a horonyosztás. A Carter-tényező
Arnold empírikus képlete szerint:
t1
x 
kc  8 ,
5.37. ábra Indukció-eloszlás a légrésben f
 1 (5.51)
8
ahol f1 a kerületen mért fogszélesség.
Jegyezzük meg, hogy a Carter tényező mindig egynél nagyobb szám. Ha a kompenzáló teker-
cselés miatt a főpólus-sarú felülete is hornyolt, akkor külön-külön ki kell számítani a kca armatú-
rahornyokra, ill. a kompenzáló tekercs hornyaira (a főpólus-sarú és az armatúra felülete mágnese-
sen ekvipotenciális) érvényes kcp Carter-tényezőt. Az eredő Carter-tényező ilyenkor a két tényező
szorzata:
kc  kcp  kca . (5.52)
A légrés mágneses gerjesztésszükséglete:
Bδm Bδm
U mδ  i   kc   .
0 0 (5.53)

A fogak mágneses feszültsége ( U maf és U mpf )

A fogak legtöbbször változó szélességűek (5.38. ábra). A fogat három részre bontjuk (1 fog-
fej, 2 fogközép és 3 fogtő). E három helyen meghatározzuk a fogindukciókat, majd a mágnesezési
görbék segítségével az egyes indukciókhoz tartozó térerősségeket, amelyekből a Simpson-szabály
Főpólus szerint átlagértéket képzünk.
Légrés Először a szükséges geometriai méretek (t-vel az
Armatúra fog osztást, f-el a fogszélességet, a-val pedig a horony-
1 t , f ,
1 1 h1 k szélességet jelöljük). A fogosztások:
a
Da  π ( D  Laf )  π
Laf 2 t 2 , f 2 , k h2 t1  , t2  a
Z Z
Da (5.54)
( D  2  Laf )  π
3 t3 , f 3 , k h3 és t3  a .
Z
A fogszélességek:
Armatúra
f1  t1  a , f 2  t2  a és f3  t3  a .
5.38. ábra Az armatúra fog

317
 A fogindukciók értékei (lv az armatúra vastest tényleges hossza):
B, T
30 40 50 60 70
5 10 15 20 25
2,0 2,0
1,9 1,9
1,8 v1,0  2,3 W/kg 1,8
1,7 v1,0  3,0 W/kg 1,7
1,6 v1,0  3,6 W/kg 1,6
1,5
v1,0  3,0 W/kg v1,0  2,3 W/kg 1,5
1,4 1,4
1,3 v1,0  3,6 W/kg 1,3
1,2 1,2
1,1 1,1
1,0 1,0
0,9 0,9
0,8 0,8
0,7 0,7
0,6 0,6
0,5 0,5
0,4 0,4
0,3 0,3
0,2 0,2
0,1 0,1
5 10 15 20 25 H, kA/m
30 40 50 60 70
5.39. ábra Dinamólemezek mágnesezési görbéi

t1  li t1  li t l
Baf1   Bδm , Baf2   Bδm és Baf3  1 i  Bδm . (5.55)
f1  lv f 2  lv f 3  lv
(5.55)-ben li az (5.14)-ben definiált ideális armatúrahossz. Az indukciók meghatározása után a
dinamólemezek mágnesezési jelleggörbéiből visszakeressük az indukciókhoz tartozó mágneses
térerősségeket. Ha a maximális fogindukció Bfmax  1,8 T , akkor az egyszerű mágnesezési gör-

B, T
50 100 150 200 250
3,1
3,0 kh  3,0 kh  2,5 3,0
2,9 kh  2,0 2,9
2,8 v1,0  3,6 W/kg 2,8
2,7 kh  1,5
2,7
2,6 kh  1,0 2,6
2,5 kh  0,5 2,5
2,4 2,4
2,3 kh  0,0
2,3
2,2 2,2
2,1 2,1
2,0 2,0
1,9 1,9
1,8 1,8
1,7 1,7
1,6 1,6

50 100 150 200 H, kA/m

5.40. ábra A horonyvezetési tényező figyelembevételével
készített mágnesezési jelleggörbék
békből indulunk ki (5.39. ábra), ellenkező esetben a horonyvezetéseket is figyelembe kell venni.
Az ehhez szükséges horonyvezetési tényezők:

318
 t1  la t2  la t l
kh1  1, kh2   1 , és kh3  3 a  1 , (5.56)
f1  lv f 2  lv f 3  lv

ahol la az armatúrahossz. Ilyenkor a visszakeresésekhez az 5.40. ábrát kell használni, amelyben a

horonyvezetési tényezők paraméterek.
A visszakeresés eredményeként a H af1, H af2 és H af3 térerősségeket kapjuk. A fogra érvé-
nyes Haf mágneses térerősséget végül átlagolással, a Simpson-szabály segítségével határozzuk meg:
H af1  4  H af2  H af3
H af  (5.57)
6
Ezután következhet az átlagos térerősséggel a fog mágneses feszültségének meghatározása:
U maf  H af  Laf (5.58)

A geometriai adatoktól eltekintve a kompenzált gépeknél a pólusfog Umpf mágneses

feszültségének számítása teljesen megegyezik az armatúrafogéval.
Az armatúrakoszorú mágneses feszültsége ( U mak )
A gép fluxusa:   bi  li  Bδm , az armatúrakoszorúban az indukció:

 bi  li
Bak    Bδm (5.59)
2  lak  hak 2  lak  hak

amelyben hak az armatúrakoszorú magassága (lásd az 5.36. ábrát). Az indukcióhoz tartozó tér-
erősséget visszakeressük az 5.39. ábrán megadott mágnesezési görbéből: Bak  H ak , majd a sza-
kasz Lak hosszával szorozva a gerjesztésszükséglet adódik: U mak  H ak  Lak .

A pólustörzs mágneses feszültsége ( U mp )

A gép állórészén (a póluson, az illesztési résen és a póluskoszorún áthaladó
 p  (1   )    (1   )  bi  li  Bδm pólusfluxus a szórások miatt nagyobb a gép  hasznos
fluxusánál ( értéke 0,1...0,15). Lemezelt főpólust feltételezve az indukció a pólustörzsben ( bt a
pólustörzs szélessége, lp az axiális hossza, kv  1 a lemezelés vaskitöltési tényezője):

p (1   )  bi  li
Bp    Bδm . (5.60)
bt  lp  k v bt  lp  k v

Az indukcióhoz tartozó térerősséget visszakeressük az 5.39. ábrán megadott mágnesezési

görbéből: Bp  H p , majd a szakasz Lp hosszával szorozva a főpólus gerjesztésszükségletét
kapjuk: U mp  H p  Lp . Meg kell jegyezni, hogy a gyártástechnológia egyszerűsítése érdekében a
főpólusokat is lemezelik.

319
 Az illesztési rés mágneses feszültsége ( U mδ
'
)

Az indukció az illesztési résben:

p (1   )  bi  li (5.61)
Bδ'    Bδm .
bp  lp bp  lp

Ezzel az illesztési rés mágneses feszültsége: U mδ

'
 Bδ'   ' .
A póluskoszorú mágneses feszültsége ( U mpk )

Az indukció a póluskoszorúban:
p (1   )  (1   )  bi  li
Bpk    Bδm   Bδm , (5.62)
2  lpk  hpk 2  lpk  hpk 2  lpk  hpk

B, T ahol figyelembe vettük, hogy a

2,50 5,00 7,50 póluskoszorúban a pólusfluxus
1,8 1,8
1,7 1,7 fele halad. Lpk a póluskoszorú
1,6 1,6
1,5 Acél öntvény 1,5
hossza, hpk a vastagsága.
1,4 Aö. 38D és Aö. 45D 1,4 A póluskoszorú acélönt-
1,3 1,3
1,2 1,2 vényből, vagy temperöntvény-
1,1
Temper öntvény 1,1 ből készülhet, a Bpk  H pk
1,0 1,0
Tö. K35 és Tö. M40
0,9 0,9 visszakereséshez a 5.41. ábrán
0,8 0,8
0,7 0,7 található B(H ) görbéket hasz-
0,6 0,6
0,5 0,5 nálhatjuk fel. A szakaszra érvé-
0,4 0,4 nyes térerősséget a szakasz
0,3 0,3
0,2 0,2 hosszával szorozva a pólusko-
0,1 0,1
szorú gerjesztésszükségletét
2,50 5,00 7,50 H, kA/m kapjuk:
5.41. ábra Az állórész koszorúnál használt anyagok
mágnesezési görbéi U mpk  H pk  Lpk .

5.7.2. Az egyenáramú gép üresjárási- és belső terhelési jelleggörbéje

Ha az előző pontban részletezett számításokat több Bm-ra elvégezzük, akkor a gép
 (p )  bi  li  Bδm (p ) mágnesezési jelleggörbéjét kapjuk, amelyet az 5.42. ábrán ábrá-
zoltunk. A p  Ng  Ng összefüggésnek megfelelően a vízszintes tengelyre más léptékben
Ig-t is írhatunk. Kis gerjesztéseknél a mágneses kör vasmagos részei még telítetlenek, ezért
gyakorlatilag az összes gerjesztés a légrésekre esik {lásd ezzel kapcsolatban (5.48)
összefüggést}. Így az (5.53) összefüggésnek megfelelően a mágnesezési görbe kezdeti
része egy egyenessel, az ún. légrésvonallal (szaggatott vonallal jelölt az 5.43. ábrában)
írható le. A könyökpont környékén egyre nagyobb rész jut a vasmagra, míg a telítési részen
már ez utóbbi rész lesz a meghatározó. Egyszerűbb vizsgálatoknál a telítési rész is egy a
légrésvonalnál kisebb meredekségű egyenessel közelíthető.

320
  Az U i  kU   n összefüggés szerint
Légrésre jutó Vasra jutó
gerjesztésrész gerjesztésrész gép indukált feszültsége a gép fluxusával
A arányos, ezért a mágnesezési görbe számí-
1
tása helyett a gép üresjárási jelleggörbéjét
Légrésvonal
(5.43. ábra) legtöbbször generátoros üzem-
állapotban, méréssel vesszük fel. Ehhez egy
hajtógéppel a generátort állandó fordulat-
számmal forgatjuk, és kiinduláskor a ger-
Ig jesztést addig növeljük, amíg az indukált fe-
r
szültség a névleges feszültség kb. 125 %-át
 p1  p
el nem éri. Ezután a hiszterézis okozta
5.42. ábra Az egyenáramú gép mágnesezési görbéje
problémák elkerülésére a gerjesztést mono-
ton csökkentve mérjük az U 0 kapocsfeszültség és az I g gerjesztőáram összetartozó érté-
keit (mivel az armatúrakör nyitott és ezért árammentes, az indukált- és a kapocsfeszültség
megegyezik egymással). Zérus gerjesztőáramnál az indukált feszültség nem zérus. Az ún.
remanens feszültséget a vasanyag visszamaradó indukciója okozza és megléte alapvető
fontosságú az öngerjesztésű generátorok felgerjedési folyamatában.
Az 5.5.1. pontban már foglalkoztunk az armatúravisszahatással. Mint már tudjuk,
kompenzálatlan gépeknél az armatúrareakció egyik káros hatása a főpólusok alatt a mező
torzulása, és így a vasmagos részek telítődéséből adódó fluxuscsökkenés.
Mivel a gép indukált feszült- Üresjárási
U
sége a fluxussal arányos, ez a jelleggörbe
Légrésvonal Ui  U0 Ia  0
fluxuscsökkenés terhelt esetben a
C I a  áll.
gép indukált feszültségének a A
csökkenését is okozza, az üresjá- B ’
U it
rási jelleggörbe helyett az U it A Terhelési indukált
feszültség görbe
terhelési indukált feszültséggör-
bével kell számolnunk. A terhe-
lési indukált feszültséggörbe n = áll.
származtatása viszonylag egysze-
p
rű, ha feltételezzük, hogy a me- U rem D E F
b b
zőgörbe torzulása a pólusív alatt A i A i Ig
2 2
ugyanolyan, mint a gép üresjárási
jelleggörbéje (az üresjárási jel- 5.43. ábra Az egyenáramú gép üresjárási jelleggörbéje és a
terhelési indukált feszültség görbe származtatása
leggörbe vastagon kihúzott ré-
sze). Ekkor ugyanis a vizsgált A-pontban a feszültségcsökkenést úgy kapjuk meg, hogy a
pólus közepén és a pólus szélein lévő indukciókkal arányos szakaszokat a Simpson-szabály
szerint átlagoljuk:
BD  4  AE  CF
A' E  (5.63)
6 .

321
 A több pontban elvégzendő szerkesztés menete tehát a következő: egy adott
gerjesztésnél a vizsgált ponthoz képest jobbra és balra felmérjük az armatúrareakció által a
b
főpólussarú szélein okozott A i gerjesztésváltozást, majd (5.63) szerint kiszámítjuk, és a
2
jelleggörbén bejelöljük a csökkenést. Kis gerjesztéseknél az üresjárási jelleggöbét meg kell
hosszabbítani. Az így kiszerkesztett jelleggörbét szaggatott vonallal rajzoltuk be az 5.43.
ábrába. A szerkesztés elvéből is következik, hogy a terhelési indukált feszültséggörbe
eltérése az üresjárási jelleggörbétől a mágnesezési görbe könyökpontja környékén a
U Üresjárási Armatúra reakció
legnagyobb.
jelleggörbe által okozott Terhelt esetben az
feszültségesés Ia  0
Ui  U0
I a  I a1  áll. armatúraáram az arma-
Légrésvonal A I a  I a2  áll. túrakör Rb belső ellen-
B
C U it állásán, valamint a kefé-
Belső terhelési ken is feszültségesést o-
I a  Rb  U k
jelleggörbék koz, amely állandó érté-
Az armatúrakör
U it feszültségesései kű armatúraáram esetén
a gerjesztőáramtól füg-
n = áll. getlenül azonos értékű.
Ha ezt a további feszült-
U rem I g ségesést a terhelési in-
I g1
dukált feszültséggörbé-
5.44. ábra A belső terhelési jelleggörbék származtatása ből levonjuk, a gép ún.
belső terhelési jelleggörbéjét kapjuk (5.44. ábra). A belső terhelési jelleggörbe viszonylag
egyszerűen felvehető állandó értéken tartott fordulatszám- és armatúraáram mellett mérve a
kapocsfeszültség és a gerjesztőáram összetartozó értékeit. Ezt a jelleggörbét is a gerjesztő-
áramot monoton csökkentve vesszük fel.
Az 5.44. ábrán két különböző I a1  I a2 armatúraáramhoz tartozó belső terhelési jelleg-
görbét rajzoltunk fel, az I a1 áramhoz tartozónál I g1 gerjesztőáramnál bejelölve az
üresjárási jelleggörbéhez képesti feszültségcsökkenéseket ( AB -t az armatúrareakció, BC -t
az armatúraköri feszültségesések okozzák). Tudva ezt, a terhelési indukált feszültséggörbét
fordított módon, a belső terhelési jelleggörbéből az adott terhelőáramnál megszerkeszt-
hetjük úgy, hogy belső terhelési jelleggörbéhez hozzáadjuk az armatúrakör feszültség-
eséseit.

5.8. AZ EGYENÁRAMÚ GÉPEK GERJESZTÉSI MÓDJAI

Az egyenáramú gépek elterjedt alkalmazását a jelentősen változtatható működési
karakterisztikák biztosítják, amelyek a főpólusok gerjesztőtekercseinek kapcsolási mód-
jaitól függnek.
A gép kapocs- és tekercsjelöléseit az egységes értelmezés érdekében az IEC ajánlásait
figyelembe véve szabványosították, a kötelező érvényű jelöléseket a gerjesztési módokat
bemutató ábrákon alkalmazzuk. Az armatúratekercs kapcsait A1-A2, a segédpólus teker

322
csét B1-B2, a kompenzáló tekercsét (ha a gép rendelkezik ilyennel) C1-C2 jelöli. A
rajzolásnál figyelembe vettük, hogy az armatúra- és a gerjesztő tekercsek mágneses
tengelyei merőlegesek egymásra; az armatúra- és a segédpólus-(kompenzáló-) tekercsek
mágneses tengelyei pedig azonos irányúak, de ellentétes értelműek. A gyártó a gépet úgy
köti el, hogy amennyiben a felhasználó az összes tekercset úgy köti be, hogy az áramok 1-
es kapcsoktól a 2-es kapcsok felé folynak (pl.: az armatúra A1-es kapcsa pozitív) akkor
motor esetén a forgásirány a hajtásoldal felöl nézve az óramutató járásával megegyező lesz.
Az 5.45. ábra rajzainak készítésénél alapvetően motoros áramirányt tételeztünk fel.
A1 A1
+ +
A1 + Ig A1 + Ig
Ia n Ui + U Ia n Ui + U
Motor F1 F2 Motor E1 E2
A2 A2

B2(C2)
- B2(C2)
-
Ia B2 Ia B2
B1(C1) (C2) B1(C1) (C2)
Segédpólus Külső Segédpólus
(kompenzáló) gerjesztő (kompenzáló)
tekercselés tápforrás a) tekercselés b)

5.45. ábra Az egyenáramú gépek gerjesztési módjai

a) külső gerjesztés; b) párhuzamos, vagy mellékáramkörű gerjesztés

A következő gerjesztési módok lehetségesek:

Külső gerjesztés (5.45a ábra): a gép gerjesztő tekercsét (jelölése: F1-F2, menetszáma
Ng) egy a géptől független külső tápforrásból tápláljuk, a gerjesztőáram az üzem köz-
ben állandó értékű. Terheléstől független fluxust lehet elérni állandómágneses
gerjesztéssel is, a fluxus nagysága azonban ebben az esetben nem módosítható.
Párhuzamos, mellékáramkörű, vagy sönt gerjesztés (5.45b ábra): a gép gerjesztő
tekercsét (jelölése: E1-E2, menetszáma Ng) párhuzamosan kötjük az armatúra teker-
cseléssel, a gerjesztés generátoros üzemmódban a kismértékben változó armatúrafe-
szültségtől függ.
Soros gerjesztés (5.45c ábra): a gép gerjesztő tekercsét (jelölése: D1-D2, menetszáma
Ngs) sorosan kötjük az armatúratekercseléssel, így azon az I a armatúraáram folyik át:
I gs  I a . A gerjesztés és egyben a gép fluxusa is nagymértékben terhelésfüggő.

Vegyes gerjesztés (5.45d ábra): a gép két azonos mágneses tengelyű gerjesztőtekerccsel
rendelkezik; az egyiket párhuzamosan (E1-E2), a másikat sorosan (D1-D2) kötjük az
armatúrával (az állandó fluxust biztosító tekercset külső forrásból is táplálhatjuk). A
soros tekercsben folyó áram irányától függően a két tekercs gerjesztése kompaund
gép esetén összeadódik, ellenkompaund esetben pedig kivonódik egymásból. Mivel
motoros üzemből generátorosba átmenve megfordul az armatúraáram iránya (a
párhuzamos gerjesztésé változatlan) kompaund kötésű motort generátorként

323
 alkalmazva ellenkompaund generátort kapunk. A gép viselkedése a terheléstől függő
változó-, és az állandó gerjesztés arányától, a gerjesztési viszonytól függ:
 psn I an  N gs
v  (5.64)
 pn I gn  N g  I an  N gs

A1 A1
+ +
Motor
A1 + I gs A1 + I gs Ig
Ia n Ui + U Ia n Ui + + U
Motor D1 D2 Motor D1 D2 E1 E2
A2 A2 I gs
B2(C2)
- -
Ia D2 Ia B2(C2) D2
Generátor
B1(C1) B1(C1)
Segédpólus Segédpólus
(kompenzáló) c) (kompenzáló) d)
tekercselés tekercselés
5.45. ábra Az egyenáramú gépek gerjesztési módjai
c) soros gerjesztés; d) vegyes gerjesztés

Az egyenáramú gépek karakterisztikái nagymértékben a gép fluxusának üzem közbeni

viselkedésétől függnek. Ilyen szempontból az első, állandó fluxusú csoportba azok a gépek
sorolhatók, amelyeknek a fluxusa állandó, vagy csak kis mértékben függ a terheléstől
( v  0...0,12 ). Ebbe a csoportba sorolhatók külső és párhuzamos gerjesztésű gépek. A cso-
port szélső esete a kompenzált külsőgerjesztésű gép, amelynek gerjesztési viszonya: v  0 .
A másik, a változó fluxusú csoport szélső esete a tisztán soros gerjesztésű gép ( v  1 ),
amelynek gerjesztése, és így fluxusa is nagymértékben a terheléstől függ. A vegyes gerjesz-
tésű gépek átmenetet képeznek a két csoport szélsőséges esetei között.

5.9. EGYENÁRAMÚ GENERÁTOROK JELLEGGÖRBÉI

Az egyenáramú gépek jelleggörbéi közül Az 5.7.2. pontban eddig már foglalkoztunk

az üresjárási- és belső terhelési jelleggörbékkel, melyeket mindig generátoros üzemálla-
potban veszünk fel.
Érdemes megjegyezni, hogy a generátorok összes jelleggörbéjének felvételénél a for-
dulatszámot állandó értéken tartjuk. A kapocsfeszültség polaritása az U i  kU   n össze-
függés szerint a fluxus (gerjesztőáram) irányától és a forgásiránytól függ, ezekkel változ-
tatható meg. A tárgyalásból kihagyjuk a terhelési karakterisztikájának labilitása miatt ritkán
alkalmazott soros generátorokat.

5.9.1. A külsőgerjesztésű generátor

A generátor gerjesztőáramát a gerjesztőkört állandó feszültségről táplálva az Rsz

gerjesztőköri előtétellenállással (5.46. ábra), vagy gerjesztésszabályozót alkalmazva, egy
teljesítményelektronikai kapcsolással változtatjuk.

324
 P
N
Az 5.47. ábrán az egyenáramú generátorok két
q
újabb jelleggörbéjét, a külső terhelési- és a szabályozási
t
s jelleggörbét, valamint az eddig megismert görbék kap-
A1
+ csolatát mutatjuk be.
A1 + Ig A felhasználás szempontjából generátor U ( I a ) kül-
Ia n Ui +
ső terhelési, vagy egyszerűen külső jelleggörbéje a leg-
U
F1 F2
A2 fontosabb; amelyet állandó értéken tartott fordulatszám

B2(C2)
- és gerjesztőáram mellett vesznek fel. A karakterisztika a
Ia B2
B1(C1) (C2)
kapocsfeszültség változását mutatja a terhelőáram függ-
vényében, amely az üresjárási és belső terhelési jelleg-
5.46. ábra A külsőgerjesztésű
generátor kapcsolása görbék segítségével meg is szerkeszthető (5.47a 
5.47b ábra). Egy adott armatúraáramnál a külső jelleg-
görbe az I an  Rb  U k feszültségesés és az armatúrareakció fluxuscsökkentő hatása miatt
ad kisebb kapocsfeszültséget, mint az U0 üresjárási feszültség.
Az armatúrakör
U Üresjárási feszültségesései
I  áll. U
jelleggörbe I a  0 a1
I a  Rb  U k
Légrés- U i  U 0 U0
vonal U1
Un U2
U3
I a2  áll. I a3  áll. Armatúra reakció
által okozott
n = áll. feszültségesés
a) n = áll.
I a  áll.
U rem I g  I g2  áll.
Ig Ia
I g0 I g2 I g3 I g4 I a1 I a2 I a3
Ig
b)

n = áll.
U n  U 2  áll. 5.47. ábra A külsőgerjesztésű generátor
I a1 jelleggörbéi
c) a) üresjárási- és belső terhelési jelleggörbék
I a2 b) külső terhelési jelleggörbe
c) szabályozási jelleggörbe
I a3

Ia

A külsőgerjesztésű generátor I g ( I a ) szabályozási jelleggörbéje azt mutatja meg, hogy

hogyan kell változtatnunk a terhelés változásakor a gép gerjesztőáramát ahhoz, hogy a gép
kapocsfeszültsége állandó értékű maradjon. Ez a jelleggörbe is megszerkeszthető az üresjá-
rási- és belső terhelési jelleggörbékből (5.47a  5.47c ábra). A szükséges gerjesztés annál
meredekebben emelkedik, minél nagyobb feszültségértéket akarunk állandó értéken tartani,
vagyis minél telítettebb a gép.

325
 5.9.2. A párhuzamos gerjesztésű generátor

A párhuzamos gerjesztésű-, vagy mellékáramkörű generátorok gerjesztőtekercsét egy

sorosan kapcsolt gerjesztőköri szabályozó ellenálláson keresztül párhuzamosan kapcsolják
az armatúrával (5.48. ábra). Mivel a gép a gerjesztőáramát önmaga szolgáltatja, szokás
öngerjesztésű generátornak is nevezni.
A1 Az öngerjesztés elvét Jedlik Ákos fedezte fel
+
s
1859-ben, az első ilyen elven működő gép 1861-
A1 + Ig
q + ben készült el.
Ia Ui U
t R E1 E2
Ahhoz, hogy feszültséget szolgáltasson, a
sz
A2 generátornak először fel kell gerjednie. A felger-
B2
- jedési folyamatban (5.49. ábra) a gép remanens
Ia B2
B1 feszültsége játszik alapvető szerepet. Tételezzük
5.48. ábra A párhuzamos gerjesztésű fel először, hogy a gerjesztőköri szabályozó el-
generátor kapcsolása lenállás ki van iktatva, vagyis a gerjesztőkör
összellenállása Rg! Az 5.49. ábrán az üresjárási jelleggörbén kívül megrajzoltuk az I g  Rg
szorzatot, az ún. ellenállásegyenest, amely azt mutatja meg, hogy a gerjesztőkörben egy
adott feszültség hatására mekkora áram folyik. Kiinduláskor a gép Urem indukált fe-
szültsége Ig1 gerjesztőáramot indít, viszont az Ig1 gerjesztőáramhoz U01 indukált feszültség
tartozik, aminek a hatására már Ig2 gerjesztőáram folyik és így tovább. A felgerjedés az
5.49. ábrából láthatóan az A pontban fejeződik be, ahol a két jelleggörbe metszi egymást, a
metszéspont egyben meghatározza az állandósult állapot U04 feszültségét. Hallgatólagosan
feltételeztük továbbá, hogy a gerjesztő- U I g  ( Rg  Rsz2 ) I g  ( Rg  Rsz1 )
tekercs úgy van bekötve, hogy a rema- U 04
nens feszültség hatására létrejövő ger- U 03
B
A
jesztőáram növeli a gép indukált feszült- Kritikus Üresjárási
ségét. Ellenkező esetben a kialakuló ger- Ellenállás jelleggörbe
jesztőáram a remanens feszültség ellen egyenes
dolgozik és a gép teljesen lemágnese- U 02 I g  Rg
Ellenállás n = állandó
ződik (öngyilkos kapcsolás).
U 01 egyenes
A gerjesztőkör ellenállását a beikta-
tott változtatható ellenállással Rg  Rsz1 - U rem Ig
I g1 I g2 I g3
re növelve az ellenállásegyenes mere-
deksége növekszik, az üresjárási kapocs- 5.49. ábra Az öngerjesztésű generátor felgerjedési
folyamata
feszültség pedig csökken (U04  U03).
Az ellenállást még tovább növelve Rsz2 beiktatott ellenállásnál végül eljutunk a kritikus
ellenállásegyeneshez, amelynél a gép már nem gerjed fel, vagy felgerjedési feszültsége
bizonytalanná válik.
Az eddig elmondottakat összefoglalva a párhuzamos gerjesztésű gép felgerjedési
feltételei a következők:

326
 A gépnek legyen remanens feszültsége. Ha a gépet pl.: egy előző öngyilkos kap-
csolásban lemágnesezték, egy akkumulátor segítségével elősegíthetjük az új rema-
nens feszültség kialakulását.
Ne legyen öngyilkos kapcsolásban. Ezt úgy döntjük el, hogy a gerjesztőkört
megszakítva mérjük a gép remanens feszültségét. Ha ez csökken a gerjesztőkör
zárásakor, akkor a bekötés rossz irányú. Ekkor cseréljük meg a gerjesztő tekercs
kapcsait az armatúrához képest!
A gerjesztőkör ellenállása ne legyen nagyobb, mint a kritikus ellenállásegyeneshez
tartozó érték. Ha erre gyanakszunk, csökkentsük, vagy iktassuk ki a gerjesztőköri
szabályozó ellenállást!

U Üresjárási
jelleggörbe U Külsőgerjesztésű
Ia  0 Sönt
Ui  U0 I a1  áll. generátor generátor
U0 I a2  áll. U 0
U1 I a3  áll. U1
U2 U2
I a1  I a2  I a3
U3 U3 A
A
n  áll. n  áll.
U4 I a  áll. U4 Rg  Rsz  áll.
U5 U5
Ia
I g4 I g3 I g2 I g1 I g0 Ig I az I a1 I a2 I a3
a) b)
5.50. ábra A párhuzamos gerjesztésű generátor jelleggörbéi
a) üresjárási és belső terhelési jelleggörbék; b) külső terhelési jelleggörbe

A párhuzamos gerjesztésű gép külső terhelési jelleggörbéje (5.50b ábra) mindig a

külsőgerjesztésű generátor külső jelleggörbéje alatt jár (összehasonlításul pontozott vonal-
lal berajzoltuk az 5.50b ábrába), mivel gerjesztőköri beavatkozás nélkül a gerjesztőkör
Rg  Rsz ellenállása állandó, és így a kapocsfeszültség változása miatt a generátor gerjesz-
tőárama is csökken a terhelés növekedésekor. A jelleggörbét méréssel a fordulatszámon kí-
vül a gerjesztőkör ellenállásának állandó értéken tartása mellett, a terhelőellenállás
fokozatos csökkentésével vehetjük fel, mérve az U kapocsfeszültség és az Ia armatúraáram
összetartozó értékeit. A külső jelleggörbéket a belső terhelési jelleggörbékből meg is meg-
szerkeszthetjük, de most a szerkesztéshez az adott gerjesztőköri összellenálláshoz tartozó
ellenállásegyenest használjuk fel. A feszültségegyensúlyoknak mind üresjárásban, mind
terheléskor fenn kell állniuk, így a külső jelleggörbe pontjait az üresjárási jeleggörbe és a
különböző armatúraáramokhoz tartozó belső terhelési jeleggörbék, valamint az ellenálláse-
gyenes metszéspontjai adják (5.50a ábra  5.50b ábra).
Külön figyelmet érdemel az 5.50a és 5.50b ábrán is bejelölt A pont, ahol az ellenállás-
egyenes az Ia3 áramú belső terhelési jelleggörbét érinti, mert a gépből ekkor tudjuk a legna-
gyobb áramot kivenni, ez a gép határárama. Ha a mérés során a terhelőellenállást tovább
csökkentjük, a kapocsfeszültség is, az armatúraáram is tovább csökken, és a gép legerjed.

327
 A jelleggörbének ez az üzem közben nem használt, labilis része az Iaz áramú
rövidzárási pontba fut be.

5.9.3. A vegyes gerjesztésű generátor

A vegyesgerjesztésű generátorok két gerjesztőtekerccsel rendelkeznek: az egyiket pár-

huzamosan (ez lehet külsőgerjesztésű is) a másikat sorosan kötik az armatúrával (5.51.
A1 ábra).
+
s
Az üresjárási feszültség beállítása
A1 + I gs Ig
q + mindig a mellékáramkörű tekerccsel
Ia Ui U
történik (a sorosan bekötött Rsz ellen-
D1 D2 t Rsz E1 E2
A2 állással). Kompaund generátoroknál a
B2
- soros és a mellékáramköri tekercs ger-
Ia B2
B1 jesztése összeadódik, ellen-, vagy anti-
5.51. ábra Ellenkompaund gerjesztésű kompaund generátorok esetén pedig
generátor kapcsolása kivonódik egymásból. A soros tekercs
alkalmazásának (amit kompaundálásnak is szokták nevezni) lényege, hogy a terheléstől
függő gerjesztéssel jelentősen módosítani tudjuk a vegyesgerjesztésű gép 5.52a ábrán
felrajzolt külső karakterisztikáit.
A túlkompanudált generátorok feszültsége névleges terhelés esetén nagyobb, az
alulkompanudáltaké pedig kisebb, mint az üresjárási feszültség. Feszültségtartó generáto-
roknál a kompaundálás akkor megfelelő, ha az üresjárási és a névleges feszültség megegye-
zik egymással. Ellenkompaundált generátorok esetén a terheléssel erősen eső karakteriszti-
kát kapunk. Ez a jelleggörbe nagyon előnyös lehet hegesztésnél, ahol viszonylag magas
ívgyújtási feszültség szükséges, de az égési áramot a feszültség csökkentésével korlátozni
kell.
Az 5.52b ábrán a vegyesgerjesztésű generátorok külső terhelési karakterisztikáit név-
legeshez viszonyított (relatív) egységekben ábrázoltuk.

U U Alulkompaundált
Túlkompaundált
Un
Túlkompaundált
Un Megfelelően 1
kompaundált
Megfelelően
Alulkompaundált kompaundált

n = áll. n = áll. Ellenkompaund

Rg  Rsz  áll. Ellenkompaund Rg  Rsz  áll.
Ia
Ia
In 1 In
a) b)
5.52. ábra Vegyesgerjesztésű generátorok külső terhelési jelleggörbéi
a) a feszültség-terhelőáram karakterisztikák; b) a terhelési karakterisztikák relatív egységekben

328
 5.10. EGYENÁRAMÚ MOTOROK JELLEGGÖRBÉI

Az egyenáramú motorok jelleggörbéinek vizsgálata esetén állandó értékűnek tekintjük

a hálózat kapocsfeszültségét és az armatúrakör ellenállását.

5.10.1. Külsőgerjesztésű és mellékáramkörű motorok terhelési jelleggörbéi

Ebbe a csoportba sorolhatók a külső- és párhuzamos gerjesztésű motorokon kívül azok

a gépek, amelyeknek soros stabilizáló (kompaundáló) tekercse van, vagyis amelyeknél az
(5.64) szerinti gerjesztési viszony v = 0...0,12 közé esik. Ezeknél a gépeknél állandó értékű
gerjesztőáramot (ill. állandó értékű Rg  Rsz gerjesztőköri ellenállást) feltételezve a fluxus
terheléstől függő változása olyan kismértékű, hogy gyakran állandó fluxusú csoportról be-
szélnek.
Amint már korábban tárgyaltuk, a kefeátmeneti feszültségeséseket elhanyagolva (5.29)
alapján a motoros üzemre általánosan érvényes fordulatszám-egyenletet:
U  Ia  R Ua R
n    Ia ,
k U  k U  k U 
míg a gép nyomatéka: M  kM   I a .
A fluxusváltozás szempontjából ideálisnak tekinthető kompenzált gépnél a fluxus a
terheléstől függetlenül állandó, ezért a nyomaték az armatúraárammal egyenesen arányosan
változik: M  C  I a (5.53a ábra). Az n( I a ) és az n(M ) fordulatszám egyenlet ekkor:
U R
n   I a  n0  m1  I a , ill. (5.65)
k U  k U 

U R
n   M  n0  m2  M (5.66)
k U  k U  k M  2
U R
egy egyenes egyenlete, ahol n0  az üresjárási fordulatszám és m1  , ill.
k U  k U 
R
m2  az egyenes meredeksége. A karakterisztikát az 5.54b ábrán rajzoltuk fel.
k U  k M  2
(5.65) és (5.66) szerint az üresjárási fordulatszám a kapocsfeszültségtől és a fluxustól,
a meredekség (fordulatszám-esés) az armatúrakör ellenállásától és a fluxustól függ.
Névleges feszültséget és fluxust, valamint 5 %-os relatív értékű belső ellenállást, mint
armatúraköri ellenállást ( R  Rb ) feltételezve a fordulatszám a névleges pontban az üresjá-
rásihoz képest 5 %-ot esik. Az ilyen, a terheléstől függően kis fordulatszámesésű jeleggör-
béket ebből eredően szokták sönt jellegű karakteriszkáknak is nevezni. Az ilyen karakte-
risztika ideális a fordulatszámtartó hajtások készítésénél, ami magyarázza széleskörű alkal-
mazását. Jegyezzük meg, hogy a fluxus a fordulatszám egyenletben a nevezőben szerepel,
így a fluxus hiánya a fordulatszám megnövekedését, a gép megszaladását okozhatja. Ezért

329
 Soros stabilizáló
M tekerccsel
Kompenzált
motor n Kompenzálatlan
motor
Mn n0

Kompenzálatlan Kompenzált Soros stabilizáló

motor motor tekerccsel

Ia Ia
In In
a) b)
5.53. ábra A külső- és párhuzamos gerjesztésű motorok terhelési jelleggörbéi
a) az M (Ia) jelleggörbék; b) az n (Ia) jelleggörbék

a gépindításakor először mindig győződjünk meg a gerjesztés meglététéről, és a

gerjesztőkört fokozott gondossággal huzalozzuk.
Kompenzálatlan, ill. párhuzamos gerjesztésű gépek fluxusa függ a terheléstől. Elsősor-
ban az armatúravisszahatás miatt a mai modern gépek fluxusa,  és ezzel együtt a gép
nyomatéka is  már a névleges pont előtt csökken úgy, ahogy azt az 5.53a ábrán megmu-
tattuk. A fluxus csökkenése a fordulatszámot az (5.65) összefüggésből láthatóan növeli,
amit berajzoltunk az 5.53b ábrába. Az így kialakuló n ( I a ) karakterisztika nagyobb terhe-
léseknél, és bizonyos terhelőgép jelleggörbéknél labilis lehet. Ennek a problémának a kikü-
szöbölésére használják a kompaund kötésű soros stabilizáló tekercset v  0,05...0,12 ger-
jesztési viszonnyal, amellyel a karakterisztikák a szaggatott vonalnak megfelelően módo-
sulnak.
5.10.2. Sorosgerjesztésű motorok terhelési jelleggörbéi

A soros motor (5.54. ábra) gerjesztőtekercsét sorbakötik az armatúrával, a tekercs

gerjesztése a terheléssel arányosan változik. A terhelésfüggő gerjesztés és a fluxus között a
A1 gép  ( I a ) mágnesezési jelleggörbéje teremt kapcsolatot
+
(5.55a ábra). A mágnesezési jeleggörbe kezdeti szaka-
A1 + I gs  I a
Ui
szán a fluxus a légrésvonalnak megfelelően, lineárisan
U
Ia növekszik:   cφ  I a , majd a vasmagra jutó részek miatt
D1 D2
A2 fokozatosan betelítődik. Az M  kM  cφ  I a  I a  A  I a2
B2(C2)
-
Ia D2összefüggés szerint nyomaték változása a kezdeti sza-
B1(C1)
kaszon négyzetes (A egy állandó). A telítési szakaszon a
5.54. ábra A soros motor kapcsolása
nyomaték egyenessel közelíthető. A lineáris fluxusvál-
tozási részt behelyettesítve a fordulatszám-egyenletbe:
U R B
n   I a   C , ill. (5.67)
kU  cφ  I a k U  cφ  I a Ia

330
 U R D
n   C ,
k U  cφ  M kU  cφ M (5.68)

ahol B, C és D konstansok.

n
M  „Ideális”  (Ia )
parabola
Légrésvonal
n( I a )
Mn M (I a )

„Ideális”
hiperbola

Ia Ia
In In
a) b)
5.55. ábra Soros gerjesztésű motorok terhelési jelleggörbéi
a) az M (Ia) jelleggörbék; b) az n (Ia) jelleggörbék

Az (5.67) összefüggés szerint a fordulatszám a terhelőáram függvényében egy

függőlegesen eltolt tengelyű hiperbola (5.55b ábra). A telítési részen a fluxus nem nő az
armatúraárammal arányosan, és mivel a fluxus a fordulatszám egyenletben a nevezőben
van, ez a jelleggörbe-rész az „ideális” hiperbola felett halad. A jelleggörbéből látszik, hogy
a soros motor a terhelés hatására nagymértékben változtatja fordulatszámát. Az ilyen, nagy
fordulatszámesésű n ( I a ) jeleggörbéket innen eredően szokták soros jellegű karakteriszti-
káknak nevezni. Az is látható, hogy a motor üresjárásban „megszaladhat”, ezért a soros
motort terhelés nélkül nem szabad üze-
meltetni. A soros jellegű karakterisztika n U „Névleges” üresjárási jelleggörbe
i
másik jellemzője a nagy indítónyoma- U i ( I a )
ték, ami rendkívül előnyös a villamos
vontatásban (trakciós motorok).
U i  U  I a  Rb
Nagy teljesítményű motorok esetén
nem mindig áll rendelkezésünkre a mo- U i
tor n ( I a ) terhelési jelleggörbéje. Ekkor n n  nn  áll.
U
a karakterisztikát a motor névleges for- i
n( I a )
nn
dulatszámán felvett üresjárási jelleggör-
béje alapján is kiszerkeszthetjük, a-
Ia
melynek menetét az 5.56. ábrán mutat- Ia In
juk be. Egy adott armatúraáramnál a
gép Ui  U  I a  Rb indukált feszültsé- 5.56. ábra Az n( I a ) terhelési jelleggörbe szerkesztése
az üresjárási jelleggörbe alapján
gét az összefüggésből kapjuk meg. En-
nél az armatúraáramnál (mivel a fluxus azonos) az eltérés a névleges fordulatszámon
felvett üresjárási jelleggörbéhez képest csak abból származhat, hogy más a fordulatszám.

331
 M Ui
 A keresett n   nn
 U i

(I a )
fordulatszám az összefüg-
M (I a ) gésből határozható meg. A
leírt szerkesztést több pont-
1 ban elvégezve a kívánt ter-
helési jelleggörbét kapjuk.
Villamos hajtások ese-
tén nagyon gyakori, hogy az
Ia n ( I a ) karakterisztika helyett
I a1 M1 M
inkább az  (M ) mechani-
5.57. ábra Soros motor  (M ) mechanikai jelleggörbéjének
kai jelleggörbét használjuk.
szerkesztése az M ( I a ) és az  ( I a ) karakterisztikákból
A fordulatszám és a szög-
sebesség arányosak egymással, ezért a függőleges tengelyre más léptékben a szögsebes-
séget is felvihetjük.
Az 5.57. ábrán bemutatott szerkesztés szerint az  (M ) mechanikai jelleggörbét úgy
kapjuk meg, hogy egy adott armatúraáramnál az  ( I a ) és az M ( I a ) pontokat az  (M )
koordináta-rendszerbe átvetítjük.

5.10.3. Vegyesgerjesztésű motorok jelleggörbéi

A vegyesgerjesztésű motorok soros és mellékáramkörű gerjesztőtekerccsel is rendel-

keznek. Jelleggörbéik az előzőleg tárgyalt két motortípus közé esnek. v  0,15...0,3 ger-
jesztési viszony esetén gyengén kompaundált, v  0,4...0,7 gerjesztési viszony esetén erő-
sen kompaundált (vagy egyszerűen csak kompaund) motorról beszélünk.
A vegyesgerjesztésű motorokban
„Névleges” üresjárási jelleggörbe
a főpólusgerjesztés az állandó értéken n Ui
U in ( I a )
tartott párhuzamos gerjesztés és a
terheléstől függő soros gerjesztés
összegéből áll ( I gs  I a -t feltételez- n0 U U  I R i a b
tünk): U in
p  p0  ps  I g  Ng  I a  Ngs . n  nn  áll.
n
Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy a Ui
mellékáramkörű gerjesztés jelenléte nn n( I a )
miatt az 5.56. ábra kapcsán már is-
mertetett „névleges” üresjárási jelleg- Ia
görbe az I a tengely negatív irányában  p0 Ia In

p0 / Ngs gerjesztéssel el van tolva, de N gs

az ott ismertetett szerkesztés most is 5.58. ábra Vegyesgerjesztésű motor n( I a ) jelleggör-

béjének szerkesztése az üresjárási jelleggörbe alapján
alkalmazható (5.58. ábra).

332
 A soros motortól eltérően a vegyesgerjesztésű motornak meghatározott n0 üresjárási
U
pontja van, amit a  p0 gerjesztésrész szab meg: n0  . Ha a motor fordulatszámát
k U 
külső nyomatékkal n0 fölé emeljük, az áram iránya megfordul, és a gép generátoros
üzembe megy át.
A vegyesgerjesztésű motorokat elsősorban a statikus szempontból nehézüzemű haj-
tások esetén (emelőgép, malom, csörlő stb.) alkalmazzák. Felhasználhatók továbbá a villa-
mos vontatásban olyan helyeken, ahol a soros motorok jó indítási tulajdonságait a
mellékáramköri motorok visszatáplálásos fékezésének lehetőségeivel kívánják összekap-
csolni (pl. fogaskerekű vasút, trolibusz).

5.11. ÁLLANDÓ FESZÜLTSÉGRŐL TÁPLÁLT EGYENÁRAMÚ MOTOROK

ÜZEME

Ebben a fejezetben az állandó (névleges) feszültségről táplált egyenáramú motorok

indítását, egy üzem közbeni terhelési pont beállítását és fékezését vizsgáljuk. Külön
tárgyaljuk az állandó-, és a terheléstől függően változó fluxusú gépeket. Az egyes csopor-
toknál kitérünk a motor forgásirányának beállítására, de most ismét kiemeljük: a gyártó a
gépet úgy köti el, hogy amennyiben a felhasználó az összes tekercset úgy köti be, hogy az
áramok 1-es jelű kapcsoktól a 2-es jelűek felé folynak (pl.: az armatúra A1-es kapcsa pozi-
tív) akkor a forgásirány a hajtásoldal felöl nézve az óramutató járásával megegyező lesz.

5.11.1. Relatív egységek

Amikor az egyenáramú gép üzemviszonyait tanulmányozzuk, nagyon sokszor

áttekinthetőbbé teszi számításainkat az ún. relatív egységek használata. Például ha azt
mondjuk, hogy a gép árama 100 A, ez az adat nem mond semmit a gép terheléséről, mert
ez az áram lehet egy kisteljesítményű gép rövidzárási árama, vagy egy nagy gép üresjárási
árama. De ha azt mondjuk, hogy a gép névleges árammal (relatív egységben 100 %-al)
terhelt, akkor tudjuk, hogy a gépnek tartósan kell tudni üzemelni ezzel a terheléssel.
A relatív egység általában egy jellemző értékének és névleges értékének hányadosa,
amelyet igen sokszor százalékosan adunk meg. A relatív értékeket a továbbiakban egy felső
indexbe tett csillaggal fogjuk jelölni. Az egyenáramú gépeknél alkalmazott relatív
egységek:
U I P M
U  , I   , P  , M  ,
Un In Pn Mn

R n 
R  és n      . (5.69)
Rn n0n 0n

333
 Névleges ellenállásnak tekintjük a névleges feszültség és a névleges áram hányadosát:
U
Rn  n ; n0n ill. 0n a névleges üresjárási fordulatszám ill. szögsebesség. A fluxus
In
relatív értéke:

  ,
 n0 (5.70)

ahol  n0 külső-, sönt- és vegyesgerjesztésű motoroknál a névleges mellékáramköri

gerjesztéshez ( I gn  N g ), soros motoroknál pedig a névleges főáramköri gerjesztéshez
( I an  Ngs ) tartozó fluxus értéke az armatúrareakció nélkül.
Az indukált feszültség relatív értéke:
Ui k U   n
U i       n . (5.71)
U n kU  n0  n0n

Az (5.27) összefüggést a névleges feszültséggel végigosztva a feszültség-egyenlet

relatív alakja motoros üzemben:
U U I R
U   i  a      n  I a  R .
U n U n I an U n (5.72)
I an

(5.71)-t átrendezve a fordulatszám-egyenlet relatív egységekben:

U   I a  R U R
n        I a . (5.73)
  
Az egyenáramú gépek belső ellenállásának relatív értékét a névleges teljesítmény függ-
vényében (katalógusértékek alapján tájékoztató jelleggel) az 5.59. ábrán rajzoltuk fel. Az
ábra alapján látható, hogy a belső ellenállás
% Rb
relatív értéke a teljesítmény növekedésével
12 csökken, ismeretlen gép esetén (és a további
10 számításainknál mi is ezt tesszük) 5 %-os
relatív értéket szokásos feltételezni.
8
Eddig kapott eredményeinkkel már meg
6 tudjuk határozni egy motor rövidzárási ára-
4 mát. (5.73)-at az armatúraáramra rendezve, és
R  Rb  0,05 -t, valamint névleges feszült-
2
Pn , kW séget feltételezve:

 I az U      n 1  1 0
1 10 100 1000 I az     20 ,
5.59. ábra Az egyenáramú gép belső ellenállá-
I an Rb 0,05
sának tájékoztató értékei relatív egységben
vagyis a névleges áram húszszorosa. Egy ha-
gyományos egyenáramú gép megengedhető maximális árama a névleges áram másfélsze-
rese (a szabvány 60 s-ig 1,5 I an -t, 15 s-ra 1,6 I an -t enged meg).

334
 Az armatúrakörbe iktatandó külső ellenállás értéke, ha az indítás pillanatában 1,4 I an -t
engedünk meg:
U      n 1  1 0
Ri  R  Rb  
 Rb   0,05  0,664 ,
Ia 1,4
vagyis a belső ellenállás 13,3 szorosa.

5.11.2. Állandó feszültségről táplált egyenáramú motorok indítása

Az indítás pillanatában a fordulatszám nulla, ezért a gépnek még nincs indukált fe-
szültsége, vagyis a teljes kapocsfeszültség az armatúrakör ellenállására esik. Az előző,
Ri1 ( Rf1 ) 5.11.1. pontban már tárgyaltuk, hogy a gép
Ri2 ( Rf2 ) belső ellenállása kicsiny, így a kialakuló
Ri3 ( Rf3 ) rövidzárási áram olyan nagy, hogy azt a
Ri(k -1) ( Rf(k -1) ) motor nem viseli el.
Rik ( Rfk ) Az indítás során az áramot az
armatúrakörbe sorosan beiktatott indító el-
lenállásokkal korlátozzuk úgy, hogy értéke
Rb rk rk -1 r2 r1
I amin és I amax közé essék. A indító- és
Rk
fékező ellenállások esetén alkalmazott je-
Rk-1
löléseket az 5.60. ábra mutatja. Az I amax
R3
áramot a gép megengedhető maximális
R2
terhelhetősége I amax  1,5 I an , a minimá-
R1
list pedig a terhelőnyomatéki jelleggörbe,
5.60. ábra Az indító (fékező) ellenállások esetén ill. az indítás időszükséglete és az indítási
alkalmazott jelölések
veszteségek határozzák meg. Ha minimá-
lis áram túl kicsiny, kicsi lesz a gyorsításra rendelkezésre álló dinamikai nyomaték, az
indítás elhúzódik, és az indítási veszteségek túlzottan naggyá válnak. Ezért általában
I amin  0,8 I an .

