Rosa Argentína Rivas Lacayo

Rosa Argentína Rivas Lacayo
A mű eredeti címe: Saber pensar (Dinámica mentái

y calidad de vida, El Método Silva para un Nuevo Siglo)
© 2008 by Rosa Argentína Rivas Lacayo
©2010 Agykontroll Kft., Budapest

1389 Budapest, Pf. 115, tel.: 1/488-0118
www.agykontroll.hu
Hungárián edition
Minden jog fenntartva
Fordította: Rédei Katalin
Szerkesztette: dr. Dómján László és Sólyom Ildikó
Illusztrációk: Synapsis de México, S.A. de C.V.

Fényképkompozíciók:
APG Estudi Gráfic, S.L. - Sant Antoni Maria Claret, 428
08027 Barcelona
ISBN 978 963 7491 24 5
Borítóterv: B&B Grafikai Stúdió (1/208 5%4)

Készült az IMI Print Kft. nyomdájában, Nyíregyházán
Felelős vezető: Nagy Imréné
Tartalom
Ajánlás............................................................................................9
Köszönetnyilvánítások..............................................................13
E lő s z ó ..........................................................................................19
Bevezetés..................................................................................... 25
1. FEJEZET
Mi az agykontroll?................................................................... 35
Egészségünk megőrzése, illetve javítása.......................... .43

Hatékonyabbá tenni a tanulás folyamatát,
és elérni céljainkat ............................................................... 46
Intuíciónk és kreativitásunk fejlesztése a problémák
megoldása érdekében........................................................... 48
Még TÖBBET ÉSSZEL...!
Felfedezzük az önismeret jelentőségét és egy olyan

hatékony módszert, amellyel szolgálhatjuk önmagunkat
és szolgálhatunk másokat.............................. ........................ 49
2. FEJEZET
Stressz és rela x áció .................................................................. 53
Mi az em ber?...........................................................................53
Mi a stressz?.............................................................................63
A stressz élettana.....................................................................65
A stressz fázisai...................................................................... 67
Akut és krónikus stressz.........................................................68
Eustressz és distressz...............................................................71
FELADAT: A szókészleted kitakarítása
R elaxáció.................................................... ............................85
FELADAT: Relaxációs gyakorlat.................................... 88
3. FEJEZET
A szorongásos problém ák kezelése........................................ 95
Érzelmeink intelligens irányítása........................................ 98

A szorongás kezelése.......................................................... 102
A düh kezelése.................................................................... 103
A szomorúság kezelése........................................................104
Érzelmi érettség.................................................................... 105
FELADAT: Érzelmi irán y ítás........................................107
Belső irányítás...................................................................... 111
Hypersomnia (túl sok alvás)..............................................112
És az álmok, azok álm o k ?..................................................115
Tartalom
FELADAT: Ébredéskontroll- és
álomkontroll-technika.................................................... 122
4. FEJEZET
Zseniális ta n u lá s ...................................................................... 125
A tanuló agy.......................................................................... 127
Csodálatos m e m ó rián k ...................................................... 133
A memória ellenségei..........................................................139
A memória szövetségesei.................................................... 141
A képzelet és a vizualizáció fontossága............................145
FELADAT: A memóriafogasok......................................149
FELADAT: A háromujj-technika ................................152
A memória anekdotagyűjteménye....................................155
5. FEJEZET
Tehetség a sik erh ez..................................................................159
M otiváció.............................................................................. 162
Képesség................................................................................ 171
O ptim izm us.......................................................................... 178
Belső értékek........................................................................194
FELADAT: Gondolkozás stratégiáinkról....................197
FELADAT: Az elm etükre-technika..............................201
6. FEJEZET
A kreativitás lá tó h a tá ra i........................................................205
Belső nevelés........................................................................206
Ökológiai tu d a t....................................................................216
Megtanulni csukott szemmel n é z n i...................................219

Zsenialitásunk....................................................................... 224
A kreativitásban való jártasság ...........................................227
A kreativitás jellem ző i.........................................................229
A kreativitás tulajdonságai...................................................236
FELADAT: Gondolkodás az intuícióról
és a kreativitásról.............................................................241
7. FEJEZET
Vizualizáció és egészség...........................................................251
Holisztikus egészség.................................................................. 255

Elme és spiritualitás az orvostudományban ........................264
A képzelet az egészségben........................................................ 266
A fájdalom ................................................................................ 269
A kivételes beteg........................................................................ 273
Belső értékek.............................................................................. 275
FELADAT: Gondolkodás az egészségem érdekében.. .278
FELADAT: Egészségem program ozása........................282
8. FEJEZET
A tanfolyam ..............................................................................283
9. FEJEZET
Isten, élet és elme......................................................................291
Is te n ............................................................................................309
É let.................................. ........................................................... 311
Az e lm e ...................................................... .............................. 314
Tartalom
10. FEJEZET
A tehetetlenségtől a teljesítőképességig............................. 319
A változó a g y ........................................................................... 324

Gondolkodásunk megváltoztatja ag y u n k at......................... 327
Elme és értékek.............................. ...........................................330
1. SZ. FÜGGELÉK
Dr. Aretoula Fullam: A teremtő vizualizáció művészete:
a zsenialitás veled született képessége
Dr. Fullam függelékének bibliográfiája................................. 335
2. SZ. FÜGGELÉK
Dr. Gérard Guasch: Agykontroll és pszichiátria:
egy személyes tapasztalat......................................................351
3. sz. függelék
Dr. Camilo Maccise O.C.D.: Az agykontroll a vallás
szem szögéből........................................................................... 363
Bibliográfia............................................................................... 373
Hivatkozások 393
19
Előszó
Annyi szakmai gyakorlattal és egyetemi oktatással eltöltött év

után, amit a pszichológia, a pszichoterápia és a segítségnyújtással
kapcsolatban álló tudományok területén végeztem, lehetőségem
volt értékelni és természetesen teljes mértékben bizonyítani, hogy
közvetlen kapcsolat áll fenn egy adott személy mentális tevékeny
sége, mentális folyamatai és életminősége között. Mára már két
ségtelenül kimondhatjuk, hogy mindennapi életünk minőségét
gondolataink minősége határozza meg.
Nagyon sok könyv foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miként
javítható az életminőség tudományos, vallási, pszichológiai, tár
sadalmi, spirituális stb. szempontból. Találhatunk továbbá olyan
könyveket, amelyek rendkívül szuggesztív címükkel felhívják ugyan
magukra a figyelmünket, de olvasásuk közben érdeklődésünk fo
lyamatosan csökken.
A Még többet ésszel..! állandó érdeklődésre számot tartó témá
val foglalkozik, mivel gondolkodásunk olyan eszköz, amit meg
M l tanulnunk tudatos módon kezelni, és ahhoz, hogy ez haté-
l'iiiiy legyen, szükséges tudni, hogyan és miért működik elménk.
Megkérdezted-e valaha önmagadtól: vajon miért sikerül egye
20 Még TÖBBET ÉSSZEL...!
seknek szinte minden, méghozzá láthatóan mindenféle különö

sebb erőfeszítés nélkül; s miért áll mások élete - akik a legkisebb
akadályt sem képesek legyőzni - folyamatos nehézségek soroza
tából? Elárulom: az első csoport tagjai valószínűleg azzal az ösz
tönös vagy tanult képességgel rendelkeznek, hogy kapcsolatba
tudnak lépni saját elméjükkel és gondolataikkal, és ennek révén
minden eszközt felhasználnak, hogy kreatív módon nézzenek
szembe problémáikkal, és azokat megoldják. A második csoport
tagjai azonban nem tudják, hogyan használják természetes erő
forrásaikat - jóllehet, ők is rendelkeznek velük -, és gyakran még
azzal sincsenek tisztában, hogy mire is gondolnak.
Az első csoport tagjai - azon kívül, hogy képesek megfelelő
en gondolkozni - minden módszerből, stratégiából és eljárásból
begyakorolt önfegyelmet alakítottak ki, amellyel fokozhatják szel
lemi képességeiket, és a gyakorlással lehetővé válik számukra a je
lentős mentális fejlődés. Eközben a második csoport tagjai csupán
bámulják, miként repül el felettük az idő és az élet.
A Még többet ésszel..! az a várva várt könyv, amely érthetően
magyarázza el a gondolkodás rendkívül bonyolult folyamatát és
azt, hogy miként tanulhatjuk meg ennek intelligens használa
tát. A könyvben felvázoltak kiindulópontja a kognitív tanulás,
amely, hasonlóan az ezzel rokon tudományágakhoz, elsősorban
a többi személynek nyújtott segítségnyújtást, illetve iránymuta
tást helyezi előtérbe. Azért, hogy az olvasók a mindennapi tevé
kenységük során önállóan is alkalmazhassák saját pszichológiai
erőforrásaikat.
A könyv sorra veszi az összes olyan tényezőt, amelyek létfon
tosságúak ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondolkozni. Elismeri
a környezeti, a pszichológiai, a társadalmi és a kulturális tényezők
hatását is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy e képesség fejlődhes
sen. Számol azzal a ténnyel, hogy a kognitív képesség - az önfej
Előszó 21
lesztési folyamaton belül - módszeresen kell, hogy elvezessen a

legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig.
Én egyike voltam annak a sok százezer hitetlennek, akikről a
könyv is beszél, mivel kételkedtem az agykontroll hatékonyságá
ban és annak hitelességében is, míg végül meghívtak, hogy vegyek
részt egy tanfolyamon. Ott saját megtapasztalásom révén kellett
szembesülnöm a témával kapcsolatos határtalan tudatlansá
gommal, s bebizonyosodott számomra a módszer hatékonysága.
Minden kétséget kizáróan megtapasztaltam az agykontroll elsajá
tításának rendkívül jótékony hatásait. Immár napról napra egyre
jobban és jobban vagyok.
Te most egy könyvet kezdtél el olvasni, ami nemcsak egy - új
nézőpontú és empirikus bizonyítást nyert alapokkal rendelkező
- módszer ismertetője, hanem egy lehetőségeket tartalmazó prog
ram is, amelynek hatása lenyűgöző, az élet bármilyen területén is
alkalmazzuk azt.
A könyv segít megérteni, hogy miként fejleszthetjük agyi és
szellemi funkcióinkat, s ezáltal az alkalmazkodó és a gyakorla-
lias gondolkodásmódot támogatja. Szól azokról a tényezőkről,
amelyekkel megállíthatunk negatív, illetve elősegíthetünk pozitív
folyamatokat; és hatékonyan tudunk megoldani problémákat. A
Még többet ésszel..! című könyv kitölti azt az űrt, ami a jelenleg
rendelkezésre álló, önfejlesztéssel és önsegítéssel foglalkozó kiad
ványok között tátong. Az olvasó minden fejezet befejeztével egyre
jobban és jobban lesz, ahogy végighalad azokon a lépéseken, ame
lyek révén képes lesz kezelni gondolatait, ugyanúgy, ahogy azt én
is tettem a tanfolyamon. Ettől kezdve nagymértékben megváltoz
hatnak hagyományos elképzelései az agyról, az elméről, valamint
az agykontroll nevű módszerről.
Az első fejezet történelmi áttekintést nyújt a Silva-féle agykont
roll kialakulásáról és fejlődéséről.
A második fejezet segít, hogy megértsük az energiakezelés fon

tosságát. Ettől függ ugyanis, hogy szervezetünk az eustressz („jó
stressz”) vagy a distressz („rossz stressz”) állapotába kerül.
A harmadik fejezet lehetővé teszi számunkra, hogy megismer
kedjünk gondolataink és problémáink, feszültségeink, aggodal
maink, érzelmeink, továbbá elképzeléseink és álmaink, valamint a
mindennapi jó vagy rossz közérzetünk közötti összefüggésekkel.
A negyedik fejezet (Zseniális tanulás) lehetővé teszi számunkra,
hogy megismerjük agyunk jellemzőit és csodálatos működését, s
eloszlatja az aggyal kapcsolatos gyakori tévhiedelmeket. Ismerteti,
hogy mit kell tudnunk, és mit kell tennünk azért, hogy ösztönöz
zük agyi folyamatainkat, és javítsuk memóriánkat.
Az ötödik fejezet világosan leírja, hogy milyen lépéseket kell
megtennünk, hogy elérjük áhított céljainkat. Elmagyarázza, ho
gyan fordítsuk le problémáinkat kivetített képekké, hogy szem
benézhessünk velük és megoldhassuk őket. Ennek eszköze az
»elmetükre-techniká\ amelyben kulcsfontosságú szerepet kap „a
szándék ereje”, amit csak az ember képes létrehozni. Hozzám ha
sonlóan valószínűleg te is meg fogod kérdezni: „Valóban műkö
dik?” Azt javaslom, próbáld ki! Adj esélyt önmagadnak!
A következő fejezetek elmagyarázzák, hogy mennyire fontos
mindennapi életünkben a képzelet. Felsorolják azokat a tényező
ket, amelyek stimulálják és gazdagítják a kreativitást; motiválják
környezettudatos gondolkodásunkat; elősegítik, hogy fókuszálni
tudjuk mentális folyamatainkat, oly módon, hogy szembenézünk
a problémáinkkal, és megoldjuk azokat; ismertetik a vizualizáció
fontosságát és alkalmazásának módját; valamint mindazt, ami a
világon a legnagyobb kincsünkkel, vagyis az egészségünkkel áll
kapcsolatban.
Mindezek miatt felbecsülhetetlen értékű, hogy immár egy
olyan hasznos könyv áll rendelkezésünkre, amely részletes és gya
Előszó 23
korlatias útmutatást nyújt ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gon

dolkozni.
A könyv ugyan minden olyan embernek íródott, aki szeretné
megismerni az önfejlesztés természetes módját, az egészségügy
ben dolgozó szakemberek és a pszichoterapeuták számára azon
ban különösen hasznos, mert számos olyan ötletet és szellemes
terápiás módszert ismerhetnek meg belőle, amelyeket aztán mun
kájukban alkalmazni tudnak.
A könyvben mindvégig kiemelt hangsúlyt kap önbecsülésünk
védelme. A tartalom meglehetősen bőséges, és egyaránt foglalko
zik az egészséges és a rendellenes mentális jelenségekkel.
A könyv minden oldala megértést, együttérzést és tiszteletet
tükröző hozzáállásról árulkodik, s ez a Még többet ésszel..! sikeré
nek a titka. A könyv olvasása közben az olvasónak olyan érzése lesz,
mintha személyesen beszélgetne a szerzővel. A mondanivaló kis
blokkokban jelenik meg, hogy megkönnyítse a szöveg megértését.
Minden könyv sokat elárul szerzőjéről. Ez a könyv sem kivétel,
hiszen lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük benne a szerző:
• agykontrolloktatóként való fejlődését,

• felkészültségét és professzionalizmusát a kognitív folyamat
fejlődésében, folyamatosságában és gazdagodásában,
• képességét, hogy integrálni tud egy széles horizontú isme
retanyagot,
• a módszer empirikus és tudományos alátámasztásának fo
lyamatos keresését,
• elhivatottságát, hogy tevékenységével az emberiséget
szolgálja,
• emberi teljességét és összetartó erejét.
Rivas Lacayo doktornő ilyen vezető, amit azzal is bebizonyít,

hogy könyvében világos, érthető nyelvezetet használ. Tudom,
hogy ez a mű sokévi munkájának gyümölcse, amit a Silva-féle
agykontroll oktatásában és az oktatók kiképzésében eltöltött.
E témáról szerintem senki sem képes olyan könyvet írni,
amelynek minden állításával valamennyi szakértő egyetértene.
Rivas Lacayo doktornőnek azonban sikerült elegendő tudomá
nyos bizonyítékot nyújtania ahhoz, hogy a szakértők többségének
egyetértését biztosítsa.
Ez az új könyv hozzájárul az agykontroll alkalmazására vonat
kozó ismeretek bővítéséhez, s kiváló segítség lesz azok számára is,
akik munkájukkal embereknek segítenek.
Mindezek alapján, kedves olvasó, a könyv végéhez érve szerin
tem egyet fogsz velem érteni abban, hogy nem lehetsz másképp,
mint „egyre jobban és jobban”.
Mi, akik azt keressük a rajtunk kívül lévő világban, hogy hogyan
tudjunk hatékonyan gondolkozni, nem sejtettük, hogy bensőnkben
minden megvan, ami ehhez kell
D r . A rturo H em a n *
*A Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem pszichológusa. A Mexikói Kognitív

Viselkedés- és Pszichoterápiás Intézet alapítója és elnöke, a Viselkedésgyógyászat
Mexikói Társasága Kognitív Viselkedés Terapeutáinak Mexikói Egyesületének
alapító tagja és a Nemzetközi Kognitív Pszichoterápiái Társaság tagja. A Latin
amerikai Pszichoterápiái Szövetség Ibér-amerikai Klinikai és Egészségügyi Pszic
hológiai Társaságának, valamint a Pszichoterapeuták Világtanácsának mexi
kói képviselője. Alapító tagja továbbá a Mexikói Kognitív Viselkedésterápiás
Társulatnak és a Mexikói Viselkedésgyógyászati Egyesületnek.
25
Bevezetés
„Egészen biztos, hogy minden dolog mögött meg
húzódik egy egyszerű alapgondolat, ami olyan szép,
annyira egyszerű és sürgető, hogy amikor - egy
adott évtizedben, évszázadban vagy évezredben
- végül megértjük, azt kérdezzük majd egymástól:
Vajon hogyan lehetett volna másképp?
Hogy tudtunk ilyen hosszú időn át ennyire vakok lenni?”
Jo h n A r c h ib a l d W h e e l e r
Mindannyian néztünk már szembe olyan helyzettel, amelyről

adott pillanatban úgy hittük, hogy lehetetlen megoldani. Ahogy
az idő halad, és ezzel párhuzamosan új képességekre teszünk
szert, és új alternatívákat fedezünk fel, elérkezünk oda, hogy az,
ami korábban megoldhatatlannak látszott, leküzdött akadállyá, el
ért céllá vált. Az idő távlatából visszatekintve hihetetlennek tűnik,
hogy annak idején képtelenek voltunk meglátni azt, ami ma már
evidens és egyszerű. Hányszor panaszkodtunk: „Hogyhogy nem
vettem észre korábban?”, és hány más alkalommal jelentettük ki:
„Annyira nyilvánvaló volt, hogy mit kellett volna tennem!”
Mire van szükségünk ahhoz, hogy időben észrevegyük és elhá

rítsuk azt a sok bosszúságot és fájdalmat, amelynek oka kizárólag
az, hogy figyelmen kívül hagytunk egy ötletet, vagy nem fedeztük
fel saját képességünket? Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gon
dolkozni.
A többi élőlénytől - a többi közt - az önmagunkra reflektá
ló képességünk különböztet meg. És mivel rendelkezünk ezzel az
adottsággal, természetesnek vesszük azt, hogy tudunk gondolkoz
ni. Ám elegendő megnézni az esti tévéhíradót, és máris evidens
lesz számunkra, hogy az emberiség gondolkodási képessége bi
zony még szerény szintű... A jelek szerint elfelejtettük azt, amit
Pascal így fogalmaz meg: „munkánk és méltóságunk a gondolko
dás, és kötelességünk, hogy ezt hibátlanul végezzük.”
Igen ám, de miként használjuk gondolkodási képességünket,
és hogyan fejlesszük azt „hibátlanul”?
Ha ez a könyv életed kaotikus időszakában került a kezedbe,
amikor a fejedben kérdések keringenek, s úgy érzed, hogy - vala
milyen probléma miatt - csapdába estél, illetve kétségek kínoznak
a döntéseidet illetően, akkor ez a legjobb időpont arra, hogy felfe
dezd képességeidet. Ha épp szilárd léptekkel haladsz utadon, s biz
tos vagy magadban, akkor ez a legjobb pillanat arra, hogy elgon
dolkozz több olyan képességeden, amelyeket még felfedezhetsz, s
amelyek segítséget nyújthatnak életminőséged javításában.
Manapság közhely azt mondani, hogy elménknek hatalmas
ereje van, s hogy az kitűnő eszköz problémáink megoldásához.
Ám, ami ma már elfogadott, az korábban meglehetősen meredek,
sőt abszurd állításnak tűnt.
A fejlődést olyan emberek produkálták, akik elő merték ter
jeszteni új elgondolásaikat, amelyeket mások csak bizonyos idő
elteltével fogadtak el egyértelmű tényként.
Napjainkban bővelkedünk a legkülönfélébb típusú önsegítő kur
Bevezetés 27
zusokban. Némelyikük valós alapokon nyugszik, másokat pedig

„kabátujjból varázsolták elő”. Akadnak olyanok, amelyek oktatói
megfelelő képesítéssel rendelkeznek; a másik csoportot felelőtlen
opportunisták alkotják, akik a pénzszerzés könnyű útját keresik.
Kevés olyan módszertan létezik, amit okos javaslatai és haté
kony eredményei következtében maga az idő igazolt, miközben
annak elsajátítása bárki számára hozzáférhető.
Az egyik dolog, ami mindig csodálatot keltett bennem Jósé
Silva iránt, az a fantasztikus egyszerűség, amellyel sikerült létre
hoznia egy olyan hatékony módszert, amelynek mélyén rendkívül
alapos tudás rejlik. Első kezdeményezéseire bizalmatlanul tekin
tettek. Végül is azt állítani, hogy bensőnkben olyan képességek
rejtőznek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megváltoz
tassuk saját életünket, és jobbá váljunk, olyan szabadságot nyújt
az egyéneknek, ami fenyegetően hangzik azok számára, akik szí
vesebben tartják embertársaikat az ellenőrzésük alatt.
Az idő és a tudományos kutatás igazolta, hogy ami tegnap még
csak hipotézis volt, az mára már egyértelmű eredményeket pro
dukál. Nem kell ezen csodálkozni, a megismerési folyamat mindig
elszántságból és a segítségnyújtás iránti elhivatottságból ered, és
mindig is ez volt Jósé ideálja.
Jósé Silva a texasi Laredóban született, 1914. augusztus 11-
én. Apja mexikói volt. Mivel korán félárva lett, gyermekkorától
dolgoznia kellett, hogy segítsen édesanyjának és a testvéreinek.
Elektronikát tanult levelező szakon, majd a II. világháborúban,
a hadseregben, mindenféle berendezéseket üzemeltetett. Többek
között az orvosi részleg EEG-készülékeit, tehát az agy elektromos
tevékenységét rögzítő berendezéseit. Felkeltette figyelmét a külön
böző agyhullám-frekvenciák és az elektromos feszültségek közti
kapcsolat, az a tény, hogy az agyi áramok feszültsége az alfának
nevezett frekvenciasávban a legnagyobb.
A civil életbe való visszatérése és több elektronikai találmányá

nak szabadalmaztatása után - autodidakta módon - pszichológiát
tanult, és számos kísérletet végzett a gyermekek tanulásával kap
csolatban. Felismerve azt a potenciált, amit a tanulás terén tett fel
fedezései képviseltek, felnőttekkel is kísérletezni kezdett. Közel 22
évi munka után - miután összegyűjtött egy sor mentális techni
kát, amelyek egyértelműen hatékonynak bizonyultak -, 1966-ban
megtartotta az első nyilvános tanfolyamát a Texasi Egyetemen,
Amarillóban. Az elért, kiváló eredmények lehetővé tették a mód
szertan fejlődését az Egyesült Államokban, majd később - 1968-
tól kezdődően, testvérének, Juan Silvának köszönhetően - a világ
többi részén is. Az Egyesült Államok után Mexikó volt az első or
szág, ahol elkezdték a módszer oktatását. A Sangreal Alapítvány
Jósé Silvának tiszteletbeli doktori címet adományozott, kutatásai
ért pedig megkapta a Mind Science Foundation (Elmetudományok
Alapítvány) elismerését a texasi San Antonióban, melynek dr. Wilfrid
Hahn volt az igazgatója.
A Silva-féle agykontroll úttörőként jelent meg az önfejlesztés
porondján. Amikor - merő kíváncsiságból - először vettem részt
agykontroll-tanfolyamon, az elhangzott gondolatok fantasztiku
moknak tűntek. 1971-ben, amikor Jósé személyesen képzett ki a
módszer oktatójává, ismertetett nézetei valóban forradalmiaknak
tűntek. A legmeglepőbb, hogy az elmúlt 36 év során beigazoló
dott, hogy akkori feltételezései és felvetései helytállóak voltak!
Ott és akkor Jósé már beszélt a stressz kezelésének fontosságá
ról; az olyan, feszültségből eredő problémák relaxációval való meg
szüntetéséről, mint például az álmatlanság és a migrén; az álmok
tudatos kontrolijáról; olyan tanulási technikákról, amelyek javítják
memóriánkat és koncentrálási képességünket; a jobb agyfélteke
jelentőségéről; a tudatalatti folyamatok szerepéről a döntéshoza
talban; agyunk programozásának és céljaink kivetítésének fogai-
Bevezetés 29
máról; arról a képességünkről, hogy saját akaratunkból megvál

toztassuk fájdalomküszöbünket; szokásaink újraprogramozásáról,
illetve módosításáról; annak fontosságáról, hogy trenírozzuk kép
zeletünket, fejlesszük kreativitásunkat és intuitív képességünket;
a vizualizáció használatáról céljaink elérése érdekében, és annak
különös jelentőségéről egészségünk megőrzésében, illetve helyre-
állításában. Olyan témák ezek, amelyek a médiában csak sokkal
később kezdtek megjelenni.
Megjegyzem, hogy Kanadában a Hans Selye Intézetet a stressz
és a relaxáció kutatására csak 1975-ben hozta létre dr. Linus
Pauling, dr. Jonas Salk és dr. Alvin Toffler. A Stanfordi Egyetemen
Stephen Laberge csak 1985-ben publikálta a tudatos álmokra vo
natkozó tanulmányait.
1969-ben, három évvel a Silva-módszer megjelenése után, Paul
Dennison az, aki dr. Georgi Lozanov (ő alapította meg 1966-ban a
szuggesztopédiát) információit és a nyelvtanulás céljából alkalma
zott gyorsított tanulást, a szupertanulásként megismert fogalmat
is használja, hogy a Nevelési Kineziológiát megalkossa. Richard
Bandler és John Grinder Neuro-lingvisztikus Programozása (NLP)
csak a 70-es évek második felében jelenik meg, a különféle gyorsí
tott tanulási technikákkal együtt, amelyek valamennyien hangsú
lyozzák a relaxáció fontosságát.
1981-ben dr. Róbert Sperry megkapja az orvosi Nobel-díjat az
agyféltekékre és a jobb agyfélteke jelentőségére irányuló kutatásá
ért. 1985-ben dr. Jonathan Winson pszichiáter publikálja kutatá
sát a látens agyi folyamatokról. A 80-as években kezd közismertté
válni a vizualizáció fontossága a célok programozásában, és ez az
az évtized, amikor megjelennek a fájdalom kezelésére szakosodott
klinikák, ahol relaxációs és figyelemelterelési technikákat taníta
nak a betegeknek.
A 90-es évek a kutatásban az „agy évtizede”. Vállalatirányítási
tanfolyamok részévé kezdenek válni olyan gyakorlatok, amelyek

célja a kreativitás fejlesztése és az intuíció kialakítása. Ugyanebben
az időszakban neves egyetemek kurzusokat indítanak az orvosi
karokon, amelyek közül különösen kiemelkedik a képzelet egész
ségünk érdekében történő használata.
Jósé Silva elsőként állt elő olyan állításokkal, amelyek ma már
közismert információnak minősülnek. Úttörőként alkotott meg
egy olyan módszertant, amelynek célja mentális képességeink fej
lesztése és belső erőnk növelése, és amit a tudomány fejlődésünk
jövőjének tart.
Jósé munkája sok ember kutatási eredményére és a korábbi
idők ismeretanyagára épült, de ahhoz sokat hozzá is tett. Elsőként
hozta létre - saját relaxációs módszerével kombinálva - a különféle
mentális technikák olyan különleges csokrát, ami a nagyközönség
számára is hozzáférhető, és ezért rendkívüli elismerést érdemel.
Egy éve, amikor egy agykontroll-tanfolyam ismertető előadá
sát tartottam, valaki megkérdezte tőlem: „A Silva-módszer nem
egy elavult dolog?” Azt feleltem: értékelje ezt majd saját maga, a
tanfolyam végén. A kurzus befejezésekor, két héttel később, én tet
tem fel neki ugyanezt a kérdést. így válaszolt: „Lehet-e elavult az,
hogy valaki megtanul relaxálni, és meg tudja szüntetni a feszült
ségéből származó problémáit? Lehet-e elavult az, hogy valaki fel
fedezi saját erejét, javítja emlékezőképességét, eléri céljait, fejleszti
kreativitását, és eljut odáig, hogy még az elvesztett egészségét is
vissza tudja nyerni?”
A Silva-féle agykontroll nemcsak, hogy továbbra is időszerű,
hanem ez az a vezető önfejlesztő módszer, amely Mexikóban,
Közép-Amerikában és Panamában - az irányításom alatt álló terü
leten - az élvonalbeli ismeretanyagot terjeszti, és az anyag bemuta
tására a legfejlettebb csúcstechnológiát alkalmazza. Hatékonysága
bebizonyosodott a tanítványok sikerei révén. És e sikerek oka nem
Bevezetés 31
holmi „mágia” Az alapvető kiindulási pont a hozzáállás megvál

toztatása, ami távol tartja az embert a szorongásos állapotoktól, és
erősebb belső kontroll érzését nyújtva lehetővé teszi, hogy prob
lémái megoldása során szilárdabban és hatékonyabban tudja ki
bontakoztatni képességeit, amint ezt dr. Pilar Usanos Tamayo is
bizonyította kutatásával, amit a módszerrel kapcsolatban a madri
di Complutense Egyetemen végzett.1
A kognitív pszichológia és annak klinikai tapasztalatai segíte
nek, hogy megértsük: Jósé Silva kezdetben miért nevezte mind
controllnak, vagyis szó szerinti fordításban elmekontrollnak (Magyar-
országon az agykontroll elnevezés honosodott meg) a módszert,
ami annyit jelent, hogy gondolatainkban tudatosak és éberek ma
radunk (ez a szigorú jelentése a kontroll szónak).2 Az, aki képes
tudatosan irányítani kognitív folyamatait (gondolkodását, érzéke
lését, emlékezetét és képzeletét), képes átalakítani külső viselkedé
sét, és ezáltal annak eredményeit is.
Az évek múlásával, és mivel az elmekontroll kifejezést sokan
kifogásolták, úgy döntöttünk, hogy az én irányításom alatt álló
területen a nevet az „elme dinamikája” névre módosítjuk, új je
lentést adva ezzel ennek a kifejezésnek.
A Silva-módszert több mint 120 országban oktatják, és több
mint 30 nyelvre fordították le. Ennek ellenére intézményünk nem
nemzetközi abban az értelemben, hogy minden ország vagy tér
ség a saját irányvonalát alakítja ki, és az adott környezet szükség
leteinek, illetve kultúrájának megfelelően alkalmazza a módszer
tant, természetesen mindig tiszteletben tartva a technikák eredeti
formáját.
Jósé Silva, egy hosszú élet után, amelynek során - jelmondata
szellemében - folyamatosan igyekezett „az emberiséget szolgál
ni”, 1999. február 7-én, 84 éves korában elhunyt. Három hónapig
tartó veseelégtelenség után bevitték a laredói Mercy Kórházba.
Pontosan ugyanoda, ahol született, és ahol két nappal kórházba

szállítása után leállt a szíve.
Hálát adok Istennek azért a kiváltságért, hogy ismerhettem őt,
és hogy útja java részét együtt járhattam be vele. Hálás vagyok
neki előrelátásáért, amit megosztott velem, és a hosszú, beszélge
tésekkel és néha heves vitákkal eltöltött időkért.
Ebben a könyvben megosztok veled, kedves olvasó, néhányat a
Silva-féle agykontroll technikái közül, amelyeket Jósé Silva alko
tott; továbbá néhány olyan gyakorlatot, amelyek a tanfolyamokon
tartott előadásaim eredményeként születtek; valamint azon isme
reteket és személyes tapasztalatokat, amelyeket a tanfolyamaimon
is elmondok. Könyvem megírásával egy olyan egyszerű ember
előtt akarok tisztelegni, akit a történelem is megbecsül majd ér
tékes módszertanáért, amellyel nagyban hozzájárult az emberi
ség fejlődéséhez. Remélem, hogy mindazok - beleértve elismert
írókat, értelmiségieket, tudósokat és az emberi fejlődés témájában
tevékenykedő oktatókat is -, akik módszerét használták, lesznek
annyira alázatosak és hálásak, hogy szintén elismerjék Jósé Silva
érdemeit.
A Silva-módszer mindenekelőtt egy oktatási metodika, amely
mindenfajta hit iránt tiszteletet tanúsít, s amelynek legfőbb célja
képességeink és belső értékeink szubjektív nevelése. Amikor neve
lésről beszélünk, akkor az „intelligencia és ajellem felkészítéséről”3
van szó. A cél az, hogy felfedezzük a bennünk rejlő teljes belső
gazdagságot és azokat a talentumokat, amelyeket azért kaptunk,
hogy életünket jobbá tegyük.
Belső világunk nevelése - ami elengedhetetlen érzelmi intel
ligenciánk kibontakoztatásához - nem az egoista önmagunkba
fordulás, hanem a felszínességünkből kivezető út választása ab
ból a felszínességből, ami elidegenített bennünket a külvilágtól,
és egy szűk, behatárolt valóság korlátai közé kényszerített minket.
Bevezetés 33
Az, hogy belépve saját terünkbe, megtaláljuk önmagunkat, és ha

ladjunk előre, az önismeret felé, lehetőséget ad arra, hogy kaput
nyithassunk a többi ember és a világ felé is.
Az olyan egyszerű gondolat, mint az „ismerd meg önmagad”,
egyre idegenebbé válik számunkra. Pedig önmagunkon belül ta
lálhatóak meg azok a válaszok, amelyeket oly gyakran keresünk,
türelmetlenül, a rajtunk kívül lévő világban.
A személyiségfejlődés és az emberi előrehaladás útját komoly
elszántsággal kell bejárnunk, emlékezve a nagy magyar teológus,
Boros László szavaira:
„Ha megelégszünk azzal, amit elérünk, akkor már

nem leszünk olyan - végtelen tökéletességre nyitott - emberek,
mint amilyennek Isten megteremtett minket.”
35
1 .
Mi az agykontroll?
„A felfedezés egyetlen és valódi útja nem az,

hogy új tájakat keresünk, hanem új szemet ”
N évtelen sz e r z ő
Több mint 30 éve vallom, hogy ezen a világon csak kétféle ember
létezik: az aggodalmaskodók és a gondoskodók. Az első csoport
ba tartozók szerint a krízis katasztrófa. A második csoportbeliek
felismerik a szerencsétlenségben a lehetőséget. Azok, akik aggo
dalmaskodnak a problémák miatt, tehetetlennek érzik magukat.
A gondoskodók viszont szembenéznek a problémákkal.
Gondjaink megoldására és életminőségünk javítására szolgáló
képességünk sokkal nagyobb, mint ahogy azt a legtöbben hiszik.
Sokak számára a nagy titok az emberi elme, mert nem lehet azt
felboncolni és mikroszkóp alá helyezni. Ennek ellenére mindany-
nyian elismerjük, hogy az emberi elme az az eszköz, az a hatalmas
ajándék, amit Istentől azért kaptunk, hogy általa felülkerekedhes
sünk problémáinkon. Felfedezni elménket annyit tesz, mint felfe
dezni azt, ami mozgat minket. Elménk megismerésének hiánya
pedig pontosan az, ami a problémáink többségét okozza, amelyek

oly gyakran megbénítanak bennünket.
Mi, emberek, elértük, hogy képesek legyünk a túlélésre, többek
között alkalmazkodási képességünknek köszönhetően. Kizárólag
amikor „mozgást” idézünk elő, akkor tudunk változást is előidéz
ni, és csak a változás teszi lehetővé, hogy alkalmazkodjunk. Az
agykontroll növeli ezt a képességet, mert az új alternatívák és meg
oldások keresése során aktívvá tesz minket.
Elménk fejlesztéséhez, problémáink megoldásához és életminő
ségünk javításához meg kell tanulnunk elménket kontrollálni. Mit
jelent a kontroll, és miért van rá szükségünk? A bevezetésben olvas
tuk, hogy nyelvünkben a kontroll szó arra vonatkozik, hogy tudato
sak és éberek vagyunk. A kontroll nem jelent elfojtást, intézkedést
vagy befolyásolást. Elménket kontrollálni nem más, mint hogy tud
juk irányítani és kezelni gondolatainkat, átalakítva azokat egy olyan
dinamikus folyamattá, amely sikerre vezet bennünket, bármilyen
feladathoz is fogjunk hozzá. Kontroll nélkül gondolataink a legádá
zabb ellenségeinkké válhatnak, megváltoztatva érzelmi reakcióin
kat, és alkalmanként megzavarva viselkedésmódunkat.
Ezért nélkülözhetetlen az önfegyelem, ami általában kevéssé
kedvelt fogalom. Különösen azokban a társadalmakban, ahol az
emberi cselekedetek többségének célja az élvezet keresése, kizáró
lag magáért az élvezetért, és ahol nem látják be, hogy a legnagyobb
örömöt mindig az az eredmény nyújtja, ami az erőfeszítések nyo
mán születik meg.
Az agykontroll a Silva-féle mentális technikák együttese, ami
önfegyelemmel a megfelelő kontrollt biztosítja ahhoz, hogy átala
kíthassuk gondolatainkat legfontosabb vállalkozásunk: saját éle
tünk mozgatórúgójává. Elménk kontrollja a relaxáció alkalmazá
sával lehetővé teszi a stressz kezelését. Ám ennél sokkal többet is:
problémáink hatékony megoldását.
Mi az agykontroll? 37
A stressz kezelésétől kezdve az agykontroll eszközöket kínál

ahhoz, hogy nyugalmi állapotban tisztábban lássuk a kialakult
helyzetet; ösztönözzük magunkat céljaink elérésére és életminő
ségünk javítására oly módon, hogy megnöveljük belső erőnket és
intelligenciánkat. Azt állítani, hogy gyakorlás révén mindezt ké
pesek leszünk elérni, talán elbizakodott állításnak hangozhat, ám
léteznek olyan alapos, tudományos vizsgálatok, amelyek ezt az ál
lítást alátámasztják.4 Igaz ugyan, hogy a közismert IQ (intelligen
ciahányados) nem tükrözi teljesen a mentális képességeinket, ám
így is jelentős tény, hogy az IQ felnőttkorban is növelhető. Ezért
állíthatom, hogy sohasem késő tanulni és tenni azért, hogy változ
zunk, hogy céljainkat elérjük, hogy életminőségünkön javítsunk.
Vajon az agy és az elme, ill. tudat ugyanaz lenne? E kérdést
még ma is sokan fölteszik. A XX. század utolsó évtizedeiben a
mérleg nyelve azonban egyre inkább afelé billen, hogy az agy és az
elme/tudat két különböző dolog.
Sir John Eccles, orvostudományi Nobel-díjas leszögezte: „Ne
próbáljunk úgy tenni, mintha a tudat nem egy rejtély lenne”. A
nagy fizikus, Dávid Bohm, még merészebben fogalmazott: „Nem
az agy hozza létre a tudatot, hanem a tudat az, ami létrehozza az
agyat, az anyagot és mindazt, amit szeretünk valóságnak nevez-
•»
m.
A kérdéssel kapcsolatos egyéni véleményemtől függetlenül
kétségtelen, hogy gondolataink képesek megváltoztatni agyunk
működését. Ez az agy „feltérképezésével” állapítható meg, illetve a
közelmúltban felfedezett „neuroplaszticitás” teszi azt lehetővé. A
neuroplaszticitás az agy önmagát újjászervező képessége, vagyis
az agy képes arra, hogy megváltozott viselkedés és mentális tevé
kenység hatására új agysejtközi kapcsolatokat hozzon létre.
Annak ellenére, hogy a tudat nem lokalizálható, s hogy sok
kitűnő agykutató szerint a tudat az agyi tevékenységek egyszerű
mellékterméke, fontos megismerni agyunkat ahhoz, hogy meg

érthessük az agykontroll technikáinak miértjét.
Az agy számos funkciója közül az egyik legismertebb és legku-
tatottabb az elektromos tevékenysége. Az agyhullámok EEG-ké-
szülékkel mérhetőek, s a vele rögzített agyi elektromos tevékeny
séget enkefalogrammnak nevezzük.
Az agyhullámokat a múlt század húszas éveiben fedezte fel
Hans Berger német pszichiáter, akit az EEG atyjaként tartanak
számon.
A legalacsonyabb frekvencia, amit az agy produkál, 0 és 4 Hertz
között oszcillál és a delta-hullám nevet kapta. A 4 és 8 Hz (cik
lus/másodperc) közti frekvenciájú agyhullám théta-hullámként
ismert. A 8 és 12 Hz között oszcilláló hullám az, amelyiket alfa
hullámként ismerünk. Ez az, amit a nyugalmi állapot hullámának
is neveznek, és amelyik kivételes lehetőséget kínál az emberek
számára. A 13 és ennél magasabb Hertz-számú frekvencia a béta
hullám nevet kapta. A legfrissebb kutatások szerint a 35 Hz-et
meghaladó frekvenciákat gamma-hullámoknak nevezik, amelye
ket nem könnyű pontosan megmérni.
Amikor éber és aktív állapotban vagyunk, akkor agyunkban
a béta-hullám dominál. Frekvenciájának átlaga utal a szorongás
mértékére. Ugyanis azok, akiknél 21 Hz fölötti átlagfrekvenciát
mértek, jelentős mértékű szorongásról számoltak be.
Milyen összefüggés van az agyhullámok, a test tevékenysége és
a tudatosság szintjei között?
A béta-hullám az objektív dimenzióhoz kapcsolódik. Ez a
dimenzió az, ahol teljes mértékben aktívak vagyunk, és testi ér
zékszerveinken keresztül tartjuk a kapcsolatot az idő és a tér által
határolt, bennünket körülvevő környezettel. Az objektív dimenzi
óban észleljük a kívülről érkező ingereket, amelyek az információs
bázisunkat alkotják arra vonatkozóan, hogy mi történik körülöt
tünk. Különféle tevékenységekkel teli napjaink során a béta-agy-

hullám dominál, s elménk ilyenkor a külső tudatosság szintjén
jár. Vagyis teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, ami kívül
történik, ám szinte folyton gyenge kapcsolatban állunk azzal, ami
bensőnkben megy végbe.
Ha éber állapotban nagyobb mértékű alfaaktivitás észlelhető,
az azt jelenti, hogy a mentális tevékenységünk már nem kizárólag
objektív, hanem már részben szubjektív is. Ekkor hasznát vesszük
azoknak az idő és a tér által nem behatárolt, belső érzékeknek,
mint amilyen a memória, a képzelet, a vizualizáció, az intuíció és a
kreativitás. Az alfa-agyhullám olyan belső tudatossági folyamattal
áll kapcsolatban, ami - még ha ébren vagyunk is - összekapcsol
minket a bensőnkkel. Ez a szint a relaxációhoz, a meditációhoz és
a hangtalan imádkozáshoz kapcsolódik.
Sokáig azt hitték, hogy az alfa-hullámok a „nem gondolkodó”
állapot jellemzői. Ma már tudjuk, hogy ez ugyan tünékeny állapot
- ahonnan vagy könnyen az alvás állapotába, vagy az éberség álla
potába csusszanunk -, ám létező mezsgye. Ebben a - határt jelen
tő - állapotban az alfa-tevékenység a kognitív, gondolkodó tevé
kenységgel társul.5Ezt nevezte Jósé Silva belső tudatosságnak. A
legfrissebb kutatások igazolták, hogy álláspontja teljes mértékben
helytálló volt.
Objektív mindaz, amit képes vagyok látni, hallani, szagolni,
megízlelni, megérinteni, illetve a méretét és súlyát lemérni. Ahhoz,
hogy tovább olvashasd ezt a könyvet, szükséged van a látásodra,
ahogy arra is, hogy az „itt és mostban” legyél.
A szubjektív szó arra az érzékelésre vonatkozik, amit belső ér
zékelésünkön keresztül végzünk. Például a memóriáddal feleleve
nítheted valaminek az emlékét, amit korábban olvastál; képzele-
Icddel pedig előrevetítheted egy eljövendő történés iránti várako
zásod érzését. Ez a mi szubjektivitásunk, ami lehetővé teszi, hogy
az „itt és most”-beli lét nélkül felidézzük a múltban megélt, illetve

előrevetítsük a jövőbeli események érzéseit.
Hányszor történt meg, hogy életed valamilyen régi eseményére
visszaemlékezve szomorúságot éreztél; és hányszor járt át lelkese
dés olyan dologgal kapcsolatban, ami még nem történt meg, de
a képzeleteddel már létrehoztad? Mindebből azt fontos észreven
nünk, hogy szubjektivitásunk révén fizikai változásokat idézünk
elő a testünkben. Ebből pedig az következik, hogy feltétlenül tud
nunk kell irányítani az alfa-agyhullámokat és az elménket, ha tes
tileg és lelkileg egészségesek akarunk lenni.
A théta-hullámok jellemezte tudatállapot felnőtteknél már
általában az alvás szintjeivel áll kapcsolatban. Ennek ellenére
- az alfa-hullámhoz hasonlóan - a théta-hullám is kapcsolatban
áll szubjektumunkkal, a relaxáció nagyon mély szintjeivel. Ha
tudatosan és kontrollált módon idézzük elő, akkor lehetőséget
kapunk a testünkben zajló olyan élettani jelenségek befolyáso
lására, mint például a fájdalom. Orvosi beavatkozások közben a
fájdalom kezelésére a legjobb eszköz a relaxáció és a figyelemel
terelés. Célja: képessé tenni a beteget, hogy hozzáférhessen belső
tudati szintjeihez, ezáltal a leghatékonyabb módon uralni fájdal
mát.
A delta-hullámok jellemezte tudatállapot nem áll kapcsolat
ban semmiféle a környezettel kapcsolatos cselekvéssel. A delta
hullámok a legmélyebb alvás idején jelennek meg, amikor teljesen
tudattalanok vagyunk, és amikor nem is álmodunk. Bár sikerült
megfigyelni e frekvenciatípust néhány olyan embernél, akik éb
ren voltak és nem szenvedtek semmiféle neurológiai betegségben,
nem áll rendelkezésre elegendő adat, amiből bármilyen jelentő
sebb következtetés levonható lenne. A delta-szint az alvásban és a
biológiai pihenésben játszik kiemelkedő szerepet.
Ha mélyebben megértjük az agyhullámok, a tevékenységeink
és az elme tudati szintjei közötti kapcsolatot, még világosabbá

válnak azok a fantasztikus előnyök, amiket a Silva-módszer szá
munkra nyújthat.
OBJEKTÍV SZUBJEKTÍV
LÁTÁS
HALLÁS NINCS SEM IDŐ
SZAGLÁS SEM TÉR Hl
ÍZLELÉS
TAPINTÁS HATÉKONY
ÉRZÉKEL !S!
KIVETÍTÉS '
Hz
DELTA
A L V Á S
CSELEKVES GONDOLKODÁS
KÜLSŐ
ÖNTUDAT
TUDA
LANSÁG
T TOSSÁG
SZINTJEI
Az agykontroll az alfa-agyhullámokkal kapcsolatos relaxációra

épülő „szerszámkészletet” ad bensőnk kezeléséhez. Minél jobban
szorongunk, annál kevesebb - nyugalmi állapottal kapcsolatos
alfa-agyhullámot generálunk. Ez is jelzi, hogy belső szintünk
kezelését megtanulni nem luxus, hanem - a mai életvitel mellett
nélkülözhetetlen szükséglet. A nagyobb belső tudatosság teszi
lehetővé, hogy javítsunk külső állapotunkon, mert a környeze-
lünkkel fennálló kapcsolatunk minősége mindig bensőnk minő
ségének függvénye.
Az agykontrolltanfolyamon nagyon világos célokat tűzünk ki,

amelyeket a kurzuson tanított technikákkal el is érhetünk. Ezek a
célok:
• megőrizni, illetve javítani egészségünket,

• hatékonyabbá tenni a tanulást,
• elérni céljainkat,
• problémáink sikeresebb megoldása érdekében fejleszteni
intuíciónkat és kreativitásunkat,
• növelni önismeretünket, és elsajátítani olyan hatékony
módszereket, amelyekkel önmagunknak és másoknak is
tudunk segíteni.
EGÉSZSÉGÜNK MEGŐRZÉSE, ILLETVE JAVÍTÁSA
„A természet hatalmas összhang,

amelyben csak fejlődés létezik.
Betegség akkor következik be,
amikor a test eme harmóniája megbomlik.”
Pa r a c e l s u s
Tagadhatatlan, hogy a stressz manapság az egészségünket károsító

hatássá vált. Életminőségünk javítása érdekében ezért elengedhe
tetlen, hogy megtanuljuk a stresszt kezelni, és ennek egyetlen ter
mészetes módja a relaxáció.
A stressz valójában túlélési mechanizmus. Neki köszönhetjük,
hogy az elmúlt évszázadokban fennmaradtunk, hogy elkerültük
mindazt, ami számunkra ártalmas lehet. A stressz figyelmeztetett
minket veszélyekre, és ösztönzött cselekvésre, valamint alkalmaz
kodásra. Akkor hát vajon miért vált borzasztó ellenségünkké?
A múlt század közepéig jobbára nem kellett nagy változások
hoz alkalmazkodnunk. Nagyanyáink hozzászoktak a sarki bol
tocskához, amelyikben már az ő anyjuk is vásárolt, és a boltossal
meghitt barátságban éltek. Az élet különféle tevékenységei jobbá
ra a megszokott medrükben folytak. A nagyszüleink számára az
iskolában tanultak elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy egy éle-
ten át végezzék munkájukat, olyan munkafolyamatokat, amelyek
szinte sohasem változtak. A családot és a közvetlen környezetet
nem érintő, távoli problémákról - a szűk kommunikációs csa-
tornák miatt - nem vagy csak akkor szereztek tudomást, amikor
a/ok már meg is oldódtak.
Az emberek gyakorlatilag ugyanott születtek, éltek és haltak
meg, néha még ugyanabban a házban is. Az egyik nap szinte telje
sen ugyanolyan volt, mint a másik. Az otthoni problémák az ott
hon falai, a munkahelyi gondok pedig a munkahely falai között
maradtak. Televízió híján vacsora közben a családtagok beszélget
tek egymással, megvitatták az őket nyugtalanító történéseket, és
ily módon segítettek egymásnak azok megoldásában.
Manapság azonban a nagyvárosokban már a lakóhelyről a
munkahelyre vezető út is kész „odisszea”. Még be sem értél, már
csöng a mobiltelefonod, s megtudod, hogy gond van az iskolában
az egyik gyerekeddel; vagy valamilyen egyéb, a magánéleteddel
kapcsolatos kellemetlenségről kapsz hírt. Este otthon muszáj be
fejezni azt a munkát, amit a munkahelyeden képtelen voltál vég
hezvinni. És ha mindez még nem lenne elég, a tévéhíradóból csak
úgy zúdulnak rád azok a katasztrófák, amelyek a bolygón aznap
történtek. A család már nem az egészséges, enyhülést adó környe
zet, a családon belüli kommunikáció elsatnyult, a családtagokra
már nem jut idő.
A sarki boltocska 20 éve eltűnt. A helyén épült üzlet profilja és
tulajdonosa is az óta többször megváltozott. A technológia olyan
sebességgel fejlődik, hogy azt érezzük, képtelenek vagyunk vele
lépést tartani. Amit az egyetemen megtanultunk, az már az élet
ben kevés, és a munkahelyi feladatunk épp akkor változik meg,
amikor végre kezdünk belejönni...
Ez a gyors változás alakította a stresszt ellenségünkké. Ám a
stressz teljes kiiktatására gondolni abszurditás, hiszen túlélési
mechanizmusunkról van szó. Arra van szükség, hogy megtanul
juk a stresszt kezelni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy tudjunk
relaxálni, mert a relaxációnak olyan élettani hatásai vannak, ame
lyek ellensúlyozzák a stressz okozta történéseket. Ezek részleteiről
a második fejezetben szólok majd.
A tartós stressz olyan tipikus problémákat okoz, mint amilyen
az álmatlanság vagy a migrén. Emiatt érdemes megtanulni az al-

váskontroll és a fejfájáskontroll elnevezésű mentális technikákat.
Ha valaki képes ébresztőóra nélkül, időben ébredni, illetve
szükség esetén mindenféle élénkítőszer nélkül is ébren maradni,
akkor nagyobb biztonságban érezheti magát. Továbbá: ez az ön
kontroll érzését is nyújtja. Mindez „az embernek nagyobb önbi
zalmat ad, és erősíti a személyiségét”6
Az imént felsorolt képességeknek sokan talán már most is bir
tokában vannak, ami normális és remek. Ám önfegyelmünk hiá
nya és a külvilágtól való egyre nagyobb mértékű függésünk miatt
a legtöbben fokozatosan elveszítettük ezeket a képességeket. Az
ébredéskontroll és az ébrenlétkontroll technikák nem csak azért
fontosak, mert segítségükkel nagyobb mértékben irányíthatjuk
önmagunkat, hanem azért is, mert növelik saját belső erőforrása
inkba vetett hitünket.
Egészségünk szempontjából azt is fontos felismernünk, hogy
testünk számára az álmok valóságot jelentenek. Mindannyian át
éltük már, hogy idegesen vagy sírva, esetleg nevetve, vagy az ordí
tás küszöbén ébredtünk fel. Agyunk számára az álomképek való
ságosak, ezért reagál rájuk. Reagálása részeként mozgósít minden
olyan élettani folyamatot, amelyre a helyzet tényleges megtörtén
tekor szükség lenne.
Az álomkontroll technika segít megértenünk, hogy miért ébre
dünk rosszkedvűen, vagy miért érzünk szomorúságot. Vagy hogy
miért érzünk reggel nyugtalanságot, holott tudtunkkal nincs rá
okunk. Ha nem ismerjük álmainkat, akkor életünk jelentős része
homályban marad.
HATÉKONYABBÁ TENNI A TANULÁS

FOLYAMATÁT, ÉS ELÉRNI CÉLJAINKAT
„Az oktatás fontos része megtanítani

az embereket a minőségi gondolkodásra ”
J. S e a r l e
Napjainkban számos teóriával és eszközzel rendelkezünk a tanu

lási folyamat felgyorsításával kapcsolatban. Elnevezésüktől füg
getlenül valamennyi rámutat a relaxáció, illetve a vizualizáció és a
képzelet fontosságára.
Az agykontrollos technikák az intenzívebb koncentrálási kész
séget adják meg, ami nélkülözhetetlen a hatékony tanuláshoz.
Memóriafejlesztő gyakorlatot is végzünk, és elsajátítunk egy
olyan technikát, ami elősegíti, hogy emlékezzünk az olvasott és
hallott információra. Az élet az iskolába már nem járókat is sok
szor rákényszeríti a tanulásra, vagyis új információk minél gyor
sabb és hatékonyabb rögzítésére. Zseniális tanulási képességünk
ről a 4. fejezetben szólok.
Céljaink eléréséhez a programozás képessége egyszerűen nél
külözhetetlen. Mit jelent a programozás szó? Egyszerű: informáci
ót adni az agynak. Valójában - tudatosan vagy tudattalanul - fo
lyamatosan programozzuk magunkat. Minden szó vagy mondat,
amit gondolatban önmagunknak mondunk, minden „film”, amit
elménkben levetítünk, az agyunk számára egy-egy információ,
amit az szó szerint értelmez.
Érdemes hát tisztázni: „milyen információt adok az agyam
nak?” Céljaink elérésével kapcsolatban is kulcsfontosságú ezt
tudni, mert az önmagunknak küldött „üzenetek” némelyike meg
torpedózhatja erőfeszítéseinket! Még ennél is fontosabb azonban
tudni, hogy a szubjektív szinten végzett, belső programozás jut

tat el minket a leghatékonyabban a célba. Az agykontroll ehhez
programozási technikákat tanít. Ezek részben a vizualizációra és a
képzeletre épülnek, amikkel tettekre tudjuk magunkat sarkallni.
A célelérő agykontrolltechnikákat egyesek arra használják,
hogy növeljék üzleti forgalmukat; mások az önbecsülésüket; megint
mások a szakmai teljesítményüket. Sokan arra, hogy javítsák egész
ségi állapotukat; emberi kapcsolataikat. Akad, aki arra használja,
hogy közönség előtt jobban tudjon szerepelni.
Az agykontroll olyan technikákat is fölkínál, amelyek meg
könnyítik a döntéshozatalt. Ráadásul nemcsak abban segítenek,
hogy az adott döntési helyzetben felismerjük a választandó utat,
hanem - a jobb agyfélteke intuitív képessége révén - azt is lehe
tővé teszik, hogy akkor is megoldást találjunk, amikor látszólag
reménytelen a helyzet.
Az agykontroll olyan technikát is kínál nekünk, ami lehetővé
teszi a testi fájdalom uralását. Erre akkor lehet szükségünk, ha va
lamilyen egészségügyi problémánk adódik, vagy baleset ér min
ket. Erről bővebben az 5. fejezetben esik majd szó.
A „célok programozása” témán belül érinteni fogom a szokás-
kontroli technikát is, ami a mélyen rögzült szokások megváltozta
tását teszi lehetővé. Bár sokan önmagukat szokásaik rabjának érzik,
a szokások mégis tőlünk függnek. A tanfolyamon tanított technika
ugyan csak a dohányzási és az étkezési szokások megváltoztatását
ismerteti, ám a módszer olyan szokások befolyásolására is alkalmas,
mint amilyen például a pontatlanság vagy a rendetlenség.
Valamennyi szokás csupán egy-egy automatikussá vált válasz-
reakció egy-egy olyan viselkedésre, amit sokszor megismételtünk.
Mivel te magad hozod létre a szokásaidat, meg is tudod őket vál
toztatni.
INTUÍCIÓNK ÉS KREATIVITÁSUNK FEJLESZTÉSE

A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA ÉRDEKÉBEN
„Az ember mindennap újrateremtheti önmagát.”
J e a n Pa u l S a r t r e
Az agykontroll-tanfolyamnak az intuíció és a kreativitás fejlesz

tésével foglalkozó része a Silva-módszert kivételessé és egyedivé
teszi. Ez része annak a kalandnak, amelynek során megismerjük
önmagunkat, és olyan képességeinket fedezzük fel, amelyekről ál
munkban sem gondoltuk volna, hogy léteznek.
A tanfolyam során számos képzeletfejlesztő gyakorlatot vég
zünk, amelyek hatására a figyelmünket elterelő „ellenségünket”
- a képzeletünket - a legjobb szövetségesünkké változtatjuk.
Azért, hogy képzeletünk - akaratunk irányításával - kreatív alter
natívákat kínáljon problémáink megoldásához. A képzelet olyan
képesség, amely az intuícióhoz és a kreativitáshoz egyaránt nél
külözhetetlen.
Sokan azt hiszik, hogy az intuíció néhány kivételes ember kü
lönleges képessége. Hasonlóan gondolnak a kreativitásra is. E szó
hallatán olyan híres emberek jutnak eszükbe, akik a tudomány, a
technika vagy a művészet terén alkottak eredetit. Intuíció nélkül
valójában nem tudnánk fejlődni, hiszen minden haladás kezde
ténél egy hipotézis, tehát egy intuitív feltevés áll. A tudósnak és a
háziasszonynak egyaránt szüksége van intuícióra, hogy tudja, mit
kell tennie olyan helyzetben, amikor nem állnak rendelkezésére
eligazító, konkrét adatok.
Szomorú, hogy sokan nem tanulják meg hatodik érzékük „nyel
vét”, s emiatt nem bíznak meg a belülről érkező, intuitív jelzések
ben. A tanfolyam végefelé olyan gyakorlatra kerül sor, amellyel
kialakítjuk ezt a bizalmat. Annak birtokában pedig már sikerrel

folytathatjuk a hatodik érzék lehetőségeinek kiaknázását a min
dennapi életünkben.
Bármilyen munkát is végezzünk, a kreativitás az a képesség, ami
lehetővé teszi, hogy a régi problémákra új megoldásokat találjunk,
s hogy felfedezzük az adott kihívások igényelte szükségleteket. A
Kisherceg így fogalmazott: „Ott kell virágoznunk, ahol elültettek
minket.” A kreativitásunknak tehát mindig egyedi módon kell
megmutatkoznia, mindenkinek a saját szükségleteitől függően. A
művész számára a kreativitása egy új mű megszületésében mutat
kozik meg. A mexikóvárosi taxisofőr kreativitása abban nyilvánul
meg, hogy képes olyan útvonalat választani, ahol elkerülheti az
aktuális forgalmi dugókat. Egyszerűbben megfogalmazva: a krea
tivitás teszi lehetővé számunkra az adódó problémák megoldását.
FELFEDEZZÜK AZ ÖNISMERET JELENTŐSÉGÉT

ÉS EGY OLYAN HATÉKONY MÓDSZERT,
AMELLYEL SZOLGÁLHATJUK ÖNMAGUNKAT
ÉS SZOLGÁLHATUNK MÁSOKAT
„Mindenki összetéveszti
saját látóterének kereteit a világ határaival.”
A rth u r Sch openhauer
Gyakran azt hisszük: „Ha én képtelen vagyok rá, akkor biz

tos más is az.” Csak úgy tudjuk korlátainkat távolabbra tolni, ha
behunyt szemmel befelé nézünk. Oda, ahol felfedezhetjük azt az
elképesztő méretű, ténylegesen a birtokunkban lévő erőt, amely
sokkal hatalmasabb, mint képzelnénk.
Az agykontroll javasolta befelé tekintés olyan felfedezőútra

vezet, amelyen megismerhetjük önmagunkat, kitágíthatjuk tu
datunkat, hatékonyan fejleszthetjük önfegyelmünket, és elősegít
hetjük annak a belső hajtóerőnek a megjelenését, ami fejlődésre
ösztönöz minket.
Önmagunk felfedezésének csodálatos élménye kitágítja lehe
tőségeinket, és felébreszti bennünk a mások szolgálata iránti elhi
vatottságot. Az egészség az első terület, ahol átélhetjük a szolida
ritás örömét. Belső képességeinket arra használni, hogy javítsunk
saját egészségünkön és akár reménytelennek tűnő kórfolyamatot
visszafordítsunk; illetve hogy azokkal egy másik ember gyógyu
lásában segítsünk, ez a gondolat az agykontrolloktatás indulása
idején még fantazmagóriának hangzott. Az eltelt évek és az orvosi
kutatások7 azonban nem csupán bebizonyították, hogy ez lehet
séges, hanem az is kiderült: mindenki számára kulcsfontosságú,
hogy megtanulja ezeknek a képességeknek a használatát.
Az agykontroll képzeletünk teremtő ereje révén teszi lehető
vé, hogy segíteni tudjunk magunkon és másokon, hogy javítsuk
magunk és mások életminőségét. A XX. század második felének
pszichológiája rámutatott, hogy a legaggasztóbb jelenség az eg
zisztenciális üresség. Ennek okai: nem vagyunk tudatában azon
értékeknek, amelyek segítenek az élet fenntartásában; rendkívüli
mértékben hiányzik a személyes motiváció. Holott senki más sem
képes „megmozdítani” minket, mint mi, a saját bensőnkből faka
dó ösztönzéstől indíttatva.
Önmagad felébresztése, önmagad ösztönzési képességének
és empátiás készségednek a felfedezése a személyes lehetőségek
olyan tárházát nyitja meg előtted, amelyről nem is gyanítottad,
hogy a birtokodban van. Gondolkodásunk nagymértékben mó
dosítja érzelmeinket, és az hat ránk. Akkor vajon miért gondolko
zol gyakran olyan dolgokon, amelyekre nem is akarsz gondolni?
Gondolkodásod irányítása nem csupán divatos fogalom, hanem

szükséglet, amivel sorsod megépítőjévé válhatsz.
Mindannyian gondolkozunk, ám a lényeg, hogy tudjunk jól
gondolkozni, hiszen ettől függ életünk minősége. Ezért az úgyne
vezett szubjektív önnevelés - amiben az agykontroll úttörő szere
pet játszik - a képzési formák valószínűleg legfontosabbika.
Lehetetlen egy könyvben átadni tanfolyamunk minden részét,
ám a következő fejezetek mindegyikében találsz majd néhány
olyan mentális eszközt, amelyek lehetővé teszik a gyakorlás meg
kezdését és eredmények elérését. Emellett rendelkezésedre áll az
a relaxációs alapgyakorlat, amit a könyvhöz mellékelt CD tartal
maz, s ami a legfontosabb kiindulópontját képezi saját agykont-
rollod megalapozásának.
Valójában mindnyájan arra áhítozunk, hogy boldogok legyünk.
Fontos azonban tudni, hogy - Paul Claudel költővel szólva „A
boldogság nem az élet célja, hanem annak eszköze” Halogatjuk
a boldogság elérését, anélkül hogy felismernénk annak igazi lénye
gét. Ami nem más, mint ahogyan a világot és önmagunkat látjuk, s
amit - függetlenül a körülményektől - mi magunk irányíthatunk,
saját bensőnkből.
E könyv elolvasásával egy olyan úton indulsz el, ami megmu
tatja neked az igazi erődet. Rájöhetsz, hogy Isten ellátott téged
mindazzal, amire ahhoz van szükséged, hogy problémáidat meg
oldd, s hogy átlépj az aggodalmaskodásból a gondoskodásba, a
reakcióból a pro-aktivitásba. Felkínálja neked önmagad felfedezé
sének lehetőségét, s hogy megtanulj úgy létezni, hogy egyre jobb
és egyre jobban legyél.
53
2.
Stressz és relaxáció
MI AZ EMBER?
„Ami mögöttünk van és előttünk áll még,

apróság a bennünk rejlő dolgokhoz képest.”
R a l p h Wa l d o E m e r s o n
Bár az iskolában számos olyan dolgot tanultunk, amik azt bizo

nyítják, hogy az ember sokkal több, mint amennyinek látszik,
sokszor mégsem értékeljük valódi dimenziónkat. Biológiai szem
pontból hosszú evolúciós folyamat eredményei vagyunk. Nem
tagadhatjuk ezt, tudván, hogy a DNS-ünk 90%-osnál is nagyobb
arányú egyezést mutat a csimpánz DNS-ével.8 E fejlődési folya
mat középpontjában az idegrendszer formálódása áll, amely egyre
összetettebbé vált, míg el nem érte bennünk a jelenlegi, rendkívül
komplex szerkezetét.
Világnézetünktől függetlenül nem tagadhatjuk ezt a hosszú
történetet. Hinni, hogy többek vagyunk, mint a biológiai test, s
hogy Istentől kaptuk az életet, aki saját képmására és hasonlatossá
gára teremtett minket, nem mond ellent az evolúciós fejlődésnek,

hiszen spiritualitásunk távol esik a biológiától. Másrészről - kissé
viccre fordítva - elegendő reggelente a tükörbe tekintenünk ahhoz,
hogy a biológiai rokonainkkal való hasonlóságunkat belássuk...
Láthatjuk az embert külső megjelenésében, tökéletes aránya
ival, ahogy azt Leonardo da Vinci híres rajzán ábrázolta, és em
lékeznünk kell, hogy sokkal többek vagyunk annál, mint ameny-
nyinek szimpla ránézésre tűnünk. Sokkal többek vagyunk annál,
mint amit látni, lemérni, tapintani, megszagolni lehet, vagy ami
nek a súlyát megmérhetjük.
Ha emlékszünk az iskolában tanultakra, tudjuk, hogy testünk
sejtek trillióiból áll, amelyek csak mikroszkóp segítségével tehe
tők láthatóvá. Az élet alapegysége a sejt, de az nem alapegysége
az anyagnak.
FEJLODES
SEJTSZINTÖ MOLEKULÁRIS ATOMI SZINTŰ
Valamennyi sejtünk tovább osztható, sokkal kisebb részekre,

molekulákra, amelyeket már csak rendkívül nagy nagyítású mik
roszkóppal láthatunk.
Testünk nagyrészt vízmolekulákból áll - jóllehet szemünk szá
mára azok nem láthatók -, s nélkülük képtelenek lennénk élni.
Sejtjeink léte a tökéletes molekuláris működéstől függ.
Stressz és relaxáció 55
A méretskálán lejjebb lépve ott találjuk az atomokat. Démok-

ritosz kijelentette, hogy az anyag alapegysége az atom. A filozófus
jól sejtette, de - amint azt a tudomány bebizonyította - az atom
is valójában kisebb, és szemünk számára teljesen láthatatlan,
szubatomi részecskék kölcsönhatásának az eredménye. Sok tudós
alkotott elméletet az atom működéséről, mígnem a XX. század
második felében megjelent egy még radikálisabb elmélet: a kvan
tumfizika. A kvantumfizika a kvantumot, az energia alapegységét
tekinti a fizikai világ valamennyi jelensége alapjának.
Ismerjük e láthatatlan világ számos reakcióját és elképesztő ere
jét. Ám - ahogy azt már említettem - annak ellenére, hogy mind
ezt valószínűleg mindenki tanulta az iskolában, a legtöbb ember
sajnos nem óhajt emlékezni arra a tényre, hogy a valóságnak ne
vezett valami nagyobbik része a szemünk számára láthatatlan. A
kérdés: vajon miért bízunk annyira a látásunkban, amikor az va
lójában rendkívül korlátozott?
Olyanok vagyunk, mint a Titanic hídján álló őrszem, aki azt
hitte, hogy lényegében sikerült elkerülniük a jéghegyet, hiszen a
fedélzetben nem esett különösebb kár. Ám ami elsüllyesztette a
hatalmas óceánjárót, az nem a kívülről látszódó jég volt, hanem a
víz alatti, ami felhasította a hajó oldalát.
Hogy nem vagyunk tisztában az említett ténnyel, az nem csu
pán rengeteg hiba elkövetését okozta, hanem azt is, hogy magát az
életet annak külső megjelenése alapján próbáljuk megítélni.
Ahhoz, hogy a birtokunkban lévő mentális eszközöket meg
értsük, s hogy jobban tudjuk őket használni, fel kell ismernünk,
mily korlátozott is a fizikai érzékelésünk. (Ez persze nem jelenti,
hogy figyelmen kívül hagynánk a tényt, hogy külső dimenziónk is
részét képezi annak az egységnek, amelyek vagyunk.)
Ha megsértjük a külső dimenziót - pl. megütjük magunkat vagy
lenyelünk valamilyen mérgező anyagot -, az nem csak a szerveket
és a szöveteket károsítja, hanem a sejteket, a molekulákat és az ato

mokat is, hátrányosan befolyásolva ez által energiaszintünket.
Amikor rosszul érezzük magunkat, a testi probléma befolyá
solja lelkiállapotunkat is. Erőtlennek érezzük magunkat, s ilyen
kor még a máskor számunkra örömöt jelentő tevékenységekhez
sincs hangulatunk. Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy
ilyen-olyan testi rosszullétünk elvette a kedvünket attól, hogy meg
tegyünk valamit.
A kölcsönhatás azonban kétirányú utca! Ha a külső rész káro
sodik, akkor az minden szinten hátrányosan befolyásol minket;
amikor pedig az egyensúlyhiány belülről jön, akkor ez is kihat az
egész egységre.
Ha energiaszintünkben változást idézünk elő, ez a hatás be
folyásolni fogja atomi, molekuláris és sejtszintünket, míg végül
kifejti hatását a testünkben.
Amikor a lelkiállapotunkat is befolyásoló helyzetbe kerülünk,
az egyensúlyhiány akár betegséget is okozhat. Ugyanígy: a pozitív
hozzáállás segíthet visszanyerni az egészségünket. Ezt tanulmá
nyozza az orvostudomány pszichoszomatikus kölcsönhatás né
ven, és mára már egyértelműen bebizonyosodott: az elme pozitív
és negatív irányban is tud hatni a testre.
A Világ Egészségügyi Szervezete (WHO) listáján a depresszió
és a szorongás az első tíz halálok között áll. Ezek a lelkiállapotbeli
zavarok ugyanis közvetlenül befolyásolják az ember testi egészsé
gét, sőt, akár halált is okozhatnak.
Ahhoz, hogy testünk egészséges legyen, tevékenységre, moz
gásra és szellemi munkára van szüksége. Ha az energiaszintünket
károsítjuk, akkor azzal szörnyű egyensúlyvesztést okozhatunk a
teljes egységben. Tehát tudnunk kell: a külső részben történő, bár
milyen módosítás kihat a belső részre, s ugyanígy fordítva.
Emlékezzünk csak Cholita unokatestvérünk* esetére (majdnem
minden családban akad ilyen)! Aki, miután jegyességének vége sza

kadt, olyan szomorú lett, hogy egyre kisebb társadalmi életet élt,
egyre kevesebbet dolgozott, míg végül saját elszigeteltségének fog
ságába esett, és végül orvosi kezelésre szorult a kialakult, súlyos vas
tagbélgyulladása vagy asztmás rohamai miatt. Nyilvánvaló, hogy
esetében nem csupán a betegsége aktuális tüneteit, hanem az azokat
kiváltó okot, tehát a lelkiállapotát is kell kezelni.
Majdnem mindnyájunkat úgy neveltek, hogy ügyeljünk an
nak az egységnek a külső részére, amik vagyunk. Mindannyian
tudjuk, hogy a táplálkozás, a testmozgás, a pihenés és a higiénia
fontosak és segítenek megőrizni az egészséges egyensúlyt azál
tal, hogy „kívülről” vigyázunk rá. Ám valószínűleg nem neveltek
bennünket arra, hogy ezt az egyensúlyt „belülről” is megőrizzük,
holott onnan irányítódik energiánk, és onnan is pusztító hatások
érkezhetnek.
De vajon mi mozgósítja a legnagyobb hatalommal bíró, belső
eszközeinket? Nem a külső események vagy körülmények, hanem
az, ami bennünk belül történik. Ahogyan reagálunk a történtekre.
A filozófus Epictetus bölcsen fogalmazza ezt meg:
„Nem az események hatnak ránk,

hanem hozzáállásunk, amivel fogadjuk őket ”
Mivel az energia a szubatomi, az atomi, a molekuláris és a sejt

szintről ered, testünk és annak funkciói szintén energiatermelők,
amelyek létrehoznak egy bennünket körülvevő teret, pontosan e
funkciók némelyikének eredményeként.
* Nem konkrét személyről van szó. Mexikóban ezt a rendkívül gyakori

női nevet használják, amikor arra céloznak, hogy bárkivel megeshet a
dolog. (A fordító megjegyzése.)
Ennek az energiamezőnek elegendő az a meleg, amit testünk

termel. Ezt a meleget érezhetjük, ha megérintjük a széket, amin
addig ültünk. Azért vált a szék meleggé, mert testünk hőt sugár
zott ki. Ez a hőenergia az infravörös kisugárzást érzékelő - orvosi
diagnosztikában is használt - műszerek felvételein is jól látható.
M IM * *
MELEGÍT
VILÁGÍT
MOLEKULÁRIS SZINTŰ
ELEKTROMÁGNESES
Fény is észlelhető a testünk körül, ami egy kis intenzitású, de

folyamatos fotonkibocsátás következménye. Ezt a kisugárzást a
70-es évek közepén fedezte fel Fritz Albert Popp, német fizikus, és
„biofoton-kisugárzásnak” nevezte el*.
Popp, a Nemzetközi Biofizikai Intézet megalapítója Európában,
kísérleteinek évei alatt bebizonyította, hogy a biofotonok által kibo
csátott apró hullámok alapvetően a DNS-ben raktározódnak, és on
nan kerülnek kisugárzásra. E kutatás eredményeiből kiderül, hogy a
^Részletek erről az Energiamező című könyvben olvashatók.

