ÉBRESZTŐK

 
Kukurikú, jó reggelt,
Szól a kakas, ha felkelt.
Rajta, rajta gyermekek,
Ágyatokból keljetek.

Pál, Kata, Péter, jó reggelt!

Már odakinn a nap felkelt.
Szól a kakasunk, az a nagy tarajú,
gyere ki a rétre, kukuríkú!

Lusta Gyurka, mint a bunda,

Hat napot is átalussza.
Sosem kelne fel magától,
Ki kell rántani az ágyból.

Kelj fel, baba, kelj fel,

Eljött már a reggel.

Tej, túró, tejfel,

Kicsi baba, kelj fel.

Kukorikú, szól a kakas,

Ki az ágyból, hajnal hasad,
Már süti a nap a hasad.
 Körbejár a mutatója,
Azt hirdeti minden reggel,
Tik-tak, tik-tak, jár az óra,
Ki korán kel, aranyat lel.

Reggel van már, ragyogó,

Fütyörészik a rigó.
Csirip-csirip, csicsereg,
Jó reggelt kis gyerekek.

Muzsikaszó zengedez,
Gyenge szellő lengedez,
A kis gyermek ébredez.

Kelj fel, baba, kacagjál,

Tudom, szépet álmodtál.

Cirmos cica kelj fel,

Itt a jó tejfel.
 ALTATÓK
 
Nagy az ég ablaka,
süt a hold éjszaka,
Letekint egymaga:
aludjál, kisbaba!

Bubuja, Babácska,
esti csillag ragyog.
Aludj már, aludj már,
én is álmos vagyok.
Álmodjál, álmodjál
hófehér kötőről,
lila, fehér szoknyáról,
piros cipellőről.

Aranykertben aranyfa,
aranymókus alatta.
Aranybaba szundikál,
aranyszúnyog muzsikál.
Cini-cini kisbaba,
édesanya csillaga.

Tente, tente, aludj drága,

édesanyja rózsaszála.
Csicsíjja, babája,
alszik a fiúcska.

Aludj, baba aludjál, nyuszika is alszik.

Este van, a faluban esti harang hallik.
 Tente, baba, tente!
Itt van már az este;
Köszöngetnek szépen
Csillagok az égen.
(Vének)

Aludj, baba, aludjál!

Feljött már a csillag;
Aranyos kis bárány
Hazafelé ballag.
(Kaposhomok)

Jön az éj, jön az éj a fekete éjfél,

Aludjál, aludjál, pici sose féljél.
(Horvát dal, Csukás István fordítása)

Kicsim aludj szépen, csillag ragyog fenn az égen,

Álmodj tündért, paripát, kék pillangót, katicát.
Kincsem aludj szépen, harmat csillog kinn a réten,
Hajnalmadár szárnyán szállj, pille könnyű felhőn járj.
Aludj, kicsim aludjál, feljött már a csillag,
Bárány, csikó, csengős boci hazafelé ballag.

Csicsíja babája,
Elment a mamája,
Pestre meg Budára.
Hoz neki kalácsot,
Hajába szalagot.

Este van már alkonyul,

Nyuszi füle lekonyul,
Dorombol a kiscica
Aludj te is, Csongika.
(Garabonc)

Ring a bölcső, ringadoz,

Hajló nádszál ingadoz,
Jó fiúcska szunnyadoz.

Bubája, bubácska, esti csillag ragyog,

Aludjál, aludjál, én is álmos vagyok,
Tündér öltöztessen, csillag csókolgasson,
Liliom öleljen, anyád simogasson.

Tente, baba, tente, itt van már az este,

aludj szépen, álmodjál, a szemedet hunyd le.
Álmodjál rózsával, gyönge violával,
aludj, aludj szép csendesen, aludj kicsi baba.

Holdfény ragyog odakint,

Ablakodon betekint,
Rád nevet a holdsugár,
Gyermekem, ó, aludjál.

Szempilládra álom szakad,

Karjaimban elringatlak,
Álmodban is takargatlak.
Most a hátad, most a hasad,
Meg ne fázzon a kis falat.
Szűz takaró ez a világ,
Ha én nem igazítom rád.

Aludj kicsim, aludjál,

szépségeset álmodjál.
Álmod legyen olyan édes,
mint a Nap mily' fényességes.
József Attila: Altató
 
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
Dunna alatt alszik a rét-
aludj el szépen, kis Balázs.
 
Lábára lehajtja a fejét,
alszik a bogár, a darázs,
vele alszik a zümmögés-
aludj el szépen, kis Balázs.
 
A villamos is aluszik,
-s míg szendereg a robogás-
álmában csönget egy picit-
aludj el szépen, kis Balázs.
 
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább-
aludj el szépen, kis Balázs.
 
Szundít a labda, meg a síp,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik-
aludj el szépen, kis Balázs.
 
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed-
aludj el szépen, kis Balázs.
 
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka.-
Aludj el szépen, kis Balázs.
 Weöres Sándor: Csiribiri
 
Csiribiri csiribiri
Zabszalma -
Négy csillag közt
Alszom ma.
Csiribiri csiribiri
Bojtorján -
Lélek lép a
Lajtorján.
Csiribiri csiribiri
Szellő-lány -
Szikrát lobbant,
Lángot hány.
Csiribiri csiribiri
Fült katlan -
Szárnyatlan szállj,
Sült kappan!
Csiribiri csiribiri
Lágy paplan -
Ágyad forró,
Lázad van.
Csiribiri csiribiri
Zabszalma -
Engem hívj ma
Álmodba.

Este van már, este,

leszállt a nap messze,
ki egész nap futkos,
este biza álmos.
Zelk Zoltán: Este jó, este jó
 
Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
 
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
 
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.
 
Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
 
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
 
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok...
 
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...
 

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Tente, baba, tente,

Elgyütt már az este.
Aludj, ingó-bingó
Piros rózsabimbó!
(Jászárokszállás)

Minden nótám oda már

gyere gyorsan, kismadár.
Hátha szebb a te dalod,
tán te majd elaltatod.
Gyermekem, ó, aludjál,
alszik már a kismadár.
Pihen az erdő s a rét,
erdőben az őzikék.
Holdfény ragyog odakint,
ablakodon betekint.
Rád nevet a holdsugár,
gyermekem, ó, aludjál.

Csicsi baba, tente,

Hajtsd fejed ölembe,

Úgy álmodjál szép álmokat,
 Kicsi tündér meglátogat,
Csicsi baba, tente.

Tente, tente, gyöngyvirágom,

Tente, kisfiam!
Holdsugár az ágyacskádon
Lágyan átsuhan.
 
Szép meséid erdejében
Játszol boldogan.
Bársony pillád hunyd le szépen,
Aludj, kisfiam!

Tordai Jolán: Anya betakar

 
Hallod a csöndet?
Elpihent a szél.
Esteli égen
a hold útra kél.
Alszik az utca,
fű, fa, lombos ág.
Lepke, madárka
már aludni szállt.
Csak egy magányos
fülemüle zeng,
csillagos fényben
esti dalba kezd.
Miért szól az ének?
Altatni akar.
Aludj el szépen,
anya betakar.

Beli, baba, a bölcsőben,

kicsi kutya kinn a csűrben.
Beli, baba, a párnára,
 kicsi kutya a szalmába.
Beli, beli, beli,
huncutsággal teli.

Gazdag Erzsi: Ringató

 
Ring, ring,
ring a nád.
Nádon ring a fészek.
Nádirigó kisfia,
aludj, álmodj szépet!
Du-du
szól a szél.
Szól a szél dudája.
Elaludt a kisrigó.
Alszik a nád és a tó.
Alszik, alszik minden.
Aludj te is, kincsem! 

Szép kis bölcső, kérlek téged,

hadd pihenni kis öcsémet!
Hadd a zajt most, hadd a lármát,
ne zavard meg csendes álmát!
Né, mily szépen alszik, látod?
De fölretten, hogyha bántod.
Ringasd szépen a babát,
had aludja ki magát!

 Álomba ringatott

Sötét éjjel azt álmodtam,

Fényes Holddal játszadoztam.
Belibbent az ablakomba,
Lecsücsült a vánkosomra.

Mesét mondott, jaj de szépet,

A sok csillag, mind rám nézett.
Meséje oly szépséges volt,
Elaltatott engem a Hold.

Móra Ferenc: Este

Este van, este van,

édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:
"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya…"
Aludj baba, aludj hát,
Báránykákat hajt apád,
Anyád ráz egy kicsi fát,
Álmok hullnak róla rád.

Gazdag Erzsi: Pici csibe alszik

Pici csibe alszik, pelyhes puha ágyon,

tyúkanyó vetette még ezen a nyáron.

Pelyhét maga szedte, szárnya alá tette,

pici csibe tollpárnáját, odaegyengette.

Pici csibe alszik. Jajj de szép az álma!

Sárga csibe puha álmát tyúkanyó vigyázza.

Aludj csibém kot-kot, énekelget néki,

s félszemmel a sárgaszemű kukoricát nézi.

Tente, baba, tente,

Itt van már az este
Aludj, baba, szép csendesen
A szemedet hunyd le.
Álmodjál rózsáról,
Rózsa bimbójáról,
Szép tavaszról, kikeletről,
Édesanyád szép szeméről,
Tente, baba, tente,
A szemedet hunyd le.
Aludjál, babácskám,
esti csillag ragyog,
aludjál aranyos,
én is álmos vagyok.
Álmodjál szépeket,
aranyos meséket,
tündér öltöztessen,
angyal simogasson,
aranyos pillangó
kocsija ringasson.
 Aranyszárnyú pillangó,
Hol vagy te kis csapongó?
Minek szállsz oly messzire,
Szállj a baba szemire.
Mondj neki egy szép mesét,
Fogd be mind a két szemét.

Aludjál kedvesem,
nyugodjál galambom,
ringó-rengő bölcső,
csendesen ringasson.
Álmodjál zenével,
zongó méhecskével,
zongó méh cukrozta
édes pereckével.
Álmodj szép virággal,
selyempillangóval,
selyempillangónak
aranyhintajával.

