6 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10.

SZÁM

M iskolc z y A mb r u s

A régi magyarországi szabadkőműv esség

kozmopolitizmus és nacionalizmus közöt t
1. rész

Ha a felvilágosodást valláshoz hasonlítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy

annak egyháza a szabadkőművesség volt, temploma pedig a szabad-
kőműves páholy.1 A páholy szakralizált és egyben szabad tér, oázis a
profán világ sivatagában. Itt dicsőítették Istent, a világegyetem Építő-
mesterét, és azt tervezgették, hogy miként tehetnék jobbá a földi vilá-
got. Szertartásaikkal és legendáikkal az idők kezdetéig vitték vissza a
mozgalom eredetét szinte Ádámig, és Bölcs Salamontól Krisztusig min-
denkit, akit érdemesnek tartottak, szabadkőművesnek nyilvánítottak. A
mozgalom Angliában született, mintegy válaszként a burzsoá romlott-
ságra. Az amerikai szabadkőművesek el is szakadtak az anyaországtól.
Az egydolláros bankjegyen ott díszeleg a legtökéletesebb építmény, a
piramis, mögötte a zöldellő táj: Amerika, és előtte a sivatag: Európa.
Ezek után nem csoda, hogy a szabadkőművesség divatban van, és
egyben a divat áldozata is. Korábban is így volt. Az egykori szabadkő-
műves Churchillnek is voltak olyan gyenge pillanatai, amikor Lenin-
ben és Trockijban az illuminátus rend vezetőjének, Weishauptnak az
örököseit látta.2 Nem tudni, hogy a brit államférfi tudott-e arról, hogy
Trockij hajdan tanulmányt is írt a szabadkőművességről, amely sajnos
elveszett. Emlékirataiban viszont a szabadkőművesség sokszínűségére
is felhívta a figyelmet, maskarának nevezve az egész jelenséget, amelyre
azért volt szükség, mert „az új morál sokkal lassabban kristályosodott
ki, mint ahogy a régi eltűnt”, és ezért „őrizték a régi erkölcsi formákat,
amelyek társadalmi alapjait a történelem már régóta aláásta”. „A tevé-
keny kőművesség spekulatív lett”, viszont nagyon is változó tartalom-
mal. Erről vitatkozhatunk, nyomozhatunk, az viszont kétségtelen, hogy
olyan nagy összeesküvők, mint Trockij, Hitler vagy Codreanu jócskán
merítettek a szabadkőműves szervezkedési technikákból, miközben
a kommunisták betiltották a szabadkőművességet, a fasiszták pedig
egyenesen démonizálták. Ez történt némileg nálunk is. És történik ma

1 
A Magyar–Román Történész Vegyesbizottság 24. ülésén (Budapest, 2019. október 2−5.) elhangzott
előadás bővített változata, amelybe azt is beleszőttem, ami a vitán elhangzott, és amiről az ülésszakot
követő tanulmányi kirándulás folyamán beszélgettünk.
2 
Jasper Riedley: The Freemasons. 1999, London, 116.
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A R ÉG I M AG YA R O R S Z ÁG I S Z A BA D KŐM ŰV E S S ÉG 7

is. Példa rá a pletykálás, finomabban szólva a szóbeli történelem. Az eb-

ben feltáruló kvázi-kozmikus gyanakvás légkörére és a vonatkoztatásos
spekulációs logikára jellemző, hogy miután megjelent néhány vitázó
jellegű tanulmányom,3 akkor egyik barátom figyelmeztetett, ha sokat
ugrálok, a kvázi-mindenható szabadkőművesek ki fognak nyírni, mert
a nagy tekintély, akinek művét bírálattal illettem, szabadkőműves; és
amikor mondtam, hogy nem az, sőt éppen alábecsüli a szabadkőműve-
sek pozitív szerepét, akkor barátom a következő intéssel zárta le a be-
szélgetésünket: akkor rólad is azt mondják, hogy szabadkőműves vagy!
Amikor pedig megjelent egy rövid kis népszerűsítő cikkem a magyar
szabadkőművességről,4 akkor akadt, aki féltő módon tudakolta, hogy
nem lett-e valami bajom belőle. Úgy látszik, ügyes-bajos témáról van
szó, és ezért is érdekünk a tisztánlátás, már amennyire lehet. A lehe-
tőségnek forrásaink szűkössége szab határt; ugyanakkor a képzelet és
némi eddig ismeretlen, új forrásanyag segíthet azon, hogy ne pamfletet
írjunk, vagy historia domust. A szabadkőműves-irodalommal általában
az a baj, hogy ha nem szabadkőműves írja, akkor – tisztelet a kivétel-
nek – nehezen érti meg a szabadkőműves világnézetet és hitvilágot, ha
pedig szabadkőműves, akkor bölcsen hallgat erről, vagy rejtélyeskedik.
Igaz, rejtély van bőven – mint mindig és mindenütt a történelemben.
Okkal vélte Mikszáth Kálmán Vén gazemberének népe: a szabadkőmű-
vesség „az egy külön titokzatos ország”,5 és ennek legjobbjai következe-
sen keresték az univerzalizmus és a partikularizmus, mármint a kozmo-
politizmus és a nacionalizmus egyensúlyát.

Hogyan értékelte a szabadkőművességet és

dilemmáit régi történetírásunk?

Ha egy szóban kellene válaszolni, mondhatnánk: vegyesen – még egy-

azon műben is. Legjobb példa erre az első és utolsó igazán nagy magyar
történelmi elbeszélés, Szekfű Gyula Magyar története az 1930-as évek de-
rekáról. Nála először „az egyelőre még alkotásképtelen bomlasztó erők
nagy tömege torkollott össze a szabadkőművességben”, amely Nyugat
felől hódított teret. Aztán az egyszerű krónikás szenvtelenségének látsza-
tával jelezte, hogy gróf Draskovics János 1770-es években a hazai szabad-

3 
Miskolczy Ambrus: A magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeiről” 1790–1849. Napvilág
Kiadó, 2006, Budapest; A felvilágosodás és a liberalizmus között. Folyamatosság vagy megszakítottság? Egy
magyar történészvita anatómiája. Lucidus Kiadó, 2007, Budapest
4 
Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. In História, 2009. 4. sz. melléklet I–VII.
5 
Mikszáth Kálmán összes művei. CD Arcanum
8 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

kőművességet független szervezetté tette, amikor életre hívta a Szabad-

ság Rendet (Systema Constitutionis Latomiae Libertatis sub Corona Hungariae
in Provinciam redactae). Erről a vállalkozásról nem sokat árult el Szekfű, az
alapítót viszont némileg humanitárius bohócként állította elénk, aki azért
hívta életre a nagy páholyt, hogy „emberbaráti működésének szélesebb
teret találjon, miután nem elégítette ki többé az, hogy szegényeknek ala-
mizsnát adott és birtokán vasárnapi istentisztelet után a templom előtt
órák hosszat prédikált parasztjainak a »szorgalomról, munkás életről, fe-
lebaráti szeretetről, a mezőgazdaság megjavításáról, a verejtékes munka
édes-voltáról«.”6 Hosszasan ecsetelte Szekfű a továbbiakban azt, hogy a
szabadkőművesség tagadja a tételes, pozitív vallásosságot, istenfogalma
„homályos, alaktalan, sokféleképp kitölthető és magyarázható”. És így
„szinte vallása lesz ez a laicizált humanizmus sok őszinte embernek”, a
felvilágosodás egyházellenessége megrengeti „a barokk építmény leg-
főbb tartóoszlopát”. És aztán ebben a Szekfű-féle előadásban a szabadkő-
műves világ visszásságainak ecsetelése – rózsakeresztes alkímia, karrie-
rista figurák beszivárgása, frivolitást leplező álpáholyok – szinte nagyobb
teret kap, mint maga a mozgalom. A mérleg viszont pozitív: „Egészében
véve a szabadkőművesség az új szellemű Magyarország kialakulásának
egyik legfőbb tényezője volt, s a legelső, mely már elég helyzeti energiát
gyűjtött magába, hogy hozzákezdhessen a régi életformák megváltozta-
tásához.” Mert „a páholyok munkájában egy-egy vidék minden magyar
ura összetalálkozott, s ezzel az érintkezésnek soha nem látott intenzitása
fejlődött ki”. Ez a „szabadkőművesség vidékek, tájak, vármegyék korlá-
tain túl tudta egyesíteni embereit céljai szolgálatában.” Viszont a célokról
már nem igazán kapunk képet. Márpedig az 1920-as években Mályusz
Elemér már feltárta a szabadkőművesség politikai jelentőségét az 1790-es
évek reformmozgalmaiban, majd a ’30-as évek végén klasszikus érvén�-
nyel összegezte tapasztalatait: „Új és varázserejűnek tetsző mozgalom
volt ez – a kor legnagyobbjai lettek híveivé – s úgy látszott, hogy ő fogja
valóra váltani a felvilágosodás korának minden ígéretét s teszi az embe-
riséget boldogabbá. Mivel mindazok előtt, akikben élt a vágy eljutni a
szociális és kulturális bajok orvosszeréhez, a szabadkőművesség látszott
a legalkalmasabb eszköznek, a katolikusokon kívül protestánsok is öröm-
mel csatlakoztak hozzá s támogatták a bécsi vezérek művelődéspolitikai
elgondolásait. Nem jelentett ez számukra szakítást az egyházi hagyomá-
nyokkal; úgy vélték, hogy csak annak a merev ortodoxizmusnak fordíta-
nak hátat, amelynek római válfaja ellen katolikusok is küzdöttek.”7
6 
Szekfű Gyula: Magyar történet. V. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1936, Budapest, 29.
7 
Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Magyar Protestáns Irodalmi
Társaság, 1939, Budapest, 529.
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A R ÉG I M AG YA R O R S Z ÁG I S Z A BA D KŐM ŰV E S S ÉG 9

