Sinners at the Altar

A Sinners Encores Anthology

by Olivia Cunning

Rajongói fordítás

Fordította:
Burning Rebels csapata

Lektor és korrektúra: Tony

2022
Fülszöveg:
Még a Sinners tagjainak is szükségük van szeretetre...

Ez a kötet négy teljes esküvői történetet tartalmaz, amelyek

mindegyike a Sinners rockzenekar egy-egy tagjáról szól. Ezeket a
novellákat a Sinners on Tour sorozat után kell olvasni, mivel mindegyik
történet a sorozat egy másik könyvének epilógusa, és így nem csak az
egyes könyvek, de egyes esetekben az egész sorozat jelentős spoilereit is
tartalmazzák.

Amikor a Sinners tagjai összekötik az életüket a választottjukkal, a

dolgok nem mindig úgy mennek, ahogyan azt eltervezték.

Appetite for Seduction – Epilógus a Backstage Pass-hoz

A szólógitáros Brian Sinclair talán végre elnyerte Myrna Evans
professzor szívét és igent mondott, de az, hogy egy rock zenekar tagja,
talán tönkreteheti a régóta várt esküvő napját és a tüzes nászéjszakáját.
Vajon a pár talál-e valaha is egy pillanatnyi nyugalmat, vagy vannak
fontosabb dolgok, mint egy gátlástalan szerelmi éjszaka?

Sweet Love of Mine – Epilógus a Wicked Beathez

Eric Sticks dobos elhatározza, hogy a pillanat hevében feleségül veszi
az édes és pimasz hangtechnikus, Rebekah Blake-et. De vajon tényleg
meg tudja-e adni élete szerelmének álmai esküvőjét egy kis, nem
tervezett szertartás keretében? És vajon Rebekah meg tudja-e adni
Ericnek azt az egyetlen dolgot, ami hiányzik az életéből, amiről talán
sosem tudta, hogy vágyik rá?
 Patience – Epilógus a Rock Hardhoz
A frontember, Sed Lionheart, sosem akart igazán nagy, puccos
esküvőt. Csak a nőt akarta. De a forrófejű menyasszonya, Jessica Chase
szívügye egy emlékezetes szertartás, és elhatározza, hogy kitart a sok
bosszúságon keresztül, hogy álmai esküvője valóra váljon. A szertartás
emlékezetes lesz, de nem feltétlenül úgy, ahogyan azt eltervezték. Vajon a
pattanásig feszült pár felismeri, mi az igazán fontos az esküvőjük napján,
vagy a nászútnak vége, mielőtt még elkezdődne?

November Rain – Epilógus a Hot Tickethez

Aggie "Mistress V" Martin, hivatásos domina, őrülten szerelmes a
basszusgitáros Jace Seymourba, de nem igazán siet feleségül menni
hozzá. Nem a kimondottan az a feleség "típus". Mindez abban a
pillanatban megváltozik, amikor megpillantja a tökéletes helyet, ahol
kimondhatja az igent. Több akadály áll az esküvői mámorító boldogság
útjában, ezért vajon valaha is oltár elé állnak, vagy minden szétesik
mások szeszélye miatt?
 Apetite for Seduction
(Brian – Myrna)

Fordította: Mandy
Tony
SkyBright
Suzy
 1. fejezet

Fordította: Mandy

Egy napsugár átszűrődött a redőnyön, és rásütött Brian szemhéjára. A

vörös fénytől összerezzenve belefúrta a fejét a párnájába. Valami nem
volt rendben ma reggel. Felismerte az ágyat. A Sinners turnébusz
hátuljában lévő volt, úgyhogy nem amiatt volt, hogy valami ismeretlen
hotel szobában ébredt fel. Hozzá volt szokva az úton lévő élethez,
majdnem minden reggel más városban nyitotta ki a szemeit, de akkor
miért érezte úgy, hogy valami eltér a megszokottól?
Túl nagy volt a csend. A turnébusz mozgása és a motor zúgása
hiányzott. Annyira megszokott altatódal volt, hogy ma reggel fura érzése
támadt, mert nem erre a hangra ébredt.
Egy álmos mosollyal beledörzsölte az arcát a párnába, még mindig
próbálva megragadni a teljes öntudat állapotát, és összerándult, amikor
fájdalom nyilallt az orrnyergébe.
Bassza meg, de fájt az arca. És nem azért, mert megint rajta aludt. Úgy
érezte, mintha valaki ököllel bevert volna neki egyet a szemei közé.
Talán mert valaki tényleg bevert neki egyet.
Hirtelen felfogta az agya, miért állt a busz ma reggel, és mi volt az oka,
hogy úgy érezte, az orra a fallal pogózott álmában. Las Vegasban voltak.
Vegas. Myrna beleegyezett, hogy feleségül megy hozzá Vegasban.
Az előző esti elfuserált legénybúcsú eredményezte a megviselt arcát,
ami azt jelentette…
Ma volt az esküvője napja.
Szent szar!
 Rögtön felébredt, kinyújtotta a kezét a mellette lévő térbe, de ott nem
talált mást, csak az üres matracot. Csak álmodta? A nő már hetek óta
elvetette az ő javaslatait, úgyhogy lehet, hogy csak képzelte, hogy azt
mondta neki, szereti. Csak álmodta, hogy beleegyezett, hogy hozzámegy
feleségül. Kellemetlenül összeszorult a szíve.
Messzebbre nyúlt, szüksége volt kézzel fogható bizonyítékra, a lány
bőrének érintésére. Hidegebb, de még mindig üres lepedőt találtak a
fürkésző ujjai. Myrna meggondolta magát, és elhagyta őt? Kiakadt előző
este, mikor két monoklival jelent meg. Nem hibáztathatná, ha
meggondolta volna magát, miután tegnap verekedésbe keveredett egy
sztriptízbárban. Egy sztriptízbárban, ahova még csak el sem akart menni,
de mégis…
Kinyújtotta a karját, amennyire csak bírta, és az ujjai meleg, lágy bőrt
érintettek. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és Myrna hátához bújt,
beszívva a lány finom illatát. Nem álom volt. Nem csak képzelte. Édes
valóság.
Myrna álmában az ő nevét motyogta. Brian szája széle felfelé
kunkorodott, és a szíve megtelt melegséggel. Még közelebb húzódott a
lány hátához, és egy gyengéd csókot nyomott a füle mögé.
– Szeretlek – suttogta. Olyan jó érzés volt nyíltan kimondani, anélkül,
hogy aggódnia kellett volna, hogy a lány dühös lesz. Az egyetlen dolog,
ami a szerelme verbális kifejezésénél is jobb volt, amikor hallotta, hogy a
lány viszonozza. Valószínűleg hagynia kéne őt aludni – a tegnapi békülős
szex ébren tartotta őket éjjelig –, de szüksége volt rá, hogy lássa a lány
mogyoróbarna szemeiben a szerelmes csillogást, és hallania kellett, hogy
önti szavakba az érzelmeit. Néhány óra múlva már a felesége lesz – Mrs.
Myrna Sinclair. Ami őt illeti, a nászút most kezdődött el.
A nyelvével megcsiklandozta a lány fülcimpáját, és a szájába szívta. A
lány lihegő sóhajától megrándultak a golyói. Mindig ilyen volt vele,
kielégíthetetlen szexuális éhséget gyújtott meg benne. És ehhez még
annyi más dolog is hozzájárult. Majd eldobta az agyát a mindenféle
szexuális élményre való nyitottságától, és ez arra ösztönözte, hogy új
élményeket találjon ki, amiket aztán megoszthatott a lánnyal. Az illata,
az íze, az édes kis szexi hangok, amiket szeretkezés közben adott ki, a
bőre, ahogy a fény játszott aranybarna haján, a huncutság csillogása
mogyoróbarna szemeiben, ahogy a morci ajkai mindig csókért
könyörögtek… A lány fizikai lényének egésze ismerősen égette a testét. A
zene, amit szeretkezésük közben komponált, inspirálta a lelkét. A lány
nehezen elnyert bizalma lángra lobbantotta a szívét. Mindent szeretett
benne, még a makacsságát is. Nem volt egyszerű lány, de ő volt számára
az egyetlen. Ezt már akkor tudta, mikor először szeretkeztek. És most
már a lány is tudta. Legalábbis azt mondta, hogy tudja. De azért úgy
gondolta, kell a lánynak néhány emlékeztető, nehogy elfelejtse.
Szívogatta és rágcsálta a lány fülét, aztán a kezébe vette a mellét. Mire az
belehajolt a tenyerébe, kemény mellbimbóit belenyomta a húsába.
– Brian – nyögött fel.
Ez legyen az egyetlen név, amit extázisban kiált egész életükben. El
sem tudta képzelni, hogy valaha is belefáradna ezt hallgatni.
Lejjebb csúsztatta a kezét, a bordáin és a hasán át, keresve a gyönyöre
központját a combjai találkozásánál. Ujjai végigsimították a lába közötti
göndör fürtöket, mire a lány megborzongott. Brian már tudta is, hogy
mit akar csinálni vele. Addig simogatná a csiklóját, míg el nem élvezne,
aztán a hasára fordítaná, a háta fölé hajolna, és lassan hátulról
megdugná. Csípője minden alkalommal hozzácsapódna, amikor a farkát
mélyen belétemetné. A csiklóját ingerelné a golyóival, míg könyörögne
azért, hogy elélvezhessen.
Myrna elkapta a kezét, mielőtt elérte volna a célpontját.
– Ne – mondta határozottan.
 Nem? Hogy mondhat nemet? Soha nem mondott neki nemet. Soha.
– A nászéjszakáig ne.
Brian vigyorgott. – Amiről úgy döntöttem, hogy most kezdődik.
A lány megfordult, hogy szembenézzen vele, és összerándult.
– Ó, bébi, az arcod! És én még azt hittem, hogy tegnap este néztél ki
rosszul.
– Köszi.
A kocsmai verekedések sohasem végződtek jól, még akkor sem, ha te
nyertél. Nem feltétlenül volt a legragyogóbb ötlet verekedésbe keveredni
a legénybúcsúján, de a bunyó kezdeményezője – egy bizonyos Eric Sticks
– nem arról volt híres, hogy remek ötletei vannak. Ösztönző ötletek?
Igen. Bajkeverő ötletek? Határozottan. De nem briliánsak. És a
verekedés oka – egy bizonyos Jessica Chase. De most nem akarta a
reggelét tönkretenni azzal, hogy erre az aranyásóra gondol.
Tegnap este néhány feszült pillanatig Brian azt hitte, hogy Myrna
lemondja az esküvőt. Azt hitte, hogy itt a világ vége. De miután a lány
kiosztotta őt, meg is hallgatta. Megengedte neki, hogy megmagyarázza.
És habár nem nézte el Brian hülyeségét – vagy Eric-ét –, de
megbocsátott neki. Így aztán gondoskodott róla, hogy alaposan,
éjszakába nyúlóan megköszönje a lány testének a megbocsátást.
Myrna megcsókolta az orrnyergét, mire az tiltakozásul lüktetni
kezdett. Összerándult, és a fogai között vett egy fájdalmas lélegzetet.
– Fáj? – kérdezte a lány, végighúzva hüvelykujját az arccsontján.
– Nem túl jó érzés. Most már mindkét szemem fekete?
– Aha. Te vagy a legszexibb mosómedve rock-isten a Földön.
– Hát, amíg azt gondolod, hogy szexi vagyok – vigyorgott Brian.
– Mindig – csókolta meg a lány, és elhúzódott, hogy a szemébe
nézhessen.
 Brian állta a pillantását, a szíve a szerelem, a vágy és a színtiszta öröm
keverékével dobogott. Nem tudta elhinni, hogy Myrna nyíltan az övé
volt. Hogy hozzá akart jönni feleségül. Ma.
Szent szar!
– Szeretlek – mondta Myrna. Ujjaival beletúrt Brian hajába. –
Szeretlek – mondta még határozottabban. – Hiszel nekem?
Nehezen – még mindig nagyon új volt, hogy ez hagyja el a lány ajkait –
, de azt mondta, hogy: – Igen.
– Azt hiszem, akkor szerettem beléd, amikor láttalak a portlandi
terminálban állni és rám vártál. Emlékszel rá?
– Igen, de akkor még nem szerettél. Megkérdeztelek, hogy nyitott
lennél-e valamire köztünk, és te azt válaszoltad, hogy csak szexuális
kapcsolatra. Aztán odaadtad a bugyidat, hogy megbizonyosodj arról,
hogy tényleg megértettem, mire gondoltál. – Még mindig megvolt az a
bugyi valahol.
– Hát, egy idióta voltam. És már szerettelek Brian, csak nem akartam
elárulni. Be voltam rezelve.
– És már nem félsz?
Myrna megrázta a fejét.
– És megígéred, hogy nem töröd össze a szívemet? – kérdezte Brian.
– Megígérem.
– És szeretni fogsz mindörökre?
– Örökké.
– És elkezdhetjük a nászéjszakát most?
A lány felnevetett.
– Nem. Megváratlak.
– A két monokli miatt, igaz?
A lányra pillantott, tudta, hogy szarul néz ki. Szarul is érezte magát.
Nem is tudta, hogy miért hagyta, hogy a bandája tagjai rábeszéljék, hogy
egy sztriptízbárba menjenek a legénybúcsúján. Nem hittek neki, mikor
közölte velük, hogy ő inkább Myrnával töltené a szabadsága utolsó
estéjét. Már elege volt az agglegénységből, mindig ugyanaz volt, csak még
több. A szerelem, amit Myrnával osztott meg, új volt és izgató. Pontosan
az, amire vágyott. Szüksége volt rá. Az ő okos és szexi Myrnájára. A
szívére.
– Nem, nem a monokli miatt. Csak tudom, hogy milyen keményen
fogsz megdugni, miután egész nap húztalak.
Majd a lány rávillantott egy ördögi vigyort, mire a farka lüktetni
kezdett a vágytól.
– Biztos vagy benne, hogy nem a tegnap esti bunyó miatt büntetsz?
– Hát, talán egy kicsit – csókolta meg újra a lány.
– De ettől függetlenül szeretlek.
Myrna olyan intenzitással nézett rá, hogy félre kellett néznie.
– Szeretlek téged – mondta meggyőződéssel és újra egymás szemébe
néztek. – Én szeretlek téged. Szeretlek téged. Mit szeretnél, hogy
mondjam még?
– Bármilyen mód megfelel nekem, amíg folyamatosan mondod, és
tényleg úgy is gondolod.
A lány továbbra is a szemébe nézett.
– Igen. Igen. Igen. Hogy mondjam ezt?
Brian vigyorgott. – Ezt csak egyszer kell mondanod.
A lány mosolygott és nem lehetett félreérteni, hogy a boldogságszintje
megegyezik a férfiéval.
– Zsúfolt napnak nézünk elébe – mondta Myrna. – Gyűrűk. Ruha,
Smink. Esküvő. Sinners koncert. Nászút. Jobb, ha felkelünk.
– Vagy maradhatunk az ágyban, felejtsd el a ruhát, és házasodjunk
össze most, míg részt veszünk a nászéjszakán. Határozottan hiszek a
multitaskingban – vigyorgott reménykedve Brian, és bólintott, bíztatva a
lányt, hogy utánozza a mozdulatát és egyetértsen a tökéletes tervével.
A felhúzott szemöldöke azonban nem erre utalt.
A francba.
Megadóan felsóhajtott, és kihúzta magát a lány öleléséből.
– Menjünk, és hozzuk el azt a gyűrűt. Óriási lesz és drága – ne próbálj
meg tiltakozni.
A lány kinyitotta a száját, de ő befogta a kezével.
– Nincs tiltakozás.
A lány szája sarka felfele kunkorodott a tenyere alatt. Rohadtul tudta,
hogy meg fogja venni, bármelyik gyűrűt is akarja a lány.
– Megegyeztünk?
Myrna bólintott, mire elvette a kezét, és megcsókolta a száját.
– Készen állsz, hogy kiválasszuk?
Annyira akarta, hogy felhúzhassa vonzalmának fizikai jelét a lány bal
gyűrűsujjára. A karcsú ujja ebben a pillanatban olyan reménytelenül
csupasznak tűnt. Felemelte a lány kezét a szájához, hogy megcsókolja azt
a pontot, amit nemsokára eltakar az ő örök köve.
Myrna oldalra tolta a takarókat.
– Először zuhanyoznom kell.
– Csatlakozom.
A lány felmérte őt egy pillanatra, tekintete végigsiklott a meztelen
testen, tetőtől talpig. Koncentrációja leginkább a középtájra fókuszált.
Amikor a farka megkeményedett elismerő figyelmétől, a lány megnyalta
kiszáradt ajkait.
– Igen, csatlakozol – mondta.
 2. fejezet

Fordította: Mandy

Myrna belebújt egy vastag, piros fürdőköntösbe, és kinyitotta az

ajtót, ami a turnébusz fő folyosójára vezetett. Meztelenül,
káprázatosan és keményen követte őt Brian.
A fürdőszoba balra volt. Amikor Myrna megpróbálta kinyitni az
ajtót, zárva találta.
– Foglalt – kiáltott ki bentről Eric Sticks.
– Siess. El kell készülnünk az esküvőre – ordított Brian, és a
tenyerével rácsapott az ajtóra.
– Majdnem kész vagyok – kiáltott vissza Eric.
– Valószínűleg épp kiveri még bent – mondta Brian.
Myrna megfordult, és átölelte a hamarosan-leendő-férjét. Megígérte
magának, hogy soha többet nem fog férjhez menni. Nem, miután az
első házassága olyan borzasztó véget ért. De most, hogy a védekezése
szétporladt, alig várta, hogy elkezdje az életét ezzel a csodálatos
férfival. Miután olyan sokáig visszautasította, és kompromisszumot
nem ismerő – és így utólag visszatekintve nevetséges – makacssággal
küzdött a vonzalma ellen, úgy érezte, sok mindent kell jóvátennie. Azt
akarta, hogy Brian boldog legyen. Azt akarta, hogy érezze, hogy
szeretik. Hogy imádják. Soha nem érzett ilyet az első férje iránt. Soha
nem akarta Jeremy boldogságát a sajátja elé helyezni. Amit Brian iránt
érzett, az különleges volt. Tökéletes. Örök. Azt kívánta, bárcsak
hamarabb rájött volna. Végigsimította Brian hátán a sima bőrt, és a
végigcsókolta a férfi kulcscsontját.
– Még hány óra, míg Mrs. Sinclair leszek?
 – Meg kell szereznünk a házassági engedélyt, az valószínűleg csak
húsz perc lesz kábé.
Beletúrt a lány hajába, hátrahúzta a fejét, és lágy, szívó csókokkal
kóstolgatta az ajkait.
– És azután? Ahogy elkészülsz.
– Azt mondanám, hogy azonnal kész vagyok, de csinosan akarok
kinézni miattad.
– Baromi jól néz ki ebben a köntösben, professzor.
– És Ön is baromi jól néz ki semmiben, Sinclair mester.
A férfi meleg bőrének és határozott izmainak érzése a mohó kezei
alatt korábbi döntésének újragondolására késztették, miszerint hogy
megváratja a nászéjszakáig. És a Bestia sem akart várni. Brian farka
keményen és vastagon meredezett a hasánál. Két kézzel megfogta
vőlegénye fenekét, és közelebb húzta magához. Mire Brian félig
nyögés, félig morgásszerű hangot adott ki magából, amitől a puncija
lüktetni kezdett.
– Szoknya lesz rajtam, és egész nap nem fogok bugyit venni alá –
suttogta a fiú fülébe.
– Nem várhatod el tőlem, hogy uralkodjak magamon ennek
tudatában.
A lány keze lecsúszott a csípőcsontjára. A combjára. Aztán felfele
csúsztatta a belső combján. Keze oldalával végigsimította a golyóit,
amitől Brian megfeszült.
– Ha nem hagyod abba, itt foglak megdugni – mondta.
A lány megismételte a mozdulatot.
– Ó, igen?
Brian nekinyomta a lányt a fürdőszoba melletti vékony falnak. Farka
Myrna belső combját súrolta, amitől az megborzongott. Igen, Brian,
tegyél itt a magadévá.
 – Ti most kibaszottul szórakoztok velem – morgott Sed a fürdőszoba
ajtó mögötti priccséről.
– Bocsi, felébresztettünk? – motyogta Myrna.
Brian a lány nyakához dörgölőzött, és a farkát a
szeméremdombjához dörzsölte.
– Ki tudna aludni a fejétől másfél méterre hallatszó szeri-szeri-
csocsi-dugj-meg dumától?
Az énekes baritonjának szokásos simasága ma reggel szokatlanul
rekedt volt, viselkedése pedig az általánosnál is mogorvább.
– Például Jace – mondta Brian.
Myrna kuncogott. A Sinners fiatal basszusgitárosa valóban szeretett
aludni.
Myrna átkukucskált Brian válla felett, és Jace-t ájultan találta a felső
priccsen. Csinos kis borostával ékesített arcát a matracba nyomta.
Kiszőkített hajszálai kókadtan feküdtek a szokásos kiálló tüskék
helyett. Szeretetreméltó, ezzel a szóval tudta volna Myrna jellemezni
Jace Seymourt. És perverz. Legalábbis ezt szedte össze azok alapján a
szaftos részletek alapján, amiket a rajongóktól hallott, és amit látott a
fiú testi örömök-bőröndjében.
– Azt hiszem, durva éjszakája volt – morogta Sed, és megköszörülte
a torkát. – Későn jött meg, és beájult az ágyába, még a bakancsát se
vette le.
– Még a bőrdzsekijét se – jegyezte meg Myrna vigyorogva.
Közelebb húzódott Brianhez, vállára tette az állát, amíg vártak a
fürdőszobára. Úgy tűnt, itt valaki mindig várt a fürdőre.
– Srácok, nektek fontolóra kéne vennetek, hogy hotelszobát vesztek
ki, amíg áll a busz – mondta Myrna.
– Nincs itt a városban millió hotelszoba?
 A turné során már megszokta a szűkös kvártélyt a buszon, a kutatási
projektje miatt a bandával utazott, de mivel öt fiúval osztozott egy
fürdőszobán, megérdemelt volna egy trófeát, medált vagy valamit.
Egy fűzöld szempár nézett rá a szemközti ágy alsó priccséről. Örült,
hogy Trey felébredt. Aggódott miatta. Néhány túlbuzgó kidobó tarkón
vágta egy baseballütővel tegnap este, de ma reggel jobban nézett ki,
mint Brian, úgyhogy valószínűleg jól van. Rámosolygott, de Trey nem
viszonozta. A tekintete nem is a lányra irányult. Brian meztelen
fenekére szegeződött. Trey megnyalta a felső ajkát, és Myrna csak
elképzelni tudta, hogy hol kalandoznak a gondolatai. A féltékenység
magja csírázott ki a mellkasában, és végigsimította Brian sima
farpofáit. Győzelmesen vigyorgott, mikor Brian örök-figyelmes farka a
hasának csapódott.
Brian az övé volt – minden egyes centimétere –, és Trey jobban
teszi, ha kurvára nem felejti ezt el.
Trey becsukta a szemeit, és átfordult a másik oldalára, a hátsóját
mutatva a lány felé.
A fürdő ajtaja kinyílt, és Eric bukkant elő.
– Mindennel elkészültem! – jelentette ki, mintha egy mosolygós
arcos matricát várt volna el a teljesítményéért. Brian a fürdőszoba felé
fordította a fejét, és tétován beleszimatolt a levegőbe. Láthatólag nem
találta mérgezőnek a helyet, mivel betuszkolta Myrnát a kis helyiségbe.
A fürdő ajtó becsukódott, és egy pillanattal később Myrna köntöse a
földön landolt.
– Végre egyedül. – Brian kezébe vette a lány melleit, és gyengéden
masszírozta őket. Sötét szemei üvegessé váltak a vágytól, ahogy
figyelte, hüvelykujjai hogyan simogatják a lány kemény mellbimbóit.
 – Tudod, maga az ötlet, hogy a feleségemmel szeretkezek, elég, hogy
elveszítsem az eszem. Nem kell egész nap húznod ahhoz, hogy
megőrjíts.
A lány rávigyorgott, és felugrott a mosdóra.
– Jó, mert nem akarok egész nap várni. Akarom az ördögien gyors
ujjaidat magamon – bennem – most.
Hátradőlt a hideg tükörnek, behajlította a térdeit, és a lábait a
mosdó lapjára helyezte, szélesre tárva magát a szeretője előtt. A
vőlegénye előtt. A hamarosan-férje előtt.
– Hadd élvezzek el, bébi. Hadd könyörögjön a puncim, hogy töltsd
meg.
– Megízlelhetlek előbb?
Nem válaszolt, csak két kézzel megragadta a fiú vállig érő fekete
haját, és a fejét a két lába közé rántotta.
Brian mély levegőt vett.
– Ó, bassza meg, bébi. Olyan szexillatod van.
A nyelve belecsúszott a lányba, míg Myrna figyelte, ahogy
körberajzolja a nyílását. Körbe, körbe és körbe, míg már be kellett
csuknia a szemét a túlzott ingerléstől.
Brian két ujját a lányba nyomta, a lány pedig nekifeszült, máris
vágyott a nagy és vastag farkára. Kihúzta az ujjait a lányból, és elkente
a nedvet a lüktető csiklóján.
– Ó – nyögött fel.
Brian beszívta a csiklóját a szájába, és két ujját a mohó testébe döfte,
egyre keményebben és keményebben, és gyötrő gyengédséggel szívta a
csiklóját. Myrna felkiáltott a gyönyörtől, nedves puncijának hangjai és
az örömkiáltásai visszhangzottak a pici fürdőszoba falain.
Brian kihúzta az ujjait, és a csiklóját izgatta, gyorsan és keményen
simogatta.
 – Figyeld magad, bébi. Figyeld.
Myrna kényszerítette magát, hogy lefelé nézzen, a lábai közé, ahol
Brian épp rajta dolgozott. Ő pontosan tudta, hogy mitől élvez el a lány.
Ahogy figyelte a fiú ujjait magán, és arra gondolt, ahogy azok az
ujjak kinéznek, mikor az egyik gitárján szólót játszik, átlökte őt a
holtponton. Feneke felemelkedett a mosdóról, Brian pedig
elmozdította a kezét, hogy láthassa, ahogy a puncija lüktet az
élvezettől. Brian a nyílásához dörzsölte a farka végét, ahogy a gyönyöre
hullámai megpróbálták megszorítani. Befele húzni.
Könnyen becsúszott, és Myrna azt a pontot figyelte, ahol a testük
összeért. Attól, ahogy a fiú farka kitöltötte őt, elakadt a lélegzete.
Húsa visszahúzódott és feszült a mély, kemény lökésektől. Brian
forgatta a csípőjét, miközben figyelték, ahogy a lány redői
megfeszültek, ahogy alkalmazkodott a méretéhez.
Lassan, újra közeledett a csúcspont. Ó, de olyan tökéletesen töltötte
ki a lányt, pont megfelelően dörzsölte.
– Brian.
Szüksége volt a fiú nevének érzésére az ajkán, majdnem annyira,
mint amennyire szüksége volt a kemény farkára magában.
Brian felemelte a fejét, és találkozott a tekintetük. Egymás szemébe
bámultak, ahogy testük együtt mozdult újra és újra.
Érzések árasztották el a lényét, elakadt tőle a lány lélegzete,
megfájdította a szemeit is, ahogy a gyengédség túláradt benne.
– Brian?
A fizikai kapcsolat mindig is megvolt közöttük. De az, hogy
kinyitotta a szívét a fiúnak, annyival többé tette a szexet szimpla
örömnél.
– Igen, bébi?
– Szeretlek – mondta.
 Brian a tenyerébe fogta a lány arcát, és lágyan megcsókolta.
– Szeretlek. – Mélyre temetkezett a lányba, és a szemébe nézett.
– Tényleg az enyém vagy? – suttogta.
– Igen.
– Ideje volt, hogy bevallja, Professzor – vigyorgott és kihúzódott. A
lány felnyögött tiltakozásul, de túl késő volt, hogy visszahúzza magába.
– Fejezzük be a zuhany alatt – mondta Brian. – Elhatároztam, hogy
így vagy úgy, de ma feleségül veszlek, és ki kéne dolgoznunk, hogy
tudunk egyszerre több dolgot is csinálni, vagy az egész napot a
turnébusz fürdőjében pazaroljuk el dugásra.
– Nem mondanám, hogy elpazarolnánk a napot – mondta Myrna.
– Ma feleségül foglak venni, Myrna Evans. Érted?
– Értem – mondta a legragyogóbb mosolyával.
Amíg Brian beállította a víz hőmérsékletét, a lány leugrott a
mosdóról, és mögé lépett, hogy végigcsókolja a fiú hátát, nyitott
szájjal, nyelvvel és fogakkal. Kezeivel végigsimított feszes hasán,
mellizmain, erős vállain. Brian belépett a zuhany alá, a lány pedig
követte, felemésztette a kielégíthetetlen éhsége a férfi iránt. Az, hogy
bevallotta neki, hogy szereti, nem csökkentette a vágyát. Épp
ellenkezőleg, még hangsúlyosabbá tette. Milyen szerencsés volt, hogy
ugyanazt a férfit szerette és kívánta.
Brian szembefordult a lánnyal, mire annak a tekintete lesiklott a fiú
vastag farkára, mely büszkén állt közöttük. Azt akarta, hogy a szájába
élvezzen. Azt akarta, hogy a torka mélyén lüktessen. Azt akarta, hogy
egészben nyelje le.
Letérdelt, és végigfuttatta a kezeit a fiú combján. A zuhany meleg
vize szétálló ujjai között csordogált, és lefolyt a karján. Brian
hátrahajtotta a fejét a rázúduló víz felé abban a pillanatban, ahogy a
lány a szájába vette a farkát.
 – Á – nyögött fel.
A lány egy kézzel tartotta a farka tövét, miközben a fejével gyorsan
mozgott, keményen szopta őt, és a tenyerében ringatta a kemény
golyókat. Meg akarta jutalmazni őt, hogy olyan jó volt hozzá. Hogy
szerette őt. Tudta is, hogy mit szeret a fiú. Szabad kezét a lábai közé
dugta, és becsúsztatta az ujjait a selymes melegségébe sikamlós nedvet
keresve, amivel megkönnyítheti a behatolást a szeretőjébe. Amikor
már eleget gyűjtött a saját nedvéből az ujjain, a kezét a fiú lábai közé
emelte. Síkos ujjait Brian feneke nyílásához nyomta, mire az
felmordult, és széttárta a lábait. Myrna két ujját belécsúsztatta,
gyengéden tolta ki és be, míg Brian nyöszörögni nem kezdett. Ő már
tudta, mi fog következni. Tudta, hogy a lány milyen jól tudja csinálni.
A teste bízott a lányban. Megrengette a világát, hogy engedte neki ezt
csinálni.
Myrna elengedte a dákóját, hogy szabad legyen a másik keze, és a
golyóihoz nyúlt, előre húzva őket gyengéden masszírozta a farka
tövéhez lassú, gyengéd körkörös mozdulatokkal. A másik keze ujjait a
férfi fenekében előre hajlította, és a mirigyekhez dörzsölte. Nem Brian
volt az egyetlen, aki tudta, hogy működik az elsülés. Brian azonnal
spriccelni kezdett. Egész teste megrázkódott, ahogy felkiáltott az
élvezettől. A nedve a lány torkában lüktetett, megragadta a fejét, hogy
lelassítsa a könyörtelen ingását, ahogy szopta őt, de Myrna nem volt
hajlandó addig abbahagyni, míg egy csepp is jött belőle.
Brian nekidőlt a zuhanyzó falának, levegő után kapkodva és
rázkódva az öröm utórezgéseitől. A lány hangos cuppanással engedte
el a farkát, a nyelvével izgatva a végén lévő kis nyílást, de ujjai még
mindig a fiúban voltak, hogy elnyújtsa a gyönyörét.
Myrna imádta, ahogy a prosztatamasszázstól rázkódott és remegett
a fiú. Imádta, hogy megengedte neki, hogy bármilyen perverz dolgot
megcsináljon vele, amit csak akart. Imádta, hogy szexinek érezte
magát és megbecsültnek. Már alig várta, hogy életük hátralévő
részében kitalálják, mennyi közös dolog van még bennük, mert az
nyilvánvalóan világos volt, hogy a szex részét már kitalálták.
– Istenem, bébi – motyogta Brian. – Nem tudom, mit tettem, hogy
ezt érdemeltem, de mondd el, hogy újra megtehessem.
– Tetszett? Hogy az ujjaim benned voltak?
– Tudod, hogy tetszik.
– Egy nap majd fel fogok csatolni egy dildót, és megdugom a segged.
Kihúzta az ujjait a fiúból és feltápászkodott. Nem tudta, hogy miért,
de a gondolat, hogy uralhatja őt – hogy megdughatja őt – tényleg
beindította. Talán azért, mert Brian soha nem engedte, hogy Trey
megkapja őt.
Felsóhajtott. Nem tudta, hogy miért volt olyan őrülten féltékeny ma
a srácra. Talán mert Trey évek óta feltétel nélkül szereti Briant, és ő
csak most kezdte el ugyanezt a rajongást nyújtani neki. Hát, mindegy,
mi volt az oka annak, hogy ma reggel újra feltűnt ez az indokolatlan
érzelem, de túl kellett tennie magát rajta. Tudta, hogy Brian nem táplál
romantikus érzéseket Trey iránt, nem számít, hogy Trey mennyire
akarná. Ha Brian eddig nem szeretett bele a fiúba, akkor már
mostanában nem is nagyon fog – vagy soha, ha van neki is beleszólása
a dologba.
Megrándult Brian farka, bármilyen vad gondolatok is kavarogtak
abban a gyönyörűen deviáns fejében.
– Érdekesen hangzik. Mi lenne, ha ma este kipróbálnánk?
Arra számított, hogy tiltakozni fog egy kicsit, de örült, hogy
beleegyezett. Ez a férfi olyan kísérletező kedvű volt szexuális téren,
annyira nyitott bármire. Ez volt az egyik dolog, amit a legjobban
szeretett benne, és ez egy olyan tulajdonság, amiről nem is tudta, hogy
hiányzott az előző romantikus érdeklődéseiből, míg nem találta meg a
szexuális párját Brianben. Eleinte elég volt a szexuális
kompatibilitásuk, hogy vele maradjon, de valahol útközben rájött,
hogy habár Brian teste egy csodálatos ajándék, de az igazi díj a nyílt és
szerető szíve volt. És vele ellentétben Trey erre már valószínűleg előbb
rájött, mielőtt Brian megbélyegezte volna kéjvággyal.
Basszus. Miért gondol ma folyamatosan Treyre? Megint arról
álmodhatott, hogy nézett Trey, mikor csókot lopott Briantől? Nem
tudta letagadni, hogy Trey szerelmes, vágyódó tekintete még mindig
kísértette a gondolatait és az álmait. Szerelme úgy tűnt, teljesen
érdektelen a csók iránt, de ő látta, hogy Trey megcsókolta. De ha ez
semmit nem jelentett Briannek, akkor őt miért zavarja ilyen kurvára?
– Tenni fogunk egy kitérőt egy szex shopba, ha kiválasztottuk a
gyűrűket – mondta Briannek, megpróbálva kiűzni az agyából Trey
gondolatát. A félreértelmezett féltékenysége az ő problémája volt, nem
Briané, és nem fogja hagyni, hogy jelentéktelen bizonytalanságok egy
réges-régi találkáról két berúgott, tesztoszteron-túltengésben lévő
tinédzser között beárnyékolják az esküvője napját. Teljesen figyelmen
kívül hagyva a lány belső vívódásait, Brian szorosan átölelte a lányt.
– Istenem, de szeretlek, asszony – mondta. – Most rajtam a sor,
hogy te is elélvezz.
– Igen, rajtad.
Találékony ujjai a lány lábai közé mozdultak, hogy megsimogassák a
csiklóját, az érintésétől Trey rajongásának gondolatai szerteszóródtak,
és Myrna térdei összecsuklottak.
 3. fejezet

Fordította: Mandy

Myrna a háta mögé rejtette a kezét, amikor Brian utána jött egy óriási
gyémánt eljegyzési gyűrűvel. A platinafoglalatba királynői gyémántok
voltak befogatva, körbeölelve egy kerek központi követ, ami elég nagy
volt ahhoz, hogy megöljön egy harci elefántot.
– Ez túl nagy – tiltakozott.
Beleszerelmesedett a káprázatos dizájner gyűrűbe, míg el nem olvasta
az árcédulát, és meg nem szédült. Ez a gyűrű többet ért, mint a szeretett
Thunderbirdje.
– Próbáld fel, mielőtt döntesz – javasolta Brian.
Eltökélte, hogy azt mondja neki, nem tetszik, ahogy kinéz az ujján,
kinyújtotta a bal kezét, és kényszerítette magát, hogy ne olvadjon el a
Brian jóképű arcán feltűnő elragadtatott mosolytól. Sokkal gyakrabban
kellene utat engednie ennek a srácnak, gyakorlatilag sugárzott a
boldogságtól a kis győzelme miatt.
Brian fél térdre ereszkedett a lány előtt, akinek a szíve majd kiugrott a
helyéről.
– Brian, mit csinálsz? – suttogta Myrna, idegesen pillantva az eladóra,
aki szélesen vigyorgott, majd újra lenézett a lábainál térdelő férfire.
– Rendesen megkérlek – mondta Brian, szerelmes csillogással a
szemében nézett fel a lányra. Már alig látszódtak a zúzódások a szeme
körül, de az a tekintet tele volt reménnyel és boldogsággal.
– Myrna Evans, szeretlek mindennel, amim csak van, volt, vagy valaha
is lesz. Hozzám jössz?
– Már mondtam, hogy igen – mondta a lány gombóccal a torkában.
 – Rendesen válaszolj – mondta. – Ezelőtt a tanú előtt, aki hamarosan
valószínűleg óriási jutalékot kap.
Myrna felnevetett, mert olyan rohadtul boldog volt. A másik lehetőség
a sírás lett volna. És pontosan ugyanabból az okból.
– Igen, Brian Sinclair, hozzád megyek – válaszolta.
Az eladó izgatottan tapsolt, ahogy Brian felhúzta a gyűrűt Myrna bal
gyűrűsujjára.
– Most már el kell fogadnod – mondta Brian kajla mosollyal –, és nem
számít, milyen drága.
– Te tökfej – mondta Myrna. Rámosolygott a kezére, és a szíve
kihagyott egy ütemet. A látása elhomályosodott, ahogy a szemei
megteltek könnyel a látványtól, hogy először látta a fiú gyűrűjét a saját
gyűrűsujján.
– Te nagyvonalú, csodálatos, édes tökfej!
Gyakorlatilag leterítette a fiút a földre, ahogy a karjaiba ugrott, és
kétségbeesetten megcsókolta.
Brian belekuncogott a lány ajkaiba, szorosabban átölelte, közelebb
húzta magához. Egy pillanattal később az ékszerpult felé fordult, Myrna
így az állát és a nyakát csókolta.
– Egy pár jegygyűrűt is kérnénk elvitelre – mondta Brian az eladónak.
– Ahogy láthatja, egy kicsit türelmetlenül várjuk már a nászutat.
Miután megvették az eljegyzési gyűrűt és a passzoló jegygyűrűket,
gyalog elindultak a közeli esküvői ruhaszalonba.
Brian megrántotta Myrna karját, aki felnyögött fájdalmában. Hirtelen
megtorpant, a fiú felé fordult, hogy megkérdezze, mégis mi a faszt
képzel, mit csinál, amikor rájött, hogy majdnem belesétált a szalon
ajtókeretébe. Annyira el volt foglalva az eljegyzési gyűrűje bámulásával,
annyira áthatotta a csillogása, hogy valószínűleg ő is szerzett volna egy
pár monoklit, hogy passzoljon a fiúéhoz, ha az nem rángatja ki a bajból.
A gyűrű talán túl extravagáns volt az ő ízlésének, de lenyűgöző is volt, és
ami még fontosabb, azt szimbolizálta, hogy mennyit jelent Briannek.
Rábámult az óriási kőre a felismeréstől. Szent szar, tényleg nagyon
szeretheti.
Bent az üzletben Myrna elmagyarázta szorongatott helyzetét, mire az
esküvői tanácsadó tíz különböző menyasszonyi ruhát nyomott a karjába,
mielőtt bevezette volna egy öltözőbe. Találnia kellett valamit az
állványról, ami passzol rá, mert már nem volt idő átalakításra.
Majdnem egy óra ruhapróbálgatás után a kiselejtezett ruhák növekvő
kupaca kezdte elszomorítani. Az első egyáltalán nem volt jó rá. A
másodikban lapos mellűnek nézett ki. A következő kettő kimondottan
ronda volt, tényleg szükség volt azokra a masnikra a fenekén? Egyik meg
sem közelítette az ő stílusát, így azt le sem vette az akasztóról. A hetedik
kísérletnél már kezdte azt hinni, hogy az üzleti kosztümjében fog
esküdni. Brian szerette, ha azt viselte. Biztos volt benne, hogy nem
bánná, ha azt viselné a ceremónián.
A menyasszonyi tanácsadója, Carla – Találni fogunk valami
tökéleteset, drágám, még soha nem vallottam kudarcot eddig – felhúzta
az utolsó ruha cipzárját és hátralépett, hogy megnézze Myrnát. Elakadt a
lélegzete, és a széles száját eltakarta remegő ujjaival. Myrna felemelte a
tekintetét önmaga három tükörképére a tükörben, újabb csalódásra
számítva. Arra nem számított, hogy könnyekben fog kitörni.
– Ez az igazi – mondta Carla, karjába vonva a feltartóztathatatlanul
zokogó Myrnát, és a hátát dörzsölgette, míg a lány úrrá lett az érzelmein.
– Bocsánat. Nem hiszem el, hogy sírok – húzódott el Myrna a szemeit
törölgetve, totál bolondnak érezte magát, hogy ilyen érzelgőssé vált egy
hülye ruha miatt.
– Mindig megesik – biztosította őt Carla szélesen mosolyogva. – Akkor
ebben maradsz, ugye?
 – Még nem akarom, hogy lásson benne.
Brian még mindig kint üldögélt az öltöző előtt a lányra várva.
– Van valaki, aki segíteni fog a cipzárral?
Feltételezte, hogy megkérheti az egyik srácot, hogy segítsen neki a
buszon.
– Majd kitalálok valamit.
Visszafordult a tükör felé, és végigsimította a gyűrött szatén mídert. A
fehér ruha testhez álló volt melltől a csípőig, a szoknya bő volt és hosszú,
és az egyik oldalon egy ezüst cérnával hímzett dekoratív dizájn minta
fogta össze. A szegélye épp csak súrolta a padlót. Myrna megfordult,
hogy lássa a hátulját, aminek egy néhány lépéssel mögötte húzódó
egyszerű uszálya volt. Kedves bónusz volt a gyöngygombok sora, ami a
cipzárt takarta el a hátán, ez egy másik ezüst hímzett mintával végződött,
és pont a feneke alatt kötötte össze a ruhát az uszállyal. Csodálatosan
akart kinézni Brian miatt, ha már őt veszi el feleségül, és ebben a
ruhában tényleg gyönyörűnek érezte magát. Kinyújtotta a karjait, és ide-
oda ringatta a csípőjét, nézte, ahogy a szoknya is csábítóan ringatózik.
Tökéletes. A ruha tökéletes volt.
– Találtál már valamit? – kiabált be Brian az öltözőbe. – Késő van,
édes. Csak kapj fel valamit.
– Csak kapj fel valamit – mondta Carla a szemeit forgatva. – A férfiak
ezt egyszerűen nem értik.
De Myrna tudta, ha meglátja őt ebben a ruhában, akkor Brian érteni
fogja. Mert a tökfej sokkal szentimentálisabb volt, mint ő.
– Azt hiszem, találtam valami alkalmasat – kiáltott Myrna a lelkes
vőlegényének. – Kint leszek, ahogy levettem.
– Látni akarom. – A kilincs zörgött, de be volt zárva az ajtó.
– Várnod kell – mondta Myrna. – Szeretném, ha meglepetés lenne.
 4. fejezet

Fordította: Tony

Brian a Sinners turnébuszának folyosóján mászkált fel-alá. A banda

négy másik tagja úgy figyelte, mint a nézők Wimbledonban. Megállt a
folyosó végén levő csukott ajtó előtt, és hallgatta, hogy Myrna mozog-e a
hálószobában. A csend bántotta a fülét. Benn kellett lennie. A
hálószobából nem volt másik kijárat. Az ablak túl kicsi volt, és észrevette
volna, ha megpróbál mellette kisurranni.
Brian alig várta, hogy lássa a ruhában. Alig várta, hogy lássa őt,
ruhában vagy anélkül. Bármennyire próbálta, a kilincs nem mozdult. Az
ajtó nem nyílt ki. A nője nem jelent meg, omlott a karjaiba, és csókolta
eszméletlenre. Még nem. Mi tart ilyen sokáig?
Trey évekkel ezelőtt felhúzta a ruhája cipzárját. Jó, lehet, hogy csak
húsz perce volt, de ő éveknek érezte, különösen mivel Trey akkora show-t
csinált abból, hogy milyen gyönyörű a lány, miután magára hagyta a
hálószobában, hogy megcsinálja a haját, vagy bármit, ami egy
örökkévalóságig tartott.
Brian az ujja köré csavarta a láncot, amit az övbújtatóján lógott, és
folyamatosan rázni kezdte. A koncert előtti drukk semmi volt az esküvő
előtti drukkhoz képest. A talpa jéghideg volt, mintha jeges vízzel lett
volna tele a bakancsa. A járkálás legalább elvonta a figyelmét a háborgó
gyomráról. Valamennyire. Megfordult, és elindult visszafelé a folyosón a
busz elejébe, elment a fürdőszoba, a folyosó két oldalán elhelyezkedő
priccsek és az étkezőasztal mellett.
 Mint egy parkolóház sorompója, egy kar csapódott le előtte. Brian
megállt, és kérdőn felemelte a szemöldökét a legjobb barátjára. A
tanújára. A zenei lelki társára – a ritmusgitáros Trey Millsre.
– Leülnél? – kérdezte Trey. – Az őrületbe kergetsz.
– Nem tehetek róla. Kiborultam – mondta Brian.
Eric abbahagyta a dobolást az asztallapon, és felpillantott rá. – Miért?
Nem gondoltad meg magad, ugye? Mert ha igen, Myrna összetört
szívének rengeteg vigasztalás kell. – Vigyorgott, és úgy nézett ki, nagyon
is kedvére van az ötlet. – Azt hiszem, megyek, megnézem.
Amikor elkezdett kikászálódni a bokszból, Brian leült mellé, és
visszatolta a falhoz, hogy megakadályozza, hogy a férfi megpróbálja
megvigasztalni Myrnát. Akinek nem volt szüksége vigasztalásra. Ha
valakinek vigasztalásra volt szüksége, az Brian volt. És nem Erichez fog
fordulni.
– Nem gondoltam meg magam – mondta Brian. – De szerintem ő
igen.
– Nem. – Sed mély hangja csendült fel éppen Brian bal válla felett. –
Boldog. Veled. Azt nem tudom, hogy pontosan miért, amikor itt vagyok
én...
Brian Sed felé kapta a fejét, az pedig felkuncogott.
– Nyugi, Sinclair. – Sed meglökte a vállát. – A díjad biztonságban van.
Csak baszakodom veled.
Brian nem volt olyan biztos. Sed értett a nőkhöz. Brian nőihez. És Sed
egész nap a volt menyasszonya miatt búslakodott. Aki elhagyta, és
kitépte a szívét. Akit két év után múlt éjjel újra látott. Aki elérte, hogy
felnőtt férfiak nem tisztázott okból verekedésbe keveredjenek a
nagydarab kidobókkal. Sed lehet, hogy próbálta adni a közönyöst, de
Brian jobban ismerte. Jessica tönkretette a férfit, és amíg Sed nem tudja
elengedni a lányt, soha nem fog kilábalni ebből a romantikus
hullámvölgyből. Vagy leállni azzal, hogy a többiekre erőltesse ezt a
romantikus hullámvölgyet.
– Szóval, mit fogsz neki mondani? – kérdezte Jace.
Brian átpillantott az asztal túloldalán ülő basszistára. Jace egész nap
ideges volt. A banda legfiatalabb tagja újra az órára pillantott, aztán
röviden Brian szemébe nézett. Valami történt Jace-szel, nem mintha
bármit megosztott volna velük. De még önmagához képest is furán
viselkedett.
Brian meghökkenve válaszolt. – Mondani neki? – Abszolút semmi
kedves mondanivalója nem volt Jessica Chase-nek.
– A fogadalmad – pontosított Jace. – Az azért elég fontos.
Ó. Hogy őrá gondolt. A fontosabbra.
– Nem tudom – mondta Brian. – Úgy gondoltam, legjobb lesz, ha
rögtönzök. Úgy őszintébb.
– Helytelen – mondta Trey. – Amilyen ideges vagy most, szerinted,
hogy fogod érezni magad a ceremónia alatt?
Brian egyetlen dolog miatt volt idegen, mégpedig amiatt, hogy lehet,
hogy nem lesz esküvő. Miért tart neki ilyen sokáig, hogy elkészüljön?
– Megvannak a gyűrűk? – kérdezte Treyt.
– Igen. Esküszöm, nem vágtam zaciba sörpénzért.
– Hadd lássam.
Trey felsóhajtott, és felemelte a fenekét a padról, hogy be tudjon
nyúlni a farmerja első zsebébe. Zavart arckifejezéssel csúsztatta
mélyebbre a kezét. – Biztos, hogy itt vannak valahol.
Brian szíve kihagyott a mellkasában.
Trey megnézte a másik zsebét. – Ez nem jó – mondta. – Talán neked
kellene ellenőrizned. – Felé nyújtotta a zsebét.
– Fejezd be a baszakodást, Trey. – Brian átnyúlt az asztalon, és
megragadta Trey nyakát.
 Trey fájdalmas lélegzetvétele megállította Briant. Elfelejtkezett Trey
fejsérüléséről. Az elmúlt éjszaka belekeveredtek egy kis verekedésbe a
sztriptízbárnál, és mindannyian különféle sérüléseket szenvedtek. Talán
Brian úszta meg a legkönnyebben a két monoklijával. Legalább nincs egy
hatalmas púp a tarkóján.
– Jól vagy? – kérdezte.
Trey behunyta a szemét, és felemelte az ujját Brian felé. Egy pillanat
múlva kinyitotta a szemét. – Aha. Csak jön és megy.
– Én még mindig úgy gondolom, hogy kórházba kellene vinnünk –
mondta Sed.
– Brian ma megnősül – mondta Trey.
– És?
– Én vagyok a tanúja.
– Akkor az esküvő után megyünk.
– Koncertünk van.
– És? – Sed figyelmeztető pillantásától a legtöbb férfi megfutamodott
volna, de Trey csak bosszúsan megrázta a fejét.
– Dare letépi a farkamat, és megeteti a sakálokkal, ha kihagyjuk ezt a
fellépést – mondta Trey.
A Sinners volt Dare bandájának, az Exodus Endnek az előzenekara,
alig négy óra múlva a Las Vegas-i Mandalay Bayen.
Ericből kitört a nevetés. – Hol fog sakálokat találni?
– Az állatkertben. Honnan a francból tudnám? Ő Dare. Vannak
kapcsolatai.
Ha Treynek tényleg orvosra van szüksége, Brian nem akarta, hogy
bármilyen okból halogassa a kezelést. Még a várva várt esküvőjük miatt
sem, amit ő és Myrna két napja tervezgettek. – Myrna és én
elhalaszthatjuk…
– Nem megyek kórházba.
 – De igen, ha ráveszünk – mondta Sed.
– Jól vagyok. Basszus. Szálljatok le rólam.
– Szerintem menned kéne – mondta Brian. – Ha jól vagy, csak
megvizsgálnak és elengednek.
– Persze, miután öt órát vártam a sürgősségi várójában. – Trey
kicsomagolt egy cseresznyés nyalókát, és a szájába dugta. – Nem
megyek.
Brian hallotta, hogy nyílik a hálószoba ajtaja. A szíve a torkába ugrott.
Talpra ugrott, még mielőtt a menyasszony megjelent volna az ajtóban.
Gyönyörű fehér ruhájának testhezálló mellrésze a legcsábítóbb módon
nyomták össze a melleit, míg a ráncolt szoknya a derekát hihetetlenül
aprónak, a csípőjét pedig extra gömbölyűnek tüntette fel. Myrna a
mellkasa közepét eltakarta az egyik kecses kezével. A fény megtört az
ujján levő gyémánt eljegyzési gyűrűn. A gyűrűn, amit Brian néhány órája
húzott az ujjára. Ami azt bizonyította, hogy beleegyezett, hogy az övé
legyen. Amit sikerült elérni, hogy fogadjon el, annak ellenére, hogy a lány
tiltakozott az értéke miatt. A férfi büszke volt a kis győzelmére. A
gyémánt gigantikus volt. Azzal a kővel az ujján egy pasinak sem jutna
eszébe ráhajtani.
Myrna gesztenyebarna haja elegáns kontyba volt fogva, és néhány laza
tincs keretezte a gyönyörű arcát. A sminkje még jobban kiemelte
mogyoróbarna szemeit, a korallszínű rúzs pedig még a szokásosnál
csókolni valóbbá tette a puha, telt ajkait.
Lenyűgöző. A nője lenyűgöző volt. És az övé.
Habár Myrna fizikai szépségétől elállt Brian lélegzete, volt valami más,
ami még az arcánál és a testénél is jobban megrengette a világát. A
szerelem, a várakozás és a bizalom vegyes tekintet volt az, ami a lány
tágra nyílt szemeiben tükröződött, ahogy a folyosó végéről bámulta őt, és
teljesen kiakasztotta Briant.
 – Azt hiszem, kész vagyok – mondta, hangja remegett az érzelmektől.
Brian nem tudta tovább távol tartani tőle a kezét. Végigrobogott a
folyosón, és a karjaiba rántotta, az egész testét a sajátjához szorította.
– Még nem csókolhatsz meg – mondta levegő után kapkodva.
– Miért?
– Most rúzsoztam ki magam.
– Akkor újra meg kell tenned.
A lány elmosolyodott, és a férfi nyaka köré fonta a karját. – Benne
vagyok.
Brian lehajtotta a fejét, az ajka egy hajszálnyival megáll a lányé felett.
A szíve dübörgött a várakozástól, a farka pedig mocorogni kezdett a
combjánál. Egy pillanat múlva a lány szemei kipattantak. Brian figyelte,
ahogy a pupillái kitágulnak, amint a szemére fókuszál.
– Igazad van – suttogta. – Nem csókolhatlak meg.
– Miért nem?
– Először el akarlak venni feleségül.
– Akkor induljunk, mert már nagyon szeretném, ha megcsókolnál. És
mást is. – Az ujjai a fehér ingére siklottak, amire sikerült rábeszélnie,
hogy vegye fel. – Nagyon csinos vagy ebben az ingben. Le akarom
harapni a gombokat.
A szavai után már egyáltalán nem érezte olyan szar dolognak, hogy
felvette.
Brian megfogta a kezét, és hátrafelé elindult vele végig a busz
folyosóján a kijárat felé, maga után húzva a lányt. Még annyira sem tudta
levenni róla a szemét, hogy megnézze, hová lép. – Trey, remélem,
megtaláltad azokat a gyűrűket – mondta, ahogy elhaladt az ebédlőasztal
mellett.
– Megvannak. Hová megyünk?
– Az első esküvői kápolnába, amit találunk.
 – Nem férünk be mindannyian a Thurderbirdbe – mondta Eric.
– Majd téged és Jace-t bedugunk a csomagtartóba – tette hozzá Trey.
– Követünk titeket a motoromon – mondta Jace.
– Hol van a kalandvágyad? – kérdezte Trey, és átölelte Jace vállát.
– Az Ericcel egy csomagtartóban való utazást nem nevezném
kalandnak. Inkább rémálomnak.
– Hé – szólt Eric –, reggel fürödtem. – Megszagolta a hónalját. – És
eszembe jutott a dezodor is, te szerencsés faszfej.
Trey felnevetett.
Brian remélte, hogy nem lesz túl hosszú a ceremónia. Hatalmas volt
benne a késztetés, hogy letépje azt a ruhát Myrna gyönyörű testéről, és
felizgassa annyira, hogy leharapja a gombjait.
 5. fejezet

Fordította: Tony

Myrnának komolyan el kellett gondolkodnia, hogy vesz egy nagyobb

autót. A rózsaszín ’57-es Thunderbird nyitható tetejű kocsija nem volt
kényelmes négy személynek. A pokolba, még háromnak sem. Brian, Trey
és Sed egymáshoz szorulva ültek a fehér bőrülésen, Myrna pedig az
ölükben, és betakarta őket a ruhája hatalmas szoknyájával. A
szaténrétegek nem igazán illettek a brutális vegasi hőséghez. Még mindig
nem volt kétsége, hogy nem ő választotta a ruhát – a ruha választotta őt
–, így nem volt más választása, mint elfogadni, mint menyasszonyi
ruhát. Pokolba a kényelemmel és a praktikussággal. Hozzá fog menni a
kibaszott Brian Sinclair „Mester”-hez – nézete szerint a legnagyobb
gitároshoz, aki valaha élt. Elhatározta, hogy gyönyörű lesz akkor is, ha
hőgutát kap.
A kocsi lehúzódott az esküvői kápolna előtt, Jace Harley-ja dübörögve
követte. Amíg a sorban ültek, és várták, hogy rájuk kerüljön a sor, Myrna
az eljegyzési gyűrűjét babrálta. Megfogadta, hogy soha nem megy férjhez
még egyszer. Hogy került ebbe a csapdába? Ó, istenem, hogy gondolta?
Soha nem fog működni. Brian rocksztár, ő pedig egyetemi tanár. A
világaik a spektrum két ellentétes végén voltak. Hogyan tudják
megoldani, hogy együtt maradjanak, amikor olyan sok időt kell külön
tölteniük?
Brian keze betakarta az övét, és megszorította. A lány a szemébe
nézett, és a kétségei azonnal elpárologtak. Így szeretett bele. Pontosan
így. A férfi csodálatos volt, ő pedig szerencsés, hogy nem adta fel. És meg
fogják oldani, hogy működjön. Együtt. Ő sem fogja feladni, magukat,
soha.
– Min gondolkodsz?
– Lebuktam.
– Én pedig nem tudok felállni! – szólalt meg Eric Jace motorjának
hátuljáról, ami lustán terpeszkedett az autó utasoldalán.
– Eric, ugye nem kell betömnünk a szádat? – kérdezte Sed, és kinyúlt
az autóból, hogy megragadja. Eric még időben hőkölt hátra.
– Van szájpeckem – mondta Jace. – De a buszban maradt.
Ha Myrna nem szerette volna ezeket a srácokat fogadott családjaként,
már rég elagyabugyálta volna őket. – Srácok, a mai nap rólam szól –
mondta –, úgyhogy fogjátok be!
Brian kuncogott, és az ajkához emelte a lány kezét. Megcsókolta az
ujjperceit. – Ez az egyik ok, amiért tudtam, hogy el kell vennem téged
feleségül.
– Mert rosszindulatú vagyok?
– Mert nem viselkedsz úgy a bandatagokkal, mintha rocksztárok
lennének.
– Gonoszkodik velünk – mondta Trey.
– Állandóan – tette hozzá Sed.
– És én, egyedül, nagyon bírom – mondta Eric.
Az előttük levő autó elment, Brian pedig az ablakhoz húzódott. Jace az
autó mellé járt a motorral, és leállította a motorját. Elvis Presley
üdvözölte őket. Vagyis, egy egész jó hasonmás. Elvis lecsúsztatta a nagy,
fehér keretes napszemüvegét az orrán, és hatalmas mosolyt villantott.
– Szóval, öö, üdv a Rock Kápolnában, bébi.
– Illik hozzánk – mondta Trey.
– Megvannak a papírok, bébi? Kell az engedély, hogy hivatalos legyen.
 Brian Elvis kezébe nyomta a házassági engedélyt, amit reggel szereztek
be a hivatalban. – A legjobban elköltött hatvan dolcsi – mondta.
Miközben Elvis a házassági engedéllyel foglalatoskodott, Brian
felcsúszott a cabrio tetejére, így a lábai az első ülésen pihentek. Felhúzta
Myrnát is, hogy az ölében üljön, az egyik erős karját köré fonva. A szabad
kezével megfogta a kezét, szorosan tartotta. A lány a szemébe nézett, és
Brian bátorító mosolyától az egész világ megolvadt. Tényleg megtörténik.
Hozzámegy Brian Sinclairhez. A felesége lesz. Örökké. A mosolya olyan
szélesre húzódott, hogy már fájt az arca.
– Ez a férfi a te hunka-hunka lángoló szerelmed? – kérdezte Elvis.
Myrna felnevetett. – Mondhatjuk.
– Ez a nő felráz téged? – kérdezte Elvis.
Brian vigyorgott. – Igen.
Elvis a Love Me Tender egy egész elfogadható előadásába fogott. Sed
csatlakozott hozzá a második szólamban. Mire Elvis befejezte, az egész
banda teli torokból énekelt, még Brian is. Myrna nem tudta abbahagyni a
nevetést. Hány nő mondhatta el magáról, hogy Elvis és a Sinners együtt
szerenádozott neki az esküvője napján? Csak ő. És bármilyen kellemetlen
volt, a hajlandóságuk, hogy bolondot csináljanak magukból az ő
kedvéért, az egész világot jelentette a számára. A dal végén Myrna
megölelte Briant, és a fülébe súgta: – Istenem, annyira szeretlek… és a
hülye bandádat is.
A férfi kacagott. – Az jó, mert egy életre hozzánk vagy kötve.
És bár az ötlet egykor halálra rémítette volna, hirtelen egy emberélet
sem volt elég.
A lány felnézett Brian intenzív barna szemébe, a torka összeszorult az
érzelmektől, a szemét csípték a könnyek.
– Megvan a fogadalmad, amit el akarsz mondani a bébidnek? –
kérdezte Elvis.
 A szavak úgy gördültek le Myrna ajkairól, mint a ledőlő dominók. A
dolgok, amiket azóta félt megnevezni, érezni, mióta először találkozott
Briannel, most egy érzelemhullámban bontakoztak ki.
– Nem tudom, honnan tudtad jobban, mint én, hogy mire van
szükségem. Vagy miért nem mondtál le rólam. Nagy nagyon örülök, hogy
nem tetted. Akkor is szerettél, amikor én nem akartam, hogy
szeressenek. Felemeltél, amikor nem is tudtam, hogy lent vagyok. Annyit
mindent adtál nekem, és én ostoba voltam elfogadni, túlságosan féltem
rájönni, hogy szükségem van rád, és féltem elveszteni magam. Azt
hittem, hogy attól, hogy szeretlek, gyengévé válok. Most már tudom,
hogy a szerelem nem tesz gyengévé. Brian, erősebbé tesz. – A férfi kezét
a mellkasára tette, a kalapáló szíve fölé. – Tudom, hogy többször
megbántottalak, , és nem tudom, hogyan tegyen jóvá azon kívül, hogy
szívemből bízom benned, és úgy szeretlek, ahogy megérdemled. Ezt
fogadom. Fogadom, hogy szeretlek, és gyakran fogom mondani.
Fogadom, hogy melletted maradok, nem számít, mit hoz a jövő. Hiszek
benned. Bennünk. És azt is fogadom, hogy hű leszek – a szívem, az
elmém, a testem és a lelkem –, és soha nem csallak meg Seddel.
Brian felnevetett, és megérintette az arcát. – Soha?
– Soha. Csak téged akarlak. Csak rád van szükségem. Mindig.
Myrna Trey felé fordult, aki úgy tűnt, eléggé émelyeg. Nem tudta
eldönteni, hogy a fejsérülése, vagy a Briannek elmondott nyílt vallomása
miatt.
– A gyűrű? – nyújtotta a kezét Trey felé. A férfi a kezébe ejtette Brian
vastag platinakarikáját. Myrna megfogta Brian bal kezét, és a
gyűrűsujjára csúsztatta a gyűrűt. – Ezzel a gyűrűvel magamhoz kötlek,
mert nem vagyok hajlandó elereszteni.
Brian elvigyorodott, és elragadtatott tekintettel nézett fel az égre.
Hogyan tudna egy nő ellenállni egy olyan férfinak, aki ennyire el volt
ragadtatva szerelmének megnyilvánulásaitól? Brian évekkel ezelőtt
megnősülhetett volna. Myrna magában köszönetet mondott Sed
seggfejségéért, és hogy állandóan tönkretette Brian aktuális kapcsolatait.
Fura módon jött Sednek eggyel. Vagy hússzal. Remélhetőleg egy nap
majd viszonozhatja a szívességet, és segíthet neki megtalálni a nőt, aki
igazán boldoggá teszi – olyan boldoggá, mint amilyen ő volt Briannel.
Öregem, az lenne a nagy feladat.
Miközben a férfi szavaira várt, elnyomta magában a késztetést, hogy
átölelje Briant. Nem akarta elvonni a figyelmét. Hallania kellett, mi van a
szívében.
Brian megköszörülte a torkát, és Myrna állát bámulta. – Treynek igaza
volt. Le kellett volna írnom.
– Bárcsak hallgattál volna rám, mi? – mondta Trey.
– Csak mondd el, mit érzel, bébi – bátorította Myrna, Brian füle mögé
simította a haját, amíg fel nem nézett rá.
– Azt hiszem, jobb, ha megmutatom.
A lány lesütötte a szemét, hogy elrejtse a csalódottságát. Valószínűleg
az sem segített, hogy a négy bandatag szemtanúja volt, ahogy hangot
adott az érzelmeinek. Tudta, hogy a férfi szereti; ez elég volt neki. Akkor
is elmondhatja neki, amikor kettesben lesznek.
Brian az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen.
– Azt hittem, tudom, mi a szerelem, értem a mélységét, a fontosságát,
a szépségét, és a boldogságot vagy a szívfájdalmat, amit okozhat. – Fújt
egyet, egy kis bosszús hangot adott ki. – Még csak a közelében sem
jártam. Amikor rád nézek, ragyogást látok. Ismerem a tiszta boldogságot.
Minden más elhalványul ehhez képest. A gondolattól, hogy egyetlen
percig is nélküled kell élnem, belül szétszakadok. Épp amikor azt
gondolom, hogy annyira szeretlek, amennyire csak lehetséges, te még egy
kicsit jobban kinyitod a szíved, és a szerelmem kiterjed – növekszik – és
ki akar tölteni benned minden ürességet.
– A tiéd – suttogta a lány. És ez volt az oka annak, hogy örökké
szeretni tudta a férfit. Ez a pillanat nem a szerelmük végső kifejeződése
volt, ez csak a kezdet volt. Amíg tovább ápolták azt, ami közöttük volt,
addig a vonzalmuk fényesebben fog égni, magasabbra emeli őket,
közelebb hozza őket egymáshoz. Növekszik.
– Szeretlek, Myrna.
Elvette a gyűrűt Trey tenyeréből. A lány lehúzta a pár órával azelőtt
kapott eljegyzési gyűrűt, így fel tudta húzni a karikagyűrűt az ujjára.
– Ezzel a gyűrűvel feleségemmé fogadlak, és neked adom a szívemet.
Örökké.
Az ajkához emelte a kezét, és megcsókolta a gyűrűt, amit most
csúsztatott a helyére. A lánynak nem volt szüksége fizikai kötelékre. Nem
kellett egy darab papír, ami törvényesen összeköti őket. Még a tanúk
előtti szertartás sem kellett. Csak egy dologra volt szüksége – hogy tudja,
ez a szövetség szent és örök –, és ez a szerelmes pillantás volt Brian
jóképű arcán. Óvatosan visszahúzta az eljegyzési gyűrűt az ujjára – a
jegygyűrűt közel tartva a szívéhez –, hogy a drága holmi nehogy kiessen a
reszkető kezéből.
– Most pedig férjjé és feleséggé nyilvánítalak titeket – mondta Elvis
békebíró. – Azt mondom, öö, megcsókolhatod a gyönyörű menyasszonyt.
Myrna Brian nyaka köré fonta a karjait, gyengéden találkozott az
ajkuk, ami aztán gyorsan kielégíthetetlen szükséggé változott. Több volt
ebben a csókban, mint kölcsönös élvezet. A szerelmük fizikai kimutatása
volt. A lány engedte, hogy elragadják az érzelmek, nem tartott vissza
semmit, tudva, hogy ez a férfi képtelen lenne szándékosan tönkretenni
őt. Meg tudná tenni, de nem fogja. Teljesen megbízott benne. Ahogy az
utolsó védelme is elomlott, eltűnődött, miért érez győzelmet a
legyőzöttség helyett. Vesztett. Odaadta magát neki, és cserébe annyi
mindent nyert.
Ó, istenem, annyira szerette ezt a férfit, örökké tudta volna csókolni.
A fiúk gratuláltak nekik. Sed megveregette Brian hátát. Eric éljenzett.
Myrna tovább csókolta a férjét, amíg Brianen kívül mindenki
panaszkodni kezdett. Még az Elvis hasonmás is próbálta őket sürgetni. A
csók felemésztette, de nem a vágy miatt, bár a fizikai szikra még mindig
erős és igaz volt közte és Brian között, hanem a szerelem miatt. Ez ellen
küzdött? Mitől félt? Micsoda bolond volt? Közelebb húzta Briant, azt
kívánta, bárcsak fel tudna oldódni a testében, és eggyé válhatna vele.
Amikor végre szétváltak, a férje szemébe nézett és tudta, hogy a férfi
számít rá, hogy ő lesz a sziklája. A férfi élete nem volt könnyű. A
stabilitás, amire vágyott? Ő lehetett az. Meg tudta tenni. És a férfi
lehetett az, amit a nő olyan sokáig megtagadott magától.
 6. fejezet

Fordította: Tony

Brian lenézett a feleségére – a feleségére! –, ahogy elterült az ágyon a

turnébusz hálószobájában. Fehér ruhájának bő szoknyája csak hét centis
sarkú cipőjét és az egyik bokáját engedte látni. A mutatóujja a fogai
között és a csábító mosoly az ajkán mind azt mondta, hogy a tiéd vagyok.
A francba, ő volt a legszebb dolog, amit valaha látott. Jobbat érdemelt,
mint egy turnébuszon töltött nászéjszakát.
– Elmehetnénk egy szállodába – mondta. – Egy lakosztályba.
– Három óra múlva koncertetek lesz.
– És?
A nő kuncogott, amitől a golyói fájdalmasan összehúzódtak. – Ha
egyszer elkezdünk valamit, kedves férjem, nem fogjuk abbahagyni. Ami
biztos, hogy egy tizenötezer fős lázadást fog kirobbantani Las Vegas
utcáin, ha lemaradsz a fellépésedről.
– Mi van, ha én most akarom elkezdeni, asszony? Szarok a
következményekre.
– Gyere, feküdj mellém – mondta, és megpaskolta a matracot a formás
csípője mellett.
A fenébe, az a ruha legalább olyan szexi volt, mint amilyen gyönyörű.
Olyan, mintha kifejezetten neki készítették volna.
A férfi lerúgta a cipőjét, és felmászott mellé az ágyra. Myrna fürgén a
hátára fektette, buja melleit a mellkasának nyomta, és megcsókolta.
Elhúzódott, és lenézett a szemeibe. A férfi felemelte a kezét, és a
hüvelykujjával végigsimította az arcát. A lány mosolygott, aztán mellé
kucorodott, a vállára hajtotta a fejét, kezét a hasára fektette.
 – Hol fogunk élni? – kérdezte.
A gondolattól, hogy akár csak egy órára is el kell válniuk, a férfi
mellkasa összeszorult. – A nyarat végigcsinálod velünk a turnén, ugye?
– Igen, de az már csak hat hét. Utána meddig lesztek még úton?
– Majdnem Hálaadásig.
A lány belemarkolt Brian ropogós ingébe. – Egy napot sem akarok
nélküled élni, de még nem állok készen feladni a karrieremet.
– Azt nem is kérném tőled. Tudom, hogy szereted a munkádat.
– Egy részét – mondta, és a hangja bizonytalan volt. – Nem vagyok
benne biztos, hogy a nem szokványos gondolkodásmódomat valaha is
elfogadják majd a társaim.
– Mindig azon tűnődtem, miért specializálódtál az emberi
szexualitásra.
A lány felnevetett. – Komolyan?
– Csak kíváncsi vagyok. – Tudta, hogy Myrna nem szeret beszélni róla.
Nagyon óvatos volt az életének bizonyos részeivel kapcsolatban.
Különösen a múltjával.
– Mert szeretem a szexet. Az érzést. Hogy milyen hatással van az
emberekre. A csodálatos változatosságát. De ezt más biztos tudtad.
Ó, igen, határozottan tudta, hogy szereti a szexet, és minden
variációját. Soha nem találkozott még ilyen nővel, aki ennyire értékelte a
szexet, mint Myrna Evans. Öhm. Myrna Sinclair. Sinclair! A kezei a lány
tarkójára csúsztak, és közelebb húzták a mellkasához. Alig tudta elhinni,
hogy a felesége. Az övé.
– De ez többről szól, mint csak gyakorlati kísérletezésről. Szeretem
tanulmányozni, hogyan hat az emberekre – fizikailag, érzelmileg,
spirituálisan. Ez biológia. Pszichológia. Szociológia. Még nem mondtam
neked, de egyszer gitárriffeket használtunk az egyik osztályommal, és a
tanulóknak meg kellett vitatni, hogy a rockzene hogyan hat a szexuális
életre.
– Tényleg?
– Igen. És tudod, hogy melyik riffek keltették a legerősebb érzéki
válaszokat?
A férfi ráemelte a tekintetét.
– A tieid. A te játékod olyan, mint szex a húrokon.
Brian kuncogott. – Különösen, mióta te beléptél az életembe.
– Játszanod kellene valamikor az osztályomnak.
– Persze. Szeretném látni, hogy hol dolgozol.
– Valószínűleg önző dolog tőlem, de el tudod képzelni, hogy Kansas
Cityben élj velem, amikor nem vagy turnén?
– Van ez az album…
A lány felemelte az ujját, hogy elhallgattassa. – És aztán
elgondolkodok rajta, hogy ott hagyjam a teljes állásomat, hogy családot
alapítsak. De tényleg szeretnék még egy évig dolgozni. Izgatott vagyok a
groupie-projekt miatt, amin ezen a nyáron dolgoztam, de ideje
változtatni. Amint befejezem ezt a projektet, szeretnék valami mást
csinálni. – Közelebb bújt a férfi mellkasához. – Leginkább szeretnék egy
babát veled.
Brian szava döbbenten elállt, a tekintete elhomályosult. Jól hallotta?
Családot akar alapítani?
– Kivéve, ha te nem akarsz gyerekeket – mondta a lány, nyilvánvalóan
félreértve a döbbent csendet, ami az ötletét követte. – Tudom, hogy jó
apa lennél, Brian. Habár nehéz lenne gyereket nevelni, amikor annyit
vagy úton, de amilyen gyakran lehet, ott lennél. Tudom, hogy sok dolgot
kellene egyedül csinálnom, amikor nem vagy otthon, de már a gondolat
is, hogy gyereket csinálok veled, és magamban hordom, boldoggá tesz. –
Eltakarta a hasát a kezével, és félrebillentette a fejét, hogy felnézzen a
férfira. – Brian?
Gyereket csinálni Myrnával? Igen, kérlek. Azonnal készen állt rá. Egy
gyors mozdulattal fölé gurult, betakarta a testét az övével, és a gyönyörű
arcát a kezébe vette.
– Annyira boldoggá teszel, Myrna. Alig várom, hogy családot
alapítsunk. Kezdhetjük most rögtön?
Ragyogó mosoly öntötte el a lány arcát, de nem kezdte el azonnal
lehúzni a tablettáit a vécén. – Várnunk kellene néhány hónapot a
terhességgel. A legjobb az lenne, ha jövő májusban szülnék, amikor vége
az iskolaévnek. Több értelme lenne.
A férfi kuncogott. – Az én logikus kis szexprofesszorom. –
Megcsókolta. Őszintén szólva meg volt lepődve, hogy a lány ilyen
könnyen meghozta a döntést. Olyan, mintha a szerelmi vallomás
megváltoztatta volna az egész hozzáállását. Brian örült, hogy türelmes
volt vele, és nem erőltette túl hamar vagy túl erősen, és nem üldözte el.
Jó volt valami jó tenni, és jutalmat kapni érte. – Egy így tökéletes, bébi.
Szerintem jó ötlet. És szerintem most rögtön gyakorolnom kell a
gyerekcsinálást. Annyira szeretlek, hogy feláll a farkam.
Myrna felnevetett. – Édesem, nincs szükséged több gyakorlásra. Már
most a csúcson vagy.
– Akkor itt az ideje a következő menetnek.
Semmi esetre sem hagyta, hogy a Sinners koncert végéig várassa. El
kellett mélyítenie vele a kapcsolatát. El kellett vesznie benne. Csillapítani
az ágyéka sajgását. Ez a nő megpróbálja megölni őt.
– Hé, Myrna – szólt Eric az ajtó elől. – Megvan… gyertek ki!
Brianre mosolygott. – Éhes vagyok – mondta. – És te?
– Remélem, úgy érted, hogy szexre éhes.
– Én mindig szexre éhes vagyok. Szerinted kit vettél el ma?
 A férfi vigyorgott. – Téged. Téged vettelek el.
Amikor a kezei a lány meztelen vállának sima bőrén kezdtek
barangolni, az kifordult alóla, kimászott az ágyból, és kirángatta a férfi
teste alá szorult szoknyáját.
– Gyerünk – mondta. – A srácoknak meglepetésük van számodra.
– Ezért vagy még mindig a ruhádban? Arra vártál, hogy a fiúk valami
hülyeséget csináljanak. – Kényszerítette magát, hogy kiszálljon az
ágyból, a merevedése pokoli kényelmetlen volt a nadrágjában.
– Sokat dolgoztak azon, hogy ezt a meglepetést megszervezzék neked.
Velünk akarnak ünnepelni.
– Kurvára ki fogom nyírni őket. Nem akarok velük ünnepelni. Én veled
akarok ünnepelni.
– Hát, én velük fogok ünnepelni. Te itt maradhatsz egyedül, ha akarsz.
Átkozott nőszemély, pontosan tudta, hogyan vegye rá, hogy azt tegye,
amit ő akar. A lány kinyitotta az ajtót, Brian pedig meglátta Ericet a
folyosón, kezében egy díszes fehér tortával.
– Mit gondolsz? – kérdezte Eric Myrnától.
Brian csatlakozott hozzá az ajtóban. A négyzet alakú torta
cukormázára egy rózsaszín ’57-es Ford Thunderbirdöt nyomtattak. Az
autó csomagtartóján mázzal írt felirat: Frissen házasodott a zenekarral.
– Ó, nem – mondta Brian. – Ő csak velem házasodott össze.
– Ha hozzámész egy bandataghoz, mindig az egész bandához mész
hozzá – mondta Sed, mély hangja egy kicsit mogorva.
– Imádom, srácok! Tökéletes – mondta Myrna. – Együnk belőle.
Eric páváskodva letette a tortát az étkezőasztal közepére. – Mondta,
hogy imádni fogja – mondta Jace-nek, aki bokszban ült, és úgy nézett ki,
mint aki mindjárt kiugrik a bőréből. A fickónak nagy szüksége volt rá,
hogy végre megfektessék.
– Hol van Trey? – kérdezte Myrna.
 – Alszik.
– Alszik? – Myrna elhúzta a priccse függönyét. Trey magzatpózba
gömbölyödött a párnáján. Myrna lehajolt, és eltűrte a frufruját az
arcából. A fiú meg sem moccant. – Aggódom érte. Mennyi ideig volt
eszméletlen múlt éjjel?
– Talán néhány percet. – Hogy jobban rálásson Treyre, Sed közelebb
hajolt Myrnához.
Brian megfeszült. Kételkedett benne, hogy valaha is túlteszi magát az
ellenszenvén, hogy Sed a nője közelében legyen. Bízott Myrnában, de a
nők valamiért Sed egyetlen pillantásától elvesztették a bugyijukat. És
Brian tényként tudta, hogy pillanatnyilag Myrna nem viselt bugyit. Egyel
kevesebb védelmi vonal Sed, a Baszkinátorral szemben.
– Nem vihetnénk be a kórházba? – mondta Sed, megfeszítve hatalmas
bicepszét.
Brian elégedetten látta, hogy Myrnára nem volt hatással a lenyűgöző
látvány.
– Szerintem le tudom fogni, amíg odaérünk vele.
Trey szemei felpattantak, és undorodó pillantást vetett Sedre. –
Hallottam. Már megmondtam, hogy nem megyek kórházba. Csak egy
kicsit fáradt vagyok. Ez olyan nagy dolog? – Felült a priccsen, és azonnal
falfehér lett.
– Trey… - szólt Brian.
– Ne kezd te is!
Amikor Trey felállt, egy kicsit támolygott. Brian átkarolta, szabad kezét
végighúzta Trey tarkóján, ahol az a túlbuzgó seggfej kidobó az előző este
egy ütővel koponyán vágta.
– A duzzanat kicsit lejjebb ment tegnap este óta – mondta Brian. – De
még mindig van puklid.
– Látod, jól vagyok.
 – Trey, szerintem meg kellene nézetned. – Brian a legjobb barátja
szemébe nézett, hogy egyezzen bele.
Trey egy hosszú pillanat után lesütötte a szemét. – Jól vagyok. –
Elhajolt Brian mellett, és hirtelen felébredt, amikor kiszúrta, mit tett
Eric az asztalra. – Az egy torta?
– Epres töltelékkel – mondta Eric. – Nem volt cseresznyés.
Trey arca felragyogott. – Cseresznyéset kértél? Nekem?
– Myrna mondta – válaszolt Eric.
Trey a karjában vonta Myrnát. – Hé, bébi, hol voltál eddigi életemben?
Amikor hátradöntötte, majd visszahúzta a lányt, az felnevetett.
– Lássuk csak – mondta. – BFE, Missouri.
– Bárcsak tudnám, az hol van. – Trey magához szorította, és előre-
hátra hintázott vele.
– Egy szójaföld és egy elletőház között.
– Mi a fene az az elletőház?
– Ahol a kismalacok születnek.
Trey huncut képet vágott. Olyat, amivel általában bármit elért, amit
akart. – Cukin hangzik.
– De rossz szaga van. – Myrna közelebb bújt Treyhez. – De nekem jó
szagod van. Új arcszesz?
– Valami rajongó küldte. Ha tetszik, odaadom Briannek.
A látvány, ahogy Trey és Myrna megérintik és incselkednek egymással,
a legkevésbé sem tette Briant féltékennyé. Az igazat megvallva, még be is
indította nem is kicsit. Eltűnődött, hogy Myrna benne lenne-e egy újabb
édeshármasban. Tudta, hogy Trey benne lenne.
– Felvágjuk a tortát? – kérdezte Eric.
– A hagyomány szerint a menyasszony és a vőlegény vágják az első
szeletet, és megetetik egymást – mondta Jace.
 Myrna elengedte Treyt, és vigyorogva Brianhez fordult. – Igen, tényleg
ezt csinálják. Megetetik egymást. – Gonoszul felnevetett.
Brian felemelte a szemöldökét. Arra készül, hogy az orrára keni? – Ne
is gondolj rá, Myrna.
– Mire?
– Hogy belemártod a mellbimbódat a mázba. Nem leszek képes
levenni róluk a nyelvemet.
A lány szája tátva maradt.
Nem kétséges, hogy Eric elképzelte, hogy nézne ki a melleit borító
mázzal, mert elfordult, és többször beleverte a fejét a boksz mögötti
vékony falba.
Sed kihúzott egy fiókot, és Myrna kezébe nyomott egy kést. A lány
kézen fogta Briant, és a torta felé húzta. A kezüket összefogva,
belenyomták a kést a tortába, és levágtak egy szeletet maguknak. Brian
kezébe vette a szeletet, és adott Myrnának egy harapást. Aztán a lány
tette ugyanezt. Bármennyire is szeretett játszani vele, örült, hogy a lány
megengedte neki ezt a gyengéd romantikus pillanatot. Eléggé rá volt
kattanva az ilyesmire. Lenyelt egy falat sütit, és megcsókolta a lányt,
ajkainak édes íze újra feltüzelte. Miután a máz utolsó morzsáját is
lecsókolta ínycsiklandó ajkáról, elhúzódott.
– Szeretlek – mondta a lány, aztán felvillantotta a legördögibb
vigyorát. – De tartogasd a nyelvtechnikádat a mellbimbóimnak. –
Játékosan rácsapott a fenekére, aztán újra felemelte a kést, és a srácokra
mutatott. – Ki lesz a következő?
– Hogy érted? – kérdezte Eric.
– Hát, hozzámentem a bandához. Ez nem azt jelenti, hogy
mindnyájatokkal kell tortát ennem?
Brian vigyorgott, örült, hogy a felesége ilyen jól kijön a bandatagokkal.
Sok banda azért hullott szét, mert a házastárs nem értette a bandatagok
közötti kapcsolatot. Myrna értette. A fiúk pedig imádták. Nem is
kérhetett volna jobb helyzetet. Talán csak azt, hogy Myrna egyezzen bele,
hogy korlátlanul velük lesz a turnén. De ezt még nem kérte tőle. A
munkája fontos volt neki, és ezért a férfinek is. De ha hirtelen felvetné az
ötletet, hogy otthagyja a munkáját, nem tiltakozna. Még legalább hat
hetük van így is. Úgy tervezte, hogy minden pillanatot a karjaiban tölt. A
világ kénytelen lesz nélküle boldogulni.
– Én jövök! – Eric hosszú ujjait Myrna keze köré fonta, és segített neki
vágni egy szeletet.
A lány felemelte a szeletet, és Eric orrához érintette, egy fehér-
rózsaszín pöttyöt hagyva a hegyén. Amikor megetette a férfit, Brian
szinte látta, hogy Eric elolvad.
– Én is kapok csókot? – kérdezte Eric. Myrna felé hajolt csücsörítve,
de Brian az arcába csapott.
– Azok az ajkak az enyéim, Sticks! – mondta.
– A francba! – mondta Eric, de ő is vigyorgott.
– Te is szeretnél, Jace? – kérdezte Myrna.
– Én nem…
A lány megragadta Jace karját, és kihúzta a fülkéből. Mélyen
elvörösödve Jace segített Myrnának belenyomni a kést a tortába. amikor
a szájához emelte a szeletet, Myrna elmosolyodott. A fiú pedig a padlót
bámulta.
– Nem is volt olyan rossz, igaz? – kérdezte Myrna. – Ha továbbra is
ilyen cukin nézel, táncolnod is kell velem.
A fiú ráemelte a tekintetét, és nem nézett félre. Az a tény, hogy Myrna
válaszul elpirult, nem kerülte el Brian figyelmét. Jace olyan ritkán nézett
az ember szemébe, hogy amikor mégis megtette, az zavarba ejtő volt.
– Nem hiszem, hogy az jó ötlet – mondta. – Ma egy kicsit… fel vagyok
húzva.
 Eric hátba csapta. – Úgy érti, hogy kanos.
– Ez annál bonyolultabb – mondta Jace.
– Majd én táncolok veled, Myrna – szólt Eric. A nappaliban levő
hangrendszer felé vette az irányt.
Jace bocsánatkérőn Myrnára mosolygott, és eltűnt a fürdőszobában.
 7. fejezet

Fordította: SkyBright

Brian a felesége után ment, miközben a vér a lelkesen várakozó

farkába költözött. Tudta, hogy a nő előbb-utóbb engedni fog az iránta
érzett olthatatlan vágyának. Csak annak örült volna, hogy ez előbb
következett be, mint utóbb. Amikor kettesben voltak a hálószobában
Myrna a karjai közé feküdt.
– Be kell fejeznünk ezt a játszmát.
Arcát a lány hajához érintette, közelebb húzta magához, miközben
lágyan ringatóztak, arra a zenére, ami mindig kísérte a közelségét.
Amikor a keze odaért a hátán lévő cipzárhoz, ő nem tiltakozott. Addig
húzta lefelé a cipzárt, amíg csak a testük szorítása tartotta fenn a ruháját.
A férfi lassú, határozott mozdulatokkal simogatta a hátát, amíg a lány
annyira ellazult, hogy a férfi azt hitte, tócsává olvad a lábai előtt. Mivel
jobban szerette, ha a lány izgatott és fogékony, ezért a kezét
végigcsúsztatta az édes feneke vonalán. Ez megtette a hatását. A lány a
férfi nyakához dörzsölte az arcát, és lágy csókokkal ízlelgette az ott lévő
bőrt. Myrna kezei végigvándoroltak a hátán, majd lehajtotta a fejét, hogy
az inge felső gombját a fogaival próbálja meg kigombolni. Megrántotta,
de a gomb meg sem mozdult. Nem adta fel, kicsit oldalra hajtotta a fejét,
és az végre engedett. Kiköpte a gombot a szájából, és újra a férfi
mellkasához tapadt.
– Azt hiszem letört egy fogam – mondta, miközben végigfuttatta a
nyelvét a fogai ívén.
– Hadd nézzem!
 Mélyen megcsókolta, a nyelvével fedezte fel a száját. Felnyögött, és
mindkét kezével belekapaszkodott az ingébe. A gombjai talán
megakadályozzák a lányt abban, hogy leharapja őket, de az ügyes ujjait
nem gátolták meg, a nő mohón támadta a gombokat. A férfi inge
pillanatok alatt a földre került, majd követte az ő ruhája is. Hozzányomta
a férfi mellkasához a puha, meleg melleit, és elszakította az ajkát a
férfitól.
– A fenébe, tudtam, hogy nem szabad veled kettesben maradnom.
Összeráncolt szemöldökkel kérdezte meg: – Miért?
– Mert elkezdek itt kéjelegni, mint egy tüzes szuka. – Kicsatolta a férfi
övét, lehúzta a sliccét és mind a két kezét becsúsztatta a bokszerébe.
– És ez probléma?
Az, hogy a nő mindkét kezével végig simította a férfi farkának teljes
hosszát, nem úgy tűnt, mintha problémát okozna a férfinak.
– Igen, mert nem szeretném, hogy azt hidd, csak a tested miatt kellesz.
Tudnod kell, hogy többért szeretlek, mint az ágybeli képességeid.
– Tudom, Myrna.
– Tudod?
– Igen.
– Jó, mert nem tudok várni még egy percet.
Meglepetten nyögött fel, amikor a nő megfogta a karját, és átdobta az
ágyra. Lerántotta a nadrágját a térdéig, a hátára fektette, és
meglovagolta. Olyan szexin nézett ki úgy, hogy a combig érő harisnyáján
kívül nem viselt semmit. A szemében csillogó “bassz meg” kifejezéssel, az
önkontrolját a háttérbe küldve. Brian megragadta a hátsójánál fogva,
hogy a lány puncijához közelebb lehessen a farka. Myrna lefelé mozgott,
míg a férfi felfelé, boldogságban egyesültek.
– Óh! – zihált a nő, miközben a férfival tartott, aki leeresztette a
csípőjét.
 A feje hátracsuklott, Myrna csukott szemmel a férfi farkán ült, és úgy
mozgott, hogy minél mélyebben be tudja fogadni őt magába.
Nyöszörögve mélyesztette az ujjbegyeit a hasába. A férfi a selymes
melegbe temetkezve sajgott a vágytól. Elkezdett mozogni a csípőjével,
hogy mozgásra ösztönözze a Myrnát.
– Még mindig hallod a zenét, amikor szeretkezünk? – kérdezte a nő.
– Általában igen.
– Hogy érem el, hogy ez történjen?
– Nem tudom biztosan, de talán egy kicsit mozognod kellene.
Talán egy hüvelyknyit emelkedhetett fel, majd vissza, szent ég a
makkja körül nagyon szűknek érezte, ahogy a farkával teljesen
benyomult.
A férfi zihálva vette a levegőt, amíg Myrna megismételte ugyanazt a
mozdulatot újra és újra.
Éles kopogás hallatszott az ajtónál.
– Brian! – hallatszott Sed hangja. – Szükségünk van rád a stadionban.
Most!
– Micsoda? – morogta. – Nem érek rá! – kiabálta. – Tűnj el!
– Nagyon sajnálom, haver, de Dave mondta, hogy szükség van rád a
színpadon. Mondott valamit valamilyen konfigurációról, meg egy csomó
lenyűgöző elektronikai hangzású szót, amit nem értettem, és a veszélyt,
hogy a gitárod megsül, te meg áramütést kaphatsz.
– Mondd meg neki, hogy találja ki magától!
– Be kell mennem érted? – kiabálja Sed. – Mindig is meg akartam még
egyszer nézni Myrnát pucéran.
Brian dühösen felhördült. – Esküszöm kilépek ebből a kibaszott
bandából!
– Egy perc múlva ott lesz, Sed – mondta Myrna.
Felemelte a csípőjét, és Brian kiszabadult a testéből.
 – Uh! – zihált a férfi. – Nem, nélkülem is boldogulnak!
– Édesem! – mondta. – Semmi baj, fel kell készülnöd a koncertre.
Majd később folytatjuk. A zenéd fontos. Megértem.
– Ez nem oké. Most fontosabb, hogy veled legyek.
– Boldoggá tesz, hogy ezt mondod. – Lehunyta a szemét, és édesen
elmosolyodott.
Brian majdnem lenyelte a nyelvét. Myrna Evans, ööö, Sinclair nyíltan
bevallotta, hogy a szentimentális zagyvaságai boldoggá teszik őt? Óh,
Istenem, kizárt, hogy most bármi másra is gondolhasson, mint, hogy
szeretkezzen vele. Majdnem elérte őt, de Myrna kimászott az ágyból.
– Majd a színfalak mögött találkozunk – mondta, majd a szekrényhez
ment, hogy kirángathassa az egyik kosztümszoknyáját. A díszes
tengerészkéket választotta, meg a rózsaszín toppot. Brian felnyögött.
Nagyon is tudta, hogy mit művel vele, ha konzervatív öltözékben látja, és
mennyire szerette tudni, hogy mit visel alatta.
Ma este nem volt más alatta, csak combig érő harisnya. Kegyelem. A
lány áthúzta a fején a selymes felsőt, és az anyag rátapadt a merev és
csupasz mellbimbóira. Istenem, ma este sem fog melltartót viselni?
Bassza meg! Bassza meg, a pokolba. Nem tudta volna ezzel a tudattal
végigcsinálni a koncertet. Myrna szoknyája gyorsan eltakarta a szexi
fenekét, majd felvette a blézerét.
– Öltözz fel, baby! – mondta gyengéden. – Majd elkaplak a színfalak
mögött.
– Igen hallottalak, már az első alkalommal is. – Kikelt az ágyból, és
felhúzta az alsónadrágot.
– De nem hiszem, hogy megértetted, hogy ez azt jelenti, amint
elkaplak, eszméletlenre duglak.
Myrna olyan köntörfalazás nélkül ejtette le a bombát, mintha csak azt
mondaná, hogy padlizsánt vacsoráznak.
 Belebújt egy pár centis magassarkú cipőbe, hátrapillantás nélkül
hagyta ott Briant a szobában, aki nyitott szájjal és álló farokkal nézett
utána. Közben elképzelte, ahogy eszméletlenül megdugják. Amikor végre
eszébe jutott, hogy neki zenekari szarságokkal kellene foglalkoznia,
magára húzta a szűk fekete pólót, amit aznap este a színpadon akart
viselni. A farmert már nehezen gombolta be a merev farkán. A
nehézséget nem az okozta, hogy Myrna nedvességét még most is érezte a
farkán, hanem az, hogy ez eszébe juttatta, hogy milyen szűk is volt a
puncija, ahogy körül ölelte a farkát. Tehát az ő hibája volt, hogy a farka
folyamatosan merev volt, ami megnehezítette, hogy felhúzza a sliccét. Ez
egy hideg ülő fürdőért kiáltott a mosdónál, szegény farkával nem így
kéne bánni. Jobb lesz, ha Myrna gyorsan kárpótolja a férfit, minél
hamarabb.
Tíz perccel később Brian megtalálta a Sinners hangmérnökét, Dave-et,
aki az arénában a színfalak mögött káromkodott. Amikor meglátta
Briant, úgy nézett rá, mintha hirtelen egy angyalt látott volna leszállni az
égből. Brian kezébe nyomtak egy gitárt, és majd egy órát próbálták Dave-
vel kijavítani valamilyen visszacsatolási hibát, ami Brian szerint csak
kitalált volt. Egyáltalán nem hallotta, még ha létezett is a probléma,
szerinte egy roadie is ugyan úgy meg tudta volna csinálni a pengetést,
majd az igazítást és még több pengetést.
– Senki sem csinálja olyan jól, mint te – mondta Dave, amikor Brian
kezdett ideges lenni, és megpróbálta egy mohikán frizurás roadie-ra,
Jake-re testálni a feladatot.
Amikor Dave végül elégedett volt, hogy a nem létező bajt sikerült
elhárítani, elengedte Briant, és elkezdett szívrohamot kapni Eric egyik
rosszul hangzó basszusdobja miatt. Dave általában nem volt ennyire
feszült, így az izgatottságának biztos köze volt ahhoz, hogy az Exodus
End legendás hangmérnöke, Mad Dog McFarley társaságában volt. A
fickó úgy nézett ki, mint egy riadt bulldog, de az élő show lekeverésében
verhetetlen volt. Dave folyton Mad Dog keverőpultja körül mozgott, és a
válla felett kukucskált át, mintha szigorúan bizalmas dokumentumokat
próbálna kilesni egy beültetett szemkamerával. Brian megrázta a fejét
abban bízva, hogy a fickó a show alatt összeszedi magát. Az öltöző felé
vette az irányt, és remélte, hogy Myrna hamarosan “elkapja”. Nem tudott
másra gondolni, csak arra, hogy elveszik benne úgy 20-30 órára. Ahogy
elhaladt az ajtó mellett, egy kecses kéz megragadta, és behúzta a
pólójánál fogva a sötét szekrénybe. Megtalálta a sötétben a szája, a
meztelen testét pedig hozzá préselte Brianhez. Megragadta a lány
csupasz fenekét, mielőtt ráébredt volna, hogy több dolog sincsen
rendben. Pontosabban az, hogy a feneke rossz helyen van, több centivel
lejjebb, mint kellene, és nem volt olyan íze sem, mint Myrnának. Nem
Myrna volt az. Ellökte magától a testét, hogy ki tudjon menekülni a
szekrényből. A nő meglehetősen erős volt, ahogy mindkét karjával
átkarolta a derekát és visszarántotta az ajtóból.
– Ne utasíts vissza, Sinclair mester. Nagyon akarlak téged.
– Engedj el! – próbálta a nő vasmarkát a derekáról leszedni.
– Csak engedd meg, hogy leszopjalak, kérlek!
A lány szűkölő hangjától még a hideg is kirázta a férfit. – Azt
mondtam, engedj el! Nem akarok durván bánni veled.
A nőnek valahogy sikerült kicsatolnia az öv csatját. Brian az egyik
kezével az ágyékát takarta, a másikkal pedig próbálta távol tartani a nőt.
Az torokhangú kacagást hallatott. – Azt akarom, hogy durván bánj
velem. Hagyj nyomokat a bőrömön, bassz meg olyan keményen, hogy
még holnap reggel is érezzem magamon.
A nő megragadta a seggét, ettől a golyói megkíséreltek a hasába
vándorolni. Ebben a csábítási kísérletben nem volt semmi, ami felizgatta
volna. Briannek sikerült újra a kilincsre tennie a kezét, és kinyitnia az
ajtót. Tekintetét a padlóra szegezte, de a tér nem volt üres. Bárhol
felismerte volna azokat a magassarkú cipőket.
– Myrna! – kapkodta a levegőt, miközben a gyomrában egy hideg
érzés kezdett növekedni. A fejét automatikusan felszegte: – Ez nem az,
aminek látszik.
– Tehát nincs egy meztelen nő a hátad mögött, aki az ágyékodra
tapasztja a kezét? Nem egy sötét szekrényből jössz ki kicsatolt övvel?
– Nem! – tagadta a férfi.
– Nem vagyok vak, Brian!
– Úgy értem igen, de….
– És hülye sem vagyok – tette hozzá.
Kényszerítette a tekintetét, hogy tartsa fogva az övét, de Myrna a
mögötte lévő nőt figyelte.
– Vedd le a mocskos kezedet a férjemről. – mondta.
Megalkuvást nem tűrő hangjától felállt Brian tarkóján a szőr.
– A férjed? – zihálta a nő.
– Igen, a férjem. Az enyém. Menj a francba tőle.
– Nem tudtam... Mikor is… Honnan is kellett volna… Csak hadd
vegyem fel a ruháimat.
A nő eltávolodott Brian közeléből, a férfi kilépett a szekrényből a nő
pedig becsukta az ajtót.
– Igazából, Myrna, én ki akartam szabadulni a karjai közül. Kizárt,
hogy bármit is csináljak vele. Csak megragadott, amikor elmentem az
ajtó előtt.
– Hiszek neked.
– Soha nem tenném tönkre, ami köztünk van, pláne nem egy ilyen
hülyeséggel.
– Brian, hiszek neked, nyugodj meg.
Myrna a karjai közé simult.
 – Tényleg? – Megnyugodva simult hozzá ő is.
– Persze! Van okom rá, hogy ne tegyem?
– Nem! Csakis téged akarlak. – Pont most táncoltak egy olyan dalra,
aminek ez volt a szövege. A nő el is hitte, hogy a férfi komolyan gondolja,
amit mondott.
Felemelte a kezét, hogy megsimogathassa Brian arcát. – Én pontosan
ugyanígy érzek.
A férfi megcsókolta a nőt, miközben a lelkét feldobta az öröm.
Az ajtó kinyílt mögöttük, a meztelen csaj, aki most már valamennyire
fel volt öltözve, eliszkolt mellettük. Még mindig őt csókolva Myrna
bement Briannel a most már üres szekrénybe, és becsukta az ajtaját.
– Meg kell köszönnöm a groupie-nak, hogy megmutatta ezt a helyet –
mondta Myrna. – Pont azon gondolkodtam, hogy hol tudnánk egyedül
maradni a színfalak mögött. Egy mosdófülkére gondoltam, de a
legutóbbi alkalom nem végződött túl jól.
Brian nevetett.
– Jól végződött a számomra. – Újra nevetett, és szorosan megölelte a
lányt. – De nem volt szerencsés a szerencsekalapom számára.
– Vagy Ericnek.
– Minden egyes alkalommal, amikor felveszi, vissza kell fognom a
nevetést.
– Sok a beszéd. Több kielégítő csókot szeretnék.
A lány a férfi vállába kapaszkodott. A sötétben a csókja a férfi állán
landolt, és onnan vitte fel a puszikat egészen a szájáig, ahol mély
csókokkal kényeztették egymást. Ahogy belelendültek, egyre jobban
lehetett érezni a kókuszt, szex és Myrna illatát, ami elnyomta a sok
fertőtlenítő szagot, ami a szekrény hátuljából jött. A lány megcsípte Brian
alsó ajkát, a vágy forrón és súlyosan csapódott a gyomrába. Kezét a lány
fenekére rakta – ami pontosan a megfelelő helyen volt, hála istennek –
, és a medencéjét a duzzadó farkához dörzsölte. Éppen csak lenyugtatta a
farkát, de most istenre esküdött, Myrna nem hagyhatja kielégítetlenül,
mert azt már nem bírná ki.
– Mennyi időnk van, mielőtt a színpadra kellene menned? – kérdezte,
miközben levegőért kapkodott.
Türelmetlenül rángatta a férfi haját – ez általában azt jelentette, hogy
gyorsan benne kell lenni. Ez volt az egyik kedvenc jele. De csak azután,
amikor közel van már az orgazmushoz, és mélyen a torka hátsó részéből
jön a ziháló nyögés.
– Nem vagyok benne biztos, talán 20 perc.
– Kellőképpen felizgultál?
– Igen, mindig készen állok rád. – Azt kívánva, bárcsak láthatná őt.
Leolvasni az arckifejezését. A szekrényben egyáltalán nem volt fény, alig
tudta kivenni az ajtó alatti hajszálnyi rést.
– Mondd el, hogy mit akarsz velem csinálni? – suttogta a lány,
miközben újra a szájába vette az alsó ajkát és megrángatta, amíg ki nem
szabadult a fogai közül. Kicsit ingerlékeny volt Myrna, ugye?
– Le akarom engedni a hajad – mondta, és mindkét kezét felcsúsztatta
a hátán, hogy még jobban magához húzhassa. Valahogy az, hogy a lány
konzervatív szoknyát viselt, mindig is beindította. Talán, mert ő volt az
egyetlen lány, akit kosztümben ismert meg.
– Ennyi? – suttogta.
– Le akarom engedni a hajad, hogy a csuklóm köré tudjam tekerni,
amíg hátulról teszlek magamévá.
Elakadt a lélegzete.
– Nedves vagy?
– Jó úton járok.
Megtalálta a lány tarkójánál a csatot, és leengedte a haját. A lány haja a
vállai köré hullott eltakarva a kezét. Óvatosan az egyik kezébe vette és az
ökle köré tekerte, hogy egyenletesen tudja majd húzni, kevés
fájdalommal. Kicsit megrántotta, Myrna pedig zihált.
– Fájt? – kérdezte Brian, és a szíve hevesen dobbant. Nem ez lett volna
a szándéka, nem akart fájdalmat okozni.
– N… nem! Bassz meg, Brian!
– Húzd fel a szoknyád a derekad fölé.
A lány kicsit hátrébb húzódott, a férfi hallotta ruháját zizegni.
Meghúzta a haját még egyszer, majd lejjebb engedte a kezét, hogy
megbizonyosodjon róla, hogy a lány engedelmeskedik-e neki. Megtalálta
a lány csupasz fenekének a bőrét.
– Érintsd meg a puncidat.
– Te csináld! – mondta Myrna.
A férfi erősebben húzta meg a haját.
– Most én irányítok, ne hagyd ezt figyelmen kívül. Tedd az ujjaidat a
puncidba, és mondd el nekem, hogy mennyire vagy nedves.
Myrna a kezével végigsimított a sliccén, miközben mozdult, hogy
teljesítse a férfi kérését. Összeszorította a fogait, hogy ne mutassa ki,
hogy mennyire be van indulva. Azt kellett hinnie Myrnának, hogy itt ő
irányít. Még jó, hogy sötét volt, így nem láthatta a lány az arckifejezését,
tudta, hogy az elárulná a mély vágyakozását. Ahogy hallotta, hogy a
nedves puncija elnyeli az ujjait, a hasa megfeszült a szükségtől.
– Nedves vagy? – kérdezte durván.
– I… igen.
– Csöpög a nedved a combod belsejéről?
– Majdnem.
– Masszírozd magad addig, amíg ez meg nem történik. Azt akarom,
hogy a puncid forró és nedves legyen, mielőtt megbaszom.
– Brian? – könyörgött.
A férfi megszorította a haját. – Csináld!
 A nő ujjainak gyors simogatásától a hangjaitól másodpercek alatt
megfájdultak a golyói.
– Ez az baby, készülj fel rám.
Elengedte a lány haját, hogy ki tudja gombolni a nadrágját, amit a
térdéig lerántott. A farka lüktetett az izgalomtól, amint kiszabadította.
Myrna felnyögött a közelgő orgazmus miatt.
– Most már nedves vagy?
– Igen… Óh, istenem, igen. Mindjárt…
A férfi egy nagyot csapott a fenekére.
– Mondtam, hogy elélvezhetsz? Nem élvezhetsz el, addig legalább is
nem, amíg benned nem leszek. Megértetted?
– I… Igen! – zihálta.
A sötétben újra megszorította a lány haját. A másik kezével megkereste
a kezét, ami még mindig a punciját dolgozta. És a csiklójára irányította.
– Dörzsöld azt a mohó csiklódat, miközben megduglak. Ne hagyd
abba, amíg el nem élvezek. Nem érdekel, hogy hányszor élvezel addig,
csak dörzsöld tovább.
– Nem tudom, hogy mi ütött beléd, Brian – suttogta Myrna.
Brian hezitált. Talán túlságosan főnökösködött. Lazított a lány hajának
markolásán.
– Nem tudom, hogy mi ütött beléd – ismételte meg –, de tetszik.
Megrántotta a haját. – Akarod, hogy megdugjalak?
– Igen, azt akarom, hogy megbassz.
– Akkor jobban teszed, ha úgy dörzsölöd a csiklód, ahogyan mondtam.
– És ha nem?
Lecsúsztatta a kezét a fenekére, majd megint rácsapott. A lány egész
teste megfeszült és megrezzent.
– Akkor elverem a seggedet.
 – Óh, istenem! – mondta zihálva. – Ha több időnk lenne, akkor még
többet vitatkoznék – suttogta. – Legközelebb.
És rengeteg alkalom lesz a legközelebbre. Egy egész életre elegendő.
Felnyögött, ahogy elkezdett a csiklóján dolgozni. – Mindent
megteszek, amit mondasz, Sinclair mester.
– Jó! – mormolta a férfi a lánynak. – Masszírozd gyorsabban és
erősebben. Ne csak kényeztesd. Élvezz el!
A kezével vezette be a farkát a lány forró nyílásába. Lassan nyomult
előre, hogy a lány nedve benedvesítse a farkát. Intenzív gyönyörhullám
cikázott át rajta, ahogy egy erőteljes lökéssel tövig benne volt. Myrna
felsikoltott, a puncija görcsösen szorította a farkát, miközben elélvezett.
– Ne hagyd abba a masszírozást, mert elélveztél – mondta Brian.
A lány olyan hangossá vált, hogy Brian azon sem lepődött volna meg,
ha valaki kinyitja a szekrényajtót, csak hogy utánanézzen, mi ez a zaj. De
nem akarta, hogy a lány csendben legyen, azt akarta, hogy sikítsa a nevét.
Brian kemény és gyors lökésekkel ostromolta a lányt, egyik kezével a
haját markolászta, a másikkal pedig a csípőjénél fogva próbálta minden
lökésnél közel húzni magához. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer
még ilyen keményen fogja megdugni a feleségét a színfalak mögötti
takarítószeres szekrényben. Rózsaszirmokat képzelt el egy fürdőkádban,
gyengéd érintéseket, csókokat, amik órákig tartanak. De így megdugni a
nőt gyors felszabadulást hoz neki, amire ma este szüksége van. Ki kellett
vernie a fejéből a lány iránti elsöprő vágyát, mielőtt kilép a színpadra.
Később, aznap este, ahogyan megérdemli, kincsként fogja megbecsülni
őt. De egyelőre megelégedett azzal, hogy a testében növekedett a vágy, és
élvezte, ahogy végig száguld az érzés az egész testén. Diadalmasan
felkiáltott, amikor elélvezett, a boldogság átjárta az egész testét, ahogy a
magját a nő testébe pumpálta. A férfi mindkét kezét a lány köré fonta, és
felhúzta, hogy a mellkasához szorítsa. Ajkaival végigsimított a lány
selymes haján.
– Gyönyörű vagy.
Myrna felnevetett. – Túl sötét van ahhoz, hogy ezt tudhasd.
– Csak tudom!
– Most már szerinted végig tudod csinálni a koncertedet?
– Nem nagyon. Nem.
Magához szorította a lányt, és elkezdte morzsolgatni a csupasz
mellbimbóját a selyem felsője alatt, egészen addig, míg Brian lélegzete el
nem állt. Amikor már azt hitte, hogy képes lesz egy ideig anélkül is
létezni, hogy elvesszen a lány testében, sajnálkozó összerezzenéssel
szabadult ki a testéből. Myrna megfordult, hogy szemben legyenek
egymással, a melleit hozzányomva Brian mellkasához.
– Megyek, rendbeszedem magam. – Megcsókolta a férfi állát. – És
foglalok egy szállodai szobát. – Megcsókolta az arcát. – Csomagolj össze
magadnak pár holmit, de ruhákat ne. – Majd a szája következett. – Nem
akarlak látni egészen a fellépésed végéig.
– Utána pedig 2 napig nem akarok mást látni, csak téged.
Myrna otthagyta őt a sötét szekrényben. Brian túlságosan kapkodta
még a levegőt ahhoz, hogy kövese.
Amikor Briannek végül sikerült kijutnia a szekrényből a színfalak
mögé, valaki egy kitárt nyomott a kezébe. A pántját a feje fölé emelte, és
a helyére tette a gitárt. A közönség már üvöltött az izgalomtól. A
zenekara kicsit rosszul nézett ki a tegnap este után, de így is készen
álltak, hogy a színpadra léphessenek. Őt pedig túlságosan lekötötte a
menyasszonya körüli dolgok, hogy a szokásos fellépés előtti
aggodalomtól szenvedjen. Csak fel akart lépni a színpadra, ott
megrengetni a tetőt, majd visszatérni a feleségéhez.
– Végre befejezted Myrna megdugását? – kérdezte Trey.
 Brian elvigyorodott. – Még messze nem. Az igazi nászút 46 perc múlva
kezdődik.
Trey megbotlott a legalsó lépcsőfokon, ahogy haladt a színpadra. Brian
azt kívánta, bárcsak egyszerűen csak bemenne a kibaszott kórházba, és
túl lenne rajta, de tudta, hogy Trey miért utálta a kórházakat – túl sok
órát töltött bennük, amikor az apja rezidens volt. De ez nem mentette fel
az alól, hogy ha szüksége volt kórházi ellátásra, akkor kérjen orvosi
segítséget.
Brian megfogta az egyik karjánál fogva, hogy segítsen neki felmászni a
lépcsőn.
– Biztos, hogy jól vagy haver?
– Mintha érdekelne. – Trey kitépte a karját Brian szorításából, és a
jobb oldali színpadi bejárathoz trappolt.
Brian megrázta a fejét. – Megérdemelné, hogy kiderüljön, hogy valami
komoly dologról van szó – morogta magában.
 8. fejezet

