MÁRCIUS 15.

ELŐFIZETÉS 8°
ELŐFIZETÉS

2023

ORBÁN VIKTOR Belföld Gazdaság Külföld Vélemény Hol élünk? Fotógaléria 8°

Hirdetés

SZÉP SZÓ VÁLSÁG MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZINGULARITÁS COACH

Szerző

Ami a szingularitáson túl vár ránk – A coach-

Marosán György

forradalom
Publikálva:2023.03.12. 18:34

Megosztás

Tweet

KÜLDÉS LINK
LEVÉLBEN MÁSOLÁSA

Médiaajánlat Impresszum Előfizetés Adatkezelés ÁSZF Ügyeletes újságíró Tájékoztató a sütik alkalmazásáról Játékszabályzat

Forrás: Marabu

Az emberiség már jó ideje küszködik egymásra halmozódó válságokkal. Az

Hirdetés

összekapcsolódó gazdasági, társadalmi, politikai és környezeti zavarok sokasága –

egymás hatását felerősítve és nem-szándékolt mellékhatásokat is kiváltva – nehezen
átlátható és orvosolhatatlannak tűnő válságok sorozatát váltotta ki. Az idei davosi TOVÁBBI HÍREK

World Economic Forum résztvevői a 2023-as évre leginkább jellemző kifejezésnek a

"polycrisis" szót választották. Ezzel arra utaltak, hogy az eddig átélt és mára ismerősnek
tűnő krízisektől eltérő nagyságrendű – egyszerre szorongást keltő és reményeket
támasztó – válság jelei tűntek fel. A változások szinte ellenállhatatlanul sodornak egy
meghökkentően közeli, különös társadalmi szinguláris pont felé.

A szingularitás fogalmát eredetileg a matematika és a fizika használta. Többnyire egy

A külügy arra kéri a Bécsben
olyan pontot jelölt, amelyen túl az addigi folyamatok menete megakad és szabályai
tartózkodó magyarokat, figyeljék a
hirtelen alapvetően megváltoznak. A társadalomban – ettől eltérően – a szingularitás
rendőrség tájékoztatását
egy olyan helyzetre utal, amikor „a technológiai változások üteme olyan gyors lesz és a
hatásuk olyan mély, hogy az emberi élet visszafordíthatatlanul átalakul" (Ray
Kurzweil). Életünk addig kiszámítható keretei egyetlen „szempillantás” alatt alapvető
„fázis-átalakuláson” mennek keresztül, és a következő másodpercben mintha egy
gyökeresen új társadalomba érkeznénk. Ezt a történelemben egyedülálló,
szingularitásszerű helyzetet a társadalom minden területére fokozatosan behatoló,
majd nélkülözhetetlenné váló és az adott szférákat alapvetően átalakító mesterséges
intelligencia (MI) térnyerése idézte elő. Orbán Viktor részt vesz a Türk
Államok Szervezetének
Mint egyetemi oktató először „csak” azzal a problémával szembesültem, hogyan törökországi csúcstalálkozóján
rajzoljam hallgatóim elé azt az elkerülhetetlen jövőt, amelyben a vállalati stratégiákat
és a társadalom működését alapvetően átformálja az MI. Fokozatosan világossá vált
ugyanis előttem: az MI elterjedése – miként egykor a gépeké – a társadalmi létet
alapvetően átalakító kihívást jelent. Majd ráébredtem: újra kell gondolnom a hallgatók
írásbeli dolgozataik alapján történő teljesítményértékelését is (ChatGPT Making
Universities Rethink Plagiarism. Wired, 2023). Az elmúlt hetek hírei azonban arra
ébresztettek rá, hogy az átalakulás – szemben a korábbi „történelem-váltásokkal” – Megint kilőtt egy rakétát Észak-
nem egy évszázadon keresztül zajlik, hanem az előttünk álló egyetlen évtized során Korea, egy héten belül már a
bekövetkezik. Az emberiség néhány éven belül eléri a szinguláris pontot, majd azon negyedik alkalommal
túllépve egy alapvetően új társadalomba érkezik.