Ennek nyomában született az 1970-as évek nagy teljesítménye a

Szekfűt még egyelőre az újabb korszellemnek megfelelő bírálatban,
majd 1989 után a még újabb korszellemnek megfelelően felmagasztaló
Kosáry Domokos művelődéstörténeti szintézise, amely monumentális
bibliográfiának is tekinthető, olyannak, amely határozottan polemizál,
felmutatva azt, amit általában történeti igazságnak nevezünk, és így he-
lyére teszi a dolgokat. De kérdés, hogyan lehetünk a történeti igazság
birtokában, és hol van a dolgok helye? Azzal csak egyet lehet érteni,
hogy „nem is nagyon sokat tudunk” a szabadkőműves páholyok tevé-
kenységéről, és ezen az ő munkája sem segít, mert ebben a szabadkő-
művességre vonatkozó szakirodalom értékelése elfogult, szelektív és
torzító. Példa erre a Szabadság Rend alkotmányának értékelése, amire
a függetlenségi törekvés rövid jelzése után kerített sort a szerző, mi-
közben magáról az alkotmányról még érdemben nem árult el semmit.
(Úgy tűnik, Abafi Lajos nagy műve sem volt a kezében, mert kötetek
helyett füzetekről írt, és az a kötet, amely az említett alkotmányt tar-
talmazza, majdnem négyszáz oldalas.) Azt viszont leszögezte a meg-
fellebbezhetetlenség igényével értékelő szerző: „Egy-két olyan nézettel
szemben, amely inkább általánosságban értékelte vagy éppen túlérté-
kelte ennek az iránynak a progresszív jellegét, már régebbi kutatásunk
elég reálisan felmérte, hogy mindez elsősorban »a felvilágosodáshoz
hajló megyei nemesség gondolkozását« fejezte ki.”8 A vélt túlértéke-
lés az erdélyi Jancsó Elemér munkája a szabadkőművesség irodalmi és
művelődéstörténeti jelentőségéről.9 Ez a kis könyv méltán minősíthető
klasszikusnak. Az 1930-as években jelent meg Kolozsváron, ide jártak
a magyarországi szabadkőművesek is találkozni. Magyarországon ak-
kor aligha lehetett volna kiadni ezt a művet, amelynek egyes részlete-
it lehet vitatni, de jelentőségét aligha. Ami Kosáry monográfiájában a
szabadkőművességnek a megyei nemességre való korlátozását illeti,
az erre hivatkozó belső idézet a fentebbi vélekedésben eléggé eltorzítja
Domanovszky Sándor máig is aktuális – Jancsó Elemér eredményeivel
sokban egybehangzó – elemzését.10 Domanovszky – aki Kosárynál „ré-

8 
Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1996, Budapest, 325.
9 
Jancsó Elemér: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII-ik században.
Ady Endre Társaság, 1936, Cluj
10 
Ami „régebbi kutatásunk”-at illeti, Domanovszky Sándor: József nádor élete. I. 1. (Magyar Történel-
mi Társulat, 1944, Budapest) című monumentális monográfiájáról van szó. A 137–141. oldalra hivat-
kozik Kosáry (Művelődés, 326.) a jegyzetben. Domanovszkytól származik a belső idézet, de nem ott,
ahol jelzi. Nem hivatkozott Mályusz Elemér kitételére, amelyhez hasonlót vallott. E szerint a páholyok
„a köznemesség s nem a polgárság szervezetei, még ha talán számszerűleg polgárok vannak is ott
túlsúlyban”. Mályusz Elemér: A magyarországi polgárság a francia forradalom korában. In A Bécsi Magyar
Történeti Intézet Évkönyve. I. évf., 1931, Budapest, 232.
10 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

gebbi kutatásunk” képviselője – körültekintően és árnyaltan értékelte

a szabadkőművesség nemzeti jelentőségét: „Nemzeti szempontból a
nagy eredmény az volt, hogy összehozta a művelt főurakat, főkép a kor-
mányzatban szereplőket, a jómódú birtokos nemesség elitjét, az írókat
és tudósokat, és kialakította belőlük, sűrű érintkezésük és »munkájuk«
folyamán a következő évtizedek szellemi vezető rétegét. Az a szellem,
amelyet a Draskovics-obszervancia a nemzeti érdekek: a függetlenség,
az alkotmány és a nyelv megvédésére, valamint a korszerű eszmék
felkarolására, a reformok megkedveltetésére, de főképp a műveltség
emelésére, az irodalom és a tudomány elterjesztésére tagjaiba beoltott,
a nemzeti életnek szép gyümölcsöket érlelt. Ebben nagy része volt an-
nak, hogy minden nemzeti erőt egyesíteni tudott türelmes szervezeté-
ben. […] A páholyokban nevelkedtek a kor legkiválóbb alkotó emberei,
akik azután életbevágóan fontos újításokkal próbálkoztak, hogy minde-
nekelőtt a nemzet szellemét emeljék.” Ami a politikát illeti: „A szabad-
kőműves mozgalomnak tehát egyrészt a Draskovics-obszervanciához
fűződő hagyományaiból, másrészt a felvidéki rózsakeresztes irányzat-
nak a művelődésre irányított különös figyelméből és végre a budai és
pesti páholyoknak a köznemesi vezetéséből származott az a nem leki-
csinyelhető eredmény, hogy a korábbi szűklátókörű verbőczyánus ren-
di szellem egyoldalúan alkotmányvédő irányából, amely törhetetlenül
ragaszkodott a meglévő régi állapotokhoz és semmi változtatáshoz sem
akart hozzájárulni, a sokkal hajlékonyabb új nemzeti irányba terelődött
át, amely a fejlődésnek széles perspektívákat nyitott meg. Kétségtelen,
hogy ez nem egyedül a szabadkőművesség érdeme volt, hogy nagy ré-
sze volt benne a pietizmusnak, a piaristáknak és nem kis mértékben a
jozefinizmusnak is, végre pedig a II. József rendszere ellen elemi erővel
kitört ellenkezésnek, e tényezők közül mégis az első kettőnek nem volt
meg a képessége szélesebb elterjedésre, az utóbbi kettő pedig nehezen
irányítható, csapongó népmozgalom volt.” A mérleg egyértelmű: „[…]
a szabadkőművesség alig két évtizedes múlt után már elvégezte nemze-
ti föladatát, a nemzeti törekvések már a maguk lábán is megálltak.”11 Te-
hát Kosárynál a lényeg kimaradt „régebbi kutatásunk” megidézéséből.
Kosáry műve a következőket is jelzi: „Hatással volt a magyarországi pá-
holyokra az is, hogy a szabadkőművességből kinőtt, Adam Weisshaupt
[!] ingolstadti, majd gothai egyetemi tanár által alapított ún. illuminátus

11 
Domanovszky 1944, I. 1., 139., 141., 142. Amit Kosáry Domanovszky művéből idézett, az a nem
hivatkozott 136. oldalon található, és a szabadkőműves alkotmány néhány mondatának jellemzésére
szolgált: „Nem is lehetett volna jobban formulázni a felvilágosodáshoz hajló megyei nemesség
gondolkodását.” Mert ez a nemesség „szükségesnek tartja a reformot, de nem akar fölforgatást.” És
„ezt a programot mindenki elfogadhatta: a konzervatív főúr és a szabadelvű polgár”.
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A R ÉG I M AG YA R O R S Z ÁG I S Z A BA D KŐM ŰV E S S ÉG 11

rendnek Bécsben is erős központja volt”.12 Hogy ez a hatás miben rejlett,

nem tudjuk meg, Weishaupt nevét sem írta le rendesen, műveiből egyre
sem hivatkozik. Ezek után nem nyugszik szilárd alapokon az egyébként
is megfoghatatlan ítélet: „a szabadkőművesség elvi irányvetése inkább
csak általánosságban mutatott a felvilágosodás felé.”13 Ezzel szemben
a forrásokban feltáruló valóság amellett szól, hogy a Szabadság Rend
alkotmánya maga a felvilágosodás, pontosabban a polgári átalakulás
indító programja. Egyébként Kosáry maga is hangsúlyozza, hogy a
szabadkőművesség „a testvériséget emlegette a kiváltságok és kiáltó
ellentétek világában”, valamint „a türelmet és világos gondolkozást a
vallási fanatizmussal és az egyházi hatalommal szemben”. Az egyen-
lőség viszont szerinte csak a páholyra szorítkozott és elvi jellegű volt.
„A szabadkőművesség tehát csak általában különböző (ha nem is a leg-
távolabbi) társadalmi és vallási kategóriák közelítésén, a társadalmi és
ideológiai feszültség enyhítésén fáradozott. Azt azonban, hogy ez az ál-
talános törekvés hol, milyen közvetlen célok és feladatok szolgálatában
konkrétizálódhatik, ezt már mindenütt azok a társadalmi erők szabták
meg, amelyek képviselői a szervezet tagjai voltak. Vagyis Magyaror-
szágon elsősorban a nemesség középső és felsőbb rétegei, és mellettük,
hozzájuk kapcsolódva a magasabb értelmiségiek.”
Ez az értékelés „a félig tele vagy félig üres” pohár paradigmáját kö-
veti. Azt viszont láthatjuk, bár érdemes hangsúlyozni, hogy üres poha-
rat töltöttek fel a felvilágosodás hívei. Egyéni megnyilvánulások elem-
zése helyett pedig erők küzdelmét próbálja meg rekonstruálni Kosáry
Domokos, okkal jelezve az általa felvázolt kép hozzávetőleges jellegét.
A Szabadság Rendnek a jobbágyság helyzetét javítani akaró célkitűzé-
se számára „jelzi azt a stádiumot, amelyen át a nemesi felvilágosodás
nyelvi irodalmi kezdeteiből a felvilágosult rendiség további programja
kinőhetett”, miközben a felvilágosult abszolutizmus és a felvilágosult
rendiség még együttműködött egymással. Ugyanakkor jelezte, hogy a
szabadkőművesek többet vártak József türelmi rendeletétől, és még Jó-
zsef kemény centralizációs lépései után is – az 1780-as évek derekán
– „a szabadkőműves vezetők elég nagy része […] inkább a passzív en-
gedelmesség álláspontját képviselte”, de végül mind szembefordultak
a jozefinizmussal, de ezt mégis lassabban tagadták meg, mint a rendi
„nemzet” hívei.
Kosáry a politikai színkép elemzésében – bár nem jelezte – alapve-
tően Szekfű Gyula terminológiájával élt. A Magyar történetből került