5.11.2.1. Állandó fluxusú gépek indítása

Ennek a csoportnak a tárgyalásánál kompenzált gépet (vagyis lineáris jelleggörbét)
tételezünk fel, az ettől való eltérésekkel 5.10.1. pontban foglakoztunk. A motor forgásirá-
nyát az armatúra-, vagy a gerjesztőtekercs felcserélésével változtathatjuk meg.
Az indítás az 5.61. ábrán látható módon zajlik le: az indítás pillanatában az R1 ellen-
állás (a beiktatott Ri1 indító-ellenállás) az áramot I amax -ra korlátozza (1-es jelleggörbe).
Az ellenállás beiktatása az n0 üresjárási pontot nem változtatja meg, ez az egyenes másik
pontja. Ahogy a fordulatszám nő, úgy nő az indukált feszültség is, az áram pedig csökken.
Az áramot az I amin áramig engedjük csökkenni, ekkor az r1 -es ellenállás kiiktatásával a
2-es fokozatra kapcsolunk át (R2 összellenállás és Ri2 nagyságú indítóellenállás) amely az
indítási áramot ismét I amax -ra növeli, és így tovább. Az indítás akkor fejeződik be,

335
amikor a motor Rb összellenállású természetes jelleggörbéjére térünk át, majd a hajtás a
munkagép M t terhelési karakterisztikája és a motor természetes jelleggörbéje által
meghatározott M munkapontba áll be.
n Természetes
n0 jelleggörbe
M R  Rb
n
n4
n3
n2
2 2 R  R2

I a  I amin n1

1 Mt 1 R  R1
I a  I amax
B A
R Ia
U r1 r2 r3 Rb I amin I an I amax
I amin Ri1
R1

5.61. ábra Az indítás folyamata állandó fluxusú gépek esetén

Az indítási áramot I amax -ra korlátozó ellenállás: R1  U / I amax . Az átkapcsolás

pillanatában a forgó részek tehetetlensége miatt a fordulatszám és ezzel együtt az indukált
feszültség is állandó, ezért az első fokozatról a másodikra történő átkapcsoláskor a
feszültség-egyenlet alapján írható:
Ui1  U  I amin  R1  Ui2  U  I amax  R2  I amin  R1  Ui2  I amax  R2 .

Általánosan a k. fokozatról a k+1. fokozatra történő átkapcsolás pillanatában:

I amin  Rk  Ui2  I amax  Rk 1 .
Mivel I amin és I amax állandó, az ellenállások mértani sorozatot alkotnak, amelynek
állandó értékű hányadosa:
I amin Rk 1
q  .
I amax Rk (5.74)

Ha az indítás m-fokozatú és a természetes jelleggörbére áttérés pillanatában az áram

pontosan I amax-ra nő (az utolsó fokozat is egész fokozat) a mértani sorozat alapján írható:
Rb
qm  . (5.75)
R1

Az elmondottak alapján kétféle méretezési eljárás lehetséges:

m számú egész fokozatra méretezésnél először felvesszük I amax -t, majd a q
Rb
hányados értékét a q  m kifejezésből határozzuk meg.
R1

336
 A q ismeretében a minimális áram: I amin  q  I amax .

Ha I amin és I amax áramok értékét előre felvesszük, akkor legtöbbször csonka

fokozatot kapunk. Ekkor a mértani sorozat hányadosa:
Rb
log
I R1
q  amin , a fokozatok száma pedig: m  lesz.
I amax log q

Az indítást az ellenállás-síkon is megszerkeszthetjük. Az (5.29) fordulatszám-egyenlet

állandó értékű armatúraáram esetén
U I
n  a  R  n0  mR  R (5.76)
k U  k U 
szintén egy egyenes egyenlete, amelynek pontja az n0 üresjárási fordulatszám, negatív
Ia
meredeksége pedig mR   áll. értékű. Az 5.61. ábrán az I amin és I amax áramok-
k U 
hoz tartozó egyeneseket két pontjuk alapján rajzolhatjuk fel: mindegyik egyenes közös
pontja az n0 üresjárási pont, a másikat pedig legcélszerűbb zérus fordulatszámnál megha-
tározni. Álló állapotban I amax áramhoz a már ismert R1 (A pont az 5.61. ábrában), I amin
áramhoz pedig U / I amin tartozik (B pont). A pontok alapján az egyenesek megrajzolhatók.
Az ellenállás-síkon az egyes fokozatok ellenállása közvetlenül leolvasható, mivel egy-
egy fokozat esetén az ellenállás állandó (vastagabban kihúzott függőleges egyenesek), át-
kapcsoláskor pedig vízszintesen mozgunk.

5.11.2.2. Soros (terheléstől függő fluxusú) motorok indítása

A soros motor forgásirányát az armatúra- és a gerjesztőtekercs egymáshoz képesti

felcserélésével változtathatjuk meg.
A soros motorok indítása esetén a helyzet bonyolultabb, mint állandó fluxusú gépek-
nél, mert az átkapcsolás pillanatában a gép fluxusa is megváltozik. Az indítás folyamatát az
5.62. ábrán követhetjük nyomon.
Az indítási áramot I amax -ra korlátozó ellenállás most is R1  U / I amax értékű. Álta-
lánosan a k. fokozatról a k+1. fokozatra történő átkapcsolás pillanatában érvényes fordu-
latszám-egyenlet:
U  I amin  Rk U  I amax  Rk 1
nk   .
kU   min kU   max

I amin  max  
Ebből: Rk 1    Rk   max  1  R1 .
I amax  min   min 
Vezessük be a következő jelöléseket:

337
 I amin  max   1
qs  q     (ahol   max ) és R   R1  , (5.77)
I amax  min  min 1  qs
amelyekkel a negatív értékű, fiktív R ellenállással csökkentett ellenállásértékek mértani
sorozatot alkotnak:
Rk 1  R
qs q    .
Rk  R (5.78)

n
R Mt
Természetes
n M jelleggörbe
A R  Rb
A
B B

I a  I an n2
2
2 R  R2
I a  I amin n1
1
E 1 R  R1
C I a  I amax E
R Ia
U U r1 r2 r3 Rb I amin I an I amax
I amin I an Ri1
R1

5.62. ábra Az indítás folyamata soros gépek esetén

Az indítás folyamata az ellenállás-síkon is nyomon követhető. Ugyanis állandó értékű

armatúraáramoknál (mivel ekkor a fluxus is állandó) az ellenállás síkon most is egyene-
seket kapunk, igaz tehát az (5.76) összefüggés. Az 5.62. ábrán az I amin és I amax áramok-
hoz tartozó egyeneseket két-két pontjuk alapján rajzolhatjuk fel: az ismert természetes
jelleggörbe I amax -hoz és I amin -hez tartozó pontjait az ellenállás-síkon az belső ellenállás
függőleges egyenesére átvetítve az A és B pontokat kapjuk. Álló állapotban I amax áramhoz
a már ismert R1 (C pont), I amin áramhoz pedig R1  U / I amin tartozik (D pont). A pontok
alapján az egyenesek megrajzolhatók, amelyek a fiktív értékű R ellenállásnál metszik
egymást.
A soros motor matematikailag nehezen leírható n( I a ) jelleggörbéi az R( I a ) ellenál-
lás-síkon egyenesek, amelyek segítségével a görbék bármely pontja meghatározható. Az
5.62. ábrán a pl. a névleges áramhoz tartozó jelleggörbe-pontokat jelöltük ki a különböző
fokozatoknál (E-pont az 1-es fokozat esetén).
Állandó feszültségű hálózat esetén az indító ellenállással történő indítás egyszerű, de
sajnos veszteséges, rossz hatásfokú módszer, mert az indítás alatt a hálózatból felvett villa-
mos teljesítmény közel fele az indító ellenállásokban disszipálódik. A mai modern hajtá-
sokban az indítás alatt a kapocsfeszültséget úgy változtatják, hogy az indítás ideje alatt az

338
áram állandó értékű legyen. Ezzel a kérdéssel a következő 5.12.1. pontban, az 5.74. ábra
kapcsán a foglalkozunk részletesebben.

5.11.3. Állandó feszültségről táplált egyenáramú motorok fordulatszám változtatása

5.11.3.1. Állandó fluxusú motorok fordulatszám változtatása

Az állandó fluxusú gépeket széleskörűen alkalmazzák könnyű fordulatszám-szabá-

lyozhatóságuk miatt. Lineáris karakterisztikát (kompenzált gépet) feltételezve a nyomaték
M  kM   I a , a fordulatszám pedig az
U R
n   I a  n0  m  I a
k U  k U 

összefüggésnek megfelelően változik. Mint már volt róla szó, ez a negatív meredekségű
egyenes az n0 ideális üresjárási fordulatszámnál metszi a függőleges tengelyt, meredeksége
pedig m.
Állandó feszültséget feltételezve tehát a gép fordulatszámát az armatúrakör ellenállá-
sával és a gép fluxusával változtatjuk meg. A két esetben a változtatások hatását a viszony-
lagos egységekben felrajzolt 5.63. ábrán a természetes jelleggörbéhez ( Rb 5 %) hasonlítva
mutatjuk meg.
n n
Rb  0,05  n1  0,05
1,0 2,0
 n2  0,1
 n2  0,5    0,5
R  0,5
0,5 1,0

U   1  áll. U   1  áll.  1  n1  0,05

   1  áll. Rb  0,05  áll.
I a I a
1 1
a) b)
5.63. ábra Állandó feszültségről táplált, terheléstől független fluxusú motor fordulatszám változtatása
a) az ellenállás változtatásának hatása; b) a fluxus változtatásának hatása

Ellenállás-változtatáskor (5.63a ábra) az üresjárási pont a helyén marad, csak az

egyenes meredeksége változik meg. Az ellenállás növelésének hatására a meredekség, va-
gyis a terhelés hatására bekövetkező fordulatszámesés növekszik. Azt szokták mondani,
hogy az armatúrakör ellenállásának növelése a jelleggörbéket lágyítja. Az ábra szerinti
esetben relatív egységben 45 % külső ellenállást kapcsoltunk sorba az armatúrával, így az
összellenállás ( R2  50 %) -ra nőtt meg. A feszültségegyenletből következik és a számítá-
sok esetén jól használható, hogy egy armatúraáramnál az n0 „ideális üresjárási” fordulat-
számhoz képesti  n fordulatszámesés arányos az armatúrakör ellenállásával:

339
 n2 n0  n2 R2 R2 0,5
      10 . (5.79)
n1 n0  n1 R1 Rb 0,05

Fluxus változtatásakor csak a fluxus csökkentése, az ún. mezőgyengítés jöhet szóba.

A mai modern gépeket ugyanis a vasanyag jó kihasználása érdekében a mágnesezési görbe
könyökpontjának környékére méretezik, így a fluxus növelése a mágneses kört telítésbe
vinné. Mivel a nyomaték a fluxussal is arányos, a mezőgyengítés mint módszer csak akkor
használható, ha a mezőgyengítéssel együtt a nyomatékigény is csökken. Nem kompenzált
gépeknél további problémákat okozhat az armatúrareakció, mert a mezőgörbe torzulása
miatt változatlan armatúraáramnál a szeletfeszültség megengedett maximális értéke válik
korlátozó tényezővé (ezzel a kérdéssel a terhelhetőségi határokkal kapcsolatban az 5.12.3.
pontban foglakozunk részletesebben). A fluxus csökkenése miatt a gép üresjárási fordu-
latszáma és a karakterisztika meredeksége is megnő, vagyis a jelleggörbe lágyul. Az 5.63b
ábrán a természetes jelleggörbéhez képest a fluxust a felére csökkentettük, így az üresjárási
fordulatszám és a meredekség is a duplájára nőtt meg.

5.11.3.2. Soros (terheléstől függő fluxusú) motorok fordulatszám változtatása

A soros motorok jelleggörbéivel az 5.10.2. pontban foglakoztunk, most csak az

armatúraköri ellenállás és a fluxusváltoztatás hatásait vizsgáljuk az n( I a ) jelleggörbékre
(5.64. ábra).

Rs

n U  1  áll. n
Rgs

Rb  0,05
S 1 S  0,6
1,0 1,0
U   1  áll. S  0,8
R1  0,6
R2  1,2 Rb  0,05  áll.
I a I a
1,0 1,0
a) b)
5.64. ábra Soros gerjesztésű motorok terhelési jelleggörbéi
a) az armatúraköri ellenállás változtatásának hatása; b) a fluxusváltoztatás (mezőgyengítés) hatása

A hatások jellege ugyanolyan, mint az állandó fluxusú gépeknél. Az armatúraköri

ellenállás növelése (5.64a ábra) a jelleggörbéket legyezőszerűen szétnyitja, lágyítja. A
karakterisztikákat a természetes jelleggörbéket ismerve az ellenállás-sík segítségével (az
5.61. ábra kapcsán ismertetett módszer), a névleges üresjárási jelleggörbét ismerve az
5.10.2. pontban az 5.56. ábrán ismertetett módszer szerint kaphatjuk meg.
Ugyanúgy, mint az állandó fluxusú gépek esetén, a soros motoroknál is csak a mező-
gyengítés mint módszer jöhet számításba a fluxus változtatásakor. A soros motor fluxusát

340
csökkenteni pl.: az gerjesztőtekercs söntölésével lehet. A mezőgyengítést az söntölési
I Rs
aránnyal jellemezhetjük, amelynek értéke: S  gs  . Ekkor a gerjesztőtekercsben
I a Rgs  Rs
folyó áram a nagysága: I gs  S  I a . A söntölési arányt legfeljebb 1/3-ra választják, amely-
nek a mágnesezési jelleggörbéből adódóan kb. s   s / 2 fluxus felel meg. Ebből adódik,
hogy fluxuscsökkentéssel a soros motor fordulatszámát maximum 2:1 arányban növelhet-
jük a természetes szögsebesség fölé. A mezőgyengített jelleggörbék a természetes jelleg-
görbe felett haladnak, és a terhelés hatására a fordulatszámesésük nő (5.64b ábra).
5.11.3. Állandó feszültségről táplált egyenáramú motorok fékezése

Az egyenáramú gépek üzemének harmadik fontos területe a fékezés. A fékezés termé-

szetesen mechanikus fékekkel is lehetséges, azonban a fékbetétek élettartama kicsi, és a
fékezési folyamat nem tartható olyan jól kézben, mint villamos fékezésnél. További előnye
a villamos fékezésnek, hogy lehetséges a fékezési energia visszanyerése, a visszatápláló
fékezés.
A fékezés akkor jön létre, amikor az egyenáramú gépben az indukált feszültség iránya
és az armatúrakörben folyó áram iránya (másképpen: a forgásirány és a nyomaték iránya)
egymáshoz képest ellentétessé válik. Az egyenáramú gépek esetén háromféle fékezési
módszer lehetséges:
visszatápláló (rekuperációs) fékezés;
ellenállásos (dinamikus) fékezés;
ellenáramú (irányváltásos) fékezés.
Visszatápláló fékezés akkor jön létre, ha a forgórészt egy külső kényszer (ilyen lehet
pl.: egy lejtőn lefelé haladó jármű esete) a motoros munkaponthoz (A-pont) képest gyorsít-
ja (5.65. ábra). Mivel a fluxus állandó, a fordulatszámnövekedés hatására az indukált
feszültség is nő, a motoros áram pedig csökken. A gép akkor megy át generátoros állapotba
(féküzembe), amikor az indukált feszültség nagyobbá válik, mint a hálózat kapocs-
feszültsége (B-pont).
Ekkor az áramirány meg- C n
B 1,0
fordul és így ellentétes irányú- I a  Rb
A
vá válik mint a változatlan i-
U 1 I a  Rb
rányú indukált feszültség. Az U i
U  1
adott síknegyedben (A és C U
Ui
Rb  0,05
pontban) érvényes feszültség-
irányokat az ábrák szélein
tüntettük fel. Amennyiben a I a
1,4 1,0
hálózat ezt az ellentétes irá-
5.65. ábra Visszatápláló fékezés létrehozása
nyú áramot fogadni tudja, a
fékezett teljesítményt visszanyerjük, ezért beszélhetünk visszatápláló (rekuperációs) féke-
zésről. A visszatápláló fékezést soros gépek esetén nem alkalmazzák.

341
 n Természetes
jelleggörbe
R  Rb
C n0
B A C
B
1 I amax
I a Rb
R1 1 I amin
Ui I a R1 n1 U Ui
2 2
n2 Ui Ui
n3 I amax I amin
R  Rb
R
R I amax I amin Rb r3 r2 r1 I a1 Ia

Rf1
R1

5.66. ábra
Ellenállásos Terheléstől független
(dinamikus) fluxusú
fékezéskor egyenáramú
az előzőleg gép dinamikus
motorként működőfékezése
gépet lekapcsol-
juk a hálózatról, és kapcsaira fékező ellenállásokat kapcsolunk (amelyek értelmezése
ugyanaz, mint az 5.60. ábrán az indító ellenállásoknál). Fékezésnél a fékezőáramot ugyan-
úgy I amin és I amax között ingadoztatjuk, mint indításnál. A fékezés folyamatát az 5.66.
ábrán rajzoltuk fel.
A motorosról (A-pont) generátoros (B-pont) üzemre áttérés pillanatában a fékező-
áramot I amax -ra beállító ellenállás: R1  U i / I amax , ahol az indukált feszültség motoros
állapotban az Ui  U  I a1  Rb összefüggésből számítható. Az indításhoz képest különb-
ség az, hogy most a fékezési jelleggörbék az origóba futnak be.
Általánosan a k. fokozatról a k+1. fokozatra történő átkapcsolás pillanatában:
I amin  Rk  I amax  Rk 1 , így a fékező ellenállások ugyanúgy mértani sorozatot alkotnak,
mint indításnál. A mértani sorozat hányadosa:
I R R
q  amin  k 1 , és m számú egész fokozat esetén q m  b .
I amax Rk R1
A fékezés végén a fordulatszám csökkenése miatt az indukált feszültség és a fékező
nyomaték is megszűnik, így külön mechanikus (rögzítő) féket kell alkalmazni. Az adott
síknegyedben (A és B pontban) érvényes feszültségirányokat az ábrák szélein tüntettük fel.
Soros motoroknál az ellenállásos fékezésre áttérés pillanatában az armatúra tekercselés
sarkait a gerjesztőtekercseléshez képest fel kell cserélni. Mind a fékezési jelleggörbék,
mind az ellenállásegyenesek az origóba futnak be (5.67. ábra). Az átkapcsolás pillanatában
az állandó fluxusú gépekhez képest figyelembe kell venni, hogy az indukált feszültség a
 ( I amax)
fluxusváltozás miatt U i -ről U i1  U i -re nő meg. A fékező ellenállások itt is
 ( I a1)
mértani sorozatot alkotnak, de a sorozat hányadosa:

342
 I amin  max Rk 1 Rb
qs  q      , és qsm  .
I amax  min Rk R1

Természetes
n jelleggörbe
Rb
B C A C
n
B Ia R
I a = Iamax
1 I a = Iamin
Ui Ia R R1 1 U Ui
n1 D
2 D 2
R2
Rb n2 U i1 U i2
I amax I amin R
Iamax Iamin Rb r2 r1 I a1 Ia
R f1
R1

5.67. ábra. A soros gép dinamikus fékezése

Az ellenáramú, vagy irányváltásos fékezésnél megfordítjuk a kapocsfeszültség

irányát, miközben az indukált feszültség iránya változatlan marad. Az ellenállásos fékezés-
hez képest az a különbség, hogy az armatúrakör ellenállására a fékező negyedben a két
feszültség összege jut, és így ahhoz, hogy a maximális áramot ne lépjük túl, az értékét
U  Ui
nagyon, R1  -re kell növelnünk. A fékezést terheléstől független fluxusú gépekre a
I amax
gyakoribb passzív (mindkét forgásirányban fékező) jellegű terhelés esetében a 5.68. ábrán
mutatjuk be. Az első fokozat végén (B-pont) a fordulatszám zérusra csökkent. Ha nem
akarunk forgásirányt váltani, akkor a motort ebben a pontban le kell választani a hálózatról,
és a forgórészét rögzítőfékkel meg kell fogni. A fékezést további fokozatokra átkapcsolva a
forgásirány megfordul, és végül a gép motoros üzemmódban a terhelés által meghatározott

n
Motor
Ui 1,0 M0
I a  Rb
I a  R1 U 1
U Mt  1 U Ui
Rb  0,05
1,4 0,8
I a
U Ui

I a  Rb
Rb  0,05 1,0
U   1 M

5.68. ábra Ellenáramú fékezés állandó fluxusú gép passzív terhelése esetén

343
új, M munkapontba áll be. Érdemes megjegyez-
nünk, hogy ellenáramú féküzemben a gép mind a U 1

hálózatból felvett teljesítményt, mind a fékezett n Rb  0,05
teljesítményt a fékező ellenállásokban disszi- M0 Motor
A I a  Rb
pálja.
Soros gépek esetén a féküzemre átkapcsolás Mt U Ui
pillanatában az armatúratekercselés sarkait a R1
gerjesztőtekercshez képest meg kell fordítani. I a
A fékezést az 5.69. ábrán egy aktív terhelés B

esetén (ilyen pl.: egy emelő hajtás, mert a terhe- Ui

lőnyomaték minkét forgásirányban azonos irá- U   1
nyú,) mutatjuk be. A fékezésre az M0 munka-
M I a  R1
U
pontból úgy térünk át, hogy az armatúrakörbe R1
Ellenáramú féküzem
ellenállást kapcsolunk (A pont). Mivel most a
motor nyomatéka kisebb, mint a terhelőnyoma- 5.69. ábra Ellenáramú fékezés soros
ték, a hajtás lassul, míg végül forgásirányt váltva gép aktív terhelése esetén
az M ellenáramú féküzemi pontba áll be. Ha
nem kívánunk forgásirányt váltani, a motort a B pontban le kell kapcsolni a hálózatról,
majd a forgórészt rögzíteni szükséges.

5.12. VÁLTOZÓ KAPOCSFESZÜLTSÉGRŐL TÁPLÁLT EGYENÁRAMÚ

MOTOROS HAJTÁSOK

Az ipari elektronika fejlődése és a szabályozó berendezések olcsóbbá válása tette lehe-

tővé, hogy jelenleg az egyenáramú motorok legnagyobb hányadát változó kapocsfeszült-
ségről táplálják. A változó kapocsfeszültség ipari elektronikával történő előállítása nem
témaköre ennek a könyvek, viszont foglakozunk a nem sima egyenfeszültségről táplálás
hatásaival. Ebben a fejezetben vizsgáljuk továbbá a motorok terhelhetőségi határait, vala-
mint az egyenáramú gépes hajtások hatásvázlatát és a hatásvázlatokban szereplő időál-
landókat.

5.12.1. A változó feszültségről táplált egyenáramú motorok fordulatszám

változtatása. a Ward-Leonard hajtás

Ebben a pontban a csak a kapocsfeszültség változtatásának hatásait vizsgáljuk az

egyenáramú gépek karakterisztikáira. Az egyenáramú motorok jelleggörbéit a 3.10.
pontban vizsgáltuk részletesen.
A (5.65) és (5.67) összefüggések szerint a terheléstől független fluxusú gépek
fordulatszámát az
U R
n   I a  n0  m1  I a
k U  k U 
egyenlet, a soros motorokét pedig az

344
 U R B
n   Ia   C
kU  cφ  I a k U  cφ  I a Ia
összefüggés határozza meg.

n U 1
n
1,0 
 n  0,05
 1

 1 
U 1

0,5 0,05 U   0,8

1,0
U   0,5
U   0,6
I a I a
a) b) 1,0

5.70. ábra A kapocsfeszültség változtatásának hatása a terhelési jelleggörbékre

a) állandó fluxusú motor; b) soros motor
Állandó fluxusú gépeknél az n( I a ) jelleggörbe egy negatív meredekségű egyenes, a-
mely az n0 üresjárási fordulatszámnál metszi a függőleges tengelyt. Az összefüggésből az
is látható, hogy a kapocsfeszültség csak az üresjárási fordulatszámot befolyásolja, a
meredekséget nem, vagyis a feszültség változtatásakor a jelleggörbék párhuzamosan tolód-
nak el (5.70a ábra). Az üresjárási fordulatszám megváltozása egyszerűen egy egyenes
U
arányosságból számítható ki: n01  1  n0n (az 5.70a ábrán a kapocsfeszültséget a felére
Un
csökkentettük).
A soros motor jelleggörbéi a telítetlen szakaszon eltolt hiperbolák, nagyobb áramoknál
a valóságos jelleggörbék a hiperbola felett járnak. A feszültségváltozás a hiperbolák alakját
változtatja meg, feszültségcsökkenéskor az új jelleggörbék a természetes jelleggörbe alatt
helyezkednek el. A karakterisztikák szerkesztésére a 5.56. ábra kapcsán ismertetett mód-
szert használhatjuk. Ia
RbG RbM
Klasszikus villamos
gépes módszer a kapocsfe- Hajtómotor + I gG + I gM
szültség változtatására és
HM Ia U
négynegyedes hajtás ké- RgG RgM
Ia
szítésére a Ward-Leonard U iG U iM
rendszer, melynek alapve- Főgenerátor Motor
tő felépítését a 5.71. ábrán
rajzoltuk fel. A rendszer a RszM
RszG
motorból és az azt tápláló Segédhálózat
főgenerátorból áll. A főge-
nerátort hajtó gép robba- 5.71. ábra A Ward-Leonard hajtás kapcsolása
nómotor, diesel-elektromos mozdonyokban diesel motor, vagy akár villamos gép is lehet.

345
 A főgenerátor gerjesztőtekercsét a segédhálózatból középpont-megcsapolású szabá-
lyozó ellenállással mindkét polaritással táplálhatjuk. A két gép armatúráját párhuzamosan
kötjük egymással, így az armatúrakör összellenállása R  RbG  RbM (G index jelöli a
generátor, M a motor jellemzőit) lesz. Az armatúrakör feszültségegyenletéből egyszerűen
megkapható a Ward-Leonard hajtás n( I a ) jelleggörbéinek egyenlete:
U iG  I a   R k UG  G  nG  I a   R
nM   . (5.80)
k UM  M kUM  M

A Ward-Leonard hajtás jelleggörbéit négynegyedes üzem esetén a 5.72. ábrán

rajzoltuk fel, melyből látható, hogy a karakterisztikák két határ között önmagukkal
párhuzamosan tolódnak el. A rendszer fő előnye az, hogy tetszőleges fordulatszámnál hajtó
és fékező üzemállapotot egyaránt létrehozhatunk. Az energiairány megfordíthatóságának (a
visszatápláló fékezésnek) az a feltétele, hogy a hajtómotor képes-e fogadni az ellenkező
értelmű teljesítményt. A diesel motor pl. csak igen korlátozott mértékben, ezért a főgenerá-
tornál is felesleges a motoros üzem. Ilyenkor az egyenáramú gépet az olcsóbb és üzembiz-
tosabb diódás szinkrongene- nM
 n
nM  M
rátorral lehet és szokásos n0nM
helyettesíteni. I a  Rb
1,0
I a  Rb
Változtatható feszültsé- II. I.
U iM U iG
gű hajtással mind az indítás, U iG U iM
mind a fékezés sokkal gaz-
daságosabban végezhető, I a
1,0 1,0
mint állandó kapocsfeszült-
ségűvel. Ezt az 5.73. ábra U U iM U iM U iG
iG III. IV.
kapcsán tudjuk bemutatni.
Az 5.73a ábra szerinti I a  Rb 1,0 I a  Rb
állandó szöggyorsulású in-
5.72. ábra A Ward-Leonard hajtás jelleggörbéi
dításnál a főgenerátor UiG
indukált feszültségét úgy változtatjuk (OCDE), hogy az indítás alatt az armatú-
raáram állandó legyen, majd az indítás végén álljon vissza a névleges értékre. Az állandó
fluxusú motor egyenletesen gyorsul, UiM indukált feszültsége lineárisan változik: OA. A
két indukált feszültség közötti különbség a gépek belső ellenállásain esik.
Az 5.73b ábrán a hajtás teljesítmény- és energetikai viszonyait ábrázoltuk az indítás
alatt. Mivel a nyomaték állandó, a motor által leadott PmM mechanikai teljesítmény
lineárisan nő (OA). A generátor által leadott teljesítménynek ezen kívül fedeznie kell az
armatúrakörök PR  I ai2  R tekercsveszteségeit is (OCD).
Ha a teljesítményeket az indítási idő alatt integráljuk, a vonalkázott energiával arányos
területeket kapjuk. A motor által az indítás alatt végzett Wm mechanikai munka (a
vízszintesen vonalkázott OAB háromszög területe) fedezi a terhelés munkaigényét és
növeli a rendszer kinetikai energiáját.

346
 U n D P D
F
U inG E U n  I ai G
E
U inM nnM A PmG
A I an2  Rb
I an  Rb
U iG I ai  Rb
PR  I ai2  Rb
n
I ai WR
I an PmM
C U iM U iM C Wm
B B
t t
O ti O ti
a) b)
5.73. ábra A Ward-Leonard hajtás indítása
a) az indukált feszültségek- és a fordulatszám változása; b) teljesítmény- és energetikai viszonyok

A WR-el jelölt függőlegesen vonalkázott (OCDA romboid) terület az armatúrakörök

belső ellenállásain hővé alakul, ez a hajtás indítási vesztesége. Az indítás a hajtómotortól
az OCDB trapéz területének megfelelő munkát igényel; a hatásfok az OAB/OCDB
területek arányától függ.
Összehasonlításul: ha a motort az Un állandó kapocsfeszültségről indító-ellenállással
indítottuk volna, akkor az indító ellenállásban a ferdén vonalkázott terület (OFGA trapéz)
alakulna hővé, a hatásfok pedig az OAB/OFGB területek arányától függene, ami láthatóan
lényegesen (mintegy 20...30 %-al) rosszabb, mint a Ward-Leonard hajtásé.

5.12.2. Nem sima egyenfeszültségről táplált egyenáramú motorok

Jelenleg az egyenáramú motorok igen nagy hányadát (az armatúrát, a gerjesztő

tekercset vagy esetleg mindkettőt) valamilyen ipari elektronikai berendezésről, többnyire
gyújtásszög-vezérelt tirisztoros hídról táplálják. A problémát az jelenti, hogy ebben az
esetben a tápláló feszültség és a kialakuló áram is jelentős váltakozó összetevővel ( I ν )
rendelkezhet. A feszültséget, vagy az áramot ilyen szempontból a  hullámosággal, vagy
az F fomatényezővel jellemezhetjük, melyek definíciói:

I 2
ν
I νeff
I  v
 és FI   I2  1 . (5.81)
Id Id

Az 5.2. táblázatban megadtuk a legkisebb rendszámú harmonikus 50 Hz-es hálózati

frekvenciára vonatkoztatott rendszámát, frekvenciáját és az adott áramirányító
kapcsolásban fellépő maximális feszültséghullámosság %-os értékét.

347
 A legkisebb A legkisebb A feszültség-
rendszámú rendszámú hullámosság értéke
Az áramirányító típusa
harmonikus harmonikus %
rendszáma ( = p) frekvenciája, Hz

Féligvezérelt egyfázisú 2 100 70

hídkapcsolás

Féligvezérelt háromfázisú 3 150 42

hídkapcsolás

Teljesen-vezérelt 6 300 28
háromfázisú hídkapcsolás

5.2. táblázat A különböző áramirányító kapcsolások maximális feszültség-hullámossága

A viszonylagosan nagy értékű váltakozóáramú komponens egy egyenáramú gépben a

következő problémákat okozza:
Az armatúrában indukálódó feszültség a nagy szeletszámból adódóan egy sima egyen-
feszültség, amelynek gyakorlatilag nincs váltakozó összetevője. Ezért már viszonylag
kis értékű kapocsfeszültség-hullámosság a rendkívül kis belső impedancián nagy ára-
mot indít, nagy lesz az áramhullámosság.
Az armatúrakörben folyó váltakozó összetevő átfolyik a vele sorbakötött segédpólus
tekercselésen is, és a segédpólus fluxusának követnie kellene az armatúraáram válto-
zását. A segédpólusban fellépő örvényáramok azonban késleltetik a fluxusváltozást,
ezért a segédpólus nem tudja teljes egészében ellátni két fő feladatát: az armatúrare-
akció ellensúlyozását és a reaktanciafeszültség kompenzálását. Ezért romlik a kommu-
táció és kefeszikrázás lép fel. Az örvényáramok hatásának csökkentésére a mai modern
gépekben a segédpólust is lemezelik.
A megengedett áramhullámosság értéke a gép mágneses körének felépítésétől
függően 5...20 %. Az áramhullámosságot az armatúrakörrel sorbakötött fojtótekerccsel
lehet csökkenteni. A simításnál értékének meghatározásánál érdekes lehet, hogy a
motor belső induktivitása közelítőleg a
Un , V
Lb , mH  ka  kp  (5.82)
I an , A  pM  n , 1 / s

összefüggésből számítható.
(5.82)-ben ka  0,6...0,8 kompenzálatlan és ka  0,25...0,3 kompenzált motornál,
kp az áramirányító ütemszámától függő tényező: kp  0,8 p = 2-nél; kp  0,6 p = 3-
nál és kp  0,4 p = 6-nál, pM a motor póluspárjainak száma.

348
 Hullámos áramú táplálás esetén a
gyárak a hagyományos építésű
motorokat az áram formatényezőjétől
függően „leértékelik”. A
teljesítménycsökkentési tényező:
1
rγ  . (5.83)
FI2

Az áramirányítóról táplálás a gyakor-

5.74. ábra Teljesen lemezelt egyenáramú gép állórész
lemezkialakítása
lati felhasználás szempontjából olyan
fontos, hogy a gyártók az ebben a
pontban elmondott problémák csök-
kentésére modern, teljesen lemezelt
gépeket fejlesztettek ki. Egy ilyen
motor állórészének lemeztest-kialakí-
tása látható az 5.74. ábrán.

5.12.3. Egyenáramú motorok terhelhetőségi határai

A motor I an névleges árama az az érték, amelyet a gyártó cég elsősorban termikus,
kommutációs és mechanikai szempontok alapján a motorra megállapít és azt az adattáblán
feltünteti. Egy hagyományos egyenáramú gép megengedhető I amax maximális árama a név-
leges áram másfélszerese (a szabvány 2 min.-re 1,5 I an -t, 15 s-ra 1,6 I an -t enged meg).
A terhelhetőségi határokat befolyásoló tényezőket csak kompenzált gépeknél vizsgál-
juk (nem kompenzált gépeknél bonyolultabbak a viszonyok). Az egyenáramú gép megen-
gedhető igénybevételeit alapvetően a kommutáció befolyásolja. Az 5.75a ábrán a szög-
sebességet ábrázoltuk a maximálisan megengedhető áram függvényében.
  Ha a szögsebességet
álló állapotból növeljük,
I ameg akkor először sz szögse-
U meg
  r' bességnél eléjük a szelet-
r feszültségre a villamos ív
sz ~ n fennmaradásának elkerülé-
sz
se érdekében maximálisan
Un U megengedhető
Ia
n  I an I amax U szmax  35 V -os
b) b)
értéket. Az sz szögsebes-
5.75. ábra Az egyenáramú motorok terhelhetősége
ség jó közelítéssel mege-
a) a fluxus és a megengedett armatúrafeszültség; b) a megengedett armatúraáram
gyezik, vagy valamivel na-
gyobb a gép névleges szögsebességénél: sz  1...1,3 n . Ha a szögsebességet tovább akar-
juk növelni, akkor a gép fluxusát a

349
 sz
  n  (5.84)

hiperbolikus összefüggés szerint csökkenteni kell (5.75b ábra). Ezen a szakaszon a gép
továbbra is a névleges árammal terhelhető, ezért mechanikai teljesítménye:
sz
Pm  M    c    I an    c   n  I an     c   n  I an  sz  áll.

A másik korlátozó tényező reak-
  tanciafeszültség, amelynek értéke az
max U re  cre  I a   összefüggés szerint
szintén a szögsebességgel arányos, és
r maximálisan megengedhető értéke
Mezőgyengítés
A Pm mechanikai
6...12 V, amelyet r
2,0
teljesítmény szögsebességnél érünk el. Az sz és
állandó
az r szögsebességek közül az r a
nagyobb.
1,0 Ennél nagyobb szögsebességen a
sz ~ n megengedhető armatúraáram értékét
A n fluxus és az r
Mn nyomaték az I ameg  I amax  (5.85)
állandó 
1,0 M
összefüggés szerint csökkenteni
Mn M
kell, így a gép terhelhetősége má-
5.76. ábra Egyenáramú motorok terhelhetősége
sodfokú hiperbola szerint csökken.
A gép maximálisan megengedhető  max szögsebességét a mechanikai igénybevételek
(a legkényesebb pont általában a kommutátor) korlátozzák. A hagyományos gépek esetén a
szabvány a névlegesnél csak 20 % -al nagyobb pörgetési próbát ír elő, ezért mezőgyengí-
téses alkalmazások esetén (ahol a fluxus kb. a névleges érték harmadáig csökkenthető)
ebben a kérdésben a gyártóval történő egyeztetés szükséges.
Az 5.76. ábrába vastag vonallal jelöltük be a kompenzált gép terhelhetőségi
határának változását.
di (t )
ia (t )  Rb Lb  dt
a
5.12.4. Egyenáramú motoros hajtások
hatásvázlata. Egyenáramú gépek
Rb Lb időállandói

ui (t ) U Egyenáramú motoros hajtásokban a for-

  áll. dulatszám-, vagy a pozíciószabályozó változó
ia (t )
kapocsfeszültséggel táplálja a motort. Az átme-
5.77. ábra Az egyenáramú motor tranziens neti jelenségek miatt ezekben esetekben a he-
üzemre érvényes helyettesítő kapcsolási vázlata lyettesítő vázlatban már nem hanyagolhatjuk el

350
az egyenáramú gép armatúraköri induktivitását (5.77. ábra). Vizsgálatainkat az ilyen
hajtásokban nagyon gyakori terheléstől független fluxusú (kompenzált gép, állandó
mágneses gerjesztésű egyenáramú gép) gépekre végezzük.
Az armatúrakör feszültségegyenlete az armatúrára U nagyságú feszültségugrást kap-
csolva:
di (t )
U  ui (t )  ia (t )  Rb  Lb  a , vagyis
dt
dia (t ) 1 z p
U  c    (t )  ia (t )  Rb  Lb  , ahol c  gépállandó. (5.86)
dt 2 a
A c gépállandóval a m motornyomaték időfüggvénye: m(t )  c    ia (t ) . A motor-
nyomaték a terhelőnyomatékra, és a rendszer gyorsítására fordítódik:
d (t )
m(t )  c   ia (t )  mt (t )  md (t )  mt (t )  J  , (5.87)
dt
ahol J a rendszer tehetetlenségi nyomatéka. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel továb-
bá, hogy a teljes nyomaték a gyorsításra fordítódik, vagyis mt (t )  0 . Ekkor (5.87)-ből a
J d (t )
motoráram: ia (t )   , amit behelyettesítve (5.86)-ba:
c  dt
J  Rb d (t ) J d 2 (t )
U  c     (t )    Lb   (5.88)
c  dt c  dt 2
Ezt az egyenletet c  -vel végigosztva:
Lb J  Rb d 2 (t ) J  Rb d (t ) U
 2 2  2 2   (t )   0 (5.89)
Rb c  dt 2
c  dt c 
Lb
ahol 0 az U kapocsfeszültséghez tartozó üresjárási szögsebesség. (5.89)-ben az
Rb
J  Rb
hányados az armatúrakör Tv villamos-, a hányados pedig a rendszer Tm
c 2  2
elektromechanikai időállandója. Az időállandókkal az (5.84) egyenlet:
d 2 (t ) d (t ) U
Tv  Tm   Tm    (t )   0 (5.90)
dt 2
dt c 
Az (5.90) egyenlet Laplace-transzformált alakja (s-el jelölve a Laplace operátort):
U 
s 2  Tv  Tm   ( s)  s  Tm   ( s)   ( s)   0. (5.91)
s  c  s
(5.91)-ből kifejezve a szögsebesség Laplace-transzformáltját:
0 1 (5.92)
 ( s)   ,
s s  Tv  Tm  s  Tm  1
2

351
ami egy kéttárolós arányos tag egységugrás függvényre adott válasza. Az egyenlet vissza-
transzformálásával a szervomotorokkal kapcsolatban az 5.15.3. pontban foglalkozunk. Az
(5.87) egyenlet alapján az 5.78. ábrán felrajzoltuk a terheléstől független fluxusú
egyenáramú motor hatásvázlatát.
mt

U U  ui 1 ia m  md 1 
c 
+  Rb  (1  s  Tv ) + sJ
ui

c 

5.78. ábra Állandó fluxusú egyenáramú motorok hatásvázlata

Az armatúrakör villamos időállandója 0,02...0,15 s között változik, a nagyobb érték

vonatkozik a nagyobb teljesítményű gépekre. Az armatúrakör ellenállását legtöbbször
egyenáramú V-A-mérős módszerrel határozhatjuk meg. Az armatúrakör induktivitására a
(5.77) összefüggés kapcsán már kitértünk.
Az egyenáramú gépek másik, az arma-
J M , kgm 2
túrakör időállandójánál legalább egy nagy-
ságrenddel nagyobb villamos időállandója a
8
Lg
gerjesztőköri időállandó: Tg  . Az idő-
6 Rg
állandó függ a telítéstől, ezért általában a
4 telítetlen szakaszra adják meg, értéke motorok
esetén 0,1...6 s, generátoroknál 0,1...4 s. Első
2
becslésként a
Pn , kW
Pn , kW
1 10 100 1000 Tg , s  10  3 (5.93)
n2p
5.79. ábra Az egyenáramú gép tehetetlenségi
nyomatékának tájékoztató értékei a teljesítmény
tapasztalati képletet alkalmazhatjuk.
függvényében
Mivel a gerjesztőköri időállandó legalább
egy nagyságrenddel nagyobb, mint az armatúraköri, ezért egy egyenáramú hajtásnál mindig
a gép armatúrakörébe kell beavatkozni, ha gyors reakció kívánatos. A gerjesztőköri
folyamatok gyorsítására általánosan használt módszer az ún. forszírozás, amikor is az
állandósult gerjesztőáram eléréséig a névleges gerjesztőfeszültség 2...4-szeresét kapcsoljuk
a gerjesztőtekercsre.
J R
A Tm  2 b2 elektromechanikai időállandót a rendszer tehetetlenségi nyomatéka, az
c 
armatúrakör ellenállása és a gép fluxusa befolyásolják. Az 5.79. ábra tájékoztató értéket ad
az egyenáramú gép tehetetlenségi nyomatékára a teljesítmény függvényében.

352
 5.13. EGYENÁRAMÚ GÉPEK VESZTESÉGEI ÉS HATÁSFOKA

A gép veszteségei a következők:

Armatúra vasveszteség ( Pv ): a forgórész átmágnesezése az f  p  n frekvencia sze-
rint változik, így a vasveszteség:
 f  f  
2
Pv k j  v1,0h   B 2  v1,0ö    B    mv . (5.94)
 50  50  

v1,0h és v1,0ö a vas lemezanyagára jellemző, 1 kg-ra vonatkozó, f = 50 Hz-en, 1 T

maximális indukciónál mért hiszterézis- és örvényáram-veszteségi tényező, B a
maximális indukció Teslában, k j a sajtolás- és lemezelés technológia miatt fellépő
veszteségnövekedés ( k j 2...2,5 ), mv a vastest tömege kg-ban. A vasveszteséget az
armatúrakoszorúra és az armatúra fogakra külön-külön kell meghatározni.
Kefesúrlódási veszteség ( Pks ):

Pks vk  Ak  p   , (5.95)

ahol vk a kommutátor kerületi sebessége, Ak a kefék súrlódó felülete, p a fajlagos
rúgónyomás,  a súrlódási tényező.
Kefeátmeneti veszteség ( Pk ):
Pk U k  I a , (5.96)
ahol U k a kefék feszültségesése, értékét elektrografit keféknél 2 V-ra szokás fel-
venni.
Ventilációs és csapágysúrlódási veszteség ( Ps v ): változását a kerületi sebesség függ-
vényében  a névleges teljesítmény %-ában  diagramban adják meg. A kerületi
sebességgel kb. négyzetesen változik.
Főáramköri tekercselési veszteség ( Pt ):

Pt I a2  Rb . (5.97)

Járulékos veszteség ( Pj ): kompenzált gépeknél 0,5 %-a, kompenzálatlan gépeknél

1%-a a névleges teljesítménynek: Pj  0,005...0,01 Pn .

Gerjesztési veszteség ( Pg ):
U g2
Pg U g  I g   I g2  Rg . (5.98)
Rg
A gép összes vesztesége:
ΣV  Pv  Pks  Pk  Ps  v  Pt  Pj  Pg . (5.99)

353
 A hatásfok:
P1  ΣV
 ,
(5.100)
P1
ahol P1 a gép felvett teljesítménye.

5.14. EGYENÁRAMÚ GÉPEK FŐMÉRETEI ÉS FELÉPÍTÉSE

Az egyenáramú gépből kivehető teljesítmény közelítő meghatározásához tételezzük

fel, hogy a gép ideális, vagyis 100 % hatásfokú. Ebben az esetben a gép leadott
teljesítménye:
z p D π D π
P2  Pb  U i  I a  kU   n  I a  Bδm   i  a  li  n  2a  A  a .
a 2p z
Elvégezve az egyszerűsítéseket és figye-
lembe véve, hogy a forgórész vastest térfogata:
li
3 D2  π
Da Va  a  li ,
Da 4

Da P2  4  i Va  Bδm  A  n . (5.101)

li li
li Eszerint a leadott teljesítmény az aktív
1
a) Da b) anyagok kihasználtságával (a Bδm maximális
légrésindukció a mágneses kör anyagai-, az A
5.80. ábra Különböző forgórész kialakítások
a) szervomotor; b) nyomatékmotor
kerületi áram az armatúra kihasználtságát jel-
zi), a fordulatszámmal és a forgórész köb-
tartalmával arányos. A fordulatszámot vizsgálva ez azt jelenti, hogy azonos aktív anyag
kihasználtságot és forgórész térfogatot feltételezve kétszeres fordulatszámon a kivehető
teljesítmény is kétszeres lehet. A forgórész térfogatát elemezve azonos teljesítmény esetén
készíthetünk kis átmérőjű, hosszú
armatúrájú motorokat (5.80a ábra), Vs A
P2 , kW Bδm , 2 A,
amelyeknek így kicsi lesz a tehetet- m m
lenségi nyomatéka és ezzel együtt az
elektromechanikai időállandója. Ez a 1...2 0,52 1,6  10 4
kialakítás előnyös szervomotorok ese-
tén, ahol az li / Da viszony szokásos 2...4 0,56 1,8  10 4
értéke li / Da  3 . A hagyományos
4...10 0,63 2,2  10 4
gépek li / Da viszonya 0,8...1,5 körüli
érték. Készíthetünk azonban motoro- 10...30 0,68 2,5  10 4
kat nagy átmérővel és kis hosszal is.
Az átmérővel növekszik a gép nyo- 30...100 0,76 3,0  10 4
matéka (és természetesen tehetetlen-
ségi nyomatéka is), így ezeket a 5.3. táblázat A maximális légrésindukció és a kerületi
motorokat nyomatékmotoroknak szo- áram tájékoztató értékei

354
 19 kás nevezni. A nyomatékmotorok-
5 nál az li / Da  1 (5.80b ábra).
4
Az 5.3. táblázatban egy nyitott,
átszellőzött gépre megadtuk a Bδm
maximális légrésindukció és az A
10
kerületi áram tájékoztató értékeit.
Az adatokból látszik, hogy az aktív
anyagok kihasználtsága a teljesít-
3
mény növekedésével nő.
Hasonlóan a többi villamos
géphez, az egyenáramú gépek szer-
2
kezeti megoldásaira is számos vál-
6 tozat alakult ki az idők folyamán, a
teljesítménynagyság függvényében.
5.81. ábra Egyenáramú gép keresztmetszete E megoldások közül mutatunk be
egy teljesen zárt (IP44 védettségű)
külső- és belső ventilációs, ellenáramú hűtésű gépet az 5.81. és az 5.82. ábrán.
A tengely és az azon elhelyezett alkatrészek alkotják a gép forgórészét. Közülük a
fontosabbak: a 8 kommutátor, 9 armatúra vastest, 7 a tekercselés. A kommutátor és a
vastest a 10 bordás tengelyen helyezkedik el. A tekercsfejeket a centrifugális erő okozta
elmozdulás ellen acélhuzalból vagy üvegszálakból készített bandázzsal rögzítik. A 11
tekercsfejtartók alátámasztják a tekercsfejeket, nehogy a feszes bandázs összeroppantsa
azokat. A 12 bel-ső-, és a 13 külső szellőző kerék a gép hűtését segíti elő.
Az állórészhez tartozik a 14 hajtásoldali, és a 15 kommutátoroldali csapágypajzs a csa-
págyakkal; a 16 kefehíd a 17 kefetartóval és 18 szerelő nyílással, valamint a 19 légvezető

19 1
18
13
16 17
12
14
15
11 10
8 7 9

5.82. ábra Egyenáramú gép hosszmetszete

355
burkolattal. A 2 főpólusok a 3 segédpólusok az 1 állórész házhoz csavarozottak. Az
állórész házat acélcsőből, meghajlított kazánlemezből készítik. Az állórész házhoz rögzítik
még az 5 kapocsszekrényt és a 6 talpat. A 4 kompenzáló tekercselést a főpólus-sarú
hornyaiba helyezik.