Tente, baba, tente,

Itt a naplemente.
Ne dúdolj te csacska,
Hosszú szőrű macska.
Kérlek hát alássan,
Aludjál babásan.
Álmodj tejről‚ vajról,
Cinegesóhajról,
Tejfölről, kenyérről,
Két tucat egérről.
Aludj te csacska,
Hosszú szőrű macska.

Pósa Lajos: Altató dal

Este van már, este,

Tente baba, tente!
Alszik már, alszik már
A csicsergő madár.
Alszik a kis cica,
Gyurica, Katica,
Liba, cocó, csirke,
Tarka boci, csürhe,
Méhe, lepe, dongó,
Aranyos pillangó…
Alszik az ibolya, –
Csicsija, bubuja!

Elment apa messzi

Vásárfiát venni.
Majd ha a nap felkel:
Haza is jön reggel.
Hoz babának csókot,
Sárga, piros cukrot.
Lesz kicsinek drága
Szóló muzsikája,
Kardja, lova, mézes,
Cifra könyve, képes,
Kocsija, bábuja…
Csicsija, bubuja!

Volt egyszer egy ember,

Halászni ment egyszer.
Hát fogott is mindjárt
Aranyhajú kislányt.
Hazavitte onnét
A csecse királynét;
Mert az lett belőle,
Hogy magát kinőtte.
A halász is bezzeg
Fényes úr lett: herceg,
Semmi baja, búja…
Csicsija, bubuja!
Tudok egy szép kertet
Mesepatak mellett.
Arany, ezüst, gyémánt,
Szép narancsot, almát
Terem a fa ottan…
Tündérország ott van,
Gyöngymadarak ezren
Csacsognak a kertben,
Fű, fa, virág zengő,
Mint az üveg csengő.
Majd elmegyünk oda…
Csicsija, bubuja!

Tente baba, tente,

A szemedet hunyd be!
Aludj ingó-ringó,
Pici rózsabimbó!
Majd felkölt a hajnal
Fülemiledallal,
Fölkel a kis cica,
Gyurica, Katica,
Méhe, lepe, dongó,
Aranyos pillangó,
Fölkel az ibolya…
Csicsija, bubuja!
Pósa Lajos: Altató dal

Beli, baba, beli,

Aludj, bölcsőbeli!
Tudok én egy szép csalitot,
Nyulacskákkal teli.
Csicsíja, bubuja!
Jávorfa-furulya –
Piros csőrű tarka madár
Gyönyörűen fújja.

Tente, baba, tente!

Jaj de szép levente!
Panyókára vetve vállán
Violaszín mente.
Haja, haja, hajsó,
Gyönge virág, hajló. . .
Aludj, aludj, szól a harang:
Gingalló, szent ajtó.

Álmodjál rózsával,
Rózsa bimbójával,
Angyaloknak rengő-ringó
Csillaghintójával.
Szép csengettyűszóra
Ülj fel a hintóra –
Búzavirág kék szemedet
Nyisd ki virradóra!
Lendvai Ilona: Ringató

Aludj el kislányom,
Gyönyörű virágom,
Éjszínű szemeden
Kopogtat az álom.
Egy csillag, két csillag,
Szívemmel ringatlak,
Öt csillag, hat csillag,
Soha el nem hagylak!
Pósa Lajos: Aludj, baba, aludjál!

Aludj, baba, aludjál!

Feljött már a csillag,
Csengettyűs kis barika
Hazafelé ballag.

Fészkire szállt az erdőn

A dalos madárka,
Doromboló cica is
Felült a padkára.

Nagyapó is alszik már

A nagy karosszékben,
Sétálgat is azóta
A csillagos égben.

Aludj, baba, aludjál!

Repülj fel az égbe
Ha meglátod nagyapót,
Szaladj majd elébe!

Alszik a baba,
tente, baba, tente.
Aludj el,
drága kisdedecske.
Alszik a világ,
benne alszom én is.
Nem kell félned,
vigyáz ránk az ég is.
Alszik a baba,
tente, baba, tente.
Aludj el,
drága kisdedecske.
Pósa Lajos: Altató

Beli, baba! Hajsó! hajsó!

Zárva van a pitarajtó.
Lásd, milyen jó a napocska,
Elaludt már mosolyogva.
Aludj te is a jó nappal –
Szállj le égből, te szép angyal,
Hozz kicsinek arany hintót,
Jobbra rengőt, balra ringót,
Száz ló legyen a hintóba,
Csillag legyen a patkója.

Vidd a babát zöld erdőbe,

Arany hintón sík mezőbe,
Fektesd le ott rózsaágyra,
Függő arany nyoszolyára.
Feje fölött lepke lengjen,
Arany rigó fütyülgessen,
Arany mókus elringassa,
Édesanyja takargassa!
Aludj, baba! Hajsó! hajsó!
Zárva van a pitarajtó!

Enyhe álmot,
Enyhe nyugtot
Ád a rengő
Bölcső kedvesem.
Szép gyermekem,
Az álmod jó legyen!
Ide se oda se hulló,
Fekete, fekete holló.
Bóbiskolni nem nehéz,
Pirkadásig föl se nézz!
Pákozdi Gabriella: Ringató

Aludj el, csöpp kincsem,

kicsinyke kilincsem,
csillogó rézgombom,
aludj el, ha mondom!

Álmodat őrizze
minden kis tollpihe,
testedet takarja
holdanyó paplanja,
zümmögjön füledbe
százezer porszemcse,
kismackód ölében
ringatózz gyöngéden.
Éjtündér incseleg,
hunyd le hát szép szemed,
aludj el, aludj már,
virgoncos manókám.

Weöres Sándor: Este már

Kondul a harang, öreg este már.

Gyertek gyerekek, a nyoszolya vár.
Öreganyó jól megveti,
a Zsuzsikát lefekteti.
Jaj de puha lágy, ez a kicsi ágy!
Kifáradt már minden gyerek,
mind csak ide vágy!

Öreg nagyanyó! Mond el a mesét!

Csipke Rózsika nagy történetét!
Egyre fon a kis orsója,
selyem szálán nincs csomója.
Száll, a mese száll, jaj de csuda szál!
Ki a szemét most behunyja,
tündérek közt jár!
Szép csillagos az ég,
Elcsendesült a rét,
Ezüstös fényét hinti ránk a holdsugár.
 
Már fújdogál a szél,
Egy tücsök hangja kél,
Lágy puha fészkén elszunnyad a kismadár.
 
Bérceken túl a völgyben lenn
A fényes napkorong is elpihen,
Hát aludj, gyermekem,
Álmodj csak csendesen,
A tó tükrén s az erdő mélyén csend honol.
 
Csak hunyd le két szemed,
Hisz ágyacskád felett
Virraszt anyácskád
S dúdolgatva így dalol:
 
Bérceken túl a völgyben lenn
A fényes napkorong is elpihen,
Hát aludj, gyermekem,
Álmodj csak csendesen,
A tó tükrén s az erdő mélyén csend honol.
Tente, baba párnára,
Kicsi kutya szalmára.
Tente, baba, tente,
Aludj szívem szentje.
Aludj, kicsi, aludjál,
Szép álmokat álmodjál.
Aludj ingó-bingó,
Kicsi rózsabimbó.
Pósa Lajos: Arany kertben aranyfa

Arany kertben arany fa,

Arany bölcső alatta.
Arany mókus szundikál,
Arany csengő muzsikál:
Cini, cini, kisbaba,
Édesanya csillaga!
Álmodj szépet, álmodj jót:
Arany diót, mogyorót.
Arany csengő altatja,
Két gerlice ringatja.
 CIRÓGATÓK

Ciróka-maróka,
Nem láttál egy kismalacot?
Itt a nyoma, itt a nyoma,
Itt a csiklandója!

Ciróka-maróka,
Mit főztél Katóka?
Kását.
Ki ette meg?
Pap macskája
Mind felvitte a padlásra.

Cicuska, macuska,
Mit főztél, Katuska,
Keverem babocskát,
Sütöttem pampuskát,
Ide raktam, oda raktam,
Utoljára jól belaktam.

Kerekecske, dombocska,
Itt szalad a nyulacska,
Itt szalad, ott megáll,
És egy körutat csinál,
Ide bújik, ide be,
Kicsi gyermek keblibe.

Hadd nézzek a tenyeredbe,

Kukk, kukk, mi van benne?
Erre, arra, zöld mezőre,
Jó forrásra, legelőre,
Itt megbújik, itt elbújik,
Itt nem látja meg a kuvik.
Bezsere, bezsere, bezsere,
Volt egyszer egy kertecske,
Abban volt egy káposztácska,
Rászokott a kisnyulacska,
Arra ment a kert gazdája,
Ide-oda futott a nyulacska.
 HINTÁZTATÓK

Pósa Lajos: Hintázó dal

Hinta, hinta, palinta,

Szépen szól a pacsirta,
Lökd meg, pajtás, a hintát,
Érjük el a pacsirtát.

Hinta, hinta, palinta

benne ül a Csongika.
Hajts ki végig,
ne csak félig,
Verestorony tetejéig!

Hinta, baba, ringó,

Repülj, rózsabimbó,
Hopp, a torony tetejébe
Van egy csodahintó.
Ülj fel a hintóba,
Szállj a a kerek tóba!
Gyere vissza, fehér hattyú,
Csimpilimpi szóra!
Hajtsd fel, ángyom, hajtsd fel
A kakasülőbe,
Még annál is fentébb,
A csillagos égbe.
Hinta, hinta, palinta,
Kendervágó lapicka,
Kukoricagánica
Hömpölög a lábosban.
Zutty!
Pósa Lajos: Hintóka – Ringóka

Liliomszál, rózsaszál,
Sanyi, Böske hova száll?
Föld alá,
Víz alá,
Kis patak ölébe,
Tisza közepébe,
Még annál is mélyebbre,
Tenger fenekére.
Gyöngyöt szedünk anyának,
Halat fogunk apának.
Hintóka,
Ringóka,
Szállj a napsugárral,
Katicabogárral,
Hozz vissza majd hajnalra
Dalos pacsirtával!

