Professional Documents
Culture Documents
Domokos Pál Péter: Pályaképek És Önvallomások
Domokos Pál Péter: Pályaképek És Önvallomások
Pályaképek és önvallomások
11.
Technikai szerkesztő:
Földi Éva
Munkatárs:
Andó Éva
© Bolla Kálmán
1
1
2
DOMOKOS PÁL PÉTER VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL
3
Három évi működésem után megtiltották a tanári működést azon a
címen, hogy oklevelem budapesti, és a két ország között nincs reciproci-
tás. Nem taníthatok tehát.
Akkortájban olvastam Bartók Bélának A magyar népdal című
könyvét, amelynek 9. oldalán írva van, hogy a magyar népdalgyűjtést
Bartók és Kodály a teljes területen elvégezte, csak Moldvában, Bákó vá-
rosa körül nem történt még népdalgyűjtés. Állás nélkül maradásom pilla-
nataiban elhatároztam, hogy elvégzem én azt a népdalgyűjtést. S `929-
ben Moldvába mentem, bejártam a moldvai magyar falvakat és megírtam
a Moldvai magyarság című könyvemet. De a könyv megjelenése előtt a
népdalgyűjtésemet – hiszen az első népdalt, magyar népdalt Moldvából
én hoztam – bemutattam Bartók Bélának. Bartók Béla írásba adta, hogy
gyűjtésem tudományos szempontból kiadandó.
Ezzel a gyűjtéssel én a négy magyar zenedialektus területet egy
ötödikkel bővítettem, és kiszélesítettem a magyar népdal határát Románia
Moldva nevű tartománya Tekucs megyéjének Gajcsána nevű falujáig.
A könyv rendkívül nagy érdeklődést keltett, és Budapesten nem
volt valamirevaló folyóirat vagy újság, mely meg ne emlékezett volna.
Ilyen nevek, mint Herczeg Ferenc, mint Kovács Alajos, a Statisztikai
Hivatal igazgatója, Szász Zsombor és mások írtak. Ez a könyv indította el
az érdeklődést a moldvai és a Bukovinában élő magyarság iránt, melyből
a bukovinaiak hazatelepítése fejlődött, mely a `940-es `41-es években
történt.
Bukovina 14000 magyarja és Moldva 120000 magyarjából 1000
lélek tért akkor haza. Úgyhogy nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ezt a
15000 embert én szültem, az én magyar népemnek, nemzetemnek, ha-
zámnak.
Az első moldvai utam után Majláth püspök a román kormánnyal
megegyezésre jutott, hogy tűrjenek még a tanári széken. Az időközben
Kézdivásárhelyre vitt tanítóképző tanára lettem ismét, és ott ugyanazt a
munkát végeztem el, amit korábban Csíkban, majd `932-ben egy vasas
szekérrel, Betyár nevű lovammal újra Moldvába mentem és bejártam
Moldvát, annak minden községét, még Bukovina községeibe is eljutot-
tam. Erről az utamról írtam meg a Mert akkor az idő napkeletre fordul
egyik és adatok, Adalékok Moldva történetéhez másik könyvemet. Ezek a
könyvek azért figyelemre méltók, mert a dallamok fonográf felvételeit
Bartók Béla személyesen jegyezte le az én helyi feljegyzéseim, megjegy-
zéseim figyelembevételével. Az Adalékok Moldvában című könyvemben
pedig Bandin püspöknek, az 1646-ban Moldvát bejáró bosnyák püspök-
nek Rómába küldött jelentését fordítottam magyarra, mely jelentés az
4
1646-os évben élő moldvai magyar községek embereiről, községeiről,
történetéről ad tájékoztatást.
A román hatóság `933-ban végképp viszavonta a tanítási engedé-
lyemet, és szó szerint azt írta, hogy: sub nici un conditiune – Semmi kö-
rülmények között nem tűröm ugyanis, hogy Domokos Pál Péter tovább
tanítson. Minthogy tanári oklevelem budapesti, de tanítói oklevelem
Csíkszeredában kelt, Csíksomlyón, azért Gyergyóalfalu nagykántori állá-
sát vállaltam el, amely ellen már nem lehetett kifogás. Gyergyóalfaluban
nagykántorként működtem három éven át, és a gyergyói tanítóságot, fő-
képpen a katolikus elemi iskolák gyermekkórus versenyeit rendeztem
meg. Nagy érdeklődés kelt a szövés kérdése és a székely ruha viselés
iránt is.