Fordította: SkyBright

A Venetian pazar előcsarnoka nem versenyezhetett Myrna figyelméért,

mert ő csak a férjére koncentrált. Briannek a bal szeme alatt még mindig
meg volt zúzódva, volt ott egy szemceruza folt. Fekete pólója nedves volt
az izzadságtól, a haja pedig csomóban tapadt az arcára és a nyakára az
izzadságtól. Igen… melege volt. Bár a férfi biztosította, hogy ez volt a
legrosszabb koncertje a Sinnersnek, a lány mégis azt kívánta, bárcsak
láthatta volna őt a színpadon. Myrnát semmi sem izgatta volna fel
jobban, ha láthatta volna, ahogy ez a férfi 15 ezer rajongót elkápráztat a
tehetséges ujjaival. Kivéve, amikor azok a tehetséges kezek csak őt
kényeztetik.
– A királyi lakosztály a 35. emeleten van. – mondta a szálloda
recepciósa, és odaadta a mágneskártyát.
– Biztos akarok lenni abban, hogy értjük egymást – mondta Brian –
Semmilyen körülmények között ne zavarjanak. Nem érdekel, ha a hotel
lángokban áll. Vagy ha a kibaszott elnök akar velem valami miatt
beszélni. Ne! Zavarjanak! Értette?
A vonzó olajbogyó barna bőrű férfi tágra nyílt szemmel nagyot nyelt és
bólintott. – Értettem, Mr. Sinclair.
– Felküldték már a szobaszervizes rendelésemet? Már akkor leadtam,
amikor lefoglaltam a szobát – kérdezte Myrna.
– Megnézem, hogy biztosak legyünk benne – mondta a recepciós.
Brian nem várta meg a megerősítést, megfogta a kulcskártyát és
Myrna kezét, hogy menjenek a lift felé. – Nincs szükségem
szobaszervízre – mondta Brian. – A feleségemre van csak szükségem. –
Felemelte a lány kezét, és megcsókolta. – Órákig megszakítás nélkül.
– Az egész éjszaka előttünk áll. És holnap is egész nap – mondta a
lány.
– Remélem nem tervezted, hogy aludni fogsz.
A lány elvigyorodott, és megrázta a fejét.
Mivel a szálloda olyan hatalmas volt, hogy eltartott egy darabig, mire
megtalálták a megfelelő liftet.
Myrna látta, hogy Brian csalódott a késlekedés miatt. – Nyugi,
édesem.
– Nem egészen így képzeltem el az esküvőm napját. Azt akartam, hogy
különleges legyen neked, és az egyik félbeszakítás jött a másik után.
– Különleges volt nekem.
A nő rámosolygott, de a férfi nem tűnt túl meggyőzöttnek. Amikor a
lift ajtók kinyíltak, Myrna örült, hogy üres volt. Brian bevezette a lányt,
letette a bőröndjeit, mielőtt megnyomta az emeletük gombját.
Briannek lazítani kellett, és abbahagynia az aggódást olyan dolgok
miatt, amire nem volt ráhatása. És a férfi szerencséjére a lány tudta, hogy
hogyan felejtesse el vele a problémákat. Megragadta a férfi haját két
kézzel és megcsókolta, keményen.
– Totálisan beindulok magától, Sinclair mester – mondta belenézve
azokba az intenzív barna szemekbe. Myrna tudta, hogy nem szereti, ha a
művész nevén hívja, de ki akarta élni a rocksztár férj fantáziáját, mielőtt
elkezd élni egy másik álmot, a színpadi személyisége mögött rejlő
fantasztikus férfival.
– Tehetek érted valamit, az én szexistenemért? Bármit. Én vagyok az
első számú rajongód.
Brian kuncogott, és mindkét kezével átölelte. – Ne hívj Sinclair
mesternek, ez az, amit tudsz tenni értem.
 Úgy tűnt, hogy amikor keményen döngette a lányt, nem zavarta ez a
titulus, és a haját húzta egy sötét szekrényben.
– Ez az egyetlen dolog, amit tehetek érted? – Myrna megkerülte a
testét, és a hasa aljánál hátulról beleakasztotta az ujjait a nadrág
derekába. – Mert nagyon szeretnék a kedvében járni, Sinclair mester.
Egyik kezével mélyen benyúlt a nadrágjába, hogy megfoghassa a
farkát, és a hasa felé állította. Félkeményen álló farka éppen hogy kibújt
az alacsonyan lógó farmer alól. Ahogy a nő tovább simogatta, a farok
centiről centire egyre jobban kilátszott a nadrágból, egyre keményebben.
A férfi feje visszahanyatlott a lányéhoz.
– A golyóidat akarom szopogatni, miközben te kivered magadnak –
suttogta a fülébe. – Elhoztam az análdugódat és egy farok gyűrűt, a
bőröndben vannak.
– A vibrálósat?
– Igen. Meg akarlak lovagolni, nagyon keményen. El akarok élvezni
újra és újra, míg a nedvem el nem lepi a zacskódat.
– Óh, Istenem Myrna. Szeretem, amikor mocskos dolgokat mondasz
nekem a liftben. Vagy bárhol máshol.
– Valaki bejöhet és meglátja, ahogy a Szörnyeteggel játszom. Ez
felizgat téged?
– Igen. Remélem, hogy valaki látja, hogy kurvára felizgatsz.
– Fel-le utazhatunk, amíg nem jön valaki – mondta, miközben még
mindig az érzékeny részét simogatta a farkának.
– Lehetnék én az a valaki, aki jön a liftben?
A lány nevetett, miközben a kezét a nadrág varrásához tette, a férfi
farkát a hasához nyomta. – Ha én lehetek az, aki fel-le lovagol. – Amikor
a férfi előváladéka kezdett megjelenni, Myrna gyengéden az ujjaival
körkörös mozdulatokkal elkente a farka végén.
 – Ha figyelembe vesszük a mai nap eseményeit, biztosan
letartóztatnának közszeméremsértésért, és az egész nászutamat a
börtönben tölthetném, Nagy Bart szajhájaként.
– Nem hagynám, hogy az megtörténjen. Én vagyok az egyetlen, aki
seggbe baszhat téged ma este, Sinclair mester.
A farka megremegett a kezei között, csak nem felizgatta a gondolat?
Érdekes.
– Valaki valaha csinálta már neked?
– N… nem – mondta lélegzetvisszafojtva.
– Még Trey sem? – Tényleg szüksége volt erre a megerősítésre.
Brian megrázta a fejét. – Nem. És te? Basztál már meg férfit?
– Nem – mondta a nő. – De mindig is ki akartam próbálni.
– Tudod, hogy én mindent kétszer próbálok ki, de veled? Háromszor.
És ez volt a sok ok közül az egyik, ami miatt szerette. A legtöbb srác
csak beszélt, de ha túl perverz voltál, akkor meghátráltak. Brian soha
sem riadt vissza a szexuális élménytől, és sose éreztette vele, hogy
kurvának tartja, amiért feszegeti a határokat. Amikor a lift ajtaja kinyílt,
csak néztek a folyosóra arra számítva, hogy valaki belép és meglátja,
hogy milyen pajkosak. Vártak. Brian megnyomta a gombot, hogy az ajtó
ne csukódjon be. Senki sem jött. Myrna felsóhajtott. Csalódott
pillantásokat váltottak egymással.
– Le szeretnél menni, hogy újra megpróbáljuk? – kérdezte a nő.
– Le akarok menni, de ahhoz nem lesz szükségünk a liftre.
– Teljesen le fogom borotválni ma este a puncimat, hogy minden
centiméterét megehesd, nyalhasd, szopogathasd kívül és belül.
Szeretnéd? – Mert a nő azonnal akarta.
A férfi szenvedő hangot hallatott, majd kezével eltakarta a kilógó
farkát, hogy elrejtse, mielőtt kiszaladt a liftből.
 – Bőrönd! – tiltakozott a nő. A perverz szórakozás egész arzenálját
csomagolta bele.
Brian visszatért a bőröndért, ránézett a kulcskártyára a kezében, majd
a bőröndre a földön, utána a lány kezére, amit szorított a másik kezével.
– Nincs elég kezem. – panaszkodott.
Myrna óvatosan berakta a farkát vissza a nadrágjába, és arrébb lépett.
– Most már van.
– Ez volt a kedvenc helye a kezemnek. – Felkapta a bőröndöt.
A nő nevetett, és végig húzta a folyosón a szobájuk felé.
Amikor megpróbálta a férfi kinyitni az ajtót, a fény még mindig piros
maradt. Ellenőrizte a szoba számot. – Ez a mi szobánk.
Egy takarítós kocsi zörgését lehetett hallani, ami feléjük tartott. Myrna
rámosolygott, mert megjött a szobaszervizük, még sem hagyhatta éhezni
a férjét. Szüksége lesz az állóképességére.
Brian második próbálkozása, hogy kinyissa a szobát sikerrel járt. –
Hallelujah! – mondta a férfi – Már azt hittem, hogy itt a folyosón kell
egymásnak esnünk.
A bőrönd végig gurult a szoba márvány padlóján, és Myrna azon kapta
magát, hogy a karjánál fogva rángatják be a szobába.
– Várj, a szobaszerv…
– Nem várok tovább! – mondta a férfi, és magához húzta.
Kiszedte a hajcsatot a lány lazán feltűzött hajából, és félredobta. A lány
haja a válla köré hullott, és a férfi mind két kezét bele túrta, mielőtt
lehajolt hozzá, hogy megcsókolja. A szobaszervizes kocsi hangos
csattanással gurult neki az ajtónak.
– Um… szobaszerviz – mondta a pincér hangos suttogással.
– Ahhh! Menjen innen – mondta Brian, ahogy próbálta félkézzel
becsukni a szoba ajtót. De a kocsi az útját állta.
– Édesem, csak hagyd, hogy betolja a kocsit, pár perc és végez.
 Brian elengedte az ajtót, hogy megragadhassa a lány fenekét. A lány
elhúzta a férfit az ajtóból, hogy a szobapincér betolhassa a kocsit – ez egy
szép bejárat, jegyezte meg magában a nő. Myrna feltételezte, hogy a
lakosztály többi része is lélegzetelállító, de kételkedett, hogy lesz esélye
felfedezni, mielőtt Brian teljesen elveszti a fejét. Az élő előadások mindig
felizgatták. Ahogy az is, ha a liftben tapogatják. A falhoz lökte a lányt,
majd mind a két kezével megfogta a csuklóit, hogy a nő feje mellé
rakhassa. Úgy nézett rá, mintha telepatikusan át tudná irányítani a
vágyait a lány fejébe, és addig dörzsölte a farkát a lány hajlatához, amíg
Myrna is elkezdett vele együtt mozogni. Elengedte az egyik csuklóját,
hogy megfoghassa a haját. – Szabadíts ki a nadrágomból – morogta a
fülébe. – Meg foglak dugni itt a falnak támasztva.
A puncija lüktetni kezdett, jelezve, hogy készen áll a következő
orgazmusára. Ha továbbra is ilyeneket mond neki Brian, nem is kell
megdugnia ahhoz, hogy elélvezzen. Kezei a férfi sliccéhez értek, a
gombokkal babrált, hogy a férfi óriási farkát szabadon engedje. Óh,
istenem, nagyon akarta ezt. Mind a két kezével megfogta a farkát, a férfi
többször is beledöfött a kezeibe. A férfi szaggatott zihálásától a lány
nyöszörgött a vágytól.
Valaki megköszörülte a torkát. Myrna kikukucskált Brian válla felett,
ahol meglátta a pincért, aki kinyújtott kézzel várakozott.
– Borravalóra van szüksége – mondta Myrna, miközben Brian
felrántotta a szoknyáját a derekára.
– Adok neki borravalót. Takarodj innen a picsába, és csukd be az
istenverte ajtót. Itt a borravalója.
– Csak adjon majd a számlához 20%-ot – mondta Myrna.
A pincér kitolta a kocsit az ajtóból, majd hallották az ajtó
becsukódását. Végre egyedül voltak.
 Brian farka hegyét a puncijához dörzsölte. Az egész teste pulzált,
könyörgött, hogy töltsék ki. Arcát a férfi nyakába temette, belélegezte a
férfi mámorító illatát. Szerette az illatát a koncertek után. Az izgalom és
az élő fellépés okozta megerőltetés keveréke, ami olyan feromont adott
az izzadságához, hogy beindult tőle a ”bassz meg” funkciója.
Lenyalogatta az izzadságot a nyakáról, érintve az ütőerét a szájával és a
nyelvével. Megharapta a férfit, és körözött a puncijával a farkán, amelyet
még mindig nem temetett el benne olyan mélyen, ahogyan ő szeretné.
Szűk szoknyájával küzdve felemelte a lábát, a férfi csípőjének
támasztotta. Ez elég volt ahhoz, hogy a férfit mozgásra ösztökélje,
behatolt a testébe, egyetlen mély lökéssel.
A nő elszakította a száját Brian bőrétől, és visszafojtottan nyögött
egyet. Brian megragadta Myrna kosztümkabátját, száját hozzá dörgölte a
nő nyakához és állához. A nő szerette, amikor órákon át lassan
szeretkeztek, de volt valami egyértelműen forró dolog, amikor a férfi
elvesztette minden önkontrollját és eszméletlenül megdugta. A férfi
ösvényt puszilt egészen a szájáig, amit mélyen megcsókolt. Amikor
elszakította a száját az övétől, Myrna szemei felrebbentek. Izgatott
lélegzetük összekeveredett, ahogyan egymásra néztek. A lány teljesen
elveszett a férfiban. Totálisan. Soha többé nem akarta, hogy megtalálják.
– Szeretlek – suttogta Brian. – Myrna.
– Igen, Brian. – mondta, és a lélegzete elakadt az érzelmektől. Myrna
nem volt egy érzelmes ember. Ő belsőleg élte meg a dolgokat. De vele?
Vele teljesen biztonságban érezte magát. Neki bármit képes volt
megmutatni, még azt is, ami a szívében lakozott – jót és rosszat – és
tudta, hogy a férfi ezt nagyon fogja becsülni, hiszen szereti őt. És, hogy
számára milyen nehéz kimutatnia a legbelső érzelmeit. Vagy, hogy
milyen nehéz volt. Percről percre könnyebb volt megnyílni előtte, mert ő
megkönnyítette a dolgát.
 – Szeretlek. – Két marékkal megragadta a férfi haját, hogy
megbizonyosodjon arról, hogy figyel rá. – Szeretlek.
– Szeress egy kicsit gyengédebben – panaszkodott a férfi.
Engedett a szorításán, és megsimogatta azokat a területeket a fején,
hogy helyre hozzon minden sérülést, majd mindkét kezével átölelte a
férfit. Felcsúsztatta a kezeit a pólója alatt, mert éreznie kellett a férfi
csupasz bőrét a tenyere alatt.
– Szeretlek – mondta Brian fülébe.
Mély lélegzetet vett, mintha megpróbálná fizikálisan beszívni magába
a lány szavait.
– Hallani ezt a szót a szádból… Le sem tudom írni, hogy mennyire
lenyűgöző érzés. – Játékosan megcsípte a lány fülcimpáját. – De talán
meg tudom neked mutatni.
Brian lökött magán egyet, lassan, keményen, mélyen. Nagyon jó volt
abban, hogy kimutassa az érzéseit. A lány nagyon is tudatában volt, hogy
a férfi közel van hozzá, a bőrének az állagát a szétterjesztett kezei alatt, a
lélegzetét a vállán, a férfi hajának csiklandozását az orrán, ahogy a
zihálásával felkavarta a hosszú hajszálakat. A férfi erős ujjaival
masszírozta a fenekét, miközben a nagy farkával pedig teljesen kitöltötte.
Myrna ekkor ébredt rá valamire, érezte a mellkasában és a torkában a
gombócot, a szemei mögötti bizsergést. Csak nem sírni fog? Nem
bánatában, hanem örömében? Mi a fene történt vele?
Brian volt. De nem csak a kőkemény farkával, ami ki-be jár benne és
repíti a gyönyör felé. A férfi lénye, a lelke most már a nő része volt.
Lényeges része a létezésének.
Brian megtalálta azt a tempót, ami megőrjítette, és növelte benne a
gyönyört. Magasabbra vitte. Egyre magasabbra.
– Hallak téged – suttogta a férfi. – Múzsám.
 A tudattól, hogy miközben szeretkezik vele az egyik kompozícióját
hallja, egy szentimentális könnycsepp szabadult el Myrna szeméből. A
lány a férfi vállához dörzsölte az arcát, és reménykedett benne, hogy a
férfi nem vette észre, hogy a gátlástalan szex professzor, akihez
hozzáment, sír szeretkezés közben. Azt hinné, hogy elrabolták az
űrlények, és kicserélték valami érzelmes furán viselkedő emberre. A lány
lenyelte a torkában lévő gombócot, és nyersen megkérdezte. – Szükséged
van valamire, amire írhatsz?
Brian megrázta a fejét, majd tovább mormolt, mintha jegyzetelne. –
Majd emlékezni fogok rájuk.
– Már alig várom, hogy hallhassam, amikor lejátszod.
– Sajnálom. Biztosan zavar, hogy ez folyton a mókánk útjába áll.
Megcsókolta a férfi halántékát, és szorosan átkarolta őt. – Egyáltalán
nem, ez szexi – suttogta neki. – Az hogy komponálsz, miközben
szexelünk, az szexi.
A férfi kuncogott. – Ha engem kérdezel, átkozottul kényelmetlen.
– Nekem nem. – Myrna elmosolyodott magában, és nem zavarta meg
semmivel sem a férfit, hogy megváltoztassa a lökéseinek tempóját, amíg
mormogott vers szakaszai egyre hosszabbak és bonyolultabbak lettek.
Örült, hogy volt valami, ami el tudta terelni a figyelmét – így tudta
kontroll alatt tartani minden nyomasztó és gyengéd érzéseit. Mondhatni.
Myrna lábai pár perc múlva elkezdtek remegni a megerőltetéstől.
– Édesem! – suttogta, azt kívánva, bárcsak ne kellene gátolnia a férfit
alkotás közben, de három másodperc múlva a földre csúszott volna. –
Átmehetnénk a hálószobába?
A férfi ugyanabban a tempóban és ritmusban csinálta tovább, mintha
meg sem hallotta volna a nőt.
– Brian?
Nem kapott választ.
 – Brian!
Brian felrévedt, majd kicsit hátrébb húzódott. – Bocsánat, teljesen
elvesztem benned. Mit is mondtál?
– Találnom kell a közelben egy ágyat, a lábaim elfáradtak. – Annyira
fáradtak voltak, hogy remegtek.
A férfi nyöszörögve kihúzta magát belőle, majd hirtelen kitágult a
szeme. – Elfelejtettelek átvinni a küszöbön.
A nő megragadta az arcát, és csókot nyomott az állára.
– El is várom tőled, hogy amikor megvesszük az első a közös házunkat,
megtedd. Egy állandó otthont. Nem egy hotelszobát vagy egy turnébuszt.
Nem az én lakásomat, és nem is a tiédet. A mi otthonunkat, amit együtt
választunk, és ahol felneveljük a gyerekeinket.
A férfi ragyogó mosolya megdobogtatta a lány szívét. – Házas vagyok!
– mondta Brian, mintha csak most ébredt volna rá erre a tényre.
A nő felkacagott. – Éppen itt volt az ideje.
A férfi a karjába kapta a lányt. – Nos, feleségem, ha már nem engeded,
hogy átemeljelek a küszöbön, akkor én foglak az ágyba vinni.
Átkarolta mind a két kezével a nyakát, és megcsókolta a vállát. – Nincs
ellenvetésem.
A férfi a lakosztály nappali része felé fordult. – Ez a hely olyan, mint
egy kibaszott kastély – mondta.
Nem hazudott. Soha életében nem látott még ilyen gyönyörű szállodai
szobát. – Csináljunk egy kis koszt.
– És az ágyban szeretnéd elkezdeni?
A nő végig pásztázta a tágas szobát, és a tekintete megakadt a fekete
gránitból készült bárpulton. – A bárpult. – A férfi tett egy lépést abba az
irányba. – Várj, hozom a pezsgőt.
Tett egy gyors kitérőt a zsúrkocsihoz, ahonnan felkapta az üveget,
majd elindult a bárpulthoz. A lány megnyikkant, amikor a combja
hozzáért a hideg gránithoz. De elfelejtette, amikor a férfi a lába közé
telepedett, és felnézett rá. Az folyosó fénye csak részben világította meg a
szobát, árnyékokat vetett, amelyek eltakarták Brian arckifejezését. A férfi
tétovázása összezavarta lányt. Talán nem akarta őt? A lány lerázta
magáról a kétségeit. Persze, hogy akarta őt. Mindig is akarta. Hogy is
gondolhatott volna mást?
– Koccintsunk! – Erőteljesen rázta a palackot, az arcán mogorva
vigyorral. Mielőtt kipattinthatta volna a dugót, Brian kivette az üveget a
kezéből, és lerakta mellé a pultra. A férfi szemeinek intenzitásától a lány
szíve megugrott a várakozástól. Mindig csodálatos dolgok történtek,
amikor így nézett rá. Felhagyott azzal a tervével, hogy pezsgővel leöntse,
és várta a csodát.
A férfi ujjai a blézere gombjai felé vándoroltak. Le sem vette a szemét a
lány arcáról, miközben levette róla a felsőt és a melltartóját. Myrna
segített neki levenni a szoknyáját és a cipőjét, ami koppant a padlón, és
ott ült csak a harisnyáját viselve. Miközben a férfi nagyon lassan lehúzta
a harisnyát a lábáról, a nő az egyik kezével türelmetlenül rángatta a férfi
pólóját. A férfi levette a pólóját, miután Myrna a lábait a mellkasa köré
fonta, hogy közelebb lehessen. Brian jóképű arcán csibészes vigyor jelent
meg, miközben a pulthoz csapta az üveg tetejét. Ahonnan gejzírként tört
fel az aranyszínű lé. Myrna felsikoltott, amikor a hideg folyadék a
mellkasára és a torkára fröccsent. Mielőtt folyóként folyt volna a mellei
közé. Brian lehajtotta a fejét, hogy a bőrén lefelé csordogáló pezsgőt
megkóstolja.
– Ránk – mondta miközben a lány felhevült bőréről itta fel a Dom
Perignont.
Kiöntötte, ami még az üvegben volt, majd azt a szőnyegre dobta. A
karja körbe ölelte a lány derekát, hogy hozzá férhessen a melleihez a
szájával.
 – Ez egy háromszáz dolláros pezsgő volt – mondta Myrna, a ujjaival a
férfi hajába túrt.
Nyelvének lapos részével összegyűjtötte a drága folyadékot a lány
mellbimbójáról. A férfi élesen megcsípte a zsenge csúcsot, mielőtt a
szájába szívta volna, és finoman megpiszkálta a nyelvével is. Myrna
zihált, és a teste megfeszült, mielőtt ellazult a férfi karjaiban. A férfi szája
végig vándorolt a hasa közepén, további pezsgőt keresve.
– Minden pénzt megér – motyogta a férfi, mély hangjától a lány háta
alsó részén borzongás futott át. – Finom. Egymilliót is kérhetnének egy
üvegért, ha így szolgálnák fel.
– Én nem kaptam belőle. – A nő megragadta az arcát mindkét kezével,
sürgetve, hogy menjen feljebb, megcsókolta a férfi erős száját, élvezve az
esküvői tószt ízét rajta.
Amikor a férfi hátrahúzódott, hogy felnézzen a szemébe, olyan ferde
vigyorral kínálta meg amitől a szíve megdobbant.
– Adok én neked is.
A férfi a hátára engedte a nőt a nedves pulton, majd ő is ráfeküdt. Az
alkohol illata keveredett a férfi pézsmás illatával, amikor a férfi a lányra
telepedett. A férfi az ajkába harapott, miközben a kezével vezette be a
farkát. A tekintete Myrnáét tartotta fogva, miközben a kezeiket
összekulcsolták. Egy hosszú pillanatig kutatta a lány szemét, az arcát
mielőtt a feje fölé húzta a karját, és kínzó lassúsággal elkezdett benne
mozogni. Az elpocsékolt pezsgő a bár alsó polcára folyt, de Myrnának
nem volt szüksége alkoholra ahhoz, hogy megrészegüljön, amikor érzéki
férje szeretkezett vele. Lehunyta a szemét, és átadta magát az érzéseknek.
A férfi vastag farka lassan betöltötte újra és újra, amitől egyre nőtt benne
a boldogság. A kemény nedves felület a hátán, a férfi ujjainak ereje,
ahogy összefonódott az övével. A meleg leheletét érezte az állkapcsán. Az
alhasán végigfutó keskeny szőrcsík érdes textúrája a hasához
dörzsölődött, amikor a lány meggörbítette a hátát. És aztán a fizikai
érzéseken túl, de azokkal összhangban dolgozva újra megjelentek azok a
mindent elsöprő érzelmek, a csodálkozástól elakadt a lélegzete.
– Mutasd meg – suttogta a férfi.
Myrna kinyitotta a szemét, és látta, hogy Brian őt nézi. – Mit mutassak
meg?
– Az elélvezős arckifejezésedet.
Myrna nevetett. – Nekem nincs is olyan arcom.
– De igen van. Szükségem van arra, hogy lássam – Mélyebbre nyomta
magát benne, és ő zihált. – Látnom kell, hogy mit teszek veled.
– Hamarosan megjelenik. Én teljesen bízom a képességeidben.
Kitartó ritmusa gyorsan a csúcsra juttatta a lányt. Amikor a lány
felsikoltott, a férfi azt mondta. – Ez az! – Brian lélegzete elakadt, és
összerezzent.
Myrna kényszerítette, hogy kinyissa a szemét, így láthatta a férfit
orgazmus közbeni arcot vágni. A szája kinyílik, egyik szemét
összeszorítva, a másik szemöldökét ívesen felhúzta. Az ajkába harapott,
és az orrán a bőr megráncosodott, miközben egész teste megmerevedett.
– Hmmm – zihálta.
– Csak egy hmmm-t kapok? – utánozta Myrna Brian hangját.
A zihálások között Brian felnevetett. – Legközelebb többet fogok
beszélni.
– Legközelebb? – Megszorította a férfi kezét – Lehet, hogy mára
befejeztem.
– Talán leborotválhatnád magad, hogy egy vagy két órán keresztül
csak lakmározhassak a puncidból.
A gyönyör borzongása végigfutott a gerincén, amitől a még mindig
remegő puncija az újbóli izgalomtól összeszorult. – Talán úgy lesz.
– És talán viselni fogod az új ékszert borotválkozás közben.
 Ékszer? – Már most viselem a gyűrűimet.
– A másik új ékszeredet. Amit a szexshopban vettünk.
Myrna hasa megremegett. Hogyan is felejthette el? – Gondolom, lesz
még következő alkalom. – Felemelte a fejét, hogy megcsókolhassa
Briant.
– Gondoltam, hogy te is így látod.
A férfi kihúzta magát belőle, és lecsúszott a pultról, mielőtt segített
volna neki talpra állni, és elkerülni a padlón lévő törött üvegeket. Lerúgta
a csizmáját, és levette a pezsgővel átitatott nadrágját. Myrna az előszoba
felé vette az irányt, ahol a férfi lerakta a bőröndöt.
– A fürdőszobában találkozunk, már ha megtalálom. Ez a hely nagyon
nagy. – Körbepillantott a tágas nappaliban, és elindult, hogy ellenőrizzen
egy nyitott ajtót.
– Egy moziterem? Miért maradtunk tegnap éjszaka a buszon?
– Nem vagyok benne biztos – mondta Myrna – Talán szereted az
agglegény életet élni.
Brian megrázta a fejét.
– Hát biztosan van itt valahol egy fürdőszoba – mondta a nő –
Kifejezetten kértem egy vízsugaras kádat.
Rá vigyorgott Brian, és ettől a nő szíve megdobbant.
– Tudod, minden egyes perccel egy kicsit jobban szeretlek – mondta a
férfi.
– Csak egy kicsivel? – cukkolta a lány, közben mutatta az ujjaival is.
– Bízz bennem. Percről percre, óráról órára, napról napra ez a
szerelem növekszik. – Felkapcsolta a villanyt, és eltűnt a lakosztály
mélyén. Letette a bőröndöt a kanapéra, kinyitotta a cipzárt, majd
átkutatta a tartalmát, és az új szerzeményeiket tartalmazó zsákot kereste.
– Megtaláltam – kiáltotta Brian, a hangja visszhangzott.
 A lány is megtalálta, amit keresett. – Ott leszek egy percen belül. Menj,
és töltsd fel a fürdőkádat. – Hallotta, ahogy a víz a porcelánnak csapódik,
miközben a kezébe vette az új strassz köves nyakláncot. A nyakára
erősítette, és megvizsgálta a nyakláncról lelógó két karcsú lánc szabad
végét. Még soha nem viselt mellbimbócsipeszt. Nem voltam biztos
benne, hogy hogyan kell őket rögzíteni. Megnyalta két ujját, és végig
dörzsölte az egyik mellbimbón, addig ingerelte, amíg az kicsúcsosodva
felállt, mielőtt a nyitott gyűrűt összeszorította a gyengéden a csúcs fölött.
Váratlan görcs fogta el a hasa alját, ahogy a lánc súlya a mellbimbóját
rángatta. A puncija lüktetett.
– Óh! – sóhajtotta. – Szerintem ezt szeretni fogom.
A másik csipeszt a szabad mellbimbójára erősítette, és megvizsgálta a
tükörképét a pult mögötti tükörben. Három karcsú lánc lógott a mellei
között. A karcsú szálak ritmikusan ringatóztak a hasán, és gyengéden
rángatták mindkét érzékeny csúcsát. Hátravetette a vállát, ami magasra
megemelte a melleit. Hátravetette a vállát, ami magasra emelte a mellét.
Brian imádni fogja ezt az új ékszert. Talán még jobban, mint az új
gyűrűjét. Nos, talán nem annyira. De a csipeszek a mellbimbóit
megkeményedve tartották, a punciját pedig bizseregve – pont úgy, ahogy
mindketten szerették. Myrna felhúzta fekete lakkcipőjét, felvette a
borotválkozószettet, és a fürdőszobába sasszézott, és olyan szexinek
érezte magát, mint amilyennek tudta, hogy látszik. Briant a gyorsan
töltődő, gőzölgő vízzel teli fürdőkádban találta henyélni. A férfi szeme
csukva volt, ezért megállt az ajtóban, és megköszörülte a torkát. A férfi
szeme lassan kinyílt, majd kínos csobbanást produkálva felült.
– Basszus, de dögös vagy – mondta elismerően felnyögve. A férfi jól
bánt a szavakkal. Myrna kiszámított léptekkel átment a szobán, a kád
túlsó végén lévő párkányra terített egy törölközőt, és a cipőjét a padlón
hagyta, miközben felmászott, hogy leüljön vele szemben. Borotvahabbal
bekente a fanszőrzetét, és széttárta a lábát, hogy a férfi jól lássa, ahogy
lassú, megfontolt mozdulatokkal végighúzza a borotvát a bőrén. Nem
nézett a férfi szemébe, úgy tett, mintha ott sem lenne. De a fenébe is, ha
a férfi izgatott kis zihálásától, amit minden egyes alkalommal hallatott,
amikor egy újabb csupasz bőrcsík került elő, nem indult be, akkor
semmitől. Amikor a kád megtelt, elzárta a vizet. Egyik kezét belemártotta
a vízbe, és leöblítette a borotvahab nyomait a bőréről. Újra felhabzott, és
megismételte a folyamatot. A víz ismétlődő csobogása felhívta Myrna
figyelmét az elragadtatott férjére. A férfi mindkét kezével hatalmas
farkának hosszát simogatta. A combjai önkéntelenül összehúzódtak. A
nő diszkréten figyelte a férfit a szempillái fátyla alól. Mindig felizgatta,
ahogy a férfit maszturbálni látta. A puncija a férfi mozdulataival együtt
lüktetett, és várakozóan csöpögött a nedve. Befejezve a feladatát, vízzel
leöblítette tisztára borotvált punciját, és ujjait mozdítva dörzsölte a
csiklóját. Szabad kezével megrántotta mellbimbócsipesz láncát. Háta
meggörbült, ahogy átadta magát a gyönyörnek.
– A gyönyörű puncidra akarok élvezni – mondta Brian halk morgással.
A víz csobogott, ahogy a férfi térdre ereszkedett a nő előtt. Egyre
gyorsabban és gyorsabban simogatta a farkát, mígnem egy kiáltással
elkezdett elélvezni. Myrna éppen időben húzta el a kezét. Az ondó
szétfröccsent a borotvált dombján és alhasán. – Ó, Istenem – nyögte, és
kirántott egy utolsó fröccsöt, amely a lány belső combján landolt. A férfi
a nőnek dőlt, arca a mellei között pihent. Ujjai megtalálták a
mellbimbócsipeszekhez erősített láncokat, és erősen rángatta. Élvezetes
fájdalom lövellt mindkét mellbimbójából Myrna lüktető csiklójába. A
hasa megfeszült a közelgő orgazmustól.
– Olyan szexi vagy, bébi. Annyira szexi. – A férfi végigcsókolt egy
nyomot a hasán, a célja nyilvánvaló volt. Nyalogatta frissen borotvált
ajkait, szopogatta, rágcsálta és csókolgatta őket, amíg a lány
ellenőrizetlenül vonaglott.
Amikor már biztos volt benne, hogy belehal a beteljesülés hiányába, a
férfi két ujjat csúsztatott bele.
– Ó – zihált, kezei a férfi fejbőrére repültek, hogy megnyomják a fejét,
és arra bátorítsák, hogy vegye a szájába a csiklóját. A férfi lejjebb
csúszott, de csak nyalogatta a lány belső redőit, miközben lassan
belevezette és kihúzta az ujjait az éhes puncijába.
– Hadd élvezzek el – követelte. – Kérlek, Brian, nem bírom tovább.
A férfi felnyúlt, egyik kezével megragadta mindkét mellbimbó láncot,
és élesen megrántotta. A puncija megfeszült az ujjai körül, de nem repült
át a határon.
– Brian, Brian – lihegte a lány. – Segíts!
A férfi nyelve végigsimított a csiklóján, és a gyönyör intenzív görcsei
elragadták a lányt az orgazmus felé.
– Igen, igen, igen, igen!
– Mondd ki a nevem – mondta Brian megtört hangon.
– Brian, Brian!
Berántotta a kádba, a víz a peremre loccsant, és szétterült a padlón.
– Istenem, már megint olyan kemény vagyok, mint egy kőszikla –
mondta azzal a szexi morgással, amitől a lány újabb orgazmusra vágyott.
– Miért csinálod ezt velem?
– Mert engem ez izgat – mondta kuncogva Myrna.
Ujjai a lány fenekébe vájtak, miközben az ölébe tolta, magával szembe.
– Szükségem van arra, hogy benned legyek, édesem.
– Igen – értett egyet a lány.
– Mindig benned – mondta a férfi a lány torkának.
– Mindig itt vagy.
 Myrna egyik kezével segített neki megtalálni a bejáratát. Ahogy a férfi
centiről centire behatolt belé, felnyögött, amikor végre mélyen
belemerült. – Pontosan itt szeretnék lenni.
Myrna a férfihoz dörzsölte a dombját, és azon tűnődött, miért várt
olyan sokáig, hogy leborotválja neki. Egy teljesen új, csupasz bőrfelületet
élvezhetett. – Csodálatos érzés – mondta a lány.
– Csodálatos – értett egyet lélegzetvisszafojtva. – Annyira kibaszottul
szeretlek.
– Én is szeretlek.
A férfi mindkét nedves kezével átölelte a lány arcát, és mélyen a
szemébe nézett. – Kibaszottul nagyon? – kérdezte a férfi.
A lány felnevetett. – Igen, kurvára szeretlek.
Brian vigyorogva tapogatózott a kád szélén lévő kezelőpanellel, és a
jakuzzi életre kelt.
– Várj csak – mondta, mielőtt körbemászott a kád körül, hogy
keresztbe tett lábbal leüljön az egyik sugár elé. – Szólj, ha jó helyzetben
vagy.
– Hadd forduljak meg – javasolta a lány. Felemelkedett, amíg a férfi
farka le nem csúszott a testéről, majd megfordult a kád oldalával szembe.
Újra a férfi farkára süllyedt, a feneke a férfi alsó hasához simult. –
Kényelmes ez neked?
A férfi hátradőlt, belelazult a vízbe. – Remek érzés – mondta
szaggatottan.
Elkezdte lovagolni a férfit, a bugyborékoló víz minden egyes felfelé és
lefelé irányuló lökésnél a csiklóját ingerelte.
Brian keze végigsimított a lány nedves mellein, miközben ajkai a hátát
simogatták. Túlságosan csúszós volt a kádban ahhoz, hogy a térdelve jó
ritmusba kerüljön. – Hol van Eric, amikor szükségem van rá? – tűnődött
hangosan.
 – A turné buszon van, ahová tartozik. – Brian megragadta a csípőjét,
hogy segítsen neki.
– Köszi – suttogta, ahogy együttes mozdulataik közelebb vitték a
csúcshoz.
Brian megcsókolta a vállát, majd fogait a lány felhevült bőrébe
mélyesztette. A lány háta meggörbült a férfi figyelme alatt.
– Felhívhatnánk Treyt – mondta tárgyilagosan. – Biztos vagyok
benne, hogy nem bánná, hogy ha felráznánk a nászéjszakánkat.
Myrna megmerevedett, és nem mozdult többet. – Mit akar ez
jelenteni? – kérdezte, és a szíve összeszorult a düh, a sértettség és a
féltékenység keserű keverékében.
– Nem akarom, hogy Eric hozzád érjen, de ha többre vágysz...
Nem hagyta, hogy a férfi befejezze, hanem elkezdett felállni a kádból.
A férfi elkapta a derekát, és húzta magához.
– Sajnálom, ez nem jött ki jól – mondta. – A nászéjszakánk már így is
pörög. Nincs szükségünk Eric vagy Trey segítségére.
Átkozottul igazad van, hogy nincs, gondolta sötéten. És szándékában
állt bebizonyítani neki.
Beletelt egy pillanatba, mire eléggé kitisztultak a gondolatai ahhoz,
hogy befejezze, amit elkezdtek. Egészen biztos volt benne, hogy Brian
nem gondol Treyre az ágyukban semmi jelentősebbre, mint az egyik
szexuális játékszerükre, de ő egyszerűen nem tudott eléggé elszakadni
ahhoz, hogy így gondoljon Treyre. És tudta, hogy Trey érzelmileg is
belekeveredett az aktusba, amikor Brian is benne volt. Nem tudta
felfogni, hogyan tudta Brian távol tartani az érzéseit a dologtól. A fickó
általában úgy dobálta a szívét, mint egy zsákot. Mivel a gondolatai a férje
és a legjobb barátja bonyolult kapcsolatának tanácstalansága körül
forogtak, Myrnának örökké tartott, amíg megtalálta az örömét. A
csiklójának esélye sem volt a jakuzzi fúvókáival szemben, bármennyire is
igyekezett koncentrálni. Együtt érték el az orgazmust, majd a vízben
elernyedtek, hogy újra levegőt kapjanak. Hátát Brian mellkasának
támasztotta, és egyik ujjával végigsimította a férfi alkarján lévő
tetoválásokat. Nem volt bizonytalan az iránta érzett érzései miatt, de
mindenképpen meg akarta tartani a férfi figyelmét, bármi áron.
– Elleneznéd, ha át lyukasztanám a csiklómat? – kérdezte.
Mögötte Brian teste megfeszült.
– Micsoda? Ez meg honnan jött?
Kizárt dolog volt, hogy elmondja neki, mi járt a fejében.
Azt akarta, hogy elvonja Treyről a figyelmét, nem jobban ráirányítsa.
Lenézett a kipirosodott mellbimbóira. Kicsit érzékenyek voltak, de
még mindig teljesen felizgultak. – Nagyon szeretem a mellbimbó
ékszereimet. Arra gondoltam, talán szexi lenne, ha összekötném a
csiklómban lévő piercinggel.
– Az szexi lenne – mondta lélegzetvisszafojtva. – Megcsináltatod?
– Nem döntöttem még el. Csak elgondolkodtam rajta, hogy tetszene-e
neked.
– Szeretném. – A férfi megcsókolta a vállát, és a karjai hátulról a
dereka köré fonódtak. – Minden tetszik benned.
– Biztos vagy benne? – Istenem, milyen szűkölködőnek hangzott.
Hirtelen legszívesebben pofán verte volna saját magát.
– Biztos.
A nő hitt neki, de valószínűleg jól jönne egy újabb figyelemelterelés,
hogy megpecsételje az üzletet. Neki határozottan jól jött volna. – Készen
állsz arra, hogy most megdugjam a segged? – kérdezte.
A férfi teste váratlanul megrándult. – Uh, még nem.
– Meggondoltad magad? – A lány elfordította a fejét, hogy felnézzen a
férfira. – Nem kell végig csinálnod, ha nem akarod.
 – Meg akarom próbálni. Majd később. Most csak meg akarlak ölelni.
Kimerült vagyok.
A lány a férfihez simulva ellazult. Butaságot csinált. Nem Treyre
gondolt. Ez volt a nászéjszakájuk, és ő csak rá gondolt. Ő volt az, aki
egész nap a srácra tapadt, és ennek véget kellett vetni. Le kellett állnia.
– Ez jó – mondta a nő.
– Tökéletes – motyogta a férfi.
Myrna szemhéja elnehezült. A következő dolog, amire emlékezett,
hogy a víz hideg volt, és Brian halkan horkolt a füle mellett. A nő
elmozdult, és a férfi ijedt lélegzetet vett, amikor felébredt. Mindkét
nedves kezével megdörzsölte az arcát. – A francba, elaludtunk?
Döbbenten nézett le a kezére. – Teljesen ráncos vagyok – mondta, és
eltávolodott a férfitól, hogy kimászhasson a kádból. Törülközőt tekert
maga köré, és átnyújtott egyet Briannek, aki úgy botorkált a kád körül,
mint egy részeg.
– Jól vagy?
Meghúzta a dugót, és a víz elkezdett lefolyni. – Hideg és merev vagyok.
Elmosolyodott. – Majd én felmelegítelek, és extra merevvé teszlek. Itt
az ideje, hogy a nászéjszakánkon egy igazi ágy is megjelenjen.
– Adj egy percet egyedül itt, hogy felkészüljek rád – mondta.
Tudta, mit jelent ez: a férfi készen állt arra, hogy részt vegyen a
legújabb perverz kísérletében. Ah, ezt a férfit neki teremtették.
A lány bólintott, és átkarolta a férfit. Mélyen megcsókolta, majd
elhúzódott, hogy a férfi szemébe nézzen. – Bármikor, ha azt akarod, hogy
abbahagyjam, akkor leállok. Tudom, hogy te is ezt tennéd értem.
– Bízom magában, professzor.
Otthagyta a férfit a fürdőszobában, és elment összeszedni mindent,
amire szüksége volt ahhoz, hogy a legmocskosabb fantáziáját élje ki a
férjével. Vagyis az eddigi legmocskosabb fantáziáját. Hamarosan kitalál
majd néhány újat.
A hálószobában ledobta az ágytakarót, és szépen sorban kiterítette az
összes szerszámát. Nem csak egyszerűen meg fogja kapni Briant – addig
növeli a vágyát, amíg a férfi könyörög neki, hogy birtokolhassa.
Amikor a férfi csatlakozott hozzá, kíváncsian szemlélte a szerszámait.
– Mit tervezel velem, asszony?
Végighúzta a kezét a szeméremtestére szíjjal rögzített kis fekete dildó
hosszán. – Rendesen megbaszlak.
A nő szavaitól a férfinak megmozdult a farka.
Érdekes.
– Feküdj a hátadra az ágy közepén.
– Nem lenne egyszerűbb….
– Brian!
A férfi megtette, amit a nő kért. A nő felkúszott a férfi behajlított lábai
közé, és addig nyalogatta a golyóit, amíg a férfi kőkemény nem lett, és
zihált az izgalomtól. Egy párnát helyezett a feneke alá, hogy a csípője
könnyebben hozzáférhetővé váljon, majd a legkisebb análdugóért nyúlt,
amihez a férfi hozzászokott, és tudta, hogy szereti.
Még mindig a heréit szopogatva, megolajozta a dugót, és a fenekéhez
érintette. A férfi felnyögött. Általában nem volt ilyen feszült. Felemelte a
fejét, és a torkába szívta a férfi farkát, ugyanabban a pillanatban
behelyezve a dugót. Keményen összerezzent, szaggatottan szedte a
levegőt a fogain keresztül. A nő megmasszírozta a dugó végét, mozgatta
benne, hogy tágabbra nyissa a férfit. A férfi elernyedt, és élvezettel
nyögött fel. Kihúzta a dugót, és egy jóval nagyobb és hosszabb dugóért
nyúlt. Két ujjával bekente a férfi lyukát, majd a dugót. Ennél némi
ellenállást tanúsított; a teste nem volt hozzászokva ilyen vastaghoz.
Elengedte a farkát a szájából.
 – Lazíts, baby! – dúdolta a nő – Lazíts!
Abban a pillanatban, ahogy a férfi ellazult, a nő belökte. A férfi
nyöszörgött.
– Jól vagy? – kérdezte a nő.
Amikor a férfi csak egy sor szaggatott lélegzetvétellel a válaszolt, a nő
aggódni kezdett.
– Brian?
– Istenem, miért ilyen fájóan jó érzés?
– Ez egy kicsit nagyobb, mint az én dildóm – mondta Myrna. –
Tetszik?
– I… igen.
– Mit szeretnél, hogy mit tegyek érted?
– Szopj le!
Nem egészen az a kérés, amire számított, de eleget tett a kérésnek.
Ismét a szájába vette a férfi farkát, extra figyelmet szentelve a
makkjának, azzal, hogy ajkaival végigsimított rajta. A férfi gyomra
megfeszült, ahogy közeledett az orgazmushoz.
A nő kihúzta a vastag dugót a seggéből, mire a férfi tiltakozva
felkiáltott.
– Óh, kérlek! – zihálta Brian.
– Kérsz, de mit?
– Kérlek, rakd vissza
– Mit szeretnél, hogy mit csináljak veled?
Felemelte a fejét a párnáról, hogy ránézzen a nőre. Az arca kipirult, a
szemei üvegesek voltak. – Basszál meg, Myrna.
A nő megragadta a dombjára szíjazott dildót, és felfelé haladt a testén.
A kis fallosz fejét a férfi fenekéhez nyomta, és a szemébe bámult,
miközben lassan behatolt. A teste izzadni kezdett, ahogy a nő egyre
mélyebbre nyomult.
 – Rendben? – kérdezte a nő, miközben egyik kezével végigsimított a
férfi kipirult arcán.
A férfi lélegzete kemény, durva zihálásban jött. – Nem tudom
eldönteni, hogy tetszik-e. Menj egy kicsit mélyebbre.
Amikor a nő engedelmeskedett, a férfi szemhéjai megrebbentek. – Ó,
igen, tetszik.
Először lassan mozgott a férfiban, a csípőjét ringatva. A férfi kemény
farka a hasát súrolta; a hegyéről előváladék csöpögött. Egyik kezével az
alatta lévő lepedőbe kapaszkodott, a másik kezével megragadta a farkát,
és a lány lökéseivel ütemesen simogatta a hosszát. Határozottan élvezte
ezt. Sokkal jobban, mint amire számított. Talán mindig is azt akarta,
hogy így megrakják – már jóval azelőtt, hogy találkozott volna vele.
– Kire gondolsz? – kérdezte a nő, miközben visszahúzódott, és
beletolta újra.
Teljesen kitöltötte a férfit, csípőjét addig mozgatta, amíg a férfi
felnyögött. – Brian.
– Huh?
– Kire gondolsz?
– Ne hagyd abba! Már közel járok.
A nő ezt látta. Visszahúzódott, és előrenyomult, keményen, mélyen és
gyorsan vitte a férfit az orgazmus felé.
– Treyre gondolsz, miközben a seggedet baszom? – kérdezte.
A férfi szemei felpattantak, és hitetlenkedő pillantással szegezte rá. –
Mi a faszért gondolnék Treyre?
Bárcsak lenyelte volna a kérdést, ahelyett, hogy kettejük közé vágta
volna, különösen most, amikor a férfi ennyire sebezhető volt. De mivel a
lány már felvetette a témát, itt volt az ideje, hogy elmondja neki, mit érez
valójában Trey iránta, és kiderítse, hogy mélyen legbelül Brian is érez-e
hasonló érzelmeket.
 – Valamit el kell mondanom neked – mondta.
– Mit kell elmondanod?
Vett egy mély lélegzetet. – Trey…
Hangos dörömbölés hallatszott a lakosztály ajtaján. Brian megfeszült,
és elfordította a fejét, tágra nyílt szemmel bámult. – Mi a fene volt ez?
– Pszt, pszt. Semmiség. Majd elmennek.
A kopogás felerősödött. Brian aggódva bámult az ajtó felé, mintha azt
várta volna, hogy kirepül a zsanérjaiból.
– Brian! Nyisd ki az ajtót! – hallatszott Sed hangja kívülről.
Brian farka azonnal megpuhult, és a teste megfeszült.
– A fenébe – káromkodott Myrna.
– Engedj felkelni – mondta, és úgy nézett ki, mint aki mindjárt hányni
fog.
A nő kihúzta magát belőle.
Kibotorkált az ágyból, és felkapott egy törölközőt, hogy keskeny csípője
köré tekerje. Myrna elővett egy szállodai köntöst a szekrényből, és
belebújt, hogy elrejtse, ami a dereka alatt van. Kíváncsi volt, mit
gondolhat Sed a rögtönzött merevedéséről. Nem mintha valaha is
elmesélné bárkinek is a Briannel való kísérletezését. Még Treynek sem.
Főleg nem Treynek.
És mivel a férje szerette, ha seggbe kúrják, ez még nagyobb fenyegetést
jelentett a fickóra. Nem igaz? Vagy talán azért vált kevésbé fenyegetővé,
mert Brian megadta neki azt, amit Treynek soha nem adott. A pokolba is,
nem tudta, mit gondoljon, ezértvalamivel kevésbé bosszantó dologra
koncentrált – Sed közbeszólására.
– A srácok valószínűleg csak megtréfálnak minket – mondta.
– Kibaszottul kinyírom mindet – mondta Brian. Az ajtó felé menet
Brian nekiment az érintetlen szobaszerviz kocsinak, ami a falnak gurult,
miközben káromkodott az orra alatt, és a térdét dörzsölte.
 Visszanyerve az egyensúlyát, és a törülközőjét, kicsapta az ajtót. –
Jobb, ha fontos!
– Sed az? – kérdezte Myrna. Körbe kukucskált Brian körül, és Sedet
találta a küszöbön állni, mellette a volt menyasszonya, Jessica.
Myrna elvigyorodott. A terve, hogy újra összehozza őket, máris
működött.
– Nektek kettőtöknek saját szobát kéne kapnotok. A miénkből minden
centit kihasználunk. – Myrna az öt hüvelykes dildót Brian hátsó lábához
bökött, hogy emlékeztesse, mely centiket használták a legtöbbet
mostanában.
Sed nem mosolygott. Sőt, úgy nézett ki, mint aki mindjárt sírva fakad.
Myrna nem tudta, hogy a férfi képes ilyen szerencsétlenül nézni.
Sed mély, remegő lélegzetet vett, és kibökte: – Trey.
Myrna felpörgött szíve a gyomra mélyére süllyedt. Briannek is az övé.
Nem számított rá, hogy Briannek ilyen hamar szüksége lesz rá, hogy ő
legyen a kősziklája, de ő lehetett az a számára. A sziklája.
 9. fejezet

Fordította: Suzy

Az út a kórházba a taxiban Jessica Chase jelenlétének elviselése nélkül

is elég rossz volt Brian számára. Nemcsak azért, mert a verekedés, ami
kórházba juttatta Treyt miatta tört ki, hanem mert igazi seggfejjé
változtatta Sedet. Hisz a nő hagyta el őt. És Briannek semmi kedve nem
volt ugyanabban az államban lenni a nővel, nemhogy egy járműben.
Talán jobban gondolt a nő iránti erős ellenszenvére – sokkal inkább
annak a gyűlöletére, ahogy a nő hatással van a barátja intelligenciájára –,
mint Trey sérüléseire, mert a legjobb barátja elvesztésének gondolatára
hányni akart. Vagy kiabálni. Vagy sírni. Vagy összetörni valamit. Nem
ment túl jól neki, hogy nyugodtan üljön egy taxi hátsó ülésén.
Hideg veríték csorgott a háta közepén, és minden izma fájt az őt
elpusztítani készülő feszültségtől. Ha Myrna nem fogta volna a kezét,
valószínűleg elment volna az esze.
Amikor a taxi megállt a kórház előtt, Sed és Jessica azonnal kiugrott,
de Myrna nem volt hajlandó megmozdulni.
Brian kérdőn nézett rá, sietnie kellett.
– Minden rendben lesz vele – mondta neki Myrna nyugodtan,
elsimítva a haját az arcából. – Tudom, hogy ez szétszakít belül, de nem
engedheted, hogy Trey így lásson. Azt fogja gondolni, hogy a Kaszás áll
az ágya mellett. Később széteshetsz, megígérem. De most erősnek kell
lenned érte.
Brian nem tudta, hogyan rejtse el a nyugtalanságát, az aggodalmát, a
kibaszott tehetetlenségét, de Myrnának igaza volt. Bizakodónak kellett
tettetnie magát, hogy Trey sértetlenül megússza, mert a másik lehetőség
túl szörnyű volt, hogy elviselje. Még a gondolat is bénító volt.
Bólintott. – Valahogy majd összeszedem magam.
– Itt vagyok. Támaszkodhatsz rám, oké?
Brian némán bólintott. Azon tűnődött, hogy Myrna honnan tudta,
mennyire szüksége volt arra, hogy ezt hallja.
– Szeretlek – mondta Myrna, meg sem várva, hogy válaszoljon erre,
kimászott a taxiból.
Ezt is nagyon kellett hallania.
Trey jó hangulatban volt, amikor végre beléptek a kórterembe tíz vagy
tizenkét évszázaddal később. Az idő valószínűleg percekben telt, de
mindegyik legalább száz évnek tűnt. Brian úgy tett, mintha Trey
fejsérülése nem lett volna súlyos – a rángógörcsök nem voltak olyan
rosszak, ugye? –, és csak azért viccelődött vele, mert minden más
cselekedet egy bőgő idiótát csinált volna belőle. Trey beleakasztotta két
ujját Brian elülső zsebébe, és az egész látogatás alatt abba kapaszkodott,
így Brian eléggé biztos volt abban, hogy nemcsak ő színlel nyugalmat és
összeszedettséget. Briannek egész addig sikerült fenntartani a látszatot,
míg az agysebész ki nem küldte őket Trey szobájából, és Myrna át nem
ölelte őt a folyosó végén lévő váróteremben.
– Jól vagy? – kérdezte.
– N-nem – mondta. – Azt mondtam, megérdemelné, hogy valami
komoly derüljön ki és most… – Lenyelte a feltörni akaró zokogást.
– Nem gondoltad komolyan, édesem. Tudod, hogy nem.
Így volt, de ez nem másítja meg a tényt, hogy kimondta. És hogy
megtörtént.
Megtörtént.
Ó, Istenem.
 Brian magához szorította Myrnát, és a fal felé fordult, hogy senki se
lássa a könnyben úszó szemeit. Próbálta megakadályozni, hogy
kibuggyanjanak, de az erőfeszítése annyira hatásos volt, mint a nap
lenyugvásának megakadályozása. Sikerült nem sírnia, mert a torkát
megbénító félelmen át élesen beszívta a levegőt.
Amikor Trey támogatócsoportjának többi tagja belépett a
váróterembe, Brian eltolta magától Myrnát, és a rohadtul könnyező
szemét beletörölte a pólója szegélyébe. Jessica Seddel együtt érkezett, és
Brian belekapaszkodott a nő iránt érzett dühébe. A düh kordában
tartotta a könnyeket. Az aggodalommal ellentétben a düh egy olyan
érzelem volt, amivel tudott mit kezdeni.
Így amikor leült Myrna mellé arra várva, hogy Trey kijöjjön a műtőből,
megengedte magának, hogy fortyogjon. Akármikor kalandozott el a
gondolata Treyre és arra, hogy mennyit veszítene, ha kiszakítanák az
életéből a srácot, Brian ránézett a Sed vállán békésen alvó Jessicára, és
örült a bosszankodásnak, hogy a nő újra felbukkant Sed életében. Brian
órákig fókuszált azokra a bajokra, amiket a nő okozott – Sed bánatára és
álmatlanságára, és Brian nőkkel való érzelmi összefonódásának
kibaszottul érzéketlen semmibe vevésére. A legénybúcsún is miatta
kezdődött a verekedés. Minden rossz dolog, ami Briannel történt az
elmúlt huszonnégy órában – a francba, az elmúlt két évben –, Jessica
hibája volt. Hogy tegnap éjjel veszekedett Myrnával. Trey fejsérülése. A
monokli, amit a kurva esküvője napján viselt. Sed sérült torka. Minden
Jessica kibaszott hibája.
Brian úgy kapaszkodott a nő iránti gyűlöletébe, mint egy biztonsági
takaróba. Az undor volt az egyetlen dolog, ami visszatartotta attól, hogy
magzatpózba gömbölyödjön a kényelmetlen széke alatt és zokogjon.
 Takaros kis dühbe dolgozta magát az eperszőke bombázó felé, mire az
orvos bejött a váróterembe, és tájékoztatta őket, hogy Trey túl van a
műtéten.
Amikor az orvos azt mondta, hogy „Az agysérülések trükkösek”, Brian
tudta, hogy többé nem tudja tartani magát. Vagy meg kellett ütnie
valamit, vagy szét fog esni az új felesége, a bandája, az egyik rock-hőse –
Trey bátyja, Dare –, és a kurva púp a hátán Jessica Chase előtt. Nem volt
olyan állapotban, hogy ott üljön arra várva, hogy Trey felébredjen az
altatásból, és úgy tűnt, a briliáns felesége – áldott legyen – felismerte ezt.
– Brian és én visszajövünk reggel nyolcra – mondta, úgy
parancsolgatva a rock sztároknak, ahogy csak ő tudott.
Nyolc? Igen, így elég ideje lesz Briannek arra, hogy összeszedje magát,
és addigra talán már Trey is készen áll a társaságra.
Kérlek, Istenem, legyen addigra kész a társaságra.
– Akkor Sed és én délben jövünk – mondta Jessica.
Mintha Trey egyáltalán látni akarná. Brian rámeredt. Ő nem tartozott
ide. Nem akarta, hogy itt legyen. Tudta, hogy Trey sem akarná, hogy itt
legyen. De talán Sed megérdemelte, mert úgy csüng minden szaván, mint
egy szerelmes szerszám.
Myrna egy kicsit tapintatosabb volt. Úgy tűnt, hogy az áruló valóban
kedveli Jessicát. Brian szüksége a kifakadásra percről percre fokozatosan
nőtt. Gyorsan elbúcsúzott, de elkerülte Sedet, nehogy pofán csapja. Nem
nagyon tudta megütni Jessicát. Megfogta Myrna könyökét, és a
felvonóhoz siettek, Istenben bízva, hogy még azelőtt sikerül kijutniuk
ebből a kibaszott nyomasztó kórházból, mielőtt szemtől szembe kerülne
Seddel. Nem volt biztos abban, hogy ebben a pillanatban uralkodni
tudna a dühén.
– Miért vagy olyan dühös? – kérdezte Myrna, miközben Brian a lefele
gombot püfölte a felvonóknál.
 – Nem vagyok.
– Baromság, kicsim. Olyan vagy, mint egy időzített bomba.
Nem tudta letagadni, így úgy döntött, kiereszti. – Miért pont most
kellett neki visszajönnie?
– Kinek?
– Jessicának.
– Problémád van vele?
– Igen, problémám van vele. Kurvára utálom a képét.
– Miért?
– Csak – kiáltotta, és kezdett szilárdan rátámaszkodni a lefelé gombra.
Myrna a karjai közé vonta, erre abbahagyta a felvonó piszkálását.
– Nem utálod őt – mondta Myrna.
– De igen.
– Nem, te azt utálod, hogy az egyik legjobb barátodat egy papucs
gyökérré változtatta.
Brian majdnem felnevetett. Leginkább egy felháborodott zihálásként
jött ki belőle.
Myrna megszorította, és ő kissé ellazult. Tudta, hogy szándékosan
bosszantotta magát ilyen túlzóan; sokkal könnyebb volt a Jessica iránti
utálatára fókuszálni, mint a Trey iránti szeretetére. Brian soha többé
nem gitározna, ha elveszíteni azt a makacs kis szarházit. Senki sem lenne
képes helyettesíteni Treyt Brian életében vagy a karrierjében. Senki.
– Végy egy nagy levegőt, és engedd el – mondta Myrna. – Nem fogod
megváltoztatni Sed véleményét róla. Ha egymásnak valók, akkor hozzá
kell szoknod a jelenlétéhez, és ha nem illenek egymáshoz, akkor ezt nekik
maguknak kell kitalálniuk.
– Tudom – mondta. – Csak nem tudok ezzel is foglakozni minden más
mellett.
– Megoldjuk majd, mikor Trey jobban lesz.
 Brian tudta, hogy a nőnek igaza van. Az életében lévő sokkal fontosabb
tragédiára kell fókuszálnia. És amikor Myrna megcsókolta, biztos volt
abban, hogy el tudja engedni a rosszallását a meglehetősen nagy gyökér
és az őt papuccsá változtató punci közötti romantikus kapcsolattal
szemben. Legalábbis ezt gondolta, amíg Sed mögé nem lépett a szóban
forgó nővel, aki a széles háta mögé bújt.
– Szia – mondta Sed.
– Szia – válaszolta Brian, és itt megállt volna a dolog, ha Sed nem lett
volna akkora barom, hogy arról beszélgessen, mi zavarja Briant.
Brian heves és hangos vitája Seddel nagyon gyorsan felerősödött. Az
idióta nem látta, hogy Jessica mekkora csapás mindenki életére, nem
csak a sajátjára. Amikor a felvonó végre megérkezett, Myrna belökte őt
Seddel és azt mondta: – Odalent találkozunk. Kicsit beszélgetnetek kell.
Vagy verekedni. Mindegy.
Ó, túl fognak esni rajta. Minimális beszélgetéssel, maximális
verekedéssel.
– Hogy fogadhattad vissza? – kiáltott Sedre Brian. – Felfogod, mennyi
szarságnak tettél ki, amikor megpróbáltál túljutni rajta?
– Az én hibám, hogy a csajok jobban szeretnek velem dugni, mint
veled?
Talán hálásnak kellett volna lennie, hogy Sed tudta, hogyan hozza ki a
sodrából. Ki kellett robbannia, és Sed épp most húzta meg a ravaszt.
Brian állon vágta Sedet, bütykei tiltakoztak a csapás ereje ellen. Sed
nekicsapódott a felvonófülke hátuljának, majd Brian felé indult épp,
mikor az ajtók bezáródtak. Sed jól szájba vágta, és Brian kiengedte
mindazt a dühöt, ami azóta épült benne, amióta a nászútját kíméletlenül
félbeszakította ez a seggfej és a trófea sztrippere. Brian teljesen kifulladt,
mire rájött, milyen egyoldalúvá vált ezt a harc. Sed sokkal nagyobb volt
és nála jóval tapasztaltabb verekedő, akkor ő miért adott két-három
csapást Sed minden egyes ütésére? A haragja elszállt, Brian tett egy
lépést hátra, és felnézett Sedre, nehezen lélegzett, és ökölbe szorította a
kezét.
– Jobb már? – kérdezte Sed, mielőtt lenyalta a vért a felhasadt ajkáról.
– Addig nem lesz jobb, míg ki nem dobod azt a kibaszott ribancot.
Sed a kézhátával letörölte a homlokáról az izzadtságot.
– Akkor nyomorult életed lesz, barátom.
Ha Sed megtartja Jessicát, akkor már ketten lesznek. Vagy amint a nő
fogja magát és megint elhagyja, akkor Sed fog visszatérni a nyomorult
életmódjához. Egyszer már dobta őt a pénz miatt – tényleg azt hitte Sed,
hogy a pénzsóvár picsa olyan sokat változott két év alatt? Brian lehunyta
a szemeit, és ingerülten felsóhajtott.
– Ha meg akarsz még ütni, akkor jobb, ha nekilátsz– mondta Sed. –
Már majdnem az előcsarnokban vagyunk.
Brian nevetett, és a tenyerével kidörgölte a feszültséget a homlokából.
– A faszba, Sed. Egy idióta vagy a nő mellett. Nem jöttél még rá?
– Ja. De ez változtat azon, hogy érzek iránta? – Megrázta a fejét. – Egy
cseppet sem.
Talán ha egy más megvilágításba helyezné a nőt, meggondolná magát.
– Ha ő nem lett volna, Trey nem sérült volna meg. Meg is halhatott
volna. Még mindig meghalhat.
Sed lenézett, és megrázta a fejét. –Ha valakit hibáztatni akarsz azért,
ami Treyjel történt, hibáztass engem. Jessica nem kérte, hogy rángassam
le a színpadról. – Kuncogott, és megdörzsölte az állát. – Igazából eléggé
morcos volt miatta.
– Annyira morcos, hogy a hátán landolt veled a lábai között?
Sed elkomorodott. – Tudom, hogy dühös vagy, de vigyázz a kibaszott
szádra. Nem hagyom, hogy így beszélj róla.
 A felvonó pittyent, amikor a földszintre értek. Brian megbotlott,
amikor két kéz nyúlt be a fülkébe, megragadta az ingét, és a kemény
csempepadlóra nyomta az arcával lefelé.
– Hűha – mondta Sed. – Óvatosan a srác lomposával. Ma éjjel az új
feleségét kell megdöngetnie.
Brian kételkedett abban, hogy akár egy kicsit is fog döngetni az éjszaka
hátralévő részében, de értékelte Sed aggodalmát a lomposa épsége iránt.
Nem bánná, ha ugyanúgy aggódna a mellkasáért és az arcáért.
– Kórházi biztonsági szolgálat. Láttuk, hogy maguk ketten verekednek
a felvonóban – jött egy hang valahonnan felülről, ahol Brian kiterítve
feküdt egy éles térddel a háta közepén.
– Barátok vagyunk – biztosította Sed az őrt. Valamiképp neki sikerült
elkerülnie, hogy földre vigyék. Talán az őrök, nem gondolták, hogy
elbírnak vele. – Csak némi feszültséget kellett feloldani közöttünk. Már
jól vagyunk. Ugye, Brian?
– Csodásan – mondta Brian fájdalmas nyögéssel.
– Sose kellett még némi értelmet vernie egy barátjába? – kérdezte Sed
az őrt.
– Nem a kórházi felvonóban – mondta az őr. De levette a súlyát Brian
hátáról.
– Bocsánat ezért. Megismételhetjük a parkolóban, ha Brian benne van
– mondta Sed.
– Kösz nem – mondta Brian. – Jól vagyok.
Valaki talpra segítette Briant, és Sed átkarolta a vállát. Brian nem
tudta biztosan, hogy ez a haveri ölelés a látszat kedvéért volt-e – hogy az
őrök elhiggyék, barátok –, vagy szüksége volt valaki támaszára, de Brian
nem bánta. Sed körülötte lévő karja az erő és a jóllét érzetét adta neki.
Sed ilyen hatással volt az emberekre. Csak a nők terén volt szörnyű
ízlése.
 Bármennyire is tetszett Briannek, hogy az őrök azokat a
seggberúgásokat idézik vissza, amiket ők adtak és kaptak a barátaik keze
által, néhány perccel később szörnyen örült annak, hogy a gyönyörű
feleségét látta kilépni a felvonóból. Még az se érdekelte, hogy Jessicával
volt. Hamarosan ő és Myrna kettesben lesznek a hotelszobájukban, és
Brian úgy tehet, hogy Trey rendben van, anélkül, hogy mindenki őt
figyelné.
 10. fejezet

Fordította: Suzy

A hotelszobába visszatérve Myrna körbejárt a lakosztályban

lekapcsolva az összes fényt az ágy melletti lámpa kivételével. Brian a
matrac szélén ült, és az ébresztőórát babrálta.
– Két óra múlva fel kell kelnünk – mondta a kimerültségtől tompa
hangon. – Sajnálom, hogy a nászéjszakánk nem sikerült olyan jól.
Myrna leült mellé az ágyra, és kivette a kezéből az ébresztőórát, hogy
az éjjeliszekrényre tegye.
– Én is – mondta. – De pár hónap múlva elmehetünk egy hosszabb
nászútra. Amint vége van a turnénak. És Trey is jobban van.
Brian felemelte a fejét, engedte, hogy a nő lássa a sötét szemeit
megrándulni a fáradtságtól. A körülöttük lévő zúzódások sem segítettek,
hogy éberebbnek tűnjön.
– Megpróbálhatok szeretkezni veled, ha akarod – mondta.
– Nem kell megint szexelnünk – mondta a nő, és majdnem felnevetett,
amikor látta, hogy Brian válla megereszkedett a megkönnyebbüléstől.
Szegény srác hozzászokott, hogy kielégítse a telhetetlen szexuális
étvágyát. – Sokat szexeltünk ma, de tényleg szükségem van arra, hogy
szeretkezzem veled.
Myrna lecsúszott az ágyról, és Brian lábai elé helyezkedett a padlóra.
Kioldotta az egyik csizmáját és lehúzta, félredobta, mielőtt
megmasszírozta volna a rüsztjét a puha, fehér zoknin keresztül. Brian a
torka mélyéből elégedett morgás tört fel. A nő megismételte ezt a másik
lábával is, aztán arra buzdította, hogy hátradőljön az ágyon, hogy a lábai
lelógjanak, így ki tudta gombolni a farmerját. Felemelte a csípőjét, és a
nő lehúzta róla. Fáradtan bámult fel rá, kitárta felé a karjait.
– Gyere ide, feleség. Meg kell ölelnem téged, hogy emlékeztessem
magamat arra, hogy igazán az enyém vagy, és arra gondolni, mi minden
jó van az életemben, amikor minden más elszaródott.
Myrna elpislogta a könnyeket, a szíve együttérzéssel dobogott. Tudta,
hogy Brian szereti Treyt – nem úgy, ahogy hozzá ragaszkodott a nap
nagy részében, de barátként, kollégaként és olyan valakiként, akire
mindig számíthatott.
– Meg akartam masszírozni a hátad – mondta. – Segít ellazulni.
– Sokkal nyugodtabbnak fogom érezni magam, ha a fejed itt van.
Megveregette a mellkasa közepét, és Myrna nem tagadhatta, milyen
nagyon szerette volna a férfi szíve fölött pihentetni a fejét. Brian levette a
pólóját, és Myrna is ledobta magáról a ruhái nagy részét. A bugyiját
magán hagyta, remélte, hogy ezzel emlékezteti az éhes punciját arra,
hogy nem kell dugnia Briannel ahhoz, hogy megmutassa neki, mennyire
szereti.
Összebújtak a takaró alatt, a nő feje a férfi mellkasán volt, és annak
szívverése egyenletesen dobogott a fülében.
– Sajnálom, hogy átlagos seggfejként viselkedtem a kórházban –
mondta Brian, a hangja átmorajlott a mellkasán. Eltakarta a szemeit az
egyik karjával, és felsóhajtott.
– Ez egy átlagos seggfej viselkedés volt? Milyen vagy, amikor
hatalmas seggfejként viselkedsz?
Brian félszegen kuncogott. – Nem akarsz a szemtanúja lenni.
Myrna szórakozottan simogatta Brian hasát, azt akarta, hogy az ő
elméje kissé lenyugodjon, hogy aludhasson egy kicsit.
– Mit fogok csinálni, ha nem épül fel? – suttogta Brian.
– Mondtam neked, hogy ne gondolj ilyenekre.
 – Nem tehetek róla.
– Rendben lesz. Ő Trey kibaszott Mills. Egy kis fejsérülés nem fogja
sokáig kiütni.
Brian vonalakat húzott végig a nő csípőjén. – Talán, ha jobban lesz,
visszahívhatjuk az ágyunkba. Nem lenne baj, ha nem a nászéjszakánk,
igaz?
Myrna az ajkába harapott. Akármennyire is kielégítő volt szexuálisan a
hármasa Briannel és Treyjel, nagyobb elmebaj lett belőle, mint ahogy
várta.
– Szerintem ez nem jó ötlet – mondta Myrna egy hosszú pillanat
múlva.
– Miért nem? Azt hittem, élvezted.
– Úgy volt – ismerte el.
– Hát, én is élveztem. Ő is élvezte. Mi a probléma?
Myrna szinte félt elmondani. – Szeret téged.
– Én is szeretem őt.
A szavak darabokra szakították Myrna szívét, bár majdnem teljesen
biztos volt abban, hogy különböző fajta szeretetről beszélnek. – De te
szerelmes vagy belé, Brian?
– Hm?
– Semmi – mondta, félt beszélgetni erről, mert Brian talán rájön, hogy
szerelmes volt Treybe. Nem veszíthette el Briant. Most nem. Nem,
amikor végül nekiadta a szívét. Az elpusztítaná.
Brian egy hosszú pillanatig hallgatott. – Szerinted tényleg szerelmes
belém?
Myrna beharapta az ajkát, és bólintott. – Tudom, hogy az – mondta,
megdöbbent, amikor a hangja megtört.
Brian karja megfeszült a nő körül, de nem mondott semmit. Myrna
szinte könnyezett, mire megtalálta a bátorságát, hogy kimondja –
Nagyon félek attól, hogy végül közénk fog állni, és annyira rosszul érzem
magam, hogy így érzek – főleg most, hogy megsérült –, de nem tehetek
róla. Nem akarlak elveszíteni, Brian. Nem veszíthetlek el. Egyszerűen
nem.
Tessék. A legnagyobb félelme most már nyíltan ki lett mondva. Egy
forró könnycsepp folyt ki a szeme sarkából, és Myrna dühösen elseperte.
– Nem fogsz elveszíteni, kicsim, és Trey sosem fog közénk állni.
Szerelmes vagyok beléd. Belé sosem voltam szerelmes. Csak szex volt,
Myrna. Még akkor is, amikor tiniként Trey és én hancúroztunk, az is csak
szex volt.
Briannek talán, de Myrna biztos volt abban, hogy Treynek sokkal
többet jelentett. – Tudom – mondta, bár a szívét kétség felhőzte. – Én
csak… Féltékennyé tesz, hogy megosztozom rajtad vele. Te nem vagy
féltékeny, amikor megérint?
– Nem, kőkemény merevedésem van, amikor hozzád ér.
Igen, és ez nem volt normális.
– De amikor Sed érint meg…
Brian megmerevedett. – Kibaszottul hozzád nyúlt? El fogom törni az
átkozott ujjait.
Myrna a hasára csapott. – Nem, nem tette. Miért vagy féltékeny Sedre,
Treyre meg nem? Nem értem.
– Mert… Mert ő Trey.
Mintha ez bármit is megmagyarázna. – És?
– Hát… Feltétel nélkül megbízom benne az életem minden területén.
Veled kapcsolatban is. – Megbillentette a fejét, hogy megpuszilja a nőét.
És Brian mégis azt állította, hogy nem szerelmes a férfiba.
– De ha nem érzed magad kényelmesen úgy, hogy az ágyunkba
engedjük…
– Nem – mondta a nő sietve.
 – Rendben van. Találunk majd valami mást, ami gyönyört okoz
nekünk.
Myrna közelebb bújt a férje mellkasához, a szíve duzzadt a szeretettől.
Elhitte, amit Brian mondott. Nem volt szerelmes Treybe. Nem volt mitől
félnie a saját bizonytalanságán kívül.
– Csak magát akarom, Mr. Sinclair.
– Megkapott, Mrs. Sinclair. Örökké. Ha valaha is eljön az idő, amikor
úgy érzem, Trey fenyegetheti a boldogságunkat, nem fogok habozni,
hogy helyretegyem.
– Megígéred? – mondta Myrna, kissé gyerekesnek érezte a kérdést, de
szüksége volt arra, hogy a férfi kimondja.
– Megígérem. A tiéd vagyok, Myrna. Csak a tiéd.
Erre számított. És arra is számíthat, hogy Brian sosem töri össze a
szívét. Tudta, ha megtenné, soha többé nem adna esélyt a szerelemnek.
– És én a tiéd vagyok, Brian – suttogta. – Örökké.
 Sweet Love of Mine
(Eric – Rebekah)

Fordította: Niky
BaBett
Christina
Hannah
Octavia
Szilvi
 1. fejezet

Fordította: Niky

A piros lámpánál ülve Eric a fejével bólogatott a zene ütemére, és

ujjaival dobolt szeretett 67-es Corvette-jének kormányán. Követte a dal
dobolásának ütemét a rögtönzött dobverőjével, átnyúlt az anyósülésen,
hogy cintányérként megkocogtassa… Rebekah hetyke orrát. A lány a
legszeretetebben kuncogott, ez sokkal jobban felmelegítette, mint a
kaliforniai napsütés, ami a nyitott kabriótetőn keresztül beáramlott. Arra
késztette, hogy a lány combját kolompként, az orrát pedig megint
cintányérként használja.
– Jó kedved van – mondta a lány, és ferdén mosolygott a műszerfalra.
Hát mit várt? Szerelmes volt. Egy abbahagyta az élő előadást, hogy
ránézzen a nőre. Tényleg ránézett. Az ő Rebekájára. A szívére.
Lehetetlen volt, hogy ugyanazzal a mindenre kiterjedő intenzitással
szeresse őt, mint ahogy ő szerette a lányt, de ez nem zavarta. Megszokta,
hogy nem szeretik. És Rebekah nem tett semmi olyat, ami miatt
kételkedett volna az érzéseiben. Épp ellenkezőleg, olyanokat tett,
amelyek rendszeresen emlékeztették őt az odaadására. Csak nehezen
tudta felfogni, hogy valaki szeretheti őt. Helyesbítés: hogy valaki szereti
őt. Talán, ha elég sokáig bámulná a lányt, a feje is felfogná, amit a szíve
már tudott.
A szellő belekapott az álláig érő szőke hajába – amelyet lila festékkel
hangsúlyozott –, és a bájos arcához fújta. A lány türelmetlenül félretolta
a selymes tincseket, és a kis füle mögé dugta őket. Minden apró volt
rajta. Kivéve a szívét. És a szexuális étvágyát. Két olyan tulajdonság,
amelyeket nagyra becsült. Amikor Rebeka rájött, hogy bámulja őt, felé
fordította a fejét, és azonnal elmerült az égszínkék szemében.
Eric elégedetten sóhajtott, biztos volt benne, hogy dilis kifejezés ül az
arcán, de nem érdekelte, hogy ki tudja, hogy száz százalékosan beleesett
ebbe a nőbe. Örökkévalóságot látta azokban a szemekben. Alig tudta
elhinni, hogy a nő az övé, tényleg az övé. Nem kellett elrabolnia,
bedrogoznia. Felemelte a kezét, hogy megérintse a lány arcát, és
megbizonyosodjon, hogy nem csak képzeli, ahogy a nő imádottan
bámulja őt. De az a szerető tekintet tényleg felé irányult. Azt akarta, hogy
örökké így nézzen rá.
Örökké tehetné ezt.
Amikor reggel a kórházban a biopszia eredményét várták, azt hitte,
hogy akkor és ott véget ér a világa. Az onkológusa áttétekkel kapcsolatos
aggodalma téves riasztás volt, így Eric úgy döntött, hogy a tiszta
egészségi állapotot azzal ünnepli meg, hogy feleségül veszi. Azonnal. Az
örökkévalóság most kezdődik, bébi. De ahogy átmentek a városon a
bíróság felé, hogy hivatalossá tegyék, arra gondolt, hogy talán egy kicsit
elhamarkodott volt. Nem volt biztos benne, hogy Rebekah is annyira
lelkesedett az ötletért, mint ő. Végül is, nem beszélte meg vele. Csak
feltételezte, hogy készen áll a törvényes házasságra úgy, mint ő.
Eric mögött álló autó ellenszenvesen dudált, emlékeztetve őt arra,
hogy a gázpedálra kell taposnia, amint a lámpa zöldre vált. Normális
esetben a türelmetlen balfasznak egy egyujjas üzenetet küldött volna, de
ma semmi sem tudta elrontani a kedvét. Főleg akkor nem, amikor a
mellette ülő nő élt, egészséges volt, és az övé.
– Szeretlek – mondta, mielőtt a kezét a sebességváltóra tette volna,
sebességbe kapcsolta, felengedte a kuplungot, és kerékcsikorgó
sebességgel elindult.
 – Én is szeretlek! – kiabálta Rebekah a műszerfalba kapaszkodva,
miközben a kocsi kissé megbillent, megkapaszkodott, és előre lendült.
Sajnos a forgalom túl sűrű volt ahhoz, hogy igazán jól érezzék
magunkat, és Ericnek meg kellett állnia a következő lámpánál. És várnia.
Istenem, de unta már a várakozást. Miközben a túltengő energiáját a
kormánykeréken dobolta le – megint – a következő háztömb egyik
kirakata fölött lógó, kifakult fatábla ragadta meg a figyelmét: Malachi
Jelmezboltja.
A pulzusa felgyorsult az izgalomtól, és Rebekah-ra pillantott. Vajon
belemenne? Egy átlagos bírósági esküvő túlságosan is normális volt
kettejüknek, de talán...
– Van egy ötletem – mondta.
A lány megmerevedett, és hosszú szempillái alól a férfira pillantott.
Általában minden őrült ötletért lelkesedett, ami a férfi fejében
megfordult, így a lány szokatlan tétovázásán tűnődött.
– Miféle ötlet? – cincogta.
– Talán jelmezben kellene összeházasodnunk.
– Jelmezben?
– Igen, jelmezben! – Az ötlet nagyon megfogta a fiút. – Hát nem lenne
jó móka?
– Nem vagyok benne biztos – mondta a lány, és összekulcsolta a kis
kezeit.
A férfi felhúzta a szemöldökét. Nem gondolkodta meg magát, hogy
hozzámegy ma feleségül, ugye? Talán nem kellene túlságosan ringatni a
csónakját. Tudta, hogy a lány érzelmei teljesen felborultak a találkozó
után. Nem tehetett róla, de azt akarta, hogy az esküvőjük a lehető
legemlékezetesebb legyen, figyelembe véve a tervezés és az előkészületek
teljes hiányát.
 Nem várta meg, hogy a nő biztos legyen benne, Eric párhuzamosan
beállt az öt üres parkolóhely egyikébe a jelmezbolt előtt, és leállította a
motort.
– Gyere – mondta, és megfogta a lány kezét. – Menjünk, nézzük meg,
mekkora bajba keveredhetünk.
A lány még mindig habozott.
– Nem akarod, hogy a mai nap különleges legyen? – kérdezte a férfi.
Elszakította a tekintetét a kirakatról, amelyben számos jelmez volt
kiállítva, köztük egy díszes, régi kék ruha, amit Rebekah érdeklődve
vizsgálgatott. A szeme a férfiébe fúródott mindazzal az élet- és
kalandvágyó lelkesedéssel, amit a férfi már megszokott tőle.
– Ez máris különleges – mondta a lány. – Az, hogy hozzád megyek
feleségül, kétségtelenül életem legemlékezetesebb öt perce lesz.
– De nem akarod, hogy ez egy olyan élmény legyen, ami csak ránk
jellemző? – Közelebb hajolt, remélve, hogy megingathatja a nőt az
engedelmeskedj, te nő tekintetével.
Rebekah csak nevetett. – Ez boldoggá tenne?
A férfi rámosolygott a lányra. – Igen.
– Rendben, – mondta a lány. – Akkor azt hiszem, bolondot csinálok
magamból.
Rövid hálacsókja hamarosan a nő iránt érzett halhatatlan vágyának
kézzel tapintható, nyelveket csiklandozó, farkat emelő kifejeződésévé
változott. A szíve hevesen vert, miközben közelebb rántotta őt.
Mélyebben csókolta. Minden egyes pillanatban egy kicsit jobban szerette
őt, amit együtt töltöttek, amiért ilyen mámorítóan boldoggá tette.
Mikor lett ilyen kibaszott balek?
A lány elszakította a száját a férfiétól, és mély levegőt vett. –
Nyugalom, tigris – mondta. – Teljesen összemaszatolod a bugyimat.
– Mmm – mondta a férfi elismerően. – Az a bugyi a kedvencem.
 Talán le kellene mondaniuk a jelmezek kiválasztásáról, és a bíróságra
menni, amilyen gyorsan csak lehet. Hirtelen késztetést érzett, hogy
nekikezdjen a nászéjszaka ünneplésének inkább előbb, mint utóbb.
Az ajtó fölött csengő csilingelt, amikor beléptek a dohos szagú üzletbe.
Egy ráncos öregember ült az ajtó mellett fehér ingben, fekete
nadrágtartóban és piros csokornyakkendőben egy hosszú fapult mögött.
Második pillantásra Eric észrevette, hogy a vékony férfi szeme csukva
van. Vajon tényleg ülve aludt?
– Nyitva van? – kérdezte Eric hangosan.
A férfi nem mozdult.
– Életben van? – kiáltotta Eric.
A férfi felébredt, és üdvözlően elmosolyodott, amikor kissé
elhomályosult szemeivel hunyorogva rájuk nézett.
– Üdvözlöm önöket Malachi Jelmezboltjában – mondta a fal melletti
magas támlájú faszékből. – Ha segítségre van szükségük, csak szóljanak.
Egyébként élvezzék a keresést.
Megdörzsölte csőrszerű orrát a csuklójával, nekidőlt a falnak, és ismét
lehunyta a szemét. Másodperceken belül a légzése mély és egyenletes
lett. Kétségtelenül ismét aludt.
Eric Rebekah-ra pillantott egy pillanatra, hogy megosszák a közös
meglepetést a tulajdonos bizalmában – feltételezte, hogy a jelmezbolt
forgalma decemberben különösen gyenge lesz, de mégis...
Rebeka már nem figyelt. Valami jelmez már megragadta a tekintetét.
Elengedte Eric kezét, és rögtön a legrondább esküvői ruha felé ment,
amit Eric valaha is látott. A megsárgult és petyhüdt csipkegallér úgy
nézett ki, mint egy hatalmas előke, amely mindkét vállat és a fél testét
eltakarta elől. A szoknya széles fodrokkal és hálószerű anyaggal volt
rétegezve, mintha egy papírdarálóba akadt volna. Rebekah úgy érintette
meg a csúnyaságot, mintha tömör aranyból lett volna. A szíve
összeszorult, amikor rájött, mi bántja a lányt. Nem akart bíróságon
összeházasodni. Igazi esküvőt akart. Virágokkal, koszorúslányokkal,
templommal és egy extravagáns fehér ruhával.
– Nézz körül – mondta a férfi. – Fel kell hívnom Jace-t, és tudatni
vele, hogy kicsit később leszünk a bíróságon, mint terveztük.
A legjobb barátja és a tanúja nem örülne, ha az egész napját azzal
töltené, hogy a bíróságon várakozzon, míg ő és Rebekah Malachi
Jelmezboltban szórakoznak.
– Fel kéne hívnom anyámat, hogy ő is tudja – mondta, és elfordította a
ruhát, hogy megbámulja a hasonlóan csúnya hátoldalát. Öt masni
robbant ki a hátsó részéről a botrányos ünnepi ruha díszítéseként.
– Majd én felhívom – mondta Eric.
Rebekah elszakította a tekintetét furcsa megszállottságától, és tátott
szájjal pislogott.
– Önként jelentkezel, hogy felhívod az anyámat. – A nő rámutatott,
majd a mellkasára.
A kórházban volt egy pillanat, amikor Rebekah édesanyjával kialakult
valami kapcsolat aznap reggel, és ezt ki akarta használni, mielőtt valamit
elszúrt volna, és a nő újra utálni kezdené. Úgy gondolta, hogy van egy pár
napja, míg Mrs. Blake jóindulatúan tekint rá. Legfeljebb.
– Igen, felhívom. Nem probléma.
Rebekah megvonta a vállát, és visszament imádni a csúnya esküvői
ruhát.
Eric az ajkába harapott, miközben figyelte a lányt, és azon töprengett,
hogyan tehetné boldoggá. Betegesen szüksége volt arra, hogy ugyanannyi
örömet szerezzen neki, mint amennyit a lány okozott neki. Úgy gondolta,
itt az ideje, hogy kérjen néhány szívességet. Kilépett az üzletből, mert
nem akarta, hogy Rebekah meghallja a terv hirtelen megváltozását.
Remélte, hogy a barátai hajlandóak lesznek mindent félbehagyni érte
ma, és azon tűnődött, vajon meddig tudja majd húzni az időt a
menyasszonyával a jelmezboltban, amíg ők megvalósítják a tervét. A
gyomra mindenféle akrobatamutatványt csinált, miközben tárcsázta
leendő apósa házát, és várta, hogy valaki felvegye. Imádkozott, hogy a
hezitáló menyasszonyának tetszen a rögtönzött meglepetés.
Összeomlana, ha nem tudná elérni, hogy a nap végére kirobbanjon az
örömtől.
 2. fejezet

Fordította: BaBett

Rebekah Blake – hamarosan Rebekah Sticks – átnézett a jelmezekkel

teli állványon, amelyeket szemlélt, és megpillantotta a nagyon magas,
nagyon jóképű, nagyon tetovált, nagyon türelmetlen vőlegényét. Azt
kellett volna eldöntenie, hogy mit vegyen fel a hirtelen jött bírósági
esküvőjükre, de nem tudta megállni, hogy ne nézze a férfit. Nem tudta
megállni, hogy ne arra gondoljon, milyen édes a férfi. Milyen gyönyörű.
Milyen nagylelkű. Milyen csodálatos. Milyen figyelmes és megértő.
Milyen tökéletes.
Hogy lehetett ilyen szerencsés? És miért volt olyan kibaszottul ideges?
A hasa nem hagyta abba a remegést, bármennyit is mondta neki, hogy
ezt akarja. És így is volt. A szíve és az elméje el volt ragadtatva attól, hogy
hozzámegy Erichez. Csak a gyomra volt az, ami úgy tűnt, hogy ellenezte
az ötletet.
Épp most csatlakozott hozzá, miután húsz perce a bolton kívül
telefonált. Eric lehúzott egy jelmezt a polcról, a nyakába akasztotta, és
lenézett a zöld harisnyára, a barna tunikára és a nemezkalapra, ami a
fogasról lógott.
– Á, tökéletes – mondta. – Rablok a gazdagoktól, és adok a
szegényeknek.
– Ezt nem viseled az esküvőnkön – mondta Rebekah megrázva a fejét.
– A zöld jól áll nekem – mondta a férfi, felpillantva rá, és
megajándékozta egy álmodozó vigyorral, amint a kék szemébe nézett. –
Robin Hood pedig az a fajta hős, akitől a nők elájulnak.
Eric az a fajta hős volt, aki miatt Rebekah ájult el.
 – De túl magas vagy a harisnyához – mondta a lány.
– Úgy érted, túl vékony?
– Nem, nem vagy sovány, túl magas vagy. A végén még a lágyékod a
térdednél lesz.
– Azt hiszem, összetévesztesz Háromlábúval.
Rebekah felnevetett. Eric legjobb barátjának, Jace-nek, úgy tűnik, volt
valami szörnyeteg kakasa, amelynek puszta méretétől a tyúkokból
kiijesztette a tojásokat. Vagy talán minden faj petefészkéből kiijesztette
őket.
– Mit választottál? – kérdezte meg Eric, felemelve gödröcskés állát,
majd érdeklődve tekintett rá.
– Kleopátra? – Ez sokkal inkább kérdés volt, mint állítás. Ha
beöltöznek a bírósági esküvőjükre, a lány úgy gondolta, hogy
eljátszhatják, hogy a történelem egyik nagyszerű párjának mutassák
magukat. Robin Hood és Marion úrnő működött volna, de Kleopátra és
Marcus Antonius pajzánabbak voltak. Sokkal inkább hasonlítottak hozzá
és a rocksztár szeretőjéhez. Nos, a kettős öngyilkosságot kivéve. Az nem
jött be neki. Túlságosan szerette az életet ahhoz, hogy önként feladja.
– Szóval választhatok a harisnya és a szoknya között? – kérdezte,
szemügyre véve a kosztümöket, amiket Rebekah vett le az állványról, és
felhúzta az orrát, ahogy meglátta a Marcus Antonius tógát, amit a lány
kiválasztott. – Talán a Rómeó és Júliát kellene választanunk. De várjunk
csak – nem hord Rómeó is harisnyát? – Megrázta a fejét, és megállt, és
megkocogtatta az állát. – Mit szólnál a Bonnie és Clyde-hoz? Öltözhetnék
Clyde-nak anélkül, hogy úgy néznék ki, mint egy szerszám. Gangsta! –
Megpörgetett egy képzeletbeli Tommy pisztolyt, hozzá hangot adva.
Hangos hangokat.
A bolt tulajdonosa zavartalanul ült a székében a pult mögött.
 Kleopátra és Marcus Antonius. Rómeó és Júlia. Bonnie és Clyde. Ezek
a párok szörnyű halált haltak egymásért.
Rebekah összevonta a szemöldökét. – Észrevetted valaha, hogy az
emlékezetes párok mind jóval idő előtt haltak meg?
– Azt hiszem, az öngyilkosság romantikusabb, mint kifizetni a
jelzálogot és összehajtogatni a szennyest.
A nő kuncogott. – Attól függ, kit kérdezel. Én sokkal szívesebben
hajtogatnám a szennyest a következő hetven évben, hogy bebizonyítsam
a szerelmemet, minthogy idő előtt sírba kerülök.
– Á, bébi – mondta a férfi ferde vigyorral –, hol van az öngyilkos
hajlamod?
Rebekah felemelte a Kleopátra-jelmezt, és nyomatékosításképpen
megrázta.
– Bármennyire is szeretlek, nem fogok egy köpködő kobrát
megcsókolni, hogy ezt bebizonyítsam. Szóval ne szúrj kardot a
mellkasodba a kedvemért.
– Van egy kígyóm, akit megcsókolhatsz – mondta Eric, és lecsúsztatta
a kezét az ágyékán. – Nem mérgező, de ha jól megcsókolod, tényleg
köpköd.
A lány felhorkant, és megrázta a fejét, mielőtt a Marcus Antonius-tógát
a mellkasához lökte. – Menj, próbáld fel ezt! – mondta.
– Szerintem Kleo egyébként egy áspiskígyóval csókolózott, nem
kobrával – mondta.
– Nem fogom megcsókolni vagy bűvölni a kígyódat az esküvő előtt.
– De utána... – vonogatta a férfi a szemöldökét a lány felé.
A lány elvigyorodott. – Számíthatsz rá.
Eric a pult mögött ülő tulajdonosra pillantott. Az idős férfi – aki
láthatóan többnyire süket volt, bár a fülei szokatlanul nagyok voltak –
még mindig mélyen aludt, fejével a falnak támaszkodva. Eric
elvigyorodott, odasompolygott a bejárati ajtóhoz, és egy alig hallható
kattanással bezárta. Az öreg Malachi halk horkantást adott ki, de nem
nyitotta ki a szemét.
– Mit csinálsz? – suttogta Rebekah hangosan.
– Biztosítom a magányunkat.
– Minek?
Üveges szemmel és vigyorogva, Eric az üzlet hátsó részéhez közeli,
megnagyobbított, kerekesszékkel megközelíthető öltözőbe vezette. Már
most úgy nézett ki, mintha a kobrája készen állna arra, hogy leköpje a
nőt. A férfi szexuális étvágya nem ismert határokat. Nem mintha
Rebekah-nak bármi panasza lett volna ellene. Az övé történetesen
megegyezett a férfiéval. Legalábbis mióta találkozott Eric Sticksszel, más
néven magával Mr. Libidóval.
Amikor a nagy fülkében voltak, bezárta az ajtót, és azonnal áthúzta a
lány pólóját a feje fölött.
– Ezekben nincsenek kamerák? – kérdezte a lány, miközben eltakarta
a melltartóját keresztbe tett karjaival.
Eric körbepillantott a fülkében, és észrevett egy gyanúsnak tűnő fekete
lencsét. Rátette a lány pólóját, és miután alaposan ellenőrizte, hogy
nincsenek-e további megfigyelési pontok, azt kérdezte: – Jobban érzed
magad?
– Mi van, ha Malachi felébred?
– Nem hiszem, hogy akár egy nukleáris robbanás felébresztené a pasit
a délutáni szundikálásából.
Megvonta a vállát, és levetette a farmerját és a flip-flopját. Belebújt a
jelmez szoknyájába és felsőjébe, és a tükörben tanulmányozta magát,
miközben Eric megpróbálta kitalálni, hogyan rögzítse a bőr kardszíjat a
tógájára.
 Rebekah megrántotta rövid fehér szoknyája szegélyét, miközben
megvizsgálta a külsejét.
A mídert és a szoknyát arany- és műékszerek díszítették. Aranyos volt
és egy kicsit magamutogató – néhány centi kilátszott a hasából –, de
nem egészen az volt, amit a lány elképzelt, amikor kimondja az igent.
Természetesen soha nem gondolta volna, hogy egy olyan emberhez megy
feleségül, mint Eric, aki olyan mókás és szórakoztató és lelkes és
spontán. Valaki, aki kiegészíti őt, és aki miatt élettel telinek és
sugárzónak érezte magát az örömtől. Úgy gondolta, hogy megelégszik
valakivel, aki egy kicsit kiegyensúlyozottabb. Más szóval, unalmas. Hála
Istennek, hogy észhez tért.
– Nem vagyok benne biztos, hogy ez megfelelő esküvői öltözék –
mondta.
– Szexi vagy, bébi – suttogta egy mély hang a fülébe. A lány
megremegett a hangra, a teste felismerte a hangot, mint valami
megadásra utaló jelet. Egy pár erős, férfias kéz kulcsolódott a csupasz
dereka köré, és a hasán terült el, amely remegni kezdett a várakozástól. A
férfi kezei mindig a vágy tomboló poklát gyújtották meg benne. Figyelte,
ahogy Eric megérinti őt, és elmosolyodott a pároson, amit alkottak. A
férfi magas, sötét és robosztus, a nő pedig alacsony, világos, és utálta
beismerni... imádnivaló. Ugh! Nem tudta megállni, hogy ne ráncolja a
szemöldökét Eric hosszú, csupasz lábai láttán, amelyek a saját szoknyája
alól kandikáltak ki. Nos, gyakorlatilag a tógája alól.
– Emlékszem, olvastam valahol, hogy Kleopátra a Níluson hajózott
lefelé topless. – Eric lehelete cikázott a fülében, libabőrös lett a gerince.
– Nem gondolod, hogy a szerepedben kellene maradnod?
– Szerintem ezt csak kitaláltad – mondta a lány.
 – Én ugyan nem. Valami híres történész felfedezte, hogy Miss Patra
egy kicsit exhibicionista volt. Nemrégiben elkezdték őt a Nílus Lady
Godivájának hívni.
– Ó, tényleg? Hogy hívták ezt a híres történészt?
Megrázta a fejét. – Biztos vagyok benne, hogy sosem hallottál róla.
– Biztos vagyok benne, hogy igazad van, mert ő nem létezik.
Eric leoldotta az aranycsatot a mellei között, és lecsúsztatta a kis felsőt
a válláról. A ruhadarab a padlóra hullott. Eric végigtapogatta a melltartó
kosarát az egyik ujjával.
– Nos, ez így nem lesz jó. Tudom, hogy Kleo sosem hordott melltartót
– mondta.
A lány felvonta a szemöldökét, és találkozott a férfi tekintetével a
tükörben. – Te megpróbálsz meggyőzni arról, hogy ő volt az első
feminista?
– Nem, semmi ilyesmi – mondta vigyorogva, miközben figyelte, ahogy
az ujja siklik a tükörben a lány lágy mellének puha duzzanatán. – A
melltartókat még nem találták fel.
Rebekah nevetve felhorkant.
Eric a hátán tapogatózott, és a melltartó kapcsa kioldódott. A fehér
csipke a lány lábánál landolt a furcsa mintázatú piros és zöld plüss
szőnyegen. A jelmezbolt berendezését valószínűleg nem frissítették fel
legalább harminc éve, de a hely hangulata nem számított. Rebekah jól
érezte magát.
Mindig jól érezte magát, amikor Erickel volt.
Kezei felcsúsztak a lány bordáin, hogy megsimogassák a mellét, és
megcsípjék a mellbimbóit. A teste megrándult, miközben a puncija
lüktetett a férfi figyelmétől. Eric mindkét mellbimbóját addig dörzsölte a
hüvelykujjával, amíg a rózsaszín hegyek kemények és fájdalmasak lettek
a férfi kitartó érintése alatt. Rebekah felsóhajtott, és felemelte karjait a
feje fölé, hogy ujjait a férfi sűrű fekete hajába temesse. Olyan érzés volt,
mintha meleg selyem ért volna az ujjbegyeihez. Néhányan úgy gondolták,
hogy a szokatlan frizurája furcsa, de ő elragadónak találta. Ha kedve
támadt a puha, rövid haját simogatni vagy a középhosszú hajába temetni
az ujjait, vagy hosszú szálakat a keze köré tekerni, vagy merev tüskékkel
játszani, megtehette. Mindezt ugyanazon a fejen. Ujjait a férfi tarkójánál
lévő középhosszú tincsekben túrva, sürgette Eric fejét lefelé, hogy a férfi
a finom száját a lány húsán használja. Eric buzgón csókokkal halmozta el
a vállát, miközben a lány a férfit figyelte a tükörben.
– Marcus Antonius egyetlen életcélja az volt, hogy megsimogassa
királynője mellbimbóit, hogy azok pimasznak és hívogatónak tűnjenek
mindazok számára, akik vele szemben álltak – folytatta Eric a kitalált
történelemleckéjét.
– Valóban? – kérdezte szkeptikusan a lány.
– Mit gondolsz, miért volt képes annyi nagyhatalmú királyra
rákényszeríteni az akaratát?
– Talán azért, mert intelligens és ravasz volt?
– Nem – mondta Eric, miközben a lány mellbimbóit gyengéden az
ujjai között forgatta. – Fantasztikus mellei voltak.
Erősen rángatta a feszes bimbókat, amíg azok ki nem csúsztak az ujjai
közül. A gyönyör tüskéi végigfutottak Rebekah húsán. A lány felnyögött
és a férfinak feszült.
– Lehet, hogy nincs meg a megfelelő hajszíned ahhoz, hogy hiteles
Kleopátra legyél, de a melleid biztosan tökéletesek ahhoz, hogy térdre
kényszerítsd a királyokat.
Rebekah kuncogott a bókon. – Szóval mit csinált Marcus Antonius,
amikor az állandó mellbimbó-stimulációjától a királynője puncija
teljesen felforrósodott és fájdalmassá vált? Bizonyára hihetetlenül
zavarónak találta. Biztosan nehéz lehet uralkodni egy birodalom felett,
amikor csak arra tudott gondolni, hogy a szeretője kemény, vastag
farkával tölti ki.
A szeretője kemény, vastag farka a hátának alsó részén ugrált a nő
nyilatkozatára, és a férfi behajlította a térdét, hogy seggbe bökje vele.
– Itt jött jól a férfiruha viselése – mondta Eric.
A lány felkacagott. – Úgy érted, egy tóga?
– Igen, ezt mondtam: férfiruha. – Megcsipkedte a lány fülét. – Vedd le
a bugyit, királynőm, és én majd feltöltöm neked azt a forró, fájós
puncidat.
A lány elpirult a férfi szókimondásától. Ha leveszi a bugyiját, a dolgok
nagyon hamar kicsúsznak a kezéből. – Nem kell nekünk hamarosan a
bíróságon lennünk? – kérdezte a lány.
– Legalább egy óránk van még hátra.
– És biztos vagy benne, hogy ennek a boltnak a tulajdonosa nem figyel
minket a biztonsági kamerán keresztül?
– Kétlem, hogy tudja, hol van a biztonsági kamera. Különben is,
lefedtük a lencsét, emlékszel? És bezártam a bejárati ajtót, szóval az
egész hely a miénk.
– Tudhattam volna, hogy valami rosszban sántikálsz, amikor ezt
csináltad.
– Mindig rosszban sántikálok, és mindig pajkos vagyok.
A lány felnézett a rózsaszín pólóra, amely a kamera lencséjét takarta az
öltöző sarkában, majd benyúlt a szoknyája alá, hogy becsúsztassa a
bugyiját. Lerúgta magáról, és megrándult, amikor a hűvös levegő átjárta
a forró és fájdalmas húsát a combjai között. Őszintén szólva nem volt
gondja azzal, amikor a dolgok sietősen kicsúsznak a kezéből, amíg Eric
kezeibe csúsztak.
Amikor Eric lecsúsztatta a tenyerét a melléről, a lány elkapta, és
visszatette őket a mellkasára.
 – Nos, Marcus Antonius – mondta -, te nem bújnál ki az életed
egyetlen célja elől, ugye? Tartsd azokat az ujjakat ott, ahová valók.
A férfi a mellbimbóit csipkedte, miközben a tükörben figyelte. – Talán
Marcus Antoniusnak két egyetlen célja volt. Az egyik a mellbimbók
gyönyörködtetése, a másik pedig a cicuskák kényeztetése.
– Remélem, a puncira gondolsz. Nekem csak egy van. – És a férfi nem
fog az övén kívül másnak örömet szerezni egész hátralévő életükben.
– És ha jól emlékszem, ez a legjobb – mondta. – De talán meg kellene
mutatnod, hogy eldönthessem, megéri-e az egész életemet rá áldoznom.
– Nem az életedet – mondta a lány vigyorogva. – Csak a farkadat.
– És az ajkaim, a nyelvem és az ujjaim is, gondolom.
– És a szemed.
A pasija nagyon vizuális volt. Mostanában sokkal kézzelfoghatóbbá
vált, a lány legnagyobb örömére, de a férfi még mindig szeretett nézni, és
a lány még mindig szeretett mutogatni. Rebekah a tükör melletti falnak
támasztotta a lábát, és felhúzta a szoknyáját, így a pajkos vőlegénye
láthatta a tükörben mindazt, ami általában a lába között rejtőzött. Két
ujjával szétfeszítette az ajkait, és a kettő között lévő ujjal masszírozta
lüktető csiklóját.
– Mit gondolsz? Megéri ez az örökös odaadásodat?
– Nem csak a fantasztikus puncidért szeretlek – mondta. – Ezt tudod,
ugye?
– Tudom.
Lecsúsztatta az ujját a résén, és belemártotta a csúszós lyukába.
Eric felnyögött, és izgalmát a lány fenekéhez dörzsölte. – De van egy
bizonyos félreérthetetlen vonzalom. Élvezz el nekem, Rebekah! –
suttogta.
– Itt?
– Kérlek! Szeretném nézni.
 – El fognak kapni minket – suttogta a lány.
Annak ellenére, hogy Malachi nagyothallónak tűnt, és nyilvánvalóan
mélyen aludt, Rebekah hajlamos volt egy kicsit hangoskodni, amikor
még merészebb volt a szokásosnál. És az, hogy maszturbált az öltözőben,
hogy az embere végignézze, ahogy elélvez, elég merész volt. Még tőle is.
– Ne aggódj! – mondta a férfi. – A bejárati ajtó zárva van. Senki más
nincs itt, csak mi vagyunk.
– Még mindig nem tudom, hogyan beszéltél rá, hogy itt elmenjek –
mondta.
– Én beszéltelek rá, hogy elmenj? Itt? – A férfi elvigyorodott. – Soha
nem okozol csalódást bébi.
Megpaskolta a combját. – Ha a nászéjszakánkat a börtönben töltjük,
az a te hibád lesz.
A férfi kuncogott. – Bármikor mondhatsz nemet.
– Neked? – A lány a tükörben vigyorgott rá. – Tudod, hogy az ujjad
köré csavartál, ugye?
A férfi rámosolygott a lányra. – Inkább lennél valami más köré
csavarva.
A nő felnevetett. – Azt is az ujjad köré csavartad.
A szabad kezével hátranyúlt, felhajtotta a férfi ingének szegélyét, és
kiszabadította a farkát a boxeralsójából. Határozottan megragadta.
– Térdre, jóképű tábornokom! Nem csak el akarok élvezni neked. El
akarok élvezni rajtad.
Állva hagyta volna, ha nem lenne olyan átkozottul magas, de a férfi
több mint harminc centivel volt magasabb a volt a saját 158 centiméteres
magasságához képest, és nem akarta, hogy a farkával hátba vagy akár a
seggbe bökje. A lábai közé akarta. Pontosan oda, ahová tartozott.
 Elengedte a férfi kemény, erezett farkát, hogy a padlóra ülhessen
mögötte. Fölé guggolt, és hátát a férfi mellkasának támasztotta. – Ne
hagyd, hogy elessek – mondta.
Megfogta a combjait, és a mellkasán támasztotta meg, miközben a lány
ágyékával a férfi farkára süllyedt. Úgy helyezkedett el a férfin, hogy a
hossza a résében volt, és a megnagyobbodott feje a csiklójához
nyomódott. A farka még erotikusabbnak tűnt ott fészkelődve, mint ahogy
azt elképzelte. Megmasszírozta a csiklóját az ujjaival, miközben a férfi
farkának érzékeny fejét ingerelte. A tükörben Eric tekintete arra a részre
tapadt, amit a nő csinált a két lába között, de ő a férfi sovány arcát
figyelte. Imádta azt a nehéz szemű elragadtatott tekintetét, amikor
beindult. És ha hinni lehetett az arckifejezésének, a farkát legalább
annyira szerette a lány redőibe temetve, mint amennyire a lány.
Ahogy az izgalom fokozódott, nem tudta megállítani, hogy csípője ne
ringatózzon a kezében. A puncijának enyhe mozgása, ahogy a férfi
hosszát dörzsölte, nyilvánvalóan Ericet is az őrületbe kergette, mert
elkezdett vele együtt ringatózni, és a férfi hosszát a puncijába csúsztatta,
és a farkának feje minden egyes alkalommal nekicsapódott a nő
ujjbegyeinek. A lány tenyerét a férfi farkának alsó részéhez simította, és
érzékeny csiklójához nyomta, és erősebben ringatta magát, hogy a férfi
keménységét felhasználva elmenjen. A farkának csúcsa minden
alkalommal előbukkant, amikor a nő hátrafelé ringatózott, és eltűnt a
látóteréből, amikor előre mozdult.
– Ó – zihált a lány. – Ez jó érzés. – Sokkal jobb, mint az ujjai. A férfi
vastag farkának gerince, amely elölről hátrafelé dörzsölte a lányt, mély
behatolásra vágyott.
– Nem bírom – mondta Eric, és levegőt szívott a tüdejébe. –
Szükségem van rád, hogy benned legyek.
 A férfi előre mozdította, és a lány elvesztette az egyensúlyát.
Megtartotta magát a kezével a tükörnek támaszkodva, és izgatottan
felszisszent a fogain keresztül, amikor Eric közéjük nyúlt, és épp csak
belecsúszott. A férfi előrébb csúszott a térdén, hogy jobb pozíciót
találjon, és felfelé tört, hogy mélyre ássa magát. Amikor lenézett,
mindent látott a tükörben. A férfi vastag, csillogó farkát eltüntette a nő
duzzadt puncijában, ahogy a férfi belé hatolt, majd újra megjelent,
amikor visszahúzódott. Nézni, őt majdnem olyan szexi volt, mint hallani,
de közel sem olyan fantasztikus, mint érezni, ahogy a lány teste
megnyúlik, hogy befogadja a férfit, és az őrjítő súrlódást, ami épp a
megfelelő mélységben dörzsölte őt.
– Látod? – kérdezte, képtelen volt levenni a szemét a pontról, ahol
testük csatlakozott egymáshoz. Arról, ahogy a puncija elnyelte a férfi
merev hosszát. A férfi húsáról, ahogy az újra és újra magához ragadta a
lány nedveitől csillogó testét. A lány látta a nevét a férfi hasának alsó
részén, és az, hogy látta a bélyegét a bőrén még tüzesebbé tette, ahogy
nézte, ahogy a férfi megdugja.
Eric kissé oldalra tolta a fejét, és forró leheletével fürösztötte a
vállának hátsó részét, amikor az izgatott zihálásban tört ki belőle.
– Most már igen – mondta. – Baszd meg, bébi! Nincs ennél szebb ezen
a világon, mint a farkammal tömött puncid.
Nyilvánvalóan az, hogy nézhette, ahogy mozog benne, inspirálta
mindenféle kellemes mozdulatra a karcsú csípőjében. A lány teste
alkalmazkodott a férfihoz, ajkai és a rése megnyúltak, ahogy a férfi
betöltötte, és kavargott, visszahúzódott, és kitöltötte egy másik szögből.
Lábai remegni kezdtek a tartástól, de a fenébe is, felizgatta, ahogy a férfit
nézte, ahogy a punciját őrületbe kergeti. Az izgalom egyre fokozódott. És
nőtt. Magasabbra. Magasabbra.
 – Ó, Istenem, Eric – nyögte a lány, és a férfi lökéseire ringatózott. El
akart élvezni. – Ó, kérlek. Basszál meg keményebben!
A férfi mozdulatai egyre erőteljesebbek lettek, a mellei minden egyes
alkalommal ugráltak a behatoló lökésektől.
– Gyönyörű – suttogta. – Kurvára gyönyörű vagy.
Észre sem vette, hogy nyávog a gyönyörtől, amíg Eric meg nem
suttogta:
– Kell egy kis segítség?
A lány bólintott, és a férfi elengedte a combját, hogy megsimogassa a
csiklóját. A lány felsikoltott. Nem tudta visszatartani a hangot, és olyan
erősen elélvezett, hogy a váladékai végigömlöttek a férfi farkán, és a
golyóira csöpögtek. A puncija ritmikusan összeszorult a férfi körül,
hajtva, csalogatva, és a peremre lökve őt, hogy csatlakozzon hozzá a
gyönyörben.
Eric felnyögött. A farka megrándult, ahogy mélyen beletemette magát,
és elélvezett.
A lány látta, ahogy a férfi farka megrándul a tükörben, és érezte, ahogy
megmozdul benne.
Ó, Istenem!
Remegő lábakkal kényszerítette magát, hogy letérdeljen. Eric
kicsúszott belőle, kár – de nem tudta tovább tartani ezt a görnyedt pózt
egy másodpercig sem.
– Szeretlek – motyogta a tarkójánál, és eszébe jutott Marcus Antonius
egyetlen életcéljára, és megmozdította a kezét, hogy átölelje a lány
melleit, és megsimogatta érzékeny mellbimbóit.
– Én is szeretlek.
– Nem kéne hazudnod nekem az esküvőnk napján – mondta, és a fülét
csipkedte, ami bizsergette a tarkóját.
 – Nem hazudtam neked – mondta a lány fintorogva. – Tényleg
szeretlek!
– Nem azt. Azt mondtad, hogy nem fogod elbűvölni a kígyómat, csak
az esküvő után. És, bébi, a kígyóm teljesen el van bűvölve.
A nő kuncogott. – Annyira sajnálom – mondta, a hangjában annyi
őszinteséggel, amennyire csak telt tőle. – Ígérem, hogy soha többé nem
hazudok neked.
– Bocsánatkérés elfogadva. – Rákacsintott, és megszorította a lányt. –
Fogsz hazudni nekem arról is, hogy megcsókolod a kígyómat? Kérlek!
– Ugye nem várod el tőlem, hogy még egy ígéretemet megszegjem? –
kötekedett a lány. – Azt akarom, hogy bízhass a szavamban.
– Bízom a szavadban. Azt mondtad, hogy lesz kígyóbűvölés és kígyó
csókolás az esküvő után, és tudom, hogy betartod az ígéreted.
– Minél hamarabb összeházasodunk, annál hamarabb tudom tartani a
szavamat.
– Gyerünk! Ezt akarod felvenni az esküvőnkre? – kérdezte,
felcsúsztatta a kezét a combján és a szoknyájába, ami leginkább a dereka
köré volt gyűrődve. – Ez nagyon szexi. Főleg most, hogy láttam az O-
arcodat, miközben ezt viselted.
– Eric!
– De a felsőt is viselned kell, mert nem akarom, hogy rajtam kívül más
is lássa ezt a fantasztikus mellet. A királyok legyenek átkozottak.
A lány a tükörben szemügyre vette a jelmezt, és úgy döntött, hogy
végül is nem tetszik neki.
– Most, hogy Marcus Antonius megdugott, azt hiszem, valami másra
van szükségem, amiben férjhez mehetek. Valamire, ami kevésbé
árulkodó, talán.
A férfi kuncogott, és megcsókolta a lány vállát. – Van valami ötleted?
– Nem vagyok benne biztos. Böngésszünk még egy kicsit.
 – Arthur király és Guinevere? Becsúsztathatom Excaliburt a kövedbe.
Húzd ki. Csúsztasd vissza. Ismételd és ismételd, amíg megtörténik a
varázslat.
Rebekah elfojtott egy kuncogást. – Nem ismerem a kövemet, Artúr
király. Hol van az pontosan?
– Azt hiszem, a melleid között. – A férfi két kezébe fogta, és
összenyomta őket.
– A fenébe – mondta a lány. – Reméltem, hogy a kövem egy kicsit
lejjebb van.
Rákacsintott a tükörben, majd feltápászkodott, kirángatta magát a
férfi szorításából, ahogy felemelkedett.
Rebekah talált egy csomag zsebkendőt és nedves törlőkendőt a
táskájában – szükségletek az Eric Sticksszel való randizáshoz – és
megtisztálkodott velük mielőtt újra felöltöztek, és visszamentek a
jelmezek állványaihoz, mintha nem is az öltözőben keféltek volna.
Nem mintha rajtuk kívül bárki másnak feltűnt volna. Malachi még
mindig mélyen aludt.
Rebekah megnézte a Frankenstein menyasszonya jelmezeket és az
egyik űrhajós ruhát. Megfontolta a déli szépasszony ruháját, amelyből
Scarlett O'Hara is zöldült volna az irigységtől, de valamiért folyton
visszatért a fehér ruhához, amit először látott. Valószínűleg egy
szívszaggató kísértetnek szánták, de gyakorlatilag esküvői ruha volt.
Rebekah leemelte a fogasról, és a testéhez szorította.
– Találtál valamit? – kérdezte meg Eric, miközben a maffiaruhák
között válogatott.
– Menyasszonyi jelmezt – mondta Rebekah, és megmutatta neki a
csipkék és fodrok tömegét, amelyek újra és újra magukhoz vonzották.
– Azt hiszem, ez illik hozzá – mondta a férfi. – De nem túl kreatív.
 Visszatette a ruhát a fogasra, és megpróbált valami kreatívabbat
találni. Ha a férfi azt hitte, hogy a szokásos ruha helyett pajzán
jelmezben fog férjhez menni, ahol a mellei és a feneke inkább csupasz,
mint fedett, akkor a férfinak ezt át kell gondolnia. Az anyja ott lesz a
szertartáson, mint Rebekah tanúja. És Rebekah most az egyszer nem
akarta felkavarni a dolgokat a nővel.
Rebekah egyenként csúsztatta le a vállfákat a fogasról, miközben
szemügyre vette a bakfis ruhákat és a lovagkori ruhákat, balerina tütüket
és katonaruhákat. Megijedt, amikor egy nagy kéz végigsimított a háta
alján. A tetoválás, amit nemrégiben csináltatott, még mindig érzékeny
volt az érintésre. Eric belenyomta a fodros fehér menyasszonyi ruhát a
karjába.
– Szerintem ezt kellene felvenned.
– De ez nem túl kreatív – emlékeztette a lány.
– Nem bánom. Amíg megígéred, hogy ma este ezt viseled az ágyban –
mondta a férfi. – A gondolat, hogy menyasszonyi ruhában vagy, olyan
állapotba hoz, hogy az a Robin Hood vagy Rómeó harisnyanadrág több
centivel rövidebb lesz, ha érted, mire gondolok.
A nő nevetett, és kiadósan megszorította a férfit. A férfinak tehetsége
volt ahhoz, hogy elérje, hogy jól érezze magát, és a farka is keményebb
volt, mint három átlagos férfinak együttvéve.
– Akkor talán neked kellene felvenned a menyasszonyi ruhát, hogy
elrejtsd az örökös merevedést – mondta a nő –, és nekem kellene a
harisnyát viselnem, mert szuper alacsony vagyok.
A férfi összehúzta a szemöldökét. – Felizgatna, ha igent mondanék a
ruhára?
– Ööö, nem. Egyáltalán nem.
– Akkor felejtsd el!
 Nevetett a gondolatra, hogy a férfi esküvői ruhába öltözött volna. Ha ő
hazudott volna, és azt mondta volna neki, hogy a transzvesztiták
felizgatják, nem volt kétsége afelől, hogy a lelkes vőlegénye egy fodros
fehér esküvői ruhában mondaná el neki a fogadalmát. Ezt azonban nem
tenné meg vele. Még ha vicces is lenne.
– Szóval én felveszem a menyasszonyi ruhát, te pedig ezt – mondta, és
egy közeli állványhoz sietett, és előrántott egy szmokingot – 007-es
változat, nagyon sima és vagány – ami úgy tűnt, jól állna neki.
– Drágám, nem akarsz várni? Talán szeretnéd, ha egy katedrálisban, a
ruhával, a tizenkét koszorúslánnyal, a tortával és a...
Megcsókolta, hogy elhallgattassa. Tudta, hogy a férfi meg akarja adni
neki a világot, és meg is tette. Ő volt az ő világa, szóval amíg mellette
marad mindent megkapott, amire csak vágyhatott.
– Nem akarom a koszorúslányokat, a tortát vagy a katedrálist –
mondta. – De a fogadalmat és a csókot akarom, és bár nem számítottam
rá, hogy így lesz, de nyilvánvalóan akarom ezt a hülye ruhát.
– Én személy szerint a csókot várom a legjobban – mondta. – Azt
hiszem, néhány tucatszor gyakorolnom kell, hogy a megfelelő
mennyiségű nyelvmunkát vigyek bele. Mit szólsz hozzá?
A nő megütötte a férfi vállát. – Nincs több csók, amíg nem mondod,
hogy igen, vagy a végén megint az öltözőben fogunk kefélni, és
lemaradunk a saját esküvőnkről.
– Rendben – mondta lemondó sóhajjal. – Majd fantáziálok arról, hogy
csókolózunk, amíg te felpróbálod azt a ruhát. És aztán elindulunk a
bíróságra.
Felemelte a ruhát, és alaposan megvizsgálta. Borzasztóan elavult volt a
hatalmas csipkegallér megsárgult a kortól, és foltos volt, ami művérnek
tűnt – valószínűleg Drakula valamelyik menyasszonyától származott egy
elmúlt halloweenről.
 – Nem túl szép ruha – mondta.
– Ha akarod, elmehetünk egy igazi esküvői boltba, és vehetünk neked
egy jobb ruhát – mondta Eric.
– Egy állványról? Az eléggé ízléstelen.
– Semmi ízléstelen nincs a te állványodban, bébi. – Az egyik ujját a
lány pólójának felső részébe dugta, és lefelé húzta, hogy jól lássa a lány
dekoltázsát.
A lány a mellkasára csapott az egyik kezével. – Nem hiszem, hogy van
időnk arra, hogy máshová menjünk vásárolni – mondta.
– Van egy kis időnk – mondta a férfi. – Azt akarom, hogy törvényesen
az enyém legyél, a lehető leghamarabb, de a te boldogságod az első
számú prioritás számomra. Pillanatnyilag a dekoltázsod szorosan a
második helyen áll.
A férfi megragadta a melleit, mire a nő rácsapott a csuklójára.
– Boldogan hozzád mennék feleségül, akkor is ha így lennék öltözve –
mondta, és kezével végigsimított rózsaszín pólója és kifakult
farmernadrágja elején. Még a lábujjait is megmozgatta, amelyek jól
látszottak az olcsó flip-flopjában. – Idejönni, hogy jelmezt válasszunk a
te ötleted volt, emlékszel?
– Biztos vagy benne? – kérdezte a férfi. – Ez nem úgy hangzik, mintha
ez a béna ötlet tőlem származna.
A lány nem szólt semmit, csak kihívóan felvonta a szemöldökét.
– Összeházasodhatnánk meztelenül – mondta a férfi. – Ez is egy
lehetőség.
A lány vigyorogva, szégyenkezve rázta meg a fejét. – Na, ez aztán
tényleg béna ötlet. Anyám éppen kezdett megkedvelni téged. Nem
hiszem, hogy személyesebb szinten meg akarja ismerni a golyóidat.
Eric arca láthatóan elsápadt. – Igazad van. Nem akarok esküt tenni,
miközben fával sportolok az anyád előtt.
 Rebekah felkacagott. – És miért lenne nálad fa?
– Mindig fásult vagyok, amikor meztelen vagy.
A lány a kezét a férfi karjába csúsztatta, és a fejét a karjához szorította,
minden egyes vulgáris kijelentéssel egy kicsit jobban szerette őt.
– És az idő felében, amikor teljesen fel vagy öltözve – tette hozzá. – És
ha az egyik szexi jelmezed van rajtad – dorombolta a torka mélyéről –,
én teljesen bevadulok. De ezt te már tudod.
A nő valóban tudta, és ezt a tudást a maga javára használta. Kezdetben
megdöbbentette, hogy a férfi ki akart öltözni az esküvőjükre. Ez
határozottan olyasmi volt, amit a hálószobában szerettek csinálni, de az
esküvőknek nem a szexről kellene szólnia. A nászéjszakák viszont a
szexről szóltak, és a szerelem egészen másfajta kifejezésére szolgáltak. Itt
volt az ideje már a nászéjszakájuknak? Ránézett a faliórára, és
megállapította, hogy már jóval több mint egy órája a jelmezboltban
voltak.
Hogy vesztegethettek máris ennyi időt? Ilyen ütemben soha nem
tudnak kijutnak innen, és elszalasztanák a lehetőséget, hogy ma
összeházasodjanak. Kezdte azt hinni, hogy a férfi csak az időt akarja
húzni. Talán titokban azt akarta, hogy a bíróság már zárva legyen, mire
odaérnek. Ha a férfi tényleg el akarta halasztani az esküvőt, a lány azt
kívánta, bárcsak bevallaná ahelyett, hogy egész délután ebben a poros,
öreg boltban hülyéskedik.
A kinti motor hangos dübörgése arra késztette Ericet, hogy
kipillantson az ablakon, vállát felhúzta az izgalomtól. Amikor a hang
tovább haladt a bolt mellett, a vállait ismét leeresztette.
Valamire készült, a lány egyszerűen tudta.
– Felpróbálod? – kérdezte, amikor rajtakapta, hogy a lány megpróbál
olvasni a gondolataiban.
 Valószínűleg nem kellene. Egy ronda kosztümös esküvői ruhát viselni
gyakorlatilag meghiúsítaná a céljukat: a spontaneitást.
– Talán valami mást kéne választanom. Az a viktoriánus ruha nagyon
szép – mondta, miközben a bolt másik végében egy gyönyörű kék ruhát
nézett a próbababán –, de határozottan nem az én méretem. Utálok
alacsony lenni.
– Gyönyörű vagy úgy, ahogy vagy.
Erősen kételkedett ebben. Fárasztó délelőtt volt az onkológusnál.
Lelkileg kimerült volt, és biztos volt benne, hogy ez látszott is rajta. Ha
arra gondolt, hogy a méhrákja áttétes lett, amikor egy gyanús foltot
találtak az MRI-jén, olyan volt, mintha a fejét egy nyomasztó sziklafalba
szorították volna, amin szikla is van. Már járt ott korábban is, túl jól
ismerte azt a helyet. A rák már elvette tőle a saját a gyerekvállalás
esélyét; nem tudta elhinni, hogy olyan kegyetlen lenne, hogy Eric
feleségeként elveszik tőle a boldogság esélyét. Még az évekkel ezelőtti
kemoterápia alatt sem érezte magát annyira teljesen legyőzöttnek, mint
aznap reggel.
Aztán órákkal később, miután tisztázták az egészségi állapotát, és a
hangulata visszatért az élők sorába – hagyta magát reménykedni ismét a
jövőbe. Egy jövőt saját magának. Egy jövőre Erickel. Eric ragaszkodott
hozzá, hogy azonnal összeházasodjanak, a boldogságtól repülni tudott
volna. Mégis érzelmi hullámvasútjának fel, le, le, eddig le, fel, fel,
egészen fel mozgása megviselte az áldozatát. Remegett az alsó ajka,
amikor arra gondolt, hogy mennyi mindent veszíthet, ha megint beteg
lesz. Még ha Eric biztosította is arról, hogy mellette fog állni, ha a rákja
visszatérne, azt akarta, hogy az együtt töltött időt öröm és szeretet töltse
ki, ne bánat és fájdalom.
– Mi a baj? – kérdezte Eric.
 Magába fojtotta az érzelmeit, küzdött, hogy ne lehessen azokat
leolvasni az arcáról. A férfinak nem kellett tudnia, mennyire feldúlt még
mindig. El kellett volna engednie a félelmét – nem pedig hagynia, hogy
tovább kavarogjon benne –, de ezt könnyebb volt elképzelni, mint
megvalósítani.
Egyik kezével megdörzsölte az arcát. – Csak egy kicsit fáradt vagyok;
máris hosszú napom volt. És jól esne egy kis pihenés. Mikor kellene a
bíróságon lennünk?
– Azt mondták, hogy legkésőbb ötre oda kell érnünk.
A falióra szerint már majdnem négy óra volt.
– Akkor jobb, ha gyorsan döntést hozunk ezekről a jelmezekről.
Mielőtt kifutunk az időből.
– Biztos vagyok benne, hogy megvárnak minket, ha egy kicsit késünk.
Rebekah kuncogott. – Egy kormányhivatal? Ezt erősen kétlem.
Ismét az órára pillantott. – Nem kell sietni – mondta.
– Van valami, amit nem mondasz el nekem – mondta a lány. – Húzod
az időt, ugye?
– Mit? Nem, persze, hogy nem. – A férfi a karjaiba nyomta a
menyasszonyi ruhát, és az öltöző felé fordította.
Még soha nem hazudott neki semmi fontosról. Remélte, hogy nem
most kezdi el.
Átnézett a válla fölött, és rajtakapta, hogy a férfi lopva a saját
mobiltelefonjára pillant.
Az ajkába harapott, és egy kicsit bosszantotta, hogy a férfi a valami
másra koncentrált az esküvőjük napján.
A férfi felpillantott, visszacsúsztatta a telefonját a zsebébe, és belökte a
lányt a próbafülkébe. – Menj, próbáld fel! Aztán majd eldöntjük.
Levette a kémruhát a fogasról. – Megteszem.
 Sóhajtott, a legkevésbé sem volt elégedett a ruhával, és az üzlet hátsó
részében lévő öltözőbe ment, Erickel a sarkában. Az arcába csukta az
ajtót, amikor a férfi követni próbálta befelé. Nem akart még egyszer
bedőlni ennek. Biztosan elkésnének, ha a férfi másodszor is csatlakozna
hozzá az öltözőben.
Rebekah kibújt a farmerjából és a pólójából, mielőtt a ruhát a fejére
csúsztatta volna. Majdnem elsírta magát, amikor meglátta a tükörképét.
Nem a jófajta érzelmes, ó-Istenem-ez-a-ruha-pont-nekem-való sírás volt.
Ebben a ruha paródiában nem mehet hozzá élete szerelméhez.
– Utálom! – kiáltotta.
Amikor a férfi nem válaszolt, az ajtó felé hajtotta a fejét, és figyelt és
figyelmesen hallgatózott. Eric hangosan suttogott valakinek,
nyilvánvalóan a mobiltelefonján.
– Mi tart ilyen sokáig? Nem tudom már sokáig húzni az időt – mondta
Eric, suttogva próbált beszélni.
Ah, szóval igaza volt. Megpróbálta itt tartani, ameddig csak lehet. De
miért? Remélte, hogy nem azért, mert a férfi meggondolta magát.
Kinyitotta az ajtót, és a férfi szeme elkerekedett, amikor rajtakapta, hogy
a telefonján beszél.
– Kivel beszélsz? – kérdezte.
– Ez a ruha förtelmesen áll rajtad, bébi.
Nem hazudott, de az érzelmi hullámvasútja túlságosan mélyrepülésbe
került és a könnyei elkezdtek potyogni, mielőtt meg tudta volna állítani
őket.
– Ó, Istenem – mondta. – Ne sírj, ne sírj! Ez csak Jace. – A nő felé
tolta a telefonját. – Tessék, beszélj vele.
– Nem akarok beszélni vele. Nem azért sírok, mert te Jace-szel
beszélsz! Azt mondtad, hogy csúnyán nézek ki.
 A férfi arca megnyúlt. – Nem, nem mondtam. Azt mondtam, hogy ez a
ruha förtelmes.
– Nincs különbség. – Berohant az öltözőbe, becsapta az ajtót és
bezárta.
– Reb – mondta Eric, és bekopogott az ajtón. – Engedj be! Egyáltalán
nem nézel ki csúnyán. – Nem neki – feltehetően Jace-nek – morogta: –
Csak siess, a kurva életbe, rendben!?
Lerántotta a ruhát a feje fölött, és átdobta az öltöző ajtaja fölött,
elégedetten hallgatta, ahogy Eric megpróbálta kibogozni magát a
méternyi taftból, csipkéből, szaténból álló rondaságból.
– Megígérem, hogy minden rendben lesz, amint Jace ideér – mondta
Eric.
Furcsa dolog volt ezt megígérni. Rebekah letörölte a hülye könnyeit az
arcáról a kézfejével. Nem tudta elhinni, hogy a férfi egyáltalán megkérte
Jace-t, hogy jöjjön oda. Hogy mi? Két fickó kellett neki, hogy elmondja,
hogy csúnyán néz ki abban a kurva ruhában?
– Rebekah? Jól vagy?
– Adj egy percet – mondta lélegzetvisszafojtva, még mindig próbálta
összeszedni magát. Mit nem adott volna egy forró fürdőért, egy puha
ágyért és egy kemény testért, amihez hozzábújhatna.
– Szeretlek – mondta a férfi az ajtó résénél.
Nos, ez a kis érzelem a legkevésbé sem segített neki abban, hogy
kordában tartsa az érzelmeit. A plafont bámulta, pislogott a szemével, és
azt akarta, hogy abbahagyják és ne szivárogjanak, mint egy pár elromlott
csap.
– Rebekah?
– Én is szeretlek téged – mondta, és összerezzent, amikor a hangja
elcsuklott.
– Te sírsz odabent?
 Hangosan szipogott. – N-nem.
– Kicsim, nem akartalak megbántani. Engedj be!
– Nem ezért sírok – mondta.
– Akkor miért? Hadd hozzam rendbe.
Félszegen felnevetett. – Nem tudom, miért. Én csak... hirtelen teljesen
összezavarodtam. – Megdörzsölte a keze sarkával a szemeit, és többször
mély levegőt vett. – Ennek semmi köze hozzád. – És mégis minden köze
volt hozzá. Attól félt, hogy túl gyorsan szeretett belé, és most attól tartott,
hogy túl hamar kiég, hogy kifut az időből, az életből – mint azok a
tragikus párok, akikről korábban beszéltek. De nem ő volt a hibás a
félelmeiért. Ő csak az oka volt annak, hogy annyira törődött azzal, hogy
él. Tényleg élt. Mellette.
– Engedj be – mondta nyugodtan.
Letörölte a maradék könnyeit, vett egy mély, nyugtató lélegzetet, és
kinyitotta az ajtót. A férfi belépett az öltözőbe, becsukta maga mögött az
ajtót, és alulról felfelé végignézett rajta. A lány ott állt a világos szobában
melltartóban és bugyiban, de nem érezte magát zavarban. A férfi húsz
perccel korábban sokkal kevesebben látta.
– Pont van valamim azokra a könnyekre – mondta a férfi.
Ericnél nem lehetett tudni, hogy szerinte mi gyógyítja a könnyeket. A
nő szkeptikusan nézett fel rá.
A férfi megveregette a mellkasát. – Te. Pontosan itt. Most rögtön.
A lány a mellkasának ütközött, és a férfi szoros ölelésbe zárta. A nő
belekapaszkodott, karjai a férfi dereka köré fonódtak, hogy közelebb
húzza magához. A karjaiban biztonságban és szeretve érezte magát.
Teljesen. Ezek közül egyik miatt sem érezte, hogy sírnia kell. Inkább
mosolygásra késztették. Ha egy hónapot, egy évet, egy évtizedet, vagy egy
évszázadot tölthetett a karjaiban, minden pillanatát megbecsülte volna.
Senki sem tudta, mennyi idejük van még hátra. El kellett engednie a
félelmet, és a lehető legtöbbet kellett kihozni az időből, nem számít, hogy
az mennyi idő volt. Rebekah ellazult a férfi karjaiban, a szája sarka már
húzódott is felfelé. A férfi megcsókolta a feje búbját.
– Jobb? – kérdezte egy pillanat múlva.
A lány bólintott. – A mai napnak kellene életem legboldogabb
napjának lennie.
– Nem az?
A lány elvigyorodott, és hátrahajtotta a fejét, hogy felbámuljon a férfi
szép kék szemeibe. – Még nem, de egyre jobb lesz. – Felnyúlt, és
megragadta a hosszú lila hajfürtjét, és megrántotta. – Köszönöm, hogy
tudod, hogy szükségem van arra, hogy átölelj.
– Tényleg? – mondta a férfi, és rápislogott. – Csak látni akartalak
alsóneműben.
– Akkor mindketten boldogok vagyunk. – A nő megsimogatta a
fenekét, tudván, hogy a legnagyobb védekező mechanizmusa a helytelen
humor volt. Szemérmetlenül használta, amikor a legsebezhetőbbnek
érezte magát. Feltételezte, hogy mindketten érzelmileg nyersek voltak
ma.
Elmerült a férfi tekintetében, amíg az le nem hajtotta a fejét, hogy
megcsókolja, és a lány szemhéjai lecsukódtak. A férfi gyengéd ölelése egy
kicsit szenvedélyesebbé vált, ahogy a kezei végigcsúsztak a hátán és a
fenekén. A lány beleolvadt a férfiba, azt akarta, hogy a férfi csupasz bőre
az övéhez érjen, eggyé akart válni vele. Nem számított, hogy épp most
voltak együtt fél órával ezelőtt. Már megint akarta őt.
– Tudod, mit gondolok? – suttogta a férfi a lány ajkaihoz simulva.
– Hogy a falhoz kellene szorítanod, és szétkefélni az agyam?
– Ööö, nem, nem erre gondoltam. Most az egyszer.
– Arra gondoltál, hogy térdre kéne ereszkednem, lerángatni a
nadrágodat, és le kellene szopjalak, miközben te a tükörben nézed?
 Felnyögött. – Istenem, asszony, ugye tudod, hogy működik az elmém?
De nem, nem is erre gondoltam.
– Akkor mire? – kérdezte a nő, miközben lefelé csúsztatta a kezét a
férfi hasán, hogy megsimogassa a lábai között növekvő dudort. A mindig
figyelmes farkát elismerően megszorította.
– Azt hiszem, Jace eltévedt.
A nő elkeseredetten zihált. – Miért vagy ennyire rászállva Jace-re?
Egy összetéveszthetetlen halk dübörgés egyre hangosabb lett, ahogy
Jace Harley-ja közeledett és megállt az üzlet előtt.
– Itt van. Végre. – Eric szájon csókolta a lányt, és kihúzta magát a
karjaiból. – Te itt maradsz – utasította. – Mindjárt visszajövök.
– Eric, mi folyik itt?
A férfi vigyorgott, fiús báj szivárgott minden pórusából. – Ez egy
meglepetés.
Keresztbe fonta a karját a mellkasán. – Nem szeretem a
meglepetéseket.
– Hazug. – A férfi kiment az öltözőből, és a lány kikukucskált az ajtó
mögül, hogy lássa, ahogy a férfi a bejárat felé lépked. Ki kellett nyitnia a
bejárati ajtót, hogy beengedje Jace-t. A csengő megszólalt az ajtó fölött.
– Üdvözöljük a Malachi Jelmezbo... – A komor hang, amely a pult
mögül jött, határozott horkantásba torkollott.
Rebekah felkacagott. Meglepődött, hogy az öreget még nem rabolták
ki.
Jace bőrbe és farmerbe öltözve lépett be az üzletbe, kezében egy
hatalmas fehér dobozzal, és a szokásosnál is lazábban nézett ki. – Jössz
nekem eggyel – mondta Ericnek üdvözlésképpen.
– Tízzel jövök neked. Tökmindegy. – Lelkesen rácsapott Jace hátára,
és ezzel egy tárolóba lökte, ahol piciknek és totyogóknak való gyümölcs-
és zöldség jelmezek voltak.
 Eric kikapta a dobozt Jace karjából, és Rebekah felé vette az irányt.
Rebekah szeme tágra nyílt, és visszasurrant az öltözőbe, és úgy tett,
mintha nem hallgatózott volna.
– Tudod, milyen nehéz egy óriási dobozt tartani, egy motoron ülve? –
panaszkodott Jace. – A szél folyton belekapott, és háromszor is
majdnem kiütöttem magam.
– Nem az én hibám, hogy idióta vagy. Aggie kocsiját kellett volna
kölcsönkérned.
Eric az öltöző ajtaja előtt szólalt meg.
– Nem mondtad, hogy ez az izé olyan kibaszott nagy.
– Nem tudtam.
Rebekah megugrott egy hirtelen kopogástól az ajtón.
– Igen? – Rebekah megpróbált közömbösnek tűnni, bár a szíve gyors
ütemben dobogott.
– Van itt valami, amit felpróbálhatsz.
– Mi az?
– Egy ruha.
– Honnan szerezted? – kérdezte.
– Nyisd ki az ajtót.
– Alsóneműben vagyok. Emlékszel?
– Fordulj meg, haver – mondta Eric Jace-nek. – Nem figyel, Reb.
Nyisd ki az ajtót!
A lány könnyedén kinyitotta az ajtót. Eric mosolygott rá, és betolta a
karjában lévő óriási dobozt, majd becsukta maga mögött az ajtót. Letette
a dobozt a padlóra, és rábámult. A túlméretes doboz megdöbbentően
ismerős volt.
– Eric? – mondta, remegő kézzel eltakarva az ajkát.
– Boldoggá tesz téged?
 – Eric? Hogy szerezted ezt? – Nem kellett kinyitnia, hogy tudja, mi
van benne.
– Megkérdeztem anyukádat, hogy van-e valamije, amit felvehetnél, és
elküldtem Jace-t a szüleid házába érte.
A lány az ajkát rágta, mert tudta, hogy azok a könnyek, amiket az előbb
tartott vissza, újra elkezdenek hullani, amint megpillantja anyja esküvői
ruháját, amely kétségtelenül ott lapult benne. Százszor látta
kislánykorában, és arról álmodott, hogy egy mesebeli esküvőn fog
megházasodni egy jóképű herceggel abban a gyönyörű, szentimentális
ruhában. Nos, a templom egy bírósági épület lett, a hercege pedig egy
tetovált metál dobos, őrült frizurával és illetlen viselkedéssel, de ezen a
napon határozottan valóra vált az álma.
– Köszönöm – suttogta.
– Siess, bébi! – mondta. – El fogunk késni. Jace ma egy kicsit lassú.
– Kész csoda, hogy nem karamboloztam – mondta Jace.
A lány több puffanást hallott, ahogy a két barát ütlegelte egymást.
Rebekah leemelte a doboz fedelét, és kihúzta a ruhát, majd megrázta
és kisimította a gyűrődéseket a kezével. A látványra nem kezdtek hullani
a könnyei, mint számította; ehelyett az érzelmei teljesen váratlan
röppályára vettek. Rebekah sugárzott a ruha láttán, a szíve megdobbant
az örömtől, és a mellkasához szorította a ruhát. Átvetette a fején, és
bámulta magát a tükörben. Úgy nézett ki, mint egy menyasszony. Eric
menyasszonya. Nem tudta megállni, de még szélesebben mosolygott.
– Tökéletes, tökéletes, tökéletes – mondta, magához ölelve a laza fűzőt
és boldog táncot lejtett. Kinyitotta az öltöző ajtaját, és hatalmas és sietős
ölelésbe szorította Jace-t, amiért az életét kockáztatva elhozta a ruhát,
mielőtt megragadta Eric karját, és berángatta a próbafülkébe. A férfi
tátott szájjal bámult rá.
– Ó, Istenem, bébi! Csodálatosan nézel ki.
 A lány az ajkaihoz érintette az ujjbegyeit, és bólintott, túlságosan
elszorult a torka ahhoz, hogy beszélni tudjon.
– Jól csináltam? – kérdezte a férfi.
A lány ismét bólintott, és megpróbálta lenyelni a boldogságát.
Lenyugodott, valahol a szíve fölött, és elárasztotta a mellkasát.
A szavai lélegzetvisszafojtva jöttek ki, ahogy átpréselte őket a torkában
lévő csomón. – Csodálatos voltál, Eric. Végtelenül boldog vagyok, hogy
kitaláltad és megcsináltad. Soha nem jutott eszembe, hogy anyám
ruháját viseljem ma. – Megérintette a férfi állát. – Ez olyan sokat jelent
nekem. Te jelentesz olyan sokat nekem.
A férfi elmosolyodott, szokatlanul csillogó szemében nedvesség
csillogott. – Örülök – mondta fojtott hangon. – Mindkettőnek.
A lány szájon csókolta a férfit, majd hátat fordított neki. – Segítesz?
A férfi ujjai megremegtek a lány bőrén, ahogy a hosszú sorban álló
gyöngygombok sorához ért a háta közepén.
– Jobb, ha siettek. Brian azt mondja, készen vannak – szólt be Jace az
öltöző ajtaján.
– Haver – kiáltott rá Eric Jace-re. – Fogd be!
– Készen állnak mire? – kérdezte Rebekah a válla fölött
átkukucskálva. – Mire készülsz, Eric Sticks?
– Semmire – mondta, és gyorsabban dolgozott tovább a gombsoron.
– Eric...
Kifújta a levegőt. – Különlegessé tetted a születésnapomat, úgyhogy én
megpróbálom az esküvőd napját különlegessé tenni számodra. Hagyd
abba a kérdezősködést, és ne foglalkozz vele.
A nő kuncogott. – Tekintsd elintézettnek.
Abbahagyta a férfi zaklatását a meglepetéssel kapcsolatban, bár az
elméje sorra vette a lehetőségeket, és nyugton maradt, hogy a férfi
befejezhesse a ruhája begombolását. A tükörből figyelte a férfit,
túlságosan beleszeretett az arcán tükröződő koncentrációba, és az ördögi
nyelvébe, amely az ajka felső részéhez nyomódott, hogy segítsen a
menyasszonnyá való átalakulását. Ez egészen más volt, mint amit az
öltözőtükörben láttak először, de a lány ezúttal még közelebb érezte
magát a férfihoz. Nem szexuálisan közelebb, hanem az hogy segített neki
öltözködni, végtelenül intim volt.
– Pokoli lesz ezt a dolgot ma este levenni rólad, ugye? – kérdezte,
miközben befejezte az utolsó néhány gombot.
– Biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valami megoldást.
– Kész! – mondta, és megmarkolta a lány csupasz vállát, mielőtt
mindkét kezét felemelte volna a győzelem jeleként.
– Új rekord – mondta, miközben a széles, hímzett szoknyát két kezével
felfogta, hogy az ajtó felé forduljon. A ruha stílusa meglehetősen
egyszerű volt. A vállai csupaszok voltak, kivéve a vékony pántokat,
amelyek éppen elég vastagok voltak ahhoz, hogy eltakarják a melltartó
pántjait. Egy több centiméter széles szaténszalag teljesen körbe ölelte a
ruhát a kulcscsontja magasságában, majd a felkarja körül folytatódott a
hátán. A míder többi része derékban illeszkedett, az A-vonalú szoknya
pedig a derekától a padlóig ért, és hosszú uszályként húzódott mögötte.
Az egyetlen díszítése a szerény stílusnak a hátán lévő gyöngygombok
voltak, és a gyönyörű virágos hímzés, amely a matt szatént díszítette, és
egy a szoknya és az uszály széle mentén lévő finom szegély. Csipke nem
volt rajta. Semmi masni. Sem fodrok. Csak elegancia.
Mielőtt elfordíthatta volna a gombot, hogy kilépjen az öltözőből, Eric
beborította a kezét a sajátjával.
– Oké, itt az ideje, hogy visszavegyük a ruhádat.
– Micsoda? Mi a baj vele? – A lány végigsimította a kezét az anyagon
keresve a tragikus hibát, amit nyilvánvalóan nem vett észre. Ha a férfi azt
mondja, hogy förtelmesen néz ki a lány valószínűleg elővesz egy
Kleopátra vagy Júlia jelmezt, és máris véget vet a dolognak.
– Kizárt, hogy a farkamon kívül másra is tudnék koncentrálni, ha ilyen
gyönyörű vagy.
A lány megkönnyebbülten felsóhajtott, és rácsapott a férfira. – Hagyd
abba a hülyéskedést, Eric Sticks!
– Azt hiszi, viccelek – mondta a tükörképének.
A nő felnevetett, és kinyitotta az öltöző ajtaját.
Jace felpillantott a mobiljáról, és leesett az álla.
– Hűha – mondta. – Csodálatosan nézel ki.
Ezzel újabb nem kívánt ölelést kapott Rebekah-tól, és egy csapást
Erictől a homlokára.
Eric az órára pillantott, és elsápadt. – Mikor lett ilyen késő?
– Amikor a szertartás előtt megnézted a menyasszonyt a ruhájában –
mondta Jace. – Az balszerencsét hoz, tudod.
– Jelenleg én vagyok a legszerencsésebb faszfej a világon. Nem
aggódom valami béna babona miatt.
Jace rápislogott, és megrázta a fejét. – Oké, ez az első alkalom. Először
eltérsz a 'fesd be a fura hajadat minden negyvenkilencedik napon más-
más ronda színűre' napirendedtől, most meg ez?
– Mindig is kíváncsi voltam, miért fested negyvenkilenc naponta –
mondta Rebekah. – A hatvankilenc sokkal valószínűbb számnak tűnik
Eric Fél-Pornósztár/Fél-Rock-Star Sticksnek, hogy egy babonát
alapozzon rá.
Eric elvigyorodott, valószínűleg a múltbeli hatvankilencekre gondolt.
– Míg a hatvankilenc talán két embernek szerencsét hoz, addig mindig
is a hetes volt a szerencseszámom.
Rebekah összeráncolta a szemöldökét. – A negyvenkilencben nincs
hetes – mondta.
 – Negyvenkilencben hét hetes van. Ami a legszerencsésebb szám a
világon.
– Pontosan ezért vagyok annyira meglepve, hogy már nem törődsz a
szerencséddel – mondta Jace.
– Az egész életemre szóló készletemet arra használtam, hogy
megnyerjem a lányt – mondta Eric. – Most, hogy megvan minden, amit
akarok, nincs szükségem többé szerencsére.
Rebekah elolvadt a kijelentésétől. Jace elnémult, és eljátszotta, hogy
lenyomja az ujját a torkán. Eric megnézte az órát, és megragadta
Rebekah kezét.
– Mindenki ott van már? – kérdezte Eric Jace-t, miközben a kijárat
felé tartottak. – Köszönjük, hogy használhattuk a boltját! – szólította
meg a tulajdonost az ajtón kifelé menet. – Hamarosan visszajövünk.
– Üdvözöljük a Malachi Jel... – mormolta a férfi álmában.
– Talán ki kéne ürítenie a szemetest az öltözőben – tette hozzá Eric. –
Csak úgy mondom.
Rebekah érezte, hogy az arca felmelegszik, ahogy azokra a használt
zsebkendőkre és nedves törlőkendőkre gondolt, amelyeket a szemetesbe
tettek.
– Még mindig Treyre várnak – mondta Jace, amikor kiléptek. – De
szerintem már úton van.
– Hány embert hívtál meg a mi kis zártkörű ünnepségünkre? –
kérdezte meg Rebekah. Nem mintha bánta volna. Csak meglepődött.
Mikor volt Ericnek egyáltalán ideje meghívni őket? Ezért slisszolt ki a
házból, és ezért töltött húsz percet telefonálással? És folyton idegesítette
azzal, hogy ellenőrizte azt az átkozott készüléket, ahelyett, hogy teljes
figyelmet szentelt volna neki?
– Csak a családtagokat hívtam meg – mondta.
 És mivel nem volt igazi családja, így ez a bandáját jelentette. Amikor a
turnén volt a Sinners hangtechnikusaként, neki is olyanok voltak, mint a
pótcsaládja. Örült, hogy Eric meghívta őket. A ruha sokat jelentett neki,
de még többet jelentett volna, ha azok, akik fontosak voltak neki,
láthatták volna, hogy viseli, amikor megfogadja, hogy élete végéig Ericet
szereti. Remélte, hogy ez nagyon hosszú idő lesz.
 3. fejezet

