87.

évfolyam VIGILIA November

VÖRÖS ISTVÁN: A versolvasásról 881

EMBERI NYELV, ISTEN NYELVE

KELEMEN JÁNOS: $Q\HOYWHUPÃV]HWÃUĈOVRNIÃOHVÃJÃUĈOÃVHUHGHWÃUĈO 
VÁLÓCZY JÓZSEF: $0DJYHWĈÃQHNHO,VWHQHPEHULQ\HOYHQV]ÍO 
URBÁN JÓZSEF: $PLVV]LÍVPHJWÃUÃVÃVD]ÔMQ\HOY5HIOH[LÍNDKLWD]
HYDQJHOL]»FLÍÃVD]LQWHUNXOWXUDOLW»VNDSFVRODW»UÍO 

SZÉP/ÍRÁS
SUHAI PÁL: 9DOORP»VVÐWÃWEĈO 
RAINER MARIA RILKE: 0»ULDÃOHWHYHUVFLNOXVHOVĈUÃV] 6XKDL3»OIRUGÇW»VD 
KALAFATICS d£VQLQFVLGĈFVDN,VWHQYÃJWHOHQNHJ\HOPHYDQp
ZSUZSANNA: $WHRFHQWULNXVV]HPOÃOHW-HYJHQ\LM9RGROD]NLQ
UHJÃQ\HLEHQWDQXOP»Q\ 
LUKÁCS FLÓRA: /LOLRP+RP»O\YHUVHN 
MOHAI V. LAJOS: 9ÐUÐVPDUW\HOKDPYDGWYHUVH/DVHUD0»VVHEH]
DKDO»OV]HQQ\HWHVWÃQYHUVHN 
JUHÁSZ ANIKÓ: ¶YHJW»EO»N-»FLQWRNÃQHNH+DGLMHOHQWÃVYHUVHN 
VÖRÖS VIKTÓRIA: .RORVWRURNUHQGMHYHUV 

KORTÁRS VERS KORTÁRS SZEMMEL

HERCZEG ÁKOS: 6LPRQ%DO»]V$]ÐOWÐ]ĈEHQ 

A VIGILIA BESZÉLGETÉSE

PATAKY ADRIENN: 7ROFVYDL1DJ\*»ERUUDO 

ESSZÉK
GÖRFÖL TIBOR: 0HJLVPHUÃVÃVEROGRJV»J 'LÍKÃMEDQ-RVHI3LHSHUUĈO 
JOSEF PIEPER: )ÐOGLV]HPOÃOĈGÃV (*ÐUIÐO7LERUIRUGÇW»VD 

MAI MEDITÁCIÓK
HANNES BÖHRINGER: Az asztal terítve 7LOOPDQQ-$IRUGÇW»VD 

NAPJAINK
BALÁZS GÉZA: $NÐ]EHV]ÃGUĈONÃWIÃOHPHJNÐ]HOÇWÃVEHQ 

KRITIKA
SZILÁGYI MÁRTON: (J\LURGDORPWÐUWÃQHWLNODVV]LNXV .HUÃQ\L)HUHQF
3HWĈIL6»QGRUÃOHWHÃVNÐOWÃV]HWH.ULWLNDLÃOHWUDM] 
VISY BEATRIX: d+»WPLDFVXGDYDQ9HOHWHN"p6]RURQJDWRWWLGLOO
1HPHV1DJ\›JQHV/HQJ\HO%DO»]V3ROF]$ODLQH
0ÃV]ÐO\0LNOÍVOHYHOH]ÃVHr 

SZEMLE

UÃV]OHWHVWDUWDORPDK»WVÍERUÇWÍQ 
VÖRÖS ISTVÁN A versolvasásról
A mai ember elvesztette kapcsolatát az olvasással. Sokat olvas kép-
ernyĈre meredve, de ritkán mĖegészeket. És ha mĖveket (egyszerĖ
regényeket) kézbe is vesz, nem biztos, hogy mĖvészettel találkozik.
Az intimebb, lelkibb folyamatokról szóló alkotások meghökkentik,
arra emlékeztetik, hogy igenis van lelke, amely ráadásul másfajta
értékmérĈt kínál, mint az egyre mechanikusabbá váló anyagi világ,
a mindennapi élet.
A mai olvasó elvesztette kapcsolatát a verssel. Különösen a kor-
társ verssel. Ez korántsem végleges szakadás és szakítás. Csak ha-
sadások gyengítik, hĖtlenség és kétely. Az új költĈk persze rend-
szeresen hĖtlenné válnak az olvasókhoz, akik a már megkedveltet
akarják kapni, de a már megkedvelt és megszokott bizonyos új kér-
désekre nem adhat válaszokat. Új kérdéseket tesznek fel a költĈk a
versnek, és ezekre a válasz is más lesz, szokatlan, váratlan, felkava-
ró, felháborító, érthetetlen. Tulajdonképpen mindenki ezt is várja el
az új verstĈl, új mĖvészettĈl, aztán amikor tényleg megkapja, meg-
zavarodik, felháborodik, értetlenkedik. De ez nem baj. Inkább szidja
a költĈt, mint hogy közömbösen bele se nézzen a munkájába. De a
közömbössel is dolga van a versértelmezĈnek. ErrĈl szól a nyugatos,
újholdas esszéisták, verselemzĈ-kötetek hagyományát felélesztĈ új
sorozatunk, olvasót és verset akar közelíteni egymáshoz. Nemcsak
az értetlenkedĈknek magyarázattal szolgálni, nemcsak az érdeklĈ-
dĈknek ajánlatot tenni, hanem a közömbösöket visszacsábítani a
versolvasók közé. A versolvasás a világ érzelmi megközelítésének
egyik legjobb és leghatékonyabb módja. A mesterséges intelligencia
által egyre jobban szabályozott és példájával mozgatott világban az
érzelmi élet háttérbe szorul, gondozatlanná válik. Pedig a bonyolult
érzelem mutatja a legösszetettebb módon az embert. És az intellek-
tuális komplexitás. Bonyolult érzelmi összefüggések megértésére a
vers a legalkalmasabb. Fontos, hogy a versolvasókat tanácsokkal,
támasszal, megértĈ magyarázattal lássunk el, segítsünk a mai hely-
zetrĈl szóló mai mĖvek mai katarzisáig. MitĈl lesz mai a katarzis?
Hogy egyáltalán megtörténik egy feszültségektĈl túlzsúfolt világ-
ban, ahol az emberi önreflexió tere radikálisan összezsugorodott.
Kortárs és nemrég élt költĈk mĖveit tárgyalja sorozatunk a mai
középnemzedéktĈl vissza a nem eléggé jól ismert félklasszikuso-
kig. Egy-egy verset állít a középpontba, és mutatja be ezt a kor, a
költĈ személyes világa és életmĖve, a szépség tanának összefügései
között. Olyan költĈket választunk elemzésre, akik fontos életmĖvet
hoztak létre vagy kezdtek már el. És olyan verseket, melyek nyitot-
tak a lélek, a szellem és a hit kérdéseire, betekintést engednek a lát-
ható világ mögé, segítenek közeledni a nagy, könnyĖ válaszokkal
ki nem meríthetĈ kérdésekhez.

881

KELEMEN JÁNOS
1943-ban született Kas-
sán. Filozófus, italianista,
az ELTE professor eme-
ritusa.
EMBERI NYELV, ISTEN NYELVE
A nyelv természetérĈl,
sokféleségérĈl és
eredetérĈl
A címben szereplĈ fogalmak és a velük kapcsolatban felmerülĈ
kérdések szorosan összefüggenek egymással. Ez azonban a tudo-
mány és a filozófia történetében nem mindig volt nyilvánvaló, és
sokak szemében ma sem feltétlenül az.
Elég a 20. század második felének nagy strukturalista teoretiku-
saira gondolnunk, akiknek fiatal korunkban magunk is követĈi
voltunk, s akik elvileg elválasztották egy adott dolog, így a nyelv
genezisének és történeti fejlĈdésének kérdését a szóban forgó dolog
mibenlétének és struktúrájának vizsgálatától. A nyelv lényegének a
problémája ily módon a nyelv strukturális aspektusaira korlátozó-
dott. Korábban ennek a tendenciának — az eredet-probléma kikü-
szöbölésének — emlékezetes és sokat emlegetett epizódja volt, hogy
a Párizsi Nyelvészeti Társaság 1866-ban megtiltotta a nyelv kelet-
kezésérĈl szóló írások közlését, pontosabban szólva alapszabályá-
ban rögzítette, hogy „nem fogad el semmiféle kommunikációt sem
a nyelv eredetérĈl, sem az egyetemes nyelv létrehozásáról”.
De persze elĈfordult ennek a fordítottja is. Az ember és a társalom
természetérĈl szóló felvilágosodáskori viták, melyek a nyelv kérdé-
sét is egyedülálló módon középpontba állították, majdnem kizáró-
lag a nyelv keletkezésének vagy „feltalálásának” problémájával fog-
lalkoztak. Hadd utaljak itt — csak a legfontosabb szerzĈket említve
— Maupertuis, Condillac, Diderot, Rousseau vagy a németek közül
Herder korszakos szövegeire. E szövegek egyértelmĖ mondanivaló-
ja, hogy a nyelvet a természet hozta létre, illetve — ahogyan Rous-
seau megfogalmazta — a nyelv, mivel az elsĈ társadalmi intézmény,
csakis természeti okoknak köszönheti létét.
A nyelv természeti eredetét bizonyító értekezéseikkel a felvilá-
gosodás gondolkodói kizártak vizsgálódásaikból minden termé-
szetfeletti vagy misztikus magyarázatot, s a tudományosság késĈbb
megfogalmazott kritériumait megelĈlegezve voltaképpen termé-
szettudományos magyarázatot kívántak adni a nyelv keletkezésére.
Az alternatívák, melyekben gondolkodtak, ezen a megközelítésen
belül jelentkeztek, s abban foglalhatók össze, hogy az észt vagy a
szenvedélyt kell-e elsĈdleges magyarázóelvnek tekinteni, illetve ab-
ban, hogy vajon a hangutánzásban, a gesztusokban vagy valami-
lyen más tényezĈben kell-e a beszéd kiindulópontját keresni.
882
 A szigorú természetelvĖséget nem mindenki tartotta elegendĈnek.
Herder például azzal kívánt továbblépni, hogy leszögezte: az ember
aktívan maga hozza létre a nyelvet, s ennek megfelelĈen építette föl
nagyhatású nyelvelméletét. Másrészt megoldatlan problémaként
fennmaradt a társadalmiság kérdése, hiszen lévén a nyelv evidens
módon társadalmi intézmény, magának a nyelvnek a létrehozásá-
ban is nem a társadalomnak kell-e nagyobb szerepet vagy egyenesen
fĈ szerepet adni? A felvilágosodás gondolkodói, köztük Rousseau,
ismerték a problémát, sĈt már azt is felvetették, hogy összefüggés
van az egyes nyelvek és az adott társadalom konkrét viszonyai, így
kormányzati formái között. A nyelv keletkezésének magyarázatából
1
Jean-Jacques mindamellett kizárták a társadalmat, hiszen — mint Rousseau rá-
Rousseau: Essai sur mutatott1 — e kérdést feszegetve elkerülhetetlenül circulus vitiosus-
l’origine des langues. hoz jutunk, hiszen a nyelv valóban elĈfeltételezi a társadalmat, de
COPEDITH, Paris, 1970. a társadalom sem jöhet létre és nem létezhet a nyelv nélkül.
A 19. század különféle elméletei között, melyek valamilyen mó-
don a társadalomból igyekeztek levezetni a nyelvet, megjelent a
marxizmus is, mely a munkának tulajdonította az ember és a nyelv
létrejöttében a döntĈ szerepet. A munka elvének alkalmazás az-
zal az elĈnnyel járt, hogy a nyelvet és egyáltalán a kommunikáció
problémáját összhangba tudta hozni a tevékenységek megosztá-
sának különbözĈ formáival, melyek az emberi világra kezdetek-
tĈl fogva jellemzĈk. Az elmélet 20. századi kidolgozására Lukács
György társadalomontológiájában került sor.
A felvilágosodás gondolkodói és örököseik választott kiinduló
pontjuktól függĈen szellemes és sokszor meggyĈzĈ elméleti konst-
rukciókat alkottak, de ezek a tudományosság igényének érvénye-
sítése mellett is jórészt megmaradtak a spekulációk körében, s igen
kevéssé tartalmaztak empirikus megfigyelési anyagot. Annak el-
lenére volt ez így, hogy felmerült náluk egy „kísérleti metafizika”
gondolata, mely világosan utalt arra, hogy már megvolt bennük az
elméletek valamilyen empirikus-kísérleti megalapozásának igénye.
Ezen a vonalon a 19. század tudományossága érdekes fejleményeket
hozott. A század elsĈ évtizedeinek nagy tudósai ugyanis megalkották
a nyelvek rokonságára és történeti leszármazására vonatkozó kutatá-
sok történeti-összehasonlító módszertanát, megalkotva ezzel a „törté-
neti-összehasonlító nyelvészetet”, mely a modern nyelvtudomány elsĈ
és máig élĈ nagy iskolájának bizonyult. Emellett tovább élt a nyelv ke-
letkezésére vonatkozó spekulációk korábbi hagyománya, mely egyre
inkább ellentétbe került a tudományos nyelvészettel. Az utóbbi lenyĖ-
gözĈ eredményei egyre inkább azt a benyomást keltették, hogy a nyelv
eredetének szentelt spekulációk a tudomány fényében szükségképpen
terméketlenek, s magának az eredetnek a kérdése megoldhatatlan.
Megoldhatatlan többek közt azért, mert a nyelv születési folyamatának
tényei nem hagytak és nem hagyhattak nyomot, s elvileg elérhetetle-
nek, megfigyelhetetlenek és rekonstruálhatatlanok a számunkra.
Nyilvánvalóan a terméketlen spekulációval való ilyesfajta elége-
detlenséget tükrözte az 1866-os párizsi tilalom is. Természetesen nem

883
 állíthatjuk, hogy éppen e tilalom hatására, de mindenképpen a tu-
dományos klíma megváltozásának köszönhetĈen a 19. század má-
sodik felétĈl egy bĈ évszázadon át teljesen szüneteltek a nyelv kelet-
kezésérĈl szóló tudományos publikációk, míg az 1960-as és 1970-es
évektĈl kezdve újabb lendületet tudott venni az ilyen irányú kuta-
tás, melynek úttörĈi közül feltétlenül meg kell itt említeni Derek
Bickerton, Steven Pinker és Jim Hurord nevét.

Az ókori kultúra kezdeteitĈl fogva hosszú idĈkön át eleven kérdés

volt sok ember számára, hogy miért beszélnek a népek annyi kü-
lönféle nyelvet ahelyett, hogy mindenki egy nyelvet beszélne. Erre
a klasszikus magyarázatot a Nimród buzdítására épülĈ bábeli to-
rony bibliai történetében találjuk. Lapozzuk fel a jól ismert helyet,
ahol azt olvashatjuk, hogy a föld elĈször „egy ajkú és egyazon be-
szédĖ volt”, de aztán az emberek egy várost és egy égig érĈ tornyot
kezdtek építeni, mire az Úr leszállt, és összezavarta a nyelvüket,
„hogy ne értsék meg egymás szavát” (Ter, 11,1–7). E történetbĈl azt
szĖrhetjük le, hogy az ideális állapot az egynyelvĖség állapota. Más
szóval, a soknyelvĖség negatívumnak tekintendĈ, amellett, hogy az
emberiségre ez büntetésként van mérve.
Ezen a ponton megengedhetünk magunknak még egy történeti
2
Dante Alighieri: visszapillantást, ezúttal a középkori hagyományából merítve. Dante
A nép nyelvén való a De vulgari eloquentia („A nép nyelvén való ékesszólásról”) címĖ
ékesszólásról írásában, melyet tulajdonképpen az elsĈ nyelvtudományi értekezés-
(De vulgari eloquentia). nek is tekinthetünk, visszatér a bábeli mítoszhoz, s azt az érdekes
(Ford. Mezey László.) nézetet fejti ki, hogy a nyelvek összezavarodásuk pillanatában az
In: Kardos Tibor (szerk.): egyes munkafajták szerint váltak szét: „És ahányféle munkát végez-
Dante Összes MĦvei. tek e nagy mĖ elkészítéséhez, annyiféle nyelvre oszlott akkor az em-
Magyar Helikon, beri nyelv”.2 A nyelvek tehát e rendkívüli eredeti elgondolás értel-
Budapest, 1962, 356. mében a munkamegosztás elve szerint különbözĈdtek el egymástól.
De Dantét nem elsĈsorban ez a nézete teszi itt érdekessé szá-
munkra, hanem az Isteni színjáték egyik epizódja, ahol a bibliai mí-
tosszal ellentétben egy egészen meghökkentĈ gondolatot ad Ádám
szájába a nyelv eredetérĈl és a nyelvek sokféleségérĈl:
A nyelv, amit beszéltem, rég kihalt
mire a képtelen vállalkozásba
Nimród s az emberei belefogtak,
mert amit emberi ész létrehoz,
az nem tartós, hisz változik az ízlés
a csillagos ég forgása szerint.
Az ember beszél: ez természetes,
3
Dante Alighieri: de azt, hogy így vagy úgy szólal meg, azt
Isteni színjáték. a természet a kedvetekre bízza.
(Ford. Nádasdy Ádám.) (Paradicsom, XXVI, 124–132)3
MagvetĘ, Budapest, A nyelv tehát — mondja Dante — az emberi ész mĖve, így válto-
2017, 709. zó és sokféle: különbözĈ formái az emberek önkényétĈl függnek.

884
Nem volt egy változatlan eredeti formája, melyet majd Nimród
„képtelen” vállalkozása folytán fog a bábeli nyelvzavar eltörölni. Ez
a nyelv sokféleségének a tétele, mely a következĈ évszázadokban a
mai napig a természetes és normális többségi álláspontnak fog szá-
mítani, melyet manapság a tudomány sokféleképpen alátámaszt.
A nyelv sokfélesége ugyanakkor a nyelvrĈl való gondolkodás
történetében mindig felvetett egy sor további problémát. Emeljünk
ki néhányat. Vajon a sokféle nyelv, melyet az emberiség beszél, egy
tĈrĈl fakad-e? Melyik közülük a legĈsibb? Van-e, s milyen történeti
összefüggés van közöttük? Van-e az intellektuális, emocionális, esz-
tétikai kifejezĈerĈ és bármely más szempontból értékbeli különbség
közöttük? „Fejlettebb”-e az egyik, mint a másik? S ne feledkezzünk
meg az egyik legfontosabb kérdésrĈl, mely a nyelvészet és a nyelvfi-
lozófia 19. és 20. századi történetében sokáig komoly viták tárgya
volt: ha a gondolkodás szorosan összefügg a nyelvvel, akkor az
egyes nyelvek nem határozzák-e meg az Ĉket beszélĈ népek gon-
dolkodását és világnézetét? Az igenlĈ válasz vezetett el a lingvisz-
tikai relativizmus elméletéhez, illetve a Sapir–Whorf hipotézishez,
melyet a 19. században elĈször Humboldt és követĈi alapoztak meg.
Ebben a gondolkodási módban felismerhetĈk régebbi keletĖ el-
gondolások is. A felvilágosodás gondolkodói például sokat foglal-
koztak azzal, hogy az egyes nyelvek, így a francia vagy a német,
mely területen a legkiválóbbak: a költészet, a filozófia vagy például
a politika számára melyik a legalkalmasabb? Mindez széleskörĖen
tükrözĈdött a magyar nyelvrĈl szóló elmélkedésekben is, példá-
ul abban a sokáig általánosnak tartott felfogásban, hogy a magyar
nyelv sajátossága a költĈiség, míg kevéssé képes a filozófiai abszt-
rakciók kifejezésére.
Jegyezzük meg, annak a vitának, hogy egy-egy nyelv mennyire
adekvát a szellem valamely területének kifejezéséhez és mĖvelésé-
hez, elég Heidegger nyelvelméletére gondolnunk, illetve arra, ho-
gyan használta a filozófus a német nyelvet.
A föntebbi kérdések mára nagyrészt aktualitásukat vesztették.
Vajon kinek jutna ma eszébe, hogy valamely nyelv intellektuális ki-
fejezĈkészségének kisebb vagy nagyobb fokáról, az általa meghatá-
rozott ilyen vagy olyan világnézeti tartalmakról, vagy egyáltalán az
adott nyelv „fejlettségérĈl” és „tökéletességérĈl” értekezzen?
Ezen a ponton mégis adódik egy kivételes eset. A nyelv tökéletes-
ségének, illetve a „tökéletes nyelvnek” a kérdése a modern logika és
nyelvfilozófia egy egész fejlĈdési szakaszának központi kérdése volt.
Ebben az esetben azonban nem az egyes nyelvek egymással szembeni
tökéletességérĈl volt szó, hanem arról, hogy a mindennapi nyelv mint
olyan (az angol, a német, a magyar és az összes többi) eleve tökélet-
len, mert alkalmatlan arra, hogy kielégítse a gondolkodás igényeit, sĈt
egyenesen tévútra viszi a gondolkodást. Ez a felfogás a 19. század erĈs
nyelvkritikai hagyományában gyökerezik, s meghatározta a 20. szá-
zad elsĈ felének nyelvfilozófiáját, illetve egyik vezetĈ filozófiai irány-
zatát, a neopozitivizmust (vagyis a logikai pozitivizmust), ezzel együtt

885
 pedig az analitikus filozófiát. Ebben a hagyományban nem is egysze-
Ludwig Wittgenstein:
4
rĖen a nyelv és a gondolkodás ellentétérĈl, hanem a nyelv és a filozófia
Logikai-¿lozó¿ai konfliktusáról van szó, amit Ludwig Wittgenstein, akit a 20. század
értekezés. egyik legjelentĈsebb filozófusának véltünk (s meglehet, az is volt), kivé-
(Ford. Márkus György.) teles erĈvel hangsúlyozott. ć is ebben a szellemben jelentette ki, hogy
Akadémiai, Budapest, „az egész filozófia ’a nyelv kritikája’”, vagy hogy „a filozófia harc az
1963, 4.0031 (126.). ellen, hogy a nyelv a maga eszközeivel értelmünket megbabonázza”.4
E megközelítésben a tökéletlenség és a tökéletesség tengelyén a
gondolkodást tévútra vivĈ mindennapi nyelvvel a filozófia logikai-
lag letisztított mesterséges és tökéletes nyelve állítható szembe, mely-
nek segítségével kezelhetĈvé válnak ezek a problémák. Ezen alapult
a neopozitivisták programja, melynek részleteivel nem kell itt foglal-
5
Rudolf Carnap: koznunk, hiszen a nyelvelmélet területérĈl óhatatlanul átlépnénk a
Filozó¿ai és logikai tudományelmélet területére. Mindenesetre annyit érdemes megem-
szintaxis. lítenünk, hogy a neopozitivisták számára egy tudomány filozófiája
(Ford. Altrichter Ferenc.) nem más, mint az adott tudomány nyelve, amely pedig a csupán fizi-
In: A bécsi kör ¿lozó¿ája. kai entitásokra referáló fizikai nyelv része. Ahogy Rudolf Carnap írta,
Gondolat, Budapest, „ez a fizikai nyelv minden tudomány alapnyelve; univerzális nyelv,
1972, 187. amely minden más tudományos nyelv tartalmát magába foglalja”.5

A neopozitivisták programja régen túlhaladottá vált, ahogyan túlha-

ladottá vált az annak alapjául szolgáló megkülönböztetés is, vagyis
a tökéletlen mindennapi nyelv és a tökéletes, logikailag megtisztított
tudományos nyelv szembeállítása.
Itt vagyunk tehát ezzel az egy, de történetileg folyton változó és
sokféle természetes nyelvünkkel. A nyelv lényegérĈl szóló kérdést
— hogy mi a nyelv — (ahogyan persze a nyelv keletkezésérĈl szóló
kérdést is) csakis ezzel a nyelv-fogalommal kapcsolatban értelmes
feltenni. A kérdés régi, s hagyományosan két válasz adódik rá: 1) a
nyelv a kommunikáció eszköze; 2) a nyelv a gondolkodás eszköze.
Mindkét válasz természetesen leegyszerĖsített, és sok további
részmozzanatot és meghatározást foglal magában, attól függĈen is,
hogy mit értünk gondolkodáson vagy kommunikáción (például mi-
lyen szélesen fogjuk fel Ĉket). Az általánosságok szintjén felmerül,
hogy vajon a két válasz kizárja-e egymást, vagyis a nyelv lényegének
meghatározásában kényszerítĈ választás elĈtt állunk-e. Legtöbbünk,
sok múltbeli és mai nyelvelméleti irányzattal összhangban, azt mon-
daná, hogy semmi esetre sem beszélhetünk ebben az esetben egy-
mást kizáró alternatívákról. S valóban, miért ne mondhatnánk, hogy
nyelvünk segítségével kommunikálunk, s egyben nyelvünkben gon-
dolkodunk? Még azt is megengedve, hogy a két funkció nem egyen-
rangú, miért ne mondhatnánk, hogy a nyelv a kommunikáció eszköze-
ként a gondolkodás eszköze?
A józan észnek ezek a megfontolásai ott ütköznek akadályba, hogy
abban a kijelentésben, hogy „nyelvünkben gondolkodunk”, vagy ab-
ban az általános tételben, hogy „a nyelv a gondolkodás eszköze”, a

886
 gondolkodás fogalma kikerülhetetlenül az egyének fejében végbe-
menĈ mentális aktusokat jelenti, vagyis a gondolkodás pszichológia-
ilag reális folyamatát. Ellenben, ha a gondolkodást absztrakt, logikai
értelemben vesszük, akkor megváltozik a helyzet: nincs akadálya an-
nak, hogy a nyelvet a gondolkodás, pontosabban a gondolkodás kifeje-
zésének eszközeként határozzuk meg.
6
Noam Chomsky: Ez Noam Chomskynak, a modern nyelvészet meghatározó alak-
A nyelv formális jának az álláspontja, melyet Ĉ úgy fogalmaz meg, hogy „a nyelv »lé-
természete. nyegileg« a gondolkodást kifejezĈ rendszer”.6 Ebbe a tételbe az is
(Ford. Pap Mária.) beleértendĈ, hogy — mint Chomsky hangsúlyozza — „a kommuni-
In: A nyelvtudomány ma. káció csak a nyelvnek egyik funkciója, és semmi esetre sem a leglé-
Gondolat, Budapest, nyegesebb”. VégsĈ soron tehát gondolatainkat akkor is ki tudnánk
1973, 211–285. fejezni, ha a nyelvet sohasem használnánk kommunikációra.
Chomskynak ez a nézete nyilván nehezen egyeztethetĈ össze
azzal az intuícióval és azzal az ArisztotelésztĈl eredĈ szemlélettel,
hogy a nyelv összefügg az ember szociabilitásával és társadalmi ter-
mészetével. Mindenesetre úgy látszik, hogy a nyelv lényegérĈl szó-
ló elmélkedéseknek e két szélsĈ pont Szküllája és Karibdisze között
kell elhajózniuk.
De ez sem lehet az utolsó szó ebben a kérdésben, hiszen nincs
kĈbe vésve, hogy a nyelv lényegét két (vagy akár csak egy!) alap-
funkció határozza meg. Ki lehet indulni abból az alternatív nézetbĈl
is, hogy a nyelvnek sok és sokféle funkciója és használati módja van.
El kell ismernünk, hogy amikor beszélünk, akkor nemcsak gondola-
tainkat fejezzük ki, s nemcsak kommunikálunk, hanem beszédcse-
lekvéseket hajtunk végre, melyek a szó teljes értelmében cselekvések.
E felismerésnek az a következménye, hogy a nyelvet a cselekvés
általános kategóriája alá kell foglalnunk, mint azt Austin és Searle
munkásságából kiindulva a speach act elmélet (beszédaktus elmé-
let) teszi. Úgy tĖnik tehát, hogy a nyelv lényegére vonatkozó kérdés
megválaszolásakor számításba kell vennünk azt a sokféle cselevést
is, melyet a nyelvvel hajtunk végre.

A mondottak fényében megváltozik a nyelv keletkezésére vonat-

kozó kérdés helye és jelentĈsége is. Ma már nem lehet azt monda-
ni, hogy nincs értelme a nyelv keletkezésével foglalkozni, mert ez
terméketlen spekulációhoz vezet. EllenkezĈleg: a nyelv lényegé-
rĈl, természetérĈl vagy egyáltalán a nyelvek sokféleségérĈl való
gondolkodásnak elválaszthatatlan része, hogy megalapozott hipo-
téziseket állítsunk fel a nyelv keletkezésérĈl.
A mai nézetek palettáján nagy szerepet játszik az „innata-hipoté-
zis”, vagyis az az elmélet, amely szerint a nyelv egy velünk született
képesség, pontosabban fogalmazva: „az ember veleszületett fajspe-
cifikus képessége”. Ezt az elméletet Chomsky és számos Ĉt követĈ
generatív nyelvész képviseli, akik emellett számos erĈs, itt azonban
nem vizsgálandó érvet tudnak felhozni.

887
 Ugyanakkor az innatista tézis vajon nem teszi-e fölöslegessé vagy
inaktuálissá az eredet kérdését? A válasz erre az, hogy nem. Maga
Chomsky a nyelv mint velünk született képesség megjelenését az
evolúció során fellépĈ mutációval magyarázza, amivel beilleszti
a nyelvet a biológiai fajok fejlĈdésének menetébe. Emellett pedig
nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy beszélni tudjon, s hogy a gondolko-
dás és a kommunikáció eszközeként használni tudja a nyelvet, az
embernek egy sor más tulajdonságra és képességre is szüksége volt:
olyan tulajdonságok és képességek kifejlĈdésére, melyeket szintén
fel kell tárni a nyelv eredetének megvilágításához.
Az innata-hipotézis a maga idejében, vagyis a múlt század hat-
vanas-hetvenes éveiben, éles tudományos viták tárgya volt, melyek
mára átadták a helyüket a nagyon sok területre kiterjedĈ empirikus
kutatásoknak. Ezek teljesen megváltoztatták a korábbi képet.
Manapság a nyelv létrejöttének számos elĈfeltételét három cso-
portba sorolhatjuk, melyek Pléh Csaba összefoglalásában az agyi
változásokat, a társas átalakulásokat és a közlési változásokat fog-
lalják magukban. Ezek egymással kölcsönhatásban vezetnek a nyelv
megjelenéséhez, és teljesen egyengangúak abban az értelemben,
hogy egyaránt nélkülözhetetlenek a nyelvhez. Itt természetesen nem
foglalkozhatunk a konkrét tudományos vonatkozásokkal, mégis
emeljük ki, hogy a nagyobb agy a csoport társas életének szintjén
az egyedek gazdagabb kapcsolódását és ezzel együtt nagyobb gon-
dolatolvasó képességét feltételezi, illetve a bennük mĖködĈ gondo-
lattulajdonító rendszer egyre növekvĈ szerepét és az információk
megosztásának egyre nagyobb fokát hozza magával: csupa olyan
tulajdonságot, melyek a nyelvhez evidensen szükségesek.
A nyelv együtt létezik és bĈvül az ember evolúciójával, ami mérv-
adó adatok fényében azt jelenti, hogy az ember valamilyen formá-
ban több százezer éve beszél (ha beleszámítjuk legtávolabbi evolúci-
ós elĈdjét, a homo erectust, akkor akár 1–1,5 millió évet mondhatunk).
Bár az ember kizárólagos képességérĈl van szó, a homo sapeienshez
vezetĈ evolúció során megjelenĈ más fajok közül a Neandervölgyi-
ek (Ĉk az ember közeli rokonai voltak) kétségtelenül rendelkeztek
az emberéhez fogható nyelvi képességgel, amelyrĈl ma már jó pár
kézzelfogható adat áll rendelkezésünkre.
Ez eldönteni látszik azt a rég óta vitatott kérdést, hogy a nyelv
vajon egyszerre, „egy csapásra” született-e meg, vagy pedig foko-
zatosan fejlĈdött ki. A 19. század nagy klasszikus nyelvészei, így
mindenek elĈtt Humboldt az „egy csapásra” elmélet mellett száll-
tak síkra, elgondolhatatlannak tartva, hogy a nyelv — melynek fĈ
sajátossága, hogy egyetlen egész — mintegy részleteiben, apránként
jelent volna meg. Manapság a chomskyánus generativisták ennek az
álláspontnak a legkövetkezetesebb képviselĈi.
A nyelv egész-jellegébĈl, illetve a „struktúra-függĈség” ezzel össze-
függĈ (Chomsky által megfogalmazott) elvébĈl igen erĈs érvek adód-
nak, de az evolúcióval kapcsolatos föntebb is olvasható megállapítá-
sok inkább a nyelv fokozatos kialakulásának eszméjét valószínĖsítik.

888
 VÁLÓCZY JÓZSEF A MagvetĈ énekel
Isten emberi nyelven szól

1965-ben született Buda- A diák Ludwig Wittgenstein kifejezetten nyersen reagált, amikor
pesten. 1992-ben szentel- George Edward Moore, a konzulense, akivel addigra baráti kap-
ték pappá, 1994-tĘl teoló- csolatba került, vonakodott elfogadni a doktori disszertációját,
giatanár az esztergomi fenntartásait megfogalmazva a „szokásos szabályok” figyelmen
hittudományi fĘiskolán, kívül hagyása, például az elĈszó, a lábjegyzetek elhagyása miatt.
2021-tĘl társ-plébános Igen goromba levelet írt Moore-nak, amely akkor a személyes kap-
a Budapest-Angyalföldi csolatuk megszakadásához vezetett: „Ha nem érek neked annyit,
Szent Mihály plébánián. hogy néhány ostoba részletre vonatkozóan kivételt teszel velem,
Legutóbbi írását 2020. 3. hát egyenesen a pokolba velem; de ha mégis érnék neked ennyit,
számunkban közöltük. és mégsem teszed ezt meg, hát Istenemre, pokolba veled.”1
A rendszerbe zárástól-záródástól mindig irtózva menekült
1
Wittgenstein levele („A kereszténység szimbólumai olyan csodálatosak, hogy azt egy-
George Edward Moore- általán nem lehet szavakba önteni. De minden olyan kísérlet, amely
hoz, idézi Kurt Wuchterl zárt rendszert csinálna belĈlük, visszataszító.”)2, az életmĖvét le-
– Adolf Hübner (szerk.): kerekítĈ Philosophische Untersuchungen több száz oldalt kitevĈ,
Wittgenstein. Rohwolts minuciózus elemzései viszont (bár az eredetiségre való igényét ak-
monographien, Reinbek kor sem adta fel) azt a benyomást kelthetik, hogy végül meghajolt
bei Hamburg, 2001, 46. a tudományosság játékszabályai elĈtt. A forrófejĖ fiatalnak persze
nem volt igaza, de valójában akkor is, azután is ugyanaz az ér-
Maurice O’Connor Drury:
2 deklĈdés, álom és ambíció vezette, amelyet egy barátja, Paul En-
Bemerkungen zu gelmann így fogalmazott meg: „Wittgenstein szenvedélyesen hisz
einigen Gesprächen abban, hogy mindaz, ami számít az emberi életben, az éppen az,
mit Wittgenstein. amirĈl, az Ĉ látásmódja szerint, hallgatni kell. Amikor ennek el-
In: Rush Rhees (szerk.): lenére rendkívüli gonddal igyekszik körülhatárolni azt, ami nem
Ludwig Wittgenstein. fontos, nem a sziget partját akarja akkurátusan kikutatni, hanem
Portraits und Gespräche. az óceán határait.”3 Ha Wittgenstein minta lehet az Isten nyelvérĈl
Suhrkamp, Frankfurt, reflektálásban, hát nemcsak azért, mert életét a nyelv vizsgálatá-
1987, 128sk. nak szentelte, hanem mindenekelĈtt ezért a lelkületért lehet az.
A nyelv az önmagára és a világra eszmélĈ embert mindig is fog-
3
Paul Engelmann: Ludwig lalkoztatta, amióta aztán a filozófiának önálló és kitüntetett kuta-
Wittgenstein – Briefe tási területe lett, megsokszorozódott a róla szóló irodalom, nem
und Bemerkungen. beszélve a társtudományok, például a pszichológia hozzászólása-
München – Wien, 1970, iról. Ennek fényében alighanem kijelenthetĈ, hogy a Wittgenstein
idézi Giovanni Reale – által elĈször talán lebecsült, majd alázattal vállalt rendszeres mun-
Dario Antiseri: Il pensiero ka el van végezve, illetve folyamatban van — és ez nemcsak a fi-
occidentale dalle origini lozófiáról, hanem a teológiáról is elmondható. A megszólalások és
ad oggi 3. Editrice La megközelítések sokasága és sokszínĖsége szinte lehetetlenné, leg-
Scuola, Brescia, alábbis ellenjavalttá teszi az olyan projekteket, amelyek egyetlen,
1989, 502. minden elemében kimért szisztémába foglalhatnák össze ezt az
összegyĖlt tudásanyagot. Richard Schaeffler a vallásfilozófia ehhez
hasonló (módszertani) dilemmáját úgy oldja fel, hogy egyetlen zárt

889
Vö. Richard SchaefÀer:
4
rendszer helyett, részben kronológiai rendben, különbözĈ model-
A vallás¿lozó¿a leket ismertetve jelöl ki támpontokat, amelyek bármilyen szintézis
kézikönyve. kihagyhatatlan alkotóelemei kell legyenek.4
(Ford. Czakó István, Így a nyelv elméleteinek ismertetését, a nyelv-problematika be-
Hankovszky Tamás.) barangolását másra hagyva, és tudatában annak, hogy így részben
Osiris, Budapest, adós maradok a Wittgensteinen is hiába számon kért szabatosság-
2003, 12–14. gal, az irodalom emlĈjén is nevelkedett teológus figyelmével-érzé-
kenységével szeretnék néhány összefüggést szóvá tenni.

A kenózis-paradigma Amióta van ember, van beszélĈ ember, van természetfelettiben hívĈ
ember, azóta él a meggyĈzĈdés is, hogy „Isten beszél”, hogy vannak
(és lehetnek!) olyanok, akiknek hiteles tapasztalata, hogy Isten szólt
hozzájuk — és azóta tesz kísérletet az ember arra, hogy az Isten-
tapasztalatot nyelvileg dekódolja.
Elméletleg könnyen kezelhetĈ esetnek látszik azt állítani, hogy bi-
zonyos mondatok-üzenetek garantáltan közvetlenül magától IstentĈl
származnak, így mentesül az ember az értelmezés fáradságos és koc-
kázatos munkájától. Az isteni megnyilatkozást diktálásként felfogó
elképzelés alól azonban legkésĈbb a modern valláskutatás kihúzta a
talajt: az Istenre hivatkozások magát Isten szavát devalváló sokasá-
ga és tartalmaik olykor összebékíthetetlen különbözĈsége legfeljebb
egy megbízhatatlanul szeszélyes, önmagában meghasonlott, a vég-
sĈ princípium-szerepre alkalmatlan istenségre volna direkt módon
visszavezethetĈ. Bár a kereszténység történetében is jelen volt hosz-
szabb-rövidebb ideig ez a szemlélet, amelynek a feladása egyébként
valóban fenyegethet az „Isten szava” tekintélyének erodálásával,
mostanra (a katolikus egyházban a II. Vatikáni zsinaton hivatalosan
is) elfogadott, deklarált álláspont, hogy az emberrel kommunikáló
Isten szava az emberi nyelv közvetítésével jut el az emberhez, így
az üzenete tartalma feltárásának legitim, sĈt kívánatos, sĈt kötelezĈ
módja a nyelvi közlésként kezelés, a nyelvi közlés értelmezésének
immanens szabályai szerinti „feldolgozás” — ezt teszi a zsinat utáni
5
Vö. például Klaas biblikus vagy fundamentális teológia, és jó illusztrációja ennek pél-
Huizing: Der erlesene dául az evangélikus teológus Klaas Huizing megközelítése, aki an-
Mensch. Kreuz Verlag, nak tulajdonítja az Evangélium újjáteremtĈ, új életet adó erejét, hogy
Stuttgart, 2000, 20–28. megfelelĈen, sikeresen él a szépírás, az irodalom stiláris eszközeivel.5
Az Istennek tulajdonított beszéd értelmezése nem önkényesen
történik, a keresztény teológia, az egyház kidolgozta a megfele-
lĈ szempontok szerint mérlegelt „technikai” szabályokat, amelyek
bevált alkalmazásával hatékonyan kinyerhetĈ az Istenre visszave-
zetett beszédbĈl az egyház hagyományával, dogmáival, hívĈ önér-
telmezésével összhangban lévĈ, valódi isteni üzenet. A módszer
mĖködik, és kétségkívül van mögötte koherens teológiai megala-
pozás. De talán lehet értelme, ezt kiegészítendĈ, mindezt egy „al-
ternatív” összefüggésbe helyezni.
A kenózis-paradigma a 20. század második felében, ha nem is
hivatalossá, de nagyjából természetessé lett a katolikus teológiában,

890
 köszönhetĈen olyan meghatározó teológusoknak, mint Hans Urs
von Balthasar, aki az önkiüresítést, a Filippiekhez írt levél által felkí-
nált, már önmagában igen radikális tételnél jóval messzebbre men-
ve nemcsak a Fiú megtestesülését, hanem a Szentháromság ösz-
szes személyeinek egymáshoz való viszonyát leíró kategóriaként
kezelte. Víziója szerint Isten belsĈ életének eredendĈen kenotikus
dinamikája érvényesül, mintegy „meghosszabbítva”, a megteste-
sülésben, aztán a Fiú földi jelenlétének lezárultával az általa létbe
hívott egyházban is: ennek (f)elismerése teheti érthetĈvé és lega-
lább alázattal elhordozhatóvá az intézmény nehézkedésének és
tagjai gyarlóságának keresztjét. Ha a kenózis-paradigma lehet a
kulcs az egyház minden esetlegessége és esendĈsége iránti empát-
iához, alkalmas lehet arra is, hogy minden, Istennek tulajdonított
beszéd esetlegességét és esendĈségét is bátran, bizalommal felvál-
laljuk. Ez általánosságban és mindenekelĈtt azt kell jelentse, hogy
az esetlegességet nemcsak mint az emberi közvetítés kényszerĖ
„melléktermékét”, az emberi világ légkörébe belépéskor elkerül-
hetetlenül fellépĈ veszteséget vegyük tudomásul, hanem magának
az isteni beszédnek a szerves részeként, elidegeníthetetlen eleme-
ként tekintsünk rá.
Gianni Vattimo érvelésének felidézése segíthet ezen állítás meg-
világításában: számára a kritikus momentum annak belátása, hogy
a LétrĈl (IstenrĈl) való emberi gondolkodás történetét érdemes
vagy muszáj magának a Létnek (Istennek) történeteként olvasni
Gianni Vattimo:
6
(„…a metafizika története a lét története, és nem csak emberi té-
Credere di credere. vedések története”6). Vattimo a Lét (Isten) transzcendenciájának
Garzanti, Milano, érvényesülését, illetve garanciáját látja abban, hogy csak a róla
1999, 26. gondolkodás történelmi folyamatában, ezen folyamat bizonyos
pillanataiban, tehát bizonyos történeti „hitelesítések” által mutat-
Vö. i. m. 55.
7
kozik meg, amelyek a végérvényes fogalomba zárását nem tehetik
lehetĈvé.7 Vattimo egyébként kifejezetten a kenózis-fogalmat is be-
Vö. i. m. 85.
8
illeszti gondolatmenetébe.8
Vattimo felvetése nyomán tehát talán összerakható Isten beszé-
dére vonatkozóan a következĈ kép: Isten belsĈ életének kenotikus
dinamikája érvényesül (a megtestesülést mintegy megelĈzve-meg-
elĈlegezve már) abban is, hogy minden megnyilatkozását az embe-
ri beszédre bízza, vállalja, hogy nem lesz az emberi beszédet mint-
egy megkerülĈ beszéde, az Ĉ hangja egy lesz a róla beszélĈ ember
hangjával, magán viselve így az emberi beszéd minden vonását.
Tulajdonképpen azt is megkockáztathatjuk, hogy Isten beszéde ke-
nózisának állítása merész és egyszersmind intellektuálisan pazar
keresztény ajánlat az Istennek tulajdonított beszédre vonatkozó
összes korábbi kudarc, hiányérzet és félreértés megmagyarázására
(kudarc: amikor az Istennek tulajdonított beszéd „nem válik be”,
és így hiteltelenítĈdik az azt közvetítĈ személy vagy intézmény is).
Ilyenfajta magyarázat, minthogy a kenózis kategóriája keresztény
proprium, kizárólag a keresztény gondolati rendszerben adatik.

