Ha el szeretnénk tárolni a program futása során valami adatot a számítógép

memóriájában, akkor változókat (variable) kell használnunk. A változó létrehozását

deklarálásnak (declare) nevezik. Programozási nyelvtől függően lehet, hogy azt is
definiálni kell, hogy milyen típusú adatot tárolnánk a változóban, mert ettől is függ a
szükséges memória mérete. A Python szerencsére egy dinamikus programozási
nyelv (dynamic programming language), azaz egy változó tetszőleges típusú adatot
tárolhat. Viszont a Python erősen típusos nyelv (strongly typed), ami azt jelenti, hogy
nem lehet csak úgy összevissza a különböző típusú adatokat egy műveletben
használni.

Két fajtáját különböztetném meg a Python beépített típusainak. Ezek a primitívek és

az objektumok. A primitív típusok egy értéket jelölnek. Ezek például a logikai értékek
és a számok. Az objektumok összetett adattípusok, amik általában más, primitív
típusokat kombinálnak.

Lássuk a leggyakoribb fajtákat:

A primitívek:

 bool
Boolean, vagy logikai érték. Ennek a típusnak pontosan két érték felel meg, a logikai
igaz (True) és a hamis (False).
 int
Integer, vagy egész szám. Ezek tetszőleges nagyságú pozitív vagy negatív értékek,
tizedesjegyek nélkül.
 float
Lebegőpontos szám, vagy tizedestört. Az ilyen típusú értékek néhány tizedesjegyig
pontosak, és nem tudnak tetszőleges nagy egészrészt tárolni.
 None
A semmi. Néha bizony egy művelet végeredménye a nagy büdös semmi. Ennek a
típusnak egy érték felel meg, ami stílusosan a None.

Az objektumok:

 str
String, vagy karakterlánc. Mindenféle szöveges érték ilyen típusú.
 list
Lista. Több különböző típusú adatot lehet benne egymás után felsorolva tárolni.
 dict
Dictionary, vagy asszociatív tömb. Ebben is több különböző típusú adatot lehet
tárolni, de az adatokat saját egyedi azonosító kulccsal érhetjük el.

Változók létrehozása
Változót nagyon egyszerű létrehozni Pythonban. Csupán annyit kell tenni,
hogy leírunk egy szót, ami a változó neve lesz, és ezt egyelővé tesszük egy
értékkel.
Példával sokkal egyszerűbb:
my_variable=0
Gépeljük be a fenti sort egy új Python fájlba. Ezzel létre is hoztunk egy változót,
 aminek a my_variable lett a neve, és a 0 értéket tároltuk el benne. Ezt úgy is
szokták mondani hogy inicializáltuk a változót.

Amennyiben például egy változóban int (egész szám) adatot akarunk tárolni, akkor

ahhoz a változót az int()-el kell egyenlővé tenni:

my_number = int()

A konstansok gyakorlatilag a változók ellentettjei. Amikor leírod hogy:

text = 'Hello World!'

print(text)

Akkor tiszta sor hogy a text az egy változó, és hogy a 'Hello World!' egy string. De
ez a str egy konstans is, azért, mert kézzel egy pontos, konkrét értéket gépeltél be a
forráskódba.

Sokkal jobban érződik ez, ha nem akarsz balra-jobbra tárolgatni egy stringet, csak ki
akarod írni a konzolba. Az így néz ki:

print('Hello World!')

Sztringek / adatok összefűzése:

Pythonban amennyiben adatokat szeretnénk összefűzni két módszert alkalmazhatunk

A „+” jel segítségével csak sztringeket tudunk összefűzni, míg a vessző (,) segítségével
bármit, akár int (azaz szám) érték(eket) is. 😊

pl:

name = „Patrik”

age = 24

print(„Én”, name, „vagyok”, age, „éves”.