Fordította: Niky

Eric kinyitotta a nemrégiben csodálatossá tett vintage Corvette-jének

utasoldali ajtaját, és segített gyönyörű menyasszonyának bepakolni a
ruháját az autóba, hogy ne akadjon bele az ajtóba. Amikor áthajolt a
nyitott kabriótetőn és megcsókolta a lány homlokát, az rámosolygott, kék
szemei csillogtak boldogságtól.
Ez a tekintet… Ő akart lenni az oka ennek a tekintetnek az egész
hátralévő életében. A szíve olyan nagyra duzzadt, hogy nehezen tudta
beszívni a levegőt. Ez a nő jelentett neki mindent, és arra a néhány
borzalmas pillanatra gondolt, amíg a biopszia eredményére vártak aznap
reggel, hogy talán ki kell találnia, hogyan éljen nélküle. Nem volt benne
biztos, hogy képes lett volna rá. Elhatározta, hogy minden pillanatot,
amit együtt töltenek el, megtölt örömmel és szeretettel, mert még ha a nő
százhúsz évig is élne, akkor sem lenne elég ideje arra, hogy megmutassa
neki, mennyit jelentett számára.
– Mostanában különösen nyálasnak tűnsz – mondta Rebekah. A nő
felnyúlt, hogy a mutatóujjával megkocogtassa az orrát.
– Jobban tetszik a kanos tekintetem? Biztos vagyok benne, hogy
megtalálom, ha pár másodpercig a dekoltázsodat bámulom.
Valóban látványosan nézett ki a menyasszonyi ruhájában. Az anyja
esküvői ruhája, emlékeztette rá valami farkat blokkoló szinapszis az
agyában.
A nő felnevetett. – Szállj be a kocsiba. Most azonnal feleségül kell
mennem hozzád.
 – Hát, ettől még nem fogok megszabadulni a bugyuta tekintetemtől.
Ha valami, akkor ez csak fokozni fogja.
Megfogta a férfi kezét, és megcsókolta az ujjperceit, mielőtt az arcához
nyomta volna. – Majd kitalálom, hogy valahogy elviseljem – suttogta.
Elengedte a kezét, és a férfi lopott egy gyors csókot, mielőtt bemászott
volna a volán mögé, és beindította a kocsit. Az életre kelt, és semmi
kopogás, csörömpölés vagy csikorgás nem hallatszott belőle, amit
korábban produkált. Mármint amikor be tudta indítani. – Zseniális
szerelő vagy, bébi – mondta, és egy vigyort villantott a jövendőbelijére.
– Dolgozunk ma este a Camaromon?
Eric nevetett. – Nem, hacsak nem használjuk a hátsó ülést elhálási
célokra.
Besorolt a forgalomba, és a bíróságra hajtott, azon tűnődve, hogy
vajon Rebekah beleegyezik-e majd minden gyors tervébe, amiket azért
szőtt, hogy a napjukat egy kicsit különlegesebbé tegye. Tudta, hogy a nők
szeretik megtervezni az ilyen dolgokat, és még sosem hallott olyanról,
hogy a vőlegény intézze az összes előkészületet, de nem voltak egy tipikus
pár. Nem. Biztos volt benne, hogy sokkal boldogabbak voltak.
Jace kint várakozott a motorja mellett, amíg Eric segített Rebekah-nak
kiszállni a kocsiból, és bemenni a bíróságra.
– Nem ő a tanúd? – kérdezte Rebekah. – Fel kellene hívnom anyámat,
hogy tudassa vele, hogy ideértünk.
Az anyja, aki csodával határos módon beleegyezett, hogy Rebekah
tanúja legyen, nem itt fog velük találkozni. Máshová kellett menniük,
miután felvették az engedélyüket, de Rebekah-nak nem akarta
elmondani, hogy hova. Meg akarta lepni. Még inkább, most, hogy látta,
hogyan reagált a lány a menyasszonyi ruhás meglepetésre.
– Először meg kell szereznünk az engedélyt – mondta. Az egyik a sok
dolog közül, amit megtudott, amikor aznap késő reggel felhívta a
bíróságot. Azt is megkérdezte, hogy ki végezheti a szertartást. Ami miatt
elkezdett gondolkodni azon, hogy Rebekah esküvőjét még tartalmasabbá
tegye.
Az emberek vigyorogtak Rebekah-ra, ahogy elhaladt mellettük a
menyasszonyi ruhájában. Valószínűleg azon tűnődtek, hogy miért van
azzal a magas, bolondos fickóval, aki farmerben és pólóban van. Eric
remélte, hogy Trey megtalálta a szmokingot a szekrényében. Pár évvel
ezelőtt a Grammy-gálán viselte, és eléggé biztos volt benne, hogy még
mindig megvan valahol egy dobozba gyömöszölve. Eric azt is remélte,
hogy a fickó figyelmét nem tereli el valami sokkal érdekesebb dolog, mint
az esküvői ruha a házához vezető úton.
Míg ő és Rebekah a sorban álltak, hogy megkapják az engedélyüket,
Eric diszkréten ellenőrizte az SMS-eit. Örült, hogy képes volt elterelni
Rebekah figyelmét a jelmezek felpróbálásával, míg mások összeállították
az előkészületeket. Nem volt könnyű megszervezni a dolgokat az orra
előtt.
Egy üzenet Briantől: Még mindig Treyre várunk. Mindenki más itt
van és készen állunk.
Egy a leendő anyósától, Mrs. B-től: Köszönöm, hogy a mai napot
különlegessé tetted neki. Sajnálom, ahogyan bántam veled.
Egy Sedtől: Nem gondolod, hogy van jobb dolgom is a
szabadnapomon, mint részt venni az esküvődön?
Eric tudta, hogy csak szórakozik vele, ezért nem sértődött meg.
Egy a leendő sógorától, Dave-től: Ha valaha is összetöröd a szívét, a
kerekesszékemmel fogok átgázolni a golyóidon.
Eric összerezzent, és kényelmetlenül mocorgott a gondolatra.
Egy Rebekah volt vőlegényétől, Isaactól: Nem kellett volna
meghívnod, de köszönöm. Örülök, hogy boldog.
 És egy Jontól: Sajnálom, nem tudok eljönni. De csókold meg egyszer
a nevemben.
– Ma aztán tényleg népszerű vagy – mondta Rebekah a nyakát nyújtva
próbálta megnézni, kinek írt.
A férfi a zsebébe dugta a telefonját. – Én? – A férfi a kezét a háta aljára
tette, és közelebb húzta magához, a lábait a nő lábai közé dugta nehézkes
szoknyába, és kibillentette az egyensúlyából. – Mindenki téged néz ma.
– Elég hülyén érzem magam ebben a hatalmas, díszes ruhában a
bíróságon – mondta. Az uszálya az egyik karján volt áthúzva. Felhúzta a
szoknyát elöl, és megrázta.
– Nem hülyének kellene érezned magad, hanem gyönyörűnek –
mondta. – Mert az is vagy.
Amikor a sor elejére értek, megmutatták az ügyintézőnek az
igazolványukat, hogy elkészíthessék a házassági engedélyüket.
– Hogyan írjuk a nevet?
Eric megdermedt. Ezt nem igazán beszélték meg. A születési neve
Anderson volt, de a hivatalos neve Sticks. Vajon egyáltalán akarta volna a
nevét? Nem hibáztatta volna, ha nem. Tudta, hogy ez egy tizennyolc éves
béna választása volt.
– Rebekah Esther Sticks – mondta Rebekah habozás nélkül.
– Biztos vagy benne? – kérdezte a férfi.
– Természetesen. Hacsak nem gondolod, hogy el kellene dobnom azt a
szörnyű középső nevemet, amíg van rá lehetőségem?
– Én a vezetéknévre gondoltam.
– Azt mindenképpen akarom – mondta a lány, és sugárzóan a férfira
mosolygott.
Nem értette ugyan, hogy a lány miért vette fel a választott
vezetéknevét, de büszkeséggel töltötte el. – Maga a főnök, Mrs. Sticks.
 – Hová megyünk most? Egy bíró végzi a szertartásunkat? – kérdezte
Rebekah.
– Nem, nem bíró – mondta a férfi.
– Egy köztisztviselő?
– Nem.
– Békebíró?
– Nem.
Rebekah összevonta a szemöldökét. – Akkor ki?
– Majd meglátod.
– Ma tényleg titokzatos vagy – mondta a lány.
– Mindig titokzatos vagyok.
A nő nevetett. – Soha nem vagy titokzatos. A nyitottságod az egyik,
amit a legjobban szeretek benned. – A nő felcsúsztatta a kezét a férfi
nyakára, és az nem állt ellen a nyílt meghívásnak, hogy hosszan
csókolózzanak. Amikor elhúzódott, megsimogatta a lány arcát. – Néha a
meglepetések jó dolgok lehetnek.
– Alig várom, hogy lássam, mit tartogatsz számomra – mondta. –
Biztos vagyok benne, hogy emlékezetes lesz.
Úgy mondta, hogy emlékezetes, mintha a férfi felbérelt volna egy
cirkuszi bohócot, hogy betűzze le lufibetűkkel a fogadalmakat, és egy
trambulinon adja össze őket. A férfi elvigyorodott. A nő tényleg meg fog
lepődni, amikor meglátja, hogy milyen reménytelenül tradicionális
balfácánhoz fog hozzámenni.
A házassági engedélyt a kezében tartva a bíróságról visszakísérte a
kocsihoz.
– Hová megyünk? – kérdezte a lány.
Rávigyorgott a lányra, keményen megdolgozott azért, hogy fenntartsa
a titokzatosságot, pedig legszívesebben minden apró részletet elárult
volna a tervéről.
 – Majd meglátod – mondta.
Amíg bent voltak, Jace megtette a magáét, üres konzervdobozok
gyűjteményét kötött a kocsijuk hátsó lökhárítójához. Ráadásul egy táblát
is rögzített a csomagtartóra, amin az állt: Majdnem házasok.
Rebekah felkacagott, amikor meglátta, és még egyszer megölelte Jace-
t. Ezúttal Jace visszaölelte.
– Tudom, hogy a mai nap arról szól, hogy boldoggá tegyük a
menyasszonyt – mondta Jace halkan –, de vigyázz jól arra az őrült
emberedre. Elég fontos nekem.
Eric forgatta a szemét, és tarkón csapta Jace-t, mintha nem tenné
boldoggá, hogy Jace szentimentális zagyvaságait hallhatja.
– Hoztál szemkötőt, ahogy kértem? – kérdezte Eric.
Jace előhúzott egyet a farzsebéből. – Mindig van nálam egy tartalék.
Eric kuncogott, és elvette Jace kezéből a fekete bőrdarabot. – Hát
persze, hogy van.
– Miért van szükséged szemkötőre? – kérdezte Rebekah.
– Nem nekem kell – mondta a férfi, és a fejére csúsztatta. – Hanem
neked.
– Eric?
Aggódó szemeit eltakarta a szemkötővel, megdöbbentette a vágy
hulláma, amely elöntötte az ágyékát, amikor meglátta a lányt a bőrrel
bekötött szemével, és a nagyon is megfelelő esküvői ruhát viselve.
– A fenébe, bébi! Ma éjszaka újra használnunk kell ezt a dolgot.
– Csak ne kend össze a szerelmi ragacsoddal – mondta Jace. – Ez az
egyik kedvencem.
– Nem ígérhetek semmit – mondta Eric, miközben megfogta Rebekah
kezét, hogy az autóhoz vezesse őt. – A ragacs néha a legszokatlanabb
helyeken köt ki.
– Mint például a szerencsehozó kalapon? – Jace kuncogott.
 – Pontosan.
Rebekah ujjai megremegtek a férfi tenyerében, de a lány bízott benne
és hagyta, hogy a férfi az anyósülésre irányítsa. Nem volt hozzászokva,
hogy az emberek tőle függjenek, vagy kifejezetten megbízzanak benne.
Hatalmas felelősség volt ez, amit kész volt vállalni.
Amikor a nője ismét biztonságban volt a Corvette belsejében, Eric
beszállt, beindította az autót, és elindult a meglepetés helyszínének
irányába. Az alumíniumdobozok csattogtak a mögöttük lévő járdán, és
néhány közeli sofőr gratulálva dudált. Mindez nagyon boldoggá tette. A
különösen hangos és ellenszenves vezetőkkel szemben nem érezte a
késztetést, hogy lecsapja bármelyik dudálót is.
Ahogy körbehajtott néhány háztömböt, keresve azt a helyet, ahol
kimondják az igent, Eric remélte, hogy Rebekah nem lesz dühös, amiért
nem beszélte meg vele a választott helyszínt. Mi van, ha utálni fogja ezt
az ötletet? Mi van, ha meggondolja magát azzal kapcsolatban, hogy
szereti őt? Vagy ami még rosszabb, rájönne, hogy soha egy pillanatra
sem nem szerette őt?
Ránézett a lányra, aki olyan bizalommal ült mellette, és úgy döntött,
hogy ha a lány észhez tér, az lesz a legrosszabb dolog, ami valaha is
történt vele. És Eric elég sok elbaszott szarságot élt át fiatalkorában.
 4. fejezet

Fordította: Christina

Rebekah-nak fogalma sem volt, Eric hová viszi, de megtanulta az

együtt töltött hónapok alatt, hogy a férfi sokkal figyelmesebb és sokkal
romantikusabb volt, mint amilyennek mutatta magát. Amikor meglepte
őt, az nagyon jó érzés volt. Végigsimított meleg, fém eljegyzési gyűrűjén,
eszébe jutott, mikor a férfi legutóbb meglepte őt. Kizárt dolog, hogy a
férfi ezt felül tudná múlni. Vagy mégis?
– Adsz némi tippet, hogy hová megyünk? – kérdezte, megigazítva a
szemkötőt, hogy kényelmesebb legyen, de nem vette le. Eltökélte, hogy jó
képet fog vágni a férfi terveihez, még akkor is, ha azok végül
szerencsétlenül alakulnak. Eddig jól csinálta, de sosem tudta, mire
számítson Erictől. Általában jó meglepetésekkel állt elő. De ki tudja,
néha…
– Nem. Nincs semmiféle tipp.
Hallotta a mosolyt a férfi hangjában, még a forgalom zaján és a kocsit
követő konzervdobozok csörömpölésén keresztül is.
– Megpróbálhatom kitalálni? – kérdezte.
– Megpróbálhatod, de nem fogom megmondani, ha jól tippelsz.
Az autó egy kanyarban döcögött, arra ösztönözve Rebekah-t, hogy
belekapaszkodjon a műszerfalba. Nehezen viselte azt is, ahogy Eric
vezetett, miközben látta, merre mennek; igazi bizalompróba volt
számára, hogy bekötött szemmel ült mellette.
– A tetoválószalonba megyünk? – kérdezte. Valóban azt tervezték,
hogy a fogadalmukat véglegesen a bőrükbe fogják vésni. Már többször is
megbeszélték. A nő már megírta a fogadalmát, és megjegyezte. Nem volt
biztos benne, hogy Eric tényleg komolyan gondolta-e.
A férfi kuncogott. – Nem jó irányban tapogatózol, édesem.
– De azt mondtad, hogy a fogadalmadat az ujjadra akarod tetováltatni,
és én mindenképpen szeretném, hogy az enyém egy gyönyörű
műalkotássá váljon. Meggondoltad magad? – Megsimogatta Eric csupasz
felkarját, és elképzelt egy színes és bonyolult mintát virágokkal,
pillangókkal, zenei hangjegyekkel és szavakkal, amelyek kifejezik a
szerelmét Eric iránt.
– Nem, még mindig szeretném ezt csinálni veled – már tényleg alig
bírom kivárni –, de ezt megcsinálhatjuk akkor is, amikor több időnk lesz.
Egy ilyen mestermű elkészítése órákba telik, és most mindenki ránk vár.
– Hol? – kérdezte a lány.
– A te… – hallgatott el nevetve a férfi. – Majdnem rávettél, hogy
kimondjam.
– Az én... - mondta, elgondolkodva azon, hová is mehetnek, de nem
jutott eszébe semmi. – Az én... Az én micsodám?
Biztosan nem a szülei házában.
Nem válaszolt, és a nő többi kérdésére és találgatására is csenddel
felelt. Végül az autó megállt, és a nő hangokat hallott, de túl messze
voltak ahhoz, hogy értse is, amit mondanak, vagy azonosítsa, kihez
tartoznak a hangok. A szemkötő hirtelen leesett a szeméről, eltakarta az
orrát, amikor Eric levette róla. Pislogott a kora esti nap vakítóan erős
fényében, hogy a szeme megszokja a fényt. Ez egy cirkuszi sátor? –
gondolta, miközben fájó szemei megpillantottak valamit, ami hatalmas
volt és fehér, két függőleges csíkkal, körülötte élénk színekkel. Újra
összeszorította a szemét.
– Egy trapézon fogunk összeházasodni? – kérdezte.
 Eric felnevetett. – Nem, hát nem látod? Az apád templománál
vagyunk.
A nőnek leesett az álla. Remegő kezét az ajkához emelte, a szemei
könnybe lábadtak. Kinyitotta összeszorított szemét és ott volt – ahogy
Eric mondta. Rebekah annyi boldog emléket őrzött a kis kápolnáról, a
magas ólomüvegablakokkal és a fehér homlokzattal. Bár hónapok óta
úton volt, és nem tudott templomba járni, még mindig emlékezett a
kopott, de csillogó padokra. A magas szószékre. A vidám kórusra. És a
melegszívű, barátságos apjára, aki a szeretet szavát terjesztette
mindazoknak, aki meghallgatta őt. Nem kellett bemennie, hogy érezze a
kötődését ehhez a helyhez. Ez mélyen a szívébe ivódott.
– Talán meg kellett volna kérdeznem, de gondoltam, hogy esetleg
tetszeni fog az apádnak, hogy összeadjon minket. Mivel ez rá is tartozik.
– Az anyám vett rá erre? – kérdezte a nő, tudván, hogy az anyja egy
kicsit basáskodó tud lenni, és hogy Eric nem volt vallásos ember. A nő
nem tudta elképzelni, hogy a férfi templomban akarna megházasodni, és
szerette őt eléggé ahhoz, hogy ezzel megbékélt. Isten meg fogja érteni.
Ismerte a szerelmet, és soha nem állna az útjába. Nem érdekelte sem a
nem, sem a faj, sem a kor, sem az életkor, semmi más, csak a
szeretetének áramlása. Rebeka mindig is hitt ebben. Az apja egész
életében ezt hirdette.
– Rendben – mondta Eric nagyot sóhajtva –, ez nyilvánvalóan rossz
döntés volt részemről. Megfordulok a kocsival, és gyorsan elhúzunk.
A nő rátette a kezét a férfi kezére, mielőtt hátramenetbe kapcsolhatta
volna a sebességváltót. – Imádnám, ha apa az általa imádott
templomban adna össze bennünket, de nem akarom, hogy kényszernek
érezd, hogy meg kell tenned valamit, ami nem tetszik neked, csak mert
az anyám történetesen azt hiszi, hogy ő a királynője a kibaszott
világegyetemnek – forgatta a szemét, és megrázta a fejét. A nő mindig
túlságosan is igazságos volt. Még egy lelkész feleségéhez képest is.
Eric elvigyorodott. – Soha nem javasolta. Ahogy a ruha is az én
ötletem volt. Felhívtam a szüleidet, és amikor apád felvette,
megkérdeztem tőle, hajlandó lenne-e összeadni minket, ahelyett, hogy
megkérem a kezed tőle. Azt hiszem, sírt, mire letettem a telefont, szóval,
ha bármi nyomást érzek, az azért van, mert nincs bennem annyi, hogy
összetörjem annak az embernek a szívét. De ha nem akarod, hogy itt
házasodjunk össze, akkor most elhajtok, és majd később elmondod
apukádnak.
Megragadta Eric kezét, és a mellkasához szorította őket a dobogó szíve
fölé. – De én itt akarok megházasodni. Tényleg. Tényleg.
– Hé, ezt az egész „akarom” dolgot tartogasd a szertartásra – cukkolta
a férfi.
A nő a férfi karjaiba vetette magát, és megcsókolta, a váltó belehasított
a combjába – nem mintha érdekelte volna.
Egy pillanat múlva elhúzódott, és megvizsgálta a férfi arcát. Atyaég,
szerette a férfit. Honnan tudta, hogy milyen dolgok voltak fontosak neki?
Soha nem mondta el neki, hogy mennyit jelentett neki az apja temploma.
Amikor nem turnéztak, vasárnaponként, amikor csak tudott, részt vett az
istentiszteleten, de Eric soha nem akarta elkísérni. Azt mondta, hogy a
templomtól kényelmetlenül érezte magát. Így hát egyedül ment.
Eric a hüvelykujjával letörölt egy kóbor könnycseppet a nő arcáról.
– Remélem, ezek boldog könnyek, a fenébe is – mondta.
– A legboldogabbak – erősítette meg a nő.
Eric a keze közé fogta a nő arcát, és a fejét a nő homlokához döntötte.
– Szóval kimondtad az igent, és megcsókoltuk egymást, meg minden,
szóval ez azt jelenti, hogy házasok vagyunk, és kezdődhet a
nászéjszakánk? Mert én nagyon szeretném csinálni veled most rögtön.
Olyan dolgokat, amikre nem egy templom parkolójában kellene
gondolnom.
Mielőtt válaszolhatott volna, hangos puffanás hallatszott a
motorháztetőn. Eric felugrott, és kipattant az ülésből, hogy a szélvédő
fölé hajolva megragadjon valakit az ingénél fogva.
– Egy szmoking rendel – mondta Trey, mindkét kezét megadással
emelte fel.
– Ne üsd meg a kocsimat – mondta Eric összeszorított fogakkal.
Meglökte Trey mellkasát, amikor elengedte.
– Itt állok, és próbálom felhívni magamra a figyelmet már jó ideje –
mondta Trey. – De értem, mi vonta el a figyelmed. Hellóóóó, Rebekah
Blake.
– Sticks – javította ki Eric.
– Még nem – mondta Trey egy Rebekah felé irányuló kacsintással. –
Még mindig szabad préda, ha nem tévedek.
Rebekah arca kipirult a forróságtól. Nem volt biztos benne, hogy mitől
vált Trey Mills két lábon járó afrodiziákummá. Száz Treyért sem cserélné
el Ericet, de nem volt érzéketlen. A férfi a maga izgató módján szexi volt.
Mindig is így gondolta. Talán furcsa, hogy még mindig vonzónak találta,
miután megtudta, hogy ellopta a volt vőlegényének szívét és szüzességét,
de a fenébe is, ezt nem tudta felróni a srácnak.
– Már amúgy is elszalasztottad az esélyt egy édeshármasra Treyjel –
súgta Eric a fülébe. – Jobb, ha gyorsan túllépsz rajta.
A lány vállon csapta a férfit. – Ha tényleg akartam volna egy
édeshármast Treyjel, akkor megtettem volna – mondta, amikor az anyja
megérkezett a kocsi mellé. Szerencsére nem hallotta, amit mondott. Az
anyja kiakadt, hogy Rebekah hajának egyes részei kékre vagy lilára
voltak festve – ahogy jelenleg is volt. Rebekah el sem tudta képzelni,
hogy hány 360 fokos fordulatot tett volna a nő feje, ha tudott volna arról,
amit Rebekah a Sinners turnébuszán a házasság szentségén kívül tett.
Vagy akár egy törvényes kapcsolat illendőségén kívül.
– Annyira örülök, hogy tökéletesen áll rajtad, kislányom – mondta az
anyja, és ragyogóan mosolygott a menyasszonyi ruhájára. – Látod, nem
voltam mindig ilyen erős csontozatú.
– Még mindig fantasztikusan nézel ki, anya.
– Teljesen egyetértek, Mrs. B – mondta Trey goromba vigyorral.
Rebekah piszkosul biztos volt benne, hogy ha bármelyik másik férfi ezt
mondta volna az anyjának – talán még a saját férje is –, végül kevesebb
foggal végezte volna, de Trey egy piros nyalókát csúsztatott érzéki
szájába, körbenyalta a piercinges nyelvével, és Rebekah legnagyobb
megdöbbenésére az anyja elpirult, majd a földre szegezte a tekintetét.
– Öhm, nos. Talán húsz évvel ezelőtt – mondta láthatóan zavarban.
– Szeretem az érett nőket – mondta. – És a fiatalabb nőket. És a velem
egykorú nőket.
– Neked minden nő tetszik, akinek van pulzusa – mondta Eric.
Rebekah örült, hogy Trey nem említette, hogy az összes férfit is
kedvelte. Nem volt biztos benne, hogy az anyja hogyan kezelné, ha
megtudná, hogy Trey nem tesz különbséget, vagy hogy Isaac – a férfi,
akiről az anyja meg volt győződve, hogy tökéletes Rebekah számára –
ugyanúgy el volt bűvölve Trey Millstől, mint a közvetlen közelben lévő
összes nő.
– Abbahagynád a Trey iránti rajongást? – panaszkodott Eric.
– Nem hízelgek Treynek – mondta Rebekah. – Túlságosan szerelmes
vagyok beléd, hogy egyáltalán észrevegyem őt.
– Ha te mondod.
– Trey soha nem kérte volna meg anyámat, hogy kölcsönadja a
menyasszonyi ruháját.
 – Sok minden vagyok – mondta Trey –, de a transzvesztita nem
tartozik közéjük.
Rebekah ezért később darabokra szedte volna.
– Soha nem gondolt volna arra, hogy megkéri apámat, hogy ő vezesse
a szertartást.
– Igen, mert soha nem fogok megházasodni.
– Trey, épp magánbeszélgetést próbálok folytatni a tökéletes
vőlegényemmel. Kérlek, maradj ki belőle.
– Rebekah Esther Blake, ez nagyon udvariatlan volt – mondta az
anyja.
Rebekah felsóhajtott. – Talán vissza kellene mennünk a
házasságkötőbe, és elkerülni a családjainkat.
– Az már bezárt – mondta Eric.
– Akkor házasodjunk össze, hogy hazasiethessünk és kettesben
ünnepelhessünk.
– Nagyon szívesen megünnepelném azt, hogy kettesben vagyunk. –
Eric kiugrott a kocsiból anélkül, hogy kinyitotta volna az ajtót, és
benyúlt, hogy Rebekah-t a karjába kapja. A nő nevetett, amikor a férfi a
nyitott kabriótetőn keresztül nehezen emelte ki a kocsiból.
– Ez jó ötletnek tűnt – mondta, és tiltakozva felnyögött, miközben
felemelte a nőt, és a mellkasához szorította. – Azt hiszem, eltört a
hátam.
– Akkor hadd sétáljak – erősködött a nő.
– Nem akarom, hogy elmenekülj – mondta a férfi, és a mellkasához
szorította őt.
– Nem megyek sehová, ha nem vagy mellettem.
– Megígéred?
 – Kisujj-eskü – nyújtotta ki a kisujját, és a férfi talpra állította, hogy
kiegyenesítse a hátát, és a kisujját összekulcsolta a nőével, majd
rokonszenvesen megrázta.
Az ujjaik szétváltak, ahogy Rebekah-t azonnal körülvették a csacsogó
nők. Az anyja eltökélte, hogy eltávolítja a harminc év alatt felgyűlt
ráncokat a kölcsönkért menyasszonyi ruhájából, rángatta és simította a
szoknyát a tenyerével. Mindenki más épp most fedezte fel, hogy a
menyasszony megérkezett, és a figyelméért esedezett.
Sed gyönyörű menyasszonya átkarolta Rebekah karját, és elkezdte a
templom felé húzni.
– Megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy megcsináljuk a dekorációt
abból, amit a korábbi menyasszonyok itt hagytak – mondta Jessica. –
Kicsit sok a stílus, de nem néz ki rosszul, tekintve, hogy Eric alig két
órája követelte, hogy hozzuk rendbe. Gyere, nézd meg, ha van valami,
amit meg akarsz változtatni.
Rebekah tanácstalanul pillantott a válla fölött Ericre. Épp letette a
kisujjesküt, hogy soha nem fog elmenni mellőle, és máris több idegen
test volt közöttük. A férfi rávigyorgott a nőre a tömeg fölött, és a
templom felé menet integetett neki, miközben a zenekarának tagjai
ökölpacsikkal, tesóölelésekkel és hatalmas mosolyok tömkelegével szállta
meg őt.
– Az oltárnál találkozunk – kiáltotta a férfi.
– Ott leszek – kiáltott vissza.
 5. fejezet

Fordította: Christina

Eric figyelte, ahogy Myrna, Jessica és Mrs. B. a templomhoz vezetik

Rebekah-t, amíg el nem tűntek a szeme elől. Körülötte mindenki
egyszerre beszélt, és túlságosan sok minden elvonta a figyelmét ahhoz,
hogy bármit is megértsen belőle.
Egy gyűrött, fekete anyagot nyomtak a karjába. – Jobb, ha felveszed
ezt az átkozott göncöt – mondta Trey. –A szerencsét hozó
szmokingodon kívül van még néhány nagyon furcsa szarság a
szekrényedben, haver. Azt hiszem, egy életre megrémültem.
Eric felhorkant. – Ja, persze. Nem is akarom tudni, hogy mi van a te
szekrényedben.
Ericnek és Rebekah-nak valóban sok perverz eszköze volt a testi
gyönyörök rejtekhelyén, de kizárt, hogy a szexi jelmezeik és
szexjátékszereik vetekedtek volna Trey Mills felszereléseinek tárházával.
Nos, ha Trey körülnézett volna Jace szekrényében, Eric talán megértette
volna, hogy miért sértette meg Trey színlelt illendőségét.
– Azt hiszem, ma úgy kell viselkednem, mint egy lány – mondta Aggie,
a nők után bámulva, akik eltűntek, könyörgés csillant kék szemében. –
Ugye tudjátok, hogy inkább itt maradnék veletek?
– Azért, mert kevésbé tudod megfélemlíteni a nőket? – kérdezte Eric.
Soha nem ismert még olyan nőt, aki fekete bőrnadrágot és egy vállrész
nélküli piros pulóvert viselt volna egy esküvőn. Egészen mostanáig.
– Aggie-nek van néhány rabszolganője – mondta Jace, és a karját
Aggie derekára kulcsoltam, majd megcsókolta. – Garantálom, hogy
rettegni fognak.
 Eric szemöldöke érdeklődve felszaladt. – Nem is tudtam, hogy ennyire
lendületbe jöttél, V. úrnő.
Aggie alattomosan vigyorgott. – Sok mindent nem tudsz arról, milyen,
amikor lendületbe jövök, Sticks. Megvan a jobbhorgom – mondta,
miközben be is mutatta. – Az én alulról érkező ütésem, és az örök
kedvencem, a fonákütés.
Jace kuncogott. – Nem csinál mást, csak elfenekeli őket. És én sokkal
szívesebben nézem, ahogy elfenekel egy engedelmes nőt, mint ahogy
megkorbácsol egy férfit.
– Aggie megengedi, hogy nézd? – kérdezte Eric, leesett állal. –
Komolyan? A fenébe... Hogy jutok be én is?
– Mondjuk inkább úgy, hogy néznie kell. Az engedetlenségéért –
mondta Aggie.
Valamit súgott Jace fülébe, amitől a fiú sötétre pirult, fehérített szőke
tüskéinek gyökeréig. Az a sűrű, barna szakállborostája egy cseppet sem
rejtette el a zavarát. Aggie egy keményen ráütött Jace seggére, és
büntetően megszorította, mielőtt elfordult, és a többi nő után indult.
– Oké, mit mondott neked, amiért így elpirultál? – kérdezte Eric.
– Ha elmondom, megbüntet – mondta Jace vigyorogva.
– És ez miért lenne rossz neked? – kérdezte Trey a szájában lévő
nyalókával. – Tudjuk, hogy beindulsz ettől a szarságtól. És ha azzal
büntet, hogy végig kell nézned, ahogy elfenekel csajokat, akkor jövök én
is. – Szavait eltorzította a nyelvében lévő piercing.
Eric azon tűnődött, vajon mit szakított félbe, amikor korábban felhívta
Treyt. Eric tudta, hogy a srác csak különleges alkalmakkor viseli a
piercinget. És Eric biztos volt benne, hogy Trey számára az esküvő nem
számított különleges alkalomnak.
Jace a csizmáját bámulta, miközben azt mondta: – V. úrnőnek van egy
hat főből álló lánycsapata, akik átjönnek ma este. Úgy gondolják, hogy ki
akarnak próbálni egy kis BDSM-et, miután a könyvklubjuk elolvasott
valami perverz regényt.
– Hűha – mondta Trey. – Talán segíthetnék neked. Hat nő egyszerre.
Nem biztos, hogy akár Sed eljutott volna ilyen messzire.
– Talán néhányszor – mondta Sed mély nevetéssel.
– Szóval, mit tettél, hogy kiérdemelted ezt a pokoli büntetést,
Háromlábú? – kérdezte Eric egy horkantással.
– Semmit. Csak a segítségemre van szüksége. Aggie azt hiszi, hogy
legalább a felét képes dominánssá változtatni, ha engem használnak
játékszernek éjszakára. És nézni, ahogy egy csomó fiatal nő elfenekeli
egymást, miután pár órán át dolgoztattak, tuti, hogy az Aggie-vel töltött
időmet még tüzesebbé teszi.
– Teljesen megértem a kísértést, hogy meg akarnak ütni, Háromlábú.
Csak nem értem, miért hagyja Aggie, hogy mások bántalmazzák az
alávetettjét.
– Nem vagyok az alávetettje, Eric – mondta Jace, és bosszúsan meredt
rá. – Én csak élvezem a fájdalmat.
Eric megadóan felemelte mindkét kezét. – Tévedtem. – Tudta,
mekkorát tud ütni Jace, ha felbosszantja valami. És az egyetlen csillagot
csak Rebekah szemében akarta látni a nap hátralévő részében, amikor a
nő ránézett.
– Oké, Eric – mondta Sed, megvakarva a nyakát, a felhőtlen égboltot
sokkal érdekesebbnek találta hirtelen. – Nem kéne készülődnöd, vagy
ilyesmi? Azt hittem, ma nősülsz meg.
Így van. Minden más aggodalom egy pillanat alatt elszállt az
elméjéből. Megrázta a szmokingját, és látta, hogy Trey nadrágot és zakót
hozott, de ing, mellény, nyakkendő vagy cipő nem volt sehol.
– Trey? – kérdezte Eric. – Hol van a többi?
– A többi?
 – Az ing és a cipő meg a többi.
– Azt mondtad, hogy hozzam el a szerencsehozó szmokingodat. Az
ingről és a cipőről nem mondtál semmit.
– Ugye nem várod el tőlem, hogy ezt egy pólóval és a tornacipőmmel
vegyem fel?
Egy pillanatnyi töprengés után a banda mind a négy tagja egyöntetűen
bólintott.
– Igen – mondta Brian. – Teljes mértékben elvárnám.
– Reb nem fogja bánni. Megért téged – mondta Jace. – Ahogy Aggie is
megért engem.
– És Myrna is megért engem – tette hozzá Brian.
– És Jess is – mondta Sed.
– Fogd már be, senki sem ért meg téged – mondta Eric. – Jess csak
elvisel.
Ez egy fogcsikorgató pofont eredményezett a tarkójára, amit
valószínűleg megérdemelt.
Eric felhúzta a szmokingkabátot a fehér póló fölé. Lenézett a hasára,
de nem igazán tudta megállapítani, hogy a jól szabott zakó mennyire
nevetségesem nézett ki megfelelő ing és nyakkendő nélkül.
– Nem fogja érdekelni - biztosította Jace, és megveregette a vállát.
– Biztos vagyok benne, hogy az anyját igen.
– És ez miért zavar téged? – kérdezte Trey.
Eric megvonta a vállát. Talán azért, mert az egyetlen emléke az igazi
anyjáról az volt, hogy elbúcsúzott tőle, amikor a gyermekvédelmi
szolgálatnál hagyta. Az igazat megvallva, egyáltalán nem emlékezett rá.
Arra sem, hogy nézett ki. A hangjára sem. Nem emlékezett semmire.
Csak arra emlékezett, milyen érzés volt várni rá. És várni. És várni. Csak
hogy végül rájöjjön, hogy nem jön vissza, mert nem éri meg foglalkoznia
vele. Az a hülye ribanc sem érte meg az ő idejét.
 Eric és Mrs. B. nem voltak a legjobb viszonyban eleinte, de a férfi
őszintén remélte, hogy egy nap majd megengedi neki, hogy anyának
szólítsa. Nem mintha a srácoknak mondott volna ilyet. Nos, talán Jace-
nek. Jace megértette, hogy honnan jött, de a többi srác nem igazán
értette volna. Trey anyja excentrikus, de szemtelenül szeretetteljes volt,
Sed kirakatanyukája volt az év nője, Brian anyja pedig egy dögös csaj
volt, akit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Claire Sinclair nem volt túl
gyengéd, feltételezte Eric, de ami a nőből hiányzott a gondoskodás terén,
azt bőven pótolta a remek testével és szupermodell arcával. Briant
nyilvánvalóan nem érdekelte, hogy az anyja szexin néz ki dögös
bikiniben, de mindegyikük anyja jobb volt, mint Ericé. Még Jace anyja
sem volt olyan rossz. Legalább zongorázni tanította őt, mielőtt meghalt.
Ez is valami. Ericnek nem volt mibe kapaszkodnia. Még csak emlékekbe
vagy fényképekbe sem tudott.
Eric nem volt biztos benne, hogy miért gondol ma egyáltalán az
anyjára, aki narkós kurva volt. Félresöpörte az emlékét, ahogy ő is
elhagyta őt jó régen, és jobban is érezte magát. Már több mint egy
évtizede nem is gondolt rá. Azóta nem, hogy Andersonról Sticksre
változtatta a vezetéknevét. A nevet, amit az új feleségének fog adni. Amit
ő választott magának. Most már nem egy tizennyolc éves punk volt, aki
dühös volt, mert rosszul bántak vele a múltban, rájött, hogy a Sticks elég
hülye név egy dobosnak. Ettől függetlenül büszke volt arra, hogy
Rebekah a Sticks nevet választotta magának is.
– Még mindig velünk vagy, Sticks? – kérdezte Brian.
– Igen – mondta, és meglepődött, hogy milyen nyersen szólt a hangja
a torkában lévő gombóc miatt.
Felzaklatta, hogy az anyja még ennyi idő után is meg tudta közelíteni
őt. Valószínűleg már régen meghalt, és biztos volt benne, hogy a világ egy
jobb hely volt nélküle. Ma nem volt hajlandó többet gondolni rá.
Legalábbis megpróbál nem gondolni rá. Vagy azon tűnődni, vajon
örülne-e neki.
– Akkor irány megnősülni – mondta Brian. Egyik kezét Eric lapockái
közé tette, és a templom felé lökte. Ericnek csak erre volt szüksége. –
Úgy volt, hogy te leszel a következő, aki megnősül.
– Úgy volt? Mióta? – mondta Eric.
– Elkaptad Myrna harisnyakötőjét, emlékszel?
Eric kuncogott. Erről teljesen megfeledkezett. – Még mindig megvan –
mondta. – Megtartottam, hogy szerencsét hozzon. A Corvette
kesztyűtartójában van. A visszapillantó tükörre akartam akasztani,
amikor megjavíttattam, de elfelejtettem.
– Talán Rebekah-nak ma viselnie kellene – javasolta Brian. – Lehetne
ez egy Sinners hagyomány.
– Egy szerencsét hozó harisnyakötő rendel – mondta Jace, és
visszatrappolt Eric kocsija felé.
A templomban Ericet egy kis szobába vezették az oltár mögött, hogy
átöltözhessen a farmerjából a szmoking nadrágjába. Tetszett neki, hogy a
Converse cipője volt rajta. Még mindig nem volt biztos benne, hogy
Hanes atlétát viseljen az Armani alatt, de nem volt más választása.
Kivéve, ha csupasz mellkassal menne a szmokingja alatt. Ezt az ötletet
azonnal elvetette, amint eszébe jutott.
Rebekah-nak nem látta semmi nyomát, amikor végigsétált a
templomban, de észrevette az élénkrózsaszín művirágcsokrokat a padok
végében, amik nem illettek az oltár melletti nagy kandelábereken lévő
aranysárga rózsákhoz. Tekintettel arra, hogy a Sinners hölgyeinek
kevesebb, mint két órájuk volt, hogy összedobják, nagyszerű munkát
végeztek, hogy Rebekah-nak igazi esküvőt adjanak. Úgy gondolta, hogy
Jess tartozott neki eggyel, miután börtönbe került Sed eljegyzése miatt,
de gondolkodnia kellett azon, hogy valami széppel fizesse meg Myrna és
Aggie segítségét.
Az ajtó kinyílt, és Rebekah apja dugta be a fejét a szobába. Teljes
ünnepi öltözékben volt, ami még inkább idegessé tette Ericet, de a
köpcös, kopaszodó férfi üdvözlő mosollyal lépett be, és becsukta maga
mögött az ajtót. Leült Eric mellé a padra, és összeszorította a kezét a
térdei között.
– Azt hittem, több időm lesz felkészülni a beszédemre – mondta Blake
atya. Eric rápillantott, a gyomra felkavarodott az idegességtől. Akarta a
férfi tiszteletét, de nem tudta, hogyan érdemelje ki.
– Nem kell mondania semmit – mondta Eric.
– De igen. A kislányomat veszed feleségül.
Eric megacélozta magát a kritikák áradata ellen, amiben biztos volt,
hogy következni fog.
– A legtöbb apa számára elengedni a lányát, hogy felajánlja a
szerelmét egy férfinek, valószínűleg az egyik legnehezebb dolog, amit egy
apa valaha is megtesz, de azok után végignéztem, hogy a kislányom
annyira beteg lett, elvesztette az összes haját és majdnem meghalt, ez
könnyű.
– Ha megint beteg lesz, én ott leszek mellette – ígérte Eric.
Blake atya melegen elmosolyodott. – Tudom, fiam.
Fiam... Minden levegő távozott a kicsi, túlságosan meleg szobából.
Blake atya megveregette Eric hátát, és megszorította a vállát. – Sok
ember lesz ott mellette, ha megint megbetegszik. Azt kérem tőled, hogy
akkor legyél mellette, amikor eldugul a mosogató, vagy amikor odaégeti
a tojásokat, vagy amikor nem indul be az autója.
Eric kuncogott. – Ő jobban beindítaná a kocsit, mint én, de a
tojásokról gondoskodom.
 – Nem erre gondoltam. Nem kell ott lenned, hogy mindent megoldj
neki. Csak legyél ott mellette. És szeresd őt. Még akkor is, ha úgy tűnik,
hogy nincs szüksége arra, hogy emlékeztesd, mit érzel, neki igenis
szüksége van rá. Ne felejtsd el elmondani neki. Mutasd meg neki.
Nemcsak akkor, amikor összeomlik a világa, hanem akkor is, amikor
tényleg a legtöbbet számít. Minden nap.
– Ez egyáltalán nem lesz probléma – mondta Eric, szavai megállás
nélkül buktak ki belőle.
– Remek. Ha elfelejtenéd, biztos vagyok benne, hogy nem túl finoman
emlékeztetni foglak.
– Nem fogom elfelejteni. A lánya– Rebekah – a mindenem. Az én
mindenem.
Blake atya mosolyogva kutatott Eric szemeiben, majd egy hosszú
pillanat után megköszörülte a torkát. – Öhm, nem kell szexről
beszélgetnünk, ugye?
Eric arca elzsibbadt, ahogy a vér kiszivárgott a fejéből. – Khm, nem,
uram – rázta meg a fejét határozottan.
– Jó. Mert az kínos lenne – nevetett Blake atya.
Kínos? Hát, igen. Csak egy kicsit.
– Azt is meg akartam kérdezni, hogy nagyon ragaszkodsz-e a
jegygyűrűkhöz, amit az esküvőre vettél.
– Jegygyűrűk? – ugrott talpra Eric. – A francba! Elfelejtettünk venni
jegygyűrűt.
– Jó – mondta Blake atya. A talárja egyik zsebében kotorászott.
– Jó? – Le kellene fújniuk az esküvőt? Azt tartotta jónak Rebekah
apja, hogy elfelejtett valami ennyire fontosat? Meggondolta magát?
Tényleg nem akarta, hogy feleségül vegye őt? Rebekah teljesen
összeomlana. Annyira összetörne, hogy valószínűleg az egészet lefújná.
– Ülj le, Eric.
 Eric leült. Részben azért, mert elgyengült a térde, részben pedig azért,
mert kissé rettegett attól, hogy bármi olyat tegyen, ami miatt a férfi nem
kedvelné őt. Blake atya előhúzta a kezét a zsebéből, és kinyitotta, hogy
megmutassa Ericnek a tenyerén nyugvó két ezüstgyűrűt.
– Ezek öt generáció óta a családom tulajdonában vannak. Sokat
jelentene nekem, ha a mai szertartáson használnád őket.
Eric annyira megdöbbent – annyira meghatódott –, hogy nem találta a
szavakat. Az ő családjában nem voltak ereklyék. A pokolba is, neki nem
volt családja, így az ötlet, hogy Rebekah apja felajánlana neki valamit,
ami ennyire értékes számára, teljesen megdöbbentette Ericet.
– Én… – Nem tudott beszélni a mellkasát hirtelen összeszorító érzés
miatt.
– Ha nem akarod őket, megértem. Kicsit megkoptak, bár még ma
délután megpróbáltam megtisztítani őket. Egy olyan gazdag fickó, mint
te, valószínűleg inkább platinát szeretne.
Blake atya összepréselte az ajkát, összezárta a kezét, és visszatette a
gyűrűket a zsebébe.
– Ne – suttogta Eric. Az érzés, hogy elrabolnak tőle egy ilyen
jelentőségteljes dolgot, mielőtt még alkalmazkodni tudott volna a
gondolathoz, olyan volt, mintha kést döftek volna a szívébe. – Akarom...
Blake atya nem szólt egy szót sem. Egyszerűen megfogta Eric
csuklóját, a két ezüst szalagot a tenyerébe ejtette, és rákulcsolta a kezét a
két öreg fémdarabra. Egy hosszú pillanatig ültek egymás mellett. Eric
meg akarta köszönni, hogy rábízta a gyűrűket, és ami még fontosabb, a
szeretett lányát, de az érzelmei túlcsordultak benne, és nem akarta
zavarba hozni magát a leendő apósa előtt azzal, hogy úgy zokog, mint egy
kislány.
 – Még mindig azt mondom, hogy túl magas vagy hozzá – mondta
Blake atya –, de tudom, hogy jó szíved van, és ez az, ami igazán számít,
ugye? A szerelem köztetek.
Eric röviden biccentett egyet. – Kincsként fogom őrizni ezeket –
mondta kinyitva a kezét, hogy a benne lapuló gyűrűkre bámuljon. A két
gyűrű közül a kisebbik megállapodott a nagyobbik belsejében, részben
kitöltve a közepén tátongó űrt. – És kincsként fogok bánni vele is.
– Tudod, azt mondják, hogy a nők hajlamosak olyan férfiakhoz
hozzámenni, akik nagyon hasonlítanak az apjukra – mondta Blake atya.
Eric meglepetten pislogott rá. Egy baptista lelkész és egy degenerált
rockdobos között nem lehetett semmi közös. De a férfi szeme kissé ködös
volt, és Eric felismerte ugyanezt a szentimentális tulajdonságot
önmagában. Legalábbis amikor Rebekah-ról volt szó. Szóval legalább
mindketten szirupos érzéseket tápláltak egy apró, de erős és lilahajú nő
iránt.
Blake atya nevetett. – Egyszerűen nem értem.
– Nos, mindketten szeretjük őt. Ez már elég ahhoz, hogy legyünk
bennünk valami közös, nem igaz?
Az idősebb férfi bólintott, és megveregette Eric combját. – Készen állsz
arra, hogy megnősülj?
Eric elmosolyodott, a gyomra azonnal ideges görcsben tekergőzött. A
kezét a gyűrűk fölé zárta, és megszorította. – Most már az vagyok.
Köszönöm, hogy megmentette a seggemet, Blake atya.
– Vigyázz a szádra az Úr házában, fiam – mondta, és felállt.
– Bocsánat – mondta Eric azonnal.
– És az Isten szerelmére, ne hívj engem Blake atyának. Nem vagyok
pap. – Eric szíve összeszorult. Nagyszerű. Megsértette a férfit.
Lehetséges volt, hogy abszolút mindent rosszul értett Rebekah szüleivel
kapcsolatban? Mert elég látványos munkát végzett abban, ahogy elbaszta
a dolgokat. Kinyitotta a száját, hogy bocsánatot kérjen, de – bármit is
legyen, becsüld meg az embert, ez a fontos – Blake folytatta.
– A gyülekezetem tagjai Bill testvérnek hívnak – mondta, és
megajándékozta Ericet egy meleg és barátságos mosollyal. – De te hívj
csak Apának.
Eric már megint képtelen volt megszólalni, így csak mosolygott és
bólintott. Blake aty… – Bill testvér – Apa elhagyta a szobát, és óvatosan
becsukta az ajtót maga mögött, magára hagyva Ericet, hogy összeszedje
magát. Imádkozott, hogy ne legyen olyan balfácán, aki elájul a saját
esküvőjén. Egy kicsit szédült, és azt érezte, hogy túlcsordultak benne az
érzelmek. Kinyitotta a kezét, és a két ezüst gyűrűt bámulta, egyik ujjával
végigsimította őket. Tudta, hogy ezek a gyűrűk ugyanannyit jelentenek
majd Rebekah-nak, mint neki. Csak azt kívánta, bárcsak feleannyit
adhatna neki, mint amennyit ő adott neki azzal, hogy felajánlotta neki
azt az ajándékot, amiről sosem álmodott – egy igazi családot. Mit tudott
neki cserébe nyújtani? Csak egy összetört szívet és minden
vagyontárgyat, amire a szíve vágyott. Remélte, hogy ezek elegendőek
lesznek.
Kopogtak az ajtón, majd kinyílt, mielőtt válaszolhatott volna. Sed
bedugta a fejét a ragyogó mahagóni szerkezeten.
– Tisztességes vagy? – kérdezte Sed.
Eric elvigyorodott, és hirtelen nyugodtabbnak érezte magát
mindenféle ok nélkül, kivéve, hogy Sed mindig is furcsán megnyugtató
hatással volt rá. – Soha nem vagyok tisztességes. Tudod ezt. Itt az idő?
– Nem egészen. Jessica úgy döntött, Rebekah-nak fátyolra van
szüksége, és elment az én kocsimmal, hogy szerezzen egyet.
– Jobb, ha siet. Nem vagyok benne biztos, hogy az idegeim még sokáig
bírják.
 Sed becsukta az ajtót, és helyet foglalt a padon Eric mellett. – Nem
gondolkodsz azon, hogy visszatáncolsz, ugye?
– Egyáltalán nem. Csak túl akarok lenni ezen, és folytatni az életünket.
Sed kuncogott. – Ezt át tudom érezni. Jessica anyja az őrületbe kerget
a fogadás előkészületeivel. Úgy tűnik, a te anyósod is golyószóró. Egy
örökkévalóságig szánhatjuk egymást.
Eric felnevetett. – Azt hiszem, Mrs. B. mostanra kicsit megnyugodott,
miután rájött, hogy Rebekah nem fog hozzámenni Isaachez,
bármennyire is akarta volna.
Sed összeszorította a szemét, és megrázta a fejét. – Az asszony úgy
tűnik, eléggé el van ragadtatva Treytől, annak ellenére, hogy ő az, aki
tönkretette Isaacet minden más nő számára.
– Jól halad a gyógyulás útján a mentális összeomlása óta, ami a lánya
hamis eljegyzési partiján történt.
Sed együttérzően bólintott. – Nem irigyellek, de még mindig azt
mondom, hogy a jövőbeli anyósom tízszer rosszabb.
– És mi a helyzet Jace-ével? Találkoztál már Aggie anyukájával?
– Nem mondhatnám, hogy találkoztam.
– Mindenképpen hívd meg az esküvődre. Nagy buli lesz, ő pedig csak
arra vár, hogy megtörténjen.
Sed kuncogott. – Lehet, hogy meg is fogom. Jessica anyukája annyira
aggódik, hogy néhány alsóosztálybeli lúzer fog megjelenni a fogadáson,
ezért háromszor is átírta a vendéglistát.
Eric felvonta a szemöldökét. – Látta már a barátaidat? Mi
mindannyian alsóosztálybeli lúzerek vagyunk.
– Akiknek történetesen rengeteg pénzük van, úgyhogy ez neki nem
gond. Megtart olyan B-kategóriás színészeket, akikkel még sosem
találkoztam, és a Sinners turnés stábját pedig levette a vendéglistáról. A
turnés stáb nélkül semmit sem érünk. Azok a srácok a belüket is
kidolgozzák értünk. Ami furcsa, hogy Jess anyukája nem tagja a
felsőtízezernek. Csak szeretne az lenni. A nevetséges pózolása az őrületbe
kergeti Jessicát. Valahányszor Jess beszélget az anyjával, mindig kiakad.
Eric elvigyorodott, mert tudta, hogy Jessica indulata mennyire
bepöccenti Sedet – benyomva a jó gombokat, rossz gombokat is, és
mindent, ami a kettő között van. Ez különösen azt a gombját tette
tönkre, ami a vágyért felelős. – Amitől biztos vagyok benne, hogy teljesen
ellenállhatatlan a számodra.
Sed felnevetett. – Csak annak örülök, hogy a haragja nem rám irányul
a változatosság kedvéért.
– Akarsz tanácsot kapni?
– Tőled? – nevetett fel Sed, majd megkeményedett az arca. – Igen, azt
hiszem, akarok.
– Állj a sarkadra Jessica anyjával szemben. Ez a te esküvőd és a te
fogadásod; a számodra fontos emberekkel kell megünnepelned.
– Én csak azt akarom, hogy Jessica boldog legyen – mondta Sed. –
Nincs is szükségem esküvőre. Ez mind az ő kedvéért van.
– Boldog, hogy az anyja csinálja a műsort?
Sed majdnem morgáshoz hasonló hangot adott ki. – Egyáltalán nem.
– Akkor hagyd, hogy az anyja válassza ki az asztali dekorációt és a
pezsgőt, de a vendéglista a tiéd. Ne köss kompromisszumot. Kibaszottul
tedd helyre őt. – Ericnek eszébe jutott, hogy milyen furcsa, hogy Sednek
tanácsot ad. A múltban soha nem volt szüksége rá, és nem is akarta a
tanácsát. Ez az esküvői szarság nagyon felemészthette a srácot, ha
meghallgatta, bármit is akart Eric mondani.
– Még mindig úgy gondolom, hogy neked és Briannek jó ötleteitek
vannak – mondta Sed. – Gyors és fájdalommentes.
– Nem elég gyors. Rájöhetsz te is, hogy már rég megnősültem volna, a
nőd nem dönt úgy, hogy Rebekah-nak fátyolra van szüksége.
 Sed lelkesen hátba verte. – Harminc perc várakozás nem is olyan
rossz. Próbáld csak meg nyolc hónapig elviselni ezt a szarságot.
– Nem, köszönöm.
– Szóval mit keresett itt az apja? Megfenyegette az életed? Legalább
nekem csak egy őrült rokonnal kell foglalkoznom.
Eric megrázta a fejét, keze megfeszült a még mindig öklében
szorongatott gyűrűkön. – Üdvözölt engem a családjában. Nagyszerű
ember.
– Nos, Dave mindenkit arról tájékoztatott, hogy megpróbál majd
rendszeresen megszabadítani a szenvedéseidtől, úgyhogy készülj fel rá.
Eric kuncogott. – Csak mondja. Ha a kishúga boldog, akkor ő is az, és
garantálom, hogy a kishúga boldog lesz. Majd én gondoskodom róla.
Újabb kopogás hallatszott az ajtón. – Szabad! – szólalt meg Sed.
Az ajtó kinyílt, és Trey kukucskált be a nyíláson. – Megbeszéltetek
mindent a szexről?
– Igen – mondta Sed, és feltápászkodott. – Most már tudja, hogy
melyik lyukat kell betömnie.
– Mindegyiket? – kérdezte Trey.
– Igen, de átvettük a megfelelő sorrendet – mondta Sed, és adott
Ericnek egy pacsit, és egy újabb bátorító ütést a vállára.
– Először a segget, ugye? – mondta Eric, örült, hogy csak viccelődtek.
Ez segített a váratlanul fellépő hatalmas idegességén. – És aztán megy
egyenesen szájba.
– Ismételd utánam – mondta Trey. – SZ-P-S. Száj. Punci. Segg.
– P-S-SZ? – kérdezte Eric.
– Nem, hacsak nem szereti az ízét – mondta Trey.
– SZ-P-S – mondta Eric, és képzeletbeli testrészekre mutatott a
levegőben. – Száj. Punci. Segg. Megvan.
 – Nekem jobban tetszik a SZ-V-P – mondta Sed. – Nem vagyok oda az
S-ért.
– Mi az az SZ-V-P? – kérdezte Trey.
– Száj, vagina, punci.
– A V és a P nem ugyanaz? – mondta Eric, összezavarodva vakargatta
a fejét.
– De igen, csak én mindig kétszer futok neki – dicsekedett Sed. –
Először édesen szeretkezek a hüvellyel. Aztán pedig nyersen megdugom
azt a puncit.
Valaki megköszörülte a torkát az ajtóban.
– Üdv, Mr. Blake – mondta Trey, mintha a baseball világbajnokság
díjáról beszélgettek volna, nem pedig arról, amit Sed vetett fel. – Itt az
ideje, hogy elkezdjük a szertartást?
Eric egy kezén meg tudta számolni, hányszor látta Sedric Lionheartot
elpirulni. Úgy tűnt, végre mindkét kezén meg tudta volna mutatni,
mennyire elpirult. Olyan vörös volt, hogy Eric akár egy grillezett sajtot is
meg tudott volna pirítani a férfi arcán.
– Igen, itt az ideje kezdeni – mondta Blake aty…, Apa, mielőtt újra
becsukta az ajtót.
– Tényleg sima ügy, Sed – mondta Eric.
– Gondolod, hogy hallotta? – suttogta Sed.
– Az egész templom hallott téged – mondta Trey.
– Ó, Istenem. Most már biztos, hogy pokolra jutok.
– Volt korábban kétséged? – kérdezte Trey.
Sed kuncogott. – Hát, legalább jó társaságban leszek – karolta át Eric
vállát, és kikísérte az ajtón.
Eric végigpásztázta a padsorokat.
Myrna, Aggie és Jessica az első padban ültek az ő oldalán. Rebekah
oldalán Isaac ült, aki lopva Treyre pillantott, megmerevedett, mintha
valaki pofon vágta volna, majd elfordította a tekintetét az első padsorok
felé, ahol Mr. és Mrs. B már az oltárnál állt. Jace szintén elöl várta Ericet.
Bátorítóan rákacsintott Ericre, amikor Sed és Trey otthagyta őt, hogy az
első padba üljenek a nők mellé. Briant sehol sem látta. És Dave-et sem,
amit Eric furcsának talált. Az összes zavarodottság eltűnt belőle – ahogy
a világ többi része is –, amikor a masszív dupla ajtó a templom hátsó
részében kinyílt, és egy kerekesszék robogott végig a folyóson. Az esküvői
induló első hangja felhangzott egy elektromos gitárból, ami csakis
Sinclair mester ügyes ujjai alatt szólhatott. De még a hangok is
elhalványultak Eric fülében a lüktető pulzus alatt, ahogyan
megpillantotta a bátyja tolószéke mellett álló menyasszonyát. Kedves
arcát eltakarta a fehér fátyol, de a férfi érezte, hogy a nő tekintete az övén
nyugszik, és nem tudta elfordítani a tekintetét, és nem tudott mást tenni,
csak lélegezni.
Ne ájulj el, gondolta, amikor a nő egy lépést tett feléje. Ne ájulj el.
 6. fejezet

Fordította: Hannah

Rebekah szíve úgy repdesett, mint a pillangó szárnyai, ahogy Ericre

nézett az oltár felé vezető út végén. Elvigyorodott, amikor észrevette,
hogy Converse-t és pólót visel a drága öltöny alatt. Tökéletes öltözék
Ericnek. Tökéletes férfi az ő számára.
Dave kerekesszéke zakatolt és zúgott, zakatolt és zúgott, ahogy
megpróbálta tartani az iramot Brian Sinclair lendületesen előadott
nászindulójával. Rebekah elszakította tekintetét várakozó vőlegényétől,
hogy lenézhessen a testvérére.
– Baj van? – suttogta.
– Utálom ezt! – morogta, aztán Rebekah dereka köré fonta a karját, és
lehúzta az ölébe. Rebekah lesimította ruhájának széles szoknyarészét és
felnevetett, miközben Dave állandó sebeséggel végigrobogott a oltárig.
Elég látványos lehetett, mert mire a templom elejéhez érkeztek,
mindenki kacagott, uszályát a széke mellett húzva a földön. Megvárták
míg Brian befejezte a nászinduló gitár szólóját, majd megszólalt az apja.
– Ki adja át ezt a nőt ennek a férfinek?
– Az én lennék – mondta Dave.
Dave leborította Rebekah-t az öléből, ő meg a székről félreseperte a
ruháját az útból. A férfi meglepte Rebekah-t azzal, hogy az alkarját fogva
felhúzta magát, és lábra állt. Megfogta a lány kezét, saját karjára tette, és
minden erejét bevetve megtett három lépést. Átadta Rebekah-t Ericnek.
– Fogadd el, púp a hátamon, és mind a tied – mondta, mielőtt
felemelte a fátylat.
– Szeretlek, hugi – mondta.
 – Én is szeretlek.
Dave megpuszilta az arcát, és kényszerítette az együttműködésre nem
hajlandó lábait, hogy még megtegyenek néhány lépést, mielőtt lerogyott
az Isaac mellé a padra, a sorok között hagyva a kerekesszékét.
Rebekah mosolygott, amikor Isaac tekintete rászegeződött. Olyan
boldog volt, hogy ő is ott van. Már nem voltak szeretők, de még mindig a
legkedvesebb barátja volt. Azt remélte, hogy talán egy nap Eric és Isaac
jól kijönnek egymással. Több mindenben hasonlítottak, mint
amennyiben különböztek. Egyikük sem akarta elismerni, de Rebekah
látta. Felemelte a fejét, és elakadt a lélegzete. Eric arcán a mosoly a
legcsúnyább felhőket is elzavarta volna az égboltról. Rebekah ragyogott a
kisugárzásától.
Belenézett a szerető kék szemeibe, miközben az apja kihangsúlyozta a
házasság velejáróit, és miközben elmondták a szokásos fogadalmakat.
Alig tudatosult benne mit is mond, de minden egyes szót érzett mélyen a
szívében.
– Megvannak a gyűrűk? – mondta Rebekah apja.
Rebekah szíve kihagyott egy ütemet. Elfelejtették megvenni a
gyűrűket!
Eric Jace-hez fordult, aki átadott neki két, kissé kopottas karikagyűrűt.
Ajkai megremegtek, amikor felismerte azokat, és Eric tenyeréről az apja
fátyolos szemébe nézett.
– Apa? – suttogta.
Ő mosolygott, és biztatóan bólintott.
Rebekah el sem tudta hinni, hogy apja átadja nekik a gyűrűket,
amelyek öt generáción át öröklődtek a családban. Tudta milyen fontosak
azok a gyűrűk az édesapja számára. Nem adta volna Ericnek, csak ha
igazán elfogadja családtagként. Ó, köszönöm, apa. Köszönöm.
– Használjátok egészséggel – mondta az apja. Majd megszentelte a
gyűrűket és a viselőket a szavakkal, amelyeket Rebekah tucatszor hallott
már. Mégis ezúttal az életre szóló áldás, az örökre szóló áldás neki és
Ericnek szólt. Mielőtt teljesen elakadt volna Rebekah szava, azt mondta
az apja:
– Szeretnél még mondani valamit Ericnek, mielőtt férjedül fogadod?
Rebekah bólintott, tekintete elhomályosodott a szemébe összegyűlt
könnyektől. Elvette apja tenyeréből a két gyűrű közül a nagyobbikat, és
Eric bal kezének gyűrűs ujjára húzta. Szíve kissé megugrott örömében,
ahogy tökéletesen passzolt Eric hosszú, vékony ujjára, mintha Eric arra
született volna, hogy részese legyen a családjuknak. Belenézett Eric
szemébe, miközben elmondta az előre megírt szavakat. Amelyeket
később bőrére fog tetováltatni.
– Eric, megígérem, hogy úgy fogok melletted élni, mintha nem lenne
holnap, szeretni foglak, mintha te lennél az egyetlen tökéletes férfi a
Földön, és úgy fogok nevetni veled, mintha senki sem figyelne. Olyan sok
örömet hozol az életembe, olyan sok szereted adsz, feléleszted a
szenvedélyt, felkavarod a lelkem, és megrengeted a testem.
Hallotta, ahogy az anyja rosszallóan csettint a nyelvével, de őt az sem
érdekelte. Ezek az ő szavai voltak, melyeket Ericnek szánt, semmi közük
nem volt az anyjához, vagy bárki máshoz.
– Te vagy a szívem és lelkem, Eric. Csak remélni tudom, hogy képes
leszek fele annyira is boldoggá tenni, mint amilyen boldoggá teszel te
engem. Arra szentelem az életem, hogy megpróbáljam. Szívemet,
lelkemet, életemet neked ígérem, szerelmem. Én férjem.
Eric az alsó ajkát harapdálta, úgy nézett rá, mint a lottó nyereményre.
– Szeretnél, mondani valamit Rebekah-nak, mielőtt feleségül veszted?
– kérdezte Rebekah apja.
Eric hirtelen összerezzent, mintha eddig nem vette volna észre, hogy
nincsenek egyedül. Rebekah teljesen megértette.
 Eric nagyot nyelt, elvette a gyűrűt, Rebekah apjának a tenyeréből, és
remegő kézzel felhúzta Rebekah bal kezének gyűrűs ujjára. Kifújta a
levegőt, összeszorította a szemét, majd kinyitotta, és belenézett szerelme
szemébe. Remegése kissé alábbhagyott, ahogy egy hosszú pillanatig állt,
miközben belenézett a tekintetébe, majd megszólalt.
– Az örökkévalóság csak egy szó volt mielőtt megismertelek. Most
viszont egy ígéret. Egy álom. A becses valóságom. Örökre szeretlek
Rebekah. Szerelmem. Feleségem. – Ajkaihoz emelte Rebekah kezét,
megcsókolta a karikagyűrűt, és mélyen a szemébe nézett. – Örökre.
– Örökre – ismételte Rebekah, képtelen volt levenni a szemét Ericről.
Rebekah anyja hangosan szipogott mögötte. Többen is szipogtak az
első sorban.
– Mindenki allergiás, vagy mi van? – kérdezte Eric. Hangja extra
hangos volt a csendes templomban.
Rebekah nevetését mások nevetése is követte. Eric Rebekah apjára
nézett.
– Nos? – mondta, szemei várakozóan kikerekedtek.
– A rám ruházott hatalomnál fogva, férjjé és feleséggé nyilvánítalak.
Megcsókolhatod a menyasszonyt.
– Végre, bassza meg – mondta Eric, és magához húzta Rebekah-t.
Háttérben felhangzó nevetés, füttyülés és édesanyja nyílt sírása, egy
hihetetlenül érzéki gitár szóló alatt, Rebekah Sticks először csókolta meg
a férjét. Eric ajkait az övén még gyengédebbnek, érzékibbnek és
szenvedélyesebbnek érezte, mint azt várta. Torkában és szemében
fájdalmas érzetet keltett az el nem hullatott könnyek. A boldogság
könnyei. A legboldogabbak.
Eric erős karjai szorosan ölelték, közelebb húzva őt hozzá, szerelembe,
gyengédségbe és forróságba burkolva. Képtelen volt figyelmen kívül
hagyni a köztük lévő forróságot.
 – Menjetek szobára! – kiabálta Trey.
Érezte Eric mosolyát, az pedig elhúzódott, és szemébe nézett.
– A legjobb tanács, amit ma kaptam – mondta.
Rebekah egyetértett.
Rebekah apja megköszörülte torkát, és hangosan, tisztán kijelentette.
– A mai napon, Rebekah és Eric külön jöttek be, és most egy lélekként,
egyesülve távoznak – mondta. – Bemutatom, Mr. és Mrs. Eric Stickset.
Szerelmük ragyogjon fényesebben minden egyes pillanat elteltével.
Rebekah ragyogva nézett a apjára, aki a szükségesnél többet pislogott.
Az anyja megszorította a karját, Rebekah pedig odafordulva mosolyt
látott a könnyáztatta arcán. Eric kezet rázott Rebekah apjával, majd
lesegítette a templom előtti egyetlen lépcsőfokon, hogy kimehessenek.
Nem jutottak messzire.
 7. fejezet

Fordította: Hannah

Eric hirtelen összerezzent, amikor hátulról erőteljesen megölelték.

Megfordította fejét, és ott találta Jace-t – csupa farmer és bőr és
keményfiú és talán néhány könnycsepp – arcát, Eric hátába temetve.
Eric vigyorgott, és megveregette a derekán szorosan összekulcsolt
kezeket.
– Ugyan már, Háromlábú – mondta Eric –, megvolt az esélyed nálam,
és beérted Aggie-vel.
Eric észrevette Rebekah döbbent arckifejezését, és rákacsintott. A
feszültség azonnal elillant a testéből és elmosolyodott, félrebillentette
fejét, hogy megnézze a férfit Eric mögött.
– Baszódj meg – mondta Jace, szavait Eric háta tompította el. A
Heimlich-manőver valamilyen furcsa variációjával próbálkozott. –
Csak… Baszódj meg.
Egy pillanat elteltével, Jace mély levegőt vett, elhúzódott, és
megelégedett azzal, hogy Eric hátát akkora erővel veregette meg, amely
csontot is törhet.
– Igen, kedvelsz engem – mondta Eric kuncogva. – Megértem. Ne
próbálj megtörni. Aggie, kontrolláld az alávetettedet!
– Akkora barom vagy – mondta Jace.
Nos, mit várt Jace. Ha nem csinál viccet a rá nem jellemző érzelmi
megnyilvánulásból, akkor sajátos, rá nem jellemző érzelmi
megnyilvánulást kell produkáljon.
Jace Eric nyaka köré fonta mindkét kezét, és úgy tett, mintha
megfojtaná. És mivel Eric nem hagyja ki a tréfát, oldalra hajtotta fejét, és
kinyújtotta a nyelvét, mintha valódi kínban lett volna.
Rebekah anyja megpróbált közbelépni – feltehetően, hogy megmentse
az életét –, de Rebekah megfogta a karját, és a fejét rázta. Ez a mozdulat
láttán Eric még jobban beleszeretett. A nő úgy megértette, hogy az
teljesen elképesztő volt. Arra gondolt, a legtöbb nő mérges lenne, ha az
első pillanatukban, amint férj és feleségként állnak egymás mellett,
félbeszakítja egy rakás, éretlen pasis egymásra találás szarság, de nem az
ő Rebekah-ja.
Mivel nem úgy tűnt, hogy valaha is végig mennek a templomban a
sorok között, a nézők felálltak, hogy megöleljék őket és gratuláljanak.
Eric fél szemmel a menyasszonyát nézte, aki megpuszilta a kezét, majd
elengedte, hogy megölelhesse a családját. Akik most már az ő családja is,
gondolta mosolyogva. Aggie felállt, hogy segítsen Jace-nek ismét
kontrollálni az elszabadult érzelmeit. Megcsípte a seggét, Jace pedig
azonnal elengedte Eric nyakát. Eric vigyorgott magában. Nem,
nyilvánvaló, hogy egyáltalán nincs hatalma Jace felett.
Sed kihasználta az alkalmat, és szokásos módon tarkón vágta Ericet,
mielőtt egy Nelson-fogással elkapta a karját, hogy Trey megáldhassa Eric
orrát a ragadós cseresznyés nyalókával.
– Maradj nyugton – mondta Trey, követve nyalókájával Eric
fejmozdulatait.
Brian előjött a kórusból, ahol a gitárján játszott, és védelmezőn karolta
át terhes felesége vállát, mielőtt közelebb ment Erichez.
– Bölcsességek egy házas embertől a másiknak – mondta Brian egyik
oldalról a másikra mozgatva a fejét, ahogy megpróbálta elkapni Eric
tekintetét. Egy bosszantó pillanat után, elengedte a feleségét, és hátulról
megölelte Treyt, leszorítva így a karjait és a nyalókáját. Trey azonnal
mozdulatlanná vált.
– Srácok, ez most komoly? – mondta Brian. – Ez az ember most
nősült, mutassatok egy kis tiszteletet.
– Igen – mondta Eric –, ahogy Brian mondja.
Sed elengedte Eric fájó karjait.
– Majd zaklathatjátok, miután végeztem vele – tette hozzá Brian.
– Én meg azt hittem, az én oldalamon állsz.
– Úgy van. Segíteni fogok. Szóval jól figyelj!
Eric bólintott, mivel ritkán fordult elő, hogy a banda tagjai ilyen
komolyan beszéltek hozzá.
– Csak néhány szót kell megjegyezned, hogy boldoggá tedd a feleséged
– mondta Brian, szabadon engedve Treyt, hogy magához húzhassa
Myrnát.
– Szeretlek? – kérdezte Eric.
– Nem. Ezt a módszert minden idióta megpróbálhatja. A következő
szavakat: mindig igaza van. Ha ezt észben tartod, az életed simán fog
menni.
– De mi van, ha nincs igaza?
Brian Eric arcába nyomta egyik ujját.
– Nem haver. Figyelj rám, és jegyezd meg: az asszonynak mindig igaza
van.
– Az asszonynak mindig igaza van – ismételte Eric szófogadóan.
Myrna felnevetett.
– De ha kissé fel akarjátok pezsdíteni a dolgokat, vádold hamisan
azzal, hogy tévedett.
Brian megeregette Eric mellkasát a tenyerével.
– Csak a forró, mérges békülős szex után mindenképpen ismerd be,
hogy neki mindig igaza van.
– Vettem – válaszolta Eric.
– Brian? – szólalt meg Jessica, kezét rátéve Brian karjára.
Brian felé fordult.
 – Igen?
– Megtennéd, hogy megejted ezt a kis beszélgetést Seddel is? –
kérdezte.
– Persze. Mikor is van a lagzitok?
– Ne várj míg összeházasodunk. Ezt most kell megtanulnia!
Mindenki nevetett, még Blake-ék is, akik egy tartós ölelésbe
tömörültek Dave és kerekesszéke körül. Eric észrevette, hogy Isaac,
Rebekah barátja az egyetlen, aki még mindig ott ül a templom padjában.
Valószínűleg nehezére esett látni, ahogy Rebekah feleségül megy valaki
máshoz, és még nehezebb lehetett, hogy Trey, akiről még mindig
álmodozott, teljesen figyelmen kívül hagyta. Szegény srác. Eric különvált
a rajongói csoportjától, és csatlakozott Isaachez a padon. Isaac felnézett,
barna szemei tele meglepetéssel.
– Miért ülsz itt egyedül? – kérdezte Eric.
– Csak itt akartam lenni Rebekah mellett. Nem akarok betolakodni a
boldogságába.
– Viszont ő valószínűleg azt szeretné – mondta Eric. – Én személy
szerint, nem tudom, miért kedvel téged annyira. Kissé gyökér vagy.
Isaac döbbenten nézet rá.
Eric vigyorgott.
– Vicceltem – mondta. – Néha szoktam. – És néha, viccek mögé bújt,
hogy szabadon elmondhassa a véleményét, de ezt Isaacnak nem kellett
tudnia.
– Ó.
– De annak ellenére, hogy egy gyökér vagy és megbántottad Rebekah-
t, megbocsájtott neked. Én nem értem. Én kivágtalak volna az életemből,
és eltemettelek volna a kertbe.
Igazából, valamilyen szinten megértette. Volt egy barátja, aki
folyamatosan megbántotta, de mégsem tudta azt az embert kizárni az
életéből. De Isaackel ellentétben, Jonban még annyi tisztesség sem volt,
hogy eljöjjön az esküvőre. Legalább Isaacet érdekelte annyira, hogy
kurvára megjelenjen. Jon javára még ennyi sem szólt.
– A megbocsátása több, mint amit érdemlek – mondta Isaac.
– Szóval nem gondolod, hogy el kellene mondanod neki, hogy örülsz
neki, még akkor is, ha hazugság? Tudom, hogy szeretné ezt hallani tőled.
Eric Rebekah felé pillantott, és észrevette, hogy figyeli őket. Eric
rámosolygott, Rebekah mosolya azonban kissé habozó volt. Valószínűleg
azt hitte, Eric gonoszkodik Isaackel. És igen, ez volt az első ösztöne. Az az
ember összetörte Rebekah szívét, És Eric nem nézte jó szemmel, ha
valaki bántja őt. Azt sem díjazta, hogy Isaac megpróbálta őket
szétszakítani. De a végén Eric megkapta a lányt és Isaac elveszítette. Eric
úgy gondolta, ez elég büntetés a szépfiúnak. Úgy tűnt jó, a szíve az egész
zavartság alatt.
– Nem tudom, mit mondjak neki – mondta Isaac. – Az elmúlt hét
maga volt a pokol számomra.
– Kezdheted azzal, hogy nem magadra fókuszálsz – válaszolta Eric, és
felállt. – Talán megkérdezheted, hogy ment ma reggel a rákszűrése.
– Az ma volt? – Isaac arca elfehéredett. – Jól van?
– Szerinted, úgy néz ki? – kérdezte Eric.
Mindketten az említett nőre néztek, aki a hatalmas eljegyzési gyűrűjét
és az olcsó karikagyűrűjét mutogatta az őt körülvevő hölgyeknek.
– Csak úgy ragyog – mondta Isaac. – Amikor velem volt, soha nem
nézett ki így.
Mintha megérezte volna, hogy Eric ránéz, Rebekah felemelte a fejét, és
a rajongók kis tömege fölött találkozott a tekintetük. Rebekah szélesen
elmosolyodott, és Eric mellkasa hatalmas büszkeséggel telt meg. Senki
sem tette olyan boldoggá, mint ő. Még Dr. Tökéletes sem. Na, ez már
olyasmi, amiért lehetett ujjongani. Mielőtt még felkapta volna, hogy
kicibálja a templomból, hogy ünnepeljenek, Isaac céltudatosan odament
hozzá, megfogta a kezét, és félrehúzta a szószék mögé, hogy
négyszemközt beszélgessenek. Eric egyáltalán nem volt féltékeny.
Megbízott Rebekah-ban. A lehetetlenül-jóképű-orvosban nem igazán
bízott.
 8. fejezet

Fordította: Octavia

Rebekah csak bámulta azt a férfit, akit gyerekkora óta a legjobb

barátjának gondolt. Úgy érezte, szinte már nem is ismeri őt. Talán soha
nem is ismerte igazán. Mindig úgy gondolt rá, mint aki minden
szempontból tökéletes. Mindenki a környezetében piedesztálra emelte,
és egész életében ott is tartotta. Annak ellenére, hogy most az egója
kapott néhány pofont, mint mindenki más földi halandó az életben,
mégsem tartotta kevesebbre. Sőt, most, hogy tökéletlennek láthatta, még
jobban kedvelte.
Isaac karba fonta a kezeit, mélyen a szemébe nézett, és így szólt:
– A férjed azt kérte, ma ne beszéljek magamról. Azt mondta, rád
kellene koncentrálnom. Úgyhogy tessék. – Mély levegőt vett. – Örülök
neked, Rebekah. Azt hiszem, megtaláltad a párodat.
– Nem bánom, ha magadról beszélsz. Tudom, hogy nehéz időszakon
mész keresztül. Beszéltél az apáddal a parti óta?
A fiú megrázta a fejét.
– Majd meggondolja magát – mondta a lány. – Biztos vagyok benne,
hogy nem te vagy az első meleg férfi a történelemben, aki színt vallott az
apja és több száz bámészkodó előtt a meglepetésszerű ál-eljegyzési
buliján.
Isaac kuncogott. A hang meleg és szívből jövő volt.
– Szeretnék megismerni másokat is, akik átélték ugyanezt. Talán ők
meg tudnák mondani, mit kezdjek az életem hátralévő részében. A
tervem, hogy átveszem apám praxisát, amikor nyugdíjba megy, teljesen
meghiúsulni látszik.
 – Nos, én pontosan tudom, mit kellene tenned. Hagyd abba az
önsajnálatot, és keress egy új álmot – mondta a lány. – Tudod, hányszor
hiúsultak meg a terveim? Hányszor kellett beismernem, vereséget
szenvedtem? Hányszor kellett újra összekaparnom magam a padlóról?
Isaac, aki mindig is a logika embere volt, a lány homlokára irányította
a tekintetét, miközben fejben számolgatott.
– Ööö, hatszor? – kérdezte.
A nő kuncogott.
– Valami olyasmi. Én már elvesztettem a fonalat.
– Hogy csinálod, Rebekah? Biztos vagyok benne, hogy voltak olyan
pillanatok, amikor legszívesebben feladtad volna, és elbújtál volna a világ
elől.
A lány felvonta a szemöldökét.
– Tényleg így gondolod?
A férfi tökéletes alsó ajkát rágcsálta a tökéletes fehér fogaival, még
gondolkozott.
– Tudhattam volna, hogy sosem éreztél így.
– Dehogynem. Mindig így érzek. Ma reggel tényleg így éreztem –
mondta.
– A szűrővizsgálaton?
A lány bólintott, és a szemei megteltek könnyel, ahogy a hirtelen
feltörő érzelmek eluralkodtak rajta.
A férfi arca elkomorodott.
– Találtak valamit, ugye?
Megragadta a lányt mindkét vállánál fogva, és megrázta.
– Ezért mentél férjhez olyan gyorsan. Ezért hívtál most engem ide.
Mennyire rossz a helyzet?
 – Először is, nem én hívtalak ide, hanem Eric. – Átkukucskált Isaac
válla felett, és látta, hogy Eric mosolyogva nevetgél a barátaival,
miközben a fél szemét le sem vette a lányról.
– Ma reggel azt hitték, találtak valamit a medencémben. Egy foltot,
ami talán rák.
– Ó, Istenem, Reb, miért nem hívtál azonnal?
– Mert téves riasztás volt. Látod, mit művelsz most is itt?
Isaac megrázta a fejét.
– Nagyon jó vagy abban, hogy másokat összeszedj, amikor magukba
roskadva a földön fekszenek. De amikor te vagy az, akit összetörtek, nem
tudod a módját, hogy segíts magadon. Hogy van ez?
A fiú kissé megrázta a fejét, ami a lágy barna fürtjeit táncra perdítette.
a feje tetején.
– Nem tudom. Talán, mert könnyebb kívülről elemezni egy helyzetet.
– Akkor vond ki magad a helyzetedből. Lépj ki az életedből, és
szemléld kívülről. Figyelj befelé. Mi is az, amit valójában akarsz.
– Trey – mondta habozás nélkül.
– És ha azt mondom, hogy ő soha nem fog szeretni téged?
Isaac lesütötte a szemét.
– Ezt már tudom.
– Akkor mit akarsz még?
– Azt hittem, azt akarom, ami apámnak van: egy sikeres praxist,
rengeteg pénzt. Egy nagy házat, sok kollégát, akik úgy tesznek, mintha a
barátaim lennének. Egy feleséget és gyerekeket. És hogy én is olyan
brutálisan jól golfozzak. De…
A nő bátorítóan megszorította a férfi kezét, mert már tudta, hogy Isaac
egyáltalán nem hasonlít az apjára. Soha nem volt olyan, és soha nem is
lesz. És ő soha nem fogja megtalálni boldogságot, amíg az apja álmait
kergeti. Felnézett és tekintetük találkozott.
 – De? – kérdezte a nő.
– Amikor Afrikában voltam, úgy éreztem, hogy valóban változást
hozok mások életében. Minden reggel céltudatosan és összeszedetten
ébredtem Nem is tudom. Egyszerűen úgy éreztem... ...Ez a helyes.
Mintha mindig is ez lett volna a dolgom. A hivatásom. Van ennek valami
értelme?
A lány buzgón bólintott.
– Én is pontosan ezt érzem, amikor a Sinners zenéjét keverem. Még
soha nem éreztem így semmi mással kapcsolatban. Ezért buktam bele
mindenbe, amivel korábban próbálkoztam. Nem találtam meg a valódi
célomat. Meg kell találnod neked is a saját életcélodat, Isaac. Ha
Afrikában kell kezelned olyan betegeket, akik nem engedhetik meg
maguknak, hogy fizessenek az ellátásért mással, mint a hálájuk, akkor
menj vissza. Semmi nem tart vissza.
Treyre pillantott, aki nevetve nézett Jace-re, miközben az megpróbálta
eltávolítani a lapockái közül a kabátjához tapadt porszívócsövet. Jace
megpördült az egyik, majd a másik irányba, a hátát csapkodta és a vállát,
miközben a cső éppen csak elérhetetlen maradt.
De Isaac még csak nem is nézett Jace-re. Csak Treyt nézte. Trey úgy
tűnt, mintha Isaac létezéséről sem tudna.
Isaac felsóhajtott, és a szőnyegre eresztette a tekintetét.
– Bárcsak tévednél – mondta –, de nem így van. Treynek nem kell
túltennie magát rajtam. Soha nem is érdekeltem igazán. Csak szexet
akart, és én megadtam neki azt. Túlságosan is készségesen.
– Tudom, milyen ez – mondta Rebekah nevetve.
Isaac feje felkapta a fejét.
– Te is lefeküdtél vele?
 – Á, majdnem – mondta Rebekah. – Szóval mit fogsz csinálni, Isaac?
Szükséged van egy seggberúgásra? – Felrúgta a menyasszonyi ruhája
szegélyét. – Tőlem megkaphatod!
Isaac egy pillanatig a semmibe bámult, majd enyhén elmosolyodott.
Kicsit bólintott. Megrázta a fejét. Kifújta a levegőt.
– Isaac! – Rebekah felkiáltott, és megrázta a férfit.
– Mi van?
A férfi szeme találkozott az övével, és a lány még mindig látta benne a
bizonytalanságot.
– Jól van, na – mondta a férfi.
– Még meggondolom, visszamegyek-e a betegeimhez. Nekik... sokkal
nagyobb szükségük van rám, mint itt bárkinek.
A lány a karjába zárta, és barátságosan megszorította.
– Ne gondolkodj, Isaac. Cselekedj!
– De talán az apám…
– Ne aggódj amiatt, hogy mit gondol rólad az apád – mondta a nő. A
Jóisten tudja, hogy az anyám mindent utál az életemmel kapcsolatban,
de nekem úgy kell élnem, ahogy én akarok. Azt kell csinálnom, ami
engem boldoggá tesz, nem pedig azt, ami az ő elvárásainak megfelel.
Megsimogatta a férfi mellkasát.
– Olyan életet kell élned, ami téged boldoggá tesz. Baszd meg, Isaac.
Bassza meg.
Isaac kuncogott, az arca kissé kipirult.
– Igazad van. Bassza meg. Baszd meg, apa. Ha nem szeretsz azért, aki
vagyok, akkor nincs szükségem a te jóváhagyásodra.
– Így van. Jobban érzed magad?
Elmosolyodott azzal a tökéletes mosolyával, és a tökéletesen
manikűrözött kezével végigsimította tökéletesen beállított világosbarna
fürtjeit.
 – Igen, tulajdonképpen. Igen.
– Jó, mert most tényleg arra van szükségem, hogy a férjemmel legyek.
Remélem, nagyon remélem, megérted.
– Már így is túl sok idődet raboltam el.
– Még mindig a legjobb barátom vagy, Isaac. Ezen semmi sem fog
változtatni. Ha szükséged van rám, beszélgetni, megölelni, vagy vásárolni
akarsz menni, én itt vagyok neked. Csak nem a nászéjszakámon, oké?
Nevetett.
– Hiányozni fogsz – mondta, és úgy ölelte meg, hogy minden levegőt
kipréselt a tüdejéből. – Amíg én Afrikában végzem a dolgomat.
Rebekah visszaölelte a férfit, remélve, hogy Isaac a végén ugyanolyan
boldog lesz, mint ő. Mégis valahogy kételkedett benne, hogy ez
lehetséges.
Boldogságának mértéke már-már bűntudatkeltő volt.
 9. fejezet

Fordította: Octavia

Eric rámosolygott a feleségére, amikor az a kezét az övébe csúsztatta,

és odahajolt, a férfi felkarjának támaszkodott. A nő csábító kék
szemekkel nézett fel rá, és a férfi örült, hogy úgy döntöttek, elhalasztják a
szokásos fogadást pár héttel. Hogyan tudtak az újdonsült férjek egy egész
estét kibírni anélkül, hogy ne szeretkezzenek a nőjükkel? Talán itt jött be
a pia.
– Jól elbeszélgettél Isaackel? – kérdezte.
– Igen – mondta a nő. – Elmehetnénk most, mielőtt valaki más is úgy
dönt, hogy félbeszakít?
– Ó, remek, még mindig itt vagytok – szólalt meg egy ismerős hang a
templomból bejáratából. – Már azt hittem, lemaradtam róla.
– Tényleg lemaradtál róla, Jon – szólt Sed. – Már indulni készülnek.
Jon lesietett az oltárhoz. Meglepően jól nézett ki, ahogy megragadta
Eric kezét, és lelkesen megrázta.
– Azt hittem, nem jössz – mondta Eric.
– Nem hagytam volna ki – mondta.
– Jon – mondta Sed, és megrázta a fejét. – De kihagytad.
– Tényleg? Hát persze. Remélem, különleges volt. Mindenesetre azt
hiszem, találtam magunknak egy dobost.
Az egész zenekar Eric irányába fordította a fejét, a döbbenet különböző
fokozatai látszott az arcukon.
– Ugye nem fogod otthagyni a zenekart? – mondta Jace, megragadva
Eric ingujját.
Sed hátrahajtotta a fejét, és a plafon felé rázta.
 – Mindig megtörténik. A fickó megnősül. A felesége átveszi az életét. A
fickó elhagyja a zenekart. A zenekar rácseszett.
– Nem hagyom el a Sinnerst – mondta Eric. – Én csak... Szeretnék egy
másik zenekart. Egy olyan zenekart, ahol a rajongóknak kevesebb
elvárása van, hogy kipróbálhassak néhány kísérleti jellegű dolgot. És
énekelhetek. És gitározhatok. – Amivel a zenekar minden tagjának
kibaszott lábujjára rálépne.
Rebekah bátorítóan megszorította a kezét. Nem akarta, hogy a hogy a
srácok így jöjjenek rá. Azt akarta, hogy legyen néhány daluk, hogy lássák,
mennyire különbözik a két zenekar, és miért... miért nem várta el, hogy a
Sinners osztozzon az új elképzelésében.
Szép volt, Jon. Köszi szépen, Jon.
– Szóval, szükségetek van basszusgitárosra? – kérdezte Jace.
Eric még arra sem tudta rávenni magát, hogy Jace-re nézzen, amikor
azt mondta: – Jon basszusgitározik.
– Ó – mondta Jace tompán.
A francba. A legkevésbé sem akarta megbántani Jace-t. Eric azt
kívánta, bárcsak Jon tudta volna, hogyan kell tartani a nagy száját. Így
Eric meg tudta volna osztani az ötletet a srácoknak személyesen, és
biztosította volna őket, hogy nem megy sehová. A mellékprojekt mindig
háttérbe szorulna a Sinners mögött.
– Ez a dolog még gyerekcipőben jár – mondta Eric, remélve, hogy
ezzel enyhítheti a hír hatását. – Még abban sem vagyok biztos, hogy
beindul-e egyáltalán.
– Biztosan be fog indulni – mondta Jon izgatottan. – Beszéltem
Caiden Jamesszel, amikor ma délután elküldted az esküvői meghívót.
Kellett némi bátorítás és elég sok alkohol, de beleegyezett, hogy
csatlakozik a hozzánk. Hát, ha te megkéred, akkor igen. Nem hiszem,
hogy igazán hitt nekem. De... De a gondolat, hogy veled dolgozhat,
Sticks, nagyon felizgatta.
– Pár nap múlva jelentkezni fog – mondta Rebekah Jonnak, és
határozottan megfogta Ericet a könyökénél fogva. – És akkor
megbeszélhetitek a részleteket a zenekarotokkal kapcsolatban.
Jon mosolya elhalványult, és kissé elkomorult, ahogy lenézett
Rebekah-ra.
– A férjem – folytatta a lány – az enyém a következő hetvenkét
órában. Vagy tovább. Utána talán adok neki néhány percet magára, de ne
számíts rá. Ez a férfi egy életre szóló nászutat ígért nekem, és azt
tervezem, hogy megtarttatom vele az ígéretét.
Eric elvigyorodott, és az oldalához húzta a nőt, hogy szívélyesen
megszorítsa.
– Így van, így van. Jobb, ha belevágunk. Később, srácok.
Felkapta Rebekah-t a karjába, elindult vele a templom kijárata felé.
Egy fickótól csak ennyi várakozást lehetett elvárni.
 10. fejezet

Fordította: Szilvi

Rebekah átölelte Eric nyakát, és a vállához simulva kuncogott. Hála az

égnek, hogy úgy döntött, lelépnek. Egy lánytól csak ennyi várakozást
lehetett elvárni.
Már majdnem az ajtóhoz értek, amikor gyors léptek közeledtek
hátulról.
– Várj! – kiáltotta Jessica. – Ne felejtsd el eldobni a csokrodat! És van
rizsünk is. Szerencsét hoz!
– És a harisnyakötő – tette hozzá Myrna.
Eric kifújta a levegőt, és talpra állította Rebekah-t.
– Majdnem sikerült! – mondta.
Rebekah anélkül, hogy odanézett volna, átdobta a válla felett a csokrot.
Hangos puffanás hallatszott, és Rebekah megfordulva Jessicát látta a
földön, akinek a testét eltakarta egy pad, a lába pedig a folyosóra lógott.
– Figyelmeztesd a leendő menyasszonyt! – panaszkodott Jessica a
padok között. Egyik kezét a levegőbe emelve, győztesen szorongatta a
csokrot.
Sed felkuncogott, és a fejét csóválva segítette talpra a lányt. –
Beütötted a fejed? Miért vetődtél így rá?
– Mert ebben a teremben egyetlen más nő sem megy férjhez előttem!
– mondta Jessica, lesimítva a ruhája szoknyarészét.
– Aggie talán – mondta Jace halkan. – Ha megtaláljuk a megfelelő
időt és helyet.
 Jessica kifújta a levegőt. – Hát... nagy kár! Súlyos sérülést kockáztatva
kaptam el a csokrot, úgyhogy mi következünk! – Felnézett Sedre. – És
jobb, ha elkapod a harisnyakötőt, különben ma este a kanapén alszol!
Rebekah meglepetten felnyikkant, amikor felemelkedett hirtelen a
ruhája alja. Eric hosszú, meleg keze megragadta a csupasz combját, majd
átvándorolt a másikra, hogy lecsúsztassa a harisnyakötőt a lábán.
Meglepően határozottan viselkedett. Leráncigálta a nő lábfején, és
egyenesen Sednek dobta, aki egyik kezével a derekához szorította.
– Boldog vagy? – kérdezte Eric Jessicától.
A lány elpirult. – Igen – mondta halkan.
– Jó. Most menj, főzz a pasidnak egy kis rizst; nekünk nincs rá
szükségünk!
Rebekah felhorkant Jessica elkerekedett szeme és még kerekebbre
nyílt szája láttán. Jessicának nem sikerült visszavágnia, amikor Eric a
vállára emelte Rebekah-t, a másik kezével megfogta a nehézkes uszályát,
és gyakorlatilag végigsprintelt az utolsó métereken az ajtóig. Rebekah
kuncogva intett búcsút a templomban mosolygó embereknek. Még Jon is
vigyorgott, mint egy bolond, miközben Jace vállát veregette.
Odakint, a templom előtti lépcső tetején Eric elkiáltotta magát.
– A feleségem! – Aztán kényelmetlenül megbökte volna a nőt,
miközben leugrott a lépcsőn, még mindig a vállán átvetve a lányt.
– A férjem! – kiáltott vissza.
A férfi a fenekére csapott, amit Rebekah alig érzett az anyagrétegeken
keresztül. Aztán végre talpra állította a Corvette utasoldala mellett.
Rebekah szíve azzal fenyegetett, hogy kiugrik a mellkasából, ahogy
felnézett a férfi mosolygó arcára. Eric lehajolt, hogy megcsókolja. Mielőtt
az ajka az övét érintette volna, egy hangos: – Várj! Még nem vagy házas!
– szakította félbe.
Rebekah apja rohant feléjük egy papírdarabot lobogtatva.
 – Még nem írtátok alá a házasságlevelet!
– Ennyit a gyors menekülésről – mondta Eric –, de azt hiszem, a
házasságlevél aláírása elég fontos.
Aláírták a nevüket, a kocsi motorháztetejét használva alátétként, Jace
és Rebekah anyja aláírta, mint a tanúik, az apja aláírta, mint az egyház
képviselője, és végre hivatalos volt a dolog. Összeházasodtak.
– Mehetünk már? – kérdezte Eric. – Sosem gondoltam volna, hogy a
házasságkötés ilyen sokáig távol tart a karjaitól.
– Elmehettek – mondta Rebekah apja. – Gratulálok!
Időközben a társaság többi tagja is már a kocsihoz ért. Így mindenki
igényelt még egy ölelést, még egy kézfogást, még egy puszit az arcra, még
egy vállveregetést. Eric kinyitotta az utasoldali ajtót, és lassan beterelte
Rebekah-t a jókívánságtevők elől a kocsiba.
Határozottan becsukta az ajtót, vett egy mély lélegzetet, és megkerülte
a kocsit, hogy beüljön a vezetőülésbe. Jessica elővette a kamerás
telefonját, és megmosolyogtatta őket, hogy készíthessen még néhány
fotót. A szertartásról is készített néhányat. Myrna pedig videót készített a
telefonjával. Rebekah a következő perceket azzal töltötte, hogy bőségesen
megköszönte nekik. Kihajolt a kocsiból, hogy megölelje Myrnát. És
levette a fátylát, hogy visszaadja Jessicának, még egyszer megköszönve,
hogy kölcsönadta neki. Eric felé fordult, és látta, hogy a férfi állkapcsát
összeszorítva, a kormánykerékre szegezett tekintettel forgatja a szemeit.
Beindította a kocsit, láthatóan készen arra, hogy elgázoljon bárkit, aki
még az útjukba kerül.
A kocsi mögül Aggie azt mondta: – Szerintem meg kellene
változtatnod a feliratodat. Azt írja, hogy majdnem házas.
Eric a homlokára csapott. – Emberek, az őrületbe kergettek! Nincs
szükségem erre a sok ceremóniára! Csak ő kell nekem! Comprende?
Egyesbe tette a váltót, és figyelmeztetően felpörgette a motort.
 – Majd a fogadáson megünnepeljük! – szólt oda Rebekah a kocsitól
elhátráló aggódó barátoknak és családtagoknak. – Jó móka lesz! Torta is
lesz, meg tánc, meg minden.
Eric lassan gurulni kezdett előre, és valamiféle türelemmel megvárta,
hogy Dave elmozduljon a kerekesszékkel a kocsi útjából. Amikor végre
elindulhattak, Eric végig dudálva hajtott ki a parkolóból.
Rebekah megfordult az ülésben, hogy a nyitott hátsó részen át
integessen mindenkinek. Amikor mindannyian eltűntek a látóteréből,
megfordult, és boldogan felsóhajtott. Nem mintha bánta volna a
ceremóniát, de sokkal szívesebben töltötte volna az estét Erickel, mint a
jószándékú ismerősökkel.
– Nem akarsz ma este egy szállodában aludni? – kérdezte Eric,
tekintetét az útra szegezve.
– Nem, a házadban akarok maradni.
– A mi házunkban – mondta a férfi.
– A mi házunkban – ismételte meg gyengéd mosollyal.
Talán azért volt szükség a szertartásra, hogy az ember házasnak érezze
magát. Nem igazán érezte, hogy bármi is megváltozott volna közöttük.
Másnak kellett volna éreznie magát? Már jóval azelőtt odaadta neki a
szívét, hogy kimondta volna az igent.
Rebekah lenézett a kezére, majd megdörzsölte a jegygyűrűt az ujján.
Jócskán megkopott gyűrű volt, kényelmes, mint egy régi tornacipő.
Szinte úgy érezte, mintha mindig is viselte volna.
– Örülök, hogy apa megengedte, hogy ezeket a gyűrűket használjuk. –
Kissé könnybe lábadt szemeivel Ericre pillantott.
– Gondoltam, hogy így fogsz érezni.
Eric odanyúlt, és megsimogatta a lány tarkóját, a saját szemei is
fényesebbek voltak a szokásosnál.
– Elmondta neked a történetüket?
 A férfi megrázta a fejét.
– Az ük-ükszülei az ezernyolcszázas évek közepén vándoroltak az
Egyesült Államokba Angliából. A férj, Walter, képzett asztalos volt, de
eleinte nehezen boldogultak, mert minden nyereséget vissza kellett
forgatniuk az üzletbe. Állítólag el kellett adniuk a jegygyűrűiket, hogy
cipőt vehessenek a gyerekeiknek, hogy azok iskolába járhassanak. Sok év
elteltével az asztalosüzlet kezdett nyereséget termelni. Walter és felesége
vehetett házat és cipőket a gyerekeiknek. Mivel úgy gondolták, hogy a
férfi, akinek eladták a gyűrűiket, már régen beolvasztotta őket, még új
jegygyűrűket is vettek. Egy nap az öreg Walt új szekrényeket tervezett
egy használt ékszerekkel foglalkozó kereskedőnek, és mit látott a
vitrinben?
– A gyűrűket.
Rebekah átnyúlt, hogy megszorítsa a térdét.
– Így van. A gyűrűket. Így vált hagyománnyá, hogy a családban az
újdonsült házaspárok ugyanezekkel a gyűrűkkel kezdik a házasságukat,
amíg nem szereztek maguknak elég vagyont, és nem engedhettek meg
maguknak újakat. Aztán lecserélték őket, és félretették az ezüstgyűrűket,
hogy továbbadják a gyerekeiknek. Apám nemzedékének idején már nem
voltak ilyen szűkösek a dolgok anyagilag, így ő és anyu ugyan ezeket a
gyűrűket használták a szertartáson, de rögtön utána új gyűrűkre
cserélték őket.
Eric a kormánykerék fölé emelte a kezét, hogy ránézzen az ujján lévő
gyűrűre.
– Szóval nem kell örökké viselnünk őket?
– Addig viselhetjük őket, ameddig csak akarjuk – mondta. Nem
mintha lehetne gyerekük, akinek továbbadhatnák őket. Legalábbis nem
vérszerinti gyerekeknek. Azon tűnődött, vajon az ősei nem bánnák-e, ha
egy örökbefogadott gyermek viselné a gyűrűket.
 – Mi van, ha Dave is akarja őket, amikor megnősül?
Rebekah elmosolyodott, remélve, hogy a bátyja egy napon hamarosan
talál valakit, akivel le akarja majd élni az élete hátralévő részét.
– Akkor azt mondom, hagyjuk, hogy az övéi legyenek. Sok
generációnyi szerelem áldotta meg őket, beleértve a miénket is. Nem
igazán várhatjuk el tőle, hogy lemondjon erről.
Eric szomorúan elmosolyodott.
– Bárcsak tudnék valami klassz történetet mesélni az őseimről, de
semmit sem tudok róluk. Valószínűleg csavargók és bűnözők hosszú
sorából származom.
– Ezt kétlem – mondta a lány. – Túl jó szíved van, Eric. Azt kell
hinnem, hogy ennek legalább egy része genetikai eredetű.
Különösen erősen koncentrált az útra. Még mindig mérföldekre voltak
az otthonuktól.
A férfi sokáig hallgatott, és a nő nem erőltette tovább. Nem akarta,
hogy Eric ma szomorú legyen. Szinte azt kívánta, bárcsak ne mesélte
volna el a gyűrűk történetét, hogy hogyan kötik össze a családja
nemzedékeit. Ettől biztos még elszakadottabbnak érezte magát a saját
családjától.
Ráfordultak a köves útra, amely Eric napsárga, viktoriánus stílusú,
vidéki házához vezetett. Megállt a felhajtón, leállította a motort, de meg
sem mozdult, hogy kiszálljon a kocsiból.
Mély levegőt vett, és a nő felé fordult.
– Soha nem gondoltam különösebben a családomra – hogy mi
hiányzik azzal, hogy nincs családom –, amíg nem találtam rád.
Rebekah szíve megdobbant. – Kicsim, ha meg akarod próbálni
kideríteni, honnan származol, átnézhetjük a nyilvántartásokat meg
mindenfélét, kideríthetjük, kik a rokonaid. Biztos vagyok benne, hogy
rengeteg érdekes történet van az őseid múltjában!
 – Azt sem tudom, hol kéne kezdeni!
– A születési anyakönyvi kivonatodnál. Továbbá, mint egykori állami
gondozottnak, valahol van biztos aktád is.
A férfi felnevetett. – Ó, tényleg van aktám!
– Ha nem akarod tudni, az is rendben van – mondta a nő. – Nem
bánom, hogy én vagyok az egész családod!
– Te és a bandám. Ennyi elég – mondta a férfi. Kezébe vette a lány
kezét, és megcsókolta az ujját, közvetlenül a jegygyűrűje alatt. – De majd
még gondolkozom rajta. Talán az igazság megismerése, hogy ki vagyok
és honnan jöttem, kevésbé lesz ijesztő, ha mellettem leszel. Melletted úgy
érzem, bármilyen akadályt le tudok győzni!
A lány vállai ellazultak, és álmodozó vigyorral dőlt hátra az ülésében.
– Jobb lenne, ha nem kényszerítenél további olvadásra – mondta. –
Még a végén beleolvadok ebbe az ülésbe!
A férfi elvigyorodott. – Szeretem, ha elalélsz tőlem! Még soha egyetlen
nő sem ájult el tőlem korában.
– Akkor még biztosan nem mutattad meg egyetlen nőnek sem, hogy ki
is vagy valójában.
– Ugye nem gondolod, hogy ez az érzelgős balfék tényleg én vagyok?
Csak azért viselkedem így, hogy bejussak a nadrágodba!
Kék szemei huncutul csillogtak, és rákacsintott a lányra.
A lány felnevetett. – Ebben a tekintetben hatásos – ismerte el. – De
nincs rajtam nadrág. És nem vagyok benne biztos, hogy az elalélást
előidézésed elég ahhoz, hogy a szoknyám alá bújj!
– Amikor beérünk a házba, már nem lesz rajtad szoknya!
A lány kinyitotta a száját, hogy tovább incselkedjen vele, mire a férfi
hozzátette: – Vagy bugyi.
A nő felnevetett. Jól ismerte őt; a bugyiba való bejutás extra elalélás-
követelményével akarta ugratni.
 Elhalványult az incselkedő mosolya, és egy hosszú pillanatig csak a
nőre meredt. A szemei a lány arcát kutatták, mintha azt próbálná
eldönteni, hogy tényleg képes-e arra, hogy a nagy nevetésen és a forró
szexen kívül más dolgokban is ott legyen neki. A szívverése felgyorsult,
amikor végre találkozott a pillantásuk, és a lány megacélozta magát, hogy
támogassa, bárhogy is dönt. Nem akarta kényszeríteni sem így, sem úgy.
Talán egy kicsit erőltetné, mert úgy vélte, hogy ha tudná, hogy honnan
jött, azzal lezárhatná a dolgot, de nem kényszerítené arra, hogy
szembenézzen vele, ha nem akarja.
– Az elmúlt huszonöt évet azzal töltöttem, hogy megpróbáltam
elfelejteni, hogy valaha is volt családom – mondta. – Egész életemben a
jelenre koncentráltam. Most először vagyok kész, hogy a jövőmre
koncentráljak, és arra, hogy veled együtt építsem fel. És nem hiszem,
hogy szeretném, ha a múltam beleszólna ebbe.
A jövőjük megtervezése fontosabb volt, de Rebekah számára a jövő
sokkal félelmetesebb volt, mint a múlt. A múltjukat már túlélték.
Ugyanez nem mondható el a jövőjükről.
– Semmi gond, bébi! – Egyik ujjbegyével megérintette az állán lévő
hasadékot, majd a tenyerei közé fogta az arcát. – Mindig támogatni
foglak! Mindig!
A férfi pillantása felemelkedett, hogy a homlokára meredjen, és
felvillantotta tökéletes fehér fogsorát, amikor ferdén elvigyorodott.
– Ugye tudod, hogy ezt az ígéretet próbára kell tennem? Győződj meg
róla, hogy komolyan gondolod-e azzal, hogy ellenszenves leszel és
veszekedést szítasz.
– Nos, akkor elkezdem várni a sok békülős szexet. – Lehúzta a férfi
arcát a sajátjához, hogy megcsókolhassa.
Elhúzódott, amikor a férfi ujjai elkezdtek a hátán lévő gombokon
dolgozni.
 – Ne itt! – mondta, és átnyúlt a férfi kilincséért, hogy kiszálljon a
kocsiból.
– De igen! – mondta határozottan a férfi. – Pont itt!
– De a szomszédok meglátnak minket!
A válla fölött a legközelebbi házra pillantott, amely majdnem egy
mérföldnyire volt, és a kavicsos úttól hátrébb húzódott egy majdnem
olyan hosszú kocsifelhajtóval, mint az övék. Alig látszott a tetővonal is.
Újra a lányra fordította a tekintetét.
– Ezt erősen kétlem – mondta. – Emlékszel a legelső dologra, ami
összekötött bennünket?
Visszagondolt a legkorábbi találkozásaikra.
– Ez az autó – mondta.
A férfi bólintott. – Akkor szerettem beléd, tudod. Abban a pillanatban,
amikor elkezdtél a fejtömítésekről és a karburátorok szívócsövéről
beszélni, máris el voltam olvadva.
– Már megint elolvadtál – vádolta a lány.
Kigombolta a nadrágját, és a nő kezét a sliccéhez vezette, megtöltve a
tenyerét kemény, forró farokkal. Sóvárgás ébredt a puncija mélyén, és a
lány felzihált a hirtelen jött vágy intenzitásától.
– Még mindig azt hiszed, hogy el vagyok olvadva?
– Igen – mondta a nő, és kirángatta Eric farkát a nadrágjából. –
Leszoptalak már ebben a kocsiban?
– Még nem.
A lány összevonta a szemöldökét. – Nos, ez hamarosan orvosolva lesz!
Meghúzott egy kart, és hátratolta az ülést, ameddig csak lehetett. Mivel
tudta, Eric mennyire szereti nézni, Rebekah az öle fölé hajolt, és
lehajtotta a fejét. Lassan végighúzta a nyelvét a férfi farkának alsó részén,
és leheletnyit megfújta a hátrahagyott nedvességet. Eric gyengéden
simogatta Rebekah haját, miközben a lány tétova nyalintásokat tett a
testén.
– Jól csinálom? – suttogta tétován.
– Tudod, hogy jól csinálod – mondta.
– Nem voltam benne biztos, hogy így van, mivelhogy szűz
menyasszony vagyok, meg minden – mondta a lány, gonoszul a férfira
vigyorogva és rákacsintva.
A férfi visszakacsintott, néma megerősítésként, hogy rájött, a lány
játszani akar.
– Jó érzés, amikor leszopod – mondta.
– Így?
A lány eltakarta a fogait az ajkaival, és alulról rátapasztotta a száját a
férfi hosszára.
– Általában a hegyétől indulsz neki, és a torkodig engeded – oktatta
segítőkészen.
Még mindig a farkának aljára tapadva, a lány a nyelvét a szájába vett
vastag hosszhoz dörzsölte, majd lassan oldalra fordította a fejét, hogy a
tövétől a korona felé és vissza dolgozzon a húsán.
– Bassza meg! – Mélyen a mellkasából sziszegte a szavakat. – Ez a
másik lehetőség!
Rebekah kényszerítette magát, hogy ne nevessen, és tovább dolgozott
a szájával a férfi farkának alsó részén fel-alá. Minden egyes ismétlődő
mozdulattal egy töredéknyit feljebb mozdult. A szája sarkai kezdtek
érzékennyé válni, ezért némi megkönnyebbülés volt, amikor elérte a
makkot, és egy kicsit megdöntötte a fejét, hogy a farkának a feje a szájába
csusszanjon. Folytatta a fel-le mozgást, még mindig erősen szopogatva az
alját. Érezte, ahogy a férfi farkának feje minden egyes lefelé irányuló
csúszással kinyomja az arcát, és tudta, hogy a férfi nem csak érzi, de látja
is, ahogy a szájában van.
 Eric hasa remegni kezdett a lány keze alatt. A lélegzete túlságosan is
szaggatottá vált.
– Olyan kibaszottul szexi vagy! – morogta, és a csípőjét ringatva
erősebben nyomta a lány arcának belső oldalát. – Lovagolj meg, Reb! El
akarok élvezni benned, amikor először vagyunk együtt férj és
feleségként!
A nő felemelte a fejét, a férfi farka kipattant a szájából, és tágra nyílt
szemekkel nézett fel rá.
– Meglovagolni téged? – suttogta elszörnyedve.
– Majd később játszunk! – ígérte a férfi, megragadta a karjánál fogva,
és behúzta a teste és a kormánykerék közötti szűk résbe. – Most nincs
hozzá türelmem!
– Még ha nem is akarsz úgy tenni, mintha kipróbálatlan szűz lennék,
egyszerűen nem hiszem, hogy kivitelezhető lenne a szex ebben a
hatalmas ruhában ebben a kis autóban, bébi!
A férfi eltökélten be akarta bizonyítani, hogy téved. Egy percen belül a
ruha uszály része átbillent a műszerfalon és a szélvédőn, és szétterült a
Corvette erdőzöld motorháztetején. A terjedelmes szoknya eleje
összegyűrődött közöttük, túlságosan elválasztva a testüket a lány
tetszésének. Sikerült a lábait maga alá szorítania, a térdét pedig a férfi
ülésére tenni, hogy lovagolhasson a csípőjén.
Eric ujjai a lány bugyijának szára alá csúsztak, és ugyanolyan forrónak
és lelkesnek találták, mint ő maga.
Rebekah futólag arra gondolt, hogy az anyja meg fogja ölni, amiért
összepiszkította a menyasszonyi ruháját, de Eric belecsúszott, és akkor
már semmi más nem számított, csak ő. Magára húzta a lányt, és arcát a
torkába temette. Forró lehelete felmelegítette a mellkasát. A kemény
farka pont jól kitöltötte a lányt. A lány ringatta a csípőjét, ezzel
ösztönözve a mélyebb behatolást. Eric karjai a lány háta köré fonódtak,
és szorosan átölelték. Úgy tűnt, nem érdekli a dugás, csak az, hogy benne
legyen. Vagy talán éppoly lehetetlennek találta a manőverezést a pici
autóban, mint ő.
– Annyira szeretlek – mormolta a bőréhez simulva, a hangja nyers volt
az érzelmektől. – Annyira nagyon!
– Shh. Tudom! – Magához szorította a férfi fejét, és megcsókolta a
haját. A teste tele volt vele, de a szíve túlcsordult.
– Annyira nagyon, Rebekah! Annyira nagyon!
– Én is szeretlek, Eric!
– Mindent meg akarok adni neked, kicsim! Bármit a világon. Az
univerzumban. Mit akarsz? Mondd meg, és a tiéd lesz!
A nő az álla alá tette az egyik ujját, és felemelte a fejét, hogy belenézzen
a férfi meggyötört kék szemébe. Megsimogatta a homlokát, hogy
enyhítse az ott lévő ráncot, majd a keze közé fogta az arcát.
– Már mindenem megvan itt, amit csak akarok!
– De ha bármit megkaphatnál? Mi lenne az?
Úgy látszik, nem hitt az őszinteségében.
– Mi lenne, ha én is ezt kérdezném? Mit szeretnél – rajtam kívül –
ebben a pillanatban?
– Semmit. Csak a boldogságodat!
– Akkor neked is megvan mindened, amit akarsz!
Beleharapott az alsó ajka sarkába, és a lány homlokát bámulta.
– Sajnálom! – mondta. – Én csak... úgy érzem, hogy vennem kellene
neked dolgokat. Hogy bebizonyítsam, mennyire szeretlek.
– Szerinted vegyek neked egy csomó dolgot, hogy bebizonyítsam,
mennyire szeretlek?
A férfi összevonta a szemöldökét, és megrázta a fejét.
– Akkor miért gondolod, hogy én arra tartok igényt? Talán
anyagiasnak tűnök, vagy ilyesmi?
 – Nem – mondta sietve. – Természetesen nem.
– Elég vagy, Eric. Oké?
Látta, hogy a férfiben tombol a harc, de nem volt biztos benne, hogy
mi okozza.
– Miért nem gondolod, hogy elég vagy – több mint elég – nekem?
– Nem tudom – mondta a férfi, kerülve a lány tekintetét. – Én csak...
szeretném elhinni. Tudom, hogy komolyan gondolod. Csak azon
tűnődöm, hogy egy nap rájössz-e, hogy nem vagyok elég, hogy sosem
voltam elég, és... elmész.
– Nem fogok elmenni! – mondta. Megragadta az állánál fogva, és
kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Nézz rám, a fenébe is! – A férfi
kék szemeinek pillantása felemelkedett. – Nem hagylak el! Nem teszem!
Én nem a kibaszott anyád vagyok!
A férfi rávigyorgott a lányra. – Hála Istennek! A farkam még mindig
benned van.
A nő dühösen megütötte a vállát, mire a férfi összerezzent.
– Ne csinálj ebből kibaszott viccet, Eric! Tudom, hogy ez fáj neked!
– Ahhoz képest, hogy lány vagy, keményet ütsz – cukkolta a férfi.
A lány frusztráltan morgott. Megértette, hogy a férfi védekezési
mechanizmusként használja a humort, de Istenem, legszívesebben
megfojtotta volna, amikor arra használta, hogy kizárja őt. Kinyitotta a
kocsiajtót, és igyekezett kiszállni a férfi öléből. A férfi mindkét kezével
belekapaszkodott a lány terjedelmes ruhájának anyagába, és
megakadályozta, hogy felálljon.
– Te hazug, máris el akarsz hagyni! – mondta, a hangja szokatlanul
kemény volt.
– Nem hagylak el – mondta a nő. – Bemegyek a házba. Engedd el a
ruhámat!
– És ha visszautasítom?
 – Elmondhatod anyámnak, hogyan szakadt el.
A lány elrántotta a testét, és a varrások keményen megfeszülve
próbáltak együtt maradni. Eric azonnal elengedte, és a nő kitántorgott a
kocsiból. Összeszorított ajkakkal a karjába kapta a szoknyáját, és a ház
felé rohant.
Hogyan bizonyíthatná, hogy elég erős, hogy támogassa a férfit, ha a
bizonytalanságának első jelére elfut? Bassza meg, össze kellene szednie
magát. Soha nem fog túllépni ezen a bizonytalanságán, hogy megérdemli
a szerelmet, ha engedi, hogy megbántsák a védekező mechanizmusai. De
nem tehetett róla. Mélyen legbelül tudta, hogy az, hogy férfi képtelen
elfogadni, hogy szereti, az ő problémája, nem az övé, de a fenébe is, fájt a
gondolat, hogy nem elégíti ki az igényeit. Ha így lenne, a férfi
könnyebben elfogadná a bizonygatásait. Hogyan mutassa meg neki, hogy
mi van a szívében? Hogyan értesse meg vele, hogy nem csak mondja,
hogy szereti őt, legalábbis megróbálja? Feltétel nélkül szerette őt –
hogyan is ne szerette volna? De hogyan tudná ezt bebizonyítani neki? És
miért kellene?
Elhessegette a könnyeit, miközben felfelé lépkedett a lépcsőkön.
Sarkai visszhangoztak a széles, napsütötte verandán, ahogy az ajtóhoz
sietett. Megragadta a kilincset, és zárva találta az ajtót. Csalódottan
felmordult, és megrángatta az ajtót, mintha ez bármi hatással lenne rá.
Egy kéz borult az övére a kilincsen. Eric szilárdan a háta mögé húzódott,
hatékonyan megakadályozva a menekülését. A lány mozdulatlanná vált,
miközben bizseregni kezdett a vállai közötti bőr.
A bőre még a frusztrációjában és a fájdalmában is vágyott Eric
érintésére.
– Ma nem szabad haragudnod rám – mondta a fülébe, és átnyújtotta a
lakáskulcsot.
 – Dühös lehetek, ha dühös akarok lenni! – Beletuszkolta a kulcsot a
zárba, és küszködött, hogy elfordítsa. Miért remegett annyira az
istenverte keze?
– Miért vagy dühös?
– Nem vagyok! – Nem is hazudott. Nem dühös volt. Meg volt bántva
és meg volt rémülve. Félt, hogy soha nem lesz elég ahhoz, hogy
kárpótolja az elhanyagolt fiatalkori éveiért.
– Megígértük, hogy ezt soha nem fogjuk tenni, emlékszel? – mondta a
férfi. – Azt mondtuk, hogy mindig kommunikálni fogunk egymással, még
akkor is, ha nehéz. Szóval mondd el, mi bánt, hogy rendbe hozhassuk a
dolgokat!
Mély levegőt vett, és lehajtotta a fejét, hogy felnézzen a tornác feletti
tornyos tető belső részére. Eddig még sosem vette észre a fehér gerendák
érdekes struktúráját odafent. Azon tűnődött, vajon milyen más
részleteket nem vett még észre Eric viktoriánus kirakatában. Most ezen
töprengett, mert a kommunikáció nehéz volt.
– Rebekah – suttogta a férfi, ajkával végigsimítva a lány füle fölötti
hajat. – Beszélj hozzám!
A lány az ajkába harapott, és lenézett a férfi kezére, amely az övét
takarta a kilincsen.
– Néha – mondta –, néha úgy érzem, hogy nem szeretlek eléggé. Vagy
talán azt, hogy nem hiszed el, hogy szeretlek. Nem igazán.
– Valóban küzdök ezzel – mondta halkan.
– Miért? H-hogyan bizonyítsam be neked, Eric? Hogyan érjem el,
hogy elhidd?
– Kezdetnek megcsókolhatnád azt a köpködő kobrát, aki annyira
szeret téged – mondta incselkedve. Szabad keze a lány vállára csúszott,
és megpiszkálta a ruhája hátulján lévő gombokat. – A kobrák jobban
szeretik a meztelen nőket.
 Vajon ráveszi-e valaha is, hogy öt másodpercnél tovább komolyan
beszéljen?
Kifújta a levegőt, és próbálta emlékeztetni magát, miért viselkedik úgy,
ahogy. Próbált visszaemlékezni, mennyire élvezte a férfi csalhatatlan
humorérzékét.
– Az csak azt bizonyítaná, hogy vágyakozom utánad. Tudom, hogy ezt
elhiszed. Nem tudom levenni rólad a kezem!
– Biztos vagy benne? Otthagytál a kocsiban, a nadrágomból kilógó
kemény farkammal. Azt hittem, a nászéjszakai szex garantált dolog!
Kissé felkacagott, nem tudta megállni, hogy ne nevessen. Rá sem volt
jellemző, hogy túl komolyan vette volna a dolgokat, de fontos volt
számára, hogy rájöjjön, miért küszködik a férfi. Tudnia kell, mit csinál
rosszul, hogy segíthessen neki elhinni, hogy a szerelme ugyanolyan igaz
és végtelen, mint az övé. Hogy van elég szeretete, amit adhat neki. Eleget
ahhoz, hogy megtöltse vele az életét.
– A szex garantált, Mr. Sticks. Miután válaszolt a kérdésemre!
A férfi felsóhajtott, és erősen nekidőlt a nő hátának. A fűzője
meglazult, és a lány rájött, hogy a férfi nem csak játszott a gombjaival –
ki is gombolta őket.
– Miért pont most választottam, hogy emlékeztesselek arra, hogy
megígértük, hogy kommunikálni fogunk? Kefélni akarok! – Lenyomta a
kilincset, és kinyitotta az ajtót. – Hagyod, hogy most átvigyelek a
küszöbön, feleségem?
– Miután válaszoltál a kérdésemre.
– Mi is volt a kérdésed?
– Miért nem hiszed el, hogy szeretlek?
– Elhiszem – mondta.
– Szerinted én is annyira szeretlek, amennyire te szeretsz engem?
– Ez egy terhelő kérdés, amire nem vagyok hajlandó válaszolni!
 – Miért terhelő?
– Mert ha azt mondom, hogy én jobban szeretlek, akkor ez
versengéssé válik, ha azt mondom, hogy te szeretsz jobban, akkor
megsértődsz, viszont ha azt mondom, hogy egyformán szeretünk, akkor
bizonyítékot akarsz valami olyasmire, amit soha nem lehet bizonyítani,
valamire, amit érezhetsz, de nem megfogható. Nem látható. Nem
hallhatod, vagy nem érezheted az illatát. Honnan tudod, hogy valóságos,
ha a szíveden kívül mással nem tudod megtapasztalni?
– Szerinted a szerelem nem valóságos?
– Bízom benne, hogy valódi. Hiszem, hogy valódi. Tudom, hogy amit a
szívemben, a lelkemben érzek irántad, az valódi! De amikor
gondolkodom, és megpróbálom tudni, akkor elkezdek tűnődni,
kételkedni és... emlékezni.
Egészen biztos volt benne, hogy a hirtelen támadt emlékezés tényleg
felemésztette.
– Elmondhatod, hogy mire emlékezel – mondta. – Sosem beszélsz a
múltadról.
– Nem akarok és nem is kell beszélnem a múltamról! Annak már vége.
Egy másodpercet sem tudok változtatni rajta. Nem lehetnénk egyszerűen
csak boldogok azzal, ami most van? Tényleg számít, hogy nehezen
hiszem el, hogy szeretsz, mert eddig még senki sem akart szeretni? Úgy
értem, a francba, Reb, nem lehet, hogy te akarhatsz engem szeretni. Egy
kibaszott katasztrófa vagyok! Állandóan azt várom, hogy mikor mondod:
befejeztem! Hála Istennek, hogy végre észhez tértem. Biztos be voltam
drogozva, vagy ilyesmi. Ki akarná szeretni ezt a csodabogarat?
Rebekah szíve annyira összeszorult, hogy azt hitte, összeomlik a
mellkasa.
– Eric, én akarlak szeretni! – mondta. – Tényleg! Örülök, hogy
szeretlek! Tehetek én arról, hogy mit érzek? Nem. Úgy hiszem, ezen a
ponton már muszáj szeretnem téged – több mint csodálatos vagy
számomra, de akarlak is szeretni téged! Annyi szeretetet érdemelsz az
életedben! Szívesen neked adok mindent, amim csak van! Ezt megígérem
neked!
De vajon elég lesz-e ez valaha is? Azt, ami betölthetné az életét még
több szeretettel, minden szeretettel, amire valaha is szüksége lehet – egy
saját gyermeket –, soha nem tudná megadni neki. Így hát sok-sok
szeretetre lesz szüksége, hogy kompenzálja. Csak remélni tudta, hogy
elég lesz neki.
– Ha megígérem, hogy elhiszem, hogy szeretsz, átvihetlek a küszöbön,
levetkőztetlek, és megdughatlak úgy, mintha nem lenne holnap?
Rebekah felsóhajtott, tudta, hogy ez nem vezet sehova, amíg a férfi
gondolatait felemészti a kéjvágy.
– Nem tudom, mire vársz – mondta mosolyogva, és elhatározta, hogy
akkor foglalkozik a kérdéssel, amikor a férfi készen áll rá. Jelenleg csak
egy dologra állt készen, és a lány tudta, hogy ezt az igényt biztosan ki
tudja elégíteni. – Meg akarsz várakoztatni, férjem? A puncim már csöpög
tőled, tudod!?
– Asszony – morogta a férfi, – miért kínzol engem!?
– Mert szeretlek – mondta a nő.
Meglepetten felsikkantott, amikor a férfi a karjaiba kapta, és átvitte a
küszöbön.
– Isten hozta itthon, Mrs. Sticks! – mondta a férfi.
– Isten hozta itthon, Mr. Sticks! – viszonozta a nő.
– Most pedig irány az ágy! – Csak néhány lépést sikerült megtennie,
mielőtt beleakadt a nő uszályába, és nekivágódott a nyitott bejárati ajtó
mögötti falnak. – Sajnálom, de ennek a ruhának mennie kell! Ki találta ki
ezeket a dolgokat? Apák, akik azt akarták, hogy a lányaik szüzek
maradjanak a nászéjszakájukon?
 Rebeka nevetve kapaszkodott a nyakába.
– Vedd el most a szüzességemet, férjem! – mondta. – Kérlek!
– Az ágyba akartalak vinni, mielőtt úgy megdugnálak, mintha nem
lenne holnap – mondta a férfi.
– Ha tényleg nem lenne holnap, akkor vennéd a fáradságot, hogy
ágyba vigyél, vagy itt az előszoba padlóján, a szoknyámat a fejemre húzva
dugnál meg?
A férfi egy pillanatra megállt, és a szeme sarkából a lányra pislantva,
eltöprengett a logikáján. – Jó érv!
Eric talpra állította a nőt, és az ajtó becsapódott. A lány ijedtében
megfordult, és egy hosszú pillanatba telt, mire regisztrálta, mit is lát
valójában.
– Eric! – nyikkantotta. – Hol van a nadrágod?
A férfi lefelé vigyorgott merev farkára, amely büszkén meredezett
közvetlenül a fehér pólója szegélye alatt.
– A kocsiban hagytam. Nem gondoltam, hogy szükségem lesz rá.
A lány nevetve felhorkant, azon tűnődve, vajon valamelyik
szomszédjuk járt-e a közelben, és szemtanúja volt-e, hogy Eric
szmokingkabátban és Converse teniszcipőjében meztelenül áll a
verandán.
Az ujját begörbítve magához intette a férfit, az arca már fájt a széles
mosolytól. – Gyere ide, te!
– Bajban vagyok?
A férfi tétován előrelépett egy lépést, mire a nő egyik kezével
megragadta Eric ingének elejét, mielőtt a földre rántotta volna maga fölé.
– Hatalmas bajban vagy! – mondta, miközben a hátára fordította. –
Biztos vagyok benne, hogy a zsaruk már ebben a pillanatban is úton
vannak, hogy letartóztassanak közszeméremsértésért.
A férfi szeme elkerekedett. – Gyorsan! Rejtsd el a bizonyítékot!
 A nő gonoszul elvigyorodott. – Örömmel!
A nő átvetette a lábát a férfi csípőjén, és gondosan elrendezte maguk
körül a szoknyáját. – Most már sosem találják meg – mondta. –
Senkinek sem jutna eszébe megnézni alatta.
A férfi szája tátva maradt, ahogy fenekét a kemény hosszához
dörzsölte. Nem volt biztos benne, hogy mi izgatta fel ennyire. Igazából
Eric mindig felizgult volt. Meglepődött volna, ha nem így lenne.
– Azt hiszem, benézhetnek a szoknyád alá is – mondta zihálva. – Nem
tudnál jobb helyet kitalálni, ahová becsúszhatna? Valami meleg, puha és
síkos helyre.
Ha a bugyija nem lett volna útban, máris becsúsztatta volna valahová,
ahol meleg, puha és nedves.
Az egyik kezével lerántotta a lány meglazított fűzőjét, hogy tenyerét a
mellére tehesse. A másik keze elveszett valahol a szoknyája gomolygó
felhője alatt.
– Muszáj egy kis támpontot adnod! – mondta a lány. – Hová akarod?
A szoknyája alatt a férfi keze végigsimított a bőrén, lassan utat törve a
combjai közötti nedves forróság felé. Ujjai a bugyijának gumirozása alá
csúsztak. A lány szemhéja megrebbent, ahogy Eric a belső redőit
simogatta, és ingerelte a nyílását.
– Ez egy jó helynek tűnik – suttogta a férfi.
– Nekem is úgy tűnik – A nő felemelte a csípőjét, hogy a férfi
belevezesse magát.
Elégedett sóhajjal süllyedt a férfira. A zsenge húsába vágó bugyi
váratlan izgalmat okozott, ahogy emelkedni és süllyedni kezdett a férfi
fölött. Nem sietett, megforgatta a csípőjét, hogy mélyen a testébe vezesse
a férfit, a szemébe meredve, hogy mélyen a szívébe is vezesse.
Nem úgy dugta meg, mintha nem lenne holnap. Úgy szeretkezett vele,
mintha végtelen holnap lenne, ami még mindig kevés lesz.
 11. fejezet

