7.

osztályos diák búcsúztató beszéde

Kedves ballagó nyolcadikosok!

8 évet töltöttetek el ebben az iskolában. Eljött az idő, hogy továbblépjetek,

hogy más helyen próbáljatok szerencsét. Itt az ideje a búcsúnak. Búcsúztok
tanáraitoktól, az iskola dolgozóitól, tőlünk, iskolatársaitoktól és a tantermektől.
Búcsút vesztek a titkokkal teleírt iskolapadoktól is.
Nyolc szép évet töltöttetek ezen falak között.

Hat évesen még szorongva léptétek át az iskola küszöbét, valami új, ismeretlen
világba kerültetek. Tanítóitok, sok-sok türelemmel vezettek be titeket a betűk
és számok birodalmába.

Ötödik osztályban már ismerős tanárok fogadtak

titeket. Segítségükkel bővíthettétek ismereteitek körét. De ne feledjétek, nem
csak a tananyagot tanulhattátok meg tőlük, nem csak tanítottak, neveltek is
benneteket.

Sokszor talán nem hittetek nekik, de higgyétek el, ők csak a javatokat

akarták. Mindent, amit tettek értetek tették!

Búcsúzunk
most tőletek mi hetedikesek:

Hát itt hagytok minket. Talán vissza se néztek, amikor kiléptek ezen épület
falainak kapuján, egyenesen a nagybetűs ÉLETBE! Irigyellek és féltelek titeket
egyben, hiszen olyan kihívásokkal fogtok szembenézni, amiknek vagy meg tudtok
felelni, vagy nem. Már nem fog titeket körülvenni szeretett iskolánk
gondoskodása, féltő szeretete…

Üres és csendes lesz az iskola nélkületek. De soha ne feledjétek, hogy a …..Ált. Iskola tanulói
voltatok 8 éven át, azért emléketeket sokáig őrizni
fogjuk.
Szomorúan gondolunk arra, hogy vége szakadt az együtt eltöltött időnek. Többet már nem
követünk el együtt diákcsínyeket, nem mesélhetünk egymásnak mulatságos,
tanulságos történeteket. Kívánjuk, hogy mindent, amit el szeretnétek érni,
sikerüljön!

Ady Endre soraival búcsúzunk:

A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,

Csak álom volt a szép diákvilág,
S mint a fecske alkonyati szélben,
Ma szárnyat bont egy sereg diák.

(Ady)
Tisztelt Tanáraink, Kedves Diáktársaink, Drága Szüleink, Vendégeink!

Egy éve még mi köszöntünk el az akkori nyolcadikosoktól, és el sem hittük, hogy eljön az a perc,
amikor nekünk kell búcsút mondanunk. Néhány évvel ezelőtt még irigykedve néztük idősebb
diáktársainkat a ballagásukon. S szinte hihetetlen, hogy ma szólt utoljára a csengőszó nekünk. Várva
várt, mégis nehéz nap számunkra a mai. Várva várt, hiszen a mai nap rólunk szól: nekünk állnak
sorfalat, a mi kezünkben gyűlik a virág, ma bennünket búcsúztatnak. Nehéz, mivel ezen a napon
lezárul életünk egy szakasza. Nagyon vártuk, s csak az utolsó napokban éreztük át igazán, hogy
mennyire biztonságban voltunk itt. Otthon voltunk. Ismertük tanáraink szokásait, iskolánk rendjét,
tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, mit hol találhatunk, kiben bízhatunk.
Nyolc évvel ezelőtt, mint kis óvodásokból lett iskolások, nagy izgalommal léptük át az iskola kapuit.
De tanítóink féltő szeretettel fogták kezünket, s segítségükkel elsajátíthattuk a betűvetés
tudományát, az olvasás titkát és bevezettek a számok rejtelmeibe is.
Aztán nemsokára felsősök lettünk. Új tanárokkal, új környezettel, új osztálytársakkal ismerkedtünk
meg. Tudásunk gyarapodott, mi növekedtünk: mások lettek a gondjaink, mások a céljaink. S az idő
egyre csak múlt...
S most itt állunk. Ballagó nyolcadikosokként az együtt eltöltött hosszú évek emlékei kavarognak
bennünk:a versenyek erőpróbái, a kirándulások vidám pillanatai, a játékok izgalmai. Mosolyogva
emlékezünk vissza azokra a napokra, amikor ráébredtünk, hogy hamarosan el kell búcsúznunk
egymástól. Akkor kimentünk az udvarra, leültünk a pavilonba és egymás szavába vágva meséltük az
elmúlt évek eseményeit, élményeit. Szomorúan gondolunk arra, hogy többé már nem követünk el
együtt diákcsínyeket, nem mesélünk mulatságos, tanulságos történeteket. Furcsa belegondolni, hogy
szeptemberben már nem itt kezdjük az évet, nem várnak ismerős arcok. Nem beszéljük meg, hogy
akkor jövőre veletek ugyanitt. Az elmúlt nyolc év emlék lesz. Egy emlék, amely lassan elhalványul,
megkopik, de nem tűnik el, nem tűnhet el nyom nélkül.
Búcsúzunk Tanárainktól! Ők nem csak tanítottak, neveltek is minket. A tanító néni szava, amely
törvény volt sokáig kísért bennünket. Igaz, ez az évek során veszített erejéből, különösen most a
kamaszkorba érve. Ezért kell köszönetet mondanom a magam és diáktársaim nevében
osztályfőnökünknek és a tanárainknak, ezért a sok türelemért és segítő fáradozásért, amit értünk
tettek. Nem csak a tanórákon, hanem az együtt átizgult versenyeken, és a pályaválasztás
időszakában. Elismerjük, hogy nem voltunk minta osztály. Az eszünkkel tudtuk, hogy ez a magatartás
nem célravezető, de valahogy mégsem tudtunk parancsolni magunknak. A felnőttek szokták
mondani, hogy az idő megszépíti az emlékeket. Bízunk benne, hogy ez velünk is így fog történni.
Elfelejtik a bosszúságokat és csak a szép emlékek maradnak meg.
Kedves hetedikesek most hozzátok szólunk!
Köszönjük nektek, hogy a mai napra ünnepi díszbe öltöztettétek iskolánkat!
Ti most átveszitek helyünket, s bizonyára arra gondoltok, hogy végre milyen jó, hiszen ti lesztek a
nagyok. Reméljük jó példa voltunk számotokra és az együtt töltött éveket nem felejtitek el.
Utoljára szüleinkhez szólok.
Hogy nekik mennyi mindenért tartozunk köszönettel azt felsorolni is lehetetlenség.
Köszönjük nekik mindazt, amit értünk tettek és tesznek ezután. Köszönjük, hogy a felvételi idején is
hittek bennünk, lelket öntöttek belénk. Igyekszünk szorgalmunkkal és becsületes életünkkel mindezt
meghálálni.
Eljött a búcsú ideje.
Búcsúzunk tanárainktól, az iskola dolgozóitól, iskolatársainktól, a tantermektől és a titkokkal teleírt
iskolapadoktól.
Soha nem feledjük el, hogy a Csengey Gusztáv Általános Iskola tanulói voltunk nyolc hosszú éven át.