(A szerkesztő megjegyzése.)
sejtek ily módon is képesek az egymás közötti kommunikációra. A

nagy mennyiségű információ közvetítésére alkalmas fotonkisugárzás
befolyásolja a sejtek belsejében zajló kémiai reakciókat.9
Ismét megállapíthatjuk: milyen behatárolt is a szemünk, még
arra is, hogy saját testünk valamilyen fizikai jelenségét érzékelje!
Mindnyájan egyedi szaggal is rendelkezünk. Testünk nemcsak
a tüdőn, hanem a bőrön keresztül is lélegzik. A bőrünk olyan fe
lület, amin keresztül „be- és kilégződnek” a molekulák, s ez mind
nyájunknak más-más illatot kölcsönöz. Betegség esetén némely
szag fölerősödik, ami mutatja, hogy a test folyamatainak függvé
nyében ez a „molekuláris tér” könnyen változik.
Elektromágneses tér is húzódik körülöttünk, ami testünk
elektrokémiai funkciójának eredménye. Emlékezzünk csak, hogy
idegrendszerünk elektromos impulzusokon és kémiai kölcsönha
tásokon keresztül irányítja szervezetünket.
Az 1940-es években Sernyon és Valentina Kirlian orosz ku
tatók vizsgálták elsőként ezt a test körüli, elektromágneses teret,
s azt sikerült le is fényképezniük. Ehhez kifejlesztettek egy nagy
frekvenciájú elektromos rendszert. A Kirlian-fotográfia olyan ké
pet produkál, ami „elektronok hideg kibocsátásával” készül10, és a
jelek szerint nemcsak a személy biológiai állapotát, hanem pszi
chés változásait is képes megmutatni.
Az 1970-es évektől dr. Thelma Moss a Kaliforniai Egyetemen,
valamint a Los Angeles-i Center fór Health Sciences kutatóköz
pontban 1997-ig (egészen a haláláig) tanulmányozta ezt a jelensé
get. Azt a következtetést vonta le, hogy az embereket körülvevő,
fényes energiamező az érzelmi változásokat is visszatükrözi, nem
csupán a biológiaiakat.
Napjainkban ezt a fajta fényképet elektrográfiának vagy bio
fényképezésnek nevezik, és kutatják, hogy miként lehet diagnosz-
likai eszközként használni.11
Változások
H
a fénykoronában,
amikor az alany
alfaállapotban van,
amit EEG-vel figyeltek
Változások
a fénykoronában,
amikor
az alany feszült,
vagy fájdalmat érez
Az elektrográfia12 láthatóvá teszi a lelkiállapotunk és a testünk

által termelt ezen energiafajta közti kapcsolatot, s azt a hatást,
amit gondolataink gyakorolnak erre a mezőre. Az ujjaink körül
ily módon megfigyelhető jelenséget „koronának” nevezték el. A
mellékelt fotókon jól látható a nyugalmi, illetve a feszült állapot
ban rögzített koronák formája és fényereje közti különbség.
Most nézzük meg azt a hatást, amit a gondolatunk képes a tes
tünkre - és ezzel együtt a testünk által termelt energiára - kifejteni!
Valami „könnyű” dologra gondolni, és képzeletben érezni
azt, hogy „vékony és törékeny”, a bal oldali képet eredményezte.
Valami „robusztusra” gondolni, és képzeletben érezni azt, hogy
„vastag és nehéz”, a jobb oldali képet szülte.
A gondolat és a korona közti kapcsolat

„Vékonyra” gondolni és érezni,
hogy „vékony és törékeny”:
bal oldali kép
„Vastagra” gondolni és érezni,

hogy „vastag
és nehéz”: jobb oldali kép
Amikor vizualizáljuk
és érezzük, hogy „vékony
és törékeny” összehasonlítva azzal,
hogy „vastag és nehéz”,
akkor az energiamezőben
változás történik
m Cur*o M afcft. Dinámica M entái
Amikor vizualizáljuk és elképzeljük azt az érzést, hogy „vé

kony és sérülékeny”, és összehasonlítjuk ezt azzal az érzéssel, hogy
„vastag és nehéz”, akkor változás történik az energiamezőben.
I'elmerül annak a lehetősége, hogy a bőrünk által adott válaszok
- valamilyen módon - gondolataink következményei. Talán ép
pen ez az oka, hogy az allergológusok nagyon sok bőrproblémát
pszichoszomatikus eredetű betegségnek tartanak.
Mi a jelentősége e kutatásnak a számunkra? Ez az energiamező
nem olyan kis kiterjedésű, mint sokan hiszik. A sugara akár a 7,5
métert is elérheti, amiből az következik, hogy kb. 14 méter távol
ságból is „megérinthetjük” egymást.13
Ez magyarázhatja meg, hogy miért érzünk számunkra ismé
id len embert távolról látva is ellenszenvesnek vagy rokonszen
vesnek. Mindnyájunkkal megtörtént már, hogy - érthetetlennek
tflnő módon - egy-egy ember vonzott vagy taszított minket, bár
nem ismertük.
Tudjuk, hogy energiamezőnk a testünk életműködései függvé
nyében változik. Ha sógorunk kerti partiján egy kiló roston sült

húst megeszünk, az hatni fog az emésztésünkre, s azon keresztül
a testünk körül levő energiamezőre is. Ám a legfontosabb azzal
tisztában lennünk, hogy energiamezőnk a gondolataink hatására
is változik, hiszen azok is befolyásolják testünk funkcióit!
Egyszerű példa arra, hogy érzékenységünk miként képes drá
mai hatásokat okozni: amikor egy gyerek játék közben elesik, és
lehorzsolja a térdét. Az ijedtség, az ütés és a horzsolás ellenére,
pusztán attól, hogy az anyja magához öleli - „mágikus” ölelést kap
-, úgy játszik tovább, mintha semmi sem történt volna. Ez a példa
azt is mutatja, hogy milyen jelentős hatása van az érintésnek.
Ha az anya szenvedte volna el azt a sérülést, akkor valószínűleg
utána két napig sántikál, vagy felpolcolt lábbal fekszik. Természetes,
hiszen ölelés helyett a férje valószínűleg szitkozódna, hogy a neje
miért nem tudott magára vigyázni. Szerencsésnek tartom magam,
hogy Mexikóban élek, ahol kultúránk része, hogy nemcsak a csa
ládtagok, hanem a barátok és a munkatársak is gyakran megölelik
egymást.
Amint ráébredünk, hogy valójában sokkal többek vagyunk an
nál, mint akinek első ránézésre látszunk, kénytelenek vagyunk fel
tenni a kérdést: hogyan járulok hozzá lényem egyensúlyához a bel
ső szintemről kiindulva? Ugyanis, ami bennünk legbelül történik,
épp az határozza meg egyensúlyunkat. Mások hozzáállását vagy
viselkedését ugyan nem tudjuk kontrollálni, a sajátunkét azon
ban igenis képesek vagyunk. Nem befolyásolhatjuk mások, ilyen
olyan eseményekre adott reakcióit, azonban kontrollálhatjuk saját
magatartásunkat, mind a bekövetkező eseményekkel, mind pedig
a mások reakcióival kapcsolatban, hiszen az teljes mértékben tő
lünk függ. És a reakciónk mikéntje hatni fog testünkre.
A legszemléletesebb példa arra, hogy miként befolyásoljuk
egészségünket belső dimenziónk irányításával: a stressz témaköre.
MI A STRESSZ?
„A modern embernek meg kell tanulnia kezelni a stresszt,

különben kudarcra, betegségre és túl korai halálra lesz ítélve ”
S e l y e Já n o s
Napjainkban már közismert szó a „stressz”, amit a szorongás,

az érzelmi kontroll hiánya és a betegségek kialakulásának egyik
legmeghatározóbb okának szinonimájaként is használunk. Nem
tagadhatjuk, hogy egészségügyi problémáink nagy része az élet
tani egyensúly hiányának az eredménye, amit viszont a stressz
kezeletlensége idézhet elő.
A stressz szót az angol nyelvben az ipari forradalomtól kezdő
dően kezdték el használni. Azt jelölték vele, amikor egy gép al
katrészei elkopnak a használat és a súrlódás miatt. A XX. század
első évtizedeiben a híres élettanász, dr. Walter B. Cannon használ
ta először a stressz szót, az emberi testben zajló elhasználódásra
utalva.
Évekkel később kezdte el kutatni dr. Selye János a stressz me
chanizmusát és a stressznek az életünkre gyakorolt hatását. Fel
fedezte, hogy bármi is okozta a halált - pl. hirtelen szívinfarktus,
krónikus veseelégtelenség vagy cukorbetegség szövődménye -, a
boncolásnál három elváltozás mindig megfigyelhető volt:
1. a mellékvese megnagyobbodása,
2. a csecsemőmirigy megkisebbedése és
3. a gyomorfal kifekélyesedése.
A jelenség okát kutatva rájött, hogy minden emberben létezik

egy belső, a változásokra - és ez által a feszültséget okozó helyze
tekre is - adott védekezési mechanizmus. A stressz nem az ellen

ségünk, hiszen minden élőlényben ugyanazt, a túléléshez szüksé
ges válaszreakciót váltja ki. Ezt nevezte el Selye János Általános
Adaptációs Szindrómának (ÁAS). Magyarul: általános alkalmaz
kodási tünetegyüttesnek.
Az ÁAS a szervezetünk által adott élettani válaszreakcióra vo
natkozik, melynek a célja: megfékezni a szervezet károsodását
okozó tünetegyüttest, ami akkor indul be, ha valamilyen válto
záshoz kell alkalmazkodnunk. Ennek segítségével áll vissza belső
folyamatainkban az egyensúly.
Mi, emberek, azóta rendelkezünk ezzel a védekezéssel, amióta
csak önálló életformaként megjelentünk ezen a bolygón. A kör
nyezetünk által megkövetelt változás iránti igény azonban soha
sem volt számunkra annyira terhes, mint a jelenlegi korszakban.
Erre az adaptációs igénytelítődésre bőségesen sorolhatok pél
dákat:
• Még be sem fejeztük ilyen-olyan pénzügyi kötelezettségünk

teljesítését, a nemzetközi vagy hazai pénzügyi kondíciók
máris megváltoztak.
• Még be sem fejeztük az adott számítástechnikai program
megtanulását, az máris elavult.
• A tömegkommunikációs eszközökön keresztül tudomá
sunkra jut az összes konfliktus és tragédia, ami csak a világ
ban történik.
Állandó adaptációt igénylő életritmusunk miatt a stressz - a

túlélés természetes mechanizmusa - az egészségünket érintő leg
nagyobb fenyegetéssé alakul át.
A STRESSZ ÉLETTANA
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik ez a folyamat a tes

tünkben, s hogy - kezeletlenül - miért okozhat annyi kárt, meg
kérlek, képzeld el, hogy te vagy a főszerepelője a következő törté
netnek!
Egy ember kilép hatodik emeleti lakásának az erkélyére, hogy meg

csodálja az onnan nyíló panorámát. Ahogy mélyen beszippantja
a tiszta levegőt és élvezi a csodálatos kilátást, hirtelen füstszagot
érez. Ahogy letekint, rájön, hogy tűz ütött ki a második emele
ten, ahonnan máris füstoszlop tör elő. Kirohan a lakásából, hogy
lemenjen a lifttel, de azt leállították, és a lépcsőházban is már
füst gomolyog.
Történetünk szereplője azonnal visszaszalad a lakásába, te
lefonon felhívja a központi ügyeletet, hogy küldjenek segítséget
a szerencsétlenséghez.
A z ügyeletes azonnal intézkedik: kiküldi a tűzoltókat és a
mentőket, akiknek azonban - még kiérkezésük előtt - szükségük
van a feladatuk ellátásához szükséges néhány dologra. A men
tőknek a legfontosabb az oxigén, a tűzoltóknak pedig a víz.
Tételezzük fel, hogy a segélyhívást követően 35-40 percnyi
munkával a tüzet eloltották, és a füstmérgezés áldozatai ismét
normálisan lélegeznek, anélkül, hogy a baleset komolyabb káro
kat okozott volna. A hatodik emeleti lakó azonban még mindig
retteg, s emiatt - az erkélyéről lekiabálva - kéri a mentősöket
és a tűzoltókat, hogy továbbra is adjanak oxigént a sérülteknek,
illetve locsolják még az épületet.
Normális esetben a vészhelyzet ellátását irányító személy úgy
gondolná, hogy a hatodik emeleti lakó elvesztette az önuralmát,
és meg kéne őt nyugtatni. Ha azonban a lakó történetesen a mi

niszterelnök lenne, akkor nagyon valószínű, hogy az elsősegély-
nyújtó személyzet folytatná a munkáját, jóllehet arra valójában
már nincs szükség.
Ha a locsolás és az oxigénadagolás emiatt még hosszan foly
na, tragikus helyzet alakulna ki. A szétázott épület meggyen
gülne, a túloxigenizált embereknél pedig súlyos élettani állapot
alakulna ki.
Azt gondolhatnánk, hogy szereplőnk titulusától függetlenül
senki sem engedelmeskedne egy ennyire abszurd utasításnak.
Csakhogy a saját testedben te vagy a „miniszterelnök”, ezért a te
szerveidnek nincs más választásuk, mint vakon engedelmesked
ni utasításaidnak.
Ahhoz, hogy megértsük, mi e történet és a stressz fiziológiája

közti összefüggés, fordítsuk le történetünk fontosabb elemeit or
vosi terminusokra.
A tűz az inger, ami lehet fizikai vagy mentális jellegű. Nagyon
fontos tudnunk, hogy még csak a tűz látványára vagy a füst szagára
sincs szükségünk. Elegendő, ha csak arra gondolunk, hogy megtör
ténik, s a túlélési mechanizmusunk máris támadásba lendül!
A telefon megfelel az érzékszerveinknek, amelyeken ke
resztül eljuttatjuk az információt a központi ügyelethez, ami
az agy, azon belül különösen a hipotalamusz, amely a túlélési
funkciókat kezeli.
A hipotalamusz aktiválja a mentőket, ami a vegetatív ideg-
rendszerünknek felel meg, s ez stimulálja az összes szervünket,
hogy gyorsítsák munkájukat. Egyúttal riasztja az agyalapi miri
gyet, vagyis az idegrendszer központját, aki a tűzoltók főnöke,
és amelyik a hormonrendszert felügyeli. Célja: aktiválni a hormont
termelő mirigyeinket a váratlan eseménnyel való szembeszállásra.
A nagy ellátó központ a mellékvese, ami az „oxigént”, vagyis

az adrenalint adagolja az aktivitás fokozásához, és a „vizet”, va
gyis a kortizolt a csillapításhoz. Ez magyarázza meg a mellékve
se - Selye János által észlelt - kóros megnagyobbodását, ami az
adaptáció iránti fokozódott igény miatt következik be.
Az a mechanizmus tehát, ami életünk megmentését hivatott
elősegíteni, akár el is pusztíthat minket, ha nem tudjuk kezelni!
A STRESSZ FÁZISAI
Adaptációs válaszunk három fázisra bontható:

Ezek közül az első a riadó szakaszaként ismert, amikor hirtelen
szembe találjuk magunkat egy olyan új, izgalmat okozó dologgal,
ami alkalmazkodást igényel tőlünk. Ez az első fázis, ami beindítja
szervezetünk úgynevezett adrenerg válaszát, felpörgetve testünk
működését, hogy képesek legyünk megfelelően reagálni.
Ebben az első fázisban a rendelkezésünkre álló adrenalin el
használásával belépünk a második szakaszba, amely az ellenál
lás fázisaként ismert. Ennek során - miután a test felhasználta
a stresszreakció biztosította erőforrásait - a szervezet visszatér
egyensúlyi állapotába.
Ha a kiváltó inger továbbra is jelen van, bekövetkezik a harma
dik etap, ami a kimerülés fázisaként ismert. Ebben a fázisban már
csökkenhet az adrenalintermelés, viszont garantáltan intenzíveb
bé válik a kortizoltermelés. E harmadik fázisban - amint azt a
neve is jelzi - eljuthatunk a teljes kimerüléshez.
A reggeli testedző futás példáján illusztrálom a stressz e há
rom fázisát. Ha valaki nem szokott hozzá a reggeli futáshoz, vagy
nincs meg a kellő kondíciója, akkor az első nap már 50 vagy 100
méter megtétele után úgy érzi, hogy légzési nehézségei támadnak,

a szívverése felgyorsul. Ez jelzi számára, hogy szervezete a riadó
fázisába lépett.
Egy jó edző azt mondaná neki, hogy folytassa, ne hagyja abba
a futást. Elérkezik a pillanat - tán 100 vagy 200 méterrel távolabb
-, amikor az illető úgy érzi, hogy ismét rendesen tud lélegezni,
visszanyerte erejét, és képesnek érzi magát arra, hogy még sokkal
többet fusson. Ennek ellenére az edző arra fogja kérni, hogy álljon
meg. Futónk az ellenállás fázisába került. Ha azonban figyelmen
kívül hagyja edzője tanácsát, és tovább fut, bizonyos idő elteltével
belép a kimerülés fázisába, vállalva annak összes kockázatát, ami
akár szívroham is lehet.
Amint látjuk: testünk rendelkezésünkre bocsátja mindazt, ami
re szervezetünknek szüksége van ahhoz, hogy válaszolhasson a
változásokra, az erőfeszítésekre vagy a vészhelyzetekre, ám elvárja
tőlünk, hogy ne éljünk vissza ezzel a mechanizmussal.
AKUT ÉS KRÓNIKUS STRESSZ
Meg kell különböztetnünk azt a két módot, ahogyan a stressz

re adott válaszaink megjelenhetnek testünkben. Az egyik az akut
stressz, ami intenzív, de csak rövid ideig tart; a másik a krónikus
stressz, ami enyhe, de időben elhúzódó.
Az akut stressz kapcsolódik leginkább a kardiológiai problé
mákhoz, mivel ilyenkor az adrenalintermelés dominál, jelentős
mértékben stimulálva ezzel a szervezet kardiovaszkuláris (szív- és
ér-) rendszerét.
A krónikus stresszel kapcsolatban felfedezték, hogy olyan ba
jokhoz vezethet, amelyeknél az immunrendszerünk nem képes
megfelelő módon válaszolni. Ez magyarázatot ad arra, hogy mi

ért fejlődik vissza ilyenkor az immunvédekezésünkben oly fontos
szerepet játszó csecsemőmirigy.
Az akut stresszre példa az az ember, aki az úttesten áthaladva
hirtelen meglátja, hogy egy autó robog felé. Azonnal érezni fog
ja pulzusszámának megugrását és arcának átforrósodását. Ezek a
meglódult adrenalintermelés tünetei. Mellékveséjének velőrésze
azért áraszt adrenalint a vérébe, hogy felkészítse őt a testi erőkifej
tésre, illetve a gyors döntéshozatalra.
Ez lehetővé fogja tenni számára, hogy visszaugorjon a járdára,
vagy átszaladjon az út túloldalára, és ily módon megmentse az éle
tét. Miután az erőkifejtés megtörtént, és elhasználta az adrenalint,
a szervezet visszatér egyensúlyi állapotába.
Annak ellenére, hogy az akut stressz esetén gyorsan haszná
lódnak el azok a hormonok, amiket a testünk az ÁAS által termel,
az effajta reakció gyakori ismétlődése esetleg egészségügyi prob
lémák kialakulásához és a gyomornedvek egyensúlyának elveszté
séhez vezet, ami a gyomor kifekélyesedését okozhatja.
Mi történne, ha emberünk, amikor átmegy az úttesten, azt
látná, hogy az autó elkezdi őt követni? Akkor már sokkal több
energiára lenne szüksége, hogy képes legyen futni, futni és futni.
S hányán élnek közülünk úgy mintha egy autó állandóan üldözné
őket? Ez a krónikus stressz esete.
Ekkora energiaszükséglet esetén a májunk felszabadítja a ben
ne elraktározódott glikogént, vagyis azt az anyagot, amivé azok a
lermészetes cukrok válnak, amiket elfogyasztunk az élelmiszerek
kel, és ami természetesen nem vonatkozik a finomított cukorra,
amelynek semmiféle tápértéke sincs. A máj által felszabadított
glikogén a glukóz, ami a vérünkben kering, és ami biztosítja szá
munkra a szükséges energiát.
Egy idő múlva a máj azonban azt az információt fogja küldeni
az agynak, hogy a tartalékai kifogytak. Az agy erre azonnal - mint

minden kormány - megemeli az adókat, és elküldi behajtóját (a
kortizolt) a szervekhez és a szervrendszerekhez, hogy ott az fe
hérjét gyűjtsön be, ami a test „gazdasági tartalékának” számít. Ez
azonban akár olyan szintű fehérjehiányt is előidézhet, ami már e
szervek és szervrendszerek működésének összeomlását okozhat
ja.
Ha képtelenek vagyunk a stresszre adott választ kezelni, annak
rendkívül súlyos következményei lehetnek: testi és lelki egészsé
günk egyaránt kárát láthatja.
Szomorú, hogy az emberek többsége a stressz kizárásáról be
szél, ami teljesen hiábavaló erőfeszítés, mivel a stressz, ahogy azt
már elmagyaráztam, a túléléshez elengedhetetlen, alkalmazkodá
si mechanizmus. E realitással szembesülve sokan úgy döntenek,
hogy inkább nyugtatókon élnek, ami sohasem az optimális meg
oldás testünk általános egészsége és még kevésbé agyunk egészsé
ge szempontjából.
Azt azonban be kell látnunk, hogy képtelenek vagyunk e mo
dern kor életritmusát megváltoztatni. Az egyetlen természetes és
egészséges kiút tehát: ha megtanulunk relaxálni. A tanulunk szót
használtam, ugyanis a stresszreakció automatikus folyamat, a re
laxáció élettani folyamatát viszont csak tanulással tudjuk kialakí
tani, hogy később aztán bármikor újra előidézhessük azt.
Azt is számításba kell vennünk, hogy a stresszre adott reakci
ónk elsősorban az elménknek az őt ért hatásokhoz való viszonyu
lásától függ.
EUSTRESSZ ÉS DISTRESSZ
Azon kívül, hogy a stressz lehet akut vagy krónikus, más

szempontból is megkülönböztethetjük őket. Attól függően, hogy
alkalmazkodásunk megfelelő vagy nem megfelelő, beszélhetünk
eustresszről („jó” stresszről) és distresszről („rossz” stresszről).
Eustresszt jelent, amikor örömmel gondolunk valamire, vagy
örömmel teszünk valami olyant, aminek az eredménye kellemes
vagy számunkra ösztönző hatású lesz. Agyunk nem tesz különbsé
get a valódi és az elképzelt dolog között, ezért elég, ha elménkben
kivetítjük valamilyen kellemes esemény képét, s testünk máris
megérzi annak pozitív hatásait.
A nyaralás például számos változtatást és erőfeszítést követel
tőlünk. Napirendünk megváltozik, általában többet eszünk a kel
leténél, sportolunk, vagy kora hajnalig táncolunk. Mégis, mivel ez
egy olyan időszak, amit élvezünk, a nyaralás pozitív hatású.
Persze, ha túl sokáig nyaralnánk (olyanformán, ahogy az imént
említettem), akkor fizikailag kimerülnénk, ami felborítaná egész
ségünk egyensúlyát, komoly károkat okozva ezzel szervezetünk
nek.
Distresszt, azaz nem megfelelő alkalmazkodást idézünk elő,
amikor olyan dologra gondolunk, vagy olyat teszünk, ami bosz-
szúságot, dühöt vagy szorongást okoz. Agyunk ez esetben sem
Ibg különbséget tenni a valódi és az elképzelt között. Ha például
olyan feladat elvégzésével kell hosszú időt töltenünk, amit nem
szeretünk, sőt még túlóráznunk is kell miatta, feszültségünk folya
matosan nő. Egészen addig, amíg érzelmi összeomlás következik
be, vagy olyan mértékű kimerültség, ami már károsítja egészsé
günket.
Mivel a stresszreakció természetes adaptációs mechanizmus,
azt hihetnénk, hogy az aktuális esemény jellegétől függ, hogy adott

esetben eustresszről vagy distresszről beszélhetünk. A valóság azon
ban más. A stressz minősítése nem attól függ, hogy mi történik
velünk, hanem attól, hogy arra hogyan reagálunk.
„Semmi elméden kívüli dolog nem zavarhat meg.

A megrázkódtatás az elméd révén,
a rajta kívül eső dolgokról alkotott véleményéből ered.”
M a r c u s A u r e l iu s
Akadnak olyanok, akik számára a szabadság napjai rendkívül

kellemetlen időszakot jelentenek, azt distresszként élik meg, ha
csak nem tudják megoldani, hogy a szállodai szobájukat cégük
miniirodájává alakítsák át. Rájuk ugyanakkor a munkájukkal kap
csolatos erőkifejtés rendkívül ösztönző hatású, mert a munkahelyi
tevékenységüket élvezik.
Mások számára a szabadság az az időszak, amire egész évben
leginkább várnak, és a munkájuk - vagy a munkájukkal kapcsola
tos bármilyen pluszteendő - a számukra distresszt jelent.
Azt mondhatjuk, hogy a minket érő hatások valójában min
dig semlegesek. Kizárólag a velük szemben tanúsított reakciónktól
függ, hogy számunkra eustresszként vagy distresszként funkcio
nálnak.
Reagálásunk mikéntje egy pohár vizet is viharos óceánná ala
kíthat át; s ugyanígy; súlyos helyzetből tanulási, illetve gyarapodá
si lehetőséget kovácsolhatunk.
Reakcióink kulcsfontosságúak! Hányszor fordult elő veled, hogy
egy kapcsolatot nem az illető valamilyen tulajdonsága miatt sza
kítottál meg, hanem azért, mert a történésekre adott reakcióját
hosszú távon elviselhetetlennek érezted? Nagyra értékelhetjük
egy ember kvalitásait, miközben be kell vallanunk, hogy reakciói

miatt képtelenek lennénk vele együtt élni.
Vajon honnan erednek reakcióink? Mitől függ, hogy egy-egy
történésre miként reagálunk? Minden reakciónk valójában hoz
záállásunk eredménye. S hogy mi az a hozzáállás?
A hozzáállás belső viszonyulás,

ami meghatározza viselkedésünket.
Ha meg akarjuk változtatni reakcióinkat, meg kell változtat

nunk az azokat kiváltó hozzáállásunkat, más szóval: attitűdjeinket.
Honnan jönnek attitűdjeink? Sokukat a szüléinktől és a tanáraink
tól vettük át. Sok gyerek olyan szülők mellett nőtt fel, akik szerették
munkájukat, s gyermekükben a tanulással kapcsolatban pozitív el
várást alakítottak ki, hogy aztán majd jó, számukra örömöt jelentő
munkát végezhessenek. Akadnak azonban olyanok is, akik otthon
mindig csak azt hallották, hogy „a munka az emberiség átka, annyi
ra szörnyű dolog, hogy még fizetnek is érte”, és hasonlót. Márpedig
a körülöttünk élők hozzáállását idővel magunkévá tesszük.
STRESSZ
EUSTRESSZ DISTRESSZ
^ REAKCIÓ ^
ATTITŰD
GONDOLAT
SZÓ
v __________________________________________________ )
A minket befolyásoló dolgok ellenére azonban valódi szabad

ságunk abban áll, hogy mindig van választásunk, és a hozzáállá
sunkat megváltoztathatjuk. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, tudatá
ban kell lennünk, hogy attitűdjeink a gondolataink révén alakul
nak ki, s azok tartják fenn őket.
Mondd meg, hogyan gondolkozol, s megmondom, hogyan élsz!
Gondolataink határozzák meg hozzáállásunkat és reakcióinkat.

Ahogy a régi és bölcs közmondás találóan fogalmazza meg:
„Az emberek többet gyötrik magukat azokkal

a gondolatokkal, amelyeket a problémákból állítanak elő,
m int magukkal a problémákkal.”
A Silva-féle agykontroll kulcsa - ahogy azt az előző fejezetben

elmagyaráztam -, hogy tettet és eredményeket szülő megközelí
tést alakítunk ki, ami irányítani és vezetni tudja gondolkodásmó
dunkat.
Amint azt a kognitív pszichológia klinikai kutatása bebizonyí
totta, képesek vagyunk kontrollálni a gondolatainkat, s azon ke
resztül érzelmeinket és viselkedésünket is.
De hogyan tudjuk megváltoztatni gondolkodásmódunkat, ha
egyszer úgy érezzük, hogy az mindig is változatlan volt? Fel kell
ismernünk, hogy mire épülnek gondolataink. Részben a használt
szavainkra, a beszédmódunkra.
Mutasd meg, hogyan beszélsz,

s én megmondom, hogyan gondolkozol!
Beszédmódunk híven visszatükrözi gondolkodásunkat. Nem

létezik olyan pozitív ember, aki negatívan beszél; ahogy olyan ne
gatív ember sem akad, aki pozitívan beszélne!
Valahányszor azt mondod: „én ezt nem tudom”, „ez lehetetlen”,
„sohasem fogom elérni”, azt fejezed ki, amit saját magadról és a
körülményeidről gondolsz. Ez az oka, hogy szavaink kulcsszere
pet játszanak stresszünk kezelésében.
Szavaink formálják gondolkodásunkat, s így befolyásolják agy
működésünket, amelynek jelentős része a beszédkészség.
Anélkül, hogy észrevennénk: mindaz, amit kimondunk, ala
kítja gondolkodásmódunkat, ezáltal hozzáállásunkat, valamint
hogy az életben miként reagálunk az ilyen-olyan történésekre.
Ráadásul agyunk számára a szavaink utasítások, s ő pedig ké
szen áll arra, hogy azokat valósággá alakítsa. Ez az oka annak, hogy
a szavaknak valós hatalmuk van felettünk, s hogy szavainkkal jó és
rossz irányban egyaránt befolyásolhatjuk életünket.
W. Von Humboldt, német nyelvész és politikus a XIX. század
ban megállapította: „A nyelv nem a társadalmi, a kulturális vagy a
lelki struktúrák visszatükröződése,, hanem azoknak sokkal inkább
az oka. A nyelv nem egy korábbi valóságot jelöl, sokkal inkább
maga a nyelv az, ami szervezi számunkra a környező világot.”
John B. Watson, a behaviourizmus alapítója így fogalmaz:
„Amit a pszichológia gondolatnak nevez, az nem más, mint be
szélni saját magunkhoz”. Úgy tanuljuk meg a szavakat, hogy a
jelentésük szerinti tárgyakhoz társítjuk őket. A szavak gyakori is
mételgetése révén elérkezik az a pillanat, amikor már önmagában
a szóra is reagálunk, anélkül hogy szükségünk lenne hozzá a tárgy
jelenlétére. Ez pedig képessé tesz minket arra, hogy gondoljunk az
adott tárgyra. Maga a szó helyettesíti azt a hatást, amit a tárgyak
valóságos megjelenése okozhat szervezetünkre. Például: pusztán a
kellemetlen élmény elmesélésével felidézzük az összes olyan érzést,
amit a tapasztalat során átéltünk.
Ludwig Wingenstein, brit filozófus, kiemeli a nyelv fontossá

gát, s azt az emberi gondolkodást alapvetően szervező tényezőnek
tekinti. Úgy tanulunk az elménkről, hogy megtanuljuk a nyelvet,
s ezért nyelvezetünk visszatükrözi a valóságról alkotott érzékelé
sünket.
Tudatos emlékeinket befolyásolják a szavaink. Ezért nem em
lékszünk a 4-5 éves korunk előtti eseményekre, mert beszédkész
ségünk csak kb. ekkorra fejlődik ki. Szavaink kétségtelenül a gon
dolatainkat tükrözik.
Szavaink azért olyan fontosak ahhoz, hogy gondolatainkat irá
nyítani, és stresszünket kezelni tudjuk, mert mélyebb szerkezettel
rendelkeznek. A szavak valójában olyan szimbólumok, amelyek
asszociáció révén válaszreakciókat váltanak ki belőlünk. Nyelvünk
nem szimpla kommunikációs eszköz, hanem azt fejezi ki, aho
gyan a világot érzékeljük. Amikor beszélünk, valójában kivetítjük
a bennünk rejtőző, a saját magunkról és a környezetünkről alko
tott képet.
Jósé Silva valódi úttörő és látnok volt, amikor már évtizedekkel
az NLP (neurolingvisztikus programozás) és Louise Hay könyve
inek megjelenése előtt - ami, illetve aki hangsúlyozza a használt
szavak szerepét a célok elérésében - alapvető lépésként javasolta
„szókészletünk mentális kitakarítását” (gondolat-nagytakarítást)
ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondolkozni.
Ha kezelni akarjuk a stresszt, szemügyre kell venni szavainkat,
szófordulatainkat. Minden, amit önmagunknak mondunk, belső
reakciót vált ki, ami befolyásolni fogja testünket.
Iván Pavlov, aki 1904-ben orvosi Nobel-díjat kapott, alapos
és jól dokumentált kutatást végzett azokról az élettani hatások
ról, amelyeket a szavak váltanak ki14, bebizonyítva, hogy a szavak
képesek befolyásolni a pulzusszámot, a légzési ritmust, a vérnyo
mást, sőt még a vér összetételét is!
Mennyire vagyunk tudatában az általunk használt szavaknak,

és hogyan képesek azok feszültséggócokat képezni életünkben?
Mi, emberek, folyamatosan és mindent szavakba öntünk. Még
amikor csendben, egyedül vagyunk, gondolataink akkor is sza
vakból álló, belső párbeszédet alkotnak.
Agyunk mindent szó szerint értelmez, és bármit is mondunk
magunknak, azt testünknek szóló utasítássá alakítja át! Ez magya
rázza: ha kezelni akarjuk stresszünket, azzal kell kezdenünk, hogy
átalakítjuk beszédmódunkat. Miből adódik ez az összefüggés?
Minden szó egy-egy szimbólum, ami egy tárgyat, egy fogalmat
vagy egy gondolatot reprezentál. Agyunk rendkívüli asszociációs
képessége révén pedig olyan gondolatláncolatot hoz létre, amely
egyúttal hatást gyakorol majd idegrendszerünkre és testünkre is.
Ugyanúgy azonban, ahogy a szavak képesek kellemetlen lelkiálla
potot létrehozni, korlátozni vagy akár megbetegíteni bennünket,
arra is képesek, hogy elősegítsék egészségünk megtartását, illetve
gyógyulásunkat, valamint, hogy lényünk és tetteink pozitívabbá
váljanak!
Egyesek szerint először gondolkozunk, és csak utána beszé

lünk. A valóság azonban az, hogy a nyelv elengedhetetlen gon
dolataink kialakításához, és nagyon sok nyelvész állítja, hogy ál
talában előbb beszélünk, mint gondolkodunk (sokunk bizonyára
már átélte e jelenség következményeit...), vagy legalábbis a két
cselekmény egyidejűleg, egymást kölcsönösen táplálva megy vég
be. Fontos azonban figyelembe vennünk, hogy ezt az ördögi kört
könnyebb a szavainkkal megszakítani, mivel a beszédünket hall
juk, és tudatosan mindig megválaszthatjuk, hogy mit és hogyan
mondjunk.
Ha leszokunk néhány, eddig gyakran használt, negatív szófor
dulatról, az még nem jelenti, hogy letagadnánk a valóságot, ám
felkínálja a lehetőséget, hogy életünket jobbá tegyük.
Ami a célod elérését segítő, programozó mondatokat illeti,
azokról a következőket érdemes tudnod:
• Gyakran kell ismételgetned őket.

• Egyértelműen kell megfogalmazni a célodat.
• Kimondásukkor azt kell érezned, hogy érzelmileg azono
sulsz velük, mert ily módon ösztönöznek téged.
• Ki kell alakítanod az elmédben egy képet, ami megfogal
mazza a programozó mondat üzenetét.
A koncepció rendkívül egyszerű, s ugyanakkor nagyon haté

kony is: ha kontrollálni akarod stresszedet és életed minőségét,
kezdd azzal, hogy megváltoztatod beszédmódodat!
FELADAT:
A SZÓKÉSZLETED KITAKARÍTÁSA
írd össze azokat a negatív szavakat és szófordulatokat, amelyeket
gyakran használsz!
(íondold át, milyen más szavakat és szófordulatokat tudnál hasz

nálni helyettük, amelyekkel nem okozol kárt önmagadnak! A kö
vetkező listapáron látsz néhány példát.
A szókészlet kitakarítása
- Bonyolult + Nem olyan könnyű
- Ideges + Feszült
- Elfelejtettem + Nem emlékszem
- Képtelen vagyok + Megpróbálom
- Lehetetlen + Valószínűtlen
Töröld, töröld! Egyre jobban és jobban

_________ __ _________ J _________ . _______ J
írj egy listát azokról a kifejezésekről, amelyeket használni szoktál,

s amelyek stresszt okozhatnak és károsíthatják egészségedet! A
következő listán erre is mutatok néhány példát.
írj egy listát azokról a pozitív mondatokról és kijelentésekről,

amelyek - céljaid elérése érdekében - segítenek kialakítani egy
pozitívabb és hatékonyabb gondolkodásmódot!
A szókészlet kitakarítása
- X. Y.-t nem bírom elviselni.
- ...Pattanásig feszíti az idegeimet.
- Ilyen vagyok... Az ember nem tud átlépni a saját árnyékán.
- Én olyan vagyok, mint a kutya, akiből bizony nem lesz szalonna.
- Már a puszta látványától is fejfájást kapok.
+ X. Y. lehetne szimpatikusabb is.
+ ...Feszült leszek tőle.
+ Mindig dönthetek úgy, Hogy megváltozom.
+ Nagyobb erőfeszítéseket kell tennem.
+ Képes vagyok arra, hogy változtassak hozzáállásomon,
és hogy megszabjam a határokat.
® Rosa Argentína Rivas Lacayo Agykontroll-tanfolyam
Ha valamit bonyolultnak nevezünk, az arra hajlamosít, hogy

amint valamilyen akadályba ütközünk, már meg se kíséreljük a
problémát megoldani. Szembenézni egy nem éppen könnyű fel
adattal, nem azt jelenti, hogy letagadnánk a valóságot, ám előse
gíti, hogy olyankor is kitartóbbak legyünk, amikor történetesen
akadályba ütközünk.
Vehetjük például az „ideges” szót. Az idegrendszerünknek kö
szönhetően mozgunk, beszélünk, élünk... Ám túlingerelni az ide
geket - amit valójában teszünk, valahányszor azt mondjuk „ideges
vagyok” - károsíthatja az idegrendszeredet. Soha nem fogsz tudni
„megszabadulni az idegeidtől”, a feszültségeidtől azonban igen.
Másik példa az „elfelejtettem” kifejezés. Ahányszor ezt mon
dod, agyad nem tesz további erőfeszítést, hogy emlékezetedbe
idézze a keresett adatot. Bölcsebb ezért ilyen esetben azt monda
ni: „most nem emlékszem rá, de majd eszembe fog jutni”. Ennek
eredményeként rövid időn belül - vagy esetleg néhány óra múlva
- az emlék felbukkan.
Azt mondani, hogy „képtelen vagyok rá”, teljes abszurditás.
Az ókori Görögországban élt Démoszthenész, aki kiváló szónok
s/eretett volna lenni, ám dadogott. Bárki egyetértett volna azzal a
kijelentésével, hogy számára a szónokká válás „lehetetlen”. Ám a
célja iránti vágya olyan izzó volt, hogy hangosan beszélve elkez
dett gyakorolni, miközben apró kavicsokat tartott a nyelve alatt.
Utóbbi miatt kénytelen volt akadozás nélkül beszélni, nehogy
véletlenül lenyeljen egy kavicsot. Démoszthenész az őt gátló té
nyező ellenére kitűzte maga elé a célját. Nos, Görögország legjobb
szónoka lett, s mind a mai napig őt nevezik a szónoklat atyjának.
A legtöbb olyan dolog, amit az emberek évszázadokon keresztül
lehetetlennek tartottak, mára megvalósult. Az igazság az, hogy
amiről - mai tudásunk alapján - azt mondjuk, hogy lehetetlen, az
csupán valószínűtlen. Azok az emberek, akik nagy „bölcsen” azt
állítják valamiről, hogy lehetetlen, s kizárólag azon korlátok kö

zött maradnak, amelyek számukra lehetségesnek látszanak, pon
tosan ők azok, akik sohasem tettek egyetlen jelentős lépést sem a
fejlődés irányába.
Talán gyerekesnek tűnhet azt hinni, hogy használt szavaink és
szófordulataink lecserélésével jelentős mértékben változtathatunk
azon, hogy mi történik velünk, illetve, hogy hogyan érezzük ma
gunkat, ennek ellenére tagadhatatlan a szó, a gondolat, az érzelem
és a test között fennálló kapcsolat. Bölcsen fogalmaz ezzel kapcso
latban Seneca, a nagy filozófus:
„A szavakban jelenik meg a lélek; általuk látható,

hogy az igazság teljes-e, avagy csupán féligazság.”
A tapasztalat azt mutatja, hogy ha valaki nem alakítja át pozi

tívvá a szókészletét, az nem fogja elérni, hogy gondolkodásmódja
megváltozzon. Tudd, hogy az agynak nincs humorérzéke, és szó
szerint hajt végre minden utasítást, amit kap!
A nyelv szerkezete annyira fontos, hogy amíg egy ember nem
beszél valamilyen nyelvet, addig intellektuális képességei megle
hetősen korlátozottak.
Elképzelhető, hogy önmagadról olyant mondasz, amiket valaki
más mondott rólad. Holott valójában az csupán egy másik ember
értékelése, aki - adott pillanatban - esetleg éppen dühös volt rád.
Mindig te magad döntőd el, hogy milyen szavakat használsz, s
hogy mit hiszel el abból, amit mások mondanak rólad.
Az agykontroll-tanfolyamon azt javasoljuk, hogy valahányszor
negatív szót mondasz ki, magadban rögtön tedd hozzá: „töröld,
töröld”. Ez kialakít egy asszociatív kapcsolatot, aminek hatására
idővel elérkezik az a pillanat, amikor már amint elkezded kimon
dani a nem kívánt szót, a „töröld, töröld” azonnal felbukkan az
elmédben. Ez segít, hogy végleg leszokj a negatív szavakról és szó

fordulatokról.
Az is segít e változásban, ha olyan pozitív, programozó mon
datokat ismételgetsz, mint amilyenek például a könyvhöz mellé
kelt CD-n is szerepelnek. A CD-n hallható mondatok ahhoz is
támpontot adnak, hogy miként alkothatsz magadnak hasonló, az
általad áhított változást elősegítő programozó mondatokat.
Különösen javasolom egy olyan mondat használatát, amit ere
detileg dr. Emilé Coué, francia terapeuta alkotott meg. Ez a mon
dat bizonyítottan rendkívül hatékonyan segít egyre pozitívabb
motivációt kialakítani, ami ahhoz kell, hogy egyre jobbá váljunk,
és egyre jobban tegyük dolgunkat.
„Napról napra, minden szempontból,

egyre jobban és jobban vagyok.”
Ha minden alkalommal, amikor valaki megkérdezi tőled:

„hogy vagy?”, te azt válaszolod: „egyre jobban”, akkor ez segíteni
fog lelkiállapotod irányításában, és a korábbinál sokkal pozitívabb
és egészségesebb attitűdöt alakít ki benned.
Biztos akad majd, aki ezt naivitásnak tartja. Érdemes azon
ban tudnod: Coué doktornak sikerült bebizonyítania, hogy bete
gei jelentős mértékben javultak csupán attól, hogy mindennapos
rendszerességgel beiktatták ezt a mondatot életükbe.15 Másrészt
a fonológia bebizonyította, hogy az M betű* olyan rezgést kelt az
agyban, aminek a legkedvezőbb a hatása.16
Bizonyára olyanok is akadnak, akik szerint annak mondoga-
tása, hogy „egyre jobban vagyok”, egyfajta szökés a valóság elől.
+Spanyolul a „jobban” szó jelentése „mejor” (ejtsd: mehor), ezért emeli ki az

M betű és az említett mondat összefüggését az írónő. (A fordító megjegyzése.)
Valójában azonban a „hogy vagy?” kérdést föltevő ismerőseid leg

nagyobb részét egyáltalán nem érdekli az aktuális problémád, és
nem fogják azt megoldani. Úgy leélni az életedet, hogy közben
folyamatosan panaszkodsz a körülményeidre, nem segít abban,
hogy kilábalj ebből a helyzetből. Sőt, ahogy elterjed ennek a híre,
a helyzeted egyre rosszabbnak tűnik majd. Arról már nem is be
szélve, hogy kinek van kedve találkozni és beszélgetni „Tömény
Panasz” bácsival?
Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy megvigaszta
lódjunk, és ki tudjuk fejezni az érzéseinket, különösen, amikor a
szomorúság, a harag vagy az aggodalom elhatalmasodik rajtunk.
Ehhez meg kell keresnünk bizalmasunkat, aki meghallgat ben
nünket, és az legtöbbször nem olyan ember, akivel napi kapcso
latban állnánk.
Sokan olyan, minden pozitív attitűdtől mentes környezetben
élnek, ahol a „hogy vagy?” kérdésre adott „egyre jobban” válaszuk
hallatán a következő történhet. Nagyra kerekedett szemmel azt
mondja a kérdező: „Mennyire sajnálom! Nem is tudtam, hogy be
teg voltál!” Igen, lesznek olyanok, akik nem tudják felfogni, hogy
miként lehet valaki jobban, ha előtte nem volt kifejezetten rosz-
szul.
Ha rászokunk az „egyre jobban” válaszra, az egyúttal módot ad
arra, hogy másoknak is segíthessünk vidámabbá válni. Mindenütt
szükség van olyan emberekre, akik e képesség birtokában vannak,
hiszen mindnyájan szívesen beszélgetünk „Jó nap Reménykével”.
RELAXÁCIÓ
„Mindnyájan a tökéletes szabadságról

álmodozunk, a hegyekben vagy a tengernél
Micsoda butaság ennyit várni, amikor bármikor kivehetjük
ezt a szabadságot önmagunkon belül
Sehol máshol nem létezik olyan idilli hely mint a saját elménkben.
Vedd ki ezt a szabadságot olyan gyakran,
amilyen gyakran csak tudod, és e módon feltöltődik lelked,
hogy utána visszatérhess a munkádhoz, megszabadulva
a szorongásoktól, s telve energiával és jókedvvel!”
Ahogy szókészletünk kitakarítása segítséget fog nyújtani gondo

lataink, hozzáállásunk és a bennünket érő különböző hatásokkal
szemben tanúsított reakcióink megváltoztatásában, úgy a bennünket
ért stressz kezelésében a legfontosabb, hogy tudjunk relaxálni.
Milyen orvosilag és tudományosan bizonyított hatásokat nyújt
számunkra a relaxáció gyakorlása?17
A relaxáció jótékony hatásai egészségünkre nézve a következők:
1. Nyugalmi állapotú agyhullámok keletkezése agyunkban,

amelyeket alfa-frekvencia néven is ismerünk. Ilyen típusú
frekvenciák létrehozása szervezetünk számára egyensúlyt
és jóllétet eredményez, ami lehetővé teszi az izomfeszülé
sek oldódását, és meggátolja a krónikus stressz okozta dest
ruktív hatásokat. Továbbá, ha képesek vagyunk agyunkat
erre a nyugalmi szintre levinni, az lehetővé teszi, hogy a
bennünket érő hatásokra nyugodtabban tudjunk reagálni,
és megelőzzük az akut stressz kitörését.
Elősegíti a sejtek oxigénnel való ellátását. Amikor valaki ella

zul, akkor légzése lelassul, a belégzése mélyebbé válik. Ezzel
elérjük, hogy a tüdő jobban szellőzzön, s ennek következtében
jobb legyen az oxigénellátás. Sejtjeink számára a jó oxigénel
látás a jó egészség egyik alapja, és különösen igaz ez idegrend
szerünk sejtjeire, amelyeket neuronoknak nevezünk
Az erek kitágulása elősegíti a jobb vérkeringést. Ez azt je
lenti, hogy véredényeink kitágulnak, és lehetővé teszik a
vér bővebb áramlását. Ezért magas vérnyomás esetén a re
laxáció mindig hangsúlyozottan javasolt.
Javítja a koleszterinszintet. Orvosi kutatásokból kiderült,
hogy a mély relaxáció megnöveli a nagy sűrűségű ko
leszterin (HDL-koleszterin) szintjét. A HDL elősegíti az
artériákban felgyülemlett alacsony sűrűségű koleszterin
(LDL-koleszterin) eltávolítását, tehát tisztítja az ütőere
ket. Ennek eredményeként keringési rendszerünkben
csökken a vérzsírszint. Mindenki jól tudja, hogy a magas
vérzsírszintet tartják a kardiovaszkuláris betegségek kiala
kulása egyik fő okának.
Csökkenti a szorongást. A relaxáció egyik kiemelkedő hatá
sa, hogy - minden, napi rendszerességgel relaxáló embernél
- csökkenti a szorongás mértékét. Ez annak tulajdonítha
tó, hogy relaxáció közben testünkben csökken a tejsavszint,
amely közvetlen kapcsolatban áll a szorongás tüneteivel.
Kedvező hatása van az immunrendszerre. A napi rendsze
rességgel végzett relaxáció olyan hatást fejt ki testünkre,
ami elősegíti a fehérvérsejtek termelődését és azok jó álla
potban tartását. A fehérvérsejtek alkotják immunrendsze
rünk hatalmas „hadseregét”.
Növeli az endoríinszintet. A mély relaxáció endorfin-
termelést indít be testünkben. Az endorfinmolekulák
neuropeptidek, tehát olyan kémiai vegyületek, amelyeket

az idegrendszer használ tevékenységének szabályozására,
s amelyek segítenek megszüntetni a testi fájdalmat. Ezért
ma már számos klinikán és kórházban nélkülözhetetlen
eszköznek tartják a relaxációt.
Nagyon fontos tudni, hogy a felsorolt élettani hatások létre

jöttéhez legalább 15 percig kell relaxálni! Ezért mindenkinek - a
rohanó életet élőknek pedig különösen - javaslom a napi legalább
egyszeri, 15 perces lazítást.
Ha egészségügyi gondod van, akkor feltétlenül konzultálj or
vosoddal, és naponta háromszor relaxálj! Ez segít visszanyerni
belső egyensúlyodat. A relaxáció önmagában ugyan nem szünteti
meg a betegségedet, de mindenképpen a betegséggel szembeni re
agálásra ösztönzi testedet.
Arról is tudj, hogy a mély relaxáció megkönnyíti a koncent
rálást, és javítja az ítélőképességet. Ezért javaslom: használd ezt a
nyugalmi állapotot arra, hogy beprogramozd céljaidat és szándé
kaidat, valamint adj időt magadnak a pihenésre és a mély relaxá-
cióra is!
Stresszünk kezeléséhez elengedhetetlen, hogy folyamatos men
tális takarítást végezzünk szókészletünkben, s hogy naponta leg
alább egyszer relaxáljunk. Ez segít megszabadulni a feszültségtől,
csökkenti a fizikai kimerültséget, és megelőzi a krónikus stresszt. Ez
a két eszköz lehetővé teszi, hogy gondolkodásunkat hatékonyabban
kontrolláljuk, mivel - ahogy azt a kognitív pszichológia kutatásai is
bebizonyították - ez érzékenységünk kezelésének kulcsa.
Ahol a gondolatod, ott a tapasztalatod; az ember az, amit gondol.
N év telen sz e r z ő
FELADAT:
RELAXÁCIÓS GYAKORLAT
A relaxációs gyakorlat, amit a könyvemhez csatolt CD-lemez tar

talmaz, a Silva-féle agykontroll alapgyakorlatának az adaptációja.
Rendszeres alkalmazásával megtanulsz mélyen ellazulni.
A gyakorlatot kényelmes testhelyzetben végezd, ami lehetővé
teszi, hogy az izmokban lévő feszülések oldódhassanak! Azt fogod
hallani, hogy hunyd be a szemed, mert ily módon kizárod a fi
gyelmedet elterelő dolgok zömét. Azt is hallod majd, hogy sóhajts
néhány mélyet, s légy tudatában, ahogy a levegő be- és kiáramlik a
testedbe, illetve testedből. Mindnyájan átéltük már, hogy egy mun
kát vagy valamilyen - feszültséget okozó - tevékenységet befejez
ve ösztönösen felsóhajtottunk. Felsóhajtunk, amikor kijövünk a
főnökkel folytatott megbeszélésről; amikor ebéd után az anyósunk
távozik; vagy amikor befejezünk egy nagy figyelmet megkövetelő
munkát. A sóhajtás az egyik módja, hogy légzésünket és testünket
nyugodtabb állapotba állítsuk vissza.
Valamennyi meditációs módszer azt kéri, hogy irányítsuk fi
gyelmünket légzésünkre, tegyük azt nyugodtabbá és mélyebbé,
ami elősegíti az ellazulást.
Később azt fogod hallani, hogy mély belégzést követő kilégzés
közben ismételd el magadban és jelenítsd meg gondolatban a 3-as
számot, háromszor, egymás után, majd lazítsd el egész testedet,
tetőtől talpig. Ily módon - gyakorlás hatására - idővel asszociá
ció alakul ki a 3-as szám és a test nyugalmi állapota között. A cél
az, hogy gyakorlással elérd: ha csak behunyod a szemed, mélyet
sóhajtasz, háromszor magad elé képzeled, és gondolatban kimon
dod a 3-as számot, ettől tested teljes mértékben ellazuljon.
Ezt követően azt hallod majd, hogy irányítsd figyelmedet tes
ted különböző részeire. Elhangzik majd, hogy közben esetleg
enyhe vibrálást vagy meleget érezhetsz, amelynek oka ereid ki

tágulása, ami előnyös, hiszen javítja tested perifériás részeinek a
vérellátását.
Azért haladunk az izmok ellazításában a fejtől a lábak felé,
mert az izmokat működtető, úgy nevezett motoros idegrendszer
s is a fej felől halad a testrészekhez, s működtetése teljes mértékben
akaratlagos. Utóbbi tény miatt az izomzat ellazítása könnyebbé és
gyorsabbá teszi a teljes relaxáció állapotának kialakulását.
Ismét azt fogod hallani, hogy sóhajts mélyet, s kilégzéskor is
mételd magadban és jelenítsd meg gondolatban a 2-es számot,
amelyet a mentális relaxáció állapotával fogunk asszociálni. Utána
azt kéri tőled a szöveget felolvasó magyar kollégám, hogy képzeld
el az úgynevezett ideális pihenőhelyedet. Bármilyen helyszínt, ami
számodra a békét és a szépséget fogalmazza meg. Az ekkor követ
kező csend ugyan csupán egyetlen percig fog tartani, mégis egy
órányi kikapcsolódással lesz egyenértékű. A 2-es szám és a men-
tális relaxáció társítása azt eredményezi majd, hogy gyakorlással
egyre gyorsabban éred el a mentális nyugalmi szintet.
Ismét azt hallod majd, hogy sóhajts mélyet, s kilégzéskor ismé
teld magadban és jelenítsd meg gondolatban az 1-es számot, há
romszor egymás után, és ezzel elérkezünk egy olyan szintre, ami
a fizikai és a mentális relaxáció eredménye, és amit alapszintnek
nevezünk.
Amikor már teljesen ellazult a tested és a lelked, egy 10-től 1-
ig tartó visszaszámlálást végzünk, ami segíteni fog a figyelmedet
összpontosítani és koncentrálási készségedet javítani.
Mélyebb szintet elérni azt jelenti, hogy hozzáférsz a mentális
koncentrálás egy tágabb szintjéhez. Az egészségesebb szint kife
jezés a test és lélek közti kiegyensúlyozottabb állapotra utal.
Ezután számos pozitív kijelentést hallasz majd, amelyek segí-
lenek a pozitívabb szókészleted kialakításában, és ötleteket adnak
saját - igényeidhez illeszkedő - programozó mondataid megfor

málásához.
Ezt követőn egy ideig csend következik, hogy programozhasd
ilyen-olyan célod elérését, vagy alkalmazd valamelyik, a későbbi
ekben elmagyarázandó Silva-technikát.
Befejezésként néhány olyan mondatot hallasz majd, amelyek
emlékeztetnek a gyakorlat konstruktív és pozitív céljára. Végezetül
azt mondja a felolvasó, hogy az 1-től 5-ig tartó számolás végén
kinyitod a szemedet, teljesen éber leszel, remekül érzed magad,
sokkal jobban, mint korábban.
A Silva-féle relaxáció számos tudományos kutatásban rendkívül
hatékonynak bizonyult. Másfajta relaxációs technikákkal történt
összehasonlító vizsgálatokban is igazolást nyert a technika haté
konysága, továbbá, hogy jól érthető és könnyen elsajátítható.18
Tekintettel arra, hogy a relaxáció élettani változásokat idéz elő
- amelyekről már esett szó -, felsorolok néhány olyan érzést, ame
lyet a mély relaxáció közben esetleg átélsz majd.
1. A testünket súlyosnak vagy könnyűnek érezzük.

2. Olyan érzés jelentkezhet, mintha a végtagjaink
„elaludtak” volna.
3. Hideg vagy meleg érzés.
Az első kettő a relaxáció által előidézett, csökkent izomtónus

nak tulajdonítható, és már egy kis testmozdulattal eltűntethető. A
harmadik az erek kitágulása miatti testhőmérséklet-változás kö
vetkezménye.
Ha már gyakorlatod van valamilyen típusú meditációban - jó
gázol vagy szoktál elmélyülten imádkozni -, akkor valószínűleg
nem érzel majd semmi szokatlant, mivel tested már hozzászokott
a relaxáció előidézte változásokhoz.
Fekve relaxálni ugyan nagyon kényelmes, ám abba könnyen

belealudhatunk. Ezért azt javaslom, hogy kényelmesen ülve vé
gezd a gyakorlatot, úgy, hogy mindkét talpad a földön legyen, és
mindkét kezed az öledben pihenjen! Ez azért is előnyös, mert így
könnyen fogsz tudni szinte bárhol relaxálni.
Azt is javaslom, hogy a kellő gyakorlat megszerzése után már
ne hallgasd a hangfelvételt, hiszen, ha egyszer megtanultad a fo
lyamatot, akkor képesnek kell lenned külső segítség nélkül is bár
mikor és bárhol relaxálni.
A 3-ról 1-re módszer
Amikor már legalább 10-szer elvégezted a gyakorlatot, akkor

készen állsz rá, hogy sokkal gyorsabban használd a 3-ról 1-re mód
szert, anélkül, hogy szükséged lenne a hangfelvételre.
Helyezkedj el egy kényelmes pózban, hunyd le a szemed, végy
egy mély lélegzetet, és kilégzéskor ismételd el magadban és jele
nítsd meg gondolatban a 3-as számot, háromszor egymás után,
miközben testedet a fizikai relaxáció állapotába hozod! Vegyél egy
újabb mély lélegzetet, kilégzéskor pedig ismételd el magadban és
jelenítsd meg gondolatban a 2-es számot, háromszor egymás után,
ezzel elmédet a mentális relaxáció állapotába juttatod! Ismét végy
egy mély lélegzetet, és kilégzéskor ismételd el magadban és jele
nítsd meg gondolatban az 1-es számot, háromszor egymás után,
és ezzel az alapszintedre érkezel!
Ez utóbbi relaxációs szinten fogod tudni alkalmazni az agy-
kontrolltechnikákat, illetve programozni bármely célod elérését.
Kste a relaxációs gyakorlat a természetes alvásba folyhat át.
Néhány tanács
Stresszünk kezelése vagy kezeletlenül hagyása az egészség és a

betegség közti különbséget jelentheti. Selye János - tudományos
kutatással töltött számos évtized után - a következő tanácsokat
adja egészségünk megőrzéséhez:
• Figyeljünk étkezésünkre, és naponta végezzünk valamilyen

testmozgást!
• Mindennapos rendszerességgel relaxáljunk!
• Erősítsük meg önmagunkat saját belső értékeinken keresztül!
• Olyan tevékenységet végezzünk, amit lelkesen tudunk tenni!
• Nyerjük el embertársaink szeretetét!
Napjainkban rengeteg információ olvasható az étkezési szo

kások és az egészség kapcsolatáról. Egyre bizonyítottabb, hogy a
silány ételek fogyasztása kulcsszerepet játszik a legtöbb súlyos be
tegség kialakulásában.
A megfelelő táplálkozáshoz leginkább a józan eszünkre van
szükségünk, mivel testünk jelez, amikor nem megfelelő az elfo
gyasztott étel minősége vagy mennyisége*. Előtérbe kell helyez
nünk a gyümölcsöket és a zöldségeket; meg kell bizonyosodnunk
arról, hogy megfelelő mennyiségű rostot (pl. teljes kiőrlésű ga
bonát) is beviszünk a szervezetünkbe; és megfelelő mennyiséget
fogyasztunk fehérjéből, zsiradékból; valamint naponta minimum
két liter vizet megiszunk.19
*Mára már kiderült, hogy anyagcseretípustól függően egyénileg

valamennyire eltérő a tápanyagigény. Info az anyagcseretípus műszeres
meghatározásáról: www.szebbeletert.hu. (A szerkesztő megjegyzése.)
Egészséges és kiegyensúlyozott étrenddel testünk megelőzheti

a stresszt, ami a szervezet túlzott emésztési megterhelése miatt is
kialakulhat, még abban az esetben is, ha közben olyan vitamino
kat és ásványi anyagokat is beviszünk, amilyenekre és amennyire
testünknek szüksége van.
A mindennapi testmozgáshoz nem kell atlétakondíció, sem
bonyolult edzőgép. Amire viszont igenis szükség van, hogy min
dennap, normális ütemben, gyalogoljunk mintegy 20-30 percet.
Az elkényelmesedett életmód kiküszöbölésével, amit testmoz
gással érhetünk el, testünk számára lehetőség nyílik arra, hogy az
megfelelő módon kezelje a stresszt gerjesztő hormonokat.
E könyv és CD segítéségével begyakorolhatod a relaxáció egy
szerű változatát, ami bizonyítottan hatásos, és manapság valójában
nélkülözhetetlen. A naponta végzett relaxációval megelőzhető a
stressz-distressz olyan szintű akkumulálódása, hogy az már kárt
okozzon bennünk, és segít elkerülni az életminőségünket károsít
ható testi és érzelmi problémákat.
Fontos újra felfedezni és megerősíteni a belső értékeidet. Azok
olyan belső erőforrást képeznek, aminek birtokában sikerrel tudsz
szembenézni életed kihívásaival. Ez teszi lehetővé, hogy fokozato
san fejlődjünk, hogy jobbá váljunk.
Tanuld meg élvezni tevékenységedet, tanulj meg „együtt ára
molni” azzal, amit teszel! Tudatosítsd, hogy tevékenységednek
értelme van! Lelkesedj a munkádért, és fedezd fel - bármilyen
egyszerű is legyen az a munka - azt a felbecsülhetetlen hozzá
járulást, amit a világ számára tevékenységed jelent. Ahogy Selye
János mondta: „Bármit is teszel, lelkesen tedd!” Add át magad az
életnek és a szolgálat érzésének, mely érzésen mindnyájan oszto
zunk! Anélkül, hogy bármit is várnál a változástól, pontosan azt
logod megkapni, ami a leginkább biztonságot és támogatást nyújt:
a hozzád hasonló emberek szeretetét.
Mindennek eléréséhez pozitív hozzáállással kell élnünk, ami a

lélekkel végzett munkából és az önismeretünk növelésére tett erő
feszítéseinkből fakad, s hogy rendszeresen lehunyjuk szemünket,
és önmagunkba, befelé nézzünk.
„Az emberiség minden problémája abból fakad,

hogy az ember képtelen csendben, egyedül ülni a szobában.”
B l a i s e Pa s c a l
95
3 -
A szorongásos problémák kezelése

„Mindössze higgadtságra van szükségünk,
ami nem elmélet, hanem a felelősségteljes lélek egyik állapota.”
D. H . L a w r e n c e
Úgy érezhetjük, hogy nem létezik annyi idő, ami elegendő lenne
valamennyi tennivalónk elintézéséhez. Az életünk folyamatos ro
hanással telik, ám ezért nagy árat fizetünk.
A minket érő stressz kezeletlensége, a ránk zúduló ingerek óri
ási mennyisége és a tény, hogy hagytuk belső értékeinket elseké-
lyesedni, mindez azt eredményezi, hogy szorongunk, ami aztán
fokozatosan roncsolja lelkiállapotunkat és egészségünket. A gyo
morfekély vagy a szívbetegség kialakulása előtt már megjelennek
azok a tünetek, amelyek egyértelműen jelzik: a stressz kikerült
ellenőrzésünk alól. A két leggyakoribb szorongásos probléma: az
álmatlanság és a fejfájás.
A legtöbben sajnos teljesen normálisnak tekintik, hogy alvás
zavarban szenvednek. Valójában az a normális, ha természetes
módon tudunk aludni; abnormális, ha ehhez tablettát kell beven
nünk, akárhány évesek is vagyunk.
Nagyon sokan beletörődnek az altatók napi rendszerességű

fogyasztásába, amit sokszor orvos ismerősük ír fel. Könnyen
szem elől tévesztik, hogy az álmatlanság a pszichés zavarok kö
zel 80%-ának az egyik tünete.
Tévedés azt hinni, hogy bizonyos életkor után gyógyszereket
kell szednünk ahhoz, hogy szervezetünk a szükséges funkcióit el
végezze. Ha alvászavarban szenvedünk, annak szorongásunk az
oka, és - ha csak nincs valamilyen különleges betegségünk - az
altató tabletták fölöslegesek.
Becslések szerint a fejfájások 75-80%-ának az oka szintén a szo
rongás. Nem kell szakember, hogy ezt belássuk. Elegendő felidéz
ni, hogy mikor is szokott megfájdulni a fejünk. A válasz többnyire
a következő: amikor sírok; amikor dühösnek vagy tehetetlennek
érzem magam; amikor valami hosszan tartó, munkahelyi vagy in
tellektuális erőfeszítést kell tennem, és fáradtnak érzem magam;
amikor olyan társadalmi eseményen kell részt vennem, amihez
nincs kedvem stb. A szorongásos fejfájás könnyen felismerhető,
mivel az imént felsorolt helyzetekben jelentkezik. Könnyen elmu
lasztható egy fájdalomcsillapító tablettával.
Becslések szerint a fejfájások kb. 15%-a migrénes jellegű. Ez
általában ciklikusan visszatérő, nagyon intenzív, és egyéb tünetet
is okozhat: hányingert, hányást, szédülést, illetve rendkívül erős
fény- vagy hangérzékenységet. Ma már ugyan léteznek olyan gyógy
szerek, amelyeket ha a migrénes roham jelentkezésekor bevesz a
beteg, az megelőzi az állapot kibontakozását, de ha erről lekésik,
akkor ki kell várni, amíg a folyamat lezajlik. Ez pedig órákat, sőt
néha napokat is jelenthet. Csak az tudja, hogy miről beszélek, aki
ezt már átélte.
Bár sikerült a migrén genetikai gyökerét beazonosítani, az is
kiderült, hogy az állapot elsődleges kiváltó oka a stressz, ezért ke
zelésében a relaxáció elengedhetetlenül szükséges.
A szorongásos problémák kezelése 97
Létezik egy harmadik típusú fejfájás is, amit szervi eredetű fej
fájásnak nevezünk, és valamilyen betegség kísérő tünete. A magas
vérnyomás, a hastífusz, a malária csak néhány példa, ahol a fejfá
jás segít felismerni a kórképet.
A szorongásos jellegű fejfájástól és a migréntől is végleg meg
lehet szabadulni a relaxáció segítségével, mivel - ahogy azt már
említettem - azok a stresszel állnak kapcsolatban.
Ha napi rendszerességgel végzed a könyvhöz CD-n mellékelt
gyakorlatot, és rendszeresen alkalmazod az agykontroll-tanfolyamon
oktatott alváskontroll- és fej fáj áskontroll-technikát, akkor meg
szabadulhatsz ezektől a problémáktól, és elősegítheted, hogy éle
ted szorongástól mentes, és ezáltal egészségesebb legyen.
Mik életünkben a stressz leggyakoribb előidézői? Léteznek fi
zikai stresszt okozó tényezők, mint például a hirtelen hőmérsék
let-változás; a légszennyeződés; vagy a romlott étel. Minden ilyen
tényező adaptációt követel meg szervezetünktől, tehát stresszt
idéz elő.
Léteznek pszichés jellegű stresszokok is, amelyek gondolkodá
sunkkal és - a múltunkkal, jelenünkkel vagy jövőnkkel kapcsola
tos - érzéseinkkel függnek össze. Sokunk számára az érzelmeink
jelentik stresszünk fő forrását, és ezért szorongásos problémáink
legfőbb okát is.
ÉRZELMEINK INTELLIGENS IRÁNYÍTÁSA
„Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják.”
PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE 16:21
Érzelmeink olyan túlélési mechanizmusok, amelyek a megfe

lelő cselekvésre ösztönöznek minket. Az érzelmek minden hely
zetben konstruktív vagy destruktív szerepet játszhatnak, javunkra
vagy kárunkra szolgálhatnak. Öt alapvető érzelem létezik: a szere
tet, az öröm, a félelem, a düh és a szomorúság. Közülük az utolsó
három okozhat szorongásos jellegű problémákat.
Indokolt érzelmek azok, amelyek - ahogy nevükből is követke
zik -valamilyen adaptációs szükségletre adott válaszok. A félelem
segít abban, hogy megvédjük magunkat; a düh, hogy megvédhes-
sük jogainkat; és a szomorúság, hogy időt kapjunk veszteségeink
feldolgozására, hogy aztán folytathassuk utunkat.
Indokolatlan érzelmek azok, amelyek - eltorzult érzékelésünk
következtében - a szükségesnél erősebb válaszreakcióként jelen
nek meg. Egy-egy érzelem befolyásolja a gondolatainkat, a testün
ket, és cselekvésre késztet; de az érzelem is „feltöltődik” a gondo
latainktól és a tetteinktől.
Az indokolt érzelmek tevékenységre ösztönöznek, az indokolat
lanok, mivel alaptalanok, megbénítanak és akadályoznak minket.
A félelem érzéséről a legkönnyebb belátni, hogy az túlélési me
chanizmus, hiszen - konstruktív formájában - segít életünk meg
védésében, s abban is, hogy elővigyázatosak legyünk.
Az összes érzelmünk közül a düh esetén látható legkevésbé an
nak konstruktív jellege. Pedig a haragra való képességünk teszi
lehetővé, hogy megvédjük magunkat és másokat.
r w \
r i
Indokoltak Indokolatlanok
\ Túlélési
\ Attitűdök és
mechanizmusok nézetek
I 1T
CSELEKVÉSRE M E G B É N ÍT A N A K
Ö SZTÖ N Ö ZN EK
J
William Sloane bölcsen fogalmazza ezt meg:
„Fontos a haragra való képességünk,

mert aki nem haragszik meg,
az hozzászokik az elviselhetetlen tolerálásához...
és valószínűleg cinikussá válik.
Ha elveszítjük az elnyomással szembeni dühünket,
az elnyomottak iránti együttérzésünk is csökkenni fog.”
A szomorúság rákényszerít, hogy átgondoljuk a helyzetet, s

így lehetővé teszi lelki egyensúlyunk helyreállását. Az új tervek
pedig elősegítik, hogy konstruktív változásokat vigyünk véghez
életünkben.
Ha minden érzelemre szükségünk van, és olyan fontos funk
ciót töltenek be az életben maradásunkban, akkor miért okoznak
mégis annyi problémát? E kérdésre a válasz egyrészt abban a vég

letességben rejlik, ahogy az érzelmeink képesek elfajulni; másrészt
abban, hogy sokszor indokolatlanok.
Ahhoz, hogy szorongásos problémáinkat - köztük az álmat
lanságot és a fejfájást - kezelni tudjuk, szükségünk van arra, hogy
érzelmeinket határozottabban legyünk képesek irányítani.
Félelmeink nagy része abszurd feltételezések következménye,
amelyek miatt azt hisszük, hogy pl. szerencsétlenség fog bennün
ket érni. Amint úgy döntünk, hogy képzelt és indokolatlan félel
meinkkel szembenézünk, eltüntethetjük őket, mivel azok csupán
gondolataink és kontrollálatlan képzeletünk szüleményei. Elménk
„délibábokat” produkál, és el is hiszi azokat. A trenírozott képze
let, elménk kontrollálása, és az, hogy tudunk gondolkozni, elősegí
ti, hogy érzelmeinken uralkodni tudjunk.
A félelem, a düh és a szomorúság életminőségünkre valós ve
szélyt jelenthetnek. Ám kontrollálhatjuk őket, ha tudatában va
gyunk, hogy érzelmeink vészjelzésekként vagy attitűdünk, illetve
hiedelmeink következményeként jöttek létre.
Lehet, hogy az adott esemény hatására jelentkező érzelmi reak
ciónk indokolt volt, ám az már értelmetlen, ha a történteket újra és
újra elismételgetjük magunknak - mintha egy végtelenített filmbe
kerültünk volna -, s az élmény így teljesen körülfon minket.
ATTITŰDÖK HIEDELMEK
o
O
mmSm
KÉPEK ÉS S ZA V A K
Hányszor tapasztalhattuk, hogy egy történet folyamatosan bő

vül, és egyre tragikusabbá válik, ahogy az érintettje sokadszorra
meséli el, s újabb részleteket tesz hozzá.
Ahhoz, hogy intelligens módon kezeljük érzelmeinket, meg
kell vizsgálnunk, hogy a kognitív dimenzió - memóriánk, képze
letünk, gondolataink, attitűdjeink és nézeteink - milyen hatásokat
okozhat.
Elménk képes olyan konstruktív gondolatokat generálni, ame
lyek egészséges érzelmeket váltanak ki; illetve olyan kellemetlen
gondolatokat, amelyek indokolatlan érzelmeket okoznak.
Egy körültekintő és határozott ember, akinek elméje nem ge
nerál szorongást okozó problémákat, megállítja a negatív gondo
latokat, és egészséges érzések létrehozására ösztönzi magát. Ily
módon elkerüli az olyan hozzáállás kialakulását, ami - az előző
fejezetben szó esett már róla - kialakítja a viselkedésünket meg
határozó attitűdöket.
Szorongásaink irányítása szempontjából a hitrendszerünk is
kulcsszerepet játszik. Vannak egészséges hiteink, amelyek segíte
nek önmagunk nevelésében, és előmozdítják személyiségünk fej
lődését. Léteznek azonban egészségtelen hiedelmeink is, amelyek
„délibábokkal” mérgeznek meg bennünket, károsítva életminősé
günket és egészségünket. De vajon mik is ezek a hiedelmek?
Belső hitrendszerünk határozza meg valóságunkat.
E definícióval megállapíthatjuk, hogy a valóságnak hitt vala

miből mennyi az, ami nem egyéb, mint az önmagunk által megte
remtett, gondolkodási sémánk következménye. Mivel az attitűdje
ink és a hiedelmeink egyaránt gondolatainktól függnek, érzelme
ink irányítása nagyrészt azon múlik, hogy tudunk-e gondolkozni.
Az érzések természete ugyanolyan lesz, mint a gondolatoké.
Reakcióink megváltoztatásához módosítanunk kell számos

attitűdünkön, és meg kell változtatni néhány - a valóságról al
kotott képünket eltorzító - hitünket. Ehhez az szükséges, hogy
megváltoztassuk gondolkodásunkat, átszerkesztve és kijavítva az
önmagunk számára vetített „filmeket” és az önmagunknak mesélt
történeteket.
A SZORONGÁS KEZELÉSE
„Ostobaság gondjaink miatt a hajunkat tépni,

hisz a kopaszság nem enyhíti aggodalmunkat ”
M a r c u s T u l l i u s C ic e r o
Emlékezzünk: szorongást akkor érzünk, ha egy problémával szem

be kell néznünk és azt meg kell oldanunk. De szoronghatunk olyan
alaptalan aggodalmak vagy félelmek miatt is, amelyeket képzele
tünk feltételez, hogy a jövőben esetleg megtörténhetnek.
Hadd adjak néhány tanácsot a félelem és a szorongás hatéko
nyabb uralásához:
• Ne halogasd a teendőidet, mert az csak növeli a feszültsége

det! Amit meg kell tenned, azt tedd meg!
• Figyelj az önmagaddal folytatott, belső párbeszédedre! Az ag
godalmak majdnem mindig az elme „hallásában” fejeződnek
ki, azaz a szavakban.
• Relaxálj naponta, ez csökkenti a szorongásodat!
• Légy kritikus a feltételezéseiddel szemben, amelyek aggodal
maidat táplálják! Lehet, hogy azok totálisan irracionálisak.
A DÜH KEZELÉSE
„Erőszakot tenni önmagunkon nem más,

mint mások hibái miatt büntetni magunkat ”
L o rd C h e st e r f ie l d
Nagyon sok ember számára a düh a legkevésbé kezelhető ér

zelem. Ugyanis igen csábító, mert energetizál. Azonban általában
nem a megfelelő módon jelenik meg: megbántunk másokat, s a
korábbinál rosszabb helyzeteket és még nagyobb feszültséget te
remtünk önmagunk számára.
A düh intelligens módon történő irányításához határozott
döntést kell hoznod, miszerint nem leszel reakcióid rabszolgája.
• Figyeld meg, mi robbantja ki dühödet, és tudatosítsd annak

megjelenését!
• Olyan gondolatokat hozz létre, amelyek nem táplálj ák tovább
a téged magával ragadni akaró hullámot!
• Lélegezz mélyen, és emlékezz, hogy az első impulzus idővel
mindig enyhül!
• Relaxálj rendszeresen, mert azzal megelőzheted, hogy a fe
szültségek felhalmozódjanak benned, és „robbanásokat”
idézzenek elő!
A SZOMORÚSÁG KEZELÉSE
„Vajon a velünk történő rossz dolgok miatt

vagyunk szomorúak, vagy ezek a rossz dolgok
azért történnek velünk, mert szomorúak vagyunk?”
W i l l ia m J a m e s
A szomorúság olyan érzelem, aminek érdemes utat adni. Sírni

egészséges, viszont könnyeink elfojtása megbetegít minket. Hogy
elkerüljük a tartós szomorúságba zuhanást, ami depresszióhoz
vezethet, magunk mögött kell hagynunk a múltat - ott, ahova
valójában tartozik -, és jobban kell bíznunk saját belső eszköze
inkben.
• Kezdj olyan tevékenységekbe, amelyek motiválnak!

