Oroszország és Ukrajna a bibliai próféciákban

Rós, Mesek, Tubál és Madai

A Biblia nem tesz említést az orosz népről ilyen néven, ahogy nem tesz említést a németekről,
az angolokról, vagy a kínaiakról, stb. sem. Ennek az az oka, hogy a népek modern megnevezései
néhány kivételtől eltekintve eltérnek az eredeti bibliai megnevezéseiktől. Ez persze nem jelenti
azt, hogy az 1Mózes 10. fejezetében listázott népeket ne lehetne beazonosítani a modern
leszármazottjaikkal. Ezt szükséges is megtennünk, amennyiben a végidők próféciáit meg
kívánjuk érteni, s ehhez Isten megadja az eszközöket az övéinek. Így van ez az orosz nép
identitásának esetében is, amelyet egy több bibliai ősapától származó népközösség alkotott meg.
Esetükben a beazonosítást megkönnyíti az a tény is, hogy a korai bibliai megnevezésük részint
fennmaradt a mai napig! Ezékiel könyvének 38:2 része megemlít egy bizonyos Góg nevű
uralkodót, aki a korszak legvégén „Rós, Mések és Tubál fejedelme” lesz. Russia, azaz Oroszország
részben a bibliai Rós után lett megnevezve. A Rós, Mések és Tubál trojka azonban kiegészül egy
további fontos népelemmel, Madaival, vagyis, a médekkel. A névadó Rós egy elszlávosodott
sémita népelem, Mések, Tubál és Madai esetében pedig három Jáfettől származó testvérnépről
beszélünk (1Móz. 10:2), amelyek viszont inkább a sémita, kaukázusi, vagyis a fehér rassz jegyeit
viselik, mintsem jáfetita népek főbb elemeit kitevő keleti, vagy mongoloid rassztípusokét. Az
oroszok esetében tehát egy olyan nagyobb jáfetita testvéri népszövetségről beszélünk, amelyben
a mai napig fellelhető annak négy jellegzetes etnikai aleleme a maguk sajátos karakterisztikáival.
Ha megfigyeljük, a bibliai próféciák gyakran említenek meg viszonylag kis és jelentéktelen
népeket, s csak alkalmanként és néhány szó erejéig tesznek említést olyan nagy nemzetekről,
amelyek korunkban jelentős katonai és gazdasági hatalmakká növekedtek. Ennek
„hiányosságnak” az az oka, hogy a bibliai próféciák leginkább az Izrael történelmének
szempontjából fontos, a velük közvetlenül kapcsolatban álló, rájuk hatást gyakorló népekkel
foglalkoznak. Ezek pedig nem voltak jellemzői az orosz és kínai népeknek, legalábbis korunkig,
vagyis ezen utolsó időkig. Eszkatológiai szempontból azonban hirtelen megnövekszik ezeknek a
népeknek az említése, rámutatva arra, hogy szerepük csak ekkor válik igazán mérvadóvá.

Isten Egyházának Gyülekezetei

Church of God

Copyright © 2015, 2022, Póli Pál, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg,
változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra, illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem
számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog
megsértése nélkül.

http://www.churchofgod.hu
 I. Rész
A nagy orosz testvéri népszövetség

Rós, a névadó nép

Rós. Ez korunkban már egy titokzatos név, de a kora ókori forrásokban egy viszonylag ismert és
gyakran megemlített térség, illetve népesség neve volt. Az International Standard Bible
Encyclopaedia Rós címszava alatt ez áll: „Mezopotámia egy jelentős területét Ráshú völgyének
nevezték” (a Ráshú a Rós asszír változata). A korai időkben Mezopotámia ezen északabbi
területén Ábrahám és Kétura „keleti irányba elköltözött” fiai éltek (1Móz.25:6) Ezt az asszírok
szomszédságában megtelepedett népet a világos bőr és szőke haj jellemezte. Ábrahám és Kétura
hat fiának, valamint unokáik nevét az 1Móz. 25:1-6 versei listázzák. Itt két fiuk érintett, Médán
és Midián. Ez a két nemzettség együttesen hozott létre egy erős birodalmat i.e. 1500 körül, amit
Médán után Mittani-ként ismer a történelem. Az egyiptomiak épp ezidőben utalnak erre az
általuk Rós-ként megnevezett és tőlük északra fekvő területre. Az asszírok ugyancsak ezt a
területét nevezték Ráshú, vagyis Rós földjének. Ez abból fakadhat, hogy a mittani nép egy
jelesebb őse, vagy talán államalapítója a Rós nevet viselte, az ókori népeket, államokat ugyanis
gyakran nevezték el a nagy uralkodóik után. Ahogyan egy bizonyos bibliai Góg neve is ismert,
de semmi továbbit nem tudhatni róla, úgy az eredeti Rósról sincs bővebb ismeretünk azon kívül,
hogy létezett. Az asszíroktól fennmaradt vésetek viszonylag gyakran említik meg Rós földjét, II.
Szargon idejéből tizenegy, Assurbanipal és Senakherib idejéből pedig tovább egy-egy utalás
maradt fenn róla. A szomszédos Ugaritban feltárt híres táblákon pedig öt alkalommal fordul elő
a név. Figyelemre méltó, hogy az egyik II. Szargon idejéből fennmaradt ékírásos tábla együtt
említi meg Rós, Mések és Tubál népeit, ami ékes bizonyítéka annak, hogy ezek a népek a korai
ókortól egészen a végidőkig nagyon szoros kapcsolatban álltak-állnak egymással! A Szeptuaginta
fordítói számára még ismert volt Rós földje és annak transzliterációját három alkalommal
helységnévként használták, nem személynévként. A mittani birodalom felbomlásával a két
nemzettség keletebbre húzódott, majd Észak-Indiába betörve hoztak létre egy új birodalmat az
árja invázióként ismert folyamat során. Az ő nyelvükből fejlődött ki a szanszkrit nyelv és ők
vetették le az alapjait a védikus kultúrának, valamint tőlük származik a swastika vagyis a
„horogkereszt” szimbólum is. A titokzatos árják tehát eredetileg Ábrahám és Kétura szőke és
világos bőrű fiai voltak, akik egy ideig uralmuk alá vonták India jelentős részét. A midianiták
Indián keresztül vándoroltak a mai Irán területére, Indiában az (á) brahmin, majd a perszísz,
vagyis a perzsa névvel utaltak rájuk. A brahmin-ok voltak a hindu társadalom elitjei, ők voltak a
papok, a vallási tanítók és ők képezték az elit intellektuális réteget az általuk kialakított
kasztrendszeren belül. Ezidő tájt szakadt el egymástól a Médáni és midianita nép. A Médániták
megtartották a Rós népnevet, ők északi irányba vándorolva Mések és Tubál szomszédságában
telepedtek meg. Erre már Hérodotosz is utalt, aki rámutatott, hogy a Rós földjéről származó
„matienaiak” Tubál és Mések közösségéhez tartoztak: „a Rós földjén élő matiéniták szoros
kapcsolatban álltak Mesek és Tubal népeivel” (Thalia, 94). Plinius, a római történész szintén
megjegyzi, hogy a „matiániak messze a Kaukázuson túlra költöztek” (a mai nyugat-Oroszország
területére. Natural History. 5. könyv. xviii. rész). A X. századi bizánci írók, mint Ibn-Fosslan Rós
népének lakhelyként szintén a Volga menti Taurus hegyek északi oldalát jelölik meg. Végleges
otthonuk a mai Fehéroroszország, Belorusz. Médán/Rós utódai, tehát a mai fehéroroszok. Rós
népének nyugati szomszédai, az észtek, lettek és litvánok ugyancsak Ábrahám és Ketura
leszármazottjai, akik azonban inkább a németséggel asszociálódottak. Rós nevéből származik a
‘rusz’ megnevezés, ami végül az orosz nép három ágának a megnevezése lett: Mések és Tubál
alkotják a nagyorosz népet, Rós a fehéroroszokat és Madai a kisoroszokat, vagy ukránokat. Az
Encyclopedia Britannica „Rós” címszava alatt ez olvasható: „Rusz, vagy Rós egy ősi eredetű nép,
amely Oroszország és Belorusz nevét adta.”

