WASS ALBERT: ADJ�TOK VISSZA A HEGYEIMET!

Vakok Elektronikus K�nyvt�ra

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2003.

Urak, akik a vil�g dolgait igaz�tj�tok: adj�tok vissza a hegyeimet! Bevallom

�szint�n: nem �rdekel sem a politik�tok, sem a vil�g-
n�zeti k�rd�seitek, sem nagyszab�s� elgondol�saitok, melyekkel az embermilli�k
sors�t rendezni k�v�nj�tok. Nem �rdekelnek az embermilli�k sem. Egy �rdekel
csup�n: adj�tok vissza a hegyeimet!

Mert b�rmit is mondjanak a tud�sok, a fisk�lisok �s a katon�k: azok a hegyek az

enyimek. Mint ahogy �n is hozz�jok tartozom att�l a perct�l kezdve, hogy
megsz�lettem a l�bok alatt, abban a kis h�zban, s �k ben�ztek hozz�m az
ablakon. Nem a telekk�nyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De enyimek voltak
Isten rendel�se szerint, az�ltal, hogy ott sz�lettem s ott lettem emberr�.
Adj�tok vissza a hegyeimet!

N�zz�tek urak: idestova �tven esztendeje m�r, hogy beler�ngattatok ebbe a

j�t�kba. J�tszottatok az �n b�r�m�n h�bor�t �s orsz�goszt�st, ide-oda
aj�nd�kozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek aj�nd�kozz�k a
j�t�kszereket egym�snak. S �n �tven esztendeig engedelmesen j�tszottam nektek
mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbs�gi sorsot, megal�ztat�st �s
elnyomat�st, �ld�ztet�st nyelvem �s fajt�m miatt, f�lszabadul�st �s katon�sdit.
J�tszottam h�bor�t. Lelkesed�st �s hal�lf�lelmet, r�men�s b�tors�got �s
fejvesztett menek�l�st, j�tszottam k�ts�gbees�st, f�jdalmat, d�h�t, elvesztett
h�bor�t. J�tszottam elvesztett otthont �s elvesztett csal�dot, csikorg� fog�
bossz�v�gyat �s hadifogs�got, j�tszottam hontalan bujdos�st, mag�nyos, k�borl�
farkassorsot az emberi rengetegben... urak, nekem el�g volt. �n nem j�tszom
tov�bb. Adj�tok vissza a hegyeimet!

Ne mondj�tok, hogy keressek magamnak m�shol helyet a vil�gban, mert nincsen

ennek a vil�gnak helye, ami az eny�m volna azon az egyen k�v�l. Ne mondj�tok,
hogy befogadtok ebbe vagy abba az orsz�gba, mert nincsen nekem azokban az
orsz�gokban semmi keresnival�m. Ne mondj�tok, hogy lelek magamnak hegyet a
Kordillerr�kban, vagy a Sierra Nevad�n: mert a m�s hegyei azok, nem az enyimek.
Az �n sz�momra nincs sz�ps�g�k �s nincs b�kess�g�k azoknak a hegyeknek. Adj�tok
vissza az �n hegyeimet!

�s azt se mondj�tok, hogy nem �n vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert

milli�k v�ltak f�ld�nfut�kk� j�t�kaitok sor�n �s �n csak egy vagyok a milli�k
k�z�l. Sz�momra nem vigasztal�s,
hogy milli�knak f�j ugyanaz, ami nekem. Magamnak f�j, ami bennem f�j. Adj�tok
vissza a hegyeimet!

Ne mondj�tok azt sem, hogy van, aki t�bbet vesztett, senki sem vesztett annyit,
mint �n. Nekem nem volt Palot�m, amit f�l�p�thetn�tek valahol a f�ld m�sik
oldal�n. Nekem nem volt vagyonom, amit bankjaitok visszafizethetn�nek, ha
megsz�lln� �ket a j�t�konys�g l�za. �ll�som sem volt, hivatalom sem, ami
helyett �jat adhatn�tok. Nekem semmim sem volt, csak a hegyeim s egy asszony,
akit szerettem. S ez a kett� egy�tt t�bbet �rt, mint a vil�g valamennyi
palot�ja, vagyona �s hivatala. Senki sem vesztett ebben a j�t�kban annyit, mint
�n. Adj�tok vissza a hegyeimet!

Urak, �n al�zatosan elhiszem, hogy nagyok vagytok �s hatalmasok. Hogy

kisujjatok egyetlen mozdulat�ra milli�k halnak meg, orsz�gok cser�lnek gazd�t
�s f�ldr�szek s�llyednek el a tengerek m�lys�geibe. De mindezeken t�l hinni
szeretn�m azt is, hogy tisztelitek az igazs�got �s a t�rv�nyt, amit Isten a
vil�gnak adott, �s hogy a sz�vetekben j�sz�nd�k sz�ri �t m�g a kisujjatok
mozdulat�t is. De ezt csak akkor hihetem el, ha elt�rlitek a ront�st, ami
j�t�kaitok nyom�n erre a vil�gra r�szabadult, �s visszaadj�tok a hegyeimet.

...Urak, elmondom nektek az �letemet. A j�t�kot, amit j�tszanom kellett, mert

�gy �rt�tok meg sz�momra a szerepet. Nem egyik, vagy m�sik k�z�letek, nem ez
vagy amaz. Ennek a szerepnek a meg�r�s�ban nincsen k�z�ttetek b�n�sebb �s
b�ntelenebb. Mind egy�tt vagytok felel�sek ez�rt a rettenetes j�t�k�rt.
Valamennyien, kik a vil�g dolgait int�zt�tek, hat�rokon �s dr�ts�v�nyeken, �s
vil�gr�szeken innen �s t�l.

Elvett�tek a hegyeimet. S az �letemet elrontott�tok, mint ahogy a v�sott

gyermek elrontja a j�t�kszert, amit m�r megunt, s azt�n szem�tre l�ki.

* * *

I.

Amikor �n megsz�lettem, �jszaka volt s az �gen sok-sok csillag. Szeg�ny j�

any�m kin�zett az ablakon, s az els� csillagra, ami a szem�ben megakadt, azt
mondta: ez legyen a szerencsecsillaga. �s az a csillag a P�sztorcsillag volt.
Sokan a h�s�g csillag�nak nevezik, olyanok, akik a h�s�get nem a sz�v�kben,
hanem vala-
hol a csillagokban keresik. Mi egyszer�en �gy mondtuk: P�sztorcsillag.

Az �n any�m szeg�ny asszony volt. Nem volt egyebe, csak az a p�r darab rongy,
amit mos�s ut�n k�t�len sz�r�tott a h�zunk el�tt. Ap�m abb�l �lt, hogy �gyelte
a k�zs�g erdej�t, s a h�z, amelyikben laktunk, a k�zs�g� volt. Zsindellyel
f�dt�k valamikor r�gen azt a h�zat, s a zsindely akkorra m�r feket�re v�n�lt s
foltokban lepte a moha. De �gy volt sz�p, �s �gy tal�lt oda a patak f�l�, ahol
�llt, messze a falut�l, messze minden m�s h�zt�l, m�lyen bent hegyek s erd�k
k�z�tt.

A hegyek iszony� magosak voltak: Nekem �gy t�nt eleinte, mintha valahol az
�gben v�gz�dtek volna. �ttalan, s�r� erd� bor�totta �ket, mely tele volt
titokzatos szikl�kkal �s patakokkal, melyeknek a vize olyan tiszta volt, ak�r a
naps�t�tte leveg�, �s ap�m arr�l besz�lt n�ha, hogy ott fent valahol m�g t�rp�k
�s t�nd�rek is �lnek.

�n voltam a legid�sebb gyerek. Volt m�g egy �cs�m, az k�t �vvel volt fiatalabb
n�lam s egy h�gom, aki h�rom �vvel volt fiatalabb �cs�mn�l. T�bben azt�n nem is
lett�nk, mert any�m egy �vre r� meghalt k�gy�mar�st�l, fent az erd�n, ahol
m�ln�szni volt. S mi n�gyesben maradtunk ap�mmal.

M�g most is l�tom magam el�tt, ahogy any�mat pokr�cba t�ve lehozt�k azon a
napon ap�m s egy sz�n�get�. Ny�r volt, egyike azoknak a sz�p ny�ri napoknak,
amikor a leveg� csillog a feny�k cs�csa f�l�tt, s az �g k�kje olyan, mintha
sz�raz aranyporral hintett�k volna tele az angyalok. �ltem �cs�mmel a h�z
el�tt, s �gyeltem a b�r�nyra. Julika s�rt a b�lcs�ben, s a patak f�l�tt egy
k�v�n v�zirig� �lt �s furcs�n billegett. Azt�n egyszerre csak Burkus, a
kuty�nk, furcs�n f�lvony�tott, orr�t az �g fel� tartva, �s akkor m�r l�ttuk
ap�mat �s az ilvai sz�n�get�t, ahogy f�nt a tiszt�s v�giben kij�ttek az erd�b�l
�s cipeltek valamit.

A torn�con letett�k �s r�hajtott�k a pokr�c v�g�t. Azt�n le�ltek egy padra.

Ap�m mereven b�mult maga el�, a m�sik ember pedig �lt mellette kormosan �s
feket�n, �s nem sz�lott semmit. Mi n�zt�k �ket �s tudtuk, hogy valami nagy baj
t�rt�nt, �s nem mert�nk k�rdezni semmit. Azt�n egy id� m�lva a sz�n�get�
f�l�llt a padr�l, elb�cs�zott ap�mt�l �s elment. M�g eml�kszem, ezt mondta
ap�mnak: H�t, L�rinc... ez volt Isten akaratja, na. Bele kell nyugodni.

"Isten akarata", mennyit hallottam ezt k�s�bb is az emberekt�l. Ha m�r nem

tudtak egyebet mondani, azt mondt�k: ez volt az Isten akarata. S mindig csak
olyankor mondt�k, amikor valami rossz t�rt�nt, valami nagyon nagy baj, amin nem
lehetett seg�teni. Isten akarata. Mintha az Isten mindig csak rosszat akart
volna nek�nk, embereknek. Vagy mintha mindig csak olyankor jutott volna az
esz�nkbe, hogy Isten is van, amikor baj szakadt re�nk. Isten akarata.
Valah�nyszor ezt hallom, mindig ap�m jut az eszembe, ahogy ott �lt maga el�
b�mulva a padon, �s csak b�lintott a fej�vel n�m�n.

Azt�n eltemett�k any�mat. �n m�r tudtam akkor, hogy mi a hal�l, de �cs�m

folyton azt k�rdezte, hogy mik�ppen m�szik majd ki any�nk onnan a g�d�rb�l, ha
annyi sok f�ldet dobnak f�l�je. �s nem akarta elhinni, hogy any�nk nem j�n ki
t�bbet a f�ld al�l, nem f�z vacsor�t, nem cs�kol meg, nem mosdat �s nem
veszekszik vel�nk.

Ap�m egy sz�p kopjaf�t faragott a s�rra juharf�b�l, ki is f�st�tte d�szesre. Mi

meg �ltett�nk a frissen �sott f�ldbe mindenf�le vir�got, hogy legyen any�mnak
kertje, szeg�nynek. De az es�k lemost�k a fest�ket a kopjaf�r�l, a hant mind
kisebb lett s v�g�l begy�p�s�d�tt, ahogy m�lt az id�. Egyszer azt�n l�ttuk,
hogy egy kis ny�rfa b�vik el� bel�le, �s azt mondtuk: any�nk ny�rf�v�
v�ltozott. Ap�nk ker�t�st csin�lt a kicsi ny�rfa k�r�, hogy �llat ne tehessen
benne k�rt, s a ny�rfa p�r �v alatt megny�lt, magos lett, feh�r t�rzse
vil�g�tott �jszak�nk�nt, �s ha szell� j�rt a lombja k�z�tt, olyan volt majdnem,
mintha any�nk sz�lt volna hozz�nk.

Mi gyermekek k�zben megj�rtuk sorra az iskol�t, amelyik lent volt a faluban,

�r�nyira t�l�nk, �s egy szel�darc� kisasszony uralkodott benne, aki nem �rtette
a mi nyelv�nket, s akinek a besz�d�t meg mi nem �rtett�k. Mikor els� �zben
k�rdeztem meg ap�mat, hogy mit jelentsen ez, azt felelte: "Ez fiam a h�bor�,
amit elvesz�tett�nk, s ez�rt Erd�lyt Rom�ni�nak adt�k." K�l�n�sen az a sz�
zavart meg, hogy "adt�k". �gy tudtam, hogy adni csak egy bicsk�t lehet, vagy
egy cifra dobozt, vagy egy mad�rfi�k�t. Hogy orsz�got is adni lehet, erd�kkel,
hegyekkel, patakokkal �s emberekkel egy�tt, ezt sehogyan sem tudtam elk�pzelni.
Annyit mindenesetre hamar megtanultam, hogy ez a titokzatos kifejez�s azt
jelenti: valamik�ppen gy�ng�bbek voltunk, mint a rom�nok, �s az�rt a h�bor� �ta
�k uralkodnak rajtunk. Valahol messze van egy
nagyv�ros, amit P�rizsnak neveznek - mondotta ap�m -, s ott csin�lt�k ezt �gy.

�s �n sokszor gondoltam �letem folyam�n arra a nagy v�rosra, ahol sok-sok

ismeretlen ember elhat�rozta, hogy nekem olyanok parancsoljanak, akik nem
besz�lnek a nyelvemen, �s mert nem �rtenek a nyelvemen, nem �rezhetnek a
sz�vemmel sem. �s azt szerettem volna tudni, hogy vajon mi�rt haragudtak re�m
olyan nagyon azok ott, abban a messze v�rosban.

Mert, hogy rosszat akartak nekem ezzel, azt akkor �reztem meg igaz�n, amikor
egy alkalommal megk�rdeztem ap�mat, hogy mi�rt nincs neki pusk�ja, �s mi�rt van
pusk�ja T�dornak, a szomsz�d k�zs�g erd�p�sztor�nak.

- Mert benn�nket Rom�ni�nak adtak - magyar�zta ap�m -, s Rom�ni�ban csak a

rom�nok j�rhatnak fegyverrel.

Azon a napon sz�letett meg bennem a v�gy, hogy pusk�m legyen. Valamikor az ap�m
is vad�sz volt, �s ezekr�l az id�kr�l szeretett mes�lni. T�len, amikor hossz�ak
voltak az est�k s az olajra is �gyelni kellett, �lt�nk h�rman gyerekek a k�lyha
ajtaja k�r�l, s ap�m pip�ra gy�jtott a padon �s mes�lt. A t�z sejtelmesen
vil�g�totta meg a szob�t, ap�m bajusz�t, a pipa f�stj�t. Condraruh�j�b�l
h�lepte erd�k nyers szaga �radt, �s mi borzongva �s t�tott sz�jjal hallgattuk a
lass� szavakkal sz�tt t�rt�neteket, babon�s v�rmedv�kr�l, titokzatos
vadkanokr�l, feh�r szarvasbik�kr�l �s arr�l az id�kr�l, amikor m�g szabad volt
magyarul sz�lani a hivatalokban, a csend�r�k is magyarul besz�ltek, �s szabadon
j�rhatott pusk�val az, aki akart. Ap�m mondta, s am�g mondta, szem�ben
megcsillant a t�z f�nye, s v�ll�n �jra ott l�gott a kedves r�gi puska, amit
elvettek t�le az urak, akik odaaj�nd�kozt�k Erd�lyt Rom�ni�nak.

Medv�t mi is l�ttunk n�ha, ha m�ln�szni j�rtunk fent az �verekben ny�ron.

Holdvil�gos �jszak�kon odaj�rtak t�rni a vaddiszn�k h�zunk f�l�, a tiszt�sra,
�s �sszel a szarvasbik�k b�g�se al�hallatszott a gerincekr�l. Vad�szokat is
l�ttunk olykor, n�ha hozz�nk is bet�rtek, hogy megigyanak egy csupor tejet,
vagy megf�zz�k az �tel�ket. De ezek nem hozz�nk tartoz� urak voltak, nem
�rtett�k a besz�d�nket. Ap�m n�ha elment vel�k, cipelte a h�ti zs�kjaikat �s
ilyenkor borraval�t kapott. De pusk�t nem adtak a kez�be. Dr�ttal vad�szott
csak szeg�ny ap�m r�k�ra, nyestre. �s azt is titokban �s nagy vigy�zattal,
ahogy annak kell, aki ellens�g
k�z�tt �l. Mi ellens�g k�z�tt �lt�nk, akik lent a v�rosok hivatalaiban
tany�ztak, �s hatalmasabbak voltak, mint mi, �s ezt a hatalmat abban az idegen
messzi v�rosban kapt�k, aminek P�rizs a neve.

Mikor v�geztem az iskol�val, ap�m f�lk�ld�tt bojt�rnak a kom�rnyiki juh�szok

mell�, hogy p�nzt keressek. M�jusban ment�nk f�l a juhokkal, amikor a h� m�r
elment odaf�nt, �s okt�berig maradtunk ott. Nagy sz�les tiszt�s volt a
Kom�rnyik, m�lyen bent a Szal�rd-patak f�l�tt. N�gysz�z juhot fejt�nk, a sajtot
m�lh�s lovak vitt�k le hetenk�nt egyszer a faluba. A juh�szt, akinek a keze al�
ker�ltem, Samu b�csinak h�vt�k, �s m�r �reg volt nagyon. Lassan mozgott �s
lassan besz�lt. Rajtam k�v�l m�g n�gy bojt�r ser�nykedett alatta, de �n voltam
a legkisebbik. Nekem m�g nem volt dolgom a fej�ssel. Csak vigy�znom kellett a
juhokra, amikor legeltek. Samu b�csi a Sztinah�zban aludt, mi �ten a f�lf�d�l
alatt, k�zel a kar�mhoz. Ott aludtak a kuty�k is. Est�nk�nt nagy t�zeket
gy�jtottunk. Nem mintha s�tni akartunk volna valamit, puliszk�val �s juhsajttal
�lt�nk eg�sz ny�ron. De mert sz�p volt elheverni a t�z mellett ott fent a
hegyen, n�zni a csillagos �jszak�t, ahogy f�l�nk borul, mint egy �ri�si s�tor,
�s hallgatni kereken az erd�t, ahogy a s�t�ts�g m�g�tt megsz�rt�k titokzatosra
a cs�ndet, �s a patakok z�g�sa �gy hallatszott f�l messzir�l, mint egy
borzongat� simogat�s.

Els� est�n, amikor odaker�ltem, m�g �j volt minden �s idegen. �sszeh�z�dva

�ltem a t�z mellett �s ap�mra gondoltam, meg a testv�reimre. A t�bbi bojt�rok
vid�mak voltak �s nagyokat nevettek, de �n nem sz�ltam egy sz�t se. Az �tel sem
�zlett, mint m�skor. Azt�n egyszerre csak ott �llt mellettem Samu b�csi.
Hajlottan �llt, �sz haj�n �s borzolt szak�ll�n megcsillant a t�z f�nye.

- Mire gondolsz, gyerek?

Olyan hangja volt, mintha valami s�t�t sziklabarlang m�ly�r�l j�tt volna.

- Azt a csillagot n�zem - feleltem halkan -, a P�sztorcsillagot. Azt

v�lasztotta volt sz�momra any�m.

- Minden embernek van egy csillaga - mondotta Samu b�csi egy id� m�lva -,
csakhogy azt a csillagot nem az �gen kell keresni, gyermek, hanem a sz�vedben.

Egy darabig m�g ott �llt mellettem, botj�ra d�lve, azt�n egyszerre csak kivett
valamit a k�dm�n�b�l �s odany�jtotta nekem.

- Fogjad. S ha egyed�l vagy, mondd el ennek, amit mondani akarn�l. Ez majd

megvigasztal.
Azzal megfordult �s bed�c�g�tt a Sztinah�zba. �n ott maradtam egyed�l a
csillagos nagy �jszaka alatt, �s a kezemben egy furulya volt.

K�s�bb gyakorta vissza kellett eml�kezzek Samu b�csi szavaira. Mert �gy volt az
�ppen, ahogyan mondta akkor. Valah�nyszor egymagamban maradtam �s sz�mhoz
vettem a furuly�t, olyan volt, mintha elbesz�lgettem volna valakivel. Hangok
j�ttek ki a furuly�b�l, dallamok, amiket soha nem hallottam addig, amiket nem
lehetett megfogni, mert szempillant�s alatt elr�ppentek, ak�r a pillang�k.
Valahogy olyan volt ez, mintha az �rz�seim hangokk� v�ltoztak volna, ahogy
ezeket a hangokat elnyelt�k k�r�l�ttem az erd�k, �gy b�k�ltek meg bennem lassan
az �rz�sek is, am�g egyszer csak azt nem �reztem, hogy le kell tennem a
furuly�t, mert nincsen benne t�bb hang. �s ilyenkor letettem a furuly�t, �s
olyan volt, mintha b�k�t k�t�ttem volna a vil�ggal.

K�l�n�sen akkor volt ez �gy, mikor megismertem Anik�t. M�r a negyedik nyarat
t�lt�ttem f�nt a Kom�rnyikon a juhokkal. �cs�m is ott bojt�rkodott velem, s
ap�mmal csak Julika maradt, lent a h�zban. Julika m�g iskol�ba j�rt, de m�r �
f�z�tt ap�mra, s � is mosott. Ap�m nagyon meg�regedett azokban az �vekben.

Anik� azon a ny�ron a Ciba-poj�non volt, az apj�val. H�romsz�zn�l t�bb juhot

legeltettek �k is, valami uras�g juhait. Anik� f�z�tt �s mosott apj�ra �s a
bojt�rokra, �s egy esztend�vel volt fiatalabb, mint �n. �s tizenhat �ves voltam
akkor.

�ppen ny�lni kezdtek a harangvir�gok, amikor megismerkedt�nk. Anik� a patakon

j�tt kereszt�l, kez�ben egy kis csokor vir�ggal. T�rdig �rt a v�z. Kiss� f�l
kellett emelje a ruh�j�t, �s l�tni lehetett a t�rd�t, ami feh�r volt, mint az
�rny�kban n�tt eper. �n a parton hasaltam egy nagy b�kkfa alatt. A juhok f�nt
legeltek a hegyoldalban. D�lut�n volt, a nap m�r hajlani kezdett a gerinc fel�,
�s a le�ny �rny�k�t r�ny�jtotta a v�zre, ahogy �vatosan g�zolt �t a k�vek
k�z�tt.

A patak k�zep�n volt, amikor megcs�szott �s elesett. Halkan f�lsikoltott, �s

nagyot esett, eg�sz hossz�ban bele a v�zbe. �n kacagni kezdtem a b�kkfa alatt.
Olyan hangosan kacagtam, hogy a juhok �sszefutottak.

A le�ny talpra �llt �s haragosan n�zett fel�m. Csurgott a ruh�j�b�l a v�z, �s

�n ett�l m�g jobban kacagtam. Bossz�san j�tt ki a patakb�l, �s meg�llt el�ttem.

- Mit kacagsz? - T�ged.

- Nem sz�gyelled magad?

- Nem... - Pedig a l�bamat is meg�t�ttem.

Abbahagytam a kacag�st. - Mutasd.

Megtapogatta a l�b�t, de nem l�tszott rajta semmi. - �s elvitte a v�z a

vir�gaimat is - panaszolta.

- Szedsz m�sikat. - M�g kev�s van. Csak ott fent tal�ltam egy helyet.

- Itt fel�nk van m�r t�bb is. Le�lt mell�m a padra.

- A juhokkal vagy? - k�rdezte.

- Igen...
- Mi a neved?

Megmondtam. Akkor tudtam meg, hogy Anik�nak h�vj�k.

K�s�bb azt mondta:

- Lassan sz�rad rajtam a ruha, �s mindj�rt este lesz. Megszid

ap�m, ha vizesen megyek haza. A bokor m�g�tt levetem, hogy
gyorsabban sz�radjon. Nem n�zel oda, ugye?

- Nem.

�s val�ban nem n�ztem oda. Hallottam, ahogy suhogtak a vizes ruh�k, amint
levetette �ket. Azt�n besz�lni kezdett onnan a bokor m�g�l. Elmondta, hogy
Fileh�z�n laknak, hogy az apja b�cs az uras�gn�l. Elmondta, hogy milyen a
h�zuk, h�nyan vannak
testv�rek, milyen a Ciba-poj�n, milyenek a bojt�rok, milyenek a juhok... m�g
a kuty�kr�l is elmondott mindent, mire a nap a ge-
rinc f�i k�z� lesz�llt. Fentr�l ki�ltozni kezdtek ut�nam, �s a juhok kolompja
is m�r messzir�l sz�lott.

- V�rj m�g egy cseppet, am�g fel�lt�z�m. - Megsz�radt a ruh�d?

- Meg. Hallottam �jra a v�sznak suhog�s�t, azt�n kib�jt a bokor m�g�l.

- Isten veled - mondta -, sietnem kell, hogy megf�zzem a puliszk�t.

Most m�r talpra �lltam �n is.

- Gyakran j�rsz erre? - k�rdeztem, �s csod�lkozva hallottam a saj�t hangomat,

mely mintha idegen lett volna, s nem az eny�m. Amikor Anik� r�mn�zett, �s
megcs�v�lta a fej�t.

- El�sz�r vagyok itt. Csak a vir�gok miatt, tudod.

- Ha holnap elj�nn�l, megmutatn�m, hol l�ttam sokat.

Furcsa volt, valami szorong�st �reztem a torkomban, �s b�ntam, hogy kij�ttek

rajta ezek a szavak. F�ltem, hogy kinevet. De nem nevetett.

- Holnap d�lut�n lej�hetek megint - mondotta -, �rted? De csak d�lut�n.

Azzal �tg�zolt a patakon �s elt�nt t�l a f�k k�z�tt.

Este hosszasan furuly�ztam a t�z mellett, hosszasabban, mint m�skor. �s m�snap

alig v�rtam, hogy t�l legy�nk a delel�n. �tk�zben, am�g a juhokat tereltem,
�sszeszedtem egy csokorraval�t azokb�l a nagy k�k harangvir�gokb�l. M�g a patak
partj�n is a markomban szorongattam �ket. Azt�n mikor a le�ny ott t�l kil�pett
a f�k al�l �s megindult fel�m, valami rettenetes sz�gyenkez�s fogott el �s a
vir�gokat gyorsan bedobtam egy bokor al�.

Az a patak volt a hat�r a mi legel�nk �s az � legel�j�k k�z�tt. Benedek volt a

neve annak a pataknak. Naponta tal�lkoztunk ott. Megmutattam neki, hogy hol
ny�lnak a legszebb vir�gok, hol teremnek a legk�v�rebb eprek. Majd m�ln�szni
vittem. Egyszer k�t medvebocsot is l�ttunk �s az anyamedv�t, ahogy terelte
�ket. Anik� megijedt �s bel�mkapaszkodott, �s �n nagyot kurjantottam a medv�k
ut�n, �s b�szke voltam, �s arra gondoltam: b�rcsak megfordulna az anyamedve,
hogy megv�delmezhetn�m Anik�t.
Azt�n egy este kiadta Samu b�csi a parancsot, amit�l r�gen f�ltem: hogy nem a
Benedek fel� legeltet�nk t�bb�, hanem a Sestin�ban. V�rtam r� �s m�gis olyan
volt, mintha egy nagy fekete szikla lez�dult volna valahonnan el�m. Egy szikla,
amelyik elz�rja a napot. Aznap �jszaka sok�ig furuly�ztam �s arra gondoltam,
hogy a hangok elsz�llnak az erd�k f�l�tt �s a patakok f�l�tt, �s amikor m�r
r�gen nem lehet hallani �ket, m�g akkor is sz�llnak tov�bb �s �gy eljutnak a
Ciba poj�nra is, ahol Anik� alszik. �s ha nem is hallja �ket, de ott vannak
k�r�l�tte, m�lyen a csend alatt, �s tal�n megcsin�lj�k azt, hogy r�lam �lmodik.

M�snap d�lben megk�rem a bojt�rokat, hogy vegy�k �t az �n r�szemet is az

�rz�sben, mert nekem dolgom van d�lut�n. Tudt�k,
hogy mi a dolgom, �s nem sz�ltak semmit. A Sestin�t�l a Benedekig j� m�sf�l
�ra, m�g ha futva is teszi meg az ember az utat, hegy f�l, hegy le, mint �n
akkor. Anik� m�r v�rt re�m a patakn�l.

- Utolj�ra tal�lkozunk, Anik� - mondottam neki lihegve, amikor meg�rkeztem, �s

�reztem arcomba futni a v�rt a szavakt�l. Anik� szemei kerekre ny�ltak. Csak
akkor l�ttam meg, milyen s�t�tk�k szemei voltak.

- Elmegy valahov�? - k�rdezte. Megmondtam, hogy a Sestin�ban legeltet�nk

ezut�n. Megk�rdezte m�g, hogy milyen messze van a Sestina. Azt�n hallgattunk.
Nem jutott semmi az eszembe, amit mondhattam volna. � k�rdezte meg k�s�bb:

- �s mikor j�szt�k errefel� megint? - Mikor a f� �jra kin� - feleltem.

Hamar lement a nap, hamarabb, mint m�skor. B�cs�z�skor let�pett Anik� egyet
azokb�l a sz�p piros csengetty�vir�gokb�l, amiket l�ncvir�gnak neveznek, �s
odany�jtotta nekem.

- Hogy gondolj r�m, am�g kin� a f� - mondta, �s elpirult. �reztem �n is

arcomban a pirul�st. Elvettem a vir�got, �s a kalapom mell� t�ztem.

- Isten veled - mondotta Anik�. - Isten veled.

Azt�n m�g megv�rtam, am�g �tg�zolt a patakon. T�lr�l m�g egyszer visszafordult,
�s intett a kez�vel. Azt�n elt�nt az erd�ben. Soha olyan szorgalmasan nem
lestem a f� n�veked�s�t, mint
azon a ny�ron. Hetenk�nt elmentem a Benedekbe �s jelentettem Samu b�csinak,
hogy mekkora m�r a f�. Samu b�csi csod�lkozott az igyekezetemen �s cs�v�lgatta
fej�t, de a v�g�n mindig csak legyintett, �s azt mondta, hogy majd � megn�zi,
ha elj�n az ideje. M�g van mit egyenek a juhok a Sestin�ban is. Nehezen j�tt el
az ideje, de egyszer azt�n elj�tt. Egy este azzal fogadott az �reg a kar�mn�l
benn�nket, hogy m�snap a Benedekbe kell menni.

Mikor reggel elindultunk, szerettem volna, hogy sz�rnya legyen a napnak. De nem
volt sz�rnya. S�t sokkal t�bb id�be ker�lt, am�g f�l�rt a delel�re, mint
m�skor. V�g�l m�gis csak odaker�lt�nk a patakhoz, �s �n szaladtam a szokott
hely�nkre. De Anik� nem volt ott.

Valami furcsa f�lelem fogott el. Le�ltem a patak mell� egy k�re �s v�rtam. A
kolompot meg kellett hallja, gondoltam, m�r d�lel�tt
meg kellett hallja. �s �n k�l�n�sen hangosakat kurjantottam a juhokra, �s az is
f�l kellett hallatsz�dj�k a Ciba-poj�nig. Tal�n t�rt�nt valami? Beteg? Vagy
elk�lt�ztek a Cib�r�l. S�t�t k�ts�gek k�z�tt �ltem le a t�zh�z a t�bbiekkel.
F�lmentem a gerincre �s le�ltem egy v�n fat�nkre. �ltem �s n�ztem a
csillagokat, �s k�zt�k az �n csillagomat, amelyik eg�szen mag�ban f�nylett az
�g alj�n. Baglyok sz�ltak az erd�n. K�s�bb el�vettem a furuly�mat, �s �gy sz�lt
az is, mint aki egyed�l virraszt az �jszak�ban, �s sajog benne valami
megnevezhetetlen szomor�s�g.
M�snap ott tal�ltam Anik�t a patakn�l. - Hol volt�l tegnap?

- Tegnap? - Anik� csod�lkozott. - Tegnap is itt voltatok m�r?

- Igen.

- Nem hallottam a kolompot. Igaz, hogy ap�m f�t v�gott eg�sz nap, tal�n a
fejszecsattog�st�l nem hallottam.

- Ha hallottad volna, elj�ssz?

- Persze - felelte, �s r�m nevetett.

�n is nevettem. �s olyan volt minden, mintha soha nem lettem volna egyed�l. �s
olyan volt minden �jra, mintha sohasem legeltett�nk volna a Sestin�ban.

Azt�n megl�ttuk az els� s�rga f�t. Anik� l�tta meg el�sz�r. Juharfa volt, �s
ott �llt a t�ls� oldalon, a Ciba fels� �ver�ben. N�zt�k sz�tlanul a s�rga
foltot ott f�nt a z�ld tengerben, �s azon a napon keveset besz�lt�nk. Azt�n
minden nap f�lfedezt�nk valahol egy �jabb s�rga foltot az erd�n. M�r nem
sz�ltunk egym�snak r�la, de tudtuk, hogy mind a ketten azt n�zz�k, �s tudtuk,
hogy egy nappal �jra k�zelebb j�tt az �sz. Azt�n deret hoztak az �jszak�k, a f�
sercegett reggelenk�nt a juhok l�ba alatt, �s egy d�lut�n ott �lltunk ketten a
patak partj�n, �s az a b�cs� d�lut�nja volt.

�lltunk a b�kk�k alatt �s apr� r�t lev�lk�k hullottak k�r�l�tt�nk, s ha az

�verek fel�l egy szell� j�tt, olyan volt, mintha aranyat s�rtak volna a f�k.
Azt�n lement a nap, �s egyszerre h�v�s lett. �rezt�k, hogy nincs mi�rt ott
�lljunk t�bbet.

- Isten veled, Anik� - mondottam, �s �reztem, hogy �sszeszorul a torkom �s alig

tudom kipr�selni rajta a szavakat.

- Isten veled...

Egy pillanatig m�g ott �lltunk n�m�n, szemben egym�ssal. Azt�n Anik� hirtelen
odal�pett hozz�m, �s sz�jon cs�kolt. �s m�r
szaladt is kereszt�l a patakon, m�r el is t�nt a s�t�ted� erd�ben. Nem n�zett
vissza. �n pedig �lltam a z�g� v�z mellett, mintha gy�keret vert volna a l�bam,
�s a fejem is z�gott, ak�r a patak, �s �reztem a v�rt v�gig az ereimen �s
�reztem a sz�mon Anik� ajk�nak az �z�t, �s szerettem volna s�rni �s kacagni...
�s ahogy most mindez �jra az eszembe jut, szeretn�k �jra s�rni �s kacagni, mert
itt �rzem m�g mindig a sz�mon azt a cs�kot, az els� cs�kot, amit az �letemben
kaptam.

M�snap lehajtottuk a ny�jat. A Ciba fel�l kutyaugat�st �s l�nyer�t�st hozott a

sz�l, �s tudtam, hogy Anik��k is k�lt�z�ben vannak. Este m�r otthon voltam
ap�m�kn�l. El�be tettem a fizet�semet az asztalra. �gy �ppen, mint az �cs�m. De
m�gis �reztem, hogy m�s vagyok, mint az �cs�m. T�bb. Komolyabb. Sz�mottev�bb.
Nem vagyok gyermek t�bb�. Cs�kot kaptam egy l�nyt�l.

Volt munka a h�z k�r�l el�g, mert ap�m s Julika m�g nem k�sz�lhettek f�l
t�lire magukban. F�t kellett d�nteni, f�r�szelni, hasogatni, kijav�tani a
pajt�t, a fed�lsz�ket. Sok munka volt otthon, s �n �gy dolgoztam azon az �sz�n,
mint egy feln�tt. Nem kellett, sz�ljon ap�m, hogy ezt tedd, vagy amazt tedd,
mint ahogy az �cs�met n�gatni kellett. �n m�r magam vettem sz�mba a munk�t.
Feln�tt voltam. A cs�k tett azz�, amit Anik�t�l kaptam, ott a Benedeken.
T�l derek�n t�rt�nt, hogy �sszetal�lkoztam a faluban Durduk�ssal, a kov�cs
fi�val. Annak idej�n egy�tt j�rtunk az iskol�ba, azt�n �n bojt�r lettem, �t meg
v�rosra vitt�k tanulni. J�indulat�, k�v�r rom�n fi� volt ez a Durduk�s,
valahonnan a hegyeken t�lr�l j�tt az apja, m�g a h�bor� el�tt.
�sszetal�lkoztunk a boltn�l. S�t�tk�k egyenruh�t �s sz�les ellenz�j� di�ksapk�t
viselt, �s a boltos �rfinak sz�l�totta. Azt hittem, hogy nem ismer r�m, de r�m
ismert. Odaj�tt hozz�m, �s kezet ny�jtott.

- Gyere el hozz�nk, elbesz�lget�nk egy keveset - mondta -, szilvap�link�t is

f�z�tt ap�m!

Elmentem Durduk�s�khoz. A h�zuk egybe �p�lt a m�hellyel, �s a tulajdonk�ppeni

kov�csm�hely mellett volt m�g egy kis bels� m�hely is, amely m�r a lak�shoz
tartozott. Itt v�gezte az �reg Durduk�s a k�nyesebb munk�kat. Ezen a kis
m�helyen kellett kereszt�l menn�nk, hogy bejussunk a szob�ba, �s ahogy ott
�thaladtunk, mindenf�le �cska g�pr�szek k�z�tt megl�ttam a sarokban egy pusk�t.

- A jegyz� �r� - mondotta a Durduk�s-fi�, amikor megl�tta a pillant�somat -,

jav�t�sban van n�lunk.

- �rt ap�d ehhez is? - k�rdeztem csod�lkozva. - Mit ap�m! �n is �rtek!

- T�n vad�szni is szokt�l? - Szoktam h�t.

- Pusk�d is van? - Van ap�mnak.

Azt�n �tment�nk a szob�ba. Durduk�sn� s�tem�nyt tett el�m �s p�link�t, �s a

Durduk�s-fi� besz�lni kezdett a v�rosr�l, az iskol�r�l �s mindenf�l�r�l.
Magyarul besz�lt, mert �n m�s nyelven nem �rtettem, de sok idegen sz�t kevert a
besz�d k�z�, �s s�r�n emlegette a rom�n kult�r�t. Csak f�lig figyeltem oda,
mert gondolataim folytonosan visszat�rtek a pusk�hoz. Egyszer azt�n kib�ktem.

- Ha �n a te helyedben lenn�k - mondottam neki -, nem t�lten�m az id�met ott a

v�rosban, hanem mind csak vad�szn�k!

- Az m�s - felelte Durduk�s komolyan -, nek�nk rom�noknak tanulni kell, hogy

urak lehess�nk. A kult�ra, tudod...

Nem �rdekelt a kult�ra. Engem csak a vad�szat �rdekelt.

- Te - sz�ltam k�zbe -, ha csak egyszer vad�szhatn�k... �rted, csak egyszer...!

- H�t mi�rt nem v�s�rolsz magadnak egy pusk�t? - k�rdezte Durduk�s, mintha ez
lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga.

- Mert nekem nem adnak r� enged�lyt, tudod...

�reztem, hogy elpirulok enn�l a mondatn�l, mintha restellni val� lett volna
abban, hogy magyar vagyok. De Durduk�s elbigygyesztette erre a sz�j�t, �s
legyintett.

- Annyi ezresem lenne, ah�ny enged�ly n�lk�li puska a havasban van! Azt hiszed,
minden fa m�g�tt egy csend�r�rmester �ll...? Azt�n kider�lt az is, hogy �ppen
van n�luk egy ilyen elad�
puska, "k�z alatt". Valami �regember k�n�lta a falub�l. K�tcs�v�, kakasos,
k�v�l-bel�l rozsd�s, �t�tt-kopott j�sz�g volt. De az �n sz�momra a vil�g els�
sz�m� csod�ja m�gis.

Durduk�s megmondta az �r�t. Sz�p �sszeg volt, de nem megszerezhetetlen.

- �s t�lt�nnyel hogy lesz? - k�v�ncsiskodtam dobog� sz�vvel. - Azt majd kapod
t�l�nk - felelte nagylelk�en Durduk�s -, mi nem tartozunk azok k�z�, akik
leny�zz�k a magyarokr�l a b�rt...

Felaj�nlottam, hogy ledolgozom a p�nzt, de Durduk�s legyintett. - Ne verd a

fejedet miatta. Itt a puska, viheted. T�lt�nyt is kapsz
hozz�. Csak �g�rd meg, hogy amit l�sz, annak a b�r�t nek�nk adod el. Azt�n majd
elsz�molunk...

�gy jutottam a pusk�hoz. �jszaka vittem el Durduk�s�kt�l. M�g meg�g�rtett�k,

hogy nem sz�lok r�la senkinek, s ha megfognak vele, akkor sem �rulom el, kit�l
vettem.

- Mert magyarnak szigor�an tilos l�fegyvert a kez�be adni - magyar�zta az �reg

Durduk�s nagyk�p�en -, de mi nem vagyunk olyan emberek...

H�t nem is sz�ltam senkinek. Ap�mnak se. F�lvittem a pusk�t a hegyre, kerestem
neki egy sz�raz faod�t, s abban tartottam. H�sz t�lt�nyt kaptam hozz�
Durduk�st�l. Az els� hattal megtanultam l�ni. A hetedikkel l�ttem egy
fajdty�kot.

Sz�rk�letkor mertem csak hazamenni a mad�rral. Ap�m otthon volt m�r, bocskorait
sz�r�totta a t�zn�l. El�be tettem a madarat. Ap�m elb�mult.

- Honnan van ez? - Tal�ltam.

- Biztosan megfagyott! - tapsolt Julika az �r�mt�l.

- H�st esz�nk holnap! Mad�rh�st! De ne sz�ljatok r�la senkinek - intettem meg

Julik�t s az �cs�met.

Ap�m kez�be vette a madarat, megn�zte, de nem sz�lott semmit. De k�s�bb, amikor
kimentem a pajt�ba, hogy ell�ssam �jszak�ra a juhokat, kij�tt ut�nam.

- Honnan van pusk�d? - k�rdezte fojtottan, �s a szeme k�l�n�sen csillogott.

Elmondtam neki, amit lehetett. Ap�m nekit�maszkodott a j�szolnak, �s �reztem

l�legzet�ben az izgalmat.

- H�sz �ve nem j�rt puska a kezemben - mondta, �s hangja mintha remegett volna
-, h�sz �ve! De nagyon kell �m vigy�zni, tudod...

Szeg�ny ap�m. Ahogy ma az eszembe jut mindez, �s visszagondolok azokra az

id�kre, melyek a b�ke �s az elnyomat�s k�l�n�s kever�k�b�l tev�dtek �ssze: m�g
sz�zszorosabban �rzem �ts�tni a m�lton azt a nagy lefojtott v�gyakoz�st, amit
h�sz esztend�n kereszt�l �rz�tt �s hordozott mag�ban a puska ut�n. Milyen
f�jdalmas �s milyen megal�z� lehetett h�sz esztendeig �lni ezzel a v�gygyal
fent az erd�kben, �s mindig csak a m�sok v�ll�n l�tni a pusk�t,
�s naponta vadakkal tal�lkozni, �s naponta arra gondolni: ha csak egy napra is
egyenjog� polg�ra lehetn�k ennek az orsz�gnak... csak egy napra...! Micsoda
megal�z�s lehetett ez egy ember sz�m�ra. Micsoda rettenetes gy�l�let kellett
ahhoz, hogy egy �llamhatalom �gy megb�lyegezzen embereket az anyanyelv�k miatt,
mint ahogy ap�mat b�lyegezt�k h�sz �ven �t. Mi, akik ebben n�tt�nk f�l, m�r nem
�rezhett�k ezt annyira, mert benn�nk m�r term�szetess� v�lt az �nv�delem, a
t�rv�nyek �s a rendeletek kij�tsz�sa. De ap�m, � abban n�tt f�l, hogy a t�rv�ny
szent. Mert az a t�rv�ny, amelyiknek v�delme alatt � emberr� nevelkedett, a
r�gi Magyarorsz�g t�rv�nye, val�ban szent volt. Egy szent korona t�rv�nye volt,
mely nem tett k�l�nbs�get ember �s ember, csup�n erk�lcs �s erk�lcstelens�g,
rend �s rendetlens�g, er�ny �s b�n k�z�tt. �s ap�m sz�m�ra szent maradt
tov�bbra is a t�rv�ny, m�g az is, amelyik �t rabszolg�v� �s megvetett emberr�
taposta, �s soha egy pillanatig nem jutott az esz�be, hogy a t�rv�nyt ki
lehetne j�tszani, b�rmennyire is sajgott benne a v�gy. Szeg�ny
ap�m. � m�g egy
r�gi orsz�g �s egy r�gi erk�lcs eml�k�t hurcolta mag�val, h�sz megal�zott neh�z
esztend�n �t, �s �gy fogadta a v�ltoz� t�rv�nyt, mint ahogy a v�ltoz� id�j�r�st
fogadja a h�v� ember, b�ket�r�ssel �s al�zattal, mert hiszen Isten s a t�rv�ny
tudj�k, mit cselekszenek.

Szeg�ny ap�m. Reszketett a keze m�snap, amikor fent a hegyen �tadtam neki a
pusk�t. Megnyirkosodott a szeme, �s f�ltem, hogy els�rja mag�t. Azt�n elvitt az
�verekbe �s megj�rta velem a gerinceket, �s sorra mutogatott mindent, amit
tudott.

- Ha ide f�l�llsz este, biztos az �z... itt j�rnak le a szarvasok v�zre... ez

itt a vaddiszn�k v�lt�ja... a medv�k� od�bb, a szikla alatt. Ver�f�nyes id�ben
itt leled a vadat... havaz�skor ott fent a sz�lasban... ez itt a fajdok
d�rg�helye, tavaszkor...

D�lre nem ment�nk haza. D�lut�n meg�lltunk egy �verben. - Itt a r�ka j�r -
s�gta ap�m.

Leshelyet tapostunk magunknak a h�ban, azt�n v�rtunk. �s a sz�rk�let be�llta

el�tt ap�m megl�tte a r�k�t.

Hogy ragyogott a szeme akkor! Soha nem felejtem el. Szem�ld�ke, szempill�ja
csupa z�zmara volt, z�zmara lepte a bajusz�t is, de a szeme ragyogott nedvesen,
mint k�t ny�ri csillag.

Azt�n megmutatta, hogyan kell ny�zni a r�k�t. �s m�snap elvittem Durduk�snak a

b�rt, a puska �r�ba. Azon a t�len m�g h�rom r�kab�rt vittem le neki, �s k�t
vaddiszn� b�rt. A harmadik
vaddiszn�nak a b�r�t megtartottam magamnak. Nagy remetekan b�re volt. Az �lte
meg ap�mat.

Tavaszodott m�r akkor, a h� l�gy volt �s k�s�s. Ap�m f�l�llt a Korbuj-gerinc

nyerg�ben, ahol a diszn�k v�lt�ja volt, �n meg terelni kezdtem a Korbuj oldal�t
f�lfel�. Kongattam baltafokkal a f�kat. Azt�n egyszerre csak l�v�st hallottam
f�nt a nyeregben. Ut�na m�g egyet. Azt�n cs�nd lett.

Mikor oda�rtem, ahol ap�mat hagytam volt, el�sz�r a diszn�t l�ttam meg. Ott
fek�dt a h�ban �s a h� v�res volt k�r�l�tte, �s l�tszott v�resen a nyoma, ahogy
elvonszolta mag�t od�ig. Azt�n a nyom v�g�n megl�ttam ap�mat is. A h�ban �lt,
�sszeg�zs�r�dve, kiss� oldalt billenve, feje a t�rd�n.

Mikor a l�pteimet meghallotta ropogni, f�lemelte a fej�t. R�mn�zett. Tal�n t�z

l�p�sre lehettem t�le akkor. Bajusz�n megl�ttam a v�rt. - Mi van ap�m?

Ny�gve felelt, alig ismertem a hangj�ra. - Megcs�folt a d�g...

Odaszaladtam hozz�. Kez�t a has�ra szor�totta, �s a keze v�res volt, �s l�tni

lehetett alatta a felt�pett ruh�t �s v�rt, sok v�rt.

- M�ly a seb?

- Eg�szen bentig... jaj... �sszeh�zta mag�t a f�jdalomt�l.

- Valamit tenni kellene - mondottam. Ap�m megr�zta a fej�t.

- �n m�r elpusztulok, fiam... �n el...

Azt�n �sszekuporodott, �s nem mozdult t�bbet. Pr�b�ltam hozz�ny�lni, hogy

f�lemeljem �s hazavigyem, de �gy n�zett r�m, hogy nem mertem h�borgatni. Tal�n
egy �ra telt el �gy, � kuporgott a h�ban, �s �n �lltam mellette, �s a szem�nk
n�ha tal�lkozott. Tal�n egy �ra. Azt�n meghalt.

Lementem �cs�m�rt, sz�nk�ra tett�k �s hazavitt�k. F�lravataloztam illend�en �s

mell�je fektettem a pusk�t is. �cs�m azt akarta, hogy dugjuk el a pusk�t, de �n
arra gondoltam, hogy h�sz �vig �lt ap�m puska n�lk�l, h�sz hossz�-hossz� �vig.
�s a pusk�t odafektettem mell�je a ravatalra. �s ap�m �gy fek�dt ott, olyan
m�lt�s�gosan �s sz�pen, olyan megb�k�lten �s annyi komolys�ggal az arc�n, a
puska mellett, hogy amikor a csend�r�k �s a doktor f�lj�ttek hozz�, le kellett
vegy�k a sapk�jukat el�tte. Pedig �k az �llam �s a t�rv�ny emberei voltak, s
ap�m szeg�ny, csak egy �reg, halott magyar.

Azt�n a csend�r�k elvitt�k magukkal a pusk�t, s mi eltemett�k ap�mat. Ott

�stunk neki g�dr�t a ny�rfa mellett, hol any�m is fek�dt. A temet�st k�vet�
napon f�lmentem a Korbujra. A kan m�g ott fek�dt. Leh�ztam a b�r�t, agyarait is
kiszedtem. Eltettem eml�kbe �ket. Sok�ig meg�riztem m�g a b�rt is, az agyarakat
is, hii-
szen mind�ssze ennyi maradott csak ap�m ut�n.

Mikor f�l �v m�lva a b�rt�nb�l kiengedtek, ahova a puska miatt s ap�m helyett
ker�ltem volt, a h�zunkban m�r m�s lakott. Rom�n ember, pusk�val j�r�, igazi
erd��r. Engem csak egy �zenet v�rt. Hogy a Belcsujba menjek.

A Belcsuj bent van m�lyen az erd�k k�z�tt, s forr�sai ott fakadnak valahol a
Ciba-poj�n alatt. Ott leltem meg �cs�met s Julik�t. Kalib�t r�ttak maguknak s
bef�dt�k feny�k�reggel, mint a sz�n�get�k. A kaliba el� kiter�tett�k a
vaddiszn� b�r�t, az�t, amelyik ap�nkat meg�lte. S d�nt�tt�k a f�t, f�r�szelt�k,
hasogatt�k. Szenet �gettek. Egy kemenc�j�k f�st�lt m�r al�bb.

- Kihajtottak a rom�nok ide, mint az �llatot - mondotta �cs�m s�t�t arccal -,

m�g a juhokat sem hozhattuk el, m�g kend�t is csak kett�t a h�zb�l. Azt
mondt�k, ad�s maradt ap�nk az erd�szetnek, meg a b�ntet�s a pusk��rt, meg
minden...

Nem besz�lt�nk err�l t�bbet. A rom�nokr�l sem. De az a k�t �v, am�g a

Belcsujban laktunk a kemenc�k mellett, t�len �s ny�ron: bel�nk �getett valamit,
amit ki nem t�r�lhet onnan t�bb� senki.

Kem�ny �let�nk volt, ott f�nt a kalib�ban. V�g�re j�rt a ny�r, amikor
kiengedtek a b�rt�nb�l, �s �cs�m�knek m�g csak egy kemenc�j�k �gett. Meg
kellett markolni a munk�t. Mire az els� h� lehullott, h�rom kemenc�nk f�st�lt
m�r, �s a kalib�t is rendbe tettem, ahogy lehetett. Persze, nem lett h�z bel�le
soha, csak kaliba maradt, el�l nyitott, s �gy eg�sz �jszaka kellett �rizni a
t�zet, amikor a hidegek be�lltak. De akkor m�r pusk�m is volt megint. Azt is
Durduk�s szerezte. �s � vette meg a b�r�ket, amiket �jszak�nk�nt lehordtam
neki. A h�sra volt n�h�ny emberem, aki f�lj�rt hozz�nk �s m�l�lisztet hozott,
s�t, ecetet s ami m�g kellett az �lethez.

Hossz� t�l volt, s mi sokat f�ztunk abban a kalib�ban. K�l�n�sen, ha f�jt a

sz�l s a havat bev�gta a f�d�l al�. Meg �jszak�nk�nt, amikor a f�k recsegtek a
fagyt�l. Megz�zmar�sodtunk a bunda alatt olyankor, s a kezeink megg�mberedtek.
K�r�l�stuk a havat s f�lh�nytuk a kalib�ra, �gy valamivel melegebb volt. Azt�n
az is eltelt. A h�rom kemence szenet m�g lecs�sztattuk sz�nk�n az ilvai
malomhoz, s mire v�gire �rt�nk, kitavaszodott. Azt�n ny�ron �jra
�sszetal�lkoztam Anik�val.

Azon a napon �zet l�ttem a Ciba fels� �ver�ben. Egy combot lev�gtam magunknak,
a t�bbit, �gy gondoltam, becser�lem m�sf�le ennival�ra. A Ciba-poj�n k�zel volt
s tudtam, hogy a juh�szok m�r ott vannak, mert n�h�ny nappal azel�tt hallottam
a kolompjukat. Bevallom �szint�n, Anik�ra nem is gondoltam m�r. Annyi minden
t�rt�nt k�zben, �s olyan nehezen �lt�nk, hogy az az utols� ny�r, amit Samu
b�csin�l szolg�ltam, m�r v�gtelen nagy t�vols�gban volt t�lem. Csak f�lmentem a
Ciba-poj�nra. Azt�n egyszerre szembe tal�ltam magamat Anik�val.

D�l volt, a juhokat �ppen fejt�k. A sztinah�z ajtaja nyitva �llott, s mert a
kar�m k�r�l nem l�ttam senkit, akit juhosgazd�nak n�zhettem volna, megindultam
a nyitott ajt� fel�. M�r a k�sz�b k�v�n volt a l�bam, mikor a h�z s�t�tj�b�l
valaki kil�pett az ajt�ba. Anik� volt.

Megny�lt a k�t esztend� alatt, mi�ta nem l�ttam. Megny�lt,

kitelt. �s ahogy ott
egyszerre csak el�m l�pett, olyan sz�p volt, hogy a l�legzet elakadt bennem egy
percre.

Elv�r�s�d�tt, �s azt hiszem, elv�r�s�dtem �n is. N�h�ny pillanatig n�zt�k

egym�st. Azt�n � k�sz�nt els�nek.

- Adjon Isten...

- Adjon Isten - feleltem -, a b�csot keresem. - Ap�m bent dolgozik a sajttal.

Bementem. Elmondtam a dolgot az �zzel. Anik� apja nem csod�lkozott, csak azt
k�rdezte:

- Hol hagytad?

- Lent az erd�ben.

- Hozd csak f�l. A le�ny majd seg�t.

Anik�ra n�ztem, �s azt hiszem, elv�r�s�dtem megint. - Elb�rom magam is -

mondtam.

- Nem az�rt...de �gy sincs m�s dolga.

�gy azt�n elindultunk egy�tt. V�gigment�nk a tiszt�son be a f�k k�z�. Egy s�r�
feny�re akasztottam volt f�l a h�st. Oda�rt�nk s m�g mindig nem sz�ltunk
egym�shoz egy sz�t sem. Mikor meg�lltam a feny�n�l, Anik� ezt mondta: V�rtalak
a patakn�l... m�lt ny�ron... sok�ig.

R�n�ztem Anik�ra. Azt hiszem, nagyon komoly volt az arcom akkor.

- Nem �llhattam be bojt�rnak t�bb�.

- Tudom. Voltam oda�t, �s Samu b�csi elmondott mindent. �lltunk zavartan �s

n�zt�k egym�st.

- H�t igen - mondtam -, most �gy van. - Hol �ltek?

- A Belcsujban. - Ilyen k�zel?

�reztem, hogy arra gondol, mi�rt nem j�ttem eddig. De nem mondta ki a
k�rd�st. �s �n �rvendtem annak, hogy nem mondta ki.
- Itt a h�s - tereltem m�sra a sz�t, �s levettem az �zet a feny��gr�l. Sz�
n�lk�l seg�tett, �gy vitt�k, egy�tt, v�gig a tiszt�son, a sztinah�zig, �s nem
besz�lt�nk k�zben.

Anik� apja megt�lt�tt egy �talvet�t sajttal �s ord�val. Senkit�l m�g annyit nem
kaptam egy �z�rt, aminek am�gy is hi�nyzott m�r az egyik combja.

- Nem lesz sok? - k�rdeztem. - Legyintett.

- Van el�g. Az uras�g� �gyis. Az �talvet�t majd visszahozod, ha erre j�rsz.

V�llamra vettem az �talvet�t, �s elb�cs�ztam. M�snap reggel

visszavittem. A kar�mok �resek voltak, csak egy �reg kutya uga-
tott meg, amikor f�l�rtem a tiszt�sra. A sztinah�z m�g�l Anik� j�tt el�, �s
fel�m n�zett. Azt�n le�lt a k�sz�bre, �s v�rt re�m.

- Ap�m kiment h�ncsot fejteni, deberk�nek.

Le�ltem mell�je a k�sz�bre. Lassan eredt meg k�zt�nk a sz�. Besz�ltem

err�l-arr�l. Hogy mik�ppen �l�nk, hogyan �getj�k a szenet. Anik� hallgatott,
azt�n egyszerre csak t�rdemre tette a kez�t.

- De az�rt... most m�r elj�ssz n�ha, ugye?

- El - feleltem, �s forr� lett a sz�m a sz� ut�n.

Att�l kezdve alig volt nap, hogy el ne vet�dtem volna a Cibapoj�n fel�. N�ha
ott marasztottak eb�dre, vagy vacsor�ra. �s ha nem vittem h�st, akkor is t�m�tt
az Anik� apja valamit a tariszny�mba mindig. De azt�n az a ny�r is eltelt. J�tt
a d�r, megs�rgult az erd�, s a juhokat lehajtott�k.

Sok�ig nem j�rtam arrafel�. De azt�n egy napon szarvasbik�t hallottam b�gni a
Ciba-poj�non reggel. J�hang� bika volt, s �n tudtam, hogy vad�szurak nincsenek
a k�rny�ken sehol.

Mire f�l�rtem, m�r nem volt ott a bika. Cs�nd volt a tiszt�son �s k�d. Hideg,
sz�rke, gomolyg�s k�d. A gyep feh�r volt a d�rt�l,
�s a feh�r gyep k�zep�n, f�lig a k�dbe mer�lve, �rv�n �lltak a kar�mok.
F�lelmetesen �resek voltak. F�lelmetesen �res tud lenni egy tiszt�s, �gy
�sszel, egy olyan tiszt�s, amelyiken ny�ron valakivel egy�tt voltunk. Csup�n a
kar�mok, az �res kar�mok �llanak ott, a nyirkos, k�dszag� c�l�p�k, m�s semmi.
�s fentebb egy besz�gezett ajtaj� z�rt sztinah�z. Az a besz�gezett ajt� olyan,
mint a halott ember sz�ja a ravatalon. �s a f�lf�d�l. Mintha �vek, �vek �ta nem
lakott volna alatta ember. M�g ott van a feny�gallyakb�l k�sz�tett hever�, de
s�rga m�r �s nyirkos szaga van, mint a k�dnek. �s ott van a t�z helye is, egy
nagy, �res fekete folt, �s az ember el kell ford�tsa a fej�t, ha elmegy
mellette. De �gy is a szaga, az a kih�lt, gazd�tlan hamuszag m�g sok�ig az
ember orr�ban marad, �s keser�v� teszi a gondolatait.

M�r a h� is lehullott, amikor r�sz�ntam magamat, hogy �tmenjek a hegyeken

Fileh�z�ra. Tulajdonk�ppen m�r r�gen k�sz�ltem erre az �tra. M�r akkor
elhat�roztam, hogy �tmegyek, amikor ott �lltam a besz�gezett ajtaj� sztinah�z
el�tt, �s az �res poj�nt n�ztem, amelyik halott volt. Nem az�rt volt halott,
mert d�r lepte �s nem az�rt csak, mert a kar�mok �resen �llottak. Hanem, mert
nem volt ott Anik�. Azt�n eltelt sok id�, tal�n k�t h�nap is, �s egy sz�p
naps�t�ses hideg reggelen elindultam.

El�bb tet�t�l-talpig megmosdottam a patakban. A testem g�z�lg�tt a hidegt�l, �s

b�r�met v�r�sre cs�pte a fagyos v�z, de j�lesett. Z�zmara lepte a f�kat �s a h�
csikorgott a bakancsom alatt, ahogy megindultam f�l a pl�jra. Az erd�k
k�kes-v�r�sek voltak a napf�nyben, �s olyan m�lys�gesen nagy cs�nd volt, ak�rha
templomban j�rtam volna. �s mindenk�ppen olyan is volt ez, mint amikor r�gen
ap�mmal templomba ment�nk. Vas�rnap is volt �ppen. Ezt onnan tudtam, hogy
azel�ttval� d�lut�n j�rtak n�lam emberek h�s�rt. De tudhattam onnan is, hogy
hallani lehetett az ilvai harangot, �s ez a t�voli harangsz� k�l�n�sen
�nnep�lyess� tette azt a reggelt, ott fent az erd�k k�z�tt.

Az emberek p�nzt is hoztak azel�ttval� nap a h�s�rt, �s a p�nz ott fesz�lt a

zsebemben, �s b�trabb� tette a l�p�seimet. Uj k�dm�n�m volt rajtam �s a l�bamon
vadonat�j bakancs, amit egy nyersb�r�rt kaptam Durduk�st�l. Nadr�gom ugyan
fekete volt kiss� a sz�nt�l, de nem volt az sem rongyos, mert a szakad�sokat
befoltozta rajta Julika �gyesen. A b�r�nyb�rkucsma pedig, amit a fejemen
hordtam, m�g ap�m� volt. De nem volt likas az sem, s
tartotta j�l a meleget. Kezemben vittem a hossz� hegyj�r� botomat,
s mentem.

Csud�latosan sz�p volt az �t, v�gig a pl�jon. Kereken a nap-

s�t�tte, csillog� erd�k. Egy ver�f�nyes �verben szarvascsord�t
l�ttam, m�shol �zek ugrottak meg el�lem, s a pl�jon a h� tele volt
sz�ntva nyomokkal. Csak �ppen embernyom nem l�tszott sehol.
Mire a nap delel�re jutott, ott �lltam Fileh�za f�l�tt, a P�l-tet�n.
M�gis beletelt egy j�kora id�be, am�g le�rtem a faluba, s meg-
leltem benne Anik��k h�z�t. A nap m�r a g�rg�nyi gerincen �lt
akkor. Egy borzas kutya hivatalb�l megugatott, amikor bel�ptem
a kis kapun, s az ablakban megmozdult egy fej. A pitvarban nem
volt senki. A konyh�ban ott pip�zott a t�z mellett Anik� apja, s
egy asszony valamit matatott a t�zhelyen.

- Adjon Isten �ld�st, eg�szs�get - k�sz�ntem r�jok, tal�n m�g

hangosabban, mint illett volna, de att�l f�ltem, hogy megakad a
sz� a torkomban, s ez�rt jobban megnyomtam a kelletin�l.

- Adjon Isten - felelte Anik� apja a pipa mell�l, s az asszony is

azt mondta: adjon Isten. De az � sz�j�ban olyan volt ink�bb ez a
k�t sz�, mint egy k�rd�s. �reztem, hogy a v�r a fejembe megy,
s er�sen gondolkoztam, hogy mit mondhatn�k m�g, amikor az
Anik� apja mutatott maga mell� a padra.

- �lj m�r le, ha itt vagy.

Odamentem s le�ltem mell�je. De egyik kezemben ott tartot-

tam a kucsm�t, s m�sikban a botot, mint aki �ppen csak ben�z
valahova, s m�ris tov�bb megy.

- H�t hogy vannak? - k�rdeztem egy id� m�lva. De az Anik�

apja nem arra felelt, amit k�rdeztem, hanem, amit tudni akartam.

- Anik� oda van a t�ncba. A t�bbiek cs�szk�lnak valahol a

sz�nk�val.

Azt�n azt k�rdezte:

- S te m�g mindig ott a hegyen?

Elmondtam neki, hogy mik�ppen �l�nk. Besz�ltem err�l-arr�l.

A vaddiszn�kr�l, a sz�nr�l, a hidegr�l. Hallgatta, morgott, azt�n

odasz�lt az asszonynak, hogy vegye el� a p�link�t meg a poha-
rakat. Megittuk az �ldom�st, meg is fejelt�k eggyel. K�zben a szo-
b�t lepni kezdte a sz�rk�let is. Egyszer azt�n csak f�l�llt Anik� apja
a padr�l, kucsm�j�t leemelte a szegr�l, s a fej�be nyomta.

- Ut�na kell n�zzek a j�sz�gnak - mondta -, ejszen te sem az�rt

j�tt�l, hogy besz�molj nekem arr�l, ami odaf�nt van.

Az asszony f�lnyikkant a kemence sark�ban, �n meg elv�r�s�dtem a hajam t�v�ig.

Azt�n kiment�nk a h�zb�l.

- A templomig, ha elm�gy s ott balra t�rsz, m�r hallanod kell a muzsik�t.

Elb�cs�ztunk, s mentem a falu utc�j�n a templom fel�. Csakhamar val�ban

meghallottam a muzsik�t.

Mikor a nyitott ajt�n bel�ptem, �szre se vett senki. A vil�goss�g se volt

valami er�s, mert csak egyetlen l�mp�s l�gott a nagy szoba k�zepiben a
gerend�r�l. H�rom cig�ny a kemence sark�b�l csin�lta a zajt, a padl�n meg
p�r�gtek a p�rok, dubogtak a csizm�k �s lebbentek a szokny�k, s f�lkavart�k
becs�letesen a port. K�rben a faln�l padok voltak, s azokon itt-ott �sszeb�jva
�ltek a le�nyok, akiknek nem jutott t�ncos. Anik� nem volt k�z�tt�k.

Csak �lltam egy darabig a fal mellett, s nem l�ttam egyetlen ismer�s arcot sem.
Egy-egy le�ny csod�lkozva fel�m pillantott, s a leg�nyek is mustr�lni kezdtek a
szem�kkel, ahogy idegent szok�s. Azt�n egyszerre megl�ttam Anik�t a t�ncol�k
k�z�tt. Piros szoknya volt rajta, �s csak �gy lobogott a forg�sn�l. Szeme
csillogott, arca piros volt �s nagyokat kacagott. Csizm�ja n�ha megdobbant a
padl�n. A leg�ny, akivel t�ncolt, j�m�d� gazdaleg�nynek l�tszott. Feszes,
feh�r nadr�g volt rajta, f�nyes csizma, fekete mell�ny, lobog�ujj� ing.
Nagyokat kurjantott �s �gy fogta k�r�l Anik� derek�t, hogy megviszket�s�d�tt
t�le a f�lem.

Sok�ig �lltam ott, �s Anik� m�g mindig nem n�zett fel�m. Egy ber�gott leg�ny
meg�llt el�ttem.

- Honnan j�tt�l, he? - A hegyekb�l.

- L�tszik - r�h�g�tt a leg�ny, �s tov�bbment. Azt�n a muzsika elhallgatott. A

cig�nyok letett�k a heged�ket, falnak t�masztott�k a nagyb�g�t s �tmentek a
korcsm�ba. A t�ncol� p�rok sz�toszlottak. Egy r�sz�k le�lt a padokra, egy
r�sz�k kiment leveg�zni.