12 
Kosáry 1936, 325.
13 
Kosáry 1936, 326.
12 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

át a felvilágosult rendiség (ott felvilágosodott rendiség) és a feudális

nacionalizmus terminusa. A felvilágosult rendiség a társadalmi refor-
mokat felkaroló nemességet jelöli, a feudális nacionalizmus pedig e
reformokat elejtő és pusztán nyelvi nemzeti célokat valló nemességet,
amelynek az ideológusa Kazinczy Ferenc lett volna. Ez a kategorizálás
szakmánkra is jellemző fogalomalkotó kényszerrel magyarázható, az-
zal az igyekezettel, hogy képlékeny és átmeneti helyzeteket fogalmilag
is jellemezzünk, ha kell, fogalmi nonszensz erőltetése árán, hiszen ha
már valami modern nacionalizmusként jellemezhető, nem lehet rendi,
mert éppen a rendiség ellen irányul. Az persze nem kétséges, hogy a
változás élére álló nemesek nem akarták a polgári utópiának megfelelő
antiarisztokratizmust képviselni. De amíg Szekfűnél a rendi nacionaliz-
mus a lassú változás dinamikáját is jellemezte, Kosárynál azt, hogy 1795
után megszakadt a felvilágosodás, és mint más alkalommal fejtegette,
így nálunk „a felvilágosodás és liberalizmus nem közvetlenül kapcso-
lódott össze és folytatta egymást úgy, mint Angliában. Itt a kettő közé
beiktatódott egy más jellegű szakasz. Ezen átívelő, közvetlen politikai
folytonosságról tehát – főleg a harmadik, antifeudális [„jakobinus” vagy
„girondista”, majd liberális] irányzat esetében – nem beszélhetünk. Leg-
feljebb keskeny szálak vezettek, olykor szinte a hamu alatt az egyiktől
másikig”. „Bizonyos kapcsolódásra vall”, hogy egyes reformkori poli-
tikusok olvasták az 1790-es évek röpiratait. „A felvilágosodás azonban
inkább csak kerülő úton, olyan területeken folytatódhatott, amelyeket a
rendi nacionalizmus is nyitva hagyott számára.”14
Kosáry álláspontja az egyik pólust jelenti az egyik jellegzetes magyar
történészvitában, amely arról szólt, hogy nálunk a felvilágosodás folya-
matosan átvezetett-e vagy sem a politikai, történelmi liberalizmusba.
Kosáry a megszakítottság tézisét dogmává emelte. Ezzel szemben ott
állt a H. Balázs Éva által következetesen képviselt folyamatosság tézise:
„A kontinuitás a viharos változások s az azt követő átmeneti nyugvás
után aligha tagadható. A reformkor nem hirtelen, nem érlelődő előz-
mények nélkül robbant be a magyar politikai fejlődésbe 1825-ben vagy
1831-ben. A reformkor nemzedéke a jozefinus eszmerendszer örököse,
annak átdolgozója, annak alkotja meg magyar variánsát. Van, aki a sokat
próbált nemzedékből még megéli a kezdeteket, van, aki fián keresztül
hat, alkot és örökít.”15 A vita aztán jellegzetes presztízs és hatalomőrző

14 
Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711–1867. Háttér Lap- és Könyvkiadó, 1990, Budapest,
208–209.
15 
H. Balázs Éva: Bécs és Pest-Buda a régi századvégen 1765–1800. Magvető Könyvkiadó, 1987, Budapest,
328–329.
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A R ÉG I M AG YA R O R S Z ÁG I S Z A BA D KŐM ŰV E S S ÉG 13

vitává alakult, és aki hatalmi pozícióban volt, vagy oda igyekezett, mint
Kosáry, egyszerűen letorkolta az ellenvéleményt.16

Közben az 1970–80-as évek magyar történetírásának legjelentősebb

szintézisében, a befejezetlen „tízkötetes” negyedik kötetében a sza-
badkőművesek kiemelt szerepet kaptak. Az idevágó – a felvilágosult
abszolutizmusról szóló – rész szerzője H. Balázs Éva, aki valamennyi
magyar történész közül a legalaposabban ismerte a szabadkőműves vi-
lágot, és gondosan kerülte a vulgármarxista mozgalmi nyelv otthonossá
és megszokottá vált fordulatait. Három alfejezetben vizsgálta a kérdést.
Először a Monarchia egészének szabadkőművességét mutatta be, azt,
hogy önálló szabadkőműves páholyrendszer itt viszonylag későn ala-
kult ki. Az első bécsi páholy még a hétéves háború alatt is a berlini pá-
holytól függött, és részben ezért – hatalompolitikai megfontolásokból
–, részben erős katolikus meggyőződéséből Mária Terézia feloszlatta,
annak ellenére, hogy férje, Ferenc császár maga is szabadkőműves volt,
de aztán a békésebb idők eljövetele után kiépült a páholyrendszer az
egész Monarchiában. A Lajta azonban ebben a vonatkozásban is ha-
tárnak bizonyult. Míg az osztrák és cseh páholyokban a feltűnően sok
katonatiszt mellett, akik valamiféle nemzetköziséget biztosítottak, jelen-
tős – egyes páholyokban vezető – szerepet játszottak az értelmiségiek,
Magyarországon más volt a helyzet. „A magyar szabadkőművességnek
megkülönböztető jegye az volt, hogy tagjainak többsége protestáns volt,
hogy a toleranciát nem elvként, hanem célként hirdette, hogy a munka-
programjában felmerülő gazdasági-társadalmi kérdések a kor szintjén
álltak.”17 A szabadkőművesek száma szerinte 600-1000-re tehető, mini-
málisan 75 százalékuk nemes, túlnyomóan protestáns, akik II. József tü-
relmi rendeletéig nem kerülhettek be, csak kisebb megyei hivatalokba.
Az önálló magyarországi szabadkőműves páholyrendszer, a Sza-
badság Rend kialakításáról a Montesquieu Magyarországának válasza a
teréziánus Bécs kihívására című fejezetben kapunk képet. A cím tökéle-
tes, mert Montesquieu nagy műve, a Törvények szelleme a világra nyitott
szemű nemesek Bibliája lett. H. Balázs Éva jól érzékelteti, hogy Montes-
quieu átmagyarázta a nemesség helyzetét és új legitimációt kínált, job-
bat, mint Werbőczy. Azt mutatta meg, hogy a nemesség alkotmányvédő,
társadalmilag stabilizáló, király és népe között közvetítő, a társadalom
egészének harmonikusabb működését biztosító szerepet játszhat. Eh-
hez viszont reformokra van szükség, átfogó reformmunkára. A reform-

16 
Miskolczy 2007, passim
17 
Mályusz 1939, 856.
14 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

programot és a reformmunka kereteit a Szabadság Rend biztosította.

Alkotmánya az emberi egyenlőség – tegyük hozzá elvi vagy inkább
ezoterikus egyenlőség – tételes kimondásának jegyében indul. Aztán ér-
vényesíti a törvények megváltoztathatóságának új és forradalmi elvét,
annak kapcsán is, hogy az adófizető tömegek „szinte összeroskadnak az
irtózatos teher alatt”. Ennek előfeltételeként kimondja: „A hatalmasokat
a magunk szintjére kell hoznunk, a nyomorultakat magunkhoz emel-
ni”. Hogy miként, azt nem mondja ki az alkotmány, de annál inkább
részletezi a helyzetfelmérés követelményét. Hosszan ecseteli, hogy
egyes foglalkozási csoportokhoz tartozó testvéreknek mi mindenen kell
elgondolkozni, véleményt nyilvánítani, méghozzá írásban. A témák az
élet szinte minden részletét felölelik. A papoknak például többek között
azt kellett vizsgálni, hogy vajon a pokol képzete a nép javulására vagy
erkölcsi romlására szolgál. A katonák a hadseregszervezés és a katonai
morál kérdéseiről kellett, hogy értekezzenek. A hivatalnokok a lakos-
ság teherbírásának kérdéseit kapták feladatul. A moralisták témaköre:
a közjó és az egyéni boldogság, a haza és az emberiség szeretete közötti
összefüggések egész sora. A jogászok területe az alkotmányreform. H.
Balázs Éva szerint „a szabadkőműves alkotmány jozefinista jellegét el-
döntő kérdés: »Mi kedvezőbb egy nép számára, ha polgárai erkölcsileg
kifogástalan ateisták, vagy ha becstelen, de istenhívő emberek?«” A kér-
dést persze eldönti az alkotmány, amikor jelzi, hogy azok, akik „a kár-
hoztatandó ateizmus tévedésébe esnek”, azokat vissza kell vezetni „az
igazság ösvényére”, és rá kell venni, hogy felekezete szertartásain részt
vegyen. Ez a vallásosság nem magyarországi sajátosság; az Anderson-
féle alkotmány szerint az, aki ismeri a királyi művészetet, „nem lehet
ostoba ateista”.18 Milyen lehet?