5.15. KÜLÖNLEGES EGYENÁRAMÚ GÉPEK

5.15.1. Mérleggépek

Mérleggépnek nevezik az olyan villamos gépet, amelynek az állórészét is

csapágyazzák, és így az akció-reakció elv értelmében az állórész elfordulását
megakadályozva mérni tudjuk a nyomatékot. Elvileg a mérleggép nem csak egyenáramú
gép lehet, de kedvező üzemi tulajdonságai miatt a mérleggépek legnagyobb része
egyenáramú. Mérleggépnek általában külső gerjesztésű kompenzált, vagy soros stabilizáló
tekercseléssel rendelkező egyenáramú gépet használunk, melynek villamos felépítése
teljesen megegyezik egy hagyományos egyenáramú gépével. A mérleggép építési alakja
legtöbbször ún. bakcsapágyas-alaplemezes , a csapágyazás elvi megoldását az 5.83. ábrán
vázoltuk fel.
l

Kiegyensúlyozó
ellensúly
Állórész
csapágy Mérlegkar

Forgórész
csapágy Súly
Csapágybak
G

Alaplemez
5.83. ábra Egyenáramú karos mérleggép (mérlegdinamó)

A mérleggép működhet motoros üzemben is (pl. egy szivattyú hajtásakor), de sokkal

gyakoribb a fékező, generátoros üzemmód (pl. egy robbanómotor, vagy egy másik villamos
gép fékezése). Ez utóbbi miatt egyszerűen mérlegdinamónak szokták nevezni. Az állórész
motoros üzemben a forgórésszel ellentétes, generátoros üzemben azonos irányban igyek-
szik elfordulni. A fékezett energiát vagy ellenálláson emésztjük fel, vagy nagyobb teljesít-
mények esetén hálózati kommutációs inverteren keresztül visszatápláljuk a hálózatba.
A mérleggépeket a mérlegkar súlyserpenyőjébe helyezett súlyokkal egyensúlyozzuk ki
(a kart a súlyokkal vízszintes helyzetbe hozzuk). A tengelyre ható nyomaték ekkor:
M  G  l  Msv  m  g  l  Msv , (5.102)
ahol M s v egy súrlódásból és ventilációból származó korrekciós nyomaték, amely pozitív
generátoros, és negatív motoros üzemben. A korrekciós nyomaték üresjárásban vizsgáló-

356
gépes módszerrel a fordulatszám függvényében méréssel meghatározható. A korrekciós
nyomaték figyelembevételével a mérleggép pontossága kb. 2 %. A fordulatszámot is mérve
a fékező(hajtó) mechanikai teljesítmény:
2 1 1 1
Pm , W   M , Nm  n,   M , Nm  n, . (5.103)
60 min 9,55 min
A korszerű mérleggépekre ráépítik a fordulatszám jeladót, amely analóg tachogenerátor,
vagy digitális inkrementális jeladó lehet, a súly mérése helyett pedig nyúlásmérőbélyeges
erőmérőcellát alkalmaznak a nyomaték mérésére. Mivel a gépcsoport rezgéseinek befo-
lyása a mérési eredményekre nem kívánatos, a mérlegkar és a cella közé gumiból készült
csillapító elemeket helyeznek el.

5.15.2. Állandómágneses egyenáramú gépek

Amíg a közép és nagyteljesítményű egyenáramú gépek elektromágneses gerjesztésűek,

addig a speciális (kisteljesítményű) gépekben, szervomotorokban (ahol nem szükséges a
fluxus üzem közbeni változtatása) gyakran állandómágneses gerjesztést alkalmaznak.
Az állandó mágnesek alkalmazásának a következő főbb előnyei vannak:
Nincs gerjesztési veszteség, javul a hatásfok (kis gépeknél a hatásfokjavulás
akár 15...20 % is lehet).
Kisebb a tömeg; csökken a rézfelhasználás.
Mivel a mágnesanyag anizotróp, a keresztirányú armatúrareakció irányában
a mágneses vezetőképesség sokkal kisebb, mint az izotróp dinamólemezé.
Ezért az armatúrareakció csak kis mértékben befolyásolja a gép fluxusát,
vagyis a gép n(M) karakterisztikái egyenesek.
Az állandómágnesekkel nagyobb M/J viszony érhető el, jobbak a
szabályozási tulajdonságok.
Nincs gerjesztéskimaradás.
Kisebbek az üzemeltetési költségek.
Kisebb a gép zaja.
B, T Olcsóságuk miatt a legelterjedteb-
1,4 bek az ún. ferrit mágnesek, amelyeknek
1,3
1,2 azonban mind remanencia indukciójuk,
Ritkaföldfém-Co 1,1 mind a koercitív erejük kicsi.
SmCo5 1,0
Az 5.84. ábra tipikus állandómág-
0,9
0,8 nes jelleggörbéket mutat. A mágnesa-
Neodymium 0,7 nyagok két csoportba sorolhatók. Az e-
NeFe 0,6
Alnico5 0,5
gyik csoport jellegzetes képviselője az
AlNiCo 0,4 AlNiCo tartalmú, ALNICO5 fantázia-
0,3 nevű mágnes, amelynek nagy a vissza-
Ferrit 0,2
0,1 maradó-, vagy remanens indukciója, de
kicsi a koercitív ereje. Ezért a mágnes
H, kA/m 800 600 400 200 0,00
csak ott alkalmazható, ahol nem lép fel
5.84. ábra Tipikus állandómágnes-anyagok
lemágnesezési görbéi
357
nagy lemágnesező gerjesztés, viszont nagy indukált feszültség szükséges. Tipikus
alkalmazási területe a tachométer-generátorok.
A másik csoportnál viszonylag kicsi a remanens indukció, de nagy a koercitív erő. E
csoportba tartoznak a ritkaföldfém-mágnesek (pl. a Szamárium-Cobalt ötvözet). Alkalma-
zási területük a szervomotorok, ahol rövid ideig akár a névleges áram 10-szerese is megen-
gedett. Igény esetén a légrésindukció maximális értékét a sarufelület (lásd az 5.86. ábrát)
csökkentésével növelik. A ritkaföldfém mágnesek viszonylag drágák. Mindkét szempont-
ból kiváló mágneses tulajdonságot mutat a Neodymium-Vas összetételű mágnes és viszony-
lag olcsó is. A jelenleg terjedő neodymium mágnesek fő problémája a hőérzékenység
(Curie-pontjuk 130...150 C) és a korrózió.
Az állandómágnesek jellemző adatait az 5.85. ábra alapján ismertetjük. A mág-
nesanyag két meghatározó adata a Br remanens, vagy visszamaradó indukció, valamint a
H c koercitív erő. A lemágnesezési
Üresjárási Bm
görbe kezdeti szakaszának meredek-
egyenes sége a  k kezdeti permeabilitás. A
Br
k A
mágnesanyag fajlagos energiatartal-
1
C mát a wm   Bm  H m szorzat hatá-
B D 2
Munkaegyenes rozza meg. A gép munkapontját cél-
 max
r  m szerű úgy megválasztani, hogy az a
1 maximális energiatartalom környékére
(  Bm  H m ) max
2 essék.
Tételezzük fel, hogy a mágnesa-
Bm  H m nyagot az ellengerjesztés a B pontig
Hm mágnesezi le. Ha a gerjesztést meg-
Hc O
szüntetjük, akkor a hiszterézis miatt
5.85. ábra Állandómágnes-anyagok jellemzői nem az A pontba, hanem a C üresjá-
rási pontba (az OA üresjárási egyenes
és a BC munkaegyenes metszéspontja) kerülünk vissza. Amennyiben a  max lemágnesező
gerjesztésnél nagyobbat nem alkalmazunk (pl. CD C), akkor olyan hiszterézishurko-
kon mozgunk, amelyeknek tengelyvonala a BC munkaegyenes, azaz a munkaegyenest a
legnagyobb lemágnesezés stabilizálta.
Az állandómágnesből készült pólustörzs keresztmetszete Am , hossza Lm ; az Am -hez
képest szűkített pólussarú felülete Aδ (5.86. ábra). A mágnestörzs a felmágnesezés után
m  H m  Lm nagyságú gerjesztést képvisel. A mágnestörzs  m fluxusa a  hasznos és a
 s szórási fluxusból tevődik össze:  m    s . A szórási fluxus erővonalai a levegőben
záródnak, így ez a fluxusrész a pólustörzs  m gerjesztésével arányosan növekszik:
s  s  H m  Lm , ahol s a szórási utak mágneses vezetőképessége. A mágnestörzs fluxu-
sa:  m    s  (  s )  H m  Lm a  hasznos mágneses vezetőképességet figyelembe
véve. A mágnestörzsben az indukció:

358
 m   s Lm
Bm    (  s )   Hm , (5.104)
Am Am Am
ami a Bm ( H m ) koordinátarendszerben egy
egyenes egyenlete.
Üresjárásban a vasmagra jutó gerjesz- Póluskoszorú
tést elhanyagolva tételezzük fel, hogy a Állandómágnes
teljes gerjesztés a  légrésre esik (ez lesz a Lm pólustörzs s
H m , Bm , Am
légrésvonal): Semleges
vonal
Bδ
 m  H m  Lm   kc   . (5.105) Aδ Pólussarú
0

Üresjárásban a szükséges hasznos fluxus:

Armatúra koszorú

m0   0 H m  Lm . (5.106) 5.86. ábra Az állandómágneses kör

Üresjárási egyenes Bm (5.105)-öt és (5.106)-ot összehason-

(légrésvonal)
lítva az üresjárási vezetőképesség:
Lm
( Λ0  Λs )   Hm Aδ
Növelt légrésű Am Br 0  0  . (5.107)
üresjárási egyenes A kc  
Lm
( Λ01  Λs )   Hm C A vezetőképesség fordítottan ará-
Am D b
 ai  A i nyos a gép légrésével. A
2
L
Bm  (0  s )  m  H m üresjárási-,
Am
Szórási egyenes L
és a Bm  s  m  H m szórási
Lm Am
Λs   Hm
Am egyenest berajzoltuk az 5.87. ábrába. A
m
légrés megnövekedése 0 -ról 01 -re
Hc O Hm
csökkenti a vezetőképességet, ezzel az
5.87. ábra Az állandómágneses gép munkapontja üresjárási egyenes meredeksége is csök-
ken. Látható, hogy a légrés megnöveke-
dése a lemágnesezés irányába hat. Ezért jegyezzük meg, hogy a kis koercitív erejű mágnes-
sel készített gépet nem szabad szétszedni, ill. a kis koercitív erejű mágneseket a gépbe
építés után mágnesezik fel.
Az armatúrareakció lemágnesező hatása „automatikusan megnöveli” a mágnes gerjesz-
tését (CD), ami azt jelenti, hogy a mezőgörbe kevésbé torzul, az állandómágnessel
gerjesztett gép hasonlóan viselkedik, mint egy külsőgerjesztésű kompenzált gép.
Az állandómágnesek felmágnesezése úgy történik, hogy a mágnest gerjesztő felmág-
nesező tekercsen keresztül egy tirisztor bekapcsolásával egy előzőleg feltöltött elektrolit
kondenzátort sütnek ki. Beépítés előtt mágnesezik fel a nagy koercitív erejű mágneseket.
Ennek hátránya, hogy gyártáskor az alkatrész a mágnesezhető anyagokat magához vonzza,

359
és a forgórészt befűzéskor beránthatja (ennek elkerülésére külön befuző készülék
szükséges). A kis koercitív erejű mágneseket a gép összeszerelése után mágnesezik fel. Az
esetlegesen bennmaradó felmágnesező tekercset rövidrezárva, az véd a rövid idejű
lemágnesezéssel szemben.

5.15.3. Egyenáramú szervomotorok

Mint már említettük, az állandómágnesek felhasználásával nagyobb M / J viszony

érhető el, ami előnyös tranziens üzemben működő szervomotorok építése esetén. Az
egyenáramú motorok tranziens állapotban érvényes helyettesítő vázlatával az 5.12.4. pont-
ban foglalkoztunk. Kapocsfeszültség-ugratás esetén a szögsebesség Laplace-transzfor-
 1
máltja (lásd 5.92.-t):  ( s)  0  2 . Ezt visszatranszformálva az időtar-
s s  Tv  Tm  s  Tm  1
tományba:
 2 t 1  t
 (t )  0 1  e 1   e 2  , (5.108)
 1   2 1   2 

ahol  1 ,  2 az s 2  Tv  Tm   (s)  s  Tm   (s)   (s)  0 karakterisztikus az egyenlet

gyökei:
 Tm  Tm2  4  Tm  Tv
 1, 2  . (5.109)
2  Tm  Tv
Ha a négyzetgyök alatti rész
 i Tm negatív ( Tm  4  Tv ), a beállás lengő,
egyébként aperiodikus. Szervomotorok-
0
nál csak a lengésmentes beállás elfogad-
 (t ) ható, ennek feltétele, hogy

Tm  4  Tv (5.110)
ia (t )
legyen. Aperiodikus beállás esetén az
 (t ) és az ia (t ) időfüggvényeket az
t 5.88. ábrán rajzoltuk fel.
Szervomotorok esetén a Tm  4  Tv
5.88. ábra Szervomotor időfüggvényei aperiódikus
beálláskor
feltétel betartása mellett arra is töreked-
nünk kell, hogy a két időállandó értéke
a lehető legkisebb legyen. Ezért a Tm  Tv szorzatot együtt kell minimalizálni. (5.89) és
(5.90) definícióit felhasználva a szorzat:
J  Rb Lb J  Rb  N2 J 
Tm  Tv      2 2 , (5.111)
c 2  2 Rb k 2  N 2  2 Rb k 

360
 z 1 z p
ahol N a  az armatúra hatásos menetszám, így: c   k  N a .  az armatúra
4a 2π a
vezetőkkel kapcsolódó tér mágneses vezetőképessége. (5.111) alapján a szervomotorok
gyors működésének feltételei:
1
A forgórész tehetetlenségi nyomatéka legyen kicsi, mivel J   m  R 2 , a forgórész
2
sugarát a lehető legkisebbre kell választani. Ezért a hagyományos építésű szervomo-
toroknál a teljesítményt a hossz növelésével érik el úgy, hogy az li / Da  3 . A motor
hosszú, csőszerű kinézetű (csőmotornak is szokták nevezni). Egy ilyen szervomotor
felépítését mutatja az 5.89. ábra.
Állandómágnesek

Hornyolt, huzaltekercses forgórész Kommutátor

5.89. ábra Hornyolt forgórészű, állandómágneses gerjesztésű szervomotor nagy li / D viszonnyal

Az armatúra-vezetőkkel kapcsolódó tér  mágneses vezetőképessége legyen kicsi. Ezt

úgy érik el, hogy az armatúravezetőket nem ágyazzák vasba (vasmentes forgórész).
Ennek a módszernek az előnyei: a villamos és az elektromechanikai időállandó egyide-
jű csökkentésén kívül (a forgórész tehetetlensége is csökken a kisebb tömeg miatt!) az,
hogy kicsi lesz a kommutáló menetek induktivitása és ezzel együtt a reaktancia
feszültség is. Így elhagyható a segédpólus, vagy a kommutáció szempontjából a
névlegeshez képest lényegesen nagyobb áramok engedhetők meg. A hornyolás hiánya
a nyomatékot a kerület mentén még egészen kis fordulatszámoknál is rendkívül
egyenletessé teszi. Sajnos a vas hiánya miatt a légrés és így a mágneses kör
gerjesztésigénye is megnövekszik, a termikus időállandó pedig csökken.
Forgórész kosár

Állandómágnesek

Csapágy Tengely Kommutátor

5.90. ábra Kosárforgórészű, állandómágneses gerjesztésű szervomotor

361
 Az elv felhasználásával többféle típusú
szervomotor készül. az 5.90. ábra ún. kosár-
forgórészű szervomotort mutat. A kosársze-
rűen feltekercselt armatúrát műgyantával
merevítik, az állandómágnes a serlegen belül
1 helyezkedik el.
Szervomotorok esetén gyakori a
2
forgórész tárcsaszerű kialakítása, és ezzel
3 együtt a hasznos fluxus axiális iránya is. Két
4 motortípus terjedt el: a nyomtatott áramkörös
forgórészű tárcsamotor és a tekercselt
5 forgórészű tárcsamotor. A nyomtatott
1-belső hegesztőfül; 2-belső evolvens, kommutátor; áramkörös forgórészű motorok arma-
3-a vezető aktív része (tekercsoldal); 4-külső evol- túravezetőit nyomtatott áramköri technikával
vens; 5-külső hegesztőfül
5.91. ábra Nyomtatott áramkörös motor készítik (5.91. ábra). Mivel a lapon kevés a
forgórésze hely, mindig a nagyobb feszültséget adó
hullámos tekercselést alkalmazzák és a
nyomtatott áramkör sokszor többrétegű. A technológia kényes része az oldalak kívül és
belül történő összeforrasztása.
A nyomtatott áramkör egyben kommutátorként is használt. A motor szerkezeti
felépítését az 5.92. ábra mutatja.

Tárcsaforgórész
(nyomtatott áramkör)
É DD
Kefetartó
Állandómágnes

Pajzs

Csapágy

5.92. ábra A nyomtatott áramkörös motor szerkezeti felépítése

A huzaltekercseléses forgórészű tárcsamotorok szerkezeti felépítése az 5.93. ábrán
látható. A gép axiális fluxusú, az armatúra tekercselemek és a mágnesek is körcikk-
szerűek.
a szervomotor elektromechanikai időállandóját csökkenti, ha nagy a gép fluxusa. Ilyen
szempontból, és az armatúrareakció közömbösítésére is előnyös nagy koercitív ereju
mágnesek alkalmazása.

362
 Huzaltekercselésű
forgórész

Állandómágnes

Kefetartó
Kefe

Kommutátor

5.93. ábra Huzaltekercseléses, tárcsaforgórészű motor

szerkezeti felépítése

A szervomotorok villamos időállandója ms, elektromechanikai időállandója pedig

10...100 ms nagyságrendű.

5.15.4. Elektronikus kommutációjú motorok

A teljesítményelektronika fejlődése tette lehetővé az egyenáramú gépek legkényesebb

alkatrészének, a kommutátornak és a kefének elektronikus elemmel történő kiváltását. Ez-
által gyakorlatilag megszűnnek az egyenáramú gép kefekopásból adódó karbantartás-
igényei, valamint a kommutáció által termelt mechanikus és villamos zajok.
Ahhoz, hogy az elektronikus kommutálást könnyebben, az álló géprészen végez-
hessük, a gépet ki kell fordítani. Így az állandómágnes főpólusok a forgórészre, a mind-
Armatúra-
tekercselés

Fordulatszám Állandó-
érzékelő mágnes

Fordulatszám
jeladó-tárcsa

HALL Forgórész
érzékelő helyzetadó

5.94. ábra Elektronikus kommutációjú motor felépítése

363
össze 2...4 (legtöbbször 3) tekercselemből álló armatúra-tekercselés az állórészre kerül
(5.94. ábra). Mivel ez gyakorlatilag egy szinkron gép felépítése, a motor szinuszos indukált
feszültségű, szinuszos armatúraáramú változatát szinkron szervomotornak is szokták
nevezni.
Az egyenáramú gép működésének lényege, hogy az armatúra vezetőkben a kommu-
tátor megfordítja az áram irányát, amikor azok a semleges vonalon áthaladnak. Ez egyben
azt is jelenti, hogy a gép motoros üzemállapotában az áram és az indukált feszültség
fázisban, generátoros esetben pedig ellenfázisban vannak. Az egyenáramú gép indukált
feszültségét a pólusgerjesztés hozza létre, amelynek gerjesztési iránya a forgórész d-irányú
mágneses tengelyéhez, azaz a forgórész helyzetéhez kötődik. Ha tehát az adott armatúra-
tekercselem (továbbiakban fázis) áramát a forgórész helyzetétől függően úgy kapcsoljuk ki
és be, hogy az indukált feszültség és áram fázisban (vagy generátoros üzemben ellen-
fázisban) legyen, akkor az elektronikus kommutáció az egyenáramú géppel megegyezően a
armatúragerjesztést a pólusger- Ie
jesztés tengelyére merőlegesen IU
TU  TV  TW 
úgy rögzíti, hogy a legnagyobb
nyomatékot kapjuk. A tekercsele- UU
U UV
meket a nyomatéklüktetés elkerü- U e UW
lése érdekében villamos 180 he- TU  Tv  TW 
lyett csak 360/m szögre kapcsol- UV
IW
juk be, ahol m az armatúra fá- IV
zisainak száma. A bekapcsolást a a)
forgórészen elhelyezett mágneses 0 60 120 180 240 300 360
vagy optoelektronikus érzékelő
vezérli. Az 5.94. ábrán a U UV U VW U WU
helyzetadó egy 2p pólusra b)
felmágnesezett gyűrű alakú ferrit-
mágnes, az érzékelő pedig Hall-
U iV U iW U iU
szonda. c)
Az 5.95. ábrán az elektroni-
kus kommutációjú motor idő- I I V I W I U
e
függvényeit rajzoltuk fel. A csil- d)
lagkapcsolású motort háromfá- I e I W I U I V I W
zisú tranzisztoros hídról tápláljuk
U VW U UV U WU U VW U UV U WU
(5.95a ábra). Feltételezzük, hogy
a gép vonali indukált feszültségei U e e)
(5.95b ábra) trapéz alakúak, a-
melyeknek megfelelő, az állandó-
I f) IU
mágnes pólusok által az arma- e
túrába indukált fázisfeszültségek I e
láthatóak az 5.95c ábrán. Az a-
dott fázishoz tartozó felső(alsó) 5.95. ábra Elektronikus kommutációjú motor időfüggvényei

364
tranzisztorokat akkor kell bekapcsolni, amikor az adott fázisfeszültség a pozitív oldalon a
legnagyobb, a negatív oldalon pedig a legkisebb. Például az első 120-os részben az pozitív
oldalon a V-fázis indukált feszültsége a legnagyobb (ezért az VF-t kell bekapcsolni), a
negatív oldalon pedig az első 60-os részben a W-fázis a legnegatívabb (ezért az WA-t kell
bekapcsolni) és így tovább.
Az adott tranzisztorok ki- és bekapcsolását a forgórész helyzetadóról kapott jelekkel
vezéreljük. Az egyes tartományokban (hat 60-os rész) vezető tranzisztorokat jelöli az
5.95d ábra. Az 5.95e ábrán megrajzoltuk a motortekercsekre kapcsolt feszültségek
burkológörbéjét, jelölve, hogy melyik két fázistekercs bekapcsolásából származik. Az ábra
alapján látható, hogy a motorra kapcsolt feszültség állandó és értelemszerűen a hidat
tápláló egyenfeszültséggel egyezik meg. Az 5.95d ábra alapján az is látható, hogy az
egyenáramú körből a motorba befolyó Ie egyenáram, és így végül a motorba jutó belső
teljesítmény is állandó. Ideális gépet feltételezve egy adott fordulatszámon a belső
teljesítmény állandósága az egyes szakaszokban azonos értékű nyomatékokat jelent.
Valójában az armatúrakör induktivitásai miatt a kommutációk nem zajlanak
pillanatszerűen. Csak az U-fázisra egy a valóságoshoz közelebb álló áramképet rajzoltunk
fel az 5.95f ábrán. Az áram időfüggvényét a tekercsek villamos időállandói, valamint a
félvezetők nem pillanatszerű kommutációjából adódó fedések befolyásolják.
n Az elektronikus kommutációjú motorok
Teljesítményelektronika fordulatszámát  ugyanúgy mint az egyená-
nmax
feszültséghatárolás ramú gépekét  a kapocsfeszültség változta-
tásával befolyásolhatjuk. Ez a motorteker-
Áram csekkel sorbakapcsolt tranzisztorok vezetési
nmax határolás
Elektronikus
szakaszon belüli ki- és bekapcsolásával
nr
kommutációjú (Impulzus-SZélesség Modulációval) törté-
(kefenélküli) nik. Mivel egy vezetési szakaszban mindig
gép
egy felső- és egy alsó tranzisztor van sorba-
Hagyományos
nsz kapcsolva, a kapcsolási veszteségek csök-
egyenáramú gép kentésére elegendő vagy csak a felső-, vagy
csak az alsó tranzisztorokat ISZM üzem-
M
módban kapcsolgatni.
5.96. ábra A hagyományos és az elektronikus
Az 5.96. ábrán összehasonlítottuk a
kommutációjú egyenáramú motorok
terhelhetőségi határainak összehasonlítása hagyományos egyenáramú gépek és a
kefenélküli gépek terhelhetőségi határait
(lásd ezzel kapcsolatban az 5.12.3. pontban tett megjegyzéseket). A kommutátor és a kefék
hiánya miatt jóval nagyobb a megengedhető maximális fordulatszám. Lényeges különbség
az is, hogy a többi részen a terhelhetőséget elsősorban nem a kommutáció és a
szeletfeszültség, hanem a teljesítményelektronika feszültség- és áramkorlátai határozzák
meg.

365
 5.15.5. Soros kommutátoros (univerzális) motorok

Az univerzális motorok kisteljesítményű (teljesítménytartományuk 1...800 W), egyen-

és váltakozó feszültségről egyaránt működtethető, felépítésüket tekintve teljesen lemezelt
mágneses körű, segédpólus nélküli soros egyenáramú gépek.
Váltakozóáramról azért működtet- m(t )
hetők, mert az egyenáramú gép
ia Φ
m(t ) c  Φ(t )  i (t )
a m(t )
nyomatéki összefüggése szerint ha az
áram és a fluxus együtt vált előjelet, M k
akkor a nyomaték a váltakozóáram
mindkét félperiódusában azonos irá-
nyú. t
ia (t )  2  I a  sin t szinuszos ar-  Φ(t )
ia (t )
matúraáramot ( I a az effektív érték)
feltételezve az 5.97. ábrában felrajzol- 5.97. ábra A soros kommutátoros motor nyomaték-idő
tuk a fluxus és a nyomaték időfügg- függvénye váltakozóáramú tápláláskor
vényét. A szintén szinuszosan változó,
Φm maximális értékű fluxus a pólusokban fellépő vasveszteség miatt  szöggel késik az
áramhoz képest: Φ(t )  Φm  sin( t   ) .
Ezekkel a nyomaték időfüggvénye:
2 z p
m(t )    I a  Φm  sin t  sin(t   ).
2π a
Alkalmazva az addíciós tételeket a nyomatékra végül
z p
 I a  Φm  cos   cos (2 t   )
1
m(t )   (5.112)
2π  2 a

összefüggést kapjuk.
Az (5.112) szerint a nyomaték-időfüggvény az
1 z p
Mk    I a  Φm  cos 
2π  2 a
középérték körül kétszeres körfrekvenciával leng (lásd az 5.97. ábrát), az egyenáramú
tápláláshoz képest azonos Bδm maximális légrésindukciót feltételezve a nyomaték
cos  / 2 -ed részére csökkent.
A nyomatékot csökkentő, a kommutációt rontó  szögeltérés, valamint a vasveszteség
csökkentésére az univerzális motor állórészét is lemezelni kell. A lemeztest egy szokásos
alakját az 5.98. ábrán rajzoltuk fel. Az ábrába egy adott időpillanatban berajzoltuk az áram
és erővonalirányokat. Az univerzális motorok gyakorlatilag csak kétpólusú kivitelben

366
készülnek, mert így a nagyobb fordu-
latszámok miatt jobb a leadott teljesít-
mény/súly viszony (lásd az 5.101 ösz-
szefüggést).
Váltakozóáramú táplálás esetén a n
Kefeeltolás
kommutáló menetbe az armatúrareak-
ció, a kommutációs áramváltozás és a M
szinuszosan változó fluxus transzfor-
mátorosan indukál feszültséget és okoz
ezzel rossz kommutációt. Mivel nincs
segédpólus, a kommutációt csak a mo-
toros forgásiránnyal szembeni kefeelto- 5.98. ábra Az univerzális motor egy szokásos
lással, ill. nagy ellenállású kefék alkal- felépítése

mazásával javíthatjuk. A univerzális motor kommutációja általában rosszabb, mint egy

nagy egyenáramú gépé, ezért a keletkező nagyfrekvenciás villamos zajok szűrésére
zavarszűrő kondenzátorokat szoktak a géppel párhuzamosan kapcsolni (5.102. ábra). A
gép induktivitásai a zavarszűrő kör részeit képezik.

Ra La Rg Lg U i~

U i U~
U
I a  Ra
Ui U Ia  j X a
Ia I a  Rg Ia
I a  Ra 
Ia
I a  Rg Ia  j X g
a) b) c)
5.99. ábra A soros kommutátoros motor helyettesítő kapcsolási vázlata és vektorábrái
a) helyettesítő vázlat; b) egyenáramú táplálás; c) váltakozó áramú táplálás
A továbbiakban a viszonyok egyszerűsítése érdekében az armatúraáram és a fluxus
között fellépő, korábban tárgyalt  szöget elhanya-
goljuk. A motor helyettesítő kapcsolási vázlata az Ia  j X
U~
5.99a ábrán, az egyen- ill. váltakozófeszültségről
táplált esetre felrajzolható vektorábrák az 5.99b és
U i U 
az 5.99c ábrákon láthatók. Különválasztva ábrá-
zoltuk az armatúra- és a gerjesztőtekercs feszült-
U i~
ségeséseit. Mivel ebben az egyszerűsített esetben
az armatúrában indukálódó feszültség:  Ia
Ia
ui (t ) kU  Φ(t ) n  kU  C  ia (t ) n ,
az armatúraáram időfüggvénye és az indukált fe- a) b)
szültség időfüggvénye fázisban van egymással és 5.100. ábra A soros kommutátoros motor
arányos a fordulatszámmal. Már ebből a vektoráb- egyszerűsített vektorábrái
rából is jól látható, hogy azonos kapocsfeszült- a) egyenáramú táplálás; b) váltakozóáramú táplálás

367
séget és terhelőáramot feltételezve az armatúrakör induktivitásain eső feszültségesések
miatt:
U i  U i~ .
Az 5.100. ábrán a U i ~ és az U i  közötti összefüggés közelítő meghatározására a
vektorábrákat tovább egyszerűsítettük: Ra -t és Rg -t elhanyagolva az X a és X g reak-
tanciák összevonhatók: X  X a  X g . Azonos egyen- és váltakozó- kapocsfeszültség
esetén közelítőleg írható:
Ui ~  Ui   cos  , amiből n~  n  cos  . (5.113)
(5.113) azt mondja ki, hogy azonos terhelőáram esetén az armatúraköri induktivitá-
sokon okozta feszültségesések miatt a váltakozóáramú jelleggörbe az egyenáramú alatt jár
(5.101 ábra). A gép jelleggörbéje a gerjesztőtekercs kapcsolásából adódóan tipikus soros
jellegű karakterisztika. Kisebb armatúraáramoknál
nem a feszültségesések, hanem a váltakozóáramú n
táplálás miatt a vastestben fellépő örvényáramok
fluxuscsökkentő hatása módosítja a jelleggörbét. Így
kis terheléseknél a váltakozóáramú karakterisztika
az egyenáramú felett jár. A gép maximális fordulat-
száma (10...30) 103 1/min, ügyelni kell a terhelés- n
megszüntetés hatásaira (pl. porszívóknál a ventilá-
torlapátok eltávolításakor). A motor forgásiránya a n~
gerjesztőtekercs és az armatúratekercs egymáshoz
Ia
képesti felcserélésével oldható meg, fordulatszámát In
triac-os szaggató kapcsolással (a motorra jutó fe- 5.101. ábra Az univerzális motor
szültség módosításával) szokták változtatni. terhelési jelleggörbéi
Sok esetben igény, hogy a névleges pont környékén a gép egyen- ill. váltakozó
feszültségről táplálva azonos fordulatszámmal járjon. Ez a követelmény a
gerjesztőtekercsek megcsapolásával elégíthető ki (5.102. ábra). Az ábrába berajzoltuk a

C1
C2
C3
U C2 U U~ U~ U
Ia

5.102. ábra Az univerzális motor és zavarszűrőjének kapcsolási rajza

korábban említett zavarszűrés megoldását is (C1  100 nF, C2= 5..10 pF, C3 100 nF).
A soros kommutátoros motorok nagy tömegben gyártott, tipikus „háztartási” célgépek.
Alkalmazási területeik: a háztartásban porszívók, kávéőrlők, szeletelők, (haj)szárítók stb.;
a különböző kéziszerszámok: fúró-, nyíró, vágógépek; orvosi készülékek; irodagépek.

368
 5.16. EGYENÁRAMÚ GÉP SZÁMPÉLDÁK

5.16.1. számpélda. Egy U = 220 V kapocsfeszültségű, névleges terhelési pontban üzemelő,

Pn  120 kW -os névleges teljesítményű egyenáramú söntgenerátort n = 1440 1/min
fordulatszámmal forgatunk (5.103 ábra). Ha a gépet Ia It
egy  az előzővel azonos kapocsfeszültségű  háló- +
zatról motorként járatjuk, akkor a hálózatból egy A1 + Ig
adott terhelésnél P1  60 kW teljesítményt vesz fel. n Ui + Rt
U
Mennyi ekkor a motor n fordulatszáma? A gép E1 R g E2
A2
belső ellenállása Rb = 0,011 ; a gerjesztőtekercs -
ellenállása pedig Rg = 38 . A kefék átmeneti
feszültségesése Uk = 2 V; az armatúrareakció
5.103. ábra Sönt generátor áramai
hatását hanyagoljuk el!
Megoldás
Generátoros állapotban a gép armatúraárama (a gerjesztőáramot a generátor
szolgáltatja):
P U 120 103 220
I a I t  I g  n    551 A .
U Rg 220 38
Így az indukált feszültség:
Ui U  I a  Rb  ΔU k 220  551 0,011  2228 V ,
amiből az adott fluxusnál a tekercselésre jellemző gépállandó:
Ia I U i 228  60
+ k U    9,5 Vs .
ngen 1440
A1 + Ig
n Ui + U Motoros állapotban (5.104. ábra) a gép armatúra-
E1 Rg E2 árama (a kapocsfeszültség állandósága miatt változatlan
A2
- értékű gerjesztőáramot a motor most a hálózatból veszi
fel):
P U 60 103 220
5.104. ábra Sönt motor áramai I a I  I g  1    267 A .
U Rg 220 38

Motoros állapotban az indukált feszültség:

Ui U  I a  Rb  ΔU k 220  267  0,011  2215 V .

Mivel a két állapotban a gerjesztőáram azonos, a gép fluxusa változatlan. Ezt

felhasználva a motor fordulatszáma:
Ui 215  60
nmot   1358 1 / min .
k U  9,5

369
5.16.2. számpélda. Egyjáratú, hullámos tekercselésű, generátorként üzemelő egyenáramú
gép armatúrájának horonyszáma Z = 25; a póluspárok száma p = 2; a tekercsenkénti
menetszám Nt = 4; az egy horonyra és egy rétegre jutó tekercsoldalak száma u = 3. A
gép fluxusa  0,65 102 Wb; az armatúraáram Ia = 27 A; a fordulatszám n = 1500
1/min. Határozzuk meg a gép belső teljesítményét!

Megoldás

A generátorként üzemelő gép belső teljesítménye: Pb U i  I a , amelyben az indukált

z p
feszültség: U i  k U   n    n .
a
Határozzuk meg először az armatúra hatásos vezetőinek számát!
z2  u  N t  Z 2  3  4  25600 vezető.

A gép tekercselésére jellemző feszültség-állandó:

z  p 600  2
kU   1200 ,
a 1
mivel egyjáratú hullámos tekercselésnél a = 1. A számított adatokkal az indukált feszült-
ség:
1500
U i kU   n1200  0,0065  195 V .
60
Definíciója szerint a belső teljesítmény:
Pb Ui  I a 195  275265 W .

5.16.3. számpélda. Hány százalékkal kell csökkenteni egy U = 110 V kapocsfeszültségű,

külsőgerjesztésű generátor fluxusát, ha terhelése 3,0 kW-ról 1,5 kW-ra csökkent, hogy
kapocsfeszültsége állandó értékű maradjon? A kefeátmeneti feszültségesés ΔU k = 2
V; az armatúrareakció hatását és a főáramkör veszteségein kívül minden más
veszteséget hanyagoljunk el. A generátor belső ellenállása Rb = 0,5 .

Megoldás

A két terhelési állapotban a feszültségegyenlet:

U Ui1  I a1  Rb  ΔU k és U Ui2  I a2  Rb  ΔU k , melyekben

z p
U i1   1 n kU  1 nk  1 , ill. hasonlóan U i2 k  2 .
a
Az armatúraáramok:
P 3000 P2 1500
I a1 1  27,3 A ; és I a2  13,65 A .
U 110 U 110

370
 Az indukált feszültségek arányára írhatjuk:
U i2 k  2 U  I a2  Rb  ΔU k
  .
U i1 k  1 U  I a1  Rb  ΔU k

A relatív fluxusváltozás:
  2   1  2 U  I a2  Rb  ΔU k 110  13,65  0,5  2
   1  1  1 0,055 ,
1 1 1 U  I a1  Rb  ΔU k 110  27,3  0,5  2

vagyis a szükséges fluxuscsökkentés 5,5 %-os.

5.16.4. számpélda. Egyenáramú, külsőgerjesztésű gép fluxusa  3,110 2 Wb. A forgóré-

szen elhelyezett armatúratekercselés hurkos elkötésű, lépésrövidített. Az egyjáratú
tekercselés további adatai: a kommutátorszeletek száma K = 102; egy réteg
tekercsoldalainak száma u = 3; a tekercs menetszáma Nt = 1 (rúdtekercselés, de a
könnyebb gyártás érdekében c = 2 párhuzamos szálra bontott).
Az U = 160 V kapocsfeszültségű hálózatra kapcsolt, Pn = 120 kW névleges
teljesítményű, négypólusú (2p = 4) motor a névleges terhelési pontban n = 1440 1/min.
fordulatszámmal jár, hatásfoka  = 90 %.

Feladatok:
a) Határozzuk meg a motor Ian névleges armatúraáramát;
b) Határozzuk meg az Iág ágáramokat;
c) Határozzuk meg a szükséges vezetőkeresztmetszetet, ha az áramsűrűség
s = 6 A/mm2;
d) Adjuk meg a tekercselés műhelyvázlatát, a horonyszámot, és a tekercselési jel-
lemzőket ( y1, y2 , yk ,  , yh );
e) Számítsuk ki az Ui indukált feszültséget;
f) A gép armatúraátmérője Da = 390 mm, az ideális vastest hossza li = 195 mm.
Határozzuk meg a Bδk közepes, és a Bδm maximális légrésindukció értékét, ha
i = 0,65.

Megoldás

a) A gép leadott teljesítménye: P2 Pn 120 kW . A felvett teljesítmény:

P2 120
P1  133,3 kW .
 0,9
Mivel a motor külsőgerjesztésű, az armatúraáram:
P 133,3 103
I an  1  833 A
Un 160

b) A tekercselés egyjáratú, hurkos, ezért az ágpárok száma: a = p = 2. Így az ágáramok:

371
 I an 833
I ág   208 A .
2a 2  2
c) A szükséges vezetőkeresztmetszet:
I ág 208
ACU   17,3 mm 2 .
c s 26
Légrés A szabványos vezető-keresztmetszeteket fi-
Horonyléc gyelembe véve válasszuk a négyszög keresztmet-
szetű, 3,2x5,5 mm-es huzalt (ACU = 17,6 mm2).
Armatúra Felső
A kiinduló tekercselési adatok:
vezető réteg ap2 ; K 102 ; u3 ; N t 1 ; c2 .
Közbetét A horonyszám:
szigetelés K 102
Horony Z  34 .
szigetelés Alsó u 3
réteg
A hurkos tekercselés szimmetria-feltétele, hogy
Horonyfenék Z K
szigetelés és értéke egész szám legyen. Esetünkben:
p p
Nt  1 u  3 c  2 Z 34 K 102
 17 ; és  61 ,
5.105. ábra. Az armatúrahorony metszete p 2 p 2

vagyis a feltételek teljesülnek. Az armatúra hatásos vezetőszáma:

z2  u  N t  Z 2  3 1 34204 .

A horonymetszetet az 5.105. ábra mutatja. A ho-

ronylépés:
Z 34 1
yh    h   8, 1 9
2p 4 2
1
tehát  h  (lépésrövidítés).
2
A tekercsvégek elkötéséhez szükséges lépések:
y1u  y h 3  824 ; y = 1; és y 2  y1 y24  123 ;
vagyis a tekercselés keresztezetlen. A számított adatok a-
1 2 3 4
lapján megrajzolt tekercselési műhelyvázlat az 5.106.
5.106. ábra Az armatúra tekercselés
ábrán látható.
műhelyvázlata
e) A gép indukált feszültsége:
z p 204  2 1440
Ui    n  3,110 2  152 V  160 V
a 2 60
f) A pólusosztás:
D  π 0,39  3,14
p a  0,3065 m .
2p 22
Az ideális pólusív:

372
 bi i  p 0,65  0,30650,1992 m .

A maximális légrésindukció:
 3,1102
Bδm   0,798 T ;
bi  li 0,1992  0,195
míg a közepes:
bi
Bδk   Bδm  i  Bδm 0,65  0,7980,518 T .
p

5.16.5. számpélda. Egyenáramú soros motor belső ellenállása Rb = 0,7 ; ebből a soros
gerjesztőtekercs ellenállása Rgs = 0,2 . A motor n1 = 750 1/min. fordulatszámmal jár,
amikor Ia1 = 30 A áramot vesz fel az U = 440 V kapocsfeszültségű hálózatból.

Feladatok:
a) Határozzuk meg ebben a munkapontban a motor M1 nyomatékát;
b) Határozzuk meg az M2 nyomatékot és a motor n2 fordulatszámát, ha a gerjesz-
tőtekercset söntöljük egy Rs = 0,4 -os ellenállással és a motor Ia2 = 45 A ára-
mot vesz fel a hálózatból.
A megoldásnál a villamos  mechanikai energiaátalakítást tekintsük ideálisnak és a
kefe-feszültségesést valamint az armatúrareakciót hanyagoljuk el, és.

Megoldás

Ideális villamos  mechanikai energiaátalakítást feltételezve a belső teljesítmény

teljes mértékben átalakul mechanikai teljesítménnyé, ezért írható:
M1   1U i1  I a1 .

Az első esetben a motor indukált feszültsége:

Ui1 U  Rb  I a1440  0,7  30419 V .

A motor által kifejtett nyomaték:

U  I U  I 419  30  60
M1 i1 a1  i1 a1  160 Nm .
1 2π  n1 2  3,14  750

A második esetben a söntölt gerjesztőköri ellenállás:

Rgs  Rs 0,2  0,4
Rg2   0,133 Ω .
Rgs  Rs 0,2  0,4
Az új indukált feszültség:
Ui2 U  ( Rb  Rgs  Rg2 )  I a2440  (0,5  0,133)  45411,5 V

A söntölés miatt a második esetben a gerjesztőkör árama:

373
 Rs 0,4
I g2   I a2   4530 A ,
Rs  Rgs 0,4  0,2

vagyis ugyanaz, mint az első esetben. Mivel az armatúrareakció fluxuscsökkentő hatását

elhanyagoljuk, a két esetben a gép fluxusa megegyezik: 1 2 . Az indukált feszültség
arányos a fordulatszámmal, ezért a második esetben a fordulatszám:
U 411,5
n2  i2  n1  750736,6 1 / min .
U i1 419

Végül a második munkapontban a nyomaték:

U I U I 411,5  45  60
M 2  i2 a2  i2 a2  240 Nm .
2 2π  n 2 2  3,14  736,6

5.16.6. számpélda. Egyenáramú sönt motor U = 415 V kapocsfeszültségű hálózatra csatla-

kozik. A motor belső ellenállása Rb = 0,25 ; a gerjesztőtekercs ellenállása Rg = 200
. Terhelés nélkül a motor n0 = 750 1/min. fordulatszámmal jár, és Ia0 = 4 A áramot
vesz fel a hálózatból. Egy Rgsz = 50 -os ellenállást sorbakapcsolva a gerjesztő-
tekerccsel a gép fluxusa 10 %-al csökken, miközben a terhelőáramot Ia1 = 50 A-ra
növeljük.

Feladatok:

Határozzuk meg a fluxuscsökkentett, terhelt esetben a motor:

a) Pteng tengelyteljesítményét;
b)  hatásfokát;
c) n fordulatszámát.
A megoldásnál a kefe-feszültségesést vegyük ΔU k  2 V -nak; a vas-, és a súrlódási
veszteségek változását, valamint az armatúrareakciót hanyagoljuk el.

Megoldás

A vas-, súrlódási- és ventilációs veszteségek üresjárásban:

ΣV0 Ui0  I a0 (U  I a0  Rb  ΔU k )  I a0415  4  0,25  2 41648 W .

A terhelt esetben a felvett teljesítményből levonva a főáramköri veszteségeket:

Pb Ui  I a (U  I a  Rb  ΔU k )  I a (415  50  0,25  2)  5020025 W .

A terhelt esetre áttéréskor elhanyagolva az üresjárási veszteségek változását a tengely-

teljesítmény:
Pteng Pb  ΣV0 20025  164818377 W .

374
 A gép hatásfoka:
Pt Pt 18377
    0,857 ; vagyis 85,7%.
Pfel ( I a1  I g ) U  415 
 50    415
 250 
Mivel U i kU   n , az indukált feszültségek arányára írható:
U i0  0 n 0  0 n 0 n
   0 .
U i   n (0,9  0)  n 0,9  n

Ebből terhelt esetben a keresett fordulatszám

U n U  I a  Rb  ΔU k n 0 415  50  0,25  2 750
n i  0      810 1 / min .
U i0 0,9 U  I a0  Rb  ΔU k 0,9 415  4  0,25  2 0,9

5.16.7. számpélda. Egy egyenáramú, Rb = 0,8  belső ellenállású mellékáramkörű motor

által hajtott munkagép állandó értékű terhelőnyomatékot igényel a motortól, amely
egy U = 400 V kapocsfeszültségű hálózatra csatlakozik. Amikor a fordulatszám n1 = 600
1/min., a gép armatúraárama Ia1 = 15 A. Mekkora Re előtétellenállást kell sorbakap-
csolni az armatúrával hogy a fordulatszám 10 %-al csökkenjen? Mekkora lesz az n3
fordulatszám, ha ezután a gerjesztőkör ellenállásának megnövelésével a gép fluxusát is
10 %-al csökkentjük?
A megoldásnál az armatúra-reakció fluxuscsökkentő hatását hagyjuk figyelmen
kívül, a kefe-feszültségesést vegyük ΔU k  2 V-nak és a villamos  mechanikai
energiaátalakítást tekintsük ideálisnak.

Megoldás
Az indukált feszültség az első esetben:
Ui1 U  I a1  Rb  ΔU k 400  15  0,8  2386 V .

A három esetben a terhelő(motor) nyomaték azonos, ideális gépet feltételezve írható:

U I U I 386 15  60
M M1M 2 M 3  i1 a1  i1 a1  92,15 Nm .
1 2  n1 2  3,14  600

Az előtétellenállás beiktatásakor a fordulatszám 10 %-al csökken  a nyomaték, a gép

armatúraárama és fluxusa is változatlan  így az indukált feszültség:
n2 0,9  n1
U i2  U i1  U i1 0,9  386347,4 V .
n1 n1

A sorbakötendő előtétellenállás értéke:

U  ΔU k  U i2 400  2  347,4
Re   Rb   0,82,573 Ω .
I a2 15

375
 Az állandó értékű terhelőnyomaték-igény miatt a fluxus 10 %-os csökkentésekor az
armatúraáramot 10 %-al növelni kell: I a31,1 I a11,11516,5 A . A fluxuscsökkentés és ar-
matúraáram növelése után az indukált feszültség:
Ui3 U  ( Rb  Re )  I a3  ΔU k 400  (0,8  2,573) 16,5  2342,3 V .

Ezzel az új fordulatszám:
U i3  I a3 341,8 16,67
n3   60586 1 / min .
2  M 3 2  3,14  92,15

5.16.8. számpélda. Egy egyenáramú Pn = 22 kW névleges teljesítményű, 2p = 4 pólusú,

kompenzált külsőgerjesztésű motor kapocsfeszültsége U = 220 V; névleges
fordulatszáma n = 1500 1/min; hatásfoka  =86,5 %. Az armatúrán z = 248 hatásos
vezető van elhelyezve, a tekercselés egyjáratú, hullámos, a gép belső ellenállása Rb =
0,1 . A gerjesztőfeszültség Ug = 220 V; a gerjesztőtekercs ellenállása Rg = 82,5 . A
kefeátmeneti feszültségesést, a súrlódási és a ventilációs veszteségeket és az armatúra-
visszahatást hanyagoljuk el.

Feladatok:
a) Határozzuk meg a természetes (az armatúrakör ellenállása Rb) és az Re1 = 2 -
os előtétellenálláshoz tartozó M (n) jelleggörbét;
b) Határozzuk meg, hogy névleges nyomaték esetén mekkora Re2 előtétellenállást
kell az armatúrakörrel sorbakapcsolni, hogy n1 = 900 1/min. fordulatszámot
kapjunk;
c) Mekkorára kell csökkenteni a kapocsfeszültséget, ha névleges nyomatéknál
n2 = 900 1/min. fordulatszámot kívánunk beállítani?
d) Mennyivel kellene a gerjesztőkör ellenállását megnövelnünk, hogy a fordulat-
szám névleges nyomatéknál n3 = 1600 1/min. legyen? A gép üresjárási jelleg-
görbéjét az 5.111. ábrán adtuk meg.