Liliomszál, rózsaszál,
Anna, Béla hova száll?
Kis fára,
Nagy fára,
Házunk födelére,
Torony tetejébe,
Még annál is feljebbre,
Egyenest az égbe.
Csókot szórunk anyának,
Csillagesőt apának.
Hintóka,
Ringóka,
Szállj a napsugárral,
Katicabogárral,
Hozz vissza majd hajnalra
Dalos pacsirtával!
Hinta, palinta,
ott repül a pacsirta,
hajtsd meg Csongi a hintát,
kapjuk el a pacsirtát.

Hinta-palinta
Régi dunna
Kis katona
Ugorj a Tiszába, zsupsz!
 HÖCÖGTETŐK, LOVAGOLTATÓK
 

Hőc-hőc katona, ketten ülünk egy lóra,

azon megyünk Budára, a budai vásárra.

Hőc-hőc katona, ketten ülünk a lóra,

Szénát, zabot a lónak,
Abrakot a csikónak,
Nagyot ugrik Csongornak.

Üljél Csongor, térdemre,

lovagoljunk Szegedre,
ott árulják a rózsát,
kapsz belőle bokrétát.

Lóga lába, lóga, nincsen semmi dóga,

mert ha dóga vóna, a lába nem lógna.

Gyí, Tordára, Kolozsvárra,

Odaérünk vacsorára,
Gyí, lovam, gyí, gyí, gyí!

Gyí, Pápára, pillangóra,

Onnan megyünk
Komáromba,
Győrbe gyöngyért,
Komáromba dohányért,
Szentpéterre kenyérért,
Adnak ott egy petákért.
Gyí, te paci,
gyí, te ló,
gyí, te Ráró,
hó, hahó!

Gyű, paci, paripa,

nem messze van Kanizsa.
Odaérünk délre, libapecsenyére.
 

Így mennek a gyerekek,

így mennek a betyárok,
így mennek a katonák,
így mennek a huszárok.

Hóc, hóc, katona,

ketten ülünk egy lóra,
hárman meg a csikóra!

Így lovagolnak a hölgyek,

(lassan)
az urak gyorsabban mönnek,
(gyorsabban)
a parasztok így döcögnek,
(nagyon lassan, oldalra billegve)
a huszárok így röpülnek.
(gyorsan)

Csett Pápára,
Ló hátára,
Bugyrot kötök
A hátára,
 Csett, csett, csett.
Így lovagolnak a papok
(ezt lassan kell mondani,
és lassan is emelgetni a térdet),
így a gavallérok
(kicsit gyorsabban mondani és emelgetni),
így vágtatnak a huszárok
(minden még gyorsabban),
így nyargalnak a betyárok
(ez a leggyorsabb), 
hopp!
(itt magasra emelem )

Gyí, te fakó, gyí, te szürke,

Gyí, két lovam, fussatok,
Gyorsan, gyorsan a faluba,
Ott kaptok majd abrakot.

Kicsi kocsi, három csacsi,

döcögő, döcögő.
Benne gyerek, kicsi, kerek,
göcögő, göcögő.

Csikóslegény egyszer voltam,

Pej peripán lovagoltam,
Egyszer voltam, egyszer én,
Mindig csak az leszek én.

Vándorlegény egyszer voltam,

Nagy bakancsban vándoroltam,
Egyszer voltam, egyszer én,
Többet sose leszek én.
Gyere, Csongor a térdemre,
Lovagoljunk Debrecenbe
Veszünk ottan vásárfiát,
Szépen szóló kismuzsikát.

Pacikám, paripám havas úton megy a szán.

Ha szaladsz, paripám, szélsebesen fut a szán.
Ha döcögsz, paripám, zötyögősen megy a szán.
Ha szökellsz, paripám, kiborul a kicsi szán.

jjgjjjWeöres Sándor: Kocsi és vonat

Jön a kocsi, fut a kocsi:

patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön-hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,

fut a sínen a kerék,
forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
fekete az alagút,
A masina fut.

Kipp-kopp, kalapács
Kicsi kovács, mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
Aranyszeggel szegelek.
Uccu, pajtás kapj fel rája,
Úgyis te vagy a gazdája!

Ziki-zaka-zakatol,
ez a vonat valahol.
Én vagyok a vasutas,
te meg legyél az utas!
Trapp, trapp, trapp,
lovam trappolgat,
hegyen-völgyön, alagúton,
nem tévedünk el az úton.

Zelk Zoltán: Facsiga

 
Gazdag ám a Facsiga,
van neki kocsija,
kocsihoz csacsija,
bakra ül a Facsiga,
mögötte a fia,
rákiált Facsiga
az okos csacsira,
ennyit csak, hogy: „Gyia!” -
s máris fut a csacsija,
röpül a kocsija -
egész nap kocsikázik
Facsiga s a fia!

Gazdag Erzsi: Kicsi csacsi, kicsi kocsi

 
Árok partján kicsi csacsi,
Mögötte a kicsi kocsi.
Kicsi kocsi, taliga,
Sok veled a galiba!
 
Túlsó parton ízes kóró,
Éppen csacsifogra való!
Csacsi nem rest, ugrik is.
Dől a kocsi, törik is.
Weöres Sándor

Paripám csodaszép pejkó,

Idelép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat!
 
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a Nap is százszor!
Sarkady Sándor: Fel!

Itt az óra,
itt az óra!
Aki vitéz
fel a lóra!
Rajta vagyok, rajta máris-
vitéz volt a nagyapám is.
Weöres Sándor: Haragosi

Fut, robog a kicsi kocsi,

Rajta ül a Haragosi,
Din-don diridongó!
Ha kiborul az a kocsi,
Lerepül a Haragosi,
Din-don diridongó!

Fut a havon a fakutya,

Vele fut a retye-rutya,
Din-don diridongó!
Ha kiborul a fakutya,
Lepotyog a retye-rutya,
Din-don diridongó!
Húzz, húzz engemet,
Én is húzlak tégedet,
Amelyikünk leesik,
Az lesz a legkisebbik.

Zsipp-zsupp, kender zsupp.

Ha megázik, kidobjuk:
zsupsz!
 SÉTÁLTATÓK
 

Nézzétek csak, emberek!

Nagy csizmában kisgyerek.
Komoly képpel lépeget,
hátrafelé nézeget.

Sétálunk, sétálunk,
erdőt-mezőt bejárunk,
dimbet-dombot megmászunk,
mikor aztán elfáradunk,
egy kis dombon lecsücsülünk,
csüccs!!!

Sétálunk, sétálunk,
egy kis dombra lecsücsülünk,
csüccs!

Aki nem lép egyszerre,

nem kap rétest estére,
pedig a rétes nagyon jó,
katonának az való.
 

Nem megyünk mi messzire,

csak a világ végire,
ott sem leszünk sokáig,
csak tizenkét óráig.

Egy, kettő, három, négy,

Te kis legény hová mégy?
Nem megyek én messzire,
Csak a falu végire.
Nemes Nagy Ágnes: Kendervászon
 
Kendervászon, lenvászon,
ezt a hegyet még megmászom.
 
Kendervászon, lenvászon,
hogyha járok, nem fázom.

Erre, kakas, erre tyúk,

erre van a gyalogút,
Taréja, haréja,
ugorj a fazékba,
zsupsz!

Levendula ágastul,
Ugorj egyet párostul!
Azért adtam egyszer meggyet,
Hogy velem is ugorj egyet!

Nyuszi ül a fűben,
Szundi-, szundikálgat.
Nyuszi, talán beteg vagy,
Hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi, hopp! Nyuszi, hopp!
Máris egyet megfogott.

Hopp, Juliska, hopp, Mariska,

Hej, gyere vélem egy pár táncba!
Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.
Pósa Lajos: Áll a baba, áll

Áll a baba, áll,

Mint a gyertyaszál.
Ákom-bákom, tanulj tőle,
Vitéz Varga Pál!

Hókusz-pókusz, haj!
Tejfel-túró, vaj.
Az én sípom csak azt mondja:
El ne essél, jaj!
Hóha, hóha, hó!

Esik már a hó.

Ki kopogtat?...
Állj egyenest!
Itt a nagyapó!

Áll a baba, áll,

Mint a gyertyaszál…
Szárnya nő majd liliomból,
Az ölembe száll.

Hoppá, hoppá, áll a baba,

hoppá, feláll Csongi maga!
Tippen-toppan, Csongi megáll,
tippen-toppan, állni tud ám!

Cini, cini muzsika,

Táncol a kis Zsuzsika,
Jobbra dűl,
Meg balra dűl,
Tücsök koma hegedül.
Pósa Lajos: Jár a baba, jár

Jár a baba, jár,

Mint egy kis madár,
Édesanya karosszéke
Nem messze van már.

Tapsi, tapsi, taps!

Csingilingi, rapsz!
Sétálj el még az ajtóig,
Cukrot, csókot kapsz!

Tipeg-topog, topp!
Topánkája, kopp!
Édesanya két karjába
Odaszalad, hopp!

Jár a baba, jár,

Mint egy kis madár,
Holnapután a kert alatt
Lepkét is fog már!
Jár, jár, jár,
járni tanul már,
tipeg-topog bocskorában,
pici baba szép korában
járni tanul már.

Jár a baba, jár,

mint egy kis király,
szedegeti a lábát,
koptatja a bocskorát.
 TENYERES, UJJAS

 
Áspis, kerekes,
Úti füves, leveles,
Bíbola, bíbola,
Pacs, pacs, pacs.

Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette

Csip-csip csóka, vak varjúcska,

komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta,
hess-hess-hess!

Töröm, töröm a mákot,

sütök vele kalácsot,
icce tolla motolla,
neked adom, Csongika!
 Ez a malac piacra megy,
ez itthon marad,
ez kap finom pecsenyét,
ez semmit se kap,
ez a malac visít nagyot:
Uí, uí, éhes vagyok!
Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle.

Kerekecske,
dombocska,
itt szalad a nyulacska!

Kerekecske, dombocska,
itt szalad a nyulacska,
erre megyen, itt megáll,
itt egy körutat csinál,
ide bújik, ide be,
kicsi gyermek keblibe.