`936-ban Kolozsvárra vitt a katolikus püspökség, és ott a Tanítói
Önsegélyzőnek lettem gondnoka, majd az egyházmegyének tanfelügyelő-
je.
Az eddigi könyveimet egy kötetben, egy 600 oldalas könyvben
jelentettem meg Moldvai magyarság címen, és tovább tartottam a kap-
csolatot Moldvával.
A 40-es években a magyar állam irányítói kívánságára a bukaresti
magyar konzulátusra mentem, hogy a csángók hazahozásának kérdését
dolgozzam fel. Én hozzáfogtam a munkához, el is végeztem, de az irányí-
tó katonáknak túl lassúnak és aprólékosnak tűnt munkám. Vigyem haza
számbavétel nélkül őket, majd lesz a sorsuk úgy, ahogy lesz. Ezt a felada-
tot így nem vállaltam, és azért jöttem vissza Kolozsvárra.
Két kinevezés várt Kolozsváron. Erdély szociális főfelügyelőjévé
neveztek ki az egyik, a belügyminiszteri területen, a másik pedig, Hóman
Bálint a Kolozsvári Tanítóképző igazgatói állását adta nekem. Én ezt az
utóbbit fogadtam el, megköszönve a másikat, és Hóman Bálintnak kezé-
ből vettem át a kinevezést, amelyet ezekkel a szavakkal adott át: "Boldog
vagyok, hogy működésedet valami csekélységgel elismerhetem."
Akkor fogtam hozzá a Kolozsvári Tanítóképző igazgatói teendői-
nek ellátásához, és igazgattam az iskolát négy éven át. A működésemben
megemlítem, hogy Kodály Zoltán megnézte a munkánkat, és annyira
meghatotta az ott életre hívott zenei élet, hogy egy munkáját, Balassi Bá-
lint elfelejtett éneke címen a kolozsvári tanítóképzőknek, tehát az én
egyik és a szomszéd leányiskola, mint másik intézménynek ajánlotta. Ezt
a művet akkor mutattuk be az ő jelenlétében először Kolozsváron.
Egyszer üzenetet kaptam a Kolozsvári Tanítóképzőn, hogy Teleki
Pál kíván beszélni velem, menjek a polgármesteri hivatalba. Azonnal
5
elmentem, és ott találtam Teleki Pált, Bonczos Miklós államtitkárt, Né-
meth Kálmánt, a józseffalvi plebánost, egy Bethlen főispánt és Keledy
polgármestert. Azt kérdezte Teleki Pál, hová vinném a Bukovinából ha-
zahozott vagy hozandó magyarokat, hová telepíteném. Azt mondtam, a
Bukovinából hazahozandó székelyek helye a mai székelység nyugati pe-
remén van, mert ők Székelyföldről mentek ki és így visszahozva, ugyan-
azokba a körülményekbe kerülnének és szélesítenék a székely réteget
Magyarország felé. Ha oda valami okból nem lehetne, hová vinné? – volt
Telekinek a második kérdése. Akkor az ország szívébe. Ha valami okból
oda se lehetne vinni, hanem Bácskába vinnők, mit szólana ehhez a terv-
hez? Ez a terv rossz, válaszoltam, mert ismét határszélre kerülnek a szé-
kelyek, és folytatódik az életük tovább.
Mégis Bácskába telepítették őket, sajnos, három év múlva az én
igazam jelentkezett, mert szólt a Magyar Rádió, hogy szedjék össze a
holmijukat a Bácskába telepítettek, és menjenek nyugati irányba. Így ke-
rültek aztán Dunántúlra, ahová a 46-os, 47-es esztendőkben dr. Bodor
György kormánybiztos letelepítette őket, főként Tolna megye Völgységi
járásába.
`44. szeptember 18-án négygyermekes családommal menekültem.
Budapestre jöttem, és itt a Közoktatásügyi Minisztériumban nyertem be-
osztást. A menekülő tanügyi emberek elhelyezése volt feladatom. Nem-
sokára a minisztérium részlegeként Szombathelyre, onnan Szentgotthárd-
ra mentem és ott szabadultam fel. Onnan visszajöttem Budapestre, mi-
nisztériumba nyertem beosztást. Majd a Népjóléti Minisztérium hívott
meg, hogy a rokkantságuk miatt addigi foglalkozásukat nem folytatható
embereket képezzem mint pedagógus, új életpályára. Ezt a munkát vé-
geztem, és három éven keresztül miniszteri osztálytanácsosként dolgoz-
tam.