Mi jellemezte a régi magyar szabadkőművességet?

A főhatalommal, az udvarral – a hatalmat gyakorló és valóban veszélyes

titkos társasággal – való együttműködés és szembenállás. A Szabadság
Rend alkotmánya elöljáróban szóvá is teszi, hogy azok, akik hivatalu-
kat fel kellett adják mások hivatalvágya miatt, ebben az új szervezetben
akarják a közjót szolgálni. Tehát a frusztráltak a páholyvilágban keres-
tek működési teret. De nem csak ők; jellemző, hogy a jozefinista idők
mindkét főkancellárja, Esterházy Ferenc, majd Pálffy Károly a páholy-
világ kimagasló alakjai lettek. Az együttműködés és szembenállás hely-

18 
Jacob Anderson: Neues Constitutionen-Buch der… Frankfurt am Main, 1741, 232.
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A R ÉG I M AG YA R O R S Z ÁG I S Z A BA D KŐM ŰV E S S ÉG 15

zetéből következett a remény és a félelem. Mágikus jellegű a szabadkő-

műves alkotmány utolsó mondata: „A virtus nem fél a szörnyektől”. És
ennek jelentősége szimbolikus és valóságos, mert így is bekapcsolódtak
a nagy hagyományokra visszatekintő összeurópai erénydiskurzusba,
amelyben a virtus szerepe védelem a történelem kiszámíthatatlansága,
a fortuna ellen. Erre szükség is volt.
Közben megjelent az illuminátus rend, mint valami szupertitkos
társaság, amelyet 1776. május 1-én alapított egy egyszerű ingolstadti
egyetemi tanár, Adam Weishaupt és világtörténelem-alakító céljai-
nak a meghirdetésével kihívta maga ellen a sorsot. A felvilágosult ab-
szolutizmus rossz szemmel nézte az illuminátusokat, akik lassan az
ellenfelvilágosodás és minden anti-okkult okkultizmus célpontjaivá let-
tek. II. József a szabadkőműves páholyokat is megpróbálta ellenőrzése
alá vonni. A főhatalommal való együttműködés és szembenállás dia-
lektikáját az irodalmi térben a legmagasabb szinten Schiller Don Carlosa
jelenítette meg, alapvetően illuminátus példák szemmel tartásával, és
nem véletlen, hogy ez a tragédia a magyar felvilágosodás és liberaliz-
mus kvázi-kötelező olvasmánya lett, hiszen nálunk is érlelődtek, és be
is következtek valóságos tragédiák.

Együttműködés és szembenállás eredménye az 1785-ös magyar kancel-

láriai elaborátum, mely a Szabadság Rend alkotmánya mellett a hazai
felvilágosodás legjelentősebb programadó dokumentuma, több száz
oldal, maga az előterjesztés több mint 400 paragrafusból áll. Ez válasz
II. József Gondolatok a Magyar Királyság alkotmányáról és jelen állapotáról
című munkára, mely összefoglalta elképzeléseit. A felségelőterjesztést
Ürményi József, a Ratio Educationis fő szerzője és a szabadkőműves
Pászthory Sándor állította össze Esterházy kancellárral az élen.19 Felira-
ta szabadkőműves vallomásnak is beillik: „Ebben a pillanatban elfelejt-
kezem arról, hogy magyar vagyok – és helyes, méltányos és valamennyi
közíró által elismert alapelvek érvényesítésére törekedve – világpolgár-
ként fejtem ki gondolataimat.” A közírókat a felterjesztésben gondosan
nem sorolták fel, de nemcsak a felvilágosult abszolutizmus osztrák ide-
ológusaira gondoltak, hanem Rousseau-ra is, amikor a 220. paragrafus-
ban) az általános akaratra is utaltak. A majdani liberális reformpolitika
elvi alapvetését a következőképpen előlegezték meg: az alapszerződé-
seket nem lehet megszegni, ugyanakkor a törvények a közjó érdekében
megváltoztathatók, a változtatás alapja egyrészt – mint a közírókra való
19 
Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformjai Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1982, Budapest, 111.
Az elaborátumot nem említi Kosáry 1996. Említi viszont, és József reakcióit is jelzi H. Balázs 1987, 234.
Hajdu Lajost pedig „szinte” – az elaborátum javarészét készítő – „Ürményi felfedezőjének” jellemzi.
16 MAGYAR SZEMLE, 2020. 9–10. SZÁM

hivatkozásból is kiderül – a természetjog, másrészt a hasznosság, mert

a változtatóknak meg kell győződniük arról, hogy a változtatás „jobb
és hasznosabb”. A szerződéstan a jövő alapja, és a feudális múlt azon
alapelvére épül, mely szerint a törvényhozó hatalom közös a király és
a nemzet között. Ez a magyar alkotmány alapja, és „egy nemzet sem,
a magyar sem válik meg szabad akaratából saját alkotmányától”.20 Ez
a dokumentum a magyarországi szabadkőművesség nemzetiesedését
példázza.
A magyar szabadkőművesek arra sem számíthattak, hogy az ural-
kodó környezetében működő osztrák „testvérek” felkarolják program-
jukat. Mégis a szabadkőműves szolidaritás valamiféle véleménysza-
badságot biztosított, hiszen a keményebb megtorlás veszélye nélkül
kifejthették, hogy nem értenek egyet a kemény centralizációval, és fáj-
lalhatták, hogy Őfelsége – mint írták – rossz tanácsokra hallgat. Aztán
Bécsben a nemsokára elhunyt Esterházy Ferencet Sonnenfels lapjában
is meggyászolták.21 Mozart gyászindulóval búcsúzott tőle. Tudomásul
vették, hogy más politikai irányt követ. A magyarországi Szabadság–
szabadkőművesség sajátossága politikai célkitűzéseiben rejlik.22

Összegzésképpen látható, hogy a régi magyar szabadkőművesség egy-

ben a társadalom önszervezése a főhatalommal szemben. A függetlensé-
gi hagyomány tovább éltetése hungarus jellegű mozgalom, amely olyan
hazát szolgált, amely az etnikai nemzetek fölött állt, azok közös állama
volt. Draskovics maga is horvát volt, és páholyainak többsége Horvát-
országban működött. Viszont egyáltalán nem volt naiv humanitárius.
Kazinczy hitelesnek tűnő forrásból hallotta, hogy 1778-ban Drasko-
vics bizalmas baráti körben elszólta magát, amikor Nagy Frigyes győ-
zelmét jósolta meg, mire a majdani császár, II. József már másnap kér-
dőre vonta, és az ezredes magyarázkodását azzal tromfolta meg, hogy
elárulta, ki súgott neki. Draskovics ki is fakadt, és nem titkolta urának,
hogy a besúgónak „szemébe köpnék fertelmes cselekedetéért, mert […]
elárulta a barátságot s bizodalmat”;23 és talán a szabadkőműves foga-
dalmat is. Draskovicsot egy időre az első székely határőrezred élére ál-
lították, ahol Csíkszeredán, sőt a második határőrezrednél Kézdivásár-

20 
Hajdu 1982, 166–167.
21 
Journal für Freymaurer, 5785. II. 4. sz. 246–248.
22 
Hans Wagner: Die politische und kulturelle Bedeutung der Freimauerer im 18. Jahrhundert. Beförderer der
Aufklärung in Mittel– und Osteuropa. Szerk. Heinz Ischreyt. Berlin, 1979. 78.
23 
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára (Továbbiakban: MTAKK), K 641. 194.
(Kazinczy Ferenc emlékezéstöredékei személyekről és eseményekről.)
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A R ÉG I M AG YA R O R S Z ÁG I S Z A BA D KŐM ŰV E S S ÉG 17

helyt is szervezett páholyt.24 Egyébként a száműzött ezredes is verselt.

Kazinczy úgy tudta, hogy az egykori főmester mind megsemmisíttette
írásait, de horvátul írt maximáját a széphalmi mester a fiumei diétai kö-
vet lejegyzésében (Mihanovics fiumei követ keze Pesten, 1828.) megőrizte:

Read, roda, chasti, kak che bit:

Samo da je v serdem istinit.
Shta biti mora – biti che.

Stand, Geburt, Rang, sey wie es mag:

Nur sey Wahrheit im Herzen.
Was werden muß – das wird.

J. Draskovits25

A vallomás a szív igazáról az ezredes részéről nem volt jámbor óhaj.

Ehhez tartotta magát, ha kellett – láttuk – a brutalitásig. Kazinczy pedig
valamit felfedett az egykori nagymester titkából, Gróf Draskovics János,
az ezredes című epigrammájában:

Jel s név, o idegen, nem kell e sírra. Titokban

Tette a jót, s itt is szent titok őrzi nevét.