Mikor Anik�t �jra megl�ttam, ott �lt a sarokban k�t m�sik le�ny k�z�tt. Vid�mak
voltak mind a h�rman, de m�gis Anik� kacagott a leghangosabban. A leg�ny,
akivel t�ncolt, ott �llt mellett�k. Most m�r nem v�rhattam tov�bb, mert m�g
gy�v�nak mondtak volna, s kikacagnak. Megindultam h�t kereszt�l a szob�n,
Anik� fel�.

Alig l�ptem n�h�nyat, �szrevett. L�ttam, hogy megakad rajtam a szeme, arca
csod�lkoz� kifejez�st �lt, s m�g a sz�ja is f�lig nyit-
va maradt, ahogy besz�lt. Erre a m�sik k�t le�ny is fel�m n�zett, s�t a leg�ny
is megfordult, hogy szem�gyre vegyen.

- Szerbusz, Anik� - mondottam, amikor oda�rtem hozz� -, h�t mit csin�lsz?

Elpirult az arca, amikor kezet ny�jtott. - Szerbusz... h�t te honnan j�ssz?

- �n a hegyekb�l.
- Ott �lsz m�g mindig? - Ott.

Ezzel elakadt k�z�tt�nk a besz�d. Az idegen le�nyok, akik Anik� le�nybar�tai

lehettek, �sszevihogtak. A leg�ny �sszeh�zott szemmel n�zett
re�m. �gy �t-hat
�vvel lehetett id�sebb n�lam, magos volt �s csontos, arc�n g�nyt �s len�z�st
l�ttam, ahogy re�m pislogott. �sszehasonl�tottam a magam szeg�nyes ruh�zat�t az
�v�vel, �s m�g jobban �reztem a helyzet f�lszegs�g�t.

Szerencs�re a cig�nyok visszaj�ttek, �s hangolni kezdt�k szersz�maikat. Mikor

az els� �tem f�lcsend�lt, intettem a fejemmel Anik�nak.

- Gyere.

M�r mozdult is, de abban a pillanatban megfogta a karj�t az idegen gazdaleg�ny.

- Anik� ma eg�sz este velem t�ncol - mondta goromb�n. L�ttam, hogy Anik�
els�pad. Tal�n �n is els�padtam egy kicsit. - Igaz ez, Anik�?

- Amit �n mondok, az az igaz! - mordult r�m durv�n a leg�ny, �s h�zni kezdte

Anik�t a t�ncba. De �n ott �lltam el�tt�k, �s �reztem, hogy a v�r lassan a
fejembe �s az �kleimbe tolul.

- T�led akarom hallani, Anik�.

Anik� s�padt volt. M�r a m�sik k�t le�ny sem kacagott, hanem ijedten n�ztek
minket.

- Felelj Anik�. Velem akarsz t�ncolni, vagy ezzel? A sz�ja reszketett.

- Ne haragudj... de most... - Dideregtek Anik� sz�j�ban a szavak, �s �reztem,

hogy kiver t�l�k a hideg ver�t�k. A leg�ny durv�n f�lrel�k�tt.

- Hallottad h�t, rongyos! Eredj az �tb�l! - Azzal mag�hoz r�ntotta Anik�t, �s

elvegy�ltek a t�ncol�k k�z�tt.

N�h�ny pillanatig �gy �lltam ott, mint aki k�r�l �sszed�lt a vil�g. A szavak,
amiket a leg�ny ki�ltott, v�res cs�kokat has�tottak az arcomon.

A k�t le�ny �sszes�gott ott a padon. Valaki hangosan r�h�g�tt a k�zelemben, �s

�reztem, hogy az is nekem sz�l. Mert kopott a ruh�m, mert idegen vagyok, s
mert Anik� nem akar t�ncolni velem.

Azt�n megmozdultam. Nem n�ztem se jobbra, se balra, csak nekimentem egy

ajt�nak, ami a k�zelemben volt. Mikor �tl�ptem a k�sz�b�n, csak akkor l�ttam,
hogy nem kifel� vezetett az az ajt�, hanem be a korcsm�ba. A pult mellett
�llottak n�h�nyan. Egy sov�ny kis f�rge ember t�lt�tte el�b�k az italt.

- Nekem is adjon - mondottam, �s alig ismertem r� a hangomra. Zsebembe ny�ltam

�s kivettem a p�nzt. A sov�ny p�link�s poharat tett el�m. Felhajtottam.

- M�g.

A korcsm�ros furcs�n n�zett re�m.

- Itt a p�nz - mondottam -, maga csak t�lts�n!

L�ttam, hogy a pult mellett �ll�k mind engem n�znek. Haragos dac feketedett f�l
bennem. H�tat ford�tottam nekik, r�t�maszkodtam a deszkapultra �s egyik
poharat a m�sik ut�n hajtottam f�l. �reztem a szeszt t�zz� v�lni a bels�mben.
�reztem, ahogy megmozd�totta a v�remet �s v�gigsziv�rgott az izmaimon. Az
izmaim megfesz�ltek t�le. �reztem a fejemben kigy�lni a t�zes vir�gokat.
Kigomboltam nyakamon az inget. A sov�ny ember ott a pult m�g�tt apr�p�nzt tett
el�m. R�mordultam.

- Nem hallotta? T�lts�n! - �s az eg�sz p�nzt bes�p�rtem a pultja m�g�.

- R�szeg - mondotta valaki a h�tam megett. Odafordultam. N�h�ny leg�ny �llt

ott. Megn�ztem �ket, azt�n �jra r�sz�ltam a korcsm�rosra:

- T�lts�n!

A m�sik szob�ban ekkor hallgatott el a zene. N�h�nyan hangos nevet�ssel

bej�ttek az ajt�n, �s italt k�rtek. Azt�n egyszerre csak l�ttam, hogy odal�p a
pulthoz az a leg�ny, �s kiny�jtja a kez�t egy poh�r ut�n. �reztem, hogy
elv�r�s�dik k�r�l�ttem a vil�g.

Tal�n nem t�rt�nt volna semmi, ha az a leg�ny nem n�z re�m akkor. De re�m
n�zett. �s a szem�ben gy�zelmes g�ny csillogott, �s a sz�ja megr�ndult, mintha
valami len�z�t akart volna mondani. Kart�volnyira volt t�lem.

Szembefordultam vele. - Rongyos vagyok?

Nem sz�ntam hangosnak a sz�t, m�gis mindenki meghallotta. Az emberek fel�nk

fordultak. A gazdaleg�ny k�pe elfeketedett.

- Rongyosvagyok?

- Eridj a nyavaly�ba! Ki h�vott ide?!

Most m�r ord�tottunk. A korcsm�ros ijedten kapkodta a fej�t a pult m�g�tt, s az

emberek k�r�nk gy�ltek.

- Rongyos vagyok? - Az h�t!

Erre a pillanatra olyan tiszt�n eml�kszem vissza, mintha ma t�rt�nt volna.

Siket cs�nd lett. A pulton f�lborult egy poh�r. Valahol l�nyok nevettek, �s
olyan volt, mintha az Anik� nevet�s�t is ott hallottam volna k�z�tt�k. Azt�n az
�kl�m mag�t�l meglend�lt �s belev�g�dott a leg�ny s�t�t �br�zat�ba.

Amilyen tiszt�n eml�kszem mindarra, ami eddig a pillanatig t�rt�nt, �ppen olyan
zavaros az, ami ut�na k�vetkezett. Csak arra eml�kszem, hogy �t�ttem �s �jra
�t�ttem. Valaki t�pni kezdte v�llamon a k�dm�nt, azt megfogtam �s hozz�v�gtam
a pulthoz. Kezek ny�ltak fel�m, �n pedig �t�ttem. Tudom, hogy egyszer leestem a
f�ldre, �s sok minden volt rajtam. De azt�n a l�bamon �lltam me-gint, �s �jra
csak �t�ttem. Nagy zaj volt, arra eml�kszem. Azt�n egyszer csak ott voltam a
falu utc�j�n, egyed�l. F�l�ttem a csillagos �jszaka, k�r�l�ttem s�t�t �s idegen
h�zak, �s csak a h� vil�g�tott. Azt�n tapostam a havat f�lfel� a hegyen.
Fejemr�l hi�nyzott a kucsma, �s kezemb�l hi�nyzott a bot. Virradt, mikor a
Belcsujba vissza�rkeztem. �cs�m �s Julika a kaliba el�tt �lltak �s sz�jt�tva
n�ztek re�m. �n pedig sz� n�lk�l elmentem mellett�k, bementem a kalib�ba,
levetettem magamat a medveb�rre �s m�r aludtam is. M�g annyit �reztem, hogy
valaki r�m ter�ti a bund�mat.

Mikor f�l�bredtem, s�t�t volt m�r. Csak a t�z vil�g�tott a kaliba el�tt. Julika
a t�zn�l �lt �s k�dm�n�met foltozta. Megd�rzs�ltem a szememet �s f�l�ltem.
�reztem, hogy sajog a h�tam, �s a kezem r�cs�szott egy daganatra, ami a szemem
f�l�tt volt.

- T�n nincsen m�r este?

- De igen - felelte Julika, �s r�mnevetett. - �cs�m hol van?

- A kemenc�ket n�zi.

R�b�multam a t�zre �s pr�b�ltam visszaeml�kezni arra, ami t�rt�nt. Azt�n a

k�dm�n�mre n�ztem, amit Julika foltozott.

- Nagyon odavan?

- Ez bizony igen - felelte a h�gom -, �s a kucsm�d is odamaradt valahol.

- Nem baj - mondottam -, majd ker�l m�sik.

Azt�n �s�tottam �s visszafek�dtem. Csak m�snap reggel �bredtem �jra f�l. Akkor
elmondtam �cs�mnek �s Julik�nak mindent, ami t�rt�nt. Nevettek mind a ketten.
�n is nevettem. De �reztem, hogy a nevet�s m�g�tt valahol egy sz�lka volt
bennem, �s ez a sz�lka sz�rt, hi�ba nevettem.

Abban az �vben k�s�n j�tt meg a tavasz. Az �szakias �verek m�jus v�g�ig �rizt�k
a havat, �s az �zek m�g j�niusban is alig akartak megpirosodni.

Odalent kezdett megzavarodni a vil�g azon a tavaszon. Durduk�s nem tudott t�bb
t�lt�nyt adni. Azt mondta, m�g enged�lyre sem osztanak m�r az �zletekben. Az
embereket megbolond�totta a politika. �gy mondta Durduk�s, t�l a hegyen
ut�nozni akarj�k a rom�nok a n�meteket, �s valami g�rd�t csin�ltak, �s
kapit�nyok is van. A csend�r�k pedig szedik �ssze a falvakban a fegyvereket.

Mivel ilyen m�don a t�lt�nyb�l kifogytam, h�t eldugtam j�l a pusk�mat egy
faod�ba, s kezdtem egy�b mesters�g ut�n n�zni. Neh�z tavaszunk volt. A
katonas�g �sszeszedte a k�rny�ken mind a lovakat, s �gy nem volt mivel
lehordjuk a szenet. Ott v�n�lt a k�t kemence a nyakunkon. Ilv�n meg s�rt az
�reg malmos sz�n ut�n. De hi�ba. A h�tunkon nem vihett�k le neki.

J�niusban kaptam valami fad�nt�-munk�t. Ilv�n t�l, a Kelemen alatt. Nyolc

h�tig dolgoztam ott egyfolyt�ban. Vas�rnaponk�nt elj�tt Julika, vagy az �cs�m,
�s a keresetem fel�t odaadtam nekik. T�bbnyire Julika j�tt el, mert az �cs�m is
napsz�moskodott, ahol lehetett. Mikor a fad�nt�snek v�ge volt, elbocs�jtottak
mindenkit, mert vontat�sra nem ker�lt sor a l�hi�ny miatt. Lent a faluban
azzal fogadott Durduk�s, hogy baj van a magyarokkal, �s ez�rt eszi a fene az
orsz�got is. Azt ugyan nem mondta meg, hogy mi baj van vel�nk, de sejtettem �n
azt am�gy is, mert a rom�noknak mindig baj volt, ha mi is �lni akartunk. �s
Durduk�s hi�ba volt bar�tom, csak rom�n volt szeg�ny, s arr�l nem tehetett.

V�s�roltam a boltban ezt-azt, azt�n f�lmentem a Belcsujba. Julik�t tal�ltam

csak egyed�l. Azt mondta, hogy �cs�met elpa-
rancsolt�k valami munk�ra a csend�r�k. Harminc leg�nyt vittek
el �gy a falub�l, csupa magyart. Munkaszolg�latra, �gy mondt�k.
H�rom napi �lelmet s egy v�lt� feh�rnem�t kellett vigyenek ma-
gukkal. Azt�n vonatra tett�k �ket s elvitt�k valamerre, Isten tudja,
hov�.

Megvigasztaltam a h�gomat, hogy a munk�ba m�g nem halt

bele senki, s ejszen �cs�mnek sem lesz baja t�le. Azt�n nekil�ttam a
dolognak, mert az gy�lt k�zben el�g. Rendbe kellett tenni a kalib�t,
kicser�lni n�h�ny tart�oszlopot, fel�j�tani a f�delet, meg ilyesmi.

Sz�p meleg napok voltak, de est�nk�nt �rezni lehetett m�r a leve-

g�n, hogy nem tart sok� a ny�r. Az �rny�kban d�lig sem sz�radt f�l
a harmat, s itt-ott s�rgulni kezdett egy-egy lev�l a f�kon.

- Te - mondotta Julika, tal�n a harmadik napon, hogy otthon

voltam megint -, valami le�ny j�rt itt a m�ltkoriban s keresett t�-
ged. Azt mondta, hogy onnan f�ntr�l val�, a juhokt�l.

Er�sen megdobbant bennem valami erre.

- �zent valamit?

- Nem. Csak �ppen megk�rdezte, hol vagy. Azt�n elment. De

igen, m�g elhozta a kucsm�dat �s a botodat, ami ott maradt akkor,
tudod, a t�ncban. Odatettem �ket a medveb�r al�.

Igen meg�rvendeztem mind a kett�nek, de k�l�n�sen a kucs-

m�nak, mert az m�g ap�m� volt annak idej�n. De m�g a bot is
abb�l az id�b�l sz�rmazik, amikor bojt�r voltam Samu b�csi mel-
lett. El is hat�roztam nyomban, hogy valamelyik nap f�lmegyek a
Cib�ra �s megk�sz�n�m Anik�nak, hogy meg�rizte ezeket. Mert
ak�rmi is t�rt�nt k�z�tt�nk azon az est�n, az�rt ez m�gis sz�p volt
t�le, �s meg�rdemelt egy k�sz�n� sz�t.

De m�snap egy�b dolgom akadt, �s a harmadik napon k�zbe-

j�tt egy olyan dolog, ami f�lkavarta �s megv�ltoztatta eg�sz addi-
gi �let�nket. Reggel ugyanis, alig valamivel napkelte ut�n, Dur-
duk�s bar�tom �ll�tott be a kalib�nkhoz. �n �ppen a patakban mo-
sakodtam, Julika meg a t�zet sz�totta f�l, hogy megs�sse par�zs
k�z�tt a reggeli pity�k�t, amikor Durduk�s megj�tt. Piros volt
az arca �s a homlok�n izzadts�g gy�ngy�z�tt. Egyenesen odaj�tt
hozz�m, a v�zhez.

- Te - mondotta lihegve -, besz�lnem kell veled.

Nem is k�sz�nt, hanem mindj�rt ezzel kezdte. �reztem, hogy

valami nagy dolog lehet, ami f�lhajtotta hozz�nk a hegyre, �s si-
etve, �gy vizesen, magamra kaptam a ruh�imat. H�t nagy dolog is
volt. B�csben megv�ltoztatt�k az orsz�g hat�r�t, �s Erd�lynek azt a r�sz�t,
amelyiken mi is �lt�nk, visszaadt�k Magyarorsz�gnak.

Mikor Durduk�s ezt el�sz�r elmondta, �gy a maga szavaival, izgatottan, lihegve
�s �ssze-vissza keverve a dolgokat, azt hittem, hogy nem hallokj�l. De azt�n
elmondta �jra �s �jra, �s akkor meg egyszerre olyan volt, mintha a vil�g
kiny�lott volna valahol, �s csupa sz�d�t� f�nyess�g �radt volna re�m ott lent a
Belcsujban. H�t van ilyen? - k�rdeztem magamat - h�t lehets�ges ez? Hogy a
f�ld, ahol �lek, �jra az �n orsz�gom legyen, mint valamikor r�gen, amikor ap�m
fiatal volt? Hogy az �n nyelvemen besz�ljen a jegyz� �r, a csend�r�rmester meg
a tan�t� kisasszony? Szabadon v�laszthassuk magunk k�z�l a faluban a b�r�t, �s
kaphassanak fegyverenged�lyt, �s ne kelljen t�bb� faod�kban tartani a pusk�t?
H�t van ilyen? H�t lehets�ges ez? A k�zs�gh�za ajtaj�n �s a vas�ti �llom�s
p�nzt�ra f�l�tt nem �ll majd a t�bla, hogy "csak rom�nul szabad
besz�lni", �s
ha magyarul k�rdezek meg valamit egy egyenruh�s embert�l, nem ord�t r�m t�bb�,
hogy bitang gazember vagyok?

Durduk�s pedig lihegett az izgalomt�l �s homlok�n egyre gy�ngy�z�tt a ver�t�k.

- Ap�m azt mondja, hogy el kell majd k�lt�zn�nk innen, mert a rom�nokat
agyonverik, �s elveszik a vagyonukat. De �n ezt nem tudom elhinni... h�t rossz
emberek voltunk mi? �rtottunk mi valaha is a magyaroknak? H�t mondd, lehets�ges
az, hogy b�ntsanak minket?

- Nem - feleltem f�lforr�sodott �r�mmel -, ez nem lehets�ges. Mit is gondol

ap�d! Mi nem b�ntunk senkit. Mi csak �ppen egyform�k szeretn�nk lenni. Hogy
ami nektek szabad, nek�nk is szabad legyen.

F�lment�nk a kaliba el�, �s le�lt�nk a padra. Julika s�t�tte a pity�k�t.

Durduk�s �sszeg�zs�r�d�tt mellettem, �s olyan volt, mint egy kis k�v�r,
gondtelt s�ndiszn�.

- H�t tudod - mondotta -, nem is volt igazs�g, ami itt t�rt�nt, az bizonyos.
Hogy aki magyarul besz�lt, annak kusst kiab�ltak az urak. Meg hogy fegyvert sem
tarthatott, meg minden. Mi mondtuk is ap�mmal mindig, hogy ez �gy nem j�l van.

Mosolyognom kellett a Durduk�s besz�d�n, mert el�sz�r hallottam t�le ilyent,

�s mulats�gos volt, hogy �ppen akkor jutottak ezek a dolgok az esz�be. R�tettem
a kezemet a v�ll�ra.

- Ne f�lj, pajt�s - mondottam neki -, Magyarorsz�gon ilyesmi nem volt soha,

tudom ap�mt�l. S nem is lesz. Magyarorsz�gon minden ember egyform�n ember.

Eg�szen megnyirkosodott a szeme szeg�ny Durduk�snak a h�l�t�l, ahogy re�m

n�zett.

- Pedig �n f�lek, tudod - ny�sz�r�gte szeg�ny -, mert a mi papunk mindig azt

mondotta a templomban, hogy a Bibli�ban ez �ll: fogat fog�rt, szemet szem�rt. S
bizony a rom�nok el�g sok rosszat tettek veletek. Ha mi nem is, de a t�bbiek...

Elnevettem magamat ott a padon.

- Ne f�lj Durduk�s, a mi papunk nem mondott ilyesmit a templomban. A mi papunk

arr�l besz�lt, hogy ha meg�tik az egyik arcodat, tartsd oda a m�sikat is, �s ha
k�vel megdobnak, te csak keny�rrel hajig�lj vissza.

- J�, j� - nyugtalankodott a bar�tom -, de akkor m�g nem volt n�latok a

hatalom, s �gy k�nny� volt b�kess�gr�l besz�lni. K�rd�s, hogy ezut�n mit
mondanak majd a papjaitok?

Bel�tom, nem volt kimondottan kereszt�nyi dolog, de min�l gondteltebb lett

Durduk�s, ann�l vid�mabb� v�ltam �n. Mire Julika a s�lt pisk�t�t lap�t�deszk�n
el�mbe tette, s mell�je egy darabka vaddiszn�szalonn�t, m�r olyan j� kedvem
kerekedett, hogy legsz�vesebben felsz�ktem volna a padr�l, s akkor�t
kurjantottam volna, hogy �sszefusson t�le az eg�sz havas, �s tudja meg mind,
hogy v�ge van a nyomor�s�gnak. Ezt azonban Durduk�s miatt sem tehettem meg, aki
m�giscsak bar�tom volt. �gy h�t annyit cselekedtem mind�ssze, hogy el�be
toltam a lap�t�deszk�t, s r�parancsoltam, hogy egy�k. �n pedig bementem a
kalib�nkba, �s el�kotortam a feny�bojtok al�l azt a f�l �veg p�link�t, amit m�g
a tavaszon eldugtam volt arra az esetre, ha valamelyik�nk beteg tal�lna lenni.
Meg is ittuk a f�l �veget, ott egy�lt�nkb�l, utols� cseppig. M�g Julik�nak is
jutott bel�le k�stol�. A p�link�t�l azt�n megj�tt a Durduk�s b�tors�ga is, �s
el�hozakodott azzal, ami�rt tulajdonk�ppen f�lj�tt a hegyre.

- Te - mondotta -, ap�m azt �zeni, hogy gyertek le hozz�nk lakni. Kosztot is

kaptok. M�gsem val�, hogy �gy �ljetek itt fent az erd�ben, mint a vadak. El�gg�
cs�nya dolog volt a k�zs�gt�l, hogy kitett a h�zatokb�l. Azt�n legal�bb lesz
magyar is n�lunk, ha netal�n t�rt�nne valami...

Nem akartam megb�ntani Durduk�st, s �gy nem sz�lottam neki arr�l, amit
gondoltam. Pedig igen nagy kedvem lett volna t�le megk�rdezni, hogy h�, hiszen
egy �vvel ezel�tt, meg t�len �t, ugyan�gy �lt�nk idef�nt, s vajon akkor mi�rt
nem jutott az eszibe az �reg Durduk�snak, hogy m�gsem val� nek�nk �gy �lni,
mint a vadaknak? Na, de lenyeltem ezt a k�rd�st is. �s mert f�rt nagyon a
k�v�ncsis�g, hogy mik�ppen v�lik majd Rom�nia Magyarorsz�gg� a mi sz�munkra,
h�t azt feleltem neki, hogy j�, lemegy�nk egy id�re, de sok�ig nem maradunk a
nyakukon, mert sem a kemenc�ket, sem az erd�t nem akarom v�glegesen elhagyni.
�gy l�tszik, �ppen ez kellett Durduk�s�knak is, mert azonnal meg�rvendett az
elhat�roz�somnak, �s azonnal aj�nlkozott, hogy seg�t a cipeked�sn�l.

H�t a cipeked�s sok gondot nem okozott. Ami ruh�nk volt, azt j�form�n magunkon
hordtuk, Julika meg �n. Bund�kra pedig ny�ron nincs sz�ks�g, s �gy azokat a
medve- �s vaddiszn�b�r�kkel egy�tt b�tran otthagyhattuk a kalib�ban. Az ajt�t
bet�masztottuk egy kar�val, hogy a sz�l ki ne nyithassa, eloltottuk a t�zet s
ment�nk is. M�g eszembe jutott a nagy �rvendez�sben, hogy vajon a pusk�t nem
vihetn�m-e m�ris magammal a k�zeled� szabads�g tisztelet�re, de Durduk�s azt
aj�nlotta, hogy azzal m�g v�rjunk egy keveset. Legal�bbis, mondta, am�g a rom�n
urak eltakarodnak.

Okosan is tett�k, hogy ott hagytuk volt f�nt a f�ban. Mert el�sz�r is a rom�n
katon�k szedtek �ssze mindenf�le pusk�t kifele ment�kben, s azut�n pedig a
be�rkez� magyarok tett�k ugyanazt. Durduk�s�kn�l j� dolgunk volt. Kaptunk k�t
�gyat a kicsi m�helyben, egy�tt ett�nk vel�k, s m�g ruhaf�l�ket is
aj�nd�koztak. K�l�n�sen Julik�t �lt�ztett�k ki csinosan. K�zben a rom�n urak
nagy �tkoz�d�s k�zepette elhurcolkodtak a falub�l. A jegyz�, a seg�djegyz�, a
tan�t� kisasszony, a postamester, az �llom�sf�n�k mind elkotr�dtak haza,
ahonnan j�ttek volt, s vel�k mentek a csend�r�k is. Sz�n�ltig megrakott
teheraut�k vitt�k el �ket, �s sokan visszaeml�keztek arra, hogy amikor hozz�nk
j�ttek, nem kellett teher-
aut� a holmijoknak, mert elf�rt minden vagyonuk a kofferben is. Igaz, hogy
most m�g a kilincseket is magukkal vitt�k, alighanem
az�rt, hogy kellemesen eml�kezhessenek re�nk. Mit tagadjam, mi bizony
�rvendezt�nk ennek a hurcolkod�snak. A n�pek kint �lltak a kapukban �s
integettek a t�voz�k ut�n, s voltak olyanok is, akik cs�ny�kat kiab�ltak. Azt�n
k�t napig egyebet sem l�ttunk, csak
katon�t, j�ttek �s j�ttek, �s mi csod�lkozva b�multuk �ket, �s azt mondtuk:
m�gis csak nagy darab orsz�g kell legyen Rom�nia, ott t�l a hegyeken, hogy
ennyi sok katon�ja van. A katon�k be-berajzottak az udvarokba, �s elvittek
�kr�t, diszn�t, tehenet, meg amit tal�ltak. Sokat nem tal�ltak, mert akinek
esze volt, az felhajtotta az �llatait idej�ben a havasba. Azt�n eltakarodtak
azok is, �s Durduk�s egy reggel izgatottan ugrott be hozz�nk a h�rrel, hogy a
magyarok m�r a szomsz�d falun�l vannak. Mi m�g j�form�n ki sem t�tottuk a
sz�nkat a csod�lkoz�st�l, s Durduk�s meg a fia m�r elcipeltek kifel� a bels�
szob�b�l egy akkora nagy piros-feh�r-z�ld lobog�t, amilyent �letemben nem
l�ttam m�g. Julika meg is k�rdezte, hogy mi volna az? "Magyar
z�szl�, te" -
hadarta izgalomt�l elfulladva az �reg Durduk�s -, "m�g azt sem tudod?" H�t
nehezen is tudhatta volna szeg�nyke. �n m�g hallottam volt ap�nkt�l, hogy ez a
h�rom sz�n volt valamikor az orsz�g z�szl�ja, de Julika m�g kicsike volt, mit
t�r�d�tt vele. Hanem becs�let�re v�lj�k Durduk�snak: az eg�sz faluban nem volt
ahhoz foghat� sz�p magyar lobog�, mint amilyen az � h�z�t d�sz�tette. Tal�n ez
is okozta, hogy az els� magyar tiszt urak aut�ja �ppen a kov�csm�hely el�tt
�llott meg.

Mi ott b�m�szkodtunk a fal t�v�ben. Katon�k j�ttek az �ton �s magyarul

�nekeltek.
- Te! - b�k�tt oldalba Julika - hallod? Ezek magyarul �nekelnek! H�t k�l�n�s is
volt. Egyenruh�s emberek, katon�k, �s azon a nyelven �nekeltek, amelyiken mi.
Az embernek �sszeszorult t�le valamik�ppen a torka �s kisz�radt, �s az embernek
a szeme m�g�tt viszketni kezdett valami.

Na j�. Azt�n j�tt egy sz�p nagy aut�, �s meg�llt �ppen a Durduk�s�k z�szl�j�val
szemben. Tiszt urak �ltek benne. �n csak aranyzsin�rokat �s aranygombokat
l�ttam, �s meghallottam, amint az egyik odasz�lt a m�siknak valamit magyarul,
�s ez csod�latos volt, olyan, mint ami nem is lehet igaz. Durduk�s lekapta
fej�r�l a sapk�t, meglengette a leveg�ben �s elord�totta mag�t torka
szakadt�b�l: "�ljen Magyarorsz�g! �ljenek a magyar katon�k!" A tiszt urak
odan�ztek hozz�nk, �s sapk�jukhoz emelt�k a kez�ket. Durduk�s meg ord�tott,
mintha esz�t vesztette volna. V�g�l egy id�sebb tiszt �r kisz�llt az aut�b�l,
�s odaj�tt hozz�nk. Egyenesen Durduk�shoz ment, �s kezet ny�jtott neki.

- Adjon Isten, sz�kely testv�r. H�t ezt is meg�rt�k, ugye?

Szeg�ny �reg Durduk�s csupa hajlong�s volt �s csupa al�zat, ett�l a nagy
megtiszteltet�st�l.

- Igenis, t�bornok �r k�rem, igenis... �ljen Magyarorsz�g, �ljenek a magyar

t�bornokok!

- Csak alezredes vagyok - vil�gos�totta f�l a tiszt �r bar�ts�gosan Durduk�st,

azt�n elkezdte dics�rni, hogy b�rcsak minden magyar ember olyan nagy lelkes
hazafi lenne, mint �. L�mcsak az eg�sz k�rny�ken neki van a legszebb nemzeti
lobog�ja, bizony�ra huszonk�t �v �ta �rzi f�lt� szeretettel... meg mit tudom
�n, miket mondott m�g. K�zben �sszegy�ltek k�r�nk az emberek, s csod�lt�k a
magyar alezredest. Soknak m�g a szeme is k�nnyes volt, de sz�lni nem tudott egy
sem. Az alezredes v�gign�zett az embereken.

- �rvendenek ugye, hogy magyarok lettek megint? - k�rdezte. Egy nagybajuszos

�reg gazda f�lvetette erre a fej�t.

- Magyarok voltunk mi eddig is, k�rem - felelte temp�san. Az alezredes kiss�

megzavarodott ett�l a besz�dt�l, de Durduk�s �jra elkezdett ord�tozni. "�ljen
Magyarorsz�g! �ljen a magyar hadsereg! �ljen az alezredes �r!"

Az alezredes �jra visszafordult Durduk�s fel� �s megveregette a v�ll�t.

- Mi a mesters�ge, atyafi?

- Kov�csmester, jelentem al�ssan! - v�gta �ssze Durduk�s katon�san a bok�it.

- M�g a r�gi hadseregben szolg�lt, ugye?

- Igenis, jelentem al�ssan! Fegyverkov�cs voltam a nyolcvankettedik

honv�dgyalogezredn�l!

- L�tszik - mustr�lta v�gig Durduk�st az alezredes -, m�g a r�gi j� magyar

fajt�b�l val�. Na, majd gondom lesz mag�ra, atyafi. Hadnagy �r, �rja f�l ennek
a der�k sz�kelynek a nev�t.

Egy fiatal hadnagy ugrott oda, noteszt vett a kez�be �s ceruz�t. - Hogy h�vj�k
mag�t, j�ember?

Az �reg elv�r�s�d�tt, m�g a ver�t�k is kiverte a homlok�t. De az�rt �sszev�gta

a bok�it, �s �gy harsogta:
- Durduk�s Jeremi�s, szolg�latonk�v�li fegyverkov�cs, al�zatosan jelentem!

L�ttam, hogy a n�vt�l kiss� megh�kkent a hadnagy �r kez�ben a plajb�sz.

Csod�lkozva n�zett az alezredesre, az pedig Durduk�sra.

- Maga nem magyar sz�rmaz�s�?

- �n k�rem magyar vagyok? - verte Durduk�s ijedt�ben a mell�t -, ne a nevemet

tess�k n�zni, hanem az embert! Az volt az igazi vil�g k�rem, r�gen! Mikor a
magyarok voltak az urak! F�isp�nok, f�szolgab�r�k! Magyar tiszt urak! Azok nem
loptak, nem csaltak, nem hazudtak! Azok �gy besz�ltek az emberrel, ahogy
kellett! �n k�rem j� magyar voltam mindig! Tess�k ide n�zni - �s ezzel r�nk
mutatott, Julik�ra, meg re�m -, k�t magyar �rv�t tartok a h�zamban, ingyen,
akiket a rom�n jegyz� kidobott az utc�ra, mert �rv�n maradtak! �n k�rem...

- �rja f�l a nev�t, hadnagy �r - sz�lt oda az alezredes a hadnagynak, azt�n

odany�jtotta Durduk�snak a kez�t -, h�t csak maradjon tov�bbra is ilyen j�
kov�csmester. Majd gondom lesz mag�ra. Isten �ldja meg.

Azt�n visszamentek az aut�hoz, be�ltek s elindultak. Durduk�s lelkesen

ord�tozott s lengette a sapk�j�t, mi s a t�bbi magyarok �lltunk n�m�n, �s
furcsa meghatott szorong�ssal a sz�v�nkben... h�t �gy volt az, amikor
Magyarorsz�g meg�rkezett hozz�nk.

Harmadik hete �lt�nk Durduk�s�kn�l, amikor egy d�lben be�ll�tott �cs�m.

Rongyos volt �s sov�ny. Csak a torn�cig j�tt, onnan ki�ltott be �rtem.
Kiszaladtunk Julik�val.

- H�t te honnan j�ssz?! Juj, de rossz b�rben vagy! - est�nk neki szeg�nynek.

�cs�m csak n�zett benn�nket morcosan.

- Belcsujb�l j�v�k - mondotta -, k�t napja, hogy haza�rtem s �n tudom, hogyan.

Mostanig v�rtalak. Azt�n lej�ttem, s az emberek mondt�k, hogy itt vagytok a
kov�csn�l.

- Itt h�t - v�laszolt Julika sebesen -, s gyere b� te is, kapsz enni, s ruh�t
is ker�t�nk re�d, mert jaj, de megviselt vagy! - �cs�m elvicsorodott, mint a
mar�s kuvaszok.

- Megviseltek a rom�nok, az�rt vagyok ilyen. S �n t�bbet rom�n embert l�tni

nem k�v�nok. - N�zt�k egym�st.

- Nem j�ssz b�? - k�rdeztem. - Nem.

- V�rj - mondotta Julika -, hozok neked valamit...

- Rom�n ember h�z�b�l nekem semmit ne hozz�l - mordult f�l az �cs�m -, id�ig is
csak az�rt j�ttem, hogy megtudj�tok: itthon vagyok s v�rlak benneteket. - Azzal
szemire h�zta likas kalapj�t, megfordult s otthagyott benn�nket a Durduk�s h�za
k�sz�b�n. Sz�tlanul n�zt�nk ut�na. Azt�n Julika elkezdett s�rni.

- Mit b�gsz, te? - f�rmedtem re�.

- Azt, hogy nem tudom, kinek van igaza: neki-e, vagy nek�nk? H�t ezt az egyet
�n sem tudtam eld�nteni. Mert, hogy az �cs�met cs�ff� tett�k a rom�nok, az
l�tszott rajta. �s hogy sok magyart cs�ff� tettek oda�t, a nekik maradt
Erd�lyben, err�l hallottunk eleget, a hazat�r� munkaszolg�latosokt�l. Volt
olyan, aki haza se t�rt, mert belehalt a ver�sekbe, amiket kapott az�rt, hogy
magyarul mert sz�lani valahol.

Mikor megtudta Durduk�s, hogy �cs�m j�rt ott, megk�rdezte, hogy minek
eresztett�k el? �n annyit mondtam csak neki, hogy a rom�nok ejszen gonosz
dolgokat m�veltek vele. Mire Durduk�s megcs�v�lta a fej�t �s s�hajtott.

- Ez baj - mondotta. �s ebben neki volt igaza, mert nagy baj volt az. Most
l�tom csak tiszt�n, mekkora nagy baj.

Mert, ha m�r az �risten �gy rendelte el Erd�ly dolg�t, hogy ott magyarok �s
rom�nok vegyesen �ljenek, akkor ezen nem lehet seg�teni, s bele kell nyugodnia
mind a kett�nek abba, hogy a m�sik is ott van. M�r most: hogy egyszer az egyik
van f�l�l, m�skor a m�sik - aszerint, hogy a vil�g nagy urai mik�ppen
ravaszkodj�k �ssze a politik�t -, �gy l�tszik, ezen sem lehet seg�teni. Teh�t
�gy kell ezt is venni, ahogy az Isten adja. Mint a j�gver�st, vagy a
naps�t�st. De ha ez a politika, amit a nagyurak csin�lnak, megzavarja az
emberek eszit, �s akik egyazon f�ld�n �lnek, egym�st verik f�be, ahelyett, hogy
megseg�ten�k egym�st: ez m�r igaz�n nagy baj. �s ez a baj t�rt�nt min�lunk,
l�tni lehetett tiszt�n. A rom�n urak, akik haza kellett menjenek a j� k�v�r
�ll�saikb�l, megbolond�tott�k oda�t a rom�n n�pet, �s a n�p, amelyiknek eddig
soha semmi baja a magyarokkal nem volt, megvadult �s r�t�madt azokra a
magyarokra, akiket a szerencs�tlens�g odak�t�z�tt ahhoz a f�ldh�z, amelyik
Erd�ly test�b�l tov�bbra is Rom�nia maradt. Cs�nya h�rek j�ttek naponta, hogy
mik t�rt�nnek oda�t, �s az �reg Durduk�s egyre gondteltebb lett ezekt�l a
h�rekt�l. Nem seg�tett rajta az sem, hogy az �j magyar jegyz�, mihelyt
meg�rkezett, els� nap mag�hoz h�vatta, �s hosszasan elbesz�lgetett vele, s�t
m�g azt is megk�rdezte, hogy kit gondolna b�r�nak. Tudta j�l Durduk�s, hogy
annak a bizonyos alezredes �rnak k�sz�nheti mindezt, �s tudta azt is, hogy
hamarosan megv�ltozhat sok minden. �ppen ez�rt igyekezett szer�ny maradni �s
al�zatos, �s azt mondotta a jegyz�nek, hogy a b�r�ra n�zve k�rdezze meg
ink�bb a gazd�kat, s ne �t, aki csak kov�cs a faluban. M�gis megt�rt�nt, hogy
egy este bevert�k k�vel az ablakait valami leg�nyek, �s azt ord�tozt�k, hogy
aki rom�n, az menjen Rom�ni�ba. �gy �lltak h�t a dolgok, �s ez�rt volt igaza
Durduk�snak, amikor azt mondotta, hogy az bizony baj, amit a rom�nok oda�t
csin�lnak. Mert baj is volt.

A z�szl�k m�r r�gen leker�ltek addigra a h�zakr�l, csak a kov�csm�helyen

lengett m�g mindig a nagy piros-feh�r-z�ld lobog�. S annak a napnak a
d�lut�nj�n, amikor �cs�m ott j�rt, megjelent n�lunk az �j b�r�, �s bekiab�lt
Durduk�shoz, hogy vegye le a h�zr�l a nemzeti lobog�t. "A lobog� �nnepnapokra
val�! K�z�ns�ges napokon is kint l�gatni gyal�zat!" Ezt ki�ltotta be a b�r�
Durduk�snak, az pedig nem sz�lt semmit, hanem kisietett szapor�n �s levette a
h�zr�l a lobog�t. F�lcsavarta �gyelve �s be�ll�totta a szoba sark�ba. Azon az
est�n vereked�s volt a kocsm�ban. Egy mesterh�zai rom�n fi�t szek�ren vitt�k be
�jszaka a k�rh�zba, s a csend�r�k m�snap reggel n�h�ny leg�nyt lefogtak a
faluban. Mi pedig r�k�vetkez� est�n azon tanakodtunk Julik�val az �gyban, hogy
maradjunk-e m�g, vagy menj�nk vissza a Belcsujba? S�lyos tanakod�s volt ez.
Mert sz�v�nk szerint m�gis csak �cs�mhez tartoztunk volna, de az�rt Durduk�st
sem akartuk megb�ntani. M�snap reggel megold�dott ez a k�rd�s is mag�t�l.
Frustuk ut�n egy aut� �llott meg a m�hely el�tt, s az alezredes �r sz�llt ki
bel�le.

- No, hogy vagyunk, mester?

- Megvagyunk alezredes �r, jelentem al�ssan - kapkodta Durduk�s

szolg�latk�szen a bok�it.
K�s�bb azt mondta az alezredes, hogy � szeretne elj�nni szarvasb�g�skor erre a
vid�kre, s hogy tudna-e aj�nlani neki Durduk�s egy �gyes embert, aki megkeresn�
addig a helyet, ahol szarvasbik�t lehet l�ni, �s odavezetn� �t, meg cipeln� a
holmit?

- Tudok h�t - felelte Durduk�s �s re�m mutatott, aki ott �lltam a fal mellett.
- Enn�l a leg�nyn�l jobban senki sem ismeri itt az erd�ket.

- V�llalkozn�l-e a feladatra, fiam? - k�rdezte meg t�lem az alezredes.

- �n azt�n sz�vesen - mondottam.

Meg is egyezt�nk. Az alezredes markomba nyomott negyven peng� el�leget, s azt

mondotta, hogy ha majd elj�n az id� �s b�gni kezdenek a bik�k, akkor csak
sz�ljak be a csend�rs�gre, hogy tele-
fon�ljanak neki. � pedig tudatni fog engem a csend�rs�g �tj�n, hogy melyik nap
v�rjak re� itt Durduk�sn�l. Azzal be�lt megint az aut�ba �s elment. Mi pedig
Julik�val elb�cs�ztunk Durduk�s�kt�l, megk�sz�nt�k nekik a sz�vesl�t�st, s
ment�nk vissza boldogan a Belcsujba, hogy �cs�mmel lehess�nk, s eleget tegy�nk
emellett az alezredes �r k�v�ns�g�nak is.

Hi�ba vitt�nk f�l mindenf�le j� dolgokat, hi�ba v�s�roltam az alezredes p�nz�n

egy �veg p�link�t is, hogy meg�nnepelj�k vele h�rmasban is a szabads�got: �cs�m
kedve nem akart megj�nni.

- H�bor� van a vil�gban - mondotta -, �s az emberek k�z�tt sok baj, minden�tt.

Mi a h�bor�r�l ugyan m�g addig nem tudtunk semmit, de elhitt�k �cs�mnek, mert
hiszen vil�got j�rt �s sok mindent hallhatott. �s elhitt�k azt is, hogy baj
van az emberek k�z�tt. De a bajt megszoktuk m�r, hiszen abb�l volt mindig el�g.
A baj j�n �s megy, mondottam �cs�mnek, de nem nyugodott meg t�le.

- Ezek m�sf�le bajok - mondotta -, az egyik embernek mindene van, a m�siknak

semmije sincs. Az egyiknek minden szabad, a m�siknak semmi. Ezek nem olyan
bajok, amelyikek j�nnek �s mennek. �s azonk�v�l h�bor� van. �s Rom�ni�ban n�met
katon�k szedik �ssze a zsid�kat, �s rom�n katon�k verik v�resre a magyarokat.

K�t napig voltam a Belcsujban, tettem amit kellett, azt�n elindultam, hogy a
szarvasok ut�n n�zzek. Az �sz m�r ott l�gott a f�k felett. F�nt a pl�jon
kolompsz�t hallottam a Ciba fel�l, �s eszembe jutott Anik�, �s hogy meg kellene
k�sz�nn�m a kucsm�t meg a botot, amit visszahozott volt. Nehezen vitt a l�bam
arrafel�, de a becs�let �gy k�v�nta, h�t mentem. D�lut�n volt, a juhok lent
legeltek valahol a patakban, a poj�n �resen �llt. Csak egy kutya hevert a
Sztinah�z el�tt, egy nagy feh�r kutya. Ugatni kezdett, amikor megl�tott. Egy�b
nem mozdult, semmi. Arra gondoltam: h�tha Anik� nincsen is m�r f�nt, csak az
apja. A l�baim k�nnyebben mozogtak a h�z fel� ett�l a gondolatt�l, hab�r...
tudja az �rd�g, szerettem volna m�gis l�tni Anik�t, ha csak egy percre is.

A h�z ajtaja f�lig be volt hajtva. A nagy, feh�r kutya csak �ppen hivatalb�l
ugatott, �s k�zben a h�z ajtaj�ra n�zett, teh�t tudhattam, hogy van bent
valaki. Az �reg, gondoltam, �s egyenesen az ajt�nak mentem, kinyitottam
sz�lesre �s ben�ztem. �s szemk�zt velem ott �llt az ajt�f�lf�nak t�maszkodva
Anik�, �s csod�lkozva re�m n�zett.

K�s�bb amikor m�r egy�tt �lt�nk, bevallotta, hogy a deszk�k

reped�sein �t m�r r�gen lesett engem, att�l kezdve, hogy a kutya
ugatni kezdett. De ez akkor nem l�tszott az arc�n. Nem l�tszott
rajta semmi egy�b, csak csod�lkoz�s.
- Adjon Isten - mondottam.

- Adjon Isten - felelte Anik� -, h�t te honnan ker�lsz ide?

- Ej szen az �gb�l.

Anik� kihajolt �s f�ln�zett az �gre.

- Nincsenek is fellegek - m�r pedig az ilyenfajt�k mint te, csak

fellegeken j�rhatnak.

- Olyan feh�r angyalfelh�k�n, ugye? - k�rdeztem.

- Nem a - r�zta meg Anik� a fej�t -, olyan feket�ken, amelyik-

b�l vill�m szakad �s esik az es�.

N�zt�k egym�st.

- T�n az�rt mondod ezt, mert szeg�ny ember vagyok?

- Nem a. Hanem mert vereked�s vagy.

�reztem, hogy v�r�s�dik az arcom, ez�rt f�lkaptam a fejemet,

s a nyakamat megszegtem.

- Bel�m ne is t�r�lje a csizm�j�t senki, m�gha sz�zszor olyan

gazda!

M�r majdnem baj lett megint k�z�tt�nk, de akkor Anik� elne-

vette mag�t, s ez a nevet�s megint olyan k�nny� volt �s vid�m,
mint r�gen.

- H�t annak j�l megadtad, az biztos! M�g k�t h�t m�lva is da-
gadt volt a k�pe!

Ett�l �n is megvid�modtam.

- Egy�b baja nem lett?

- K�t bord�ja is elt�r�tt.

- Sziszegett-e, amikor �lelgetted?

- Menjen m�r - mondotta Anik�, �s bossz�san elfordult t�lem.

Megk�sz�r�ltem a torkomat.

- Az�rt j�ttem, hogy megk�sz�njem neked sz�ves j�tettedet,

hogy meg�rizted a kucsm�mat, meg a botomat.

Anik� elv�r�s�dve fordult fel�m.

- Csak az�rt j�tt�l? Akkor m�r mehetsz is, mert azt nem sz�-
vess�gb�l tettem.

- H�t?

- Egy�bb�l.
- �spedig?

V�r�s volt az Anik� arca, mint a l�ngvir�g, �s l�tszott rajta, hogy igaz�n
haragszik.

- Buta - mondotta, azzal f�lkapta a fal mell�l az �res v�dr�t, �s el akart

menni vele mellettem, mintha ott se lenn�k.

Elkaptam a karj�t. - Mit mondt�l?

- Buta - sziszegte Anik� -, buta!

Szeme megk�nnyesedett a haragt�l. �n pedig elkaptam a derek�t. - Mondod m�g?

Birk�zni kezdett velem.

- Eressz el! Buta vagy! Goromba vagy! Eressz!

A v�ge az volt, hogy s�rva fakadt, �s �n megcs�koltam. Mikor az �reg a juhokkal

hazat�rt, ott lelt minket a Sztinah�z k�sz�b�n, �s �n ott maradtam n�luk k�s�
�jszak�ig.

T�r�d�tt az �rd�g a szarvasokkal.

K�t nap egym�s ut�n ott l�zengtem a Ciba-poj�non. Anik� elmondott mindent.
Hogy az�rt ment csak azzal a m�sik leg�nnyel t�ncolni akkor, mert h�res
vereked� leg�ny volt, �s nem akarta, hogy bajba keveredjek. �s meg�g�rte, hogy
soha t�bb� nem tesz ilyent velem. Harmadik napon azt�n lehajtott�k a juhokat,
�s a Ciba-poj�n meg �n egyed�l maradtunk.

R� egy h�tre m�r b�gtek a bik�k. Az alezredes �rral a Cibapoj�n alatti �verben
l�vettem egy sz�p tizenhatost. �gy �rvendett neki, hogy azt sem tudta, mit
csin�ljon. Sz�zpeng�st nyomott a markomba, �s megk�rdezte, hogy mi a
k�v�ns�gom.

- Vad�r szeretn�k lenni - mondottam neki.

- Ha csak ennyi az eg�sz - felelte az alezredes �r -, ezen k�nyny� seg�teni.

Am�gy is �ppen vad�r�ket keres�nk a t�rsulat sz�m�ra.

H�t �gy lettem vad�r a vad�szt�rsulatn�l. Tisztess�ges fizet�st kaptam,

pusk�val j�rhattam, s szabad volt r�k�t, farkast, vadmacsk�t �s nyestet l�n�m.
Meg t�len szarvastehenet �s sut�t, amenynyit el��rnak az urak. De egyebet nem.
De nekem �gy is j� volt. El�vehettem a pusk�mat a faod�b�l, v�llamra
akaszthattam, �s j�rhattam vele b�tran az emberek k�z�tt, lent a faluban,
minden�tt. Enged�lyt kaptam hozz�, f�nyk�pest. S m�g azt is megengedt�k az
urak, hogy h�zat �p�thessek magamnak a k�zs�g f�j�b�l, fent a Belcsuj-poj�non,
vad�rh�z ill� h�zat. �gy �reztem magam, mint akire r�szakadt a mennyorsz�g.

Mikor az els� h� lehullott, az urak hajt�vad�szatot rendeltek el,

�s �n �sszeszedtem k�t tucat arra val� embert, �s meghajtottam
nekik a Korbulyt, a Belcsujt, a Cib�t, a Benedeket �s a Kom�rnyikot.

K�t napig tartott a nagy vad�szat, �s az urak fent �jszak�ztak ve-

l�nk a Ciba-poj�non. Nagy urak voltak. Csupa ezredes, meg alez-
redes, csupa alisp�n meg f�szolgab�r�, meg mit tudom �n, micsoda.

L�vettem is vel�k k�t medv�t �s hat vaddiszn�t. A medv�knek

k�l�n�sen �rvendeztek, �s k�tsz�z peng� borraval�t kaptam �rt�k,
k�l�n. Olyan gazdag lettem egyszerre, hogy nem cser�ltem volna
az ilvai malmossal sem. �cs�met �s Julik�t ki�lt�ztettem t�lire, s
vettem egy vask�lyh�t, amit be�ll�tottunk a kalib�ba, s Julika f�z-
hetett is rajta. S volt mit f�zz�n. Rendes kommenci�t kaptam az
urakt�l, �tven kil� b�zalisztet s �tven kil� m�l�lisztet havonta, csak
le kellett menni a malomba �rte minden elsej�n. S azonk�v�l har-
minc peng�t egy h�napra, meg f�l�venk�nt egy p�r bakancsot.

Kar�csonykor a f�szolgab�r� �r megszavaztatta a faluval, hogy �n

legyek a k�zs�gi erd� p�sztor is, s att�l kezdve szabad legeltet�sem
is volt a k�zs�gt�l s minden h�zt�l egy sajt, meg egy juhnak a gyap-
ja, s minden szek�r fa ut�n, amit az erd�b�l elhordtak, egy krajc�r
tarisznyap�nz. Megny�lt el�ttem a vil�g, s �gy �reztem, hogy �tban
vagyok a gazdagod�s fel�. Kisz�moltam, hogy tavasszal vehetek
k�t malacot, s felh�zlalom a kommenci�b�l. S megbesz�ltem az ilvai
malmossal azt is, hogy tavaszon v�s�rol tizenk�t borj�t, azokat
Julik�val elgondozzuk s el�rizgetj�k az �n legel�-jussomon, s �sszel
tizet beadunk a malmosnak, kett� pedig marad nek�nk a munk�-
�rt, a legel��rt. �cs�mnek b�reltem k�t lovat, hogy lehordhassa ve-
l�k a szenet, s azt is sz�m�t�sba vettem, hogy majd tavaszon, mikor
a facs�sztat�s v�get �r, �s a zsid�k el�rvereztetik a sok d�gg� dol-
goztatott lovat, megveszek bel�l�k k�t fiatal kanc�t a nyestb�r�k
�r�b�l, �cs�m sz�m�ra. Majd ny�ron kijavulnak a legel�n, s j�v�
t�len saj�t lov�val hordhatja a szenet.

Mikor l�ttam, minden sz�p sim�n halad, ak�r a v�zfoly�s, �s a

j�vend�nk biztosnak �g�rkezik, akkor egy vas�rnap fel�lt�ztem �j
g�ny�mba, bezs�roztam az �j csizm�mat, s elindultam �t a hegyen
Fileh�z�ra. Att�l fogva, hogy a juhok lementek a Cib�r�l, nem
tal�lkoztam Anik�val. Minden nap volt valami eligaz�tani val�.
Lenyomozni az erd�t, megrendezni a vad�szatokat, besz�ll�tani a
medveb�r�ket az uraknak R�genbe, meg V�s�rhelyre, sz�mba
venni a k�zs�gt�l az erd�t, seg�teni az erd�sznek a kim�r�sekn�l,
ellen�rizni a v�gat�sokat, ez, az. Minden napra akadt valami. Eltelt
kar�csony, s el �j�v is, mire odajutottam, hogy �tmehettem Fileh�z�ra.

Velem volt a puska; �s mentem. Eml�kszem ma is j�l: tiszta, hideg id� volt.
Bakancsom alatt csikorgott a h�, s a f�kat z�zmara lepte, vastagon. Nem
siettem. J�les�, lass� nyugalommal haladtam Fileh�za fel� a behavazott pl�jon,
mint az olyan ember, aki valamire jutott m�r az �letben. Aki ember. Akit
embersz�mba vesznek m�sok is. Akinek a szava emberi sz�. Kicsit sz�d�lt voltam
ett�l az �rz�st�l, mint amikor az ember egy eg�szen keveset ivott, �s a fej�ben
�rzi a meleget. Hiszen olyan gyorsan j�tt minden! Egy f�lesztend�vel azel�tt
m�g senki sem voltam, kivert kunyh�lak� a havason, olyan vadorz�, olyan senki
kuty�ja, akibe minden t�rv�nnyel j�r� ember beler�ghatott, mert
t�rv�nyenk�v�li voltam, magyar. S most egyszerre vad�r lettem! Hivatalos �s
elismert vad�r! A csend�r�k sz�ba �lltak velem, �s az emberek a faluban
k�sz�ntek, m�g a gazd�k is. Fizet�sem is volt, rendes fizet�sem! Nagyon nagy
dolog volt ez az �n sz�momra. De tudtam, hogy ez mind csak az�rt van, mert
Rom�ni�b�l �jra Magyarorsz�g lett, �s �n valah�nyszor erre gondoltam, magamra
�s a j�vend�re, ami kitisztult el�ttem, mint ahogy kitisztul sz�p ny�ri
reggeleken: h�l�t adtam az �ristennek, hogy az �n kedvem�rt Rom�ni�b�l
Magyarorsz�got csin�lt.

Azt�n be�rkeztem Fileh�z�ra. D�l volt. A piacon emberek �csorogtak, mint

vas�rnap szok�s, �s n�zt�k, ahogy j�v�k a pusk�val a v�llamon. K�t csend�r �llt
a k�zs�gh�za udvar�n, felt�z�tt szuronnyal, szolg�latban. Nem az �n �rs�mh�z
tartoztak, nem ismertem �ket. A csend�r�k odaj�ttek hozz�m, meg�ll�tottak, �s
k�rt�k a fegyverenged�lyt. Az emberek a piacon mind minket n�ztek, �s nekem
melegem lett a b�szkes�gt�l, mert el�vehettem sz�p �j vad�ri igazolv�nyomat a
f�nyk�ppel, �s megmutathattam a csend�r�knek. Azok megn�zt�k, azt�n
visszaadt�k, �s k�rdeztek eztazt a vadakr�l, meg az urakr�l �s amikor
tov�bbmentek, k�sz�ntek nekem, �s ezt l�thatta �s hallhatta mindenki, aki a
piacon volt, s ett�l �jra j�les� meleg fogott el, mert az emberek k�z�tt ott
�llott az a leg�ny is, akit egy esztend�vel azel�tt a korcsm�ban meg�kl�ztem,
s aki rongyosnak nevezett.

Anik��k m�r t�l voltak a d�leb�den, amikor meg�rkeztem hozz�jok. Anik� piros
lett az �r�mt�l, amikor megl�tott, �s az �regek
is j� sz�vvel fogadtak. Sz�kre �ltettek, �tellel k�n�ltak. Azt�n el kellett
mondjam, hogy mi�rt j�hettem pusk�val, hogy mik�ppen lettem vad�r az urakn�l,
�s rendre elmondtam mindent. Hogy milyen fizet�sem van, hogy j�v�re h�zat
�p�thetek magamnak, hogy mennyi borraval�t kereshetek egy �vben az urakt�l,
mennyi j�het be a nyestb�r�kb�l, r�kab�r�kb�l, mennyi a tarisznyap�nzb�l, h�ny
gyapj�ra sz�m�thatok, s h�ny sajtra a ny�ron, s hogy k�t malacot akarok venni,
meg k�t lovat az �cs�mnek, meg hogyan egyezt�nk meg a malmossal a borjakat
illet�leg... rendre elmondtam mindent. Anik� nagy szemekkel b�mult re�m, s az
�regek meg b�logattak hozz�, �s k�zbe-k�zbe sz�ltak, ahogy ez ilyenkor szok�s.
Azt�n kifogytam a sz�b�l �s cs�nd lett. �lt�nk az asztal mellett, �s a d�lut�ni
nap bes�t�tt a j�gvir�gos ablakokon. Azt�n, hogy a cs�nd nem akart f�lengedni
k�z�tt�nk, az �regember r�n�zett az �regasszonyra, �s az �regasszony Anik�ra,
�s Anik� v�r�s lett ett�l a n�z�st�l. �s az �regasszony ezt mondta Anik�nak,
ma is eml�kszem r�: Eredj l�nyom, �s n�zz ut�na a ty�koknak, nehogy �tmenjenek
a szomsz�dba.

Butas�g volt, hogy ezt mondta, mert mindenki tudhatta, hogy nincsen olyankor
mit a ty�kok ut�n n�zni, korad�lut�n, s hogy a szomsz�dhoz �gyis �tmennek, ha
akarnak, s mi�rt ne menn�nek. De nem jutott egy�b az esz�be, mert m�g nem adott
f�rjhez le�nyt, Anik� volt a legid�sebb gyerek a h�zn�l. �gy h�t ezt mondta,
nem jutott az esz�be m�s. �s ekkor m�r �n is tudtam, hogy tiszt�ba vannak
azzal, hogy mi�rt j�ttem �t a hegyen. �s Anik� is tudta, mert m�g pirosabb
lett, felsz�k�tt a padr�l �s kiszaladt. Akkor az �regember fel�llt, levett egy
�veget a polcr�l, az �regasszony k�t poharat tett az asztalra, el�bb
megt�r�lte �ket a k�t�ny�vel, azt�n megittuk az els� �ldom�st, j�f�le
bor�kap�link�b�l.

Er�s volt az ital, az �regember kis k�k szeme eg�szen megnyirkosodott t�le.
Nekem is karcolta a torkomat, �gy, hogy k�h�gn�m kellett el�bb, s csak azut�n
j�hettem el� a sz�val.

- H�t �gy �llok - mondottam -, most m�r tudj�k. S �n meg az�rt j�ttem, hogy
megk�rdezzem magukat: ideadn�k-e hozz�m Anik�t?

Az �regember az �regasszonyra n�zett, s olyan csud�lkoz� k�pet v�gott, mintha

v�ratlanul �rte volna ez a k�rd�s. Az �regasszony pedig
�sszezs�g�r�d�tt a pad
sark�n, meghegyesedett az
arca eg�szen, s olyan szomor� lett, mintha hal�l�t j�soltam volna meg.

- Haj, haj - s�hajtotta - haj, haj.

- Mondj m�r valamit - n�gatta meg az �regember.

- Mikor �p�ten�d meg azt a h�zat? - k�rdezte any�som. - Tavaszon.

- �gy-�gy, tavaszon - s�hajtotta �s b�logatott hozz� -, �gy�gy. Sz�val �szire

k�szen leszel vele?
- K�szen.

- �gy, �gy - s�hajtotta, �s b�logatott, s�hajtott �s b�logatott. �n m�r hol �t

n�ztem, hol az �regembert.

- H�t mondj m�r valamit - n�gatta az b�tortalanul a feles�g�t, mert l�tszott

rajta, hogy szeretne m�r t�l lenni a dolgon.

- Mit hogy mondjak? - pattant f�l any�som t�relmetlen�l -, sze t�n nem az �n
kezemet akarja!

- H�t akkor h�vd be a le�nyt.

Any�som kisz�lt az ajt�n, s Anik� bej�tt. De v�r�s volt a k�pe nagyon, �s m�r
az ajt�ban meg�llt.

- Itt vagyok, �desap�m.

Az �reg r�n�zett, azt�n fel�m b�k�tt a h�velyk�vel. - Ez itt azt k�rdi, hogy
elmenn�l-e ut�na?

Ha van pirosabb valami a l�ngvir�gn�l, akkor Anik� pirosabb volt. Csak �llt �s
b�mult re�nk, �s kez�vel a k�t�ny�t t�pdeste.

- Na, h�t mondj m�r valamit - sz�lt r� az anyja is -, m�g azt hiszi, hogy
megkukult�l!

- Ahogy �desany�m�k akarj�k - ny�gte ki erre Anik�, s azzal nagy sebesen meg is
fordult, s �gy kotr�dott ki a szob�b�l, hogy m�g az ajt�t is elfeledte betenni
maga m�g�tt.

- Na - mondotta az �regember egy megk�nnyebb�lt s�hajt�ssal -, h�t akkor Isten

�ltessen, fiam. - Azzal megt�lt�tte a poharainkat p�link�val, s m�g az
any�somnak is t�lt�tt egy kis k�stol�t.

K�s�bb, amikor m�r mindennel tiszt�ba j�tt�nk a poharaz�s k�zben, ahogy annak
rendje s m�dja van, kimentem Anik� ut�n. A pajt�ban leltem meg, ott �lt a teh�n
j�szl�n.

- Er�sen megfutamodt�l - mondottam neki.

- Csak ne volna olyan hideg odakint - felelte Anik� -, nem lel

ne meg estig!

Odamentem hozz� s �t�leltem derek�t. - S este?

- Este az m�s - mondotta �s lehajtotta sz�gyenkezve a fej�t -, este s�t�t van.

H�t �gy volt ez velem s Anik�val. S �n az�rt mondottam el ilyen apr�ra, hogy
legal�bb az eml�ke megmaradjon annak, hogy t�rt�nt. Mert ilyesmi nem t�rt�nik
meg az emberrel k�tszer az �letben, m�g r�gen sem t�rt�nt meg k�tszer, amikor
pedig az �let sima volt �s egyszer�. Most? Most olyan a vil�g, hogy az ember
azt hiheti: az egyszer�, sz�p �s tiszta dolgok kivesztek bel�le eg�szen.

Alighogy elment a h�, d�nteni kezdtem a f�kat a Belcsuj f�l�tt, a nagy

tiszt�son. Sz�p, hossz�, egyenes sz�lf�kat v�logattam ki. Le is fejtettem r�luk
nyomban a k�rget �s kifaragtam �ket, hogy hamarabb sz�radjanak. A sok leh�ntott
feny�t�rzs olyan illatot �rasztott, hogy az embernek megsz�d�lt t�le a feje.

Azt�n hozz�kezdtem a h�zhoz. �cs�m seg�tett. Kiraktuk k�b�l az alapot, azt�n

elkezdt�k �sszer�ni a fat�rzseket fall�. A tiszt�s kivir�gzott k�r�l�tt�nk, s a
forr�s f�l�tt pillang�k sz�lltak. F�ty�r�szve dolgoztunk mind a ketten.

- A te h�zadat hol �p�tj�k meg? - k�rdeztem �cs�met. - R��r m�g - felelte

�cs�m, �s nevetett.

Julika hordta f�l nek�nk az �telt, � �gyelte �cs�m kemenc�it is, meg az
�llatokat. Mert akkor m�r megvolt a k�t malac, �s megvolt �cs�m r�sz�re a k�t
lehajtott l�, �s a malmos is elk�ldte a tizenk�t borj�t. Kakasd�rg�skor
v�ratlanul sok borraval�t kaptam k�t budapesti �rt�l, �s azon a p�nzen, meg ami
a nyestb�r�kb�l maradt, vettem n�h�ny juhot. Azok is ott legeltek a Julika
keze alatt, s m�r friss ord�t is ett�nk t�l�k. Azt�n megn�tt a f� a legel�k�n,
s megindultak minden�nnen kolompsz�val a ny�jak. Akkor m�r v�llig �rtek a h�z
falai.

Mikor fent a Cib�n meghallottam a kolompokat, azt mondtam �cs�mnek: Most pedig
pihen�nk egy napot.

�cs�m r�m nevetett �s nem sz�lt semmit. �n meg v�llamra vettem a pusk�t �s
elindultam f�l a Cib�ra. A varj�t�vis bokra vir�gzott, �s tele volt
vadm�hekkel. Vir�gok �s r�gyek illata �szott a tavaszi leveg�ben, s a leveg�
langyos volt �s puha.

Anik� m�r v�rt re�m. Nem mondta, de �n tudtam, hogy v�rt. R�g�ta v�rt arra a
napra. Tal�lkoztunk ugyan a t�len is n�ha, ha �tmentem egy-egy vas�rnap a
hegyen. De ez t�l volt, �s t�len az ember m�s.

Ott �llt a forr�sn�l, ed�nyeket mosott, �s k�zben az �sv�nyt n�zte, amelyiken

nekem j�nn�m kellett. Mikor megl�tott, intett a kez�vel.

- �p�l a h�z - mondottam, amikor oda�rtem hozz�. Csillogott a szeme.

- Elj�ssz megn�zni?

- El h�t, csak az ed�nyek...

Am�g v�gzett az ed�nyekkel, lehevertem a f�be. K�nny�, j�szag� sz�l j�tt

f�lfel� az �veren, kedvesen s�t�tt a nap, �s valahol egy rig� �nekelt.

Azt�n elk�sz�lt az ed�nyekkel, �s f�lment�nk a Sztinah�zhoz. Az apja kij�tt

el�m a k�l�pcs�re, �s kezet ny�jtott.

- Na - mondotta -, h�t itt vagyunk ism�t. - �p�l a h�z - feleltem.

Anik� letette az ed�nyeket, �s oda�llt az apja el�. - Elmehetek megn�zni,

�desap�m?

- Eredj - mondotta az �reg, �s legyintett, ahogy ilyenkor az �regek szoktak -,

puliszka van, t�r� van, d�lre nem fontos, hogy itt l�gy.

Komolyan haladtunk egym�s mellett lefel� az erd�n. Az erd� is komoly volt, sz�p
�s komoly. �n fogtam az Anik� kez�t, �s nem besz�lt�nk. M�kusok futottak �t
el�tt�nk n�ha a csap�son, �s hallani lehetett a vadm�hek d�ng�s�t. Azt�n
ki�rt�nk a tiszt�sra �s meg�lltunk.

- Sz�p - suttogta Anik� halkan, �s a szeme csillogott. Fogtam a kez�t, �s

odavezettem az �p�l� h�zhoz.

- A mienk lesz - mondottam, amikor meg�lltunk el�tte. Anik� m�ly l�legzetet

vett.

- Milyen j�szag�.

Valami olyan k�l�n�sen sz�p, l�gy mosolyg�s volt az arc�n akkor. - Egy h�nap
m�lva k�szen lesz - mondottam, �s �reztem, hogy megforr�sodik bennem valami.

- Olyan hamar?

- Tal�n nem �rvendesz neki?

