Határozatlan integrál

A deriválás egy mindenütt differenciálható függvényhez hozzárendeli

a deriváltfüggvényét. A határozatlan integrál keresése a de-
riválásnak az ellentettje. Most megadott f egyváltozós valós
függvényhez keresünk olyan F ugyanott értelmezett és mindenütt
differenciálható függvényt, amelynek a deriváltfüggvénye éppen
f : F ′ = f . Az ilyen F függvényt f primitı́v függvényének
nevezzük, s f primitı́v függvényeinek halmazát f határozatlan
R R
integráljának mondjuk. Jele: F = f vagy F (x) = f (x)dx.
Ilyenkor f -et integrandusnak is mondjuk. A ’határozatlan’ jelző
arra utal, hogy f -nek — ha egyáltalán van, — nemcsak egy
primitı́v függvénye van. Ugyanis, ha F primitı́v függvénye f -
nek, akkor F (x) + C is az, (ahol C egy valós konstans függvényt
jelöl,) hiszen a konstans függvény deriváltja nulla. f -nek más
primitı́v függvénye viszont már nincs is, hiszen ha F ′ = G′ = f ,
akkor G − F = C (konstans) következik. Összefoglalva, ha egy
f függvénynek van egy F primitı́v függvénye, akkor végtelen sok
is van, de azok F -től csak egy konstansban térnek el.

A függvények deriválása során számos elemi függvénynek megis-

mertük a deriváltfüggvényét. Ennek alapján azonnal adódik
néhány függvény határozatlan integrálja.
Alapintegrálok

Az alapintegrálok felsorolásában C tetszőleges konstans valós

számot jelöl.
xα+1
Z
α
x dx = + C, ha α 6= −1.
α+1
1
Z
dx = ln |x| + C
x
Z
a x Z
axdx = + C, speciálisan exdx = ex + C
Z ln a
sin xdx = − cos x + C
Z
cos xdx = sin x + C
1
Z
dx = tg x + C
cos2 x
 1
Z
2
dx = −ctg x + C
Z sin x
1
q dx = arc sin x + C
1 − x2
1
Z
2
dx = arc tg x + C
1+x
Integrálási szabályok

A deriválás tulajdonságaiból könnyen adódnak az alábbi in-

tegrálási szabályok:
Z Z Z
(f + g) = f+ g
Z Z
λf = λ f

részletesebben kiı́rva:
Z Z Z
(f (x) + g(x)) dx = f (x) dx + g(x) dx
Z Z
λf (x) dx = λ f (x) dx

ahol λ ∈ R konstans.
A szorzatfüggvény deriválási szabályából kapjuk az ún. parciális
integrálás szabályát:

Állı́tás.
Z Z
f ′g = f g − f g′

részletesebben kiı́rva:
Z Z
f ′(x)g(x) dx = f (x)g(x) − f (x)g ′(x) dx

Bizonyı́tás. A jobboldalon szereplő függvény deriváltját képezzük:

Z
(f g − f g ′)′ = (f g)′ − f g ′ = f ′g + f g ′ − f g ′ = f ′g.
2
Példa. 1) Az x cos x függvény határozatlan integráljának
megkereséséhez célszerű cos x-et deriváltfüggvénynek tekinteni,
mert a parciális integrálás során a másik (az x függvény)
fokszáma csökken. Tehát f (x) = x, g ′(x) = cos x választással
g(x) = sin x, ı́gy
Z Z
x cos xdx = x sin x − 1 · sin xdx = x sin x + cos x + C

2)
Z Z
exx dx = exx − ex · 1 dx =

= exx − ex + C = ex(x − 1) + C
3) Az ln x függvény határozatlan integráljának megkeresésére
is alkalmazhatjuk a parciális integrálás módszerét. f (x) =
ln x, g ′(x) = 1 választással
1
Z Z
ln xdx = ln x · 1dx = xln x − xdx = xln x − x + C
x

4) Néha a parciális integrálás többszöri alkalmazása vezet

eredményre. Például
Z Z
ex sin xdx = ex sin x − ex cos xdx =
Z
= ex sin x − (ex cos x + ex sin xdx) =
Z
= ex(sin x − cos x) − ex sin xdx
alapján
1 x
Z
ex sin xdx = e (sin x − cos x) + C
2
Az összetett függvényderiválási szabályának megfelelője a helyettesı́téssel
való integrálás.

Állı́tás.
Z Z
f (x)dx = f (g(t)) g ′(t)dt (g −1(x))

(A jobboldali integrálfüggvény t változójába g −1(x) van helyettesı́tve.)