Megoldás

a) A kompenzált (állandó fluxusú gép) fordulatszáma ΔU k -t elhanyagolva az armatúra-

áram függvényében:
U  I a  Rb U Rb
n    I a  n0  m  I a
k U  k U  k U 

Ez nem más, mint egy egyenes egyenlete, melynek meredeksége m, az ordinátatengelyt

pedig az n0 üresjárási pontban metszi (5.107. ábra). A valóságban ez az eset nem állhat elő,
mert a veszteségek miatt az armatúra áram nem lehet zérus. Az üresjárási- és a névleges
munkapontra a feszültségegyenleteket felírva:

376
 n
n0
nn U U 0 kU   n 0 és Ui U  I an  Rb kU   n n .
Rb
A két egyenletből n0-t kifejezve:
U
Rb  Re1 n0  nn .
U  I a  Rb

A gép névleges armatúraárama:

M Pn 22 103
Mz Mn In   115,6 A .
U 0,865  220
5.107. ábra A természetes és az Re1
előtétellenálláshoz tartozó jelleggörbék Így az üresjárási fordulatszám:
U 220
n0  nn  15001583 1 / min .
U  I a  Rb 220  115,6  0,1

A névleges nyomaték:
Pn , kW 22
M n 9549  9549  140 Nm .
nn , 1 / min 1500
A gép álló állapotában Re12 Ω -os előtétellenállás esetén az armatúrakör ellenállása:
Ra1Rb  Re10,1  2,02,1 Ω ; az armatúrakörben ekkor folyó „zárlati” áram:
U 220
I az   104,8 A .
R b  Re1 0,1  2,0

A nyomaték a névleges és a zárlati pontban:

M n kM   I an és M z kM   I az .
I az 104,8
A két egyenletből: Mz  Mn 140127 Nm .
I an 115,6
A kiszámított két pont alapján a jelleggörbe felrajzolható (5.107. ábra).
b) A terheléskor fellépő fordulatszámesés: n
 nn
U U 0 kU   n 0 és n0
Rb

Ui U  I an  Rb kU   n n nn
Rb  Re2
 n1
A névleges nyomaték: M n kM   I an ,
amiből kifejezve a névleges áramot: n1
Mn
I an  .
k M 
Ezt a feszültségegyenletbe helyettesítve a M
névleges pontban: Mn

Rb 5.108. ábra A természetes és az Re2

k U   nn U   Mn előtétellenálláshoz tartozó jelleggörbék
k M 

377
 Az üresjárási egyenletből kivonva:
Rb
Ebből: k U    (n 0  nn )   Mn .
kM  
Rb
Δnn n 0  nn   Mn .
k U  k M  2

Az armatúrakörbe Re2 ellenállást kapcsolva:

Δn1n 0  n1
Rb  Re2   Mn .
k U  k M  2

Ebből a két utóbbi egyenletből Re2 értéke:

 n   n n   1583  900 
Re2 Rb   1  1Rb   0 1  10,1   10,723 Ω .
 nn   n 0  nn   1583  1500 

Az ellenállás-változtatás hatására a jelleggörbék meredeksége változik, az üresjárási

pont változatlan marad (5.108. ábra).
n c) Feszültségcsökkenés esetén a jelleggörbék pár-
Rb  nn
n0 huzamosan tolódnak el (5.109. ábra). A névleges
nn pontban a fordulatszámok különbsége:
 n2 Δn2 n n  n2 1500  900600 1/min .
Rb
n01 A párhuzamosságból következik, hogy az új
n2 üresjárási fordulatszám:
n01n 0 Δn2 1583  600983 1/ min .
M Ideális gép esetén az üresjárási fordulatszá-
Mn
mokra írható:
5.109. ábra A feszültségváltozás hatása
U kU   n 0 , ill. U1kU   n 01 .

Ebből következik, hogy:

n 01 983
U1U  220  136,6 V .
n0 1583

d) A motor fordulatszámát a nyomaték függvényében az

U Rb
n  M
k U  k U  k M  2

egyenletű egyenes írja le, vagyis a jelleggörbe a fluxus csökkenésével meredekebbé válik,
az üresjárási fordulatszám növekszik (5.110. ábra). Az egyenletben szereplő állandók:
z  p 248  2 1 z  p kU 496
kU   496 és kM     78,94.
a 1 2π a 2 2  3,14

378
 n Az egyenletet a fluxusra rendezve másodfokú
1 egyenletet kapunk:
n02
n3
n0 U M n  Rb
 12   1 0 .
 nn kU  n 3 k U  kM  n 3
Az egyenletbe az adatokat beírva:
220  60 1400  0,1  60
 12  1 0
496 1600 496  78,94 1600
M A megoldóképletbe helyettesítve  1 -re a kö-
Mn
vetkező két értéket kapjuk:
5.110. ábra Fordulatszám változtatás
mezőgyengítéssel  1,11,578 102 Wb és  1,2 0,082  102 Wb .

A két érték közül a  11,578  102 Wb a helyes érték, ugyanis a második fluxusérték
kicsi egy 22 kW-os gépnél. A gép eredeti fluxusa:
U 220  60
  1,68110 2 Wb . U0
kU  n 0 496 1583 U0 , V

Az új üresjárási fordulatszám: 220

206
U 220  60
n 02   1686 1 / min .
k U  1 496 1,578 10 2
n  1583 1 / min  áll.
A  1 fluxushoz tartozó indukált feszült-
ség az üresjárási jelleggörbén (5.111. ábra):
U 01 kU  1 n 0  Ig , A
2,2 2,66
1583
 496 1,578 10 2206,5 V . 5.111. ábra A motor üresjárási jelleggörbéje
60
Az üresjárási jelleggörbében ehhez Ig1 = 2,2 A gerjesztőáram tartozik. Az Ig1 gerjesz-
tőáram beállításához szükséges gerjesztőköri szabályozó ellenállás:
Ug 220
Rgsz   Rg   82,517,5 Ω .
I g1 2,2

5.16.9. számpélda. Egy egyenáramú kompenzált külsőgerjesztésű motor névleges armatú-

raárama Ian = 400 A, kapocsfeszültsége U = 500 V. Névleges terheléskor a gép fordu-
latszáma nn = 1000 1/min; az üresjárási fordulatszám pedig n0 = 1050 1/min.

Feladatok:
a) Tervezzünk az állandó kapocsfeszültségről indított géphez indítóellenállást, ha
I amax1,5  I an és I amin1,1 I an !
b) Határozzuk meg az átkapcsolási fordulatszámokat;
c) A feladatot számítással és szerkesztéssel is oldjuk meg.

379
 Megoldás

a) Az indukált feszültség a névleges pontban:

nn 1000
U i U  500  476,2 V .
n0 1050
A feszültségesés értéke:
ΔU b U  Ui 500  476,223,8 V .
A gép belső ellenállása:
ΔU b 23,8
Rb   0,0595 Ω .
I an 400
A maximális és a minimális áram
Ri1 ( Rf1 )
indításkor:
Ri2 ( Rf2 )
Ri3 ( Rf3 ) I amax1,5  I an 1,5  400600 A és
Ri(k -1) ( Rf(k -1) )
Rik ( Rfk ) I amin1,1 I an 1,1 400440 A .

Az egymást követő ellenállások (a

Rb rk rk -1 r2 r1 mértani sorozat) hányadosa:
Rk I amin Rk 1 440
q   0,733 .
Rk-1 I amax Rk 600
R3 Az első fokozat ellenállása:
R2 U 500
R1   0,833 Ω .
R1 I amax 600

5.112. ábra Az indító- (fékező-) ellenállások A mértani sorozatot felhasználva a

esetén alkalmazott jelölések fokozatszám:
Rb 0,0595
lg lg
R1 0,833
m   8,55 , vagyis az utolsó fokozat csonka.
lgq lg 0,733
Az első indító-ellenállás fokozat: Ri1 R1  Rb 0,833  0,05950,774 Ω ;
A második fokozat összellenállása: R2 q  R10,733  0,8330,611 Ω ;
Az első kiiktatott fokozat ellenállása: r1R1  R2 0,833  0,6110,222 Ω
és így tovább.
Az ellenállások értelmezését az 5.112. ábrán láthatjuk, a további számítások ered-
ményeit az 5.4. táblázatban foglaltuk össze. A 9. fokozat csonka, mert:
R10 q  R9 0,733  0,06970,05110,0595Rb .

380
 n Természetes
jelleggörbe
1100 n0 R  Rb
1050

900
800
n4
700
600 n3
500 n2
2 I a  I amax 400 2 R  R2
I a  I amin 300 n1
200 1 R  R1
1,136 1,0 1 0,8 0,6 0,4 0,2 100 100 200 300 400 500 600
R Ia
U r1 r2 r3 Rb I an I amin I amax
I amin Ri1
R1

5.113. ábra Az indítás folyamatának szerkesztése

A feladatot szerkesztéssel az 5.113. ábrán oldottuk meg. A szerkesztés menete a kö-

vetkező: először megrajzoljuk a természetes jelleggörbét: n( I a ); Ra Rb . Ezután közös
fordulatszám tengellyel felvesszük az n(R) koordinátarendszert. Az ellenállás-egyenesek
közös pontja az n0 üresjárási pont. n = 0-nál Iamax áramhoz az R1 ellenállás, Iamin áramhoz
U 500
az RIamin  1,136 Ω  ellenállás tartozik (bejelöltük még az 500 A-hez tartozó
I amin 440
ellenállás-egyenest, amelyhez n = 0-nál 1  ellenállás tartozik). Az egyenesek két pontjuk
alapján megrajzolhatók.

k 1 2 3 4 5 6 7 8 9

Rk , mΩ 833 611 448 329 241 177 129 95 70

Rik , mΩ 774 552 389 269 182 117 70 36 10

rk , mΩ 222 163 119 88 64 47 35 25 10

nk , 1/min 280 485 636 746 827 886 931 962 985

5.4. táblázat Az indítóellenállás-számítások eredményei

Az n ( I a ) síkon az R1 ellenálláshoz tartozó jelleggörbe n = 0-nál az Iamax áramból in-

dul. Ezen a jelleggörbén vagyunk, amíg az áram Iamin-re nem csökken, amikor is n1 fordu-
latszámon átkapcsolunk az R2 ellenállású fokozatra és így tovább. Az ellenállás-síkon egy-
egy fokozatban az ellenállás állandó, ezért az adott fokozatban függőleges egyenesen moz-
gunk a minimális áram egyenesének eléréséig. Az ellenállás síkon az indító ellenállások ér-
tékei közvetlenül leolvashatók.

381
 Az átkapcsolási fordulatszámok számítása a következő: mivel a fluxus terheléstől
független, a k U  állandó értéke:
U 500
k U    0,4762 Vmin .
n 0 1050

Általánosan a k. fokozatról a k+1. fokozatra történő átkapcsolás pillanatában a fordu-

latszám:
U  I amin  Rk U  I amax  Rk 1
nk   .
k U  k U 

Konkrétan az első fokozatról a másodikra történő átkapcsolás pillanatában a

fordulatszám:
U  I amin  R1 500  440  0,833
n1  280 1 / min .
k U  0,4762

Az átkapcsolási fordulatszámokat megadtuk az 5.4. táblázatban.

5.16.10. számpélda. Egy egyenáramú, kompenzált külsőgerjesztésű motor kapocsfeszült-

sége U = 500 V; üresjárási fordulatszáma n 0 = 1050 1/min.; névleges armatúra-
árama I an = 400 A; belső ellenállása R b = 0,0595 . A motor a névleges terhe-
lési pontban nn = 1000 1/min fordulatszámmal jár, amikor féküzemre kapcsolunk át.

Feladatok:
a) Mekkorának kell lennie az dinamikus fékezéskor az R1 armatúraköri fékező el-
lenállásnak, hogy a maximális fékezőáram I amax500 A legyen?
b) Tervezzünk m = 4 fokozatú fékezőellenállást úgy, hogy a negyedik fokozat vé-
gén csak Rb maradjon az armatúrakörben! Adja meg Iamin, a fékező ellenállások,
és az átkapcsolási fordulatszámok értékét. A feladatot szerkesztéssel is oldja
meg.
c) A motoros üzemi pontból ellenáramú féküzembe térünk át a kapocsfeszültség
polaritásának megfordításával. Mekkorának kell lennie most az R1 armatúraköri
fékezőellenállásnak, hogy a maximális fékezőáram I amax500 A A legyen? A
motort ezzel a fokozattal fékezzük megállásig. A kapocsfeszültség le-, és a rög-
zítőfék bekapcsolásának pillanatában mekkora az Iaz armatúraáram?

Megoldás

Az indukált feszültség motoros üzemben a névleges terhelési pontban és így a

fékezésre történő áttérés pillanatában:
nn 1000
U i U  500  476 V .
n0 1050

a) Dinamikus fékezés esetén az Iamax áramra korlátozó fékezőellenállás:

382
 Ui 476
R1  0,952 Ω .
I amax 500

b) A fékező ellenállások mértani sorozatot alkotnak. A mértani sorozat hányadosa:

R 0,0595
qm b 4 0,5 .
R1 0,9522
Ezzel a minimális áram:
I aminq  I amax0,5  500250 A .
Az első fékezőellenállás fokozat: Ri1 R1  Rb 0,952  0,05950,893 Ω ;
A második fokozat összellenállása: R2 q  R10,5  0,9520,476 Ω ;
Az első kiiktatott fokozat ellenállása: r1R1  R2  0,952  0,4760,476 Ω
és így tovább.
Az ellenállások értelmezését az 5.112. ábrán láthatjuk, a további számítások eredmé-
nyeit az 5.5. táblázatban foglaltuk össze. Az átkapcsolási fordulatszámok számítása a kö-
vetkező: mivel a fluxus terheléstől független, a k U  állandó értéke:
U 500
k U    0,4762 Vmin .
n 0 1050

Általánosan a k. fokozatról a k+1. fokozatra történő átkapcsolás pillanatában a fordu-

latszám:
I R I R
nk  amin k  amax k 1
k U  k U 

Konkrétan az első fokozatról a

másodikra történő átkapcsolás pilla-
k 1 2 3 4
natában a fordulatszám:
I amin  R1 250  0,952 Rk , mΩ
n1  500 1 / min . 952 476 238 119
k U  0,4762
Rfk , mΩ 893 417 179 60
Az átkapcsolási fordulatszámo-
kat megadtuk az 5.5. táblázatban. r k, mΩ 476 238 119 60
A feladatot szerkesztéssel az
5.114. ábrán oldottuk meg. A szer- nk , 1/min 500 250 125 75
kesztés menete a következő: először
megrajzoljuk a természetes jelleggör- 5.5. táblázat Az fékezőellenállás-számítások eredményei
bét { n( I a ); Ra Rb }; és a munkapon-
tot motoros üzemben. Ezután közös fordulatszám tengellyel felvesszük az n(R) és az
n( I a ) koordinátarendszert. A fékezőellenállás-egyenesek az origóba futnak be. Az átkap-
csolási fordulatszámnál Iamax áramhoz az R1 ellenállás, Iamin áramhoz az

383
 U i 476
RIamin  1,904 Ω
I amin 250

ellenállás tartozik. Az egyenesek két pontjuk alapján megrajzolhatók.

Természetes
n jelleggörbe
n0 R  Rb
1100
A n0
nn 1050
1000
1 900
800 1
R  R1 0 I amax
700
600 I amin
0 n1
500
0
R  R2 2 400 2 Ui
0 Ui
300
0 n2 I amin
R  Rb 200 I amax
0
100
500 400 300 200 100 0 0,2 0,4 0,6 0,8 0,952 1,2 1,4 1,6 1,904 R
R
I amax I amin 0 100 200 300 400 500 Ia
Rb r3 r2 r1
0
300 Rf1
400
Ellenáramú 500
R1
fékezés 600
700
800
900
1000
1050 B

5.114. ábra A dinamikus fékezés folyamatának szerkesztése

Az n( I a ) síkon az R1 ellenálláshoz tartozó jelleggörbe átkapcsolási fordulatszámnál az

Iamax áramból indul. Ezen a jelleggörbén vagyunk, amíg az áram Iamin-re nem csökken, ami-
kor is n1 fordulatszámon átkapcsolunk az R2 ellenállású fokozatra és így tovább. Az
ellenállás-síkon egy-egy fokozatban az ellenállás állandó, ezért az adott fokozatban függő-
leges egyenesen mozgunk a minimális áram egyenesének eléréséig. Az ellenállás síkon az
indító ellenállások értékei közvetlenül leolvashatók.
c) Az ellenáramú fékezésre történő áttérés pillanatában a szükséges fékezőellenállás:
U  U 476  500
R1 i  1,952 Ω .
I amax 500

A hasonló háromszögeket felhasználva a lekapcsolás pillanatában az áram:

n0 1050
I az   I amax  500128 A .
n 0 n n 1050  1000

Az ellenáramú fékezés AB egyenesét berajzoltuk az 5.114. ábrába.

384
 5.17. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

1. Ismertesse az egyenáramú gép szerkezeti felépítését!

2. Ismertesse egy egyenáramú motor működési elvét!
3. Milyen és mekkora frekvenciájú feszültség indukálódik egy egyenáramú gép
armatúrájában?
4. Mi a különbség a transzformátor és a dinamólemez között?
5. Mitől függ a kommutátor szeletszáma?
6. Hogyan határozható meg az egyenáramú gép armatúráján elhelyezett, ún. hatásos
vezetők száma?
7. Adja meg a hullámos tekercselés kommutátor-lépését!
8. Adja meg az armatúratekercselés ágpárjainak számát hurkos-, ill. hullámos teker-
cselés esetén!
9. Definiálja az ágáram fogalmát!
10. Definiálja a közepes légrésindukció fogalmát!
11. Definiálja az ideális vastest hossz (li) fogalmát!
12. Mitől függ az egyenáramú gép indukált feszültsége?
13. Mitől függ az egyenáramú gép nyomatéka?
14. Rajzolja fel az egyenáramú motor helyettesítő kapcsolási vázlatát!
15. Írja fel egy egyenáramú generátor feszültségegyenletét!
16. Mitől függ az egyenáramú gép fordulatszáma?
17. Mi az indító ellenállások szerepe egyenáramú gép esetén?
18. Milyen hatásait ismeri az egyenáramú gép armatúra-visszahatásának?
19. Hol helyezkedik el, és mi a kompenzáló tekercselés szerepe?
20. Mikor lép fel, és mitől függ a reaktanciafeszültség?
21. Mikor kezdődik, és mikor fejeződik be a kommutáció?
22. Milyen jellegű kommutációs görbéket ismer? Hogyan mérjük ezeket?
23. Sorolja fel a segédpólus feladatait!
24. Milyen módszereket ismer a kommutáció javítására?
25. Hogyan lehet csökkenti a kommutáló tekercs induktivitását?
26. Rajzolja fel az egyenáramú gép keresztmetszetét az összes lehetséges tekerccsel! A
tekercsekbe jelölje be az áramok (gerjesztések irányát)!
27. Definiálja, hogy mit fejez ki a gerjesztési viszony az egyenáramú gépek esetén!
28. Rajzolja fel egy egyenáramú sönt motor kapcsolását a szabványos betűjelekkel!
29. Rajzolja fel egy egyenáramú soros motor kapcsolását a szabványos betűjelekkel!
30. Rajzolja fel egy egyenáramú, kompand gerjesztésű motor kapcsolását a szabványos
betűjelekkel!
31. Miért jár az egyenáramú generátorok belső terhelési jelleggörbéje az üresjárási
jelleggörbe alatt?

385
 6. VILLAMOS GÉPEK ÜZEMELTETÉSE

6.1. VILLAMOS HAJTÁSOK KINETIKAI KÉRDÉSEI

A villamos gépek elméletének fejlődése és a különböző géptípusok kialakulása lehe-

tőséget adott a villamos hajtások
elterjedésére. Az 1900-as évek- M MG
ben az ipari hajtások már több Transzmissziós
mint 5 %-a villamos hajtás volt. tengely
A villamos motorok először a
gőzgépek helyettesítésére szol-
gáltak. Így alakultak ki elsőként MG
az ún. csoportos hajtások, ahol MG
egy villamos motor állandó for-
dulatszámmal hajtott egy tengelyt
(transzmissziós tengely), amelyre 6.1. ábra Csoportos hajtás
több munkagép csatlakozott a
technológiának megfelelő áttétellel (6.1. ábra). Az áttétel általában szíjhajtás volt.
A villamos motorok vezérlésének és szabályozásának fejlődése nyújtotta a lehetőséget,
hogy egy adott munkagéphez egy hajtómű alkalmazásával a lehető leggazdaságosabb mo-

M Hajtómű MG
6.2. ábra Egyedi hajtás

tor tartozzon. Ez a megoldás az egyedi hajtás, melynek vázlatát a 6.2. ábrán láthatjuk.
Az összetett feladatokat végző munkagépeknél (pl. tengelymegmunkáló szerszámgép,
marógép) az egyes feladatokra külön villamos

M M motorok alkalmazása célszerűbb, mint egy mo-

tor és egy bonyolult hajtóműé. Ezeket a hajtáso-
MG nevezzük többmotoros hajtásoknak (6.3.
M kat ábra). A többmotoros hajtások előnye, hogy az
6.3. ábra Többmotoros hajtás egyes feladatok jól automatizálhatóak.
A villamos hajtások ipari alkalmazásainál
forgó és egyenes vonalú mozgások fordulnak elő. Tekintsük át a két mozgásforma alap-
egyenleteit:

386
 Haladómozgás Forgómozgás

Mechanikai teljesítmény P  F v P  M  (6.1)

d
Dinamikai erő ill. nyomaték Fd  m  a Md  J  (6.2)
dt

1 1
Kinetikai energia W  m  v2 W  J 2 (6.3)
2 2

A fenti egyenletekben  a forgó tengely szögsebessége, J pedig a tehetetlenségi

nyomaték.
Az egyenleteket általában a nemzetközi SI mértékegységrendszerben használjuk, de
például a teljesítmény gyakorlatban használatos alakjai az
2    n, 1 / min n, 1 / min
, r/s  
60 9,55
egyenlet felhasználásával:
F , N  v , m/s F , N  mv , m/s
P, kW  P, kW  . (6.4)
1000 9550

6.1.1. Tehetetlenségi nyomaték

A villamos forgógépek és az általuk hajtott munkagépek forgórészeinek dinamikai

viselkedésére a J tehetetlenségi nyomaték a jellemző. A tehetetlenségi nyomaték szerepel a
forgómozgás dinamikai nyomaték
a) tömör henger (mozgásegyenlet) és energia egyen-
R
1 letében is. Számítása a
J  m  R2
2
b) vékonyfalu cső R1  R 2  R J   r 2  dm (6.5)
R 1 R2 m
J  mR 2

c) körgyűrű henger
egyenlet szerint történhet. A gyakor-
latban a különböző forgástestek tehe-
1 R 1 R2
J  m( R2  R1 )
2 2
tetlenségi nyomatékát a műszaki kézi-
2
könyvek tartalmazzák. A forgógépek
6.4. ábra Forgástestek tehetetlenségi nyomatéka
esetén leggyakrabban előforduló há-
rom eset számítását a 6.4. ábra mutatja be.
A tehetetlenségi nyomaték mértékegysége az alapdefiníció szerint kgm 2 ,
azonban az 1 N  1 kgm/s 2 és az 1 Nm  1 Ws definíciók felhasználásával azt kapjuk,
hogy 1 kgm 2  1 Ws3 . Ezt a mértékegységet általában az időállandók számításánál használ-
juk. A tehetetlenségi nyomaték helyett régebben az ún. lendítőnyomaték ( GD2 ) fogalmát
használták. A két jellemző közötti összefüggést megkapjuk, ha felírjuk, hogy:

387
 2
G D (GD) 2 , Nm2
J , Ws  m  R     
3 2
.
g 2 4  g , m/s 2

6.1.2. Nyomatékok osztályozása

A villamos hajtások esetén a forgógépek hajtásoldali tengelyvégükkel csatlakoznak a

munkagépekhez. A tengelyen keresztül történik a teljesítmény, ill. a nyomaték átadás. A
következőkben az   M koordináta rendszerben vizsgáljuk a gépek nyomatékát. A 6.5.
ábrán láthatjuk a villamos motorok hajtásoldali szokásos vonatkoztatási irányait. A motor
nyomatékának és szögsebességének pozitív iránya a hajtásoldali tengelyvéget szemből
nézve az óramutató járásával egyező, a terhelő-, a nyomatéké pedig ellentétes irányú. A
6.6. ábra mutatja az   M koordinátarendszer negyedeinek értelmezését. Pozitívnak
tekintjük a villamos motor által leadott P  M   (a munkagép által felvett) teljesítményt.
Negatívnak a motor által a tengelyen felvett (a munkagép által leadott) teljesítményt. Ezek
szerint a motor a I. és III. negyedben hajt, a II. és IV. negyedben pedig fékez. A terhelés
oldaláról nézve éppen fordított az energiaáramlás iránya.

 II. I.
MT
MM
M   0 M   0

FÉK HAJTÁS
6.5. ábra Vonatkoztatási irányok M
HAJTÁS FÉK
Az éppen vizsgált hajtásrendszer
jelleggörbéi több síknegyeden is ke- M   0 M   0
resztül mehetnek, eszerint megkülön-
III. IV.
böztetünk egynegyedes, kétnegyedes,
illetve négynegyedes hajtásokat. A
6.6. ábra Az   M koordinátarendszer értelmezése
négynegyedes hajtás azt jelenti, hogy
egy motor mindkét irányban tudja a munkagépet hajtani, ill. fékezni.
A következőkben tekintsük át, hogy a 6.6. ábra szerinti koordinátarendszerben milyen
nyomatékok szerepelhetnek.
A villamos gépek esetén tanultak szerint beszélhetünk a szinkron-, az aszinkron- és az
egyenáramú motorok mechanikai jelleggörbéiről. Az aszinkron, és az egyenáramú külső
gerjesztésű (kompenzált) motorok fordulatszám-nyomaték jelleggörbéi hasonlók, ezeket
közösen söntjellegű jelleggörbéknek nevezzük. Az egyenáramú soros gerjesztésű motorok
hiperbolikus mechanikai jelleggörbéit soros jellegűnek nevezhetjük. Így a motor jelleggör-
béket szinkron, sönt és soros jelleg szerint osztályozhatjuk. A jelleggörbék osztályozását az
m  d / dM differenciálhányados, azaz a meredekség névleges pontban adódó értéke
szerint végezhetjük:

388
 szinkron jellegű motor: mn  0 , ha a motor
szögsebessége független a terhelőnyoma-
téktól;
sönt jellegű motor mn  (0,02...0,01) , a
motor szögsebessége a terhelőnyomatékkal
n szinkron
arányosan kismértékben csökken,
sönt
mn  áll. ;
soros soros jellegű motor mn  (0,4...0,5) , a
motor szögsebessége a terhelőnyomatékkal
Mn M jelentősen csökken (kb. a nyomaték négy-
6.7. ábra Motornyomatékok osztályozása zetgyökével).
A motornyomaték jelleggörbéket a 6.7. ábra foglalja össze.
A motornyomatékok után tekintsük át a terhelőnyomatékok különböző fajtáit. A terhe-
lőnyomaték pozitív irányát a 6.5. ábra szerint a motor szögsebességének pozitív irányával
ellentétesen vettük fel.
A terhelőnyomaték irányának a forgásiránytól való függése szerint lehetnek:
passzív, mozgást gátló nyomatékokat, amelyek forgásirányváltáskor megváltoztatják
előjelüket, tehát mindkét irányban fékeznek (pl: súrlódás, forgácsolás);
aktív, egyirányú nyomatékok, melyek forgásirányváltáskor megtartják előjelüket, tehát
egyik irányban fékeznek a másik irányban pedig hajtani képesek (pl: súlytól származó
nyomatékok azaz emelőgépek).
A passzív és aktív nyomatékra a 6.8a, ill. 6.8b ábra mutat példát.
A terhelőnyomatékok osztá-
 
MT fékez MT fékez lyozásának további lehetősége,
 hogy a terhelés folytonos, vagy
-MT szakaszosan változik.
MT M MT M
Folytonos terhelés:
MT=áll., emelőgépek, szállí-
MT fékez MT hajt
tószalagok terhelőnyomatéka,
a) b) az álló helyzet közelében kis-
6.8. ábra Passzív a) és aktív b) terhelőnyomaték mértékű nyomaték növekedés
jellemző (6.9a ábra);
MT a szögsebesség függvénye, a jelleggörbe felírható az alábbi alakban:
M T  M T0  (M Tn  M T0 )  ( / n )k ,
ahol a k kitevő általában 1 és 4 között változik (lásd a 6.9b ábrát), ide tartoznak pl: a
szellőzők, a szivattyúk, a fonógépek;
Különleges esetet jelentenek egyes csévélő hajtások, ahol a haladási sebesség és a
húzóerő állandósága technológia követelmény, amiből következik, hogy:
Pm  F  v  M   = áll., és így MT hiperbola szerint fog változni (lásd a 6.9c ábrát).

389
    MT M
PT
MT MT
MT=áll. PT n PT=áll.
PT

M M M
MT0 MTn
a) b) c)
6.9. ábra Folytonos, szögsebességtől függő terhelőnyomatékok

Szakaszosan változó terhelés:

M T  f ( ) ; a dugattyús kompresszorok és a szivattyúk terhelőnyomatéka úgy függ az
elfordulási szögtől, hogy közben van egy súrlódásból adódó nyomaték is. A forgattyús
hajtóműves munkagépek: mint például a lemezvágó ollók, kovácsológépek nyomatéka
szintén hasonló (lásd a 6.10. ábrát).
M T  f (s) ; azoknál a munkagé-
MT =áll. mellett
peknél, ahol a főmozgás a haladó
mozgás a terhelőnyomatékot az út
Mmax
függvényében szokták megadni.
MTk Ilyenek például az exkavátorok,
markolódarúk, hajlítógépek, stb.
Mmin M T  f (v, s) ; a villamos hajtású

360  járművek terhelőnyomatéka a se-
besség és út függvénye (pl: mozdo-
6.10.ábra Terhelőnyomaték változás az elfordulás
függvényében
nyok, targoncák).
M T  f (t ) ; azokat a munkagépe-
ket sorolhatjuk ebbe a csoportba, amelyek terhelőnyomatéka az időben meghatározott,
vagy véletlenszerűen változik (pl.: fafűrészgépek). A 6.4. pontban foglalkozunk még az
időben változó nyomatékokkal is.

6.1.3 Terhelő és tehetetlenségi nyomatékok átszámítása a motor tengelyére.

A villamos hajtások esetén általában a motorok hajtóművön (mechanikai áttételen)

keresztül csatlakoznak a munkagépekhez. Az áttételekre (amelyek a forgó mozgás jellem-
zőit módosítják) azért van szükség, mert a villamos motoroknak van egy gazdaságos
fordulatszám tartománya (750…3000 1/min) ahol a kg/kW ill. Ft/kW mutatóik a legjobbak
(jó a gép hatásfoka, teljesítménytényezője, melegedése stb.). A villamosgép gyárak széles
teljesítménytartományban készítenek fogaskerék-, vagy csigakerék áttétellel összeépítve
motorokat, ezek az ún. hajtóműves motorok. A mozgás jellemzőinek átalakítása veszte-
séggel jár, ezért a hajtóművek egyik legfontosabb adata a hatásfok.

390
 A hatásfok változását a nyomaték függvényében a 6.11. ábra mutatja (kétfokozatú
homlokkerékpár). Az ábrából látható, hogy a hajtóműveket is a névleges terhelés környé-
kén jó üzemeltetni, mert itt adódik a legjobb hatásfok.
% A hajtóműveknél az áttétel megvalósítására több
100 lehetőség van (pl.: homlokfogaskerekek, kúpkerekek (me-
80 rőleges kihajtás), szíj-, vagy lánchajtás, dörzskerékhajtás,
60 csigahajtás, hullámhajtómű stb). A korszerű hajtóművek
40 hatásfoka egy fokozat esetén általában 90…95 %-os. Ez
20 alól kivétel a csigahajtás (ahol ez az érték kb. 80 %,)
M
M n amikor a csiga hajtja a kereket. Fordított irányban (önzá-
1 2 3 4 5
4 4 4 4 4 rás esetén) ez az érték csak 45 % körüli.
6.11. ábra Hatásfok változása a Az i áttételi viszonyt úgy határozzuk meg, hogy a
hajtóműveknél motortól kiindulva a motorhoz közelebb eső szögsebes-
séget viszonyítjuk az utána következőhöz. Ennél a viszonyításnál a lassító áttételnél i  1 ,
a gyorsító áttételnél i  1 . Ha i  1 akkor a forgó mozgás jellemzői nem változnak.
Egy fokozatra felírva az áttétel:
M z 2 d 2 z
i    , (6.6)
T z1 d1 b
ahol M a motor, T a terhelés szögsebessége; z1 hajtó-, z2 a hajtott fogaskerék ill.
lánckerék fogszáma; d1 a hajtó-, d2 a hajtott szíj, ill. a dörzskerék futási átmérője; b a
csigaorsó bekezdéseinek száma és z a csigakerék fogszáma.
A hajtó villamos motor paramétereinek meghatározásához annak tengelyén kell ismer-
ni a terhelés által okozott forgató, ill. tehetetlenségi nyomaték-hatásokat. Ezért a terhelés
jellemzőit a motor szögsebesség szintjére kell átszámítanunk, redukálnunk. A redukált
rendszernek a motor oldaláról vizsgálva minden szempontból meg kell felelnie az eredeti
rendszernek.
Az (6.1)...(6.3) alapegyenletekből kiolvasható, hogy a forgatónyomatékok átszámítását
a teljesítmények állandósága, a tehetetlenségi nyomatékok átszámítását pedig a kinetikai
energiák állandósága alapján kell végezni.
A motor tengelyére történő átszámításnál általában két eset fordulhat elő:
forgómozgásról  forgómozgásra, és
haladómozgásról  forgómozgásra.
A forgómozgás jellemzőinek átszámítása:
A 6.12a ábrán felrajzoltunk egy egyfokozatú fogaskerekes hajtóművel hajtott
munkagép rajzát a jellemzők feltüntetésével, a b ábrán pedig a motor tengelyére redukált
rendszert. Az áttétel i  M / T  z2 / z1 .

391
 A teljesítmény azonossága alapján ideális esetre írhatjuk, hogy M TR  M  M T  T ,
innen kifejezve MTR-t kapjuk:
z1
M JM; M;MM JR;MTR
 JT; T;MT

JM; M;MM M MGR

MG
z2 Redukált rendszer
a) b)
6.12. ábra Forgómozgásról-forgómozgásra történő átszámítás
T M T
M TR  M T   (6.7)
M i
Amennyiben figyelembe vesszük az áttétel hatásfokát, akkor különbséget kell tennünk
az energia áramlás iránya szerint azaz, hogy a motor hajt vagy fékez. A motor szempont-
jából a hajtást  , a fékezést  jelöljük, így a redukált nyomaték:
 MT  M
M TR  M TR  T  (6.8)
i  i
A gyakorlatban többfokozatú áttételeket alkalmaznak. Ebben az esetben hajtás esetére
a (6.6) egyenletet felhasználva, és ezt a közbenső tengelyek szögsebességeivel bővítve
kapjuk, hogy:
 MT MT
M TR   . (6.9)
i1  i2  i3 ...1 2 3 ie e
Állandósult állapotban a motor nyomatékának meg kell egyeznie a redukált terhelő
nyomatékkal: MM = MTR. A mozgási energia azonossága alapján ideális esetben írhatjuk,
hogy:
1 1
 J R  M
2
  J T  T2 .
2 2
A redukált tehetetlenségi nyomatékot kifejezve:
2 J
J R  J T  2T  2T . (6.10)
M i
A hatásfokot és az energiaáramlás irányát figyelembe véve kapjuk:
JT JT
J R  , illetve J R   . (6.11)
i 
2
i2
Tehát a terhelés tehetetlenségi nyomatékát az áttétel négyzetével kell redukálni.
Többfokozatú hajtóművek esetén a redukált tehetetlenségi nyomaték számításakor vala-
mennyi tengely tehetetlenségével számolnunk kell, így kapjuk pl. hajtás esetén, hogy:
J1 J JT
J R   2 2 2  ..  2 . (6.12)
i12 1 i1  i2 1 2 i1  ...  in 1  ... n
2

Fékezéskor a hatásfok jellegű tényezők a számlálókba kerülnek.

392
 A 6.12b ábra szerint a motor tengelyén a teljes tehetetlenségi nyomaték:
JΣ  JM  JR , (6.13)
azaz amelyik tengelyre redukálunk, annak a tehetetlenségi nyomatéka változatlan marad.
A haladó mozgás jellemzőinek átszámítása:
A haladó mozgásra szemléletes példa az emelés. A 6.13. ábra egy emelő berendezést
mutat, ahol a fel-, vagy lefelé v sebességgel mozgatható súlyt (G) egy kötéldobra tekeredő
kötél emeli. A dobot egyfokozatú áttételen keresztül hajtja a villamos motor. A dob szögse-
bessége D , tehetetlenségi nyomatéka J D , sugara RD , valamint jelentkezik a dob és a
kötél között egy súrlódás, amelyet a  deformációs tényezővel veszünk figyelembe. Ideális
esetre a teljesítmény megmaradás elve alapján írhatjuk, hogy:
M TR  M  G  v .
z1 A redukált nyomaték:
M  JD; D v
M TR  G   G , (6.14)
JM; M;MM M
ahol  az ún. redukálási sugár, amelyre
z2
 v  RD  D helyettesítésével írhatjuk, hogy:
RD v RD  D RD
   (6.15)
M M i
v G
A veszteségeket figyelembe véve hajtás-, ill.
6.13. ábra Haladó mozgás redukálása féküzemre a redukálás:
G G

M TR   1    
M TR

 1    (6.16)
A tehetetlenségi nyomaték átszámításához a haladó és forgási energiákat felírva
kapjuk, hogy:
1 1 1
 J R  M
2
  J D  D2   m  v 2 ,
2 2 2
ahol m =G/g. Ebből a redukált tehetetlenségi nyomatékot kifejezve kapjuk, hogy:
J D  D2 m  v2
v JR   ,
m
F M2 M2
azaz
M M
JD
JR 
2
 m 2 . (6.17)
i
6. 14.ábra Orsóhajtás A veszteségeket figyelembe véve hajtás
üzemben:
JD m   2
J R    1    . (6.18)
i 2  
A motor tengelyén a teljes tehetetlenségi nyomaték: J Σ  J M  J R .

393
 Szerszámgépek- és robotok esetén gyakran előfordul az orsóhajtás, melynek vázlatát
közvetlen hajtás esetén a 6.14. ábrán láthatjuk. Ebben az esetben is haladó mozgás reduká-
lásáról van szó. Az orsóhajtás fontos jellemzője az e menetemelkedés, amit általában
mm/fordulatban adnak meg. A mozgatott tömeg sebessége:
nM  e
v , ahol nM az orsó fordulatszáma 1/s-ban. (6.19)
1000
Az M  2π  nM egyenletet felhasználva kapjuk, hogy:
 e
v M 3. (6.20)
2π 10
A teljesítmény azonosság alapján ideális esetre írhatjuk, hogy:
M  e
M TR  M  F  v  F  , azaz
2π  103
e (6.21)
M TR  F  F  ,
2π 103
vagyis a redukálási sugár most   e / 2π 103 , így a tehetetlenségi nyomaték átszámítása:
2
 e 
JR  m    m  
2
3
. (6.22)
 2   10 

6.1.4 Mozgásegyenlet, stabilitás vizsgálat

d
A (6.2) egyenletek közül az M d  J  a forgó mozgások alapegyenlete. A moz-
dt
gásegyenlet ilyen alakban feltételezi azt, hogy a rendszer tehetetlenségi nyomatéka az idő-
ben nem változik. Amennyiben ez nem áll fenn, akkor a J változását is figyelembe kell
d ( J )
vennünk a differenciálás során, azaz M d  , ahol a ( J   ) szorzat a villamos
dt
hajtás eredő mozgásmennyisége az adott időpillanatban. A villamos hajtások esetén a
szögsebesség változását a motor és a terhelőnyomaték közötti különbség hozza létre, tehát:
d (6.22)
Md  MM  MT  J  .
dt
A vonatkoztatási irányokat figyelembe véve beszélhetünk:
M d 0 esetén gyorsító nyomatékról;
M d 0 esetén lassító (fékező) nyomatékról.
Az előző fejezetben leírtak alapján a mozgásegyenletben mindig az egész rendszert
figyelembe kell venni, tehát az egyenletben a motor tengelyére redukált értékekkel számo-
lunk. Például hajtás üzemben:
dM
M d  M M  M TR

 J Σ  . (6.23)
dt

394
 A mozgásegyenlet szabályozástechnikában alkalmazott alakját kapjuk a Laplace-
transzformáció felhasználásával:
M d ( s)  M M ( s)  M T ( s)  J Σ  s   ( s) . (6.24)
Ebből az  (s) -t kifejezve:
MG
M M ( s)  M T ( s)
 ( s)  , (6.25)
MT s  JΣ
1 
M MM Md sJ  amely alapján a 6.15. ábrán felrajzolhattuk a
villamos hajtás hatásvázlatát.
6.15. ábra Villamos hajtás hatásvázlat A villamos hajtások esetén fontos meg-
vizsgálnunk a terhelőnyomaték hatására kialakuló egyensúlyi állapot stabilitását. A
stabilitást úgy tudjuk vizsgálni, hogy a rendszert valamilyen módszerrel kimozdítjuk az
egyensúlyi állapotából, majd az eredeti állapotot visszaállítva megvizsgáljuk, hogy a
rendszer visszatér-e az egyensúlyi helyzetébe.
  MT2
MT
MT1 MT1
Md1
MT Md2 MM
S1 S2
2
S 1
MT2
S
1
S2 2 S1
Md2 Md1
MM

MS1 MS MS2 M MS1 MS MS2 M

a) b)
6.16. ábra Stabilitásvizsgálat
Amennyiben a hajtás újra visszatér az egyensúlyi munkapontba akkor stabilis-, ha
nem, akkor labilis rendszerről beszélünk.
A rendszer egyensúlyi munkapontból történő kimozdítását a motor vagy a terhelőnyo-
maték megváltoztatásával tudjuk elérni. Például motoroknál a kapocsfeszültség, a frekven-
cia, az előtétellenállás, a gerjesztés értéke változhat.
A 6.16.ábrán különböző motor és terhelőnyomatékokat ábrázoltunk. A 6.16a ábrán a
motor nyomaték-jelleggörbéjének meredeksége negatív. Az egyensúlyi munkapont paramé-
terei az S , M S . Ha az MT terhelőnyomaték MT1--re változik, akkor az S1 , M S1 által
meghatározott munkapont alakul ki. A szögsebesség változás 1  S1   S  0 , azaz
pozitív. Ha a terhelőnyomaték hirtelen újra MT értéket vesz fel, akkor  M d1 0 lesz, ami
fékező nyomatékot jelent, tehát a rendszer lassulni fog és visszaáll az eredeti munkapontba.
Ha MT most MT2-re ugrik, akkor az új munkapont S2 , M S2 lesz. A szögsebesség vál-
tozás 2  S2   S  0 , azaz negatív. A terhelés MT-re ugrása esetén  M d2  0 gyorsító
nyomaték lép fel és  S -ig gyorsul, a rendszer visszaáll az eredeti munkapontba. Tehát a
6.16a ábrán látható jelleggörbékkel rendelkező hajtás stabil egyensúlyi helyzetben van.

395
  MM MT
MT MT MM
MM Md Md Md
S
S
S
Md Md Md

MS MS MS M
6.17. ábra Stabilis munkapontok
A 6.16b ábránál a motor nyomaték-jelleggörbéjének meredeksége pozitív. MT1 hatá-
sára a rendszer kimozdul az S , M S egyensúlyi munkapontból, a szögsebesség változása
1  S1   S  0 , majd MT1 megszűnésekor  M d1  0 . A lassító nyomaték hatására a
rendszer leáll. Amikor a másik irányba térítjük ki a hajtást, vagyis MT2 lép fel, akkor
2  S2   S  0 , majd MT2 megszűnésekor kialakuló dinamikai nyomaték  M d2 0
lép fel. Ez gyorsító nyomatékot jelent és a rendszer tovább gyorsul. Tehát a 6.16b ábrán
látható jelleggörbékkel rendelkező hajtás labilis egyensúlyi helyzetben van.
 MM MT
MM MT MM
MT Md Md Md
S
S
S
Md Md Md

MS MS MS M
6.18. ábra Labilis munkapontok
A vizsgálatunk eredményeit figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a stabilitás általá-
nos feltétele az, hogy a szögsebesség és a dinamikai nyomaték változása ellentétes értelmű
legyen:
 d
0 , vagy határátmenetben 0 . (6.26)
 Md d Md
A 6.17. és 6.18. ábrákon stabilis-, illetve labilis munkapontokat rajzoltunk fel.

6.1.5 Szögsebesség-idő függvények meghatározása átmeneti üzemállapotokban,

időállandók

A villamos, mechanikus, termikus rendszerekben egy állandósult állapot eléréséhez

mindig valamilyen átmeneti állapot szükséges. Az átmeneti jelenségekhez tartozó időállan-
dók nagyságrendjét láthatjuk a 6.19. ábrán. A villamos hajtások esetén mind a három
átmeneti jelenséggel találkozhatunk. Jelen fejezetben a hajtásrendszer indítását, fékezését,
szögsebesség változási átmenetét vizsgáljuk.

396
A már ismert mozgásegyenletet:
d
Md  M M  MT  JΣ 
Vill. időáll. dt
Mechanikai időáll. felírva láthatjuk, hogy az egyenlet
jobb oldalán szerepel a szögsebesség
Termikus időáll.
idő szerinti deriváltja. A differen-
ciálegyenletet a változók szétválasz-
10-4 10-3 10-2 10-1 100 101 102 103 104 t,( s)
tásával oldhatjuk meg, ha Md, vagy
6.19. ábra Átmeneti jelenségek időállandóinak
nagyságrendje annak átlagos értéke  függvé-
nyeként értelmezhető, és – mint már
említettük – a tehetetlenségi nyomaték nem változik (JΣ=áll.). A változók szétválasztásával
kapjuk, hogy:
JΣ JΣ
dt   d   d .
M d ( ) M M ( )  M T ( ) (6.27)

A megoldás szempontjából tehát az M d  f ( ) ismerete elengedhetetlen. A további-

akban három különböző esetet vizsgálunk, amelyekkel az előforduló esetek helyettesíthető-
ek, illetve megoldhatóak:
M d  f ( ) = állandó;
M d  f ( ) = lineáris;
M d  f ( ) = tetszőleges.
6.1.5.1. M d  f ( ) = állandó

A 6.20a ábra mutatja a dinamikai nyomaték változását. A mozgásállapot megváltozta-

tásához szükséges időtartam a (6.27) egyenlet határozott integráljával számítható:
t2 2
 J
S  dt   Md d . (6.28)
t1 1

Az integrálást elvégezve:
J  (2  1 )
t2  t1  Σ .
-Mdf Mdi Md Md (6.29)
a)
Behelyettesítve a t1  0, 1  0 ; a t2  ti , 2  s ; ill.
 M d  M di feltételeket, az indítási időt kapjuk:
S J  (2  1 )
t2  t1  Σ
Md
J   S J   S
ti tf t ti   . (6.30)
M di MM  MT
b)
6.20. ábra A szögsebesség változása Az indítási idő alatti szögsebesség változást a hatá-
Md =áll. mellett rozatlan integrálszámítás alapján kapjuk:

397
 t 
J
0 dt  Md 0 d . (6.31)

Integrálva: t
JΣ
 ,
Md

Md
vagyis   f (t )  t  c t . (6.32)
JΣ
(6.32) szerint a szögsebesség az indítás alatt egyenes szerint változik, mint azt a 6.20b
ábrán láthatjuk.
Amennyiben a gyorsítandó tömeg csak a motor JM tehetetlenségi nyomatéka, és a
gyorsítás alatt a dinamikai nyomaték megegyezik a motor névleges nyomatékával
( M d  M n ), akkor a motor névleges indítási idejéről beszélünk:
J M  n
Tin  . (6.33)
Mn

A motor névleges indítási ideje meghatározza a motor dinamikai lehetőségeit, ezért ezt
a jellemzőt gyakran használják a motorok minőségi összehasonlítására. Ha a (6.33) egyen-
let jobboldalát megszorozzuk 2n / 2n -nel akkor:
1 2 2 Wn
Tin   J M  n2   , (6.34)
2 M n  n Pn

ahol Wn a motor kinetikus energiája névleges szögsebességen és Pn a névleges teljesítmény.