Néhány hete adta hírül a sajtó, hogy Márki-Zay Péter megkérdezte a ChatGPT-t, adjon
tanácsot: mit kell tennie az ellenzéknek a választási győzelem érdekében. Az MI
javaslatai jól értelmezhetők és – összevetve a „megmondó emberek” véleményével –
meghökkentően logikusak és követésre méltóak voltak. Azután jött a MI által elkészített
és a gyülekezet számára felkínált ima (Bodnár Zsolt: Mesterséges intelligencia prédikált
Az Orbán-kormány célkeresztbe
vasárnap a dömösi 1000 éves templomban. Qubit, 2023.02.06.). Megvallom, engem nem
vette a kerámiaipart, akár 90
is a ChatGPT által elkészített prédikáció világos érvelése és a helyzethez való pontos
százalék is lehet a büntetőadó
illeszkedése lepett meg, hanem az MI-nek – az ima elkészítése közben tett – a
mértéke
felhasználót óvatosságra intő megjegyzése: „Sajnálom, de mint gépi modell, nehéz
önállóan prédikációt írni, ami hiteles emberi érintettséget mutat. Az emberi
lelkészeknek van tapasztalata, tudása és személyes vallási meggyőződése, ami segít
nekik a prédikációk írásában. Az én funkcióm az információk megadása, nem pedig a
személyes szellemi tanácsadás.” Ez a fajta visszafogottság arra utal: a prédikáció
„elkészítője” tisztában van saját korlátaival, és ezt be is ismeri. Ez a példamutató
megértés és bölcs empátia még az emberek világában is ritka.
EP-jelentés: A KESMA a bizonyíték,
Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem: ha már annyian megkeresik a ChatGPT-t és „ő” hogy a független magyar médiát
hajlandónak mutatkozik szóba elegyedni bárkivel, akkor én is kérdőre vonom. Küldtem felszámolják és rákényszerítik az
„neki” egy levelet az engem leginkább foglalkoztató kérdésről: „Kutató vagyok, aki a Orbán-kormány szolgálatára
globális gazdaság, a műszaki hálózatok és a természeti környezet válságait kutatom.
Keresem azokat a módokat és a lehetőségeket, amik az emberiséget képessé teszik arra,
hogy megoldja a súlyosbodó válságokat. Látom a globális rendszer komplexitását, a föld
forrásainak végességét, tisztában vagyok az emberi társadalmak kormányzását
nehezítő politikai polarizációval is. Kérdésem: mik a legfontosabb teendők, amelyek
megalapozhatják, hogy az emberiség megoldja a súlyosbodó válságokat?"

Jöhet az építkezésstop, az Orbán-

Legnagyobb meglepetésemre, néhány percen belül jött a válasz:
kormány lenullázná Budapest
vonzáskörzetében a zöldmezős
„A globális gazdaság, a műszaki hálózatok és a természeti környezet válságait vizsgáló
projekteket
kutatóként Ön megérti az emberiség előtt álló kihívások összetettségét. Íme néhány a
legfontosabb intézkedések közül, amelyek megalapozhatják az emberiség számára az
egyre súlyosbodó válságok megoldását:

- A válságok kiváltó okainak kezelése: Fontos, hogy a válságok kiváltó okait azonosítsuk
és kezeljük, ahelyett, hogy csak a tüneteket kezelnénk. Ehhez a válságok hátterében álló
Ünnep után
gazdasági, társadalmi és környezeti tényezők mélyreható megértésére van szükség.

- Rendszerszemléletű megközelítés elfogadása: A válságok, amelyekkel az emberiség

ma szembesül, összetettek és egymással összefüggőek, ezért rendszerszemléletű
megközelítést igényelnek. Ez azt jelenti, hogy holisztikusan kell szemlélni a
kihívásokat, és figyelembe kell venni a különböző tényezők közötti kölcsönhatásokat.
A költő visszatér

- Építsen ellenálló (resilience) képességet: A gazdasági, társadalmi és környezeti

rendszerek ellenálló-képességének kiépítése segíthet a válságok hatásainak
enyhítésében és a jövőbeli válságok kockázatának csökkentésében. Ehhez a hosszú távú
tervezésre, a kockázatkezelésre és az alkalmazkodási stratégiákra kell összpontosítani.

- A nemzetközi együttműködés előmozdítása: Az emberiség előtt ma álló kihívások Nem vitatkoznak

közül sok globális jellegű, ezért kezelésükhöz nemzetközi együttműködésre van
szükség. Ide tartoznak az olyan kérdések, mint az éghajlatváltozás, a világjárványok és
a gazdasági instabilitás.

- A helyi közösségek megerősítése: Gyakran a helyi közösségek érzik elsőként a

válságok hatásait, ezért a kihívások kezelésének kritikus része lehet a cselekvésre való
felhatalmazásuk. Ez magában foglalhatja a kapacitásépítést, az erőforrások biztosítását Tanár nélkül nincs jövő
és a helyi kezdeményezések támogatását.