• Becsüld meg kapcsolataidat, és légy hálás azért, amid van!
• Fogadd meg, hogy teszel személyiséged fejlődéséért!
• Erősítsd meg saját fontosságod tudatát!
Ha megtanulunk változtatni reakcióinkon, és nem hagyjuk,

hogy az első impulzus elsodorjon minket, akkor a szélsőséges ér
zelmek fokozatosan elmaradnak. Ily módon változni fog viselke
désünk.
Ahogy a neurobiológiai kutatások bebizonyították, egyes ér
zelmek iránt „függőség” alakul ki bennünk.20 E függőség meg
szüntetéséhez - mint bármilyen más addikció esetén is - abba kell
hagynunk az azt előidéző anyag „fogyasztását”. Ez annyit jelent,
hogy változtatni kell azon a viselkedésen, ami beindítja az adott
érzelemhez kapcsolódó neuropeptidek kiáramlását.
Ahogy a gondolatainkban és a viselkedésünkben végrehajtott
módosítások változást idéznek elő érzelmi reakcióinkban, spiri

tuális értékeink megerősítése biztosíthatja számunkra, hogy a
legmegfelelőbben és a legokosabban kezelhessük érzelmi állapo
tunkat.
Fejlesszük azokat az érzéseket, amelyek által érvényesülnek bel
ső értékeink! Ezek:
• a nagylelkűség,
• a megbocsátás,
• a szánalom és
• az érzelmi függetlenség.
ÉRZELMI ÉRETTSÉG
„Az ember akkor válik éretté,

amikor visszaszerzi azt a komolyságot,
amivel gyermekkorában játszott.”
F r ie d r ic h N ie t z s c h e
Mindannyian szeretnénk elérni az érzelmi érettség állapotát,

és azt hisszük, hogy ez csak idő és életkor kérdése. Pedig nem igaz,
hogy önmagában a tapasztalattól bölccsé válnánk; a megtapaszta
lás csak akkor vezet el a bölcsességhez, ha úgy használjuk, hogy az
a bensőnkből fakadjon és a bensőnkben növekedjen.
A következő mondás találóan mutat rá a lényegre:
„Nem az számít, hogy egy esemény mit tesz velünk,

hanem hogy mi mit kezdünk azzal az eseménnyel ”
A valódi érettség eléréséhez fejlődnünk kell. Fejlődnünk kell:
• mentálisan (gondolataink, attitűdjeink és hiedelmeink ke

zelése),
• erkölcsileg (döntéseinket és viselkedésünket olyan értékek
re alapozva, amelyek támogatják és építik életünket, az együtt
élést és mindenki jólétét),
• spirituálisán (ápolva azokat az értékeket, amelyek által meg
találjuk belső nyugalmunkat).
Úgy tudunk lazítani kellemetlen érzéseink és pusztító szenve

délyeink bilincsén, ha változtatunk gondolatainkon és viselkedé
sünkön. Ez teszi lehetővé, hogy életünkben egészséges érzelmek
jöjjenek létre és oldódjanak krónikus, szorongásos gondjaink. Ez
segíti fejlődésünket, és lehetővé teszi jobbá válásunkat.
Ahogy egyre kevésbé azonosulunk gondolatainkkal és negatív
hiedelmeinkkel, azt fogjuk tapasztalni, hogy egyre kevésbé gene
rálunk szorongást, dühöt és depressziót kiváltó bizonytalanság- és
elégedetlenségérzést.
A túláradó érzelmek korában tennünk kell pszichoszomatikus
egyensúlyunk fenntartásáért. Tudni relaxálni, helyesen gondol
kozni; érzelmeinket kontrollálni ma már nem luxus, hanem olyan
szükség, ami kulcsfontosságú egészségünk fenntartásához és a lel
ki béke megőrzéséhez.
Szent Ágoston így fogalmaz:
„Nem az a baj, ha az ember elvész szenvedélye miatt,

hanem ha elveszti a szenvedélyét.”
Az érzelmek megzavarhatnak és megsemmisíthetnek, de ne

mesebbé és emberségesebbé is tehetnek minket.
FELADAT:
ÉRZELEMI IRÁNYÍTÁS
Mi segíthet felismerni az érzelmileg befolyásoló és töprengésre

késztető irracionális gondolataimat?
Volt-e olyan tapasztalatom, amikor végül kiderült, hogy az elgon

dolásom nem teljesen helytálló?
Ha a legjobb barátom vagy valaki, akit becsülök, ugyanezt gon

dolná, mit mondanék neki?
Ha a legjobb barátom vagy bárki, aki szeret, megtudná, hogy ilyen

gondolataim vannak, mit mondana nekem? Milyen egyértelmű
bizonyítékkal szolgálhatna, hogy belássam, gondolataim nem száz
százalékban helytállóak?
Amikor más a lelkiállapotom, akkor vajon másképp gondolko

zom a helyzetekről? S hogyan?
Amikor érzelmileg zaklatott állapotba kerültem, milyen gondo

latok segítettek jobban érezni magamat?
Vannak-e olyan jelentéktelennek tűnő apróságok, amelyek ellent

mondanak az álláspontomnak, és amelyeket eddig félrelöktem,
mert nem tartottam azokat fontosnak?
Melyek azok az attitűdök, amelyek félelmet, dühöt vagy szomorú

ságot váltanak ki belőlem?
Mely nézeteim miatt alakult ki bennem eddigi életem során nyug

talanság, harag vagy kétségbeesés?
Milyen belső értékek segíthetnének, hogy jobban tudjam irányíta

ni az érzelmeimet?
Ahhoz, hogy magasabb szintű érzelmi érettséget érjek el, mit kéne
tennem mentális, etikus és spirituális téren?
BELSŐ IRÁNYÍTÁS
„A bölcsek köve, amit

az alkimisták kerestek: az akarat.”
CONSTANCIO VlGIL
Mindannyian szeretnénk nagy akaraterővel rendelkezni és elérni,

hogy elménk hatékonyan működjön. Mégis, ritkán állunk meg és
gondolkozunk el azon, hogy ehhez folyamatosan edzeni kell önfe
gyelmünket. Akkor is, ha az kezdetben csak apróságokat jelent.
Ha ugyanis eredményeket érünk el a kis dolgokban, akkor
megnő az önbizalmunk. Egyre inkább képessé válunk az önfegye
lemre, és egyre erősebben hisszük, hogy sokkal nagyobb és jelen
tősebb eredményeket is el tudunk érni.
Ezért tartalmaz az agykontroll olyan technikákat is, amelyek
segítenek legyőzni lustaságunkat, ami miatt pl. a kelleténél többet
alszunk. Az ébredéskontroll-technika ugyanis lehetővé teszi, hogy
ébresztőóra nélkül is pontosan tudjunk kelni, s így megtapasztal
juk, hogy hatni tudunk belső folyamatainkra. (A magunktól törté
nő, pontos ébredés képességét egyébként nem is kellett volna soha
elveszítenünk, hiszen alig száz éve használunk ébresztőórát.) Az
ébrenlétkontroll-technika pedig lehetővé teszi, hogy - amikor arra
szükségünk van - sokáig ébren tudjunk maradni.
Belső irányításunk tudatosságunktól függ, ami azt jelenti, hogy
nemcsak azt vesszük észre, ami ébrenlétünk alatt a saját „itt és
mostunkban” történik, hanem azt is, ami alvás közben történik
velünk. Álmaink életünk részét képezik, és tudatossá tételük rend
kívül jelentős szerepet játszhat szorongásunk kezelésében.
HYPERSOMNIA (TÚL SOK ALVÁS)

„A csoda egyik fajtáját
úgy nevezik: fegyelem.”
Th o m a s C arlyle
Ugyanúgy, ahogy a feszültség felhalmozódása álmatlanságban és

fejfájásban nyilvánulhat meg, sok emberben a túlzott feszültség
„megszökés” iránti vágyat szül. Hisz létezik-e jobb dolog annál,
mint aludni, aludni és aludni, remélve, hogy amikor felébredünk,
a problémáink - valamilyen csoda folyományaként - eltűntek?
Noha a hypersomnia a szorongás egyik tünete lehet, illetve
szélsőséges esetekben kóros rendellenesség, sokak számára egy
szerűen: érzelmi kötődés a párnához, mert szeretnék meghosz-
szabbítani az alvás élvezetét. A felnőttek 70-80%-ának átlagosan
7,5 óra alvásra van szüksége, és normálisnak tekinthető minden
egyéb, 6 és 9 óra közé eső időtartam.
Gyermekkorban normális hosszabb ideig aludni. A kor elő
rehaladtával az alvásidő aztán egyre rövidebbé válik, amíg el
nem érjük a felnőttkori átlagidőtartamot. Tudjuk, hogy a bő
séges mennyiségű alvás fontos a növekedéshez, és azt is, hogy
gyermekkorban az alvási időtartamok hosszabbak, mint felnőtt
korban, amelynek oka az idegrendszer érése21. Idősebb korban
- a bölcsülés korában - a szokásos alvási idő le szokott rövidül
ni. Sok idős ember panaszkodik, hogy nem tud aludni, ugyan
akkor nem veszik figyelembe, hogy alaposan megváltoztatták
korábbi, megszokott napirendjüket. Nagyon korán ágyba búj
nak, majd 6 órai alvás után - ami egyébként teljesen normális -,
hajnalban felébrednek. Ezt követően pedig panaszkodnak, hogy
ilyenkor már nem tudnak visszaaludni. Továbbá: napközben jel
lemzően el-elszunyókálnak, ami szintén csökkentheti az éjsza

kai alvászükségletüket.
A XVII. századig gyakorlatilag nem voltak órák magántulaj

donban. A XVIII. században csak a királyok és az arisztokraták
gyűjteményeiben szerepeltek. A XIX. században az óra átalakult
egy olyan ruhakiegészítővé, ami jelezte nemes tulajdonosa rangját
és vagyoni helyzetét. A világ lakosságának jelentős hányada még
a XX. században, sőt napjainkban sem használ órát. Mindez azt
mutatja, hogy a normális és a természetes mindig is az volt, ha az
ember ébresztőóra nélkül is pontosan tudott ébredni.
Szervezetünknek számos önszabályozó biológiai ciklusa van.22
A mentális programozás lehetővé teszi számunkra, hogy ezek
közül néhányat akaratlagosan irányítsunk. Ha pedig sikerül ezt
elérni, az nagyobb önbizalmat ad, és arra ösztönöz, hogy sokkal
fontosabb és jelentősebb célok elérésére is kiaknázzuk elménk le
hetőségeit.
Másik szempont: az altatószerek és a hosszabb ébren maradást
lehetővé tevő serkentőszerek használata rendkívüli mértékben el
szaporodott. „Az idő pénz” mondják sokan, s hogy tőkésítsék ide

jüket, feláldozzák alvásukat. A fiatalok azt akarják, hogy a buli a
végtelenségig tartson. Mindkét csoportnál azt látjuk, hogy nyakló
nélkül fogyasztják az ébren maradást lehetővé tevő serkentősze
reket.
Az ébrenlétkontroll olyan mentális technika, ami segít minket,
hogy szükség esetén éberek legyünk, anélkül, hogy bármilyen ser
kentőszerhez kellene folyamodnunk, vagy hogy megtagadnánk
szervezetünktől a biológiailag és pszichésen szükséges alvást.
Felsorolok néhány helyzetet, amelyben a technika használata
szükségessé válhat:
• ébren maradni tanuláshoz;

• vizsgára való felkészülés;
• befejezni egy határidős feladatot;
• autóvezetés.
A két mentális technika jelentéktelennek tűnhet, ám segít fel

ismerni, hogy számos funkciónk irányítása önmagunkból, belül
ről történik, nem pedig kívülről. Hogy képesek legyünk kezelni
feszültségeinket, érdemes kialakítunk egyfajta belső kontrollra
fókuszálást, ami a biztonság érzetével ajándékoz meg bennünket.
Segít átvészelni a kellemetlen pillanatokat anélkül, hogy elveszí
tenénk önuralmunkat, és lehetővé teszi, hogy megelőzzük valami
jelentősebb probléma kialakulását.
Nagyobb önbizalom birtokában erősödik önbecsülésed, ennek
hatására magabiztosabban teszed a dolgodat, és jobb eredményt
produkálsz.
ÉS AZ ÁLMOK, AZOK ÁLMOK?
„Nem aludtam. Azon a határon bolyongtam,

ahol a tárgyak megváltoztatják alakjukat.
Valahol az ébrenlét és az alvás közti, titokzatos területen.”
G u st a v o A d o l f o B e c q u e r
Csak a XX. század 50-es éveiben fedezte fel a tudomány, hogy az

álmodást nem lehet szimplán alvásnak nevezni. Az mondhatjuk,
hogy az emberek három különböző állapotban léteznek: ébren
vannak, alszanak és álmodnak.
Az álmodást a RÉM (rapid eye movement: gyors szemmozgás)
időszakának is nevezik. Esténként, amikor aludni térünk, öt alvási
és álmodási cikluson haladunk át. Mindegyik szakasz 90 percig
tart. Az első részben megjelenik az alvási fázis, ami megoszlik a
felületes alvás (amelyben a théta agyhullámok dominálnak) és a
mély alvás között, amelyet (a delta agyhullámok túlsúlya miatt)
lassú alvásként ismerünk. Ezután következik a REM-szakasz,
amelyben álmodunk, és amit „paradox alvás” néven is emleget
nek, mert agyhullámaink ekkor a béta-hullámok szintjéig oszcil
lálnak, amelyek pedig az ébrenlét állapotához kapcsolódnak, s ez
paradoxonnak tűnhet.
Ahogy az alvási és álmodási ciklusok tovább váltogatják egy
mást, a RÉM- szakaszok egyre hosszabbakká, a lassú alvás idő
szakai pedig egyre rövidebbekké válnak. Ezért érezzük kelleme
sebbnek és örömtelibbnek a hajnali alvást. A lassú alvás elenged
hetetlen a biológiai pihenésünkhöz, a REM-alvás pedig a mentális
regenerálódáshoz.
Az említett ciklusok megváltozhatnak az altatószerek és egyes
antidepresszánsok fogyasztása esetén. Ilyenkor különösen a REM-

szakaszok megrövidülése figyelhető meg. Emiatt az ilyen szert
szedők, bár elég sokat alszanak, kellő mértékben - mentálisan
- láthatóan mégsem pihenik ki magukat. Ha pedig valaki azért
szed altatót, mert szorong, éjjel ugyan alszik, ám felébredve ismét
érezni fogja a szorongást.
A REM-szakaszban, tehát álmodáskor, a testünk szinte teljesen
lebénult állapotban van, ami az alacsony izomtónusszint követ
kezménye. Részben emiatt, részben agyunk retikuláris aktiváló
rendszerének ekkori kikapcsoltsága miatt nem hajtjuk végre ál
maink cselekményét, megelőzve ezzel mindazt a veszélyt, amit az
magával hozna. Álmodás közben a férfiaknál bekövetkezhet erek-
ció, a nőknél pedig hüvelynedvesedés. Álmodás közben szívünk
percenként 120-at vagy esetleg még ennél is többet verhet. Úgy
tűnhet, mintha valamilyen, a külső tudatosság szintjén végzett
cselekvést folytatnánk. És ez igaz is, csak tevékenységünk éppen
séggel teljes mértékben belül történik.
AZ ALVÁS ÉS AZ ÁLMODÁS CIKLUSAI
7,5 óra
Mindannyian álmodunk - ez éjszakánként átlagosan öt al

kalommal történik meg sokan azonban nem emlékeznek rá,
és ezért azt hiszik, hogy ők nem álmodnak. Hogy emlékszünk-
e álmainkra vagy nem, az a felébredésünk időpontjától függ. Ha
a REM-periódus végén ébredünk fel, biztos, hogy vissza tudunk
emlékezni az álmunkra. Ha el is meséljük azt két-három isme
rősnek, akkor több napig is emlékezhetünk rá. Ha sokszor elme
séljük, eljuthatunk odáig, hogy az adott álom egész életünkre az
emlékezetünkben marad.
Ha azonban akkor ébredünk fel, amikor a REM-periódus még
nem ért véget, akkor pár pillanatig ugyan emlékszünk álmunk
ra, de az emlék hamarosan szétfoszlik. A lassú alvás végén, tehát
a REM-szakasz kezdete előtti felébredés esetén pedig semmifé
le emlékünk sem lesz, mivel olyan alvási fázisban ébredtünk fel,
amikor általában nem álmodunk.
Álmaink 5-től 45 percig tarthatnak, és agyunk számára nem
csupán holmi képzelődést, hanem olyan valóságot jelentenek,
amire reagálnia kell. Ezért történik olykor, hogy néha csaknem si
kítva; néha könnyek között ébredünk; máskor úgy érezzük, hogy a
szívünk majdnem kiugrik a helyéről; és az is előfordul, hogy saját,
harsány nevetésünkre ébredünk.
Niéri igen* vagy miért nem?

Calderon de la Barca szerint: „az álmok csak álmok”. Pedig

agyunk nem tesz különbséget a valóság és az álmokon belüli fan
táziák között. S mivel valóságnak tekinti, olyan biológiai láncreak
ciót indít be testünkben, amilyet akkor kéne létrehoznia, ha a szó
ban forgó helyzettel valóban szembe kellene néznünk. Ha például
azt álmodod, hogy köveket cipelsz, akkor izmaid tejsavtartalma
meg fog nőni, és izomfájdalommal ébredsz. Ugyanúgy, mintha a
valóságban is elvégezted volna ezt az erőkifejtést! Ha félelmetes
történetet álmodsz, akkor az adrenalin addig fogja stimulálni a
szívedet, amíg hatására fel nem ébredsz.
Annak megértésében, hogyan is működik mindez, segítsé
günkre lehet, ha az agyat egy nagyvállalattal hasonlítjuk össze.
Képzeld el egy pillanatra az agyadat, mint egy nagyvállalatot,

amelyben a tulajdonos hozza meg a legfontosabb döntéseket, és
határozza meg a követendő útirányt. Ott van a vezérigazgató
is, aki megkapja az összes külső és belső információt (fizikai ha- j
tások, tehát ami történik velünk; illetve az elmére ható tényezők,
vagyis amit gondolunk, vagy ami álmunkban történik). A z ő
feladata tájékoztatni a tulajdonost és az összes többi részleget, I
hogy azok elvégezhessék a munkájukat. Ezek egyike az ellenőr- j
zési osztály, amelyik felelős a szükséges információk kezeléséért,
vagyis hogy a különböző részlegek készenlétben álljanak a kö
vetkező helyzetre. Egy másik részleg a raktár, ahonnan elküldik
azokat a szükséges felszereléseket, amelyekre a többi részlegnek
szüksége van munkája elvégzéséhez. A nagyvállalat további sze
replője az igazgatósági asszisztens, aki kiadja az elvégzendő fel- f
adatokra vonatkozó utasításokat.
Amikor álmodunk, a felbukkanó képek olyan információkat je

lentenek agyunknak, amelyekre reagálnia kell. A tulajdonos (a hóm-
löki agykéreg) aktív állapotban van. A vezérigazgató (a talamusz)

aktiválja az ellenőrzési osztályt (a hipotalamuszt), amely minden
től függetlenül aktiválja túlélési mechanizmusunkat, és ahogy azt
már az előző fejezetben elmagyaráztam, adrenalintermelést idéz
elő. A raktár (az agyalapi mirigy) feladata, hogy felszabadítsa az
összes olyan anyagot, amelyek szükségesek a keletkezett igény ki
elégítéséhez. Tehát aktiválja a hormontermelő, úgynevezett endok
rin rendszert, amelynek hatására hormonok tódulnak a véráram
ba. Az igazgatósági asszisztens (a működést elindító retikuláris
rendszer) azonban mélyen alszik, s így nem küld rendelkezéseket a
munkásoknak, köztük izmainknak. Ez az oka, hogy fizikailag nem
hajtjuk végre azt, ami álmainkban történik. Ha azonban az álomké
pek már fenyegetik életben maradásunkat, akkor a retikuláris rend
szer mégis működésbe lép, s mi tettre készen felébredünk.
Az álmok életünk részei. Szorongásaink jelentős része álma
ink tartalmára vezethető vissza; olykor ez okozza rossz kedvünket
vagy szomorúságunkat, még akkor is, ha - mivel nem emlékszünk
rájuk - nem vagyunk ennek tudatában. Ugyanannyira fontos em
lékeznünk álmainkra, mint megjegyezni az érzelmeinkre negatív
hatást gyakorló, szorongást előidéző gondolatokat. A Talmud böl
csen mutat rá erre a tényre:
„Egy álom, amelyre nem emlékszünk,

ugyanolyan, mint egy levél, amit nem olvastunk el.”
A legtöbb pszichológiai és pszichoterápiás iskola nyilatkozik

arról, hogy szerinte mik is az álmok. Az egyik teória szerint az
elme selejtezésének termékei. A másik szerint: elfojtott traumák
vagy megvalósulatlan vágyak. A harmadik szerint: egy „felsőbb
tudathoz” való hozzáférés eszközei. Tudományosan annyit tudha
tunk bizonyosan, hogy az álmok kapcsolatban állnak idegrendsze
rünk fejlődésével; hogy tartalmuknak egészségünk szempontjából

jelentősége van; s hogy az alvástól memóriánk javul, és fokozódik
a fehérjeszintézis.
Az álmok olyan információt is nyújtanak számunkra, ami segít
het problémáink megoldásában. A történelem tele van ilyen esetek
kel. Johann Mendel, a genetika atyja, egy színes, virágzó, réti lóheré
vel teli mezővel álmodott. A virágok meghatározott rendszer szerint
csoportosultak, pontosan abban a rendben, ami egyértelművé tette
az öröklődés törvényeit. Albert Einstein azt követően fogalmazta
meg relativitáselméletét, hogy álmában egy fénysugáron lovagolt az
űrben. A nagy zenei mű, a Messiás, részben Friedrich Hándel álmá
nak szüleménye. Hosszan folytathatnám a példák sorát. Fontosabb
azonban, hogy te használni tudd az álmaidat, hogy azok segítsenek
megoldani problémáidat, s így javítani tudd életminőségedet.
Rajtad kívül valójában senki sem tudja értelmezni az álmaidat.
Léteznek ugyan egyetemes szimbólumok és archetípusok, Carl Jung
szerint azonban személyes tapasztalatunk mindig egyedi. Minden
jó terapeuta - még a legkonzervatívabb pszichoanalitikus is -, ha
elmeséled neki az álmodat, és megkéred, hogy értelmezze azt, kér
déseket fog feltenni. Megkérdezi, hogy számodra mit jelentenek ál
mod jelképei, hogy te mire asszociálsz velük kapcsolatban. Ne bízz
olyan emberben, aki azt mondja: „Ön kígyóval álmodott? Ó! Ez azt
jelenti, hogy nagyon kell vigyáznia, mert valaki fondorlatos módon
ártani akar önnek!” Nem, kedves barátom. Amit egy kígyó jelent,
és amire vele kapcsolatban asszociálunk, az épp annyira különböző
lehet, mint amennyire mi magunk is különbözünk egymástól.
A Silva-féle agykontroll úttörő szerepet játszott olyan techni
kák megtanításában, amelyek segítenek visszaemlékezni álmaink
ra, és problémáink megoldása érdekében megtanítanak azokat
kreatívan használni.
Amint említettem, részben azért érdemes megtanulnunk em
lékezni álmainkra, mert kínzó szorongásunk forrásai lehetnek.

Ha például állandóan azt álmodod, hogy a párod hűtlen hozzád,
és nem emlékszel az álmodra, nem tudod, valójában miért vagy
gyakran szomorú vagy dühös.
Niéri érdemes emlékeznünk

az álmainkra?
• Hogy észrevegyük az esetleges, kialakulófélben levő
szorongásunkat.
• Hogy információt kapjunk problémáink megoldásához.
• Hogy jobban tudatában legyünk annak,

ami bennünk belül történik.
I___________________________ J
Mindnyájan találkozunk olyan problémákkal, amelyekről nem
tudjuk, hogy miként oldjuk meg. Nem kell híres művésznek vagy
tudósnak lenni ahhoz, hogy alkalmazhassuk azt a kincset, amit az
álmok tudnak felkínálni.
Emlékezni álmainkra azt jelenti, hogy tudatában vagyunk
mindannak, ami az agyunk számára valóságos. Ha a nap kb. egy-
harmadát alvással töltjük, akkor ez azt jelenti, hogy amikorra be-
töltjük a 60. életévünket, addigra már 20 évet aludtunk. Tévedés
a híres tangódal sora: „20 év, az semmi”. Ha nem tudjuk, hogy
mit álmodunk, akkor egy olyan tevékenység marad előttünk is
meretlen, ami pedig mélyen befolyásolja mindennapi életünket és
ezáltal életminőségünket is.
A hagyományos pszichológia arra vállalkozott, hogy feltárja,
hányfajta lelki zavarban szenvedhetünk. A mai, új pszichológia
szerencsére már arra helyezi a hangsúlyt, hogy segítsen bennün-
két erősebbé válni és - gondjaink ellenére - lelkileg egészséges

nek maradni. Kétségtelen, hogy az egyik leghatékonyabb eszköz,
amit lelki erőnk növeléséhez használhatunk, ha egyre tudatosabb
emberekké válunk. Nem csak abban a vonatkozásban, ami körü
löttünk, kívül történik, hanem abban is, ami önmagunkon belül.
Álmaink belső folyamataink fontos részét képezik, s a rájuk való
emlékezés olyan jelentős útvonal, amit muszáj bejárni ahhoz, hogy
elérjük a legfontosabb tudást, az önismeretet. Friedrich Nietzche
így szól erről:
„Mindenért felelősek akarunk lenni, csak az álmainkért nem.

Micsoda nyomorult gyengeség ez és milyen logikátlanság!
Semmi sem annyira a sajátunk, mint az álmaink!”
FELADAT:
ÉBREDÉSKONTROLL- ÉS
ÁLOMKONTROLL-TECHNIKA
Ahhoz, hogy gyakorolhasd az önkontrollt, ismertetem az éb-

redéskontroll-technikát és az álomkontroll-technika első lépését.
A technikák alkalmazásához kikerülhetetlen feltétel, hogy tudj
relaxálni. Meg kell bizonyosodnod arról, hogy megfelelően be
gyakoroltad már a könyvhöz mellékelt CD relaxációs gyakorlatát.
Ébredéskontroll
Este, amikor már készen állsz az alvásra, belépsz relaxációs alap

szintedre, a 3-ról 1-re módszert használva, úgy, ahogy azt már be
gyakoroltad. Bizonyosodj meg róla, hogy nem félálomban vagy,
mert ha nem vagy teljesen tudatos, akkor a programozás, amit

végzel, nem lesz hatékony!
Miután relaxációs alapszinteden vagy, magad elé képzelsz egy
órát. Képzeletben elmozgatod az óra mutatóit vagy digitális szám
jegyeit addig, amíg az óra azt az időpontot nem mutatja, amikor
fel akarsz ébredni.
Ekkor azt mondod magadban:
„Ez az az időpont, amikor fel akarok ébredni,

ez az az időpont, amikor fel fogok ébredni.”
Ekkor pedig - relaxációs szintedről - aludj el! A beprogramo

zott időben fogsz felébredni, teljesen éber leszel, s remekül fogod
magad érezni, teljesen kipihenten és tökéletes egészségi állapot
ban.
Álomkontroll
Első lépés annak gyakorlására, hogy emlékezzünk egy álmunkra.
Este, amikor már készen állsz az alvásra, belépsz relaxációs

alapszintedre, a 3-ról 1-re módszert használva, úgy, ahogy azt
már begyakoroltad. Bizonyosodj meg róla, hogy nem félálomban
vagy, mert ha nem vagy teljesen tudatos, akkor a programozás,
amit végzel, nem lesz hatékony! Miután relaxációs alapszintedre
értél, mondd magadban:
„Emlékezni akarok egy álmomra,

és emlékezni fogok egy álmomra.”
Ekkor pedig - relaxációs szintedről - aludj el! Éjjel vagy reggel

egy álom élénk emlékével fogsz felébredni. Legyen a kezed ügyé

ben papír és ceruza, hogy feljegyezd!
Felébredéskor érdemesebb lerajzolni álmod tartalmát, mint
elmesélni azt. Tehát rajzold le a szimbólumokat (tárgyakat vagy
személyeket), amelyekkel, illetve akikkel álmodtál! Nem kell mű
alkotást produkálnod, és nyugodtan írj a rajzba vagy mellé néhány
szót, amik segítenek beazonosítani rajzod részleteit. A szimbólu
mok lerajzolása segít asszociálni, és ezáltal könnyebb lesz emlé
kezni a teljes álomra.
125
4 .
Zseniális tanulás
„A zseniális és a hétköznapi gondolkodásmód között
az a különbség, hogy a zseni elméjének nagyobb részét használja,
és különleges módon használja azt.”
J ó s é S ilv a
Nehéz elhinnünk, hogy megtalálható bennünk a zsenialitás. Pedig

mindnyájunkkal megtörtént már, hogy elcsodálkoztunk valami
lyen eredményünkön. Talán azt mondtuk ekkor: „Nem tudom,
hogy csináltam, nem tudom, hogy jutott eszembe!” Az igazság az,
hogy ilyenkor - és szinte észrevétlenül - a szokványostól eltérően,
zseniális módon használtuk intelligenciánkat.
Mindenki, bármilyen életkorban járjon is, képes ennek elsajá
títására. Meg lehet tanulni gyorsabban és hatékonyabban használ
ni elménket, mint ahogy azt a hagyományos oktatásban tapasz
taltuk. Ehhez azonban először is tisztáznunk kell, hogy agyunk
miként dolgozza fel az információt.
Mindnyájan tanúi vagyunk annak a hihetetlen mértékű vál-
lozásnak, ami a világban végbement, de sajnos oktatási formánk
távol áll attól, hogy kihasználná agyunk teljes kapacitását. A mai

iskolák továbbra is merevek és vonalasak, jobban hasonlítanak a
XIX. század kis iskoláihoz, mint az informatika kora megkívánta
oktatási intézményekhez.
Dr. Georgi Lozanov, az orvosi Nobel-díjat kapott dr. Roger
Sperry és dr. Róbert Ornstein tanulmányozták agyunk működé
sének módját, és kutatásaikkal bizonyították rendkívüli tanulási
képességünket.23 E kutatások forradalmasították az oktatásról al
kotott elképzeléseket, és alátámasztották Jósé Silva feltételezéseit.
Minden tanulási folyamatnak azt kéne szem előtt tartania,
hogy ne csak a külső, hanem a belső tudatosságot is működésbe
hozza, s hogy teremtse meg az egyensúlyt a racionális és elemző
bal agyfélteke, illetve az intuitív és kreatív jobb agyfélteke között.
Ezen integráció révén megnő az agysejtközti kapcsolatok szá
ma, és javul azok minősége, megnövelve agyunk asszociatív ké
pességét. Az eredmény nem csupán nagyobb kapacitású és jobb
minőségű tanulás lesz, hanem agyi potenciálunk növekedése is.
Végső soron: minél többet használod az agyadat, annál több agyad
lesz, amit használhatsz. Ahhoz, hogy ezt elérd, a következőkre van
szükség:
• relaxáció (feszültségmentes tanulás);

• az asszociáció sebességének növelése;
• vizualizáció, ami magába foglalja az összes érzékünket,
• asszociatív kódok létrehozása, amelyek elősegítik az emléke
zőképességet.
Zseniális tanulás 127
A TANULÓ AGY
„Az agy olyan varázslatos szövőszékhez hasonlítható,

amelyben milliónyi szikrázó vetélő sző át egy szertefoszló,
ám mindig jelentéssel rendelkező struktúrát...
Olyan, mintha a tejút valamiféle kozmikus táncba kezdene.”
S ir C h a r l e s S h e r r in g t o n
Az különbözteti meg agyunkat minden más élőlényétől, hogy

kapcsolatokat hoz létre. Agysejtjeink, a neuronok, már az anya
méhben elkezdik „összeszőni” hálóikat, s ez a folyamat halálunkig
nem is szűnik meg.
Az agysejtközi kapcsolatok száma alapvetően az agyunknak
adott információ és inger mennyiségétől függ. Legtöbbünk való
színűleg hozzászokott a „korai stimuláláshoz”, amit úgy definiál
hatnánk, hogy: azon hatások összessége, amelyek a maximumig
fokozzák a gyermek fizikai, mentális és pszicho-szociális képessé
geit a kapott ingerek ismétlődése és folytonossága révén. Az ilyen
stimuláció hiánya kárt okozhat a fejlődésben és a mentális képes
ségek kialakulásában.
Létezik azonban - bár ez nem annyira közismert - „az érettkori
stimuláció” is, melynek ösztönző hatására minden életkorban
szükség van. Különösképpen az idősebb életkor közeledtekor,
illetve elérésekor nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy el
ménk frissességét megőrizzük. Igaz ugyan, hogy életünk első éve
iben az agyunk „képlékenyebb”, mint később, de a tudomány mára
már bebizonyította, hogy e plaszticitás folyamatosan fennáll, és
csak rajtunk múlik, hogy azt serkentjük-e.
Sokáig azt tartották, hogy az agy szerkezete a gyermekkor után
már csak az időskorban bekövetkező, leépülési folyamatok hatásá

ra változik, s hogy a neuronok teljes mértékű kifejlődését követőn
bekövetkezett agysérülés esetén a neuronok már nem pótlódnak.
Más szóval: a sérült agy sem strukturálisan, sem funkcionálisan
nem képes regenerálódni.
A statikus agy elmélete kimondja, hogy aki valamilyen agyi fo
gyatékossággal vagy károsodással születik, az egész életében kor
látozva lesz. Ő arra ítéltetett, hogy egyfajta neurológiai „vákuum
ban” éljen. Holmi „illúzió rabjainak” tekintették azokat, akik hit
ték, hogy az agy ingerlésével és mentális gyakorlatok segítségével
javítható az ilyen betegek állapota.
Dr. Norman Doidge szerint e limitáló felfogás három gyökér
ből táplálkozik: azt tapasztalták, hogy az agykárosodottak ritkán
jutnak el a teljes felépüléshez; nem tudjuk az élő agyat mikroszkóp
alá tenni; a XVIII. században kialakult az a felfogás, ami szerint
- lényegét tekintve - az agy gép.
A XX. század 70-es éveitől kezdődően a tudósok egy csoportja
bebizonyította, hogy az agy minden tevékenysége révén valójá
ban megváltoztatja szerkezetét24, ezáltal tökéletesíti pályáit, hogy
a feladatait eredményesebben tudja elvégezni. Ha egy agyterület
kiesik, akkor más agysejtcsoportok veszik át annak a feladatait. Az
agy ezen alapvető képességét nevezték el „neuroplaszticitásnak”.
A kitartó kutatások bebizonyították, hogy senkinek sem kell a
veleszületett, korlátozott képességeibe „bezárva” élnie. Kiderült,
hogy még a sérült agy is képes újjászervezni önmagát, oly módon,
hogy más részei átveszik a szükséges funkciókat; s hogy igenis lé
tezik agyszöveti regeneráció, és az agysejtközti kapcsolatok száma
megsokszorozódhat.
Megszűntek azok az okok, amelyek a végletekig fatalista állás
ponthoz vezettek. Nap mint nap láthatjuk, hogy agykárosodott
gyerekek, akiket más korokban kivetett volna magából a társada
lom, megfosztva őket a munka lehetőségétől, napjaikban a men

tális stimuláció és a fizioterápia hatására aktív életet élhetnek, és
elégedettek lehetnek önmagukkal. S bár el kell ismernünk, hogy
nagyon súlyos agykárosodás esetén a teljes felépülés még nem le
hetséges, az e téren megtett utunk azt üzeni, hogy nyitottnak kell
lennünk a jövőbeli lehetőségekre.
Fejlett technológiánk „lencséjén” keresztül ma már megfigyel
hetjük az élő agy működését, s láthatóvá tudjuk tenni az agysejtközi
kapcsolatok kialakulását. Bebizonyítottuk, hogy agyunk végtelen
szer több bármilyen gépnél, és mivel élő organizmus, rendkívüli
mértékben képes változni.
A tény, hogy agyunk szerkezete gondolkodás és tett hatására
képes változni, forradalmasítja önmagunk megfigyelésének mód
ját, és exponenciálisan sokszorozza meg tanulási képességünket.
TUDNI tanulni -így, nagybetűvel írva - nemcsak viselkedésünk
ben, hanem agyunk szerkezetében és funkciójában is változásokat
hoz létre.
Elkezdtük felfedezni azt a mérhetetlen képességet, amivel
- az összekapcsolódásokkal létrejött „háló”, azaz a neuronjaink-
ból álló „szövet” révén - rendelkezünk. Egyes számítások szerint
közel százezermillió idegsejt található agyunkban, ahány csillag
a Tejúton. Mivel agysejtjeink nagyon kicsik, nem könnyű felfog
nunk, mit is jelent ez a mennyiség. Segítek megérteni: ha egy agy
sejtünk (neuronunk) akkora lenne, mint egy rizsszem, akkor 240
db tíztonnás kamion kellene agyunk elszállításához! Szerencsére a
valódi agyunk hordozható méretű, és a koponya kőkemény csont
ja remekül védi.
Bár különféle típusú neuronok léteznek, szerkezetük megérté
séhez javaslom, képzelj el egy papírsárkányt!
A váz lenne a neuron TESTE, a farkak a DENDRITEK, a

hosszú zsinór, amivel megtartod, az pedig az AXON (tengely
fonal). Ha a zsinór végén lenne néhány csomó, azok lennének a
SZINAPSZISOK.
Az egyik neuron kémiai üzenetet vesz a testén lévő receptorai
val és a dendritekkel. Ezután, amikor ez a kémiai anyag a belsejé
be érkezik, és kibillenti addigi nyugalmi állapotából, a sejt elekt
romos impulzust generál, amely végighalad az axonon, kiváltva
egyúttal, hogy a szinapszisok kinyíljanak és belsejükből hatalmas
mennyiségben neurotranszmitterek (az idegrendszer által hasz
nált kémiai üzenetközvetítők) szabaduljanak fel. Ezek áthaladnak
a szinaptikus résen (ami az egyik neuront elválasztja a másiktól),
hogy elérkezzenek a kapcsolódó neuron receptoraihoz, és ilyen
formán láncreakciót idézzenek elő.
A neurotranszmitterek lehetnek ingerületet kiváltó - tehát a
neuront a nyugalmi állapotából kibillentő - vagy ingerületgátló
hatásúak. Utóbbi megakadályozza az elektromos impulzus lét

rejöttét. Mindez megsokszorozza, és még bonyolultabbá teszi a
neuronok egymás közti kapcsolatát. A neuronok az általuk lét
rehozott elektrokémiai tevékenységen keresztül kommunikálnak
egymással, és annak ellenére, hogy kapcsolódásaik révén, együt
tesen „gombolyagnak” tűnnek, egymástól sejthártyával elhatárolt,
önálló egységek.
Minden egyes neuronunk olyan, mint egy kis információs
processzor. Számítások szerint mindegyikük 100 000 adatot ké
pes kezelni egyidejűleg. Hogy jobban megértsük, olyan ez, mintha
egyetlen telefonközpontos egyszerre 10 és 100 ezer közötti számú,
egymástól független hívást tudna fogadni és rögzíteni. A kikül
dött jelek szempontjából pedig: ugyanez az operátor képes 10 és
100 ezer közötti számú hívást egy időben lebonyolítani, és min
den egyes üzenetet érthetően átadni. Képzeld el, ha egy cégnek
akár csak egyetlen ilyen képességű telefonos operátora lenne!
Ha megszorozzuk egyetlen egy neuron információfeldolgozó

képességét az agyunkban lévő neuronok számával, akkor arra a
következtetésre jutunk, hogy az információhalmaz, amit agyunk
kezelni képes, elképzelhetetlen méretű. Tehát a memóriánk való
jában mérhetetlenül jobb, mint amilyennek hisszük.
Dr. Dean Hamer egy példával is szolgál arra az információ-
mennyiségre vonatkozóan, amit agyunk feldolgozni és regisztrál
ni képes.25
„Képzeld el, hogy egy utasszállító repülőgépen utazol. A z előtted

lévő ülés háttámlájára szerelt, lehajtható asztalkán a számítógé
ped zümmög. Dolgozol a komputereden, és közben - a fejhallga
tón keresztül - zenét hallgatsz. Rengeteg olyan dolog vesz körül
- például a közeledben ülő utasok -, amik, illetve akik mind el
terelhetik figyelmedet. A z ablakon keresztül egy távoli település
fényeit is látod.
Ha ezt a statikus képet digitalizálnánk, az 100 000 bit mennyi
ségű információtfoglalna el, és ha ehhez hozzávesszük a hallható
jeleket is, akkor ehhez hozzá kellene adni még250 000 bitet.
Másodpercenként tíz ilyen eseménykép rögzítésével, ahogy
azt az agy teszi, 60 perc alatt, ami a repülés időtartama, össze
gyűlne 10 000 000 000 bit, ami egyenlő 10 gigabittel.
Hozzáadva ehhez az utazás közben az agyadon átfutó gon
dolatokat, az eredmény már 20 000 000 000 bit, vagyis 20 giga
bit. Mindez egy óra alatt.
Most pedig szorozd meg ezt a mennyiséget életed minden
órájával!”
Összehasonlítani az agyat egy számítógéppel: az agy számára

sértés.
CSODÁLATOS MEMÓRIÁNK
„A memóriának csiszolásra van szüksége,

ugyanúgy mint a testnek élelemre.”
C ic e r ó
Mindannyian kerültünk már a rajzon láthatóhoz hasonló'helyzet

be. Lehet, hogy esetünkben a keresett tárgy nem kulcs, hanem va
lami más volt, de a bosszúságunk bizonyára nagyon is hasonló-
ilyen helyzetekben általában saját „rossz” memóriánknak tu
lajdonítjuk a problémát, és olyan állításokat mondunk, amelyek
valójában csupán mítoszok. Például:
• A memória az életkortól függ. „De hiszen az én koromban

már mit is várhatnék? Persze, hogy nem találom a dolgai
mat, hogy nem emlékszem, mit hova raktam, hiszen ebben
az életkorban már pocsék a memória.”
• A memória elvész. „Az utóbbi időben kezd romlani a me
móriám.”
• A memóriát a fontos dolgokra kell használni. „Minek
megjegyezni apróságokat, fölösleges jelentéktelen dolgokkal

terhelni a memóriát.”
• A memória elfárad. „Jaj, miért is erőltetem magam? A vé
gén még elfárad az agyam.”
A közhiedelem szerint a kor előrehaladtával romlik a memó

riánk. Nos, az évek során néhány neuronunk ugyan valóban el
vész, de kiderült, hogy ez nem szükségszerű. Manapság híres
egyetemekre, pl. a Harvardra is felvesznek idősebb jelentkezőket.
Akadnak olyan nyugdíjasok, akik úgy döntenek, hogy elvégzik azt
a szakot vagy kitanulják azt a szakmát, amit fiatalkorukban szeret
tek volna, de akkor nem adódott rá lehetőségük. Ennek kapcsán
bebizonyosodott, hogy a 68-70 éves embereknek ugyanolyan
vagy néha akár még jobb memóriájuk is lehet, mint egy 25 éves
fiatalnak.
Sőt, még az Alzheimer-kór vonatkozásában is az derült ki a
kutatásokból, hogy az elme tornáztatása, a memória aktívan tar
tása érdekében tett erőfeszítések megelőzhetik e betegség kiala
kulását.26
Noha tudjuk, hogy agyunk egyes részei kapcsolatosak az in
formáció elérésével és a rövid távú memóriával - amiről később
szólok -, mégsem létezik az agyban olyan konkrét hely, ahol
magát a memóriát megtalálhatnánk. De ha az emlék minden
neuronpályába be van kódolva27, akkor hová is tűnhetne el?
Törekedni kell a memória minél gyakoribb használatá
ra. A használattól nem kopik. Ha viszont nem használod a
hétköznapokban, akkor fontos tények megjegyzése vonatkozá
sában is fokozatosan ellustul. Ha nem teszel erőfeszítést, hogy
megjegyezd a vásárlandók listáját, akkor miért várod el, hogy
emlékezz az anatómiakönyv 500 oldalára? Ahhoz, hogy szuper
memóriád legyen, nincs szükséged doktorátusra, arra azonban
igen, hogy megjegyezd a vásárlandók listáját és a naptáradba be

jegyzett teendőidet.
Jóllehet az agyban nem tudjuk lokalizálni a memóriát, azt
azonban tudjuk, hogy az emlékezés az agyi folyamatoktól függ. S
mivel agyunk az egyetlen érzéketlen szervünk, ugyanis nincsenek
benne fájdalomreceptorok, ezért nem is fárad el. Amikor valaki
azt mondja, hogy „szellemileg fáradt vagyok”, az azt jelenti, hogy
nagy szellemi erőfeszítést végzett. Például megpróbálta néhány
óra alatt megtanulni egy 200 oldalas tankönyv anyagát. Ez pedig
vagy fizikai fáradtságot idézett elő benne, vagy - a stressz révén
- szorongást. A testünknek pihenésre van szüksége; az elménknek
pedig olyan tanulási időtartamokra, amelyek nem túl hosszúak. A
tanulás idejét érdemes rendszeresen - legalább rövid időre - meg
szakítani.
Nem mítosz: a memória olyan, mint az izom, amit edzeni
kell. Ha a memóriát tanulással stimuláljuk, akkor - ahogy azt az
agykutatás bebizonyította - lehetővé válik az emlékezőképesség
magas szinten tartása. Az „edzés” ugyanis megerősíti a neuronok
közti kapcsolatokat, s még előrehaladott életkorban is regenerálja
az agysejteket.28
Hogy világossá tegyem, mennyire fontos a memória tornáz-
tatása, egy hasonlatot mondok. Képzeld el, hogy egy nap úgy
döntesz: többé nem vagy hajlandó járni. Annak ellenére, hogy
az egészségi állapotod tökéletes, elhatározod, hogy leülsz, és nem
állsz többé talpra. Néhány hónapon belül izmaid elsorvadnak, és
Iizioterápiára lesz szükséged ahhoz, hogy ismét j árni tudj. Ugyanez
a helyzet mentális adottságainkkal is. Amit nem használunk, az
elsorvad.
Mindannyian intelligenciára való képességgel születünk, de az
tőlünk függ, hogy fejlesztjük-e. A kutatások azt bizonyítják, hogy
agysérülés esetén a gyógyulás szempontjából meghatározó jelen
tőségű, hogy az illető korábban miként fejlesztette intelligenciáját.

A vizsgálatokból ugyanis kiderült, hogy az intelligenciafaktor fon
tosabb, mint a sérülés mértéke vagy elhelyezkedése!
Memóriánk valóban csodálatos. Dean Hamer doktor már idé

zett példája bemutatta, hogy miként regisztrál az agyunk mindig
és mindent. Amikor például könyvet olvasol, aközben agyad a kö
rülötted lévők beszélgetését is rögzíti. Jóllehet tudatosan esetleg
nem tudsz később visszaemlékezni az elhangzottakra, agyadban
azok mégis bizonyítottan rögzültek, s a szavak emléke előhívható.
Memóriánk szoros kapcsolatban áll az érzelmeinkkel. Könnyű
visszaemlékezni arra, ami intenzív érzelmi állapotunkban rögzült
bennünk. Emlékszünk nagyapa fantasztikus történeteire; a szi
dásra, amit azért kaptunk a szüléinktől, mert későn értünk haza
stb. Akárhány éve is történt, tökéletes részletességgel emlékszünk
gyermekünk születésére.
Ez az érzelmek és a memória közti szoros kapcsolat azért áll
fenn, mert a rögzült információ elérési helye a hippocampus,
agyunk olyan eleme, ami nevét a tengeri csikóhalhoz hasonlatos

formájáról kapta. A hippocampus a limbikus rendszer része, ami
érzelmi válaszreakcióinkat kezeli. Ha ez az agyi képlet megsérül,
akkor elveszítjük az információkhoz való hozzáférési képességün
ket. Minden addig történt eseményre emlékezni fogunk, de a sé
rülés után történtekre már nem.29
Hogyan működik a memóriánk? Az emlékezésnek mint „rend
szernek” három szakasza van:
1. Szenzoros regisztrálás. Ez azokra az információkra vonat

kozik, amelyek a testi (fizikai) érzékelésen keresztül (tehát
amit látunk, hallunk, megérintünk stb.) vagy a szubjektív
érzékelésen keresztül (tehát amit gondolunk, elképzelünk,
felfogunk stb.) jutnak be memóriánkba,.
2. Rövid távú memória. Arra a memóriára vonatkozik, amit

a friss információ rögzítésére használunk. Ám ugyanezen a
memórián keresztül férünk hozzá a hosszú távú memóri
ánkhoz is.
3. Hosszú távú memória. Ez az, amelyik lehetővé teszi, hogy
hosszabb idő után is emlékezzünk az eseményekre. Jeleket
és asszociációkat használ.
Amikor hallunk egy telefonszámot, szenzoros rögzítés tör

ténik. Amikor megismételjük a számot, akkor az adat azonnal a
rövid távú memóriába jut. Ha utána perceken keresztül memori
záljuk a számot, akkor az információ hosszú távon is rögzül.
A rövid távú memória
Rövid távú memóriánk teszi lehetővé, hogy emlékezzünk a nem

rég történt dolgokra. Hányán kószáltunk már a parkolóban, mert
nem emlékeztünk, hogy hol is hagytuk az autónkat, alig 20 perccel
korábban?
Hosszú távú memória
Hosszú távú memóriánk teszi lehetővé, hogy emlékezzünk pél

dául arra, hogy a maják melyik történelmi korszakához tartozik a
nagy Chichén Itza piramis, a modern világ hét csodájának egyike.
Sokan tanultuk az iskolában, és a hosszú távú memóriához tar
tozik, hiszen egy teljes iskolai éven át többször át kellett ismétel
nünk ezt az adatot. A hosszú távú memória teszi lehetővé, hogy
emlékezzünk régen történt eseményekre, illetve amit szakmánk
megtanulásakor annak idején elsajátítottunk, s most alkalmazni
óhajtjuk. A hosszú távú memória révén tudjuk felidézni egy rég
látott ismerősünk nevét, amikor újra találkozunk vele.
A rövid és a hosszú távú memória közti kapcsolat megértésé

hez hasonlatként a számítógépet használom:
A szenzoros regisztrálás annak felel meg, amit a billentyűzeten

leírunk, vagyis az adatoknak, amiket tárolni szeretnénk. A rö
vid távú memória az a tetszőleges hozzáférésű memória, amit
RAM-memóriának nevezünk. Ez teszi lehetővé, hogy több prog
rammal egy időben, párhuzamosan tudunk dolgozni. A hosszú
távú memória a számítógép merevlemezének felel meg, ahová
az összes információtfolyamatosan eltároljuk, de amelynek előt
te át kell haladnia a tetszőleges hozzáférésű memórián.
A MEMÓRIA ELLENSÉGEI
• Az érdeklődés hiánya
Hányszor „lépünk át dolgok fölött”, mert hidegen hagynak min

ket; vagy mert „minden mindegy”? Közönyösen éljük le az életün
ket, vagy egyszerűen csak nem figyelünk semmire. Memóriánkon
mégis számon kérjük azt az adatot, amin „átléptünk”. Magától ér
tetődő, hogy memóriánk nem fogja tudni felidézni azt, amit való
jában sohasem tárolt el az archívumában.
Panaszkodunk, hogy nem emlékszünk valamilyen adatra, ami el

hangzott egy konferencián. De valójában érdekelt-e minket az az adat?
• A figyelem hiánya
Sokszor olyan dologért hibáztatjuk a memóriánkat, ami valójában
csupán a figyelem hiánya. Jó példa erre, amikor egyszerre több
embert mutatnak be nekünk. Gyakran megesik, hogy ez esetben
már akkor, amikor nyújtjuk a kezünket, a sorban következő sze
mély felé nézünk. Ez azt jelenti, hogy amikor egy nevet hallás után
próbálok rögzíteni, a látásom egy olyan arcot vesz, ami nem ehhez
a névhez tartozik.
Panaszkodunk, hogy nem emlékszünk a nevekre. Csoda-e ez,
ha a név elhangzásakor máshova nézel?
• A koncentrálás hiánya
A koncentrálás hiánya azt jelenti, hogy bár látunk vagy hallunk
valamit, az eszünk közben másutt jár. Néha meghallgatunk egy
történetet, de a gondolataink közben elkalandoznak, és teljesen
elmerülnek valami olyanban, aminek semmi köze sincs az elhang
zó szavakhoz, illetve az adott helyzethez.
Panaszkodunk, hogy nem emlékszünk arra, amit mondtak ne
künk. De vajon az eszünk is azon járt, ami elhangzott?
• Rossz programozás
Nem a rossz programozás, hanem a figyelmetlenség miatt tör
ténik meg, hogy gyakran nem emlékszünk az információra.
Érdeklődésünk, figyelmünk és koncentrálásunk hiánya miatt egy
rossz programozást alakítunk ki, ami azt jelenti, hogy az agyunk
ban zavaros információkat, rendezetlen adatokat és hibás asszoci
ációkat tároltunk el.
Nincs jogunk panaszkodni, hogy nem találunk egy dokumen

tumot az archívumban, ha az nem a helyére került vissza.
Ahhoz, hogy legyőzzük és kiküszöböljük a memória felsorolt
ellenségeit, annak legjobb szövetségeseit kell alkalmaznunk.
A MEMÓRIA SZÖVETSÉGESEI
• Az érdeklődés
Ha emlékezni akarsz valamire, akkor fel kell ébresztened magad
ban a téma iránti érdeklődést. Később elárulom, hogy miként
lehet ezt olyankor is megtenni, ha a szóban forgó téma hidegen
hagy. Ha nem ébresztjük fel ezt a szövetségest, akkor annak figyel
münk és koncentrálásunk fogja kárát látni.
Iskoláskorunkban valószínűleg mindnyájan átéltünk olyan
esetet, hogy a tanárunk az általa tanított tananyagból olyan érde
kességet említett, ami sokkal könnyebbé tette számunkra annak
megtanulását és az arra való visszaemlékezést.
Ha valami érdekel minket, a figyelmünk ráirányul. Minél több
érdeklődést mutatunk valami iránt, annál könnyebben leszünk
képesek azt megtanulni; és minél könnyebben tudjuk megtanulni,
annál jobban fog az érdekelni bennünket.
• A figyelem
Ahhoz, hogy figyelni tudjunk, meg kell bizonyosodnunk arról,
hogy fizikai érzékelésünk teljes mértékben arra irányul, amit te
szünk, mivel az információrögzítés két fontos módja közül ez az
egyik.
Amikor valakivel együtt vagyok, akkor őt nézem, és nem ka
landozik el a tekintetem a körülöttünk történő eseményekre.

Amikor ő beszél hozzám, akkor az ő történetét hallgatom, s nem a
mellettünk ülők beszélgetését, vagy amit a televízió, illetve a rádió
közvetít. Figyelmünk határozza meg, hogy mi jut be a rövid távú
memóriánkba. Az információ felébreszti motivációnkat, és innen
ered koncentrálási képességünk.
• A koncentrálás
Koncentrálni azt jelenti, hogy arra gondolunk, amit teszünk, és
nem valami olyasmire, ami teljesen idegen attól. Abban a pillanat
ban, amikor figyelmünk elterelődik, már el is vesztettük koncent
rálásunkat.
Beszélgetőpartnerünk például megkérdezi tőlünk: „És neked
mi erről a véleményed?” Ha előzőleg nem koncentráltunk a szava
ira, akkor képtelenek vagyunk a kérdésére válaszolni.
Ha egy témára koncentrálsz, akkor az lehetővé teszi, hogy a
nap folyamán többször is gondolj rá, ezáltal pedig spontán módon
segíted elő az információ későbbi előhívását.
• Az ismétlés
Egyesek ugyan megpróbálták leértékelni a tanulás folyamatában

az ismétlés jelentőségét, azonban ez a szövetséges valójában kulcs-
fontosságú memóriánk számára.
Jó példa erre a szorzótábla. Ismétlések nélkül nem tudtuk volna
megjegyezni azt. Ugyanúgy, ahogy a zenész is pontosan tudja, hogy
a partitúrát többször át kell vennie ahhoz, hogy megjegyezze.
Az adatok ismétlése lehetővé teszi, hogy a neuronok össze
kapcsolódása nagyobb számban jöjjön létre, ami azt jelenti, hogy
ugyanazt az adatot sokkal több archívumban tároljuk. Emiatt
később sokkal könnyebben találsz rá újra az adatra. Lényegesen
könnyebb emlékezni arra, hogy a Chichén Itza piramis a maják

posztklasszikus korszakához tartozik, ha azon túlmenően, hogy
ezt elmondta neked a tanárnő az iskolában, olvastál is a maja kul
túráról, vagy fölkerested a piramist.
Az eddig megemlített szövetségeseken kívül - amelyek fontos
sága vitathatatlan - létezik még két olyan tényező, amelyek a me
mória szempontjából igen lényegesek, s amelyek nagyrészt saját
belső világunkkal kapcsolatosak.
• Az asszociáció
Az egyik képesség, ami az emberi agy sajátja, az asszociációs
készség. Amint már említettem, a gyorsított tanuláshoz az asszo
ciáció lesz az emlékezés egyik fontos eszköze.
Könnyebb lesz emlékeznünk valakire, ha személyét társítani
tudjuk különféle tevékenységekkel és tapasztalatokkal. Például
könnyebb emlékezni olyan ismerősre, akit összekapcsolunk egy
baráti társasággal vagy valamilyen érdeklődési körhöz tartozók
kal, illetve utazás során megismert emberek csoportjával.
Ez a folyamat a memóriánk irányította képzettársításokon ke
resztül történik. Látunk valamit, ami emlékeztet minket valamire,
1 44 Még TÖBBET ÉSSZEL...!
ami hasonlít valamire, ami jelent nekünk valamit, ami ismerősen

hangzik... És a lánc végén az emlék egyszer csak felbukkan! Az
ilyen asszociáció révén érzelmi töltést tudunk adni olyan dolgok
nak, amelyek általában érzelemmentesek. Például így tehetünk
érdekessé magunk számára egy műszaki adatokat tartalmazó
könyvet.
• Az érzelem
Valószínűleg azért tudunk az érzelmi töltéssel rendelkező in
formációra könnyebben visszaemlékezni, mert agyunkban a
limbikus rendszer képleteinek elérési útvonala a memóriánkon
keresztül vezet.
Életed bármilyen eseményére mindig könnyen fogsz vissza
emlékezni, bármilyen rövid ideig tartott is az, ha a történés erős
érzelmi hatást gyakorolt rád.
Sok információról sajnos nem érezzük, hogy bármilyen érzel
mi töltése is lenne. Pedig ha érzelmet tudnánk hozzájuk kapcsolni,
sokkal könnyebben emlékeznénk rájuk.
Hogy fejlesszük asszociációs képességünket, s hogy érzelmi
töltést tudjunk adni olyan információknak, amelyekre emlékezni
szeretnénk, szükségünk van képzeletünk és vizualizációnk trení-
rozására.
A vizuális (képi), az auditív (hangi) és a kinesztetikus (tapintá
si, ízlelési vagy szaglási élménnyel kapcsolatos) jelenetek nagyon
könnyen idéznek elő képzettársításokat. Ezért könnyebb vissza
emlékeznünk egy regényre, mint egy gépek összeszerelési útmu
tatóit tartalmazó könyvre, hiszen olvasása közben a regény képe
ket generál bennünk. Hasonló módon: ha képeket hozunk létre,
bármelyik könyvet olyan fantasztikus történetté alakíthatjuk át,
aminek már van érzelmi töltete.
Persze olyan ember is akad, akiben a műszaki szakkönyv is

érzelmi töltettel rendelkező képeket generál. Ez az olvasott téma
iránt érzett szenvedélyünktől függ, és ebben az esetben szintén fel
töltődünk érzelmekkel.
A KÉPZELET ÉS A VIZUALIZÁCIÓ FONTOSSÁGA
Eric Kandel, orvosi Nobel-díjjal kitüntetett, ismert agykutató így

fogalmaz:
„Az emlékezés az utazás egy olyan formája,

ami megszabadít bennünket az idő és a tér korlátaitól.”
Szavai a memória és a képek között fennálló szoros kapcsolatra

utalnak, amelyek - amint látni fogjuk - az asszociáció és az érze
lem szövetségesei.
Ugyanazt jelenti-e az elképzelni és a vizualizálni? Folyamatként
gyakorlatilag ugyanazt. A halvány különbség kizárólag technikai.
Elképzelni azt jelenti, hogy létrehozunk elménkben valami újat,
amit fizikai érzékelésünkön keresztül még nem rögzítettünk, és
addig még nem is gondoltunk rá. Ha te még nem jártál a Chichén
Itza piramisnál, és fényképet sem láttál róla, s én azt kérném tőled,
hogy gondolj erre a piramisra, akkor elképzelnéd azt, mert létre
hoznál valamit, ami a számodra új.
Vizualizálni azt jelenti, hogy képeken keresztül visszaemlék-
szel valamire, amit testi érzékszerveid vagy gondolataid révén ko
rábban már rögzítettél. Ha már jártál a Chichén Itzánál, vagy lát
tad annak fényképét, vagy esetleg fantáziáltál arról, hogy elmész
oda, akkor arra a kérésre, hogy jelenítsd meg elmédben ennek a

piramisnak a képét, azt vizualizálni fogod.
E halvány különbség megértéséhez vegyük szemügyre az egy
szerű példát, amikor egy házaspár valamilyen utazást tervez. A
férfi hallott valamit a Déli-sarkvidékről, és elképzeli, hogy oda
utaznak. Az asszony visszaemlékszik, hogy mennyire boldog volt
a nászútjukon, vizualizálja a tengerparti strandot, ahol jártak, s
azt szeretné, ha oda utaznának.
Emlékezzünk azonban arra is, hogy amikor képekről beszé
lünk, akkor ezek lehetnek vizuálisak, mint egy fénykép, amit kive
títesz az elmédben; auditívak, mint amikor felidézel vagy megal
kotsz egy dallamot; illetve kinesztetikusak, amikor nem a látottak
vagy hallottak alapján idézel fel valamit.
A 2. fejezetben elmagyaráztam, hogy a szavak miként képezik
gondolataink két alappillérének egyikét. A másik ilyen alappillért
a képek alkotják. Ezért ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gondol
kodni, rendkívül fontos a képzelő- és a vizualizálóképességünk,
amelyek az emlékezéssel is szorosan összekapcsolódnak, amint
azt a híres kutató, dr. Alexander Luria bebizonyította.
Ahhoz, hogy mozgásba hozzuk képzelő-vizualizáló készsé
günket, gyakorolnunk kell a képek elménkben történő kivetíté
sét. Azonban ne tévesszük össze a látást a vizualizációval! Egyesek
ugyanis azt várják, hogy amikor lehunyják a szemüket, a képek
ugyanolyan tiszták lesznek, mintha egy színes filmet néznének.
Kétségtelen, hogy sok gyakorlással el lehet ide is jutni, de mint
mindenhez, ehhez is kitartás és sok fáradozás kell.
Ahhoz, hogy ebben segítsünk, lássuk, miként lehet megköny-
nyíteni a folyamatot.
Képzeletbeli képernyő
LÁTNI VIZUALIZÁLNI
Vízszintes sík
Nyitott szem Csukott szem
V Curso Bémm üwtenkm Mertteí
A képzeletbeli képernyő olyan eszköz, ami megkönnyíti szá

munkra a vizualizálást és az elképzelést. A lényege, hogy képe
inket mintegy 20°-os szögben a vízszintes sík fölé vetítjük, s ily
módon elkerüljük azt a természetes törekvést, hogy úgy „lássunk”,
mintha a látásunkat használnánk.
Ha valaki arról panaszkodik, hogy amikor behunyt szemmel
megpróbál elképzelni vagy vizualizálni valamit, akkor csak folto
kat, sárga gömböcskéket, vagy zöld lebegő foszlányokat „lát”, an
nak az az oka, hogy akaratlanul is „látni” próbál, holott csukott
szemmel ez képtelenség.
A látáshoz a tárgyról visszaverődő fényhullámok szükségesek,
valamint az, hogy szemünk azokat a fényhullámokat érzékelje.
A szemben azok idegi energiává alakulnak át, ami a látóidegen
keresztülhaladva érkezik meg agyunk tarkótáji látókérgébe, ami
leldolgozza az információt. Miután az információ fogadásra és fel
dolgozásra került, visszaérkezik a retinára - a szem ideghártyájára
-, ahol a látott kép megjelenik. Noha látásunk a térbe vetíti ki a
látott képet, s úgy tűnik, hogy a kép kívül van, valójában az belül,
a retinán található.
Amikor behunyjuk a szemünket, hogy létrehozzunk egy ké
pet, vagy megpróbáljunk visszaemlékezni valamire, amit láttunk,
ilyenkor - anélkül, hogy észrevennénk - azt „befelé” vetítjük, oda,
ahol látásunkat használva a képek létrejönnek.
Azért, hogy ez irányú igyekezetünknek gátat szabjunk, a ké
pet kifelé küldjük, 20°-kal a vízszintes sík fölé. Ezzel eltávolodunk
a vízszintes síktól, ahol várhatóan arra törekednénk, hogy „lás
sunk”. Itt vannak ugyanis az úgynevezett utóképek, vagyis amiket
vörös szálacskáknak, fekete foltoknak vagy kék gömböcskéknek
érzékelünk.
Lesznek, akik azt állítják, hogy könnyebb nyitott szemmel vi
zualizálni. Ennek az az oka, hogy mivel a szem nyitva van, a képek
automatikusan kifelé vetítődnek, elkerülve így a retinával való in
terferenciát. Amikor nyitott szemmel próbálunk emlékezni vala
mire, majdnem mindig felfelé irányítjuk a tekintetünket. Ennek
ellenére a folyamat lehunyt szemmel való végzése adja meg szá
munkra azt a képességet, hogy a relaxációs és nyugalmi hullámok
szintjén programozzunk, mivel - amint azt már elmagyaráztam
- az eredmények eléréséhez ez a legjobb szint.
Segíthet a képek kifelé és ebbe a magasságba történő kivetí
tésében, ha szemed becsukását követően kezeddel megpróbálod
megérinteni a képet ott, ahová azt vetíted. Ily módon a tapintás ér
zését is bevonod a folyamatba, s az segít a képek létrehozásában.
Minél többet gyakorlod a képek létrehozását, annál gyorsab
ban fog fejlődni vizualizációs és képzelőképességed.
FELADAT:
A MEMÓRIAFOGASOK
Bármilyen tanulmányhoz nélkülözhetetlen az emlékezés képes

sége. Ha gyakorlod a relaxációt, jobban fogsz tudni figyelni és
koncentrálni. Ismertetek egy technikát, ami segít a gyorsabb asz-
szociálás kialakításában, egy memóriát támogató kódrendszert,
az úgynevezett memóriafogas-rendszert. Ha gyakorlod a haszná
latát, javulni fog a memóriád.
A M E M Ó R IA F O G A S O K
6 K Kő
7 M Miau
8 S Sí
9 P aPa
10 TC uTCa
Az eredetileg dr. Bruno Furst30által megalkotott fogasokat Jósé

Silva azért kezdte tanítani, mert nagyon könnyű emlékezni rájuk.
Minden számhoz, 1-től 10-ig, hozzárendeltek egy betűt (egy
mássalhangzót) és egy olyan szót, amelyben kizárólag az ehhez a
számhoz tartozó mássalhangzók szerepelnek.
Ha megtanulod az első tíz memóriafogast, akkor már könnyű
megalkotni a többit. Például 11-től 19-ig a kulcsszavak mindig T
betűvel kezdődnek, az a mássalhangzó felel meg az 1-es számnak.
A választott szó második mássalhangzója olyan legyen, ami meg

felel a második számnak. Minden 20-assal kezdődő szám D betű
vel fog kezdődni, és így tovább.
Itt az első 10 memóriafogast ismertetem. Az agykontrolltan-
folyamokon százat adunk át.* Ezzel az első tíz memóriafogassal
oly módon gyakorolhatod a képek kivetítését a képzeletbeli kép
ernyődre, hogy megjegyzendő dolgokkal kapcsolod őket össze.
Például a megvásárolnivalókkal vagy a nap során elintézendő
ügyeiddel.
1 . Tea Vetítsd képzeletbeli képernyődre egy

nagy teáscsésze képét!
2. Duó Vetítsd ki egy zenészpáros képét!
3. Boa Vetítsd ki egy óriáskígyó képét!
4. Rio Vetítsd ki a riói karnevál képet!
5. Ló Vetítsd ki egy nyerítő ló képét!
6. Kő Vetítsd ki egy érdes kő képét!
7. Miau Vetítsd ki egy nyávogó macska képét!
8. Sí Vetítsd ki egy színes síléc képét!
9. aPa Vetítsd ki egy gyermekét karjában tartó
férfi képét!
10. uTCa Vetítsd ki egy hangulatos utca képét!
A magadnak kialakított memóriafogas-képek lehetőleg min

dig ugyanazok legyenek! Ami változni fog: a képileg hozzájuk tár
sított, megjegyzendő tárgy vagy dolog.
Tegyük fel például, hogy elmész vásárolni, és a következő dol
gokat kell venned: tej, kenyér, olívaolaj, seprű, mosópor, parfüm,
* A magyar memóriafogasokat Dómján Gábor alkotta meg.

elem, jegyzetfüzet, sajt és rizs. Elmédben vetítsd ki a következő

asszociációkat: vizualizálj egy doboz tejet, ami a Teáscsésze per
uién billeg! Képzelj el egy Duót, amelynek tagjai zenélés közben
egy vekni kenyérrel fejelnek egymással! Vizualizálj egy olívaola-
jos üveget, amiből hirtelen óriáskígyó, egy Boa kúszik elő! És így
tovább. Amikor megérkezel az üzletbe, csupán a memóriafoga
sok képét kell felidézned, s meglátod, emlékezni fogsz az asszo
ciációkra. Minél furcsábbak, viccesebbek az asszociációid, annál
könnyebben fogsz rájuk visszaemlékezni, ahogy könnyebben
emlékszünk valakire, akit Zoilának hívnak, a vezetékneve pedig
Vaca*, és Corral** úrhoz ment feleségül, mint valakire, akit María
Pereznek hívnak.
Többféle, memorizálást segítő asszociációs módszer létezik.
)osé Silva azért választotta ezt, mert bebizonyosodott, hogy ez a
legegyszerűbben megtanulható, a legkönnyebben változtatható, s
mert ez vezet el bennünket a többi képesség fejlődéséhez.
Bizonyára akad, aki szerint gyorsabb és egyszerűbb papírra le
írni a vásárlandók listáját, mint az emlékezetükben rögzíteni. Ha
azonban nem használsz egy képességet a mindennapi tevékenysé
gedben, ne várd, hogy eredményeket érsz majd el vele jelentősebb
projektekben.
A memóriafogasok rendszeres használatának számos fontos
előnye van:
• Feladatot adunk a memóriánknak. Ahogy azt elmagya

ráztam, ez az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy javít
suk a memóriát.
• Asszociációt hozunk létre. Lehetővé válik, hogy emlékez-
* Jelentése spanyolul: tehén

" Jelentése spanyolul: istálló, karám (A fordító megjegyzései.)
zünk például a bevásárolni valók listájára vagy a nap során

elvégzendő teendőinkre, ami segíti asszociatív képességünk
fejlesztését.
• Fejlesztjük a képzeletünket és a vizualizálóképességünket.
Ezzel készítjük fel magunkat az intuíció és a kreativitás fej
lesztésére is, mely képességek a képzelőerőnk függvényei.
A memóriánknak adott feladatok lehetővé teszik, hogy emlé

kezőképességünk napról napra izmosodjon; a memóriafogasok
használatával pedig gyorsíthatjuk a tanulás folyamatát.
FELADAT:
A HÁROMUJJ-TECHNIKA
Az agykontroll-tanfolyamokon a - naponta használandó - me

móriafogasok mellett egy olyan technikát is alkalmazunk, ami ki
váltó mechanizmusként mélyebb koncentrációs szintre visz min
ket, s amelynek segítségével könnyebben tudunk előhívni eltárolt
információkat.
A háromujj-technika abból áll, hogy összeérintjük bármelyik

kezünk három első ujját, ezt a mozdulatot pedig összekapcsoljuk
egy koncentrációs szinttel, hogy az adatokat jobban tudjuk rögzí

teni, és később könnyebben fel tudjuk idézni.
A technikát arra használjuk, hogy emlékezzünk arra, amit ol
vastunk vagy hallottunk.
Mit tegyünk, hogy emlékezzünk az olvasott információra?
Irányítsd figyelmedet arra, amit olvasni fogsz! Cím, szerző és té

ma. Amikor eldöntötted, hogy elkezded az olvasást, tedd a követ
kezőket:
• Csukd be a szemedet, és menj az alapszintedre a 3-ról 1-re

módszer segítségével úgy, ahogy azt a második fejezetben
elmagyaráztam! Amikor ellazultál, akkor a következőket
mondd magadban: „1-től 3-ig fogok számolni, és 3-hoz érve
kinyitom a szemem, hogy elolvassam ezt a leckét vagy köny
vet”, majd magadban mondd ki a címét, a szerző nevét és a
témát! Ezután tedd hozzá: „A zajok nem vonják el a figyel
memet, remekül fogok koncentrálni, és az olvasottakat meg
érteni.” Ezzel máris használtad a figyelmet, a koncentrálást és
az ismétlést.
• Lassan számolj: 1, 2, 3, majd nyisd ki a szemed és olvasd el a
leckét vagy a könyvet! A 3-as szám a testi ellazulás állapotá
val van összekapcsolva, ami ideális a tanuláshoz.
• Amikor befejezted a betervezett szövegmennyiség elolvasá
sát, csukd be ismét a szemedet, majd menj szintedre a 3-ról
1-re módszerrel, és mondd magadban: „A háromujj-techni
ka használatával a jövőben bármikor föl tudom idézni azt,
amit most olvastam. (Cím, szerző és téma.)”
• 1-től 5-ig számolva kijössz szintedről. Ismét megerősítetted
a figyelmedet, a koncentrálásodat és az ismétlést, hozzátéve

egy utasítást - mentális programozást -, ami a technika se
gítségével lehetővé teszi számodra, hogy könnyebben vissza
emlékezz az információra.
Ha később szeretnél visszaemlékezni erre az információra,

akkor érintsd össze bármelyik kezed első három ujját, lélegezz
mélyen, és idézd fel elmédben a könyv képét! Mivel az informá
ció erősen rögzült, az asszociációt könnyű lesz megteremteni, és
könnyen vissza fogsz rá emlékezni.
Mit tegyünk, hogy emlékezzünk a hallott információra?
Mielőtt elkezdenél hallgatni egy előadást, győződj meg róla, hogy

rendelkezésedre áll az összes fontos adat, tehát az előadás címe,
témája és az előadó neve! Amikor készen állsz, hogy meghallgasd
az előadást, de még mielőtt az elkezdődne:
• Csukd be a szemed, és menj relaxációs szintedre!