Midan testvérnépe, a midianiták pedig - ekkor már, mint perzsák – egy ideig közös birodalmat
alkottak azokkal a médekkel, akik később a térségből elvándorolva szintén csatlakoztak a Rós,
Mések és Tubál népközösséghez. Az árják jelentős számban maradtak hátra Indiában, akiknek az
utódait a keveredések ellenére is a világos bőrszín jellemez a mai napig. Ők és az irániak
tisztában vannak az árja gyökereikkel. Az ősi történelmi kapcsolatok miatt úgy India, mint Irán
is nagyon jó viszonyban vannak az oroszokkal és ez a szövetség a végidők háborúiban is meg fog
nyilvánulni.

A „rusz” szó etimológiája nem csak tudományos körökben vitatott, de bibliai körökben is. A
névvel kapcsolatban előterjesztett „tudományos” hipotézisek legtöbbje nem mondható többnek
üres feltevéseknél, amiket itt egy konkrét példától eltekintve meg sem fogunk említeni. A
kiemelt példa az a feltevés, miszerint a rusz szó az ó-svéd Roþz (evezősök) kifejezésből került be
a szláv, finnugor és más nyelvekbe. Ennek azonban ellentmond az, hogy egy adott szláv népelem
már hosszú időkkel a vikingek érkezése előtt is a rusz-rós megnevezést viselte. Azt pedig még a
szekuláris kutatók is elismerik, hogy a rusz név valami módon kapcsolatban áll a bibliai rós
megnevezéssel. Ez valóban így van, de a rós név használata bibliai szempontból is vitatott. A
bibliai Rós egy személynek és egy népnek a neve is egyben (vö. Ez. 38:2), aki egy istentelen
Izrael ellenes koalíció tagja lesz a végidőkben. A bizánci korszakban a görögök ugyan azzal a rós
(ῥωσ) szóval utaltak az északi szomszédjaik földjére, mint amit a Septuaginta használ az Ezékiel
38 fejezetének 2.-3. verseinek fordításában. Az arab nyelvben (al-Rus) a bizánci diplomáciai
kapcsolatok révén került be.

Mések, Tubál és az ószláv gyökerek

Oroszország lakosainak több, mint felét az ún. „nagyorosz” nép teszi ki. A nagyoroszok két
egymástól valamelyest eltérő népcsoportból tevődnek ki, akik a történelem hajnala óta szoros
kapcsolatban állnak egymással, és a Biblia is következetesen együtt említi meg őket. A két nép
név szerint: Mések és Tubál - akik Jáfet ötödik és hatodik fiaiként vannak listázva (1Móz. 10:2).
A történelmi tények abszolút megerősítik azt, hogy a nagyorosz népcsoportot a bibliai Mések és
Tubál testvérpár leszármazottjai teszik ki, és ez több forrásból is bizonyítható. A Mések és Tubál
névpáros gyakran fordult elő a kora ókori forrásokban, amikor e két nép még Kis-Ázsia
legkeletebbi részein laktak a Fekete tengertől dél-keleti irányban. Az asszírok számos
alkalommal tesznek említést erről az általuk mushki-nak nevezett népről, ami a mésekiták asszír
megnevezése volt. Később a görögök a moszchi névvel utaltak ugyan erre a népre, akik a médek
szomszédságában éltek a Fekete és a Kászpi tengerek között. Josephus ugyancsak ez az általános
térséget jelöli meg a mésekiták lakhelyeként, bár ő a némileg északabbra fekvő Cappadókia
keleti részeit jelölte meg korai területükként. Ezékiel Tírus kereskedelmi partnereiként említette
meg Méseket és Tubált (Ez. 27:13), akik akkoriban még mindig a Fekete-tengertől délre éltek.

Amikor a babiloniak oldalán harcoló médek i.e. 612-ben elpusztították Ninivét, mellettük ott
voltak Mések és Tubál kisegítő seregei is! Ez ismételt bizonyítéka annak, hogy ezen népek
szövetsége milyen mély történelmi gyökerekkel bír. Bár Mések és Tubál elválaszthatatlanul egy
néppé forrt, mindkét nemzetség megőrizte a maga sajátos karakterisztikáit temperamentumát is.
Még az Encyclopaedia Britannica „Russia” címszava is kitér erre a jelenségre: „A közös nyelv
ellenére is szemmelláthatóan érzékelhető az, hogy a nagyoroszoknak két nagy ágazata létezik
[értsd: Mések és Tubál], amelyek az általuk használt nyelvi dialektusokban, embertani
szempontból és a nemzeti karakterisztika terén is igencsak eltérnek egymástól.” E két
népcsoport egyike a mai Moszkva körül telepedett meg, ők adták a város nevét, ami viszont
csaknem teljesen megegyezik azzal a névvel, amellyel az asszírok Mések népére utaltak!
Moszkvát a térségben lakó moszkoviták, vagyis, mésekiták alapították meg, a város róluk kapta a
nevét. A nagyoroszokat kitevő másik etnikum a tubaliták, a mai Tobolksz nevű város
megalapítói voltak, ők adták a nevét a szibériai Tobol folyónak is. Archibald H. Sayce
történészprofesszor rámutatott arra, hogy:

„Az asszír ékírásos táblákon gyakran említett nevek a Tublá és Muszká, akiket később az ókori
[görög] geográfusok Tiberani és Moszkhi-ként neveztek meg. ... Nem sokkal Nebukadnezár
uralkodását követően, a görögök már sokkal északabbi területekre tették Mések és Tubál
lakterületeit a korábbi asszír források megjelöléseihez képest ... látható tehát, hogy e népek
vándorlása miként haladt abba az irányba, ami aztán a mai lakhelyükké vált. Az asszír idők
után már a Fekete-tenger körül éltek. ... ugyanis nem sokkal Nebukadnezzár uralkodása után
 a görögök már sokkal északabbi területekre tették Mések és Tubál lakhelyeit ahoz képest,
mint amit az asszír írások lejegyeztek róluk. .... követhető tehát a vándorlásuk iránya, ami
egyre inkább a mai lakterületeik felé közeledett. Az asszír periódust követően a Fekete tenger
térségében éltek, ahol a görög Xenophon és katonái kapcsolatba kerültek velük.” – A. H. Sayce,
Races of the Old Testament, 48. o.

Robin R. Milner-Gulland a Cultural Atlas of Russia and the Soviet Union szerzője hasonló leírást
nyújt: „Az iráni nomád törzsek szövetsége már láthatóban magában foglalt egy jelentős szlavón
elemet is.” (34. o.) A Fekete tenger északi partján megtelepülő népek föderációja a sémita
elamitákat, valamint a jáfetita médeket, illetve Mések és Tubál népeit foglalta magában. Ez volt a
szláv népek és kultúra bölcsője, ahol ekkoriban már egy olyan proto-szláv közös nyelvet
beszéltek, ami rokonságban állt az ó-perzsa nyelvvel. A szláv kultúrkör nyelv alapú volt, a
szlovo jelentése „szó”, ami számukra azt jelentette, hogy egy olyan közegről van szó, ami a közös
nyelv alapján megérti egymást. Ellenben a szomszédos germán népekkel, akiket nemet-nek
neveztek, vagyis, akiket „értelmetlenek”. A szláv kultúrkörben asszociálódott sémita eredetű
elamiták a Fekete tengertől nyugati irányba vándoroltak el, s végül Európa közepén és déli
részein telepedtek meg. Ezek a népek ma is a szláv nyelvek nyugati dialektusait beszélik. A kelti
szlávok, vagyis Mések és Tubál északi és keleti irányba foglat területeket, és igen, valóban ők a
névadói Moszkvának és Tobolszknak. De még általuk korábban lakott Szubarának nevezett
nyugat kis-ázsiai térség neve is fennmaradt, ugyanis ez után nevezték el Szibériát. A médek
pedig a mai Ukrajna és Dél-Oroszország területein telepedtek meg véglegesen. Vannak, akik
szerint erős túlzás Méseket Moszkvával, Tubált Tobolszk-al, illetve e két népet az oroszokkal
beazonosítani pusztán a nevek egyébként nyilvánvaló hasonlósága miatt. Ezt a kapcsolatot
azonban nem csupán a nevek etimológiája erősíti meg, hanem a történelmi tények is. Minden
ismert történelmi bizonyíték amellett szól, hogy Mések és Tubál a mai Oroszország területén
élnek. A próféciai végidőkben Mések és Tubál a Palesztínától messze északra és keletre fekvő
térségben laknak, amint ez látható Ezékiel híres Góg-Magóg háborújának felvázolásában is.