Szita, szita, sűrű szita,

Ma szitálok, holnap sütök.
Neked egy kis cipót sütök.
Megzsírozom, megvajazom,
Mégis, mégis neked adom!
Bizseréré, nóbis…
Kis kecske, golyóbis.
Erre szalad a nyulacska,
Utol érte a nagy macska,
Ördög hordta, verte,
Bizseréré nóbis…
Kis kecske, golyóbis.
(Szikszó)

Egy kis kertet kerítettem,

Abba nyulat rekesztettem,
Nem látta kend, néném asszony!
Merre szaladt?
Itt a lyuka, itt, itt, itt!
(Kun-Szt.-Márton)

Kerekecske, dombocska,
Itt volt egy kis kutacska,
Abba volt egy kis csík mákocska,
Oda ment a szomszéd cicája,
Mind megette.
Merre szaladt?
Erre, erre, erre!
 KISZÁMOLÓK
 
Apacuka, fundaluka,
Fundakávé,
kamanduka,
Abcug, fundaluk,
Funda kávé kamanduk.

Egy, - megérett a meggy.

Kettő, - csipkebokor vessző.
Három, - Te vagy az én párom.
Négy, - biz' oda nem mégy.
Öt, - érik a tök.
Hat, - hasad a pad.
Hét, - dörög az ég.
Nyolc, - leszakadt a polc.
Kilenc, - kis Ferenc.
Tíz, - tiszta víz,
ha nem tiszta vidd vissza,
ott a szamár megissza!

Ec-pec kimehetsz
Holnapután bejöhetsz
Cérnára, cinegére
Ugorj cica az egérre
Fuss!

Lementem a pincébe
Vajat csipegetni,
Utánam jött apám, anyám
Hátba veregetni.
Nád közé bújtam,
Nádsípot fújtam,
Az én sípom így szólt:
Dí, dá, dú...
Te vagy az a nagyszájú.
Elmentem a szőlőbe
Szőlőt csipegetni,
Utánam jött egy vénasszony,
Jól meg veregetni!
Elbújtam a nád közé,
Sípot csinálgatni,
Az én sípom csak azt fújja:
Dirr-durr, csapodár,
Ketten fogtunk egy békát,
Neked adom a farkát!

Elmentem én a szőlőbe
Szőlőt szedegetni,
Utánam jött a kishúgom
Szőlőt csipegetni.
Beszaladtunk a nádasba
Sípot csinálgatni.
Az én sípot csak azt mondja:
Dibdáb, daruláb,
Ketten fújjunk egy dudát!

Dibdáb, daruláb,
Tarka disznó mezítláb.
Én elmentem az erdőbe
Tölgyfa karót szedni.
Utánam jött Beke bácsi
Hátba veregetni.
Dibdáb, daruláb
Tarka disznó mezítláb,
Eredj ki te hát.

Az én házam alacsony,
Van is érte sok bajom:
Ha az ajtót kinyitom,
Leesik a kalapom,
Ha az ajtón kimegyek,
Beverem a fejemet.

Elment apám dinnyét lopni.

Elfelejtett zsákot vinni.
Mondd meg Te, hány zsák kell?

Sári, Mári, Ica, Vica,

ki lesz most vajon a cica?
Se nem Ica, se nem Vica,
hanem te leszel a cica!

Mese, mese, mátka,

Pillangós madárka.
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!

Száll a madár a házra,

Annak az ajtajára.
Kipp-kopp, kopogó,
Meg is van már a fogó!

Egyedem-begyedem tengertánc,
Hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
Csak egy darab kenyeret.

Kiugrott a gombóc a fazékból,

Utána a molnár fazekastól,
Stól, stól, stól,
Fazekastól.
 
  
 NÖVÉNYES
 
Mag, mag búzamag,
Nőjél, nőjél hamarabb.
Esőt, felhőt hoz a szél,
Szomjas soha ne
legyél.
 
Meleget a napfény ad,
Aranyat a nyári nap.
Mag, mag, búzamag,
Nőjél, nőjél hamarabb.

Pattanj, búza, pattanjál,

Olyan legyél, mint egy tál.
Kacagjál, kacagjál,
Még jobban pattanjál.

Zelk Zoltán: Te is tudod, ő is tudja

 
Napfény volt a ringatója,
eső volt a dúdolója.
 
Nevelője szegény ember,
mégis erős, mint a tenger.
 
Csak erősebb, hogyha vágják,
tovább él, ha lekaszálják.
 

Akkor is, ha kézzel vágják,

akkor is, ha fogak rágják.
 
De hát tudja minden gyerek:
miből sütik a kenyeret…
 Icarica, kukorica,
Megfőtt már a kukorica.
Eheti a kis Katica,
Rágcsálhatja Ica, Vica.

Radnóti Miklós: Október

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

Gyékén-gyákán,
Gyün a Gyuri bátyám,
Tököt visz a hátán,
Hogyha nehéz leteszi,
Hogyha éhes, megeszi.

Szedjük a sóskát,
Elaludt a kondás,
Nagy kalap a fejében,
Görbe bot a kezében.

Csicseri borsó,
Pereg az orsó,
Csurog a csurgó,
Tele a korsó.
Volt egyszer egy dinnyeföld,
Dinnyeföldön dinnye nőtt.
Egy sem piros, egy sem zöld,
Csupa sárga volt a föld!

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

 
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakik ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
Kinyílik a csontkapuja
és cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi.
Csak a szádat tátsd ki!

Burján, kóró, jaj, most néked,

Tudom, megemlegetsz éngem,
Még ilyen vitéz nem járt itt,
Leaprítlak mind egy szálig.

Weöres Sándor: Mély erdőn

 
Mély erdőn ibolyavirág,
Elrejt jól a borókaág.
Minek is rejt az az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdőn ibolyavirág.
Nemes Nagy Ágnes: Hull a bodza

A mi utcánkban kicsi utca,

van benne egy hosszú bodza.
Ősz felé már hull a bodza,
kis bogyóját dobja, dobja.
Kis bogyóját dobja, dobja,
lila lesz az utca-hossza,
kiabál is Bandi bácsi,
az autóját szappanozza.
Nem gondolok semmi rosszra,
de örülök, drága bodza:
tarthatom a gumitömlőt,
míg az autót szappanozza.
Őszi fényes napsütésben,
víztől fényes járdaszélen
szappanozza és lemossa -
hull a bodza,
hull a bodza.

Beérett már a kökény,

Szedjük tele a kötényt,
A héja már fekete,
Mókus is gyűjt télire.

 
 
Nemes-Nagy Ágnes: Akácfa

Akácfa, akácfa,
sárga lombot hullató.
Kezemre, kezemre,
mintha hullna sárga hó.
Mintha hullna sárga hó,
csakhogy el nem olvadó,
járdaszélen nagy kupacban
színaranyként csillogó.
Hogyha belegázolok,
hogy zizeg és hogy ropog!
Mit csinálsz te? - kérdik.
Járok, járok, sárga hóban,
színaranyban,
térdig.
Móra Ferenc: Kertem alján

Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.
Ha szükellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.
Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat,
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!
Viharával,
nyomorával,
átaluszod a telet-
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet.
Weöres Sándor: Galagonya
 
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
 ÁLLATOS

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny

 
Háp háp, háp,
jönnek a kacsák,
hű, de éhes,
hű, de szomjas
ez a társaság!
 
Bú, bú, bú,
boci szomorú,
de hogy feszít
tyúkjai közt a kukurikú.
 
Röf, röf, röf,
Orra sárba döf,
Sonkalábán
Kucu-néni
fürödni döcög.
 
Bú, röf, háp,
sípok, trombiták.
Víg zenével
így köszönt e
díszes társaság.
Én elmentem a vásárba, félpénzzel.
Tyúkot vettem a vásárban félpénzen.
Tyúkom mondja: kityrákotty
Kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy fél pénzem.
 
Én elmentem a vásárba, félpénzzel.
Lovat vettem a vásárban, félpénzen.
Lovam mondja: nyihaha.
Tyúkom mondja: kityrákotty
Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.
 
Én elmentem a vásárba, félpénzzel.
ludat vettem a vásárban, félpénzen.
Ludam mondja: gi-gá-gá.
Lovam mondja: nyihaha.
Tyúkom mondja: kityrákotty
Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.
 
Én elmentem a vásárba, félpénzzel.
disznót vettem a vásárban, félpénzen.
Disznó mondja: röf-röf-röf.
Ludam mondja: gi-gá-gá.
Lovam mondja: nyihaha.
Tyúkom mondja: kityrákotty
Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.
(...)
Én elmentem a vásárba, félpénzzel.
legényt vettem a vásárban, félpénzen.
Legény mondja: angyalom.
(...)
Kárikittyom édes tyúkom elfogyott a fél pénzem.
Petőfi Sándor: Anyám tyúkja
 
Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
 
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobából.
 
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
 
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsülje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.
 
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberül szolgáltál.
 
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.

Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle,

Ettél belőle.
Kertbe mentek a tyúkok,
 Mind megették a magot.
Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa
 
Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"
Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.
 Szalai Borbála: Hápi kacsa
 
Volt egyszer egy kicsi kacsa,
úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.
Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa, háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.
Hápi kacsa minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.
Hogy a vízbe
toccsanhasson,
mindig csak azt leste...
Fürdött reggel, fürdött este,
jót lubickolt este.
Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett nyaka, hasa,
háta meg a szárnya!
Addig-addig mosdott, fürdött
lubickolt a tóban -
amíg az a szép sárga szín
mind lekopott róla...

Weöres Sándor: Kacsa-úsztató

 
Tóvize, tó vize csupa nádszál,
egy kacsa, két kacsa oda császkál,
sárban ezer kacsa bogarászik,
reszket a tó vize, ki se látszik.
 Tordon Ákos: Libabolt
 
-Libapaucs kapható!-
gá-gá-gágog Lúdanyó.
-Válogathat minden liba,
van itt piros, sárga, lila,
zöldesbarna, szürkéskék...
Nézzék, itt a feketék!
Príma papucs, el nem vásik,
soha többé nem kell másik!
Minden méret kapható!
Minden papucs eladó!
Hosszú a sor, rövid a nap,
de a végén mindenki kap
papucsot a lábára,
csak teljék az árára.