• Amikor ellazultál, mondd magadban: „1-től 3-ig fogok szá
molni, és amikor a 3-as számhoz érek, kinyitom a szemem,
hogy meghallgassam ezt az előadást”, majd ismétld el ma
gadban az előadás címét, témáját, az előadó nevét, és tedd
hozzá: „A zajok nem vonják el figyelmemet, remekül tudok
koncentrálni és a hallottakat megérteni. A háromujj-techni-
ka használatával a jövőben bármikor képes leszek visszaem
lékezni erre az információra. Az előadás alatt a háromujj-
technikát fogom használni, és a szememet nyitva tartom.”
• Miután elvégezted ezt a programozást, számolj: 1,2, 3, majd
nyisd ki a szemedet, és hallgasd meg az előadást!
Előadás közben, nyitott szemmel, igyekezz bármelyik kezed első

három ujját összeérintve tartani! Ennek az a célja, hogy rendelkezé
sedre álljon egy kulcs, amely segít figyelmedet összpontosítani.
A technikának ebben az alkalmazási formájában megerősítet
tük a figyelmet, a koncentrálást és az ismétlést. A programozást
már az elején kiegészítettük azzal, hogy a jövőben emlékezzünk az
információra. Ezt azért tettük, hogy az előadás végén már ne kell
jen újra ellazulnunk. Azzal ugyanis csak akadályoznánk a többiek
teremből történő távozását.
Ha aztán később emlékezni szeretnél az előadáson elhangzot
takra, érintsd össze bármelyik kezed első három ujját, lélegezz
mélyen, és idézd emlékezetedbe az előadás valamelyik képét! Ha
az információ erősen rögzült, könnyű lesz létrehozni az asszociá
ciót, és könnyedén vissza fogsz tudni emlékezni rá.
Amint azt már e fejezet legelején is megemlítettem, a háromujj-
technika egy olyan asszociációs kulcs, ami fontos eszközként szol
gál a gyorsított tanuláshoz.
Az agykontroll-tanfolyamokon a háromujj-technikának olyan
alkalmazását is tanítjuk, amelyet vizsgákon lehet használni. Segít ott
jobban emlékezni, s így eredményesen szerepelni. A technika ilyen
fajta alkalmazása azonban magasabb szintű képességet és szélesebb
körű tájékozottságot igényel, amit a tanfolyamon lehet megszerezni.
A MEMÓRIA ANEKDOTAGYÜJTEMÉNYE
Tekintettel arra, hogy az agyunk egy folyamatosan átalakuló szerv,

ezért emlékeink nincsenek „kőbe vésve”. Egyéni tapasztalataink mi
att az emlékeink eltérhetnek másokétól, még akkor is, ha ugyan
azokra az eseményekre vonatkoznak. Gondolkodásunk és visel
kedésünk agyunkra gyakorolt hatásai miatt a memóriánkban lévő

„emléknyomok” megváltozhattak, ami miatt esetleg olyan dolgokra
is emlékezni vélünk, amelyek sohasem történtek meg. Például addig
ismételgetünk valamit, amíg agyunk számára az végül „valósággá”
változik, és emlékeink részét kezdi képezni.
A szakértők „félismeretnek” nevezik, amikor azt hisszük vala
miről, hogy tudjuk, de valójában nem tudjuk. Róbert Jay Lifton, a
Yale Egyetem pszichiátere, jelentős számú bűnöző tanulmányozá
sa után feltette magának kérdést: „vajon hogyan képesek ezek az
emberek ennyire kedvezően gondolkodni önmagukról azok után,
amit elkövettek? Talán nem emlékeznek mindarra a szörnyűségre,
amit tettek?” A „félismeret” az önbecsapásnak egy fajtája, ami a va
lóságban megtörténtekről alkotott emlékképet eltorzítja.31 Megrázó
események kapcsán is bekövetkezhet.
Előítéleteinkkel, elvárásainkkal és korábbi ismereteinkkel töltjük
be azokat a lyukakat, amelyek - egyes események után - a memóri
ánkban megmaradtak, és az emlék így torzul.
Memóriánk pedig holmi „felsőbbrendűségi komplexusban”
szenved. Előbb emlékszünk a saját cselekedeteinkre, mint a többi-
ekére; emlékezetünk szerint elsősorban nekünk köszönhető adott
ügyben a siker, s csak kis részben a többieknek; ha őszinték aka
runk lenni: „nem emlékszünk” arra a mennyiségű időráfordításra
és erőfeszítésre, amit a többiek tettek az adott feladat megvalósítása
érdekében. Ennek oka, hogy mindaz, amivel mi járultunk hozzá a
sikerhez, azok a saját agyunkban feldolgozott információk, és emi
att sokkal erősebben rögzültek.
Több tanulmány szerint létezik a „motivált felejtés” is, ami azt
jelenti, hogy inkább a boldog pillanatokra vágyunk emlékezni, mint
a szomorúakra. Ez gyakran igen egészséges lehet, és nem feltétlenül
jelenti a valóság beteges letagadását. Bizonyos esetekben azonban
veszélyes. Például egy szenvedélybeteg szerencsejátékos esetén, aki
157
csak azokra az esetekre akar emlékezni, amikor nyert, és szinte elfe

lejti azokat a napokat, amikor vesztett.
Agyunk nagy sebességgel dolgozik, gondolataink pedig még en
nél is sebesebbek. Emiatt megtörténhet, hogy - valamit látva vagy
hallva - elhamarkodottan vonunk le „gyakorlati következtetést”, s
ez a gondolat úgy csapódik le tudatunkban, mintha a valóság része
lenne. Például azt hallod: „a karatebajnok rácsapott a betontömb
re”. Te talán arra következtetsz ebből, hogy „a karatebajnok eltörte
a betontömböt”. E példa kapcsán talán el tudod képzelni, milyen
problémákhoz vezethet, ha idézzük valaki szavait, de azokat - téves
következtetésünk miatt - eltorzítva adjuk tovább. C. S. Morgan ku
tató bölcsen fogalmazta ezt meg:
„Töltsük fel emlékeink völgyeit képzeletünk magaslataival!”
Ha jobb memóriára vágyunk, akkor meg kell szabadulnunk

néhány ezt gátló akadálytól. A stressz gátolja a pontos érzékelést és
ezáltal a reális emlék rögzülését. Olyan kísérletekben, ahol bonyo
lult és veszélyes instrukciók megtanulásának folyamatát tanulmá
nyozták, kiderült, hogy a stressz hatására csökkent az utasításokra
való emlékezés mértéke. Oly sok energiát emészt fel a szorongás,
hogy emiatt sokkal kevesebb figyelem jut az instrukciókra.
Bizonyos vegyületek - például az alkohol vagy a marihuána
- gátolják az új információt feldolgozó képességünket. A túlzott
mértékű kávéfogyasztás pedig - a stresszt okozó, adrenalinszintet
növelő hatásán túlmenően - csökkentheti az agyi vérátáramlást,
ami a kialakuló oxigénhiány miatt károsíthatja a neuronokat.
Segíthetjük az információ hatékonyabb rögzülését, ha meg
felelő fényforrást használunk. Az ekkor létrejövő kémiai hatások
ugyanis elősegítik a képek hatásosabb rögzítését. Kísérletek sze
rint ebből a szempontból a legjobb a napfény.
Egy másik tényező a hőmérséklet. Vizsgálatok szerint a szerve

zet számára a 20 °C az ideális hőmérséklet. A túlzott meleg eltereli
figyelmünket, a hideg pedig izomfeszülést okozhat.
A Tony Buzan által megalkotott „elmetérképes vázlatolás” és
a Paul Dennison által kreált „agytornagyakorlatok” olyan tech
nikák, amelyek bizonyítottan hatékonyak a tanulásban, és kedve
zően hatnak memóriánkra.* Az agykontrolltechnikákkal együtt
alkalmazva szuper tanulási képesség elérését teszik lehetővé.
A vitaminokkal kapcsolatban tudjuk, hogy a C, a B12, a ribo-
flavin és a folsav kedvezően befolyásolhatja az emlékezést. A
Gingko biloba növény kivonata javítja agysejtjeink oxigénellátását,
és emiatt - 12 hét elteltével - jobbá teszi a memóriát. Ezt dr. Keith
Wesnes bizonyította be Angliában, az Eszak-Umbriai Egyetemen,
2002-ben végzett vizsgálatában.
A jó memóriához azonban a legfontosabb az, hogy - tekin
tet nélkül az életkorunkra vagy a korábban esetleg elszenvedett
egészségügyi problémákra - hajlandóak legyünk azt edzeni! Az
élet: folytonos tanulás. És ahhoz, hogy ez hatékony legyen, elen
gedhetetlen, hogy tudjunk emlékezni. Mert ahogy azt Bonaparte
Napóleon találóan fogalmazta meg:
„Az emlékezet nélküli fej olyan, mint az állomáshely nélküli erőd.”
*Ezek magyarul két kiadványból ismerhetők meg:

A hatékony tanulás mesterfogásai, illetve Észkapcsoló agytorna/
Észkerékkapcsoló. (www.agykontroll.hu webáruháza)
159
5 .
Tehetség a sikerhez
„Ha saját erőfeszítéseidnek köszönhetően győzöl,

akkor soha többé nem fogod valakiről azt mondani,
hogy csak a szerencséje miatt győzött.”
R égi közm ondás
Hasonlóan a csodálatos virágokhoz, amelyek a mocsár vizének el

apadása után is tovább növekednek, mi is élhetünk sikeresen még
nehéz körülmények között is. Az első, amire szükségünk van: tud
nunk kell, hogy kitűzött céljaink elérése olyan stratégiát igényel,
ami tőlünk nagy erőfeszítéseket és erős akaratot követel meg.
Mindannyian áhítozunk a sikerre, holott gyakran nem is tud
juk, mit is jelent az valójában. Mindenkinek más és más elképze
lése van arról, hogy mi számára a siker. Abban azonban bizonyára
egyetértünk - tiszteletben tartva a „siker” mindenki által egyé
nileg megfogalmazott definícióját -, hogy a következő állítások
igazak rá:
• Valódi és tartós elégedettséget eredményez. Ez azt jelenti,

hogy az elégedettség érzésének oka nem csak látszólagos és
nem csupán felszínes. Azt is jelenti, hogy a jelentkező öröm

érzést később bármikor fel tudjuk idézni, ha visszaemlék-
szünk arra, ami az elégedettség érzését bennünk kiváltotta.
• A teljesség érzését váltja ki, ami céltudatosságot ad, és ön
magunk felértékelését eredményezi.
• Úgy véljük, hogy sikerült megvalósítanunk önmagunkat,
aminek következtében jobbnak érezzük magunkat, és jobb
emberré válunk.
• Megerősíti kapcsolatainkat, és növeli az örömöt, hogy si
kerünkön másokkal osztozhatunk. Sikerünk révén jobbá
tehetjük környezetünket, több támogatást nyújthatunk a kö
rülöttünk élőknek. Ennek következtében belső kiteljesedést
tapasztalunk meg, mert másokat eredményeink részeseivé
tettünk.
• A felsoroltak összhangban állnak azzal, amit manapság a
pozitív pszichológia ÁRAMLÁSNAK (FLOW-nak) nevez.
Ez azon attitűdök egyike, amelyek a kellemetlenségek és vi
szontagságok ellenére elvezetnek minket gyarapodásunkhoz
és fejlődésünkhöz. Akkor „haladunk az áramlattal”, ha min
dennapi teendőink elégedettségérzést, örömteli élményeket
és életérzést teremtenek számunkra, s ha teljes mértékben
átadjuk magunkat az éppen végzett tevékenységünknek.
Sikerünk akkor kezdődik, ha azt tapasztaljuk, hogy tevékeny
ségünk megteremti számunkra az „ÁRAMLÁST”. Ahhoz, hogy
ezt elérjük, nincs szükségünk profizmusra, ám arra igen, hogy
„szakemberek” legyünk. Ez azt jelenti, hogy bármi is legyen a
munkánk, törekedjünk abban a tökéletességre. Azzal az alapos
sággal és becsületességgel teljesítsünk, amit minden munka mél
tósága megkövetel.
Ahhoz, hogy az „áramlással haladjunk”, és fokozzuk a sikerre
való képességünket, szükség van arra, hogy felismerjük azokat az
Tehetség a sikerhez 161
adottságokat, amiket Isten ingyen adott nekünk, és amelyek lehe

tővé teszik, hogy teljesítsük az életünknek teljességet adó, egyedi,
személyes küldetésünket. Ahhoz, hogy ezeket az adottságokat fel
ismerjük, meg kell figyelnünk: melyek azok a tevékenységek, ame
lyek közben az „áramlás” érzése jelentkezik bennünk?
A gazdagság - amit oly szorosan társítunk a sikerrel - abból
ered, hogy a téged oly egyedivé tevő adottságodat használod, ami
elvezet téged a bőséghez, bármilyen módon is definiálod a bőség
fogalmát.
Ahogy szükségünk van adottságaink felismerésére, ugyanúgy
arra is, hogy azokat fejlesszük és gyümölcsöztessük. Ehhez olyan
stratégiák szükségesek, amelyek megkönnyítik utunkat.
A stratégia: az áhított cél elérése céljából

született terv véghezvitelének művészete.
A művészet: azon emberi tevékenység, amelynek célja szép

dolgok létrehozása. Mindnyájunk feladata, hogy megszépítsük
életünket és a köröttünk lévő világot. Ezért sikeresen élni fontos,
és azt mindenki elérheti, ha tudatában van annak, hogy az nem
a szerencsén múlik, hanem saját döntésünkön és az alkalmazott
stratégiák hatékonyságán.
A tapasztalat bebizonyította számomra, hogy céljaink elérésé
hez négyféle alapvető stratégia létezik:
Stratégiák a s ik e r h e z
•M o t i v á c i ó
•Kép es s é g
•O p t i m i z m u s
•Bel s ő é r t é k e k
MOTIVÁCIÓ
„Sikered nagyobb mértékben függ motivációdtól,
mint bármilyen egyéb körülménytől.”
A motiváció szó a latin emovere szóból származik, ami azt jelenti:

mozgatni. Ez a stratégia arra ösztönöz minket, hogy kijelöljünk
egy utat, majd elkezdjünk cselekedni. Ennek ellentéte - ami a sike
res élet szempontjából az egyik legnagyobb veszély - a bénultság.
Ez különösen a kedveszegettség periódusaiban veszélyes, amikor
pedig még nagyobb szükségünk lenne a mozgásra, mert az teszi
lehetővé, hogy a jövő felé forduljunk, és meglássuk a megpróbálta
tások mögötti lehetőséget. A motiváció ébreszti fel az akaraterőn
ket, hogy neki akarjunk vágni az útnak, bármilyen keservesnek
tűnjön is az.
Ahogy a motivációnk néha spontán módon születik meg,
ugyanúgy akadhatnak olyan pillanatok, amikor arra van szükség,
hogy azt generáljuk, tápláljuk, illetve ébren tartsuk. Ez esetben a
következő lépéseket ajánlom:
M o tiv á ció
•V i l á g o s c é l o k
•Gondolkodás
•L e l k e s e d é s
•Cselekvés
•A k o c k á z a t o k e l f o g a d á s a
•Állhatatosság
Világos célok
„Amikor valaki tudja, hogy mit akar;

és biztos léptekkel halad, akkor
az egész világ megnyílik előtte, hogy szabad utat adjon neki ”
N év telen sz e r z ő
Első feladatunk: meghatározni, hogy valójában mit is akarunk el

érni. Ehhez elsőrendű fontosságú, hogy tudjunk dönteni. Nagyon
sokszor azért nem érjük el célunkat, mert azt sohasem fogalmaz
tuk meg világosan, és menet közben gyakran változtattunk a szán
dékunkon. Problémákkal szembesülve adódhatnak olyan pillana
tok, amikor nem látjuk tisztán a megoldást, vagy elbizonytalano
dunk, hogy a több lehetőség közül melyiket is válasszuk. Pedig ha
csak hezitálunk, akkor lemaradunk. Tehát az első lépés: pontosan
meg kell határoznunk, hogy mi is az elérendő célunk.
Említettem már: a sikerhez vezető úton az egyik legnagyobb
akadály az, ha megbénulunk, és úgy határozunk, hogy nem don
iunk. A határozatlanság meggátolja, hogy kihasználhassuk a ked
vező alkalmat. S ha nem tudjuk kezelni saját bensőnket, képtele
nek leszünk reálisan fölmérni az egyik, illetve a másik út választá
sával járó következményeket.
Egy határozott és jó döntéstől függhet egy új és jobb mun
kahely megszerzése; egy - akár egész életünkre kiható - érzelmi
kapcsolat létrejötte; illetve az áhított, pozitív eredmények zöme.
I lányszor bánkódtunk, hogy határozatlanságunk miatt elszalasz-
lottunk remek lehetőségeket?
Az agykontroll-tanfolyamon tanított egyik technikának épp
az a célja, hogy segítsen rátalálni az adott probléma megoldásá
ra, amikor tanácstalanok vagyunk, illetve amikor több lehetőség

közül kell választanunk. Ez a technika két mentális programozási
időpontot igényel: este, elalvás előtt; illetve reggel, ébredés után. A
technika alkalmazásával olykor egy álmon keresztül kapunk út
mutatást, gyakran napközben jut eszünkbe valami, amikor pedig
nem is töprengtünk gondunkon. Albert Einstein gyakran mond
ta: „Ha van egy problémám, és már túl sokáig gondolkoztam rajta
eredménytelenül, akkor félreteszem az ügyet, és kimegyek a park
ba. A fák között sétálva hirtelen - nem is tudom honnan - meg
érkezik a megoldás.”
A szóban forgó agykontrolltechnika úgy hoz eredményt,
hogy egyfajta inkubációs folyamatot teremt bennünk, amiről
dr. Jonathan Winson, a Rockefeller Egyetem agykutatója így be
szél: „Elménk képes olyan gondolatokat kezelni, amelyek a tuda
tos érzékelésünk alatti szinten vannak. Amikor elindítunk önma
gunkban egy információkeresést, akkor - annak ellenére, hogy
közben más dolgokkal foglalkozunk; és anélkül, hogy észreven-
nénk ezt a belső, mentális folyamatot - az információ meg fog
érkezni, bár lehet, hogy csak órákkal később.”32
Célunk világos meghatározásában segít, ha feltesszük magunk
nak a következő kérdéseket:
Hová vezet e cél elérése? Kikre lesz hatással az elért eredmé
nyem, és miként fogja az őket érinteni? Olyan célt elérni, ami
nem kívánt kötelezettségekkel járhat a jövőben, vagy negatívan
érintheti legközelebbi kapcsolatainkat, nem jelent igazi sikert.
A döntés ijesztő lehet, mert egy út megválasztása azt is jelen
ti, hogy a többi útról lemondunk. Ha nem döntünk, az is döntés,
méghozzá a legrosszabb. Ha határozott döntést és világos célt tűz
tél magad elé, akkor meglesz az erőd, hogy cselekedj álmaidért és
céljaidért.
Kontrollált gondolkodás
„A gondolat nem több, mint egy fuvallat,

de ez a fuvallat megmozgatja a világot.”
V ic t o r H u g ó
Gondolkodásod szüli nézeteidet, és az lesz utadon az aranyfonal

vagy az olló. Amit te önmagadról gondolsz, azt fogja a világ gon
dolni rólad.
Ahhoz, hogy megfelelően kezeljük gondolkodásunkat, úgy,
hogy az a motivációnkat táplálja, a következőkre van szükség:
• Vigyázzunk szavainkra! Beszédünk legyen mindig pozi

tív és olyan lelkiállapotot generáló, amelytől a valóságban
is „mozgásba lendülünk”. Ezt a témát a második fejezetben
már körbejártam.
• Fejlesszük intuíciónkat és kreativitásunkat! Egyetlen olyan
probléma sincs az életedben, amelyre ne létezne valamilyen
lehetséges megoldás. A célhoz elvezető valamennyi út aka
dályokat rejt. Az intuíció teszi lehetővé, hogy észrevegyük az
alternatívákat; a kreativitás pedig abban segít, hogy új erő
forrásokra leljünk. A megbízható megérzés a helyes irányba
tereli motivációnkat; a kreativitás pedig növeli gondolkodási
képességünket, és egyúttal elejét veszi, hogy az akadályok a
kedvünket szegjék. Ezzel a témával a 6. fejezetben foglalko
zom majd.
• Elképzelni/vizualizálni az elérni kívánt eredményeket.
A képzelet adja vágyunk motorját, ami arra ösztönöz min
ket, hogy erőfeszítéseket tegyünk, és dolgozzunk azért, amit
szeretnénk elérni. A képek - a gondolatok kulcsfontosságú

építőelemei - csüggedtséget vagy lelkesedést generálnak.
Utóbbi nélkül nincs ösztönzöttség. Ha nem tudsz valamit el
képzelni, akkor azt nem tudod elgondolni, s ha nem tudod
elgondolni, akkor elérni sem fogod. Hamarosan ismertetek
majd egy technikát, amit kifejezetten célod elképzelésére fej
lesztettek ki.
Tán akad, aki azt hiszi, hogy a tettek fontosabbak, mint a gon
dolatok, hisz az utóbbiak „látszólag” tünékenyek, átmenetiek. Pe
dig gondolkodásunk az, ami felébreszti érzékenységünket, és ösz
tönöz a tett megvalósítására.
Természetes érzékenység
)yNem az a kunszt, ha el tudjuk rejteni érzelmeinket,

hanem ha megfelelő módon tudjuk őket irányítani. ”
G. K. C h e s t e r t o n
A természetes érzékenység azt jelenti, hogy nem csak akkor érzünk

lelkesedést, ha a célunkra gondolunk, hanem a célhoz vezető utat
is lelkesedéssel éljük meg. Az emóció (érzelem) szó ugyanabból
a latin szóból ered, mint a motiváció. Mindannyian tudjuk, meny
nyire fontos az érzékenységünk ahhoz, hogy az áhított célunk felé
haladjunk. Érzelem jár át minket, és minden, ami azt életre kelti
bennünk, olyan motorrá válik, ami a céljaink eléréséhez szükséges
tettek elvégzésére ösztönöz bennünket.
Ha minden egyes, a cél eléréséért megtett lépésünkkel érzel
mileg elkötelezzük magunkat, akkor célunk egyre nagyobb erővel

vonzó „mágnessé” válik.
Elkezdeni cselekedni
„Aki halogatja a cselekvést,

az örökké saját szerencsétlensége
ellen fog harcolni.”
H é s z io d o s z
A spanyol „éxito” (siker) szó a latin „exire” szóból származik. Az

utóbbi jelentése: „kijutni”. Nem ragaszkodhatunk keretek közé
bezárt, merev elgondolásokhoz, hanem el kell kezdenünk csele
kedni, kockázatot vállalni. Úgy, hogy új irányok felé indulunk, s
közben ki kell lépnünk kényelmi zónánkból. Hányszor válunk
félelmünk foglyává, mert nem merünk új területeket felfedezni,
illetve új embereket megismerni?
„Kijutni” azt is jelenti, hogy átszakítjuk félelmünk és büszkesé
günk korlátait, és szükség esetén segítséget kérünk. Mindenkinek
szüksége van támogatásra ahhoz, hogy elérje célját. Senki sem ér
célba az őt körülvevők nagylelkű és ingyenes segítsége nélkül.
A cselekvés munkát igényel, az pedig olyan kötelezettséget
ró ránk, mint például a felelősség, ami nélkül nem létezik haté
konyság. Ne higgyük tévesen, hogy a hatékony cselekvéshez hatal
mas tettekre van szükség! Már lisieux-i Szent Teréz is rámutatott:
„Nem az a fontos, hogy különleges dolgokat vigyünk véghez, ha
nem hogy a szokásos teendőinket különlegesen jól végezzük el.”
Bármilyen cselekvés eredményességéhez módszer és rend
kell. Ez azt jelenti, hogy kijelölöd az utat, és aztán végigmész rajta.

Meg kell határozni a módszert, azt a rendezett formát, ami szerint
cselekszünk, hogy tetteink eredményt hozzanak. A véletlenszerű
cselekvések véletlenszerű eredményeket szülnek.
A hatékony cselekvéshez gyakorlatra van szükségünk. Meg
kérdőjelezzük azokat a lépéseket, amelyek akadályt gördítenek
utunkba, és határozottan ragaszkodunk azokhoz, amelyek haté
konynak bizonyulnak. A későbbiekben még szentelek némi teret e
témának, mert a rögzült szokásaink szolgálhatják is fejlődésünket,
de ugyanúgy tönkre is tehetnek bennünket.
A kockázatok elfogadása
„Ha valamit meg tudsz tenni,

vagy azt álmodod, hogy meg tudod tenni,
akkor kezdj neki!
A bátorság mágikus erő.”
N év telen sz er z ő
A céljaink eléréséhez szükséges tettekkel járó kockázatokat is vál

lalni kell. Tán hallottad a közmondást: „Aki nem kockáztat, az
nem is nyerhet.” Mindenki, aki célt tűzött maga elé és végül elérte
azt, annak - az összes kockázat és bizonytalanság ellenére - volt
bátorsága elindulni az úton.
Teljesen normális, hogy bizonyos mértékű félelmet érzünk,
amikor kockázatosnak tűnő helyzetekkel találjuk magunkat szem
be. Ám a lehetőségekkel is csak az találkozik, aki mer haladni az
úton. Minden sikeres embernek gyakran szembe kell néznie bi
zonytalan helyzetekkel. Mire van szükségünk ahhoz, hogy ezeket

sikerrel felvállaljuk?
Az első, hogy figyeljünk. A kockázat veszéllyé alakul át, ha
határozatlanok és figyelmetlenek vagyunk. Ahogy nagyon sok le
hetőséget azért szalasztunk el, mert rossz irányba nézünk, s ezért
figyelmünk elterelődik; ugyanígy számtalan problémát megelőz
hetünk azzal, ha éberen figyelünk.
Kockázatok vállalásánál készen kell állnunk arra, hogy ha hiba
következik be, akkor is jót hozzunk ki a rosszból. Végül is min
den kihívás mögött egy-egy lehetőség húzódik meg, egy-egy hatal
mas tapasztalatforrás.
A kockázatok bizonytalansága minimalizálható, ha kezelni
tudjuk az időnket. Ez a különösen fontos eszköz lehetővé teszi,
hogy kockázatos helyzeteken áthaladvakörültekintőeklegyünk. Az
idő megfelelő kezelése egyensúlytartást igényel, amit a Bibliában
a Prédikátor könyve bölcsen így fogalmaz meg: „Mindennek meg
van az órája és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt... ideje
az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének... ideje a bontásnak és
ideje az építésnek... ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek... ideje
az ölelkezésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak... ideje a
megőrzésnek és ideje az eldobásnak... ideje a hallgatásnak és ideje a
szólásnak... ideje a háborúnak és ideje a békének.”
A kudarcunk gyakran azért következik be, mert nem enged
tünk el egy köteléket, és nem hagytuk, hogy elmenjen az, akinek
már nem kell mellettünk lennie. Néha úgy tűnik, hogy fáradtsá
gunk miatt az álmaink szertefoszlanak, mivel képtelenek vagyunk
pihenőt adni magunknak a kisebb örömök kiélvezésére. Minden
úton lesznek harcos, nyugalmas és reményteli időszakok is.
A legfontosabb dolog a kockázattal kapcsolatban az, hogy mer
jünk. Gondolkozz csak el egy pillanatig: hány lehetőséget szalasz
tottál már el? Mennyi mindent halogattál egészen addig, amíg túl
késő lett? S mindezt kizárólag a kockázattól való félelmed miatt. A

hibákból tanulunk. Ami pang, az megrohad.
Állhatatosság
„A nagy eredményeket nem erővel,

hanem kitartással lehet elérni.’’
Sá m u el Jo h n so n
Az életben nagyon kevés dolog sikerül „elsőre”, és még kevesebb

olyan, ami valóban ér is valamit. Ez a magyarázata, hogy min
den sikertörténetben megtalálható: a kitartó ember. A kitartáshoz
türelem kell. Azonnali eredményeket remélni legtöbbször irreá
lis elvárás. Ahogy a népi bölcsesség rámutat: „kétpercenként fel
emelni a tyúkot, hogy megnézzük, kiköltötte-e már a tojást.” Ez
csak elhúzza a folyamatot vagy - rosszabb esetben - lehetetlenné
teszi azt.
Előfordul, hogy rugalmatlanságunk miatt adjuk fel. Érdemes
észben tartani: a célhoz vezető út változhat, de ha képtelenek va
gyunk az útirányunkat módosítani, akkor merevségünk csak ki
merültséget vagy bosszúságot fog okozni.
A rugalmasság lehetővé teszi, hogy előre megsejtsük az alter
natívákat, s így elkerülhetjük azt a csapdát, hogy amint akadály
ba ütközünk, azonnal megrekedünk. Mindig számos lehetőség
kínálkozik arra, hogy felülkerekedjünk a kellemetlenségeken, és
folytathassuk utunkat. Látókörünk kitágítása lehetővé teszi, hogy
észrevegyük a különféle lehetőségeket, továbbá segít fejleszteni
kreativitásunkat és hatékonyságunkat.
A kitartás tapasztalatot követel tőlünk. A tapasztalatból nyer

jük az ismeretet, ami megkönnyíti számunkra a céljaink felé veze
tő utat. Ha kitartó vagy, annyiszor fogsz valamit újra és újra meg
próbálni, amíg nem sikerül, s közben mindig tanulsz hibáidból.
Az állhatatosságot a makacsságtól a tanulási képességünk külön
bözteti meg, s hogy képesek vagyunk az utunkat szükség esetén
módosítani. Tévedés azt hinni, hogy ha hosszabb ideig tesszük
ugyanazt, akkor az eredmény más lesz.
Ahhoz, hogy az agykontrolltechnikák segítségével elérjük cé
lunkat, kulcsfontosságú, hogy azokat napi rendszerességgel hasz
náljuk, mivel a mentális programozás tartja fent bennünk a cse
lekvéshez és a kitartáshoz elengedhetetlen motivációt.
KÉPESSÉG
„Sikered sokkal inkább függ attól,

hogy készen állsz-e képességeidfejlesztésére,
mint maguktól a képességeidtől.”
Rar
Akad, aki azt állítja magáról, hogy neki nincsenek képességei.

Valójában mindenki rendelkezik - más emberekétől eltérő - ta
lentumokkal, amelyek szoros kapcsolatban állnak természetes
adottságainkkal. Fejlesztésükhöz a következőkre van szükségünk:
K épesség
•F ó k u s z á l á s
•T e r v e z é s
•N y i t o t t s á g a v á l t o z á s r a
•Önfegyelem
Fókuszálás
„A lustaság vagy a figyelmetlenség általában kudarcot okoz:

és ez akkor következik be,
amikor nem a valódi célunkra irányítjuk a figyelmünket.”
E p ic t e t u s
A Delphoi jósdában található a Delphoi kocsihajtó című, híres szo

bor. A megformált férfi épp versenyen a kocsit hajtja, s egyértel
művé teszi számunkra a fókuszálás fontosságát.
Úgy tudunk összpontosítani, ha az ügyre fókuszálunk, s nem

a problémára. A 6-8 ló vontatta kocsit hajtó férfi csak akkor tud
győzni, ha tekintetét a verseny teljes időtartama alatt higgadtan,
kizárólag a célra irányítja. A gyeplőt lazán fogó keze jelzi, hogy

célját kétségtelenül el fogja érni.
Gyakran több időt töltünk a problémák miatti aggódással,
mint azok megoldásával. Ha a projektre összpontosítunk, olyan
tettre kész személlyé válunk, aki képes magához ragadni a kezde
ményezést, ami egyúttal az aggódás miatt kialakult szorongást is
oldja.
Egyszerre csak egy problémát oldj meg! Ha egyszerre több
üggyel próbálunk foglalkozni, akkor csak összezavarodunk, és fe
szültté válunk, ami képességeink „áramlását” is megakadályozza.
Ahogy életed során különféle problémákkal szembesülsz, jelöld ki
magadnak azt az időt, amikor - egyesével - átgondolhatod őket!
Soha ne keverd őket össze! Ily módon megelőzheted, hogy a szo
rongás érzése annyira elhatalmasodjék rajtad, hogy megfosszon
az óhatatlanul szükséges higgadtságtól.
Tisztázd, hogy a tetted kapcsolatban áll-e céloddal, és kö
zelebb visz-e hozzá! Meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy
levékenységünk segít-e eljutni az áhított célhoz, vagy attól ép
penséggel távolít minket. Képességeink fejlődéséhez és megerő
södéséhez rendkívül fontos, hogy tetteink harmonizáljanak a
céljainkkal. Ugyanilyen harmóniára van szükség belső, mentális
programozásunk, illetve a valóságban végrehajtott cselekedeteink
között is.
Maradj nyugodt! Nyugalmad elvesztése sehová sem vezet,
csak zavarodottságot szül. Nem engedhetjük meg magunknak,
hogy a kellemetlenségek miatt kizökkenjünk lelki egyensúlyunk
ból. Az hatalmas energiaveszteséget okozna, és elhomályosítaná a
célt, amire tekintetünket folyamatosan szegezni kell. A minden
napi relaxáció a legjobb szövetségesed ahhoz, hogy megőrizd a
nyugalmat, ami szélesíti látókörödet, és egyensúlyban tart.
Tervezés
„Az előrelátás varázslámpa,

amely a múlt leckéit a jövő képernyőjére vetíti.”
G u il l o u x
Minden út esetén számításba kell venni a megtételéhez szüksé

ges időt és energiát. A tervezés alapvető fontosságú ahhoz, hogy
elérjük céljainkat, mert segít kamatoztatni a múltbeli tapasztala
tainkat.
Tervezéskor az első dolog, amit figyelembe kell venni: jelen
legi helyzetünk. Bármilyen célpont eléréséhez először tudni kell,
hogy most hol vagyunk. A jelenlegi helyzet figyelembevétele azt
is jelenti, hogy pontosan meghatározzuk a rendelkezésünkre álló
fizikai és mentális eszközöket.
Készíts gyakorlatias és konkrét terveket, rövid, közép- és
hosszú távra, és foglald őket írásba! Projektünkben fontos vilá
gosan leszögezni a követendő lépéseket, a szükséges eszközöket és
a követelményeket, amelyeknek meg kell felelnünk. Ennek írásba
foglalása megkönnyíti a feladat vizualizálását/elképzelését.
Rendszeresen értékeld elért eredményeidet! Ha félreértelme
zett lelkesedés miatt kihagyjuk ezt a lépést, akkor fundamentum
nélkül építkezünk, illetve könnyen letérhetünk a célhoz vezető
útról. A rendszeres értékelés lehetőséget ad az újabb útszakaszok
kijelöléséhez, illetve az útirány esetlegesen szükséges korrigálásá
hoz.
Nyitottság a változásra
„...Élni azt jelenti: változni.

A tökéletesedés pedig azt,
hogy nagyon gyakran változunk ”
Jo h n H en ry N ew m a n
Szomorkodunk, hogy nem élünk sikeres életet és nem érjük el a

céljainkat, ugyanakkor nem vesszük észre, hogy gyakran nem ál
lunk készen az élet által megkövetelt változásra. A tegnapi képes
ségeink nem feltétlenül lesznek elégségesek ma.
Az élet változásra kényszerít minket. Újra és újra döntésre
kényszerülünk, és - ahogy azt már említettem - a nem döntés is
egyfajta választás, ami következményekkel jár. Majdnem mindig a
legkevésbé kedvező következményekkel.
Minden változással új területet járunk be. Ne félj sem a kriti
kától, sem a hibáktól! Tanulj meg különbséget tenni a romboló
kritika (ami nem tesz javaslatokat, és nem eredményez semmiféle
javulást) és az építő kritika (amiből általában értékes információ
kat nyerhetünk, és ami segít fejlődni) között!
Az út során elkövetett minden hiba kifizetendő tanulópénz.
Tedd hát őket a tanulásod forrásaivá! Mindenkinek, aki elérte a
valódi és tartós sikert, apránként kellett megfizetnie eredményé
ért. A győzelmet több vereségen keresztül vívták ki, a célt hibák
elkövetésén keresztül érték el. Maurice Maeterlinck így fogalmaz:
„Valahányszor elkövetek egy hibát, úgy érzem, hogy felfedez
tem egy eddig számomra ismeretlen igazságot ” Ezért a hibáktól
nem félnünk kell, hanem belőlük tőkét kovácsolni,
A változáshoz meg kell tanulnunk a lemondás, az elengedés
képességét. E nélkül zárkózottak, fejlődési lehetőség nélküliek ma

radunk. Az élet mindig új alternatívákat kínál. Ahhoz, hogy ki tud
juk őket használni, tudnunk kell lemondani, elengedni. Cselekvési
képtelenségünk olyan függőséget alakíthat ki személyekkel vagy
helyzetekkel kapcsolatban, amelyek gátolják, hogy változni, hogy
fejlődni tudjunk.
A változástól való félelmünket tovább növeli a bizonytalanság
elviselése iránti képtelenségünk. A sikeres élethez tudnunk kell
a bizonytalan trapézon egyensúlyozni. Semmi sincs megírva, és
semmire sincs garancia. Ha képtelenek vagyunk a bizonytalan
pillanatok elviselésére, akkor a célunkhoz vezető úton ez lesz az
egyik legádázabb ellenségünk.
Önfegyelem
„A siker legfontosabb összetevője a fegyelem.”
Trum an C a po te
Az önfegyelem első, nélkülözhetetlen feltétele: az akaraterő ed

zése. Mindnyájan vasakarattal szeretnénk rendelkezni, és nem
vesszük észre, hogy ennek elérését apróbb erőfeszítésekben kell
begyakorolni. A memóriához hasonlóan az akaraterő is m in
dennapi edzést igényel ahhoz, hogy aztán nagy dolgokban meg
nyilvánuljon.
Ha önfegyelmed megerősítése végett például azt tűzöd ki cé
lodul, hogy a szokásos időpontnál 5-10 perccel korábban kelj fel,
és ezt aztán rendszeresen meg is teszed, máris megtetted az első
lépést akaraterőd edzéséhez. Ez tesz képessé, hogy aztán ennél
sokkal jelentősebb célokat is elérj. Emlékezz: a sikeres emberek

önfegyelemmel rendelkeznek; a középszerűek pedig csak állítják
magukról, hogy vannak céljaik, ám valójában semmit sem tesznek
azok eléréséért.
Aki gyakorolni akarja az önfegyelmet, annak tisztában kell
lennie azzal, hogy amit érdemes elérni, az erőfeszítést igényel.
Egy-egy jelentős cél elérését mindig erőfeszítés előzi meg. Ami
könnyen jön, az könnyen el is vész. Semmilyen erőfeszítés sem
haszontalan. Még Sziszifusznak is - akit az istenek arra kárhoztat
tak, hogy újra és újra hatalmas követ görgessen fel a hegyoldalon,
ami a csúcs közeléből mindig visszagurult - erőfeszítése eredmé
nyeként megerősödtek az izmai.
Önfegyelmünkhöz elengedhetetlen a kitartás, ami az elérni
kívánt céllal összhangban álló, mindennapi munkát jelenti. A ki
tartás minden akadályt lerombol. Kevesen vannak, akik kudarcot
vallanak, ám nagyon sokan, akik felhagynak az erőfeszítéssel, ép
pen akkor, amikor - bár nem tudnak róla - már majdnem meg
érkeztek céljukhoz. A kitartás biztosítja számunkra munkálkodá
sunk gyümölcsét. A kitartó ember nem ismeri a „lehetetlen” szót.
Ahhoz, hogy önfegyelmed ne legyen hiábavaló, vagyis hogy
ne egy számodra szükségtelen cél felé vigyen, meg kell kérdezned
önmagadtól: Készen állok-e arra, hogy megfizessem a siker által
megkövetelt árat? Minden megvalósult cél elérése előzetes áldo
zatot követelt. Valamiről való lemondást. Nagyon szomorú lehet
azt átélni, hogy a célba érve ráébredsz: mindaz, amit az út során
feláldoztál, értékesebb volt, mint amit elértél.
O PTIM IZM US
„A pesszimisták csupán csak nézők,

a világot az optimisták változtatják meg.”
F. P. G. G u iz o t
Henry Ford gyakran mondogatta: „ A pesszimizmus a siker gyász

indulója és biztos sírja”. Száz évvel később a pozitív pszichológia
tudományos vizsgálatokkal33 támasztotta alá ezt az állítást. Ennek
ellenére optimistának lenni nem azt jelenti, hogy „szépen gondol
kozunk”, vagy hogy ábrándozunk. Az optimizmus belső munkát
igényel, és olyan jellemet követel meg, ami teljes személyünket és
minden teendőnket áthatja.
Feltételei a következők:
O ptim izm us
• Erőforrások
optim alizálása
• A kudarckezelés
ismerete
• Minőségi
kapcsolatok
Az erőforrások optimalizálása
„Azok az igazán szegények,

akik nem tudják használni azt,
ami a birtokukban van.”
Je n o fo n te
Ahhoz, hogy optimalizálhassuk erőforrásainkat, sorra kell ven

nünk mindazt, amivel már rendelkezünk. Rengeteget töpren
günk és idegeskedünk azon dolgok miatt, amelyek - megítélésünk
szerint - hiányoznak célunk eléréséhez. A sikeres élethez az kell,
hogy sorra vegyük mindazt, amivel már rendelkezünk, és onnan
fejlődünk tovább.
Az optimizmus segít tanulni a tapasztalatainkból, s ezzel lehe
tővé teszi, hogy újabb kihívások esetén hatékonyabban használjuk
erőforrásainkat. A tapasztalat már önmagában hatalmas „tőke”, de
csak akkor, ha tanultunk a kapott, érlelő hatású leckékből.
A kudarckezelés ismerete
„Azok a sikeres emberek, akik tudják,

hogyan kell felhasználni a kudarcokat.”
St ep h en C ran e
Aki fél a kudarctól, az félelmével folyamatosan korlátozza ön

magát. Aki optimista, az a vereségben meglátja a lehetőséget, hogy
újból nekilásson a feladatnak, de immár nagyobb rálátással és in
telligensebben. A kudarcra adott reakciónk mutatja meg valójá
ban, hogy optimizmusunk valódi vagy csupán mímelt.
A kudarc szinte mindig része a sikeres életútnak. Thomas Alva

Edison esete az egyik legszemléletesebb példa az effajta tapasztalat
kezelésére. Azt mesélik, hogy amikor egy újságíró arról faggatta,
hogy hogyan érezte magát a „4999” sikertelen elektromos izzó
lámpa-gyújtási próbálkozása után, így felelt: „Kudarc? Én megta
nultam 4999 módot, ahogy nem lehet meggyújtani a lámpát.”
Ahhoz, hogy tőkésítsd a tapasztalatodat, soha ne gondolj ál
landó tényezőként a kudarcra! Minden helyzet, még ha fájdal
masnak vagy ellentmondásosnak tűnik is, valójában csak átme
neti. Ha úgy gondolsz rá, mint ami örökre befészkelte magát az
életedbe, akkor az menthetetlenül pesszimizmushoz vezet, és
bénulttá tesz, holott még számos alternatív lehetőség létezik szá
modra célod eléréséhez.
Ne engedd, hogy egy kudarc elhatalmasodjon rajtad, és el
rontsa életed minden területét! Ha kudarcot vallasz egy munká
val, az még nem jelenti, hogy annak hatással kellene lennie családi
vagy egyéb kapcsolataidra. Fordítva: azt se hagyd, hogy például a
párkapcsolati nehézségeid kihassanak a munkádra! Ha beismered,
hogy feladataid egyikét nem sikerült megoldanod, az még nem
jelenti, hogy az összes többiben is hibázni fogsz. Az ilyen gondol
kodás nyomasztó hatású, és gátolja, hogy újra megpróbáld.
Mindannyian követhetünk el hibákat, ezért kudarc esetén
emlékezz: nem te vagy az egyetlen, aki téved. Ellenkező esetben
csökken az önbecsülésed és az önbizalmad, ami nélkülözhetetlen
ahhoz, hogy ismét nekivágj az útnak, és újból megtedd a szükséges
erőfeszítést. Minden kudarc egy számunkra szükséges leckét hor
doz. Az akadálymentes utak nem visznek minket valóban előre.
Minőségi kapcsolatok
„Nem az a fontos,
hogy elsőként és egyedül érkezzünk meg
hanem hogy együtt érkezzünk és időben ”
L e ó n F e l ip e
Nem létezik olyan siker, ami - legalább részben - ne kötődne

másokhoz. Minden sikeres élet attól függ, hogyan viszonyulunk
önmagunkhoz, a körülöttünk levőkhöz és Istenhez, aki legben
sőbb énünk erőközpontja.
A célunkhoz vezető úton sokszor alábecsüljük emberi kapcso
lataink szerepét, s ezért elhanyagoljuk őket. Önmagunkhoz való
viszonyunk néha gőgőssé; a többi emberrel való kapcsolatunk
egoistává; Istenhez való viszonyunk pedig semmilyenné válik. Mi
biztosíthatja számunkra a minőségi kapcsolatok kialakulását és,
fejlődését?
Önmagunkkal való kapcsolatban az első: az egészséges önbe
csülés. Akkor tudunk szembenézni a problémáinkkal, és tudjuk
megoldani őket, ha értékeljük önmagunkat, és bízunk képessége
inkben.
A körülöttünk élőkkel kapcsolatban érzelmeink intelligens
kezelését érdemes gyakorolnunk, ami lehetővé teszi számunkra
az értelmes kommunikációt és az empátia fejlődését. Barátság
nélkül nem lehet elérni valódi és tartós jólétet; és nem lehet meg
őrizni a barátságot, ha nem vagyunk képesek megtenni a baráta
inkért azt, amit megteszünk önmagunkért. Az igazi barátság bal
zsamként szolgál, amikor a sors mostoha velünk, és arra ösztönöz,
hogy tovább folytassuk utunkat.
Az Istennel való autentikus és mély kapcsolathoz az imád
kozás gyakorlása - mindenki saját hitének megfelelően - elen

gedhetetlen tevékenység életünkben. Abszurd azt gondolni, hogy
fenn tudunk tartani egy barátságot valaki olyannal, akivel soha
sem lépünk kapcsolatba.
Keresztes Szent János arra figyelmeztet minket, hogy sorsunk
szerint az „Istennel való szövetségre” szántak minket, amelyet
Isten óhajt létesíteni velünk ebben az „itt és mostban”. Ezt elérni
- amit személy szerint én az ember legjelentősebb és legigazibb
céljának tartok - kétségtelenül a legjobb garancia a sikeres élethez,
s ahhoz, hogy elérjük az összes cél közül a legfontosabbat.
Mielőtt nekikezdenénk a negyedik stratégia, a BELSŐ ÉRTÉ
KEK tárgyalásának, fontosnak tartom - az előzőekben taglaltak
összetettsége miatt -, hogy a szokásokról és azok megváltoztatásá
ról szóljak. Ismertetek egy olyan technikát, ami hatékonyan segít a
problémamegoldásban és céljaink sikeres programozásában.
Szokáskontroll
„Az ember sikereit a szokásai kovácsolják ”
PUBLILIO SlRO
A szokáskontroll nevű agykontrolltechnika abban segít, hogy bár

mely szokásunk fölött ellenőrzést gyakorolhassunk. A tanfolya
mon megtanuljuk kontrollálni, illetve megszüntetni a számunkra
negatív szokásainkat. Bár a technika elsősorban a dohányzási és
az evési szokások megváltoztatására helyezi a hangsúlyt, kiderült,
hogy az bármely egyéb szokás vonatkozásában is működik.
Néhányan megijednek a szokásaiktól. Úgy gondolják, hogy
azok erősebbek náluk, s kételkednek abban, hogy meg tudnák
őket változtatni. Ez gyakran azért van így, mert nem emlékeznek,

hogyan alakult ki az adott szokásuk.
Egyetlen szokás sem úgy érkezik az életünkbe, mintha a „ké
ményből pottyant volna ránk”. Mindegyik elkezdődött valaho
gyan, és munkát is kellett végezned, hogy az a dolog szokásoddá
váljon. Hogy jobban megértsük a szokások kialakulását, dr. Clara
Cadena kolumbiai agykontrolloktató hasonlatát használom:
Egy ember felmászik egy hóval borított hegyoldalon. Hatalmas

erőfeszítést tesz, hogy felérjen a csúcsra. Amikor végre felérke
zik, leteszi a szánkóját, hogy lecsússzon rajta. A szánkóra ülve
azonban azt tapasztalja, hogy az - alig egy méter megtétele után
- megreked. A hó ugyanis még nem tapadt össze, és nincs elő
készített ródlipálya a lecsúszáshoz. Történetünk szereplője hát
leszáll a szánkóról és elkezdi azt lefelé tolni, hogy kiszabadítsa a
hóból Ismét felül rá, elkezd csúszni vele, de néhány méter után
újból megreked. Mire feleszmél, rájön, hogy szinte az egész úton
tolnia kellett a szánkót, a hegy tetejéről egészen annak aljáig.
Megizzadva, kissé kifáradva érkezik a hegy lábához.
Ismét felmászik a hegyoldalon, és újból megkísérel lecsúszni.
Ez alkalommal a szánkó már kevesebbszer akad meg, de még így
is, amikor leérkezik, rájön, hogy az útfelét úgy tette meg, hogy
tolta a szánkót, s hogy ismét kissé izzad az elvégzett erőfeszítés
től
Újból felmegy a hegytetőre, elhelyezi a szánkót a saját, elő
ző lecsúszásakor kitaposott nyomvonalba. Ez alkalommal már
elég egy lökés, és a szánkóval könnyedén lecsúszik a teljes útsza
kaszon, egészen a hegy lábáig. Idővel elérkezik az a pillanat, ami
kor sietve kell felpattannia a szánkóra, mert az már nélküle is
lecsúszik.
Ugyanez a helyzet a szokásainkkal is. Amikor első alkalommal

csinálunk valamit, az erőfeszítést igényel, és igencsak „izzadtan”
fejezzük be. Amikor először gyújtunk rá, elkezdünk köhögni, ám
ellenállunk tüdőnk egyértelmű elutasító jelzésének. Tovább „eről
tetjük” a dolgot. Bizonyos idő elteltével elérkezik a pillanat, ami
korra már annyira automatikussá válik a dohányzás, hogy észre
sem vesszük, hogy ég a cigarettánk, és rágyújtunk egy másikra.
Még ha nem is emlékszünk rá, minden szokásunknál volt egy
„első alkalom”. Ahhoz, hogy csökkentsük a szokást, vagy véget
vessünk neki, máshová kell tennünk a szánkót, és erőfeszítésre van
szükségünk. Ahányszor ezt megtesszük, úgy válik egyre könnyeb
bé a változás, egészen addig, amíg ki nem tapossuk az új utat.
Ugyanez történik az olyan szokásokkal, mint a pontatlanság,
a tennivalók halogatása vagy a rendetlenség. „Senki sem szüle
tik valamilyennek, mindenki valamilyenné válik” Amikor először
érkeztünk késve, kényelmetlenül éreztük magunkat. Hasonlóan
éreztünk, amikor először kellett szembenéznünk halogatásunk
vagy rendetlenségünk kellemetlen következményével.
A szokás: ismétlések eredményeként létrejött, automatizáló-
dott viselkedés. Módosítható vagy megszüntethető, ha eldöntjük,
hogy változtatni akarunk rajta. Egyetlen szokás sem erősebb ná
lunk, hiszen mi hoztuk létre azt.
Ha szeretnél változtatni valamelyik szokásodon, vagy teljesen
meg akarsz szabadulni tőle, jelentős segítséget nyújthat, ha elkez
desz változtatni a mennyiségen vagy a gyakoriságon, mivel ez a két
változó az, ami meghatározza ezt a viselkedési mintát. Ez annyit
jelent, hogy például csökkented a naponta elszívott cigaretták szá
mát, vagy egyre nagyobb időközöket hagysz két rágyújtás között.
Bármelyik tényezőt változtatod meg, az a másikat is módosítja.
Ahhoz, hogy bármely szokásodat kontrolláld, mindenekelőtt
vágyra van szükség. Meg kell bizonyosodnod róla, hogy valóban
változást akarsz. A vágy csak tőled függ, hiszen a változás neked

fontos.
Hozzáállásod szintén fontos szerepet játszik szokásaid keze
lésében. Ha önmagadat folyton szapulod, ez szorongást idézhet
elő, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy „kényszeresen” folytatod
ugyanazt a cselekvést, ráadásul fokozottabb mértékben. A relaxá
ció rendkívül fontos, különösen akkor, amikor szorongást érzel
az éppen végrehajtott változtatások miatt.
Ugyanúgy, ahogy egy szokásodat az ismételgetéssel erősítetted,
a változtatásaid mellett is napi következetességgel kell kitartanod.
Az elérendő, számodra fontos és pozitív célt a lelki szemeid előtt
kell tartani. Ennek tudatában teszed aktuális erőfeszítésedet. Tehát
teljesen tisztában vagy azzal, hogy milyen előnyöket fogsz elérni,
ha változtatsz a szokásodon. A képzelet meghatározó fontosságú
szokásaink kontrolljához, mivel egy kép megfogalmazza és táplál
ja vágyunkat, és elvezet bennünket annak kielégítéséig.
Szerfölött hasznos lehet a „csak ma” filozófiáját is alkalmaz
ni. Bárki képes egy napra abbahagyni a dohányzást, betartani az
ét rendi megszorítást, pontosnak lenni, vagy rendbe tenni a hol
miját. Ahelyett, hogy összeomlanánk azt latolgatva, hogy mennyi
időbe telik majd elérni célunkat, inkább koncentráljunk egynapi
erőfeszítésre! S mire észrevesszük, az idő már ugyanúgy eltelt,
ahogy mindig eltelik, és közben elértük célunkat.
Szokásaink akár életminőségünket is meghatározhatják, ahogy
azt a brit író, Charles Reade mondja:
„Ültess cselekedeteket, és szokásokat fogsz aratni;

ültess szokásokat, és jellemet fogsz aratni;
ültess jellemet, és a sorsodat fogod learatni ”
Problémamegoldás és célok programozása
„Az ember intelligenciája a problémamegoldó képességén

keresztül mérhető.”
J ó s é S ilv a
A problémák, még ha hasonlítanak is egymásra, sohasem azono

sak. Mindannyian megtapasztaljuk, hogy újabb és újabb gondok
bukkannak fel életünkben, amelyeket meg kell oldanunk. Egy-egy
problémát felfoghatunk katasztrófaként, de a fejlődésünkre lehe
tőséget adó kihívásként is. A kérdés: hogyan oldjuk meg őket ha
tékonyan?
Az első, amit ennek érdekében meg kell tennünk: elfogadjuk,

hogy van egy problémánk. Az elfogadás a megoldásnak már az
50%-át jelenti, hiszen amíg nem fogadjuk el a helyzetet, addig nem
is fogunk semmiféle erőfeszítést tenni annak megváltoztatásáért.

Körülményeink elfogadása az első lépés, amit meg kell tennünk
ahhoz, hogy hatékony megoldást találjunk.
Miután felismertük a problémát, a második lépés annak elem
zése lesz, ami azt jelenti, hogy elgondolkozom a helyzeten. Életem
mely aspektusaival van kapcsolatban? Honnan származik? Kiket
érint?... Ez az elemzés segít elkerülni a tévedéseket. Különben ta
lán egy olyan problémát próbálunk megoldani, ami valójában tel
jesen másmilyen, mint amilyennek hittük; vagy esetleg valójában
nem is az, amit meg kell oldanunk.
A probléma elemzése a harmadik lépéshez vezet: sorra vesz-
szük az alternatívákat, amelyek rendelkezésünkre állnak a hely
zet megfelelő megoldásához. „Makacsul ragaszkodni” egyetlen
úthoz; illetve nem elkötelezni magunkat egy határozott stratégia
mellett: olyan hibák, amelyek elakadást, idő- és energiavesztesé
get okoznak, továbbá azt, hogy a probléma sokáig megoldatlan
marad.
Miután sikerült döntenünk, és kiválasztani a legjobb alterna
tívát, meg kell tennünk a legfontosabb lépést: dolgozni kell azon,
hogy eljussunk a megoldásunkhoz. Kulcsfontosságú a cselekvés,
valamint az, hogy tiszta képünk legyen arról, amit reményeink
szerint el fogunk érni, ahogy arra már rámutattam a motivációs
stratégiáról, illetve a célok világos kitűzéséről szóló részben.
A teendők világosabb megértéséhez képzeljük el a következőt:
Egy ember beleesik egy kútba: van egy problémája. Ahhoz,

hogy ezt megoldja, az első, amit tennie kell, hogy tudomásul
vegye, hogy egy kút belsejében van. Ezután elemeznie kell, mi
lyen típusú az a kút, amiben van. Régi típusú, ásott kútba esett,
amelynek a falai földből vannak? Esetleg olyan kútba, amelynek
falait betongyűrűk képezik? Milyen mély a kút? Hol a kút? Alig

20 méterre egy lakóháztól vagy teljesen kihalt területen?...
Ez az elemzés teszi lehetővé emberünk számára, hogy tisz
tázza, képes-e kijönni a kútból azzal, hogy kikapargatja az ol
dalfalat, és a mélyedésekbe kapaszkodva fölmászik, vagy ki kell
magát húzatnia; hogy megtippelhesse, milyen távolságra van a
kút peremétől; hogy elegendő-e csak kiabálnia, hogy segítséget
kapjon stb. Tehát végiggondolja mindazt, amiből rájöhet, hogy
melyik megoldás lesz számára a legjobb.
Miután eldöntötte, hogy melyik megoldást választja, el kell
kezdenie dolgozni annak megvalósításáért. Ennek ellenére az
objektív (fizikai) munka nem lesz elegendő, lehetséges, hogy jó
időbe beletelik, amíg a célját eléri, és ha a fizikai erőfeszítéssel
párhuzamosan nem végez szubjektív (mentális) munkát is,
ami a motivációját táplálja, akkor könnyen megtörténhet, hogy
feladja a küzdelmet.
A problémák hatékony megoldása azt igényli, hogy min

dent bevessünk, és képességeinket optimális módon használ
juk. A problémaelemzéshez és az alternatívák összegyűjtéséhez
szükségünk van bal agyféltekénk óriási okfejtő képességére is.
Motivációnk fenntartása érdekében pedig az elménkben létreho
zott, a célt megjelenítő képpel kihasználjuk jobb agyféltekénk intu
itív és kreatív képességét.
A céljaink eléréséért végzett tevékenységünket mindig a cse
lekvésre épülő erőfeszítésre kell alapozni, amelyet eredményeink
pozitív képének megjelenítése táplál. Minden problémának van
megoldása. Meg tudjuk oldani gondjainkat, amihez szükségünk
lesz: „ekére”, ami a munka; valamint „jó vetőmagra és locsolásra”,
ami a jövőképünk. Ahogy Alex Rovira fogalmaz a La Buena Suerte
(A jó szerencse) című könyvében: „Sokan akarják, hogy jó szeren
cséjük legyen, ám kevesen döntenek úgy, hogy el is mennek érte.”

Ahhoz, hogy céljainkat elérjük, nagyon világossá kell tenni el
ménk számára, hogy mit is szeretnénk; tudatában kell lennünk,
hogy eléréséhez számos tettet kell végrehajtanunk, amelyeket az
eredmény vizualizálása kísér, mert ez utóbbi tartja fenn a motivá
ciónkat. Ez sarkall, hogy a megfelelő lépéseket megtegyük, és ez
helyezi a középpontba szándékunk erejét.
Amennyiben Eduviges néni (minden családban akad hozzá
hasonló) le szeretne fogyni, akkor felül kell vizsgálnia táplálkozási
szokásait, és tornáznia kell, de ugyanennyire fontos, hogy képes
legyen vizualizálni/elképzelni az áhított eredményt. Ugyanis ez
segít neki - különösen hosszú, időigényes ügy esetén - kitartóan
végezni az erőfeszítést. Emlékezz: ha nem tudod elképzelni, ak
kor nem tudod elgondolni. Ha nem tudod elgondolni, nem tudod
elérni. A gondolataiddal létrehozott eredményt fogod magadhoz
vonzani. Egészen más téglákat egymáshoz illesztgetni, mint tégla-
rakosgatás közben elképzelni a felépült házat.
DOLGOZNI
Objektíven Szubjektiven
Akadnak olyanok, akik mindennap elhatározzák, hogy tesznek

valamit, ám szavaikkal és mentális képeikkel szabotálják saját erő
feszítésüket, s emiatt nem érnek célba. A mentális szinten végzett
munkádnak szoros kapcsolatban kell állnia azzal az eredménnyel,
amire vágysz. A szobrásznak, hogy befejezze a művét, nemcsak a
vésővel kell a márványon dolgoznia. A legfontosabb, hogy elméjé
ben tisztán meglegyen annak az alaknak a képe, amit a márvány
ból ki akar faragni.
Mindebből az következik, hogy a problémáinkat projektekké
kell alakítanunk. Abba kell hagyni a konfliktus puszta szemlélé
sét, és el kell hárítani a motiválatlanságot azzal, hogy tekintetünk
előtt állandóan a megoldás képe lebeg. Ez teszi lehetővé, hogy
erőfeszítéseinket folytassuk, hogy tovább haladjunk az úton, amíg
célba nem érünk. Ne mondogassuk azt, hogy „problémám van”!
Ha feladataink vannak, akkor nem fogjuk úgy érezni magunkat,
mint aki beleesett a kútba, és csupán áhítozik arra, hogy kijusson
onnan. A problémák szorongást okozhatnak, a feladatok lelkese
dést és cselekvést generálnak.
A történelem számtalan esettel bizonyította, hogy az ember túl
tud lépni a kudarcokon, keresztül tud jutni az akadályokon, és el
érheti a célját, ha világos, határozott és stabil jövőképe van.
Az agykontrollos elmetükre-technika, amit e fejezet végén ismer
tetek, rendkívüli eszköz ahhoz, hogy szubjektív munkánk motivál
jon arra az erőfeszítésre, amit objektív munkánk végzése jelent. Az
egyetlen és igazi motiváló a saját életedben te magad vagy!
Az elmetükre-technika segít problémáidat megoldani, és célja
idat elérni. Olyan célokat, amelyek számodra fontosak, vagy ame
lyek elérésére egész életedben áhítoztál.
Az elmetükre-technikát kapcsolataid és attitűdjeid javítására is
használhatod, illetve olyan képességek kifejlesztésére, amelyeket
szeretnél elérni.
Ezzel a technikával számtalan embernek sikerült jobb állást sze

rezni, ösztöndíjat elnyerni, jövedelmét jelentős mértékben megnö
velni, társat találni, lényegesen több portékát eladni, visszanyerni
egészségét stb. Megvan benned a képesség, hogy magadhoz vonz
zad mindazt a jót, amit szeretnél! Néhányan épp csak fölfedezték
ezt a „titkot”, a sikerek mögött meghúzódó, ezeréves bölcsességet,
azt, amit az agykontroll már évtizedek óta tanít.
E „titok” nagy része a szándék erejében rejlik. A tudósok szán
déknak nevezték el azt a képességünket, hogy gondolatainkat fó
kuszáljuk, amely a jelek szerint elegendő energiát tud generálni
ahhoz, hogy magát a valóságot is megváltoztassa.34
Szándékunk ereje sokkal nagyobb, mint hinnénk, ahogy ezt
több kutatás is bebizonyította. Minden gondolatunknak átalakító
ereje van. A gondolat nem csak egy „dolog”, hanem olyan valami,
ami mindenre kihat. A valóság nem mozdulatlan, stabil valami.
Állandóan változik, áramlik, és ezért nyitva áll bármilyen hatásra.
Márpedig ha a valóság változó, és elménk hatást gyakorol rá, ak
kor minden jel szerint tudatunk (gondolatunk) áramoltatni tudja
a dolgokat, egyik vagy másik irányba.
A legközismertebb definíció szerint a „szándék” jelentése: „egy
cselekvés végrehajtására irányuló terv, amelynek célja, hogy elér
jük a kívánt eredményt.”35
Az elmetükre-technika lehetővé teszi, hogy szándékunkat egy
pontra fókuszáljuk, és tevékenységünkkel célunk felé haladjunk.
Ezt a technikát céljaink vizualizálására használjuk.
Akik úgy döntenek, hogy eredményeikért hajlandóak tenni is,
azt tapasztalják majd, hogy ugyan szerencse kell ahhoz, hogy ké
pességekkel rendelkezzünk, ám képesség is kell ahhoz, hogy sze
rencsénk legyen. Ez a képesség pedig az, hogy: helyesen, szándé
kainkat a megfelelő módon irányítva tudjunk gondolkozni.
A svédországi Lund Egyetemen dolgozó dr. Lassen, dr. Ingvar
és dr. Skinhof már a nyolcvanas évektől kezdődően olyan visel

kedésszimulátorként utalnak az agyra, amely a szerint végzi el
a szükséges cselekvéseket, hogy milyen képeket vetítünk lelki
szemeink elé. Az eredményeinkért vállalt felelősség komoly im
pulzust ad ahhoz, hogy kitűzött célunkat elérjük. Marí a Teresa
Contreras így fogalmaz:
„A siker nem igényel magyarázatot.

A győztes ember minden problémára talál választ.
A szerencsétlen ember minden válasza: egy-egy probléma.”
Bár az elmetükre-technika produkálta eredmények „mágikus

nak” tűnhetnek, emlékezz: az egyetlen varázslat az, ami benned,
belül van. Az elmetükre-technika azért működik, mert képeiden
keresztül te magad lendíted mozgásba motivációd három hatal
mas motorját:
A VÁGYAT. Ez az az energia, ami hajt bennünket, ami sarkall,

hogy elérjünk valamit. Érzelmileg feltölt, és olyan szükségletet te
remt, ami célunkat valami olyanná alakítja át, amiért már határo
zott léptekkel elindulunk.
A HITET. Létrehozza bensőnkben a tervet, ami révén az addig

homályosan látott lehetőségek erőt adó energiává alakulnak át.
Ez segít, hogy - az akadályok és nehézségek ellenére is - tovább
harcoljunk célunkért. Továbbá nyitottságot eredményez, hogy
lehetségesnek tartsuk azt, amit mások lehetetlennek. Önbizalmat
is generál. Erős meggyőződéssel képesek leszünk elszántsággal és
bizalommal dolgozni céljaink eléréséért.
AZ ELVÁRÁST. Ez az energia bevonzza és előmozdítja az ered

mények eléréséhez szükséges, kedvező körülményeket. Jelzi, hogy
készen állunk, nyitottak vagyunk és figyelünk a kínálkozó lehető
ségekre. Azt a képességet is jelenti, hogy a kínálkozó lehetőségeket
észrevegyük. Türelmet is jelent, ami képessé tesz arra, hogy mind
addig kitartsunk, amíg el nem érjük célunkat.
Vágyad, hited és elvárásod teremti meg, hogy kialakuljanak

azok a szükséges körülmények, amelyek révén álmaidból valóság
válik. Ez a három tényező adja meg neked a lökést, az erőt és a
reményt, hogy tevékenységedet addig folytasd, amíg áhított célo
dat el nem éred. Anthony de Mello e szavakkal emlékeztet minket
arra, hogy helytelen leülni és csak várakozni:
„És mikor szeretnéd megvalósítani az álmodat?

- kérdezte a mester a tanítványát.
- Amikor lehetőségem lesz rá - felelte ő.
A mester erre így szólt:
- A lehetőség sohasem jön el.
A lehetőség már itt van.”
BELSŐ ÉRTÉKEK
„A siker azoké, akik az értelem által megvilágított akarattal

a szívük értékeire támaszkodnak.”
Rar
Ha a siker fogalmát az e fejezet elején felsorolt kritériumok szerint

definiáljuk, az esetben a sikeres élet akkor valóban kielégítő, ha
a belső értékekkel is számol. Véleményem szerint hét belső érték
szoros kapcsolatban áll azokkal az eredményekkel, amelyek va
lódi elégedettséget, a teljesség és az önmegvalósítás, valamint a
tehetség érzését és a másokkal megosztható örömöt nyújtják szá
munkra.
AZ IGAZSÁG. Kevés dolog tud több bizalmat gerjeszteni sze

mélyünk és az „áramlás” érzése iránt, mint az igazság, ami ma
gába foglalja a feddhetetlen becsületességet is. Az igazság segít
felismerni mindazt, amiért hálát adhatunk.
A JÓSÁG. Hitelesen kapcsol össze minket a többi emberrel, meg

erősítve érzelmi intelligenciánkat, és elősegíti, hogy olyan hidakat
építsünk, amelyeken alkalomadtán majd át kell mennünk.
A SZÉPSÉG. Az egyensúly és a kiválóság érzése. Tetteinkkel szép

séget teremteni nem csak a megelégedettség érzését nyújtja, ha
nem segít létrehozni egy jobb, élhetőbb világot.
A FELELŐSSÉG. Arra kötelez minket, hogy a tőlünk telhető

legjobb módon végezzük tevékenységünket, vállalva döntéseink
következményeit; hogy tudatosan mozdítsuk elő az igazság, vala
mint eredményeink környezetünkre gyakorolt hatását.
A REMÉNY. Ez a belső érték tartja fenn az optimizmusunkat,

ám nem a valóságtól elrugaszkodott módon. Arra ösztönöz, hogy
harcoljunk azért, amire vágyunk. A remény elvesztése a közöny és
az érzéketlenség felé taszít minket.
A SZERETET. Létezhet-e sikeres élet a szeretetlenség vákuumá

ban? Ez a belső érték adja meg nekünk a valódi teljességet, és teszi
lehetővé, hogy sikerünk akkora területet öleljen fel, ami a többi
embert is magába foglalja.
A HIT. Ez az a legfontosabb támogatás, ami megvéd minket a ku

darcoktól és az út során jelentkező kellemetlenségektől. Ez az a
belső érték, ami lehetővé teszi, hogy újrakezdjük, ahányszor csak
szükséges. Minden sikeres ember mögött ott volt a hite, ami miatt
bízni mert abban, hogy lehetséges az, amit mások lehetetlennek
neveztek.
A belső értékek stratégiailag nagyon fontosak, mivel a sike-

rés élet akkor valódi, ha elválaszthatatlanul magában hordozza a

társadalmi gyarapodás, a jólét és a fejlődés szolidáris támogatása
iránti vágyakozást.
A belső értékek segítenek kapzsiság nélküli bőséget; valódi,
tartós és egótlan megelégedettséget; igazságtalanság nélküli jólétet
és fejlődést; vidámságot és barátságot létrehozni. Anélkül, hogy
arra a könnyű útra tévednénk, ami mindent ígér semmiért cse
rébe; vagy amelyik megpróbálja a társainkat „asszisztenseinkké”
degradálni, semmibe véve az ő képességeiket és méltóságukat.
Friedrich von Schiller szerint: „A hosszú évtizedeken át tartó,
valódi siker azoké, akik észreveszik az emberek szükségleteit, és
ki is tudják azokat elégíteni.” Ezért azt mondhatjuk, hogy sikeres
életről és emberi nagyságról akkor beszélhetünk, ha olyan célo
kat érünk el, amelyek a hozzánk hasonlók életében is megtalálha
tók, és amellyel jót teszünk embertársainknak, környezetünknek,
nemzetünknek és a világnak.
Mindannyian elérhetjük a sikert, ha megértjük és magunkévá
tesszük a szó valódi jelentését, teljesítve küldetésünket, és értelmet
adva életüknek.
Joseph Campbell szavait idézem:
„Haladj belső boldogságod felé, s az univerzum

kapukat nyit számodra ott, ahol korábban csak falak álltak!”
Bármilyen is a helyzetünk, megvan bennünk a lehetőség, hogy

legyőzzük az akadályokat, és megoldjuk a céljaink elérését nehezí
tő problémákat. Ugyanis nem az számít, hogy mi történik velünk,
hanem az, hogy mi mit teszünk azzal, ami történik. Azért sze
retnénk sikeresen élni, mert boldogságra vágyunk. Olyan boldog
ságra, amit mi hozunk létre. Lehetséges lenne ez?
Meggyőződésem, hogy Isten mindannyiunk számára boldog-
ságot és teljességet akar - a legmerészebb álmainkat is meghaladó

boldogságot és teljességet és hogy ebben az életben és ezen a
világon Ő már kész azt nekünk megadni. Ennek azonban ára van,
s azt meg kell érte fizetnünk. Gyönyörűen fogalmazza meg ezt az
árat Cornelius Tacitus, római történetíró:
„Szeretet az érzéseidben, igazság a cselekedeteidben,

intelligencia a vállalkozásaidban, érintés a kapcsolataidban,
szolgálat felebarátaidnak,
Isten a lelkedben és vasfegyelem benned.
Boldogságod áraként csupán ennyit kér tőled az élet.”
FELADAT:
GONDOLKOZÁS STRATÉGIÁINKRÓL
Milyen jellegű munka vagy milyenfajta tevékenység az, amelyik

végzése létrehozza számomra az „áramlást”, és miért az?
Mi az, amit valójában el szeretnék érni?