Az ukránok - Madai, a médek, vagyis a „kisoroszok”

A jelenleg javában zajló orosz ukrán háború fényében a bibliai

próféciákkal foglalkozó körökben is napirendre került a kérdés, hogy
valójában mely bibliai nép leszármazottjai az ukránok? Ez a régebben
kisoroszoknak nevezett etnikum korunkban egy legalább ötvenmilliós
népességet tesz ki, amely elsősorban Ukrajnában, a Krímben és részben
Moldovában telepedett meg. A jelenlegi államhatárok természetesen nem
feltétlenül etnikai választóvonalak is egyben és így a dél-orosz területeken
élő lakosok egy jelentős része is lehet kisorosz, vagy ukrán. Ukrajna
megnevezése az orosz „határvidék” szóból ered, amely megnevezéssel
Oroszország nyugati határszélének egy jelentős részére utaltak. Ebből fakadóan az ukrán név
nem egy etnikum neve, hanem a megjelölt határvidéken élő népet, népeket jelöli, akiket
kisoroszokként tartanak számon. Ez az etnikum a fehéroroszokkal és a nagyoroszokkal együtt
alkotja meg a több keleti szláv rokon etnikumokból álló „orosz” népközösséget. A kisorosz
etnikum bibliai megnevezése – mint ezt látni fogjuk -, a méd. A médek pedig annak a Madai
nevezetű ősapának a leszármazottjai, aki az 1Mózes. 10:2 versében Jáfet egyik fiaként, Mések és
Tubál testvéreként van megemlítve. A testvériség tehát kézenfekvő.

A bábeli szétszórattatást követően a médek eredetileg a mai Irán észak-nyugati területein

telepedtek meg. Évszázadokkal később, amikor a perzsák [az indo árja midianiták] megérkeztek
India felől a térség dél-keletebbi részeire, ők a buza névvel utaltak a médekre, aminek jelentése
„őslakos”, vagy „helyi”, hiszen a médek valóban már a népek elválasztásától kezdve ezeken a
területeken éltek. Hérodotosz hat nagy méd nemzetséget, vagy törzset említett meg név szerint ,
ezek a buszáj [buza], a paratak-eni, a strukhatri, az arizanti, a budíij, és a mági nevű
nemzetségek. (Histories, 1. könyv, 101. fej.). A legtöbbet az asszír forrásokból tudhatunk
meg a korai médekről akik az i.e. 9. századtól kezdeve említették meg őket. Az asszírok szerint a
médek nem egy centralizált államot alkottak, ehelyett inkább egy hadurak által irányított törzsi
szövetségi rendszerben éltek, ahol gyakran előfordultak a belső viszályok. Erődített városaik a
Nagy Khuraszan Út, vagyis a Selyemút mentén feküdtek és bevételük nagyobb része a
kereskedők megadóztatásából fakadt. A belső konfliktusok is ebből fakadtak a városok hadurai
között, hiszen mindegyik nagyobb szeletet kívánt magának levágni a kereskedelmi haszonból. A
viszonylag erős és rendkívül harcias méd nemzetség karakterisztikusan váltotta a szövetségi
rendszereit. Az uralkodó osztály egy része pro-asszír volt, a másik része pedig aszír-ellenes és
ekként csatlakoztak az asszírokat támogató és az azokat ellenző szövetségekhez. Ez a
megosztottság azt eredményezte, hogy a médek gyakran harcoltak médek ellen, az általuk
megválasztott szövetségesek mellett (ez maradandó karakterisztikája maradt a népnek). Assúr-
ah-Iddina (Esszarhaddon i.e. 680 - ie. 669) udvarában nagyszámú méd „migráns” élt, és a
seregében is szolgált egy nagyobb elit méd kontingens. Viszont amikor a babiloniak felszámolták
az asszír birodalmat, a médek már Babilon oldalán harcoltak és i.e. 614-ben ők foglalták el és
dúlták fel Assúr városát, majd i.e. 612-ben szintén ők pusztították el Ninivét is elképesztő
brutalitással. Ezeknek a népeknek a bibliai beazonosítása is bizonyítja azt, hogy a nemzeti
karakterek nem változnak meg, és a történelem ismétli önmagát pontosan a próféciai
dualitásoknak megfelelően. Hérodotosz leírásai szerint csak ezidőben valósult meg egyféle méd-
egység a hat méd nemzetség között, amikor e törzsi területek egyikének a feje létrehozott egy
egységesebb méd birodalmat, aminek Ecbatana városa volt a központja. Ebben az új helyzetben a
médek ismételten a korábbi szövetségeseik ellen, a babiloniak ellen fordultak, kegyetlen
pusztítást végezve.

A médek és a perzsák szövetségével jött létre a méd-perzsa birodalom, amit először a médek
domináltak, majd a későbbi periódusa folyamán a perzsák vették át a vezető szerepet. A Dániel
2. fejezetének állóképének az ezüst mellkasa és két karja ezt a duális jellegű méd-perzsa
birodalmat jelképezi. Ugyan ez a birodalom a Dániel 7. fejezetében egy olyan medveként van
bemutatva, ami az egyik oldaláról a másikra fordul (a méd doinanciáról a perzsára vált). A
médek ismételten a korábbi szövetségeseik ellen fordultak és a perzsákkal szövetkezve
elpusztították Babilont. Az idevonatkozó próféciák azért is rendkívül fontosak, mert duális
jellegűek, ezáltal pedig a végidők Nagy Babilonja pusztulásának körülményeit is bemutatják,
amelyben szintén szerepet kapnak a médek.

Az i.e. 4. és 5. századokban a görög-perzsa háborúk idején a harcokba

be lettek vonva a környező népek, Mések, Tubál, Lud (Lídia), a
médek, valamint az elamiták is. Ezek a népek e nyomás hatására
kezdték meg az északi irányba való elvándorlásukat a Fekete-tenger
és Kászpi tengerek északi területeinek sztyeppéire, követve a
korábban ugyan ezen az útvonalon elvándorolt “elveszett” izraelita
törzsek, majd az asszírok útvonalait. A Biblia megerősíti ezt, hiszen
Nehemiás idejében (i.e. 5. század) már csak a perzsa birodalomról
beszélhetünk, az ő idejében a médek már nem éltek a térségben.
Hérodotosz ugyan ez időben, az i.e. 5. század derekán azt írta a
médekről, hogy azok akkor már a mai délorosz sztyeppéken éltek:
„ők azt mondják magukról, hogy a médek kolóniáját képzik. Hogy
miképpen kerültek ide a méd kolóniák, azt én nem vagyok képes felfogni, de bármi
megtörténhetett a történelem folyamán.” - írta Hérodotosz (Terpsichore, 9). Hérodotosz abban
a tévhiedelemben élhetett, ami sok mai embert is jellemez, miszerint mindazok a népek,
amelyek Mezopotámiában, illetve a „bibliai földeken” laktak, azok ott is maradtak mindvégig.
Csakhogy ezeken a területeken ma leginkább arabok élnek. A médek, ha talán némileg később
is, mint számos más nép, de végül szintén elvándoroltak a térségből. Hérodotosz pedig azt is
megemlíti, hogy az ő idejében a Duna folyón túl Thrákiától északra (a mai Ukrajna területén) élő
médek „jellegzetes méd ruházatot viseltek” .

A fentieket alátámasztja Pliny is, aki a Természet-történelem című munkájának VI. xi. részében
ezt írja: „A Don folyó partjai mentén élő lakosságot a médek leszármazottjainak mondják.”
Flavius Josephus, az Antiquities of the Jews, VI. 1. részében ez áll: „Madaitól származnak a
madeaniták, akiket a görögök médeknek neveznek. ... Thobel [Tubál] alapípotta meg a
thobelitákat, akiket most ibéreknek neveznek; és a Moscheni alapítója Mosoch volt ...” Érdekes,
hogy amikor Ézsaiás próféciált az elamiták és médek Babilon ellenes támadásáról, ott említést
tesz a harci szamarakról (Ézs. 21:2-7), ami azért fontos, mert Hérodotosz szintén megemlítette
azt, hogy a médek vadszamarakat is alkalmaztak a harcaikban.