891

Karl Rahner: A hit alapjai.
9
(Ford. Endreffy Zoltán.)
Szent István Társulat,
Budapest, 1984, 239
(kiemelés az eredetiben).
A kontingencia igenlése
Rainer Maria Rilke:
10
Kilencedik duinói elégia.
Fordította és idézi Szabó
Ferenc: Arcod keresem.
Isten-keresĘk vallomásai.
Róma, 1988, 49.
Egy írásjel sem
11
Vö. Richard SchaefÀer:
A vallás¿lozó¿a
kézikönyve, i. m. 167.
Persze a tétel tĖnhet bármennyire imponálónak és meggyĈzĈ-
nek is, ha nem állja ki a konkretizálás próbáját: ha egy-egy rész-
letkérdésre alkalmazva megbicsaklik, tarthatatlanná, üressé vagy
akár csak túlontúl mĖvivé, nyögvenyelĈssé válik. Karl Rahner
éleslátóan tette szóvá a nem eléggé körültekintĈ és következetes
(skolasztikus) teológia szinte megmosolyogtató, azon teológiai
rendszer mĖvelĈi által nem is érzékelt bakiját: „Tagadhatatlan,
hogy ezen a ponton zavarba jön a hagyományos iskolás teológia és
filozófia. ElĈször beszél a háromszemélyĖ egy IstenrĈl (De Deo uno
et trino), magasztalja változatlanságát, létének végtelen teljességét,
amelyet örökkön-örökké birtokol, magasztalja Isten actus purusát,
de ebben a fejezetben nem gondol arra, hogy késĈbb, a ‘Krisztus,
az Isten Igéje’ és a ‘Krisztus, az ember’ címĖ fejezetben azt kell
majd mondania: ‘és az Ige testté lett’.”9 Szükséges és hasznos te-
hát konkrét példákon, konkrét kontextusokban megvizsgálni, ki-
bontani, hogyan is (lehet) érvényes az Isten beszédének kenózisát
kimondó tanítás.
Az, hogy a Fiú megtestesülése kenotikus aktus, az önkiüresítés ak-
tusa (a Filippiekhez írt levél értelmében), nem egyoldalúan negatív
kijelentés: azt mindenképpen jelenti, hogy a Fiú az isteni hatalom,
mindenhatóság helyébe az emberlétet választotta annak minden,
a transzcendenshez viszonyított korlátosságával együtt, de ezzel
nem kizárólag „vért, erĈfeszítést, verítéket és könnyeket” vállalt,
hanem övéi lettek az esetleges lét esetleges örömei, szépsége is,
az az emberség, amelynek nemes méltóságát Rilke Kilencedik dui-
nói elégiájához hasonlóín sokan megénekelték: „Itt van a mondható
dolgok ideje, itt hazájuk. (…) Zengd az angyalnak a világ dicsére-
tét, ne a mondhatatlanét (…) Mondd neki a dolgokat. Ámulva áll
majd (…) Mutasd neki, mily boldog lehet egy dolog, ártatlan és
miénk…”10
Ha tehát Isten esetleges emberi beszédét szeretnénk szemlélni
és szemléltetni, nemcsak vállalt tökéletlenségét, hanem szeretniva-
ló szertelenségét, múlandó báját is érdemes észrevennünk.
Richard Schaeffler a kézikönyvében ismertetett vallásfilozófiai mo-
dellek összegzésében, leginkább a nyelvfilozófiai modell alapján,
levonja többek között azt a következtetést, hogy minden vallás
alapvetĈ közös mozzanata, hogy az eredeti, autonóm vallási ta-
pasztalatot elmesélik: ezzel valójában az újat, a máshonnan, a felül-
rĈl jövĈt elhelyezik a már ismert és birtokolt valóságban, új módon
érthetĈvé téve azt.11 A mesélés ugyanis feltételezi a tapasztalatot
átélĈ személy vagy nép tényleges nyelvének mint rendszernek az
igénybe vételét, amely rendszer a tényleges világának kerete, fog-
lalata. Ha tehát Isten beszéde emberi beszédként szólal és hallható
meg, szükségképpen bekeretezi a mindennapi emberi nyelvhasz-
nálat a maga nyelvtani szabályaival és szabálytalanságaival, törté-
892
 nelmi és kulturális meghatározottságaival, folyamatos átalakulásá-
nak kiszámíthatatlan fordulataival. Tehát Isten, amikor az emberi
beszédhez köti a maga beszédét, vállalja például, hogy az egyes
nyelvek szóképzési szabályai determinálják, mi fejezhetĈ ki és mi
nem az eredetileg egyetlen és azonos üzenetbĈl, vagy vállalja pél-
dául, hogy foglyává lesz (és vele az élĈ egyház a foglyává lesz) a
holt latin nyelvnek (amely évszázadok óta senkinek nem anya-
nyelve, ezért nem is tudhatta adekvát módon lekövetni ezen év-
századok szellemi vagy kulturális rezdüléseit és változásait). Isten,
amikor az emberi beszédhez köti a maga beszédét, vállalja, hogy
zavaros, sokszorosan összetett mondatokba vagy az élettelenségig
desztillált tételsorokba rejtik szerelmes üzenetét.
Gyógyító lehet azonban a felismerés, hogy a felszínen élettelen
12
François Varillon: tételsorok alkalmasak és szükségesek lehetnek az élet szolgálatára,
L’humilité de Dieu. In uĘ: a logika által megrendszabályozott szellemet végül a feltétlen és
Vivre le christianisme. végtelen misztériummal való kommunikációra készítik fel, aho-
L’humilité de Dieu. gyan François Varillon megnyugtatóan rávilágít: „Ha vannak dog-
La souffrance de Dieu. mák az egyházban (…) a szerény negatív teológiát szolgálják. (…)
Bayard, Paris, 2002, 748. Paradox, hogy állítás formájában jelennek meg (…) de a tisztán ne-
gatív formák nem vezetnének rá a Kimondhatatlan gazdagságára:
Mindenkor újra semmit
13
a titok talánnyá degradálódna.”12
sem tudni. Rada Saratliü És a nyelvtan sem csak béklyó lehet, hanem a felszabadító Evan-
interjúja Pilinszky gélium hatékony médiuma is, amint Pilinszky János gyönyörĖ
Jánossal (Belgrád, 1975. vallomása tanúsítja: „…el szeretném mondani, hogy nagyon jól
október, fordította Jung ismerem a német konkrét költészetet. Egy négyzetben három szó
Károly). In: Hafner Zoltán található: ember, kutya, tenger. E szintaxist mellĈzĈ versrĈl ma-
(szerk.): Beszélgetések, napság hosszú tanulmányokat írnak, s azt bizonygatják, hogy kép-
digitális kiadás, 2002; zeletünk szabadon mozog a három szó közötti világban, s hogy
https://konyvtar.dia.hu/ »e vers szavai szabadon csavarognak«. Ám a bĖnök után, amelye-
html/muvek/PILINSZKY/ ket nem lehet beismerni, sírva, az ágyamban fekve, jobban szere-
pilinszky00989_kv.html tem azt a mondatot, amely a szintaxis szabályai szerint mondatott:
(2022.10.06.) »Boldogok, akik sírnak.«”13
Íme néhány lehetséges érett, valódi válasz az idealista ifjú Witt-
genstein végtelen tengerre vágyó, de kompromisszum-képtelen,
„szabadságharcos” pozíciójára

„Boldogok Legendássá vált a Brian élete címĖ film azon jelenete, amely, talán
a sajtkészítęk” megbotránkoztató, talán megnevettetĈ módon, azt mutatja meg,
hogy Jézus szavait, hangosítás híján, már az eredeti hallgatói, a
fültanúk is félreérthették: a távolabb állókhoz a „Boldogok a bé-
kességszerzĈk” mondat már „Boldogok a sajtkészítĈk” mondat-
ként jutott el (ez a félrehallás nyilván a film eredeti angol nyelvén
érvényesül igazán). Nemcsak a nyelvi közvetítésben elkerülhetet-
len többszörös áttét torzító hatásával szembesít ez, hanem azzal,
milyen ambivalens szerepet játszik mindebben az idĈ: az Isten-ta-
pasztalat bizonyosságát elĈbb-utóbb felváltja a kétség, tényleg Ĉ
volt-e az, akinek a beszédét hallotta az ember, aztán hogy jól értet-

893
 te-e, valóban megértette-e, amit mondott, végül megkopik az em-
lékezet, esetleg már az is bizonytalan lesz, vajon mi is hangzott el
valójában (Simone Weil kozmetikázatlan Ĉszinteséggel konstatálja
a megtérése történetét stilizáltan-költĈien elĈadó, Prologue címmel
megĈrzött írásában: „Nem tudom megállni, hogy olykor, félelem-
mel és bĖntudattal, ne ismételjek magamban egy keveset abból,
amit mondott. Honnan tudhatnám, pontosan emlékszem-e? Nincs
Simone Weil:
14
itt, hogy megmondja.”14). Tehát Isten, amikor az emberi beszédhez
La connaissance köti a maga beszédét, vállalja, hogy akár egymásnak ellentmondó
surnaturelle. Gallimard, mondatokat fognak tulajdonítani neki, és Ĉ nem tudhat „akarta a
Paris, 1950, 12. fene”-vétót emelni, elfogadja, hogy nem kellĈen érzékeny közvetí-
tĈk az üzenete tartalmát hĖségesen, de az okkal és gonddal csino-
15
Lásd például a nem sított stílusa iránt érzéketlenül és érdektelenül, lecsupaszítva vagy
teológus Pilinszky giccsesre csicsázva adják majd tovább. A beszédét az emberi be-
kenózis-teológiájának szédre bízó Isten kenózisa, hogy igencsak hullámzó minĈségĖ szö-
gyöngyszemét: Az elsĘ vegekbe vállalkozik beletestesülni, teológiailag és stilisztikailag
karácsony óta… In uĘ: kristálytiszta, gyönyörĖ mondatokba, mint amilyeneket Pilinszky
Szög és olaj. Vigilia, leírt,15 és olykor olyan eklektikus, csapongó szövegekbe, mint ami-
Budapest, 1983, 386. lyenre ezen írás is sikerült…
Az emberi beszéd idĈhöz kötöttségébĈl adódik, hogy hiába él-
teti a „definíció reménye” (ahogyan Pilinszky a francia nyelvet jel-
lemezte), végül mindig meg kell elégednie a „szuggerálással”, a
pillanatnyi, elillanó evidenciával, miközben pedig éppen ettĈl az
esendĈségtĈl lesz súlya, rangja annak, ettĈl lehet vég-érvényes az,
ami visszavonhatatlanul és megismételhetetlenül csak itt és most
Interjú Pilinszky
16
elhangzott. Szóljon ismét Pilinszky: a színpadi színész, aki ezt a
Jánossal, in: Hegyi Béla: pillanatnyi katarzist birtokba akarja venni, végül megfosztatik tĈ-
A magunk vallomásai. le. „Egyedül az a színész, aki le tud mondani a találkozásnak errĈl
Ecclesia, Budapest, a hirtelen megszületĈ örömérĈl, az képes a darabot végigjátszani
1978, 193. azon a szinten, amelyen szükséges…”16

A hallgatag Isten Varillon teológiai mottója az „Aki engem látott, látta az Atyát is”
mondat, és határozottan aláhúzza, hogy ezt akkor is hinni és állíta-
ni kell, amikor Jézust a kereszten függeni látjuk: a kereszt, a szen-
vedés és az erĈszakos halál nem lehetett pillanatnyi „rövidzárlat”,
kisiklás, hanem ugyanúgy kinyilatkoztató értékĖ, mint Jézus földi
életének bármely más mozzanata, epizódja. EbbĈl az következik,
hogy csak olyan istenkép és istentan tartható hitelesnek és elfo-
gadhatónak, amely a keresztet integrálni, tehát valamiképpen Is-
ten belsĈ életében gyökerezettnek tudja — és éppen ennek a belá-
tásnak köszönhetĈ a kenózis-paradigma térnyerése.
Ez az irányelv Isten beszédére vonatkoztatva alighanem azt kell
jelentse, hogy Isten beszédének csak olyan megközelítése és értel-
Stiller Kriszta
17
mezése lehet helytálló, amely figyelembe veszi azt a tapasztalatot
Születésnapodra címĦ is, hogy Isten nem mindig tagoltan, artikuláltan, ízesen, edukál-
versében szereplĘ tan, hanem olykor megfejthetetlennek tĖnĈ rébuszokban, idegen
megfogalmazás. akcentussal, idegen dialektusban (például „angyalul”17) beszél,

894
 hogy Isten nem mindig beszél, vagyis amely integrálni tudja Isten
hallgatását is.
Ezt tudatosítva Ĉszinte megilletĈdéssel újra és újra rácsodálkoz-
hatunk arra a megrendítĈ tényre, hogy Isten beszédét néha jobban
értik azok, vagy azok értik csak igazán, akik „nem értik az ember
beszédet”, akiknek szava „hazátlanabb a szónál”, akik minimális
szókincsbĈl álló nyelvüket egy gyengeelméjĖ, dadogó nagynénitĈl
tanulták, akik a lélegzetvétel és a nászasztal helyett a zihálást meg
a lehulló maradékot, hideget, árnyakat, nem a tengerparti naple-
mentét, hanem az elhányt bádogkanalat jegyzik inkább. Akik tud-
ják, hogy „csak Ĉk, az erĈs gyilkosok / ismerik a füvek, fák, ma-
darak, / a nĈk és a csecsemĈk nyelvét” (Pilinszky János: Gyónás
után). A legszakszerĖbb és legkimĖveltebb teológia sem lesz meg
soha, ha hallani és érteni akarja Isten beszédét, az Ĉ tanúskodásuk
nélkül.
Amikor Isten nem beszél, van elég idĈ a már kimondott szavai
kvázi hallás utáni lejegyzésére, aztán kielemzésére, mérlegelésére,
ízlelésére, van idĈ szótárazni, lexikont nyálazni, ceruzát hegyezni.
Van idĈ megkeresni az éppen veszendĈ iótát.
Amikor Isten nem beszél, majdnem mindenki arra gondol, hall-
gat. Molnár Béla atya költĈi látomásában a magvetés-szakértĈ, de
útfélre, bozótba, madarak elé értékes magot pazarló „dilettáns”
18
Molnár Béla: A MagvetĘ magvetĈ valójában „behunyt szemmel jár a mezĈn, / karja lendül,
énekel. Magánkiadás, újra-újra, / nem láthatja, hol a szikla, / merre szállnak a madarak,
2010, 125. / hol nyílik a bozót szája (…) Énekel / és szórja a magot.”18

A VIGILIA KIADÓ ÚJDONSÁGA

SIMONE WEIL
Pilinszky János fordításai és cikkei

Pilinszky János az 1960-as évek közepén fedezte fel Simone Weil

mĖveit, amelyek nagy hatást gyakoroltak rá spirituális és eszté-
tikai szempontból egyaránt. Könyvünkben elĈször jelennek meg
egybegyĖjtve a költĈ Weil-fordításai és WeilrĈl szóló cikkei, átfo-
gó képet adva arról, hogyan értelmezte, illetve fordította és tette
egyúttal ismertté nálunk a francia szerzĈ írásait.
Ára: 3.700 Ft

Megvásárolható vagy megrendelhetĈ:

1052 Budapest, Piarista köz 1. Honlap: www.vigilia.hu
Telefon: 36-1-486-4443 E-mail: vigilia@vigilia.hu

895
 A missziós megtérés
URBÁN JÓZSEF és az új nyelv
Reflexiók a hit, az evangelizáció
és az interkulturalitás kapcsolatáról

1964-ben született Buda- A legrövidebb és legkönnyebb út ahhoz,

pesten. Piarista szerzetes,
2015 óta a rend ázsiai cir-
kumskripcióért felelĘs ge-
nerálisi asszisztense, 2019
és 2022 között az indiai vi-
ceprovincia vezetĘje.
hogy felemelkedjünk önmagunk ismeretéhez
és onnan Isten tulajdonságaihoz,
az irgalomhoz, bölcsességhez, a végtelen türelemhez és jósághoz,
az, hogy lealacsonyodjunk világosságot adni a gyermekeknek,
különösen azoknak, akik a legelhagyatottabbak.
(Kalazancius 1236. sz. levele)

Bevezetés — a misszió: Tapogatódzva járunk a hitben. A remény ellenére reménykedés mód-

vágy Istenre ja szerint. Jó lenne látni, de amire vágyunk, az nem a látás, hanem
a rátalálás, nem a látás képessége, hanem a találkozás ajándéka.
Simone Weil mintha errĈl szólna, amikor a vágy és a már-birtoklás
kapcsolatát elemzi, és azt sugallja, hogy tanulnivalónk van a vággyal
Simone Weil: Condition
1 kapcsolatban. „Nem az jellemzĈ az emberre — írja1 —, hogy vágyja,
première d’un travail aminek birtokában van.” Minthogy „az emberi természetben a vágy
non servile. L’Herne, az egyetlen erĈforrása az erĈfeszítésnek”, a törekvésnek, amely nél-
Paris, 2014, 5. – Vö. még kül „elveszítenénk, amink van”, ha nem tanulunk meg vágyni arra,
Heidl György: Vágyakozni ami a miénk, a célt tévesztett törekvés önmagunk mókuskerekébe
arra, ami a miénk – egy zár. Jézus is meghallgatja a jerikói vak kérését, de többet, mást, az ép
közhely színeváltozása; szemeken túli valamit ad neki, a hit látását (vö. „Nyomban vissza-
https://heidlgyorgy. nyerte látását, és követte az úton.” Mk 10,52). Visky András2 az ap-
com/2012/11/02/vagya- jával való elsĈ találkozás élményét felidézĈ „Isten-történetben” errĈl
kozni-arra-ami-a-mi- szól, a „nem ismertük, és megismerjük” pólusainak együttes jelen-
enk-egy-kozhely-szine- létérĈl, errĈl a feszültséggel teli ide-oda mozgásról, amely mégsem
valtozasa/ (2022.09.30.) zár mókuskerékbe. A gyermek, aki hat év elteltével életében elĈször
találkozik apjával, apja kérdésére, „Ismered-e az apádat?”, ezt feleli:
2
Visky András: „Eddig nem ismertem, de most ismerem”. Isten-történetnek mond-
„Eddig nem ismertem, ja ezt a találkozást Visky András, mert „[az] ember által elmondott
de most ismerem”. Isten-történetnek mindig visszatérĈ eleme és meghatározó motívu-
Interjú Visky Andrással. ma az egymáshoz tartozás és a nem ismerés egész bonyolultsága”.
Magyar Kultúra magazin, Ez a „nem ismertük, és megismerjük”, a vakság ellenére felismerés
2021/1; https://kultura. a hitrĈl szól, a hit látásáról mint visszanyert látásról.
hu/eddig-nem-ismer- A hitnek, a tanítványságnak, a keresztény létnek ugyanez a fe-
tem-de-most-ismerem/ szültséggel teli dinamikája fejezĈdik ki más ellentétpárokban is.
(2022.09.30.) „Menekülj” és „maradj” — hangzik a felszólítás a sivatagi atyák és
anyák történeteiben, nem feltétlenül egyazon mondásban, de mégis
úgy, hogy egymásnak mindig szövegkörnyezetét alkotják. Olyan
stabilitas, amely nem tespedtség, és olyan menekülés, amely nem

896
valóságkerülés. A misszió, az evangelizáció is ilyen, ellentétpárban
megfogalmazható és feszültségben megélendĈ valami. Éspedig
pontosan azért, mert a küldetés nem egyszerĖen egy a keresztény
ember sokféle tevékenysége közül, hanem a kereszténységünk, a
tanítványságunk megélése. A misszió, az útra kelés — vagy ahogy
Ferenc pápa szívesen mondja: a kilépés, kilépésben lét („en salida”)
— nemcsak hogy nem mások legyĈzésérĈl szól, de még csak a meg-
térítésükrĈl sem. Nem az a célja, hogy kiterjesszük a kereszténység
határait. A célja nem mások, hanem önmagunk megtérése.
Amikor Jézus azt mondja: „Menjünk máshová, a szomszédos
helységekbe, hogy ott is hirdessem az Evangéliumot, hiszen azért
jöttem ki” (Mk 1,38), akkor nem vagabundkodik. Nem azért áll to-
vább, mert megcsömörlött, elege van a javíthatatlan kafarnaumiak-
ból, vagy mert rájuk unt. A nép a csodatevĈt, a thaumaturgoszt látja
benne — ettĈl biztos, hogy távolságot akar venni. Ez egyfajta „me-
nekülés” a behálózó, lekötelezĈ kapcsolatokból, amelyek hamis va-
lóságba burkolnák Jézust is, a kafarnaumiakat is. EttĈl a magányos
imádságba vonul vissza Jézus; abba a helyzetbe, ahol kapcsolatba
kerülhet azzal, akitĈl igazi valósága ered, akitĈl az identitását kapja.
Simon és társai ide mennek utána azzal, hogy „Mindenki téged ke-
res”. Innen mozdul ki a szomszédos helységekben is evangelizálni,
és mondja végsĈ indokként: „hiszen ezért jöttem ki”. A magányos,
visszavonultságban végzett imádságnak és a máshová menetelnek
közös forrása van: a „kijöttség” állandó lendületben tartó identitása.
VégsĈ soron ezért van az, hogy az evangelizáció nem térítés, ha-
nem megtérés, nem területfoglalás, hanem az örömhírt hirdetĈ sze-
mélyes növekedése. Abban a pillanatban pedig, amikor a magány
individualizmusba váltana és a hitbeli növekedést összetéveszteném
önmagam tökéletesítgetésével, és egyfajta spirituális köldöknézésbe
— a Ferenc pápa emlegette autoreferencialitásba — borulnék, akkor
Jézus Evangéliuma „kiküld”, útnak indít a másikhoz, „hogy ott is
hirdessem”. Nincs rá recept, mikor kell útra kelni, csak hamis ha-
tárpontokat azonosíthatunk — de ebbĈl is lehet tanulni. Nem akkor
kell továbbmennem, amikor befejezettnek tekinthetem akár önma-
gam személyes, akár egy közösség lelki tökéletesítését; ez vezetne
az elĈbb említett autoreferencialitáshoz. Nem akkor kell elindulnom,
ha már elég jók vagy elegen vagyunk. A továbblépésben megjelenĈ
lendület és sodrás nem túlcsordulásból fakad, hanem hiányérzetbĈl,
a Simone Weil említette vágyból: a hit, az Isten-keresés kifejezĈdése.
Jézus sem akkor áll tovább, amikor már mindenkit meggyógyított, és
mindenkinek hirdette az Evangéliumot Kafarnaumban. Ha valami-
vel elkészült, akkor az nem a lelkipásztori rendszer kiépítése, hanem
a magvetés, az önmagától növekvĈ mag elvetése. Nem azért megyek
tovább, mert itt nem kellek. Elfordulni egy helytĈl — vagy ahogy
fentebb láttuk, „menekülni” — éppen ellenkezĈleg akkor kell, ha té-
ves elvárások hamis valóságba húznának, bármennyire kellek is.
A hit tanulnivaló, vagy még inkább: tanulás. Ezért lehet érdekes
egy kicsit jobban elmélyedni annak megértésében, hogy mi is tör-

897
 ténik velünk a misszióban, a küldetés során, akkor, amikor kilépés-
ben vagyunk, amikor a hitünket mint „kiküldöttséget” éljük meg.
Az alábbiakban a magam, illetve a közösségem tapasztalataiból
szeretnék megosztani ezt-azt. Vagyis abból a tanulási folyamatból
szeretnék idehozni néhány elemet, amelyek a Kalazanci Szent Jó-
zseffel induló és hozzá kötĈdĈ keresztény közösség, a piaristák
hívĈ tapasztalatát alkotják. Nem egyszerĖen egy részközösség, ha-
nem az egyház egészéhez kapcsolódó keresztény közösség hitta-
pasztalatai ezek, még ha igaz is, hogy ezek a tapasztalatok sajátos
szóhasználathoz kötĈdnek, amelyeket a közösség életére jellemzĈ
helyzetek alakítottak. Egy olyan térben szólal meg itt az Evangé-
lium szava, amelyet olyan kulcsszavak feszítenek ki, mint gyer-
mekek, szegények, fiatalok, alázat, lehajlás, növekedés, tanulás, is-
kola, találkozás, kísérés, közösség, együttmĖködés, megtestesülés,
valóság, mindennapok, Eucharisztia, emberség, megtérés, Megfe-
szített, Mária, egyház és engedelmesség. Ez a „piarista tér” hang-
súlyozottan evangéliumi tér, a hit tere. Ezért lehet bízni abban,
hogy az itt szerzett tapasztalatok minden keresztényt segíthetnek
önmaga, illetve a hit megértésében, magában a hitben.

Belegyökerezés Az indonéziai piarista megtelepedés története egy érdekes elhatáro-

zással indult. Az általános elöljáróval együtt úgy döntöttek a csapat
tagjai, hogy elĈzetes tervek nélkül és az ebbĈl fakadó bizonytalansá-
got vállalva vágnak bele az alapításba. Pedig Idegenbe menni kitett-
séggel jár, hívás nélkül, kéretlenül beállítani valahova kiváltképpen
az. Ami miatt mégis igazán említésre méltó ez a dolog, az az, hogy
bár misszióról, küldetésrĈl van szó, tudatosan ellenálltak annak,
hogy konkrét célokra lebontott projektjük legyen. Nemcsak annyi
történt, hogy a gondviselésre nyitottan vállalták a küldetést. A „ter-
vezetlenség”, a meghatározatlanság igazi oka egy meggyĈzĈdés,
amely magát a missziós öntudatot és önérzetet is lényegesen mó-
dosítja. Az a meggyĈzĈdés vezette Ĉket, hogy Ĉk nemcsak — vagy
elsĈsorban nem is — küldöttek, hanem keresĈk; nem hoznak ide va-
lamit, hanem jöttek valamiért; küldve vannak, de ugyanakkor mint
Idegennel, új módon találkozni is jöttek Azzal, akinek küldetésében
járnak. A tervnélküliség a nyitottság kifejezése, de egy olyan nyi-
tottságé, amely a KüldĈ idegenségére és idegenbeli jelenlétére felel.
3
Michel de Certeau: Michel de Certeau3 írja, hogy az apostoli és missziós mozgalom
L’étranger. In uĘ: „célja alapvetĈen nem a »hódítás«, hanem Isten felismerése ott, ahol
L’étranger, ou l’union eddig nem lehetett észrevenni. A »sivatagba« vagy külföldre törté-
dans la différence. nĈ elvonulás során kimenekülnek az egykori keresztény városokból,
Desclée De Brouwer, ahol a hitet az a veszély fenyegette, hogy bezárkózik, kényelmesen
Paris, 1991, 13–18. berendezkedik hatalmi rendszerekbe. Útnak indulnak olyan orszá-
(idézetek: 15. és 17.). gokba, nyelvekbe és kultúrákba, ahol Isten olyan nyelven beszél,
amelyet még nem sikerült sem megfejteni, sem nyilvántartásba ven-
ni.” „A hit állandóan arra kényszerül, hogy Istent másmilyennek is-
merje fel, azaz jelenlévĈnek tekintse azokon a (kulturális, társadalmi,
szellemi) vidékeken, ahol eddig azt lehetett hinni, hogy nincs jelen.”

898
 Ez a jelenlét fejezĈdik ki egészen kézzelfoghatóan abban a tény-
ben, hogy az új alapításoknál sosem nulláról kezdünk. Leggyak-
rabban már korábbi, minket megelĈzĈ keresztény, egyházi elĈz-
ményekhez lehet kapcsolódni, de ha ilyen nincs, akkor vannak
4
Idézi Görföl Tibor: „emberi” elĈzmények. Azok az „emberi tapasztalatban jelentkezĈ
A szavak és a hallgatás. dolgok”, amelyek Hans Urs von Balthasar szavai szerint4 Jézusnak is
A beszéd határai és a rendelkezésére álltak nem is csupán egy bizonytalanul silabizálható
csend végtelen terei. ábécéként, „hanem megformált nyelv”-ként. Nincs abszolút érte-
Pannonhalmi Szemle, lemben vett „zöldmezĈs beruházás”, és a már meglevĈre való rá-
27 (2019), 14–23., 18. csatlakozás ennek az elĈbb említett jelenlétnek az elismerése.
Keresztényként küldetésben járva beleállni, belemerülni egy új,
másik kultúrába — inkulturálódni — nem valami elĈzetes tevé-
kenység, amely a lényeges dolog érdekében és elĈkészítéseként tör-
ténik, hanem maga a dolog. És éppen azért, mert nem egyirányú
folyamat, nemcsak adok, hanem kapok is. SĈt, talán még ennél is
élesebben kell fogalmaznunk, hiszen találkozásról beszélünk. Nem
adásvétel történik, hanem találkozás: alapvetĈen nem valamit vi-
szek, hanem valakire rátalálok.
Régebben a misszióba induló piaristák elĈször tanítani kezdtek,
iskolákat építettek, és amilyen hamar csak lehetett igyekeztek ki-
alakítani a szervezeti kereteket. Az elsĈ szakaszban erĈiket elsĈ-
sorban az intézményesült tevékenység megteremtésére irányítot-
ták. Azt remélték, hogy ha odaadóan és jól végzik munkájukat, az
lesz annyira vonzó, hogy elĈbb-utóbb követĈkre lelnek a helyiek
között. Újabban azonban nem a tevékenykedés, fĈként nem az in-
tézményi mĖködés kiépítése a misszió elsĈ lépése, hanem a „hiva-
táspromóció”, a hivatásgondozás. Az elsĈ teendĈ a „mieink”, a
piarista hivatások keresése. Pontosabban úgy fogalmazunk: keres-
sük, ki kapta a SzentlélektĈl a piarista karizmát.
A karizma jeleit vizsgáljuk bennük? Igen, de nem úgy kell ezt
elképzelni, hogy lenne valami elĈzetes, kipipálható elemekbĈl álló
profilleírás, és azzal a kezünkben keresnénk, ha nem is a százszá-
zalékos, de kellĈen nagyarányú megfelelést. Nem úgy járunk el,
mint amikor munkaköri leírás alapján állásinterjút végeznek. A fo-
lyamat (és hadd említsem ismét a szakszót: a megkülönböztetés)
inkább azzal rokonítható, ahogyan Martin Scorsese Kundun címĖ
filmjében a Dalai Láma újabb inkarnációját keresik. Azt figyeljük
mi is, hogyan rezonál az illetĈ, nem tárgyakra, ahogyan a Dalai
Láma esetében, hanem helyzetekre, személyekre, mit jelent neki a
piarista világ, hogyan érzi magát az elĈbb említett piarista térben.
Ez a piarista tér, láttuk már, a hit tere, és mint ilyen egyszerre
meghatározott és nyitott. Meghatározott, mert visszanyúlik a múlt-
ba, e múlt nélkül megnevezhetetlen, formátlan, artikulálhatatlan.
Egy történet közvetítésével jut el a jelenbe. Olyasmiket mesélünk a
létrehozásához, az azonosításához, hogy ki is volt Kalazanci József,
hogyan fedezte fel a Santa Dorotea templom kis „tanodáját” Róma
szegények lakta városrészében, a Trastevere negyedben, miként ju-
tott el oda, hogy elfogadja a hivatást, és válaszoljon a szívében hal-

899
 Joseph Ratzinger:
5
Mit hisz az egyház?
(Ford. Domokos György.)
Vigilia, 59 (1994), 2–7.
6
Uo. 5 (módosított
fordítás, UJ).
7
Hans Urs von Balthasar:
A három evangéliumi
tanács. (Ford. Urbán
József.) E-szerzetes, 1
(2013) 25–32., 28.
8
François-Xavier Durwell:
L’eucharistie, sacrement
pascal. Cerf, Paris,
1980, 208.
A hit – mondja
9
Ratzinger az elĘbb
idézett tanulmányában
– „Jézus látásmódjában
való részvétel. (…)
ė mindkettĘ egyszerre,
Isten és ember,
ezért sosem a múlt
személyisége, és sosem
csak az örökkévalóságé,
akinek nincs köze az
idĘhöz, hanem (…)
mindig élĘ és mindig
jelenvaló” (i. m. 4.,
módosított fordítás, UJ).
E szóval utalni akarok
10
arra, ahogyan Hartmut
Rosa a „világ”-hoz való
sikerült kapcsolódást
leírja.Vö. Hartmut Rosa:
Resonanz. Eine Sociolo-
gie der Weltbeziehung.
Suhrkamp, Berlin, 2019.
Herbert McCabe:
11
Law, Love and Language.
Continuum, London –
lott szóra: „Terád hagyatkozik a szegény, az árvának te leszel párt-
fogója.” És így tovább. A piarista tér — amely a hit formálta tér, és
mint ilyen az egyház tere — alapvetĈ értelemben „szentségi” jellegĖ:
olyan tér, amely hitet provokál, a hit válaszára segíti azt, aki ezt a te-
ret lakja. Erre a térre is érvényes az, amit Szent Pál mond a Római le-
vélben (Róm 6,17) a hitrĈl és a „tanítás formájáról”, amelynek a levél
címzettjei „átadattak”, és amelyre hívĈ engedelmességgel válaszol-
tak. „A minket tanító szónak való átadatásunk — írja Joseph Ratzin-
ger5 — Krisztusnak való átadatásunkat jelenti. Nem fogadhatjuk be
az Ĉ Igéjét úgy, mint elméletet, mint ahogyan matematikai képlete-
ket vagy filozófiai elméleteket tanul az ember. Ezt az Igét csak úgy
fogadhatjuk magunkba, amilyen mértékben elfogadjuk a vele való
sorsközösséget, és ezt csak ott érhetjük el, ahol ć örökre sorsközös-
ségre lépett az emberekkel: az egyházban. Az egyházi nyelvezetet
használva átadatásunknak ezt a folyamatát hívjuk »szentségnek«.
A hit aktusa elképzelhetetlen a szentség nélkül.”6
A piarista térbe lépve nem belegabalyodunk egy szövevényes
múltba, hanem az eredethez nyomulunk vissza, az alapítóig, a szü-
letés, „a foganás pillanatáig” (Hans Urs von Balthasar).7 Ezért nincs
profil, amelyhez mérni lehetne az új társat. Hanem az eredetbĈl fa-
kadó inspiráció van, lendület, irány, amelynek valódi támaszpont-
ja a jövĈ. A történet ugyanis, amely elengedhetetlen e „szentségi”
jellegĖ piarista tér létrehozására, ugyanúgy hat a hívĈ emberre,
mint a Szentírás, ugyanolyan viszonyba lép vele. „A Szentírás —
írja François-Xavier Durwell8 — nem az egyházhoz hajdan, ifjúko-
ri eljegyzése idején intézett levél, amelyet az archívumban Ĉriz, és
amelyet idĈs korában újraolvas: ma ünneplik az eljegyzést, a levelek
a jövĈbĈl jönnek, az Úrtól, aki mindig a jövĈbeli egyesülésre hív.”
Éppen ezért a társakat keresve tulajdonképpen nem piaristákat
keresünk, hanem új Kalazanciusokat. Nem a meglevĈbe illeszkedés
esélyeit és sikerét méregetjük, hanem azt figyeljük, mit tesz vele az
eredettel találkozás. Nem rendtagokat keresünk, nem a kis törzsi
világunkat építjük, nem a Rendet propagáljuk, hanem hívĈket,
hívĈ embereket keresünk, akik Jézus látásában9 részesülnek, és e
látás szerint akarnak élni és tenni a piarista térben. Ezért figyeljük a
hivatásgondozás során közösen azt, hogy a potenciális társ hogyan
rezonál10 erre a térre: hogyan érzi magát benne, tud-e szolgálni, nö-
vekedni, evangelizálni, találkozni. Ezért ha valamit, akkor az egy-
házat építjük, de azt sem úgy, mint valami nagyvállalatot vagy tes-
tületet, hanem a Krisztussal való sorsközösség értelmében: azt az
egyházat, amely „Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és esz-
köze az Istennel való bensĈséges egyesülésnek és az egész embe-
ri nem egységének”, ahogyan a II. Vatikáni zsinat mondja (Lumen
Gentium 1). Azt a nyelvi közösséget, amelynek egyházként — ahogy
Herbert McCabe11 írja — „az a foglalatossága, hogy emlékezzen a
jövĈre. Ne csupán emlékezzen arra, hogy lesz majd egy jövĈ, hanem
hogy titokzatos módon valóban jelenvalóvá tegye a jövĈt.” Az in-
kulturáció, a belegyökerezés végsĈ célja eszerint kettĈs: megtanulni
900
 New York, 2003 emlékezni a jövĈre egy másik kultúrában, és elĈsegíteni, hogy a má-
(1968), 141. sik kultúra megtanuljon emlékezni saját jövĈjére a Feltámadottban.
A társakat keresésünk — a hivatásgondozás, az új Kalazanciusok
keresésének — horizontja az eljövendĈ Isten Országa. Ez az abszo-
lút jövĈre nyitottság az indonéziai misszióval kapcsolatban koráb-
ban említett „tervezetlenség” legmélyebb oka.

Eloldódás Látható, hogy az inkulturációs folyamatban — miközben valóban

kilépésrĈl és kitetté válásról van szó — egyáltalán nem „csupaszon”
veszünk részt. ElsĈ kultúránkból lehetetlenség kivetkĈznünk. „Te-
Jacques Scheuer:
12
hetünk persze erĈfeszítést — írja Jacques Scheuer12 —, hogy belép-
Culture »en travail«: jünk egy másik kultúrába, hogy azt magunkra öltsük. De ez a tö-
tentations idolâtriques rekvés (…) a mi elsĈ, az »anyakultúránk« alapján történik, annak
et réciprocités asy- lehetĈségeivel, korlátaival, sajátos felépítésével. Hogyan is ugorhat-
métriques. Nouvelle nánk át árnyékunkat? Kultúránk a bĈrünkhöz tapad.” Magunkkal
Revue Théologique, 144 visszük (ha akarjuk, ha nem) a magunk anyakultúráját, de az iga-
(2022), 471–481., 471. zi apportunk — az, amit valóban fel akarunk ajánlani — nem min-
den további nélkül a kultúránk. Az igazi hozzájárulásunk a hit. Ezt
egy kultúra kötĈanyagába burkolva ajánljuk fel, de a hitnek és e vi-
vĈanyagnak a viszonya olyan — vagy ugyanaz, hiszen pontosan
ugyanarról az ügyrĈl van itt szó —, mint ahogyan Krisztus kettĈs
természetérĈl beszél a khalkédóni dogma: a kettĈ elválaszthatatla-
nul, de össze nem keveredve alkot egységet. Az „anyakultúránk”
nem is a bĈrünkhöz tapad, hanem a bĈrünk, maga a testünk.
Emiatt nem jó, hiszen lehetetlen takargatni, hogy nem vagyunk
meztelenek. Képtelenség kulturálisan steril tér kialakítására töre-
kedni, hiszen ami így elĈállna, csak látszólag lenne semleges, mi-
vel elhazudna elengedhetetlen feladatokat, és valójában be nem
13
Joseph Ratzinger: vallott elnyomáshoz és erĈszakhoz vezetne. A legfontosabb feladat
Der christliche Glaube — s talán nincs is más tanulnivaló — éppen a hit és a saját anyakul-
vor der Herausforderung túránk kapcsolatának jó megélésében jelentkezik. Itt van az, ahol
der Kulturen. In: Paulus tanulunk a Feltámadottban megjelenĈ jövĈre emlékezni.
Gordan (szerk.): Evan- Joseph Ratzinger bíboros ezért javasolta13 az ázsiai püspökök
gelium und Inkulturation Teológiai Tanácsadóinak Bizottsága egyik ülésén 1993-ban, hogy
(1492–1992). Salzburger az inkulturáció helyett beszéljünk inkább „kultúrák találkozásáról,
Hochschulwochen 1992. »inter-kulturalitásról«”: „Az inkulturáció ugyanis azt feltételezi,
Styria, Graz – Wien – hogy egy kulturálisan csupasz hit átültetĈdik egy vallásilag közöm-
Köln, 1993, 9–26., 15. bös kultúrába, és ezáltal két addig idegen szubjektum találkozik,
– Eredetileg (?): Joseph és egybeolvad. De ez az elképzelés mindenekelĈtt mesterséges és
Card. Ratzinger Prefect: valószerĖtlen, mert kultúra nélküli hit nincs, és mert vallásmentes
Christ, Faith and the kultúra nem létezik a modern technikai civilizáción kívül. Minde-
Challenge of Cultures. nekelĈtt viszont lehetetlen belátni, hogy két, önmagában teljesen
Meeting with the Doctrinal idegen organizmus hogyan válhatna hirtelen életképes egésszé egy
Commissions in Asia olyan transzplantáció során, amely mindkettĈjüket csonkolja. Ha
(Hong Kong, 3 March minden kultúra potenciális egyetemessége és egymás iránti belsĈ
1993) (lásd a Vatikán nyitottsága érvényesül, akkor az interkulturalitás új formák virág-
honlapját). ba borulásához vezethet.” Mintha valóban errĈl lenne szó. Hiszen
amikor a hitet egy adott kultúra hordozóanyagában felajánljuk, ak-

901
 kor — ahogy láttuk — egy közös jövĈ képét, az érkezĈben levĈ Is-
ten Országára rálátást ajánljuk fel. A mondandónk egy meghívás;
nem visszafelé tekintünk, hanem elĈre, nem magunkba emészteni
akarjuk a másikat, hanem közösségre lépni vele. Amit felajánlunk
— a hit —, egy látásmód, ahogy ezt RatzingertĈl már hallottuk. Nem
vesz el semmit abból, ami az új kultúrában van. Nem is szakítja ki
a maga kultúrájából az új kultúrába tartozót. Mélyebb, tágasabb lá-
tásra segíti, „új formákhoz vezeti”, amelyekben még inkább önma-
ga lesz. Az interkulturalitás helyzete — az azt alapvetĈen jellemzĈ
„közi”-ség, „viszonyság” — azonban mintha még inkább láthatóvá
tenné, hogy a „régi”, a már valamilyen értelemben kereszténynek
mondható kultúrához tartozónak is van tanulnivalója, és hogy ez lé-
nyegében ugyanaz a tanulási feladat, mint amely az új kultúra elĈtt
áll: emlékezni tanulni a jövĈre. Tanulni a hit nyelvét, amely szinte
az anyanyelvünk, de mégis tanulnunk kell, hiszen fiunt, non nascun-
tur Christiani, kereszténnyé válik az ember, nem beleszületik, ahogy
Tertullianus mondja.
Ezek alapján világos, hogy a jövĈ felé tekintésnek semmi köze a
múlt eltörlésének szándékához. A múlt nagyon is szükséges annak
megértésében, mi az, amit szemünk hozzászoktatásával látni tanu-
lunk. Ebben a tanulási folyamatban mintha valójában a távolságvé-
telre, az elĈbb említett „közi-ség” megteremtésére lenne leginkább
szükség. Egy olyan identitásfelfogásra, amelyben nem a múlttal,
hanem a múlt jövĈjével identifikálódunk. Annak fel- és beismeré-
sére, hogy nem azonosak, hanem viszonyban vagyunk a múlttal,
a hagyománnyal. Hogy az identitásunkat ne a „már-benne-lét” —
valamiféle in-kulturáltság —, hanem egy közeledési folyamat, a ta-
nulás, az elsajátítás, az azonosulás távolságot tartó viszonyulásá-
ban — egyfajta inter-kulturalitásban — ragadjuk meg. Hogy az Ige
Esterházy Péter:
14
hallgatói legyünk továbbra is. Vagy ahogy Esterházy Péter mondja14
A vereség. HVG, egy helyütt: egyértelmĖvé téve, hogy „a hagyományom nem egyen-
2014. december 26. lĈ velem, én az a munka vagyok, amit ezen a hagyományon, ezzel a
(web, 2022.09.21.) hagyománnyal elvégzek”.
Ez az önmagamon és a hagyományomon végzett munka aszke-
tikus folyamat, aszkézissel jár. Nem pusztán abban az értelemben,
ahogy minden tanulás lemondást igényel. A kivonulásról, a perem-
15
A Lubac-említette re, a nem-énhez, az idegenhez költözésrĈl van szó. Arról az otthon-
„dépaysement”, lásd talanná válásról és kitelepülésrĈl,15 amelyet nem egyszerĖen a hitté-
alább 27. lábjegyzet. rítés értelmében vett „misszionálásként”, hanem a saját folyamatom,
a hagyományomon és a hagyományommal önmagamon végzett
Vö. Máté-Tóth András:
16
munkám részként hajtok végre. A piarista teret létrehozó történet
Hallgatás-árnyalatok. szinte magától — mint a mag, amelyrĈl a magvetĈ sem tudja, ho-
Szempontok a katolikus gyan, de növekszik — dolgozni kezd azon, aki hallgatja: munkára
egyház nyilvánosság- fogja. Kérdéseket tesz fel neki, személyesen megszólítja és kiszólítja:
viszonyainak értéke- hol van a te Trasteveréd? kik a rád bízott gyerekek? hol vannak a te
léséhez. Pannonhalmi szegényeid? mi a te hivatásod? meghallod-e a hívást? beleállsz-e?
Szemle, 27 (2019), Felkelteni valaki figyelmét az idegenjeire — ráébreszteni a stra-
24–36., 34. tégiai hallgatásra16 és a mögötte meghúzódó látens logikára, vagyis

902
 17
Vö. Wikipedia arra, hogy süket, vak, figyelmetlen, elhallgat valamit — azt ered-
vonatkozó szócikke: ményezi, hogy az illetĈ kiszólítódik. De itt megint látható, hogy ez
https://en.wikipedia. nem szakítás a múlttal, hanem sokkal inkább a hagyományon vég-
org/wiki/Aeta_people zett munka, mert a saját idegenjeihez költözteti ki. Fontos tapaszta-
(2022.09.30.) latom, hogy mindenütt vannak ilyen „belsĈ idegenek”: a Fülöp-szi-
geteken az aeta17 néptĈl kezdve, az adivasi18 törzsi népességen át az
Vö. Wikipedia
18
indiai Keralában, egészen a guatemalai mam19 népcsoportig vagy
vonatkozó szócikke: Indonézia Pápua Tartományában20 az Ĉshonos pápuákig. Ezekkel
https://en.wikipedia.org/ az „idegenekkel” mindenütt az ottani piaristákat látogatva találkoz-
wiki/Tribals_in_Kerala tam. A kalazanciusi történet kiszólít, szolidaritásra, közösségválla-
(2022.09.30.) lásra hív — mégpedig saját hivatásként: a hagyományomon végzett
munkaként.
Vö. Wikipedia
19
Az egész szerzetesi hagyomány errĈl szól. A közösségbe lépés
vonatkozó szócikke: nem elvonulás, nem is kivonulás, hanem kilépés, kilépésben létre
https://en.wikipedia. vállalkozás. Mert egy olyan közösségbe lépés, amely „a maga leg-
org/wiki/Mam_people mélyebb egységét — mondja Rowan Williams21 — Istenben találja
(2022.09.30.) meg, nem pedig a környezĈ világban mĖködĈ pusztán természetes
affinitásokban. Nem sorolható az itt szokásos mindenféle — etnikai,
Vö. Wikipedia
20
politikai, nyelvi, családi — összetartozás formái közé, és azt üzeni,
vonatkozó szócikke: hogy Krisztus teste egy új nemzet, egy új polisz vagy város, a Lélek
https://en.wikipedia. által tanított új nyelv, egy új család.”
org/wiki/Papua_conÀict Tanulásra, odahallgatásra, megértésre hív a hit, a hagyomány,
(2022.09.30.) nem másolásra, nem megĈrzésre. Vagy ha úgy tetszik, az igazi máso-
lásra és megĈrzésre, amely az elĈdök által látott és vágyott jövĈt má-
21
Rowan Williams: Mo- solja és Ĉrzi. Ami nincs, nem tud megtörténni tanulás, a hagyomá-
nastic Virtues and Ecu- nyomon és — a hagyományom segítségével — önmagamon végzett
menical Hopes. Address folytonos munka nélkül. Ezért beszél Henri de Lubac22 az egyházról
by Archbishop Rowan úgy, mint állandó mĖhelyrĈl: „Ugyanis sem a keresztény antikvitás,
Williams at Monasticism sem a középkor másolása nem elegendĈ. Csak akkor tudjuk újra-
and Ecumenism: a Con- éleszteni az Atyák tág humanizmusát és újra felfedezni misztikus
ference (11 March 2012); írásmagyarázatuk szellemiségét, ha törekszünk az átformáló asszi-
http://rowanwilliams.arch- milációra. A ház, amelyet felépíteni rajtunk áll, a mi felelĈsségünk —
bishopofcanterbury.org/ hiszen az egyház, bár örök alapokon nyugszik, állandó mĖhely —,
articles.php (2022.09.30.) az Atyák ideje óta többször is stílust változtatott, és nekünk anélkül,
hogy magunkat Atyáinknál felsĈbbrendĖnek tartanánk, saját stílu-
Henri de Lubac:Ca-
22
sunkat kell adnunk neki, más szóval azt, amely a mi igényeinkre —
tholicisme. Les aspects a mi problémáinkra — felel. Semmit sem nyernénk, ha azért, hogy
sociaux du dogme. Cerf, szakítsunk egyfajta káros individualizmussal, a múltba való lehetet-
Paris, 1983, 278–279. len visszatérésrĈl álmodoznánk: szakadásokat szülĈ agyrém vagy a
szellemet szikkasztó gyerekesség lenne az.”
Kiérezhetnénk ezekbĈl a szavakból — akárcsak az Esterházy
mondatából — valamiféle emancipációvágyat, akár a gyermekded-
ség említése miatt is. Fontos megértenünk, hogy nem errĈl van szó.
A felnĈtté válás nem kiváltság, nem is valamiféle szabadulhatnék,
serdülĈkori izgágaság, hanem feladat. Aminek alternatívája a báty
pozíciója a tékozló fiú történetébĈl. Vagyis egy olyan otthonmara-
dottság, amelynek végsĈ baja talán nem is elsĈsorban az éretlenség,
hanem a rosszkedv, vagy a rosszkedvben és keserĖségben kifejezĈ-

903

23
I. m. 17.
Mártonffy Marcell:
24
Az írás mint fellebbezés.
Esterházy Péter és
a katolikus hagyomány.
Vigilia, 81 (2016),
827–830., 828.
dĈ belsĈ és feltörhetetlen idegenné válás. Paradox módon egy olyas-
féle „intimitás ez, amely az Úrból bálványt csinál, vagyis egy olyan
tárgyat, amelyet birtokba vesz és sajátmagára vonatkoztat azzal a
mondvacsinált okkal, hogy azt nem lehet elkülöníteni valamiféle
megdönthetetlen igazságtól” — mondja Michel de Certeau.23
A hit hagyományához hozzátartozik az önmagán túl- és önma-
gából kilépĈ dinamika. Erre emlékeztet Mártonffy Marcell,24 éppen
Esterházy és a katolikus hagyomány kapcsolatát elemezve: „Talán
elegendĈ arra a Magyarországon fĈként Babits óta közkeletĖ felis-
merésre utalni, hogy a modernitás nyelvi szituációjában a katolici-
tás csak hagyományos öndefiníciójának megtagadása árán jelenthet
mást, mint szakadatlan és kockázatosan nyitott párbeszédet mind-
azzal, ami nem önmaga.” Ha nem vállalja ezt a kockázatot — a pár-
beszéd kockázatát mindazzal, ami nem önmaga —, akkor bálványo-
kat készít, szkizmákat szülĈ kimérát.