(6.34) értelmében igényes hajtások esetén − ahol rövid gyorsítási-, és fékezési időkre
van szükség − azonos teljesítmény esetén a kisebb fordulatszámú motorokat használják.
Ha a motor névleges indítási idejét és a hajtás redukált jellemzőit ismerjük, akkor a
(6.30) és (6.33) egyenletek, valamint s  ωn alkalmazásával az indítási idő:
Mn
ti  FI  Tin  , (6.35)
M M  M TR
J J  JR
ahol FI  Σ  M az inercia tényező (Faktor of Inertia = FI).
JM JM
A fékezési idő a t1  0, 1  s ; a t2  tf , 2  0 ; ill. M d  M di helyettesítéssel:
J 
tf  Σ s . (6.36)
M df
A fékezéshez szükséges dinamikai nyomatékot kétféleképpen hozhatjuk létre:
megváltoztatjuk a motor nyomatékirányát: M M  M M , ekkor:
 M df  M M  M T ,
J Σ  s
és így tf  . (6.37)
MM  MT
lekapcsoljuk a motort, M M  0 ekkor:
 M df  M T ,

398
 J Σ  s
és így tf  . (6.38)
MT
Fékezéskor a (6.32) egyenlet szerint az egyenes meredeksége negatív lesz a  M d
értékének megfelelően, ezt láthatjuk a 6.20b ábra fékezési tartományában.
6.1.5.2. M d  f ( ) = lineáris

Lineáris dinamikai nyomatékot kapunk a söntjellegű motorok ellenállásos indításakor,

ha a terhelőnyomaték MT=áll., vagy MT=0. A 6.21a ábra mutatja az indítás első fokozatát,
a 6.21b ábrában pedig külön felrajzoltuk a dinamikai nyomaték változását.
A 6.21b ábra alapján meghatározhatjuk az M d  f ( )  a  b lineáris függvényt.
Az  ( M d ) koordinátarend-

szerben az egyenes egyenlete:

MM 
   S  M d  S .
M d0
S S
 Innen Md-t kifejezve:
 
M d  M d0  S .
S
Md0 Mi M Md Md0 Md
Ezt a függvényt a mozgás-
a) b)
gyenlet (6.27) alakjába behe-
6.21. ábra Söntjellegű motorindítás és lineáris dinamikai
lyettesítve és az integrálást ki-
nyomaték
jelölve:
  
J  J Σ  S
t
J 1
 dt   MΣd d   M d0 Σ(S S  ) d  M 
d0 0 S  
d . (6.39)
0 0 0

Az egyenlet jobb oldalán kiemelt állandó mennyiségek egy indítási idő jellegű tagot
határoznak meg, amelyet a hajtás elektromechanikai időállandójának nevezünk:
J Σ  S
Tm  . (6.40)
M d0
A hajtás elektromechanikai időállandója az a fiktív indítási idő, amely alatt a hajtás
elérné az állandósult szögsebességét Md0=áll. esetén. A 6.21b ábra alapján az S / M d0
hányados megadja a jelleggörbe meredekségét, ezt felírva és általánosítva kapjuk, hogy:
S d (6.41)
 m   .
M d0 dM d
d
Így: Tm  m  J    J  
dM d (6.42)
A Tm jelölést felhasználva és a (6.39) egyenletet megoldva:
S  
t  Tm   ln(S   ) ω0  Tm  ln . (6.43)
S

399
 t  
Ezt átalakítva:   ln S ,
Tm S
t
majd az inverziót elvégezve:  S  
e Tm
 .
S
 
t 

  S  1  e Tm .
Ebből -t kifejezve:  (6.44)
 
t

Tehát a lineárisan csökkenő Md hatására a szögsebesség 1  e Tm
függvény szerint
változik. (6.44)-ből következik, hogy az állandósult szögsebességet elméletileg végtelen
hosszú idő alatt éri el a hajtás, mert S -hez közelítve M d  0 .
A (6.44) egyenlet kezdeti érintőjét a t  0 időpontban meghatározva:
 t
t 
 d  Tm  


 dt    S  e   
   S. (6.45)
t 0   Tm  Tm
 t 0

Az (t ) jelleggörbe kezdeti meredekségét tehát az elektromechanikai időállandó

határozza meg. A 6.22. ábra. mutatja a lineáris dinamikai nyomaték (6.22a ábra) és a hoz-
zá tartozó szögse-
 
S S besség-idő (6.22b
S S ábra) változását.
S
S A 6.22.b ábrában
feltüntettük a Tm
időállandó több-
szöröseinél az 
Md0 Md Tm 2Tm 3Tm 4Tm t
értékeit. Látható,
a) b)
hogy t  4Tm idő
6.22. ábra Szögsebesség változás lineáris Md -nél
elteltével -nak
S -től való eltérése kisebb, mint 2 %. Ezért a gyakorlatban t  4...5 Tm idő múlva a szög-
sebesség eléri állandósult értékét.
A 6.23a ábra fékezés esetén mutatja a dinamikai nyomatékot, amely negatív. Az ábra
alapján az egyenlete:
 (6.46)
M  f ( )    M .
d
S d0

A mozgásegyenlet megoldása az (6.46) felhasználásával:

 
J 
t
J
 dt   M d ( ) d    Md0  S d , (6.47)
0 s ω s


t  Tm   ln  S  Tm  ln

és .
S

400
 A szögsebességet kifejezve:
t

  S  e Tm
(6.48)

Féküzem esetén  változására exponenciális függvényt kaptunk, melynél a kezdeti

érintő meredeksége:
 d  S
 dt    T . (6.49)
  t 0 m

Md0  
S S

S
S
S S
Md Tm 2Tm 3Tm 4Tm t
a) b)
6.23. ábra Szögsebesség változás lineáris Md-nél féküzemben

A szögsebesség változását lineáris dinamikai nyomatéknál féküzemre a 6.23b ábra

mutatja.
Az  (t ) függvényeket menetdiagramoknak is szokták nevezni. A menetdiagramokat
eddig csak indításra és fékezésre (leállás) értelmeztük. Az integrálási határok célszerű meg-
választásával lehetőség adódik egy stabilis munkapontból egy másik munkapontba való
áttérés vizsgálatára is.
Legyen a gyorsításnál a kezdeti-, vagy kiindulási szögsebesség k , az pedig, amelyet
el akarunk érni, továbbra is S . Ezeket a határokat alkalmazva és a mozgásegyenletet meg-
oldva kapjuk, hogy:
S   k
t  Tm  ln , és
S  
t

S  
e Tm
 .
S  k
t

Végül:   S  (S  k )  e . Tm (6.50)
Fékezéskor a lassítás végére megadott szögsebesség legyen  v , így adódik:
S  v
t  Tm  ln .
  v

t

Ebből:    v  (S   v )  e Tm
(6.51)

401
6.1.5.3. M d  f ( ) = tetszőleges.
A 6.24a ábrán
 MT 
0 felrajzoltuk egy
S S normál kalickás
Md>0
aszinkron mo-
Md MM tor  (M M ) jel-
A
leggörbéjét. A
motor egy szel-
lőző ventilátort
Md MS M 1 Md hajt, amelynek
a) b)
terhelőnyoma-
6.24. ábra Tetszőleges lefolyású Md függvény
ték jelleggörbé-
je  ( M T ) .
Indításkor az M d  M M  M T nyomaték-különbségeket az ábrában bejelöltük és a
koordinátarendszer baloldalán felrajzoltuk az M d  f ( ) függvényt. Látható, hogy az Md
függvény analitikusan nehezen határozható meg. Ebben az esetben célszerű grafikus eljá-
rást alkalmazni.
A mozgásegyenlet (6.28) szerinti alakjából:
ti s
1
 dt  J Σ   M d ( ) d .
0 0

Ennek alapján a ti indítási idő meghatározásához az 1/ M d ( ) függvény ismerete

szükséges. Ezért a 6.24b ábrában az Md függvényt felhasználva megrajzoltuk annak
reciprokát. Ha az 1/ M d ( ) görbe alatti területet A-val jelöljük akkor:
s
1
A  M d ( ) d .
0

és értékét ún. planimetriálással lehet meghatározni. Az S értékhez közelítve M d  0 és

1 / M d   , ezt a problémát kiküszöbölhetjük, ha az S előtti érintővel számolunk. Így

ti  J   A (6.52)
Tetszőleges Md függvénynél az indítási időt meghatározhatjuk még az állandó és a
lineáris esetre vonatkozó megoldásokkal úgy, hogy szakaszonként ezekkel közelítjük a
függvényt.

6.2. ÉPÍTÉSI ALAKOK, VÉDETTSÉG, SZIGETELÉSI OSZTÁLYOK

A villamosgép gyártóknak versenyképességük érdekében a motorok kiváló villamos

paraméterein kívül teljesíteniük kell a ipar legkülönfélébb igényeit is. Ilyen igények például
a motorok csereszabatossága, a környezeti hatások elleni védelem, a klímaállóság, stb.

402
Ezeket, a követelményeket az egységesítés érdekében nemzetközi- és nemzeti szabványok
rögzítik. A Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (International Electrotechnical
Comission, az IEC) például már évtizedek óta foglalkozik a gyártás és felhasználás
szempontjából leggyakoribb teljesítménytartomány (0,55...500 kW) egységesítésével, ami
azt jelenti, hogy a gépek fontosabb villamos- és mechanikai jellemzőinek ajánlásait
megadják. Az utóbbi évtizedben megjelentek az Európai Unió szabványai (EN) is. A
villamos hajtások területére az Elektrotechnikai Szabványosítás Európai Bizottsága
(European Committee for Electrotechnical Standardization, CENELEC) szabványok
előírásai mérvadóak. Ezeket, a szabványokat három hivatalos fordításban (angolul, fran-
ciául, és németül) adják ki, a Bizottság tagtestületei jogosultak saját nyelvükön fordítást
készíteni, amely szintén hivatalosnak minősül. Hazánkban a magyar szabványok (MSZ)
általában átveszik a nemzetközi előírásokat és az átvételt fel is tüntetik (például az MSZ
EN 60034 a villamos gépekkel foglalkozik).

6.2.1. Villamos forgógépek építési alakjai

A villamos forgógépek építési alak szerint lehetnek:

talpas, pajzscsapágyas;
peremes;
bakcsapágyas, alaplemezes.
A különböző építési alakok rajzait a 6.25. ábrán láthatjuk.

K
E C B A
a)

M
P N

T b)

6.25. ábra Villamos forgógépek építési alakjai

a) talpas b) peremes

403
 A talpas és peremes motorok csereszabatosságát az IEC szabványok betartásával bizto-
síthatjuk, melyek előírják a 6.25a és 6.25b ábrán feltüntetett beépítési és csatlakozási mé-
reteket. Az alapvető jellemző a tengelymagasság (H), illetve a csatlakozó perem osztóköré-
nek átmérője (M). Azonos tengelymagasságon belül további lépcsőzés van a ház hosszú-
sága alapján:
S (Small) a rövid;
M (Middle) a közepes;
L (Long) a hosszú.
A három hossz értelemszerűen teljesítmény különbséget is jelent.
A bakcsapágyas, alaplemezes gépek általában nagyobb teljesítményű, MW nagyság-
rendű, helyhez kötött célgépek (6.25c ábra).
A villamos forgógépek felépítési típusaival, szerelési helyzeteivel és a kapocsház
elrendezések osztályozásával az MSZ EN 60034-7 szabvány foglalkozik.
A forgógépek üzemi helyzeteit is egy jelrendszer rögzíti, az IM (International Mounting)
után a B és egy kódszám a vízszintes tengelyű gépeket, IM után V és egy kódszám a függő-
leges tengelyű gépeket jelenti, a betűk után egy vagy két számjegy van, melyeket a szab-
vány 1. táblázata tartalmaz (pl.: IM 1001 a talpas motor, míg az IM 3001 a peremes motor
kódja).
A korszerű villamos motoroknak már a környezetvédelmi követelményeket is ki kell
elégíteniük. Ilyen követelmények például a gépek rezgés és zajszintjére vonatkozó előírá-
sok. Ebből a szempontból lehetnek:
Normál;
csökkentett rezgésű ill. zajú;
rezgés ill. zajszegény;
precíziós ill. különlegesen zajszegény gépek.
A villamos gépeknek továbbá ki kell elégíteniük az MSZ EN60034-1 szerinti „nyugodt
járás” követelményét, amely a csapágyakon mérhető rezgés szintjét írja elő.

6.25. ábra Villamos forgógépek építési alakjai

c) bakcsapágyas

404
 6.2.2. Villamos forgógépek védettsége

A villamos berendezéseket  így a gépeket is  védeni kell a:

mechanikai;
légköri;
vegyi hatásokkal szemben.
Ezért a berendezéseket tokozatba helyezik, mely véd a:
feszültség alatti részek véletlen érintése;
mozgó, forgó részek érintése;
folyadék bejutás;
porok, gőzök, pára bejutás;
durva mechanikai beavatkozás;
vegyi hatások ellen.
Ezek a kialakítások bizonyos fokú védettséget nyújtanak, melynek mértékét a villamos
berendezés védettségi fokozatával határoznak meg. Az MSZ IEC 34-5 szerint a villamos
forgógép védettsége IPXY (International Protection), ahol az első számjegy a szilárd testek
behatolás elleni védettséget határozza meg, a második számjegy a víz behatolása elleni
védettségi fokozatot jelöli.
X: 0...6-ig részleteiben a következő védettségi fokozatokat jelenti:
1: nincs védettség.
2: 50 mm-nél nagyobb méretű szilárd testek (pl. kéz) behatolása elleni védettség.
3: 12 mm-nél nagyobb méretű szilárd testek (pl. ujj) behatolása elleni védettség.
4: 2,5 mm-nél nagyobb méretű szilárd testek ( csavarhúzó) behatolása elleni
védettség.
5: 1 mm-nél nagyobb méretű szilárd testek behatolása elleni védettség.
6: a gép működésére káros mennyiségű por behatolása elleni védettség.
Y: 0...8-ig a következő védettséget jelenti:
0: nincs védettség.
1: a burkolatra függőlegesen, cseppekben leeső víz elleni védettség.
2: a függőlegestől bármely irányban legfeljebb 15 -kal megdöntött burkolatra füg-
gőlegesen leeső vízcseppek elleni védettség.
3: a függőlegeshez viszonyított 60 -os szögtartományban lehulló, esőszerű víz
elleni védettség.
4: a burkolatra bármely irányból (alulról is) freccsenő víz elleni védettség.
5: a burkolatra irányított bármilyen irányú vízsugár elleni védettség.
6: a gépre nézve már káros mennyiségű hullámzó víz (pl.: tengervíz) behatolása
elleni védettség.
7: meghatározott nyomásviszonyok és időtartam mellett vízbe merített gép védett-
sége káros mennyiségű víz behatolása ellen.

405
 8: a gép meghatározott feltételek mellett hosszú időre vízbe meríthető (pl.:
búvárszivattyú).
Ha a forgógép védettségi foka a víz behatolása szempontjából nem ugyanaz álló- és
forgó állapotra, akkor az álló állapotra vonatkozó jelölést S (Static) betűvel, a forgó álla-
potra vonatkozót pedig M (Mobile) egészítik ki.
A védettségi fokozaton belül a két szempontból megvalósított védettség nem térhet el
egymástól nagymértékben, mert az egyik fajta védettségnek konstrukciós okokból bizonyos
mértékben vonzata a másik. A villamos gépeknél leggyakrabban előforduló védettségi fo-
kozatok:
IP11 és IP12;
IP22 és IP23;
IP33 és IP34;
IP43 és IP44;
IP54 és IP55.
Az IP védettségi szint nem mérvadó a robbanás elleni védelem szempontjából, az
ennek megfelelő gépek különleges kivitelűek. A robbanás elleni védelem célja az, hogy
esetleges villamos szikra hatására bekövetkező robbanás csak a gép belső terére korláto-
zódjék, ne tudjon innen kiindulva továbbterjedni.
A robbanásbiztos (Rb) és sújtólégbiztos (Sb) villamos berendezéseket alkalmazási
terület szerint két alkalmazási csoportba soroljuk:
I. alkalmazási csoport: földalatti sújtólég és szénpor robbanásveszélyes bánya-
térség.
II. alkalmazási csoport: minden más robbanásveszélyes hely (további felosztás:
A,B,C alcsoport).
Robbanásbiztos védelmi módok (MSZ EN 500XX):
Védelem elve Védelmi mód Jele Szabványa

Mechanikai szilárdság Nyomásálló tokozás EEx d MSZ EN 50018

Energiakorlátozás Gyújtószikramentes áramkör EEx i MSZ EN 50020

Szerkezeti kialakítás Fokozott biztonság EEx e MSZ EN 50019

Túlnyomásos védelem EEx p MSZ EN 50016

Gáz-levegő elegy Olaj alatti védelem EEx o MSZ EN 50015

kiszorítása a tokozásból Kvarchomok védelem EEx q MSZ EN 50017

Légmentes lezárás kiöntőanyaggal EEx m MSZ EN 50028

A robbanás hevességét a láng terjedési sebessége határozza meg, amely a robbanó

elegy összetételétől függ. Az égés, a robbanás és a detonáció jellegében ugyanaz az
oxidációs folyamat. A különbség a nyomáshullám, illetőleg a láng terjedési sebességeiben

406
van. Az égésnél ez az érték m/s tartományban, robbanásnál pedig 100 m/s tartományba
esik. A detonációs égési folyamat a hangsebesség többszöröse is lehet.
Földalatti bányatérségekben, a sújtólégveszélyes környezetben a villamos berendezé-
sekkel kapcsolatos követelményeket az Általános Bányászati Biztonsági Szabályzat
(ÁBBSZ) szabályozza.

6.2.3. Villamos forgógépek szigetelési osztályai.

A villamos forgógépek tekercselése és a lemezteste közé helyezett szigetelőanyagok

hőállósága meghatározza azt a megengedett határhőmérsékletet, amelyet a gép aktív részei
elérhetnek. Ez a hőmérséklet pedig befolyásolja gépek kihasználtságát. A villamos szigete-
lőanyag hőállósága az a képesség, melynél fogva a megengedett hőmérséklet növekedés
hatására is megtartja jellemző tulajdonságait a villamos motorra előirt üzemidő alatt.

Az osztály Határhőmérséklet a
jele legmelegebb ponton Az osztályba tartozó szigetelőanyagok fő csoportjai
 határ , C

Pamut, selyem, papír impregnálva, vagy olajba

A 105
helyezve

Pamut és papíranyagok szintetikus gyantákkal

E 120
kezelve vagy fóliával bevonva

Mika, üvegrost, aramid, kapron, stb. és ezek

B 130 kombinációi általában szintetikus kötőanyagokkal

F 155 Az előbbi anyagok és kombinációik

Szilikon elasztomerek és mika, üvegrost, üvegfólia

H 180 kombinációk szilikon gyantákkal és lakkokkal
kezelve

>180, esetenként Mika, porcelán, üveg, kvarc és ezek kombinációi

C
meghatározva szervetlen kötőanyaggal, vagy anélkül

6.1. táblázat Szigetelőanyagok hőosztályai

Az IEC 60085 szabvány szerinti szigetelőanyagok hőállósági osztályba sorolása vonat-

kozik a villamos forgógépek szigetelési rendszerére is. A szigetelési osztályokat, a hozzá-
juk tartozó megengedett határhőmérsékletet és a szigetelőanyag fajtákat a 6.1.táblázat
tartalmazza.
A 6.1.táblázat a gépek legmelegebb pontján adja meg a határhőmérséklet értékét, a
hőmérsékletmérési módszerek közül azonban nem mindegyik biztosítja ennek a pontnak a

407
mérési lehetőségét. Ezért a szabvány a mérési módszer és a mérési bizonytalanság miatt
 határ értékét lejjebb szállítja és helyette a  meg. értéket (a villamos forgógép megengedett
hőmérséklete) adja meg a különböző szigetelési osztályokra.
A gépek hőmérsékletét az alábbi mérési módszerek valamelyikével kell megállapítani:
hőmérővel,
ellenállásméréssel,
villamos hőérzékelővel.
A villamos gépeknél a maximális környezeti hőmérsékletet (  k max ) figyelembe véve
inkább a megengedett túlmelegedés értékét szokták megadni:
meg  meg  k max  meg (6.53)

A 6.2. táblázat tartalmazza a leggyakrabban használt, ellenállásmérés, illetve beépített

hőérzékelős hőmérséklet meghatározásnál a megengedett hőmérsékleteket és túlmelegedé-
seket 40 C környezeti hőmérséklet mellett.

Az osztály
 határ Ellenállásméréses módszer Beépített hőérzékelős módszer
jele


C  meg ,  C  meg ,  C  meg ,  C  meg ,  C

A 105 100 60 105 65

E 120 115 75 115 75
B 130 120 80 130 90
F 155 145 105 150 110
H 180 165 125 170 130

6.2. táblázat A tekercselések megengedett hőmérsékletei és túlmelegedései

A villamos gépek névleges teljesítményét (ha eltérő hivatkozás nincs) mindig 40 C

maximális környezeti hőmérsékletre adják meg. Ha k  40 C , akkor a gép névleges
teljesítményét csökkenteni kell. Ha k  40  C , akkor a névleges teljesítményt növel-
hetjük.

6.3. VILLAMOS FORGÓGÉPEK MELEGEDÉSE, HŰLÉSE ÉS HŰTÉSE

6.3.1. Villamos forgógépek melegedése és hűlése

Villamos forgógépek esetén az energiaátalakítás közben veszteségek keletkeznek,

amelyek hővé alakulnak. Ezek a hőmennyiségek a keletkezés helyén a géprészek hőfok-
emelkedését okozzák a környezethez képest, és a kisebb hőmérsékletű felületek felé
áramlanak. A villamos gépekben keletkező veszteségek és jelölésük:

408
 tekercselési veszteség (Pt),
vasveszteség (Pv),
súrlódási és ventilációs veszteség (Ps+v).
A következőkben a villamos gépet egy adott terhelési pontban, állandósult üzemálla-
potban az alábbi feltételek mellett vizsgáljuk:
a veszteségi teljesítmény, a fajhő, a hőátadási tényező állandó,
a túlmelegedés függvényt a legmagasabb hőmérsékletű részre, a tekercselésre
értelmezzük,
a vizsgált gép a veszteségek eloszlása és szerkezeti szempontból sem homogén,
de egyszerűsítve a melegedési vizsgálat során a tekercselést homogénnek
tekintjük, és a többi veszteségnek a tekercselésre gyakorolt hatását a mértékadó
veszteség módszerével vesszük figyelembe.
A fenti kikötésekkel a hornyokban elhelyezkedő tekercselések melegedésére, állandó-
sult állapotban a 6.26. ábra szerinti villamos helyettesítő vázlatot rajzolhatjuk fel.
A helyettesítő vázlatot a
 tek
hőátadás Ohm törvénye a-
 vas
 tv 2 lapján rajzolhattuk fel, ame-
vf l 2
Pw Környezet lyet a
    PW  Rh (6.54)
Rht Rhvf Rhl
alakban írhatunk le, ami azt
jelenti, hogy a veszteségi tel-
Pt Pv Ps+v jesítmény ( PW ) mint hőáram
halad át a test és a környezet
6.26. ábra. A tekercsmelegedés villamos helyettesítő vázlata
állandósult állapotra közötti hőellenálláson (Rh),
amihez annál nagyobb túl-
melegedés (  ) szükséges, minél nagyobb a veszteségi teljesítmény és a hőellenállás. A
helyettesítő vázlatban a Pt tekercs, Pv vas, és a Ps+v súrlódási és ventilációs veszteségeket
jelképező áramgenerátorok mellett alkalmazott további jelölések:
tv és Rht a tekercselés és a vastest közötti hőlépcső, ill. hőellenállás,
vf és Rhvf a vastest és a hőleadó felület hőlépcsője ill., hőellenállás,
l és Rhl a hűtőlevegő túlmelegedése ill. a környezetig terjedő szakasz hőel-
lenállás, azért számolunk az átlagos l / 2 -vel, mert a gép aktív részeivel érint-
kező hűtőlevegő hőmérséklete a be- és kiömlő keresztmetszetnél mért érték
között van,
tek és vas a tekercselés ill. a vastest túlmelegedése a környezethez képest.
A (6.54) egyenlet értelmében írhatjuk, hogy
t  Pt  Rht  ( Pt  Pv )  Rhvf  ( Pt  Pv  Ps  v )  Rhl . (6.55)

A szorzásokat elvégezve és a veszteségi teljesítményeket kiemelve:

409
 t  Pt  ( Rht  Rhvf  Rhl )  Pv  ( Rhvf  Rhl )  Ps  v  Rhl .
Az egyenlet jobboldalán a hőellenállások összegét kiemelve:
 Rhvf  Rhl Rhl 
t  ( Rht  Rhvf  Rhl )   Pt  Pv  Ps v  ,
 Rht  Rhvf  Rhl Rht  Rhvf  Rhl 
és bevezetve Rh  Rht  Rhvf  Rhl eredő hőellenállást:

 Rhvf  Rhl R 
t  Rh   Pt  Pv  hl Ps  v  . (6.56)
 Rh Rh 
A (6.56) egyenlet zárójelben lévő részét mértékadó vagy redukált veszteségnek
nevezhetjük, így: t  Rh  Pw' , (6.57)

ahol Pw'  Pt  kv  Pv  ks  Ps  v , (6.58)

Rhvf  Rhl Rhl
kv  illetve, ks 
és Rh Rh

melyeknek tapasztalati értéke: kv 0,6...0,8 ill. ks  0,1 .

A mértékadó veszteség azt a veszteségi teljesítményt jelenti, amely a tekercselésben
keletkezve az Rh nagyságú hőellenálláson keresztül a környezetbe távozva a valóságossal
azonos túlmelegedést hozna létre. Ez
t teszi lehetővé azt, hogy a tekercs mele-
Pw' gedését a gép többi részétől függetlenül
Környezet vizsgálhatjuk.
Pw' A (6.57) egyenlet lehetőséget ad a
Rh melegedés egyszerűsített villamos he-
6.27. ábra A tekercsmelegedés egyszerűsített villamos lyettesítő vázlatának felrajzolására, a-
helyettesítő vázlata
mely a 6.27. ábra szerinti.
A továbbiakban a melegedés, ill. a hűlés tranziens folyamatait vizsgáljuk, melynek
során meghatározhatjuk az időfüggvényeket. A vizsgálathoz a redukált rendszert használ-
juk. Eszerint a mértékadó veszteség által okozott, dt idő alatt keletkező hőenergia egyrészt
a tekercselés túlmelegedését növeli (vagyis a hőkapacitásban halmozódik fel), másrészt a
hőellenálláson (hűtőfelületen) keresztül távozik. A melegedés differenciálegyenletét a redu-
kált rendszerre felírva:
Pw'  dt  m  c  d  A  h   dt , (6.59)

amelyben m a tömeg, c a fajhő, A a hűtőfelület és h a hőátadási tényező.

Felhasználva, hogy a hőkapacitás:
1
Ch  m  c , a hőellenállás: , Rh 
A h
valamint, hogy az állandósult túlmelegedés elérésekor d  0 és (6.57)-ből

410
 max
Pw'  ,
Rh
max 
a differenciálegyenlet:  dt  Ch  d   dt .
Rh Rh (6.60)

A változók szétválasztásával:
max  
 dt  Ch  d .
Rh

Átrendezve és az integrálási határokat kijelölve:

 
1 1
 Rh  Ch dt   max    d ,
0 0

 
  ln max    0   ln max
t
majd .
Rh  Ch max
mc
Bevezetve a T  Rh  Ch  jelölést, a villamos analógia alapján megkapjuk a
A h
termikus folyamatok időállandóját, így:
t  
  ln max ,
T max
t
 max  
és e T  .
max
Eszerint a túlmelegedés változása az idő függvényében:
  
t
  max  1  e  .
 T (6.61)
 
 
A lehűlés akkor következik be, amikor a motort lekapcsoljuk a hálózatról és feszült-
ségmentes állapotba kerül. Ekkor Pw'  0 , és a differenciálegyenlet megoldása:
t
 (6.62)
  max  e T .

 P  P
max 
0,95max  max
0,86max
0,63max
Pw' Pw'
0,37max
0,14max0,05
max
T 2T 3T 4T t T 2T 3T 4T t
a) b)
6.28. ábra Melegedési és hűlési jelleggörbék

411
 A felmelegedés és lehűlés jelleggörbéit a 6.28a és 6.28b ábra mutatja, feltüntetve a
mértékadó veszteséget is. A görbék kezdeti érintői:
d max d 
t 0 , ill.   max . . (6.63)
dt T dt t  0 T

A két görbénél azonos időállandót tételeztünk fel. A gyakorlatban ez csak akkor való-
sulhat meg, ha a melegedés és hűlés folyamán a gépek hőátadása megegyezik. A hőátadás
nem változik, ha a gép a fordulatszámától független, külső (idegen) szellőző berendezéssel
rendelkezik. A saját szellőzésű motorok esetén az álló- (hűlés), és a forgó állapothoz
tartozó időállandó jelentősen különbözik egymástól.
A villamos motorok melegedési időállandóit a gyári katalógusok általában nem adják
meg. A melegedési időállandó nagymértékben függ a gép védettségi fokától, valamint a
szellőzési módtól. Tájékoztatásképpen megadjuk néhány típus időállandóját:

Nyitott egyenáramú gépek H= 100...160 mm-es

T = 25...40 min.
tengelymagassággal

Zárt egyenáramú gépek H=280...400 mm-es

T = 70...100 min.
tengelymagassággal

Átszellőzött aszinkron motorok H=100...160 mm-es

tengelymagassággal T = 15...30 min.

Amennyiben a melegedés kezdeti értéke ( k ), ill. a hűlés végső értéke ( v ) nem zéró
(   0 ), akkor az időbeni változásokra az alábbi egyenleteket kapjuk:
t

  max  max  k   e T , (6.64)
illetve
t

  v  (max  v )  e T . (6.65)

A (6.59) egyenletet felírhatjuk

d 
Pw'  Ch    Pc  Pk (6.66)
dt Rh
alakban is, amely lehetőséget nyújt egy általános villamos helyettesítő vázlat felrajzolására
(lásd 6.29. ábrát), mert (6.66) egy áramgenerátoros
táplálású párhuzamos RC-tag egyenlete. Pw'

A villamos motoroknál gyakran előforduló ál- '
Pw PC Pk Rh
lapot a rövid ideig fellépő hirtelen túlterhelés Ch
(például az aszinkron motoroknál az indítási áram-
lökés). Ebben az esetben a mértékadó veszteség 6.29. ábra A melegedés általános villamos
ugrásszerűen megnövekszik és a keletkező hő- helyettesítő vázlata

412
mennyiség a tekercselés hőmérsékletét fogja megemelni, mert a környezetnek a rövid idő
miatt nem tud hőt átadni ( Pk  0 ). A (6.66) egyenlet ekkor:

d Pw' P' 
  w  . (6.67)
dt Ch m  c  t
Tehát a melegedés növekedése:
Pw'
  v  k  t (6.68)
mc
ahol  t a túlterhelés időtartama.
A veszteség (Pw) és a tömeg (m) a tekercselés térfogatával arányos, így az előbbi
összefüggést az anyagállandókkal is felírhatjuk:
  s '2  V s '2
   t   t , (6.69)
 V  c k
ahol  a fajlagos ellenállás,  a sűrűség, s’ a Pw' -nek megfelelő áramsűrűség (a gyakorlat-
ban számolhatunk a valódi áramsűrűséggel s '  s ) és k    c /  a tekercselés melegedé-
sére jellemző állandók.
Az s 2 / k hányados segítségével gyors becslést végezhetünk a hőfoknövekedés sebes-
ségére.
Legyen például egy kalickás aszinkron motor névleges áramsűrűsége sn  5 A/mm2 , a
rövidzárási áram I zn  6 I n és (vörösrézre és 75 C -ra) k  160 As/Cmm 4 . Ezekkel:
 s 2 6  52
  5,63 C/s .
 t k 160
Eszerint a motor tekercselésének hőmérséklete rövidzárásban 5,63 C -kal emelkedik
másodpercenként, és B osztályú szigetelés esetén 14,2 másodperc múlva éri el a megenge-
dett 80 C túlmeleget.

413
 6.3.2. Villamos forgógépek hűtése

A forgógépekben keletkezett hőteljesítményt a hűtőközeg és a környezet három, a

hőtanból ismert alapvető fizikai jelenség útján veszi át, melyek:
a melegvezetés,
a sugárzás,
a természetes és mesterséges áramlás (konvekció).
A melegvezetés hatása a villamos forgógépek hűtése szempontjából az álló állapoton
kívül gyakorlatilag elhanyagolható.
A sugárzási hőteljesítmény leadási lehetősége az alacsony fordulatszámú, nagyméretű,
sima felületű motoroknál, valamint álló állapotban jelentős. A sugárzással leadható (idő- és
felületegységre jutó) melegmennyiséget a Stefan-Boltzmann törvény szerint számíthatjuk:
qr    B  (TM4  Tk4 ) , (6.70)

ahol  a motor színére jellemző viszonyszám, B  5,77 108 W m2 K4 a Boltzmann-

állandó, TM a motor felület és TK a besugárzott környezet abszolút hőmérséklete Kelvin
fokban.
Az  értéke különböző színeknél:
abszolút fekete testnél: 1,00;
matt fekete gépeknél: 0,95;
sötétszürke gépeknél: 0,85;
világosszürke gépeknél: 0,60.
Ezért a korszerű motorok általában matt fekete színűek.
A (6.70) egyenletet átalakítva és az állandók értékét behelyettesítve:
qr  hr   hr  M  k  , (6.71)
3
8 T T  W
ahol hr  19,6 10   M k  2 a sugárzási hőátadási tényező,  M a motor felület és
 2  m K
 k a környezet hőmérséklete 0C-ban, ha =0,85. A sugárzási hőátadási tényező gyakorlati
értéke hr=6,5 W/m2K, ami azt jelenti, hogy egy fok hőmérsékletkülönbségnél m2-ként az
álló motor 6,5 W-ot tud sugárzással eldisszipálni.
A villamos forgógépek legfontosabb hűtési módszere a hőáramlás, azaz konvekció,
amely lehet természetes vagy mesterséges.
Természetes konvekciónál a meleg motort körülvevő levegő részecskéi a felülettel
érintkezve felmelegednek, emiatt könnyebbé válnak, felszállnak és helyüket a hidegebb
levegő foglalja el, és ez folyamat ismétlődik. Létrejön egy természetes áramlás, amely a
meleget elszállítja. Természetes konvekciónál a hőátadási tényező tapasztalati értéke:
htk = 6,5...7,5 W/  C m2.
A hőleadási teljesítmény:

414
 qtk  htk    htk (M  k )  7 102  (M  k ), W/dm 2 . (6.72)

Ha a forgógép nem rendelkezik idegen szellőzéssel, akkor álló állapotban a sugárzás és

a természetes áramlás együttesen hat, és a két hőátadási tényező ősszegét statikus hőátadási
tényezőnek nevezzük:
hst  hr  htk  13...15 W Cm2 . (6.73)

A mesterséges konvekciót szinte valamennyi villamos motornál alkalmazzák. Ez azt

jelenti, hogy a gép mesterséges szellőzéssel rendelkezik. A hőátadási tényező meghatáro-
zása ilyenkor igen bonyolult, mert a gép belsejében a légáramlással szembeni ellenállást
kellene kiszámítani. A gyakorlatban a ventilátor által szállított hűtőlevegő mennyisége
(Vlev) elég pontosan számítható és ismerjük a motor összes veszteségét (PW). E két adat
alapján meghatározhatjuk, hogy a hűtőlevegő mekkora átlagos túlmelegedéssel fogja
elhagyni a gépet. Nem ismerjük viszont, hogy a levegő az egyes áramlási szakaszokban a
hőteljesítményből mennyit vesz fel, és a hűtött felület milyen mértékű túlmelegedésénél
viszi el a meleget.
A tapasztalatok szerint a hőleadó felületek melegedése háromszor akkora, mint a belé-
pő hütőlevegőé, ennek alapján mondható, hogy a kilépő levegő hőmérséklete 15...25  C -
kal lehet melegebb, mint a beáramlóé. A hűtőlevegő túlmelegedése C -ban:
PW
 , C  lki  lbe  ,
clev Vlev  lev (6.74)

ahol PW a motor összes vesztesége W-ban, clev a levegő fajhője, lev a levegő sűrűsége:
lev  clev  1200 Ws/ C m3, Vlev a hűtőlevegő mennyisége m3/s-ban.
A leggyakrabban alkalmazott radiális, síklapátú szellőzőknél az áramlási ellenállást és
a nyomásesést figyelembe véve a szállított légmennyiség:
Vlev  0,2  vk  Ak , (6.75)

ahol vk a szellőzőkerék kerületi sebessége m/s-ban, Ak a levegő kilépési keresztmetszete

m2-ben.
A kerületi sebességet a fordulatszámmal kifejezve azt a gyakorlattal is bizonyított
megállapítást kapjuk, hogy a légszállítás 1:10 arányú kerületi sebesség tartományban a
fordulatszámmal arányosan változik:
Vlev  k  n . (6.76)
A tapasztalat szerint a mesterséges áramlás hőátadási tényezője 1,5...4-szerese a gép
statikus hőátadási tényezőjének így:
hmk  1,5...4  hst  20...55 W Cm2 . (6.77)

A villamos forgógépek hűtési módszereinek jelölésrendszerét és terminológiáját az

MSZ EN34-6 ajánlások alapján foglaljuk össze. A hűtési mód jelölésére minden hűtési

415
körre vonatkozóan az IC betűk (International Cooling) és az azt követő egy betűből és két
számból álló jelcsoport szolgál. A számok előtti betű a hűtőközeg fajtáját jelenti:

A: levegő H: hidrogén

N: nitrogén C: széndioxid

W: víz U: olaj
A levegő jelét csak kombinált hűtési rendszernél szükséges feltüntetni.
Az első szám a hűtőközeg áramlásának és a keletkezett hőmennyiség eltávolításának
módját adja meg, a második szám pedig a hűtőközeg áramoltatásához szükséges energia
betáplálási módjára jellemző.
A jelöléseket a 6.3. táblázat tartalmazza:

Jelzőszám Az első szám jelentése A második szám jelentése

Szabad áramlás a környezetből a
0
gépbe ill. a hőcserélőbe és vissza.
Csőcsatlakozás vagy légcsatorna a
1
beszívó oldalon, kiáramlás a környe-
zetbe.
Csőcsatlakozás vagy légcsatorna a ki-
2
fúvó oldalon, beszívás a környezet-
ből.
Csőcsatlakozás vagy légcsatorna a
3
beszívó és a kifúvó oldalon.
Felületi hűtés, a gépben a hűtőközeg
4
zárt körben áramlik.
Beépített hőcserélő a környezeti hűtő-
5
közeget alkalmazva.
Gépre szerelt hőcserélő, a környezeti
6
hűtőközeget alkalmazva.
Beépített hőcserélő, nem a környezeti
7
hűtőközeget alkalmazva.
A gépre szerelt hőcserélő, nem a kör-
8
nyezeti hűtőközeget alkalmazva.
A géphez csatlakoztatott, de külön
9
szerelt hőcserélő.
6.3. táblázat A villamos forgógépek hűtési módjai
Szabad áramlás, a hűtőközeg mozgását a
hőmérsékletkülönbség idézi elő.
Saját szellőzés, a hűtőközeg mozgatását a
forgórész vagy a rászerelt ventilátor vég-
zi.
Külön ventilátoros szellőzés, melyet a
forgórész áttételen keresztül hajt.
A gépre szerelt külön ventilátor, a géppel
azonos tápfeszültséggel működtetve.
A műszaki fejlődéstől függően bővítésre
fenntartva.
Beépített ventilátor, külön tápfeszültség-
ről működtetve.
A gépre szerelt ventilátor, külön tápfe-
szültségről működtetve.
A hűtőközeg mozgatását a géptől függet-
len ventilátor vagy szivattyú végzi.
A hűtőközegben való viszonylagos
mozgás következtében jön létre a hűtőha-
tás.
Bármilyen speciális hűtőközeg mozgatás.

A megvalósítható hűtési mód részben a védettség függvénye, amelynek konstrukciós

okai vannak. A 6.30a, b, c és d ábrán bemutatunk négy fontosabb hűtési rendszert. Az
ábrákon megadjuk a hőátadási tényező (h) a szögsebességtől való függését is.

416
 h IC01
hn
hn
 2,5...4
hs hs

n 
a) Saját szellőzésű, nyitott hűtési rendszer, freccsenő víz ellen védett

SzM
h

IC06
hn
hs hn
 1...1,2
hs

n 

b) Idegen szellőzésű, nyitott hűtési rendszer, freccsenő víz ellen védett

hn
h  1,5...2,5
hs
hn

IC411
hs

n 

c) Saját szellőzésű, zárt hűtési rendszer, zárt, felületi hűtésű vagy beépített hőcserélővel

SzM

h hn
 1...2
hs
ICA06W66
hn
ICA06W60
hs
hs ICA03W60

n 
d) idegen szellőzésű, közvetlen folyadékhűtésű, zárt, ráépített hőcserélővel

6.30. ábra Villamos forgógépek hűtési módjai

417
 A saját szellőzésű gépeknél problémát jelent, ha a fordulatszám kisebb a névlegesnél.
A hűtőlevegőt ilyenkor a motor tengelyére szerelt ventilátor, vagy maga a forgórész szállít-
ja, és a légmennyiség a (6.76) szerint arányosan változik a fordulatszámmal. Az áramlási
keresztmetszet viszont változatlan, így ezért megnövekszik a levegő saját túlmelegedése.
Ezért a névlegesnél kisebb fordulatszámon csökkenteni kell a veszteségeket, ami terhelés
csökkentését vonja maga után (leértékeljük a motort). A csökkentés mértékére saját szellő-
zésű aszinkron gépeknél a 6.4. táblázat ad tájékoztatást.

Fordulatszám, % 100 90 80 70 60 50 40

Nyomaték, % 100 96 91 85 80 72 62

Teljesítmény, % 100 86 73 60 48 36 25

6.4.táblázat A veszteségek csökkentésének mértéke különböző fordulatszámokon

A 40 %-nál kisebb fordulatszámon a légszállítás gyakorlatilag már olyan kevés, hogy a

motorban csak annyi veszteség képződhet, amennyit a természetes légáramlás el tud
szállítani.

6.4. VILLAMOS MOTOROK ÜZEMTÍPUSAI, A MOTORKIVÁLASZTÁS

SZEMPONTJAI

A villamos forgógépek névleges adatainak és üzemi jellemzőinek előírásait az MSZ

EN60034 Országos Szabvány tartalmazza. E szabvány műszaki tartalma teljesen megegye-
zik az IEC 34-1+Am.No.1(2000) nemzetközi szabványéval. A szabvány alkalmazási terü-
lete minden villamos forgógépre kiterjed, kivéve azokat, amelyekre egyéb előírások vagy
szabványok vonatkoznak (pl. vasúti vagy közúti közlekedés). Az előírások közül a villa-
mos hajtásokra vonatkozó legfontosabbakat foglaljuk össze ebben a fejezetben.
A motor üzeme: a motor terhelési viszonyainak alakulása, az időtartam és a
sorrendiség figyelembevételével, beleértve a nyugalmi és feszültségmentes periódusokat is.
Az üzemi feltételek azon külső tényezőknek az összessége (pl. feszültségváltozás,
környezeti hőmérséklet, stb.), amelyek a motor működését befolyásolják.
Az üzemi állapotok:
Nyugalmi és feszültségmentes állapot azt jelenti, hogy a motor áll, de sem
villamos, sem mechanikai teljesítményt nem vesz fel, idegen szellőzés esetén a
hűtés üzemszerűen működik.
Üresjárási állapot azt jelenti, hogy a motor üzemszerűen forog, de sem villa-
mos, sem pedig mechanikai teljesítményt nem ad le (ideális esetben elhanya-
goljuk a súrlódási- és a ventilációs veszteségeket).

418
 Terhelési állapot azt jelenti, hogy a motor villamos és mechanikai, vagy
mechanikai teljesítményt ad le, illetve vesz fel.
A névleges értékek azok az értékek, amelyekre a motort tervezték és gyártották, és
amelyeket az adattáblán feltüntetnek. A villamos motor névleges üzeméről akkor beszé-
lünk, ha az adattáblán feltüntetett adatok és feltételek egyidejűleg alakulnak ki. A névleges
üzem magában foglalja a feszültség, a frekvencia, az áram, a teljesítmény, a teljesítmény-
tényező, a fordulatszám, a gerjesztőfeszültség, az üzemtípus, a védettség stb. névleges
adatait, melyeket a motor adattábláján fel kell tüntetni.
A villamos motorok hőmérsékleti állapotai:
Hideg állapotban van a motor, ha az összes géprész hőmérséklete legfeljebb
 3 C -kal tér el a környezet ill. hűtőközeg hőmérsékletétől.
Üzemmeleg állapotban van a motor, ha az összes géprész hőmérséklete
legfeljebb  10 C -kal tér el a névleges terheléskor kialakuló hőmérséklettől.
Termikus egyensúlyban van a motor, ha a vizsgált géprészek hőmérséklete
óránként legfeljebb 2 C -kal változik. A termikusan egyensúlyban lévő motor
esetén a tekercselések túlmelegedését ellenállásmérésből az alábbi összefüggés
alapján kell meghatározni:
R2  R1
   2  a  (235  1 )  1   a , (6.78)
R1
ahol  2 a tekercselés hőmérséklete a mérés végén ( C ), 1 a tekercselés
(hideg) hőmérséklete a kezdő ellenállásmérés pillanatában ( C ),  a a hűtő-
közeg hőmérséklete a mérés végén ( C ), R2 a tekercselés ellenállása a mérés
végén, R1 a tekercselés hideg ellenállása 1 hőmérsékleten.
Réztől eltérő anyagok esetén a képletben szereplő, a rézre jellemző 235-ös té-
nyezőt, az illető anyag 0 C -hoz tartozó hőmérsékleti tényezőjének reciproká-
val kell helyettesíteni. Alumínium esetében ez a tényező 225.
A vonatkoztatási hőmérséklet az az érték, amelyre a motor hatásfokának számí-
tásakor az egyes géprészekben keletkezett veszteségeket, vagy a motor egyéb
jellegzetes értékeit vonatkoztatjuk. Értéke A, E és B hőosztálynál  v  75C ,
F és H hőosztálynál  v  115C .
Valamennyi villamos motornak ki kell elégítenie az alábbi terhelhetőségi feltételeket
és előírásokat:
A motoroknak névleges teljesítménnyel terhelve  váltakozóáram esetén
a névleges frekvencián  a névleges feszültségtől  5 %-kal eltérő fe-
szültségen is kifogástalanul kell üzemelniük.
A motoroknak névleges feszültségen (és frekvencián) leállás vagy hirte-
len sebességváltozás nélkül 15 sec-ig ki kell bírniuk a névleges nyoma-
ték 1,6 -szorosát ( egyenáramú motoroknál ezt a feltételt az armatúra-
árammal is ki lehet fejezni).

419
 Minden állandó üzemű (S1-es) motornak, üzemmeleg állapotban, az elő-
írt feszültség határok mellett a névleges áram 1,5-szeresét mind mecha-
nikai, mind villamos szempontból károsodás és maradó alakváltozás
nélkül váltakozóáramú gépeknél 2 min-ig, egyenáramú gépeknél 1 min-
ig ki kell bírnia. Ilyen igénybevétel esetén a megengedett túlmeleg értéke
túlléphető.
A váltakozóáramú motorok esetén a névleges adatokat szinusz alakú hálózati feszült-
ségnél szimmetrikus háromfázisú rendszernél kell érteni. Az egyenáramú motoroknál a
névleges adatokat sima egyenfeszültségű (maximális hullámosság 4 %) hálózatnál vagy
tápforrásnál kell érteni.

6.4.1 A villamos motorok üzemtípusai

A motorok üzemtípusai a terhelés okozta nyomaték, veszteség, melegedés időbeni
változását osztályozzák. A szabvány tíz üzemtípust (S1...S10) különböztet meg. A jelleg-
görbék felrajzolásánál az alábbi jelöléseket használjuk:

P: terhelés Pw : a villamos gép veszteségei

ts : állandó terhelésű működés

tk : üzemszünet időtartama
időtartama

ti : indítás, gyorsulás időtartama tf : villamos fékezés időtartama

t0 : üresjárás időtartama Tc : egy terhelési ciklus időtartama

 max : elért legnagyobb hőmérséklet  : hőmérséklet

bi : viszonylagos bekapcsolási idő (az egyes üzemtípusoknál értelmezzük).

Folyamatos üzem - S1 üzemtípus

t
Pw Állandó terhelésű működés, amelynek
t időtartama elegendő a hőegyensúlyi állapot el-
Θ éréséhez (lásd a 6.31. ábrát).