(Folytatjuk)

24 
Jászberényi József: A magyarországi szabadkőművesség története. PrintXBudavár Kiadó, 2005, Buda-
pest, 51.
25 
MTAKK, K 635/II. 174.
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A r ég i mag yarorsz ág i szaba d kőm űv e ss ég 31

M iskolcz y A mb r u s

A régi magyarországi szabadkőműv esség

kozmopolitizmus és nacionalizmus közöt t

2. rész

Mi lehetett a szabadkőműves titok?

„A szabadkőművesség – vallotta Supka Géza – lényegében erkölcsi

rendszer, amelyet allegória fátyolába rejtettek és szimbólumokkal ma-
gyaráztak elődeink.” Mert: „A rítus ugyanis önmagában csak játék, de
ez a mélyebben gondolkozó ember számára is értéket nyer, ha átszub-
limáljuk a szimbólumok beszédes világába”1 – a gyakorlati élet alakítá-
sának igényével, miközben a ceremóniák központi eleme a titok volt.
A titok látszólag üres fogalom, alapvetően a haladás hitére épített – már
a fentiekben jelzett –világtörténet volt, új ontológia és új antropológia,
tehát tudás. Megtisztító, erkölcsnemesítő tudás, ami minden eddigi
tudásra épül. Pálóczi Horváth Ádám, aki regényben örökítette meg a
titokhoz vezető beavatást,2 Ádámtól Aquinói Szent Tamásig minden le-
gendás vagy egykor élt kiválóságot feltüntetett a rend családfáján.3 A
titok tehát a „bölcsesség nagy mestereihez” tartozás élménye is. A titok
a szabadkőművesség története, és annak misztikája. Mindez a szolgálat
iránti elkötelezettséget erősítette. A titok-kultusz hatékony „szocioló­
giai technikának” bizonyult.4 Példa erre Kazinczy mesterköténye. Ezen
rejtjeleket látunk. Megfejtésük: Labor omnia vincit – a munka mindent
legyőz.5 Közhely, illetve Vergilius közismert kijelentése. (Georgica, I.
145.) Rousseau is élt vele a Vallomásokban. Vergiliusnál keserű tényköz-
lés: Jupiter véget vetett az aranykornak, és az élet mostoha körülményei
munkára szorították az embert. Prózai való. Kazinczy mesterkötényén a
titkosírás viszont transzcendens távlatokat jelzett, új mitológia távlatait
és élményét. A titok-kultusz tehát nemcsak szervezeti kohéziót biztosí-
tott, hanem az annál erősebb szellemi kohézió misztikus megjeleníté-

1 
Supka Géza: A szabadkőművesség történeti múltja és a magas fokok. Országos Széchényi Könyvtár Kéz-
irattára (továbbiakban: OSZKK), Fond 31/114.
2 
Pálóczi Horvát Ádám: Felfedezett titok. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988, Budapest
3 
[Pálóczi Horváth Ádám:] A Bölcsesség nagy Mestereinek a Szent Rend kezdetétől fogva a XII. századig
Biographiája. (1812.) OSZKK, Quart. Hung. 1259.
4 
Georg Simmel: Soziologie. Untersuchungen über die Formen der Vergesellschaftung. München, 1923,
Leipzig. 273.
5 
Jászberényi József: „A Sz: Sophia’ templomában látom én felszentelve nagysádat”. Budapest, 2003. 119.
32 MAGYAR SZEMLE, 2020. 11–12. SZÁM

se volt. A titok szellemi nyugalmat teremtett, átlépést a másik világba

– mondatja Schiller Don Carlosszal és a perjellel, mintegy parafrázisát
adva a szabadkőműves várakozásoknak.6 A titok köré szervezett – teát-
rálisnak tetsző – szertartások a jellem nemesítését és az erkölcsi nemesí-
tést célozták és tették lehetővé. Az eszmény A Főbölcsesség Templomának
leírásában olvasható:

A kegyetlen uralkodás itt lábbal tapodtatik,

Az eszelős buzgólkodás láncon fogva tartatik,
Árultatást nem félnek, mert szent hallgatásban élnek,
S minthogy itt minden valóság, nincsen üldöző bolondság.7

Ez idill. A titoknak azonban van egy másik arca. A politikai titok. Az,
hogy nem egy szabadkőműves a Habsburg-ház magvaszakadtára szá-
mított, és II. József halála után már idegen német vagy angol uralkodó-
házból szerettek volna valakit a magyar trónon látni. Széchenyi Ferenc
és Berzeviczy Gergely nem csak ilyen gondolatokat forgatott a fejében,
az előbbi nyugati utazása során ilyen irányban tapogatózott, az utóbbi
még le is írta. 1790-ben Ócsai Balogh Péter már azzal akarta sarokba
szorítani az uralkodót, hogy majdhogynem nyíltan proklamálta a Habs-
burg-ház magszakadását, és ezzel akár a teljes függetlenséget lehetett
volna legitimálni, ha, netán úgy alakul az európai helyzet, hogy eset-
leg mérvadó európai hatalmak független Magyarországot akarnak. De
az adott helyzetben alapvetően arra szolgált a tézis, hogy az uralkodót
olyan diétai tárgyalásokra szorítsák rá, amelyek révén új alkotmányt le-
het kidolgozni és érvényesíteni, miközben a régi alkotmány védelmét
hangoztatták.8
Ez a program nem utópisztikus páholy-ábrándozás. Viszont e prog-
ram terjesztésének és konkrétizálásának eszköze és közege a szabad-
kőművesség, hiszen Ócsai Balogh arra buzdított, hogy a diétai követe-
ket lehetőleg a páholytagok közül válasszák meg, és ezen programnak
megfelelő utasítással lássák el.9 A szabadkőművesség sohasem játszott
ilyen nagy szerepet a magyar történelemben, mint most. 1790-ben „a
nagy diétán a páholy volt az igazi mozgató elem” – hangoztatja a mo-

6 
Bölöni Farkas Sándor fordításában: „Karlos: Atyaságtok klastroma távol van az ország útjától. Am-
ott látszanak a madridi tornyok. S itt foly a Mansanares. Ez a vidék éppen amilyent kívántam. Minden
csendes, mint egy titok. Prior: Mind a jövő életbe való belépés.” Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár, Ms.
U. 937. 57. http://real.mtak.hu/95570/1/DC.pdf)
7 
Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban: MNL), P 246 Festetics család, 1. d. 743. f.
8 
Magyarország története a 19. században. (Szerk. Pajkossy Gábor.) Osiris, 2003, Budapest. 39–50.
9 
Mályusz Elemér: Bevezetés. In Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790–1795. (Szerk. Mályusz Elemér.)
Budapest, 1926. 10
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A r ég i mag yarorsz ág i szaba d kőm űv e ss ég 33

dern magyar történetírás egyik alapító alakja, Marczali Henrik.10 Szerin-

te az 1790-es diétán a követi karnak jó egyharmada, 35 „biztosan” sza-
badkőműves volt, sőt „valószínű”, hogy fele.11 Viszont – figyelmeztet
Mályusz Elemér, aki sokban Marczali nyomán halad –, bár a biztosan
tudható szabadkőműves követek számát csak 27-re becsülte: „Tévedé-
sek elkerülése végett szükségesnek véljük nyomatékosan hangsúlyozni,
hogy az okot és okozatot nem szabad felcserélnünk, s nem szabad azt
gondolnunk, hogy a köznemesi mozgalmat, a II. József elleni vissza-
hatást a szabadkőművesség keltette életre. Ha nincs Magyarországon
szabadkőművesség, az elementáris mozgalom akkor is kitör, csupán
nem fejlődik ki olyan nagy mértékben, amint a páholyok segítségével
végbement.”12 Kérdés, mi lehet a mérték nagysága? De még fontosabb
az, hogy a páholyélet a mozgalom minőségét miként alakította? Mind-
ez megfoghatatlan, de érzékelhető. Érzékelhető, hogy az az Ócsai Ba-
logh, aki a balassagyarmati páholyban arra szólított, hogy „tiszteljétek
Istent, a világ nagy építőmesterét, törekedjetek az erényre, szeressétek
felebarátotokat és az igazságot,”13 ezt próbálta átültetni a politikába. És
ő ne ismerte volna „az amerikai testvér, avagy a kis skót” katekizmusát,
amelyben a kérdésre, hogy mi a páholy, a válasz: „Nekem az hűségre
és barátságra alapozott társaság, amelynek élén Isten áll, mint a legfőbb
Nagy Mester, felvigyázója az erény és a hűség, akik a barátság köteléké-
vel fűzik össze a szíveket, hogy ezáltal a kedélyek egyenlőségével újra
meg lehessen találni az elvesztett Jót.” Végül is: „Mit jelent ez a temp-
lom? Isten dicsőségét, az egyenlőséget és a szabadságot.”14
Az egyenlőség és szabadság élő valóság a páholyceremóniák vilá-
gában, de hogyan lehet megvalósítani kint? Ócsai Balogh programjával
elindult a lavina a diétán. Hiszen azt hitték, hogy Poroszország olyan
nyomás alá helyezi a Habsburg-házat, hogy ez kénytelen lesz mindent
elfogadni. 1790 nyarának elején olyan alkotmánytervet készítettek,
amely az uralkodó kezét végképp megkötötte volna. Olyan szenátust
állítottak volna az ország élére, amelynek jogában állt volna a törvény-
telennek tartott királyi rendeletek felfüggesztése. Mályusz Elemér sze-
rint: „A köznemesség a szabadságjogokat a legteljesebb mértékben meg
akarja szerezni önmagának az uralkodóval szemben, de a legcsekélyebb
mértékben sem akar belőlük juttatni a jobbágyságnak, amelyen eddig

