2.

A személyiség fogalma, struktúrája, működése a pszichoanalitikus

irányzatban: Freud személyiségelmélete

Személyiség: A személyiség az egyén azon viszonylag tartós sajátosságainak együttese,

amelyek őt mindenki mástól megkülönböztetik, meghatározva a viselkedését és
gondolkodását.

5 kérdést tett fel:

1. Melyek a rendszer alkotóelemei?
2. Milyen a szerkezete a rendszernek?
3. Hogyan működik a rendszer?
4. Mennyire állandó (konzisztens) a rendszer?
5. Megismerhető-e a rendszer?

Vannak alacsonyabb rendű kevésbé erőteljes, a személyiséget kevésbé meghatározó és

magasabb rendű illetve a személyiséget erőteljesen meghatározó összetevők.
Freud első személyiség modellje szerint a személyiség 2 fő tartománya a tudatos és tudattalan
illetve ezek között található átjárható zóna a (tudatelőttes). Úgy gondolta, hogy a tudattalan
határozza meg a viselkedésünket. Később ezt az elképzelését továbbfejlesztette a strukturális
modelljében: ösztön én, én(ego) és a felettes én.

Sigmund Freud (1856-1939)

Bécs melletti településre született, orvos volt. Bécsben alkotott. Itt rendezte be a rendelőjét.
Idegorvos volt és idegorvosként jutott el ahhoz, hogy a tudattalan feltárására volt kíváncsi.
Kizárólag nők szemén keresztül tudta csak felépíteni ezt. A tudattalan feltárására a hipnózist
próbálta alkalmazni. Ahhoz, hogy ezt tudja használni Párizsba ment tanulni a hipnózist nem
mástól, mint Charcot-tól sajátította el. A hipnózis tanulmányozása segítette hozzá Freudot
a pszichoanalízisnek a kifejlesztéséhez. Viszont a későbbiek során elvetette. Azt találta, hogy
a nők a hipnózis után a gondolatokra nem emlékeznek, ezért kapaszkodott új módszerbe.

Módszerei:
1. Szabad asszociáció: Képzettársítás. Arra kérte a pácienseit, hogy bármi, ami eszükbe
jut, osszák meg vele.
2. Álomfejtés: A tudattalanhoz vezető út. Nem kell a hipnózis, azt nézi, hogy a páciens
mit álmodott.
Személyiség szerkezetének felépítése:
 super ego-felettes én
 ego-tudatos én
 id-ösztön én
Super ego: 4-5 éves korban alakul ki szülői elvárásokból, szabályokat írnak elő és ezek
épülnek be ebbe. Belülről jövő tiltás, erkölcs mentén működik, azt nézi, hogy a társadalomnak
mi a jó, az együttélést elő tudja segíteni. A társadalom normáit, értékeit képviseli, erkölcsi
ideál.
Ego: Döntőbíró funkcióval él. Reális énem a valóság elvén működik, ez dönti el, hogy
melyiknek van itt az ideje a két működés között. A valóság követelményeinek hatására alakul
ki, a valóságelv alapján működik. A személyiség végrehajtó szerve, közvetít az ösztön én és a
superego között.
Id-ösztön én: Vágyainkat tartalmazza, velünk született. Örömelv alapján működik, azt akarja
elérni, hogy nekem jó legyen. A személyiség legősibb része, biológiai ösztönkésztetések
alkotják, belőle fejlődik az ego, majd a superego. Az ösztönimpulzusok azonnali kielégülésére
törekszik.
Személyiség fejlődés elmélete-pszichoszexuális fejlődést írt le, amelynek 5 szakasza van:

1. Orális szakasz: 1 év. Osiris szóból származik. A szájra vonatkozika táplálék

felvétele a legfontosabb. Például a csecsemőknél, akik a szájukon keresztül kapják az
ételt. A száj körüli izmok ingerületbe jövése örömérzést kelt benne.

2. Anális szakasz: 2. év. A gyerek tudatosan működteti a záróizmait  megtanul

„bilizni”, ez ma már a jó pelenkák miatt kitolódik 3-4 éves korra.

3. Fallikus szakasz: 3-6. év. A saját testünk megismerése. Kialakul a nemi identitása.
Felfedezi a nemi különbségeket, kialakul a nemi kíváncsiság és a nemi izgalom.  A
külsőségekből tudja megállapítani, hogy társa fiú-e, vagy lány (pl.: szoknyát hord a
kislány). Ennek a periódusnak a legfontosabb fejleménye az ún. identifikáció
(azonosulás), amely a gyermek és az azonos nemű szülője között zajlik le. A gyermek
szinte szerelmesen ragaszkodik az ellentétes nemű szülőhöz, ugyanakkor az azonos
nemű szülővel szemben negatív érzelmeket táplál.  Ödipusz-komplekszus. 5-6
éves korban a fiúgyermekek szexuális impulzusai az anyára irányulnak, az apa pedig
vetélytársuk lesz az anya szeretetéért vívott harcban. A probléma elnevezése a görög
mitológiából ered, amelyben Öidipusz tudtán kívül megöli apját és elveszi anyját
feleségül. A folyamat során a fiúk kezdenek félni attól, hogy apjuk bűnös vágyuk
miatt bosszúból kasztrálni fogja őket (kasztrációs szorongás).

4. Látencia-időszak: 7-12. év Lappangó, aktuálisan még nem tetten érhető. A

gyermekek látványosan elfordulnak a szexualitástól, mivel még nem tudnak vele mit
kezdeni, egyre kevéssé foglalkoznak belső világukkal. Felébred az intellektuális és
szociális érdeklődés, barátságok alakulnak ki. A gyermeknek nincs igazán konfliktusa,
inkább csak a tapasztalatai bővülnek.
5. Genitális szakasz: A serdülőkor kezdetétől a felnőttkorig tart. A nemi szervek
elsőbbrendűsége jellemzi. A saját teste működésének felfedezése, valamint az
örömszerzés.