Bizonyı́tás. A jobboldalon szereplő függvény deriváltját
képezzük az összetett függvény deriválási szabálya és az inverz
függvény deriválási szabálya alapján:
µZ ¶′
f (g(t)) g ′(t)dt (g −1(x)) =

1
= f (g(g −1(x))) g ′ (g −1(x)) · ′ −1 = f (x)
g (g (x))
2
A helyettesı́téssel való integrálás módszere a következő lépésekből
áll:

1) kiválasztjuk az x helyére helyettesı́tendő g(t) függvényt,

meghatározzuk a g ′(t) deriváltfüggvényt,

2) f (x)dx-ben x helyébe g(t)-t, dx helyébe g ′(t)dt-t ı́runk és

R

kiszámı́tjuk a most adódó határozatlan integrált (ennek t a

változója),

3) végül t helyére visszahelyettesı́tjük a g −1(x) függvényt, s

ezzel megkapjuk az x függvényeként adódó keresett határozatlan
integrált.
 ex
Z
Példa: dx. Alkalmazzuk az
1 + e2x

ex = t helyettesı́tést: x = g(t) = ln t, g ′(t) = 1t .

ex t 1
Z Z
2x
dx = 2
dt =
1+e 1+t t
1
Z
dt = arc tg t + C = arc tg (1 + e x) + C
1 + t2

q
1 − x2dx. Alkalmazzuk az x = g(t) =
R
Példa. Meghatározandó
sin t helyettesı́tést. Most g −1(x) = arc sin x, és g ′(t) = cos t. Így
Z q Z q Z
1 − x2dx = 1 − sin2 t cos tdt = cos2 tdt =
 1 + cos 2t t sin 2t 1
Z
= dt = + = (t + sin t cos t) =
2 2 4 2
1
q
= (arc sin x + x 1 − x2)
2
A helyettesı́téses integrálás egyszerűbb eseteit gyakran alka-
lmazhatjuk:

1) Ha f -nek F primitı́v függvénye, akkor

F (ax + b)
Z
f (ax + b)dx = +C
a

2)
f ′(x)
Z
dx = ln |f (x)| + C
f (x)

3)
1
Z
f α(x) f ′(x)dx = f α+1(x) + C ha α 6= −1.
α+1
4)
Z
f ′(x)ef (x) dx = ef (x) + C

5)
Z
f ′(x) cos f (x) dx = sin f (x) + C

Példa.
x 1 2x 1
Z Z
dx = dx = ln (1 + x 2) + C
1 + x2 2 1 + x2 2
− sin x
Z Z
tg xdx = − dx = −ln | cos x| + C
cos x
1 4 3
Z q Z
3
2x 1 + x2dx = 2 2
2x(1 + x ) dx = (1 + x ) 3 · + C
3
4
Racionális törtfüggvények integrálása

Racionális törtfüggvények: két polinom hányadosa:

a k xk + . . . a 1 x + a 0
f (x) = .
bnxn + . . . b1x + b0
Az ilyen függvények határozatlan integráljai mindig meghatározhatók
az elemi törtekre bontás segı́tségével.
1
Z
dx = ln |x − a| + C
x−a
1 1/(1 − α)
Z
dx = +C
(x − a)α (x − a)α−1
1
Z
2
dx = arc tg x + C
1+x
x 1
Z
dx = ln (1 + x 2) + C
1 + x2 2
 1
Z
Az 2
dx alakú határozatlan integrál kiszámı́tásához
ax + bx + c
3 esetet tárgyalunk:

• D = b2 − 4ac = 0. Ilyenkor
1 1
Z Z
dx = dx =
ax2 + bx + c a(x − x0)2
1
=− +C
a(x − x0)
• D = b2 − 4ac > 0. Ekkor a nevezőben szereplő polinomnak
két különböző gyöke van. Az integrandus
" #
1 1 A B
= +
a(x − x1)(x − x2) a x − x1 x − x2
ún. elemi törtekre bontható, ahol az
A+B =0

−Ax2 − Bx1 = −1
összefüggéseknek kell teljesülni. Innen
A = x −x1 1
és B = x −x következik.
2 1 1 2
Z Ã !
1 1 1/(x2 − x1) 1/(x1 − x2)
Z
dx = + dx =
ax2 + bx + c a x − x1 x − x2
" #
1 1 1
= ln |x − x1| + ln |x − x2| + C
a x2 − x1 x1 − x2
 • D = b2 − 4ac Z< 0. Most nincs gyöke a nevezőnek.
1
Átalakı́tással az dx alapintegrálra vezetjük vissza a
1 + x2
keresendőt.
1 1
Z Z
2
dx = b D
dx =
ax + bx + c a(x + ) − 2
2a 4a

4a 1
Z
=− dx =
D ( √2a x + √ b )2 + 1
−D −D

2 2a b
=√ arc tg ( √ x+√ ) + C.
−D −D −D

A második esetben bemutatott elemi törtekre bontás bony-

olultabb esetekben is lehetséges, amennyiben a nevezőben sz-
ereplő polinom gyökeit ismerjük.
 3x2 − 1
Z
Példa. Meghatározandó az 2
dx határozatlan
(x − 1)(x + 1)
integrál.

A Bx + C
Az integrandust most + alakban kı́vánjuk fölbontani.
x − 1 x2 + 1
Ekkor szükségképpen

3x2 − 1 = A(x2 + 1) + (Bx + C)(x − 1),

azaz
A+B =3

C−B =0

A − C = −1
ahonnan A = 1, B = 2, C = 2 adódik. Így
3x2 − 1
Z
2
dx =
(x − 1)(x + 1)
1 2x 1
Z Z Z
= dx + 2
dx + 2
dx =
x−1 x +1 x +1

= ln |x − 1| + ln (x2 + 1) + 2arc tg x.