Átalakulás A Lubactól fentebb idézett szakaszban van még egy kifejezés,

amelynél érdemes egy kicsit elidĈznünk. A hagyomány feléleszté-
se kapcsán az átformáló asszimiláció („assimilation transformatri-
ce”) erĈfeszítésérĈl beszél. Érthetjük ezt az átalakítást úgy, hogy a
magunkba vétel során magunkká formáljuk a hagyományt. Ami-
kor azonban szerzĈnk a szükségleteink szerinti építkezésrĈl szól-
va hangsúlyozottan azzal pontosít, hogy problémákat említ, akkor
inkább a kihívások támasztotta nehézségek jutnak eszünkbe, nem
pedig az az igényként jelentkezĈ bensĈségesség, amelyet az elĈbb
25
Hans Urs von Balthasar: Certeautól idéztünk. De talán ennél is perdöntĈbb Lubacnak a Para-
A három nap teológiája. doxonok címĖ könyvében olvasható megállapításai, amelyeket Hans
(Ford. Görföl Tibor.) Urs von Balthasar idéz25 tĈle A három nap teológiájában, azzal a mo-
Osiris, Budapest, 1999, dern mítosszal vitatkozván, amely a kereszténységet elsĈdlegesen
20., 27. jegyzet. „inkarnacionizmusnak” tartja. Lubac így fogalmaz:
„Az árja kereszténység egy tökéletesen megtestesült keresztény-
ség: az ember már testi születése által kereszténnyé válik!” „A meg-
testesült kereszténységnek micsoda dicsĈ tervét vázolta a sátán az
Úr elĈtt a pusztában; Jézus többre tartotta a keresztre feszített ke-
reszténységet.” „Krisztus misztériuma a mi misztériumunk is. Ami
a FĈvel történik, annak végbe kell mennie a tagokban is: megteste-
sülés, halál és feltámadás: azaz meggyökerezés, eloldódás és az alak
elváltozása. Nem valódi keresztény élet az, amely nem tartalmazza
e hármas ütemet.” „Krisztus nem azért jött, hogy »a megtestesülés
mĖvét« vigye végbe, az Ige azért lett testté, hogy a megváltás mĖvét
valósítsa meg.”
Henri de Lubac:
26
Az alak elváltozása — az eredetiben „transfiguration”26 — Krisz-
Paradoxes. Éditions tus hármasütemĖ misztériumának a belegyökerezésre és eloldódás-
du Livre Français, ra következĈ harmadik eleme. Átalakító asszimiláción ennek meg-
Paris, 1959, 76. felelĈen minden valószínĖség szerint nem a hagyomány hozzánk
vagy belénk formálódását, hanem egy közös alakváltozást kell ér-
teni, amelyben aktívan — erĈfeszítéseket téve — és egyfajta méltó-
ságteljes öntudattal — a stílust is alakítva — veszünk részt. A hár-

904
 masütemĖ folyamat második eleme a kereszt — a FĈ esetében —,
eloldódás — a tagok esetében. Szívesen kapcsolnám ehhez az elem-
hez azt, amit fentebb otthontalanságnak mondtunk.
A kereszt vállalását eszerint nem egyszerĖen egy kontra-kulturá-
lis vagy kultúrharcos projektként kell értenünk, mintha egy olyan
szembenállás lenne a „világgal”, amelynek keretében visszahúzód-
nánk a hagyományba. A kereszténység alkalmazkodása — írja Lu-
Henri de Lubac:
27
bac27 — „nem csupán azt követeli meg az apostoltól, hogy önmagát
Catholicisme, i. m. 248. állandóan megújítva alkalmazkodjon, Szent Pál példáját követve,
aki mindenkinek mindenévé téve magát, nem úgy beszél az Areo-
páguszon, mint honfitársaihoz. Sokkal többet igényel, mint külsĈ
alkalmazkodást: bensĈ »elhontalanodást«, kivonulást a legtitkosabb
lakóhelyérĈl: »Menj el hazádból, családodból és atyád házából arra a
helyre, amelyet megmutatok neked«.” Több ez, mint lakcímváltás. Ez
a hazátlanná válás a kereszthez vezetĈ önkiüresítés megfelelĈje. Egy
olyan eloldódás feladatáról van itt szó, amely belsĈ munkát igényel
(Lubac azt mondja, „dépaysement intime”). Talán éppen azt a belsĈ
munkát, amelyet a báty nem végzett el magán (és a hagyományon).
Ez az a munka, amelynek az elmaradása „minden keresztényt annak
a kísértésnek tesz ki, hogy inkvizítorrá váljon, olyanná, mint a Dosz-
28
Michel de Certeau: tojevszkijé, és kiiktassa az eljövendĈ idegent”.28 Ezért van, hogy „a
i. m. 14. kereszténység belsĈ lényege elválaszthatatlan az ember átalakulásá-
nak feladatától” — ahogy Görföl Tibor29 megállapítja a csendrĈl és
29
Lásd fentebb 4. hallgatásról szóló már idézett tanulmányában —; „a legkézenfekvĈbb
lábjegyzet, 22. jézusi csend, az eucharisztia némasága mindennél világosabban utal
ennek a nagy átalakulásnak az elodázhatatlanságára” — teszi hozzá.
A kegyelemre megnyílás, a kegyelembe vetett bizalom jelenik
itt meg: a remény. Keresztes Szent Jánosra hivatkozva mondja
Rowan Williams:
30
Rowan Williams,30 hogy imaéletünkben, Krisztusban való növeke-
In What Do We Trust? désünkben el kell jönnie annak a pontnak, ahol elengedjük, nem
Trusting in Faith. In: az emlékezést, de az emlékeket. Elengedni egy olyan képzeletbeli
St Martin-in-the-Fields jövĈt, amely a múltbeli kegyelemtapasztalatokra épül, amelyben
(YouTube Channel) Oct. a múltbeli élményeket vágyjuk vissza, azokat szeretnénk megis-
5, 2020, 14:10–16:49 mételve látni. (Simone Weil gondolatai köszönnek itt vissza.) Ez
(2020.09.30.) ugyanis annak veszélyével jár, hogy a reményt képzelgéssé változ-
tatja, és ezzel beszĖkítjük a hit és a remény pályaterét.
Nagyon fontos pedagógiai következményei vannak ennek. Itt van
a helye ugyanis utalni arra, hogy amikor Kalazanci Szent József sze-
me megnyílik a szegény gyermekekre, akkor nem egyszerĖen rászo-
ruló valakiket lát, akikre ki kell terjeszteni a társadalom védĈrendsze-
rét, szociális hálóját. Más szóval nem valamiféle szociális problémát
lát meg bennük, nem egy megoldandó feladatot, egy felszámolandó
bajt vesz észre. ćket felismerve az Evangéliumot érti meg; azokat a
kicsinyeket látja, akiké a mennyek országa. És ebben a pillanatban
érti meg önmagát is, ekkor fedezi fel hivatását. Krisztus megújító
tekintetével találkozott a gyermekek színe elĈtt, akikben felismerte
az Evangélium szegényeit. A szegények melletti döntés, írja Ferenc
198. pont.
31
pápa az Evangelii gaudiumban,31 „elsĈdlegesen teológiai kategória”, s

905
 Stanley Hauerwas:
32
nem annyira „kulturális, szociológiai, politikai vagy filozófiai”. Más
How to »Remember the szóval a hit számára van jelentĈsége, s ezt így fejti ki: „A szegények
Poor«. In uĘ: The Work melletti döntés — tanította XVI. Benedek — »benne foglaltatik a hit-
of Theology. Wm. B. ben, amellyel Krisztusban azt az Istent hisszük, aki értünk szegény
Eerdmans, Grand Rapids, lett, hogy szegénysége által gazdaggá tegyen minket«. Ezért vágyom
2015, 208–228., 225. egy olyan egyházra, amely szegény és a szegényekért van. A szegé-
nyeknek sok tanítanivalójuk van számunkra. Túl azon, hogy részesei
A spanyol változatban
33
a sensus fideinek, szenvedéseikben a szenvedĈ Krisztusról vannak is-
szereplĘ kifejezés: Curia mereteik. Mindannyiunknak hagynunk kell, hogy evangelizáljanak
General de las Escuelas minket.” Nem szociális „támogató és segítĈ programok” szervezésé-
Pías: Constituciones de rĈl van szó, hanem a figyelemrĈl: a legrosszabb „hátrányos megkü-
la Orden de las Escuelas lönböztetés a spirituális figyelem hiánya” (EG 200). A szegényekre
Pías. Madrid, 2004, C19. figyelni, meghallgatni Ĉket, írja Stanley Hauerwas,32 „nagy fegyelmet
igénylĈ gyakorlat, de bizonyosan erre az odafigyelésre van szükség,
Ugyanezt hangsúlyozza
34
ha nem akarjuk, hogy a szeretetszolgálat (charity) a szegényekkel
a Katolikus Nevelés szemben a szegénységük miatti gyĖlöletté váljék”.
Kongregációjának Kalazancius pontosan ezzel a „spirituális figyelemmel” fordult
1977-es dokumentuma: a gyermekek felé, amely nem tenni akar a másikért — amely ten-
A katolikus iskola. (Ford. ni vágyás mélyén az idegenként megélt másik eliminálása húzódik
Jelenits István.) 26. pont: meg —, hanem velük lenni, közösségben lenni akar velük, és minden
„az iskola kiváltságos további pedagógiai akciója ebbĈl a hívĈ-teológiai hozzáállásból táp-
helye annak az egész lálkozik. Ezért akar „szegény lenni a szegények között és gyermek a
embert alakító fejlĘdés- gyermekek között”, ahogy a Piarista Rend Konstitúciói33 fogalmaz.
nek, amely a kulturális A kalazanciusi iskola — mint találkozási hely34 — éppen ezért lo-
örökséggel való élĘ és cus theologicus: „megtaláltam Isten szolgálatának legjobb módját” —
éltetĘ találkozás során mondja Ĉ maga. Olyan tapasztalatok megélésének helye, amelyekbĈl
valósul meg”; http://www. nemcsak a pedagógiai vagy módszertani innováció igénye követke-
ppek.hu/konyvek/Katoli- zik, hanem egy még alapvetĈbb és átfogóbb megújulás szüksége és
kus_Neveles_Kongrega- lehetĈsége: olyan átalakulásé, amely magában foglalja az állandó
cioja_A_katolikus_isko- személyes szívbeli megtérést, a szervezeti megújulást és az „átadan-
la_1.pdf (2022.09.30.) dó” kultúra vagy tan fejlĈdését. Itt kapcsolódik mindez ahhoz, amit
Ferenc pápa a II. Vatikáni zsinat és Szent VI. Pál nyomán lelkipászto-
ri és missziós megtérésnek, reformnak hív (vö. EG 26, LS 3).35

Zárás Kalazancius a mottónknak választott levelében az alázatra buzdítja

erĈs szavakkal egy rendtársát, aki vissza akar térni az idegen Rómá-
35
Vö. Christoph Theobald: ból haza, Spanyolországba, s már arra vonatkozóan is lépéséket tett,
Urgences pastorales. hogy akár más szerzetbe lépjen, „képzeletbeli nagyobb nyugalomért”,
Comprendre, partager, ahogy Kalazancius fogalmaz. Az alapító egészen úgy, mint hajdan a
réformer. Bayard, pusztai öregek, szeretné kiszólítani a fantáziálásból ezt a testvért. Ta-
Montrouge, 2017. lán nem is annyira inti az alázatra, mint inkább az alázatot említve
emlékeztetni akarja arra, hogy az önmagára találás helye nem a kép-
zelĈdésben van, hanem a valóságban: a szegény gyermekek között,
akik közé ha lehajol, hogy fényt adjon nekik, Istennel lehet együtt.
Isten, a szegény–idegen–gyermek, valódi önmagam: lehet-e más-
ra vágynunk?

906
 SZÉP/ÍRÁS

SUHAI PÁL Vallomás sötétbĈl

1945-ben született Beze- E cím 2014-ben megjelent Rilke-fordításkötetem (Orpheusz Kiadó)
nyén. KöltĘ, mĦfordító. élén áll, s e mostani fordítások elé is helyénvalónak gondolom.
A „vallomás” a német „offenbaren” (‘felfed’, ‘kinyilatkoztat’) igé-
bĈl képezett rilkei fĈnév nyomában jár, ennek szándékosan lefelé
hangolt változataként, kisöccseként. Mert hát egy mĖfordító vallo-
mást tehet, de ki nem nyilatkoztathat. Ez nagyobb dolgokra való.
Rilke is az Orpheus-szonettek egyik versében (az I/14-ben) használ-
ja e szót a virág és gyümölcs gyökerek mélyérĈl feltörĈ vagy felkí-
nálkozó „bĈsége jótéteményének” kifejezésére.
Vallomás tehát. A fönt említett kötetben én egyszer már lefordí-
tottam Rilke Mária-ciklusának a felét. E versek azonban egy évti-
zedre háttérbe szorultak a tudatomban — egy Hindemith-elĈadás
élménye hívta elĈ teljessé tételének az ötletét. Valahogy úgy, ahogy
RilkébĈl is egy régi terv felújításának a gondolata. A Das Marien-
Leben eredeti indítéka még a századforduló évére vezethetĈ visz-
sza. Heinrich Vogeler, a worpswedei korszak festĈbarátja ekkor
tett javaslatot a költĈnek Mária életérĈl szóló közös alkotás létreho-
zására. E kezdeményezés nyomán 1900-ban Rilke Vogeler-rajzok
inspirációjára egy három darabból álló kis Mária-ciklust alkotott,
amelyet aztán Duinóban 1912 januárjában a Das Marien-Leben na-
gyobb ciklusává fejlesztett. Megvalósításának körülményeirĈl így
írt egyik levelében: „Én ezt a kis könyvet csak nagyon mellesleg
számítom saját termékeim közé; hiszen ez a sorozat csak úgy
»mellesleg« is keletkezett, mint valamilyen külsĈdleges indíttatású
visszatérés egy régi tervhez. (…) a kegyelmi szellem olyan áradá-
sával dolgozott bennem, hogy energiájával — mellékesen — még
a Marien-Lebennek ezt a parányi malmát is meg tudta forgatni.”
A „kegyelmi szellem áradásának” kitétele elsĈ két elégiája duinói
megírására utal — újabb évtizedébe került, mire nagy tervét a sváj-
ci Muzot-ban végre megvalósíthatta. Talán ezért is tulajdonított a
kelleténél kisebb jelentĈséget Mária-ciklusának. Pedig a kései nagy
mĖvek, a Duinói elégiák és az Orpheus-szonettek mellett újabban erre
is egyre nagyobb figyelem irányul.
Már egy évtizeddel ezelĈtt is tudtam Richard Exner Das Marien-
Leben-monográfiájáról (Insel, 1999), mely Mária alakját „Ég és Föld
Asszonyának” nevezi, a ciklust magát pedig „két világ közti költe-
ménynek”. A kötet legfĈbb igyekezete a Rilke-mĖ jelentĈségének
nemcsak ismertetése, de elismertetése is. Ez Hindemith után lát-
szólag fölösleges igyekezetnek tĖnik, mert ki merészelne róla ke-
vesebbet képzelni? És mégsem, mert nem egy külföldi Rilke-kiadás
sokáig csak függelékében szerepeltette e versgyĖjteményt. Exner
jóformán nem is tesz mást, mint összegyĖjt egy halom Rilke-verset

907
(a Mária-ciklus elĈtti és utáni idĈkbĈl), hogy bizonyítsa e ciklusnak
az életmĖ egészébe való beszĈttségét, a motivikus hálót, amely
összetartja költészetét. Eme igyekezetébĈl következĈen elĈállt
tehát a Mária-verseknek a Das Marien-Lebennél is nagyobb merí-
tése. SĈt, a Das Marien-Lebené is, mert Rilke levelezésére támasz-
kodva Exner még két verssel bĈvítette is a ciklust. S mindezt egy
olyan könyvben, amely a forrásoknak nemcsak megjelölésével, de
válogatásával is közelebb hozza az olvasóhoz e mĖvek keletke-
zéstörténetét. Ugyanígy a költĈ „önállításainak” csokorba gyĖjté-
sével, s végül, de nem utolsósorban az életmĖvet gondosan elem-
zĈ, sokféle nézĈpontot felvevĈ tanulmányaival.
Postán megrendeltem hát e könyvet, s nekigyürkĈztem a benne
található mintegy ötven vers lefordításának. E nagyobb válogatás
tengelyében persze továbbra is a Mária-ciklus áll, immár a terve-
zett kötet élén, a vonzáskörzetébe tartozó egyéb versek most a füg-
gelékben. E mĖvelettel a Rilke-földrajz különös vonulata rajzoló-
dik ki verseinek magaslatán. S hogy a „magaslat” szót kontextusba
helyezzem, ide idézem Robert Musil 1927-es jellemzését is Rilke
költészetének jelentĈségérĈl: „E nagy lírikus legfĈbb tette a német
vers elsĈként való tökéletesítése volt; korának nem csúcsa, hanem
magaslata, amelyen át a korszellem haladt. Az egész század köl-
tĈje volt Ĉ, nem egyszerĖen napjaié. Rilkét ebben az értelemben
neveztem olyan költĈnek, aki minket a jövĈbe vezet.”
Reményeim szerint (bár sokszorta szerényebb vállalással) a Má-
ria életének általam tervezett (bĈvített) új kiadása is hasonló célt
szolgál. Olyan nagyszerĖ fordítások után is, mint amilyen Farkas-
falvy Dénesé és Hárs ErnĈé, akik egy ikonok magasába tĖnĈ (és
sokszor veszĈ) Mária-kép megelevenítésének szándékával elĈttem
törték az utat. Talán Rilke sem tett mást, s ha legfĈbb érdeme a né-
met nyelv tökéletesítése volt, hát a Mária-versekkel is. És ebbĈl a
szempontból talán mindegy is, hogy a teológiai-dogmatikai kérdé-
seknek és válaszoknak mennyire pontosan megfelelĈen. KöltĈ volt
és nem teológus, jóllehet teológiai kérdésekben is sokszor meg-
szólalt, levelezése olvastán alig gyĈzünk csodálkozni ezek eredeti
meglátásain. Leveleskönyvének 1913. januári 14-i naplóbejegyzé-
sében olvasom a következĈket: „Az angyal Grecónál nem antropo-
morf figura, mint az állat a mesében, és nem is olyan, mint a bizánci
Isten-állam ornamentális titkos jele. Az angyal lénye itt elmosódó-
an mozgékony, Ĉ a folyó, mely érinti mindkét birodalom partjait,
sĈt, Ĉ az, ami a víz a földön és az Ėrben, ez az angyal a szellem tá-
gabb körében: a lelki élet patakja, harmata, itatója, szökĈkútja, hul-
lás és fölemelkedés. Csak ebben az angyal-figurában szárnyalja túl
az angyal a madarat; nem az a fontos, hogy repül, hiszen a repülés
mindkettĈjük esetében korlátozott, csupán a pihenés intervallu-
ma; ez az angyal érzékien terjed túl az érzékfeletti szférába, csak a
nyújtózkodása szakadatlan, párhuzamos, van kezdete, és eltĖnik
a végtelenben. Ideiglenesen megtartja szárnyait, valamilyen már
közben átlépett köztes állapotban van.” (Az idézet Báthori Csaba

908
 nagyszabású Rilke-levélfordításából, Levelek II., Cédrus–Napkút,
2014). Nagyot tévednénk, ha az angyal e köztes lényének, e két vi-
lág partjait mosó mozgékony folyónak a jellemzését a Das Marien-
Leben fĈszereplĈjére is hajlandók lennénk kiterjeszteni?
Végül még egy rövid megjegyzés e kis bevezetĈ címéhez. „Vallo-
más sötétbĈl.” Egy kötet és egy írás megnevezése. De mindnyájunk
remélhetĈ törekvésének foglalata is — hogy sötétünkbĈl valahogy
a fényre vergĈdhessünk. Mindenki a maga kényszerei, lehetĈségei
és tehetsége szerint. Mert az ember számára a fény az élet.

RAINER MARIA RILKE Mária élete

ջ֒րռց ֲցչփսպց ֲ֊֌ց
aki vihart hord szívében
Mária születése
Ó, az angyalok!, mily sokba került ezeknek,
hogy, mint aki fölsír, hirtelen föl ne énekeljenek,
hisz tudták jól, ki eljövendĈ: a Fiúnak, az Egynek
az anyja ma éjjel fog születni meg.

A légben némán lengve mutatták, míg odatértek,

magában Joachim tanyaháza hol állt,
ó, érezték, magukban is, sĖrĖsödését a térnek,
de nem mehettek közelébe alább.

Mert Ĉk ketten alig gyĈzték már ott a veszĈdést.

Egy szomszédasszony jött, esze, tudása nem sokat ért,
ám az öreg, óvatosan, ment, és elcsitította a bĈgést,
egy sötét tehenet. Mert nem volt így soha még.

Mária bemutatása a templomban

Hogy felfoghasd, milyen volt akkor Ĉ,
elĈbb olyan helyet képzelj magadnak,
hol benned oszlopok s lépcsĈk fakadnak,
ahol veszélyes boltív tör elĈ
s egy mélység szakadéka fölött ível;
ez benned maradt, minden részletével
feltornyozva, olyan, hogy ki magadból
csak pusztulásoddal emelheted.
Ha ilyen tág vagy, s kĈ már mindened,
fal, feljáró, kép, bolt — próbáld meg akkor
a nehéz függönyt, mely elĈdbe áll,
két kézzel kicsit félreráncigálni:

909
ez fog, a legfĈbb dolgok fénye várni,
hogy zsibbadsz és eláll lélegzeted.
Fölfelé, lefelé palota palota felett,
korlátok korlátokra hömpölyögnek,
s fenn olyan párkányokra könyökölnek,
ha rájuk nézel, elfog a szédület.
Közben homály: füstje a füstölĈknek
a közeledben; ám a Messzeség
sugara egyenest bensĈdbe lĈ be —,
s ha most a tĖztartóknak tiszta fénye
a lassan közelgĈ ruhára lép:
hogy bírod ezt ki?

S Ĉ jött, tekintetét
fölemelte, hogy megszemlélje mindezt.
(Egy gyermek, egy kislány az asszonyok közt.)
Majd nyugodtan, magában bízva, rögvest
a pompába lépett, s már törte szét:
minden mĖ oly kicsiny hozzája képest,
a dicsérethez, mely szivét

betöltötte. Csupa derĖ

odaadása a belsĈ Jeleknek:
felkínálták, a szülĈk így vélekedtek,
a Vésztjósló, a mellén drágakövĖ
látszólag elfogadta: azonban Ĉ már,
bármily kicsi, hagyott minden kezet,
sorsára várt, mely több a csarnokoknál,
már kész, s nehezebb, mint az épület.

Mária angyali üdvözlete

Értsd meg, nem az ijesztette meg Ĉt,
hogy egy angyal belépett. Más elĈtt
ahogy nem ijesztĈ a napsugár
s a holdfény rajza szobája falán,
Ĉt úgy nem szokta kizökkenteni,
melyet felölt az, az angyal alakja;
nem sejtette, mily fáradság neki
tartózkodása itten. (Ó, ki tudja,
mily tiszta volt! Hisz egy szarvasünĈ,
mikor hevert az erdĈn s észrevette,
látványa akkor rá nem úgy hatott,
hogy párzás nélkül nemz Egyszarvút benne,
a fénybĈl szĈtt, a tiszta állatot? —)
Nem az, hogy belépett, hanem hogy Ĉ,
az angyal ifjúként hajolt elĈ
s közel, hogy pillantása, e szemek

910
s övé, mely felnéz most rá, összeforrtak,
s kint mintha minden kiüresedett
volna, s mind, mit milliók néztek, hordtak,
tettek, benne tolongott: Ĉ s csak ć,
nézĈ s nézett, szem s amit lát önfeledten,
sehol másutt, csak itt —: látod, e kép
ijesztĈ. S megijedtek mind a ketten.

Most az angyal elzengte énekét.

Mária látogatása
Kezdetben még könnyen járta útját,
jóllehet a lankán néha már
átérezte csodás teste titkát —
majd pihegve Júdea kopár

hegyén megállt. Mégsem a vidék,

teltsége volt, ami körbevette,
járás közben egyre ezt figyelte:
a legfĈbbet, önnön érzetét.

S keze most a másik testre vágyott,

érinthesse, ki elĈtte járt:
tétovázott kissé a két áldott,
s illette egymás leplét, haját.

Mindegyikük, szentségével telve,

oltalmat a rokonban talált.
Bimbó még a Megváltó, de benne,
nénjében a KeresztelĈ jönne:
hasában már vígan rúgkapált.

József bizalmatlansága
Szólt az angyal s ökleit amaz,
veszĈdhetett, most is összezárta:
Nem látod, hogy mindegyik vonása
hĖvös, mint az égi hajnal az?

De az ember csupa megrovás,

morogva szólt: mik e jelek rajta?
Rárivallt az angyal is: te ács!,
nézd, ki munkál! — nem Isten akarta?

GĈggel, mert a deszka néked enged,

merészeled megvádolni ćt,

911
 ki e fára levelet teremthet,
s ugyanarra rügyet is elĈbb?

Fölfogta már. S amint félve, kit lát,

az angyalra emelte szemét:
tĖnt is az. ć levette a sapkát,
s elkezdte a hálaénekét.

Szózat a pásztorokhoz
Ember, a tĖz mellĈl az égre nézz föl,
határtalanját rég ismerheted,
csillagfejtĈk, ide! új csillagfény dĈl,
felkelĈ csillag, én — a lényemet,
úgy ég, úgy tündököl a végtelenbĈl,
betölti fénye, szinte szétreped
tĈle az égbolt. Többé nem elég.
Ragyogásommal az életetekbe
sötét szemek, szívek, engedjetek be —
éj-sorsotokba. Pásztorok, magányom ég
tibennetek. De, ím, nyílik a tér ma.
Csodálkoztok? A nagy gyümölcskenyérfa
árnya ez. Igen, belĈlem fakadt.
S gyanútlanok, gondoltátok ti azt,
hogy mint süt bámészkodó arcotokba
már most a jövĈ? Nagy fényben a bokra,
s mi készül benne! Nektek mondhatom,
titoktartók és igazhitĖek, s tudom,
minden nektek beszél, minden elem,
tĖz, víz, madárcsapat, a szél, s ami
ti vagytok, mind egyként kell mondani,
csak hiún el ne hízzon. De ti nem
zártok dolgokat szív-kamrákba be,
kínozva Ĉket. S miként öröme
angyalt átmos, rajtatok átsodor
a földi. És ha egy csipkebokor
lángja váratlanul felcsapna s ott
az Örök Úr hívna s a Kerubok
nagy kegyesen a nyájaitok mellett
lépdelnének, csodálkoznátok-e? —:
arcra borulnátok s eltöltene
az áhítat, megnevezve a földet.

Suhai Pál fordítása Ez volt a múlt. Az új még jönni fog,

vele birkózni Földgolyót kitágít.
A ciklus további verseit de- Mit csipkefa! Az Isten most ahogy
cemberi számunkban kö- egy SzĖz öléhez ér!... S én fény vagyok
zöljük. (A szerk.) melegébĈl, amely nektek világít.

912
 „És nincs idĈ,
csak Isten végtelen
KALAFATICS
ZSUZSANNA kegyelme van”
A teocentrikus szemlélet Jevgenyij Vodolazkin
regényeiben

A szerzĘ irodalomtörté- Az orosz kulturális élet a 80-as, 90-es években, a peresztrojka, va-
nész, nyelvész, a Buda- lamint a Szovjetunió szétesése idején rendkívül gyorsan alakult
pesti Gazdasági Egyetem át és vált egyre sokszínĖbbé. A posztszovjet korszak irodalmában
docense. számos irányzat volt jelen (szoc-art, naturalizmus, realizmus, új re-
alizmus, neoavantgárd, szürrealizmus, konceptualizmus, új szen-
timentalizmus), de kétségkívül a posztmodern játszotta a vezetĈ
szerepet. 1990 és a 2000-es évek között számos, az orosz posztmo-
dernnel és annak jelenségeivel foglalkozó monográfia jelent meg,
köztük Mark Lipoveckij, Irina Szkoropanova, Vjacseszlav Kuri-
cin, Mihail Epstejn, Mihail Berg munkái. Ezek az írások elsĈsor-
ban az orosz posztmodern sajátosságait, egyedi jegyeit vizsgálták,
ám emellett a posztmodern krízisének kérdését sem kerülték meg,
óhatatlanul számot kellett vetniük a paradigmaváltással, új meg-
közelítések térhódításával. A kulturális kontextus változását jelzi
a posztmodern irónia, a mindent átható kétely leküzdésére való
törekvés, a szöveg referenciális vonatkozásainak ismételt elĈtérbe
kerülése, a transzcendencia, az értékek és az igazság keresése. Az
ezredfordulón a posztmodern irodalommal szemben megjelent
1
ErrĘl bĘvebben lásd az új realizmus és az új szentimentalizmus.1 Az új érzékenység
Kalafatics Zsuzsanna: nemcsak a hĈstípusokban, szentimentális motívumokban és szü-
A realizmus és az zsékben érhetĈ tetten, hanem a szerzĈi szólam, az olvasóval foly-
Ęszinteség vonzásában, tatott párbeszéd szintjén is. Olyan kortárs, külföldön és Oroszor-
avagy mit kezdjünk a szágban egyaránt elismert, többszörösen díjazott szerzĈknek, mint
posztmodern tapasz- Ljudmila Ulickaja, Mihail Siskin, Jevgenyij Vodolazkin és Guzel
talatával. Tendenciák a Jahina regényvilágaiban a személyiségként elgondolt hĈsök útke-
kortárs orosz prózában. resése és világhoz való viszonya kerül elĈtérbe. Ebben a hagyomá-
Helikon, 2018/3, nyosabbnak tekinthetĈ prózapoétikában a történetszövés jól követ-
315–326. hetĈ, valamint fontos szerepe van a környezetrajznak, a szereplĈk
közti kapcsolatok bemutatásának, az emberi sors és a körülmények
közötti összjáték vizsgálatának. Ugyanakkor az említett szerzĈk
mĖveiben is határozottan megragadható a mindent átható idéze-
tesség, a mĖfaji és nyelvi játék elve és a széttartó diskurzusok vegyí-
tése. A posztmodern szövegalakításra jellemzĈ formai sajátosságok
azonban nem dekonstruáló jellegĖek, nem hatja át Ĉket a mindenre

913
kiterjedĈ és felbontó irónia. Ez különösen a transzcendens tapaszta-
latot, az idĈ és a történelem viszonyát, testiség és lelkiség összefüg-
géseit középpontba állító Vodolazkin-regényekre igaz.
A kortárs orosz irodalom elismert alakja, Jevgenyij Vodolazkin
pályáját filológusként kezdte. A régi orosz kultúrával és irodalom-
mal foglalkozó kutató a legendás tudós, Dmitrij Lihacsov tanítvá-
nyaként napjainkban is az Orosz Tudományos Akadémia Orosz
Irodalmi Intézetének, a pétervári Puskin-háznak a munkatársa. Vo-
dolazkin a kétezres évek elején kezdett fikciós mĖveket írni. ElsĈ
regénye, a 2005-ben kiadott Európa elrablása még visszhangtalan
maradt. A következĈ mĖve, a Szolovjov és Larionov (2009) már felke-
rült a Nagy Könyv díj döntĈseinek listájára, a Laurosz (2012) pedig
mind az oroszországi, mind a nemzetközi elismertséget meghozta
alkotója számára. Azóta három regénye látott napvilágot (Aviátor,
2016; Brisbane, 2018 és A Sziget megigazulása, 2021), de emellett írt el-
beszéléseket, esszéket és drámai mĖveket. Magyarul eddig a Laurosz
és a Brisbane jelent meg Pálfalvi Lajos fordításában. Bár Vodolazkin
regényeinek cselekménye különbözĈ korszakokban játszódik, még-
is szinte ugyanazokkal a témákkal és kérdésfelvetésekkel találkoz-
hatunk az egyes mĖvekben. Az életmĖ egységét megteremtĈ motí-
vumháló fontos eleme az ismétlĈdés és a bĖnbocsánat lehetĈsége,
az idĈ és a történelem természetén való töprengés. Szinte minden
mĖvének középpontjában a fĈhĈsök identitásválsága, az életútju-
kon, sorsukban bekövetkezett törés utáni önazonosság keresése áll.
A szerzĈt a határhelyzetek foglalkoztatják: a polgárháború idĈszaka
a Krímben (Szolovjov és Larionov), a sztálini kor lágereinek traumati-
kus tapasztalata (Aviátor), a betegséggel való szembesülés (Brisbane),
az elkövetett bĖn megváltásának lehetĈsége (Laurosz).
A Laurosz az alcíme szerint nem történelmi regény. Ez a szerzĈi
meghatározás a negáción keresztül azonban mégis felidézi az adott
mĖfajt, egyúttal eltérést is jelez annak mĖfaji sajátosságaitól. Mind-
ez persze felveti a kérdést, hogy akkor milyen regényként olvassuk
Vodolazkin mĖvét. Valójában a történelmi regénynek nincs pontos
mĖfaji meghatározása, a legelterjedtebb definíció szerint minden
olyan regényt ebbe a csoportba sorolhatunk, amelynek cselekménye
történelmi események közegében bontakozik ki. E tág meghatáro-
zás alapján természetesen a regények többsége ebbe a mĖfaji kate-
góriába tartozna, ráadásul arra a kérdésre sem kapunk választ, hogy
meddig mehet el a szerzĈ a fiktív események és az ismert, történelmi
forrásokban rögzített tények vegyítésében, mennyire lehet egyedi a
történelmi események és a történelmi személyiségek szerepének ér-
telmezése.
A tárgyi és stilisztikai anakronizmusok ellenére a Laurosz szerzĈje
filológusi hitelességgel idézi meg a 15. század második felének idĈ-
szakát, a korszakra jellemzĈ eszméket és különbözĈ (falusi, városi,
kereskedĈi, fejedelmi, kolostori, szerzetesi) életmódokat. Vodolaz-
kin nagyban támaszkodik az óorosz szövegemlékekre és a középko-

914
 ɇɢɧɚ Ɍɪɨɮɢɦɨɜɚ:
2
ri európai irodalom orosz fordításban is hozzáférhetĈ alkotásaira.2
Ɍɪɚɞɢɰɢɢ Az ezekbĈl vett idézetek, az óorosz irodalom jellegzetes motívumai,
ɞɪɟɜɧɟɪɭɫɫɤɨɣ képei és szüzséi segítenek a történelmi kontextus megteremtésében,
ɪɚɞɢɰɢɢ ɞɪɟɜɧɟɪɭɫɫɤɨɣ a középkori orosz kultúra és gondolkodásmód sajátosságainak a
ɥɢɬɟɪɚɬɭɪɵ ɜ ɪɨɦɚɧɟ megrajzolásában. Így a regény világában különösen hangsúlyos
ȿ.Ƚ. ȼɨɞɨɥɚɡɤɢɧɚ a lélek üdvösségre való törekvése, a földi és az égi elvek összekap-
«Ʌɚɜɪ». Ɋɟɦɚ, 2016, csolódása az emberi élet eseményeiben, a sors isteni meghatározott-
ʋ 2, 7–20. ságának, köztük a betegségeknek és a halálnak az elfogadása.
A Laurosz cselekménye egyértelmĖ idĈ- és térbeli koordiná-
ták között zajlik, a fontos események (a fĈhĈs születése és halála,
Oroszhonba való visszatérése, nagyapja halála) konkrét dátumok-
hoz kötĈdnek. A regény szüzséje lineáris, a fĈszereplĈ életét a szü-
letéstĈl a halálig négy könyv mutatja be. A könyvek címei — A tudás
könyve, A lemondás könyve, Az út könyve és A nyugalom könyve — két
mĖfaji hagyomány, a kalandregény (köztük a középkorban rendkí-
vül népszerĖ Sándor-regény) és a válsághagiográfia keresztezésére
utalnak. A válsághagiográfia is a szentté válás útját ábrázolja, de —
ahogy erre Bahtyin is rámutatott — a szent élettörténete egy ször-
nyĖ bĖnnel kezdĈdik, amit a vétkezĈ belsĈ átalakulása, megtisztító
Mihail Bahtyin:
3
vezeklés utáni újjászületése követ.3 A metamorfózist a hĈs nevének
A szó esztétikája. megváltozása is kifejezi. A Laurosz elĈszava (Prolegomena) elĈre fel-
(Ford. Könczöl Csaba.) készíti erre az olvasót, mintegy kijelöli a fĈbb értelmezési kerete-
Gondolat, Budapest, ket és rámutat a legfontosabb motívumokra, témákra és szerkezeti
1976, 283. sajátosságokra. „Négy néven ismerték különbözĈ idĈkben. Ezt te-
kinthetjük kiváltságnak, mert az emberélet nem egynemĖ. Megesik
4
Jevgenyij Vodolazkin: néha, hogy egyes részeinek kevés közük van egymáshoz.”4 A re-
Laurosz. gény hĈse négy különálló alakra bomlik, mindegyiknek egyedi sor-
(Ford. Pálfalvi Lajos.) sa és foglalkozása van, és különbözĈ helyszíneken élnek. A tudás
Európa, Budapest, könyvében és Az út könyvében Arszenyijnek, A lemondás könyvében
2015, 7. Usztyinnak, A nyugalom könyvében pedig Amvroszijnak és Lau-
rosznak hívják a fĈszereplĈt, aki orvos, gyógyító, szent eszelĈs,
zarándok, szerzetes és remete is volt élete során. Mindegyik név
szimbolikus jelentéssel bír, erre majd a késĈbbiekben fogok kitérni.
Az egyes könyvek kisebb fejezetetekre tagolódnak, ezek élén szá-
mok jelölésére is használt cirill betĖket láthatunk.
Az elsĈ könyv Arszenyij gyermekéveit, világgal való megismer-
kedésének, tanulásának idĈszakát mutatja be. Arszenyij a világ te-
remtésétĈl számított 6948. év május 8-án, azaz 1440-ben született
Rukina faluban, a belozerszki Szent Cirill-kolostor közelében. Szü-
lei halála után nagyapjához, a falusi füvesember és gyógyító Hrisz-
toforhoz került, aki megtanította Ĉt írni és olvasni, megismertette a
gyógynövényekkel és a gyógyítás tudományával. ć avatja be Ar-
szenyijt az emberi test rejtelmeibe, az élet és a halál, a test és a lélek
titkaiba, valamint rávezeti arra, hogy teljes figyelemmel forduljon
a másik emberhez, a körülötte levĈ világhoz. Már kiskorában fény
derül Arszenyij különleges képességére: „Ha megjelent valahol a
gyermek, rögtön jobb lett a hangulat. Ezt a község minden lakosa