10 
Marczali Henrik: Az 1790/1-diki országgyűlés. I. Budapest, 1907. 295.
11 
Marczali 1907, I. 337.
12 
Mályusz, 1926, 10.
13 
MNL, P 1028 Szilassy család, 1. cs. 2. t. 15.
14 
MNL, P 1028 Szilassy család, 1. cs. 2. t. 110.
34 MAGYAR SZEMLE, 2020. 11–12. SZÁM

is uralkodott.”15 Ettől a szertelenségtől tartott Ócsai Balogh Péter is és

az egész szabadkőműves elit. A szabadkőművesség bomlásnak indult.
Sőt…

A szabadkőművesség és a titkostársasági kultúra

patologizálódása

II. Lipót (1790–1792), a mindent látni és tudni akaró uralkodó illu­mi­

nátus mintára felállította a maga titkos társaságát, az úgynevezett
Assoziationt, a Társaságot. Ez amolyan értelmiségi tanácsadókból álló
munkacsoport volt, tagjai egy része a szabadkőműves páholyokban is
megfordult, miközben a főszervezők szabadkőműves-ellenesek voltak,
az illuminátusokat pedig különösen veszélyesnek tekintették.16 (Ugyan-
akkor a képzelt illuminátus szervezkedés technikáiból is vettek át. Az Er-
délyből Lembergbe átköltözött Ion Budai-Deleanu, aki kapcsolatban állt
a lipóti Társasággal, Cigányiász című nagy epikai költeményében az elő-
szót Egyiptomból keltezi,17 és mint tudjuk, Egyiptom az illuminátusok
nyelvén Ausztriát jelentette.18) A Társaság valamiféle titkos propagan-
daközpontként működött, szakértők és ügynökök olyan hálózata lett,
amellyel a társadalmi nyugtalanságot akarta a birodalmi politika szá-
mára kívánatos mederbe terelni. Ugyanakkor reformokat akart, és meg-
felelő alkotmányt, hadd higgye a nemzet, „hogy ő uralkodik”, mert így
„sokkal könnyebben irányítható”.19 A magyar önállósági törekvéseket
kül- és belpolitikai sakkhúzásokkal szelídítette meg. Poroszországgal
gyorsan békét kötött, és így elejét vette annak, hogy a Habsburg-háznak
a magyar trónhoz való jogát vitatók Hohenzollern uralkodó választá-
sával kísérletezzenek. Ügynökeivel a nemesek ellen lázította a városi
polgárságot és a parasztságot. Ügynökei írtak nemességellenes brosú-
rákat és parasztlázító kiáltványokat. II. Lipót maga is olyan komolyan
vette a titkos propagandát, hogy Leopold Alois Hoffmann egykori sza-
badkőműves, antiklerikális újságíró és pesti egyetemi tanár nemesség-
ellenes röpiratának gondolatmenetét nemcsak megbeszélte a szerzővel,
hanem még a kéziratot is elolvasta, javított rajta, és a cenzúra megke-

15 
Mályusz, 1926, 15.
16 
Denis Silagi: Ungarn und der geheime Mitarbeiterkreis Kaiser Leopolds II. Verl. Oldenbourg, 1961, München
17 
Miskolczy Ambrus: Eposz és történelem: A Cigányiász avagy a cigánykép és az önkép megjelenítése a ma-
gyar és román irodalomban. Lucidus kiadó, 2007, Budapest. 44.
18 
А. М. Ваcютинский: Ордзнъ иллюминатовъ. I. Масонство и его прошлом и настоящем. I. (Szerk.
С. П. Мельнугов, Н. П. Сидоров.) Москвa, 1991. 117.
19 
Lipót levele nővérének, Mária Krisztinának 1789-ből. Lásd Benda Kálmán: A magyar nemesi mozga-
lom (1790–1792). In Magyarország története. V. (Főszerk. Mérei Gyula, szerk. Vörös Károly.) Akadémiai
Kiadó, 1983, Budapest. 110.
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A r ég i mag yarorsz ág i szaba d kőm űv e ss ég 35

rülésével adatta ki.20 A szerbeket és a románokat is biztatta, amíg nem

sikerült valamiféle kiegyezést kialakítani a hivatalos Magyarországgal
és a rendiséggel. Így foglalták törvénybe az ország önállóságát, és a di-
étai bizottságok megkezdhették reformterveik kidolgozását. Az 1790-es
kompromisszum az 1867-es látványos kiegyezés előképének tekinthe-
tő,21 azért is, mert utólag az udvarban a keményebb abszolutizmus hívei
túl engedékenynek tartották az 1790-es évek elejének törvényeit.
Lipót fia, Ferenc már kemény reakciós volt; mint Bölöni Farkas
Sándor írta: „Születve és nevekedve uralkodónak, ő csak uralkodót s
engedelmes szolgákat ismert.”22 Nem tűrte a szabad diszkussziót. De
elvetette a titkostársasági kultúra instrumentalizálását is. A Társaságot
szélnek eresztette. Az atyjától megörökölt besúgókat a rendőrminiszter
alá rendelte, nem érintkezett velük. Hagyta, hogy a rendi reakció fellép-
jen a szabadkőművesség ellen, majd egyszerűen betiltotta azt, a szabad-
kőműves tisztségviselőket pedig leváltással és áthelyezéssel fegyelmez-
te meg. Egyetlen titkos társaságot tűrt meg: az udvart és kormányzati
szerveit. Itt pedig a légkör megint megromlott, és volt is valami pikanté-
ria abban, hogy Kolozsváron éppen 1795-ben adták ki a már jó negyed-
százada meghalt erdélyi kormányszéki elnök, Lázár János csípős ver-
seit, hol feketén-fehéren olvasható: „Az udvari élet halált hozó álom.”23
A Martinovics-féle összeesküvés valóra váltotta ezt az álmot. Ma is
nehéz megérteni, hogy egy ilyen furcsa fantaszta, mint Martinovics Ignác
miként tudott oly sok kiváló embert belerángatni az összeesküvésdibe,
amely akár jellegzetes protobolsevik jelenségnek is tartható. A válasz
előtt a tények.
Martinovics Lipóthoz intézett jelentéseiben az illuminátusok, a sza-
badkőművesek és a jezsuiták – egész kontinenst behálózó – borzalmas
összeesküvéseivel ijesztgette a hatalmat, majd azzal nyugtatta meg,
hogy Magyarországon sikerült őket megnyernie Őfelsége számára.24
Közben Pászthoryt és még Ürményit is illuminátusnak állította be.25 Az
uralkodó nem hitt el mindent besúgóinak, viszont amíg élt – Silagi Dé-
nes találó jellemzése szerint – Martinovics azt írta, amit fölöttesei hal-
lani akartak, a császár halála után pedig már ő akarta meghatározni,

20 
Benda, 1983, 61–63.
21 
Jean Bérenger–Charles Kecskeméti: Parlement et vie parlementaire en Hongrie 1608–1918. Honoré
Champion Éditeur, 2005, Paris. 233–237.
22 
Farkas Sándor: Naplója. (Szerk. Jancsó Elemér.) Kriterion, 1971, Bukarest. 58.
23 
Lázár János: Külömb külömb féle világi dolgokat az erköltsökre szabogató magyar versek. Claudiopolis,
1795. 15.
24 
A magyar jakobinusok iratai. I. (Szerk. Benda Kálmán.) Akadémiai Kiadó, 1957, Budapest. 453–492., 578.
25 
MJI I. 441.
36 MAGYAR SZEMLE, 2020. 11–12. SZÁM