Nem felelt semmit, csak felkacagott. B�g� volt ez a kacag�s, mint az

�rv�sgalambok�, �s forr�. Nem tehettem m�st: meg�leltem �s magamhoz
szor�tottam. M�g akkor is nevetett. Lecs�koltam a sz�j�t.

Azt�n egyszerre csak ott hevert�nk a f�ben, az illatos falak alatt. Nagy v�r�s
t�zek lobogtak benn�nk.

- Gyere - mondottam, �s nem ismertem r� a saj�t hangomra. Anik� ell�k�tt

mag�t�l. Ut�na kaptam. Ujra ell�k�tt. Mire megmarkolhattam volna, talpra
sz�k�tt �s valami k�l�n�s vad kacag�s bugybor�kolt f�l bel�le. Azt�n futni
kezdett az erd� fel�, �s �n futottam ut�na. T�bolyult, vad hajsza volt. A
feny�k �gai �sszecsaptak m�g�tt�nk, �s mi rohantunk lefel� az erd�n. Anik� �gy
menek�lt, mintha esz�t vesztette volna, mintha az �let�t mentette volna el�lem.

- �llj meg! - ki�ltottam, de � nem n�zett vissza, csak futott. Szikl�kat ugrott
�t, s�r�s�geken t�rt kereszt�l. �s �n minden�tt a nyom�ban. N�ha visszan�zett
r�m kigy�lt arccal, �s a szem�ben r�m�let volt �s h�v�s egyszerre, a sz�ja
k�r�l mosoly �s sikolt�s. Menek�lt el�lem, �s csalogatott m�gis, �s ett�l
valami gy�ny�r�s�ges, vad buzgalom l�ngolt fel bennem, mely olyan volt m�r,
mint a vad�szat �s olyan m�gis, mint a szerelem.

S�t�t katlanokon rohantunk kereszt�l, �les p�fr�nyokon, korhadt fat�rzseken �t.

Pen�sz �s gombaszag csapott az orrunkba, a f�k g�rcs�sek voltak �s zuzm�
cs�ng�tt az �gaikr�l. S�t�t, vad helyek voltak azok, ahol �trohantunk. S�t�t,
vadfekete v�r �z�tt benn�nket is. Lihegt�nk, mint a vad�llatok. �gak csap�dtak
az arcunkba, szedert�visek sebeztek v�resre. �szre se vett�k. Hang, sz�,
sikolt�s n�lk�l rohantunk, csak �ppen a l�baink dobogtak,
liheg�s�nk f�jtatott,
�s a bokrok recsegtek k�r�l�tt�nk.

Azt�n Anik�, mintha megbotlott volna egy gy�k�rben, elesett. Puh�n, szinte
engedelmesen esett le a s�pped�, z�ld moh�ra, �s �n re� zuhantam. Mint a farkas
az �zre. Mint a s�lyom a galambra. Belekarmolt az arcomba. �n a nyak�t
haraptam. T�pt�k egym�st, mint a vad�llatok. V�r �z�t �rezt�k a sz�nkban, �s
csak lihegt�nk sz� n�lk�l. Rettenetes volt �s csod�latos. Mintha az eg�sz erd�,
a f�k, a szikl�k, a hegyek, mind re�nk szakadtak volna, mintha egyetlen izz�
t�zes katlan lett volna az eg�sz vil�g, s mi bent a t�z m�ly�n �gt�nk volna
sercegve �s rettenetes sz�pen, mint k�t izz� v�rcsepp egy b�d�t�, v�r�s
t�zvir�g kelyh�ben.

Nem tudom, mennyi id� telt el: sok-e, vagy kev�s. De a nap j�l fent volt m�g,
amikor lassan kialudtak benn�nk a l�ngok, �s �n f�lkeltem a moh�r�l. Anik�
lehunyt szemmel fek�dt, �s sz�p volt, szebb, mint b�rmi a vil�gon. N�ztem �s
lassan megteltem valami nyugodt, boldog melegs�ggel. "Eny�m"
- gondoltam magamban,
�s olyan volt ez, mintha azt gondoltam volna: eny�m az �let, a vil�g �s
minden, ami a vil�gon van.

Azt�n lehajoltam hozz� �s meg�rintettem a kez�t. - Anik�... kelj f�l.

Kinyitotta a szemeit �s r�m n�zett. Szel�d volt a n�z�se �s engedelmes.

F�lkelt �s ler�zta ruh�j�r�l a moh�t. Nem sz�ltam hozz�, csak fogtam a kez�t �s
vezettem vissza a h�zhoz. Szel�den �s engedelmesen j�tt. A tiszt�son ragyogott
a napf�ny, �s meleg gyantaszagot �rasztottak a h�z falai.

- A mi h�zunk - mondottam, �s meg�lltam a tiszt�s sz�l�n. Anik� n�zte a h�zat

�s mosolygott. Hallani lehetett a forr�st, mintha csillog� kis �veggy�ngy�ket
r�zott volna valaki a f� k�z�tt. Anik� szel�den lehajtotta a fej�t, �s homlok�t
a v�llamra t�masztotta.

- Vetk�zz le - mondottam. Megferedt�nk a forr�sban. Locsoltuk egym�st,

fr�csk�l�dt�nk, mint a vidrak�lyk�k. Anik� sima barna b�r�n r�szegen kacagott a
nap, a kis kerek mellein �gy csillogtak a v�zcseppek, mint megannyi csod�latos
�kszer. Nagyokat kacagtunk. Par�zs izzott a b�r�nk alatt, �s szikr�k pattantak
az ujjaink hegy�n. T�zes vir�gok gy�ltak ki a sz�nkon, �s mintha l�ngtengerr�
v�ltozott volna f�l�tt�nk az �gbolt is, olyan volt.

Mire �szret�rt�nk, a f�k �rny�ka hossz�ra ny�lt m�r, �s a hegyek lil�sk�k

p�r�kba burkol�zva t�volodni kezdtek. Led�rzs�lt�k magunkat a forr�s hideg
viz�vel, �s ett�l kij�zanodtunk. Magunkra kaptuk a ruh�inkat.

- Ne n�zz ide! - mondotta Anik�, �s elpirult, amikor a ruh�kat a kez�be vette.

�s �n nem n�ztem oda. A tiszt�s sz�liben, egy sudaras v�n feny�n �rv�sgalamb
�lt mozdulatlanul, �s n�ha beleb�gott a lesz�ll� est�be.

A p�sztorcsillag m�r ott f�nylett halov�nyan az �g alj�n, amikor

vissza�rkezt�nk a Ciba-poj�nra.

- N�zd - mondottam Anik�nak -, az �n csillagom!

- A mi csillagunk - jav�totta ki Anik�, �s szel�den re�m n�zett. Az �reg nem

sz�lt semmit. Nem k�rdezte, hogy mi�rt j�tt�nk olyan k�s�n. A fej�ssel v�geztek
m�r a bojt�rok �s meggy�jtott�k a t�zet. Anik� f�ltette az �st�t, megf�zte a
puliszk�t �s ett�nk. Azt�n az �reg aludni t�rt, �s aludni t�rtek a bojt�rok is.
Mi m�g sok�ig ott �lt�nk az elhamvadt t�zn�l �s n�zt�k a csillagokat, Anik�
meg �n. H�v�s �s j�szag� p�r�t szit�lt az �jszaka, �s a csillagok mind olyan
k�zel voltak.

- Sz�p �lni - mondotta Anik� halkan. Azt�n aludni t�rt�nk. Mikor reggel le�rtem
a h�zhoz, �cs�m m�r ott volt. Egy fat�nk�n �lt. Mikor oda�rtem hozz�, r�m
n�zett, �s l�ttam, hogy arca nagyon komoly.

- Beh�vtak katon�nak - mondotta tomp�n -, ez m�r a h�bor�, s a baj, amir�l

sz�ltam.

�s egyszerre olyan volt, mintha valami nagy, sz�rke �rny�k borult volna az
erd�k f�l�.

* * *

II.

Ny�r v�g�n megtartottuk a lakodalmat. Nem volt valami pomp�s nagy lakodalom,
mert ap�som szeg�ny csel�dember volt csup�n, aki nem a maga juhait �rizte,
hanem az uras�g�t. De megtett mindent, amit a tisztess�g k�v�nt. Lakodalom
el�tt m�g seg�tett�nk ap�somnak lehajtani a juhokat a Cib�r�l. Gondolkod� volt
azon a napon, s amikor elb�cs�ztam este t�le, azt mondta szomor�an: - re�m m�r
nem tudom, ki f�z odaf�nt, ha elj�n a Szentgy�rgy. De hi�ba, ez a vil�g rendje.
A mad�r f�lneveli fiait, s a mad�rfiak kirep�lnek.

�gy volt �ppen, ahogy mondta, �reztem azt �n is. Mi Anik�val kirep�lt�nk
lakodalom ut�n a belcsuji �j h�zba, �s ez olyan r�p�l�s volt, amilyent nem
l�tott m�g a havas! Bokr�t�san �llott a h�z, s a tiszt�s is kikericsbe �lt�z�tt
k�r�l�tte. Minden �j volt �s ragyogott: a zsindely tet�, az ajt� �s az
ablakok, a frissen kifaragott b�torok a szob�ban �s a friss feny�bojtt�l
illatoz� �gy.

Julik�val egy�tt d�sz�tett�k f�l a h�zat a lakodalom el�tti napon, de � m�r

nem j�tt f�l vel�nk. �sszebar�tkozott er�sen a fiatal Durduk�ssal, m�g amikor
ott laktunk volt n�luk, s ez a bar�ts�g azut�n is tartott. Durduk�s gyakorta
f�lj�rt hozz� a kalib�hoz, k�l�n�sen mi�ta �cs�m nem volt ott, s �n m�r tudtam
akkor, hogy Julika sorsa eld�lt. Fiatal Durduk�s boltot nyitott k�zben az apja
m�helye mellett, s j�l ment a bolt. Azt�n t�r�kb�zaszed�s ut�nra meghirdett�k
�ket a templomban, s a falu is megtudta, hogy boltosn� lesz Julik�b�l. Mi
megegyezt�nk �gy, hogy a k�t borj�t, ami a malmost�l re�nk esett, Julika viszi
el a h�zass�gba, elv�gre � bajl�dott vel�k. �gy azt�n h�rom h�tre a mienk ut�n
meg�lt�k az � lakodalmukat is. Szebb �s nagyobb lakodalom volt sokkal, mint
a mienk. �reg Durduk�s kitett mag��rt. M�g a jegyz� �r is ott �lt az asztaln�l,
s a csend�r�rmester is. Vid�m lakodalom volt. Eg�sz �jszaka tartott, s csak
m�snap reggel indultunk haza Anik�val. A hegyeken m�r d�r volt akkor, s a
b�kk�kr�l garmad�val verte le a h�v�s reggeli sz�l a r�t levelet, ahogy a patak
ment�n f�lfel� ment�nk. �n el�l, s Anik� m�g�ttem. F�nt a pl�j k�r�l egy
szarvasbika b�g�tt. Mert b�g�s ideje volt �ppen, s �n arra a napra napsz�most
fogadtam magam helyett az urak mell�, f�nt a Kom�rnyikon.

Igyekezn�nk kellett, hogy d�lre ott lehessek �jra. Sz�p �s b�k�s volt minden,
ahogy ott f�lfel� haladtunk, s �n mentem el�l �s hallottam magam m�g�tt az
Anik� l�pteit, �s tudtam, hogy minden j�l �s sz�p rendben van. Anik� egy �letre
itt j�n m�g�ttem, �s Julik�t is elhelyeztem egy �letre, j�l. �s sz�molgattam,
hogy ha ez a szarvasb�g�s is annyit hoz, mint az elm�lt esztend�, akkor az
Anik� tehene mell� vehet�nk k�t �sz�borj�t m�g, mert a sz�n�b�l futja b�ven, �s
ha majd frissh�val �jra ad medv�t az Isten az urak pusk�ja el�, akkor vesz�nk
m�g vagy egy tucat juhot. Azt�n arra gondoltam, hogy az egyik h�z�t lev�gjuk
kar�csony el�tt, s a m�sodikat tova v�zkereszt ut�n csak. A t�li b�r�kb�l
pedig h�tha vehet�nk majd egy malacoz� koc�t is... h�t �gy, ilyesmiken
gondolkoztam azon a reggelen, ahogy hazafel� haladtunk Anik�val. H�v�s
napf�ny �s tiszta j�szag� leveg� vett k�r�l, �s egy sz�p, biztos j�vend�
nyugalmas el�gedetts�ge.

A Belcsujban, ahol hajdan a kemenc�ink voltak, a d�ledez� r�gi kaliba el�l

f�st sz�llott f�l. Mikor oda�rt�nk, �cs�met tal�ltuk ott. Katonaruh�ban volt.
�lt a kaliba el�tt a t�zn�l, �s nem kelt f�l, amikor meg�lltunk mellette.

- Hozott Isten - �rvendezett Anik� a h�tam megett. De �cs�m csak annyit felelt
neki:

- Isten d�g�t �tvette az �rd�g.

Anik� r�m n�zett, mint aki arra v�rt, hogy sz�ljak valamit. �n pedig intettem
neki.

- Eredj el�re, megy�nk mink is mindj�rt. K�sz�ts addig reggelit �cs�mnek, s

alv�helyet.
- Ne f�raszd magad - mondotta �cs�m -, jobb nekem itten. Anik� tan�cstalanul
n�zett r�lam �cs�mre, �cs�mr�l r�m, de intettem neki, hogy menjen, s ne
t�r�dj�k vel�nk. Azt�n kettesben maradtunk �cs�mmel.

�cs�m azon a reves v�n t�nk�n �lt, amelyiken m�g annak idej�n �lt�nk egy�tt
h�rmasban, amikor m�g ott laktunk volt mind. Mell�je �ltem. A t�nk hossz�ban
rozsdasz�n� tapl�gomb�k n�ttek, s �cs�m azokat faricsk�lta a
k�s�vel, hogy ne
kelljen re�m n�zzen.

- H�t mi a baj? - k�rdeztem t�le. - H�bor� - felelte s�t�ten.

- J�, j� - mondottam -, az m�s. De vel�nk mi a bajod? - Julik�t f�rjhez adt�tok

egy rom�nhoz!

�cs�m r�m n�zett, s l�ttam szemei m�g�tt a vad s�t�ts�get, �s meg�rtettem

mindent.

- Durduk�s�k der�k emberek - kezdtem mondani, pedig tudtam, hogy nincsen sok
�rtelme, mert akinek olyan szemei vannak, annak hi�ba besz�l arr�l az ember,
hogy Durduk�s�k der�k emberek. F�l is vette r� �cs�m a fej�t, mint a medve.

- Rom�nok! - mordulta - s nek�nk ellens�geink! Hal�lig, vagy

t�n azon t�l is!

Sz�ltam ellene valamit, hogy �ppen sz�ljak, b�r �rtelme nem sok volt, mert
�cs�m csak m�g jobban nekit�zesedett t�le.

- Vagy t�n elfeledted m�r ap�nkat? Akit annyi esztend�n �t megal�ztak,

kisemmiztek? Akinek fegyvert sem adtak a kez�be, hogy vad�szhass�k, csak mert
magyar volt? Nem eml�kszel m�r mindezekre? Nem eml�kszel az iskol�ra, ahol
sz�junkra vertek, ha magyarul sz�ltunk? A fali k�pekre, ahol majmok �ltek a
lovakon, s akikr�l azt tan�tott�k, hogy ezek voltak a mi �seink, a magyarok? A
sok cs�fol�d�sra mind nem eml�kszel m�r? S a Durduk�sk�ly�kre, ahogy felf�jt
arc�val szavalta zecsem�jkor: fel rom�nok, le magyarok...! Nem eml�kszel m�r
ezekre?!

Valami igaza volt �cs�mnek, mert val�ban nem nagyon eml�-

keztem m�r ezekre a dolgokra, pedig alig egy �v telt csak el az�ta, hogy
Magyarorsz�g lett�nk. De mintha valami k�nny�, aranyos p�ra takarta volna el
bennem mindazt, ami rossz volt a m�ltban. Ez a p�ra a boldogs�g p�r�ja volt,
ami k�r�l�ttem lengett, s �cs�m mell�l ez a p�ra hi�nyzott, �s � ez�rt l�tott
mindent, amit nem lehetett elfelejteni olyan hamar. Mindezt v�giggondoltam
akkor,
amikor besz�lt, �s ez�rt nem is sz�ltam k�zbe semmit, nehogy m�g jobban
elkeser�tsem. � pedig mondta, nekivadultan:

- S ti bar�tkoztok vel�k, �ppen mostan, amikor h�bor� van az eg�sz vil�gon!

Amikor v�glegesen el kell d�lj�n, hogy ki� lesz a sz� itt n�lunk: a rom�nok�
vagy a mienk! Mert itt nincs m�s
megold�s. Vagy m�nk, vagy �k! Egyik�nknek pusztulnia kell! S tik le�lltok az
ellens�ggel bar�tkozni, �s odaadj�tok a nyakatokat a sz�r�s kezibe, �s
odaadj�tok Julik�t...!

�n csak hallgattam. Ugyan mit is mondhattam volna? Hogy szeretik egym�st, � s a

Durduk�s-fi�? Az olyan embereknek, amilyen az �cs�m volt akkor, nem lehetett
szerelemr�l besz�lni. Az olyan emberek csak v�rr�l, vereked�sr�l, bossz� �s
er�szak juss�r�l akarnak tudni. H�t hallgattam, am�g �cs�m beleunt a
besz�dbe, �s haragja al�bbhagyott. Megv�rtam, am�g �jra elkezdte faricsk�lni a
t�nk tapl�gomb�t, s maga el� b�mult a kihamvadt t�zbe. Akkor azt mondtam neki:

- Ide figyelj. Az erd�n vagyunk, s nem v�rosi kasz�rny�ban, ahol parancs ut�n
keverik a sz�t j�szag� tiszt urak.

�s k�r�lmutattam kezemmel az erd�n, amelyik ott l�tszott k�r�l�tt�nk, a Ciba

gerinc�t�l a Korbuly gerinc�ig, s t�l a ny�grai oldal a Magur�ig f�l, �s �cs�m
k�vette tekintet�vel a kezemet. A fenyvesek z�ldj�n �s a lombf�k sz�nes
foltjain tiszt�n �s der�sen csillogott a napf�ny, s a leveg� is tiszta volt,
ak�r az �veg. �s �n mondtam:

- Itt jut hely minden tisztess�ges embernek, de csakis azoknak, �rted? S itt
nem �rdekel senkit, hogy v�roson, ahol sz�k a hely, ki mit mond s mi�rt
marakodik. Amit pedig Julika tett, az �re� tartozik csup�n, s a fennval�
�ristenre. Nek�nk ahhoz sz�l�sunk nem lehet, mivel ez a Durduk�s, ha rom�n is,
de mind a mai napig nem �lt �s nem lopott.

Azt�n f�l�lltam a t�nkr�l �s ny�jt�ztam egyet a napon, hadd l�ssa �cs�m, hogy
nem k�v�nok besz�lni t�bbet err�l.

- S veled mi van? - k�rdeztem egy id� m�lva.

�cs�m f�ln�zett r�m, s amolyan volt az arca, mintha meg akart volna harapni. De
azt�n csak ennyit mondott:

- Egy heti szabads�got kaptam, de ejszen m�r visszat�rek holnap. Nem j� nekem
itten.

- S katon��kn�l j�?

- J� h�t. Ott magyarok k�z�tt vagyok legal�bb! �reztem, hogy v�r�s�dni kezdek.

- S mink micsod�k vagyunk neked?

- Azt ti tudj�tok - vonta meg �cs�m a v�ll�t, s a fej�t is elford�totta t�lem.

N�ztem szeg�nyt egy ideig, azt�n megk�rdeztem:

- S nem lenne jobb szenet �getni, mint r�gen?

- Hogyne - hogy az �n munk�mon h�zzanak m�sok! D�nts�k �k a f�t, �gess�k �k a

szenet, ha gazdagodni akarnak!

- S te mit akarsz csin�lni?

- H�bor�t - felelte �cs�m kem�nyen, �s a fogai megcsikordultak sov�ny arc�ban.

- Ameddig igazs�g nincsen ezen a f�ld�n, addig csak h�bor�t! Valakiknek
pusztulniok kell!

- S ha te leszel az a valaki?

�cs�m d�bbenve b�mult re�m, mint aki erre a lehet�s�gre nem is gondolt m�g.
Azt�n v�llat vont.

- Akkor a zsid�k�, meg az urak�, meg ilyen Durduk�s-f�l�k� lesz itt a vil�g.

M�g sokszor eszembe jutott ez a besz�lget�s k�s�bb, s �cs�m, ahogy ott �lt
s�t�ten, mint egy megszenesedett csutak a napsugaras �sz k�zep�n. Mintha
�rezte volna valamik�ppen mindazt, ami j�tt, mint ahogy a hegyi farkas meg�rzi
a k�zeled� vihart. Pedig m�g messze volt akkor. M�g k�t napsugaras esztend�t
meg�lt�nk ut�na ott f�nt a hegyek k�z�tt, �s ha visszagondolok arra a k�t
esztend�re, akkor biztos vagyok abban, hogy �ltem.

�ltem k�t eg�sz esztend�t, �gy, hogy Isten az ember �let�t elrendelte. Szabad
voltam. Akkor �szre se vettem, de ma m�r tudom, hogy szabad voltam. Hogy eg�sz
f�ldi �letemben azt a k�t esztend�t t�lt�ttem el csak egy�tt a szabads�ggal.
Szolg�ltam a havast �s ez�rt fizet�st kaptam. Becs�lettel l�ttam el a
szolg�latot �s ez�rt nem volt bajom senkivel. Nem sz�lt bele senki, hogy mit
mi�rt csin�lok �gy vagy am�gy. Oda�ll�tottam f�l a szarvasoknak a s�z�kat, ahova
�n akartam, �s akkor j�rtam k�r�l az erd�ket, amikor sz�ks�g�t l�ttam. Ha
dolgom volt a hivatalokban, a magam nyelv�n besz�lhettem, �s nem szidott meg
�rte senki. B�tran lemehettem a faluba, v�llamon a pusk�val, �s nem kellett
f�lnem, ha csend�r�k j�ttek szembe az �ton. Polg�ra voltam egy olyan orsz�gnak,
amelyik az �n orsz�gom volt. K�t teljes eg�sz �vig.

Mindezt abban a k�t �vben nem �reztem ilyen vil�gosan �s semmik�ppen sem tudtam
volna szavakba foglalni.

Mint ahogy az ember nem veszi k�l�n�sebben �szre azt, hogy tiszta, naps�t�tte
leveg�t sz�v be a t�dej�be. Csak amikor koromba �s porba ker�l, csak akkor
eml�kszik vissza arra, hogy valamikor m�s volt a leveg�. �ppen �gy nem �rzi az
ember a szabads�got sem, amikor benne �l. Hiszen a szabads�g maga a leveg�,
amit valaho-
gyan bel�lr�l sz�v az ember, �s az igazi szabads�g olyan, mint a naps�t�tte
havasi leveg�, amilyenben mi �lt�nk Anik�val odaf�nt a Belcsujban. K�t �ven �t.
K�t �szt, k�t telet, k�t tavaszt �s k�t nyarat t�lt�tt�nk el egy�tt odaf�nt, �s
azt hiszem, ez a k�t �v volt az �letem �rtelme. Az �let megismer�se.
Megismer�se annak, hogy mi�rt �l az ember. M��rt kellene �ljen. Mi�rt �s
hogyan. Azt�n k�t �v m�lva egyszerre megzavarosodott a leveg�, �s mindennek
v�ge lett.

�gy t�rt�nt: a sz�szr�geni �szi v�s�rb�l t�rtem haza Durduk�s s�gor szeker�n,
�s a szek�r sarogly�j�ban egy�b k�z�tt ott volt egy p�r kis csizm�cska is,
Andriska els� csizm�ja. Tudom, hogy nevets�ges dolog volt Andrisk�nak csizm�t
v�s�rolni m�r azon az �sz�n, mert hiszen alig m�lt el egy esztend�s. De j� volt
megvenni a v�s�rban azt a kis csizm�t, alkudni re� a s�toros csizmadi�val,
�t�getni a tenyer�t, szidni a b�rt, a talpat, a vil�got, �s k�zben nevetni
bel�l a boldogs�gt�l, hogy ezt is meg�rhett�k v�gre. Hogy volt kinek kis
csizm�t venni, �s volt mib�l kis csizm�t venni. Az az esztend� k�l�n�sen j�l
j�vedelmezett. Sokan j�ttek f�l a ny�ron a v�rosi urak k�z�l �zbakra,
horg�szni, vagy csak egyszer�en kir�ndulni, �s meggy�lt sz�pen a napid�j, a
l�d�j a bakok ut�n, amiket az urak elejtettek, s a borraval� a pisztr�ngos
vacsor�k�rt. Szarvasb�g�skor meg �ppen nagy szerencse �rt: a f�isp�n �r j�tt ki
a Cib�ra, s l�tt egy pomp�s tizennyolcas bik�t. �r�m�ben h�rom sz�zast adott, s
mert k�t hetet �lt f�nt, h�t a napid�jam is kitett egy
negyediket. �gy azt�n
nagy sz�nd�kokkal vonultam be Durduk�s szeker�n a r�geni v�s�rba. Bevittem a
r�gi tehen�nket, megp�toltam valamivel, s vettem egy kisborjasat helyette, j�
tej�t. Vettem m�g k�t borj�t is, hogy legyen, ami megegye a sz�n�t, amit a
Belcsujban kasz�ltam. Hat sz�p juhot is vettem m�g a magunk tizenh�t juha
mell�. Anik�nak �j k�dm�nt, nagykend�t t�lire... de minden v�s�rl�snak a
koron�ja a kicsi csizma volt.

Azt�n ott �ltem a szek�ren a s�gor mellett, �s c�klett�nk hazafel�. D�lut�n

volt m�r, a hegyek p�r�t bontottak maguk k�r�, s a Korh�ny b�kk�sei sz�rk�n
v�rt�k az est�t. Egy sz�l is f�jt szembe, eml�kszem, s a sz�lnek es� szaga
volt. Durduk�s meg is jegyezte,
hogy alighanem megered hamarosan s nem is �ll f�l, csak faggyal.

Ott �ltem a szek�ren, �s arra gondoltam, hogy igaza van Durduk�snak, hamarosan
megered az es�, �s azut�n a t�l k�vetkezik. �s arra gondoltam, hogy j�het
nyugodtan a t�l, mert mi m�r f�lk�sz�lt�nk re�. A f�nk ott �llt f�lhasogatva a
tet� alatt, a sz�n�nk
beker�tve, az �lban h�zik a k�t s�ld�, s a j�tej� tehenet is terelik m�r
Fileh�za fel� Anik� �ccsei. Van teh�t j�tej� tehen�nk, n�gy borj�nk, k�t
s�ld�nk, malacoz� koc�nk, huszonh�rom juhunk �s egy Andrisk�nk, akinek az els�
p�r csizm�ja ott kacag a h�tam megett a sarogly�ban. Boldog voltam �s
megel�gedett. �reztem,
hogy vagyok valaki, ember, akinek rendben vannak a dolgai, s hogy j� hozz�m
az Isten.

Mire a faluba be�rt�nk, lesz�llt az este is. A hegyek h�tra h�z�dtak benne, s
megfeketedtek. A h�zak ablaka kigy�lt, s �n arra gondoltam, hogy m�g csak egy
�ra j�r�s f�lfele, a hegyen s �n is megl�tok egy ablakot, amelyikben nekem �g a
l�mpa. �s majd kibonthatom az �talvet�t, �s kivehetem bel�le a k�dm�nt, a nagy
kend�t, az �j fazekat �s a kicsi csizm�t.

Mikor a csend�rs�g el�tt haladtunk el a szek�rrel, valaki a nevemet ki�ltotta.

H�tran�ztem. Az egyik csend�r �llt a kapu el�tt, �s lobogtatott valamit a
kez�ben.

A s�gor meg�ll�totta a szekeret, �s �n lesz�lltam. A csend�r j�tt fel�m, �s �n

mentem szembe vele. Egy �r�s volt a kez�ben, �s �n arra gondoltam, hogy
alighanem az urak adtak h�rt, hogy k�sz�lnek medv�re, vagy vaddiszn�ra.

- F�l akartam menni hozz�d - mondotta a csend�r -, de hallottam, hogy v�s�rban

vagy. Beh�v�d �rkezett.

- Micsoda? - k�rdeztem, mert nem �rtettem tiszt�n a sz�t.

- Katonai beh�v� - felelte a csend�r, �s el�m tartott egy s�rgasz�n� pap�rost

-, holnaput�nra sz�l.

�lltam az �szi est�ben a falu utc�j�n, n�h�ny l�p�snyire csak a szek�rt�l,

melynek sarogly�j�ban m�g ott mosolygott �rtatlanul �s �nfeledt boldogs�ggal
egy p�r kicsi csizma, �s kezemben egy s�rga pap�rlapot tartottam, amelyikre egy
ismeretlen k�z r��rta a sorsomat. �s a csend�r m�g egyszer mondta, j�,
vigasztal�, emberi sz�val: "csak holnaput�n..." Ez a holnaput�n �r�kre
eml�kezetes marad, am�g csak �lek. Azt a holnaput�nt �gy h�vt�k: 1943.
November 1.

* * *

III.

Isten l�tja a lelkemet: nem sz�lettem katon�nak. A fegyverrel tudok �gy b�nni,
mint ak�rki m�s. B�rom a gyalogl�st, a f�z�st, az �hez�st. �s m�gis: nem
sz�lettem katon�nak. Pedig szeretem a rendet, �s tudom, hogy fegyelemnek kell
lennie ott, ahol van, aki parancsol �s van, aki engedelmeskedik. Bel�tom, hogy
egyenruh�ra is sz�ks�g van, ami megk�l�nb�ztesse a katon�t a nemkaton�t�l, s
amir�l tudni lehessen, hogy ki az, aki parancsol �s ki az, aki engedelmeskedik.
�s m�gis, �gy �rzem, hogy az egyenruh�n�l kezd�dik a baj.

Mert az egyenruha valami olyasmit akar r�k�nyszer�teni az emberre, ami nincs.

Az egyformas�got. Valami olyan bels� egyformas�got, aminek l�pcs�i vannak csak
�s szintjei. Rangfokozatai, mint a vizek m�lys�geinek: van v�z, m�lyv�z,
m�lyebb v�z �s m�g m�lyebb v�z. Van katona, rangos katona, rangosabb katona �s
m�g rangosabb katona. De mind katona. Mind v�z. H�t ilyen nincs. Az ember nem
v�z. Nem lehet v�d�rbe �nteni �s azt mondani: ez egy szakasz katona. Vagy
cs�b�rbe �nteni �s azt mondani: ez egy sz�zad. Vagy �sszet�lteni az eg�szet �s
azt mondani: katonas�g. Az ember nem v�z, ahol minden csepp egyforma. Az ember
ember. Minden ember k�l�n valaki, saj�ts�gosan m�s, mint a t�bbi, �s semmif�le
m�velettel �ssze nem olvaszthat�.

Mivel azonban az egyenruha ezt akarja el�rni, �s ehhez parancs �s szigor�

idom�t�s seg�ti, az ember megalkuszik vele �gy, ahogy tud. Bevonja mag�t
bel�lr�l is egy m�zzal, ami az egyenruha sz�n�nek megfelel, terepsz�n�v�
�lc�zza mag�t, ahogy katonai nyelven mondj�k, egy k�rget von maga k�r�, bel�l,
�s menek�l m�g�je. �gy tesz el�bb, vagy ut�bb minden ember, akib�l katona lesz.
Ha okos �s szerencs�s term�szet�, akkor el�bb. Ha �nfej� �s szerencs�tlen,
akkor k�s�bb. De a k�ls� egyenruha mell� minden esetben ki kell termelje az
ember a maga �nv�delm�re a bels� egyenruh�j�t is, mert k�l�nben belepusztul a
katon�skod�sba.

�gy azt�n kialakul egy bizonyos kasz�rnya-hang, kasz�rnyaszellem,

kasz�rnya-kult�ra �s kasz�rnya-vil�gn�zet. Ez az a bizonyos terepsz�n� k�reg,
ami m�g� az ember bemenek�l, hogy egyforma lehessen az egyenruha parancsa
szerint.

Eleinte nem k�nny�, mert az ember minduntalan ember szeretne lenni, k�l�n�sen
ha megb�ntj�k, vagy ha megsajn�l valakit.
De azt�n megszokja �s belet�r�dik abba, hogy � m�r nem ember t�bb�, csak
katona.

�gy tapasztaltam, hogy vannak emberek, akik egykett�re beleugranak ebbe a

lelki egyenruh�ba, �s percek alatt �tveszik a kasz�rnya-szellemet, a
kasz�rnya-mor�lt, a kasz�rnya-k�z�mb�ss�get �s a kasz�rnya-hangot. Val�sz�n�leg
az�rt, mert az ilyen embereknek f�raszt� �n�ll�an gondolkodni, �n�ll�an �rezni
�s embersz�mba venni az embereket. �gy k�nnyebb nekik, �tvenni egy m�r megl�v�
t�meghangot, beleilleszkedni egy el�re megszabott t�meghangulatba �s nem
t�r�dni egy�bbel. Az ilyen emberrel nem sok baja van a kik�pz�snek, amelyiknek
�si alapszab�lya ez: taposd addig az embert, am�g puha lesz, mint a s�r, �s
akkor gy�rj bel�le katon�t, tan�tsd meg j�rni �s besz�lni, �s f�jj�l �j
�n�rzetet bel�je.

H�t tapostak engem is az els� hetekben, am�g r�j�ttem, hogy mit akarnak t�lem.
Akkor azt�n el�vettem a jobbik eszemet, gyorsan �tv�ltoztam terepsz�n�v�, �s
olyan katona lettem, hogy nem gy�ztek dics�rni. Pedig Isten l�tja lelkemet, nem
sz�lettem katon�nak. Nehezemre esett a durvas�g �s az okn�lk�li goromb�skod�s,
�s ahol nem hallotta senki, ott igyekeztem halkan s �rtelmesen besz�lni bajba
jutott idegen emberekkel, �s nem �lltam meg, hogy oda ne s�gjak egy-egy j�
tan�csot, ahol lehetett. �gy is hamarosan �rvezet� lettem, s mikor tavaszon
beraktak a marhakocsikba, m�r tizedes voltam �s rajparancsnok, a
hegyivad�szokn�l.

Berakod�s el�tt h�rom nap szabads�got kaptam. Kar�csonykor voltam utolj�ra

otthon, s a Belcsuj �vereiben �les h� �llott akkor. Mikor elb�cs�zni
hazak�ldtek, m�r csak az �szakosokon maradt meg valami a h�b�l, �s a tiszt�s
feny�in �rv�sgalambok b�gtak. Az utaz�s miatt csak egy napom volt otthon. Egy
nap! Mi az, egy nap, amikor az ember �gy megy el, hogy b�cs�zik?

Egy reggel. Az ember kit�rja a h�z ajtaj�t, �s a kel� nap a szem�be has�t.
Csend van, �s hallani lehet a vizek tavaszi z�g�s�t �s a rig�kat, ahogy el�re
�rvendeznek a ny�rnak. �s hallani lehet fent a Ciba gerinc�n a fajdkakast, mert
d�rg�s ideje van �ppen, �s az embernek megdobban a sz�ve �s arra gondol: holnap
hajnalban ki kellene menni nagykakasra... Holnap hajnalban! De hiszen csak egy
nap az eg�sz, egyetlen nap.

Egy d�lel�tt. Az ember tesz-vesz a h�z k�r�l, �s elrendez m�g gyorsan valamit,
hogy az asszonynak kevesebb legyen a dolga. A juhok kar�mj�nak �j kapu kell, s
a j�szolban ki kell cser�lni egy
saruf�t. S alig k�sz�l el vele az ember, esz�be jut, hogy f�t kellene d�nteni,
zsindelyt has�tani az �lra, v�ly�t faragni, ezt-azt... majd m�skor, mert m�r
d�l van. M�skor...? De hiszen csak egy nap, egyetlen nap az eg�sz.

Egy d�lut�n, az ember megeszi az eb�det, azt�n v�ll�ra veszi a pusk�t �s

elindul megn�zni az erd�t. Megn�zni az �vereket �s a poj�nokat, hogy hely�k�n
vannak-e m�g. A szikl�kat �s a f�kat. A vadak csap�sait. A s�z�helyeket. Az
ember j�r, �s j�r �s a nap m�ris halad lefel�, �s m�g annyi mindent meg kellene
n�zni, h�tha t�l a Kom�rnyikon kifogyott m�r a s�, s vajon nem szak�totta-e le a
h� a magoslest a P�velen...? Az ember meg�ll valahol egy gerincen, mert m�r
nincs �rtelme tov�bbmenni, a nap halad lefele, �s mindj�rt este van. Az ember
�ll a gerincen �s n�zi az erd�ket, �s arra gondol: vajon...? Az embernek
esz�be jut, hogy meg is lehet halni. S hogy ott fent akkor is minden ugyanolyan
marad, az embernek, esz�be jut az is. �s, hogy csak este van m�r h�tra, egy
este.

Egy este. �g a m�cses �s �g a t�z. A gyermek alszik a b�lcs�ben, az ember

odal�p hozz�, �s sok�ig �ll f�l�tte �s n�zi. �s azt gondolja: Andriska. �s
esz�be jut a kicsi csizma �s �rzi, hogy elmosolyodik, pedig s�rni szeretne. Az
asszony cs�ndesen sz�szm�t�l az �gyn�l, csomagolja az �talvet�t. M�g ezt dug
bel�, m�g azt. Az �talvet� nagy lesz �s neh�z. Az ember sz�ve is nagy lesz �s
neh�z, �s annyi minden van benne, amit m�g el kellene mondani. Soksok este
kellene hozz�, sok-sok este, hogy mindent el lehessen mondani. De csak egy este
van. Egy. �s az asszony arc�n egy k�nnycsepp szalad lefele, ahogy az �talvet�
f�l� hajol, mert lehet az is, hogy ez az utols� este m�r.

Egy nap. �s ut�na �gy sz�kik el az ember, mint a tolvaj. M�g majdnem �jszaka.
Az erd� s�t�t, a patak s�t�t. Az �g is s�t�t, mert k�d lepi m�r a csillagokat.
Az ember lel�p a k�sz�br�l �s h�trasz�l: eredj be, megf�zol. �s sz�nd�kosan
nyers a hangja, goromba majdnem. �lc�zott hang, mint a katon�k� mindig. Mint a
katon�k�, amikor b�cs�znak.

�s az ember megy. �s tudja, hogy az asszony ott �ll egy ingben az ajt� el�tt �s
s�r. �s az ember nem n�z vissza, nehogy �tragadjon re� ez a s�r�s. Egy katona
nem s�r. Egy katona azt mondja: hoh�, apafej! Mirajtunk nem fog �m a goly�!
Majd megmutatjuk mi az ellens�gnek, hoh�! Csak kaja �s pia legyen, s
f�st�lnival�, s szajr�r�l majd magunk gondoskodunk! Hoh�, sz�p �m a
katona�let!

Egy katona nem s�r. De lentr�l, a tiszt�s alj�r�l lopva visszan�z m�gis. �s
l�tja a k�dben a h�zat, �s az ajt�ban ott �ll valaki, �s m�g mindig integet,
integet, rem�nytelen�l �s k�ts�gbeesve...

Egy nap. H�t ennyi egy nap. Egy ilyen nap, amit a katona kap, hogy elb�cs�zz�k
a saj�t �let�t�l. M�snap azt�n marhavagonokba raktak. A marhavagonokat z�ld
feny��gak d�sz�tett�k, �s nek�nk �nekelni kellett, hogy l�ssa az a nemkatona
vil�g, hogy mif�le fene nagy h�s�k vagyunk mi. Odaadtuk az �let�nket a haz�nak
�s �gy n�t�zunk hozz�, mintha csak k�pvisel�v�laszt�sr�l vagy diszn�torr�l
lenne sz�.

�t napig hurcolt mag�val a vonat, �s a hatodikon meg�llt vel�nk egy sz�ntelen

�s lapos ukr�n �llom�son, ahol szomor�an �s �rv�n hatottak a vagonjainkat
d�sz�t� feny�gallyak. T�volr�l n�h�ny szomor� ember n�zett fel�nk. Rongyosak
voltak �s idegenek, de az�rt valahogy olyanok voltak m�gis, mint amilyenek mi
lehett�nk otthon, amikor f�lt�nk valamit�l, �s ez furcsa volt sokaknak
k�z�l�nk, mert hiszen azt mondt�k, hogy azok m�r ukr�nok, s a mi ellens�geink.
De volt a z�szl�aljn�l egy �reg szem�veges hadapr�d �r, �s az azt mondta, hogy
ezek az ukr�nok tulajdonk�ppen egyfajta vel�nk, �s ezt m�r k�nnyebben el
lehetett hinni. Ez t�rt�nt a hatodik napon.

A hetediken hozz�m j�tt egy ukr�n asszony �s kenyeret k�rt. Nem �rtettem meg a
szav�t, de az�rt m�gis csak egyfajta lehett�nk, mert meg�rtettem a szem�t,
amelyikben az �hs�g ki�ltozott, �s odaadtam neki a kenyeremet, amit k�t napra
kaptam. Id�sebb asszony volt, sov�ny �s rongyos. Megijedt val�s�ggal, amikor az
eg�sz kenyeret neki adtam, �s mutatta, hogy nem tudja megfizetni, mert semmije
sincs, csak a sov�ny teste. Valaki a szakaszomb�l tr�g�r megjegyz�st tett, �s
r�h�g�tt azon a bizonyos kasz�rnyahangon. �n csak r�n�ztem, de azt hiszem,
lehetett valami az arcomon, mert az ember els�padt �s elkotr�dott. K�s�bb az
asszony elhozta az �t gyerek�t, hogy megk�sz�nj�k a kenyeret. Kicsik voltak,
sov�nyak �s betegek. �s aj�nd�kot is hoztak a keny�r�rt, egy kicsi kis
faragott szentk�pet. Ez t�rt�nik a hetedik napon.

A nyolcadik napon meghallottuk az �gy�kat, �s elindultunk gyalogosan, szembe az

�gy�sz�val. Hajnalban ind�tottak el, m�g k�d volt a sz�rke s�ks�gon. Az �t
sz�l�n f�k �llottak a k�dben, �s n�ha h�zak, �s n�ha emberek. Az �g s�t�t volt
�s csillagtalan, mint nyolc nappal azel�tt, amikor elhagytam a Belcsujt.
Ment�nk. �s
�gy�sz� k�zeledett. D�lre megpihent�nk, azt�n tov�bbment�nk. Est�re egy faluba
�rt�nk, amelyik m�r nem volt t�bb� falu. Le�gett h�zak voltak csak �s n�h�ny
halott ember. N�h�ny halott ember: rongyosak, sov�nyak, idegenek �s nem
katon�k. V�resek voltak �s nagyon halottak. Lyuk volt a fej�k�n
�s test�k t�bbi
r�sz�n, �s ezekre a lyukakra r�tapadt feket�n a v�r. "N� csak, az emberv�r nem
piros, hanem fekete" - mondotta valaki m�g�ttem a sorban. Ez t�rt�nt a
nyolcadik napon.

A kilencediken bevittek az erd�be, ahol �gy�k sz�ltak, �s meszszir�l

g�ppusk�kat lehetett hallani, �s azt mondt�k: itt az ellens�g. De csak f�kat
l�ttunk �s felh�ket a f�k f�l�tt.

A tizedik napon g�dr�ket �stunk, a tizenegyediken od�bbment�nk �s �jra

g�dr�ket �stunk, a tizenkettediken nem kaptunk enni, �s az �gy�k a fej�nk
f�l�tt l�ttek �t, s az erd� b�gott �s recsegett, sistergett �s zakatolt
k�r�l�tt�nk, s v�g�l a tizenharmadik napon �sszeker�lt�nk az ellens�ggel.

Ellens�g. Bevallom, sokat gondolkoztam akkoriban ezen a sz�n, �s k�r�l�ttem

m�sok is sokat gondolkoztak rajta. M�sok, akik �ppen olyan egyszer� emberek
voltak, mint �n, s az �letet szint�n nem k�nyvb�l tanult�k. Ha id�nk volt s
�sszedughattuk a fej�nket, besz�lgett�nk is arr�l, amit ilyenkor gondoltunk.
Azt mondtuk: az ellens�g egy ember, akit nem ismer�nk, s aki nem ismer
benn�nket, de aki m�gis ellens�g, mert egy olyan egyenruh�t visel, amelyik
egyenruh�nak a gazd�ja a mi pusztul�sunkat akarja. Mihelyt megpillantjuk majd
egym�st, nyomban egym�s �let�re t�r�nk, �s ez furcsa lesz, gondoltuk. Furcsa
lesz, valakinek az �let�re t�rni, akir�l azt se tudjuk, hogy �l ezen a f�ld�n.
Sokan k�z�l�nk azt mondott�k, hogy h�lyes�g az eg�sz, �s legokosabb lenne, ha a
tiszt urak �sszegy�ln�nek a k�t front k�z� �s megverekedn�nek egym�ssal, �s
ezzel v�ge lenne a h�bor�nak. Mert �gyis csak az uraknak lesz hasznuk abb�l, ha
megnyerj�k a h�bor�t - mondott�k ezek. Ezzel szemben voltak, akik a mell�kre
vertek �s azt mondt�k: de a kutyaf�j�t, megmutatjuk a bitang ellens�gnek, hogy
nem lehet b�ntetlen�l b�ntani a magyart! Kereszt�lg�zolunk rajtok, ha addig
�l�nk is, mert �seink is h�s�k �s vit�zek voltak, s mi sem maradhatunk
m�g�tt�k!

Ez besz�d volt, s j�l esett hallgatni, mert az embernek melege lett t�le. De
az�rt rendszerint maga, aki mondotta, �ppen olyan bizonytalankod� volt
alapj�ban v�ve, mint mi magunk. Amiket
mondott, azok betanult mondatok voltak, ismert�k �s tisztelt�k �ket versekb�l
�s sz�noklatokb�l, amiket �nnep�lyeken hallottunk a templom el�tt. De �ppen
ez�rt, mivel ennyire ismert�k �s tisztelt�k �ket, volt valami mell�kcseng�s�k
is, mint a papi besz�deknek, vagy a f�szolgab�r� sz�noklatainak. A templomhoz
vagy a gy�l�steremhez tartoztak, �s ott kint az idegen �s bar�ts�gtalan
erd�ben, �gy�k �s g�ppusk�k f�lfordul�s�ban, nem sok �rtelm�k volt.

�n magam �gy gondolkoztam err�l a dologr�l: katona vagyok, mert �gy rendelte a
t�rv�ny, annak az orsz�gnak a t�rv�nye, amelyik bel�lem szabad embert csin�lt.
Amelyik orsz�gban nagyszer� �s boldog �letet �lhettem, h�zat �p�thettem �s
magam mell� vehettem Anik�t. Amely orsz�g vad�rr� tett, �s biztos�totta
sz�momra, hogy Andrisk�b�l embert nevelhetek. Ennek az orsz�gnak a t�rv�nye
beh�vott katon�nak, fegyvert adott a kezembe, �s �n esk�t tettem erre a
fegyverre. Megesk�dtem, hogy megv�dem a t�rv�nyt �s a haz�t. �n m�r tudtam
akkor, hogy mit jelent ez a sz�: "haza", mert hiszen csak h�rom �vet t�lt�ttem
el �letemb�l �gy, hogy az orsz�g, amelyikben �ltem, a haz�m is volt. Ha csak az
orsz�gr�l lett volna sz�, tal�n �n is �gy gondolkoztam volna, mint sokan m�sok,
akik azt mondt�k, hogy nekik mindegy az eg�sz h�bor�. De itt a haz�r�l volt
sz�, �s a haza a szabads�got jelentette, a h�zat a Belcsujban, a vad�ri
�ll�st, a pusk�t. Anik�t, �s kicsi Andrist. �s �n ez�rt azt mondtam magamban:
katona vagyok, teh�t h�bor�zni fogok. S aki re�m l�, azt �n lel�v�m. S aki
fel�m k�zeledik az ellens�g ruh�j�ban, azt is lel�v�m. S ha t�madni kell, h�t
t�madni fogok, s azon leszek, hogy min�l messzebbre kergessem az ellens�get a
Belcsujt�l. Mert az ember vagy csin�l valamit, vagy nem. De amit csin�l, azt
eg�szen kell csin�lja. H�t �n elhat�roztam, hogy a h�bor�t eg�szen fogom
csin�lni, mert ezzel tartozom azoknak, akikt�l a szabads�got kaptam. �s akkor
szembeker�lt�nk az ellens�ggel.

Ez a tizenharmadik napon t�rt�nt. Hajnalban, m�g alig lehetett l�tni valamit a

k�dt�l, enni kaptunk �s rumot osztottak ki k�z�tt�nk. Azt�n azt mondt�k, hogy
ki kell verj�k az oroszokat �ll�saikb�l.

Szakaszokra oszolva indultunk el�re a f�k k�z�tt. �gy kezd�d�tt az eg�sz, mint
egy nagy hajt�vad�szat. A f�hadnagy �r megmagyar�zta, hogy tartsuk a
t�vols�got egym�s k�z�tt, de az�rt ne
vesz�ts�k el egym�st szem el�l. K�zbe vett pusk�val cserk�szt�nk el�re. Cs�nd
volt, az �gy�k is hallgattak. Az ember azt hihette volna, hogy val�ban csak
vad�szatr�l van sz�. �n rajparancsnok vol-
tam, �s igyekeztem embereimet magam k�r�l tartani. Ez egy dara
big siker�lt is. De azt�n egyszerre csak valahol baloldalt l�v�ld�z�s t�madt,
emberi ord�t�sokat is lehetett hallani, �s r�gt�n ut�na meg
sz�laltak m�g�tt�nk az �gy�k. L�ved�keik b�gva sisteregtek �t a fej�nk
f�l�tt, s el�l, nem is olyan messze, nagyokat pukkanva �rtek
f�ldet. Nyomban r� el�lr�l is �gy�zni kezdtek, �s megtelt az erd� sz�rny�s�ges
robban�sokkal. F�k recsegtek, emberek �v�lt�ttek, fekete f�st lepte meg a
leveg�t, �s alig lehetett valamit l�tni. A f�hadnagy �r belef�jt a s�pj�ba, �s
mi rohanni kezdt�nk el�re. Fekete g�dr�k�n, kid�lt f�kon ugr�ltunk kereszt�l. A
f�ld reszketett alattunk, a leveg� vill�mlott, �s a sz�rny�s�ges zajban az
ember saj�t liheg�s�t nem hallotta. Valahol a k�zelben puskal�v�sek csattantak.

Goly�k pattantak a fat�rzseken �s siv�tva v�g�dtak f�l a magasba.

Itt-ott egy-egy ismer�s embert l�ttam lapulni a f�ld�n, vagy a f�k m�g�tt, akik
vakt�ban l�v�ld�ztek el�re.
- Mi a fen�re l�tt�k? - ord�tottam oda nekik.

- B�jj le! - ki�ltott�k vissza - t�n nem ment el az eszed?!

De nekem elment az eszem. K�r�l�ttem csupa robban�s �s goly�siv�t�s volt az

eg�sz erd�, �s �n nem tudtam, hogy mindez nekem sz�l. Hogy engem akarnak
elpuszt�tani ezek a l�v�sek, �s ett�l vak d�h fogott el. L�tni akartam azokat a
bujk�l� l�v�ld�z�ket,
akik �gy kerestek engem a goly�kkal, messzir�l, vakt�ban �s gy�v�n. L�tni
akartam, a keser�s�git neki, hogy ki az a bitang, aki ilyen gyilkosan t�r a
hal�lomra, s val�s�ggal izzott m�r a kezemben a puska, hogy �n is a v�llamhoz
kaphassam, s odal�hessek vele valakire, aki ezt a gazs�got csin�lja. Azt�n
egyszerre csak megl�ttam az els� oroszt.

Nem is az embert l�ttam meg tulajdonk�ppen, hanem a mozdulatot, ahogy egy

fel�m ir�nyzott puskacs� megmozdult az el�ttem l�v� bokorban, f�st csapott ki
bel�le �s a f�lem mellett elz�gott egy l�v�s. Meg sem �lltam j�form�n, nem is
gondolkoztam, csak f�lkaptam a pusk�mat �s odaeresztettem a l�v�st egy arasszal
a puskacs� f�l�. Egy emberi hang f�lord�tott, �s a puskacs� elt�nt a p�fr�nyok
k�z�tt. N�h�ny ugr�ssal ott voltam. Egy fat�nk m�g�tt egy ember fek�dt. Sov�ny
volt �s kicsi, egyenruh�ja f�ld sz�n� �s rongyos. Hanyatt fek�dt �s kez�t a
mell�re szor�totta.

Piszkos volt a keze �s v�res, �s l�ttam, ahogy a v�r v�gigfolyt a kez�n �s a

ruh�j�n. A szeme nyitva volt �s engem n�zett vele. R�m�let volt a szem�ben.

Egy pillanatra megtorpantam mellette, �s az volt az els� gondolatom, hogy

seg�teni kellene ezen az emberen. De akkor kiugrott egy fa m�g�l egy m�sik �s
fel�m dobott egy k�zigr�n�tot. F�ldre vetettem magam, oda a lel�tt ember mell�.
A k�zigr�n�t
neki�t�d�tt egy f�nak �s f�lrobbant. Abban a pillanatban l�ttem �n is, �s az
ember, aki a k�zigr�n�tot dobta, megfordult a sarka k�r�l, mintha el akart
volna szaladni, azt�n arccal a f�ldre zuhant.

Azt hiszem, eg�szen elvesztettem az eszemet. Csak rohantam vakon el�re, �s

k�r�l�ttem ropogott, s�v�lt�tt �s z�gott az erd�. F�k hasadtak kett�, l�ng �s
f�st sz�k�tt a magosba, �s �n kirohantam, �s a fogaim csikorogtak a d�ht�l.
�lni akartam. Mindenkit meg akartam �lni, aki ott el�ttem orozva lapult �s re�m
l�v�ld�z�tt, �gy�kkal, g�ppusk�kkal �s mindenf�le pokoli fegyverekkel,
melyeknek zaj�t�l a f�ld is hasadt kett� a l�baim alatt. Csak arra eml�kszem,
hogy m�g�ttem emberek rohantak �s ord�toztak. "Szor�tsd, az any�d!" "Ne hadd!"
"Nyomd ki a belit!" �s rettenetes k�romkod�sok h�rd�ltek, �s �n tudtam, hogy
azok ott a h�tam megett az �n embereim, az �n fajt�m, az enyimek.

Csak arra eml�kszem vissza, hogy emberi alakok mozdultak el�ttem, �s �n l�ttem,
�jra l�ttem, l�ttem �s t�lt�ttem, �s k�zben rohantam el�re. Tal�n ord�tottam
�n is, de arr�l nem tudtam semmit. Halottakon �s jajgat� embereken ugr�ltam �t,
eltorzult arcokat l�ttam �s kid�lledt szemeket, �s v�rt �s felt�rt f�ldet, �s
kett�hasadt f�kat �s emberek h�t�t f�ldsz�n� egyenruh�kban, akik menek�ltek
el�lem a f�k k�z�tt, �s �n l�ttem re�jok, vadul, �sz
n�lk�l, c�lz�s n�lk�l m�r, �s valah�nyszor egy a fut�k k�z�l ott el�l elesett,
valami f�lujjongott bennem.

Nem is tudom, hogyan lett v�ge. Egyszer csak ott �lltam egy sz�les irt�s
sark�ban, el�ttem egy �gy� cs�ve �gaskodott, �s az �gy� mellett egy tucat ember
feltartott k�zzel �llott. Mellettem megsz�lalt egy goly�sz�r�, �s amikor
odan�ztem, egyik szakaszvezet�nket l�ttam a goly�sz�r� m�g�tt hasalni. Az
irt�s t�ls� oldal�t l�tte. De t�lr�l m�r nem l�tt vissza senki.
Ennyire eml�kszem vissza abb�l az els� harcb�l, ami a tizenharmadik napon
t�rt�nt. Annak a sov�ny kis embernek az arc�ra, aki a t�nk m�g�tt fek�dt, s
akinek a v�res keze g�rcs�sen �s gy�-
moltalanul szor�totta a sebet... a sebet, amit az �n goly�m �t�tt. A zajra, a
felcsap�d� l�ngokra, a f�stre, a rohan�sra, �s arra, hogy l�d�ztek re�m �s �n
is l�d�ztem m�sokra, �s hogy sokan elestek fut�s k�zben. Azt�n a f�hadnagy �r
odaj�tt hozz�m, meg�lelt �s azt mondta, hogy h�s vagyok. K�s�bb a sz�zados �r
is kezet fogott velem, megveregette a v�llamat �s azt mondta, hogy el�l�ptetnek
soron k�v�l szakaszvezet�nek �s f�lterjesztenek nagyez�stre. �n nem �rtettem,
hogy mi bajuk van velem. Hiszen nem tettem semmi k�l�n�set, csak el�re mentem,
amikor azt parancsolt�k, hogy el�re kell menni. Hogy k�zben megvadultam a sok
l�v�ld�z�st�l. Arr�l �n nem tehetek. A legj�mborabb ember is meg kell vaduljon
olyankor, azt hiszem. �s �n nem tartoztam a j�mbor emberek k�z�, hi�ba. De h�s?
Nem. H�s, az nem vagyok.

Onnan tudom, hogy nem vagyok h�s, mert att�l a napt�l kezdve kegyetlen�l
f�ltem, valah�nyszor t�mad�sra parancsoltak. Els� nap val�sz�n�leg az�rt nem
f�ltem, mert m�g nem tudtam, hogy mi az, amikor az emberre vad�sznak, pusk�val,
k�zigr�n�ttal, g�pfegyverrel, �gy�val �s Isten tudja mi mindennel m�g. De azt�n
l�ttam �s meg�rtettem. �s hi�ba �lelt meg a f�hadnagy �r, hi�ba veregette a
v�llamat a sz�zados �r �s �g�rt el�l�ptet�st, meg ez�st vit�zs�gi �rmet, �n nem
tudtam egy�bre gondolni, mint annak az orosz embernek az arc�ra, akit els�nek
l�ttem le. Sov�ny, rongyos ember volt. Szeg�nyember, mint �n, �s velem egykor�.
Tal�n neki is volt egy Andrisk�ja valahol �s egy belcsuji kis h�za, ahova soha
t�bb� nem t�rhet vissza, mert �n lel�ttem szeg�nyt. Napokon, heteken �t l�ttam
magam el�tt a kez�t, ahogy r�tapadt a sebre, �s a sov�ny ujjak k�z�tt csorgott
ki a v�r. �s arra kellett gondolnom mindig, hogy �ppen �gy tal�lhatott volna az
� l�v�se is, �s akkor �n fek�dtem volna �gy, annak az idegen erd�nek a f�ldj�n.
�s arra kellett gondolnom folyton, hogy milyen hamar hal meg az ember. Milyen
k�nnyen j�het az eg�sz, szinte v�letlen�l. Nem, semmik�ppen sem voltam h�s.
Kivert a verejt�k, ha arra gondoltam, hogy milyen k�nnyen
eltal�lhat egy goly�.
�n minden t�mad�s el�tt arra gondoltam. Minden k�zeled� l�v�ld�z�sn�l arra
gondoltam. Nem, nem voltam h�s.

De mentem el�re, ha �gy k�v�nta a tisztess�g �s a becs�let, �s nem szaladtam

el, ha az ellens�g t�madott, hanem �lltam egyhelyben �s l�ttem re�jok, am�g
csak egy t�lt�nyem is volt. Mert �gy k�v�nta a h�s�g. Pedig Isten l�tja
lelkemet, minden voltam,
csak nem h�s. M�sok tal�n h�s�k voltak, az lehet. De �n izzadtam �s reszkettem,
valah�nyszor arra ker�lt a sor, hogy odatartsam az �letemet a goly�k el�.
Lehet, hogy m�sok h�s�k voltak. De �n nem, az biztos.

M�gis szakaszvezet� lettem, �s megkaptam a nagyez�st�t. Pedig nem el�re

haladtunk akkor m�r, hanem h�tra. �s minden �jszaka j�ttek az oroszok, �gy
j�ttek, mint a s�sk�k, �s mi hi�ba tartottuk magunkat reggelig: reggelenk�nt
j�tt mindig a parancs, hogy h�tra, h�tra. A f�hadnagy �r azt mondta ilyenkor: -
valahol megint �tt�rt�k a vonalat - �s k�romkodott. �s mi ment�nk h�tra.

Mire a ny�r elhaladt, ott �lltunk a hegyek l�b�n�l, �s tudtuk, hogy azok m�r a
mi hegyeink. A haz�nk volt ott, a hegyek m�g�tt �s minden, ami egy�ttv�ve ezt a
sz�t kit�lt�tte: a h�zunk, az otthonunk, a csal�dunk, a rend, a b�kess�g, a
t�rv�ny �s a szabads�g, minden, ami a mienk volt. Feln�zt�nk a hegyekre �s azt
mondtuk: most m�r azt�n nincs tov�bb. Tov�bb nem lehet h�tramenni. �s �lltuk a
t�zet beh�zott nyakkal, az �gy�k�t, az aknavet�k�t, a g�ppusk�k�t, �s a fogaink
megcsikordultak, valah�nyszor f�lbukkantak el�tt�nk a f�ld sz�n� egyenruh�k.
Gonoszak lett�nk �s elvadultak, ak�r a hegyi farkasok, s m�r �n sem n�ztem
t�bb� a halottak arc�t, csak az �l�k�t, akik fegyverrel t�rtek re�nk, �s a
hal�lunk �r�n akartak bejutni a hegyeinken t�lra, ahol a h�zaink �lltak.

Nem tudom, mennyi ideig tartottuk magunkat ott, mert a napok �sszefolytak egy
s�r�, maszatos, f�st�s, k�romkod�ssal �s �hez�ssel telet�lt�tt id�t�megg�,
piszok, f�lelem �s ver�t�k mosta el a reggelek �s est�k hat�rait. Annyit tudok
csak, hogy egyszer sz�tfutott k�zt�nk a h�r, hogy a rom�nok �t�lltak az
ellens�ghez, �s akkor sokan k�romkodtak �s szidt�k az �rul�kat, sokan suttogni
kezdtek arr�l, hogy a h�bor�nak most m�r v�ge lesz hamar, �n pedig �cs�mre
gondoltam, aki megmondta volt k�t �ve ott a belcsuji kaliba el�tt, amikor a
t�nk�n �lt�nk, hogy m�nk s a rom�nok nem lehet�nk bar�tok soha.

Azt�n egy �jszaka j�tt a parancs: h�tra.

A f�hadnagy �r hozta ki k�z�nk a parancsot, s�padt arccal �s felk�t�tt karral.

- Hova? - k�rdezt�k t�le.

- H�tra - mondotta -, be a hegyek k�z�. - Mi�rt?

- �gy parancsolj�k a n�metek.

Keser�s�g szor�totta �ssze a torkunkat. A n�metek. Nekik k�nyny�. Nekik m�g

messze van a haz�jok. Nekik ott t�l a hegyeken �ppen olyan idegen marad a f�ld,
mint itt. Harct�r, semmi m�s. Ahol lehet rombolni, �getni, puszt�tani, l�kd�sni
az arcvonalat erre-arra. Nekik m�g messze van a haz�jok.

Keser�s�g mart mindannyiunkat. Volt, aki kik�p�tt �s ocsm�ny k�romkod�ssal a

n�meteket szidta.

- A hegyek gerinc�n van az orsz�ghat�r, fi�k - mondotta a f�hadnagy �r -, azon

t�l egy tapodtat sem megy�nk visszafel�, ezt meg�g�rem nektek.

F�nt a Kelemen-Cserb�kk tetej�n vetett�k meg a l�bunkat megint. Cs�k�nnyal

v�gtunk f�d�z�ket a szikl�kba magunknak. Tudtuk, hogy az orsz�g hat�r�n
vagyunk, s alattunk m�r a mi falvaink vannak. �s eml�kezt�nk re�: a f�hadnagy
�r meg�g�rte, hogy onnan m�r egy tapodtat sem megy�nk visszafel�. �s ezzel
vigasztaltuk egym�st: "a f�hadnagy �r meg�g�rte!"

M�snap m�r l�ttuk az oroszokat j�nni. A keskeny hegyiutakon p�nc�losok m�sztak

f�l fele, mint valami nagy laposh�t� bogarak, �s mi elszorul� sz�vvel n�zt�k
�ket onnan fentr�l, �s a f�hadnagy �r azt mondta: - Nem baj fi�k, j�n az �j
n�met fegyver! S innen m�r egy tapodtat sem megy�nk visszafele!

�s mi hallgattuk a p�nc�losok t�voli d�b�rg�s�t, �s az �j fegyverr�l

besz�lgett�nk, ami j�nni fog �s megmenti a falvainkat. A Cserb�kk�n m�r r�t
level�k volt a f�knak, �s �n arra kellett gondoljak, hogy az �verekben b�gnek
m�r a bik�k.

M�snap este l�ni kezdtek benn�nket az oroszok aknavet�kkel. L�ttek eg�sz

�jszak�n kereszt�l. N�ha megpr�b�ltak az �ll�saink k�zel�be jutni, de a
g�ppusk�ink mindannyiszor elkergett�k �ket. K�vetkez� nap l�ttek tov�bb.
Harmadik nap megint. A negyedik este beborult az �g, �s megeredt egy cs�ndes
�szi es�. Olyan s�t�t lett, hogy kiny�jtott kez�t nem l�thatta az ember. �s
akkor r�nkszakadtak az oroszok.

- Huri! Huri! - ord�toztak mindenfel�l, s a s�t�ts�g megtelt vak�t�

robban�sokkal, sz�nes rak�t�k t�z�vel, megtelt k�romkod�ssal, l�porf�sttel �s
fegyverropog�ssal, v�r �s verejt�k szag�val, ny�g�ssel, jajgat�ssal, feneked�
ordib�l�ssal: olyan volt az az �jszaka, mintha az �rd�g�k maguk gyilkolt�k
volna egym�st a szikl�k k�z�tt.

Nem tudom, h�nyszor t�rtek be az oroszok, �s azt sem tudom, hogyan t�rt�nt, de
mindannyiszor visszavert�k �ket. Mintha igaz�n
az �si legenda elevenedett volna meg, s Csaba kir�lyfi hunjai v�gtattak volna
al� seg�ts�g�nkre az �gb�l, legal�bb is nekem �gy tetszett akkor. Borzalmas egy
�jszaka volt, jaj, borzalmas egy �jszaka volt.

Azt�n lassan virradni kezdett. Az aknavet�k elhallgattak odalent. Be�llt egy

f�lelmetes �s k�l�n�s cs�nd. Sz�rke arccal n�zt�nk egym�sra, akik m�g �lt�nk.
Kevesen �lt�nk. S akik m�g �lt�nk, v�resek �s t�pettek voltunk magunk is, �s
�regek. T�z esztend�t �regedt�nk legal�bb azon az �jszak�n.

A f�hadnagy �r v�gigv�nszorgott k�z�tt�nk. Felk�t�tt karj�b�l friss v�r

sziv�rgott, a l�b�t is h�zta, szennyes zsebkend�vel k�t�tte le t�rde f�l�tt a
sebet.

- Mi lesz, f�hadnagy �r? - k�rdezt�k t�le - kapunk seg�ts�get? - Egy tapodtat

sem megy�nk h�tra, fi�k.

- Akkor j�l van...

T�z perc se telt, s ott volt a z�szl�alj k�ld�nc a paranccsal: viszszavonul�s.

- Egy tapodtat sem megy�nk! - ord�tott r� elk�k�lt arccal a f�hadnagyunk.

- A hadoszt�lyt�l j�tt a parancs. A p�nc�losok �tt�rt�k a n�metek vonal�t �s

bent vannak Cs�kban!

A p�nc�losok bent vannak Cs�kban... ennyit hallottunk csak. �s megfagyott

benn�nk a v�r.