915
 érezte. Kézen fogták Arszenyijt, és nem akarták elengedni. Mintha
forrás fölé hajolnának, úgy érezték magukat, amikor megcsókol-
ták a haját. Volt valami Arszenyijben, ami megkönnyítette nem túl
5
Jevgenyij Vodolazkin: vidám életüket. És hálásak voltak neki ezért.”5 Arszenyij nevének
i. m. 24. jelentése ‘férfias, bátor’, életének egyes eseményei pedig egybees-
nek két patrónusa, Nagy Szent Arzén és Novgorodi Arszenyij le-
gendáiban olvasható történésekkel.
Arszenyij kedvenc olvasmánya a Sándor-regény. Egy ikon alatt
talált rá az üknagyapja másolta könyvre, hogy utána megszállot-
tan olvassa a világhódító Nagy Sándor csodás kalandjait. EzekbĈl
több rövid részlet be is épül a regény világába. A középkorban
rendkívül népszerĖ életrajzi és kalandregény csodás eseményei-
nek elsĈ hallgatója az Arszenyij mellé szegĈdĈ farkas. KésĈbb sze-
relmének, Usztyinának olvassa fel Antihpón jóslatát, majd a jóslat
beteljesedését, Sándor halálát. Ez a komor történet mintegy elĈre
jelzi az olvasó számára a szerelmesek életében közelgĈ tragédiát.
A terhességét nehezen viselĈ, egyre nyugtalanabb Usztyina észre
is veszi a párhuzamot, ösztönösen magára vonatkoztatja Sándor
halálát. A jóval nagyobb tudású Arszenyij figyelmét azonban vala-
miért elkerülik a baljóslatú elĈjelek.
Usztyina Hrisztofor halála után, a környékbeli falvakban pusztító
dögvész elĈl menekülve került Arszenyij házába. A lány ottlétét és
a szerelmüket azonban Arszenyij féltve titkolja a hozzá gyógyulás
reményében érkezĈ falusiak elĈtt. „Belemerült lassanként egy telje-
sen külön világba, amely belĈle és Usztyinából állt. Ebben a világ-
ban Ĉ volt Usztyina apja és fia. Barát volt, testvér, de legfĈképpen
6
Jevgenyij Vodolazkin: férj.”6 Arszenyij büszkeségtĈl, némi önhittségtĈl vezérelve azt gon-
i. m. 74. dolja, hogy minden bajt meg tud elĈzni. Nem hív bábát, mert úgy
véli, hogy Ĉ is le tudja vezetni a szülést. Nem törvényesíti a kapcso-
latukat, mivel azt hiszi, hogy ezt majd a gyermek világra jötte után
is megteheti. Így Usztyina nem tud meggyónni, bĖnbocsánat nélkül
hal meg a szülésben. Lelkét Arszenyij látomásában nem az angya-
lok, hanem a Halál vezeti el. Arszenyij ugyan kétségbeesetten meg-
kísérli a szeretett lény feltámasztását: a halott fölött imákat, zsoltáro-
kat és a regényben már többször említett érdekes és életre serkentĈ
szövegeket olvas fel, de a test bomlását nem tudja megállítani.
Arszenyij csak szerelme és fia halála után ismeri fel a vétkét, ettĈl
kezdve élete vezeklés lesz. Nyikandr sztarec szavait követve Usz-
tyina helyett él, erĈfeszítéseivel az Ĉ bĖnbocsánatát és üdvösségét
akarja elérni Istennél. A temetĈ melletti házat elhagyva útnak in-
dul, csak a nagyapja nyírfakéregre írt leveleit viszi magával. ElĈbb
Oroszhonban vándorol, falvakban, városokban, fejedelmi udvarok-
ban gyógyít, rangjuktól függetlenül segít a rászorulókon, szenvedĈ-
kön. Majd egy rabló okozta súlyos fejsérülése után Pszkovban szent
eszelĈsként él. Eközben végig Usztyinával folytat belsĈ párbeszé-
det és Usztyinnak nevezi magát. Felvett nevének jelentése ‘igaz-
ságos’. A szent eszelĈs groteszk alakját különleges kultusz övezte

916
 Ezek közül magyarul
7
Oroszországban. Szokatlan, a világi magatartást megvetĈ viselke-
is olvasható például désüknek és indulati, sokszor artikulálatlan nyelvhasználatuknak
Dmitrij Lihacsov: Az spirituális mélységet, lélekmentĈ funkciót tulajdonítottak. Vodolaz-
óorosz nevetéskultúra. kin a pszkovi szent együgyĖek alakjának és nevetséges-félelmetes
(Ford. Ferincz István.) „elĈadásaiknak” megrajzolásában sokat merített Lihacsov és Pan-
Helikon, 1982/2–3, csenko óorosz nevetéskultúrát bemutató tanulmányaiból,7 de fele-
211–223.; Alekszandr sége, Tatyjana Rugyi kutatásaiból8 is. Usztyin kivonul a világból,
Pancsenko: A szent mindenrĈl (testi kényelemrĈl, ételrĈl és ruháról, beszédrĈl, saját sze-
együgyĦség mint látvány. mélyiségérĈl) lemondva a temetĈben épített házikóban él. KésĈbb
(Ford. Ferincz István.) a pszkovi elöljáró megbízásából zarándokútra indul Jeruzsálembe,
Helikon, 1982/2–3, útitársa pedig Ambrogio Flecchia, egy itáliai ifjú lesz. Ambrogio
224–243. Szent Ambrus városa, Milánó mellĈl származik. Nem folytatja az
apja mesterségét, nem lesz bortermelĈ, hanem a firenzei egyetemen
Vö. http://
8
középkori történetírókat és jövendöléseket tanulmányoz. Megisme-
pushkinskijdom.ru/otdel- résvágytól hajtva megtanul oroszul és Oroszhonba megy, hogy a la-
drevnerusskoj-literatury/ kott térségek határán megtudjon valamit az idĈ határáról, és ki tudja
sotrudniki/tatyana- számolni a világvége pontos idĈpontját. Az út könyve elején olvasha-
robertovna-rudi/ tó története ugyan kitérĈt jelent az elbeszélés menetében, de a hagi-
ográfia mĖfaji hagyománya megengedi a beágyazást, az elbeszélés
az elbeszélésben szerkezetet. Míg Usztyin a keleti keresztény eszme,
addig Ambrogio a nyugati reneszánsz szemlélet képviselĈje. A ka-
tolikus és a pravoszláv zarándokok Kijeven, litván és lengyel terüle-
teken, Bécsen, az Alpokon, Velencén és az Adriai-tengeren át Szent-
földre vezetĈ útjuk során barátokká válnak. Az útleírás az óorosz
útirajzok (köztük Danyiil szentföldi naplója) mĖfaji hagyományából
építkezik: az elbeszélĈ megadja az út egyes állomásainak távolságát,
részletezi a találkozásokat, a különbözĈ tapasztalatok megütközé-
sét, a látványt az utazók összevetik az általuk ismert természeti és
építészeti jelenségekkel, és az utazás veszélyei is megjelennek. Az
út végén, még a célba érkezés elĈtt mamlúk rablók lefejezik Ambro-
giót, Arszenyij pedig életveszélyesen megsérül. Az elbeszélés nem
9
ErrĘl részletesebben lásd részletezi megmenekülését és szentföldi tartózkodását, csak A nyu-
ɀɭɠɚɧɧɚ Ʉɚɥɚɮɚɬɢɱ: galom könyvének két fejezetében olvasható néhány felidézett emléke,
ɋɟɦɚɧɬɢɱɟɫɤɚɹ köztük a Szent Sírnál mondott fohásza és az ott álló sztareccel foly-
ɮɭɧɤɰɢɹ ɪɢɬɨɪɢɱɟɫɤɨɣ tatott beszélgetése, illetve a Getsemáne-kertben töltött éjszaka.
ɤɨɧɫɬɪɭɤɰɢɢ mise en A térbeli utazás egyben belsĈ út is. Ezt a változást fejezik ki Ar-
abyme ɜ ɩɪɨɢɡɜɟɞɟɧɢɹɯ szenyij új nevei is. A Laurosz fĈhĈse számára a megváltás keresé-
ȿɜɝɟɧɢɹ ȼɨɞɨɥɚɡɤɢɧɚ. se szorosan kapcsolódik az útról, a mozgás irányáról való elmél-
In: Ɂɧɚɤɨɜɵɟ ɢɦɟɧɚ kedéshez. Nem véletlen, hogy a könyv egyik legtöbbször idézett
ɫɨɜɪɟɦɟɧɧɨɣ ɪɭɫɫɤɨɣ textusa a Sándor-regény, mely sajátos kicsinyítĈ tükörként (mise en
ɤɭɥɶɬɭɪɵ. ȿɜɝɟɧɢɣ abyme) funkcionál.9 Arszenyij azonosítja önmagát Nagy Sándorral,
ȼɨɞɨɥɚɡɤɢɧ. (Pɟɞ. akinek magától terült a lába elé az út. A térbeli helyváltoztatáson,
Ⱥɧɧɚ ɋɤɨɬɧɢɰɤɚ, əɧɭɲ a Jeruzsálembe eljutáson kívül megismétli az ókori hadvezér égbeli
ɋɜɟɠɢɣ.) Wydawnictwo és a tenger mélyére tett utazását is. Kisgyerekként, mivel annyira
Uniwersytetu vágyott a halott nagyanyjával találkozni, pávatollak segítségével
Jagiellonskiego, Krakkó, fel akart repülni az égbe. Kísérlete lábtöréssel végzĈdött. Nyikandr
2019, 109–119. sztarec azonban felhívja a figyelmét arra, hogy a mennybe készülĈ

917
 utazásnak nem ez a módja. Arszenyij a tenger mélyét is megjárja:
a zarándokokat szállító Szent Márk hajó fedélzetérĈl esett a vízbe,
Ambrogio mentette meg. A viharral küzdĈ matrózok a Sándor-
regény különös teremtményeit idézik fel Arszenyij számára. A tér
horizontális és vertikális meghódítására tett kísérletek ugyan elve-
zetnek valamiféle tudáshoz, de megnyugváshoz Arszenyij csak a
hit erejével juthat. Erre figyelmezteti a Szent Sírnál álló sztarec is:
„Krisztus tán nem fĈ irány, kérdezte a sztarec. Miféle irányt keresel
még? (…) Csak ne légy olyan, mint az imádott Sándorod, akinek
10
Jevgenyij Vodolazkin: volt útja, de nem volt célja.”10 Az igazi megbékélést nem a zarándok-
i. m. 347. lat hozza el Arszenyij számára, hanem a szerzetessé válás és a gyer-
mekkora helyszínére való visszatérés. Szerzetessé nyírása után a
milánói gyógyító és csodatevĈ Szent Ambrus tiszteletére és önfel-
áldozó olasz barátjának az emlékére a ‘halhatatlan, isteni’ jelenté-
sĖ Amvroszij nevet viseli, majd néhány év kolostori tartózkodás és
a nagy szhima letétele után Laurosznak szólítják. A névválasztás
(a babér ugyanis az örök élet keresztény jelképe) elĈre jelzi, hogy a
hĈs eléri célját, Usztyina és egyben a saját lelkének a megmentését.
Amvroszij a kolostorban látja be, hogy mennyire fontos az idĈ
legyĈzése, az ismétlĈdés, az idĈ spirális mozgása. Vodolazkin a kö-
zépkori orosz irodalmat vizsgáló könyvében arra a következtetésre
jutott, hogy a kronografikus elbeszélések poétikáját mindenekelĈtt
a spirál alakzata, a ciklikusság (kör) és a linearitás (vonal) egyesülé-
ȿɜɝɟɧɢɣ ȼɨɞɨɥɚɡɤɢɧ:
11
se jellemzi.11 Ez a spirális szerkezet a fĈhĈs sorsában is megjelenik.
ȼɫɟɦɢɪɧɚɹ ɢɫɬɨɪɢɹ ɜ Vodolazkin többféle idĈfogalommal, idĈfelfogással dolgozik.
ɥɢɬɟɪɚɬɭɪɟ Ⱦɪɟɜɧɟɣ A középkori történet fĈbb szereplĈi mintegy a konkrét történelmi
Ɋɭɫɢ (ɧɚ ɦɚɬɟɪɢɚɥɟ idĈn kívül léteznek. Amikor Hrisztofor a temetĈ melletti házba
ɯɪɨɧɨɝɪɚɮɢɱɟɫɤɨɝɨ költözik, tudja, hogy a közeljövĈben ezt a helyet semmi nem fenye-
ɢ ɩɚɥɟɣɧɨɝɨ geti. Ugyanakkor azt is látja elĈre, hogy milyen események fognak
ɩɨɜɟɫɬɜɨɜɚɧɢɹ XI–XV még itt történni: 1495-ben templomot építenek, amelyet aztán a
ɜɟɤɨɜ). München, lengyelek lerombolnak a 17. században, utána a szegények számá-
2000, 75. ra kórházat nyitnak, a 20. században pedig itt temetik tömegsírba a
Cseka áldozatait. Ambrogio is képes a különbözĈ idĈsíkok közöt-
ti mozgásra, látomásai a távoli jövĈbe, a 20. századi Olaszország-
ba és a Szovjetunióba vezetnek. Ambrogio a halála elĈtt még látja,
hogyan helyezik fel az Péter-Pál-székesegyház harangtornyának
a csúcsára a kezében keresztet tartó angyalt, majd több mint két-
száz évvel késĈbb miként renoválják a szobrot. Felfogása szerint
minden az idĈn kívül létezik: „Úgy gondolom, Isten kegyelmébĈl
adatott nekünk az idĈ, hogy ne zavarodjunk össze, mert az em-
12
Jevgenyij Vodolazkin: ber tudata nem tud egyszerre magába foglalni egyidejĖleg minden
i. m. 268. eseményt. A gyengeségünk miatt vagyunk az idĈbe zárva.”12
Arszenyij is már gyermekkorában látja magát a jövĈben: „A ha-
sonlatosság hiánya ellenére a fiú fölismerte tükörképét. Csak sok év
múlva lesz ilyen. És más körülmények között. Ez annak a tükör-
13
Jevgenyij Vodolazkin: képe, aki a tĖznél ülve látja a világos hajú fiú arcát, és nem akar-
i. m. 53. ja, hogy megzavarja az, aki belép.”13 KésĈbbi látomásai és álmai is

918
 azt az érzetet keltik, hogy Ĉ sincs alárendelve az idĈ linearitásának.
Élete végén számos esemény megismétlĈdik, de már egy más, ma-
gasabb szinten. A barlangban otthonra lelĈ szerzetes gyógyítja a
falusiakat, szállását ismét egy állattal (egy medvével) osztja meg,
majd megjelenik az életében egy ártatlanságát elvesztĈ, gyereket
váró árva fiatal lány, Anasztaszija. Befogadja, írni-olvasni tanítja, s
természetesen a Sándor-regénybĈl olvas neki, épp azokat a részeket
emeli ki, amelyeket egykor Usztyinának is elmondott. Azonban már
tudja, hogy az életnek nem a történelmi nagyság és a tudás meg-
szerzése a legfĈbb célja. Laurosz szerint erre Sándor is rájött a halála
elĈtt. Anasztaszija — nevével összhangban — a feltámadás, az élet-
be visszatérés, a jóvátétel lehetĈségét jelenti. Laurosz magára vállal-
ja a falusi kovács bĖnét, az apaságot, késĈbb a szülés elĈtt elmegy
a faluba bábaasszonyért, aki azonban elutazott. Ezután a nagyapja
házának helyén álló templomban megáldoz és közli a végakaratát.
A barlanghoz visszatérve egyedül kell levezetnie a szülést. Ezt nem
zárt térben, hanem a szabad ég alatt teszi meg. Mind az anya, mind
a gyermeke életben marad, Lauroszt azonban elragadja a halál, fel-
oldódik a létben, az idĈtlenségben. Életútja a béke, a nyugalom el-
érésével ér véget. Az evilági, lineárisan múló idĈ keretei közé szo-
rított ember teste utolsó földi útján keresztet formál, vízszintesen,
a földön siklik, míg a lélek az örökkévalóság felé, felfelé törekszik.
A regény cselekménye és körkörös, spirális felépítése is megerĈ-
síti Innokentyij sztarec szavait: „Ne feledd, Amvroszij, miért adatott
nekünk az ismétlés: hogy legyĈzzük vele az idĈt és az üdvösségün-
14
Jevgenyij Vodolaz- ket szolgálja.”14 A hĈs saját életét egy szétesĈ mozaikhoz hasonlítja.
kin:i. m. 360. „Négy, egymásra nem hasonlító ember élte le az életem, mindany-
nyiuknak különbözĈ volt a testük és a nevük. Mi köt engem ahhoz
a hirtelenszĈke kisfiúhoz, aki Rukina szabad községben élt? Az em-
lékezet? De minél tovább élek, annál több emlékemrĈl érzem úgy,
mintha valaki kitalálta volna. Már nem hiszek bennük, ezért nem
képesek összekötni engem a különbözĈ idĈkben létezett énjeim-
15
Jevgenyij Vodolazkin: mel.”15 A fĈhĈst gyötrĈ kételyekre ismét Innokentyij ad választ, aki
i. m. 383. testetlen lényként mindig mellette van az élet legnehezebb pillana-
taiban. „Mozaiknak lenni — nem azt jelenti, hogy szétesni (…). Meg-
törted életed egységét, megtagadtad a nevedet és a személyiségedet.
De életed mozaikjában van valami, ami egyesít minden különálló
részét, ez pedig a Hozzá való törekvés. És ćbenne megint egybe-
16
Jevgenyij Vodolazkin: gyĖlnek.”16 Vagyis az élet különálló szakaszait összeköti a hĈsnek a
i. m. 384. TeremtĈ felé törekvése, akiben újra összeállnak a mozaikdarabkák,
és aki az általa teremtett világot egésznek és egyidejĖnek látja.
A regényben különbözĈ mĖfaji hagyományok (hagiográfia, év-
könyv, útirajz, intelem, példázat, kalandregény, életrajzi regény)
ötvözĈdnek. Ez a mĖfaji tarkaság a középkori gyĖjteményekre (év-
könyvekre, kronográfokra, pateriokonokra) is jellemzĈ, az élet és a
világ sokarcúságát, összetettségét hivatott szimbolizálni. Szerkesz-
tĈik hittek a világ sokszínĖsége mögött meghúzódó transzcendentá-

919
lis rendezĈelvben, az isteni értelemben. Vodolazkin regénye, mivel
az Istenhez való törekvés, a megváltás és a feltámadás lehetĈsége
minden irónia és kétség nélkül jelenik meg benne, a posztmodern
szkepticizmus meghaladását és a hit kérdéseinek új megközelíté-
sét jelzi. Így az alcímet, a „nem történelmi regény” meghatározást
akár a regényvilág metafizikai irányultságára való utalásként is ér-
telmezhetjük.
A Laurosz központi szerepet foglal el a Vodolazkin-oeuvre-ben, a
regényben felvetett kérdések és toposzok (köztük a beavatás mitolo-
gémája) a szerzĈ minden további mĖvében megjelennek. Az Aviátor
és a Brisbane cselekménye a 20. században játszódik, csak A Sziget
megigazulása tér vissza egy fiktív középkori történethez. Az Aviátor
egyik elbeszélĈje és egyben fĈhĈse, Innokentyij Platonov egyidĈs
a századdal. Sorsa különleges, hiszen a Szoloveckij-szigetcsoport
hírhedt, különleges rendeltetésĖ táborának foglyaként egy tudo-
mányos kísérlet keretében folyékony nitrogénben lefagyasztották,
majd a kilencvenes évek végén sikerült Ĉt újraéleszteni. A számára
idegen valóságban felébredĈ Innokentyijnek elĈször utat kell keres-
nie a múltjához, választ kell találnia arra a kérdésre, hogy ki volt
Ĉ és ki most valójában. A saját idejébĈl kiesett ember feljegyzések,
a visszaemlékezés segítségével akarja az eltĖnt idĈt helyreállítani
és megtalálni az identitását, megérteni a visszatérés nyújtotta lehe-
tĈséget. Történetének számos irodalmi elĈzménye van (H.G. Wells
Mikor az alvó ébred, W. Irving Ripl van Winkle, valamint mind a ke-
resztény, mind az iszlám kultúrkörben elterjedt toposszá vált A hét
alvó legendája). A mitológiai, bibliai és irodalmi utalások és idézetek
sorából kiemelkedik a Robinson Crusoe, a tékozló fiúról szóló bibliai
példázat és Lázár története. Defoe regényének fontos szerepe van
az emlékek felidézésében, hiszen gyermekkorában, amikor beteg
volt, Robinson történetét olvasták fel Platonov számára, és késĈbb Ĉ
maga is többször olvassa a gyógyulás lehetĈségét jelképezĈ történe-
tet Anasztáziának, elsĈ nagy szerelmének. Az embert minden em-
beritĈl megfosztó munkatáborban azok az elalvás elĈtti pillanatok
segítettek, amikor a semmibĈl civilizációt teremtĈ Robinson Crusoe
napsütötte szigetére képzelte el magát. Minél több emlék idézĈdik
fel a régi életébĈl, annál egyértelmĖbbé válik Platonov számára,
hogy sorsa sok tekintetben azonos Robinson Crusoe-éval. ć is ide-
gen a 20. század végi világban, lépésrĈl lépésre kell birtokba vennie
ezt a „temporális szigetet”. Az új realitásba való beilleszkedésben,
a fizikai feltámadást kísérĈ morális megújulás útjának a bejárásá-
ban az orvosi és a nĈi gondoskodás segíti Ĉt. Mindhárom narrátor
(Platonov, Geiger, az orvosa és a szereleme, Násztya) egyre többet
foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ki ölte meg az Anasztázia apját
feljelentĈ Zareckijt. Az olvasó sokáig csak annyit tud, hogy ennek
a gyilkosságnak a vádjával tartóztatták le Innokentyijt, ezért került
Szolovkira, ahol az elviselhetetlen kínszenvedések elĈl a krionikai
kísérletbe menekült. A regény végén kiderül, hogy a tettes valóban

920
 Ĉ volt. Mind a gyilkosság helyszínén, mind a temetĈben bocsánatot
kér áldozatától, belátva, hogy az igazságot gyilkossággal nem lehet
helyreállítani. Platonovot sokat foglalkoztatja az a kérdés, hogy va-
jon mit értett meg Lázár a halálban, milyen titok tárult fel elĈtte a
nemlétben. Platonov életének minden mozzanata saját vétkének
a beismeréséhez és megbánásához vezet, az igazi bĖnbánat pedig
lehetĈvé teszi a bĖn elĈtti állapothoz való visszatérést. A regény
utolsó képei a világ rendjének helyreállását, az idĈ eltĖnését, a nyu-
galom és a gyerekkor ismerĈs világába való visszatérést közvetítik.
A halandósággal való megbékélés a következĈ regény, a Brisbane
hĈsére is jellemzĈ. Gleb Janovszkij életútja kettĈs perspektívából
bontakozik ki: egyrészt a Németországban élĈ ismert gitárvirtuóz
naplóbejegyzéseibĈl, másrészt egy Nyesztor álnéven publikáló író
egyes szám harmadik személyĖ életrajzi elbeszélésébĈl. Ez a neve-
lĈdési regény sémáját követve a múltat, a kijevi gyermekkort, a ta-
nulás és formálódás éveit és a zenei sikerhez vezetĈ utat tárja fel,
míg a feljegyzések a jelen magánéleti és mĖvészi válságaira, a Par-
kinson-kórral és a zenei karrier végével való szembesülésre fóku-
szálnak. A két egymást megvilágító narratívában hangsúlyos a mély
zene örökkévalósággal való kapcsolata, a zene és az élet, valamint
a halál kérdéseinek összefüggése. Ahogy a Lauroszban, úgy ebben
a regényben is folyamatosan a halállal, a veszteséggel szembesül a
hĈs. Úgy is tĖnhet, hogy az egyes epizódok a polifónia elvének meg-
felelĈen igazolják és variálják egy pszichiátriai beteg, Franz-Peter
szinte véletlenszerĖen elejtett általánosító mondatát: „élni annyi,
Jevgenyij Vodolazkin:
17
mint lassan hozzászokni a halálhoz”.17 Gleb 13 éves, amikor Arina,
Brisbane. (Ford. Pálfalvi a ruszalkák mitologikus alakját megidézĈ fiatal lány vízbefúlásának
Lajos.) Helikon, szemtanúja lesz. Valójában ekkor lép át a felnĈttek világába, mélyen
Budapest, 2019, 470. megrendíti a szépség és a halál összefonódása. KésĈbb elveszti a
nagyszüleit, az apját, a mostohatestvérét és nem tudja megmenteni
fogadott lányát, Verát sem a haláltól. A regény utolsó fejezetébĈl az
is kiderül, hogy álmai megvalósítására készülĈ, Brisbane-be utazó
édesanyja bĖncselekmény áldozata lett. Mindegyik halál, de Gleb
betegsége is a gondolkodást az idĈbelirĈl, mulandóról az örökkéva-
lóságra irányítja.
Gleb egész élete az ellentmondások leküzdésére (testi-lelki, férfi-
nĈi, világi-vallásos, tragikus és komikus) irányul. A fĈhĈs újra és
újra rákényszerül az önmeghatározásra: Kijevben született, az apja
ukrán, az anyja pedig orosz. Leningrádban bölcsésznek tanul, majd
híres zenészként Németországban él német feleségével. Neve is már
18
Pálfalvi Lajos: a kettĈsségekre mutat rá, hiszen a vezetékneve (Janovszkij) Gogol
Nyelvi rétegek, kulturális eredeti neve, míg a keresztnév az elsĈ szentté avatott vértanú test-
kódok, térképzetek vérpár (Borisz és Gleb) egyik tagját idézi meg.18 A fĈhĈs mindkét
Jevgenyij Vodolazkin nyelvet beszéli, a regény szövetébe többször is fordítás nélkül kerül-
Laurosz és Brisbane nek be ukrán mondatok. Gleb mindkét kultúrát jól ismeri, mindkét
címĦ regényeiben. Studia kultúra nézĈpontját megjeleníti, épp ezért nem akar a kettĈ között
Litteraria, 2020/1–2, 70. különbséget tenni (ahogy szerinte névrokona, Gogol sem tette ezt).

921
Ezzel együtt érezhetĈ mind az orosz nyelv, mind az orosz kultúra
iránti rajongása, az oroszság integráló szerepének lelkes csodálata.
Gleb a két nép egységérĈl beszél akkor is, amikor 2014-ben kém-
nek hiszik és elfogják a Majdanon. Az apja temetésére érkezĈ mĖ-
vészt az ukrán nacionalisták oldalán harcoló mostohatestvére menti
meg. Vodolazkin ábrázolásában a káosz erĈi szabadultak el a téren,
mintegy beteljesítve a nagymama temetésén látott víziót a földren-
gésszerĖ, gyötrelmes változásokról.
Vodolazkint kutatóként és íróként is a történelmi elbeszélés le-
hetĈségei érdeklik, a történelmi és a személyes idĈ viszonya fog-
lakoztatja. MĖveiben és nyilatkozataiban számtalan variációban
ismétlĈdik meg az a gondolat, hogy az embernek és az emberek
közösségének is az idĈ leküzdése, az örökkévalóság felé kell töre-
kednie. A Sziget megigazulása címĖ regényét szintén nem történel-
mi regényként határozza meg, noha a képzeletbeli SzigetrĈl szóló
krónikájában fiktív és jól felismerhetĈ történések keverednek. A ke-
reszténység felvételétĈl napjainkig tartó idĈszak bemutatás során az
egymást követĈ krónikások olyan eseményeket idéznek meg, ame-
lyek a középkori Bizánc és Oroszország, illetve tágabb értelemben
Európa történelmére emlékeztetnek. A krónikások elbeszélte törté-
néseket Partheniosz és Xénia vizuálisan is elkülönülĈ feljegyzései
egészítik ki. A bölcs, önzetlen, egymást szeretĈ fejedelmi pár szá-
mára másként telik az idĈ. A matuzsálemi korú hĈsök kommentár-
ja késĈbb a Sziget történetérĈl és saját életükrĈl szóló, napjainkban
Franciaországban forgatott film elbeszélésére vált át. Ez a regény-
szerkezet is jelzi, hogy a mĖ központi kérdése az idĈ természete,
az örökkévalóság és a történelem viszonya. Vodolazkin visszatérĈ
megállapítása, hogy csak a történelem felett megvalósuló esemé-
nyek lehetnek idĈtlenek. A történelmi nézĈpont és gondolkodás
mindenkit a nagy társadalmi események túszaként kezel, holott a
nagy történések, különösen a viharos változások (forradalmak, há-
borúk) gyökere ott található minden egyes emberben. Mivel a jó és a
gonosz harca nemcsak a történelmi idĈben zajlik, hanem az emberi
szívben is, így minden egyes ember felelĈsséggel tartozik a válasz-
tásáért, az események alakulásáért. Partheniosz és Xénia önfeláldo-
zása igazolja, hogy a szeretet, a sajnálat és a részvét olyan erĈ, amely
elhozza a békét és a megigazulást.
A mindenféle társadalmi utópiát és politikai szerepvállalást el-
utasító, személyes felelĈsségvállalást hangsúlyozó Vodolazkin re-
gényei tulajdonképpen példázatok, szövegeiben minden a megvál-
tás, az üdvösség metanarratívájának rendelĈdik alá. Jól érzékelhetĈ,
hogy nemcsak stilisztikai, mĖfaji és poétikai vonzalom fĖzi a szer-
zĈt a középkor világához, hanem annak teocentrikus világképét
is magáénak érzi. MĖvészi szempontból talán monologikusnak és
kiszámíthatónak tĖnhetnek a Vodolazkin teremtette szövegvilágok,
a lelki megújulást keresĈk számára azonban fontosabb lehet az a be-
látás, hogy az emberi élet csak a transzcendens dimenzióra nyitot-
tan teljesedhet ki.

922
LUKÁCS FLÓRA Liliom
Mindig ugyanaz a kopottság,
mindig ugyanaz a tisztaság.
A gyászba borult narancsfa az udvaron.
Az üres éjszakai villamosok hangja,
a dohszagú lépcsĈház antik freskója,
a nyirkos fal mélyedései,
a csigamotívumok.
VajszínĖ, zománcos festék az ajtókereten,
poros ablaktáblák elĈtt
a régi csipkefüggöny,
porcelánkád a szoba közepén.
A lámpa tejüveg gömbje.
Vastaghúsú, lecsüngĈ fejĖ liliom.
A mosás szaga, cigaretták
páhuzamos lángolása.
HószínĖ hátad az opálos,
fáradt, délutáni fényben.
Olyanok vagyunk,
mint üvegkalickába zárt félvadállatok.

Homály
A párák, a gĈzök elszínezik
az ablaktáblákat.
A vér a test helyett
mĖanyagcsövekben áramlik,
mint utat tévesztett
vörös folyó a sivatagban.
Lemoshatatlan filmréteget képez,
színét vesztett bĈrön a rettegés.
Itt nincsenek többé
nappalok, se éjszakák,
csak idĈtlen, neonsárga fény,
cseppfolyós, nyirkos homály.
Más most a te sápadtságod is
a járványkórház folyosóján,
félárnyékok terhe alatt.

923
 Vörösmarty
MOHAI V. LAJOS elhamvadt verse
Pusztaság, kisírt szem a világ felett;
a csönd legmélyét ég keserve szülte,
egy madártest szürkébe merülve
kering-kering felhĈk közé Ėzve.

La sera
Salvatore Quasimodo-hommage

Lángok nyelik el arcaink, vércsíkok.

Szívünkben az utolsó napsugárral
kezdĈdik a halotti szemle.

Más seb ez, a halál

szennye testén
(Oratórium-töredék)

Kantár a holdfény nedves súgára,

végtére Shakespeare hasonmása
az örömtĈl ittas mondat rendje
a szurokéj leplére terítve
mint kĈ-csörgedezĈ sebes patak
megcsendítve, hol szemérme fakad
melankolikusok stilizálója
éjek idején a víz-gázlója,
Arany János

Tollát a musai költĈ fogja,

a verstan szentélyének foglya
PetĈfi ködárnyán borongva

924
bĖntudat ostora csapdossa,
Arany János

Az élĈ halott, a halott él,

az éj kupolája alatt kettĈs-én
forgolódik, összenĈtt két árny
lelkifurdalás átszúrt vánkosán –
a reggel küszöbe nyúzott selyem,
helyemet nem lelem,
Arany János

Melankóliám szunnyaszt,
gally vagyok, elszáradt ág,
szakadatlan esthomály
lepi a lelkem, apály,
Arany János

Divináció
Nincs koszorúm, sírhelyem se,
csak a tüzes égbolt fed be,
égi zsoltár szólít engem,
ezer halál csíráz bennem,
holt-tetem az eszményképem,
a halálom eljött értem,
tolongó törtcsont-végtagok,
babonás arcú angyalok,
PetĈfi Sándor

Én vagyok ott, én vagyok,

hínáros pokol-göbök
a kocsonyás szemgödrök,
süket istenek rabja,
Hadés ujja igazgatja
tömegsírban hömpölygök,
PetĈfi Sándor

Más seb ez, a halál szennye testén

csatamezĈn pantheon-teremtmény
ottfeledve konok jelbeszéd
halk jövendölése tépte szét
az egy gondolat bánt dobaja,
buborékban halni soha, soha
Arany János

925
JUHÁSZ ANIKÓ Üvegtáblák
Ó, Uram, reményeinkben oly
tiszta és gyors folyású vagy,
akár a sziklákon alázúduló vízesés,
de ha emlékeiben néz szét az
ember, törékeny üvegtáblákon
homálylik minden, s békénket
olykor megfojtja a bennünk
áramló, sistergĈ háború.

Jácintok éneke
Tegnap a hó alatt még úgy mocorogtak
a jácintok, mintha egyetlen nap alatt
meg akarnák hódítani a földet;
aztán halottak szemébe ivódtak vissza,
s csak dúdolták, dúdolták a háború és béke
szemünk elĈtt zajló történéseinek
virágot emésztĈ körforgását.

Hadijelentés
Uram, tört sugárral közeledik felénk ez a nap,
a folyó csak kapkod a víz után,

s az ember már gyorsabban menne Istene felé,

és békébe ágyazná lába nyomát,
de oly sietĈsen háborog itt minden,
oly kényszerek között hullik ki
sokakból a lélek, s fordul visszájára
a csapzott remény, annyi golyó
pattog az aszfalt véres homlokán,
hogy még a pók elméjében is megbomlik
a háló, mintha felfordult volna az emlékezet;

a katica a pettyeit hiába keresi immár,

bebetonozta magába a kerengĈ rettenet,
a pohárból kiveszett a víz lüktetése,
csomagok tornyosulnak az ég felé,

926
 hálókba göngyölítve a múlt,
mélyre esett az idĈ nyugodt szívverése,
kipp-kopp, csak vergĈdik a pillanat,
gyerek, ha kúszik, védett zugot keres,
a lábán ott zakatol a rémület motorja is,

a kenyér az asztalon már ünnep önmagában,

s a képernyĈ mellette most nem andalít,
pattog a telefon, ez a technika-magtár,
surrog a kábel, és egy dróthang vonít,
a távolból így lesz reccsenĈ közelség,
hang így tanulja meg a mélyeit;

s az ember már gyorsabban menne Istene felé,

siet a lábán a gond léghajója is,
a vereslĈ meggyet itt-ott leszakítja,

s lelkében ott táncol a

remény hullámlüktetése:
az Isten él, s az út kövein is
gyámolítja majd a lépteit.

VÖRÖS VIKTÓRIA Kolostorok rendje

1
A hit szent edénye, Dömös
Az igazi kolostor
ma rom már
térdig ér a múlt
— kvadrátkövek mint
vadállókövek
mozdíthatatlan állnak a
hegyoldalban
Ĉzek látogatják titkon
orruk érintése heget gyógyít
a körítĈfalon
Hol az oltár
és róla a hit szent edénye?
Galamb hordana bele
égbĈl szentelt vizet
mint hajdani vizek fölé olajágat
folytatás ígéretét
Mi most gyíkok búvóhelye
királyi rejtek volt

927
csaták szünetében mormolt ima
mit hegyek görgettek lomb közé
csendes erdĈkre
Bátrak
kik pergament terítettek
vad korok tette alá

2
Fontenay, Burgundia
Rombusszá térített
geometria öleli
a földmĖves kolostort
Cîteaux fészkérĈl hozott ágból
font új hajlékot
Szent Bernát madara
Pisztrángos
nyúlik
kovácsmĖhely tengelyében
égre hullatni halat
a legtisztább vizekbĈl
KĈkockán
nincs imazsámoly
a madarat dédelgetĈ Istenfiának
dormitórium tágassága
nyit dísztelen ablakot
homokkĈ-szobor mosolyára
Mária alakja-visszfénye
matutinum
és vesperás között
holnap ígérete
a burgund idĈben

3
A kolostorba tévedt Ĉznek, ZengĈvárkony
Helyettem választottad
az erdĈt
a sziklát
meredélyt
hol emberek nyila nem sérthet
de az ima oltalmát is
hol áldást osztasz
s hol kezem rĈt gereznádhoz nem érhet
Az érintetlen egek kékjét
hangom helyett választottad
énekem most templomhajón kereng
imámra csegelyek hajladoznak

928

HERCZEG ÁKOS
1983-ban született Buda-
pesten. Kritikus, irodalom-
történész, az Alföld szer-
kesztĘje.
KORTÁRS VERS KORTÁRS SZEMMEL
Simon Balázs:
Az öltözĈben
Mikor a ruhám elvették,
És meztelen lettem, akár
Egy rab, henteskampóra
Akasztották kabátom, nadrágom,
Alul cipĈm, rögvest hĖlni
Kezdtek, rögvest felejteni,
Abban a csempézett beugróban
Már nem volt visszaút, valami
Azt súgta, jegyezzem meg a
FĖzĈ mintáját, a sálamét, a
Rúdon egy ember lógott, egy
Rend ruha, a másom, én magam,
Ás közben ott a sámlin is,
Ahogy pizsamába bújtam, egy
Rongycsomó, inkább bármi, mint
Én, súgnám neki, van ennél is
Rosszabb, ha visszaadnák kalapod,
CipĈd, és járhatnál bárhol, mondjuk,
Szabad lennél, ruhádban, kint, de
Csak, hogy hordozd még a
Zárójelentésbe írt néhány szavas
Sorsot, amit a csíkos rongyoknál is
Kevésbé szabtak rád, mégis
A tiéd —
Mint hullámnak, úgy menj alá,
Öltözz csak át, érezd, milyen sós
És milyen tömény, de simogathat is,
Ügyesen bukj alá!
A ’90-es évek egyik méltatlanul elfeledett, pontosabban fel nem
fedezett, széles körben soha el nem ismert költĈje, Simon Balázs
Az öltözĈben címĖ verse látszólag sallangmentes egyszerĖséggel
szól egy végletekig hétköznapi, ám távolról sem mindennapos
élethelyzetrĈl: a hirtelen valósággá vált halálközeliség tapaszta-
latáról. A félreismerhetetlen kórházi jelenet akkor is megrendítĈ
olvasmány volna, ha nem tudnánk arról, amirĈl a beszélĈnek leg-
feljebb sejtése lehet, vagyis hogy minden, a versben elĈrevetített
és vállalt igyekezet hiábavaló, illetve ha nem tudnánk semmit a
vers megíródásának pontos körülményeirĈl, arról, hogy az 1997-es
929
Makdír címĖ kötetben megjelent költeményt a mindössze 31 éves,
agydaganattal küzdĈ Simon Balázs írta pár évvel elsĈ operációja
után, alig négy évvel a halála elĈtt. Ez a versre ráíródó életrajzi vo-
natkozás annál is kevésbé iktatható ki a vers lehengerlĈ hatásösz-
szefüggĈségébĈl, minthogy a beszélĈ maga hívja fel a figyelmet
a megszólalás személyes hangoltságára. A lecsupaszítás nyitójele-
nete („Mikor a ruhám elvették, / És meztelen lettem, akár / Egy
rab”) különösen az addigi Simon-életmĖ tükrében lesz radikális
önfelmutatássá: az antikvitás, illetve az Ószövetség befogadha-
tatlanul gazdag irodalmi- és kultúrtörténeti örökségét mozgásba
lendítĈ, mítoszok átláthatatlan erdejébe vezetĈ tekintet látványo-
san a múlásban láthatóvá váló egyszeri ember felé fordult. Ez a
kétségkívül radikális, szó szoros értelmében vett poétikai fordu-
lat, ami egyszerre hozzáférhetĈbbé, emberléptékĖbbé tette a ko-
moly klasszika-filológiai tudással és átlagon felüli irodalmi mĖ-
veltséggel bíró szerzĈ korábbi nagy horderejĖ, mitologémáktól
terhelt extatikus nyelvezetét, olyan letisztult megszólalásformát
eredményezett, amely megĈrzött valami lényegeset az idĈtlenre
vetett pillantás emelkedettségébĈl. Az a Simon-versekre jellemzĈ
drámai hangoltság, ami az elsĈ köteteknél a felfokozott mĖvészi
öntudat túlkapásainak, némi szigorral öncélú patetikusságnak
tĖnhetett, ebben az új vers- és megszólalásformában páratlan ra-
gyogást kölcsönzött a konkrét látványt mindig önmagán túlmu-
tató jelentések felé vezérlĈ, egy-egy lélegzetvételnyi monológba
sĖrített versbeszédnek. A sĖrítés alighanem kulcsmetaforája lehet
Simon Makdírral kezdĈdĈ költészetének: folyamatos áramlás és
megtorpanás, a sorvégeken átbillenĈ szintagmák, a sorjázó mel-
lérendelések során egymásra halmozódó, gyakran elharapott, ki-
fejtetlenül hagyott vagy épp szándékoltan szétfutó, majd alig ész-
revehetĈen összerendezĈdĈ gondolatok, a kifejezés lázas keresése
a megemelt, de sosem túlesztétizált, a kimondás és az elhallgatás, a
láttatás és a sejtetés határán egyensúlyozó irodalmi nyelv utolérhe-
tetlen burjánzása. És aminek mindez a lehengerlĈ technikai tudás a
szolgálatában áll, ami hol direktebben mint a szemlélet tárgya, hol
áttételesebben, csupán mint a szemléletet meghatározó erĈ jelenik
meg: az az emberre mért sors, ami alól, a versek tanúsága szerint,
nincs többé mód kibújni.
A Makdír kötet címbe emelt héber eredetĖ kifejezése, melynek fel-
fejtését a szerzĈi szó- és bibliai kontextusmagyarázat (vö. A makdír-
címszó, Liget, 1997/8) is segítheti, elĈrevetíti, hogy gyászversekkel
van dolgunk. Mindez a második, Makdír a gyász ciklus vonatko-
zásában vet fel kevesebb kérdĈjelet. A híres orientalista édesanya,
Prileszky Csilla elvesztésének megrendítĈ költĈi dokumentumait
a gyász személyes mozzanataira ráíródó idegen szó eredeti bibliai
és talmudi jelentésösszefüggése, azaz a testet átégetĈ, átfúró, a sza-
vakon átsütĈ fájdalom teszi hatásában, összetettségében megismé-
telhetetlen költĈi produktummá. A halotthoz való újra és újra meg-

930
kísérelt odafordulás végsĈ soron a lét és a nemlét találkozásának
eseménye, egyfajta határátlépés, melynek során a másik megszólí-
tásának megszokott nyelvi történése immár a te hiányának a meg-
erĈsítését, voltaképp tehát a halállal a legsajátabb tulajdonsággá
váló nemlét beteljesítését végzi el (errĈl lásd bĈvebben Harcos Bá-
lint kritikáját: Kukuba néni, Jelenkor, 1997/12). „»E mind te vagy.«
A szék / A hĖlt helyed, minden / Helyek, az ágyad, nélküled” (17.
Tat Tuam Asi). Aligha lehetséges kifejezĈbben, a szó szoros értelmé-
ben szembenézni a másik hiányával annál, mint ahogy a Simon-ver-
sek beszélĈje a hátramaradt tárgyaktól, feltoluló emlékektĈl övez-
ve ismételten beszélni kezd az immár csupán halálában jelen lévĈ,
megszólítható anyához úgy, hogy közben ez az újfajta beszédhely-
zet, a mindent beborító, a megszólalón átvilágító gyász formálja át
a még élĈ fiú perspektíváját. Az imént határátlépést említettem, és
nem ok nélkül: ez lehet az a mozzanat, ami összeköttetést teremt a
kötet két ciklusa között, és ami, közelebb lépve Az öltözĈben címĖ
vershez, az életrajzi ismeretek függvényében, jól felismerhetĈen a
saját halál mint „létlehetĈség” körül sĖrĖsödĈ FüggĈkeret címĖ cik-
lus értelmezésének is egyik kiindulópontja lehet.
Ahogy már említettem, a szóban forgó költemény egy — Si-
mon Balázstól némileg szokatlan egyértelmĖséggel elénk álló —
hétköznapi eseményt visz színre. Habár a „kórház” explicit mó-
don (a „zárójelentés” említésén, illetve az ciklus elején szereplĈ
dedikáción — „dr. Vajda Jánosnak” — túl) nem jelenik meg, a vers
(és a ciklus) olvasatáról leválaszthatatlan az agymĖtét biográfiai
referenciája. Ám a Simon-költészet még a leginkább élménylírai
pillanatában, az egy-egy kimerevített képkockába rögzített meg-
élt, megszenvedett tapasztalat mögül is azt figyeli, mi az, ami eb-
bĈl az élménybĈl kifelé, egyetemes meglátások felé mutat, és ami
az életanyag és a mitikus látásmód sajátos keverékébĈl elénk álló
mélységbĈl a felszínre hozható. Az öltözĈ az átmenet tere, limes,
ahol kint és a bent, élet és halál egymásba ér, és amelyben a szabad
mozgással együtt — nem véletlen a rabság hangsúlyozott metafo-
rája — az ember önrendelkezése függesztĈdik föl. A saját lét kon-
tinuitásán alapuló, a halál által nem érintett világ végpontját jelen-
ti tehát, egyszersmind a vég elkerüléséért folytatandó, fájdalmas
és elembertelenítĈ események sorozatát ígérĈ küzdelem kapuját,
amelyen túl nincs már mód én kilétérĈl számot adni. A hangsú-
lyozott meztelenség egyszerre jelent kiszolgáltatottságot és sajátos
módon arcnélküliséget, miként a rabság metaforája éppúgy kon-
notálja a létlehetĈségek korlátozottságát és az identifikáció meg-
szĖnését. A külvilágban viselt ruha a kórházban válik csak igazán
az önmagaság hordozójává: elvehetĈként, elidegeníthetĈként mint
az én egyediségétĈl való megfosztottságának rekvizítuma tĖnik
elénk, és a kórházi belvilág nullpontján, az öltözĈben az emberi
szuverenitás, egyáltalán, a humán létezés törékenységének emblé-
májává válik. „Mikor a ruhám elvették, / És meztelen lettem, akár