Láthatóan médek az ókori időktől fogva egyféle hidat képeztek a tőlük nyugatra élő sémita és a
keleti népek között, úgy kulturálisan, mint a harcászat tekintetében is. Jellemzőjük még a
csapongó politikai és katonai szövetségek váltása is, ahol éppen azon oldallal elégedetlenek,
amelyhez tartoznak. Noha a médek katonailag egy viszonylag erőteljes népnek számítottak,
illetve számítanak ma is, viszont ez önmagában nem eredményezett számukra egy teljesen
független államiságot, és így leinkább szövetségi rendszerek keretein belül érvényesültek. Nem
látszik valószínűnek az, hogy a jelenlegi orosz ukrán háború ezen sokat fog változtatni. Meg kell
jegyezni, hogy az ukrán megosztottság a II. Világháború idején is durván megnyilvánult, hiszen
ukránok tízezrei harcoltak a németek oldalán a szláv testvéreik ellen. Koránt sem lenne
meglepő, ha a donyecki és donbaszi „oroszokról” kiderülne az, hogy ők valójában a szláv
testvériség mellett voksoló ukránok. Amint azt látni fogjuk, esetükben ez a megosztottság az
antikrisztusi időkben is fellelhető lesz.

Az orosz államiság

Bármennyire is furcsa, de a keleti szláv népek államosodásának az alapjait egy

varangiak néven ismert viking gazdasági kolóniából kifejlődött fejedelemség
vetette le a Rurik dinasztia vezetése alatt. Amíg a nyugati irányban kalandozó
vikingek a tengeri vizeken hajóztak, addig a keleti vikingek inkább Kelet-
Európa folyóit használták, és a Volga, a Don és a Dnyeper folyókon dél felé
hajózva elérték a Fekete és az Azov tengert, s ezen a vonalon egy kiterjedő
kereskedelmi hálózatot hoztak létre. A kereskedelmi útvonalakat folyók menti
erődített központokkal biztosították, amelyek, körül városok alakultak, s kvázi
városállamokként működtek. Ez a hálózat annyira kibővült és megerősödött, hogy 862-ben a
dinasztia alapító I. Rurik ezeket a kolóniákat egy központosított, szervezett állammá formálta.
Az utódai Kijevbe helyezték székhelyüket, és egyre nagyobb számú szláv lakos fölött uralkodtak.
A térségben élő nagy lélekszámú szláv népesség nem alkotott szervezett államot, így védtelenek
voltak a területeikre betörő portyázó hadak ellen, akik gyakran kifosztották a településeiket és
rabszolgákként hurcoltak el nagyszámú szlávot. Ez olyan mértéket öltött, hogy rabszolga és a
szláv szó szinonimák voltak, s pontosan ez az eredete pl. az angol slave (rabszolga) szónak is.

Az 1100-as években összeállított és az orosz őstörténelemi krónikákként számon tartott Kijevi

Krónikák, [vagy Nyesztor-féle Krónika] viszonylag részletes leírást nyújt az orosz államosodás
körülményeiről. E szerint a Kijevi rusz fejedelemség megalapítója a viking Oleg (882-912) volt.
A keleti szlávokat biblialag korrekt módon Jáfet leszármazottjainak mondja és egy rendkívül
érdekes leírást nyújt arról, hogy a Novgorod körül élő szláv törzsek miként szerveződtek néppé.
A leírás szerint, az addig egymással állandó viszályban álló szláv törzsek megelégelték a
folyamatos belharcokat és elhatározták, hogy tartós békét kötnek. „Keressünk magunknak egy
igazságosan uralkodó és ítélkező fejedelmet” - mondták maguk között. Úgy döntöttek, hogy a
pártatlanság és a béke maradandó fenntartásának az érdekében jobban teszik, ha nem maguk
közül választanak uralkodókat, hanem idegen földről hozzák azokat. A viking választása
kézenfekvő volt, hiszen azok rendkívül szervezettek voltak és már amúgy is számos virágzó
kereskedelmi központot működtettek a szlávok lakta területeket átszelő folyók mentén. A
krónika leírása szerint el is küldték a követeket a következő üzenettel: „Földünk hatalmas és
gazdag, de nincs közöttünk rend. …Jöjjetek, uralkodjatok rajtunk.” A hívásra három testvér,
névszerint Rurik, Szineusz és Truvor válaszolt, akik egy jelentős számú kisérettel indultak
útnak. Rurik [norse: Hrøríkr, uralkodása 830-879] volt a legidősebb, aki 862 körül vette birtokba
a Ladoga területeit és Novgorodot, aminek közelében felépítette a Holmgard nevű települést.
Másik két testvére és a kíséretének egy tagja, Aszkold is fejedelemséget alapított. Rurik volt a
ruriki dinasztia megalapítója, amelynek tagjai uralták a Kijevi Rusz birodalmat, illetve annak
olyan kései utódállamait, mint a Moszkvai Nagyfejedelemséget, illetve az Orosz Cárságot
egészen 1610-ig. Az addig pogány orosz nép hivatalosan 988-ban vette fel a bizánci rítusú
kereszténységet, s tették meg államvallásá vallássá, amikor a kijevi Vladimir megkeresztelte a
bojárjait és az egész népét. Ezzel egy harmadik vallási és birodalmi összefogás jött létre a
katolikus Német-római birodalom és az iszlám kalifátus mellett.

Rettegett Iván és a Romanov dinasztia nagyhatalommá teszi Oroszországot

A ruriki házból származó IV. Rettegett Iván 1533-tól 1547-ig Moszkvai

Nagyfejedelem volt, aki miután 1547-ben felvette a cári címet, létrehozta
az egységes Oroszországot. I.V. az 1584-ig tartó uralkodása alatt egy
emaradott és szegény középkori államból hozott létre egy erőteljes,
viszonylag modern, központosított Orosz Birodalmat, ami megállította az
oszmán hódítókat, legyőzte a tatárokat és fokozatosan kiterjesztette a
határait. Maga a cári cím, a cézár, a kaiser és a császár titulusok szláv
változata, ezek mindegyike az ősi sumér és a sémi shár szó származéka, ami
a birodalmi uralkodók címévé vált, a sas pedig Babilon óta birodalmi
címer. A titulus jogos volt, hiszen 1551 és 1700 közta cári területek évi 35 000 km 2-rel
növekedtek. A cári birodalom ekkor magához csatolta Szibéria egy részét, valamint a Kijevi Rusz
területeit is, vagyis, a mai Ukrajna jelenős részét, miáltal a keleti szláv politikai és kulturális élet
központja maradandóan Moszkva lett. A császári Oroszország címere, a kétfejű birodalmi sas
szintén az európai birodalmi sasok mintáját követte.

Miután Rettegett Iván cár feleségül vette Anasztaszija Romanovná-t a

romanovok egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Iván és Anasztaszija
Fjodor nevű fia 1584-től 1598-ig uralta az országot, akinek halálával
végleg megszűnt a ruriki dinasztia moszkvai ága. A Romanov dinasztia
első nagy uralkodója I. Mihály volt, aki 1613-tól lett cárrá, s a dinasztia
304 éven át, 1917-ig uralta Oroszországot. I. Mihály unokája, I. (Nagy)
Péter cár uralkodása alatt (1629-1676) Oroszország határa elérte a
Csendes Óceánt, miáltal a világ egyik legnagyobb államává és egyben egy
tengeri hatalommá formálódott. II. Katalin cárnő 1762-ben került trónra
és haláláig, 1796-ig uralkodott. A cárnő fel kívánta zárkóztatni Oroszországot a nagy nyugati
hatalmak mellé és fokozta az ország modernizálását. Amikor XIV.Kelemen pápa 1773-ban
feloszlatta a jezsuita rendet, a jezsuita ügynökök jelentős része Nagy Katalin udvarában talált
menedéket. A cárnő a ezekre a jezsuitákra bízta az orosz iskolarendszer fejlesztését. Korábban,
Nagy Katalin elődje, III. Péter a szabadkőművesség védelmezőjévé nyilvánította magát, és 1784-
ben Szentpéterváron létrehozták a Birodalmi Páholyt, így a szabadkőművesek teljesen szabadon
tevékenykedtek az országban. Az illuminátus rend 1776-ban történt megalapítása után II.
(Nagy) Katalin is csatlakozott a rendhez. Az uralodó nagy pártfogója volt a művészeteknek és
támogatta a tudományos fejlesztéseket, az iparosítást így Oroszország lassan egy tényleges
nagyhatalommá formálódott. A szekuláris tudományok és a modernizálás termékeny talajt
biztosított a titkostársaságok működésének. II. Nagy Katalin érdemére szól az, hogy a francia
forradalmat követően annyira megrökönyítette az elképesztő vérengzés, hogy onnantól jóval
óvatosabban kezelte a felvilágosodás „érdemeit”. A romanovok 304 éven át tartó uralma 1917-
ben ért vége a nyugati háttérerők által finanszírozott nagy bolsevik forradalommal. Bár a sztálini
kommunista nagyhatalom önjáróvá lett, a háttérhatalmak továbbra is képesek voltak irányítani a
folyamatokat egészen a Szovjetunió felbomlasztásáig.