Fordította: Szilvi

Eric félig lehunyt szemmel figyelte Rebekah-t, mert a fölötte, körülötte

lévő nő érzése miatt nehéz volt egyáltalán nyitva tartani a szemét. A
padló a háta alatt kemény, hűvös és merev volt, de a nő fölötte csupa
puhaság, melegség és kényelem – az ő személyes boldogsága. A
halványuló napfény narancssárgán világított be a bejárati ajtó két
oldalán lévő ablakokon keresztül, és szürreális, isteni arany aurában
fürösztötte a feleségét, akit egyenesen az égiek ajándékoztak neki. Egy
angyal. Az ő angyala.
És biztos volt benne, hogy a puncit, amelyik szorította és rángatta őt a
feledés felé, meleg, olvadt arannyal bélelték ki. Ericnek volt már része az
életében minősítetten első osztályú puncikban, de Rebekah mindet
felülmúlta. Ami szinte lehetetlenné tette, hogy féken tartsa a vágyát.
Egy pillanatra lehunyta a szemét, és megengedte magának, hogy csak
az őt körülvevő forró, nedves húsra koncentráljon. Húzás. Dörzsölés.
Belemélyedés. A hasa összeszorult, és a golyói megfeszültek. Felzihált,
amikor a farkának tövében egy kemény hullám rántotta meg a nőt.
– Rebekah? – szólította lihegve.
– Még nem, kicsim! Majdnem.
Ujjbegyeit az alatta lévő keményfába vájta, és visszaszorította az
orgazmusát – tudta, hogy most kibaszottul jó érzés lenne felrobbanni
benne, de még jobb lenne, ha még egy kicsit késleltetné a kielégülését.
Kinyitotta a szemét, muszáj volt valami másra koncentrálnia, mint a
nő emelkedésének és süllyedésének érzésére a túlérzékeny hosszán.
 A lány még mindig ragyogott a naplemente fényében. Álláig érő szőke
és lila tincsei minden egyes alkalommal meglebbentek, amikor a csípője
lefelé ereszkedett. Eric tekintete végigvándorolt a lány állának finom
ívén, karcsú nyakán, kiemelkedő kulcscsontjain, és a csipkés melltartó
kosarai fölött finoman duzzadó mellein.
Bárcsak gondolt volna rá, hogy kikapcsolja, amikor korábban a
hátához simult. Tudta, hogy pozícióváltás nélkül nem érné el a
kapcsokat. Mintha olvasott volna a gondolataiban, Rebekah a háta mögé
nyúlt, és kikapcsolta a kapcsot. Amikor a férfi felpillantott, a nő
rámosolygott. Úgy látszik, a fixírozó tekintetében könnyű volt olvasni.
Rebekah lecsúsztatta a pántokat a karjain, és félredobta a melltartót. A
férfi tekintete lefelé vándorolt, és elmerült a lány élénk melleinek
látványában, amelyek csábítóan ugráltak a fehér ruha meglazított fűzője
fölött. Felemelte egyik kezét, hogy megsimogassa az egyik mellet, és a
közepén lévő rózsás mellbimbót. A lány felnyögött, és úgy mozgatta a
csípőjét, hogy a férfi a csiklójához érjen. Eric rájött, hogy a lány már
közel jár. Fontolóra vette, hogy addig tapogatózik a ruhája alatt, amíg
meg nem találja a középpontját – tudta, hogy a csiklója néhány
érintésével a levegőbe repíthetné –, de a fenébe is, ha nem tűnt
dögösnek, miközben a nyelvét a felső ajkához szorította, és a szemét
összeszorította, miközben a felszabadulást kereste.
A férfi megpöccintette a mellbimbóját, és a lány háta ívbe feszült.
– Igen – nyögte a lány.
Most már gyorsabban emelkedett és süllyedt a férfi fölött.
Keményebben. Néhány lefelé irányuló mozdulatnál megállt, hogy a
férfihez dörzsölje magát, keresve a beteljesülést. Nyögései az extázis
kiáltásaivá váltak.
– Majdnem – mondta lihegve. – Eric. Eric!
 Ez még mindig nem volt könnyű számára – úgy időzíteni az
orgazmusukat, hogy egyszerre érjék el –, de a lány megérte a
próbálkozást. Épp csak addig tudta visszatartani, amíg a nő elélvezhetett.
Remélte. Küzdött a késztetés ellen, hogy segítsen neki, és lehunyta a
szemét, arra koncentrált, hogy érezze maga körül a lányt, várva, várva,
hogy megérezze, ahogy a puncija önkéntelenül összeszorul, ahogy a teste
alázuhan a mélységbe. Annyira arra koncentrált, hogy ne élvezzen el,
hogy teljesen váratlanul érte az orgazmusa.
– Ó, a francba! Rebekah – nyögte. A csípője felemelkedett a padlóról,
ahogy a gyönyör kemény lüktetései megragadták a farkának tövét.
Rebekah felkiáltott, miközben a puncija ritmikusan szorította a férfit,
keményen lüktetve a rángatózó farka körül, fokozva a gyönyört, elnyújtva
azt, és megremegtetve az egész testét a páratlan boldogságtól.
A nő néhány intenzív pillanatig remegett, majd összeomlott a férfi
tetején, még mindig rázkódva az extázis utórezgéseitől. Szerette volna a
karjaiba venni, és közelebb szorítani a mellkasához, de nem tudta
megmozdítani a karjait.
– Szeretlek – suttogta a lány. – Az én szexisten férjem.
A férfi ferdén elvigyorodott a lány dicséretére.
– Ezt mind neked köszönhetem!
A nő felkuncogott, a teste rázkódásával a puncija összehúzódott a férfi
lágyuló farka körül. – Tudtam, hogy benned van! Csak elő kellett hozni!
– Fáradhatatlanul előhozod naponta többször is!
– Ez egy kemény munka... – A nő felhorkant, és felemelte a testét a
férfiéról, hogy a csípője mellé üljön.
– Nos, házasok vagyunk. Az előszobában már el is háltuk. És most mi
lesz? Tévézünk?
A férfi felvonta a szemöldökét. – Ez most komoly?
 A lány megvonta a vállát, de nem tudta elrejteni a szép kék szemében
lévő fondorlatos csillogást. – Nem ezt csinálják a tipikus házaspárok?
– Nem vagyok hajlandó tipikus lenni! És megmondom, mit fogunk
csinálni. – Kezdte érezni a kemény padló kényelmetlenségét. – Leveszed
ezt a ruhát, és utána a ház minden szobáját felszenteljük egy
orgazmussal.
Rebekah szeme elkerekedett. – Hat hálószoba van!
– És egy konyha. Ebédlő. Szalon. Nappali. Télikert. Négy fürdőszoba.
– Még te sem tudsz ennyiszer elélvezni egy éjszaka alatt!
– Mrs Sticks, nem azt mondtam, hogy minden szobában orgazmusom
lesz, de valamelyikünknek igen!
Előrehajolt, hogy megcsókolja a férfit, majd a kezét a feje két oldala
mellé támasztotta, hogy a szemébe nézzen.
– Azt hiszem, tetszeni fog ez a játék!
A férfi elvigyorodott. – Igen, játék. Jelenleg egy-egy orgazmusnál
állunk. Akinek az éjszaka végére a magasabb pontszáma van, az reggel
ágyba kapja a reggelit.
– Akinek a magasabb pontszáma van? – Rebekah lassan csóválta a
fejét, és puha szőke fürtjei kipirult arcát simogatták. – Szerintem úgy
érted, hogy a nő a magasabb pontszámmal. Azt tervezem, hogy
megnyerem ezt a versenyt!
Eric elvigyorodott. Valójában ő is azt tervezte, hogy a lány nyer, de ezt
nem akarta elmondani neki. – A játék akkor kezdődik, amint meztelen
leszel!
– Ebben segítened kell! Nem érem el a gombokat.
– Azt hiszem, megoldom – cukkolta a férfi, és megrándult, miközben
ülő helyzetbe küzdötte magát. A teste tiltakozott a derekánál érzett
fájdalom ellen. – Egy szabályt hozzá kell tennem ehhez a játékhoz –
mondta.
 – Nem változtathatod meg a szabályokat, miután elkezdődött!
– Még nem vagy meztelen, tehát még nem kezdődött el!
– Rendben – mondta –, mi az új szabály?
– Nincs több kefélés a padlón. Legalábbis nem ma este!
– De a földön térdelhetek, ugye?
A farka érdeklődőn megrándult, ahogy elképzelte a nőt a lábai előtt
térdelve, miközben a farkát a torkába nyomja.
– Csak ha párnát teszel a térdeid alá.
– Megegyeztünk – mondta a lány. – Most pedig vedd le rólam ezt az
istenverte ruhát! Játszani akarok!
A férfi átölelte a lányt, és érzésre kigombolta a hátán lévő maradék
gombokat. Ajkával végigsimított a lány nyakának és kulcscsontjának
meleg bőrén, miközben az apró gyöngyök egymás után kiszabadultak a
szaténhurokból.
Amikor az utolsó gombokat is kigombolta, a kezét a lány sima, csupasz
hátára tette, és meztelen melleit a pólójához húzta. A lány letolta Eric
válláról a szmokingkabátját, és türelmetlenül ráncigálta a pólóját.
Pillanatokon belül meztelenül csókolóztak, simogatták egymást és
nyögdécseltek, de még mindig az előcsarnokban.
– Hová tovább? – kérdezte a lány türelmetlenül, szemében
kalandvágy, sóvárgás és szerelem csillogott.
Lehetséges volt egyáltalán valakit annyira szeretni, mint amennyire a
férfi szerette őt? Basszus, a nő tökéletes volt.
A férfi felsegítette a lányt, mielőtt ő maga is talpra tápászkodott volna.
Felkapcsolta a villanyt, megfogta a lány kezét, és bevezette a
szakácskonyhába. A nagy, de vidéki hangulatú helyiség hívogatóan
ragyogott a lágy fényben.
– Isten hozott a konyhánkban! – mondta a férfi. – Itt szoktam enni.
– Nem az ebédlőben eszel? – kérdezte a lány.
 – Hivatalosan. Legközelebb megmutatom, hogyan eszem formálisan.
– A férfi felvonta a szemöldökét, mire a lány kuncogni kezdett. – De
legtöbbször itt eszem, mert így gyorsabb és kényelmesebb. Éhes vagy?
– Mindig éhes vagyok rád, bébi!
– De ételre éhes vagy-e? Egész nap nem ettünk.
A lány összeráncolta a homlokát, és mindkét kezével eltakarta a hasát.
– Most, hogy mondod... Azt hiszem, annyira el voltam telve a házas
élet boldogságával, hogy észre sem vettem.
Eric kinyitotta a hűtőt, és valami ehetőt keresett. Még mindig voltak
maradékok a születésnapi lakomából. Egyenesen a nagyrészt szétcsúszott
tortához nyúlt. – Hogy hangzik a torta?
– Arra gondoltam, hogy talán inkább a pitét szeretnéd – mondta a
háta mögül.
A férfi megfordult, és majdnem elejtette a tortát. A nő a pulton ült, a
talpát a gránitfelületre helyezve, a lábait széttárva. Két ujjával a csiklóját
dörzsölgette.
– Kérsz belőle? Ez nem egy közönséges torta. Minél többet eszel
belőle, annál krémesebb lesz.
Imádta, hogy a kedves felesége mindenféle provokáció vagy
figyelmeztetés nélkül is képes pikánsra venni a figurát. Ez volt az egyik
dolog, amit a legjobban szeretett benne.
– Ez aztán a finomnak tűnő pite – mondta, miközben csorgott a nyála
a várakozástól, és a farka érdeklődőn megmozdult. Sikerült annyira
összeszednie magát, hogy átvigye a tortát a kettejük közötti téren, és
biztonságosan letegye a nő mellé a pultra.
– Nem hideg az a pult? – kérdezte, és a lány lábai közé lépett.
– Olyan forró vagyok miattad, hogy alig vettem észre.
A mellkasa dagadni kezdett attól, amire büszkének kellett lennie, és
mélyen megcsókolta a lányt, ellökve a kezét az önmagának okozott
gyönyörtől, hogy a férfi győzelmet arathasson, amikor elélvezteti. Két
ujját belecsúsztatta a lányba, és a hüvelykujjával a csiklóját masszírozta.
A nő belenyögött a szájába. Mivel képtelen volt ellenállni annak a
csábításnak, hogy az ujjait figyelje, ahogy a lányba süllyednek, elrántotta
a száját, és lefelé bámult, ahol azok a lány selymes melegébe
temetkeztek. Ki-be mozgatta őket, széles ívben körözve velük, és figyelte,
ahogy a lány kipirult és duzzadt húsa fogadja a behatolást.
Rebekah keze a férfi vállára vándorolt, és alig érezhetően lefelé
nyomta, de a férfi tudta, mit akar. Azt akarta, hogy egyen. És ő hirtelen
éhen akart halni. Végigcsókolta Rebekah mellkasát, megállt a melleinél,
hogy megcsókolja, megszopogassa és megrágcsálja a kemény
mellbimbóit. A lány ujjai a férfi fejbőrébe vájtak, és a lány ringatózott a
férfi ujjain, halk, bátorító nyögéseket mormolva, miközben a férfi
mélyebbre nyomta az ujjait, szélesebbre feszítette a lányt, és a
hüvelykujjával megpöccintette a csiklóját, hogy emlékeztesse, hol lesznek
hamarosan az ajkai. A férfi lejjebb vándorolt, pehelykönnyű csókokat
szórva a lány remegő hasára. Megcsipkedte a tisztára borotvált puncit,
éles csipéseket adva, amitől a lány könyörögni kezdett azért, amit
valójában akart.
– Ó, kérlek, Eric! Kérlek! – suttogta.
A férfi elvigyorodott. Ezt a menetet biztosan megnyerné. Amikor a
nyelve becsúszott a nő résébe, és végigsimított a csiklóján, a nő teste
megrándult. A nyelve hegyével gyorsan megpöccintette a csiklóját,
keményen megszívta, majd köröző nyelvével megdörzsölte.
A puncija el volt ázva – a korábbi közös elélvezésüktől és a szabadon
folyó nedvektől. A túlcsorduló síkosság megkönnyítette, hogy a kisujját a
fenekébe csúsztassa.
– Ó, Istenem, Eric! – mondta a lány. – Te vagy a valaha készült
legjobb multifunkciós vibrátor!
 A férfi kuncogott, és inspirációként használva a lány bókját, ajkait a
csiklójára nyomta, és egyenletes rezgéseket fújt a húsára. Rebekah
felsikoltott, amikor átviharzott rajta az orgazmus. A férfi ujjai még
mindig dugták, miközben a szenvedély torkában felemésztődő teste
hevesen megfeszült és rángatózott.
Amikor kicsit megnyugodott, magához húzta a férfit, hogy karjaival és
lábaival átkarolhassa, fejét pedig a vállának támaszthassa. A szíve
hevesen és gyorsan dobogott a férfi mellkasán, és a lélegzete remegő
rohamokban melegítette a férfi kulcscsontja fölötti bőrt. Eric jobb keze
még mindig a lány combjai közé volt temetve, de a bal karját a háta köré
fonta, hogy szorosan magához ölelje.
– Én nyertem – mondta a lány lihegve kuncogva. – Jelenlegi állás: két
nagy O Rebekah-nak, Ericnek egy.
– Még mindig utol tudlak érni – mondta a férfi.
– Ha hagyom – mondta a lány kötekedve.
– Ez úgy hangzik, mint egy kihívás. Tudod, még mindig vissza tudok
térni a régi kerékvágásba. – Mindig is képes volt gyakran elélvezni. Csak
a felépülés időtartama volt az, amivel küszködni szokott.
– Azok után, hogy annyi kemény munkával sikerült túlléptetnem
ezen? – A nő hátradőlt, hogy ránézzen, és a vigyora elárulta, hogy
hajlandó újra együtt dolgozni vele, ha szükséges.
Az okoskodó megjegyzését megzavarta az éhségtől megkorduló
gyomra. A férfi hátrarántotta magát, hogy értékelő pillantást vethessen a
hasára, és kihúzta a kezét a combjai közötti szűk folyosóról.
– A pite isteni volt – mondta Eric. – De mit szólnál egy kis tortához, és
talán egy kis maradék lasagnához? Annak ellenére, hogy épp most
kóstoltam meg a pitét, még mindig éhes vagyok, te pedig még nem ettél
semmit!
 – Talán egy nagy, kemény kolbászt kérek desszertnek. Majd
hivatalosan, az ebédlőben eszem meg!
Elvigyorodott. Már készen állt a harmadik meccsükre? Nem lesz rá
panasz.
Röviden megcsókolta, majd leugrott a pultról.
– Mindjárt jövök – mondta, és elsétált a folyosón lévő fürdőbe.
Legközelebb abból a dögös seggből akar egy darabot, döntötte el, hogy
megbámulhassa a lány derekára tetovált nevet. Az ő nevét.
Amikor a nő eltűnt szem elől, megmosta a kezét a mosogató felett, és
az orra alatt dúdolva bedobta a maradék lasagnát a mikrohullámú
sütőbe. Myrna készítette néhány nappal korábban a születésnapi
bulijára. Paradicsom, olasz fűszerek, sajt és kolbász illata kezdte
betölteni a levegőt, ahogy felmelegedett az étel. Egy pár puha ajak
csókolta meg a háta közepét, és Rebekah apró kezei ölelték át a derekát.
A férfi félpuha farka zavaró gyorsasággal emelkedett fel, ahogy a nő
gyengéden megsimogatta a tenyerei között a hosszát.
– A fenébe, asszony, az ember már nem is ehet, mielőtt további
kielégülést követelsz?
– Épp most ettél pitét – emlékeztette a nő. – Én vagyok az, aki még
nem evett!
Eric felnyögött, amikor a nő hüvelykujjai finoman masszírozni kezdték
a makkját. Egyikük sem jut semmiféle táplálékhoz, ha a nő így folytatja.
– Már felszenteltük ezt a helyiséget – emlékeztette a nőt. – Hagyd meg
ezt az étkezőnek!
– Gondoltam, ha ráveszlek, hogy itt elélvezz, akkor az ebédlő is az én
győzelmem lesz.
– Hajlandó vagy csaláshoz folyamodni? – kuncogott, és kinyitotta a
mikrohullámú sütő melletti szekrényt, hogy elővegyen egy pár tányért,
imádva, hogy kettőre van szüksége. – Nem is tudtam, milyen versengő
típus vagy!
– Szeretek nyerni! – mondta, miközben a keze a férfi lábai közé
vándorolt, hogy megsimogassa nehéz golyóit. – Különösen, ha te vagy a
nyeremény.
– A nyeremény az ágyban kapott reggeli, emlékszel? – Letette a
tányérokat a pultra, és behunyta a szemét, közömbösséget színlelve,
miközben a húsa gyönyörtől lüktetett a nő gyengéd érintése alatt.
– Te vagy az igazi díj – suttogta a nő, és végigcsókolta a férfi gerincén a
bizsergő gyönyör nyomát. – Annyira örülök, hogy megnyertelek!
– Nem nagyon kellett megdolgoznod érte – ismerte el nevetve. – Nem
volt konkurenciád.
A mikrohullámú sütő pittyegett, és Eric kivette az edényt, valahogyan
sikerült nem elejtenie, miközben Rebekah követte, a keze most a férfi
farka tövénél időzött.
– Harcoltam volna érted – mondta. – Ugye tudod?
A férfi megvonta a vállát. – Nekem nem számít. Te az enyém vagy, én
pedig a tiéd, és ez így lesz örökké. Nincs visszaút!
– Nincs visszaút – értett egyet a lány.
Kiszedte két tányérra a gőzölgő lasagnát, többször is meg kellett állnia,
miközben a lány keze csodálatos dolgokat művelt a készséges farkával.
– Ha így folytatod, kénytelen leszek elverni a seggedet – mondta végül.
– Ha mit folytatok így?
– Játszol a farkammal, miközben próbálom a vacsorát elkészíteni.
A tenyere végigsimított a férfi hosszán, és Eric megrándult.
– Akkor azt hiszem, el kell majd verned a seggemet.
Meglepetten felnyikkant, amikor a férfi hirtelen megfordult, és a
felkarjánál fogva felemelte a padlóról.
– Eric!
 Berángatta az ebédlőbe, szembefordította a hosszú, fehér asztallal, és a
megnyomta a vállai között, hogy előre hajoljon. A lány habozás nélkül
engedelmeskedett. A férfi felemelte a kezét, hogy Rebekah fenekére
csapjon, de megtorpant, amikor meglátta a bugyiját.
– Miért vetted vissza a bugyidat? – kérdezte.
– Egy kicsit... nedves vagyok – mondta a lány lihegve. – Nem akartam
összekenni a székeket.
– Leszarom! – mondta a férfi. – Vedd le!
A lány a válla fölött Ericre pillantott, láthatóan meglepte a férfi
hangjának szokatlanul goromba éle. A férfi nem hátrált meg. És el akarta
fenekelni dugás közben. Nem fog különösebben keményeket csapni, de
arról gondoskodni fog, hogy Rebekah érezze.
– Le vele! – mondta, amikor a lány csak pislogott rá a válla fölött.
Az asztal fölé hajolva lassan letolta a bugyiját, és felfedte tökéletes
hátsóját a férfi elismerő tekintete elé. Egészen a térdéig ért a bugyival,
amikor a férfi vágya túl nagy lett. Eric tenyere a lány fenekén csattant.
Rebekah meglepetten felzihált. A férfi megmasszírozta a puha
húsgömböt, majd újra megleggyintette. Halvány bőre kivörösödött a férfi
keze alatt.
Talán túl durván bánt a lány érzékeny hátsójával.
A lány kissé szélesebbre tárta a lábait – a térdénél lévő bugyi tartotta
vissza a nagyobb távolságtól –, a mellkasát és a hasát az asztalhoz
simította, hogy még hívogatóbb legyen. A férfi megpaskolta az eddig
érintetlen oldalt, mire a lány megrándult, majd megtörten felnyögött.
– Tetszik a büntetésed, csintalan feleség?
– Ó, igen – suttogta a nő.
Szabad kezével a farkát a lány forró puncijához irányította. Ellenállás
nélkül csúszott mélyre.
 – Ó, Istenem – mondta a nő, a hangját eltompította az asztal. –
Keményen dugj meg!
Örült, hogy egy véleményen voltak. És azt tervezte, hogy az étkezőben
kiköveteli magának az orgazmust. Egy kicsit kiegyenlíteni az állást.
Keményen és gyorsan beledöfött a lányba, tucatnyi lökésenként
megpaskolva a fenekét, hogy megakadályozza, hogy elélvezzen.
Legalábbis arra számított, hogy a szúró fájdalom távol tartja majd a nő
orgazmusát. Ehelyett a magasba repítette. A lány élvezetének sikolyai
magukkal rántották a férfit is. Az utolsó pillanatban kihúzta magát, hogy
lássa, ahogy több erőteljes kilövellésben elélvez a nő derekára.
Belemasszírozta az ondóját a tetovált nevébe, majd mindkét tenyerével
megdörzsölte a lány élénkvörös fenekét.
– Tetszett? – kérdezte, kissé meglepődve, hogy a lány ilyen lelkesen
reagált a durva bánásmódra.
– Mmm hmm – dorombolta a lány. – Mindent szeretek, amit csinálsz
velem. Azt hiszem, az állás most már három egy a javamra.
– Épp most élveztem el a hátadra, Rebekah Sticks – emlékeztette a
férfit. – Az állás kettő kettő.
– Azt hiszem, én élveztem el előbb. Tehát enyém a pont.
– Talán csak megjátszottad!
– Tudod, hogy sosem színlelek!
– Még a győzelemért sem?
Felemelkedett az asztalról, és megfordult, hogy felnézzen rá babakék
szemeivel. A férfi azonnal elolvadt.
Lassan megrázta a fejét. – Soha nem színlelek! Én voltam az első!
– Rendben, nevezzük döntetlennek!
– Nem tudsz veszíteni! – vádolta vigyorogva. – Rendben! Döntetlen.
Akkor három kettő. Még mindig én vezetek!
 Lerúgta a bugyiját, és gyakorlatiasan visszatért a konyhába, hogy
elvegye a tányérját az immár kihűlt lasagnával.
Megelégedett azzal, hogy egy konyharuhára üljön, miközben az
étkezőasztalnál ettek. Meztelenül. Eric remélte, hogy minden étkezésüket
meztelenül fogják elfogyasztani. A nő olyan gyönyörű volt, ahogy vele
szemben ült – teljesen jól érezve magát a saját bőrében –, hogy alig
érezte a szájába lapátolt finom lasagna ízét.
– Nos, azt hiszem, Isaac egy időre visszamegy Afrikába – mondta a
lány, miközben felszúrt a villájára egy darab kolbászt.
Ericnek nem tetszett, hogy a lány ilyen lehangoltnak tűnt a gondolat
miatt, hogy Isaac elhagyja a kontinenst. Ő maga kurvára fel volt dobva a
hír hallatán.
– Biztos vagyok benne, hogy ott boldogabb lesz – mondta.
– Hiányozni fog, ugye? – kérdezte Eric, és próbált nem tudomást
venni a torkában felszökő féltékenység szúrásairól.
A lány bólintott.
– Még csak most jött vissza. Még arra sem volt időnk, hogy
vásároljunk együtt.
– Vásárolni?
A nő elvigyorodott. – Már régen rá kellett volna jönnöm, hogy meleg.
Az a pasi imád vásárolni. Régen olyan jól szórakoztunk együtt. Hát,
kivéve, amikor megpróbáltunk szexelni. Az sosem volt igazán jó érzés
vele.
– A vaginád megpróbált rám várni – állította Eric. – Tudta, hogy nem
ő a megfelelő farok számodra.
A nő felnevetett. – Okos vagina. Hallgatnom kellett volna rá. Tud egy-
két dolgot a farkakról.
– Őrülten féltékeny vagyok arra a fickóra! Felfogtad ezt?
– Miért? – kérdezte a lány. – Ő csak egy barát!
 – Egy barát, aki előbb dugott meg téged, mint én! Egy barát, akit még
azelőtt szerettél, hogy engem szerettél volna.
Rebekah összevonta szemöldökkel meredt a tányérjára, és közben
bekapott néhány apró falatot.
– Mindig is szeretni fogom őt, Eric!
Eric szíve kettétört.
– De ez semmi ahhoz a szerelemhez képest, amit irántad érzek –
folytatta. – Ő csak egy barát. – Megvonta a vállát. – Úgy tűnik, mindig is
csak barát volt, csak én akartam, hogy több legyen, de nem azért, mert
többet éreztem iránta, hanem mert... – A villáját a tányérjára
koppintotta, még mindig nem nézett a férfira. – Mert így volt értelme.
Logikus kapcsolat volt, nem szenvedélyes. Soha nem éreztem úgy, hogy
vége lenne a világomnak, ha Isaac nem lenne többé részese az életemnek.
Soha nem szédültem a boldogságtól őt nézve. Soha nem gondoltam, hogy
meghalok, ha nem dug meg azonnal. Soha nem éreztem, hogy teljessé
tesz engem. Kiegészített, igen, de soha nem tett teljessé. Soha nem
éreztem magam teljesnek, mintha minden, ami hiányzott az életemből,
egy tökéletes csomagba csomagolva egyenesen a szívembe érkezett
volna.
Végre Eric szemébe nézett.
– Isaac soha egy pillanatra sem éreztette velem azt, amit te minden
pillanatban éreztetsz velem, mióta megismertelek, Eric. Ő nem a
vetélytársad, ő valahol elveszett az árnyékodban. Szóval ne légy
féltékeny! Nincs miért féltékenynek lenned. A szeretet, amit Isaac iránt
érzek, barátság, ez minden, ami valaha is volt. Csak sosem jöttem rá,
hogy mi is ez, amíg nem jött az igazi szerelem. Veled.
– Soha többé nem leszek féltékeny arra az idiótára – mondta Eric,
túlságosan elárasztva az érzelmekkel, hogy bármi értelmesebbet
mondjon.
 Rebekah felnevetett. – Jó.
– De örülök, hogy elhagyja a kontinenst. – Talán megeszi egy oroszlán.
Rebekah megforgatta a szemeit, és megrázta a fejét.
– Nem jelent veszélyt rád, Eric!
– Tudom. Csak jobban szeretem, ha a világ másik felén nem jelent
fenyegetést!
– Kedvelnéd, ha egyszer megismernéd – mondta Rebekah.
Eric kételkedett ebben, de annyiban hagyta a dolgot. Nem akart
Isaacről beszélgetni. Most, hogy tele volt a hasa, készen állt további
ünneplésre ifjú feleségével.
– Készen állsz a desszertre?
– Szeretnék egy kis tortát – mondta a nő.
– Desszertnek nagy kemény kolbászt kapsz. Emlékszel?
– Ha megígérem, hogy nagyon jó leszek – megtanultam a leckét a
brutális elfenekelésed után – vigyorgott a férfira –, kaphatok ma este két
desszertet?
– Persze. – A férfi lecsúszott a székéről, és előrehajolt, hogy
megcsókolja a lányt, mielőtt kivitte a tányérjukat a konyhába, és vágott
két, többnyire ép szeletet a születésnapi tortából.
Amikor visszatért, a lány a jegygyűrűjét bámulta, és csavargatta az ujja
körül. Az az arckifejezés volt az arcán. A szomorú vágyakozás
arckifejezése, amit akkor öltött, amikor arra gondolt, hogy nem lehet
gyereke.
– Mi a baj? – kérdezte, ezúttal Rebekah mellé csúszva.
A lány enyhén megrázta a fejét.
– Minden tökéletes – mondta, és rámosolygott a férfira.
– Örökbe fogadunk egy gyereket – mondta a férfi. – Elmehetünk most
azonnal egy ügynökséghez, ha akarod!
 A lány felszisszent egy félnevetéssel. – Honnan tudtad, hogy babákon
gondolkodom?
– Van egy babákon gondolkodó arckifejezésed – mondta a férfi. – Elég
gyakran láttam már, hogy felismerjem.
– Csak az jutott eszembe, hogy soha nem fogom tudni továbbadni ezt a
gyűrűt a gyerekeimnek – mondta.
– Miért nem?
– Hát, mert még ha egy tucatot is örökbe fogadunk...
– Egy tucatot?
Megveregette a férfi kezét. – Nem lesz vérségi kapcsolat.
A férfi felvonta a szemöldökét. – Mi a fontosabb? A vér vagy a
szeretet?
Amikor a lány elgondolkodott, megfogta a kezét, és megszorította. – A
szeretet fontosabb – mondta. – A szerelem. Nekem nincsenek vérségi
kötelékeim, de itt vagy te nekem! Ez sokkal fontosabb!
A lány bólintott. – Igazad van! Bolond vagyok. Én csak... Néha én...
Megsimogatta a lány tarkóján a selymes hajat.
– Tudom! Soha nem kell kimondanod. Tudom, hogy úgy érzed,
elvesztettél valami pótolhatatlant, de vannak olyan gyerekek, akik
szintén elvesztettek valami pótolhatatlant. Elvesztették az anyjuk
szeretetét. Te megadhatod nekik ezt. Ez mindent fog majd jelenteni
nekik. Bízz bennem!
A lány egy meglehetősen reszketeg mosolyt villantott rá, és átölelte. –
Szeretlek – suttogta.
– Edd meg a tortádat! – mondta Eric egy hosszú pillanat múlva.
– És utána a kolbászt – mondta kuncogva.
– Ugye nem gondoltad, hogy elfelejtem?
A nappaliban szerzett egy pontot, amikor Rebekah leszopta a kanapén
desszertként. Rebekah pontja a lépcsőn könnyen jött – szó szerint –, és
megegyeztek abban, hogy a főfürdőszoba zuhanyzójának csempefalához
tapadt ügyködésük döntetlen eredményt hozott. Még el sem jutottak a
hat hálószobájuk közül az elsőbe, amikor Rebekah időt kért.
– Befejezhetnénk holnap? – kérdezte a fürdőszobaajtó belső oldalának
támaszkodva, kimerült testére egy bolyhos fehér törölközőt tekerve.
– Feladod? – kérdezte a férfi.
– Ha feladom, akkor te nyersz? – kérdezte fáradtan.
Eric a törölközőjével a vizes haját dörzsölte, miközben a nőt figyelte. –
Igen.
– Nos, ez nem fog megtörténni! Feküdj az ágyba, férjem! – mondta a
nő.
Felmászott az ágyra, hanyatt dőlt, és a karját a plafon felé nyújtotta. –
Tégy magadévá! A tiéd vagyok! – mondta.
Eric elhatározta, hogy elő kell vennie néhány házassági segédeszközt,
és a szekrény felé indult. Tudta, hogy legalább egy óráig képtelen lesz
újbóli merevedésre, és Rebekah-nak biztosan több ingerre lesz szüksége
a szokásosnál, hogy elélvezzen a zuhany alatti hancúrozás után.
Mire a csupasz hasához szorított hat darab vibrátorral az ágyba ért,
Rebekah már elaludt. Elvigyorodott, és azt suttogta: – Én nyertem! –, de
átkozottul jól tudta, hogy reggel gond nélkül folytathatják a versenyüket.
Nem hagyhatják befejezetlenül ezt a kettejük közötti versenyt.
Elérhető közelségbe tette a vibrátorokat az éjjeliszekrényre, azt
tervezte, hogy pokolian jó reggeli ébresztőt csinál a lánynak, és
meggyújtott egy gyertyát. Lekapcsolta a felső lámpát, és bemászott az
ágyba a felesége mellé. A nő elégedetten felsóhajtott, amikor a karjába
vonta, és felhúzta a paplant összefonódott testükre.
A teste fáradt volt, de az elméje annyira tele volt, hogy kételkedett
benne, hogy valaha is elalszik. Ezért átölelte a nőt, és ahelyett, hogy
kizárta volna a világot, hagyta, hogy elkalandozzanak a gondolatai.
Sajnos olyan irányba kalandoztak, ami nem feltétlenül tetszett neki.
Napfelkelte közeledtekor Eric az egyik könyökére támaszkodott, hogy
a felesége édes arcát bámulhassa álmában. Az éjjeliszekrényen álló
gyertya vadul pislákolt, ahogy a kanóc az utolsókat rúgta. Eric elméje
még mindig túlságosan tele volt, hogy aludni tudjon. A szíve túlságosan
tele volt, hogy elmozduljon a nő mellől. Egy ujjheggyel végigsimított a
lány egyik szemöldökén, és elárasztotta a nő által keltett gyengédség.
Néha gyengéden magához akarta ölelni, mert félt, hogy összetörik.
Máskor pedig arra vágyott, hogy erősen magához szorítsa, hogy biztos
legyen benne, hogy érzi a szeretetének erejét. Csak az ég tudja, hogy soha
nem lesz képes ezt olyan mélységben kifejezni, amennyire érezte. Annyi
mindent betöltött benne, amiről nem is tudta, hogy üres. De még mindig
volt néhány hely, amit nem tudott megérinteni. Nem tudta betölteni.
Azon tűnődött, vajon jobban tudná-e szeretni Rebekah-t, ha egész lenne.
Ha megpróbálná betölteni azokat az üres helyeket, amelyeket még
gyerekkorában szerzett, talán olyan férfi lehetne, aki méltó a lány
figyelmére.
Talán itt volt az ideje.
Ideje, hogy megkeresse az anyját. Ideje megtudni az igazságot, hogy
miért hagyta magára az a szívtelen szuka. Azt sem tudta, hogy a nő még
életben van-e. Abban sem volt biztos, hogy érdekli-e, hogy életben van-e.
De ha igen... Ha igen, tudni akarta. Szembe kell néznie vele. Azt hitte,
azzal, hogy az elhagyatottságát eltemeti az éveken át tartó semmibe vétel
alá, a nő megszűnik kísérteni, de csak színlelt. Rebekah-val az oldalán,
Ericnek életében először volt bátorsága ahhoz, hogy választ keressen
azokra a kérdésekre, amelyek évek óta emésztették. Rebekah-val az
oldalán bármivel szembe tudott nézni.
Nem volt többé egyedül.
 Eric szorosan a mellkasához húzta Rebekah kis testét, a szíve sajgón
dobogott a lány halántéka alatt. A lány megmozdult, kezét a férfi dereka
köré fonta.
– Eric? – mormolta.
Eszébe jutott az az alkalom, amikor a lány álmából ébredt, és mivel
nem volt szokása, hogy idegen férfiak vannak az ágyában, Isaacnek
szólította. Most az egyetlen név, amit suttogott, amikor kirángatták az
álmából, az Ericé volt. Ezt kurvára imádta.
– Reggel van? – motyogta, a hangja elmosódott az álomtól.
– Még nincs.
– Már megint kanos vagy? – És ahelyett, hogy morgott volna a férfi
szüntelen libidója miatt, ami megzavarja az alvását, elfordította a fejét,
hogy megcsókolja a férfi mellkasát.
– Kezdek azzá válni – mondta vigyorogva.
A keze felnyúlt, és a férfi arcát kereste, megdörzsölve a borostát,
amelyet az ujjbegyei találtak. – Jól aludtál?
A lány lélegzete felmelegítette Eric mellkasának bőrét és a benne
fájdalommal teli szívet.
– Egyáltalán nem aludtam – mondta. – Csak néztem, ahogy alszol.
– Miért nem mondtad, hogy te az a hátborzongató zaklató típus vagy?
– kérdezte a lány.
– Rám szálltál – mondta vigyorogva a férfi. – Úgy tűnik, nem tudok
mit kezdeni a határtalan rajongásommal irántad, Mrs. Sticks.
– Teljesen érthető. Eléggé lenyűgöző vagyok, tudod!? – A nő
gyengéden végigsimított a körmével a férfi borostáján.
– Tudom! – A férfi csókot nyomott a lány hajára, és kényszerítette
magát, hogy megkomolyodjon, még akkor is, ha minden ösztöne jobban
szerette volna ezt a könnyed ugratást folytatni. – Tényleg azt hiszed,
hogy megtudhatjuk, mi van az anyámmal? – préselte ki magából.
 Rebekah kissé megmerevedett, majd elrántotta magát a férfi
mellkasától, hogy a gyertya gyengén pislákoló fényében is ránézhessen. –
Biztos vagyok benne, hogy igen. Meg akarod próbálni?
Egy pillanatra beleharapott az alsó ajkába, mert megígérte, hogy nem
fog hazudni Rebekah-nak, és ha egyszer hangot ad ennek a vágyának,
nem lesz visszaút az érzelemmentes útra. – Azt hiszem, igen. Az egész
folyamat valószínűleg érzelmi ronccsá vagy elviselhetetlen seggfejjé fog
változtatni. Biztos vagy benne, hogy el tudod ezt viselni?
A lány bólintott.
– Igen, tudom, hogy képes vagyok rá! Ha mellettem vagy, bármit
kibírok!
A férfi elmosolyodott. – Igen, én is így érzem! Ez az egyetlen ok, amiért
azt hiszem, készen állok arra, hogy szembenézzek vele.
– Akkor megtaláljuk őt, és bármi is történjék, én akkor is szeretni
foglak! – A kezébe fogta a férfi állát, és figyelmesen a szemébe nézett. –
Hiszel nekem, ugye?
A férfi egy hosszú pillanatig nézte a nőt, magába szívta a szeretetét, a
szerelmét. Valószínűleg soha nem fogja magát méltónak érezni hozzá, de
hitt neki. Szerette őt. Érezte az érintésében, látta a szemében, hallotta a
hangjában, amikor kimondta a nevét. Érezte a csókjában. Valódi volt.
Szerette őt. Elhitte. Soha többé nem kételkedett benne.
– Igen – suttogta, és megcsókolta a lányt, éppen amikor a gyertya
utolsót lobbant, és sötétségbe borultak. – Hiszek, édes szerelmem!
 Patience
(Sed – Jessica)

Fordította: Aiden
Jane
 1. fejezet

Fordította: Aiden

Sed félálomban megfordult az ágyon, és Jessica után nyúlt. Amikor

nem talált mást, csak üres párnát, egy pillanatra pánikba esett. Felemelte
a fejét, hogy megnézze, ég-e a fürdőszobai lámpa, majd az órára
pillantott. Bár már elmúlt nyolc óra, a szobában úgy tűnt, kevesebb a
fény, mint egyébként egy dél-kaliforniai megszokott reggelen. Ennek
valószínűleg az lehetett az oka, hogy viharfelhők gyülekeztek az égen,
amelyeket az erkélyre vezető franciaajtón át látott. A szívszerelmének
hiánya pedig valószínűleg azzal függött össze, hogy ma van az esküvője
napja.
És a lányé.
Jessica előző este inkább egy hotelben aludt volna, hogy ne lássák
egymást az esküvő előtt, de három orgazmus eléggé kimerítette ahhoz,
hogy Sed ágyában maradjon. Legalábbis az éjszakára. Biztosan korán
kelt, és elhúzta a csíkot. A férfi a lelki szemeivel szinte látta, ahogy a lány
a kezét a szemére tapasztja, ahogy felkel az ágyból, hogy egy pillanatra se
lássa meg a vőlegényét. Meg is jegyezte gondolatban, hogy később ezzel
fogja majd oltogatni. Sed csak azért egyezett bele a hagyományos
esküvőbe, mert a családja ezt várta tőle, ráadásul Jessica is azt mondta,
hogy ő is ilyet szeretne. Sedet viszont egyáltalán nem érdekelte az esküvő
módja, amíg ez a lányt magáénak tudhatja Isten, a barátai és a családja,
valamint a napsütötte Kalifornia állam előtt. Így a lány soha többé nem
hagyhatta el őt.
Sed kimászott az ágyból, és meztelenül megállt az erkélyajtó előtt, a
fölötte lévő dühös felhőket méregetve. Jessicának megszakadna a szíve,
ha ma eleredne az eső. Azt akarta, hogy a lány minden nap boldog
legyen, de különösen ma. Azon tűnődött, vajon a zenekar menedzsere
intézhet-e valamit időjárás ügyben. Jerry valóságos csodatévő volt, ha
arról volt szó, hogy a zenekar dolgait kellett összetartania, pedig az
elmúlt néhány évben rengeteg tragikus eseményen mentek keresztül.
Biztosan meg tudná akadályozni, hogy néhány esőfelhő elrontsa a nagy
napot.
Sed mobilja megcsörrent, és felismerte a vőfélye, Brian Sinclair
gitárszólójának csengőhangját.
– Ébren vagy már? – kérdezte Brian köszönés helyett.
Sed lepillantott kókadozó farkára, amely kőkeményen állt volna, ha
Jessica is szerepel a reggeli rutinjában, de a távollétében máris lankadni
kezdett.
– Nem egészen – felelte.
– Jessica és Myrna épp most távoztak egy egész furgonnyi vihogó
csajszival. Össze kéne szednünk a srácokat, és indulnunk kell a
szmokingokért.
Hogy Jessica hogyan vette rá, hogy szmokingba bújjon, azt Sed,
elképzelni sem tudta. De a csokornyakkendőről szó sem lehet. Olyan
nevetséges szart sosem venne fel.
– Megyek mindjárt, csak le kell zuhanyoznom.
– Ideges vagy? – kérdezte Brian.
– Nem – válaszolta Sed, de amint e szó elhagyta a száját, a gyomra
tiltakozásul összeszorult. – Vagyis nem annyira – ismerte el.
– Jessica ma reggelre már teljesen kikészült. De nem csoda. Tudván,
kihez készül feleségül menni.
Sed szája egyik sarka szórakozott mosolyra húzódott.
– De király vagy, Brian. Pont ezt akartam hallani ma reggel.
 – Csak ne feledd, hogy én még kedves is vagyok. Várj, amíg Eric
beindul.
– Már alig várom – felelte Sed nevetve. Semmi az ég egy adta világon,
bárki mondott vagy tett, nem tarthatta vissza attól, hogy ma elvegye
Jessicát feleségül. Még Eric Sticks sem.
Viccesnek találta, hogy Jessica megfelelő zoknit és alsóneműt készített
ki számára a fürdőszobában. Előző este a lány dühbe gurult, amikor
közölte vele, hogy fehér sportzoknit húz fel majd a fekete szmokingjához
és az alkalmi bőrcipőjéhez. Szórakoztatónak találta, mennyire kiakadt
ezen. De ma viselkedni fog. Jess már így is elég stressznek volt kitéve. Ma
este viszont biztos, hogy a lány indulatai a tetőfokára hágnak majd. Bár
nem ez lenne az egyetlen dolog, ami hágna.
Mint szófogadó leendő férj, felhúzta azokat hülye, vékony fekete
öltönyzoknikat a kosaras rövidnadrágjához, a pólójához és a
melegítőfelsőjéhez. Aztán reménykedett, hogy ma reggel nem állnak
lesben a paparazzik a társasházi lakópark kapujában. Épp olyan bénának
érezte magát abban a zokniban, mint amilyen bénán festett.
Amikor odaért Brian házához, a hosszú kocsibeállón már egy csomó
autó parkolt. Felismerte Aggie fekete Mustangját, a húga Toyotáját, Eric
Corvette-jét és a méretes furgont, amellyel Rebekah a bátyját, Dave-et
fuvarozta tolószékével egyetemben. Jessica autója is ott állt. Azt kívánta,
bárcsak láthatta volna őt aznap reggel. A napja sosem indult jól, ha
nélküle kezdődött.
Sed megnyomta a bejárati ajtónál a csengőt, mire Brian jelent meg, és
bevezette a házba. Meglepődött, hogy a srác nem a fiával a karjaiban
nyitott ajtót. A gyerek mindig Brianen csüngött, kivéve akkor, mikor a
színpadon állt és gitározott. Néha Sednek is megengedte, hogy ölbe vegye
a kisfiút. És Sedet semmi sem töltötte el jobban csodálattal, mint mikor
barátja kisbabáját a mellkasához ölelhette, kivéve azt a tudatot, hogy hét
hónap múlva már a saját gyerekét tarthatja a karjában.
– Hol van Malcolm? – érdeklődött Sed a kisfiú után.
– Az anyjával – felelte Brian. – Gyere csak be. Reggeliztél már? Myrna
azt üzeni, hogy mindenképpen egyél valamit. Nem szeretné, hogy elájulj
az oltár előtt.
Sed felnevetett.
– Mi a faszért ájulnék el?
– Többször előfordul, mint gondolnád. Emlékszel, amikor Trey elájult
Malcolm születésénél?
– Fogd be, seggfej – morogta Trey, amikor a végszóra belépett a
szobába.
– Erről sajna lemaradtam – felelte Sed.
– Hívd meg Jessica szülésére – ajánlotta Brian –, és nézd meg magad,
ahogy összeesik.
– Nem hiszem, hogy Jessica pont Treyt szeretné látni a szülőszobán.
– Hát, nem tudom – akadékoskodott Trey. – Nem mintha még sosem
lettem volna szemtanúja annak, hogy ti ketten az ágyban, közvetlenül
mellettem keféltek.
– Azt hittük, hogy alszol – felelte Sed.
– Haver – ámult Eric, miközben kilopakodott az előszobába, hogy
csatlakozzon a társasághoz. – Honnan a bánatból szerezted azokat a
zoknikat?
– Jessica azt mondta, hogy ezeket kell viselnem a szmokingomhoz –
nézett le Sed a lábaira, és elkomorult.
– Elhozhattad volna magaddal, és felvehetted volna később is, mikor
átöltözöl, ahelyett, hogy most viseled – közölte Eric.
Sed belebokszolt Eric vállába.
 – De én azt szeretném, hogy a ceremónia előtt biztosan retkes és
büdös legyen.
Dave kerekesszékének mechanikus zúgása jelezte a férfi érkezését az
egyre zsúfoltabbá váló előszobába.
– Miért nyomorgunk itt egy rakáson? – kérdezte Dave. –A
sztriptíztáncosok kezdenek unatkozni odabent.
– Sztriptíztáncosok? – kerekedett el Sed szeme. A zenekara és a csapat
többi tagja néhány nappal ezelőtt már rendezett neki egy vad és
meglehetősen ütős legénybúcsút. Még csak azt kéne, hogy ma
megismételjék.
Brian csak nevetve csóválta a fejét.
– Myrna az ebédlőben tervezett valami felújítást. Ma reggel vetkőztetik
csupaszra a falakat a tapétától.
– Szép volt, Dave! – röhögött fel Eric.
– Azt hiszem, túl sokat lógtam veled – közölte Dave. – A béna
humorod kezd kikopni belőlem.
– Ericből öt perc is túl sok – szólt be Sed.
– Ezt se én mondtam – tette hozzá Dave nevetve.
Ericnek nem voltak kétségei afelől, hogy homlokon kéne csapni a
sógorát.
– Hol van Jace? – kérdezte Sed, hiányolva a zenekar utolsó tagját.
– Brian kanapéján alszik – felelte Trey. – Tudod, hogy dél előtt nem
működőképes.
– Azt hiszem, Aggie kicsit ellátta a baját tegnap este a zárkájukban –
mondta Eric. – Nehéz lehet nekik az úton a Szent András-keresztjük
nélkül.
– Hallottam ám! – szólt ki Jace az előszobából jobbra nyíló nappaliból.
– És most mit fogsz csinálni ez ügyben, Háromlábú? – kérdezte Eric.
– Foglalok neked időpontot ajiba Aggie-től, amikor éppen menstruál.
 – Fúj, miért pont akkor, amikor menstruál? – kérdezte Eric az orrát
ráncolva.
– Mert kétszer olyan aljas tud lenni, amikor igazán rossz kedve van.
Sed még mindig nem vitte el Jessicát egy szeánszra Aggie-hoz. Nem
félt, vagy ilyenek. De most, hogy Jess állapotos volt, nehezen hitte, hogy
az, hogy a lány egy bottal dolgozza le rajta a frusztrációját, jót tenne a
babának. Igen, jó kifogás volt. Azzal biztosan ártott volna a babának.
Brian átnyújtott Sednek egy darab papírt.
– Jessica azt üzeni, hogy ezt a beosztást leszel szíves követni, és
egyáltalán nem szabad eltérned tőle.
Sed végigfutott a listán, és rosszallóan fedezett fel olyan dolgokat, mint
a körömvágás és a fogmosás. Minek nézi már ez a lány? Tán ötévesnek?
Rápillantott a körmeire, és úgy döntött, tényleg rájuk férne egy kis vágás,
de akkor is... Képes volt megtervezni a dolgait egyedül is. Valójában az
egész esküvői vacsorát is egyedül tervezte meg. Amikor rájött, hogy a
délelőtti esküvő és a délutáni fogadás azt jelenti, hogy az estéjük szabad
lesz, magára vállalta, hogy valami különlegeset szervez, hogy stílusosan
megünnepelhesse újdonsült aráját. Az, hogy egy másik, szokatlan
helyszínen szerelmeskedjen vele, csak egy része volt a motivációjának,
amiért kiagyalta a tervet. Nagyot fog szólni, efelől kétsége sem volt. De
tudta, mennyire fontos, hogy Jessica napja zökkenőmentesen haladjon
addig is, ezért zokszó nélkül követte a hülye listáját.
Eric átnyújtott neki egy rózsaszín dobozt, amely úgy nézett ki, mint
amiben egy hároméves gyerek tárolná a szeretett műanyag hercegnői
tiaráját.
– Mi a szar ez? – érdeklődött Sed.
– Ebben fogod tartani a golyóidat, ha egyszer megházasodsz – közölte
Eric. – Nem hiszem, hogy Jess továbbra is szeretne vigyázni rájuk.
 Eric még időben elhúzta a fejét ahhoz, nehogy Sed bosszúból
nyakonvághassa.
– Csak egy percig fog fájni – oltotta Brian is a férfit –, és utána már
csak csodálkozol magadon, hogy egyáltalán miért ragaszkodtál hozzá,
hogy megtartsd őket.
Ez a kis tréfa semmi volt ahhoz a hatalmas láncra erősített golyóhoz
képest, amit a legénybúcsúján a lábához bilincseltek. Csak másnap késő
este vették le. Szerencsére Jess viccesnek találta, amikor aznap este
lefeküdtek, és Sednek farmerban kellett aludnia, úgy, hogy a lába a
takarón kívül lógott. Jace volt az, aki végül megszabadította.
Valószínűleg azért, mert a bilincs Aggie zárkájából származott.
– Szükségem van a golyóimra a gyerekgyártáshoz – közölte Sed, és
visszaadta a dobozt Ericnek. – Meg az asszony regulázásához is kell.
Ezen az állításon még a sztripperek is elröhögték magukat az
ebédlőben.
 2. fejezet

Fordította: Aiden

Jessica felnézett az égre, és sötéten figyelte a súlyos, fekete felhőket,

amelyek egyre jobban közeledtek a part felé. Ez nem jó jel, döntötte el.
Különösen azért, mivel az esküvője két óra múlva kezdődött, és a
tengerparton a szabad ég alatt tartották volna.
– Ma nem eshet az eső – nyafogta Myrnának, aki éppen a körmöstől
fuvarozta a fodrászhoz. – Egyszerűen kizárt, hogy essen.
Myrna kikémlelt az égre, hogy jobban szemügyre vegye az eget a
kisbusz szélvédőjén keresztül, amiről Jessica nehezen hitte, hogy
egyáltalán a csajé, nemhogy még vezesse is. De a hátsó ülésről – ahol a
négy hónapos Malcolm trónolt az autósülésbe csatolva – hallatszó halk
gügyögést hallva mégis elhitte, hogy a furgon Myrnáé. Jessica
feltételezte, hogy bármelyik anya lemondana az 57-es Thunderbird
kabriójáról, csakhogy biztonságban tudhassa a gyermekét. A furgon
pedig épp kapóra jött, hogy Jessica koszorúslányait egyik helyről a
másikra szállítsa. Még az egyetlen férfi is elfért benne, aki a nap
folyamán velük tartott.
– A „kizárt” enyhe kifejezés – mondta Myrna. – Hónapok óta
tervezzük a lagzit.
– És mi volt a B-terv eső esetére? – szólt előre Aggie közvetlenül a
Jessica mögötti ülésről.
– Nem volt B-terv.
– Nem fog esni – kiáltotta Reagan a furgon leghátsó üléséről, ahol Eric
feleségével, Rebekah-val és Sed legkisebb húgával, Elise-szel ült. – Nem
engedem meg neki.
 Jessica remélte, hogy Reagan magabiztossága meghozza a kívánt
hatást. Azt akarta, hogy bárcsak vége lenne már ennek a lagzinak. A
szervezés már az őrületbe kergette. Azt szerette volna, hogy minden
tökéletes legyen, és hogy mindenki örömmel emlékezne az eseményre és
jól érezné magát, de leginkább csak arra vágyott, Sed felesége lehessen
végre. Istenem, alig várta, hogy láthassa a férfit szmokingban. A két év
alatt, mikor nem voltak együtt, a Grammy-díjátadón is viselt egyet, és
amikor meglátta benne a tévében, majdnem lenyelte a nyelvét. Nem
mintha valaha is bevallotta volna, hogy a díjátadót annak reményében
nézte, hogy láthassa a férfit, mert akkoriban zsigeri szinten gyűlölte.
Legalábbis erről próbálta meggyőzni magát. Még jó, hogy végre
megértette, hogy a férfi arrogáns és basáskodó viselkedése mögött egy jó
ember szíve dobog. Egy olyan férfié, akit ő mindennél jobban szeretett.
Egy férfié, akitől a lány lábujjai begörbültek, és a szíve majd kiugrott a
mellkasából.
Talán ő arra is képes, hogy elállítsa az esőt.
– Felhívhatnám a stábot, és megkérhetem őket, hogy állítsanak fel egy
sörsátrat – ajánlotta fel Rebekah.
Uh, szó sem lehet róla. Jessica nem volt hajlandó sörsátorban esküdni.
Inkább megfulladna az esőben.
– Köszönöm az ajánlatot, édesem – felelte a lány –, de kizárt, hogy ma
essen. Egyszerűen nem létezhet.
– Meg kellett volna szöknötök – jelentette ki Sed húga, Kylie az Aggie
és Malcolm autósülése közötti ülésről.
– Próbáltam ezt javasolni én is Sednek – felelte Elise. – De szerinted
hallgatott volna rám? Persze, hogy nem. Sed makacs, mint az öszvér.
Senkire sem hallgat.
Sed szívesen megszöktette volna Jessicát, ha a lány rábólint, de
eszement módon úgy hitte, hogy egy nagy esküvő hét koszorúslánnyal,
hét vőféllyel, és ki tudja, hány kísérővel mókás dolog lehet. Eddig nem
volt annyira buli. Ráadásul, ha még az eső is elered a nagy napon...
Jessica gondolni sem akart erre.
Úgy érezte, mintha kifelejtett volna valami fontos részletet, gyorsan
átfutotta gondolatban a tennivalók listáját, miközben forgatta az ujján
lévő eljegyzési gyűrűjét, nekidörzsölve az ujja bőrének. Az olcsó kis
ékszer a világot jelentette számára; messze ez volt a legbecsesebb
tulajdona. És nem azért, mert azt jelentette, hogy Sedhez tartozik, hanem
mert a férfi két éven át hordta magával, amíg nem voltak együtt. Lehet,
hogy a srác úgy viselkedett, mint egy idült barom a külön töltött idő alatt,
de örökké csak a lányra tudott gondolni, pont úgy, ahogyan a lánynak is
csak ő járt az eszében.
– Ne felejtsd el átrakni azt a másik ujjadra – közölte Myrna, miközben
arra vártak, hogy a lámpa pirosról zöldre váltson.
Jessica felpillantott.
– Tessék?
– Ma új gyűrűt kapsz – magyarázta Myrna. – A jegygyűrűt a szívedhez
legközelebb eső ujjadon kell viselned.
– Ez van a szívemhez legközelebb – felelte a lány, de azért lehúzta a
gyűrűt, és a jobb kezére csúsztatta. Furcsa érzés volt ott, de nem akarta
elrontani a szertartást. Mindennek tökéletesnek kellett lennie, mert
bármennyire is csodálatos volt, hogy Sed eljegyezte, a feleségének lenni
még nagyobb boldogságot jelentett a lány számára.
– Úgy érzem, mintha valamit elfelejtettem volna – nyögte Jessica, még
egyszer ellenőrizte gondolatban a teendők listáját.
– Nem felejtettél el semmit – biztosította Myrna, és a visszapillantó
tükörbe mosolyogva ránézett a kisfiára, aki épp Kylie kukucs játékán
kacagott.
 – Beth! – kiáltott fel hirtelen Jessica, miközben gondolatban
végigvette, mi is történt vele ma reggel. A legjobb barátnője
meglehetősen fontos része volt a szertartásnak.
– Meséltem, hogy felhívott? – kérdezte Myrna félszegen.
Jessica lélegzete elakadt.
– Nem történt vele semmi baj, ugye? Jön, igaz?
– Minden rendben van. Elaludt, és késni fog. Egyenesen a szalonban
megy, és majd találkozunk, csak előbb elhozza a ruhákat.
Bár a menyasszonyi szalon a város túlsó végén volt, Beth lakásához
közel, Jessicának valószínűleg saját magának kellett volna elmennie a
ruhákért. Ha Beth nem ér a helyszínre időben, akár le is fújhatják az
egész esküvőt.
– Lélegezz, Jess – mondta Myrna, és odanyúlt, hogy megveregesse a
vállát. Jessica vett egy nagy levegőt, és megpróbálta a fejét a térdei közé
dugni, de a biztonsági öv megakadályozta ebben.
– Aú – nevette el magát a saját ostobaságán, és megdörzsölte a fájó
kulcscsontját.
Minden rendben lesz, mondogatta magának, bár ő maga sem hitte el.
A szépségszalonban Jessica haját megcibálták, tépkedték, göndörítették,
befonták, feltekerték, letűzték és feltűzték, amíg a menyasszonyi fátyol és
a hosszú, eper szőke haja egybeolvadt és szinte műalkotássá nem vált.
– Azta, Jess – mondta Myrna, miközben a saját tincse a vállának
támasztott kisfia apró, mégis hatalmas öklében pihent. – Káprázatosan
nézel ki.
Jessica elmosolyodott.
– Te is – felelte, épp akkor, amikor Malcolm megragadta az anyja
vörösesbarna hajában lévő egyik hajtű díszítő gyöngyét, és kirántotta.
Ettől Myrna gondosan feltűzött frizurájának fele leomlott az egyik
vállára.
 – Mal – szólt a gyerekre Myrna elkeseredetten –, az nem játék.
Az imádnivaló, fekete hajú baba, aki annyira hasonlított a jóképű
gitáros apukájára, és akit az anyukájának esélye sem volt megregulázni,
Treyével vetekedő hangon kacagott fel. A csöppségnek azonnal
megbocsátottak.
– Megfogná valaki, amíg befejezik a frizurám? – kérdezte Myrna,
eltartva magától Malcolmot a derekánál fogva, hogy ne érje el a másik
gyöngyöt, amelyet a gyerek már szemet is vetett.
Rebekah vállalta magára eme megtiszteltetést. Megérintette Malcolm
apró ujjait, és végigsimította csöpp babaarca vonásait. Láthatóan teljesen
elbűvölte a kiscsávó. És ki hibáztathatta volna érte? Jessica szívesen
átölelte volna Malcolmot, de ha Myrna apró tűs gyöngyei nem voltak
biztonságban a kisférfi markától, Jessica fátyla sem élné túl a vele való
találkozást.
Amint a sminkes végzett Aggie-vel, nekilátott Jessica arcának. Bár a
csaj nem tudta lebeszélni Aggie-t, hogy a megszokott rikító vörös rúzsát
kenje fel, az erős szemceruza azért halványabb lett, hogy visszafogottabb
legyen a megjelenése. Jessica kicsit sem bánta volna, ha Aggie úgy
jelenik meg, ahogyan egyébként, bár örült, hogy nem tervezi felvenni a
fűzőjét és a combig érő csizmáját. Jessica nagyszülei valószínűleg a
helyszínen estek volna össze, ha abban látják meg.
A szalon ajtaja kivágódott, és Beth rohant be a váróterembe, vadul
nézett szét kék szemeivel, barna hajzuhataga pedig még vadabb volt.
– Megjöttem – jelentette be.
Jessica válla megereszkedett a megkönnyebbüléstől.
– Elég sokáig tartott.
Beth meglátta a barátnőjét, és odasietett hozzá.
– Jaj, Istenem, annyira sajnálom, Jess. Sokáig tanultam, aztán
elaludtam a kanapén, és nem hallottam, hogy megszólalt az ébresztő,
aztán nem találtam a kulcsaimat, és végül a tegnapi farmeremben
bukkantam rá, de aztán félúton voltam a szalon felé, és eszembe jutott,
hogy nem vettem tiszta bugyit, ezért vissza kellett fordulnom, hogy
kivegyem a szárítóból, és…. – Végül nagyot sóhajtott. – Meg tudsz nekem
valaha is bocsátani?
– Ugye nem felejtetted el elhozni a ruhákat? – kérdezte Jessica.
– Persze, hogy nem. A kocsiban vannak bezárva.
– Akkor egye-fene, el van nézve. De jössz nekem egy jégkrémmel, mert
halálra izgultam magam – kacsintott rá Jessica.
Beth megölelte őt. A hirtelen mozdulattól véletlenül meglökte a
szemfesték ecsetet, amellyel a sminkes épp Jessica egyik szemhéján
dolgozott. A csaj elkomorult, és egy kendőért nyúlt, hogy elölről kezdje az
egészet.
– Te vagy a legjobb – kiáltotta Beth hangosan Jess fülébe.
– Te vagy a legjobb – kiabált vissza Jessica. – Köszönöm, hogy
összeszedted a ruhákat.
– Nem volt gond.
Beth-t sietve egy székhez irányították, hogy „épp most másztam ki az
ágyból” haját valami alkalomhoz illőbbre szelídíthessék, Jessica pedig
megnyugodott. Egy kicsit.
Amikor mind a hét hölgyemény megfelelő sminket és frizurát kapott,
visszatipegtek a furgonhoz. Beth bemászott az ezeréves szedánjába, hogy
kövesse őket a helyszínre a ruhák rakományával. Jessica is vele utazott
volna, hogy ne legyen egyedül, de Beth csomagtartójának minden centije
tele volt könyvekkel, a hátsó ülés meg tele volt koszorúslányruhákkal, így
Jess menyasszonyi ruhája már csak az anyósülésre fért be. Jessica
remélte, hogy később lesz ideje kárpótolni Beth-t. Közel sem látta eleget
a barátnőjét, mióta az élet külön utakra sodorta őket.
 Jessica a felhőket méregette, amint beszállt Myrna furgonjába, és
bekötötte magát. Az ég még sötétebb lett, mint amikor beléptek a
szalonba, de még mindig nem eredt el az eső. Hála Istennek.
Jessica továbbra is az eget bámulta egész úton, míg oda nem értek a
helyszínre, a tengerpartra, ahol a szertartást tartották. Talán csak
beborul, és majd kitisztul az ég, mire tizenegykor az oltárhoz lépne.
Talán délutáni esküvőt kellett volna szerveznie a délelőtti szertartás
helyett. Az ajkába harapott. Talán már túl késő volt változtatni a
menetrenden, úgyhogy nem kellene annyira aggódnia. Csak élveznie a
mai napot.
Küzdött a késztetés ellen, hogy felhívja Sedet, hogy megkérje,
vigasztalja egy kicsit. Megértené, miért aggódik ennyire emiatt; hónapok
óta mással sem foglalkozott, csak az esküvő miatti felfordulással. Néha
csodálkozott, hogy a férfi még mindig el akarta venni feleségül.
Myrna leparkolt a furgonnal az apró épület közelében, ahol át kellett
volna öltözniük. A parthoz közelebb már felállították egy kis fehér sátrat,
ahol a menyasszonynak és a koszorúslányoknak arra kellett várni, hogy
szépen sorban bevonulhassanak, és felállították a fehér fa összecsukható
székek sorait is. A vörös szőnyeget vörös rózsákkal és babérlevelekkel,
csüngő csipkékkel, valamint piros és fehér színű szaténszalagokkal
díszítették. A díszítés meglehetősen egyszerű volt, tekintve, hogy milyen
szeles volt az idő.
Talán feleslegesen aggódott annyira. A lányok vidáman csevegtek
egymás között, ahogy beléptek a kis tengerparti házba. Jessica megállt az
ebédlőasztalnál, hogy megcsodálja a szépen sorba állított kis csokrokat.
Mind a nyolc kisebb csokor ugyanolyan volt, mint az övé. Az egyetlen
különbség az volt, hogy a menyasszony csokra nagyobb volt, és a vörös
rózsák közé fehér liliomot illesztettek. Lehajolt, hogy beszívja az édes
liliomillatot, és váratlanul tüsszentett egyet.
 Félrehajolt, és újra tüsszentett. Aztán még egyszer.
– Allergiás vagy a virágporra? – kérdezte Beth.
Jessica szeme és orra viszketni és fájni kezdett.
– Ezek szerint – felelte orrhangon, és hirtelen megduzzadt az arca.
Újra és újra tüsszentett, és hátrálni kezdett a csokorból áradó bántó
virágpor elől.
– Most mit csináljak? – kérdezte. Szipogott, és egy doboz zsebkendő
után kutatott a teremben.
– Én is allergiás vagyok bizonyos virágokra – nyugtatta meg Myrna. –
Csak le kell csípni a porzókat. Vagy a bibét? Így megszabadulsz a
pollenektől.
– Hiszek neked – felelte Jessica, remélve, hogy a nőnek igaza van.
Myrna felkapta a csokrot, és elindult vele a ház hátsó részében lévő
konyhába. Jessica ismét tüsszentett, amikor elhaladt mellette, de
abbahagyta, miután a virágokat kivitte a szobából.
– Pedig nem kezdtem hapcizni, amikor megmutatták a választékot az
üzletben – mondta Jessica Beth-nek, aki egy zsebkendőt nyújtott át neki.
Jessica kifújta az orrát, és nagyokat pislogott, nehogy könnyező szeme
tönkrevágja a sminkjét.
– Mert a mintáik művirágokból voltak – közölte Beth. – Emlékszel?
Beth elkísérte Jessicát a virágoshoz, hogy kiválaszthassa a legtöbb
darabot az esküvőre, mivel Sed szinte végig úton volt, hogy a Sinnersszel
turnézzon, addig a lány végig az esküvőt tervezte. De mindenről küldött
neki képeket, és minden részletről kikérte a véleményét. A férfi egyszer
sem vesztette el a türelmét, pedig Jess bizonyára az őrületbe kergette.
Talán az sem érdekelte, hogy a virágok piros szalagjai mattak vagy
szaténból készültek-e, de lány arról is kikérte a véleményét, az isten
szerelmére, hát ő maga ajánlotta fel neki. A férfi azt szerette volna, hogy
úgy érezze, részese volt minden döntésnek, minden lépésnek, ami ehhez
a naphoz vezetett. Hiszen nem ő volt az egyetlen, akinek ma esküvője
lesz.
Jessica elnevette magát.
– Igazad lehet. Azt hiszem, ez megmagyarázná, miért nem voltam
allergiás rájuk a virágüzletben.
– Remélem, a porzó eltávolítása megoldja majd ezt a problémát –
mondta Beth. – Kész vagy felvenni a ruhádat?
Jessica lelkesen bólintott. Már jó pár hete nem látta a ruhát. Az utolsó
pillanatban végeztek rajta néhány átalakítást, hogy tökéletesen álljon
rajta. Ami megint eszébe juttatta, hogy alig várja, hogy a szmokingban
lássa a párját. Hangosan felsóhajtott, ahogy elképzelte, hogy Sed széles
vállai kitöltik a tökéletesre szabott zakót. A férfinak igazán jól állt a
szmoking, és csábítóan festett a ruhájában és anélkül is.
A két hálószoba egyikében Beth segített Jessicának belebújni a
menyasszonyi ruhájába. Próbálta felhúzni a hátán a cipzárat, de az csak
nem akart megmozdulni.
– Beakadt? – kérdezte Jessica, a válla fölött átlesve, hogy lássa, mi a
probléma.
Majdnem elájult; a probléma az volt, hogy a cipzár szélei több mint két
hüvelyknyire voltak egymástól. Kizárt, hogy valaha is belefért volna.
– Jaj, ne már – jajdult fel Jessica. – Sed azt mondta, hogy már látszik,
hogy állapotos vagyok, de nem hittem neki.
Mindkét kezét a hasára csúsztatta, ahol Sed babája növekedett a
testében.
– Ha már most ilyen kövér vagyok, milyen leszek hét hónap múlva?
– Nem vagy kövér – csitította Beth. – Csak nagy a baba. Mint az
apukája.
Jessica nem volt biztos benne, hogy higgyen-e a magyarázatnak, bár
ettől egy kicsit jobban érezte magát.
 – És akkor most mit csináljunk? – kérdezte.
– Be tudod húzni a hasad? – kérdezte Beth, és rángatni kezdte a ruha
nyitott oldalát.
Jessica felfelé szívta a levegőt a mellkasába, próbálta minél laposabbá
tenni a hasát. De a probléma nem a hasával volt, hanem annak alsó
részével. Talán olyan ruhát kellett volna választania, amelyiknek empire
típusú derékrésze van, nem pedig olyat, amelyik csípőben karcsúsított.
Azt hitte, még bőven lesz ideje, mielőtt kismamapocakja látszani fog.
– Nem megy – közölte Jessica, és zihálva kifújta a levegőt.
– Akkor is rád adom ezt a ruhát, ha bele kell taposnom – mondta Beth.
– Azt hiszem, van egy fűzőm, ami jó lesz rád – szólalt meg ekkor
Aggie.
Jessica nem is hallotta, hogy közeledett. A nyitott ajtóban állt, és
alaposan megnézte magának a lányt.
– Fehér, így nem fog látszani, és pont a csípőd csúcsa fölött ér véget,
így összefog. Viszont bőr. Ugye nincs semmi bajod a bőrrel?
Jessica tényleg viselhetett fehér bőrfűzőt az esküvői ruhája alatt? Mit
fog ehhez szólni Sed? Úgy vélte, hogy annyira be fog tőle indulni a férfi,
hogy gondolkodni is képtelen lesz majd.
– Gondolod, hogy működni fog? – kérdezte Jessica.
Aggie bólintott.
– Biztosan. Viszont haza kell mennem érte. Van még időnk?
– Lehúzott cipzárral mégsem vonulhatok az oltár elé – felelte Jessica.
– Hálás lennék, ha elhoznád, ha úgy gondolod, hogy egy próbát megér.
De ugye a babának ez nem fog fájni?
– Dehogy, nem fogjuk kiszorítani belőle a szuszt. Csak néhány centire
van szükséged. Mindjárt visszajövök.
Aggie sarkon fordult, hosszú, egyenes, fekete haja repült a levegőben.
– Köszönöm, Aggie! – kiáltott utána Jessica.
 – Nincs mit – szólt vissza Aggie.
Beth felvonta a szemöldökét.
– Egy fehér bőrfűző? Micsoda dolgokat talál ki az unokatestvérem.
– A saját keze által varrt fűzőket egy kis lakókocsiból árulja, amit a
Sinners turnébusza mögött húznak. Annyira népszerű az áruja, hogy
azonnal elkapkodják, és sokszor kénytelen üres kézzel elküldeni a
vásárlókat. Láttad már őket?
– Nem. Nem tudtam, hogy most már saját üzlete is van. Azt hittem,
még mindig Vegasban vetkőzik – felelte Beth.
Jessica felnevetett.
– Ti ketten nem sokat beszéltek, igaz?
– Az anyja és az én anyám nem igazán jönnek ki egymással – suttogta
Beth. – Tabitha néném a család fekete báránya. És aztán Aggie... Hát, ő
valahogy más. Félelmetes? – vonta össze Beth sötét szemöldökét. – Vagy
talán jobb szó rá, hogy ijesztő. Igen, Aggie ijesztő.
Jessica elvigyorodott, és megrázta a fejét. Aggie csak úgy tett, mintha
ijesztő lenne, de a bőr és a hideg tekintet alatt olyan volt, mint egy bújós
cica.
– Aggie-nek egyszerűen lenyűgöző személyisége van. Tényleg ideje
lenne jobban megismerned, Beth. Ne hagyd, hogy az ostorok és a bőr
elriasszanak.
Beth felnevetett.
– Hallod egyáltalán, amit mondasz?
– Épp te vagy az, aki Vegasba küldött, hogy a szárnyai alá vegyen,
emlékszel?
– Igen, nos... – vonta meg Beth a vállát. – Lehet, hogy csak én nem
láttam még eleget a világból. Én csak tanulok, tanulok, tanulok. Neked
legalább van életed. Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek átmenni a
záróvizsgáimon.
 – Át fogsz menni – nyugtatta meg Jess a barátnőjét, és megsimogatta
a vállát.
– Könnyű neked ezt mondani, te máker, hiszen elsőre átmentél.
– Jessica? – szólította a lányt az anyja azon az összetéveszthetetlenül
magas hangon, melytől zengett az egész ház. – Jessica?
– Ó, basszameg – sóhajtotta Jessica. – Mit keres itt? Azt hittem, el lesz
foglalva az előkészületekkel a szertartásig a fogadóteremben.
– Jessica, merre vagy? – hívta az anyja.
– Nem akarom, hogy megtudja, hogy nem jó rám a ruhám – suttogta
Jessica Beth-nek. – Tudod, hogy milyen. Soha nem fogja hagyni, hogy
felnőjek.
Beth tágra nyílt szemmel nézett körül a szobában, majd lehúzta a
paplant az ágyról. Jessica hátára dobta, aki zavartan ráncolta a
szemöldökét.
– Tégy úgy, mintha fáznál – javasolta Beth, éppen akkor, amikor
Jessica anyja a szobába lépett.
Jessica szorosabban a vállára húzta a paplant, és úgy bújt bele, mintha
a júniusi dél-kaliforniai Dél-Kalifornia helyett fent lenne januárban az
Északnyugati fagyos vidékeken.
– Hát itt vagy – mondta az anyja, miközben bevonult a szobába. –
Miért nem válaszoltál, amikor hívtalak?
– Te hívtál? – tetette Jessica a hülyét. – Nem is hallottalak.
– A fogadóterem már kész. Mondtam, hogy számíthatsz rám, hogy
tökéletes legyen a napod.
Jessica napja eddig korántsem volt tökéletes, de azért rámosolygott az
anyjára.
– Köszönöm, hogy ilyen keményen dolgoztál a fogadás előkészületein.
Az asszony megpróbálta átvenni az egész esküvőszervezést. Aztán Sed
anyja is beszállt a tervezésbe, és az előkészületek parttalan vitába
fulladtak. Sed anyja úgy vélte, hogy templomban kellene
összeházasodniuk. Jessica anyja úgy gondolta, hogy az egész násznépnek
Párizsba kellene repülnie, és ott esküdjenek meg. Jessica arról
ábrándozott, hogy ő és Sed az Eiffel-torony másolatának tetején
Vegasban fogadnak majd egyszer örök hűséget egymásnak, de hogy
Párizs? Fogalma nem volt róla, honnan jött az anyjának ez az ötlet. Soha
nem említette, hogy Párizsba szeretne utazni, még kevésbé, hogy ott
szeretne férjhez menni. Feltételezte, hogy az anyja mindig is külföldre
vágyott, hogy ott vegye el valaki, és egyetlen lányán keresztül próbálta
megélni ezt. Az esküvő tervezése alatt Jessica végig úgy érezte, ezer felé
szakad. Próbált olyan megoldást kieszelni, amivel mindenki elégedett
lenne, de néha egyszerűen nem lehetett kompromisszumot kötni.
Szerencsére Sed támogatta őt abban, hogy mindkét anyával közölje, hol
szeretné kimondani a boldogító igent. A tengerparton.
Sed anyja szemrebbenés nélkül fogadta a hírt, és azonnal elkezdett
információkat gyűjteni a lehetséges helyszínekről. A saját anyja viszont
azt mondta, hogy egy tengerparti esküvő nem elég nagy volumenű az ő
kicsi lánya számára. Jessica nem volt benne biztos, hogy az anyja mikor
kezdte azt hinni, hogy ő ér valamit. Valószínűleg abban a pillanatban,
amikor eljegyezte egy gazdag rocksztár.
– Miért vagy bebugyolálva egy paplanba? – érdeklődött az anyja, és
elgondolkodva figyelte a lányt.
– Csak egy kicsit hűvös van itt – felelte Jessica, közelebb húzta
magához a takarót, és úgy tett, mintha reszketne.
– Beteg vagy?
– Nem – mondta Jessica, és megrázta a fejét. – Azt hiszem, az
idegesség miatt van.
– Akkor azonnal hagyd abba a reszketést. A foglalót nem lehet
visszakérni.
 – Tökéletesen meleg a lábam – biztosította Jessica.
– Tudom, hogy csalódott leszel, de Ed nem lesz itt az esküvődön –
közölte az asszony. – Valami fontos dolga akadt.
Randija van a kedvenc sportcsatornájával, feltételezte Jessica.
Bólintott, nem igazán érdekelte, hogy a mostohaapja jön-e, vagy sem.
Nem álltak éppen közel egymáshoz. Csak azért hívta meg, mert ezt
várták tőle. Ed eléggé görény volt, főleg azóta, mióta az anyja hozzáment,
közvetlenül azután, hogy Jessica betöltötte a tizenhetedik életévét.
– Semmi baj, anya. Tudom, milyen keményen dolgozik.
Hogy segítsen a pénzedet költeni, tette hozzá Jessica gondolatban.
– Hol van Monica?
Jessica megvonta a vállát. Ellentétben az anyjával, akinek a legapróbb
feladatok megoldásánál is arra volt szüksége, hogy elismerjék, Sed anyja
elvégezte a dolgokat, és elhúzott.
Sed legfiatalabb húga, Elise szólt közbe.
– Anya kint van a virágosnál, az oltár fölötti lugasnál segít. Próbálják
kitalálni, hogyan tartsák a virágokat a helyükön ebben a nagy szélben.
– Valószínűleg szüksége lesz a segítségemre – közölte Jessica anyja, és
már sarkon is fordult, hogy induljon.
Jessica egy kicsit sajnálta Monicát, de legalább az anyjától
megszabadulhatott egy kicsit.
– Vajon Sed itt van már? – kérdezte Jessica. Egész nap nem beszéltek.
Hiányzott neki a férfi. Általában, amikor nem turnézott, sülve-főve
együtt lógtak. Amikor pedig nélküle turnézott, a lány elveszettnek érezte
magát. Csak tizenkét óra telt el azóta, hogy utoljára látta őt, mégis úgy
érezte, mintha évszázadok teltek volna el. Talán néznie kellett volna egy
darabig, ahogy alszik aznap reggel, ahelyett, hogy eltakarta a kezével a
szemét, amikor kilopakodott az ágyból, hogy ne lássa a férfit az
esküvőjük előtt.
 – Írj neki egy SMS-t – tanácsolta Beth. – Győződj meg róla, hogy
egyáltalán felkelt.
Sed még aludt, amikor elment. Bízott benne, hogy időben sikerült
kimásznia az ágyból, és ha mégsem, tudta, hogy Brian felébreszti, ha
szükséges. Mielőtt a násznép aznap reggel felkerekedett, Brian
megesküdött a lánynak, hogy figyelni fog Sedre, bár a gondolat, hogy
bárki is kordában tartaná Sedet, most, hogy így belegondolt, elég
nevetséges volt. Talán az anyja segítségét kellett volna kérnie. De
Monicának akadt épp elég elfoglaltsága, mivel ő felügyelte a parton a
szertartáshoz szükséges előkészületeket. Jessica mégsem bírta ki, hogy
ne írjon Sednek. Nem azért, hogy ellenőrizze, mi van vele. Bár a mai nap
éppen arról szólt, hogy összekötik a sorsukat, most nagyon távol érezte
magát a férfitól.
Boldog esküvőnk napját – pötyögte az sms-t. – Alig várom, hogy
hozzád menjek.
Miután elküldte az üzenetet, segített Beth-nek felhúzni a cipzárt a
hosszú, piros koszorúslányruháján, amit választott. Jessica összes
koszorúslánya ugyanazt a színt viselte volna, de mivel a hölgykoszorú
minden tagja egyedi volt, nem kényszerítette őket arra, hogy
mindannyian ugyanazt a ruhát vegyék fel. Olyan ruhákat választottak,
amelyek tetszettek nekik, és a lány reménykedett benne, hogy újra
felvesznek majd. Nem volt biztos benne, hogy Sed mit fog szólni azokhoz
a kihívó ruhákhoz, amelyeket a kishúgai választottak, de nem akarta
megszabni nekik, hogy mit válasszanak. Felnőtt nők voltak már, nem
azok a copfos kislányok, akiknek ő még mindig gondolta őket. Jessica
eléggé szorongott ugyan a választásuk miatt, amikor az anyja megtudta,
hogy a koszorúslányok nem egyforma ruhában jelennek majd meg. Anya
hatalmas dührohamot kapott amiatt, hogy úgy néznek ki, mint egy össze
nem illő kolduscsapat. Jessica azonban végül megnyerte ezt a csatát. És
bár mindannyian másképp voltak öltözve, az egyforma mélyvörös szín
elég harmonikusan mutatott. Tetszett neki, hogy nem mindannyian
egyforma színben pompáznak.
Jessica fel-alá járkált, mire Aggie több mint fél órával később
visszatért a fűzővel. Mi van, ha túl kövér volt ahhoz, hogy beleférjen abba
az izébe? És miért nem írt neki vissza Sed? És vajon az anyja még mindig
Sed mamáját zaklatta? Még ő sem tért vissza. És miért sírt Malcolm már
megint? Muszáj volt, hogy a babának ma jó kedve legyen. Vagy
legalábbis aludjon.
– Tényleg te csináltad ezt, Aggie? – kérdezte Beth lélegzetvisszafojtva,
miközben végigsimított a fehér fűző bőrébe hímzett halványrózsaszín
orchideákon.
– Igen.
– Hol tanultál meg így hímezni? Ez gyönyörű.
– A nagyi tanított.
Beth elnevette magát.
– Igen, engem is megpróbált tanítgatni, de csak az lett a vége, hogy az
összes ujjamat összeszurkáltam, és soha nem fejeztem be semmit.
Gondolom, istenadta tehetséged volt hozzá.
Aggie az ajkába harapott.
– Dehogy, csak azért ragaszkodtam hozzá, mert ürügyet akartam
találni arra, hogy velem üldögéljen. Mindig túl elfoglalt volt ahhoz, hogy
lassítson, kivéve, amikor hímzett.
– Vagy úgy – mondta Beth, és elmosolyodott, és már nem nézett
rémülten a saját unokatestvérére.
Jessica igyekezett visszafogni magát, és gúnyosan nevetni rajta.
Kicsúszott a ruhájából, Beth megfogta neki, majd Aggie felé lépett.
– Ez lett volna egyébként a nászajándékod – közölte Aggie Jessicával.
– Több száz ajándék közül kellett megtalálnom, ami a fogadóteremben
fel van halmozva, hogy megtaláljam, aztán a pincér azt hitte, hogy el
akarom lopni.
– Sajnálom, hogy ennyi fáradságon kellett keresztülmenned a rocky
road fagyi utáni csillapíthatatlan sóvárgásom miatt – kért elnézést
Jessica, és a hasára bökött, amiért nem csak a baba volt a felelős. A
torkossága is nagy szerepet játszott abban, hogy megnőtt a pocakja.
Aggie ráadta a fűzőt a menyasszonyra.
– Nem számít – nyugtatta meg Aggie, miközben Jessica hátánál
összefogta a fűzőt. – Szorít? – kérdezte, aggodalommal a hangjában.
– Nem – felelte Jessica. Valamiért nagyon magasnak érezte magát. Ha
a fűzőtől nem is lett egy kicsit vékonyabb, legalább fantasztikus tartást
adott neki. – Húzhatod még szorosabbra.
– Dehogy húzom. Aggódom a baba miatt – mondta Aggie.
– Jelenleg körülbelül akkora, mint a hüvelykujjam. Nem foglal sok
helyet.
– De azért kapsz elég levegőt?
Jessica bólintott.
– Jól vagyok. Tényleg.
– Pokolian szexi vagy ebben a cuccban – ismerte el Beth. – Majdnem
azt kívánom, bárcsak leszbikus lennék. Nekem is csinálsz egyet, Aggie?
Nem mintha volna pasim, akinek felvehetném, de hordhatnám, amíg
tanulok. Talán segítene gondolkodni.
Aggie kuncogott.
– Persze, drága, és talán összefutsz valakivel a fogadáson. Legalább
tízezer embert várnak, a fogadóterem méretéből ítélve.
– Csak ötszázat – szólt közbe Jessica a szemét forgatva. Soha,
egymillió év alatt sem jött volna rá, hogyan talált az anyja ötszáz embert
a fogadásra, nemhogy visszajelezzenek, hogy jönnek is. Jessica összesen
nem ismert ötszáz embert. Talán mind Sed ismerősei voltak. A sok név
nem is tűnt ismerősnek a vendéglistán. De legalább a saját esküvőjükön
ő és Sed mondhatták ki a végső szót a vendéglistára, bár az anyja
folyamatosan nevekkel egészítette ki azt is. Visszahúzta a ruháját a
vállára, lehunyta a szemét, és visszatartotta a lélegzetét, miközben Aggie
felhúzta a cipzárat. A ruha könnyedén engedett. Jessica
megkönnyebbülten sóhajtott fel. Megfordult, és megölelte Aggie-t, aztán
elsírta magát.
Aggie szorosan átölelte, és megsimogatta a hátát.
– Ne sírj, kiscica – vigasztalta. – Tönkreteszed a sminkedet, és akkor
még többet kell hallgatnunk anyád picsogását.
Jessica erre elnevette magát. Vett egy nagy levegőt, és szép lassan
kifújta. Kiderült, hogy nevetni nem is olyan könnyű, ha az ember
szorosan fűzőbe van csomagolva. Talán ezért nem nevetett Aggie túl
gyakran. Legalábbis nem volt túl vidám, amikor Jessicát bevezette a
sztriptíztáncosnők világába Vegasban. Bár Aggie sokkal többet nevetett
mostanság, hogy Jace-szel volt, és még mindig fűzőben járt.
Jessica letörölte a könnyeit, és mosoly jelent meg szép arcán.
– Jövök neked eggyel, Aggie.
– Nemsokára én is férjhez megyek – felelte erre a fekete szépség. –
Biztos vagyok benne, hogy te is ki fogsz húzni engem egy-két
katasztrófából.
Jessica szeme felragyogott. Ez volt az első alkalom, hogy Aggie
egyáltalán hajlandó volt megemlíteni az esküvőjüket, pedig már
majdnem egy éve jegyben járt Jace-szel.
– Kitűztétek már a dátumot?
A lány megrázta a fejét, egyenes fekete frufruja táncolt a homlokán.
Neki volt a leghibátlanabb fehér bőre. Soha nem érhette napfény.
– Arra várunk, hogy egy hely szólítson meg. Vannak dolgok, amikről
az ember egyszerűen tudja, hogy helyes, elhiszed?
 Jessica bólintott.
– Szóval akkor és ott házasodunk össze, amikor és ahol jónak érezzük
– folytatta Aggie. – Nem kell elsietni a dolgot. Nem mintha mostanában
terveznénk gyerekeket.
– Akkor majd át kell alakítanod a celládat egy bababarát
játszószobává, ahelyett, hogy csak nagykorúak játszanának benne –
oltotta Jessica.
Aggie felkacagott, a nevetése mély volt és egyenesen a torkából tört fel.
– Na igen. Ez a fő oka annak, hogy nem sietek. Eléggé kedvelem azt a
zárkát úgy, ahogy van. És Jace még jobban rajong érte, mint én.
– Minden fűző fehér, amit készítesz? – szakította félbe Beth. A
várakozó arckifejezéséből ítélve a lány azonnali feleletet várt.
– A legtöbb fekete – mondta Aggie megsimogatta Jessica tarkóját. –
Feathernek azonban nagyon jól áll a fehér.
Jessica elpirult, majd nevetésben tört ki.
– Ezt a sztriptíztáncosnő nevet sosem növöm majd ki, igaz?
– Amíg velem vagy, cica, addig semmiképp – kacsintott Aggie, majd az
unokatestvéréhez fordult. Ahogy egymás mellett látta őket, Jessica rájött,
hogy egy kicsit hasonlítanak egymásra. Beth sokkal visszafogottabb volt,
mint Aggie, így könnyű volt nem észrevenni, mennyire szép. Beth haja
fekete helyett barna volt, és a dél-kaliforniai naptól lebarnult, de ugyanaz
a ragyogó kék szempár nézett vissza rá a két lány felől. Ugyanazok a sűrű
szempillák, dús ajkak és káprázatos mosoly. Mégis Aggie vibráló volt,
Beth pedig úgy tűnt, hogy legszívesebben ágyba bújna, hogy szundikáljon
egyet. Szegénykémnek kevesebbet kéne tanulnia, gondolta Jessica. Talán
szakíthatna ő is egy kis szabadidőt, hogy együtt lógjanak. Mindig együtt
tanultak, amikor szobatársak voltak. Ráadásul közel sem látta eleget
Beth-t, mióta Sedhez költözött.
 – Mérjük meg a derekadat, Beth – mondta Aggie. – Szerintem jól állna
neked a fekete. Milyen mintát szeretnél, hogy hímezzek rá neked?
Amíg Aggie és Beth a fűzőkről beszélgettek, Jessica elnézést kért, hogy
megnézze a többi koszorúslányát. Elise-t és Kylie-t a ház hátsó teraszán
találta, amint a hullámokat figyelték. Az ég minden eddiginél
feketébbnek tűnt, de eddig még nem kezdett el esni. Jessica csak azt
szerette volna, hogy addig ne is essen, amíg hozzá nem megy Sedhez,
utána felőle annyit eshet, amennyit csak akar. Reagan és Rebekah a
második hálószobában zenéről beszélgettek – egy olyan beszélgetést
folytattak, amiből Jessica álmodni sem merte, hogy belefolyhat. Myrnát
a nappaliban találta Malcolmmal a karjában. Éppen etette a kicsit.
Jessica gyakorlatilag elolvadt, ahogy a kanapé háttámlájára hajolva
nézte, ahogy szopizik. Egyik kezét birtoklóan az anyja mellére fektette.
Sötétbarna szemei a nő arcára szegeződtek, miközben szopott. Jessica
alig várta, hogy ő is a mellére szoríthassa Sed gyermekét, és a baba az
apja szemével nézzen fel rá. Már most el tudta képzelni.
– Olyan gyönyörű, Myrna – mondta áhítattal Jessica.
– Ezzel a kijelentéssel nem vitatkozhatok – felelte a nő kuncogva, és az
egyik ujjával megsimította a baba arcát. – Történetesen egyetértek.
Malcolm szünetet tartott, és az anyja mellbimbójával a szájában
Jessica-ra mosolygott. Jessica erre abszolút elolvadt, teljesen
beleszeretett a kisfiúba.
– Szerintem beléd van zúgva – jelentette ki Myrna. – Meg fog szakadni
a kis szíve, amikor egy óra múlva feleségül mész a konkurenciához.
Egy óra? Jessica a sarokban álló tévé fölötti órára pillantott. Néhány
perc múlva tíz óra volt. Alig több mint egy óra múlva bekötik a fejét.
Hirtelen forogni kezdett vele a szoba, megkerülte a kanapét, és leroskadt
a párnákra.
 – Talán meg kellene néznem, hogy minden készen van e már –
mondta.
– Csak bízz azokban, akiket te bíztál meg – felelte Myrna. – Minden
pontosan a terv szerint fog haladni, de ha mégsem... – vonta meg a
vállát. – Az sem baj, amíg a végén hozzámész ahhoz a pasihoz, akit
szeretsz, igaz?
Jessica nem volt ebben olyan biztos, de azért bólogatott Myrna bölcs
szavaira.
– Így van.
Amikor Malcolm befejezte az evést, Myrna a vállára vette, és
megveregette a hátát. A kiskölyök hatalmasat böfögött.
Jessica felkacagott.
– Hát, legalább van valami, amit az apjától örökölt.
– Nem, azt hiszem, ezt tőlem örökölte – kacagott Myrna, és gyengéden
megütögette a fia hátát.
– Megfoghatom? – kérdezte Jessica. Semmi sem nyugtatná meg
jobban az idegeit, mint néhány pillanatra összebújni kedvenc leendő
gitárosával.
Myrna átadta neki Malcolmot, és felállt.
– Megyek, megkeresem a cipőmet – közölte, miközben megigazította
elegáns piros ruhája fűzőjét. – Mindjárt jövök.
– Nem muszáj sietned – szólt utána Jessica.
Malcolm azonnal Jessica fátyla után nyúlt, de a lány még épp időben
elhúzta a kicsi mancsok elől, hogy el ne érje.
– Huncut vagy? – gügyögte a kisfiúnak, és grimaszolt is neki.
A gyerek elkacagta magát, és puszit dobott a lánynak.
– Tanultál valami újat, hm? – dobott a lány is egy puszit neki. A kisfiú
újabb puszit dobott, ami inkább csak arra volt jó, hogy minél több nyálat
szórjon minden irányba. Addig-addig folytatták a vihogó puszicsatát,
amíg Malcolm barna szeme hirtelen kitágult, és kibukta a tejet. Jessica
nem volt elég gyors, és a meleg folyadék a ruháján landolt a mellei
között, majd lefolyt, hogy az ölében gyűljön össze.
– A francba – nyikkant, és felpattant, még mindig eltartva magától
Malcolmot, miközben lenézett a ruhájára. – Kéne egy kis segítség! –
kiabálta. – Malcolm épp most bukta le a ruhámat.
Malcolm csöpp ajkai lefelé görbültek, kis álla megremegett, és a
szemei megteltek könnyel. Bocsánatkérő sírásától Jessica szíve
összeszorult.
– Ssssh, semmi baj – dúdolta a lány, és ringatni kezdte a babát. Nem
nagyon tudta magához ölelni, hiszen akkor a ruháján lévő trutyit a kicsi
csöpp szmokingjára kente volna.
Az összes koszorúslány a segítségére sietett. Myrna megfogta a fiát, és
megpróbálta megnyugtatni. Beth megtörölgette. Elise felitatta a foltot.
Aggie a konyhába rohant, hogy benedvesítsen egy törülközőt.
– Legalább fehér – nyugtatta meg a lányt Reagan. – Nem is fog
látszódni.
Még valami elromolhat ma délelőtt? töprengett Jessica.
A bejárati ajtó kinyílt, és az anyja bevonult a kis tengerparti házikóba.
Az asszony komolyabb képet vágott, mint a Kaszás a saját temetésén.
– El kell halasztanunk az esküvőt – közölte síron túli hangon. Úgy
tűnt, még rengeteg minden elromolhat.
 3. fejezet

Fordította: Aiden

Sed a tükörben nézte magát, ahogy próbált valami formát adni a fura
nyakkendőnek. Egyáltalán nem olyan volt, mint egy rendes nyakkendő.
Nagyon széles volt, és vékony anyagból készült. Inkább valamiféle
szövetszalvéta csíkra emlékeztette. Jessica csak úgy nevezte: frakk. Béna
volt inkább. Miközben negyedszerre próbálta megkötni a nyakkendőt,
azon tűnődött, vajon Jessica rettenetesen dühös lenne-e, ha a szemétbe
dobná, és azt hazudná, hogy elvesztette. Végül feladta, amikor a
nyakkendő úgy nézett ki, mint valami bohóckellék, és kilépett Brian
hálószobájából, hogy valaki kösse meg helyette. Igen, így történt. A
vagány énekes és rocksztár más pasikat kér meg, hogy segítsenek neki
felöltözni. Voltak dolgok, amikre képes volt, csak azért, hogy élete
szerelmét boldoggá tegye.
– Tudja valaki, hogy kell megkötni ezt a kibaszott hülye nyakkendőt? –
kiáltotta.
Végignézett a koszorúslányok kísérőin, és nyugtázta, hogy már
mindegyikük teljes harci díszbe vágta magát, nyakkendőstől,
mindenestől. Úgy látszik, ő volt az egyetlen hülyegyerek, aki nem volt
képes megkötni azt a kibaszott izét.
– Át, alá, körbe és át – magyarázta Eric, és úgy mutogatott hozzá,
mintha a latint fordítaná jelbeszédre.
– A miénket is Jace kötötte meg – mondta Brian, és Eric rávicsorgott,
amiért nem hagyott neki elég időt, hogy felbassza Sed agyát.
– Jace? – ámult el Sed.
 – Komplett esküvői szakember – jelentette ki Trey a szóban forgó
férfiról, aki mérgében elpirult, miközben próbált kemény férfiállatnak is
látszani. – A legfurcsább fétise, amit valaha láttam.
– Anyám régen zongorázott, és esküvőkön orgonált – magyarázta
Jace. – Nem akart mellém bébicsőszt fogadni, ezért vele kellett, hogy
menjek, és az évek során ellestem néhány trükköt – vonta meg a vállát,
mintha normális lenne, hogy egy fiatal fickó az esküvőkről tanul meg ezt-
azt. – Mit is mondhatnék? Aranyos kisfiú voltam.
– Ne blamáld magad, csak mert mélynövésű vagy – oltotta Eric. – Még
mindig cuki kisfiúvagy – csípett bele Jace arcába, és széthúzta az arcát.
– Baszódj meg, Sticks – mondta Jace, és rácsapott a kezére.
– Jaj, figyeljétek már ezt a pofikát! – viccelődött Eric, és még
torzabbra nyújtotta Jace bőrét. – Tuti tündérkeresztanyu volt egy előző
életében, és ezt az aranyos kisfiús alibit használja álcaként.
Elengedte Jace arcát, de csak azért, hogy egyenesen vállon vágja.
Jace meg sem rezzent, de Sed egy pillanatig sem kételkedett abban,
hogy Jace később bosszút fog állni Ericen. Majd akkor, amikor Eric a
legkevésbé számít rá.
– Ülj csak le, majd én megkötöm neked – ajánlotta fel Jace Sednek.
Így Sed leült egy puffra, Jace pedig mögé állt, és előrenyúlt, hogy
megkösse a nyakkendőjét. Sed legszívesebben agyoncsapott volna
valakit, miután ilyen szintű feminizmus áldozata lett, hogy odáig kellett
süllyednie, hogy egy másik férfi kötötte meg rajta a nyakkendőt, aki
történetesen nem a saját apja volt. Nem köthette meg az apja, mert ő pár
hónappal ezelőtt elhunyt. Vajon, ha élne, tudta volna, hogyan kell
megkötni ezt a nevetséges szart? Sed kételkedett benne. Az apja nagyon
is kétkezi munkásember volt. Csak egyetlen nyakkendője volt – ráadásul
az is csíptetős –, és azt csak vasárnaponként és a temetésén volt hajlandó
felvenni.
 Jace megpaskolta Sed vállát, amikor befejezte.
– Parancsolj – mondta.
– Köszönöm – felelte Sed durcásan. Lenézett a nyakán lévő takaros
csomóra, és a tökéletes ráncokra mindkét oldalán. – Hűha, Jace tényleg
egy tündérkeresztanya. Hát mi már ez? Olyan… mint egy punci.
Sed nem számított rá, hogy Jace a földre dönti. Eric teljes erejéből
nekilökte Jace-t Sed mellkasának, és hamarosan mindannyian kicsi a
rakást játszottak, melyből feszes testek és csapkodó karok és lábak lógtak
ki mindenfelé. A vőlegény moccanni sem bírt a kupac legalján, nemhogy
odacsaphatott volna bárkinek is. Sed úgy gondolta, hogy ez azért
történhetett, mert mindannyian kissé feszültnek és papucsnak érezték
magukat. Szóval ez az éretlen kamaszok szextettjeként való viselkedés –
még Dave is felállt a tolószékéből, hogy belevesse magát a birkózásba –
csodákat művelt Sed szorongásszintjén. Igaz, hogy a tökéletesre vasalt
szmokingja állapotának nem tett túl jót, de bassza meg. Ha a mai nap
nem úgy alakulna, ahogyan azt ő és Jessica eltervezték, majd túllépnek
rajta. Az egyetlen dolog, ami esetleg tönkretehette volna ezt a napot, az
az volt, ha a lány felülteti az oltárnál. De ezt nem tenné meg vele. Nem
hagyhatta volna megint faképnél. Nem tenné.
Igaz? Persze, hogy nem.
Sed megragadta valaki karját, és hallotta, hogy Trey feljajdul. Egy térd
kis híján Sed ágyékába csapódott, és a férfi megmerevedett. Oké, a farka
leamortizálása az ő napját is elbaszná. Aznap este nagy tervei voltak az
ötödik végtagjával.
– Szálljatok már le rólam! – ordította, majd hozzátette: – Uhh –
amikor valaki véletlenül a hasába könyökölt.
Eltartott egy darabig, amíg mindenki úgy érezte, hogy megkapta az
összes pofont, ami jár neki, de végül összevakarták magukat annyira,
hogy beszálljanak Blake tolószéket is szállító furgonjába, és elinduljanak
a part felé. A szélvédőn keresztül Sed a sötét égboltot figyelte a fejük
felett. Majd Ericre pillantott, aki épp vezetett.
– Ugye te sem hiszed, hogy az esküvőm napján esni merészel az eső?
– Hogy essen, amikor A Nagy Sedric Lionheart épp nősülésre adta a
fejét?
– Jah.
– Hogy essen a Slágerlista Vezető Énekes Úr, a Rockisten, Mr.
Irányításmániás, Az egész kibaszott világ ura esküvőjének napján?
– Ugye nem, ugye? – firtatta Sed, haragos képet vágva az esőfelhőkre,
hogy tudják már, hol a helyük, basszameg.
Eric elvigyorodott.
– Persze, eszükbe se jusson ilyesmi.
– Én is erre gondoltam – felelte a vőlegény, de nem volt biztos benne,
hogy a felhők megkapták-e a mindent eldöntő üzenetét.
Eric leparkolt a furgonnal a kevés még szabad mozgássérült
parkolóhely egyikén. Az utca mindkét irányban telis-tele volt parkoló
autókkal, ahogy a nagyon szűk kocsibeálló is.
– Nos, Dave – ugratta Eric a hangmérnöküket –, máris több
hasznodat vesszük, mint az élő műsorban. Neked köszönhető, hogy
találtunk parkolóhelyet.
Sed már emelte a karját, hogy felpofozza, amiért ilyen seggfej, de Dave
csak röhögött.
– Megtartom azt a rokikártyát még akkor is, ha már nem leszek a
székben – ígérte. Sed attól tartott, hogy ez soha nem fog bekövetkezni.
Dave haladt ugyan a felépülésben, szükség esetén képes volt megtenni
pár lépést, de ennyi. A fizikoterápiája folyamatosan ütközött a turné
menetrendjével, és bár a testvére, Rebekah segített neki edzeni az
elsorvadt izmokat, a lány mégsem volt profi terapeuta. Talán Sednek fel
kéne fogadnia valakit, aki ezt útközben intézi. Nem volt semmi gondja
azzal, hogy Dave nem tudott kerekesszék nélkül közlekedni, és mielőtt
turnéra indultak volna az Exodus Enddel, átalakíttatták Dave
hangtechnikai berendezését az akadálymentesítés érdekében, de tudta,
hogy Dave fejlődni akar, és ez lehetetlen, ha közben állandóan úton van.
Erre a kéthetes turnészünetre, mielőtt Európába indultak volna, azért
volt szükség, hogy az összes felszerelésüket átszállítsák a tengerentúlra.
Valamint azért, hogy Sed megházasodhasson, és normális nászútra is
elmehessen, mielőtt újdonsült aráját hátrahagyva visszatérne a
munkába.
Miközben állt és várta, hogy a srácok kimásszanak a furgonból, Sed a
kis tengerparti házat bámulta, tudta, hogy Jessica abban készülődik a
szertartásra. Vágyakozással teli érzés mozdította a lábát. Annyira látni
akarta a lányt, hogy képtelen volt már egy percet is várni tovább.
– Hát itt vagy! – hallotta meg édesanyja hangját a part felől. – Azt
hittem, el fogsz késni a saját esküvődről.
Sed hirtelen megtorpant. Egyik része örült, hogy az anyja
visszatartotta, mielőtt mindent elrontott volna azzal, hogy beront a
házba, és követeli, hogy láthassa a menyasszonyát a szertartás előtt. Egy
másik része viszont beleborzongott, amiért az anyja megzavarta ebben.
– Ó, te jó Isten – ujjongott, miközben átölelte a fiát. – Olyan jóképű
vagy.
Sed cserébe erőteljesen megszorította, és lábujjhegyre emelte. Amikor
végre elengedte, az asszony kitörölte a szeméből a könnyeit. – Pedig én
megfogadtam magamnak, hogy ma nem fogok sírni – közölte. – Erre itt
vagy nekem jóképűen, és igazi férfinak tűnsz ebben a szmokingban.
Minden esélyemet elszúrtad, hogy megnyerjem a fogadást.
– Mit vártál, anya? Hogy bőrgatyában és pólóban jelenek majd meg a
saját esküvőmön?
 Az asszony elnevette magát, és felnyúlt, hogy megsimogassa a fia arcát,
méghozzá a szükségesnél erősebben.
– Talán azt hittem, úgy jössz – felelte. – Bárcsak apád is itt lehetne,
hogy így lásson – mondta, és ismét könnyek szöktek a szemébe.
Sed megint a karjába húzta a nőt, hogy ne kelljen látnia a bánatot a
fáradt kék szemében. Sokat öregedett az apja halála óta eltelt két hónap
alatt.
– Ő is itt van – suttogta az anyja fülébe. – Bár tudhatnád, hogy sosem
hiányoztak neki az esküvők.
Az asszony bólintott, és elhúzódott, hogy újra megtörölje a szemét a
könnyektől.
– Azt hiszem, épp ott csücsül azokon a sötét esőfelhőkön, amelyek
indokolatlanul is aggodalmat keltenek bennem – ismerte be Sed.
Az anyja nevetett.
– Pontosan képes lenne ezt tenni. De ma büszke lenne rád. Mindig
olyan büszke volt rád.
– Anya, ha megríkatsz, tönkreteszed a szempillaspirálomat –
rebegtette rá Sed a szempillaspirál nélküli szempilláit.
Az asszony ismét elnevette magát, és belekarolt a fia karjába.
– Gyere. Megmutatom, hol fogsz majd állni.
A válla fölött a szmokingos rocksztárokat figyelte, akik a parkolóban
bohóckodtak. Trey volt az egyetlen, aki nem hülyéskedett. Ethant, az
egyik segítőt szorította épp a furgon oldalához, és mély szenvedélyes
csókokkal fejezte ki a férfi felé sosem múló szenvedélyét.
– Srácok – kiáltott nekik oda Sed anyja, és mindannyian az asszony
felé néztek, hogy tudja, figyelnek rá. Még Trey is abbahagyta a smárolást,
hogy lássa, mi a helyzet. – Menjetek be a házba. Ott ismertetik majd
veletek, mi lesz a dolgotok.
 Bízva abban, hogy a barátai azt teszik, amit mondanak nekik, Sed
követte az anyját a partra. A fehér összecsukható székek közé egy sávban
farostlemezt raktak a homokra, és vörös szőnyeggel borították be, amely
illett a minden szabad helyet elfoglaló rózsákhoz.
– Normális dolog a farostlemez?
Anya megrázta a fejét.
– Csak aggódtunk, hogy Dave tolószéke esetleg elakad a homokban.
Sed elmosolyodott.
– Mindenre gondoltatok, igaz?
Az asszony fáradtan sóhajtott fel, és az ujja hegyét az alsó ajkához
érintette.
– Remélem, hogy semmit sem felejtettünk ki. Azt szeretném, hogy a
mai nap tökéletes legyen neked és Jessnek. Ha nem így lenne, már
órákkal ezelőtt agyoncsaptam volna az anyját egy gyertyatartóval, és a
cápák elé vetettem volna.
– Neked több önuralmad van, mint nekem. És neki amúgy nem a
fogadás előkészületeivel kellene foglalkoznia? Miért idegesített téged?
– Egyszerűen megőrjít. Már két órája itt lábatlankodik, és mindenbe
beleszól. Változtat, amikor nem figyelek. Helyeket foglalt az A-listás
színészeknek, akikről fogalma sincs, hogy kicsodák. A nagymamádat
hátra ültette a harmadik sorba, pedig szegény ott hátul semmit sem
látott volna.
– Hol a nagyi? – Sed a nyakát a tömeg fölé nyújtotta, és az első sorban
lokalizálta a nagymamája jellegzetes kék hajfürtjeit.
– Ezt a csatát én nyertem – jelentette ki az anyja.
– Azt hiszem, ma még ki kell állnom vitázni azzal a nővel. Jessica és én
is több, mint türelmesek voltunk vele, de túl sokszor lépte át a határokat.
– Ne kezdj háborúba az anyósoddal, Sed. Hamarosan vége lesz az
egésznek, és ő megint nem vesz tudomást a létezésedről.
 – Csak ebben bízunk.
Az anyja elvezette az ülő vendégek szélső sora mellett, az óceán felé. A
hullámok valósággal tomboltak és hangosan csapódtak a parthoz; úgy
látszik, heves vihar dúlhatott a tengeren. Egy erős front megállíthatta a
legsötétebb felhőket nem messze a parttól – mintha tényleg meghúzták
volna határt az égen. Sed érezte, hogy az apja nem a felhők tetején ül,
hanem ő húzta meg azt a határvonalat, ami visszatartja őket.
– Kösz, apa – suttogta az orra alatt.
Sed üdvözölte meghívottakat – mely többnyire a rokonságból, az
együttest kísérő stábból és a velük turnézó zenészekből állt. Kicsit
megdöbbentő volt látni a rocksztárokat alkalmi öltözékben –
öltönyökben és piercingekkel, nyakkendőkkel és tetoválásokkal. Sednek
nem sok ideje volt arra, hogy hogy köszönjön a rögtönzött kápolna
Jessica részéről meghívott embereknek, bár némelyik ismerőst név
szerint üdvözölte ott is. Úgy tűnt, a lány családja és a barátai kissé
megilletődtek a rosszfiúknak kinéző és a noname emberek keverékétől
Sed oldalán, bár az ő csapatában játszó némelyik ügyvéd ismerősként
köszönt oda egy-egy kevésbé törvénytisztelő zenésznek. Köszönetet
mondott néhány celebnek, akiket csak a tévében látott, hogy eljöttek, de
a nevüket még akkor sem tudta volna megmondani, ha agyonütik.
Kíváncsi volt, vajon Jessica ismerte-e őket. Soha nem említette, hogy
ismer tévésztárokat, bár Los Angelesben szinte mindennap találkozik az
ember celebekkel.
Aztán elfoglalta a helyét a tiszteletes mellett. Kezet rázott az unatkozó
Krisztus hasonmással, majd a vörös szőnyeg végén álló sátor felé fordult,
ahol hamarosan meg fog jelenni az ara.
Csend borult a tömegre, amikor a hárfából, fuvolából, csellóból és
hegedűből álló kvartett abbahagyta a gyülekezőzenét, majd belekezdett a
bevonulási zenébe, amit közösen választottak ki. A lánynak nem tetszett
Sed ötlete, hogy a Bark at the Moon szóljon a bevonuláskor, de legalább
kikérte a véleményét, mielőtt lehurrogta volna. Sed beletörölte a kezét a
nadrágja szárába, és csodálkozott, hogy a tenyere szokatlanul izzad.
Sosem volt lámpalázas, de hirtelen émelyegni kezdett.
Sed szíve a torkában kezdett dobogni, amikor a hófehér függönyök
elhúzódtak. De nem Jess állt a menet elején, hanem Jessica barátnője,
Beth, és Dave volt a kísérője. A tolószékét virágokkal díszítették fel, és
piros-fehér szalagokkal kötötték át. Sed elmosolyodott, amikor Dave
megvillogtatta, mennyire jól megy már a járás, és kb. a szőnyeg felénél
felállt a székéből, és belekarolt Beth-be, aki ettől elpirult és vigyorogni
kezdett. Valójában úgy tűnt, Dave a csinos barna hajú lány előtt fitogtatja
erejét, ami nem vallott Dave-re. Sed azon tűnődött, vajon alakul-e
közöttük valamiféle vonzalom. Amikor odaértek, Beth és Dave szétváltak,
Dave a Sed oldalán lévő széksor túlsó végébe ment, Beth pedig a Jessica
oldalán lévő széksornál maradt. A lány rámosolygott Sedre, és a férfi
rájött, hogy a lány ma már találkozhatott Jess-szel, még ha ő nem is.
Istenem, alig várta, hogy megpillanthassa végre a menyasszonyát. Majd’
kiugrott a bőréből a várakozástól.
A következő pár bevonulásáig hagytak némi szünetet a szervezéskor,
hogy Dave-nek legyen ideje eljutni a helyéig, így a sorban Sed tanúja,
Brian és a felesége, Myrna következett. Kettejük között egy vörös
rózsákkal és apró fehér virágokból álló csokrokkal díszített babahordozót
tartottak. A kisfiuk a hordozóban ringatózott, ölében egy párnával – rajta
két szalaggal átkötött aranygyűrűvel –, és ő volt a legaranyosabb
gyűrűhordozó, aki valaha is átaludta a szolgálatot. Myrna és Brian
elindult Sed felé, fiukat maguk között cipelve. Mindkettőjükre
rámosolygott, tudta, hogy kivillannak a gödröcskéi, de most az egyszer
még örült neki, hogy örömét még jobban kihangsúlyozzák.
 Myrna lenyűgöző vörös ruháját a szél karcsú bokája körül lengette,
ahogy közeledett. Sed az egyre sötétedő égre pillantott, és fohászkodott,
hogy ne essen, amíg Jessica ki nem mondja a boldogító igent. Azt
szerette volna, hogy a pillanat tökéletes legyen a lány számára, és egy
felhőszakadás senkinek sem volt az. Sajnos a felhők egyre jobban
közeledtek a part felé. A francba. Ha még tíz percig kibírná, hogy nem
szakad le az ég, amíg kimondanák az igent, aztán eshetne, amennyit csak
akarna. Tudta, mennyire sokkolná Jessicát, ha álmai tengerparti
esküvőjét elmosná az eső. Olyan keményen dolgozott az alkalom
megtervezésén, és annyira igyekezett amiatt is, hogy bevonja a férfit is az
előkészületekbe. És Sed képes lett volna bármire azért, hogy ez a nap
tényleg olyan legyen, amilyennek a lány elképzelte. De mit tehetett volna
az eső ellen?
Amikor Brian és Myrna a kifutó végére ért, ők is különváltak. Brian
magával vitte a hordozót, és letette a Sedtől balra lévő stabil asztalra,
hogy a tömeg láthassa a gyűrűhordozót, és elalélhassanak a baba
cukisága miatt. Malcolm szénfekete haja szokás szerint égnek állt. Sed
nem tudta megállni, hogy ne nyúljon hozzá, és ne érintse meg a baba
apró kezét. Úristen, alig várta, hogy hét hónap múlva megpillanthassa a
saját elsőszülöttjét. A Jessica méhében növekvő baba már most is
birtokolta a szívét és a lelkét. De amíg nem tarthatta a saját gyermekét a
kezében, megelégedett azzal, hogy Brian kisfiában gyönyörködik.
Malcolm keze szorosan markolta Sed ujját. A másik csöppnyi öklét
egyenesen a szájába dugta, és bár még mindig aludt, erősen szívni
kezdte.
– A kézfogását tőlem örökölte – suttogta Brian –, de a szívóereje
csakis az anyjának köszönhető.
Sed felnevetett, és Myrnára pillantott, aki úgy tett, mintha meg sem
hallotta volna a férje kijelentését.
 A szeme sarkából mozgást észlelt a sátor felől, ami felkeltette Sed
figyelmét, és felkapta a fejét. Jess?
Nem, még nem ő volt.
Most Eric és Rebekah közeledtek a vörös szőnyegen. Míg Myrna
ruhája hosszú és elegáns volt, Rebekahé szemtelenül rövid – akárcsak ő
maga. Pontosan ugyanolyan vörös árnyalatú volt, mint Myrnaé, és
Rebekah hajába festett bíborvörös tincshez is illett. Az Eric védjegyévé
vált színes hajtincsét is vörösre festették az alkalom tiszteletére. Az ifjú
pár nem szégyellt egy hosszú csókot váltani, amint a szőnyeg végére
értek, csak ezután váltak szét. Eric a Brian mögötti helyre állt, Rebekah
pedig elfoglalta a helyét Myrna mögött.
Aggie és Jace következett a sorban. A lány ruhája mélyen dekoltált
volt, és hatalmas melleit egy rövid pánt tartotta a helyén, hogy felhívja a
figyelmet a jelentős dekoltázsára. Hosszú fekete haja porcelánfehér bőrét
takarta, sokkal inkább, mint ahogyan a gömbölyű idomait ölelő vörös
selyemszövetnek sikerült. Aggie rúzsa és vörösre lakkozott körmei
illettek a ruhájához, tűsarkújához és vörös rózsacsokrához, valamint a
Jace arcán virító pírhoz. Sednek fogalma sem volt, hogy a fickó mitől volt
zavarban éppen most. Büszke lehetett a barátnőjére. Vagy talán pont épp
miatta volt vörös és zaklatott. Nem hibáztathatta a pasast. Aggie maga
volt a két lábon járó szenvedély.
Amikor a páros megállt Sed előtt, Aggie belecsípett Jace fenekébe,
majd megsimogatta, és kissé ördögien elvigyorodott. Egyik élénk kék
szemével Sedre kacsintott, aztán besorolt Rebekah mögé. Jace kissé
merev léptekkel az Eric mögötti helyére lépett. Sed biztos volt benne,
hogy Jace-nek nem csak járása volt merev.
A szeme sarkából megpillantott egy fehér villanást, és a feje a kijárat
felé fordult. Jess?
 Nem, basszameg, még mindig nem ő. Csak a szellő libbentette meg a
sátor körüli fátyolt.
Sed ökölbe szorította a kezét, és nyugtató lélegzetet vett. Ez volt élete
leghosszabb öt perce.
Trey és Reagan következett a sorban. Jessica főiskolás barátnői
azonnal suttogni kezdtek egymás között, ahogy Trey elbűvölte őket
ragyogó mosolyával. Reagan a védjegyévé vált bakancsot húzott a
koszorúslány ruhájához. Idegesen húzta végig a kezét az ötvenes éveket
idéző retró ruháján, és az első padsorra pillantott, ahol Ethan, a másik
barátja ült. Ethan újra és újra biztosította, hogy nem gond, ha neki nem
kell Sed mellé állnia, hiszen Sed és Ethan alig ismerik egymást. Trey volt
az, akit ő és Jessica meghívtak az esküvőre, és Sed megkérte Treyt, hogy
válassza ki, melyik szeretőjét akarja az oldalán tudni. Trey úgy gondolta,
hogy az exzsaru, testőr Ethan nem örülne, ha koszorúslány ruhát kellene
húznia, és Jessica oldalán kellene állnia nyoszolyólányként. Bár Ethan
készségesen beleegyezett volna, Reagan egyáltalán nem találta
szellemesnek Trey viccét. Sed azon tűnődött, hogy a picsába
működhetett a kapcsolatuk. Rendszeresen akadhattak kínos helyzetek a
mesterhármasban.
Ethan széles mosollyal köszöntötte Reagant, aki ettől a mosolytól
végre megnyugodott Trey oldalán. Talán csak azt gondolta, hogy Ethan
megsértődik, amiért kihagyják. Trey az egész jelenetet észre sem vette.
Egyszerűen úgy fogadta az apró zökkenőket, mint a kapcsolatuk
természetes velejáróját, ami boldoggá tette. Sed azon tűnődött, vajon a
férfi képes-e arra, hogy ne csak sodródjon az árral.
Ahogy Trey elment mellette, Sed megfordult, hogy megnézze a
mögötte álló négy férfit. Sosem kételkedett abban, hogy szinte
testvérekből álló bandája itt lesz majd mellette ezen a jelentőségteljes
napon. Mindig mellette voltak – akár a pokolról, akár sikerről, akár őrült
anyósokról is volt szó. De így látni őket felsorakozva – ahogy őmiatta
ácsorognak ott azokban a hülye nyakkendőkben és puccos szmokingban
–, mosolyra fakasztotta. Senki sem állt szívesebben a háta mögött, mint
ezek a fickók, és senki sem állt szívesebben az oldalán, mint Jess.
Már éppen itt volt az ideje, hogy elfoglalja az őt megillető helyet.
Vett egy nagy levegőt, hogy megnyugodjon, és újra a sátor felé fordult,
hogy láthassa, ahogy a menyasszonya kilép. A várakozás teljesen
kinyírta. Ez sokkal extrémebb volt, mint mikor a színpadon áll és várja,
hogy elkezdődjön a koncert.
Elise következett a sorban, unokatestvérük, Wayne karján. Ó, a kurva
életbe. Ugyan hány koszorúslány jön még? Ezer?
Elise olyan szikrázó mosolyt villantott Sedre, hogy mosolya akár az
eget is bevilágíthatta volna. És bár ez azt jelentette, hogy még egy darabig
várnia kellett, hogy megpillanthassa, akire oly nagyon vágyakozott,
elöntötte a büszkeség a húga láttán. Elképzelni sem tudta ugyan, hogy
ebből a kislányból mikor vált kész nő, bár a rajta lévő ruhából túl sok
minden villant ki. Később még elbeszélget majd Jessicával arról, hogy
Elise miért nem azt a ruhát viseli, amit a férfi választott volna kishúga
számára. A magas nyakkivágású ruhát és a hozzá illő blézert. Elise
rákacsintott, mielőtt elfoglalta a helyét. Sed hangosan felnyögött, amikor
a másik – általában józanabb – lánytestvére is megjelent. Kylie ruhája
még kihívóbb volt, mint Elise-é. Ha bármelyik fickó Jessica ügyvédi
irodájából akár csak ránézne a húgaira, hivatalos idézést kapna esküvői
ebéd helyett. A srácok a zenekarban már okosabbak voltak annál,
minthogy az ő féltett kishúgainál bepróbálkozzanak, bár Sed örült, hogy
mindannyian találtak már maguknak barátnőt, így egy kicsit
elengedhette magát az óvatosság szempontjából. De csak egy kicsit.
Voltak más rockistenek is a tömegben, akiknek a szeme sem állt jól.
Különösen az a Dare Mills nevű alak. Sed első kézből tudta, hogy Dare
kisöccse a madarat is röptében, és nem szerette volna, ha valamelyik
húga lett volna az a madárka.
Megszólaltak az esküvői induló első hangjai, és Sed a nyakát
nyújtogatva egyenesedett fel, hogy végre megpillantsa az egyetlen
személyt, akit ma látnia kellett. A szívszerelmét. Az ő Jessicáját.
Két segítő félrehúzta a habos, fehér függönyt, hogy megmutassa az álló
násznépnek a menyasszonyt.
Sed még levegőt is elfelejtett venni, annyira bámult. A szíve millió
darabra tört, és értelmetlenné vált az élete.
Jessicának ugyanis nyoma sem volt.
 4. fejezet

Fordította: Aiden

Jessica kirántotta anyja kezéből a csokrot.