- Nem megy�nk vissza! - ord�totta a f�hadnagy �r. - Nem megy�nk! Megv�dj�k a

haz�nkat, ha minden n�met az anyja szokny�ja m�g� fut, akkor is! Nem megy�nk!

�s f�ldh�z v�gta a sapk�j�t, �s let�rdelt r�, �s �kl�vel verte a szikl�t, �s az

arc�n k�nnyek csorogtak v�gig, �s az arca vad volt, mint a sebzett medv�k�. �s
akkor megsz�laltak �jra az orosz aknavet�k odalent, d�rd�ltek �s hasadtak a
szikl�k, �s a pokol f�lt�madott �jra.

- Kitartani, fi�k, am�g megl�tja az Isten! - lihegte csikorg� foggal a

f�hadnagy �r. - Am�g az �risten megl�tja!

�s maga hasalt le a g�ppuska m�g�.

Am�g az �risten megl�tja... megl�tja-e? �n nem tudom. De a f�hadnagy �r �llotta

a szav�t, amit nek�nk adott. Adjon az �risten b�kess�ges nyugodalmat neki, ak�r
eltemett�k, ak�r ott hevernek a csontjai m�g ma is a Cserb�kk
tetej�n, ahol a
g�ppuska �llott. � nem ment h�tra egy tapodtat sem. �s sokan nem mentek h�tra a
fi�k k�z�l, �ldja meg az Isten az eml�kezet�ket.

Harmadmagammal lapultam egy g�d�rben �s l�ttem. Mindig csak c�lra. Emberre.

Akik j�ttek minden oldalr�l, j�ttek �s elestek, ki hanyatt, ki hasra, ki
oldalt, �s gurultak lefele a szikl�kr�l, �s mindig �jak j�ttek a hely�kbe,
mindig �jak. Gondosan c�loztam minden l�v�sn�l, mert kev�s volt a t�lt�ny, �s
minden l�v�sem tal�lt. Harmadmagammal voltam. Azt�n csak m�sodmagammal. Azt�n
egyed�l. S nem �gy egyed�l, mint aki mag�ra van, hanem, mint aki k�t halottal,
k�t halott bajt�rssal kucorog egy�tt egy g�d�rben, �s n�ha r�jok l�p �s �rzi
ilyenkor, hogy testre l�pett... testre, amelyik m�r nem �l.

A sapk�t levitte valami a fejemr�l, �s �reztem, hogy meleg v�r folyik v�gig az
arcomon. Azt�n �t�st kapott a v�llam s a bal karom, mintha megb�nult volna
t�le, alig tudtam emelni a pusk�t. Azt�n m�r csak �t t�lt�nyem volt.

De a g�ppuska m�g sz�lott a tet�n, �s am�g a g�ppuska sz�lott, addig tudtam,

hogy a f�hadnagy �r ott van, �s tudtam, hogy nem megy�nk egy tapodtat sem
h�tra, �s nem engedj�k be a pusztul�st Anik�hoz. Azt�n egyszerre csak
elhallgatott a g�ppuska. �s nekem m�r csak h�rom t�lt�nyem volt.

Akna robbant a k�zelemben �s egy k� az arcomba csapott. V�rt k�p�tt a sz�m, �s

azt gondoltam: a f�hadnagy �r befejezte. �s most �n k�vetkezem.

Nem f�ltem m�r. Nem volt mit�l f�lnem t�bb�. Tudtam, hogy mindennek v�ge van, s
�gy nekem is v�gem kell legyen. M�g h�rom t�lt�ny, s azt�n a vil�g befejez�dik,
ennyit �reztem. �s a f�radts�gon �t valahonnan messzir�l eszembe jutott, amit
egyszer a papunkt�l hallottam volt a templomban: hogy a hal�lon t�l van m�g egy
m�sik �let. �s arra gondoltam, hogy ha ez igaz, akkor ott majd bizony�ra �jra
tal�lkozom Anik�val, Andrisk�val �s a havasokkal.

H�rom t�lt�nyem volt. �s �jra j�nni kezdtek a f�ldsz�n� egyenruh�sok a sz�tl�tt

f�k �s v�res szikl�k k�z�tt, j�ttek �s l�v�ld�ztek vakt�ban, �s t�l�nk m�r nem
l�tt vissza senki, csak �n. H�romszor l�ttem vissza. Azt�n fels�hajtottam,
let�r�ltem arcomr�l a v�rt, a pusk�t megford�tottam, megmarkoltam �p jobb
kezemmel a cs�v�t, mintha balt�t markoln�k meg, s v�rtam.

L�v�ld�zve j�ttek f�lfele az oroszok. A fejem z�gott, s hideg ver�t�k lepte el

a h�tamat, mert a hal�lra gondoltam. Rettenetesen egyed�l voltam. K�t bajt�rsam
nyitott sz�jjal �s g�rcsbe mere-
vedve fek�dt a g�d�rben, �s a szem�k f�lelmetes egykedv�s�ggel n�zett el
mellettem a semmibe. A semmibe. A semminek az �rny�ka borult f�l�m, s�lyosan �s
s�t�ten, ahogy ott �lltam, beh�zott nyakkal, �s markoltam a puska cs�v�t.

Azt�n megl�ttam egy embert abban a f�ld sz�n� egyenruh�ban, ahogy kim�szott a
gerincre �s vadul n�zett maga k�r�. Pusk�j�t a h�na al� szor�totta �s �letet
keresett, amit el lehetett volna m�g puszt�tani. Leh�z�dtam a g�d�rbe �s
v�rtam. Az ember egyenesen fel�m j�tt. L�thattam tiszt�n az arc�t: s�rga volt
�s tele apr� r�ncokkal. Gy�r s�rt�k meredeztek az �ll�n, a szemei keskenyek
voltak, ferd�k �s gonoszak. Arra gondoltam: ha ez az ember �letben marad,
egyenesen a Belcsujba megy, �s meg�li Anik�t �s kicsi Andrist. �s hogyan �li
meg �ket... hogyan...! Valami k�ts�gbeesett d�h fogott el ett�l a gondolatt�l.
Hogy �n itt kell meghaljak, �s ez az ember elmehet Anik�hoz, �s azt tehet vele,
amit akar, mert �n nem leszek ott, hogy v�delm�re keljek. Valami vak d�h fogott
el. Csak arra eml�kszem, hogy felord�tottam, kiugrottam a g�d�rb�l, �s miel�tt
az ember r�m l�hetett volna, les�jtottam re� a pusk�mmal. Hallottam recsegni a
kopony�j�t, �s az ember el�re zuhant, a l�bamhoz.

Ord�toz�st hallottam. Emberek rohantak fel�m, oroszok. F�lkaptam a f�ldr�l az

elesett idegen pusk�t �s l�ni kezdtem re�jok. Egy goly� f�lt�pte a mellemen a
zubbonyt �s az inget, �s �g� cs�kot has�tott a b�r�m�n. Hirtelen Anik� jutott
megint az eszembe, �s az, hogy �gysem tudom valamennyit meg�lni. Megfordultam
�s futni kezdtem az erd� fel�. Hallottam magam m�g�tt az ordib�l�st �s a
l�v�ld�z�st, �s goly�k siv�tottak k�r�l�ttem. De azt�n el�rtem a fenyvest �s
belevetettem magamat a s�r�s�gbe. Nem n�ztem a l�bom el�. Rohantam �s
cs�rtettem, mint egy megriasztott �llat. Nem kerestem �sv�nyt, csap�st,
nyilad�kot. Csak rohantam vakon lefele. Valami sz�rny�s�ges f�lelem �lt a
tark�mon �s hajtott. Kergetett. Zuhantam, felkeltem, rohantam tov�bb. Lefele.
Szikl�kon �s s�r�s�geken kereszt�l. Lefele. Mindig csak lefele. Amerre �reztem,
hogy messze alant, valahol a Marosnak kell folynia, �s t�l azon van a Belcsuj,
�s a Belcsujban egy h�z, �s nekem el kell jutnom ahhoz a h�zhoz, minden�ron.

M�r r�gen nem hallottam sem l�v�ld�z�st, sem kiab�l�st, �s m�g egyre futottam.
Hasadt kett� a t�d�m, de a r�m�let ott dobolt a f�lemben �s �z�tt, s�r�s�geken,
sziklaoldalakon, patakmederben le-
fel�. Azt�n egyszerre csak egy sz�lesebb patakhoz �rtem, �s megl�ttam egy sor
embert, ahogy lassan haladtak a patak ment�n al�. Az �n ruh�mat viselt�k, csak
annyit l�ttam, m�s semmit. Azt hiszem, ki�ltottam valamit fel�j�k, de nem
hallottam a saj�t hangomat. Csak azt tudom, hogy futni akartam m�g, de
megbotlottam valamiben �s elestem. Azt�n nem eml�kszem, hogy tov�bb mi t�rt�nt.

Mikor magamhoz t�rtem, egy tiszt�son fek�dtem a f�ld�n �s a v�llam sajgott.

K�r�l�ttem t�bben fek�dtek m�g, �s n�h�ny ember k�tszerekkel a kez�ben j�rk�lt
k�z�tt�nk. A v�llamon k�t�s volt, a fejemen is �s a derekamon is. Szomj�s�got
�reztem, mintha az ajkaim hasadtak volna sz�t a forr�s�gt�l. "H�!" - akartam
ki�ltani -, "vizet adjatok!" de nem ismertem r� a hangomra. Csak
valami ny�g�s
szakadt ki a sz�mon, mintha a nyelvem bedagadt volna.

Valaki odaj�tt hozz�m, �s l�ttam, hogy sz�zadosi rangjelz�se van. Egy

orvos-sz�zados volt.

- Mi a baj? - k�rdezte.

- Vizet - ny�gtem ki nagy nehezen a sz�t. A sz�zados odasz�lt valakinek, �s egy

kulacsot nyomtak a sz�mhoz. Tal�n �letemben nem �zlett m�g v�z olyan j�l, mint
akkor. A sz�zados lehajolt hozz�m �s fejcs�v�lva k�rdezte:

- H�t �rdemes volt? Ember, ember, h�t �rdemes volt?

Akkor m�g nem tudtam, hogy mit akar ezzel mondani, �s nem is nagyon �rtettem a
szavait, mert valami rettenetes �lmoss�g fogott el �jra. Nem tudom, mennyi
ideig aludhattam ott a f�ld�n. De amikor f�l�bredtem, csillagos �jszaka volt,
�s a hold �ppen kel�ben a feny�k m�g�tt. �reztem arcomon a harmatot �s ez
j�lesett. Megmozdultam. Szerettem volna �tfordulni a m�sik oldalra, de v�llamba
belenyilalt a f�jdalom �s ett�l felny�gtem. A hangra valami megmozdult a
k�zelemben, �s az �jszaka s�padt vil�goss�g�ban egy embert l�ttam, aki az alv�k
k�z�tt lassan fel�m j�tt. A fejemn�l meg�llt, �s lehajolt.

- �bren vagy? - Igen.

- F�j valami? - H�t bizony...

Az ember f�ls�hajtott.

- Emberek, emberek... h�t �rdemes volt ennyi nyomor�s�got magatokra venni?...

Megismertem a hangj�t. Az orvos-sz�zados volt. Le�lt mell�m a f�ldre.

- Sz�p, der�k ember - mondotta -, sz�p, eg�szs�ges magyar �let... van csal�dod?

- Van.

- �s m�gis?...

Nem �rtettem a k�rd�st. N�ztem r�, �s nem �rtettem.

A hold el�b�jt a f�k m�g�l, �s megvil�g�totta az arcunkat.

- Nesze egy bag� - mondotta, �s a sz�mba nyomott egy cigarett�t. F�lkattintotta
az �ngy�jt�j�t, �s a kis l�ng f�ny�n�l l�ttam, hogy az arca f�radt �s szomor�.
Egy ideig sz�tlanul n�zett maga el�, azt�n elkezdte.

- Csal�dod van �s m�gis... na j�, az ezred h�se vagy, szakaszvezet� lett�l,

vit�zs�gi �rmet kapt�l, meg minden. Ez a cirkusz esetleg eltarthat, mondjuk,
m�g egy f�l �vig. K�zben �rmester leszel, �s a melledet megt�ltik mindenf�le
fityeg�kkel... de azut�n? Gondolt�l arra, hogy mi lesz azut�n?

- Megnyerj�k a h�bor�t - feleltem nehezen mozg� nyelvvel, de �reztem magam is,

hogy amit mondok, az sz�nalmas �s szomor�. A sz�zados s�hajtott.

- Ezt mondj�tok mind. Makacsul, ak�r a gyermekek. H�t nem tudj�tok, hogy ez a
h�bor� vesztett h�bor� volt m�r akkor, amikor elkezd�d�tt? Nem tudj�tok ezt?

- M�r akkor? - ny�gtem f�l ijedten, �s kapkodtam, hogy mondjak valamit, mert
�reztem, hogy �gnek bennem a szavak.

- Mi�rt m�r akkor?

- Mert gonoszs�g volt a fegyverek m�g�tt. Nem a te fegyvered m�g�tt, nem �gy
�rtem. Nem a katon�k fegyvere m�g�tt, hanem h�tr�bb. Eg�szen h�tul. Ahonnan ez
a h�bor� kiindult. Ott gonoszs�g volt, igazs�gtalans�g, gy�l�let �s bossz�. �s
ahol ilyen dolgok vannak a fegyverek m�g�tt, ott nem gy�zhetnek a fegyverek.
Ezt tudnotok kellett volna, miel�tt...

A hold megvil�g�totta a tiszt�st. N�ma testek hevertek szertesz�t, ak�r a

halottak. Csak a sz�zados �lt egyed�l ott mellettem, �s a feje belerajzol�dott
a csillagos �gbe.

- Tudom, mit akarsz mondani - folytatta, mintha meg�rezte volna a bennem

h�borg� gondolatokat -, hogy vajon a m�sik oldalon csupa tisztess�g, igazs�g �s
szeretet van-e a fegyverek m�g�tt? H�t nem. Ott is csak a gonoszs�g van,
igazs�gtalans�g, gy�l�let �s
bossz�. Tal�n m�g t�bb gy�l�let �s t�bb igazs�gtalans�g. Ezt majd a v�g�n
tudjuk csak meg. Azonban van a h�bor�nak egy t�rv�nye, amelyik �gy sz�l: a
tiszta fegyverek gy�znek a szennyes fegyverek f�l�tt. Ha azonban egyik sem
tiszta a fegyverek k�z�l, akkor mindig a nagyobbik gonoszs�g �s a nagyobbik
gy�l�let gy�z. A szentek tisztas�ga �s szel�ds�ge legy�zi a vad�llatokat,
legal�bbis �gy tan�tj�k ezt, de ha k�t vad�llat k�zd egym�ssal, akkor mindig a
vadabbik vad�llat� a diadal. Ha k�t barb�r visel hadat egym�s ellen, a
barb�rabbik nyeri meg azt. �gy tan�tja a t�rt�nelem. Vagy tiszt�bbak kellett
volna legy�nk, vagy barb�rabbak. De �gy... f�l�ton a kett� k�z�tt... ezt
tudnotok kellett volna m�r az elej�n.

Elhallgatott, �s egyszerre rettenetes, siket cs�nd lett, �s �jra f�lt�madt

bennem az a sz�rny�s�ges f�lelem, amit akkor �reztem, amikor a Cserb�kkr�l
rohantam lefele a s�r�s�gen.

- �s most mi lesz? - k�rdeztem, mert csak ez �rdekelt, m�s semmi.

- Hogy mi lesz? Ez a h�bor� eltart m�g tal�n n�h�ny h�napig. Ha nem j�n meg
el�bb az eszetek, tal�n egy �vig is. Ment�l tov�bb tart, ann�l rosszabb lesz.
Ann�l t�bb lesz a hal�l, a pusztul�s, a f�l�getett falu, a rombad�lt v�ros, a
legyilkolt asszony �s gyerek. Ann�l kevesebb magyar marad, min�l k�s�bben j�n
meg az eszetek.

Felk�ny�k�ltem. Nem is �reztem m�r a f�jdalmat a v�llamban, annyira

�sszepr�selt bel�l a k�ts�gbeesett r�m�let.

- H�t mit kellene tenni, sz�zados �r k�rem? Nem lehet seg�teni m�r? Ha mind
belehalunk is, csak otthon ne.

Szinte haragosan v�gott a szavamba.

- Mind belehalni, azt igen, azt tudtok. Nem gondolod, hogy ha mind belehaltok,
akkor nem marad magyar? Nem fiam, seg�teni m�r nem lehet. M�r csak annyit lehet
m�g tenni, hogy az ember v�get vet ennek az �rtelmetlen �ngyilkol�snak, leteszi
a fegyvert, leveti az egyenruh�t �s hazamegy �s igyekszik otthon menteni, amit
m�g lehet. �s igyekszik elviselni azt, ami j�. �s igyekszik, hogy valahogyan
megmaradjon a csal�d, a magyar �let, a magyar gyermek �s a magyar j�vend�.
Ahogy lehet. �rted, fiam? Ahogy majd lehet...

- De ha egyszer kieresztj�k a fegyvert, sz�zados �r, akkor tal�n soha t�bb� nem
markolhatjuk meg! �n ezt tudom!

- Honnan tudod?

- Sz�kely vagyok, sz�zados �r, k�rem, �n ezt tudom! A sz�zados hallgatott egy
ideig, azt�n megk�rdezte. - �s ha nem jut t�bb� fegyver a kezetekbe, az baj?

- Baj bizony, nagy baj. - Mi�rt?

- Mert akkor v�g�nk van nek�nk. Akkor kipuszt�tanak rendre mind egy sz�lig! �n
ezt tudom...

- Kicsod�k, te?

A sz�zados hangja t�relmetlen volt. R�n�ztem.

- A vil�g. A t�bbi n�pek. A rom�nok, meg az oroszok, meg mindenki, aki r�nk
teheti a l�b�t!

A sz�zados legyintett.

- Ugyan. Azok az id�k elteltek m�r fiam, amikor egy n�pet ki lehetett irtani.
Ma m�r a civiliz�ci� �ssz�bb kalap�lta az emberis�get. Van nemzeti jog, van
szabads�gv�delem �s demokr�cia, �s nemzetk�zi egyezm�nyek v�dik a kis nemzetek
emberi jogait...

�gy besz�lt a sz�zados �r, �s �n hallgattam. A hold egyre f�ljebb h�gott, �s

olyan volt t�le az erd�, mintha k�s�rtetek kertje lett volna, f�lelmetes �s
h�tborzongat�. Soha nem �reztem m�g ilyennek az erd�t, �s tudtam, hogy ez az�rt
van, mert valami rettenetes csap�s szakadt re�nk, �s mi csak vonaglunk alatta,
mint a k�s�rtetek, akik m�r nem �l�k ugyan, de m�g nem el�gg� halottak ahhoz,
hogy nyugodni tudn�nak.

K�s�bb adott m�g egy cigarett�t, azt�n f�l�llt.

- �s a sz�zados �r mi�rt nem ment haza? - k�rdeztem meg t�le.

- Mert nekem az a k�teless�gem, hogy benneteket gy�gy�tsalak.

- L�ssa - mondottam -, nek�nk meg az a k�teless�g�nk, hogy verekedj�nk s

meghaljunk a haz��rt.

- Nektek az a k�teless�gtek, fiam, hogy �ljetek �s dolgozzatok a csal�dotok�rt

�s a magyar j�vend��rt - felelte szigor�an �s kem�nyen, s azzal otthagyott.

�n m�g sok�ig hevertem nyitott szemmel, �s n�ztem a csillagokra, amelyek

b�k�sek voltak �s szel�dek, mint mindig, �s arra gondoltam, hogy tal�n ennek a
sz�zados �rnak m�gis igaza van.
�s ha igaza van, �gy az nagyon-nagyon szomor� nek�nk, sz�kelyeknek. Mert ez azt
jelenti, hogy az �let�rt �jra szabads�ggal kell megfizess�nk, mivel v�r�nk
nincsen el�g.

* * *

IV.

Ha szigor�an becs�letes akarok maradni �nmagammal szemben

- �s ugyan kivel legyen
szigor� az ember, ha nem els�sorban �nmag�val -, akkor azt kell mondanom, hogy
katonasz�kev�ny lettem. Mert a h�bor� m�g tartott, �s engem nem szerelt le
senki, m�gcsak nem is szabads�golt. Hadifogs�gba se ker�ltem. Egyszer�en
otthagytam az eg�szet, �s ezzel megszegtem az esk�met, amit haz�mnak �s
fellebbval�imnak tettem volt.

Ez a harmadik napon t�rt�nt, hogy ott fek�dtem a tiszt�son. F�d�l nem volt
f�l�tt�nk, m�g csak egy s�tor sem. A sz�zados �r n�h�ny emberrel �sszer�tt
valami kalib�t, s a s�lyosabb betegeket bezs�folta oda. De az �n l�v�seim nem
voltak veszedelmesek, s �gy nekem m�r nem jutott hely a f�d�l alatt. T�bben
hevert�nk ott a gyepen, �sszeb�jva, hogy besz�lgetni tudjunk. �s a harmadik
napon megeredt r�nk az es�.

A sz�zados �r kij�tt hozz�nk az es�be, megn�zte m�g egyszer a sebeinket, azt�n

azt mondta:

- Ti legjobban tenn�tek, ha elmenn�tek haza. Ki hova val�. Ott jobban

megk�r�lhatj�tok magatokat, mint itt, s ki tudja... tal�n sz�ks�g is van re�tok
otthon.

Mi �sszen�zt�nk, s valaki megk�rdezte:

- Szabads�got kapunk a sz�zados �rt�l? Az r�n�zett a k�rd�re �s megcs�v�lta a

fej�t.

- H�t m�g mindig nem tudtok a magatok l�b�n j�rni? A h�bor� elveszett.
Erd�lyben bent van az orosz, mit akartok m�g?

- S a z�szl�alj? - h�rd�lt f�l valaki, - az ezred? A sz�zados v�llat vont.

- Mit tudom �n. Alattunk a Marosv�lgyben oroszok vannak m�r. B�rmikor

r�nkbukkanhatnak, s akkor hadifoglyok vagyunk mindannyian, akkor j�hettek velem
Szib�ri�ba. De t�lem csin�ljatok, amit akartok. �n csak tan�csot adtam.

Azzal otthagyott benn�nket az es�ben. Sz�tlanul �lt�nk, �s nem mert�nk egym�s

arc�ra n�zni. Az es� hullott, hullott. Apr�
szem�, hideg es� volt, �szi es�. �ztunk, �ztunk �s nem mert�nk egym�s arc�ba
n�zni, hogy ne kelljen megl�ssuk egym�s szem�ben a saj�t gondolatainkat.

- Az �risten se tudja m�r, hogy mit cselekszik - ny�g�tt f�l valaki egy id�
m�lva, �s nem mert r� felelni senki. Csak sok-sok id� ut�n morogta valaki:
- Ejszen m�gis a kommunist�knak lesz igazuk, s nincsen is Isten...

Nincsen Isten... kavargott, mart az els�hajtott sz�, bel�nk t�pett �s v�resre

szaggatott valamit benn�nk, de hallgattunk �s vedlett�k a k�ts�get �s a
keser�s�get, ami elbor�totta k�r�l�tt�nk a vil�got. Az es� esett, lucskosra
�ztatta egyenruh�nkat, b�r�nk�n �rezt�k a nyirkos �szi mag�nyt �s azt, hogy
nincsen Isten. Azt�n k�t ember sz� n�lk�l fel�llt �s elindult az erd� fel�.
Valamennyien ut�nok n�zt�nk, am�g el nem nyelte �ket az es� s a f�k. �s
�rezt�k, hogy nem lehet tenni semmit. �sszetal�lkozott a tekintet�nk,
valamenynyi�nk�. �s egyszerre t�p�szkodtunk f�l mind. Valaki s�hajtott.

- H�t �gy v�gezz�k, l�m...

H�t �gy - gondoltuk valamennyien magunkban, �s fels�hajtottunk

hozz� -, h�t �gy.
Ki hitte volna! Azt�n megindultunk mi is az erd� fel�, �s l�bunk alatt
szortyogott a gyep, �s nem n�zt�nk egym�sra, csak az �zott �szi gyepet n�zt�k a
l�bunk alatt.

Azt�n a gerinceken rendre elv�ltunk egym�st�l. Nem is v�ltunk el, csak

elszakadoztunk, mint az olyanok, akiknek nincsen t�bb k�z�k egym�shoz, �s
restellik a b�cs�sz�t. Mire a falu f�l� �rtem, k�s� este volt m�r. Magamra
maradva �lltam a Lisztes gerinc�n, s n�ztem al� a v�lgybe, ahol hallani
lehetett a Marost, �s l�tni lehetett a pislog� kicsi f�nyeket, amikkel a falu
virrasztotta az �szt �s az es�t. K�l�n�s �rz�s volt, ott �llani f�nt a hegyen,
�s figyelni a falura. Sebes�lten, fegyvertelen�l, szakadt katonaruh�ban, egy
vesztett h�bor�val a v�llaimon. N�ha g�pkocsik d�b�r�gtek v�gig a v�lgy�n,
f�nyk�v�j�k megvil�g�tott egy-egy darabot a Maros partj�b�l, �s �n tudtam, hogy
akik azokon a g�pkocsikon �lnek, f�ldsz�n� egyenruh�t hordanak, azt a bizonyos
egyenruh�t...

Nyugat fel�l n�ha �gy�sz� hallatszott, tomp�n �s messzir�l m�r, �s �n pr�b�ltam

f�lbecs�lni a t�vols�got, amit a hang �t�velt az es� cs�ndj�n, �s azt
gondoltam: Sz�szr�gen...? V�s�rhely...?

Azt�n leereszkedtem a faluba. M�r csak itt-ott �gett f�ny az ablakokban. �s

olyan cs�nd volt, hogy f�zni lehetett t�le. Kutya
sem ugatott. Mintha kivesztek volna mind a kuty�k a falub�l. Egy ablakon
ben�ztem, ahol �gett a l�mpa. Ismertem a csal�dot, amelyik ott lakott, az ember
napsz�mosa volt a f�r�sztelepnek. A sz�k kis szoba k�zep�n ravatalon kiter�tve
fek�dt az asszony, a napsz�mos feles�ge. Egy any�ka kuporgott virrasztva a
ravatal l�b�n�l, �s a sz�ja mozgott, mint aki im�t mormol, vagy �tkoz�dik. Az
�gyon k�t gyermek aludt.

Tov�bbmentem. Id�bb egy m�sik h�z ablaka is vil�gos volt, s ben�ztem oda is.
Halottat virrasztottak, s egy le�ny volt a halott. �s halottat virrasztottak a
harmadik �s a negyedik h�zban is, �s mind le�nyok meg asszonyok voltak a
halottak, s a virraszt�k v�nek, akiknek �gy mozgott a sz�juk, hang n�lk�l, a
ravatal mellett, mint aki im�t mormol, vagy �tkoz�dik.

Rettenetes volt. �rkokon sz�ktem �t �s ker�t�seken m�sztam kereszt�l, hogy

ben�zhessek az ablakokon, ahol �gett a f�ny, �s sehol egy kutya meg nem
ugatott, sehol r�m nem kiab�lt a gazda, ak�rha egy halott falut j�rtam volna,
ahol m�r csak ravatalok maradtak �s virraszt�k a ravatalok l�b�n�l. Azt�n
f�lt�nt a Durduk�s�k h�za, �s annak is vil�gos volt az ablaka.

"Julika" szorult �ssze bennem a r�m�let �s az ablakhoz szaladtam. De ott bent

nem volt ravatal. Egy asztal volt �s az asztalon bor �s az asztal k�r�l
emberek. A gerend�r�l k�z�j�k l�gott a l�mpa �s l�thattam tiszt�n az arcokat.
Ott �lt az �reg Durduk�s �s a fiatal Durduk�s, mind a kett� rom�n nemzeti
ruh�ban, �s a kez�kben egy-egy poh�r. �s ott �lt m�g h�rom ember, �s azoknak is
poh�r volt a kez�kben, �s ittak �s nagyokat r�h�gtek. �s azon a h�rom emberen
egyenruha volt, olyan sz�n�, mint az eny�m, �s m�gis m�s: azok ott bent rom�n
katon�k voltak.

N�h�ny percig �lltam az ablak el�tt, de Julik�t nem l�ttam sehol. Pedig
szerettem volna sz�t v�ltani vele, megtudni, hogy mi volt, hogyan volt, de bent
katon�k �ltek, ellens�ges katon�k, �s Julik�t nem l�ttam sehol. Azt�n egyszerre
csak kiny�lt a bels� szoba ajtaja, �s az ajt� s�t�tj�b�l kil�pett m�g egy
ember. Egy testes, k�v�r ember. A torkomat �sszeszor�totta �jra valami. Az
emberen az a bizonyos egyenruha volt, az a bizonyos. Orosz katona volt. Tiszt
lehetett, vagy tal�n altiszt. Odal�pett az asztalhoz, f�lvett egy poharat,
sz�lt valamit �s ivott. Arca v�r�s volt, szeme kid�lled�, zubbonya kigombolva.
A m�sik h�rom hars�nyan nevetni kezdett, �s az egyik k�z�l�k megveregette a
fiatal Durduk�s v�l-
l�t �s mondott neki valamit. Durduk�s arca kiv�r�s�d�tt, azt�n a pohar�hoz
ny�lt, �s sz� n�lk�l ivott. �n a f�lig nyitva hagyott ajt� s�t�tj�re meredtem
�s a kezem �k�lbe szorult. �s tudtam, hogy ott a s�t�t szob�ban Julika van.

N�h�ny pillanatig m�g ott �lltam az ablak el�tt, mintha odaragadt volna a
l�bam. M�g l�ttam, ahogy az egyik rom�n katona felkelt az asztalt�l, �s cs�nya
vigyorg�ssal az arc�n megindult a
nyitva hagyott ajt� fel�. A s�gorom f�lugrott �s el�be akart �llani, de a
m�sik kett� lenyomta a sz�kre, �s r�h�gve �nt�tt�k a sz�j�ba a bort. �reg
Durduk�s szomor�an l�g� fejjel n�zett maga el�, az orosz sz�tvetett l�bakkal
�llt �s r�h�g�tt, �s a s�t�t szoba ajtaja lassan becsuk�dott a rom�n katona
m�g�tt. Nem b�rtam tov�bb. Szinte futva indultam ki a pokoll� lett falub�l, f�l
a Belcsujba.

F�lelmetes, k�l�n�s �jszaka volt az. Hold nem vil�g�tott. Esett az es�. Az �g
fekete volt, �s �gy �reztem, hogy a tark�mra nehezedik. Komor volt a patak
z�g�sa is, �s vize feket�n h�mp�lyg�tt tova a kushad� k�vek k�z�tt. Feket�k
voltak a f�k is k�t oldalon, s �gy �llottak ott, mintha valami rettenetes
titokr�l tudtak volna. Az es� kopogott rajtuk, �s �k n�m�k voltak m�gis. A f�k.
�s valahol baglyok sz�ltak. �s nem �gy sz�ltak, mint m�skor. Nem �gy. Nem tudom
megmondani, hogy mi volt abban az �jszak�ban, de volt valami. Ami megszor�totta
a torkomat, �s amit�l a sz�vem alig mert verni, �s amit�l a l�baim szinte futva
vittek f�lfele, remegve �s futva. A szikl�k fenyeget�en meredtek f�l a patak
k�t oldal�n, �s az erd� tele volt titokzatos nesszel, borzalmas tud�snak
nesz�vel, �s �n futottam, �s a sz�vem a torkomban vert, �s izzadts�g csurgott
v�gig a testemen, s a fogaim vacogtak m�gis.

Azt�n ott voltam. Az es� nem esett m�r. Cs�nd volt, csak a f�k cs�p�gtek
halkan, �s a f�k k�z�tt meg�llt a k�d. Kil�ptem a tiszt�sra �s a tiszt�s s�t�t
volt. Nem �gett l�mpa. Minek is �gne, hiszen k�s� van, nyugtattam meg magamban
a f�lvacog� f�lelmet, �s mentem f�lfel� a tiszt�son, �s szemem a s�t�ts�g
m�g�tt a h�z ismert vonalait kereste.

�s akkor egyszerre meg�reztem a szagot. Azt a bizonyos szagot, amikor

megszenesedett f�ra �s kih�lt hamura harmat hull, vagy es� esik. Azt a
keserny�s, holt szagot, amit kih�lt t�zek p�rologtatnak magukb�l �szi es�k
ut�n, nyirkos �jszak�kon. �s meg kellett �llnom, mert a l�baim reszketni
kezdtek �s nem akartak engedelmeskedn�.

Azt�n nagyon lassan k�zelebb mentem a szaghoz. �s azt�n ott �lltam egy s�t�t,
fekete halom el�tt, �s tudtam, hogy az a fekete halom valamikor a h�zam volt.
Csak �lltam �s n�h�ny percig nem gondoltam semmire. N�ztem az �jszaka
s�t�tj�ben azt a sz�rny�s�ges halmot, az egym�sra hullott �szk�s gerend�kat, a
hamut �s a perny�t, �s a lelkem megtelt azzal a keser� szaggal, amit az �szk�s
gerend�k �rasztottak, azzal az elhagyatott, �rva szaggal, �s �n le�ltem a
f�ldre, �s a fejemet a k�t tenyerembe fogtam, �s arra gondoltam, hogy igaza
volt annak, aki azt mondta: nincsen Isten. Mert nincs Isten, nincs t�bb�. Volt,
de m�r nincs. Lel�tt�k, f�l�gett�k, sz�t�gy�zt�k, nincs. Semmi sincs. A vil�g
befejez�d�tt.

Cs�nd volt. �ltem a f�ld�n. A f�ld nyirkos volt �s elhagyott. �s arra

gondoltam, hogy milyen sz�pen s�t�tt a nap, amikor a fat�rzseket �csoltam a
h�zhoz, �s milyen j� meleg illata volt a frissen �csolt f�nak. �s a vir�gokra
gondoltam, amik akkor ny�lottak, amikor Anik�t el�sz�r lehoztam ide, megn�zni
az �p�l� h�zat... �s arra gondoltam, amikor olyan bolondul kerget�zt�nk azon a
napon, �s a v�zre gondoltam, a forr�s viz�re, ahogy az Anik� b�r�n csillogott.
Sok mindenre gondoltam m�g. Azt�n egy sz�l j�tt az erd�n f�lfele, �s az erd�
z�gni kezdett t�le. Ett�l megr�zk�dtam �s azt mondtam magamban: h�t j�. Majd
�p�t�nk m�sikat. Azzal f�lkeltem a f�ldr�l, kiker�ltem a h�z fekete romjait, �s
megindultam �t a hegyen Fileh�z�ra.

Ahogy ma visszagondolok r�, k�l�n�snek t�nik. De egy pillanatig sem gondoltam

arra, hogy Anik�t esetleg nem lelem ott Fileh�z�n, az �regekn�l. Olyan
term�szetes volt, hogy ha nincs a Belcsujban, akkor csak Fileh�z�n lehet, �s
m�g azt gondoltam magamban: milyen okosan tette Anik�, hogy �tment a gyerekkel
a sz�leihez. Nem, igaz�n nem lehetett m�g gondolni sem arra, hogy m�shova is
mehet a Belcsujb�l egy asszony a gyerek�vel, az �n asszonyom az �n gyerekemmel.

Eg�sz �ton arra gondoltam, hogy ezen az �sz�n m�r nem tudom f�l�p�teni az �j
h�zat. Majd tavasszal. A t�l be�llta el�tt m�g led�nthetem a f�kat, tal�n egy
r�sz�ket ki is faraghatom. Addig Anik� s a gyerek ellehetnek Fileh�z�n is.
Azt�n majd elv�lik, hogy a vad�rs�ggel mi lesz. Tal�n maradhatok. Legal�bb
erd�p�sztornak a k�zs�gn�l, mint ap�m. S ha nem, h�t nem. Majd �getem �jra a
szenet, mint r�gen, s a pusk�mat bent tartom egy faod�ban. Andriska
val�sz�n�leg rom�n iskol�ba j�r majd, mint annak idej�n �n j�rtam,
s re� is azt kiab�lj�k, hogy kutya magyar. Ezeken gondolkoztam, am�g �tmentem a
hegyen, s al�ereszkedtem Fileh�z�ra.

A hajnal derengeni kezdett, mikor a faluba le�rtem. K�d lapult a h�zak k�z�tt,
de a kuty�k aludtak mind, s ember se mozdult m�g. Mikor ap�som�k h�za el�
�rtem, a kapu f�l�tt csupaszkod� borzas ak�cf�n megmozdult egy varj�. Nem
sz�lt, csak elsz�llt, �s a sz�rnyai neh�z suhog�ssal vert�k a k�d�t. Az
ak�cf�r�l v�zcseppek hulltak al�, amikor bel�ptem a kapun.

M�r az udvar k�zep�n voltam, mikor a kutya a f�lszer alatt ugatni kezdett.
Hi�ba pattintottam neki, nem ismert meg. Csak ugatott, r�m�lten �s borzadva,
mint az olyan kutya, amelyik hal�lt szagol, vagy k�s�rtetet l�t. Idegen neki a
katonaruh�m - gondoltam. F�ll�ptem a torn�cra �s let�r�ltem a bakancsaimat. �s
arra gondoltam, hogy mik�ppen fog Anik� f�lriadni az �gyb�l, f�lriadni �s a
nyakamba borulni, �s �reztem m�r orromban a hajnali asszony test j� meleg
�gyszag�t.

A kutya m�g mindig ugatott. �s akkor, miel�tt a kezemet kiny�jtottam volna, az

ajt� megmozdult mag�t�l �s lassan, f�l�nken kiny�lt. �s az ajt�ban ott �llt az
ap�som. Ingben �s gaty�ban, ahogy az �gyb�l kikelt.

- Adjon Isten! - k�sz�ntem re� vid�man. De � nem felelt, csak

n�zett. �s
iszony�an sov�ny volt, ahogy ott �llt, sov�ny �s �reg. - Anik� alszik m�g?

Ap�som nem felelt. Csak egy t�tova, furcsa mozdulatot tett a kez�vel, egy
rettenetes, sz�nalmas mozdulatot. Azt�n rekedten �s halkan mondta:
- Gyere, ha m�r itt vagy, gyere be.

�s megindult el�ttem. �s �n mentem ut�na. Be a s�t�t h�zba. De nem �reztem a

l�baimat, nem �reztem a mozdulataimat, nem �reztem semmit. A h�z s�t�t volt �s
hideg. �s tudtam, hogy Anik� nincsen benne.

Nem tudom, m�s is �rezte m�r ezt: az ember al�l egyszerre csak kiesik a vil�g.
Az eg�sz vil�g, a maga hegyeivel �s templomaival, a maga szok�saival, a maga
rendj�vel, a maga t�rv�nyeivel. Az emberek, a v�gyak, az �r�m�k, az aggodalmak:
minden kiesik. �s csak az ember marad, egyed�l. Egyed�l. Mint egy vad�llat a
szikl�n, amelyiken semmi sincs, se f�, se bokor, se moha, csak �ll mag�ban, s
k�r�l�tte k�d, s a k�d alatt f�lelmetes �s fekete szakad�kok. S az ember �ll
rajta, egyed�l. Mag�nyos szikl�n egy
mag�nyos vad�llat, akit m�r nem �rdekel semmi, ami ezut�n k�vetkezik. Hogy
van-e mit enni, vagy nincsen mit enni. Hogy van-e hol megh�z�dj�k az es� el�l,
vagy nincs hol megh�z�dj�k. Hogy �ld�zik-e, vagy m�r nem �ld�zik. Mindegy. Az
ember al�l kiesik a vil�g, �s az ember �ll egyed�l, �s csak �ll, �s olyan,
mintha hirtelen elf�jtak volna egy gyerty�t, ami az eg�sz vil�gnak addig a
percig �rtelmet adott. �s az ember �ll a s�t�tben, a vaks�t�tben, �s nincs
sehol semmi, �s nincsen �rtelme t�bb� semminek.

�gy �lltam ott, amikor ap�som elmondta a dolgot, Anik�val. Ap�som �lt az �gy
sz�l�n, �s �n �lltam. �s a m�sik �gyban any�som s�rdog�lt cs�ndesen. Nem l�ttam
a fej�t, mert a dunyha alatt volt, csak a s�rdog�l�s�t hallottam �s a
s�hajt�sait. �lltam a szoba k�zep�n, �s a szob�ban hideg volt �s hom�ly. �s
ap�som �lt az �gy sz�l�n, csontos, sov�ny l�ba kil�gott a gatyasz�rb�l, feje
el�rebillent, �s a nyaka v�kony volt �s �reg. �s mondta. �s a hangja olyan
volt, mintha nagyon messzir�l besz�lt volna, vagy nagyon m�lyr�l, �s a szavai
szakadozottak voltak, �s neh�z k�d �lt k�z�tt�k, mint a szikl�k k�z�tt, a
havasban, �sszel. �s ahogy �gy elmondta az eg�szet, olyan egyszer� volt �s
olyan term�szetes, hogy szinte csod�lkozni lehetett volna azon, ha nem �gy
t�rt�nik minden. De �n nem csod�lkoztam. Nem is sz�rny�lk�dtem. Nem s�rtam �s
nem vertem a fejemet a falba, �s nem �tkoz�dtam. M�g csak az �kl�m se szorult
�ssze, �s a fogaim se csikordultak meg. Csak �lltam �s hallgattam az ap�som
szavait, �s szinte nem is figyeltem m�r a szavakra. Ap�som pedig �lt az �gy
sz�l�n, csupasz sov�ny l�bai el� n�zett a repedt deszkapadl�ra, �s mondta,
mondta.

- Valami negyvenen lehettek, azt mondj�k... toprongyosak �s gonoszarc�ak, mint

az emberr� lett �rd�g�k... Mikor m�snap oda�rtem, m�g f�st�l�gtek a gerend�k...
Hogy mik�ppen leltem meg �ket, azt jobb, ha csak �n tudom. Te ne k�rdezd...
jobb. G�dr�t �stam nekik �s beletettem �ket a g�d�rbe. Egyed�l voltam... �s
jobb volt az �gy, hogy egyed�l voltam. A s�rjukra keresztet tettem, jelnek,
hogy megtal�lhasd, ha... H�t hazat�rt�l, l�tom. Gondoltam, nem t�rsz haza te
sem, �s tal�n jobb lett volna �gy... neked is. De hazat�rt�l. S �n most
elmondottam neked, amit el kellett mondanom. T�bbet te ne k�rdezz, mert... mert
jobb, ha nem kell feleljek arra, amit k�rdezn�l... h�t �gy. S akik m�g azt
mondj�k, hogy ez h�bor�, azoknak mondd azt, hogy ez a vil�g v�ge.

Ennyit mondott el ap�som, ott a f�ls�t�t szob�ban, az �gyon �lve. �s �n nem

k�rdeztem t�bbet, �s � nem kellett feleljen. Azt�n kimentem a h�zb�l, s az
ajt�t betettem magam m�g�tt. �gy tettem be, mint aki s�t�tben maradt, s betesz
maga m�g�tt egy ajt�t.

* * *

V.
Az els� ember, akinek tov�bbadtam ap�som �zenet�t a vil�g v�g�r�l, Durduk�s
volt, az �reg.

Nem tudom, mennyi id� telt el k�zben. Egy nap? K�t nap? T�bb? Arra eszm�ltem
f�l, hogy ott �l�k a Belcsujban, frissen �sott f�ld�n, egy v�kony kis fakereszt
mellett, �s �hes vagyok. F�jni kezdett a gyomrom az �hs�gt�l �s �reztem, hogy
arcomon a b�r sz�rad r� a csontjaimra. K�r�ln�ztem �s megl�ttam azt a r�t
fekete halmot a tiszt�s k�zep�n. Sz�l kavarta a halom tetej�n a perny�t �s a
sz�l s�v�lt�tt. A sz�rke �gb�l hideg cseppek hullottak, �s rettenetesen j�zan
volt minden, �s �l�. Csak az a fekete halom nem �lt, �s a frissen �sott f�ld,
amin �ltem. �s �hes voltam.

V�gigkotortam �res zsebeimet valami ennival� ut�n. �zott volt a ruh�m. Azt�n
arra gondoltam, hogy valami vadat kellene szerezni, de nem volt pusk�m. Sz�mba
vettem, hogy kihez mehetn�k, de csak Julika jutott az eszembe. Akkor f�lkeltem
�s elindultam le a faluba.

Ma sem tudom, hogy d�lel�tt volt-e vagy d�lut�n. Az �g sz�rke volt �s hideg
cseppekben esett az es�. Sz�lrohamok r�zt�k a f�kat �s a f�k vacogtak, mint �n.
A falu �res volt. Csak egy v�nasszonnyal tal�lkoztam az utc�n, de az r�m sem
n�zett.

A h�ts� ajt�n nyitottam be Durduk�s�khoz, a konyha fel�l. Julika a kemenc�n�l

�llt �s az ajt�ny�l�sra fel�m fordult. Szemei v�r�sek voltak �s az arca nagyon
feh�r. Amikor megismert, elsikoltotta mag�t �s hozz�m szaladt. �t�lelte a
nyakamat �s s�rni kezdett. Meg kellett t�masszam a l�baimat, hogy el ne essek,
olyan gy�nge voltam.

- Jaj - zokogta Julika a v�llamon - jaj, jaj...

Sok�ig �lltunk �gy a konyha k�zep�n. Azt�n Julika lassan lev�lt r�lam, �s
megt�r�lte szemeit a k�t�ny�vel.

- B�r maradtam volna ott f�nt n�latok - szipogta -, b�r soha se j�ttem volna
ide... nem f�rfi ez, nem ember, hogy meg tudn� v�deni a feles�g�t...

- Adj ennem - sz�ltam r�, �s le�ltem a padra. Julika r�m n�zett.

- Honnan j�ssz? - Adj ennem.

Nem k�rdezett t�bbet, hanem ser�nyen megter�tette az asztalt, kenyeret tett

el�m �s szalonn�t, �s valami marad�k levest. Am�g ettem, ott �llt a kemence
mellett �s n�zett. Csak n�zett, �s az arca ijedt volt �s feh�r.

Mikor bev�geztem az ev�st, megk�rdezte: - Anik�n�l nem volt�l m�g?

- T�le j�v�k - feleltem, de a hang, amelyik a szavakat kimondta, nem az �n

hangom volt.

- Baj van vele...?

- M�r nincs. Akit betettek a f�ld al�, azzal m�r nincs baj.

Egy pillanatig r�m meredt, azt�n elfordult a kemence fel�, �s hallottam, hogy
s�r. K�s�bb kiment a konyh�b�l.

Mikor az �reg Durduk�s bej�tt, �n m�g mindig az asztaln�l �ltem �s az �res

t�ny�rt n�ztem. Durduk�s meg�llt el�ttem.
- Hallom, hogy a feles�ged... R�n�ztem az �reg Durduk�sra.

- Az az �n dolgom, �s nem a mag�� - mondottam n�ki, �s �reztem, hogy

�sszeszorul az �kl�m a f�jdalomt�l, s a k�rmeim a tenyerembe v�s�dnek.

Az �reg megcs�v�lta a fej�t, morgott valamit, azt�n egy sz�ket vett �s oda�lt �
is az asztalhoz.

- Bort hozz�l - sz�lt oda Julik�nak, aki az ajt�b�l n�zett minket. J� er�s bora
volt. Az els� poharat n�m�n ittuk ki. A m�sodikra ezt mondta az �reg:

- Adjon h�t az Isten b�k�s nyugodalmat annak, aki... Felhajtottuk a bort. A

harmadik poh�r ut�n elkezdett besz�lni arr�l, hogy a h�bor� mennyi bajt csin�l.
�n akkor megmondottam neki, hogy ez nem h�bor�, hanem a vil�g v�ge.

Az �reg Durduk�s f�lkapta r� a fej�t �s furcs�n n�zett. Arca t�zelt m�r a

bort�l.

- H�t a magyar vil�gnak v�ge, az egyszer biztos - mondotta �s cs�ny�n nevetett

hozz� -, de a rom�nok� csak most kezd�dik! Azt�n besz�lni kezdett arr�l, hogy
minden bajnak a magyarok
az okai, mert nem f�rtek a b�r�kbe, s hogy a h�bor�t is a magyarok csin�lt�k,
�s minden rosszat a magyarok csin�ltak, de most
m�r v�ge van ennek. Ezent�l rend lesz �s igazs�g. �jra a rom�nok az urak, �s
elmondotta azt is, hogy a fia �ppen bent van V�s�rhelyt az orosz komendatur�n,
mert � lesz ezent�l a jegyz� a k�rzetben.

Hallgattam az �reg Durduk�st, ahogy mindezeket elmes�lte, �s n�ztem r�ncos

v�r�s arc�t, odvas fekete fogait, ahogy nagyokat r�h�g�tt, �s arra gondoltam,
hogy ha most ezt az embert agyon�t�m, akkor Julika is elveszti maga f�l�l a
f�delet. Kiittam a boromat �s f�l�llottam.

- S a z�szl�val? - k�rdeztem - mit tett a z�szl�val, amit n�gy esztend�vel

ezel�tt kiakasztott a h�z�ra? �tf�st�tte tal�n? Durduk�s megcsapkodta a
t�rdeit, �s r�h�g�tt. Csorba sz�j�-
ban otromb�n meredeztek az odvas fogak.

- H�h�h�! A z�szl�, fiam, az politika! Az okos ember mindig azoknak a z�szl�j�t

t�zi ki, akik a hatalmat viselik. A z�szl� m�g�tt azt�n dolgozik az ember,
ahogy a haszon k�v�nja...! Odal�ptem Julik�hoz.

- K�sz�n�m az �telt - mondottam neki -, Isten �ldjon meg. - Hova m�gy? -

k�rdezte Julika ijedten.

- Nem tudom. De majd lesz velem is valahogy. Durduk�s odal�pett m�g�m,

megveregette a h�tamat.

- Persze, persze - mondotta -, ne f�lj semmit, mi j� emberek vagyunk az�rt. De

legel�sz�r is ezt a ruh�t le kell venned, mert akit katonaruh�ban megl�tnak,
azt elviszik hadifogs�gba.

Bement a szob�ba �s kihozott egy rend viselt ruh�t.

- Vedd majd ezt magadra. Azt�n egy id�re t�nj el az erd�ben, hogy ne l�ssanak
itt. Majd megl�tjuk, mit kezdhet�nk veled. Julika �sszecsomagolta batyuba a
ruh�kat, s ennival�t is tett a
ruh�k mell�. �n meg oda�lltam Durduk�s el�.
- Ide hallgasson - mondottam -, �n nem akarok haraggal elmenni innen, mert maga
j�t tett velem nem egyszer. De az�rt meg kell mondjam mag�nak, hogy aki �gy
cselekszik, mint maga, hogy egyszer magyarnak mondja mag�t, egyszer rom�nnak,
az �nel�ttem nem igazi ember!

Nem haragudott meg, hanem nevetni kezdett. - Az lehet - felelte -, de okos

ember!

Kaptam m�g t�le egy f�r�szt, meg egy balt�t, Julika ell�tott �lelemmel, s �n
visszamentem az erd�be. Nem mertem a Belcsujba menni, f�ltem a Belcsujt�l. Csak
�ppen �tmentem a marosh�don, s
f�lv�gtam a Korbulynak. A Korbuly egyik als� �ver�ben t�zet gy�jtottam
magamnak. Azt�n le�ltem a t�z mell� �s gondolkozni kezdtem. Rendre este lett �s
az es� is el�llt.

Eg�sz �jszaka ott virrasztottam a t�z mellett. Csod�latosan el tudja rendezni

az ember mag�ban az �let �t�seit �gy egyed�l a t�z mellett, �jszaka. Sok minden
megfordult a fejemben, �s sok mindent v�giggondoltam azon az �jszak�n.
Gondolkoztam azon is, tudom, hogy vajon mik�ppen indul el egy ilyen h�bor�? Ki
az, aki elkezdi? �s vajon, aki azt �gy kimondja, van-e annak is h�za �s
feles�ge �s gyermeke? �s arra is gondoltam, eml�kszem, hogy l�m: valahol
messzire ismeretlen �riemberek megind�tott�k ezt a h�bor�t. Nem ismertek engem,
nem is tudhatt�k, hogy a vil�gon vagyok, �s �gy nem is akarhattak semmi rosszat
nekem. �s m�gis: eltapost�k az �letemet �gy, mint ahogy egy f�ld�n m�sz�
herny�t tapos el az ember, akit nem is l�t, akir�l semmit sem tud, csak �ppen
v�letlen�l a l�ba al� ker�lt. �n v�letlen�l ezeknek az uraknak a l�bok el�
ker�ltem, �s eltapostak. Anik�t, Andrisk�t, a h�zat, mindent. De vajon az
Isten... ha van ilyen: mit cselekszik erre ezekkel az ismeretlen �riemberekkel?
Mi az igazs�g? Hib�sak �k �s felel�sek az �n �letem�rt Isten el�tt, vagy nem?
Van-e hasznuk nekik abb�l, hogy engem eltapostak? Vagy csak �gy vannak vele,
mint �n, amikor eltaposok j�r�s k�zben egy f�rget �s tov�bbmegyek, �s nem is
tudok arr�l, hogy egy �letet eltapostam, �s semmi nem t�rt�nik velem ez�rt? De
vajon val�ban nem t�rt�nik-e semmi velem ez�rt? Vagy ez is, ami most t�rt�nik,
sok ilyen eltapos�som�rt a fizets�g? Ilyeneken gondolkoztam ott a t�z mellett,
�jszaka. Reggel azt�n fogtam a f�r�szt meg a balt�t, s �sszet�koltam egy
kalib�t magamnak. D�lre elk�sz�ltem vele. Akkor lementem Ilv�ra, hogy besz�ljek
a malmossal a sz�n miatt, amit �getni akartam.

�gy csin�ltam, hogy s�t�t legyen m�r, mire emberlakta helyre �rkezem. Az �ton
tal�lkoztam ugyan n�h�ny emberrel, de nem t�r�dtek velem. Bent Ilv�n, a kocsma
el�tt csoport s�t�tedett, �s hallottam, ahogy besz�ltek. Rom�nok voltak.
Fojtott szavakat hallottam.

- Hagyjanak nek�nk b�k�t az oroszok - mondotta valaki indulatosan -, ez a mi

dolgunk, s nem az �v�k! Megmondta Maniu r�gen, hogy ki kell irtani �ket egy
sz�lig, s akkor nem lesz t�bb baj vel�k!

Valaki a csoportb�l �szrevett.

- Ki vagy? - sz�lt oda fel�m rom�nul.

Tov�bb akartam menni, de n�h�ny ember megmozdult �s el�llta az utamat.

- Ki vagy?

- Egy ember - feleltem neki rom�nul.

- Rom�n? - k�rdezte valaki, �s szorosan mell�m l�pett. Bevallom, egy pillanatig

haboztam a felelettel. De azt�n elrestelltem magamat, �s kiv�gtam, tal�n
d�lyf�sebben is, mint kellett volna: - Nem.

Tov�bb akartam menni, de az el�ttem �ll� elkapta a zek�met. - K�rkedsz? -

morogta az arcomba, �s egyszerre valamennyien k�r�m gy�ltek...

- Bitang magyar! �ss�tek le! - ord�totta valaki h�tul.

Nem tudom, ki kezdte el, �n-e, vagy �k. De egyszerre csak verekedt�nk. Kaptam
n�h�ny �t�st, s azt�n csak kezemben volt a bicsk�m �s d�ftem vele. Valaki
f�lord�tott. H�tulr�l fejbe v�gtak, s ett�l m�g jobban megvadultam. Csak
sz�rtam vadul magam k�r� a bicsk�val. N�h�nyan �v�lteni kezdtek:

- Gyertek, testv�rek! �lik a rom�nokat!

A bicsk�z� d�h�n kereszt�l is meg�reztem a veszedelmet. F�lrel�ktem n�h�ny

embert �s szaladni kezdtem. Hallottam magam m�g�tt a ki�lt�sokat �s a fut�
l�bak dobog�s�t. Kereszt�lugrottam egy ker�t�sen, azt�n egy m�sikon.

- �ss�tek agyon a magyarokat! - �v�lt�tt�k megvadult torkok, �s �n futottam,

kezemben a bicsk�val. Egy r�ten szaladtam kereszt�l, �s a r�ten t�l m�r erd�
volt. Az �ld�z�k elmaradtak. Csak l�rma �s kiab�l�s hallatszott a falub�l.
K�s�bb egy h�z f�dele kigy�lt. Valaki jajgatott. Kuty�k ugattak �s asszonyok
sikoltoztak. A t�z megvil�g�totta v�r�sen a falu f�l�tt a k�d�t. �n akkor m�r
ott lihegtem a gerincen, s haladtam �t a mi falunk fel�. Fejem sajgott az
�t�sekt�l �s a fogaim megcsikordultak. Kezemben ott szorongattam m�g mindig a
bicsk�t.

�jszaka volt m�r, mikor Julik��kn�l bekopogtam a konyha ablak�n. Bent �gett a
l�mpa. A s�gor nyitott ajt�t. Meg�rvendtem neki, mert az�ta nem l�ttam, hogy a
kicsi csizm�t hoztuk, s az�ta egy esztend� telt el �ppen. De � nem �rvendett,
hanem bizalmatlanul m�rt v�gig.

- Te mit k�v�lyogsz ilyenkor? - k�rdezte. - Nem mondotta ap�m, hogy ne

mutatkozz?

- �lik Ilv�n a magyarokat - feleltem neki.

A s�gor h�trafordult �s az apj�ra n�zett. �reg Durduk�s az asztaln�l �lt,

Julika a kemenc�n�l.

- El�g baj, de mit csin�ljunk - mondotta az �reg, �s megvonta a v�ll�t. Bel�lem

kiszaladt a keser�s�g.

- Pedig...

Az �reg a szavamba v�gott.

- Csak ne dicsekedjetek! El�g diszn�s�got csin�ltatok ti is! �reztem, hogy

els�padok a haragt�l. A s�gorhoz fordultam. - Ha te vagy a jegyz�...

A s�gor bossz�san legyintett �s le�lt az asztalhoz.

- Nem �n lettem a jegyz�, hi�ba proteg�ltak a mi katon�ink. Egy magyart tettek

meg jegyz�nek az oroszok, egy kommunist�t, aki m�g csak nem is ideval�.

Le�ltem �n is, pedig nem k�n�lt �l�ssel senki. N�ztem a s�gort, aki valamikor a
bar�tom volt, �s eszembe jutott, ahogy ott �lt�nk egy�tt a belcsuji kaliba
el�tt azon a reggelen, �s �n vigasztaltam �t, hogy nem lesz semmi baj. �s
eszembe jutott a lakodalom, ahol ott �lt az asztalf�n a magyar jegyz� s
mellette a magyar csend�r�rmester, s �reg Durduk�s mondta a lelkes nagy
poh�rk�sz�nt�ket az ezer�ves sz�p Magyarorsz�gra. �s sok minden eszembe
jutott m�g, am�g a s�gor mondta:

- Tizennyolc rom�nt hal�lra �t�ltek a muszk�k, mert a Ny�r�dment�n r�mentek a

magyarok h�zaira. Sokakat b�rt�nbe csuktak. Egy rom�n ezredet megtizedeltek,
azt, amelyik f�lgy�jtotta Bar�tot. Gavril Olteanut Sz�szr�genb�l, a nagy
vad�szt, aki balt�val fejeztette Cs�kban a sz�kelyeket, t�z �vre el�t�lt�k...
h�t mi k�z�k az oroszoknak ahhoz, hogy mik�ppen csin�lunk rendet a saj�t
udvarunkon? Mi k�z�k hozz�? Majd megl�tj�k, mi lesz, ha megn�vesztik a magyarok
szarv�t...!

- A magyarok mind kommunist�k lettek, az a baj - d�nny�gte �reg Durduk�s, �s

megvet�en k�p�tt a padl�ra, - de meleg�k lesz majd, ha kimennek az oroszok
innen, az biztos...

Julika megk�n�lt �tellel, de besz�lni nem mert velem. Szemei

v�r�sek voltak a s�r�st�l. Nem maradtam sok�ig. Amikor elk�sz�ntem, a
s�gor fel�m fordult, �s azt mondta:

- Hallottam, mi t�rt�nt ott n�lad... a h�v�zi kov�cs vezette oda a muszk�kat, a

hegyen �t. Az is magyar!

Felkaptam a fejemet.

- Biztos vagy benne, hogy a h�v�zi kov�cs volt?

- Biztos h�t! � maga dicsekszik vele, hogy ott vezette �t a muszk�kat. H�v�zr�l
Sz�szr�gen al�! Ilyesmikkel szerzett �rdemeket a fajt�d, l�tod, s ez�rt v�dik
�ket �gy az oroszok, hogy m�g a hajuk sz�l�t sem szabad megg�rb�teni! Most
azt�n elmehetsz a magyar testv�redhez, oda H�v�zre, aki a feles�gedet
meg�lette, �s be�llhatsz mell�je kommunist�nak te is!

Sokat gondolkoztam k�s�bb azon, hogy milyen k�pet v�gott volna Durduk�s s�gor,
ha megmondom neki, hogy val�ban odamegyek, ahhoz a kov�cshoz, H�v�zre. Mert
odamentem. Miut�n becsaptam a Durduk�s�k konyhaajtaj�t, hogy csattant, mint egy
pisztolyl�v�s, egyenesen H�v�znek fordultam. �s mentem. Eg�sz �jszaka mentem.
Hajnalra meg�rkeztem H�v�zre, a kov�cshoz...

K�d �lt a falun, mikor a h�za el� �rtem. A h�z el�tt egy di�fa �llt �s a
di�f�nak hullottak a levelei. A kutya megugatott. Hozz�v�gtam egy hever� kar�t.
A h�z ajtaja z�rva volt m�g. Ber�gtam. Ber�gtam a k�vetkez� ajt�t is.

- H�! Kelj f�l, kov�cs! - ord�tottam be a szob�ba, �s olyan volt a fejem,

mintha p�link�t ittam volna, sokat. A kov�cs fel�lt az �gy�n, �s �lmosan b�mult
re�m. A m�sik �gyban megmozdult egy borzas asszony �s k�t apr� gyerek.

- Mi van? - k�rdezte a kov�cs.

- �lt�zz f�l, �s gyere ki az udvarra! - Ki vagy te?

- Egy ember.

A kov�cs mag�ra kapta a ruh�it �s kij�tt velem. Nagy darab, csontos ember volt,
sov�ny �s sz�rkeb�r�, mint a kov�csok �ltal�ban. A torn�c l�pcs�je alatt egy
nyers b�kkfar�nk hevert, arra le�ltettem a kov�csot, s �n is oda�ltem mell�je.

- Ide figyelj, kov�cs - mondottam neki -, valamit elmes�lek neked, hogy tudj
r�la, miel�tt meghalsz.

A kov�cs pislogott, �s l�tszott az arc�n, hogy nem �rti, mit akarok t�le. �n
pedig elkezdtem mondani. Azzal kezdtem, amikor m�g bojt�r voltam a Kom�rnyikon,
�s megismertem Anik�t. Azt�n elmondtam neki a Cib�t, a Belcsujt, a h�zat,
Andrisk�t, a kicsi csizm�t, mindent. Lassan sz�ttem a sz�t, �s k�zben bennem is
�lni kezdett �jra minden, ami volt. �s mintha mindaz ott lett volna valahol a
leveg�ben akkor, am�g mondtam, valahol eg�szen k�zel, mintha csak a kezemet
kellett volna kiny�jtanom ut�na. �s ahogy mindezt elmondtam, olyan volt, mint
egy b�cs�z�s, ami meg-
fek�dte eddig a lelkemet, s amit ott a far�nk�n �lve, a kov�cs h�za el�tt,
elrendeztem magamban.

A kov�cs hallgatta sz�tlanul, �s k�zben megvirradt a reggel. A h�z ajtaja

kiny�lt, �s kij�tt a borzas, kicsi asszony �s �tment a pajt�ba. Azt�n hallani
lehetett, ahogy fejni kezdte a tehenet. Majd �jra visszat�rt a sajt�rral, �s
am�g �tment a h�zhoz, aggodalmasan fel�nk pislogott. �s �n m�g mindig mondtam,
�s a kov�cs m�g mindig hallgatta figyelmesen. Elmondtam, hogy milyen sz�n� volt
az Anik� haja, ha r�s�t�tt a nap, �s milyen volt a szeme �s milyen volt a
kacag�sa. Hogy milyen volt, amikor kicsi Andris el�sz�r emelte f�l a kez�t,
hogy megfogjon vele valamit. Milyen volt, amikor el�sz�r h�ztuk a l�b�ra a
csizm�t, �s el�sz�r f�jt bele a furuly�mba. A k�d rendre eloszlott a fej�nk
f�l�tt �s kiny�lt az �g k�kje. A di�fa levelei hullottak, azt�n a nap
v�gigs�p�rte az udvart, �s valahol varjak k�rogtak.

Mikor befejeztem a mondanival�mat, egy ideig sz�tlanul �lt�nk a far�nk�n. Azt�n

a kov�cs rekedten megk�rdezte.

- �s mi�rt kellett nekem tudnom ezeket?

- Mert te volt�l az, aki meg�lted Anik�t - feleltem neki -, Anik�t s a fiamat.

A kov�cs r�m meredt. A sz�ja is kiny�lt. - �n...? - hebegte - �n...?

- Te. Mert te vezetted arra az orosz katon�kat. �s �n most az�rt j�ttem...

Ebben a pillanatban megny�lt a h�z ajtaja �s egy kicsi le�nyka j�tt ki rajta,
olyan n�gy�ves-forma kicsike le�ny. Kez�ben egy csuprot tartott �gyelve, �s
egyenesen odahozta hozz�m. A csuporban tej volt.

- �desany�m k�v�n eg�szs�get hozz� - csipogta a le�nyka, �s markomba adta a

csuprot a frissen fejt habos tejjel. Ott volt a kezemben a csupor, �s a kisl�ny
szel�d k�k szeme egy pillanatig a szemembe m�lyedt. �s �n nem fejeztem be azt,
amit elkezdtem.

Azt�n megittam a tejet, �s a csuprot visszaadtam a le�nyk�nak. �s akkor

elkezdett besz�lni a kov�cs. Halkan �s rekedten, de a hangj�ban biztons�g volt
�s meggy�z�d�s. Sajnos, mondta, sok minden t�rt�nt, ami nem kellett volna
t�rt�nj�k, �s sok minden t�rt�nik m�g ma is. De nincsen sz�l�s f�jdalom n�lk�l,
�s nincsen felt�mad�s nagyp�ntek n�lk�l. �s itt most egy �j vil�g van
sz�letend�ben, mondotta a kov�cs, �s a szeg�ny emberek igazs�ga van
felt�mad�ban. �gy kell venni ezt a sok sz�rny�s�get, mint egy ad�t, amit
fizetni kell az�rt, hogy a szeg�ny emberek paradicsoma elk�vetkezz�k a f�ld�n.

- �s vajon elk�vetkezik-e igaz�n? - k�rdeztem t�le.

- Igen - felelte hat�rozottan a kov�cs -, ez biztos. A kommunizmus a vil�g

b�kess�g�t akarja �s a szeg�ny ember boldogul�s�t. A kommunizmusban mindenki
egyenl�, �s mindenki annyit �r, amennyit dolgozik. A kommunizmus...
- Ilv�n ma �jszaka magyarokat �ltek - sz�ltam bele a szav�ba. A kov�cs
s�hajtott.

- Nagyp�ntek n�lk�l nincs f�lt�mad�s... ez szomor�, de �gy van. �s ami a

feles�gedet s a kicsi fiadat illeti, ne hidd, hogy �n valamit is... �n ott se
voltam, nem is hallottam r�la. �n f�nt a pl�jon vezettem kereszt�l �ket, �s ha
tudtam volna, hogy ebb�l valakire sz�rny�s�ges baj sz�rmazik... �n csak azt
akartam, hogy a h�bor�nak hamarabb v�ge legyen �s kevesebb v�r folyjon...