931
/ Egy rab, henteskampóra / Akasztották kabátom, nadrágom, /
Alul cipĈm, rögvest hĖlni / Kezdtek, rögvest felejteni”.
A folytatás nem hagy kétséget afelĈl, hogy a cselekvĈbĈl ágens-
sé váló („elvették”, „akasztották”) én számára a kinti világban job-
bára külsĈdlegesnek tetszĈ, a szociális viszonyrendszerben való
részvételt lehetĈvé tevĈ, eszközszerĖ ruhanemĖ bent rögtön a
„viselt” élet mementója lesz, az én kifejezhetĈségének, felmutat-
hatóságának puszta emléke, amely a megváltozott közegben, az
identitásvesztés visszafordíthatatlannak tetszĈ folyamatában meg-
lehetĈsen illékonynak mutatkozik. „Abban a csempézett beugró-
ban / Már nem volt visszaút, valami / Azt súgta, jegyezzem meg a
/ FĖzĈ mintáját, a sálamét”. Az emlékezés mozzanata azért is lesz
kitüntetett éppen ilyen, a külvilágból szemlélve jelentéktelennek
tetszĈ karakterjegyek vonatkozásában, mivel ezek, még ha pusz-
tán negatíve is, de mintegy emlékként mégiscsak hordozzák, Ĉr-
zik az egykori én egyediségét. A „Rúdon egy ember lógott, egy /
Rend ruha, a másom, én magam” valóban megrendítĈ sorok sal-
langmentes egyszerĖséggel képesek felmutatni a kórházi öltözĈ
terében hirtelen valósággá, jelenvalóvá váló, az életet ugyanakkor
folytathatatlanná tevĈ saját halál elsajátíthatatlanságát. A testetlen-
né lett én üres jelölĈiként elénk álló, az én egykori életét mintegy
megĈrzĈ levetett ruha helyett felöltött uniformis, ami a kint–bent
oppozíciós logika alapján leginkább a nemlét „hordozója”, a még
cselekvĈ én számára nem válhat önazonossá — a vers tanúsága
szerint az ember meglehet, sosem tudhatja még életében magára
ölteni a saját halálát. „És közben ott a sámlin is, / Ahogy pizsamá-
ba bújtam, egy / Rongycsomó, inkább bármi, mint / Én”. Az öltö-
zĈben látszólag ezen a ponton válik a sors-talanság, a saját sorstól
való megfosztottság elfogadhatatlanságának, interiorizálhatatlan-
ságának nagy horderejĖ tanúságává. Vagy mégsem? A folytatás
azt demonstrálja, hogy nincs visszatérés a „zárójelentésbe írt sors”
elĈtti létezéshez — még ha a szabadság ugyan vissza is kapható,
a ruhadarabok újra fel is vehetĈk, de az általuk elérhetĈnek tĖnĈ
identitás már soha nem tehetĈ sajáttá. „[V]an ennél is / Rosszabb,
ha visszaadnák kalapod, / CipĈd, és járhatnál bárhol, mondjuk, /
Szabad lennél, ruhádban, kint, de / Csak hogy hordozd még a / Zá-
rójelentésbe írt néhány szavas / Sorsot, amit a csíkos rongyoknál is
/ Kevésbé szabtak rád, mégis / A tiéd”.
Az eddig tartó elsĈ nagyobb lélegzetvételnyi egység végén gon-
dolatjel késztet megállásra és egyben újabb levegĈvételre a végsĈ
alámerülés elĈtt. Ez a szerkezeti-gondolati, valamint képi-szeman-
tikai értelemben is hibátlan, a vers nagyfokú formai-költĈi meg-
szerkesztettségét igazoló együtthangzás az identifikálhatatlan,
mégis sajátként tételezĈdĈ sors vállalását készíti elĈ. Némi áthallás-
sal, tehetném hozzá, Radnóti ErĈltetett menetére. Csakhogy míg ott
a vers végi talpra állásban kicsúcsosodó fordulat, ami végül a vers-
kezdĈ cáfolhatatlannak tĖnĈ állítást („Bolond, ki földre rogyván

932
fölkél és újra lépked”) is képes a visszájára fordítani („kiálts rám!
s fölkelek!”), voltaképp a reménytelen helyzetben is felszínre jövĈ,
mondhatni a halál beálltáig kiiktathatatlan létlehetĈség, az otthoni
idill felrémlĈ képei nyomán újra elérhetĈnek tetszĈ élet ígéretébĈl
fakad, addig Simonnál szó sincs semmiféle — mégoly megalapo-
zatlan — bizakodásról egy kedvezĈ végkifejletben. Az „alábukás”
mégsem mentes a hittĈl, sĈt, hangoltságát tekintve a verset záró
önbiztató szólam meglehetĈsen optimistán cseng. Ez a bizalom
azonban, ismétlem, távolról sem az eljövendĈ kikerülhetĈségé-
nek hitébĈl nyeri energiáit, sokkal inkább annak bizonyosságából,
hogy a sors vállalásának, az ezáltal feltáruló világ feltérképezésé-
nek meglehet a mĖvészileg számottevĈ hozadéka. És ez a bizalom,
látva Simon Balázs utolsó néhány évének egy, a saját nem éppen
csekély elvárásrendjéhez méltó (és, teszem hozzá, letisztultabb, ol-
vasóbarátabb) költĈi életmĖ megalkotása iránti heroikus erĈfeszí-
tését, nem is volt alaptalan. Ez a tehát mĖvészi értelemben vett
mélység, ami ebben a kórházi öltözĈben beteljesülĈ sorsfordulat
által végsĈ soron megnyílik, noha nem ígér könnyĖ lubickolást, de
persze nincs is, ami távolabb állna Simon Balázs költészetétĈl és az
irodalom komolyságát a lehetĈ legszigorúbb alapelvként elismerĈ
szemléletétĈl, mint a súlytalan, tét nélküli játszadozás. Talán nem
túlzás azt állítani, hogy egy felettébb korszerĖtlennek tĖnĈ költĈi
öntudattal, ugyanakkor páratlan nyelvi energiával megkezdett
pálya ezen a ponton vált megrendítĈen nagy költészetté. Olyan-
ná, amely immár valóban képes az olvasóját is magával rántani
a mélybe. Neki is szóló felhívásként is olvasható tehát az utolsó
sorok önbiztatása — azt sugallva, megéri alábukni vele. „Mint hul-
lámnak, úgy menj alá, / Öltözz csak át, érezd, milyen sós / És mi-
lyen tömény, de simogathat is, / Ügyesen bukj alá!”

933
 A VIGILIA BESZÉLGETÉSE

Tolcsvai Nagy
PATAKY ADRIENN Gáborral
Tolcsvai Nagy Gábor az MTA rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudomány-
egyetem és a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója. Nyelvészeti ku-
tatásai több társdiszciplínával érintkeznek (irodalom, mĖvelĈdéstörténet, pe-
dagógia stb.). LegfĈbb kutatási területe a magyar nyelv — nemcsak kognitív
nyelvészeti keretben, a szemantika vagy a stilisztika felĈl, hanem az irodalmi
hermeneutika vonzáskörében is. Irodalmi tanulmányai kiterjednek a Károli
Biblia nyelvétĈl kezdve Kazinczy Ferencen és Arany Jánoson keresztül Krú-
dy Gyula, Márai Sándor vagy Esterházy Péter prózájáig, illetve József At-
tila, Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes költészetéig. A 20. századi és
a mai magyar nyelvhasználatról beszélgettünk, érintve közben általában
a nyelvvel, illetve szépirodalmi szövegekkel kapcsolatos kérdéseket is.

Talán ma már általános nézet, hogy a nyelv — a karteziánus elképzelé-

sekkel szemben, inkább humboldti alapokon nyugodva — nem önálló, tár-
sadalomtól és kontextusoktól független entitás, se nem kész szabályrend-
szer, hanem folyamatos mozgásban lévĈ (épülĈ és bomló) kommunikációs
forma. Hogyan vélekedik a kognitív nyelvészet a nyelvrĈl?

A kognitív (megismerĈ) nyelvészet a nyelvet tanult tudásnak tekin-

ti. A tanulás egyrészt egyetemes emberi képességeken (absztrakció,
sematizáció, kategorizáció, szimbolizáció) alapul, másrészt az adott
kultúrának azon a módján (méghozzá többféle módján), ahogy a
világot megérti, feldolgozza, tudásában elrendezi és közösségében
fenntartja. Mindez az emberi elme által történik, folyamatosan, jó-
részt nem tudatosan, illetve reflexív módon is. Vagyis egy nyelv-
közösség tagjai általában spontánul beszélnek, és így tartják fenn a
konvenciót, ám közben megint csak többnyire nem tudatosan vál-
toztatnak is azon. Ezt hangsúlyozta Wilhelm von Humboldt, és ezt
a dinamikát emelte ki Umberto Eco, amikor azt mondta, hogy a jel
használója felnyitja a jelet, és mozgatja, élĈvé teszi. Ez a folyamat a
közösségen belül mindig kap önmegismerĈ és önértelmezĈ vála-
szokat, fĈképp a modernség kezdete, a 18. század óta.
A kognitív, tágabban a funkcionális nyelvértelmezés azt mutat-
ja be, hogy a nyelvi tudás az emberi elme, végsĈ soron az emberi
test megismerĈ képességeitĈl függ, és szoros összefüggésben áll a
világról alkotott ismeretekkel, a kettĈ nem különül el egymástól.
A tapasztalatok elvonódott összetevĈi adják a konvencionált nyel-
vi jelentések alapját. Továbbá az észlelés és figyelemirányítás mó-
dozatai alakítják a nyelvi szerkezetek mint sémák felépítését (pél-

934
dául a cselekvĈ élĈlény, ember inkább alanya a mondatnak, mint
a ráhatást elszenvedĈ fizikai tárgy), mindig közösségben. Niklas
Luhmann éppúgy kiemeli, mint Jürgen Habermas, hogy a közösség
alapja a kommunikáció, a nyelv. A nyelvi tudás részeként a meg-
szokott nyelvi sémákat a beszélĈk hozzáigazítják az adott beszéd-
helyzet körülményeihez, interszubjektív módon, vagyis a beszélĈ
és a hallgató együtt hozza létre a jelentést, ezáltal a megértést. Eb-
ben a megközelítésben a nyelvtan nem a beszélĈtĈl független elem-
és szabálykészlet, hanem a kifejezendĈ jelentés szerkezeti megfor-
málásának a rendszere. A funkcionális, kognitív nyelvészet a nyelv
tudományos visszahumanizálása, vagyis a nyelv emberi jellegé-
nek a visszaállítása a tudományos leírásban, a korábbi, 20. századi
strukturalista nyelvelméletekkel szemben, amelyek a nyelvet az élĈ
beszélĈktĈl független entitásként ábrázolták. Ugyanakkor — egyes
bírálatokkal szemben — nem is a nyelv viszonylagosítása, gyökér-
telenítése történik, hanem éppen az emberi megismerés, a nyelv és
a kultúra döntĈ összetartozását mondjuk ki, újra.

A nyelv a költészetben bontakozik ki, ott éri el funkcióteljességét — így szól

Eugenio Coũeriu sokszor emlegetett tézise. A költészetben mutatkoznak meg
a nyelv másként felszínre nem kerülĈ tulajdonságai, ott „beszél a nyelv”,
tehát a költészet számára a nyelv sohasem nyersanyag, hanem Ĉ maga te-
szi lehetĈvé a nyelvet — idézhetnénk Martin Heideggert is. Mi a szerepe
a nyelvmĖvészetként felfogott irodalomban a grammatikának, a nyelvtani
szerkezetnek, és hogyan viszonyulnak ezek az esztétikai tapasztalathoz?

A nyelvtudomány hosszú ideig az írott adatokból készített leíráso-

kat, ezért az irodalom be volt építve a grammatikákba. Az ezredfor-
dulón az irodalmi hermeneutika és a kognitív nyelvészet egyetért
abban, hogy az irodalom nyelve lényegében nem különleges válto-
zat, hanem az olvasás, a befogadás módja a döntĈ. Ugyanakkor azt
is látjuk, hogy a poétikai eljárások a hétköznapinál nagyobb mér-
tékben irányítják a befogadó figyelmét a megformálásra, vagyis az
irodalmi mĖ poétikai beszédmódjára. A nyelvi mĖalkotás jellem-
zĈi mĖvenként egyediek, a poétikai eljárások fĈképp sĖrĖségükkel
és összjátékukkal hatnak a befogadóra. A kognitív nyelvészet és a
kognitív poétika (részleges átfedésben) a poétikai eljárások nyelvi
azonosításában, alaki és jelentésbeli leírásában, elemzésében ho-
zott újat az elmúlt néhány évtizedben. Egyrészt a grammatikai
szerkezetek motiváltságának és funkcióinak igen összetett felde-
rítésében, másrészt a jelentés nyelvtudományi rehabilitációjával
(nemcsak a formai szerkezet nyelvi, hanem a jelentés is), a szeman-
tikai szerkezetek pszichológiailag megalapozott belsĈ elemzésével
(például a metafora mentális mĖveleti jellegének és hatásának ki-
dolgozásával). Mivel a nyelvi tudás valószínĖségi alapon mĖkö-
dik, a funkcionális nézĈpont szerint a nyelvi lehetĈségeket nem le-
het elĈre megjósolni, a nyelvi alkotás és az alkotó megértés, az erre
való képesség kiemelt része az irodalomértés magyarázatának.

935
Hogyan lehetnek az irodalomértés segítségére a korpuszalapú kognitív
stilisztikai kutatások?

Az irodalmi vagy más szövegek, például dalszövegek korpusza-

lapú kognitív stilisztikai vizsgálatai csak nemrég kezdĈdtek meg.
A nyelvészeti korpusz egyik lényege az annotálás, vagyis a számító-
gépre vitt szövegek kódolása különbözĈ nyelvi jellemzĈk mentén,
annak érdekében, hogy a korpuszban lévĈ nyelvi anyagban gépileg
keresni lehessen. Így azonosítani lehet például a személyjelölés for-
máit vagy a metaforákat, s lehetĈség van azokat külön megjeleníte-
ni és elemezni. E kutatási módnak komoly elĈnye, hogy igen nagy
mennyiségĖ szövegbĈl lehet adatokat nyerni, megbízhatóbb képet
kaphatunk történeti, poétikai változásokról, életmĖvek jellemzĈi-
rĈl. Erre korábban csak kézi kereséssel volt lehetĈség, kis hatékony-
sággal. Ugyanakkor még nehézségeket okoz a kódolás több esetben
is, például a metaforák, hasonlatok gépi felismertetésében. Mindez
természetesen nem helyettesítheti a befogadói megértés változatai-
nak más módszerĖ vizsgálatát.

A digitális fejlĈdés sokat hozzáad ahhoz is, hogy a nyelvészeti kutatások és

azok eredményei — minél szélesebb közönséghez eljutva — hatni tudja-
nak akár a közvéleményre is. Miként lehet segíteni például a nyelvjárások
megismerését, elfogadását?

A nyelvjárások hetven-nyolcvan évvel ezelĈtt még a magyar nyelv-

területen is elkülönülĈ beszélĈközösségek (fĈképp falvak vagy ki-
sebb térségek) nyelvváltozatai voltak. Ez a helyzet megváltozott:
az anyanyelvváltozatként egy nyelvjárást beszélĈk hosszú ideje
más nyelvváltozatokkal találkoznak folyamatosan az iskolában, a
hivatalban, orvosnál, a médiában, és ez a társadalmilag mobilabb
életmód a térségi (tehát nem szĖkebb érvényĖ) dialektusok kiala-
kulásának kedvez. Ebben a nyelvjárások nem vesznek el, de be-
szélĈik spontán helyzetben is alkalmaznak térségi vagy standard
elemeket, életkortól is függĈen.
A nyelvjárások mondattani, szövegtani és kommunikációs ku-
tatása nagymértékben elmaradt a szókészleti és kiejtési vizsgála-
tokhoz képest (régen nem lehetett nyelvjárási szövegeket géppel
rögzíteni). A közelmúltban létrehozott nyelvjárási hangoskönyvek
(amelyek meghallgatható, beszélt nyelvi szövegeket és azok fone-
tikus átírással lejegyzett, írott változatait tartalmazzák) segíthetik a
nyelvjárások összetettebb megismerését. Az újabb vizsgálatok va-
lószínĖleg meg fogják mutatni, hogy a nyelvjárások sok tekintet-
ben nem különböznek más nyelvváltozatoktól vagy a köznyelvtĈl
(lásd a Geolingvisztikai MĖhely weboldalán található nyelvjárási
hangoskönyveket: http://geolingua.elte.hu/index_hu.html, továb-
bá a Szlovákiai Magyar Nyelvjárási Hangoskönyvet: http://www.
umjl.fss.ukf.sk/?page_id=1352&lang=hu).

936
Mi a mindenkori státuszuk a nyelvjárásoknak a köznyelvhez képest?

A nyelvjárások megítélése a romantikától kezdve kettĈs volt: egy-

részt a romlatlan Ĉsi magyar nyelv megvalósulását látták bennük,
másrészt viszont a kulturálatlanságot, a korszerĖ új ismeretek ki-
fejezésének a korlátait. A kommunista rendszerben a köznyelv
használatának általánossá válását várták, a felülrĈl irányított tár-
sadalmi egységesülés hamis reményével. A rendszerváltás óta a
nyelvváltozatok státusa megváltozott, az egyes nyelvváltozatok,
így mások mellett a hagyományos nyelvjárások a csoportidentitás
közvetlen jelölĈiként is mĖködnek.

Ma már talán nincsenek megbélyegezve a nyelvjárásban beszélĈk, a közokta-

tás is elfogadásra tanít. Viszont a szerzĈközpontú szövegértelmezés máig ál-
talános sok iskolában, az irodalomoktatás elavult gyakorlatához igazodva.
Mikor lehet hasznos és mikor káros (ha egyáltalán érvényes az ilyen éles elkü-
lönítés) a szerzĈrĈl való többlettudás, s annak begyĖrĖzése az értelmezésbe?

Az irodalom — mint minden emberi tevékenység — történeti jelen-

ség, idĈben változik, és nem magában, hanem kulturális közegében
él. Az irodalomértésben nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni a
szerzĈ személyét, személyiségét, élettörténetét és autentikus közegét.
T. S. Eliot szerint a költĈ számára minden irodalmi mĖ jelen idejĖ, füg-
getlenül írásának korától. Jó tudni, hogy mely idĈszakban élt Balassi,
Dante, Goethe, PetĈfi vagy Babits, Pilinszky. Ez az irodalmi korszakok
azonosításához, poétikai, stílusbeli jellemzĈinek megértéséhez szüksé-
ges. Ugyanakkor az irodalmi mĖ érthetĈségét nem lehet közvetlenül
és kizárólag levezetni a szerzĈ életébĈl. A jó mĖ önálló szöveg, amely
mindig megkapja a maga érthetĈségi feltételeit, a befogadók történe-
tileg is alakított nézĈpontjából. Például Esterházy Péter Termelési-regé-
nyének fĈszövege, szerzĈi tapasztalaton alapuló ironikus célzásai és
vendégszövegei másként voltak érthetĈek megjelenésekor, a „létezĈ”
szocializmus életvilágában, mint egy mai fiatal olvasó számára, akinek
arról a világról nincsenek közvetlen élményei, de a megjelenített ka-
raktereket és viszonyokat esztétikai közegben be tudja fogadni.

Szem elĈtt kell-e tartani elemzés, értelmezés során a szöveghez kapcsolódó,

de azon túlmutató információkat, körülményeket, akár szövegváltozatokat?

Az irodalmi szövegek kritikai kiadásában közölni kell azokat a vál-

tozatokat, amelyek létrejöttek és eredetük valamilyen formában
leírható, megadható. Mindez akkor is tartható, ha a szerzĈ egyér-
telmĖen kijelölte, hogy melyik változatot tartja a véglegesnek. Az
ilyen munkálat igen nagy gondosságot és pontosságot igényel, és
sokszor nem is fejezĈdik be, mert újabb szövegváltozatok kerülhet-
nek elĈ. A kritikai kiadások elektronikus elkészítése korábban nem
létezĈ lehetĈségeket ad. Egyrészt gyakorlatilag nincsen terjedelmi
korlát (Kazinczy Ferenc Pályám emlékezete címĖ mĖvének példás új

937
debreceni kiadása 1404 oldal). Másrészt — és ez talán még fontosabb
— az egyes szövegváltozatok egyes részei közötti összefüggéseket
közvetlenül kereshetĈ utalásokkal lehet még hozzáférhetĈbbé tenni
a könnyebb használhatóság érdekében.
Az adott szöveg keletkezésének és késĈbbi történetének (pél-
dául részben eltérĈ megjelenéseinek) körülményein túl egyéb in-
formációkat, elemzéseket, értelmezéseket filológiai, kritikai kiadá-
sokban nem érdemes közölni. A filológiai kiadás, közlés a szöveg
korábbi megjelenési formáinak tárgyilagos összegyĖjtése és bemu-
tatása, amely formák jórészt függetlenek a közlĈktĈl (még a kéz-
iratokban vagy nyomtatásban fellelhetĈ homályos, nem olvasható,
nem érthetĈ részletek közlĈi kiderítése esetén is).
Az értelmezés azonban más eljárás, az irodalmi mĖveknek nin-
csen kimeríthetĈ, egyetlen végsĈ interpretációja, a közlést végzĈ
véleménye nem tekinthetĈ a kánonnak.

Foglalkozott a metafora alakulástörténetével is, illetve a 20. századi magyar

költészet különféle markáns jelenségeivel. Ahogy írja, „naiv költĈi világépí-
tés” zajlik az ötvenes évektĈl az „ontológiai megilletĈdöttséggel” jellemzett
Nagy László vagy az „egyetemes leíró vággyal” rendelkezĈ Juhász Ferenc
esetében. Miben különbözik ez az Ön által a kezdettĈl „az önmaga végességé-
re rákérdezĈ lírai én” transzcendens megnyilvánulásának nevezett Pilinsz-
ky-nyelvtĈl, illetve Nemes Nagy összetett versnyelvétĈl, amelyet úgy jelle-
mez, hogy annak egyik fontos jegye „a fĈnevek teljes jelentésszerkezetének a
megnyitása” és „a nyílt fogalmiasítás”, illetve az „emberi létezésnek és vele
együtt a létnek a határhelyzetbe feszítése”? Miben áll a legfĈbb különbség?

Nemes Nagy Ágnes A költĈi kép címĖ esszéjében bemutatja, miképp

változott a lírapoétika Baudelaire óta. Ennek egyik összetevĈje a
hagyományos irodalmi retorikáktól és stilisztikáktól való eltávo-
lodás. Már nem a klasszikus poétikai szabályok irányítják a meta-
fora vagy a hasonlat létrehozását, igaz, nem is feltétlenül a romanti-
ka zsenielvén alapuló nyelvalkotás. Valójában a költĈi megismerés,
a lírai beszédmód olyan alakzatai jöttek és jönnek létre, amelyek
egyrészt a nyelvi kifejezhetĈség mindenhatóságába vetett hit meg-
rendülésének és egyúttal a nyelv megkerülhetetlenségének felisme-
résébĈl erednek. Másrészt a személyiség racionalista alapú maga-
biztosságának elmosódásából, amely a véges emberi létet nem képes
a felvilágosodás szerinti tiszta ész mĖködésével megnyugtatóan
megragadni. A nyilvánvalóan sokféle módon lehetséges lírapoétikai
válaszok a nyelvi határhelyzetek (Karl Jaspers fogalmát ide alkal-
mazva) megkeresésével és kiformálásával jönnek létre.
Nemes Nagy Ágnes a tárgyiasságban, a tárgyak elĈtérbe helye-
zésével valóban az önmaga véges létezésérĈl tudó ittlét (Dasein) ele-
mi észlelésektĈl induló összetett, feldolgozó beszédmódját valósítja
meg verseiben, ezt a Daseint mintegy háttérbe helyezve. Pilinszky
már a Harmadnapon verseiben a teljes versszöveg poétikai és fogalmi
hatókörében mĖködteti a metaforákat (például a fény–árnyék viszo-

938
nyokat), tehát nem annyira egyenként, hanem a vers más részeinek
metaforáival összekapcsolva, ahogy azok egymást kölcsönösen új-
raértelmezik. Az utolsó kötetekben pedig olyan töredékes mono-
lógokat mond, amelyek egyre inkább a közvetlenül transzcendáló
(tehát Istenhez forduló, de tĈle már nem a közvetlen, humán jellegĖ
választ váró, de Istent ott tudó) belsĈ beszéd lírai megvalósulásai.
Nem analógiaként, de egyetlen példaként lehet Paul Celan költésze-
tét említeni, a töredékes, mégis folyamatos belsĈ lírai beszéd és az
abba épülĈ metaforizálás változataként.
Nagy László vagy Juhász Ferenc inkább olyan metaforizálást va-
lósított meg, amely közelebb áll a klasszikus vagy késĈ modernség
poétikájához. A metaforákban itt a viszonyba hozott fogalmak és a
közöttük lévĈ kapcsolatok könnyen érzékelhetĈk, a képben a kiindu-
ló fogalomtól a célfogalomig jól követhetĈen vezet a megértés útja.

2002-es kismonográfiájában úgy összegzi Pilinszky költészetét, mint

amely „a szubjektum ontológiáját állította a versbeszéd központi helyé-
re”, és amelyet egyedülálló módon alapoz meg a katolicizmus: „a kinyilat-
koztatás megszólítottságának és a rá adott felelet folyamatos alakulásának
szubjektumalkotó folyamata kap rendkívüli erejĖ, többnyire imaginárius
beszédformát”. Ez a vallási alátámasztás hogyan nyilvánul meg?

Pilinszky költészete rendkívül összetett, ettĈl nagy életmĖ ez. Pi-

linszky katolicizmusa lírájának legbelsĈ része, folyamatosan jelen
van, de nem iskolás versekben, sem nyílt személyes hitvallásban (ezt
Ĉ maga is elmondta). Az életmĖ egy döntĈ nézĈpontból Isten kere-
sése, hívĈként, a vele való kapcsolat, a létre, a bĖnre, a szeretetre és
az üdvözülésre kérdezve a tĈle származható válaszokat remélve. Ez
érvényes a Dasein önmagára, világba vetettségére és teremtett vol-
tára visszakérdezĈ költeményeire éppúgy, mint a társ felé forduló
verseire, ahol a gyarlóság, a sebezhetĈség és a személyes bĖn felol-
dozhatósága áll a középpontban. Az elsĈ korszakban a szeretetet nél-
külözĈ szenvedĈ iránti együttérzés, az evangéliumi szeretet keresése
az egyik meghatározó mozzanata a lírai beszédnek. A Harmadnapon-
ban az „üres” vagy „kiürült” világban Isten keresése, az Istennel való
közvetlen beszéd kísérlete, illetve annak hiánya, e nyomasztó hiány
kimondása az alapja a megszólalásoknak. Pilinszky itt olyan képze-
leti poétikai világot épít fel, amelyben a világ mint egyetemes tér (a
háttérben a határolatlan idĈvel) veszi körül a magára maradt létezĈt,
akihez mintha nem szólna Isten. Az utolsó korszak egyik fĈ mozza-
nata Isten titokként való elfogadása, töredékes monológokban, ame-
lyek jórészt hétköznapi helyzeteket sejtetnek, miközben maga a be-
széd transzcendens vonatkozásokra utal.

A kortárs prózában van-e hasonlóra példa?

A véges ember és a közvetlenül nem tapasztalható nem véges is-

teni közötti irodalmi megragadása a közelmúltban például Ester-

939
házy Péter prózájában látható. A szív segédigéi egyedülálló módon
formálja meg nyelvileg az e világi testi szenvedést és halált, vala-
mint a túlélĈk életben maradását, az anya–fiú viszonyban. A könyv
fekete oldala utáni rész mintegy megfordítja a szerepeket, az anya
gyászolja fiát, nem is rejtetten utalva a Jézust sirató Máriára. Ez
az eljárás kivetíti az anya halálát az egyetemes haláleseményre, és
egyúttal a feltámadás várakozására. A mĖ legutolsó néhány jelene-
te visszacsatol az életvilágba, az anya haldoklásához, testi szenve-
déséhez és a fiú pillanatnyi érvényĖ cselekvéseihez, amely elhárít-
hatatlanul, ontikusan nem kapcsolódik magához a meghaláshoz.
Esterházy egy másik munkája, az EgyszerĖ történet vesszĈ száz oldal
— a Márk-változat — más poétikai eljárást követ, ám hasonlóképp,
transzcendens módon jut közel Istenhez. A Márk-változat beszélĈje
a szöveg legnagyobb részében alakilag egy siketnéma gyermek, ki-
sebb részében Jézus Krisztus, a Márk-evangélium egyes szövegré-
szeinek egyes szám elsĈ személyĖ átiratában. A mĖnek lehetséges
olyan értelmezése, amelyben nem gyermek a megszólaló beszélĈ,
és ez az emberi beszélĈ nem különül el lényegileg a megszólaló Jé-
zustól. A gyermek mint beszélĈ beszédének azok a döntĈ összete-
vĈi, amelyek a saját testi létezés azonosításától a szellemi, a morá-
lis és az isteni felé mutatnak, a szövegben végig megnyilvánuló,
alaki szempontból rejtett ima folyamatában. Ezek az összetevĈk a
közvetlen testit összekapcsolják a transzcendenssel, amelyek Isten
mint jelen lévĈ titok felé irányulnak a beszédben, és amelyek végsĈ
soron Jézus megváltó haláláig vezetnek, de már nem a gyermek el-
beszélésében. A bĖnnel való szembesülés és az evangéliumi szere-
tet felé irányulás egy humán diszkurzív perspektívája mint történés
képzĈdik itt le, a (saját testvérét megölĈ) siketnéma gyermek önal-
kotó beszédének és az emberi alakot öltĈ Igének abban az össze-
találkozásában, amely a véges és a végtelen közötti elkülönbözést
mégis megtartja.

A személyesség-személytelenítés tengelyen merre halad az elmúlt évszá-

zad magyar költészete?

A legkülönbözĈbb szubjektumértelmezések poétikai megvalósí-

tásait lehet tapasztalni a Nyugat fellépte óta. Ennek feldolgozása
és bemutatása monografikus kifejtést igényel. A közvetlen vallo-
másosság vagy éppen a képviseleti alapállás éppúgy jelen volt és
van, mint a személytelenség vagy a személyiség megtöbbszörözĈ-
désének játékos vagy tragikus változata. EttĈl is gazdag a magyar
líra. Ugyanakkor az én közvetlen megszólalása és az Ĉ, a harma-
dik személy hagyományosabb távolságtartó ábrázolása között és
mellett a személy, a beszélĈ vagy a megszólított, illetve a megidé-
zett megjelenítésének számos újabb változata formálódott meg, a
nyelvtani szám és személy (például Ottlik Géza szerint korlátozó)
hatos rendszerének kifinomult meghaladásával.

940
Mi lehet annak az oka, hogy számottevĈen több fiatal nĈnek jelenik ma
meg kötete (úgy mint Terék Anna, Deres Kornélia, Izsó Zita stb.) mar-
káns, erĈs hanggal, mint korábban? Mondhatjuk-e, hogy a reziliens nyelv
megtalálása/kialakulása bizonyos tabutémák (nĈk kiszolgáltatottsága,
erĈszak, háború, trauma, menstruáció, szülés stb.) felszínre hozásának kö-
szönhetĈ, és mindez egyúttal alapvetĈen meghatározhatja a magyar líra-
és prózanyelv, sĈt, akár a köznyelv, közbeszéd további alakulását?

ValószínĖleg keveset tudunk a nĈi beszéd jellemzĈirĈl, pontosab-

ban a nĈi és a férfi beszéd különbségeirĈl. Ez még inkább igaz e
viszony történeti változásaival kapcsolatban. A nĈk mind jelen-
tĈsebb mértékĖ nyilvános megszólalásai nemcsak korábban nem
tapasztalt megnyilvánulások, hanem egyúttal a nĈi beszéd jellem-
zĈinek önalkotó folyamatát is megvalósítják. Tehát az erĈs hang
(valójában sokféle erĈs nĈi hang) alakul, korábbi beszédmódok-
hoz és a jelenkori férfi hangokhoz viszonyulva. Ezt a folyamatot
a maga izgalmas életvilágában érdemes felismerni, ahogy önma-
gát létrehozza, nem elkülönülve, hanem a nyelvi tevékenységek
mint kulturális cselekvések állandóan folyó történésében (és a
pillanatnyi politikai ideológiáktól függetlenítve — azoknál jóval
jelentĈsebb és mélyebb történésnek vagyunk cselekvĈ részesei).
Az irodalom mindennek nem valamiféle tükrözése, hanem éppen
kidolgozása, a nyelvek, így a magyar nyelv korábban be nem járt
tartományainak megszólaltatása. És egyik fĈ jellemzĈje talán nem
is annyira a tabutémák szóba hozása, hanem a beleélés (az empá-
tia) eddig ismeretlen nézĈpontjainak diszkurzív megjelenítése.
A kérdés második felére válaszolva két példát említenék. Virginia
Woolf The Waves címĖ mĖve az egyik leglenyĖgözĈbb prózai alko-
tás (eredetiben érdemes olvasni, a folyamatosan épülĈ prózaritmus
magyarul nehezen vagy alig adható vissza). Ezt a könyvet szokás
feminista nézĈpontból értelmezni. Talán azt lehet most kiemelni,
ahogy Woolf rendkívüli érzékenységgel alkotja meg azt a nyelvet,
amely a puszta érzékelésbĈl (a regény összekötĈ szövegének elsĈ
részében a hajnalodás folyamatában, valamint a hat szereplĈ kisgye-
rekkori elemi észleléseibĈl) kiindulva a szereplĈk emberi kapcso-
latait jelen idejĖ és történetelbeszélĈ monológjaiból felépíti úgy,
hogy a hullám fogalma a fények, a környezeti tárgyak és élĈlények
elbeszélĈk általi észlelésébĈl és beszédjük hullámzó ritmusából, a
beszélĈk által kimondott hullámmal kapcsolatos metaforáiból egyre
részletesebben kidolgozódik poétikailag. A szöveg elĈrehaladtával
az élet egyre inkább hullámként jelenik meg, míg a szöveg végére ez
visszacsatol: az élet hullám. Vajon nĈi regiszter ez? Az igenlĈ válasz-
ban alighanem sok igazság van.
A másik példa N. Tóth Anikó A szalamandra mosolya (A selmeci
különös hölgy legendáriumából) címĖ könyve, a Kalligram adta ki
2022-ben. Ez a könyv a saját nyelv szempontjából nem attól érde-
kes igazán, mert nĈk beszélnek a fejezetekben egyes szám elsĈ sze-
mélyben. Hanem attól, hogy a beszélĈk nézĈpontja és beszédmód-

941
ja olyan rezzenésnyi mozzanatokat tartalmaz, amelyek fĈképp a
részletekre és viszonyokra érzékenyebb nĈi alapállásra jellemzĈk.
A testiség nĈi perspektívájú megjelenítése, az érzelmek, a társak-
hoz, tárgyakhoz és helyekhez fĖzĈdĈ és idĈnként gyorsan változó
érzelmi kötödések, az egy adott pillanatra összpontosítás, az el-
beszélésben a legteljesebb természetességgel érvényesülĈ szemé-
lyes nézĈpont meghatározó tényezĈ. És igen, a kiszolgáltatottság,
erĈszak, háború, trauma mind ebben a közvetlenségben jön szóba,
magától értetĈdĈ belsĈ ismeretbĈl, amely nĈi ismeret, a hozzá tar-
tozó empátiával és az evangéliumi szeretettel. Az emberi beszéd
transzcendenssé váló mozzanatait lehet a könyvben befogadni,
teljesen hétköznapi ontikus helyzetekben. Így rajzolódik ki egy
város, Selmecbánya, nem a története, hanem nĈk történetei, sorsa
ebben a városban, a várost is fölépítve a mĖben. A háttérben per-
sze ott van az elbeszélĈ, a lejegyzĈ, az elbeszélések és párbeszédek
dokumentálója, a maga sokféleségében.

Miként látja a hermeneutika és a kognitív nyelvészet, tágabban: az iro-

dalomtudomány és a nyelvészet további kapcsolatát, közös lehetĈségeit?

A legfrissebb (és nemzetközileg is autentikus) kutatási irányok azt

mutatják, hogy a korábban említett funkcionális, kognitív nyelvé-
szeti és a befogadóközpontú, hermeneutikai, és egyúttal a media-
litásra összpontosító irodalomtudomány igazából csak most kezd
közelíteni egymáshoz (történetileg egyébként újból). A korpusza-
lapú lírakutatás egyik ilyen diszciplínaközi munkálata most kez-
dĈdött el Tátrai Szilárd vezetésével az ELTE DiAGram Funkcio-
nális Nyelvészeti Központ (https://diagram.elte.hu/) keretében
mĖködĈ Stíluskutató csoport pályázati témájában, amely a lírai
személyjelölés magyar jellemzĈit vizsgálja irodalmár és nyelvész
kutatók együttesében.

Mely irányok felé tartanak a saját kutatásai?

A saját kutatásaim most fĈképp a 2017-ben az Osiris Kiadónál meg-

jelent Nyelvtan, az elsĈ magyar kognitív leíró grammatika angol
változatának elkészítésére összpontosítanak, valamint a korábbi
szövegtani és stilisztikai monográfiáim együttes új kiadására. Ta-
lán még fontosabb mindezekkel összefüggésben egy olyan munka
már készülĈ kidolgozása, amely a Paul Tillich által említett teológiai
szemantika egyes magyar nyelvi vonatkozásait mutatja be, a kog-
nitív nyelvészeti keretet alkalmazva. Például egyes archetipikus
fogalmak (Atya, Fiú) magyar hálózatos szemantikai elemzéseivel,
a református énekeskönyv Istenhez forduló beszédének módját és
metaforahálózatát részletezĈ bemutatásával vagy a vallásos és a
vallásról szóló hétköznapi beszéd nyelvi jellemzésével.