- Alapvetően fontos befektetni az oktatásba és a kutatásba: Az oktatás és a kutatás

kulcsfontosságú az emberiség előtt álló kihívások kezeléséhez szükséges ismeretek és
készségek fejlesztéséhez. Ez magában foglalja a természettudományos, technológiai,
mérnöki és matematikai (STEM) oktatásba való befektetést, valamint a válságokat
Szövetségesek
kiváltó társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők kutatását.

Összességében, az emberiség előtt álló, egyre súlyosbodó válságok kezeléséhez

sokoldalú megközelítésre van szükség, amely magában foglalja a gazdasági, társadalmi
és környezeti tényezőket, és hosszú távú perspektívát igényel. A rendszerszemléletű
megközelítéssel, az ellenálló képesség kiépítésével, a nemzetközi együttműködés
előmozdításával, a helyi közösségek megerősítésével, valamint az oktatásba és a
Jött a nemzeti hullámvasút, 400
kutatásba való befektetéssel az emberiség megteremtheti egy fenntarthatóbb és
ellenállóbb jövő alapjait.” forint feleett is járt az euró
árfolyama

Ez a rövid elemzés ugyan még nem tartalmazza a válságok megoldásának

„mestertervét”, de egy olyan potenciális partnerre utal, „aki” világosan érti a
problémákat, készséggel működne együtt, ezért hasznosan vonható be az emberiséget
fenyegető veszélyek elhárításába. Az MI azért nélkülözhetetlen a globális problémák
megoldásához, mert sokáig egyszerűnek vélt világunk egyre bonyolultabb lett, majd a
XX. század utolsó évtizedeiben áttekinthetetlenül komplexszé vált. A bonyolult
problémák még egymástól megkülönböztethető, és külön-külön kezelhető okokra Betiltotta az iskolaigazgató az
voltak visszavezethetők, a változásokat generáló hatások pedig többnyire lineárisak – a ünnepi előadást, mert szerinte
kimenetek a bemenettel arányosak – voltak. A komplexitás azonban arra vezetett, hogy Petőfi Sándor Akasszátok fel a
a problémák sok, egymást alapvetően befolyásoló, így egymástól elválaszthatatlan okok királyokat! című verséről mindenki
összekuszálódó hálózatából erednek. Emiatt a súlyosbodó válságok – erre utalt az MI a Orbán Viktorra gondol
nekem küldött válaszában – csak rendszerként érthetők meg: külön-külön nem
kezelhetők és a kicsiny változások is aránytalan hatásokat eredményezhetnek (R. Poli:
A Note on the Difference Between Complicated and Complex Social Systems, 2013).

Ezt az átláthatatlan komplexitást, azután még kezelhetetlenebbé teszi, hogy a helyi, a

nemzeti és a globális szinten cselekvő aktorok egyaránt képtelenek egymással szót
érteni, sőt még szóba sem hajlandók állni egymással. Ebben a helyzetben az emberiség
Kisiskolásokat képeznek ki
a világ bajainak enyhítését csak az MI-vel együttműködve oldhatja meg. Ugyanakkor az
katonának az oroszok a megszállt
MI elkerülhetetlen térnyerése – amit az elmúlt hetek sokasodó példái mutatnak – a
Krím félszigeten
társadalmak gyökeres átalakulását váltja ki. Az egyes lépéseket, meglepődve ugyan, de
tudomásul veszik az emberek, ám a szerteágazó – nem-várt és nem-szándékolt –
következményekkel nincsenek tisztában. Márpedig a társadalmi szingularitás azt
jelenti: egy adott pontban, megszokott világunk – alapvető viszonyaink, az ezeket
szervező törvények és az ezt stabilizáló intézmények – gyakorlatilag szétesik, majd ezt
követően egy különös társadalmi „big bang” során, gyökeresen új világ születik.