A beosztásom akkor megszakadt, fegyelmi úton elmozdítottak
állásomból, és állást veszítve lementem a Baranya megyei Szárászpuszta
nevű községbe szántani, vetni, mert ott író címen kaptam egy juttatott
házat. Dolgoztam is két és fél évig, szántottam, vetettem, de ugyanott
gyűjtöttem tovább a hazatelepítettek között a népdalt, a népzenét és en-
nek eredményeként két könyvemet a Csángó népzene címen kiadtam.
A könyv négynyelvű előszót tartalmaz, és hozza az 1841–43-as
években Moldvából küldött Petrás Incze János-féle teljes népdalszöveg
anyagot is. Ez a könyv tisztázza, hogy a legelső magyar népdalszöveg
gyűjtő nem Erdélyi János és nem is Kriza János, hanem a Moldvában
született és életét ott is leélő Petrás Incze János, aki moldvai életén ke-
resztül valamennyi magyar tudósnak, Munkácsi Bernátnak, Kunos Ignác-
6
nak, a Szent László Társulat küldötteinek és mindenki másnak otthont
adott és őket vezette, mutatta a moldvai magyarok szomorú életét.
Két és fél évi munka után el kellett jönnöm Szárászpusztáról, és
akkor a Csepeli Kislakásépítőnél maltert hordottam, később a Duna-Tisza
közi Öntöző Vállalatnál hosszat mértem.
Majd pedagógushiány volt, és én jelentkeztem a IV. kerületi Tan-
ügyi Osztályon mondván, hogy én büntetésből elbocsátott miniszteri osz-
tálytanácsos vagyok, de tanári okleveleim is vannak. Erre elküldöttek a
Viola utca elemi iskolájába, melynek felső tagozatán tanítottam a mate-
matikát, fizikát és az összes osztályokban az éneket. Innen átvezényeltek
a József Attila Gimnáziumba, ahol akkor a Kaffka is még volt, későbben
elvált. `56-ban én a József Attilából a Kaffkába mentem át, mely azóta
önállósult, és ott fejeztem be a tanári munkásságomat. `961-ben, 60 éves
koromban mentem nyugdíjba.
A legnagyobb munkásságomat a moldvai magyarsággal való fog-
lalkozással végeztem. Amikor hírt hoztam az ő életükről, saját szemem-
mel meggyőződve, hogy miképpen élnek ők, hogy milyen elnyomásban
van részük, hogy a közülük nevelt papok a szószékről kiátkozzák őket,
hogyha anyanyelvükön beszélgetnek. Ezt nem tudtam szó nélkül elvisel-
ni. Megtanultam az egész sorsukat, és a róluk szóló irodalmat megkeres-
tem. Majd Rómába mentem, és ott kerestem meg a titkos levéltárban a
Moldva helyén induló milkovi püspökségnek 1227-ben történt megalapí-
tása, majd a Szörénytornyán 1246-ban, Szereten 1341-ben, Curtea de
Arges-en 1382-ben, Baia-Moldvabányán 1410-ben alapított római katoli-
kus püspökségeknek az ügyét. Név szerint, lehetőleg, azoknak az embere-
it, és megtudni igyekeztem, amit Róma mondhatott. Végül, minthogy
1622 óta Róma küldi Moldvának a misszionárusait, viszont a missziós
főnökök kötelesek jelentéseket tenni népükről, a missziós jelentések
`622-től a mai napig Rómában vannak. Ezekből a jelentésekből közel
400 okmányt hoztam el.
Életemen végig a népzene érdekelt, a néprajz érdekelt, főképpen
Moldva. De nem kevésbé a Székelyföld, főképpen Csík vármegye, mely-
nek monográfiáját is igyekszem megírni. És együttműködve az előbb
említett Kodály Zoltán, Bartók Béla, majd a néprajzosok: Viski Károly,
Györffy István, Madarasi László, Gönyei Sándor; az írók közül Gyallay
Domokossal, Nyírő Józseffel, Tamási Áronnal.