Leonard Da Ung soraival búcsúzunk:

„Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad.”
 KEDVES BALLAGÓ DIÁKOK!
            Az ember életében elkerülhetetlenül megjelennek olykor nagyon
várt, és olykor kevésbé várt események. A két véglet közös pontjának
hatalmas jelentősségüket tekinthetjük. Ezek a pillanatok felejthetetlen
állomások, emlékezetesek maradnak egész életünkben. Egy ilyen ünnepi
esemény részesei vagyunk most. Az, hogy ez az élmény számotokra pozitív
vagy negatív, talán éppen most tisztázódik bennetek, mikor itt álltok az
iskola kapujában, a küszöb átlépése előtt.
            Talán szorongás fog el benneteket, ha arra gondoltok, hogy eljött a
búcsúzás ideje. Búcsúzás az iskolától, egymástól, a tanároktól,
diáktársaitoktól, mindazoktól, akikkel együtt voltatok, együtt éltetek,
tanultatok és dolgoztatok az itt eltöltött 4, illetve 8 év alatt. Hosszú idő.
Ezalatt kiismertetek mindent. Tisztában vagytok vele, melyik tanteremben
melyik szék billeg; melyik táblán csikorog leginkább a kréta; hol lehet
észrevétlenül puskázni; melyik teremre milyen padfirka jellemző; melyik
ajtó van mindig nyitva, illetve zárva. Kezdetben nem lesz könnyű
beilleszkedni az új környezetbe, de előbb-utóbb ott is megszokjátok,
megtapasztaljátok, melyik székre ülhettek nyugalommal.
            Próbáljátok az elválás jó oldalát is szem előtt tartani: vár rátok az
élet. Olyan úton indulhattok el, amit szerettek – hiszen ti választottátok.
            Ez a sok-sok ember, aki most körülöttetek áll – szüleitek,
rokonaitok, tanáraitok, ismerőseitek –, mind segítettek, segítenek és
segíteni fognak céljaitok elérésében. Minden jelenlévő kapcsolódik hozzátok,
és számukra fontos, hogy a ti életetek elképzeléseitekhez méltóan
alakuljon..
            Sokan állítják, hogy középiskolai éveik szolgálnak a
legmaradandóbb élményekkel. Ez – még ha most nem is így látjuk –
gondtalan, felszabadult, nagyon boldog időszak. Gondoljatok csak a
hajókirándulásra, a Széchenyi héten lévő megmérettetésekre vagy a
szalagavatót megelőző sok-sok próbára. Ezek a programok nemcsak
elfoglaltságot biztosítottak. Elmélyítettek olyan kapcsolatokat, és magukban
hordoztak olyan momentumokat, amik emlékezetesek, és ezeket az
emlékeket senki nem veheti el tőletek.
A továbbiakban – főiskolán, egyetemen – újabb és újabb teljesítendő
feladatok árasztanak majd el benneteket, és lehet, hogy hiányozni fognak a
most még oly tragikusnak ítélt témazáró dolgozatok.
            A gimnázium számos kiváló eredménnyel büszkélkedhet, aminek a
hátterét az erős tanári kar biztosítja. Ha sikereket értek el, gondoljatok arra,
ez részben az ő érdemük is.
            Hamarosan itt az érettségi, amire a kezdetektől készülünk. Őszintén
remélem, hogy mindenkinek sikerül úgy teljesítenie, és oda megérkeznie,
ahogy és ahova elképzelte.
            Bár, most elhagyjátok az iskolát, mi továbbra is örömmel látunk
falai közt minden egykori diáktársat. Bárhova is sodorjon el benneteket az
élet, egy részetek mindig ide fog tartozni, kötődni, hiszen itt nőttetek fel, itt
kaptátok meg az alapköveket, amikre a továbbiakban – egész életetek során
– építhettek majd. Reméljük, sikerrel fogjátok ezeket hasznosítani! Sok
sikert kívánunk a továbbiakban, mind az érettségihez, mind a nagybetűs
élethez!
Búcsúzunk