942

GÖRFÖL TIBOR
1976-ban született Pécsett.
A Pécsi Tudományegye-
tem, a Pázmány Péter Ka-
tolikus Egyetem és a Szent
Atanáz Görögkatolikus Hit-
tudományi FĘiskola oktató-
ja, a Vigilia fĘszerkesztĘje.
Legutóbbi írását 2022. 10.
számunkban közöltük.
Josef Pieper:
1 és mérték1 ismeretében kimért és merev személyiség üdvözlésére
Tartás és mérték. In uĘ:
A négy sarkalatos erény.
(Ford. Görber Ágnes.)
Vigilia, Budapest,
1995, 139–191.
ESSZÉK
Megismerés
és boldogság
Dióhéjban Josef PieperrĈl
Ne Szókratésszel törĈdjetek — ezzel a címmel jelent meg a hatvanas
években Josef Pieper három tévéjátéka. Aki tudja, hogyan foly-
tatódik a platóni Phaidónból származó felszólítás, a Platón gon-
dolkodását a szélesebb közönséghez közelebb vinni próbáló té-
véjátékok szerzĈjérĈl is sok mindent megtud: „Ne Szókratésszel
törĈdjetek, hanem az igazsággal.” Josef Pieper könyveinek olva-
sóiban tagadhatatlanul könnyen kialakulhat az a benyomás, hogy
a rendszerint karcsú, rövid terjedelmĖ, rendkívül világos és finom
megfogalmazású kiadványok szerzĈje szinte teljesen kioltja magát
a megvilágítani kívánt igazság felmutatásának érdekében, elsĈ-
sorban valamilyen hagyomány megĈrzésére és továbbadására
törekszik, s ehhez szinte a történelmi kortól független nyugalmat
sugárzó, józan és a hĖvösség határát súroló eleganciával megfo-
galmazott fejtegetésekbe bocsátkozik. A sarkalatos és az isteni eré-
nyekrĈl (az okosságról, a bátorságról, a mértékletességrĈl és az
igazságosságról, illetve a reményrĈl, a szeretetrĈl és a hitrĈl) írt
könyveit keletkezésük idején Németországtól Indiáig, az Egyesült
Államoktól Japánig ma már elképzelhetetlenül nagyszámú közön-
ség olvasta — de rendszerint meglepetés érte azokat, akik a Tartás
készültek, amikor a népszerĖ és híres gondolkodóval találkoztak.
Pieper szinte élvezte, hogy ilyen esetekben aggodalmaskodás
nélkül a kedvenc koktéljából rendelt, akár többször is egymás után,
és számos más formában is jelét adta közvetlenségének, életsze-
retetének és kiterjedt érdeklĈdésének. Számos országba és egye-
temre hívták elĈadókörútra és vendégoktatói félévekre, s amikor
például a Stanford diákjainak beszélt néhány hónapig a középkori
filozófiáról, a heteit úgy osztotta be, hogy órái után minél elĈbb
az Egyesült Államok és környéke felfedezésére tudjon indulni, és
elĈfordult, hogy több száz mérföldes távolságokból éppen csak
hogy visszaért a következĈ hét elsĈ órájának kezdetére. „Ne Josef
Pieperrel törĈdjetek, hanem az igazsággal” — mondhatná valaki,
aki nem ismeri eléggé a német filozófust, csakhogy nem kevesebb,
mint három kötetben (igaz, csupán szĖk nyolcszáz oldalon) meg-
írt önéletrajza arról tanúskodik, hogy szívesen mesélt magáról, és
egyébként is feltĖnĈ, hogy egyéb könyveiben szintén milyen gyak-
ran fogalmaz egyes szám elsĈ személyben.
943
 Ami gondolkodói alkatát illeti, a münsteri egyetem tekintélyes
filozófia-professzora, Gerhard Krüger már Piepernek közvetlenül
a II. világháború után elindított habilitációs eljárása során lénye-
ges vonásokra mutatott rá: az értekezés szerzĈjéhez intézett ter-
jedelmes levelében méltatta a tudományos munka stiláris értéke-
it és gondolati mélységét, de aggódva hozta szóba, hogy a fiatal
(negyvenegy éves) filozófus mintha nem rendelkezne a „tudomá-
nyos eszköztárral” és a „tudós kutatásokhoz” szükséges akadé-
Josef Pieper:
2
miai hozzáállással.2 Magyarán nem a mások véleményének kriti-
Noch nicht aller Tage kai feldolgozásában és a klasszikusok beható tanulmányozásában
Abend. Autobiogra- megnyilvánuló kutatói viszonyulás jellemzi, nem bizonyos kérdé-
phische Aufzeichnungen sek történetét igyekszik feldolgozni, hanem maga az igazság fog-
1945–1964. Kösel-Verlag, lalkoztatja. Nem véletlen, hogy Josef Pieper sokáig elutasította a
München, 1979, 15. professzori kinevezést, és soha nem vett részt doktori értekezések
bírálatában. A filozófiának másféle mĖvelését tartotta fontosnak:
az ember és a világ valódi természetét próbálta feltárni, annak
alapján, amit a nagy hagyománynak nevezett, azok segítségével,
akiket „a régiekként” emlegetett, de oly módon, hogy egyenrangú
forrásként kezelte Platón és Aquinói Szent Tamás, Arisztotelész és
Eckhart mester nézeteit, és nem sokat adott arra, hogy mit mond
róluk a „szakirodalom”.
Sokféle elĈnnyel járt ez a fajta hozzáállás. Például azzal, hogy
Josef Pieper lemondott a filozófiai szaknyelv használatáról, és ele-
ganciájában is könnyen olvasható, precizitásában is esszészerĖ,
emelkedettségében is konkrét nyelvezetet alakított ki, amely sok-
szor közelebb áll a beszélt nyelvhez, mint a tudományos érteke-
3
Hans Urs von Balthasar: zések stílusához.3 Szintén elĈnyeként említhetĈ, hogy ily módon
Vorwort. In: Josef Pieper- vissza tudott hatolni olyan elgondolásokhoz, és újra fel tudott fe-
Lesebuch. Kösel-Verlag, dezni olyan meggyĈzĈdéseket, amelyeket a tudós kutatók egysze-
Müchen, 1981, 5–9. rĖen nem vettek észre. Pieper esetében ez Aquinói Szent Tamással
kapcsolatban nyilvánult meg a leglátványosabban. Egyik legkoráb-
bi irodalmi terve eleve egy Tamás fontos kijelentéseibĈl álló gyĖjte-
mény összeállítására vonatkozott, és Tamást mindig is a mestereként
emlegette (tragikusan fiatalon elhunyt elsĈszülött gyermekének is
4
Josef Pieper: a Tamás nevet adta). Ami viszont igazán érdekes, az az, hogy alig
Philosophia negativa. van olyan jelentĈs mĖve, amelyben ne szerepelne az a tamási kije-
Zwei Versuche über lentés, mely szerint „a dolgok lényegét nem ismerjük”, s amikor ezt
Thomas von Aquin. a tételt a világról és az emberrĈl kidolgozott egész filozófia közép-
Kösel-Verlag, pontjába helyezte, a Tamás-szakértĈk (például a kölni Tamás-In-
München, 1953. tézetet vezetĈ Josef Koch vagy a Notre Dame Egyetem tomistái)
csak a fejüket csóválták. Nem értették, miként lehet úgy beszélni
5
Lásd errĘl Matthew a „dolgok igazságáról”, hogy a teremtésre vonatkozó isteni tervet
Cuddeback: Josef Pieper vesszük alapul, azt állítva, hogy a dolgok igazsága elsĈdlegesen az
on the Truth of All Things isteni tervnek való megfelelésükben áll: ezt pedig csak Isten isme-
and theWorld’s True ri, belülrĈl, az ember nem, aki óhatatlanul kívülrĈl közelít hozzá.
Face. In: Bernard Ez a „negatív filozófia”4 azt állítja, hogy a teremtmények ugyan
N. Schumacher (szerk.): megismerhetĈk az ember számára, de a belsĈ magvukhoz hatoló

944
 A Cosmopolitan Hermit. tekintet olyan fénnyel találkozik, amely isteni eredetükbĈl fakad és
Modernity and Tradition megakadályozza teljes megismerhetĈségüket (a Philosophia negati-
in the Philosophy of Josef va második kiadása már Kiihatatlan fény címmel jelent meg).5
Pieper. The Catholic A pieperi gondolkodásmód elĈnyeként említhetĈ még, hogy
University of America már a harmincas években felfedezte az erények antropológiai je-
Press, Washington, D. C., lentĈségét, s részben a legendás kiadó, Jakob Hegner bátorítására
2009, 228–250. mélyreható értekezéseket írt az erényekrĈl. Az ötvenes évek végén
Elizabeth Anscombe nagy figyelmet kiváltó esszében tört pálcát a
G. E. M. Anscombe:
6
modern etikai gondolkodás felett, amelynek helyzetét teljesen kilá-
Modern Moral Philosophy. tástalannak tartotta; úgy vélte, legfeljebb Arisztotelész nyomán le-
Philosophy, 33 hetne megújítani az etikát, de ennek már nem járt utána.6 Mi, akik
(1958), 1–19. már tudjuk, hová vezetett ez a felvetés (például Alasdair MacIntyre
életmĖvében), magától értetĈdĈnek tartjuk, ami az ötvenes évek-
Josef Pieper:
7
ben egyáltalán nem volt magától értetĈdĈ, a harmincas években
Eine Geschichte wie ein pedig, amikor erényfilozófiai reflexióit papírra kezdte vetni Pieper,
Strahl. Autobiographische végképp nem volt az. Az erényekkel kapcsolatos gondolkodásának
Aufzeichnungen seit Ĉszinte komolyságát egyébként talán éppen az tükrözi a leghitele-
1964. Kösel-Verlag, sebben, hogy a szeretetrĈl csak a többi erényt követĈen mert írni,
München, 1988, 46. akkor is hatalmas elĈkészületek és hosszas fáradozások után.
Azt hiszem, Josef Pieper gondolkodásának gyengeségei is ehhez
Joseph Ratzinger:
8
az igényéhez kötĈdnek, ahhoz, hogy valami nagyon hagyományo-
Politik und Erlösung. sat, régit és változhatatlant mondjon ki az emberrĈl és a világról.
Westdeutscher Verlag, Teológusnak soha nem tartotta magát: leginkább a hagyomány
Opladen, 35–36. megvilágítójaként és továbbadójaként gondolt magára. A „régiek”
hagyományában viszont, amelyre lépten-nyomon hivatkozik, volt
Josef Pieper:
9
valami archaikus, amit nem volt mindig könnyĖ összeegyeztetni
Wie lernt der Mensch a kereszténységgel. A szakralitást hajlamos volt például szembe-
wieder sehen? In: Josef állítani a hétköznapisággal,7 s egy alkalommal Joseph Ratzinger
Pieper Werke. 8/1. kötet: is rápirított, amikor az emberi cselekvés és a keresztény társada-
Miszellen. Register und lomelmélet területét olyan szférának minĈsítette, amely független
Gesamtbibliographie. a kinyilatkoztatástól.8
Meiner, Hamburg, Mindenesetre Josef Pieper abban akart segíteni, hogy az ember
2005, 367–370. ismét megtanuljon látni.9 Az a nagyon is középkori meggyĈzĈdés
vezette ebben, hogy az embert a látás, a megismerés és a szemlélĈ-
Josef Pieper:
10
dés teszi boldoggá. Leghíresebb könyve, a Szabad idĈ és kultusz10
Szabad idĘ és kultusz. azt a teret akarja megóvni az ember számára, amelyben a mun-
(Ford. Györffy Miklós.) kára leszĖkülĈ modern életviteltĈl függetlenül a szabad szemlé-
MMA Kiadó, lésnek tudja szentelni magát. Vajon ki hisz ma neki ezen a téren?
Budapest, 2022. Aki azonban esélyt akar adni neki, arra bátorítóan hathat a bol-
dogságról írt könyvének mottója, amely arról tanúskodik, hogy
Josef Pieper:
11
nem valamiféle száraz ismeretanyagot akar kínálni boldogság cí-
Glück und Kontemplation. mén, hanem olyan fényt, amely minden elĈzetes elvárást felülmúl:
Kösel-Verlag, München, „A szemlélĈdés nem nyugszik, míg meg nem találja azt a tárgyat,
1979, 7. és 113. amely megvakítja.”11

945
 JOSEF PIEPER
A fordítás alapjául szolgáló
szöveg: Irdische Kontem-
plation. In: Josef Pieper:
Über die Schwirigkeit he-
ute zu glauben. Aufsätze
und Reden. Kösel-Verlag,
München, 1974, 171–177.
Földi szemlélĈdés
A boldogság itala a halál másik oldalán a szemlélés módján nyújt,
fog nyújtani végérvényes szomjcsillapodást — ez a meggyĈzĈdés
magától értetĈdĈ és kikezdhetetlen igazságnak számít a nagy ha-
gyományban. Ezt a végsĈ beteljesedésrĈl beszélĈ eszkatologikus
kijelentést azonban mindig úgy értették, hogy az evilági, földi em-
berrĈl is mond valamit. Mégpedig a következĈt mondja: a testben
létezĈ, történelmi ember végsĈ soron maga is látásra irányuló és
látásra vágyó létezĈ, olyannyira, hogy az emberi boldogság ponto-
san addig ér, ameddig a szemlélés.
ElsĈ pillantásra úgy tĖnhet, ez a gondolat oly távol esik az em-
berre irányuló mai gondolkodás útjaitól, hogy szinte abszurditás-
nak tĖnik. E helyütt ezzel a látszólagos abszurditással kell fog-
lalkoznunk. Több olyan elgondolás és elĈzetes meggyĈzĈdés jár
együtt vele, amely egyáltalán nem kézenfekvĈ. Együtt jár vele
például az az elgondolás, hogy az evilági embernek egyáltalán le-
hetĈsége van a szemlélĈ megismerésre, azaz nem kizárólag csak
a gondolkodás útján, nemcsak fogalmi erĈfeszítéssel és szellem
munkával tud megbizonyosodni a valóságról. Együtt jár vele az az
elgondolás és elĈzetes meggyĈzĈdés, hogy létezik az egyszerĖ pil-
lantás és tekintet ünnepe. Ha valaki vitatja ezt, nyilvánvalóan nem
tudja elfogadni azt a tételt, mely szerint a szemlélĈdés teszi bol-
doggá az embert. Ugyanakkor látnunk kell, hogy e tagadás súlyos
következményekkel jár, olyanokkal, amelyek a politika valóságá-
ban is éreztetik hatásukat. A munka totális világa például azért is
embertelen, mert ebben a világban az ember szellemi egziszten-
ciájával együtt munkásnak számít, aki megszakítani meg tudja a
tevékenységét, de pihenésre nincs módja.
Szintén fontos az az elĈzetes meggyĈzĈdés, hogy nemcsak a túl-
világi szemlélés aktusának van elĈzetes evilági formája, csíraszerĖ,
kezdetszerĖ alakja, hanem valamiképpen a szemlélés tárgyában, a
boldogság isteni italában is részesednünk kell a földi szemlélĈdés
révén, még ha csak tökéletlen formában is. Mivel a világ teremt-
mény, creatura, ezért Isten jelen van a világban. Hogy Isten a vilá-
gon kívül létezik, az nem keresztény elgondolás, hanem a felvilá-
gosodás terméke. Mivel tehát Isten nincs távol a világtól, valóban
a tekintete elé tud kerülni a dolgok mélyére hatoló tekintetnek.
Boldogító azonban, boldogságot hozó csak a szeretet által lehet a
látás. Ebben a megállapításban nincs semmi romantikus: puszta
tényt rögzít. Csak annak a szemlélése teszi boldoggá az embert,
amit szeret, és a szemlélĈdés fogalmához szervesen hozzátartozik,
hogy szeretetteljes, tárgyát elfogadó figyelembĈl fellobbanó látás
— ennek jóvoltából pedig gyakorlatilag teljes körĖ fogalommeg-
határozással pontosan rögzíthetĈ a szemlélĈdés átfogó és csorbí-
946
tatlan jelentése. Ha elfogadóképességünk, vagyis szeretetünk a
végtelen, az isteni szomjcsillapításra irányul, amely alapjainál fog-
va mindent áthat, ami létezik, és ha ez a szeretett valóság feltárul-
kozik a lélek szeme elĈtt, amely egészen közvetlenül, teljes nyu-
galommal megpillantja, akár csak egyetlen szempillantás erejéig,
akkor, és csakis akkor következik be teljes értelemben vett szem-
lélĈdés.
Talán azonban fontosabb, hogy azt is kimondjuk: ilyen esetben
mindig bekövetkezik a szemlélĈdés. A szemlélĈdésrĈl szóló régi ta-
nításban ugyanis pontosan az tĖnik figyelemreméltónak számom-
ra, hogy az isteni szomjcsillapítás boldogító megpillantása minden,
bármi alapján lángra lobbanhat, amivel az ember szembekerül, s a
legjelentéktelenebb dolog is kiválthatja. A szemlélĈdésnek a legke-
vésbé sem feltétele kerengĈ és kolostori cella. Ami a legfontosabb
a szemlélĈdésben, az annak az embernek az életében is megvaló-
sulhat, aki nem is hallott még szemlélĈdésrĈl, s ezért valószínĖleg
sokkal gyakrabban megvalósul, mint ami a modern emberrĈl alko-
tott átlagos képhez illene.
A szemlélĈdésnek ezek a feltĖnésmentes formái azonban olyan
természetĖek, hogy nemcsak azt igénylik, hogy figyelmesebben
elgondolkodjunk róluk, de bátorítást is. Fontos, hogy kifejezett bi-
zonyosságot kapjunk arról: a mindennapok során adódó tapasz-
talataink közül is soknak joggal tulajdonítható mindaz az emelke-
dettség, amelyet mindig is méltán állítottak a szemlélĈdésrĈl. És
abból a szempontból is szükségünk van megerĈsítésre, hogy jog-
gal gondoljuk: az ilyen tapasztalatok azért boldogítóak, mert való-
ban a tökéletes öröm sejlik fel és kezdĈdik meg bennük.
E ponton elsĈsorban arról kell beszélnünk, hogy a teremtés dol-
gait a szemlélĈdés módján is láthatjuk. Az érzékszerveinkkel befo-
gadható dolgokra és a fizikai szemünk látására gondolok. Teljesen
konkrét, egészen konkrét dolgokról van szó. Ha valakit sokáig kín-
zó szomjúság gyötört, végül hozzájut innivalóhoz, és a zsigereiig
hatolóan átérzi, hogy felüdül, majd azt mondja: micsoda pompás
dolog a friss, hideg víz — akkor talán, függetlenül attól, hogy tu-
datában van-e, már megtette az elsĈ lépést a szeretett valóság azon
szemlélése felé, amely nem más, mint maga a szemlélĈdés.
Mennyire pompás a víz, a rózsa, a fa, az alma! Ilyesmit józan
állapotban nem szokott mondani az ember anélkül, ne kijelentésé-
ben ne rejlene ott a csírája egy olyasfajta elfogadásnak, amely túl-
nyúlik azon, amit közvetlenül mond, amit a szavak szintjén dicsér,
olyasfajta elfogadásnak, amely a világ alapját érinti. Felemeljük a
fejünket mindennapi veszĈdségeink közül, s egyszer csak meglá-
tunk egy felénk forduló arcot, ugyanebben a pillanatban pedig be-
látjuk, hogy jó, szeretetreméltó, IstentĈl szeretett minden, ami van.
Efféle bizonyosságokban pedig, amelyek alapvetĈen mindig csak
egyvalamit és mindig ugyanazt közvetítik: hogy a világ rendben
van, minden eléri a célját, a dolgok alapjánál minden ellenére mégis-

947
csak béke és sértetlen pompa van, semmi és senki sincs elveszve,
Isten (ahogyan Platón mondja) kézben tartja mindenek kezdetét,
közepét és végét — efféle nem elgondolt, hanem szemlélt, közvet-
lenül átélt bizonyosságokban, az egész létezés isteni megalapozott-
ságáról és az egész létezés felĈl kezeskedĈ isteni jótállásról szerzett
bizonyosságokban akkor is részünk lehet, ha a legjelentéktelenebb
dolgokra vetül tekintetünk, feltéve, ha a szeretet élteti. Ebben az
esetben pedig a szó valódi értelmében szemlélĈdés történik. És nem
is szabad visszarettennie attól, hogy valóban szemlélĈdés legyen.
A teremtett világnak ebbĈl a fajta szemlélésébĈl táplálkozik
minden valódi költészet és minden valódi mĖvészet, amelynek
mindig az a lényege, hogy dicsér, magasztal, túlemelkedve a pa-
naszon. Aki nem tudja átélni ezt a fajta szemlélĈdést, a költésze-
tet sem tudja megközelíteni költĈi módon, vagyis az egyetlen ér-
telmes és elfogadható formában. A mĖvészetek elsĈsorban azért
nélkülözhetetlenek és létfontososságúak az ember számára, mert a
jóvoltukból nem merül feledésbe és életben marad a teremtés kont-
emplatív szemlélése.
E ponton érdemes kitérnünk Gerard Manley Hopkins naplói-
ra, amelyekben egymást váltják a földi szemlélĈdésrĈl tanúskodó
bejegyzések; Hopkins szinte nem is beszél másról. Ez a mérhetet-
len lelki törékenységével együtt is Akhilleusz-szerĖ költĈ szenve-
délyes figyelmet szentelt a látható világ inscape-jeinek, azaz „bel-
alakjainak”. Nem azért, hogy realista igénnyel aprólékosan leírjon
mindent, amit lát, hanem azért, hogy valóban észre tudja venni
Isten alkotásainak roppant sokrétĖ gazdagságát.
Arról beszél, ahogyan a láng, mely „fényesebb és simább felü-
letĖ, mint az üveg, a selyem vagy a víz”, „egyetlen hosszú lobo-
gó formáját öltve és a kocsisok ostorát idézĈ hullámmozgással
örvényszerĖen” felfut elszáradt szulákbokrok halmán; a „domb-
hátról” beszél, mely „test nélküli, halovány, aranyszínĖ bĈr”; a
cédrusról, melynek ágai „a varjútoll vízszintes rajzolatához hason-
lóan finom hullámokkal és rezdülésekkel feszülnek a fénynek”;
„a folyékony benyomást keltĈ árpaföld keskeny sávjairól”; egy-
szer kora reggel feltĖnik elĈtte a „ló belalakja”, ahhoz hasonlóan,
ahogyan Szophoklész is leírta abban a kórusban, amely a sziklán
megtörĈ hullám átcsapásához hasonlítja a lovat. Ugyanígy beszél
a Rhône gleccserérĈl, a kócsag szárnyalásáról, a zsenge szil lomb-
járól, a páva kiterjesztett tollazatáról, a felhĈk és a folyóvíz szünte-
lenül változó alakjáról.
Ezek a pontos feljegyzések nemcsak arról tanúskodnak, hogy a
szemlélĈdésnek nem kell kioltania a látható valóságot, s nem kell
felülemelkednie rajta, például úgy, hogy azonnal „szimbolikus”
formákba menekül; a szemlélĈdés tekintete ugyanis egyenesen a
dolgok belsĈ középpontjára irányul. Ebben a mélységben viszont
mindaddig elrejtett, végtelen vonatkozást fedez fel, és a szemlélĈ-
dés voltaképpeni eseménye csak ezáltal következik be.

948
 De hogy mi jelenik meg ilyenkor a lélek szeme elĈtt, arról még
senki nem szolgált kielégítĈ felvilágosítással szavak formájában.
A Föld idĈszámításától függetlenül lobogó éjszaki fény tüze, amely
mintha „az utolsó ítélet napjára (…) lenne datálva”, „elragadtatott
borzongással” tölti el a szemlélĈt. Mit lát valójában? — „Nem hi-
szem, hogy valaha láttam szebbet, mint a harangvirág, amelyet az
imént figyeltem; a virág jóvoltából tudok az Úr szépségérĈl.” Mi
a tartalma annak az üzenetnek, amely kiolvasható a szirmait bon-
tó teremtmény szemlélésébĈl? Egyetlen szóval sem beszél errĈl a
költĈ. — Ez a szemlélĈdés lényegéhez tartozik: nem fejezhetĈ ki
szavakkal, a lélek legbelsĈ szobájában történik meg, nincs külsĈ
szemlélĈje, és lehetetlen „lejegyezni”, mert a léleknek semmilyen
képességét nem hagyja szabadon, mindegyikre igényt támaszt.
Az érzékletes ábrázolás izzó pontossága nemcsak azt igazolja,
hogy a földi szemlélĈdés tekintete mennyire tiszteletben tartja és
megĈrizni próbálja a világ dolgainak láthatóságát. Egyenesen azt
feltételezhetjük, hogy a konkrét jelenségek iránti tiszteletet csak
fokozza a létezĈk és a dolgok értelemadó isteni alapja felé tartó
szemlélĈdĈ mozgás. Életére visszatekintve az idĈs Chesterton azt
mondta, mindig is az volt a meggyĈzĈdése, „az a szinte misztikus
meggyĈzĈdése, hogy csodaszámba megy minden, ami létezik, s
minden tapasztalat belsĈ lényege szerint elragadtatást hoz magá-
val”. Ez a merész állítás több mindent kifejez: minden dolog alap-
jánál isteni eredetinek jele húzódik és rejlik; aki megpillantja, látja,
hogy az adott dolog és minden létezĈ felfoghatatlanul jó; látja, és
ettĈl boldog lesz.
És ez a földi teremtés kontemplációjáról szóló tanítás teljes
tartalma.

Görföl Tibor fordítása

949
 MAI MEDITÁCIÓK

HANNES BÖHRINGER Az asztal terítve

1948-ban született Hil- A terítĈ túl rövid, az asztal túl hosszú. Kell nekünk egyáltalán asz-
denben. Német ¿lozófus, talterítĈ? Az asztal ahogy van, már jól néz ki. Nem kell lepel alá
aki hazájában a mĦvé- rejteni. Az asztallap lakkozott, folt nem marad rajta. Az asztalnak
szet¿lozó¿a élvonalbeli nincs szüksége védettségre.
mĦvelĘjének számít, de A mai nap nem olyan, mint a többi. Jobb ruhát veszek föl. Meg-
tanított az Egyesült Ál- mutatom, hogy ez a nap különleges. És a választékos öltözet en-
lamokban, Párizsban és gem is erre emlékeztet. MegerĈsít, megtámogatja a hangulatomat.
Budapesten is. – A fordí- Ezért aztán az asztalnak is kell öltözet, noha már magában is szép.
tás kéziratból készült. A szövet eltakarja az asztal csupaszságát, merĈ funkcionalitását és
egyesíti azok emelkedett hangulatát, akik körülülik. A terítĈ azon-
ban túl rövid. Nem tesz semmit. Veszünk két asztalterítĈt, amelyek
átfedik egymást, mindkettĈ fehér. Így nem tĖnik fel, hogy kettĈbĈl
áll. Mosottak és vasaltak. De mégsem tĖnt el róluk a korábbi ünne-
pek minden foltja és nyoma. Megsápadtan és kimosva még ott van-
nak. De ez sem tesz semmit. Az asztalterítĈ frissen mosott és vasalt,
és emeli a hangulatot. Tökéletlenségében a folttalanra, tisztára utal.
A mĖvészet a hiánnyal és az ünneppel veszi kezdetét. Valami hi-
ányzik. A puszta köznap nem elég. Támaszkodnia kell az ünnepre.
Ez kiegyenlíti a hétköznap hibáit; azt, hogy nem lehet az életet tartó-
san magasra hangolni. A puszta élet nem elegendĈ. Azon túlmenĈre
gondolok, mint ami éppen itt van és ahogyan van. Megpróbálom
megjavítani, kiegészíteni. Hiányosságának felismerése nyomán ki-
küszöbölésérĈl gondolkodom. Ezek a javítások, fokozások funkcio-
nálisak és dekoratívak. A funkció puszta mivoltában is hiányos és a
díszítés vágyát kelti.
Gottfried Semper:
1 Az emberrĈl hiányzó szĈrmét ruházat egyenlíti ki. A prém- vagy
Der Stil, Bd.1: szövetdarabokat összevarrják. A végesség és a fércmĖ, a szegélyek,
Die textile Kunst. a varrás hiányosságai díszítik és ezáltal elrejtik, szinte láthatatlan-
Verlag für Kunst und ná teszik. Az ornamens ennek dekoratív végtelenséget kölcsönöz.1
Wissenschaft, Frankfurt, A terítĈ azonban mindig túl rövid. Valami mindig kilóg. Az elfedés
1860, § 8 és 18. csupaszságról, hiányról és hibáról árulkodik.
Szétszórt, széthullott vagyok, ködös felhĈ, és ebbĈl gondolatokat
kell szĈnöm, melyek tartósak lesznek. A világ az én agyszövedé-
kem. Régi és új rostok csavarodnak a szálai között. A felhĈ vonalak-
ra szĖkül. A szálakból egy szövedéknek kell elĈállnia, amit rávet-
hetek arra a tárgyra, aminek a leírására törekszem. A leírás hivatott
annak a lyuknak a lefedésére, ami akkor jön létre, ha egy tárgy kér-
désessé vált. Ám a terítĈ mindig túl rövid. Nem ér végig, nem zárja
el a lyukat, további terítĈkre van szükség.
Az emberek erĈfeszítéseket tesznek a hiány kiküszöbölésére, a te-
rítĈk lyukainak betömésére, ám a hiányt többnyire csak odább tol-
ják. A lyukak egy másik helyen újra mutatkoznak. Szerencsés eset,

950
 ha valaki egyáltalán nem szenved hiányt semmiben. Ezért is kíván-
tak régen az új háztartás számára a bĈséget (Hülle und Fülle), többet
az éppen elég ételnél, öltözetnél, hajléknál, többet a puszta életnél.
A terítĈ, a lepel, a borítás ruha, lakás. Szorosan veszi körül a testet
és mégis elegendĈ játékteret hagy a mozgásnak. Óvja a testet a hi-
degtĈl és a hĈségtĈl. Az öltözet mérsékli a test melegét és az egyes
ember másoknak való kitettségét. Az öltözet védelmében a személy
szabaddá válik. Megmutatkozhat anélkül, hogy felfedné magát.
Így borítja be az asztalterítĈ az asztal körül összegyĖlt vendé-
geket és vendéglátókat és hangolja közösre hangulatukat. A terítĈ
azonban pusztán csak egy kendĈ, egy jel, egy ígéret. Nem éri el,
nem fedi el a valóságot. Ezért rángatják és húzzák ide-oda.
Az antik filozófia egy nagy terítĈt vetett a világra; a szakadékra,
amit világnak nevezünk — a matematika, ész, nyelv, szükségszerĖ-
ség, okság, igazságosság és némi véletlen mintáiból szĈve. Ez a koz-
mosz: világ, rend, ékesség eggyészĈve. Szabadság is elĈfordul ben-
ne. A helye a városban van: a világ kicsiben. A szövedék azonban
nem hagy elegendĈ játékteret. Rend és igazságosság dominálnak.
A kozmoszt borító terítĈ túl szoros. A véletlen, elkerülhetetlen
zĖrzavar, nyomorúság és szabadság nagyobb játékteret kívánnak.
Ezért fordítja ki ruhává a terítĈt a kereszténység. A szilárd borítás
úti öltözetté válik. A világ elmúlik. És mi keresztülmegyünk rajta.
Tartózkodásunk átmeneti. Az átmenet során a világ gondozandó
és kibírandó. A világ temporálissá válik, történelemmé. A keresz-
tények folytatják Izráel elbeszélését. Megismétlik történetét naggyá
növelve: kivonulás Egyiptomból és sivatagi vándorlás a világ vége,
a Menny kibontakozása felé. Ezért mindenkor indulásra késznek
kell lenni, úti felszerelésben kell enni és aludni.
A terítĈ túl rövid. Didergek alatta. Mozognom kell. Úti öltözetnek
elmegy. Menet közben felmelegszem. Mindenki mozog. Mindenki
a céljai felé igyekszik, és közben fellök másokat. Mindenki magához
húzza a melegítĈ terítĈt és elhúzza másoktól. Mindenki vétkessé vá-
lik. Nem adja meg másoknak azt, amivel tartozik nekik.
Az emberiség tĈke-takarója túl rövid. Adósságokat csinál, ame-
lyeket egyre kevésbé képes fizetni. Adósbörtönben ül és nem képes
már problémái megoldására anélkül, hogy ne csinálna még nagyob-
bakat. Mozgásszabadsága korlátozottá vált. Itt már csak egy nagy
váltság, megváltás segít, egy új szövetség Isten és népe között; ki-
2
Lk 10,38–42; váltás az adósszolgaságból, új távolságtartás a világtól, újra elnyert
Meister Eckhart: mozgalmasság és szabadság, mivel az ember magasabb szolgálatba
Predigt 86. Intravit Iesus lépett, Isten „szolgájává” vált. A szolgálat a felebarát szolgálata.
in quoddam castellum. Jézus meglátogat két nĈvért. 2 Az egyik, Mária, a lábainál ül és
In: Werke, Bd. 2. szavait hallgatja. Márta, a másik, gondoskodik a háztartásról és azt
(Szerk. Niklaus Largier.) mondja: „Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Meister Eckhart számá-
Deutscher Klassiker ra Márta és Mária az aktív és a kontemplatív életet testesíti meg. Me-
Verlag, Frankfurt, lyik a jobb? Az aktív, mondja. Végül Mária is „szolgálni” fog. Meis-
1993, 208–229. ter Eckhart az adott helyzetet metaforikusan értelmezi. Jézus egy

951
 „váracskába” (castellum) érkezik. Ez a lélek várkastélya. Itt fogad-
ja Ĉt Márta, egy nĈ, a házában. Egy szĖznek kell lennie. Különben
nem fogadhatná. SzĖznek lenni annyit jelent, mint férjezetlennek,
különállónak, szabadnak, egyedülállónak, önmagáról és a világról
leváltnak lenni. Ezért tehát mindenkinek szĖzzé kell válnia ahhoz,
hogy termékennyé válhasson. A jótettek szĖzies születések. Mártát
és Máriát Meister Eckhart Mária istenanya követĈinek tartja. Má-
ria azt mondja az Úr Angyalának: „Ímhol az Úrnak szolgálója” (Lk
1,38), szĖz és szolgáló.
Egy szegény, elárvult lány elindul és elajándékozza utolsó hol-
mijait, amit a testén visel. Megszabadul minden magántulajdontól.
Amikor az erdĈben éjszaka utolsó ingét is odaadja, a csillagok az
Kinder- und
3
ölébe hullanak, új inggé, a legfinomabb kendĈvé válva: csillagtal-
Hausmärchen gesammelt lér. 3 A szegény kislányra az Ég királynĈjének csillagpalástja borul.
durch die Brüder Grimm. A csillagok lehullanak az égbĈl, a világnak vége, a Mennyek orszá-
(Szerk. Heinz Rölleke.) ga kezdetét veszi. A lány Mária védĈ palástja alá menekült. Máriá-
Insel Verlag, Frankfurt, vá vált. Ez a terítĈ nem rövid. A ruhának végtelen redĈje van, ha az
2003, 590sk. ember minden mást levetett.
A keresztény történet lyukacsos; vannak helyei, amelyeket kiszí-
neznek, kifoltoznak és kidíszítenek; toldalékok, legendák. Hogyan
nĈtt fel Jézus, hogyan született? A hit azt jelenti: Ĉt, a Krisztust be-
bocsátani a lelkembe, megfoganni mint Mária, szĖzként és szolgá-
lóként, lánnyá válni. A szentek legendái itt kezdĈdnek és díszítik a
szegélyt.
De mi a keresztény alapszövet? A korforduló, a megfordított ta-
karó, az öltözet, minden nép és minden egyén megszabadítása a
természetes élet adósságából, kiváltás az adósszolgaságból, Isten
emberré létele és halála helyettesítĈ áldozatként mint bĖnözĈ a ke-
reszten, e megbotránkoztató esemény révén a régi és új Szövetség, a
tüposz és ellentüposz ígérete és beteljesítése az új fordulata és foko-
zása, hosszanti és keresztszálak az idĈ szövĈszékén. A történések a
régi Szövetség hosszanti hordszálaira mint ígéretek vannak felfĖz-
ve, hogy beteljesüljenek, amikor eljĈ az idĈ, kinyílik a szádnyílás és
a vetélĈ a keresztfonállal átvetülhet.
Ádám és Éva esznek a Tudás fájáról, látják, hogy mezítelenek és
csupaszságukat fügefalevelekkel fedik be. Isten azonban ruhát ké-
szít nekik állatbĈrbĈl (Ter 3,21), amikor kiĖzi Ĉket a Paradicsomból
egy verítékkel és fájdalommal teli világba. „Ismeretes — írja Ha-
mann —, hogy a mózesi történetnek és isteni elbeszélésnek ebben
a csekély körülményében prófétikus vigasz és kinyilatkoztatás rej-
4
Johann Georg Hamann: lik, amit egy keresztény érezhet, míg egy szabadgondolkodó nem.”4
Tagebuch eines Christen. Az irhából készült öltözet az ígéret, amit a Messiás mint Isten Bárá-
In: Sämtliche Werke, Bd.1. nya, az áldozati bárány teljesít be. Aki Krisztusba keresztelkedett,
(Szerk. Josef Nadler.) írja Szent Pál, az magához és magára öltötte Ĉt (Gal 3,27; 2Kor 5,4),
Thomas-Morus-Presse kereszténnyé vált. Aki ilyen, az szeretetszolgálatot vállal és az Úr
im Verlag Herder, szolgálója lesz a hegyen vagy a völgyben (Máriahegyen vagy Má-
Wien, 1949, 19sk. riavölgyben). Mindegy hol. Mert Isten leereszkedése a világ nyomo-

952
 Irodalom: rúságába átfordítja a magasat és az alacsonyt, és egymásba fordítja
Raymond-Léopold Ĉket. Az alacsony a magasat magába fogadja.
Bruckberger: Maria Megint csak egy nĈ, akinek a neve Mária, Mária Magdaléna az,
Magdalena.Schwann, aki Krisztus sírját üresen találja. Az üres sír, a halál és feltámadás
Düsseldorf, 1954; Robert marad a kereszténység nyitott helye, a fogadás tárgya. Isten halott
Eisler: Weltenmantel und és a leginkább élĈ: feltámadt. Legendák szövik tovább Mária Mag-
Himmelszelt. C. H. Beck, daléna életét. Kormányos nélküli hajó viszi át a tengeren Marse-
München, 1910; Ellen ille-be. Úgy tartják, hogy Provence-ban éri a halál, mezítelenül és
Harlizius-Klück: Weben mindenütt szĈrtĈl borítva, csupaszon és egyúttal befedve. Irhából
Spinnen. In: Wörterbuch nĈtt számára öltözet.
der philosophischen A terítĈ túl rövid. Nem mindenkit melegít. Mindenki rángatja.
Metaphern. (Szerk. Ralf Ruhaként átmenetileg alkalmas. Átmeneti az elĈkészítés, amíg min-
Konersmann.) Wissen- den és mindenki itt nem lesz. Asztalt teríteni. Hiány és hiba minde-
schaftliche Buchgesell- nütt. És aztán: már meg is van terítve, és több van, mint ami elég.
schaft, Darmstadt,
2007, 498–518. Tillmann J. A. fordítása

A VIGILIA KIADÓ ÚJDONSÁGA

JAN ANDRZEJ KLOCZOWAKI
A misztikus ember útjai

Mi a misztika, és kik a misztikusok? Vajon mindenki misz-

tikus útra van-e hivatva a kereszténységben? Léteznek-e
egymástól eltérĈ formái és módjai ennek az életstílusnak?
Fenyegetik-e veszélyek, és vannak-e olyan tévútjai, ame-
lyek kerülendĈk? A hazájában rendkívüli tekintélynek ör-
vendĈ domonkos szerzĈ hatalmas forrásanyagra támasz-
kodva, átfogó történelmi távlatban és a hívĈ életet táplálni
tudó elemzésekkel világítja meg a keresztény misztika
legnagyobb kérdéseit.
Ára: 3.800 Ft

Megvásárolható vagy megrendelhetĈ:

1052 Budapest, Piarista köz 1. Honlap: www.vigilia.hu
Telefon: 36-1-486-4443 E-mail: vigilia@vigilia.hu

953
 NAPJAINK
A KÖZBESZÉDRćL KÉTFÉLE
MEGKÖZELÍTÉSBEN
Kulturális és nyelvi átalakulás, de leginkább ha-
nyatlás világában élünk. Ennek elidézĈi és kö-
vetkezményei a végletes ellentétek. Nemzetközi
(európai) szinten megfigyelhetĈ az interkulturá-
lis ismeretek, a kulturális relativizmus által han-
goztatott tolerancia, a más kultúrákkal szem-
beni nyitottság és ezzel szemben a saját kultúra
elhanyagolása, sĈt sok esetben leváltása, ahogy
errĈl a következĈkben szó is lesz. A legtöbb or-
szágban két párbeszédképtelen, kibékíthetetlen
részre szakadt a társadalom. Hogy egy klasszi-
kust, Madách Imrét idézzem:
Negyedik polgár:
Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,
Vagy a Homoiusiont?
Ádám:
Ezt nem értem. —
Lucifer:
Ne valld be, ez most itt a fĈ dolog.
Negyedik polgár:
Lám, kétkedik, ez is hamis hitĖ.
Többen:
El tĈlük, el, zárkózzunk házainkba. —
Átok reá, ki nékiek fedélt nyújt.
Egyik részrĈl a szüntelen segítés, felzárkóz-
tatás hangoztatása, másik részérĈl a minden pil-
lanatban és helyzetben feltörĈ türelmetlenség,
(mikro)agresszió. Az egyetemeken, a szabad gon-
dolkodás intézményeiben is felütötte fejét az ál-
dozatiság folyamatos hangsúlyozása: még véletle-
nül sem szabad senkit megsérteni, nem hangozhat
el félreérthetĈ kijelentés — viszont mindenbe min-
dent bele lehet magyarázni, és akkor kötelezĈ elég-
tételt venni, fejeket követelni. Ugyancsak kibékít-
hetetlen ellenét tátong egyes tudományágakban
az úgynevezett hagyományos és modern, vagy a
nemzetközi és nemzeti tengely mentén, s ezt igye-
keznek a tudománytól idegen ideológiákkal és tu-
dománymetriával alátámasztani.
Ez a kulturális és nyelvi átalakulás, legin-
kább hanyatlás kapcsolatba hozható az ideoló-
giai, vallási, politikai, gazdasági és uralmi össze-
ütközésekkel, válságokkal.
„Az Atlantiszon túl lehúztok egy vécét, Eu-
ropaé-ban sárhegyek emelkednek”, hangzik el
többször is egy új magyar Tragédiában, Józsa
Péter Pál Agón címĖ opera-oratóriumában.
A dekonstruált anyanyelv
Bizony nem elég, hogy szórványban, diaszpórá-
ban és a mai magyar beszédben elvesznek sza-
954
vak, lassan már ragok is („szeretem fasírt”), ez-
zel játszva, de talán veszélyeztetve is a nyelvet,
hanem most már más társadalomtudományok
mintájára a nyelvtudomány is nekimegy az
anyanyelvnek. A nyelvmĖvelést már korábban
kirekesztették, mert áltudománynak, sarlatán-
ságnak nevezték, most viszont kiderült, hogy
divatos nemzetközi kutatások szerint magyar
nyelv és anyanyelv voltaképpen nincs is.
A nyelvi ideológiákat kutató posztmodern de-
konstruktivisták megkérdĈjelezik a néven neve-
zett nyelvek létét. Szerintük nincsenek „egymás-
tól elkülönülĈ nyelvek”. Azt vallják, hogy puszta
konstrukció, megkérdĈjelezik, hogy „egy igazi
nyelvnek tiszta és éles határai lennének, valamint
olyan módon strukturált szókészletbĈl, gramma-
tikai és hangrendszerbĈl épülne fel, hogy azok-
kal dolgokra lehessen hivatkozni”. Az „érvé-
nyes” nyelvészet szerint konkrét nyelvek nem
léteznek, tehát nincs angol, német, bengáli, és
tegyük hozzá: magyar nyelv sincs, ezek pusztán
„ideológiai konstrukciók, amelyek történetileg
a nemzetállamok 19. századi megalakulásához
köthetĈk, amikor az ágenciától és az egyedi in-
tervenciótól független nyelvek elképzelése egy-
befonódott a néplélek esszenciájára alapozott
egymástól való megkülönböztetésével…” (Az
ágencia az eredeti szövegben arra utal, hogy ma
már szinte akadémiai elvárás egy tanulmány-
ban homályos kifejezéseket használni.) De visz-
sza a dekonstruálókhoz, azaz a lebontókhoz!
A nyelvek kijelölésével, megkülönböztetésével,
leírásával, kodifikálásával (normalizálásával,
nyilván beleértve a helyesírást is) „a nyelvtudo-
mány vezetĈ szerepet játszott az európai nemze-
tállam létrejöttében, illetve birodalmak szerve-
zésében és terjeszkedésében… A néven nevezett
nyelvek tényszerĖsége a mai napig magától ér-
tetĈdĈ maradt az intézményi alapelvek és gya-
korlatok döntĈ részében…” Ha jól értem, akkor a
19. századi nyelvtudomány a nyelvek leírásával,
szabályozásával, a nyelvi mĖveltség és az akadé-
miák (!) létrehozásával és terjesztésével (talán az
iskolai oktatásával is) nacionalista és birodalmi,
azaz hódító érdekeket szolgált, és ennek máig
ható (nyilván káros) következményei vannak. Az
eredmény, hogy a nyelv hagyományos felfogása
„nagyerejĖ ideológiai alkotmány: a modern kor-
mányzati rendszerek eszköztárának meghatá-
rozó eleme, széles körben érvényesítik…, és
szenvedélyes személyes kötĈdés tárgyául szol-
gálhat.” Micsoda szörnyĖség, hogy a nyelvet szé-
les körben érvényesítik, sĈt szenvedélyes (azaz
érzelmi) kötĈdés tárgya. A korábbi világ multi-
kulturalizmusa is meghaladott, mert helyén szu-
perdiverzitás (más szerzĈnél: interdiszkurzivi-
tás) van, „roppant mértékben megnövekedett a
migrációban résztvevĈ kategóriák száma: nem-
csak a nemzetiség, az etnikai hovatartozás, a
nyelv és a vallás alapján történik a csoportalko-
tás, de a migráció indítékai, sémái és útvonalai,
a befogadó társadalmak (…) törekvései…” is. Az
idézetek forrása: Jan Blommaert holland és Ben
Rampton angol nyelvész tanulmánya, melynek
címe is beszédes: Nyelv és szuperdiverzitás (Repli-
ka 119–120 [2021], 193–219.).
A szerzĈk nincsenek egyedül ezzel a felfo-
gásukkal. Álláspontjuk szerint a nemzeti nyel-
vek kijelölése valójában ideológiai homogenizá-
ció, mert nem nyelvek vannak, hanem szub- és
transznacionális stílusok és regiszterek. Ezért a
mai nyelvész feladata: a nemzet és a nép fogal-
mának kritikai elemzése, az elkülönülĈ „nyel-
vek” ideáljának dekonstrukciója (lebontása). Az
„anyanyelv”, az „anyanyelvi beszélĈ” jelentĈs
ideológiai erĈvel bír, éppen ezért semmi keres-
nivalója nincs a nyelvtudomány eszköztárában,
inkább azzal kell foglalkozni, hogy az emberek
hogyan alkalmazzák a különbözĈ nyelvi for-
mákat, amikor egyes csoportoktól elszakadnak,
másokkal közösséget vállalnak, s hogy életük
során milyen pályát jár be a csoportokkal való
azonosulásuk.
Hogy azért a másik oldalról is idézzek, hoz-
záteszem, hogy Gad Saad A parazita elme. Ho-
gyan pusztítják a fertĈzĈ eszmék a józan észt címĖ,
most megjelent könyvében (MCC Press, Buda-
pest, 2022) villámgyorsan terjedĈ fertĈzĈ esz-
mékrĈl (például társadalmi konstruktivizmus)
ír: „Az emberi agy parazita vírusai közé sorolom
a posztmodernizmust, a radikális feminizmust
és a társadalmi konstruktivizmust, amelyek
ugyanabban a fertĈzött ökoszisztémában van-
nak jelen: az egyetemeken (…) Ĉrültségekkel fer-
tĈzik az agyunkat”. S odáig jut, hogy „az egye-
temi campusok sötétségét” emlegeti. Alan Sokal
(2008) pedig „intellektuális imposztorokként”
említi azokat a „posztmodern értelmiségieket”,
akik visszaélnek a tudománnyal (Intellektuális
imposztorok. Posztmodern értelmiségiek visszaélése a
tudománnyal. Typotex, Budapest, 20082).
UgyanebbĈl a tudományos ideológiai alap-
állásból (vagyis a konstrukcionizmusból) fa-
kadt, hogy az 2014-ben létrehozott és 2018-ban
gyorsan meg is szüntetett, de azért jó sok állami
pénzt elherdált Magyar Nyelvstratégiai Intézet
egyik konferenciáján egy nyelvész kijelentet-
te: olyan, hogy anyanyelv, olyan, hogy magyar
nyelv nincs, ez puszta konstrukció. A konferen-
cián nyelvmĖvelĈk már nem vehettek részt.
Az akadémiai nyelvészeket a tévedhetetlen
mindentudás jellemzi. Azonban a Dunning–
955
Kruger-hatásnak nevezett jelenség szerint a té-
vedhetetlen és folyamatosan nyilvánosságra
hozott magabiztosság egyenesen arányos a tu-
datlansággal. Merthogy a tudománynak nem-
csak újítónak, kísérletezĈnek, hanem befogadó-
nak, értékek ĈrzĈjének és átadójának is kellene
lennie, valamint mindig készen kellene állnia
az álláspontok ütköztetésére és egyeztetésére.
A keleti bölcsek régóta tudják: „A tudomány az,
ha valaki tudja, hogy mi az, amit tud, és mi az,
amit nem”. A nyugati „bölcsek” (bölcsészek?)
viszont nem tudják, és ezért nem is gyakorolják
ezt a visszafogottságot.
Gad Saad (2022) fĈleg a kanadai egyetemeken
tapasztaltak alapján írja, hogy a fertĈzĈ eszmék
parazitaként rossz irányba terelik az ember gon-
dolkodását. „A csordaszellemet jutalmazzuk
(…). A hiperspecializációt istenítjük, de a szé-
les körĖ szintetikus gondolkodást megvetjük…
Az egyetemeken kitenyészett, majd elszabadult
kórokozó eszmék a társadalom minden rétegét
megfertĈzik…” De hogyan reagálnak erre az
emberek: az egyetemi hallgatók követelik, hogy
„védjék meg” Ĉket minden olyan gondolattól,
ami szemben áll a meggyĈzĈdésükkel, „védett
helyeket”, „érintési szabályokat” követelnek az
intézménytĈl (jogĈröket és speciális hallgatói
ügyek intézĈit), és „senki sem meri elmondani
a véleményét, mert mindenki attól tart, hogy ki-
közösítik a politikai korrektség klubjából… Ez a
félelem gyengíti a kultúránkat, mivel már nem
folytathatunk egymással racionális és érveken
alapuló vitát.”
Ezek után komoly feladat számomra, hogy a
szerkesztĈ olyasmit kér tĈlem, ami nincs. Mert
azt kéri, hogy írjak a közbeszéd állapotáról. De
ha nincs magyar nyelv, ha nincs anyanyelv, ak-
kor ugyanolyan (ideológiai) konstrukció a köz-
nyelv, a közbeszéd, tehát az sincs, illetve, ha
van, akkor dekonstruálni kell (le kell bontani).
Hogyan beszélhetnék arról, ami az érvényes
nyelvtudomány szerint nincs? Amit már a hiva-
talos, akadémiai magyar nyelvtudományban is
meghaladottnak tekintenek, és képviselĈit egy-
értelmĖen kirekesztik?
Ebben az írásban — felkérésre — azt kell
vállalnom, hogy szembemegyek az akadémiai
(egyetemi) gondolkodással, a menĈnek tekintett
(szerintem káros) ideológiákkal, és egy korábbi
tudományos étosz (erkölcsi magatartás) szelle-
mében igyekszem kapcsolódni hagyománya-
inkhoz, elĈdeinkhez, a kipróbált és közösségün-
ket megtartó értékrendhez. És persze ugyancsak
ennek az étosznak a szellemében a valódi konst-
ruktív retorikai vita szellemében (a másik ér-
tékrendjének figyelembevételével, vagyis úgy,
hogy szerintem a másik félnek nincs igaza, de
nem vagyok eltelve a magam vélt igazától sem).
S hogy ez a hozzáállás ma mennyire nem diva-
tos, jelzi például az egyetemekrĈl kiszoruló tu-
dománytörténet (nem érdekes, elhanyagolható,
ami elĈttünk volt); a kizárólagos menĈ „nem-
zetközi” szakirodalomra való hivatkozás; az
idézettségben kizárólag a saját csoportba tarto-
zó nemzetközi és hazai kutatók szerepeltetése; a
másik elhallgatása, kigúnyolása és kirekesztése.
A rekonstruált anyanyelv
Ha a korszellem a dekonstrukció, azaz a lebon-
tás, akkor én mégis megkísérelem a rekonstruk-
ciót, azaz a helyreállítást.
Az anyanyelvet a gyerek a szüleitĈl és a kör-
nyezetétĈl tanulja. A nyilvános beszéd szabá-
lyait pedig fĈleg az iskolában. A tanulás mindig
valamiféle szabály, norma szerint történik. Ez
akkor is így van, ha az ember nem ismeri sem
a szabályokat, sem pedig a folyamatot. (A ha-
tározott ragozás nyelvtani ismerete nélkül töké-
letesen elsajátítható a határozott, azaz tárgyas
ragozás.) Hiszen az ember viselkedésében, így
nyelvi viselkedésében is mindig a környezete
íratlan szabályai, elvárásai szerint igyekszik ha-
sonulni, idomulni, ezt kívánja meg a harmoni-
kus együttlét.
A norma, így a nyelvi norma pontosan ezt a
harmóniát kínálja. A nyelvi norma (más termi-
nológiában: regiszter) elĈírja a nyilvánosan vál-
lalható és a kizárható nyelvi kódokat. Az ezek-
be sorolható konkrét nyelvi megnyilatkozások
természetesen széles skálát, sávot képeznek,
vagyis személytĈl, helyzettĈl függĈen sok vál-
tozat, sok megoldás belefér. Ha nem lenne ez
a közösség által szabályozott, íratlan, változó
szabályrendszer, akkor nem értenénk meg egy-
mást, nem tudnánk együttmĖködni, szétesne a
társadalom.
Ezért volt furcsa az 1990-es években a nyelv-
tudományban megindult norma-vita, melynek
során megkérdĈjelezĈdött a norma, különö-
sen az elĈíró (preskriptív) norma fogalma, léte.
Persze nagyon sok rosszat lehet elképzelni az
elĈírásról (preskripcióról), hatalmi arroganci-
át, társadalmi kirekesztést, de ezek a szélsĈsé-
gek mégsem érvényteleníthetik a norma mint
együttmĖködés alapját.
A köznyelv, közbeszéd nyilvánvalóan ennek
a normának a terméke. Egy összetartó (konver-
gens) nyelvváltozat, amelyet a legtöbben ismer-
nek, amelynek a legnagyobb lehetĈsége van
arra, hogy minél többen megértsék. Nincs olyan
nyelvváltozat, amely mindenkihez szólna. De
ebbĈl nem következik az, hogy ne törekedhet-
nénk arra, hogy legyen olyan nyelvváltozat,
amely a lehetĈ legtöbb embert eléri. Ez demok-
ratikus törekvés. És nem az a demokratikus, ha
956
ezt az összetartó nyelvváltozatot hiteltelenítjük,
elvetjük.
A mai magyar nyelvben a korábbi összetar-
tó, konvergens folyamatok, amelyek lehetĈvé
tették a köznyelv létrejöttét, visszaszorultak, és
fölerĈsödtek a széttartó, divergens fejlĈdési fo-
lyamatok. EbbĈl a közbeszédre nézve a követke-
zĈ mondható el. A mai magyar közbeszéd nem
egységes, hanem sokféle, és változó, és lebomló.
A legfontosabb változó jelenségek megfigyelé-
sem alapján: a) a nyelvi rétegek összecsúszása,
b) lefelé tartás (nivellálás), vulgaritás, c) a minta,
a szocializáció hiánya. A három jelenség össze-
kapcsolódik.
A nyelvi rétegek összecsúszásán azt értem,
hogy eltĖnik a különbség az informális–formá-
lis, a családi–kisközösségi–baráti és a nyilvános
nyelvhasználat között. Erre a jelenségre utal az
olyan figyelmeztetés, hogy: „Az iskolában így
nem beszélünk”. A jelenség felfogható valamifé-
le demokratizálási folyamatnak, sĈt egyesek föl
is teszik a kérdést, miért kellene másként visel-
kedni, beszélni a nyilvánosságban, mint otthon?
A válasz: azért, mert otthon sokféle van, az ott-
hon a kötetlenség, a szabad személyiség, a kor-
látolatlanság terepe; a nyilvánosság viszont gya-
korlati okból, a könnyebb megértés érdekében
a sok-sok otthon, a sokféleség fölött áll. Éppen
az iskolának a feladata lenne összhangba hozni
ezt a két, egymástól különbözĈ nyelvváltozatot
(regisztert). Egy fejlett kultúrájú társadalmat ép-
pen a nyelvváltozatok sokfélesége, és a kidolgo-
zott, nyilvános nyelvhasználat léte jellemzi. Ám
ha ezek összecsúsznak…
A felszabaduló normák következtében törté-
nĈ összecsúszás azonban alapvetĈen lefelé ni-
vellálást jelent. Rosszul értelmezett demokratiz-
mus szellemében a nyilvánosság szintjére tör a
vernakuláris (az elsĈnek elsajátított, automati-
kus használatú, informális, de az alapidentitást
jelölĈ) nyelv, valamint ezzel együtt a vulgaritás.
A vernakuláris kód nyelvészeti szempontból ér-
tékes és kutatandó, ám a társadalmi együttmĖ-
ködésben éppen e fölé épül (boltozódik) a köz-
nyelv.
A mai magyar társadalom nyelvi kultúrájában
a legnagyobb hiányt a minta jelenti. Nincs min-
ta. Volt, hogy az irodalom volt a minta. A magas
irodalom. Majd a sajtó. Erre vonatkozott a „nem
bírja a nyomdafesték” kifejezés. Illetve a szín-
pad a szép, a választékos beszéd világa. Nem
központilag, nem hatóságilag, hanem belsĈ eti-
ka alapján tiltva durva kifejezés. Ahogy a rádió-
ban és a televízióban is voltak nyelvi korlátok.
A rádióbemondók számítottak a magyar nyelv
koronázatlan királyainak: orgánumuk, beszéd-
modoruk, szépkiejtésük, jól hangsúlyozó és ta-
goló beszédük miatt.
 Megváltozott a világ. Az irodalomban kez-
dĈdött. Az irodalom után a színpad világa is
egyre naturalisztikusabban kívánta bemutat-
ni a vulgáris nyelvi világot. Van olyan dráma,
amelyben az elejétĈl végéig káromkodnak. Az
elsĈ, második, harmadik káromkodásnál az em-
berbe belenyilall valami, azután érdekes válto-
zást figyelhet meg magán: megszokja. És már
mindegy. Ha pedig az irodalomban „megen-
gedhetĈ” a nyelvi durvaság, akkor nyilván má-
sutt is — gondolták sokan. A rendszerváltozás
utáni parlamentben egyes képviselĈk felszólalá-
sa után olykor bekapcsolva maradt a mikrofon,
és a jegyzĈkönyv mellett a média is rögzítette,
sĈt továbbadta az akkor hallatott vaskos beszó-
lásokat. Volt, aki így mentegetĈzött: „Véletlenül
bekapcsolva maradt a mikrofon”. Miért, ha nem
marad bekapcsolva a mikrofon, akkor rendben
lenne?
És nincs megállás. Ha az irodalomban, a szín-
házban, a közéletben elmegy, akkor persze a
médiában is. A kereskedelmi média kezdetek-
tĈl képviseli a laza, hol familiáris, hol infantilis,
hol pedig vulgáris beszédmódot. A közszolgála-
ti média pedig lohol utána. Egy ideje már nem
ügyelnek a filmek fordításánál arra, hogy eny-
hítsék a nyelvi durvaságot — durva a világ, mi-
ért ne durvulhatna a nyelvhasználat, miért ha-
zudná el, és miért ne tükrözhetné az irodalom,
a média a társadalom nyelvállapotát? Az egyik
televízióban közéleti mĖsort vezet, és bátran, ön-
telten (mozdulatlan, teli szájjal) osztja az észt az a
mĖsorvezetĈ, aki a legocsmányabb káromkodá-
sokat engedte meg magának közösségi oldalán.
És ha a médiában lehet, akkor miért ne lehetne a
nyilvánosság egyéb terein is ezt a beszédmódot
használni? Ha egy közéleti szereplĈ izgalmi vagy
egyéb okból nem kontrollált állapotban csúnya
szót mond, a sajtóban nem pontozzák ki, a rádi-
óban és a televízióban nem sípolják ki. Mindezt
tovább gerjeszti a közösségi média, ahol különö-
sen névtelenül, bujkálva, ellenĈrizetlenül nagyon
bátran lehet a legválogatottabb ocsmányságokat
mondani, a verbális agressziót terjeszteni. Döb-
benetes, hogy mennyi lelki problémát, frusztrá-
ciót dob felszínre a közösséginek nevezett, va-
lójában a legsötétebb emberi tulajdonságokat
felmutató és terjesztĈ média.
957
*
Itt tartunk most. Védtelenek vagyunk. A nyel-
vészek számára nincs nyelvhelyesség, nincs
norma, sĈt egyesek számára már magyar nyelv
sem. A pedagógusok számára nincs tudomá-
nyos háttér és nincs nevelési eszköz. Ma senki
nem szól, nem figyelmeztet, csak némán tĖr.
Hátha elmúlik majd magától ez a borzalmas,
szennyezett társadalmi légkör.
A saját, hagyományos kultúra védelme egy-
ben az ember védelme. Az ember csak a belsĈ,
elsajátított kulturális közegében van biztonság-
ban; a nyelvre vonatkoztatva sokszor állítják,
hogy csak anyanyelvén tud igazán kiteljesed-
ni. Az is könnyen bizonyítható, hogy a kisebb
közösségekbĈl épülnek fel a nagyobbak, és az
egészséges kisközösségek az alapjai egy társa-
dalomnak. Ha ezek a kisközösségek szétzilálód-
nak, akkor szétesik a társadalom. Ezek a kiskö-
zösségek nyelvi közösségek is, lehetĈség szerint
teljes nyelvi repertoárral, amely magában fog-
lalja a nyelvi hagyományt, a nyelv metafizikáját,
valamint teljesen világos módon a nyelv sokol-
dalú használatát, a nyelvi-nyelvtani biztonsá-
gon túl a nyelvhasználati (pragmatikai, kulturá-
lis) vonatkozásokat is. És ezekre nem lehet szert
tenni „csak úgy” tanulással, ehhez belsĈvé kell
tenni (interiorizálni) az adott kultúrát és nyel-
vet. A családban, az iskolában, a kisközösségek-
ben, a médiában.
A magyar nyelv egyedisége és a magyar
nyelvterület jelenlegi rokontalansága miatt kü-
lönösen alkalmas egy sajátos, belsĈ, hagyomány-
ból táplálkozó, mondhatni spirituális kommuni-
kációs módra. Folyamatosan használva tanulni,
élni vele érdemes és fölemelĈ.
Minden nyelvváltozat fontos. De a nyilvános,
kiemelt nyelvváltozat, a köznyelv, illetve realizá-
ciója a közbeszéd folyamatos ápolása, mintaként
való szerepeltetése, „kimívelése” életbevágóan,
az ismert kultúránk fennmaradása miatt fontos;
magyarságunk szellemi egységének, társadalmi
és gazdasági jóllétének alapja.
BALÁZS GÉZA
 KRITIKA
EGY IRODALOMTÖRTÉNETI
KLASSZIKUS
Kerényi Ferenc: PetĈfi Sándor élete és
költészete. Kritikai életrajz
Kerényi Ferenc PetĈfi-könyvének új kiadása,
amely éppúgy az Osiris Kiadó érdeme, mint volt
a 2008-as elsĈ kiadás, a klasszikussá válás elsĈ
hangsúlyos jelzése. Most, majdnem 15 évvel a
szerzĈ halála után már nem a monográfia értéké-
nek a felismerése egy ismertetés feladata (annál
is kevésbé, mert a könyvnek volt értĈ és értékelĈ
kritikai visszhangja), hanem inkább a könyv tar-
tós és maradandó érdemének a számbavétele.
MindenekelĈtt azonban egy olyan állítással
kell szembenéznünk, amely nem annyira a szak-
ma írásos kommunikációjában, hanem inkább a
szóbeli reflexiók szintjén merült föl — nemcsak
a könyv kapcsán, hanem Kerényi egész munkás-
sága kapcsán (s ez alighanem ma is tartja magát
itt-ott): hogy tudniillik Kerényi könyve „pozitivis-
ta” munka lenne. Ez persze így — éppen kifejtet-
lenségében és pontosabb meghatározatlanságá-
ban — fölöttébb elnagyolt meghatározás, hiszen
nem a fogalom konkrét tudománytörténeti appli-
kálásáról van szó, hanem egyszerĖ megbélyegzés-
rĈl, ahol a „pozitivista” mint fogalom egyenértékĖ
a korszerĖtlennel és az adatközpontúval, még ak-
kor is, ha amúgy a könyvet valaki nélkülözhetet-
lennek gondolja.
Az új kiadás olvastán jól érzékelhetĈ, hogy ez
még így sem igaz. A 2008 óta eltelt idĈ ezt csak
még markánsabbá tette.
Lukácsy Sándor még 1971-ben szögezte le: „A
közhiedelemmel ellentétben: tudomásul kell ven-
ni, hogy PetĈfi életmĖvének nincs minden vers-
re kiterjedĈ, teljes feldolgozása.” 1 A meghökken-
tĈ megállapítás azt jelentette, hogy sem egy igazi
kritikai kiadás nem állt akkor rendelkezésre, sem
az addigi szakirodalmi feldolgozások nem tértek
ki minden egyes versre. Lukácsy megállapításai-
nak a legfĈbb referenciapontja ekkor Ferenczi Zol-
tán háromkötetes PetĈfi-életrajza volt,2 valamint
Horváth János kiváló PetĈfi-könyve, amely persze
nem is próbálta azt állítani, hogy Ĉ minden egyes
versrĈl számot ad.3 De elĈzményként ideidézhet-
jük akár Fekete Sándor ma már nagyon ritkán
emlegetett, töredékben maradt PetĈfi-életrajzát is,
amelynek csak az elsĈ kötete készült el (s amely
ilyenformán éppen a pálya egy olyan szakaszával
foglalkozott, amely a költĈi életmĖ szempontjából
még kevésbé releváns).4 Ha ezekhez a vállalko-
zásokhoz mérjük Kerényi munkáját, még világo-
sabbá válnak a jelentĈs eltérések. Kerényi ugyanis
világosan érzékelte a mĖfaji különbséget a kriti-
958
kai kiadás és a monográfia között, s nem próbálta
meg az egyiket átjátszani a másikba. Kerényinek
ebben a könyvében nem a minden egyes szövegre
kiterjedĈ, adatszerĖ föltárás volt a célja.
Ennek sajátos jelzése is van.
Kerényi váratlan halálával, 2008-ban befeje-
zetlen maradt PetĈfi verseinek új kritikai kiadása,
mert a 6. kötetet, amely az 1848-as és 1849-es vers-
anyagot tartalmazta, már nem volt ideje készre
formálni. S mivel a befejezés nehéz feladata rám
maradt, s jelenleg is éppen ezen a munkán dol-
gozom, jól látom, hogy a kritikai kiadás elkészült
részeiben Ferenczi könyve állandó bemérési
pont a datálási és keletkezéstörténeti kérdések-
ben, míg Kerényi a saját könyvére ilyen vonatko-
zásban egyáltalán nem támaszkodott, s ezt még
akkor sem tudnám pótlásképpen — afféle hom-
mage-ként — beilleszteni a jegyzetanyagba, ha
akarnám. EgyszerĖen azért nem, mert Kerényi
PetĈfi-monográfiája ilyen típusú kérdéseket nem
is akart eldönteni — ezt a kritikai kiadásra hagy-
ta. A PetĈfi-könyv csak a következtetéseket és az
eredményeket használta föl.
Egyébként ha megnézzük Kerényi korábbi,
a monográfiát is elĈkészítĈ PetĈfi-tanulmánya-
it (az anyag felmérését egy olyan gyĖjteményes
kötet elĈkészítése érdekében végeztem el, amely
szintén az Osiris Kiadó gondozásában lát nem-
sokára napvilágot Kerényi életmĖvébĈl, azaz
nem csupán a PetĈfit érintĈ dolgozataiból), ak-
kor az is látszik, hogy Kerényi nem is ezekbĈl az
amúgy kiváló tanulmányaiból „vágta össze” a
monográfiáját. Ez persze komoly önértékkel ru-
házza föl ezeket a dolgozatait, hiszen ott olyan
következtetések is megfogalmazódnak, amelyek
a monográfiában nem találhatók meg. Ám van
ennek más tanulsága is. A monográfiának — Ke-
rényi számára — volt egy világos súlypontja (s
minden egyéb eredménye ehhez mérten vált fel-
használható elĈtanulmánnyá, amelyet az adott
esetben újra is fogalmazott): egy irodalomszo-
ciológiai módszert próbált meg alkalmazni egy
19. századi magyar költĈi életmĖre. Így került
elĈtérbe egy beépülés folyamata, amely persze
egyfelĈl identitáskérdés is volt, másfelĈl pedig
intézménytörténet: egy nem nemes, evangélikus
vallású, szlovák etnikumú családból származó,
alföldi fiatalember hogyan lesz a Magyar Király-
ság meghatározó magyar nyelvĖ költĈje.
Egy ilyen kiindulású problémafeltevésbĈl kö-
vetkezĈ kérdések pedig alapos értelmezĈ mĖ-
veletek révén válaszolhatók meg, a különbözĈ
forrásokból származó adatok ugyanis csak így
válhatnak egy markáns gondolatmenet részévé
— de sosem az adatok hatnak önmagukban.
 Kerényi — miközben színháztörténészként
indult, kandidátusi értekezése is e témában szü-
letett — már igen korán, a 70-es évektĈl egyik
elĈfutára lett a 19. századi magyar irodalomtör-
ténet intézménytörténeti és szociológiai aspektu-
sú megközelítésének (ennek egyik elsĈ jelentĈs
kísérlete a Tízek Társaságáról írott tanulmánya
volt). Kerényinek ez a jelentĈs kezdeményezése a
mából visszatekintve ismerhetĈ fel határozottan,
hiszen egykorú recepciója, tudatosítása és foly-
tatása nem nagyon volt, s mivel magát Kerényit
sem jellemezte az elméleti általánosítás szándéka
(noha irodalomértelmezĈ módszere egyáltalán
nem önreflexió nélküli filologizálás volt), ezért
egykorú programcikkeire sem támaszkodha-
tunk a szándék feltárása érdekében. Ennek a tö-
rekvésének az egyik csúcsa a Pest megye irodal-
mi életérĈl írott nagyszabású monográfiája volt,5
a másik pedig az 1850-es évek irodalmi életérĈl
írott összefoglalásai6 — mindkettĈ már a 2000-es
években. Ez utóbbi, érdeméhez és jelentĈségéhez
mérten kevésbé hivatkozott munka alighanem az
életmĖ egyik fĈmĖve: Kerényi itt egy világosan
kijelölt módszertan mentén próbálta meg az 1849
utáni idĈszak mentalitásának az irodalom törté-
netét is befolyásoló jellegét megragadni, olyan je-
lenségek felmutatásával, mint a bĖnbakkeresés,
a mitizálás kísérlete és az allegorikus ábrázolás
lehetĈségeinek a megkísértése (ez utóbbi úgy is
elĈkerült, mint az írói ábrázolás formaproblémá-
ja és úgy is, mint a szövegek egykorú befogadá-
sának a kerete). Ehhez természetesen nem volt
elegendĈ csak az ekkor született irodalmi mĖvek
szövegét alapul venni — bár Kerényi egyáltalán
nem hanyagolta el az elĈzĈ kérdésfelvetések po-
étikai dimenzióját sem. A következtetések levo-
násához szükséges forrásanyag ilyen módon ki-
terjedt egyaránt a korszak egykorúan publikus,
a sajtónyilvánosságban megragadható szövege-
ire, mint ahogy a magánszféra köreibe tartozó,
csak utólag feltáruló, s számos ponton elhallga-
tásokkal és utalásokkal terhelt dokumentumokra
(a magánlevelezésektĈl egészen a titkosrendĈri
jelentésekig). Ebbe a tudományos törekvésbe il-
leszkedett bele tehát a PetĈfi-monográfia, amely
idĈrendben ezeket a munkákat követte néhány
évvel. Csak itt egy biográfia kereteibe szerve-
sült az a módszertan, amelyet a korábbi könyvek
dolgoztak ki történeti irodalomszociológiaként.
Ezért aztán a PetĈfi-könyv egy nagyszabású kí-
sérlet kidolgozott eredményének is tekinthetĈ.
S míg Ferenczi annak idején pótolni és megelĈ-
legezni akarta háromkötetes munkájával a kri-
tikai kiadást (s ez olyannyira nyomot hagyott a
könyvön, hogy már az egykorú szakmai kritika
is bírálta a szárazságáért), Kerényi éppen a kri-
tikai kiadást használta föl egy koncepciózus pá-
lyakép megrajzolásához — s ez 2008-ban azért
959
nem tĖnt föl, mert Kerényinek már nem volt ide-
je befejezni az általa gondozott kritikai kiadást
is, s így nagy terve, a monográfia és a befeje-
zett kritikai kiadás egyszerre történĈ felmutatá-
sa csonkán maradt. Sokatmondó adalék ahhoz,
hogy mennyire világosan látta az eltérĈ szak-
mai szövegtípusokat: a monográfiájában a leg-
sürgetĈbb feladatnak egy PetĈfi-bibliográfia el-
készülését nevezte (489.). Ez azóta sem készült
el, még csak a munkálatai sem folynak. Ám sa-
ját munkáját még csak arra sem kívánta fölhasz-
nálni, hogy ezt orientálja, nemhogy megvalósí-
tani törekedjen. S alighanem éppen ebbĈl fakad
munkájának egyetlen jelentĈsebb hibája: nem
jegyzetelte alaposan végig a könyvet, így egyes
állításainak a bibliográfiai alátámasztása sem
történt meg (megelégedett egy összevont és váz-
latos, a legfontosabb tételekre kiterjedĈ könyvé-
szettel, amely a szakirodalmi súlypontokat és ér-
tékhangsúlyokat valóban láthatóvá tette, de csak
azt). Kerényi ugyanis egy közmĖvelĈdési igényt
is megcélzott a monográfiájával (sokak számára
olvasható könyvet akarván létrehozni), s ezt —
többek között — úgy kívánta elérni, hogy nem
nehezítette el a könyvet a sĖrĖ lábjegyzetekkel.
Én ezt akkor is fogyatkozásnak (de legalábbis
szépséghibának) véltem, s most sem gondolok
errĈl mást. SĈt, az azóta eltelt idĈ talán még job-
ban fölnagyította ennek a megoldásnak a prob-
lematikusságát: Kerényi könyvének a birtokában
sem lehet ugyanis könnyen tájékozódni a rend-
kívül terjedelmes (s persze hullámzó színvonalú)
PetĈfi-szakirodalomban (noha a PetĈfi-problémák
mindegyikében kiválóan eligazít).
Miközben nem túlzás az a kijelentés sem,
hogy Kerényi PetĈfi-könyve voltaképpen az elsĈ
igazi monográfia a 19. század legjelentĈsebb köl-
tĈjérĈl. S ez 2008-ban is nyilvánvaló volt ugyan,
de 2022-ben is pontosan így látszik. (Második,
javított kiadás. Osiris, Budapest, 2022)
SZILÁGYI MÁRTON
1
Ferenczi Zoltán: PetĈfi életrajza, I–III. kötet,
Franklin-Társulat, Budapest, 1896.
2
Lukácsy Sándor: PetĈfi versrĈl versre: 1848 janu-
árja. Új Írás, 11 (1971/1), 93.
3
Horváth János: PetĈfi Sándor. Pallas, Budapest,
1922.
4
Fekete Sándor: PetĈfi Sándor életrajza I.: A költĈ
gyermek- és ifjúkora. Akadémiai, Budapest, 1973.
5
Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete
(1790–1867). Pest Megyei Monográfia Közalapít-
vány, Budapest, 2002.
6
Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bĖn a hallga-
tás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus
korában. Békés Megyei Levéltár, Gyula, 2005.
„HÁT MI A CSUDA VAN VELETEK?”
Szorongatott idill. Nemes Nagy Ágnes,
Lengyel Balázs, Polcz Alaine, Mészöly
Miklós levelezése, 1955–1997
Talán nem téves az a benyomásom, hogy az
utóbbi években fellendült a tényirodalmi szöve-
gek, ezen belül is a szubjektív „énmĖfajok”: nap-
lók, levelezések, visszaemlékezések közreadása.
Mindebben, fĈleg befogadói szempontból, nem
az az érdekes, hogy rengeteg szerzĈ hagyatéka
könnyebben elérhetĈvé és kutathatóvá vált, s
ezeknek az óriási, sokszor évszázadok, évtize-
dek óta heverĈ, (eddig) rejtett kincseknek közre-
adására is szélesebb lehetĈségek nyílnak az
utóbbi évtizedekben. Lényegesebb talán mind-
ebben, hogy ezeknek a gyĖjteményeknek, válo-
gatásoknak, szövegkiadásoknak léptéke és
módja összefüggésben áll napjaink irodalom-
szemléletének változásával: az „igaz”, „elme-
sélhetĈ”, „valós” történetekre való igény is
megnövekedett, s mindez együtt jár(t) az epi-
kus elbeszélĈformák, a fikciós próza átalakulá-
sával, és egyre több társadalmi, történelmi re-
ferenciához kapcsolódó, ezeket ábrázoló alkotás
létrejöttét eredményezte. Ezen belül az össze-
függĈbb sors- és élettörténeteket, az önéletrajzi
jegyeket is mozgósító mĖfajok és mĖvek, vala-
mint az igen divatos autofikciós elbeszélésmód
napjaink egyik népszerĖ irodalmi irányát adják.
A múlthoz, a valós eseményekhez való vi-
szony változása kedvez a nem fikciós mun-
kák iránti érdeklĈdésnek is, a sajtó alá rende-
zett naplók, levelezésgyĖjtemények, interjúk
pedig nem egyszer költĈk, írók évfordulóihoz
kapcsolódnak. (A kiadók pedig remek érzékkel
ismerik fel az ezekben rejlĈ marketinglehetĈsé-
geket.) E mĖvek közkedveltsége bizonyára ösz-
szefüggésben áll a bennünk motoszkáló kíván-
csisággal, hogy megtudhatunk valami igazán
személyeset, bizalmasat — botrányosat, bicska-
nyitogatót, pikánsat — kedvelt alkotónkról,
mĖveinek és keletkezésüknek hátterérĈl, hogy
érzelmei, gondolkodásmódja, titkai nyomába
eredhetünk, hogy mi magunk válhatunk élet-
mĖvének nyomozójává. Mindez természetesen
nem független attól, hogy az irodalomértés és
-értelmezés szemlélete szintén változáson megy
keresztül, a kizárólag mĖimmanens, szerzĈ-
jérĈl levált (leválasztott) szöveg — különbözĈ
szövegcentrikus irodalomelméleti iskolák alap-
ján történĈ — értelmezését ismét felváltotta
vagy inkább termékenyen egészíti ki az életrajzi
ideológiák megerĈsödése. A magánélet írá-
sos maradványainak, az életrajzi háttérnek a
felhasználása a mĖvek elemzésében ismét nem
tĖnik ördögtĈl való mutatványnak. Ugyanak-
960
kor más-más súllyal, de mind az egyszerĖ ol-
vasás, mind a tudományos felhasználás ese-
tén, felmerülhetnek mérlegelendĈ szempontok.
Mennyire hangsúlyosak a közreadott dokumen-
tumok a szerzĈ életmĖvében, milyen mérték-
ben lehet relevánsnak, hitelesnek tekinteni azo-
kat; mennyire a pillanatnyi hangulat, érzés,
ötlet szülte az adott szöveget, levelet vagy nap-
lóbejegyzést, vagy mennyire tekinthetĈ az alko-
tó kiérlelt gondolatának, álláspontjának, s ezzel
összefüggésben a szöveg megalkotásának meny-
nyire voltak esztétikai intenciói, rendelkezik-e
poétikai értékkel, illetve hogy a szöveg kiadása
(és olvasása) során mennyire hatolunk be a szer-
zĈ magánéletébe, intim szférájába, mennyire bí-
ráljuk felül vagy vesszük semmibe az alkotó
esetleges poétikai ítéleteit, emberi akaratát közre
nem adott szövegeivel, mĖveivel kapcsolatban.
Azért érdemes mindezeket a szempontokat, mo-
rális dilemmákat felemlegetni, mert mostanában
hajlamosak vagyunk ezeket kevésbé mérlegelni,
félretenni, hiszen, ahogy Z. Varga Zoltán írja,1
napjainkban „a bizalmasság és vallomás infláció-
ja egyre közönyösebbé teszi a közönséget”, a bi-
zalmas, sokszor nem kiadásra szánt írások meg-
jelentetése kevésbé tĖnik megbotránkoztatónak,
etikailag aggályosnak, mint esetleg korábban.
E hosszas felvezetés felvetései közül jó né-
hány játékba hozható a 2021-ben megjelent Szo-
rongatott idill címĖ levelezéskötet kapcsán is.
A két házaspár — Nemes Nagy Ágnes és Lengyel
Balázs, valamint Polcz Alaine és Mészöly Mik-
lós — egymásnak írt leveleit összerendezĈ kötet
már eleve külsĈ, „irányított” tematikájú, kihasz-
nálva az alkotók születésének centenáriumát,
Mészöly 2021-ben állhatott, Nemes Nagy pedig
2022-ben áll a figyelem középpontjában. S e ki-
tüntetett figyelem része e közös levelezéskötet
is. Az 1955 és 1997 közötti több mint negyven év
nagy fesztávot ígér, ám a két végpont között egy
igen szellĈs levelezéstörténet ölt alakot, sĈt 1966
és 1979 között egy hosszabb szünet van, ebben
az idĈszakban nem íródtak vagy nem maradtak
fenn levelek. A levelezés ugyanis csak egyik —
szĖkebb — szelete ennek a barátságnak, négyük
történetének, s az összetartozás, közelség jele,
hogy a mindennapokban személyesen, a 70-es
évektĈl ezt kiegészítve telefonon tartották a kap-
csolatot, ahogy ez épp a levelek utalásaiból és a
visszaemlékezésekbĈl is kiderül. Az 50-es évek
gyakoribb levélváltásaival szemben a 80-as, 90-
es évek levelei nemcsak jóval ritkábbak, hanem
gyakran egy-egy nyaralás, utazás alkalmából
írt rövid üdvözletek, vagy témájuk kifejezetten
egy-egy konkrét ügyre szorítkozik. Jóval keve-
sebb bennük az aktuális hangulatnak vagy ál-
talánosabb (élet)helyzetnek a részletesebb fejte-
getése, vagy nem nagyon találhatunk hosszabb
beszámolókat, értékeléseket az éppen tervezett,
keletkezĈ, elkészült irodalmi mĖvekrĈl, irodal-
mi, mĖvészeti kérdésekrĈl, mint korábban. Az
utolsó levelet Polcz Alaine írja Lengyel Balázs-
nak 1997 júliusában, amelyben magyarázkodni
kényszerül, hogy a róla készült portréfilmbĈl
(Úton a halállal, 1996, rendezĈ: Jelenczki István)
miért maradt ki Nemes Nagy Ágnes. Ám e levél-
bĈl is kiderül, hogy Polcz Alaine Lengyel Balázs
levelére válaszolt, ami bizonyára elkallódott, hi-
szen nem szerepel a kötetben. Ez az apróság is
jó példa arra, hogy még a tudatos összegyĖjtés
is — szükségszerĖen — mennyire hiányos; nem
lehetünk birtokában a teljességnek.
Az idĈtartam mellett a gyĖjteménynek fontos
része a Függelék, ami nevével és funkciójával
szemben inkább nagyon is a corpus részét képe-
zi, hiszen a 150 oldalnyi, képekkel dúsított leve-
lezést mintegy száz oldalnyi függelék egészíti ki.
A kötet szerkesztĈi a levelezés „ürügyén” min-
denféle szöveget összeválogattak, amely a négy
résztvevĈ tollából valaha kifutott, és négyük
kapcsolatára és közös élményeikre vonatkoztat-
ható. Így kapott helyet a kötetben Nemes Nagy
Ágnes 1956-ban írt útinaplója közös erdélyi uta-
zásukról, Lengyel Balázs Mészöly hetvenedik
születésnapjára írt köszöntĈje, Mészöly Tragédia
címĖ novellája, Nemes Nagy Ágnes 1956 ihlet-
te versei, valamint halála évében írt visszaemlé-
kezése az 1956-os forradalom eseményeire. S a
Függelék végére kerültek, furcsán egymás mellé
állítva, Nemes Nagy Az atléta halálához írt meg-
jegyzései és Mészöly Sunt lacrimae rerum címĖ,
Nemes Nagy Ágnes halálára írt lírai szépségĖ
nekrológja. E szövegcsoport természetesen igen
érdekes összefüggéseket, együttmozgásokat,
-hatásokat képes megmutatni, ám háttérbe szo-
rul annak hangsúlyozása, hogy eltérĈ idĈpont-
ban keletkezett szövegek találkoznak itt, eltérĈ
mĖfajokban, nézĈpontokból. Úgy gondolom,
hogy az Utószóban vagy akár egy külön kísérĈ-
tanulmányban érdemes lett volna jobban rá-
világítani, hogy e szövegek némelyike a zajló
eseményekkel közel egyidĈben, mások pedig
évtizedekkel késĈbb készültek, más-más alkotói
intencióval, alkalomból. Nemes Nagy Erdélyi út,
1956 címĖ útinaplójának és néhány — csak posz-
tumusz megjelentetett — versének kivételével
nyilvánosságra szánt, (az alkotó életében) meg-
jelent mĖvekrĈl van szó. Talán azért is érdemes
mindezeket artikulálni, mert a Függelék darabjai-
val szemben a dátummal ellátott vagy az idĈ-
rendbe besorolt levelek helyzete, szerzĈi pozíci-
ója, privát közege teljesen kézenfekvĈ, s nem vet
fel kérdéseket.
Az Utószó sok más mellett kitér ezekre a szö-
vegekre is, a Túl a leveleken: a barátság dokumen-
961
tumai részben. Természetesen azt nem lehet
mondani, hogy ezek a mĖvek a barátságot mint
referenciát ne dokumentálnák, de mennyire más
Mészöly novellájának vagy még inkább Nemes
Nagy verseinek irodalmi státusza, „funkciója”,
megalkotottsági „foka”, személyes élményektĈl
való eloldottsága, eltávolítottsága, mint például
a visszaemlékezések referencialitása, szerzĈjé-
nek „így történt, így éltem meg” hitelesítése.
A sajtó alá rendezĈk és az Utószó szerzĈi,
Hernádi Mária és Urbanik Tímea részletesen tár-
gyalják a nyolckezes levélkorpusz jellegzetessé-
geit, beszámolnak a levélírás szokásairól, a há-
zaspárok feleinek „munkamegosztásáról”, a
szerzĈ és a kommentátor aktuális szerepeinek
alakulásáról, a beírható felület kihasználásának
módjairól és „figuráiról”. MindezekbĈl a jegyek-
bĈl bontják ki az irodalmárok e barátság(ok) tör-
ténetét és természetét, a négy fél egymáshoz való
viszonyát, közelségét és távolságát, s ennek év-
tizedek alatti változását. A levelekbĈl pedig va-
lóban kirajzolódhat az olvasó számára, hogy
négyük közül valóban Polcz Alaine a leganaliti-
kusabb, legáradóbb, legrajongóbb természetĖ, Ĉ
reflektál a legtöbbször a négy személy barátsá-
gára, s a 90-es évek elején Ĉ szorgalmazza a kö-
zös idĈkre visszaemlékezĈ szövegek megírását
is. De ugyanígy kibontakozik Nemes Nagy Ág-
nes hĖvösebb és visszafogottabb tónusa, Mé-
szöly hol frappáns, hol hetyke, hol komoly
hangja, Mészöly és Nemes Nagy egymás iránti
alkotói tisztelete, szakmai párbeszédüknek jelle-
ge és minĈsége, illetve a két férfi alkati különb-
sége, távolsága, s így a kettĈjük közti feszültség,
ami, bár különbözĈ mértékben, de mindvégig
érzékelhetĈ a levelekbĈl. Bár Polcz Alaine inkább
négyük összetartozását hangsúlyozza 1991-es
visszaemlékezésében: „Ez egy olyan négyes volt,
hogy mindenki mindeniket szerette. Ritkaság
két házaspárnak ilyen meleg barátsága.” (Polcz
Alaine: Történet négyünkról. Újhold-Évkönyv,
1991/2.), s Nemes Nagy Ágnes iránti Ĉszinte —
olykor aggódó — szeretete, baráti rajongása is
számtalan alkalommal megmutatkozik.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a levelekhez,
szövegekhez írt jegyzetek szĖkszavúan, a leg-
fontosabb információkban igazítják el az olvasót,
s a visszautaló lábjegyzetek egy idĈ után sajnos
el is csúsznak. Néhány helyen még hálásabb lett
volna a befogadó, ha részletesebb rávilágosítá-
sokat kap egy-egy mozzanat, esemény kapcsán,
hiszen ezek a négy személy alkatát, egymáshoz
való viszonyát is még tovább árnyalhatták vol-
na. Például érdemes lett volna megadni a Jé-
kely-vers címét (Csillagtoronyban), és kisegíteni
Nemes Nagy Ágnes memóriáját, aki feljegyzé-
sében fejbĈl, pontatlanul idézi költĈbarátját (164.
oldal), hogy a teljes versre is könnyebben rábuk-
kanhasson az érdeklĈdĈ irodalombúvár: „Mind-
egy. Itt vannak súlyos csontjaik még / — tĈlük
forog olyan lassan a Föld —”.
A két férfi eltávolodása a 70-es évektĈl rög-
zíthetĈ, máshogy viszonyultak az alkotáshoz,
más belsĈ irodalmi és morális eszmény vezet-
te Ĉket, és eltérĈen alakult az irodalmi életben
betöltött szerepük is. Ezeknek a feszültségek-
nek megértéséhez és értelmezéséhez fontos te-
kintetbe venni azt a nagyon terhelt történelmi
idĈszakot, amelyben éltek, ahogy erre az Utószó
írói szintén kitérnek. A történelmi események
bizonyos mértékben mindenkit traumatizáltak,
a második világháborútól (vagy elĈzményeitĈl)
kezdĈdĈen a súlyos tapasztalatok halmozódtak,
a Rákosi-korszak lenyomata és az 1956-os for-
radalom tapasztalata alig-alig felejtĈdhetett el,
enyhülhetett a rendszerváltásig, s ez az egyéni
és közös tapasztalat az összetartozás élményét
és a maga frusztrációit, konfliktusait egyaránt
kitermelte. A Szorongatott idill — már a címben
is érzékelhetĈ — kulcsélményét, egyik centru-
mát a közösen átélt 1956-os forradalom és ese-
ményei adják. S ez annak ellenére is igaz, ahogy
ebbĈl az évbĈl egyetlen, egymásnak írt levél
sem található a kötetben. De ezt a hiányt jórész-
ben magyarázza a közös erdélyi utazás 1956 au-
gusztus végén, amelyrĈl Nemes Nagy Ágnes
(helyenként Lengyel Balázs vendégszereplésé-
vel) naplót vezetett, valamint az 1956-os esemé-
nyek napjainak közös átélése, amely Mészöly
Tragédia címĖ novelláját és Nemes Nagy Flotta
címĖ versét ihlette, s e háborús napok mozza-
natai, emlékképei tĖnnek fel az Ekhnáton éjsza-
kája címĖ költemény utolsó harmadában is:
„És jöttek már a tankok. / Fém-hullámhegyek
/ elĈl futott az utca kĈmederben / futottak a
puha testek fém és kĈ között”. De (Mészöly ki-
vétel) évtizedekkel késĈbbi visszaemlékezéseik-
ben mindhárman elmesélik a közösen „szerzett”
ágyúlövedéket, amely Nemes Nagyék lakásába
csapódott be, és amelynek pusztító erejét óriási
szerencsével élték túl. A közvetlen életveszély,
amit más-más formában, de már a második vi-
lágháborúban is megtapasztaltak és a csoda-
szerĖ túlélés traumatikus, ám egyben szimboli-
kus léttapasztalatként nehezedett mind a négy
alkotóra. Lengyel Balázs Mészöly más címĖ, a
hetvenéves Mészöly születésnapjára írt köszön-
tĈjében az író lélekjelenlétét, szuggesztív bátor-
ságát emeli ki, azt a másságot, az egyéniség teljes
bevetését, amely, meglátása szerint az íróléthez,
962
a prózához is kell: „Az egyéniségé, amely többet
észlel, másként gondolkozik. Érzékelése tágabb,
indulatmenete szabadabb, gondolatfĖzése me-
részebb. Szuverén.”
Nemes Nagy Ágnes Polcz Alaine kérésére
írta meg 56-os visszaemlékezését 1991. júni-
us 29–30-án, halála elĈtt egy hónappal. Ezzel
egyidĈben írta meg Polcz is Történet négyünkrĈl
címĖ szövegét (mindkettĈ az Újhold-Évkönyv,
1991/2-es, utolsó kötetében jelent meg). A fel-
idézett eseménysorok lényegében teljesen egy-
bevágnak, mindketten kiemelik az akkori Moszk-
va téren történteket, amikor a Várfok utcában
egy mentĈautóból az ávósok a tömegbe lĈttek.
Az emberek az utca korlátján átvetve magukat
gurultak le a meredek füves lejtĈn a térre, s e
mozzanatnak versbeli „következményét” nem-
csak Polcz Alaine emeli ki, hanem Nemes Nagy
is a már említett Ekhnáton-vers ihletforrásaként
rögzíti a mentĈ elé gurított benzineshordó, s a
lejtĈn guruló emberek szürreálissá formált em-
lékképét: „Egy mellvéden vetette át magát / a
többivel együtt, / együtt, meredeken gurultak, /
darabosan, zökkenve hulltak, / fent sorozatok
még, Ĉk egymáson át, / mint egy hegyomlás.”
De ugyanígy a lakásba csapódó lövedék esetét
és sokkoló hatását, illetve Lengyel Balázs 1957
januári letartóztatását is hasonlóan írják le visz-
szaemlékezéseikben.
Ezeknek a szövegeknek köszönhetĈen az 56-
os forradalom napjai, eseményei, érzelmi háttere
valóban megrendítĈ erĈvel bontakozik ki a kö-
tet írásaiból azzal a furcsasággal együtt is, hogy
a levelezéskötet egyik levele sem ejt érdemi szót
a forradalomról. Utólag sem, hiszen a dolgok-
ról való hallgatás „zsigeri”, ösztönös önvédelem
volt a Kádár-kori diktatúra idején is. Ugyanakkor
ezek a nagyon erĈteljes, traumatikus élmények
láttatják azt is, hogy a mindennapi kapcsolat-
tartás, fizikai közelség által miként forrott össze
ennek a négy embernek a sorsra, nemzedéki ta-
pasztalata, s mindez megalapozza, megterem-
ti a hosszú évtizedek ritkán viharos, általában
baráti, szeretetteljes szelíd hangú levelezésének
hátterét, evidenciáját. „Adjatok életjelt. Ölelés
Miklós”. „Legyetek jók, szépek, már ahogy szok-
tátok, / csók: Ágnes”. (Jelenkor, Budapest, 2021)
VISY BEATRIX
1
Z. Varga Zoltán: Önéletrajzi töredék, talált szöveg.
Balassi Kiadó, Budapest, 2014, 38.
 SZEMLE
SZENT II. JÁNOS PÁL: FÉRFINAK
ÉS NćNEK TEREMTETTE ćKET
A test teológiája
Nem újkeletĖ mĖ A test teológiája, hiszen elsĈ
ízben összefüggĈ kötetként 1985-ben adták ki
olaszul, mégis közel 40 évet kellett várni, hogy
teljes terjedelmében megjelenjen magyarul is.
Azok, akik már régóta foglalkoznak II. János Pál
emberi személyrĈl és szexualitásról szóló taní-
tásával, bizonyosan nagy örömmel vették kéz-
be a kritikai kiadásnak is szánt kötetet. Habár
Ĉ az egyik legtöbbet idézett egyházfĈ, és meg-
számlálhatatlan sok kiadvány foglalkozik vele
és gondolataival, ez a korszakalkotó írás részle-
teiben mégis ismeretlennek mondható.
A katekézissorozat, melyet a pápa 1979. szep-
tember 5. és 1984. november 24. között a szerdai
általános audienciákon elmondott, egy koráb-
ban már egészében meglévĈ kéziraton alapszik.
Pápává választása elĈtt lengyelül már kiadásra
készen volt a Férfinak és nĈnek teremtette Ĉket címet
viselĈ tanulmány, amit késĈbb felosztott 15–20
percben elmondható részletekre. II. János Pál
maga hivatkozik többször is mondandójára úgy,
hogy elmélkedések a test teológiájáról, így nem cso-
da, hogy végül ez az elnevezés terjedt el.
A szöveg alapjául, ellentétben a korábbi ma-
gyar fordításokkal, a Waldstein-féle 2006-os an-
gol fordítás szolgált. Ez a munka a korábbiak-
hoz képest sokkal egységesebb szóhasználatra
törekszik, és kritikai igényĖ forráskutatás elĈzte
meg, így jóval világosabb és koherensebb szö-
veg született. A fordítás most is Juhász Gábor
Tamás munkája, aki szakértĈnek számít a nem
éppen egyszerĖ szöveg magyarra ültetésében.
A kiadás legnagyobb újdonsága a Micha-
el Waldstein professzor által írt részletes beve-
zetĈ, mely nemcsak kontextusba helyezi a mĖ-
vet, hanem elméleti hátteret is igyekszik vázolni
hozzá. Így a részletes szövegkritikai áttekintés
után képet kaphatunk a mĖre hatással lévĈ fi-
lozófiai irányzatokról, és Wojtyáának ezekhez
való viszonyáról. Különösen is hangsúlyos a
pápa perszonalista világlátása, mely teljesen át-
hatja a test teológiáját is. ć maga perszonális
normának nevezi azt a tényt, amit a Gaudium et
Spes is megfogalmaz: „az ember — aki az egyet-
len teremtmény a földön, akit Isten önmagáért
akart — teljesen csak akkor találhat önmagára,
ha Ĉszintén elajándékozza önmagát” (24,3).
Különösen is hasznos a mĖ szerkezeti felosz-
tására tett sokféle javaslata, mely jóval átlátha-
tóbbá teszi az egész elmélkedés-sorozatot, és ki-
rajzolódik a mondandó világos íve. Korábban
963
ugyanis többször csak lazán összefüggĈ kateké-
ziseknek tekintették II. János Pál munkáját, ami
valószínĖleg gátja volt a könnyebb megértés-
nek. Waldstein nyomán most a magyar kiadás-
ban is láthatjuk a Wojtyáa által eredetileg adott
alcímeket, melyek már önmagukban segítik a
pontosabb megértést. Ezen kívül végre a ma-
gyar szövegre is lehet a nemzetközi gyakorlat-
nak megfelelĈen fejezet és bekezdésszámokkal
hivatkozni, hiszen a most közölt számozás meg-
egyezik az eredeti olasz és a kritikai angol verzi-
óban használtakkal. Ami nem kapott helyet eb-
ben a bevezetĈben, azok Aquinói Szent Tamás
filozófiai alapgondolatai, amelyek nélkül Juhász
szerint nehezen értelmezhetĈ az elmélkedés-
sorozat. További lényeges újdonság, hogy a ka-
tekézis-sorozat második (1982. július 28. — 1984.
július 4.) és harmadik, befejezĈ része (1984. júli-
us 11. — november 28.) most jelenik meg elĈször
magyarul (87–117. és 118–132. oldalak).
Most, hogy egyben látjuk a szöveget, mely jól
tagolt és címekkel ellátott, könnyebb áttekinteni
az egységeket is. Az elsĈ rész, melynek a pápa
a Krisztus szavai címet adta, részletekben koráb–
ban megjelent az O.M.C. Christianus, majd
késĈbb a Kairosz Kiadó gondozásában (1979.
szeptember 5. — 1982. július 21.; 1–86. oldal).
Ebben alapvetĈen három újszövetségi igébĈl in-
dul ki II. János Pál, melyek segítségével Krisztus
szavain keresztül emberi létezésünk három kü-
lönbözĈ állomásába nyerhetünk betekintést. 1.)
A „kezdet” elemzését Jézus és a farizeusok há-
zasságról szóló párbeszéde vezeti be (Mt 19,3–
9), 2.) Emberi történelmünket Jézusnak a Hegyi
beszédben mondott szavai tükrében — a szív-
ben elkövetett házasságtörés — vizsgálja (Mt
5,27–28), 3.) Feltámadásra való meghívásunkat
pedig a szadduceusokkal folytatott vita vizs-
gálatával zárja (Mt 22,23–33). Valójában a leg-
alapvetĈbb kérdésekre szeretne választ találni,
vagyis hogy mit jelent embernek lenni, és ho-
gyan kell emberként élni. Erre a feleletet pedig
csak annak fényében adhatjuk meg, ha tudjuk,
honnan jövünk, hol vagyunk most, és hová tar-
tunk. Ez az elsĈ terjedelmes rész ezen egzisz-
tenciális kérdések megválaszolásán fáradozik.
Mindezek középpontjában a kétnemĖnek te-
remtett — férfiként és nĈként — létezĈ ember
áll, akit Isten azért gondolt el így, hogy képes le-
gyen tükrözni az Ĉ szentháromságos belsĈ sze-
retetkapcsolatát azáltal, hogy Ĉszintén elajándé-
kozza magát egy másik ember számára.
A második rész, mely A szakramentum címet
viseli, az Efezusi levél 5. fejezetének részletes
elemzésével rávilágít a Teremtés könyve tár-
gyalásának fontosságára — melyek az elsĈ rész
elsĈ fejezetét alkotják. Itt II. János Pál mintegy
újraolvassa az Efezusi levelet Jézus kezdetre
utaló tanításának fényében. A hitvesi szerete-
tet (a házastársak egymásnak való önajándéko-
zását) Jézus emberekért adott önfeláldozásával
(amint Krisztus magát adja az egyháznak) állít-
ja párhuzamba, így kísérli meg kifejteni a „nagy
misztérium” tartalmát a hitvesi szeretetre vo-
natkozóan. Ez a szeretet (önajándékozás) radi-
kális és visszavonhatatlan, minként Krisztus
nekünk szóló ajándéka is. A jel dimenziójának
megértéséhez megalkotja a „test nyelve” kifeje-
zést, melynek segítségével két fókuszt fogalmaz
meg, egyrészt a házassági esküben tett vissza-
vonhatatlan ígéretet, másrészt a szexuális egye-
sülésben megvalósuló ajándékká válást.
A harmadik rész címe: Az élet törvényét adta
nekik örökségül. Ezt tekinthetjük a második rész
harmadik fejezetének is, de Waldstein inkább
különálló egységnek tartja, ebben magyarázatot
és elvi alapot igyekszik szolgáltatni VI. Pál Hu-
manae vitae kezdetĖ enciklikájához. Gyakorta hi-
vatkozva a megelĈzĈ rész elemzéseire, mintegy
következtetésként vonja le: „A termékenység
morálisan helyes szabályozásának fogalma nem
más, mint a »test nyelvének« az igazságban való
újraolvasása” (125,1). A legutolsó katekézis al-
kalmával azt mondja, hogy minden korábbi el-
mélkedés gyakorlatilag azt a célt szolgálta, hogy
megvilágítsa eme sokat vitatott pápai doku-
mentum érvelésének helyességét (TT 133,4).
Christopher West — aki több kommentárt
is írt a test teológiájához — így fogalmaz: „Az
emberi, szexualitással rendelkezĈ test legmé-
lyebb értelmérĈl való gondolkodás lépésrĈl lé-
pésre magának Istennek a legmélyebb miszté-
riumába vezet minket.” Nem kisebb dologra
vállalkozunk tehát, ha végigküzdjük magunkat
a szövegen, mint hogy szembesülünk embersé-
günk alaplogikájával, amely cselekvési normát
is adhat. A megértéshez nagy segítséget jelent-
het Wojtyáa: Szerelem és felelĈsség címĖ — inkább
filozófiai megalapozású — munkája, melyre
a szövegben is gyakran hivatkozik. Egyetlen
nehézség, hogy a jelenleg meglévĈ magyar nyel-
vĖ fordítás teljesen függetlenül készült A test
teológiájának jelen kiadásától, éppen ezért a fo-
galomkészlete sok helyen eltérĈ; érdemes lenne
esetleg ennek fényében újrafordítani. (Ford. Ju-
hász Gábor Tamás; Kairosz, Budapest, 2021)
TÓTH LUJZA
964
ANNIE ERNAUX: ÉVEK
Az idei irodalmi Nobel-díjas, Magyarországon
azonban még mindig csak néhány lefordított kö-
tettel, visszafogott olvasóközönséggel rendelke-
zĈ Annie Ernaux — hasonlóan a viszont oly di-
vatos szerzĈnek számító Karl Ove Knausgårdhoz
— kitartóan, makacsul a saját életéhez visszatérĈ
író: elsĈ megjelent könyve óta (Les Armoires vides,
1974) önéletrajzokat publikál. Írt könyvet az ap-
jához fĖzĈdĈ viszonyáról, illetve annak haláláról
(La Place, 1983), anyja Alzheimer-betegségérĈl és
elhunytáról (Je ne suis pas sortie de ma nuit, 1997;
Une Femme, 1987), házasságáról (La femme gelée,
1981), szerelmérĈl egy orosz férfi iránt (Passi-
on simple, 1991), mellrákjáról (L’Usage de la photo,
Marc Marie-val közösen, 2005), egy kamaszko-
ri táborról és a hozzá kapcsolódó szégyen törté-
netérĈl (Mémoire de fille, 2016) stb. A saját magát
író, boncoló, analizáló szenvedély mĖködteti az
Ĉ írásait is, ám számára — fiatalabb norvég kol-
légájával szemben, akinél viszont sorozata végé-
re ugyancsak megváltozott, kitágult a kép — nem
pusztán a maga, illetve az Ĉt körülvevĈ emberek
életeseményeinek és -körülményeinek, valamint
egymáshoz való kapcsolatainak a megragadása a
cél. Ennél nagyobbat markol még viszonylag egy-
szerĖbb, szerényebb igényĖ köteteiben is: szo-
ciológiai perspektívát is szeretne érvényesíteni
az intim részletességgel megragadott történet
mellett, fölött — illetve azon belül. Egyszerre írni
autobiográfiát és szociográfiát. Az apja beteg-
ség- és haláltörténetével bemutatni a 20. század
(nagyrészt) elsĈ felének úgynevezett „szerény”
miliĈjét, a feltörekvĈ vidéki munkás- és kispol-
gár-családjainak viszonyait, lehetĈségeit, ambíci-
óit és korlátait, beszédmódját és — amennyiben
egyáltalán lehetséges az ilyesmi — gondolkodá-
sát. A Lánytörténet (Mémoire de fille) lapjain egyfe-
lĈl az ebbĈl a környezetben felnövĈ, a szüleinél
nagyobb intellektuális igényekkel megáldott, de
családi környezete miatt gátlásos lány elsĈ önálló
nyári munkavállalását meséli el egy gyerektábor-
ban, ahol a felügyelĈként alkalmazott fiatalok tár-
saságában — magát felszabadítandó a szigorú
katolikus nevelés fegyelme alól — beleveti ma-
gát a szexuális életbe, majd egyszerre válik eluta-
sított szerelmes nĈvé és kitaszított páriává, s az
ezt kísérĈ szégyen egy ideig jelentĈsen visszave-
ti továbbtanulási és kitörési ambícióit tekintve is.
MásfelĈl — pontosabban a fentiekbĈl következĈ-
en — egy társadalmilag pontosan meghatározott
közegbĈl érkezĈ fiatal lány mobilitási és eman-
cipációs lehetĈségeivel vett számot a regény az
1958-as, 1959-es évek Franciaországában. És így
tovább, ez a szociológusi/szociográfikus igény
mindvégig ott munkál (hol kevésbé intenzíven,
hol erĈsebben) Annie Ernaux életmĖvében, hogy
aztán talán élete legfontosabb vállalkozásában,
az Években (Les Années) végképp elérkezzen egy
sajátos mĖformához, a kollektív-generációs ön-
életíráshoz, amely rokon ugyan az emlékirat-
(memoár-)írással is, de narratológiai eszközei
mások.
Ebben a regényben Annie Ernaux egy egész
francia nemzedék életét írja meg, a II. világhábo-
rú alatt világra jött korosztályét a kétezres évek
közepéig (Ernaux 1940-ben született, a regény
Franciaországban 2008-ban jelent meg). Ennek
megfelelĈen a mĖ egy olyan hosszú korszakot
ölel fel, amely a csecsemĈkortól az idĈskorig tart,
vagy másképp, a háború megpróbáltatásaitól
(ami nyilván az eszmélĈdés ideje elĈtti idĈszak,
ezért inkább a szülĈk reflexiói és az utólagos in-
formációk alapján tudja megírni) egészen a 2000-
es évek internetforradalmáig és robbanásig éle-
zĈdött fogyasztói kultúrájáig. S ebbe — tekintve,
hogy mindezt megélik, átélik e nemzedék tagjai,
formálja ízlésüket és gondolkodásukat, egyálta-
lán, beépül a személyiségükbe — a szerzĈ beleve-
szi a történelmi-politikai eseményeket (a külön-
bözĈ választásokat, az algériai háborút, 1968-at,
a De Gaulle-, a Mitterand- és a Chirac-érát, de
ugyanígy a peresztrojkát és a berlini fal leomlását,
vagy éppen a Twin Towers elleni repülĈtáma-
dást), a mĖvészeti, kulturális, filozófiai élet szá-
mukra fontos momentumait, az eszmetörténetet,
a társadalmi (kisközösségi, például családi) szo-
kásrendszer változásait, továbbá a tárgyi kultúra
újdonságait. Mindezt tehát úgy, belülrĈl, ahogyan
életszemléletükre és életmódjukra hatott. (És e
ponton gratulálhatunk a fordítónak, LĈrinszky
Ildikónak is, hogy e sok idézetet, mĖvelĈdéstör-
téneti-kulturális vonatkozást magyarként is —
némileg kívülállóként tehát — mind beazonosí-
totta, kikereste, átültette magyarra.) A narráció
halad elĈre, szinte évrĈl évre a „mi” életének rög-
zítésében, miközben ott van e történetben a szer-
zĈ-narrátor maga is, saját személyes életrajzával.
Az azonban nem az „én” története, nem az egyes
szám elsĈ személyé: csakis eltávolítva bemutat-
ható, „Ĉ”-ként (elle), egyes szám harmadik sze-
mélyben. Annie Ernaux ugyanis így beszél saját
magáról — az életrajz megírásának idejében az
elbeszélt személy ugyanis részben már idegen,
s mint ilyen, inkább már csak felépíthetĈ, össze-
rakható. Ehhez a rekonstrukcióhoz nyújtanak se-
gítséget a narrátor által bemutatott korabeli port-
réfényképek is saját magáról, mely mozzanatban
is érvényesül a pillanat rögzítésének szándéka
és a kívülrĈl rátekintéssel mint tényleges lehetĈ-
séggel való számvetés. (Elméleti síkra terelve a
kérdést, kölcsönvehetjük Ricœur fogalmait, s azt
mondhatjuk, az emberi identitás az elbeszélt én-
965
ben eleve kettĈs: ugyan az idem-identitás — a név-
vel, illetve általános adottságokkal, tulajdonsá-
gokkal — az, ami azonosnak mutatkozik, de van
ipse-identitás is, az, amely folytonosan változónak,
alakulóban lévĈnek érzékelt: az önéletírás során e
kettĈ játékát, egymásba játszását kell megragad-
ni. Méghozzá úgy, hogy az egyes pillanat rögzí-
tése közben úgy értsük meg az ábrázolt személyt,
hogy ha utólag rá is vetítjük jelenkori, a narráció
idejében meglévĈ egyéniségünket, illetve tudá-
sunkat, ismereteinket az azután elkövetkezendĈ
idĈkrĈl, ez a hasadás tudatossá és megmutatottá
váljon: a fénykép ennek a záloga. Barthes is va-
lami ilyesmit mond a Világoskamrában: „A Foto-
gráfia ugyanis önmagam megjelenése egy má-
sik személyként, az identitástudat körmönfont
szétválasztása” — noha Ĉ arról is beszél, hogy a
fényképész szándéka is rárétegzĈdik erre a ket-
tĈsségre.) A fotók mellett a rekonstrukcióban az
emlékezetben felsejlĈ képek és a megragadt, jel-
legzetes szavak, kifejezések segítenek, pontosab-
ban azok válnak az emlékezés elsĈdleges, kiindu-
ló médiumaivá, ahonnan tovább lehet építkezni:
ezek felsorolásával indít — roppant hatásosan —
a regény, ekkor még nem idĈrendben, csak „ter-
mészetüknél” fogva kettéválasztva villannak fel a
vizuális és nyelvi memória elemei (már amennyi-
re egyáltalán létezhet egyik a másik nélkül).
A regényben többször is megfogalmazódik,
mit jelent, miért is oly fontos ez az önéletrajzi pro-
jekt (amely ez esetben korrajz is egyúttal) az elbe-
szélt szereplĈ, és áttételesen a szerzĈ számára. Az
egyik középkorú idĈszeletnél úgy jelenik ez meg,
hogy a szereplĈt szeretĈje mellett fekve, félálom-
ban egyfajta „palimpszesztérzés” fogja el, s hol a
leánykollégium hálótermébe képzeli magát, hol
Spanyolországba 1980-ban, hol alvó anyja mel-
lé kuporodva az ágyon. Valójában ezt az érzést
szeretné — Proust hatására — mĖve kezdĈké-
pének megtenni (ezért is volt érdemes a regény
elejére helyezni kommentárok nélkül az elĈgo-
molygó képeket és nyelvi emléknyomokat). Min-
tának tekinti ugyanakkor Stendhal autófikcióját,
az Henry Brulard életét is, amely elejérĈl kimásol-
ja ezt a mondatot: „Ötvenéves leszek, ideje volna
megismerni magam” (213.). Ugyanakkor e mĖ-
fajt ismeretszerzésre is felhasználhatónak tart-
ja, mondja, azonban bevallja, nem igazán tisz-
tázta magában, pontosan milyen tudásról lenne
szó; mi pedig ilyesmire tippelhetünk az Évek kö-
zépterjedelmĖ, ámde mégis monumentális vál-
lalkozása kapcsán: mások számára általában is
önismereti leckérĈl, kifejezetten Annie Ernaux
saját (most nyolcvanéves) generációja számára
ugyanerrĈl, vagy szociológiai-kortörténeti doku-
mentumról. (S bár Ĉ erre nyilván nem gondolt,
remek összefoglalás és rendszerezés, francia ci-
vilizációlecke a franciás mĖveltségĖ, a kultúrát
nagyrészt ismerĈ, de nem Franciaországban fel-
nĈtt olvasóközönség számára is.) (Ford. LĈrin-
szky Ildikó; MagvetĈ, Budapest, 2021)
FÖLDES GYÖRGYI
ABDULRAZAK GURNAH:
UTÓÉLETEK
Abdulrazak Gurnah 2021 októberében, tíz perc-
cel azelĈtt, hogy kihirdették volna az irodalmi
Nobel-díj nyertesét, egy telefonhívásból érte-
sült arról, hogy Ĉ kapja a díjat, és elĈször arra
gondolt, valaki ízléstelen tréfát Ėz vele. Hason-
lóan váratlanul érte a bejelentés a világirodalmi
színteret figyelemmel kísérĈket is, akik azon-
ban hamar megerĈsítették, hogy a kenti egye-
tem zanzibári születésĖ professor emeritusának
tízregényes munkássága minden tekintetben ér-
demes a rangos kitüntetésre. „A gyarmatosítás
hatásainak és a kultúrák, kontinensek között re-
kedt menekült sorsának megalkuvást nem tĖrĈ
és szenvedélyes elemzéséért” kiemelt oeuvre
egyértelmĖen leghíresebb darabja az 1994-es
Paradise (Paradicsom), azonban az Európa Kiadó
az életmĖ-sorozatot nem ezzel, hanem Gurnah
legfrissebb, 2020-as, Afterlives címĖ regényének
magyar fordításával kezdte, Utóéletek címmel.
Mind az angol cím jelentésbeli eldönthetetlen-
ségének (túlvilágok avagy utóéletek) tisztázá-
sa, mind pedig az Utóéletek elĈre sorolása kivá-
ló döntésnek bizonyult; a magyar kiadás így a
Nobel-díj kihirdetése után rövid idĈvel került
a polcokra. Az Utóéletek annyiban különbözik
az életmĖ legtöbb darabjától, hogy nem a nap-
jaink Angliájában élĈ afrikai bevándorló nézĈ-
pontját jeleníti meg, hanem a Paradise, illetve a
2005-ös Desertion (Elhagyatás) példájához hason-
lóan Kelet-Afrikába, a térség függetlenedése elĈt-
ti idĈkbe kalauzolja az olvasókat.
Ezúttal a történet nagyjából egy bĈ fél évszá-
zadot ölel fel a századfordulótól a hatvanas éve-
kig, több szereplĈ egymással összefonódó né-
zĈpontján keresztül láttatva az elĈször Német
Kelet-Afrika, majd az elsĈ világháború után,
„Európa nagy tragédiáinak mellékszálaként”
(125.) angol uralom alá került, végül 1963-ban
függetlenedĈ Tanzánia történetét. A terület és a
történelmi idĈszak reprezentációja még a poszt-
koloniális irodalomban is ritkaság, és az Utóéle-
tekben valóban érzĈdik a tanító, ismeretbĈvítĈ
szándék: a regény rendkívül pontosan számol
be azokról a makroszintĖ átrendezĈdésekrĈl is,
amelyek az egyéni szereplĈk szemszögébĈl bi-
zonyára láthatatlanok maradtak, az olvasó tá-
jékozódását azonban nagyban segítik. „Olyan
966
vidék ez” — jegyzi meg a regény egyik szerep-
lĈje, egy német misszionárius — „ahol még so-
ha semmi jelentĈs dolog nem történt. (…) Az
emberi teljesítmény és igyekezet történetének
szempontjából ez a hely semmiféle jelentĈség-
gel nem bír. A történelemkönyvekbĈl ki lehetne
tépni ezt a lapot, és semmi sem változna” (174.).
Gurnah legfrissebb regényének eredetisége
azonban nem abban rejlik, hogy a történelem e
kevéssé ismert szegletébe enged betekintést. Az
Utóéletek a koloniális elnyomás többirányú, gyak-
ran ellentmondásos pszichológiájának felfejtésé-
ben éppen ennyire érdekelt. A regény nemcsak
az erĈszakot, a kizsákmányolást, de a német Zi-
vilisierungsmission áldásos hatásait — a rend, a
tisztaság és az európai értelemben vett kultúra
átvételét — is bemutatja. Jól példázza ezt a kettĈs-
séget az az epizód, amikor az aszkariként szolgá-
ló Hamzát úgy tanítja német tisztje a saját nyel-
vére, hogy egész mondatokat ismételtet el vele:
„Mondd végig, de úgy, mintha szívbĈl jönne!
Sie sing herzlich willkommen in meinem Land.
SzívbĈl üdvözlöm az országomban — mondta a
tiszt gúnyos mosollyal” (106.). Eközben a szöveg
feltárja a gyarmatosító cinikus öngyĖlöletét és
csalódását saját felsĈbbrendĖségében, de ugyan-
akkor a gyarmatosított tiszteletét a civilizáltnak
látott gyarmatosító irányába is. A szintén aszkari
Ilyas például még a németek saját népével szem-
ben elkövetett vérengzéseit is jogosnak látja:
„A felét sem hallottátok, amit ezek az emberek
a németekkel mĖveltek. Kénytelenek voltak vé-
resen megtorolni, mert a vademberek csak ilyen
módon tanulják meg a rendet és az engedelmes-
séget. A német tiszteletre méltó és civilizált nép,
sok jót tettek, mióta itt vannak” (62.). Elnyomó
és elnyomott kapcsolata itt a kölcsönös vonzás
és taszítás különös dinamikájával írható le. En-
nek kicsinyítĈ tükre a Hamza és német tisztje
közti, egyértelmĖen a gyarmatosító által uralt
és félelemmel átszĈtt, azonban meghitt és kvá-
zi erotikus viszony, melyben a tiszt személyes
büszkeséget lel abban, hogy a fekete fiút felemel-
ve németül és olvasni tanítja azzal a céllal, hogy
végül Schillert olvastasson vele.
A kelet-afrikai gyarmatosítás mint történel-
mi háttér elĈtt az Utóéletek mégis leginkább a
rendszerbĈl valamiképpen kilógók története —
e tekintetben Gurnah valamennyi regényével
összekapcsolható. A regény fĈszereplĈi az ott-
honukban sincsenek otthon, s ehhez még csak
a migrációval járó térbeli elmozdulásra sincs
szükség: ilyen például Khalifa, aki a feleségé-
vel abban a házban lakik, amelyet az asszony
nagybátyja birtokol, Hamza, aki raktárakban és
Khalifa fészerében talál menedéket, vagy Afiya,
aki az egész életét olyan családoknál éli le, akik-
hez nem fĖzi vérségi kötelék. Számkivetettsé-
gük hiányként jelenik meg számukra — a bizo-
nyosság, a család, vagy az ép test hiánya az, ami
közösséget kovácsol belĈlük, hiszen „egy meg-
csonkított ember azonnal kiszúrja a másikat”
(189.). Az árvák ez új, választott családja az el-
nyomás, megszégyenítés számtalan módozatá-
val kerül szembe, melyeknek a legnagyobb ré-
sze nem a gyarmatosító és gyarmatosított közti
hatalmi aszimmetriából adódik, hanem a társa-
dalmi nem, a kulturális beágyazottság, a vagyon
és az interperszonális kapcsolatok érzékenyen
részletezett, komplex hálózatában bontakozik
ki. Afiyának például a család feje, akiknél árva-
ként lakott, azért okoz maradandó sérüléseket,
mert a kislány nem a nemének megfelelĈ kódok
szerint viselkedik: írni és olvasni tanul.
Az írott szó hatalma, mind az olvasás, mind
pedig az írás varázslata a regény egyik gyak-
ran visszatérĈ, több oldalról kibontott témája.
Afiya számára az írás nemcsak a kitörés lehetĈ-
sége, de alapvetĈen a fennálló világ rendje ellen
vétett hübrisz is — árvaságuk mellett ez is ösz-
szekapcsolja Ĉt késĈbbi férjével, Hamzával. Az
Ĉ esetében az olvasás képessége még a segítĈ
szándékú gyarmatosítók szemszögébĈl is túl-
zott becsvágyra utal, ami miatt Hamza rendsze-
resen letagadja ezt, vagy alábecsülteti magát. Az
idĈs asztalos, mzee Sulemani esetében az olva-
sás képessége szintén a regnáló rendet ássa alá:
gyermekkorában, felszabadított rabszolgaként
egy keveset járhatott iskolába, ahol azért tanult,
hogy a Koránt olvashassa. Amit olvasott, meg is
tanulta — „az a pár sor is elég volt ahhoz, hogy
több lehessek egy állatnál” (257.) — jegyezte
meg. Az Utóéletek világában az írás és az olvasás
különleges szereppel bír: a lokális elszigetelt, s
ezért nagyon behatárolt életutakkal szemben azt
a lehetĈséget hordozza magában, hogy a dolgok
alakulhatnak másként: Afiya írásban tud segít-
séget kérni és elszökni a bántalmazójától, és el-
veszett testvére, Ilyas sorsára csak azáltal derül
fény, hogy Hamza levelet ír a német missziónak.
Bár a Gurnah által alkalmazott formula nem
tér el a nyugati modernség kulcsmĖfajaként ért-
hetĈ nagyregény mĖfaji kódjaitól, az írásbeliség
kitüntetett szerepe mellett a szóbeli történetme-
sélés afrikai hagyománya megkerülhetetlen re-
ferenciapont az Utóéletekben. A kávéházi stílus,
a verandai pletykák szövevényes, változatai-
ban ismétlĈdĈ hálózata, a paradigma, amelyben
„minél terjedelmesebb egy történet, annál jobb”
(60.), a kötet szereplĈinek rendszeres örömfor-
rása, de a regény maga is ezt a zegzugos, gazda-
gon részletezett elbeszélési módot követi. „Kha-
lifa huszonhat éves volt, amikor találkozott
Amur Biasharával, a kereskedĈvel” (7.), szól a
967
kötet elsĈ mondata, a következĈ nyolc oldal pe-
dig e találkozás két generáció történetét felöle-
lĈ elĈzményét bontja ki. Az ismétlés, a mesélés
közben továbbszĈtt történetek ugyancsak a ká-
véházi hagyományt idézik. Bizonyos narratív
mintázatok, történetfragmentumok több válto-
zatban is megjelennek — ilyen például az elra-
bolt vagy elcsavargott gyerek toposza. Ugyan-
akkor az ismétlĈdések az életmĖ több szövegén
is átívelnek: Yusuf története a Paradicsomban
(maga is az iszlám és a keresztény hagyomány
Juszuf/József-elbeszélésének újramondása) kis
változtatással Hamza, a zavarba ejtĈen szép fiú
történetévé alakul az Utóéletekben, amelynek el-
beszélésébe Hamza több ízben is belekezd, de
csak töredékesen sikerül neki: „Azt akarja, hogy
meséljek magamról, mintha a történetem teljes
lenne, pedig csak részleteket ismerek, azok is
tele vannak kérdĈjelekkel, amikre nem volt le-
hetĈségem rákérdezni, és olyan pillanatokkal,
amik vagy túl korán értek véget, vagy semmire
sem adnak magyarázatot” (281.).
A történetek elmesélésének imperatívusza
ugyanakkor a regény végére a címadó utóéletek
kontextusában kapja meg legfontosabb szere-
pét. A feltáratlan, s így lezárhatatlan múlt, a túl-
világok azért kísértik az élĈket, mert bizonyos
történetek elmondatlanul maradtak. A regény
végére Afiya és Hamza fia, aki szintén az Ilyas
nevet kapta, maga is íróvá — történetgyártóvá
— válik, és ha részlegesen és elfogódottan is,
de kideríti és elmondja a hiányzó történetet: így
nyugszanak meg a múlt dühödt kísértetei. Még
akkor is, ha a hiányzó családtag története, ha-
sonlóan a kelet-afrikai gyarmatosításéhoz, sok-
kal inkább szól a vállalhatatlan kompromisszu-
mok és jóvátehetetlen hibák között megcsillanó
derĖs pillanatokról, mint személyes dicsĈségek
töretlen soráról. (Ford. Neset Adrienn; Európa,
Budapest, 2022)
OROSZ-RÉTI ZSÓFIA
FEKETE VINCE:
HALÁLGYAKORLATOK
Kevés szebb, igazi költĈhöz méltóbb vállalás
képzelhetĈ el annál, mint szólni az elnémultak
helyett, szavakat találni és adni azoknak, akiknek
már nincsenek, nem lehetnek szavai. Az erószi
dominanciájú Szárnyvonal (2018) thanatoszi túl-
súlyú párjaként megjelent Halálgyakorlatok címĖ
kötetében erre tesz kísérletet Fekete Vince. (E ket-
tĈsséget — noha fordítva — a MagvetĈ Kiadó a
borítók fekete-fehér színválasztásával jól érzé-
kelteti.) Ám a szerzĈ nemcsak azért segíti napvi-
lágra a fogak ketrecébe zártat, formálja egésszé
a csenddel összetapasztott töredékeket, törme-
lékeket, hogy múlhatatlanná tegye a múlandót,
hanem azért is, hogy megossza a megérintĈ el-
múlás „tapasztalatát”, feltárja a halálösztön mĖ-
ködését. Hogy az elképzelés, a megismerés és
megértés által megkezdje, megkezdhessük a fel-
készülést.
A korpuszt keretezĈ és ekként hangsúlyos-
sá emelt (Dagályapály) és (Apálydagály) kettĈse
az egyaránt fény felé tartó kilépés és indulás
rokonságát, az életlánc folytonosságát mutatja
fel, sejtetve a személyes vonatkozást. Ami a kö-
tet egyik remeke, a (Pára) zárlatában — a szem-
mĖtét után lábadozónál tett látogatással — ek-
ként nyer megerĈsítést: „Odabújtam hozzá,
mint gyerekkoromban Ĉ, egy ilyen / vagy ha-
sonló kórterem ágyán, és magamhoz vontam,
/ gyengéden szorítottam, hogy érezze, hogy itt
vagyok, / ahogy Ĉ ott volt akkor, negyven éve,
nekem, ott, ahogy Ĉ” (36.). S az édesanya gon-
doskodó szeretetéért a viszonzás mellett a tĈle
kapott nyelv kölcsönadása is hála.
Mert az Ĉ számára már csak felejtés, kiürese-
dés, sötétségbe hullás van, ritka ünnep az em-
lék, a tétova szó. Elméje olyan ház, amelybĈl ki-
hordták a bútorokat, amelyben csupán néhány
régi árny, nesz, illat maradt és az egykori dolgok
meg-megĈrzött körvonalai (Szövevényes erezet),
ahol otthonossá vált az idegenség (Ördöghalak).
A lélek pedig oda-vissza bolyong két otthonta-
lansága között (Távozó te), át meg át a Senkiföld-
jén (Amikor, és amikor…) — egészen a majdani
megnyugvásig.
A folytonos alkony, az ikaroszi út megtapasz-
talása a fiú keresztje is. Látni, hogy édesanyja
nem ismeri fel másik, távolba szakadt fiát (Apo-
kalipszis), hogy megszokott szobája idegenné,
veszélyessé lett terében örökké keres, bizonyta-
lanul jár és el-elbotlik (Terápia). Hallani, milyen
nehézséget, sĈt fájdalmat okoz neki az ólomsú-
lyú szavak formálása (Kísérleti csend), mintha
csak a hírhedt nyelvevĈ parazita élĈsködne rajta
(Cymothoa exigua), s ha mégis sikerül, szembe-
sülni az érthetetlenséggel (Living words), az ér-
telmetlenséggel (KésĈi ügyfél). Tudni, hogy nem
hívható este (Misztériumjáték), megkapni az em-
lékezĈ ujjak palackpostáit, üres üzeneteit (Ese-
mes), érezni a jellegzetes szagot, amely testébĈl
árad és körüllengi (Szag). Érzékelni, amint „[t]
ehetetlenül, / némán, kiszolgáltatottan lebeg
nappalai Ėrsötétjében” (ĕr) — 13., ahogy „már
minden befelé pereg, porlad, omlik, (…) árad a
halál befelé” (Hóember) — 58.
968
Ám a költĈ fiú — Orpheusz örököseként (O.)
— megkísérli az életnek visszaperelni az édes-
anyát. Emléktöredékeit családi ebéddé teljesí-
ti, amelynél újra együtt ül az egykorvoltakkal
(Ebéd), megidézi szép, világos lányarcát (Ikarosz),
az elsĈ, fényteli házastársi együttlétet (Nász).
A rajta áthömpölygĈ idĈbĈl kiemelve, megtör-
ve az „Egy” folytonosságát (Egyetlenegy), (Alá-
szállás), hasonlóképpen merevíti ki az öröm már
személyes tapasztalattal is hitelesített pillanata-
it: a nehézségek és a veszteség (Homály) ellenére
az igazival átélt boldogságét (Túlélés), a gyerme-
kek (Holtág), (Videochat) és unokák iránti szerete-
tét (Ithaka), rendszeres vendégére, a „káritászos
asszonyká”-ra való várakozásét (A világ legszebb
éjszakája). Mint régen amaz, kézen fogva veze-
ti végig a környéken (Vadverem), nem hagyja,
hogy eltévedjen (El) — biztos a hazatalálás (Itha-
ka), hiszen mĖködik a Mindenség (ErnyĈ). S innen
nézve: értelmet nyer a beszéd (Idegenek), tartalmat
a titkos rezgés (SzellĈ), megismerhetĈ a dolgok
természete (Donga). ÉrthetĈvé válik a fiút bátorító
simogatás, a „ne félj!” üzenete (A világ legszebb éj-
szakája): „tudod, én mindennap imádkozom, val-
lásos / vagyok, hiszek ćbenne, járok a házába, /
köszönöm neki, hogy vagytok ti nekem, / köszö-
nöm a // harminc éve meghalt apátokat, köszö-
nöm, / hogy szeretni tudtam, köszönöm ezt a /
nem múló szerelmet, még irántuk is, // mert en-
gem nem engedtek iskolába, / dolgozni kellett,
de most már nem haragszom / rájuk, senkire sem
haragszom, megbékéltem // mindennel, és hálás
vagyok, hogy / élek, s hogy meghalok, és lelkem
forog majd / az örökkévalóságban, mint a ring-
lispíl —” (Ringlispíl) — 27.
Az anya mellé pedig, mintegy ĈrzĈkként, ál-
lítja azokat, akiken már beteljesült Thanatosz
munkája, visszatekintve az Ĉ „halálgyakorlata-
ik”-ra. A még utolsót intĈ nagyszülĈt (Foszfo-
reszkál), a mezsgyét éppen átlépĈt (Mély merü-
lés), akiért Perszephoné nyújtja a kezét (Seol),
a kedves, bölcs szomszédot, az „apapótlék”-ot
(Olasz módra).
A záró (Fehér árnyék) mindannyiuk memen-
tója, bátorítás és elĈkészület. A keret verseivel
együtt kulcsdarabja Fekete Vince talán legsú-
lyosabb-legszebb kötete korpuszának — meg-
erĈsítve az édesanya és Krisztus szavait: „ne
félj!”, „Ne féljetek!” (MagvetĈ, Budapest, 2022)
SZEMES PÉTER
 87. évfolyam VIGILIA November