M�g besz�lt, de �n m�r nem figyeltem oda. Arra gondoltam, hogy milyen k�l�n�s
az �let. Mindenki tesz valamit, ezer minden t�rt�nik, �s m�gsem hib�s soha
senki. K�s�bb kij�tt az asszony �s meg�llt a torn�con.

- Gy�jjenek frustukolni - sz�lt oda nek�nk. A kov�cs megmozdult. �n is

f�l�lltam.

- H�t akkor adjon Isten minden j�t - mondottam, �s kezet ny�jtottam neki.

- Gyere, egy�l vel�nk.

- Most nem lehet - feleltem -, most nem. Azt�n mentem.

A kov�cs ott �llt az udvaron �s szomor�an n�zett ut�nam. �gy volt ez. �s most,
ha visszagondolok re�, azt kell mondjam: �gy lehetne valahogy eligaz�tani a
h�bor�k dolg�t is. Mert l�m, nekem azt mondt�k: a h�v�zi kov�cs vezette
Belcsujba az oroszokat, akik Anik�t meg�lt�k. S �n azzal mentem �t H�v�zre,
hogy meg�l�m �rte a kov�csot. Vajon ha minden ember, aki meg akarja �lni a
m�sikat, el�bb le�lne vele egy far�nkre �s besz�lne vele egy �r�t, �gy mint
�n...? Vajon ha azok, akik a h�bor�kat csin�lj�k, elmenn�nek el�bb egym�shoz �s
elmondan�nak egym�snak mindent, ami az esz�kbe jut, ami f�j benn�k �s amit a
j�vend�r�l gondolnak?... Tal�n h�bor�k n�lk�l is meg lehetne oldani az emberek
�s orsz�gok dolgait, mint ahogy �n is h�bor�
n�lk�l elint�ztem magammal �s a kov�ccsal, de els�sorban m�gis magammal, ezt az
�n sz�rny�s�ges nagy dolgomat azon a napon.

Az erd�k�n �t haladtam hazafel�. Tal�n �ppen azon a csap�son, amelyiken a

kov�cs vezette �t az oroszokat. Hazafel�. Milyen furcsa sz� ez. Egy kaliba v�rt
csak re�m a Korbulyban, m�s semmi. Senki. Csak egy rossz kaliba, egy f�r�sz �s
egy balta. �s egy �let, amit vinni kellett tov�bb, mert a testem enni k�rt,
vackot k�vetelt mag�nak, �s nem t�r�d�tt azzal, hogy a szemem �resnek l�tta a
vil�got, �s bel�l magamban �gy �reztem, hogy az �let r�gen befejez�d�tt.

D�lut�n volt, mikor a ny�grai irt�s tetej�r�l al�n�ztem Ilv�ra. Sok h�z
f�st�lg�tt m�g. G�pburrog�s hallatszott a falub�l �s n�ha egy-egy l�v�s
d�rd�lt. Mikor s�t�tedni kezdett, leh�z�dtam a Maroshoz, hogy megtudjam, mi
t�rt�nik oda�t.

Az �gerek alatt �tl�boltam a v�zen, �ppen a malommal egy ir�nyban. A malom

n�m�n �llt �s s�t�ten, csak a mellette l�v� kis �p�let ablak�b�l sug�rzott
valami f�ny. A faluban akkor m�r cs�nd volt, csak egy-egy kutya vony�tott a
le�gett h�zak k�r�l.

Az �rm�nyt, aki� a malom volt, ismertem j�l azel�ttr�l. Szenet adtunk el

r�gebben neki, s sz�n dolg�ban akartam sz�lani vele most is. Odalop�ztam h�t a
kis h�zhoz, s ben�ztem az ablakon. Az �rm�ny egyed�l �lt a szob�j�ban az asztal
mellett. El�tte kis m�rleg. �gy l�tszott, gabonaszemeket m�reget. Az ajt� fel�
ker�ltem, s megkocogtattam.
- Tess�k - hallatszott bel�lr�l az �rm�ny m�ly hangja. Bel�ptem az ajt�n.

- Adjon isten minden j�t!

- R�nk f�r - felelte az �rm�ny az asztal mell�l, �s k�v�ncsian n�zett r�m.

- Nem tudom, ki vagy �s mit akarsz, de aki ma m�g kopog az ajt�n, az mind
sz�vesen l�tott vend�g. �lj le.

Le�ltem a padra.

- Mert l�tod - folytatta az �rm�ny -, ma nem szoktak kopogni az emberek, hanem

egyszer�en csak ber�gj�k az ajt�t, �s adjon Isten helyett eg�szen m�sk�ppen
kezdik.

Arra kellett gondoljak, hogy �n is csak �gy ber�gtam az ajt�t, �s �n sem adjon
Istennel kezdtem, amikor bementem a h�v�zi kov�cshoz. Hallgattunk egy darabig,
�s k�zben az �rm�ny egyre engem n�zett.

- Mintha m�r l�ttalak volna valahol - mondotta v�g�l is -, csak nem tudom, hogy
hol.

- Szenet sz�ll�tottunk mag�nak valamikor - feleltem - az �cs�mmel. Azt�n vad�r

lettem a Belcsujban.

- Tudom m�r - b�lintott kopasz fej�vel a malmos -, ti voltatok azok, akik ott
f�nt �ltetek valahol a hegyen. Csuda rossz szenetek volt, de megvettem, mert
sajn�ltalak benneteket, tudom m�r...

- Most jobbat csin�ln�k - mondottam halkan �s kiss� sz�gyenkezve, mert igaza

volt neki, a szen�nk nem volt valami j� akkoriban -, ha kellene m�g sz�n...

Az �rm�ny s�hajtott �s elgondolkozva v�jk�lt a b�zaszemekben, melyek apr� kis

zacsk�ba gy�jtve a m�rleg k�r�l �llottak.

- Tudod - kezdte -, �gy volt ez: el�sz�r j�ttek az oroszok �s v�gigd�lt�k a

falut. Mindegy, hogy szeg�ny volt-e vagy gazdag, magyar vagy rom�n. V�gigd�ltak
azok minden h�zat �s minden pajt�t, �s elvitt�k, ami megtetszett nekik. Azt�n
j�ttek a rom�nok, �s azok m�r csak a magyarokat d�lt�k v�gig. Vertek,
gyilkoltak, meggy�t�rt�k az asszonyokat, �s elmentek �k is. Azt�n egy darabig
nem t�rt�nt semmi. A rom�nok folytatni akart�k ott, ahol n�gy �vvel ezel�tt
abbahagyt�k. De azt�n megtudt�k, hogy ott m�r nem lehet folytatni, �s ett�l
�jra megvadultak. Tegnap este r�mentek a magyarok h�zaira, felgy�jtottak sok
h�zat �s sok magyart meg�ltek. Rettenetes �jszaka volt ez a tegnapi. Elmentem a
p�p�hoz, hogy csin�ljon valamit a n�p�vel, de a p�pa csak a v�ll�t vonogatta,
�s azt mondta, � nem sz�lhat bele Isten rendel�seibe. Ma azt�n �jra itt j�rtak
az oroszok. �sszefogdostak egy csom� rom�nt �s sokat k�z�l�k nyomban
agyonl�ttek. A t�bbit elvitt�k. Azt�n itt hagytak egy komisz�rt k�t katon�val,
akik bek�lt�ztek a p�p�hoz, levert�k a szentk�peket �s a p�p�t bez�rt�k a
pinc�be. �s a falu b�r�j�nak megtett�k Trandafirt, a ty�ktolvaj cig�nyt onnan
f�ntr�l, aki m�g soha �let�ben becs�letes dolgot nem csin�lt. H�t l�tod:
nincsen itt most sz�nre sz�ks�g. Egy�bre van sz�ks�g. - Mire? - k�rdeztem.

- Rendre - felelte az �rm�ny -, t�rv�nyre. Hogy akik bej�ttek �s f�lkavart�k

ezt a szemetet, �jra kimenjenek, �s a szem�t viszszaker�lhessen a r�gi hely�re,
szem�tnek. Hogy Trandafir �jra ty�kokat lopjon. De ehhez sz�ks�ges, hogy b�ke
legyen, �s elszaporodjanak �jra a ty�kok, �s csend�r�k is legyenek, akik
vigy�zzanak, hogy az ilyen Trandafirok csak annyi ty�kot lophassanak
el, amennyi �ppen kell nekik az �lethez, ha m�r egy�b munk�ra nem val�k. De
mindez csak akkor lehets�ges, ha kimennek azok, akik bej�ttek, s akiket nem
h�vott meg senki.

Hallgattam �s n�ztem a padl�t. Anik�ra gondoltam �s a h�zra, ami ott a

Belcsujban volt, �s arra, hogy az �let �gysem sokat �r m�r nekem, ak�r �gy
lesz, ak�r �gy.

- Csal�dod van-e? - k�rdezte egy id� m�lva az �rm�ny. - Volt.

R�m n�zett, de nem k�rdezett t�bbet. �s �n akkor elmondtam neki k�rdezetlen�l

is mindent. Azon a napon m�sodszor mondtam el ezeket olyan embernek, aki nem
sz�lt k�zbe, csak hallgatott figyelmesen, �s mint ahogy k�nnyebbed�st hozott,
amikor el�sz�r elmondottam, �ppen �gy megk�nnyebb�ltem most is, �s �reztem,
hogy ami m�g maradt bennem, s�lyos, keser� szikladarab, fekete �s �les, a
szavak rendre azt is elmost�k, mint ahogy a meg�radt zavaros v�z elmossa a
patakmeder ki�ll� k�veit.

Azt�n elmondottam mindent, �s ut�na hallgattunk. Az �rm�ny ennival�t rakott

el�m az asztalra, s �n ettem, mert �hes voltam nagyon.

- H�t igen - mondotta k�s�bb az �rm�ny, �s s�hajtott -, soksok ilyesmi t�rt�nt,

�s ezeken m�r nem lehet seg�teni. Nem lehet seg�teni rajtok sem j�akarattal,
sem gonoszs�ggal, mert akik megh�ttak, azokat f�lt�masztani nem lehet. De egyet
m�g lehet tal�n csin�lni.

- Micsod�t?

- Egyet m�g lehet csin�lni - ism�telte az �rm�ny, �s elgondolkozva n�zett engem

-, m�g tal�n meg lehet menteni a becs�letet �s a j�vend�t.

Nem �rtettem a szavait, �s az ujj�t is f�lemelte hozz�, k�v�r, t�mpe ujj�t, �s

�gy tartotta, mint aki nagy igazs�got besz�l.

- Ez a kett� egy, �des fiam, a becs�let meg a j�vend�. S ezt a kett�t tal�n m�g
meg lehet menteni. Meg�ri, hidd el, m�g annak is, akinek az �let�b�l m�r
semmije sem marad. Mert nyugodtan aluszik legal�bb, aki meghalt.

N�ztem az �rm�ny f�lemelt ujj�t, �s arra gondoltam, hogy bizony j� lenne, ha

min�l el�bb meghalhatn�k, �s j�l aludhatn�k �s �lmodhatn�k Anik�r�l.

- Mit kellene tenni? - k�rdeztem. Az �rm�ny f�lh�zta a szem�ld�k�t.

- M�g tart a h�bor�...- mondotta. - �s azt gondolja tal�n...!

- Nem gondolok semmit - v�gott a szavamba, �s megr�zta hozz� a fej�t -, mert

l�tod, �n nem �rtek semmit a h�bor�hoz, meg a politik�hoz. �n csak a gabon�hoz
�rtek. A j� gabon�hoz �s a rossz gabon�hoz. Ez itt rossz gabona - mondotta, �s
f�lvett az asztalr�l egy zacsk�t �s megr�zta az orrom el�tt -, rossz,
konkolyos, aszottszem�, nyomorult gabona, ebb�l se j� liszt, se j� vet�s nem
lesz sohasem. M�rmost ha ki�nt�m ezt ide a m�rleg t�ny�rj�ra, l�tod, �gy ez
nagyon sok szem, rengeteg sok szem, �s f�lrebillenti a m�rleget. De ha a t�ls�
serpeny�be elkezdem �nteni a tiszta b�z�t, ezt ni, ezt a sz�p tiszta,
becs�letes b�z�t, akkor lassan elkezd a m�rleg nyelve visszafel�... l�tod? A j�
b�za lassan legy�zi a rosszat. M�r egyens�lyban �ll a kett�. L�tod? �s most
figyelj ide... most csak egyetlen egy b�zaszem kell, egyetlenegy. Ez ni, amit
itt a k�t ujjam k�z�tt l�tsz. Ezt most beteszem a t�bbi k�z�... �gy n�...
l�tod? L�tod a m�rleg nyelv�t? Ez az egy b�zaszem el�g volt, ez az egyetlenegy
b�zaszem, �s a j� gy�z�tt a rossz f�l�tt... H�t �n csak ennyit tudok mondani,
mert �n csak ehhez �rtek, fiam...
Sok�ig maradtam azon az �jszak�n az �rm�nnyel. Amikor a malmot elhagytam, k�zel
volt m�r a hajnal. �tl�boltam a Maroson. V�llamon �lelemmel t�m�tt �talvet�
volt, zsebemben p�nz �s bennem egy k�l�n�s �rz�s: h�tha �ppen �n vagyok az a
b�zaszem, amelyikr�l az �rm�ny besz�lt.

Nem b�cs�ztam el senkit�l �s semmit�l. Csak megindultam az erd�k�n �t

nyugatnak, amerre az �gy�kat hallottam sz�lani utolj�ra. Erd�k�n kereszt�l,
mindig csak erd�k�n kereszt�l. A v�lgyeket �jszak�nk�nt kereszteztem csak, hogy
�tj�ba ne ker�ljek senkinek. K�t h�tig v�ndoroltam �gy. Emberekkel tal�lkoztam
az erd�k k�z�tt, akik �gy csellengtek, mint a gazd�tlan kuty�k. Nem volt t�bb�
sem otthonuk, sem csal�djuk, sem Isten�k, sem semmij�k. T�rt�neteket hallottam
t�l�k, amik semmivel sem voltak k�nnyebbek, mint az eny�m, s�t tal�n
s�lyosabbak is voltak, mert azok az emberek, akik elmondott�k, szem�kkel l�tt�k
mindazt, amit �n csak elk�pzelni tudtam.

Ez alatt a k�t h�t alatt meg�rtettem a maga teljess�g�ben, hogy az �rm�nynek

igaza volt: az orsz�g f�ldj�r�l elt�vozott a t�rv�ny �s a rend, a szem�t
kerekedett f�l�l, �s a Trandafirok tartott�k
kez�kben a fegyvert. �s arra kellett gondolnom, hogy ha van Isten m�g az �gben,
akkor ki kell terelje err�l a f�ldr�l azokat, akik bej�ttek, hogy a szem�t �jra
visszaker�lhessen a szem�tdombra, s a rend �s a t�rv�ny elfoglalhassa a maga
hely�t. Csakhogy az Isten ezt egymag�ban bizony�ra nem viheti v�ghez, mint
ahogy az �res serpeny� sem h�zza le a konkolyt, meg az ocs�t. Ehhez b�zaszemek
kellenek az Isten serpeny�j�be, min�l t�bb b�zaszem, mondottam magamban, �s
mentem, mentem, �hesen �s rongyosan, idegen hegyeken �s idegen v�lgyeken
kereszt�l, nyugatnak.

Azt�n elmaradtak a hegyek �s tudtam, hogy Erd�ly, az �n haz�m, ott v�get �rt.
De m�r akkor hallottam az �gy�kat. S k�t napra r�, egy k�d�s s�t�t novemberi
�jszak�n �t�sztam egy nagy, dagadtviz� foly�t, s t�l magyarokat tal�ltam,
akiknek m�g fegyver volt a kez�kben.

* * *

VI.

K�t h�tig tartottak fogva. Naponta t�bbsz�r is kik�rdeztek, �s nem akart�k

elhinni, amit mondtam. Egyszer�en nem tudta elhinni senki, hogy Erd�lyb�l
j�v�k, s az�rt, hogy tov�bb harcoljak az oroszok ellen. Valami k�l�n�s
�sszevisszas�g volt az ezredparancsnoks�gon, ahova vittek, valami k�l�n�s
�sszevisszas�g volt magukban az emberekben bent. A tiszturak gyanakodva n�ztek,
�s szerett�k volna, ha azt mondom, hogy az oroszok k�ldtek �t az�rt. Akik
�riztek, azok cigarett�t dugdostak titokban a kezembe, �jszak�nk�nt bort hoztak
�s diszn�s�ltet a tisztkonyh�r�l, �s azzal pr�b�ltak vigasztalni, hogy m�r �gy
sem tart sok� az eg�sz. V�g�l k�t h�t ut�n ezt mondta egy alezredes �r, aki
kihallgatott. Egy �rnagy �rnak mondotta, aki mellette �llott.

- Ez az ember vagy egy minden h�jjal megkent k�m, vagy pedig bolond. Dobj�tok
ki az els� vonalba.

�s �n kiker�ltem az els� vonalba. Persze nem mint szakaszvezet�, hi�ba

mutogattam megmaradt �r�saimat. Egyszer� k�zleg�nyi ruh�t kaptam, s kiker�ltem
a foly� partj�ra, majdnem oda �ppen, ahol �t�sztam volt. F�ldbe v�jt od�ban
laktunk, bok�ig s�rban, mert es�s, cs�nya �sz volt. M�sodik nap, hogy ott
voltam, a rajparancsnokom, egy kis k�pc�s tizedes, odaj�tt hozz�m. Egy f�zfa
alatt �ltem �s a bakancsomat pr�b�ltam megfoltozni �ppen,
mert az m�g mindig a r�gi volt, �jat nem adtak. Nem volt mib�l, azt mondott�k.
D�lut�n volt. Az es� nem esett ugyan, de az �g felh�s volt az�rt, �s sz�l
hajtotta f�nt a fellegeket, A tizedes odaj�tt, �s meg�llt mellettem.

- �n nem tudom, hogy mi�rt vagy itt - kezdte a tizedes, de el�bb k�r�ln�zett,
hogy nem hallja-e valaki a besz�d�nket. Csod�lkoz� lehetett az arcom, mert
magyar�z�lag tette hozz�: - Engem b�zott meg a sz�zados �r, hogy vigy�zzak
re�d. Azt
mondta: ha l�tom, hogy gyan�san viselkedsz, eresszek bel�d egy goly�t.

Abbahagytam a bakancsjav�t�st, �s r�b�multam a tizedesre.

- De ne f�lj semmit - folytatta az, �s k�zelebb hajolt hozz�m -, ha azt hiszik

ezek a rohadt tiszt urak, hogy �n nem sz�vesebben lenn�k otthon, mint itt,
akkor t�vednek. Nekem elegem volt m�r ebb�l a bolond h�bor�b�l... h�t csak ezt
akartam mondani neked. Hogy t�lem nem kell f�lned...

Valaki arra j�tt, �s nem besz�lhetett tov�bb. K�s�bben sem besz�lhetett, soha
t�bbet. �jszaka �tkeltek valahol az oroszok a foly�n, �s a f�zesb�l a h�tunkba
ker�ltek. Egym�sut�n nyuvasztott�k be az �rszemeket a foly�ba. A mi rajunk
g�ppisztoly t�zet kapott, �s az els�, akit elesni l�ttam, a tizedes volt. Pedig
mind a k�t karj�t f�ltartotta a leveg�be, s m�gis meg kellett neki halnia.

�n a hasamon cs�szva bevetettem magamat a f�zesbe valahogyan. Nem tartott

sok�ig a l�v�ld�z�s. A f�zesben �sszetal�lkoztam m�g n�h�ny emberrel, azokkal
egy�tt indultam meg visszafel�. A sz�zadparancsnoks�g nem volt sehol. A
z�szl�alj parancsnoks�got sem lelt�k meg a hely�n. Hajnalra be�rt�nk a faluba
is, ahol az ezredparancsnoks�g volt. Izgatottan szaladg�l� emberek mondott�k,
hogy a katonas�g elvonult m�r onnan, mert az oroszok j�nnek. Az emberek
igyekeztek elrejteni a pinc�kbe, amit lehetett, s az aszszonyok f�rfiruh�ba
�lt�ztek �s beb�jtak a szalmakazlakba.

J� sokan �sszever�dt�nk m�r addigra, olyanok, akik a tiszt urakat kerest�k.

Lehett�nk valami �tvenen. Megtanakodtuk a dolgot, s volt, aki azt mondta, hogy
a h�bor�nak alighanem ezzel v�ge is lett. Azt�n elindultunk az orsz�g�ton,
amerre a falubeliek mondt�k, hogy a parancsnoks�g is arra menek�lt. J� ideig
ment�nk. Az �t s�ros volt, de szerencs�re nem esett az es�. V�g�l, �gy d�l
fel�, tal�ltunk az orsz�g�t sz�l�n egy z�szl�st. F�lemelte a kez�t �s intett
nek�nk, hogy menj�nk oda hozz�.

Olyan negyven �v k�r�li, alacsony, bajuszos ember volt. �ppen olyan f�radt �s
megviselt az arca, �ppen olyan toprongyos a ruh�ja, mint nek�nk. Mind�ssze,
hogy z�szl�s volt, z�szl�s �r. De l�ttuk rajta, hogy nem katona, hanem civil,
egyenruha �s rendfokozat ellen�re is �ppen olyan civilember, mint magunk.
Odament�nk hozz�.

- Mif�l�k vagytok? - k�rdezte. Elmondtuk, hogy mi t�rt�nt vel�nk.

- Akkor j� - b�lintott a z�szl�s -, mert engem meg az�rt hagytak itt, hogy
gy�jtsem �ssze a l�zeng�ket, �s alak�tsak bel�l�k egy szakaszt.

Letelepedt�nk h�t az �t sz�lire, a z�szl�s �r k�r�. � �ssze�rta a neveinket, �s

megk�rdezte mindegyik�nkt�l, hogy hova val�siak vagyunk, van-e csal�dunk s
ilyesmit. Mikor hozz�m �rt, s elmondtam neki, hogy a havasb�l vagyok,
meglepetten n�zett r�m.

- H�t te is erd�lyi vagy, testv�r? - k�rdezte, �s a tekintete meleg volt �s

tele szomor�s�ggal. Azt�n elmondotta k�s�bb, hogy � meg kolozsv�ri, s k�v�l a
v�roson van egy tany�ja, meg egy kis birtoka s h�rom gyereke. Valami szomor�s�g
lepett el mindenkit, ahogy ezeket elmondta, �s az emberek lehajtott fejjel
�ltek az �t mezsgy�j�n �s �res szemmel b�multak maguk el�. Azt�n valaki
megsz�lalt:

- Haj, z�szl�s �r k�rem, abba kellene m�r ejszen hagyni azt az eg�sz kom�di�t,
s hazamenni, s ut�na n�zni a csal�dnak, hogy van-e mit egyenek m�g otthon...?

A z�szl�s �r r�n�zett az emberre. - Hov� val� maga?

- Tolna megyei - felelte az ember.

A z�szl�s �r sok�ig n�zte, azt�n csak ennyit mondott neki:

- Ameddig �n itt vagyok, addig mag�nak nincs jussa ilyet mondani. Mert maga m�g
a csal�dj�t v�di, amikor fegyvert tart a kez�ben, de �n m�r csak a J�istenben
b�zhatok.

Az ember les�t�tte a fej�t, �s mindenki hallgatott. Egy id� m�lt�n f�l

t�p�szkodott a z�szl�s �r az �rokpartr�l.

- Nos emberek, akkor j�jjenek.

�ssze�lltunk n�gyes sorokba, s megindultunk az �ton. A z�szl�s �r mellett�nk

baktatott. K�s�bb valaki m�g odasz�lt hozz� a sorb�l.

- S a z�szl�s �r hiszen m�g a gy�zelemben?

A z�szl�s �r csod�lkozva n�zett az emberre.

- Hiszek Istenben - felelte, �s t�bbet nem mondott.

H�t ennek a z�szl�s �rnak a szakasz�ban maradtam mind-

v�gig, ameddig csak tartott a h�bor�. Egy�tt �hezt�nk �s egy�tt
f�ztuk kereszt�l a telet. Egy�tt k�romkodtunk, amikor nem kap-
tunk t�bb t�lt�nyt, �s amikor �jra meg �jra parancs j�tt a vissza-
vonul�sra. Amikor l�ttuk a n�meteket egykedv�en menni vissza-
fel� az utakon, lassan, �ri sz�nyegekkel. �sszeszorult a sz�v�nk �s
keser� harag fojtogatott, valah�nyszor l�ttuk a n�metek meg-
rakott szekereit visszafel� menni. A szekereket magyar lovak h�z-
t�k, s lev�gott diszn�k, l�d�k voltak a szekereken, s mi tudtuk,
hogy mindaz a magyarokt�l, magyar otthonokb�l elrabolt holmi.

Egyszer meglept�nk h�rom n�metet. Egy falun haladtunk ke-

reszt�l. Valahol �tt�rt�k �jra a vonalat az orosz p�nc�losok, �s mi
parancsot kaptunk a visszavonul�sra. A mi szakaszunk k�pezte a
h�tv�det. Lassan haladtunk visszafele, �s tele keser�s�ggel. Orosz
nem j�tt m�g�tt�nk, csak az �rva-�res s�ks�g n�zett ut�nunk
fagyottan �s feh�ren, mert t�l volt, �s mi tudtuk, hogy azon �rva
�res s�ks�gon n�h�ny �ra m�lva m�r oroszok menetelnek v�gig.

Be�rt�nk a faluba. N�m�k voltak a h�zak �s ijedtek. Itt-ott n�h�ny

ember �llt a kapukban �s szinte haragosan n�zett benn�nket,
hogy puskal�v�s n�lk�l megy�nk od�bb. Az egyik h�zn�l hangos
asszonys�r�st hallottunk. J�m�d� gazdaember h�za volt, az
udvaron szek�r, megrakva holmival, el�tte k�t l�. A h�zban asz-
szonys�r�s. Azt�n megl�ttunk lej�nni a torn�cn�l egy n�metet,
kez�ben nagy csom� feh�r v�szonholmit hozott �s egy p�r piros
csizm�t. Meg�lltunk az �ton. A n�met a szek�rhez ment �s a hol-
mikat f�lrakta a szek�rbe. A iros csizm�t is. Mi n�zt�k. Azt�n �jra
kij�tt egy n�met a h�zb�l, �s m�g�tte egy asszony. A n�met egy
nadr�got hozott a kez�ben, �s az asszony fogta a nadr�g v�g�t �s
s�rt. A z�szl�s �r megindult a kapu fel�. Mi n�h�nyan vele.

- Mi van itt?

Az asszony meghallotta a magyar sz�t �s megl�tott minket.

Odaszaladt a z�szl�s �rhoz �s panaszolni kezdte, hogy � nem sz�l

semmit, ha a n�metek elviszik a lovakat, �s elviszik a szekereket, �s
elviszik a k�t diszn�t, meg a lisztet, meg egy�b ennival�t, ami a
h�zban volt. M�g az se olyan nagy baj, hogy az � ruh�it is f�lrakt�k
a szek�rre, meg a le�nya ruh�it, meg a megholt ura ruh�it. De leg-
al�bb a katona-fia egyetlen civilruh�j�t hagyj�k meg otthon, mert
haza tal�l j�nni a fi�, �s nem lesz mit f�lvegyen mag�ra, �s ha katonaruh�ban
marad, elviszik hadifogs�gba az oroszok. Ezeket panaszolta el s�rva az asszony
ott a kapun�l, �s a n�metek k�zben pakol�ztak f�l a szek�rre, mintha semmi
k�z�k sem lenne az eg�szhez. Egy harmadik is el�ker�lt a h�zb�l, n�h�ny p�rn�t,
takar�t dobott f�l a szek�r tetej�be, azt�n f�l�ltek a holmik tetej�re, s
egyik�k kez�be vette a gyepl�t. Ekkor a z�szl�s �r f�lemelte a kez�t.

- H�! - ki�ltotta - Halt!

A n�metek megind�tott�k a szekeret. A z�szl�s �r m�g egyszer ki�ltott, �s

el�llta el�tt�k az utat. A n�metek r�vertek a lovakra, �s nekihajtottak a
z�szl�s �rnak. A z�szl�s �r el�r�ntotta a pisztoly�t. De akkor m�r valahol a
h�tam m�g�tt eld�rd�lt egy puska, �s a n�met, aki a gyepl�t tartotta, lefordult
a szek�rr�l. A lovak meghorkantak, a szek�r oldalra fordult �s meg�llt. A k�t
n�met leugrott a p�rn�k tetej�r�l, �s fegyvere ut�n kapkodott. M�g k�t l�v�s
d�rd�lt el. A z�szl�s �r fel�nk fordult.

- T�zet sz�ntess!

De k�s� volt. L�v�sek d�rd�ltek, s a m�sik k�t n�met is elny�lt az udvaron. Az

asszony a kez�t t�rdelte, s jajgatott.

- Mondja azt, hogy maga l�tte le �ket - biztatta valamelyik -, m�g dics�retet
is kap �rte.

A z�szl�s �r nagyon haragos volt. Az embereket, akik a n�metekre l�ttek, k�l�n

h�vta, �s nagyon megszidta �ket, mert l�g� orral ker�ltek el�. A z�szl�s �r
pedig �sszeh�vott benn�nket a falun k�v�l, �s azt mondta:

- Amelyiktek egy sz�t is elmond valakinek err�l a dologr�l, az gazember, mert

hadb�r�s�g el� juttatja a tulajdon bajt�rs�t. Meg�rtett�tek, emberek?

- Meg�rtett�k - morogtuk mindannyian, s valaki hozz�f�zte ehhez:

- Nem k�r az ilyen rabl�k�rt, tess�k elhinni... A z�szl�s �r szigor�an n�zett

v�gig rajtunk.

- Egy�tt ker�lt�nk bele ebbe a h�bor�ba a n�metekkel. Egy�tt gy�z�nk, vagy

egy�tt pusztulunk el. Sajnos, ez �gy van. De ha m�r �gy van, akkor eszerint
kell cselekedni.

Hideg tel�nk volt, �s egyre h�tr�bb ker�lt�nk. M�sf�le h�bor� volt ez, mint
amit ott a K�rp�tokban csin�ltunk. N�ha napokig �lt�nk egy helyben, puskal�v�s
n�lk�l. Azt�n ha valahol t�madott az
ellens�g, j�tt mindj�rt a parancs is: vonuljunk vissza ide meg ide. M�sf�le
h�bor� volt ez. Mintha a mi oldalunkon nem h�bor�zott volna senki, csak �ppen
az id�t h�zt�k-ny�jtott�k valamilyen c�llal. A z�szl�s �r, aki n�ha h�tra ment
f�lv�telezni, azt besz�lte, hogy furcsa vil�g van a h�tunk m�g�tt is, �s nagy
f�lfordul�s. Ugyanaz majdnem, mint ami az oroszok m�g�tt lehet. G�ppisztolyos
civilek uralkodnak, lopnak, csalnak �s rabolnak, s meg�lnek mindenkit, aki
sz�lani mer ellen�k. Ty�ktolvajok lettek h�tunk m�g�tt is a b�r�k, �s senki sem
t�r�dik semmivel, csak saj�t mag�val, s hogy min�l t�bb idegen holmit
gy�jthessen �ssze s vihesse el mag�val N�metorsz�gba. Karszalagos emberek
ordib�ltak a h�tunk m�g�tt a v�rosok piacain, mes�lte a z�szl�s �r, azt
kiab�lj�k, hogy ki kell tartani a frontokon az utols� emberig, de nekik
maguknak esz�kbe sincsen kij�nni �s helyt�llani. S�t m�g arra sem gondolnak,
hogy ruh�t s l�bbelit k�ldjenek ki a katonas�gnak, ink�bb elosztogatj�k maguk
k�z�tt, vagy odaadj�k a hazafel� men� n�meteknek, f�nyk�pez�g�pek�rt s
ilyesmik�rt. �s a n�metekkel is baj van, mes�lte a z�szl�s �r ilyenkor, ha
�tr�l t�rt vissza, nem h�bor�znak azok m�r komolyan, hanem sz�p lassan
vonulnak haza. �ppen csak, hogy nem futnak hanyatt-homlok, hanem sz�p
k�nyelmesen mendeg�lnek hazafele, s k�zben elvisznek mindent, ami csak
elvihet�: �llatot, g�peket, b�torokat, gabon�t, mindent. Nem h�bor�znak ezek
m�r, esz�kben sincs. Csak mennek hazafele, s k�zben kirabolj�k az orsz�got,
hogy ne maradjon semmi az orosznak.

- Akkor mi mi�rt h�bor�zunk m�g? - k�rdeztem meg egyszer a z�szl�s urat, amikor
ezeket mes�lte.

- Mert j�n az �j fegyver - felelte -, amelyik egyik napr�l a m�sikra eld�nti a

h�bor� sors�t.

Err�l az �j fegyverr�l sokat hallottunk m�r, de nem nagyon hitt�nk benne, mert
a n�metek m�r igen sokat hazudtak nek�nk.

- S z�szl�s �r hiszen az �j fegyverben? - k�rdeztem.

- Hiszek Istenben - felelte komolyan -, mert van Isten. S ha van Isten, �gy
igazs�g is van. S mert ez a mi igazs�gunk az oroszokkal szemben m�r emberi
sz�m�t�s szerint val�ban nem oldhat� meg m�sk�ppen, h�t hiszek a
csodafegyverben is!

Az id� telt, s a csodafegyver nem j�tt. Ellenben naponta j�ttek

v�gel�thatatlanul a rep�l�g�pek f�nt az �gen, csillogtak a hideg napf�nyben
f�lelmetesen, �s hallani lehetett, ahogy h�tunk megett porr� tett�k a magyar
v�rosokat.

- Mi bajuk ezeknek vel�nk? - mordultunk f�l, valah�nyszor megl�ttuk �ket a

fej�nk f�l�tt, s szerett�k volna felord�tani nekik oda a felh�k k�z�, hogy: h�,
bolond amerik�nusok, nek�nk hagyjatok b�k�t, mert mi ellenetek nem h�bor�zunk,
nek�nk tiveletek semmi elsz�mol�sunk nincsen.

De egy id� m�lva nem volt kedv�nk ilyesmit ord�tani nekik, m�r csak keser�en �s
elszorul� l�legzettel n�zt�k a csillog� sz�rny� g�pek nagy l�gi par�d�j�t,
hal�los j�t�k�t a fej�nk f�l�tt, ami olyan volt �ppen, mint amikor az oroszl�n
az eg�r f�l� tartja a talp�t �s r�morog: Eridj b� engedelmesen az eg�rfog�ba,
k�l�nben sz�tmorzsollak! Akkor tudtunk m�r mindannyian az eg�rfog�r�l, amit
valahol egy Jalta nev� helys�gben f�l�ll�tottak a mi pusztul�sunkra azok a
hatalmas n�pek, akik magukat az emberi szabads�g v�delmez�inek nevezt�k, s akik
a mi szabads�gunkat odal�kt�k, mint valami mell�kes koncot, hogy cser�be
esetleg egy nappal hamarabb v�gezhessenek a n�metekkel.

K�l�n�s h�bor� volt az. El�tt�nk ellens�g, fej�nk f�l�tt ellens�g, �s m�g�tt�nk
egy f�lfordult �s kirabolt orsz�g cs�cske volt meg, s mi a Balatonn�l �lltunk.
�s ez a cs�cske tele volt menek�ltekkel, szentekkel �s tolvajokkal, h�s�kkel �s
�rul�kkal, pr�f�t�kkal �s hullarabl�kkal, �s nem lehet tudni, hogy melyik
k�z�tt�k a val�di pr�f�ta, �s melyik a k�z�ns�ges hullarabl�.

K�l�n�s h�bor� volt. Naponta elz�gtak f�l�tt�nk az ez�stsz�rny� g�pek,

r�pc�dul�kat �s bomb�kat sz�rtak vegyesen, �s a r�pc�dul�kon az �llt, hogy
f�lszabad�tani j�ttek benn�nket, bomb�ikkal pedig porr� vert�k az otthonokat, a
templomokat �s a k�rh�zakat, �s elpuszt�tottak asszonyt �s gyermeket. �s
tudtuk, hogy olyan emberek teszik ezt, akik sok-sok ezer kilom�terre laknak
t�l�nk egy nagy tengeren t�l, akik semmit sem tudnak r�lunk, csak azt, hogy egy
jelent�ktelen kis n�p vagyunk, s akikr�l mi sem tudunk egyebet, csak annyit,
hogy �k a vil�g leghatalmasabb n�pe, a szabads�g �s a j�zan munka n�pe, s hogy
el akarnak puszt�tani benn�nket valami�rt.

K�l�n�s h�bor� volt. A z�szl�s �r konokul elmondta naponta, hogy hisz Istenben
�s a csod�ban, mi pedig m�r nem hitt�nk semmiben. Azt�n valamikor m�rcius v�g�n
nek�nk lett igazunk.

�gy t�rt�nt: a z�szl�s �r reggel bement a z�szl�aljhoz, hogy �lelmet hozzon

sz�munkra. A nagy t� mozdulatlan t�kre csillogott a langyos tavaszi f�nyben, a
parton m�r vir�gzott a martilapu �s a
g�lyah�r. A sz�l�hegyek fel�l k�nnyez� venyig�k illat�t hozta a sz�l. Valahol
�szakon �gy�k sz�ltak, de k�r�l�tt�nk cs�ndes volt minden.

D�l volt, mikor a z�szl�s �r a f�lv�telez� szek�rrel visszat�rt. Nem a szek�ren

�lt, hanem szinte futva j�tt kereszt�l a r�ten, �s l�ttuk m�r messzir�l, hogy
baj van. Nyak�n gombolatlan volt a zubbony, lihegett, �s arca sz�rke volt, ak�r
a hamu.

- Emberek, a hadoszt�lyt�l elrendelt�k a megad�st. Nem �rtett�k el�sz�r.

- Le kell tegy�k a fegyvert - mondotta a z�szl�s. Egym�sra n�zt�nk.

- �s akkor mi lesz? - k�rdezte valaki.

- Hadifogs�g - h�r�gte rekedten �s le�lt a f�ldre. Sapk�j�t letette maga el�,

�s arc�t beletemette k�t tenyer�be. Mi n�zt�k.

- S mi lenne, ha... - kezdte f�l�nken valaki.

A z�szl�s r�n�zett a k�rdez�re, �s f�radtan legyintett. - Nincs �rtelme. G�li�t

eltapossa D�vidot.

D�lut�n letett�k a fegyvert. H�traparancsoltak egy faluba, �s k�t napig nem

t�rt�nt semmi. Harmadik napon megj�ttek az oroszok �s nek�nk estek.

Nem haragszom �n senkire az�rt, amit vel�nk csin�ltak akkor. Hogy elvett�k
minden�nket, hogy akinek valamivel jobb bakancsa volt, m�g azt is leh�zt�k a
l�b�r�l, hogy naponta egyszer adtak enn�nk valami h�g levest, hogy r�gtak,
pofoztak, puskatussal �s korb�ccsal vertek: mindezek�rt �n nem haragszom ma m�r
senkire. Foglyok voltunk, magunk akarat�b�l tett�k le a fegyvert, nem is
�rdemelt�nk egyebet. De hogy mindezt f�lszabadul�snak nevezt�k, hogy
r�pc�dul�kon �s hangsz�r�kon naponta k�z�nk ordib�lt�k, hogy �k nem
ellens�geink, hanem f�lszabad�t�ink: ezt nem tudom nekik soha megbocs�jtani.
Mert ez hazugs�g volt, �s hazudni csak a gy�ng�nek lehet joga, annak, akit
levertek, hogy a b�r�t mentse vele, ahogy lehet. De az er�snek, a gy�ztesnek
nincsen joga hazugs�ghoz. Aljas gazember, aki ezt teszi. Joga van ahhoz, hogy
�ss�n, verjen, �heztessen, kiraboljon, joga van ahhoz is, hogy agyonl�jj�n vagy
f�lakasszon, mert � az er�sebb, � lett a gy�ztes. De hazudni nincsen joga. �s
�n mindent megbocs�jtok a gy�zteseknek, amit vel�nk elk�vettek, de ezt az egyet
nem.

F�ltereltek benn�nket �szaknak, �s egy v�ros k�zel�ben behajtottak egy

sz�gesdr�ttal k�r�lvett nagy r�tre, ahol m�r sok-sok ezren voltak magyar
katon�k. N�h�ny h�tig ott tartottak minket,
f�d�l n�lk�l, h�g levesen. Mi, akik �sszeszoktunk, a z�szl�s �r mellett
maradtunk, s � tartotta benn�nk a lelket, ahogy lehetett.

- M�g nincs v�ge a h�bor�nak - mondogatta -, megl�ss�tok, van Isten az �gben!

Egyszer csak megsz�lalnak valahol a csodafegyverek, �s v�ge lesz ennek a
k�nl�d�snak. Van Isten az �gben!

Azt�n egy m�jusi napon harsogni kezdett a dr�ts�v�ny sark�ban a hangsz�r�, �s

vil�gg� kiab�lta, hogy a h�bor�nak v�ge van, a n�metek letett�k a fegyvert.

Kerestem a z�szl�s urat. Ott �lt a dr�ts�v�ny mellett a f�ben, �s s�padt

arccal, eszel�s szemekkel b�mult f�l a hangsz�r�ra. Azt�n f�lugrott hirtelen,
�s t�pni kezdte a haj�t �s �v�lt�tt: "Nincs Isten! Nincs Isten!" Egyre ezt
�v�lt�tte. A sz�ja habzott. Azt�n kiverte a ver�t�k. H�nyt. L�za lett. G�rcsei
voltak. Azt hittem, meghal. Senki nem t�r�d�tt vele, csak �n. K�t napig s�rt,
ny�g�tt, ord�tott �s k�romolta az Istent. Azt�n cs�ndes lett. R� egy h�tre
elind�tottak benn�nket, �s azt mondt�k: Oroszorsz�gba megy�nk munk�ra.

Ameddig a s�kon menetelt�nk, addig olyan voltam �n is, mint a t�bbi. Csak
mentem, ak�r a barom, sz�tlanul �s engedelmesen, amerre tereltek. Mint a
j�sz�g, akit ismeretlen v�s�rosok hajtanak, Isten tudja, hova s mire. De azt�n
dombok k�z� �rt�nk, �s a dombok lassank�nt hegyekk� n�ttek, �s ahogy a hegyek
n�ttek, �gy n�tt bennem is a nyugtalans�g. Mi k�z�k ezeknek az idegeneknek
hozz�m, s nekem mi dolgom vel�k? Eszembe jutott, hogy ember vagyok, �s eszembe
jutott a szabads�g. Azt hiszem, a hegyek eml�keztettek r�, b�r nem az �n
hegyeim voltak, csak �ppen hegyek. Egy �jszaka, ott fek�dt�nk az orsz�g�t
f�l�tt egy legel�n, odacs�sztam a z�szl�s �rhoz.

- Z�szl�s �r - s�gtam a f�l�be -, haza kell menni. A z�szl�s �r f�lriadt.

- Mit mondasz? - k�rdezte fojtottan, de �reztem a hangj�n, hogy meg�rtette a

szavaimat.

- Haza kell menni - ism�teltem -, nincs mi�rt tov�bb csin�ljuk ezt... nem a mi
dolgunk!

A z�szl�s �r s�hajtott.

- A h�bor� elveszett - ny�gte -, minden elveszett, testv�r... minden!

- Ha mi is elvesz�nk, att�l nem lesz jobb semmi - pr�b�ltam lelket �nteni bel�.

- Mindegy - ism�telte cs�k�ny�sen -, az m�r mindegy, hogy vel�nk mi lesz. Nincs

Isten. Ez a vil�g v�ge.

Ap�som jutott az eszembe, aki ugyanezt mondotta volt. Csakhogy ap�som

�regember, a z�szl�s �r meg m�g javakor�. Igaz, hogy �riember, s az �riember
mindig egy kicsit �reg. Nem sz�ltam h�t semmit. De m�snap erd�k k�z� ker�lt�nk.
�jszaka zivatar j�tt, �s a zivatarban megsz�kt�nk, a z�szl�s �r meg �n.

Valami eg�szen k�l�n�s dolog is t�rt�nt azon az �jszak�n, amir�l nem szabad
megfeledkeznem. Egy tiszt�son t�boroztunk, bent az erd�k k�z�tt. Az orsz�g�t a
tiszt�s k�zep�n haladt �t. Lomberd� volt, a b�kk�k z�ldje d�s �rny�kad�, a
t�lgyek m�g csak akkor bontogatt�k r�gyeiket. M�jus v�ge volt, �zbak-id�.
T�z�tt a nap eg�sz d�lut�n, tudtam, hogy zivatar lesz. Este azt�n megj�ttek a
felh�k.

M�g napvil�gn�l megfigyeltem, hogy az �rs�get mik�nt �ll�tott�k f�l k�r�nk.

S�r�n megt�zdelt�k az erd�sz�let �rszemekkel. De k�s�bb, mikor a zivatar
kit�rt, itt-ott megritkultak az �r�k. A vill�mok f�ny�n�l megfigyeltem j�l a
helyeket. K�s�bb a vill�ml�s megsz�nt, �s csak az es� esett. J� s�t�t volt, s
az es� hangja elnyelt minden neszt. Megb�ktem a z�szl�s urat.

- Gyer�nk - s�gtam oda neki -, most lehet. - Ha lel�nek, ann�l jobb - felelte.

Azt�n cs�sztunk. �n el�l, a z�szl�s �r m�g�ttem. Baj n�lk�l �rt�k el az erd�t.

M�r a sz�ls� f�k alatt voltunk, �s �ppen f�legyenesedtem, amikor k�zvetlen�l
el�ttem az egyik fat�rzs mellett valami megmozdult. Egy �r volt. Alig k�t
l�p�snyire lehetett. L�ttam villogni a szem�t a s�t�tben, �s orromban �reztem
az �zott egyenruha-szagot. Mindj�rt ki�ltani fog - futott kereszt�l rajtam a
gondolat -, tal�n re�m l�.

- Fusson - s�gtam h�tra a z�szl�s �rnak, �s l�ptem egyet az orosz fel�, hogy
r�vethessem magamat, miel�tt a pusk�j�t f�lemeli. De nem a pusk�j�t emelte f�l,
hanem kiny�jtotta fel�m a kez�t, �s a s�t�tben l�ttam, hogy valami van a
kez�ben. Pisztolyra gondoltam, �s egy �nk�nytelen mozdulattal odakaptam. Valami
dombor�t markolt meg a kezem. Az orosz visszah�zta az �v�t, �s a dombor� valami
a kezemben maradt. Megtapogattam. Keny�r volt.

Egy pillanatig megk�v�lten �lltam ott.

- Davaj, davaj! - mordult r�m t�relmetlen�l, �s hozz�tette, hogy meg�rthessem:

- Mars a fen�be!

- Isten �ldjon meg - feleltem neh�z nyelvvel, �s szerettem volna m�g mondani
valamit, valami sz�pet, valamit, amit meg�rthetne, de az orosz t�relmetlen�l
elkapta a v�llamat, �s bel�k�tt az erd�be. A z�szl�s �rba beler�gott!

- Domoj! Domoj! - morogta. - Haza! - �s halkan f�lkacagott, mint aki egy j�

tr�f�nak �rvend.

Szerettem volna visszafordulni �s megszor�tani a kez�t annak a der�k orosz

embernek. A szem�be n�zni �s megmondani neki, hogy ha mind olyanok lenn�nek az
emberek, mint �, akkor szebb lehetne ez a f�ld �s kellemesebb az emberi �let.
De azt�n eszembe jutott, hogy nem �rtene meg. Esetleg azt hinn�, hogy meg
akarom �lni, vagy mit tudom �n. Mert b�r ideadta a kenyer�t �s sz�kni hagyott,
de az�rt a szavamat nem �rtette volna meg m�gsem, �s minden baj ebb�l
sz�rmazik k�z�tt�nk ezen a f�ld�n, hogy nem �rtj�k meg egym�s szav�t.

Hetekig gyalogoltunk. Hetekig, mindig csak erd�k�n �s hegyeken �t. El�sz�r

keletnek, azt�n d�lkeletnek, v�g�l d�lnek. Aszerint, ahogy a hegyek
kanyarodtak, a hegyek, melyekr�l tudtam, hogy �ssze�rnek az �n hegyeimmel, �s
k�zen fogj�k egym�st, mint a j� testv�rek. P�sztorokkal, sz�n�get�kkel, sz�k�tt
katon�kkal �s bujk�l�kkal tal�lkoztunk csak. A p�sztorok �s a sz�n�get�k enn�nk
adtak, �s megt�rtek f�deleik alatt �jszak�ra. A sz�k�tt katon�k �s a t�bbi
bujk�l� ell�ttak tan�csokkal, �s mi is ell�ttuk tan�csokkal �ket, azt�n
j�szerencs�t k�v�ntunk egym�snak �s tov�bb ment�nk. Voltak olyanok is, akik
band�ba ver�dve �ltek, mint a harami�k, fegyvereik voltak, �s h�vtak, hogy
�lljunk be k�z�j�k, s gyilkoljuk tov�bb az oroszokat, de mi megmondtuk nekik,
hogy haza igyeksz�nk s hogy a mi haz�nk Erd�lyben van. Erre tov�bb engedtek �s
azt mondt�k: siess�nk. Mert ez �gy nem maradhat, az igazs�gnak vissza kell
t�rnie, �s a szabads�g�rt tal�n m�g harcolni kell hamarosan megint. S hogy
legy�nk ott idej�ben, ahova tartozunk. Siett�nk mi am�gy is. J�lius elej�n
M�rmarosban j�rtunk m�r. Azt�n el�rt�k a radnai gerincet, s �rezt�k, hogy
otthoni leveg� sz�ll f�l a v�lgyekb�l. A radnai gerincn�l azt mondta a z�szl�s
�r:

- Itt most elv�lunk. Az �n utam elt�r Kolozsv�rnak. K�sz�n�m, amit �rtem

tett�l, tal�n egyszer m�g megh�l�lhatom. N�h�ny percig gondolkodtam, azt�n ezt
feleltem:

- Elk�s�rem z�szl�s urat. R��rek hazamenni k�s�bben is, engem am�gy sem v�r
senki, csak egy f�r�sz, egy balta, meg egy kaliba, amelyik az�ta m�r �sszed�lt
bizonyosan.

S �gy egy�tt t�rt�nk a Ciblesen �t Kolozsv�r fel�.

Nem tudom, mi�rt tettem ezt. Tal�n az�rt, mert val�ban nem volt senkim, aki
v�rt volna re�m, s a z�szl�s �r valahogyan m�r hozz�m tartozott. �sszeszoktam
vele, mint ahogy �sszeszokik egy bot s egy kalap, akiket k�z�s gazda hord
hossz� ideig. Egy gazda hordott benn�nket is: a h�bor�.

N�h�ny napig a Szamos v�lgye f�l�tt haladtunk erd�r�l erd�re. Azt�n Apahida �s
Kolozsv�r k�z�tt el�rt�k a z�szl�s �r tany�j�t.

�jszaka volt, holdvil�gos �jszaka. A foly� ment�n haladtunk, hogy kiker�lj�k a

falut, �s a f�zf�k �rny�kai k�s�rtetiesen ny�ltak �t a v�zen. A t�pett �rny�kok
k�z�tt csillogva r�zta a v�z a porr� t�r�tt holdat. S�padt p�r�k hevertek a
sz�les v�lgy�n, b�k�k sz�ltak �lmos sz�val valahol, �s a dombok fel�l hallani
lehetett a t�csk�ket. �rett gabonaszag �szott a langyos �jszak�ban, �s ahogy
ott ment�nk a v�z partj�n, olyan b�k�s volt kereken az eg�sz vil�g, mintha nem
is lett volna soha h�bor�, csup�n vad�szatb�l t�rn�nk haza, ahol kiss�
elaludtuk a d�lut�nt, s k�l�n�s�ket �lmodtunk k�zben.

Lassan ment�nk, mint aki otthon van m�r. A z�szl�s �r el�l, �n m�g�tte. Meleg
leveg� �lt a parti szedreseken. A v�z hangj�t alig lehetett hallani, csak n�ha
loccsant egy-egy hull�m a gy�kerek alatt. A z�szl�s �r egy helyen meg is
�llott.

- N�zd a vizet - mondotta -, m�g soha sem l�ttam �gy... mintha dideregne, nem?

Igen, a z�szl�s �r j�l l�tta, a v�z didergett ott lent a part alatt. A leveg�
langyos volt �s j�szag�, s a v�z didergett m�gis. Mint akinek l�za van s r�zza
a hideg. �gy r�zta a hold f�ny�t a v�z, szinte azt mondhatn�m: l�db�r�s volt a
v�z valahogyan, mint aki f�lelmet tud �s sz�rny�s�ges titkot, �s
nem mer sz�lani r�la.

Elh�ztunk a falu alatt. S�t�t volt m�r a falu, nem �gett l�mpa sehol. K�s�bb
elhagytuk a vizet, �s �tv�gtunk egy r�ten. Majd egy kukoric�s ment�n f�l egy
domboldalra.

- Ez m�r az �n f�ldem - mondotta a z�szl�s �r, amikor a kukoric�shoz �rt�nk, �s

a hangja is olyan volt, mint aki hazat�rt �s boldog. Azt�n f�nt a dombon
f�lt�nt a tanya.

Szembe ker�lt�nk a holddal. Az �p�letek feket�k voltak alatta, �s olyanok

voltak, mint az �rny�k �p�letek, melyekben r�gholtak eml�ke lakik, holdt�lt�s
babon�s �jszak�kon. Fel�rt�nk a szilv�skertbe, �s ahogy a holdf�ny
megvil�g�totta a gy�m�lcsf�kat, olyanok voltak valamik�ppen, mint a gazd�tlan
gy�m�lcsf�k. �s �n akkor m�r tudtam, hogy az �p�letek ott f�nt �resek mind, �s
elszorult a torkom �s valami f�jni kezdett bennem, mert �reztem, hogy a z�szl�s
�r ott el�ttem nem tudja m�g.

Valami cs�rnek a sark�t �rt�k el el�sz�r, �s �gy fordultunk be az udvarba. A

z�szl�s �r lihegett el�ttem �s a liheg�s�ben izgalom szorongott. Az els�, amin
a szeme megakadt, a cs�r nagy deszkakapuja volt. A kapu nyitva �llt, f�lsz�rnya
eld�lve, �s sz�tvert deszk�k hevertek szertesz�t. A z�szl�s �r megtorpant �s
r�meredt az eld�lt cs�rkapura. A hold bevil�g�tott a cs�rbe is, �s kopott,
s�padt falakat l�ttunk csak �s semmi m�st. A cs�r �res volt, mint a halott
ember sz�ja.

Egy pillanatig d�bbenve �llt a z�szl�s �r �s a l�legz�s�t is viszszafojtotta.

Azt�n sz� n�lk�l megindult a h�z fel�. Mentem ut�na, de a l�baim nehezek voltak
nagyon. Ist�ll�k mellett haladtunk el, �s valamennyi ajt� nyitva �llt, �s
valamennyi ajt�sz�rny hi�nyzott �s hi�nyoztak az ablakok is, �s az ist�ll�knak
hideg tr�gyaszaguk volt, halott, hideg szaguk.

A z�szl�s �r egyre lassabban ment, �s mire az ist�ll�k k�z�l ki�rt�nk a h�z

el�, m�r �gy j�rt, mint aki halottas h�zhoz �rkezik. �s a liheg�s is egyre
halkabb lett, v�g�l m�r nem is lehetett hallani. Azt�n m�r csak �lltunk a
torn�c alatt �s cs�nd volt. M�lys�ges cs�nd. Halott cs�nd. A hold r�s�t�tt a
sz�les �p�letre, �s megcsillantotta a falak t�v�ben a t�r�tt �vegcserepeket.
B�tordarabok, l�cek, hasadt deszk�k, pap�ros cafatok hevertek szertesz�t.
Feket�n t�togott az ajt�, �s az ablakok �res szemg�drei t�l rajtuk a semmibe
n�ztek.

Sok-sok ilyen h�zat l�ttunk m�r az utols� h�napokban, �res, kifosztott, n�ma
h�zat, szinte megszoktuk, hogy vannak ilyen h�zak. �s az �n sz�momra nem is
volt meglep� az a h�z ott, csak �ppen szomor� volt, mert tudtam, hogy az a h�z
valamikor a z�szl�s �r otthona volt. De a z�szl�s �rnak bizony�ra m�s volt ez a
h�z, �gy �resen �s halottan, m�s mint nekem �s m�s, mint azok a t�bbi h�zak,
amelyeket ugyan�gy l�ttunk. Nem csup�n az�rt, mert nem sz�ltak az �gy�k �s a
g�ppusk�k, �s semmi h�bor�s zaj
nem volt, csup�n az�rt, mert a hold olyan babon�san vil�g�totta meg a falakat
�s a t�r�tt cserepeket a f�ld�n, �s a t�csk�k messze a mez�k�n, �s lent a
v�lgyben a b�k�k olyan b�k�sen �s: sz�pen �s szomor�an muzsik�lt�k a
b�kess�get... a z�szl�s �r az otthona el�tt �llott, �s �n arra kellett
gondoljak, amikor �n is ott �lltam a Belcsujban, azon az es�s �szi �jszak�n,
hogy lassan megtelt k�nynyel a szemem.

Azt�n a z�szl�s �r lassan f�lment a torn�c l�pcs�j�n. Nagyon lassan. Alig

emelte a l�b�t. Csak �ppen hallani lehetett, hogy l�ptei alatt megcsikordult a
l�pcs�k�n a szem�t. Egy darabig m�g l�ttam a torn�con �llani, f�detlen fej�t
megvil�g�totta a hold. Sok�ig �llt ott. Azt�n egy id� m�lva nem l�ttam t�bb�.
Akkor le�ltem a k�sz�b k�v�re �s v�rtam. N�ztem a holdvil�gos, halott,
kifosztott udvart, �s azt gondoltam: itt valamikor �riemberek �ltek. Nem nagy
urak, csak �ppen �riemberek, abb�l a fajt�b�l val�k, akiknek apjuk is,
nagyapjuk is egy�tt �lt a f�lddel, ezzel a f�lddel, ami itt van kereken a
domboldalukon, �s �gy �k sem tehettek egyebet, mint tov�bb vitt�k az �letet,
ami apjukr�l maradt. A f�ld �let�t, a munk�t, a vesz�ds�get marh�val, vet�ssel,
sz�nt�ssal, arat�ssal, a gondokat �s az �r�m�ket, �s k�zben maguk is
hozz�n�ttek ezekhez a f�ldekhez, ist�ll�khoz, ehhez a h�zhoz, a l�pcs�kh�z, a
falakhoz, a benne l�v� sok mindenf�l�hez, hozz�n�ttek, mint ahogy a f�k
hozz�n�nek lassan a maguk gy�kereivel a f�ld egy darabj�hoz, s ha ezek a f�k
d�lnek, vel�k szakad a f�ldnek egy darabja is. Erre gondoltam. S arra m�g, hogy
a nagy f�kat mind kid�nt�tt�k most, a ravasz lop�k �s a rest senkik, akik
irigyelt�k a munka eredm�ny�t, mert �k maguk nem dolgoztak soha olyasmit,
aminek j� nyoma maradjon a f�ld�n. Kid�nt�tt�k h�t a nagy f�kat,
hogy ne �rny�kolj�k be a f�ldet, s legyen helye a gyomnak. H�t j�, majd
n�nek a gyomok, gondoltam, de a gyomok �lete r�vid, s mi lesz, ha v�delem
n�lk�l marad a f�ld, s nem v�dik t�bb� a f�k nap
ellen �s v�z ellen �s sz�l ellen? Mi lesz akkor a f�lddel? �s mi lesz az apr�
n�v�nyekkel, ha kiszikkad alattuk a talaj, �s nem lesz miben megkapaszkodjanak
a cs�r�k? Mert �rny�kot adtak a nagy
f�k, az igaz. De v�delmet is adtak, �rizt�k a f�ldet �s gazdag�tott�k, s
n�lk�l�k nem n�hettek volna bokrok �s vir�gok, bizony, meg term�f�ld se lenne.
Ilyesmire gondoltam, am�g ott �ltem a k�sz�b�n. Mert �n uras�gokat ugyan nem
szolg�ltam soha, m�gcsak nem is sokat l�ttam olyant, de tudtam m�sokt�l, hogy
aki egy
uras�g szolg�lat�ba elszeg�d�tt, �s h�s�ges volt �s becs�letes: az olyan ut�n,
ha meghalt, h�z maradt �s f�ld �s p�nz �s j�sz�g, mert az uras�gok mellett
meggazdagodott a tisztes ember, ha nem is akart. De vajon az irigyek s a lop�k,
akik fel�lkerekedtek most az eg�sz vil�gon, vajon azoknak az �rny�k�ban
mik�ppen �l majd meg a szeg�nyember? Ap�som mondotta mindig: ha szolg�lnod
kell, csak uras�got szolg�lj, sohase koldusb�l lett urat, mert az leny�zza a
b�r�det is. Ink�bb �rb�l lett koldust, mint koldusb�l lett urat! �s ap�som
tudta, mit besz�l, mert � egy rom�n p�p�n�l kezdte a juh�szkod�st, �s harminc
juha volt mag�nak is, mikor a p�p�hoz be�llott. De �t esztend� m�lva, mikor
elj�tt onnan, m�g az ing se volt az �v�, mert azt is le akarta h�zatni r�la a
f�sv�ny p�pa. Ap�som tudta, mit besz�l. H�t ilyesmiken gondolkoztam, am�g ott
v�rtam kint az �jszak�ban.

Hajnalodott m�r, mikor a z�szl�s �r kij�tt a h�zb�l, �s le�lt mell�m a

k�sz�bre. Hossz� ideig nem sz�lott semmit, csak �lt mellettem, �s �n sem
sz�ltam, mert nem tudtam volna, mit mondjak neki. Azt�n egyszerre csak r�m
n�zett.

- Margitk�nak volt egy bab�ja - mondta �s a hangja rekedt volt -, �s ez a baba

ott fekszik most t�r�tten a gyerekszoba padl�j�n, az ablak mellett. Nem mertem
hozz�ny�lni, �rted? Ahogy r�vil�g�tott a hold, olyan volt, mint a halottak...

- Margitk�nak h�vj�k a le�nyk�mat - tette hozz� k�s�bb. Azt mondta: "h�vj�k" �s

nem "h�vt�k", �s eszembe jutott, mik�ppen mentem �t annak idej�n Fileh�z�ra,
hogy megk�rdezzem Anik�t�l, mik�ppen �gett le a Belcsujban a h�zunk.

Egy id� m�lva felkelt a k�sz�br�l.

- V�rj meg - mondotta -, meg kell tudjam az igazat.

Elment a falu fel�. �n lehajtottam a fejemet, �s nem mertem ut�na n�zni, hogy
meg ne �rezze a gondolataimat. Mert arra gondoltam, amikor ap�som ott �lt az
�gy sz�l�n, azon a reggelen �s elmondta azt, ami t�rt�nt. K�s�bb eszembe
jutott, hogy ut�na kellene menjek, h�tha... az �riemberek nem
olyanok, mint mi,
�k, ha bajba ker�ltek, azon vannak, hogy m�g nagyobb baj legyen bel�le. A domb
sz�l�ig mentem, de m�r nem l�ttam meg sehol. �gy h�t �lltam ott �s v�rtam.
Egyre vil�gosabb lett a reggel. Galambok h�ztak �t az udvar f�l�tt, k�k
sz�rnyukon megcsillant a dombok m�g�tt lapul� nap f�nye. A h�z sark�ban t�pett
orgonabokrok �lltak, n�h�ny ver�b kezdett mozgol�dni k�zt�k. Azt�n felj�tt a
nap �s meg-
vil�g�totta a halott udvart. T�r�tt deszk�kat, sz�kl�bakat, z�zott k�peket,
taposott pap�rt, �vegcserepet, falt�rmel�ket, szemetet. Arra kellett gondolnom,
hogy valamikor rend volt itt, tisztas�g �s j�l�t. Az ist�ll�kban �llatok
�lltak, a sz�nben g�pek, a h�zban asszonyn�p szorgoskodott, ty�kok kapirg�ltak,
vir�gok ny�lottak... s mindennek v�ge lett. �s arra kellett gondolnom, hogy
azoknak, akik a h�bor�t elind�tott�k a mi h�zaink ellen, val�sz�n�leg �ppen
ilyen h�zaik vannak ott messze, m�s orsz�gban. H�zaik, �llattal t�m�tt
ist�ll�ik, nevet� gyermekek �s szorgoskod� asszonyaik, s ny�l� vir�gok a h�zaik
el�tt. �k is szeretik mindezt, �rvendenek az asszonyok mosoly�nak �s a
gyermekek kacag�s�nak, a ny�l� vir�goknak, a meleg otthonoknak, az �llattal tele
ist�ll�knak, �s f�jna nekik, ha el kellene vesz�ts�k mindezt. Milyen k�l�n�s,
hogy nem jut esz�kbe m�gsem, hogy ami nekik f�jna, f�j az nek�nk is ugyan�gy.

Azt�n visszaj�tt a z�szl�s �r. Ahogy j�tt, f�radtan, szak�llasan, rongyosan f�l
a gabonaf�ldek k�z�tt, olyan volt, mint aki nem is ideval�.

- Gyere - mondotta, �s nem n�zett a h�z fel� -, menj�nk. - Hova?

- Kolozsv�rra, a csal�domhoz.

Megk�nnyebb�lve s�hajtottam f�l. Meghallotta �s r�m n�zett. F�radt volt a szeme

�s szomor�.

- Azt hitted...? Nem, itt nem j�rtak oroszok. A falu kimaradt. Ment�nk. A v�ros
el�tt egyszer m�g meg�llt �s r�m n�zett.

- Te mondt�l egyszer valamit a b�zaszemekr�l - kezdte -, �s azt hiszem, hogy

igazad volt akkor. Csak nem �gy, ahogyan mondtad. Eszembe jutott az ilvai
malmos �s a m�rleg, �s megk�rdeztem: - Mi�rt?

- L�tod - felelte a z�szl�s �r -, ami ott az �n tany�mon t�rt�nt,

azt nem az oroszok csin�lt�k. M�g csak nem is valami m�s idegenek. Azt a magam
emberei tett�k, akikkel egy�tt �ltem gyermekkorom �ta, akikkel egy�tt �lt ap�m
�s nagyap�m. Elvitt�k a marh�imat, hogy nekik t�bb legyen. Kirabolt�k a
h�zamat, hogy nekik t�bb legyen. Sz�tosztott�k maguk k�z�tt a f�ldemet, hogy
nekik t�bb legyen. Mindezt egyszer�en csak az�rt, hogy nekik t�bb legyen. Eddig
is volt mindenb�l eleg�k, de most m�g szerezhettek hozz�, mert �n nem voltam
itthon, �s azt gondolt�k, hogy meghaltam valahol �gyis. H�t egyszer�en
elrabolt�k, megszerezt�k, H�s�g, bar�ts�g, h�la: mind nem sz�m�t, csak nekik
t�bb legyen. �rted ezt?!

Megcs�v�ltam a fejemet. A z�szl�s �r fels�hajtott.

- L�tod, az a baj, hogy kev�s az igazi b�zaszem, a tiszta b�zaszem. Sok nagyon
a t�r�tt, az �szk�s, az aszott, �s sok nagyon k�z�tt�k a konkoly is. �s ha az
ocs�t elvetik a f�ldbe �s cs�r�zni hagyj�k, akkor a gaz elnyomja a b�z�t, �s
ilyen lesz a vil�g, amilyen most.

Azt�n be�rt�nk a v�rosba. Keskeny kis utc�ban alacsony, f�ldszintes h�z: ott
lakott a z�szl�s csal�dja. A h�z az ap�s�� volt, �s amikor bel�pt�nk a kapuj�n,
egy varj� k�rogott a h�ztet�n, �s �jra Fileh�za jutott eszembe, a varj�,
amelyik azon a hajnalon elsz�llt a kapu f�l�tti ak�cf�r�l, �s sz�rnyai suhogva
vert�k a k�d�t. De itt m�sk�ppen volt. S�rva borult a csal�d a z�szl�s �r
nyak�ba, azt�n reggelit kaptunk, minden j�t, ami csak volt a h�zban, �s a
k�rd�sekre alig gy�zt�nk felelni.