– Elegem van – közölte. – Hónapok óta az őrületbe kergetsz. Ha meg
akarod nézni a szertartást, nem bánom, de tudd: ez az én napom, nem a
tiéd. Látni sem bírlak! Leszarom, hogy Johnny Depp nem jött el, és nem,
nem fogunk pár percet várni amiatt, hátha csak késik.
Egy pillanatra szünetet tartott szenvedélyes monológja közben, s ekkor
Jessica meghallotta a nászinduló összetéveszthetetlen akkordjait, melybe
becsatlakozott a viharos szél hangja is. Bepánikolt, szemei kikerekedtek,
megmarkolta a szoknyáját, felemelte, és berohant a sátorba, ahol
eredetileg a koszorúslányok sorának elején kellett volna állnia. A
függönyöket már széthúzták, így a bevonulásának lőttek.
Mindez nem számított, amikor megpillantotta a vőlegényét.
Sed állkapcsa megfeszült, pillantását maga elé szegezte a földre. A lány
az arcán tükröződő lesújtottságból megállapíthatta, hogy azt hihette, a
lány bizonyára felültette őt.
Nem. Nem, nem, nem, nem. Ennek lett volna szabad így történnie.
A segédeknek félre kellett volna húzniuk a függönyt, és a lány
pillantásának távolról kellett volna egybefonódnia Sedével, majd lassan a
férfi felé kellett volna indulnia, ahogy azt már előre begyakorolta,
miközben folyamatosan a szerelme szemébe néz. A szerelem szinte
tapinthatóvá vált volna közöttük, ahogy a lány közeledett, előre láthatták
volna, hogy hamarosan fizikailag is eggyé válnak, ahogy lelkileg is
összekapcsolódnak.
De a férfi még csak nem is nézett rá.
 – Sed! – szólította a lány.
Jessica már futásnak is eredt a vörös szőnyegen, mire a férfi csak
megmozdult volna. Felkapta a fejét, és amikor megpillantotta
menyasszonyát, megtántorodott, majdnem nekiesett Briannek, mintha
csak a térdei felmondták volna a szolgálatot. A lány bocsánatot akart
kérni, amiért szerelmének aggódnia kellett. Legszívesebben leordította
volna fejét, amiért a férfi azt merte feltételezni, hogy otthagyja az
oltárnál. De leginkább csak imádó áhítattal akarta bámulni a férfit. Soha
nem volt még ennyire jóképű. Sosem látszott ennél szerelmesebbnek.
Ennyire az övének.
Megállt, amikor elérte a gondosan feldíszített székek első sorát, ahol a
masnikat mind ellapultak, a virágok összegyűrődtek, a szalagok össze-
vissza lobogtak a csípős szélben. De ez nem számított. Az egyetlen dolog,
ami számított, az a férfi volt. Az ő tökéletes párja.
A nászinduló elhalkult, így hallotta a suttogásokat, amelyek az iménti
jelenetet vitatták meg. De ezek az emberek ismerték őt. Hozzá kellett
volna szokniuk, hogy jeleneteket rendez.
– Ki adja ezt a nőt férjhez az itt jelen lévő férfihoz? – kérdezte a lelkész
gépiesen, mintha csak le akarta volna tudni ezt az egészet, és nem igazán
vett volna részt abban, ami történt.
A tömeg moraja elcsendesedett, és mindenki az üres helyet leste
Jessica mellett, ahol az anyjának kellett volna állnia, és átadni a
menyasszonyt a vőlegénynek. Legalábbis ez volt a szokás.
– Én adom át magam neki – felelte Jessica. – Úgysem vagyok az
anyám tulajdona.
Sed kuncogott, a gödröcskék megvillantak az arcán. Erős, férfias kezét
a lány felé nyújtotta. A lány szíve megdobbant, mint mindig, amikor a
férfi közelében volt, megfogta a kezét, és odalépett hozzá. Nem tudta,
melyikük remeg jobban, de egyikőjük sem volt nyugodt, miközben
várták, hogy Myrna a lehető legjobban eligazgassa Jessica uszályát a
szélben, hogy végre kimondhassák egymásnak tett esküjüket. A háttér
messze nem volt olyan tökéletes, mint amilyennek a lány elképzelte: az
ég elsötétült a viharfelhőktől, az óceán dühös hullámokat vetett, a szél
belekapott a gondosan kiválasztott fátyolba, és kaotikus módon
csapkodott a lány feje körül, a megviselt csokor pedig már sosem fog úgy
kinézni, ahogyan kellene. De a férfi....
Sed pompásan festett a rá szabott fekete szmokingjában, folyamatosan
mosolygott, mintha soha nem akarná abbahagyni, a szemében szerelem
és némi huncutság csillant.
Ha a férfi képes lenne őt kinevetni ezért, hát, ő... rögtön visszanevetne.
Valójában pillanatokra volt attól, hogy idegösszeroppanást kapjon, és
fogalma sem volt róla, miért. Az ő tökéletes napja messze nem volt
tökéletes, és valami kiismerhetetlen okból kifolyólag ez kicsit sem
érdekelte. Addig nem, amíg Sed elmondja a fogadalmát, és ugyanúgy
gondolja a dolgokat, ahogy ő is.
Alig hallotta a lelkészt a süvöltő szélben, de mivel ő és Sed együtt írták
meg a fogadalmukat, nem is volt szükség rá, hogy hallja, amit kedvese
mond. Kívülről tudta az egészet.
– Te vagy az ok, amiért lélegzem – szavalta Jessica, Sed hihetetlenül
kék tekintetébe merülve, amíg egy homokszemet nem fújt a szemébe a
szél, és muszáj volt kidörzsölnie, amitől kétségkívül sikerült elkennie a
szemfestékét és úgy nézett ki, mint egy mosómedve.
– Hogy mondod? – kiabálta túl a szelet Sed. – Nem hallottam, mit
mondtál!
– Hogy miattad veszek levegőt! – kiabálta vissza a lány.
– Igen, én is pont így érzek!
Elfelejtette volna a férfi a szöveget? Ez érthető. Bizonyára ideges volt,
és nem mintha bármelyikük is hallotta volna a lelkész prédikációját.
Kipislogta a homokot a szeméből, majd felhunyorgott a férfira. Sed szája
megfeszült, mintha alig lett volna képes összeszedni magát. A lány
folytatta a beszédjét. Fontos volt, hogy elmondják egymásnak a
fogadalmukat, még akkor is, ha csak ők hallhatták.
– Minden egyes perccel jobban szeretlek! – kiabálta Jessica.
– Én is téged! – felelte a férfi.
– Megígérem, hogy mindig melletted állok majd, bármilyen vihar
jöjjön is…
– Bármilyen vihart?
– Igen, bármilyenről is legyen szó. Még ezt is.
– Szeretlek! – ordította a férfi. – Te mindennél többet jelentesz
nekem. Nem akarok egy percet sem élni nélküled.
– Én is szeretlek! – felelte Jessica. Nem ezeket a szavakat tervezték, de
tekintve, hogy a lány már kezdett berekedni a kiabálástól, ezek is
megtették.
– Akarsz a feleségem lenni?
– Igen! Míg a halál el nem választ. És te akarsz a férjem lenni?
– Persze, hogy akarok, különben nem lennék itt.
Sed kinyújtotta a kezét Brian felé, aki már ugrott is.
– Add a gyűrűket!
Brian sietve kivette a gyűrűket a Malcolm ölében lévő párnáról, és
átnyújtotta Sednek.
– Ez a gyűrű azt hirdeti a világnak, hogy az enyém vagy, és senki másé
– mondta Sed, majd Jessica ujjára csúsztatta a gyűrűt.
– Ez a gyűrű pedig azt üzeni a ribiknek, akik rád akarnak majd mászni,
hogy te már másé vagy – viszonozta a lány, és a férfi bal gyűrűsujjára
húzta a gyűrűjét.
Már nem is emlékezett, mit is akartak mondani. Ezek a szavak a
szívükből szóltak. Valódiak voltak. Mindketten féltékenyek voltak
egymásra és birtokolni akarták a másikat, miért ne mondhatnák ezt ki
nyíltan, a szertartáson?
Mindketten a lelkészre néztek, aki úgy bámult rájuk, mintha
megbolondultak volna. Jessica abban a pillanatban egészen biztos volt
benne, hogy azok is voltak. Őrültek.
– Uh, akkor megvolnánk? – kérdezte a lelkész. Jessica és Sed
egyszerre bólintott.
– Akkor ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket.
Sedric, megcsókolhatod a menyasszonyt!
Sed magához vonta Jessicát, és abban a pillanatban, ahogy a férfi szája
a lányéra tapadt, megnyílt az ég, és ömleni kezdett az eső. Jessica
ködösen hallotta valahonnan Malcolm baba ijedt sírását, a násznép
elégedetlen kiabálását, és a vendégek fedezékbe menekülését, de mindez
elhalványult, ahogy Sed belemerült a csókba. A lány kezéből a földre
hullt a menyasszonyi csokor, hogy megsimogathassa a férfi arcát. A
hideg eső lefolyt az arcán, a kezén, le a csuklóján, és lecsöpögött a
könyökéről. A szél végül magáénak követelte a fátylát, kiszaggatta a
hajából, és a levegőbe hajította. A lány nem foglalkozott vele. Csak az
érdekelte, hogy csókolózzon a férjével. Ez a katasztrofális nap minden
tökéletes pillanatot elvehetett tőle, de a csókját nem vehette el.
Sed nyelve végigsimított a felső ajkán, és a lány szétnyitotta a száját,
mélyebbre csalogatva a férfit. Ha annak erős karja nem tekeredett volna
a lány dereka köré, és nem szorította volna magához, a lány összecsuklott
volna.
Sed nagysokára húzódott csak el, és a lány szemébe nézett, esőcseppek
tapadtak sűrű szempillájára, majd végigfolytak karakteres állkapcsán. A
szél elcsendesedett, és még esett ugyan rendesen, de már nem szakadt.
– Olyan gyönyörű vagy – mondta Sed a feleségének, ujjait végighúzta a
lány csatakra ázott haján. A haján, amely nem sokkal ezelőtt még
gyönyörű, laza fürtök tömkelege volt, most azonban csak vizesen,
lelapulva lógott. A lány pedig elképzelte, hogy mennyire hasonlíthat most
Alice Cooperre, az elmaszatolt szemfestéke miatt.
– Ha te mondod – vigyorgott fel a férfira, és megsimította az arcát. –
Miért nem mondtad, hogy ennyire szexi tudsz lenni egy átázott
szmokingban?
– Nem akartam elrontani a meglepetést.
– Szóval te rendelted az esőt? – kérdezte a lány, és felnézett az égre.
Sed odahajolt hozzá, és a fülébe súgta:
– Nem, de azt hiszem, Isten küldte, mert aggódott, hogy ha túlságosan
felhevülök, akkor itt, az összes vendégünk előtt meg foglak dugni.
– Nem is tudtam, hogy elég egy kis eső, hogy csillapodjon a
hevességed.
– Csak ilyen rövid időre volt hatásos.
– Sajnálom, hogy késtem – kért elnézést a lány, átkarolta szerelme
derekát, és a nedves mellkasára simult. – Anyám azt akarta, hogy várjuk
meg Johnny Deppet.
Sedből kitört a nevetés, mely gazdagon és mélyen csapódott a lány
fülének, ahogy a férfi széles mellkasán keresztül morajlott. – Egy
pillanatra azt hittem, meggondoltad magad. Hogy végre rájöttél, hogy
nem is akarsz hozzám jönni.
Jessica két tenyerébe fogta a férfi arcát, majd egyenesen a szemébe
nézett.
– Soha nem tennék ilyet. Miféle épeszű ember menne keresztül ezen a
sok marhaságon, ha nem lenne száz százalékig elkötelezve amellett, hogy
élete végéig szeretni fogja a házastársát?
– Én biztos nem – ismerte el kuncogva a férfi. – Sajnálom, hogy az eső
tönkretette a tökéletes napodat.
 – A felét sem tudod annak, amin keresztülmentem – közölte a lány. –
De a lényeg, hogy itt vagyunk, és összeházasodtunk. Csak ez számít.
– Annyira szeretlek, Mrs. Lionheart.
Ismét magához húzta kis feleségét. A lány egész testében megremegett.
Hogy az eső hidege miatt, ami a bőrére hullott, vagy a vérében kavargó
vágy forrósága miatt, nem volt benne biztos.
Tocsogó léptek közeledtek, és az eső hirtelen elállt a feje fölött, az
esőcseppek hangja már a nejlonon kopogott. Sed elhúzta a száját, és
elfordította a fejét.
– Ti ketten egész nap itt fogtok álldogálni az esőben? – kérdezte Eric,
esernyőt tartva a fejük fölé.
– Nem egész nap – felelte Sed. – Csak addig, míg meg nem unom a
csókolózást.
– Szóval egész nap – mondta Eric egy mindentudó vigyorral.
Sed kuncogott.
– Talán – emelte kék szemeit a felettük lévő fekete anyagra. – Kicsit
elkéstél azzal az esernyővel.
– Jessica anyja a tönkrement ruha miatt sipítozott, így nem volt más
választásom, mint megmenteni a lánya menyasszonyi ruháját.
– Már úgyis tönkrement, mikor Malcolm lebukott – közölte Jessica.
Sed ujjai megtalálták a cipzárat Jessica hátán, és néhány centivel
lejjebb húzta.
– Szívesen nekiadom a ruhát. Nekem csak a csaj kell belőle.
– Ne merészeld, Sed! – lihegte Jessica, és rácsapott a kezére.
– Csak nem merészelt megállítani engem? – kérdezte Sed Erictől.
– De, azt hiszem, azt mondta.
– Mondd meg a vendégeinknek, hogy a fogadáson találkozunk.
– Elvigyem a ruhát az anyjának? – érdeklődött Eric Jessica felé
kacsintva, aki csak állt ott tátott szájjal.
 – Arra nem lesz szükség – felelte Sed, és a gödröcskék kivillantak az
arcán. – Majd én magam viszem el neki.
Még egy centivel lejjebb húzta a cipzárat, és Jessica hátrálni kezdett a
keze elől.
– Sed! – szólt rá, és mindkét kezét maga elé emelte.
A férfi kicsit lehajtotta a fejét, és megnyalta a száját, olyan éhesnek
tűnt, mint bármelyik falánk ragadozó.
– Talán menekülnöd kéne – mondta halk morgással.
A lány megfeszült, ijedten fújta ki a levegőt, és a melleinek csúcsa
megfeszült. Megkeményedett mellbimbóinak semmi köze nem volt a
hideg levegőhöz, de annál több köze volt Sed hangszínéhez. Jessica egyik
kezét meglazított ruhája fűzőjéhez szorította, másik kezével pedig
felsöpörte az uszályát. Megfordult, és a kihalt tengerpart hullámai felé
vette az irányt. Megbotlott, ahogy magassarkúja beleszorult a homokba,
ezért lerúgta magáról, és olyan gyorsan kezdett szaladni, ahogy csak bírt
– arra vágyott, hogy a férfi üldözőbe vegye. Arra vágyott, hogy elkapja.
De nem adta meg magát olyan könnyen.
Hűs víz ért a lábához, amikor elérte a tengert. Egy kéz súrolta a karját,
és a lány elugrott előle az ellenkező irányba, kifulladva kacagott, ahogy
kitért a férfi elől. A víz a bokájára, vádlijára fröccsent, ahogy a parton
szaladt. Hallotta Sed lépteit a háta mögött. Ezúttal, amikor a férfi elkapta
a karját, a lány hirtelen megpördült, és a mellkasának ütközött.
A férfi lélegzete ijedt szuszogással szökött ki. A lány ledobta az
uszályát, nem törődve azzal, hogy a hullámok és a homok lilás színűre
festik, és a tenyerét Sed mellkasára szorította. A ruhája dereka lecsúszott
róla, alig takarta el a fehér bőrfűzőjét. Még mindig kapkodta a levegőt a
futástól, és felpillantott a férfira. A szemhéjához csapódó apró, szúrós
esőcseppektől pislognia kellett.
 – Miért áll fel annyira a farkam attól, hogy téged üldözlek? – morogta
a férfi.
– Mert tudja, hogy ha elkapsz, akkor egy kis örömben lesz része.
A lány keze elindult lefelé a piros-fekete brokátmellény sikamlós
anyagán, és megtalálta a férfi sliccét. Keményen marokra fogta a farkát,
miközben a férfi kiszabadította a ruhájából.
Mélyen belecsókolt a lány szájába, kezei már a lány csupasz vállát
markolták. A szájába nyögött, amikor Jessica kiszabadította hatalmas
farkát a nadrágja szorításából. Imádta, hogy a férfi olyan kemény lett a
szmoking alatt. Sejtette, hogy a férfi ma este a malibui szállodai
lakosztályuk magányán kívül máshol is szeretkezni akart vele. Talán
mégiscsak ő intézte azt az esőt. Ez tette lehetővé számukra, hogy értékes
pillanatokat tölthessenek kettesben egy elhagyatott, privát tengerparton
a vihar kellős közepén.
A lány két kézzel nyúlt a férje farkához, és gyengéden simogatni
kezdte, miközben a férfi nem tudott vele betelni, csak csókolta és
csókolta őt. Úgy csókolta, mintha azt tervezte volna, hogy soha nem fogja
abbahagyni.
Majd hirtelen elhúzta a száját a lányéról.
– Itt akarod? – kérdezte Sed kifulladva. – Biztos vagy benne?
– Szerinted leskelődik valaki? – kérdezett vissza a lány.
A férfi átpillantott a lány válla fölött a roskadozó pavilonra.
– Mindenki elment.
– Akkor igen, itt – suttogta a lány. – Most azonnal.
Sed megsimította felesége arcát, és mélyen a szemébe nézett.
– Most már tényleg az enyém vagy?
– Azóta a tiéd vagyok, amióta találkoztunk – felelte Jessica. – Az
egyetlen különbség, hogy most már papírunk is van róla.
A férfi elnevette magát.
 – Egy kis óvatosság sosem árt – hajolt oda a lányhoz, hogy csókot
lopjon tőle, s az érzékeit. Térdre rogytak egymás előtt a homokban. A
férfi gyengéden a hátára fektette a lányt. Egy-egy hullám
megcsiklandozta Jessica lábujjait, és a ruhája uszályát cibálta.
Sed finoman végigcsókolta a nyakát és a mellkasát. Az egyik mellét
tenyerébe vette, és az állával lefelé tolta a fűzőjét, hogy megízlelhesse az
érzékeny mellbimbót. A terhesség miatt mostanában különösen
érzékenyek voltak. A lány becsukta a szemét, és sóhajtozni kezdett,
teljesen elmerült a férfi érintéseiben. A férfi keze lefelé indult, és
megsimogatta a hasát, de a fűző akadályozta ebben. Sed annyira büszke
volt, hogy az ő gyermekét hordja. Alig várta, hogy először láthassa, amint
a kezében tartja a babát – hatalmas, gondoskodó kezében tartva drága
ajándékukat. Csodálatos apa lesz belőle. Jessica megtisztelőnek tartotta,
hogy pont őt választotta leendő gyermekei anyjának. És hogy a felesége
lehet.
Sed lejjebb csúszott, és a fejét a nő hasára hajtotta. Finoman beletúrt a
hajába, gyengéd érzelmek emésztették a párja iránt, főleg azon része
iránt, amely elválaszthatatlanul összekötötte őket – a benne növekvő
élet. Amikor Sed végigkúszott a testén, és benyúlt a ruhája alá, a
gyengédség gyorsan átcsapott szenvedélybe. A férfi keze felcsúszott a
combján és a csípőjén, és a bugyijának derékpántját kereste. Amikor
nem találta, felkapta a fejét, és tekintetük egymásba fonódott a lány
összegyűrt ruhája fölött.
– Nincs rajtad bugyi – képedt el Sed.
– Nincs? – vigyorodott el Jess gonoszul. – Hmm. Vajon miért nincs?
– Mert te vagy a legokosabb nő, akit ismerek – állapította meg a férfi.
Sed feje eltűnt a lány szoknyája alatt, aki felnyögött, amikor a férfi
szája rátalált a csiklójára, nyalogatni és szopogatni kezdte, így a puncija
gyorsan a legnedvesebb testrésszé vált, bár ez volt az egyetlen része,
amely megmenekült az esőtől és a hullámoktól.
– Sed! – jajdult fel, ahogy a combjai remegni kezdtek, és a köztük lévő
hús lüktetett a közelgő felszabadulástól. – Ne akard, hogy nélküled
menjek el! Az első alkalmunkkor nem!
Majdnem megbánta a kérését, amikor a férfi kibújt a szoknya alól, és
elindult felfelé a testén. Amikor felért, mélyen belecsúszott a lányba,
lassan, centiről-centire tette magáévá, ismétlődő kemény lökésekkel
töltötte ki kedvesét. Minden porcikáját betöltötte.
Sed a lány nedves hajába temette ujjait, és felváltva csókolózott vele
szenvedélyesen és bámult a szemébe, miközben lassú, mély ritmusban,
az óceán ritmusával megegyező ütemben szeretkezett vele. A lány
lábujjai begörbültek. Méhe görcsbe rándult. Ujjai a hátába kapaszkodtak,
hogy el ne sodródjon tőle a vágytól. Sed minden egyes alkalommal,
amikor elmerült a lányban, megforgatta a csípőjét, aki felnyögött a
gyönyörtől, amint megérezte lüktető csiklóján a férfi érintését.
A hullámok már a vádliját csapkodták a parton. Igyekezniük kellett, s
ők felvették a versenyt a dagállyal. Sed lökései felgyorsultak – keményen
és mélyen döfött a lányba. Ujjai – amelyek eddig finoman a lány hajába
gabalyodtak – most erősen markolták, és gyengéd csókjai forróvá és
kétségbeesetté változtak.
A férfi abbahagyta a csókolózást, zihálva veszett bele a rátörő kéjbe.
Jessica nézte, ahogy az állkapcsa megfeszül, szemét becsukja, ahogy a
gyönyör felemészti, s ettől a lány is átlépte a mennyeknek kapuját.
Felkiáltott, a háta ívbe feszült a homokon, miközben puncija rángatózni
kezdett az élvezettől. Sed alig kapott levegőt, utoljára mélyen elmerült
benne – egyszer, kétszer –, majd ott is maradt a lányban, miközben a
farka kemény görcsökkel rángatózott a felszabadulásban.
 Nagyot sóhajtva, kimerülten roskadt kedvesére, szinte összepréselve őt
a feszes izmok és a felhevült férfihús tömege alatt. A lány meghitt és
csupa homok ölelésbe burkolta szerelmét, szorosan tartotta, míg a saját
légzése is lecsillapodott. De az agya továbbra sem volt működőképes. Az
mindig cserbenhagyta, amikor Sed a combjai között volt.
– Tisztában vagy vele, hogy azt tervezem, hogy mielőtt vége a
nászéjszakánknak, még egyszer meg akarlak csinálni? – mormolta a férfi
a fülébe.
A lány ajkát Sed állához dörzsölte, a szíve pedig nagyot dobbant a
várakozástól. A férfi sosem hagyta cserben.
– Na, lássuk, sikerül-e – felelte kihívóan Jessica.
 5. fejezet

Fordította: Aiden

A fogadásra menet a limuzin hátsó ülésén ülve Sed Jessica bal kacsóját
a két kezébe fogta. Lopva lesett a lányra, mintha csak általános iskolás
kisfiú lenne, és éppen életében először lenne szerelmes. A lány ruhája
csuromvizes volt, és foltos a kosztól és valami zöldtől, amiről remélte,
hogy csak alga. A sminkjét teljesen lemosta az eső, kivéve két sötét foltot
a két szeme alatt. A haja ázottan, kócosan lógott szanaszét, és egy-egy
szál hínár zöldült az eperszőke hullámok között. Sednek eszébe se jutott,
hogy szóljon érte, hogy az óceán hagyott némi emlékeztetőt a lány
hajában, hogy mit műveltek a hullámok között.
Az ő asszonya soha nem nézett ki szebbnek. Még akkor sem, amikor
először pillantotta meg, és menten elrabolta a szívét. A lány egy
óriáskeréken ült a parti sétányon, és a férfi egész idő alatt ott állt a kerék
alatt, mint egy idióta, és figyelte, ahogy Jessica nevető arca minden egyes
körrel visszatér. Még akkor sem látta ilyen szépnek, amikor Sed feleségül
kérte, sem az első, sem a második alkalommal. Sem akkor, amikor
először látta a szexi kerek arcát, sőt, azóta sem, pedig több százszor látta
már ezt a boldogságot az arcán. Akkor sem volt szebb, amikor elárulta
neki, hogy terhes. Még akkor sem, amikor a szertartás előtt várt rá, és a
lány a nevét kiáltotta, és látta, hogy felé rohan a tökéletes, részletgazdag
menyasszonyi ruhájában. Nem, döntötte el magában a férfi, most volt a
legszebb, ebben a pillanatban – ahogy csendben, teljesen némán ült
mellette, és nem is tudta, mennyire el van ájulva a férfi attól, hogy a
felesége lett.
 Persze az ájulat nem afféle érzelem volt, amit Sed Lionheart
megmutatott volna bárkinek. Bár ez nem jelentette azt, hogy nem érezte.
Jessica a jegygyűrűjét forgatta, nekidörzsölte a bőrének, miközben
maga elé bámult.
– Az anyám meg fog ölni, amiért így jelenek meg a fogadáson –
suttogta.
– Azt hittem, eldöntötted, hogy nem érdekel, mit gondol.
A lány a kézfejét a szájához szorította, és többször nyelt egyet.
– Jól vagy? – kérdezte Sed. A terhesség első néhány hónapjában már
látott reggeli rosszulléteket, de az utóbbi időben ez ritkaságszámba ment.
– Úgy általában jól – pillantott fel Jessica a férjére. – Nem érdekel, mit
gondol, de még mindig fáj, amikor kiabál velem.
– Azt hittem, csak idegesít.
– Na igen, mindig így reagálok, ha megbántanak – pislogott a lány
Sedre. – Már olyan régóta velem vagy, mégsem tűnt fel neked?
– Uh...– nyögte Sed, és pillantása a térdén nyugvó összekulcsolt kezére
esett. – Persze, hogy rájöttem. De néha csak azért vagy dühös, mert
ideges vagy, nem igaz?
– Néha – felelte a lány. – De nem túl gyakran.
Szóval mindig, amikor annyira dühös volt rá a lány, hogy
legszívesebben szembeköpte volna, az azért volt, mert megbántotta
valamivel? Miért nem szólt erről hamarabb? És miért volt olyan fafej,
hogy erre magától nem jött rá?
Megölelte a lány derekát hátulról, és tenyerét az oldalára tapasztotta.
– Ne haragudj, hogy olyan sokszor felidegesítettelek.
Jessica elnevette magát.
– Erről szó sincs. Tudom, hogy szántszándékkal idegelsz fel, hogy
fellobbanjon közöttünk a szenvedély. Figyellek ám, Lionheart. Tudom,
mit forgatsz a fejedben.
 – Nos, szerintem tényleg irtó szexi vagy, amikor dühöngsz, de akkor
sem állt szándékomban megbántani.
– Tudom, hogy nem gondoltad komolyan. Különben már rég
megfojtottalak volna álmodban.
A férfi kacagni kezdett.
– Örülök, hogy intelligensebb vagy, mint erőszakos.
Jessica lenézett ölében nyugvó kezére, majd megnyalta a hüvelykujját,
és megpróbált kidörzsölni egy foltot a szoknyájából.
– Remélem, anya békén hagy. Boldog vagyok – a szertartás, a
tengerpart, most. Minden pillanat, amit ma kettesben töltöttem veled,
tökéletesnek tűnt, még ha nem is olyan volt, amilyennek elképzeltem. A
nap nagy részében egyik katasztrófa követte a másikat. El sem tudom
képzelni, mi jöhet még.
– Majd én elrendezem a dolgokat – nyugtatta meg Sed a lányt. –
Szívesen megteszem. Anyád úgysem bír engem. Kétlem, hogy valaha is
megbocsátaná nekem, hogy felcsináltalak az esküvő előtt.
Jessica felhorkant.
– Még mindig nem hiszi el, hogy szándékosan estem teherbe. Mintha
annyira hülye lennék, hogy elfelejtem bevenni a fogamzásgátlót. Csak
azért, mert ő így járt velem, és meg kellett szülnie, még nem jelenti azt,
hogy én is elkövetem ugyanazokat a hibákat, mint ő.
– Ha túlságosan elviselhetetlenné válik, elküldöm melegebb
éghajlatra. Rendben?
Jessica megrázta a fejét.
– Nem, azt akarom, hogy ott legyen, még akkor is, ha biztos vagyok
benne, hogy elviselhetetlen lesz. Összetörik majd a szíve, ha megtudja,
hogy meg sem vártam, hogy ő adhasson oda neked az oltár előtt.
– Hogy én azt mennyire sajnáltam – vigyorodott el Sed. – Bár annyira
mégsem. Sokat jelentett nekem, hogy te adtad nekem magad.
 A lány jáde-zöld szemei elkerekedtek, mintha csak most döbbent volna
rá, mennyire tökéletes volt az apró, a másodperc törtrészében hozott
döntés. Mivel Jessica nehezen engedett a függetlenségéből akár csak egy
jottányit is, Sed soha nem fogja elfelejteni, hogy ilyen készségesen
odaadta magát neki.
– Tényleg? – álmélkodott a lány.
– Igen, mert tudom, milyen független vagy. Azt hiszem, azzal, hogy
átadtad magad nekem, végre rájöttél, hogy az ellenállás hiábavaló. Az
enyém vagy, és csakis az enyém. Soha nem fogsz szabadulni tőlem.
– Amíg én engedem, hogy fogvatarts – közölte a lány.
– És az mennyi idő?
Jessica elmosolyodott.
– A halálom napjáig.
– És azon is túl – makacskodott a férfi.
– Azt majd meglátjuk, ha arra kerül a sor.
– Tudod, hogy sosem tudnál ellenállni nekem glóriával a fejemen –
kacsintott Sed.
– Glóriával? Nem lesz útban a szarvaidnak? – nyújtotta ki Jess a két
mutatóujját a feje két oldalán.
– Majd az egyik szarvamra akasztom a glóriám. Úgy szexibb lesz. Azt
sem fogod tudni, mitől indultál be.
A lány mindkét karját nevetve a férfi nyaka köré fonta.
– Komolyan oda vagyok érted.
– A síron is túl? – kérdezte Sed.
A lány felvonta a szemöldökét, mintha elgondolkodott volna azon,
hogy mire is vélje ezt a kérdést.
– Igen, azon is túl.
A férfi elvigyorodott.
– Imádom, amikor az van, amit én akarok.
 Jess belekönyökölt az oldalába.
– Persze, mert hagyom, hogy elérd, amit szeretnél – mondta. – És
tudod, hogy miért? Mert még sármosabb vagy, amikor boldog vagy.
– Határozottan boldog vagyok.
– És elköteleztem magam amellett, hogy az is maradj.
– Én is pont ugyanezt szeretném tenni érted. Szóval, ami az anyádat
illeti...
Jessica nagyot sóhajtott, és a kezével megdörzsölte a homlokát. Az
ujjáról, jegyezte meg Sed, hiányzott a gyűrű, amelyet hónapok óta viselt
– az, amelyet két évig a zsebében hordott, miután a lány mérgében
hozzávágta. Vajon végre úgy döntött, hogy egyszer s mindenkorra
végezni tud azzal az olcsó szarral?
– Megpróbálok kiegyezni vele – mondta Jessica fáradtan.
– És ha nem sikerül?
– Megkérem, hogy húzzon el – felelte.
– Nem bánom, de majd én közbelépek, és…
A lány egyik ujját Sed szájára tette, és megrázta a fejét.
– Nincs értelme növelni a feszültséget kettőtök között. Majd én
elintézem.
A férfi bólintott, tudta, hogy Jess szerette egyedül intézni a dolgait. Ő
csak ott lesz, hogy támogassa, ha szükség lenne rá. Néha azt kívánta,
bárcsak engedné, hogy ő irányítsa az életét, hogy mindent helyrehozzon,
amit helyre kell hozni, de akkor sokkal kevésbé lenne érdekes, és
valószínűleg soha nem szeretett volna bele ennyire. Jessica Chase –
Lionheart – kihívó viselkedése volt az, ami miatt mindig visszatért, hogy
még többet kapjon. Arról nem is beszélve, hogy az ágyban is összeillettek.
– Hol van a gyűrűd? – kérdezte Sed, miközben a neje bal kezét a
sajátjába emelte.
– Vak vagy? Ott van, ahová húztad.
 – Nem ez. A másik – firtatta a férfi.
– Ó – emelte fel Jess a jobb kezét. – A jegygyűrűt a szívedhez közelebb
eső kezeden kell viselned, ezért a ceremóniára áttettem a másik kezemre,
és elfelejtettem visszacserélni.
A férfi a kezébe vette a lány kezét, és megfogta az eljegyzési gyűrűjét.
– Szabad? – kérdezte.
Lehúzta a gyűrűt a lány jobb gyűrűsujjáról, és lassan átcsúsztatta a
balra, a jegygyűrűje mellé.
Kedvese megremegett, Sed felpillantott, és észrevette, hogy Jessica
parázsló tekintettel bámul rá.
– Miért volt ez olyan erotikus? – motyogta a lány.
– Lassan belecsúsztatni dolgokat a lyukakba mindig erotikus – felelte
vigyorogva.
– De csak akkor az, ha te csinálod.
A limuzin megállt. Sed a karjába vonta Jessicát, és még utoljára
mélyen megcsókolta, tudta, hogy a következő néhány óra elég
kaotikusnak ígérkezik, és nem lesz lehetőségük kettesben maradni. És
amikor aznap este végre egyedül lehetnek, a férfi romantikus vacsorát
tervezett, és írt a lánynak néhány meglehetősen béna dalszöveget, amit
elő akart adni a vacsoránál. Alig várta, hogy lássa a lány arcát, amikor
odaérnek a helyszínre. A dallal kapcsolatban már kevésbé volt biztos.
Nem hasonlított semmihez, amit korábban írt. Lehet, hogy Jessica utálni
fogja.
Kívülről kinyílt az ajtó, és Sed vonakodva szakadt el Jess puha, meleg
ajkaitól. A lány szemébe nézett, és azt mondta:
– Szeretlek.
– Én is szeretlek.
– Tudd, hogy számíthatsz rám. Bármiben, amire szükséged van, vagy
amit szeretnél. Mindig számíthatsz rám.
 A nő a kezei közé fogta a férfi arcát, és puszit nyomott a szájára.
– Tudom. Te is számíthatsz rám.
Sed kiszállt a limuzinból, és kinyújtotta a kezét, hogy kisegítse Jessicát
a kocsiból. Az összes barátjuk és családtagjuk hatalmas tömegben állt a
fogadóterem előtt és őket várta. Izgatott éljenzésük elcsöndesedett,
amint Jessica kiszállt a járműből. A leesett állak és a tágra nyílt szemek
valószínűleg annak volt köszönhető, hogy Jessica úgy nézett ki, mintha a
sárban hempergett volna az esküvői ruhájában. Ami elég közel állt az
igazsághoz.
– Ó, édesem – rohant ki Sed anyja a tömegből, és odasietett hozzájuk.
– Micsoda szörnyűség, hogy pont ma kellett esnie az esőnek.
Jessica huncutul Sedre mosolygott, aztán figyelmét új anyósa felé
fordította.
– Igazából azt hiszem, hogy remek volt az időzítés – felelte. – Tudom,
hogy borzasztóan nézek ki, de nem is lehetnék boldogabb.
Az anyós átkarolta Jessicát mindkét karjával, és megszorította, kicsit
csajosan dülöngélt vele.
– Annyira örülök, hogy nem vagy ideges. Már aggódtam, hogy le leszel
törve.
– Az esőt nem lehet megfékezni – közölte Jessica.
Az már más kérdés, hogy semmi sem kényszerítette őket arra, hogy a
tengerparton szeretkezzenek benne. Kivéve az egymás iránti olthatatlan
vágyukat.
– Még jó, hogy megőrizted a hidegvéred – felelte az asszony. – Sok
türelemre lesz szükséged ahhoz, hogy a következő hatvan évben elviseld
a makacs fiamat.
– Hidegvérű? Mármint Jessica? – röhögött Sed. – Szerintem
összekevered őt valaki mással.
Az anyja szeretetteljes mosollyal nézett a férfira Jessica válla fölött.
 – Hozzád képest, babám? Igen, ő kiegyensúlyozott. Alig várom, hogy
lássam, milyenek lesznek a gyerekeid. Előre megjósolom, hogy kihívást
jelent majd a nevelésük.
Sed gyomra bukfencet vetett. Nyolc gyereket szeretett volna, de ha
mind olyan makacs lesz, mint ő maga és az anyjuk – együttvéve –,talán
nem ártana csökkenteni a létszámot párral.
Az anyja elengedte a lányt, és az arcát fürkészte. Fintorogva húzta ki a
hínárszálakat Jessica hajából.
– Hogy került hínár a hajadba?
Jessica szeme kitágult, és Sedre meredt. Az megvonta a vállát, és
megrázta a fejét, mintha észre sem vette volna.
– Talán a szél fújta bele – felelte Jessica, és elpirult.
A fotós odasompolygott a kis csapathoz.
– Szeretnétek még, hogy fotózzak? – súgta oda.
– Természetesen – felelte Jessica. – Csak csináljatok úgy, mintha
gyönyörű lennék.
– De hát te tényleg gyönyörű vagy – duzzogott Sed. A mellkasa dagadt
a büszkeségtől, hiszen a lány az ő felesége volt.
Jessicát az anyja minden figyelmeztetés nélkül megtámadta egy
hajkefével.
– Te jó ég, micsoda katasztrófa! Erre az egészre úgy fognak emlékezni,
mint Hollywood történetének legszörnyűbb celeb esküvőjére. Hála
Istennek, én csak a fogadásért voltam felelős.
Jessica megpróbált elhajolni a hajkefe elől, miközben Sed nagyon
igyekezett, hogy ne kiabálja le a hajat az anyósa fejéről.
– A) én nem vagyok celeb – közölte Jessica, és összerezzent, amikor a
kefe a hajában landolt, és beleakadt egy tincsébe. – B) nem
Hollywoodban vagyunk. És C) nem érdekel, mit gondolsz.
 – És D) – folytatta Sed anyukája –, az a fontos, hogy a gyerekek
boldogok legyenek. Igaz? – mosolyodott el a maga mindig barátságos
módján, de Stella csak fintorgott rá.
– A hírességek tartoznak annyival a világnak, hogy tündéri esküvőt
tartsanak – nyekeregte Stella. – Ez ad nekünk, hétköznapi embereknek
valamit, amiről álmodhatunk.
Sed már nyitotta a száját, hogy közölj az anyósával, hogy a hírességek
nem tartoznak a világnak semmivel – nem mintha ő egyáltalán hatalmas
hírességnek tartaná magát. A celebeknek ugyanúgy joguk van a
magánélethez, a kócos hajú napokhoz, a narancsbőrhöz és a terhességi
csíkokhoz, mint bárki másnak. De eszébe jutott a Jessicának tett ígérete,
és befogta a száját. A fogai olyan erősen ütődtek egymáshoz, hogy
belecsendült a füle. Átkozottul nehéz volt visszafogni magát, amikor
Jessica anyja a közelben volt. Stella sokkal szókimondóbb és önfejűbb
volt, mint a lánya. És általában az ő véleménye mindig homlokegyenest
az ellentéte volt az asszonyénak, nem mintha élvezte volna a vele való
vitatkozást. Sem azt, hogy végignézze, ahogy Jessica próbálja tartani
magát. Már az is megfordult a fejében, hogy visszatuszkolja Jessicát a
limuzinba, ellopja őt anélkül, hogy részt vehetne a fogadáson, és később
majd foglalkozik a felesége dühével.
Miközben Jessica és az anyja Jessica tönkrement hajáról, tönkrement
ruhájáról, tönkrement virágairól és tönkrement esküvőjéről vitatkoztak,
Sed izmai egyre jobban megfeszültek a feszültségtől. Ha az anyja nem
tette volna vigasztaló kezét a könyökére, felrobbant volna.
– Nem is mondasz semmit? – kérdezte meg halkan az anyja.
– Jessica nem szeretné, ha belefolynék a vitába.
– Mindig hagyod, hogy a saját feje után menjen?
Sed elpirult.
– Általában igen.
 – Muszáj megválogatnod a csatáidat – tanácsolta az anyja.
– Persze – hagyta jóvá Sed, és egy kicsit jobban érezte magát, hogy
kimarad Stella és Jessica vitájából.
– Szerintem ezt illene kiválasztanod – veregette meg a fia hátát az
asszony. – Bent találkozunk.
Hát, mégsem erősítette meg a döntését. Már-már azt kezdte el
fontolgatni, hogy belekapaszkodik az anyja lábába, és könyörög, hogy ne
hagyja őt ott hármasban az új feleségével együtt járó anyósával, de már
nem volt hároméves. Bár majdnem olyan tehetetlennek érezte magát
ebben a pillanatban, mintha az lett volna. És mit érezhetett Jessica,
amikor el kellett viselnie Stellát közvetlenül?
– Öhm, elnézést – mondta Sed, és megpróbálta magára vonni az
asszony figyelmét.
– Azok a foltok soha nem fognak kijönni abból a ruhából! –
sopánkodott Stella. – Jézusom, Jessica Chase, emlékszel egyáltalán,
mennyi időbe telt, míg kiválasztottad? Biztosan felpróbáltál vagy ezer
ruhát is.
– Jessica Lionheart – javította ki a lány. – És ez az én ruhám, anya. Ha
át akarom festeni, és viselni szeretném a hálaadásnapi felvonuláson,
ahhoz is lenne jogom.
– Tudod, mi a te bajod? – húzta össze gonoszul Stella a szemét.
– Te! Te vagy az én bajom!
Stella megrázta a fejét, selymes szőke fürtjei táncoltak napbarnított
válla körül.
– Nem, a te problémád az, hogy csak magadra tudsz gondolni, Jessica.
Sed hátrált egy lépést, amikor Jessica állkapcsa megfeszült, és a szemei
szikrázó haraggal csillogtak. A lány már többször is nézett így a férfi
szemébe nézett ezzel a pillantással. Sosem végződött jól.
 – Ez az esküvőm napja! – hördült Jessica. – Ma muszáj magamra
gondolnom. A Sed iránt érzett szerelmem és az ő irántam érzett szerelme
az egyetlen dolog, aminek ma számítania kellene. Te vagy az, aki csak
magára tud gondolni! – emelte égnek a kezét, mintha könyörögne. Vagy
talán azért fohászkodott, hogy csapjon bele valami kóbor villám az
anyjába.
– Khm, édesem? – próbált ismét Sed beleszólni a heves szóváltásba.
Történetesen egyetértett a feleségével, és nem csak azért, mert nem
szeretett volna szembenézni a nő haragjával.
– Én vagyok önző? – veszekedett az anyja. – Tudod te, mennyi időt és
energiát fektettem ennek a fogadásnak a megtervezésébe?
Jessica a homlokához szorította az ujját.
– Hogyne tudnám? Legalább egymilliószor emlékeztettél rá.
– A vendégeink már várnak – tette Sed Jessica hátára a kezét, remélve,
hogy finoman a bejárati ajtó felé terelheti a lányt. – Már így is késésben
vagyunk. Ugye nem szeretnénk, ha kihűlne az édesanyád által
kiválasztott homárleves.
– Nem is szeretem a homárlevest! – kiáltotta Jessica, és felviharzott a
betonlépcsőn a bálterem bejárati ajtaja felé.
– Nagy rajta a nyomás – magyarázta Sed a döbbent fotósnak, aki még
nem talált olyan pillanatot egy képre, amin ne lettek volna csapkodó
kezek és dühös arcok. De legalább már elindultak befelé. Sed
reménykedett benne, hogy a délután hátralévő részében lépes lesz
egymástól elszeparálni Jessicát és az anyját.
Hol volt egy téglafal, amikor szüksége volt rá?
– Beszélj a fejével, Sedric – nyávogta Stella. – Teljesen ésszerűtlenül
viselkedik.
– Nézd, Stella, megígértem Jessnek, hogy nem avatkozom bele a
vitátokba, hacsak nem ő maga nem kér erre, de nem áll módomban
figyelmen kívül hagyni téged sem, és úgy tenni, mintha mi sem történt
volna. Ha nyomulsz, én is vissza fogok nyomulni.
Rövid pillantást vetett az asszony felháborodott arcára, aztán
otthagyta. Jessicát a legjobb barátnője, Beth és Sed két húga fogták
közre. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor meglátta Jessica arcán a
széles mosolyt. A fotós, aki követte a menyasszonyt az épületbe, gyorsan
készített néhány képet. Valószínűleg szeretett volna valamit felmutatni
az erőfeszítéseiért, mielőtt a káosz ismét eluralkodna az eseményen.
A fiatal párnak egymás mellett kellett volna állniuk, és hűvös, nyugodt
formasággal köszönteniük a vendégek gyülekezősorát. Úgy látszik, ez a
tervük is kútba esett. Eric volt az első, aki Sedet lelkesen magához ölelte.
Eric hátradőlt, felemelte Sedet, hogy a lába sem érte a földet, és a
biztonság kedvéért meg is rázta. De Eric nem sokáig tudta Sedet a
levegőben tartani, mivel Sed jóval nehezebb volt a dobosnál.
Eric többször is belebokszolt a vőlegény karjába.
– Ez egy totális Sed taktika volt: a vendégeket esővel szétzavartad, és
megkaptad a szajrét rögtön a szertartás után.
Sed elvigyorodott.
– Hát, igen... Nehéz kinőni a régi szokásokat.
– Mondtad egyáltalán, hogy igen? – érdeklődött Trey. – Nem
hallottam semmit a szél miatt.
– Mondtunk valami igen-félét – húzta össze Sed a szemöldökét. – De
nem azt, amit előre megírtunk.
Gondosan kiválasztották a fogadalmukat. Aznap este kellett
elmondania a lánynak, amikor kettesben maradtak.
– Jess ideges volt, igaz? – kérdezte Brian. – Bizonyára feldúlt volt.
Myrna mesélte, hogy a reggelük maga volt a pokol.
– Úgy tűnik, jól van, amíg az anyja fel nem tűnik a színen. Ma
egyszerűen nem bír vele.
 Brian hátrapillantott, és kicsit megcsóválta a fejét. A szóban forgó nő
épp most rontott be az épületbe, és úgy hadonászott kezében lévő
hajkefével, mint egy széles karddal.
– Ha már az anyós szóba került…
– Megtennétek nekem egy hatalmas szívességet, és lefoglalnátok? Ha
ma még egyszer nekimegy Jessnek, annak nem lesz jó vége.
– Bízd ide! – mondta Trey.
Sed követte a férfit a szemével, hogy mire készül. Trey egyenesen Stella
felé indult, mintha nem is figyelt volna, hova megy és beleütközött.
Amikor a férfi magához rántotta az asszonyt, nehogy elessen, és súgott
valamit a fülébe, a nő térde megroggyant és Treynek dőlt.
– Még mindig oda van érte a banya – közölte Brian vigyorogva. –
Reméljük, Reagan nem kapja rajta, hogy egy másik csajnak teszi a
szépet.
– Mintha valóban bármit is csinálna Jessica anyjával – csóválta a fejét
Sed undorodva.
– Te most szórakozol? – kérdezte Brian. – Trey imádja az idősebb
nőket. Ha jelenleg nem lenne komoly kapcsolatban...
– Kettőben is! – szúrta közbe Eric.
– Két komoly kapcsolatban… ez nem oximoron? – rázta meg Brian a
fejét. – Különben is, ha nem lenne tényleg fülig szerelmes, nem okozna
neki problémát, hogy egész este szórakoztassa az anyósodat.
– Fogadok, hogy a maga idejében jó bőr lehetett – mondta Eric. –
Persze nem annyira dögös, mint Brian anyja. Már szóltam is Rebekah-
nak, hogy Claire Sinclair az én szabadkártyám, ha valaha is adódna rá
alkalom.
Sed felnevetett, amikor meglátta Brian világos arcán a zöldes
árnyalatot.
 – Fúj, atyaég, ezt most hagyd abba – mondta Brian. – Ha valaha is
levarrod az anyámat, akkor levágom a farkadat, és azzal belezlek ki.
– Ez elég fájdalmasan hangzik – szólt közbe Jace.
Sed odalépett a menyasszonyához, aki épp nevetett valamin, amit a
férfi nagyanyja mondott. Ismerve a nagyit, valószínűleg valami teljesen
helytelen dolog lehetett.
– Hölgyeim, csak nem rosszban sántikálnak? – érdeklődött Sed, egyik
karját Jessica dereka köré fonva, hogy biztonságosan megtámassza.
– A nagyid épp azt mesélte, hogy a szüleid egy görkorcsolyapályán
tartották az esküvőjüket – mondta Jessica.
– Így van. Ez amolyan nyolcvanas évekbeli szokás volt – felelte a férfi.
– Mi már ezt nem is érthetjük.
– Harold és én egy bowlingpályán tartottuk az esküvőt – mesélte
Nagyi. – Na most mondd el, Sedric, hogy tudott ez a lány rábeszélni erre
a nagy, öreg, puccos helyre? Nem úgy néz ki, mint amit te választanál az
ünnepségedre.
– Én valami mást választottam, Nagyi, de ő még nem tud róla, szóval
shhh... – tette a szájára az egyik ujját a férfi.
A Nagyi elpirult.
– Soha nem árulnám el – csípett bele Sed képébe, majd megsimogatta
Jessica arcát, aztán elindult, hogy megkeresse a helyét az ebédlőben.
– Miről is van szó? – kérdezte Jessica, s gyönyörű jáde-zöld szemei
fürkészve meredtek a férfi arcába. – Valami mást választottál? Hogy
lehet, hogy erről most hallok először?
Sed elvigyorodott. Kizárt dolog, hogy előre elárulta volna neki a
vacsoratervüket. Azt akarta, hogy meglepetés legyen.
– Shh... – tette újra az ujját a szájára. – Nem szeretném, hogy Jessica
bármit is megtudjon erről – suttogta Sed, majd eljátszotta, hogy
ledöbben, s ugrott egyet. – Ó, szia, Jess. Mikor jöttél?
 – Jobb, ha elárulod, miről van szó.
– Nem – mondta, ajkát a lány halántékához simította, és beszívta az
illatát. – Egyébként olyan illatod van, mint az óceánnak.
A lány kissé ledermedt.
– Ettől kívánlak téged – súgta Sed a fülébe.
– Nem ártana levetnünk a vizes ruháinkat – dorombolta a lány, majd
lenyúlt, hogy megszorítsa a férfi ágyékát. Az döbbenten pillantott lefelé,
és megkönnyebbülten látta, hogy intim és illetlen cselekedetet a lány
szoknyája eltakarja a kíváncsi szemek elől.
– Majd ha táncoltunk egyet, utána – felelte. És miután halálra izgatta a
lányt az étkezőasztal alatt.
Levette a lány kezét ébredező farkáról, és úgy vigyorgott, mint valami
idióta, amikor az esküvőre meghívott minden egyes vendége, plusz még
néhány száz személy belépett a fogadóterembe, és személyesen kellett
köszöntenie őket. Amikor végre ő és Jess leülhettek, a pincérek
előresietettek a salátástálakkal, és felszolgálták a levest nekik is. A
legtöbb vendégük már régen túl volt a levesen és a salátán. A nép hangos
zsivaja betöltötte a hatalmas termet, miközben a főételre vártak. Sed
éhes volt. Brian nyaggatása ellenére visszautasította a reggelit, és már dél
is elmúlt.
A homárleves kivételes volt. Meg kell majd köszönnie Stellának,
amiért annyira finom volt. Nem is akarta tudni, mennyibe került az étel.
Ő és Jess a következő néhány évben gond nélkül élhetnének az árából
sajtos makarónin.
Jessica közel hajolt a füléhez.
– Ki kell bújnom ebből a fűzőből – súgta. – Nincs elég hely benne
nekem, a babának és az ebédnek.
– Egyébként is, miért van rajtad fűző? Ez a szokás?
 – Túl dagi voltam ahhoz, hogy anélkül beleférjek a ruhámba –
duzzogta a lány.
– Soha nem voltál még ilyen szép – felelte Sed. És ezt nem csak azért
mondta, hogy a lány jobban érezze magát. – Szeretem, ha van mit fogni
rajtad.
– Azt hiszem, több lesz rajtam a fognivaló, mire megszülöm ezt a
gyereket – közölte Jess. – Bálna leszek – paskolta a férfit.
– Ülj nyugodtan, egy kicsit lazítok rajta – mondta Sed.
A lány mögé hajolt, és lehúzta a ruha cipzárját. Kikötötte a fűzőn lévő
csomókat, és néhány centivel meglazította őket.
– Jobb már? – súgta a fülébe.
– Ühüm – hümmögte a lány. A szempillái alól a férfira nézett, és
felcsúsztatta a kezét a combján. – Szabadítsunk ki téged is.
A férfi az asztalnak dőlt, ölét az abrosz redői közé rejtette, miközben a
lány keze lehúzta a sliccét.
– Bébi, bármennyire is szeretném, ha az ujjaid most a farkamra
fonnád, hamarosan fel kell állnunk, és nem szeretném
megbotránkoztatni az egész násznépet.
A nő hüvelykujja megdörzsölte érzékeny makkját a nadrágon
keresztül.
– Nem tervezem, hogy itt a helyszínen verem ki – közölte Jessica. –
Csak azt szeretném, hogy nehogy elfeledd, hogy hozzám tartozol.
– Soha nem fogok erről megfeledkezni – ígérte a férfi.
– Bár a magod sokkal gusztusosabb, mint ez a homárleves – közölte
Jessica, miközben a levest kevergette, és undorodva húzta az orrát.
– Most komolyan azt mondta, amit szerintem mondott? – szólalt meg
Trey Jessica széke mögül. A férfi a Jessica melletti üres széket kihúzta a
nevetgélő anyjának, és az helyet foglalt. Úgy látszik, Trey megmutatta
neki, hol tartják a pezsgőt, még azelőtt, hogy a násznép koccintott volna
az ifjú pár egészségére. Vagy talán csak Trey figyelmétől szédült úgy.
– Azt mondta, gyere, foglalj helyet, és kóstold meg ezt az
étvágygerjesztő homárlevest – mondta Sed Treynek, és egy erőtlen
mosolyt küldött Stella felé.
– Nem bánod, ha én is megkóstolom? – kérdezte Trey, Stella ölébe
vetette magát, és belekanalazott az asszony levesébe.
Stella harsány vihogásától az egész terem elnémult, mindenki a fejét
forgatta, és az ellenszenves hang forrását kereste. Trey keze megállt a
levegőben, ahogy a kanalat a szájához emelte, tekintete találkozott a
terem másik végében ülő Reaganével. A kanalat egy fröccsenéssel a tálba
ejtette, amely bepettyezte az egykor makulátlanul fehér terítőt.
– Ne haragudj, Stell – mondta. – Meghúzták a pórázt.
Felállt az asszony öléből, áthajolt Jessicán, és odasúgta Sednek:
– Ennyit tudtam tenni, haver. Magadra maradtál.
Sed megpróbálta csendre inteni Treyt a szemével, de Jessica túl éles
eszű volt ahhoz, hogy ne értette volna Trey szavainak lényegét.
– Miről beszél, Sed? – kérdezte.
– Majd később elmondom.
– Megeszed azt a levest? – kérdezte Trey Jesstől.
A lány megrázta a fejét. A férfi elvette előle a tányért, és magával vitte
a saját asztalukhoz. Letelepedett Reagan mellé, de Ethan volt az, aki a
legjobban nehezményezte Trey csábítását, amit a menyasszony anyjának
produkált.
– Nagyon helyes pasi – sóhajtott fel Stella.
– Kicsoda? Trey? – kérdezte Jessica, és felvonta a szemöldökét az
anyjára.
 – Ó, ez a neve? – kuncogott Stella, miközben maga elé húzta a félig
megevett tányér levest. – Annyira nyomult rám, de soha nem került
szóba, hogy hívják.
Mosolyogva bámult a tányérjába, miközben kanalazott. Most legalább
jó kedve volt.
Hangos csörömpölés terelte újra mindenki figyelmét az asztalukra.
Brian felállt a helyéről, és felemelte a poharat, amit a kanalával
kocogtatott meg.
– Szokás, hogy az esküvői asztalnál a vőfély szól néhány szót az ifjú
párról – kezdte, és barátságosan rámosolygott Sedre és Jessicára. – Bár
én sosem voltam híve a szokásoknak – közölte, azzal leült.
Az egész teremben kitört a nevetés.
Myrna addig lökdöste, amíg újra felállt.
– Hát, azt hiszem, mégis kénytelen leszek mondani valamit, különben
ma este a feleségem kizavar az ebédlőbe, hogy aludjak ott a
sztripperekkel.
Sed felkacagott, de Jessica értetlenül ráncolta a szemöldökét a belső
vicc hallatán.
– Majd később megmagyarázom – dünnyögte a férfi az orra alatt.
– Emeljük poharunkat Sedre és Jessicára – mondta Brian –, a
szexuálisan legrobbanékonyabb párra, akik felforgatták Vegast a valaha
látott legerotikusabb jelenetükkel.
Jessica hozzávágott egy péksüteményt Brianhez. Az a karján találta el,
és az asztalra pattant.
– Ide is, ide is – kiabálta több vendég.
Brian rájuk emelte a poharát.
– Legyen a házasságotok olyan hosszú és egészséges, mint Sed...
Myrna karjánál fogva lerántotta a székére a férjét.
 – Most mi van? – értetlenkedett Brian, és próbált ártatlannak látszani.
– Azt akartam mondani, hogy ordítása a koncerteken.
Sed Jessicára pillantott, és a lány kacagott. Felemelte a poharát,
amelyben alkoholmentes pezsgő volt, Sed pedig nekikoccintotta a
sajátját, amelyben alkoholos pezsgő volt. Összefonták a karjukat, és
mindent megtettek, hogy ebben a kényelmetlen pózban kiürítsék a
poharukat, miközben az arcuk közelében többször is felvilllant egy
fényképezőgép vakuja.
A pincérek azonnal hozták a főfogást – ami tatár beefsteak, fűszeres
hosszú szemű rizs és párolt spárga volt.
– Szerintem ez még mindig bőg – panaszkodott Jessica, miközben a
húscafatot bökdöste a villájával. Megragadta a pincért a ruhájánál fogva.
– Kaphatnék ehelyett valamit, amiben nincs hús? – érdeklődött.
– Hogyne – felelte a férfi, és átsietett a terem másik végébe, ahol az
ételeket tartották melegen.
– Nem ízlik az étel? – érdeklődött Stella. – Negyvenhét dollárba került
egy tányér.
Sed összerezzent, de egy árva szót sem szólt. Látta szomorú sorsát:
dedikált CD-ket és pucér naptárakat kell majd árulnia magáról, hogy ne
menjen csődbe. Nem nagy ügy.
– A gyomrom mostanában nem bírja a puccos ételeket – felelte
Jessica, a hangja meglepően kimért volt, és nem vitatkozott. – Biztos a
baba miatt – tette egyik kezét a hasára és úgy tűnt, hányingere van.
Stella bólintott, hogy érti, és Sed megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy
a szóváltásuk nem fajult újabb veszekedéssé.
Sed szerint annyira finom volt a steak, hogy Jessicaét is megette. Úgy
sajnálta a lányt, ahogy figyelte, ahogy a tányérján a párolt zöldségeket
piszkálgatja, miközben az ízletes hús gyakorlatilag elolvadt a szájban.
Nem tudta, hogy mit hagy ki. Amikor a tányérokat lepucolták, Sed felállt,
és megfogta Jessica kezét, és magával húzta. Egyik kezével elkapta a lány
meglazított fűzőjét, mert a szoknyájával együtt elkezdett csúszni lefelé. A
lehető legdiszkrétebben, amilyen diszkréten csak tudta, visszahúzta a
hátán a cipzárt. Megküzdött vele, de némi izomerővel összehozta a lány
ruhájának darabjait.
– Megvan? – suttogta a lány.
– Meg.
– Neked kellett volna segítened felöltözni.
– Az balszerencsét hozott volna.
– Viszont kevésbé lett volna stresszes – felelte a lány. – Úgy sírtam,
amikor nem akart rám jönni. Szerencsére Aggie megmentett.
Gyengéden átölelte a kedvesét. A reggele tényleg borzalmasan
alakulhatott, ha sírva engedte, hogy valaki a segítségére siessen.
– Sajnálom, hogy nem lehettem ott, hogy segítsek.
– Megoldottuk – mondta a lány. – Ne érezd magad rosszul emiatt.
– Tortát, tortát, tortát! – kántálta Trey, és hamarosan az egész
násznép vele óbégatott.
Sed megfogta Jessica hideg kezét, hogy odavezesse az ötemeletes
esküvői tortához, amelynek szögletes alapját további négy kerek torta
vette körbe. Kilenc torta? Kinek kellett kilenc torta? Sed gyanította, hogy
a következő évezredben is a megmaradt tortán élnek majd. Vagy akár
évekig használhatják a gyerekeik születésnapjainak megünneplésére.
Miközben közösen tartották a kést, és felszeletelték a legnagyobb
tortát, Sed Jessicára figyelt, hogy irányt mutasson. Nem igazán akarta
összekenni a lány arcát, de ha az mégis megteszi, felkészült arra, hogy
bosszúból ő is bekeni tortával a menyasszony képét. Senki sem tudta őt
legyőzni. Még a szeretett felesége sem.
A lány lassan a szája felé emelt egy falatot, és gyengéden, szeretettel
nézett a férfi szemébe. Elveszett ebben a zöld szemű tekintetben, és talán
ezért nem vette észre, hogy a lány szétkente a krémet az állán egészen az
alsó ajkáig, amíg már túl késő lett volna kitérni előle.
Jessica huncutul vigyorgott, miközben óvatosan a férje szájába tette a
falatot. Valószínűleg előbb el kellett volna engednie. Sed elszántan
készült a revansra, fogott egy darab tortát, de mielőtt felemelhette volna,
a lány átkarolta a nyakát, lábujjhegyre emelkedett, és olyan szenvedéllyel
csókolta le a krémet az álláról és az alsó ajkáról, hogy a zoknija is
elolvadt. A vendégek éljenzése bátorította a lányt a merészségre, a fotós
pedig mindent elkapott. Amikor Jess végül elhúzódott, a nadrágja
sátorozott. Nagyon ciki volt, mert a nagyija észrevette.
– Finom – mormolta Jessica, a férje szemébe bámulva. – Kaphatok
még?
Sed a szájához emelte a falatnyi süteményt, és megetette vele. A lány
lassan rágott, amitől a férfi agyában tucatnyi pajzán dolog villant fel,
amit a lány érzéki szájával szeretett volna csinálni. Miután a lány
lenyelte, sietősen elengedte Sedet, és hátrálni kezdett. Gyönyörű arcán
diadalmas vigyor jelent meg. Még a kezét is a levegőbe emelte, annak
jeleként, ő nyerte a tortacsatát. És ekkor jött rá Sed, hogy csúnyán
átverték.
 6. fejezet

Fordította: Jane

Jessica távol tartotta magát Sedtől, miközben a férfi egy meglehetősen

nagy szelet tortát vágott, nyugodt mozdulattal a tányérjára tette, és a nő
nélküle tért vissza az asztalhoz. Nem akart visszavágni? Tényleg dühös
volt? Jessica csak ugratta. Mind a kilenc süteményt az arcába nyomhatta
volna, ha ez megakadályozza azt, hogy dühös legyen rá. Tényleg arra
számított, hogy ma nyugodt és higgadt lesz, amit kissé nehéz volt
bevallania magának. Hogy mennyire számított rá.
Felszegett állal, még ha egy kissé reszketve is, de összeszedte a saját
szelet tortáját, és csatlakozott olvashatatlan arckifejezésű férjéhez a
főasztalnál. A felszolgálók a tortákat egyforma szeletekre vágták, és
minden szeletet az aranyszegélyes porcelán desszertes tányérokra
helyezték, amit az anyja választott.
Az asztal többi része üres volt, amikor Sed mellé ült. Még rá se nézett,
amikor a nő leült mellé. Nos, rendben, ha a férfi nagy gyerekként
viselkedik, mert ő túljárt az eszén, akkor...
Felszisszent, amikor egy egész szelet torta a mellkasára préselődött.
Sed a tányérját használta, hogy szétterítse a mellei tetején és a kettő
közötti résben.
– Lehet, hogy megnyerted a csatát, édesem – mondta. – De én
nyertem a háborút.
A lány szája tátva maradt, amikor a férfi lehajtotta a fejét, hogy
lenyalja a cukormázat a mellkasáról, a torta darabkáit rágcsálta,
amelyeket olyan hatásosan felkent rá. A nő benyúlt az asztal alá, és
megragadta a férfi sliccét, kigombolta az egyik gombot, még az előtt,
hogy a férfi elkaphatta a kezét.
– Ugye tudod, hogy most hová kell tennem a tortámat? – mondta.
– Nem hagyod, hogy győzzek, ugye?
– Nem.
A férfi kuncogott. – Őszintén szólva nem bánom, ha veszítek ellened,
Jessica Chase.
– Lionheart – javította ki a nő.
A férfi rávigyorgott, mindkét gödröcskéje teljes pompájában
előbukkant, majd lehajtotta a fejét, hogy ajkaival még több cukormázat
lefetyeljen fel a nő dekoltázsáról. Amikor a nyelve a bőrfűző alá siklott,
veszélyesen közel a nő mellbimbójához, a mellei megfeszültek.
Megrándult a székében, kényelmetlenül felizgulva mocorgott.
– Tényleg megengeded neki, hogy ezt nyilvánosan csinálja? – mondta
Jessica anyja, amikor visszatért az asztalhoz a tortaszeletével. Monica
közvetlenül mögötte állt, és helyet foglalt Seddel átellenbe.
Jessica azt akarta, hogy a férfi még többet tegyen vele nyilvánosan, de
kényszerítette magát, hogy ellökje a férfit. – Éppen a tortáját takarította
el, anya. Ugye nem akarod hagyni, hogy a szeletenként két dolláros torta
kárba vesszen? – kérdezte Jessica szűkszavúan.
Jessica ledermedt, amikor Sed keze megérintette a combja belső,
csupasz bőrét. Fel nem foghatta, hogyan került a keze a szoknyája alá.
– Nagyon finom – mondta Monica. Rosszalló pillantást vetett a férfira,
akinek a keze eltűnt Jessica remegő combjáról, majd újra megjelent az
asztal fölött.
– Mennyi az idő? – kérdezte. – Négyig el kell tűnnünk innen.
– Négyig! – kiáltott fel Jessica anyja. – De nyolcig ki van bérelve a
terem.
 – És szívesen látunk titeket, ha nyolcig maradnátok és buliznátok, de
Jessicának és nekem terveink vannak ma estére.
– Miféle tervek? – kérdezte Jessica.
– Jó tervek – biztosította a férfi egy biccentéssel, de továbbra is
szűkszavú maradt a részleteket illetően.
Közel hajolt a füléhez, és óvatosan, hogy ne hallják meg, odasúgta a
férfinak: – Az is benne van, hogy ezzel töltesz ki? – kérdezte a nő,
miközben megragadta a félig kemény farkát a nadrágján keresztül.
Megrándult a tenyerében, gyorsan dagadt az izgalomtól. Szóval olyan
felajzott és izgatott volt, mint a nő. Jó tudni. Szerencsére az ő izgalmát
egy kicsit könnyebb volt elrejteni.
– Lehet – mondta a férfi.
Elvette a nő kezét az öléből, és az asztal fölé emelte, hogy csókot
nyomjon az ujjpercére.
– Türelem, szerelmem. Hamarosan táncolnunk kell – mondta.
Feltételezte, hogy meg kellene próbálnia türelmesnek lenni, de nem
volt könnyű maga mellett tartania a kezeit, amikor a dögös és csábító
férje karnyújtásnyira volt tőle.
Megette a tortáját – ami sokkal finomabb volt, mint egy tányérnyi
párolt zöldség, és hagyta, hogy az elméje mindenféle pajkos kalandot
szőjön arról, amiket Sed a nászéjszakájukra tervezhetett. Valahogy
visszafogta magát attól, hogy kimutassa lelkesedését az ötlet iránt, és
mindkettőjük kezét az asztal fölött tartotta.
– Kaphatok egy falatot? – kérdezte Sed, miután egy hosszú pillanatig
nézte, ahogy a nő a süteményét eszi.
– Nem kaptál eleget a melleimről? – cukkolta, mert az említett idomok
kényelmetlenül ragacsosak voltak. Már alig várta, hogy kiszabaduljon az
óceánfoltos ruhájából és beugorjon a zuhany alá. Persze a zuhanyzás
gondolata olyan képeket idézett elő, hogy Sed meztelenül áll vele a
zuhanyzóban. A keze remegett, ahogy a villája oldalával levágott egy kis
darabot a gyorsan fogyó édességből.
Megkínálta Sedet, aki előrehajolt, hogy beleharapjon.
– Így is jó lesz – mondta, miután lenyelte. – De az íze jobb, ha rólad
ehetem.
Egy hirtelen hangos robajra Jessica felugrott. Egy elektromos gitár
sivítása követte egy pillanattal később. A zenekar felvette a hangszereit,
és az egész esküvői vendégsereg a tágas táncparkett felé fordult az
asztalok tengere fölött; nem minden nap játszott az Exodus End egy
esküvői fogadáson.
– Sed azt mondta, hogy pontosan fél háromkor kezdjünk – mondta az
énekes, Maximilian Richardson a mikrofonjába. – Valami olyasmit is
mondott, hogy táncolni akarok a legszebb menyasszonnyal, aki valaha is
elázott egy felhőszakadásban.
Sed hátralökte a székét, és felsegítette Jessicát.
– Gratulálok, Sed és Jessica – folytatta Max. – Nem vagyok benne
biztos, hogy a dalotok túlságosan jól fog hangzani, úgy, hogy egy
metálzenekar adja elő. Dare ragaszkodott hozzá, hogy változtassunk rajta
egy kicsit, amikor tegnap próbáltunk.
Dare egy gyors és tüzes ütemet játszott le az elektromos gitárján,
amitől Jessica gerincén végigfutott az izgalom szikrája. A férfinak volt
tehetsége a hat húrosokhoz.
Jessica először nem ismerte fel a dalt, amit játszottak. Exodus End
Elvis "Can't Help Falling in Love" című dalának feldolgozása bizonyos
alkotói szabadságot adott nekik a tempót illetően, és nem emlékezett,
hogy az eredetiben bőgő gitárokat hallott volna. Max hangja pedig, bár
mély és éles volt, nem volt benne olyan mély érzékiség, mint a
Királyéban. Sed tátott szájjal és tágra nyílt szemmel bámult rá. A nő
ugyanolyan tanácstalan volt, hogy hogyan kellene táncolni a dalra, mint
Sed. Úgy érezte, mintha a lehetőségek között szerepelne a csápolás és
tombolás, így hát belekezdett. Sed magához szorította a nőt, amikor az a
mellkasát a férfi mellkasának tolta. A férfi annyira nevetett, hogy az
egész teste remegett.
– Tényleg szeretlek, asszony – mondta –, de nem erre gondoltam,
amikor ezt a dalt választottam.
– Fantasztikus a hangzása! – mondta Jessica. És nem hazudott. Ha
volt valaki, aki képes volt egy érzelgős, szerelmes dalt egy tökéletes metál
művé változtatni, az az Exodus End volt.
– Maradj itt – mondta.
A férfi elengedte, és az üres táncparketten át a színpad felé sétált. Max
döbbent arckifejezése felbecsülhetetlen volt, ahogy Sed kirántotta a
kezéből a mikrofont.
A gitár azonnal elhallgatott. Néhány lüktető ütem után a dobok is
elhalkultak.
– Max láthatóan nem tudja, hogyan kell ezt a dalt rendesen elénekelni
– mondta Sed a mikrofonba.
A zenekar utána bámult, ahogy átment a táncparketten Jessica felé. A
nő szíve olyan erősen vert, mint egy légkalapács, amikor a férfi az egyik
karját a dereka köré fonta, és magához rántotta.
– Biztos nem jött rá, hogy azért választottam ezt a dalt, hogy a
karjaimban tarthassam a gyönyörű feleségemet, és érezhessem, ahogy a
szíve egy ritmusra dobban az enyémmel. – Sed elmosolyodott, és a nő
elpirult az örömtől.
Mélyen a szemébe nézett, és belekezdett az ikonikus szerelmes dalba,
nem törődve a tempóval vagy az Elvis által évtizedekkel ezelőtt felvett
tökéletességgel.
– A bölcsek azt mondják...
 A férfi tekintetébe és szerenádjába merülve, Jessica a szívében rejlő
zene ütemére ringatózott. Homályosan tudatosult benne, hogy egy
zongora elkezdett játszani, és egy pillanattal később egy nagyon
visszafogott dobolás egészítette ki a dallamot, de Sed szatén-sima hangja
vitte a dallamot.
Mire elénekelte, hogy „Fogd a kezem...”, már alig látta a szemét ellepő
könnyektől. Gyorsan pislogott, a forró könnycseppek lezúdultak az
arcán. A férfi keze a nő derekáról a hátára vándorolt, majd a fejéhez, és
odahúzta magához. A nő szorosan átkarolta, és csókot nyomott a torkára,
elmerülve a férfi illatában, a melegében és széles, kemény testében.
Valósággal belefulladt Sed hangjának tengerébe és az érzelmekbe,
amelyek ellepték, miközben keményen kapaszkodott a férfiba.
A dal túl hamar véget ért. Miért nem választhatta volna az „In-A –
Gadda-Da-Vida” című dalt? Közel sem volt olyan romantikus, de az
sokkal tovább tartott volna. Sed előre nyújtotta a mikrofont, míg Max
érte nem ment, majd karjait a nőre fonta, csókot nyomott a feje búbjára.
Jessica felemelte a fejét, hogy ránézhessen a férfira.
– Tényleg nem tehetek róla, hogy beléd szerettem – mondta.
A lány bólintott, képtelen volt megtalálni a hangját vagy elég erős és
mély szavakat, hogy kifejezze, mit érzett a férfi iránt. A szerelem túl
hétköznapi szónak tűnt a mellkasában kavargó érzelmek elsöprő
erejéhez képest, amelyek a torkát szorongatták.
– Most már játszhatjuk a saját verziónkat? – kérdezte Max a
mikrofonba, és Sed felemelte a hüvelykujját.
Jessica a színpad felé fordult. Jace kimászott a zongora mögül, amely a
terem hátsó részének közelében volt elrejtve, Eric pedig átnyújtott egy
pár dobverőt az Exodus End dobosának, Stephennek. Tudva, hogy
Sinners átvette a zenélést, hogy az első táncát a férjével még
romantikusabbá tegye, mint ahogyan azt Sed eltervezte, megmelengette
a szívét. Micsoda balekok.
– Hány hagyományt kell még elviselnünk, mielőtt végre meztelenre
vetkőztetlek? – suttogta Sed.
– Hmm... a csokor és a harisnyakötő eldobása – mondta hangosabban,
mivel az Exodus End elkezdett játszani. A zenekar nem tudta, mit jelent
a visszafogott vagy halk. – Nagyjából ennyi.
Monica megkocogtatta Sed vállát. – Megkaphatom ezt a táncot? –
kérdezte a fiától.
– Elfelejtetted az anya-fia táncot – vigyorgott Sed, és megcsókolta
Jessicát, mielőtt elengedte volna, és a karjaiba rántotta az anyját.
– Nem tudom, hogyan kell ilyen zenére táncolni – mondta Monica.
– Csak improvizálj – mondta Sed, majd végigsöpört a nővel a
tánctéren.
Jessica mosolyogva nézte. Nem felejtette el. Neki viszont nem lesz apa-
lánya tánca. Elindult lefelé a parkettről, nem akarta, hogy teljesen
feltűnő legyen az apa hiánya. Mielőtt találhatott volna egy szabad helyet,
fejjel előre belerohant egy nagyon magas és izmos testbe. Meglepődve
meredt Eric Sticks mosolygó arcába.
– Most, hogy Sed el van foglalva, azzal a lehetőséggel szembesülök,
hogy végre elcsábíthatlak – mondta Eric.
A nő felnevetett, annyira hálás volt, hogy a férfi kiszúrta a dilemmáját,
hogy legszívesebben megcsókolta volna. Természetesen teljesen plátói
módon.
Eric megfogta a kezét, és a táncparkett közepére vezette. A táncuk
minden volt, csak nem csábító – sok fejrázással járt, és egy kis
léggitározással. Hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk, mígnem a
család és a barátok teljesen körülvették őket, és élete legjobb bulijában
volt része. Ahelyett, hogy saját dalokat játszottak volna, az Exodus End
nagy alkotói szabadsággal megfűszerezve a népszerű esküvői dalok
standard listáját játszott. Ez szórakoztató volt, ahogy mindenki próbálta
kitalálni, hogy a felbőgő gitár hangja, a dobok dübörgése és a kemény
ének Eric Clapton „Wonderful Tonight” című száma, vagy a Temptations
„My Girl”-je. A zenekar még az „Ice Ice Baby” metál verzióját is előadta,
amit Logan basszusgitáros képességei tettek félelmetesen eredetivé.
Jessica még soha nem volt ennyire bulizós esküvőn. Úszott az
izzadságtól, mire Sed megfogta a kezét, és levezette a táncparkettről.
– Mennünk kell – kiáltotta a Twist and Shout metál verziója közben.
A nő bólintott. – Csak hadd vegyem el a csokromat.
Visszasietett az asztalhoz, és felkapta az eléggé lepusztult csokrát,
mielőtt Seddel a sarkában elindult a színpad felé. Megvárták az aktuális
dal végét, aztán felmásztak a színpadra, hogy az utolsó hagyományt is
letudják arra a napra.
– Minden egyedülálló hölgyre szükség van – mondta Max, és
rákacsintott Jessicára. – Ideje eldobni a csokrot.
Jessica megvárta, amíg mindenki, aki részt akart venni, felsorakozott a
színpad előtt. Már tudta, hogy kit céloz meg, ezért egy mentális
pillanatképet készített a tömegről, és az ellenkező irányba fordult.
Átdobta a csokrot a válla fölött, majd megpördült, hogy megnézze, vajon
eltalálta-e a célpontját. Aggie úgy állt és bámulta a kezében lévő csokrot,
mintha nem ismerné fel, hogy mi az. Gól! Jessica alig tudta elfojtani
győzelmi táncát. Aggie számos gratuláló simogatást kapott, de úgy tűnt,
észre sem veszi vagy nem emlékszik arra, hogy pislognia is kellene. Csak
amikor Jace odalépett hozzá, és játékosan meglökte, ébredt fel a
kábulatából.
Jessica felnevetett, amikor Jace összekulcsolta az ujjait, és kinyújtotta
a karját maga elé, és felkészülve, hogy elkapja a harisnyakötőt. Jessicát a
színpadon lévő székhez irányították, Sed pedig letérdelt a földre a lába
közé.
Az a pillantás, amit a férfi vetett rá, a sarki jégsapkákat is
megolvasztotta volna.
– Rendben – mondta Max bohókás konferanszié hangján –, úgy néz
ki, hogy az agglegényeknek sorba kell állniuk, hogy megkaphassák a
feltételes szabadlábra helyezés nélküli életfogytiglanijukat.
A fiatalabb férfiak többsége csak akkor lépett a táncparkettre, amikor
erővel ebbe az irányba lökdösték őket. Az ügyvédek és a rocksztárok
egyaránt tébláboltak, miközben várták az ítéletet.
– Jace – suttogta Jessica Sednek, aki bólintott.
Az alsó ajkát rágcsálta, mintha éhes lenne a várakozástól, miközben
várt a végszóra. A végszó a „vedd le, vedd le” skandálás volt a teremben
lévő házas urak részéről. Sed bebújt a szoknyája alá. Nem csak a kezét
dugta be, hanem az egész felsőtestét, beleértve a fejét és mindkét kezét is
–, ami azonnal munkához is látott.
– Mit csinál odabent? A fogait használja? – kérdezte Max.
– Igen! – Jessica nyüszített. Mert nem csak azt használta.
A szája a nő belső combjához simult, a nyelve mozgott a bőrén,
miközben apró harapásokkal kínozta. Egyik kezének ujjai lassan
rángatták le a harisnyakötőt a combján; a másik keze a combja között
gyorsan duzzadó csiklójára mozdult. Egy ujjával végigsimított a puncija
teljes hosszán, a hüvelyétől egészen a csiklójáig, majd vissza, hogy aztán
belecsúsztassa ujjának hegyét. A nő álla leesett a meglepetéstől, ahogy a
teste a vágyakozóból egyenesen türelmetlenül izgatottá változott egy
szempillantás alatt. A szája tágra nyílt, ahogy a férfi szája elkezdett felfelé
haladni a combján, egyre közelebb és közelebb a fájdalmasan lüktető
középpontja felé. Csak nem érinti meg az ajkaival több száz vendég előtt,
ugye?
 Ó, bassza meg, mégis megtette. Senki sem láthatta, hogy mit csinál
valójában a nő ruhájának széles szoknyája alatt, de azt meg tudták
állapítani, hogy a feje hol van és hova tart. Szent ég, talán meg kellene
állítania, mielőtt... A férfi nyelve a csiklójához simult, és a nő majdnem
kirobbant a székből. Valószínűleg meg is tette volna, ha a férfi nem
szorította volna le a combját a kezével. Sed hirtelen visszahúzódott,
zavartan és kiéhezve hagyva ezzel a nőt. A férfi sokkal merészebb volt,
mint a legtöbben – ezt szerette benne –, de egy nap túl messzire fog
menni. Legalább nem érte el, hogy elélvezzen mindenki előtt.
A férfi még mindig a lány lábánál térdelt, de már nem a szoknyája
alatt, és elvigyorodva görbe pillantást vetett rá, nyilvánvalóan kihívva őt,
hogy megdorgálja, amiért ilyen bátor és vakmerő dolgot tett. A nő
ehelyett felhúzta a szemöldökét, mire a férfi felnevetett, majd annyit
tátogott, hogy „Király vagy, bébi”, mielőtt feltápászkodott. Odahajolt,
hogy megcsókolja, majd győzedelmesen a feje fölé emelte a
harisnyakötőt, amit Eric esküvőjén kapott.
Mindenki éljenzett, amíg a férfi szembe nem fordult az
agglegényekkel, és célba nem vette őket.
Ahelyett, hogy Jace-re lőtt volna, belecsúsztatta az ujját a rugalmas
pántba, és a magasba repítette. Mivel a tömegben ő volt az egyik
legalacsonyabb, Jace hátrányban volt. Ez azonban nem akadályozta meg
abban, hogy lecsapjon rá, és keményen landolt a fapadlón, egyik kezét
kinyújtva, a harisnyakötőt szorosan az öklébe szorítva. Feltápászkodott,
és egyenesen Aggie-re pillantott, a mellkasára, majd a lányra mutatott,
mielőtt ujjával intett neki. A lány széles mosollyal nézett rá, pír öntötte el
porcelánfehér arcát, és bólintott.
– Azt akartam, hogy megdolgozzon érte – mondta Sed Jessicának,
miközben segített neki talpra állni. – Itt az ideje, hogy levetkőzzünk?
– Ó, annak már régen el is múlt az ideje – mondta a nő.
 Kikapta Max kezéből a mikrofont.
– Köszönöm mindenkinek, hogy eljöttetek – mondta. – Most rajtam a
sor, hogy elmenjek, ha értitek. Élvezzétek az este hátralévő részét. Biztos
vagyok benne, hogy én élvezni fogom.
A srácok azonnal megértették a viccét, de nem volt biztos benne, hogy
sokan a nők közül vajon felfogták-e a kettős célzást. De nem volt ideje
arra, hogy elmagyarázza. Szüksége volt a férjére, éspedig azonnal.
Odadobta a mikrofont Maxnek, aki az elismerő vigyorából ítélve
határozottan megértette a viccet, majd megragadta Sed kabátját, és
elindult a kijárat felé.
Amíg odakint vártak a limuzinra, Jessica magához szorította Sedet, és
mélyen megcsókolta. Egyik kezével a tarkójába kapaszkodott, a másik
kezével az ing gombjait kezdte el kigombolni. Nem akarta megvárni,
amíg hazaérnek, hogy megkaphassa a férfit. Ha a limuzin nem és oda
mielőbb, akkor ott a járdán, az esküvői terem előtt teszi magáévá a férfit.
– Ez komoly, Jessica? – Az anyja hangja olyan volt, mintha egy vödör
hideg vizet zúdítottak volna rá. – Soha életemben nem voltam még
ennyire elszörnyedve.
Jessica tovább csókolgatta Sedet, remélve, hogy az anyja megérti a
célzást, és eltűnik. Nem volt ilyen szerencséje.
– Te lehetsz a legnagyobb ribanc, aki valaha is fehéret viselt az
esküvőjén.
Jessica inkább döbbenten, mint felháborodva hallgatott. A szája
továbbra is a férje szájához volt szorítva. Sed eltolta magától, és a teste
mögé rejtette.
– Leszarom, hogy ki maga, hölgyem. Senki sem beszélhet így a
feleségemmel – morogta, hideg méreg csöpögött minden szavából. –
Bocsánatot kérsz tőle, aztán eltűnsz a picsába az életéből. Nem fogja
eltűrni a bántalmazásodat. Nem fogom megengedni, sem hagyni.
 Jessica megmerevedett, ahogy a szavai belé ivódtak. Ez volt
valószínűleg a legparancsolóbb és tekintélyt követelőbb dolog, amit
valaha is hallott egész életében. És ez olyan hatalmas és áldott
megkönnyebbülés volt, hogy kontrollálatlanul remegni kezdett.
– Bocsánatot kérni? – rikoltott az anyja.
– Most!
Hunyorogva nézett a férfira, mielőtt Jessicára pillantott volna. – Nem
sajnálom, hogy ribancnak neveztelek – mondta az anyja –, de azt
sajnálom, hogy hozzámentél egy seggfejhez.
Az anyja elvágtatott, Jessica pedig utána bámult, annyira meglepődött,
hogy alig kapott levegőt.
– Hagyod, hogy így beszéljen velem? – kérdezte Sed incselkedő
hangon.
Valójában nem, nem akarta hagyni.
Jessica egyik kezével megragadta a szoknyáját, és felszaladt a lépcsőn,
elkapta az anyját a karjánál fogva, mielőtt az újra beléphetett volna az
épületbe. Maga felé pördítette, és az anyja tátott szájú, döbbent
tekintetéből megállapította, hogy nem számított Jessica megtorlására.
Főleg úgy nem, hogy ennyire hangzatosan a helyére teszi a nőt.
– Sok baromságot tűrtem el neked, mert te szültél engem – mondta
Jessica –, de te megmérgezed az életemet, amióta csak az eszemet
tudom, és elegem van belőle. Megértetted? És talán a férjem kihozza
belőlem a ribancot, de veled ellentétben én nem az alapján választok
férfit, hogy mennyire tud engem anyagilag támogatni. Akkor vagyok a
legboldogabb, ha a közelében vagyok és a legnyomorultabb, amikor a
közeledben. – Jessica szünetet tartott, hogy levegőt vegyen. Ezt gyorsan
ki kellett adnia magából, mert bár már vitatkozott az anyjával, soha nem
ment át személyeskedéssé. Ez viszont személyes volt. És ezt most
komolyan is akarta venni.
 – Csak hogy tudd, Sed nem egy seggfej. Ha azt hiszed, hogy az, akkor
egyáltalán nem ismered őt. Gondoskodó, védelmező, kihívó és egy kicsit
egoista, de egy csepp rosszindulat vagy gonoszság sincs a testében.
Szóval baszódj meg, Anyám. Biztos vagyok benne, hogy sokkal
élvezetesebb lesz, mintha megdugna az a perverz szemétláda, akit te
férjnek hívsz.
Nem adott időt az anyjának, hogy összeszedje magát annyira, hogy
szúrós szavakkal vágjon vissza. És talán, amikor Jessica szívverése
visszatért a normális ütemre és a gondolatai kitisztultak a dühtől, rosszul
fogja érezni magát, amiért ilyen szörnyű dolgokat mondott az anyjának,
de jelenleg úgy érezte, hogy könnyű, mint a levegő, ahogyan leugrott a
lépcsőn, és beszállt a várakozó limuzinba.
Sed éppen akkor csúszott be mellé a kocsiba, amikor a vendégek nagy
tömege kiözönlött az épületből, hogy búcsút intsen nekik. A sofőr
becsukta az ajtót, és Sed lehúzta az ablakot. Integettek a barátaiknak és a
családjuknak, és néhány hollywoodi színésznek, akiket egyikük sem
ismert, amíg a limuzin el nem húzott.
– Jól vagy? – kérdezte Sed, gyengéden megsimogatva a haját.
– Kérvényezed a házasság érvénytelenítését, miután tanúja voltál
annak, hogy a feleséged milyen rosszul bánik a saját anyjával?
– Természetesen nem. Megérdemelte.
– Akkor több, mint rendben vagyok. Tökéletesen vagyok.
A férfi az ölébe húzta, és a nő a nyaka köré fonta a karját. Egymás
szemébe néztek, és a nő érezte, hogy valami jobbra változott közöttük.
Vagy talán valami megváltozott benne. Az anyja elnyomása olyan sokáig
nyomasztotta, hogy nem tudta, hogyan kezelje most, hogy ilyen hirtelen
megszűnt.
– Sed? – suttogta, és valami mély és igaz dolgot keresett a férfi
szemében.
 Ezt és még többet is talált a férfiban, aki visszanézett rá.
– Igen, bébi?
– Te tényleg kihozod belőlem a ribancot – mondta nevetve, és a férfi
öléből a kocsi padlójára csúszott.
Felnézett a férfira, miközben kigombolta a sliccét. Nem vette le a
szemét róla, ahogy kiszabadította a gyorsan megkeményedő farkát a
nadrágjából, és megnyalta az izgatóan ínycsiklandó fejét.
A férfi hasa megfeszült, a lélegzete felgyorsult, és egyik kezét felemelte,
hogy játsszon a nő hajával, miközben férfi elbűvölten figyelte a nő arcán.
– Mindez és még agya is van – motyogta.
A nő arcán félmosoly jelent meg, ahogy lebukott a férfi farkára, mélyen
a szájába szívta, elszántan meg akarta ízlelni a férfit, mielőtt a limuzin
elérné a lakásukat. A férfi zihálásból tudta, hogy mi hozza lázba és mi
izgatja a férjét a legjobban. Annak a kombinációja, ahogy a makkját a
puha szájpadlásához szorította, miközben szívni kezdte a fejét és lassan
engedte kifele a szájából, mámorítóan hatott a férfira. Sed általában
lenyűgöző állóképességű férfi volt, ezért Jessica megdöbbent, amikor a
férfi elárasztotta a száját sűrű sperma áradattal. A lány a férfi nedveit
leerőltette a torkán, de nem azért, mert nem akarta volna lenyelni,
hanem azért, mert teljesen felkészületlenül érte.
– Bocsánat – zihálta. – Valami van veled kapcsolatban... Ó, Istenem! –
Az ujjai belegabalyodtak a lány hajába, magára húzva őt, miközben a
torkát egy második adaggal spriccelte tele. – Te annyira…
Erősen megremegett, majd elernyedt, feje hátracsuklott az ülésre, és
ujjai meglazultak a nő hajában.
Jessica hangos cuppanással engedte ki a szájából a kifacsart farkat,
majd kinyitotta a minibárt, és elvett egy üveg vizet. – Én annyira mi? –
kérdezte, miközben kinyitotta az üveget, és nagyot kortyolt belőle.
 – Térden állva abban a ruhában – mondta nevetve. – A legdögösebb
kibaszott dolog, amit életemben láttam. Le kellett volna fényképeznem.
– Hogy ez legyen a következő internetes szenzációnk? – A nő lehunyta
az egyik szemét, és megrázta a fejét a felkavaró gondolatra. – Nem,
köszönöm.
A limuzin megállt, és Jessica felkászálódott a padlóról, leült az ülésre,
és kortyolgatta a vizét, miközben Sed visszatette a farkát a nadrágjába, és
sietve felhúzta a sliccét.
– Uram – szólalt meg a sofőr hangja a telefonon keresztül –, úgy tűnik,
szükségem van egy kódra, hogy bejussak a kapun.
Sed egy gomb után vadászott, és megnyomta, amikor megtalálta. –
Semmi gond. Kiszállunk itt.
– Rendben, uram.
Egy pillanattal később kinyílt az ajtó, és Sed kimászott a kocsiból, majd
megfogta Jessica kezét, és felsegítette. Sed hatalmas borravalót adott a
sofőrnek, szokásához híven, majd a gyalogos bejárathoz vezette a nőt.
Jessnek elállt a lélegzete, amikor a férfi a karjába kapta, és a széles
mellkasához szorította. Jessica nem hitte, hogy az uszálya még ennél is
koszosabb lehet, de a parkolóban való átvonszolás talán megteszi a
hatását.
– Mit csinálsz? – kérdezte.
– Átviszlek a küszöbön – mondta a férfi, a nyakát simogatva, mire a
lány felkacagott.
– Még a küszöbünk közelében sem vagyunk – mutatott rá a lány. Az
épület a parkoló túloldalán állt, a bejárat egy parkosított udvaron túl
vezetett, és a lakásuk a legfelső emeleten volt. – Tegyél le.
– Nem. Biztosra akarok menni, le akarom tolni ezt a küszön dolgot.
– Majd én tolok – mondta vigyorogva, miközben karját a férfi nyaka
köré kulcsolta, ezzel is enyhítve a terhén.
 – Ebben a kapcsolatban majd én leszek az, aki tol és lök.
– Emiatt nem fogok panaszkodni – mondta a nő.
Jess a kezét a férfi mellkasára csúsztatta a szíve fölé, amely
megnyugtatóan dobbant, ahogy áthaladtak a pálmafákkal szegélyezett
átjárón.
– Hamarosan új ház után kell néznünk – mondta. – Az én lakásom
tökéletesen alkalmas a szórakozásra, de nem annyira a gyereknevelésre.
– Megleszünk, amíg a kicsi el nem kezd járni – mondta a nő. – Azoktól
a lebegő márványlépcsőktől bármelyik kisgyermekes anyuka
szívrohamot kapna.
– Nagyszerű emlékeket szereztünk azokon a lépcsőkön – mondta
ördögi módon felhúzva a szemöldökét.
Nagyszerű emlékeket szereztek a lakás minden elérhető felületén. És
néhány kevésbé megfelelő felületén. Úgy döntött, hogy jobb, ha kiélvezik
a gyermektelen szabadságot, amíg van rá lehetőségük. Pár év múlva, a
délután kellős közepén megejtett dugás a billiárd asztalon kínos
kérdésekhez vezethet.
– Örülsz, hogy úgy döntöttünk, korán elkezdünk gyereket vállalni? –
kérdezte. – A nászutunk határozottan rövidre fog sikeredni.
– Majd hangszigeteljük a hálószobánk falait – mondta a férfi. – Ne
aggódj.
– De nem fogunk tudni szeretkezni a konyhapulton vagy a kanapén
vagy a kemény márványlépcsőn.
– Az új házunkban hatalmas hálószobát fogunk kialakítani. Elég
nagyot egy pezsgőfürdőnek, egy biliárdasztalnak és egy egész konyhának,
ha akarod. Már előre gondolkodtam. Megrendeltem a nászajándékodat.
Egy olyan, ami száz különböző pózba hajlít és forgat anélkül, hogy túl sok
helyet foglalna el. Sajnos még nem érkezett meg.
 – A nászajándékom? – rámosolygott a férfira. – Nem te vagy
nászajándékom? Tudom, hogy legalább száz különböző pózba hajlítottál
már az elmúlt hónapokban. Bár a kelleténél több helyet foglalsz el. Te
egy ágybérenc vagy.
Sed kuncogni kezdett. – Kötelező tartozéka vagyok az ajándékodnak.
Hallottál már valaha a Tantrikus székről?
Tantrikus? – Ööö, nem.
Egy portás szakította félbe őket, amikor a bejáratnál szívélyes
gratulációval köszöntötte őket. Sed köszönésképpen biccentett neki,
majd belépett a várakozó liftbe, Jessicát még mindig a karjában tartva. A
portás segített Sednek megnyomni a legfelső emelet gombját, és egy
tudálékos kacsintással és hüvelykujját feltartva elköszönt, mielőtt a
liftajtó becsukódott. Normális esetben Jessica nem hagyta volna, hogy
Sed így cipelje, de úgy tűnt, hogy a férfi elégedett. És tetszett neki, hogy a
férfi gödröcskéi mutatkoztak, keretbe foglalva az állandó vigyort a jóképű
arcán.
Amikor a liftajtók becsukódtak, Jessica megkérdezte: – Szóval, mi az a
tantrikus szék?
– Egy meglepetés.
– Ez az, amivel egész nap cukkoltál? Tudod, hogy nem szeretem a
meglepetéseket.
– Azokat a meglepetéseket szereted, amiktől elélvezel – mondta, és
finoman megharapdálta a fülét, meleg leheletétől a nő nyakán végigfutott
a borzongás. – És mindkét meglepetésnek meg kell tennie a hatását.
A férfi nem tévedett a kedvenc meglepetésfajtáját illetően. Jess biztos
volt benne, hogy az első adandó alkalommal rá fog keresni a tantrikus
székre.
A lift kinyílt a legfelső emeleten, és a férfi odavitte a két fényes, piros
ajtóhoz. Két darab terpeszkedő két szintes luxuslakás volt az épületben,
amiből egyik a Sedé volt. A másikat ritkán használták a gazdag európai
tulajdonosai, akik az évből csak néhány hónapot töltöttek ott. Még
szerencse, mert Sed és Jessica időnként nem igazán jutottak el a
lakásukig, mielőtt átadták volna magukat a csillapíthatatlan vágyuknak.
– Ki tudod nyitni? – kérdezte Sed, miközben a falra rögzített gombsor
mellett tartotta a nőt. Jess beütötte a kódot, és a férfi bizonytalanul
egyensúlyozott a nővel, miközben kinyitotta az ajtót, és átvitte a
küszöbön. – Isten hozta itthon, Mrs. Lionheart – mondta. Aztán mélyen
megcsókolta.
Lábával becsukta az ajtót, és talpra állította a nőt, aki szédülten
megpördült, ahogy a férfi lehúzza a cipzárját, és a földre ejtse a ruháját.
– Még mindig csupa homok vagyok mindenhol – mondta.
A férfi érthetetlen hangot adott ki a torka mélyéről. Eltekintve a
részben meglazított fehér fűzőjét és a magas sarkújától, amit sikerült
megmentenie a tengerpartról, meztelen volt. A válla fölött pillantott a
férfira, aki a hátán végigfutó fűzőket és a fenekét bámulta, mintha
először látta volna őt meztelenül.
– Tetszik? – kérdezte, miközben lassan csábító sztriptíztáncosnői
vonulást lejtett, amit a kifutóra fejlesztett ki, miközben a lépcső felé
tartott, hogy lezuhanyozzon, mert nagy szüksége volt rá.
– Kegyelem, bébi – morogta. – Mutasd meg az elejét is.
Fellépett az első lépcsőfokon, úgy tett, mintha tudomást sem venne a
férfiról, miközben ujjait hosszú, kusza hajába túrta. Kételkedett benne,
hogy a mostani állapotában el tudná csábítani a férfit.
– Jessica – mondta, a hangja éles és nyers volt.
A nő megfordult a lépcsőn, hogy lenézzen rá, telt mellei kibuggyantak
a fűző fölött. A mellbimbói olyan kemények voltak, mint a gyémánt. Sed
tisztában lehetett vele, hogy mennyire felizgatta a figyelme.
 – Igen, Sed? – kérdezte, és kacéran megdöntötte a fejét, mert tudta,
hogy ezzel beindítja őt.
– Nem tudom eldönteni, hogyan jobban nézel ki, ha jössz, vagy ha
elmész – mondta.
– Biztosíthatlak, hogy jobban nézek ki, ha éppen elmegyek – mondta a
lány vigyorogva. – Akarsz ebben segíteni?
Lassan folytatta útját a lépcsőn felfelé. Ráérősen incselkedett,
csábítóan. A férfi felbotorkált a lépcsőn utána, és a legfelső lépcsőfokon
elkapta és átkarolta, a farkát pedig határozottan a fenekéhez nyomta. Te
jó ég, hogy mennyire sajgott a melle, ahogy a férfi masszírozta a
mellbimbóit. Ha a szex mindig ilyen jó lenne terhesen, akkor szívesen
kihordaná mind a nyolc gyereket, akiket Sed állítólag tervez. A fenekét a
férfihoz dörzsölte, nagyon akarta őt, szüksége volt rá, hogy kitöltse.
– Több feladatot kell megoldanunk egyszerre – mondta a férfi,
miközben a lány melleit kormánykerékként használta és a seggét, mint
egy gázpedált, hogy a fürdőszoba felé terelje. – Fontos, hogy ne késsünk
el az esti randevúnkról.
– Ami azt jelentené...
– Titok.
A nő sóhajtott. – Persze.
A fürdőszobában a férfi bekapcsolta a zuhanyzót, és odébb lépett, hogy
egyszerre láthassa szemből a tükörben, és valóságban pedig hátulról.
Ahogy a nő nézte magát a tükörben – figyelmen kívül hagyva a fején lévő
patkányfészket, amit általában hajnak hívott –, el kellett ismernie, hogy
bár a fűző nem volt szorosan összehúzva, mégis elképesztő dolgokat tett
a testével.
– Vízálló ez az izé? – kérdezte a férfi, miközben a zuhanyzó felé
rángatta.
 – Kétlem. És nem szeretném tönkretenni. Tudom, mennyi munkát
beletesz Aggie ezekbe a darabokba. Oldozz ki, kérlek.
A férfi a fűzővel küszködött. Úgy tűnt, hogy a gondosan megalkotott
masnija nem igazán szép csomóvá vált valahogyan. Mire kiszabadította a
nőt, már nagyon sürgette. – Nem hiszem, hogy van időnk etyepetyézni –
mondta, és olyan gyorsan vetkőzött le, ahogy csak tudott, egy kupacban
hagyva a ruháit.
– Arra mindig van idő, Mr. Lionheart. Csak annyit kell tennie, hogy
megtanulja, hogy mikor jön el az ideje egy gyors menetnek.
– Egy gyors menet? Az meg mi?
– Tartozol nekem egy orgazmussal azért, amit a limuzinban kaptál
tőlem. Emlékszel?
– Soha nem fogom elfelejteni.
A nő belépett a zuhany alá, és a férfi követte. Jess megfordult, hogy a
fejét a vízsugár alá tartsa, és meglepődve kapkodta a levegőt, amikor Sed
térdre ereszkedett előtte, mindkét kezével megragadta a fenekét, és az
arcához húzta a punciját. A férfi nyelve ki-be járkált a nő nyílásába, és
agyzsibbasztó sebességgel és dörzsöléssel forgatta a nyelvét a csiklója
körül. A nő helyeslően felnyögött, és a férfi fejébe kapaszkodott. Figyelte,
ahogy a víz lefolyik a mellein és a hasán, és átfolyik az éhesen lüktető
punciját simogató ajkakon. Hozzá tudott volna szokni a férfi térdeplő
látványához, vizesen és meztelenül. Hogy kényezteti őt. Istenem,
mennyire jól csinálta, mennyire odaadó volt. A lélegzete elakadt, ahogy a
férfi szája csak még magasabbra és még erősebben repítette a csúcs felé,
míg egy hangos felszabadító kiáltással el nem élvezett. A férfi gyengéden
nyalogatta, hogy lassan térjen vissza a földre, mielőtt megsimogatta a
csupasz fenekét, és feltápászkodott.
– Most már kvittek vagyunk – mondta, és bekapcsolta a második
zuhanyrózsát, hogy ne kelljen harcolniuk a vízért.
 A férfi félreugrott, amikor a víz a mellkasába spriccelt. – A fenébe, ez
de hideg, de azt hiszem, egy hideg zuhany jól jön.
Elismerően nézte a férfi merev farkát. Tudta, hogy ez az erekció
valószínűleg tíz földrengető orgazmuson is át tudná vinni, mielőtt újra
elélvezne, de úgy látszik, siettek.
Holnap egy új nap volt. És nem igazán bánta, hogy a gyors menet nem
volt jelen a férfi szótárában.
Sietve lezuhanyoztak, és a férfi megengedte neki, hogy megszárítsa a
haját, amíg ő öltözködött, de azt állította, hogy nincs idejük arra, hogy a
nő sminkeljen, a szájfényen kívül, mivel már így is késésben voltak.
– Nincs szükséged sminkre – biztosította a férfi. – Össze fogok törni,
ha lekéssük a foglalásunk időpontját.
És ő nem akarta összetörni a férfit.
– Á, szóval vacsorázni megyünk – mondta a nő. Remélhetőleg egy
olyan étterembe, ahol nagyon privát fülkék vannak, hogy az asztal alatt
játszhasson vele anélkül, hogy kíváncsi szemek ne forduljanak feléjük.
– Vacsora is lesz benne – mondta.
A nő besietett a gardróbszobába – ami nagyobb volt, mint a
hálószobája abban a lakásban, amit Beth-szel osztott meg a jogi
egyetemen. Belebújt a bugyijába és a melltartójába.
Amikor megfordult, Sed leemelt egy akasztót a fogasról, és egy szexi
fekete ruhát nyújtott át neki. – Ezt felveszed a kedvemért?
Tudta, mit jelent, ha a férfi azt akarja, hogy nyilvánosan szoknyát
viseljen. A mellbimbói megkeményedtek a várakozástól, hogy mi
következik, még akkor is, ha még ha nem is tudta pontosan, hogy mire
számíthat. Valójában azért tisztában volt vele, hogy mi fog következni.
Élvezés hegyek. Csak azt nem tudta, hogyan, mikor, vagy egyáltalán,
hogy hol.
– A bőrkabátodat fogod viselni? – kérdezte.
– A kocsiban van.
 7. fejezet