Egyél libám, egyél már,

nézd a Nap is lement már.
Éjfél tájban, nyolc órára,
Esti harangszóra.
Bim, bam, bom.
Debrecenbe kéne menni,
pulykakakast kéne venni,
Megállj kocsis lyukas a kas!
Kiugrik a pulykakakas!
 
Debrecenben csoda esett:
két kis kakas összeveszett!
Én a kakasod nem bánom,
csak az enyémet sajnálom.

Rút, rút, rút,

Föl is út, le is út,
Mérges pulyka, te szereted
Csak a háborút.

Szebb a pulykánál a páva,

a pulykának rút a lába,
mert a páva aranyos,
a pulyka meg toprongyos.
Gryllus Vilmos: Hegedül a kisegér
 
Hegedül a kisegér, penget rajta.
Csellón játszik a macska, vonó a farka.
Ez a csuda zenekar cincog, nyávog,
A lagziban a táncot csak erre járod.

Gazdag Erzsi: Tarka cica, fehér cica

 
Tarka cica,
fehér cica, haj!
Meglátta, hogy
kemencén a vaj.
Tarka cica,
fehér cica
egyet ugrott, haj!
S nyelve hegyén0
elolvadt a vaj.
A gazdasszony
haragjában
seprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,
tarka cicafej.

Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék,
De én cica nem vagyok,
Egeret sem foghatok.

Cirmos cica dorombol,

Hallgatja egy komondor.
Azt gondolja magába',
hogy szebb az ő nótája.
Rá is kezdi, vau-vau,
Fut a cica, nyau-nyau.
Fáj a kutyámnak a lába,
Megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
Mért bántotta kutyám lábát?
 
Fáj a kutyámnak a hasa,
megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
Mért bántotta kutyám hasát?
 
Fáj a kutyámnak a farka,
odacsípte ajtóm sarka.
Ördög vigye ajtóm sarkát,
Mért bántotta kutyám farkát?

Öreg kutya sétál

Füle-farka szétáll.
Etetője mázas bögre,
Itatója mély tál.

Weöres Sándor: A kutya-tár

 
Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
 
Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
 törzs-vevőknek 5 forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Benedek Elek - A kutya meg a nyúl

 
Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén,
minden állat békességben
éldegélt a föld szinén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
mint a kutya meg a nyúl!
 
Erdőn, mezőn együtt jártak,
együtt ettek, együtt háltak;
megosztották, amit fogtak,
szóval: jóbarátok voltak.
 
Egyszer, hogy a tél beállt,
és a hideg hó leszállt,
azt mondja a füles nyúl:
- Rakjunk tüzet, kutya úr!
 
- Rakjunk tüzet,aki lelke!
Ne reszkessünk a hidegbe!
Nosza hamar gallyat szednek,
tüzet raknak, melegszenek,
melegítik bundájokat,
általfázott irhájokat.
 
Hej, de jó a meleg, télen,
a havas zord erdőszélen!
Azt mondja a vidám nyúl:
- Játsszunk egyet, kutya úr!
- Mit játsszunk? - Tán lakadalmat!
- Jól van: játsszunk lakadalmat:
- cincogjunk meg brummogjunk,
ugrándozzunk, táncoljunk.
 Felszökken hát a víg nyúl.
Szembe vele kutya úr:
ugrándoznak, bokáznak,
keringélnek, cicáznak.
S hogy a táncot szebben járják,
egymást hopp, hopp! átugrálják.
 
Hanem ime mi történik!
Az állatok így regélik:
ahogy ottan ugrándoznak,
nevetgélnek, bolondoznak,
meglökte a kutyát a nyúl,
s tűzbe ugrott a kutya úr.
 
- Vaú! - üvölt a kutya!
Mit csináltál, te buta!
 
S hogy így rája kurjantott,
a farkába kaffantott.
 
A nyúl, uccu, vesd el magad!
farka nélkül tova szalad.
 
Nem kergeti a kutya:
leégett a papucsa!
 
Azóta csepp a nyúl farka,
s meztelen a kutya talpa,
s azóta van, hogy a nyúl
fut ha jön a kutya úr.
Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Kertbe rekesztettem, tudod-e?
Megette a farkas, tudod-e?
Csak a szarvát hagyta, látod-e?

Weöres Sándor: A birka-iskola

 
Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.
 
Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.
Egy kis malac röf-röf-röf.
Trombitálgat töf-töf-töf.
Trombitája, víg orrmánya,
földet túrja döf-döf-döf.
 
Jön az öreg, meglátja.
Örvendezve kiáltja:
Rajta fiam! Röf-röf-röf-röf.
Apád is így csinálja!
 
Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek.
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf
ezek ám a legények!
Móricz Zsigmond: Disznók az esőben

Perzsel a nap, meleg a nyár

Kinn a mezőn a disznónyáj.
Vígan túrják fel a tallót,
Soha jobb dolguk még nem vót.
De csak felleg kerekedik,
Nagy zivatar közeledik,
Dörög az ég, eső meg jég,
Mintha dézsából öntenék.
Megrémült a disznók hada,
Fényes délben vágtat haza.
Mind rémülten karikázik,
Az új ruha még elázik.
Van visítás, van sivítás,
Jaj iszonyú a megázás,
Míg a falun végigérnek,
Egyre kurrognak a vének:
„…Hogyha én ezt tudtam vóna,
köpönyeget hoztam vóna!”
rásír a sok kis malac is!
„Én is, én is, én is!”
Ugy berontanak a kapuba,
Aki ott áll az utjokba,
Köszönni sem ér rá nekik,
Mint a semmit, úgy fellökik!
Boci, boci, megfázott,
Varrtam neki nadrágot,
Nem akarta felvenni,
Ágyba kellett fektetni.

Boci, boci, tarka,

Se füle, se farka.
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

 
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"
Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt hol nem...

Volt egyszer egy iciri
piciri házacska.
Ott lakott egy iciri
piciri kis macska.
Volt annak két iciri
piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri
piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri
piciri kis macska,
hová lett az iciri
piciri barmocska.
Bejárja az iciri
piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri
piciri tekergőt.
Bejárja az iciri
piciri kaszálót,
s nem látja az iciri
piciri kószálót.
Rátalál egy iciri
piciri kis tökre,
bánatában iciri
picirit meglökte.
Felfordult az iciri
piciri tököcske,
benne a két iciri
piciri ökröcske.
Megörült két iciri
piciri ökrének:
Vége van az iciri
piciri mesének.

Simon István: Mirza

Ahogy első gazdája hívta,

mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány

csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda

volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bungó szarvasbogarat.

Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,

hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
„Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,

lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon

ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.

S kinek neve talány maradt, titok,

elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.

Csoóri Sándor: Csetneki

 
Hosszú nyakú Csetneki
sánta lovát csetleti.
Csetleti, botlatja,
lódoktorhoz vontatja.
Kóc a kötőfék,
szakad szét,
püff neki:
sárba csöppen Csetneki.
Szabó Magda: Ki hol lakik?

Hátán tarka csíkocska, hol lakik a gyíkocska?

Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában,
Ki-kipislog nézeget, lesi a szép kék eget,
mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska.

Hát a róka hol lakik? A lakása róka-lik,

oda búvik, ha esik, ha vadászok kergetik.
Lenn a lyukban megpihen, amikor elfárad,
csirkehúsról mesélget, három kisfiának.

Hát a kis sün hol lakik? Falevél alatt.

Be sötét a lakása, sosem éri a nap.
Hogyha álmos, lefekszik, van jó moha-ágya,
álmos kis feje alatt falevél a párna.

Hát a gólya hova fészkel? Kémény tetejére!

Hogyha lenéz, meglátja, mi fő lenn ebédre.
Benn a házban levest esznek, meg túrós puliszkát,
ő mást ad a két fiának, békát meg gilisztát.

Hát a mackó hol lakik? Házát hol leled?

Óriási kertje van: a zúgó rengeteg.
Télen, hogyha szél dudál, barlangjában szundikál,
nyáron járja a hegyet, édes málnát szedeget.

Hol lakik a méhecske? Háza be fura!

Nincsen annak ablaka, csak egy kapuja.
Úgy hívják, hogy méhkaptár, nemcsak ház, de mézraktár:
amit hord a méhecske, ott gyűlik a mézecske.

Hol lakik a halacska? A lakása tavacska,

tenger, folyó, kék patak, lenn lakik a víz alatt.
Vízben alszik, vízben kel, vízi nótát énekel,
vízből van a párnája, buborék a labdája.

Hol a bagoly lakása? Egy vén tölgyfa odvába’.

Ott lakik a homályba’, nincsen neki lámpája.
Akkor indul vadászni, ha eljő az éjjel,
nézi-nézi az erdőt, óriás szemével. .

Hát a csiga hol lakik? Hátán a lakása,

ha elindul sétálni, vele megy a háza.
Kövön-földön gyalogol, fűszál a hintája,
tapogatja az utat, két kis szarvacskája!

Az őzike merre él? Vajon hol lakik?

Ágyát erdő közepén pázsitból vetik.
Ha a tisztáson suhan, szél sem ér nyomába,
bársony füvön illan át barna kis patája.
Hát a nádirigónak merre van a háza?
Sűrű nádas rejtekén fészek a lakása.
Hogyha szél fú, leng a nád, susog a sás nótát,
s mint bölcsőben, rengenek a rigófiókák.

A part alatt,
a part alatt,
három varjú kaszál,
három varjú kaszál.
 
Róka gyűjti,
róka gyűjti,
szúnyog kévét köti,
szúnyog kévét köti.
 
Bolha ugrik,
bolha ugrik,
hányja a szekérre,
hányja a szekérre.
 
Mén a szekér,
mén a szekér,
majd a malomba ér,
majd a malomba ér.
 
A malomban,
a malomban,
három tarka macska,
három tarka macska.
 
Egyik szitál,
másik rostál,
harmadik követ vág,
harmadik követ vág.
 
Szürke szamár,
vizet hoz már,
tekenőbe tölti,
tekenőbe tölti.
 

Tehén dagaszt,
tehén dagaszt,
kemencébe rakja,
kemencébe rakja.
 
Medve várja,
medve várja,
kisült-e a cipó,
kisült-e a cipó.
 