II. Rész
 Az orosz népközösség szerepe a végidők próféciai eseményeiben
A birodalmi rendszereknek már jó 3000 éves történelmük van. Oroszország azonban csak az
elmúlt 500 évben zárkózott fel lassan és komótosan a nagyobb hatalmak soraiba, csupán 100 éve,
1922-től, vagyis a Szovjetunió megalakulásától vált potenciális problémává, és mindössze az
1945 és 1991 között eltelt 46 évben fenyegetővé a nyugati hatalmak számára. Ennek az az oka,
hogy Isten a maga akaratánál fogva csak az utolsó időkre rendeltette fontos, meghatározó erőnek
az „orosz” népeket, Méseket, Tubált, Róst és Madait (nem mellékesen, ez vonatkozik Kínára is,
v.ö. (Jób 12:23)). A próféciák ezt határozottan alátámasztják, hiszen az eurázsiai térség és népei
csak a végidők próféciai kontextusában vannak megemlítve, ugyanis ezen népek szerepe csak
ekkor válik igazán relevánssá. Bár a post-szovjet Oroszország eddig nem jelentett nagyobb és
közvetlen veszélyt a nyugati hatalmak számára, az a bizonyos háttérhatalom gondoskodott arról,
hogy ezen változtasson. És éppen ez a machináció kényszeríti bele az oroszokat abba, hogy egy
szélesebbkörű, hatalmas össz-ázsiai katonai szövetségi rendszerben gondolkodjanak. Ez viszont
egy olyan katonai tömb lesz, ami hirtelen aktíabbá válva már valós veszélyt jelent majd Európa
számára, s amivel már a próféciák is foglalkoznak.

Próféciai szempontokbóll az Európai Unió egy ideiglenes anomália, egy kényszer-formáció,

aminek a jelentősége egyre inkább abban rejlik, hogy a látványos és önpusztító tehetetlensége
által kikényszerítse egy tényleges európai birodalom kialakulását annak minden velejárójával. A
próféciák több, mint világossá teszik azt, hogy ez meg fog törénni és az európai fenevad rövid
úton egy globális nagyhatalommá válik. Az általánosan elfogadott nézetek ellenére nem az USA,
nem Oroszország és még csak nem is Kína, hanem a jelenleg mindenki által lesajnált és
esélytelennek tartott Közép-Európa fogja dominálni a világ gazdasági életét. Hosszabb távon az
épp most folyó orosz ukrán háború, illetve annak negatív gazdasági következményei is a fenevad
felemelkedését fogják elősegíteni. Ezzel némely közép-európai államfő (jelesül Orbán Viktor)
már tisztában van, ami tervezettségre mutat. Az USA mélyállamának rendkívül piszkos
politikájára hirtelen fény fog derülni és a kialakult válságok, krízisek felelősségét a nemzetállam
Amerikára fogják ráhárítani, ami párosulni fog egy belső gazdasági és társadalmi összeomlással.
A légüres nagyhatalmi teret pedig be kell tölteni, és ezt a parányi magból kinővő közép-európai
nagyhatalom fogja megtenni.

Ez lesz az az antikrisztusi nagyhatalom, amire Dániel próféta a végidőkben felemelkedő északi

királyságként utal. (v.ö. Dán. 11:27-39). Ez a Közép-Európában megformálódó és kezdetben
jelentéktelennek látszó erő hirtelen és váratlanul fog felemelkedni, majd a szélrózsa minden
irányába gyorsan szétterjedve egy elképesztő gazdasági, technológiai és katonai nagyhatalommál
teszi magát:

Dániel 8:9 Közülük az egyikből szarv nőtt ki. Először parányi volt, de aztán annál jobban
megnőtt dél, kelet és a dicső ország felé.
A próféciák rámutatnak, hogy ez a nagyhatalom a római birodalom utolsó, megújulása lesz, ami
a Dániel 2. állóképének a lábfejeit, majd lábujjait képzi. Vezető hatalma Németország, illetve „az
asszír” lesz (Ézs. 10:3). Uralkodója egy rendkívül sikeres és elismert politikusként lép színre,
nem pedig egy gonosz diktátorként, vagy az antikrisztusként. Javaslatai pozitív megoldásokat
eredményeznek, és vállalkozásai mind sikerrel járnak (v.ö. Dán. 8:25). Zseniális gazdasági
politikájának köszönhetően a világ egy hatalmas méretű gazdasági és kereskedelmi fellendülést
fog élvezni. Racionális megoldásokat kínál fel mindazokra a problémákra, amelyeket a jelen
időben céltudatosan eszközölnek ki az erre beavatott politikusok. Kényes határkérdések fognak
rendeződni, Oroszországgal és annak keleti szövetségeseivel béke egyességet köt, majd kialakít
velük egy olyan szoros és mindkét fél számára nagyon előnyös gazdasági együttműködést, ami
további erőforrásokhoz juttatja. Uralkodásának ezen fázisában valósul meg a sokat emlegetett
„béke és biztonság” rövid ideje, amit hirtelen fog követni a pusztító veszedelem (1Tessz. 5:3).

A feléledt birodalmi Európának rendeznie kell majd a múlt (vagyis mi a jelenünk) olyan
problémáit, mint a teljes erkölcsi lezüllés, a migráns válság, az iszlám terjedése, az energia krízis
és az ezekből fakadó kihívásokat. Az asszírok a rájuk jellemző brutalitással és precizitással fogják
megoldani ezeket a problémákat (pl. erőszakos deportálásokkal). Erre fog reagálni a dél királya
azzal, hogy támadást indít az északi király ellen, ami elvezet a végidők nagy háborúihoz. Az
Antikrisztus egy hatalmas ellencsapás során elsöpri a dél királyát, elfoglalja Egyiptomot Szudánt,
Szomáliát és Etiópiát, székhelyét pedig Jeruzsálembe helyezi át, ahol elköveti a pusztító
utálatosságot. Hirtelen karaktert vált, és gyorsan megváltozik a róla kialakult pozitív kép is, nem
csak a keresztények részéről, de bizonyos politikai körökben is. Egy túlon-túl erős, agresszív és
kiszámíthatatlan európai nagyhatalom vörös posztó lesz Oroszország számára - a történelmi
tapasztalataik fényében nem ok nélkül. A két fél által megkötött békeszerződés és a jól működő
gazdasági együttműködés ellenére fennmarad köztük a bizalmatlanság. Emlékezzünk csak a
Hitler és Sztálin 1939-ben megkötött béke-paktumára, miközben mindkét fél a háborúra
készült. Természetesen ez a szenárió előfeltételezi azt, hogy a jelenleg még az USA mögött álló
mélyállam érdekelt mindebben és az adott időben elhagyja, majd beáldozza az időközben
teljesen összeroppant és szétzilálódó nemzetállami Amerikát - ami így a legnagyobb vesztese
lesz ennek az új világrendnek. Az oroszok tisztába lesznek azzal, hogy csak idő kérdése az
elkerülhetetlen ütközés a fenevaddal, ezért megkezdik a háborúra való felkészülést. Ezekre az
eseményekre utal Dániel alábbi próféciája:

Dániel 11:40-42 40 De az idők végén hadba száll ellene a dél királya. Erre észa királya, mint
valami fergeteg, nekiront harci szekerekkel, lovasokkal és nagy hajóhaddal. Betör az
országokba és elárasztja őket, amint átvonul rajtuk. 41 Amikor bevonul a dicsőséges országba,
tízezrek esnek el. 42 Országokra teszi rá a kezét. ... 43 Hatalmába keríti Egyiptom arany és
ezüst kincseit, és minden drágaságát. Líbia és Kus is a lába előtt hever. 44 De a keletről és
északról érkező hírek zavarba ejtik. Nagy bőszen ellenük indul, hogy elpusztítsa és kiírtsa az
egész tömérdek sokaságot. 45 Sátorpalotáját a dicsőséges szent hegyen üti fel, a tengerek
között. S ekkor utoléri a vég, menthetetlenül.
A 44. versben említett észak-keleti lokalitás némi fejtörést okoz a próféciákkal foglalkozóknak a
népek pontatlan beazonosítása miatt. A keletről és északról érkező nyugtalanító hírek forrása
nem más, mint a Szentföldtől észak-keleti és a Fenevad birodalmától keletre elfekvő térség
népei! Elég a térképre nézni ahhoz, hogy lássuk ez Oroszországot jelöli. A megkötött szerződés
érvényét veszti, miután az északi király elsöpri a déli királyt. Az északról és keletről érkező
nyugtalanító hírek konkrétan a bizalomvesztette orosz népek (Rós, Mések, Tubál, Madai)
csapatösszevonásaira, fegyverkezésére és háborús előkészületeire utalnak. Az Antikrisztus
feldühödik emiatt és egy gyors megelőző csapást fog mérni a készülődő orosz föderációs
hadseregre. Dániel szóhasználata azt érzékelteti, hogy ez a villámhadjárat kezdetben sikerrel jár
és iszonyatos emberáldozatai lesznek az orosz fél részéről. Ez a történelmi forgatókönyv egy régi
mintát követ, ezúttal azonban eredményesebb lesz a villámháború, mint amit Napóleon és Hitler
képes volt elérni, de végsősoron ez is végzetessé válik: Nagy Babilont „gyorsan és menthetetlenül
éri utol a vég.”

Számos ó-és újszövetségi próféciai igerész mutat rá a Nagy Babilon elbukásának körülményeire,
aminek részét képzi egy hatalmas számú, keleti népek szövetségéből álló hadsereg ellentámadása
is. Az éppen most formálódó ázsiai szövetség magába foglalja az orosz és egyéb eurázsiai népek
mellett a kínaiakat, a távol-keleti mongoloid népeket, valamint Indiát és Iránt (ez utóbbi már az
ókortól kezdve szövetségi kapcsolatban állt mésekkel, tubállal és főként a médekkel). Mivel a
médek konkrétan meg vannak említve, így határozottan kijelenthetjük, hogy a Nyugat képtelen
lesz megnyerni Ukrajnát, s az orosz ukrán háború végkimenetele az lesz, hogy a ukránok/médek
nagy többsége a történelmi szövetségeseik mellett for megállapodni.

Az oroszok tehát az elsők között lesznek, akik megkérdőjelezik majd az Antikrisztus szándékait
és gyanakodni kezdenek a valós motivációit illetően. Ebben természetesen része lesz az eddigi
történelmi tapasztalataiknak is. A megváltozott erőviszonyok és a technikai fölény lehetővé teszi
a Fenevad számára azt, hogy birodalmi elődeinél messze nagyobb harci sikereket érjen el
Oroszországgal szemben, főként a kezdeti harcok alkalmával. Ráadássul ezúttal az oroszok nem
számíthatnak majd egy második, nyugati front megnyitására sem, hiszen az „asszír” áradatként
söpri el az izraelita nemzeteket az angolszász országokkal az élen, és lerohanja a kis nyugat-
európai „liberális demokráciákat”. Az oroszok így csakis a keleti szövetségeseikre, elsősorban
Kínára, Indiára és Iránra számíthatnak. Ez a keleti szövetségi pedig már ma körvonalazódik, bár
egyenlőre azzal a céllal, hogy az USA gazdasági és katonai hegemóniáját ellensúlyozzák. Miután
az USA kiesik az egyenletből, helyébe a fenevad fog domináns nagyhatalmi pozícióba kerülni.

A Nagy Babilon fölötti ítélet azzal veszi kezdetét, hogy a keleti szövetség csapatai egy általános
ellentámadást indítanak a fenevad seregei ellen. Az északról és kelet felől támadó népek között
ott lesznek a médek is, akik a végidők háborúinak idevonatkozó próféciáiban több alkalommal is
név szerint vannak megemlítve:
 Ézsaiás 12:1 1 Fenyegető jövendölés a ”tenger pusztasága” ellen. Mint Negedben végigsöprő
forgószél jönt a sivatag felől, a félelmetes föld felől; - borzalmas látomás adta ezt tudtomra -,
úgy fosztogat a fosztogató s pusztít a pusztító. „Kelj föl Elám! Készülj ostromra, Madai!”

Ézsaiás 13:1-6 1 Fenyegető jövendölés [Nagy] Babilon ellen, ... 2 Emeljetek zászlót a kopár
hegyen, hallgassatok csatakiáltást! Intsetek nekik kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmi
kapun. 3 Magam adtam parancsot megszentelt harcosaimnak. Én hívtam bősz haragomban
bajnokaimat, s büszke csapataikat. 4 Lám, zúgás hallatszik a hegyeken, sok nép zajongása.
Királyságok szava zúg, az összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura vezényli a harci seregeket. 5
Messze földről jönnek, az ég határától, az Úrnak és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák
az egész földet. 6 Jajjgassatok, mert közel az Úr napja! Mint pusztító hatalom közeleg a
mindenhatótól.

Jeremiás 31:11-12 11 Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegezeket! Az Úr felbujtotta a

médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez;
bosszúállás a templomáért. 12 Babilon falai ellen emeljetek zászlót!

Ezekben a harcokban a kegyetlenégükről és fanatikusságukról ismert médek ismételten meg

vannak nevezve:

Ézsaiás 13:1, 17:19 17 Meglátjátok: mozgósítom ellenük a médeket, akiket nem érdekel az
ezüst, sem aranyra nem áhítoznak, 18 de szétzúzzák még a fiúcskákat is, s a kislányokat is
éppúgy kiirtják. Nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, s szemükben nem látszik részvét a
gyermekek iránt. 19 És Babilont, a birodalmak gyöngyét, a káldeusok ékszerét és büszkeségét,
úgy felforgatja majd az Isten, mint ahogy Szodomával és Gomorrával tette.

Jeremiás idevonatkozó, vagy párhuzamos próféciái ugyan ezt a képet festi:

Jeremiás 50:9-10 9 Nézzétek, magam bujtok fel egy sereg hatalmas népet Babilon ellen. El is
jönek észak földjéről, csatasorba állnak ellene és elfoglalják. Nyilaik a győztes harcoshoz
lesznek hasonlók, aki nem hiábavalóan tér haza. 10 Káldea [Nagy Babilon] akkor prédávál lesz;
zsákmányolói kedvükre kifosztják.

Jeremiás 50:41-43 41 Egy nép közeledik északról, egy hatalmas nemzet; a föld végső
határairól harcos királyok indulnak útnak. 42 Íjat és lándzsát ragadnak, kegyetlenek és
könyörtelenek, mint a tenger zúgása. Lóra kapnak, és mind készen állnak a harcra, ellened,
Babilon leánya. 43 Amikor Babilon királya meghallja hírüket, elernyed a keze; szorongás fogja
el, és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszony.

Jeremiás 51:7-8, 11, 27-29 1 Ezt mondja az Úr: Íme, pusztító szelet támasztok Leb-Kamai
ellen;2 és gabonaszárítókat küldök Babilonba, hogy szélnek szórják, és országát megtisztítsák.
Igen, mindenfelől ellene fordulnak majd nyomorúsága napján. ... 7 Aranyserleg volt Babilon az
Úr kezében, amely az egész földet megrészegítette. Borából ittak a népek, és megittasodtak. 8
Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták. ... 11 Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a
tegzeket! Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy
elpusztítja; az Úr bosszúja ez; bosszúállás a templomáért .*
 *Megjegyzés: Az utolsó idők kontextusában az Isten szellemi temploma, vagyis az igaz egyház ellen
elkövetett tetteiért áll majd bosszút Isten a Nagy Parázna ellen.

Jeremiás ez esetben is kiemelten említi meg a médeket a Nagy Babilon ellenes harcokban. Az
alábbi sorok pedig rámutatnak arra, hogy a médek és az oroszok mellett több más közép-ázsiai és
keleti nép is részt fog venni a harcokban:

Jeremiás 51:27-29 27 Tűzzetek ki zászlót az egész földön; fújjátok meg a trombitát a népek
között. Készítsétek fel ellene háborúra a népeket; hívjátok össze ellene Ararát, Minni és
Askenáz országait! Küldjetek ellene sorozó tiszteket! Vezessétek elő a lovasságot, mint
fullánkos sáskát. 28 Hívjátok össze ellene háborúra a népeket: Média királyát,
kormányzóival és fejedelmeivel együtt; a hatalma alá tartozó egész földdel együtt. 29 Akkor
megrendül a föld és megremeg, mert teljesedésbe megy az Úrnak Babilon elleni terve, hogy
lakatlan pusztasággá változtassa Babilon földjét.