Ha bárhol utat tettem, nem felejtettem el utána kutatni a történeti
zene és a magyar nyelv vonatkozásában. Történeti nyelvemléket
Czćstochowából hoztam. Egy Máriához szóló imádságot 1501-ből, ame-
lyet a magyar nyelvemlékek legutolsó kiadása is közzétesz.
7
De a kézdiszentléleki földjegyzék vagy a Zemlény János énekes-
könyve, vagy Kájoni János Csíkcsobotfalvi kézirata, ezek felfedezéseim.
És az az érzésem, hogy ezekkel szolgálatot tettem a magyar népdalgyűj-
tésnek, a magyar népzene kérdésének.
Végül, most egy héttel ezelőtt jártam Csetneken, a Felvidéken,
ahol Száraz Zoltán nevű evangélikus pap gondozásában hat kottás kézira-
tot találtam, és ezek között tíznél több, húsznál kevesebb magyar táncot,
saltus hungaricust a XVIII. századból. Tudva lévő, hogy a XVIII. század
magyar zenéje hiányzik. A XVIII. század magyar zenéjét megkutatva,
250 táncot találtam Sepsiszentgyörgytől Túrócszentmártonig ezeken a
területeken. És ez a gyűjtés könyv formájában még ebben az évben,
Hangszeres magyar táncok a XVIII. században, napvilágra kerül.
Életem minden pillanata a népemért való, azért éltem, azért élek
és minden tettem értük van. És én ebben boldog vagyok, hogyha igazol-
hatom, hogy népem semmiféle népnél nem alábbvaló, hanem éppen olyan
jogos az életre, mint a világ bármely népe.
A videofelvétel 1977. május 27-én készült, szövegét Földi Éva jegyezte le.
8
DOMOKOS PÁL PÉTER ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT
BIBLIOGRÁFIÁJA
1921.
Tanítók munkája és sorsa. Zsilvölgyi Katolikus Tudósító, Petrozsény.
1929.
A csíki énekeskönyvek. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves
jubileumára. Szerk. Csutak Vilmos. Sepsiszentgyörgy, 102–12. (Budapest,
19892.)
A Csíkcsobotfalvi Kájoni Kézirat. ItK, 209–14.
1930.
A kender feldolgozása és eszközei Menaságon. Néprajzi Értesítő, 145–9.
1931.
A moldvai magyarság. Csíksomlyó. (Kolozsvár, 19342, 19413, 19424; Buda-
pest, 19875.)
1932.
Székely faeke. Néprajzi Értesítő, 87–8.
1934.
A tekenyőgardon. Ethn, 184.
1935.
A timsós fehérbőrkészítés Kézdivásárhelyen. Néprajzi Értesítő, 109–11.
1936/37.
A pünkösdi búcsú énekei. Erdélyi Iskola, 574–6.
1937.
Gróf Teleki József: Úti jegyzések (mellyeket az Székellyföldjéről tett G. T. J.
az 1799-ik esztendőben). Közli: D.P.P. Cluj.
1937/38.
A magyar népdal. Erdélyi Iskola, 17–20.
9
A magyar népdal és énekkari műveltségünk. Erdélyi Iskola, 143–9.
1938.
Régi csíki népdalok. Erdélyi Múzeum, 319–38.
Énekeskönyv. (Elemiiskolai Énekeskönyv a III–VII. osztály számára). Kolozs-
vár.
Néprajzi jegyzetek a Siret partjáról. Erdély, 58–9.
A moldvai magyarok történeti számadatai. Hitel, 295–308.
A Rádió stúdiójában a Pátria lemezsorozat F 36/a,b; F 47/a,b; F48/a,b számú
lemezeinek, valamint az FM VII–XI. számú lemezek felvétele, a felvételek
moldvai előkészítése.
1938/39.
Egyházzenénk múltja. Erdélyi Iskola, 21–6.
1939.
Énekeskönyv. (Elemiiskolai Énekeskönyv az I–II. osztály számára). Kolozsvár.
A székely népzene. (Gernyeszeghy Ádám álnéven). In: A nemes székely nemzet
képe. II. Szerk. Rugonfalvi Kiss István. Debrecen, 436–62.
Zemlény János Énekeskönyve. Erdélyi Múzeum, 355–64.
1940.
Mert akkor az idő napkeletre fordul. (Ötven csángómagyar népdal). Kolozsvár.