Tyúk a cipót
csipegeti,
hangya morzsát szedi,
hangya morzsát szedi.
Megunta már a tücsök:
egyedül cirpelni .
ölelgette a legyet,
el akarta venni.
 
–Elvennélek, te kis légy,
ha kicsi nem volnál..
–Hozzád mennék, te tücsök,
ha görbe nem volnál..
 
Megvolt a nagy egyezség,
lagzit csaptak rája,
olyan cécót, híre ment
hetedhétországba.
 
Farkas volt a mészáros,
három ökröt vágott,
azontúl meg malacot
tízet is lerántott.
 
Kutya is a küszöbön
borsot akart törni,
macska is a konyhában
szakács akart lenni.
 
Odaugrott a hörcsög,
násznagy akart lenni,
mellé ugrott az egér,
társa akart lenni.
 
Gólya volt a prímás,
szúnyog a szekundás,
büdös bogár a bőgős,
zöld béka a flótás.
 

Dudázott a denevér,
farkas fújta farkát,
előugrott a majom,
roptatta a pulykát.
 
Dühbe jött a cinege,
megfogta a sörkét,
cibálta az üstökét,
pofozta szegénykét.
 
A dongó a darázzsal
földön verekedtek,
sose láttam fullánkot
még olyan mérgesnek.
 
Odaugrott a varjú,
bíró akart lenni,
úgy megvágta egy vén tyúk,
föl se tudott kelni.

Orbán Ottó: A faállatok

Azt mondják a faállatok,

rémes ez a faállapot.
Ha így teszünk,
nyikorog,
ha úgy teszünk,
csikorog,
a nyakunk, a derekunk
sehogy se forog.
Hogyha télen fabált
csapnak,
föl ne csapjál faállatnak!
Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába.
Szaladtak a szúnyogok, szúnyog-patikába.
 
Szúnyog Úr, a patikus, maga rakta sínbe,
nem vitték a kórházba, kint fekszik a színbe'.
 
Jönnek a rokonok, ismerősök sorba,
Gyűlik a sok sütemény, rétes, béles, torta.
 
Meg is gyógyult egy-kettőre, összeforrt a lába,
s örömében felmászott a jegenyefára.

Megfogtam egy szúnyogot,

nagyobb volt egy lónál.
Kisütöttem a zsírját,
több volt egy akónál.
 
Aki eztet elhiszi,
szamarabb a lónál,
aki eztet elhiszi
szamarabb a lónál.

Gryllus Vilmos
 
Reggeli harmat kelti a lepkét.
Virág a réten tárja a kelyhét.
Látja a lepke, billen a szárnya,
Virágkehelyben reggeli várja.
Katalinka szállj el,
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek.

Katicabogárka
Szállj fel az égbe.
Hozzál onnan napfényt
Arany tekenőbe.
Hozzál nekünk meleget.
Vigyed el a hideget.

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,

Elindult megnézni mi van a világban.
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
Ide is, oda is bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincér bácsik sétálgatni mentek,
Tó partján a szúnyogok kalapot emeltek.
Estére elaludt katicabogárka,
Éjjeli pillangó hazatalicskázta.

Meguntam gyönyörű Győrnek gyöngyvárában laktomat,

Mert a Duna, Rába, Rábca rákja rágja lábomat.
Sulyok József: Csalóka versenyfutás
Kinn a réten Szürke Csacsi,          Se nem lát, se nem hall,
versenyt akar futni.
Körbenéz, hogy vetélytársra,
hol fog itt akadni.
Senki sem jár éppen arra,
nincs kivel fogadni,
hogy Tőle itt, senki sem tud
gyorsabban szaladni.
Ni-ni! Mégis mozgást észlel,
lábánál a fűben.
Ott mászik egy lomha csiga,
lassan egykedvűen.
Megszólítja: - Csigapajtás,
van-e kedved futni?
Versenyezni, ki fog előbb
a nagy tölgyfáig jutni?
A csiga csak kúszik tovább,
nem figyel a szóra,
kapaszkodik erőlködve,
újabb fűcsomóra.
Végre felér, jól elfárad,
bólogat pihegve.
Félreérti ezt a csacsi:
Egyesség lett kötve!
  
Vezény kiáltásra futunk,
már mondom is: - Rajta!
A csiga ül egykedvűen,
csacsi fut sebesen,
árkon, bokron, vízmosáson,
húz eszeveszetten.
Odaér a nagytölgyfához,
fáradt, liheg, remeg,
körbenézve konstatálja,
Csiga sem verte meg.
Patája elé néz büszkén,
de jaj, mit lát, szent Ramón!?
Ül a csiga, a versenytárs,
unottan a fűcsomón.
Te győztél? Ez hihetetlen!
Fussunk vissza! Rajta!
Rohan csacsi, nyelve kilóg,
de a szégyen hajtja.
Visszaér az induláshoz,
fáradtan térdre esik.
Mit lát a fűben a szamár?
A csiga ott ül, s eszik.
Úgy kimerült, hogy a kedve
versenyzéstől elment,
elsomfordált lógó füllel,
titkolva a szégyent.
Azóta sem megy fejébe,
töri egyfolytában,
hogy győzhette le a csiga,
nem egy futó fajta. kétszer is futásban?

Nem is sejti szegény

szamár,
nem egy, kettő csiga,
meg sem mozdult, csak
egyformák,
mint sok, más csigabiga.

Gryllus Vilmos: Csigabiga

 
Lassan jár a csigabiga,
táskájában eleség.
Várja otthon lánya, fia,
csigabiga-feleség.

Gazdag Erzsi: Csigabiga néne

Körülnézett háza táján

csigabiga néne.
„Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!”
 
Meszet oltott egy csöbörben,
s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találja párját.
 
Megbámulja, megcsodálja
egész erdő népe,
s háza előtt örvendezik
csigabiga néne.

Csóré csiga csalán csúcsán cselleng,

csalán csúcsát csipegetve fent leng,
de a csalán nem tűri,
csóré csiga csupasz csápját megcsípi.
Szalai Borbála: Csiga Zsiga

Csiga család kicsiny fia,

a kíváncsi Csiga Zsiga
gondolt egyet, nagy merészet:
„Megyek én és széjjelnézek,
ki lakik e bokor alatt,
kié az a fura kalap?!”
El is indult Csiga Zsiga,
lassan ment, mint minden csiga.
Míg odaért – azalatt
jókorát nőtt a kalap.

„Az én nevem Gomba Gábor,

gomba vagyok a javából!
Nagyot nőttem reggel óta,
így növünk mi – gomba módra!”
Nézte Zsiga a kalapot,
bánatosan sóhajtozott:
„Hej ha gomba lettem volna,
de nagy lennék már azóta!”
Míg így töpreng - azalatt
nyugovóra tért a nap.

„Hallod-e, te csigagyerek,
itt az este, mi lesz veled?
Éjszakára szállást ki ad?
Meglásd, félni fogsz itt magad!
„Dehogy félek, kedves Gomba!
Bebújok a házikómba!
Nem lehet itt semmi hiba,
azért vagyok Csiga Zsiga!
Mire felkel majd a nap,
Jól kialszom magamat!”
 Csigabiga, gyere ki, ég a házad ideki.
Kapsz tejet, vajat, holnapra is marad.

Nemes Nagy Ágnes: A csiga

Húzgáltam egy kocsikát,

Úgy kerestem a csigát.
Lassú állat a csiga,
Betettem a kocsiba.

Jól húztam a kocsikát,

Kocsiztattam a csigát.
Ne csak füvet, virágot,
Lásson ő is világot.
Fésüs Éva: Békanóta
 
Békakirály papucsának elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra, seholse találja.
Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!
 
Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben szitakötő lányok.
Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!
 
Nem találják a papucsot sehol a világon,
ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!
Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!
Brekeke!...

Békás tóra gólya szállt,

Kerek tóba besétált.
Hajlottak a fűszálak,
Intettek a békának:

Béka vigyázz!
Ki ne bújj!
Guggolj le és lapulj!

De a béka nem ügyelt,

Intő szóra nem figyelt,
Kiugrott a tópartra,
Hamm, a gólya bekapta!
Zelk Zoltán: Hová szaladsz vizipók?
 
-Hová szaladsz vizipók?
-Keresem a békát!
-Mért nem húzol kiscipőt?
-Gyorsabb így mezítláb!
 
-Miért futsz ily sebesen?
-Én leszek a násznagy:
ma tartják a lagziját
a békakirálynak...
 
-Hol lesz a lakodalom?
-A királyi házban:
sásból, nádból épített
tavi palotában...
 
-Hát a menyasszony ki lesz,
békakirály párja?
-Hetedhét mocsárnak a
legszebb békalánya...

Bújj be béka, a bokorba,

erre lépdel most a gólya,
ha rád talál hosszú csőre,
nem mégy többet esküvőre.

Béka, béka, brekeke,

jól vigyázz a bőrödre,
mert a gólya erre jár,
megeszen a csőrivel.
Kányádi Sándor: Tavon

Szúnyog zirreg a tó fölött, 

bűvöli a béka. 
Alig várja, hogy leszálljon 
elé a zsombékra. 
  
Szállj már alább, gyere, gyere, 
ne félj tőlem, szentem! 
Szúnyogot én már náladnál 
nagyobbat is nyeltem. 
  
Így biztatja a szúnyogot 
meredt szemű béka, 
amikor a tóra vetül 
a gólya árnyéka. 
  
Ám a béka se lát, se hall: 
ne félj, szúnyog úrfi! 
Hamm, bekaplak, de hálából 
megtanítlak úszni. 
  
Ugrik is már, és a szúnyog 
mintha nem lett volna. 
De a gólya sem hiába 
szállott le a tóra. 
  
Csőre villan, mint a penge, 
csattan, mint az ostor: 
nyakon csípi béka úrfit, 
s viszi szúnyogostól.
Zelk Zoltán: Erdőben-berdőben
 
Alszik a szél, föl se kelt,
olyan kedve van ma,
a vihar is lehevert,
a szél öreganyja.
Alszik az egész család,
nem fut a szellő sem-
mitől csörren hát az ág,
levél mitől zörren?
 