Mit eredményez, ha elérem, amit szeretnék?
Kit vagy kiket érint tervem, és hogyan hat az rájuk?
Mi az, amit máris meg kell tennem?
Mely szokásaim akadályozzák, hogy elérjem a céljaimat, és milyen

új szokásokat kellene kialakítanom, hogy elérjem azokat?
Hol vagyok most a célomhoz képest?
Mit kellene megtennem rövid, közép- és hosszú távon?
Először mikor értékeljem az elért eredményeimet?
Milyen változások szükségesek az életemben ahhoz, hogy elérjem

a céljaimat?
Céljaink programozásának napi feladattá kell válnia. Terveink

naponkénti vizualizálása a megfelelő irányba mozdít el minket,
és meghozza a várt eredményt. A napi programozáshoz kizárólag
elhatározásodra és megfelelő hozzáállásodra van szükség. Ahogy
Epictetus fogalmaz:
„Boldogságod három olyan dolgon múlik, ami a te ellenőrzésed

alatt áll: az akaratodon, az eseményekről alkotott véleménye
den és azon, hogy milyen megvilágítást adsz gondolataidnak.”
Fontos, hogy a megoldásodat ábrázoló kép valóban az elért célt

fogalmazza meg, és ne az addig megteendő, közbülső lépéseket.
Ha Mexikóban élsz és a célod az, hogy eljuss Stockholmba, akkor
minek vizualizálod a New York-i repülőteret? A vizualizálásnak
fel kell ébresztenie benned azt az érzést, mintha már el is érted vol
na célodat, és minden érzékszerveddel át kell azt élnéd! „Látod”,
„hallod”, „szagolod”, „érzed” és „átéled”.
Sokakban talán most fölmerül a kérdés: Tehát semmit sem kell
tennünk, és a dolgok csak úgy maguktól megtörténnek, mintha „a
kéményből pottyantak volna le”? A kérdésre a válasz természetesen:
nem. De ha a célra fókuszálsz, az azt eredményezi, hogy az összes
köztes lépést a megfelelő módon teszed meg. Ha az a célod, hogy
valamit eladj, akkor a kész, lezárt ügyletet kell vizualizálnod. Azt,
hogy már át is vetted a pénzt; s nem az érdeklődő ügyfeleket.
Ha a problémáinkat tervekké, megoldandó feladatokká alakít
juk - ahogy ezt ennél a technikánál tesszük -, az teljes mértékben
megváltoztathatja a mentalitásunkat. Aki munkahelyi problémá
járól beszél, az helyben topog; aki azt mondja, hogy van egy mun
kahelyi feladata, az már elindult az úton, hogy megoldja azt.
Szakadéknyi a különbség aközött, aki áldozatnak érzi magát,
illetve aki vállalja életében a főszerepet, s így a felelősséget is!
Hogyan alkalmazzuk a technikát?
Juss relaxációs alapszintedre a 3-ról 1-re módszer alkalmazásával

(amit már a 2. fejezetben megtanultál használni)!
Relaxációs alapszinteden vetítsd ki mentális képernyődre az
„elme tükre” sötét keretét. Ebben vizualizáld a probléma képét
- legyen az bármilyen dolog vagy esemény majd alaposan ta
nulmányozd és elemezd ezt a helyzetet!
Miután tanulmányoztad és elemezted a problémát, töröld ki

annak képét, csúsztasd a tükröt balra, és változtasd a tükör kere-
lének színét fehérre! Ebbe a tükörbe vetítsd ki a már megoldott,
vágyott helyzet képét!
A vizualizáció időtartama attól függ, hogy mennyi idő alatt tu

dod kialakítani a cél elérésének érzését. Amikor ez sikerült, gyere
ki a szintedről 1-től 5-ig számolva, ugyanúgy, ahogy be szoktad
fejezni a relaxációdat!
Ettől kezdve naponta programozd tervedet, illetve célodat; és
valahányszor eszedbe jut a helyzet, illetve a célod - még akkor is,
ha a szemed éppen nyitva van - mindig az elérendő eredményedet
vizualizáld!
205
6.
A kreativitás látóhatárai
„Nem csupán arra kell törekednünk,

hogy megértsünk valamit - ahogy azt Hegel állította -,
hanem arra is, hogy el tudjuk azt képzelni.”
B o r o s L á sz ló
Sigmund Freud bebizonyította, hogy múltunk befolyásolhatja a

jelenünket; a humanista, kognitív és pozitív filozófia megmutatta,
miként képes jövőképünk is hatást gyakorolni a jelenünkre.
Megállás nélkül zajló létfolyamat szereplői vagyunk. Tekintetünk
folyton horizontokkal és sorsokkal van tele. Jövőképünk a képzele
tű nk és a kreativitásunk függvénye. Alapvetően e kettőtől függ, hogy
miként érezzük ma magunkat. Miguel de Unamuno így fogalmaz:
„Nagyobbrészt vagyunk jövőnk szülei, mint múltunk gyermekei.”
Tőlünk függ horizontunk szélessége, ami intuitív és kreatív ké

pességeink függvényében szűkül, illetve tágul. Mit tegyünk, ha azt
érezzük, hogy nincs ilyen képességünk? Az intuíció és a kreativi

tás fogalmát általában különleges emberekhez társítjuk: a híres,
„zseniális” tudósokhoz és művészekhez. Nem szoktuk meg, hogy
önmagunkra intuitív és kreatív emberként gondoljunk. Talán
azért, mert neveltetésünk egyik feladatának azt tekintette, hogy
elnyomja a képzeletünket, mert azt tanáraink a koncentrációt gát
ló figyelmetlenséggel, illetve a „fantazmagórikus” képek világával
társították, ami csak szorongást, illetve nosztalgikus érzéseket ge
nerálhat. Holott képzelőerőnk valójában az egyik legjelentősebb
adottságunk, ami intuíciónk és kreativitásunk alapja!
Nem a lábunk, hanem az elménk visz minket előre. Belsőnk
nevelése ezért elsőrendű feladat. Képzeletünk irányításának kiala
kítása kulcsfontosságú cél, aminek az eléréséért erőfeszítést kell
tennünk. Eredménye az lesz, hogy az intuíciót intelligens módon
tudjuk majd használni, és kreatívvá válunk.
BELSŐ NEVELÉS
„Gondolkozni annyif
mint egy fontos benyomással visszahúzódni önmagunkba,
majd azt személyes értékítéletként kivetíteni
H e n r i F r e d e r i c A m ie l
Bensőnk nevelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy tudjunk gondol

kozni. Gyakran burkolózunk a bensőnkben született benyomása
inkba, s utána ezek alapján írjuk le a valóságot, illetve ítélkezünk
emberekről és körülményekről. Hogy ezek a benyomások helye
A kreativitás látóhatárai 207
sek-e vagy nem, az nagymértékben azon múlik, hogy tudással na

vigálunk-e köztük, vagy megrekedünk a problémák szintjén.
A 2. fejezetben szóltam a kettős valóságról, a külső és a belső
dimenzióról. Rámutattam, hogy mennyire korlátozott lehet látá
sunk, s hogy a „láthatatlan” világ miként játszik fontos szerepet
életünkben.
Az agyunk által kapott információkat - amelyek segítségével
meghatározhatjuk a felmerülő problémák megoldásához vezető
utat - nevezhetjük objektív és szubjektív dimenziónak.
DIMENZIÓK
SZUBJEKTÍV OBJEKTÍV
ÉRZÉKELÉS LÁTÁS
ÉRZELEM HALLÁS
EMLÉKEZÉS SZAGLÁS
KÉPZELET ÍZLELÉS
ÉRTELMEZÉS TAPINTÁS
Az objektív szó mindarra vonatkozik, amit agyunk a testi ér

zékszerveinken keresztül képes rögzíteni: tehát mindarra, amit
látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk és tapintunk. Ez fontos in
formáció. Ebből tevődik össze a tapintható és érzékelhető valóság,
amit fizikailag észlelünk.
A szubjektív szó mindarra vonatkozik, amit agyunk szintén
rögzít, de belső érzékelésünkön keresztül:
- érzékelésünk, amely függ nézeteinktől és előítéleteinktől;

- érzelmeink, amelyekre hatással van lelki állapotunk;
- emlékezetünk, ami a múltbeli tapasztalatok alapján informáci
ót tehet hozzá vagy vehet el az adott helyzethez, illetve helyzetből;
- képzeletünk, ami meglódulhat és feltételezéseket hozhat létre,
vagy segíthet megvilágítani mélyebb összefüggéseket;
- értelmezésünk, ami az összes, előzőekben elmondottak alap
ján, megfelelhet a valóságnak vagy erősen eltérhet tőle.
Problémáink megoldásában hatalmas segítség, ha azzal kap
csolatban a maximális mennyiségű információval rendelkezünk.
Tudatában kell lennünk, hogy testi érzékszerveink nem képesek
felfogni minden, számunkra szükséges információt. Még fonto
sabbak azok az információk, amelyekhez csak szubjektív érzékelé
sünk révén juthatunk hozzá.
Például egy új embert megismerve a fizikai külsejénél, ruhája
márkájánál és bankszámlája egyenlegénél fontosabb azt tudnunk,
hogy vajon becsületes-e, s hogy érzései valódiak-e. Márpedig
objektív módon ez az információ sohasem szerezhető meg.
Megtudhatjuk azonban a bölcs intuíció révén, ami kifejleszthető.
Egy-egy helyzetben a testi érzéseink objektív információt nyúj
tanak nekünk, ám a bensőnkből érkező szubjektív érzéseink is
információkkal szolgálnak. Valóságunk ilyenkor e két különböző
úton nyert információból tevődik össze. A szubjektív információ
azonban meghatározóbb szerepet játszik a valóságról alkotott ér
tékítéletünkben. Számtalan példát ismerünk életünkből arra, hogy
a valóság megítélésében sokkal fontosabb volt szubjektivitásunk,
mint az, amit testi érzékszerveinkkel, objektív módon észleltünk.
Amikor megkérdezik tőled, hogy ismered-e X. Y.-t, és megkér
nek, hogy mondd el, milyen ember, akkor sohasem a fizikai kül
sejéről beszélsz hosszan. Még ha meg is említed, hogy pl. jóképű,
akkor is főleg arról beszélsz majd, hogy szimpatikusnak, okosnak
és kellemesnek tartod-e. A szimpátia, az intelligencia vagy a kelle

messég megítélése tőled függ: az illető által benned generált érze
lemnek a függvénye; illetve annak eredménye, ahogy emlékezeted
valamilyen adattal társította őt; vagy ahogy fantáziád valamilyen
elképzelést alakított ki e személlyel kapcsolatban; illetve, ahogy te
értelmezted a gesztusait vagy a szavait. Biztosra vehetjük, hogy
egy másik ember, aki szintén ott volt, és szintén először találkozott
az illetővel, a tiédtől teljesen eltérő leírást fog adni róla.
Utazásunkról nem így mesélünk: „A repülőgép 18:50-kor
szállt le. A hotel a 35. utca és az Avenida Central sarkán helyezke
dett el. Ezt követően négy napot és három éjszakát tartózkodtunk
... városban, ahová 4 óra 25 percig tartó buszozással érkeztünk
meg. Az étel minden esetben ismeretlen fűszereket tartalmazott.
A múzeumok 10-től 18 óráig tartottak nyitva. Az emberek jobbára
átlagos testalkatúak voltak, bőrük színe barnás, testmagasságuk
közepes. A hőmérséklet 23 Celsius fok alatt maradt.”
Nem, amikor elmesélünk egy utazást, általában így fejezzük
ki magunkat: „Fantasztikus volt! A repülőgépen remek ételt szol
gáltak fel! A szálloda kitűnő helyen, a város szívében volt. Csak
úgy repültek a napok! Utazáskor, az országút mentén gyönyörű,
káprázatos tájakat láttunk! Az ételekkel érdekes, új tapasztalatokat
szereztünk. A különleges fűszerek egészen egzotikus ízt kölcsö
nöztek mindennek! Csodálatos múzeumokat láttunk! Az ott élő
emberek kedvesek és szolgálatkészek voltak. Az időjárással ha
talmas szerencsénk volt!” Nem kell bizonygatnom, hogy ugyan
ennek az utazásnak egy másik résztvevője ettől jelentősen eltérő
beszámolót adna. Mintha a két ember két különböző helyen járt
volna.
Tehát az értékelés, amit a kapott információhoz fűzünk, alap
vetően szubjektív érzéseinktől függ. Ezért mondja a régi közmon
dás: „Semmi sem igazság, és semmi sem hazugság. Minden csak
az üvegtől függ, amin keresztül nézzük.” És ez az üveg a szubjek

tivitásunk.
A dolgok értelmezési módja súlyos félreértésekhez vagy az empá
tia fejlődéséhez vezethet. Utóbbi teszi lehetővé, hogy - közös pontból
kiindulva - megegyezéshez, a helyzet megoldásához juthassunk.
Gyakran fejezzük ki magunkat szubjektivitást tartalmazó ki
fejezésekkel. Például: „Miért nézel rám ilyen csúnyán?” De mit
jelent az, hogy valaki „csúnyán” néz? Számos konfliktus épp ilyen
jellegű kifejezések miatt alakul ki, amelyek nyomán a valóságtól
nagyon távol eső válaszok születhetnek.
Bensőnk nevelése tehát nem luxus, hanem olyan teendő, ami
vel jelentősen javíthatjuk életminőségünket.
Hogy mennyire fontos az objektív és a szubjektív dimenzió
közti egyensúly megőrzése, azt egy hasonlaton keresztül mutatom
be, melyben az ember egy tengeralattjáró.
OBJEKTÍV ÉRZÉKEK
Qn^\
SZUBJEKTÍV ÉRZÉKEK
A tengeralattjáró időnként nyugodt, időnként viharos vizeken

hajózik. „Intelligencia úr”, a kapitány vezeti, aki ahhoz, hogy
eldöntse, merre és hogyan irányítsa a tengeralattjárót, gyakran
kidugja a periszkópot, „a fizikai érzékszervet”, ami megmu
tatja neki, hogy vannak-e körülötte hajók, hogy milyen messze
a part stb.
A kapitány a periszkópot használja az útvonal meghatározásá

hoz, ugyanúgy, ahogy döntéseink meghozatalához mi az objektív
információkat használjuk. Ám rossz döntéseket hozhatunk, ha
kizárólag a fizikai érzékeink vezetnek bennünket, ha egyéb ténye
zőket képtelenek vagyunk érzékelni.
Egyik alkalommal, amikor a kapitány elrendeli, hogy dugják ki

a periszkópot, vastag köddel találja magát szembe, ami gátolja
látását, tehát azt, hogy megkapja a számára szükséges informá
ciót. S hány sötét, felhős nappal nézünk szembe mindennap
jaink során? Hány olyan nap vagy helyzet adódik, amikor
„nem látunk tisztán”? Ha pedig sem tiszta képpel, sem pedig
bizonyossággal nem rendelkezünk, akkor sajnos azonnal elszo
morodunk, vagy elkezdünk aggódni. Leállítjuk a tengeralattjárót
- megbénítjuk önmagunkat -, ami azonban az égvilágon sem
mit sem old meg, viszont szorongó vagy depressziós emberré te
het minket.
Szerencsére „Intelligencia úr”, a kapitány, nagyon okos és
tudja, hogy a tengeralattjárón egyéb eszközök is rendelkezésé
re állnak az információ megszerzéséhez. A belső felszerelések: a
radar és a szonár, azaz a „belső érzékek”. Ám ahhoz, hogy e
belső eszközöket használni is tudja, szüksége van egy szakem
berre, aki kezelni tudja a radart és a szonárt, s értelmezni képes
azok kép- és hangjeleit. A legénység e tagját azonban sajnos nem
tanították meg a fegyelemre, és mivel ő egy „rendkívül csábító
hölgy”, könnyen elterelheti a személyzet többi tagjának figyel
mét. Képességei azonban elengedhetetlenek a navigációhoz. Ha
megfelelően végzi a munkáját, akkor a kapitánynak adott infor
mációja sokkal megalapozottabb és értékesebb lehet, mint amit
a periszkóp nyújt.
Ez a csábító hölgy - aki eltereli a legénység figyelmét, ám aki

a belső eszközök kezelésének szakértője - a képzelet. Az a képze
let, ami - fantáziákat generálva - a mi figyelmünket is eltereli, ám
amitől intuíciónk és kreativitásunk függ.
Például a képzelet az, amelyik hatására családtagunk késésekor
az a gondolatunk támad, hogy biztosan valami szörnyűség történt
vele. Ám ugyanez a képzelet segít ösztönösen ráérezni a megfele
lő alternatívára és megtalálni a probléma megoldásához elvezető,
legkreatívabb megoldást, ha a feltevésünk esetleg mégis igaznak
bizonyulna.
A kontrollálatlan képzelet, ahogy azt megtapasztalhattuk, siral
mas lelkiállapotot okozhat, és az áldozatává tehet minket. Ennek
ellenére a képzelet egy olyan értékes mentális képességünk, amit
fejlesztenünk kell. Albert Einstein szavait idézem:
„A képzelet fontosabb, mint a tudás.”
„Akaratunk” a tengeralattjáró motorja, „intelligenciánk” pe

dig a kapitány. Nekik kell irányítaniuk a legénység e fontos tagját,
hogy elvégezze a rá kiosztott feladatot.
Ebben a metaforában a periszkóp, illetve a radar és a szonár
a két agyféltekénk „szakosodása” közti különbséget reprezentálja.
A bal agyfélteke az elemző, a logikus, a számoló, a racionális; a
jobb agyfélteke a holisztikus, az intuitív, a muzikális, a kreatív. A
kérgestest nevű agyi képleten keresztül folyamatosan kommuni
kálnak egymással, de a mai világ sajnos a bal agyfélteke haszná
latát favorizálja, s emiatt azt intenzívebben fejlesztik, mint a jobb
agyféltekét.
AGYFÉLTEKÉK
Intelligenciánk *
n agyunk integrált és -j
O \ ^
/kiegyensúlyozott “
használatától
- ' f
j
kkJU W
íügg
^f 'AJHr J
Intelligenciánk nem a birtokunkban levő ismeretanyag függ
vénye. Vannak olyan magas rangú emberek, akik számos titulusuk
ellenére sem tudnak megoldani fontos életproblémákat; mások,
mindenféle végzettség nélkül, bátran szembenéznek az élet által
eléjük állított, nagy kihívásokkal, és azokat meg is tudják oldani.
Az ismeretmennyiség és a kulturáltság szerepet játszanak ugyan
az intelligenciánkban, de bölcsességünk szempontjából ezek a té
nyezők nem meghatározóak. Az intuíció és a kreativitás azonban
igen!
Sokaknak sajnos elmegy a kedvük a képzeletük használatától,
mert azt hallják, hogy a képzelődés „butaság”, holott a hatékony
tanulás és a kreativitás terén a képzelet a legfontosabb szövetsé
gesünk!
Képzelet nélkül Michelangelo nem festette volna meg a Sixtusi
kápolna freskóit; Beethoven nem komponálta volna meg - sike
ten - a Kilencedik szimfóniát; egyetlen tudós sem ért volna el
eredményeket, hiszen kutatásuk kiindulópontja egy-egy hipotézis
volt, ami intuíció révén megsejtett, elképzelt lehetőség. A képzelet
produkálta a művészet kimagasló alkotásait, és a képzelet mutatta

meg a tudomány nagy felfedezéseihez elvezető utat.
A Silva-féle agykontroll-tanfolyam harmadik napján több
olyan gyakorlatot végzünk el, amelyek célja képzeletünk izmosí-
tása és megfegyelmezése. A 2. fejezetben beszéltem az emberben
levő látható és láthatatlan dimenzióról. A minket körülvevő vi
lágban is van egy dimenzió, amely látható, megtapintható és mér
hető; valamint van egy másik, amit - bár ő is a valóság részét ké
pezi - nem láthatunk, nem érinthetjük, nem mérhetjük meg. Ha
nem tudnánk elképzelni, hogy létezhet olyan is, ami a szemünk
kel láthatatlan, akkor Hans Janssen és Zacharias Janssen 1590-ben
nem találta volna fel a mikroszkópot, s 1650-ben Antony Van
Leeuwenhoek nem fejleszthette volna azt tovább.
A képzelet szerepének egyetemes lebecsülése számos bölcs lát
noknak okozott súlyos szenvedéseket.
A XIX. században dr. Semmelweis Ignác arra „vetemedett”,
hogy megvádolta az orvosokat, miszerint a gyermekágyi lázat
- amelyben a szülés után rengeteg asszony az életét vesztette
- maguk az orvosok okozzák. Azt állította, hogy a betegséget ők
viszik át a kezükön a boncteremből a szülőszobára. Azt mondta,
hogy mindez egyszerűen megszüntethető, ha fertőtlenítőszerrel
alaposan kezet mosnak. A gúnyolódás általánossá vált: ugyan mit
lehetne átvinni a kezeken, és pláne egy orvos kezein?
Annak ellenére, hogy Semmelweis páciensei közt a halálozási
arány radikálisan csökkent, konkrétan 18%-ról 1%-ra36, kollégái,
- a láthatatlannal szembeni szkepticizmusuk miatt - elutasították
javaslatát.
1849-ben - munkatársai reakciója miatt - Semmelweis dok
tort eltávolították a Bécsi Kórház I. számú szülészeti részlegének
igazgatói székéből, és ettől kezdve nem adódott lehetősége hiva
tása gyakorlására. A Bécsi Orvosi Bulletin szerkesztői ezt írták:
„Véleményünk szerint ennek az elméletnek, miszerint fertőtle

nítővel kellene megmosakodni, semmiféle gyakorlati haszna
sincs... Ne csapjuk be magunkat ezzel az elmélettel!” Semmelweis
1865. augusztus 13-án depressziósán és az Alzheimer-kór tünete
ivel, magányosan és hitelét vesztve hunyt el*.
Két évvel később dr. Joseph Lister bebizonyította a világnak,
hogy a nem fertőtlenített kézbőr csírákat tartalmaz, amelyek ha
lált okozhatnak a sebészetben és a szülészetben. Végül 1879-ben
Louis Pasteur szolgáltatta a Senmmelweis érveléséből hiányzó
láncszemet, mert azonosította a Streptococcus nevű baktériumot,
ami a gyermekágyi lázat okozza. Az orvosi szakma így végül elfo
gadta Semmelweis módszerét, s belátta igazát. Emlékét ápolják, és
ma már hősnek tekintik.
Jelenleg szülőhelyén, Budapesten, kórházakat, múzeumokat,
könyvtárakat, szobrokat és egy jelentős orvostudományi egyete
met is róla neveztek el. Bécs, amely város annak idején mélyen
megvetette, most büszke arra, hogy dr. Semmelweis Ignác törté
nelmük része.
E nagy orvossal történtek annyi emberrel és oly sokszor meg
ismétlődtek, hogy felmerül a kérdés: mennyi idő kell még ahhoz,
hogy kellő alázattal belássuk, hogy testi érzékszerveink rendkívül
korlátozottak?
Az összes fizikai érzékünknek megvan az ellenpárja a képzele
tünkbenképesek vagyunk vizuális, hang-, szag-, tapintási, ízlelési
képzetek létrehozására. Ezeknek köszönhetően létezik a festészet,
4 Dr. Czeizel Endre kutatása révén ma m ár tudjuk, hogy a bécsi

elmegyógyintézetben - ahova Semmelweis Ignácot szakmai látogatás
iirügyén csalták be - valójában gyakorlatilag agyonverték.
a szobrászat, a zene, a parfümök, a szintetikus szövetek világa és

a magas szintű konyhaművészet. Minden kreatív folyamat azzal
kezdődik, hogy egy ember valamit elképzel.
Az agykontroll-tanfolyam harmadik napjának minden egyes
gyakorlata tökéletesíti képzeletünket, azért, hogy megfelelő intuí
ciót és hatékony kreativitást fejlesszünk ki.
Bár úgy tűnhet, hogy a képzelet edzésének semmi értelme, va
lójában rendkívül fontos ahhoz, hogy a kitűzött céljainkat elérhes
sük. Eredményed a képzeleted edzettségétől függ.
Hogyan tanuljunk meg képzelődni? Képzelődve. S mi lehet
örömtelibb annál, mint felfedezni a minket körülvevő világ belső
valóságát?
ÖKOLÓGIAI TUDAT
„...Minden szép, ami a természetben található, mert a szemed,

rendíthetetlenül elfogadva minden külső igazságot, onnan olvassa
ki, mint egy nyitott könyvből, a teljes belső igazságot.”
A u g u s t e R o d in
Manapság súlyos környezetszennyezési problémákkal kell szem

benéznünk. Megmérgezték folyóinkat, a belélegzett levegőt, szin
te teljes környezetünket. Az általunk okozott klímaváltozás egyre
hevesebb természeti következményeket produkál. Elég hatékony
eszköznek bizonyul-e ellenük a törvényalkotás?
Véleményem szerint, amíg nem következik be bennünk lelki-
ismereti változás, addig - az aláírt egyezmények és a meghozott
rendeletek ellenére - továbbra is azt látjuk majd, hogy mindenki
kijátssza az előírásokat. Az egyensúly visszaszerzésében szerintem

leginkább az segítene, ha a bensőnkből szemlélnénk a természetet,
hogy felfedezzük annak mélyebb lényegét. Ez azt is előmozdítaná,
hogy megértsük kapcsolatunkat az ásványok, a növények és az ál
latok világával.
Az emberek hatnak környezetükre és az anyag különböző
szintjeire. Ma már tudjuk, hogy a kutató elvárása befolyásolhatja
a kísérlet eredményét. Napjainkban már tudományos kutatások
bizonyítják szándékunk hatását, s hogy gondolataink révén magá
ra az anyagra is képesek vagyunk hatni. Igaza van hát Heinz Von
Foersternek, a híres fizikusnak és kibernetikusnak:
„Az objektivitás az a hatás, amit

a megfigyelések a megfigyelőjük nélkül is létrehozhatnak”
A Princetoni Egyetem mérnökkarának nyugalmazott dékánja,

dr. Róbert Jahn és pszichológus kolléganője, Brenda Durme 30
éve vezetik az egyetem PEAR elnevezésű (Princeton Engineering
Anomalies Research) kutatólaboratóriumát. Ez idő alatt bősé
ges bizonyítékot gyűjtöttek össze arra, hogy az ember irányított
szándéka képes befolyásolni a gépek működését. A több mint 2,5
millió kísérlet során dr. Jahn és dr. Durme egyértelműen bebizo
nyították, hogy az emberi szándék konkrét, mérhető hatást fejt ki
elektronikus berendezésekre.37Eredményeiket 68, tőlük független
kutató is kísérletekkel igazolta.
Mindez megmagyarázható lenne azzal a ténnyel, hogy egyetlen
szubatomi részecske sem szilárd, illetve stabil. Kizárólag egy jövő
beli formája lehetőségeként létezik, amit a fizikában úgy ismernek,
mint „szuperpozíció”, vagy „minden valószínűség összege”. A je
lek szerint a tudatunk képes ezeket a valószínűségeket befolyásol
ni. Az univerzum nem különálló és statikus tárgyak gyűjtőhelye,
hanem egy hatalmas, egymással összeköttetésben álló energiame

zőkből felépülő organizmus, ami állandóan potenciális létállapot
ban van. Ebből következik, hogy a valóság nem egy fix valami,
hanem változó, s ily módon nyitott bármilyen hatásra.
E téren a legnagyobb kutatócsoportot dr. William Braud, a
Mind Science Foundation (Elmetudományi alapítvány) igazgatója
állította össze, a texasi San Antonióban. Kollégáival egyértelmű
en bebizonyították, hogy gondolataink képesek hatást gyakorol
ni a halak úszásirányára, továbbá például az egyiptomi ugróegér
(észak-afrikai, patkány méretű, rágcsáló emlős) mozgására és la
boratóriumi sejttenyészetekre.38
Cleve Backster elsők közt vetette fel, hogy az emberi akarat ha
tást gyakorol a növényekre. Elgondolását akkoriban abszurdnak
tartották, pedig azóta sikerült bebizonyítani annak igazságát.39
Minden jel arra mutat, hogy az összes létforma egymással fino
man össze van hangolva, egymással információt cserél, és akarat
tal befolyásolható.
Ahhoz, hogy minden létezővel harmóniába kerülhessünk,
hogy szándékainkkal segíthessük környezetünket jobbá tenni, és
problémákat megoldani, s hogy mi magunk is jobbá váljunk, első
lépésként meg kell tanulnunk alaposan megfigyelni. A megfigyelés
ismeretet szül, az ismeret megértést, a megértés tiszteletet, a tisz
telet pedig szeretetet. Amint felfedezzük a szeretet igazi jelentését,
akkor majd értékelni tudjuk annak valódi hatalmát. Teilhard de
Chardin már megpróbálta ezt megértetni velünk:
„Egyszer, ha majd urai leszünk a szeleknek, hullámoknak,

árnak és nehézségi erőnek,
akkor majd megzabolázzuk a szeretet energiáit.
Akkor majd másodszorra fogja
az ember fölfedezni a tüzet a történelem folyamán.”
„Szeress, és tégy, amit akarsz!” - mondta Szent Ágoston. Az

igazság azonban az, hogy nem olyan könnyű szeretni, mint ahogy
azt hisszük. Szeretni azt jelenti: harmóniában rezegni mindazzal,
ami minket körülvesz. Összetévesztettük a szeretetet az önelégült
séggel. Szeretni azt is jelenti, hogy szolgálunk, hogy empatikusán,
odaadóan élünk, ami felszabadító hatású, és megnöveli erőnket.
A természettel szeretettel és tisztelettel kell bánnunk. A válasza
- bőség vagy csapás - hozzáállásunkat fogja visszatükrözni.
MEGTANULNI CSUKOTT SZEMMEL NÉZNI
„Jól csak a szívével lát az ember.

Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.”
A n t o i n e D e S a in t E x u p e r y
Hasonlóan ahhoz, ahogy gyermekkorunkban a szüléink és ta

nítóink segítettek, hogy fizikai érzékszerveinken keresztül felfe
dezzük a világot - megnevezve a dolgokat, hogy felismerhetőek
legyenek számunkra az objektív valóság szemszögéből -, neki
kell vágnunk egy fantasztikus utazásnak az anyag belsejébe,
('élünk: olyan viszonyítási pontok kialakítása, amelyek aztán
segíteni fognak minket abban, hogy azonosíthassuk az infor
mációt a szubjektív valóság szemszögéből; s hogy használhassuk
intuíciónkat.
Ugyanúgy, ahogy eligazodásunk érdekében nevet adunk az
utcáknak, szubjektív viszonyítási pontokat is létre kell hoznunk.
Ezek segítenek beazonosítani a módszert, ahogy szubjektív érzé
kelésünk az információt felfogja, s ez által kifejlesztik a problémák

megoldásához felhasználható intuíció képességét.
Ahogy az objektív világban különféle viszonyítási pontokat
használunk ahhoz, hogy egy helyre eljussunk - van, aki az ut
canév alapján, másvalaki valamilyen műemlékhez vagy feltűnő
középülethez viszonyítva tájékozódik -, a szubjektív viszonyítási
pontjaink is egyediek lesznek. Érzékelési módunk mindig egyedi,
a lényeg, hogy használhatónak bizonyuljon.
Mindnyájan átéltük már az intuíció élményét. Általában azon
ban nem bízunk meg ebben a belső képben, hangban vagy érzés
ben. Egészen addig, amíg - idővel - meg nem győződünk róla,
hogy megérzésünk helyes volt. Olykor megtörtént az is, hogy
megérzésünk nem bizonyult megalapozottnak. Ezért rendkívül
fontos intuitív képzeletünk fejlesztése, hogy képesek legyünk ér
telmezni azt a képet, hangot vagy érzést, amit a bensőnk kommu
nikál felénk. Az agykontroll-tanfolyam harmadik napján a mentá
lis gyakorlatok végzésével ez az egyik legfontosabb cél.
Felébresztjük képzeletünket, hogy - mélyebb dimenzióból ki
indulva - gyakorlati céllal tanuljuk meg felfedezni és azonosítani
környezetünket.
A kontrollált képzelődés hatása: izmosodik intuíciónk, és job
ban megismerjük a bennünket körülvevő világ külső és belső di
menzióját, aminek révén hatékonyabban tudjuk a problémákat
megoldani.
E tanulási folyamat abban is segít, hogy fejlődjön tudatossá
gunk. Ez teszi lehetővé, hogy észrevegyük a bennünk belül történő
dolgokat. Mindez olyan önfegyelmező eszközt kínál, amivel ben
sőnk megfelelő kontrollját érhetjük el; felébreszti motivációnkat,
és segít empátiánk fejlődésében. A felsorolt képességek alapvető
en fontosak érzelmi intelligenciánk működéséhez is.
A gyakorlatok során képzeletünkkel fémek, növények és álla
tok belsejében teszünk utazást. Ez teszi lehetővé, hogy más módon

fedezzük fel és figyeljük meg azt a szubjektív valóságot, amelynek
mindenre hatása van. Az, hogy intelligens célzattal tudjunk kive
títeni, rögzíteni, majd eltávolítani akaratunktól függő gondolati
képeket, lehetővé teszi, hogy képzeletünk végül a „tengeralattjáró”
legénységének olyan ügyes tagjává váljon, aki már hatékonyan al
kalmazza a belső felszereléseket.
PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA
1. A KÉPZELET KONTROLLÁLÁSA
2. AZ INTUÍCIÓ FEJLESZTÉSE
3. A BENNÜNKET KÖRÜLVEVŐ VILÁG
JOBB MEGISMERÉSE
Ezek a gyakorlatok elsőre talán holmi fantáziálásnak tűnhet

nek. Zongoratanuláskor először megtanuljuk felismerni a violin-
és a basszuskulcsot; a különbséget az egész, a fél-, a negyed-, a
nyolcad- és a tizenhatodhangok között stb. Ennek látszólag semmi
értelme egy olyan ember számára, aki szeretne mielőbb teljes dal
lamot lezongorázni. Pedig csak ezzel az ismeretanyaggal és gya
korlással válik képessé arra, hogy kottából játsszon, s mondhassa
el, hogy tud zongorázni. Az igazodik el a partitúrában, aki képes
felismerni és összefüggően értelmezni az abban lévő szimbólumo
kat. Hasonlóan: képzeletünk használatához is végig kell mennünk
a jelképek értelmezéséhez szükséges lépéseken. így értjük meg azt
a „nyelvet”, amelyen intuíciónk „beszél” hozzánk.
Minél inkább felébresztjük érzékenységünket, annál könnyeb
ben tudunk azonosulni munkánkkal. Ez pedig lehetővé teszi szá

munkra az „áramlást”, és azt, hogy könnyebben érjük el a sikert. A
jó autószerelő imádja az autókat; a sikeres építész szinte azonosul
az általa használt anyagokkal; a karizmatikus tanár életre szóló
példát nyújt tanítványainak.
Egy régi történet szerint Chang asztalosmester egyszer egy

gyönyörűen megmunkált, fából faragott komódot vitt a her
cegnek. Amikor az udvar tagjai szemügyre vették a bútort,
megvádolták a mestert, hogy a komód biztosan valamilyen
természetfeletti alkotás eredménye. Amikor a herceg kérdőre
vonta Changot, ő így felelt: „Nincs itt semmiféle misztérium,
kegyelmes uram. Elmagyarázom, hogy én miként dolgozom.
Amikor elkezdtem a feladatomat, az első célom az volt, hogy
megőrizzem higgadtságomat, lecsillapítsam gondolataimat,
hogy a müvem képére tudjak koncentrálni. Miután hagytam,
hogy a hírnévre és a jutalomra vonatkozó gondolatok tovatűn
jenek - elhárítva ezzel mindent, ami figyelmemet elterelheti
képességemre összpontosítva bementem az erdőbe. A megfelelő
fa megjelent előttem, olyan formában, amilyenben szükségem
volt rá. Ezt követően elkezdtem a kezemmel létrehozni azt,
amit az elmém szemével korábban már láttam. Természetes
képességeim harmóniába léptek a fa természetével. Valójában
az, amiről úgy hiszik, hogy természetfeletti alkotás, kizárólag
az elmondottak eredménye”
Ismersz-e olyanokat, akik „kétbalkezesek”, és szinte minden

elromlik, amihez csak hozzányúlnak? „Érzéked” van a növények
hez? A kezed alatt azok gyönyörűvé válnak és nagyra nőnek? Az
ügyetlen vagy ügyes kezeken kívül a hozzáállásunkon is múlik,
hogy milyen eredményt produkálunk. Folyamatosan változtatjuk
környezetünket. Érdemes ellenőrizni, hogy vajon megfelelően

tesszük-e!
A megfigyelés hiánya miatt önelégültek lettünk, s egyre jobban
eltávolodtunk valódi lényünktől, a mély emberi kapcsolatoktól.
Elveszítettük érzékenységünket, amelyre szükségünk van ahhoz,
hogy annak az egésznek a részeként értékelhessük magunkat, ame
lyet a természettel együtt alkotunk. Ha megtanuljuk megismerni
a minket körülvevő, mélyebb valóságot, akkor olyan viszonyítási
pontokhoz jutunk, amelyek segítenek - akár élettelen anyaggal,
akár növénnyel vagy állattal kapcsolatos - problémáink megoldá
sában. Továbbá: bennünk is megvan e szintek mindegyike, s emi
att a világ felfedezése bizonyos értelemben önmagunk felfedezése.
Ha csukott szemmel, belülről szemléljük a természetet, az fejleszti
érzékenységünket. Ennek hatására harmóniába léphetünk a dol
gok mély valóságával, és lehetővé válik, hogy e harmóniából kiin
dulva, megfelelő és intelligens módon hassunk rá.
Olyan világban merülünk el, ami teljes egészében eleven, és
sokkal szorosabban összekapcsolódik az anyag és az élet összes
szintjével, mint azt sokan gondolnák. A növények érzékelésével és
az állatok elképesztő intelligenciájával kapcsolatos vizsgálatok is
azt mutatják, hogy az élővilág érzékenyen reagál gondolatainkra.
Emilio Galindo misszionárius, aki több évet töltött Afrikában,
így ír:
„Járj a világban kitárt lélekkel, nyitottan annak minden cso

dájára, s azokat mindig friss nézéssel nézd!... Ne elkalandozó
figyelemmel, mintha félálomban lennél! Képzeld, hogy turista
vagy! Hatolj be a dolgok misztériumába! Beszélgess el velük
testvériesen! Nincs szomorúbb dolog a világon, mint az olyan
ember, aki soha nem vonta kérdőre a virágokat, a naplementét,
a felkorbácsolt tengert vagy a fűzfák alatt csilingelő patakot.”
ZSENIALITÁSUNK
„A zsenik azok, akik sokkal előbb mondják ki azt,

amit mások is kimondanának, csak sokkal később.”
R am ón G óm ez d e la Sern a
A zsenialitás fogalmát általában „különleges” emberekhez társít

juk, s szinte sohasem önmagunkhoz. De vajon mit jelent a „zseni”
szó? Ezt a szót a XVI. században alkották meg, a - zseniálisnak
tartott - reneszánsz korában. A milánói herceg, Ludovico Sforza
udvarában a nagy művészek - köztük Leonardo da Vinci - mecé
násai kreálták ezt a szót. Valódi és eredeti jelentése olyan képes
ségre utal, amelynek mindnyájan birtokában vagyunk.
^/z a sze/né/t/, a/ti

se/it /töeayfte/tfii/,
sem szíi/tfe/ti/ffé/tye/tfő/; a/ti a s a já t
( (jft/tt/o /afaunt és (afi a szta fa la im
fattiasz/to t/i/t
Mindenki - legyen bár művész, taxisofőr, tudós, háztartásbeli,

orvos, diák stb. - naponta kénytelen problémákkal szembesülni
és keresni azokra a megoldást. Az ehhez szükséges információt
nem mindig fogja megtalálni a könyvekben vagy a szaktekintélyek
tanácsai közt. Kénytelen lesz saját tapasztalatára támaszkodni, és

megbízni saját ötleteiben.
Akiket hagyományos értelemben zseninek tartunk, azok olyan
emberek, akik ki mertek mondani addig még meg nem fogalma
zott állításokat, és sok esetben meg merték kérdőjelezni egy-egy
szaktekintély abszolút érvényűnek és megdönthetetlennek tartott
álláspontját.
Nicolaus Kopernikusz olyant merészelt állítani, ami minden
addig megjelent tudományos műnek ellentmondott. Az 1507 és
1532 között írt, Az égi pályák körforgásáról című művében a Nap
szerepelt az ismert világegyetem középpontjaként, s nem a Föld.
Mivel Kopernikusz egyházi személy volt, valahogy el kellett kerül
ni az egyház haragját. Ezért azt mondták, hogy műve csupán egy
fikción alapuló regény.
1609-ben Galileo Galilei - aki addigra már kifejlesztette a lát
csövet - ezt írta: „Végtelen hálát érzek Isten nagylelkűségéért, hogy
engem választott ki eme csodálatos, annyi századon keresztül a
sötétben rejtőző dolgok első tanújának.” A Föld valóban mozog.
VIII. Orbán pápa mégis elrendelte, hogy 1632-33-ban az inkvizí
ció vizsgálja ügyét. A tény, hogy ellenkezni merészelt az aktuális
hatalom álláspontjával, kis híján az életébe került.
Leonardo da Vinci korában betiltották a holttesteken végzett
kutatásokat. Ennek ellenére ő elintézte, hogy időnként felboncol
hassa egy-egy nemrég elhunyt ember testét. Megfigyeléseinek kö
szönhetően tudta megrajzolni elképesztő anatómiai ábráit.
Azt mesélik, hogy egy alkalommal, amikor épp egy embe
ri aggyal dolgozott, hazaérkezett mélyen vallásos édesanyja, aki
szigorúan ragaszkodott korának fundamentalista szabályaihoz.
I,miatt keményen ellenezte, hogy fia tiltott tevékenységet végez
zen. Leonardo tisztában volt anyja véleményével, ezért az agyat
sebtében egy forró vízzel teli fazékba tette. Amikor anyja meg
kérdezte tőle, hogy mit csinál, a kreatív Leonardo azt felelte, hogy
éppen ebédet főz. Hamarosan le is ültek elfogyasztani.
Többségünk nem rendkívüli fizikus vagy matematikus, és egyi
künk sem akkora művész, mint Leonardo da Vinci volt. A lényeg
azonban az e történetek hátterében meghúzódó képesség: túllépni
tudni azon, amit látunk vagy hallunk. Mi is zseniálisak lehetünk!
A nélkül is, hogy új csillagot fedeznénk fel, vagy korszakalkotó
mesterművet alkotnánk. Kreativitásra nekünk is szükségünk van
ahhoz, hogy megoldjuk az élet által elénk tálalt problémákat.
Mindnyájunknak támadtak már zseniális ötletei, de nem sze
retjük vállalni a kockázatot, hogy bolondnak nevezzenek, vagy
kitartóan arról győzködjenek minket, hogy elképzelésünk „lehe
tetlen”. Valahányszor kitalálsz egy új módszert valamilyen feladat
elvégzésére, és beigazolódik, hogy megérzésed helyes volt; vagy
egy olyan kreatív ötleted támad, ami aztán eredményesnek bizo
nyul: zsenialitásodat tapasztalod meg.
Thomas Alva Edison szavait idézem: „A zsenialitás abból áll,
hogy buzgón nekifogunk. A zsenialitás: 98% perspiráció (izzadás),
2% inspiráció (ihlet).” Valójában mindenkinek támadnak zseni
ális ötletei, de munka és erőfeszítés is kell ahhoz, hogy azok való
sággá váljanak.
Zsenialitásunk teljes kibontakoztatását úgy érjük el, ha mer
jük elménket újfajta módon, a megfigyelésekre alapozva és pozitív
attitűdjeinkre támaszkodva használni. Továbbá: ha van bátorsá
gunk felfedezni intuíciónkat és kreativitásunkat, amelyek sohasem
könyvek elolvasásától, hanem saját bensőnkkel való kapcsolatunk
minőségétől függenek.
A KREATIVITÁSBAN VALÓ JÁRTASSÁG
„Mindaz, amit az ember el tud képzelni,

valósággá válhat”
Ju l e s V e r n e
Mindnyájan rendelkezünk a kreativitás képességével. Fejleszté

séhez, életminőségünk javítására való használatához, s a Jóistennel
- az élet fenntartása és a fejlődés elősegítése céljából - való együtt
működéshez az szükséges, hogy felismerjük, mit jelent valójában
„kreatívnak lenni”. Tegyünk azért, hogy tudjunk gondolkozni, s
hogy képzeletünket megizmosítsuk!
Kreativitásunk mindenekelőtt az a hozzáállás, amellyel a
bennünket körülvevő világhoz kapcsolódunk, s amelynek építő
kövei a következők:
• Képesség szokatlan kapcsolatok észrevételére. Ez teszi le

hetővé, hogy új módon szemléljük a dolgokat; hogy elszakad
junk a különbségeket keresés szokásától, s helyette a dolgokat
összekapcsoló, egyesítő szempontoknak adjunk elsőbbséget.
• Képesség a lefektetett szabályokon való határozott változ
tatásra. A szabályok megváltoztatása nem jelenti az intéz
mények szétrombolását. A cél: azok jobbá tétele és a fejlődés
előmozdítása.
• Képesség, hogy új megoldásokat találjunk a problémákra.
Életünk során - bár eltérő személyek és körülmények for
májában - többször is szembetalálhatjuk magunkat ugyan
azzal a problémával. Megoldásainknak az adott helyzethez
kell igazodniuk. Jó példa erre a generációk közti szakadék
problémája. Ez az összes gyerekünkkel kapcsolatban felme

rülhet, de - személyiségüktől függően - gyerekenként más
más megoldást kíván, jóllehet a probléma tulajdonképpen
ugyanaz.
• Képesség, hogy az új problémákat pozitív módon szem
léljük. Feladataink és fejlődésünk mindig új kihívásokat ge
nerál. Csak pozitív hozzáállással juthatunk a megfelelő meg
oldáshoz, és előzhetjük meg, hogy problémáink súlya alatt
bénultan összeroskadjunk.
• Képesség, hogy hozzájáruljunk a társadalmi fejlődéshez.
A kreativitás nem csupán saját problémáink megoldásában
segít, hanem olyan lehetőségek felismerésében is, amelyek
kel hatékonyan tehetünk embertársaink jólétéért.
Tudnunk kell, hogy a kreativitás mindenekelőtt hozzáállás,

ami pedig mindig tőlünk függ. Nagyon fontos továbbá, hogy ész
revegyük a valódi kreativitás és a fejlődés közti összefüggést. A
valódi kreativitás arra szolgál, hogy jobbá tegye környezetünket,
és erkölcsileg minket is. Nyitott, pozitív és nagylelkű hozzáállást
követel meg tőlünk, hogy „mikor távozunk, jobb világot hagyjunk
hátra azoknak, akik utánunk jönnek.”
Mindnyájan megtehetjük, hogy az élettel kreatív, szabad atti
tűddel nézünk szembe, ami lehetővé teszi számunkra a problémák
megoldását és a jobb feltételek megteremtését. Mindehhez meg
kell tanulnunk a kreativitás jellemzőinek fejlesztését.
A KREATIVITÁS JELLEMZŐI
Kíváncsiság
„A megfigyelés meggyőzött arról, hogy semmi sem lehetetlen,

amit el tudunk képzelni.”
Id ő s e b b P l in iu s
A gyermekeknél megfigyelhető, csodálatos kreativitás alapvetően

a kíváncsiságuk következménye. Nagyon szomorú, hogy felnőtté
válva jobbára elveszítjük az elcsodálkozás képességét, s emiatt a
kíváncsiságot is.
A kíváncsiság megfigyelésre ösztönöz minket, s a megfigye
lés alkalmanként hipotézisek létrehozásához, megtapasztaláshoz,
felfedezéshez és alkotáshoz vezet el.
Sir Arthur Conan Doyle híres regényalakjának, Sherlock Holmes
detektívnek a rendkívüli zsenialitása elsősorban megfigyelési kész
ségéből származott, ami kimeríthetetlen kíváncsiságából fakadt.
Alkotó gondolkodás
„Az elme világában a zsenialitást

az különbözteti meg a talentumtól, hogy az előbbi intuitív.”
OSCAR WlLDE
Az alkotó gondolkodás az a képesség, hogy a már látottaknál távo

labbra lássunk. A kreatív ember mindig megelőzi a többieket. Ha
kreatív akarsz lenni, akkor intuícióra van szükséged ahhoz, hogy

olyan új ötleteid szülessenek, amelyekkel bele mersz majd vágni a
feladatok újfajta megoldásába.
Leonardo da Vinci világos példát ad számunkra a „távolabbra
látásról” híres aerodinamikai és különböző gépezeteket ábrázoló
rajzaival, amelyeket ő megvalósulásuk előtt 500 évvel már meg
sejtett.
A gondolatok áramlása
„Egy ember tehetségét könnyebb a kérdései,

mint a válaszai alapján megítélni.”
F r a n c ia kö zm o ndás
Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a dolgok? A kreatív emberek

ben a gondolatok folyamatosan áramlanak. Ez teszi lehetővé, hogy
bármiről, amit hallanak, látnak vagy éreznek, új, asszociatív ötle
tek jussanak eszükbe.
A gondolatok áramlása teszi lehetővé, hogy egyik elgondolás
ról egy másikra ugorjunk, még akkor is, ha ezek különféle tudáste
rületről származnak. A mérnöki tudomány és az orvostudomány
összekapcsolása hozta létre az úgynevezett biomedicinális mérnö
ki tudományt. Ki gondolta volna ezt 100 évvel ezelőtt?
Oldjunk meg egy egyszerű feladatot, kizárólag azért, hogy fej
lesszük e képességünket! Gondolkozz el: miben hasonlít az elefánt
a teáskannára?
Rugalmasság
„Én csak azt tudom,

hogy nem tudok semmit.”
SZÓKRATÉSZ
A képességünk, hogy egyszerre több lehetséges terv mentén ha

ladjunk, segít elkerülni a csapdát jelentő tévhitet, miszerint csak
egyféleképpen lehet célba érni. A rugalmasság képessé tesz minket
arra, hogy szükség esetén változtassunk. A kevéssé kreatív emberek
általában merevek, és saját makacsságuk csapdájába szorulnak, ami
megakadályozza, hogy észrevegyék a létező, egyéb lehetőségeket.
E tulajdonság fontosságára jó példák azok az idősebb emberek,
akik koruk ellenére úgy döntöttek, hogy „meg merik próbálni” el
sajátítani a számítógép használatát. Emiatt nem vesztették el állá
sukat, és hasznukra tudják fordítani az interneten megszerezhető
információkat.
Eredetiség
„Korunk nyugtalansága nagyrészt abból származik,

hogy a ma munkáit tegnapi eszközökkel
és gondolkodással próbáljuk elvégezni.”
N év telen sz er z ő
A kreatív embernek eredeti gondolatai és meglepő ötletei szület

nek. Az eredeti embernek „szimata” van olyan dolgokhoz, ame
lyek mások számára lehetetlennek vagy abszurdnak tűnnek. Az
eredetiség hatására teljesen új, a korábbitól eltérő dolgokra gon

dolhatunk.
Walt Disney kreativitása egy egér karikatúrafiguraként való
használatából indult ki. Olyan korban, amikor a legtöbb ember
számára teljesen abszurd gondolatnak számított, hogy egy egér
bármi módon szórakoztató lehet.
Új meghatározások létrehozására vonatkozó képesség
„Az emberi természet

mindig sóvárog az újdonságokra.”
I f ja b b P l i n i u s
A kreatív ember gyorsan és könnyen reagál, s képes arra, hogy a

bevett definíciókon túllépjen. Ebből következően: új nyelvezetet
tud létrehozni.
Új ötletek kitalálására vonatkozó képessége lehetővé teszi szá
mára, hogy tapasztalatainak, illetve a már ismert szituációknak új
elnevezéseket adjon, amelyek az új definíció révén új valóságtar
talmat kapnak.
Egy példa erre a „posta” mai fogalma, ami teljesen eltér attól,
amit 10-15 éve jelentett, s amely változás az új technológiák hasz
nálatából adódik.
A kreativitás látóhatárai 23 3
A problémák iránti érzékenység
„Minden ismeretünk az érzésekből fakad.”
L eonardo da V in c i
A kreatív ember intuíciójával rá tud érezni egy probléma ok-oko

zati összefüggéseire, és könnyebben fejleszti empátiás készségét,
mint azok, akik nem kreatívak. Ennek eléréséhez olyan érzékeny
ségre van szükségünk, ami lehetővé teszi, hogy felismerjük kör
nyezetünk valódi szükségleteit, ami az emberek iránt érzett őszin
te érdeklődést és tiszta, etikus lelkiismeretességet követel.
A rendkívül kreatív Henry Ford azért aratott hatalmas sikert,
mert érzékelte az emberek igényét egy új közlekedési eszközre.
Kigondolta a gyártósor ötletét, és elérte, hogy meginduljon a T-
modell sorozatgyártása. Ez az autó sokkal olcsóbb volt, mint a
vetélytársai.
A bizonytalansággal szembeni tolerancia
„A bizonytalanságot minden rossz közül a legrosszabbnak tartjuk,

amíg a valóság be nem bizonyítja nekünk az ellenkezőjét.”
J e a n B a p t i s t e -A l p h o n s e K a r r
Kz a képesség azt jelenti, hogy problémás és ködös helyzetben is

tisztán látva céljainkat kitartóan, a helyzetet uralva, tovább tu
dunk dolgozni. A kreatív ember nagyon sokáig kibírja, ha az adott
probléma megoldatlan, és nem adja fel. A megoldás sokszor várat
lanul érkezik majd meg. Ám addig türelmesen el kell fogadnunk a

bizonytalanságot, és folytatnunk kell az erőfeszítéseinket.
A villanyizzót feltaláló Thomas Alva Edison esete kiválóan
példázza, hogy a bizonytalanság ellenére érdemes kitartani, s lelki
szemeinket a célra szegezni, még akkor is, ha útközben kudarcok
sorát éljük át.
Rendíthetetlen önbizalom
„Az önmagunkba vetett bizalom

a nagy eredmény első feltétele.”
Sá m u e l Jo h n s o n
A kreatív embernek erős az önbizalma, ugyanakkor kellően ön

kritikus is. Utóbbi tulajdonság különösen jellemző rá. Nem ra
gaszkodik a véleményéhez, nem megdönthetetlen igazságként
védi azt, kész elfogadni más megoldásokat is, amennyiben azok
jobbak.
Hatalmas önbizalmának köszönhetően Stephen Hawkingnak,
akit a XX. század egyik legnagyobb tudósának tartanak - büszke
ségre okot nem adóan: kerekes székhez láncolva, s beszélni sem
tudva -, sikerült olyan feladatokat megoldania, amilyenekkel an
nak idején Isaac Newton foglalkozott a Cambridge-i Egyetemen.
Megtapasztalás
„Az ember bölcsessége nem a tapasztalatával,

hanem a dolgok megtapasztalási képességével arányos.”
G e o r g e B e r n a r d S h aw
Kizárólag a tapasztalat vezet el bennünket oda, hogy létező le

hetőségeket találjunk valaminek a létrehozására. Kreativitásunk
legfőbb célja, hogy segítségével problémákat tudjunk megoldani.
Kulcsfontosságú ehhez a megtapasztalás is, hogy bizonyosságot
szerezzünk elgondolásunk hatékonyságáról.
Kitartás és megtapasztalás híján Marié Curie, a radioaktivitás
és a polónium felfedezője - akiről az elemek periódusos táblázata
kapcsán is tanultunk, s aki az egyetlen olyan tudós, aki két ízben is
megkapta a Nobel-díjat - felhagyott volna erőfeszítéseivel, s nem
érte volna el céljait.
Most, hogy már ismerjük a kreativitás jellemzőit, fontos arra is
emlékeznünk, hogy a kreativitás nem öröklődő tulajdonság. Tanulni
és fejleszteni kell, s eléréséhez elengedhetetlen képzeletünk haszná
lata. Ezzel kapcsolatban Albert Einstein a következőt mondta:
„Az ú) problémák és az új lehetőségek felismeréséhez,

valamint a régi problémák új szemszögből történő
megvizsgálásához a képzelet erejére van szükség.
Ez eredményezi az igazán nagy tudományos előrelépéseket.”
A relaxáció gyakorlásával elérheted bensődnek azt a szintjét,

ahol edzheted képzeletedet, ami révén fejlesztheted intuíciódat és
kreativitásodat.
Ha megtanulunk belülről, csukott szemmel „nézni”, akkor az

segíteni fog, hogy hatékonyan legyünk kreatívak, és valóban nyi
tott szemmel járjunk. Csak aki hallgat a „belső hangjára”, az fedezi
fel képességeit, és tudja kijelölni azt az utat, amelyen mások is fel
juthatnak a csúcsra.
A KREATIVITÁS TULAJDONSÁGAI
„Amikor önmagamat és gondolkodási módszereimet vizsgálom,

arra a következtetésre jutok,
hogy többre mentem a képzeletemmel,
mint az ismereteimmel.”
A l b e r t E in s t e i n
Kreativitásunk ösztönzéséhez fejlesztenünk kell azokat az alapve

tő tulajdonságokat, amelyekről az előbbiekben szóltam.
-----------------------------
A kreativitás tulajtionsÁaai
Befelé fordulás
K o n ce n trá ció
E red etisé g
O b je k tiv itá s
Befelé fordulás. A kreatív ember képes egyedül is meglenni; ön

magán belül keresi a megoldásokat; értékeli a csendet, nem veszi
körül magát zajjal; és nem rohangál mások után, hogy az illető
oldja meg helyette az ő problémáit, mert tudja, hogy a megoldás
mindig önmagában, belül található. A mély testi ellazultság az
egyik feltétel, hogy megkönnyítsük magunknak a befelé fordulás
gyakorlását.
Koncentráció. A kreatív ember képes órákon át koncentrálni,

és addig fáradozni, amíg a megoldást meg nem találja. Jelen van.
Gondolatai és szándékai teljes mértékben a célra fókuszáltak. A
mentális relaxáció segít elkerülni a figyelem elterelődését, és elő
segíti koncentrálási képességünk fejlődését.
Eredetiség. A kreatív ember képzelete kontrollált, képes fantáziá

ját intelligens és célra orientált módon használni, s intuitív módon
ráérezni az új lehetőségekre. Azzal, hogy képzeletét megfelelő mó
don tudja irányítani, olyan dolgok jutnak eszébe, amik másoknak
nem. A vizualizáció edzése is növeli az eredetiségre való képessé
günket, és segít figyelmünk összpontosításában.
Objektivitás. A kreatív ember képes szabadon engedni képze

letét, ám elméleteit a „földön” tartja, hogy azok használhatóak
lehessenek, segítsék a problémák gyakorlati megoldását, és konk
rét elképzelésekkel szolgáljanak a környezet javítására, valamint
a többi ember megsegítésére. Egy mentális agykontrolltechnika
ami az önmagunkkal folytatott párbeszéden keresztül segít a
vitát lefolytatni, és eredményre jutni - elősegíti a szükséges ob
jektivitás fenntartását ahhoz, hogy intuíciónk találó legyen, krea
tivitásunk pedig hatékony.
A tanfolyam harmadik napján, miután megtanultuk a minket
körülvevő világot másképp felfedezni, hogy szubjektív viszonyí

tási pontokat alakítsunk ki, újabb technikák kerülnek sorra. A cél:
elősegíteni a képzelet kontrollját és az önmagunkkal folytatott
párbeszéd képességét, hogy tudjunk kérdezni, s hogy intuíción
kat és kreativitásunkat immár a gyakorlati alkalmazás területére
vihessük át.
A „labortechnika”képzeletbeli eszközökkel segít kontrollálni a
képzeletet, hogy azt problémáink megoldására tudjuk használni.
A tanácsadók technikája két képzeletbeli alak, egy férfi és egy
nő létrehozását jelenti. „Ők” valójában a két agyféltekét reprezen
tálják. A férfi tanácsadó a bal agyfélteke, a női tanácsadó a jobb
agyfélteke képességeit szimbolizálja. Ez a két alak - akiket min
denki maga választ ki - lehet valamelyik családtagunk vagy akár
olyan történelmi személy, aki számunkra bizalmat és bölcsességet
képvisel, és így megkönnyíti az önmagunkkal folytatott párbeszé
det. Sajnos nem mindannyian tudunk beszélgetni önmagunkkal,
és ezért nagyon sokszor másokhoz fordulunk, hogy beszélges
sünk. Tehát őbennük próbáljuk megtalálni azokat a megoldáso
kat, amelyek valójában kizárólag mibennünk lehetnek.
Minden jó terapeuta tudja, hogy alapvető feladata az, hogy a
terápiás beszélgetések során elérje, hogy a beteg önmaga találja
meg saját válaszait. Okkal mondta a híres pszichiáter, dr. Kari
Menninger:
„Ha az embereknek valódi barátaik lennének,

akik meghallgatják őket, nem volna szükség pszichiáterekre.”
A párbeszédek közül természetesen az a legfontosabb, amit

önmagunkkal folytatunk, mert ez segíti elő az önismeretet. Sajnos
azonban könnyebb a válaszokat kívül keresni, mint saját magun
kat megkérdezni.
A tanácsadókkal kapcsolatban egyesek - az agykontroll-tan-

folyam ismerete nélkül - azt hiszik, hogy ez valamiféle spiritiszta
szellemidézés. Ugyan minden hitet tiszteletben tartok, de ennél
semmi sem áll távolabb az igazságtól.
Talán előfordult már veled, hogy egy problémával szembe
találkozva ilyen kérdéseket tettél fel magadnak: „Mit tanácsolna
most az apám? Mit tenne a főnök, szerinte melyik lenne a legjobb
megoldás? Mit mondana erről a lehetséges döntésről a mamám?”
Valamennyien átéltünk hasonló vívódást. Ez nem azt jelenti, hogy
a szellemekhez fordulnánk. Alkalmasint csak arról van szó, hogy
az adott pillanatban nem érjük el a szóban forgó személyt. Az NLP
(neuro-lingvisztikus programozás) egy évtizeddel később ugyan
ezeket a fogalmakat kezdte el használni. Nevezetesen a „modelle
zést” és a „mentorokat”. Spiritizmussal vádolni valakit azért, mert
ő e kérdéseken és képzelt alakokon keresztül végzi az önmagával
folytatott párbeszédet, ami aztán segít neki problémájára megol
dást találni, nem más, mint tudatlanság.
Tény, hogy ezek a technikák „fantasztikusnak” tűnhetnek azok
számára, akik nem ismerik vagy nem alkalmazzák őket. Akik
azonban értékelik a képzelőerőt - a kreatív emberek -, azok ke
zében ezek a technikák olyan erővel rendelkező eszközzé válnak,
amivel elérhető a problémák megoldása és a kreatív képesség fel
fedezése, illetve elmélyítése. A cél, amiért felkínáljuk neked ezeket
a technikákat, hogy soha ne kelljen azt mondanod: „De hát még
csak elképzelni sem tudom!” mivel az azt jelentené, hogy semmi
lyen erőfeszítést sem teszel a helyzet megoldásáért.
Bármilyen nagy is legyen a problémád, biztosra veheted, hogy
a megoldása megtalálható tebenned. Amint azt a Saber Crecer:
Rcsiliencia y Espiritualidad40 (A fejlődés tudománya: rugalmasság
és spiritualitás) című könyvemben írtam: „A Jóisten, aki szeret
minket, sohasem engedi meg, hogy életünkben bármi olyan tör
ténjen, aminek ne lenne önmagunkon belül megoldása, és még

amikor nehéznek érezzük is a helyzetünket, az ne ahhoz vezetne,
hogy jobbá váljunk.” A megoldást tehát mindig önmagunkon be
lül kell keresnünk.
A képzelőerő minden intuitív érzékelés és kreatív cselekedet
kiindulási pontja. Az összes tudományos felfedezést megfigyelés
előzi meg, amelynek nem lenne semmi értelme, ha nem kísérné a
képzeletünkkel összefűzött gondolkodás. Minden műalkotás an
nak az alkotónak a képzeletében születik meg, aki azt létrehozza,
és a legfontosabb műalkotás - amelyért mindnyájan felelősek va
gyunk - a saját életünk.
Galileo élénk képzeletű elmélkedése és belső nézetei felülmúl
tak minden addigi asztronómiai felfedezést; általuk a neve hal
hatatlanná vált. Büszke volt ugyan arra, hogy elsőként tudott lát
csövet megépíteni, de valódi zsenialitásának azt tekintette, hogy
képes megfigyelni a világot és elmélkedni rajta.
Érdemei értékelésében az utókor teljes mértékben egyetért
Galileivel. Amint arra Albert Einstein rámutatott:
„Azok az állítások, amelyekhez egyszerűen,

logikus érveléssel jutunk el,
teljes mértékben nélkülözik a valóságot.
Galilei pontosan azért a modern fizika,
sőt a modern tudomány atyja, mert rájött erre, és elérte,
hogy ez az utókor számára is ismert legyen.”
FELADAT:
GONDOLKODÁS AZ INTUÍCIÓRÓL
ÉS A KREATIVITÁSRÓL
Te irányítod a képzeletedet, vagy úgy érzed, hogy az irányít téged?
Hányszor történt meg, hogy csak képzelt dolgok miatt szomor-

kodtál vagy aggódtál, s nem valós tények miatt?
Azok közé tartozol, akik szerint, ha valamit nem látsz és nem érin
tesz meg, akkor az nem is létezik? Akár igen erre a válaszod, akár
nem, miért az?
Tisztában vagy-e azzal, hogy az emberiség fejlődése nem más,

mint valósággá változtatni mindazt, amit az elmúlt generációk le
hetetlennek tartottak?
Mit lennél hajlandó tenni, hogy nagyobb mértékben felébreszd a

természet iránti érzékenységedet?
Eszedbe jutott-e valaha, hogy mit éreznél, ha egy gép, egy növény
vagy valamilyen háziállat lennél, s hogy az esetben mit szeretnél,
hogyan bánjanak veled?
Kétbalkezes vagy ügyes vagy? Mely attitűdjeiden tudnál javítani?
Kérdőre vontál-e valaha egy virágot? Mikor lennél képes ezt meg
tenni?
Megtanultad-e azonosítani saját intuitív érzékelési módszeredet?
Milyen zseniális ötleteid születtek, amelyeket mások valósítottak meg?

Hány alkalommal hagytad magad félrevezetni egy dologra vonat

kozó téves érzékelés miatt?
Hányszor bizonyította be számodra az élet, hogy érdemes lett vol

na intuíciód jelzését követned?
Mennyire tartod magadat kreatívnak?

Milyen szabadidős művészi vagy tudományos jellegű tevékenység

tudna segíteni neked abban, hogy kreativitásod tovább fejlődjön?
A különbségekre figyelsz inkább vagy a hasonlóságokra?
Milyen szabályokon változtatnál szívesen, hogy jobbá tedd a kör

nyezetedet?
Próbálsz-e rendszeresen valamilyen új megoldást találni a problé

mák megoldására vagy ragaszkodsz a már korábban alkalmazott
formákhoz?
Egy olyan probléma, amivel életedben először nézel szembe, kihí

vást vagy sorscsapást jelent számodra?
Hogyan járulsz hozzá környezeted társadalmi fejlődéséhez?

Hogyan tudnál jobb megfigyelővé válni?
Meg tudnál-e tanulni jobban bízni az intuíciódban?
Képesnek érzed-e magad arra, hogy olyan dolgok között hozz lét
re gondolati kapcsolatokat, amelyeknek látszólag semmi közük
sincs egymáshoz?
Merev vagy-e gondolkodásmódodban? Ragaszkodsz-e a vélemé

nyedhez? Miként tudnál rugalmasabbá válni?
Amikor eszedbe jut valami „óriási butaság”, meg mered-e próbál

ni, hogy utánajárj és elmondd másoknak?
Találj ki három, neked tetsző, új szót - bármivel kapcsolatban!

Érted-e már, hogy érzékenységed és empátiás készséged a többi

emberrel szembeni hajtóerő lehet a kreativitásodhoz? Miként tud
nál még érzékenyebbé válni?
Képes vagy-e a bizonytalanságok ellenére is kitartóan dolgozni, és

céljaidat tisztán a lelki szemeid előtt tartani; vagy hajlamos vagy a
dolgokat félbehagyni, amikor már nem uralod a helyzetet?
Klveszted-e az önbizalmadat, ha elkövetsz valamilyen hibát, vagy

balesetet szenvedsz?
Tudsz-e tanulni a kritikákból, vagy teljes mértékben elzárkózol

előlük?
Gyermekként még szeretünk kísérletezni. Milyen „kísérletező és

szórakoztató” tevékenységet tudnál folytatni jelenlegi életkorod
ban?
Úgy gondolod-e, hogy a korod korlátoz abban, hogy kísérletezz,

és új dolgokat fedezz fel? Tisztában vagy-e azzal, hogy a jelentős
kreatív sikereket általában az 55. életév után szokták elérni?
251
7 .
Vizualizáció és egészség
„A csodák nem a természettel ellentmondásban történnek,

csak azzal ellentmondásban,
amit mi a természetből ismerünk.”
H ip p o n i S z e n t Á g o st o n
A történelem újra és újra bebizonyítja, mennyire korlátozottak is

a valóságról alkotott ismereteink. Valahányszor azt hittük, hogy
lényegében már mindent tudunk, és gúnyolódtunk azokon, akik
elveinket vitatni merték, maga az élet bizonyította be, hogy aláza
tosabbnak kell lennünk. Megmutatta, hogy amit kinevettünk, az
egy újabb, igazságot képviselő ismeret.
Amikor Lady Mary Wortley Montagu a XVIII. században sa
ját gyermekei életét tette kockára azzal, hogy beoltotta őket fekete
himlős bőrhólyagból származó váladékkal, a vallási fanatikusok
bizton hitték, hogy az ördög szállta meg. Valójában csak megkí
sérelt bevezetni egy, a „hitetlen” muzulmánok általi gyakorlatot.
Amikor dr. Werner Forssmann a XX. században úgy gondolta,
hogy ha katétert vezet a kari vénán keresztül a szívbe, akkor ily
módon az belülről vizsgálható, őrültnek tartották. Az idő bebizo

nyította, hogy mindkettejüknek igaza volt.
Bár a himlő elleni védőoltást Edward Jennernek (1749-1823)
tulajdonítják, valójában Lady Mary Wortley Montagu vezette be
Európában az oltás fogalmát. Végül e betegség áldozatává vált, és
a testvérét is a himlő következtében veszítette el. Bátor tette 1979-
ben koronázódott meg, amikor az Egészségügyi Világszervezet
bejelentette, hogy az emberemlékezet óta meglévő himlőt sikerült
a Földről teljesen száműzni. Tehát emberek milliói köszönhetik
saját és szeretteik életét ennek a különleges, felsőfokú végzettség
gel nem rendelkező asszonynak, aki kockára merte tenni jó hírét,
csakhogy segítsen másokon.
1929-ben Forssmann - minden szabályt áthágva, semmibe
véve kórházi osztályvezetője utasítását, asszisztensét pedig a mű
tőasztalhoz kötözve, hogy az nehogy közbeléphessen - urológiai
katétert vezetett be saját kari vénájába, és szívének jobb pitvarába
tolta azt föl. Ezt követően felment a röntgenosztályra, ahol ellen
őrző röntgenfelvételt készített önmagáról. „Őrültségét” 1956-ban
orvosi Nobel-díjjal jutalmazták.
A jelek szerint minden új elgondolástól félünk, és sátántól va
lónak vagy őrültségnek tartjuk őket. Amikor 1616-ban felfedezték
a vérkeringést, 1844-ben pedig a sebészeti érzéstelenítést, a vallási
fundamentalizmus és a hivatalos tudomány mindkettőt „őrültség ■
nek” nevezte. Az önhittség, karöltve a tudatlansággal, a fejlődés
szempontjából igen veszélyes párosítás lehet.
Az ókortól kezdődően úgy tartották, hogy az egészségünk nem
csak szerveink működésétől, hanem a gondolatainktól, az érzel
meinktől és a - belső támaszunkat adó - spirituális értékeinktől
is függ.
Hippokratész - az orvostudomány atyja - i. e. 400-ban kije
lentette, hogy az emlőrák összefüggésben áll a „hisztériával”. A
Vizualizáció és egészség 253
hisztéria a pszichiátria egyik diagnózisa volt, amit Sigmund Freud

alaposan tanulmányozott. Azt írta róla, hogy e kórképben a beteg
hajlamos valamilyen érzelmi problémáját tudattalanul testi egész
ségügyi problémává alakítani. Napjainkban a hisztériát konverzi
ós neurózisként ismerik.41 A híres görög orvos, Galeno, Kr. után
140-ben megfigyelte és feljegyezte a depresszió és az emlőrák köz
ti összefüggést.
1900-ig a rák és a pszichológiai tényezők közti kapcsolat orvo
si körökben általánosan elfogadott volt. A XIX. századi könyvek
90%-ában a rákbetegségről szóló fejezetek ugyanazt az alapvető
elméletet említik: az érzelmi élet alapvető szerepet játszik a rák
betegség kialakulásában és lefolyásában.
/ ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- \
« / ott /ahozó,
fermé'SzetC'S^ e/*ő a (eyjoö/f

t erűit/i a {jf/óyf/ff/á'S'/ioz.
HIPPOKRATÉSZ
A rákbetegség kialakulásában már a XVIII. századtól kezdve

kiemelték a szomorúság és a szorongás fontos szerepét. Dr. Walter
lloyle Walshe 1846-ban, Angliában publikálta „A természet és a
rák kezelése” című értekezését, amely összefoglalta mindazt, amit
iikkoriban e témáról tudtak. E műben már szó esik az öröklött
hajlamról, ami a hosszan tartó lelki feszültséggel társulva rákot
okozhat. Walshe világosan és erőteljesen fejti ki álláspontját:42
„Sokat írtak már a rákbetegség témakörében a kétségbeesés, a

sorscsapások és a szomorúság hatásáról.
Amennyiben hitelt adunk a nagyszámú megfigyelésnek,
kétségtelen, hogy ezek a betegséget leginkább kiváltó okok.”
1853-ban Sir James Paget klasszikus, a Sebészeti patológia című

művében, a következőket írta:
„Olyan gyakoriak azok az esetek, amelyekben mély szorongás,

be nem teljesült remény vagy csalódás előzi meg
rákos daganat kifejlődését vagy megnagyobbodását,
hogy a depresszió kétségtelenül súlyos adalék a többi olyan
hatás mellett, amelyek elősegítik a kórkép létrejöttét.”
Az Egyesült Államokban dr. Willard Parker (1800-1884), elis

mert sebész, a rákkal kapcsolatos, 53 éves tapasztalatát így foglalta
össze:
„Tény, hogy valamilyen nagy szomorúság speciális

összefüggésben áll a betegséggel.
Ha a rákbetegeknél azt látnánk, hogy vidámak,
és mégis megbetegszenek, akkor a lelki tényező hatásának
elméletét nem lehetne alkalmazni. De nem ez a helyzet.
A tények a lelki hatás megléte mellett szólnak.”
Ha a test és az elme közti szoros kapcsolat az ókortól kezdődő

en ennyire nyilvánvaló volt, akkor vajon hogyan veszíthettük el
ezt a látásmódot?
HOLISZTIKUS EGÉSZSÉG
„Elérkeztünk a XXI. századhoz:

a külvilágnak szentelve magunkat,
amelyben a technológia és a tudomány
komoly erőfeszítéseket tett, hogy mindent megmagyarázzon,
s megígérte, hogy megoldja a problémáinkat.
E váz törékenysége és gyengeségei azonban
elég világosan kezdtek megmutatkozni.”
Th om as M oore
Mi az egészség? Szomorú, hogy sok ember számára az egészség

kizárólag a betegség hiányát jelenti. Pedig elő kellene vennünk az
akadémikus medicina és az Egészségügyi Világszervezet egész
ségdefinícióját.
A Z EGÉSZSÉG
a biológiai,
a pszichológiai és
a szo ciális
tényezők egyensúlyának eredménye.
' ________________________________________________________________________________________________________ J
Eszerint egészségesnek lenni azt jelenti, hogy: minden szer
vünk és szervrendszerünk jól működik; hogy érzelmeink tökéle-
tcs egyensúlyban vannak; s kapcsolataink pozitívak és tökéletesen
harmonikusak. E definíció fényében vajon hányán egészségesek
valóban? Ha e szempontok bármelyike vonatkozásában nem fele

lünk meg az egyensúly követelményének, máris nem nevezhetjük
magunkat egészségesnek.
E meghatározás mélyebb vizsgálata nyomán az orvostudomány
megbizonyosodott lényünk egy negyedik aspektusáról is, ami a
teljességet befolyásolja, és ami gyakran hatással lehet az egészség
re. Ez pedig: a spiritualitásunk, magyarul: a lelkiségünk.
Mindazzal ellentétben, amit sokan ezzel kapcsolatban hisznek,
a spiritualitás fogalma és egészségre gyakorolt hatása egyre elfo
gadottabb, és egyre jelentősebb szerepet játszik a jövő orvosainak
képzésében. 1992-ben három orvosi karon tartottak kurzusokat
a spiritualitásról. 2000-ben már csupán az Amerikai Egyesült
Államokban 62 orvostudományi egyetem foglalkozott a képzés
keretén belül ezzel a témával. Ezen egyetemek közt szerepel a
Vanderbilt, az Emory, a Georgetown, a John Hopkins, a Stanford
és a Harvard.43
A spiritualitás szó az összes vallásban meglévő, közös, nagy ér
tékekre vonatkozik. Ezek az értékek adják az ember lelkierejét, és
teszik lehetővé igazi kibontakozását.
Az értékek stabilitást adnak. Olyan iránytűvé válnak, ami segít,
hogy a „viharos szelek” idején is megleljük a helyes utat. Amikor
a testi egészség elvész, amikor érzelmileg megbillenünk, amikor
emberi kapcsolataink zátonyra futnak, akkor értékeink azok, ame
lyek segítenek továbbhaladni. Valójában egyetlen megbonthatat
lan egységből állunk: test-elme-lélek.
Az orvosi tanácsok testünk javára szolgálnak. Érzelmi vilá
gunknak szüksége van empátiára és - alkalmasint - szakismeret
tel rendelkező terapeuta segítségére is. Lelkiségre azonban mind
nyájunknak szükségünk van, mert az azt a támaszt adja meg, amit
csak a szeretettől és a reménytől várhatunk el.
LÉLEK
A „holisztikus” szó a görög „HOLOS”-ból származik, ami any-
nyit jelent: egész, teljes, átfogó. A holisztikus orvostudomány a
test-elme-lélek oszthatatlan egységeként szemléli az embert. A
holisztikus orvostudomány nem alternatív orvoslás, hanem az
akadémikus orvostudomány, a pszichológia és a spirituális érté
kek integrálása.
A XX. század kezdetéig az orvosok alaposan ismerték betege
iket, tudtak az őket nyugtalanító dolgokról, bánataikról és családi
problémáikról. Az orvos gyakran az otthonában látogatta meg be
tegét, és így ismerhette a problémáit is. A diagnózis felállítása előtt
kérdéseket tett fel, és hosszan elbeszélgetett a pácienssel.
Idővel alaposan megváltozott az orvos és betege viszonya. Az
otthonunkba ellátogató családi orvos figurája gyakorlatilag eltűnt.
Az orvossal való találkozás néhány, a tünetekre vonatkozó kérdés
ből áll, amit végeláthatatlan mennyiségű vizsgálatra való beutaló
írása követ. Teljes vér- és vizeletvizsgálat, mellkasröntgen, ilyen
olyan ultrahangvizsgálat, CT stb. A beteg idegenné változott át,
akit hemoglobinértéke vagy fehérvérsejtszáma alapján ismer fel az
orvos. A személy részeire esett, s az összkép elveszett.
Természetesen nem lebecsülendő az az elképesztő mértékű
fejlődés, amit az orvostudomány produkált. Sok orvos szerint a
jelenlegi orvostudomány fejlődése három szakaszra osztható. A

modern orvostudomány első szakasza három nagy előrelépést
hozott magával, amely milliók számára meghatározza az élet és a
halál közti különbséget.
AZ ORVOSTUDOMÁNY
A technológia: a diagnózis felállítása előtt orvosunk - részletek

ben - már látta a „belsőnket”.
A gyógyszerészet: akkora gyógyszerarzenállal rendelkezünk,

amit még Aesculapius, a gyógyítás görög istene is megirigyelhe
tett volna.
A sebészet: ha eltört, összeragasztjuk; ha útban van, kivesszük; ha

pedig rosszul működik, akkor átültetjük.
E lenyűgöző haladás dacára, mégis úgy tűnik, hogy egyre töb

ben ábrándulnak ki az orvosi gyakorlatból. Ennek oka, hogy elve
szett a valóságot átfogó kép.
Sok orvos számára a beteg nem egyéb, mint „policisztás vesé
az 507-es ágyon”, „tüdőrák a 911-esen” vagy „bélelzáródás a 624-

esen”. De vajon ki a páciens valójában? Milyen a családi-érzelmi
helyzete? Milyenek az anyagi körülményei?
A betegség sok esetben krónikus stresszünk következménye,
bár el kell ismernünk, hogy önmagában betegnek lenni is megle
hetősen komoly stresszt okozó tényező. A kórházba kerülés szo
rongást, érzelmi egyensúlyvesztést és bizonytalanságérzést válthat
ki a jövővel szemben.
A kapcsolat egyértelműsége ellenére csak a XX. század köze
pén kezdtek el ismét foglalkozni a test és az elme között fennálló,
jelentős relációval, és ismerték el, hogy a kórházakban a beteget
kezelő csapatban a pszichológusnak is ott a helye. így érkezett el a
modern orvostudomány 2. szakasza.
AZ ORVOSTUDOMÁNY
2. SZAKASZA
A második szakasz arra ösztönöz, hogy legyünk tudatában

annak a hatásnak, amit elménk és érzelmeink gyakorolnak a tes
tünkre. Továbbá: hogy szükségünk van pszichés és érzelmi eszkö
zeink használatának ismeretére ahhoz, hogy egyensúlyban tudjuk
tartani magunkat.
Ebben a korszakban már esetleg a 653-as paranoiásról, a 845-