hogy mit akarjanak fent hallani.26 Jellemző, hogy egyik jelentésében a

cseh kancellária tisztségviselőinek nevét egyszerűen átmásolta a veszé-
lyes illuminátusok listájába.27 Kérdés: annyira beleélte magát a besúgó-
szómágiába, hogy elvesztette az önkontrollt, vagy felettesei hiszékeny-
ségében bízott? Aztán, amikor süket fülekre talált, mindazt, amit az
illuminátusoktól tanult, a gyakorlatba ültette át, illuminátusabb lett az
illuminátusoknál. Az illuminátusok ugyan radikalizmusukkal túlléptek
a szabadkőműveseken, de forradalmi fellépéstől mindig is óvtak. Marti-
novics pedig kétszakaszos forradalmat tervezett, ami a bolsevikok mini-
mális és maximális forradalmi programját előlegezi meg: egy mérsékelt
forradalmat a nemesség bevonásával, majd egy radikális forradalmat
a nemesség ellen. Martinovics a kétlépcsős forradalmat irányítani hi-
vatott kettős szervezetet „a felvilágosodás és az illuminizmus kivona-
tának” állította be, éppen Szentmarjay Ferenc előtt, aki először vissza­
riadt a „ravasz csalás”-tól, de aztán magával ragadta a főszervezők közé
saját – mint később ő maga vallotta – „tapasztalatlan kíváncsisága”, és
Martinovics személyes varázsa.28 A szervezkedés „naiv módja” tetszett
Hajnóczy Józsefnek is, az, ahogy „a felvételi szabályokban” egyszerre
rejtve és mégis nyilvánvalóan körülírták, hogy miként szervez be min-
den egyes tag két új tagot, és így majd ezrekre dagasztják a tagok szá-
mát, anélkül, hogy ezek ismernék egymást. És ha majd 200 000 főre rúg
a tagok száma, kirobbantják a forradalmat, természetesen Robespierre
beleegyezésével.29 Hajnóczy nem volt naiv. Szekfű Gyula szerint „a kor
sok tehetsége közt talán a legnagyobb politikai ész”.30 De úgy látszik, a
francia forradalom igézetében a titkosság mágiája ellenállhatatlanul ha-
tott. 1828-ban Pesten Kazinczy baráti társaságban arról beszélt, hogy ba-
rátja, Hajnóczy miként járult hozzá Robespierre bukásához.31 Ez folklór,
de a legkülönbözőbb helyeken felbukkan.32 Ugyanakkor a titkosság má-
giáját jól kiegészítette a forradalmi racionalizmus: ha megérkezik a fran-
cia forradalom hadserege, átveszik a hatalmat. Tanú erre Fessler Ignác
Aurél egykori szabadkőműves és történetíró, aki nem nagyon szerette
Martinovicsot, 1795-ben egyenesen „politikai sarlatánnak” nevezte,33 de
jó negyedszázad múltával úgy vélte, hogy egykori barátja összeesküvé-
26 
Silagi, 1961, 132.
27 
MJI I. 703.
28 
MJI II. 111.
29 
ifj. Barta János: Illúziók és realitás a magyar jakobinusok mozgalmában. In Századok, 1995. 4. sz. 895.
30 
Szekfű Gyula–Hóman Bálint: Magyar történet. V. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1936, Buda-
pest. 64–65.
31 
Gróf Széchenyi István naplói. III. (Szerk. Viszota Gyula.) Budapest, 1932. 730.
32 
MJI III. 367.; Auguste de Gerando: De l esprit public en Hongrie depuis la révolution française. Paris,
1848. 38–39.; Pulszky Ferenc: A magyar jakobinusok. I. Pest, 1862. 143.
33 
[I. A.] Fessler: Rückblicke auf die letzten sechs Jahre seiner Logenthätigkeit. Meinhold, 1804, Dresden. 184.
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A r ég i mag yarorsz ág i szaba d kőm űv e ss ég 37

sével „a szülési fájdalmakat saját hazája számára enyhíteni akarta, ahol

az adott viszonyok között fájdalmasabbak és rombolóbbak lettek vol-
na, mert Magyarországon a közember szellemi és érzelmi műveltsége,
jogfelfogása mélyen alatta állt, mint a francia köznépé”.34 Boldog bé-
keidőkre igaz Négyesy László figyelmeztetése: „A Martinovics-féle ún.
összeesküvés elég ártalmatlan szövetkezete volt néhány intellektuel-
nek, gyakorlati súly nélkül.”35 Fraknói Vilmos római katolikus címzetes
püspöknek viszont több humorérzéke volt. 1919-ben a kommün alatt
elvállalta Martinovics iratainak kiadását, és aztán, amikor megkapta az
értesítést a tiszteletdíjról, később a jó hírt hozó levélre ráírta: „Felaján-
lottam Martinovics titkos jelentéseit és vallomásait kiadás végett; azon
záradékkal, hogy így a bolsevikiek maguk mutassák be az általuk di-
csőített Martinovicsot igazi világításban.” Fogarasi Béla közoktatásügyi
népbiztos-helyettes még nem is sejthette, hogy mennyire kompromit-
táló lehet a forráskiadás, ezért megígérte „Fraknói Elvtárs”-nak, hogy
„amint a kézirat megjön, ki lesz adva, és ezzel egyidőben tiszteletdíját
is kiutalják. /Elvtársi üdvözlettel”.36 Az uralkodó viszont nem ismert ke-
gyelmet. A szabadkőművességet is betiltotta. Szelleméből azonban sok
minden sokféleképpen tovább élt, pontosabban sok mindent tovább él-
tettek, és a maga módján „tette a jót”. Új szakasz nyílt a magyar demok-
ratikus kultúrában: immár a magántársasági kultúra.

Szabadkőművesek szabadkőművesség nélkül

Nem ok nélkül mondta Fichte, hogy valaki anélkül is lehet szabadkő-

műves, hogy tudná.37 Herder „láthatatlan-látható társadalomról” foly-
tatott képzelt dialógust, és aztán a szabadkőművességet úgy stilizálta
át, hogy annak folytatása „valamennyi gondolkodó ember szerte a vilá-
gon”, akik „láthatatlan egyházat” alkotnak, de „ha összegyűlnek, látha-
tók”. Maga „a könyvnyomtatás is ideális társadalmat teremtett,” így ha
az ember Homéroszt, Tacitust vagy Fénelont olvas, nem is figyel arra,
hogy mely néphez vagy valláshoz tartoznak, mint a látható társadalom-
ban tenné. Költészet, filozófia és történelem „szent háromszöget” alkot.
A költészet kiemeli az embert az egyoldalúságok és a megosztottságok

34 
J. A. Fessler: Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. X. Johann Friedrich Gleditsch. 1825,
Leipzig. 664.
35 
Négyesy László: Kazinczy pályája. Magyar Egyetemi Nyomda, 1931, Budapest. 63.
36 
OSZKK, Fol. Hung. 1802. 23. Megköszönöm Szász Zoltánnak, hogy erre felhívta a figyelmemet.
37 
Johann Gottlieb Fichte: Philosophie der Maurerei. Briefe an Konstant. Uő.: Gesamtausgabe der bayerischen
Akademie der Wissenschaften. I,8: Werke 1801–1806. (Szerk. Reinhard Lauth, Hans Gliwitzky.) Friedrich
Frommann Verlag, 1991, Stuttgart. 434.
38 MAGYAR SZEMLE, 2020. 11–12. SZÁM

világából; a filozófia maradandó alapelveket nyújt; a történelem maxi-

mákkal, azaz életbölcsességekkel szolgál.”38 Így aztán – ha meghos�-
szabbítjuk a gondolatmenetet – az igazi páholy a könyvtár.39 Széchényi
Ferenc ilyet állított fel, amikor cenki könyvtárát leendő fővárosunkba
szállította, és a nemzetnek ajándékozta. Ez volt a Bibliotheca Hungari-
ca Széchényiano-Regnicolaris, ahogy a diéta (1807:XXIV.) köszönő tör-
vénycikkében mondta: „egy felállítandó nemzeti múzeum alapja”.
Teleki Sámuel, erdélyi kancellár is hasonlóképpen járt el, amikor
Marosvásárhelyt megalapította a Teleki Tékát, de ő ennek olvasójában
olyan képet tett ki magáról, amelyen mindenki felismerheti a szabad-
kőműves szimbólumokat: a Világegyetem Nagy Építőmesterének jel-
képét, a körzőt és a derékszöget. A könyvtár látható, a páholy immár
láthatatlan, és elképzelhető, hogy a bécsi titkosrendőrségi politika egyik
irányítója, Armbruster udvari tanácsos Herdertől vette a kifejezést, ami-
kor 1807-ben a magyar írókat úgy jellemezte, hogy „láthatatlan egyhá-
zat alkotnak”, ahelyett, hogy egymást mocskolnák.40

Ebben a „láthatatlan egyházban” a főpapi szerepet Kazinczy Ferenc,

az örök szabadkőműves játszotta, miután a titkostársasági kultúra és
az abszolutista és rendi reakció patológiájának áldozataként 2387 na-
pot börtönben töltött. Levelezésével átfogta az írói világot – ahogy az
1800-as évek szabadkőművességének íratlan törvényét a Berlinbe,
majd Oroszországba szakadt Fessler Ignác Aurél lejegyezte: „Az egyes
megvilágosodott és tökéletes szabadkőműves jobban teszi, ha minden
páholybeli tevékenységtől távol tartja magát, és inkább ismereteinek,
tapasztalatainak és meglátásainak baráti közlésével vezeti a fény felé
egyes érdemesnek talált páholytestvéreket.”41 A jelekből is értettek.
Példa erre az, ahogy Kazinczy a nagyváradi görögkatolikus romá-
nokat megítélte. Naplójában is megörökítette azt, ahogy 1803-ban a
görögkatolikus román püspök asztalánál vendégül látta. Az ebéd so-
rán „báró Wécsey Jósef melegedni kezde a bortól s megszólítá az oláh
püspököt, Darabant vala a neve: Domine Excellentissime! iste meus
amicus periculosarum cogitationum homo est; non credit verum esse
posse, quod contra rationem est. [Legkegyelmesebb uram! ez a bará-
tom a veszedelmes gondolkodásúak közé tartozó ember, aki nem hiszi,