Azért, hogy némi fogalmunk legyen az előttünk álló átalakulás mértékéről, annak Orbán Viktor már azt is tudja, mit

egyetlen részletét – a többnyire védett burokban élő, magas presztízsű és jól fizetett gondolna Petőfi Sándor, de

értelmiségi foglalkozásokat fenyegető „tektonikus” változásokat – szeretném megüzenték neki, hogy a költő ma
felvillantani. Napjaink „álom-karriert” kínáló szakmái – az orvosok, az ügyvédek, az őt sem tűrné
újságírók és a menedzserek – váratlanul, félelmetes „versenytárssal” kényszerülnek
szembenézni: a mesterséges intelligenciával. „Ellenfelük” ráadásul meghökkentő
gyorsasággal, ahogyan egy új app vagy játékprogram, terjed majd el. Az érintettek
többségét így teljesen váratlanul éri, amikor helyükre lépnek és kiszorítják őket
megszokott és stabilnak vélt munkahelyi pozícióikból. Ezért tömegesen arra
kényszerülnek, hogy végigjárják azt utat, amit addig ők tanácsoltak a társadalmi
hierarchia alacsonyabb szintjein állást keresőknek: törődjenek bele az Mindenki Erling Haalandról beszél,
elkerülhetetlenbe, vegyenek erőt magukon, alkalmazkodjanak a helyzethez, tanuljanak de a játékvezetőnek legalább
új szakmát és sajátítsanak el új készségeket. ugyanakkora szerepe volt a 7-0-
ban
Vegyük szemléltető, s egyben szorongást keltő példaként az orvosok és a betegek
viszonyát. A páciens – egészségéért, sőt életéért aggódva, helyzetét nem átlátva – a
gyógyulás reményében keresi fel orvosát. Ez az alaphelyzet az orvosnak sors-
meghatározó hatalmat, néha szinte „istenszerű” pozíciót biztosít. Ezért tekint,
helyzetéből fakadóan reménykedve, szinte mindenki úgy az orvosára, mint, csaknem
„mindenható” és akár csodát tenni képes személyre. Az orvosok pedig – részben az
egészség-ipar „tömegtermelésének” melléktermékeként – megszokták: a diagnózis és a
Mintha ellustult volna a fideszes
terápia részletei nem tartoznak a betegre, azt úgysem érti, sőt félreérti. A
sajtó, tavaly legalábbis csak
„tömegkiszolgálás” feszített üzemű körülményei között egyébként sincs idő
legkevesebb 29 alkalommal
„továbbképzést” tartani és a beteg lelkével foglalkozni. Az orvosok arra kényszerülnek,
mondta ki a bíróság, hogy hazudott
hogy kinyilatkoztatás-szerűen elmondják: mi a diagnózis, mi fog történni, mi a beteg
kötelessége, mit kell tennie a kezelés/műtét előtt és után. Ebbe a „feladat-kiosztási”
folyamatba a körülmények szorítása miatt nem fér bele, hogy a beteg „lelkizzen”,
okvetetlenkedjen, vitassa a terápia részleteit. Ha pedig mégis erre vetemedne,
határozott visszautasítással találkozik, mint egy ismerősöm, akire – beszámolója
szerint – orvosa csaknem ráborította az asztalt, amikor egy internetről letöltött
információ alapján új módszerek alkalmazását kérte számon rajta.

Amint azonban az MI tömegesen belép bármely társadalmi alrendszerbe, alapvetően

átrendezi a megszokott viszonyokat. Az egészségügy világában például átvállalja és
elvégzi az orvosok hagyományos munkájának jelentős részét. A betegség azonosításával
kapcsolatos feladatokat az embernél hatékonyabban, pontosabban és gyorsabban tudja
ellátni. Képes megtervezni és elvégeztetni a szükséges vizsgálatokat, ennek alapján
pontosan felismeri a bajt, kiválasztja az adott esetben legjobb megoldást, sőt, akár a
műtétet is végrehajtja. Ám ami a gyógyuláshoz épp így fontos – és amit mostanság a
rohanásban többnyire az orvosok is elmulasztanak –, hogy a beteg tudatát és lelkét
„ráhangolja” arra, ami jön, ettől az MI is távol tartaná „magát”. Erre az ima-generáló
program idézett közbevetése utalt: „Az én funkcióm az információk megadása, nem
pedig a személyes szellemi tanácsadás.” Mintha az MI tisztában volna vele: miközben
az ember testét gyógyítja, a „lelkével” nem igazán tud mit kezdeni.