ös hipochonderről vagy az 594-es depressziósról beszéltek. De ki a
beteg valójában? Mik a nézetei? Mik az életcéljai? Megtalálhatja-e
egyáltalán a vele történő dolgok értelmét? Hiszi-e, hogy érdemes
harcolnia az életéért?
E tartós űrrel szemben láthatóan szükség lett valakire, aki a be
teg számára megfelelő társaságot és hatékony segítséget nyújthat,
és aki az orvosi vagy a pszichológiai diagnózistól függetlenül, ön
segítő eszközökkel támogatja őt, arra ösztönözve, hogy harcoljon
életminőségének javításáért. Valakire, aki igenis tudja, hogy ki a
beteg valójában.
1971-ben dr. O. Carl Simonion, onkológus szakorvos, miután
részt vett a Silva-féle agykontroll-tanfolyamon, elkezdte alkal
mazni saját betegein az ott elsajátított relaxációs és vizualizációs
technikákat. Az eredmények nem várattak magukra. 1975-ben a
Puerto Ricó-i San Jüanban, egy kongresszuson, a következőket
mondta, ami később könyvében is megjelent:44
A tanfolyam befejezését követő napon, 1971. április 4-én,, el

kezdtem használni a technikákat az első betegemmel ciki 63 éves
volt. Megkértem, hogy lazuljon el annyira, amennyire csak ké
pes, majd ebben az ellazult állapotban vizualizálja rákját olyan
formában, amilyennek ő azt elképzeli. Megkértem, hogy vizű*
alizálja azt a kezelést, aminek alávetették, úgy hogy az a vári
eredményt hozza,, valamint, hogy vizualizálja fehérvérsejtjeiig
amint éppen szokásos feladatukat teljesítik. Tehát ahogy meg
semmisítik a ráksejteket, hogy azok kilökődjenek a szervezetből
ahogy ez normálisan is történni szokott.
Semmi mást nem írtam elő neki, csak azt, hogy az imént
említetteket naponta háromszor végezze el. Soha nem láttam az
övéhez fogható eredményt! Legyőzte a rákot, aminek az ő eseté
ben nagyon kicsi volt a valószínűsége. A kezelés semmiféle kelle

metlen mellékhatással sem járt. Korábbi tapasztalataim alapján
ennek a betegnek nem volt reális esélye a gyógyulásra. Ezt meg
előzően még sohasem láttam beteget, aki úgy győzte volna le a
rákot, hogy közben még a kezelés kellemetlen mellékhatásai sem
jelentkeznek. Ez teljesen új tapasztalat volt a számomra.
Ezt követően rendkívül izgalmas dolgok következtek. Ugyanez
a beteg ugyanezzel a módszerrel az ízületi bántalmát és az impo
tenciáját is megszüntette!
Simonton doktor, aki ma a Simonton Cancer Center-t vezeti a

kaliforniai Malibuban, a relaxációt és a vizualizációt alkalmaztatja
betegeivel, ahogy azt az agykontroll-tanfolyam negyedik napján
tanítjuk. Az onkológia területén végzett innovatív munkájáért
Humanitárius Elismerést kapott a Cancer Control Society-től.
Simonton munkájából és tapasztalatából merített inspirációt a
szintén onkológus szakorvos, dr. Bernie Siegel, aki erről a Lőve,
Medicine and Miracles (Szeretet, gyógyítás, csodák) című könyvé
ben írt.
1974-ben Norman Shealy idegsebész, aki akkoriban a Wis-
consin állambeli LaCrosse városban, a Szent Ferenc Kórház egyik
részlegét vezette, és aki szintén részt vett tanfolyamunkon, hihetet
len, 80%-os javulást tudott elérni betegeinél az elsajátított techni
kák alkalmazásával. Shealy doktort kiemelkedő szaktekintélynek
tartják a fájdalom kezelésében, mert ő volt az egyik olyan szakem
ber, aki elsőként alkalmazott alternatív módszereket a krónikus
fájdalom kezelésére.
Ezen orvosok úttörő munkájának hatására kialakult egy moz
galom, aminek következtében 1978-ban, a Washington állambeli
Kdmonds városban, megalakult a Holisztikus Orvostudomány
Amerikai Egyesülete.
Az elvégzett kutatások vezettek el ahhoz, amit egy orvoscsoport

a 90-es években a medicina harmadik szakaszának nevezett el.
Elismerték, hogy az önsegítő technikák, a távgyógyítás és a spiri
tualitás tényleges gyógyhatással rendelkeznek.
Különböző neveket adtak az ilyenfajta gyakorlatoknak: kreatív
vizualizáció; aktív vagy irányított imagináció; az egészségre cél
zott képek projiciáltatása; gyógycélú, irányított meditáció; gyógyí
tó képzelet; pozitív vizualizáció; önkéntes képzeletterápia stb. A
gyökerük azonban kétségtelenül a Silva-féle agykontroll volt. Az
agykontroll indította el azt a mozgalmat, hogy kezdjük el használ
ni a rendelkezésünkre álló képességünket.
A medicina harmadik szakaszában a cél az orvosi és a pszicho
lógiai kezelések részeként alkalmazni a személyes programozást!
a távgyógyítást, illetve a beteg - saját hitének megfelelő - spiritu
alitás erejét.
AZ ORVOSTUDOMÁNY
Mindnyájunknak e szakasz részeseivé kell válnunk! Minden ■

kinek szüksége van érzelmi támogatásra és arra, hogy tudja hasz
nálni az elméjét önmaga megsegítésére. Ugyanígy - amint az bizo
nyitást nyert - a család, a barátok, vagy egy elkötelezett önkén tel
által nyújtott segítség is kulcsszerepet játszhat a gyógyulásban.
Aki meglátogat egy beteget a kórházban vagy otthonában; il

letve aki képzeletben maga elé vetíti a beteg képét, annak számára
e betegnek van neve, környezete és megvalósítandó álma. Ő olyan
valaki, akihez - az orvosi vagy pszichológiai diagnózison túlme
nően - érzelmileg és emberileg is kötődünk.
A harmadik szakasz sok-sok kutatás és kontrollált klinikai
vizsgálat eredményeként született meg, amelyeket a XX. század
utolsó évtizedeiben és a XXI. század első éveiben végeztek el.
Az orvostudomány mély emberi értékei akkor kerülnek ismét
a felszínre, ha a betegnek nem csupán a korszerű orvostudomány
és a pszichoterápia lehetőségeit kínáljuk fel, hanem a relaxáció és
a vizualizáció használatát, valamint - vallásának megfelelő - spi
rituális gyakorlatokat is.
Mindannyiunk kötelessége felvállalni a felelősséget, hogy saját
egészségünk érdekében aktívan tegyünk. Ismerjük a bölcs köz
mondást:
„Isten kinyújtja a kezét, de nem építi fel a hidakat
Mindnyájunk kötelessége meglátogatni beteg barátunkat a

kórházban vagy otthonában, és vihetünk neki pl. virágot vagy
csokoládét. Még fontosabb azonban, hogy naponta gondoljunk
rá: relaxációs alapszintünkön vizualizáljuk felépülését! Továbbá,
hogy - saját hitünknek megfelelő módon - imádkozzunk érte!
líhhez az kell, hogy komolyan vegyük humanizmusunkat, és gya
koroljuk a szeretetet a szó valódi jelentésének megfelelően.
ELME ÉS SPIRITUALITÁS
AZ ORVOSTUDOMÁNYBAN
„A kocsi a testünk; akik vezetik;

elménk és gondolataink;
a lovak az érzelmeink;
a gyeplő pedig belső értékrendszerünk.”
Is m e r e t l e n sz er z ő
Ahhoz, hogy visszanyerjük a test-elm e-lélek egységét, el kell

ismernünk és tudnunk kell kezelni gondolatainknak az egészsé
günkre gyakorolt hatását; értelmesen irányítani kell tudni az ér
zelmeinket; és tisztában kell lenni értékeinkkel, illetve azok gya
korlásának fontosságával.
Ez a koncepció és annak integrált alkalmazása már számos
jelentős orvosi centrumban megfigyelhető; egy új valóság, ami
folyamatosan növekvő számú bizonyítékokon és klinikai kutatá
sokon alapszik.
1997. decemberében történelmi jelentőségű rendezvényt tar
tottak a Harvard Egyetemen, amely közismerten a világ legjobb
orvosi fakultásával rendelkezik. Összehívtak egy konferenciát,
melynek címe a következő volt: „A közbenjáró ima és a távgyó
gyítási szándék: laboratóriumi klinikai vizsgálatok”. Több mint
100 kutató gyűlt össze, különböző orvostudományi egyetemekről,
hogy megvitassák és kifejtsék tapasztalataikat a távolból végzett
vizualizáció és imádkozás hatásáról.
Az összes ilyen jellegű vizsgálat azt igyekszik kideríteni, hogy
vajon lehet-e segíteni a gyógyításban vizualizációval és spirituális
tevékenységgel, a nélkül, hogy a páciensek tudnának a kapott se

gítségről. A kutatók különböző nevekkel illetik a módszert, példá
ul: távolból végzett imádkozás, távgyógyítási szándék, empatikus
érdeklődés...
E kutatási terület két legjelentősebb, élő úttörője dr. Lawrence
LeShan és Bemard Grad. LeShan, a test-elme kapcsolatának ki
emelkedő jelentőségű kutatója, Gradot pedig a montreali McGill
Egyetemen végzett kulcsfontosságú vizsgálatokat a szándék hatá
sával kapcsolatban.46'47
A távolból történő vizualizáció és imádkozás hatásaira vonat
kozó kutatások közül megemlítek néhányat:
Szívbetegek az intenzív osztályon. Dr. Randolph Byrd: San
Francisco, Kalifornia, General Hospital.
Kórházi kezelés alatt álló pszichiátriai betegek. Dr. Bemard
(irad: Montreál, Kanada, McGill Egyetem.
HIV-fertőzött betegek. Dr. Elizabeth Targ: Californian Pacific
Medical Center.
Rákbetegek. Dr. Helene S. Smith: G. Brush Cancer Research
Institute.
Biokémiai reakció a véredények és a béltraktus izom-össze-
luizódásaiban. Dr. Dávid J. Muehsam, M.S. Markow, Patrícia A.
Muehsam és Arthur A. Pilla. Mt. Sinai School of Medicine.48'49'50
A KÉPZELET AZ EGÉSZSÉGBEN
„Képeinknek, amelyek hitünket, reményeinket

és attitűdjeinket ábrázolják, elképesztő hatásuk van
életminőségünkre, arra, ahogy kríziseinket kezeljük,
s ahogy testünk működik.
D e ir d e D a v is B r ig h a m
Régóta tudtuk, hogy képzeletünk hat a testünkre. Ha lépéseket

hallunk, és ennek kapcsán elképzelünk valami ijesztő lehetőséget,
testünk reagál rá. Említettem már, hogy agyunk nem különbözteti
meg a valóságot a fantáziától. Ha pl. egy szenvedélyes találkozást
képzelünk el, az ugyanazt a hormonális robbanást fogja előidézni
testünkben, mint amit a tényleges esemény okozna.
Az élsportolók a legfejlettebb országok szinte mindegyikében
mentális képzésben is részesülnek. Megtanulják vizualizálni a
versenyen elérendő eredményüket.51 Ha pedig képzeletünk képes
befolyásolni a fizikai teljesítményünket, nyilvánvaló, hogy egész
ségünkre is hathat.
Orvosi kutatások révén már régóta tudjuk, hogy elménken ke
resztül képesek vagyunk akaratlagosan befolyásolni szívverésünk
tempóját és egyéb vegetatív funkcióinkat.52 Ennek ellenére az
orvostudomány szempontjából valódi forradalomnak számított,
amikor a tudomány elkezdte feltárni a képzelet gyógyító erejét.
Dr. Róbert Ader és munkatársai a New York-i Rochester Orvosi
Központban meggyőzően bebizonyították, hogy a szervezet „had
seregét” alkotó fehérvérsejtek viselkedése mentális ösztönzéssel j
befolyásolható.
A pszichoneuro-immunológia - az orvostudomány egyik szak
területe - klinikai vizsgálatokkal bizonyította be, hogy gondolata

ink és nézeteink alapvetően befolyásolják egészségi állapotunkat.
Mivel gondolataink befolyásolják idegrendszerünket, az pedig hat
az immunrendszerünkre, ezért képzeletünk egyaránt erősítheti és
gyengítheti is egészségünket.53
Stephen Locke és Mady Horning-Rohan publikált egy olyan
kiadványt, ami - 1300-nál több orvosi kutatás alapján - bizonyítja
az elmének az immunrendszerre és a belső elválasztású mirigyek
re gyakorolt hatását.
Számos vizsgálat utal arra, hogy kapcsolat áll fenn a pozitív
mentális folyamatok és az erős immunválasz között. Több kutató
is bebizonyította, hogy néhány neurotranszmitter (ingerületátvi
vő anyag), mint pl. az endorfinok csoportja nemcsak a jókedvvel,
a fájdalom csökkenésével, illetve megszűnésével áll kapcsolatban,
hanem a megfelelő immunválasz kiváltásában is szerepet játszik.
Számos vizsgálat mutatta ki például, hogy több endorfin jelenléte
kor az immunrendszer úgynevezett T sejtjei - amelyek pusztítják
a ráksejteket - felszaporodnak.54
Néhány kutatás kapcsolatot tudott kimutatni a különféle sze
mélyiség-profilok és a betegségre adott válaszreakciók között. A
szignifikáns hatásúnak bizonyult pszichológiai tényezők között
Nzerepelt a személyiség belső kontrollálására való képesség és -
különösen nagy súllyal - a vizualizáció.
A lelki szemeink elé kivetített képek visszatükrözik a betegség
hez és a kezeléshez való hozzáállásunkat; erősíthetik vagy gyengít -
hetik a testünk által adott válaszreakciót.
I)r. Jeanne Achterberg írta A szív útjai: a gyógyító vizualizáció
története és perspektívái című könyvet. Ebben cáfolhatatlan érvek
kel bizonyítja, hogy képzeletünk révén rendkívüli testi hatásokat
produkálhatunk.
A tanfolyam negyedik, egyben utolsó napján egyszerű vizű-
alizációs gyakorlatokban tapasztaljuk meg, hogy miként lehet

az intuíciónk elképesztően pontos, és hogyan segíthet nekünk
abban, hogy több információt szerezzünk a problémák hatéko
nyabb megoldásához. Az intuíciónak számtalan praktikus alkal
mazása létezik. Az intuíció nem arra szolgál, hogy mások életé
ben vájkálj, hanem hogy problémáid megoldásához meg tudd
találni a lehetőségek legjobbikát, illetve segíteni tudj a környe
zetedben élőknek.
Az intuíciót belső érzékeink tanításán keresztül fejleszthetjük,
amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy jól navigáljuk életünket
- amint arról már szóltam. Életed legfontosabb döntései: milyen
szakon tanulj tovább; kivel házasodj össze; milyen munkaajánla
tot fogadj el; kivel köss üzletet; melyik barátodban bízhatsz meg..,
Hogy jól döntöttél-e ezekben az ügyekben, az azon múlik, hogy
intuíciód jól működött-e.
A tanfolyamnak ebben az utolsó szakaszában sor kerül olyan
vizualizációs gyakorlatokra is, amelyek segítenek felfedezni és ala
posabban megismerni testünk anatómiáját és működését. A leg
több ember sajnos többet tud a gépkocsija vagy a számítógépe,
mint a saját teste működéséről.
Az egyensúly vagy az egyensúly hiánya a bensőnkből ered.
Nem az orvos gyógyít meg minket. Ő csak útmutatást ad nekünk,
és segít testünknek, hogy az a megfelelő módon reagálhasson, és
visszanyerje egészségét. Ugyanennyire fontos, hogy tudjuk önma
gunkat „kísérni”, mert semmit sem fog érni az az orvosi kezelés,
amit „nagy marhaságnak” tartunk. Ez a hozzáállás olyan hatást
vált ki, mintha a kezelés meg se történt volna. Ahhoz, hogy felfe
dezzük magunkban azt a gyógyító erőt, ami elő tudja segíteni az
orvosi kezelés hatékonyságát, meg kell tanulnunk sokkal alapo
sabban megismerni saját testünket.
A vizualizáció és a képzelet olyan kreatív eszközök, amelyek
lehetővé teszik, hogy megőrizzük, illetve javítsuk egészségünket,

illetve segítsünk másokon.
Sue Heiney doktornő, aki a Dél-Karolina állambeli Columbia
város orvostudományi központjában a Pszichoszociális Onkoló
giai osztályt vezeti, a vizualizációt használja rákos betegeknél.
Segít nekik, hogy ily módon a fájdalmukat kontrollálják, és a
stressz-szintjüket csökkentsék. Az ugyan nem állítható, hogy a
képzelet hatására eltűnik a rák, azt azonban klinikai bizonyítékok
igazolják, hogy azoknál a személyeknél, akik használják a relaxá-
ciót és a képzeletet, erősödik a szervezet immunválasza.
Arra gondolsz, amit elképzelsz, s a gondolat válaszreakcióra
készteti testedet. A képzelet téged motiváló és az egészségedet elő
mozdító képekkel táplálja gondolataidat, s bármilyen hihetetlenül
hangzik, azt is lehetővé teszi, hogy másokon - távolról - segíts.
Ma már sok tudós állítja, hogy azzá válunk, amire gondolunk.
Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy az egészségünknek a fejünk
ben kell kezdődnie.
A FÁJDALOM
„A fájdalom sohasem lehet sem elviselhetetlen,

sem tartós, hacsak képzeleted erejével fel nem nagyítod.”
A fájdalom egy túlélési mechanizmus. A fájdalommal testünk

tájékoztatást ad arról, hogy valami történik, s hogy meg kell őt
hallgatnunk. Ennek ellenére a fájdalom nagyon gyakran sokkal
inkább függ saját szubjektivitásunktól, mint a fizikai valóságtól.

Mindnyájan tudjuk, hogy a fájdalomküszöb személyenként el
térő, illetve a körülményektől függően is változhat. Másként éljük
meg betegségünket, ha egyedül vagyunk, mintha valaki szeretet
teljesen mellettünk áll.
A testi fájdalmat valamilyen sérülés vagy rendellenesség okozza.
Ennek hatására olyan anyagok szabadulnak fel, mint a bradikinin
és a prosztaglandinok, amelyek ingerük az idegrendszer fájda
lomreceptorait. Az ingerület onnan a gerincvelőn keresztül az agyba
érkezik, és ekkor érezzük a fájdalmat, ekkor tudatosul a fájdalom. j
Az érzelmi fájdalomnak is létezik „receptora”, ami az esemény
átélése. A történteket ezt követően értelmezzük. Az értelmezés fe
lel meg a - testi fájdalom esetén említett - gerincvelői, közvetítő
funkciónak. A végeredmény itt is a tudatosulás: egy gondolat.
A közhiedelem ellenére - s ezt orvosi kutatások igazolják - még
a testi fájdalom is jelentős mértékben szubjektív jelenség. Amikor
fájdalmat érzünk, ez a következő összetevőkből áll:55
Érzet: testi tünet, ami rossz közérzetet okoz.
Érzelem: hangulati állapot, ami befolyásolja a fájdalomküszöbünket.
Értelmezés: amit arról gondolunk, hogy mit is jelenthet ez a kel

lemetlenség.
Viselkedés: amitől intenzívebbé válhat vagy enyhülhet rossz köz

érzetünk.
E négy összetevő közül az utolsó három a belső kontrolitól

függ - amivel szubjektumunk rendelkezik -, melynek révén befo
lyásolhatjuk a fájdalomérzetünket.
Ahogy létezik „vészjelző” fájdalom, ami figyelmeztető funk

ciójú; ugyanúgy létezik „betegségfájdalom” is. Utóbbi olyan
krónikus fájdalom, ami lehet valamilyen idegrendszeri rendel
lenesség vagy valamilyen ördögi kör következménye, amelybe
belekerültünk.
A fájdalom emléke. Hozzáadjuk jelenlegi rossz közérzetünk

höz a korábbi érzéseink alapján eltárolt félelmünket. Ezen ördögi
kör megszakításához tudnunk kell a jelenben élni, „itt és most”,
otthagyva a múltat, ahová az tartozik: a múltban.
Izom-összehúzódás. A fájdalomérzetet izomfeszüléssel fokoz
zuk. Ezen ördögi kör megszakításához elengedhetetlen a fizikai és
a mentális relaxáció.
A figyelem. Amikor fáj valamink, általában semmi másra sem
tudunk gondolni, csak a fájdalmunkra. Ha önmagunkból kilé
pünk, hogy figyelmünket más dolgok és emberek felé irányítsuk,
az megszünteti ezt a szinte kóros önmagunkra figyelést.
Szorongás. A fájdalom a tünet, aminek az a célja, hogy meg
kíséreljük megszüntetni a fájdalom kiváltó okát. Ha egyfolytában
aggódunk, az kizárólag fokozni fogja rossz érzésünket. A nyuga
lom és a „közömbösségre” való képesség - tudomásul venni, hogy
„ez is megtörténhet” - a szorongás leghatékonyabb ellenszere.
A szomorúság. Ha sajnálkozunk a történteken, az depressziós
állapothoz vezethet, ami csak rontja a helyzetünket. Fontos, hogy
kifejezzük érzéseinket, de az is, hogy belekapaszkodjunk olyan
belső értékeinkbe, mint amilyen a remény és a hit, hogy harcol
hassunk eme állapot ellen, ami különben a kétségbeesésbe taszít
hatna minket.
Az álmatlanság. Ha ébren forgolódunk az ágyban, amikor pedig
aludnunk kellene, az csak meghosszabbítja azt az időt, amikor az ör
dögi kör felerősödhet. Érdemesebb megpróbálni pihenni, és minél
többet aludni. Kiváló gyógyszer lehet ez fájdalmaink enyhítésére.

A fizikai inaktivitás. Igaz ugyan, hogy a sérülések korlátozhat
nak bizonyos mozgásokat, de ha meg se próbálunk valamilyen tevé
kenységet végezni, akkor csupán tovább töprengünk fájdalmunkon.
Bármilyen fizikai tevékenység - különösen, ha azzal másnak segí
tünk - segíteni fog, hogy az ördögi kör megszakadjon.
Bármilyen fájdalom krónikussá válhat, ha nincs, ami a figyel

münket elterelné róla, s ráadásul környezetünk reakciója olyan el
túlzott mértékű gondoskodás lehet, ami miatt nem vállaljuk saját
magunkért a felelősséget.
Szókészletünk kitakarítása - amiről a 2. fejezetben szóltam -
életbevágóan fontos a fájdalom kezelésében! A fájdalommal kap
csolatos szavaink ugyanis olyan érzelmet ébresztenek, ami vár
hatóan negatív, pesszimista viselkedést generál. Saját levünkben
főhetünk így, ahelyett, hogy az adott helyzeten felülemelkednénk.
Ahhoz, hogy segítsünk önmagunknak fájdalmunk kezelésé
ben, a következőket kell tennünk:
• relaxálni, és ezzel ellensúlyozni a fájdalmat;

• pozitívan gondolkodni, hogy az érzelmeinket helyes meder
be tereljük;
• valamilyen pozitív kimenetelt vizualizálni, hogy így egészsé
ges értelmezést alkossunk;
• szolgálni másokat, amivel elterelhetjük figyelmünket, és meg
előzhetjük, hogy fájdalmas viselkedésmintát alakítsunk ki.
Érdemes még akkor is emlékezni Victor Hugó szavaira, amikor

valamilyen fájdalom miatt reményvesztettnek érezzük magunkat:
„Senkinek sem hiányzik az ereje,

viszont sokaknak hiányzik az akaratereje.”
Vizualizáció és egészség 27 3
A KIVÉTELES BETEG
„Az életben azt a legnehezebb megtanulni,

hogy tudjuk: melyik hídon kell átkelni,
és melyiket kell felégetni”
D á v id S y n ie R u s s e l l
Az agykontroll-tanfolyamra jelentkezők zöme azért jön, hogy

felfedezze saját képességeit, és így jobbá tegye az életét. Egyesek
azért jönnek, mert súlyos egészségügyi gonddal kell megbirkózni
uk. Bő három évtizedes agykontroll-oktatói tapasztalatom során
elképesztő gyógyulásokat láttam. Sok olyan embert megismertem,
akiket általában „kivételes betegeknek” neveznek.
A kivételes beteg az, aki készen áll arra, hogy harcoljon az
egészségéért, és arra törekszik, hogy az életminősége javuljon. Aki
önmagán belül keresi a megoldásokat, és célja eléréséért hajlandó
jelentős változtatásokra. Aki felégeti a szükségtelen, számára csak
akadályt jelentő hidakat, ám azokon a hidakon áthalad, amelyek
elvezetik a szükséges változásokhoz.
Olyan emberek ők, akik képesek fegyelmezetten, napi rend
szerességgel relaxálni és vizualizálni. Hajlandóak újra megterem
teni értékeiket, és felfedezni életük értelmét. Tántoríthatatlan hi
tet fejlesztenek ki - saját vallásuknak megfelelően elmélyülten
imádkoznak, megszabadulnak a bűntudatuktól, és hajlandóak vé
gigmenni az életüket megváltoztató folyamaton. Nem fatalisták, s
nem adják fel a reményt.
Az önmagunkon való segítés azt igényli, hogy minden lehető-
léget szemügyre vegyünk, ami célt ad nekünk; hogy arra orientá
lódjunk, ami örömöt és valódi elégedettségérzést okoz nekünk.
A különleges beteg készen áll arra, hogy ma meghaljon, de mun

káját úgy tervezi, mintha örökké élne. Mindennek eredményeként
eléri, hogy az orvosi prognózist meghazudtolva éljen, és életét pél
damutató, mindent legyőző és szolgálattal teli úttá tegye.
A Silva-féle agykontroll sohasem törekedett arra, hogy helyet
tesítse az orvost vagy a terapeutát! Olyan módszer, amely azokat a
kellékeket kínálja fel az embernek, amelyek kedvezően hatnak az
életminőségére, és betegség esetén segítenek fölerősíteni a kapott
kezelés hatását.
Egészségünk visszanyerését leginkább a konfliktusok és az ér
zelmi fájdalom gátolják. Ezek kezelése nagy és elvégzendő feladat.
Ennek során meg kell kérdőjeleznünk számos olyan nézetet, ame
lyek könnyen a kétségbeeséshez vagy a tehetetlenség érzéséhez
vezethetnének minket.
Tudnunk kell gondolkozni, kontrollálni kell szavainkat és ké
peinket, amelyek gondolatainkat alkotják, hogy képesek legyünk
érzékenységünk megfelelő irányítására. A krízisek a lehetőség pil
lanatai. A meglévő egyensúlytalanság ellenére - bár nagyon gyak
ran mi magunk idézzük elő - senki sem hibáztatható azért, hogy
beteg lett, viszont mindnyájunknak felelősséget kell vállalnunk az
egészségünkért.
Mindenki köteles törekedni a boldogságra. Az a nagy életfel
adatunk. Ez az erőfeszítés azonban gyakran köddé válik a veszte
ségek, a bánatok, az aggodalmak és a szorongás, valamint a konf
liktusok és a düh miatt. Az ilyen helyzetek - amelyek a legfőbb
stresszokok - majdnem mindig megelőzik a betegség megjelené
sét, mert gyengítik az immunrendszert. A boldog élet azonban
nem attól függ, hogy hozzánk jutottak-e a legjobb kártyalapok,
hanem attól, hogy tudunk-e játszani a kapott lapokkal.
BELSŐ ÉRTÉKEK
„A dolgokat érzékeljük, a fogalmakat gondoljuk,

ám a belső értékeket átérezni és megélni kell ”
Is m e r e t l e n sz e r z ő
Segíteni egyensúlyunk fenntartásában, ami jó egészséget biztosít

számunkra; illetve tenni egészségünk visszanyeréséért, mindez
azt is igényli, hogy felismerjük belső értékeink és lelkierőnk fon
tosságát.
A remény kétségtelenül rendkívül hatásos „gyógyszer” a fel
épülésünkhöz, illetve egészségünk megőrzéséhez, ha tudjuk: a va
lódi remény sohasem vak. A remény egyrészt abban segít, hogy a
valóságról alkotott képünk világos legyen; másrészt azon lehető
ségek észrevételében, amelyek - még ha szemünknek láthatatla
nok is - a bensőnkben ott rejlenek.
Ahhoz, hogy képesek legyünk a negatív kórjóslat ellenére is
reménykedni, élénk képzeletre és rendszeres, fegyelmezett gya
korlásra van szükségünk. Ez esetben, még ha könnyeink esőfüg
gönyként hullanak is, meglátjuk az alagútvégi fényt.
A remény örömteli időszakokat nyit meg számunkra, ami - a
fájdalom és a szomorúság ellenére - visszatérít minket az élők vi
lágába. Ezért a „végleges” és a „lemondani” szavakat törölni kéne
az orvostudomány szókincséből, mert minden kórjóslat elhomá
lyosulhat a lélek ereje mellett, ami lehetővé teszi, hogy „igent”
mondjunk az életre, és haladjunk tovább, előre.
A remény mindig lehetséges, még a legnagyobb vihar idején
Is. Amire szükség van ilyenkor, hogy higgyünk. Hitünk - mind
nyájunk saját hagyományai szerint - az, ami mindig a bizalomra
épül. Ez kell ahhoz, hogy küzdjünk, és a sötét éjszakában is célt

találjunk.
Hitünk lehetővé teszi, hogy felfedezzük az értelmet a velünk
történtekben, s hogy tudjuk: Isten sokkal többféle és hatékonyabb
képességgel teremtett meg bennünket, mint amennyit gondolnánk,
ahogy azt a tudomány fejlődése be is bizonyította. Felelősségünk
dolgozni ezek felszínre hozatalán!
Szofoklész tragédiái nyomán kijelenthető, hogy a legszebb em
beri mű az, ha felebarátod hasznára vagy, amivel Szofoklész a sze
retet fontosságára utal. Az érzéketlenség, amivel sokan viseltetünk
mások fájdalma iránt, még inkább bebizonyítja, hogy mennyire
elbutult a lelkünk. Emlékezzünk a Talmud bölcsességére:
„Ha én nem vagyok magamnak, akkor ki lesz nekem?

Ha nem vagyok másoknak, akkor kinek vagyok?
És, ha nem most, akkor mikor?"
A szeretet sokkal több, mint költői szó. Belső érték, ami az élet
hez köt minket. Ma már tudjuk, hogy a nagy gondolatok az agyból
származnak, de a nagy érzelmek, amelyek hozzájárulnak a jóság
hoz és a jóhoz, mindig a szívből jönnek.
Egyetlen pillanatig sem halogathatjuk tovább, hogy életünkben
méltó szerepet kapjon a szeretet, hogy elismervén önmagunkat
Isten, a zseniális teremtő eszközeként, segíthessünk embertársa
ink életét fenntartani és gyarapítani. Végeredményben tanulás
ból és teremtésből álló utunknak nincs is más célja, mint, hogy
TUDJUNK, HOGY SZOLGÁLHASSUNK.
Az a feladatunk, hogy megismerjük önmagunkat, s ebbe bele*
tartozik tehetségpalettánk felderítése is. Dolgunk, hogy bejárjuk
bensőnket, felfedezzük, átadjuk és alkalmazzuk a rendelkezésünk
re álló eszközeinket, amelyek segítenek életminőségünk javításá*
bán, és abban, hogy mindezt másokkal nagylelkűen megosszuk.

Ha valaki valódi látnok a tudományban, az azt is jelenti, hogy
nem fél meglepő javaslatokat tenni, és bizonyítani, hogy tudomá
nyos paradigmáink közül több is hibás lehet. Kizárólag az teszi
számunkra lehetővé, hogy tovább folytassuk a természet titkainak
felfedezését, ha folyamatosan nyitottak vagyunk minden lehe
tőségre. A valódi tudomány nem tagadja Isten misztériumának
létezését, ahogy a valódi hitnek sem szabad tagadnia azt, amit a
természet felfedez. A nagy tudós, Wernher Von Braun fizikus, ma
tematikus és az űrutazás technológiájának atyja, rendkívül világo
san fogalmazta ezt meg:
„Ugyanolyan nehéz megértenem a tudóst,

aki nem ismeri el az univerzum létezése mögötti
felsőbb értelem létezését, mint azt a teológust,
aki tagadni merészeli a tudomány fejlődését.
Valóban semmiféle tudományos magyarázat sem létezik arra,
hogy mai, modern világunkban miért nincs Istennek
ugyanakkora jelentősége, mint amekkora még azelőtt volt,
hogy elkezdtük volna művét kifürkészni a teleszkópokkal,
ciklotronokkal és űrrakétákkal.”
FELADAT:
GONDOLKODÁS AZ EGÉSZSÉGEM ÉRDEKÉBEN
Javaslom, hogy lazulj el, és a lehető legőszintébben válaszolj ön

magadnak a következő kérdésekre! E feladat elvégzése megköny-
nyíti, hogy észre vedd a változtatásra érdemes dolgokat, és segít
javítani életminőségeden és egészségeden.
írj le öt olyan dolgot, amik számodra örömöt és az önmegvalósítás

érzését jelentik!
Adsz-e magadnak - előre eltervezetten - időt azokra a dolgokra,

amelyek számodra örömöt jelentenek?
Miként nézel szembe egy egészségügyi problémával? Milyen hoz

záállással?
Amikor megbetegszel, folyamatosan úgy érzed-e, hogy a problé

ma uralkodik fölötted?
Íírzed-e, hogy uralni tudod a helyzetet, és azt képes vagy-e a be

tegségedre vonatkozóan is érezni?
Már előre legyőzöttnek érzed magad?
Érzel-e ösztönzést magadban, hogy meglévő képességeddel, min

den erőddel harcolj azért, hogy legyőzd a problémát?
Milyen nézeteiden kellene változtatnod?
Mely személyes kapcsolataidat kellene felülvizsgálnod?

Munkád mely aspektusainak kellene megváltozniuk?
Ki vagy mi ássa alá reményedet? Hogyan tudnád jobban kezelni

ezt a helyzetet vagy kapcsolatot, hogy ezáltal meggátold azt, hogy
egészségedre káros hatású legyen?
Szükségünk van arra, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyek célt

adnak életünknek. Kérdezd meg magadtól, hogy mi az, ami ér
ielmet és fontosságot ad életednek? Amitől életed értelmessé és
fontossá válik, annak tőled kell függnie, és nem attól, amit mások
mondanak, tesznek, s attól sem, hogy éppen jelen vannak-e.
FELADAT
EGÉSZSÉGEM PROGRAMOZÁSA
Ha most éppen egészségügyi kihívással kell szembenézned, és sze

retnél segíteni magadnak a felépülésben, akkor naponta három
szor kell gyakorolnod a relaxációt és vizualizálnod az eredményt,
amit el szeretnél érni. A gyakorlat időtartamának minimum 15
percnek kell lennie.
Belépsz alapszintedre a 3-ról 1-re módszerrel. Miután testileg
és lelkileg is ellazultál:
1. Vizualizáld a problémát!
2. Képzeld el az orvosi kezelést, amit kapsz és annak pozitív
hatását testedben!
3. Képzeld el saját védelmi rendszeredet, amint azt teszi, ami a
dolga, tehát hogy visszaállítja egészségedet, és fenntartja az
egyensúlyt!
4. Képeid el és érezd magadat tökéletes egészségi állapotban!
Vallásod tanításának megfelelően - ha te is jónak látod - ja*

vasolom, hogy relaxációs szinteden imádkozz is! Adj hálát a Jó
istennek!
Valahányszor eszedbe jut a problémád, vizualizáld önmagadal
tökéletes egészségi állapotban, ahogy relaxációs gyakorlataid NO*
rán teszed!
Amikor épp az orvosi kezelést kapod, vizualizáld annak po/l
tív hatását, amit az a testedben kifejt, és egyúttal önmagad képit
tökéletes egészségi állapotban!
Nagy elszántságot igényel, hogy az említett teendőket kövei ke
zetesen és fegyelmezetten végezd. Ám, ha ennek ellenére megír
szed, meg fogsz lepődni az eredményeiden!
28 3
8.
A tanfolyam
„Minden problémád megoldását önmagadban keresd,

még azokét is, amelyeket rajtad kívülállónak és anyaginak ítélsz...
Még az érintetlen őserdőben történő ösvény vágásához, vagy egy
híd kifeszítéséhez is önmagadban kell keresgélned...
És folyamatosan megfogsz bizonyosodni arról,
hogy a fényt önmagadban, belül hordod”
A m a d o N ervo
Az, hogy tudjunk gondolkodni, a létező legfontosabb feladatunk.

I léréséhez ismernünk és tudnunk kell irányítani azokat a bel-
íift folyamatokat, amelyek gondolatainkat alkotják. Ahhoz, hogy
ludjuk, a válaszok mindig bennünk rejlenek, és hogy vállaljuk a
felelősséget, hogy tegyünk ezek megtalálásáért, el kell indulunk
a saját bensőnkbe vezető, transzcendens úton, hogy onnan ösztö
nözzük magunkat tettekre.
Célunk egyszerű: ismerd meg önmagad, fedezd fel és találd
meg magadban azt a képességet, hogy hatékonyabban tudd prob
lémáidat megoldani, és ez által javíts életminőségeden!
A Silva-féle agykontroll-tanfolyam olyan technikák csokra,

ami metodikát kínál és segít, hogy mentális képességeinket meg
találjuk és fejlesszük.
Mivel a Silva-szervezet oktató jellegű, mindig is tiszteletben
tartotta és továbbra is tiszteletben tartja az összes hitet, illetve val
lást; hiszen küldetése az élet minden filozófiai irányzatának meg
felelő közös, univerzális értékeken nyugszik.
A mexikói agykontroll-tanfolyam mintegy kétórás bevezető
előadással kezdődik. A tanfolyam négy szakaszra oszlik, amelyek
folytatólagosan követik egymást, és mindig a következő sorrendet
követik:
101 SZAKASZ: a stressz kezelésével, a mély relaxáció megtanulá

sával és a feszültséget okozó problémák kontrolljával foglalkozik.
A következő gyakorlati feladatokból áll:
• Teljes fizikai és mentális relaxáció

• Alváskontroll
• Fejfájáskontroll
• Ébredés- és ébrenlétkontroll
• Álomkontroll
202 SZAKASZ: a tanulási képesség hatékonyságának növelésé

vel, memóriánk és koncentrációs készségünk javításával, a dön
téshozatallal, a célok programozásával, a fájdalom kezelésével é»
a szokáskontrollal foglalkozik. A következő gyakorlati feladu
tokból áll:
• Képzeletbeli képernyő és a memóriafogasok

• Háromujj-technika
• Pohárvíz-technika
A tanfolyam 285
• Elmetükre-technika
• Kesztyűérzéstelenítés-technika
• Szokáskontroll
303 SZAKASZ: belső érzékelésünk, intuíciónk és kreativitásunk

fejlesztésével, képzésével és kezelésével foglalkozik olyan gyakor
latokon keresztül, amelyek során képeket vetítünk ki. A következő
gyakorlati feladatokból áll:
• Lakásunkba történő mentális kivetítés

• Fémekbe történő mentális kivetítés
• Növényekbe történő mentális kivetítés
• Állatokba történő mentális kivetítés
• A képzeletbeli laboratórium létrehozása
• A tanácsadók létrehozása
404 SZAKASZ: a képzelet - egészségünkre és intuitív képessé

günkre vonatkoztatott - kontrolljával foglalkozik. A következő
gyakorlati feladatokból áll:
• Az ember anatómiai felépítésébe történő kivetítés

• Esettanulmányok
A tanfolyam időtartama kb. 40 óra. Befejezésekor a résztvevők

oklevelet kapnak, ami igazolja a részvételt, valamint egy fényké
pes nemzetközi igazolványt, amelyhez előzetesen a résztvevők két
ít'nyképet adnak át, és amellyel igazolhatják magukat, ha részt kí
vánnak venni agykontrollos rendezvényeken.
Az én felügyeletem alatt álló területen kb. 25 éve gyerekek ré
szére is adaptáltuk a tanfolyam anyagát. Ezen a kurzuson a köz
ponti téma a hatékony tanulás. További adaptációk is készültek, és
létrehoztunk tanfolyamokat serdülőknek és fiataloknak, amelyek

iránymutatást adnak a koruknak megfelelő témakörökben.
Az, hogy egész korai életkortól kezdve felkínáljuk az emberek í
számára azokat az eszközöket, amelyekkel felépíthetik egészséges
önbecsülésüket, hatékonyabbá tehetik a tanulást, és pozitív élet- j
szemléletet alakíthatnak ki, valószínűleg az egyik legjobb kellék
ahhoz, hogy életminőségük javuljon és megelőzhessenek jövő- 1
beli problémákat. Amint arra újabb kutatások is rámutatnak, az
egészen korai életkortól kezdve fennálló, pozitív érzelmi beál- |
lítottság segíthet az élettartam meghosszabbításában, s ráadásul
kiváló megelőzési mód az olyan problémákra, mint amilyen pl. az
Alzheimer-kór.56
Intézetünk - ahogy azt már a bevezetőben is megemlítettem
- nem multinacionális szervezet. Ezért a világon minden ország
agykontrollszervezete egyéni módon nyújthatja szolgáltatásait.
Ami fontos, hogy ragaszkodjon a tanított mentális technikákhoz.
Akadhatnak agykontrolloktatók, akiknek briliáns ötleteik tá
madhatnak, és érdekes elméleteket, illetve hipotéziseket dolgoz
hatnak ki. Módszertanunk középpontjában azonban mindig ín
az az elsőrendű cél állt - és ez így lesz a továbbiakban is hogy
segítsünk az embereknek természetes képességeik felfedezésében
és mindennapi problémáik megoldásában.
Az emberek alapvető problémáinak köre változatlan. Tanfo
lyamunk nem óhajt filozófiai disszertáció, metafizikai előadás,
és még kevésbé valamiféle szektás ráhatás lenni. Ezért az egyen
oktatók feladata nem az, hogy elméleteken vagy hipotéziseken
töprengjenek, hanem az, hogy a technikákat közérthetően és tli
dományos érvekkel alátámasztva átadják, valamint azok haszná
latára ösztönözzék a tanfolyam résztvevőit.
Az agykontroll-tanfolyamot elvégzett hallgatók később mi
gyón olcsón - egyes országokban ingyen - akárhányszor megl«
A tanfolyam 287
mételhetik a kurzust, hogy tudásukat felfrissítsék. Ezt a világon

mindenhol tiszteletben tartják.
Mexikóvárosban ingyenes összejöveteleket tartunk a tanfolya
mot végzetteknek, heti rendszerességgel, ahol előadásokat hall
gathatnak pszichológiai, személyiségfejlesztési, orvosi, pedagógiai
témákban, továbbá a tanfolyam technikáit, illetve azok elmélyíté
sét gyakoroljuk. E találkozókkal az a célunk, hogy elősegítsük a
motivációt és az elsajátított technikák használatát.
Tanfolyamunk valószínűleg az egyik legutánzottabb és leg-
plagizáltabb kurzus. Büszkeséggel tölt el, hogy módszertanunk
modellként szolgált és szolgál más tanfolyamok számára. Mégis
nagyon fontos meggyőződni arról, hogy olyan oktató agykont-
roll-tanfolyamára ülsz-e be, aki erre az oktatásra valóban jogosult
és felkészült. Ezt a www.silvamethod.com nemzetközi honlapon
ellenőrizheted.
Intézményünk létrehozta Mexikóban a Holisztikus Orientáció
Egyesületét is - egy segítő és jótékonysági alapítványt -, ami két
ellátó központtal rendelkezik.
A Mexikóvárosban működő központ olyan súlyos egészségügyi
problémákkal küzdő emberek számára nyújt szolgáltatásokat, aki
ken az orvostudomány már nem tud segíteni. Rendelkezésükre áll
egy orvosokból, pszichoterapeutákból és önkéntes, agykontroll-
lanfolyamot végzettekből álló csoport, akik átfogó iránymutatást
adnak a betegeknek, megosztva velük a relaxációs és az egészség
vizualizációjára vonatkozó technikákat.
Mérida városban, a Yucatán félszigeten található központ
ban elsősorban olyan gyermekekkel és fiatalokkal foglalkoznak,
akik nagyon rossz anyagi körülmények közt élnek, és agykáro
sodásban szenvednek. Számolhatnak továbbá orvosi, pszicholó
giai és elkötelezett önkéntesek segítségével is. Ugyanúgy, ahogy
Mexikóvárosban, munkatársaim ott is átfogó módon látják el a
súlyos egészségügyi problémával küzdő embereket. Mindkét köz

pontban - az alapításuk óta eltelt több mint 25 évben - egészen
rendkívüli eredmények születtek.
Szervezetünk jelentős mennyiségű, különböző országokban
publikált tanulmánya és kutatási eredményei mind a módszertan
hatékonyságát bizonyítják. E tanulmányok egy részét a Silva Mind
Control International57 összeállította, és egy kutatási kézikönyv
formájában ki is adta.
Intézményünk neve Mexikóban, Közép-Amerikában és Pana
mában: Asociación Latinoamericana de Desarrollo Humano.
S.C (Latin-amerikai Személyiségfejlesztési Társaság Bt.). Központi
irodái Mexikóvárosban találhatók. Intézményünk küldetése,
hogy együttműködjön az emberekkel életminőségük javítása ér
dekében, megkönnyítve számukra saját eszköztáruk használatát;
hogy segítsen felfedezni, illetve megerősíteni mindenkinek saját
képességeit és belső értékeit; hogy támogassa a vállalatok és a tár-i
sadalmi csoportok fejlődését; és hogy valódi társadalmi munkával
szolgálja a közösséget.
Munkánkat küldetésünk iránt elkötelezve, a tanfolyamok tar^
talmát rendszeresen korszerűsített, professzionálisan, etikusan,
felelősségteljesen, szolidárisán és mindenki hitét tiszteletben tart^
va végezzük.
Anna Frank - fiatal kora és rendkívüli szenvedése ellenére - t
bölcs szavakat írta naplójába: „Csodálatos tudni, hogy egy pil
lanatig sem kell várni arra, hogy elkezdhessük a világot jobbi
tenni”. Ez külön-külön mindnyájunktól függ, az iránti elhatá*
rozásunktól, hogy jobbá váljunk, és hogy felelősségteljesen dol
gozzunk azért, hogy megépítsünk egy mindenki számára jobb
világot. Lehet, hogy néhanapján úgy érezzük, hogy amit teszünli
az csupán csepp a tengerben. A tenger mégis kevesebb lenne, hfl
hiányozna belőle az a csepp!
A tanfolyam 289
Ha emlékszel arra, hogy amit el tudunk képzelni, azt meg is

tudjuk valósítani, akkor a tanfolyam a legjobb eszköztárat nyújtja
számodra, hogy megértsed és alkalmazd azt a csodálatos, krea
tív képességet, amit Isten adott neked. A tudomány ma azt állítja,
hogy akár egyetlen gondolatnak is lehet világot megváltoztató ere
je. Fontos tehát, hogy a világ alakulására mindannyian hassunk.
Tudhatjuk, hogy kik vagyunk, de azt nem, hogy mivé válhatunk.
Még ha a legegyszerűbb és legteljesebb módon is próbáltam
elmagyarázni, hogy mit nyújthat számodra az agykontroll, azt so
hasem lehet kizárólag szavakkal kifejezni. Nagyon helyesen állítja
a magyar teológus, Boros László:
„A lényeg mindig megszökik

intellektuális erőfeszítéseink és szavaink elől.
Kizárólag tapasztalatként jelenik meg.
Add meg magadnak a lehetőséget, hogy átéld az agykontroll-

tanfolyam élményét!
291
9 .
Isten, élet és elme
Személyes vélemény
„Nem gondolom, hogy köteles lennék elhinni,

miszerint ugyanannak az Istennek, aki érzékenységgel
gondolkodási készséggel és intelligenciával
áldott meg minket, az fenne a szándéka,
ftogy lemondjunk ezek használatáról ”
G a l il e o G a l il e i
Valóban abszurd lenne, ha képességeink nem azt a célt szol

gálnák, hogy a világunkat felfedezzük, hogy adottságainkat fej
lesszük, hogy jobbá váljunk, s hogy értelmünkkel megoldjunk
problémákat, elősegítve mindezzel a jobb élet megteremtését.
E 37 év alatt, amióta a Silva-módszert 20-nál is több - ame
rikai, európai és közel-keleti - országban oktatom, s hogy tanúja
lehettem az átalakulás, a siker és az egészség területén bekövet
kezett rendkívüli változásoknak, mindig szeretetet kaptam azok-
tól, akik megtiszteltek azzal, hogy szolgálatot tehettem nekik.
Mindig megkaptam a pedagógus-, a pszichológus- és az orvos-

társadalom segítségét is. Ugyanezt sajnos már nem mondhatom
el néhány vallási csoportról, akik a világ és az emberek megítélé
sében fanatikusak és korlátozottak.
A jelek szerint sok fundamentalista számára az elme ereje és
annak kutatása napjainkban ugyanazt a „fenyegetést” jelenti, és
ugyanazt a bizonytalanságot idézi elő, mint amit Charles Darwin
fejlődéselmélete okozott a XIX. században, illetve amit Galilei
kijelentése váltott ki, miszerint a Föld nem az univerzum közepe
és mozog.
Akik korlátoltságuk, előítéletességük és fundamentalista gon
dolkodásuk miatt - mit sem tudván a tanfolyamról - nem átall
ják az agykontrollt pocskondiázni, sajnos olyan vallásosságról tesz
nek ezzel tanúbizonyságot, ami nagyon messzire eltávolodott a
valódi hittől.
Oktatási intézmény lévén tiszteletben tartjuk mindenki vallását,
Minden országban, ahol az agykontrollt oktatják, az oktatók telje
sen szabadon gyakorolhatják hitüket, bármilyen legyen is az. Ebben
a fejezetben személyes véleményemet fejtem ki.
Mivel gyakorló katolikus vagyok, az említett - szektás és fa
natikus jellegű - reakció érzékenyen érintett.
A tanfolyam elvégzése, majd a tanultak gyakorlása hosz
szú éveken keresztül egyre közelebb vitt Istenhez, és hatására
a spiritualitásomat egyre mélyebben tudtam felfedezni. Oktatói
munkám kapcsán átélhettem és átélhetem azt az élményt, hogy
sokaknak segíthetek megkezdeni önmaguk felfedezését és cl
indulni saját, belső útjukon.
Az indokolatlan kritika a Pünkösdi Közösségekben kezdő ■
dött, még az 1970-es években. E csoportok az összejövetelei
ken számos olyan megnyilvánulást kezdeményeztek, amelyek
a tevőleges hitvallást és a bizonyságtételt helyezik előtérbe,
Isten, élet és elme 293
Elborzasztó obskurantizmusukkal* „mágiának” titulálták azt

a természetes képességet, hogy elleningert alkalmazó techni
kákkal - amelyeket az orvostudomány elismer, és napjainkban
rendszeresen használ - kontrollálni lehet a fájdalmat.
A 90-es években Jósé Silva - néhány magánkiadású művében
- kifejtette privát véleményét az intelligencia fejlődéséről és a hit
ről. Annak ellenére, hogy Jósé minden művében hangsúlyozta,
hogy csupán személyes véleményét írja le, azokba egyesek mégis
belekapaszkodtak. Erre hivatkozva próbálták igazolni irracionális
hozzáállásukat egy olyan módszerhez, ami felelősségteljes kutatá
sokra épül, és ami a világon sok millió embernek segített.
Bár sokszor nem értettem egyet Jóséval, mindig tiszteltem lelki
emelkedettségéért; szerény egyszerűségéért - soha nem léptette
elő magát „mesternek” -; hogy minden munkatársa vallását min
dig tiszteletben tartotta; és főleg azért, hogy élete legfontosabb cél
kitűzésének embertársai szolgálatát tekintette.
Meggyőződéses katolikusként tagadom azt a véleményt, hogy
akiknek hite a miénktől eltérő, azok arra ítéltetnek, hogy nélkülöz
zék Isten mérhetetlen szeretetét és a belőle áradó fényt. Tagadom
továbbá, hogy egy olyan kicsike Istenben hinnék, aki fenyegetve
órezné magát teremtményei talentumaitól, amiket Ő maga ado
mányozott nekik. Ezért egyetértek Galileinek a fejezet elején idé
zett szavaival.
A megalapozatlan vallási offenzíva kizárólag azt mutatja
meg, hogy mennyire vak tud lenni a gőgösség, és milyen merész
a tudatlanság. Nagyon sürgősen szükségünk van arra, hogy újra
megéljük az alázatosságot, és gyakoroljuk a toleranciát, amelyek a
tanuláshoz és a továbbfejlődéshez elengedhetetlenek.
* Szélsőségesen ellenséges magatartás a felvilágosodással és a haladással

izemben (Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1983.)
E gőgősség és tudatlanság szomorú példája volt az az in

ternetre - fanatikus csoportok által - föltett, az ún. New Age-ről
szóló néhány dokumentum, ami sok hívővel elhitette, hogy az
egyház hivatalos álláspontját olvassák.
Némelyikük támadja a kvantumfizika alapvető posztulátu-
mait; Carl Jung spiritualitását; s a transzperszonális pszicholó
giát, amit pedig katolikus egyetemeken is tanítanak. Elvetendő
NewAge-jelenségként említik a biofeedbacket (tudományos or
vosi módszer, amivel az ember megtanítható számos testi funk
ciójának szabályozására), a jóga gyakorlását, a hipnózist, sőt még
a Gestalt-terápiát is. Mindez csupán még egyértelműbbé teszi azt
az abszurd obskurantizmust, amely azokat az önjelölt vezéreket
jellemzi, akik úgy bírálnak meg könyörtelenül dolgokat, hogy
még csak nem is ismerik azokat.
Tiszteletlenségük más vallások alapvető hitét támadja: pél
dául a reinkarnáció tanát a buddhistáknál és a hinduknál; vagy
a természettel való kapcsolatot a bennszülött népeknél. Elítélnek
továbbá bármifajta meditációt, amelynek középpontja nem
Krisztus üzenetét hordozza, ami szintén tiszteletlen elvakultsá-
got jelent minden más vallású hívővel szemben.
Honnan ered ez a mély félelem? Egyesek szerint a szilárd ala
pot nélkülöző hit sérülékenységéből. Ha ez a helyzet, akkor azon
kellene dolgoznunk, hogy megerősítsük a hívők hitét, ami rész
ben oly módon történik, hogy életünkkel példát mutatunk, s ez
sokszor bizony elmarad.
A támadások hatására - mivel teljes mértékben meg vagyok
győződve az agykontroll hatalmas jótéteményeiről - kértem >t
Mexikói Érseki Hivatalt, hogy foglaljanak állást. A helyzet az agy
kontroll számára kedvezően tisztázódott: az érsek úr aláírt egy
okmányt. (Habár a fundamentalizmus ereje nem tette lehetővé,
hogy ez az okmány úgy kerüljön kihirdetésre, ahogy azt az érsek
úr óhajtotta.) Hálás vagyok Camilo Maccise O.C.D. atyának, aki

Rómában a Sarutlan Karmelita Rend generálisa volt, aki a teoló
gia doktora és elismert biblikus szaktekintély, s aki e könyvhöz
írt függelékében említést tesz az imént említett okmányról, ami
az irodánkban megtekinthető.
Mivel hitemet gyakorlom, és egyházamnak aktív tagja vagyok,
bátorkodok idézni néhány olyan hivatalos okmányt, amelyek
teljesen világos egyházi állásfoglalást tartalmaznak a tudomány
és az ember képességeinek felderítésére szolgáló, legitim kuta
tások tekintetében. (Sokan ugyan igyekeznek ezeket figyelmen
kívül hagyni.) Biztos vagyok abban, hogy ezen okmányok teljes
terjedelmükben történő átolvasása segít tisztázni egyházunk va
lódi álláspontját.
Populorum progressio*:
enciklika a népek fejlődéséről58
A Silva-féle agykontroll célja: a fejlődéshez lehetőséget te

remtő, praktikus technikákat felkínálni; és segíteni tökéletesíteni
a minden emberben meglévő, természetes képességeket. Ezzel
kapcsolatos enciklikarész:
„Születése alkalmával mindenki megkapta képességei és te

hetségei csíráját, s ezt termővé kell érlelnie. A kibontakozás a
környezettől kapott nevelés és az egyéni erőfeszítések gyümöl
cse, ami lehetővé teszi, hogy mindenki betájolódjék a teremtője
által felkínált cél felé. Az intelligencia és a szabadság birto
kában éppen úgy felelős növekedéséért, mint üdvösségéért. A
* Az e fejezetben szereplő, VI. Pál pápa Populorum Progressio:

rnciklika a népek fejlődéséről című körleveléből származó idézeteket
dr. Wöllner Ferenc S.O.Cist. fordította. (A fordító megjegyzése.)
nevelők és a környezet olykor segítik, máskor hátráltatják az

embert. De bármilyen hatások érik is, sikerét vagy kudarcát
elsősorban ki-ki magának köszönheti. És ha csak értelme és
akarata erejét veti is latba, megnőhet emberségében, értéke
sebb lehet, többé válhatik.”
PP. 15
Büszkeséggel tölt el, hogy olyan egyházhoz tartozom, amely

a Jóisten, a mi örök szövetségesünk világosságát hirdeti. Emellett
azt is hirdeti, hogy az ember rendkívül jelentős szerepet játszik a
teremtésben, részben a gondolkodási képessége révén. Ez is segí
ti, hogy növekedjünk emberségben. Helyzetünkkel kapcsolatban
az egyház így fogalmaz:
„A fejlődés folyamata nem csak számos technikust igényel, ha

nem még sokkal több mélyre tekintő bölcset, aki azt kutatja,
hogy mi az új humanizmus. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy a
modern ember... ismét magára találjon...”
PP. 20
A Silva-módszer hangsúlyozza felelősségünk fontosságát és

mindnyájunk munkájának jelentőségét, mivel:
„Az... embernek együtt kell működnie Teremtőjével a teremtés

befejezésén, és rá kell nyomnia a földre annak a szellemnek bé-
lyegét, amit szintén úgy kapott.”
PP. 27
Talán nem a mi felelősségünk fejleszteni szellemiségünket? A

minket alkotó részek közti egyensúly megteremtése erőfeszítése
ket igénylő feladat. Nem oszthatjuk fel az embert darabokra, és
nem kötelezhetjük a tudományt arra, hogy ismét a karteziánusi
dichotómia hibájába essen, ami oly hatalmas mértékben hátrál
tatta létünk mélyebb megértését:
„Az ember viszont csak abban a mértékben igazán ember, ameny-

nyiben tettei uraként és értékük bírájaként maga szövi haladása
szálait, összhangban azzal a természettel, amit Teremtőjétől ka
pott, és amelynek lehetőségeit és igényeit szabadon vállalja.”
PP. 34
Vajon az elme és annak - feltárt és még feltáratlan - képessé

gei nem részei-e annak az erőnek, amivel Isten ruházott fel min
ket? Nem erkölcsi kötelességünk-e felfedeznünk és fejlesztenünk
valamennyi olyan képességünket, amelyek hozzájárulnak fejlő
désünkhöz?
„Az ember semmi esetre sem az értékek legfőbb zsinórmérté

ke, magát csak úgy valósíthatja meg, hogy túllép önmagán,
Pascal annyira igaz szavai szerint: »Az ember végtelenül túl
szárnyalja az embert.«”
PP 42
Manapság különösen szükségünk van a testvériességre, a fe

lebaráti szeretetre, és mindannak keresésére, ami egy nyitott és a
különbségeket tiszteletben tartó egyházon belül - ami felvállalja
mindazt, ami valóban egyetemes - egyesíthet minket. Vajon nem
épp az-e az egyetemes, ami mindig befogad másokat, még akkor
is, ha ők nem abban hisznek, amiben én?
„És ha igaz az, hogy a világ azért beteg, mert hiányzik belőle a
gondolat, hívó szavunkat az elmélyedés embereihez intézzük, a
bölcsekhez, legyenek katolikusok... minden jóakaratú ember
hez szólunk. ... »Keressetek és találtok«, nyissátok meg azokat
az utakat, amelyek egymás megsegítéséhez, a szívek kitágításá
hoz és a testvéribb élethez vezetnek a valóban egyetemes emberi
közösségben.”
PP. 85
A II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES* kezdetű

lelkipásztori konstitúciója az Egyházról a mai világban59
Ahogy ez a dokumentum leszögezi: Isten számára „nincs

olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem talál
na szívükben” (GS.l) Valóban „örömöt és reményt” kell adnia
- ami a dokumentum spanyol címe is. Ez a katolikusok számára
*A Gaudium et Spes dokum entum ból idézett részlet a Magyar

Katolikus Püspöki Konferencia honlapján megjelent, eredeti és
hivatalos magyar fordítás szövegéből származik (uj.katolikus.hu/
konyvtar.php). (A fordító megjegyzése.)
bizonyítja egyházunk nyitottságát azokkal a jelentős változások

kal kapcsolatban, amelyeket a tudomány sokszor elénk tár.
„Az ilyen tudományos beállítottság a kultúrát és a gondolkodás-

módot másként alakítja.. .A biológiai, pszichológiai és társada
lomtudományok fejlődése az embert nem csupán jobb önisme
retében segíti, hanem abban is, hogy technikai módszerekkel
közvetlenül befolyásolja a társadalmak életét”
GS.5
Kik is vagyunk mi - gondolkodásra és kreativitásra képes

lények - valójában? Ha hívők vagyunk, hol találkozhatunk
Istennel? Talán attól félnek a fundamentalisták, hogy bárki képes
megtalálni a benne lakozó Istent? „Az igazság szabaddá tesz” (Jn
8:32), ez pedig mindig veszélyesnek bizonyul azok számára, akik
vétkességük és félelmük miatt megkísérelnek akadályokat gör
díteni emberek szabadsága elé, és meg akarják határozni a sor
sukat. Azon szabadság elé, amit maga Isten is tiszteletben tart;
illetve azt a sorsot, ami felől mindenki csak önmaga dönthet.
(Az ember)... „benső valójával ugyanis a dolgok teljességét

meghaladja: ebbe a mély, benső világba tér, amikor a szívébe
fordul, ahol Isten várja őt, aki a szíveket vizsgálja, s ahol ő
maga Isten színe előtt dönt a saját sorsáról.”
GS. 14
Milyen nagy szükségünk is van az olyan bölcs értelemre, ami

Nejteni engedi számunka a láthatatlant; ami átlép annyi, önma
gunknak felállított vagy vakon elfogadott - az illetők tekintélye

miatt meg nem kérdőjelezett - korláton!
(Az ember)... „Értelme ugyanis nem korlátozódik pusztán a
jelenségekre, hanem az érthető valóságot igaz bizonyossággal
meg tudja ragadni... A z emberi személy értelmes természe
tét végül a bölcsesség tökéletesíti..., mely az emberi elmét
szelíden vonzza az igaz és a jó keresésére és szeretésére; s ha
bölcsesség hatja át az embert, a láthatókon keresztül eljut a
láthatatlanokhoz. A mi korunk pedig az elmúlt századoknál
jobban rászorul erre a bölcsességre, hogy minél emberibb legyen
minden újdonság, amit az ember fölfedez. A világ jövője forog
ugyanis veszélyben, ha nem támadnak bölcsebb emberek.”
GS. 15
Az igazi hívő Isten ingyenes szeretetéből született világban

indul útnak. Abból a teljes szabadságból, amellyel Isten meg
teremtett minket. Azokkal a talentumokkal indul útnak, ame
lyekkel Isten bőségesen megáldott minket. S az ember a nélkül
választja meg sorsát, hogy Isten bármiféle módon kényszerítené
őt arra, hogy keresse és szeresse Őt.
„Isten ugyanis az embert a saját döntésére akarta bízni, hogy

a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragasz*
kodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre. Az
ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabod
választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belső in
dítás és irányítás, ne pedig belső vak ösztön vagy merő kiilsÖ
kényszer hatására.”
GS. 17
Elszomorít a méltatlan fanatizmus, és szégyenkezem miatta.

A fanatizmus nem hajlandó párbeszédre, és meddő a valódi fe
lebaráti szeretetre. Nem része-e természetünknek az elme? Nem
fontos-e tehát felfedeznünk elménk képességeit, s fejlesztenünk
azokat?
Tarthatatlan, hogy valakit megfenyegetnek, és kétségbe von
ják istenhitét pusztán azért, mert gondolkozik és hisz azokban a
képességekben, amelyeket maga Isten adott neki. Sokakat „sá
tánnak” tituláltak, mert bízni mertek a természet adta lehető
ségekben vagy a tudományban, illetve megérzéseikben. Vallási
meggyőződése alapján kéne talán a sebészt is megválasztanunk,
akinek a kezébe adjuk szerettünk életét? Vagy talán mégis inkább
a szakértelme alapján? Fenyegeti-e Istent, ha az ember használja
értelmét, elméje és képzelete erejét, hogy segítsen egy beteg em
beren?
„Az ember mindig törekedett arra, hogy munkájával és tehetsé

gével minél gazdagabban bontakoztassa ki életét; ma azonban
uralmát, főként a tudomány és a technika segítségével szinte
az egész természetre kiterjesztette, s egyre tovább terjeszti...
Mindezek következtében sok olyan dolgot, melyet korábban
az ember a természetfölötti erőktől várt, ma saját munkájá
val biztosít magának ”
GS. 33.
Minden jelentős előrelépés - a tudományban is - egy hipo

tézisből, egy intuitív gondolatból származott. Néhány megszü
letett elméletet csak évszázadokkal később sikerült bizonyítani.
Kopernikusz állította először, hogy nem a Föld a világegyetem
középpontja, s Galilei ezt csak 100 évvel később bizonyította be.

Talán nem az - intuitív és kreatív - emberi elme szülte-e a tudo
mányos haladást, a művészeti alkotásokat, és teremtette meg az
egyre jobb életkörülményeket? Olyan Istenben hiszek, aki meg
láttatja velünk, hogy környezetünk jobbá válhat, és számunkra
hasznossá tehető.
„A hívők bizonyosak abban, hogy az egyéni és közösségi em

beri tevékenység, illetve az a hatalmas erőfeszítés, mellyel az
emberek a történelem folyamán életük körülményeit javítani
akarják, önmagában véve megfelel Isten tervének.”
GS. 34
Akik félelmet éreznek a személyiségfejlődés, a befelé fordu

lásra való képesség és a Teremtővel való találkozáshoz elveze
tő út egyedül történő felfedezésével kapcsolatban, azoknak az
Istenképe siralmas. Ők azt hiszik, hogy Isten oly kicsiny, hogy az
ember képes megsérteni Őt csupán azzal, hogy sikereket tud el
érni, és képes jobbá válni. Szilárd meggyőződésem, hogy mindaz,
amit képesek vagyunk vagy valaha is képesek leszünk tenni, az
mindig is eltörpül Isten mindenhatósága, mindentudása és min •
denhol jelenlévősége mellett, amelyben igenis hiszek. Egyetértek
egyházammal, amikor kijelenti, hogy a hívők:
„...nem gondolják azt, hogy az emberek leleményességéből

és erejéből született alkotások szemben állnak Isten hátai
mával, vagy azt, hogy az eszes teremtmény mintegy vetély*
társa a Teremtőnek, épp ellenkezőleg, meggyőződésük, hogy

az emberi nem győzelmei Isten nagyságának jelei és az ő ki
mondhatatlan tervének gyümölcsei.”
GS. 34
Miért próbálják mégis korlátozni az embereket lehetőségeik

és képességeik felfedezésében? Miért kell megtagadni azt, ami új
tényeket és törvényszerűségeket hoz felszínre? Miért kéne visz-
szafogni autonómiára való képességeinket?
„Ha a földi valóságok autonómiáján azt értjük, hogy a te

remtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is, meg
vannak a saját törvényeik és értékeik, melyeket az em
bernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaznia és
rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg
teljesen kifogástalan; amit nemcsak korunk emberei igé
nyelnek, hanem a Teremtő akaratának is megfelel... Ezért
bármelyik szaktudomány módszeres kutatása - ha való
ban tudományosan és az erkölcsi norm ák szerint folyik
- igazában soha nem kerül ellentétbe a hittel, mert a földi
valóságok és a hit valóságai ugyanattól az Istentől ered
nek. Sőt, aki alázattal és állhatatosan igyekszik föltárni a
természet rejtélyeit, azt, még ha nem is tudja, szinte Isten
keze vezérli, aki m indent fönntartván teszi, hogy a dolgok
azok legyenek, amik. Ezért csak sajnálni lehet, hogy nem
eléggé látva a tudomány törvényes autonómiáját olykor a
keresztények között is megnyilvánultak olyan fölfogások,
melyekből nézeteltérések és szenvedélyes viták támadtak,
és sokakat vittek arra, hogy a hitet és a tudom ányt egy

mással szemben állónak gondolják... Egyébként bármely
vallás hívei mindig meghallották Isten szavát és megnyi
latkozását a teremtmények nyelvén...”
GS. 36
Kétségtelenül feladatunk javítani társadalmunkon, és - m un

kánk és képességeink révén, minden találékonyságunkat lat
ba vetve, nyitott hozzáállással - kreatív alternatívákat keresni
a problémák megoldására. Az is feladatunk, hogy párbeszédet
folytassunk embertársainkkal, függetlenül attól, hogy a vallásuk
a miénkkel megegyező-e vagy sem.
„Eltérnek az igazságtól azok (a keresztények), akik tudván,

hogy nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keres
sük, úgy vélik, ezért elhanyagolhatják a földi kötelességeiket,
és nem veszik figyelembe, hogy épp a hit fokozza a kötelezett
séget kinek-kinek a hivatása szerint... Kitartó tanulással ké
szüljenek föl, hogy részt tudjanak venni a világgal és a legkü
lönbözőbb fölfogású emberekkel folytatandó párbeszédben.”
GS. 43
Sokan az agykontroll-tanfolyam elvégzése és a tanult technikák

gyakorlása révén fedezik fel spiritualitásukat és kötelezettségüket
önmagukkal és embertársaikkal szemben. Vitathatatlan, hogy lm
valódi erőfeszítéseket teszünk az önismeret irányába, akkor az
közelebb visz minket az emberi szellem transzcendens értékei
Isten, élet és elme 30 5
hez és a bennünk lakozó Istenhez. Ezt Avilai Nagy Szent Teréz és

Hippói Szent Ágoston is megfogalmazta:
„Ami az önismeretet illeti, azt sosem szabad elhagyni... Az ön

ismeret kenyerével együtt kell minden csemegét elfogyaszta
nunk.”
Av il a i N a g y S z e n t T e r é z : A z É l e t K ö n y v e XIII, 15
„Amilyen mértékben ismeri meg önmagát az ember, olyan

mértékben fogja önmagában felfedezni és megismerni Istent.”
h ip p ó i S z e n t Á g o s t o n : D e O r d i n e (A R e n d r ő l ) 2 ,1 8 .4 8
A Gaudium et Spes emlékeztet bennünket arra, hogy annál

nagyobb mértékben leszünk képesek előmozdítani és kifejezni
az emberek közti egység szellemét, minél inkább tudjuk tisztelni
a különböző kultúrák sajátosságait. Tehát a toleranciára és a sze
retetteljes nyitásra szólít fel minket.
„A kultúra kibontakozásához... mindig szükség van a neki ki

járó szabadságra és a saját törvényei szerint való önálló cse
lekvés lehetőségére. Méltán követeli meg tehát, hogy megbe
csüljék, és joggal örvend bizonyos sérthetetlenségnek, föltéve
természetesen, hogy a közjó határain belül ügyel a személy, s
a kisebb-nagyobb közösségek jogainak tiszteletben tartására.
...a z Egyház nem tiltja, hogy »a művészetek és a tudományok
a maguk határai közt a saját elveiket és módszerüket köves
sék«; ezért »ezt a jogos szabadságot elismerve« állítja és helyesli
a kultúra, s kiváltképp a tudományok jogos autonómiáját.”
GS. 59
Ne dőljünk be a fanatikusoknak, akik azt próbálják elhitetni

velünk, hogy a fejlődés, az új eszmék, a törvényszerűségek ku
tatása - amit a mélyebb valóság felfedezéséért mindenki a saját
hagyományrendszerében végez - fenyegetné hitünket!
Talán semmit sem tanulhatunk a filozófus Kierkegaardtól
vagy Dietrich Bonhoeffer teológiájából, mert nem katolikusok?
Meg kell akkor tagadnunk Isaac Newton vagy Albert Einstein
elméleteit és felfedezéseit, mert ők nem voltak keresztények?
„Ámbár az Egyház nagyon sokat tett a kultúra fejlődéséért, a

tapasztalat azt mutatja, hogy esetleges okok miatt nem min
dig könnyű összehangolni a kultúrát és a kereszténységet... E
nehézségek nem szükségszerűen károsítják a hitéletet, sőt a hit
pontosabb és mélyebb megértésére serkenthetik az elmét. A tu
dományok, a történelem és a bölcselet újabb vizsgálódásai és
eredményei ugyanis új kérdéseket vetnek föl, melyeknek gya
korlati következményei vannak, és a teológusoktól is új kutatá
sokat követelnek... A lelkipásztorkodásban nemcsak a teológiai
elveket kell kielégítően ismerni és alkalmazni, hanem a világi
tudományok, elsősorban a lélektan és a szociológia eredménye
it is, hogy a híveket is tisztább és érettebb hitéletre vezessék.”
GS. 62
Hogy a teológia és a tudomány nehogy ismét beleessen azok

ba a hibákba, amelyek oda vezetnek, hogy az egyik kizárja a má
sikat; továbbá, hogy egymás melletti létezésükkel jobban has/,
nára lehessenek az emberiségnek:
(E feladatukat azonban csak akkor teljesíthetik, ha) „minden

hívőnek, klerikusnak és laikusnak biztosítva van a kutatás, a
gondolkodás és a szerény, de bátor véleménynyilvánítás jogos
szabadsága mindabban, amiben szakértő.”
GS. 62
Büszke vagyok, hogy egy olyan egyházhoz tartozom, amelyik

Őszentsége II. János Pál pápán keresztül képes volt bocsánatot
kérni Galileitől; egy olyan egyházhoz, amelyik „idősebb testvé
reinkként” ismeri el a zsidó embereket, és végre mindörökre el
töröl mindenféle diszkriminációt. Egy olyan egyházhoz, amelyik
„szeretné egyesíteni a kinyilatkoztatás fényét az emberi tudással,
hogy megvilágosítsa az utat, melyen csak nemrégiben indult el
az emberiség”*60
A jótéteményeket hozó tudomány sokkal gyorsabban fejlőd
hetett volna, ha azok, akik többet beszélnek az ördögről, mint
Istenről, nem lettek volna alkalmatlanok arra, hogy elismerjék
a változást.
Néhány fanatikus „áltudományossággal” vádolja az agykont
rollt, ami tájékozatlanságukat bizonyítja a legfrissebb kutatások
terén - amelyről e könyvben is esik még szó. Másrészt azt jelzi,
hogy ők képtelenek elismerni, hogy a tudomány nagy elméletei
intuitív felismerések alapján születnek meg, amelyek esetében
olykor akár évszázadok is eltelhetnek addig, amíg azok bizonyí
tást nyernek.
Valószínűleg azért nehéz - az intuitív felismeréseken alapu
ló tudománytörténetünk ellenére is - elfogadnunk a tényt, hogy
gondolataink rendkívül nagy mértékben hatnak életünk alaku
*( iaudium et Spes (GS 33)

lására, mert annak idején René Descartes dichotómiához folya

modott. Descartes (1596-1650) olyan mozgalom tagja volt,
amely forradalmasítani próbálta az emberiséget azzal, hogy a
tudományt használta az élet megmagyarázására. E tevékenysé
gével azonban konfliktusba keveredett azzal az egyházzal, amely
saját álláspontját kizárólagosnak és megkérdőjelezhetetlennek
tekintette.
Amikor Descartes 1633-ban megtudta, hogy Galileit elítélték,
mert támogatta Kopernikusz elméletét, lemondott arról, hogy
publikálja saját fényelméletét. A kopernikuszi gondolat ugyanis
elengedhetetlen volt a saját elméletét alátámasztó fizikai gondo
latmenethez. Descartes egyéni magyarázatokkal rendelkezett az
életről, a testről, az agyról és az elméről. Joggal félt, hiszen Galileit
inkvizíciós kínzásokkal fenyegették meg, mert a világról alko
tott teóriáit és megfigyeléseit nyilvánosságra merte hozni. Ezért
Descartes úgy döntött, hogy különválasztja az elmét és a testet,
mintha a kettő egymástól független lenne, hogy megelőzze a konf
liktusokat. Ő maga így fogalmazott: „Oly módon alakítottam át
filozófiámat, hogy azzal ne okozzak felháborodást senkinek, és
hogy az mindenki számára elfogadható legyen.” Csak Isten tudná
megmondani, hogy mekkora késlekedést okozott az emberiség
nek ez a félelem indukálta döntés.
Ideje eltávolodnunk e sötét kortól, ami annyi briliáns elmét
kötött gúzsba, és okozott hatalmas megosztottságot még a hívők
között is.
ISTEN
„ Soha nem fejezzük be önmagunk megismerését,

/za nem próbáljuk megismerni Istent ”
Av il a i N a g y S z e n t T e r é z
Isten az, akitől az élet származik. Ő lényegünk és sorsunk.

Mindenható, mindentudó és mindenhol jelen levő. Mi sem áll
tőlem távolabb, minthogy megpróbáljam megmagyarázni Őt.
Ugyanakkor Isten sokkal közelebb áll hozzánk, mint sokan hi
szik; és sokkal hatalmasabb, mint amit sajnos sokan felfognak
belőle, és amekkorára lényét korlátozzák.
Isten a szeretet, aki mindig ott van életünk folyásának hori
zontján. Ő a fonal, amivel újra és újra összevarrjuk szakadása
inkat. Isten a mindig hű szövetséges. Ő a fény, ami megvilágítja
gondolatainkat; és az egyetlen olyan szerető társunk, aki szá
munkra mindig jelen lesz.
Annyi, munkával eltöltött évem alatt sem találkoztam
egyetlen olyan emberrel, aki azért vesztette el hitét, mert felfe
dezte elméje erejét. Ugyanakkor sok olyan emberrel találkoztam,
akik azok miatt a szégyenletes botrányok miatt vesztették el hi
tüket, amiket önmagukat hívőknek nevezők okoztak. Különösen
olyan fanatikus „hívők”, akik tekintélyükkel visszaéltek a keresz
tény emberek jóságával és naivitásával.
Micsoda szűk és szegényes Istenképe van annak, aki azt gon
dolja, hogy az ember intelligenciája és kreativitása fenyeget
heti Istent! Aki azt hiszi, hogy az emberiség eredményei miatt
lemondhatnánk Róla! Hiszen minél több választ találunk meg,
annál több kérdésünk születik.
A Nobel-díjas Max Planck, a kvantumfizika atyja, találóan

fogalmaz:
„A hívő számára Isten ott van mindennek a kezdeténél.

A tudós számára Isten ott van mindennek a végénél”
Isten létezik. Hol találjuk meg? Ha e kérdésre zavarba jövünk,

az azt jelzi, hogy kívül keressük. Pedig Ő - bár jelenlétét műve
inek csodálatosságában is megérezhetjük - a bensőnkben szeret
lakni. Ez az oka, hogy a saját bensőnkben való keresgélés és ta
pasztalatszerzés során - sokszor a nélkül, hogy szándékunkban
állna - felfedezzük Őt.
Isten az a bensőséges barát, aki szeret bennünket és vár ránk.
Úgy képzelem el, mint aki otthonunk egy olyan szobájában vár,
ahova sohasem megyünk be, és amelyikről már el is felejtkez
tünk. Úgy képzelem el, mint aki mindig megremeg az örömtől,
amikor lépéseink az ő szobája felé közelednek. S még ha utunk
másfelé is visz, ő továbbra is szeret bennünket és vár. Amíg - sza
badon - úgy nem döntünk, hogy megkeressük Őt. Ha érzékeny
ségünket felébresztenénk, már észrevennénk azt, amit a Korán
így fogalmaz meg: „Ahol befordultok, ott van Isten arca.”
Hunyd le a szemed, és kezdd meg az utadat önmagad felé! Ha
„szilárd elhatározással” kitartasz, akkor eljutsz oda, hogy felde
reng az arca, és tapasztalatod valódiságát az eredményed bizo
nyítja majd: az a képességed, hogy úgy szeress másokat, ahogy
Isten azt kívánja.
Számomra Isten az, akivel kapcsolatban állok; a barát, akivel
találkozom; aki kezdeményezte, hogy szeressen engem; aki ki
gondolt engem, és az életemet adta.
ÉLET
„Hogyan tudnak az emberek javítani életükön?