Θmax
Megjegyzés: Az üzemidő nincs korlátoz-
va, a szögsebesség gyakorlatilag állandó.

t
6.31. ábra S1 üzemtípus

420
Rövid idejű üzem - S2 üzemtípus
Állandó terhelésű működés, melynek időtarta- tü
ma nem elegendő a hőegyensúlyi állapot eléréséhez.
P
Az üzem után olyan hosszú üzemszünet következik,
amely elegendő arra, hogy a gép a környezet hőmér-
sékletére lehűljön  2 K pontossággal (lásd a 6.32. t
ábrát). Pw
Megjegyzés: az állandó terhelésű szakasz alatt a t
szögsebesség gyakorlatilag állandó, az üzemidőkre Θ
Θmax
jelenleg nincsenek szabványos értékek, de az üzem-
típus rövidített jelölése után meg kell adni az üzem
időtartamát is. pl.: S2 60 min.
A régebbi szabványok a 10, 30, 60 (az ún. órás t
üzem) és 90 min. üzemidőket rögzítettek.
6.32. ábra S2 üzemtípus
Szakaszos periodikus üzem - S3 üzemtípus
Azonos üzemi ciklusok sorozata, amelyben minden periódus egy állandó terhelésű sza-
kaszból és egy üzemszünetből áll; egy periódus alatt a gép nem éri el a hőegyensúlyi
állapotot, és az indítási áram nem befolyásolja jelentősen a melegedést (lásd a 6.33. ábrát ).
Megjegyzés: Az ábra jelölése szerint a periódusidő TC  tb  tk , a viszonylagos bekap-
csolási idő.
tb t
bi  100 %  b 100 % (6.79)
tb  tk TC

TC
P
tb tk
A szakaszos üzem egy periódusának idő-
tartama 10 min. legyen és a viszonylagos bekap-
csolási időtartamot a következő értékek közül
kell választani: 15 %, 25 %, 40 %, 60 %. A t
jelölés után a bi-t meg kell adni pl.: S3 25 %. Pw

Az S3 üzemtípusnál meg szokták adni még t

Θ
az indítási gyakoriságot is (z), amely a moto- Θmax
roknak az adott időtartamon belüli megenged-
hető, üzemszerű indításainak számára, valamint a
közvetlen egymás utáni indítások gyakoriságára
utaló adat. t
6.33. ábra S3 üzemtípus

421
Szakaszos periodikus üzem indítással-S4 üzemtípus

TC
P Azonos üzemi ciklusok sorozata, amelyben
minden periódus jelentős mértékű indítási, állan-
dó terhelésű szakaszból és üzemszünetből áll
t
ti ts tk (lásd a 6.34. ábrát ).
Pw Megjegyzés: Az üzemtípus rövidített jelölése
után meg kell adni a viszonylagos bekapcsolási
időtartamot, a motor és a terhelés (motortengely-
t re redukált) tehetetlenségi nyomatékát ( JM, JR )
Θ
Θmax például S4 25 %; JM=0,15 kgm2, JR= 0,5 kgm2.
A viszonylagos bekapcsolási idő:
ti  ts t t
bi  100 %  i s 100 % (6.80)
t ti  ts  tk TC
6.34. ábra S4 üzemtípus

Szakaszos periodikus üzem, indítással és villamos fékezéssel-S5 üzemtípus

Olyan azonos üzemi periódusokból álló sorozat, amelyben minden periódus indítási,
állandó terhelésű, gyors villamos fékezésű szakaszból és üzemszünetből áll (lásd a 6.35.
ábrát).
TC
P TC
P

ti ts tf tk t
ts t0
Pw Pw

t
t Θ
Θ Θmax
Θmax

t t
6.35. ábra S5 üzemtípus 6.36. ábra S6 üzemtípus

Megjegyzés: Az előző üzemtípushoz hasonlóan pl.: S5 40 %; JM = 1,6 kgm2, JR = 2,5

kgm2. A viszonylagos bekapcsolási idő:

422
 ti  ts  tf
TC bi  100 % . (6.81)
P TC

t Folyamatos működésű periodikus

üzem - S6 üzemtípus
ti ts tf
Olyan azonos üzemi periódusok-
Pw ból álló sorozat, amelyben minden
periódus állandó terhelésű és üresjárási
szakaszból áll, üzemszüneti periódus
t
nincs (lásd a 6.36. ábrát).
Θ
Θmax Megjegyzés: A rövidített jelölés u-
tán meg kell adni a viszonylagos be-
kapcsolási időt, pl. S6 40 %; ahol:
t
t
6.37. ábra S7 üzemtípus
bi  s 100 % . (6.82)
TC

Folyamatos működésű periodikus üzem, indítással és villamos fékezéssel - S7

üzemtípus
Azonos üzemi ciklusok sorozata, amelyben minden periódus egy indításból, egy adott
fordulatszámú, állandó szakaszból áll, amit egy vagy több, az előzőtől eltérő, de állandó
fordulatszámú és terhelésű szakasz követ. Egy periódus alatt a gép a hőegyensúlyi állapotot
nem éri el (lásd a 6.37. ábrát).
Megjegyzés: A rövidített jelölés után meg kell adni a motor és a terhelés
(motortengelyre redukált) tehetetlenségi nyomatékát, pl.: S7; JM=0,4 kgm2, JR=3,5 kgm2.
A viszonylagos bekapcsolási idő bi=100 % .
Folyamatos működésű periodikus üzem, összerendelt terhelés és fordulatszám
változásokkal - S8 üzemtípus
Azonos üzemi ciklusokból álló sorozat, amelyben minden periódus, egy előre
meghatározott fordulatszámú állandó terhelésű, majd egy vagy több ezt követő másik
állandó terhelésű, az előzőtől különböző fordulatszámú szakaszból áll, üzemszüneti peri-
ódus nincs (lásd a 6.38. ábrát).
Megjegyzés: az üzemtípus jelölése után meg kell adni a tehetetlenségi nyomatékokat,
valamint mindegyik üzemszakaszt a hozzátartozó terheléssel, fordulatszámmal és a
viszonylagos bekapcsolási idővel, például:

S8; JM = 0,8 kgm2 JR = 2,6 kgm2

16 kW 740 min-1, 20 %
40 kW 1460 min-1, 40 %
25 kW 980 min-1, 40 %.

423
 TC
P tf1 tf2

t
ti ts1 ts2 ts3
Pw

Θ t
Θmax

t
n

t
6.38. ábra S8 üzemtípus

Nem periodikus terhelés és fordulatszám változásokkal jellemezhető üzem - S9

üzemtípus
Olyan üzem, amely során általában a terhelés és a fordulatszám nem periodikusan vál-
tozik a megengedett üzemi tartományon belül, ez az üzem gyakori olyan túlterheléseket
tartalmaz, amelyek jelentősen meghaladják a teljes terhelést (lásd a 6.39. ábrát).

n ti ts tk tf

P
Pref
t

Pw

t
Θ
Θmax

t
6.39. ábra S9 üzemtípus

Megjegyzés: ehhez az üzemtípushoz a megfelelő teljes terhelést a túlterhelhetőség

figyelembevételével kell megválasztani.

424
Különböző állandó terhelésekkel jellemezhető üzem - S10 üzemtípus:

Olyan üzem, amely négynél nem több diszkrét terhelésből áll, amelyek mindegyike
elegendő ideig tart ahhoz, hogy a gép elérje a termikus egyensúlyt. Az egy üzemszakaszon
belüli legkisebb terhelés nullaértékű is lehet.
TC
P
Pref
t1 t2 t3 t4

t
Pw

t
Θ
ref
1 2 4

t
6.40. ábra S10 üzemtípus

A viszonylagos bekapcsolási idő és a kapcsolási gyakoriság szerinti üzemmódok:

könnyű üzem: bi  25% és z 120 k/h.

könnyű kapcsoló üzem bi  40% és z  240 k/h.
nehéz üzem bi  60% és z  600 k/h.
különlegesen nehéz üzem bi60% és z600 k/h.

6.4.2. A villamos motorok kiválasztásának szempontjai

A gyári katalógusok általában S1-es üzemtípusra adják meg a motorok paramétereit,

esetleg külön közlik az S2, S3 és S6-ra érvényes adatokat is.
Az S1-től eltérő üzemtípusoknál túlterhelés léphet fel és ez problémát okozhat a
szinkron és aszinkron motoroknál. Bevezetjük a túlterhetőségi tartalék fogalmát:
MB
 , (6.83)
Mn

425
amelynek értéke szinkron motoroknál   1,4...1,8; aszinkron motoroknál   2,0...2,5. A
 értékét a különböző üzemtípusoknál figyelni kell, hogy lehetőleg ne csökkenjen 1,5 alá.

Állandó üzemű gépek kiválasztása (S1, S6…S9)

Legegyszerűbb a motor kiválasztása az S1 üzemtípusnál mivel itt az átmeneti folyama-
toknak nincs hatása a melegedésre, így a szokásos biztonsággal:
Pn  1,05...1,1 Pm , (6.84)
ahol Pm a statikus terhelés mechanikai teljesítménye.
Változó terhelés és fordulatszám esetén nem tudjuk Pm-et közvetlenül meghatározni,
hanem a korábbi üzemi tapasztalatok alapján kell megközelítőleg kiválasztani egy motort,
majd annak adatai és jelleggörbéi ismeretében megszerkeszteni a Pw' mértékadó vesztesé-
gek időbeli változását. Azzal a gyakorlatnak megfelelő feltételezéssel, hogy az egyes
terhelési szakaszok periódus ideje a melegedési időállandóhoz képest nem nagy
TC / T  0,3 , akkor a gép átlagos túlmelegedésével számolhatunk, mely arányos lesz a
ciklus közepes mértékadó veszteségével:
T
1 C P '  t  ....  Pwx '
 tx
'
Pwk    Pw' dt  w1 1 , (6.85)
TC 0 t1  ......  t x
ahol az integrálás helyett azért térhettünk át súlyozott átlagszámításra, mert a veszteségek
szakaszonként állandóak, a t-k az egyes szakaszok idejét például indítás ( ti ), állandó
terhelésű szakasz ( ts ) stb. jelentik.
Az (6.85) kifejezés akkor ad helyes eredményt, ha a hűlési viszonyok az egyes
időszakokban azonosak (idegen szellőzés ). Ha a gépnek saját szellőzője van akkor a hőáta-
dási tényező függ a fordulatszámtól, ezt a hűtési redukciós tényezővel vesszük figyelembe,
mely   1. Így a közepes mértékadó veszteség:
P '  t  ....  Pwx
'
 t x Pw1
'
 t1  ....  Pwx
'
 tx
'
Pwk  w1 1  , (6.86)
1  t1  ....   x  tx TC '

Amelyben a TC'  1  t1  ...   x  tx időt redukált ciklusidőnek nevezzük.

Ha a gépet jól választottuk ki, akkor a Pwk
'
-nek kisebbnek kell lennie a tekercselés
névleges állandó üzemére vonatkozó Pwn
'
mértékadó veszteségnél:
'
Pwn  1,05...1,1 Pwk
'
. (6.87)

Ezt a motor kiválasztási eljárást az egyenértékű veszteségek módszerének nevezik,

amely hosszadalmas, de viszonylag pontos eredményt ad.
Egyszerűsítő feltételekkel a gyakorlatban jobban alkalmazható módszereket kapunk,
amelyek közül legelterjedtebb az egyenértékű áram módszere, amely a (6.85) egyenlet
felhasználásával a
'
Pwk  kv  Pv  c  I e2 (6.88)

426
közelítésen alapul (kv  Pv  áll.) . Most is közelítőleg kiválasztunk egy motort, majd a terhe-
lésnek megfelelő M M  f (t ) alapján megrajzoljuk az I M  f (t ) görbét és ezután megha-
tározzuk a melegedés szempontjából egyenértékű áramot. Szakaszonként állandó ára-
moknál:
T
1 C 2 I12  t1  ....  I x2  t x
TC 0
Ie   I dt  , (6.89)
t1  ....  tx

ill. sajátszellőzésű motoroknál:

I12  t1  ....  I x2  t x
Ie  . (6.90)
1  t1  ....   x  tx

Az így kapott egyenértékű áramot összehasonlítva az előzetesen kiválasztott motor S1

üzemi névleges áramával teljesülnie kell az
I n  1,1...1,2  I e (6.91)
feltételnek.
A közel állandó fluxusú motoroknál (aszinkron, külső- és söntgerjesztésű egyenáramú
motorok) alkalmazhatjuk az egyenértékű nyomaték módszerét. Saját szellőzésű motornál:
T
1 C 2 M12  t1  ....  M x2  tx
TC' 0
Me   M  dt  . (6.92)
1  t1  ....   x  tx

Soros gerjesztésű egyenáramú motorok esetén a veszteségek jó közelítéssel arányosak

a nyomatékkal, így az egyenértékű nyomatékuk:
T
1 C M  t  ....  M x  tx (6.93)
' 
Me  M  dt  1 1 .
TC 0 1  t1  ....   x  tx

Az egyenértékű nyomatéknál is teljesülnie kell az alábbi feltételnek:

M n  1,1...1,2  M e , (6.94)

ahol Mn a motor névleges nyomatéka S1 üzemtípusnál.

Ha söntjellegű motoroknál üzem közben csak a terhelés változik, de a szögsebesség
közel állandó, akkor az egyenértékű teljesítmény módszerét alkalmazhatjuk:

P12  t1  ....  Px2  t x (6.95)

Pe  ,
1  t1  .... x  tx

és most is Pn  1,1...1,2  Pe . (6.96)

Az eddigiek szerint kiválasztott motort mindig ellenőrizni kell a maximális terhelő-

nyomaték szempontjából, és teljesülnie kell:
M T max    M n (6.97)
feltételnek, ahol  a már említett túlterhelhetőségi tényező.

427
Szakaszos periodikus működésű gépek kiválasztása (S3, S4, S5)
A szakaszos üzemtípusok jellegzetessége, hogy az átmeneti folyamatok: az indítás- és
a fékezés hatása a motorok melegedésére jelentős. Ilyenkor a dinamikai nyomatékigény lé-
nyegesen nagyobb, mint az állandósult állapothoz tartozó terhelőnyomaték. Ez a dinamikai
nyomaték a forgó tömegek gyorsítására és fékezésére fordítódik.
Az M MT  f (t ) és M  f (t ) függvények ismeretében előzetes becslés alapján ki kell
választanunk egy motort, ha szükséges, akkor az áttételt is. Ismerve a motor tehetetlenségi
nyomatékát a mozgásegyenlet felhasználásával adódik:
dM
M M  M TR  J Σ  . (6.98)
dt
Az M M  f (t ) és M (t ) alapján megszerkeszthetjük az I M  f (t ) függvényt, amely-
ből az egyenértékű áramot meghatározhatjuk:
t
1 b I 2 t  I 2 t  I 2 t
I e  '   I 2  dt  i i s s f f , (6.99)
tb 0  i  ti   s  ts   f  tf

ahol ti az indítási idő, ts az állandó terhelésű szakasz,

I
tf a villamos fékezés ideje, a bekapcsolási idő
tb  ti  ts  tf , és a redukált bekapcsolási idő
tb'  i  ti  s  ts   f  tf .
In Az egyenletből látható, hogy Ie-t csak a bekap-
csolási időre vonatkoztatjuk. A kiválasztott motort
ebben az esetben is ellenőriznünk kell az alábbi
20 40 60 80 100 bi,% összefüggéssel:
6.41. ábra Az I áram változása a I n  1,1...1,2  I e , (6.100)
viszonylagos bekapcsolási idő
függvényében ahol Ie a viszonylagos bekapcsolási időtől függő
áramérték.
A motorok névleges áramának változását a viszonylagos bekapcsolási idő függvényé-
ben a 6.41.ábrán láthatjuk.
Szakaszos üzemtípusoknál, ha a (6.100) feltétel nem teljesül akkor, nem választhatunk
automatikusan egy nagyobb teljesítményű motort, mert a tehetetlenségi nyomaték (JM)
változása miatt a (6.98) egyenlet is változik. Ilyenkor a számítást újra el kell végezni.
Rövid idejű üzemű gépek kiválasztása:
Ha az állandó terhelésű szakasz üzemideje tü kisebb, mint a melegedési időállandó
kétszerese, akkor a motort termikusan az S1-es teljesítményénél jobban lehet terhelni.
Állandó üzemben a névleges teljesítményhez tartozó Pwn '
mértékadó veszteség meg ,
míg a Pr -hez tartozó Pwr
'
állandó üzemben max    meg túlmelegedést hozna létre. Ha a
motor Pr teljesítményt ad le, akkor a meg elérésekor a tü időpontban le kell kapcsolni és
olyan hosszú ideig kell feszültségmentes üzemszünetet hagyni, hogy a gép visszahűljön a

428
  környezet hőmérsékletére. Az állandó,
max illetve a rövid idejű üzemi teljesítmé-
  f (t ) 
nyekhez tartozó melegedési görbéket a
'
Pwr  nél
meg 6.42. ábra mutatja.
  f (t )  A  és tü közötti összefüggést meg-
'
Pwn  nél kapjuk, ha felírjuk, hogy:
max Pwr
'
tü T 2T 3T t   ' , és (6.101)
6.42. ábra Melegedés rövid idejű üzemnél
meg Pwn

meg  max  (1  et ü T

). (6.102)

(6.101)-ből és (6.102)-ből kifejezve:

 1 '
Pwr
  ,
1  e t ü (6.103)
5 T '
Pwn
4
Ezen összefüggés alapján a 6.43. ábrán felrajzoltuk
3
az S2 üzemben megengedett viszonylagos mértékadó
2 veszteség  változását a tü/T függvényében. Látható,
1 hogy jelentős teljesítménynövekedést csak tü  T esetén
lehet elérni. Ha tü / T  0,3 akkor a görbe jó közelítéssel
1 2 tü T
egyenes és írhatjuk, hogy:
6.43. ábra A viszonylagos mértékadó
veszteség változása
'
Pwr T
 '
 , és ebből (6.104)
Pwn tü
'
Pwn  T  Pwr
'
 tü (6.105)
(6.105)-ből láthatjuk, hogy tü  T esetén, amikor a hőleadás elhanyagolható, a Pwr
'
 tü
hőenergia van maximálva.
A rövid idejű üzemnél is a Pr értékét csak közvetett úton tudjuk meghatározni. Például
egy kalickás aszinkron motornál normál üzemben a terhelés növekedésével gyakorlatilag
csak a tekercselési veszteség változik. Legyen a rövid üzemi teljesítmény:
Pr    Pn . (6.106)
A mértékadó veszteségek viszonya pedig, a ks tényező elhanyagolásával sönt jellegű
motorokra (Φ~áll):
'
Pwr  2  Ptn  kv  Pvn
  . (6.107)
'
Pwn Ptn  k v  Pvn

429
 Pvn
Innen:     kv  (  1)  , (6.108)
Ptn

amelynek alapján meghatározhatjuk a rövid idejű üzemre érvényes teljesítményt. Az S2

üzemnél is szükség van a nyomaték túlterhelhetőség ellenőrzésére.

6.5. VILLAMOS HAJTÁSOK SZABÁLYOZÁSÁNAK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI

A 6.44. ábrán megadott blokkvázlat szemlélteti egy szabályozott villamos hajtás álta-
lános felépítését. A hajtás részei:
Mechanikai rendszer: a felhasználó szempontjából egy adott technológiai folyamat
megvalósítása a fontos, ezért a meghajtómotort a munkafolyamat igényeihez illesztve
kell kiválasztanunk, ez az elsődleges szempont. A technológia (a hajtott munkagép)
határozza meg a szükséges fordulatszám- és nyomatékigényeket az idő függvényében. A
munkagépek legtöbbször hajtónyomatékot igényelnek. Irányváltó hajtások esetén
szükséges lehet a mechanikai rendszer villamos fékezése, amikor is az energiaáramlás
iránya megfordul, a meghajtó motorból generátor lesz. Ezt a visszatáplálást
természetesen a beavatkozó szervnek is fogadnia kell tudnia. A mechanikai rendszerrel
kapcsolatos kérdésekkel a 6.1. fejezet foglalkozik.
Motor (generátor): az adott feladat megoldásához meghatározott M() karakterisztikájú
géptípus választása szükséges (pl. egy jármű esetén, alacsony fordulatszámon nagy a
nyomatékigény, amely megköveteli a soros jellegű karakterisztikát). A géptípus
meghatározása után a megfelelő teljesítményű gép kiválasztása történik. A motorkivá-
lasztás szempontjai a 6.4. fejezetben találhatók. Az egyenáramú gépek különösen alkal-
masak szabályozott hajtások készítésére, mert a kommutáció a gép fluxusát az arma-
túraáramokra merőlegesen rögzíti, így a gép nyomatéka arányos a gép fluxusával és
armatúraáramával, a kettő közötti szög nem függ sem a terheléstől, sem a fordulatszám-
tól. Hátránya, hogy a gép a kommutátor miatt drága és karbantartás-igényes. Aszinkron
motoroknál a helyzet bonyolultabb, mert a frekvencia csökkenésekor a fluxus és a rotor-
áram elfordul egymáshoz képest, a bezárt szög csökkenése miatt a nyomaték is csökken
Áram visszacsatolás
ie
ie TELJESÍTMÉNY Áram
ELEKTRONIKA érzékelés
ALAP-  b HAJTÁS- BEAVATKOZÓ MOTOR MECHANIKAI
JELEK  b SZABÁLYOZÓ SZERV (GENERÁTOR) RENDSZER
e ne Fordulatszám Pozíció
ÁRAMFORRÁS érzékelés érzékelés
ne e
Fordulatszám visszacsatolás
Pozíció visszacsatolás

6.44. ábra A szabályozott villamos hajtások általános felépítése

430
(nem arányos a fluxussal és a rotorárammal). Az aszinkron gépet ezért egy mezőorien-
tációs gépmodell és transzformációk alkalmazásával olyan gépre vezetik vissza, amely-
nél az egyenáramú géphez hasonlóan a fluxus és a rotoráram egymásra merőleges. Ek-
kor a nyomaték már egyértelműen szabályozható, de a közbenső számítások miatt a
szabályozó sokkal bonyolultabb (vagy célorientált integrált áramkörökkel, vagy gyors
mikrogépekkel, DSP-kel oldják meg). A szabályozókör bonyolultságát ellensúlyozza,
hogy a rövidrezárt forgórészű gép karbantartásigénye normál esetekben csak a csapá-
gyakra korlátozódik.
Beavatkozó szerv: a motort(generátort) szabályozott villamos hajtásokban valamilyen
teljesítményelektronikai készülékről vezéreljük. Ezeknek a teljesítményelektronikai be-
rendezéseknek a részletes tárgyalása nem témája könyvünknek, ezért itt csak a legfonto-
sabb, jelenleg alkalmazott módszereket emeltük ki a beavatkozási módszerek érzékel-
tetésére.
Áramforrás: lehet hálózat, aggregátor, akkumulátor.
Egyenáramú gépek esetén a közel veszteségmentes beavatkozás a feszültség változ-
tatásával történik. Az egyik legelterjedtebb, nagyobb teljesítményű (1...104 kW) hajtá-
soknál alkalmazott megoldás lényege, hogy a hálózat feszültségét vezérelhető
áramirányítóval (pl. tirisztoros híddal) egyenirányítják (6.45. ábra), és az így kapott hul-
lámos egyenfeszültséget kapcsolják az armatúrakörre. A beavatkozás a gyújtásszög ve-
zérlésével történik. A szaggatott vezetés elkerülése érdekében az armatúrakörbe sorosan
simító fojtótekercset iktathatunk be (lásd ezzel kapcsolatban a 3.12.2. pontot).
Négynegyedes ü-
LF
zem az áramirányítók
szelephatása miatt csak Id
két készlet áramirányí-
tóval (áramirányítók ke- ~ L1 Ud Ui M
L2
reszt-, vagy ellenpárhu- L3
zamos kapcsolása), az
armatúrakör mágneskap-
csolókkal történő polari-
6.45. ábra Áramirányítós egyenáramú hajtás
táscseréjével, vagy a ger-
jesztőáram megfordításával lehetséges.
A másik, kisebb teljesítményű- (1 W...10 kW), ill. szervóhajtásoknál alkalmazott
megoldás lényege, hogy a hálózati diódás egyenirányító híddal egy közbensőköri puffer-
kondenzátort töltünk és a motorra jutó feszültséget szaggató kapcsolással, impulzus-
szélesség modulációs (ISZM) módszerrel változtatjuk (6.46. ábra). Az ISZM alapfrek-
venciája a jelenleg alkalmazott térvezérlésű- (FET) és szigetelt vezérérlőelektródájú bi-
poláris (IGBT) tranzisztorok esetén 5...20 kHz. Az armatúraáram simításához így külön
simító fojtótekercs nem szükséges, a táplálás feszültséggenerátoros jellegű. Az
alkalmazott hídkapcsolás négynegyedes üzemet biztosít. Fékezéskor a visszáramdiódák

431
működnek, amelyek meg- K
Id
emelik a közbenső egyen-
Töltő-
áramú kör feszültségét. A ellenállás
fékezési energiát vagy el- Ui
lenálláson disszipálják, L1
Ud M
vagy egy másik, hálózati ~ L2
L3
kommutációs áramirányító 3F2U6Ü
segítségével visszatáplál- Fékcsopper
ják a hálózatba.
Aszinkron motorok e- 6.46. ábra Szaggatós egyenáramú hajtás (szabályozás ISZM-el)
setén jelenleg a leggyako-
ribb megoldás ISZM feszültségforrás jellegű frekvenciaváltók alkalmazása. Az ISZM
alapfrekvenciája az alkalmazott oltható tirisztoroknál (GTO) 1...2 kHz, a szigetelt
vezérlőelektródájú bipoláris (IGBT) tranzisztorok esetén itt is 10...20 kHz. A 6.46.
ábrán látható kapcsolásban az ISZM inverter a frekvenciaváltoztatáson kívül a motorra
jutó kapocsfeszültség módosítását is megoldja. Az U ( f ) diagram összetartozó pontjait
a szabályozó számítja ki (egyre gyakrabban a mezőorientációs gépmodell és a hozzá-
tartozó összefüggések felhasználásával). Féküzem esetén az áram a viszáramdiódákon
keresztül folyik, a gép generátoros üzemben tölti a közbensőköri pufferkondenzátort. Ha
a pufferkondenzátor feszültsége meghaladja a hálózat egyenirányított feszültségét, a
diódahíd leválik. A 6.47. ábrán felrajzolt megoldásban a hálózat egyenirányított feszült-
sége és a megnövekedett sínfeszültség közötti feszültségkülönbséget érzékelve
működtetik a fékcsopper tranzisztort, így a fékezési energia a fékellenálláson disszi-
pálódik. Nagyobb teljesítmények esetén egy további hálózatvezetett inverteren keresztül
a fékezett teljesítmény vissza is táplálható a hálózatba.
Szinkron gépek esetén alapvető különbség, hogy az aszinkron gépekhez képest a
forgórész is gerjesztett, így az armatúrában indukálódó feszültség felhasználható a
kommutáció vezérlésére. Az ilyen természetes kommutációjú gépeket áramirányítós
szinkron motoroknak nevezzük, és az 50 kW...15 MW-ig terjedő sávban alkalmazzák
őket. Ezeknél némi problémát okoz, hogy álló állapotban (kb. 5 Hz alatt) nincs indukált
feszültség, ezért az indítást a hálózati frekvenciáról szinkronizálva oldják meg.
K
Id

Töltő- Fék el-

ellenállás lenállás
Puffer-
L1 konden-
~ L2 Ud zátor
L3
3F2U6Ü M
3~Y
Aszinkron
Fékcsopper ISZM inverter motor
6.47. ábra ISZM frekvenciaváltó

432
 Egészen kis, állandómágneses szinkron gépeknél a kommutációt forgórész pozíció-
érzékelőről vezérlik.
Hajtásszabályozó: a szabályozott hajtások fordulatszámának és áramának, vagy egyéb
szabályozott jellemzőjének időbeli alakulását a hajtásszabályozó áramkörökkel befo-
lyásoljuk. Néhány általánosan alkalmazott szabályozott jellemző: a fordulatszám; a nyo-
maték; a húzóerő; a leadott(mechanikai) teljesítmény (csévélő hajtások); a nyomás; a
folyadékszint (vízműves alkalmazások), a pozíció stb.
A jelenlegi hajtásszabályozókat mindig ellátják áramszabályozóval és azon belül az
áram maximális értékét korlátozó (áramkorlát) körrel. Ennek a szabályozó körnek a kis
termikus időállandójú félvezetők védelme érdekében nagyon gyors működésűnek kell
lennie: olyan gyorsnak, hogy az áramkorlát lehetőleg előbb csökkentse az áramot, mielőtt a
hajtás letiltását (és ezzel üzemkiesést) eredményező félvezető-fedővédelem megszólalna.
A jelenleg alkalmazott legtöbb szabályozott hajtás ún. alárendelési elv alapján készül.
Ennek az elvnek az a lényege, hogy a szabályozott rendszer több szabályozó hurokra
oszlik, melyeket alárendelnek egymásnak.
A rendszernek több lényeges előnye van: a szabályozott hurkok stabilitása a hurok
bemenetén levő szabályozóval viszonylag könnyen biztosítható, maguk a szabályozók azo-
nos és állítható P (arányos-), I (integráló-) és a zajok kiemelése miatt ritkábban alkalmazott
D (differenciáló-) elemekből állnak, amelyek könnyen egységesíthetők bármilyen szabályo-
ókra és ezért tipizálhatók [7]. A szabályozó elemek karbantartása egyszerű, és a meghibá-
sodott elemek cseréje sem ütközik akadályokba.
Ezt az általánosan elterjedt, és a (szervo)hajtásokban gyakran alkalmazott szabályozási
struktúrát a 6.48. ábrán mutatjuk be. Az alárendelési (kaszkád) elven működő szabályozás
mindig tartalmaz egy legbelső áramszabályozó hurkot, amely alá van rendelve (jelen eset-
ben) a fordulatszám-szabályozó huroknak. Amíg a szögsebesség hibajel elég nagy ahhoz,
hogy a szögsebesség-szabályozó telítésbe kerüljön, addig az áram alapjel állandó és a
maximálisan megengedett értékű (a korlát). A hajtott motor tehát állandó, maximális áram-
mal üzemel pl. indítás, fékezés, terhelésfelvétel közben, vagyis a változás ideje a lehető
legrövidebb lehet. Az így kialakított áramszabályozás előnye más áramkorlátozási eljárá-
sokkal szemben az, hogy a rendszer azonnal, és nagyon érzékenyen reagál a legkisebb
árameltérésre is (pl. különböző meghibásodások esetén).
Végül (de nem mindig) a szabályozó tartalmazhat egy pozíciószabályozó hurkot,
amelynek a fordulatszám-szabályozó hurok alá van rendelve: a pozíciószabályozó hurok
állítja elő a fordulatszám-szabályozó hurok alapjelét. Három szabályozó huroknál többet
általában nem használnak.
A szabályozási hurkok közül az áramszabályozó huroknak kell lennie a
leggyorsabbnak, ezért jelenleg ezt a hurkot legtöbbször még analóg szabályozókkal oldják
meg. A fordulatszám- és a leglassúbb pozíciószabályozási hurkokban már ma is igen nagy
számban alkalmaznak mikroszámítógépeket, vagyis digitális úton megvalósított P és I
szabályozókat.

433
 MOTOR
FORDULATSZÁM-SZABÁLYOZÁSNAK
POZÍCIÓ-SZABÁLYOZÓ és az
ALÁRENDELT ÁRAMSZABÁLYOZÁS
ÉRZÉKELŐK

Fordulatszám ISZM ISZM

Pozíció (szögsebesség) Áram moduláció teljesítmény Áram
Előírt szabályozó k szabályozó ik szabályozó korlát erősítő érzékelő
pozíció
a ia M
a P PI PI
- - ie =
-
e e ie
Áram visszacsatolás
Szögsebesség visszacsatolás e Analóg
tachogenerátor
Pozíció visszacsatolás e Pozíció
adó
(pl. inkrementális
jeladó)

6.48. ábra. Az alárendelési elven működő háromhurkos szabályozó blokkvázlata

434
 A továbbiakban a szabályozási hurkok egy kicsit részletesebb felépítését egyenáramú
hajtásokra (a szabályozott villamos gép kompenzált külső gerjesztésű egyenáramú gép, de
ezzel teljesen egyenértékű pl. egy elektronikus kommutációjú motor is) mutatjuk be. A
6.49. ábrán egy ISZM szaggatós hajtás áramszabályozó hurokjának felépítését rajzoltuk fel.
ISZM
Áram moduláció +
korlát Áram
szabályozó érzékelő
1
ua M
ia PI
- - ie
ie

Áram visszacsatolás

6.49. ábra Impulzus-szélesség modulációs áramszabályozó hurok felépítése

Az áramszabályozó jóságának egyik meghatározó eleme az áramérzékelő. Áramér-

zékelőként nagyon gyakran Hall-szondás érzékelőket használnak (egy áramváltó gerjesz-
tésegyensúlyát egy Hall-szonda segítségével szabályozzák); az érzékelő az egyen kompo-
nens mérésétől egészen 10...50 kHz-ig használható. Az érzékelt jelet összehasonlítjuk az
áram alapjellel, és a hibajel kerül az áramszabályozó bemenetére. Az áramszabályozó Yi
átviteli függvényét úgy kell megválasztani, hogy minimális legyen a szabályozott i áram és
az ia áramalapjel közötti eltérés.
Ez a szokásos Tv villamos időállandójú motorokat feltételezve olyan PI típusú
szabályozóval oldható meg, amelynél az integrálási időállandó 1...5 ms (szervóhajtásokhoz
tartozik a kisebb érték), vagyis a zárt áramszabályozó hurok átviteli függvényének
törésponti frekvenciája kb. 1 kHz. Az áramszabályozó kimenete a feszültség-alapjel,
amelyet háromszögjellel komparálunk, majd formálunk az ISZM előállításához. A formált
jelek a teljesítménytranzisztorok meghajtó és védelmi áramköreinek bemeneti jelei.
Szögsebesség Áram
szabályozó szabályozó Mt
Ia 1 I M - 1  1

a PI kM  Φ
1  s  T1 J s s
-
e
Szögsebesség visszacsatolás

6.50. ábra A fordulatszám(szögsebesség)-szabályozás blokkvázlata

A helyesen beállított áramszabályozó hurok a külső fordulatszám-szabályozó hurok
számára egytárolós tagnak számít TI = 1...5 ms időállandóval. A fordulatszám-szabályozás
blokkvázlatát a 6.50. ábrán rajzoltuk fel. A fordulatszám-szabályozókban leggyakrabban
szintén PI típusú szabályozókat alkalmaznak. Az erősítés mértékét és az integrálás
meredekségét az alkalmazás igényei határozzák meg. Nagyobb erősítéshez nagyobb
sávszélesség és gyorsabb működés tartozik, az integrálási erősítés növelése pedig csökkenti

435
a szögsebesség-hibát állandósult állapotban. A beállításnál mindenképpen el kell kerülni a
lengésekkel történő beállást.
A beállítást fordulatszám alapjel-ugratással (6.51a ábra) és terhelésugratással (6.51b
ábra) vizsgálhatjuk, a 6.51. ábra bemutatja a helyesen és a rosszul beállított fordulatszám-
szabályozó esetén kapott szögsebesség válaszfüggvényeket.

Rosszul beállított

s
Ideális
 Jól beállított
s

Jól beállított
Rosszul beállított

t t
a) b)
6.51. ábra Szögsebesség időfüggvények
a) alapjel ugratás-; b) terhelés ugratás esetén
A poziciószabályozás lehet követő, ill. pontról-pontra pozicionálás. A követő szabá-
lyozásnál igény, hogy az aktuális pozíció előre megjósolhatóan kövesse az előírtat, és
kiküszöbölje a terhelésváltozások hatását. A pontról-pontra pozicionálásnál általában nem
előírt az a mód, ahogy a hajtás beáll a kívánt pozícióba, de követelmény a legrövidebb
beállási idő, és sebességváltoztatási időfüggvény. A szabályozási módszertől függetlenül a
pozíciószabályozási hurok szokásos blokkvázlata a 6.52. ábrán látható. Ebben a fordulat-
szám-szabályozó hurkot egységnyi erősítésű, egytárolós taggal közelítettük. A pozíció-
szabályozó általában egyszerű arányos szabályozó, a felnyitott hurok amplitúdó jelleggör-
béje 2..3 Hz frekvenciánál metszi a szögsebesség tengelyt.
Pozíció Szögsebesség
szabályozó szabályozó
Aktuális
a 1  1 pozíció
a 
- P 1  s  T1 s
e

Pozíció visszacsatolás

6.52. ábra A pozíció-szabályozás blokkvázlata

6.6. VILLAMOS FORGÓGÉPEK HŐVÉDELME.

A villamos gépek hővédelme alatt a szigetelt tekercsek védelmét túlterhelés-, vagy
hűtés kiesése következtében fellépő hőtúlterheléssel szemben értjük, amely azonban magá-
ban foglalja az aszinkron gépek kalickás forgórészének védelmét is, nem terjed ki viszont
más géprészek, (pl.: csapágyak hővédelmére. A tekercselések szigetelőanyagának öregedé-
sét a hőmérséklet jelentősen befolyásolja, a tapasztalat szerint 10 K hőmérsékletnöveke-
déssel a villamos szigetelőanyagok élettartama közel felére csökken.

436
 Mivel a motorok káros melegedésének lehetősége különböző okok miatt mindig
fennáll, az elfogadható élettartam, az üzemelési megbízhatóság, a meghibásodás járulékos
következményeinek (pl.: termelés kiesés) megelőzése csak megfelelő hővédelem alkalma-
zásával lehetséges.
A forgógépek meghibásodásának többféle oka lehet, melyeknek egyfajta csoportosí-
tását adja a Westinghouse cég az alábbiak szerint:
Terhelésből származó hibák:
mechanikai túlterhelés tartós üzemben,
forgórész beragadása indításkor,
hosszú gyorsítási idő nagy tehetetlenségű terheléseknél.
Áramforrásból származó hibák:
feszültségcsökkenés, feszültség-kimaradás,
feszültség aszimmetria,
túlfeszültség.
Üzemvitelből származó hibák:
nagy kapcsolási gyakoriság,
gyors reverzálás.
Környezeti hatásból származó hibák:
túl nagy környezeti hőmérséklet,
hűtéskimaradás,
szennyezések, rezgések.
Vezetékekből származó hibák:
csatlakozó meglazulás, vezetékszakadás,
vezetékszigetelés meghibásodás.
A gépvédelmeknek mindezeket a (még nem is teljes) hibaforrásokat figyelnie kellene.
A jelenleg ismert megoldások azonban egy vagy több károsodás kivédésére alkalmasak,
tökéletes gépvédelem csak elméletileg lehetséges.
A hővédelem azon hibák ellen nyújt védelmet, ahol a hiba a tekercselés termikus
terhelésének változásával jár, azaz a tekercselés túlmelegszik (pl.: névlegesnél nagyobb
mechanikai túlterhelés, névlegesnél nagyobb vagy kisebb hálózati feszültség, feszültség
aszimmetria, fáziskimaradás, magas környezeti hőmérséklet, hűtéskimaradás).
A hővédelmekkel szemben támasztott alapkövetelmények:
Akkor lépjen működésbe, amikor a védett rész hőmérséklete meghaladja a
tartósan megengedett határértéket és a megszólalási hőmérséklet kisebb legyen
mint a hővédelem megszólalására előírt határhőmérséklet.

437
 Ne okozzon felesleges üzemzavart, azaz ne lépjen működésbe olyan esetben,
amikor a védett rész hőmérséklete tartósan nem haladja meg a megengedett
határhőmérsékletet, akár lassú, akár gyors a hőmérsékletváltozás.
A működés független legyen attól, hogy a káros melegedésnek mi volt a kiváltó
oka.
A védett rész hőmérsékletének a megengedett értékre csökkenése után tegye
lehetővé a gép újraindítását és a hővédelem ismét működőképes, legyen.
A hővédelmi rendszerek alapvetően kétféleképpen csoportosíthatók:
Az érzékelés jellege szerint:
közvetett érzékelésűek, amelyek a motorban végbement folyamatokat a motor
áramával arányos hőmérséklet formájában képezik le ( pl. áramrelék, ikerfémes
hőrelék, áramjeladóról működtetett elektronikus készülékek),
közvetlen érzékelésűek, amelyek a védett géprész hőmérsékletét érzékelik ( pl.
termisztoros, beépített bimetallos kapcsolók stb.).
Felépítésük szerint:
elektromechanikus,
elektronikus.

6.6.1. Közvetett áramérzékelésen alapuló védelmek

6.6.1.1. Olvadó biztosítók

Az olvadó biztosítók jelleggörbéjük alapján nem tudják megfelelően ellátni a forgógé-
pek hővédelmét, csak zárlatvédelem céljára alkalmasak.
6.6.1.2. Bimetallos hővédelmi relék
A bimetallos túlterhelésvédelmi relék a legelterjedtebben alkalmazott motorvédelmi
eszközök. A termobimetallok jellemzője, hogy kihajlásuk jelleggörbéje a motorok melege-
dési jelleggörbéjéhez hasonló. A bimetallos hőrelében a két különböző hőtágulási együtt-
hatójú összehegesztett fémalkatrész deformációja-, kihajlása-, vagy elfordulása adja a
motorárammal arányos jelet. A kihajlott bimetall lemezek háromfázisú esetben közös kiol-
dószerkezetre hatnak, amely a védelem működtetését megvalósítja. A jelenlegi, új konst-
rukciók már fáziskimaradásra is érzékenyek, valamint hőkompenzáló elemet tartalmaznak,
amely a környezeti hőmérséklet kioldásra gyakorolt hatását is figyelembe veszi.
A termikus túlterhelés védelmi relék előnyei:
három fázisnál minden vezetékben ellenőrzi az áramot,
árambeállító skála segítségével a védelem illeszthető az adott motor névleges
áramához,
jó védelmet nyújt tartós túlterhelések esetén,

438
 üzemszerűen fellépő, rövididejű túláramok nem vezetnek kioldáshoz,
egy fázis kimaradása esetén megfelelő védelmet nyújt,
széles környezeti hőmérséklet-tartományban (-25 0C-tól +55 0C-ig) működik,
kedvező ár,
felszerelése, üzemeltetése, cseréje nem igényel különösebb szakértelmet.
Hátrányként jelentkezik, hogy a hőrelé egy időállandós rendszerként viszonylag pon-
tatlanul közelíti a gépek több időállandós összetett rendszerét.
6.6.1.3. Elektronikus hőmás modell
A félvezetős technika fejlődése lehetőséget nyújt olyan hőmás modellek kialakítására,
amelyek a termikusan viszonylag jól követik a védett gép termikus viszonyait. Így az áram
és a környezeti hőmérséklet érzékelésével igen jól lehet szimulálni a tekercselés hőmérsék-
letét. A hőáramhálózatos modellnek ellenállásokból, kondenzátorokból és áramgeneráto-
rokból álló analóg villamos hálózat feleltethető meg, a kritikus hőmérsékletet a hálózat
valamely pontján mérhető feszültséggel reprezentálhatjuk. Az analóg modell legalább két
időállandós, ahol az egyik hőkapacitás a vastestnek, a másik a rézgombolyításnak felel
meg. A fejlődés további foka, hogy az elektronikus védőrelé már analóg szimulációs háló-
zatot sem tartalmaz, de a hálózat leíró egyenleteit egy mikroprocesszor folyamatosan oldja
meg, ami valósidejű digitális szimulációt jelent. A járulékos védelmi funkciókat (pl.: fázis-
kimaradást, stb.) be lehet építeni a programba. Az analóg motorvédő szimulátor blokk-
vázlatát a 6.53. ábrán láthatjuk.

L1 L2 L3 Aszimmetria- Komparátor Késleltetés

érzékelő ák. (aszimmetria)
Állapotjelzések
működtetése
K1
Kimeneti
Komparátor
relé(k)
(túlterhelés)
Analóg Kimeneti működtetése
Áramváltó
jelformáló logika
A motor termikus rendszerének Komparátor
analóg villamos modellje (előjelzés)

Komparátor Állítható késleltetés

(zárlati) (áramfüggetlen) Tápegység
Motor
Névleges Zárlati kioldás Kiolvadási Zárlati kioldás Kézi/automatikus
áram beállítása szintje karakterisztika késleltetése visszaállítás
kiválasztása

6.53. ábra Analóg motorvédő szimulátor blokkvázlata

6.6.2. Közvetlen hőérzékelésű, beépített hőérzékelővel működő hővédelmi rendszerek

A leghatásosabb hővédelem akkor érhető el, ha közvetlenül a védendő géprész hőmér-
sékletét hőérzékelő beépítésével érzékeljük, és ez közvetve, vagy közvetlenül beavatkozik
a gép működtetésébe, mielőtt még a megengedett határhőmérséklet kialakulna. A hővé-

439
delem céljára beépített hőérzékélőknek általában meghatározott működési hőmérsékletük
van, ezt beépítés után nem lehet megváltoztatni. A beépített hővédelmi rendszerekre vonat-
kozó követelmények szabványban (MSZ EN60034-11) vannak rögzítve.
Az érzékelőket a villamos gép állórész tekercselésének hosszmenti hőmérséklet-elosz-
lásának megfelelően a horonyban, vagy a tekercsfejnél lehet elhelyezni. A hőérzékelő kivá-
lasztásánál figyelembe kell venni annak hőtehetetlenségét, valamint azt, hogy a beépítési
helynél a villamos szigetelés miatt a hőérzékelésben (különösen gyors melegedésnél)
hőmérséklet lemaradás tapasztalható. Ennek mértéke az ún. csatolási időállandó értékétől
és a tekercs melegedési sebességétől függ.
A csatolási időállandó szempontjából kis tömegük miatt a termisztoros hőérzékelők a
legkedvezőbbek. A termisztorok nagy ellenállású, nem lineáris hőmérsékleti tényezőjű,
félvezető, kerámia ellenállások. Megkülönböztetünk:
NTK termisztor: az egész működési tartományon belül monoton csökkenő az
ellenállása, vagyis nagy negatív hőmérsékleti tényező jellemzi.
PTK termisztor: az ellenállásuk a működési R,
PTK
hőmérsékleti tartományuk jellegzetes korlá- 106
tozott szakaszán erősen növekedő jellegű,
105
ebben a hőmérsékleti tartományban az ellen-
állás hőmérsékleti tényezője nagy pozitív ér- 104
ték, ezen a hőmérsékleti tartományon kívül
103
az ellenállásnak kis negatív hőmérsékleti té-
nyezője van. 102
NTK
A termisztorok ellenállásának változását a hő-
10
mérséklet függvényében a 6.54. ábrán láthatjuk.
A villamos gépek esetén általában a pozitív hő- -40 0 40 80 120 160 200 Θ,C
fok-karakterisztikájú félvezető érzékelőket használ-
6.54. ábra Termisztorok ellenállásának
ják, amelyek ellenállása a működési hőmérséklet elé- változása
résekor több nagyságrenddel megnő, és ez a változás
a hőérzékelő körhöz csatlakozó készülékben egy kapcsolási műveletet eredményez. A
motorvédelemhez kifejlesztett PTM termisztorok névleges működési hőmérséklete 10 C -
os lépcsőkben változik 70...170 C között. Az érzékelési időállandó néhány másodperc,
ami nagyteljesítményű gépek túlmelegedés elleni védelmére is alkalmassá teszi. Az érzéke-
lővel működtetett áramkörök tervezésénél figyelembe kell venni, hogy az érzékelő kis mé-
retei miatt kicsi a disszipációs tényező, ezért az önmelegedés elkerülésére kis mérőfe-
szültséget (2…3 V) kell alkalmazni. A 6.55. ábrán bemutatunk egy miniatűr motorvédő
termisztor kialakítást. A termisztorokat csak erősítővel együtt működtethetjük.
Olyan esetekben, amikor a tekercsszigetelés vastagsága a hőcsatolást jelentősen leront-
ja (és emiatt a gyors melegedésnél a hőmérséklet lemaradás megnő), akkor ennek kompen-
zálására olyan hőérzékelő szondát kell kialakítani, amelynél a termisztor mellé egy kis fü-
tőellenállás is be van építve, amelyet a motor főáramkörébe kötött áramváltóról táplálnak.

440
 Szigetelő anyag Hővédelem céljára al-
l kalmasak még az ún.
0,3
mikrobimetáll kapcso-
3,5
lók is, melyeknek tö-
Félvezető kerámia 7 mege és így csatolási
Kynar védőcső időállandója nagyobb,
0,8 mint a termisztoroké.
Emiatt gyors melege-
8 Teflon szigetelésü vezeték
dés esetén csak korlá-
6.55. ábra PTM-M típusú motorvédő termisztor. tozott védelmet nyúj-
tanak. A hőmérséklet elmaradás kompenzációjára ennél a megoldásnál is szokták alkal-
mazni a beépített fűtőellenállást.
Nagyfeszültségű gépeknél gyakran alkalmazzák a horonyba beépített ellenállás hőérzé-
kelőt. Általában Pt-100-as jelű platina huzalból készült érzékelőt használnak, amelynek
ellenállása a hőmérséklettel arányosan nő. A 6.56. ábrán láthatjuk a Pt-100-as ellenállás
hőérzékelő jelleggörbéjét a hőmérséklet függvényében
R,  Az állórész tekercselésbe beépített hőér-
350 zékelők a forgórészre vonatkozóan csak köz-
300 Pt-100 karakterisztikája
250
vetett hővédelmet jelentenek. Állórészkriti-
200 kus gépek esetén ez a védelem megfelelő le-
150 het a forgórészre is, forgórészkritikus gépek-
100
50 nél azonban ez a védelem (különösen gyors
0 melegedéseknél) nem nyújt kielégítő védel-
-100 0 100 200 300 400 500 600 700 , ºC
met. A forgórész közvetlen hővédelmének
6.56. ábra A Pt-100-as érzékelő jelleggörbéje
egyik megoldása lehet a hőérzékelőnek a
forgórész tekercselésbe történő beépítése, ilyenkor a hőérzékelő jelét induktív úton juttatják
el a hővédő készülékhez.
Kalickás forgórészű gépeknél ismeretes még a hősugárzás érzékelővel ellátott hővédel-
mi rendszer.
A hővédelmi rendszerek hatásossága általában a beszerzési árukkal arányban van,
ezért a kiválasztásnál döntő szempont a védett gép értéke és a termelésből való kiesés
következménye is. Nagy értékű gépek esetén a hőmérsékletet érzékelik és ellenőrzik a gép
hornyaiban, a tekercsfejekben minden fázisban, valamint mérik a csapágyak és a hűtőközeg
be- és kimeneti hőmérsékletét is.

6.7. VILLAMOS GÉPEK ÜZEMELTETÉSE SZÁMPÉLDÁK

6.7.1 Számpélda. A 6.57. ábrán látható elrendezés szerint a hajtómotor kétfokozatú fogas-
kerekes hajtóművön keresztül hajtja a terhelőgépet.

A terhelés adatai:

441
 JT=3,24 kgm2, MT=98 Nm, nT=325 1/min. A közlőmű fogaskerekeinek fogszáma
z1=16, z2=42, z3=21, z4=36, a közbenső tengely tehetetlenségi nyomatéka Jk=0,3
kgm2, az áttételek hatásfoka 1  2  90 % . A terhelést állandó dinamikai nyomaték
mellett (Md= áll.) ti=7 s alatt kell indítani.

Határozzuk meg: z1

a) A motor tengelyére redukált forgató

M  z3
és tehetetlenségi nyomatékot;
b) A motor nyomatékát és teljesítmé-
nyét; z2 
c) Az indításhoz szükséges nyomatékot, z4 T
teljesítményt, és rajzoljuk fel válto-
zásukat az idő függvényében. 6.57. ábra. Fogaskerekes hajtómű

Megoldás:

a) A redukáláshoz ismernünk kell az áttételeket és azok négyzetét:

z 42
i1  2   2,63 és i12  6,89 ,
z1 16
z 36
i2  4   1,71 és i22  2,94 .
z3 21
A redukált nyomaték amikor a motor hajt:
 MT 98
M TR    26,9 Nm .
i1  i2 1 2 2,63 1,71 0,92

A redukált tehetetlenségi nyomaték:

Jk J 0,3 3,24
J R   2 2 T    0,25 kgm 2 .
i121 i1  i2 1 2 6,89  0,9 6,89  2,94  0,9 2

 
b) Állandósult állapotban a motor nyomatéka M M  M TR  26,9 Nm ; fordulatszáma:
nM  i1  i2  nT  2,63 1,71 325  1462 1/ min .