Nem egyébtől, két madár
röpül éppen erre,
az egyik a hársra száll,
a másik a cserre.
Jó a hárs is, a cser is
a fáradt madárnak,
azon is meg ezen is
pihenőt találnak.
 
Éppen arra jártam én,
fák alatt megállva,
hallgatóztam, vártam én:
fütyül-e madárka?
Megértettem a szavuk,
ha "csúrr" volt, ha "csírr" volt-
tanúm reá a kakukk,
szóról szóra így volt:
 
-Honnét, szomszéd?
-Ahol voltam, onnét!
-Mit evett?
-Eleget!
-Mi jót?
-Hernyót!
-Hány volt?
-Egy volt!
-És még?-
-Kukacot!
-Mennyit?
-Hatot!
-Hát még?
-Legyet!
-Hányat?
-Hetet!
-Mást még?
-Pondrót!
-Sok volt?
-Nyolc volt!
-Jó volt?
-Jó volt!
 
Hallgattam volna tovább
ezt a párbeszédet,
de hirtelen akkorát
fújt a szél: fölébredt!
A vihar is vele kelt,
s huga is a szellő-
ezer levél útra kelt,
szinte szállt az erdő!
 
Az égen egy felleg állt,
dézsa a kezében,
s mint aki csak erre várt,
ránk öntötte éppen!
Megáztak a madarak,
megázott a szél is,
szedhettem a lábamat,
bőrig áztam én is!
Tamkó Sirató Károly: Pinty és ponty
 
Volt egyszer egy ponty,
Úszott, mint a pinty!
 
Volt egyszer egy pinty,
Repült, mint a ponty!
 
Együtt mentek...
Úsztak, szálltak, mendegéltek,
tán még most is mendegélnek,
ha a kelő napsugárban
útjuk végére nem értek.
 
Elöl ment a ponty.
Úszott, mint a pinty.
 
Utána a pinty.
Repült, mint a ponty.
Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben
 
Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

Ágon ugrált a veréb,

megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár az idén már
verébiskolába.
Móra Ferenc: A cinege cipője
 
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
 
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
 
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
 
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
 
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
 
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
 
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
 

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.
 Móra Ferenc: Fecskehívogató
 
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.

Nemes Nagy Ágnes:Szorgalom

 
Mi kopog?
Mi kopog?
- Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
vár rám ez a diófa.
 
Mi ragyog?
Mi ragyog?
Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.
Móra Ferenc: A csókai csóka
 
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron
Örökkön-örökké
Feketébe járjon.
 
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
 
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
 
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
 
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
Markó Béla: Bezzeg a gólya
Varjúné szidja a párját: 
nem vagy semmire jó, 
bezzeg gólyáné ruhája 
fehér, akár a hó. 

Az én szoknyám csupa folt már, 

cipőm is elkopott, 
bezzeg gólyáné milyen szép
piros csizmát kapott. 

A mi házunk szedett-vedett, 
soha sincsen pénzünk, 
bezzeg gólyáéknak ott a
főutcán a fészkük. 

Csak gubbasztunk télen-nyáron, 

hát ez milyen élet? 
Szeretném már látni én is
lent a délvidéket. 

Szeretnék már én is minden

ősszel elutazni,
itthon pedig lehetőleg
a kéményen lakni. 
Varjúné egész nap kárál, 
dühös már a párja:
meglesz minden! Menj és fogjál / 
békát vacsorára!

Békát fogjak! Megőrültél?

Nem vagyok én gólya.
Nem vagy gólya? Na, ha nem vagy, 
éljél varjúmódra!

Zelk Zoltán: Varjúnóta

 
Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
 
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
 
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
 
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.
Móra Ferenc: Az egyszeri szarka
 
Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.
Jobbra illegette,
balra billegette,
a delelő napot
el-elnézegette.
 
Gondolta magában:
"De szép fényes holmi!
No, ezt már igazán
le kellene hozni.
Jó lenne tükörnek
a szarkaszobába,
beletekingetni
ünneplő ruhába."
 
Mikor ezt gondolta
az egyszeri szarka,
már az ól tetején
billegett a farka.
Noszogatja magát:
"Előre, előre,
szénás óltetőről
szalmás csűrtetőre.
 
Mindjárt elérem már" -
 pislantott az égre,
s átugrik hetykén a
kazal tetejére.
Onnan szaporán
a kútágasra billen -
jaj, de szegény feje
hova menjen innen?
 
Az egyszeri szarka
jobbra-balra forog,
a nevető napra
fitymálva hunyorog.
S vissza a sövényre
lerepül csörögve:
"Nem szeretek nézni
rámátlan tükörbe."
 
Vén veréb a porban
mosogatja tollát,
szárnya mellé dugja
pápaszemes orrát.
"Csirip, csirip, csirip,
az egyszeri szarka
nagyot akart volna,
s nem bírta a farka."

Nem minden tarka szarka farka tarka,

csak a tarkabarka fajta szarka farka tarka.
 Gólya, gólya, gilice!
Mitől véres a lábad?
Török gyerek elvágta,
Magyar gyerek gyógyítja
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

Zelk Zoltán:Gólya, gólya

 
Gólya, gólya, hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
 
- A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…
xc  
Gólya, gólya, hosszúláb,
hol ér véget a világ?
 
- Ha az a tó enni ád,
 egy tóból áll a világ.
 Gryllus Vilmos: Kémény tetején

Kémény tetején kelepel a gólya.

Fészkét gallyakból, kis ágakból hordja.
Belseje néhány puha-pihe szalma,
gólyafiókák kicsi birodalma.

De mikorra aztán vége van a nyárnak,

felnőnek a gólyák, csak az őszre várnak.
Messzire szállnak, napsütötte délnek,
övék már az egész világ, mégis visszatérnek.

Éhes volt az öreg gólya,

békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
Vízbe ugrott egyenest.
 Dénes György: Gólya
 
Láp közepén áll a gólya,
csitteg-csattog tilolója,
tolla szürke, csőre veres,
csíkot kutat, békát keres.

Egér, egér, kisegér,

Van-e fogad hófehér,
Adjál nekem vasfogat,
Én meg adok csontfogat!
 Devecsery László: Az egerek szekere
 
Szalmatető, szalmaház,
benne vajon ki tanyáz?
ott laknak az egerek,
készítenek szekeret.
Szalmából font a szekér,
tíz búzaszem belefér.
Csipegetik verebek!
Éhesek az egerek...
Sajtból vannak a lovak,
s ha búzaszem nem marad:
felfalják a lovakat.

Egy picike pocakos pocok, pocakon pöckölt

egy másik picike pocakos pockot, és a pocakon pöckölt picike
pocakos pocok, pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő,
picike pocakos pockot.

Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a

hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsög görcsök.
Csukás István: Sün Balázs
 
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
 
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre.
 
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház.”
„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
 
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
„Így ni! – mondta – most már
végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
 
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
 

„Elvitte a szél a házunk,

engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”
„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
 
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

Mókuska, mókuska, felmászott a fára,

leesett, leesett, a fekete sárba.
Doktor bácsi ne gyógyítsa meg,
huncut a mókus, újra fára megy.

Zelk Zoltán: Őzek, nyulak, szarvasok

 
Őzek, nyulak, szarvasok,
 hideg már az erdő,
szelet hoz még az éjszaka,
havat hoz a felhő.
Őzek, nyulak, szarvasok,
mi lesz ma ebédre?
Havon pirult fűszál, jégen
fűtött falevélke.
Őzek, nyulak, szarvasok,
mit isztok utána?
Három patak jön mihozzánk
ma ebéd utánra.
Őzek, nyulak, szarvasok,
hol alusztok éjjel?
Betakar minket az erdő
köddel, falevéllel.

Zelk Zoltán: A három nyúl

 
Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s felkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."
 
- Úgy, úgy bizony, mint az urak-
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni!...-
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
 
Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek... "
 
Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
 
Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:
 
-Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek...
 
No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?"
 
- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
 
Három nyulak ottan ültek
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettel
Hogy eztán csak medvét esznek!-
 
Egyébre se volt már kedve
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk...
 
Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...
 
"No hiszen csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" -
kiáltott rája a medve.
 
"Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!"
 
Szedte lábát a vadász is;
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...
 
Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...
Szablya István: Nyuszi- mese
 
Nyúlmamának húsvét táján
nyuszilánya született -
egész népes rokonsága
körülállta, megcsodálta
a kis nyuszigyereket...
 
Örvendezve babusgatták
nénjei és bátyai
ölbe vették, dédelgették,
majd megették, úgy szerették -
vitték volna játszani...
 
Hoztak édes sárgarépát,
friss káposztalevelet;
táncoltak, daloltak néki
ám az álmos nyuszi bébi
nem játszott és nem evett...
 
Nyúlanyó az ajtó mellett
nevette a hajcihőt,
de a végén megsokallta,
és a lármás nyuszihadra
feladta a nyúlcipőt...
 
Egy kis nyuszit boltba küldött:
Hozzon langyos friss tejet,
két testvérke tüzet rakott,
másik három mosogatott,
mindenki serénykedett...
 

Nyuszipapa sem maradt rest

 ő a bölcső mestere:
Fürgén, gyorsan nekilátott,
egy nagy tojást ketté vágott,
s puha szénát tett bele...
 
Egy fél tojás így lett bölcső,
míg a másik darabot
kiskocsinak kinevezték,
és hozzá két nyúlgyerek szép
kerekeket faragott...
 
Holnap reggel ha felébred
az aprócska nyuszilány,
aki jó lesz, eltolhatja
kankalinos patakpartra
nyuszitojás kocsiján...

Erdő szélén házikó,

házikóban nagyanyó.
Hát egy nyuszi ott robog,
az ajtaján bekopog.
"Kérlek, segíts énrajtam!
A vadász a nyomomban!"
"Gyere, nyuszi, sose félj!
Megleszünk mi kettecskén."

Hová mégy te kis nyulacska?

Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe tálibe,
Az erdőbe.
 
Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe tálibe,
Vesszőcskéért.
 
Minek néked az a vessző?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe tálibe,
Kertecskének.
 
Minek néked az a kiskert?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe tálibe,
Virágoknak.
 