Úgy hogy embertársaik jólétéért dolgoznak ”
L e v i t i c u s R a b b a h 25
Hívőként hálát adok az adományként kapott életemért, ami lehe

tővé teszi számomra megtapasztalni Isten kegyelmét. Isten adja
nekünk az életet, mi pedig azzal válaszolunk, hogy feladatként
- felelősséggel és képességeink fejlesztése iránti elkötelezettség
gel - felvállaljuk azt. Képességeink segítségével - a szereteten és
a szolgálaton keresztül - jólétet akarunk teremteni embertársa
inknak. Isten intelligensnek teremtett minket, hogy az élet esz
közévé váljunk, amit Ő bőségesen ad nekünk.
Az idő elrohan, mi pedig el se gondolkozunk azon, hogy tulaj
donképpen milyen életet is akarunk élni. Márpedig le kell fékeznünk,
és meg kell tanulnunk gondolkozni. Ez csendet és befelé fordulást
igényel. A tiszta spiritualitás ösztönöz; gondolkodásra késztet; s a
többiekkel megkötendő, pozitív kompromisszumok megkötésére
sarkall minket. Teljes mértékben áthatja az életünket.
Egy olyan korszakban, amit - ahogy azt Viktor Franki böl
csen megjósolta - az egzisztenciális üresség jellemez, semmi sem
hasznosabb annál, mint hogy felfedezzük az élet mély értelmét:
szeretni és szolgálni.
Spiritualitásunk felé elindulni azt jelenti, hogy belépünk a
misztériumok világába. A misztériumok szavakkal ugyan el-
mondhatatlanok, mégis meghatározzák létünket.
Az életnek - az összes fájdalom, tévedés és ellentmondás elle
nére - célja van. Kierkegaard így fogalmaz:
„A létezés nem valami, ami van, hanem valami, ami lesz.

Egy feladat.” Ez esetben viszont az a teendőnk, hogy magát az
életet alakítsuk át egy mindenféle lehetőségre nyitott úttá, ami
hez mély belső élet szükséges, valamint az igazság és a jóság hi
teles keresése.
Aki nyitottsággal, kellő időt rászánva, fanatizmustól és gő
gösségtől mentesen tanulmányozza a Silva-féle agykontrollt, ész
reveheti, hogy a tanfolyam valamennyi része felhívás arra, hogy
felfedezzük bensőnk gazdagságát.
„És maga Jézus Krisztus nem hívott-e fel arra, hogy belülről
keressük Isten országát? (Lukács evangéliuma 17,21). Minden
tanítása nem egy intés-e, egy buzdítás a saját bensőnk felé for
dulásra? A pszichológiai és az erkölcsi tudatot Krisztus egy
idejű teljességnek nevezte, ami feltétele annak, hogy az ember
pontosan abban a formában kapja meg az igazság és a kegye
lem isteni adományait, ahogy az végeredményben megfelelő
számára.”61
Próbálhatjuk definiálni az életet, az mindig el fog szökni min

den, nem a tapasztalat alapján született meghatározásunk elől.
Ezért az életről beszélni ugyanaz, mint arról beszélni, hogy miért
is élünk.
Az elme az a fontos eszköz, amelyen keresztül gyümölcsö
zővé tehetjük, és kreatív módon szabályozhatjuk életünket, el
mélyülhetünk a szolgálat iránti elhivatottságban, valamint oly
módon fejleszthetjük képességeinket, hogy azok elvezessenek
éppen a mások iránti szolgálat és a jobb élet megteremtésé
re irányuló küldetés teljesítéséhez. Életünk egyik felelőssége,
hogy műveljük elménket, és megtanuljunk mindent, ami előse
gíti munkáját, és azt eredményezi, hogy elménk a legnagyobb

hatásfokkal működjön.
A tanfolyami tapasztalat segített nekem közelebb kerülnöm
gyökereimhez és nézeteimhez. Az agykontrollos meditáció meg
könnyítette számomra az elmélyült imádkozást, s hogy napon
ta felfedezzem azt a Jóistent, aki szeret engem. Aki Szent Teréz
találó szavai szerint: „a kastély legbensőségesebb és legmélyebb
lakhelyén lakozik, ami a saját lelkünk”.
A szolgálat fontosságát saját életfilozófiám határozta meg:
TUDNI, HOGY SZOLGÁLHASSUNK. E gondolat áthatja a tan
folyam minden szakaszát: mindig legyünk készek arra a segít
ségre, amit a többi embernek adhatunk! A képességünk, hogy túl
tudunk lépni önmagunk határán - a „te és én” világából a „mi”
irányába -, rendkívüli távlatokat és a valódi spirituális ÉLET le
hetőségét nyitja meg.
E valódi testvériesség és szolidaritás segíthet nekünk abban,
hogy mély értelmet adjunk életünknek, és megmutassuk, hogy
Istent valóban megtaláltuk önmagunkban. Az egyre abszur
dabbnak tűnő világban létezik valami, ami csöppet sem abszurd:
amit képesek vagyunk megtenni a többi emberért.
AZ ELME
„Ne szabjátok magatokat e világhoz,

hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával,
hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata
PÁL APOSTOL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 1 2 ,2
Ha a világ a szolidaritás hiánya miatt beteg, akkor itt a remek

alkalom, hogy önmagunkban olyan új lehetőségeket fedezzünk
fel, amelyek révén újra találkozunk másokkal! Nemcsak kívül,
hanem bensőnkben is, egyesülve velük, hogy szeretettel szolgál
hassuk őket.
Előmozdítani a békét, a testvériséget, ami szeretetből és ab
ból a vágyból születik, hogy szolgáljuk felebarátainkat, ez: „az
Istentől eredő béke képe és hatása.”62
De vajon a haladás, a fejlődés, a szolgálat és a szeretet csak
fizikai erőfeszítések nyomán jöhetnek létre? Talán az elme olyan
valami lenne, amit nem kell erre használnunk? Pál apostol elég
világosan fogalmazott erre vonatkozóan. Sokan ismerik a mon
dást:
„Imádkozz Istenhez, és kalapácsolj!”
De vajon a kalapácsolás szó kizárólag külső erőfeszítésre vo

natkozna? Esetleg azért félnek egyesek az elme erejétől, mert so
hasem használták azt?
Véleményem szerint meg kellene változtatni a mondást. Jelezni
kéne, hogy hitünkkel, értelmünkkel és fizikai erőnkkel tesszük el
végzendő munkánkat. A mondás tehát szerintem így helyes:
„Imádkozz Istenhez,
programozd elmédet, és kalapácsolj!”
Kari Rahner, korunk egyik nagy teológusa így fogalmaz:
„A XXI. század keresztényének misztikusnak kell lennie.

Különben nem lesz keresztény.”
A nagy misztikusok útja minden esetben az önismeret és

a belső csend fontosságára világít rá. Az imádkozás - az Isten
megtapasztalásához vezető elengedhetetlen út - azzal indul,
hogy lehunyjuk szemünket, és befelé nézünk. Szent Ágoston így
fogalmaz:
„Minden hiba legfőbb oka - vonatkozzon az a világi

dolgokra vagy Istenre hogy az ember nem ismeri önmagát.”
Az egyház atyjaként Szent Ágoston ragaszkodik ahhoz, hogy

térjünk vissza önmagunkhoz, mivel saját bensőnkben lakik az
igazság, és saját természetünk felfedezése teszi lehetővé, hogy
túlléphessünk önmagunkon. Istent valójában nem hanggal, ha
nem a szívünkkel hívjuk.
Szent Ágoston arra is emlékeztet minket, hogy tudásunkat
megosztani a mások iránt érzett szeretet gyümölcse. Továbbá:
hogy kötelességünk mindennap tanulni, mivel ez az igazság va
lódi keresése.
Örvendetes lenne, ha emlékeznének Szent Ágoston szavaira
azok a dölyfös emberek, akik rágalmakból álló „máglyára” kül
denek sok jó szándékú hívőt, akik - Isten akaratának megfelelő
en - elkötelezték magukat egy igazságosabb és boldogabb világ
létrehozása mellett:
„Sokan vannak, akik látszólag kívül vannak, ám valójában

belül léteznek. És sokan, akik látszólag belül vannak,
ám valójában kívül léteznek” „Isten óvjon attól, hogy azt
higgyük, Ő éppen azt gyűlöli bennünk, amiért a többi
élőlény fölé emelt bennünket! Isten nem akarja, hogy
a hit meggátoljon bennünket az okok keresésében és azok
megtalálásában! Teljes lelkeddel dolgozz azon,
hogy ezt megértsd!”
Az elme kétségtelenül Isten egyik nagy ajándéka, amely egye

dülállóvá tesz bennünket. Ha nem hasznosítjuk, akkor ellökjük
azt az eszközt, amelyet valójában azért kaptunk, hogy elindul
hassunk az önfejlesztésre szolgáló úton. Azon az úton, amelyen
tökéletesíthetjük és testvéreink szolgálatába állíthatjuk istenadta
talentumainkat.
Önmagunk valódi ismerete alázatossághoz vezet, ahogy azt
Szent Teréz bölcsen hirdette. Mivel az önismeret az igazsághoz
visz minket közelebb, segítségével felismerhetjük esendőségün-
ket és azt az irgalmat, amit Isten szeretete révén kapunk.
Kreativitásunk és intuíciónk fejlődése segít tágítani tudatun
kat és szeretetre való képességünket. E képességek nélkül vakok
lennénk környezetünk szükségleteire, és - önmagunkat korlá
tozva - nem tudnánk azokat kielégíteni.
Azt hiszem, azok, akik megpróbálják gátolni, hogy mindenki
hozzáférhessen saját bensőjéhez, valójában félnek. Félnek - Szent
Ágoston szavaival „a szívhez való visszatéréstől”, mert ott lakik
a belső világosság, ami lelkiismeretünket irányítja, „létezésünk
feladatának” legmélyéről. Egyesek szívesebben élnek másoktól
való függésben, minthogy felvállalják azt a felelősséget, amit a
szabadság magával hoz.
Talán mindenkinek ugyanúgy kell gondolkodnia és érez
nie, mint nekem? Nem. Biztos vagyok benne, hogy néhány agy
kontrolloktató sem osztja álláspontomat, de azt is tudom, hogy
ennek ellenére ők is tiszteletben fogják tartani azt. (Hangsú
lyoztam, hogy csupán személyes véleményemet mondom el e
fejezetben!) HáFIstennek intézményünk nem szektás jellegű, és
mindig jóakarattal viseltetünk egymás nézetei iránt.
Isten egy és Isten mindenkié. Ha ebben a színes világban arra
törekednénk, hogy mindenki ugyanazt gondolja, mint mi, ak
kor sok-sok embert kizárnánk a szeretetünkből. Keresztényként
mindenkit - hitüktől, tradícióiktól vagy kultúrájuktól függetle
nül - szeretnünk és szolgálnunk kell. Valóban hívőnek lenni azt
jelenti, hogy tanúbizonyságot teszünk hitünkről, reményünkről
és szeretetünkről; és nem bánunk inkvizíciós eszközökkel azok
kal, akiknek a mienktől eltérő a hite.
Hálát adok Istennek a teremtés csodájáért és azért a hihe
tetlen erőért, amit nekünk adott. Az Ő bizalma abban, hogy
meg fogjuk találni ezt az erőt, majd önként és szabadon hozott
döntésünk alapján a szeretet szolgálatába állítjuk, a zsoltár szava
ival kelt visszhangot szívemben:
„Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat,

amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé
tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál
neki kezed műve fölött, mindent lába elé vetettél: minden
juhot és barmot, a mezők vadjait, az ég madarait s a tenger
halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering.
Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!”
Z s o l t á r o k K ö n y v e 8, 4 - 10 .
319
10.
A tehetetlenségtől
a teljesítőképességig
„Az emberek nem azon a napon születnek meg végérvényesen,

amikor anyjuk világra hozza őket.
A z élet arra kényszeríti őket, hogy újra és újra megszülessenek.”
Buddha
Ott voltam, ahol te vagy. Olyan embert hallgattam, akinek - úgy

tűnt - a birtokában van egy, bármilyen probléma megoldására
alkalmas, mágikus képlet. Szkeptikusan tettem fel önmagamnak
a kérdést: vajon lehetséges ez? Elsősorban a kíváncsiságom, s
nem valamilyen megoldandó problémám ösztönzött a fellelhető
lehetőségek felkutatására, arra, hogy kiderítsem: „vajon lehetsé
ges ez?” Most itt vagyok, 38 évvel később. Még mindig meglepő
döm azon a hatalmas képességen, amit Isten azért adott nekünk,
hogy saját „vitorlás hajónkkal” manőverezhessünk.
Igen, erőfeszítéseket kell tennünk ahhoz, hogy nap mint nap
felfedezzük azt a rengeteg, rendelkezésünkre álló eszközt, amelyek
képessé tesznek, hogy minden pillanatban ismét „megszülessünk”,
és hogy mindig, újra és újra, reménnyel telten szálljunk szembe

az élet kihívásaival.
Mindnyájan boldogságra vágyunk, ám sokszor csak addig ju
tunk el, hogy kesergünk, hogy nem értük el azt. Talán úgy érez
zük, mintha egy teljesen értelmetlen, légüres térbe zuhantunk
volna. Pedig a boldogság igenis megtalálható, ha a megfelelő he
lyen keressük! Ismerjük a szufi anekdotát:
Egy ember meglátta Naszreddint, amint keresgélt valamit

a földön.
- M it vesztettél el, mester? - kérdezte tőle.
- A kulcsomat - felelte Naszreddin.
Erre aztán a férfi is letérdelt, hogy segítsen megkeresni a
kulcsot.
Egy idő múlva a férfi megkérdezte:
- Pontosan hol ejtetted el?
- Otthon.
- Akkor miért itt keresed?
- Mert itt világosabb van, mint a házamban.
Ugyanígy vagyunk mi is. A könnyen járható utak elkápráztal

nak minket. Azt hisszük, hogy boldogságunk - a „kulcs” - kinl
található meg.
Motivációnk részben ugyan jöhet kívülről, de ahhoz, hogy
áhított célunkat elérjük, az ösztönzésnek mindig belülről kell
dolgoznia. Ne félj az utad során felmerülő akadályoktól! Ha a/
út a te utad, akkor át tudsz jutni rajtuk! Csak őrizd meg pozitív
hozzáállásodat!
Nem háríthatjuk el a felelősséget, hogy az életünk során lel
merülő problémákkal szembe kell néznünk, és meg kell oldn
nunk őket. Minden kihívás egy-egy lehetőség a felfedezésre, ké
A tehetetlenségtől a teljesítőképességig 321
pességeink használatára és arra, hogy bízzunk tehetségünkben.

Én olyan Istenben hiszek, aki sohasem ad nehezebb feladatot,
mint aminek a megoldására képesek vagyunk.
Valóban boldog életet szeretnél? Testvériesebb és igazságo
sabb világra vágysz? Javítani akarod egészségedet, el akarod érni
a célodat, bőséget óhajtasz az életedben, jobbá tenni vagy meg
változtatni akarod a szokásaidat, hatékonnyá kívánod tenni
tanulásodat, megbízhatóbbá akarod tenni memóriádat, megerő
síteni az önbizalmadat? Szeretnéd gazdagabbá tenni önmagad
dal és a többi emberrel meglévő kapcsolatodat; mélyebb szinten
felfedezni spiritualitásodat; és javítani életminőségedet? Akkor
kezdj el építkezni bensődben, mert csak onnan tudod kiváltani
azokat a hatásokat, amelyek valójában megváltoztatják a kinti
dolgokat.
Amint említettem, először én is feltettem a kérdést: „vajon lehet
séges ez?” Sokéves saját megfigyelésem és számtalan olyan ember
tapasztalata, akiknek megtaníthattam az agykontrollt, egyértelmű
en bebizonyította, hogy valójában azzá válunk, amire gondolunk.
Tanuljunk meg hát mindarra a jóra gondolni, ami bennünk van!
Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy csak pozitív gondolataink szü
lessenek. Meg fogsz lepődni, hogy ez mit eredményez, amint azt a
pozitív pszichológia klinikailag is bebizonyította.
Szókratész azt mondta: „A bölcsesség az ámulattal kezdő
dik” Engem - sokakhoz hasonlóan - továbbra is ámulatba ejt,
hogy mi mindenre vagyunk képesek. Teljesen természetes, ha
valamennyire kételkedsz. Sőt még hasznos is, mert arra ösztö
nöz, hogy megvitasd a kérdést másokkal. Azért szenved a világ a
fanatizmustól, mert sokan semmit sem kérdőjeleznek meg. Bárki
hármit is mondjon neked, mindig állj meg, és önállóan gondold
át a dolgot!
Már az ókorban is, a nagy delphoi jósdában, a bölcsesség kul
csa ez volt: „Ismerd meg önmagad!” A mai, teljesen a külső

ségekre kihegyezett világban a jelek szerint eltávolodtunk ettől
az igazságtól, s még önmagunktól is elidegenedtünk. Már nem
állunk meg, hogy elgondolkodjunk és felfedezzük önmagunkat.
Szent Ágoston ezt írta:
„Mi, emberek, csodáljuk a hatalmas folyókat,

a hegyek nagyságát, a csillagok fényességét,
a patakok mélységét, és közben önmagunkkal szemben
semmiféle csodálatot sem tanúsítunk ”
Ebben a bonyolult világban, az egyre komolyabb kihívások,

egyre nagyobb ellentmondások és folyamatosan zajló viták kö
zött sokan egyre tehetetlenebbnek érzik magukat. Mit tegyünk?
Hova forduljunk? Keress a bensődben! És ott - legnagyobb ámu
latodra - megtalálod a szükséges erőt, hogy az életedet megváló- j
sítandó üggyé alakítsd át! Gondolataidból építkezve, érzelmeidet
irányítva és belső értékeidre támaszkodva felfedezheted életed
teljes értelmét. Legyen bátorságunk „csodálni” saját intelligen
ciánkat, és adjunk hálát Istennek, hogy felelőssé tett minket saját
szabadságunkért!
Ha azt már fölismertük, hogy képesek vagyunk ártani ma -
gunknak és környezetünknek, akkor miért oly nehéz észreven
nünk, hogy jót is előidézhetünk, s hogy ebből a jólétből adakoz*
hatunk is?
Ahogy cáfolhatatlan tényként tartjuk számon, hogy elménk
képes megbetegíteni minket, ismerjük el gyógyító képességét isi
Hatoljunk be a belső világba, hogy teljes mértékben feltárjuk
legigazibb valóságunkat, és elámuljunk saját titkainkon. Albert
Einstein így figyelmeztet:
„A legszebb, amit megtapasztalhatunk, az a titok.

Ez minden valódi művészet és tudomány forrása.
Akitől ez az érzés idegen, és már képtelen megállni
és álmélkodni, az olyan, mintha már meg is halt volna."
Csodálnunk kell a világot, hálát kell éreznünk, és tudatában

kell lennünk, annak, hogy érzelmi viharaink nagy része hol meg
hozott döntéseink eredménye, hol pedig az élet törékenységének
természetes következménye. Hatalmas erő birtokában vagyunk,
ami mindig derűlátásra jogosít fel, mert erőnk segít túljutni bár
milyen viharon.
Amit az agykontroll tanít, az lehetővé teszi e belső természetes
erő használatát. A képzelet erejének hatalmáról van szó, amely
erőt sokan sajnos sohasem aknáznak ki. Meglehet, hogy ez egye
seknek mágikus dolognak tűnhet, az elménkben pergő filmek
akkor is megszabják viselkedésünket, és jelentős hatást gyako
rolnak testi és lelki reakcióinkra. Képzeletünket folyton használ
juk, tudatosan vagy tudattalanul. Egyes kutatók szerint a lelki
szemeink elé vetített képeink adják napjaink részletes cselekvési
programját. Meg kell tanulnunk átalakítani az életminőségünket
károsító képeket olyanokká, amelyek kedveznek egyensúlyunk
nak, és ily módon fizikai, pszichés és spirituális egészségünknek.
Azt ugyanis ma már bizonyítottan tudjuk, hogy e képek irányít
ják agyunkat és azon keresztül testünk minden funkcióját, illetve
befolyásolják világszemléletünket.
A VÁLTOZÓ AGY
„Az emberi agy tanulmányozása valódi humanizmus:

az agy megismerése nagyobb szabadsághoz
és önmagunk jobb megismeréséhez vezet."
R ó b e r t Ja st r o w
Dr. Michael Merzenich - a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem

agykutatója és az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos
Akadémiájának tagja - úttörő jellegű kutatásokat végzett a neuro-
plaszticitással, tehát idegrendszerünk rugalmas alkalmazkodásá
val kapcsolatban. Szerinte elménk edzése ugyanannyira hasznos,
mint súlyos betegség esetén a korszerű gyógyszer szedése. Azt is
állítja, hogy tanulásunk folyamata az anyaméhtől a sírig tart; és
hogy kognitív agyi funkcióink - a gondolkodás, a tanulás, az
emlékezés - még időskorban is javíthatók.
Dr. Álvaro Pascual Leone a Harvard Egyetemről és dr. Helen
Mayberg agykutató a Texasi Egyetem Egészségügyi Tudományos
Központjából szintén bebizonyították, hogy „a kognitív folya
matok hatnak az agykéregre, a gondolkodó agyra, újraalakítva az
információfeldolgozás módját és megváltoztatva a gondolkodási
mintákat.” Ily módon bizonyítást nyert, hogy a mentális gyakor
latok ugyanolyan hatékonyan segíthetnek korrigálni agyi prob
lémákat, mint számos gyógyszer.63 Képzeld el ezek után, hogy u
te esetedben - aki valószínűleg nem szenvedsz semmilyen agyi
betegségben - mekkora életminőség-javulást eredményez, hu
megtanulod elmédet irányítani?!
A tehetetlenségtől a teljesítőképességig m
A neuroplaszticitás vizsgálata azt jelzi, hogy egy új képesség

megfelelő körülmények közötti gyakorlása százmillió vagy akár
százezermillió agysejtközi kapcsolódást változtathat meg, fino
mítva ezzel az agy információfeldolgozó képességét. Agyunk te
hát nemcsak tanul, hanem folyamatosan tanulja, hogy hogyan
tanuljon.
A neuroplaszticitás felismerése előtt az agyat bonyolult gé
pezetnek tekintették, amelynek korlátai - memóriakapacitása, a
folyamatok sebessége, az intelligencia mértéke - megmásíthatat-
lanok. A kutatások igazolták, hogy e feltételezések mindegyike
hibás volt.
Dr. Wilder Penfield a Montreali Neurológiai Intézetben,
a XX. század 30-as éveiben, elkezdte feltérképezni az agyat.
Azonosítani akarta, hogy a test és annak tevékenységei miként
jelennek meg az agyban. Egyes agyi területek ingerlésével pél
dául gyerekkori emlékek idéződtek fel a vizsgálati alanyban, ami
azt jelzi, hogy mentális tevékenységünk is valahol rögzítésre ke
rül az agyban. Sokan - mivel azt hitték, hogy az agy nem képes
változni - úgy gondolták, és azt tanították, hogy ezek az agytér
képek fixek, megmásíthatatlanok és gyakorlatilag mindenkiben
egyformák, annak ellenére, hogy Penfield ezt sohasem állította.
Dr. Merzenich felfedezte, hogy ezek a térképek nem stabilak,
nem is univerzálisak, s hogy emberenként eltérőek. Ragyogó kí
sérletekkel bebizonyította, hogy agytérképünk felépítése annak
függvényében változik, amit életünk folyamán teszünk. Kiderült:
agyunknak ösztönzésre van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön,
hogy egészséges maradjon, és hogy képes legyen optimálisan
működni.
A neuroplaszticitásból következően az agyi területek kompe-
litív jelleggel (egymással versengve) működnek. Ha abbahagy
juk mentális képességeink trenírozását, az agytérképen az ennek
megfelelő terület nyitottá válik arra, amire - anélkül, hogy ezt

észrevennénk és akarnánk - éppen gondolunk. Te döntőd el,
hogy milyen gondolatokkal és nézetekkel ösztönződ agyadat!
Annyi bizonyos, hogy amit választasz, az rendkívüli mértékben
tudja befolyásolni ÉLETMINŐSÉGEDET.
Manapság sokat hallani a „felejtés” szükségességéről. Ha va
lamit túl sokszor ismételgetünk, akkor azzal kialakítunk egy
térképet az agyunkban, ami néha merevvé tesz minket. Egy-egy
új dolog megtanulásához nyitásra van szükség, valamint haté
kony AGYKONTROLLRA, ami lehetővé teszi a magasabb fokú
ELLENŐRZÉST a már „feltérképezett” területen, aminek a kö
vetkeztében az megváltoztatható lesz.
A kilencvenes években a neuroplaszticitásra vonatkozó kuta
tások során bebizonyosodott, hogy a híres IQ (intelligenciahá
nyados) akár felnőttkorban is növelhető 64, amit Jósé Silva már
30 évvel korábban is állított. Módszerünk hatékonysága a gon
dolataink kontrolljában gyökerezik, amit gyakorlás révén érünk
el, és amellyel erőnket a problémák megoldására és céljaink el
érésére fókuszáljuk.
GONDOLKODÁSUNK
MEGVÁLTOZTATJA AGYUNKAT
„A gondolkodás
minden pillanatban megteremti a világot ”
A n d r é M a u r o is
Thomas Hobbes filozófus (1588-1679) feltételezte, hogy képze

letünk kapcsolódik érzéseinkhez, s hogy az érzés fizikai változá
sokhoz vezet az agyban. Ezt tekinthetjük azon elgondolás előz
ményének, ami szerint gondolataink megváltoztathatják agyunk
szerkezetét. Hobbes hipotézise a képzelet kulcsszerepéről intuitív
megsejtés volt. Gondolatát 350 évvel később a korszerű vizsgá
lati eljárások alátámasztották. Bebizonyosodott, hogy a „képzelt
képek” ugyanazokban a látóközpontokban jönnek létre, mint
amelyekben agyunk a külső stimulusok révén kapott képeket is
feldolgozza.
Hobbes után 200 évvel, 1873-ban, Alexander Bain filozófus
visszatért ehhez az elgondoláshoz. Azt állította, hogy valahány
szor egy gondolat, emlék vagy ötlet eszünkbe jut, valamilyenfajta
„növekedés” következik be az agysejtek „uniójában”, abban, amit
manapság szinapszisnak nevezünk. Később Sigmund Freud, a
pszichoanalízis atyja, saját kísérleteire alapozva azzal egészítette
ezt ki, hogy a képzelet is változásokat idéz elő a neuronok össze
kapcsolódásaiban.
1904-ben Santiago Ramón y Cajal - az orvosi Nobel-díjas,
zseniális neuroanatómus - azt találta, hogy nem csak a fizikai,
hanem a mentális gyakorlatok is változásokat idéznek elő az agy
sejtek belső kapcsolódásaiban. Azt állította, hogy: „A gondolko

dás szerve rontható és tökéletesíthető is jól irányított, mentális
gyakorlatokkal.”
1966-ban Jósé Silva - két évtizedes kutatás után - első al
kalommal kínálta fel a nyilvánosság számára azt a lehetőséget,
hogy kezelni TUDJUK képeink elképesztő erejét, és átnyújtotta
a hatékony AGYKONTROLL végzéséhez szükséges gyakorlati
eszköztárat. Kétségtelenül ő volt az első, aki kiszakította a la
boratóriumi, illetve az egyéni és/vagy a csoportos klinikai kö
rülmények közül azokat a szükséges technikákat, amelyekkel
bárki hozzáférhet saját belsejének erejéhez. Bárcsak azok, akik
megkísérelték hiteltelenné tenni felvetéseit, elegendő alázattal
rendelkeznének ahhoz, hogy elismerjék rendkívüli előrelátá
sát!
Az elménkben megjelenő kép ugyanúgy aktiválja agyunk
megfelelő motoros (izmokat működtető, mozgást létrehozó)
területeit, mint a tényleges cselekvési szándék. Amint azt már
többször megemlítettem, agyunk nem tesz különbséget a való
ság és a képzelet között, és csak rajtad múlik, hogy milyen ké
pekkel/gondolatokkal „táplálod” agyadat. A gondolkozni tudás
azt jelenti, hogy megtanulod kezelni azt az eszközt, amivel hatást
tudsz gyakorolni magadra és körülményeidre.
Élőlények vagyunk, nem pedig gépek. Az agykontroll az első
pillanattól kezdve azt hangoztatta, hogy bennünk van az erő a
változásra. Manapság a tudomány igazolja, hogy ez milyen rend*
kívüli mértékben igaz. Agyunk szerveződését tapasztalataink
befolyásolják. Mi döntjük el, hogy mit gondolunk saját életünk
ről, és mit kezdünk vele, főleg pedig, hogy milyen képességein
két eddzük.
Marcus Tullius Cicero, a nagy filozófus, ügyvéd és szónok sze
rint: „Gondolkodni azt jelenti: élni”. Cicero bizonyára ismerte
A tehetetlenségtől a teljesítőképességig
Szophoklész mondását: „Ember számára nem terem nagyobb

kincs, mint a gondos, józan értelem.”
GONDOLKODNI TUDNI azt jelenti: ÉLNI TUDNI. Ha
tudatában vagyunk ennek az igazságnak, akkor természetes át
alakulási folyamaton megyünk keresztül. Tökéletesíthetőek va
gyunk, amely tény egyrészt a remény hatalmas távlatait nyitja
meg számunkra, másrészt azonban felelősséget ró ránk. Az egyik
legnagyobb kísértés, amelybe beleeshetünk - ahogy arra a XX.
századi nagy katolikus író és trappista szerzetes, Thomas Merton
rámutatott -, ha túl kevésre vágyunk és túl keveset várunk saját
emberségességünktől. Ez talán annak a következménye, hogy
sokak számára a legnagyobb teher saját tehetsége.
Többek közt azzal biztosíthatjuk gondolataink minőségét és
eredményességét, ha belső értékeinkre építjük őket, mert dön
téseinket elsősorban azok alapján hozzuk meg. Olyan korban
élünk, amelyben az egoizmus, az erőszak és a gátlástalan törek
vés feltűnően rontja életünk minőségét. Ezzel szemben két dol
got tehetünk: elménket kontrollálhatjuk, és szívünkből jövő
együttérzést adhatunk.
ELME ÉS ÉRTÉKEK
„Valahol egyszer megfogod találni önmagadat.

És ez,, csakis ez lehet életed legboldogabb vagy legkeserűbb órája.”
Pa b l o N e r u d a
A tehetetlenségből a teljesítőképességbe való átlépésünk arra kö

telez minket, hogy a legnagyobb belső értékeinkre épülő erköl-
csiséget vállaljuk fel. Eközben észben tartjuk azt is, hogy a nehéz
időszakokban elménk ereje lesz az, ami majd megment minket.
Az agykutatás megmutatta, hogy életminőségünk nagymér
tékben a testünkkel való törődés; a gondolataink és pozitív ér
zelmeink; valamint spiritualitásunk - a szeretet és a többi ember
szolgálata - függvénye.65
Pablo Neruda szavai arra utalnak, hogy kétségtelen tény:
mindnyájunknak lesz egy elkerülhetetlen randevúja önmagával.
Hogy jó érzéssel tudunk-e majd visszatekinteni a mögöttünk
levő évekre, az sokkal inkább függ majd a „szívünk sugallta gon
dolatoktól”, amelyek emberséges tettekre sarkalltak minket, mint
bármilyen anyagi jólétet vagy átmeneti megelégedettséget ered
ményező tettünktől.
A hiteles önbecsüléshez a gondolkodás és az akaraterő fejlesz
tése, valamint a tetteinkért vállalt felelősség vezet el; küldetésünk
legteljesebb megvalósításához pedig: hitünk ereje, a remény és a
szeretet.
Az intelligens elme segít visszaszerezni a pozitív életszemlé
letet, és segít megértenünk, hogy a siker azoké, akik az értelem
által megvilágított akarattal szívük belső értékeire támaszkod

nak. Kétségtelen, hogy sikerünk sokkal inkább függ majd azon
összetevőktől, amelyek lelkesedésünk tárgyát képezték, mint
bármilyen egyéb tényezőtől. Jó módszer arra, hogy „éberek” ma
radjunk, ha elsajátítjuk azt a szokást, hogy kérdéseket teszünk fel
önmagunknak, ahogyan azt Marcus Aurelius, a bölcs filozófus és
római császár tette:
“Hogy lehet az, hogy most használom az eszemet?...

Hogy lehet az, hogy szavaimat és tetteimet azon értékeken
keresztül mérik, amelyeket hirdetek, és azon elvek alapján,
amelyek szeretném, ha vezetnének engem?... Vajon kinek
része az elmém? Egy csecsemőé, egy gyermeké, egy zsarnoké,
egy buta állaté vagy egy bestiális vadállaté?”
Alaposan kell elvégeznünk azt a munkát, ami az önmagunk

nak feltett, ilyen kérdésekkel jár. Tudatosság és gyakorlat szük
séges ahhoz, hogy észrevegyük, gondolataink hogyan vezetnek
el minket körülményeink létrehozásához. Becsületesnek kell
lennünk ahhoz, hogy meglássuk: szavaink és tetteink sokszor
ellentmondanak annak, ami állításunk szerint belső értékren
dünkhöz tartozik.
Hányszor fordul elő, hogy egy élethelyzetre adott reakciónk
olyan, mint egy szenvedő csecsemőé, egy szeszélyes gyermeké,
egy könyörtelen zsarnoké, egy értelem nélküli lényé vagy egy
feldühödött vadállaté? Bárhol, ahol az élet lehetséges, van mód
helyesen élni. És ez csak annak függvénye, hogy TUDUNK-E
GONDOLKODNI, és el tudjuk-e ismerni és át tudjuk-e élni azo
kat a belső értékeket, amelyek értelmet adnak életünknek.
E könyv és a hozzá mellékelt CD segítségével új kezdet nyílhat

számodra. Elkezdheted felfedezni, hogy miként tedd mindennap
jaidat teljesebbé. Sokan úgy tesznek, mintha a jövő valami olyas
mi lenne, ami elkerülhetetlenül megtörténik, és amibe nem lehet
beavatkozni; de szerencsére vannak, akik hisznek abban, hogy a
jövőt mi hozzuk létre hozzáállásunkkal és tetteinkkel. Az előbbi
ek túlzott mértékben a múlt felé tekintenek, és jelenüket annak
függvényében magyarázzák, amik korábban voltak, és nem azzal,
amivé válni szeretnének. Utóbbiak a jelent mindig egy jobb jövő
megteremtésének lehetőségeként látják, nem pedig a múlt szimpla
következményeként.
Ne téveszd össze a kellemetlenségeket és a kudarcokat a ke
serűséggel és a depresszióval! Kerüld el mindkettőt, bármi áron!
Ugyanis azok minden betegség és bensődben dúló háború gyö
kerei. Azt hiszed, hogy követtél el hibákat, hogy kihagytál nagy
lehetőségeket? Időnként mindnyájan láthatjuk így. A lényeg,
hogy ne ragadjunk be az önsajnálat csapdájába, hanem határo
zottan induljunk el utunkon, kihasználva azt a csodálatos erőt,
amivel rendelkezünk. A tegnap már elment, és azt semmi sem
tudja megváltoztatni. Ne bújjunk hát el benne, hogy elmenekül
jünk a bennünket érintő, jelen- és jövőbeli felelősség elől!
Albert Einstein így fogalmaz: „A képzelet minden. A kép
zelet az eljövendő események előzetese.” Meg kell kérdeznünk
önmagunktól: Milyen jövőt építek? Milyen emberré kezdek vál
ni? S emlékezzünk: mindig azzá válunk, amit gondolunk! Életed
minősége gondolataid minőségétől függ, gondolataid minő
sége pedig képeid minőségétől. Mondhatjuk, hogy álmunk a
cél; a valóság a kiindulási pont; a képzelet pedig a jármű.
A fejlődéshez mindig változásra van szükség. Itt a lehetőség,
hogy meghatározd, mit szeretnél valójában az élettől, majd neki
vágj annak a nagy kalandnak, amelynek során felfedezed, hogy
A tehetetlenségtől a teljesítőképességig 33 3
ki vagy valójában, és mit tehetsz, hogy elérd céljaidat. A bölcses

ség titka, hogy önmagunkon belül keressünk mindent, s ne má
soktól próbáljuk megszerezni.
A legfontosabb, hogy mindennap elvégezd a mentális gyakor
latodat. Ne teljen el egyetlen nap sem anélkül, hogy le ne huny
nád a szemed, el ne lazítanád a testedet, ne lenne egy pozitív
gondolatod, és ne adnál hálát önmagadnak, másoknak, magának
az életnek és Istennek, bármilyennek is képzeled Őt el! Ne teljen
el egyetlen nap sem életedben e bensődben töltött, intim időszak
nélkül, ami szükséges ahhoz, hogy javíthass életed minőségén!
Ne korlátozd tovább életedet és lehetőségeidet azok mi
att, akik továbbra is inkább korlátok között szeretnének élni!
Mindnyájan abban a világban élünk, amit létrehozunk, és amit
képesek vagyunk elképzelni. A történelem bebizonyította, hogy
mindaz, amit egy ember el tud képzelni, azt - ő vagy más - meg
is tudja valósítani.
A Silva-féle agykontroll valóban új utat nyitott. Kulcssze
repet játszott annak a személyiségfejlődési mozgalomnak a
kirobbanásában, ami ma virágzik. Továbbra is ez az élen járó
módszer, ami gondolkodásunk helyes vezetését kínálja fel szá
munkra. Ez - ahogy a pszichológia leszögezi - érzelmeink in
telligens irányításához, valamint viselkedésünk szabályozásához
nyújt eszközöket, elősegítve személyiségünk integrálását és lehe
tővé téve, hogy ajtót nyissunk a boldogságnak, amihez csak saját
bensőnkből vezet út.
Én ott voltam, ahol te most vagy. Talán sok minden, amit
megosztottam veled e könyvben, hihetetlennek tűnhet most
neked, jóllehet a tudomány és a klinikai tapasztalatok mindezt
alátámasztották. A lényeg azonban, hogy ráébredj: te vagy a fele
lős az életedért. Az eszköz, amit Isten e felelősség felvállalásához
adott neked: az elméd. Istenbe vetett hitem annál erősebbé válik,
minél többször megtapasztalom azokat a rendkívüli képessége

két, amelyeket az embereknek adott.
A nagy költőhöz és az olasz nyelv atyjához, Dante Alighieri
hez hasonlóan én is:
“Hiszek egy - egyetlen és örök - Istenben.

Aki állandó szeretetével
és akaratával mozgatja a mennyeket...
Aki a kezdet, a szikra,
ami élő lánggá terebélyesedik,
és aki - mint csillag az égen - ragyog énbennem.”
33 5
1. sz. függelék
A TEREMTŐ VIZUALIZÁCIÓ MŰVÉSZETE:
A ZSENIALITÁS VELED SZÜLETETT KÉPESSÉGE
dr. Aretoula Fullam
Személyiség- és egészségpszichológiára, valamint a testnek az elmén ke

resztül történő gyógyítására szakosodott klinikai pszichológus. A New
Jersey Egyetem Orvostudományi Intézetének tudományos kutatója a
krónikus fogyatékosságok és a sclerosis multiplex betegség területén. A
Harvard Egyetem Orvostudományi Intézetének és a bostoni Brigham
and Womens H ospital-m k a kutatója. A Rutgens Egyetem Pszichológiai
Karának tanára, ahol kurzusaiból néhány a tanterv részévé vált. A gye
rek- és felnőttkori elektromos agyi aktivitással kapcsolatban is végzett
kutatásokat. Egyik tanulmánya a A Silva-féle agykontroll hatásainak
értékelése: a képzelet és a vizualizáció mint hatékony kezelési módszer a
sclerosis multiplexben szenvedő betegek tüneteinek enyhítésére és életminő
ségük javítására. Ezt a vizsgálatot a New Jersey Egyetem Orvostudományi
Intézetében végezték el a Kessler testülettel, az orvosi rehabilitációra
és az oktatási célú kutatásra vonatkozóan a New Jerseyben található
Holyhome Kórház Sclerosis Multiplex Centrumával együttműködésben.
Dr. Aretoula Fullam agykontrolloktató is.
k
Vizualizáció az ókorban
A vizualizáció nagyon elterjedt gyakorlat volt már a legősibb civilizá

cióktól kezdve. A görög mitológia szerint Aszklépiosz, Apolló fia volt
a fény, a gyógyítás és a zene istene. Gyógyítási módszereit i. e. 1300-
tól egészen i. u. 600-ig alkalmazták a mediterrán térségben66, és azok
jelentősen befolyásolták az orvoslás módszertanát. A jobbulásra vá
gyók felkeresték az ő nevét viselő templomot, és várták, hogy az isten
egy álmon vagy látomáson keresztül megszólítsa őket. Ezek az ókori
betegek úgy hitték, hogy az ember csak ezen eszközök segítségével
kommunikálhat az istenekkel.
A hagyomány szerint kétféle gyógyító álom létezett: az első típusnál
maga az isten jött el a beteghez az álomban vagy valamilyen félálom
szerű állapotban, és meggyógyította őt. A másodiknál Aszklépiosz je
lent meg előtte, s előírt valamilyen gyógymódot, amit a betegnek kö
vetnie kellett, hogy meggyógyuljon67. Olyan volt, mintha Aszklépiosz
belelátna a betegek belsejébe, pusztán azzal, hogy megnézi őket, és így
megtalálná mindenki számára a megfelelő gyógymódot. Korunk szó-
használatában ezt intuícióként és teremtő vizualizációként ismerjük.
Ókori szövegekben talált tanútételek szerint az álmokon kérész*
tül68segítettek azokon az asszonyokon, akik gyermekáldást áhítottak,
és olyan betegségek is sokszor meggyógyultak, mint a bénulás, a vak
ság, a galandférgesség vagy különféle bőrelváltozások.
Szofoklész, Arisztofanész és még Szókratész is alkalomadtán
Aszklépioszhoz fordult, hogy meggyógyítsa őket valamilyen beteg
ségből. Gyógyítási módja eljutott egészen Hippokratészig - apján én
nagyapján keresztül, akik Aszklépiosz templomának papjai voltak
valamint Galenóhoz (akit a nyugati orvoslás atyjaként ismerünk), aki
Hippokratész utódja volt.
Az ókori görögök megérzései szerint a spiritualitásnak, az álmok
nak és a vizuális képeknek - ugyanúgy, mint a gondolat és az elme
1. számú függelék 337
hatalmának - hatalmas értéke volt az orvosok, a betegek, sőt még a

filozófusok szemében is.
A meditáció mint a tudományos kutatás tárgya
Több mint 30 éve megnőtt az érdeklődés a meditáció iránt, kü

lönösképpen az utóbbi két évtizedben. Ennek oka a relaxáció és a
vizualizáció gyógyító tulajdonságai, valamint fiziológiai és pszi
chológiai hatásai. Az érdeklődés e jelentős növekedését, különösen
az Egyesült Államokban, egyrészt a jógikon és a Zen mestereken
végzett megfigyelések váltották ki, másrészt dr. O. Carl Simonton
onkológus szakorvos kutatásai, aki az agykontrollos relaxáció és
imagináció/vizualizáció hatásait tanulmányozta súlyos egészség-
ügyi problémákban szenvedő betegeknél. Dr. I lerbert Bensőn - a
Harvard Egyetemen - szintén kutatásokat végzett, konkrétan a
transzcendentális meditáció hatásaira vonatkozóan.
Simonton első tanulmányának69 megjelenésekor több kutatás
indult el az alternatív kezelések szempontjaira fókuszálva. Ebben
a vizsgálatban az egyik rákbetegcsoport tagjai csak hagyományos
orvosi kezelést kaptak, a másik tagjai a hagyományos orvosi ke
zelés mellett a Silva-féle módszert is gyakorolták, melynek során
vizualizáltak és képzelődtek. A vizualizáló/imagináló betegek át
lagosan kétszer olyan hosszú ideig maradtak életben, mint a kizá
rólag hagyományos orvosi kezelést kapók. Még az elhunyt betegek
is másfélszer hosszabb ideig maradtak életben, mint a kontroll
csoport tagjai. E rendkívüli különbségek láttán gombamód sza
porodtak azok a vizsgálatok, amelyek a gyógyítás, a betegségmeg
előzés és a krónikus betegek élteminőség-javításának lehetőségeit
kutatták.
Agykontroll, relaxáció, képzelet és stressz
Ma már elegendő adat áll rendelkezésre annak kimondására, hogy

a pszichoszociális stresszt okozó, illetve az azt kezelő hatások oly
mértékben befolyásolják az immunredszert, hogy tényleges egész-
ségállapotbeli változást eredményeznek. A legtöbb közvetlen bi
zonyíték erre a fertőző betegségek és a sebgyógyulás vonatkozásá
ban született. Az újabb orvosi kutatások kiderítették, hogy számos
betegség - pl. szív- és érrendszeri betegség, gyengeség, funkció
csökkenés - kialakulását és lefolyását befolyásolják az úgynevezett
proinflammatorikus (gyulladást megelőző) citokinek (az immun
válaszban szerepet játszó anyagok). Az ilyen citokin termelődése
közvetlenül kiváltható negatív érzelemmel és stresszes élménnyel,
illetve közvetett módon idült és visszatérő fertőzéssel. Ez arra utal,
hogy számos, negatív érzelmekkel kapcsolatos betegség-rizikófak
tor hátterében meghúzódó egyik központi mechanizmus a stresszel
összefüggő immunrendszeri rendellenesség lehet.70
Mindent egybevetve: a betegségre hajlamosító pszicho-szociális té
nyezők és a testnek az elmén keresztül történő gyógyítása - amely magá
ba foglalja a meditációt, a relaxációt, az irányított imaginációt, valamint
az imádkozást - közti komplex összefüggés egyre nagyobb figyelmet
kapott71, és ennek hatására még több erre irányuló kutatást végeztek.
Az alternatív gyógymódok a terápiák széles skáláját foglalják
magukban, amelyek célja a beteg intenzív és krónikus fájdalmainak
mérséklése, valamint a funkciózavarok és a feszültség enyhítése. Az
agykontroll szándékosan, folyamatosan szabályozza a figyelmet, ami
azzal társul, hogy tudatában vagyunk a jelennek. Mindez jobb lel
kiállapottal, nagyobb önbecsüléssel, az élet iránti elégedettséggel és
optimizmussal kapcsolódhat össze; ezek az érzelmi egészség jelei.72
Az irányított imagináció olyan terápiás technika, ami lehetővé
teszi, hogy a kívánt célok - a fájdalomküszöb emelésenek és a szó
1. számú függelék 33 9
rongás csökkentésének - elérése érdekében a páciens a saját képzele

tét használja ahhoz, hogy összekapcsolja testét elméjével.73A kreatív
vizualizáció értékét a kutatók jelenleg is tanulmányozzák.74
Helyszűke miatt csupán néhány olyan vizsgálatot említek, amelyek
egyértelműen mutatják a vizuális imagináció és a meditáció erőteljes
hatását. Wolso és munkatársai 2004-ben 2055 felnőttet kérdeztek meg.
Kiderült, hogy 18,9%-uk az ezt megelőző évben legalább egyszer alkal
mazott elmetest-terápiát, amelyek 20,5%-a szakember közreműködé
sével történt. Leggyakrabban meditációt és imaginációt alkalmaztak
krónikus fájdalom (a krónikus fájdalomtól szenvedők 20%-a használ
ta) és alvászavar (az alvászavarban szenvedők 13%-a használta) ellen,
tehát olyan ügyekben, amelyek vonatkozásában a kutatók egyértel
műen hatékonynak tartják az elmetest-kezeléseket. Ugyancsak 20%
alatti volt azok aránya, akik az elmetest-terápiát szívbetegség, fejfájás,
hát- és nyakfájás és rákbetegség miatt vették igénybe, mely kórképek
vonatkozásában szintén erős kutatási érvek sorakoznak75
Az intenzív kezelés alatt álló betegek erős érzelmi és fizikai fe
szültséget tapasztalhatnak, amit gyakran nyomasztónak írnak le,
mivel a félelem, a harag, a védtelenség és az elszigeteltség érzését
idézheti elő. Az egyik legjobban tanulmányozott kiegészítő kezelés
a vezetett imagináció, amit egyre gyakrabban alkalmaznak. Megnőtt
a betegek e technika iránti bizalma, mert jelentős lelkierő-forrást és
támogatást nyújt számukra, például ahhoz, hogy egy műtétre felké
szüljenek, vagy hogy szembenézzenek azzal a stresszel, amit a kór
házban eltöltendő időszak számukra okoz76.
Collins és Dunn (2005) nyomon követtek egy dermatomyositis-
ben szenvedő beteget, aki kizárólag meditációt végzett, és nem sze
dett semmiféle gyógyszert. Naponta ellenőrizték a karizmok erejét,
a bőr állapotát és azokat az eseményeket, amelyek nyugtalanságot
okoztak, s mindezt egy numerikus skálán rögzítették.
A beteg meggyógyult, ami e kórkép esetén hagyományos terá
piával nagyon ritkán történik meg. A matematikai analízis kap

csolatot keresett a beteg karizmának ereje, a bőrelváltozások és a
fájdalom, illetve a mentális terápia között. A statisztikai elemzés
jelentős kapcsolatot mutatott ki a meditációra (a p 77-értékek*
0,02 és 0,001 közöttieknek bizonyultak) és az imaginációra vo
natkozóan is (a p-értékek 0,02 és 0,002 közöttieknek bizonyul
tak). A szorongásnak jelentős hatása volt a bőrelváltozásokra,
a kar izomerejére azonban nem. Az eredmények statisztikai
lag fontos összefüggést mutattak a mentális terápia és a beteg
dermatomyositisből történő felépülése között, ami valószínűleg
a humorális immunrendszer hatásának tudható be. A gyógy
ulásban alapvető fontosságú tényező volt a stressz gyors csök
kenése. A meditáció és az imagináció jótékony hatásai e beteg
esetében összhangban állnak azzal a növekvő számú bizonyíték
kal, amelyek megerősítik, hogy e technikák hatással vannak az
immunrendszer működésére.77
A Silva-féle agykontroll, a vizualizáció és az irányított képzelődés
segít az arra irányuló technikák alkalmazásában, amelyekkel hatéko
nyan javítható a stressz kezelése, az egészség, az önkorlátozó hiedel
mek megváltoztatása (kognitív újrastrukturálás) és a többi emberrel
való kapcsolat. Az egyéb, krónikus betegségeknél megfigyelt sikerek
alapján78 az agykontroll, a vizualizáció és a képzelődés rendkívül ígé
*A p-értek azt jellemzi, hogy egy felállított H0 hipotézis alapján a kapott véld
lenszerű eredmény valószínűleg igaz-e vagy sem. A kutató a p értéke alapján
döntheti el, hogy elfogadja, hogy a csoportok között nem volt különbség, vagy
elveti ezt a hipotézist, és egy másik, H hipotézist állít fel a különbségek vizsgá
latára. A H0 hipotézist akkor vetjük el, ha az eredmények alapján számított p
értéke egyenlő vagy kisebb a szignifikancia előre meghatározott értékénél, ami
általában 0,05 vagy 0,01. A cikkben a szerző ezt 0,02 és 0,001 értékek közöttinck
találta az imagináció vonatkozásában, ami azt jelenti, hogy a kontrollal szem-
ben felállított követelményszint a megengedettnél jóval magasabb, vagyis hogy
a kapott eredmények közötti különbség nagyon is szignifikánsnak tekinthető.
retes beavatkozásnak bizonyult, mind az akut, mind pedig a krónikus

betegségek esetében, mint amilyen például a sclerosis multiplex (SM).
Az SM egy összetett, progresszív betegség, ami a központi ideg-
rendszer károsodását idézi elő. Jellemzői: kiterjedi agyi és gerincvelői
elváltozások, továbbá nagyon sokféle tünet, amelyek magukban fog
lalják az alkalmankénti érzéketlenséget, kimerültséget, fajdalmat, a
végtagok gyengeségét, izomgörcsöket, a húgyhólyag és a bél működé
sének zavarát79. Ezen kívül jelentkeznek még pszichológiai tünetek is,
mint: depresszió, feszültég, szorongás, kognitív leépülés és az SM egyéb
diszfunkcionális megnyilvánulásai, amelyek gyakran logyatékosságot
okoznak.80Az SM oka nem ismeretes, és eddig még nem találták meg
gyógyításának módját.81Általánosan elfogadott8’, hogy SM esetén az
immunrendszer a központi idegrendszerben megtámadja a neuronok
myelinburkolatát. Az SM-ben szenvedő betegek megélhetnek olyan
érzéseket, mint a sebezhetőség, a frusztráció és a kontroll elvesztése83,
ami miatt emelkedik a stressz-, a depresszió- és szorongásszintjük, és
kimerültebbé válhatnak. Jelentős számú tudományos megfigyelés szól
amellett, hogy a pszicho-szociális tényezők és a stressz hatást gyakorol
nak az egészségre és az immunológiai funkciókra.81
Több mint 100 éve már, hogy az SM kialakulásában és rom
lásában kulcstényezőnek tartják a stresszt. Ennek ellenére csak az
utóbbi tíz évben végeztek szisztematikus kutatásokat a lehetséges
okokra és pathomechanizmusra vonatkozóan85, ami bizonyította a
szimpatikus idegrendszer felfokozott tevékenysége, a stressz és az
SM súlyosbodása közti kapcsolatot. Az érzelmi stressz gyakoribb
az SM-ben szenvedő betegeknél, mint számos egyéb krónikus be
tegségnél, és háromszor gyakoribb az SM-ben szenvedőknél86, mint
a lakosság többi részénél. Olyan tényezők, mint pl. a bizonytalan
gazdasági helyzet, a munkahely megszűnése87 jelentős mértékben
rontják a beteg állapotát.
Összességében elmondható, hogy érzelmi stressz esetén romlik
a betegek állapota. A súlyosabb állapotban lévő betegeknél több ér

zelmi zavar állt fenn, és náluk a stresszt előidéző események inten
zívebbek voltak88, mint az enyhébb tüneteket mutató betegeknél. A
kutatási eredmények azt mutatják, hogy SM-esek közt a depresszió
előfordulási gyakorisága 14-57%, az eufóriáé 63%, s a szorongásos
problémáké 19-34%. Azok a betegek, akik rendelkeznek a stressz
és a szociális problémák kezelésére szolgáló eszközökkel, képesek
befolyásolni azt, hogy a depresszió meddig és milyen fokig juthat el
bennük, illetve milyen szintig súlyosbodhat egy-egy stresszt okozó
élmény következményeként.89
Újabban az SM-es betegek depresszióját az alvászavarral hoz
ták összefüggésbe90, ami az agy motoros (mozgató) területeiben
észlelt elváltozásokkal társult. Ennek alapján fölvetődik, hogy az
alvászavar a demyelisatio (elvelőtlenedés) és a depresszió közti
mediátor (közvetítő). Krónikus betegségben szenvedőknél há
rom különösen gyakori stresszelőjel: a fájdalom, az alváshiány
és a félelem vagy szorongás91. Tekintettel arra, hogy a gyógysze-
rezés az SM tüneteinek egyik közös kezelési módja92, továbbá
figyelembe véve a betegség komplexitását és a pszicho-szociális
tényezők fontosságát, amelyek kölcsönhatásban állnak mind az
egészséggel, mind pedig a betegséggel93, kiválasztottam egy bio-
pszichoszociális modellen alapuló kutatási megközelítést, hogy
elvégezzem a vizsgálatomat.
A pillanatnyi szakirodalom nem tartalmaz semmiféle határo
zott bizonyítékot a meditációnak az SM-re gyakorolt hatásaira vo
natkozóan. Egy tanulmány azonban, amit Maguire (1996) végzett
el, előzetes bizonyítékokra utal a tekintetben, hogy a relaxáció és
az imagináció klinikailag szignifikáns mértékben csökkentette az
SM-es betegek szorongását és a betegségük miatti zaklatottságukat,
Ennek ellenére e tanulmány eredményei nem voltak egyértelműek
néhány azt korlátozó tényező miatt:
1. Túl kevés volt a vizsgált beteg.

2. Nem tesz utalást sem a kezelés intenzitására, sem annak
összetételére, azaz az eljárás gyakoriságára és tartósságára,
összesen hat, egyenként egyórás foglalkozás kivételével,
amelyeket hangfelvételen rögzítettek.
3. Módszertani probléma lehet, ami befolyásolhatta e tanul
mány eredményét, a gyakorlat hiánya vagy egy hangfelvétel
megbízhatósága, ahelyett, hogy kiképezték volna az egyé
neket a Silva-féle agykontroll alkalmazására, hogy hasz
nálhassák a fizikai és a mentális relaxáció!.
Az említettek arra ösztönöztek, hogy kutatni kezdjem a Silva-

módszer és a vezetett imagináció hatékonyságát az SM-ben szenvedő
betegeknél. A vizsgálat célja az agykontroll és a vizualizáció/képzelet
hatékonyságának kutatása az SM-ben szenvedő egyéneknél, egy vé
letlenszerűen összeállított kontrollcsoport segítségével. Az eredmé
nyek azt bizonyították, hogy az agykontroll és a vizualizáció/képze
let nagymértékben használt az SM-ben szenvedő betegeknek.
Hogy konkrétabb legyek, az eredmények nagy számban pozi
tív hatást mutattak, amit a betegek saját beszámolói tanúsítottak,
és amelyek közül néhány szerepel a jelen függelékben is.
Egy SM-klinika 40, véletlenszerűen kiválasztott járóbetegét
kértük fel a vizsgálatban való részvételre. A kontrollcsoportot vá
rólistás betegek csoportja képezte. A kezelés után 3 hónapos kö
vetési időt alkalmaztam.
A vizsgálati csoportban a szorongás szintje szignifikáns mérték
ben csökkent (p=0,000). Az időfaktor és a csökkent szorongásszint
között is szignifikáns (p=0,002) kölcsönhatást lehetett kimutatni,
amely a 3 hónapos követéses időszak végén is fennált. A depresszió
is szignifikáns mértékben csökkent, és az idővel való kölcsönhatása
p = 0,005 szinten bizonyult szignifikánsnak, illetve p - 0,000 való
színűségi szinten a két csoport között. A szorongás és a depresszió

mértékének szignifikáns csökkenése az agykontroll (a meditáció)
rendkívül fontos eredménye.
Az ellenségesség és a paranoia két olyan negatív érzelem, ami
gyakran jelenik meg krónikus betegségben szenvedő embernél.
Mindkettő a velük történtekkel és a „miért éppen én?” kérdéssel
kapcsolatos haragjukat és ellenségességüket tükrözi. A terápiás
beavatkozás után 3 hónappal a két csoport közti különbség ellen
ségesség vonatkozásában nagyon szignifikáns volt (p = 0,000). Ez
arra utal, hogy a kísérleti csoport tagjai képesek voltak ellazulni,
csökkenteni tudták szorongásukat, kevésbé érezték magukat dep
rimáltnak és áldozatnak. A paranoia is szignifikáns mértékben
csökkent a két csoportot összevetve (p = 0,000). Az ellazulva ma
radás képessége az irányított imagicáióval párosulva megnövelte
interperszonális érzékenységüket, s e vonatkozásban is a két cso
port közti különbség nulla valószínűség-szintűnek bizonyult (p =
0,000). Érzékenyebbek lettek más emberek iránt, kevésbé voltak
ellenségesek, és üldözöttségérzésük csökkent.
Nem csupán az említett lélektani változások bizonyultak szig
nifikánsnak. Markáns változásokat tapasztaltam élettani paramé
terekben és az alvásképességben is. Az alvászavar szignifikánsan
csökkent (p = 0,05), holott körükben az elalvási nehézség rendkí
vül szignifikáns mértékben volt jelen (p = 0,000).
Az SM-es betegek egyik gyakori tünete a járás nehezítettsége.
A mobilitásskálán mért értékek azt mutatják, hogy az alkalmazott
kezelés hatására idővel a mobilitás javult (p < 0,005), és a csopor
tok közötti különbség szignifikáns volt (p = 0,000). Valójában ez
egy rendkívül jelentős hatás, amit alátámaszt a vizsgálati csoport
számos tagjától kapott jelzés, miszerint elektromos meghajtású
kerekes székről át tudtak térni mankó használatára, illetve a man
kó használatát elhagyhatták.
Több visszajelzést kaptunk a betegektől. A betegek nevét meg

változtattuk, hogy védjük személyiségüket.
Beszámolók
1. Mindent összevetve: a Silva-módszer agykontrolltechnikáinak

elsajátítása a lelki béke és nyugalom olyan érzését adta meg, ami
re hatalmas szükségem volt az életemben. Hatására pozitívabban
néztem a világot, és nagyobb lehetőségeket láttam meg magam
ban és másokban. Az élettel kapcsolatban reményt és lelkesedést
kaptam tőle. A tanfolyam rendkívüli mértékben megváltoztatta az
életemet, s az azóta egyre jobb és jobb. Köszönöm ezt a csodálatos,
az életet megváltoztató élményt!
ECB, 2005. május
2. Határozottan működik a dolog! Már nem használom az elektro

mos meghajtású kerekes székemet. Csak egy mankót, illetve néha a
járókeretet.
JC, NJ, 2005. május
3. Kedves Fullam doktor! Az agykontroll-tanfolyam valóban se

gített, hogy megbirkózzak az SM-emmel. Nem használom már az
elektromos kocsimat, kevésbé függök már a járókeretemtől, s egy
re gyakrabban használom a mankómat. Az utóbbi 30-40 évben
sok rosszabbodást és javulást éltem át az SM-mel kapcsolatban,
s állapotom egyre rosszabb és rosszabb lett. A tanfolyam a jelek
szerint megfordította ezt a tendenciát, és támadást indított a be
tegség hatásainak visszafordítására. Továbbra is jó eredményekkel
használom a relaxációs hanganyagot. Köszönöm.
JD, 2005. május
4. Elképzelem magamat 26 évvel idősebben, ahogy járni és ug

rálni fogok, és esküvője napján bevezetem lányomat az oltár elé.
Nemrég kontrollvizsgálaton és MRI-teszten jártam. Az a két
lézió, ami 6 hónapja még látható volt, most inaktív. És ami még
fontosabb, a 6 hónapja még aktív két lézió egyike teljesen eltűnt!
Orvosom ugyanúgy felvillanyozódott, mint én. Azt mondta, hogy
nem várt ilyen hatalmas eredményt, legfeljebb azt, hogy az elvál
tozások inaktívvá válnak. Én ennél egy lépéssel tovább jutottam.
Folytassa az emberek informálását arról, hogy mekkora lehető
ségek rejlenek bennük! Akár egészséggel kapcsolatos ügyről van
szó, akár bármi másról, amire az illető vágyik. Az mind lehetséges.
Egyre jobban!
ML, 2007. január
DR. FULLAM FÜGGELÉKÉNEK

BIBLIOGRÁFIÁJA
Ackerman, CJ. & Turkoski, B 2000, Using guided imagery to reduce

pain and anxiety, Home Health Nurse, Sep: 18 (8), 525-530.
Ackerman, KD., Stover, A., Heyman, R., Anderson, BR, Houck,
PR, Frank, E., Rabin, BS., 8c Baum, A., (2003). Relationship of
cardiovascular reactivity; stressful life events, and multiple scle
rosis disease activity. Brain, behavior and inmunity, 17 (3),
141-1151.
Ackerman, KD., Heyman, R., Rabin, B., Anderson, BR, Houck,
PR., Frank, E., 8c Baum, A., (2002), Stressful life events precede
exacerbation of multiple sclerosis, Psychosomatic Medicine, 64
(6), 916-920.
Ackerman, KD., Martino, M., Heyman, R., Moyan, NM & Rabin,
BS., (1998), Stressor-induced alteration o f cytokine production

in m u ltiple sclerosis patients a nd Controls, Psychosomatic Me
dicine, 60,484-491.
Barrows, KA., 8cJacobs, BP-. (2002), Mind-Body-Medicine: An in-
troduction and review of the literature, Complementary and
alternative medicine, 86 (1), 11-31.
Clark, CM., Fleming, JA:, Li, D., et. a l, (1992), Sleep disturbance,
depression and lesion site in patients with multiple sclerosis. Ar-
chives of Neurology, 49,641-643.
Collins, MP., 8c Dunn, LF., (2ÖÖ5), The effects ofmeditation and vi~
sual itnagery on an immuné system disorder: dermatomyositis,
Journal of Alternative and Complementary Medicine, 11 (2),
275-284.
Davenport, L., (1996), Guided imagerygets respect, The Healthca
re Fórum Journal, 39 (6), 28-32.
Davidson, RJ., Kabar-Zin, J., Schumacher, J., Rosenkranz, M.,
Muller, D„ Santorelli, S. F., Urbanowski, F., Harrington, A.,
Bonus, K., 8c Sherida, JF., (2003), Alterations in brain and im
muné function produced by mindfulness meditation, Phsycho-
somatic Medicine, 65, 564-570.
DeKeyser, F., (2003), Psychoneuroimmunology in critically ill pa
tients, AACN Clin Issues, 14(1), 25-32.
Edelstein, EJ., and Edelstein, L., (1945), Asclepius, Vol. I 8c Vol. II,
John Hopkins University Press.
Eller, LS., (1999), Guided imagery interventions fór symptom ma-
nagement, Annual Rév. Nurs. Res„ 17, 57-84.
Foley, FW., Traugott, U., LaRocca, N., Smith, CR., Perlman, KR.,
Caruso LS., 8c Scheinber, LC., (1992), A prospective study of
depression and immuné dysregulation in multiple sclerosis, Ar-
chives of Neurology, 49,238-244.
Fullam, A., (en preparación), The efficacy of dynamic meditation

in multiple sclerosis.
Guilick, EE., (2001), Emotional distress and activities of daily li-
ving functioning in persons with multiple sclerosis, Nursing
Research, 50 (3), 147-154.
Herndon, RM., (2003), Developments in multiple sclerosis; research
overview, In Róbert M., Herndon (Ed.), Multiple sclerosis: im-
munology, pathology and pathophysiology, New York: Demos.
Kielcolt-Glaser, JK., McGuire L., Robles, TF., & Glaser R., (2002),
Psychoneuroimmunology and Psychosomatic Medicine: Back to
the Future, Psychosomatic Medicine, Jan-Feb., 64 (1): 15-28.
Kroenke, DC., & Denny DR., (1999), Stress and coping in multiple
sclerosis: exacerbation, remission and chronic sub-groups, Mul
tiple Sclerosis, 5,89-93.
LaRocca, NG., (1984), Psychosocial factors in multiple sclerosis
and the role of stress, Annals of the New York Academy of
Sciences, 435-442.
Maguire, BL., (1996) The effects of imagery on attitudes and mo-
ods in multiple sclerosis patients, Alternative Therapies, 2 (5),
75-79.
Manso, J., (1983), The equitable life assurance society program,
Preventive Medicine, 12,658-662.
Pelletier, KR„ (2000), The best alternative medicine: What Works?
What does nőt?, New York, Simon and Schuster.
Pert, CB., Ruff, MR., Weber, RJ 8c Herkenham M., (1985), Neuro-
peptides and their receptors: A psychosomatic network, Journal
of Immunology, 35:2.
Pert, C., (1995), Neuropeptites, AIDS and the Science ofmind-body
healing, Alternative therapies in healing and medicine, 1 (3),
70-76.
Pliskin, NH., Hammer, DP„ Goldstein, DS., Towle, VL., Reder,