Reggeli ut�n �n kint maradtam a konyh�ban, �s a z�szl�s �r bement a csal�ddal a

szob�ba. A gyerekeket kik�ldt�k. Odaj�ttek hozz�m �s k�rdeztek mindenf�l�t a
h�bor�r�l, �s �n mes�ltem nekik. Isten bocs�ssa meg nekem, �letemben el�sz�r
hazudtam. De olyanok voltak a k�rd�sek, hogy nem lehetett igazat felelni
r�jok, gyermekeknek nem. Azt k�rdezt�k, hogy �lt�nk-e meg sok embert a z�szl�s
�rral ketten, �s �n azt mondtam nekik, hogy nem �lt�nk meg egyet sem, mert
embert �lni nem szabad. Azt k�rdezt�k, hogy milyenek azok, akik halottak, �s �n
azt mondtam, hogy a halottak sz�pek �s vid�m arc�ak �s mosolyg�sak, mert nekik
m�r nem f�j semmi sem. Azt k�rdezt�k, hogy az emberek, akik bomb�kat dobtak le
a rep�l�g�pekr�l a v�rosokra, gonoszak-e nagyon, feketearc�ak s feketekez�ek �s
hossz� nagy fogaik vannak? �s �n azt feleltem nekik, hogy azok az emberek �ppen
olyan j� �s szel�d emberek, mint a t�bbiek, kisfiaik �s kisle�nyaik vannak
otthon, szeretik a vir�gokat �s a kisgyereket, �s csak az�rt dobt�k le a
bomb�kat a v�rosokra, mert azt hitt�k, hogy a v�rosok �resek. Ha tudt�k volna,
hogy emberek, asszonyok �s gyerekek vannak ott, nem dobt�k volna le a bomb�kat,
biztosan nem. Azt�n azt k�rdezt�k m�g, hogy l�ttam-e h�s�ket, �s �n azt
feleltem, hogy mindenki, aki meghalt, h�s volt, �s hogy csak az volt h�s, aki
meghalt. �s ez volt az egyetlen igaz dolog, amit a gyermekeknek mondtam.

K�s�bb kij�tt a z�szl�s �r. Arca gond telt volt. F�lreh�vott �s azt mondta:

- K�r�z�s alatt �llok. Azt hiszem, hamarosan letart�ztatnak.

H�zbizalmi ugyan
nincs, de a szomsz�dban van egy lakatos, �s az m�r l�tott...

- Tess�k velem j�nni - mondottam -, f�lmegy�nk a hegyekbe, ott azt�n nincs

semmif�le bizalmi...

De a z�szl�s �r megr�zta a fej�t.

- Nem lehet. Szembe kell n�zni a dolgokkal. K�l�nben sem k�vettem el semmit.

Este m�r �rte j�tt k�t g�ppisztolyos civil. T�z percet adtak neki, hogy
�sszeszedjen n�h�ny ruhadarabot. A k�t pisztolyos le�lt a konyh�ba, �s a
z�szl�s �r ap�sa p�link�t tett eleb�k. �n meg bementem a z�szl�s �rhoz a
szob�ba.

- Z�szl�s �r - mondottam -, itt az ablak. Kil�p�nk rajta s al�szolg�ja. F�nt a

hegyekben m�r a J�isten az �r.

- Ez a legokosabb - tan�csolta az ap�sa is. - Eridj, eridj! - k�rlelte a

feles�ge.

De a z�szl�s �r csak r�zta a fej�t.

- Csak addig t�nj el - k�rlelte a csal�dja -, am�g rendbe j�n a vil�g! Am�g a
muszk�k kimennek, vagy t�rt�nik valami!

- Nem - felelte a z�szl�s �r - a muszk�k nem mennek ki, �s semmi olyasmi nem
t�rt�nik, amire ti gondoltok. A nagyhatalmak eladtak benn�nket, s k�sz. Nem
lehet egyebet tenni, mint szemben�zni a dolgokkal. Megv�deni a magunk igaz�t,
�s v�rni t�relemmel,
am�g mag�t�l megtisztul a b�za �s kiv�sz a konkoly. Szembe kell n�zni a
dolgokkal.

Azt�n elvitt�k a z�szl�s urat. M�g csak egyszer l�ttam, n�h�ny h�t m�lva, a
n�pb�r�s�gi t�rgyal�son. Ott �llt, k�t �r k�z�tt, sov�ny volt �s s�padt, �s az
arc�n nagy k�k �s v�r�s foltok. Egy m�rges gyerekember ord�tani kezdett re�, �s
ilyeneket kiab�lt, hogy "n�pzsarol�", "n�pny�z�", "ellens�ggel kollabor�l�",
"haza�rul�", �s ez a gyerekember volt az �gy�sz. Minden sz�ra felmordultak a
teremben �l� d�h�sarc� emberek, �s azt �v�lt�tt�k, hogy "k�t�lre vele! k�t�lre
vele!" V�g�l f�lolvastak egy �r�st, amelyikben a z�szl�s �r beismerte, hogy
harcolt a n�pi demokr�cia ellen, a munk�sait rendszeresen verte �s zsarolta,
meg�lt k�t zsid�t �s sok m�s
hasonl�t. Azt�n megk�rdezt�k t�le, hogy elismeri-e a vallom�s hiteless�g�t?

- Nem - felelte a z�szl�s �r hangosan �s f�lemelt fejjel -, k�nyszer�tettek

arra, hogy al��rjam!

- Tal�n azt meri �ll�tani, hogy a n�pi demokr�cia rend�rs�ge b�ntalmazta? -

ord�tott r� az �gy�sz.
- Igen - felelte kem�ny hangon a z�szl�s �r -, vertek �s k�noztak! Az eg�sz
vallom�sb�l egy sz� sem igaz, s ezt maguk �ppen olyan j�l tudj�k, mint �n!

Nagy kiab�l�s volt. Az �l�st f�lf�ggesztett�k. Ekkor l�ttam utolj�ra a z�szl�s

urat. N�h�ny h�tig ott lebzseltem m�g a v�rosban. Napsz�moskodtam erre-arra, �s
t�bbsz�r megpr�b�ltam, hogy a b�rt�n k�zel�be jussak, ahol a z�szl�s urat
�rizt�k. Nem siker�lt �sszeker�ln�m vele. N�h�ny h�t m�lva azt�n azt mondt�k,
hogy a z�szl�s �r meghalt. T�fuszban halt meg, mondott�k hivatalosan, de mi
tudtuk, hogy belepusztult szeg�ny a ver�sbe. M�g azt sem mondt�k meg a
csal�dj�nak, hogy hova temett�k el. Mindent megpr�b�ltam, hogy ezt legal�bb
kiszedjem valahogyan a b�rt�nben dolgoz� emberekb�l, de ez sem siker�lt. V�g�l
is addig l�batlankodtam a nyakukon, am�g egyszer csak egy pisztolyos ember
v�llamra tette a kez�t egy kapu alatt, �s azt mondta, hogy menjek vele. Az
embert le�t�ttem, elvettem a pisztoly�t, �s f�l�ra m�lva m�r m�g�ttem volt
Kolozsv�r.
* * *

VII.

Mire a hegyekbe meg�rkeztem, �sz volt megint. Furcsa �sz �s k�l�n�s vil�g. Az
erd�k tele voltak bujk�l�kkal, �s nem lehetett tudni, melyik a tisztess�ges
ember �s melyik a rabl� k�z�tt�k. �s �gy volt ez lent a falvakban �s a
v�rosokban is. Aut�k nyargaltak kereszt�l-kasul, �s nem lehetett tudni, hogy
gyilkosok �lnek-e benn�k, vagy igazs�gtev�k. �s �gy volt ez abban az id�ben a
hivatalokban is �s minden�tt. Az ocs� �sszekeveredett a b�z�val, �s
egy asztaln�l �ltek a gazok a j�sz�nd�k�akkal, egy �sv�nyen haladtak a tiszt�k
a gonoszokkal, �s mindenki bizalmatlanul sand�tott a mellette l�v�re. K�l�n�s
�sz volt �s k�l�n�s vil�g. Volt, aki menteni akart, amit m�g lehetett, �s volt,
aki puszt�tani akart, amit
m�g lehetett, �s nem lehetett megismerni a nagy kavarg�sban, hogy ki a ment�
�s ki a puszt�t�.

Mindenki igazs�gr�l, b�k�r�l, emberi jogokr�l �s �jj��p�t�sr�l besz�lt, �s

m�gis csupa gazs�g, gyilkoss�g, jogtalans�g s csupa puszt�t�s t�rt�nt
mindenfele. Z�gott a fejem �s a szemem k�pr�-
zott, am�g v�giggyalogoltam az orsz�got Kolozsv�rt�l a Kelemenhavasig, �s
�rvendtem, hogy v�gre otthon lehettem a hegyek k�z�tt, �s h�tam m�g�tt maradt
az eg�sz zagyva f�lfordul�s.

Egyenesen Korbulyba mentem, �s �jra gy�jtottam magamnak t�zet, mint esztend�vel

azel�tt. �s �jra este volt �s �sz. �s �jra ott �ltem eg�sz �jszaka a t�z
mellett �s gondolkoztam. R�gtam, em�sztettem magamban a megv�ltozott vil�got,
�s f�l�ttem, nagynagy magass�gokban ragyogtak az �szi csillagok, �s hallani
lehetett a cs�ndben, ahogy a b�kkf�r�l egy-egy lev�l lehullt.

Reggel azt�n lementem Ilv�ra, a malomhoz. A malom j�rt. Szekerek �lltak az

udvar�n �s emberek ny�zs�gtek. Az �rm�nyt ott leltem meg a homb�r mellett.
Odamentem hozz�.

- Adjon Isten. Kell-e m�r sz�n? R�m n�zett �s megismert.

- Te vagy az? - k�rdezte - honnan ker�lsz el�? - A pokolb�l.

Legyintett. - Maradhatt�l volna, mert itt is csak az van.

- M�gsem �n voltam az a bizonyos b�zaszem - mondottam egy id� m�lva -, amelyik

a m�rleg dolg�n seg�thetett volna.
Az �rm�ny r�m b�mult, de mintha azt�n eml�kezni kezdett volna, mert el�bb
k�r�ln�zett, s csak azut�n v�laszolt.

- Kev�s a b�za fiam, az eg�sz vil�gon kev�s. Ez a baj. Szem�tb�l sokkal t�bb
van.

Azt�n megegyezt�nk a sz�n dolg�ban.

- De el�bb menj el - mondotta -, �s jelentkezz a k�zs�gh�z�n. Ott majd

megmondj�k, hogy h�bor�s b�n�s vagy-e, vagy sem. Mert ma minden m�sodik ember
h�bor�s b�n�s. Az olyan pedig nem �gethet szenet.

- H�t mit csin�l az olyan? - k�rdeztem.

- Elmegy b�ny�szni az oroszokhoz, �s seg�t nekik f�lk�sz�lni a k�vetkez�

h�bor�ra.

D�lre a faluban voltam. Julik��khoz mentem el�sz�r. A m�hely ajtaja z�rva volt,
�gy a konyha fel� ker�ltem. A konyh�ban Julik�t tal�ltam egyed�l. Sov�ny volt
�s s�padt, �s s�rni kezdett, amikor megl�tott.

- Hol az urad? - k�rdeztem. - Elvitt�k.

- Ap�sod?

- Azt is. - Hova? - Nem tudom. - Mi�rt?

- Azt mondt�k r�jok, hogy h�bor�s b�n�s�k, mert nem akart�k �tadni a boltot a
sz�vetkezetnek.

�s s�rt. Egy �ve nem l�ttam Julik�t, de ez alatt az egy �v alatt t�zet
�regedett.

- H�t gyerek van-e m�r? - k�rdeztem, hogy m�sra tereljem a sz�t. Julika
elfordult �s az ed�nyekkel kezdett babr�lni.

- Nem is l�sz m�r - felelte h�ttal. - Mi�rt?

- Betegs�get kaptam. Azokt�l. Azt�n orvoshoz kellett menni, mint a t�bbieknek.

�s �gy...

Eb�det tett el�m, de nem �zlett az �tel. Ha ott lett volna a s�gorom, kem�ny
szavakkal mondtam volna neki, hogy az � gy�vas�ga rontotta meg Julik�t. De nem
volt ott, �s �gy nem mondhattam meg ezt senkinek. �s m�g csak magamban sem
illett, hogy szidjam, mert hiszen elvitt�k. Megbolondult a vil�g, gondoltam
magamban, tiszt�ra megbolondult. �s nem �zlett az �tel, pedig a gyomrom korgott
az �hs�gt�l.

Alig hogy letettem a kanalat, f�l is �lltam az asztal mell�l. - Hova m�gy? -
k�rdezte Julika.

- A k�zs�gh�z�ra - feleltem -, h�tha �n is h�bor�s b�n�s vagyok. De meg is

mondom nekik, anyjuk ne sirassa �ket!

Julika s�hajtott, �s �n mentem. �gy mentem, mint aki torkig megtelt m�r
szem�ttel, �s most az eg�szet ki akarja adni mag�b�l, valaki el�, aki a
szemetet kavarja. Ha lecsuknak, �m �k l�ss�k, gondoltam, de el�bb egy
f�ltucatot agyonverek bel�l�k. S ha ut�na f�lakasztanak, h�t annyi.
A k�zs�gh�za el�tt egy asszony etetett n�h�ny sov�nyka ty�kot. Fiatal,
t�m�tth�s�, alacsony asszony volt. Odak�sz�ntem neki. - Adjon isten! Itthon van
a b�r� �r?

Az asszony r�m n�zett. Szel�d teh�nszemei voltak, barn�k �s nagyok.

- Zdrasztutye - felelte oroszul -, b�r� domoj... - �s az ajt� fel� b�k�tt az

ujj�val.

M�g ez is, mordult f�l bennem a keser� harag, egy idegent �ltettek a falu
nyak�ra, s az kell megmondja, hogy tisztess�ges
ember vagyok-e, vagy nem. �gy mentem b� az ajt�n, mint aki a falon kereszt�l
akart kij�nni.

A pitvar �res volt. Benyitottam a szob�ba. A szoba k�zep�n egy b�lcs� �llott,
�s a b�lcs� mellett egy ember guggolt, h�ttal fel�m. - Adjon Isten - mordultam
re�. Az ember ott a b�lcs�n�l nem
emelkedett f�l, csak fel�m ford�totta a fej�t. A l�bam legy�kerezett
a k�sz�bre. Az �cs�m volt.

� is megismert. Keze elengedte a b�lcs�t �s f�lemelkedett.

- Der�k dolog, hogy el�ker�lt�l - mondotta, �s r�m nevetett. Gyere m�r beljebb!

Beljebb mentem �s betettem magam m�g�tt az ajt�t. A b�lcs�ben ny�sz�r�gni

kezdett egy v�konyka hang.

- Honnan j�ssz? - k�rdezte �cs�m. - A pokolb�l - feleltem.

Nevetni kezdett.

- J�, hogy nem maradt�l ott. - Azt m�g nem tudhatjuk. R�m n�zett.

- �lj le - mondotta azt�n, �s nem nevetett t�bb�. Nem �ltem le, hanem odal�ptem
a b�lcs�h�z.

- Fi�? - k�rdeztem.

- Igen.

A gyereknek ott a b�lcs�ben barna teh�nszeme volt. - Tied?

- Igen.

N�ztem a gyereket. �cs�m egy id� m�lva megsz�lalt halkan. - Hallottam, hogy a
tieddel...

Megr�zkodtam ett�l.

- A b�r�t keresem - mondottam �s a hangom goromba volt. �cs�m r�m n�zett, �s

furcs�n elmosolyodott.

- �n vagyok.

Estig maradtam �cs�mn�l azon a napon. K�s�bb bej�tt a feles�ge is, az ukr�n
asszony, akit hadifogs�gb�l hozott mag�val, �s p�link�t tett el�nk, t�r�t �s
kenyeret. �cs�m pedig besz�lt. Arr�l besz�lt, hogy mik�ppen esett hadifogs�gba
mindj�rt az els� h�ten. Mik�ppen vitt�k le egy �tk�pz� tanfolyamra, milyen j�
dolga volt, micsoda okos besz�det hallott. Azt�n arr�l besz�lt, hogy a vil�g
ezent�l m�s lesz, a kommunizmus felszabad�tja az elnyomottakat �s a
szeg�nyeket, �s senkit sem lehet ezent�l ki�ld�zni a h�zb�l,
csak az�rt, mert magyar, ahogy azt vel�nk tett�k volt ap�nk hal�la ut�n, �s
senkit sem lehet megfosztani a jogait�l, csak az�rt, mert szeg�ny, mint ahogy
vel�nk tette volt az �ri vil�g. Besz�lt �cs�m, besz�lt �s �n hallgattam. Azt�n
megk�rdeztem, hogy mi van Durduk�s�kkal.

- K�nyszermunk�n vannak - felelte �cs�m, �s az arca els�t�tedett -, reakci�sok

voltak, nacionalist�k, usz�tottak a magyarok ellen. Azonk�v�l megtagadt�k az
engedelmess�get, nem akart�k a dolgoz�k k�z�ss�g�t szolg�lni. Azonk�v�l
mindenki tudja, hogy kollabor�ltak az ellens�ggel a h�bor� alatt...

- Az�rt m�gis csak s�gor - vetettem k�zbe. De �cs�m megkem�nyedett.

- Nincs s�gor, vagy nem s�gor, ha egyszer az igazs�gr�l van sz�! - �s vajon
csakugyan arr�l van-e sz�?

- Arr�l.

Estig maradtam �cs�mn�l azon a napon, �s �cs�m besz�lt a n�pi demokr�ci�r�l,

amelyik megv�ltotta az orsz�got, �s megv�ltja majd az eg�sz vil�got rendre. Az
ukr�n asszony tett-vett k�r�l�tt�nk, a gyermek n�ha ny�sz�r�gni kezdett a
b�lcs�ben, s �cs�m ilyenkor odament hozz�, �s ringatni kezdte.

- Mi a neve? - k�rdeztem.

- J�ska - felelte �cs�m, �s a szeme b�szk�n megcsillant -, mint Szt�linnak!

K�s�bb elmondtam neki azt, ami a z�szl�s �rral t�rt�nt.

- Ezen nem lehet seg�teni - mondta �cs�m -, a reakci�t ki kell irtani, csak �gy
lehet b�ke �s rend. Ha �szk�s�d�s t�mad a gy�m�lcsf�kon, kimetszed k�ssel,
ugye? �s jobb, ha �gy metszed ki, hogy hozz� v�gsz valamit az elevenj�b�l is,
semmint, hogy maradjon esetleg valami �s tov�bb fert�z�dj�k a fa...

Majd hozz�tette:

- A volt b�r�t agyonl�tt�k, mert zsarolta a gazd�kat. �s agyonl�tt�nk m�g k�t

rom�nt, akik magyar h�zakat gy�jtottak f�l. Lecsuktuk a k�t Durduk�st is, mert
fontosabb volt nekik a bolt, mint a dolgoz� n�p �rdeke, s mert usz�tott�k
ellen�nk a rom�n gazd�kat. Lehet, hogy a z�szl�sod �rtatlan volt. De ink�bb
b�nh�dj�k t�z �rtatlan, minthogy megmaradjon egy is, aki a gonoszs�got tov�bb
folytathatja.

Estig maradtam ott, �s csupa ilyeneket mondott az �cs�m. Azt�n megk�rdezte,

hogy mit akarok tenni.

- Szenet �getek majd - feleltem -, mert a vad�rs�gnek aligha-

nem v�ge.

B�lintott.

- Annak v�ge, az igaz. Szabad orsz�gban nincs sz�ks�g vad-

�r�kre, mert mindenkinek jog�ban �ll vad�szni. De lehetn�l
k�zs�gi erd�sz.

- Pusk�t tarthatok-e akkor? - k�rdeztem.

- Mindenki tarthat pusk�t - felelte �cs�m -, aki bel�p a p�rtba.

- Mif�le p�rtba?

- H�t a mi�nkbe. A p�rtba!

Azt�n meg�g�rte, hogy egy h�ten bel�l elint�zi a dolgomat �s

erd�sz lehetek. Csak j�jjek majd el valamelyik nap �s �rjam al� a
nevemet, hogy bel�pek a p�rtba. Akkor nem kell szenet �gessek
t�bb�.

- Szenet majd �getnek m�sok ezent�l - mondotta -, azok, akik

nem tartoznak a n�pi demokr�ci�hoz!

Estig maradtam n�la. Akkor visszamentem a Korbulyba, �s

meggy�jtottam �jra a t�zet. �s �ltem a t�zn�l �s n�ztem a l�n-
gokat �s gondolkoztam. �s m�snap reggel el�kerestem a f�r�szt,
amit egy esztend�vel azel�tt eldugtam volt, �s d�nteni kezdtem a
f�kat a kemenc�hez. Maradtam a sz�nn�l.

Tudom, hogy vannak az �letben dolgok, amiket rosszul csin�l-

tam. Mindenkinek az �letben vannak dolgai, amiket rosszul
csin�lt. Ut�lag sokat gondolkoztam azon, vajon j�l tettem-e, hogy
fent maradtam a Korbulyban �s nem mentem le erd�sznek a falu-
ba? H�zam lehetett volna �s rendes fizet�sem, az emberek
megemelt�k volna el�ttem a kalapjukat, �s tal�n seg�teni is tudtam
volna n�h�ny szerencs�tlenen. F�k�ppen pedig sok minden
m�sk�ppen t�rt�nt volna tal�n velem, ami az�ta t�rt�nt, s ma nem
lenn�k koldus a vil�g orsz�g�tj�n. De hi�ba. �n ink�bb maradtam
a Korbulyban �s �gettem a szenet. Az �rm�ny ell�tott �lelemmel
�s ruh�zattal, �s csak hozz� j�rtam �t, Ilv�ra, hetenk�nt egyszer.

�cs�m �zent volt t�bbsz�r is ut�nam, hogy megvan az �ll�s �s

bek�lt�zhetek a h�zba, csak menjek le hozz�, hogy be�rhass�k a
nevemet. De �n nem mentem le. V�g�l azt�n azt �zente, hogy j�l
gondoljam meg a dolgot, mert t�bbet nem �zen �rtem. Az ember,
aki az �zenetet hozta, megk�rdezte, hogy mit mondjon �cs�m-
nek, �s �n azt feleltem: semmit. Azt�n nem �zent t�bbet, s �n
kalib�t �p�tettem magamnak a kemenc�k f�l�tt, olyant, amilyen-
ben hajdanta laktunk, h�rmasban, Julik�val. A pisztolyom megvolt m�g, amit
Kolozsv�ron vettem el att�l a rend�rt�l, �s �t t�lt�nyem is volt hozz�.
Megpr�b�ltam vad�szni vele, de neh�z dolog volt. Sok id�be ker�lt, am�g
siker�lt egy �zet ter�t�kre hozni. Azt�n egyszer, tal�n a harmadik h�ten,
meghallottam egy l�v�st f�nt a pl�jon. Puskal�v�s volt. Este hallottam meg, �gy
naplemente t�j�n. �s m�snap reggel, miut�n a kemenc�ket rendbetettem,
elindultam f�l, hogy megn�zzem, ki l�tt.

D�r volt m�r akkor. F�nt a pl�j tiszt�sain m�g ny�ltak az utols� kikericsek, de
m�r a b�g�s ideje eltelt �s a f� sercegett a fagyt�l. K�s�n kelt a nap �s nem
volt melege. A b�kk�k kopaszok voltak �s a feny�k �gy �lltak a pl�j nyirkos
k�d�ben, mint a halottak.

Mentem a kihalt gerincen, �s egy m�kus sem mozdult sehol. Eszembe jutott, hogy
h�nyszor j�rtam ott pusk�val a v�llamon, �s szomor� lettem att�l, ami m�g
eszembe jutott. Ugyanazokon a kid�lt f�kon, ugyanazokon a gy�kereken l�ptem
kereszt�l, mint hajdan, ugyanazokat a k�veket ker�lgettem ki, a vadcsap�sok is
ugyanott �s ugyan�gy futottak f�l az �verekb�l... semmi sem v�ltozott ott f�nt
a pl�jon az�ta, semmi. Csak a vil�g v�ltozott meg, k�r�s-k�r�l. Csak nekem t�nt
�gy, mintha sok-sok �v telt volna el az�ta, mintha nem is ugyanebben az �letben
j�rtam volna ott, pusk�val a v�llamon �s sz�vemben a szabads�ggal. �s az
�r�mmel, hogy van a Belcsujban egy h�z �s abban v�rnak re�m.

A Benedek f�l�tt j�rtam m�r, amikor valahonnan f�stszagot hozott a sz�l.

Haladni kezdtem a szag ut�n �s az egyik �verben megleltem a f�st�t. Rozoga,
�cska kaliba el�l sz�llott f�l, s a kalib�t is ismertem, �n t�koltam �ssze
valamikor, hogy szarvasb�g�s idej�n megh�lhassanak benne az urak. A t�z mellett
egy ember �lt �s h�st s�t�tt hossz� mogyor�fany�rson. Od�bb egy k�t esztend�s
vaddiszn� hevert f�lig megny�zva. A kaliba tetej�n k�t behamuzott farkasb�r
sz�radt.

Mikor kil�ptem a f�k k�z�l, az ember ott a t�zn�l meghallhatta a z�rg�st, mert
fel�m fordult. �reg ember volt. Hossz� sz�rke szak�lla volt, sz�rke bajusza.
Napsz�tta vad�szkalapot viselt, kopott szarvasb�r ruh�t �s sz�ges bakancsot,
mint az urak, amikor vad�szni j�rtak. Mellette puska hevert a f�ld�n �s od�bb
egy t�vcs�.

Nem ismertem ugyan, soha sem l�ttam, de tudtam m�gis, hogy abb�l a r�gi
fajt�b�l val�. Tudtam a tart�s�b�l, a n�z�s�b�l, a szemeib�l. Az ing rojtos
volt ugyan a nyak�n, de szemeiben nyuga-
lom volt �s m�lt�s�g. Odamentem a t�zh�z, �s megemeltem a kalapomat.

- Adjon Isten.

- Adjon Isten - felelte az �regember �s a hangja m�ly volt, m�ly �s tiszta.

- �lj le - mondotta k�s�bb, amikor l�tta, hogy csak �llok a t�z mellett �s nem
sz�lok semmit. Azt�n s�t�tte tov�bb a h�st. Mikor elk�sz�lt vele, el�h�zta a
vad�szk�s�t �s kett�be v�gta a s�lt h�st.

- Egy�l - mondotta -, itt van keny�r is hozz�. Mikor befejezt�k az ev�st, re�m
n�zett.

- Honnan vagy?

- A Korbulyb�l - feleltem. - Innen a Korbulyb�l?

- Igen.

- Mit csin�lsz ott? - Szenet �getek. - �gy Azel�tt is?

- Nem. Azel�tt vad�r voltam. - �gy?

Egy b�rb�l k�sz�lt vad�sztariszny�b�l pip�t vett el� �s doh�nyos zacsk�t.

Lass�, nyugodt mozdulatokkal t�m�tt r�, majd parazsat kapart a doh�nyra.

- Az �j uraknak nincs sz�ks�g�k vad�rre, mi? - Nincs.

- Na l�tod.

�gy mondta ezt, mint aki befejez valami r�gen elkezdett besz�lget�st.

- Uras�god kicsoda, ha meg nem s�rtem? - k�rdeztem t�le k�s�bb.

- Reakci�s - felelte k�z�mb�sen a pipa mell�l, majd bozontos sz�rke szem�ld�kei

al�l egy darabig figyelmesen az arcomba n�zett.

- Hal�lra �t�ltetek, fiam s most azon vagyok, hogy magamban haljak meg,
n�lk�letek.
- �n? - k�rdeztem megd�bbenve -, �n?

- Te is, meg a t�bbiek. Azt mondt�tok, hogy nincs sz�ks�g t�bb� a magamfajta
emberre odalent. H�t ti l�ss�tok, mire mentek.

Egy �g roppant valahol a f�k k�zt, �s mind a ketten f�lfigyelt�nk. Valaki j�tt.
Az �regember k�zelebb h�zta mag�hoz a pusk�j�t, de egy�bk�nt nyugodtan pip�zott
tov�bb. Kucsm�s ember t�nt f�l az �ver t�ls� oldal�n. Lassan j�tt. Hajlotth�t�
ember volt, �reg. Mikor oda�rt hozz�nk, megismertem. Samu b�csi volt, a
kom�rnyiki juh�sz, akin�l gyerekkoromban bojt�rkodtam. T�m�tt �talvet�t cipelt
a v�ll�n.

Mikor hozz�nk �rt, meg�llt. Levette fej�r�l a kucsm�t �s nagyot s�hajtott.

- Adjon az �risten. - Azt�n lecs�sztatta v�ll�r�l az �talvet�t �s le�lt a

f�ldre.

- R�m ismer, Samu b�csi? - k�rdeztem. Az �reg j�l megn�zett.

- Nem �n.

- Bojt�r voltam mag�n�l.

Figyelmesen n�zte az arcomat, azt�n b�lintott.

- Aha. Az a furuly�s. Amelyik azzal a le�nnyal... na...

Nem mondta tov�bb, csak s�hajtott �s �n tudtam, hogy arra gondol, ami a
Belcsujban t�rt�nt.

- Mikor m�g ott furuly�ztam a maga t�z�n�l, ki gondolta volna...

Az �reg nem n�zett r�m, csak legyintett. - Veri Isten a vil�got.

Azt�n lass� mozdulatokkal bontani kezdte az �talvet�t, s el�szedett bel�le k�t

kenyeret, m�l�lisztet, n�h�ny toj�st �s egy oldal szalonn�t.

- Ez van - mondotta -, �j dolog pedig nem t�rt�nt. A tiszttart� �r m�g nem j�tt
meg a fogs�gb�l, egy m�rn�k m�ri a f�ldeket... m�s semmi.

- Ott van a h�s - mondotta a b�rruh�s -, elviheted mind. Samu b�csi a f�lig
ny�zott diszn�hoz ment, lefejtette r�la a b�rt, azt�n a h�st feldarabolta, s
amit lehetett, berakott az �talvet�be. Az �r pip�zott �s eln�zett messzire az
erd�k k�z�, �n meg seg�tettem Samu b�csinak. De sz�lni nem sz�lott egyik�k se
semmit.

K�s�bb egy�tt ment�nk Samu b�csival f�lfel� az �veren. D�lre j�rt az id�, a nap
melegen t�z�tt, �s Samu b�csi izzadt a t�m�tt �talvet� alatt. F�nt a pl�jon,
miel�tt elv�ltunk volna, megk�rdeztem:

- Mif�le �r ez?

- A madarasi b�r� - felelte Samu b�csi �s s�hajtott. - Gyerekei, unok�i

idegenbe futottak, h�z�t, f�ldj�t elvett�k, �t mag�t lecsukt�k, s hogy
megsz�k�tt t�l�k, hal�lra is �t�lt�k. Az�ta itt van. Tudod, mikor az oroszok
j�ttek, �n rejtettem volt el a pusk�t, meg egy�b dolgait itt f�nt a havasban.
Ennyije maradt. Valamikor j� sz�vvel volt hozz�m, s ha vad�szni j�tt, engem
vitt mag�val, vagy a fiaimat. J� borraval�kat adott. �r volt mindig. H�t most
igyekszem megszolg�lni ut�lag, tudod.

Azt�n s�hajtott m�g.

- Veri Isten a vil�got, fiam. Csakhogy ezek a bolondok ott lent nem tudnak m�g
r�la.

�gy ker�ltem �ssze az �reg b�r�val, f�nt a Benedekben. Att�l kezdve

tal�lkoztunk olykor. Vagy �n mentem f�l hozz�, seg�tettem neki f�t v�gni,
ezt-azt, vagy � j�tt le a Korbulyba a kemenc�khez, oda�lt a t�zem mell�, �s
besz�lt pipaf�st mellett r�gi vad�szatokr�l �s r�gi emberekr�l. Azt�n be�llt a
t�l, a h� belepte az �vereket, bef�j ta a h�g�kat, �s sok�ig nem l�ttam t�bbet.
Nekem is t�bb dolgom volt a sz�nnel, sz�nk�val cs�sztattam al� a Marosig, hogy
elhordhassa az �rm�ny, �s nem volt k�nny� munka egyed�l vonszolni a sz�nk�t f�l
a hegyre, le a hegyr�l.

Kegyetlen hideg t�l volt. �jszak�nk�nt s�v�lt�tt a sz�l �s beverte a havat a

kalib�mba. A f�k z�gtak �s recsegtek, �s egyre n�tt a h� �s n�tt a hideg, �s az
ember keze r�g�mberedett a baltany�lre, meg a sz�nk� r�dj�ra. �jszak�nk�nt n�ha
hallottam a farkasokat orgon�lni f�nt a pl�jon. Azt�n egy reggel, �gy
v�zkereszt t�j�k�n, h�talpakon lej�tt a hegyr�l a b�r�. Szak�lla, bajusza,
szem�ld�ke feh�r volt a z�zmar�t�l.

- Fiam - mondotta, amikor le�lt hozz�m a t�z mell� �s sz�raz �reg kezeit
odatartotta a l�ngokhoz -, szeretn�m, ha f�lj�nn�l velem a Cib�ig. L�tnod kell
valamit, s azt�n majd besz�l�nk a dologr�l.

F�lk�t�ttem a magam csin�lta h�talpakat, s megindultam a b�r� m�g�tt f�l a

Cib�ra. A tiszt�s k�zep�n ott �llt a r�gi Sztinah�z. M�g ugyanaz, amelyiknek a
k�sz�b�n valamikor Anik�val egy�tt �ltem. A Sztinah�z f�del�n f�st sziv�rgott
ki. Levett�k a h�talpakat �s a b�r� benyitott az ajt�n. A sz�k kis deszkah�z
k�zep�n, k�vekb�l �sszerakott t�zhelyen �gett a t�z. A f�st vastagon kavargott
�s kereste a reped�seket a falon. A t�z mellett, nyers medveb�r�n egy le�ny
hevert.

K�l�n�s l�tv�ny volt az a le�ny. Csizma volt rajta �s kopott katonanadr�g.

K�t�tt ujjas �s birkab�r mell�ny. V�llig �r� haja k�cosan l�gott az arc�ba. Az
arca sov�ny volt, keskeny, de sz�p. Felugrott, amikor bel�pt�nk, �s t�gra
meredt szemekkel n�zett re�m. A szeme nagy volt �s s�t�t, �s k�l�n�s t�z �gett
benne.

- A v�leg�nyem �zent, ugye? - k�rdezte �s lihegve szakadtak f�l bel�le a

szavak, izgalom hev�tette forr�ra �ket.

- Mit �zent a v�leg�nyem? Sz�lj h�t!

Csod�lkozva b�mulhattam re�, mert a b�r� alig �szrevehet�en megb�k�tt a

k�ny�k�vel. Azt�n � felelt helyettem.

- Az ember nem tal�lkozott m�g a v�leg�ny�vel, kisasszony. De oda k�sz�l hozz�.

A le�ny elkapta az ujjasomat �s csillog� szemekkel hajolt hozz�m.

- Igaz�n hozz� m�gy?

- Hozz� - feleltem komolyan, mert �reztem, hogy nem szabad m�st mondanom.

- Az j� - suttogta l�zasan -, az j�... �zenhetek neki legal�bb. Ide figyelj

h�t... mit is �zenjek csak neki...?
V�gig sim�tott a homlok�n �s eln�zett mellettem a nyitott ajt�n �t, ki a h�ba
temetett erd�kre. Azt�n s�hajtott �s lassan vissza�lt a medveb�rre. Beleb�mult
a l�ngokba, �s szinte nem is hozz�m besz�lt, hanem a l�ngokhoz.

- �gett Bar�t. Mondd meg neki, hogy �gett Bar�t. Mondd meg neki, hogy egy
csorda vad�llat g�zolt kereszt�l Bar�ton �s eltaposott mindent. Minket is,
valamennyi�nket. �s �gett Bar�t. A h�zak �gtek. Minden h�z �gett. A mi h�zunk
is �gett, �s az �g� h�zban v�gigg�zoltak rajtunk...

Hirtelen f�lkapta a fej�t, �s vadul, sebesen hadarta.

- Nem! Err�l ne sz�lj semmit! Semmit ne sz�lj err�l, �rted? Felelj! �rted?

�rtem - b�lintottam komolyan. - Semmit err�l! Nem sz�lok semmit.

L�that�an megnyugodott. Cs�ndesebben folytatta.

- Csak azt mondd meg, hogy itt vagyok �s v�rok re�. V�rok re� �s itt vagyok.
Oltsa el a t�zet �s j�jj�n, oltsa el a t�zet, �s �lje meg a vad�llatokat, ezt
mondd meg neki! Csak annyit, hogy j�jj�n! �rted? Megmondod neki?

- Megmondom - feleltem.

182 WASS ALBERT

Hosszasan n�zett re�m, �s a n�z�s�ben h�la volt.

- J� ember vagy - mondotta halkan, �s l�ttam, ahogy egy k�nnycsepp kig�rd�lt a

szem�b�l, �s v�gigfolyt keskeny, sov�ny arc�n. Azt�n lehajtotta a fej�t �s
tov�bb n�zte a t�zet.

- Gyere - sz�lt halkan a b�r� �s kil�pett az ajt�n. Kint f�lcsatoltuk �jra a

h�talpakat, �s ment�nk sz�tlanul visszafel� a tiszt�son, eg�szen a pl�jig. Ott
meg�llt �s szembefordult velem. Arca komoly volt �s szomor� az �sz szak�ll
m�g�tt, �s szemei kutatva n�ztek az eny�mbe.

- Csak azt akartam, hogy l�ssad - mondotta lassan -, �s most k�rni szeretn�k
valamit t�led, fiam.

- Tess�k mondani - sz�lottam �s �reztem, hogy a hangom f�tylas �s meghat�dott.

- L�tod - kezdte �s hossz� botj�val elgondolkozva szurk�lta a havat -, ide

vet�d�tt ez a le�ny Doktorkisasszony volt Bar�ton, �s volt egy v�leg�nye,
valami f�hadnagy Amikor a rom�nok bet�rtek Bar�tra �s f�lgy�jtott�k a k�zs�get,
borzalmas dolgok t�rt�nhettek vele. Elvesztette az esz�t, szeg�ny A h�ban
leltem meg, k�t h�ttel ezel�tt, f�nt a Sz�les tet�n. Csak az Isten tudja,
honnan j�tt �s hova igyekezett. A v�leg�ny�t v�rja folyton, azt a
f�hadnagyot...

Elhallgatott, s�hajtott, azt�n re�m n�zett megint.

- Ha � nem lenne itt, nem k�rn�k t�led semmit, fiam, mert �n csak halni val�
�regember vagyok, aki ha megd�glik, az csak nyeres�g lehet mindenkinek. Nekem
is. De itt van ez a le�ny...

- Tess�k mondani - ism�teltem �s �reztem, hogy b�rmit is k�rne, megtenn�m neki.

- A v�n Samu h�rom h�t �ta nem jelentkezik - mondotta a b�r�. - Tal�n nagy a
h�, tal�n el is pusztult... mit lehet azt tudni. �n nem mehetek le, hogy ut�na
n�zzek, mert engem sokan ismernek, �s ha egyszer lemegyek innen, tal�n nem
j�hetek vissza t�bbet, s akkor ez a szerencs�tlen le�ny itt pusztul �hen...

- Menjek le hozz�? - k�rdeztem. - V�rj.

Kih�zott a zseb�b�l valamit, �s fel�m ny�jtotta.

- Itt van ez az arany�ra. Nekem m�r nincs sz�ks�gem re�, s val�sz�n�leg j� sok
p�nzt meg�r. Ezt kellene eladni s venni �rette egyet-m�st ennek a le�nynak. Meg
azt�n �lelmet. Zs�rt, lisztet, ilyesmit.

- Megpr�b�lom - feleltem.

- Isten megfizeti - mondotta az �reg b�r�, �s kiny�jtotta fel�m a kez�t.

Megszor�tottam. Kem�ny fog�sa volt.

- Kellene egy j� bunda m�g ennek a le�nynak. - Megpr�b�lom.

Azt�n zsebre tettem az arany�r�t, �s elindultam a pl�jon f�lfele. Az �reg b�r�

ott �llt mozdulatlanul �s n�zett ut�nam. H�tamban �reztem a szem�t. Mikor
f�l�rtem a nagy szikl�hoz, ahol a pl�j el�gazik Fileh�z�nak, s visszan�ztem:
m�g mindig ott �llt.

Ismertem a Samu b�csi h�z�t, bojt�rkoromban gyakran leszalasztottak valami�rt.

A h�z k�v�l esett a falun, s �gy lapult az erd�k l�b�hoz, mint aki v�delmet �s
vigasztal�st keres. K�s� d�lut�n �rkeztem le oda. Az udvaron nem volt senki,
csak egy �reg kutya ugatott re�m. Azt�n az ugat�sra megny�lt f�lig a pajta
ajtaja, �s egy asszony dugta ki rajta a fej�t.

- Adjon Isten - k�sz�ntem oda neki. Az asszony bizalmatlanul n�zett v�gig

rajtam.

- Adjon Isten.

- Samu b� itthon van-e?

Az asszony kil�pett erre a pajt�b�l, �s betette maga m�g�tt az aj t�t.

- Mi�rt keresi?

- Ismer�s�k vagyunk. Az asszony s�hajtott.

- K�t hete temett�k - mondotta halkan, de minden panaszkod�s n�lk�l. Azt�n csak
�lltunk az udvaron. A p�rol� tr�gyadombon k�t varj� �lt �s a d�ledez�
vessz�ker�t�sen szark�k cs�r�gtek.

- A menye vagyok - kezdte el egy id� m�lva �jra az asszony -, s az uram m�g
mindig nem t�rt vissza a h�bor�b�l. Az �reg is �szt�l kezdve mind gy�ng�bb
lett, s m�gis egyre j�rta a hegyeket. Mondottam pedig neki... hi�ba. Megett�k a
hegyek. Neh�z az �let f�rfiember n�lk�l. S�hajtott, �s �n b�logattam.

- H�t Isten meg�ldja - k�sz�ntem el egy id� m�lva.

- Isten meg�ldja - mondotta az asszony, �s igaz�tani kezdte a tr�gyadombot a

vasvill�val. A h� csikorgott a deszk�im alatt �s a szark�k f�lrep�ltek a
ker�t�sr�l.

Holdvil�gn�l �rtem vissza Korbulyba. �les volt a leveg�, ak�r a k�spenge, a f�k
t�rzse halkan recsegett a hidegt�l. Sorra n�ztem
a kemenc�ket, azt�n t�zet tettem, �s faltam valamit. Miel�tt virradni kezdett
volna, megindultam Ilv�ra, az �rm�nyhez. A malom n�ma volt m�g, mikor oda�rtem,
de a kis h�zban �gett m�r a l�mpa. Akkor kelt f�l a malmos. El�be tettem az
arany�r�t.

- Mit adna ez�rt? - k�rdeztem.

Kez�be vette, forgatta, azt�n r�m n�zett, �s az arca k�l�n�s volt. - Honnan
szerezted?

N�h�ny pillanatig gondolkoztam, azt�n elmondtam neki mindent. A b�r�t, a

le�nyt, Samu b�csit. Az �rm�ny v�gighallgatta, azt�n megfogta a karomat.

- Gyere.

Bevitt a bels� szob�ba �s le�ltetett az asztalhoz. Egy poh�r p�link�t tett

el�m, szalonn�t �s kenyeret. � maga le�lt a k�lyha mell�, a padra. Az arany�ra
m�g mindig a kez�ben volt.

- Tudom, hogy igazat besz�lsz - mondotta nagyon lassan, �s egyre a kez�ben l�v�
�r�t n�zte -, �s mit gondolsz, honnan tudom? Onnan fiam, hogy ismertem ezt az
�r�t!

Fels�hajtott, megrakta a t�zet, majd vissza�lt a padra. Egy darabig maga el�
b�mult. �n ettem �s nem k�rdeztem semmit. Egy id� m�lva azt�n elkezdte mag�t�l.

- Ismertem ezt az �r�t, megismern�m ezer k�z�l is. Pedig r�gen volt, amikor
tal�lkoztam vele. Huszon�t �ve...? Harminc...? Isten tudja. De van harminc is,
van...

Elgondolkozva l�gatta bozontos nagy fej�t �s egyre az �r�t n�zte a tenyer�ben.

- Harminc, van harminc, igen. Akkor m�g nem itt �ltem. Malmom volt. B�r�kkel
kereskedtem, s egy rossz szek�rrel j�rtam a falvakat, hogy �sszeszedjem az
emberekt�l a birkab�r�ket, s ahol egyebet tal�ltam, azt is. Az urakhoz is
ben�ztem ilyenkor, a kast�lyokba, mert ott akadtak mindig a legjobb �zletek.
Ny�lb�r, r�kab�r, vidrab�r: ezekkel lehetett p�nzt keresni akkoriban. A madarasi
kast�lyba �vente k�tszer is ben�ztem. Ny�ron a b�r�ny �s birkab�r�k miatt, s
t�len, rendszerint �gy janu�r v�g�n, mikor a nagyvad�szatok ideje m�r letelt, a
vadb�r�k miatt. Egy ilyen t�lv�gi napon ker�ltem �ssze ezzel az �r�val, valami
harminc �vvel ezel�tt...

�jra s�hajtott, megpiszk�lta a t�zet, �s egy darabig elgondolkozva n�zett maga

el�.

- Az m�g m�s vil�g volt akkor - folytatta -, azt szokt�k mondani re�, hogy �ri
vil�g volt, pedig ez nem igaz. A szeg�ny em-
berek vil�ga volt az, mert m�g a semmib�l is p�nz n�tt az ember tenyer�be, ha
akarta. Ha becs�letes volt �s dolgozott, persze. Az�rt szidj�k ma azt a
vil�got, mert lopni nem lehetett akkor. Mert becs�letesnek kellett lenni �s
dolgozni kellett, s ezt a kett�t nem szeretik ezek a maiak. H�t ide hallgass:
becs�letemre mondom, �gy t�rt�nt a dolog. Ma m�r �gy hangzik, mint valami mese.
Pedig nem mese volt...

D�lut�n �rkeztem Madarasra. A sz�nt lent hagytam az orsz�g�ton. Egy �reg,

rozoga lovam volt, arra nem kellett �gyelni. Csak f�ldobtam a h�t�ra a bund�t,
s el�llt egy f�lnapig is, ha kellett. Azt�n f�lmentem a kast�lyhoz. Az inast
ismertem m�r. Megk�rdeztem, hogy vannak-e elad� b�r�k? Huszonhat r�kab�r�nk van
az id�n, felelte az inas. Megmutatta a b�r�ket, ott cs�ngtek a kast�ly h�ts�
folyos�j�n, a falon. Remeksz�p huszonhat b�r volt. Mi az �ruk? K�rdeztem. Azt
majd a b�r� mondja meg, felelte az inas.

Vend�gek voltak a b�r�n�l azon a napon. K�rty�ztak �ppen, �gy mondotta az inas.
Az�rt bement �s jelentette, hogy ott vagyok a b�r�k�rt. Tal�n egy �ra is
eltelt, mire a b�r� kij�tt. �n v�rtam, mert megszoktam, hogy az urakra v�rni
kell s megtanultam azt is, hogy ment�l t�bbet kell v�rakozni re�jok, ann�l
t�bbet lehet keresni az �zleten. Mit adsz a b�r�k�rt, �rm�ny? - k�rdezte a
b�r�, amikor kij�tt. Mondtam egy �rat. Olyan �r volt ez, amilyent az ember a
v�s�r elej�n mond, amikor m�r egy �r�t v�rakozott. Hogy ha j�l r� is kell
p�tolnia a v�g�n, m�g mindig sz�pen keressen az �zleten. A b�r� nevetni
kezdett. Volna eszed, mondta. Szidni kezdtem a b�r�ket, ahogy ilyenkor szok�s.
A b�r� csak nevetett. Azt�n azt mondta:

- Ide figyelj �rm�ny! Ha behajl�tod a karomat, megkapod a b�r�ket ingyen. Ha

nem hajl�tod be, fizeted a k�tszeres�t annak, amit �g�rt�l! J� lesz?

H�res er�s ember volt a b�r�, tudtuk azt az eg�sz k�rny�ken. De �n sem voltam
ny�pic gyerek, s t�z �vvel fiatalabb a b�r�n�l. J� lesz, mondottam, mert
kisz�m�tottam hirtelen�ben, hogy ha k�tszeres�t is kell fizessem annak, amit
�g�rtem, akkor sem maradok vesztes�gben. Na gyere, mondotta a b�r� �s
kiny�jtotta a karj�t. Levettem a bekecsemet. Azt�n megmarkoltam egyik kezemmel
a b�r� csukl�j�t, m�sik kezemmel a karj�t, k�ny�k�n f�l�l. Nekifoh�szkodtam
minden er�mmel. Tal�n �t percig is elhuzakodtunk ott a folyos�n, de nem tudtam
behajl�tani a karj�t.

- Nem megy - mondottam -, kifizetem a k�tszeres �rat. De ha birk�z�sra ker�lne

a sor, m�gis csak odateremten�m a b�r� urat.

- Gondolod? - k�rdezte �s kacagott hozz�.

- H�t idefigyelj, �rm�ny! Ha lefektetsz a f�ldre, neked adom ezt az arany�r�t!

S kivette a zseb�b�l ezt az �r�t ni, amelyik itt van most a kezemben. Kivette
�s letette az asztalra. Azt�n ledobta mag�r�l a kiskab�tot is, �s f�lgy�rte az
inge ujj�t.

- No gyere h�t, �rm�ny!

Azt persze nem tudta a b�r�, hogy �n azel�tt h�rom esztendeig birk�z�leg�ny
voltam egy v�ndorcirkuszosn�l, aki megtan�tott sok mindenf�le ravasz fog�sra,
hogy mik�ppen kell f�ldre tenni a leger�sebb m�sz�rosleg�nyt is. Egym�snak
ment�nk h�t. Nem volt k�nny� dolgom a b�r�val, az igaz. Mert er�sebb volt
sokkal, mint �n. �gy �llt a l�b�n, mint valami t�lgyfa. De egy cirkuszbeli
fog�ssal f�ldre tettem m�gis.

Tudod, �n gyerekkoromban sokat birk�ztam �ri gyerekekkel. A jegyz��k fi�val, a

doktor�k fi�val �s ilyenekkel. De azok mindig megharagudtak, ha f�ldh�z v�gtam
�ket. K�l�n�sen a sz�leik. Azt hittem el�sz�r, hogy a b�r� is megharagszik,
mert m�gis csak b�r� volt, s �n egy senki �rm�nyleg�ny, s a birk�z�s is ott
folyt a csel�dek szeme el�tt. De ez a b�r�, fiam, nem csak b�r� volt. Ez ember
is volt, amilyen kev�s van t�bb. F�lkelt a f�ldr�l, s a v�llamra vert.

- J�l van fiam - mondotta -, ezt �gyesen csin�ltad. Te vagy az els� ember, aki
a birk�z�sban a f�ldre tett. Itt az arany�ra, fogjad. S ti pedig - fordult a
csel�dek fel� -, adjatok bort ennek az embernek, s �gy vend�gelj�tek meg, hogy
�nekelve menjen haza inn�t!
Azzal kezembe tette az arany�r�t, �ppen ezt, amelyik itt van most �jra a
kezemben. Megn�ztem, �s l�ttam rajta az �r�st �s a b�r�i koron�t, �s azt
mondtam: engedelmet k�rek, m�lt�s�gos b�r� �r, tess�k m�r ezt visszavenni
t�lem, mert nem val� ez az �n kezembe. El�sz�r is, mert tisztess�ges keresked�
meg sem veszi t�lem, azt hiszi, hogy loptam. M�sodszor meg, alighanem kedves
eml�ke ez a b�r� �rnak, tal�n a m�lt�s�gos apjaur�t�l val�, vagy mit tudom �n.
Tess�k ide adni nekem a b�r�ket azon az �ron, amit k�n�ltam �rt�k, s rendben
lesz�nk.

A b�r� r�m n�zett, azt�n visszavette az �r�t. Der�k ember vagy, �rm�ny,
mondotta, ez az �ra val�ban eml�k ap�mt�l. De nem
k�rosodhatsz az�rt. Eredj az ist�ll�ba, s v�lassz ki magadnak az �ra helyett
egy lovat. Amelyik megtetszik neked, azt. A r�kab�r�ket pedig megkapod ingyen.
Most pedig gyere, megisszuk a v�s�rra az �ldom�st. Azzal bort hozatott a b�r�
�s koccintott velem. Azt�n az inassal egy�tt kimentem az ist�ll�ba, �s
kiv�lasztottam a b�r� pomp�s Feh�r lovai k�z�l egy takaros, szel�d kanc�t. A
b�r� kij�tt, megn�zte, azt mondta, hogy j�l v�lasztottam. Azt�n f�lrakatta a
r�kab�r�ket s r�ad�sul egy kis hord� bort is. H�t �gy volt ez, l�tod. �gy
mentem el a b�r�t�l harminc esztend�vel ezel�tt. �s most �jra itt van a
kezemben ez az �ra...

�gy mondta el az �rm�ny a dolgot az �r�val �s a b�r�val. Azt�n s�hajtott,

f�l�llt, odaj�tt hozz�m �s letette az �r�t el�m az asztalra. - Itt van -
mondotta -, vidd vissza a b�r�nak �s mondd meg
neki, hogy most mind a kett�nket f�ldh�z v�gott valaki m�s, s ez�rt az a r�gi
b�r�s �rm�ny ma megfizeti neki annak a bizonyos kanc�nak az �r�t. Tizenn�gy
esztendeig h�zta a szekeremet az a kanca, mondd meg neki, �s soha semmi bajom
nem volt vele. �s most elj�tt az ideje, hogy megfizessem az �r�t. Mert a
birk�z�s annak idej�n tr�fa volt csak �s j�t�k. De ez a mostani m�r nem j�t�k
�s nem tr�fa t�bb�, �s ez�rt a b�r�s �rm�ny ma el akar sz�molni becs�letesen a
kanc�r�l �s a huszonhat r�kab�rr�l, amit harminc �vvel ezel�tt ingyen vitt el.
Az �r�t pedig vidd vissza, fiam, s mondd, hogy az eml�kek ma fontosabbak, mint
valaha is, ezt �zeni az a hajdani b�r�s �rm�ny.

Azt�n megt�m�tt egy �talvet�t �lelemmel �s k�t csergepokr�cot is adott, �s

megbesz�lt�k, hogy minden h�ten egyszer elj�v�k �s f�lviszek egy �talvet�t a
b�r�nak, a kanca �s a b�r�k �r�ban. Mikor f�nt Ciba-poj�non elmondtam az �reg
b�r�nak, amit az �rm�ny �zent, f�lreford�totta a fej�t, �s l�ttam, hogy egy
k�nnycseppet t�r�lt le a szempill�j�r�l. Azt�n elvette az �r�t �s sok�ig n�zte,
miel�tt a zseb�be dugta volna.

- Bizony - s�hajtotta -, az eml�kek ma fontosabbak, mint valaha. Nek�nk. De ha

mi m�r nem lesz�nk...?

A sztinah�z el�tt �lltunk, a h�ban. Hirtelen kiny�lt az ajt�, �s a k�sz�b�n

megjelent a doktorkisasszony.

- Tal�lkozt�l a v�leg�nyemmel?

Nem tudom, mi okozta, tal�n a doktorkisasszony szem�b�l

sug�rzott �t bel�m valami, tal�n a meghatotts�g adta a sz�mba a sz�t. De �n azt
feleltem: igen.

A kisasszony egy ugr�ssal mellettem volt �s g�rcs�sen markolt bel�m.

- Mit mondott? Mit �zent? Elmondt�l neki mindent? Besz�lj, ember, besz�lj!

- Elmondtam neki mindent - feleltem, de zavar fojtogatta a torkomat, mert nem

szoktam volt a hazudoz�shoz, �s �reztem, hogy v�r�s�dik az arcom. Kisasszony
csak fogta a karomat �s szor�totta.

- �s mit �zent? Mondd! Mondd m�r! Mikor j�n �rtem?

- Ha elj�n az id� - feleltem -, azt �zente a f�hadnagy �r, hogy ha majd elj�n
az id�...

Eleresztette a karomat �s f�ln�zett az �gre.

- Ha elj�n az id�... - ism�telte �h�tatosan a szavakat, ak�rha im�dkozott

volna, s a szem�ben b�nat �s boldogs�g volt, s az arca, mint a szentek� a
templomi k�peken.

A b�r� r�m n�zett, azt�n megfogtuk a holmit, amit hoztam, �s bevitt�k egy�tt a
h�zba. Mikor elb�cs�ztam t�le, hosszasan szor�totta a kezemet, �s �gy �reztem,
mintha mondani akart volna valamit. De a sz�ja n�ma volt, csak a szeme besz�lt.
A kisasszony m�g mindig ott �llt a h�z el�tt a h�ban, �g fel� fordult arccal,
�s �gy mozgott a sz�ja, mint aki hang n�lk�l besz�l valakivel. K�sz�n�semet nem
is hallotta meg. A tiszt�son mentem m�r, amikor hallottam m�g, hogy a b�r�
odasz�lt hozz�.

- J�jj�n be, kisl�ny. Megf�zik kint a h�ban.

Azt�n hallottam a kisasszony hangj�t, ahogy lelkesen mondta, mint a gyermek,

aki cifra j�t�kszert kapott �s �rvend neki.

- Tal�lkozott vele! �s �zenetet hozott t�le! �zenetet kaptam! M�snap este

s�t�ted�skor, mikor �ppen utolj�ra j�rtam k�r�l a kemenc�ket, h�talpak zaj�t
hallottam k�zeledni f�ntr�l. A b�r� volt. Egy b�rtokba csomagolt pusk�t hozott
�s egy fal�dik�t.

- Fogadd el, fiam, ezt a pusk�t t�lem - mondotta.

- Sok-sok �ven �t vad�sztam vele. De m�r nincs
sz�ks�gem r�, a l�d�ban t�lt�nyek
vannak hozz�, j� ideig el�g lesz neked.

Finom �ri puska volt, k�tcs�v�. Egyik cs�ve goly�s, m�sik s�r�tes. Nem is
v�rta, hogy megk�sz�njem. Csak letette el�m a pusk�t �s a t�lt�nyes l�dik�t,
azzal megfordult, s m�r ment is a h�talpakon vissza.

�gy jutottam pusk�hoz megint. Nagyszer� puska volt. K�t-h�romsz�z l�p�sr�l

lefektette a szarvastehenet. J�l �ltem megint. Volt h�s b�ven s hamarosan
nyestb�r is ker�lt. Vad�szurak nem
voltak t�bb�, s vad�r�k sem, akikt�l f�lhettem volna, s �gy amikor csak
lehetett, j�rtam a gerincet vad ut�n. Sz�ll�tottam a h�st le az �rm�nynek.
Egyszer azt�n eszembe jutott, hogy mit mondott volt �cs�m: a n�pi demokr�ci�ban
mindenkinek jussa van fegyverhez �s vad�szathoz. Egy vas�rnap elhat�roztam,
hogy hasznomra ford�tom legal�bb egyszer ezt a n�pi demokr�ci�t, �s �r�st
szerzek �cs�mt�l a puska mell�.

Gyertyaszentel� ut�ni vas�rnap volt ez. Vak�tva t�z�tt a nap, s az erd�

z�zmar�ja szikr�zott a f�nyben. A h� csikorgott �s k�k, fagyott p�ra takarta a
hegyeket. Mikor le�rtem, �ppen harangoztak. Az emberek vas�rnapra �lt�zve
haladtak a templom fel�. Nekem nem volt vas�rnapi ruh�m, s ez�rt kiss�
restelltem is magamat, de azt�n l�ttam, hogy itt-ott akadnak k�z�tt�k
olyanform�j� emberek is, mint �n, akiken szakadozott volt �s szennyes a ruha, s
azok is a templom fel� mentek. Eszembe jutott, hogy milyen r�gen is voltam
utolj�ra templomban, �s elfogott a v�gy, hogy ott �lljak �jra a sz�p, magos �s
tiszta palot�ban a t�bbi emberek k�z�tt, �s �rezzem azt a tiszta �s sz�p
nyugalmat, ami az �risten k�zel�ben sz�ll al� az emberre. Bementem �n is a
templomba �s meg�lltam h�tul, ahol nem l�thatt�k annyira rongyos g�ny�mat. Sz�p
volt hallani megint az orgon�t �s az �neket, �s eszembe jutottak ett�l a r�gi
sz�p id�k, mikor m�g nem voltam egyed�l, �s nem kellett h�tul meg�lljak, ha
templomba j�ttem.

Azt�n besz�lni kezdett a pap, �s az �rd�gr�l besz�lt, aki a f�ld�n uralkodik �s

tetszet�s g�ny�t �lt mag�ra, hogy az emberek ne ismerj�k f�l, ha k�z�j�k
megyen. Az �rd�g megtanulta a sz�p szavakat is, mondotta a pap, besz�l b�k�r�l,
igazs�gr�l, testv�ris�gr�l, hogy megt�vessze ezzel az embereket. De amikor
b�k�t mond, gyilkoss�gra gondol, �s amikor testv�ris�get mond, akkor a
fegyverek uralm�ra gondol, �s amikor igazs�gr�l besz�l, a maga �nz�s�t �rti
alatta. �s jaj lesz ennek a vil�gnak, mondotta a pap, ha az emberek nem ismerik
f�l idej�ben az �rd�g�t, �s nem tudj�k megk�l�nb�ztetni a szabads�got a
bossz�v�gyt�l, a b�k�t az elnyom�st�l, �s az igazs�got a gy�l�lett�l. Jaj lesz
ennek a vil�gnak, mert Isten megsokalja a b�n�ket �s t�zet k�ld erre a vil�gra,
�s b�ntet� angyalokat k�ld, �s elpusztul a f�ld�n minden v�ros �s minden falu,
�s ez l�szen az �t�letnek napja. S ha azt hiszik a kev�lyked�k �s a hitetlenek,
hogy az �k kev�lyked�s�k �s hitetlens�g�k �r�kk�val� lesz, �gy keservesen
csal�dnak majd, �s ha azt
hiszik a gonoszkod�k, hogy az �k gonoszkod�saik nyom�n �zletes gy�m�lcs�k
teremnek, akkor keservesen meglakolnak tudatlans�gok�rt, mert Isten mindenkit
meg�t�l a maga �rdeme szerint. Ezeket mondotta a pap. �s v�g�l azt mondotta:
eridjetek haza a ti h�zaitokba, s dics�rj�tek az Istent. �s ha l�ttok t�rt�nni
olyan dolgokat, amik �rtelmetlenek el�ttetek, gondoljatok arra: Isten �l, �s
�v� minden orsz�g �s minden hatalom... �men.

�gy besz�lt a pap, s nekem j�l esett hallgatnom a szav�t, �s hallgatnom ut�na
megint az orgon�t �s az �neket, �s �reztem azt, hogy akik ott egy�tt vagyunk,
valamik�ppen �sszetartozunk. Azt�n kimentem a templomb�l �s egyenesen a h�zhoz
mentem, amelyikben �cs�m lakott volt. Sok embert tal�ltam el�tte. S k�t csend�r
akkor hozta ki �cs�met vasra verve a h�zb�l, s m�g�tte s�rva t�rdelte kezeit a
kis ukr�n asszony. �cs�mnek v�r folyt az orr�b�l �s az arca dagadt volt. De
mikor a torn�c l�pcs�j�hez �rt, meg�llt, �s a csend�r�k k�z�l odaki�ltott az
emberekhez, akik cso-
portba ver�dve �lltak az udvaron.

- Nem igaz, hogy szabot�ltam, emberek! Csak a k�zs�g erdej�t v�dtem! Mert ami a
k�zs�g�, az nem az �llam�!

Az egyik csend�r pusk�j�val h�tbav�gta �cs�met, hogy el�reesett, �s legurult a

l�pcs�n az udvarra. Az asszony f�lsikoltott �s oda akart rohanni hozz�, de a
m�sik csend�r hasba r�gta. Az emberek az udvaron f�lmordultak. Ekkor a k�t
csend�r r�sz�gezte pusk�j�t az emberekre �s re�jok ord�tottak:

- Takarodj�k mindenki haza! Mars!

�s az egyik az emberek feje f�l�tt belel�tt a leveg�be. Sz� n�lk�l �s s�t�t

arccal h�z�dtak el onnan az �csorg�k, �s nekem eszembe jutott, amit a pap
mondott: ha l�ttok t�rt�nni olyan dolgokat, amik �rthetetlenek el�ttetek,
gondoljatok arra, hogy �l az Isten...

Meglapultam egy kazal mellett �s v�rtam, am�g a csend�r�k elvitt�k �cs�met.

Azt�n f�lmentem a h�zba. Az asszony a torn�con �lt �s s�rt. Fogta a has�t �s
s�rt, �s l�ttam, hogy gyermeket v�r megint.

- Nagyon megr�gott? - k�rdeztem �s f�lemeltem a f�ldr�l -, f�j?

- Bozse moj, bozse moj - ny�sz�rg�tt szeg�nyke - sohase viszszaj�n, sohase!

Pr�b�ltam megmagyar�zni neki, hogy ne f�ltse �cs�met, mert ak�rmit is tett,
olyasmit m�gsem k�vetett el, hogy meg�lj�k miat-
ta. De � csak s�rt �s verte mag�t a f�ldh�z, �s egyre azt ny�sz�r�gte, hogy �
tudja, mert � ukr�n, � m�r ismeri ezt. Akit az enk�v�d� elvisz, az nem j�n
vissza soha.

�cs�m feles�ge azon az �jszak�n halott gyermeket hozott a vil�gra. Csak ketten
voltunk vele a h�zban: a b�ba, meg �n. Reggel, az asszony j�form�n m�g mag�hoz
nem t�rt, �jra j�tt k�t csend�r �s egy lapos sipk�s is vel�k, akit komisz�rnak
sz�l�tottak. R�ord�tottak az �cs�m feles�g�re, hogy t�z perc alatt k�lt�zz�k ki
a h�zb�l, mert �j b�r�t hoznak a faluba. K�rtem �ket, hogy b�r egy napot
engedjenek neki, am�g meger�s�dik kiss�.

A komisz�r v�gign�zett rajtam, �s megk�rdezte, hogy ki vagyok. Megmondtam, hogy

a s�gora vagyok az asszonynak.

- Mutasd a pap�rjaidat - mordult r�m a komisz�r -, a leszerel�si iratodat �s a

megb�zhat�s�gi igazol�st!

- Bent vannak a m�sik szob�ban - feleltem - hozom �ket. �tmentem a tiszta

szob�ba �s az ajt�t betettem magam m�g�tt. Azt�n halkan kinyitottam az ablakot
�s kim�sztam rajta.

K�vetkez� �jszaka lementem a faluba �s megtudtam a b�b�t�l, hogy �cs�m

feles�g�t m�g azon nyomban kidobt�k a h�zb�l, �s semmit sem vihetett el
mag�val. �s hogy a szomsz�d ist�ll�j�ban fekszik �s j�rni sem tud, annyira
odavan. Els� gondolatom Julika volt. Nem �gett m�r l�mpa bent, amikor
megkocogtattam az ablak�t. Egy f�rfihang mordult bentr�l.

- Ki az? - Megismertem az �reg Durduk�s hangj�t. - Eresszen be -mondottam -, �n

vagyok. Beeresztett a konyh�ba.

Julika ott didergett egy ingben. L�mp�t nem gy�jtottak, csak a t�zet sz�tott�k
f�l, hogy l�tni lehessen valamit.

- Mit akarsz? - k�rdezte az �reg Durduk�s. Elmondtam neki a dolgot �cs�m

feles�g�vel.

- D�g�lj�n meg - mordult r�m az �reg -, d�g�lj�n meg �cs�d is, a b�d�s
kommunista. �gy kell neki. � z�ratott be engem s a fiamat. A fiam m�g ma is ott
szenved valahol Oroszorsz�gban. Ha akkor nem voltunk s�gorok, most se vagyunk!