38 
Johann Gottfried Herder: Briefe zur Beförderung der Humanität. In Herders Werke. IV. Verlag des
Bibliographischen Instituts, [é. n.] Leipzig, 103–104.
39 
Paul Müller: Untersuchungen zum Problem der Freimaurerei bei Lessing, Herder und Fichte. [Sprache
und Dichtung, N.F., Bd. 12.] Bern Haupt, 1965, Bern 59.
40 
Wertheimer Ede: Az 1807-ik évi magyar országgyűlés. In Századok, 1896. 305.
41 
[I. A.] Fessler 1804, 4.
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A r ég i mag yarorsz ág i szaba d kőm űv e ss ég 39

hogy igaz lehet, ami az ész ellen van.”] A tudatlan püspök fejet csó-
vált, s félig nevetett, soha sem tudván meghatározni, mit mondjon reá.
Én felakadtam, nem ezen a tüskén, hanem azokon, akik ezt Wécseytől
hallák. Hiszen, mondám, ez a legorthodoxusabb hit, mert a keresztyén
vallás is éppen ezt tanítja. Csak azt kell megjegyeznünk, hogy más a
contra rationem [ész ellen], más a supra vagy praeter rationem [az ész
fölött vagy az észen túl]. A püspök ismét nevetve ütögetett, én pedig
és a calefactus [pajkos] Wécsey még egy két szót tevénk, de úgy, hogy
szavaink nem voltak illetlenek. A mostani váradi oláh püspök, Vulkán
Sámuel elvezete a püspök parányi bibliotekácskájába, hol némely olasz
könyveket, és különös, még a Helvetius munkáját is lelém.”42
Helvetiust sokra becsülte Kazinczy, és később, 1812-ben, amikor nap-
lóját tisztázta, akkor sem vette észre, hogy Darabant megmosolyogta őt.
Hiszen egyáltalán nem volt műveletlen, kifejezetten pártfogolta azokat
az erdélyi felvilágosult román írástudókat, akik a balázsfalvi püspök
erőszakos szűklátókörűsége miatt kellett, hogy elhagyják hazájukat.
És aligha véletlenül tartotta könyvtárában Helvetiust. Ennek látványa
volt az ő válasza Wécsey évődésére. Vulcan püspök viszont Kazinczy
számára példa lett. Gratulált is neki a könyvtárhoz.43 Mélyen azonosult
azzal, amit a román püspök főpapi székébe iktatásakor mondott: „a ke-
resztények minden vallása a bűn és vétek nélküli élet”. És ezt Kazinczy
terjesztette, magánlevélben,44 és a nyilvánosság előtt is:45 Vulcan hitval-
lásában saját vallására ismert. Ez a vallás összefonódott a politikummal.

A szabadkőművesség nélküli szabadkőművesek kritikus pillanatokban,

amikor az ország alkotmánya veszélybe került, színre léptek. Széchenyi
Ferenc az 1810-es években a Monarchia egészének alkotmányosítását
tervezgette. Ezt József nádor biztatására tette, de 1817-ben vaskosabb
– másolatban terjesztett – kéziratban védte a magyar alkotmányt. Vay
József, egykor a miskolci páholy nagymestere hasonlóképpen már a
majdani érdekegyesítés politikáját villantotta fel. És a két miskolci test-
vér, Kazinczy és Berzeviczy nyílt vitába keveredett, amelynek tétje az
volt, hogy alkotmányos monarchia vagy posztjozefinista felvilágosult
abszolutizmus biztosíthatja a kívánatos fejlődést. Ugyanakkor Kazin-
czy nyelvi nacionalizmusa csapott össze Berzeviczy államnacionaliz-

42 
MTAKK, K 614, Kazinczy Ferenc: Az én naplóm 1801. jún. – 1810. decemb. (Tisztáztam Széphalmon
1812 martz.) 229.
43 
Kazinczy Ferenc levelezése. VI. (Szerk. Váczy János.) MTA, 1895, Budapest. 483.
44 
Kazinczy Ferenc levelezése. XV. (Szerk. Váczy János.) MTA, 1905, Budapest. 536.
45 
Prof. Tiszt. Márton István úrnak Ker. morális katekismus nevű munkájára írt recensiók az azokra tett felele-
tekkel egybekötve. Béts, 1818. 98.
40 MAGYAR SZEMLE, 2020. 11–12. SZÁM

musával.46 De hogy milyen is lehetett ez a nyelvi nacionalizmus, annak

megismerésében a hű barát, a polihisztor Rumy Károly György segít.
1845-ben a maga jegyzeteivel közzétette Kazinczynak Lukijan Mušicki
szerémi kolostori apátnak írt levelét 1812-ből. Ebben a széphalmi mester
köszöntötte a szerb pap-költőt, aki Herder írásait is ismeri, és aki maga
is igyekszik a fátum „által elsüllyesztett nemzeteket felemelni”. Mert:
„Az én patriotizmusom nem ellenkezik a kozmopolitizmussal, s midőn
a magyar nyelvnek virágzását óhajtom, midőn azt, amennyire tőlem
kitelik, elősegéleni igyekszem, nem könyörgök azért az egeknek, hogy
más nyelveknek károkkal virágozzék az én nyelvem”. Végül: „Vedd be-
rekesztésül vallásomat: az igazság minden nemzettel, minden felekezet-
tel közös, s a jók s bölcsek fellelik egymást különböző feleken is. Jaj an-
nak a nyomorultnak, kinek szemei felakadnak a ruhán és a hangzaton!”
Rumy több fontos észrevétellel kísérte a levelet. Megemlítette, hogy a
szerb költő megfeddte Vitkovics Mihályt, mert „nem szerb anyanyel-
ven, hanem magyar anyanyelven költött”. Ezzel szemben viszont azt
hangoztatta Rumy, hogy Vitkovicsnak „két anyja vala, szerb édes anyja
s […] Eger, vagyis, ha tetszik, a magyar nemzet, mint ápoló anyja”. És
„jó lett volna mindkét nyelven költeni”. Kazinczy hitvallását pedig így
értékelte: „Ezen tiszta s igazságos nyilatkozat is Magyarországon, hol
annyi sok nép, különböző nyelv és egyházi felekezet létezik, figyelemre
méltó.”47 Korábban pedig azt hangsúlyozta, hogy Kazinczy „hozzám és
másokhoz írt barátságos és bizodalmas levelei patriotizmust és kozmo-
politizmust lehellenek, s a patriotizmusnak kozmopolitizmussal való
összekapcsolásában példám vala és marad”.48 Annál is inkább, mert Ka-
zinczy a nyilvánosság előtt is hangoztatta, hogy „a nacionalizmus lelket
emelő érzelmeit a kozmopolitizmus lelket szelídítő érzelmei által kell
megnemesítenünk”.49
Hungarus hitvallás volt Rumy megnyilatkozása. És szüksége volt
Kazinczy tekintélyére, ugyanis az 1830-as években kemény csapások
érték, éppen Vörösmarty Mihály figurázta ki, méghozzá kegyetlenül
és igaztalanul, olyan figurát csinálva belőle, aki semmilyen nyelven
sem tud. Erre és sok egyéb támadásra 1840-ben így Válaszolt Rumy:
„Én Magyarországban csak egy nemzetet, t. i. a magyar nemzetet vagy (a
kétértelműség eltávoztatása okáért) a magyarországi nemzetet és nemze-

46 
Miskolczy Ambrus: Egy hamis historiográfiai alternatíva: jozefinizmus és rendi autonómia, avagy
Berzeviczy és Kazinczy vitája. http://szemle.unideb.hu/wordpress/wp-content/uploads/bsk-pdf-
manager/526_2014-09-27.PDF (2019-10-15)
47 
Kazinczy Ferenc levelezése. IX. (Szerk. Váczy János.) Budapest, 1899, MTA. 275–277.
48 
Rumy Károly: Válasz Tóth Lőrincz urnak. In Hírnök, 1840. szept. 7. 72. sz.
49 
Muzárion, 1829. IV. k. 155.
 M I S KO L C Z Y A M B RU S : A r ég i mag yarorsz ág i szaba d kőm űv e ss ég 41

tiséget, nem pedig többféle nemzetiségeket (úgy mint tót, német, oláh,
orosz, szerb vagy rác, zsidó, cigány) ismerek, de ugyan több, Magyaror-
szágban lakó népeket és népségeket különféle nyelvekkel. A nemzet és
nyelv, nemzetiség és népség pedig nagy különbség […] Kívánatos vol-
na ugyan több tekintetből, hogy Magyarországban is […] csak egy nép
s nyelv létezne (valamint jó, midőn a nemzet csak egy vallással bír), de
mivel ez nem úgy van […], s mivel vétek volna más népeket anyanyel-
veiktől erőszakkal megfosztani (minden nép ragaszkodik az anyanyelv-
hez, mint a valláshoz), meg kell elégednünk, hogy Magyarországban
valahára a hivatalos és országos nyelv egy élőnyelv, s pedig a magyar
nyelv légyen, nem pedig a holt deák nyelv, […] s alkalmas és szelíd mó-
dokkal azon kell igyekeznünk, hogy a magyar nemzeti nyelv tudása a
többi magyarországi népek között mindig jobban terjesztessék el. […] A
nemzeti egység jó országalkotás mellett ott is létez, hol több nép lakik,
s több nyelv divatoz, mint Nagybritanniában, s több nép egy országban
az erőt nem oszlatja, mint azt Magyarország Mária Terézia uralkodása
alatt mutatta.”50
Rumy olyan nemzetfogalmat vázolt fel, amely közelített az 1849-es
nemzetiségi dekrétum és az 1868-as nemzetiségi törvény nemzetfogal-
mához. Ezt a Kossuth Lajos és a Nicolae Bălcescu által aláírt szerződés
előzte meg és tette lehetővé, a „Kibékülési terv”, amely a középfokú
államigazgatásban is elismerte a „nemzetiségi” nyelvhasználatot – tér-
ségünkben addig és a mai napig példa nélkül. Így hatott a szabadkő-
művesség nélküli szabadkőművésség és a szabadkőművesség szelleme
is, hiszen a felvilágosodás eszméin iskolázott Kossuth csak 1849 után,
az emigrációban lépett be a páholyvilágba, Bălcescu még előtte Párizs-
ban.51 Így sikerült államiratban is egyeztetni a partikularizmus és uni-
verzalizmus dilemmáját, amely ma is kínoz minket, és mi is őt.

50 
Rumy: Válasz, In Hírnök, 1840. 72. sz.
51 
Miskolczy Ambrus: Kossuth Eperjesen. Carlowsky Zsigmond és Greguss Mihály jogbölcselete. Állami és
Jogtudományi Kar, 2007, Budapest