Fordította: Jane

Jessica Sed autójának szélvédőjén keresztül figyelte a vidéket, ahogy az

elrobogott mellettük.
– Hová megyünk? – kérdezte tizedszerre is. Léteztek egyáltalán
éttermek itt a semmi közepén?
– Majd meglátod – mondta Sed, és visszaváltott, hogy a Mercedes
könnyedén begördüljön a hajtűkanyarban. – Mindjárt ott vagyunk.
– Hirtelen elfáradtam – ismerte be a lány, és tudatosan igyekezett,
hogy ne ásítson. – Hosszú nap volt.
A férfi átnyúlt a kocsi túloldalára, és beletúrt a hajába. – Akkor
szundíts egy kicsit. A meglepetésemre ébren akarsz majd lenni. – A nő
hátradőlt a kényelmes bőrülésen, álmosan pislogott, ahogy egyre
messzebb és messzebb mentek a semmi közepén. A következő dolog,
amire emlékezett az volt, hogy Sed megrázta a vállát.
– Megérkeztünk – mondta.
A nő kinyitotta a szemét, és feszülten ült az ülésben, a szemei tágra
nyíltak a csodálkozástól. Egy mezőn egy színes hőlégballon várakozott, a
földhöz rögzítve.
– Sed? – kérdezte a nő, mélyebb mondanivaló híján.
– Vacsorázni fogunk és pezsgőt iszunk magasan a föld felett lebegve.
És majd meglátjuk, hogy hova vezet... – Megvonta a vállát.
– Szeretkezhetünk is benne? – suttogta a nő, a szíve hevesen dobogott
a várakozástól.
A férfi kuncogott. – Megpróbálhatjuk. Ez volt a tervem.
 A nő megragadta a férfi nyakát, és közel húzta magához, hogy
megcsókolhassa. – Szeretlek – mondta a férfi ajkaihoz simulva. –
Mondtam már neked, hogy mindig is szerettem volna egy
hőlégballonban szeretkezni a nászéjszakámon?
– Ú, nem. Nem hiszem.
– Valószínűleg azért, mert egészen mostanáig nem is tudtam, hogy ezt
akarom. Néha azt hiszem, jobban ismersz engem, mint én magamat.
A férfi felnevetett, és mélyen megcsókolta. – Szokatlan helyeken
szeretsz szexelni. Ez nem nagy rejtély, csak kihívás kitalálni a legjobb
helyeket.
Izgatottan kikapcsolta a biztonsági övét, és kinyitotta az autó ajtaját. –
Siess! – mondta. – Nem tudok várni.
Kiviharzott a kocsiból, félig futva – félig szökdelve közelítette meg a
ballont, lábai remegtek az izgalomtól.
Sed gyorsan utolérte, és megfogta a kezét.
– Jó meglepetés, mi? – kérdezte a férfi, a hangja mély és érdes volt.
– Nagyszerű meglepetés! – mondta a nő. – Ez olyan gyönyörű!
A léggömb élénk kék volt, sárga csillagokkal és egy ívelt negyedholddal
díszített szövet. A láng az óriási gömb alatt izzott a fogyatkozó fényben,
amikor egy férfi a kosárban meghúzta a zsinórt, és a tűz felfelé lövellt a
léggömb szájába.
– Már kezdtem azt hinni, hogy nem jönnek – kiáltotta
üdvözlésképpen.
– Bocsánat, hogy késtünk – szólt Sed. – Nehezen tudtunk elszabadulni
a fogadásról.
– Gratulálok a házasságukhoz – mondta a férfi.
– Köszönöm. Ami a feleségeket illeti, azt hiszem, jól döntöttem –
mondta Sed. Jessica bordán könyökölte a férfit.
 A kosár mellett állva Jessica felbámult a hatalmas léggömbre, a szája
tátva maradt a csodálkozástól. Látott már hőlégballonokat az égen, de
közelről még soha. El sem tudta hinni, milyen nagy volt. – Hűha –
mondta.
– Gary Bastion vagyok. Ma este én vezetem a járművünket.
– Ez annyira hatalmas – mondta Jessica.
– Ezt szokta mondani – viccelődött Sed az orra alatt.
– Első alkalom – kérdezte Gary.
– Ó, nem, már egy ideje nem szűz – mondta Sed.
Jessica ismét bordán könyökölte. – Ez az első alkalom, hogy egy
léggömbben utazok – mondta.
– Nagy élményben lesz részed – mondta Gary. – Szerencsétek, hogy a
vihar hamar elvonult.
– Szerencse – mormolta Sed.
– Van még néhány dolog, amit át kell vennünk, mielőtt felszállunk, de
sietnünk kell.
Jessica és Sed végighallgatta a biztonsági fejtegetéseit. Még azt is
begyakorolták, hogyan vegyék fel az óvó és térdelő pozíciót, amit akkor
kell alkalmazniuk, ha esetleg egy ritka, de durva leszállás következne be.
– Óvatosan – mondta Sed, amikor Jessica arccal lefelé a földre lapult.
– Összenyomod a kis Sedet.
– Terhes? – kérdezte Gary.
– Igen. Korán kezdtük a családalapítást – mondta Sed, és gyengéden
megsimogatta Jess hasát. – Nem tudtuk megvárni a nászutat.
– Mennyire előrehaladott?
Jessica felnézett Gary aggódó arcába.
– Körülbelül tíz hét – mondta. – Miért?
 –A harmadik trimeszterben lévő nőknek egyáltalán nem
engedélyezzük a repülést – mondta a férfi. – Mindig fennáll egy
minimális veszély a durva landolásra, ami korai szülést indíthat el.
– Nem kellene lemondanunk? – kérdezte Sed, az aggodalom és a
csalódottság keveréke volt az arcán.
– Ezt rád bízom. Nekem még sosem volt részem durva landolásban –
bár mindenre megvan az első alkalom, és ő nem áll közel a szüléshez
vagy a bármihez is. Voltak komplikációk a terhességeddel kapcsolatban?
– Nem – mondta a nő. – Semmi.
Gary bólintott, de az arckifejezése komoly volt. – Az esélyek csekélyek,
hogy a leszállással bármi gond lesz, de mindig van rá esély.
Sed Jessicára nézett, és megszorította a kezét. Nagyon szeretett volna
utazni a légballonban, és még messze volt a harmadik trimeszterétől.
Milyen durva lehetett egy ilyen landolás? Nem tudta elképzelni, hogy túl
extrém lenne.
– Nagyon szeretnék menni – mondta Jessica. – Ennyi fáradoztál, hogy
megszervezd, és a veszély csekély. Csekély, ugye? – kérdezte Garytől.
– Szinte nem is létezik.
Jess bólintott. – Csináljuk.
– Ha biztos vagy benne – mondta Sed. – Nem leszek mérges, ha
aggódsz, és lemondod.
– Nem akarom lemondani. Egyáltalán nem aggódom.
Sed elmosolyodott és bólintott. – Minden rendben lesz.
– Rendben– mondta Gary. – Szálljatok fel a fedélzetre.
Sed segített Jessicának felmászni a létrán, és Gary odanyújtotta neki a
kezét a kosár pereménél és befelé lépésnél. Sed hamarosan ott állt
mellette, és felnézett a léggömbre, ugyanolyan csodálkozó
arckifejezéssel, mint ahogyan a nő is érezte magát. – Adj egy percet, hogy
beszéljek Garyvel – súgta Sed a nő fülébe. Volt egy olyan érzése, hogy a
férfi a pénztárcájára fogja bízni a beszéd nagy részét, de ő mégis
szeretkezni akart a férjével a föld felett lebegve. Remélte, hogy Gary
engedékeny lesz. Sed és a tárcája nagyon meggyőzőek tudnak lenni.
Jessica áthajolt a kosáron, és észrevette, hogy egy nő ül a fűben, az
egyik kötél közelében. Jessica intett neki, és egy lelkes integetést kapott
válaszul. A hűvös szél végigsimított Jessica haján, és a nő megdörzsölte a
felkarját, és azt kívánta, bárcsak hozott volna magával egy felsőt. De
hogyan is tudhatta volna, hogy szüksége lesz rá, amikor Sed nem volt
hajlandó elmondani, hogy mit tervez aznap estére? Egy meleg, kemény
test nyomódott az oldalához, és Sed átkarolta a derekát.
– Fázol? – motyogta a fülébe.
– Egy kicsit – ismerte el a lány, de nem ezért reszketett. Azért, mert
nagyon hosszú nap volt, és nagy szüksége volt arra, hogy elmerüljön a
férje a karjaiba. – Nos? Mit mondott Gary?
– Nem engedi, hogy ilyesmi történjen a léggömbjében, amíg ő jelen
van.
– Ó – mondta Jessica, a hangja fátyolos volt a csalódottságtól.
– De pár ezer dollárért megígérte, hogy másfelé néz.
Érzéki szájával megcirógatta a lány füle alatti bőrt, nyalogatta,
szopogatta azt a finom pontot, amíg a lány térdei el nem ernyedtek, és
felnyögött.
A férfi ellépett tőle. – Előbb a vacsora – mondta. – Aztán a desszert.
– Most akarom a desszertet – mondta Jessica.
A férfi forró csókkal ejtette foglyul a lány száját. Az egész teste lüktetett
a felgyülemlett szexuális energiától, ahogy kétségbeesetten csókolta a
férfit. A férfi elhúzódott tőle, és közel hajolt, hogy a fülébe súgja: –
Megérem a várakozást.
 A nő jól tudta ezt, de rácsapott a férfi fenekére, amiért ennyire öntelt
volt. Otthagyta a nőt, és leült egy kis rattanasztalhoz, amely a kosár
szélénél volt.
– Jössz? – kérdezte, és a szemben lévő szék felé mutatott.
– Sajnos még nem – morogta a nő az orra alatt.
De a két személyre felállított asztal hívogató volt – bár nem egészen
olyan csábító, mint a mellette ülő férfi, így a lány kidörzsölte a hideget a
csupasz karjából, és helyet foglalt.
Az asztalt kissé kényelmetlennek érezte. Az ülések magasabbak voltak,
mint egy átlagos szék. Inkább magas babzsákokra hajaztak, és amikor
leült, az asztal nagyon közel volt a combjához. Csodálkozott a furcsa
konfiguráción, amíg ki nem pillantott a kosár szélén, és rá nem jött, hogy
ki tud majd látni, miközben vacsoráznak. Ez megmagyarázta, hogy miért
voltak a párnák magasan, de miért volt ehhez képest az asztal olyan
alacsonyan?
Gary odalépett az asztal mellé. – A feleségem kiválóan főz – mondta
büszkén. – Elment, hogy elhozza az ételeket a kocsiban lévő
ételmelegítőből. Amint az ételek a fedélzeten vannak, elindulunk, és ő
követ minket az üldözőautóval. Attól tartok, maguknak kell kiszolgálniuk
magukat. Én fogom a ballont a röppályán tartani. És le kell szállnunk,
mielőtt besötétedik.
– Miért van ilyen alacsonyan az asztal? – kérdezte Jessica.
– Hogy a vacsorád ne repüljön át a fedélzeten és ne ijessze meg a
szőlőtőkéket – mondta Gary, majd felnevetett.
– Ó – mondta mosolyogva. – Ennek van értelme.
– Ez az első vacsorás hajóutatok?
– Nem. A feleségem egy vacsorás hajóúton kérte meg a kezem –
mondta Sed Jessica felé bólintva. – De az egy hajón volt.
– Ő kérte meg a kezed? – Gary szemöldöke komikusan felhúzódott.
 – Igen, egy kicsit kétségbeesett volt, azt hiszem – mondta Sed, majd
felnyögött, amikor a nő sípcsonton rúgta.
– Teljesen félreérted. Én Pes kezét kértem meg, emlékszel? – mondta
Jessica.
Sed felnevetett. – Ő a gonosz ikertestvérem.
– Ezért hoztad ezt össze? – kérdezte Jessica. – Megpróbálod
felülmúlni a lánykérő vacsorámat?
– Persze, hogy nem. Olyan nászéjszakát akartam adni neked, amit
soha nem fogsz elfelejteni.
Átnyúlt az asztal túloldalára, és megfogta a férfi kezét. – Tudod, mit
tesz velem, amikor szokatlanul kedves vagy, ugye?
A férfi összehúzta a szemöldökét. – Ezzel nagyon is tisztában vagyok,
Mrs. Lionheart. Lehet, hogy van néhány hátsó szándékom.
– A hajók romantikusak – ismerte el Gary egy vállrándítással – ,de azt
hiszem, a férjed talán megelőzött a hőlégballonnal. Nem mintha
részrehajló lennék vagy ilyesmi.
– Majd meglátjuk – mondta Jessica. – Ha így van, akkor ki kell
találnom valamit, amit meg tudok tenni, hogy visszaszerezzem a
legnagyobb romantikus bolond címemet.
– Gary! Egy kis segítséget kérnék – szólalt meg egy női hang a kosár
másik oldaláról. Gary odament, hogy segítsen a feleségének bepakolni
két könnyű hungarocell hűtőtáskát a ballonba. Sed Jessica felé billentette
a fejét, amíg vártak.
– Átfáztál.
– Van egy olyan érzésem, hogy még hidegebb lesz, ha felszállunk –
mondta a nő.
– Mindjárt jövök.
– Hová mész?
– Türelem, szerelmem – mondta vigyorogva.
 A következő dolog az volt, hogy Sed mondott néhány szót Garynek, és
eltűnt.
A lány a nyakát behúzva figyelte, ahogy a férfi átkocog a mezőn a
kocsihoz. Egy pillanat később már visszafelé tartott a bőrkabátjával a
kezében. Ó, igen, tudta, hogy ez mit jelent. Csak akkor viselte a kabátot,
amikor megpróbálták a nyilvános együttléteiket olyan privát módon
megejteni, ahogyan csak lehetett. Jessica felnézett, és rámosolygott
Sedre, amikor a férfi a kabátot néhány perccel később a vállára terítette.
– Jobban már? – kérdezte, és egy csókot nyomott a halántékára.
Bebújt a kabátba, és belélegezte a bőr és Sed illatának mámorító
kombinációja. Azonnal melegebbnek érezte magát, aminek több mint a
fele a várakozásnak, nem pedig a ruhának volt köszönhet. – Igen,
köszönöm. Örülök, hogy eszedbe jutott, hogy a kocsiban maradt.
A férfi ismét elfoglalta a vele szemben lévő ülést, és Gary felesége
közeledett az asztalhoz. – Magatokat kell kiszolgálnotok, de minden
meleg étel, a piros szalaggal ellátott tárolóban van, a hideg ételeket a kék
szalagosban találjátok.
– Mi van az étlapon? – kérdezte Jessica, lehajolt, hogy felemelje a
piros hűtőtáska fedelét. A fedél lecsapódott, mielőtt megnézhette volna,
vagy beleszagolhatott volna. Sed keze a hűtőtáskán pihent,
megakadályozva a szemrevételezést.
– Türelem, bébi – mondta a férfi.
– De nekem nincs türelmem – mondta Jessica.
Gary felesége kinyitotta a kék hűtőtáskát, és egy műanyag vödör jeget
tett az asztal közepére. Jessica azon tűnődött, hogy vajon minden, ami itt
van puha, hogy megelőzzék a sérüléseket. Vagy ez, vagy pedig Gary és a
felesége zsugoriak.
Gary felesége elővett egy üveget, és belenyomta a jégvödörbe, a jég
csörömpölt és ropogott, ahogy lenyomta az üveget.
 – Az evőeszközök és a poharak a pirítóshoz ott vannak a kosárban –
mondta, és Sed mögé mutatott. – Azt hiszem, ez mindent fedez. Jó
étvágyat és kellemes estét. És gratulálok a házasságotokhoz. – Különös
tekintettel nézett Jessicára, amikor feltette a következő kérdést. –
Tényleg a férje ötlete volt ez az egész?
Jessica bólintott. – Egy igazi meglepetés volt.
– Azt hiszem, hogy meg kell tartanod ezt a pasit. – Rákacsintott, és
megfordult, hogy megcsókolja Garyt, mielőtt átmászott a kosáron, hogy
távozzon.
– Megtartandó, mi? – Jessica vigyorogva nézett Sedre, aki nagyon
elégedett volt magával.
Kissé oldalra döntötte a fejét, és olyan szexisen nézett ki, hogy
Jessicának muszáj volt belekapaszkodnia a puha székébe, hogy ne
ugorjon át az asztalon, és ne csapjon le a férfira.
– Volt valaha is kétséged? – kérdezte.
A nő felkacagott. – Eszembe se jutott.
Jessica megszédült, és rájött, hogy a léggömb kiszabadult a kötelekből,
és emelkedni kezdett. Még csak nem is érezte, hogy felemelkedik. Az
gázrózsa felbőgött, ahogy Gary meghúzott egy kötelet, amitől a lángok
magasra lobbantak a léggömb belsejében.
– Feltételezném, hogy ki tud gyulladni – mondta Jessica idegesen.
– Biztonságban vagy – mormogta Sed.
A férfi mindig elérte, hogy biztonságban érezze magát. – Tudom.
A lány figyelte, ahogy a föld lassan eltűnik, miközben Sed mocorgott a
kosárban, és elővett egy pár tányért, evőeszközöket és pezsgőspoharakat.
A nő elolvadt, amikor meglátta, hogy a koccintó poharakra egy pár
szalaggal összekötött jegygyűrű volt belevésve, az ő és Sed neve, és a
dátum. A férfi mindenre gondolt. Tényleg megtartandó. Legalábbis a
legtöbb napon.
 Néha kifejezetten dühítő volt, de azok a napok egyre ritkábbak lettek.
– Nem tudom, mennyit tudok enni a sok torta után.
– Szerintem meg fogod oldani – mondta.
Felállt, hogy elhozza az ételt a hűtőládákból. Először salátát kanalazott
a salátás tányérjára, aztán kinyitotta a meleg ételes dobozokat. Amikor a
nő egy kanál felé nyúlt, hogy kiszolgálja magát a finom illatú, fűszeres
fűszernövényes rizottóból, Sed elkapta tőle a kanalat.
– Engedd meg – mondta.
– Sed, ki tudom szolgálni magam.
– Sosem kételkedtem benne – mondta a férfi. – De csak azért, mert
képes vagy rá, még nem jelenti azt, hogy muszáj is. Hadd gondoskodjak
rólad ma este. Vita nélkül. Ez nagyon sokat jelentene nekem.
Összevonta a szemöldökét. – Miért?
– Mert törődöm veled.
– Én is törődöm veled, de nem érzem szükségét, hogy kiszolgáljalak,
hogy ezt bebizonyítsam.
– Nos, ma este mégis szükségét érzem. Képes vagy rá? Valaki, aki
szeret téged, megpróbál gondoskodni rólad?
– Soha nem mondtam, hogy nem vagyok rá képes.
De ahogy a férfi megtöltötte a tányérját az étellel, be kellett látnia,
hogy zavarta őt. Már régen megígérte magának, hogy soha nem fogja
hagyni, hogy egy férfi uralkodjon az életén, és ezt valamiért úgy érezte,
hogy ez egy lépés ebbe az irányba.
– Kiszolgálhatlak én is? – kérdezte, és úgy gondolta, hogy ez talán egy
kicsit feldobja a kedvét, hogy hagyja, hogy a férfi döntse el, hogy mennyit
és milyen ételt kapjon.
– Kiszolgálhatsz – mondta a férfi, a hangja érdes volt a vágytól.
 Jessica összeszorította az ajkát. Vajon a férfi fel akarta húzni? Tudta,
hogy a temperamentuma felizgatja a férfit, de ma este tényleg nem akart
vitatkozni.
Főleg nem itt, ahol minden olyan romantikus volt a férfi figyelmessége
miatt.
– Azt hiszem, hagyom, hogy kiszolgálj – vágott vissza a lány.
– Hajlandó vagyok rá, ha nem is képes rá – mondta a férfi ferde
vigyorral. – Az asztal elég alacsony ahhoz, hogy rendesen hozzád férjek.
Nem volt elég a zuhanyzás?
– Tudod, hogy sosem tudok betelni veled.
Pimaszul elvigyorodott, és kinyitott egy újabb ételest dobozt. Az
illatok, a bazsalikom és fokhagyma, paradicsom és oregánó
felkorbácsolták az étvágyát. Imádta a tortellinit, és alig várta, hogy
megtudja, mivel van megtöltve.
Amikor Jessica tányérja megtelt, és úgy rendezte el, ahogyan ő akarta,
Sed ismét helyet foglalt. Minden nagyon finomnak tűnt és illatozott, a
tortellini gombával és kolbásszal volt töltve – ez volt a kedvenc
kombinációja, ami biztos volt benne, hogy nem véletlen. Mégis csak
piszkálta, alig kóstolta meg az ételt.
– Nagyon zavar, ugye? – kérdezte Sed, akinek nem voltak aggályai azt
illetően, hogy felfalja a saját vacsoráját.
– Micsoda?
– Az, hogy én szolgáltalak ki, és megtöltöttem a tányéromat.
– Engem az zavar, hogy te döntötted el, mit kérek, mennyit és, hogy a
tányéromon hova kerüljön.
– Tudom, hogy nem szereted, ha én döntök helyetted, de nem
gondolod, hogy túlreagálod?
– Valószínűleg – ismerte el a nő. – De nem tehetek róla.
 – Próbáld meg – hívta ki a férfi. – Tanulj meg kompromisszumot
kötni.
– Te sem szoktál kompromisszumot kötni – mondta a nő, felnyársalt
egy kis sárga tököt, és a szájába dugta.
– Veled több kompromisszumot kötök, mint amennyit valaha is kellett
kötnöm bárkivel is – mondta a férfi. – A probléma az, hogy mindketten
szeretünk irányítani.
Ezzel nem tudott vitatkozni. Nyilvánvaló volt.
– Szóval, ha hagyod, hogy néha-néha én irányítsak, akkor én is
engedek neked, és mindketten kielégítjük ezt az igényünket. Az idő többi
részében makacskodhatunk és vitatkozhatunk, ha akarod.
– Nem szeretek vitatkozni – mondta a nő.
– Igaz – mondta a férfi, a szót szarkazmussal fűszerezve. – És biztos
vagyok benne, hogy ezért lettél ügyvéd. Mert annyira utálsz vitatkozni,
hogy úgy döntöttél, ebből fogsz megélni.
A lány elpirult, amikor rájött, hogy a férfinak teljesen igaza van.
Imádott vitatkozni. Valójában senki sem vitatkozott vele úgy, mint Sed.
És kevés olyan férfi volt, aki elég erős lett volna ahhoz, hogy olyan jól
boldoguljon vele, mint ő. A legtöbb férfi félt keresztbe tenni neki. Nem
azért, mert félelmetes volt, hanem azért, mert vonzódtak hozzá, és úgy
gondolták, ha engednek neki, akkor nagyobb valószínűséggel megadja
nekik, amit akarnak. De Sed nem. Sed könyörtelenül nyomást gyakorolt
rá. Ez volt az egyik dolog, amit a legjobban szeretett benne. És pont ez
volt az, ami az őrületbe kergette.
– Jól van szeretek vitatkozni – mondta egy vállrándítással. – De nem
én vagyok az egyetlen. Te is szeretsz vitatkozni.
Sed kuncogott. – Én csak veled vitatkozom, bébi. Mindenki mással
szemben én vagyok a főnök, és ők engedelmeskednek nekem.
 – Csak próbálj meg főnökösködni, és meglátod, hogy
engedelmeskedem-e – mondta a nő csípős hangon.
– Tudom, hogy nálad nem működik a parancsolgatás – mondta. – Azt
hittem, talán ha felviszlek egy hőlégballonba, és szépen megkérlek, az
megoldja a dolgokat.
– Nem teszlek boldoggá úgy, ahogy vagyok?
– Dehogynem. Soha ne kételkedj ebben.
– Akkor ez honnan jön? – kérdezte a nő.
Hosszú percekig bámulta a kosárból az elhaladó fák lombkoronáját. –
Néha nehéz nekem. Hátralépni. Hagyni, hogy a saját dolgodat csináld
anélkül, hogy ne avatkozzak bele. Ettől kevésbé érzem magam férfinak.
A nő rábámult a férfira. Tényleg ezt éreztette vele? – Sed, ez nem tesz
téged kevésbé férfivá.
– Igen, nos... – A férfi megvonta a vállát. – Most tanulok
kompromisszumot kötni. De én vágyom egy kicsit több irányításra. Nem
fogok hazudni ezt illetően. Küzdelmes, hogy ezt az oldalamat titokban
tartsam. De érted megéri a fáradságot.
Egyre jobban tudott kompromisszumot kötni. Közel sem veszekedtek
annyit, mint régen, de a nő nem vette észre, hogy ez azért volt, mert a
férfi volt az, aki a legtöbb kompromisszumot kötötte, és hagyta, hogy a
nő akarata teljesüljön. Muszáj volt félúton találkozniuk. És ha ez azzal
járt, hogy megengedte neki, hogy kiválassza, mit viseljen, amikor
meglepte egy romantikus vacsorával, azt is el tudta viselni. Talán egy kis
gyakorlással hagyhatta volna, hogy a férfinak egy kicsit nagyobb hatalma
legyen az élete felett. De csak egy kicsit. A házasságuknak egy
szövetségnek kellene lenni. Soha nem tűrné el, hogy diktatúrában éljen.
Persze, volt egy hely, ahol soha nem bánta, hogy a férfi a főnök.
– Tudod, hogy van, amikor szeretem, ha parancsolgatsz nekem –
mondta a nő.
 A férfi ránézett, és szkeptikusan felvonta a szemöldökét. – Mikor?
– A hálószobában – mondta Jess. – Tudod, hogy ez mennyire felizgat,
ugye?
– Azt hittem, hogy a hálószobában azért engedelmeskedsz, mert
tudod, hogy nem okozok csalódást.
A nő nevetett, úgy döntött, hogy a férje egóját szó nélkül elfogadja.
Különben is, nem tudott vitatkozni a férfi dicsekvésével, ha az
történetesen igaz volt.
– Azt hiszem, ez is hozzátartozik a dologhoz – mondta. – De amikor
megdugsz, olyan dolgokat mondok, amiket máshol soha nem mondanék
ki, és az felemelő.
Felszabadító.
– Miféle dolgokat? – kérdezte a férfi.
– Ez a punci az enyém – mondta a nő rekedten. – Mondd ki. Mondd
ki, Jess.
A férfi mocorgott a székében. – Hát, az enyém.
– Valójában – mondta Jess. – Az enyém.
A férfi kissé oldalra döntötte a fejét, ahogy felmérte a nőt. – Sosem
vettem észre, hogy milyen sokat kivesz belőled, hogy ekkora hatalmat
adtál nekem.
– Tudod, ha nem tetszene, akkor nem engedném. – Rágcsálta az ajkát,
miközben szavakba öntötte a gondolatait. – Szóval uralkodj rajtam a
hálószobában, de hagyd, hogy én döntsek a saját vacsorámról.
– Ezért nem eszel?
A lány bólintott. – Nevetséges, nem igaz?
– Nem akartam átvenni az uralmat a vacsorád felett, Jess. Csak meg
akartam mutatni, hogy törődöm veled.
– Tudom, kicsim. Megpróbálom nem felfújni ezeket a dolgokat.
– Ha nem akarsz enni, nem kell. Azt hittem, szereted tortellinit.
 Még mindig nem egészen értette, hogy mi zavarta a nőt, de Jessnek
szüksége volt arra, hogy megértse. Tudta, hogyan alakulnak a dolgok
közöttük, amikor nem voltak teljesen letisztázva a dolgaik. Átnyúlt az
asztal túloldalára, és beledobott egy kanálnyi tököt a férfi tányérjára. Sed
nem szerette a tököt. Azért rendelte, mert a nő szerette.
A férfi összeráncolta a szemöldökét. – Mit képzelsz, mit csinálsz?
– Kérsz még egy zsemlét? – kérdezte a lány.
– Hát, azt hiszem.
A nő újabb zsemlét tett a tányérjára.
– Szóval melyik módszert részesíted előnyben? Amikor tököt dobok a
tányérodra anélkül, hogy megkérdeztelek volna, vagy, amikor
megkérdezlek, hogy szeretnél-e egy zsemlét, mielőtt a tányérodra
teszem?
– Úgy bánsz velem, mint egy óvodással, Jess? – Sed kuncogott, és
megdörzsölte a homlokát. – Oké, már értem. Nem arról van szó, hogy
nem akarod, hogy megmutassam, hogy törődöm veled, csak azt akarod,
hogy részt vehess a döntéshozatalban.
– Igen! – mondta, és a kezével hangsúlyozta a szót. Pontosan ez az.
– Majd dolgozom rajta.
– És nekem min kellene dolgoznom, hogy boldoggá tegyelek ebben a
kapcsolatban? Mert semmi sem fontosabb számomra, mint hogy ez
működjön, Sed. Szeretlek.
– Boldog vagyok ebben a kapcsolatban. Úgy vagy tökéletes, ahogy
vagy.
A lány forgatta a szemét, és megrázta a fejét. – Ó, kérlek.
– Az vagy. Nem akarom, hogy megváltozz – semmit sem akarok
változtatni rajtad. De megpróbálok megváltozni, ha ettől boldog leszel.
Jaj, ne, már megint megbántotta az érzéseit. Folyton elfelejtette,
milyen érzékeny bizonyos dolgokkal kapcsolatban, mert olyan jól el tudta
rejteni az érzékenységét. Lemászott a székéről, és bepréselődött a férfi
mellé.
– Nem akarom, hogy megváltozz, Sed. Csak azt akarom, hogy
óvatosabb legyél, és ne menj az idegeimre.
– De én szeretek az idegeiden táncolni – mondta a férfi közel hajolva a
füléhez. – Ettől ragyog olyan fényesen a szenvedélyed.
De ma este nem akartam az idegeiden táncolni. Csak próbáltam
különlegessé tenni az estét számodra. Egy ajándék csak tőlem és csak
neked az esküvőnk napján.
És Jess azt éreztette vele, hogy ez nem elég különleges. A picsába!
Tényleg elcseszte a dolgokat. Ezen kellett dolgoznia, akár észrevette a
férfi, vagy beismerte egyáltalán. Óvatosabbnak kellett lennie a férfi
érzéseivel. Jobban fel kell ismernie azokat a dolgokat, amik megbántják
őt, mielőtt még megtörténne, főleg előbb, mint utóbb, amikor a baj már
megtörtént.
Megérintette a férfi arcát, gyönyörködve a borostája okozta enyhe
érdességben.
– A mai este különleges – suttogta. – Te tetted különlegessé
számomra.
A férfi elmosolyodott, a gödröcskék mélyen kirajzolódtak az arcába. –
Tényleg?
– Mmm hmm. – A teste felismerte a férfi közelségét, és azonnal
felébredt, vágyott az érintésére. – Csókolj meg.
– Kihűl a vacsoránk – motyogta a férfi, mielőtt a nőt magához húzta
volna, és forrón megcsókolta.
A kabát leesett a válláról, ahogy a nő átkarolta a nyakát, és elmerült
benne. A férfi nagy, erős kezei a hátát markolták, közelebb húzta a nőt,
mintha össze akarná olvasztani a húsukat. Ez nem történhetett meg,
amíg teljesen fel voltak öltözve, és többnyire egymás mellett ültek, és
közönségük volt.
Jessica elszakította a száját Sed szájától, és nehezen lélegzett,
miközben megpróbálta visszanyerni a józan eszét. Nem sikerült. Az agya
sosem volt teljesen működőképes a férfi jelenlétében, és nem volt
hajlandó újra működni, amíg a teste meg nem találta a feloldozást. Néha
többször is.
– Istenem, mennyire akarlak – mondta nyögve.
– Vacsora után megkapsz.
A nyakán bizsergett a gyönyör borzongása. Azt akarta, hogy mögötte
álljon, a férfi kezei a melleit fogják, hogy a fogai a nyakán lévő pontot
rágcsálják a hajzuhatag alatt, a farkát mélyen eltemetve benne.
– De én most akarlak – erősködött.
– De várnod kell – mondta a férfi, gúnyos vigyorával. – Fázol,
szerelmem? – kérdezte.
Ha fázott is, nem vette észre a forróságtól, ami égette az ágyékát.
– Kemények a mellbimbóid. – Megfogta az egyik mellét, és
megdörzsölte a merev hegyét a hüvelykujjával.
– Nem fázom – mondta Jess, és megremegett az örömtől. – Lángolok,
miattad.
A nő a férfi farkáért nyúlt, de Sed elkapta a kezét.
– Vacsora után – mondta olyan tekintélyt parancsolóan, hogy nem
tudott vitatkozni vele. Nos, talán vitatkozhatott volna, de nem akart.
Végezni akart a vacsorával.
Jess elmozdult onnan, ahová valójában a leginkább vágyott, a nagy,
erős férje mellé, de mégis felállt, hogy visszaüljön a helyére, és befejezze
a vacsorát, ami a kéjencebb élvezetek útjában volt. Sed elkapta a derekát,
és visszahúzta maga mellé.
 – Nem megy sehová, Mrs. Lionheart – mondta. – Azt akarom, hogy itt
maradj mellettem.
Most, hogy a teste égett a férfiért, nem volt lelki ereje, hogy a
függetlenségét érvényesítse. A lány a férfi oldalához simult, és
elégedetten felsóhajtott. Átnyúlt az asztal túloldalára, és maga elé húzta a
tányérját. Nem volt elég hely ahhoz, hogy két ember kényelmesen
étkezzen egy ilyen kis asztal egyik oldalán, de a kényelem volt a legutolsó
gondolata, amikor a villáért nyúlt.
A férfi elvette tőle. – Majd én megetetlek.
A láng a testében kihunyt, miközben a szívében újra fellángolt.
– Ó, igazán? – kérdezte a nő, a hangja kemény volt az indulattól.
– Mit szeretnél először? – kérdezte a férfi ésszerűen.
A nő lassan fújt egyet, emlékeztetve magát, hogy a férfi csak próbál
romantikus lenni, és ha most vitatkozni kezd, azzal megbántja a férfit. És
akkor Sed úgy tenne, mintha dühös lenne, ahelyett, hogy megbántódna,
és az egész estéjük egy újabb vitába torkollna, aztán egymásnak esnének,
és addig dugnának, ameddig sajogna mindenük, és delíriumos állapotba
nem kerülnek, amitől túlságosan mámor felhőben úsznának ahhoz, hogy
dühösek legyen már. A szexszel nem volt gondja, de az azt megelőző részt
el akarta kerülni.
– Salátát – mondta.
A villájával felnyársalt néhány levélkét, és óvatosan a nő nyitott
szájába tette őket. Miközben Jess rágott, és próbálta elővarázsolni a
romantikus érzéseket az etetéssel kapcsolatban, Sed néhány falatot
bekapott a tortelliniből.
– Megkóstolnád a tortellinit? Nagyon finom.
– Oké.
 A férfi megetetett vele egy falat tortellinit, és a lány boldogan
dörmögött, ahogy az olaszos fűszerek, sajtok és a paradicsomszósz
elragadtatták az ízlelőbimbóit.
– Ez nagyon finom.
– Kérsz ebből a tökből is? – kérdezte a férfi, és a tányérján lévő
halomra mutatott. Azt a halmot, amit azért tett oda, hogy bizonyítsa a
véleményét.
Sokkal több tököt etetett meg vele, mint amennyit valójában akart, de
ahogy fogyott a kupac úgy kezdett a nő is megnyugodni. Kezdte
észrevenni a tájat a léggömb kosarán kívül, ahogy szinte hangtalanul
szálltak a szőlőültetvények és a hegyek lábánál. Azt is észrevette, hogy
Sed mennyire odafigyelt az etetésére – megkérdezte, hogy mit szeretne,
kiválasztotta a legfinomabb ételeket és falatokat, óvatosan a szájába
tette, türelmesen megvárta, amíg a nő rágott. Ettől úgy érezte, hogy
megbecsülik, nem pedig uralják. Furcsa.
Amikor a tányérjuk kiürült, és a hasuk tele lett, Sed a hüvelyk- és
mutatóujja közé fogta az állát, és gyengéden megcsókolta.
Mélyen a szemébe nézve megkérdezte: – Milyen volt?
– Romantikus – mondta Jess aléltan. A nő a férfi felé hajolt, egy széles
vigyorral az arcán.
– Ha továbbra is így nézel rám, a romantika lesz az utolsó dolog, ami
eszembe jut.
Ezúttal, amikor a férfi megcsókolta, kicsit nyers volt. Egy kicsit durva.
Jessica belekapaszkodott a férfi hatalmas bicepszébe, miközben
kinyitotta a száját, és hagyta, hogy a férfi felfalja.
A férfi elhúzódott, és játékosan megcsípte a lány ajkát, mielőtt az
üvegért nyúlt, ami a kék műanyag jégvödörben hűlt. – Menjünk, nézzük
meg a tájat – mondta.
 A lány kinyitotta a száját, hogy beleegyezzen, mire a férfi megszólalt. –
Úgy értem, szeretnéd megnézni a tájat, Jessica?
– Szeretném – mondta a lány. – Ha megígéred, hogy melegen tartasz.
A férfi a szabad kezét végigcsúsztatta a hátán. – Megelégszel egy kis
forrósággal is?
– Azt hiszem, a forró is megteszi. – A nő szinte szédült, és felkacagott.
Lecsúszott a puha ülésről, és a kosár mellé állt, és bámulta az alatta
elterülő buja zöld tájat. Sed átnyújtotta neki a gravírozott
pezsgőspoharat, és erőteljesen megrázta az üveget.
– Sed, ne rázd fel.
Túl késő volt. A hüvelykujját határozottan a műanyag dugó alá dugta,
és az hangos pukkanással kilökődött az üveg végéből. A fehér hab
kirobbant az üveg szájából a kosáron túli égbolt irányába repült.
– Valakinek a tehenei ma este talán kicsit becsípnek – mondta Jessica,
miközben a fekete-fehér pöttyös miniatűr állatokra nézett, amelyek
szétszóródtak a kiterjedt mezőn.
– Sokkal szórakoztatóbb, mint a szokásos tehénbillegés. De ebben
nincs alkohol, mivel most már kettő helyett iszol.
Sed elvette tőle a pezsgős poharat, és csordultig töltötte a pezsegő
szőlőlével, mielőtt visszaadta volna, és megtöltötte a második poharat.
– Ránk – mondta, összekoccintotta a poharát az övével, és lehajtotta
az egészet négy hosszú kortyban.
– Ránk – visszhangozta a lány, és egy apró kortyot ivott a saját
pezsgőjéből. Nem volt egészen olyan finom, mint az igazi pezsgő, de ő
alapból nem volt nagy barátságban a valódi pezsgővel. Legutóbb
pezsgőtől rúgott be Vegasban, és elég szörnyű dolgokat mondott Sednek.
Akkor jött rá, hogy miért is utálta akkoriban annyira a férfit. Gyűlölte,
mert bármennyire is küzdött ellene, sosem tudott lemondani róla, és
továbbra is szerette őt. És most örült, hogy soha nem is fog ez
megszűnni.
– Köszönöm – mondta, és egyik kezével betakarta a hasa alsó részét. –
Azt, hogy gondoltál a babára.
– Mindig gondolok a babára– mondta a férfi.
A nő hálásan elmosolyodott, és nagyot kortyolt, miközben a férfi a
palackért nyúlt, és újratöltötte a poharát, majd gondolkodás nélkül
legurította. Egyikük sem akart ma este berúgni, de Sed úgy tűnt, hogy
hirtelen reménykedik abban, hogy a buborékos szőlőlé megerjedt az első
pohár óta. Jessica pedig azon tűnődött, hogy vajon miért.
 8. fejezet

Fordította: Jane

Sed újratöltötte a poharát szőlőlével, és nyelt egy kortyot. Bárcsak lett

volna benne alkohol; egy kis folyékony bátorság sosem ártott. Nem volt
biztos benne, hogy miért is volt olyan ideges. A nőt már feleségül vette.
És nem mintha nem írt volna már korábban is dalokat róla. A francba is,
előadta őket rajongók tízezrei előtt, de ez a bizonyos dalszöveg, amit a
fülébe akart énekelni, túl személyes volt ahhoz, hogy megossza az egész
világgal. Ő lesz az egyetlen, aki valaha is hallani fogja. Nos, kivéve Garyt,
a pilótát, ha egyáltalán törődött velük.
– Olyan gyönyörű itt fent – mondta Jessica, az alkarját a kosár
karfájára támasztva, a pezsgős poharat lazán tartva kecses kezei között.
Sed odalépett, hogy közvetlenül mögé álljon, a nő háta mögé. Nem túl
szorosan, mert nem akart túl nagy nyomást gyakorolni a babára, azok
után, hogy a szegény kis csöppséget aznap korábban fűzőbe szorították.
Nem mintha Jess nem nézett volna ki kurva dögösen abban a fűzőben.
Az volt. Csak egy kicsit sajnálta Sed Juniort. Ha a fia csak egy kicsit is
hasonlított rá, akkor szerette a nagy tereket, hogy mindene el tudjon
férni. – Úgy volt, hogy ezt a ceremónián teszem meg – mondta –, de a
dolgok nem úgy mentek, ahogyan elterveztük.
És talán az a váratlanul lezúduló eső áldás volt.
– Mit? – kérdezte kuncogva. – Seggbe bökni a szerszámoddal?
A félig kemény farkát a lány fenekéhez dörzsölte. – A
szerszámommal? Biztos, hogy ennél több tiszteletet érdemel.
– Rendben. Seggbe bökdösni a csodálatos kéjdorong példányoddal.
A szerelmi kalapácsoddal. A félszemű anakondáddal.
 Kuncogott. – Így már jobb. – Talán... – A fogadalmunk – mondta,
arcát a lány édes illatú hajába temetve. – Sosem mondtuk ki őket. Nem
az igazit. – A lány megmerevedett, és a kezével eltakarta a száját.
– Igazad van. Hogy felejthettem el?
Megpróbált szembefordulni vele, de a férfi erősen a kosárhoz
szorította. Megfogta a melleit, orrával a nyakát simogatta. A farka
megugrott az izgalomtól, több mint készen állt arra, hogy
beletemetkezzen a nő nedves forróságába. Jessica azonnal elernyedt a
karjaiban.
Sed énekelni kezdett; valahogy így többet jelentettek a szavak.
Szorosan a karjaiban tartotta, és előre-hátra ringatta a fejében lévő
ütemre.
– Kevés dolog van, ami elrabolja a lélegzetemet. Te lennél az egyik, te,
és te. És kevés dolog, amit halálomig szeretni fogok. Szintén te, te, te, te.
Attól a pillanattól kezdve, hogy megakadt rajtad a szemem, és tudtam,
hogy az enyém kell legyél, azon tűnődtem, hogy odaadjam-e a szívemet
neked. És a válasz igen, igen, igen.
– Ez annyira édes – suttogta a nő.
A férfi még nem fejezte be.
– Engem csak egy dolog tesz teljesebbé. – Lejjebb csúsztatta a kezét a
hasára. A gyermekük. – Részben te, részben én, elválaszthatatlanul.
Nincs semmi, ami ezt a kettőt szétválasztaná, amikor a kettőből egy lesz,
és az egyből három.
– Vagy tíz, ha rajtad múlik – mondta Jess halkan nevetve.
– Igaz. De ez nem rímel – mondta, mielőtt folytatta. – Kevés dolog
van, ami el tudná lopni a szívemet. Csak te, te, te, te. És még kevesebb,
ami elszakíthatna minket egymástól. – Elmondta a következő sort. –
Vagy semmi. Most már az enyém vagy, Jess. Akár tetszik, akár nem.
– Tetszik – erősködött a lány.
 És akkor befejezte a dalt a dögös baritonján. – Ez igaz, igaz, igaz, igaz.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek. Mondd, hogy te is, hogy enyém vagy,
mondd, hogy igen.
– Igen – nevetett. – Akarom mondani, már megtettem! De most is
igen a válasz. Ezt te írtad?
– Persze, hogy én írtam. Ezért is olyan szar. Az dalszövegeim jobbak,
amikor dühös vagyok vagy zaklatott. Szóval bocsásd meg a bénaságomat.
– Állát a lány vállára támasztotta, és lehunyta a szemét. A szíve még
mindig úgy dobogott a mellkasában, mint egy megrémült nyúlé. A nyálas
szerelmes dalok nem az ő műfaja. Inkább morgott és üvöltött a tűzről és
kénkőről, bármikor szívesebben tette.
– Nem szar, bébi. Sokat jelentett nekem, és könnyeket csalt a
szemembe.
– Ó, igen, persze – mondta. – Neked és az összes angyalnak a
mennyben. – Kuncogott, és a felettük síró angyalok felé nézett. Ők
valószínűleg azért sírtak, mert ez olyan nevetséges és ostoba volt.
– Most én jövök – mondta Jess, és oldalra dőlt. – De én téged akarlak
nézni, amikor az enyémet mondom.
A férfi éppen elég helyet adott neki, hogy megforduljon, mielőtt
magához húzta volna, hasuk összeért. Meglepődve látta, hogy a nőnek
tényleg könnyes a szeme. A múltjában oly sok nő próbálta könnyekkel
rávenni, hogy valamilyen módon reagáljon, így a könnyek általában nem
hatottak rá. De ezektől a könnyektől – még ha nem is hagyták el a lány
jáde-zöld szemét –, a szíve összeszorult a mellkasában. Vagy Jess
szemében tükröződő teljes mértékű rajongás volt az oka. Jess most már
tényleg az övé volt. Csókot lopott, képtelen volt ellenállni, aztán a nő
szemébe nézett, miközben ő kiöntötte neki a szívét.
– Sok tökéletes és boldog pillanatban lesz részünk közös életünk
során, Sed. Sajnos, szívfájdalmakon és tragédiákon is osztozunk majd. A
jó és a rossz időkben, és mindenben, ami a kettő között van, ígérem, hogy
melletted leszek, és mindig a sarkadban leszek – támogatlak és
megvédelek. Te vagy a legnagyobb bajnokom és a legnehezebb
kihívásom, és ezért bármit is sodorjon utunkba az élet, tudom, hogy túl
fogjuk élni. A szerelmünk erősebb lesz az erőfeszítéseink miatt. Ez egy
igaz és tartós szerelem. Olyan, amit nem lehet megtagadni vagy
elpusztítani. Ez örökkévaló, Sed.
Megfogta a férfi kezét, és megdörzsölte a jegygyűrűt, amit már
korábban felhúzott az ujjára, ezzel is kihangsúlyozva szavait. – Ma úgy
fogadlak el téged, mint társamat az életben és a szerelemben. Bízom
benned és bennünk. Külön-külön is erősek vagyunk, de együtt nincs
olyan, amit ne tudnánk legyőzni. Ígérem, hogy minden veled töltött
pillanatot megbecsülök, férjem, és néha hagyom, hogy beteljesedjen a te
akaratodat is.
Rákacsintott, mire a férfi felnevetett. A mellkasához szorította a nőt,
keze a tarkójára siklott, hogy olyan közel tartsa a fájdalmasan túlcsordult
szívéhez, amennyire csak lehetett.
– Hát nem sírnak az angyalok a beszédem miatt – motyogta, és még
közelebb bújt hozzá.
A férfi kipislogta a könnyeket a szeméből, és belecsókolt a nő hajába. –
Nem, az angyalok tényleg nem – mondta rekedten –, de egy bűnös talán
igen.
– Nem fogok rád nézni – mondta a férfi mellkasának. – Különben egy
bőgőmasinává válok.
A férfi a tájat nézte, miközben szorosan magához ölelte a nőt. A nap
kezdett lenyugodni a távoli horizonton, és bármennyire is szerette az
ölelni Jesst, nem foszthatta meg egy ilyen gyönyörű látványtól.
– Azt hiszem, látnod kellene az első naplementénket férjként és
feleségként – suttogta.
 A nő felemelte az arcát a férfi mellkasáról, és elfordította a fejét.
Ragyogó rózsaszín és narancssárga csíkok díszítették az égen maradt
néhány felhőt.
– Lélegzetelállító – mondta a nő, és megfordult a férfi karjában, és a
tájat bámulta.
A férfi szorosan mögé lépett, és mindkét kezével átölelte az alhasát. Az
arcát a nő hajába temette, lehunyta a szemét, és kiélvezett minden
értékes és mágikus pillanatot. Határozottan elakadt a lélegzete. Egyetlen
naplemente sem tette ezt vele. De Jessnek sikerült. – Én is ezt mondtam
– motyogta.
– Szerintem vedd fel a kabátodat – mondta a nő. – Biztosan fázol.
Sed megmerevedett, amikor rájött, hogy mire célzott a nő; azt akarta,
hogy ott és azonnal szeretkezzen vele. Egy hosszú bőrkabátot viselve, ami
megvédi őket a kíváncsi szemektől. A pilóta biztosította őket, hogy
megadja nekik a szükséges magányt, de a kosár viszonylag kicsi volt.
Nem sok hely volt magánéletre.
– Biztos vagy benne? – kérdezte, és eszébe jutott, amikor a nyilvános
helyen történő vágykifejtésük, majdnem tönkretették a nő boldogságát és
a karrierjét.
– Igen – mondta a nő. – Biztos vagyok benne.
Felvette a kosár padlójáról a kabátot és belebújt. Egészen a földig ért,
ahogy ráterült a férfi testére, e mellett szándékosan néhány mérettel
nagyobb is volt. Átölelte, teljesen beburkolva a nőt a testével és a nehéz
bőrrel. Jess megfogta a kabát két szélét, maga elé húzta, így a férfi keze
szabadon maradt alatta, hogy azt tegyen, amit csak akar. Eldöntötte,
hogy megérinti a nőt, hogy megadja neki a feloldozást, amire vágyik, de
nem kockáztatja meg, hogy belehatoljon. Itt nem. Képes volt várni.
Egyik kezével átölelte a lány feszes mellét, és gyengéden masszírozta. A
nő beleremegett az érintésbe. Az utóbbi időben a mellei hihetetlenül
érzékennyé váltak. A férfi sokkal óvatosabban érintette, mint szerette
volna, de tudta, hogy a lány nem bírja a durvább bánásmódot, mióta
teherbe ejtette.
– Sed – mondta lélegzetvisszafojtva -, érintsd meg a csupasz bőrömet.
A férfi lecsúsztatta a lány ruhájának és melltartójának pántjait az egyik
vállán, hogy a mellének felső fele szabadon maradjon. A férfi az ujjait a
melltartó kosara alá csúsztatta, hogy simogatni, morzsolgatni tudja a
merev mellbimbóját.
– Ó – zihálta Jess.
Miközben a férfi elvonta a figyelmét azzal, hogy mámorító érzést
keltett benn, a másik keze a combjához vándorolt, és lassan feljebb
csúsztatta a ruhája szoknyáját. A meztelen oldala megremegett a férfi
pehelykönnyű érintése alatt. A férfi gyorsan hátranézett a válla fölött,
hogy láthassa, Gary egyáltalán nem törődött velük, a tájat figyelte, és
irányította a léggömböt.
Sed az ujjait Jessica bugyijának pántja alá csúsztatta, ujjbegyeivel
végigsimított a lány bőrén a csípőcsontjától indulva végig le az egyik
puha, duzzadt ajkáig. A lány teste válaszul megrándult, a mellét a férfi
kezébe nyomta, és a fenekét a férfi duzzadó erekciójához tolta. Igen,
tudott várni, körülbelül öt percet, mielőtt behatolna a nőbe. A nő tényleg
kihozta belőle a vadállatot.
– Kérlek, Sed – suttogta lélegzetvisszafojtva. – Vedd le.
– Mit vegyek le? – morogta mélyen a fülébe. Tudta, hogy ez a
hangnem mit tett vele, és a teste remegése bizonyította, hogy a nő
ugyanolyan forrón és türelmetlenül vágyott rá, mint mindig.
– A bugyimat. – A nő felnyögött, amikor a férfi ujjai belemerültek a
nedves puncijába. A férfi egyik kezébe fogta az anyagot, és megrántotta.
– Ezt a bugyit?
– Igen, azt. Hacsak nincs rajtad is. Akkor vedd le a tiédet is.
 A férfi kuncogott. – Tudod, hogy én mindig meztelenül tolom, bébi.
– Jó. Mert azt akarom, hogy bennem legyél. Siess.
Megcsípte a mellbimbóját, és a nő zihálni kezdett.
– Talán nem akarok sietni – mondta. – Talán csak ingerelni akarlak
egy kicsit. Talán azt akarom, hogy könyörögj a farkamért.
A nő teljesen alázatos és együttműködő volt, amikor fel volt izgulva.
Így nem igazán lepődött meg, amikor megszólalt. – Kérlek, Sed. – A
seggét a férfi lüktető erekciójához dörzsölte. – Csúsztasd belém. Akarom.
Mélyen magamba akarok érezni.
És a hölgy mindig megkapta, amit akart. Fél kézzel lecsúsztatta a
bugyiját a combján, először az egyik, majd a másik oldalon. A másik keze
még mindig nagyon is a nő mellével volt elfoglalva. Amint a bugyija elég
alacsonyra került, hogy magától leessen a bokájáig, Sed a lábai közé
csúsztatta a kezét, miközben finoman harapdálta a nyaka puha bőrét.
Jutalmul a kezét égető forróság áradata lepte el. Két ujját begörbítette,
játékosan végighúzta a punciján, de nem csúsztatta bele az ujjait. Még
akkor sem, amikor a lány nyögni és ringatózni kezdett.
– Pszt – suttogta. – Nem vagyunk egyedül, emlékszel?
– Biztos vagyok benne, hogy tudja, mit művelünk – mondta Jessica.
– De nem kell, hogy ennyire nyilvánvaló legyen.
– Csak tedd be, Sed. Nem kell mozognod, ha ennyire öntudatos vagy.
Felfogta egyáltalán, hogy mit mond? Keze a mellén volt, másik a
lüktető punciját markolta. Nem volt egy öntudatos csont sem az egész
testében. A pokolba is, még a kabát sem kellett neki. Akkor is
szeretkezett volna vele, ha közben Gary nézi, és közeli képeket készített
volna a telefonjával, hogy feltegye az internetre. Leszarta az illemet. De
aggódott Jessicáért, és tudta, hogy mennyire félrebeszél, amikor
beindult. Fogalma sem volt róla, hogy mit kért tőle. Sed nagyon dühös
lenne, ha a nő később haragudna rá, mert azt tette, amit kért.
 Elengedte a kabát egyik oldalát, és az azonnal visszalendült. Ha Gary
épp feléjük nézett, nem lehetett kétsége afelől, hogy mit csinálnak. Teljes
rálátása lett volna Jessica meztelen mellére, ahogy Sed egyik kezébe
fogja, a másikkal pedig a nedves punciját markolja. Jessicát látszólag
nem érdekelte, hogy védtelenül áll. A keze a férfi ágyékához vándorolt, és
megmarkolta a hosszát a nadrágján keresztül.
– Kérlek, Sed – mondta lélegzetvisszafojtva. – Hányszor kell még
könyörögnöm, hogy magadévá tegyél?
Elengedte a lány mellét, hogy ismét maga köré húzza a kabátot. –
Tartsd a kabátot, és megadom neked, amire vágysz. Teljes mértékben –
mondta, majd megharapta a fülét, és a nő megborzongott.
Megragadta a bőrt, és a férfi, aki hű volt az adott szavához, kigombolta
a sliccét, és kirántotta a farkát. A szája tátva maradt, amikor a
legérzékenyebb testrésze a lány fenekének sima, meleg húsához simult.
– Ó, Istenem – mondta izgatottan Jess. – Annyira akarlak. Siess!
Gondolatai sűrűvé váltak a kéjvágytól, a vágyakozás és a szükség
teremtményévé vált. Semmi más nem számított, csak az, hogy birtokba
vegye a nőt. Megdugni őt. A nő előre dőlt, kezeivel a férfi kabátjának
oldalát fogta, ezért magával rántotta őt. A férfi egyik kezével megragadta
a csípőjét, a másikkal pedig a lüktető farkát. A puncija édes mennyország
volt, ahogy végighúzta a makkját a meleg nedvességbe. Kibaszottul
nedves volt, valósággal tocsogott. És Sed kurvára szerette, hogy a nőnek
tetszett a szokatlan helyeken való dugás, mint ahogy neki is. Könnyedén
belecsusszant a nőbe. Jessica megfeszült körülötte, a falai
összeszorították a férfi farkának hegyét, amitől Sed hasizma megfeszült,
ahogy a gyönyör felemésztette, és az ösztön minden racionális érzést és
gondolatot elnyomott. A nő ellazult körülötte, a férfi pedig egyre
mélyebbre hatolt, és megállt, amikor a nő újra rászorított. Neki volt a
legszenzációsabb puncija a világon. Ezt tapasztalatból tudta.
 – Istenem, Jess – nyögte a lány füle mellett. – Engedj be!
Ahelyett, hogy elernyesztette volna elképesztően erős belső izmait,
forgatni kezdte a csípőjét. A lélegzete elakadt a torkában, és a szemhéjai
megrebbentek, ahogyan a gyönyör érzései végigfutottak a farkán, és a
golyóiban telepedtek meg, teste mélyén lüktetve.
Az orra alatt káromkodva megragadta a csípőjét, és hátrarántotta,
egyre mélyebbre és mélyebbre kényszerítve magát. Bassza meg, de feszes
volt. Annyira szoros. A nő váratlanul elernyedt, és a férfi az utolsó pár
centit is magának követelte, a golyói pedig önelégülten csapódtak a
fenekéhez.
– Mélyebbre – erősködött a nő lélegzetvisszafojtva. – Ó, kérlek!
Ebben a helyzetben nem tudott mélyebbre hatolni, de ő is szerette
volna. Legalább még pár centit haladhatott volna előre.
– Kapaszkodj – utasította a férfi.
A lány a léggömb durva kosarának széléhez nyúlt, elengedve a kabát
két szélét. A gravitáció ezúttal fedezéket nyújtott neki, miközben előre
hajolt.
Miután a kosarat és a kabát széleit is szorosan tartotta, Sed kihúzta az
egyik karját a kabátból és a nő dereka köré kulcsolta. Ezután óvatosan
felemelte a nőt a földről, hogy a medencéje a férfié fölé kerüljön. Előre
lépett, és lefelé rántotta a nőt, aki felnyögött, ahogy minden centiméterét
mélyen magába fogadta. A férfi megtámasztotta magát, lábát széttárta az
egyensúly megtartása érdekében, miközben másik karjával átfogta a nő
alhasát. Szabad keze elmerült a nő lábai közé, ujjai a csiklóját keresték.
Amikor megtalálta, gyorsan és erőteljesen dörzsölni kezdte,
másodpercek alatt a fellegekbe repítette a Jesst.
Felszabadult kiáltását gyorsan elfojtotta. A férfi tovább dolgozott a
csiklóján, miközben a nő teste rángatózott és ráfeszült, a puncija
erősebben szorította, mint valaha. Aztán nő ellazulva elernyedt, a kosár
peremének támaszkodott, hogy levegőt vegyen és összeszedje magát. Egy
pillanat múlva szilárdan a kosár padlójára tette a lábát, és elkezdett
ringatózni, hogy segítsen a férfinak elérni azt a boldogságot, amit ő már
megtapasztalt. Bármennyire is szeretett tökig elmerülni a nőben, Jessnek
különleges képessége volt, ami a hüvely izmokat illette. Ellentartott neki,
lassú lökésekkel nyomult előre, miközben a nő megfeszült körülötte,
egyre közelebb és közelebb rángatta a férfit a nirvánához.
– Gyönyörű naplemente – motyogta a nő.
Sed kinyitotta a szemét, és megpróbált a ragyogó narancssárga
ragyogásra koncentrálni, ami felbukkant a távoli horizonton, de semmit
sem látott.
– Mmm – mondta egyetértően, és lassú, sekélyes lökései egyre inkább
gyorsabbá váltak.
Félszemmel nézte, ahogy a nap a horizont alá süllyed, miközben
kereste a megkönnyebbülést, de csak lassan növekvő élvezetet talált,
amitől a gyomra remegni kezdett és a golyói sajogtak a beteljesülés
hiányától.
– Hamarosan leszállunk – szakította félbe egy hang Sed
koncentrációját, amit a feleségének dicsőséges puncijára irányított.
Nem volt hajlandó befejezni az utazásukat anélkül, hogy eljutott volna
a csúcsra. A lökései felerősödtek, újra mélyebbre temetkezve a nőben.
Jess összhangban vonaglott a férfi vágyával, bármit megtett, hogy
elélvezzen. A férfi légzése felgyorsult, és izmai megfeszültek, ahogy
közeledett az orgazmus. Annyira jó érzés volt érezni a nőt. Annyira
fenséges. Istenem, Jess. Küzdött a késztetés ellen, hogy felkiáltson,
amikor a nedvei kitörtek belőle. Megfogta Jessica melleit – az egyik
csupasz, a másik fedett volt –, és magához húzta, miközben felrobbant
benne. Végül kifacsartan a nő hátának dőlt, és remegett, ahogy a gyönyör
utórezgései végigfutott rajta.
 – Istenem, szeretlek, asszony – mondta.
Gyengéden megszorította a lány csupasz mellét, mielőtt visszatette
volna a megtépázott melltartójának kosarába.
– Vajon hol lehet a feleségem – mondta Gary. – Nem látom az
üldözőautót.
– Soha nem szabad szem elől téveszteni a feleségedet– suttogta Sed
Jessicának, aki felkacagott.
– Szerintem emiatt nem kell aggódnod – mondta a nő. – Itt ragadtál
velem.
– Inkább benned ragadtam.
– Egyelőre. De előbb-utóbb ki kell majd húzódnod.
– Ne emlékeztess rá – morogta a fülébe, és szorosan magához ölelte.
– Kezd kifogyni az üzemanyag – mondta Gary. A hangja olyan éles
volt, amilyennek korábban nem hallották. – Le kell szállnunk. Talán…
szét kellene válnotok.
Sed kirántotta magát Jessica testéből, és újra szalonképessé tette
magát, miközben próbált rájönni, hogy van-e aggodalomra okuk.
– Hogy lehet, hogy kevés az üzemanyagunk? – kérdezte Sed.
Gary nem volt hajlandó a szemébe nézni; enyhe pír festi az arcát.
– Hát. Kicsit messzebbre repültem a szokásosnál. Nem akartalak...
megzavarni. Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig tart. – Jessicára
pillantott, aki a tájat figyelte a kosár pereme fölött, olyan ártatlanul, mint
bármelyik átlagos utas. – Nem bírtam volna eddig. Nagyon szép nő –
mondta Gary.
– Az bizony. – Sed nézte a feleségét, akit megbabonázott a rézszínű
ragyogás, ahogy a naplemente utolsó sugarai megcsillantak a nő
eperszőke haján.
– Egy vadóc?
 – Több mint vadóc – kuncogott Sed. – De egyáltalán nem bánom, pont
tökéletes.
– Neki fogunk menni a fának? – kérdezte Jessica, egy óriási
örökzöldre mutatva, ami az útjukban állt. – Szörnyen alacsonyan
sodródunk.
Gary meghúzott egy zsinórt, hogy tűzcsóvát lőjön a léggömbbe. De
csak egy kis láng pislákolt a halványuló fényben, mielőtt a tűz teljesen
kialudt volna.
 9. fejezet

Fordította: Jane

Jessica lebukott a kosár aljába, és mindkét karjával eltakarta a fejét,

miközben a léggömb a fa felső ágainak csapódott. Éppen csak súrolta az
ágakat, de ez elég volt ahhoz, hogy megingassa a kosarat, és Jessica
gyomra az fenyegette, hogy kiüríti a tartalmát.
Sed hirtelen védelmezően odabújt hozzá. – Le fogunk zuhanni? –
harsogta Garynek.
– Kemény leszállás elé nézünk. Emlékszel, hogy mit mondtuk neked,
hogyan kell kezelni az ilyen landolásokat?
Igen, Jessica emlékezett rá. Arra is emlékezett, hogy azt mondták neki,
hogy a kemény landolás esélye elenyésző.
– Nem borulhatsz rá így – kiáltotta Gary.
– Meg kell védenem őt!
– Mellette, nem fölötte. Emlékszel? Ezt gyakoroltuk.
Sed elhúzódott Jessica testétől, és letérdelt mellé a kosár padlójára.
– Minden rendben lesz – mondta, és a félelem a szemében olyan
élesen látszott, hogy az már kézzelfogható volt. – Soha nem fogom
hagyni, hogy bántódásod essék, Jess. Megértetted?
A Jessicában lakozó értelmes ember tudta, hogy vannak olyan esetek,
amikor Sed nem lenne képes megvédeni őt, de a rettegett, szart sem érő
egyéniség, aki kontrollálatlanul reszketett a kosár padlóján, úgy
kapaszkodott a szavaiba, mintha mentőkötél lenne.
Nem lesz semmi baja. A baba is rendben lesz. A sors nem merne
szembeszegülni Seddel.
 Ez nem olyan lenne, mint egy repülőgép-szerencsétlenség, ugye? Nem
voltak olyan magasan, és nem mozogtak nagy sebességgel. Ez csak egy
szelíden ringatózó hőlégballon volt.
Mennyire lehet ez rossz? Mégis... Védelmezően eltakarta a hasát, és
imádkozott a gyermekük biztonságáért, emlékezett a figyelmeztetésre,
amit a felszállás előtt figyelmen kívül hagytak. Ha ezt sértetlenül
átvészelik, akkor csendben megfogadta, hogy a terhessége hátralévő
részében nem tesz semmi meggondolatlanságot.
Sed tekintete a hasára tapadt.
– Még nem vagyok a harmadik trimeszterben – emlékeztette a férfit.
Emlékeztette magát. Egy harmadik trimeszterben született koraszülött
babának volt esélye küzdeni, de ha most megindul a szülés...
Összeszorította a szemét. Nem akart erre a lehetőségre gondolni. – A
babával minden rendben lesz. A baba jól lesz!
Istenem, kérlek, hagyd, hogy a baba jól legyen. A fogai közé szorította
remegő ajkát, és felkészült a becsapódásra.
A kosár kemény puffanással csapódott a földbe, majd fogcsikorgató
csattanással visszapattant, és az oldalára borult. Jessica a hasába
kapaszkodott, nem törődve azzal, hogy arccal a rattannádba csapódhat,
amíg tompítani tudta a baba landolását. Az arca nem csapódott
semminek. Valahogy Sednek sikerült egy olyan forduló manővert
végrehajtania, amely által a férfi fölé került, miközben az ő teste viselte el
a becsapódás nagy részét.
– Mindenki jól van? – kiáltott Gary.
– Igen – válaszolta Jessica, és küzdött, hogy lekússzon Sedről, és
kimásszon a felborult kosárból. Észre sem vette, hogy Sed nem mozdult,
amíg a kosár mellett nem állt, a leeresztett ballon előtt, remegő
térdekkel, de meglepő módon sértetlenül. – Sed?
A férfi egy nyomorult nyögéssel válaszolt.
 – Sed! – Odarohant a kosárhoz, és térdre rogyott mellette,
végigsimította a kezével a testét, törött csontok után kutatva. Biztos volt
benne, hogy ha találna egyet is, rosszul lenne tőle, de meg kellett néznie,
hogy jól van-e. – Hol sérültél meg?
– Remélem, csak egy gyereket akarsz – mondta lélegzetvisszafojtva,
majd magzatpózba görnyedt egy hangos nyöszörgéssel.
A nő megütötte a vállát. – Ne ijesztgess így! Azt hittem, hogy
megsérültél.
– Nyilvánvalóan nincsenek saját tökeid – mondta, miközben
négykézlábra állt, előre kúszott, és összeesett a fűben a kosár előtt.
Kavics ropogott és szóródott szanaszét, ahogy az üldözőautó
megcsúszott, majd megállt a közeli országúton. Egy kocsiajtó
becsapódott, majd futó léptek hangja hallatszott.
Gary felesége nekicsapódott a férje testének, majd megcsókolta az
arcának minden porcikáját.
– Annyira sajnálom. Rossz irányba kanyarodtam, és egy zsákutcába
vezető kavicságyon kötöttem ki, és vissza kellett mennem ugyanazon az
útvonalon. Mire újra megláttalak, a léggömb már a földön volt. Mindenki
jól van?
Jessica bólintott. Sed talpra kecmergett, még mindig kissé görnyedten,
ahogy megpróbálta összeszedni magát, és megvédeni a golyóit a további
fenyegetésektől.
– A szexuális életünk a végén még megöl minket – motyogta Sed.
– Azt mondanám, hogy megérte, de a baba... – Megdörzsölte a
pocakját, még mindig nem tudta megmondani, mi történhetett. Már az is
elég nehéz volt, ha csak arra gondolt. – Felelősségteljesebbnek kell
lennünk. Ha valami történik a gyermekünkkel, én... – A hangja megtört,
ahogy a következményei annak, hogy mi történhetett volna, rázúdultak.
A térdei megroggyantak, és megragadta Sed karját, hogy ne zuhanjon a
földre.
– Igazad van – mondta a férfi, és olyan szomorúnak tűnt, ahogyan
Jessica még sohasem látta. – Kockára tettelek téged és a babát. A
farkammal gondolkodtam. Szokás szerint.
– Csak azt akartad, hogy a nászéjszakánk emlékezetes legyen –
mondta Jessica, megsimogatva a karját. – Nem vállalhatod magadra az
összes hibát. A figyelmeztetés ellenére belementem a dologba.
A nő figyelte a férfi arcát, majd lassan megkönnyebbülten
elmosolyodott, amikor a hatalmas történhetett volna, ha helyére az a
felismerés került, hogy nem történt meg. A baba jól volt. Ő is jól volt. Sed
csak kis övön aluli sérülést szenvedett.
– A puncimmal gondolkodtam. Mint mindig.
Sed kuncogott, és megpróbált felegyenesedni, de összerezzent, és újra
előre dőlt. – Akkor majd úgy kell szeretkeznünk, hogy a lábunk
biztonságosan a talajon van. És a golyóimat biztonságos távolságban a
térdedtől.
Jessica felsóhajtott. – Már így is le kellett mondanom a jakuzzis
szexről a kölyök miatt, most a bokám-a-fülem-mögött szexről is le kell
mondanom? Mennyit kell még feláldoznom ahhoz, hogy anya lehessek?
– Persze csak viccelt. Szívesen adná fel a saját kényelmét és örömeit,
hogy megvédje a babáját. De szüksége volt egy jó nevetésre és
megkönnyebbülésére.
– Bármelyik nap megérkezhet az új tantrikus szék. Állítólag mind a
száz póz könnyebbé teszi a test pozicionálást.
– Biztos, hogy csak száz póz van? – A nő úgy kapkodott levegő után,
mintha megbotránkozott volna. – Egy hónap múlva már unni fogjuk,
Sed.
 – Soha nem tudnálak megunni téged. – A férfi átölelte, és magához
húzta a nőt, és védelmező bőrillatú gubóba zárva őt. – Te vagy a szívem.
– És te az enyém – suttogta a nő.
Nagyon sokáig álltak így, tartottak az elválástól.
Miután Gary már felpakolta a léggömböt a terepjáró mögötti
utánfutóra, odament hozzájuk. – Készen álltok, hogy visszamenjünk a
kocsihoz? – kérdezte. – Azt hiszem, mindannyian egy kicsit
megzavarodtunk ez után a vad utazás után.
– Készen – mondta Sed. – Bár azt hiszem, a mi vad utazásunk még
csak most kezdődik.
Jessica szorosabban ölelte Sedet, szüksége volt most az erejére és a
kiegyensúlyozottságára az előttük álló hosszú útra.
Sed megpróbált egy lépést tenni, de Jessica erősen tartotta.
– Jess? Nem akarsz hazaindulni?
– Türelem – mondta a lány. – Még nem igazán kaptam vissza az
erőmet. Kölcsön kell kérnem egy kicsit a tiédből. – Soha nem gondolta
volna, hogy szívesen be fog vallani ilyesmit, de ez volt az igazság. Néha rá
kellett, hogy hagyatkozzon, számítania kellett rá. És ezzel semmi baj sem
volt.
– Bármikor, édesem – suttogta a hajába, és még közelebb húzta
magához a nőt. – Bármi, amire szükséged van tőlem, a tiéd.
– Most csak egy erős karra van szükségem, ami átölel és egy kemény
mellkasra, aminek nekidőlhetek.
A férfi kuncogott. – Ezeket mindig fel tudom ajánlani, bébi.
És a lány bízott benne, hogy mindig is így lesz.
 November Rain
(Jace – Aggie)

Fordította: Mandy
Niky
Katie
SkyBright
BaBett
 1. fejezet

Fordította: Mandy

Jace ásított egyet, ahogy behelyezte a kulcsát a zárba, és kinyitotta a

háza bejárati ajtaját. Jó volt itthon lenni, nem számított, hogy csak
átmenetileg. A Sinners csak két hétig szüneteltette a turnét, míg a
színpadi felszerelésük áthajózik az Atlanti-óceánon Európába, és míg Sed
megnősül. Azután újra úton lesz hónapokig. Legalább Aggie elkísérhetné
őt a tengerentúlra. A lány annyira fontos része lett az életének, hogy nem
is tudja elképzelni, hogy bírna ki három hónapot az őrült barátnője
nélkül.
Abban a pillanatban, ahogy kinyitotta az ajtót, berántotta és csókokba
fojtotta az említett őrült barátnő. Nekinyomta az ajtó belső felének,
kezeivel felhúzta a pólóját, hogy a hasa csupasz bőrét simogathassa.
Ajkaival a fiú száját szívogatta, és szétvetette a lábait, hogy közelebb
férhessen hozzá. A farmer szövetén keresztül is érezte Jace a puncijából
áradó forróságot. Felnyögött. Az utazótáska a földre pottyant a kezéből,
ahogy karjaival átölelte a lányt, és közelebb húzta magához. Mindig is
könnyen felizgult, de most láthatóan már azelőtt izgalmi állapotba
került, hogy ő belépett a házba. Kíváncsi volt, mire készülhetett.
A lány egyik kezét lecsúsztatta, a farkát dörzsölte a nadrágján
keresztül, és ahogy a kéjtől elvesztette az összefüggő gondolatait, úgy
döntött, mindegy, mire izgult fel a lány ennyire, mert ez jó dolog.
– Istenem, de hiányoztál – mondta a lány két csók között.
Mindössze öt nap telt el azóta, hogy utoljára látták egymást. Míg a
zenekar befejezett néhány műsort New Englandben, Aggie és a többi
Sinners lány hazautaztak, hogy elintézzék a dolgaikat, mielőtt
mindannyian Európába mennek. Jace és a négy másik bandatag
közvetlen a múlt éjjeli New York-i koncert után repültek haza. Jace aludt
egy keveset a repülőgépen, de már vágyott a matracára egy kis alvásért.
Most viszont már teljesen más okból vágyott a matracára.
– Nekem is hiányoztál – mondta Jace Aggie fürkésző ajkaiba. Egyik
karjával szorosabban ölelte a lányt, közelebb húzta magához, és
ugyanazzal a lelkesedéssel csókolta meg, ahogy a lány mutatta neki.
Kezébe vette a lány telt mellét a testhez álló pólóján keresztül, a bimbója
már kemény volt, nekifeszült a hüvelykujjának még erősebb
stimulációért.
– Meg tudnálak dugni itt és most – mondta a lány azzal a mély, szexi
nyögéssel a hangjában, amit fiú farka azonnal felismert, hogy
irgalmatlan szex felé tart.
– Mi tart vissza – motyogta Jace. – Egy ügyfeleddel dolgozol a föld
alatti tömlöcben? Ezért vagy ennyire beindulva?
Amikor ma reggel telefonon beszéltek, nem említette a lány, hogy
lenne foglalkozása hivatásos dominaként, de néha egy-egy ügyfele
rábeszélte egy rögtönzött foglalkozásra. Nem volt nagy dolog. Csak arra
lett volna kíváncsi, hogy mit csinált azzal a szerencsés flótással, hogy
ennyire be volt indulva.
A lány kuncogott.
– Nem, nincs ma ügyfelem. Nincs a világon olyan ügyfél, aki tehetne
arról, hogy ennyire kívánlak. De itt van egy barátom.
A féltékenység tüskéje szúrt Jace szívébe. Tudta, hogy Aggie nem
hancúrozna egy ügyfelével, de soha nem izgatta fel szexuálisan az, hogy
egy barátja meglátogatta. Nem tehetett róla, de kíváncsi volt, hogy
milyen szórakozásban volt része a barátjával. És ki volt ez a barát. Talán
egy régi pasija? De már biztosította, hogy a múltjában egyik fiúja sem
jelentett neki semmit. De akkor miért támadt rá az ajtóban?
 – Ki az? – kérdezte.
– Bemutatnál minket egymásnak? – szólalt meg egy lágy női hang
Aggie mögött. Jace olyan gyorsan lépett el az ajtótól, hogy Aggie-nek meg
kellett kapaszkodnia benne, nehogy elessen. Aggie mögött az egyik
legkáprázatosabb vörös hajú nő állt, akit valaha látott. Magas és karcsú,
önbizalmat és szexualitást sugárzott. Ragyogó vörös haja a vállára
omlott, és épp annyira volt hullámos, hogy dúsnak tűnjön. A nő Aggie-
ről Jace-re pillantott, majd vissza Aggie-re a sűrű pillákkal körülölelt
fűzöld szemeivel. Zöld selyemruhájának mély kivágása hatalmas, kerek
melleire vonzotta Jace tekintetét. Nem tehetett róla, de észrevette, hogy a
nő nem visel melltartót. Úgy tűnt, óriási mellei dacoltak a gravitációval.
Ha neki olyan barátai lettek volna, akik így néztek ki, lehet, hogy őt is
felizgatták volna a látogatásaik.
– Ő itt Jace – mondta Aggie, még mindig lélegzetvisszafojtva az
izgalomtól.
– Ezt már nagyjából kitaláltam, Ice – mondta a nő, csábító mosolyra
húzva lágy rózsaszín ajkait.
– Mármint, hogy teljesen ráolvadtál, meg minden.
Ice?
– Jace, ő itt a barátom Vegasból – mondta Aggie. – Ezer éve ismerjük
egymást. A hétvégére van a városban, egy filmet forgat.
Akkor a vöröshajú színésznő volt. Rengeteg színésznő volt
Hollywoodban és környékén, úgyhogy ez nem lepte meg őt. Ami viszont
meglepte, hogy nem volt egy híresség, mármint nem játszott
főszerepeket, hogy felismerhette volna. Fogalma sem volt róla, hogy ki ő.
De körülbelül annyi idős volt, mint Aggie. Kezdő színésznőtől a 29 év
már öregnek számított.
– Milyen filmet? – kérdezte meg tőle. Nem volt valami beszédes –
főleg nem olyan emberekkel, akiket épp megismert – de őszintén
érdeklődött. És nem azért, mert dögös volt. Hanem mert Aggie barátja
volt.
– Te tényleg nem hazudtál, mikor azt mondtad, hogy soha nem
beszéltél neki rólam – mondta a nő, karba tette a kezét, és szigorú
tekintettel nézett Aggie-re. – Azt hittem, barátok vagyunk.
– Nem próbáltalak elrejteni előle vagy ilyesmi. Csak soha nem kerültél
szóba – válaszolta Aggie, elengedte Jace-t, és megfordult, hogy mellé
álljon. Megszorította a fiú kezét.
– Egy pornófilmet – mondta Aggie barátja Jace-nek, figyelve a
reakcióját. Mikor az nem kapkodott levegő után és nem nézett furán,
még hozzátette.
– Tipikus csoportos dugás – hat pasi, kettő egyszerre.
Határozottan megvolt a teste a pornózáshoz.
– Ő Starr Lancaster – mondta Aggie.
– Biztosan hallottál már róla. Ő a világ legismertebb pornószínésznője.
Jace kurtán biccentett Starr irányába. Hallotta már a Starr Lancaster
nevet bizonyos körökben – csak-férfi körökben. Egész biztos volt benne,
hogy a Sinners pornógyűjteményének felében ő volt a főszereplő, de őt
soha nem érdekelte a pornó nézés, és ha a turné buszon nagy képernyőn
is volt, nem igazán figyelt az arcokra. Néha készített fejben jegyzeteket,
milyen új technikákat tudna alkalmazni, de igazából soha nem volt az ő
műfaja. Most, hogy már tudta, ki ő, az agyában átfutott néhány kép,
ahogy a nő elélvez. Emlékezett rá, hogy Starr arról volt híres, hogy
spriccelve élvez el. Jace érezte, hogy zavarában forróság önti el az arcát.
– Ő most tényleg elpirult miattam? – kérdezte Starr Aggie-t.
– Az nem nehéz – mondta Aggie, megérintve hűvös ujjaival Jace arcát.
– Eric barátom biztosan szeretne tőled egy autogramot – mondta Jace.
Starr felnevetett.
– Ha ő is olyan édes, mint te, aláírom a farkát a nyelvemmel.
 Aggie összerándult. – Istenem, Starr, muszáj ilyen durvának lenned?
– Durvának? – Starr felhúzta egyik szemöldökét. – Mikor lett belőled
ilyen kibaszott finomkodó, Ice?
Ice? Miért hívja folyamatosan Ice-nak Aggie-t?
– Nem vagyok az – mondta Aggie. – Csak Eric egy nagyon kedves
lányt vett feleségül és tudom, hogy milyen házasságromboló vagy.
– Nem tudsz lerombolni egy házasságot, ami még nincs amúgy is
lerombolva – mondta Starr, majd felemelte a kezét, és a csuklójára
mutatott.
– Most akkor csináljuk vagy mi lesz?
– Igen, menj, készülj el. Rögtön lent leszek.
– Készülj fel, hogy kegyelemért fogsz könyörögni, bébimaci – mondta
Starr Jace-nek, majd megfordult a tűsarkain, és magukra hagyta őket a
folyosón.
– Miről beszél? – kérdezte Jace Aggie-t, és próbálta nem bámulni a
Starr fenekére simuló zöld selymet, ahogy a tűsarkúin elsétált.
– Egy kis meglepetés neked. Régebben együtt dolgoztunk domina-
duóként, amikor elkezdtük és tanultuk a szakmát. Mindkettőnket Z.
Úrnő képezett ki. Amikor együtt dolgoztunk egy ügyféllel, Starr-t Fire-
nak, engem pedig Ice*-nak hívtak.
– Kíváncsi voltam, miért szólít folyton így.
– Nagyon keresettek voltunk Vegasban, míg… – Aggie tekintete a
távolba meredt, aztán vállat vont, és Jace-re nézett. – Már régen volt, de
felbukkant a semmiből, és beszélgettünk rólad és a te….hajlamaidról.
Aztán elkezdtünk ötletelni, hogy dobjunk fel téged és… – Újra
nekinyomta Jace-t az ajtónak, száját az övéhez préselte,
szeméremcsontját pedig a farkának dörzsölte.
Szóval ettől indult be annyira – beszélt a pasijáról egy másik
dominával. Jace együtt tudott élni ezzel. Talán még érdekelné is, hogy
részt vegyen a játékaikban, de ahhoz le kellene fektetni és érvényesíteni
kellene néhány szabályt. Neki csak úgy nem dirigálhat bárki.
Jace elhúzódott Aggie szájától, és üveges szemeibe nézett. Úgy nézett
ki, mint akinek teljesen elmentek otthonról.
– Ugye nem vettél be néhány ecstasy-t? – kérdezte a lányt.
– Tudod, hogy már nem drogozom.
– Csak még soha nem láttalak ilyennek, és biztos akarok lenni abban,
hogy tisztán gondolkodsz.
Megrázta kicsit a fejét.
– Egyáltalán nem gondolkodom tisztán, de ez nem a drogok miatt van.
Miattad.
Jace kajánul elvigyorodott.
– Tudod, hogy boldogan részt veszek a kis kísérleteidben, de néhány
határt fel kell állítanom Starr-ral kapcsolatban.
– Persze.
– Nincs szexuális érintkezés vele – mondta. – Egyáltalán semmi.
Aggie engedelmesen bólintott.
– Ő majd az asszisztensem lesz – mondta. – Semmi több. Nem
hagynám, hogy szexuálisan hozzád érjen. De én hozzád fogok érni úgy,
rendben?
– Ha úgy tartja kedved – cukkolta.
– Már most úgy tartja a kedvem – mondta a lány, és nevetett. – Mi a
többi szabály?
– Csak ez az egy van.
Aggie megborzongott a gyönyörtől.
– Istenem, de kurvára szeretlek – mondta. Megragadta Jace-t az
övénél fogva, és húzta le az alagsor felé, ahol a privátcellák voltak építve.
Mire elérték az ajtót, ami az alsó szintre vezetett, Jace farka már
kőkemény volt az izgalomtól és a gondolatai ködösek a vágytól. Fogalma
sem volt, hogy két szadista milyen károkat tudna okozni neki, de elég
kíváncsi volt ahhoz, hogy kipróbálja.
– Boldog születésnapot, bébi – mondta Aggie a lépcső alján, és lágyan
megcsókolta őt. – Remélem, hogy élvezed az ajándékodat.
A cella üres volt, de Aggie öltözőajtaja nyitva volt, és Jace hallotta
Starr-t – bár lehet, hogy ebben az együttműködésben inkább Fire-ként
kéne gondolnia rá –, ahogy mozog odabent.
– Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom odaadó ajándékod minden
egyes pillanatát – mondta Jace.
– De a szülinapom csak hat hét múlva lesz.
– Igen, de akkor Európában leszünk, és nem fogok hozzáférni a
celláimhoz, hogy megfelelően foglalkozzam veled – vigyorgott a lány. –
Vagy nem megfelelően, attól függően, honnan nézed.
– Európában is vannak cellák – mondta Jace. – Igaziak.
– Hát akkor meg kell látogatnunk néhányat, hogy megfelelnek-e a
követelményeknek – csókolta meg a fiú arcát. – Most be kell öltöznöm
Ice-nak a foglalkozásunkhoz. Menj a főcellába, és várj!
– Akarod, hogy levetkőzzek?
– Nem, míg nem utasíthatlak rá és figyelhetem, hogy
engedelmeskedsz-e – mondta.
Jace pulzusa felgyorsult. Volt egy olyan érzése, hogy Aggie mindent
bele fog adni, mert Fire figyelni fogja a technikáját. Mostanában
óvatosabban bánt vele a lány, mióta állandóan együtt voltak, és már rég
volt, hogy térdre kényszerítette őt. Jace majdnem megbotlott a lábában,
ahogy besietett a cellába és várt rá – rájuk –, hogy megadják neki, amit
Aggie forró tekintete ígért.
Aggie foglalkozásának a fele izgatott várakozással telt. Hallotta, hogy a
két nő beszélget és nevetgél a másik szobában. Állandóan azt hitte, hogy
a hangok közelednek, és a lányok bármelyik pillanatban beléphetnek, de
láthatóan csak képzelte. Mikor már nem tudott tovább várni, odalopózott
az öltöző nyitott ajtajához és bekukucskált.
Aggie fekete lakkbőr öltözéket viselt a combig érő csizmájától a testére
feszülő fűzőjéig. Fire öltözéke is hasonló volt, de az övé fényes vörös
színű volt. Aggie mögött állt, és hosszú fekete haját fonta. Jace-nek
jobban tetszett, ha ki volt engedve a haja. A fonás túl szigorúvá tette a
kinézetét. Túl hideggé.
– Te mondtad az alávetettednek, hogy elhagyhatja a cellát? – kérdezte
Fire anélkül, hogy felnézett volna a fonásból.
– Ő nem az alávetettem – mondta Aggie, és felpillantott Jace-re, aki az
ajtóban állt. – Nem igazán. De nem, nem adtam neki engedélyt. Ő csak
lelkes. Ugye? – kacsintott rá.
– Elpuhultál, Ice – mondta Fire. – Nem is olyan régen még te voltál a
brutálisabb, és én adtam a kegyelmet.
– Vele engedékeny vagyok – ismerte el Aggie. Ellágyult a pillantása,
ahogy továbbra is Jace-t nézte.
– Szeretem őt.
Jace elmosolyodott, és remélte, hogy a lány le tudja olvasni a
viszonzott érzelmeket az arcáról, mert az ki volt zárva, hogy hangosan
kimondja egy másik domina előtt.
– Hát, én viszont nem. Jobb, ha visszamegy a cellába, mielőtt végzek a
fonással.
Fire még mindig nem nézett rá. Tudta, hogy ez a domina tevékenység
része, de hozzászokott már ahhoz, ahogy Aggie bünteti őt, és ezt sokkal
jobban szerette, mint ahogy régebben a dominák bántak vele. Soha nem
élvezte a játék alárendelt részét. Ő csak élvezte a fájdalmat.
– Mondtam már, hogy milyen a cellában – mondta Aggie.
– És ettől nedves lett a bugyid. Igen, emlékszem. De én nem te vagyok,
igaz? Vagy hallgat rám, vagy szenvedni fog.
 – Belefáradtam a várakozásba – szólt közbe Jace.
Fire végre rápillantott Jace-re, aki biztos volt abban, hogy a legtöbb
férfi térdre hullott volna, hogy megalázkodjon a lábai előtt. De ő nem a
legtöbb férfi volt.
– Kissé dacos, nem igaz? – kérdezte Fire.
Aggie kuncogott. – El sem tudod képzelni.
Fire egy bőrdarabot kötött Aggie copfja végére, aztán végigcsúsztatta a
kezeit a lány vállán, közben Jace-re nézett.
– Készen állok, hogy könyörgésre késztessük, Ice. Te hogy állsz?
– Megpróbálhatjuk – mondta Aggie.
Annak tudatában, hogy véget ért a várakozás, Jace visszatért a
főcellába. Kíváncsi volt, hogy együtt fogják-e őt megbüntetni, vagy
felváltva. Arra is kíváncsi volt, hogy az egyik nő dominánsabb lehet-e,
mint a másik. Szerette, ahogy Aggie uralta a többieket – látva az
igyekezetet, ami a lány erejéből fakadt, és ettől totál beindult. Alig tudta
elképzelni, hogy mennyire beindulna, ha egy másik domináns nőt uralna.
Azt kívánta, bárcsak egy pillanatra Aggie közelébe lopózhatna, hogy
felhozza a témát, de a lány nem akarná, hogy ezt egy másik domina előtt
említse meg. Az alárendeltté tenné a szemében. De mivel nyitott volt a
javaslataira, amikor kettesben voltak, a hatalmi játszmájuk illúziója
megváltozna, ha követelőzni kezdene, amikor a lány már V. Úrnő vagy
Ice szerepében van. De talán célozgathat rá eleget, hogy rájöjjön, és úgy
tehetne, hogy az az ő ötlete volna. Biztos volt benne, hogy ez a felállás
már rendben lenne a lánynak is.
Aggie magassarkúja ismerősen kopogott a cella padlóján, mire a golyói
összerándultak. A teste már tudta, hogy mi következik, és a farka egyből
megkeményedett a várakozástól. A második pár cipő nem ismerős
ritmusától megremegett a gyomra. Fogalma sem volt, mit várhat Fire-
től. Volt már néhány elvetemült dominája a múltban, olyan dominák,
akiknek nem jelentett problémát, hogy a fájdalom utáni vágyát túlzásba
vigyék. De Aggie tudta, hogy küldje őt gyorsan a kedvenc helyére, a teste
minimális kínzásával. De mégis volt valami izgató abban, hogy nem
tudta, mi fog következni.
Lecsukva tartotta a szemét, ahogy közeledtek feléje, keményen
dolgozott azon, hogy legyűrje az izgalmát. Még nem kellett volna ennyire
beindulnia. Még meg sem érintették őt. Persze, hozzá volt szokva a napi
kétszeri szexhez Aggie-vel, és már majdnem egy hete nem látták
egymást. Csak nem akarta zavarba hozni magát Fire előtt. Egy része azt
akarta, hogy Aggie büszke legyen rá, arra, ahogy a barátjával viselkedett.
És ha azt látnák, hogy spontán elélvez – szétszórná a magját a cella
padlójára – miközben korbácsolják, hát valószínűleg nem épp ez
járhatott a lány fejében.
Egy pár fekete lakkbőr csizma jelent meg a látóterében, majd ezt
követte egy hasonló pár vörös lakkbőr. A farka lüktetett a lábbelik
szexisségének elismeréseként. Már el is képzelte, milyen érzés lehet, ha
azok a tűsarkak belemélyednek a mellkasába. A hátába. Az ágyékába. A
lányok közel álltak egymáshoz, és nem tudta megállni, hogy ne emelje
feljebb a tekintetét, hogy többet lásson. Aggie egyik kezében egy ostor
volt, a másikban egy lovaglópálca. A tekintete kemény volt, hideg. Jace
golyói összerándultak. Ismerte jól ezt a pillantást, élvezni fogja. A
megszokott és tökéletesről átpillantott Fire-re, aki egy korbácsot tartott a
kezében, és enyhe szórakozottság volt a tekintetében. Átölelte Aggie
derekát, keze ismerősen pihent a lány csípőjén. A féltékenység tüskéje
szúrt belé, ami váratlanul érte. Miért volt féltékeny emiatt? Ők csak
barátok voltak, akik ritkán találkoztak egymással. Mégsem tudta elűzni
az aggodalmát a birtokló mozdulat miatt, amit Fire tanúsított a
menyasszonya iránt.
– Vedd le a pólódat, bébimaci – mondta Fire.
 – Látni akarom, hogy a tested is olyan kidolgozott-e, mint a
bicepszeid. Látszik, hogy edzel.
Ez most kurvára komoly? Jace Aggie-re nézett útmutatásért.
– Van valami gond a hallásoddal? – kérdezte Aggie, a hangja mély
volt. Kegyetlen. Fenséges.
– Tudod, hogy nem fogadok el parancsokat, Úrnő – mondta Jace, ami
nem volt igaz. Általában megcsinálja, amire megkérik, de először
szüksége volt egy kis győzködésre.
Fire álla leesett. Aggie csak az egyik szemöldökét emelte fel.
– Azt hiszem, azért nem akarja levenni a pólóját, mert attól fél, hogy az
ostorodat a csupasz hátán fogod használni, Fire – mondta Aggie. – Én
ezt gondolom.
Jace azonnal áthúzta a pólóját a fején, és oldalra dobta.
Fire kuncogott.
– Tudod, hogy nyerd el az együttműködését, igaz, Ice?
– Néha – mondta Aggie. – Eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy
mi mozgatja.
Jace álla megkeményedett. Nem szerette, ha úgy beszéltek róla,
mintha nem lenne ott, és az egyik fele legszívesebben visszavette volna a
pólóját. De a másik fele már várta a dolgot, úgyhogy a helyén maradt és
nem válaszolt.
– Mi mozgatja? – kérdezte Fire, váratlanul oldalra nyújtotta a karját,
az ostor végével csettintve.
A hangra Jace hasa megfeszült, és a mellbimbói megkeményedtek. A
piercingjében lévő ezüst karika a gyönyör kényelmetlen rándulását
okozta a felálló húsa apró darabján. Bassza meg. Nem a mellbimbói
voltak az egyetlenek, amik megkeményedtek. Már most sajgott a
megkönnyebbülésért.
– Nem mondom el – mondta Aggie. – Találd ki magad.
 – Félsz, hogy elveszem tőled? – kérdezte Fire vigyorogva.
– Egyáltalán nem – válaszolta Aggie. – Csak látni akarom, hogy tudsz-
e kezelni valaki olyat, mint ő, anélkül, hogy elvesztenéd a fejed.
Ahogy ő tette az első alkalommal. Még mindig esedezett Jace
bocsánatáért. Nem mintha neki szüksége lett volna rá, vagy akarta volna
a bocsánatkérését. Imádta a durva bánásmód minden pillanatát. Jace
néha azt kívánta, bárcsak képes volna feldühíteni a lányt. Néha azt
akarta, hogy a szart is verje ki belőle. De a legtöbbször mégis azt szerette,
hogy a lány mennyire ismeri a testét.
Aggie megpöckölte Jace bimbógyűrűjének végét a lovaglópálcájával.
– Talán könnyítenem kéne rajta, mielőtt munkához látunk – mondta.
– Úgy néz ki, mint aki mindjárt eldurran. El akarsz élvezni, mielőtt
elkezdjük?
Tényleg kezdett elpuhulni vele. A mai kínzás fele arról szólna, hogy
vissza kell tartsa a szexuális kielégülését.
– Nem, Úrnő – mondta Jace. – Tudok várni.
– Egész szépen kitölti azt a farmert – mondta Fire, újra csattintva az
ostorával.
Jace felnyögött kínjában. Azt kívánta, bárcsak abbahagynák a
beszélgetést, és rátérnének a lényegre.
Aggie lecsúsztatta lovaglópálcája végét Z alakban a hasán, lassan
simítva végig a hasizmai minden egyes részét, míg a pálca végén lévő kis
bőr négyzet megpihent az övrésze alján, pont a csípőcsontjánál. Ez volt
az egyik legérzékenyebb pontja, és a lány ezt rohadtul tudta.
– Gombold ki a farmerodat – mondta Aggie.
Jace több, mint kész volt, hogy megmutassa neki, mennyire kemény
lett tőle, de két dolog miatt hezitált. Nem volt biztos abban, hogy eléggé
izgalmi állapotban van ahhoz, hogy Fire lássa őt ilyen felfokozott
állapotban. És Aggie bosszúja is sokkal édesebb volt, amikor nem
engedelmeskedett a követeléseinek.
– Gombold ki nekem – mondta, a szemébe nézve. – Úrnő – tette hozzá
később.
A pálcával újra a csípőjére csapott – egyszer, kétszer –, aztán
végighúzta a végét a nadrágja dudorján. Megrészegült a húsába vágó
finom csípéstől, és többre vágyott, sokkal többre.
– Megkorbácsolom, mert engedetlen volt veled – mondta Fire. és
felemelte a kezét, hogy visszahúzza az ostor végét.
Aggie elkapta a csuklóját.
– Ne! Ne add meg neki, amit akar, amikor engedetlen. Akkor add meg
neki, amikor engedelmeskedik.
Fire felhúzta a szemöldökeit.
– És mit akar?
– Nem tudod megmondani, ha ránézel? – Aggie megpaskolta
néhányszor Jace hasát, mire az hátrahajtotta a fejét, miközben libabőrös
lett ébredező húsa felszíne.
Ó, igen, üss meg, Aggie. Kérlek, üss meg.
– Szereztél magadnak egy igazi mazochistát, Aggie – mondta Fire.
Nem ő volt az első domina, aki ezzel a címmel illette Jace-t, de ez nem
volt teljesen igaz. Legalábbis azóta nem, mióta Aggie felfedezte, hogy
igazából mi indítja őt be.
– Akarod, hogy kipróbálja rajtad az ostorát, Jace? – kérdezte Aggie.
– Igen.
Megrándult, mikor az ostor vége a mellkasán landolt, közvetlenül a
bimbópiercingje mellett.
– Igeeeeen??? – sürgette Fire.
– Igen, Úrnő – mondta Jace.
 – Akkor gombold ki a nadrágodat. Azt akarom, hogy a bokádnál
legyen.
Hezitált a fájdalom utáni vágya és zavara között annak gondolatára,
hogy mutogassa magát Fire-nek. Aggie-n kívül egy nő sem látta a farkát,
mióta találkoztak. Meg is volt lepődve, hogy hajlandó engedni, hogy egy
másik nő is lássa. Nem akarta őt Aggie saját magának?
Aggie türelmesen várt, Fire pedig a padlóra toppantott, míg ő a
következő mozdulatát fontolgatta.
– Azt mondom, üssük, míg meg nem teszi, amit mondasz – mondta
Fire.
– Igen – szólalt meg Jace azonnal. – Tegyetek úgy.
Aggie kuncogott.
– Szó sem lehet róla.
Aztán így szólt Fire-höz.
– Nála ez nem működik. Hagyná, hogy addig üsd, míg leszakad a
karod, vagy el nem veszti az eszméletét.
– Megüthetem legalább egyszer? Láthatóan nekem nincs olyan
türelmem, mint neked.
– Egyszer megütheted – mondta Aggie.
– Oksi.
Jace csak a szeme sarkából látta a piros lakkbőr csizmákat, amikor
Fire visszahúzta az ostort, és hagyta, hogy a fiú hátára csapódjon. Egy
kicsit megcsípte, de alig érte el az ingerküszöbét, tíz évbe telne, míg
elérné azt a bizonyos tudatállapotot, ha csak ilyen gyengén tud ütni.
– Erősebben, Fire Úrnő – kérte engedelmesen. Mert tudott
engedelmes lenni, ha ezzel megkapta, amit akart. Jól ismerte a játékot.
Az ostor megcsikordult a padlón Jace mögött, ahogy Fire visszahúzta
és felemelte a karját a feje fölé. De nem engedte el, mivel Aggie felemelte
a kezét, hogy megakadályozza a mozdulatot.
 – Nem fog erősebben ütni, míg nem gombolod ki a nadrágod, és tolod
le térdig – mondta.
– Biztos azt akarod, hogy lásson engem meztelenül? – kérdezte Jace.
– Nem hitt nekem, amikor a méreteddel dicsekedtem, úgyhogy igen,
azt akarom, hogy lássa, és azt akarom, hogy pukkadjon meg az
irigységtől, hogy ez az enyém, és ő nem kaphatja meg.
Jace vigyorgott. Hát, ha Aggie így tálalta a dolgot, akkor valahogy meg
is akarta mutatni.
Lehúzta a sliccét, és Aggie reakcióját figyelte, ahogy letolta a szövetet a
csípőjéről, és hagyta lecsúszni a farmerját a bokájáig.
– Jézusom – nyögött fel Fire.
Jace kipirult a forróságtól, ahogy mindkét nő elmerült a látványába.
– Most már értem, miért hagytad, hogy megdugjon, míg ütötted őt,
Ice. Ha csak ránézek, nedves leszek. Komoly pénzt kereshetnél ilyen nagy
szerszámmal, bébimaci – mondta Jace-nek. – Szólj, ha valaha is be
akarsz szállni az üzletbe. Olyan farkad van, ami pornóba való.
– Nem – vágta rá Jace gondolkodás nélkül.
– Ez az enyém – mondta Aggie, végighúzva a pálcáját a férfi hosszán.
– Az egész az enyém.
Az ostor csattanása a hátán meglepetésként érte Jace-t. Hasa
önkéntelenül megfeszült, de nem adott ki egy hangot se. Aggie arcát
figyelte, ahogy Fire lecsapott rá néhányszor gyors egymásutánban.
Megrebbent a szemhéja, amikor egy különösen durva csapás érte a
vállát. Már rég volt, hogy Aggie-n kívül bárki is megbüntette volna, és
egyszerre rájött, milyen szerencsés, hogy olyan valaki irányítja a
korbácsot, aki ismerte a testét, mert Fire elhibázott ütése kurvára fájt.
Néha Aggie hagyta, hogy Jace-en gyakoroljon néhány nő, hogy
megtanulják, hogy kell megfelelően ütni, de ők mindig haboztak
kiengedni a teljes erejüket. Fire nem volt ilyen kedves.
 – Fire, elég lesz – mondta Aggie, vette a jelzést Jace arcáról, hogy nem
igazán tetszik neki. Fire ostorának vége súrolta mögötte a padlót, és Jace
kifújta a levegőt, amit nem is vett észre, hogy bent tartott.
– Honnan tudod? – kérdezte Fire. – Meg se nyikkant.
Aggie figyelmen kívül hagyta a kérdést, és ujjaival megérintette Jace
állát.
– Kész vagy?
Jace megrázta a fejét.
– Mutasd meg neki.
Aggie tudni fogja, hogy mire gondolt, mutassa meg neki, hogy üsse
meg őt rendesen. Nem kellett szavakat vesztegetni rá. A lány jól ismerte
őt, hogy megértse a kívánságait.
Aggie mosolygott.
– Fire nem fog engedelmeskedni.
– Akkor büntesd meg – mondta Jace.
Aggie vigyorgott. – Szóval ezt akarod.
Néha nyugtalanító volt, hogy mennyire teljesen megértette őt ez a nő,
máskor meg határozottan a kedvére játszott. A cella nem az a hely volt,
ahol az érzéseit szabadjára engedhette volna, de a szíve csordultig telt,
amikor Aggie átsétált a termen és felhúzta a függönyt, ami elrejtette a
hátsó falon lévő, a padlótól a mennyezetig érő tükröt.
Jace nem tagadhatta, hogy mennyire szerette a lányt, és az összes
személyiségét, nem számított éppen melyik személyt alakította, belül
tisztán látta az ő Aggie-jét. Minden, amire valaha is vágyhat és akarhat,
egy gyönyörű csomagba van csomagolva, és a teremben lévő másik
domina háttérbe szorult ezzel a fekete lakkbőrös angyali démonnal
szemben. Azt kívánta, bárcsak ki lenne engedve a lány haja. Imádta,
ahogy a derékig érő fekete hajszálak a lány teste körül mozogtak, ahogy
sétált, cukkolta és végül megdolgozta őt.
 – Szereti nézni magát, ahogy könyörög, mi? – kérdezte Fire, amikor
Aggie odalépett mellé.
Jace nem tudta levenni a szemét Aggie tükörképéről.
– Nem, ő engem szeret nézni, ahogy dolgozom. Ügyfeleken. Rajta. És
különösen szeretné látni, ahogy rajtad dolgozom.
– Rajtam? – Furcsa pillantást vetett Fire Aggie-re. – Miért dolgoznál
rajtam?
– Mert nem ütötted őt rendesen – válaszolta Aggie.
– Vagy úgy. Tulajdonképpen ki most itt a főnök?
– Hmmm – mondta Aggie, s végigfuttatta a pálcája végét Jace
gerincén.
Jace megremegett, ahogy a várakozás és az izgalom követte egymást.
Aggie a pálca végével rácsapott a fenekére – egyszer, kétszer. Tökéletes.
Ő mindig olyan jól okozott neki fájdalmat.
– Az attól függ. Pillanatnyilag én. De ez bármikor változhat.
– Fura dinamika van köztetek – mondta Fire.
– De működik – mondta Aggie. – Most pedig üsd meg őt rendesen,
vagy számolnod kell a következményekkel.
– Milyen következményekkel?
Aggie rácsapott a tenyerével Fire meztelen fenekére. Fire megrándult,
de feleannyira sem, mint Jace farka.
– Hé, ez csípett – tiltakozott Fire.
– Tedd, amit mondtam – szólt Aggie megalkuvást nem tűrő hangon,
ami baromi szexi volt.
Fire ezt olyan brutálisan bosszulta meg Jace hátán, hogy a térdei
összecsuklottak. De nem roskadt össze, nagyobb terpeszbe állt, hogy
megtámassza magát a következő csapásra. Két évvel ezelőtt még
könyörgött volna egy ilyen kemény büntetésért, de már nem volt
szüksége fájdalomra, hogy kordában tartsa az érzelmeit. A pokolba, hogy
túlélje. De még mindig szerette – nem azért, mert úgy gondolta, hogy
megérdemli, ahogy hitte, amikor először találkozott Aggie-vel –, hanem
azért, mert ez úgy fokozta a szexuális örömét, mint semmi más. Aggie
mutatta ezt meg neki. Addig a pillanatig nem jött rá, hogy teljesen
megváltozott a gondolkodásmódja, mióta a lány belépett az életébe. De
valami belül azt akarta, hogy lássa Aggie-t, ahogy térdre kényszeríti a
brutális vörös dominát. Az ő csaja volt a dominák királynője, és nem
igazán tudta, hogy mivel érdemelte ki a rajongását, de mindenki
meghajolt előtte, míg ő büszkén állt a lány mellett. Nem is akarhatta
volna másként.
Jace hallotta Aggie lovaglópálcájának csattanását a bőrön, de nem
érezte az ütések csípését. Fire combja belsejét ütötte.
– Mmmm – mondta Fire. – Folytasd csak, és véresre fogom verni a
pasidat. Senki nem tud úgy ütni, ahogy te, Ice. Tőled mindig nedves lett a
puncim.
Mindig? De a gondolat kiszakadt az elméjéből, amikor Fire ostora
csattant a derekán. Az ajkába harapott, hogy ne kiáltson fel. Nem tudta,
mikor vált ilyen puhává. Aggie túl sokáig kímélte őt. El tudja viselni Fire
brutálisát, az biztos. De nem volt benne biztos, hogy akarja-e.
Aggie egymást követő csapásai landoltak Jace fenekén, lágyékán és
combjain. Igen, így. Pontosan így. Jace szaggatottan zihált a vágytól,
ahogy a lány következő szintre vitte őt, a golyói kemények voltak, és
vágytak a kielégülésre.
– Azt hittem, engem is így fogsz ütni, mint őt – mondta Fire duzzogva.
– Így foglak, ha jól végzed a munkádat.
Jace elnyomott egy diadalmas vigyort, mikor Fire ütései a hátán
átváltottak büntetőről gyötrőre. Aggie lassan körözött körülötte,
tekintete belemélyedt a fiúéba. Egyidőben Fire ostorával a háta mögött,
Aggie megsuhintotta a csípőjét a pálcájával. Aztán a hasát. A combja
belső részét. Kissé lejjebb hajtotta a fejét, de a tekintetük még mindig
össze volt kapcsolódva. A pálcája érintése a farka végén az egész testét
összerándulásra késztette. Farka csúcsából előváladék szivárgott,
lecsöpögött a padlóra. Aggie bármelyik másik ügyfelével felnyalatta
volna, de Jace-szel nem. Vörös körmű ujjával felfogott egy lassan lefolyó
cseppet a makkjáról, és a nyelvéhez emelte, hogy megkóstolja.
– Készen állsz egy kis örömre a fájdalom mellett? – kérdezte.
Jace bólintott, torka összeszorult a vágytól, nem jöttek ki szavak rajta.
Aggie a pálcájával a combja belsejére suhintott, olyan közel a golyóihoz,
hogy a gyomra összeszorult.
– Terpessz – követelte.
Széttárta a lábait. A lány letérdelt előtte. Jace lebámult rá, eltelve
büszkeséggel, szerelemmel és vággyal. Aggie az egyik kezébe vette a
kemény golyóit, és nagyra nyitotta a száját, hogy a fiú vastag farkát meleg
mélyedésébe vegye.
– Leszopod őt? – kérdezte Fire hitetlenkedve.
Habár még mindig a hátán dolgozott gyakorlott ütésekkel, Jace
teljesen elfeledkezett a másik nőről, míg az meg nem szólalt. Túlságosan
is elveszett Aggie-ben, hogy érdekelje, mit tesz vagy gondol Fire.
Aggie elég erőteljesen masszírozta a golyóit ahhoz, hogy fájdalmat
érezzen. Teljesen elvonta Jace figyelmét, ahogy a lány a hatalmában
tartotta, amilyen áhítattal nyalta és szopta a farka végét. A gyönyör és a
fájdalom összefolyt, eljuttatva őt abba az eufórikus állapotba, mígnem
egy különösen kemény ütés a vállain vissza nem hozta őt a földre.
Tiltakozva felmordult. Aggie megállt, és kérdőn nézett fel rá. Enyhén
megrázta a fejét, megpróbált visszakerülni a magasabb síkra, de már
kiragadták a markából.
 Aggie egy lágy csókot nyomott a farka végére, mielőtt felállt. Mögötte
valami csattant a padlón. Fire dobta el az ostort. Jace nem értette, miért,
míg meg nem látta Aggie dühös tekintetét.
– Vedd fel a pozíciót, Fire.
Mintha zsinórokon rángatott bábu volna, Fire derékban meghajolt,
megfogta a bokáit, hatalmas vörös haja a padlón hevert a lábainál. Aggie
felemelte a pálcát, és lesújtott a végével, rácsapva Fire fenekére és a lába
közötti megduzzadt húsra. Fire láthatóan annyira be volt indulva, hogy
megduzzadt puncija gyakorlatilag kifolyt a tangájából. Aggie mellé lépett.
– Szántszándékkal hoztad őt le, ugye? – kérdezte.
A következő ütés egy más szögből érte Fire-t, az ostor a combja
hátulján, a punciján és a segglyukán találta el. Fire megrándult, és
felnyögött a mély gyönyörtől, mielőtt még szélesebb terpeszbe állt,
előretolta az ágyékát, hogy Aggie hozzáférjen mindenhez a lábai között.
– Lehetséges – mondta Fire lélegzetvisszafojtva – Nem emlékszem.
Aggie három egymást követő csapást indított Fire puncijára, mire az
reszketett a gyönyörtől.
– Most már emlékszel? – kérdezte Aggie, tökéletesen megmaradva a
domina szerepében, miközben a barátnője félrehúzta a tangáját és
ujjaival széthúzta a nedves és duzzadt ajkait.
Jace szája kiszáradt.
– Nem. De azt hiszem, emlékezni fogok, ha megbüntetsz – mondta.
Aggie meglendítette az ostor végét úgy, hogy épp csak elérte Fire
nyílását és csiklóját.
– Keményebben – nyöszörgött Fire.
– Emlékezni fogsz, hol a helyed?
Jace nem tudta megállni, hogy a keze ne körözzön merev farkán. Még
soha nem volt tanúja annak, hogy Aggie ilyen hatalmi pozícióban van.
Ha nem dughatja meg hamarosan, biztos volt benne, hogy belehal, de
nem akarta megzavarni őket.
– Igen, igen – nyögött Fire. – Megteszek mindent, amit akarsz. Hadd
menjek el.
Aggie gyengéd ostorcsapásai hatására Fire gyorsan spriccelni kezdett
az orgazmustól. Térdei megrogytak, a földre csúszott, teste remegett és
szaggatott volt a légzése.
– Köszönöm, Úrnő – mondta és megcsókolta Aggie csizmáját. –
Köszönöm.
Jace az eszét vesztette a vágytól. Aggie-t a mellére húzta, és habzsolta a
száját. Egyik kezével belemarkolt a lány puha fenekébe, a másikkal
kiszabadította a haját a fonatból. Azt akarta, hogy a selymes hajfüggönye
vegye körül, amikor megdugja a lányt. Amikor kiengedte a haját,
megmarkolta és hátrahúzta a fejét.
– Vedd le a bugyidat – morogta Jace, már túl volt azon, hogy
átgondolja, mit csinál. Csak benne akart lenni. Kitölteni őt. Hogy
körülölelje őt. Elvesszen benne. Az ő Aggie-jében.
A lány kibújt a bugyijából és felnyögött, mikor Jace a legközelebb eső
falhoz nyomta. Megkapaszkodott a vállában, míg Jace a farkát fogta a
kezébe, hogy a lányba vezesse. Belecsúszott a forró, nedves puncijába egy
gyönyörteli nyögés közepette, és a falat használta támaszként, ahogy
mélyen belenyomult.
Halványan tudatában volt annak, hogy a lány lábai a csípője körül
vannak, az ő keze a lány fenekén, a lány mellei a mellkasának
dörgölődtek, ahogy beléhatolt.
Amikor az ostorcsapások a hátán fájdalmat adtak a gyönyör és az
élvezet keverékéhez, kínzó boldogságában a lány nevét kiáltotta. Nem
tudta elválasztani a gyönyört a fájdalomtól az érzelmek miatt. Ez mind
Aggie volt. Aggie. Az ő démona. Az angyala. A barátja. A szeretője. A
mindene.
– Ó, basszus – kiáltott fel Jace, ahogy a teste túllépte az elragadtatás
tetőpontját, és robbant az orgazmusa, ondója mélyen tört ki a lány
belsejébe. Ujjait beledugta a lány fenekébe, hogy mozdulatlanul tartsa őt,
míg egy utolsó lökéssel teljesen belenyomta a farkát, és megtöltötte őt
magjának erőteljes lüktetésével. Az ostorcsapások a hátán intenzívebbek
lettek, eljuttatva őt az eufória egy eszméletlen állapotába, ami sokkal
intenzívebb volt, mint egy normális orgazmus. Nem tudta, hogy Fire
mikor hagyta abba az ütést, vagy Aggie mikor váltott pozíciót, mivel már
a földön állt, és ő a karjaiban tartotta a lányt, mellkasához szorítva
szorosan a lány melleinek halmát. Annyira magával ragadta, bármi is
volt ez, még abban sem volt biztos, hogy Aggie elélvezett-e.
– Baszki, Ice – szólalt meg Fire valahol mögötte, kizökkentve őt az
álmodozása békéjéből. – Nem csoda, hogy szereted ezt a fickót. Úgy
kefél, mint egy mániákus. Jézusom, hányszor élveztél el?
Aggie szorosabban ölelte Jace-t, és kuncogott.
– Hát, néhányszor – mondta.
Hála Istennek. Jace utálta volna azt hinni, hogy ő volt az egyetlen, aki
örömét lelte ebben az észbontó szeánszban.
– Csodálatos az ágyban – folytatta Aggie álmodozón –, de nem csak
ezért szeretem őt. Szeretem, mert sokkal mélyebben képes érezni, mint
bármelyik férfi, akivel valaha is találkoztam, mindent elfogad, ami én
vagyok – jót is, rosszat is –, és nem akar megváltoztatni, vagy kitörölni a
múltamat. Mellette önmagam lehetek.
Ki lenne az az őrült, aki megváltoztatna egy tökéletes nőt vagy
megakadályozná, hogy csodálatos önmaga legyen? Ezt majd később el is
mondja Aggie-nek, ha kettesben maradnak.
 Most, hogy már nem volt magánkívül a vágytól, gyönyörtől és
fájdalomtól, fokozottan figyelt a mögötte álló különös nőre.
– Jobb lesz, ha mielőbb hozzámész ehhez a sráchoz, mert még jön
valaki, és ellopja tőled – mondta Fire.
– Ez fenyegetés, Starr? – motyogta Aggie.
– Észrevétel.
Aggie kissé elhajolt, és kezei közé fogta Jace arcát. A fiú egész teste
fájt, lüktetett, csípett a büntetések hangszerelésétől, de mégis a
legjobban annak volt tudatában, hogy a lány ujjainak gyengéd nyomását
érezte az arcán.
– Bárki, aki megpróbálja, pokoli harcra készüljön. Ez a férfi az enyém.
Habár Starr még mindig őket figyelte, nem tudta megállni, hogy ne
csókolja meg mélyen a lányt. Néha könnyebb volt kimutatni, hogy
mennyire szereti, mint elmondani.
Ő már holnap elvenné a lányt, ha az megengedné. De ő folyamatosan
azt mondja neki, hogy tudni fogják, ha majd eljön az idő – és a házassági
anyakönyvi kivonat csak egy darab papír, és nem jelent semmit sem –,
de ha ő a lányt a feleségének hívhatná, az a világot jelentené neki. Csak
nem tudta, hogy adja ezt a lány tudtára. Elmélyítette a csókot, és
közelebb húzta magához, szüksége volt rá, hogy érezze odaadása
mélységét. A lány felemelte a karjait, hogy át tudja ölelni a derekát, és
elég erővel simogatta azt a területet, hogy visszahozza a finom ütések
emlékét, amit percekkel előbb élt át. Jace a fogain keresztül szűrte a
levegőt, mikor a só kevésbé kellemes csípése a nyílt seben megtörte a
gyönyörét. Aggie hirtelen kiegyenesedett, és a válla fölött az ujja végére
meredt.
– Vér? – morogta, tekintetét Starr-ra emelte. – Te véresre verted?
– Csak egy kicsit – mondta Starr.
– Mondtam, hogy ez egy kemény határ – mondta Aggie. – Nincs vér.
 – Ez a te kemény határod – mondta Jace. – Nem az enyém.
Régebben többször is vérzett egy-egy szeánsz után, de Aggie csak
egyszer okozott vérzést nála, és az teljesen feldúlta, eldobta az
elővigyázatosságát és elég közel engedte magához, hogy szeretkezzen
vele. Azon gondolkodott, vajon ezért volt-e olyan vigasztalhatatlanul
dühös, hogy Starr megsebesítette őt.
– Nem akartam, hogy vérezzen – mondta Starr. – Csak egy kicsit
elragadtattam magam, mikor elélvezett. Még soha nem láttam egy pasit
ilyen keményen élvezni, pedig a munkám során láttam már néhány
orgazmust.
– Aggie, tényleg rendben van minden – mondta Jace halkan.
– Nem értek egyet – mondta a lány, a válla fölött Starrt nézve.
– De most már túl késő megakadályozni. Tisztítsuk ki, nehogy
elfertőződjön.
Jó ötlet. Jace utálta a kórházakat, és az orvosoknak elmagyarázni,
hogy az ostorcsapások elfertőződtek, eléggé ciki tud lenni.
 2. fejezet

Fordította: Mandy

Aggie megrándult, ahogy Jace hátrahúzta a csípőjét, és puha farka

kicsúszott a testéből. Most majd napokig olyan viccesen fog járni, miután
ilyen erősen megdugták. De akkor is teljesen megérte, és tudta, mennyire
felizgatja Jace-t, amikor gyönyörrel tűri a fájdalmat, de láthatólag, ha azt
figyelheti, hogy ő egy másik dominát kényszerít térdre ostorral kiváltott
orgazmussal, még azon is túltett. Magában vigyorgott, és egy
törölközőért nyúlt, hogy letörölje a combja belsején folydogáló ondót.
Jace egy pokoli nagy rakományt engedett belé, és nem akarta, hogy az
egész a bőrcsizmáira kerüljön.
Jace elpirult, mikor lenézett és meglátta, mit csinál a lány. Ha
kettesben lettek volna, nem zavarta volna, de még volt közönségük és
Aggie tudta, most, hogy Jace már összeszedte magát, túl fogja tenni
magát ezen.
– Vedd fel a gatyádat – követelte tőle Aggie a legparancsolóbb V. úrnő
hangján. – Nem akarom, hogy a farkadat kelljen néznem, hacsak nem
lesz kemény újra, és készen állsz megint megdugni.
Észrevette Jace helyes arcán a megkönnyebbülést, amikor
engedelmeskedett neki, hisz pontosan azt kellett tennie, amit ő is akart.
Starr úgy tűnt, teljesen le van nyűgözve a fiú hirtelen engedelmességétől,
de Aggie tudta, hogy nem venné fel a nadrágját, ha nem akarná. A két nő
a tökéletes fenekét bámulta, ahogy belebújt a nadrágjába. Mindketten
felsóhajtottak, aztán felnevettek, mikor rájöttek, hogy mit csináltak. Jace
rájuk pillantott a válla felett, ahogy a cipzárját húzta fel. Aggie
rákacsintott, és odament hozzá, hogy közelebbről szemügyre vegye a
hátán keresztül kasul húzódó csíkokat. Néhány közel állt a vérzéshez, a
bőr alatt látni lehetett apró vérbuborékokat. Csak egyetlen ütés sértette
meg a felületet. Sokkal kevésbé volt veszélyes, mint mikor az első
alkalmukkor Jace elérte nála, hogy elveszítse az eszét. Starr sokkal
jobban fékezte magát, mint ő akkor. Jó, persze, Starrt figyelmeztette
arra, hogy fogadja a fiú a büntetést, de ő akkoriban vakon ment bele. De
ez még nem volt mentség a vérontásra, Aggie ezredszerre is büntette
magát ezért. Megígérte neki – és magának is –, hogy soha többet nem
okoz vérző sérülést.
– Istenem, én még mindig be vagyok indulva – vallotta be Starr, ahogy
követte a másik kettőt kifelé a cellából a szobába, ahol Aggie
fertőtlenítette az eszközeit és az esetenként vérző sérüléseket.
– Segítesz, hogy lehiggadjak, Ice?
Aggie megmerevedett. Elélveztetni Starrt azért, hogy felizgassa vele
Jace-t egy dolog volt, de a szeánsz után elélveztetni az már teljesen más
dolog. Aggie már elmondta neki, hogy nem akarja, hogy Jace megtudja,
hogy ők ketten egyszer szexuális kapcsolatban voltak. Már nagyon régen
volt, és ez volt az egyetlen dolog, amit Aggie soha nem mondott el Jace-
nek. Valószínűleg, mert soha senki nem bántotta még őt úgy, ahogy Starr
tette, és mert már körülbelül egy évtizede történt, és Aggie próbálta
elfelejteni, hogy valaha is megtörtént.
– Egy tartalék vibrátor, amit feldughatok. Egy kibaszott ököl –
motyogta Starr. – Valami.
Aggie megkönnyebbülten engedte le a vállait. Hát ez meleg volt. Starr
majdnem kikotyogta a kis titkát Jace előtt, de ő nem akarta, hogy meg
kelljen magyaráznia. Kicsit még ő maga sem értette saját magát.
– Van tíz tökéletesen működő ujjad – emlékeztette Aggie Starrt.
– Tényleg azt akarod, hogy ilyen ódivatú módon csináljam?
– Emlékszel, hogy kell?
 Aggie leültette Jace-t egy zsámolyra, és elment átkutatni az elsősegély
dobozát kellékekért.
Starr kuncogott.
– Ha segítségre van szükségem, Jace emlékeztethet engem, hogy kell
örömet szerezni egy puncinak. Úgy tűnik, ő tudja, mit csinál.
Aggie Jace-re pillantott, így láthatta, ahogy a fiú elpirul, és zavartan
bámulja a meztelen lábát. Magában mosolygott, imádta ezt az
arckifejezését. Mostanában nehezen tudta elérni, hogy elpiruljon, de
másoknak ez gond nélkül sikerült. Aggie visszafordult az elsősegély
dobozához, és egy percen belül hallotta az összetéveszthetetlen hangját
egy nedves puncinak, amit épp megdolgoznak. Behunyta a szemét, és
megrázta a fejét. A pornósztároknak nincs szégyenérzetük.
– Muszáj ezt itt csinálnod? – kérdezte tőle csak úgy mellékesen, és
Jace mögé lépett, hogy lekezelje a hátát.
– A te pasid hozott ilyen helyzetbe. Azt hiszem, néznie kellene, hogy
jövök ki belőle.
De Jace nem figyelte. Intenzíven nézte a padlót. Olyan vörös volt az
arca, hogy Aggie szinte meglepődött, hogy nem lobbant lángra.
Starr elkezdett a nyilvánvalóan begyakorolt pornós hangjain
nyögdécselni és nyöszörögni, sokkal jobban, mint ahogy az ujjai akciója
ezt megkívánta. Amikor elkezdte dugni magát Aggie ostorának nyelével,
Jace elfordult a széken, hogy ellenkező irányba nézzen, és ujjait a fülébe
dugta. Starr mantrája, hogy “jövök, jövök, jövök, ó, igen, mindjárt jövök”
a legkevésbé sem zavarta Aggie-t, de Jace “lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá” kántáló
reakcióját szórakoztatónak találta. Magában vigyorgott, miközben Jace
sérüléseit fertőtlenítette. Jace gerince önkéntelenül kiegyenesedett, és az
ujjai kicsúsztak a füléből, mikor Starr egy utolsó megkönnyebbült
kiáltást eresztett ki, aztán lelassította a mozdulatait, hogy lenyugodjon.
 – Remélem, tetszik az új ostorod – jegyezte meg Aggie. Még ha
könnyedén meg is tudta volna tisztítani Starr orgazmusának
maradékától az ostor nyelét, soha nem lett volna képes a kezébe venni
úgy, hogy ne gondoljon rá, hol járt előtte.
– Nem olyan jó, mint egy farok, de néha muszáj improvizálni.
Jace felhorkant, és a térdeire görnyedt, mikor elkapta a
megállíthatatlan vihogás.
– Eric ezt soha nem fogja nekem elhinni – mondta.
– Azt nem fogja elhinni, hogy nem nézted őt, amikor elélvezett,
Háromlábú – cukkolta Aggie, azon a becenéven szólítva Jace-t, ahogy
Eric szokta.
– Elveszi a macsókártyámat, ha valaha is megtudja.
Aggie átölelte a nyakát, és puszit nyomott a fülére. Hiányzott neki a
szokásos szex utáni közelség.
– Szeretlek – suttogta Aggie.
Jace a válla fölött Starr-ra pillantott, aki még magával játszott, de már
nem olyan lelkesen, mint azelőtt.
– Igen – motyogta. – Én csak…fáradt vagyok.
Aggie nem várta el, hogy hangosan viszonozza az érzelmeit – úgy nem,
hogy Starr a tanúja legyen –, úgyhogy nem erőltette. Később, ha egyedül
maradnak, százszor is elmondatja majd vele.
– Akkor jobb, ha felmész az emeletre, és szundítasz egyet – mondta
neki. – Szükségem van arra, hogy kipihent legyél ahhoz, amit ma estére
forgatok a fejemben.
Jace felnyúlt, és megszorította a lány csuklóját.
– Csak mi ketten – mondta határozottan.
A lány elmosolyodott, és újabb puszit adott a fülére. – Csak mi ketten
– suttogta.
 A fiú teste ellazult a lány előtt. Aggie nem is vette eddig észre, hogy
milyen feszült, míg az izmai el nem lazultak. Míg a Starr-ral szerzett
élményük hihetetlenül intenzív és szexuálisan kielégítő volt, hiányzott
belőle az az intimitás, amit Jace-szel általában megosztottak.
Felmelegítette a szívét, mikor rájött, hogy Jace ugyanúgy vágyott a
kapcsolat azon pillanataira – a gyengédségre és a szeretetre –, ahogy ő.
Talán tényleg hozzá kéne mennie. Jace azt mondta neki, hogy
bármikor készen áll, mikor ő is, de valami nagyon nem tetszett neki
abban, hogy valaki feleségeként címkézzék fel. Az túl közönségesnek tűnt
ahhoz képest, amiben részük volt. Túl sablonos. Túl … alárendelt.
Jace felállt a székről, és kinyújtotta a kezeit a feje fölé, miközben egy
hatalmasat ásított.
– Örülök, hogy megismertelek, Starr. Kösz, hogy nem kíméltél.
Felmegyek szunyókálni.
– Én is örülök, hogy megismertelek, bébimaci – mondta Starr, és
felemelte a kezét a nagyon is szabaddá vált puncijától, hogy kezet rázzon
Jace-szel.
De az hátralépett egyet, és bólintott.
– Igen – mondta a padlónak, kerülve Starr szórakozott tekintetét.
Kinyitotta a kis előcsarnok ajtaját, ahol általában ügyfelek vártak, hogy
rájuk kerüljön a sor a cellában. Ma ez üres volt, leszámítva egy fekete
fehér macskát, aki szánalmasan felnyávogott, ahogy megpillantotta a
már rég nem látott emberét. Jace felkapta Brownie-t a földről, és csupasz
mellkasához szorította, miközben felvitte a lépcsőn.
– Hiányoztam? – kérdezte a macskát.
– Mrrr mrrr mrrr – válaszolt a macska.
– Nem viccelsz? – kérdezte, mintha a macska és ő olyan nyelvet
beszélnének, amit csak ők értenek.
 – Egyáltalán semmi tonhal nincs? Hát ez szívás. Váltani fogok vele
erről pár szót.
– Mrrrrr – Brownie szokatlan nyávogása megszakadt hangos és
állhatatos dorombolása miatt, ahogy arcát Jace állához dörgölte, egyik
karmát a biztonság kedvéért a fiú arany karika fülbevalójába akasztotta,
nehogy elmeneküljön a törődésétől.
Aggie a cellaajtóból figyelte őket, ahogy mentek fel a lépcsőn, míg el
nem tűntek. Aztán Starr kezeinek érintése a vállán letörölte a gyengéd
mosolyt az arcáról.
– Édes pofa – mondta Starr, Aggie a vállán érezte a forró leheletét. –
Nem csoda, hogy feladtad a függetlenségedet és a karrieredet, és az ő
szükségleteit szolgálod.
Aggie megmerevedett. Nem adta fel sem a függetlenségét, sem a
karrierjét.
Ugyan már nem vetkőzött a megélhetésért, de igazából nem is lett
volna ideje rá, amikor Jace-t követte a világ körüli turnéikon. És talán a
klienseinek a száma is jelentősen csökkent, akikkel a cellában
foglalkozott, de ha bármikor is el akart vállalni egy domina munkát, Jace
soha nem panaszkodott.
Az volt a furcsa, már nem érezte ugyanazt az örömet a domina létéből
azokkal szemben, akik tisztelettel adóztak neki. Kivéve, ha Jace volt a
korbács alatt. Jace megadott neki mindent, amire szüksége volt ahhoz,
hogy teljesnek érezze magát. Bassza meg, talán Starrnak igaza van. Talán
tényleg elpuhult. Talán tényleg feladta a függetlenségét és a karrierjét,
hogy Jace-t szolgálhassa. És talán ez egyáltalán nem tartozott Starr-ra,
mert először életében boldog volt.
– Fogd be! – Ez volt az egyetlen válasz, amit össze tudott szedni.
 Starr ajkai végigsimították a vállát, karja átölelte Aggie derekát, a ujjait
pedig széttárta a hasán. Aggie zavartan húzta fel a szemöldökét. Miért
érezte ezt az érintést egyszerre intimnek és hátborzongatónak?
– Az összes ember közül, akik valaha is azt állították, hogy szerettek, te
vagy az egyetlen, akit sajnálok, hogy megbántottam – mondta halkan
Starr.
Aggie ellökte Starr kezét, és átvágott a termen.
– Ez a legnagyobb faszság, amit valaha is rám zúdítottál – mondta
Aggie, szíve remegett a fájdalomtól. Már rég túl volt Starron, de az
árulás, amit Starr kezétől szenvedett el, még mindig fájt, amikor eszébe
jutott.
Starr felsóhajtott.
– Higgy, amit akarsz. Csak tényeket közlök. De a barátságod nagyon
sokat jelent nekem, úgyhogy nem fogom újra lerombolni szexszel. Még
akkor sem, ha másra sem tudtam gondolni, miközben a pinámat
korbácsoltad, mint a szádra rajtam.
– Nem érdekel.
Mintha Aggie valaha is megfontolná, hogy megbántsa Jace-t azzal,
hogy olyanokkal szórakozik, mint Starr. Vagy bárkivel is, ami azt illeti.
– Fogsz beszélni neki rólunk? – kérdezte Starr.
– Nincs mit mondanom – mondta Aggie, céltudatosan lépkedett a
másik szobába, hogy összeszedje a Jace-en használt eszközöket.
– Félsz, hogy reagálna, ha megtudná, hogy szerettél egy nőt?
– Nem – válaszolta.
Talán, ellenkezett egy kis hang a fejében. – Lehet, hogy elmondom
neki majd máskor.
Ha vissza akarja küldeni arra a lezárt területre, ahova gyakran szokott
járni.
 Nem gondolta, hogy Jace jól fogadná a beismerését. Leginkább azért,
mert annyi ideig titkolta előle. Jace elmondott neki olyan dolgokat a
múltjáról – a legmélyebb, legsötétebb részéről –, amit senki más nem
tudott, és ő még azt sem tudta elmondani neki, hogy egyszer szerelmes
volt egy nőbe. Miért? Ugyanilyen fenntartásai lettek volna, ha Starr egy
férfi lett volna, aki összetörte a szívét? Őszintén nem tudta. Férfi soha
nem törte még össze a szívét. Egynek sem adott annyi hatalmat maga
felett, hogy megtehesse. Jace előtt soha nem szeretett még férfit. Még
csak nem is gondolt arra, hogy szeressen egy férfit. De ezt a férfit
szerette, és nem akarta veszélyeztetni a kapcsolatukat. Ő jelentett neki
mindent. És Jace-nek megvolt a hatalma, hogy összetörje a szívét.
Összetörje őt.
– Félsz, hogy elveszíted, igaz? – szakította meg Starr a nyugtalan
gondolatait. Meglepődött a hirtelen szorításon a mellkasában és a
szemében megjelenő könnycseppeken.
– Rettegek – mondta lélegzetvisszafojtva.
– Akkor talán hozzá kellene menned feleségül.
De Aggie ettől is rettegett.
– Talán majd egy nap.
 3. fejezet