Julika a falnak t�maszkodott �s s�rt. �n meg fejembe nyomtam a kucsm�t, �s azt

se mondtam Durduk�snak, hogy j��jszak�t, amikor kil�ptem az ajt�n.

Az ukr�n asszony h�rom napra r� meghalt. Kicsi J�ska, �cs�m fia, aki nagy
Szt�lin ut�n kapta a nev�t, ott maradt az emberek
nyak�n, akiknek a pajt�j�ban az asszony meghalt. L�ttem egy �zet �s levittem
�jszaka annak az embernek.

- Ide figyelj - mondottam -, gondozd a gyereket, s hozok ilyesmit m�skor is.

Az ember csavargatta a nyak�t, azt�n v�llat vont. - Egy �ves elm�lt a kis
f�reg, tal�n megmarad.

Att�l kezdve m�g jobban �vakodtam a falut�l. Az �rm�nyhez is csak est�nk�nt

j�rtam le, amikor s�t�t volt m�r. �gy �reztem magamat, mint aki nem
tartozom az emberekhez �s nem tartozom senkihez. Mint aki k�v�l �llok a
t�rv�nyen, ak�r a k�borl� farkas, mert nincsenek meg a pap�rjaim, amelyikek
�ltal ember lehetn�k. B�ntam m�r, hogy annak idej�n nem mentem le m�g egyszer
�cs�mhez, hogy legal�bb a leigazol�st megkaphattam volna t�le, arr�l, hogy nem
vagyok sem gonosztev�, sem h�bor�s b�n�s. De az �j b�r�hoz m�r nem mehettem.
El�sz�r, mert nem is volt a k�rny�k�nkr�l val� s �gy nem ismerhetett, nekem
pedig m�g mindig csak a r�gi katonai �r�saim voltak meg, azok szerint pedig
hadifogs�gban lett volna a helyem. M�sodszor pedig az�rt sem mentem le hozz�,
mert f�ltem, hogy olyant tal�l mondani nekem, amit�l meg�t�m, s ebb�l csak m�g
nagyobb baj keletkezett volna. Maradtam h�t f�nt a hegyen, cs�sztattam az
�rm�ny szen�t le a Maroshoz �s vad�sztam. Est�nk�nt, ha nagyon egyed�l �reztem
magamat, f�lmentem a Cib�ra az �reg b�r�hoz, �s �lt�nk h�rmasban a t�z mellett,
�s az �reg b�r� mes�lt a r�gi id�kr�l, a kisasszony pedig a v�leg�ny�r�l, �s
egy kicsit olyan volt ez, mintha �lmodtunk volna, �n is, �k is.

Azt�n lassan tavaszodni kezdett. Lent bark�ikat h�nyt�k a mogyor�k, s a

hegyekr�l zavaros �rad�ssal j�tt lefel� a h�l�. K�t kemence szenet
lecs�sztattam rendre, s m�r csak egy volt h�tra. Azt kezdtem bontani �ppen egy
reggel, amikor egyszerre csak el�b�jt a f�k k�z�l h�rom fegyveres ember.
Eloldalogni m�r nem volt id�, h�t tettem magam, mint akit nem �rdekel az �k
j�vetel�k. Egyenest odaj�ttek hozz�m. G�ppisztoly volt mindegyikn�l s gumibot.
Civilruh�jukon v�r�s karszalagot viseltek, s fej�k�n valami furcsa, lapos sipka
volt.

- Mit csin�lsz itt? - mordult re�m az egyik, rom�nul. R�t�maszkodtam a

cs�k�nyra, s �gy feleltem neki.

- Ejszen, hogy bontom a szenet. - Sz�n�get� vagy?

- Nem is miniszter.

- Mi bajod van a miniszterekkel, mi? - ord�tott erre re�m egy m�sik, s a h�rom
ember k�r�m gy�lt, szorosan.

- Nekem semmi.

- Mutasd a pap�rjaidat!

Ekkor m�r tudtam, hogy baj lesz. A kalib�hoz nem akartam vinni �ket, hogy meg
ne lelj�k a pusk�t.

- Otthon vannak a pap�rjaim - hazudtam. - Hol?

- Fileh�z�n.

- Fileh�zi vagy? - Igen.

Az�rt mondtam ezt, mert gondoltam, hogy ha magukkal is visznek, od�ig csak
megment�d�m t�l�k valahogy.

A h�rom karszalagos �sszen�zett, azt�n az egyik el�vett egy bilincset.

- Ny�jtsd ide a kezedet. Ett�l megijedtem.

- Mit akar velem? - k�rdeztem �s l�ptem egyet h�tra.

- A kezedet! - ord�totta az, akin�l a l�nc volt, egy m�sik pedig sz� n�lk�l
m�g�m l�pett �s �kl�vel fejbe �t�tt. Megt�ntorodtam az �t�st�l, mert
k�sz�letlen�l �rt.
- Mi�rt �t�tt meg? - k�rdeztem, �s �reztem, hogy fejembe sz�llt a v�r.

- M�g k�rdemi mered? Add ide a kezedet!

- Nem loptam �s nem �ltem, hogy megk�t�zzenek! - mondottam nekik.

Erre re�m j�ttek mind a h�rman. Bitang bujk�l� reakci�snak szidtak �s addig
�t�ttek, am�g leestem a f�ldre. M�g ott is rugdostak �s tapostak a csizm�ikkal.
Azt�n h�trak�t�zt�k a kezeimet, �s mennem kellett vel�k a kalib�hoz. Ott
meglelt�k a pusk�t �s a t�lt�nyeket.

- Ugy, fegyvert is rejtegetsz! - ord�tott�k �s nagyokat �t�ttek re�m a

gumibotokkal.

- Kik a t�rsaid?

- Nincsenek t�rsaim. �jra kaptam neh�nyat. - Ne hazudj!

- Nem hazudok.

Tov�bb vertek.

- Jobb, ha megmondod, mert �gyis meglelj�k �ket! Embervad�szat van ma a

havason!

M�r nem is sz�ltam, csak a v�rt k�ptem a szem�k k�z�. Egy id� m�lva abbahagyt�k
a ver�st, �s f�lr�ngattak a f�ldr�l.

- L�bra! Mozdulj! - ord�tottak re�m, s azzal taszig�lni kezdtek az �veren

f�lfel�. F�nt a pl�jon m�r v�rt re�jok h�rom m�sik.

- Fogtatok madarat? - k�rdezt�k vigyorogva. - Akkor ihatunk egyet. �veget

vettek el� a tarsolyukb�l �s k�zr�l-k�zre adt�k. �n n�h�ny l�p�ssel t�volabb
maradtam, �s arra gondoltam, hogy magamon m�r nem tudok seg�teni semmik�ppen,
de tal�n a b�r� s a doktorkisasszony m�g meg�szhatj�k. Azzal megsz�vtam a
t�d�met leveg�vel s a Ciba fel� fordulva kurjantozni kezdtem.

- Baj van, h�j! Csend�r�k j�rnak, h�j! Baj van, h�j! Csend�r�k j�rnak, h�j!

Mire a fick�k magukhoz t�rtek, m�r a hangomat nem �rhett�k utol.

Az ott sz�llott a patakok �s a gerincek f�l�tt, �s f�lverte a hegyek

b�kess�g�t. Hogy egy rak�s fogamat kivertek ut�na a csizm�jok sark�val, az m�r
semmit sem seg�tett rajtok.

Hatvan olyan g�ppisztolyos �s gumibotos csirkefog� f�s�lte v�gig a hegyeinket

azon a napon, de rajtam k�v�l csak egy v�n siket cig�nyt fogtak, aki tekn�nek
val� ny�rf�kat keresett. Olyan m�rgesek voltak, hogy d�lkor m�r azt hittem,
hogy agyonl�nek. Megpr�b�ltak azok velem mindent, hogy kiszedj�k bel�lem, kinek
sz�lott a ki�lt�som. M�g t�zes f�val is b�kd�stek. K�romkodtam �n �gy, hogy
hasadt meg f�l�ttem az �g, �s szidtam az anyjuk keserves mindens�git, am�g csak
egy hangot ki tudott adni a sz�m. De egyebet nem tudtak meg t�lem, semmit. Hogy
mik�ppen �rkezt�nk le a faluig, azt m�r nem tudom. Csak arra eml�kszem, hogy
szikl�t�l szikl�ig gurultam a hegyoldalon lefel�, �s minden�tt, ahol
megakadtam, r�gtak egyet bel�m. A v�g�n bel�ktek egy pinc�be �s re�m z�rt�k az
ajt�t.

Nincs mi�rt hosszasan mes�ljek mindarr�l, amit velem elk�vettek, mialatt

b�rt�nr�l-b�rt�nre hurcoltak �s kihallgat�st�l kihallgat�sig gy�t�rtek. �n nem
felejtem el, s Isten is tud r�la. A v�ge az volt, hogy el�t�ltek hat esztendei
k�nyszermunk�ra, mint a n�p ellens�g�t. Akkor beker�ltem egy s�b�ny�ba, �s
likban �ltem, ak�r
a vakond, s fejtettem a s�t. Mellettem egy szeg�ny �regember dolgozott, aki
els� nap megk�rdezte t�lem, mikor oda ker�ltem:

- Maga mi volt?

- �n sz�n�get� - feleltem -, s h�t maga? - �n alt�bornagy.

Az �reg alt�bornagyon k�v�l volt m�g a band�mban egy l�doktor, egy

csend�r�rmester, egy �llom�sf�n�k, egy fazekasleg�ny, egy t�rv�nysz�ki b�r�,
egy irodaszolga �s egy m�sz�ros. Legjobb dolga k�z�tt�nk a m�sz�rosnak volt,
mert �t csak k�t �vre �t�lt�k el, ami�rt annak idej�n h�st sz�ll�tott a
n�meteknek. Abb�l is egy m�r letelt, s kisz�m�totta, hogy ha minden j�l halad,
marad tizenegy foga mire kiszabadul, �s ez el�g ahhoz, hogy paprik�s szalonn�t
ehess�k az ember.

Ny�r elej�n ker�ltem oda, de csak �szig b�rtam ki. Egy es�s okt�beri �jszak�n
szerencs�s k�zzel agyon�t�ttem egy �rt, annak a pisztoly�val lel�ttem k�t
m�sikat, s a csend�r�rmesterrel, meg a fazekasleg�nnyel egy�tt kereket
oldottam. Vitt�k volna a t�bbit is, de a m�sz�ros nem akart kock�ztatni semmit,
a m�sikok pedig f�ltek. Egyed�l az �reg alt�bornagy tartott m�g vel�nk, de csak
az els� dr�tker�t�sig tudott j�nni, ott �sszeesett a gy�nges�gt�l. Egy darabig
vittem a h�tamon, de k�rt, hogy hagyjam ott, mert � m�r am�gy sem val� erre a
f�lfordult vil�gra, s legal�bb annyi hasznosat tehessen m�g, hogy a mi
menek�l�s�nket fedezze. Az egyik �r pisztoly�t ott hagytuk neki. Amikor a nagy
falakon m�sztunk kereszt�l, hallottuk, hogy l�v�ld�zni kezdett az ut�nunk
szalad�kra. De azt�n megsz�lalt k�t g�ppisztoly, s mire a sorozatnak v�ge volt,
m�r nem l�v�ld�z�tt t�bbet. De akkor mi m�r t�l voltunk a falon.

A csend�r�rmester �s a fazekasleg�ny hamarosan elv�ltak t�lem. �k azt mondt�k,

hogy nem maradnak az orsz�gban, hanem igyekeznek ment�l el�bb olyan f�ldre
jutni, ahol az emberek szabadon �lhetnek. �n pedig vettem hazafel� az ir�nyt,
neki a hegyeknek. M�g le sem hullt az els� h� odaf�nt, s m�r a Korbulyban
voltam megint. �tk�zben szereztem magamnak egy orosz katonapusk�t is, meg egy
h�tizs�kot. Egy oroszt�l vettem el ezeket, akivel a hegyek l�b�n�l tal�lkoztam.

Egy hajnalban t�rt�nt. Boz�tos �rok ment�n haladtam f�lfel�. A sz�rk�letben nem
tudtam kivenni, hogy micsoda, de l�ttam, hogy puska van keresztbe fektetve a
karj�n. Tal�n �tven l�p�sre
lehett�nk egym�st�l, amikor �szrevettem. � m�r l�tott engem, mert arc�t fel�m
ford�totta. "Vad�sz" gondoltam, �s mentem tov�bb, egyenesen neki az embernek,
mert arra vitt az �sv�ny.

Orosz katona volt. Alacsony, z�m�k, ferdeszem� fick�. Mikor mell�je �rtem,
intett, hogy �lljak meg. Azt�n ujj�val a kukoric�s fel� mutatott. Meg�rtettem,
hogy mit akar, �s meg�lltam. Nagy t�bla kukoric�s volt alattunk, �s valahol a
k�zepe t�j�n hallani lehetett a szarvasokat. J� szel�nk volt. Intettem az
orosznak �s mutogattam a kezemmel, hogy megker�l�m a szarvasokat �s az �rok
fel� terelem �ket. Meg�rtett, mert b�lintott a fej�vel, �s �n megindultam.
Sz�les k�rben a szarvasok al� ker�ltem. A sz�l most f�jt fel�j�k, �s csakhamar
hallottam is egy tehenet riasztani. Azt�n az eg�sz csorda megindult cs�rtetve
az �rok fel�.

Nemsok�ra egy l�v�s csattant, �s kis id� m�lva m�g egy. Mikor oda�rtem, az
orosz m�r a szarvasbika mellett guggolt �s az agancs�t n�zegette, gy�nge t�zes
volt. Vigyorogva emelkedett f�l, amikor megl�tott, �s veregetni kezdte a
v�llamat. Majd adott egy csomag doh�nyt �s megk�n�lt egy korty vodk�val, a
kulacsb�l. Nem �rtettem a szavait, amiket mondott, de l�ttam a szeme
csillog�s�b�l, hogy j� ember �s �rvend a bik�nak. Azt�n megmutattam neki, hogy
mik�ppen kell lev�gni a bika fej�t, �s pr�b�ltam megmagyar�zni azt is, hogy az
agancsot hol kell lef�r�szelni �s hogyan kell kif�zni. Lelkesen b�logatott
hozz�, azt�n letette a pusk�j�t �s a h�tizs�kj�t �s nekikezdt�nk a ny�z�snak.
�rtett hozz�, �s l�ttam, hogy nincs sz�ks�ge a seg�ts�gemre. �gy azt�n
abbahagytam a dolgot, f�lvettem a f�ldr�l a pusk�j�t �s a h�tizs�kj�t.

M�g nevetett, amikor l�tta, hogy kezemben tartom a pusk�j�t �s �n

visszanevettem r�. Mikor f�lsz�jaztam magamra a h�tizs�kj�t, kezdett
elkomolyodni. V�g�l v�llamra l�ktem a pusk�t �s intettem neki a kezemmel, mint
amikor elb�cs�zik az ember. Erre felugrott a szarvas mell�l �s re�m b�mult.
Kez�ben ott volt a k�s �s a hegy�t fel�m ford�totta, mintha re�m akarna ugrani.
Erre �n is levettem a v�llamr�l a pusk�t �s a cs�v�t re� sz�geztem. N�h�ny
pillanatig n�zt�k �gy egym�st. Azt�n az orosz leeresztette a kez�t, amelyikben
a k�s volt, s�hajtott �s n�h�nyszor megvonogatta a v�ll�t. Ugyanezt tettem �n
is. S�hajtottam �s vonogattam a v�llamat. V�g�l is intett a kez�vel.

- Davaj, davaj - mondta szinte t�relmetlen�l, �s az erd� fel� mutatott, hogy

menjek m�r. H�t �gy jutottam hozz� a pusk�hoz.

A Korbulyban m�g �gy tal�ltam a harmadik kemenc�t, ahogy annak idej�n ott
hagytam volt. M�g a cs�k�nyom is ott hevert, rozsd�san, a megkezdett bont�sn�l.
�llt a kaliba is, m�g a d�l�s nyoma is l�tszott benne, amit akkor k�vettek el,
amikor meglelt�k a pusk�mat. �jra gy�jtottam egy t�zet el�tte, de most m�r �gy
�ltem le, hogy mellettem volt a fegyver. �s azt mondottam magamnak, hogy most
m�r lel�v�m, ak�rki is k�zeledj�k fel�m, mert m�g egyszer nem hagyom megk�t�zni
a kezeimet.

Azt�n �ltem a t�z mellett �s gondolkoztam. M�snap reggel tov�bb mentem. Tova
f�nt a Butka szikl�i k�z�tt tudtam egy barlangot, amit csak egyetlenegy nyomon
lehetett megk�zel�teni, s olyan sziklag�rgeteg, feny�s�r�s�g �s sz�lt�r�s vette
k�r�l, hogy ember azon �t nem mehetett. Oda h�z�dtam f�l. M�g aznap
berendezkedtem a barlangban, ahogy lehetett. Fekhelyet k�sz�tettem
feny�bojtb�l, a bej�rat el� k�vekb�l �p�tettem egy kis t�zhelyet. A barlang
nagy volt �s sz�raz. Estig elrendezkedtem benne, s akkor elindultam le a
v�lgybe, hogy megn�zzem, mi van az emberekkel.

Csillagtalan �jszaka volt, az �gen felh�k lapultak. A f�zesn�l �tg�zoltam a

Maroson. S�t�ten hallgatott a malom. Kutya sem ugatott, amikor a nagy �res
udvaron kereszt�l mentem. Megkocogtattam az �rm�ny ablak�t. Nem gy�jtott
vil�got senki. Ujra kocogtam. Azt�n az ajt�hoz ker�ltem. Z�rva volt az is.
D�r�mb�ltem rajta egy darabig, de hi�ba. Akkor otthagytam a malmot. M�g mindig
s�t�t �jszaka volt, mikor a gyalogl�st�l f�radtan meg�rkeztem a Durduk�s�k
h�z�hoz. Sok�ig kellett z�rgessek ott is, am�g megmozdult bent valaki.

- Ki van ott? - k�rdezte egy ijedt hang, �s megismertem a s�gorom hangj�t.

- Nyisd ki - feleltem -, �n vagyok itt.

Valaki kinyitotta a konyhaajt�t, de l�mp�t nem gy�jtott. Csakugyan a s�gor

volt.

- Te vagy? - k�rdezte fojtottan. - �n.

Gondosan bez�rta m�g�ttem az ajt�t, azt�n t�zet sz�tott a kemenc�ben.

- L�mp�t nem gy�jtasz?

- Nem j� - morogta a s�gor.

A t�z l�ngj�n�l megn�ztem. Sov�ny volt �s gy�r�tt arc�.

- Mikor ker�lt�l vissza? - K�t h�napja. �s te?

- Ma.

Egy ideig nem sz�lott, csak a t�zzel bajl�dott.

- J�l elint�ztek minket - s�hajtotta, amikor f�lemelkedett a kemence mell�l.

- Julika? - k�rdeztem. - Alszik.

A gyerek beteg volt �s n�h�ny �jszaka virrasztania kellett... R�b�multam.

- Gyerek?

- �cs�d fia, a J�ska - felelte Durduk�s, �s elford�totta a fej�t. A szoba fel�li

ajt� f�l�nken megny�lt, �s az �regember dugta be rajta a fej�t. Amikor
megismert, bej�tt eg�szen.

- Azt hittem, valami baj van megint - vacogta, �s a l�ngok vil�g�n�l is l�ttam,
hogy milyen feh�r az arca �s milyen �reg.

- S te honnan ker�lsz el�? - S�b�ny�b�l.

- Az rossz - morogta -, de van ann�l rosszabb is.

A s�gor �telt vett el�, �s letette el�m az asztalra. Nekil�ttam nyomban, mert
aznap m�g nem volt �tel a sz�mban. �reg Durduk�s az ablakhoz ment �s �sszeh�zta
a v�szonf�gg�nyt.

- Soha sem lehet tudni - mondotta -, hogy mikor leskel�dik valaki.

- Komisz�r van a faluban - magyar�zta a s�gor -, �s az emberek igyekeznek

�rtani egym�snak, hogy j�ban lehessenek vele.

- Orosz? - k�rdeztem.

- Nem. Zsid�. M�rmarosb�l hozt�k ide. Szegeket ver az emberek k�rme al�, �s a
sebeket behinti s�val. A feh�rn�peknek gyerty�val �geti a mell�ket, ha nem
akarj�k azt mondani, ami kell.

- Mi lesz ebb�l? - k�rdeztem.

- A vil�g v�ge - felelte �reg Durduk�s �s s�hajtott.

- Az amerikaiak nem hagyhatj�k ezt �gy - mondotta a s�gor -, �k csin�lt�k, hogy

az oroszok kez�re ker�lt�nk, de kik�t�tt�k, hogy szabads�g legyen. Nem
hagyhatj�k ezt �gy. S �k er�sebbek, mint az oroszok.

Megettem az �telt, azt�n f�l�lltam. Kint halov�nyodni kezdett m�r a s�t�ts�g.

- Az �rm�ny - mondtam -, aki az ilvai malomban lakott. Nem tudtok r�la valamit?

A k�t Durduk�s �sszen�zett.

- Agyonl�tt�k - felelte az �reg. - �llamos�tott�k a malmot s � elrontotta a

g�peket. Erre agyonl�tt�k.

Nem sz�ltam semmit, de egyszerre sz�knek �reztem magam k�r�l a szob�t, a h�zat,
a falut, az eg�sz vil�got.

- Tudtok adni egy kenyeret? T�bbet azt�n nem j�v�k, sok�ig. A s�gor kenyeret
tett a h�tizs�komba �s v�gott hozz� egy darab szalonn�t is.

- Jobb is, ha nem mutatkozol - morogta az �reg -, az ember m�g �jszaka sem
tudhatja...

A m�sik szob�ban fels�rt egy gyerek, �s �n tudtam, hogy ez az �cs�m fia, aki
Szt�lin nev�t viseli eml�k�l, �s bel�md�bbent hirtelen, hogy milyen kerg�lt is
ez a vil�g. Fejembe nyomtam a kalapomat.

- Julik�nak mondj�tok meg, hogy itt voltam... egyebet ne mondjatok semmit.

Azt�n mentem. Kint cseperegni kezdett az es�. Mire az erd�t el�rtem, m�r esett.
S�r�, apr�szem� es� verte a vil�got, s a felh�k a hegyekre �ltek �s r�jok
s�lyosodtak, ak�r az �let.

K�t napon kereszt�l �ltem a barlang sz�j�ban a t�zn�l �s kint esett az es�, �s
�n gondolkoztam azon, hogy mit tehetn�k. Szenet nincs kinek �gessek, munk�ba
nem mehetek, mert elfognak �s visszavisznek a s�b�ny�ba. K�t napig t�prengtem
ezeken, s azalatt kifogyott a keny�r meg a szalonna, amit Durduk�s�kt�l kaptam.
Akkor elindultam �s lent az egyik �verben l�ttem egy �zet. F�lvittem,
megny�ztam. K�t napig �ltem �jra a barlang sz�j�ban a t�zn�l, �s ettem az
�zh�st, mag�ban. Az es� m�g egyre esett. Harmadik nap megundorodtam a h�st�l,
�s bel�ttam, hogy egy�b is kell az embernek. �s elhat�roztam, hogy megkeresem
az �reg b�r�t a Cib�ban, s megk�rdezem t�le, hogy mit egyek.

D�lben indultam el. Ez a hatodik napon volt, hogy visszat�rtem a hegyekbe. De a

Ciba-poj�non nem volt sztinah�z t�bb�. Csak egy nyirkos, keser�szag�, sz�rke
hamufolt. Olyan, amilyen a Belcsujban is volt m�r egy, s amelyik miatt a
Belcsujt messzi elker�ltem. �lltam a f�lperzselt sztinah�z el�tt, �s azon
gondolkoztam, hogy vajon mi t�rt�nhetett az �reg b�r�val meg a doktor
kisasszonnyal? Tal�n m�gis meglelt�k �ket? Elfogt�k, megk�nozt�k, tal�n meg is
�lt�k? �lltam a nagy rak�s hamu el�tt az es�ben, �s
arra gondoltam, hogy ezent�l nemcsak a Belcsujt, de a Cib�t is ker�ln�m kell.
�s arra gondoltam, hogy becs�letes ember nem val� m�r erre a vil�gra, csak
olyan val�, aki vad�llat, aki �gy �l, mint a vad�llatok. Sz�rk�letig �lltam ott
a Ciba poj�non, a hajdani sztinah�z romjai el�tt. B�rig �zott k�zben a ruh�m,
�s �n megteltem vad keser�s�ggel. S akkor r�ntottam egyet a puskasz�jamon �s
elindultam lefel�. �s csikorg� foggal azt mondtam az es�be temetett vil�gnak:
csakaz�rt sem pusztulok m�g el! Elhat�roztam,
hogy rabl� leszek, mert egy�b mesters�get nem ad m�r nekem ez az �j n�pi
demokr�ci�s orsz�g.

Leereszkedtem a Maroshoz, �tg�zoltam a v�zen, �s lesbe �lltam az orsz�g�t

sz�l�n, Ratosnya �s Ilva k�z�tt. S�t�t volt m�r, �s �n kem�nyen elt�k�ltem,
hogy vad leszek ezent�l �s kegyetlen, mert nekem is jussom van az �lethez ezen
a f�ld�n. Sok�ig nem mozdult semmi az �ton. Csak az es� esett. Azt�n nagy
k�s�re egy szekeret hallottam z�r�gni Ilva fel�l.

Olyan izgalom vett hirtelen er�t rajtam, hogy reszketni kezdtem. Hi�ba
pr�b�ltam a h�bor�ra gondolni, hi�ba magyar�ztam magamnak, hogy emberekre
l�ttem ott is; nem haszn�lt semmit. Ez nem h�bor� volt. Ez m�s volt. Gonosz �s
sz�gyenteljes dolog, �s �n szerettem volna elszaladni onnan, be a hegyek k�z�,
�s soha t�bb� nem ker�lni emberek el�. De a szek�r k�zeledett a s�t�tben, �s �n
�reztem, hogy meg kell tegyem. Meg kell tegyem, mert nincs m�s �t a sz�momra.
Meg kell tegyem, mert k�l�nben �hen halok, �s ahhoz nincs jussa ennek a
vil�gnak, hogy engem elvesz�tsen �hen.

Mikor a szek�r oda�rt el�m, az �t k�zep�re ugrottam �s elki�ltottam magamat:

- �llj !

�s a pusk�t r�sz�geztem a szek�rre. A l�, amelyik a szekeret h�zta, f�lreh�k�lt

ijedt�ben, azt�n meg�llt. Olyan s�t�t volt, hogy j�form�n semmit nem l�ttam.
Odal�ptem a szek�rhez, kezemben a pusk�val.

- Lesz�llni! Minden ember! Az �l�sen valaki megmozdult.

- Igen k�rem, igen - ny�sz�r�gte egy ijedt asszonyi hang. Azt�n ott �llt
el�ttem egy asszony a s�t�tben, �s hallottam, ahogy a fogai �sszekoccantak a
f�lelemt�l. Igyekeztem tartani a hangot, azt a kem�ny, durva, rabl�hoz ill�
hangot.

- Mi van a szek�rben?

- Az uram.

- Sz�lljon le � is! H�! - ord�tottam a szek�rre -, lesz�llni! Nem hallotta?

- Nem hallja - dideregte mellettem az asszony -, nincsen mag�n�l...

- Mi van vele?

- Megvert�k. A komisz�r, meg a csend�r�k. Viszem a k�rh�zba. �jszaka vihetem

csak, mert nappal megl�ss�k, �s nem engedik...

�gy �lltam az asszony el�tt n�h�ny pillanatig, mint akinek valami a fej�re
esett, �s csak �ll �s sz�lani sem tud, mozdulni sem. - Tess�k a p�nz... -
sz�lalt meg �jra az asszony, �s egy kend�t
oldott ki a nyak�b�l -, ennyi van csak... a k�rh�z miatt szedtem �ssze ezt
is... de ha kell...

- Nem kell - mordultam az asszonyra, �s a hangom vad volt �s goromba, nehogy

els�rjam magamat ott el�tte.

- �lelmet adjon. Ruh�t.

Egy j�kora batyut h�zott el� onnan. - Tess�k - mondotta �s s�haj tott.

- A fel�t megtarthatja - vicsorogtam re�. De az asszony ideadta az eg�szet.

- Egy s�gorom van a v�rosban, majd esz�nk ann�l - mondta. Valami szorongatta a
torkomat, amikor �tvettem t�le a batyut. Az asszony �jra s�hajtott.

- Nyomor�s�g mindenhol. Milyen ruh�t adjak? Van egy pokr�com, meg ez a nagy
kend�...

- Ne adjon semmit - f�rmedtem re� -, �lj�n f�l �s menjen. Az asszony s�hajtott,

vissza�lt a szek�rre, �s kez�be vette a gyepl�t.

- Isten �ldja... - mondotta halkan. Azt�n a l� megindult, �s �n ott maradtam

egyed�l az orsz�g�ton, az els� rablott holmival a kezemben. �s az es� esett.
Reggel havaz�sba ment �t. Havazott eg�sz nap. Fent a Butk�n megmaradt a h� �s
ellepte a szikl�kat, a sz�lt�r�s egym�sra d�lt fat�rzseit, a s�r� fiatal
feny�ket. Eg�sz nap a barlang sz�j�ban �ltem �s n�ztem a havaz�st. �s arra
gondoltam folyton: rabl� vagyok. Olyan, aki elveszi a m�s�t. Aki munka n�lk�l
jut a keny�rhez a m�s�b�l. �s arra gondoltam: ha ap�m elj�nne a f�ld al�l �s
arcul �tne, igaza lenne neki. �s ha any�m kij�nne a f�ld al�l �s az
arcomba k�pne, igaza lenne neki is. �s arra gondoltam: milyen j�, hogy nem
kelhetnek ki a f�ld al�l, �s �gy meg�rizhetik a maguk igaz�t.

Est�re el�llt a havaz�s. Az �g kider�lt, ragyogtak a csillagok. K�s�bb felj�tt

a hold �s megvil�g�totta Butka h�lepte szikl�it �s az erd�ket alattam. �s arra
kellett gondolnom, hogy nekem m�r val�sz�n�leg soha sem lesz t�bb� h�zam, �s
nem �l�k soha t�bb� asszony mellett egy h�z el�tti padk�n, hogy n�zzem a
holdat. Mert aki rabl� lett, annak m�r nem j�r h�z �s nem j�r asszony t�bb�. �s
az olyannak m�r csak azok az �jszak�k a bar�tai, amelyeken nincsen hold,
csak s�t�ts�g, sz�l �s es�.

Ki a hib�s? T�prengtem magamban eg�sz napon �t �s eg�sz �jszak�n kereszt�l - ki

felel�s az�rt, hogy rabl� lettem? �n? Vagy mi, valamennyien, akik elvesztett�k
ezt a h�bor�t, �s nem tudtuk megv�deni az igazs�gunkat �s a tisztess�g�nket?
Vagy �k, akik megnyert�k ezt a h�bor�t, �s k�zben megfeledkeztek az igazs�gr�l
�s a tisztess�gr�l �s arr�l, hogy mi is emberek vagyunk? Ki k�vette el a hib�t,
mi�rt �s hol? Vagy tal�n �n kellett volna annak idej�n m�gis engedelmesen
tov�bb meneteljek a z�szl�s �rral egy�tt a hadifogs�gba �s t�rni a rabs�g
sz�gyen�t �s megal�ztat�s�t, mint k�vetkezm�ny�t annak, hogy gyeng�bb voltam,
mint azok, akik meg�lt�k Anik�t? Vagy ott kellett volna maradnom a s�b�ny�ban
�s kaparnom a s�t hat esztend�n kereszt�l, �s tal�n bele is pusztulnom a v�g�n,
b�ntet�s�l az�rt, hogy nem �lltam annak idej�n az �cs�m mell�, �s nem l�ptem be
a p�rtba, �s nem lettem a k�zs�g erd�sze? De vajon �cs�m nem ugyanazt a s�t
kaparja-e most, amit �n ott hagytam? Vajon � hol k�vette el a hib�t? S ha nem �
�s nem �n, akkor vajon kicsoda? K�rd�sek voltak ezek, amelyek ott kavarogtak
bennem, s amelyekre nem volt sehol felelet. Reggel, napkelte el�tt, l�v�s
d�rd�lt valahol. �gy hallatszott, mintha a Sestin�b�l j�tt volna, vagy
valahonnan a Kom�rnyik al�l. Figyeltem m�g egy darabig, de nem hallatszott
egy�b semmi. Mikor a nap f�lj�tt, vettem a pusk�mat �s a h�tizs�komat, �s
elindultam megn�zni, hogy ki l�tt. A pl�jon n�h�ny friss vaddiszn�csap�st
kereszteztem, egyebet semmit. Eg�szen Kom�rnyikig mentem, �s akkor t�l, a
Sestina �vereiben meghallottam egy balt�t sz�lani.

Al�ereszkedtem a Sestin�ba. Melegedett a nap, �s a feny�k �gair�l puffanva

hullottak al� a lucskosod� h�darabok. Lent a Sestin�ban embernyomokra
bukkantam. A nyomok t�lr�l ereszkedtek be
egy patakba �s egy szarvastehenet h�ztak al�. A v�z mellett megny�zt�k,
sz�tdarabolt�k, azt�n a patak mellett haladtak f�lfele.

K�vettem a nyomokat. Nemsok�ra meg�reztem a f�st szag�t is. A nyomok

f�lkanyarodtak egy �verbe, �s nemsok�ra megl�ttam egy d�ledez� kalib�t, �s a
kaliba el�tt a t�zet. Olyan r�gi vad�szkaliba volt az, amilyeneket b�g�s
idej�re �csoltunk volt hajdan az uraknak. A t�z mellett egy ember
szorgoskodott. A h�st vagdosta szeletekre. H�ttal volt fel�m, �s nem lehetett
erd�j�r� ember, mert nem hallotta meg a k�zeled�semet. Alig voltam m�r n�h�ny
l�p�snyire t�le, amikor hirtelen megfordult. R�m�lten sz�k�tt f�l �s a fegyver
ut�n keresett a keze. De a fegyver od�bb, a kalib�nak t�masztva �llott.

- Adjon Isten - k�sz�ntem re� az emberre -, nem kell megijedni.

- Erd��r maga - k�rdezte gyanakodva -, vagy ilyesmi? - Nem - feleltem -, rabl�

vagyok.
Szemmel l�that�lag megnyugodott ett�l, mert s�hajtott �s �jra a h�st kezdte
n�zegetni. Fiatal ember volt �s nem paraszt-forma. Szakadoz� �rig�ny�t viselt,
�s a pantall� sz�r�t egy orm�tlan nagy katonacsizma nyelte el. De j� ideje nem
j�rhatott otthon, az l�tszott rajta, mivel a szak�lla majdnem ujjnyira megn�tt
az �ll�n.

- Akkor elvt�rsak vagyunk - mondotta kicsit keser�en -, �n �rnok voltam az

ad�hivataln�l.

Nem akartam k�rd�ssel zaklatni, csak le�ltem sz�tlanul a kaliba el� egy t�nkre.
� szeletelte a h�st, �n �ltem a t�nk�n. Hallgattunk. Egy id� m�lva mozg�s
t�madt a kaliba f�l�tt. Valaki j�tt. H�tra fordultam, hogy l�thassam az embert.
� is �szrevett m�r, mert meg�llt �s fel�m b�mult. Nagy, csontos, sov�ny ember
volt. F�lszeme hely�n cs�nya, v�r�s seb. De a m�sik szeme nyugtalanul pislogott
re�m. Ruh�ja f�nyes volt �s fekete az olajt�l. G�p�szf�le
embernek l�tszott. �s
ahogy az arc�t n�ztem, �reztem, hogy m�r tal�lkoztam vele valahol.

Nem k�sz�nt, �n sem k�sz�ntem. Csak n�zt�k egym�st. Kez�ben k�t

mogyor�fany�rsat hozott, azokat letette a t�z mell�.

- M�g mogyor�f�t is alig lel az ember ebben az �tkozott erd�ben - morogta, de a

szeme sark�b�l engem figyelt folyton. A hangj�r�l ismertem r�.

- Maga a h�v�zi kov�cs, ugye? Megh�k�lt a sz�t�l.

- Mi bajod velem?

- Nekem semmi. A f�lszemivel mi lett?

A kov�cs beljebb h�zta homlok�ba a sapk�j�t, �s k�zelebb l�pett hozz�m.

- Honnan ismersz te engem?

- K�t �ve annak, hogy sz�t v�ltottam mag�val. Ott a h�za el�tt, egy fat�nk�n,
egy reggel. Egy asszony miatt, aki a Belcsujban lakott, s ahova maga vezette el
az oroszokat...

Az ember r�m meredt, azt�n lehajtotta a fej�t. Megvakarta a tark�j�t �s le�lt

mell�m a t�nkre. �gy �lt�nk ott egym�s mellett, mint annak idej�n H�v�zen.

- B�r t�rtem volna a nyakamat akkor - morogta a kov�cs keser�en. Egy ideig csak
a h�s sercegett, ahogy az ad�hivatali �rnok a t�z f�l�tt forgatta a ny�rsat.
Azt�n megk�rdeztem:

- S maga mit keres itt? Sze maga kommunista volt m�g k�t �vvel ezel�tt...?

A kov�cs r�m n�zett s�t�ten villog� f�lszem�vel.

- �n kommunista vagyok ma is - mondotta kem�nyen, szinte kih�v�an.

Csod�lkozva n�ztem re�.

- Akkor mit j�n ide? Maradjon az elvt�rsai k�z�tt!

- �n kommunista vagyok - ism�telte a kov�cs makacsul �s megszegte hozz� a

nyak�t -, de azok nem!

- H�t micsod�k akkor?

- Mit tudom �n! Csak azt tudom, hogy �n ma is az vagyok, aki voltam r�gen.
Becs�letes magyar kommunista, aki egyenl�s�get, igazs�got �s b�kess�get akar.
De ezek?

Hangosan kik�p�tt maga el� a kov�cs:

- Ezek nem tudom, mik. �lik, k�nozz�k �s rabolj�k a n�pet. Tal�n szt�linist�k,
vagy mit tudom �n. De, hogy nem igaz �s becs�letes kommunist�k, az biztos! Mert
a kommunista, az �n vagyok! �n! Becs�letes, b�k�s, igazs�gszeret� magyar
kommunista. Ezek? A nyavalya tudja, hogy mif�l�k. Rabl�k. Gyilkosok. Tolvajok.
Piha. �lik �s ny�zz�k a n�pet. Rosszabbak a tat�rokn�l.

Nem sz�ltam semmit ehhez a besz�dhez, mert a kommunistas�g dolgaihoz nem

�rtettem. Azt�n a kov�cs mondani kezdte mag�t�l.

- Tudod, amikor az orosz katon�kat kereszt�lvezettem itt a hegyeken, arra

gondoltam csak, hogy ment�l el�bb v�ge legyen
az �ld�kl�snek. �s arra gondoltam, hogy ezek, akik j�nnek, szabads�got hoznak
�s igazs�got k�z�nk. Hogy mindenki elmondhatja majd �szint�n �s becs�letesen,
amit gondol, an�lk�l, hogy baja lenne miatta. S az urak a hivatalokban nem
lopnak t�bb�, s nem lesz szeg�ny ember �s gazdag ember, csak ember. Aki annyit
�r, amennyit dolgozik s amennyi a becs�lete. Ami az elej�n volt, amikor n�lam
j�rt�l, az a sok cs�nya �s v�res dolog, arr�l azt gondoltam, hogy ez m�g a
h�bor�val j�r. Olyan, mint az ad�, amit meg kell fizetni. Mert az emberek
elvadultak a frontokon �s minden. S hogy ha b�ke lesz megint, h�t megv�ltozik
ez is. De azt�n j�tt a b�ke, �s nem v�ltozott meg semmi. Idegenek j�ttek a
nyakunkra, akikr�l azt sem tudtuk, hogy kicsod�k-micsod�k, �s olyasmiket
besz�ltek, ami minden volt, csak az nem, amit mi becs�letes kommunizmusnak
gondoltunk. �s olyasmiket csin�ltak, ami minden volt, csak nem igazs�g...

Els� �vben �n voltam H�v�zen a p�rt eln�ke. Az voltam �n m�r r�gebben is,
titokban, de akkor hivatalosan is az lettem. M�lt �vben azt�n j�tt egy fiatal
fick� valahonnan Bukovin�b�l, aki m�g a nyelv�nket sem tudta, �s hozott egy
levelet a p�rtk�zpontb�l, hogy ezent�l � kell legyen az eln�k, mert nekem m�g
tanulnom kell az ideol�gi�t. H�t j�, gondoltam, majd tanulok. Azt�n
tavasszal... tavasszal bek�vetkezett a baj.

A kov�cs megigaz�totta fej�n a sapk�t �s s�hajtott.

- Tudod, �n nem sokat adok a templomra. Meg ami vele j�r. Megmondom �gy, ahogy
van. De a feles�gem, az minden vas�rnap ott volt. Annak �gy kellett az, mint
m�snak a keny�r. Hi�ba, az emberek k�l�nb�z�f�l�k. Az egyiknek ez kell, a
m�siknak az. Az �n feles�gemnek a templom kellett. H�t hagytam, hogy j�rjon.
Minden ember maga kell tudja, hogy mire van sz�ks�ge. �s minden embernek jussa
van ahhoz, hogy oda j�rjon, ahova j�lesik. Ha a korcsm�ba esik j�l, h�t a
korcsm�ba. Ha a templomba, h�t a templomba.

H�sv�t el�tti vas�rnap oda�llt az a bukovinai fick� a templom el�. Aki

templomba megy, ellens�ge a n�pi demokr�ci�nak - kiab�lt az emberekre -, a
templom a reakci� f�szke! Sokan m�gis bementek a templomba. Az �n feles�gem
azok k�z�tt volt, akik bementek. R� egy h�tre h�sv�t vas�rnapja volt. A templom
el�tt megjelent egy komisz�r hat fegyveres civillel. Az emberek egy r�sze
visszat�rt a h�zakba, amikor megl�tta �ket. De voltak, akik
m�gis elhaladtak a komisz�r el�tt �s bementek a templomba. Kevesen voltak, de
voltak. F�k�ppen asszonyok. �s ezek k�z�tt volt a feles�gem �s vele a k�t
gyerek.

�gy t�z �ra lehetett, amikor az �reg B�r�ndi, a szab�, �tfutott hozz�m. Akivel
egy�tt csin�ltuk meg valamikor titokban a h�v�zi p�rtot. Hogy k�sz�l valami
azok ellen, akik a templomba vannak. H�lyes�g, mondottam az �reg B�r�ndinak, mi
hogy k�sz�lne? Senkinek semmi k�ze ahhoz, hogy ki hova megy, s mit csin�l a
maga �nnep�vel. Szabad, kommunista orsz�gban vagyunk, mi hogy t�rt�nhetne? De
az �reg B�r�ndi tov�bb aggodalmaskodott, hogy a komisz�r, meg az a hat
pisztolyos �s gumibotos civil tervez valamit bizonyosan, mert k�l�nben mi�rt
�lln�nak ott a templom el�tt. Jav�ban vitatkoztunk, amikor csak meghallottuk az
ord�t�st a falub�l. Azt�n valaki elkezdte f�lreverni a harangot. Rohantunk
erre, mint a bolondok a templomhoz, hogy l�ssuk, mi a baj. Mire oda�rt�nk, a
pap m�r halott volt. Az olt�r el�tt vert�k agyon a gyilkosok. Akkor l�tt�k le a
toronyb�l a harangoz�t, mint a madarat. Mert f�lreverte a harangot, hogy
felriassza vele a falut. A mocskos prib�kek el�llt�k a templom kij�ratait �s a
komisz�r sz�jkorb�ccsal verte bent az embereket, az asszonyokat, meg a
gyerekeket. �s aki az ajt�hoz menek�lt, azt gumibottal vert�k onnan vissza.

Nemcsak �n egyed�l rohantam a templomhoz akkor. J�ttek m�sok is, akiknek

asszonyuk volt a mis�n, vagy �desanyjuk. Egy fick�, onnan az ajt�b�l, re�nk
ord�tott, hogy �lljunk meg �s takarodjunk haza. De bent sikoltoztak a gyerekek
�s �v�lt�ttek az aszszonyok, �s mi nem �lltunk meg. A fick� el�r�ntotta a
pisztoly�t �s k�z�nk l�tt. K�tszer-h�romszor. Valaki mellettem feljajdult �s
elesett. Azt hiszem, Maseczki volt, a k�m�ves, aki Ukrajn�ban �t�llt a
partiz�nokhoz, hogy gy�zhessen a kommunizmus a vil�g f�l�tt. De mi el�rt�k az
ajt�t. �s egyszerre k�t balta s�jtott a pisztolyos fejire.

Az �n kezemben nem volt semmi, m�g csak egy harap�fog� sem. Az els�, akit
megl�ttam a templomban, a komisz�r volt. Haj�n�l fogva r�ngatta a l�nyk�mat �s
a feles�gem ott t�rdelt el�tte a k�padl�n, �s verte �ket. Ostorral.
Sz�jostorral. A feles�gemet �s a l�nyk�mat. A v�r �tfestette az �nnepes
ruh�kat.

Te l�ttad a feles�gemet. Milyen v�konycsont�, t�r�keny kicsi asszony volt.

L�ttad a le�nyk�mat is. Az angyalok mosolyogtak a
szentk�peken �gy, ahogy � tudott mosolyogni. Mintha az eg�sz kis arcocsk�ja
az�rt lett volna csak, hogy mosolyogjon vele. De te nem l�ttad ezt az arcot
eltorzulni a k�nt�l, �s nem hallottad a sikolt�s�t. �s te nem l�ttad a
feles�gemet a t�rd�n cs�szni, megt�pett inggel, amelyikb�l kil�tszott a
meztelen v�lla �s az a v�ll tele volt v�res cs�kokkal, �s az arc�b�l is �ml�tt
a v�r, de � csak a gyermek�rt k�ny�rg�tt akkor is... nem, te ezt nem l�ttad.

Mikor kivett�k a komisz�rt a kezemb�l, m�r nem �lt. De sokan nem �ltek m�r
akkor. L�porf�st �lte meg a templom leveg�j�t �s v�rszag. D�lut�n katon�k
lept�k el a falut �s f�lholtra vertek mindenkit. Asszonyt, gyereket. A
f�rfiakat elvitt�k. Engem is elvittek. Pinc�be z�rtak �s t�zes szersz�mokkal
gy�t�rtek, am�g megesk�dt�nk mindannyian, hogy a papok bujtottak f�l a komisz�r
ellen. Akkor �gett�k ki a szememet is. K�t cig�ny dobott f�l egy szek�rre, egy
rak�s halott k�z�tt, vittek benn�nket el�sni. Miel�tt bel�ktek volna a g�d�rbe,
l�tt�k, hogy m�g �lek. Eldugtak a bokrok k�z�, �s �jszaka az egyik cig�ny
hazavitt a putrij�ba. Egy h�nap kellett, am�g l�bra tudtam �llni. Akkor egy
�jszaka hazavonszoltam magamat H�v�zre. A h�zat �resen tal�ltam. Egy
�regasszonyt�l tudtam meg, hogy a feles�gemet agyonvert�k m�g azon a napon.
Im�dkozni akart �rtem a templomban, az�rt. A k�t gyereket elvitt�k valahova
Oroszorsz�gba. Oroszt nevelnek bel�l�k, szt�linist�t, mit tudom �n. Ilyen
gyilkost, amilyenek �k.

H�t l�tod, az�ta �gy �lek. N�ha lemegyek valahova, ahol �t van, �s addig
leselkedek, am�g j�n valaki azok k�z�l. Azt lel�v�m �s elszedem, ami n�la van.
Ebb�l �lek. �s valah�nyszor lel�v�k valakit azok k�z�l, f�lv�sek egy rov�st a
puska f�j�ra. �s azt mondom magamban: ha majd megtelik a puska f�ja ilyen
rov�sokkal, akkor megv�ltozik a vil�g �s b�kess�g lesz. Ezt mondom magamban
olyankor. Pedig tudom, hogy ez hazugs�g. B�kess�g nem lesz m�r sohasem. Nem
az�rt, mert a kommunizmus gy�z�tt, hanem az�rt, mert a hitv�ny �s aljas emberek
gy�ztek, akik se nem kommunist�k, se nem egyebek, csak hitv�nyak �s aljasok. �s
nagyon sokan vannak, t�bben, mint a tisztess�gesek, �s ez�rt nem lesz t�bb�
rend �s b�kess�g soha. �s mi rendre elhullunk, elpusztulunk �s eld�gl�nk err�l
a f�ldr�l, mint a k�bor farkasok. Ez az igazs�g. �s ha �n ezt tudtam volna m�r
akkor, amikor azokat a katon�kat �tvezettem a hegyeken...

A kov�cs elhallgatott. �n is hallgattam �s hallgatott az �rnok is, aki a h�st

s�t�tte a ny�rson. �s hallgatott az erd� �s a hegy �s �n arra gondoltam, hogy
alighanem ennek a kov�csnak igaza lesz, �s a baj nem csak a kommunizmussal van,
hanem az emberekkel, akik gonoszak.

* * *

VIII.

A h� elolvadt �s �jra hullt. �s �jra elolvadt �s csak a pl�jokon maradt valami

bel�le s a Magura cs�cs�n, mely feh�ren �llt h�tul a Szal�rd v�giben, �s
meghirdette, hogy itt a t�l. A kov�csot �s az �rnokot elvittem magammal a Butka
barlangj�ba, �s est�nk�nt h�rman n�zt�k a t�zet, �s ez �gy k�nnyebb volt, mert
�gy �rezt�k, hogy a szomor�s�g megoszlik k�z�tt�nk. Azt�n egy napon elfogyott
minden �lelm�nk, �s tan�cstalanul n�zt�k egym�st. Az egyetlen szerz�si m�d ott
s�lyosodott a tekintet�nkben, de restellt�k kimondani. Eg�sz nap a barlangban
�lt�nk. Kint havas es� esett �s a sz�l z�gatta a feny�ket a pl�jon. M�r csak
szarvash�sunk volt, m�s semmi. M�gcsak s� sem. Este nem b�rtam tov�bb. Sz�
n�lk�l fogtam a pusk�mat �s kimentem. �les dar�t vert arcomba a sz�l. A
Korbulyon �t al�ereszkedtem a Maroshoz. A v�z partj�n hosszasan �lltam. S�t�t
volt m�r, �s oda�t nem mozdult semmi az �ton.

Egyszerre csak �g reccsent m�g�ttem, �s amikor h�tra fordultam a zaj fel�, egy
embert l�ttam a hom�lyban lefel� j�nni a hegyr�l. � is meg�llt a v�z partj�n.
Megismertem. A kov�cs volt.

Megmozdultam, �s erre �szrevett. A pusk�ja ut�n kapott. - �n vagyok -

mondottam.

A kov�cs visszal�kte v�ll�ra a pusk�t s hallgatott egy darabig. Oda�t hallani

lehetett egy szek�r z�rg�s�t az es�ben.

- H�t igen - sz�lalt meg rekedten a kov�cs -, ide jutottunk. Nem volt mit
mondjak re�. V�llat vontam.

- Akkor menj�nk �t legal�bb.

Mire �tg�zoltunk a v�zen, a szek�r �ppen ott z�rg�tt f�l�tt�nk. - Parasztszek�r

- morogta a kov�cs, �s meg�llt.

- Az.

�lltunk, hallgat�ztunk. A szek�r lassan tovahaladt. - Ink�bb azok k�z�l kellene

valaki... Meg�rtettem, hogy mire gondol.

F�lment�nk az �tra, azt�n beh�z�dtunk egy szikla m�g� �s v�rtunk. Vert a

havases� �s a sz�l, sz�net n�lk�l. De valahol a felh�k m�g�tt ott volt a hold,
�s �gy az �jszaka m�gsem volt olyan s�t�t. Sok�ig v�rtunk �s nem j�tt semmi.

- Itt hi�ba �llunk - morogta egy id� m�lva a kov�cs -, �jszaka nem j�r senki.
Azok meg �ppen nem. Be kell menj�nk a faluba.

- Ez az �n falum - mondottam -, ide nem lehet. - A komisz�r is a ti�d? -

k�rdezte a kov�cs.

- Mif�le komisz�r?

- H�t aki a falut s�jtja.

- Nem tudom, hogy lenne olyan.

- Ahol jegyz�s�g van, ott komisz�r is van.

- De nem tudom, hogy hol lakik - pr�b�ltam elej�t venni a dolognak.

- Majd megtudjuk. - S ketten...?

A kov�cs f�lszeme megvillant a s�t�tben. - F�lsz...?

- �n...?

Elindultunk a falu fel�. Mikor el�rt�k a sz�ls� h�zat, a kov�cs meg�llt.

- Ki lakik itt?

- Egy �zvegyasszony a fi�val... ha ugyan m�g �lnek.

A kov�cs r�ment a h�zra. Megz�rgette az ajt�t. Az ajt� z�rva volt. - H�! Van
itthon valaki? Nyiss�k ki!

Egy id� m�lva valami megmozdult a h�zban, s az ajt� m�g�tt megsz�lalt egy ijedt
asszonyhang.

- Ki van ott?

- Az �rd�g - felelte a kov�cs -, nyissa ki b�tran. Pusmog�s hallatszott

bentr�l.

- Nincs egyed�l...! - s�gtam oda a kov�csnak.

- H�t azt�n. Bizony�ra nem Szt�lin van vele. Nyissa ki b�tran any�m, nem
vagyunk oroszok!

Hallani lehetett, ahogy f�lretolt�k odabent a reteszt. Az ajt� megny�lt. A

kov�cs l�pett be els�nek, �n m�g�tte.

- Adjon Isten. H�, de s�t�t van itt mag�n�l... m�csese nincs? - Kifogyott a
fotog�n, lelkem...

- De t�z csak van? Melegedn�nk keveset, mert b�rig �ztunk,

l�ssa.

Az �regasszony s�hajtott a s�t�tben, azt�n kinyitotta a bels� szoba ajtaj�t.

- J�jjenek be, ha akarnak.

A konyh�t megvil�g�totta halv�nyan a kemenc�b�l kisz�r�d� t�zf�ny. J� meleg

szag csapott az arcunkba. Bel�pt�nk. Ahogy a szemem v�gigszaladt a gy�r
vil�g�t�sban, megl�ttam k�t ember alakj�t, akik mozdulatlanul �ltek a fal
melletti padon. A kov�cs is megl�tta �ket, mert megtorpant.

- Kik ezek?

- A fiam - felelte az asszony -, meg egy ember.

El�re l�ptem �s kinyitottam a t�zhely ajtaj�t. A par�zs r�t f�nye

megvil�g�totta az alacsony konyh�t. A padon egy �regembert l�ttam �s egy
fiatalt. Bizalmatlanul n�ztek fel�m. Az �regembernek feh�r szak�lla volt, �s
egy pusk�t tartott keresztben a t�rd�n. Megismertem nyomban. A b�r� volt.

- Adjon Isten - k�sz�ntem oda neki �rvendezve.

- Te vagy az? - k�rdezte a b�r�, �s l�ttam a szem�n, hogy meg�rvendett � is.

Azt�n le�ltem mell�je, �s elmondtam neki mindent, ami az�ta velem t�rt�nt. A
b�r� hallgatott, �s nem sz�lt k�zbe. K�s�bb azt mondta:

- Mi meg�sztuk azt a napot. Valaki ki�ltott a pl�jon. Nem �rtett�k, hogy mit,
de veszedelmet jelentett a hang, �s mi beh�z�dtunk gyorsan a s�r�be. Azt�n
l�ttuk a csirkefog�kat, ahogy felgy�jtott�k a sztinah�zat. Szerettem volna
goly�t ereszteni k�z�j�k, de sokan voltak. Ut�na �th�z�dtunk a Magur�ra, s
az�ta ott vagyunk. J� hely az ott, messze van �s nem j�r arra senki. T�bben
vagyunk ott, j�ttek m�g emberek Gyergy�b�l �s Cs�kb�l, s azok n�ha lej�rnak
hetes�vel, nyolcas�val a gyergy�i v�lgyekbe �s hoznak, amit lehet. �n... �n
farkasokra vad�szom. Sok a farkas, tudod. Nagy, s�rga farkasok, egy�tt j�hettek
ide a gazd�ikkal, valahonnan Oroszorsz�gb�l. Puszt�tj�k er�sen a vadat. Azok
ut�n j�rok s a b�r�ket lehozom ide, s ez a j� asszony eladja a v�rosban...

- S a kisasszony? A b�r� s�hajtott.

- Ott van � is, �s v�r. Mindenki v�r m�g. Csak �n nem. �lt�nk a padon, ruh�ink
g�z�l�gtek a t�z mellett, �s az aszszony puliszk�t tett el�nk, �s mi ett�nk.
Megtudtuk, hogy a leg�ny, aki a b�r� mellett �lt, az asszony fia volt.
Hadifogs�gb�l sz�k�tt, �s nem mert munk�ba j�rni, mert f�lt, hogy elfog-
j�k �s visszaviszik. Egy hete, hogy megj�tt, de m�g nem hagyta el a h�zat, csak
�jszaka.

- Mi lesz vele, Istenem, mi lesz vele? - t�rdelte a kezeit az aszszony, �s mi

magunkban ugyanezt k�rdezt�k, hogy vajon vel�nk mi lesz, vel�nk,
mindny�junkkal?!

Az id� telt, �s a kov�cs egyszerre csak megk�rdezte. - Melyik h�zban lakik a

komisz�r?

- A papn�l - felelte az asszony. Azt�n megk�rdezte m�g, hogy milyen ember a

komisz�r, �s az asszony elmondta, hogy pisztolyt hord �s sz�jkorb�csot, �s
r�szeges. A l�nyokat oda hurcolja be a paplakba, �s amikor azok sikoltoznak, a
pap kimenek�l az ist�ll�ba, �s ott im�dkozik az �llatok k�z�tt.

- �s az im�ds�gt�l megszel�d�l a komisz�r? - k�rdezte a kov�cs. - Nem - felelte

az asszony -, nem szel�d�l az meg semmit�l, mert az maga az eleven �rd�g.

- H�t mi majd megszel�d�tj�k im�ds�g n�lk�l - mondotta a kov�cs �s f�l�llt a

padr�l.

�n is f�l�lltam. A b�r� r�nk n�zett, �s a szeme megvillant. - A komisz�rhoz

mentek?

- Oda.
- Megyek �n is.

- Maga? - mordult f�l nyersen a kov�cs -, maga �reg ahhoz. A b�r� f�lpattant a
padr�l.

- Hajl�tsd be a karomat, ha tudod!

�s odatartotta b�rruh�s karj�t a kov�cs el�. A kov�cs r�b�mult, azt�n v�llat

vont.

- T�lem j�het.

Elindultunk. Az es� m�g mindig esett. V�gigment�nk a falun, �s a templom m�g�tt

befordultunk a paplakhoz.

Nem tal�lkoztunk emberrel. A paplak egyik ablaka vil�gos volt m�g, odalop�ztam
�s ben�ztem rajta. A papunk �lt az asztaln�l, �s egy nagy fekete k�nyvben
olvasott. Mozgott a sz�ja.

Megkocogtattam az �veget, halkan, hogy csak a pap hallja, m�s senki. Felkapta a
fej�t �s figyelt. �jra kocogtattam. Erre f�lkelt az asztal mell�l, az ablakhoz
j�tt, �s f�l sz�rny�t kinyitotta.

- Ki van itt? - k�rdezte halkan.

- Tess�k kinyitni az ajt�t, tisztelend� �r - mondottam neki s�gva.

- Mi�rt?

- Tess�k kinyitni az ajt�t.

A pap nem sz�lt t�bbet, hanem fogta a l�mp�st, �s kiment a szob�b�l. Nemsok�ra
hallottuk csikorogni a kulcsot a z�rban.

- Mit akarnak, emberek?

A kov�cs l�pett be els�nek. F�lretolta a papot, �s mi ment�nk m�g�tte.

- Hol van a komisz�r?

A pap az �tellenben l�v� ajt�ra mutatott. A kov�cs elvette t�le a l�mp�st, �s

azt mondta:

- Tisztelend� �r most menjen be a szob�j�ba.

- Mit akartok, emberek? - k�rdezte a pap, �s a hangja reszketett.

- Az �rj�zus
irgalm�ra k�rlek...

- Tisztelend� �r, menjen be a szob�j�ba - ism�telte a kov�cs s�t�ten -, ami

pedig a J�zus Krisztust illeti, azt m�r am�gyis kikergett�k ebb�l az orsz�gb�l.

A pap s�hajtott, azt�n megfordult �s otthagyott benn�nket a folyos�n.

Megindultunk a komisz�r ajtaja fel�. A kov�cs kez�ben volt a l�mp�s, mi pedig
levett�k a pusk�inkat, �s a kez�nkben tartottuk. Az ajt� z�rva volt.

- Gyorsan kell t�rt�nj�k minden - s�gta a kov�cs, azzal f�lemelte a l�b�t, �s

teljes er�vel beler�gott az ajt�ba.
Az ajt� bed�lt. Amit a l�mp�s diderg� f�ny�n�l el�sz�r megl�ttunk a szob�b�l,
az egy asztal volt, tele �vegekkel. A szoba leveg�je neh�z volt a
p�linkaszagt�l. A komisz�r ott hevert ruh�st�l az �gy�n �s f�l sem �bredt a
zajra. K�v�r nyak�n ki volt gombolva az ing, �s nyitott sz�jjal horkolt. A
kov�cs odament az �gyhoz, �s a l�mp�ssal belevil�g�tott az arc�ba. V�r�sk�p�,
k�v�r, t�mzsi n�v�s� ember volt. Borotv�latlan �ll�n v�gigcsorgott a ny�l,
ahogy nyitott sz�jjal aludt.

- H�! - ord�tott r� a kov�cs. - Kelj f�l, h�!

- H�t? H�! - riadt f�l a komisz�r, �s �lmos szemekkel meredt a l�mp�sra, arc�n
a r�szegek bamba csod�lkoz�s�val.

- Kelj f�l! - mordult r� a kov�cs, azzal f�lr�ntotta a komisz�rt az �gyb�l �s

megr�zta kiss�, hogy t�rjen mag�hoz. Ellenkezni akart, de akkor odal�pett hozz�
a b�r� is, �s a kov�ccsal egy�tt megmagyar�zt�k neki, hogy okosabb lesz, ha
rendesen viseli mag�t, �s a komisz�r az�rt nem volt annyira r�szeg, hogy ezt ne
�rtette volna meg. �n azalatt k�r�ln�ztem a szob�ban, �s el�sz�r is a
fegyvereket szedtem �ssze, azut�n az ennival�t, amit tal�ltam. Az
eg�szet bele-
gy�jt�ttem egy nagy bundatakar�ba. A b�r� �tvizsg�lta az asztalon l�v�
�vegeket, �s tal�lt k�z�tt�k egyet, amelyikben benne volt a dug�. Ezt a zseb�be
cs�sztatta, azt�n ment�nk. A kov�cs maga el�tt taszig�lta a megijedt komisz�rt.

- J� emberek...! Mit akartok...? J� emberek...! - ny�sz�r�gte ijedtiben, de a

kov�cs megvigasztalta, hogy ne f�ljen, mert nem vagyunk j� emberek. �ppen olyan
rossz emberek vagyunk, mint �, mondta neki a kov�cs, �s ugyanazt akarjuk
csin�lni vele, amit � eddig csin�lt az emberekkel.

A m�csest elf�jtuk �s letett�k a pap k�sz�b�re. Azt�n ment�nk. El�l �n a

holmival. M�g�ttem a b�r�, a b�r� m�g�tt a komisz�r, �s a komisz�r m�g�tt a
kov�cs. A sz�l el�llt m�r, de az es� m�g esett. Ny�l�s s�t�ts�g volt. A b�r�
n�ha felvillantotta a v�llanyl�mp�t, amit a komisz�r asztal�n tal�lt. L�bunk
alatt cuppogott a s�r. V�gigment�nk a falun, kereszt�l a h�don, �s neki az
erd�nek. Sz� sem
esett �tk�zben, csak a komisz�r ny�g�s�t �s vacog�s�t hallottam n�ha a h�tam
megett. Hajnalodni kezdett, mire a barlangot el�rt�k. F�lsz�tottuk a t�zet.

- �lj�n oda - mordult r� a kov�cs a komisz�rra �s a t�z mell� mutatott -, de ha

sz�kni pr�b�l, kilyukasztjuk a fej�t.

- Most pedig ide figyeljen - mondotta neki k�s�bb, mikor m�r

mind a t�z k�r�l �lt�nk �s falatozni kezdt�nk a szerzett holmib�l -, mi
demokratikus �rz�let� emberek vagyunk, �s senkit f�l nem akasztunk, miel�tt el
nem mondotta a maga mondanival�j�t. H�t
�n most azt k�rdezem mag�t�l, hogy k�tl�b� ember l�tire mik�ppen v�lhatott
mag�b�l ilyen sz�rny�s�ges fenevad, amilyen n�gy
l�b�ak k�z�tt is csak elv�tve akad? Ha kedve van, megmondja, ha n�ncs, nek�nk
�gy �s j�. F�l�ra id�t kap, am�g m� esz�nk. Ut�na f�lh�zzuk arra a f�ra, ott!

�s egy g�rcs�s, kisz�radt b�kkf�ra mutatott, amelyik ott �llt

valamivel lentebb a szikl�k k�z�tt. Mi ett�nk, a komisz�r meg ott �lt
k�z�tt�nk, �s a t�zbe b�mult.

Az arca m�r nem volt v�r�s, hanem sz�rke, �s petyh�dten cs�ng�tt rajta az
iv�st�l felp�ffedt b�r. Hallgatott, �s mi ett�nk. Azt�n egyszerre csak, eg�szen
v�ratlanul, fels�hajtott �s megsz�lalt.
- Igazatok van - mondotta -, bestia vagyok, elvadult bestia, akinek m�g a k�t�l
is igen j�. �s nem b�nom, ha agyon�tt�k. Csod�lkozva hallgattuk �s nem sz�ltunk
hozz� semmit. V�rt egy keveset, azt�n folytatta.

- Ut�lom �n is magamat, s ha nem lett volna ott az asztalomon a szesz minden

este, nem b�rtam volna tov�bb. Az�ta r�gen f�lk�t�ttem volna saj�t magamat. S
b�r megtettem volna, m�r r�gen. M�r akkor, amikor el�sz�r k�nyszer�tettek re�,
hogy ilyen legyek. De gy�va voltam. Rettenetesen f�ltem t�l�k, ez volt a baj.
Az ember nem lenne szabad f�ljen m�sokt�l, csak a maga gonosz cselekedeteit�l,
m�sokt�l soha. De �n f�ltem.

Elhallgatott megint �s beleb�mult a t�zbe. Mi ett�nk, �s nem is n�zt�nk re�,

mintha ott sem lett volna. Egy id� m�lva azt�n elkezdte megint, �s akkor m�r
�gy folyt bel�le a sz�, mint amikor a f�lduzzasztott szennyv�z alatt valaki
kir�gja a zsilipet.

- Oda�t sz�lettem, Bukovin�ban. Any�m rut�n volt, ap�m rom�n. Volt egy kis
f�ld�nk, de csak �ppen annyi, hogy �lni lehetett rajta, ha az ember reggelt�l
estig dolgozott. Hat testv�rem is volt, de �n voltam k�zt�k a legid�sebb, re�m
kellett maradjon a f�ld. A t�bbi szertesz�ledt, mint a juhok a legel�n. Volt
egy �cs�m, az g�p�szinasnak ment a v�rosba. Majd seg�d lett, �s akkor egyszer
egy h�sv�tkor hazaj�tt, �s olyan dolgokr�l besz�lt, amiket ott n�lunk a faluban
nem lehetett meg�rteni. Szakszervezetekr�l, meg titkos gy�l�sekr�l, meg arr�l,
hogy k�zeledik a vil�g felszabadul�sa. Az �cs�m kommunista lett. De ezt csak
k�s�bb tudtam meg. El�bb j�tt a h�bor�.