Ez pedig esélyt, sőt fontos feladatot kínál az ember számára a gyógyászatban és ennél
általánosabban, mindenütt a társadalomban. Nélkülözhetetlen ugyanis egy olyan
személy, a gyógyászatban az orvos, aki átlátva a beteg körülményeit, ismerve előéletét,
átérezve társadalmi helyzetét és életkorát – mint valami coach – megérteti vele, mi vár
rá. Tudatosan felkészíti arra, ami jön, segíti alkalmazkodni a körülményekhez, ezzel
gyorsabbá és könnyebbé teszi a gyógyulást. Ám lényegében ugyanilyen jövő vár az
ügyvédre és a menedzserre, a tanácsadóra és az újságíróra, sok műszaki szakemberre
és végső soron a tanárokra is. Megszokott feladatkörük jó részét átveszi az MI, de a
coach-szerepkör új perspektívát nyit számukra. A coach – eredetileg az edző – segíti a
sportolót maximális teljesítményt nyújtani, vagyis sikert elérni. Mivel maga is művelte
a sportot, érti a „szakma” csínját-bínját, de tisztában van a sportoló adottságaival, sőt –
ami legalább ilyen fontos – „ráérez” lelkének rezdülésére is. Mindezek ismeretében
képes győzelmet jelentő tanácsokat adni. Lényegében ugyanilyen szerepet töltenek be a
coachok az élet más területein, pl. a menedzsmentben is.

A jövőben a legtöbb területen ilyen coach-funkció kínálkozik fel az MI által eredeti

pozíciójából kiszorított szinte bármely szakma számára. Valamiféle közvetítő szerepet
betölteni, összekötő kapocs lenni, rásegítő funkciót ellátni az adott szakma szokásos
„páciensei” és az igényeik megoldását átvállaló MI között. Gördülékennyé,
harmonikussá és hatékonnyá tenni a problémák racionális oldalának „kezelésével”
elfoglalt MI, és a különböző testi-lelki bajaival, félreértésekkel és félelmekkel küszködő
„páciensei” kapcsolatát. Az emberiség előtt álló – talán legnehezebb – feladat:
egyénekként és valamilyen önálló szakma képviselőiként ráhangolódni erre az új
szerepkörre, elfogadni a megváltozott helyzetet, és elsajátítani az ehhez szükséges
készségeket. Ám ha belegondolunk ez voltaképpen ember-mivoltunk lényegének –
empátiánknak és segítőkészségünknek – az újjáépítését igényli. Lehet, hogy az MI által
kikényszerített coach-forradalom segít hozzá, hogy újra igazán társas lényekké
váljunk?

Hirdetés

Hirdetés

SZÉP SZÓ PORTRÉK BALLA ZSÓFIA

Szerző

Kácsor Zsolt: Balla Zsófia, a csodafelnőtt

Kácsor Zsolt

Publikálva:2023.03.05. 17:36
Egy olvasó vallomásai 4.
Megosztás

Tweet

KÜLDÉS LINK
LEVÉLBEN MÁSOLÁSA

Balla Zsófia | Fotó: Ladjánszki Máté | Forrás: Népszava

Nincs nálam az irodalmi bölcsek köve (ki plagizálta el? – kérdezhetné a posztmodern
Hirdetés

emlőkön nevelkedett olvasó.)

Balla Zsófia kamasz volt, amikor – akár Rimbaud – már „felnőtt verseket” írt. Valahol,
valakinél azt olvastam róla, hogy Marosvásárhelyen csodagyereknek tartották – ezért
szerepel e cikk címében a „csodafelnőtt” szó, hiszen ő Rimbaud-val ellentétben
szerencsére nem hagyta abba: megmaradt annak, aminek született: költőnek. És a
csodagyerekből csodafelnőtt lett.

Hirdetés

Alig múlt 18 éves, amikor A dolgok emlékezete című első kötete megjelent – neveket
nem akarok mondani, mert nem szeretnék senkit megsérteni, de olvasok kortárs
költőket, akik 50 évesen sem értek be annyira, amennyire Balla Zsófia megérett alig 20
éves korára. Nem azt mondom, hogy azonnal kész költő volt, hiszen érzésem szerint az
első kötet nem kevés verse József Attila hatása alatt született – vagy ha nem, hát
meglehetősen egy rugóra járhat a két költő agya, már ami a természeti képek és a belső
tudat tartalmainak összekapcsolását illeti. Balla Zsófia a természet emberi tudatban
megképződött észleleteinek nagy-nagy lírikusa – ami amúgy önmagában még nem
volna újdonság, hiszen a francia romantika költői is az emberektől elhagyott
természetbe jártak igaz embert keresni… Ami nála újdonság, az a költői nyelvének
romlatlan, romolhatatlan modernitása (mindjárt idézek az első kötetéből: mintha ma
írta volna); továbbá olyasféle jártasság a nyelv multikulturális mélyrétegeiben, mely
tektonikus lemezek homogén, egynyelvű közegben alighanem föllelhetetlenek.