Fordította: Mandy

Aggie átölelte Jace-t, és lopott egy csókot tőle. Jace zavartan csókolta
vissza, de úgy tűnt, nem gondolta komolyan. Aggie elismerően
megszorította a fenekét és elhúzódott tőle, hogy sötétbarna szemeibe
nézhessen.
– Mi a baj? – kérdezte.
– Csak egy kicsit… – húzta össze a szemöldökét Jace – Hideg van.
A londoni június nem volt olyan meleg, mint a dél-kaliforniai június,
de nem is volt hideg. Közel sem.
– Hideg?
– Azóta fázom, hogy tegnap elhagytuk a London Towert. –
Összeszorította a száját, és megrázta a fejét.
– Elkaptál valamit? – Aggie megérintette a homlokát, aztán az arcát.
Nem érezte, hogy lázas lenne.
– Talán jetlag?
Egész nap nem érezte jól magát. A lány még arra sem tudta rávenni,
hogy reggel csatlakozzon hozzá a tusolóban.
– Lehet – mondta, és átölelte magát, hogy ne remegjen annyira.
Aggie turistáskodni akart, így béreltek egy autót, és azzal mentek
Londonból a Donington Parkba, ahol a Download Fesztiválon volt
fellépése a Sinners-nek. A banda többi tagja már előző nap elment a
turnébusszal. Talán Jace csak aggódott, hogy nem érnek oda időben a
műsorra. A koncertjük csak késő este kezdődött, és Anglián keresztül
utazni teljesen más volt, mint az Egyesült Államokban.
 – Megcsináljuk. Már csak egy kastély van, amit meg akarok nézni, és
csak másfél óra innét a helyszín.
– Még egy kastély? – vigyorgott Jace kajánul. – Teljesen más oldaladat
láttam az elmúlt két napban. Nem tudtam, hogy ilyen nagy
történelemrajongó vagy.
– A történelem olyan sötét.
Jace kuncogott.
– Csak az a része, ami téged érdekel.
A lány ragaszkodott hozzá, hogy az éjszakát a Mailmaison Oxford
Kastélyban töltsék – egy ijesztő kastélyban, amit régen börtönként
használtak, a szobájuk valamikor cella volt. Jace egész idő alatt egy kicsit
ideges volt, azt állította, hogy egy lény ólálkodik körülötte. Aggie nevetett
a kijelentésén, úgyhogy elhallgatott és magában tartotta, ahogy mindig is
tette, mikor nem hitte, hogy bárki is megértené, hogy ki ő. Mivel Aggie
turistát akart játszani, könnyedén rávette Jace-t, hogy nézzenek meg
néhány igazi várbörtönt, és míg Jace tegnap reggel még nagy
lelkesedéssel vágott bele a kalandjaikba, a nap hátralévő részében
nyugtalan és kedvetlen volt. A nyugtalan éjszakai alvás sem javított a
hangulatán.
– Jól érzed magad? – kérdezte Aggie.
– Tényleg azt gondolod, hogy jól szórakozom az angol vidéket járva
régi kastélyokat nézegetve?
– És várbörtönöket – emlékeztette a lány.
Lesütötte a szemét, és elmosolyodott.
– De nem a jófajta várbörtönöket.
– Jófajtáért nem kell elhagynunk az otthonunkat. Ha közvetlenül
Doningtonba akarsz menni, és kihagyni az utolsó megállót…
Előrebillentette a fejét, hogy a homlokát a lányéra hajtsa, és becsukta a
szemeit. Így maradtak egy hosszú pillanatig, míg összeszedte a
gondolatait. Már elég régóta együtt voltak ahhoz, hogy Aggie tudja, hogy
ilyenkor nem figyelmen kívül hagyja őt, amikor csendben marad. Hanem
csupán gondolkodik. Eleinte, mivel a természetes ösztöne reakciót
követelt, megnehezítette a számára, hogy megadja Jace-nek az
elmélkedés csendes pillanatait, és emiatt rengeteg vitájuk volt, de most
már megértette, hogyha ad neki pár percet, hogy rendezze a gondolatait,
akkor azt meg fogja osztani vele a fiú.
Talán.
– Nem érzem jól magam, nem igazán – mondta.
Aggie szíve megtelt csalódottsággal.
– De élvezem az időt kettesben veled, távol a turné őrületétől. Még ha
egész nap történelmi leckéket is kell hallgatnom, legalább a brit akcentus
szórakoztató.
Aggie felkuncogott.
– Akkor mit csinálnál inkább?
– Hát, ahhoz szükségünk lenne egy olyan élvezetes várbörtönre, de
mivel egyet sem láttam, amióta megérkeztünk, megelégszem azzal, hogy
követem az ördögi útikönyvedet.
Aggie elővette a farmerja hátsó zsebéből az Anglia botrányai nyomán
című túrakönyv szamárfüles példányát.
– Nem ördögi. Csak egy kicsit pajzán.
Végigmentek a Tudor korszakon, olyan helyeket látogattak meg, ahol a
társadalom neves tagjai piszkos dolgokat követtek el, vagy épp
megbüntették őket ezek miatt.
– Mi következik? – kérdezte Jace, erős ujjait bedugva a lány pólójának
a szegélye alá, hogy megsimogathassa a hátán a csupasz bőrt.
Aggie próbált úgy tenni, mint akire nem hat ez az egyszerű érintés, és a
saját maguk által vezetett túra következő állomáshoz lapozott.
 – Sudeley kastély, Parr Katherine királyné egykori otthona. Csupán
hat hónappal a férje, VIII. Henrik király halála után hozzáment Thomas
Seymourhoz.
Felpillantott az olvasásból, és Jace szemébe nézett.
– Valami rokon?
Jace megvonta a vállát.
– Nem tudok rólą. Aż apám családja eredetileg Angliából származott,
úgyhogy lehetséges, de erősen kétlem. Úgy nézek ki, mint egy királyi
család sarja?
– Az én birodalmamnak te vagy a királya.
Jace kuncogott.
– Ez több hatalom, mint amire Anglia királya valaha is igényt
tarthatott.
Aggie átállt a másik lábára. Nehéz volt beismernie, hogy Jace-nek
hatalma van felette. Nem azért, mert Jace uralta őt, hanem azért, mert
annyira szerette Jace-t, hogy tudta, bármit megtenne azért, hogy vele
lehessen. Nem volt túl kényelmes ez a helyzet, de Jace megérte a
kompromisszumot. Kétségtelenül megérte.
– Menjünk, nézzük meg az ősi otthonodat – mondta Aggie, és
megütögette Jace bőrbe bújtatott karját a könyvével. – Talán báró vagy,
vagy gróf, és még csak nem is tudtál róla eddig.
Jace felkuncogott.
– Ha én a Sudeley kastély Thomas Seymour-jának rokona vagyok,
biztos vagyok benne, hogy a családfám ágait már évszázadokkal ezelőtt
lefűrészelték.
– De tegyünk úgy, mintha. Jó buli lesz – mondta Aggie, és gyengéden
megcsókolta, mielőtt kinyitotta a bérelt autó ajtaját és beszállt.
Érthetetlen módon előtte volt a kormány. Hülye fordított autók.
Szégyenlősen elvigyorodott, kiszállt a kocsiból, és odaszólt Jace-nek.
 – Meggondoltam magam. Neked kéne vezetni.
– Ezt akartad csinálni, ugye? – kacsintott rá mindent tudva.
– Persze – mondta neki Aggie, és átsietett a kocsi másik felére. A
rossz-oldali-anyósülésen kihajtogatta a hatalmas Anglia térképet, és
megnézte az utat a következő állomásukig.
– Körülbelül száz kilométerre van Oxfordtól – mondta Jace-nek,
mikor beült mellé a kocsiba.
Jace összehúzta a szemöldökét.
– Ami hány mérföld?
– Hatvan körülbelül.
– Akkor az nincs messze.
Amikor már a főúton voltak, néhány mérföldet csendben autóztak.
Hetek óta nem voltak már kettesben, megszakítás nélkül. Aggie élvezte,
hogy Európában turnézik a fiú bandájával, de már alig várta, hogy
hazaérjenek októberben. Hiányzott neki a cellája és az ügyfelei, de a
legjobban a csendes esték Jace-szel és az ő buta macskájával, Brownie-
val. A macskát otthon kellett hagyniuk, mikor elindultak a turnéra
Európába.
– Örülök, hogy úgy döntöttem, szabadságot veszek ki – mondta Aggie
Jace arcát figyelve, aki erősen koncentrált az út rossz oldalán való
vezetésre.
Jace ránézett, és mosolygott.
– Én is. Olyan keményen dolgoztál, hogy teljesítsd a fűző
megrendeléseket, hogy alig láttalak tű nélkül a kezedben.
A munkája határozottan lefoglalta. Nagyon is. Annyi megrendelést
gyűjtött be, míg a banda az Egyesült Államokban turnézott, amennyi elég
ahhoz, hogy hónapokig fájjanak majd az ujjai. Rettenetesen el volt
maradva a kézimunkájával, de hébe-hóba mindenkinek szüksége volt
szabadnapra, úgyhogy annyira nem volt bűntudata.
 – Azon gondolkodtam, hogy más anyagokkal is dolgozhatnék. Az a
selyem fűző, amit ma reggel a múzeum kirakatában láttunk, gyönyörű
volt.
– Nekem a tiédek jobban tetszenek – mondta Jace egy szégyenlős
mosollyal.
Az övéi mind bőrből voltak, naná, hogy jobban tetszettek neki. Jace is
ritkán mozdult ki a bőr motoros dzsekije nélkül. És ez volt a másik dolog,
ami hiányzott Aggie-nek – lovaglóülésben a fiú mögött utazni a dübörgő
Harley-ján. De a kocsi rossz oldalán ülve nézni a tájat is szórakoztató
volt. Magában elmosolyodott, mikor áthajtottak egy ódon kis falun,
megsimította az ujjával az eljegyzési gyűrűje platinalemezét. Minden
Jace-szel töltött pillanat örömöt okozott neki. Soha nem gondolta volna,
hogy szerelmes lesz egy férfiba. És határozottan nem gondolta volna
soha, hogy valaki ennyire teljesen birtokolni fogja a szívét, és hogy
ráadásul ő ezt az érzést élvezni is fogja. Még mindig úgy tesz, mintha
kemény domina lenne, de már elfogadta a helyzetet, hogy szokatlanul
gyengéd érzelmeket táplál a Sinners csendes basszusgitárosa iránt attól a
naptól fogva, hogy Jace a lábai elé borult, és kegyelemért könyörgött.
Baleset nélkül megérkeztek a célállomásra. Jace leparkolt egy kis
parkolóban. A fákon keresztül Aggie megpillantotta a hatalmas homokkő
kastélyt.
– Már láttam ezt a kastélyt – mondta Jace.
– Azt hittem, még soha nem jártál Angliában.
Megrázta a fejét.
– Még nem jártam. Biztos egy képet láttam róla vagy valami. Olyan
ismerősnek tűnik.
Jace kinyitotta az ajtót, és kiszállt a kocsiból. Megállt az autó előtt, és
felnézett a hatalmas szerkezet kőhomlokzatára. Aggie még a kocsiban
ülve is látta a fiú egész testén végigfutó borzongást. Aztán tett egy
bizonytalan lépést a kastély felé. Majd még egyet.
Már félúton volt a kertek felé vezető ösvényen, mikor Aggie kinyitotta
a kocsi ajtaját, és kiszállt.
– Nem felejtettél el valamit? – kiabált Jace után.
A fiú ledermedt és megfordult, hogy a lányra nézzen. A légzése
szokatlanul gyors és felszínes volt. Egy pillanatra úgy tűnt, fel sem ismeri
a lányt. Felemelte az egyik kezét, megmasszírozta a fülében lévő arany
karikát, és oldalra billentette a fejét.
– Mit felejtettem el?
– Hát engem!
Jace kinyújtotta a kezét, és Aggie odaügetett hozzá, hogy megfogja.
Ahogy az ujjaik összekapcsolódtak, Jace lesietett a sétányon a bejárat
felé. Miután az elmúlt két napban úgy kellett végigvonszolni a
látványosságokon, a hirtelen beállt változás a lelkesedésében
megdöbbentette a lányt.
– Mi ütött beléd? – kérdezte tőle, ahogy Jace megindult a lépcsőn, és
felugrott, hogy kinyissa a bejárati ajtót.
– Le fogjuk késni az utolsó vezetést – mondta, egy táblára mutatva.
Csak ezen a héten – kivételes lehetőség a kastély
magánlakosztályainak megtekintésére 11.00, 13.00 és 15.00 órakor.
Korlátozott létszámban.
Akkor talán most már jobban volt, mint amennyire mutatta. Vagy
tényleg volt valami különleges ezen a helyen. Nem tudta, hogy miért volt
ilyen sietős elkapni azt a vezetést.
Szerencséjükre volt még szabad hely, mert az utolsó pillanatban páran
visszamondták. Ahogy mentek teremről teremre, és az idegenvezető
dátumokról, lordokról és dámákról beszélt, Aggie Jace-t figyelte sokkal
nagyobb kíváncsisággal, mint a műtárgyakat vagy a történelmi
információk szaftos részleteit. Habár Jace minden terem minden
centiméterét végigpásztázta, nem úgy tűnt, mintha figyelne a vezetésre.
Ahogy keresztülhaladtak a pompás kastélyon, a lépései egyre
merevebbek lettek, és a szemöldökét pedig egyre jobban összeráncolta a
bosszúságtól.
– Jace – suttogta Aggie, miközben a fiú a drapériákat bámulta. – Bánt
valami téged?
– Ez az egész rossz – mondta Jace. – Ő nem engedélyezne ilyesmit.
– Ki?
– Katherine.
Aggie megdermedt.
– Ki a fasz a Katherine?
Bár Aggie megbízott benne, tudta, hogy nem tetszik neki a másik nő
neve, ami olyan gyengéden bukott ki finom ajkairól.
Jace egy hosszú pillanatig szó nélkül bámult a lányra. Ha nem ismerte
volna jobban, akkor azt mondta volna, hogy nem is ismerte fel, hogy ő
kicsoda.
– Jace?
Becsukta a szemeit, megrázta a fejét, és hevesen megrázkódott. A
csoport már egy másik terembe lépett, mire újra kinyitotta a szemét, és a
lányra nézett.
– Aggie?
– Furcsán viselkedsz – válaszolta a lány.
– Furcsán is érzem magam. Olyan, mintha már jártam volna itt
ezelőtt, de semmi sem olyan, amire emlékszem.
– Déja vu?
– Azt hiszem. Soha nem éreztem ilyesmit még sehol.
Átkarolta magát, és a karjait dörzsölgette.
– Hűvös van itt, nem?
 Nem volt. Aggie újra megérintette a homlokát, hogy megnézze, lázas-e.
Szinte remélte, hogy a fiú influenzás. Legalább a fura viselkedésére lenne
magyarázat.
– Nincs lázad, de be kell vallanom, hogy a frászt hozod rám – mondta
neki.
Lágyan felnevetett.
– Rád és rám is, bébi.
– Menjünk? Talán le kellene feküdnöd egy kicsit, mielőtt színpadra
lépsz.
– Nem – vágta rá. – Tetszik itt. Látni akarom minden centijét ennek a
helynek, még akkor is, ha egy kicsit kivagyok és nem tudom, hogy miért.
– Talán kisgyerekként voltál itt, ezért emlékszel rá. És a dolgok
másnak tűnnek a felnőtt énednek.
– Talán – mondta egy vállrándítással.
De Aggie-nek az volt az érzése, ezt csak azért mondta, hogy ő jobban
érezze magát azok után a bizarr dolgok után, amiket mesélt neki, és ő
őszintén értékelte, hogy enyhítette a félelmeit.
A megjelenése alapján a kastély a legkevésbé sem volt ijesztő. A díszlet
elegáns és hívogató volt, a termeket bőséges természetes fény töltötte be
a hatalmas ablakok miatt. De nem tudta letagadni, hogy a hideg
végigfutott a gerincén és a karja libabőrös lett. Talán egy kicsit tényleg
hűvös volt itt.
Legalábbis azt hitte addig, míg Jace közelebb nem hajolt, és egy forró
csókkal el nem kapta az ajkait. Hát nem. Egyáltalán nincs hűvös ebben a
kastélyban. Inkább túlságosan is meleg.
Felettük a csillár megnyikordult. Aggie elrántotta a száját Jace-étől,
felpillantott a hatalmas lámpatestre, és a szíve hangosan kalapált.
– Biztos, hogy tetszik itt neked? – kérdezte karonfogva a fiút, és
elhúzta a megmagyarázhatatlanul imbolygó csillár alól.
 – Igen – mondta. – Olyan, mintha idetartoznék, vagy valami ilyesmi.
Aggie tudta, hogy nem gyakran van ilyen érzése. A pokolba is, még a
bandájában sem érezte úgy, hogy odatartozik, pedig rajta kívül
mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy szinte testreszabottan passzolt a
soraikba.
Megveregette Jace hátát, és mosolygott, tényleg örült, hogy talált egy
helyet, amihez kapcsolódik, nem számít, mennyire rázta őt tőle a hideg.
– Talán tényleg rokona vagy annak a Seymour fickónak. Meg kellene
kérdeznünk.
Arra számított, hogy majd ellentmond, de meglepetésére szélesen
elvigyorodott, és bólintott.
– Igen, azt hiszem, meg kéne.
A szomszédos teremben utolérték a csoportot. Aggie hitetlenkedve
bámult Jace-re, mikor az felemelte a kezét, és csettintett az ujjaival, hogy
felhívja magára a vezető figyelmét.
– Igen? – kérdezte a nő, kissé lehajtott fejjel.
– Élt itt egykor egy bizonyos Thomas Seymour?
– Így van – mondta a vezető. – Általában a kápolnában szoktam róla
beszélni, ahol a felesége, Katherine királyné van eltemetve.
– A feleségét itt temették el, de őt nem? – kérdezte Jace.
– Alig egy évvel a felesége halála után végezték ki hazaárulásért. Igazi
csirkefogó volt. Azaz, attól függ, hogy kit kérdezel – kuncogott a vezető.
– Ó – mondta Jace színtelen hangon. Összehúzta a szemöldökét.
– Megmondaná, hogy hol végezték ki?
– A londoni Towerben.
– Ahogy mindenkit, nem? – kérdezte egy idősebb férfi, ami nevetést
váltott ki a csoportban.
Jace nem tűnt vidámnak. Egy kicsit émelygősnek talán, de egyáltalán
nem úgy, mint aki jól szórakozik.
 – Ő csak két évig volt a Sudeley Kastély ura – folytatta a vezető.
– Nem sok köze van a helyhez.
– Nem hiszem, hogy ő egyet értene ezzel – mondta Jace a bajsza alatt.
Az idegenvezető felhúzta az egyik szemöldökét.
– Hogy érti ezt?
– Semmi. Folytassa, kérem.
A vezető hosszan nézett rá, majd vett egy mély lélegzetet, hogy
folytassa a begyakorolt szövegét a Sudeley kastély egy másik uráról.
– Csirkefogó, mi? – mondta Jace, majd szokatlanul lágyan felnevetett.
– Bárcsak az igazság is fele olyan érdekes lenne, mint a hazugságok.
– Neked teljesen elment az eszed? – kérdezte Aggie Jace-t.
Jace a karját a lányéba fonta, és a csoport után indult, és valami
megmagyarázhatatlan okból kissé szórakozottnak tűnt.
– Ez erősen valószínű, kedvesem – mondta tökéletes angol
akcentussal.
A lány csak bámult rá, de hagyta, hogy átvezesse őt a másik terembe.
– Ma csupa meglepetés vagy.
– Az vagyok?
Aggie bólintott.
– A pompás szépségedben való sütkérezés mellékhatása lehet, kincsem
– mondta Jace.
Aggie megállt, és megállította Jace-t is maga mellett, és újra
ellenőrizte a lázát. Jace soha nem mondott ilyeneket, kivéve, ha ágyban
voltak, és ha biztos volt abban, hogy senki nem volt körülöttük, aki
hallhatta. Vagy akárcsak láthatta volna, hogy mozog a szája. Nem is
tudta, hogy Jace ismeri a pompás szót. És mégis mikor kezdte el őt
kincsemnek hívni?
– Azt hiszem, el kéne menned orvoshoz, bébi.
– Azt hiszem, hogy meg kéne csókolnod.
 Jace magához húzta a lányt, és a száját az ajkaira nyomta. Mellettük
egy ajtó becsapódott. Jace elhúzódott, és a kezébe fogta a lány arcát.
– Ő mindig is kicsit féltékeny volt.
Aggie összeráncolta a szemöldökét, és megrázta a fejét.
– Te miről beszélsz?
– Á, semmi. Csak kötekedem.
Talán el is hitte volna neki, ha kötekedő típus lett volna. De nem volt
az. Jace megfordult, és a lány karját az övébe fonta. Odavezette Aggie-t
egy csukott ajtóhoz, ahhoz, ami becsapódott valami láthatatlan oknál
fogva, mikor Jace megcsókolta őt. Még a járása is merevebb volt, mint
szokott, mikor kinyitotta az ajtót, és bevezette a lányt. Úgy nézett ki,
mint Jace, de nem úgy beszélt vagy viselkedett, mint Jace, és még csak
nem is úgy járt, mint Jace. Ha Aggie hitt volna a szellemekben és a
természet feletti dolgokban – de nem hitt –, ragaszkodott volna ahhoz,
hogy forduljanak vissza. Valami rettegéssel töltötte el, de nem tudta
volna megmagyarázni.
– Uh – mondta Jace. – Azt hiszem, a következő termet kihagyjuk.
– Miért?
– Az Mary gyerekszobája. Nem akarok oda bemenni.
– Honnét tudod?
– Én… véletlenül hallottam, mikor az idegenvezető mondta.
Eltökélten bólintott.
– Jace…
Hideg futott végig Aggie gerincén, amikor Jace hátralépett egyet a
teremtől, ahol a vezető hangosan beszélt arról, hogy gyereke született
Katherine királynénak és negyedik férjének, Thomas Seymournak.
– Nagyon tragikus – mondta. – A baba csak néhány napos volt, mikor
az anyja meghalt gyermekágyi lázban.
– Szerintem neked sem kéne bemenned oda – mondta Jace.
 Aggie kihúzta magát, és azon gondolkodott, mikor vált a gerince
folyékony masszává, majd elsétált a hallon keresztül az ajtó felé annyi
önbizalommal, amennyit csak össze tudott szedni.
– Bemegyek.
Amikor már majdnem átlépett a küszöbön, az ajtó becsapódott az orra
előtt. Aggie-nek elakadt a lélegzete.
Ránézett Jace-re, aki úgy nézett körül, mintha teljesen megőrült volna.
– Hogy kerültem ide? – kérdezte.
– Idesétáltál. Meg kell találnom a mosdót – mondta Aggie. – Hirtelen
nagyon kell.
És el akart menekülni a gyerekszobától, amilyen gyorsan csak lehet.
Egy része Jace-től is menekülni akart, amilyen gyorsan csak lehet.
– Nem kéne elhagynunk a csoportot – mondta Jace.
– Azt akarod, hogy bepisiljek?
– Lehet – vigyorgott a szokásos imádnivaló mosolyával.
Aggie szorosan megölelte, és a megkönnyebbülés áradt szét benne.
– Te vagy az.
– Ki más lennék?
– Valami fura dolog történik itt.
– Meghiszem azt – mondta Jace.
Erősebben szorította a lányt, mint ahogy az őt aztán vett egy nagy
levegőt, és engedett a szorításán.
– Gyere, keressünk egy mosdót.
Aggie hálásan bólintott. A szellemek nem kísértenek a mosdókban,
ugye? Remélhetőleg csak a Harry Potter könyvekben tettek ilyet.
 4. fejezet

Fordította: Niky

Jace az ablakon bámult ki, várta, hogy Aggie kijöjjön a mosdóból. Volt
valami ebben a helyben, ami megnyugtatta. Egy furcsa kapcsolat. Szinte
úgy érezte, mintha már járt volna itt. Ugyanakkor nyugtalannak érezte
magát, mintha tennie kellene valamit, de nem emlékezne, hogy mit.
A szeme sarkából egy színfoltot pillantott meg, elfordította a fejét, és
egy elegáns nőt látott, aki a Tudor-korból származó zöld ruhába volt
öltözve. Közvetlenül Jace mellett állt, és a mellette lévő ablakon bámult
ki. Az arca hibátlan és áttetsző fehér volt. Az a furcsa érzése támadt, hogy
bár a lány közvetlenül mellette állt, valójában nincs is ott. A karján égnek
állt a szőr.
– Helló? – mondta.
A nő nem vett tudomásul a jelenlétéről. Semmilyen hang nem jött a nő
felől. Sem a lélegzetvételének hangja, sem a ruhák zizegése. Halotti
csend. A férfi hátralépett egy lépést, mire a nő elfordította a fejét, és
felismerve őt rámosolygott. Thomas. A szája nem mozdult, de a férfi
hallotta a hangját a fejében. Olyan régóta várok már, szerelmem. Olyan
régóta.
– Jace, itt vagy – hívta őt Aggie.
Jace megijedt, és reflexszerűen Aggie irányába fordította a fejét. Mire
visszafordult a zöld ruhás nő felé, az már eltűnt.
– Hová tűnt? – kérdezte Jace, a folyosón elnézett mindkét irányba.
– Ki?
– A nő az ablaknál.
 Aggie kinyújtotta a nyakát, hogy a férfi mögé nézzen, majd óvatosan
nézett a szemébe.
– Rajtad kívül senki sem volt itt, amikor kijöttem a mosdóból.
– De ott volt, amikor a nevemen szólítottál – mondta Jace, egy intéssel
jelezve a mellette lévő üres helyet.
– Nem láttam őt – mondta Aggie.
Behunyta a szemét. Először néhány percre elájult, és most pedig látott
és hallott dolgokat.
– Jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz.
Hideg verejték csorgott végig a gerincén, de nem volt rá magyarázata,
hogy ki volt az a nő, hová ment, vagy miért hallotta a hangját a fejében.
– Nem vagyok benne biztos. Talán le kéne ülnöm egy pillanatra.
– Talán csak el kéne indulnunk.
– Nem – mondta sietve. Nem akart elmenni. A puszta gondolat is
szomorúsággal töltötte el.
Aggie a karjába zárta őt. – Aggódom érted.
Én is aggódom magam miatt, gondolta, de nem mondta ki. De szívesen
vette a lány ölelését, amíg az idegenvezető és egy tucatnyi ember kijött a
könyvtárból.
– Polgári szertartásokat néha tartanak a könyvtárban, de a legtöbb
esküvőt a Szent Mária kápolnában tartják – mondta az idegenvezető. A
szeme Jace-en landolt. – Itt is vagy. Azt hittük, elvesztettünk. Kérlek,
tarts a csoport többi tagjával; most már kifelé tartunk. Sok mindenről
lemaradtál a különleges túrából.
Jace kicsit bólintott, és úgy gondolta, hogy elég volt a különleges
túrából, nagyon szépen köszöni, lazított Aggie szorításán. Nem vette
észre, hogy ilyen szorosan ölelte a lányt.
– Ezt kihagyhatnánk – súgta Aggie a fülébe. – Majd vezetek a
fesztiválig a hátralévő úton, ha nincs kedved hozzá. – Hátradőlt, és
megsimogatta a férfi mellkasát. – Csak ne felejtsd el bekapcsolni a
biztonsági övet. Nincs garancia arra, hogy egy darabban oda is érünk.
– Jól vagyok – biztosította a férfi. – Szeretném látni a kertet, mielőtt
elmegyünk. – Mintha valami rángatta volna, hogy kövesse a csoportot.
– Úgy nézel ki, mint akire ráférne egy kis friss levegő.
– Rendben vagyok – mondta, és elhúzta a lány kutató kezét a
homlokáról. Vajon úgy nézett ki, mint aki az utolsó levegő vételére
készül, vagy mi?
Követték a csoportot, látótávolságon belül tartva őket, de nem
vegyültek a tömegben. Az útmutató részleteket közölt a sövényekről és
egyéb más növényekről. Jace megelégedett azzal, hogy nézegette őket
anélkül, hogy tudta volna a nevüket, vagy hogy melyik évben ültették
őket. Kéz a kézben Aggie-vel megkerült egy sarkot, ahol Aggie megállt.
Szemei tágra nyíltak, egyik kezével eltakarta a száját, és a szemei
könnyekkel teltek meg. – Gyönyörű! – visította az izgalomtól a
leglányosabb hangon, amit Jace valaha is halott tőle.
Követte a lány tekintetét a színes kerten át, a szimmetrikus sétányon
és a tökéletesen formált sövényeken át egy templom rovátkolt tetejéig.
– Jace! – zihálta, megragadta a férfi kezét, és az épület felé vonszolta.
– Itt akarok összeházasodni.
– Most? – kérdezte ostobán. Hirtelen ötletből mondta.
A lány nevetett, és lelassította a lépteit, ahogy közeledtek a templom
nyitott ajtajához. – Nem ma – mondta. – Előbb el kell rendeznünk a
papírokat. De hamarosan. – Elszakította áhítatos tekintetét a romantikus
épületről, hogy rámosolyogjon a férfira. – Itt fogsz feleségül venni.
Rendben?
A fiú elvigyorodott, hirtelen elárasztották felgyülemlett érzelmek, amik
elszorították a torkát. Azt hitte, hogy a lány soha nem találja meg a
helyet, pedig ragaszkodott hozzá, hogy "tudni fogjuk, ha meglátjuk", és
pont ezt a helyet választotta.
– Oké – mondta. – Készen állok, ha te is.
– Igen? – kérdezte a lány, és úgy ragyogott, mint egy gyerek karácsony
reggelén.
– Igen.
A lány a karjaiba vetette magát, és izgatottan megcsókolta. Nagyon
élvezte a lelkes csókolózást, mígnem valaki meg nem köszörülte a torkát.
Jace vonakodva elhúzta ajkát Aggie-éről, elfordította a fejét, azt várva,
hogy az idegenvezetőt látja. Egy nő, akit biztos, hogy soha nem látott, állt
a templom lépcsőjén, tudálékos vigyorral nézett rájuk.
– Szeretnék megnézni a templom belsejét? – kérdezte a nő.
– Ó, igen! – mondta Aggie, megragadta Jace bőrdzsekijének ujját, és
felrángatta a lépcsőn, mielőtt az pislogni tudott volna.
Kicsit tisztelettudóbban lépett be a templomba, és mélyet lélegzet,
miközben Jace szeme próbálta megszokni a félhomályt.
– Ó, Jace, hát nem tökéletes?
Abból, amit a szeme előtti pöttyöktől látott, igen, szép volt.
Az Aggie mellett álló nő átnyújtott neki valamit, hogy megtörölje vele a
szemét. Aggie nem sírt gyakran. Sírt, amikor a leütötték őt, és a
kórházban újra találkoztak. Sírt, amikor a férfi elmondta a múltja
legfájdalmasabb élményét. Sírt, amikor a férfi megkérte a kezét. És most
is sírt. Valami monumentális dolog történt velük. A férfi csak haladni
akart vele.
– Belülről még romantikusabb – mondta, és a fejét Jace vállának
hajtotta.
A férfi megnézte a gyémántmintás padlót, a padok gazdag mahagóni
színét, a szószék feletti bonyolultan faragott famunkákat, és a látványos
íves keretben lévő ólomüveg ablakokat az oldalfalakon és az oltár
mögött. Ez volt az a kápolna, amelyről a legtöbb lány álmodott, hogy itt
lesz az esküvője. De Aggie nem olyan volt, mint a legtöbb lány. Vagy
talán mégis.
Megcsókolta a halántékát, és megsimogatta a derekát.
– Mikor házasodhatunk itt össze? – kérdezte Jace.
– Az attól függ, hogy milyen szertartást terveztek – mondta a nő,
kedvesen mosolyogva.
– Milyen szertartást tervezünk? – kérdezte Jace Aggie-t.
A lány nevetett, és a szemét törölgette. – Nyitottak vagyunk a
javaslatokra.
A nő mosolya kiszélesedett. – Szeretnétek bemenni az irodámba és
beszélgetni? – mondta. – Charity Watson vagyok, a kastély
rendezvényszervezője. Szívesen segítenék nektek az esküvői tervek
elkészítésében.
Jace lelkesen bólintott, és kezét Aggie derekára tette, ezzel irányította
leendő feleségét, hogy kövesse Charityt ki a kápolnából.
Aggie végül beleegyezett, hogy feleségül menjen hozzá. Azt hitte, hogy
a mellkasa szétrobban a benne kavargó szerelem, izgalom és büszkeség
keverékétől.
Igen, nagyon izgatott volt, hogy végre összeházasodnak.
Még akkor is, ha a hely, amit választott, valószínűleg kísértetjárta volt.
 5. fejezet

Fordította: Mandy

Aggie a farmerjába törölte az érthetetlen módon izzadt tenyerét,

miközben figyelte, hogy Charity megkerülte az asztalát, és leült vele és
Jace-szel szemben.
– Szeretnénk összeházasodni ebben a gyönyörű kis kápolnában,
amilyen hamar csak lehet – mondta neki Aggie.
– Mindketten amerikai állampolgárok vagytok?
Aggie bólintott.
– Ez gond lehet?
– Lehetséges. Legalább tizenöt napot a szertartás előtt itt kell
töltenetek Angliában ahhoz, hogy jogilag érvényes legyen.
– Tarthatunk egy kéthetes nászutat az esküvő előtt – javasolta Jace.
– Tarthatunk itt egy szertartást, aztán utána egy törvényes
házasodjunk-meg-gyorsan polgári esküvőt az Államokban? – kérdezte
Aggie.
– Nem hiszem, hogy ez probléma lenne.
– Nagyon dühös lenne valaki, ha itt esküdnénk a kápolnában, holott
egyikünk sem tagja az Anglikán Egyháznak?
Az esküvőszervező rájuk mosolygott.
– Ki lehetne dühös, ha két ember, akik ennyire nyilvánvalóan szeretik
egymást, mint ti ketten, összeházasodnának a templomukban?
Aggie Jace-re pillantott, akinek tiszta vörös volt az arca.
– Szóval akkor milyen gyorsan lehetne elintézni? – kérdezte Aggie.
Most, hogy megtalálta a helyet, férjhez akart menni minél előbb.
– Mi ez a hirtelen sietség? – kérdezte Jace. – Félsz, hogy megszököm?
 Aggie belerúgott az asztal másik oldalán ülő nő látószögén kívül.
– Ha tavaszi vagy nyári esküvőt szeretnétek, vegyétek figyelembe, hogy
a kastély nyitva van a turisták számára – tette hozzá Charity. – Nem okoz
óriási gondot, de ha megvárjátok, míg a kastély bezár télre, akkor több
magánszférátok lesz.
– Szeretem a magánszférát – mondta Jace.
Charity elmosolyodott.
– Gondoltam, hogy jobb szeretnétek így.
Átlapozta az asztalán lévő naptárat.
– Az első lehetséges időpont a szezon után november elseje lenne.
Jace megkönnyebbülten felsóhajtott. Aggie komoran nézett rá.
– Így legalább lesz elég időnk arra, hogy valami különlegeset
tervezzünk – magyarázta Jace.
– Van néhány hónapunk megszervezni. Te sem akarsz igazán egy
csomó idegent, aki minket bámul, miközben esküszünk, nem igaz?
Aggie megpaskolta a kezét. Igaza volt, nem akarná. És tudta, hogy Jace
is kényelmetlenül érezné magát abban a helyzetben. Öt és fél hónap
várakozás nem is olyan sok.
– Akkor november elseje – mondta Aggie széles vigyorral az arcán.
– Remek – mondta Charity. – Itt a brossúra. Majd elérhetőséget
cserélünk, és megbeszéljük a továbbiakat.
– Mi történt a termekkel, amiket a hölgyemnek építettem? – kérdezte
Jace. – Nem hiszem, hogy vigaszt talál ezekben a csarnokokban.
Aggie felkapta a fejét, és furcsán nézett rá.
– Mi?
Jace rápillantott.
– Miért nézel így rám?
– Mit mondtál az előbb? Nem volt semmi értelme.
Jace megvonta a vállát, és megrázta a fejét.
 – Nem mondtam semmit.
– De mondtál. Hallottam.
Aggie Charityhez fordult megerősítésért.
– Nem mondott az előbb valamit termek építéséről a hölgyének és
kényelmes csarnokokról?
A szervező összeráncolta a szemöldökét, és kissé megrázta a fejét.
– Nem hallottam semmit, ő elég csendes ilyen vonzó férfihez képest.
Elpirult az arca. Elővette a címjegyzékét, hogy felírja a személyes
adatokat.
– Neveket.
– Agatha Christine Martin – mondta Aggie. Hamarosan Agatha
Christine Seymour, ami még rosszabb volt.
Megfogadta, ha lesznek gyerekeik, tisztességes nevet fog nekik adni,
hogy segítsen elhárítani a Seymour Butts vicceket, amit biztosan el
fognak majd szenvedni.
– Jason Thomas Seymour – mondta Jace elgondolkodva.
A nő tolla megállt a mondat közepén.
– Thomas Seymour?
– A te középső neved nem Thomas, hanem Michael – mondta Aggie.
Jace összehúzta sötét szemöldökét.
– Igazad van. Nem tudom, miért mondtam ezt. Egy kicsit meg vagyok
zavarodva.
Úgy tűnt, ez a hely hozta ezt ki belőle.
– Seymour-nak hívnak? – emelte fel egyik arany szemöldökét Charity.
Jace bólintott.
– Thomas Seymour volt ennek a birtoknak a bárója a tizenhatodik
században – mondta.
– Láttátok Katherine királyné sírját itt a templomban? Ő volt a
felesége.
 Jace megrázta a fejét, az arca egy árnyalattal sápadtabb volt a
szokásosnál.
– Addig nem jutottunk el a vezetésen, de Aggie olvasott róla a
könyvében, és az idegenvezető is említette párszor. Biztos ezért adtam
meg rossz nevet.
– Kíváncsi vagyok, hogy rokonok vagytok-e – mondta Charity, és
kiegyenesedett a székében. A fejét oldalra hajtotta, szürke szemeivel
érdeklődve nézett végig Jace-en.
Jace nevetett.
– Nem valószínű.
– Hát, nos, tehetnénk úgy, mintha – mondta, és rákacsintott.
– Szerintem meg kellene látogatnotok Katherine királynét, mielőtt
elmentek. Némelyek azt állítják, hogy látták a szellemét. Egy magas,
elegáns nőt zöld estélyiben.
Aggie kuncogott. Szellemek? Manapság ebben a korban ki hinne még
ilyen badarságokban? Forgatta a szemeit Jace-re, de ő nem úgy nézett ki,
mint aki jól mulat.
– El kell halasztanunk azt a látogatást, majd ha visszajövünk
novemberben – mondta Jace. – Most valahol máshol kellene már
lennem.
És ahogy a széke szélén ült, Aggie úgy gondolta, hogy ez bárhol máshol
lenne, csak nem itt.
– Itt akarsz esküdni, ugye? – kérdezte, határozottan megfogva őt a
könyökénél, mielőtt Jace kilőtte volna magát a székből.
– Alig várom – mondta lélegzetvisszafojtva.
De valami miatt, ahogy olyan mereven tartotta magát, Aggie
kételkedett az őszinteségében.
 6. fejezet

Fordította: Katie

Aggie fáradtan dobta be a hálószobába a táskáját, amin az anyjával

osztozik majd éjszakára. Úgy érezte, hogy elpártolt tőle a szerencse, mert
a többi kunyhó a Sudeley kastély területén mind foglalt volt, és ráadásul
az új mostohaapja sem tudott részt venni az esküvőn. Ezért az anyjának
nélküle kellett Angliába jönnie. Ő pedig azóta táncol Aggie idegein, mióta
tizenegy órával ezelőtt felszálltak a Los Angelesből induló gépre. Az, hogy
a hihetetlenül introvertált vőlegénye és a felháborítóan extrovertált anyja
közt ült olyan sok órán át, teljesen kicsinálta Aggie idegeit. Ennek az
élete legszebb időszakának kellett volna lennie, ő pedig semmi mást nem
akart, csak megütni valakit.
– Régimódi, de elegáns – mondta az anyja. – Azt hittem, hogy a
kastély szálláshelyei grandiózusabbak.
– A kastély maga lélegzetelállító – nyugtatta meg Aggie. – A
vendégházak modernebbek. Nekem tetszenek.
– Az ide vezető úton láttam a kastélyt – mondta az anyja. – Gyönyörű.
Nagyon romantikus. Mindig azt hittem, egy sokkal komorabb helyen
fogsz férjhez menni.
– Miért?
Az anyja mély hangom kuncogott.
– Nos, te mindig is odavoltál a sötét és kísérteties dolgokért. Ráadásul
Halloween van.
– De holnap fogok férjhez menni, nem ma este.
– Mintha számítana – vigyorgott az anyja, aki épp keresni kezdett
valamit a táskájában.
 Kopogtak az ajtón, Aggie pedig kinyitotta. Jace rámosolygott, de
legalább annyira elgyötörtnek tűnt, amilyennek ő érezte magát.
Beengedte, és becsukta az ajtót, amivel a csípős délutáni hideget
kirekesztette.
– Találkoznunk kell a rendezvényszervezővel, hogy meggyőződjünk
minden készen áll holnapra – mondta. – Eric valami különlegessel
készül mindannyiunknak. Halloween a második kedvenc ünnepe a
bolondok napja után.
– Nem hiszem, hogy készen állok Eric meglepetésére – mondta Aggie
egy fáradt sóhajjal. – Pokoli jetlagem van.
Jace megsimította az arcát, és álmodozón a szemébe nézett.
– Talán tudunk egyet szundítani Eric Halloween őrülete előtt.
– Agatha! Ezt látnod kell! – kiabált az anyja valahonnan a kunyhóból.
– Egy perc, Anya! – kiáltotta vissza. – Tényleg azt hiszed, hogy az
anyám hagyná, hogy szundikáljak? – kérdezte Aggie Jace-t.
– Én úgy terveztem, hogy nem fogsz aludni – mondta. – Meg akartalak
hívni a kunyhómba. Az anyád nélkül.
– Te nem Erickel és Rebekah-val vagy elszállásolva?
– Biztos vagyok benne, hogy más dolgok teljesen le fogják őket foglalni
a délután folyamán. – Közel hajolt, és suttogni kezdett. – Ami azt jelenti,
hogy a kunyhó üres lesz, hogy lefoglalhassalak.
Aggie felhorkantott a szóhasználatára.
– Ugye tudod, hogy nagyon rossz passzban vagyok?
Jace elvigyorodott.
– Aha. Abban reménykedtem, hogy rajtam töltöd ki a mérged.
Aggie kuncogott, majd kapott egy puszit az orra hegyére. Szóval egy kis
fájdalomra vágyott. Miért nem ezzel kezdte?
– Azt hiszem, szavadon foglak.
– Bíztam benne.
 Átölelte, és mohón megcsókolta. Aggie házisárkány hangulatát
gyorsan elmosta az izgalma. A férfi mindig ilyen hatással volt rá.
– Ezt tartogassátok a nászéjszakára, szerelmes madárkáim – szólalt
meg az anyja valahonnan mögülük.
Aggie megmerevedett, és elhúzódott Jace-től. A férfi közel hajolt
hozzá, és a fülébe suttogott.
– Szeretlek.
A szíve hevesen kezdett verni, és még a bosszantó anyja sem tudta az
örömét elrontani, amit e szó kimondása okozott.
– Én is szeretlek. – Aggie az anyja felé fordult, aki vigyorogva nézte
őket. Szinte boldognak tűnt.
– Találkozunk a rendezvényszervezővel, hogy meggyőződjünk róla,
minden készen áll holnapra – mondta Aggie, majd az ajtó felé indult.
Jace-t az ajtó felé tolta, hogy minél hamarabb kiléphessenek rajta.
Hatalmas kihívás volt megtervezni és megszervezni mindent telefonon
és emailen, de Charity fantasztikus a munkájában, és Aggie esküvővel
kapcsolatos aggodalmait sikerült kordában tartania. Többnyire.
– Hozom a cigarettám meg a kabátom, és kész is vagyok – mondta az
anyja. – Kicsit hűvös van odakint.
Aggie összerezzent, de nem utasította el a társaságát. Mindössze az ő
anyja élt, Jace-nek egyik szülője sem, és Aggie tudta, hogy az anyja
mennyire részt akar venni az esküvőn. Csak egy lánya volt, akit
kiházasíthatott, és Aggie egyszer tervezett csak házasodni, szóval ez volt
anyja egyetlen lehetősége, hogy örömanya legyen. Aggie már csak a
csodában bízott, hogy az anyja képes lesz legalább egy kicsit visszafogni
magát.
– Kint várunk rád – mondta Aggie, és kilépett a kunyhóból. Jace
követte, és becsukta az ajtót.
 Jace finoman megfogta Aggie kezét, és lassan sétálva a kastély fő része
felé indultak, olyan tempóban, hogy az anyja könnyedén utolérhette
őket.
– Szerinted van annyira hideg, hogy essen a hó? – kérdezte Jace,
közben az eget kémlelte.
– Nem hinném – mondta Aggie. – Viszont eső talán lesz.
– Hiányzik a hó – mondta. – Menjünk el valami hideg helyre
karácsonykor. Az ünnep nem ugyanaz, amikor meleg és napos az idő.
– Ha össze tudunk bújni egy kényelmes kis kunyhóban, benne vagyok.
De nem vezetünk.
Jace megszorította a kezét, és Aggie tudta, hogy mind a ketten arra az
utolsó alkalomra gondoltak, amikor havat láttak. Két évvel ezelőtt,
Kanadában volt, és majdnem életüket vesztették egy buszbalesetben.
– Szuper – mondta. – Egy kedves kis kunyhó a hegyekben, ahova
állatokat lehet vinni.
Aggie elmosolyodott.
– A karácsony nem lenne az igazi Brownie nélkül.
– Imádja a díszeket – mondta Jace egy kis mosollyal.
Jace macskája annyira szerette egymás után leszedni a díszítést a
karácsonyfáról, mintha az lenne élete küldetése. Tavaly Aggie úgy érezte
a harmadik fa díszítés után, hogy ez egy szélmalomharc, amiben nem
győzhet. Jace-t viszont megnevettette, amikor a macskáját nézte, aki a
karácsonyi dekorációt üldözte át a szobán, és ami Jace-t megnevettette,
az Aggie számára mindent megért.
– Nem érzed úgy, mintha már házasok lennénk? – kérdezte Jace.
– Évek óta együtt élünk.
– Miért csinál belőle mégis mindenki akkora ügyet? Én már régóta úgy
érzem, mintha a felségem lennél. Neked nem tűnik úgy, mintha én máris
a férjed lennék?
 Aggie számára, amíg a barátaik előtt el nem mondja az esküjét, nem
volt hivatalos a kapcsolatuk.
– Nem. Úgy szeretlek, mintha a férjem lennél, de már alig várom, hogy
holnap hozzád mehessek.
Jace újra megszorította a kezét, ezzel olyan érzelmeket keltve benne,
amiket nem tudott szavakba önteni, ugyanakkor teljes mértékben
megértette az érzéseit.
– Én is – mondta vigyorogva. – Még akkor is, ha hivatalosan csak
akkor leszünk férj és feleség, amikor visszatértünk Kaliforniába.
Aggie lopott egy csókot Jace-től, mert képtelen volt ellenállni a belőle
áradó sármnak.
– Remélem, hogy nem fog esni az esküvőtök napján – szólalt meg
Aggie anyja a hátuk mögött. – Már megint, gyerekek? – kérdezte.
Aggie elhúzódott Jace finom ajkaitól, és bosszúsan nézett az anyjára.
– És ez így lesz az elkövetkező hetven vagy nyolcvan évben, szóval
szokj hozzá.
Az anyja felnevetett.
– Ti aztán tökéletesen összeilletek. Mind a ketten szúrósak vagytok
kívül, de belül már más a helyzet. Sikerült feltörni a másik páncélját,
most pedig nem is láttok a szerelemtől.
Aggie megforgatta a szemeit. Fogalma sem volt, honnan szedte ezt az
anyja. Az ötlet, hogy Aggie-ben egy cseppnyi lágyság is lenne, abszurd.
Nos, oké, végül is volt, egy lágy része. De az nagyon apró és jól elrejtett
volt. Egyedül Jace láthatta, de ő is csak alkalomadtán. Legalábbis
szerette ezt hinni magáról.
Az anyja nagyot szívott a cigarettájába, és az ajkai közt kifújta.
– Ez a repülőút volt életem leghosszabb tizenegy órája. Azt hiszem
napokig láncdohányosnak kell lennem, hogy pótoljam a kimaradt nikotin
mennyiségét.
 – A repülőutat használhattad volna arra, hogy leszokj – mutatott rá
Aggie. Nem szerette a cigaretta szagát, vagy a dohányzással járó
kellemetlenségeket, de leginkább azért akarta, hogy anyja leszokjon,
mert aggódott az egészségéért.
– Te pedig megtanulhattál volna mandarinul – vágott vissza az anyja,
közben újabbat slukkolt a cigarettából.
Jace kuncogott, mire a jövendő anyósa átkarolta.
– Annyira cuki vagy, amikor nevetsz – mondta, de ezek a szavak
azonnal letörölték Jace arcáról a mosolyt.
Átsétáltak egy nagy füves területen, majd találtak egy kis ösvényt, ami
a hatalmas kastély körül vezetett – ami még gyönyörűbb és
romantikusabb volt, mint ahogy Aggie emlékezett –, majd megmászták a
főbejárathoz vezető lépcsőket. Az anyja megállt a legalsó lépcsőfokon,
hogy elszívja a cigarettáját egy hamutartó mellett. Legalább nem
hajította el a csikket csak úgy. Aggie megállt a lépcsősor tetején, és
megfordult, míg az anyjára várt, de éppen azt látta, hogy ő egy újabb
cigarettára gyújt. Úgy látszott a láncdohányos megjegyzése egyáltalán
nem vicc volt.
– Egy perc és megyek, ne várj rám – mondta az anyja, és az épület felé
intett a kezével.
Aggie megvonta a vállát, és Jace-hez fordult, aki a kert felé nézett.
– Jace?
Az még csak nem is pislogott.
Aggie integetett a kezével az arca előtt.
– Föld hívja Jace-t.
A férfi tett egy lépést a kert felé, miközben ő megfogta a karját.
– Hova mész? Találkoznunk kell a rendezvényszervezővel.
– De ott vár… – mondta távoli hangon.
– Biztos vagyok benne. Máris elkéstünk. Gyere.
 Az ajtó felé húzta. Jace vett egy mély levegőt, és megdörgölte az arcát.
– Mi van veled? – kérdezte a lány. – Rád sem ismerek. Jetlag?
Úgy nézett rá, mintha fogalma sem lett volna róla, hogy ott áll
mellette.
– Semmi. – Mondta, aztán kinyitotta az ajtót, és előreengedte Aggie-t.
– Mindig olyan furcsán viselkedsz, amikor itt vagyunk – mondta,
miközben körbenézett a fantasztikus előtérben. Hol is van Charity
irodája?
– Furán érzem magam, amikor itt vagyunk. Nem rosszul furcsán, csak
furcsán.
Aggie meglátott egy ismerős folyosót, és az iroda felé vette az irányt.
– Hogy érted? – kérdezte, félig rá, félig arra figyelve, hogy jó irányba
menjenek.
– Mint amikor hazaérek egy pár hónapos turné után.
– Fáradtan és kanosan. Pontosan tudom miről beszélsz – mondta
Aggie egy nevetés kíséretében. Miután Jace hazaért egy koncert körút
után, pár napot mindig az ágyban töltöttek. És a legtöbbször az időt nem
alvással töltötték.
– Hogy ott vagyok, ahol lennem kell – dörmögte.
Ebben a pillanatban Aggie személy szerint bizonytalannak érezte
magát, ha őszinte akart lenni. De biztos volt benne, hogy az ideges
remegés a gyomrából el fog tűnni a ceremónia után.
– Háromlábú! – visszhangzott Eric hangja a hatalmas teremben.
Ha az őrült rocksztár haja nem lett volna, Aggie azt hitte volna, hogy
Eric valami időutazáson vett részt. Egy fekete zakót viselt, hosszú
szárnyakkal és barnássárga nadrágot. Az egyik kezében egy nagy kalapot
és egy nádpálcát tarott, egy lazán kötött csokornyakkendőt viselt a
nyakában egy tengerészkék inggel és egy fél lábszárig érő barna csizmát.
Kétszer is meg kellett néznie a mellette álló nőt. Egy ízléses pink ruhát
viselt fodros aljjal és ujjakkal, valamint szalagokkal és csipkével.
Könyékig érő kesztyű tette teljessé a képet. Azok, és a bíborvörös csíkok a
szőke hajában.
– Rebekah? – kérdezte Aggie. – Honnan szerezted ezt a ruhát?
– A kedvenc jelmez boltomból – válaszolta Rebekah. –A Halloween
bálra kerestünk mindenféle jelmezt, és aztán ide küldettük őket
Európából és Amerikából, hogy mindenki találhasson valami kedvére
valót. Eric és én az 1820-as évek stílusában öltöztünk fel, de vannak
ruhák az 1500-as évekből is. A harmincas éveknél nincs fiatalabb, de
mindent, ami csak szem-szájnak ingere megtalálsz. Habár ez nem egy
időszakos bál lesz, de akkor is vicces.
– Tudtad, hogy Rebekah-nak vannak időszakai? Ez fantasztikus –
mondta Eric, amivel kiérdemelt egy oldalba könyökölést a feleségétől.
– Úgy döntöttél, „időszakos” viccet mondasz a bálos viccek helyett? –
szólalt meg Jace. – Le vagyok nyűgözve.
– Azokat megtartom későbbre – biztosította Eric.
– Azt hittem a parti témája a Halloween lesz. Például szörnyek és
zombik, meg ilyenek – mondta Aggie. Amikor a pár már szinte
könyörgött Jace-nek, hogy engedje meg, hogy Halloween parti legyen a
témája a próba vacsorának, Aggie arra számított, hogy az egész,
nos…halloweenesebb lesz.
– Először azt hittük, hogy egy ijesztő, régi kastélyban fogtok
összeházasodni, de ez a hely fantasztikus – mondta Rebekah, és
felpillantott a plafonra a fejük felett. – Annyira gyönyörű és romantikus.
Úgy döntöttünk, hogy sokkal viccesebb és sokkal ide illőbb lesz egy
időszakos bál.
– Legalább nem döntött úgy, hogy „batyus” bál lesz – mondta Eric,
amivel kiérdemelt egy újabb könyököt a bordái közé.
 Jace úgy gondolta, hogy Eric megjegyzése vicces volt. Fogalma sem
volt, hogy a vicc vagy a jetlag tette eszelőssé, de addig nevetett, amíg a
kezét a hasára nem kellett szorítania, mert már fájt.
– Befejezted? – kérdezte Rebekah a férjét.
– Ezt tényleg megkérdezted tőlem?
Felhúzott szemöldökkel nézett rá.
– Elég volt a „időszakos” viccekből.
Eric elvigyorodott, és beleegyezően bólintott.
– Nem gond, bébi. Akkor továbblépek a bálos viccekre.
Rebekah szemforgatva nézett rá, de Aggie látta az arckifejezésén, hogy
jól szórakozik; biztos volt benne, hogy Jace-szel együtt seperc alatt
vinnyogni fognak. Aggie humora borzalmas volt, de szerette, amikor a
férje nevetett, szóval, ha ő azt gondolta, hogy ez az egész poénos, akkor
neki édes mindegy.
– Megnézitek a dekorációt? Nagyon frankón néz ki – mondta
Rebekah. – Charity egy csoda.
– Találkoznunk kell azzal a csodával a holnapi ceremónia miatt –
felelte Aggie. – Ha végeztünk mindenképpen megnézzük.
– Király – mondta Rebekah. Izgatottan megölelte Aggie-t. – Annyira
örülök nektek, édesem. Tudod, hogy legalább annyira odavagyok Jace-
ért, mint Eric.
Aggie kicsit meglapogatta Rebekah hátát. Nem volt az az ölelkezős
fajta. Időnként ugyan képes volt szinte Jace-re fonódni, de a másokkal
való személyes kontaktust elkerülte, amennyire csak tudta. Baromira jó
volt abban, hogy tartsa a távolságot az emberektől, legalábbis amíg Jace
Seymour be nem lépett az életébe.
– Ez a hely tökéletes arra, hogy elmondjátok a fogadalmatokat –
mondta Rebekah, majd Jace-nek is el kellett viselnie egy szorítós ölelést.
Jace sem volt az az ölelkezős fajta, de ő is ugyanúgy meglapogatta a
hátát, ahogy Aggie.
Eric és Jace összeérintették az öklüket, majd a férfi átkarolta a
feleségét, és az ellenkező irányba indult vele, miközben a poénjait
tesztelte rajta. Legalábbis Aggie azt gondolta, hogy Eric azokat suttogta a
fülébe, ezért nevetett Rebekah annyira.
– Úgy néz ki, hogy nem ússzuk meg ezt a Halloween parti dolgot –
mondta Jace. – Főleg, hogy ennyit fáradoztak.
– Biztos vagyok benne, hogy a megbeszélés és a kosztümös parti
kezdete közt van pár szabad óra. Akkor alhatunk egy keveset. Talán az
segít elűzni ezt a fura jetlag hangulatot vagy bármi is ez, ami rád
telepedett mióta megérkeztünk.
– Pont a szunyókálás az, amire szükségem van – válaszolta Jace.
– Hűha! – jelent meg Aggie anyja a bejáratnál. – Erről a helyről lerí,
hogy nem olcsó.
Aggie összerezzent, és az anyja felé fordult. Aggie intett az anyjának,
hogy menjen hozzájuk közelebb, így, ha szükséges, be tudja fogni a
száját. Az anyja hozzájuk sietett, egyik kezét Aggie, a másikat Jace
karjába fonta.
– Pontosan mennyit is lehet keresni ezzel a rock sztár dologgal,
Maynard? Miből fizeted ennek a helynek a bérletét? Te csak egy
basszusgitáros vagy.
– Anya!
– Van Agathának hozzáférése a folyószámládhoz? – kérdezte Jace-t.
– Én, ööö…
Jace arca piros volt, mint egy paradicsom.
– Én kértem, hogy ne tegye, oké? – mondta Aggie. – Ne kérdezz tőle
ilyeneket.
– Miért ne? Családtag.
 – És valószínűleg azt kívánja ebben a pillanatban, hogy bár ne lenne
az.
– Hagyd csak – mondta Jace. – Szívesen válaszolok. Hmm, többet
keresek, mint egy újságkihordó, de kevesebbet, mint Bill Gates.
Aggie elvigyorodott, tetszett neki, ahogy Jace az anyját kezelte.
Valójában sokkal jobb volt benne, mint ő.
– Szóval inkább majdnem annyit, mint Bill Gates, igazam van? –
kérdezte az anyja, és hisztérikusan felnevetett. Aggie azon gondolkozott,
hogy bekukkantott-e a bárszekrénybe, amíg a cigarettáját szedte össze.
– Inkább, mint az újságkihordó – válaszolta Jace.
– Huhh.. – mondta az anyja, és megvakarta az orrát a vállában. – Nos,
ez csalódás. Legközelebb nagyobb szerencséd lesz, Ag.
– Nem lesz legközelebb. Jace az enyém mindörökre. – Aggie Jace-re
mosolygott az anyján átpillantva, de ő túlságos el volt foglalva a
pirulással ahhoz, hogy reagáljon.
– Nos, remélem, hogy nem kell majd sztriptízt vállalnod, hogy
támogasd a zenei karrierjét. Egyszer randiztam egy zenésszel – mondta
Jace-nek. – Nos, randinak nevezni túlzás lenne. Felcsinált. Egy felelőtlen
alak volt. Úgy hallottam, hogy a felelőtlenség nagyon jellemző a te
szakmádban. – A szakma szónál idézőjeleket mutatott a levegőben.
Ennyi volt. Meg fogom ölni.
– Ő volt Aggie apja? – kérdezte Jace, és a füle botját sem mozdította
Aggie anyjának a sértésére.
– Pontosan róla beszéltem – mondta, és körbepillantott. – Hol van a
nő, akivel találkoztok? Afrikában? Ki kellene mennem egy újabb
cigarettára.
– Mi nem tartóztatunk – mondta Aggie.
Charity ebben a pillanatban lépett ki a bal oldali folyosóról.
 – Hát itt vagytok! – mondta. – Azt hittem, rossz helyen fordultatok be,
és a börtönben kötöttetek ki.
– Aggie otthonosan érezné ott magát – mondta Aggie anyja, majd
felnevetett a saját poénján.
– Charity – mondta Aggie –, ő az anyám, Tabitha.
– Örülök, hogy találkoztunk – mondta a kifinomult nő, akit Aggie az
anyja korabelinek tippelt. – Isten hozta a Sudeley kastélyban. Körbe
tudott már nézni a környéken és az épületben?
– Még nem.
– Ki ne hagyja – ajánlotta Charity. – Mr és Mrs Sticks mindent
bevetett a próbavacsorát illetően. Nem szoktunk jelmezes partikat
tartani Halloweenkor, de a násznagyuk nagyon meggyőző. Arról nem is
beszélve, hogy mennyire jóképű. – Kuncogott, és az ujjbegyeit a piruló
arcához kapta.
– Eric? – Kérdezte Aggie, és az jutott az eszébe, hogy Charity valahogy
összekeverte Jace násznagyát az egyik vőféllyel.
– Ó, igen. – dörmögte Charity. – Teljesen elvarázsolt.
Ha Aggie jobban belegondolt, Eric vonzó férfi volt. A személyisége
azonban teljesen elfedte a fizikai adottságait, mert soha be nem állt a
szája, így ezt gyakran elfelejtette. Az viszont, hogy befogja, nagyjából
soha nem fordult elő.
– Ráadásul nagyon lelkes – folytatta Charity. – Ahogy a felesége is.
Micsoda páros. Mióta tegnap megérkeztek, fantasztikus energiákat
hoztak magukkal.
Aggie szívesebben nevezte kellemetlennek, de Charitynek nem kellett
velük élni, vagyis a közelükben hónapokig. Az ő energiájuk gyorsan
kimerítette Aggie-t, de még nem találkozott párral, akik ennyire illettek
volna egymáshoz. Talán csak ő és Jace.
 – A kápolna a virágok kivételével készen áll a ceremóniára. Azok
holnap fognak érkezni frissen – mondta Charity.
– Milyenek leszek a virágok? – kérdezte az anyja, és kihúzta magát a
székében.
– Fekete és vörös rózsák – felelte Aggie.
Az anyja úgy kuncogott, mint egy tinédzser.
– Gondolhattam volna.
– Megerősíthetem, hogy mind a mennyasszony és a vőlegény is
megérkeztek. – Charity rápillantott egy listára, és kipipálta a két felső
nevet – Agatha Christine Martin és Jason Michael Seymour. Lassan
végig húzta az ujját a listán, közben mintha maga elé képzelte volta
minden egyes személy arcát és jellemzőjét. – Van pár érdekes barátjuk.
Érdekes? Aggie egyik koszorúslánya egy hírhedt pornósztár, és Jace
vőfélyei minden rocksztárok. Viszont Aggie és Jace számára ők
egyszerűen csak barátok.
– Mind rendesen fognak viselkedni – mondta Jace, de az arca nem
volt magabiztos.
Aggie megsimogatta a hátát. Biztosan viselkednek majd, de kit érdekel,
ha egy kicsit hangoskodnak? Ő úgy szerette őket, ahogy voltak. Abban is
biztos volt, hogy egyik sem fog annyira elszállni, hogy tönkretesz valamit.
– El sem hiszem, hogy meghívtad Starr Lancastert az esküvődre –
mondta az anyja a nyakát nyújtogatva, hogy minél jobban lássa a listát.
– Ő nem az a pornósztár, akivel együtt szoktál lógni?
– Nos, igen, előfordul, amikor éppen nem vetkőzik vagy fenyíti a
rabszolgáit – mondta Aggie. – Jó barátom; évek óta ismerjük egymást.
Miért ne hívtam volna meg?
– Ööö, Jace tud róla? – kérdezte az anyja.
 Aggie az ajkába harapott. Még mindig nem mondta el mennyire intim
kapcsolatban volt valaha Starr-ral. Nem gondolta fontosnak. Vagy
inkább csak félt Jace reakciójától.
Charity egyre vörösebb arccal megköszörülte a torkát.
– Starr egy cuki pofa – mondta Jace. – Fele annyira sem
bosszúszomjas az ostorral, mint Aggie.
Most Jace-en volt a sor, hogy elvörösödjön.
– Ööö, úgy értem…
Aggie kuncogott. Az járt a fejében, vajon mennyire fogja magát
kényelmetlenül érezni, miközben elmondja az esküjét, és Starr is ott lesz
a vendégek közt. Jace senkit sem kérdőjelezett meg, akit megkért, hogy
mellette álljon, de nagyon jól rejtegette a valódi érzéseit – kivéve, ha
zavarban volt. Aggie meg tudná mondani, hogy Starr zavarba hozta-e.
Amikor a nagyon-kicsinek-induló esküvői partit szervezték,
megemlítette, hogy valószínűleg Eric lesz a násznagya, azt sugallva, hogy
Rebekah pedig legyen az ő első koszorúslánya. Annak ellenére, hogy
talán egy éve ismerte őt, Aggie-nek nem volt problémája azzal, hogy
megkérje, szervezze meg a lánybúcsút. Hogy megelőzzék a sértődést,
Jace megkérte a banda többi tagját, hogy legyenek a vőfélyei, amitől
Aggie úgy érezte, hogy neki kötelessége a jelenlegi párjukat felkérni
koszorúslánynak. Dave – aki Rebekah testvére és a Sinner’s
hangmérnöke egyben –, szingli volt, de őt könnyű volt összepárosítani
Aggie unokatestvérével, Beth-szel. Beth odáig volt, hogy Dave lesz a
párja, főleg, hogy amióta találkozott vele Sed esküvőjén, állandóan róla
beszélt. Trey kíséri majd Aggie anyját, mert Ethan és Reagan nem tudtak
eljönni. Aztán ott volt még Dare Mills – akit Jace majdnem annyira
bálványozott, mint Ericet. Dare elég szűkszavú volt a romantikus dolgait
illetően. Aggie Starrt kérdezte meg, hogy lenne-e a kisérője, ő pedig oda
meg vissza volt a felkéréstől. Starr volt a leközelebbi barátja a Sinners
hölgyeit leszámítva. Egyszerűen csak nem mondta el Jace-nek mennyire
közeli. Ami Vegasban történt, az Vegasban marad. És az, ami kettőjük
közt történt Starr-ral, az soha derülhetett ki. Soha.
Aggie arra eszmélt fel, hogy Charity azt magyarázza, hogyan fog a
szertartás lezajlani. Oda kellene figyelnie, hogy ne csináljon bolondot
magából.
– Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam – mondta Charity. – Készen
álltok egy próbára?
Aggie összerezzent. Több dolgot hagyott ki, miközben álmodozott,
mint gondolta. Vagyis az egészet.
– Megismételnéd még egyszer? – kérdezte Aggie.
– Sokkal egyszerűbbnek fog tűnni, ha egyszer minden ott leszünk –
mondta Charity, majd felállt, és kilépett az asztala mögül. – Ne aggódj!
Mire elpróbáljuk, meg fog ragadni, mit kell tennetek.
A rendezvényszervező kivezette az anyját az irodájából, közben azt
mondta, hogy mennyire szokatlan, hogy az anya koszorúslány legyen.
– Nos, Aggie már csak ilyen – mondta az anyja. – Mindig, mindenhol
kívülálló volt, és a maga szájízére fordította a dolgokat.
Mintha egy csepp büszkeséget hallott volna a hangjában? Aggie nem
volt benne biztos.
– Elkalandoztál? – kérdezte Jace, miközben felállt, és felé nyújtotta a
kezét.
– Egy kicsit – dörmögte.
– Mire gondoltál?
– Mindenfélére – mondta elvarázsolva. Mégsem mondhatta azt, hogy
az egyik hosszabb romantikus kapcsolatom egy nővel volt. És itt van az
esküvőnkön. Valamint látott téged meztelenül. Talán az, hogy Starrt
kérte fel koszorúslánynak, hiba volt. Aggie nem akart bűntudatot érezni,
ennek ellenére mégis így érezte, amiért titkolózik Jace előtt.
 – Én is – tette hozzá.
Megfogta a kezét miközben pár lépéssel lemaradva lépkedtek a
beszélgető Charity és a mindent megnéző anyja után. Legalábbis, amíg
meg nem jelentek a bandája tagjai, Dare Millsszel és Dave Blake-kel.
Abban a pillanatban, ahogy a srácok megpillantották Jace-t, ő úgy
engedte el Aggie kezét, mintha leprás lenne.
– Tudod – mondta neki –, holnap egy csomó nyálas és zavarba ejtő
dolgot fogsz mondani nekem a srácok előtt. Biztos vagy benne, hogy meg
fogsz vele birkózni?
Jace újra megfogta a kezét egy ferde mosollyal az arcán.
– Aha.
A srácok különböző módon voltak elégedetlenek Eric próbavacsora
utáni partijával.
– Ugye nem várjátok el, hogy azokat a ruhákat felvegyük? – kérdezte
Sed a mély baritonján.
– Jobban teszitek, ha felveszitek őket – mondta Eric. – Rád volt a
legnehezebb ruhát találni. Tudod te milyen ritka volt egy ekkora férfi
századokkal ezelőtt? Valószínűleg megkaptad volna a szörnyszülött
címkét, és kénytelen lettél volna a cirkuszban óriásként fellépni.
– Te magasabb vagy, mint én – vágott vissza Sed.
– Talán egy centivel – mondta Eric. – Azok a baromi széles vállaid a
hibásak.
– Attól indulnak be a csajok – kacsintott rá Sed.
– Én inkább azt mondanám, hogy a segged miatt – szólalt meg Aggie
anyja. És esze ágában sem volt eltitkolni, hogy éppen jól megnézi
magának. És ki is mutatta, hogy tetszik neki, amit lát.
Sed átkarolta a vállánál, és magához húzta, így esélye sem volt tovább
stírölni őt.
 – A feleségem nagyon féltékeny lesz, amikor egy MILF nézegeti a
fenekem – mondta.
Aggie kuncogott, amikor az anyjának leesett, mit is jelent a MILF, és
megbotlott.
A srácok követték őket kifelé – egymás mellett tolongva, mintha
testvérek lennének – a templomhoz. Aggie vendégei már ott voltak az
épület mögött, Katherine királynő síremléke mellett csoportosulva.
– Tudtátok, hogy a harmadik férje VIII. Henrik, a negyedik pedig
Thomas Seymour volt? – kérdezte Myra, mindenkihez címezve a kérdést.
– Szóval Aggie nem az egyetlen, aki olyanhoz megy hozzá, akinek a
neve Seymour – mondta Eric.
– Hogyan halt meg? – kérdezte Rebekah, és abban a pillanatban el is
tűnt a férje karjaiban.
– Egy héttel azután, hogy Thomas és az ő lánya megszületett,
Katherine-t elvitte a gyerekágyi láz – válaszolta Charity.
– Lefogadom, hogy Thomas teljesen összezuhant – mondta Rebekah.
Charity meglepetten húzta fel a szemöldökét.
– Annyira, hogy a birtok összes nőivel vigasztalta magát. Pár hónappal
Katherine halála után egy hercegnőnek udvarolt.
– Én megértem – mondta Sed. – Az összetört szívre a tökéletes gyógyír
a bőséges szex. – A szavaira a nagyon terhes felesége a gyomrába vágta a
könyökét.
– Ambíciózus férfi volt. Fantasztikusan elbűvölő – mondta Charity. –
És olyan nőkhöz vonzódott, akik erősek voltak.
Minden szem Aggie-re és Jace-re szegeződött. Aggie elvigyorodott.
Teljesen tisztában volt vele, hogy Jace az erős nőkhöz vonzódik.
Trey rácsapott a hátára.
– Talán rokonok vagytok a hapsival – mondta nevetve.
Jace inkább az ajkába harapott, mint hogy mondjon valamit.
 – Újraházasodott Seymour? – kérdezte Myrna.
– Nem – rázta a fejét Charity. – Hat hónappal később lefejezték árulás
vádjával. Azzal vádolták, hogy részt vett az unokaöccse, Edward király
elrablásában, aki Jane Seymour fia volt.
– Micsoda remek rokonságod van itt, Háromlábú – mondta Eric.
– A történelem elég gonosz embernek állította be – mondta Charity –,
de én úgy hiszem, hogy szerette Katherine-t. Már azelőtt is szerette, hogy
a királyi családba házasodott volna.
– Biztos vagyok benne, hogy az a pasi nem a rokonom – mondta Jace.
– Nem volt egy fia sem, aki tovább vitte volna a nevét.
– De neki és Katherine-nek volt egy lánya – jelentette ki Aggie. – Vele
mi történt?
– Az anyja egy udvarhölgye gondoskodhatott róla, mert az apja rá sem
bírt nézni Katherine halála után. Semmilyen feljegyzés nincs róla azokat
az első hónapokat leszámítva. Valószínű, hogy meghalt.
– Semmi nincs róla? – kérdezte Aggie. – Még halotti bizonyítvány
sem?
Charity megrázta a fejét.
– Akkor lehet, hogy ő Jace ük-ük-ük-ük-üknagyanyja – mondta Eric.
– Ha gyereke született volna, a férje nevét kapta volna, nem a
Seymourt – mondta Charity.
Eric felemelte az ujját, és a levegőbe bökött vele.
– Ha megházasodott. Talán házasságon kívül esett teherbe.
Charity keresztbe fonta a kezét a melle alatt.
– Hahh! Ez csak feltételezés.
– Valóban – mondta Eric –, de elképzelhető, hogy Jace a
leszármazottja Anglia királynőjének.
– Házasság révén volt királynő, nem vér szerint.
 – Szerintem hasonlít rá – mondta Brian félrebiccentett fejjel,
miközben a Katherine békés arcát tanulmányozta.
– Nagyon bájos – jelentette ki Eric, és megbökte Jace vállát. –
Határozottan ő a kedvencem az összes hercegnő közül.
Jace elengedte Aggie kezét, és a kijárat felé indult.
– Nem kellene elkezdenünk? – kérdezte. – Nem szeretnék tovább itt
lenni.
Aggie elindult utána, és össze volt zavarodva az arcán látott
vágyakozás és bűntudat miatt. Arra vágyott volna, hogy a gyökereit itt
találja meg, vagy valami más zavarta?
 7. fejezet

Fordította: Katie

A próba alatt Jace oda állt, ahova mondták, azt mondta, amit mondtak
neki, és próbált odafigyelni a megszámlálhatatlan utasításra, amit a
vérprofi és türelmes Charity adott. Nem volt egyszerű a tizenkét embert
számláló vendégsereget rábírni, hogy dolgozzanak egyként. Különösen,
amikor Eric ennyire jókedvében volt.
– Lépj hozzá közelebb, Háromlábú – mondta Eric, és meglökte Jace-t
a hátánál. – Nem tetves.
Jace közelebb lépett Aggie-hez. Határozottan nem voltak tetvei, de ha
mégis, Jace azt akarta, hogy neki is legyenek.
– Közelebb – unszolta Eric.
Jace és Aggie közelebb léptek egymáshoz. Egymás kezét fogták
mindössze, de Jace érezte az Aggie testéből áradó forróságot, az ágyéka
pedig lüktetett. Erős késztetést érzett, hogy elvesszen benne, és kitörölje
a veszteség megmagyarázhatatlan érzését, ami rátört Katherine
síremlékénél. Egyértelmű, hogy nem ismerte a nőt, de miközben a
többiek róla beszélgettek, úgy érezte, mintha kitépték volna a testéből,
hogy tovaszállhasson, és akkor nem kell szembe néznie annak a
halálával, akit annyira szeretett. Ugyanezt érezte, amikor az anyja
meghalt, valamint amikor az első szerelme – Kara –, és még akkor is,
amikor a bántalmazó apja ment el. Nem volt benne semmi különleges, de
teljességgel megmagyarázhatatlan volt, hogy érezte ugyanazt, amikor
soha nem találkozott azzal a nővel, ráadásul 500 éve halt meg.
 Eric a vőlegényt és a mennyasszonyt vizslatta, közben az állát
cirógatta, mintha egy művészeti alkotást vizsgálva arra jött volna rá,
hogy valami nem jó.
– Még mindig túl messze vagytok – panaszkodott.
Jace kétségbeesetten ragadta meg az alkalmat, amivel elterelhette a
figyelmét, ezért Aggie köré fonta a karjait – hasat a hashoz, mellkast a
mellekhez.
– Ez már elég közel van? – kérdezte Jace Ericet.
– Nem egészen – suttogta Aggie Jace fülébe. – A bőrödet az enyémen
akarom érezni. A kemény farkad bennem. Hogy megtölts. Hogy
kiegészíts.
Jace a kipirosodott arcát Aggie-hez dörgölte, mivel mindössze az volt
az egyetlen meztelen bőrfelület abban a pillanatban. A garbónak mennie
kellett, még akkor is, ha tökéletesen állt Aggie hatalmas mellein. Az ujjai
a puha anyagba mélyedtek a csípőjén, közben egyre jobban
elhatalmasodott rajta a vágy, hogy Aggie-t levetkőztesse, mert úgy még
közelebb kerülhetnek egymáshoz.
– Mit gondol, Charity? – kérdezte Eric. – Nem jobb így?
Charity a nagyon piros arcára tette a kezét.
– Igen, nos, uh… Nem vagyok benne biztos… nem igazán… illő. – Az
utolsó szó kicsit hangosabbra sikerült.
– Ezzel a kettővel kapcsolatban illendőségről szó sincs – bizonygatta
Eric.
Jace a karjára csapott, közben a többi résztvevő nevetni kezdett.
– Egyetértek – mondta Charity.
Két újabb próbával később mindenki tudta, mi a dolga, de nagyon úgy
tűnt, mintha az értelmi képességeik kétségbe lettek volna vonva. Charity
kijelentette, hogy vége a próbának, mire mindenki átvonult a
templomból a bálterembe, ahol a próbavacsora/kosztümös parti fog
kezdődni, amint mindenki felvette a kosztümöket, amiket Eric és
Rebekah választott ki a méreteik alapján. Jace nem bánta, hogy Eric és
Rebekah megszervezte a partit – neki fogalma se lett volna, hogyan
kezdjen neki –, viszont úgy gondolta, hogy átléptek egy bizonyos határt
azzal, hogy ők mondták meg mindenkinek, mit viseljenek. Rebekah
magához intette Aggie-t. Eric Seddel vitatkozott egy pár bársony térdig
érő csizmán a szoba másik felében.
Aggie adott egy puszit Jace arcára.
– Siess vissza a kunyhóba. Muszáj kicsit valami másban is elmélyedni.
Jace elvörösödött.
– Tehát szunyókálni akarsz – mondta.
– Így akarod hívni? Szunyókálás? – A kezeivel megsimította Jace
nadrágjának az elejét. – Mindenfélét akarok vele tenni, Jace. Ne hagyd,
hogy Eric eltérítsen valami értelmetlen dologgal.
Jace felkuncogott. Eric mestere volt annak, hogy értelmet dolgokkal
lefoglalja az embert.
– Sietni fogok – ígérte. Odaállt Eric mellé, aki Treyjel és Briannel
veszekedett egy csipke galléron vagy valami lényegtelen apróságon.
– Miért mindig én viselem a leglányosabb kosztümöket? –
panaszkodott Brian. – Tavalyelőtt Trey és Myrna rávettek, hogy öltözzek
szívtipró hercegnek, most meg ez? Nem fogok köpenyt felvenni.
– Jól fogsz benne kinézni – mondta Trey, és Brian válla köré
kanyarította, majd az álla alatt megkötötte. – Na, látod? – Majd
felhorkant, és előrehajolva annyira nevetett, hogy alig kapott levegőt.
– Igen – mondta Brian, és megragadta a masnit a nyakánál. – Én is
éppen ezt gondolom.
– Legalább nem kék bársony – morogta Sed, miközben a levegőbe
emelte a térdig érő csizmáját. – Mégis, melyik elmeroggyant venne fel
ilyet?
 – Ez akkoriban az egyik legdivatosabb holmi volt – mondta Eric, egy
meglepően őszinte arcot vágva. Jace felé pillantott és kacsintott, mielőtt
átnyújtott neki egy nagy fehér dobozt, rajta a nevével. Értelmetlen lett
volna itt álldogálni és vitatkozni, amikor nem sok választja el attól, hogy
elmerüljön Aggie-ben. A dobozzal a kezében megfordult, és még időben
megállt, így nem ment neki Dare-nek.
– Ez nem a te ötleted volt, ugye? – Kérdezte Dare, és közben felhúzta a
szemöldökét.
– Nem. Én a kalóz témára szavaztam – viccelt Jace.
– Tudod, ha nem szeretnénk ennyire, nem csinálnánk ezt a faszságot.
Jace-t elöntötte a zavar ismerős érzése. Fogalma sem volt, hogy mit
kellene mondania Dare Mills kijelentésére.
– Én… uh. Köszönöm. Eric meggyőzött, hogy jó móka lesz.
Dare mosolyogva rázta a fejét.
– Aha, nos, az ő fogalma a mókáról kicsit eltér a miénktől.
– Bármit csinál, az nem a megszokott – mondta Dave Blake. Jace észre
sem vette, hogy Dare mögött áll, és sehol a tolószéke. – Fogalmam sincs,
hogy a tesóm hogyan eshetett pont bele.
Jace nem érezte úgy, hogy Dave-et emlékeztetni kellene arra, hogy a
testvére szintén kicsit más.
– Mi a helyzet veled és a pornó sztárral? – Kérdezte Dave Dare-t.
Dare összeráncolta a szemöldökét.
– Pornósztár?
– Aha, az a vörös hajú, aki veled vonul be az esküvőn. Pornósztár.
Sztriptíztáncos. Kurva? – Jace felé pillantott megerősítésért.
Jace megvonta a vállát, és megrázta a fejét. Fogalma sem volt, hogy
Starr kurva-e. Aggie barátja volt, így számára minden rendben volt vele.
– Egyikünk sem volt vele – mondta Dare. – Viszont úgy láttam,
nagyon gyakorlatias.
 – És te ehhez hozzá tudnál szokni – mondta nevetve a Sinners
hangmérnöke.
– Azt hiszem, hogy összekeversz a testvéremmel.
Mind a hárman Trey felé néztek, aki történetesen éppen a legjobb
barátjába kapaszkodott, miközben Eric egy zoknit próbált a meztelen
lábára húzni.
– Azt hittem, tőled tanulta – mondta Dave.
– Nem – felelte Dare. – Én az önkontroll mintaképe vagyok.
Jace nevetésben tört ki. Négy hónapot töltött a gitárossal és a
bandájával, az Exodus Enddel a nyáron. Jace nem gondolta, hogy az
önkontroll volt a megfelelő szó Dare jellemzésére, ha nőkről volt szó. Ha
már a nőkről beszéltünk… Ő is élvezhetné a kedvenc nőjének a társaságát
ahelyett, hogy itt poénkodik a srácokkal.
Rácsapott Dare karjára.
– Később találkozunk.
– Szevasz. Igyekszem majd megőrizni az erényem a pornósztár előtt,
akivel összepárosítottatok.
– Annyira ne ellenkezz – mondta Jace. – Ő az a fajta lány, aki szereti a
kihívásokat. – Rákacsintott Dare-re, és otthagyta Dave-vel.
Jace alig tett meg öt lépést, amikor a pornósztár karjaiban találta
magát.
– Hé, babydoll – suttogta Starr a fülébe. – Hova tűnt Aggie? Amióta
megjöttem, egy szót sem tudtam vele váltani.
– Szerintem éppen átöltözik a kosztümjébe.
– Ha a segítségemre lenne szükségetek, szóljatok. Ő volt az egyetlen nő
a világon, aki csúcsra tudott juttatni. Bűn, hogy hozzámegy egy férfihez.
Oké, egy kicsit furcsa volt, hogy ezt mondta. Aggie mondta, hogy
gyakoroltak együtt, de Starr szájából ez úgy hangzott, mintha több is
történt volna köztük.
 Biztosan csak félreértett valamit. Aggie biztosan elmondott volna neki
egy ilyen fontos dolgot. Nem igaz?
– Bocsáss meg – mondta. – Aggie már vár rám.
– Mondd meg, hogy ha szüksége van rám, itt vagyok.
Jace oldalra biccentette a fejét, és próbált értelmet találni a szavak
mögött megbújó hangsúlynak. Úgy nézett ki, mintha sugallni akarna
valamit, de nem volt biztos benne, hogy mit.
– Miért lenne rád szüksége? – kérdezte.
– Természetesen, hogy gondoskodjunk rólad – mondta. –
Mindannyian jól éreztük magunkat a születésnapodon. Nem emlékszel?
Nagyon is jól emlékezett. Ahogy az alaptalan féltékenységre is, amit
akkor érzett, amikor Starr megérintette Aggie-t. Talán az a féltékenység
egyáltalán nem volt alaptalan.
– Mennem kell – mondta.
Összeráncolta a szemöldökét, miközben elsétált. Aggie nem csalná
meg, nem igaz? Mindig is őszinte volt a klienseit illetően, és ő elhitte,
hogy az igazat mondta neki. Elhitte, hogy szexuálisan egyikhez sem
vonzódott. Elhitte, hogy csak őt akarta. Hogy csak őt szerette. De az,
ahogyan Starr viselkedett, arra engedte következtetni, hogy Aggie végig a
bolondját járatta vele.
Mire elért a kunyhóhoz, forrt benne a düh. Becsapta maga mögött az
ajtót és a dobozt, amiben a kosztümje volt, ledobta a földre. Talán
sikerült volna továbbra is dühösnek lennie, ha Aggie nem az ajtónak
támaszkodva várta volna, miközben nem viselt semmit mást, csak egy
fekete selyembugyit és vörös rúzst az ajkain. Azonnal elöntötte a vágy.
Átkozta, amiért egyszerre volt kibaszott dögös és szokatlanul hideg.
Átkozta magát, amiért ez a nő ennyire elgyengítette.
Aggie gyere ide mosolya elhalványult, miközben neki eszébe jutott,
miért is volt annyira dühös és csak bámult rá.
 – Mi a baj? – kérdezte.
– Miért lenne baj?
– Mondd meg te. Mikor utoljára láttalak, boldog voltál. Most pedig,
most egyértelműen nem vagy az.
– Hazudtál nekem? – kérdezte.
Aggie elkapta a tekintetét az arcáról.
– Miről?
– A klienseidről. A kiképzésedről. Mindenről?
– Azt hittem, ezen már túl vagyunk – mondta.
– Túl vagyunk? Férfiak és nők látták a tested, kiváltságosként
részesültek a bántalmazásban és engedted nekik, hogy ők is imádjanak?
Pontosan min is vagyunk túl, Aggie?
– Mindenen. Azt mondtad, hogy neked nincs bajod azzal, ha
uralkodom a klienseken. Emlékszel?
– Aha, nos, most már nem mondanám, hogy nincs vele bajom. – Nem,
amikor eltitkol előle bármit is. Ha mindent elmondott volna neki
őszintén, nem lenne semmi baja. De ha nem… Ha bármit is eltitkolt, nem
lenne képes vele élni.
– Nem lesz könnyű számomra – mondta, majd átszelte a szobát és
megfogta az állát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen –, de ha
szeretnéd, feladom érted, Jace.
Megnyalta az ajkait, és lazított a szorításán, finoman megsimította az
arcát. Jace félrecsapta a kezét. Nem akarta, hogy finom legyen vele.
Túlságosan is ideges volt.
Aggie keményen megbökte Jace mellkasát az ujjával.
– Az egyik, amit annyira szeretek benned, hogy nem várod azt tőlem,
hogy másvalaki legyek. Melletted önmagam lehetek, de sokkal inkább a
részem vagy, mint az izgalom, amit a kliensektől kapok, Jace. Be tudom
fejezni. Ha ezt szeretnéd, megteszem. De rólad nem tudok lemondani.
Soha nem fogok. Könnyű választani. Téged választalak. Mindig téged
foglak.
– Nem akarom, hogy választanod kelljen, Aggie. Azt akarom… – Mit
akar? Világosan ki akarta fejezni az érzéseit, hogy el tudja mondani, mit
érez a szívében, de mint mindig, a szavak nem jöttek, ezért a fal felé
fordult, és mindenével az ellen küzdött, hogy beleüssön.
– Mit akarsz? – kérdezte Aggie.
Annyira közel érezte magához Aggie-t, hogy a keze, amit a hátára tett,
szinte átégette a bőr dzsekijét.
Tudta, hogy nem fogja ennyiben hagyni. Soha nem hagyta. Kibaszottul
megőrjítette, de Istenre, szerette azért, mert kényszerítette, hogy
szembenézzen a legnagyobb félelmeivel. Azért, mert tudta, hogy nem fog
elsétálni, nem számít bármilyen furcsa szarságot zúdít rá.
– Mesélj nekem Starr-ról – mondta. – Semmit se hagyj ki.
Aggie keze lehullott a hátáról.
– Starr? – suttogta. – Hogyan tudtad meg?
Jace úgy érezte, mintha valaki kirántotta volna a lába alól a talajt. A
gyomra és a szíve összeszorult, mintha egy pillanat alatt a pokol
bugyraiba süllyedt volna. A legtöbbször hagyta, hogy Aggie azt csináljon,
amit akar, mert azt akarta, hogy boldog legyen. De ez alkalommal nem.
Rá kellett volna jönnie, hogy ha továbbra is engedi őt dominaként
dolgozni, közelebbi kapcsolatba kerül az egyik alárendeltjével. Hogy
szexelni fog az egyikkel. Hogy szerelmes lesz az egyikbe. Az, hogy ez az
esküvőjük előtti éjszaka derült ki, nem ideális, de számíthatott volna rá.
– Jace – mondta Aggie – hogy tudtad meg? Mondott neked valamit?
Az a hülye kurva, mondtam neki, hogy nem akarom, hogy tudj róla.
Jace megpördült, és megragadta a kezeit. Megrázta.
– El kell tűnnie azonnal. És te nem láthatod többet.
Aggie megmerevedett, és összeszűkítette a szemeit.
 – Ha azt hiszed, hogy parancsolgathatsz nekem…
– Szabadságot adtam neked, és visszaéltél vele, Aggie. Megengedtem,
hogy legyenek rabszolgáid, beengedtem őket a kibaszott házamba. De ezt
nem. Nem fogom engedni, hogy megcsalj.
– Te azt hiszed, hogy megcsaltalak?
Azt hiszi, hogy ő egy komplett idióta?
– Éppen most mondtad, hogy nem akartad, hogy tudjak a
kapcsolatodról Starr-ral, Aggie.
– A régi kapcsolatomról. Régi! Már évekkel ezelőtt történt. Hogyan
gondolhattad… Miért akarnálak…. – A csodálatos kék szemei könnyesek
lettek. – Jace Seymour! – A lábára taposott. Keményen.
– Óó! – Annyira meglepődött a váratlan reakciótól, hogy elengedte
Aggie kezeit, aki megpördült, és miközben fekete haja lobogott utána,
kiviharzott a szobából.
Jace csak bámult utána, próbálta felfogni, hogy mit mondott. Régi
kapcsolata. Oké, ezzel együtt tud élni. Félreértette. De akkor miért volt
Aggie mérges, és miért titkolta el előle? Ennek semmi értelme nem volt.
Talán magát csapta be azzal, hogy olyan őszinte volt vele, mint ahogy ő
vele. Kicsit összezavarodott erre a gondolatra, mielőtt a hálószoba felé
vette volna az irányt. Az igazat akarta, és az sem érdekelte, hogy ez
mennyire megrémiszti.
Abban a pillanatban, ahogy az ajtóhoz ért, Aggie felé dobta a combig
érő csizmáját. Elkapta, és tátott szájjal nézett rá.
– Felöltöztetsz, mielőtt megbüntetlek– vicsorogta felé.
Igen, kérlek. De nem akkor, amikor az ostorát a dühe vezeti. Ő volt az,
aki megtanította neki a különbséget. Vágyott rá, hogy megbüntesse, de
tűrte el a kegyetlenséget.
– Mi bajod van? – kérdezte. Ledobta a földre a csizmát, és elindult
Aggie felé.
 Ő előrántotta a kilenc ágú ostorát a táskájából, és a feje fölé emelte a
kezét.
– Ne üss meg dühből – mondta Jace nyugodtan.
Aggie szorítása meglazult, és az ostor a földre esett. A szája elé kapta a
kezét, a légzése szabálytalan lett, a szemeit elöntötték a könnyek. Jace
ekkor jött rá, hogy nem mérges, hanem megbántott. Nem neki kellene
megbántva lennie? Ő titkolt el előle dolgokat. Nem számít, ki sérült meg
jobban. Nem, amikor ennyire zaklatott. Ismerős volt számára a fájdalom
– érzelmi és fizikai ugyanúgy –, ezért Jace bármit képes volt elviselni, de
azt nem, hogy őt látja szenvedni.
– Aggie, csak mondd el. Még mindig érzel iránta valamit?
– Nem – mondta, a kezei miatt fojtott hangon. Leeresztette őket, majd
megragadta Jace karjait, és erősen megrázta. – Természetesen nem.
Csak irántad.
– Akkor mért rejtegetted előlem a Starr-ral való kapcsolatodat?
– Mert el akartam felejteni. Soha nem lett volna szabad megtörténnie.
Az ágy szélén ült, a sarkait az ágykeretre támasztotta, a testét
összehúzta, a kezeivel pedig eltakarta a szemeit. A testét rázta a remegés.
Aggie nem remeg.
Aggie nem inog meg.
Aggie erős.
Aggie…
Aggie is emberi lény.
Aggie alkalmankénti elgyengülése mindig meglepte. És minden
alkalommal még jobban szerette.
– Sok dolognak nem kellene megtörténnie – mondta. Óvatosan
közelített az ágyhoz, nem volt biztos benne, hogy Aggie akarja-e, hogy
hozzáérjen, de úgy érezte, hogy nincs más választása, meg kell tennie.
Elsimított egy selymes fekete tincset a válláról.
 Aggie a dereka köré fonta a karjait, és a homlokát a mellkasának
hajtotta. A földnek beszélt, de legalább belekezdett.
– Akkor találkoztunk, amikor Z. Úrnő betanított minket.
Ezt már tudta. Aggie mesélt neki Z. Úrnőről, amikor megkérdezte tőle,
honnan van a domina neve, a V. Úrnő. Amikor véget ért a kiképzése
Z.Úrnő adta neki ezt a nevet, ahogy egy másik tanítványnak, Starrnak az
X. Úrnőt – tulajdonképpen mert az Y. Úrnő és W. Úrnő nem voltak elég
félelmet keltőek. Aggie betegre nevette magát, amikor Jace megemlítette,
hogy ő azt hitte a V. a vagina vagy valami ilyesmi rövidítése.
– Starr és én együtt gyakoroltunk, és ha a kliensnek volt elég pénze,
együtt dolgoztunk. Elég keresettek lettünk a BDSM világában egy vegasi
jelenet után. Azt már mondtam, hogy úgy hívtak minket Fire és Ice. Starr
volt a tűz a vörös haja miatt. Én pedig jég, nos, mert mindig hideg
voltam.
– De nem velem – suttogta Jace, közben a tovább simogatta a haját.
Aggie felnézett rá, és halványan elmosolyodott.
– Csak mert te felolvasztottál, Jace Seymour.
Leküzdötte a vágyat, hogy megcsókolja, mert tudta, ha megteszi, akkor
fellobban a vágyuk, és semmi nem lesz a beszélgetésből. Hallani akarta.
Szüksége volt rá.
– És ekkor lettetek ti ketten szeretők? – Az utolsó szó furán hangzott a
szájából, mintha még mindig tinédzser lenne. Nem akart féltékeny lenni,
vagy ilyesmi, de a gondolatra, hogy Aggie mást is szeretett, összeszorult a
torka és sajgott a szíve.
Aggie bólintott.
– Nem azonnal – mondta –, de ahogy te is tudod, a dominaság egy
bizonyos hangulatba kerít. Fire szerepének pedig a része volt, hogy
megérint. A kliensek bármennyi összeget kifizettek, hogy megnézhessék,
ahogy két domina megérinti egymást, ezért Z. Úrnő beleegyezett. Először
elviseltem az érintését, de aztán már sóvárogtam érte. Majd őérte. A
barátságunk pedig elkezdett megváltozni. – Mielőtt folytatta volna,
belenézett Jace szemébe. – Minden részletet tudni akarsz?
Nem volt benne biztos, hogy akarja tudni, de mindkettőjüknek
szüksége volt rá, hogy megbeszéljék ezt.
– Folytasd – mondta halkan.
– Hónapokba telt, mire összeszedtem a bátorságom, és elmondtam
neki, hogyan érzek iránta. Nem voltam benne biztos, hogy Starr valóban
engem akar, vagy az egész csak egy show a klienseknek. Amikor végre
elmondtam neki, ő is bevallotta, hogy ugyanúgy érez és aztán, uh, mi
szexeltünk. – Aggie elpirult. – Sokat. Soha nem szexeltem korábban
olyannal, aki iránt éreztem valamit. Soha nem volt elég. Mint veled.
Jace gyomrában mintha kövek lettek volna. Mégsem akarta tudni.
Biztosan meglátszott az arcán, mert Aggie a kezei közé fogta az arcát.
– Nem úgy, mint veled – tette hozzá. – Soha nem látta a lelkem
lemeztelenítve, ahogy te. Soha nem bíztam benne, hogy annyira szeret,
hogy mindent láthasson belőlem.
– Aggie… – A nevét kimondva, mintha a szívét tépték volna ki a
mellkasából.
– Minden rendben, bébi. Ennek a történetnek nincs boldog befejezése.
Látta a szemében megjelenő fájdalmat, és azonnal tudta, hogy Starr
összetörte a szívét.
– Miután lefeküdtünk egymással, Starr egyre merészebben érintett
meg a kliensek előtt. Megcsókolt. Az ujját bedugta… mindenhova. –
Keményen nézett rá, mintha a gondolatait próbálta volna neki átadni. –
Úgy éreztem, mintha megerőszakoltak volna. Mintha a szexuális
kapcsolatunkat nem az egymás iránt érzett szeretet jellemezte volna,
hanem, hogy minél több pénzt keressünk.
 –Talán annyira odavolt érted, hogy nem tudott nem megérinteni. – Ő
már csak tudta, milyen is az.
Aggie megrázta a fejét.
– Azt kívánom bárcsak így lett volna. Egy éjszaka mind a ketten
nagyon fel voltunk izgulva. Azt mondta, hogy a kliens már elment, és
egyedül vagyunk – legalábbis én azt hittem –, majd lehúzott a földre és
nyalni kezdett. Szóval ott feküdtem, a szájával rajtam, az ujjaival
bennem, és akkor meghallottam a nyögéseimen kívül egy másik hangot.
Kinyitottam a szemem, és megláttam a klienst – akinek nem lett volna
szabad ott lennie –, ahogy kukucskál a bársony függöny mögül, és
miközben minket néz, veri ki a farkát.
Nem hibáztatom, gondolta Jace, de pokolian biztos volt benne, hogy
ezt nem fogja kimondani hangosan.
– Utána mentem. Alig láttam a dühtől… És azt mondta, hogy fizetett
neki, hogy nézhessen minket. – Megremegett, de nem vette le a
tekintetét Jace-ről. – Starrnak – tisztázta Aggie, a hangja mérges és
elárult volt. – Fizetett Starrnak, hogy nézhesse, ahogy szexelünk és ő
nem csak elfogadta a pénzt, hanem nekem sem mondta el.
Jace próbált valamit mondani, de a szavak nem jöttek a szájára.
– Soha nem fogom elfelejteni, hogy mit mondott saját védelmében.
Mit vársz egy kurvától? Nehogy azt hidd, te jobb vagy nálam, Ice. Te is
legalább akkora kurva vagy, mint én.
– De te nem vagy kurva – mondta Jace.
Aggie fújt egyet.
– De ha nem mondja ezt nekem, valószínűleg az lesz belőlem. Annak
ellenére, hogy összetörte a szívem, megmentett. Nagyon megbántott,
mégsem tudom gyűlölni. Mindig támogatott, és én őt. Nem fura, hogy a
barátságunk mentette meg attól a kapcsolatunk, hogy keserű szájízzel
fejezzük be?
 – Nem hiszem. Sok mindent éltetek meg együtt.
Aggie bólintott, és lepillantott a földre.
– Igen. Nehéz olyan embert találni, aki nem ítél el azért, amilyen életet
éltél. Egy olyannak, mint én, meg kell becsülnie mindenkit, aki értékeli,
hogy még lélegzik.
– Én értékellek – suttogta, és a mellkasához húzta. – Itt vagyok neked,
és soha nem engedlek el.
 8. fejezet

Fordította: Mandy

Aggie megpróbált a szokásos domina hangulatába kerülni, de olyan

átkozottul érzelgős volt ahhoz, hogy bármit is csináljon a mosolygáson
kívül, miközben Jace a lábainál térdelt, és épp az egyik lábát próbálta
belecsúsztatni a csizmájába. Már évekkel ezelőtt beszélnie kellett volna
neki Starr-ról. Olyan volt, mintha az utolsó démont, aki kísértette őt,
visszaküldte volna a pokolba, és most már igazán szabadon, teljes
szívével szerethette ezt a férfit. Biztos volt benne, hogy Jace nem értené
meg a Starrhoz fűződő furcsa kapcsolatát, de mint ahogy mindig, most is
meglepte őt az empátiájával, együttérzésével és elfogadásával. És az övé
volt ez a férfi.
Jace felrángatta a lány lábán a hajlékony bőrt, aztán meghúzta a
csizma zsinórjait, a boka hátuljánál kezdte és felfele folytatta. Aggie
mindig szerette, ha van egy férfi a lábainál, de soha nem gondolta volna,
hogy mennyire fogja élvezni, hogy Jace segít neki felvenni a fűzőjét és a
csizmáit. Volt valami bensőséges abban, hogy ő segített neki az Aggie-ből
V. Úrnővé való átalakulásában. A rabszolgáinak soha nem engedte, hogy
lássák őt a segítőjével előtte, de Jace soha nem volt a rabszolgája.
Időnként alávetett volt, máskor teljesen nála volt az irányítás. Tudott
vele teljes gyengédséggel szeretkezni, de tudta keményen baszni is, míg
már kegyelemért könyörgött. Folyamatosan fedezték fel a dinamikát
kettejük között. Aggie soha nem tudta, mit várhat tőle, és alapjaiban
megrázta a dolog, hogy egyikőjük sem ragaszkodott egy bizonyos
szerephez.
 De a szerepek játékra valók, és neki ez már nem játék volt. Hanem a
szíve. A lelke. Az élete. A szerelme.
Jace megkötötte a csizma fűzőit a lány combja hátulján, és
felvigyorgott rá.
– Ez kedvedre van, Úrnő? – kérdezte, és olyan alárendeltnek nézett ki,
mint egy ketrecbe zárt tigris, mikor kihívóan a lány szemébe nézett.
– Igen – suttogta. Minden, amit neki tett, tetszett neki.
Jace beletemette az arcát a lány ágyékába, a szatén bugyit a fogai közé
vette és megrántotta. Amikor a lány nem követelte, hogy hagyja abba –
mivel őszintén szólva nem is akarta, hogy abbahagyja –, fogaival
belecsípett a szövet melletti húsba, ezáltal az öröm és a fájdalom szikráit
gerjesztve az idegvégződésein. Hőség áradt szét a combjai közötti térben,
amitől megduzzadt és lüktetett a várakozástól.
Jace megragadta a lány bugyijának felső pántját, előre rántotta és a
nyelve hegyét becsúsztatta a nyílásba. Csak annyira izgatta a csiklóját,
hogy bizseregjen, majd hátrahajtotta a fejét, és felnézett a lányra. Az látta
az ellenszegülést a fiú szemében. Pontosan tudta, hogy mire vágyik Jace.
– Mondtam, hogy engedélyt adtam neked arra, hogy ott nyalogass? –
kérdezte.
– Ez az enyém – válaszolta Jace, majd felemelte mindkét kezét, és
megragadta a lány fenekét. – Nyalhatom, ha akarom.
– Azt hiszem, valakinek szüksége van büntetésre – mondta Aggie
kényszerítve magát, hogy ne fogja meg a fiú tarkóját és bátorítsa arra,
hogy nyalja még alaposabban.
– Neked? – kérdezte Jace.
Megcsipkedte a dombját, aztán belemélyesztette a fogait a lüktető
húsba. A lány térdei összecsuklottak.
 – Határozottan neked – mondta lélegzetvisszafojtva, próbált
visszatalálni a kemény viselkedéséhez, de csak a lábai előtt térdelő férfi
iránti sebezhető pontját találta meg.
– Húzd fel a másik csizmámat is.
A parancs inkább kérésnek hangzott, úgyhogy már-már elvárta, hogy
Jace visszautasítsa. Élvezte a büntetését, ha nem engedelmeskedett, de
most megfogta a lány csizmáját, és óvatosan felemelte a lábfejét, és
belecsúsztatta a csizmába. Aggie a kezeit a fiú feje tetején nyugtatta, hogy
egyensúlyban maradjon, és megpróbálta kontroll alatt tartani a reszkető
lábait és hasát, míg az felhúzza a lábára a csizmát, és meghúzza hátul a
fűzőket.
A kis nyalintások és csókok, amiket a lány bőrére adott, miközben az
ágyékát dörzsölte, Aggie-t az őrületbe kergette a vágytól, de megpróbálta
nem mutatni, hogy mennyire vágyik a figyelmére.
Jace azt tette, amit a lány mondott neki – felhúzta rá a csizmáját –, így
láthatóan azt akarta, hogy ez a dinamika folytatódjon még egy ideig.
Megkötötte a fűzőket a lány combja hátsó részén és felhúzta a bugyiját,
hogy eltakarja fájó punciját.
Úristen, Aggie annyira kívánta őt. Enyhülni fog ez majd idővel?
Valószínű nem, ha a testének van beleszólása.
– Ezt már inkább élveztem – mondta Aggie.
Jace felvigyorgott rá, majd felállt. Tenyerébe vette a lány csupasz
melleit, és gyengéden masszírozta őket.
– Kell a fűződ? – kérdezte Jace. – Szeretem nézni, ahogy a cicijeid
ugrálnak, miközben ütsz.
– Kérdeztem, hogy mit szeretsz? – kérdezte a lány.
Ezúttal a hangja olyan élesre sikeredett, mint V. úrnőé, és Jace
megrázkódott.
 Aggie megkerülte Jace-t, hosszú haját hátradobta a válla fölött, és
odament a komódon fekvő nyitott bőröndhöz. V. Úrnő személyisége
újabb érzelmi csapást szenvedett el, ahogy megakadt a szeme valamin a
bőröndben. A kínzóeszközei között feküdt egy ismerős, fehér-kék csipke
harisnyakötő, az, amit másnap a combján fog viselni, amikor Jace-t a
férjévé teszi. Elmosolyodott a gondolatra, és gyengéden megérintette az
ujjai végével. Nem illett oda a bőr és nejlon cuccok közé, de viselnie
kellett – viselni akarta. Tudta, hogy milyen sokat jelent Jace-nek, hogy a
Sinners része lehet, úgyhogy természetesen büszkén fogja viselni ezt a
lányos dolgot, hogy továbbvigye a Sinners-hölgyek hagyományát.
Minden Sinners tag ugyanezt a darab csipkeszalagot hámozta le az új
felesége combjáról, és tudta, hogy Jace is ennek a köteléknek a része
akarna lenni. Arrébb tolta a harisnyakötőt, mert nem akarta, hogy tanúja
legyen annak, amit az emberével akart tenni. Érezte Jace érdeklődő
tekintetét magán, mikor kiválasztott egy hosszú fapaskolót és egy
korbácsot három szíjjal.
– Vedd le a pólódat – követelte halkan. Nem is vette a fáradságot, hogy
ránézzen a fiúra, és elrejtette a mosolyát, mikor hallotta a ruhák
susogását, ahogy engedelmeskedett neki.
Mindig engedelmeskedni akart, és néha tiltakozás nélkül meg is tette,
de néha küzdött is vele. Aggie imádta a kihívást, amit ő képviselt.
Kételkedett abban, hogy beleszeretett-e volna, ha tényleg alárendelt típus
lenne. Félretette a paskolót a komódra, és megfordult, majd közelített a
fiú felé, ostorát a bőr csizmájához csapkodta. Minden alkalommal, mikor
csattant, Jace izgatottan felnyögött.
Megállt előtte, és az ostor lógó végeit végighúzta a lapos hasán.
– Szóval azt hiszed, hogy a puncim a tiéd, mi? – kérdezte.
– Ó, igen.
 – Mivel ez az én lábaim között van, nem gondolod, hogy nekem kéne
eldöntenem, hogy kié?
– De én már tudom – mondta. – Az enyém.
Megmozdította a csuklóját, és az ostor a fiú mellkasán csattant. Jace az
alsó ajkába harapott, de nem rándult meg, és meg sem nyikkant. Csak
bámulta a lányt azzal az álmodozó csokoládébarna szemeivel.
– Csak akkor nyúlhatsz hozzá, ha én megengedem – mondta neki.
– Ami akkor van, amikor csak akarom – válaszolta Jace, és kihívóan
felhúzta az egyik szemöldökét.
Ez teljesen igaz volt, de csak mert ő mindig is kívánta a fiút. Mindig.
Két év a karjaiban, az ágyában, és még mindig akarta őt.
– És mit tennél, ha nemet mondanék? – kérdezte, az ostort a hasának
csapva. – Elvennéd, amit úgyis akarnál?
– Nem, addig kényeztetnélek, míg azt gondolnád, hogy ez a te ötleted
volt, és míg nem engedelmeskedsz nekem.
Engedelmeskedni? Aggie kétszer rácsapott az ostorral a mellére a
vakmerőségéért.
– Én soha nem engedelmeskedem – mondta, pedig tudta, hogy
hazugság. – Sem neked. Sem másnak.
Jace kuncogott.
– Talán kijelentheted, hogy soha nem engedelmeskedtél eddig
senkinek előttem, ahogy én sem engedelmeskedtem senkinek előtted, de
mindketten tudjuk, hogy hagylak uralkodni, ha nekem is megfelel.
– Maga megpróbál feldühíteni engem, Mr. Seymour – mondta Aggie.
Jace megint kuncogott.
– Csak mert nem ütöttél még meg elég keményen.
Így Aggie orvosolta a helyzetet, míg Jace egész mellkasa és hasa tele
nem lett összevissza vörös ostorcsapásokkal, és a slicce majdnem
szétszakadt az erekciója feszülésétől. Amikor hátralépett egyet, hogy
levegőt vegyen, és megengedje neki, hogy érezze a csípéseket a bőrén,
Jace felnyögött kínjában. Nem azért, mert azt akarta, hogy a lány
leálljon, hanem mert csak a felét adta neki annak, amit igazából akart.
Szerette, ha a fájdalom megfelelő dózisú gyönyörrel párosul.
– Kérlek, Úrnő – suttogott, és egyik kezével az ágyékát dörzsölte. Hasa
összerándult az izgalomtól, és megrebbentek a szempillái, mikor a
gyönyör első ízét megtapasztalhatta.
Aggie figyelmeztetésül rácsapott a csuklója hátsó felére.
– Ne nyúlj hozzá, míg nem adok rá engedélyt.
Amikor lehúzta a sliccét és a vastag, kemény farka kiszabadult a
farmerjából, Aggie puncija összerándult, és a medencéje önkéntelenül is
a fiú irányába mozdult, ezáltal a vállai hátrahúzódtak, ami a melleit
magasra emelte. Igen, akarta őt, de a kurva életbe, ezt még nem árulhatja
el neki. Jace lebiggyesztette az alsó ajkát, és a lány szemébe nézett,
miközben gyengéden átfogta a farkát az egyik kezével, és végighúzta a
tenyerét a hosszán. Az elragadtatott tekintet, ami feltűnt a gyönyörű
arcán, majdnem arra késztette Aggie-t, hogy sajnálja őt, amiért meg kell
büntetnie az engedetlensége miatt. Majdnem.
Aggie hátat fordított Jace-nek – mert a magának örömet okozó férfi
látványától mindig elgyengült és felizgult –, és visszament a bőröndjéhez
további kellékekért. Láthatóan vissza kellett fogni őt és gyönyörrel
kínozni, de nem úgy, ahogy ő várta.
Nem állt ellen, mikor Aggie bőrbilincseket erősített a csuklóira, vagy
amikor hosszú szíjakkal rögzítette a jobb bilincsét a baldachinos ágy
tetejéhez, a másik karját pedig az ágy másik végéhez. A farka mereven
állt épp a matrac fölött, és a csupasz háta szabadon állt, hogy elvégezze
rajta a varázslatot.
– Kértél engedélyt, hogy megérintsd magad? – kérdezte Aggie közel
Jace füléhez, mellbimbói majdnem súrolták a hátát. Küzdött a késztetés
ellen, hogy a testét nekinyomja a fiúénak, mert akkor az megtudná, hogy
mennyire kívánja már most, pedig még játszadoztak.
– Mit fogsz tenni ennek érdekében? – kérdezte Jace, hangja tele volt
kihívással. A pasi tudta, hogy izgassa fel őt, pontosan tudta, hogy vigye
fel teljesen a csúcsra. De Aggie-nek volt még egy meglepetés a
tarsolyában.
Lecsúszott a háta mögött, a bimbóival súrolta a fiú hátát, ahogy
leguggolt. Lerántotta róla a farmerját a térdéig, hogy felfedje a fenekét.
Aggie lélegzete elakadt, ahogy a feneke tökéletessége a látóterébe került.
A puszta élvezet kedvéért masszírozta a feszes farpofáit. Istenem, imádta
ennek a pasinak a fenekét. Majdnem utálta, hogy fájdalmat okoz neki.
Majdnem.
Jace megfeszült, mikor a paskoló első csapása landolt a fenekén.
Szándékosan jóval a fájdalomküszöbe alatt ütötte meg őt. Igazából olyan
valakinek, aki annyira élvezte a fájdalmat, mint Jace, az ütései inkább
bosszantóak voltak, mint izgatóak.
– Keményebben – kérte Jace.
– Azt szeretnéd, igaz?
– Igen.
Aggie elvigyorodott, egy kicsit gonosznak érezte magát, amiért kínozta.
Sokkal gonoszabbnak, mint valaha is érezte, amikor azt a fájdalmat
okozta, amire a fiú vágyott.
– Épp büntetlek, úgyhogy nem, nem ütlek keményebben.
– Kérlek.
– Tudod, hogy imádom, amikor könyörögsz, bébi – mondta Aggie.
És biztos volt benne, hogy még rengeteget fog könyörögni, míg végez
vele. Megállt, sikosítót kent az ujjára és végigdörzsölte vele a fiú fenekét,
hogy jó csúszós legyen. Jace mozdulatlanná dermedt.
– Aggie, mit csinálsz?
 – Kurvára azt csinálok, amit csak akarok – válaszolta.
– Ne merj beledugni semmit a seggembe – mondta Jace, most már
küzdve a béklyói ellen.
Az ágy rázkódott és nyikorgott, ahogy rángatta a szíjakat, de azok
tartották.
– Ó, de merem, bébi. Jobban kellene tudnod, minthogy kihívj engem.
Aggie beledugta a mutatóujját a görbe gumiszerszám alján lévő
gyűrűbe. Csak néhány centi hosszú volt és nagyon vékony. Kételkedett
benne, hogy egyáltalán érezni fogja, kivéve, ha ő azt akarja, hogy érezze.
– Aggie! – kiáltotta Jace, ahogy a lány belé csúsztatta a
prosztatastimulátort. Nyilván arra számított, hogy egy húszcentis
műpéniszt dug bele, mert a teste megkönnyebbülten ellazult. Nyugodt is
maradt addig, míg a lány nem kezdte el mozgatni benne a szerszámot,
mire ő rángatózni kezdett.
– Ó – nyögte. – Mit csi… Mmmmm.
Egyik kezével folytatta a stimulálást, a másikkal a csupasz fenekét
paskolgatta. A tenyere minden egyes alkalommal bizsergett, amikor a fiú
bőrével érintkezett. Amikor Jace elkezdte önkéntelenül mozgatni a
csípőjét, a lány közelebb hajolt a hátához, és a vállán keresztül
leellenőrizte az izgalmi szintjét. A farka kemény volt, mint a gránit,
vörösebb, mint a bőre többi része. Girbe-gurba erek futottak végig az
egész hosszán, és a vége csillogott a nedvességtől. Olyan sok előváladék
folyt belőle, hogy már csepegett. Még soha életében nem akarta ennyire
bevezetni a fiú farkát a sajgó lábai közé. De ő irányított most. Még nem
akarta lerombolni ezt az illúziót.
– Ha most elengedném a karjaidat, megérintenéd magad? – kérdezte
Aggie.
– Istenem, igen – nyögte Jace.
– Akkor még nem tanultad meg a leckét.
 Aggie megdörzsölte a fiú hasát, gyönyörködve abban, hogy a farka
minden alkalommal megrándult, amikor centikre volt attól, hogy
megérintse.
– Kíváncsi vagyok, el tudlak-e élveztetni anélkül, hogy megérinteném
a farkad – mondta, növelve a stimulátor mozgásának sebességét.
Jace felkiáltott, és Aggie a nyakát nyújtogatta, hogy lássa a fiú
szorosan lezárt szemeit. Aztán alattomosan elmosolyodott, és
megpaskolta a fiú fenekét. A teste megfeszült és nyöszörgött.
– Megtanultam a leckét – mondta. – Ó, Istenem. Ne hagyd, hogy így
élvezzek el. Nem fogom megérinteni. Még csak nem is akarom
megérinteni.
– Hazug.
– Azt akarom, hogy te érintsd meg – nyöszörögte.
Eloldhatta volna a szíjakat, de tudta, ha megteszi, azonnal megdugná
őt, ahogy kiszabadul, és akkor az erő a fiú irányába billenne.
Kihúzta a fenekéből a stimulátort, és a szemetesbe dobta. Egy pillanat
alatt megtisztította a fenekét, tudta, hogy mennyire zavarja a nedvesség,
azt akarta, hogy csak őrá koncentráljon.
Jace hátranézett a válla felett.
– Mit csinálsz?
Aggie megvonta a vállát, levette a bugyiját, csak a combig érő csizmája
volt rajta és bemászott az ágyba pont a fiú orra előtt.
– Szundítani jöttünk ide, nem igaz?
Összegömbölyödött a matracon, átölelte a párnát és becsukta a
szemeit.
– Nem hagyhatsz így itt, Aggie – mondta Jace.
A lány kinyitotta a szemét, és a fiú hatalmas farkára bámult.
– Azt akarom, hogy bennem légy – mondta. – Jace.
– Igen.
 – De most még nem akarom, hogy megdugj.
– Mi?
– Még mindig irányításra vágyom.
– Akkor vedd el – szűrte Jace a fogai között. – Tedd meg, amivel csak
akarod, de a kurva életbe, Aggie, ne hagyj így itt.
Aggie a hátára fordult, széttárta a lábait, addig csúszott a matracon,
míg a lábai lelógtak az ágy széléről, és Jace vékony csípője a combjai
között volt. A farkáért nyúlt, és ahogy megérintette, Jace összeszorított
fogai között kínlódva szívta be a levegőt.
Aggie a csiklójához dörzsölte a farka végét, és felsóhajtott a gyönyörtől.
Jace kissé hátrébb húzódott, Aggie pedig közelebb csúszott az ágy
végéhez.
– Annyira nagyon benned akarok lenni most – mondta Jace,
megmozdítva a csípőjét, megpróbálva a farkát a lányba irányítani. Aggie
a nyílásához illesztette a végét, mire Jace előrelépett, egyre mélyebben
belecsúszva a lányba.
– Várj – mondta Aggie. Felült az ágy szélére, az egyetlen kapcsolat
kettejük között a lány keze volt a fiú farkán, és a farka vége épp csak
belebújt a lányba.
– Engedd meg – mondta.
– Mit?
– Hogy irányítsak.
Aggie elengedte a kemény farkát, és megragadta a csípőjét, közelebb
húzva őt magához. Mélyebbre. Jace lélegzete forró lihegésként érződött a
lány haján. Aggie kezeivel a fiú csípőjén irányította őt ki és újra be, egyre
mélyebbre. És mélyebbre. És bíztatta őt, hogy mozgassa a csípőjét,
húzódjon ki és nyomuljon be újra, még mindig mélyebben. Kezének
instruktív érintése alatt Jace lassan szeretkezett vele és mélyen –
pontosan úgy, ahogy a lány akarta. Pontosan úgy. Fejét Jace vállára
hajtotta, és becsukta a szemét, így arra koncentrálhatott, hogy milyen
érzés, amikor benne van. Vastag és kemény. Kitölti őt. Feszítette őt. És ó,
olyan jól dörzsölte.
– Nem kell korlátoznod engem, ha ilyen irányítást akarsz – suttogta
Jace.
Aggie nem akart vele vitatkozni, csak érezni akart. Egyik kezét a feszes
kis feneke felső hajlatára helyezte és lenyomta, arra ösztönözve őt, hogy
döntse meg a csípőjét és másik szögből csinálja. Így mélyebbre merült
benne és belül dörzsölte ott, pontosan ott. Ó, igen, Jace. Ott.
Nyögve a gyönyörtől Aggie az arcát a fiú puszta mellkasához dörzsölte.
Feljebb. Egyre feljebb húzva őt a gyönyör felé.
– Aggie?
Megfeszült a háta, ahogy elérte a csúcspontot, a gyönyör hullámai
mélyen összehúzódtak benne. Aggie még mélyebbre nyomta őt magába –
a golyóiig –, és vele ringott, intenzívebbé téve az orgazmusát, míg nem
az egész teste remegett a kielégüléstől. Elcsigázva, visszarogyott az ágyra,
reszketve a gyönyör utórengéseitől.
– Egész eddig rosszul csináltam? – kérdezte Jace.
Aggie szemei felpattantak, és felemelte a fejét, hogy ránézzen, ahogy
ott állt a lábai között – még mindig benne volt.
Még mindig kikötözve.
– Dehogyis, nem! – mondta. – Hogy is gondolhatsz ilyesmire?
Jace megvonta a vállát, és elfordította a tekintetét.
Aggie-nek soha nem állt szándékában bántani őt belül, mindegy, hogy
mennyi fájdalmat okozott is a testének. Kényszerítette kimerült testét,
hogy felüljön, és átölelte a fiút. Óvatosan átgondolta a szavakat, amiket
mondani akart neki, mert sebezhetővé tette. Tudta a múltbeli
tapasztalataiból, hogy milyen nehéz volt Jace-nek, hogy megengedje
neki, hogy sebezhetőnek lássa.
 – Nem szabadott volna így használnom téged – mondta. – Sajnálom.
Jace elernyedt benne. A még mindig merev farka még mélyebbre
csúszott.
– Ne sajnáld. Én csak… amikor így felizgatsz, mint most, én mindig
szét akarom dugni az agyadat, míg szét nem robbanok. Soha még csak
nem is gondoltam rá, hogy amire neked szükséged van, az valami
teljesen más dolog.
– Szeretem, amikor szétdugod az agyamat – biztosította őt Aggie.
– Én csak…
Nem tudta, hogy magyarázza el neki anélkül, hogy sebezhetővé tenné
magát. Mert habár eléggé megbízott Jace-ben annyira, hogy engedje
neki, hogy sebezhetőnek lássa, kurvára biztos volt benne, hogy nem akart
így érezni.
– A feleségednek lenni – mondta – bizonyos elvárásokkal jár.
Basszus, ezt most tényleg elcseszte. Hogy magyarázhatná el neki
anélkül, hogy megbántsa?
– Nem akarsz a feleségem lenni?
Aggie nem-túl-játékosan megpaskolta a fenekét.
– Soha ne gondolj erre többé, és még kevésbé mondd ki.
– Nem értem, mit próbálsz elmondani nekem.
Aggie felnevetett, ettől a mozdulattól pontosan érezte, hogy milyen
mélyen volt benne a szeretője.
– Tudom, hogy hülyeség, de engem az a szó, hogy feleség, idegesít.
Mint a hagyományos szertartáson, amikor az eskük úgy vannak
megpecsételve, hogy férfi és feleség. Miért nem férj és nő?
– Manapság azt mondják, hogy férj és feleség – mondta Jace.
– Igen, de miért nem feleség és férj? A feleség valahogy mindig
másodszorra jön.
– Aggie, szerintem ezt túlreagálod. Ez semmit nem jelent.
 – Akkor miért a nőtől várják el, hogy felvegye a férfi nevét? Miért nem
ajánlottad fel, hogy felveszed az én nevemet?
– Azt hittem, kötőjellel akarod a nevedet.
– Én igen – mondta. – De te nem akarod kötőjellel a tiedet.
– Tehát te a feleség szóhoz egy alárendelt szerepet társítasz.
Aggie megrázta a fejét.
– Nem tudom.
– Az megvan, hogy tök fura ilyesmit gondolni, mikor a leendő férjedet
az ágylábhoz kötözted?
Aggie kuncogott.
– Tudom, hogy te megérted a dinamikánkat, de mások? Mások
elvárják tőlem, hogy egy bizonyos szerepben legyek, mint a feleséged.
Jace felhorkant.
– Mióta érdekel téged, hogy mások mi a faszt várnak el tőled?
– Soha óta.
– Akkor ez most honnét jött?
– Nem tudom. Megígértem magamnak, hogy soha nem fogok férjhez
menni. Soha nem adom magam egy férfinak.
– Szóval azt hiszed, hogy meg fogod bánni, hogy hozzám jössz?
– Nem. Nem, Jace! Nem fogom megbánni. Csak érezni akarom, hogy
még mindig én irányítom az életem.
– Tudod, hogy nem fogok az utadba állni. Támogatni foglak
mindenben, nem számít, miről van szó. És te tudod ezt.
Odabújt Jace-hez.
– Tudom. Csak én küszködök ezzel. Te tökéletes vagy.
Jace belekuncogott a hajába.
– Aligha.
– De az vagy – suttogta. – Annyira szeretlek, nem tudom, mit
csinálnék, ha elveszítenélek.
 És talán ez volt az, ami igazán zavarta. Már annyira eggyé voltak forrva
a kapcsolatuk ezen pontján, hogy már ő sem volt kizárólag a saját
személyisége. Identitásának egy része mindig is Jace nőjeként lesz
ismert. A felesége. Jaj, ez a szó.
– Oldozz el, Aggie – mondta Jace. – Mutatni akarok valamit.
– Mi az?
– Elmondhatnám, de tudod, hogy nem bánok jól a szavakkal. Hadd
mutassam meg.
Kíváncsi volt, mit akarhat mutatni neki – és egy kicsit izgatott is a
lehetőségtől –, ezért a fiú bal csuklóján lévő bilincs után nyúlt. Alig érte
el, és Jace még mindig belé volt temetkezve, így visszacsúszott, és
meglepődött, hogy milyen kemény volt a farka, ahogy kicsúszott a
testéből.
Jace behunyta a szemét és felnyögött.
– Igazi önuralmi teszt lesz, hogy ne dugjalak meg keményen és
gyorsan, amint szabad leszek.
Aggie vigyorgott, arra gondolt, hogy annyira nem is bánná, de nem
akarta ezt közölni vele. Szerette, ha küzdött az irányításért.
Mindkettejüknek megvolt az a mániája, hogy mindig irányítsanak – ön-
irányítás és – Aggie esetében – mások irányítása. Ezért volt a
kapcsolatuk mindig izgató és kihívást jelentő. Az a fajta kapcsolat, amire
mindkettejüknek szüksége volt, hogy elégedettek legyenek.
A bilincs egyik csatja kinyílt, mire Jace megmozgatta a vállát, hogy
újra teljesen mozogjon a karja, míg Aggie a másik bilincs kioldásán
dolgozott. Amikor mindkét karja szabad volt, Aggie várakozón nézett rá.
De ő nem ugrott rá, ahogy elvárta, csak egyszerűen bámult rá, aztán
kinyújtotta a karjait a feje fölé, a lány figyelmét ezzel a jól kidolgozott
mellkasára és izmos hasára irányította, és a hatalmas farkára. Aggie több
mint kész volt, hogy Jace jól megdöngesse vele.
 – Gyere ide, feleség – mondta Jace, még mindig az ágy szélénél állva.
Szélesre tárta a karjait, és a csuklója mozdulatával jelezte, hogy jöjjön
közelebb.
Aggie nem mozdult, csak felemelte az egyik szemöldökét.
– Talán nem mondtam elég világosan az előbb, hogy nem szeretem ezt
a szót.
– Csak azért, mert rossz tartalommal társítod. Az alárendeltséggel –
mondta.
– Engedd meg, hogy megmutassam neked, mit jelent a feleség szó
nekem. Talán akkor megváltozik benned is, ahogy érzel iránta.
– Kétlem – mondta, és maga mögé rázta a haját, mielőtt megmozdult.
– Feleség – suttogta Jace, szorosan a mellkasához szorítva a lányt. –
Az egyetlen, akit a karjaimban tartok.
A szíve olyan hevesen vert, hogy Aggie érezte a mellkasán keresztül.
– Feleség, az egyetlen, akié a testem, akié a szívem.
Aggie beszívta az ajkait a szájába, hogy megállítsa a remegésüket. Jace
olyan ritkán beszélt az érzéseiről, és amikor mégis, ő alig bírt el az
érzelmek ilyen tömegével.
– Feleség – mondta, és simogatta a lány haját. – Csak az övé az a haj,
amit simogatni akarok, azok a szemek, amikben el akarok veszni és azok
az ajkak, amiket csókolni akarok.
Aggie felemelte a fejét, hogy ránézzen, és Jace lágyan mosolygott rá.
Kezébe vette a lány arcát, és hüvelykujjával simította végig a remegő
ajkát.
– Feleség, akinek az arca az első, amit minden reggel látni akarok és az
utolsó is, mielőtt este lecsukom a szemem, hogy találkozhassak vele az
álmaimban.
– Jace – suttogta a lány könnyekkel a szemében. Még soha nem nyílt
ki ennyire.
 – Feleség – mondta, a lány kezét a kezébe véve, és az ajkához húzva az
ujjperceit. – Aki azokat a kezeket birtokolja, ami megad a testemnek
mindent, amire vágyik. A fájdalmat. A gyönyört.
Lenyomta a lányt az ágyra, és fölé hajolt, végigcsókolva a testét, a
kulcscsontjától kezdve a mellén át, egész a hasáig.
– Feleség, az egyetlen test birtokosa, amit kívánok.
Folytatta a csókokat a testén lefele, gyengéden széttárva a lány lábait.
– Feleség, akinek csodálatos helyet rejt a lába köze. Az egyetlen punci,
amit valaha is ízlelni akarok.
Ajkai a lányra tapadtak, durva borostája dörzsölte az érzékeny bőrt,
lágy nyelve pedig a lány nedvét ízlelte. Aggie gyorsan elvesztette a
tudatát a gyönyörtől.
– Jace – kiáltotta, miközben vágya szirmot bontott.
– Feleség – folytatta Jace – az egyetlen hang, amit hallani akarok,
hogy extázisban kiáltja a nevemet.
A lány fölé kerekedett, és a kezével belévezette a vastag farkát.
– Feleség, aki befogad engem a testébe, bent tart és elvakít gyönyörrel.
Aggie kinyújtotta a kezét, hogy a karjaiba vonja a fiút. Jace is
felmászott az ágyra, óvatosan, hogy benne maradjon a lányban, és
kényelmes pozíciót keresett fölötte.
Lassan mozgott, a lány szemébe bámulva, a legintimebb módon
birtokolva őt.
– Feleség, akit mindennél jobban szeretek, és oltalmazni fogom
halálom napjáig. A feleségem. Az egyetlenem. Az egyetlen szerelmem. Az
én Aggie-m. A feleségem.
Aggie ebben a pillanatban tényleg szerette a feleség szót, nem is
tagadhatta. Addig, míg az ő felesége volt – az övé és senki másé –
, büszkén viseli ezt a címet, szerelemmel a szívében.
 – Ezt jelenti a feleség számomra, Aggie. Úgyhogy ha a feleségemnek
hívlak, tudod, hogy ez nem egy olyan szó, ami alárendeltséget jelent
számomra. Ez egy olyan szó, ami magába foglal minden csodálatos
dolgot, ami te vagy nekem. Most már érted?
A lány némán bólintott, túlságosan összeszorult a torka ahhoz, hogy
beszéljen. Magához húzta a fiút, az pedig az orrát a nyakába temette,
ahogy a csípője elkezdett mozogni egyre erőteljesebben, hogy mélyen a
lányba vezesse magát. Aggie tudta, hogy mennyi ideig tart neki a
kielégülés, amikor ilyen gyengéd volt, de teljesen rendben volt számára,
hogy lassan és gyengéden szeretkezzenek, amíg csak szüksége van a
fiúnak, hogy elélvezzen. Ez nem volt épp negatív tulajdonsága, bár a
végére frusztrálttá vált volna, ha az orgazmus elkerülné.
– Köszönöm, hogy szeretsz – suttogta Aggie, egyik kezével a fiú feszes
fenekébe kapaszkodott, ami minden egyes döfésnél megfeszült és
ellazult. Másik kezével a tarkóján a lágy hajat simogatta, arcát pedig a
borostájához dörzsölte, gyönyörködve a fiú testének mindenféle
textúrájában.
– Soha senki nem éreztette még velem ezeket, amiket te, Jace.
Holnaptól büszke leszek arra, hogy a férjemnek hívhatlak, és büszke
leszek arra, hogy a feleséged leszek.
Jace felemelte a fejét, és a lány szemébe nézett. Láthatóan kifogyott a
szavakból, de Aggie láthatta a fiú iránta való érzéseit a szemeiben.
Az egész teste csuromvizes volt az izzadságtól, mire végre elveszett a
lányban. A vállába kapaszkodott, homlokát a lány kulcscsontjának
támasztotta, izgatott lélegzetvételei felmelegítették a lány mellei közötti
izzadt völgyet. Félúton találkoztak, a lány hasa a fiúénak csapódott,
ahogy a háta a gyönyörtől ívbe feszült, a lány puncija pedig megszorította
őt erősen orgazmusa földrengető hullámaiban.
 Jace karjai remegtek, a lányra omlott, és magához szorította, amíg
levegőért kapkodott.
– Feleség – hallotta Aggie, ahogy a fiú suttogja a levegővételek között.
Mire ő elmosolyodott, és szorosan megölelte a fiút, emlékezve mindenre,
amit mondott, hogy ez a szó mit foglal magába.
– Férj – válaszolta, és az ő szava is ugyanannyit jelentett. És holnap
feleségként és férjként fogják elismerni őket a többiek, akik fontosak
voltak nekik. A barátaik és családjaik képesek lesznek elmondani Jace-
nek, hogy mennyit jelent nekik az egyesülésük? Vagy neki? Valahogy úgy
gondolta, hogy igen.
 9. fejezet