A teljesítmény: MM  nM 26,9 1462
PM    4,12 kW .
9550 9550
Egy négypólusú aszinkron motort választva, amelynek teljesítménye Pn=5,5 kW és
fordulatszáma 1465 1/min a feladat megoldható. A névleges nyomaték:
Pn 5,5
Mn   9550   9550  35,8 Nm .
nn 1465

Katalógus alapján a forgórész tehetetlenségi nyomatéka J M  0,8 kgm 2 .

442
c) Az indításnál a dinamikai nyomaték:
M
M d  M Mi
 
 M TR  JΣ  ,
ti
ahol M  nM 9,55  1465 9,55  153,4 r/s és

J Σ  J M  J R  0,8  0,25  1,05 kgm 2  1,05 Ws3 .

Így a dinamikai nyomaték:

M 1,05  153,4
M d  J Σ    23 Nm .
ti 7

Indítás alatt a motor nyomatéka:


M Mi  M d  M TR

 23  26,9  50 Nm .

A legnagyobb motorteljesítmény:

 M Mi  nM 50 1465
PMi    7,67 kW .
9550 9550

 MM PM

MMi
M Md PMi
MTR
PM

ti t ti t ti t
a) b) c)
6.58. ábra A motor szögsebessége-, nyomatéka- és teljesítménye az indítás alatt

A motor szögsebességének, nyomatékának és teljesítményének változását az indítás

alatt a 6.58. ábra mutatja.

6.7.2 Számpélda. Egy emelőmű vázlatos elrendezése látható az 6.59. ábrán. A motor
csigahajtáson keresztül forgatja a kötéldobot.
A csigahajtás és a terhelés adatai: a csiga bekezdéseinek száma b=2, a csigakerék
fogszáma z=36, a hatásfok   70 % , a kötéldob átmérője D=250 mm, a deformációs
tényező   0,1 , a csigakerék és a dob együttes tehetetlenségi nyomatéka JD=3,2 kgm2
az emelendő ill. süllyesztendő súly G=5 kN, a sebességek ve=0,7 ill. vs=0,4 m/s.

Határozzuk meg:
a) A hajtómotor tengelyére redukált forgató és tehetetlenségi nyomatékot emelés
ill. süllyesztés esetén.

443
 b) Az egyenértékű nyomatékokat a motornál ha az emelőmű S3 üzemtípusban
dolgozik, ahol a viszonylagos bekapcsolási idők bie=40 % és bis=50 %, a hűtési
redukciós tényező álló állapotban  k  0,3 ; a ciklusidő Tc=50 s.

Megoldás
b
z 36 M
a) A csigahajtás áttétele: i   18 , z
b 2
D
amelynek négyzete: i2=324.
A dob szögsebessége emelés ill. süllyesztés esetén
ve 0,7
De    5,6 r/s , illetve
RD 0,125 ve

vs 0.4 G
Ds    3,2 r/s . vs
RD 0,125
6.59. ábra Csigahajtásos emelőmű
A motor szögsebességei és fordulatszámai:
M

 i  ωDe  18  5.6  100,8 r/s ;

és 
nM  M

 9,55  100,8  9,55  963 1/ min ;

illetve M

 i  Ds  18  3,2  57,6 r/s ;

és 
nM  M

 9,55  57,6  9,55  550 1/ min .

A redukált sugár és négyzete:

ve vs RD 0,125
     0,00694 m és  2  0,482 104 m2 .
M

M
 i 18
A redukált nyomaték emelésnél ill. süllyesztésnél:

M TR  G 
1     5 103  0,00694  1  0,1  54,5 Nm , és
 0,7
 0,7

M TR  G   5 103  0,00694   22,1 Nm .
1    1,1
A redukált tehetetlenségi nyomatékok:
JD 2 1    3,2 5 103 1,1
J R   m      0,482 10 4 ,
i 
2
 324  0,7 9,81 0,7
J R  0,014  0,039  0,053 kgm 2 .
JD  3,2 5 103 0,7
és J R    m   2
   0,7   0,482 10 4  ,
i 2
1    324 9,81 1,1

J R  0,007  0.016  0,023 kgm 2 .

444
b) Az S3 üzemtípusnál most jelöljük tb-vel az állandó terhelésű szakaszt, tk-val az
üzemszünet idejét, így a ciklusidő Tc  tb  tk .
Emelésnél a viszonylagos bekapcsolási idő:
tb t
bi   b  0,4 , ahol Tc=50 s.
tb  tk Tc

Innen: tb  0,4  50  20 s , illetve tk=30 s.

A hűtési redukciós tényező miatt a redukált ciklusidő

Tc'  tb   k  tk  20  0,3  30  29 s ,
így az egyenértékű nyomaték:
 2
( M TR )  tb 54,52  20
M e    45,3 Nm .
Tc' 29

Süllyesztésnél a viszonylagos bekapcsolási idő:

t
bi  b  0,5 innen tb=25 sec és tk=25 s.
50
A redukált ciklusidő: Tc'  tb   k  tk  25  0,3  25  32,5 s .

Az egyenértékű nyomaték:
 2
( M TR )  tb 22,12  25
M e    19,4 Nm .
Tc' 32,5

Tehát a motor kiválasztásánál az emelés egyenértékű nyomatékát és fordulatszámát

kell figyelembe venni.
6.6.3. Számpélda. Az 6.60a ábrán látható elrendezés szerint egyfokozatú fogaskerék
áttételen hajtja a motor a terhelést. A hajtógép csúszógyűrűs aszinkron motor a
következő adatokkal:
Pn=17 kW, 2p=4, JM=0,3 Ws3, nn=1450 1/min. A terhelés adatai: MT=200 Nm = áll.,
JT=2,5 Ws3. Az áttételnél z1=17, z2=40, a hatásfok   92 % .

 Term. jelleggörbe
0
z1
M

1
MG
z2
M
MTR Mmax
a) b)
6.60. ábra Egyfokozatú fogaskerék áttételen keresztül hajtott terhelés

445
 Határozzuk meg:
a) A névleges indítási időállandót.
b) Ellenállással történő indítás esetén az első fokozat elektromechanikai időállan-
dóját, indítási idejét, és azt szögsebességet, melyre az első fokozatnál a rendszer
felgyorsul, ha a maximális nyomaték Mmax =1,4 Mn.
Megoldás:

a) A motor névleges nyomatéka és szögsebessége:

Pn 17
Mn   9550   9550  112 Nm  112 Ws ,
nn 1450
nn 1450
n    151,8 r/s .
9,55 9,55
A névleges indítási időállandó:
J  0,3  151,8
Tin  M n   0,407 s.
Mn 112

b) Gyorsításnál az egész rendszer tehetetlenségi nyomatékát ismernünk kell, a redukált

tehetetlenségi nyomaték, ha i=z2 / z1=40/17 = 2,36:
JT 2,5
J R    0,49 Ws 3 ,
i  2,362  0,92
2

azaz: J Σ  J M  J R  0,3  0,49  0,79 Ws3 .

A motor ideális üresjárási fordulatszáma:

60  f 3000 n0 1500
n0    1500 1/min és 0    157,1 r/s .
p 2 9,55 9,55
Az első fokozat jelleggörbéjét az   M koordináta rendszerben lineárisnak feltéte-
lezve az egyenes egyenlete ha M max  1,4 112  156,8 Nm (lásd 6.60b ábrát):
0 157,1
  0   M  157,1   M  157,1  M
M max 156,8
Az 1 szögsebesség az első fokozat jelleggörbéjének és a redukált nyomatéknak a
metszéspontjánál alakul ki. A redukált nyomaték:
 MT 200
M TR    92,1 Nm .
i  2,36  0,92
Így 1  157,1  92,1  65 r/s .
Az elektromechanikai időállandó lineáris dinamikai nyomatéknál, ahol:

M d0  M max  M TR  156,8  92,1  64,7 Nm ,

446
 1 65
Tm  J Σ   0,79   0,79 s .
M d0 64,7
Az első fokozathoz tartozó indítási idő:
ti1  4  Tm  4  0,79  3,16 s .

6.7.4. Számpélda. Egy aszinkron motor S1 üzemi névleges adatai: Un=3x380 V, In=8,8 A,
Pn= 4 kW, cos   0,83 és Mb/Mn=2,8.
Feladat:
Határozzuk meg, hogy mennyi az S2 üzemű teljesítmény tü/T=0,8 mellett, ha a
névleges üzemben az összes veszteség 2/3-a a tekercsveszteség és 1/3-a a vasvesz-
teség. A vasveszteség redukciós tényezője kv=0,5.
Megoldás:
A felvett teljesítmény:
P1  3 U n  I n  cos n  1,73  380  8,8  0,83  4807 W ,
a veszteség:
Pwn  P1  Pn  4807  4000  807 W .

A tekercsveszteség ill. a vasveszteség:

2 2 1 1
Ptn   Pwn   807  538 W , ill. Pvn   Pwn   807  269 W .
3 3 3 3
A rövid idejű és az állandó üzemi mértékadó veszteségek aránya:
'
Pwr 1 1
    1,82 ,
Pwn 1  e t ü
' T
1  e  0 ,8

 1,82  0,5  1,82  1 

Pvn 269
és     kv  (  1)   1,42
Ptn 538

Az S2 üzemi teljesítmény:
PS2   Pn  1,42  4,0  5,68 kW .

6.7.5.Számpélda. Egy egyenáramú motor S5 üzemtípusban a 6.61. ábrán látható nyoma-

tékkal hajtja a terhelést. Az üzemtípus adatai:
ti=5 s, ts=30 s, tf=8 s, tk=20 s, a nyomatékok Mi=100 Nm, Ms=60 Nm, Mf= 60 Nm,
Mk=0 Nm, álló állapotban a hűtési redukciós tényező  k  0,3 .

Feladat: Határozzuk meg a motor egyenértékű nyomatékát.

Megoldás:
Az indítás és fékezés alatt a hűtési redukciós tényező értéke  mivel nincs külön
megadva  az álló és az állandósult szögsebesség közötti átlag legyen:

447
  k  s 0,3  1
i  f    0,65 .
2 2

a) Az egyenértékű nyomaték a bekapcsolási időre vonatkoztatva:

M i2  ti  M s2  ts  M f2  tf 1002  5  602  30  (60) 2  8

M e (tb' )    69,7 Nm .
 i  ti   s  ts   f  tf 0,65  5  1 30  0,65  8

b) A teljes ciklusidőre vonatkoztatott e-

gyenértékű nyomaték esetén csak a nevező-  M
Mi
ben van eltérés, a redukált ciklusidő:
Ms
Tc'  i  ti  s  ts   f  tf   k  tk  M

 0,65  5  1 30  0,65  8  0,3  20  tb MK t

 44,45 s Mf
ti ts tf tk
A nyomaték: TC
186800
M e (Tc' )   64,8 Nm. 6.61. ábra S5 típusú terhelés
44,45

A két nyomaték között nincs jelentős különbség azzal, hogy csak a bekapcsolási
üzemidőre vonatkoztatunk, a biztonságosabb kiválasztásra törekszünk.

6.7.6. Számpélda. Egy munkagép nyomaték szükséglete S6-os üzemtípus esetén a 6.62.
ábrán látható, az ábra jelölése szerinti adatok:
M MT1
MT1=80 Nm, MT2=19 Nm, tb1=20 s, tb2=50 s.

Feladat:
MT2
Határozzuk meg a hajtómotornak választott aszinkron
gép kiválasztásához szükséges egyenértékű nyomatékot, a tb1 tb2 t
motor billenő/névleges nyomatékviszonya Mb / Mn=2,0. Tc

Megoldás: 6.62. ábra Nyomatékigény

(S6 üzemtípus)
A motor S6-os üzemben állandóan forog közel névle-
ges fordulatszámmal, ezért   1 és Tc  Tc'  tb1  tb2   20  50  70 s.

Az egyenértékű nyomaték:
2
M T1  tb1  M T2
2
 tb2 802  20  192  50
Me    45,7 Nm .
Tc 70

A munkagép legnagyobb nyomatékigénye és az egyenértékű nyomaték aránya:

448
 M T1 80
  1,75 2,0 .
Me 45,7

Tehát a választott aszinkron motor esetén nyomaték szempontjából nincs szükség

túlméretezésre.

6.8. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Ismertesse a kialakult hajtástípusokat!

2. Rajzolja fel az ω-M koordináta rendszerben a hajtás negyedeket!
3. Osztályozza a motor- és a terhelőnyomatékokat!
4. Mit jelent az aktív illetve passzív nyomaték?
5. Ismertesse a terhelőnyomatékok redukálási szabályait!
6. Ismertesse a tehetetlenségi nyomatékok redukálási szabályait!
7. Ismertesse a forgó mozgások mozgásegyenletét, hatásvázlatát!
8. Mi az ω-M koordináta rendszerben egy munkapont stabilitásának feltétele?
9. Ismertesse a mozgásegyenlet megoldását Md (ω) = áll. esetén!
10. Definiálja a T in névleges időállandó fogalmát!
11. Ismertesse a mozgásegyenlet megoldását Md (ω) = lin. esetén!
12. Definiálja a T m elektromechanikai időállandó fogalmát!
13. Ismertesse a mozgásegyenlet megoldását Md (ω) = tetszőleges esetén!
14. Ismertesse a villamos gépeknél előforduló építési alakokat!
15. Mit jelent az IPXY védettségi fokozat?
16. Milyen szigetelési osztályokat ismer?
17. Ismertesse a villamos gépek melegedési folyamatát!
18. Ismertesse a villamos gépek hűlési folyamatát!
19. Ismertesse a villamos gépek hűtési lehetőségeit!
20. Milyen üzemtípusokat ismer? Részletezze az S1, S2 a üzemtípusokat!
21. Milyen üzemtípusokat ismer? Részletezze a szakaszos üzemtípusokat (S3, S4,
S5)!
22. Milyen üzemtípusokat ismer? Részletezze a folyamatos működésű
üzemtípusokat!
23. Ismertesse az állandó üzemű gépek kiválasztási módszereit!
24. Ismertesse a rövid idejű üzemű gépek kiválasztási módszerét!
25. Ismertesse a szakaszos üzemű gépek kiválasztási módszereit!
26. Ismertesse a szabályozott villamos hajtások általános felépítését!
27. Ismertesse az alárendelt áramszabályozóval rendelkező fordulatszám
szabályozás felépítését!
28. Ismertesse a szabályozási blokkvázlatokat!
29. Milyen hővédelmeket ismer villamos gépeknél?

449
 7. A VILLAMOS GÉPEK ELMÉLETÉNEK ÚJABB TÁRGYALÁSI
MÓDSZEREI

7.1. A VILLAMOS GÉPEK NYOMATÉKA AZ ENERGIASZEMLÉLET ALAPJÁN

7.1.1. Energiaviszonyok, a nyomatékszámítás alapképletei

A villamos gépek elektromechanikai energiaátalakítók, nyomatékuk a mágneses tér

állapotának megváltozásával függ össze. A nyomaték meghatározása érdekében megvizs-
gáljuk az egy- és kéttekercses gép energiaviszonyait. Vizsgálatunk forrásként [6]-ot hasz-
nálja fel, amely ezt a kérdést részletesebben tárgyalja.
A 7.1a ábrán felrajzolt egytekercses (állórészoldalról gerjesztett) gép esetén a 7.1b
ábra a forgórész a helyzetében mutatja a tekercs valóságos  fluxuskapcsolódását az i
áram függvényében. Mint látjuk, a jelleggörbe a vasmagos részek telítődése miatt még a
hiszterézis-jelenséget és az örvényáramokat elhanyagolva sem lineáris.
  Légrésvonal
Mágneses  (i)
energia Mágneses  (i)
a  energia
a helyzet 
i d
 b
Mágneses
l ( ) Mágneses
koenergia koenergia
 di
i
i i
i i
a) b) c)
7.1. ábra Az egyoldalról gerjesztett gépmodell
a) felépítés; b) mágneses energiák; c) linearizált eset

A gépben felhalmozott, az állórésztekercs i áramához tartozó mágneses energia ebben

az a forgórészhelyzetben:

Wt   i d  , (7.1)
0

amely a mágnesezési görbe feletti vízszintesen vonalkázott területtel egyenlő.

A mágnesezési görbe alatti

450
 i
Wt'   d i (7.2)
0

függőlegesen vonalkázott terület pedig definíciószerűen a mágneses koenergia.

Nemlineáris esetben a szokásosan egy-, ill. kéttekercses villamos gépek mágneses
energiáinak számítása nagyon bonyolult. Segíti az áttekintőképességet és a nyomatékkép-
zés megértését az elméleti közelítésekben gyakran alkalmazott módszer, a telítés elha-
nyagolása, a Ψ (i) mágnesezési jelleggörbe légrésvonallal közelítése (7.1c ábra, a
linearizálás). Egytekercses gép esetén a tekercsben tárolt mágneses energia ill. a koenergia
a vízszintesen, ill. a függőlegesen vonalkázott derékszögű háromszögek területével ará-
nyos, és ebből következően egymással egyenlő:
1 1
Wt   i    la  i 2  Wt' , (7.3)
2 2
ahol la az állórésztekercsnek a forgórész a helyzetéhez tartozó öninduktivitása (emlé-
keztetőül:   l  i ). Ennek felhasználásával a tekercsben tárolt mágneses energiának-, és a
koenergiának az összege állandó és éppen (  i )-vel egyenlő.
Miközben az elektromechanikai átalakító forgórésze a 7.1a ábra szerinti a helyzetből
a b helyzetbe mozog, érvényesülnie kell az energiamegmaradás törvényének. Elektro-
mechanikai átalakítókban az energia négy fajtája lehetséges:

Villamos energia Mechanikai A tekercsben Hővé

felvétele a = energia + tárolt energia + alakuló (7.4)
tápforrásból leadás növekedése energia

Ha a gépet első közelítésben veszteségmentesnek (ideálisnak) tekintjük, vagyis a hővé

alakuló- (tekercsben-, vasmagban keletkező, a súrlódási- és ventilációs-, valamint a
rezgésekből adódó) veszteségeket elhanyagoljuk, (7.4) a következőképpen egyszerűsödik:

Villamos energia Mechanikai A tekercsben

felvétele a = energia + tárolt energia (7.5)
tápforrásból leadás növekedése

A (7.5) összefüggés természetesen kis változásokra is igaz:

dWv  dWm  dWt , (7.6)

vagyis a betáplált villamos energia mechanikai munkára és a tekercs mágneses energi-

ájának megváltoztatására fordítódik.
Vizsgáljuk először azt a linearizált esetet, amikor a forgórész a 7.1a ábra szerinti a
forgórészhelyzetből a b helyzetbe ugrik, eközben a fluxusállandóság elve alapján a
tekerccsel kapcsolódó  fluxuskapcsolódás állandó értékű (7.2a ábra).
A dt idő alatt a hálózatból felvett villamos energia:

451
 
  áll.
dΨ 
d Wv  ui  i  d t     i  d t  i  d Ψ  0. (7.7)
b helyzet  dt 
a helyzet
A villamos hálózatból felvett energia d Wv 0 , mert
i d 0 . A mechanikai energia megváltozása ekkor:
i2 i1
 a) d Wm  m  d , (7.8)
2 ahol m a nyomaték pillanatértéke és d az elemi elfordulási
i  áll. szög. Ezekkel (7.6) alapján írható:
1
d Wm  m  d   d Wt . (7.9)
b helyzet

a helyzet
Az (7.9) összefüggésből a nyomatékot kifejezve:
i  d Wt 
b) m     . (7.10)
 d  Ψ áll.
7.2. ábra Energiaváltozások
a) a  fluxuskapcsolódás állandó;
b) az i áram állandó Állandó fluxusú változáskor a tekercs koenergiája a
függőleges vonalkázással jelölt mértékben nő, tárolt
mágneses energiája pedig csökken. Ilyen esetben a tekercs a hálózatból nem vesz fel
energiát, a tekercs mágneses energiájának csökkenése a mechanikai energia növelésére
fordítódik (nyomaték keletkezik).
Mivel egy adott pontban tekercsben tárolt mágneses energia és a koenergia összege a
(   i ) állandó, állandó áram melletti változáskor (a 7.2b ábrán felrajzolt áramkényszer
alkalmazása esetén) a koenergia megváltozása:
Wt'   i  Wt . (7.11)

A differenciákat képezve a koenergia megváltozása:

d Wt'  Ψ  d i  i  d Ψ  d Wt . (7.12)

(7.6)-ból behelyettesítve a tárolt mágneses energia megváltozásának dWt  dWv  dWm

értékét:
d Wt'  Ψ  d i  i  d Ψ  d Wv  d Wm . (7.13)

Mivel a hálózatból felvett villamos energia az (7.7) összefüggés szerint dWv  i  d ,

(7.13) az összevonások után:
d Wt'    d i  m  d , (7.14)

amiből i = áll. feltételnél di0 , és így a nyomaték:

 d Wt' 
m   
 .
 d  iáll.
(7.15)

452
 Az előzőleg tárgyalt áramkényszernél a tekercs által a tápforrásból felvett villamos
energia (a 7.2b ábrán a ferdén vonalkázott terület) egyrészt mechanikai munkára
fordítódik (nyomaték képződik), másrészt a vízszintesen vonalkázott területnek
megfelelő mértékben megnövekszik a tekercsben tárolt mágneses energia.
Amennyiben a változás mértékét megfelelő mértékben csökkentjük (7.10) és (7.15)
egymásba megy át, és így a nyomaték akár a tekercsben tárolt mágneses energia megvál-
tozásából, akár a mágneses koenergiából számítható:
 dWt'   dWt 
m      
  (7.16)
 d  iáll.  d Ψ áll.

A (7.16) összefüggések segítségével határozzuk meg most a 7.1a ábrán felrajzolt egy-
tekercses, állórészoldalról táplált gép nyomatékát. Mivel linearizált esetben a mágneses
1 1
energia és a koenergia (7.3)-ból Wt   i    l  i 2  Wt' , a nyomaték pillanatértéke:
2 2
1  dΨ   di  d l ( )
  i 2 t  
1 1
m (t ,  )  i     Ψ    . (7.17)
2  d  iáll. 2  d Ψ áll. 2 d

ir (7.17) jól használható pl. a csak egyoldalról

 gerjesztett kapcsolt reluktancia motorok (SRM)
lm ( )
lr ( ) nyomatékának számításánál.
Az (7.16) összefüggések kéttekercses gépeknél
ls ( )
(7.3. ábra) is alkalmazhatók. Linearizált esetben az
állórészen és a forgórészen is egy-egy tekerccsel
is
rendelkező gépnél ls ( ) állórész-, lr ( ) forgórész-
és l m( )  l rs( )  l sr ( ) kölcsönös induktivitáso-
7.3. ábra A kéttekercses gép ön- és
kölcsönös induktivitásai kat feltételezve a mágneses energiák:

1 1
Wt   ls ( )  is2  lm ( )  is  ir   lr ( )  ir2  Wt' . (7.18)
2 2
(7.18)-at (7.16)-ba helyettesítve a kéttekercses linearizált gép nyomatékának pillanatértéke:
 d Wt'  d l ( ) d l ( ) 1 2 d l ( )
   is2 t   s   ir t   r
1
m (t ,  )     is (t )  ir (t )  m . (7.19)
 d  iáll. 2 d d 2 d

A nyomaték pillanatértékére kapott (7.16) összefüggés a levezetésénél alkalmazott

korlátozásokkal általános érvényű. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy ennek a
nyomatéknak mikor van a zérustól eltérő középértéke, vagyis mikor jöhet létre és mekkora
a nyomaték átlagos értéke.

453
 7.1.2. A frekvenciafeltétel

Minden villamos gép állandósult nyomatékának feltétele két kölcsönhatásban lévő,

összetapadt, azonos pólusszámú pólusrendszer. Az egyes gépfajták csak abban különböz-
nek egymástól, hogy milyen módszerrel hozzuk létre ezt
 az összetapadt pólusrendszert, és hogy ezek az állórész-
hez, ill. a forgórészhez képest mozgásban, vagy nyuga-
É
lomban vannak-e .
s A 7.4. ábrán feltételeztük, hogy az állórészen és a
D
forgórészen elhelyezett, külön-külön gerjesztett mágnes-
rendszereket s és  szögsebességekkel forgatjuk,
É miközben előjelhelyesen mérjük a forgatáshoz szükséges

nyomatékigényt. A 7.4a ábrán felrajzolt kétpólusú gép-
D a) nél azt a pillanatot rajzoltuk fel, amikor forgásirányban a
forgórész  terhelési szöggel lemaradt az állórészhez ké-
pest. A 7.4b...7.4d ábrákon a mozgatott pólusrendszere-
s É D
  0 ket a síkba kiterítettük.
 b)
D É Az ábrákba berajzoltuk a mágneses erővonalakat.
Az erővonalakat rugalmas gumiszálaknak képzelhetjük,
  90
amelyek alaphelyzetben vannak amikor a forgórész déli
pólusa az állórész északi pólusa alatt helyezkedik el
s É D
c) (7.4b ábra), ekkor az állórész és a forgórész mágneses

F D F tengelyei között mért szög  = 0. A terhelést növelve (a
forgórészt azonos szögsebességgel, de  szög lemara-
  180 
dással forgatva) a gumiszálak megnyúlnak (tangenciális
erők lépnek fel), a forgógép nyomatékot ad le. A
s É D tangenciális erők maximális értékűek  = 90-os szögnél
 d) (7.4c ábra).
É D
A szöget tovább növelve az ellentétes mágneses
m
polaritású pólushoz kapcsolódó erővonalak fokozatosan
„elszakadnak”, a nyomaték csökken. Zérus lesz a nyo-
m1 m( ) e) maték  = 180-os szögnél, amikor az azonos polaritású
 mágneses pólusok kerülnek egymás alá (7.4d ábra).
1
A szöget még tovább növelve a tangenciális erők
 = 180...360 között ellentétes irányúak. A tangenciális
7.4. ábra A mágneses erővonalak és erők változását a két pólusrendszer közötti  szög
a tangenciális erők képződése ösz
szetapadt pólusrendszerek esetén függvényében mutatja a 7.4e ábra.
a) A terhelési szög motoros üzemben; Az ábrából több következtetést is levonhatunk: egy-
b) terheletlen állapot ( = 0, m = 0; részt zérus lesz a tangenciális erővel arányos nyomaték
c) a terhelési szög  = 90, m = mmax;
d) a terhelési szög  = 180, m = 0; középértéke (vagyis pulzáló nyomaték keletkezik), ha a
e) a nyomaték (tangenciális erő) válto- forgórész körbefordul az állórész pólusrendszeréhez ké-
zása a terhelési szög függvényében;
pest, másrészt akkor lesz állandósult nyomatékunk, ha az

454
azonos sebességgel forgó pólusrendszerek mágneses tengelye között van egy  szögeltérés.
A továbbiakban a 7.5. ábrán felrajzolt, mindkét oldalon hengeres felépítésű, egy-egy
fázistekerccsel rendelkező gépet vizsgálunk. A vastestek hengeres kialakítása miatt a
tekercsek a kerület menti körbefordulás közben végig azonos mágneses ellenállást
„látnak”, ezért az ls ( ) Ls  áll. és lr ( ) Lr  áll. A nyomaték (7.19) kifejezéséből így
csak a középső tag marad meg:
d lm ( )
m (t ,  )  is (t )  ir (t )  . (7.20)
d
Folyjék az állórész tekercselésben is (t )  I s  sin  vst áram, a forgórész tekercselésben
ir (t ) I r  sin  vrt áram és a forgórész szögelfordulása történjen az
v  v (t )  p  ( t   )  v t   v (7.21)

időfüggvény szerint. (Emlékeztetőül: v index-el jelöljük a

villamos szögsebességeket.)
Ha a v szöget a 7.5. ábrán látható módon mérjük,
az állórész- és forgórész tekercsek közötti kölcsönös in-
duktivitások az v villamos szögelfordulás (p  1 esetén

v  v  p   g ) koszinusz függvénye szerint változnak:
lm ( ) lrs ( ) lsr ( ) Lrs  cos v . (7.22)

A fluxuskapcsolódás és így a mágneses vezető-

ls ( )  Ls  áll. lr ( )  Lr  áll. képesség a 7.5. ábra szerint v = 0-nál a legnagyobb, az
7.5. ábra A hengeres álló- és ehhez a helyzethez tartozó kölcsönös induktivitás Lrs
forgórészű gép öninduktivitásai értékű. A kölcsönös induktivitás v = 90-nál zérus.
(7.21) felhasználásával (7.20)-ból a nyomaték:
m( v ) I s  I r  Lrs  sin vst  sin vrt  sin(v t   v ). (7.23)
Ebből a nyomaték az ismert szögfüggvény átalakítások felhasználásával az
I s  I r  Lrs  sin(v  vs  vr )t     sin(v  vs  vr )t   v  
m(t ,  )   . (7.24)
4  sin(v  vs  vr )t     sin(v  vs  vr )t   v 
alakba írható. Átlagos (zérustól eltérő, nem pulzáló) nyomatékot akkor kapunk, ha t va-
lamelyik együtthatója zérus. Ez akkor teljesül, ha az
v  vs vr , és sin v  0 (7.25)

egyenletben megfogalmazott ún. frekvenciafeltételek legalább egyike megvalósul. Ez nem

zárja ki, hogy az állandó nyomatékot létrehozó komponensen kívül valamelyik másik is
létrehozzon nyomatékot. Ez utóbbi(ak) azonban zérus középértékű, pulzáló nyomaték(ok)
lesz(nek), amely(ek)nek a jelenléte a gép üzeme szempontjából nem kívánatos.

455
 A 7.6a ábrán felrajzoltuk a lehetséges eseteket. Ezek a Ferraris tételből közvetlenül is
következnek. A Ferraris-tétel ugyanis kimondja, hogy bármelyik lüktető mező (márpedig
 vs mind az állórész-, mind a forgó-
 vs  vs
rész tekercsben folyó szinuszos á-
 vr  vr  vr ram lüktető mezőt hoz létre) fel-
   bontható két fele akkora amplitú-
dójú, egymással szembeforgó me-
zőre. A többfázisú (a gyakorlatban
két- és háromfázisú) rendszerek
a) b) alkalmazása azért célszerű, mert

7.6. ábra Az álló és a forgórész vele- és elleneforgó mezői ezek bizonyos feltételek teljesülé-
a) lüktető mező esetén; b) forgómező esetén se esetén nem lüktető, hanem for-
gómezőt hoznak létre. Ekkor a (7.24)-ben megfogalmazott négy feltétel közül mindig csak
egy fog teljesülni. Például a
v  vs vr , és sin v  0 (7.26)
feltétel teljesülése esetén (7.6b ábra) nem keletkeznek pulzáló nyomatékok. A (7.25)-ben
megfogalmazott többi feltétel ekkor fázissorrend-cserével lehetőséget nyújt a gép forgás-
irányának megváltoztatására. A (7.26) frekvenciafeltétel kielégítése esetén az állandósult
nyomaték az
M  Lrs  Is  I r  sin v  M Bh  sin v  cM  (i s  i r ) (7.27)
v összefüggés szerint arányos az álló-
d
rész- és a forgórész árammal, vala-
mint a közöttük lévő szög szinuszá-
val. { i r -t és i s -t vektoroknak te-
 q kintve a nyomaték arányos az i s  i r
 v
vektoriális szorzattal, lásd még ezzel
kapcsolatban később a (7.69) össze-
függést.} Ezt a 7.8a ábrán felrajzolt
a)
 v  0 ls  Ld nyomatékot szokták hengeres- ill.
b) gerjesztési nyomatéknak is nevezni
q ls ( )
kiindulva a gép forgó- és állórészé-
nek hengeres kialakításából, ill.
hogy a képződéséhez a forgórészt is
d
gerjeszteni kell (MBh az ilyen eset-
L0 Ld Lq
ben fellépő legnagyobb nyomaték,
v az ún. billenőnyomaték).
0 90 180 270 360
A továbbiakban vizsgáljunk
 v  90 ls  Lq c) d)
meg még egy nyomatékfajtát! Ehhez
7.7. ábra Kiálló pólusú gép öninduktivitásának változása tételezzük fel, hogy a 7.1a ábrával
a) kiálló pólusú forgórész; b) az állórész induktivitás hosszirányban
c) az állórész induktivitás keresztirányban d) az állórész
összehasonlítva a gép forgórésze
induktivitás változása az elfordulás függvényében nem hengeres, hanem ún. kiálló

456
pólusú (7.7a ábra). Ennek az a jellegzetessége, hogy a forgórész forgása közben az
állórészen elhelyezett tekercselés fluxussal kapcsolódó mágneses vezetőképessége az 
szögelfordulás közben változó. Legnagyobb a mágneses vezetőképesség és így az Ld
induktivitás akkor, amikor az állórész-tekercs tengelye egybeesik a forgórész hosszirányú
mágneses tengelyével, az ún. d-iránnyal (7.7b ábra); legkisebb pedig az erre villamosan
merőleges q keresztirányban, amelyhez Lq (zérustól eltérő) induktivitás tartozik. Az
induktivitás változását a szögelfordulás függvényében a 7.7d ábrán rajzoltuk fel. Láthatóan
az állórész induktivitás az
( Ld  Lq )
ls ( v )  L0   cos 2 v (7.28)
2
összefüggés szerint változik. Ekkor (7.19) és (7.21) felhasználásával:
d lm ( v ) 1 2 d ls ( v )
m(t ,  v )  is (t )  ir (t )   is  . (7.29)
d 2 d

Behelyettesítve az induktivitásokat és elvégezve a differenciálást a pillanatnyi nyomaték:

1 (7.30)
m (t , v ) is (t )  ir  sin v  is2 (t )  ( Ld  Lq )  sin2 v .
2
Folyjék ismét az állórész tekercselésben is (t )  Is  sin  vst áram, a forgórész
tekercselésben ir (t ) I r  sin  vrt áram és a forgórész szögelfordulása történjen az
 v (t )  p   t     v t   v időfüggvény szerint. Ezekkel az első tagra a (7.25) összefüg-
gésből a már ismert frekvenciafeltételt, és (7.27) kapcsán ismertetett hengeres nyomatékot
kapjuk. A második, a mágneses ellenállás változásából származó, és ezért reluktancia-
nyomatéknak nevezett komponens létrejöttének feltétele:
I s2  ( Ld  Lq )
m(t ,  v )   sin 2 vs t  sin(2v t  2 v ) 
2

I s2  ( Ld  Lq ) 2  sin(2v t  2 v )  
  .
sin2(v  vs )t  2 v   sin2(v  vs )t  2 v 
(7.31)
8

(7.31) első tagja csak v  0 álló helyzetben nem eredményez pulzáló nyomatékot, a
második és harmadik tagja pedig csak ha sin2 v  0 , azaz az

v  vs , (7.32)

állórész szinkron fordulatszámokon. Ekkor a reluktancianyomaték értéke:

Ld  Lq
M r ( v )  I s2   sin2 v  M Br  sin2 v , (7.33)
8
ahol MBr a nyomaték maximális értéke. (7.33)-ból látható, hogy a reluktancianyomaték
kialakulásának nem feltétele, hogy a forgórész tekercsben áram folyjon (vagyis a forgó-
részen nem szükséges gerjesztőtekercset elhelyezni). Feltétel viszont, hogy a mágneses

457
 Mh
vezetőképesség d és q irányban különbözzék. Ez a
M Bh nyomaték sin2 v szerint változik (7.8b ábra). Az
Hengeres ilyen elven működő gépek a reluktanciamotorok.
nyomaték
A hengeres- (7.8a ábra) és a reluktancia (7.8b
v
0 90 180 270 360 ábra) nyomatékkomponensek az állórész szinkron
a)
fordulatszámán kiálló pólusú, kétoldalról gerjesz-
tett gépeknél együtt is felléphetnek (7.8c ábra):
Mr Reluktancia
nyomaték M ( v )  M Bh  sin v  M Br  sin2 v (7.34)
M Br
A 7.1.2. pont elején már megállapítottuk, hogy
v
0 90 180 270 360 minden villamos gép állandósult nyomatékának fel-
b)
tétele két együttforgó mező, két összetapadt, azo-
M
nos pólusszámú pólusrendszer. Ezt egészíti ki a
M Bh frekvenciafeltétel, amely azt mondja meg, hogy ez
M Br milyen forgórész fordulatszámokon lehetséges. A
nyomatéki összefüggésekből látszik továbbá, hogy
v
0 90 180 270 360 a nyomaték zérustól eltérő értékéhez az szükséges,
hogy a két pólusrendszer mágneses tengelyei között
c) szögeltérés legyen.
Vizsgáljuk meg most, hogy az egyes forgógé-
7.8. ábra A kiálló pólusú gép pek hogyan teljesítik az itt megfogalmazott felté-
nyomatékkomponensei
a) a hengeres nyomaték; b) a reluktancia- teleket! Vizsgálatunkban induljunk ki a (7.26)-ban
nyomaték c) az eredő nyomaték megfogalmazott v  vs vr frekvenciafelté-
telből!
Gerjesztett szinkron gépek esetén (amelyek lehetnek hengeres- és kiálló pólusú
forgórészűek) a gép forgórészét egyenárammal gerjesztjük, ezért a forgórész mező a
forgórész d-tengelyéhez rögzített: vr  0 . Ebben az esetben a frekvenciafeltétel
egyedül az
v   0  vs
gerjesztő állórész frekvencia és a póluspárok száma által megszabott forgórész szink-
ron szögsebességen teljesül. Ezért ezt a nyomatékot szinkron jellegűnek nevezzük. A
forgórész kialakításától függően reluktancia nyomaték is felléphet.
Reluktancia motoroknál csak az állórészt gerjesztjük, a forgórész tekercs nélküli. A
nyomaték képzéséhez kiálló pólusú (d és q irányban eltérő mágneses ellenállású)
forgórész-kialakítás szükséges. Az v   0  vs frekvenciafeltétel álló állapotban és
szinkron fordulatszámon teljesül (ez a nyomaték is szinkron jellegű).
Aszinkron gépek esetén az állórész által a forgórészbe transzformátorosan átindukált
feszültség hatására a forgórészben
vs  v  s   0

458
 körfrekvenciájú, az állórész által létrehozott forgómező és a forgórész fordulatszáma
közötti fordulatszám-eltéréssel, az s szlippel arányos frekvenciájú feszültség indu-
kálódik. A feszültség azonos szlipfrekvenciájú áramot indít, amely a forgórészhez
képest vs  v  s   0 körfrekvenciával az állórész mező irányába forgó mezőt hoz
létre. Ezzel a frekvenciafeltétel azonosságszerűen teljesül minden fordulatszámon. A
forgórészben szinkron fordulatszámon nem indukálódik feszültség (a tekercsekben az
együttforgás miatt nincs fluxusváltozás), ezért szinkron fordulatszámon nem kelet-
kezik nyomaték. Az ilyen módon képzett nyomatékot aszinkron jellegű nyomatéknak
nevezzük. A nyomaték képzéséhez az szükséges, az állórész fluxusra merőleges
forgórész áramkomponens-igény miatt a forgórész ellenállásnak zérustól eltérőnek
kell lennie.
Egyenáramú gépek esetén mind az állórészt, mind a forgórészt egyenárammal
gerjesztjük, ezért az vs  0 és vr  0 feltételek esetén az v   vs vr  0
frekvenciafeltétel csak zérus fordulatszámon teljesülhetne. A problémát a kommu-
tátor-kefe együttes mint frekvenciaátalakító oldja meg a 0  vr frekvenciaátala-
kítással. (A kommutátor-kefe együttes ugyanis egy olyan frekvenciaátalakító, amely-
nél a kefékről levehető feszültség frekvenciáját a feszültséget indukáló mező- és a
kefék relatív fordulatszáma szabja meg.) Ezzel a frekvenciaátalakítással egyenáramú
gépek esetén az v vr frekvenciafeltétel minden forgórész fordulatszámon teljesül.
A mechanikus kommutálás további előnye, hogy a forgórész gerjesztést a
terheléstől függetlenül az állórész fluxusra merőlegesen rögzíti, és így a nyomaték a
sin v  sin 90  1 miatt maximális értékű lesz.

7.2. PARK VEKTOROK

A Park vektorok a háromfázisú mennyiségeket egyetlen tér-idő vektorba foglalják

össze, alkalmazásuk különösen a nemszimmetrikus, tranziens viszonyok tanulmányozása
esetén előnyös. Több elnevezése is ismeretes: háromfázisú-vektor, térvektor, Park-Gorev
vektor, Rácz-vektor. A vektorok oszcilloszkóp-, vagy számítógép képernyőjén történő meg-
jelenítésükkel sokszor áttekinthetőbbé teszik a lezajló folyamatokat, mint az időfüggvé-
nyek. Segítségükkel következtetéseket vonhatunk le a háromfázisú rendszer felharmoni-
kus-tartalmáról, vagy hibáiról (pl. egy fázis szakadása).

7.2.1. Park-vektor alapfogalmak

7.2.1.1. A vektor definíciója

A vektorok definíciós egyenleteit az áramvektorra írjuk fel és tulajdonságait az
áramvektor elemzése alapján végezzük, de a leírtak a többi fizikailag értelmezhető vek-
torra: a gerjesztés-re, a feszültség-re, és a fluxus-ra is érvényesek. A Park-vektorokat meg-
különböztetésül az eddig használt vektoroktól vastag betűvel jelöljük.

459
 Az áram Park-vektor (a továbbiakban egyszerűen csak áramvektor) definíciós
egyenlete:
i    ia  a  ib  a  ic  ,
2 2
(7.35)
3  
amelyben
2 2
j 1 3 2 j 1 3
ae 3   j és a e 3   j (7.36)
2 2 2 2
a háromfázisú rendszerek tárgyalásánál is használt (+120-ot és -120-ot) forgató),
komplex egységvektorok. A vektor nem tartalmazza az i0 zérus sorrendű (azonos fázisú)
összetevőt, mert a mindhárom fázisban fellépő i0 -t a (7.35) definíciós egyenletbe helyet-
2
tesítve, abból az 1  a  a  0 azonosság miatt kiesik. Ezért a zérus sorrendű összetevőt
külön kell figyelembe venni.
Re Re
x x
a a

i
a fázis ix  ia
ic

Im +j y Im +j y
iy
c fázis ib

b fázis
b a) c b b) c

7.9. ábra Park vektorok

a) A Park-vektorok értelmezésénél használt koordináta-rendszer;
b) a vetület-szabály és az x-y összetevőkre bontás

A vektoroknál alkalmazott koordinátarendszert és a fázistekercsek térbeli elhelyez-

kedését a 7.9a ábrán rajzoltuk fel. Mivel a Park-vektorok bevezetésénél a fázissorrend
ellentétes volt, mint amit a jelenlegi szabvány előír, (7.35)-ben és a továbbiakban megkü-
lönböztetésül, a könyv előző fejezeteiben használt jelölésektől eltérően s-el jelöljük az
állórész-, r-el a forgórész mennyiségeket, ill. a, b és c-vel a fázisokat.
7.2.1.2. A vetületszabály

Az alábbi egyenletekben megadott

ia  Re i ,  ib  Re  a  i 

2


és ic  Re a  i   (7.37)

ún. vetületszabályok szerint a vektornak az adott fázistekercs tengelyére eső merőleges ve-
tülete az illető fázismennyiségek pillanatértékeit adja. A vetületeket egy adott időpilla-
natban berajzoltuk a 7.9b ábrába.

460
 A vetületszabály könnyen bizonyítható a definíciós egyenletbe helyettesítéssel. Például
az a fázisra:

2  3  
  1
ia  Re i  Re  ia     j
3  1
  ib     j
 
  ic  
 =
 3
    2 2   2 2  
 

2 3 
   ia  ia  ib  ic  ,
1

3 2 2 
amely a zérus sorrendű áramok nélkül ( ia  ib  ic  0 miatt) ia-val egyenlő.

7.2.1.3. A vektor megjelenítése

A vektor láthatóvá tétele, és néha a számítások egyszerűsítése érdekében a vektort
célszerű derékszögű x-y komponensekre bontani. (Megjelenítéskor az x koordináta-érték-
kel az oszcilloszkóp függőleges-, az -y koordinátával pedig a vízszintes eltérítését vezé-
reljük.) Az x-y komponensekre bontás összefüggései a {a 7.9b ábra és a (7.35) definíciós
összefüggésbe helyettesítés alapján ia  ib  ic  0 -t feltételezve}:
1
i  ix  j  iy , amelyben ix  Re[ i ]  ia és i y  Im[i ]   (ib  ic ) . (7.38)
3

7.2.1.4. A vonali vektor iC

ib
Gyakran a háromfázisú rendszer nulla- iA
uC ua
vezető nélküli. Ilyenkor a fázisértékek helyett uB ia
a vonali értékekkel dolgozunk. A térvektorok ub
esetén szokásos vonatkoztatási irányokat csil- uc ic
iB
lagkapcsolásra a 7.10a ábra, háromszögkap- uA
csolásra a 7.10b ábra mutatja.
a) b)
Az ábrák alapján a vonali áramok ill. 7.10. ábra Park vektor vonali vonatkozási irányok
vonali feszültségek definíciói: a) csillagkapcsolás; b) háromszögkapcsolás

iA  ib  ic , iB  ic  ia és iC  ia  ib ; (7.39)
illetve
uA  ub  uc , uB  uc  ua és uC  ua  ub . (7.40)

A vonali értékeket a (7.35) definíciós összefüggésbe helyettesítve és elvégezve az áta-

lakításokat a vonali áramvektor:
2 
  iA  a  iB  a  iC    a  a     ia  a  ib  a  ic 
2 2 2 2
iv 
3     3  

i v   a  a   i   j  3  i .
2
(7.41)
 

461
 Re A (7.39) szerint értelmezett vonali
x
vektor tehát 90-al késik a fázisvektorhoz
a
iv képest, nagysága pedig a fázisérték 3 -
C
szorosa. A vonali pillanatértékeket bizo-
3i nyíthatóan megkaphatjuk, ha fázis-vektort
a 7.11. ábra szerinti A-B-C tengelyekre
3 Im i
vetítjük és 3 -al szorozzuk. Például az iA
Im y A
iA vonali áramra (7.37)-el analóg módon
írható:

b
i Im i iA  Re[ i v ]  Re[  j  3  i ]
c

B  3  Im[i ] 3  iy (7.42)
7.11. ábra Az A-B-C koordináta-rendszer a vonali Nullavezető nélküli esetben a megje-
vektor pillanatértékeinek fázisvektorból történő
meghatározásához lenítéshez szükséges x-y komponensek a
vonali értékekből számíthatók.
(7.38)-at és (7.39)-et felhasználva:

ix  ia   iC  iB  és iy   ib  ic    iC  iB  .

1 1 1 1
 iA   (7.43)
3 3 3 3
(7.43) azt mutatja, hogy az x-y komponens meghatározáshoz elegendő csak az iB és iC
vonali értékek ismerete, illetve tárolása.
7.2.1.5. Szimmetrikus összetevők
Tételezzük fel, hogy egy szimmetrikus háromfázisú, pozitív sorrendű rendszert
vizsgálunk, melyet az alábbi időbeli egyenletek írnak le:
iaI  I I  cos(I t   I ) 
 
ibI  I I  cos(I t   I 2 / 3)  . (7.44)
i  I  cos( t   4 / 3) 
 cI I I I 
A (7.44)-ben megadott időfüggvényeket a (7.35) definíciós egyenletbe helyettesítve
rövid átalakítások után a pozitív sorrendű áramra az
j I t
i I  I I  e j I  e  I I  e j I t  i aI . (7.45)

összefüggést kapjuk. Az összefüggés szerint a szimmetrikus, pozitív sorrendű áram Park-

vektora megegyezik az a fázis komplex vektorával, azaz változatlan amplitúdóval és I
szögsebességgel pozitív irányban forog, végpontja kört ír le.
A 7.12a ábrán a pozitív sorrendű vektorrendszert, a 7.12b ábrán a Park-vektort és a
végpontja által leírt pályát rajzoltuk fel.

462
 Re Re
iaI iI  iaI

I I
I I

Im Im
ibI

a) b)
icI

7.12. ábra A pozitív sorrendű rendszer

a) a pozitív sorrendű háromfázisú rendszer; b) a pozitív sorrendű rendszer Park-vektora

Második esetként egy szimmetrikus háromfázisú, negatív sorrendű rendszert vizsgá-

lunk, melyet az alábbi időbeli egyenletek írnak le:
iaII  I II  cos(IIt  II ) 
 
ibII  I II  cos(IIt   II 2 / 3)  . (7.46)
i  I  cos( t    4 / 3) 
 cII II II II 

Re Re

icII
iaII  II  II iII  iaII
*

Im Im
 I
I
ibII
a) b)
7.13. ábra A negatív sorrendű rendszer
a) a negatív sorrendű háromfázisú rendszer; b) a negatív sorrendű rendszer Park-vektora

A (7.46)-ben megadott időfüggvényeket a (7.35) definíciós egyenletbe helyettesítve

rövid átalakítások után a negatív sorrendű áramra az
 j I t  
i II  I II  e j II  e  I II  e j I t  i aII (7.47)

összefüggést kapjuk. Az összefüggés szerint a szimmetrikus, negatív sorrendű áram Park-

vektora megegyezik az a fázis komplex vektorának konjugáltjával; amely változatlan amp-
litúdóval és I szögsebességgel negatív irányban forog, így végpontja kört ír le. A 7.13a
ábrán a negatív sorrendű vektorrendszert, a 7.13b ábrán a Park-vektort és a végpontja által
leírt pályát rajzoltuk fel.
Aszimmetrikus üzemállapotban az összetevők együtt lépnek fel és a vektor lineáris de-
finíciós egyenlete miatt szuperponálhatók:

463
 j I t  j I t 
i  i I  i II  i I  I I  e j I  e  I II  e j II  e  I I  e j I t  I II  e j I t (7.48)

Az eredmény egy olyan vektor, melynek végpontja elliptikus pályán mozog (7.14a
ábra). Az ellipszis főtengelye a pozitív-, ill. a negatív sorrendű összetevők I I  I II össze-
gével-, kistengelye pedig az összetevők I I  I II különbségével arányos.

