Távolból

Magas árnyak lomha bércén

Fűzfa áll a hegy tetején,
Látni a távolból, hogyan lengeti a szél.

Tengernyi álomba ringatja

Az elmúló, cseppnyi napokat
Egymás után hajszolva.

Kérdezi hát, milyen lett a világ,

Hol az önzés nélküli vágy,
Van még, ki becsületre hág?

Ágai gyengéden lengedező

Lágyan tova tűnő,
Árnyékot ad, mi hűsítő.

Hullámokban tarka erdő

Mélyén, patakokat átszelő
Gondolataiban elmerengő.

Fűszálakból hatalmas rét

Tárul mindenki elé,
Mely játszva éli életét.

Gondtalan együttlétben
Megannyi lépést tesz,
S derül fel a képzelet.

2019.08.03.
SL
 Szabadon

Messze a horizonton
Egy madár száll a fák felett,
Ki tudja, merre jár a tekintete,
Gondolkodik-e a holnapon?

Fordul jobbra, balra,

Sebesen szeli a vágyakat,
Szárnyaival kormányozza
Az életét minduntalan.

Játszik nevetve, a felhők felett,

Marad hát eleven,
Harsogja a szabadság dalát,
Megunni nem tudja már.

Körmönfont a kis drága,

Szárnyával simítja végig,
Rétnek gyönyörű szirmait,
Soha meg nem állva.

2019.09.13.
SL

Kihívás

Vándorolt az elme szárnyán

Kihíváson gondolkodván,
Sokat nem tud a többiekről,
De egyben biztos mindenkiről.

Látva e közösséget
Dönteni nem lehet,
Egy-egy csipet szeretet
És jóság van itt szertelen.

Vannak mik közösek,

Olyanok is, amik közömbösek,
Ezért szép mit alkotunk,
Ez a mi kis családunk.

2019.09.13.
SL