Mindj�rt az elej�n elvittek katon�nak, �s �n �tsz�ktem az oroszokhoz. Nem

az�rt, mintha valami k�z�m lett volna hozz�jok, csak mert azt mondt�k, hogy a
hadifoglyokat elviszik h�tra, �s csak dolgozniok kell, t�bbet nem l�d�znek
re�jok. F�ltem att�l, hogy megl�nek a h�bor�ban, �s ez�rt els� alkalommal,
ahogy lehetett, �tsz�ktem az oroszokhoz.

Ott elvett�k a fegyveremet, �s megk�rdezt�k, hogy mi�rt j�ttem �t. Azt mondtam
nekik, hogy kommunista vagyok, s az�rt. Kezd-tek k�rdezgetni, de r�j�ttek
hamar, hogy nem �rtek semmit a kommunizmushoz, s akkor kinevettek �s elk�ldtek
h�tra, hadifogolynak. Egy b�ny�ban dolgoztam, sok m�s hadifogoly k�z�tt.
Egyszer azt�n megk�rdezt�k, hogy ki jelentkezik �nk�nt kommunista �tk�pz�sre.
�n jelentkeztem. Mi�rt ne, gondoltam, nem kell majd b�ny�ban dolgoznom, �s jobb
lesz. Jobb is lett. Egy nagy t�borba vittek, rendesen fel�lt�ztettek, j�l
tartottak �lelemmel �s nem kellett tenn�nk egyebet, mint hallgatnunk mindenf�le
besz�deket. K�zben �gy h�rlett, hogy a h�bor� dolga rosszul �ll az
oroszok sz�m�ra, �s suttogva terjedtek k�l�nb�z� h�rek a t�borban. Hogy a
n�metek el�rt�k a Kauk�zust �s nemsok�ra a Volg�n�l lesznek, �s hogy az emberek
minden�tt a n�meteket v�rj�k, mert m�g nincsenek eg�szen megel�gedve mindennel,
�s szeretn�nek m�r egyszer �gy �lni, hogy maguk v�laszthass�k ki azokat, akik
parancsolnak nekik, �s hogy ne g�ppisztollyal parancsoljanak az urak, hanem
t�rv�nnyel �s igazs�ggal.

De azt�n m�gsem �gy t�rt�nt, ahogy az emberek v�rt�k. A n�metek nem j�ttek el a
Volg�ig, hanem egy id� m�lva nagy plak�tok jelentek meg a t�borban, melyek
nevezetes gy�zelmekr�l tudtak, �s a hangsz�r�k eg�sz nap a prolet�rhadsereg
diadal�r�l ord�tottak. Egy napon azt�n megjelentek valami d�szes, nagy
tiszturak a t�borban, akik olyan pomp�s ruh�kban voltak, hogy igaz�n nem
lehetett elhinni r�luk, hogy �k is csak olyan egyszer� szeg�nyemberek, mint mi
vagyunk, �s arr�l besz�ltek, hogy a h�bor� a v�ge fel� j�r, Rom�nia �t�llt az
igazs�g oldal�ra, �s megkezd�d�tt a t�bbi orsz�g f�lszabad�t�sa is. S hogy most
m�r el�gg� �t vagyunk k�pezve ahhoz, hogy r�szt vehess�nk ebben a dics�s�ges
f�lszabad�t�sban.
Ekkor lett bel�lem politrukk. Kaptam egy g�ppisztolyt, �s beosztottak egy
sz�zadhoz. Az volt a dolgom, hogy h�tul �lljak, amikor t�mad�s van, �s
agyonl�jjem azokat, akik visszafel� futnak. Els� h�ten nem volt semmi baj.
Akkor j�tt egy t�mad�s, ahol a mieink futottak. �n is futottam vel�k, �s nem
l�ttem agyon senkit. M�snap m�r �rtem j�tt k�t enk�v�d�-ember. Mi�rt futott�l
meg? Mi�rt nem l�tt�l k�z�j�k? - k�rdezt�k. Mert f�ltem, feleltem nekik.
F�lt�l? Igen. Akkor elvittek onnan, h�tra Csemovitzra �s �j beoszt�st kaptam.

Ez az �j beoszt�s abb�l �llott, hogy elfogott embereket kellett kik�rdeznem. Az

els�, akit a kezembe adtak, egy �regember volt. Fegyvert tal�ltak a h�z�ban.
Hogy ker�lt hozz�d a fegyver? - k�rdeztem az �reget. A fiam hagyta itt, mikor
utolj�ra volt szabads�gon. Hol van most a fiad? Elesett a h�bor�ban. Mi�rt nem
adtad be a fegyvert? Mert nem sz�lt nekem a fiam arr�l, hogy itt hagyta, s �gy
nem tudtam r�la. jelentettem feletteseimnek az ember vallom�s�t. Azok
kinevettek. Nem ilyesmi kell nek�nk, ember, mondott�k, hanem beismer�s arr�l,
hogy �sszeesk�v�s k�sz�lt, �s nevek, min�l t�bb embernek a neve, akik ebben az
�sszeesk�v�sben szerepelnek.

De az �regember nem tudott semmif�le �sszeesk�v�sr�l, �s neveket sem tudott

mondani. Erre kaptam egy furcsa, csavarral ell�-
tott g�pet, hogy szor�tsam bel�je az �regember kez�t, �s addig forgassam a
csavart, am�g esz�be jut az �regnek az �sszeesk�v�s �s megmondja a neveket.
Megmutattam neki a rettenetes szersz�mot �s k�rtem, hogy mondjon ink�bb
mindenf�le neveket, ami csak az esz�be jut. De az �reg elkezdett s�rni �s
ny�sz�r�gni, hogy mik�ppen hazudhatna � olyasmit, amivel bajt okoz �rtatlan
embereknek. Jelentettem, hogy az �reg nem vall. Erre velem j�tt k�t
enk�v�d�ember az �reg cell�j�ba, beszor�tott�k a kez�t a csavarba �s a csontok
ropogni kezdtek. Azt hittem, hogy el�julok az undort�l. Az �reg ord�tott �s
mindenf�le neveket �v�lt�tt k�nj�ban. A neveket f�l�rt�k egy pap�rra. K�zt�k
volt az �cs�m neve is, aki g�p�sz volt egy �zemn�l, ott a v�rosban.

M�snap behozt�k az �cs�met. Ott voltam az els� kihallgat�son. �cs�m igazolta

mag�t, hogy tagja a kommunista p�rtnak, �s r�szt vett a f�ldalatti mozgalomban
is. Megk�rdezt�k t�le, hogy mit tud az �sszeesk�v�sr�l. Nem tudott semmit. Erre
elengedt�k. M�g aznap este behoztak egy fiatal asszonyt. N�met sz�rmaz�s� volt.
Az �n kezembe adt�k. Vallom�s kell t�le, mondott�k, hogy az ura r�szt vett az
�sszeesk�v�sben. Az asszony nem tudott semmir�l semmit. Megostoroztad-e? -
k�rdezt�k, csavarba szor�tottad-e a kez�t? Egy asszonyt, k�rdeztem, hogy
ostorozzak meg, aki semmi rosszat nem tett? �sszeszidtak. Azt mondt�k, hogy
nevel�sre van m�g sz�ks�gem. Le kellett vetk�zzek �s egy �r�n kereszt�l vertek
�s k�-noztak, mindenf�le borzalmas m�don. Akkor megk�rdezt�k, hogy most m�r
tudom-e, hogy mit kell csin�lni? Tudom, feleltem. H�t az�rt, mondott�k, mert ha
m�g most sem tudn�m, akkor tov�bb kell tan�tsanak. M�snap reggel �jra a kezembe
adt�k az asszonyt. El�bb megittam k�t vizespoh�r p�link�t, hogy b�tors�gom
legyen hozz�. Rettenetes er� volt abban a fiatalasszonyban. El�bb csak szel�den
pr�b�ltam k�nozni �s folyton k�rtem, hogy mondja m�r azt, amit mondania kell.
De az asszony csak szidott, �s az arcomba k�p�tt, Akkor megm�rgel�dtem, �s egy
�ra alatt puh�ra vertem az aszszonyt. �s akkor bevallotta, hogy az ura r�szt
vett az �sszeesk�v�sben. Mikor a jegyz�k�nyvet elk�sz�tett�k az asszony
vallom�s�r�l, akkor tudtam csak meg, hogy az �cs�m feles�ge volt.

Sz�kni pr�b�ltam. Elfogtak. Egy h�tig tartottak bez�rva, �s naponta megk�noztak

valamivel. Akkor azt mondt�k, hogy vagy engedelmeskedem nekik ezent�l, vagy
addig k�noznak, am�g meghalok. Att�l kezdve nem volt t�bb baj velem. Aki a
kezembe ker�lt,
az vallott. Mindegy, hogy f�rfi volt, gyerek, vagy asszony. Naponta megittam a
magam liter p�link�j�t, �s aki a kezembe ker�lt, az vallott. Meg lehettek
el�gedve velem. Nagyon meg lehettek el�gedve velem.
Azt�n ideker�ltem. Azt a parancsot kaptam, hogy f�lni�k kell t�lem a n�peknek,
mert ha nem... igen, ezek a rettenetes fenyeget�sek �r�k�sen ott �sztak
f�l�ttem a leveg�ben, �s �n naponta reszkettem, hogy valamit nem j�l csin�lok
egyszer, �s �jra azokba a sz�rny�s�ges pinc�kbe ker�l�k, ahol meztelenre
vetk�ztetik az embert �s... nem, ti ezt nem �rthetitek meg. Ezt nem �rtheti meg
senki, csak aki ott volt �s l�tta...

Tulajdonk�ppen m�r r�gen f�l kellett volna k�ssem magamat, de gy�va voltam. A
gy�vas�g okozta az eg�szet, tudj�tok. Mert ma m�r hi�ba menek�ln�k el, hi�ba
b�jn�k ak�rhov�: nem tudn�k megszabadulni azokt�l, akik �ld�znek. Mert
�ld�znek, �rtitek? �ld�znek a ny�g�sek �s az ord�t�sok, az �tok �s a jajgat�s,
az �sszez�zott csont� emberek �rny�ka �ld�z, �s az asszonyok, akik k�nba
facsarodva haltak meg ott a pinc�kben a kezem alatt. Itt hallom a hangjukat a
f�lemben, �rtitek? Itt a f�lemben. Folyton-folyton. A vinnyog�sukat, az
�v�lt�s�ket. Csak ha iszom, akkor nem hallom. Csak ha iszom, �s egy asszony
jajgat a kezem k�z�tt, csak akkor nem hallom. De m�skor, jaj. Vad�llat vagyok,
igazatok van. Vad�llat.

Ott �lt�nk �s hallgattuk. K�zben megj�tt az �rnok is, �s � �s hallotta a

komisz�rt. Azt�n a kov�cs megt�r�lte a k�s�t, �s azt mondta:

- Elmondt�l mindent?

- Elmondtam mindent - felelte a komisz�r, �s a hangja rekedt volt �s f�radt.

Ekkor a kov�cs felkelt a t�z mell�l, el�vett egy k�telet, �s odany�jtotta neki.

- Itt van ez. �s ott a fa.

Azzal r�mutatott a g�rcs�s, kisz�radt b�kkf�ra. A komisz�r lehajtotta fej�t, az

arca hamusz�rke volt.

- Gy�va vagy? - k�rdezte a b�r�. Megr�zta a fej�t.

- Nem. Most m�r nem vagyok gy�va, Csak arra k�rlek, hogy hagyjatok egyed�l.

A b�r� fel�llt.

- Gyer�nk - mondotta, �s elindult. A kov�cs d�bbenve n�zett a b�r�ra.

- Itt hagyjuk, egyed�l? Hogy elsz�kj�n, s el�rulja a barlangot is? - Gyer�nk -

mondotta a b�r� �s hangj�ban parancs volt. Vett�k pusk�inkat �s otthagytuk a
barlangot, mind a n�gyen.

Csak a komisz�r maradt egyed�l a t�zn�l. Kez�ben a k�t�llel. F�lment�nk a

szikl�ra �s le�lt�nk. Tal�n f�l �r�ig �lt�nk ott, akkor a kov�cs t�relmetlen
lett.

- Meg kellene n�zni... ha megsz�k�tt, most m�g el�rhetj�k tal�n...

- Eridj - mondotta kurt�n a b�r�.

A kov�cs elment. N�h�ny perc m�lva m�r l�ttuk lassan visszafel� j�nni a
sziklacsap�son. Le�lt mell�nk, �s nem sz�lt semmit. Mikor k�s�bb lement�nk a
barlanghoz, a komisz�r ott l�gott azon a sz�raz b�kkf�n. Furcs�n kalimp�lt al�
a l�ba, �s a sz�l meg-meglengette. Az arca olyan volt, mint aki borzalmat l�t,
pinc�ket �s hal�lra k�nzott embereket.

A b�r� odament a f�hoz �s vad�szk�s�vel elcsapta a k�telet. Az ember lezuhant a

f�ldre. Akkor sz�pen kiny�jtoztatta, elrendezte, ahogy halottat illik. Majd
el�vett a zseb�b�l egy gyertyav�get �s meggy�jtotta. Mivel m�g mindig esett az
es�, kalapj�t a gyertyacsonk f�l� tartotta �s �gy tette a halott fej�hez.

- Az �desanyj��rt - mondotta nek�nk -, vagy az �desapj��rt, ha m�g �lnek. S ha

nem �lnek m�r, h�t akkor az�rt.

Azt�n �sszetette a kezeit, �s �gy �llt ott, am�g a kis gyertyacsonk tartott. Mi
is ott �lltunk m�g�tte. Mikor a gyertya kialudt, a b�r� v�ll�ra emelte a
komisz�r test�t �s elindult vele. Sok id� m�lva t�rt csak vissza. Megsz�r�totta
mag�t a t�zn�l �s evett valamit.

- Majd keresztet is k�sz�tek oda - mondotta k�s�bb -, de most vissza kell

mennem a t�bbiekhez.

Azzal el�vette tariszny�j�b�l azt az �veget, amit a komisz�r szob�j�b�l hozott

el, kih�zta bel�le a dug�t, �s azt mondta.

- Adjon Isten nyugodalmat a megholtaknak.

Azzal sz�j�hoz emelte az �veget �s ivott. Ut�na tov�bb ny�jtotta az �veget a

kov�cshoz. Olyan volt ez, mint egy n�ma halotti tor. Mind ittunk az �vegb�l, �s
mind arra gondoltunk, amiket a komisz�r itt a t�zn�l elmondott. Az �veg
visszat�rt a b�r�hoz. Bedugta, eltette �s fel�llt. V�ll�ra l�kte a pusk�j�t.

- Isten seg�tsen mindny�junkat - mondotta, s azzal elindult. Az es� esett, �s

mi ut�nan�zt�nk, am�g elt�nt a szikl�k k�z�tt. Azt�n egy id� m�lva fels�hajtott
az �rnok, �s azt mondta:

- Mennyi nyomor�s�g van ezen a f�ld�n �s mennyi szerencs�tlen ember...

�jszaka el�llt az es�. A leveg� megcs�p�s�d�tt, s reggelre d�r lepett mindent.

Napkelte ut�n elindultam, hogy l�jjek valami h�st, de alig t�rtem ki a pl�jra,
valahol f�nt a P�velben megsz�lalt egy g�ppisztoly, �s ut�na m�g egy. A
sorozatok v�gigropogtak a patakok f�l�tt. Beh�z�dtam egy f�atal fenyvesbe, �s
�ldottam az Istent, hogy elvitte a havat, s vele a nyomainkat is. K�s�bb
kiab�l�st hallottam lentr�l. M�g egy darabig ott lapultam �s a pl�jt figyeltem,
de nem mozdult semmi. Akkor visszamentem a barlanghoz. Azok is hallott�k a
g�ppisztolyokat, �s eloltott�k a t�zet, nehogy a f�st el�rulhassa a
b�v�hely�nket. Ott �lt�nk a szikl�kon eg�sz d�lut�n �s figyelt�nk, de nem
hallatszott t�bb semmi. Este sem gy�jtottunk t�zet. �lt�nk a s�t�tben �s arra
gondoltunk, hogy az ember �gy �l m�r, mint a vad, akire vad�sznak.

R�gen s�t�t volt m�r, mikor a szikl�k k�z�tt hirtelen mozg�s hallatszott.
Fegyvereink ut�n kaptunk �s lehasaltunk a barlang sz�j�ba. A mozg�s az �sv�ny
fel�l j�tt. Akkor j�tt fel a hold �ppen, �s a dereng�sben l�tni lehetett, ahogy
t�bb ember egym�s nyom�ban igyekezett fel�nk. A kov�cs emelni kezdte a pusk�t.

- V�rj - s�gtam oda neki - h�tha... Ekkor megsz�lalt ott kint egy hang.

- Mi vagyunk, nehogy bel�nk pusk�zzatok!

Megismert�k a b�r� hangj�t. M�g�tte ott j�tt dideregve a doktorkisasszony �s

m�g egy tucat ember.

- Vad�szatot rendeztek re�nk - mondotta a b�r�. - Gyergy� fel�l j�ttek. Valaki

el�rulhatta, hogy a Magur�n vagyunk. Sz�tugrottunk, de a P�velben m�gis el�rtek
kett�t. Elfogt�k �ket, vagy agyonl�tt�k. Egyik a besztercei rom�n esperes fia
volt, aki annak idej�n a vasg�rdist�khoz tartozott...
Az emberek bej�ttek a barlangba. Rongyosak voltak �s sov�nyak, szak�llasok �s
mogorv�k. De mindegyik�kn�l volt fegyver. - Hova lettek? - k�rdeztem a b�r�t.

�tmentek Fileh�z�nak - felelte -, k�vettem �ket egy darabig. T�zet gy�jthatsz

nyugodtan.

Meggy�jtottam a t�zet. A doktorkisasszony vacogva kuporodott le mell�. A l�ng

megvil�g�totta az arcomat �s megismert.

- Te vagy az? - k�rdezte �s szem�ben �r�m csillant f�l. - Mit �zent a

v�leg�nyem? J�n m�r?

Az emberek k�v�ncsian n�ztek re�m. �s �n felt�rdeltem a t�z mellett �s mondtam:

- A f�hadnagy �r azt �zeni a kisasszonynak, hogy j�nni fog, ha itt lesz az

ideje, r�p�lni fog, mint a mad�r. De most v�rni kell. - V�rni kell... suttogta
a doktorkisasszony, �s a hold megvil�-
g�totta s�padtan az arc�t, �s a sz�ja mosolygott, �s a szem�b�l k�nnyek
hullottak al�.

Azt�n ott �lt�nk a barlangban egy�tt, mint egy csorda farkas. J�tt a t�l, �s
j�ttek �j emberek k�z�nk, mindenf�l�k. Asszonyok is. Mind olyan kivertek,
otthontalanok, �ld�z�ttek. Szerencs�re nagy volt a barlang �s elf�rt�nk benne.
Mogorv�k voltunk �s harap�sak, mint a farkasok �ppen. Abb�l �lt�nk, amit
elvett�nk m�sokt�l. Nappal j�rtunk m�r, �s t�bben egy�tt. Mikor megn�tt a h�,
lesbe �lltunk az orsz�gutak mellett, �s nem szekerekre vad�sztunk m�r, hanem
teheraut�kra, olyanokra, amelyikeken katon�k �ltek. Vadak voltunk �s gonoszak.
Rabl�k. �s egyre t�bben gy�lt�nk �ssze ott a szikl�k k�z�tt. Lent a v�lgyekben
akkor terelt�k el a f�rfiakat csapatostul Oroszorsz�gba, b�nyamunk�ra, �s sokan
megsz�ktek a sorb�l, �s azok odagy�ltek hozz�nk.

�s sokat gondolkoztam akkoriban a sorsr�l, ami re�nk v�r, �s nem l�ttam

egyebet, mint hogy rendre majd agyonvernek �s lel�nek benn�nket, mint ahogy
agyonverik �s lel�vik a ragadoz� vad�llatokat. Rendre, egyenk�nt, ahogy sorra
ker�lnek. �s n�ha val�ban lel�ttek k�z�l�nk egyet-egyet, �s ilyenkor napokig
nem sz�ltunk egym�shoz. �n pedig �jszak�nk�nt a t�zn�l nyomoztam az �letemet
visszafele, mint ahogy l�tt vadat nyomoz az ember, hogy megtal�lja a vad�szt,
aki megl�tte. �n is kerestem azt, aki engem megl�tt, aki elpuszt�totta az
�letemet, aki rabl�v� tett. �s odajutottam el mindig, hogy az�rt lettem rabl�,
mert nem dolgozhatok egyebet, mert ha lemegyek az emberek k�z�, akkor elfognak.
�s hogy mindez az�rt van, mert annak idej�n, amikor a pap�rokat osztogatt�k,
nekem nem jutott. Az�rt nem jutott, mert �n megsz�ktem a hadifogs�gb�l.
Megsz�ktem, mert a fogs�g nem embernek val�, s mert nem �rdemeltem meg a
fogs�got. Hiszen nem v�tettem egyebet, minthogy a haz�mat v�dtem. V�dtem, mert
�gy k�v�nta a
tisztess�g �s a becs�let. �s itt �gy �reztem, hogy v�g�re jutottam a nyomnak �s
megleltem azt, aki lel�tt. Nem tudtam megv�deni a h�zamat, sem az otthonomat,
sem Anik�t, sem kicsi Andrist, �s az�rt kellett rabl�v� legyek, veszett
farkass�. �s eszembe jutott a z�szl�s �r, aki azt mondta: ha elvesz�tj�k a
h�bor�t, nincsen Isten. �s �n is azt mondtam sok-sok �jszak�n kereszt�l ott a
barlangban, a t�zn�l: nincsen Isten. Azt�n elj�tt a nap, amikor elmondhattam
ezt egy papnak is, ott a t�z mellett, �jjel.

A pap valahonnan Gyergy�b�l ker�lt oda. A b�r� akadt re� farkasvad�szat k�zben.
Valahol a Magura t�ls� lejt�j�n, �s elhozta, hogy meg ne fagyjon a h�ban,
kem�ny t�l volt m�r akkor, tal�n december eleje. A h� vastagon �llt a hegyeken.
Csupa v�r volt a pap, �s a b�r� a h�t�n hozta el, mert m�r nem tudott j�rni a
gy�nges�gt�l. V�res sebek �ktelenkedtek az arc�n �s a test�n, �s l�tni
lehetett, hogy korb�csver�st�l val� sebek voltak. P�link�t itattunk vele, azt�n
enni adtunk neki, fiatal ember volt m�g, �s �gy n�h�ny nap alatt kiheverte a
bajt. Megtudtuk, hogy a templomban hangos sz�val k�rte az Istent egy
vas�rnapon, menten� meg a n�pet az �rd�gt�l, �s m�snap m�r vitt�k is
bilincsben. Am�g vert�k, minden �t�sn�l �s minden r�g�sn�l megk�rdezt�k t�le,
hogy seg�t-e m�r rajta az Isten? �s egy �jszaka, amikor csak ketten �lt�nk a
t�zn�l, megk�rdeztem �n is t�le ezt. Hogy vajon az Isten meghallgatta-e az
im�ds�got, amelyik�rt a ver�st kapta?

- Az Isten mindent meghallgat - felelte a pap.

- �s mikor seg�t azokon, akik hozz� im�dkoznak? - Amikor elj�n az id�.

�n akkor azt mondtam a papnak, hogy nem hiszek m�r az ilyen mes�kben, �s
alighanem a z�szl�s �rnak volt igaza, amikor azt ord�totta a h�bor� v�g�n, hogy
nincs Isten. A pap nem sz�lt semmit erre, csak szomor�an n�zett bele a t�zbe. S
hajnal fele, mikor m�r kezdt�nk elaludni, ennyit mondott m�g:

- Majd elj�n az id�, s �n akkor eml�keztetlek t�ged. �s akkor majd megl�tod,

hogy akik hisznek �benne, azoknak minden javukra vagyon.

De azt�n telt az id�, �s mi �lt�nk tov�bb, mint a farkasok, h�, fagy, v�r �s
rabl�s k�z�tt, �s nem t�rt�nt semmi. Csak r�nk fagyott a piszok �s a v�r, mint
egy keser� k�reg, �s r�nk fagyott a gazd�tlans�g �s a mag�nyoss�g, mintha nem
is emberek lett�nk volna, akiknek valaha h�zuk, otthonuk, csal�djuk �s
b�kess�g�k volt
ezen a f�ld�n. A napok teltek, reggelek, est�k �s �jszak�k, �hez�sek, f�z�sok,
v�res kalandok �s rettenetes undorod�sok �s havaz�s �s csikorg� h� �s dermedt
cs�nd a hegyek k�zt �s kiverts�g �s keser�s�g, �s m�s semmi, semmi. Azt�n j�tt
egy �jszaka... �s ez �jszaka kar�csony �jszak�ja volt.

...Egy asszonynak jutott az esz�be, hogy kar�csony van. K�l�n�s, hogy az

ilyesmi rendesen az asszonyoknak jut az esz�kbe. K�l�n�s �s sz�p.

Az asszony egyike volt azoknak, akiket az oroszok annak idej�n meztelenre

vetk�ztettek a templomban. Betegs�get kapott, �s ezt a betegs�get �gy hurcolta
mag�val, mint egy bossz��ll�
fegyvert. Ott l�zengett vele m�sf�l esztend�n kereszt�l a kantinok �s a
kasz�rny�k k�r�l, �s g�rcs�s vackorfabotj�ra egy rov�st v�sett f�l,
valah�nyszor tov�bb adhatta egynek azok k�z�l, akik az �let�re r�tapostak.
Bossz��ll� volt �s kegyetlen. Azt besz�lt�k r�la, hogy egy tisztnek
kereszt�lharapta a tork�t, �s hogy ez a tiszt volt, aki annak idej�n
r�szabad�totta embereit a templomra. Cs�kt�l Nagyv�radig
gyalogolt a tiszt ut�n,
am�g meglelte, s k�zben m�sf�l esztend� telt el, kasz�rny�k �s kantinok
t�v�ben, rongyokban �s betegs�ggel a test�ben, m�sf�l keserves esztend�. �s a
boton gy�ltek a rov�sok, �s v�g�l Nagyv�radon meglelte a tisztet �s �tharapta a
tork�t.

Az�ta a hal�l j�rt vele az �ton, �s a hal�l �jszak�zott mellette az utak

�rk�ban, �s azt mondt�k, hogy a vas�ti �llom�sokon v�r�s falragaszok hirdett�k
a nev�t, �s ezer Szt�lin-rubelt �g�rtek annak, aki a h�h�r el� viszi. Nem
tudom, mi volt az igaz ebb�l �s mi nem. De az asszony huszonhat�vesnek mondotta
mag�t, �s olyannak l�tszott, mintha hatvan lett volna, �s rongyos volt, tetves
�s borzas. Valamikor h�za volt lent Cs�kban �s f�ldje, �s k�t sz�p gyermeke, �s
az ura n�gy�kr�s gazda a faluban. Valamikor. �s mindezekb�l csak
egy betegs�g maradt a test�ben, s egy �d�z, kegyetlen d�h azok ellen, akik
beletapostak az �let�be, odalent Cs�kban. �s ennek az asszonynak jutott az
esz�be egyed�l, hogy kar�csony van.
Nem is gondoltam r�. Hogyan is gondolhattam volna: h�rmasban lest�k az
orsz�gutat eg�sz napon �t. J�gcsapok l�gtak a szikl�kr�l, �s mi vacogva
lapultunk a j�gcsapok alatt, kez�nket olykor a k�h�z verdest�k, hogy ne
g�mberedjen meg a puskacs�v�n, �s figyelt�nk lefele az �tra. A nap nem s�t�tt.
K�d �lt a Maros f�l�tt eg�sz napon �t, �s odaragasztotta a hideget a szikl�hoz
�s a h�ba
temetett erd�kh�z. A h� sz�rke volt t�le, �s mi f�ztunk. Az �ton n�ha egy-egy
mag�nyos �regasszony ballagott �t, �s hallani lehetett, ahogy mag�ban besz�lt,
Isten tudja, kivel. N�ha batyus emberek j�ttek hossz�, f�radt menetben,
fegyveres katon�k k�s�rt�k �ket, �s nem lehetett hallani egyebet, mint a f�radt
l�p�sek cs�ggeteg csikorg�s�t a havon, �s n�ha a katon�k idegenszav�
k�romkod�s�t, ahogyan r�rivalltak a maradoz�kra. Nyugatr�l haladtak kelet fel�,
mindig csak nyugatr�l kelet fel�. �s m�r r�gen nem lehetett l�tni �ket, mikor a
l�p�seik m�g mindig ott ny�sz�r�gtek a cs�ndben, �s a k�romkod�sok gonosz
idegen szavai csattogtak a hegyek l�b�n, mint valami f�rtelmes v�res ostor, �s
mi felny�gt�nk ilyenkor �s szorosabbra markoltuk a pusk�t ott f�nt a szikl�k
k�z�tt, �s volt �gy, hogy valamelyik�nknek megcsikordult a foga, �s azt
mondottuk:

- Ha m�g egy ilyen menet j�n, k�zib�k l�v�nk, a t�bbit azt�n l�ssa az Isten!

�s m�g egy j�tt �s m�g egy �s m�g egy �s nem l�tt a katon�k k�z� egyik�nk sem,
mert sokan voltak, s mert h�rmunknak csak h�t l�v�se volt m�r. Hogyan is
gondolhattunk volna arra, hogy kar�csony van.

Napnyugta fel� v�gre meghallottunk egy teheraut�t. Lentr�l j�tt. Orosz katonai
teherkocsi volt, �s s�lyosnak l�tszott. Az els� l�v�st �n adtam le, amikor a
kocsi lent a kanyarn�l szembe fordult vel�nk, �s az �veg m�g�tt l�tni lehetett
a k�t ember arc�t. Az �t�dik l�v�sre megr�ndult a kocsi eleje, az �t sz�l�nek
szaladt �s a sziklaperemen al�billent. Mint egy l�tt medve, �gy hempergett al�
a Marosra.

Az egyik orosz m�g �lt, annak k�st nyomtunk a tork�ba. Azt�n leh�ztuk a
l�bukr�l a h�csizm�kat �s a kez�kr�l a keszty�ket. Szerencs�nk volt, mert a
g�pkocsi l�szert �s �lelmiszert sz�ll�tott. Egyik�nk �rt �llt, mint rendesen, s
a m�sik kett� sorra �tcipelte a Maroson a l�d�kat �s a zs�kokat. Der�kig
g�zoltunk a v�zben, �s a ruha kem�nyre fagyott a test�nk�n. Az �ton nem j�rt
senki, �s a k�d is egyre s�r�bb lett. Gyorsan re�nk szakadt az este. Honnan is
tudhattuk volna, hogy �ppen ezen az est�n sz�letett meg a kicsi J�zus.

Mikor az utols� l�d�t is �thoztuk, m�r s�r� s�t�ts�g volt. �s akkor elindultunk
f�l a barlanghoz, hogy h�rt vigy�nk a t�bbieknek. Zsebeinket megt�mt�k
t�lt�nnyel, �s h�tizs�kunk fesze-
sen dudorodott a keny�rt�l �s a konzerves dobozokt�l. N�h�ny �veg
vodk�t is tal�ltunk. Azt�n tapostuk a havat f�lfele a Kor-
buly �ver�n, �s m�g mindig nem gondoltunk arra, hogy kar�-
csony van.

Nem volt csillag, a k�d fel�rt az �gig. A gerincen meg�lltunk f�jtatni, �s

megszagoltuk a leveg�t.

- Havaz�s kellene - mondotta valamelyik�nk -, mert gy�lnek a nyomok.

Napok �ta ez a gond r�gott mindannyiunkat. Gy�ltek a nyomok, �s az �gb�l nem

akart �j h� hullani, hogy bef�dje �ket, �s f�lni lehetett att�l, hogy ha megint
vad�szni kezdenek re�nk, meglelik a barlangot is.

A barlang sz�j�ban �gett a t�z, amikor f�l�rt�nk, �s r�t f�nye megvil�g�totta a

Butka katlan�ban a k�d�t. A f�lszem� kov�cs ott guggolt a t�zn�l, �s alighanem
valami t�rt�netet mes�lt �jra a gyerekkor�b�l. Od�bb az �reg b�r� hasalt
farkasb�rein, �s feh�r szak�ll�n olvadt z�zmara csillogott.

Az ad�hivatali �rnok rongyos kapc�it sz�r�totta, �s csupasz talpait

odatartotta melegedni a l�ngok el�. A doktorkisasszony egy sz�nasz�lat r�gott,
�s �gy b�mult bele a t�zbe, mintha m�g mindig Bar�tot l�tta volna �gni.

Bel�pt�nk a t�z f�nyk�r�be, �s egyszerre valamennyien fel�nk fordultak.

Meggy�jtottam a t�zet. A doktorkisasszony vacogva kuporodott le a l�ng mell�. A
l�ng megvil�g�totta az arcomat, �s megismert.

- Te vagy az?

A kov�cs abbahagyta a mes�l�st, a doktorkisasszony f�lugrott. - Tal�lkoztatok a

v�leg�nyemmel? Megmondt�tok neki, hogy itt vagyok?

�n feleltem neki h�rmunk helyett, mint mindig:

- Azt �zeni a f�hadnagy �r, hogy m�g nem j�tt el az id�.

- M�g nem j�tt el az id�... - s�hajtotta tomp�n, �s vissza�lt a t�zh�z.

A barlang m�ly�ben mozg�s t�madt, �s t�bben k�r�nk gy�ltek. Besz�moltunk a

vad�szatr�l. A szemek felcsillantak, �s a bozontos arcokra ki�lt az �r�m.

- Kenyeret esz�nk, kenyeret! - ujjongott f�l az �rnok, �s lyukas csizm�j�t

f�ldobta a leveg�be.

Kioldottuk a h�tizs�kjainkat, �s sz�tosztottuk a kenyeret meg a konzerveket.

N�h�nyan k�sz�l�dni kezdtek le a Maroshoz, a holmi ut�n. Az �reg b�r� kez�be
vett egy vodk�s�veget �s vad�szk�s�vel kipiszk�lta bel�le a dug�t.

- Adjon Isten mindenkinek vid�m meghal�st! - mondotta �s sz�j�hoz emelte az

�veget. Nagyokat kortyolt, �s minden kortyn�l mozdult egyet a szak�lla. Valaki
sz�lott valamit �s t�bben r�h�gtek. A barlang megtelt az ev�s �s iv�s
hangulat�val. A f�lszem� kov�cs keze aggodalmasan ny�lt ki a b�r� fel� az �veg
ut�n, �s �ppen sz�lani akart valamit, amikor hirtelen a barlang s�t�t m�ly�b�l
el�csend�lt egy hang. Egy tiszta, kiss� m�ly n�i hang. �nekelt. �s azt
�nekelte:

- Mennyb�l az angyal...

�s akkor egyszerre mindny�jan r�d�bbent�nk, hogy kar�csony van. Az arcok

els�padtak. A kov�cs keze meg�llt a leveg�ben. Sz�ja nyitva maradt �s a
f�lszeme elkezdett csillogni, f�tylasan, furcs�n. A b�r� kez�b�l kics�szott az
�veg, �s koppant a k�v�n. Nem ny�lt ut�na senki. A doktorkisasszony t�rdre
ereszkedett �s �sszetette a k�t kez�t, mint aki im�dkozik, �s szem�ben az
�r�ltek f�ld�nt�li �r�me izzott. �s a betegtest� asszony, az, aki az idegen
tiszt tork�t �tharapta, sz�p tiszta hangon �nekelte bent a barlang m�ly�n, hogy
"mennyb�l az angyal... "

Megk�v�lve �lltunk, �s lassan, egyenk�nt levett�k fej�nkr�l a kucsm�t. Hirtelen

fojtott zokog�s hallatszott, �s mind odan�zt�nk. Az �reg b�r� nekit�masztotta
�sz fej�t a pen�szes sziklafalnak, �s hajlott v�llait r�zta, r�zta a zokog�s.

�s az asszony ott bent �nekelt. �s valamennyien, akik ottan �lltunk,

eml�kezt�nk valamire abban a percben, h�zra, asszonyra, gyermekre, r�gi
kar�csonyest�kre, �s ez az eml�kez�s sajgott, mint az �gett seb, �s az alacsony
barlang megtelt k�r�l�tt�nk s�lyos, fekete sajg�ssal. Valaki felny�g�tt tomp�n,
�s a f�lszem� kov�cs fogai megcsikordultak. �s az asszony �nekelt.

Az asszony �nekelt. Egyed�l �nekelt, �s mi �lltunk mozdulatlanul �s leszegett

fejjel. �s olyan volt, mintha valami csillog�, sz�p k�s�rtet jelent volna meg a
szem�nk el�tt, valami sz�p, szel�d �s j� k�s�rtet a m�ltb�l, �s a szemeink
megteltek k�nnyel, mert tudtuk, hogy k�s�rtet csup�n. Mert tudtuk, hogy aki
meghalt, az nem t�mad f�l t�bb�, �s ami elm�lt, az nem t�r vissza soha.

Azt�n az asszony hangja ott bent a s�t�ts�gben elcsuklott, �s az �nek

belefulladt a siket cs�ndbe. Csak a b�r� zokog�sa hallatszott, �s a t�zn�l ott
t�rdelt im�dkoz� kezekkel a doktorkisasszony, �s a szeme f�ld�nt�li ragyog�ssal
n�zte a barlang pen�szes boltozat�t, �s olyan volt �ppen, mint egy f�ldre
sz�llott angyal. Egy neh�z csizm�ba, �cska katonaruh�ba �lt�z�tt, �lruh�s
angyal.

�s akkor valahonnan el�l�pett a gyergy�i pap �s oda�llt a t�z el�. Sov�ny,

feh�r arc�n pirosan izzottak a korb�cs�t�sek nyomai. �sszetette a kez�t �s
mondta. Hangja m�ly volt �s zeng�, �s a szavai megt�lt�tt�k a barlangot. �s mi
�sszetett�k a kez�nket, mint valamikor, mid�n m�g templomba j�rtunk, �s szem�nk
ott cs�ng�tt a pap �sszevert arc�n. �s a pap mondta:

- Testv�reim az �rban! Hitet vallani j�ttem tik�z�tek, �s bizonys�got tenni a

megsz�letett J�zus j�szola el�tt. Hogy der�lj�n orc�tok nagy-nagy �r�mre, mert
megk�ny�r�lt rajtatok az �r �s az � szeme megsz�nakozott rajtatok! Mert �me
kivez�relt e pusztul�snak f�ldj�r�l v�retekb�l val� f�rfiakat �s n�ket, s
kiv�laszt� �ket a maga v�gtelen kegyelm�vel, hogy meg�riztess�k �ltaluk e
nemzet s kimentess�k a gyehenn�nak t�z�b�l. E magyar f�rfiak �s n�k ott �lnek
t�vol nyugaton, szabad emberek szabad f�ldj�n, �lnek, im�dkoznak �s dolgoznak
�rettetek, s a magyar n�vnek tisztess�get szereznek a f�ld�n. Bizony
meghirdetem n�ktek, hogy �gy �lnek �k, mik�nt hajdanta az apostolok,
szents�gben �s testv�ri k�z�ss�gben, �s nincsen k�z�tt�k p�rtoskod�s, �s
nincsen k�z�tt�k egy is erk�lcs �s h�s�g n�lk�l val�! H�la legyen az �rnak,
h�la �s tisztess�g, mert sz�ml�lva vannak m�r a f�rtelemnek �r�i e v�resre
taposott haz�nak f�ldj�n, s mik�nt Csaba kir�lyfi, �gy j�nnek az igazs�gnak, az
erk�lcsnek �s a szeretetnek mindent els�pr� erej�vel nyugaton munk�lkod�
v�reink, kimenteni benn�nket a gonoszs�gnak karmaib�l! Alleluja, alleluja,
�ldass�k az �rnak neve!

�gy mondta a pap, �s mi mondtuk magunkban ut�na: alleluja, alleluja, �ldass�k

az �rnak neve, s �ldottak legyenek v�reink ott t�vol nyugaton, kik
szabadul�sunkon munk�lkodnak, s kiknek ereje �s nagy lelki tisztas�ga
hasonlatos az apostolok�hoz.

* * *

IX.

Hullott a h� �s elf�dte nyomunkat, hogy akik r�nk akarn�nak t�rni, ne

lelhessenek meg minket, �s ne veszejthessenek el. De ugyanakkor olyan volt,
mintha valahol benn�nk is h� hullott volna, �s ez a bels� h� elf�dte puh�n a
bels� nyomokat is, melyek �ltal �nmagunkat veszejthett�k volna el.

M�snap eg�sz nap a barlangban �lt�nk, �s harmadnap is. �s k�zben a pap besz�lt
nek�nk Istenr�l �s J�zus Krisztusr�l, �s arr�l, hogy mik�ppen v�ltja meg J�zus
b�neit�l a vil�got a szenved�seken �t. �s elmondta, hogy am�g mi pr�da ut�n
j�rtunk, � �jszak�nk�nt lement a v�lgyekbe, �s bekopogtatott a h�zakba, �s
minden�tt csak szenved�st l�tott, de minden�tt ott l�tta a szenved�s mellett a
hitet �s a rem�nys�get is, mert �rzi m�r a vil�g, hogy Isten orsz�g�nak
elj�vetele nem k�shetik sok�.

K�t napig besz�lt nek�nk a pap, �s amikor nem besz�lt, akkor �nekelt�nk, vagy
gondolkoztunk a magunk dolgair�l. �s a harmadik �jszaka egyed�l maradtam a
pappal a t�zn�l. A t�bbiek aludtak mind, csak mi ketten virrasztottunk. �s
akkor megk�rtem a papot, hogy besz�ljen valamit az Istenr�l, s azokr�l a
magyarokr�l, akik nyugaton vannak. A pap azt felelte:

- Csak Istenr�l tudok besz�lni, �s arr�l, hogy akik �benne hisznek, el nem
vesznek soha.

Azt�n besz�lni kezdett a magyarokr�l, akik nyugaton vannak. Azon az �jszak�n

meg�rtettem mindent, amit a pap mondott: Hogy Isten megbocs�jtja az emberek
b�neit, mert szereti �ket, de a hib�kat, amiket elk�vetnek, nem teheti meg nem
t�rt�ntekk�, �s ezeknek a hib�knak a k�vetkezm�nyeit viselni kell. �s amit nem
mondott a pap: hogy mi b�nt k�vett�nk el akkor, amikor fegyverrel akartuk
megv�delmezni haz�nkat, mert aki fegyverrel t�mad embert�rs�ra, az b�nt k�vet
el. Ezt a b�n�nket megbocs�jtotta az Isten. De nem bocs�jthatja meg a hib�t,
amit elk�vett�nk akkor, amikor nem voltunk el�g er�sek ahhoz, hogy meg is
v�dj�k a haz�nkat. �s ennek a hib�nak a k�vetkezm�nyeit viselj�k mostan. Amit a
pap mondott: hogy Isten azokat s�jtja, akiket szeret, �s amit a pap nem
mondott: hogy ahol b�n�s�k h�bor�znak, ott mindig a gonoszabbik gy�z, �s a
kev�sb� gonosznak megadja az
Isten a m�dot, hogy a legy�zet�s megal�ztat�s�ban �s szenved�seiben k�zelebb
ker�lj�n az igazs�ghoz, �s megtal�lja az egyenes �s tiszta utat, amelyik a
b�kess�ghez vezet. Amit a pap mondott: hogy Istennek szeme az elnyomottakon
vagyon, �s amit nem mondott a pap: hogy az igazs�got, a b�k�t �s a meg�rt�st
mindig csak azok keresik a f�ld�n, akiket legy�ztek �s eltapostak.

Mindezt meg�rtettem azon az �jszak�n. �s a pap elmondta m�g, hogy van a

tengereken t�l egy hatalmas orsz�g, amit Amerik�nak h�vnak, �s ennek a hatalmas
orsz�gnak a seg�ts�g�vel gy�ztek le minket az oroszok. �s hogy ez a n�p a
szabads�g �s az igazs�g n�pe, �gy mondta a pap, az igazs�gok�rt �s az emberi
jogok�rt vett csup�n r�szt a h�bor�ban, erre esk�t tett �s szerz�d�seket
k�t�tt. �s hogy ezek a szerz�d�sek nem v�dtek meg benn�nket m�gsem, ennek az
oka, hogy a mi igazs�gunkat hazugs�gokkal takart�k el gonosz �s ravasz emberek,
�gy, hogy akik onnan messzir�l n�zik a dolgainkat, azok azt
hiszik, hogy mi
szabadon �l�nk itt az igazs�gban �s emberi jogok szerint. Elmondta m�g a pap,
hogy azok a magyarok, akik nyugatra szakadtak �s szabad f�ld�n �lhetnek, �jjelt
�s nappalt egybet�ve dolgoznak azon, hogy tiszt�ra moss�k az igazs�gszeretet
nagy n�pe el�tt a m� igazs�gunkat, �s eml�keztess�k �ket a szerz�d�sre, amire
esk�t tettek, �s r�d�bbents�k �ket arra, hogy t�l�nk elcsalt�k a szabads�got �s
azokat az emberi jogokat, melyek�rt �k a h�bor�t v�vt�k. �s v�g�l azt mondotta
m�g a pap, hogy ha valaki a szabad orsz�gok n�p�b�l csak egynek is f�lnyitja a
szem�t, hogy tiszt�n l�thasson a mi dolgunkban, �s kinyitja a sz�v�t, hogy
meg�rezhesse a mi trag�di�nkat, �gy t�bbet �s hasznosabbat cselekedett, mintha
halomra �ld�si idehaza megt�vedt felebar�tait, kik, b�r gonoszs�gnak �tj�n
j�rnak, de �ppen �gy Isten gyermekei, mint mi magunk. Ezeket mondotta a pap. �s
�n akkor m�r tudtam, hogy mit kell cselekednem.

Virradt m�r, mikor f�l�lltam a t�z mell�l. A barlangban �bredeztek az emberek.

Szembefordultam vel�k �s azt mondtam:

- �n most elmegyek. Elmegyek oda messze nyugatra, ahol szabad m�g az igazs�got
sz�lani, �s be�llok azok k�z�, akik �gy �lnek, mint az apostolok. Tudom, hogy
egyszer� �s tanulatlan ember vagyok, s �gy nem lehetek apostol, csak szolga. De
h� �s becs�letes szolga akarok lenni, �s szolg�lni akarom az igazs�got. �s
addig megyek �s addig besz�lek, am�g meghallj�k hangomat az idegenek, �s
meg�rtik szavamat. �s nem lesz nyugv�som addig, m�g f�l nem
�brednek, s j�v� nem teszik azt, amit vel�nk szemben elmulasztottak. Isten
engem �gy seg�ljen!

Ezeket mondtam. �s az emberek n�m�n �lltak a barlangban, �s voltak, akik

levett�k a kucsm�jukat. Az �reg b�r� hozz�m l�pett, meg�lelt �s szem�b�l
k�nnyek peregtek al� a szak�ll�ra.

- Eredj, fiam, Isten seg�tsen. S ha valamikor visszat�rhetsz ide, a

szabads�ggal egy�tt, �gy ne t�r�dj azzal, ha mi addigra meg is d�gl�tt�nk, mint
a kuty�k.

A doktorkisasszony megcs�kolt, �s azt�n elindultam. A kov�cs �s a pap velem

j�ttek a pl�jig. A kov�cs f�lszeme csillogott nagyon, amikor megszor�totta a
kezemet.

- �n az Istenr�l nem sz�lhatok - mondotta -, de tudnod kell, hogy mi v�rni

fogunk re�d idef�nt, ha fagy�k�ren �l�nk is addig, s ha minden csepp v�r�nk el
is csorog.

A pap mag�hoz �lelt, �s nem mondott egy sz�t sem. Azt�n mentem �s nem n�ztem
vissza t�bbet. De �reztem, hogy ottan �llottak mind a ketten a gerincen, �s
tekintet�k �gy k�s�rt k�toldalt, mint k�t sz�rnyas angyal. �s ottan �llanak ma
is m�g. �s v�rnak.

* * *

X.

Tal�n �gy kellene, hogy befejezzem itt a mes�met, mert ami ezut�n j�n, m�r
nagyon szomor� mese. A legkisebbik diszn�p�sztorfi� elindult, hogy megk�zdj�n a
h�tfej� s�rk�nnyal �s hazahozza az elrabolt kir�lyle�nyt: de m�g az �veghegyen
sem jutott kereszt�l. Be is fejezn�m, hogy ne szomor�tsak vele m�sokat, ha nem
tudn�m azt, hogy ott messze a Butka barlangj�ban ma is �lnek m�g emberek, akik
v�rnak re�m. Ha nem tudn�m azt, hogy ott messze az �n hegyeimen �s az �n
hegyeim alatt �lnek m�g emberek, akik b�znak Istenben �s v�rj�k az igazs�got.
Ha nem tudn�m azt, hogy mik�ppen �lnek: v�rben �s k�nnyben, �s nyomorban �s
k�nban, mint a katakomb�k �ld�z�ttjei.

De mert tudom ezt, nem �llhatok meg itt. Hanem el kell mondanom azt is
becs�letes �s embers�ges �szintes�ggel, hogy ki�rkeztem a szabad nyugatra, de
nem leltem meg az apostolokat, akikr�l a pap sz�lott volt azon a kar�csonyon, a
Butka barlangj�ban. Nem leltem meg �ket.

Tal�ltam embereket, akik sz�v�san �s konokul k�zd�ttek a maguk �let��rt,

dolgoztak idegen f�ld�n, mint a napsz�mosok, �s fill�rt fill�rre, tapasztalatot
tapasztalatra gy�jtve haladtak el�re, �s �p�tett�k �jj� a maguk lerombolt
�let�t. Ezek azt mondt�k, hogy a mi haz�nknak v�ge van m�r, �sszecsapott
f�l�tte a tenger, mely minden �vezredben elnyel egy n�pet. S hogy menjen, ki
amerre szeme l�t, olvadjon be idegen n�pekbe, s alap�tson �j otthont mag�nak,
idegen f�ld�n.

Tal�ltam embereket, akik azt mondott�k, hogy a vil�gpolitika j�tszik vel�nk,

mint di�h�jjal a tenger, s nem lehet tenni m�st, mint kiv�rni, am�g egy hull�m
�jra feldobja a di�h�jat, melybe kapaszkodunk. Mert a politika nagyurai csak
besz�lnek a b�k�r�l, de nem akarj�k a b�k�t, csak besz�lnek az emberi jogokr�l,
de f�lnek az emberi jogokt�l. Mert sem a b�ke, sem az igazs�g, sem az emberi
jogok nem j�vedelmeznek nekik semmit, csak az �zletek j�vedelmeznek, �s egy
szeg�ny kis n�p igazs�ga nem �zlet senkinek. Tal�ltam embereket, akik azt
mondott�k, hogy a szerz�d�sekr�l nem szabad besz�lni, mert a szerz�d�sek csak
arra val�k, hogy megf�kezz�k a gy�ng�ket, de a hatalmasok akkor l�phess�k �t,
amikor nekik j�lesik. Tal�ltam embereket, akik azt mondott�k, hogy a mi
haz�nkat eladta Amerika az orosznak, m�g a h�bor� elej�n, s hogy ez ellen nincs
mit tenni. Tal�ltam embereket, akik azt mondt�k, hogy v�ndoroljak ki �s legyek
telepes Kanad�ban, vagy birkany�r� Ausztr�li�ban, b�ny�sz D�l-Afrik�ban,
gy�ngyhal�sz Isten tudja milyen szigeten. Tal�ltam embereket, akik azt
mondott�k, hogy nem �rdemes semmit sem csin�lni, mert n�h�ny �v van m�r csak
h�tra, s akkor az atombomba �gyis darabokra t�pi a f�ldet. Sok mindenf�le
embert tal�ltam nyugaton. De apostolokat nem tal�ltam.

�n nem tudom, hogy mindabb�l, amit ezek az emberek mondtak, mennyi az igazs�g.
De azt tudom, hogy akik az igazs�g �s a b�ke apostolai, azok nem k�v�nhatj�k
t�lem, hogy elv�ndoroljak idegen f�ldre, �s soha t�bb� ne t�rhessek haza. Akik
becs�letesen hirdetik az emberi jogokat, azok nem akarhatj�k azt, hogy veszett
farkasok m�dj�ra pusztuljanak el az emberek ott az �n hegyeimen, emberek,
akiknek semmi b�n�k nincsen, csak annyi, hogy harminc esztendeje adj�k-veszik
�ket, mint barmot a v�s�rban, s hazugs�gokat kiab�lnak a f�l�kbe az igazs�gr�l.

�n nem tudom, mi igaz abb�l, amiket ezek az emberek nekem mondtak ott nyugaton
a szerz�d�sekr�l �s az adott sz� tisztas�g�r�l, de annyit tudok m�r, hogy a
vil�g tele van hazugs�gokkal, �s ezekbe a hazugs�gokba belebonyol�dtak tal�n
m�g a legjobb sz�nd�k�ak is, mint ahogy a l�gy belebonyol�dik a p�k h�l�j�ba.
�s �ppen ez�rt mentem tov�bb �s kerestem az apostolokat, akikr�l a pap sz�lott,
s akik az igazs�got hirdetik, szabad f�ld�n szabad embereknek.

Megj�rtam a menek�ltek t�borait, �s l�ttam lerongyol�dott �s �hes embereket,

akik �gy �ltek �ppen, mint annak idej�n mi a hadifogs�gban, �sszezs�folva
pen�szes od�kba, sov�ny asszonyokkal �s s�padt gyermekekkel egy�tt, �s v�rtak
valamire... ugyanarra, amire azok ott, a Butk�n, hogy az apostolok elv�gezz�k a
maguk dolg�t az igazs�ggal. Megj�rtam a hivatalok el�szob�it is, �s minden�tt
azt k�rdezt�k t�lem, hogy mi�rt j�ttem el �s mit akarok, �s amikor azt mondtam,
hogy az�rt j�ttem el, mert igazs�got akarok, kinevettek �s azt mondt�k, hogy
�lelmiszerjegyet m�g tudn�nak adni �s esetleg munk�t is tudn�nak adni, ha j�l
viselem magamat, de igazs�got...? Azt nem �rulnak sem boltokban, sem a
hivatalokban. �gy mondott�k az urak, akik az �r�asztal m�g�tt �ltek.

V�g�l megtudtam, hogy az igazs�gszeret� nagy nemzetek egy szervezetet hoztak

l�tre, amelyik a menek�ltek dolgaival foglalkozik, �s akkor elmentem oda is. �t
napig etettek h�g levessel egy s�t�t kasz�rny�ban, idegennyelv� emberek
ord�tottak re�m �s l�kd�stek ide-oda, v�gre a hatodik napon betaszig�ltak egy
�r el�, aki magyarnak mondotta mag�t. A pap�rjaimat k�rte, de nekem nem voltak
pap�rjaim. Elmondtam, hogy vad�r voltam odahaza �s sz�n�get�, �s az�rt j�ttem,
hogy elmondjam a mi dolgainkat azoknak az uraknak, akik az igazs�got �rzik
ezen a F�ld�n, �s visszak�rjem t�l�k a hegyeimet �s a szabads�got, amivel
ad�saink maradtak.

Az �riember, aki mag�t magyarnak mondotta, nagyon szigor� lett erre �s

megk�rdezte, hogy voltam-e katona a h�bor�ban, �s �n megmondtam neki, hogy
voltam. Megk�rdezte, hogy harcoltam-e a sz�vets�gesek ellen, �s �n azt
feleltem, hogy harcoltam az oroszok ellen, amennyire csak t�lem tellett.
Megk�rdezte, hogy saj�t j�sz�ntamb�l harcoltam-e, �s �n megk�rdeztem t�le, hogy
mit gondol, gazember gy�va senki vagyok-e �n, aki elb�vik, amikor harcolni kell
a haz��rt �s a szabads�g�rt? Ekkor az �riember, aki magyarnak mondotta mag�t,
kijelentette, hogy sajn�lja, de h�bor�s b�n�s�ket nem vehetnek f�l a szervezet
v�delme al�, �s hogy �n azok szerint, amiket bevallottam, h�bor�s b�n�s vagyok.
Mikor a kapun kimentem, odaj�tt hozz�m egy m�sik magyar, akivel
egy�tt ettem �t
napig a h�g levest �s megk�rdezte, hogy siker�lt-e? �s �n megmondtam neki, hogy
nem siker�lt, mert h�bor�s b�n�s vagyok. Az ember nevetett erre, �s azt mondta,
hogy nem lett volna szabad magyarhoz mennem, mert a magyarnak idegenben a
legnagyobb ellens�ge mindig a magyar. Azt�n, am�g egy�tt ment�nk az utc�n,
elmondta m�g, hogy azt a hatalmas, nagy szervezetet az Egyes�lt Nemzetek
hozt�k l�tre az�rt, hogy v�delm�be vegye a hontalanokat �s �telhez seg�tse
�ket, �s hatalmas p�nzeket kap a szervezet erre a c�lra. Sok mindent mondott
m�g az ember, de engem m�r nem �rdekelt. Nem �rdekelt, mert l�ttam, hogy ez sem
egy�b, mint egy olyan sz�nd�k, amelyik valahonnan nagyon fentr�l elindult
tiszt�n, de elcs�szott a hazugs�g jeg�n �s a gonoszs�g sar�ban bemocskol�dott.

Azt�n j�rtam az orsz�gutakat. Itt-ott munk�ba �lltam, �s ahol dolgoztam, ott

elmondtam a velem egy�tt dolgoz� idegeneknek: ez �s ez t�rt�nt vel�nk ott
messze keleten. �s mindez�rt valaki felel�s. De az idegenek v�llat vontak �s
azt mondt�k: nem �rdekli �ket. Minden rossz�rt a h�bor�s b�n�s�k voltak
felel�sek, de azokat �sszefogt�k m�r �s kiv�gezt�k. �s �gy most m�r nem felel�s
senki, azok k�z�l, akik m�g �lnek. De �n nem hittem el azt, amit ezek az
idegenek mondtak. �n azt hiszem ma is, hogy a h�bor�s b�n�s�ket �s a n�pek
ellens�geit nem szedt�k el�gg� �ssze. Nem nyomozt�k ki �ket minden oldalon m�g.
Mert nem tudom elhinni, hogy a f�ld n�peinek valamennyi ellens�ge a legy�z�ttek
k�z�tt b�jt volna meg.

Itt-ott munk�ba �lltam, de azt�n mentem tov�bb. Az apostolokat kerestem m�g

mindig, akikr�l a pap sz�lott. Akik az igazs�g�rt, a szabads�g�rt �s az emberi
jogok�rt k�zdenek, azokat az apostolokat. K�t �v is eltelt �gy, �s nem tal�ltam
meg az apostolokat. F�lelem fogott el n�ha, rettenetes f�lelem. Hogy tal�n
nincsenek is
apostolok. Hogy tal�n hi�ba v�rnak azok ott a Dutka barlangj�ban, a kov�cs,
meg a pap, meg a doktorkisasszony, meg a t�bbiek: a parasztok, a sz�n�get�k, a
fad�nt�k. Hi�ba v�rnak. �s elkeseredett d�h csikorgatta ilyenkor �ssze a
fogaimat, �s azt k�v�ntam: b�r j�n-
ne m�r az atombomba, �s t�pn� darabokra ezt az eg�sz hazug �s gonosz vil�got.

Azt�n tegnapel�tt t�rt�nt. A kik�t�ben dolgoztam �ppen, hordtam a zs�kokat, �s

akkor megl�ttam egy nagy haj�t, amelyikre �gy hajtott�k f�l az embereket,
mintha juhok lettek volna. F�radtak �s lomposak voltak ezek az emberek, �s
l�ttam rajtuk, hogy �ppen olyan �ld�z�ttek �s hontalanok, mint �n, �s �ppen
olyan hasztalanul kerest�k a maguk igazs�g�t. K�zelebb mentem hozz�jok, hogy
l�ssam az arcukat, �s leolvassam r�la az �rz�st, ami elfogja �ket, amikor itt
hagyj�k ezt a f�ldr�szt, amelyiken valamikor az otthonuk �llott, s amelyiket el
kell hagyjanak �r�kre, mert minden gy�ny�r� sz�noklat, �g�ret �s szerz�d�s
ellen�re sem �lhettek rajta emberi m�don. �s ahogy ott �lltam �s n�ztem a sok
�z�tt, szomor� embert, akiket durva ord�t�sokkal tereltek f�l a haj�ra egy
emberbar�ti int�zm�ny emberh�s-keresked�inek hajcs�rai, egyszerre csak
megl�ttam k�zt�k az �cs�met.

Ki�ltottam neki. Megismert. Kereszt�l t�rte mag�t a t�megen, �s azt�n ott

�lltunk szemk�zt egym�ssal.

- H�t te mit keresel itt? - k�rdeztem.

- Kiv�ndorolok - felelte az �cs�m, �s az arca keser� volt. - Az apostolokat

keresed te is?

�cs�m elvicsorodott, mint a harap�s kutya.

- Nincsenek apostolok - mondotta -, m�g emberek is csak kevesen. Csak kalm�rok

vannak, gy�rosok, tisztvisel�k, hivatalnokok, munk�sok �s katon�k. Apostolok
nincsenek.
Pr�b�ltam megmagyar�zni neki ezt a dolgot az igazs�ggal �s az emberi jogokkal,
de �cs�m legyintett.

- Nem �rdekel senkit az igazs�g. Sem az emberi jogok. Mindenkit csak a maga
igazs�ga �s a maga jogai �rdekelnek. A t�bbi, az mind csak �res jelsz�. Fr�zis,
amit elpuffogtatnak a leveg�be, hogy eltakarj�k vele �zleti c�ljaikat. Mert
minden csak �zlet itt nyugaton. A m�sok szabads�ga is �s a m�sok emberi jogai.
Minden �zlet.

N�ztem �cs�met, akit h�rom �ve nem l�ttam, �s megk�rdeztem. - Honnan ker�lsz
ide?

- Oroszorsz�gb�l. Sz�ktem. - Volt�l-e otthon az�ta?

- Nem.

- Tudod-e, mi lett a tieiddel?

�cs�m arca els�t�tedett.

- Nem �rdekel - felelte -, ami otthon volt, az minden halott. Halott f�ld �s
halott orsz�g �s halott n�p. Eladt�k, lem�sz�rolt�k, meghalt, v�ge. De �n �lni
akarok m�g! �lni, �rted? Mint az �llat, vackot akarok kotorni magamnak valahol,
ahol b�k�n hagynak, meleg �telt akarok a gyomromba. M�st semmit nem akarok m�r.

- Feles�ged meghalt - mondottam -, ezt tudnod kell az�rt... Kicsi J�sk�t

Durduk�s�k magukhoz vett�k...

�cs�m n�h�ny pillanatig hallgatott �s maga el� n�zett a f�ldre. Mintha

ell�gyult volna kiss� az arca.

- Nem �rdekel - mondotta m�gis s�t�ten -, �j haz�m lesz �s �j �letem. Ahol m�g
nem rontott�k el a vil�got. Tal�n �j asszonyom is. - Uj haz�d...? - k�rdeztem.
Lehet az...?

�cs�m �sszeharapta a fogait.

- Mindent lehet, csak akarni kell.

Hallgattunk. �n n�ztem �cs�met, az � szeme pedig a tengert m�rte f�l, amelyik

nemsok�ra �r�kre elviszi mag�val.

- Mondd - k�rdeztem hirtelen - kommunista vagy m�g? R�m n�zett, �s az arca

kem�ny volt.

- Nem - mondotta -, nemzetiszocialista vagyok. N�ci, ahogy itt mondj�k.

Fasiszta. Addig szidtak annak, am�g az is lettem. Azt�n kez�t ny�jtotta.

- Szervusz.

Megszor�tottam a kez�t, �s tudtam, hogy utolj�ra l�tjuk egym�st ebben az

�letben.

- Szervusz... �s ha tal�lkozn�l m�gis az apostolokkal...

- Nincsenek apostolok - felelte az �cs�m hat�rozottan, �s f�ll�pett a haj�h�dra

-, hidd el, hogy nincsenek. Csak �zletemberek vannak.
Azt�n a parton �lltam �s n�ztem, ahogy a haj� lassan tova�szott a v�zen, �s
elt�nt a szemem el�l. Egyed�l maradtam �s �reztem, hogy egyed�l maradtam, �s ez
rossz volt. Le�ltem egy k�rak�sra, �s n�ztem a vizet. �s arra gondoltam, amit
�cs�m mondott. �s arra, hogy ezt nem szabad megtudj�k azok, akik otthon v�rnak
a Butka barlangj�ban. Nem szabad megtudj�k soha. Hogy csak �zletemberek vannak
a vil�gon.

Estig �ltem ott. Estefel� egy idegen �riember haladt el mellettem, �s re�m
n�zett. Sz�nalom volt a szem�ben, �s fel�m ny�jtott egy p�nzdarabot. Megr�ztam
a fejemet.

- Nem kell - mondottam neki - a p�nz�rt tudok dolgozni m�g. Adja vissza az
igazs�gomat. Adja vissza a b�kess�gemet. Adja viszsza a hegyeimet!

Az idegen �r csod�lkozva n�zett r�m, �s l�ttam, hogy csak sz�nalom volt a

szem�ben, meg�rt�s nem. Nevetett.

- Bolond vagy - mondotta, �s a p�nzt odal�kte a l�bam el�. Azt�n elment. �s �n

egyed�l maradtam a p�nzzel, amit alamizsn�nak adtak az igazs�gom helyett.

Ez tegnapel�tt t�rt�nt. �s ma �jra itt �l�k a k�rak�son, �s n�zem a tengert. �s

ma m�g nem ettem.

Tal�n ennek az idegen �rnak igaza volt, �s bolond vagyok val�ban. Mert nem
tudok egy�bre gondolni, csak arra, hogy ott messze keleten, az �n hegyeim
k�z�tt, v�resre vert emberek �lnek, �r�letbe taposott n�k �s k�ts�gbees�sbe
tasz�tott f�rfiak, akik m�g mindig v�rnak valamire. Kunyh�k m�ly�n lapul�
parasztok, erd�kben bujk�l� sz�n�get�k, papok, rabl�k �s eszel�s�k, akik m�g ma
is b�znak abban, hogy vannak apostolok, akik �rv�nyt szereznek az �rott sz�nak
�s val�ra v�ltj�k az �g�reteket. �s v�rnak a szabads�gra, hogy lehessen �jra
f�t d�nteni, h�zat �p�teni, f�ldet sz�ntani �s �rvendeni az �letnek. Tal�n
igaza volt annak az idegen �rnak, �s csakugyan bolond vagyok.

De ma m�r tudom, hogy nem tehetek m�st: el kell mennem oda, ahol a vil�g
nagyurai esztend�k �ta gy�l�seznek m�r �s sz�noklatokat tartanak a b�k�r�l, az
igazs�gr�l �s az emberi jogokr�l. �s ha nem eresztenek be az ajt�kon, �gy be
kell mennem az ablakokon. De oda kell �llanom el�b�k �s meg kell mondanom
nekik, hogy hagyj�k abba a sz�noklatokat. Mert nem tisztess�ges dolog
szabads�gr�l besz�lni, �s a m�sok szabads�g�t odaaj�nd�kozni az �rd�gnek.
Igazs�gr�l �s emberi jogokr�l besz�lni, �s odaaj�nd�kozni egy orsz�got a
hal�lnak. Meg fogom k�rdezni t�l�k: mit v�tettem ellenetek, urak? �s mit v�tett
az �n n�pem, ott a hegyek k�z�tt?

Majd el�veszik a p�nzt�rc�ikat, mint ahogy azt a gazdagok szokt�k, ha nem

tudnak megfelelni a szeg�nyek k�rd�seire, de �n azt mondom nekik: nem urak! Ne
alamizsn�t adjatok. Adj�tok vissza a hegyeimet!
#