Fordította: Mandy

Jace szíve megdobbant a felesége láttán, ahogy ott ült egy

öltözőasztalnál és hosszú fekete haját rendezte elegáns fonatba. Még nem
mondták ki az Igent, de a szívében Aggie már a felesége volt és minden
más is, amit ez az érzés jelentett neki. Mindig is szerette, ahogy a lány
kinézett a combig érő magassarkú csizmáiban és bőrfűzőiben, de volt
valami abban, hogy egy fényűző tizenhatodik századi ruhába öltözött,
amit tutira érte tett.
Talán, mert a lány természetesen telt volt felül, és a mellei küzdöttek a
helyért a szűk fűzőben, csábító dekoltázsként ülepedtek le az erdőzöld
színű ruhájának kivágása felett. Ez azt okozta nála, hogy bele akarta
temetni az arcát – és a farkát – abba az édes résbe a két puha halom
között. Hozzászokott, hogy a lány dereka be volt szorítva a fűzőkbe, de a
ruha széles szoknyája miatt a dereka most lehetetlenül vékonynak tűnt és
a csípője sokkal teltebbnek, mint a buja mellei. Remélte, hogy a lány
jóllakott a lassú és gyengéd szexszel délután, mert semmi esetre sem
fogja tudni magát visszafogni, miután egész este a csábítóan duzzadó
melleit kell néznie. Jace a saját öltözéke miatt már nem volt ilyen lelkes.
A lány ruhájához passzoló erdőzöld zakó még nem is lett volna olyan
rossz, de a térdnadrág és a csatos cipők már túl sokat követeltek volna
tőle. Nem érdekelte, hogy Aggie hányszor rebegtette rá a szempilláit,
vagy hány fenyegetést mormolt, ő akkor sem vette fel egyiket sem.
Úgyhogy igen, egy hivatalos tizenhatodik századi kabátot viselt a kopott
kék farmerjével és a motoros bakancsával, és ha valakinek problémája
lesz ezzel, akkor azzal elég is lesz mára és hazamegy. Nem különösebben
akart elmenni erre a bulira, de tudta, hogy Eric milyen dühös lett volna,
ha lekopna, úgyhogy megjelent. Bár azt nem ígérte meg, hogy maradni is
fog.
– Te leszel az egyetlen, aki így öltözik – mondta Aggie, rávigyorogva a
tükörben, és a fejét rázta a rossz párosítású stílusán. Rossz párosítású
stílus? A pokolba is, az évezrede volt rossz párosítású. Tudta, hogy Eric
és Rebekah szerettek színjátékot játszani, de ő inkább előnyben
részesítette, ha két lábbal állhatott a talajon. És most az volt a valóság,
hogy a felesége milyen lenyűgözően nézett ki ebben a kibaszott ruhában.
Nem érdekelte, hogy komplett idiótát csinál magából, ha úgy jelenik
meg, hogy félig báró, félig motoros. Senki nem fogja őt nézni. Senki, egy
ilyen lenyűgöző nővel a karján.
Thomas – egy hang suttogott a fejébe.
Jace elindult.
A hálószoba ajtaja becsapódott.
Aggie keze a rúzzsal megállt félúton a szája felé.
– Huzat? – kérdezte.
– Az kellett, hogy legyen – mondta Jace. – Hallottad, hogy az előbb
valaki a Thomas nevet mondta?
Aggie tekintete az egyik oldalra révedt.
– Nem – mondta, elnyújtva a szót. Aztán a másik irányba nézett, és az
ajkába harapott.
Valóban nyugtalannak nézett ki. Jace még soha nem látta másnak a
lányt, mint lazának és magabiztosnak. Látta, hogy egyszer megtámadott
egy fegyveres rablót. A végén őt kétszer meglőtték, de a lányon egy
karcolás sem esett. Még csak meg sem ijedt. Mintha nem lett volna
félelemérzete. Legalábbis ő ezt feltételezte. Nem tetszett neki a lány
remegő ajka, ahogy lágy rózsaszín rúzst kent rá, egy olyan árnyalatot,
amiről nem is tudta, hogy van neki.
 – Én sem – mondta kuncogva, remélte, hogy a hangja nem tűnik
hamisnak. – Csak szívatlak. Nem ijedtél meg, ugye?
Remélte, hogy ez a kihívás orvosolni fogja a lappangó szorongását.
– Hát, Halloween van – mondta a lány.
A hálószobaajtó nyikorogva újra kinyílt. Jace odafordult, és az üres
bejáratot bámulta, a szíve gyorsan vert a mellkasában. Nem látott senkit.
De érezte, hogy van ott valaki. És őket figyeli.
Valami hűvös simogatta az arcát. A hideg végigfutott a hátán.
– Azta, ez aztán a huzat – mondta Aggie, végigsimítva kezeivel a
karján.
– Szerintem jobb, ha indulunk.
Felállt az öltözőasztaltól, és a másodperc egy töredékére Jace a
tükörben egy világos hajú nő tükörképét pillantotta meg. Ugyanazt a zöld
színű ruhát viselte, amit Aggie, de a hasonlóság itt véget is ért. Pislogott
egyet, és erősen bámult a tükörre. Most már csak Aggie volt ott.
Kétségtelenül látott dolgokat. Ahogy hallott is dolgokat. És érzett is
dolgokat.
Megragadta Aggie kezét, és a bejárati ajtó felé húzta.
– Igen, jobb, ha sietünk – mondta neki. – Szerintem már késésben is
vagyunk.
Fények csillogtak a lámpásokban végig a különben sötét ösvényen, ami
a házaktól a mező felé vezetett, ez választotta el a furcsa házikókat a fő
kastélytól. Jace lélegzete látszott a hideg éjszakában.
– Hideg van itt kint – mondta Aggie. – Hadd hozzam a kabátomat.
Olyan gyorsan rángattál ki, hogy az ágyon felejtettem.
– Majd én hozom – ajánlotta fel Jace, habár őszintén ő sem akart
visszamenni a házba. Hirtelen rossz érzése támadt a hellyel
kapcsolatban. De amilyen kevéssé akart bemenni oda, annál kevésbé
akarta, hogy Aggie egyedül menjen vissza.
 – Ne butáskodj. Csak várj meg – mondta a lány, és visszament. A
kiterjedt mező a szállásuk és a kastély között sötét volt. A köd lassan
gomolygott felfele a talajról. Jace felnézett a kastélyra a távolból. Az
ablakok hívogató melegséggel ragyogtak. Jace testének mindig
idegvégződése fokozott készültségben volt. A kastélyban akart lenni,
körülvéve emberekkel, nem pedig idekint egyedül a sötétben. Normális
esetben szívesen volt egyedül, vagy a szerettei meghitt társaságában, de
most egy nagy névtelen tömegre vágyott, amiben pillanatnyilag
elveszhet. A szeme sarkából mozgást látott. Egy halvány ködfátyol
mozgott a füves mezőn keresztül a házak vonala mögött. Emberi alakja
volt, és a kastély felé mozgott. A köd trükkös fényvisszaverődése, mondta
magának.
Thomas, ki ez a nő? Egy hang suttogott mögötte. Megpördült. A
legközelebbi épület halvány kövét leszámítva semmi nem volt ott.
Thomas?
– Oké, ki a fasz van itt? – kiabált Aggie a ház belsejében. – Ez nem
vicces, Eric. Hol vagy? Az ágy alá bújtál?
Hirtelen a ház nagyon kedves helynek tűnt. Jace berohant, és ott
találta Aggie-t, amint feltépte a szekrény ajtaját, és átforgatta az ott lógó
ruhákat.
– Mit csinálsz? – kérdezte Jace.
– Valamelyik faszfej próbál rám ijeszteni – mondta, és a tükörre
mutatott.
Ő az enyém volt ráírva rózsaszín rúzzsal.
– Ó, igen – mondta Jace, megragadva Aggie-t a karjánál, és kihúzta a
szekrényből.
– Menjünk. Most.
Aggie felkapta a kabátját az ágyról, és hagyta magát kivonszolni újra a
bejárati ajtón. Jace becsukta az ajtót, mielőtt megfogta a lány kezét, és
úgy rohant a kastély felé, mintha a föld beomlana mögöttük, és ők
próbálnának megmenekülni attól, hogy a Pokol mélyébe zuhanjanak.
– Mi ütött beléd? – kérdezte Aggie.
– Az az üzenet a tükrön nem hozta rád a frászt?
– Csak valaki megtréfált – mondta Aggie.
– Senki nem volt a házban rajtad kívül.
– Csak mert nem láttunk senkit, még nem jelenti azt, hogy nem volt
ott senki.
Pontosan. Mert valaki – valami – volt ott. Jace látta a nőt. Hallotta őt.
Teljesen biztos volt benne, hogy őrá vonatkozott az “Ő az enyém” üzenet
a tükörben. De ha Aggie nem félt, akkor ő sem fog. Nem ám. Nem ő.
Egyáltalán nem volt megrémülve.
Aggie pajkosan vigyorgott rá.
– Úgy nézel ki, mint aki egy kicsit beparázott – cukkolta.
Egy kicsit?
– Mindegy. Csak legyünk túl ezen a bulin.
– Aztán visszamehetünk a házikóba és huncutkodhatunk a takarók
alatt.
Ó, jobban belegondolva, a hajnalig tartó bulizás fantasztikusan
hangzott. Habár az Aggie-vel a takarók alatt eltöltött idő mindig
fenomenális volt, szívesebben lett volna a földön bárhol máshol, mint
abban a házban.
Beléptek a kastélyba, és követték a hangos zenét és hangokat a
bálteremhez.
Egy szolga elvette Aggie kabátját, és kinyitotta a dupla ajtót, ami
valójában sokkal jobban tompította a hangot, mint Jace gondolta volna.
A teremben egy hosszú büféasztal volt oldalt felállítva. Kerek
étkezőasztalok, mindegyik hat székkel, voltak elrendezve a plüss mintás
szőnyegen, leválasztva az étkezőhelyiséget. A terem többi része fapadlós
volt, és ott volt a DJ is, aki per pillanat a legrosszabb klubzenét játszotta,
amit Jace valaha is hallott. De az emberek – a násznép tagjai és a
vendégek, akik elég korán érkeztek, hogy részt vegyenek a bulin –
táncoltak. És kicsit furán néztek ki a báli ruhájukban és öltönyeikben,
ahogy összeütődtek és ropták és ugráltak és ringatóztak a pop zene gyors
tempójára. Talán a kísértetház mégsem lesz olyan rossz ezek után,
döntötte el Jace.
– Hát itt vagytok – mondta Eric. – Már azt hittem, hogy megettek
titeket a zombik, vagy valami ilyesmi.
Nagyon jól utánzott egy ördögi nevetést, amik felborzolták Jace amúgy
is szétcincált idegeit.
– Ez a ruha olyan nagyszerűen áll rajtad – sikított Rebekah Aggie-nek.
– Már akkor tudtam, hogy tökéletes lesz, amikor megláttam.
Megfogta Aggie mindkét kezét, és ringatni kezdte, hogy a szoknyája
ide-oda lengjen.
Aggie anyja, Tabitha jött oda, és ölelte meg a lányát.
– Soha nem venném le ezt a ruhát, kislányom. Mindig is neked volt a
leggyönyörűbb bőröd.
Aggie-nek minden porcikája gyönyörű volt. És az övé volt. Jace nem
tudta megállni, de egy kicsit kihúzta magát, amikor a lány a karján volt.
– Távol maradok a naptól – mondta Aggie.
– Mert vámpír vagy? – kérdezte Eric.
Aggie fehér fogai megvillantak, ahogy mosolygott.
– Kitaláltad, Sticks. Én a halottak királynője vagyok.
– Ez megmagyarázná a kegyetlenségét – mondta Eric, és éles
könyökével Jace bordái közé bökött.
De Jace egy másik Aggie-t ismert. Egy szerető Aggie-t. Talán Jace volt
az egyetlen, aki felismerte a lányban rejlő gyengédséget és
sebezhetőséget, mert Aggie nem nagyon engedte meg, hogy meglássák
benne.
Jace megszorította a kezét, és bár Aggie a többi nővel beszélgetett, és
látszólag nem is figyelt rá, mégis visszaszorította.
Aggie és Rebekah Tabitha flapper ruháját dicsérték – akármi is volt az.
Hosszú, fényes zsinórokkal volt befedve, ami Jace-t a spagettire
emlékeztette. Ami ínycsiklandóan hangzott. A gyomra egyetértően
megkordult.
– Mi van kaja? – kérdezte Ericet, elengedve Aggie kezét, és
hátbaveregette a férfit, ahogy elindultak a büféasztalok felé.
– Rebekah úgy gondolta, hogy különböző korszakokból származó
népszerű brit ételeket kéne ennünk.
A feleségére pillantott, hogy figyeli-e őket – de ő még mindig a
ruhákért rajongott –, így aztán utálkozva felhúzta az orrát.
– Ó – mondta Jace.
Eric a szája sarkából suttogott.
– És akkoriban ettek néhány igazán furcsa szarságot. Vesepite? Hát
nem tudták, hogy a vese termeli a pisit? Vérpuding?
Eric öklendezett.
– Hát, azt hiszem, ebben az országban még mindig esznek ilyet az
emberek – mondta Jace.
Eric szája széle lefele konyult. – Viccelsz?
Jace megrázta a fejét.
– Azt hiszem, itt az ideje, hogy Nagy-Britannia kedves lakóinak
bemutassuk a hot-dogot és a rántottát. Külön és együtt is – mondta Eric.
Most Jace öklendezett.
– Tudod egyáltalán, hogy miből készül a hot-dog?
– Napsütésből és boldogságból – válaszolt Eric.
 Találkoztak Seddel, aki a büfé választékából csipegetett, és egy nagy
tányérra rakta. Láthatóan úgy döntött, hogy mindenből kipróbál egy
vagy három darabot.
– Éhes vagy? – kérdezte Jace.
– Mmmm, igen, de ez Jessicáé – válaszolta Sed, és a szomszéd
asztalnál ülő feleségére pillantott.
Jessica utolsó idős terhes volt, és az utóételnek szánt mentát rágcsálta
az asztal közepén álló kis tálból. Jace úgy gondolta, hogy a lány sokkal
szebb volt, amióta várandós volt. Sugárzóan boldognak tűnt. Élőnek. És
az igazat megvallva szerette, ha egy nőn van egy kis hús. Futólag arra
gondolt, hogy nézne ki Aggie, ha egy baba növekedne a pocakjában – az
ő babája –, de azonnal elvetette az ötletet, ahogy eszébe jutott. Neki
semmi dolga az apasággal, nem volt éppen jó példája. Ő biztosan nem
fogja tönkrebaszni egy gyerek lelkét úgy, ahogy az övét az apja elbaszta.
– Hány kicsi Oroszlánszívet tervezel, apuci? – kérdezte Eric.
– Amennyibe ő is beleegyezik – mondta Sed, és öntelten elvigyorodott.
– Tartozom a fajunknak a felsőbbrendű génjeim továbbörökítésével.
Eric felhorkant, és Jace-hez fordult.
– Ha már a farmerról beszélünk. Hol van a nadrágod, Jace? Nem lett
jó? Gondoskodtam róla, hogy extra rövid legyen, ami sokkal könnyebb
volt, mint történelmi öltözéket találni a te magas méretedben. Jól el
tudtál volna vegyülni kétszáz évvel ezelőtt, kisember.
Jace már túlságosan hozzászokott a törpés viccekhez, hogy ráharapjon
a csalira.
– Nem tudom, hogy jó-e rám, még csak fel sem próbáltam. Én nem
hordok ilyeneket.
– Ez egy lehetőség volt? – morgott Sed, megvető pillantással nézve a
saját térdig érő nadrágjára.
 – Itt van az igazi buli? – kérdezte Trey, csatlakozva a kis Sinners
bandához.
– Már ott tartok, hogy lassan éles tárgyakat fogok a fülembe dugni. Mi
ez a szar zene, amit játszanak?
– Ez zene? – kérdezte Sed, gyanúsan pillantva a villogó DJ pult felé. –
Szerintem átvertek. Szarul hangzik.
– Ez a szar sokkal népszerűbb, mint a mi zenénk – tette hozzá Eric.
Közben Sed mellett egy tányérért nyúlt, de Sed testének elmozdulása
megakadályozta ebben, mintha egy az egy ellen kosárlabdát játszanának,
ahelyett, hogy a büfében portyáznának.
– Szabadítsd meg a nyomorúságomtól! – Trey megragadott egy
vajkést, összeszorította a fogait, és a késsel a fülcsatornáját célozta meg.
– A helyedben én nem tenném – szólt Eric. – Olyan kicsi, amilyen, de
az agyad akkor is ott motoszkál valahol.
Megragadta Trey csuklóját, és nagy színpadi harci jelenetet adtak elő,
hogy beágyazzák a kést Trey fülébe.
– Majd én – mondta Trey megrezzenve, ahogy a kés megcsúszott, és
megkarcolta az egyik fülpiercingjét. – Majd én véget vetnek mindennek.
Megállítom ezt a zajt.
– Vedd el a kést, Jace – mondta Eric –, mielőtt Mills összevérezi a
vérpudingot.
Jace megszorította Trey csuklóját, és kivette a kést a meglazult
szorításából. A tompa pengét az asztalra dobta.
– Talán inkább beszélhetnél a DJ-vel – javasolta Jace. – Kérd meg,
hogy játsszon valami olyat, ami jobban megfelel az ízlésednek.
– Na, ez ésszerű dolog lenne – szólt Eric.
– És a DJ történetesen egy nő – jegyezte meg Sed, még több
süteményt pakolva a már amúgy is túlcsorduló tányérra.
– Ó, tényleg – mondta Trey, teste felegyenesedett az érdeklődéstől.
 – Tudja Reagan, hogy még mindig flörtölsz minden nővel, aki veszteg
marad, hogy molesztáld? – kérdezte Eric.
– Naná, hogy tudja. Nem hülye, és nem is vak – mondta Trey. – De azt
is tudja, hogy egy kis ártalmatlan flört nem vezet sehova.
– Kivéve bármihez, amit akarsz – vigyorgott Jace.
Eric elengedte Treyt, aki meghúzogatta a testhezálló burgundi
brokátmellényét, és kiegyenesített egy nagyon nagy csipkés mandzsettát.
Tényleg viseltek a férfiak ilyen mandzsettát akkoriban? Hogy nem halt ki
az emberi faj? Ez a csajos öltözék nem tehetett sokat az őseik
tesztoszteron kiválasztásáért. Trey végigsimította az egyik szemöldökét
az egyik nyálas ujjbegyével és elindult a termen keresztül az óriási
hangszóróból bömbölő umf-umf-umf felé.
– Nem értem, Reagan miért állt le vele – mondta Eric karba fonva a
kezét a mellkasa előtt. – Ha én ilyet tennék egy másik nővel, Rebekah egy
havi puncikorlátozást vezetne be.
Jace felnevetett.
– Rebekah-nak bizalmi gondjai vannak?
– Nem hiszem – válaszolta Eric. – Inkább csak túl territoriális.
– Aggie is az – ismerte el Jace. De ahogy Reagan, ő is megértette, hogy
a párja bízhat benne, hogy csak élvezik egymást anélkül, hogy megtörné
az érzelmi kötődésüket vagy megcsalná.
– Jess is territoriális – tette hozzá Sed, alkarjára téve a tele tányért,
majd megragadott egy újabbat, hogy néhány édességet tegyen rá.
– Territoriális? Ha továbbra is így eteted őt, akkor saját szuverén
territóriummá fog válni – mondta Eric.
– Ne aggódj, megosztja – vigyorgott Sed. – És mostanában annyira
kívánós, hogy alig győzöm kielégíteni.
– Talán fel kéne venned néhány asszisztenst – viccelődött Eric.
Sed homlokon találta egy süteménnyel.
 Váratlan csend töltötte be a termet. Jace kizárta a zenét a háttérben,
de a hirtelen hiánya nagyon is érezhető volt.
Trey hangja szállt a hangszórókon keresztül.
– Remélem, mindenki tud táncolni az Exodus Endre – mondta. – Nem
bírom már egy percig sem elviselni ezt a klubzenét.
A táncparketten mindenki őt bámulta, amikor felcsendült a “Bite”
ismerős intrója. Úgy tűnt, senki nem tudja, hogy kell táncolni az Exodus
Endre, úgyhogy Trey felment a táncparkettre, hogy megmutassa nekik.
Egy kéz nyomódott Jace derekához.
– Van valami ehető a büfében? – kérdezte Aggie. A fiú ránézett, és
mosolygott.
– Nem tudhatom. Sed feltartja a sort.
– Már majdnem végeztem – Sed egy újabb szelet tortát tett a második
tányérra.
– Igen – mondta Eric –, de már nem marad semmi sem nekünk.
– Megütnélek, de nincs szabad kezem.
– Én szívesen vállalnám a feladatot – szólalt meg Aggie. – Jó pénzért.
Nem dolgozom ingyen.
– Még neked is pénzt számol fel, Jace? – viccelődött Eric.
– Holnaputántól már nem – válaszolta. – Annak, hogy elveszem
feleségül, anyagi értelme is lesz.
–A basszusgitárosok valamivel többet keresnek, mint az
újságkihordók – mondta Aggie.
– De nem sokkal – válaszolt Jace.
Eric felhúzta az egyik szemöldökét.
– A szerződésed nem adott neked egyenlő részt a Sinners profitból?
– De igen. – Jace megvonta a vállát. Tényleg nem érdekelte a pénz. Jó
volt abból élni, amit szeretett csinálni, de meglett volna nélküle is. Nem
mintha soha nem nyomorgott volna. Nem különösebben akart
visszatérni oda, amikor nem tudta, hogy honnét lesz majd a következő
étele, de már egyszer túlélte, és újra túl tudná élni.
– Belsős vicc – mondta Aggie. – Az anyám megpróbálta rávenni, hogy
mondja el neki, mennyit keres.
Sed felhorkant. – Mint az anyósom.
– Azt hittem, te és Jess megszakítottatok vele minden kapcsolatot,
azok után, ahogy viselkedett az esküvőtökön – szólalt meg Eric.
– Igen, persze, de úgy döntött, hogy tud uralkodni magán, ha láthatja
az unokáját. Épphogy sikerült neki elérni, hogy ne húzza fel Jessicát, így
nem lesz kitessékelve a szülőszobából.
– Jessica elég éhesnek tűnik, ha engem kérdezel – szólalt meg Aggie. –
Ha valaki fel fogja húzni, az te leszel.
Így végül Sed elhagyta a büféasztalt, és a növekvő sornak esélye nyílt
arra, hogy szerezzenek egy kis ennivalót.
– Zseniális vagy – mondta Jace Aggie-nek.
– Á, Sed csak úgy gondolkodik, mint egy tipikus srác. Könnyű
manipulálni – csókolta meg Aggie Jace szája sarkát. – De még mindig
próbálom kitalálni, hogy érhetném el, hogy te azt tedd, amit akarok, és
amikor akarom. Még mindig rejtély vagy a számomra.
– Háromlábú nem túl bonyolult – szólalt meg Eric. – Csak hozd elő a
törpés vicceket. Azok teljesen összezavarják és elfelejti, hogy tűnődik, és
hogy nincs humorérzéke.
– Ő nem törpe, hanem tökéletes – mondta Aggie. – Talán csak te vagy
ijesztően magas.
Jace felhúzta a szemöldökét, a szája sarka vigyorra húzódott.
– Eric csak féltékeny, mert az én farkam nagyobb, mint az övé.
Eric tátott szájjal bámult rá, láthatóan megfelelő visszavágó nélkül.
– Igen, hát – mondta végül. – Az én farkam nem kicsi. Tökéletes.
Talán csak a tiéd ijesztően hosszú.
 Aggie és Jace felnevettek.
– És én ezt így szeretem – mondta Aggie, és illedelmesen megpaskolta
Jace fenekét. Eric megfogott két tányért, és mintegy jelszóra, Rebekah
lopózott oda hozzá, kikerülve az egész sort.
– Hé – szidta meg Aggie. – Mi voltunk itt előbb.
– Ericnél van a tányérom – mondta Rebekah, a vörös csíkok a szőke
hajában tökéletesen illettek a báli ruhájához.
– Énnálam? – kérdezte Eric, ajka szórakozottan remegett.
– Igen.
– És merre voltál Reb kisasszony? – kérdezte Aggie. – Újabb
csínytevéseket találsz ki, hogy halálra rémítsd Jace-t és engem?
Ha Eric és Rebekah arcán a zavart kifejezés csak megjátszott volt,
akkor inkább színésznek kéne menniük zenélés helyett.
– Miről beszélsz? – kérdezte Eric.
– Az üzenetről, amit rúzzsal írtál a tükörre – válaszolt Aggie. – Nagyon
érett viselkedés, Eric.
Összefonta karjait hatalmas melle felett, és haragosan nézett rá. Jace
már majdnem elfeledkezett arról a szörnyűségről, amit a kastélyba
jövetel előtt tapasztaltak. Megborzongott, mikor a nyugtalanság érzése
újra rátelepedett.
– Mi állt benne? – kérdezte Eric kuncogva, miközben megtöltötte a
tányérját étellel. – Kifelé! Kifelé Aggie puncijából, Jace. Elkésel a saját
esküvő előtti próbavacsorádról?
– Rohadtul jól tudod, hogy mi állt benne, seggfej – mordult rá Aggie.
– Ő az enyém – mondta nekik Jace. Felemelt egy nehéz fehér kínai
tálat a büféasztal végétől, ahogy Eric követte a feleségét az ételek
sokasága mentén. Eric Jace irányába kapta a fejét, és szemöldöke
felugrott a bizarr frizurája felé.
 – Van valami ferde hajlamod, amit meg akarsz osztani velünk,
kisember?
– Nem – könyökölte bordán Ericet. – Ez állt az üzenetben.
– Szívesen learatnám a babérokat, hogy idegesítsem az
idegesíthetetlent…
– Ez egy szó? – szakította félbe a férjét Rebekah.
– Ha nem, akkor annak kéne lennie – mondta Eric.
– Nem te voltál? – kérdezte Aggie, áthajolva Jace-en, hogy Ericre
nézzen. Jégkék szemei szinte könyörögtek neki, hogy ismerje be, hogy
hazudott.
– Nem. Itt vártunk rátok, hogy megérkezzetek – mondta Eric. – Talán
Jace rajongócsaja – csak egy van, akiről tudok – jött, hogy szabotálja az
esküvőt.
– Vagy a hely tényleg szellemekkel van tele – mondta ki Jace hangosan
a gondolatait.
– Láttál egy szellemet? – szólalt meg Rebekah izgatottan. – Én azt
hallottam, hogy a királynő szelleme kísért itt a birtokon. Egész este azt
vártam, hogy talán megpillanthatom.
– Én láttam… – ráncolta össze Jace a homlokát, ahogy próbálta
értelmezni, hogy mit látott kint a mezőn. – Valamit.
– Láttad? – visított Aggie.
– Csak valami fényvisszaverődés volt a ködön – vonta meg Jace a
vállát, próbálva meggyőzni magát – jobban, mint a befogadó
hallgatóságát –, hogy amit látott, az nem szellem volt. Ő nem hitt ilyen
dolgokban, nem igaz?
– Rrrrrr – morgott Eric, és Jace-re ugrott, próbálva – sikertelenül –
megijeszteni őt. Eric egy lábtaposást kapott az erőfeszítéseiért.
– Biztos vagy benne, hogy nem írtál üzenetet a tükörre? – kérdezte
Aggie.
 Eric megrázta a fejét.
– Talán látsz dolgokat.
– Én is láttam – tette hozzá Jace.
– Neked meg szimpátia hallucinációid vannak – vonta meg a vállát
Eric.
– Hát ez tök jó – mondta Rebekah. – Én is látni akarom. Letörölted?
Aggie megrázta a fejét.
– Később megmutatjuk.
Sokkal később, gondolta Jace. Talán majd ha felkel a nap, és véget ért
Halloween. Az esküvői próbavacsorák reggelig szoktak tartani, nem igaz?
Ő legalábbis ezt remélte. Jace az ajkába harapott, és tovább töltötte a
tányérját, nem fordított túlságosan sok figyelmet arra, hogy mit fog majd
enni, ha leül. Négyesük csatlakozott Brianhez és Myrnához a szomszédos
asztalnál. A pár már végzett az evéssel, de még mindig próbálták
meggyőzni csökönyös kisfiúkat, hogy idegen ételeket nyeljen le egy olyan
helyen, ahol sokkal, de sokkal érdekesebb dolgok voltak, mint figyelni,
hogy a kanál apu-hangon közeledett felé. Úgy tűnt, Mal nem rajongott a
brit kosztért, amennyire az apja ételfoltos pólójának állapotából erre
lehetett következtetni.
– Hát, ezt nem szereti – mondta Myrna.
– Semmit sem szereti – mondta Brian, és becsukta a szemét, ahogy
Mal kiköpött egy kanálnyi piros pépet. Cékla? Brian vakon egy
szalvétáért nyúlt, és letörölte az élénkpiros trutyit az arcáról.
– Fogsz enni valamit, Mal?
– Nem! – válaszolta Malcolm.
– Ha megeszed a vacsorádat, akkor ehetsz sütit is – próbálkozott Brian
vesztegetéssel.
– Nem!
– Fáradt vagy? – kérdezte Myrna.
 – Nem!
– Akkor mit akarsz?
– Le! – Malcolm megpróbált kibújni a magas székéből, de a duci kis
lábai közötti pánt megakadályozta a menekülését. Brian visszadugta a
gyereket az ülésbe, és szorított a tálcán, hogy a helyén tartsa az izgő-
mozgó gyereket.
– Le lészi apa – mondta Malcolm, és a legszívmelengetőbb kifejezést
öltötte az arcára, miközben felemelte pufók kis karját, és többször
kinyitotta és becsukta a kezecskéit. Briant sokkal keményebb fából
faragták, mint Jace-t. Jace kétség nélkül tudta, hogy ő azonnal engedett
volna a gyerek kívánságának.
– Talán csak le kell vezetnie egy kis energiát – javasolta Myrna. A
gyerkőc bizonyára kiszívta az energiát a szüleiből, amíg azok aludtak és
betárazta saját magának; azok ketten fáradt mosolyt váltottak.
Igen, döntött Jace. Szülőnek lenni nem olyasmi, amiben ő jó lenne.
Neki szüksége volt az alvásra, ha másra nem is. Márpedig délig aludni
nem olyasmi, amit élvezhetne, ha egy baba lenne a képben.
– Nem jössz le addig, míg meg nem etted a vacsorádat – mondta Brian
a duzzogó kicsinek.
– Tjéj! – kiabált Malcolm teli torokból – Tjéj!
Az említett keresztapa egy pillanattal később feltűnt az asztalnál.
– Mit csináltok a kedvenc pajtimmal? – Trey végigsimított a kisfiú
pelyhes fekete haján.
– Etetjük – mondta Brian.
– Ki akar enni, amikor bulizhat is? – vigyorgott komiszul a
keresztfiára. Amit a gyerek azonnal visszatükrözött.
– Akarsz bulizni, Mal?
– Tjéj! – mondta Malcolm, Trey ingének lógó mandzsettája felé nyúlt,
és megrántotta.
 – Lészi.
Brian megdörzsölte a homlokát, és megrázta a fejét.
– Feladom.
Trey kimentette a keresztfiát a magas székből. Kiszabadulva
börtönéből Malcolm azonnal észrevette a kedvenc rángatnivalóját – Eric
haját – és előrehajolt, hogy belemarkoljon a kis öklével a hosszú vörös
tincsekbe, amik csábítóan pihentek Eric vállán. Eric talpra állt, hogy
megakadályozza a skalpolást, és követte Trey-t és Malcolmot egész a
táncparkettig, egészen addig, míg ki tudta szabadítani a haját Malcolm
szorításából.
– Azt hiszem, a barátaid rossz hatással vannak a gyerekünkre –
mondta Myrna Briannek.
– Különösen ez a Tjéj alak.
Pajkos vigyora azt jelezte, hogy csak hülyéskedik, de Brian az asztalra
hajtotta a fejét, és megtörölte az arcát az asztalterítővel.
– Bukásra vagyunk ítélve – motyogta. – Bukásra!
– Már most olyan szépen beszél – mondta Aggie. – Kilenc hónaposan
már mind ennyit beszélnek?
Myrna sugárzott.
– Általában nem. A gyerekorvos azt mondta, még soha nem találkozott
nála tehetségesebb gyerekkel.
– Bukásra! – ismételgette Brian.
Jace nevetett és megkóstolta, amiről azt hitte, hogy vesepite. Az étel
kicsit sós volt, de nem volt olyan undorító, mint gondolta.
– Annyira rohadtul aranyos, hogy ez szinte már bűn – mondta Aggie,
ahogy figyelte a babát kuncogni és visítozni Trey kezében, ahogy a páros
energetikailag felvette a disco és a swing tánc keverékét a hangszórókból
harsogó Metallica zenéjére.
 Eric a skalpját dörzsölgetve visszatért az asztalhoz, ami biztosan
kevesebb lett pár hajszállal Malcolm ragaszkodásától.
– A gyereketek utál engem.
Myrna megrázta a fejét.
– Imád téged, Eric. Csak éppen tudja, hogy Trey az ő kis ribanca, ezért
vonzódik hozzá.
Brian felemelte a fejét. Könyökét az asztalra támasztotta, állát pedig az
csuklójára.
– Van valami hír az örökbefogadási hivataltól? – kérdezte Ericet.
– Még mindig várólistán vagyunk egy babára – mondta Rebekah. – De
ha visszamegyünk, utánanézünk, nem nevelhetünk-e idősebb
gyerekeket.
– Gyerekeket? – kérdezte Brian, kihangsúlyozva a többes számot.
– Úgy gondoljuk, hogy kettővel vagy hárommal kezdjük – válaszolt
Eric, válogatva az ételét. – Nagyon nehéz testvéreket egy helyen
elhelyezni. De mi nyitottak vagyunk rá.
– Biztos, hogy nagyban akarjátok kezdeni? – kérdezte Myrna. – Ez a
gyereknevelés dolog kimerítő.
– Biztosak vagyunk – mondta Rebekah és Eric egybehangzóan.
Jace Aggie-re pillantott, aki a homlokráncolva bámult a tányérjába.
Biztos volt benne, hogy most nem azon gondolkodott, hogy kitalálja, mit
próbáljanak ki legközelebb. Megfogta a lány kezét az asztal alatt, és
suttogva megkérdezte.
– Mi a baj?
– Csak azon gondolkodtam, hogy nem gondoltad-e meg magad a
gyerekvállalással kapcsolatban – válaszolta.
Az asztalnál csend lett, és négy szempár bámult egyenesen rájuk.
– Ó – mondta Jace. – Nem vagyok jó ebben a gyerekdologban.
– Teljesen más, ha a sajátodról van szó – mondta neki Brian.
 – Vagy ha örökbe fogadod a sajátodként – tette hozzá gyorsan Eric.
Védelmezőn a felesége hátára tette a kezét.
Na igen, akkor teljességgel ő lenne a felelős azért, ha elrontaná őket.
– Akarsz gyerekeket? – kérdezte Jace Aggie-t a bajsza alatt.
Fészkelődött a székében, nem volt biztos benne, hogy hallani akarja a
választ.
– Csak akkor, ha tőled vannak – válaszolt a lány.
– Ó – mondta Eric és kinyúlt, hogy megérintse Jace arcát. – Azt
hiszem, kedvel téged, Háromlábú.
Jace érezte, hogy forróság önti el az arcát Eric ujjai alatt. Évek óta
próbálta ellenőrzés alatt tartani a pirulását, de sikertelenül.
– Remélem, hogy így van – mondta. – Holnap hozzám jön feleségül.
Amikor végeztek az evéssel, Eric felállt, és kanállal megkocogtatta a
poharát. A dübörgő zene elhallgatott, és mindenki felé fordult.
– Tószt! – kiáltotta Eric, és a többiek a táncparkettről visszatértek az
asztalaikhoz, hogy megkeressék a poharaikat.
Aggie megfogta Jace kezét az asztal alatt – valószínűleg erkölcsi
támogatásért. Nem lehetett megmondani, hogy mi fog kijönni Eric
száján.
Jace egy bátorító mosolyt küldött felé, és elakadt a lélegzete, mikor egy
nem Aggie-hez tartozó arc mosolygott vissza rá. Egy arc, melyet a régen
elhunyt Katherine Parr királynő hasonmásaként ismert fel. A szíve
hevesen dobogott a mellkasában, szorosan behunyta a szemeit majd újra
kinyitotta, és megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor a menyasszonya
fényes kék szemeibe nézhetett. Talán le kéne állnia a piálással ma este.
Nem mintha bármit is ivott volna eddig.
– Köszönjük, hogy időt szakítottak a jetlagükből, hogy csatlakozzanak
hozzánk ma este – szólt Eric a tömeghez.
 – Tudom, hogy nem szokás az esküvői próbavacsora helyett egy
Halloween bált rendezni, vagy több vendéget meghívni, mint magára az
esküvőre, de az az érzésem, hogy a boldog pár holnap délután rövidre
fogja zárni a fogadást, mielőtt még elég részeg lennék ahhoz, hogy
érzelgős badarságokat szónokoljak a barátaink és a családjaink előtt.
Szerencséjükre, még csak a negyedik whiskeymnél járok.
Néhány korttyal lehajtotta az italát, és lecsapta az üres poharat az
asztalra.
– Az ötödiknél.
Nevetés kísérte a whiskey ledöntését.
– Habár ezek ketten nem a helyes sorrendben teszik a dolgokat... –
emelte fel egyik szemöldökét, és rájuk nézett.
– A házasságot az esküvő után kellene elhálni, tudjátok.
A gúnyolódást hangos tetszéssel, fütty– és sípszóval fogadták.
– Beszélhetsz – motyogta Jace.
– …és végre törvényessé teszik. Amikor visszatérnek az Egyesült
Államokba, és megkapják a házassági kivonatukat. Újra el kell
mondanod az esküdet?
Aggie bólintott.
– Dupla a lehetőség, hogy hibázz.
– Vagy jól csináljam – ellenkezett Aggie. Eric rákacsintott, aztán
figyelmét visszafordította a tömegre.
– Mind tudjuk, hogy az a darab papír még arra is feljogosítja Aggie-t,
hogy Jace szarságainak fele az övé legyen, de ami fontos, hogy
mindannyian láthatjuk, hogy fordul a vőlegény színe áfonyaszínűvé,
amikor Isten és mindenki előtt elmondja majd ennek a csodálatos
lánynak, hogy soha nem lesz méltó hozzá.
Jace most tényleg áfonyaszínűvé változott.
– De méltó – mondta Aggie. Megszorította a fiú kezét az asztal alatt.
 – Emeljétek a poharatokat a tósztra.
Felemelkedtek a poharak.
– A boldog párra – Katherine-re és Thomasra. A szerelmetek
szárnyalja túl az időt.
Jace lefagyott. Hallucinál megint dolgokat?
Rebekah rácsapott a férje combjára.
– Ez nem vicces, Eric.
– Mi nem vicces?
– Hogy elhibáztad a nevüket – suttogta hangosan az összeszorított
fogai között.
– Elhibáztam? – Eric megérintette az ujjbegyeivel a száját. – Talán
meg kellett volna állnom négy felnőtt italnál. Azt akartam mondani:
Jace-re és Aggie-re. Soha ne jussatok el odáig, hogy Aggie elvihesse a
szarjaid felét.
Sokan a közönségből nevettek, de Jace nem, és Aggie sem tette.
Viccből rosszul mondani a nevüket még nem is lett volna akkora gond,
de miért pont ezeket a neveket mondta? Direkt csinálhatta Eric, tudva,
hogyan érintené Jace-t mindazok után a fura trükkök után, amin az
elméje folyamatosan kattog? Van erre más magyarázat?
Jace a többiekkel együtt kiürítette a pezsgős poharát, de belül zaklatott
volt.
– Eric az, aki szórakozik velünk – súgta Aggie a fülébe. – Fogadok
veled a cellámba.
Úgy tűnt, mintha ő csinálná, de a darabkák nem illettek össze.
Trey hangja hallatszott a hangszóróból.
– Azt hiszem, itt az ideje, hogy a hamarosan-Seymour-ék forogjanak
egyet a táncparketten. Mit gondoltok?
A lelkes taps talpra állította Jace-t. Utált táncolni, de szerette, ha Aggie
ölelte, és ez teljesítené a vágyát, hogy közel legyen a lányhoz. Talán
abbahagyná a remegést, ha belékapaszkodhat. Odanyújtotta a kezét
Aggie-nek, de nem nézett az arcába. Egy része félt attól, hogy megint egy
másik nőt lát majd a helyén. Nem volt biztos benne, hogy harmadszor is
el tudná viselni. Olyan anyámasszony katonájának érezte magát – ez
olyan érzés volt, ami nem tetszett neki –, de még nem volt tapasztalata
furcsa és hátborzongató dolgokkal. Még nem tudta, hogy acélozza meg az
érzelmeit ezekkel a furcsa dolgokkal szemben, amiket a kastélyban és
körülötte tapasztalt. De Aggie mindig erőt adott neki. Remélte, hogy
most is tud neki kölcsönözni egy keveset.
Aggie megfogta a kezét, és követte őt a táncparkettre még több taps
közepette.
– Ezt a dalt kettőtöknek ajánlom – mondta Trey. – És a kutyámnak,
Sparkynak. Nyugodjon békében.
A Sinners híres balladája, a “Goodby Is Not Forever” kezdődött. Jace a
karjaiba húzta Aggie-t, hogy ne jusson eszébe az, hogy mindenki őket
figyeli, ezért a lány testének érzésére koncentrált. Keze a lány derekán
nyugodott, a mellei súrolták a mellkasát, de a szoknyája túl széles volt
ahhoz, hogy olyan közel húzza magához, mint szerette volna. Ahogy
ringatóztak a zenére, egy másik dal kezdett szólni a fejében, versengve a
figyelméért. Egy olyan dal, amit még sosem hallott, ebben biztos volt.
Egy tehetséges kvartett húrjain játszott keringő.
Vártam – suttogott neki egy hang.
– Mi? – suttogott Jace hangosan, teste hirtelen hideg lett.
Megborzongott, de a szemeit csukva tartotta. Tudta, hogy hall dolgokat.
Ha Aggie megtudná, hogy elvesztette az eszét, vajon elhagyná? Közelebb
húzta magához a lányt.
– Mi mi? – kérdezte Aggie.
– Semmi – mondta, beletemetve arcát a lány nyakába, és beszívta az
illatát. Ismerős volt és nyugtató.
 Csak vártam és vártam, de te sosem jöttél – mondta a hang.
Hazugság volt minden szavad, Thomas? Soha nem szerettél engem?
Miért nem fogadtad el a lányunkat? Miért szegted meg az ígéreteidet?
Jace hangosan válaszolt neki, de nem tudta, hogy honnan jönnek a
szavak.
– Az én világom véget ért, amikor meghaltál, Katherine. Képtelen
voltam bárkit is szeretni újra. Még a lányunkat sem.
Aggie hirtelen megállt.
– Ki az a Katherine? – kérdezte, a hangja kemény és hideg volt. – És
milyen lányotok? Mi a faszról beszélsz, Jace?
– Igazából nem én mondtam ezt – vallotta be. Majdnem azt kívánta,
hogy bárcsak ő mondta volna. Kevésbé lett volna furcsa, mintha el kéne
neki mondania, hogy őt kísértik.
– De igen, te mondtad – szólt Aggie. – Magyarázd meg, pontosan mi
történik veled.
Magához húzta a lányt, remélve, hogy valahogy a közelsége véget vet a
körülötte lévő furcsaságnak. Legalább az egyetlen zene, amit hallott
most, a “Goodbye Is Not Forever” fájdalmas dallamai voltak. Talán csak
az esküvő miatti stressz tette őt igazolhatóan őrültté. És ha majd vége
lesz, akkor nem fog többet hangokat hallani, és Katherine Parr szellemét
látni.
– Csak táncolj velem – könyörgött. – Csak táncoljunk.
A lány karjai szorosabban ölelték őt, és csak ringatózott vele.
– Jace, tudom, hogy valami fura történik veled – suttogott Aggie a
fülébe. – Akármi is ez, elmondhatod nekem. Megbízhatsz bennem.
Jace bízott benne, de nem akarta elmondani neki. Mit is mondhatott
volna? Hé, bébi, teljesen elvesztettem az eszem. Remélem, nem bánod,
hogy házastársi látogatásokon kell részt venned majd egy párnázott
cellában.
 – Jace? Kérlek, ne zárj ki megint.
Nem tudta rávenni magát, hogy a lány félelmeit szavakkal oszlassa el,
inkább megcsókolta, remélve, hogy megnyugtathatja, ha ajkait a
lányéhoz préseli.
Hideg futott végig a gerincén, és a csillár megcsörrent felettük. Jace
elmélyítette a csókot, remélve, hogy ez eléggé Aggie-re irányítja a
figyelmét, és figyelmen kívül tudja hagyni azokat a fura dolgokat, amik
körülötte történnek. Amikor korábban a házban Aggie-re figyelt, nem
hallott egyetlen hangot sem, nem érzett borzongást, és nem volt tanúja
egyetlen magától mozgó tárgynak sem. Aggie elűzte múltja szimbolikus
szellemeit, úgyhogy pár szó szerinti szellem biztos nem jelent majd neki
problémát.
De láthatóan Aggie nem volt elragadtatva az elkerülő módszereitől.
Elhúzta az ajkát az övétől, és a tenyerébe vette a fiú arcát.
– Nem csináljuk ezt többet, emlékszel? – kérdezte.
– Mit? – kérdezte nyersen. – Nem csókolózunk?
– Nem, azt sokat fogjuk csinálni – mondta mosolyogva a lány. – De
nem rejtünk el dolgokat egymás elől.
– Te is elrejtetted előlem Starrt – emlékeztette a lányt.
Az lehajtotta a fejét, és a fiú mellkasát bámulta.
– Az hiba volt – mondta. – Remélem, te nem fogod elkövetni ugyanazt
a hibát. Akárki is ez a Katherine, mesélned kell róla.
Ó, nem. Nem kéne. Nem teljesen. De nem akarta, hogy aggódjon a
lány, így a féligazságot választotta.
– Ez nem az, amire gondolsz. Nem szeretem Katherine-t, Aggie. Soha
nem szerettem.
Egy hangos reccsenés hallatszott felettük. Jace a perifériás
látószögéből elkapta a lefelé mozgó csillárt. Ellökte Aggie-t, ahogy csak
bírta, mire ő hátratántorodott, és keményen a fenekére esett, amikor a
csillár a padlóra zuhant kettejük között.
Aggie egy pillanatig sokktól tágra nyílt szemmel bámult rá, aztán
talpra ugrott, mielőtt kirohant a teremből a vendégek rémült zihálása és
suttogása közepette, akik szemtanúi voltak a balesetnek.
Jace utána rohant, szíve zakatolt a mellkasában.
– Jól van Aggie? – hallotta Jace, ahogy Eric utána kiabált, de nem állt
meg, hogy válaszoljon.
Nem veszíthetem el őt. Újra nem. Olyan sokáig kerestem, képtelen
lennék újra megtalálni az utat vissza hozzá.
Jace megállt a hosszú folyosón, mindkét irányba elnézve, hogy nem
látja-e meg a hölgyét, és észrevette a hall egyik sarkán eltűnő elegáns
zöld báli ruha szegélyét. Hűvös szellő fújta meg Jace nyakát, ami előre
hajtotta.
Meg kell magyaráznom. Újra látnom kell őt, meg kell ölelnem őt.
Olyan sokáig bolyongtam egyedül. Szükségem van rá a halálban is,
jobban, mint amennyire az életben szükségem volt rá. Ne hagyd
elmenekülni.
Jace hirtelen megállt. Honnan jöttek ezek a gondolatok? Halántékához
nyomta a kezeit, és megpróbálta kiszorítani őket.
– Pofa be! – morgott.
Thomas! – visszhangzott a név a fejében.
A lábai újra elkezdtek mozogni, levezetve őt a folyosó felé, ahol a lány
látta, ki egy oldalsó ajtón, a kertbe. Hópelyhek hullottak a sötét égből, de
ahogy leértek a földre, el is olvadtak. Lélegzete úgy gomolygott előtte,
mint egy felhő, miközben lihegve kapkodta a levegőt.
– Katherine? – kiáltott.
Maradj távol! hallotta a dühét magában. És érezte is.
 Valami mozdult előtte, és a szíve nagyot dobbant. Aggie állt a kertben,
két kezével ölelte a testét, miközben próbálta visszatartani kitörni
készülő zokogását.
– Aggie? – lépett közelebb. – Jól vagy?
A lány megrázta a fejét, és elindult befelé a kertbe. Elfutott tőle. Aggie-
nek soha nem szabadna elfutni előle.
– Aggie, ne fuss el. El kell…– Nyelt egyet, és elindult a lány után. – El
kell mondanom neked valamit.
Gyorsan utolérte a lányt, a kerten keresztül a kápolna felé üldözte.
Katherine Parr sírja felé. Jace nem tudta, hogy miért pont abba az
irányba indult el a lány, de meg kellett állítania, mielőtt eléri az épületet.
A csillárral történt incidens után kezdte azt hinni, hogy a szellemek
igenis árthatnak az embereknek. És ezt nem engedhette megtörténni.
Amikor már végre karnyújtásnyira volt tőle, megragadta a lányt hátulról,
átkarolta a testét, karjait a csípője köré fonta, a lány hátát erősen a
mellkasához szorította. Megpróbálta belélegezni őt, magába húzni a
lányt, ahol biztonságban van. Védve. Melegben.
Aggie nem küzdött ellene, csak nekidőlt.
– Miért rohantál el előlem? – kérdezte Jace.
– Nem előled futottam – válaszolta. – Miután leesett a csillár, láttam
valakit – valakit, aki nem te voltál – ott állni és engem nézni.
– Thomas – találgatott Jace.
– Nem tűnsz meglepettnek – szólt Aggie. – Miért nem tűnsz
meglepettnek?
– Nem hiszem, hogy aggódnod kéne Thomas miatt.
Jace biztos volt benne, hogy Katherine csapkodta az ajtókat, és tépte le
a lámpatestet a mennyezetről.
– Halálra rémisztett. Te tudod, hogy mi folyik itt? Elment az eszem?
 – Ha elment, akkor mindkettőnknek – válaszolta Jace, homlokát a
lány vállára nyomva.
– Aggie, azt hiszem, engem kísértenek.
– Hát, akkor mindkettőnket – felelte Aggie. – Van valami ötleted, mit
kéne csinálnunk?
– Fogalmam sincs.
 10. fejezet

Fordította: SkyBright

Aggie megdörzsölte a fagyott ujjait. Majdnem beszart, amikor

meglátott egy idegent Jace helyén állni a táncparketten. Az, hogy
majdnem fejbe verték egy csillárral, semmi sem volt ehhez képest.
– Szerinted el kéne mennünk? – kérdezte. Utálta lemondani az
esküvőjüket, de valami hátborzongató szarsággal álltak szemben, és nem
szívesen lett volna valami őrült, halott angol királynő célpontja.
Jace felsóhajtott, és a karja szorosabbra fonódott a lány körül. Olyan
jól érezte magát mögötte. Olyan szilárd és valóságos és... és nem
szellemszerű. A lány megborzongott a gondolatra, amit a kastélyban
látott.
– Talán segítenünk kell nekik kibékülni. Ez majd ráveszi őket, hogy
békén hagyjanak minket. Azt hiszem, én vagyok az, aki idehozta Thomast
a londoni Towerből, és ő itt várt rá egész idő alatt.
Aggie megrázta a fejét, örült, hogy visszatértek az érzékei. A
bálteremben teljesen kiborult, de most már félig-meddig meg volt
győződve arról, hogy valójában nem Thomas Seymour képmását látta.
Sokkal több értelme volt azt hinni, hogy csak képzelte.
De Jace úgy beszélt mindkettőjüktől – két szellemről – , mintha
valóságosak lennének.
– Oké, ez egyszerűen túl bizarr – mondta. – Egyáltalán nem hiszek az
ilyesmiben.
– Én sem, de elég nehéz tagadni, hogy megtörténik, amikor te is
átéled.
 A nő könyörgött, hogy ne értsen egyet a férfi. – Tökéletesen képes
vagyok arra, hogy tagadásban maradjak, köszönöm szépen.
– Te is hallottad a hangokat? – A férfi megszorította a lányt, mintha
beleegyezést próbálna kicsikarni az ajkai közül.
– Nem, én csak látok dolgokat. Te hallod őket?
– Sajnos igen. Sokat hallom. Még őt is hallom. És néha látom is őt.
Benned. Azt hittem, hogy elment az eszem.
Aggie összerezzent. – Talán így is van.
– Lehet. – Aggie megfordult Jace karjában, és belekapaszkodott. –
Nincs sok tapasztalatom az ilyesmiben.
A férfi horkantva felnevetett, és a nyakába simult. – Van valakinek?"
– Talán a srácnak a Crossing Overből.
– Mindig is azt hittem, hogy az kamu volt.
– Én is.
– Nem hiszem, hogy ezek ketten rosszat akarnak – mondta, és
szorosabban magához húzta a lányt. – Legalábbis én nem gondoltam,
amíg az a csillár le nem zuhant. Meg is ölhetett volna téged.
– Jól vagyok – biztosította a lány. – Bár ez nem olyasmi, amit szívesen
megismételnék. Talán hagynunk kéne, hogy megbeszéljék a dolgot.
– És azt hogyan csináljuk?
A nő megvonta a vállát. – Fogalmam sincs. Mint mondtam, nincs sok
tapasztalatom az ilyesmiben.
– Hol van egy jó szellem-suttogó, ha szükséged van rá? Vagy talán egy
ördögűző alkalmasabb a feladatra.
A nő kuncogott, és elhúzódott, hogy a kertet megvilágító lámpások
halvány fényében a férfi szemébe nézhessen. A havazás sivár szitálássá
változott, és kezdte érezni, ahogy a hideg beszivárog a bőrébe. Korábban
túlságosan ki volt borulva, és túlságosan fel volt pörögve az adrenalintól
ahhoz, hogy észrevegye a hőmérsékletet. Ismét Jace-hez bújt, és azt
mondta magának, hogy csak a melegség miatt akar mellette lenni, nem
pedig azért, mert fél olyan dolgoktól, amikben nem hisz. Úgy tűnt, hogy a
férfi érzékenyebben reagál erre a bizarrságra, mint ő, ezért megkérdezte:
– Mikor hallottad először a hangokat?
Végtelenül könnyebb volt beszélni róla, ha az a férfi problémája volt,
nem az övé.
– Amikor öt hónappal ezelőtt kiszálltunk a kocsiból.
A nő megmerevedett. – Akkor hallottad őket, amikor először jártunk
itt? Ezért viselkedtél olyan furcsán aznap?
– Igen.
– És beleegyeztél, hogy visszajössz ide? Elfutottam volna a hegyekbe.
– Úgy éreztem, vonz ez a hely. Még mindig így érzem.
– Szóval egész életedben Thomas Seymour szelleme szállt meg?
Aggie érezte, ahogy Jace megvonja a vállát, miközben megrázta a fejét.
– Soha nem találkoztam vele a legutóbbi látogatás előtt. Azt hiszem,
valamiféle vezetőnek használ engem. Nem tudja megtalálni ezt a helyet,
ha én nem vagyok itt.
– De miért pont te?
– A pokolba is, ha tudom. Nem mintha elmondaná nekem a terveit,
vagy, hogy hogyan működnek ezek a dolgok.
– És te is látod a nőt?
– Néha – mondta –, amikor rád nézek. És őszinte leszek, kibaszottul
kiborít.
– Még mindig úgy gondolom, hogy talán el kéne mennünk. Nem
mintha Thomas zavarna téged, amikor nem vagyunk itt, és az otthoni
csillárjaink vadonatújak.
– Szerinted nem kellene megpróbálnunk segíteni nekik? Együtt
akarnak lenni, de a kommunikációban szarok.
 Aggie felnevetett, és megszorította Jace kezét. – Régebben mi is
küzdöttünk ezzel.
– Itt vagytok kint? – Eric kiabált az egyik oldalsó bejárat lépcsőjéről.
– Igen – szólt Jace.
– Aggie lélegzik még? Száműztük a gonosz csillárt a táncparkettről.
Most már visszajöhetsz.
– Épp eléggé elfoglaltak vagyunk – válaszolta Jace.
– Ti ketten kint szexeltek? – kérdezte. – Megnézhetem? Már egy ideje
nem néztem senkit rajtam és Reben kívül.
– Nem és nem! – kiáltotta Aggie.
– A francba! – motyogta, mielőtt elfordult volna. – Hamarosan vissza
kéne jönnöd a házba. Hideg van.
Aggie a kezével eltakarta Jace kihűlt fülét. – Alig vettem észre –
suttogta. – Kicsit félek visszamenni a bálba. Az emberek biztosan
őrültnek tartanak, amiért így elszaladtam.
– Biztos vagyok benne, hogy csak azt hiszik, hogy megijedtél a
csillártól, amelyik megpróbált megölni.
– Hát, azt hiszem, ez még mindig jobb, mint az, ami igazán
felzaklatott – mondta Jace.
– Sétáljunk egy kicsit a kertben. Nem állok készen arra, hogy
szembenézzek a tömeggel vagy a kérdésekkel.
A férfi ritka intenzitással bámulta a nőt. Ha nem tévedett, a szemei
ködösek voltak.
– Mi a baj, kicsim? – kérdezte a lány.
– Amikor az a csillár lezuhant, azt hittem... – A férfi nyelt egyet. – Azt
hittem, elveszítelek.
– Az esküvőnk előtti este? – Aggie azt mondta. – Nincs olyan
szerencséd.
 Aggie eltávolodott Jace-től, és megfogta a kezét. Határozottan érezte a
hideget most, hogy a férfi nem bújt szorosan hozzá. Nem tudta elhinni,
hogy a férfi csendben szenvedett ezzel. Valójában a nő el tudta hinni, és
hirtelen totál bunkónak érezte magát, amiért korábban szándékosan
szórakozott vele.
– Jace, be kell vallanom valamit. És bocsánatot kérek. – Megszorította
a férfi ujjait. – Sajnálom, hogy megpróbáltalak megijeszteni. Ha tudtam
volna, hogy tényleg hallasz dolgokat és szellemeket látsz, nem tettem
volna meg.
– Megijeszteni? Mikor ijesztettél meg? – kérdezte.
– Azt az üzenetet a tükörre én írtam. Egyfajta halloweeni tréfa volt. Azt
hittem, holnap jót nevetünk rajta, de szerintem már nem vicces.
Jace alaposan szájon csókolta a lányt. – Hála az égnek, hogy te voltál.
Már kezdtem azt hinni, hogy ezek a szellemek tényleg kárt tehetnek.
Talán az, hogy a csillár leesett, miután azt mondtam, hogy nem szeretem
Katherine-t, csak véletlen egybeesés volt.
– Talán – mondta, de valahogy kételkedett benne.
– De meg kell bizonyosodnunk róla – mondta, és megállásra késztette
a kápolna lépcsőjénél.
– Miért vagyunk itt?
– Bemegyünk a házba. Meglátogatjuk Katherine sírját.
Aggie félúton megállt. – Ó nem, nem megyünk! – rázta hevesen a fejét.
– Nem megyek be oda Halloween éjszakáján.
– Miért nem? Ugye nem hiszed, hogy tényleg szellemek vannak
odabent?
– Talán. Szívesen mondanám, hogy mindezt meg tudjuk magyarázni,
de ha beszélnek hozzád, és te látod a dolgokat... – Megveregette a férfi
vállát. – Hadd fogalmazzak így: inkább hiszek a szellemekben, minthogy
azt higgyem, hogy őrült vagy.
 – Jó. Mert nekem foglalkoznom kell ezzel, ezzel a kísértettel, vagy
bármi is legyen az – mondta. – Most, hogy tudod, mi történt velem, és
még nem hívtad a diliházat, úgy érzem, szembe tudok nézni a
problémával. Szembe akarok nézni vele. Veled. Van ennek értelme?"
A nő megszorította a férfi hűvös ujjait, és elmosolyodott. – Igen, és
boldoggá tesz, hogy így érzel.
Nos, boldog vagyok, és nem igazán akarom ezt csinálni, de nem
utasíthatok vissza semmit, mert olyan keveset kér. Jace az a típus volt,
aki nem sok mindenbe tette bele a teljes szívét – kivéve a zenekarát és a
zenéjüket, a nőjét, a macskáját, és nyilvánvalóan egy közel ötszáz éve
halott pár zűrös románcát – , így Aggie úgy vélte, nem volt más
választása, mint követni őt Katherine királynő sírjához. Halloween
éjszakáján. Amikor a nő féltékeny szelleme pokolian dühös volt rá.
 11. fejezet

Fordította: SkyBright

Jace egyedül lépett be a félhomályos sírboltba. Aggie hátradőlt a

folyosón, és tágra nyílt szemmel nézett körül. Most, hogy Jace
megbirkózott a történtekkel, ő és Aggie szerepet cseréltek. Ez gyakran
megtörtént a kapcsolatukban, így nem vesztegette az idejét arra, hogy
azon töprengjen, miért fél Aggie olyan dolgoktól, amelyek valószínűleg
nem árthatnak neki, és miért bénítják meg őt azok a dolgok, amelyek
árthatnak. A csillár látványa a padlón, ahol Aggie másodpercek töredéke
előtt állt – és maga a gondolat, hogy elveszítheti –, azonnal új
megvilágításba helyezett számára mindent. Jace nem volt hajlandó
hagyni, hogy pár önfejű lélek veszélybe sodorja a nőjét, vagy megzavarja
élete legboldogabb napját, ezért most azonnal véget vetett ennek az
ostobaságnak. Legalábbis ezt mondta magának, amíg egy szellő be nem
söpört a szobába, amitől a sírbolt körüli néhány égő gyertya felpezsdült.
Azon tűnődött, vajon minden este gyertyát égetnek-e a sírban, vagy a
Halloween csak különleges alkalom volt.
– Jace! – suttogta Aggie hangosan. – Menjünk vissza a bálba. Az
emberek valószínűleg aggódnak értünk.
– Addig nem, amíg ezek ketten bele nem egyeznek, hogy békén
hagynak minket.
– Nem követhetnek minket vissza Los Angelesbe, ugye?
– Nem valószínű – mondta a cipőjére vigyorogva. – Amíg meg nem
mondod nekik, hogy hol találnak minket.
– Nem vagyok hajlandó arra, hogy egész hátralévő életemben
kísértsenek – mondta Aggie. Beszökkent a sírba, és megragadta Jace
kezét, és olyan erősen szorította, hogy a fájdalomtól elállt a férfi
lélegzete.
– Katherine, tudom, hogy itt vagy. Gyere elő, és beszélj velünk!
Nem fogok beszélni vele. A te kurváddal. Megvártad, amíg kihűl a
testem, mielőtt az ágyadba vitted, Thomas?
Aggie kíváncsian nézett körbe, telt alsó ajka a fogai közé szorult, de
nem tűnt feldúltnak. Nyilvánvalóan nem hallotta Katherine sértését;
Aggie senkitől sem tűrte a szarságot. Még a királynőktől vagy a királynők
szellemeitől sem.
– Összekever valakivel – mondta Jace. – Nem Thomas vagyok.
– Most éppen vele beszélgetsz? – Aggie suttogta.
Jace bólintott.
– Nem hallom őt.
– Azt mondta, hogy nem akar veled beszélni. Azt hiszi, te vagy az,
akivel Thomas lefeküdt a halála után.
Tudom, hogy lefeküdtél vele. Láttalak titeket együtt a házban.
Oké, egy szellem, aki nézi őket szexelni, még furcsább volt, mint
amikor a macskája úgy döntött, hogy elragadtatott közönséget játszik.
– Mit mondott? – kérdezte Aggie.
– Öö... ő... nos... – Az arca égett a zavar forróságától. Ez gyorsan
átterjedt mindkét fülére. – ...Látott minket együtt.
Aggie felvonta a szemöldökét. – Látott minket együtt? Mikor?
Az arca még forróbban lángolt.
– Ma délután a házban?
Ő az enyém! Katherine hangja átdübörgött Jace fején.
Aggie megmerevedett. – Oké, hallottam.
– Azt hiszi, hogy én vagyok Thomas.
– Valószínűleg azért, mert valamiért rád tapadt – mondta Aggie. –
Most is veled van?
 Jace elhallgatott, és figyelt, most először remélve, hogy hallja azokat a
furcsa hangokat a fejében. Jace agyturkászának nagy napja lenne. Ha
valaha is mesélne neki róla. Évek óta nem járt terápiára, már nem érezte
szükségét. Furcsa, hogy most mégis fontolóra vette.
– Azt hiszem, elment. Nem érzem a jelenlétét, mióta a kertben
voltunk. Úgy tűnik, jobban fél szembenézni Katherine-nel, mint mi.
– Én nem félek tőle. – Aggie megragadta Jace-t a zakója hajtókájánál
fogva, és magához húzta, hogy mély, szenvedélyes csókba foghassa a
száját. A férfi először túlságosan megdöbbent ahhoz, hogy ellökje
magától a nőt, aztán ahogy a köztük lévő forróság egyre fokozódott, már
nem is akarta. A karja körbe ölelte a lány hátát, és közelebb húzta, ahogy
ajkai és nyelve találkozott az övével.
A zokogás hangjai visszhangoztak Jace fejében, és egyre halkultak, míg
végül már nem hallotta őket.
– Ti ketten komolyan nem egy sírboltban fogjátok csinálni, ugye? –
szólalt meg mögöttük egy halk hang. – Nekem is van érzékem a
hátborzongató dolgokhoz, de ez még tőled is elég kemény, Ice.
Jace megmerevedett. Szándékosan kerülte Starr-Fire-t, mióta Aggie
elmondta neki, hogy valaha szeretők voltak, de a sírból csak azon az úton
lehetett kijutni, amelyen beléptek, és Starr történetesen éppen az ajtóban
állt.
Aggie elrántotta a száját Jace szájáról.
– Nem terveztem, hogy ilyen messzire megyünk – mondta Starrnak,
majd suttogásra halkította a hangját – De ha egy féltékeny szellemet
akarunk feldühíteni, azt hiszem, ez megteszi.
– Nem akarom még jobban felzaklatni, mint amennyire már sikerült –
mondta Jace halkan, remélve, hogy Starr nem hallja meg. Az, hogy
Aggie tudta, hogy kísértetjárta, egy dolog volt. Az, hogy Starr tudta,
egészen más volt. – Azt akarom, hogy békére leljen, még ha egy
nőcsábász árulóval is, aki elhagyta a saját gyermekét, és a családja elé
helyezte az ambícióit.
Mit akarsz, mit tegyek? Thomas hangja visszhangzott Jace fejében.
Szívesen lefeküdtem volna a mellé a sírba, és meghaltam volna, hogy
megkíméljem magam létezésem utolsó nyomorúságos hónapjaitól.
– Visszatért – suttogta Jace. – Újra hallom őt.
Aggie elengedte Jace-t, és Starr felé fordult. – Engem kerestél, vagy
csak véletlenül bukkantál arra, hogy a vőlegényemmel csókolózom egy
sírban?
Starr elvigyorodott.
– Talán nem kellett volna félbeszakítanom. Úgy nézett ki, mintha
kezdene érdekessé válni a dolog.
– Fogalmad sincs róla – motyogta Aggie.
– Nem téged kerestelek. Csak próbáltam elkerülni azt a magas őrültet,
aki folyton autogramot kér tőlem, de örülök, hogy megtaláltalak. Rajtad
kívül nincs kivel beszélnem.
Jace felhorkant. Eric egy őrült volt, de nem tudta elhinni, hogy Eric
tényleg autogramért hajkurássza Starrt. Jobban belegondolva, teljesen el
tudta volna hinni.
– Azt hittem, hogy buksz Dare Millsre – mondta Aggie.
– Ó, igen. De sajnos ő nem rajong értem. – Starr megvakarta a fülét, és
találkozott Jace tekintetével, mielőtt a tekintete visszatért Aggie-re. –
Beszélhetnénk? – Ezúttal Jace-re vetett egy lapos pillantást. – Egyedül?
– Bármit, amit el akarsz mondani nekem, elmondhatod Jace előt. –
mondta Aggie.
Starr megrázta a fejét. – Nem akarod, hogy ezt hallja. Arról a dologról
van szó, amiről próbálsz úgy tenni, mintha meg sem történt volna.
– A múltbeli szexuális kapcsolatunkra gondolsz? – kérdezte Aggie
nyersen.
 Starr szemöldöke a hajkoronája felé szaladt. – Uh, azt hittem, nem
akarod, hogy megtudja – Jace felé biccentett.
– Megmondtam neki. Mert valaki elég célzást tett rá ahhoz, hogy
megkérdőjelezze a veled való kapcsolatomat. És valaki most is elég
célzást ad ahhoz, hogy ha az első kör nem is adta meg neki a tippet, ez a
találkozás biztosan megteszi. Miért csinálod ezt, Starr?
– Neked nem gond, hogy egy leszbikust veszel feleségül? – szegezte a
kérdést Starr Jace-nek.
– Nem úgy veszek el valakit, hogy címkéket aggatok rájuk. Aggie-t
veszem feleségül, és mindent, ami ezzel jár – múltat, jelent és jövőt.
Starr megrázta a fejét, és megforgatta a szemét.
– Hát nem megható?
– Ne akard, hogy megbánjam, hogy megkértelek, hogy legyél itt velem
– mondta Aggie. – Próbáltam ragaszkodni a régi életem darabkáihoz,
hogy soha ne felejtsem el, honnan jöttem, de talán itt az ideje, hogy
mindezt elengedjem.
Jace hitetlenkedve bámult Aggie-re. Ugye nem gondolta komolyan? A
múltja tette őt azzá a nővé, aki volt – a nővé, akit szeretett. Vajon
felismerhetetlenné változna, ha elengedné?
Aggie kuncogott.
– Persze ez azt jelentené, hogy be kellene ismernem, hogy anyámnak
igaza volt, és ez soha nem fog megtörténni. Akkor miért vagy valójában
itt, Starr?
– Csak azért jöttem, hogy megnézzelek. Ha beszélni akarsz valakivel
arról, ahogyan bánik veled, csupa fül vagyok.
– Ahogy bánik velem? – Aggie Starr irányába fordította a fejét. – Ez
meg mit akar jelenteni?
– Én csak azt tudom, hogy a pasik hogyan bánnak a hozzánk hasonló
nőkkel. Egyformák vagyunk – te és én –, és a férfiak egy bizonyos módon
látnak minket. Bizonyos módon bánnak velünk. Ne tégy úgy, mintha
nem tudnád, miről beszélek, Aggie.
Jace nagyon kevés hasonlóságot látott Aggie és Starr között, ezért nem
volt biztos benne, hogy Starr miért ragaszkodott ahhoz, hogy egy kalap
alá vegyék őket.
– Ó, Istenem, Starr – harsogta Aggie. – Te most szórakozol velem,
baszd meg? Te tudod, hogy nem úgy bánik velem, mint a ribancával.
Soha nem tűrném el ezt a baromságot. Most pedig ne légy féltékeny
ribanc, hanem szedd össze magad.
Starrnak leesett az álla, és Jace egy pillanatra azt hitte, hogy
macskaviadalt kell majd szétválasztania, de aztán Starr felnevetett.
– Igazad van. – mondta, és megrázta a fejét, lógó fülbevalóit
meglibbentve. – Igazad van. Féltékeny vagyok. Tényleg az vagyok.
Elismerem. És nem Jace-re vagyok féltékeny, amiért megnyert téged. Én
is megkaphattalak volna, ha akartalak volna. Rád vagyok féltékeny, hogy
találtál valakit, aki úgy elfogad téged, ahogy ő. Jézusom, ma este
megmentette az életed, Aggie. Megköszönted neki egyáltalán?
Aggie Jace-re pillantott, aki hirtelen azt kívánta, bárcsak láthatatlan
lenne. Nem volt szüksége rá, hogy megköszönje. Örült, hogy a lánynak
nem esett baja.
– Köszönöm, kicsim – mondta Aggie, és egy meglehetősen plátói
csókot nyomott az arcára.
– Semmiség volt.
– Nem volt semmi! – mondta Starr. – Nincs senki, aki így kiállna
értem.
Jace oldalra billentette a fejét. – Én igen. – Egy vadidegent is ellökött
volna a veszélytől. Nem volt nagy ügy.
– Megtennéd? – visította Starr.
 – Persze, hogy megtenné – mondta Aggie. – Nem értem, miért vagy
ennyire feldúlt.
– Tudod te, milyen kurva ritka, hogy ilyen férfit találsz, mint ő, Ice?
Aggie bólintott, és elfordította a fejét, hogy Jace-re nézzen. – Igen,
tudom. És ezért nem hagyom, hogy bármi is közénk álljon. Sem te, sem
bárki más; élő vagy halott.
A vörös hajú kivételesen vonzó – hangzott váratlanul Thomas hangja
Jace fejében. – Gondolod, hogy talán kipróbálhatnám őt?
– Hol találsz egy ilyen fickót, mint ő? – Starr megkérdezte. – Nincs
véletlenül egy bátyád, Jace?
Jace megrázta a fejét, és egyszerre válaszolt Thomasnak és Starrnak.
De volt egy idegesítő szelleme, aki szívesen vette volna Starrt.
– Menjünk vissza a buliba – mondta Aggie. – Az emberek valószínűleg
azt hiszik, hogy veszekszünk.
– A legtöbbjük jobban tudja – mondta Jace.
Aggie felnevetett. – Igen, a legtöbben valószínűleg azt hiszik, hogy
azért léptünk le korábban, hogy az ágynemű között tölthessük az időt,
ahelyett, hogy a táncparketten táncolnánk. Nem tudni, mit mondott
nekik Eric, hogy fent vagyunk, hiszen ő volt az, aki ellenőrizte, hogy fent
vagyunk-e.
Szívesen lenne egyedül Aggie-vel a lepedők között táncolva. Sajnos
nem voltak egyedül, bárhová is mentek, amíg a kastélyban voltak. És
Jace biztosan nem akarta, hogy Thomas és Katherine a fejébe ordítson,
amikor másnap kiönti a szívét Aggie-nek. A szellemeknek menniük
kellett, és neki kellett rávennie őket, hogy távozzanak.
– Ti ketten menjetek vissza – mondta. – Egy perc múlva ott leszek.
Aggie összehúzta a szemöldökét. – Mi folyik itt?
Jace kuncogott. – Hangok a fejemben.
 Starr furcsán nézett rá, de Aggie bólintott, mielőtt gyengéden
megcsókolta. – Ne várakoztass meg túl sokáig. Nem akarom, hogy bárki
azt higgye, hogy megöltelek, és elástalak a kertben.
Elvigyorodott. – Nem foglak.
Figyelte, ahogy a lány elsétál Starr-ral, majd leült Katherine királynő
sírjának párkányára.
– Ott vagy még, Thomas? – szólt a kőpadlóhoz.
Itt vagyok.
– Menj utána. Menj Katherine után. Ne tétovázz. Menj most.
Nem akar engem.
– Ötszáz évig várt rád. Téged akar. Szeret téged. De te megbántottad
őt, úgy hogy helyre kell hoznod. Ugye nem akarod az örökkévalóságot
egyedül tölteni?
Jace szívében mélységes bánat telepedett meg. Nem tudta, hogy ez az
ő szomorúsága vagy Thomasé. Egy örökkévalóságot egyedül? Pedig
egyszer azt hitte, hogy az egyedül élt élet elviselhetetlen. El sem tudta
képzelni, hogy az örökkévalóságot egyedül töltse.
Ha tudtam volna, hogy újra látom őt, nem próbáltam volna más nők
karjaiban elfelejteni. Kat más volt. Kat meglátott engem, a férfit a
gazember alatt. Tudta, hogy mi vagyok, és mégis szeretett.
– Nekem is van egy ilyen nőm – mondta Jace.
Bánj vele jól.
Jace bólintott. – Megteszek minden tőlem telhetőt.
Egy pillanatig csendben ült, és azon tűnődött, vajon tényleg elég jó-e
Aggie-nek. Még ha egy egész életnyi szeretet nyújtózott is el előttük, nem
volt biztos benne, hogy ez elég idő arra, hogy talán... Talán rájönne, hogy
milyen mélyen odaadó volt.
El sem tudta képzelni, milyen megrázkódtatást kellett átélnie
Thomasnak, amikor Katherine meghalt; először látni, ahogy a gyermeke
növekszik benne, látni, ahogy a kezében tartja, szereti azt a gyermeket,
aztán napokkal később látni, ahogy meghal, és otthagyja őket, hogy
nélküle folytassák. Jace nem tudta, hogy ő is ugyanolyan döntéseket
hozott volna, mint Thomas – képtelen lett volna szeretni a gyermeket,
akit létrehoztak –, vagy ragaszkodott volna, és dédelgette volna azt a kis
darabkát, ami a Földön maradt belőle, de tudta, hogy ha valaha is
elveszíti Aggie-t, a szíve akár meg is állhat.
– Itt vagy még, Thomas? – kérdezte Jace.
Igen.
– Menj, mondd el Katherine-nek, ami a szívedben van, ember. Csak
mondd el neki.
És ha nem bocsát meg nekem?
– Legalább megpróbáltad.
Te is elmondod a hölgyednek, ami a szívedben van?
– Holnap – ígérte Jace. – Amikor feleségül veszem. – A szívét a lány
lábai elé fekteti, és imádkozik, hogy ne taposson rá.
 12. fejezet

Fordította: BaBett

Jace megmozdult. Az ablakokat verdeső eső hangja tompa altatódal

volt, ami kihívássá tette az öntudatra ébredést. Lassan kinyitotta a
szemét, és egy kék szemű, nyílt tekintettel találta szembe magát.
Összerezzent, és meglepetten szívta be a levegőt.
– Ugye nem vagyok ennyire ijesztő reggelente? – kérdezte Eric fanyar
vigyorral.
– Miért bámulsz így rám?
– Próbállak felébreszteni az elmém erejével. Sikerült?
Jace arcon csapta egy párnával. – Olyan kibaszott furcsa vagy, Sticks.
– Ez természetes. – Két keze közé szorította a párnát, és
felegyenesedett, hogy ne az ágynak dőlve bámuljon Jace arcába, és
megvonta a vállát. – Jól aludtál?
Jace fásultan nyújtózkodott, és elégedetten vigyorgott.
– Jól – mondta Eric. – Gondoltam, örülnél, ha tudnád, hogy az
esküvőd húsz perc múlva kezdődik, te-aki-úgy-alszol-mint-egy-halott.
– Micsoda?
Jace félrerúgta a takarók kusza gubancát, és felpattant az ágyról, a
házikóban keresgélve a zavarodottság és a pánik keverékével. Eric már
felöltözött a szmokingjába, és a kandallópárkányon lévő óra
egyértelművé tette, hogy a férfi nem viccelt az idővel kapcsolatban.
Háromnegyed egy volt. – Hol van Aggie?
– Valahol készülődik Rebekával és a többi nővel. Nem engedték, hogy
nézzem, ahogy öltözködnek. El tudod ezt hinni?
 Jace a szekrényhez rohant, és elővette a ruhazsákot, amiben a saját
szmokingját tartotta. Az ágyra dobta, és felrántotta a cipzárat. – Igen, te
perverz! A legtöbb nő szerint ez hátborzongató.
– Csak nem tudják, hogy mit hagyok ki. – Megnyalta az egyik ujját, és
végigsimította vele az egyik szemöldökét.
Jace megrázta a fejét, és felnevetett. – Aki egyszer perverz, mindig
perverz marad.
Magas fényű fekete cipője előbukkant a táska aljából, és a nadrágjáért
nyúlt. Úgy döntött, nincs ideje zuhanyozni. Még jó, hogy tegnap este
letusolt, mielőtt egyedül mászott az ágyba.
Aggie nem volt ott, de hála Istennek, a szellemek sem.
– Aki ismert, az tudja. Rebekah felvidított azzal, hogy megígérte, hogy
később megnézhetem, ahogy levetkőzik.
– Még jó, hogy találkoztál azzal a nővel.
– És ugyanezt mondom rólad és Aggie-ről is. Azt hiszem, tényleg
mindenki számára van valaki.
Jace sietett az öltözködéssel, fél szemét az órán tartva. – Miért nem
ébresztettél fel, amikor ma reggel elmentél?
– Feléresztettelek. Többször is. Azt mondtad, hogy fent vagy. Aggie
küldött, hogy nézzelek meg, mert még nem jöttél fel. Még jó, hogy
megtette. Csak te lennél képes a saját esküvődet átaludni.
Jace egyáltalán nem emlékezett rá, hogy Eric felébresztette volna.
Későn feküdt le. Miután visszatért a bálba – anélkül, hogy Thomas
beszivárgott a gondolataiba –, mindenki azzal szívatta, hogy
megpróbálta Aggie-t egy csillárral megölni, de az utolsó pillanatban
megijedt. A barátainak furcsa humorérzéke volt.
– Gondolom, nincs időm koffeinre. – Jace belebújt a szmoking
zakójába, majd leült az ágy szélére, hogy felvegye a zokniját.
 – Nem, de azért szánj időt a fogmosásra. Nem akarod megolvasztani
Aggie arcát a sárkányleheleteddel.
Jace felhúzta a cipőjét, és a fürdőszoba felé szaladt. Sikerült
véghezvinnie, hogy ne pisálja le a cipőjét, miközben fogmosás közben
könnyített a hólyagján, és fejben átfutotta a fogadalmát. Szóba nem
jöhetett, hogy elfelejtse a szövegét. Majdnem minden ismerőse ott lesz,
de úgy gondolta, hogy túljuthat rajta, ha végig Aggie-t figyeli. A gyomra
mégis elkezdte a legjobb hullámvasutat utánozni.
– Meg tudod csinálni – mondta a tükörképének, miközben egy kis
zselével kente be szőkített hajvégeit, hogy véletlenszerűen tüskékbe
állítsa őket.
Gargalizált egy kis szájvízzel, és megmosta a kezét. Végigfuttatta a
kezét az állkapcsán, és összerezzent. A szakállborostája kicsit hosszabb
volt, mint általában, de nem volt ideje megnyírni. A fenébe is, miért nem
ébredt fel hamarabb? Aggie dühös lenne rá, ha elkésne. És mivel
bármennyire is élvezte volna, ha megbünteti, nem akart csalódást okozni
neki.
Úgy döntött, hogy nem néz ki rosszul tíz perc készülődéshez képest,
ezért a ház elülső részén lévő nappali felé sietett. Eric már várta egy nagy
esernyővel a kezében. Úgy tűnt, hogy kísérti a sorsot, mivel kinyitotta és
becsukta a szerkezetet odabent.
Felnézett, amikor észrevette, hogy Jace csatlakozott hozzá. Eric
csücsörített az ajkával, miközben felmérte Jace öltözékét. – Szóval
pingvinjelmezt fogsz viselni az esküvődön, de nem vagy hajlandó
buggyos térdnadrágot viselni a próbavacsorára.
– Így hívják azt a kibaszott ronda nadrágot? Buggyos térdnadrág?
Tényleg? – Jace kuncogott, majd kitört belőle a nevetés, örült, hogy van
valami, ami oldja a feszültségét. Eric általában jó volt abban, hogy Jace
természeténél fogva sötét hangulatát oldja. Nem volt biztos benne, hogy
mit kezdene magával, ha nem lenne ez az ellenszenves bolond az
életében.
– Az a nadrág nem vicces – harsogta Eric felháborodottan. – És
történelmileg helytálló. – Eric megpróbált rezzenéstelen arccal
viselkedni, de hamarosan Jace-szel együtt a hasát fogta.
Egy pillanat múlva Eric átkarolta Jace hátát, és megbökte Jace vállát.
– Jobban vagy? – kérdezte.
– Aha – mondta Jace, könnyeket törölgetve a szeméből.
– Készen állsz a házasságra?
– Igen.
Eric kinyitotta az esernyőt, és Jace kinyitotta a bejárati ajtót. Zuhogott.
– Szívás, hogy esik az eső – morogta Jace.
– Az eső az esküvőd napján szerencsét hoz – mondta Eric.
Megpróbálta kilökni a nagy, nyitott esernyőt az ajtón keresztül, de az
sokkal szélesebb volt, mint a fakeret.
– Ez egy kicsit túl sok szerencse az én ízlésemnek – nézett fel Jace
fintorogva a sötét felhőkre. Legalább nem a szabadban házasodott.
Emlékezett a katasztrófára, amit Sed és Jessica tengerparti esküvőjén
volt az eső miatt. Vicces, hogy a boldog pár a legkevésbé sem volt feldúlt
miatta.
Ha ő lett volna a helyükben, nagyon dühös lett volna.
Az erőlködéstől nyögdécselve Eric megpróbálta oldalt fordítva
kijuttatni a fekete esernyőt a házból.
– Nem fog kiférni, bármennyire is akarod – mondta Jace.
– Ő is ezt mondta – mondta Eric automatikusan. – Talán ezért van az,
hogy nem szabad kinyitni az esernyőket a házban. Semmi köze a
szerencséhez és semmiféle geometriához. – Először megpróbálta kitolni
a fogóját, de eredménytelenül.
– Haver, el fogok késni, ha nem hagyod abba a hülyéskedést.
 – Meg fog várni – biztosította Eric, de az esernyőt kissé összehajtotta,
hogy kiférjen az ajtón.
Jace alig vette észre a környezetét, ahogy a gyönyörű kápolna felé
igyekeztek, ahol a fogadalmát fogja elmondani. Mi is volt a fogadalma?
Tördelte a kezét, és próbált visszaemlékezni a szavakra, amiken oly
sokáig gyötrődött. A szavak, amelyek pontosan kifejezték, hogy mit
jelentett számára Aggie. Egyetlen átkozott szóra sem emlékezett.
– Ideges vagy? – kérdezte meg Eric, és megszorította Jace karját,
amire nagy szüksége volt.
– Nem emlékszem – mondta tompán.
– Nem emlékszel, hogy ideges vagy-e?
– Nem emlékszem, mit akartam mondani.
– Erre a részre úgysem figyel senki – mondta Eric.
Eric ígéretétől Jace némileg jobban érezte magát, bár tudta, hogy Eric
hazudik. Talán a srácok a tömegben a futballszezonon gondolkodnának
vagy azon, hogy melyik koszorúslány a könnyebben megkapható, de a
nők és különösen egy nő, minden szaván csüngene, és ő átkozottul jól
tudta.
– Leírtad? – kérdezte meg Eric, és úgy nézett rá, mintha épp az
intenzív osztályra került volna, és nincs remény a felépülésre.
– Körülbelül ezerszer – mondta Jace.
– Akkor csak olvasd fel neki. Tudja, hogy tömeg előtt hülye leszel, és
még hülyébb vagy, amikor romantikus témákkal szembesülsz. Őt nem
fogja érdekelni, ha csak felolvasod neki. Meg fogja érteni.
Jace megdörzsölte az egyik kezével az állkapcsát. – Összetéptem az
összes papírt. Nem akartam, hogy megtalálja őket.
Eric felhorkant. – Nagyon okos vagy, haver.
– Nem segítesz, vőfély.
 – Segítenem kellett volna? Azt hittem, csak állnom kell mögötted az
oltárnál, hogy elkapjalak, ha elájulsz.
Jace karon vágta, és amikor Eric oldalra rántotta magát, hogy elkerülje
második ütést, Jace arcát jéghideg esővíz lepte be csöpögő esernyő
széléről. Patakokban csorgott végig a nyakán és gallérja alatt.
Megborzongott a hidegtől, és visszahúzódott az óvatos tekintetű Eric
mellé. Jace talán most már kissé vizes volt, de legalább valamivel
éberebbnek érezte magát. Meglepte, hogy Eric mennyire friss volt. A
fickó olyan sokat ivott előző este, hogy neki és Rebekah-nak gyakorlatilag
cipelve kellett az ágyba vinni.
– Hogyhogy nem vagy másnapos ma reggel? – kérdezte Jace.
– Myrna – mondta Eric.
Jace felvonta a szemöldökét. Mi köze volt Brian feleségének bármihez
is? – Myrna?
– Igen. Rávett, hogy megegyem a banánját, és megigyam az összes
folyadékát.
Jace értetlenül bámult rá. – Micsoda?
– Mindig is tudtam, hogy az a csaj odavan értem – kacsintott Eric.
Jace kuncogott. – Hát nem mindenki? – Aztán az orra alatt azt
mormolta: – A képzeletedben.
– Beszélj csak így tovább, és nem foglak elkapni, amikor elájulsz.
Néhány ember állt a kápolna előtt esernyők alatt.
Aggie anyja történetesen köztük volt. Mint mindig, most is égő
cigarettája volt az egyik kezében, de nagyon elegánsan nézett ki fekete
koszorúslányruhájában.
– Nem voltam biztos benne, hogy eljösz, Maynard – mondta, majd
szívott egy slukkot a cigarettájából, és elnyújtott füstfelhőben engedte ki
a füstöt, ahogy végignézett rajta.
 Megszokta, hogy a nő megpróbálja felmérni őt, és tudta, hogy ez azért
van, mert túlságosan is védelmezte a lányát – csak a nő egyszerűen
furcsa módon mutatta ezt ki.
– Tudtad, hogy itt leszek – mondta.
A nő egy tócsába dobta a cigarettáját, és bólintott, kerülve a férfi
tekintetét.
A férfi kinyújtotta a kezét a nő irányába, és megérintette a hűvös,
csupasz karját. A nő felpillantott, és visszapislogta a könnyeit.
– Tedd őt boldoggá! – mondta, és a hangja enyhén remegett. – Soha
ne hagyd abba, hogy boldoggá tedd.
– Ígérem.
Mielőtt a férfi kitérhetett volna előle, a nő megölelte. Jace általában
nem ölelkezett, de ez esetben kivételt tett. Átkarolta Tabitha törékeny
alakját két karjával, és átölelte őt. Először gyengéden, de aztán egyre
erősebben, hogy a nő tudja, komolyan gondolja. A nő egész teste
remegett, és legalábbis részben a hidegtől.
– Ne akard, hogy sírjak, a fenébe is – mondta, majd elrántotta magát,
hogy a mellkasára csapjon. – Nem vagyok az az érzelgős típus.
A nő felnézett rá – a szemei olyannyira hasonlítottak Aggie szemének
árnyalatára, hogy az már kicsit zavaró volt –, majd erősen megcsípte a
férfi arcát, mielőtt belépett a kápolna nyitott ajtaján, az esernyőjével a
kezében.
Csak nem Aggie anyjával volt egy perce? Talán megkérhetné, hogy ne
szólítsa többé Maynardnak.
Fejek fordultak felé, ahogy végigsétált a folyosón. Tudta, hogy
üdvözölnie kell a jelenlévőket és megköszönni nekik, hogy több ezer
mérföldet repültek azért, hogy tanúi lehessenek az esküvőjének, de félt,
hogy ha másra koncentrálna, mint arra, hogy a szószékhez menjen a
folyosó végén, akkor vagy köhögőrohamot kapna, vagy Eric élete végéig
piszkálni fogja, amiért tényleg elájult a saját esküvőjén. Miért nem tudott
olyan csalhatatlanul magabiztos lenni, mint a többi Sinners srác?
Egyikük sem volt ennyire ideges az esküvőjük napján. Vagy ha igen,
akkor jól titkolták.
– Hátul kellett volna bejönnöd – mondta valaki a könyökénél.
– Valóban? – Olyan kába volt, hogy azt sem tudta, ki beszél vagy, hogy
mit értett azon, hogy "gyere hátulról". Elég perverznek tűnt.
– Nem érzi jól magát, Mr. Seymour? Kicsit sápadtnak tűnik.
Ránézett a nőre, és felismerte az esküvőszervezőt, Charityt.
Kedvesen elmosolyodott, és amikor megfogta a kezét jött rá, hogy
olyan, mint a jég, amikor a nő megsimogatta a fagyos ujjait a meleg
tenyere között.
– Egy kicsit ideges vagy? – kérdezte a nő.
A férfi nyelt egyet, és bólintott.
– Több ezer rajongó előtt zenélsz, ugye?
A férfi ismét bólintott, és a lány krémszínű hajtókáját bámulta. Egy kis
rubinvirág volt odatűzve, és ez adott neki valamit, amire
koncentrálhatott a hátraszaltók helyett, amiket a gyomra akart csinálni.
– És te hogy birkózol meg ezzel?
– Elbújok – mondta, és a szája megrándult egy mosolygási kísérletre.
– De azok idegenek. Ezek a te barátaid. Ideges lennél előttük egy
összejövetelen?
– Valószínűleg nem – ismerte el.
– És erről van szó, Jace. Ez csak a barátaid összejövetele. Ez csak egy
kicsit hivatalosabb, mint a legtöbb összejövetel. – Közelebb hajolt, és azt
suttogta: – Egyesek szerint az segít, ha mindannyiukat alsóneműben
képzeled el.
– Én inkább csak nem nézném őket.
 – Bármit, ami átsegít ezen – mondta egyetértően. – De amikor a
nászinduló elkezdődik, rá fogsz nézni a menyasszonyodat. Ígérd meg
nekem!
A menyasszonya említésére Jace látása beszűkült.
– Jace?
Keményen megrázta magát gondolatban. – Megígérem – mondta
halkan.
– Ne felejtsd el!
A férfi némán bólintott. Nem kellett sokáig állnia a tömeg előtt és
izzadni. Perceken belül egy hárfa kezdett játszani. Mire felkapta a fejét,
és tekintete a folyosó elejére szegeződött, de csalódottan tapasztalta,
hogy nem Aggie áll ott. Dare Mills tartott feléje, Starr-ral a karján. Jace
mély levegőt vett, és figyelte, ahogy a páros közeledik, remélve, hogy
Dare nem veszi észre, hogy ki van borulva. Vágyott a férfi tiszteletére, és
nagyon hálás volt neki. Talán ezért is ijedt meg, amikor Dare keményen
vállon csapta.
– Szedd össze magad, tesó – mondta ördögi vigyorral. – Ez nem a
kivégzésed.
Starr felnevetett, és Dare lerázta magáról a belé kapaszkodó nőt, hogy
aztán szétváljanak, és a szószék két ellentétes oldalára menjenek. A
násznép többi tagja kettesével lépett be. A násznép minden egyes tagja
megütötte őt, ahogy elhaladtak mellette. Brian hasba vágta. Sed tarkón
vágta. Trey, a karján a könnyeket hullajtó Tabithával, Jace orrát
keményen megcsavarta. Jace kissé zavarba jött a fizikai megtorlásuktól,
amíg az utolsó páros nem közeledett. Eric nem állt meg egy
karoncsapásnál, vagy egy döfésnél a bordáira; elengedte a felesége kezét,
hogy Jace-t fojtófogásba tudja venni, és csontos ujjaival végigdörzsölje
Jace fejbőrét.
– Jobban vagy? – kérdezte meg Eric, amikor elengedte.
 – Huh?
– Egy percig úgy néztél ki, mint aki mindjárt elájul.
És hatékonyan elterelte a figyelmét az az enyhe fizikai fájdalom, amit
ők okoztak neki. Ez talpon tartotta. Eric utasította a srácokat, hogy
ütlegeljék? Működött. Jace már nem érezte úgy, hogy elájul. Csak el ne
felejtse később megköszönni Ericnek hasonló ütésekkel.
Elkezdődött a nászinduló első akkordja, és mindenki felállt, hogy
megnézhessék a menyasszonyt. A szíve úgy dobogott, mint egy
légkalapács a bordái között, és a térdei kissé remegtek, Jace elfelejtett
levegőt venni. Aztán Aggie lépett a képbe, és úgy tűnt, a lélegzetvételt
túlértékelik.
Minden háttérbe szorult körülötte, ahogy a lány lépésenként
közeledett. Minden egyes lépéssel a szíve egyre nagyobbra és nagyobbra
dagadt, míg már attól félt, hogy megfullad. Soha nem látott még ilyen
szépet az életében. Hosszú fekete haja művészien volt elrendezve egy
apró, csillogó tiara körül. Göndör fürtök keretezték az arcát. A gyönyörű,
mosolygós arcát. Óh, Aggie. Az ő Aggie-je.
Annyi szeretet volt a lány arckifejezésében, hogy a férfi feszítést érzett
a mellkasában, amíg nem tudott ellenállni a vonzásnak, és a lábai
elkezdték vinni őt a nő felé. A násznép közül néhány elragadtatott
kuncogás hallattak, úgyhogy valahol zavarodott gondolatai között tudta,
hogy valami helytelent tesz, de mégis helyesnek érezte, hogy középen
találkozzon vele. Helyesnek érezte, hogy megérintette az arcát, amikor
ott állt előtte. Helyesnek érezte, hogy elveszett a ragyogó kék szemében.
Úgy érezte, hogy végre képes egy rendes lélegzetet szívni a tüdejébe,
mielőtt odahajolt hozzá, és megcsókolta puha ajkait.
– Háromlábú – hallotta, ahogy Eric a templom elejéről hívja. –
Rosszul csinálod.
 Talán. De jó érzés volt. Jól érezte magát. Attól a pillanattól kezdve,
hogy meglátta őt, ahogy táncolt a Paradise Foundban Vegasban, jó
érzései voltak a nővel kapcsolatban – mintha kizárólag neki teremtették
volna. És tudta, hogy soha többé nem fog így érezni, ha valaha is
elveszítené őt.
Az ajkuk elidőzött, lassan szétváltak, amikor a férfi elhúzódott, és
kinyitotta a szemét. A nő elmosolyodott, és megérintette a férfi arcát.
– Elvesztél ott egy pillanatra? – kérdezte.
– Megtaláltam magam – mondta a férfi, a hangja sűrű volt az
érzelmektől.
A nő kissé megdöntötte a fejét, mosolya felderült. – Szeretnél most
elvenni?
A férfi buzgón bólintott, az arca fájt a mosolytól, amely nem tudta
tükrözni azt a mérhetetlen örömöt, amely ki akart törni belőle. Megfogta
a lány kezét, és a karja hajlatába tette, miközben együtt végigmentek a
folyosó hátralévő részén. Örült, hogy a lány odafigyelt arra, merre
mennek, mert ő nem tudta levenni róla a szemét.
Váratlanul megállt, és megrántotta a könyökét, hogy mellé álljon.
Valaki hangosan megköszörülte a torkát, és Jace elszakította a
tekintetét Aggie arcáról, hogy a papra nézzen, aki fél szemöldökét
felhúzva bámult rá.
Jace megnyalta az ajkát, és megpróbált nyelni, de a szája hirtelen
kiszáradt.
– Gyönyörűen néz ki, ugye? – kérdezte a pap.
– Igen – mondta Jace, és képtelen volt megállni, hogy ne vessen még
egy pillantást a lányra. Hűha! Még a rikító, aranyozott műanyag szív is,
ami ott lógott a nyakláncán tökéletesen nézett ki. Tudta, hogy ez volt az
egyetlen emlék, ami a lánynak az apjától megmaradt, és örült, hogy úgy
gondolta, ma viseli, bármennyire is elütött a fehér ruhája gazdag
anyagától.
– Gondolod, hogy észnél tudsz maradni addig, amíg feleségül veszed
őt?
– Istenem, remélem – mondta, még mindig a menyasszonyát
bámulva.
Aggie halkan felnevetett, és a pír rózsaszínűre színezte az arcát, ahogy
a fekete rózsacsokrot bámulta, amelyet derékmagasságban tartott.
Jace már nem érezte magát idegesnek. Vagy öntudatosnak.
Büszkeséget érzett. Magabiztosságot. Mintha képes lenne megbirkózni
még a legijesztőbb feladattal is – beleértve, hogy a társai előtt beszéljen
érzelmekről –, amíg Aggie mellette volt.
– Fogjátok meg egymás kezét, és forduljatok szembe egymással! –
utasította őket a pap.
Aggie átadta a csokrát Rebekah-nak, aki elrendezte Aggie ruhájának
hosszú uszályát, majd a kezét nyújtotta Jace-nek. A férfi megfogta és
észrevette, hogy kissé remegnek. Felemelte a lány kezét az ajkaihoz, és
tiszteletteljesen megcsókolta a lány ujjperceit, mielőtt előre hajtotta a
fejét, hogy a lány kézfejét a homlokához nyomja. Imádta ezt nőt –
bálványozta őt –, és igazán nem érdekelte, hogy ki tudja meg. Valójában
azt akarta, hogy mindannyian tanúi legyenek az odaadásának, és
felismerjék, hogy mi is az.
A pap ismét megköszörülte a torkát, és Jace vonakodva
kiegyenesedett.
Aggie szemében könnyek úsztak, miközben remegő mosollyal
ajándékozta meg a férfit, a lelkének olyan részeit szorongatta, amelyekről
azt hitte, hogy már rég átadta magát a fájdalomnak.
– Újra egésszé tettél – mondta.
 Egyetlen könnycsepp csordult végig az arcán. A lány az ajkába
harapott, a hüvelykujjával a férfi ujjait simogatva, a gyönyör és a
tudatosság szikráit küldve kettejük között. Képtelen volt távolságot
tartani közöttük, miközben a lány reszketett, és oly sebezhetőnek nézett
ki. Jace elengedte a lány kezét, és a karjába húzta a lányt. Sokkal jobb,
gondolta, miközben a lány a férfihez simult. Ujjai megtalálták a lány
hátán végigvonuló, keresztbe-kasul futó szalagot. Ez az egyik fűzőjére
emlékeztette, csak finomabb volt. Később egy pillanatot biztosan rá
kellett szánnia, hogy megcsodálja az esküvői ruháját, mielőtt levenné
róla.
– Maga nem ért a szép szóból, ugye, Mr. Seymour? – mondta a pap.
Jace a legkevésbé sem sajnálta, hogy nem követte a protokollt, ezért
nem is akart bocsánatot kérni.
– Fogalma sincs, mennyire igaza van – mondta Starr Lancaster, Aggie
koszorúslányai sorának végéről.
– Az egyik legjobb tulajdonsága – motyogta Aggie, és egy csókot ejtett
az érzékeny pulzuspontra a torkán.
Vonakodva lazított a szorításán, hogy a menyasszonya szemébe
nézhessen és megakadályozta, hogy túlságosan felizguljon Isten és
mindenki előtt.
– Folytathatom a szertartást, vagy várjam meg, amíg dédelgeted még
egy kicsit?
Csak féltékeny, gondolta Jace, miközben fondorlatosan vigyorgott
Aggie-re.
– Nem kellett volna választási lehetőséget adnia neki, atyám – mondta
Eric. – Bármelyik jelenlévő férfi a ceremónia nélküli simogatást
választaná.
– Eric! – sziszegett Rebekah figyelmeztetően, és rápillantott Aggie
válla fölött.
 – Csak egy tényt állapítottam meg – mondta Eric.
Jace együtt kuncogott a násznépével, de megfordult, hogy ránézzen a
papra. – Folytassa! A legtöbb simogatást későbbre tartogatom.
Amikor a pap visszafordult a Bibliájához, hogy folytassa, Jace
leeresztette a kezét, és határozottan megszorította Aggie fenekét. A lány
meglepetten felnyikkant.
– Azt mondtam, a legtöbbet – suttogta.
– Tudod, mit csinálok a rossz fiúkkal? – súgta a fülébe Aggie.
A legkevésbé sem törődött a formaságokkal, ahogy a pap beszédével
sem.
– Mmm hmm – mormogta, és mindent megtett, hogy hallja a pap
ihletett szavait, és ne hagyja, hogy a gondolatai elkalandozzanak
mindenféle bűnös dolog felé, amiről tudta, hogy Aggie a csintalan fiúkkal
művel.
Jace a lehetőségek ködébe veszett, amikor a pap azt mondta: –
Készültetek fogadalommal, amit szeretnétek megosztani egymással?
Jace megdermedt, a szívverése egy pillanat alatt megduplázódott.
Aggie várakozóan nézett rá, és nem jutottak eszébe a szavak, amelyeket
mondani akart neki. Egyetlenegy sem. Szerencsére a nő jól ismerte őt.
Miközben a pap türelmetlenül dörzsölgette a Bibliáját, a tömeg pedig
mocorgott helyén, és az esküvői társaság dobolt az ujjaival, és
csavargatta a hüvelykujjait, Aggie türelmesen várta, hogy a férfi
megtalálja a hangját.
A pap megköszörülte a torkát. – Én tudnék...
– Pszt – szakította félbe Aggie a pap próbálkozását, hogy tovább
vezesse a szertartást. – Várjon!
Jace a lány arcára koncentrált, hagyta, hogy rajta kívül minden a
háttérbe szoruljon. Nem volt nehéz; a nő ragyogóbb volt, mint a nap.
Minden más elhalványult hozzá képest. Ahogy a férfi a nőt bámulta, a
pulzusa lelassult, a gondolatai összpontosultak, és a fejében megtalálta
azt a tökéletes állapotot, amit egykor csak akkor tudott megtalálni,
amikor már elég fizikai fájdalmat szenvedett el ahhoz, hogy elnyomja az
érzelmi gyötrelmeket, amiből nem hitte, hogy valaha is megszabadulhat.
De megmenekült tőle. És el kellett mondania neki, hogy ez mennyit
jelentett neki – mennyit jelentett neki a lány. Vett egy mély lélegzetet, és
kikényszerítette a szavakat ebből a sérült bensőjéből, amit soha senkinek
nem mutatott meg, csak neki.
 13. fejezet

Fordította: Mandy

Aggie láthatta, hogy Jace küszködik, hogy megtalálja a hangját. És ő

pedig egy erőteljes védekező ösztönnel küzdött – egy olyan ösztönnel,
amit senki nem váltott ki belőle olyan mértékben, mint Jace. Egy része
azt akarta, hogy hagyja futni Jace-t, és ne mondassa ki vele, bármit is
gondolt a fiú, hogy hallani akarja tőle az esküvőjük napján. De a
bölcsebbik énje tudta, Jace-nek nagyobb szüksége van arra, hogy
megtegye saját magáért, mint őérte. Nem tudott nem gondolni arra,
hogyan találkoztak félúton a padsorok között. Még abban sem volt
biztos, hogy az a tucat lépés az irányába Jace számára is ugyanolyan
jelentőséggel bírt-e, mint amit neki jelentett. Társak voltak. Szeretők.
Barátok. Mindig félúton találkoztak. Ezért, mikor Jace ránézett,
megcsókolta és megérintette őt a kápolna közepén teljes hódolattal,
Aggie érzelmi darabjaira hullott. Mint domina, hozzá volt szokva, hogy a
férfiak imádják őt, de a fejében és a szívében Jace mindig egyenrangú
volt vele. Így mikor Jace szemtanúk százai előtt kimutatta teljes
imádatát, ez a gesztus jelentett valamit. A francba is, mindent jelentett.
Aggie-nek még mindig volt egy kibaszott gombóc a torkában.
– Hónapok óta próbáltam megtalálni a megfelelő dolgokat, amiket
mondhatnék neked – mondta végül Jace. – Soha nem találtam meg a
tökéletes szavakat, de kifutottam az időből, hogy valami jobbal álljak elő,
úgyhogy meg kell bocsátanod nekem, ha elszúrom.
Aggie szerette volna elmondani neki, hogy tudja, bármit is fog neki
mondani, számára az tökéletes lesz, de félt, hogyha megzavarja, akkor
abbahagyja a beszédet.
 – Egész életemben az emberek csak darabokat láttak belőlem –
folytatta, a hangja erős és megingathatatlan volt.
– Néhányan azt látják, amit látni akartak. Az anyám csak azt a részt
látta belőlem, ami az álmai útjában állt. Az apám rám nézett, és nem
látott semmi mást, csak veszteséget, fájdalmat és lázadást. Az első
szerelmem, Kara… – nyelt egyet. – Kara csak a kalandot és
zabolátlanságot, a rossz fiút látta bennem.
Ezek mind olyan emberek voltak, akiket Jace elveszített, mielőtt ezzé a
férfivá vált, de Aggie tudta, hogy mennyire alakították őt.
Helyesebben: alakították a darabjait. De nem az egész valóját. Az ő
egésze csodálatosan talpraesett volt, tehetséges, jószívű és szerető. És az
övé.
Jace folytatta.
– Néhányan azt látják, amit engedek látni. A boxedzőim az erőszakot
látják, ami ki akar törni. A régebbi dominák a perverziót látták, ami
megmásítja a fájdalomról és a gyönyörről alkotott felfogásomat. A
rajongók a zenét látják, ami bennem ég. A bandámnak még mindig én
vagyok az új fiú, aki csak azt akarja, hogy elfogadják egynek közülük, és
nem tehetek róla, de a mai napig imádom őket. A macskámnak én
vagyok a családfenntartó és valamiféle szórakoztató játékszer. De te,
Aggie, te más vagy. Te az egész énemet látod. A legjobb darabokat és a
legrosszabbakat is. És mindent, ami ezek között van. Olyan keményen
dolgoztál azon, hogy a darabjaimat összeillesszed, mint a világ
legidegesítőbb kirakósát.
Aggie elmosolyodott. Jace pontosan ilyen volt az elején, és a
felismerése lenyűgözte a lányt.
– Nem hittem, hogy megérem a fáradságot. Annyira sérült voltam. És
összetört. És még csak észre sem vettem.
 Aggie megrázta a fejét, és megszorította Jace kezét. Ő soha nem látta a
fiút ilyennek. Elveszettnek, zavartnak, megsebzettnek talán igen. De nem
összetörtnek.
– A legjobb védekezéseim ellenére te továbbra is kíméletlenül
kitartottál, hogy egészet formálj belőlem. És megcsináltad. Te meg
tudtad csinálni. Tudod miért?
Aggie nem bízott a hangjában, így csak megrázta a fejét.
– Mert te láttad az összes darabkát. Még azokat is, amiket nem
akartam, hogy megláss. De te megláttad és elfogadtad őket. Újra
összeraktál, egyik darabot a másik után, míg rá nem jöttem, hogy már
csak egyetlen darab hiányzik. Az az egy darab, ami az összes többit
összetartja.
Aggie tágra nyílt szemmel bámult Jace-re, miközben megacélozta
magát, bármilyen bombát is dob rá a fiú. Valamit sikerült neki eltitkolnia
előle egész idő alatt? De ő biztos volt benne, hogy bármi is az, képes lesz
kezelni. Csak azt kívánta, hogy bárcsak Jace egy jobb helyet választott
volna arra, hogy elmondja neki ezt a dolgot a hiányzó darabról.
Jace gyengéden rámosolygott, és megszorította a kezét.
– Te, Aggie. Te vagy az a darab, ami engem összetart. A hiányzó darab,
ami teljes egésszé tesz. Te, Aggie.
A lány beszívta remegő ajkait a fogai közé.
– Valószínűleg sohasem fogom megérteni, hogy mit láttál bennem.
Hogy mi tartott vissza attól, hogy feladd akkor, amikor én olyan
keményen küzdöttem, hogy ellökjelek magamtól.
– Szeretlek – suttogta Aggie.
– Köszönöm, hogy olyan erős voltál és makacs. Olyan könyörtelen és
gyengéd. Köszönöm, hogy te, te vagy. Hogy soha nem adtál fel engem.
– Soha – tátogta a lány.
– Ma csak egyetlen ígéretet teszek neked, feleségem – folytatta Jace.
 Amikor feleségének hívta őt, Aggie érezte az erőt a szó mögött, hisz
már olyan tisztán megmutatta neki előző nap, hogy mit is jelent ez neki.
– Megígérem, hogy örökké szeretlek minden egyes darabkámmal.
Nem is tudom, hogy is szerethetnélek kevésbé.
Jace felemelte a lány kezét a szájához, megcsókolta az ujjperceit,
mélyen a szemébe nézve, arcán ugyanazzal a tiszteletteljes kifejezéssel.
Aggie határozottan hozzá tudna szokni ehhez a látványhoz.
Valaki a padokban elkezdett tapsolni. A Jace szavai iránti lelkesedés
szétáradt az egész termen, míg már mindenki éljenzett.
Jace lassan elfordította a fejét, mintha meglepődött volna, hogy nem
egyedül voltak. És talán ezért nyílt meg neki így. Mivel úgy tettek, mintha
nem lettek volna körülvéve száz bámuló nézővel. Jace elpirult, elengedte
Aggie kezét, és szégyenlősen pislogott rá.
– Ez gyönyörű volt – mondta a lány. – Tökéletes.
A pap felemelte az egyik kezét, és vendégeik végül elcsendesedtek.
– Nem is tudom, hogy kéne ezt folytatom – szólalt meg Aggie. –
Tudtam, hogy nekem kellett volna kezdenem.
Jace a szájába harapott, a szemét le sem vette a lány dekoltázsáról.
Aggie az egyik ujját Jace álla alá tette, így kényszerítve, hogy a szemébe
nézzen. Csak elképzelni tudta, hogy milyen nehéz lehetett a fiúnak így
kiönteni a szívét, de még néhány percig meg kellett küzdenie neki a
benne rejlő félénkséggel, mivel el kellett neki mondania még dolgokat,
amiket hallania kellett.
– Érdekes egy páros vagyunk – folytatta Aggie. – Egy hidegszívű
ribanc és egy önzetlen, félreértett férfi.
Jace már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de a lány a szájára tette az
ujját.
– Most én jövök.
Jace megdöntötte a fejét enyhe beleegyezésként.
 – Megeszem reggelire az olyan férfiakat, mint te, és a csontjaikkal
piszkálom a fogaimat – mondta Aggie.
Néhányan kuncogtak.
– Legalábbis ezt tettem. Míg fel nem fedeztem, hogy ki is vagy
igazából. Nem az voltál, amit vártam. Kihoztál belőlem valamit, amit azt
hittem, hogy elveszítettem.
Zárt öklét felemelte a mellkasához, és a melléhez nyomta, belepréselve
az apja szív alakú medálját a bőrébe.
– A szívemet. Nem hittem, hogy szükségem van rá. Mindig csak
fájdalmat okozott. Az ambícióim útjában állt. Tényleg jó munkát
végeztem abban, hogy úgy tettem, már nem létezik. Hogy nincs
szükségem szívre. Vagy szeretetre. Aztán jöttél te. Nem tudom, hogy
sikerült neked nem csak emlékeztetni arra, hogyan kell szeretni, hanem
arra is, hogy szükségem van szeretetre. Hogy akarjam. Hogy szükségem
legyen rád, és akarjalak téged. Ki kellett volna akadnom, hogy viharos
gyorsasággal elvetted az életemet, és a magadat tetted az univerzumom
közepének. Terveim voltak, vágyaim, céljaim és egyikben sem szerepelt
egy férfi.
– Sajnálom– mondta Jace aztán vigyorgott. – Igazából nem is.
– Nem kell sajnálnod – folytatta Aggie lágy hangon. – Soha nem
voltam boldogabb, mint hogy mennyire tévedtem, mi a legfontosabb
nekem. És ez te vagy és a kettőnk közötti szerelem. Ez bármin átsegíthet.
Megsimította Jace állán a borostát, élvezve az ujjain a durva textúrát.
– Te csak egy fogadalmat tettél nekem, de nekem egy tucatot kell
tennem neked.
Jace összeráncolta a szemöldökét.
– Megígérem, hogy soha nem veszlek rá, hogy vegyél nekem tampont.
Jace felnevetett.
 – Megígérem, hogy nem fojtalak meg álmodban, ha felhajtva hagyod a
WC ülőkét. Megígérem, hogy erősen megölellek, ha arra van szükséged,
és még erősebben, ha úgy gondolod, nincs rá szükséged. Megígérem,
hogy pontosan elmondom neked, mi jár a fejemben, és türelmesen
megvárom, hogy te is elmondd, mi jár a tiédben. Megígérem, hogy
támogatlak a karrieredben, és megengedem, hogy te is támogass engem
az enyémben. A társad leszek és a feleséged a hátralévő életemben, de
megígérem, hogy örökké szeretni foglak.
Aggie várakozón pillantott a papra. Megrezzent, mintha a lány az
ostorával csapott volna felé, de aztán megköszörülte a torkát.
– Akarod-e Jason Michael Seymour ezt a nőt hites feleségedül, Isten
színe előtt?
– Igen – mondta Jace gondolkodás nélkül.
– Akarod-e Agatha Christine Martin ezt a férfit hites férjedül, Isten
színe előtt?
– A pokolba is, igen – válaszolta, meg akarta nevettetni Jace-t.
Sikerült.
A pap újra megköszörülte a torkát.
– A gyűrűket.
Eric kihúzta a gyűrűket a zsebéből, és odaadta őket a papnak. Ő
mondott még pár szót, de Aggie nem igazán figyelt oda. Túlságosan is
elveszett Jace barna szemeiben, hogy másra is figyelni tudjon.
Jace elvette a kisebb arany jegygyűrűt, és ráhúzta Aggie bal
gyűrűsujjára.
– E gyűrűvel feleségül veszlek – mondta.
Aggie remegő ujjakkal nyúlt Jace gyűrűjéért, és húzta a bal
gyűrűsujjára. Megsimította a gyűrűt, beledörzsölve a fiú bőrébe, hogy
megszilárdítsa az életre szóló kötelékük fizikai bizonyítékát. Aggie meg
volt lepve, hogy milyen érzelmessé tette ez az egyszerű gesztus, hogy
gyűrűt húzott a fiú ujjára.
– Ezzel a gyűrűvel tudomásul veszem, hogy Jace Seymour hozzám
tartozik, és feleségül megyek hozzá.
Jace boldog vigyorától Aggie szíve szárnyalni kezdett.
– A rám ruházott hatalmamnál fogva – folytatta a pap –, mostantól
férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket.
Kissé könnyes szemekkel Jace magához húzta a lányt, és úgy csókolta,
mintha soha nem akarná abbahagyni. Szenvedély és érzelmek
háborúztak Aggie-ben, míg a Jace – a férje – iránti érzelmei túl nem
csordultak, és nem tudott mást tenni, mint belekapaszkodni és hagyni,
hogy azt tegye, amit akar.
– Csókold meg a menyasszonyt – tette hozzá a pap teljesen
feleslegesen, majd becsukta a Bibliát.
A vendégek és a násznép tapsoltak és éljeneztek, miközben a csókjuk
elmélyült, a szenvedélyük fokozódott.
A boldogság könnyei folytak Aggie szemhéja mögül, de ő meg sem
próbálta megállítani a szabad folyásukat. Ő és Jace most már egyek
voltak. A szívében mindig is egyek voltak, de most megértette az esküvő
fontosságát. Megengedte a pároknak és a szeretteiknek, hogy
megünnepeljék azt a ritka és csodálatos szerelmet, amit két ember
megtalál egymásban. Mi lehet káprázatosabb, mint ez? Az oltár mögötti
hatalmas ólomüvegablakból egy ragyogó fénycsík megvilágította Aggie
arcát. A nap áttört a felhőkön. Az éljenzés és a taps hirtelen elhalt,
suttogások és csodálkozó moraj vette át a helyét. Aggie elszakította ajkát
Jace-étől, és az arcát az ablak felé fordította. Egy ember-alakú pár
homályos alakja ölelkezett az üveg előtt. Aggie mosolygott. Thomas és
Katherine megtalálták az utat vissza egymáshoz. Már rohadtul itt volt az
ideje.
 – Azt hiszem, csókolóznak – mondta Jace-nek.
– Gondolom, rendezték a dolgaikat.
– Kösz, hogy eljöttetek az esküvőnkre – szólt Aggie Katherine-nek és
Thomasnak.
Thomas halványuló alakja felemelte a kezét búcsúzóul, átölelte a
feleségét, aztán együtt eltűntek.
– Talán a szerelem tényleg örök – szólalt meg Aggie visszafordulva
Jace-hez –, és mi tényleg együtt tölthetjük az örökkévalóságot.
– Remélem is, bébi – mondta Jace megszorítva a lány kezét, mélyen a
szemébe nézve.
– De még van egy csomó élnivalónk addig.
– És szeretnivalónk – tette hozzá Aggie, a fiú jóképű arcát a tenyerébe
vette és vigyorgott, míg nem már biztos volt, hogy a felrobban az arca.
– Az a legjobb rész.