Utolsó nap vagyunk ma az iskolába,

elcsendesül minden nem lesz többé lárma.
Vége a tanévnek, mi haza induluk,
nem így nem mehetünk, előbb búcsúzkodjunk!

Nyolc hosszú éven át küzdöttek velünk,

hogy okos és művelt emberek legyünk.
Kedves.....néni, most hozzád fordulok,
kissé meghatódva Tőled búcsúzok.

Mint egy kedves édesanya, fogtad a kezünk,

hogy a tudás útjáról soha le ne térjünk.
A jóra tanítottál, a rossztól intettél,
és eközben is mindig emberszámba vettél.

Most itt hagyunk titeket, ez nekünk nagyon fáj,

A sors messze sodor, de szívünk visszajár.
Visszajövünk néha látogatóba,
és megmutatjuk munkátok nem volt hiába.

Köszönetet mondok a tanári karnak,

aki karöltve segített az egész osztálynak.
Bárhová is visz utunk, mi büszkén vállaljuk,
hogy diákjai voltunk a .......Iskolának.
Búcsúztatók ballagásra

Kedves ballagó nyolcadikosok!

8 évet töltöttetek el ebben az iskolában. Eljött az idő, hogy továbblépjetek, hogy más helyen
próbáljatok szerencsét. Itt az ideje a búcsúnak.
Búcsúztok tanáraitoktól, az iskola dolgozóitól, tőlünk, iskolatársaitoktól és a tantermektől.
Búcsút vesztek a titkokkal teleírt iskolapadoktól is.Nyolc szép évet töltöttetek ezen falak
között.

Hat évesen még szorongva léptétek át az iskola küszöbét, valami új, ismeretlen világba
kerültetek. Tanítóitok, sok-sok türelemmel vezettek be titeket a betűk és számok
birodalmába.

Ötödik osztályban már ismerős tanárok fogadtak titeket. Segítségükkel bővíthettétek

ismereteitek körét. De ne feledjétek, nem csak a tananyagot tanulhattátok meg tőlük, nem
csak tanítottak, neveltek is benneteket.Sokszor talán nem hittetek nekik, lehet, hogy sokszor
haragudtatok rájuk, most talán úgy érzitek, megszabadultok tőlük, de egy év múlva már
szeretettel gondoltok rájuk, mert rájöttök ők csak a javatokat akarták. Mindent, amit tettek
értetek tették!

Üres és csendes lesz az iskola nélkületek.

Ady Endre soraival búcsúzunk:

A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,

Csak álom volt a szép diákvilág,
S mint a fecske alkonyati szélben,
Ma szárnyat bont egy sereg diák.
Búcsúzom

Régen volt mikor szüleitek rohangáltak veletek az oviba.

Óvtak, védtek minden rossztól.

Az iskolát kezdve,
Új környezetbe kerültetek
És a szüleitek megint szaladtak veletek.
Kíváncsian vártak haza,
Milyen volt első nap az iskola?
Írni, olvasni és számolni tanultatok.
Aztán egy nehezebb részbe vágtatok,
A felső tagozat következett,
Új tantárgyak: fizika, kémia, biológia,
És sok érdekes ismeret.

Tanáraitoknak sok jót köszönhettek,

Hogy eljuttattak idáig benneteket.
Segítettek leendő célotok felé egy lépést tenni,
Mert ne feledjétek soha: a tudás hatalom, mit nem lehet csak venni.

Oly nehéz most titeket elengedni,

az együtt töltött perceket elfeledni.
Eszemben van sok szép emlék
Melyet soha nem felednék.

A búcsú mindig fájdalmas,

De nem örökre válunk el,
Ne feledjétek: emlékezni mindig kell.
Menjetek, mert a nagybetűs ÉLET már vár rátok.
Viszlát régi jó ………os diákok!