Faludy György nyilatkozta élete utolsó évtizedében, hogy ami izgalmas történik a
magyar irodalomban, az az erdélyi írók által történik. Mint minden általánosítás, ez
sem igaz, ám jó nagy adag igazság van benne: hisz Balla Zsófia Erdélyben fogant
költészetére a Faludy-tétel vitathatatlanul áll.

Az említett első kötet, A dolgok emlékezete meglehetősen régen, 55 éve jelent meg, és
azok a „régi” versek az erejükből, frissességükből mit sem vesztettek. Sokféle hatást őriz
a kötet, számomra József Attila a legfölismerhetőbb. Nézzék csak: „Fűrészporos a
délután, / ráhull az este, mint a rönk”. Vagy olvassák ezt a másik gyönyörűséget:
„Beleperegnek a vagonok / a hűvös tájba, / ráfeszülnek a hegy nyakára, / s mint
fuldoklóból a buborék, / úgy szakad fel a pára.” S aki József Attilánál a mama, az Balla
Zsófiánál az elveszített édesapa: „Apám okos fejéből / bugyognak a szó-buborékok, / a
vére még gőzölög, / de már a földet / öleli a karja. / Apámon ülnek meg este a szelek, / s
a hársak illatos hódolatával itatják. // A bárd csak azt nyögi a tönkön, / hogy nem
akarta.”

Egyik kedves és gyakran használt szava a pereg. Nála pereg a perc, az idő, a jövő, s pereg
a lomb is. Másik jellegzetessége a meghökkentő, első látásra (hallásra, olvasásra)
egymással össze nem tartozó képek, fogalmak, jelenségek halmozása. Nézzék csak ezt a
szintén korai remeklést: „A salátára ordított a Nap, / s az gyorsan göndörödni kezdett, /
nem értik egymást a tárgyak, / az oktáv lenézi a tercet. / Egész szertartások peregnek
szét a dobban, / lángol az ember, mint a patakok, / míg felszívják a szívós örvény-
forgók. / Azután meghal, / és élni kezdenek a dolgok.”

S milyen finom, szellemes a Balla Zsófia-féle humor! A versei minden tragikus

momentum ellenére tele vannak fanyar iróniával, hozok példát erre is, a Könyvek című
versből idézek: „Az igaz, hogy hivatalosan, / tehát olvasáskor, önmagukban is
megállnak, / csak magánéletükben, / vagyis a polcon dőlnek egymásnak.”

Költészetének meghatározó témája a holokauszt rettenete (jaj, majdnem azt írtam,

hogy motívuma), amely végigkíséri pályáját a kezdetektől fogva. Az első könyvéből
olvassák csak a kötet címadó versét: „A dolgok emlékezete / újra és újra megaláz. /
Nekem nem emlékeim, / csak fogalmaim vannak, / s mellettem naponta / in
memoriam ég a gáz.”

Ismétlem, aki ezt a verset írta, szinte még gyereklány, s máris bölcs, akár egy Buddha-
csecsemő. Szóval ma este ne egy streaming-szolgáltató weboldalára kattintsanak, hogy
megnézzenek egy újabb bugyuta filmet, hanem olvassanak Balla Zsófiát, például A nyár
barlangja című, 2009-ben megjelent kötetét! Többek közt ezt a csodát találják majd
benne: „A tó ködös szemhéja feltörött. / A vízfenékről kinéz valaki. / Ébredni próbál a
hunyorgó sík fölött / egy férfi, és a mélynek inteni.”

Szeretném önöket arra kérni, hogy vegyék elő (szerezzék be, kérjék kölcsön) A páncél
nyomai című kötetet is, amely több mint harminc éve jelent meg – de aki verset
magyarul olvas, az ezt a könyvet harminc-ötven év múlva is olvasni fogja. Egészen
elképedtem, amikor ebben a kötetben az Ünnep előtt című vershez értem, mert a most
zajló orosz-ukrán háború jutott róla eszembe, csak három sort idézek belőle: „Jönnie
kell a tavasznak, tudja a gólya, a fák, / tudja az Isten, tudják / a tájban vonuló
kiskatonák”.

Ó, igen, most megdobbant a szívük, ugye? Hát igen. Mi, olvasók Balla Zsófia keze alatt
folyton „átmegyünk illusztrációba”...

Hirdetés