Mivel a médek aktívan részesei lesznek a Nagy Babilon ellenes harcoknak és elpusztításának,
ebből levonhatjuk, hogy Ukrajna a keleti szláv testvéri szövetség része fog maradni, láthatóan
megőrizve az autonómiáját is. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a médek bizonyos elemei a
fenevad oldalán fognak majd harcolni, mint erre már számos történelmi precedens volt, az
asszíroktól kezdve, a babiloniakon át a hitleri Németországig. Jeremiás fullánkos sáskákhoz
hasonlítja ezt a sereget, ami rendkívül fontos, mert az ilyen hasonlatok és képletes elbeszélések
több más idevonatkozó igerészben is előfordulnak, amelyek esetenként téves értelmezéseket
vontak maguk után:

Joel 2:1-9 1 Fújjátok meg a harsonát a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Resszkessen az
ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van. 2 A sötétségnek és a
komor fellegeknek napja az, felhőnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul
egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek
nemzedékén át. 3 Előtte tűz emészt, mögötte meg láng perzsel; mint az Éden kertje, olyan
előtte az ország, utána meg a kietlen sivatag: menekülni nem lehet előle. 4 Harci paripákhoz
hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak. 5 Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a
hegyek magaslatára hágnak; pattok, akár a lobogó tűz, amely fölemészti a tarlót, mint egy
hatalmas, harcra kész nép. 6 Előtte remegnek a népek, minden arc elsápad. 7 Száguldanak,
mint a hősök, mint harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le
ösvényükről. 8 Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad.
Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól. 9 Betörnek a városba, felfutnak a falra;
bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolunk, mint a tolvaj.

A Szentírás idevonatkozó részei említést tesznek a médek királyairól (Jer. 51:11), és ennek az
északi föderációnak a “sok királyáról” (Jer. 50:41), egy sor közép ázsiai népről (Jer. 51:27-28),
valamint a napkeleti királyokról (Jel. 16:12). Ez a hadsereg tehát az eurázsiai, valamint a távol-
keleti mongoloid népekből, valamint indiai és iráni seregekből fog kitevődni, amelyek az orosz
szövetségeseik mellett lépnek be a háborúba az Eufrátesz felől indítva meg a támadást. Amint
láttuk Ézsaiás és Jeremiás próféciáiból, ezek a seregek sikeresen betörnek a fenevad területeire,
ahol elképesztő pusztítást fognak végezni.

Az Úr haragjának napját a hét trombitaszó eseményei foglalják magukban. A hetedik trombita

hangjára Krisztus visszatér a földre, és megtörténnek a végső csapások. Ennek a menetrendjét a
Jelenések 16. fejezetében láthatjuk, amikor kiömlik az Isten haragjának hét csészéje, ami egy sor
pusztító természeti katasztrófával veszi kezdetét (Jel. 16:1-11). A hatodik csésze kiöntésekor
megindul a keleti népekből álló hatalmas méretű hadsereg támadása:

Jelenések 16:12 A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a
vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.

Bár a keleti hadak ezen nagy hulláma azért indul meg, hogy végleg leszámoljon a fenevaddal,
azonban történik valami, ami által ők is el lesznek hitetve:

Jelenések 16:13-14 13 S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta
szájából három békához hasonló tisztátlan szellem jött elő. 14 Ördögi szellemek, akik csodákat
művelnek, s elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a
mindenható Isten nagy napjára.

Ez az az nagy esemény, amit már oly sok hollywoodi luciferiánus propaganda és kondicionáló
mozifilm feltálalt különböző formákban. Ezek a gonosz szellemek sikeresen elhitetik a népekkel,
hogy a visszatért Krisztus és szentjei valamiféle földönkívüli, “idegen” támadók, akik el akarják
pusztítani az emberiséget, s amit csak a népek összefogása képes megállítani. Ez meg is történik:

Jelenések 16:16 Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak.

A korszak az Armageddonnál lefolyó nagy ütközettel fog lezáródni, ahol a világ népeinek még
megmaradt haderejei együttesen fognak harcot vívni Krisztussal és a visszatérő szentek
seregével.

Armageddon, a népek büntetése

Krisztus nem egy báránykét fog visszatérni, hanem dühös oroszlánként a népek büntetőjeként,
aki elhozva „az Isten bosszújának napját és a megtorlás esztendejét.” (Ézs. 63:4: Jel. 16)

Ézsaiás 30:27-28 27 Nézzétek, közeleg az Úr neve messziről, haragja izzó, nehéz elviselni.
Ajka tele van haraggal, nyelve olyan, mint az emésztő tűz. 28 Lehelete, mint a megáradt patak
amely egészen a nyakig ér. Azért jön, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztulás rostáján. és
hogy a tévelygés zabláját vesse a nemzetek szájába.

A Dániel 8:25 verse rámutat, hogy – noha a keleti seregek elképesztő pusztítást végeznek a
fenevad magterületeinek országaiban -, a birodalom mégsem emberi erő által dől össze.
 Zakariás 14:1-3 1 Nézd, elérkezik a nap az Úr számára, amikor szétosztják zsákmányodat. 2 Az
Úr minden népet harcba gyűjt Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat,
meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy. A lakosság másik részét azonban
nem űzik el a városból. 3 Akkor az úr kivonul és harcba száll: harcolni fog a népek ellen, amint
háború idején szokás harcolni.

Zakariás 14:12:13 12 Ez lesz a csapás, amellyel az Úr minden népet sújt, amiért Jeruzsálem
ellen harcolt. Szátmálik a testük még amikor lábon járnak, szétmálik a szemük a gödrében,
szétmálik a nyelvük a szájukban. Ugyanez a csapás sújtja a lovakat és az öszvéreket és
szamarakat is, és minden állatot, amely a táborukban lesz. 13 Azon a napon nagy rémületet
támaszt köztük az Úr: mindenki megragadja a másik kezét és kezet emelnek egymásra.

Joel 2:20 Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a
keleti tengerbe, hátulját a nyugati tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert
nagy dolgokat cselekedett.

Az Ezékiel 32. fejezete tömörítve vázolja fel azt, hogy miként söpri el az északi király [Asszíria] a
déli királyt [Egyiptomot], majd miként ítéltetnek meg az összegyűlt, gonoszságukban makacs és
megtérni nem kívánó “körülmetéletlen” népek seregei, amelyek között ott lesznek Mesek és
Tubal is. És bár itt konkrétan nincsenek megnevezve a médek, de semmi kétség ne legyen afelől,
hogy az alábbiak rájuk és sok más meg nem nevezett népre is vonatkoznak:

Ezékiel 32:22-28 22 Ott van Asszíria és egész serege sírja körül, mindannyian megölve – kard
élén hulltak el. 23 A verem legmélyén van sírja, és serege a sirja körül hever, mindegyik
megölve – kard élén hulltak el. Ők voltak azok, akik egykor rettegésben tartották az élők
földjét. 24 Ott van Elám és egész serege a sírja körül, mindannyian megölve – kard élén hulltak
el, s körülmetéletnelnül szálltak le az alvilágba, akik azelőtt rettegésben tartották az élők
földjét. Most azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak. 25 Az elesettek
között adtak neki nyugvóhelyet, csapatai veszik körül sírját. Mind körülmetéletlenek, kard
ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik
szégyenüket, akik leszálltak a sírgödörbe. A megöltek közt van a helyük. 26 Ott van Mesek,
Tubal és egész serege a sírja körül. Mindannyian körülmetéletlenek, kard ölte meg őket,
mert rettegésben tartották az élők földjét. 27 Nem pihennek azokkal a hősökkel, akik az
őskorban estek el, akik fegyvereikkel együtt szálltak le az alvilágba, és fejük alá tették
kardjukat és csontjaik alá pajzsukat, mert rettegtek, a hősöktől az élők földjén. 28 Neked is a
körülmetéletlenek közt kell pihenned, azok között, akiket a kard ölt meg.