Re
x
Re
a
iII  iaII
*
i
 I ib  0
iI  iaI
I

Im 0,5  I I  I II Im y

0,5  I I  I II b c

a) b)

7.14. ábra Park vektorok

a) aszimmetrikus üzemállapot Park vektora; b) Park-vektor végpontja által leírt pálya a b-fázis szakadása esetén

Amennyiben az egyik fázis (pl. a 7.14b ábrán a b fázis) szakadása miatt a fázisban
nem folyik áram, a pozitív- és a negatív sorrendű összetevő egyenlő értékű lesz. Ekkor a
vetületszabályból adódóan a vektor egy olyan egyenessé fajul, amely a szakadt fázis tenge-
lyére merőleges.
7.2.1.6. A háromfázisú hatásos teljesítmény
A háromfázisú rendszer pillanatnyi hatásos teljesítménye a
Re p  ua  ia  ub  ib  uc  ic (7.49)
x
összefüggésből számítható. Ez kifejezhető az u
u feszültség-, és az i áram térvektor skaláris
szorzataként is:
u ux
i 3
ix p  u  i  3  u0  i0 , (7.50)
i 2
ahol 3  u0  i0 a pillanatnyi zérus sorrendű teljesít-
mény (a továbbiakban feltételezzük, hogy nincs
Im y zérus sorrendű teljesítmény). A (7.50) összefüggés
uy iy
akár a definíciós képletbe helyettesítéssel, akár a
7.15. ábra A háromfázisú pillanatnyi vetületszabállyal igazolható. A térvektorok skalá-
teljesítmény számítása a feszültség- és az
áram Park vektorok x-y összetevőiből ris szorzata:

464
 u  i  Re u  i   Re u  i  .
 
    (7.51)

A szorzat a (7.51) összefüggés szerint komplex alakban is számítható. Mivel a Park-

vektor bevezetése nem változtatja meg sem a vektor amplitúdóját, sem a feszültségek és az
áramok közötti szöget, a skaláris szorzat a vektorok bevezetése után is változatlan értékű.
A szorzat bármilyen koordináta-rendszerben számítható. Példaként határozzuk meg a
háromfázisú pillanatnyi teljesítményt az x-y álló, derékszögű koordináta-rendszerben! A
skaláris szorzat:
3 3 3
p   u  i   u  i  cos(u   i )   u  i  (cosu  cosi  sinu  sini )
2 2 2
Ebbe behelyettesítve a feszültség- és áram térvektorok x-y tengelyre eső vetületét (lásd
a 7.15. ábrát) a háromfázisú pillanatnyi teljesítmény:
3  u i u y iy  3
p  u  i  x  x      (ux  ix  uy  iy ) (7.52)
2 u i u i 2

7.2.1.7. A koordináta-transzformáció
Amikor a villamos gépeket tanulmányozzuk, sokszor leegyszerűsíti a viszonyokat és
segít a megértésben, ha a vizsgálatokat egy közös (pl. a
Re Re
x x
forgórésszel együtt-, vagy szinkron szögsebességgel forgó)
koordináta-rendszerben végezzük.
Tételezzük fel, hogy az új x  - y  derékszögű koor-
i dináta-rendszer a természetes (pl. x-y álló) koordináta-rend-
k szerhez képesti szögelfordulása  k  kt , szögsebessége
k. A 7.16. ábra alapján látható, hogy az új koordináta-
rendszer a természeteshez képest  k szöggel előbbre jár,
Im y így az áram Park-vektor az új rendszerben:

i  i  e j  k (7.53)
y  k
Im  Visszatranszformáláskor fordított irányú lépést kell
7.16. ábra Vektortranszformáció végrehajtanunk:
más szögsebességgel forgó 
koordináta-rendszerbe i  i  e j k . (7.54)

A (7.53) és a (7.54) összefüggésekből az is látható, hogy a koordináta oda- és

visszatranszformációk nem változtatják meg sem a vektor amplitúdóját, sem a fázisszögét.

465
 7.2.2. A Park-vektorok alkalmazása

7.2.2.1. Aszinkron és szinkron gépek feszültség- és fluxus-egyenletei térvektoros alakban

A háromfázisú szimmetrikus felépítésű forgógép állórészének feszültségegyenletei álló
(természetes) koordináta-rendszerben felírva:
d sa d sb d sc
usa  isa  R1  , usb  isb  R1  és usc  isc  R1  (7.55)
dt dt dt

Úgy, ahogy az előző pontban a (7.35) összefüggésben az áramokkal tettük, felírható az

állórész feszültségek és fluxusok Park-vektora:
2 
  usa  a  usb  a  usc  , és
2
us  (7.56)
3  

2 
  sa  a  sb  a  sc  .
2
ψs  (7.57)
3  
Ezekkel az állórész (7.55)-ben megadott feszültségegyenletei Park-vektoros alakban:
dψ s
u s  i s  R1  (7.58)
dt

Hasonló egyenlet írható fel a motor forgórészére a forgórésszel együttforgó (a forgó-

rész szempontjából az  szögsebességgel forgó koordináta rendszer a természetes) koor-
Forgórész dináta rendszerben:
Állórész
Re
Re dψ r
u r  i r  R2  (7.59)
Közös dt
Re s  0
A gép eredő fluxusát meghatározó gerjesztések
 k azonban csak egy közös koordináta rendszerben ösz-
k  0 r szegezhetők. Aszinkron gépnél a forgórész tekercse-
lésben folyó szlipfrekvenciás áramok a forgórészhez
is képest szlipfrekvenciával az állórész mező irányába
forgó mezőt hoznak létre, így a forgórész által létre-
7.17. ábra Vektortranszformáció a hozott mező is 0 szinkron szögsebességgel forog.
szinkron szögsebességgel forgó közös Ezért célszerű közös koordináta-rendszernek az
rendszerbe
0 szinkron szögsebességgel forgót választani (7.17.
ábra), ami szinkron gépeknél egyébként is a forgórészre nézve természetes. Felhasználva a
 j 0 t
(7.53) transzformációs összefüggést a (7.58) állórész egyenletet e -vel, a (7.59) for-
 j ( 0  )t
górész egyenletet e -vel kell szorozni. Ezekkel az aszinkron és szinkron gépekre is
érvényes álló- és forgórész egyenletek szinkron szögsebességgel forgó koordináta-rend-
szerben (  jelöléssel különböztetve meg az új rendszerben felírt egyenleteket):

466
   d ψ s
u s  i s  R1   j  0  ψ s és (7.60)
dt
  d ψ r
u r  i r  R2   j  (0   )  ψ r . (7.61)
dt
Ls1 L's2 Az álló- és forgórészkör (teljes) induk-
tivitásai
Ls  Lm  Ls1 és
(7.62)
Lm

s

m
 L'r  Lm  L's2 ,
r

im amelyben Ls1 az állórész szórási-; L's2 a for-

is i r’
górész szórási-; Lm az állórész és a forgó-
rész tekercsek közötti kölcsönös (főmező)
7.18. ábra Helyettesítő vázlat a közös,
szinkronforgó koordináta rendszerben induktivitás. A szinkronforgó koordináta-
rendszerbe transzformálás után a (7.60) és
(7.61) egyenletek utolsó tagjaként (a differenciálásból adódóan) megjelentek a forgási
feszültségek.
A közös koordináta-rendszerben a gerjesztések alapján most már meghatározhatók az
állórész és forgórész fluxusok (lásd a 7.18. ábrán a vasveszteség elhanyagolásával fel-
rajzolt helyettesítő vázlatot):

ψ s  Ls  i s  Lm  i r  Ls1  i s  Lm   i s  i r   Ls1  i s  Lm  i m
  '   '   (7.63)
 
ψ r  Lm  i s  L'r  i r  Ls2  i r  Lm   i s  i r   L's2  i r  Lm  i m
  ' '  ' ' 
(7.64)
 
A (7.60)...(7.64) 0 szögsebességgel forgó rendszerben felírt egyenletek többek között
az aszinkron gépek ún. mezőorientált szabályozásának alapegyenletei. A módszernél ezen
túlmenően a szinkronforgó koordináta-rendszert úgy rögzítik, hogy annak reális tengelye a
forgórész gerjesztési tengelyével, a d-tengellyel essen egybe. Ezzel a választással a forgó-
rész d irányú árama adja a nyomatékképzésben résztvevő fluxus létrehozásához szükséges
gerjesztést, q irányú árama pedig a nyomaték szempontjából hatásos forgórész áramot.
Ezzel a gépet a szabályozástechnikában kedvelt egyenáramú gépre vezetik vissza, amelynél
egymástól függetlenül tudjuk szabályozni a fluxust és a nyomatékképzéshez szükséges
armatúraáramot. A módszer hátránya bonyolultsága. A gyors mikroszámítógépek (Digitális
Szignál Processzorok, angolból rövidítve DSP-k) egyre olcsóbbá válása és a koordináta
transzformációkra kifejlesztett céláramkörök azonban egyre több frekvenciaváltóban teszik
lehetővé a mezőorientáció alkalmazását.
A következőkben a (7.60)...(7.64) egyenletek alapján gyakorlásképpen szinkronforgó
koordináta-rendszerben (elhagyva a  jelölést) felírjuk az aszinkron gép állandósult álla-
potra érvényes térvektoros egyenletét és felrajzoljuk a helyettesítő vázlatot.

467
 dψ s dψ r
Állandósult állapotban =0 és =0, valamint felhasználva még  0   s   0
dt dt
összefüggést írható:
u s  i s  R1  j  0 Ψ s , és (7.65)
u r  i r  R1  j  s  0 Ψ r . (7.66)
Rövidrezárt forgórészű motorok esetén ur  0 . A (7.66) egyenletet az s szlippel
végigosztva és az állórészre redukálva:
' '
ur ' R (7.67)
 0  i r  2  j  0 Ψ r .
s s
R2' A (7.65) és (7.67) egyenletek
R1 Ls1 L's2 salapján a 7.19. ábrán térvektorok-
kal felrajzoltuk a rövidrezárt for-
górészű motor állandósult állapot-
Us j 0 Ψ s j 0 Ψ m Lm j 0 Ψ r hoz tartozó helyettesítő vázlatát.
Ehhez hasonlóan (7.60...7.64)
is im i '
r egyenletekből kiindulva szinkron-
forgó koordináta-rendszerben fel-
7.19. ábra Rövidrezárt aszinkron gép állandósult üzemben írjuk a hengeres forgórészű szink-
érvényes helyettesítő vázlata térvektoros alakban ron gép állandósult állapotban ér-
vényes térvektoros egyenleteit és felrajzoljuk az armatúrakör helyettesítő vázlatát.
dψ s dψ r
Állandósult állapotban  0 és  0 ; és mivel    0 , (7.61) utolsó tagja
dt dt
kiesik, írható:
u s  i s  Rs  j  0 Ψ s , és (7.68)

u r  i r  Rr . (7.69)
(7.63) alapján az állórész fluxusa:
' '
Ψ s  Ls  i s  La  (i s  i r )  Ls  i s  Lm  i s  Lm  i r . (7.70)
'
A (7.70) egyenletekben az i r forgórészáram csak a gerjesztőáramtól függ, a gerjesztő-
áramnak az állórészre redukált értéke. A redukciót a következő összefüggés alapján végez-
hetjük (levezetése megtalálható [19]-ben):
2 Nr  r
I r'    Ig , (7.71)
3 N s  s

amelyben Ns és Nr az armatúra- ill. a gerjesztőtekercs menetszáma; s és r a tekercselési

tényezők. Ez a forgórész egyenáram az armatúrakörben váltakozó áramot hoz létre, amely-
nek értéke a terheléstől független.

468
 A szinkron gépnél használt jelölések: R1  Ra ; Ls1  Ls ; Lm  La és Ld  La  Ls .
(7.70)-et (7.68)-ba helyettesítve:
'
u  i a  Ra  j   0  Ls  i a  j   0  La  i a  j   0  La  i r  . (7.72)
(7.72) alapján felrajzolható a szinkron gép állandósult állapotra érvényes térvektoros
helyettesítő vázlata (7.20a ábra). Az egyenlet átrendezett alakja:
Ra Ls Ra Ld

La
Us j 0 Ψ s j 0 Ψ m Us j 0 Ψ s Up

is im i 'r ia

a) b)
7.20. ábra Szinkron gép állandósult üzemben érvényes helyettesítő vázlata térvektoros alakban

'
u  i a  Ra  j   0 ( Ls  La )  i a  j   0 La  i r 
 i a  Ra  j   0 ( Ls  La )  i a  u p . (7.73)

a megszokott helyettesítő vázlatot adja (7.20b ábra).

A teljesség kedvéért összefoglaljuk a nyomaték képleteket is (levezetését lásd az ebben
a témakörben alapműnek számító [19] 4.2.8.4 fejezetében):
m  c  p  (ψ s i s )  c  p  (ψ r  i r ) és (7.74)

m  c  p  Lm  (i r  i s ) (7.75)

ahol p a póluspárok száma, a c konstans értéke c = 3/2 háromfázisú-, és c = 1 kétfázisú

gépekre.

7.2.2.2. A fluxusvektor és a nyomaték időfüggvényének mérése

A (7.58) térvektoros állórész feszültségegyenlet átrendezett alakja lehetőséget biztosít

az állórész fluxusvektor mérésére:
t
Ψ s   (us i s  Rs ) dt  Ψ 0 (7.76)
0

(7.70) szerint a fluxusvektor meghatározásához az állórész feszültségből először le kell

vonni az állórész ellenálláson eső feszültséget, majd az így kapott indukált feszültséget
integrálni kell és végül hozzáadni a kiindulási feltételt.

469
 Re
Ψs x
Ψs
x

is

 
is ix

Im y
iy y
a) b)
7.21. ábra A nyomaték számítása az állórész áram- és a fluxus térvektor x-y komponenseiből

A 7.21a ábra aszinkron motor esetén, egy adott pillanatban mutatja a ψ s és i s vek-
torok térbeli elhelyezkedését. A nyomaték pillanatértéke (7.74) szerint a ψ s az állórész
fluxus és az i s állórészáram vektoriális szorzatából határozható meg:

m  c  p  (ψ s i s ) . (7.77)

Az ezzel az eljárással kapott nyomaték csak a vasveszteség elhanyagolása miatt

nagyobb a valóságosnál, ami viszont számításba vehető.
A vektoriális szorzat a ψ s fluxus- és az i s áram térvektor 7.21b ábra alapján x-y
komponenseire bontott értékeiből:
(ψ s i s )    i  sin    i  sin    i  sin    

 iy  i y 
   i  sin  cos  cos  sin      i    x  x  .
i  i  

Ezt behelyettesítve a (7.71) összefüggésbe a pillanatnyi nyomaték:

m  c  p  (ψ s i s )  c  p  ( x  iy  y  ix ) (7.78)

Ezen az elven méri a nyomatékot a BME Villamosgépek Tanszéken kifejlesztett

nyomatékmérő berendezés [16], [25]. A készülék tranziens üzemállapotban (pl. félvezetős
táplálás esetén) is használható, a nyomatékméréshez nem szükséges mérleggép és erőmérő
cella illetve nyomatékmérő tengely.

470
 7.3. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

1. Definiálja a mágneses energia fogalmát!

2. Definiálja a koenergia energia fogalmát!
3. Mire fordítódik egytekercses esetben a tekercsbe betáplált villamos energia?
4. Hogyan számítható ki linearizált esetben a nyomaték, ha a változás közben a
tekerccsel kapcsolódó fluxus állandó?
5. Hogyan számítható ki linearizált esetben a nyomaték, ha a változás közben a tekercs
árama állandó (áramkényszer)?
6. Linearizált esetben hogyan számítható ki egy egyoldalról táplált villamos gép
nyomatéka a tekercsben tárolt mágneses-, illetve a koenergiából?
7. Mit mond ki a frekvenciafeltétel?
8. Mit mond ki a Ferraris tétel?
9. Definiálja a Park-vektor fogalmát!
10. Milyen összetevőt nem tartalmaz a Park-vektor?
11. Mit mond ki Park-vektorok esetén a vetület szabály?
12. Definiálja a vonali Park-vektort!
13. Hogyan jelenítjük meg a Park-vektort?
14. Milyen helygörbét ír le, és milyen irányban forog a Park vektor szimmetrikus
háromfázisú rendszer esetén?
15. Milyen helygörbét ír le az áram Park-vektor, ha egy háromfázisú rendszer
valamelyik fázisa szakadt?
16. Milyen helygörbét ír le az áram Park-vektor, ha a háromfázisú rendszer nem
szimmetrikus (eltérő értékű pozitív- és negatív sorrendű összetevőt is tartalmaz)?
17. Hogy számítható ki a két összetevő értéke nem szimmetrikus háromfázisú rendszer
esetén?
18. Mit nevezünk levélgörbének?
19. Hogyan számítható ki a háromfázisú hatásos teljesítmény a Park-vektor összetevők
segítségével?
20. Hogyan határozható meg az állórész fluxusvektor a feszültségvektor és a géppara-
méterek ismeretében?
21. Hogyan számítható ki a nyomaték az áram- és a fluxus térvektor összetevők
segítségével?

471
 JELÖLÉSEK JEGYZÉKE

a a áttétel, kommutátoros tekercselés ágpárainak a száma; a1 , a2 a primer- és

szekunder tekercselés párhuzamos ágainak száma
A A felület, keresztmetszet, kerületi áram, gyorsító energia; Af fog tiszta
vaskeresztmetszete; Ah horony keresztmetszete

b b sávszélesség; bi ideális pólusív; bk kefeszélesség; bp pólustörzs szélessége;

bsp segédpólussaru szélessége bsza és bszp radiális szellőzőrések szélessége az
armatúrában, illetve a póluskerékben
B B indukció; Bak armatúrakoszorú indukciója, Bf valóságos fogindukció; Bf'
látszólagos fogindukció; Bp pólustörzs indukciója; Bδ légrésindukció; Bδ'
illesztési légrés indukciója; Bδa légrésindukció a geomatriai semleges vonalban
segédpólus nélkül; Bδk közepes légrésindukció; Bδm maximális légrésindukció;
Bδsp légrésindukció a segédpólus alatt

c c horonyszáj szélessége; ca és cp horonyszáj szélessége az armatúrában, illetve a

pólusokban; c párhuzamos szálak száma a tekercselésekben
d d a hosszirány jelölése
D Da armatúraátmérő; Dk kommutátorátmérő; Dpk póluskoszorú átmérője

E E villamos térerősség; erősítési tényező

f f frekvencia; fogszélesség; f I hullámos áram formatényezője; f l lengési
frekvencia; f r rezonanciafrekvencia

F erő, formatényező
G grafit; súly
h hpk póluskoszorú, hak az aramatúrakoszorú sugárirányú mérete

H H mágneses térerősség; H ak mágneses térerősség az armatúrakoszorúban; H f

mágneses térerősség a fogban; H m mágneses térerősség állandó mágnesben; H p
mágneses térerősség a pólusban; H pk mágneses térerősség a póluskoszorúban;
H sz mágneses térerősség a széles fogban; H v mágneses térerősség a vasban; H δ
mágneses térerősség a légrésben; H δ' mágneses térerősség az illesztési légrésben

472
i i az áram pillanatértéke; ik a kommutáló tekercs árama; iazm rövidzárlati armatú-
*
raáram váltakozó összetevőjének csúcsértéke; iaz rövidzárlat utáni armatúraáram
*
pillanatértéke; igz rövidzárlat utáni gerjesztőáram pillanatértéke; i a mechanikai
áttétel
I I a armatúraáram; I ág ágáram kommutátoros forgórészben; I ad armatúraáram
hosszirányú összetevője; I amax legnagyobb armatúraáram indításkor; I amin legki-
sebb armatúraáram indításkor; I an névleges armatúraáram; I aq armatúraáram
'
keresztirányú összetevője; I az állandósult rövidzárási áram; I az rövidzárlat utáni
''
tranziens áram váltakozó összetevőjének effektív értéke; I az rövidzárlat utáni
szubtranziens áram váltakozó összetevőjének effektív értéke; I e rövidzárlati
áram egyenáramú összetevőjének a kezdeti értéke; I eff hullámos áram effektív
értéke; I g gerjesztőáram; I d hullámos áram középértéke; I ko kompenzáló
tekercselés áram; I gy gyűrűáram; I sp segédpólustekercselés árama; I r rúdáram;
I v vezérlőáram, vasveszteségi áram; I1 és I 2 primer, ill. szekunder áram; I 0
üresjárási áram; I n névleges áram; I t terhelőáram; I z rövidzárási áram

J J jósági tényező; J tehetetlenségi nyomaték

k k csillapítási tényező, a kompenzáltság mértéke; kc Carter-tényező; kca és kcp az
armatúra-, illetve a pólusok adataival számított Carter-tényező; kcsp a segédpólus
légréssel számított Carter-tényező; kd és kq tényező a hatásos hosszirányú, illet-
ve keresztirányú armatúragerjesztés számításához; k h horonyvezetési tényező;
k v vaskitöltési tényező; kf formatényező

K K kommutátorszeletek száma; K a armatúrafurat köbtartalma; Va a forgórész

köbtartalma
l la armatúrahossz; lgk gerjesztőtekercs közepes menethossza; li ideális arma-

túrahossz; l k közepes menethossz; lp pólushossz; lpk póluskoszorú tengelyi-

rányú mérete; ls segédpólussaru hossza; lt közepes tekercsfejhossz; lv tiszta
vashossz
L L önindukciós tényező; La armatúra induktivitása; Lak armatúrakoszorú közepes
erővonalhossza; Lf fog közepes erővonalhossza; fojtótekercs induktivitása; Lg
gerjesztőkör induktivitása; Lm kölcsönös induktivitás, közepes erővonalhossz
állandó mágnesben; Lp pólus közepes erővonalhossza; Lpk póluskoszorú köze-
pes erővonalhossza; Ls szórási induktivitás, állórész induktivitás; Lr forgórész
induktivitás; Lsh horonyszórási induktivitás; Lsz széles fog sugárirányú mérete;
Lt egy tekercs induktivitása

473
m m fázisszám, nyomaték-időfüggvény, járatok száma, tömeg, fokozatok száma
M M nyomaték; kölcsönös induktivitás; M B billenőnyomaték; M M motor nyoma-
téka; M S szinkronozó nyomaték; M T terhelőnyomaték; M T0 statikus terhelő-
nyomaték (tengelyen); M v villamos nyomaték; M v0 statikus villamos nyomaték;
M d tömeggyorsítási nyomaték

n n fordulatszám; nsz szellőzőrések száma; n0 szinkron fordulatszám

N N menetszám; fázisonkénti menetszám; N g gerjesztőtekercs menetszáma; N sp

segédpólustekercs menetszáma; N t egy tekercs menetszáma

p p póluspárok száma

P P hatásos teljesítmény; Pb belső teljesítmény; Pv vasveszteség, vezérlőteljesít-

mény; Pt tekercsveszteség; Pδ légrésteljesítmény; P1 és P2 felvett, ill. leadott
teljesítmény; Ps v súrlódási- és ventilációs veszteség

q q huzalkeresztmetszet, fázisonkénti és pólusonkénti horonyszám, keresztirány

jelölése; q ill. qs a legkisebb és a legnagyobb indítási/fékezési áram hányadosa
állandó fluxusú, ill. soros gépeknél
Q meddőteljesítmény, az árammunkadiagram pontjainak jelölése
R Ra az armatúra ellenállása; Rb belső ellenállás; Re előtételellenállás; Rg
gerjesztőtekercs ellenállása; Ri indítóellenállás; Rf fékező ellenállás; R1 ill. Rs
állórész fázisellenállás; R2 ill. Rr forgórész fázisellenállás; Rsz gerjesztőkör
előtétellenállása; Rt terhelőellenállás

s s szlip, áramsűrűség; sB billenőszlip; sk kefe átlagos áramsűrűsége

S S látszólagos teljesítmény, tekercsszélesség

t t idő
T T időállandó; Tm elektromechanikai időállandó; Td' és Td'' tranziens, ill. szub-
tranziens időállandó;
u u tekercsoldalszám; feszültség pillanatértéke; ui indukált feszültség pillanatértéke
U U kapocsfeszültség; U a armatúrareaktancia feszültsége; U k kefeátmeneti
feszültségesés; U g gerjesztőfeszültség; U i indukált feszültség; U iG és U iM
generátor, ill. motor indukált feszültsége; U rem remanenciafeszültség; U it ter-
helési indukált feszültség; U ív ív feszültségesése; U d hullámos feszültség közép-
értéke; U m mágneses feszültség; U mak armatúrakoszorú mágneses feszültsége;
U maf armatúrafog mágneses feszültsége; U mpf pólusfog mágneses feszültsége;

474
U U mp pólus mágneses feszültsége; U mpk póluskoszorú mágneses feszültsége;
U msp segédpóluslégrés mágneses feszültsége; U msz széles fog mágneses feszült-
sége; U mδ légrés mágneses feszültsége; U mδ ' illesztési légrés mágneses feszült-
sége; U p pólusfeszültség; U re reaktanciafeszültség; U n névleges feszültség; U R
ohmos feszültségesés; U s szórási feszültség; U szk szeletfeszültség középértéke;
'
U szm szeletfeszültség üresjárási maximális értéke; U szm szeletfeszültség terhelési
maximális értéke; U v vezérlőfeszültség; U 0 üresjárási feszültség; U zn névleges
rövidzárási feszültség
v va armatúra kerületi sebessége; vk kommutátor kerületi sebessége; v1,0 veszte-
ségi szám
V Va az armatúra vastest köbtartalma

x x távolság;
X X szinkron reaktancia; X a armatúrareaktancia; X m főmező reaktancia; X ad és
X aq hosszirányú, ill. keresztirányú armatúrareaktancia; X d hosszirányú szinkron
reaktancia; X d' hosszirányú tranziens reaktancia; X d'' hosszirányú szubtranziens
reaktancia; X n névleges reaktancia; X q keresztirányú szinkron reaktancia; X 2
negatív sorrendű reaktancia
y y eredő tekercselési lépés; yh horonylépés; yk kommutátorlépés; y1 tekercs-
szélesség; y2 kapcsolási lépés

z z összes hatásos vezetők száma; zko kompenzáló tekercselés pólusonkénti veze-

tőszáma;
Z Z horonyszám, impedancia; Z k kalicka rúdszáma; Z z rövidzárási impedancia

  lengési szög;  g geometriai szög;  i ideális pólusív és pólusosztás hánya-

dosa;  v villamos szög

  egyenlőtlenségi fok;
  lépésrövidítési szög
  terhelési szög; légrés sugárirányú mérete;  sp segédpólus alatti légrés;  ' il-
lesztési légrés
  h lépésrövidítés horony-lépésben
  gerjesztés;  a armatúragerjesztés;  ad hosszirányú armatúragerjesztés;  ae
ellenforgó (negatív sorrendű) gerjesztés;  aq keresztirányú armatúragerjesztés;
 ko kompenzáló tekercs gerjesztése;  m gerjesztés térbeli maximuma;

475
  p (mellékáramkörű) pólusgerjesztés;  ps soros tekercs gerjesztése; sp segéd-
pólustekercs gerjesztése;  v vasra jutó gerjesztés;  δ légrésre jutó gerjesztés;
1 gerjesztés alapharmonikusának amplitúdója
  legnagyobb és legkisebb indítási áram hányadosa; t armatúrahorony egység-
nyi hosszának egyenértékű mágneses vezetőképessége
  mágneses vezetőképesség; h horony mágneses vezetőképessége; ps pólus
szórt fluxusának mágneses vezetőképessége; S eredő szórási vezetőképesség;
t tekercsfejszórási vezetőképesség
  lengési körfrekvencia;  r relatív permeabilitási tényező; 0 vákuum perme-
abilitási tényezője
 felharmonikus rendszám
  I áramhullámosság;  U feszültséghullámosság;
  fajlagos ellenállás, sűrűség
  szórási tényező
  h horonyosztás;  p pólusosztás

  fázisszög
  hasznos fluxus;  a armatúrafluxus;  d hosszirányú fluxus;  f a fog
fluxusa;  m maximális fluxus;  h a horony fluxusa;  max és  min legnagyobb
és legkisebb fluxus indításkor/fékezéskor;  p pólus hasznos és szórt fluxusának
összege;  pf széles fog hasznos és szórt fluxusának összege;  ps pólus szórt
fluxusa;  q keresztirányú fluxus;  rem remanens fluxus;

  pólusfeszültség és armatúraáram vektorai által bezárt szög, tekercsfluxus

  tekercselési tényező;  e elosztási tényező;  h húrtényező;  eν a felharmonikus
elosztási tényezője
  mechanikai szögsebesség, körfrekvencia;  v villamos szögsebesség

476
 IRODALOMJEGYZÉK

[1]. Barabás M.: Villamos gépek I. (1. rész)

Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981
[2]. Barabás M.: Villamos gépek I. (2. rész)
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981
[3]. Pálfi Z.: Villamos hajtások
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978
[4]. Danku A. - Farkas A. - Nagy L.: Villamos gépek példatár
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978
[5]. Mersichné - Nagy L. - Farkas A. - Peresztegi S.: Különleges villamos gépek
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983
[6]. Retter Gy.: Az egységes villamosgépelmélet
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1976
[7]. Halász S.: Villamos hajtások
Havas&Társa, Budapest, 1993
[8]. Rajki I.: Törpe és automatikai villamos gépek
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1990
[9]. Liska J.: Transzformátorok
Tankönyvkiadó, Budapest, 1962
[10]. Liska J.: Egyenáramú gépek
Tankönyvkiadó, Budapest, 1962
[11]. Liska J.: Szinkron gépek
Tankönyvkiadó, Budapest, 1963
[12]. Liska J.: Aszinkron gépek
Tankönyvkiadó, Budapest, 1960
[13]. Géring T.: Villamos gépek szerkezettana
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969
[14]. Retter Gy.: Villamosenergia-átalakítók (1. kötet)
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986
[15]. Asztalos P. szerk.: Villamosgépek II.
Tankönyvkiadó, Budapest, 1972

477
[16]. Istvánfy Gy.: Erősáramú átalakítók mérése
Tankönyvkiadó, Budapest, 1984
[17]. Moczala H.: Törpe villamos motorok és alkalmazásaik
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984
[18]. Lázár J.: Park-vector theory of line-commutated three-phase bridge converters
OMIKK Publisher, Budapest, 1987
[19]. Kovács K. P. - Rácz I.: Váltakozóáramú gépek tranziens folyamatai
Akadémia Kiadó, Budapest, 1954
[20]. Fitzgerald - Kingsley - Kusko.: Electric machinery
McGraw-Hill, Tokyo, 1971
[21]. Schönfeld R.: Villamos hajtások kézikönyve
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977
[22]. Selmeczi Gy.: Villamos gépek hővédelme
Elektrotechnika, 1987. 6. sz.
[23]. Budai F.: Motorvédelem termikus túlterhelésrelével
Elektrotechnika, 1994. 10. sz.
[24]. Nagy P.: Elektronikus motorvédő relék
Elektrotechnika, 1994. 10. sz.
[25]. Rácz I. - Csörgits F. - Halász S. - Hunyár M. - Schmidt I.: Nyomatékmérő
készülék váltakozóáramú gépek nyomatékának mérésére
Elektrotechnika, 1973. 6. sz.
[26]. Lamár, K. – Veszprémi, K.: A mikroszámítógépek térnyerése a villamos
hajtások szabályozásában, Proceedings of the International Conference
”Kandó 2002”, Budapest, Hungary, p.7. 2002. – ISBN 963 7158 03
[27]. Mika Sippola: Developments for high frequency power transformer design and
implementation
Helsinki University of Technology Electronics Publication E3 Espoo 2003
[28] Lamár Krisztián: A világ leggyorsabb mikrovezérlője, Második, bővített
kiadás, ChipCAD Kft., p.102. 2012, ISBN 978-963-08-5166-4
[29]. Ed Blum: Cost-effective, Low profile Transformer and Inductor Designs.
Magnetic Business & Technology  www.magneticsmagazine.com August 2002

478
 TARTALOMJEGYZÉK

Oldal

ELŐSZÓ ...................................................................................................... ............ 3

A VILLAMOS GÉPEK FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉSE................ 5
1. A VILLAMOS GÉPEK MŰKÖDÉSI ALAPELVEI .............................................. 7
1.1. A villamos gépek mint energiaátalakítók. A villamos gépek csoportosítása .... 7
1.2. A villamos gépek mágneses köre, a mágnesező áram ................................... 9
1.3. A villamos gépek indukált feszültsége ......................................................... 11
1.3.1. A transzformátoros indukált feszültség …….…………… …............... 12
1.3.2. A forgógépek indukált feszültsége ..................................................... 13
1.3.3. Az önindukciós feszültség …………................................................... 16
1.4. Villamos gépek veszteségei ……………....................................................... 18
1.4.1. Üresjárási veszteségek ...………......................................................... 18
1.4.2. Terhelési veszteségek …….……......................................................... 22
1.4.2.1. Az egyenáramú tekercselési veszteség …………………..….. 22
1.4.2.2. A váltakozóáramú tekercselési veszteség (áramkiszorulás) ... 23
1.5. A villamos forgógépek nyomatéka, teljesítményviszonyai ............................ 24
1.5.1 Nyomatékok és erőhatások ………....................................................... 24
1.5.2 Üzemmódok, teljesítményviszonyok .....…………………………...…... 26
1.6. Ellenőrző kérdések ...................................................................................... 30
2. TRANSZFORMÁTOROK .................................................................................... 32
2.1. Működési elv ............................................................................................... 33
2.1.1. Feszültség- és áramviszonyok ............................................................ 33
2.1.2. Helyettesítő kapcsolási vázlat ............................................................ 34
2.2. Elvi szerkezeti felépítés ............................................................................... 38
2.2.1. Tekercselések .................................................................................... 39
2.2.2. Vasmagok .......................................................................................... 42
2.3. Üresjárási üzemállapot ................................................................................ 45
2.3.1. A transzformátor mágnesező árama .................................................... 46
2.3.2. A vasveszteség .................................................................................. 48
2.3.3. A transzformátor üresjárási árama ..................................................... 51
2.3.4. Üresjárási jelleggörbék ...................................................................... 53
2.4. Rövidzárási üzemállapot .............................................................................. 55
2.4.1. Névleges rövidzárási feszültség, a drop .............................................. 55
2.4.2. A transzformátor szórási reaktanciája ................................................ 56
2.4.3. A tekercsveszteség ............................................................................ 59

479
 2.4.4. Rövidzárási jelleggörbék ................................................................... 61
2.5. Transzformátor üzeme ................................................................................. 62
2.5.1. A transzformátor feszültségváltozása ................................................. 62
2.5.2. Egyenlőtlen terhelés .......................................................................... 65
2.5.3. Párhuzamos üzem .............................................................................. 71
2.5.4. Transzformátor hatásfoka .................................................................. 75
2.6. Átmeneti jelenségek .................................................................................... 78
2.6.1. Bekapcsolási áramlökés ..................................................................... 78
2.6.2. Hirtelen rövidzárlat ........................................................................... 79
2.7. Különleges transzformátorok ....................................................................... 80
2.7.1. Takarékkapcsolású transzformátor …................................................. 80
2.7.2. Hegesztőtranszformátorok ................................................................. 82
2.7.3. Mérőtranszformátorok ....................................................................... 84
2.7.3.1. Áramtávadók ......................................................................... 85
2.7.4 Nagyfrekvenciás transzformátorok …………....................................... 88
2.7.4.1. Vasveszteségek ...................................................................... 89
2.7.4.2. Tekercselési veszteségek ....................................................... 90
2.7.4.3. Hőmérsékletemelkedés .......................................................... 91
2.7.4.4. Planár transzformátorok ......................................................... 92
2.8. Fojtótekercsek ............................................................................................. 95
2.8.1. Légmagos fojtótekercsek ................................................................... 96
2.8.2. Vasmagos fojtótekercsek ................................................................... 97
2.9. Transzformátor számpéldák ......................................................................... 99
2.10. Ellenőrző kérdések ................................................................................ .... 112
3. SZINKRON GÉPEK ............................................................................................. 114
3.1. Működési elv ............................................................................................... 114
3.1.1. Az indukált feszültség ....................................................................... 115
3.1.2. Az armatúra mágneses tere ................................................................ 120
3.1.3. A terhelési szög fogalma .................................................................... 123
3.2. Szerkezeti felépítés ..................................................................................... 125
3.2.1. Forgórész .......................................................................................... 126
3.2.2. Állórész ............................................................................................. 130
3.2.3. Csapágyazás ...................................................................................... 132
3.2.4. Hűtés ................................................................................................. 133
3.3. Állandósult üzemállapotok .......................................................................... 133
3.3.1. Helyettesítő vázlat ............................................................................. 134
3.3.2. Vektorábrák ....................................................................................... 136
3.3.3. A szinkron gépek nyomatéka ............................................................. 142
3.3.3.1. Hengeres forgórészű gépek …................................................... 142
3.3.3.2. Kiálló pólusú gépek ................................................................. 145

480
 3.4. Szinkron gépek jelleggörbéi ........................................................................ 148
3.4.1. Üresjárási jelleggörbe ........................................................................ 148
3.4.2. Rövidzárási jelleggörbe ..................................................................... 149
3.4.3. A szinkron reaktancia meghatározása ................................................. 151
3.4.4. Terhelési jelleggörbék ....................................................................... 152
3.4.5. Szabályozási jelleggörbék .................................................................. 153
3.4.6. Hálózatra kapcsolt gép jelleggörbéi ................................................... 154
3.5. Átmeneti üzemállapotok .............................................................................. 156
3.5.1. A szinkron gép indítása ………………............................................... 156
3.5.2. A szinkron generátorok rövidzárlata .................................................. 159
3.5.2.1. A fluxusállandóság elve ......................................................... 159
3.5.2.2. A zárlatot követő tranziens folyamatok .................................. 163
3.5.2.3. Aszimmetrikus zárlatok ......................................................... 167
3.5.3. A szinkron gép lengései ..................................................................... 168
3.6. Különleges szinkron gépek .......................................................................... 171
3.6.1. Körmöspólusú generátor .................................................................... 171
3.6.2. Kefenélküli, forgódiódás szinkrongenerátor.......................................... 172
3.6.3. Reluktancia motor ............................................................................. 173
3.6.4. Léptetőmotorok ................................................................................. 175
3.7. Szinkron gép számpéldák ............................................................................ 178
3.8. Ellenőrző kérdések ...................................................................................... 195
4. ASZINKRON GÉPEK …...................................................................................... 198
4.1.Aszinkron gépek elvi szerkezeti vázlata és működési elve ............................. 198
4.2. Az aszinkron gép helyettesítő vázlata, vektorábrák ...................................... 203
4.3. Az aszinkron gép teljesítményei és veszteségei ............................................ 210
4.4. Az aszinkron gép nyomatéka ....................................................................... 212
4.4.1. Felharmonikus nyomatékok ……………………………...…………...... 215
4.5. Az aszinkron gép áram-munkadiagramja ...................................................... 217
4.5.1. Az aszinkron gép kördiagramjának szerkesztése mérési adatokból ..... 219
4.5.2. A szlipskála szerkesztése ................................................................... 222
4.5.3. Az áram-munkadiagram kiértékelése .................................................. 223
4.6. Áramkiszorításos forgórészű motorok .......................................................... 225
4.7. Aszinkron motorok indítási és fékezési módszerei ....................................... 229
4.7.1. Aszinkron motorok indítása ............................................................... 229
4.7.1.1. Rövidrezárt forgórészű motorok indítása ............................. 229
4.7.1.2. Csúszógyűrűs aszinkron motorok indítása ............................ 234
4.7.2. Aszinkron motorok fékezési módszerei .............................................. 237
4.7.2.1 Generátorüzemi, visszatápláló fékezés ……………..….......... 238
4.7.2.2 Ellenáramú fékezés ……………………………..………......... 238
4.7.2.3 Dinamikus fékezés ………………………..……….……......... 239
4.7.3. Indítási és fékezési veszteségek ......................................................... 241

481
 4.8. Az aszinkron motorok fordulatszám változtatása ......................................... 244
4.8.1. A szlip változtatása ........................................................................... 244
4.8.2. Póluspárszám-változtatás ................................................................... 248
4.8.3. A primer frekvencia változtatása ....................................................... 249
4.9. Aszinkron motorok egyszerűsített hatásvázlata ............................................ 252
4.10. Áramirányítós aszinkron motoros hajtások üzemviszonyai ........................ 254
4.10.1. Aszinkron motor forgórészköri áramirányítós beavatkozószervvel .... 254
4.10.2. Aszinkron motor állórészköri áramirányítós beavatkozószervvel ....... 255
4.11. Különleges aszinkron gépek ...................................................................... 257
4.11.1. Egyfázisú aszinkron motorok ........................................................... 257
4.11.2. Indukciós szabályozók ..................................................................... 260
4.11.2.1. Egyfázisú indukciós szabályozók ...................................... 260
4.11.2.2. Háromfázisú indukciós szabályozók .................................. 261
4.11.3. Lineáris motorok ………………………………………….…………... 263
4.11.4. Aszinkron generátorok ………..………………….…………………… 266
4.12. Energiatakarékos motorok ....................................................................... .... 267
4.13. Aszinkron gép számpéldák ........................................................................ 272
4.14. Ellenőrző kérdések ................................................................................ .... 281
5. EGYENÁRAMÚ GÉPEK .................................................................................... 284
5.1. Az egyenáramú gép működési elve és elvi szerkezeti felépítése ................... 284
5.2. Kommutátoros tekercselések alapfogalmai .................................................. 290
5.2.1. Egyenáramú gépek hurkos armatúra tekercselése ............................... 293
5.2.2. Egyenáramú gépek hullámos armatúra tekercselése ........................... 294
5.3. Az egyenáramú gép indukált feszültsége és nyomatéka ................................ 296
5.3.1. Az egyenáramú gépek indukált feszültsége ........................................ 297
5.3.2. Az egyenáramú gépek nyomatéka ...................................................... 298
5.4. Az egyenáramú gép helyettesítő kapcsolási vázlata állandósult üzemben ..... 298
5.5. Az armatúra-visszahatás, a szeletfeszültség és a kompenzálás ..................... 300
5.5.1. Az armatúra-visszahatás .................................................................... 300
5.5.2. A szeletfeszültség ............................................................................. 303
5.5.3. A kompenzálás .................................................................................. 305
5.6. A kommutáció és a segédpólus szerepei ...................................................... 306
5.6.1. A reaktancia feszültség ..................................................................... 307
5.6.2. A segédpólus feladatai ...................................................................... 309
5.6.3. A kommutáció ellenőrzése ................................................................ 313
5.7. Az egyenáramú gép mágneses köre, az üresjárási és belső terhelési jelleg-
görbe ......................................................................................................... 315
5.7.1. Az egyenáramú gép mágneses köre .................................................... 315
5.7.2. Az egyenáramú gép üresjárási- és belső terhelési jelleggörbéje ......... 320
5.8. Az egyenáramú gépek gerjesztési módjai .................................................... 322

482
 5.9. Az egyenáramú generátorok jelleggörbéi ..................................................... 324
5.9.1. A külsőgerjesztésű generátor ............................................................. 324
5.9.2. A párhuzamos gerjesztésű generátor .................................................. 326
5.9.3. A vegyes gerjesztésű generátor ......................................................... 328
5.10. Az egyenáramú motorok jelleggörbéi ........................................................ 329
5.10.1. A külsőgerjesztésű és mellékáramkörű motorok terhelési jelleggörbéi 329
5.10.2. A sorosgerjesztésű motorok terhelési jelleggörbéi ........................... 330
5.10.3. Vegyesgerjesztésű motorok jelleggörbéi .......................................... 332
5.11. Állandó feszültségről táplált egyenáramú motorok üzeme .......................... 333
5.11.1. Relatív egységek ............................................................................. 333
5.11.2. Állandó feszültségről táplált egyenáramú motorok indítása .............. 335
5.11.2.1. Állandó fluxusú gépek indítása ......................................... 335
5.11.1.2. Soros (terheléstől függő fluxusú) motorok indítása ............ 337
5.11.3. Állandó feszültségről táplált egyenáramú motorok fordulatszám
változtatása .................................................................................... 339
5.11.3.1. Állandó fluxusú motorok fordulatszám változtatása ........... 339
5.11.3.2. Soros (terheléstől függő fluxusú) motorok fordulatszám
változtatása ....................................................................... 340
5.11.3. Állandó feszültségről táplált egyenáramú motorok fékezése ............ 341
5.12. Változó kapocsfeszültségről táplált egyenáramú motoros hajtások ............ 344
5.12.1. Változó kapocsfeszültségről táplált egyenáramú motorok fordulat-
szám változtatása. A Ward-Leonard hajtás ...................................... 344
5.12.2. Nem sima egyenfeszültségről táplált egyenáramú motorok ............... 347
5.12.3. Egyenáramú motorok terhelhetőségi határai ..................................... 349
5.12.4. Egyenáramú motoros hajtások hatásvázlata. Egyenáramú gépek id ő-
állandói .......................................................................................... 350
5.13. Egyenáramú gépek veszteségei és hatásfoka .............................................. 353
5.14. Egyenáramú gépek főméretei és felépítése ................................................ 354
5.15. Különleges egyenáramú gépek .................................................................. 356
5.15.1. Mérleggépek ................................................................................... 356
5.15.2. Állandómágneses egyenáramú gépek ............................................... 357
5.15.3. Egyenáramú szervomotorok ............................................................. 360
5.15.4. Elektronikus kommutációjú egyenáramú gépek ................................ 363
5.15.5. Soros kommutátoros (univerzális) motorok ...................................... 366
5.16. Egyenáramú gép számpéldák ..................................................................... 369
5.17. Ellenőrző kérdések .................................................................................... 385
6. VILLAMOS GÉPEK ÜZEMELTETÉSE .............................................................. 386
6.1. Villamos hajtások kinetikai kérdései ........................................................... 386
6.1.1. Tehetetlenségi nyomaték ................................................................... 387
6.1.2. Nyomatékok osztályozása .................................................................. 388
6.1.3. Terhelő és tehetetlenségi nyomatékok átszámítása a motor tengelyér … 390

483
 6.1.4. Mozgásegyenlet, stabilitásvizsgálat ................................................... 394
6.1.5. Szögsebesség-időfüggvények meghatározása átmeneti üzemálla-
potokban, időállandók .................................................................... 396
7.2.2.2.6.1.5.1. M d  áll. ............................................................................ 397
7.2.2.2.6.1.5.2. M d ( )  lineáris ................................................................ 399
.2.2.2.6.1.5.3. M d ( )  tetszőleges ........................................................... 402
6.2. Építési alakok, védettség, szigetelési osztályok ........................................... 402
6.2.1. Villamos forgógépek építési alakjai ................................................... 403
6.2.2. Villamos forgógépek védettsége ........................................................ 405
6.2.3. Villamos forgógépek szigetelési osztályai ......................................... 407
6.3. Villamos forgógépek melegedése, hűlése és hűtése ..................................... 408
6.3.1. Villamos forgógépek melegedése és hűlése ....................................... 408
6.3.2. Villamos forgógépek hűtése .............................................................. 414
6.4. Villamos motorok üzemtípusai, a motorkiválasztás szempontjai .................. 418
6.4.1. Villamos motorok üzemtípusai .......................................................... 420
6.4.2. A villamos motorok kiválasztásának szempontjai .............................. 425
6.5. Villamos hajtások szabályozásának általános kérdései .................... ............ 430
6.6. Villamos forgógépek hővédelme ................................................................. 436
6.6.1. Közvetett áramérzékelésen alapuló védelmek .................................... 438
7.2.2.2.6.6.1.1. Olvadó biztosítók .............................................................. 438
7.2.2.2.6.6.1.2. Bimetallos hővédelmi relék ............................................... 438
7.2.2.2.6.6.1.3. Elektronikus hőmás modell ................................................ 439
6.6.2. Közvetlen hőérzékelésű, beépített hőérzékelővel működő hővédelmi
rendszerek ........................................................................................ 439
6.7. Villamos gépek üzemeltetése számpéldák .................................... ............... 441
6.8. Ellenőrző kérdések ................................................................................ .... 449
7. VILLAMOS GÉPEK ELMÉLETÉNEK ÚJABB TÁRGYALÁSI MÓDSZEREI ...... 450
7.1. Villamos gépek nyomatéka az energiaszemlélet alapján .............................. 450
7.1.1. Energiaviszonyok, a nyomatékszámítás alapképletei .......................... 450
7.1.2. A frekvenciafeltétel ........................................................................... 454
7.2. Park-vektorok ............................................................................................. 459
7.2.1. Park-vektor alapfogalmak .................................................................. 459
7.2.2.2.7.2.1.1. A vektor definíciója ........................................................... 459
7.2.2.2.7.2.1.2. A vetületszabály ................................................................ 460
7.2.2.2.7.2.1.3. A vektor megjelenítése ...................................................... 461
7.2.2.2.7.2.1.4. A vonali vektor .................................................................. 461
7.2.2.2.7.2.1.5. A szimmetrikus összetevők ................................................ 462
7.2.2.2.7.2.1.6. A háromfázisú hatásos teljesítmény ................................... 464
7.2.2.2.7.2.1.7. A koordináta-transzformáció .............................................. 465

484
 7.2.2. Park-vektorok alkalmazása ................................................................ 466
7.2.2.1. Aszinkron és szinkron gépek feszültség és fluxus egyenletei
466
térvektoros alakban .......................................................................
7.2.2.2.7.2.2.2. A fluxusvektor és a nyomaték időfüggvényének mérése ....... 469
7.3. Ellenőrző kérdések .................................................................................. .... 471
JELÖLÉSEK JEGYZÉKE ....................................................................................... 472
IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................... 477
TARTALOMJEGYZÉK .......................................................................................... 479

485