SOMMAIRE
Langue humaine, langue de Dieu
JÁNOS KELEMEN: Nature, diversité et origine de la langue
JÓZSEF VÁLÓCZY: Le Semeur chante. Dieu parle en langue humaine
JÓZSEF URBÁN: La conversion du missionaire et la nouvelle langue
GÉZA BALÁZS: Deux approches du parler commun
Entretien avec Gábor Tolcsvai Nagy
RAINER MARIA RILKE: La vie de Marie
ZSUZSANNA KALAFATICS: L’aspect théocentrique des romans de Vodolazkin
JOSEF PIEPER: Contemplation terrestre
INHALT
Menschliche Sprache, Sprache Gottes

JÁNOS KELEMEN: Die Natur, die Vielfalt und der Ursprung der Kirche
JÓZSEF VÁLÓCZY: Der Sämann singt. Gott spricht in menschlicher Sprache
JÓZSEF URBÁN: Die Umkehr des Missionaren und die neue Sprache
GÉZA BALÁZS: Die Sprache in der Öffentlichkeit: zwei Ansätze
Gespräch mit Gábor Tolcsvai Nagy
RAINER MARIA RILKE: Das Marienleben
ZSUZSANNA KALAFATICS: Die theozentrische Sehweise in den Romanen von Vodolazkin
JOSEF PIEPER: Irdische Kontemplation
CONTENTS
Human Language, God’s Language

JÁNOS KELEMEN: Nature, Diversity and Origin of Language

JÓZSEF VÁLÓCZY: The Sower Sings: God Speaks in Human Language
JÓZSEF URBÁN: The Conversion of the Missionary and the New Language
GÉZA BALÁZS: The Language of the Public Sphere: Two Approaches
Interview with Gábor Tolcsvai Nagy
RAINER MARIA RILKE: The Life of the Virgin Mary
ZSUZSANNA KALAFATICS: The Theocentric Perspective in Vodolazkin’s Novels
JOSEF PIEPER: Contemplation on Earth

)ĘV]HUNHV]WĘ*g5)g/7,%25
)HOHOĘVV]HUNHV]WĘ386.È6$77,/$)HOHOĘVNLDGy*È-(5/È6=/Ï )ĘPXQNDWiUV/8.È&6/È6=/Ï
6]HUNHV]WĘN%(1'(-Ï=6()'(È.9,.7Ï5,$+('9,*/È=È5.29È&6È.263$76&+)(5(1&9$5*$6=$%2/&69g5g6,679È1
6]HUNHV]WĘEL]RWWViJ%È%(/%$/È=6+(,'/*<g5*<+,'$6=2/7È1+25.$<+g5&+(5)(5(1&0È7e7Ï7+$1'5È6
02/1È5$17$/7+20.$%(È7$
.LDGyKLYDWDOLWLWNiU)$=$.$6$11$0È5,$+RQODS620)$,%2*/È5.$
7|UGHOpV1e0(7+,/21$,QGH[V]iP+8,661.pV]OWD6pG1\RPGiEDQ6]HNV]iUGRQ
6]HUNHV]WĘVpJpV.LDGyKLYDWDO%XGDSHVW3LDULVWDN|]7HOHIRQ3RVWDFtP%XGDSHVW3I
,QWHUQHWFtPKWWSZZZYLJLOLDKX(PDLOFtPYLJLOLD#YLJLOLDKX(OĘ¿]HWpVHJ\Ki]LpVWHPSORPLiUXVtWiV9LJLOLD.LDGyKLYDWDOD
7HUMHV]WLD0DJ\DU3RVWD=UW+tUODSh]OHWiJD0DJ\DU/DSWHUMHV]WĘ=UWpVDOWHUQDWtYWHUMHV]WĘN
$0DJ\DU3RVWD=UWSRVWDFtPH%XGDSHVW(OĘ¿]HWpVEHQPHJUHQGHOKHWĘD]RUV]iJEiUPHO\LNSRVWiMiQDKtUODSRWNp]EHVtWĘNQpO
ZZZSRVWDKX :(%6+23EDQ KWWSVHVKRSSRVWDKXVWRUHIURQW HPDLOHQ D KLUODSHOR¿]HWHV#SRVWDKX FtPHQ WHOHIRQRQ 
V]iPRQOHYpOEHQD03=UW%XGDSHVWFtPHQ.OI|OGUHpVNOI|OG|QHOĘ¿]HWKHWĘD0DJ\DU3RVWD=UWIHQWLHOpUKHWĘVpJHLQ
$9LJLOLDFVHNNV]iPODV]iPD2739NHU±(OĘ¿]HWpVLGtMDpYUHHJ\pYUH±)WIpOpYUH±)W
QHJ\HGpYUH±)W(OĘ¿]HWKHWĘNOI|OG|QD..9QiO+%XGDSHVW32%ÈUD(8RUV]iJRN±)WpYSRVWDN|OW
VpJWHQJHUHQW~OLRUV]iJRN±86'LOOHWYHHQQHNPHJIHOHOĘPiVSpQ]QHPpY
6=(5.(6=7ė6e*,)2*$'ÏÏ5$.(''&6h7g57g.±Ï5$
.e=,5$72.$71(0ė5=h1.0(*e61(0.h/'h1.9,66=$