Jelenések 19:11-16 11 Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta
ült, azt Hűségesnek és igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. 12 Szeme olyan, mint a
lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki nem tud, csak ő. 13 Vértől ázott ruha
van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. 14 Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér
patyolatba öltözve. 15 Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel
kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. 16
Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.
A korszak tehát lezárul, a megátalkodott emberek elpusztításával, Sátán és gonosz angyalai
megköttetnek a mélységben, Krisztus pedig átveszi a föld és a népek maradékának vezetését. Az
emberiség szellemi átalakulása nem egy csapásra fog megtörténni, szükséges lesz hozzá némi
vezettetés, nógatás és bizony kényszer is. Az embereknek meg kell tanulni az engedelmességet, s
azt, hogy Isten törvénye a javukat szolgálja. Ezt azonban fel kell ismerniük gyakorlati módon.

A Góg-Magóg háború

Az Isten a nagy birodalmakat büntető eszközökként használja fel a népek ellen. A fenevad,
vagyis az Asszír uralta Nagy Babilon ismételten az elpártolt izraelita nemzetek, illetve a
nihilista nyugati népek kegyetlen büntető eszközeként fog majd szolgálni Isten kezében
(Ézs. 10:5-6; Jer. 51:7,20-23), ahogy ez megtörtént egykoron is. A vad és nagynépességű
keleti népek hatalmas hordái pedig a Fenevad birodalmának tagországain fogják elvégezni
Isten büntető ítéletét (Ézs. 13:3; Jel. 9:13-19). Amageddonnál elpusztul majd a keleti seregek
döntő része is, ám a keleti országokon, illetve népeken ekkor még nem történt meg az ítélet.
Ez az ún. Góg-Magóg háború során fog megtörténni, amikor Isten a már helyreállított és
prosperálni kezdő Izrael ellen vezeti e népeket, azzal a céllal, hogy végül ők is megismerjék
Isten hatalmát és dicsőségét. E népek között lesznek az orosz népek, Rós, Mesek és Tubál
konkrétan meg vannak nevezve. Ezt az eseményt, annak okait, célját és végkimenetelét az
Ezékiel 38-39. fejezetei vázolják fel, amelyekere itt nem térünk ki, de részletes és átfogó
magyarázatot nyújtunk rájuk ebben az írásban.

Az utolsó idők háborúi a jelen fényében

Putyin elnöksége alatt a post-szovjet Oroszország számos és jelentős lépéseket tett a

haderőfejlesztésre és modernizálásra, emellett egy a Nyugatot semlegesítő gazdasági és politikai
szövetség összekovácsolására. Mindennek nagy jelentősége lesz a jövőben.

A médek karakterisztikus megosztottsága az utolsó időkig jellemzője lesz ennek a népnek,

valójában a jelenlegi orosz ukrán háborút is ennek fényében kell értelmezni. Nem minden méd
(„ukrán”), ruszin és moldáv lakos kíván az EU-hoz, vagy a nyugathoz csatlakozni, sőt, már
többségben lehetnek azok, akik az orosz testvériség mellett állnak ki és a hanyatló Nyugat
helyett az eurázsiai gazdasági és katonai szövetségben látják a jövőt. Ez csak fokozódni fog az EU
és a NATO szétzilálódásával és annak a ténynek a felismerésével, hogy a Nyugatot irányító
háttérhatalom és az azt kiszolgáló Zelenszky rezsim végeredményben beáldozzák a méd népet és
javait a saját érdekeikért. Mivel a próféciák szerint a médek nagy többsége az orosz, vagy keleti
katonai szövetség mellett fog dönteni, abból le lehet vonni néhány határozott következtetést a
jelenlegi háború kimenetelével kapcsolatban is. Eszerint, a jelenlegi Ukrajna fel fog bomlani. A
nyugati peremét képző, egyébként a lengyelektől az Osztrák Magyar Monarchiától és másoktól
elcsatolt területek visszatérnek az egykori tulajdonosaikhoz, míg az ország nagyobb része és, a
Nyugat-ból végleg kiábrándult lakossága visszakerül az orosz anyácskához, bizonyára a
Fehéroroszországéhoz hasonló önálló államiságot képezve.

Az orosz ukrán háború megindította azoknak a szövetségi rendszereknek az összekovácsolását,

amelyek aktív szereplői lesznek a végidők háborúinak, s amelyek szembenálló felekként fognak
harcolni egymással. A sárga, vagy keleti veszedelem, egy régi és jogos motívuma nem csak az
európai népek bibliai alapú apokaliptikus hagyományainak, de az iszlám világában is, ahol
szinte azonos az idevonatkozó eszkatológia.

A végidők próféciai eseményei a feje tetejére állítják az általunk ismert világrendet, és a jelenlegi
állapotokra alapozott prognosztikákat. Ez mondható el a fősodratú kereszténység próféciai
előrejelzéseire is, amit szintén szeretnek az éppen aktuális geo-politikai állapotokhoz igazgatni.
Vannak, akik szerint az USA a közeljövében megmarad az egypólusú világrend egyedüli
nagyhatalmaként és egyenesen a Nagy Babilonná növi ki magát, mások szerint pedig a feltörő
Kína, illetve egy nagy össz-ázsiai szövetség lesz a következő nagyhatalom, illetve szövetségi
rendszer és jön a „sárga veszedelem”. A téves értelmezések azt eredményezik, hogy a próféciák
nagyon nem várt események formájában fognak beteljesedni és így teljesen felkészületlenül érik
az embereket.

Talán sosem volt fontosabb az orosz nép bibliai beazonosítása és a végidőkre vonatkozó próféciai
szerepük ismertetése, mint napjainkban, amikor javában dúl egy nagyon különös, mesterségesen
generált kvázi polgár, vagy testvérháború az ukránok és oroszok között. Itt most tegyük félre a
neves politikai elemzők úgy akár nívós, mint blőd elemzéseit, és kizárólag a Biblia próféciáinak
biztos alapján elemezzük ezt a háborút és annak végkifejleteit. Ezt a háborút valójában az USA-t
és Nyugat-Európát uraló, valamint a NATO-t katonai eszközként felhasználó „mélyállam” vívja
meg az atomnagyhatalom Oroszországgal szemben, s teszik ezt a történelmi Oroszország
területein belül. Amint az a „pandémia” esetében is így volt, úgy ez a céltudatosan kiprovokált
háború is azt a célt szolgálja, hogy 2030-ra egy új világrend állhasson fel. Ennek a háborúnak a
legnagyobb jelentősége tehát abban rejlik, hogy ennek folyamán, illetve a végkimenetelével
megformálódnak a bibliai végidők legfőbb gazdasági és katonai szövetségi-rendszerei - feje
tetejére állítva a jelenlegi geopolitikai elrendeződést. Az EU és a NATO felbomlanak, a nyugati
világ két rivalizáló blokkra oszlik fel: Egy az angolszászok vezette „liberális demokráciákból” álló
gyorsan hanyatló és összeomló közösségre, valamint egy régi módi, tekintélyelvű birodalmi
rendszerre, ami a felívelő közép-európában formálódik meg, s ami gyors hatállyal német vezetés
alá fog kerülni. A keleti népek ezekre a trendekre reagálva alakítanak ki egy nagyon szoros
katonai szövetségi rendszert, aminek nagy szerepe lesz a végidők háborúiban. Noha jelenleg még
nagyban folyik a találgatás arról, hogy mi lesz Ukrajna további sorsa, a nyugati, avagy a keleti
tömb mellett fog e kikötni, ez próféciailag már el van döntve: Ukrajna, ha a jelenlegi területeit
illetően nem is egészében, de magának az ukrán népnek a tekintetében az orosz, illetve a keleti
hatalmi szférának a részese fog maradni – ahogy ez mindig is így volt az elmúlt ezer évben. A
jelenleg folyó háborúnak tehát az lesz a legfontosabb következménye, hogy kialakítja a végidők
háborúinak szövetségi rendszereit, így azt a hatalmas keleti szövetségi rendszert is, ami a Góg-
Magóg háborúba fog torkollni az adott időben. A zsidó „Izrael állama” egyre távolodik az USA-
tól és érzékelve az idők jeleit, keresi az új stabil nagyhatalmi szövetségesét. Ezt a lassan de
biztosan megformálódó Közép-Európai tömbben fogja megtalálni, legalábbis egy ideig. Ukrajna,
Oroszország és a Kelet világa az utolsó időkben jutnak igazán nagy próféciai szerephez, s ennek a
hatalmi blokknak a megformálódása a jelenlegi fejlemények hatására szintén a szemünk előtt
megy végbe. Ironikus módon, az angolszász hatalmak szétzilálódása után milliók keresnek majd
menedéket egyebek mellett a messzi északi és keleti területeken, Mések és Tubál földjén (Ézs.
49:12; Zsolt. 120:5).