Adalékok Moldva történetéhez. Kolozsvár.
1943.
Az egyházi népének. Magyar Kórus, 922–3.
1952.
Egy népballada dallama. Ethn, 150–9.
A Népművészeti Intézet újabb gyűjtéseiből. Zenetudományi Tanulmányok I,
Budapest, 339–72.
1953.
Rezeda. (96 csángómagyar népdal). Budapest.
1956.
Csángó Népzene I. Budapest. Társszerző: Rajeczky Benjamin.
1957.
Tatrosy György önéletírása és történeti feljegyzései. ItK, 238–61.
1958.
A moreszka Európában és a magyar nép hagyományaiban. FilKözl, 27–45;
1959, 194–223.
Dimája. (Magyar népszokás). Ethn, 457–8.
10
1959.
Pogocsál. MNy, 244–9.
Júlia szép leány. (Ballada-monográfia). Ethn, 13–60.
Két zenetörténeti dokumentum I. Spilenberger Márton hangjegyes ódái
(Danzig, 164l). II. Egy sepsiszentgyörgyi kézirat zenetörténeti adalékai. Ze-
netudományi Tanulmányok VII, Budapest, 585–604.
1961.
Csángó népzene II. Budapest. Társszerző: Rajeczky Benjamin.
Hajnal, hajnalnóta, hajnalozás. Ethn, 237–65.
1962.
Két Vivaldi-emlék. Magyar Zene, 156–7.
1963.
Szültü. Ethn, 278–82.
1964.
Beziehungen der Musik des 18. Jahrhunderts in Ungarn zur ungarischen
Volksmusik von heute. Studia Musicologica, 25–37.
Dramatizált „Credo” a XV. század első negyedéből. FilKözl, 123– 31.
Jóni metrum a magyar népzenében. Ethn, 402–18.
Kézdiszentléleki földjegyzék 1503-ból. MNy, 104–7.
1966.
Magyar nyelvemlék Czenstochowában 1501-ből. MNy, 489–92.
1968.
Der Moriskentanz in Europa und in der ungarischen Tradition. Studia
Musicologica, 229–311.
1969.
Magyar nyelvű énekes szertartásaink kérdéséhez. Teológia, 254–7.
1971.
Miron Christea karánsebesi román püspök titkos naplójából. (Az első titkos
tárgyalás Ferenc Ferdinánddal 1908. III. 28-án). Magyar Történelmi Szemle,
New York–Buenos Aires, 109–13.
Vadász Miklós „Compendiuma” 1428-ból. Magyar Történelmi Szemle, New
York–Buenos Aires, 243–68.
Pogocsál. Magyar Őskutatás 3. Buenos Aires, 210–21.
1972.
A havasalföldi ferencesek zsoltárkönyve 1364-ből. Magyar Történelmi Szemle,
New York–Buenos Aires, 131–9.
11
Lakatos Demeter és a csángómagyarok. Vigilia, 474–80.
1973.
Mit adott Moldva magyarsága a magyar kultúrának. Katolikus Szemle, Róma,
247–65.
Magyar katolikusok Moldvában. Katolikus Szemle, Róma, 13–29.
1974.
Dies concussionis ovorum. Ethn, 384–9.
1975.
Szendre báró leánya balladájának tárgytörténeti háttere. Ethn, 618– 24.
1977.
Zöld Péter Csöbörcsökben. Honismeret 5. 43–5.
Háromszék és Csíkszék adóügyi összeírása, 1703. I. Agrártörténeti Szemle,
434–510.
1978.
Hangszeres magyar tánczene a XVIII. században. Budapest.
Háromszék és Csíkszék adóügyi összeírása, 1703. II. Agrártörténeti Szemle,
198–282.
1979.
„... édes Hazámnak akartam szolgálni...” Kájoni János: Cantionale
Catholicum. Petrás Ince János: Tudósítások. Összeállította: D.P.P. Bu-
dapest.
Bölényfogó vermek emléke Csíkban. Ethn, 89–91.
1980.
A nemzetek és vallások története Romániában. (Siculus Verus álnéven).
Youngstown. 0. Katolikus Magyarok Vasárnapja.
1981.
Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángómagyarokkal. Népdalok, népmesék,
népszokások, eredetmondák a magyar nyelvterület legkeletibb részéről. Ösz-
szeállította: D.P.P. Budapest.