AT., Noronha, A., 8c Polman, CH., (1994), Improved delayed
visual reproduction test performance in multiple sclerosis pa
tients receiving interferon Beta.lb, Neurology, 47 (6), 1463-8.
Rao, SM., Grafman, J., DiGuilio, D., et a l, (1993), Memory dis-
function in multiple sclerosis: its relation to working memory,
semantic encoding and implicit learning, Neuropsychology, 7,
364-374.
Rodgers, D., Khoo, K., MacEachen, M., Oven, M., 8c Beatty, WW.,
(1996), Cognitive therapy fór Multiple Sclerosis: A preliminary
study, Alternative Therapies, 2 (5), 70-74.
Simonton, OC., Mathews-Simonton, S., & Sparks, TE, (1980),
Psychological intervention in the treatment of cancer, Psycho-
somatics, 21,226-233.
Smits, RC., Emmen, HH., Bertelsmann, FW., Hűiig, BM, Van Lo*
enen AC., & Polman, CH., (1994), The effects of 4-aminopyri-
diné on cognitive function in patients with multiple sclerosis: a
pilotstudy; Neurology, 44,1701-1705.
Tick, E., (2001), Altered states of consciousness, New York: John
Wiley and Sons Inc.
Tóth, M„ Wolsko, PM., Foreman, J., Davis, RB., Delbanco, T., Phi
llips, RS., 8c Huddleston, P., (2007), A pilot study of a randa
rnized, controlled trial on the effect of guided imagery in hospi
talized medical patients.
Troesch, LM., Rodehaver, CB., Delaney, EA., 8cYones, B., (1993)» /’/ir*
influence of guided imagery on chemotherapy-relatcd ttaustn and
vomiting, Oncology Nursing Fórum, 20 (8), 1179-118S.
Tűsek, DL., 8c Cwynar, RE., (2000), Strategies fór itnpltttlentin# a
guided imagery program to enhance patient experinur , AA( !N
Clinic Issues, 11 (1), 68-76.
VanderPlate, C., (1984), Psychological aspects of multiple sclerosis

and its treatment: toward a biopsychosocial perspective, Health
Psychology, 3 (3), 253-272.
Warren, S., Warren, KG., & Cockerill R., (1991), Emotional stress
and coping in multiple sclerosis exacerbations, Journal of Psy
chosomatic Research, 35 (1), 37-47.
Wolsko, PM., Eisenberg, DM., Davis, RB., Phillips, RS., (2004),
Use of mind-body medical therapies, Journal of General Inter
national Medicine, 19(1), 43-50.
351
2. sz. függelék
AGYKONTROLL ÉS PSZICHIÁTRIA:
EGY SZEMÉLYES TAPASZTALAT
Dr. Gérard Guasch
Pszichiáter szakorvos a Párizsi egyetemen, a pszichoszomatikus orvostu

domány és az energetikai pszichoterápia specialistája. A Pszichokorporális
Terápiák Nemzetközi Tudományos Egyesületének tagja.
A közhiedelemmel ellentétben a pszichiátria nemcsak az őrültek

számára létezik. Az orvostudománynak ez az ága ugyan sokáig
kizárólag a pszichotikus betegek ellátására korlátozódott - „el
mebajnak” hívták akkoriban a betegséget, a pszichiátert pedig
„elmegyógyásznak” a pszichiátria területe azonban manapság
ennél sokkal tágabb. Amit maga a pszichiátria szó is jelez, hiszen
a görög psique szó jelentése lélek vagy elme, az iatros szóé pedig
orvos. A pszichiátria tehát mentális orvoslás. Vagyis a pszichiá
ter nem „elmebeteg-ápoló”, hanem az elme szakorvosa.
A pszichiátriának, mint bármely más szakterületnek, köteles
sége preventív intézkedéseket tenni, hogy felelősséget vállaljon a

jelenlegi életkörülmények miatt kemény veszélynek kitett men-
tálhigiéniáért, amely hiánya napi szinten generál túlzott mértékű
feszültséget, s egyúttal tömérdek fizikai és mentális zavart.
A jobb fizikai és mentális egyensúly fenntartásához rendelke
zésre áll egy könnyen használható eszköz, a relaxáció, kiegészítve
az agykontroll technikáival. Saját szakmai gyakorlatomban sok
sok éve alkalmazom ezeket a technikákat.
Egy kis történelem
Az elmebeteg évszázadokon át a szegények szegénye volt. A tár

sadalomból kirekesztett „bolond”, elutasítva, komor intézetekbe
elzárva, megkötözve, leláncolva, ketrecbe zárva. Ez az állapot
egészen a „fények századáig” tartott, amíg az elmegyógyász or
vosok, mint a francia Phillippe Pinel (1745-1826) - akit a mo
dern pszichiátria alapítójának tartanak - elszakították ezeket a
láncokat, és morális kezelést kínáltak fel e betegeknek. Ugyan
ebben az évszázadban - a XVIII.-ban - támadt fel a nehezeb
ben megérthető pszichés jelenségek iránti erőteljes érdeklődés,
mint amilyen például a mentális szuggesztió. Kiemelem itt az
osztrák orvos, Franz Anton Mesmer (1734-1815) nevét, aki
Marié Antoinette királynő védelme alatt, nem sokkal a forrada
lom előtt, hatalmas zűrzavart okozott Franciaországban, és aki
a maga módján a modern pszichoterápia és a különféle pozitív
szuggesztiós technikák úttörője volt.
Mágneses „delejezéses” technikái megnyitották az utat a „hip
nózis” felé, amely elnevezés James Braid angol sebésztől szár
mazik, 1840-ből. A hipnózis sok éven át az orvosok és pszichi
áterek privilegizált kutatási és kezelési eszköze volt. Ramón y
Cajal (1852-1934) is - aki az idegsejtek mikroszkopikus meg

figyelése okán vált híressé - érdeklődött a hipnózis iránt, de e
tekintetben a korszak mestere kétségtelenül Jean Martin Charcot
(1825-1893) volt, akinek híre a Párizsban álló, öreg Salpétricre
kórház falainál sokkal távolabbra terjedt.
Tanítványai között, asszisztensként, ott tevékenykedett a fia
tal Sigmund Freud (1856-1939), akit lenyűgözött Charcot m un
kája, és ezért további alapos elemzéseket végzett e téren. Ezekből
az analízisekből és saját megfigyeléseiből a neurózis okaira vo
natkozó, új hipotézisei születtek, továbbá egy kezelési módszer,
amit rövidesen „pszichoanalízisnek” nevezett el. A pszichoanalí
zis ugyan a hipnózisból született, de attól eltávolodott, hogy saját
útján haladjon tovább.
Mások, szintén a hipnózisból kiindulva, ettől eltérő fejlődési
útvonalon haladtak tovább, köztük egy német orvos, Johannes
Heinrich Schultz (1884-1970), aki 1912-től mentális indukció
segítségével elkezdte kifejleszteni a „koncentrációs autorelaxáció”
módszerét, „az autogén tréninget”, amelynek célja, hogy a beteg
ben a pszichés ellazulás eléréséhez csökkentse az izom feszülését.
Módszere több más, ehhez hasonló metódusnak volt az előfutá
ra, amelyek közül kiemelkedik Alfonso Caicedo, kolumbiai pszi
chiáter „szofrológiája” és a Silva-módszer relaxációja. Mindkettő
használható oktatási és terápiás célzattal. Számos tudományos
tanulmány támasztja alá hatékonyságukat.
Egy ezeréves kutatás
E módszerek létrehozása és a „relaxáció” szó bevezetése előtt már

sokkal korábban létezett maga a fogalom. Fellelhetők azon régi,
nagy múltú szokások között, amelyek azt ajánlják, hogy fordít
sunk figyelmet a testtartásunkra és a légzésünkre, hogy ez által

megnyugtassuk elménket, és jobban tudjunk így meditálni vagy
imádkozni. Az orvostudomány eddigi történelme során végig
megtaláljuk azokat a különféle praktikákat, amelyek megteremtik
vagy helyreállítják a belső harmóniát: hangokat, énekeket, fohá
szokat, mantrákat, kellemes szavakat, monoton hangokat... Már
a Bibliában is a fiatal Dávid hárfázik, hogy elűzze Saul király lei
kéből a melankóliát. A XIV. században egy arab orvos azt írta elő
egy betegnek nyugtatóként, hogy szárított rózsaszirmokat dör
zsöljön a kezei között, s az így keltett hangot hallgassa. Ambroise
Páré, reneszánszkori sebész azt javasolta, vizet csöpögtessenek
egy táblára, hogy ily módon altassák el a sebesültet.
A pszichiátria napjainkban
Mintegy fél évszázada a pszichofarmakológiai eszközök - gyógy

szerek - jelentős mértékben megszaporodtak. Ily módon a bi
ológiainak nevezett pszichiátria lett napjainkra a domináló. A
jelenlegi kutatások nem annyira a károsodásokra összpontosíta
nak, mint inkább a szinapszisokra, vagyis az idegi kapcsolódá
sokra, és az ezekben kulcsszerepet játszó neurotranszmitterekre
(ingerületátvivő anyagokra). Az agykutatás bebizonyított egy
rendkívül fontos tényt: az agy nagy plaszticitással rendelkezik,
és minden új dolog, amit megtanulunk, új neuronok képződéséi
és hálózatba kapcsolódását stimulálja. Ezért sajnálhatjuk, hogy
nagyon sok pszichiáter - mivel rendelkezésükre állnak hatéko
nyabb gyógyszerek a depresszió, a szorongás vagy a delírium
kontrollálására - egyre kisebb jelentőséget tulajdonít a kezelés
pszichoterápiás részének. Néhányan mintha elfelejtették volna
azokat a technikákat, amelyekkel hasznosan lehet kiegészíteni
bármilyen gyógyszeres kezelést, köztük a testről való közvetlen

gondoskodást (pl. a masszázst és a fizikoterápiát), a relaxáció és
az agykontroll technikáit. Ezek nem ütköznek a gyógyszerezés
lehetőségével, viszont segítenek a betegnek visszanyerni egyen
súlyi állapotát, s javítják közérzetét.
Saját, személyes tapasztalatom
A relaxációt Schultz „autogén tréningről” írt kézikönyve révén

fedeztem fel. Akkoriban kb. 17 éves voltam. Minden elmével
kapcsolatos téma lenyűgözött, és különösen az, ami lehetővé te
szi pszicho-fiziológiai kísérletek elvégzését. Ezért nem késleked
tem, hogy saját magamon kezdjem el a módszer kipróbálását. Ez
az érdeklődésem és a testműködés iránti kíváncsiságom készte
tett, hogy orvosnak tanuljak.
Egy évvel később, már az orvosi karon, részt vettem egy
olyan csoport létrehozásában, ami a pszichoanalízis és a pszi
chiátria tanulmányozásával foglalkozott. Ez tette lehetővé szá
momra, hogy közelebb kerüljek a párizsi pszichoanalitikusok
világának kimagasló személyiségeihez. Ott ismertem meg dr. René
Held neuropszichiátert, a Pszichoszomatikus Orvosi Társaság
alapítóját, aki a tanárom volt. Held nagyra értékeli a relaxációt,
s egyes betegeknél a kezelés hasznos kiegészítőjeként javasolja
számukra.
Az agyhullámok frekvenciaváltozásának regisztrálásához bo
nyolult gépekre van szükség, és mivel az EEG-vizsgálati helyek
erősen telítettek, könnyen mérhető élettani paraméterek felhasz
nálásával kezdtem szolid kutatásba. A pulzusszámot, a légzés
frekvenciáját, a vérnyomást, s a test belső és külső hőmérsékletét
mértem.
A jól kimutatható élettani változások - az izomzat teljes el

lazulása, a vérerek simaizmainak ellazulása, a szív- és a légzés
ritmus megváltozása, a hőmérséklet-változások - egyértelmű
en mutatják, hogy nem csupán mentális változásról van szó.
Néhány esetben a laboratóriumtól lehetőséget kaptam, hogy
megvizsgáljak néhány biológiai paramétert is: többek között a
pajzsmirigyműködést, a kortizol- és a vércukorszintet, valamint
a katekolaminok mennyiségét. Miután meggyőződtem a mód
szer testre gyakorolt pozitív hatásairól és azok terápiás jelentősé
géről, úgy döntöttem, hogy széles körben fogom alkalmazni.
Az első betegem
Amikor megnyitottam rendelőmet Párizsban, az első betegem

egy 14 éves fiatalember volt. Ez a fiú szemhéjrángásban (tic)
szenvedett, ami miatt a szemhéját meg kellett fognia, hogy lás
son. A szülei elvitték már a gyermekorvosához, egy szemorvos
hoz és egy neurológushoz, de az előírt kezelések egyike sem javí
tott a helyzeten. Magas, vékony, nyugtalan gyerek volt. Amikor
megláttam, arra gondoltam, hogy a pszichoanalitikus jellegű te
rápia nem sokat segítene rajta, ahogy a még több nyugtató sem.
Ezért azt javasoltam neki, hogy feküdjön le a díványra, és meg
tanítottam relaxálni. Nagyon elégedetten távozott. Felhívtam a
figyelmét, hogy ezt a kellemesen nyugodt állapotot gyógyszer
nélkül értük el. Azt javasoltam neki, hogy naponta gyakorolja
az alkalmazott relaxációs gyakorlatot. A tic csökkent, míg végül
elértük, hogy teljesen meg is szűnt. Tovább folytattuk a terápi
át, amíg személyisége más jegyeinek - mint a magas izom- és
emocionális feszültség, az idegesség, a félénkség és bizonyos
kényszercselekvések - intenzitása is csökkent, és a hétköznapok-
bán kezelhetőbbé vált. Apja, aki nagyon stresszes életet élt, és

gyomorfekélyben szenvedett, annyira el volt ragadtatva az ered
ménytől, hogy megkért, kezeljem őt is.
Egy nagy értékű terápiás eszköz
Naponkénti rendeléseim során a relaxációt alkalmazva, jelentős

számban figyeltem meg javulást a gyermekeknél és a serdülők
nél, akikidegrángásban, dadogásban, asztmában, migrénben, fej
fájásban, menstruációs fájdalmakban, nem konkretizálható hasi
fájdalomban, éjszakai ágybavizelésben, akaratlan székletürítés
ben, alvászavarban, éjszakai félelemérzésben, szélsőséges mér
tékű félénkségben szenvedtek, vagy iskolai problémáik voltak.
A felnőttek esetében is megállapíthattam e gyakorlat hatékony
ságát, pl. korai magömlés, vaginizmus (a hüvely záróizmainak
görcse), hátfájás esetében, illetve általánosságban a krónikus és
az akut fájdalmak uralásában.
Egyes kollégák súlyos szervi betegségek esetén is (pl. rák,
AIDS) használják a relaxációt, és vannak, akik szülésre vagy se
bészeti beavatkozásra való felkészítésként (ahol is bebizonyo
sodott, hogy lehetővé teszi az aneszteziológiai premedikáció
használatának jelentős mértékű csökkentését). Használják még
fibromyalgia esetén, illetve krónikus kimerültségre, és vannak,
akik a reumatológiában, illetve a pszicho-kardiológiában való
használatára szakosodtak. Mindent felölelő listát készíteni szinte
lehetetlen lenne, mivel úgy tűnik, hogy nincs olyan orvosi szak
terület, amelyben a relaxáció ne lenne alkalmas legalább mérsé
kelt javulás előidézésére.
Egyénileg vagy csoportosan
Amikor elvállaltam egy olyan klinika orvosigazgatói tisztjét,

amelyik a serdülők viselkedészavaraira szakosodott, ismételten
a relaxáció vált legfőbb szövetségesemmé.
E fiatalok közül sokuknak már voltak különféle terápiás ta
pasztalatai, és igencsak elegük volt a pszichológusokból és a
pszichológiából. Azt mondták: „Semmi értelme, hogy újra elme
séljem az életemet!” Másoknak pedig nehezükre esett beszélni,
és az érzéseiket kifejezni. Mindnyájuknak felajánlottam, hogy
próbálják ki a relaxációt. Az azonnal megtapasztalt kellemes ér
zés felébresztette bizalmukat, hogy „valami talán mégis megvál
tozhat”.
A terápiás kapcsolat emiatt megerősödött. Miután így el
nyertem a bizalmukat, felajánlhattam nekik további lépéseket:
masszázst, tudatos légzést, vezetett imaginációt, az úgyneve
zett „vegetoterápiát”, meghagyva nekik azt a szabadságot, hogy
szavakba öntsék, amit szeretnének. Ezekkel a betegekkel vala
milyen addikció (dohányzás, alkohol, drogok) megléte esetén
is tudtam használni a relaxációt, néha egyénileg, néha pedig
csoportban.
Évekkel később, barátnőmmel és kolléganőmmel, AnneMarie
Filliozattal együttműködve olyan pozitív vizualizációs techni
kákat hoztunk létre (egészségvizualizációk), amelyeket Carl és
Stephanie Simonton a Silva-módszerrel szerzett tapasztalatai
ihlettek, és amely technikákat a mai napig is használunk és okta
tunk párizsi szemináriumainkon.
Új találkozások
Mexikóban egy találkozás várt rám. Egy konferencia befejez

tével bemutatták nekem dr. Rosa Argentína Rivas Lacayot.
Gyorsan felfedeztük, hogy sok közös érdeklődési pontunk
között akad egy kulcsfontosságú: a relaxáció. Meséltem neki a
praxisomról, ő pedig nekem a sajátjáról, és azonnal meghívott,
hogy vegyek részt egy agykontroll-tanfolyamon. Ott tanultam
meg a Silva-módszert, ami Franciaországban akkoriban még
kevéssé volt ismert. Lenyűgözött, ahogy a módszer megalkotó
ja hasznát tudta venni a sok-sok személyes és mások által szer
zett tapasztalatnak. Ez a módszer nemcsak a relaxálásra tanít
meg, hanem olyan mentális technikák használatára is, amelyek
lehetővé teszik, hogy alkalmazzuk saját elménk számos eszkö
zét: memória-, fájdalom- és álomkontrollt, pozitív programo
zást stb.
Amint alaposabban megismertem Rosita agykontrollal kap
csolatos tanácsait - mivel el kell ismernünk, hogy a Silva-mód-
szer, ahogyan azt ő tanítja, jelentős mértékben gazdagodott az
általa személyesen hozzáadott értékekkel -, megváltoztattam
mind a saját relaxálásomat, mind pedig a betegeimmel gyako
roltatott relaxációs módszert.
Ma, 25 évvel az után, hogy megismertem Rositát, sokkal vál
tozatosabb módon tudok a betegeimre hatni az adott pillanat és
szükséglet függvényében, és azt javaslom nekik, hogy használják
az alváskontroll- és a fájdalomkontroll-technikákat; hogy emlé
kezzenek álmaikra; vagy vizualizálják önmagukat jó egészségi
állapotban. Továbbá gyakran összekapcsolom a verbális irányí
tású relaxációt a testet mobilizáló technikákkal és kínai erede
tű légzésgyakorlatokkal. Mindez, a ventilláció javulása révén,
az agysejtek fokozottabb oxigénellátását eredményezi, amelyek
együttesen mélységében hatnak egészségünk őrzőire, a vegetatív

idegrendszer funkcióira.
Mexikó azt a lehetőséget is felkínálta nekem, hogy internátus
bán vagy kiskorúak nevelőintézetében élő serdülőkkel dolgoz
zak. Őket is megtanítom relaxálni. Ez segít nekik, hogy jobban
elviseljék a fegyelem és a csoportos élet által generált feszültsé
geket, és sokuk számára lehetővé teszi, hogy javuljon alvásminő
ségük. Neurofiziológus kollégák beszámoltak nekem arról, hogy
a módszer hatékonyan növeli az agyban keletkező alfa-hullámok
mennyiségét.
A relaxáció és az agykontroll
iránti érdeklődés a pszichiátriában
A relaxáció olyan eredeti eszköz, ami nemcsak a testi és lelki fe

szültségek csökkentését teszi lehetővé, hanem a testi érzéseknek
a szavakon keresztül történő megközelítését is, ami vitathatatlan
pszichoterápiás értéket kölcsönöz neki. Lehetővé teszi továbbá a
test állapotának általános javulását, amit kézzelfogható valóság
ként tapasztalunk meg, valamint az egész test érzékenységének
integrációját a tudatos szinten, ami bizonyos kórképek esetén
rendkívül hasznos. Az elme harmonizációjára és az öngyógyítás
belső erőinek dinamizálására is hatással van. Ezért a relaxáció
nélkülözhetetlen eszköz a pszichoszomatikus terápiában.
A kognitív viselkedésterápiában a relaxációt a „deszenzibili-
zálásra” használják. Ez azt jelenti, hogy amikor sikerül elérni
kielégítő mértékű, a teljes testre kiterjedő relaxációt, akkor meg
kérjük a beteget, hogy idézzen fel olyan helyzeteket, amelyek
szorongással töltik el. Az ily módon reaktivált szorongás csök
kenti a relaxáció szintjét. A terapeuta megvizsgálja és feljegyzi n
változásokat, majd megtanítja a betegnek, hogy miként lazuljon

el jobban a szorongás legyőzése érdekében. A jól irányított re
laxáció lehetővé teszi az alany számára megtapasztalni azt, hogy
- kockázatmentesen - lehet elhagyni feszültségeit és szokásos
éberségi szintjét, hogy intenzív kellemes érzést éljen át, ami álta
lában frissítő élményként szolgál.
Nagyon komoly javulásokat figyeltek meg, még a súlyos pszi
chiátriai betegeknél is, a megfelelő módon irányított relaxációval.
A relaxációs állapot emellett lehetővé teszi az agykontroll-tech-
nikák fejlesztését is, ami jelentősen tágítja hatásának területét.
Befejezés
A relaxáció és a Silva-módszer technikái révén a saját bőrömön

tapasztalhattam meg, hogy a testi és a mentális folyamatok egyet
len egységet képeznek, és hogy a mentális tréning képes kedvező
befolyást gyakorolni a szervezet legfontosabb funkcióira. Arra
buzdít bennünket, hogy aktívan vegyünk részt bármilyen keze
lésen, és felkínálja öngyógyítási képességünk részleges helyre-
állítását. Könnyen tanítható módszert kínál, ami lehetővé teszi
sokak számára, hogy gyakorlatot szerezzenek annak használa
tában, és az egészség elérésének eszközeként szolgál. A relaxáció
olyan eszköz, ami mindig rendelkezésünkre áll, és fontos szere
pet játszik olyan zavarok megelőzésében, amelyek a stresszel és a
szorongással állnak kapcsolatban.
Remélem, hogy hamar elérkezik annak az átfogó pszichiátri
ának az ideje, amely elismeri e tényeket, és ahelyett, hogy egyet
len iskola dogmatikus bástyája mögé zárkózna el, képes lesz ösz-
szekapcsolni az összes terápiás módszer legjobbjait, hogy az a
betegek javára váljék.
363
3. sz. függelék
AZ AGYKONTROLL A VALLÁS SZEMSZÖGÉBŐL
Dr. Camilo Maccise O.C.D.*
Sarutlan karmelita pap; a teológia és a bibliai tudományok doktora; a Latin

amerikai Püspöki Tanács Lelkészi Intézetének (CELAM) professzora volt;
a Mexikói Legfőbb Elöljáróság Szövetségének (CIRM) elnökhelyettese;
a Latin-amerikai Hittudományi Konföderáció Teológusi Csoportjának
(CLAR) tagja; a dogmatika, az aszketika és a Szentírás tanára, nemzetkö
zileg elismert biblikus; a világon az első mexikói, akit a Karmelita Rend
Generálisának választottak meg - 1991-ben majd 1997-ben ismétel
ten megválasztották ugyanerre a tisztségre; római tartózkodása alatt a
Generálisok Legfőbb Uniójának (USG) elnöke is volt, Rómából való haza
térése után, 2004-ben, ismét megválasztották a Mexikói Rend tartomány
főnökének; több könyvet írt, és közreműködik a vallási élettel, a spirituali-
tással és a teológiai témákkal foglalkozó folyóiratok szerkesztésében.
* O.C.D.: Ordo Fratrum/Sororum Carmelitarum Discalceatorum,

azaz sarutlan karmeliták (A fordító megjegyzése.)
Dr. Rosa Argentína Rivas Lacayo doktornő „Még többet ész

szel. ..!”című könyvének olvasása tudatosítja bennem azt a tudo
mányos fejlődést, ami az önismereti dinamizmus területén belül,
az emberi személyiségfejlődés, a pszichoszomatikus folyamatok,
a nem is gyanított emberi lehetőségek és az érzelmek, reakcióik,
illetve attitűdök kezelésére való képesség kutatása eredménye
ként végbement. Művében megtalálom az emberi értelem által
elvégzett azon munka valamennyi gyümölcsét, melynek során
keres, kutat, felfedez és fejlődik, hogy ily módon jobb élethez se
gítse az embereket.
Reagálások a tudományos fejlődésre
Gyors és mélyreható változások világában élünk, azon a fokon,

ahol már inkább a változások koráról, mint egy kor változásá
ról beszélnek. Átléptünk a valóságról alkotott koncepció statikus
voltából egy dinamikus és fejlődő világnézetbe, amely új analí
ziseket és új szintéziseket követel meg. A biológiai, pszichológi
ai és társadalmi fejlődések lehetővé teszik az embereknek, hogy
jobban megismerjék önmagukat, és megváltoztassák a terem
tést. Az olyan jelenségek, mint a globalizáció, a szekularizáció,
a liberalizmus és az új erkölcsök befolyásolják az életmódot és
az életvitelt. A mezőgazdasági és kézműves kultúrából átlép
tünk a városiasodásba, az egyházi kultúrából a szekulárisba, ami
megsemmisíti a szent - a világitól eltérő, különálló - és a földön
jellemzővé lett profán közti különbséget. A fejlődés pre-tudomá-
nyos és pre-műszakiból műszaki-tudományossá vált.
A változások e sorozata mindenféle reakciókat váltott ki az
újjal szemben: az újdonságok kritika nélküli elfogadásától kezd
ve, azok előítéletek vagy valamilyen, az észérvek és a vallás közti
3. számú függelék
kapcsolatra vonatkozó hamis eszme miatti elutasításáig. Voltak

olyan esetek, amikor hívő személyek a vallás nevében szembe
szegültek a tudományos felfedezésekkel. Másrészről azok, akik
azt vallják magukról, hogy ők nem hívők, valamilyen irracio
nális dolognak tartva azt, megtámadják a vallást. Mindkétféle
reakció hibás volt, ahogy azt a tudomány autonómiáját el nem
ismerő fundamentalizmus, valamint a tudás relativitását és diffe
renciáltságát megerősítő modernség krízise is bebizonyította. Az
érvek bukásához vezet, ha valaki azt állítja magáról, hogy birto
kában van a teljes valóság ismerete, majd kiderül, hogy képtelen
akár az ember lényének legalapvetőbb kérdéseire is válaszolni. A
vallás nem ellentétes az értelemmel. Hinni nem azt jelenti, hogy
lemondanánk az értelemről. A vallás nem lehet ellentétes a tu
dománnyal sem, hiszen az igazság nem mondhat ellent az igaz
ságnak. Értékelni kell az értelem erejét, amivel elérhetők azok a
célok, amelyek méltóbbá teszik az emberi létet. „A vallás és az
értelem olyanok, mint két szárny, amelyekkel az emberi lélek fel
emelkedik egészen addig, amíg meg nem látja az igazságot.”
Némely vádaskodások abszurditása
Szerettem volna leírni ezeket az elmélkedéseket, mivel 12 évvel

ezelőtt a Silva-féle agykontroll olyan támadások célpontja volt,
amelyek nem vették figyelembe a vallás és a tudomány közt i kom
patibilitást, miközben ez nem függ ideológiáktól. Felcímkr/lrk,
mint a New Age egy részét, és úgy mutatták be, mint ami ve
szélyt jelent a katolikus hitre. így jelent meg a Mexikói Imek
egyik Lelkipásztori útmutatásában, 1996 januárjában, l nnék oka,
hogy a módszertan megalkotója, Jósé Silva úr „néhány kttny
vében olyan megjegyzéseket tett közzé, amelyek idegenek a
mi vallásunktól”. Egy beszélgetés után, amelynek során Rivas

Lacayo doktornővel mindez tisztázásra került, maga az érsek,
aki jelenleg is a Katolikus Egyház bíborosa, Monsenor Norberto
Rivera Carrera, 1997. január 28-i dátummal helyesbítést tett köz
zé, amelyben kijelentette, hogy a Silva-féle agykontroll, úgy és
ahogy azt Mexikóban és Közép-Amerikában tanítják és gyako
rolják, független Jósé Silva úr személyes ideológiai nézeteitől, és
a módszertan gyakorlataira összpontosítja a figyelmet.
Ugyanezen okból a prelátus közli: „Gyakorlása nem jelent
semmiféle kockázatot a hívők hitére nézve. Említett gyakorla
tok, amelyek szintén függetlenek bármilyen vallási köteléktől
vagy tartalomtól, természetes elveken nyugszanak, és a szemé
lyiségfejlődés javulására gyakorolt - mind fizikai, mind pedig
lelki - hatásai a modern tudomány által bizonyítottan lehetsé
gesek. Ezenkívül leszögezhetjük, hogy a Silva-féle agykontroll-
tanfolyamokon nem követik azokat a filozófiai irányvonalakat,
amelyek az említett Jósé Silva úr személyes hitéből következnek,
és ami lelkipásztori levelünk prevenciós célzatú oka volt...
Mindezek alapján kijelentjük, hogy az agykontroll-tanfolyamo-
kon, úgy ahogy azt Mexikóban és Közép-Amerikában dr. Rosa
Argentína Rivas Lacayo irányítása alatt oktatják, nem jelenik
meg semmiféle, a katolikus vallással ellentétes nézőpont, ezért a
katolikusok mindenfélelem nélkül, teljes bizalommal és lelkiis
mereti nyugalommal részt vehetnek ezeken a rendezvényeken.’'
A bíboros levele nyomán Rivas Lacayo doktornő és az oktatói
is fellélegeztek, és folytathatták munkájukat, mivel az emberek
„a mostani válság és csüggedtség időszakában tanításaik nyo
mán állandó, az emberi fejlődést elősegítő motivációban és a
természetes lehetőségekbe vetett hitben részesülnek, amit Isten
adott nekünk, és minden gyermekének.” E nagyon világos és
egyértelmű elismerésen kívül, ami az agykontroll-tanfolyamokat
ért hamis vádaskodások idejében történt, emberek százai, akik

követték és gyakorolták ezt a módszert, kifejezték, hogy milyen
jót tett velük abban az értelemben, hogy mint emberek meg
erősödjenek, és pszichológiailag éretté váljanak, hogy leküzdjék
korlátaikat és szorongásaikat, továbbá hogy visszanyerjék pozití
vabb életszemléletüket és a többi emberrel való kapcsolatukat.
A tudomány és a vallás kapcsolatának kérdése
Isten az értelem és a hit megteremtője, és ezen oknál fogva nem lehet

ellentmondás köztük. Az egyik nyitott a másikra, és mindegyik ren
delkezik saját megvalósulásának területével. A tudománynak meg
van a saját kutatási tere, a vallás pedig nem ütközik ezzel. Már a II.
Vatikáni Zsinat kifejezetten beszélt a földi dolgok jogos autonómi
ájáról, és ezzel elébe ment azoknak, akik esetleg attól tartanának,
hogy az emberi tevékenység és a vallás közötti szorosabb kapcsolat
árt az emberek, a társadalmak és a tudományok autonómiájának.
Ahogy dr. Rosa A. Rivas könyve 9. fejezetében idézi: „A II.
Vatikáni Zsinat Lelkipásztori Konstitúciója az Egyházról a mai
világba” szövege világossá teszi, hogy: „Ha a földi valóságok au
tonómiáján azt értjük, hogy a teremtett dolgoknak, maguknak a
közösségeknek is, megvannak a saját törvényeik és értékeik, me
lyeket az embernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaz
nia és rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg
teljesen kifogástalan; amit nemcsak korunk emberei igényelnek,
hanem a Teremtő akaratának is megfelel. Épp a teremtés tényé -
ből következik ugyanis, hogy minden dolognak megvan a maga
állaga, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és meg
van a saját rendje: ezeket az embernek tisztelnie kell, ismervén a
tudományok és művészetek sajátos módszereit. Ezért bármelyik
szaktudomány módszeres kutatása - ha valóban tudományosan

és az erkölcsi normák szerint folyik - valójában sohasem ke
rül ellentétbe a hittel, mert a földi valóságok és a hit valóságai
ugyanattól az Istentől erednek... Ezért csak sajnálni lehet, hogy
nem eléggé látva a tudomány törvényes autonómiáját, olykor a
keresztények között is megnyilvánultak olyan fölfogások, me
lyekből nézeteltérések és szenvedélyes viták támadtak, és sokakat
vittek arra, hogy a hitet és a tudományt egymással szembenálló
nak gondolják.” (Gaudium et Spes, 36)
Korunk a tudomány és a technika kora. Ez megváltoztatta
a valóságról alkotott gondolkodási, illetve az arra való reagá
lási módot. A múltban elfogadták az ősök véleményét anél
kül, hogy az átélt tapasztalatok fényében ellenvetéseket tettek
volna. Ezzel szemben, a tudomány saját ismereteinek alapjává
az empirikus bizonyítás követelményét állította. Ez jogos, de
más részről nem szabad elfelejteni, amit Berger mond: „csak
egy értelmiségi barbár jelentheti ki, hogy a valóság kizárólag
az, amit tudományos módszerekkel képesek vagyunk látni”
Vannak olyan egyéb kérdések és dolgok, amikre nem található
magyarázat a tudományban, mint amilyen a létezés és az élet
értelmének kérdése, amelyekhez szükség van a filozófia és a
vallás segítségére.
A tudomány területei között, amelyek elképesztő méretű fej
lődésen mentek keresztül korunkban, megtalálható az emberi
pszichológia is. Előrelépés történt az ember mechanizmusainak,
kondicionálásának és lehetőségeinek megismerésében. Ezért
egy hívő számára hasznosak lehetnek ezek a segítségek, amelyek
azon prevenciós munka eredményei, ami az emberi struktúra
titkait hivatott feltárni. Isten az, aki irányítja ezt a kutatást és eze
ket a felfedezéseket: „Aki alázattal és állhatatosan igyekszik föl
tárni a természet rejtélyeit, azt, még ha nem is tudja, szinte Isten
keze vezérli, aki mindent fönntartván teszi, hogy a dolgok azok

legyenek, amik” (Gaudium et Spes, 36)
Mindezen okok miatt a vallás semmiféle módon nem áll el
lentétben a tudomány felfedezéseinek használatával, és még ke
vésbé azokkal, amelyek az emberi pszichológiára és annak me
chanizmusaira vonatkoznak.
Az agykontroll
A pszichológia széles területén belül találkozunk egy olyan is

kolával, amely felkutatta az agy funkcióit, és létrehozott egy
módszert az elme kontrolljára. A Silva-féle módszerről van szó,
ami a gyakorlatok egy olyan együttesét kínálja, amely megfelelő
kontrollt ad ahhoz, hogy átalakítsuk a gondolkodást az élet nagy
mozgatórugójává, mivel lehetővé teszi a stressz kezelését, és ez
által javítja az ítélőképességet és az életminőséget.
Figyelembe véve az agy funkcióit, a relaxáció gyakorlásából
kiindulva az agykontroll segít megőrizni, megerősíteni vagy ja
vítani az egészséget; fokozni tanulási készségünket; elérni célja
inkat; fejleszteni intuíciónkat és kreativitásunkat a problémák
megoldására; valamint megismerni önmagunkat; és felfedezni
egy olyan hatékony formát, amivel önmagunkat szolgálhatjuk,
és még jobban szolgálhatunk másokat.
Az első cél, ami az egészségünk megőrzése, főleg a stressz ke
zelésének elsajátításával érhető el. Annak a stressznek, amely
annyira jellemzi a mai életet, különösen a nagyvárosokban. A
módszer technikái magasabb fokú koncentrációs készséget ad
nak, ez pedig megkönnyíti a tanulást, a tanultak megőrzését, és a
döntéshozatalt. Felkínál egy sor olyan gyakorlatot, amelyek segí
tenek fejleszteni a képzeletkontrollt; ennek használatával kreatív
alternatívákat kereshetünk a problémák megoldásához. Ugyanez

a kreatív képzelet nyújtja azt a képességet, hogy segítsünk önma
gunkon és mindenki máson, akinek szüksége van a támogatá
sunkra.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket (Máté evangéliuma 7,20)
Az evangélium álláspontja szerint egy-egy dolog valós értéké

nek megítélése folyamatosan elvégzendő cselekedet. Ha nem
lennének elegendőek az előzőekben leírtak ahhoz, hogy elosz
lassák a hívők kételyeit a Silva-féle módszer használatának le
gitimitását illetően, akkor jó tudni, hogy különféle hitvallású
emberek százai igazolták már e módszer hasznosságát, amivel
hozzájárult személyes életükhöz és embertársaikkal való kap
csolataikhoz.
Azt hiszem, hogy a tanfolyam résztvevői közül sokak által
megtett értékelés lehetővé teszi, hogy rámutassunk annak fő
előnyeire. Kizárólag azokra a tanúbizonyságokra szorítkozom,
amelyek a vallásos katolikus gyülekezetektől származnak, mivel
ezek, a többinél jobban igazolják a vallás és az agykontroll mód
szerei között fennálló kompatibilitást.
Ezek a tanúbizonyságok beszélnek azokról a legfőbb jótéte
ményekről, amiket kaptak azok, akik - elég nagy számban - részt
vettek a Silva-féle módszer tanfolyamain. Ők a következőkről
számolnak be:
• Rendkívüli mértékű támogatás az ember átfogó fejlődésé

hez.
• Rendkívüli segítséget nyújt az egészség megőrzésében és az
ember átfogó harmóniájának elérésében.
• Fejlődés minden szempontból: fizikailag, érzelmileg, társa

dalmilag, intellektuálisan és szellemileg.
• A kreativitás fejlődését és az elvégzett munkák nagyobb ha
tékonyságát segíti.
• Segítség a stressz kezelésében, jótékony hatással a lelki és a
társadalmi potenciálra.
• Azon képességek és tehetségek felfedezése, amelyekkel Isten
megajándékozta az embert.
• Alapvető támogatás az imádságos élethez, mivel segít meg
nyugtatni az elmét és a testet, hogy felkészültebb legyen
az Úrral való találkozásra, kizárva így a figyelmet elterelő
dolgokat.
• A stressz jobbfajta kezelése, ami teljesebb, szolgálattal és
megadással teli életben nyilvánul meg.
Nincs benne semmi vallásellenes
Mindezek figyelembevételével levonhatjuk a következtetést a

mexikói érsek, a bíboros úr magyarázó levelében írt szavaival,
amelyből a fejezet elején is idéztünk: „Az agykontroll-tanfo-
lyamokon, úgy ahogy azt Mexikóban és Közép-Amerikában
dr. Rosa Argentína Rivas Lacayo irányítása alatt oktatják,
nem jelenik meg semmiféle, a katolikus vallással ellentétes né
zőpont, ezért a katolikusok mindenfélelem nélkül, teljes biza
lommal és lelkiismereti nyugalommal részt vehetnek ezeken a
rendezvényeken.”
A Silva-féle agykontroll a holisztikus egészséget helyezi elő
térbe, ami a biológiai, a pszichológiai és a társadalmi egyensúly
eredménye. A modern orvostudomány három nagy előrelépést
hozott, amely milliók számára mutatta meg a különbséget az élet
és a halál között: a technológia, a gyógyszerészet és a sebészet. A

tudat és a szellemiség közti egység a test-lélek-szellem uniójáról
nyújt nekünk olyan víziót, amellyel érzelmeink kiegyensúlyo
zottabbá válnak, értékeinket pedig felfedezhetjük és elkezdhet
jük használni. A Silva-féle módszer iránymutatást ad a fájdalom
kezelésére. Segít megelőzni az úgynevezett „fájdalomviselkedés”
kialakulását. A spirituális értékek mélyen hatnak az egészségre és
arra, ahogyan szembenézünk a betegséggel és a fájdalommal.
Az agykontrollhoz való közeledés a vallás szempontjából be
bizonyította számunkra, hogy a jól alkalmazott tudomány meny
nyire fontos az emberi élet számára, és nem megakadályozza, ha
nem megerősíti a hitet.
3 73
Bibliográfia
Úgy döntöttem, hogy a bibliográfia hivatkozásait fejezetenként
sorolom fel. Ez megkönnyíti annak a dolgát, aki valamelyik té
mának alaposabban utána akar nézni. Akad olyan téma, amelyik
több fejezetben is szóba kerül.
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE
Bevezetés
1. Usanos Tamayo, Pilar, Control mentái y personalidad, Ed.

Offset Multicolor, México, 1981.
2. Usanos Tamayo, Pilar, Control mentái y desarrollo integrál,
Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991.
3. Moliner, María, Diccionario dél uso dél espanol, Ed. Gredos
Madrid, 1988.
1. fejezet
1. Appelbaum, Stephen A., Out in inner space: A psychoanalys\

explores the new therapies, Anchor Press/Doubleday, Nueva
York, 1979.
2. Barber, T., Dicara, L., Kamiya, J., Miller, N., Shapiro, D., Stoy-
va, J., Biofeedback and self-control, Aldine Atherton, Chica-
go/Nueva York, 1970.
3. Brown, Barbara B„ New mind, new body, Harper & Row Pu-
blishers, Nueva York, 1974.
4. Brown, Barbara y Klug, Jay W., The alpha syllabus, Charles C.
Thomas Publisher, Illinois, 1974.
5. Davis, Brigham D., Davis, A., Cameron-Sampey, D., Imagery
fór getting well: Clinical applications of behavioral medicine,
W.W. Norton, Nueva York, 1994.
6. Doidge, Norman, The brain that changes itself, Penguin
Group, Nueva York, 2007.
7. Popper, K.R. y Eccles J.C., El yo y su cerebro, Labor Universi-
taria, Monografías, Barcelona, 1980.
8. Shaw, John C., The brain's alpha rhythms and the mind,, El-
sevier Science, Amsterdam, 2003.
9. Usanos Tamayo, Pilar, Control mentái y personalidad, Ed
10. Vacca, Lilia Alcira, El Método Silva y losfactores psicológicoi
dél aprovechamiento académico en la universidad, Universi-
dad Autónoma de Tlaxcala, México, 1986.
Bibliográfia 37 5
2. fejezet
1. Adamenko, Victor G., Memories of Semyon Kirlian> Interna

tional Journal of Journal of Paraphysics, Vol. 13, 1979.
2. Ardilla, Alfredo, Psicobiología dél lenguaje, Ed. Trillas, Méxi
co, 1983.
3. Barber, T., Dicara, L., Kamiya, J., Millar, N., Shapiro, D., Stoy-
va, J., Biofeedback and self control, Aldine Atherton, Chica-
go/Nueva York, 1970.
4. Bautista, Miguel, Inducción no traumática utilizando la rela-
jación dél Método Silva, Hospital de Especialidades, Instituto
Mexicano dél Seguro Social, Puebla, México, Manual de In-
vestigación, SMCI, 1986.
5. Bensabat, Soly y Selye H., Stress, grandes especialistas respon-
den> Ediciones Mensajero, Bilbao, 1984.
6. Bensőn, Herbert, The relaxation response, Harper Collins,
Nueva York, 2000.
7. Borysenko, Joan, Minding the body, mending the mind, Ban-
tam Books, Nueva York, 1988.
8. Borysenko, Joan, Paz interior pata gente ocupaday Ediciones
Urano, Barcelona, 2002.
9. Centassi, R., Grellet, G., Mejor cada dia: Emilé Coué y su mé
todo de rehabilitaciónyEd. Diana, México, 1997.
10. Ducrot, Oswald, Todorov, Tzvetan, Diccionario enciclopé-
dico de las ciencias dél lenguaje, Siglo XXI Editores, Méxi
co, 1978.
11. Dumitrescu, I., Kenyon, J.N., Electrographic imaging in medi
cine & biology, Neville Spearman, Great Britain, 1983.
12. Ellis, Albert, Ser feliz y vencer las preocupaciones, Ediciones
Obelisco, Barcelona, 2007.
13. Hall, Edward, La dimensión oculta, Siglo XXI Editores, Méxi

co, 1985.
14. Hayakawa, Sí., Lenguaje, pensamiento y acción, Grupo Norie-
ga Editores, México, 1993.
15. Kendall, J., Moss, T., Photographing the nonmaterial world,
Hawthorn Books, Nueva York, 1975.
16. Lane, Earle, Electrophotography, And/Or Press, San Francis
co, 1975.
17. Larousse, Libro de la Dietética y la Nutrición, Ed. Larousse,
México, 2001.
18. Lazarus, Richard S., y Folkman, Susan, Estrés y procesos cog-
nitivos, Ediciones Martínez Roca, S. A., Barcelona, 1986.
19. Libermann, Rafael, El Método Silva de Control Mentái y
el Nivel de Ansiedad, Departamento de Psicología, Univer-
sidad de Haifa, Israel, Manual de Investigación, SMC,
1986.
20. Ling, D., y Moheno de Manrique, C., El maravilloso sonido de
la palabra, Ed. Trillas, México, 2005.
21. Lőve, Webb, Neurológia para especialistas dél habla y dél len
guaje, Ed. Médica Panamericana, Buenos Aires, 1988.
22. Maultsby, Jr. Maxié C., Rational behavior therapy, Rational
Self-Help Aids/'ACT, Appleton, WI, 1990.
23. Moss, Thelma, Las probabilidades de lo imposible, Caralt, Bar
celona,
24. Natúré No. 437, Initial sequence of the chimpanzee genome
and comparison with the humán genome, Septiembre, 2005.
25. Paulus, Jean, La función simbólica y el lenguaje, Ed. Herder,
Barcelona, 1975.
26. Pinker, Steven, The stujfof thought: language as a window intő
humán natúré, Penguin Group, Nueva York, 2007.
Bibliográfia 377
27. Platanov, K. I., The word as a physiological and therapeutic

factory Foreign Languages Publishing House, Moscú, 1959.
28. Popp, F. A., L.V., Integrative biophysics: Biophotons, Kluwer
Academic Publishers, Alemania, 2003.
29. Rodríguez, Socorro, Control mentái Método Silva en el parto
psicoprofilácticoy Ministerio de Salud, Gobierno de Costa
Rica, Manual de Investigación, SMCI, 1986.
30. Selye, Hans, La tensión en la vida, Buenos Aires, 1964.
31. Selye, Hans, Tensión sin angustia, Ediciones Guadarrama,
Madrid, 1975.
32. Watzlawich, Paul, El arte de amargarse la vida, Ed. Herder,
Barcelona, 1984.
3.fejezet
1. Beck, Aaron T., Cognitive therapy and the emotional disor-

ders, Penguin Group, Nueva York, 1979.
2. Beck, Judith S., Terapia cognitiva, Ed. Gedisa, Barcelona,
2000 .
3. Burns, Dávid D., Feeling goody Harper Collins, Nueva York,
1999.
4. Casal, G. B. y Navarro J. F., Avances en la investigación dél sue-
no y sus trastornos, Siglo XXI de Espana Editores, S. A., Ma
drid, 1990.
5. Corsi Cabrera, María, Psicoftsiología dél sueno, Ed. Trillas,
México, 1983.
6. Ellis, Albert y Abrahams Eliot, Terapia rációnál emotiva: me-
jor salud y superación personal afrontando nuestra realidad,
Ed. Pax México, México, 1980.
7. Foster, Russell G., Kreitzman, León, Rhytms oflife: The biolo-

gical clocks that control the daily lives of every living thing,
Profilé Books, Londres, 2004.
8. Goleman, Dániel, La inteligencia emóciónál, Javier Vergara
Editor, México, 2004.
9. Kales, A., Kales, J.D., Evaluación y tratamiento dél insomnio,
Comunicación y Medios, Barcelona, 1984.
10. Kryger, Mh., Roth T., Dement, WC., Principles and practice of
sleep medicine, fourth edition, Elsevier, Philadelphia, PA.,
2005
11. Lazarus, Richard S., y Folkman, Susan, Estrés y procesos cog-
nitivos, Ediciones Martínez Roca, S.A., Barcelona, 1986.
12. Luce, Gay Gaer y Segal, Juliuos, El sueno, Siglo XXI Editores,
S.A., México 1975.
13. Maultsby, Jr., Maxié C., Rational behavior therapy, Rational
Self-Help Aids/’ ACT, Appleton, WI, 1990.
14. Palmer, John, D., The living clock: The orchestrator ofbiologi-
cal rhytms, Oxford University Press, Nueva York, 2002.
15. Pert, Candace B., Molecules of emotion, Simon and Schuster,
Nueva York, 1997.
16. Reed, Henry, La ayuda de los suenos: nuevas formás para recor-
dary usar los suenos, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1992.
17. Sagan, Carl, Los dragones dél edén, Ed. Grijalbo, Barcelona,
1984.
18. Ullman, Montague and Zimmerman, Nan, Working with
dreams, Hutchinson, Londres, 1983.
19. Valencia M., Salin, R., Pérez R., (eds.), Trastornos dél dormir,
Ed. Interamericana Mc. Graw Hill, México, 2000.
20. Ward, Ritchie, R., Los relojes vivientes, Edit. Grijalbo, Barcelo
na, 1977.
Bibliográfia 379
21. Watzlawich, Paul, El arte de amargarse la vida, Ed. Herder,

Barcelona, 1984.
22. Zimmer, Dieter, E., Dormir y sonar» Salvat Editores, S. A,,
Barcelona, 1985.
4. fejezet
1. Buzan, Tony, El libro de los mapas mentales, Ediciones Urano,

Barcelona, 1996.
2. Changues, Jean-Pierre, El hombre neuronal, Espasa Calpe,
Madrid, 1985.
3. Dennison, Paul E., y Dennison, Gail E., Brain gym aprendiza-
je de todo el cerebro, Ed. Lectorum, México, 2000.
5. Furst, Bruno, Stop forgetting, Garden City Books, Nueva
York, 1949.
6. Gordon, Dryden y Vos, Jeannette, La revolución dél aprendi-
zaje, Grupo Editorial Tomo, México, 2002.
7. Hamer, Dean, The God gene, Doubleday, Nueva York, 2004.
8. Kandel, Eric R., In search of memory, W.W. Norton, Nueva
York, 2007.
9. Kilgard, M. R, Mersenich, M. M., (1998), Cortical map reor-
ganization enabled by nudeus basalis activity; Science 279:
1714-1718.
10. Koestler, Arthur, The roots of coincidence, Hutchinson 8c Co.
Ltd., Great Britain, 1972.
11. Loftus, Elizabeth, Memória, Companía Editorial Continen
tal, S.A. de C.V., México, 1985.
2. Ornstein, Róbert, Evolution of consciousness: The origins of

the way we think, Touchstone, Nueva York, 1991.
3. Ornstein R., y Thompson R. E, The amazing brain, Hough-
tón Miffiin Company, Boston, MA, 1984.
4. Peat, F., Dávid, Synchronicity: the bridge between mutter and
mind, Bantam Books, Nueva York, 1987.
5. Penfield, Wilder, El misterio de la mente: estudio crítico de la
conciencia y dél cerebro humano Ediciones Pirámide, S. A.,
Madrid, 1977.
6. Restak, Richard, The brain has a mind of its own, Crown Pu-
blishers, Nueva York, 1991.
7. Schwarts, Jefrey M. and Begley, Sharon, The mind and the
brain: Neuroplasticity and the power of mentái force, Regan
Books/Harper Collins, Nueva York, 2002.
8. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva
York, 2002.
9. Winter, Arthur y Winter, Ruth, El poder de la mentey Javier
Vergara Editor, Buenos Aires, 1988.
5. fejezet
1. Beck, Aaron T., Cognitive therapy and the emotional disorders,

Penguin Group, Nueva York, 1979.
2. Beck, Judith, S., Terapia cognitiva, Ed. Gedisa, Barcelona, 2000.
3. Ellis, Albert y Abrahms, Eliot, Terapia rációnál emotiva: me-
jor salud y superación personal afrontando nuestra realidad,
Ed. Pax México, México 1980.
4. Koestler, Arthur, The roots of coincidence, Hutchinson & Co.
Ltd., Great Britain, 1972.
Bibliográfia 381
5. Lipton, Bruce, The biology ofbelief, Elité Books, Santa Rosa,

CA, 2005.
6. Maultsby, Jr. y Macié C., Rational behavior therapy, Rational
Self-Help AIDS/fACT, Appleton, WI, 1990.
7. Maxwell, Malts, Psicocibernética: una vida dichosa, Ed. He-
rrero Hnos. Sucs., S. A., México, 1985.
8. McTaggart, Lynne, The intention experiment, Free Press/Si
mon and Schuster, Nueva York, 2007.
9. Mihály, Csikszentmihalyi, Fluir, Ed. Kairós, Barcelona, 1996.
10. Ornstein, Róbert E., The psychology of consciousness, W.H.
Freeman and Company, San Francisco, CA, 1972.
11. Peat, F., Dávid, Synchronicity: the bridge between matter and
mind,, Bantam Books, Nueva York, 1987.
12. Rovira Celma, Alex y Trías de Bes, Fernando, La buena suer-
tey Ediciones Urano, Barcelona, 2004.
13. Samuels, Mike y Samuels, Nancy, Ver con el ojo de la mente:
historiay técnieas y usos de la visualización, Los Libros dél Co-
mienzo, Madrid, 1991.
14. Seligman, Martin E.P., Learned optimism: how to change
your mind and your life, Simon 8c Schuster, Nueva York,
1992.
15. The Science of optimism & hope, Research essays in honor of
Martin E.P. Seligman, Edited by Jane E. Gilman, Templeton
Foundation Press, Philadelphia, 2000.
16. Tiller, William A., Dibble, Walter, Kohaney, Michael, Cons-
cious acts of creation: The emergence of a new physics, Pavior
Publishing, Walnut Creek, CA, 2001.
17. Tiller, William A., Science and humán transformation: Subtle
energies intentionality and consciousness, Pavior Publishing,
Walnut Creek, CA, 1997.
18. Winson, Jonathan, Brain and Psyche, Vintage Books, Van

couver, 1986.
6. fejezet
1. Braud, W.G., Schlitz, M.J., Consciousness interactions with re-

mote biological systems: anomalous intentionality effects> Sub-
tle energies, 1991; 2 (1): 1-27.
2. Creath, K., Schwarts, G.E., What biophoton images ofplants
can teli us about biofields and healing, Journal of Scientific
Exploration, 2005; 19 (4): 531-550.
3. Dorsch, Friedrich, Diccionario de psicologíay E. Herder, Bar
celona, 1991.
4. Droscher, Vitus, B., Sobrevivir: la gran lección dél reino ani-
maly Editorial Planéta, México, 1980.
5. Droscher, Vitus B., Calor de hogar: Cómo resuelven los anima-
les sus problémás familiares, Ed. Planéta, México, 1983.
6. Droscher, Vitus B., La vida amorosa de los animales, Editorial
Planéta, México, 1984.
7. Fennster, Julié M., Mavericks, miracles and medicine, Barnes
8c Noble Books, Nueva York, 2005.
8. Fezler, William, Creative imagery: how to visualize in all five
senses, Simon 8c Schuster, Nueva York, 1989.
9. Frantz, Roger, Two minds: Intuition and analysis in the history
of economic thought, Springer Science 8c Business Media,
Nueva York, 2005.
10. Garfield, Charles A., Rendimiento máximo, Ediciones Martí-
nez Roca, México, 1993.
11. Jahn, R. G., Correlations of random binary sequences with
Bibliográfia 383
prestated operator intention: a review of a 12 year program,

Journal of Scientific Exploration, 1997; 11; 345-367.
12. Lilly, John C., La mente de los delfines: una inteligencia no Hu
mana, Ed. Posada, S. A., México, 1985.
13. Maslow, Abraham H., Creatividad, Ed. Kairós, S. A., Barcelo
na, 1988.
14. Maslow, Abraham, El hombre autorrealizado: hacia una psi-
cología dél ser, Ed. Kairós, S. A., Barcelona, 1989.
15. Maslow, Abraham, La personalidad creadora, Ed. Kairós, S. A.,
Barcelona, 1987.
16. Matussek, Paul, La creatividad: desde una perspectiva psicodi-
námica, Ed. Herder, S. A., Barcelona.
17. McTaggart, Lynne, The intention experimenty Free Press/Si
mon and Schuster, Nueva York, 2007.
18. Parker, William R., y St. Johns, La oración en la psicoterapiay
Ed. Pax México, México, 1984.
19. Rivas Lacayo, Rosa A., Saber crecer: resiliencia y espirituali-
dady Ediciones Urano, Barcelona, 2007.
20. Samuels, Mike y Samuels, Nancy, Ver con el ojo de la mente:
história, técnicas y usos de la visualizacióny Los Libros dél Co-
21. Sobel, Dava, La híja de Galileoy Ed. Debate, Madrid, 1999.
22. Targ, Russell y Puthoff, Harold, Mind-Reach: Scientists look
at psychic abilityr Delacorte Press/Eleanor Friede, USA, 1977.
23. Tiller, William A., Science and humán transforrnation: Subtle
energiesy intentionality and consciousness, Pavior Publishing,
Walnut Creek, CA, 1997.
24. Tiller, William A., Dibble, Walter, Kohane, Michael, Cons-
cious acts of creation: The emergence of a new physics, Pavior
Publishing, Walnut Creek, CA, 2001.
25. Tőben, Bob y Wolf, Fred Alán, Space-Time and beyond, E. f

Dutton, New York, 1983.
26. Tompkins, Peter y Bird, Christopher, La vida secreta de la
plantas, Ed. Diana, México, 1994.
7. fejezet
1. Achterberg, Jeanne, Por los caminos dél corazón, Los Libro;

dél Comienzo, Madrid, 1994.
2. Ader, R., Féltén, Dávid L., Cohen, Nicholas, Psychoneuroinm
munology Second Edition, Academic Press, San Diego, CA
1991.
3. Bensabat, Soly, y Selye H., Stress, grandes especialistas respon
den, Ediciones Mensajero, Bilbao, 1987.
4. Bensőn, Herbert, Timeless Healing, Simon & Schuster, Lón
dres, 1996.
5. Boreau, Francois, Controla tu propio dolor, Ediciones Mensa
jero, Espana, 1990.
6. Borysenko, Joan y Borysenko, Miroslav, Tu mente puede cu
rarte, EDAF, Madrid, 1995.
7. Brown, Barbara B., Between health & illness, Houghton Mif-
fin Company, Boston, 1984.
8. Brown, Barbara B., Mente nueva cuerpo nuevo, Ed. Diana
México 1999.
9. Byrd, Randolph C., Positive therapeutic effects of intercessor)
prayer in a coronary care unit population, Southern Medica
Journal 81, No. 1,1988: 826-29.
10. Cousins, Norman, Anatomy of an Illness, W.W. Norton 8
Company, Inc., Nueva York, 1979.
Bibliográfia 385
11. Danner D., Snowdon D., Friesen, W., Positive emotions in

early life and longevity: Findings from the nun $tudy> Journal
of personality and social psychology, 80 (5): 814-814, 2001.
12. Davis, Joel, Endorphins: new waves in brain chemistry, The
Diai Press, Nueva York, 1984.
13. Diversos autores, Editores: Sandi, Carmen y Calés, Jósé Ma-
ría, Estrés: Consecuencias psicológicas, fisiológicas y clínicas,
Ed. Sanz y Torres, Madrid, 2000.
14. Dossey, Larry, Tiempo, espacio y medicina, Ed. Kairós, Barce
lona, 1986.
15. Dossey, Larry, Recovering the sóul; a scientific and spiritual se-
archy Bantam Books, Nueva York, 1989.
16. Dossey, Larry, Meaning & Medicine, Bantam Books, Nueva
York, 1991.
17. Dossey, Larry, Healing words, the power of prayer and the
practice of medicine, Harper Collins, San Francisco, 1993.
18. Dossey, Larry, Palabras que curan, coedición Ed. Diana/Cía.
Editorial, S. A. México, 1997.
19. Dossey, Larry, Reinventing medicine, Harper Collins, San
Francisco, Stanford, CA, 1999.
20. Dossey, Larry, Elpoder curativo de la mente, Ed. Alamah, Mé
xico, 2004.
21. DSMÍV. Manual diagnóstico y estadístico de los trastornos
mentalesy Masson, S. A., Barcelona, 1996.
22. Epstein, Gerald, Healing visualizations: creating health
through imagery, Bantam Books, Nueva York, 1989.
23. Fezler, William, Creative imagery: how to visualize in all five
sensesy Simon & Schuster, Nueva York, 1989.
24. Garfield, Charles, Rendimiento máximo, Ediciones Martínez
Roca, S. A., México, 1993.
25. Glasser, Ronald J., El cuerpo es el héroe, Ed. Diana, México

1983.
26. Goleman, Saniel and Gurin, Joel, Mind body medicine: how ti
use your mind fór better health, Consumer Reports Books
NuevaYork, 1993.
27. Grad, Bemard, Scientific investigation of subtle energies, Esa-
len Institute, Big Sur, CA, 1984.
28. Grad, Bemard, Subtle energies and the uncharted realms o
mind, Esalen Institute, Big Sur, CA, 1999.
29. Guasch, G., Quand le corps parié... Introduction a l’analyst
Reichienne, Editions Sully, Francia, 1998.
30. Guasch, Gerard y Filliozat, Ane-Marie, Aide-toi, tón corp•
t’aidera, Albin Michel, Francia, 2006.
31. Hutschnecker, Arnold A., La voluntad de vivir, Los Libros de
Comienzo, Madrid, 1999.
32. Kilgard, M.P. and Merzenich, Cortical map reorganization ena-
bled by nucleus basalis activity, Science, No. 13, March, 1988.
33. Korn, Erről R. and Johnson, Karén, Visualization, Dow Jone;
Irwin, Homewood, ILL, 1983.
34. LeShan, Lawrence, Cancer as turning point, A Plume Book
NuevaYork, 1994.
35. LeShan, Lawrence, Usted puede luchar por su vida, Los Libros
dél Comienzo, Madrid, 1998.
36. Lipton, Bruce, The biology ofbelief, Elité Books, Santa Rosa
CA, 2005.
37. McTaggart, Lynne, The Field, Harper Collins, Nueva York
2002.
38. Norris, Patrícia A. and Porter, Garret, / choose life: the dyna-
mics of visualization and biofeedback, Stillpoint Publisching
USA, 1987.
Bibliográfia 387
39. Ornestein, Róbert and Sobel, Dávid, The healing brain, Si
mon & Schuster Inc., Nueva York, 1987
40. Parker, William R. y St. Johns, Elaine, La oración en la psico-
terapia, Ed. Pax México, México, 1984.
41. Pearsall, Paul, Super immunity: Master your emotions & improve
your health, McGraw-Hill Book Company, Nueva York, 1987.
42. Peat, E Dávid, Synchronicity: the bridge between matter and
mind, Bantam Books, Nueva York, 1987.
43. Pelletier, Kenneth, R., Mind as healer; mind as slayer, A Delta
Book, Nueva York, 1977.
44. Prigogine, Illya, fTan sólo una ilusión? Una exploración dél
caos al orden, Tusquets Editores, Barcelona, 1983.
45. Rossman, Martin, Guided imagery fór self healing, Kramer
Book, Tiburon, CA, 2000.
46. Samuels, Mike y Samuels, Nancy, Ver con el ojo de la mente.
História, técnicas y usos de la visualización, Los Libros dél Co-
47. Sicher, Fred, A randomized double-blind study of the effect of
distant healing in a population with advanced AIDS: Reports
on a small scale study>Western Journal of Medicine 169, No.
6, 1998:356-363.
48. Siegel, Bemard, Ámor, medicina milagrosa, Ed. Mensajero,
Madrid, 1992.
49. Simonton, O. Carl y Henson, Reid, Sanar es un viaje, Edicio
nes Urano, Barcelona, 1993.
50. Simonton, M., Stephanie, Simonton, O., Carl, Creighton, Ja
mes L., Recuperar la salud, Los Libros dél Comienzo, Madrid,
1988.
51. Simonton, M., Stephanie, Família contra enfermedad, Edito
rial Raíces, Madrid, 1988.
52. Targ, Russell, Limitless mind, New World Library, Novato

CA, 2004.
8. fejezet
1. Consejo Académico Mundial, El Método Silva de Controi

Mentái: manual de investigación, Silva Mind, Controi Inter-
nacional, Laredo, Texas, 1989.
2. Silva, Jósé, El Método Silva de Controi Mentái Ed. Diana, Mé-
xico, 1978.
3. Silva, Jósé, Reflexiones, Ed. Diana, México, 1980.
4. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva York
2001 .
5. Usanos Tamayo, Pilar, Controi mentái y personalidad, Ed.
6. Usanos Tamayo, Pilar, Controi mentái y desarrollo Integrál,
Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991.
9. fejezet
1. Álvarez Tomás, Santa Teresa: Obras completas, Ed. Monté

Carmelo, Burgos, 2004.
2. Cinco Grandes Mensajes, Segunda Edición, Biblioteca de Au-
tores Cristianos, Madrid, 1968.
3. Concilio Vaticano II. Documentos, Ediciones Dabar, México,
2000 .
4. Franki, Viktor E., La presencia ignorada de Diós, Ed. Herder,
Barcelona, 1986.
Bibliográfia 38 9
5. Goya, Benito, Psicología y vida espiritual, San Pablo, Madrid,

2001 .
6. Gutiérrez, Martínez O.S.A., Efraín, Catecismo agustiniano,
México (editado internamente), 2007.
7. Herráiz, Maximiliano, San Juan de la Cruz: Obras completasy
Ediciones Sígueme, Salamanca, 1992.
8. Herráiz, Maximiliano, A zaga de tu huella: Estudios sanjua-
nistas y de espiritualidady Ed. Monté Carmelo, Burgos, 2000.
9. Kung, Hans, El principio de todas las cosas: ciencia y religión,
Ed. Trotta, Madrid, 2007.
10. Milano, Juan Jósé P., El corazón de Agustín en Viktor Franki,
Ed. Lumen, México, 2007.
11. Pagola, Jósé Antonio, Es bueno creery San Pablo, Madrid,
1996.
12. San Agustín, Confesione$y Aguilar Ediciones, Madrid, 1967.
13. S.S. Pablo, VI, Carta Encíclica Ecclesiam sumay 1,15. Concilio
Vaticano II.
14. S.S. Pablo VI, Encíclica Populorum progressio: Sobre la necesi-
dad de promover el desarrollo de los pueblosy BAC, Madrid,
1968.
15. S.S. Pablo VI, Gaudium et Spes. Constitución pastoral sobre la
Iglesia en el mundo actualy BAC, Madrid, 1968.
10. fejezet
1. Begley, Sharon, Train your Mind Change your Brainy Ballan-

tine Books, Nueva York, 2007.
2. Cury, Augusto, Nunca renuncies a tus suenos, Ed. Planéta,
México, 2007

4. Ellis, Albert y Harper, Róbert A., Una nueva guía para una
vida rációnál Ediciones Obelisco, Barcelona, 2003.
5. Epicteto, Manual y máximas, Marco Aurelio, Soliloquios,
Ed. Porrúa, Colección Sepan Cuantos, Núm. 283, México,
2004.
6. Fizzotti, Eugenio, De Freud a Franki: el nacimiento de la logo-
terapiay Ediciones LAG, México, 2006.
7. Franki, Viktor E., Ante el vacío existencial: hacia una humani-
zación de la psicoterapia, Ed. Herder, Barcelona, 1984.
8. Franki Viktor E., El hombre en busca de sentido, Ed. Herder,
Barcelona, 1984.
9. Franki, Viktor, La voluntad de sentidoy Ed. Herder, Espana,
2000 .
10. Machado, Luis Alberto, La revolución de la inteligencia, Ariéi
Seix Barral, S. A., Cía. Editorial, México, 1976.
11. Marcus Aurelius, The Emperors Handbook, Scribner, Nueva
York, 2002.
12. Marinoff, Lou, Más Platón y menos prozac, Ediciones B, Es
pana 2000.
13. Pribram, K.H., y Ramírez, J., Martin, Cerebro, mente y holo-
grama, Ed. Alambra, S. A., Barcelona, 1980.
14. Rivas Lacayo, Rosa, Saber crecer: resiliencia y espiritualidady
Ediciones Urano, Barcelona, 2007.
15. Schwartz, Jefrey M., and Begley, Sharon, The mind and the
brain: Neuroplasticity and the power of mentái force, Regan
Books/Harper Collins, Nueva York, 2002.
16. Seligman, Martin E.P., La auténtica felicidad, Javier Vergara
Editor, Barcelona, 2003.
Bibliográfia 391
17. Seligman, Martin E.P., Learned optimism: how to change ,

your mind and your life, Simon & Schuster, Nueva York,
1992.
18. Seligman, Martin E.P.; The science of optimism & hope, Tem-
pleton Foundation Press, Pennsylvania, 2000.
19. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva
York, 2002.
20. Stangroom, Jeremy, Garvey, James, The great philosophers:
from Socrates to Foucault, Barnes 8c Noble, Nueva York, 2006.
21. Wilber, Ken, The Holographic Paradigm and other paradoxes,
New Science Library, London, 1982.
Dr. Gérard Guasch bibliográfiája
1. Guasch, Gérard, Quand Le Corps Parié... Introduction a L’a-

nalyse Reichienne, Editions Sully, Francia, 1988.
2. Guasch, Gérard, y Filliozat, Ane-Marie, Aide-toi tón corps
t’aidera, Albin Michel, Francia, 2006.
Dr. Camilo Maccise bibliográfiája
1. Maccise, Camilo, Palabra y comunidad en San Pablo en las co-

munidades de base de América Latina, Teresianum, Roma,
1988.
2. Maccise, Camilo, Cammini di libertá, Edición OCD Roma,
2003.
3. Maccise, Camilo, Rezar con la Biblia en el contexto de la vida,
Ed. Santa Teresa, México, 2006.
4. Maccise, Camilo, Perfii orante de los libros biblicos, Ed. Mon

té Carmelo, Burgos, 2007.
5. Maccise, Camilo, 100 fichas sobre la vida cortsagrada, Ed
Monté Carmelo, Burgos, 2007.
39 3
Hivatkozások
1. Usanos Tamayo, Pilar, Controi Mentái y Personalidad, O. Multicolor,
México, 1981. Usanos Tamayo, Pilar, Controi Mentái y Desarrollo In
tegrál Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1991
2. Moliner, María, Diccionario dél Uso dél EspanoU Editorial Gredos.
Madrid, 1988
3. Moliner, María, Diccionario dél Uso dél EspanoU Editorial Gredos.
Madrid, 1988
4. Vacca, Lilia Alcira, El Método Silva y los factores psicológicos dél apro-
vechamiento académico en la Universidad, Universidad Autónoma de
Tlaxcala, México, 1986
5. Shaw, John C„ The Brain 's Alpha Rhythms and the Mindy Elscvicr
Science, Amsterdam, 2003
6. Usanos Tamayo, Pilar, Controi Mentái y Personalidad, Editorial ( )IThcI
Multicolor, México, 1981
7. Davis Brigham, D., Davis, A., Ca merőn - Sampey. D., Imagery fór #rí
ting well: Clinical Applications of Behavioral Medici ne, W. W. Nnt
tón, Nueva York, 1994
8. Natúré, No. 437, Initial sequence ofthe chim panzeeynwm e and i imn
parison with the humán genomey sept., 2005
9. Popp, E A., Beloussov. L. V., Integrative biophy$U$i Hbphoíom, Kin
wer Academic Publishers, Alemania, 2003
10. Adamenko, Victor G., Memories of Semyon hhlhiit Inh m.nm.imI
Journal of Paraphysics, Vol. 13,1979
11. Dumitresco, I, Kenyon. J. N., Electronaphét h h í Mftlitlne &
Biology, Neville Spearman, Great llrllnin, IMM\
12. Lane, Earle, Electrophotography, And/Or Press, San Francisco, 1975

Kendall, J., Moss, T., Photographing the nonmaterial World, Hawt
horn Books, Nueva York, 1975
13. Hall, Edward, La dimensión oculta, Ed. Siglo XXI, México, 1985
14. Platonov, K. I., The word as a physiological and therapeutic factor
The theory and practice of psychotherapy according to I. P. Pavlov
Foreign Languages Publishing House, Moscú, 1959
15. Centassi, R., y Grellet, G., Mejor cada dia: Emilé Couéy su método d\
rehabilitación. Editorial Diana, México, 1997
16. Ling, D,, y Moheno de Manrique, C., El maravilloso sonido de la pa
labra, Editorial Trillas, México, 2005
17. Bensőn, Herbert, The Relaxation Response, Harper Collins, Nueví
York, 2000
18. Rodríguez, Socorro, Control Mentái Método Silva en el Parto Psico
profilacticoy Ministerio de Salud, Gobierno de Costa Rica, 1982
Bautista, Miguel, Inducción no traumática utilizando la relajaciót
dél Método Silva, Hospital de Especialidades, ínstituto Mexicano de
Seguro Social, Puebla, México, 1981
Libermann, Rafael, El Método Silva de Control Mentái y el Nivel dt
Ansiedady Departamento de Psicología, Universidad de Haifa, Israel
1986
19. LAROUSSE, Libro de la Dietética y la Nutrición, Editorial Larousse
México, 2001
20. Pert, Candace, B., Molecules ofEmotion , Simon and Schuster, Nueví
York, 1997
21. Sagan, Carl, Los Dragones dél EdényEditorial Crítica, Barcelona, 2006
22. Foster, Russell G., Kreitzman, León, Rhytms of life: The biologica
clocks that control the daily lives of every living thing, Profilé Books
Londres, 2004
23. Ornstein, Róbert, Evolution of consciousness: The origins of the wa)
we thinky Touchstone, Nueva York, 1991
24. Kilgard, M. P., Merzenich, M. M., (1998), Cortical map reorganizatior
enabled by nucleus basalis activity, Science No. 279, pp. 1714-1718
25. Hamer, Dean, The God geney Doubleday, Nueva York, 2004
26. Snowdon, Dávid, Aging with graceyBantam Books, Nueva York, 2002
27. Kandel, Eric R., In search of memory, W. W., Norton, Nueva York, 200^
28. Doidge, Norman, The Brain that changes itself Penguin Group, Nue
va York, 2007
H ivatkozások 395
29. Penfield, Wilder, Mystery ofthe mind, Princeton University Press, 1975
30. Furst, Bruno, Usted sí puede recordar, Ed. Estudios de Memória y
Concentración, Chicago, ILL.
31. Loftus, Elizabeth, Memória, Companía Editorial Continental, México,
1985
32. Winson, Jonathan, Brain and Psyche, Vintage Books, Vancouver, 1986
33. The Science o f Optimism and Hope, Research essays in honor of Mar
tin E. R Seligman, Edited by Jane E. Gillman, Templeton Foundation
Press, Philadelphia, 2000
34. Tiller, William A., Dibble Jr. Walter, Kohane, Michael, Conscious acts
ofCreation: The Emergence o f a New Physics, Pavior Publishing, Wai-
nut Creek, CA., 2001
35. McTaggart, Lynne, The Intention Experiment, Free Press/Simon and
Schuster, Nueva York, 2007
36. Fennster, Julié, M., Mavericks, Miracles and Medicine, Barnes 8c Noble
Books, Nueva York, 2005
37. Jahn, R. G., Correlations o f random binary sequences with prestated
operator intention: a review o f a 12 year program, Journal of Scienti-
fic Exploration, 1997, No. 11: pp. 345-367
38. Braud, W. G., Schlitz, M. J., Consciousness interactions with remote
biological systems: anomalous intentionality effects, Subtle energies,
1991,2(1), pp. 1-27
39. Creath, K., Schwartz, G. E., What biophoton images o f plants can teli
us about biofields and healing, Journal ofScientific Exploration, 2005,
19 (4), pp. 531-550
40. Rivas Lacayo, Rosa A., Saber Crecer: Resiliencia y Espiritualidad, Edi
ciones Urano, Barcelona, 2007.
41. DSM-IV Manual diagnóstico y estadistico de los trastornos mentales,
Masson S.A., Barcelona, 1996
42. LeShan. Lawrence,. Cancer as a turning point, A Plume Book, Nueva
York, 1994
43. Dossey, Larry, Reinventing Medicine, Harper San Francisco, 1999
44. Simonton, O. Carl, Simonton, Stephanie Matthews, Creighton, James,
L., Recuperar la Salud, Los Libros dél Comienzo, Madrid, 1994
45. Siegel, Bernie, Ámor, medicina milagrosa, Editorial Mensajero, Ma
drid, 1992
46. Grad, Bemard, «Scientific Investigation o f Subtle Energies», Esalen
Institute, 1984
47. Grad, Bemard, «Subtle Energies and the Uncharted Realms of Mind»
Esalen Institute, 1999
48. Dossey, Larry, Reinventing Medicine, Harper San Francisco, 1999.
49. Sicher, Fred, «A Randomized Double-Blind Study o f the Effect o
Distant Healing in a Population with advanced AIDS: Reports on s
small scale study», Western Journal of Medicine 169, No. 6, pp., 356
363,1998
50. Byrd, Randolph C, «Positive Therapeutic Effects of Intercessory Pra
yer in a Coronary Care Unit Population », Southern Medical Journa
No. 81, pp. 826-829,1988
51. Garfield, Charles, Rendimiento Máximo, Editorial Martínez Roca
México, 1993
52. Brown, Barbara, Mente Nueva - Cuerpo Nuevo, Editorial Diana, Mé
xico
53. Ader, Róbert, Féltén, Dávid L., Cohen, Nicholas, Psychoneuroimmu
nology: Second Edition., Academia Press, San Diego, California, 1991
54. Achterberg, Jeanne, Por los caminos dél corazón, Los Libros dél Co
mienzo, Madrid, 1994
55. Boreal, Francois, Controla tu propio dolor, Editorial Mensajero, Ma
drid, 1990
56. Danner D., Snowdon D, Friesen W., Positive emotions in early and Ion
gevity: fmdings from the nun study Journal of Personality and Social Psy
chology, No. 80 (5), p. 814,2001
57. Consejo Académico Mundial, El Método Silva de Controi Mentái
Manual de lnvestigacióny Silva Mind Controi ínternacional, Laredo
Texas, 1989
58. S.S. Pablo VI, Encíclica Populorum Progressio: Sobre la necesidad d<
promover el desarrollo de los pueblo, BAC, Madrid, 1968
59. S.S, Pablo VI, Gaudium et Spes. Constitución Pastoral sobre la Iglesii
en el mundo actual, BAC, Madrid, 1968
60. Gaudium et Spes, (GS), 33
61. S.S. Pablo VI, «Carta Encíclica Ecclesiam suam», 1,15, Concilio Vatica
no II.
62. Gaudium et Spes, (GS) 78
63. Begley, Sharon, Train your Mind Change your Brain, Ballantin<
Books, Nueva York, 2007
64. Doidge, Norman, The brain that changes itself Penguin Group, Nue
va York, 2007
H ivatkozások 397
65. Snowdon, Dávid, Aging with grace, Bantam Books, Nueva York, 2001.
66. Edelstein 8c Edelstein, 1945
67. Tick, 2001
68. Edelstein 8c Edelstein, 1945
69. Simonion, Mattews-Simonton 8c Sparks, 1980
70. Kiecott-Glaser, McGuire, Robles 8c Glaser, 2002
71. Pert, Ruff, Weber 8c Herkenham, 1985; Barrows 8c Jacobs, 2002; Tro-
esch, Rodehaver, Delaney 8c Yanes, 1993; Pert, 1995; Eller, 1995, Pelle-
tier, 2002
72. Davenport, 1996
73. Ackerman 8c Turkoski, 2000
74. Coth, Wolsko, Foreman, et. al., 2007
75. Wolsko, Eisenberg, Davis 8c Phillips, 2002
76. Tűsek 8c Cwynar, 2000
77. Collins y Dunn, 2005
78. Davidson, Rabat-Sin, Schumacher, et. al, 2003; Manuso 1983
79. Rodgers, Khoo, MacEachen, et. al, 1996; Ackerman, Stover, Hermán,
et. al., 2003; Ackerman, Hermán, Rabin, et. al., 2002; Ackerman, Marti-
no, Hermán, et. al., 1998; Mohr, Goodkin, Nelson, et. al.., 2002; Mohr,
Goodkin, Islar, et. al, 2001; Mohr, Goodkin, Bacchetti, et. al., 2000
80. Rao, Grafman, DiGiulio, et. al, Foley, Traugott, LaRocca, et. al., 1992
81. Rendon, 2003
82. Mohr, et. al, 2001
83. Rendon, 2003
84. Ackerman, et. al, 2003
85. Ackerman, et. al, 2003; Mohr, et. al, 2001
86. Guilick, 2001
87. Kroencke 8c Deny, 1999; LaRocca, 1984
88. Warren, Warren 8c Gockerill, 1991
89. Warren, et. al, 1991; Mohr, 1998; Gilchrist 8c Creed, 1994; Aikens; Fis-
cher, Namey, et. al, 1994,
90. Clark, Fleming, Li, et. al, 1992
91. DeKeyser, 2003
92. Pliskin, Hammer, Golstein, et. al, 1996; Smits, Emmen, Berteismann,
et. al, 1994
93. VanderPlate, 1984

Rosa Argentína Rivas Lacayo

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Rosa Argentína Rivas Lacayo

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Rosa Argentína Rivas Lacayo

A mű eredeti címe: Saber pensar (Dinámica mentái

© 2008 by Rosa Argentína Rivas Lacayo

©2010 Agykontroll Kft., Budapest

Minden jog fenntartva

Fordította: Rédei Katalin

Szerkesztette: dr. Dómján László és Sólyom Ildikó

Illusztrációk: Synapsis de México, S.A. de C.V.

ISBN 978 963 7491 24 5

Borítóterv: B&B Grafikai Stúdió (1/208 5%4)

Egészségünk megőrzése, illetve javítása.......................... .43

Felfedezzük az önismeret jelentőségét és egy olyan

Érzelmeink intelligens irányítása........................................ 98

Megtanulni csukott szemmel n é z n i...................................219

Holisztikus egészség.................................................................. 255

A változó a g y ........................................................................... 324

Annyi szakmai gyakorlattal és egyetemi oktatással eltöltött év

seknek szinte minden, méghozzá láthatóan mindenféle különö­

lesztési folyamaton belül - módszeresen kell, hogy elvezessen a

A második fejezet segít, hogy megértsük az energiakezelés fon­

korlatias útmutatást nyújt ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gon­

• agykontrolloktatóként való fejlődését,

Rivas Lacayo doktornő ilyen vezető, amit azzal is bebizonyít,

*A Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem pszichológusa. A Mexikói Kognitív

Mindannyian néztünk már szembe olyan helyzettel, amelyről

Mire van szükségünk ahhoz, hogy időben észrevegyük és elhá­

zusokban. Némelyikük valós alapokon nyugszik, másokat pedig

A civil életbe való visszatérése és több elektronikai találmányá­

máról; arról a képességünkről, hogy saját akaratunkból megvál­

tanfolyamok részévé kezdenek válni olyan gyakorlatok, amelyek

holmi „mágia” Az alapvető kiindulási pont a hozzáállás megvál­

Pontosan ugyanoda, ahol született, és ahol két nappal kórházba

Az, hogy belépve saját terünkbe, megtaláljuk önmagunkat, és ha­

„Ha megelégszünk azzal, amit elérünk, akkor már

„A felfedezés egyetlen és valódi útja nem az,

pedig pontosan az, ami a problémáink többségét okozza, amelyek

A stressz kezelésétől kezdve az agykontroll eszközöket kínál

mellékterméke, fontos megismerni agyunkat ahhoz, hogy meg­

tünk. Különféle tevékenységekkel teli napjaink során a béta-agy-

az „itt és most”-beli lét nélkül felidézzük a múltban megélt, illetve

és az elme tudati szintjei közötti kapcsolatot, még világosabbá

Az agykontroll az alfa-agyhullámokkal kapcsolatos relaxációra

Az agykontrolltanfolyamon nagyon világos célokat tűzünk ki,

• megőrizni, illetve javítani egészségünket,

EGÉSZSÉGÜNK MEGŐRZÉSE, ILLETVE JAVÍTÁSA

„A természet hatalmas összhang,

Tagadhatatlan, hogy a stressz manapság az egészségünket károsító

az álmatlanság vagy a migrén. Emiatt érdemes megtanulni az al-

HATÉKONYABBÁ TENNI A TANULÁS

„Az oktatás fontos része megtanítani

Napjainkban számos teóriával és eszközzel rendelkezünk a tanu­

tudni, hogy a szubjektív szinten végzett, belső programozás jut­

INTUÍCIÓNK ÉS KREATIVITÁSUNK FEJLESZTÉSE

„Az ember mindennap újrateremtheti önmagát.”

Az agykontroll-tanfolyamnak az intuíció és a kreativitás fejlesz­

kialakítjuk ezt a bizalmat. Annak birtokában pedig már sikerrel

FELFEDEZZÜK AZ ÖNISMERET JELENTŐSÉGÉT

A rth u r Sch openhauer

Gyakran azt hisszük: „Ha én képtelen vagyok rá, akkor biz­

Az agykontroll javasolta befelé tekintés olyan felfedezőútra

Gondolkodásod irányítása nem csupán divatos fogalom, hanem

„Ami mögöttünk van és előttünk áll még,

Bár az iskolában számos olyan dolgot tanultunk, amik azt bizo­

gára teremtett minket, nem mond ellent az evolúciós fejlődésnek,

seknek szinte minden, méghozzá láthatóan mindenféle különö

A második fejezet segít, hogy megértsük az energiakezelés fon

korlatias útmutatást nyújt ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk gon

Mire van szükségünk ahhoz, hogy időben észrevegyük és elhá

A civil életbe való visszatérése és több elektronikai találmányá

máról; arról a képességünkről, hogy saját akaratunkból megvál

holmi „mágia” Az alapvető kiindulási pont a hozzáállás megvál

Az, hogy belépve saját terünkbe, megtaláljuk önmagunkat, és ha

mellékterméke, fontos megismerni agyunkat ahhoz, hogy meg

Napjainkban számos teóriával és eszközzel rendelkezünk a tanu

tudni, hogy a szubjektív szinten végzett, belső programozás jut

Az agykontroll-tanfolyamnak az intuíció és a kreativitás fejlesz

Gyakran azt hisszük: „Ha én képtelen vagyok rá, akkor biz

Bár az iskolában számos olyan dolgot tanultunk, amik azt bizo

és a szöveteket károsítja, hanem a sejteket, a molekulákat és az ato

minden családban akad ilyen)! Aki, miután jegyességének vége sza

Mivel az energia a szubatomi, az atomi, a molekuláris és a sejt

Amikor vizualizáljuk és elképzeljük azt az érzést, hogy „vé

tekre is - adott védekezési mechanizmus. A stressz nem az ellen

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik ez a folyamat a tes

Egy ember kilép hatodik emeleti lakásának az erkélyére, hogy meg

és meg kéne őt nyugtatni. Ha azonban a lakó történetesen a mi

Meg kell különböztetnünk azt a két módot, ahogyan a stressz

megfelelő módon válaszolni. Ez magyarázatot ad arra, hogy mi

Ha meg akarjuk változtatni reakcióinkat, meg kell változtat

A minket befolyásoló dolgok ellenére azonban valódi szabad

Ludwig Wingenstein, brit filozófus, kiemeli a nyelv fontossá

Egyesek szerint először gondolkozunk, és csak utána beszé

A koncepció rendkívül egyszerű, s ugyanakkor nagyon haté

(íondold át, milyen más szavakat és szófordulatokat tudnál hasz

állítják valamiről, hogy lehetetlen, s kizárólag azon korlátok kö

A tapasztalat azt mutatja, hogy ha valaki nem alakítja át pozi

elmédben. Ez segít, hogy végleg leszokj a negatív szavakról és szó

Valójában azonban a „hogy vagy?” kérdést föltevő ismerőseid leg

Ahogy szókészletünk kitakarítása segítséget fog nyújtani gondo