Csángó népzene I–II. II. kiadás. Budapest. Társszerző: Rajeczky Benjamin.
Új énekek – amellek Farkas Pál tamási nótárius által költek üdőről üdőre 1773
és 1810 között. Zenetudományi Dolgozatok, 47–75.
Pietro Diodato apostoli látogatásai Oláhországban és Moldvában. Vigilia, 496–
500.
1982.
Csángó magyar katolikusok Moldvában. Katolikus Szemle, Róma, 165–73.
12
1984.
Saltus Hungaricus: XVIII. századi magyar tánczene Domokos Pál Péter gyűj-
teménye alapján. SLPD 12 445. Budapest. (Hanglemez)
Egyházi énektöredék Szent Lászlóról. Vigilia, 628–31.
1986.
Énektanítás Csíksomlyón a XVIII. század elején. In: „Mert ezt Isten hagyta...”
Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Tüskés Gábor. Budapest,
395– 417.
Siebenbürgen. Beiträge zur Geschichte. (Siculus Verus álnéven). München.
1987.
Kakasdi székely betlehemes. A „Betlehemes játékok a Magyar Rádió hangarc-
hívumából” c. LSPX 18 143 Radioton hanglemez „A” oldalán. Budapest.
1988.
Az én Erdélyem. Domokos Pál Péter elmondja életét Balogh Júliának. Buda-
pest.
Csoma Gergely: Moldvai csángómagyarok. Az utószót D.P.P. írta. Budapest.
1989.
Rendületlenül... Márton Áron Erdély püspöke. Szerk. Hidvégi Máté. Budapest.
1990.
Múltbanéző. Tanulmányok. Szerk. és sajtó alá rendezte: Fazakas István. Buda-
pest.
1991.
Csángó népzene III. Budapest: Társszerző: Rajeczky Benjamin.
1992.
Lakatos Demeter: Búcsú az ifjúságtul. Bajkó Sándor, Bartis Árpád és a saját
gyűjteményéből közreadta és az előszót írta. Sajtó alá rendezte: Libisch
Győző. Budapest.
Kéziratban
14
KORTÁRSAK DOMOKOS PÁL PÉTERRŐL
(Szemelvények)
"S amikor már nem volt «feladat» a csángó gyűjtés, amikor már
sokan csinálták, mások is, keresett és talált magának újabb «földrészt»
felfedezésre. Elindult megkeresni XVIII. századi régi muzsikánkat. Tu-
16
lajdonképpen megint csak a Kolumbus tojása-történet újult meg, olyasmit
valósított meg, ami a legtermészetesebb, csak éppen senki sem gondolt
rá. Mennyit siránkoztunk elveszett, régi tánczenénk miatt, kottás emléke-
ink hiányán! Mindenki remélte, hogy valamikor előbukkannak a lappan-
gó följegyzésekben, csak az nem jutott eszébe senkinek, hogy elinduljon
városi és vidéki könyvtárak, levéltárak raktáraiba, és átböngéssze a poros
papírkötegeket, hátha bennük lappang az a zene, amit annyira keresünk. S
megint igaza volt: a szorgalom és az elszánt feladatvállalás megint meg-
hozta eredményét. Előtte mindössze 4 dallamot ismertünk egy egész év-
század zenei terméséből; ő egymaga majdnem 200-at ásott elő az ismeret-
lenségből. (Vargyas Lajos: A 70 esztendős Domokos Pál Péter köszönté-
se. Ethn LXXXIII, 1972, 95–8.)
17
létre hatvanöt tudós, művész, író. Az első díj kitüntetettje Domokos Pál
Péter...” (Vári Attila: A kristály-ember. Magyar Nemzet, 1986. július 1.)
18
Péterek lelkét." (Léstyán Ferenc: Domokos Pál Péterről, gyászbeszéd
helyett. Erdélyi Figyelő, 1992/3.)
19
És akik ismerték, akik dolgoztak vele, akik a tanítványai voltak,
tudják, hogy ez az életszentség úgy működött benne, mint másokban a
zsenialitás." (Csoóri Sándor: Szobor a szülőföldön. Magyar Nemzet,
1996. július 6.)
20
A hetvenes évek magyar nyelvészei
21
A HETVENES ÉVEK
MAGYAR NYELVÉSZEI