Minek néked az a virág?
Ingyom-bingyom tálibe,
Tutálibe tálibe,
Jóanyámnak.

Lengyel népköltés (Weöres Sándor

ford.)

Parton ül a két nyúl,

kis nyúl, nagy nyúl,
ugrabugrál, lyukba bujkál,
bukfencet hány, fűbe turkál
itt nyúl, ott nyúl,
kis nyúl, nagy nyúl.
Csukás István: A sínen ül egy fehér nyúl
 
Mozin innen, téren túl,
hol a 6-os befordul,
ahol az a nagy közért,
s fagyit adnak forintért
(mindig málnát, de rémes!
De ez itt most mellékes).
S szemben áll egy új trafik,
rágógumit kapni itt,
szóval ott a sarkon, hol

rikkancs rikkant, rikácsol,

mozin innen, téren túl,

sínen ült egy fehér nyúl.
 
Szeme piros. Füle hét
centiméter is elért,
bár mi fület, nyulat is,
láttunk már nagyobbat is.
Hogy hol? Falun, múlt nyáron,
a vízhordó szamáron.
És még? Ejnye, ne tarts föl,
itt van, nézd meg, egy tükör!
 
A mi nyulunk, értsünk szót,
közepes nagyságú volt.
Bár csak úgy körülbelül,
Mivel nem áll, hanem ül.
 
Üres az út délelőtt,
így nem vették észre őt,
se mozis, se fagyis
(málnát kutyul a hamis)
se közértes eladó,
se rikkancs, a rikkantó,
se rohanó emberek,
se a szájtátó gyerek,
( nem is csoda, háttal állt,
lekötötte a plakát),
se az álmos trafikos,
mikor jött egy villamos.
 
Csikorogva, csattogva,
jött a 6-os kattogva,
üvegablak, pléhtető,
elől ült a vezető,
 
hátul ült Cső Bendegúz,
a nagybajszú kalauz,
ölében a táskája,
fejében a sapkája,
 
nadrággombot, sárgarézt,
számolta az aprópénzt,
az ablaknál utasok
élvezték a huzatot.
 

"Nocsak vonal, átszálló,

feltételes megálló!"
Nem kaptak több huzatot,
felálltak az utasok.
Majd előre mentek mind
hogy mi baj s mért állnak itt?
 

A vezető mutogat:
nézzétek csak a nyulat,
ott ül, lenn a sínen,
hogy zavarjuk el innen?
 
"No - mordul Cső Bendegúz,
a nagybajszú kalauz. -
A nyílt pályán megállat
e torzonborz vadállat!
Biztos cirkuszból szökik,
és azóta körözik!
Tán harap is!
Jobb lenne
ha magától elmenne!"
 
Felijedt a trafikos,
mért állt meg a villamos?
Odanéz a közértes,
a fagyis is (bár mérges,
sehogyse fogy a málna,
pedig nagyon kínálja)
s mert baj lehet, komoly is
ajtóban áll a mozis,
néz a rikkancs, szó, mi szó,
ez itt egy szenzáció,
nézik bárgyún szó nélkül:
a sínen egy nyuszi ül!
 

Végre jött egy kisfiú,

iheg-liheg, nagyon fú,
két kezével integet,
"Enyém a nyúl emberek!
Már mióta kergetem,
lukat fúrt a ketrecen,
és a lukon megszökött,
hét és nyolc óra között!
Legyen tanúm a világ,
nem csinál több galibát!"
S nem tétovázott sokat,
fülöncsípte a nyulat.
 
Mindenki megkönnyebbült,
minden szembe mosoly ült,
szabad lett immár az út,
a villamos elindult.
Osváth Erzsébet: A hét ügyes tapsifüles

Gyalogösvény, patakpart.
A hét nyuszi hova tart?
Versenyre kel mind a hét.
Bajnoki cím lesz a tét.
Megkapja a legjobb futó,
legfürgébben futni tudó.

Figyelik fák, füvek őket,

tengelicék, barna őzek.
Bámulja hét vörösbegy,
hangyák közül nem is egy!
Lesik, melyik lesz a bajnok.
Melyik kapja a sok tapsot?

Futóverseny a javából!
A cél nincs már messze, távol.
Ekkor bukkan fel egy ember,
mint a sas, oly éles szemmel,
vállán puska, zsákmányra les.
No, hét nyuszi, hű, most mi lesz?!

Felneszelnek ám a nyulak.
Hol lelhetnek egérutat?
És egy röpke pillanat -
hét nyúl hétfelé szalad.
Így maradt a vadász hoppon -
és egyszerre száz fán, bokron
felzengett a madárének,
madárének, örömének.

Megszólalt a róka, farkas,

mackó, mókus, őz, a szarvas:
- Lám, lám, a hét tapsifüles
milyen fürge, milyen ügyes!
Megérdemli mind a tapsot.
Éljen a hét futóbajnok.
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
 
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.
Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.
 
Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.
 
Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.
Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhő alatt.

Esti szellő ködöt kerget,

dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"
Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!
Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.
Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya
 
Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.
Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"
Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.
Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.
 
Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:
őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,
hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.
 
S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.
 

Meg is gyógyul egykettőre,

felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.
Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.
Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.
Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.
Mátraalján, falu szélén
lakik az öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.
Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!

Kányádi Sándor: Róka-mondóka

 
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
 Weöres Sándor: Medve-nóta

Kinn voltam a rengeteg erdőn,

Medvét láttam kúszni a lejtőn,
Tíz körömmel másztam a fára,
Megszökött a medve vacsorája.
Lompos medve brummogva ballag:
„Mászni könnyű ilyen fiatalnak,
Mennyi szégyen ér most vén-
koromban,
Kulloghatok éhesen odúmba.”

A medve töprengése 

Jön a tavasz, megy a tél,

barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!

Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok;
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.
Nemes Nagy Ágnes

Nagymosást tart medve néni

Két kisfia kérve kéri:
„Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs”.
Málnát szednek, ha találnak,
kis húguknak, Márikának.

Szép az erdő mindenütt:

szőke nyírfa, sima bükk.
„Itt a bokor, itt a málna,
Jaj be édes, tömd a szádba!
Szúr a tüske? Annyi baj!
Bozontos a medve-haj”.

Tele kosár, tele bendő,

két kis bocsnak elegendő.
Elnyúlnak a fa alatt.
„Hé! Lopják a kosarat!”
Felriadnak most a zajra,
néznek erre, néznek arra…
„Jaj! Hová lett a kosár?”
Pamat-fülük égnek áll.

El nem rejti azt a fenyves,

akinek a keze enyves!
A két mackó szétszalad,
Fölverik a bokrokat.
„Nézzünk körül ott, a nyúlnál!”
„Répán élek – mondja Nyúl Pál –
meg káposztalevelen,
Olykor meg is reszelem”.
Róka-asszony mondja: „Mackók!
Málnát nálam mért kutattok?
Mért csináltok galibát?
Többre tartom a libát!”
Sün Sámuel a fa tövében
siklót vacsorázik éppen.
„Nincs ennél jobb eledel!” –
mondja bölcsen Sámuel.

„Mókus! Mókus! Hol a málna?

Nem te vitted föl az ágra?”
„Málna?! Dió, mogyoró,
meg fenyőmag, az a jó!”
Mókus Miklós kedves fickó,
boldog ám a két kis mackó,
mert a fáról leszalad,
s kölcsön ad egy kosarat.

„Nézd csak, nézd csak, ki fut erre?

Senki más, mint Tolvaj Ferke!”
Itt a baj most, itt a jaj!
Egy fatörzsön elhasal,
„Hát szaladjunk most utána?
Nem, idesüss, itt a málna!
Ó, be édes, zamatos,
megszedjük, míg mama mos”.

Tele kosár, tele bendő,

három bocsnak elegendő,
Nincsen otthon már hiba,
málnát eszik Márika.
Itt az este, ágyuk vetve,
alszik három buksi medve.
Medve néni fonogat –
így őrzi a bocsokat
Orbán Ottó: Tigris
 
Tigris, tigris,
ritkán mosdasz,
inkább piszkos
bundát hordasz.
Erdőben,
mezőben
udvarolsz jó erőben:
"Én vagyok a
Szörnyű Tigris,
nálam szörnyebb
tigris nincs is!"
 NAPTÁR
 

Hétfő hetibe,
Kedd kedvibe,
Szerda szeribe,
Csütörtök csűribe,
Péntek pitvarába,
Szombat szobájába,
Vasárnap a verpeléti vásárba.

Hétfő heves
Kedd kedves,
Szerda szerelmes,
Csütörtök csendes,
Péntek piszkos,
Szombat szappanos,
Vasárnap kényes.

Ma csütörtök, holnap péntek,

Holnapután lepényt eszek.
Hétfő - zöldül már az mező,
Kedd - kevés lesz a meggy,
Szerda - megérett a málna,
Csütörtök - van eladó sütőtök,
Péntek - paszulyos az inged,
Szombat - hajthatod a lovat,
Vasárnap - vége van a vásárnak.

Hétfő, kedd, szerda, csütörtök,

Péntek, szombat, vasárnap,
 Jó dolgunk van,
Mint erdőn a madárnak!
Görögdinnye, török tök,
Szerda után csütörtök.

Jégen járó január

Havat fújó február,
Hóolvasztó március,
Széllel bélelt április,
Virágnyitó május,
Kalászt érlelő június,
Kendernyövő július,
Dinnyeszedő augusztus,
Szelet fúvó szeptember,
Szüretelő október,
Télelő november

Január elől jár,

Február a nyomán,
Március szántóvető,
Április nevettető,
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.
 

Ha megfénylik a vízkereszt,
Megcsordítja az ereszt,
Akkor évben jól ereszt
 A kolbász és a gerezd,
Öregektől tudom ezt.
Szépen fénylik Vince,
Megtelik borral a pince;
Ha ködös lesz a hadakozás;
Ha szeles, embernek sírt ás;
Hogyha erős vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves.

Ha Zsuzsanna napján az ég
Megrendül délről:
Nyugatról jó idő;
Ha pedig északról:
Keletről jégeső jő.
Ha Mátyás nem talál jeget,
akkor csinál,
Ha pedig talál, akkor tör.

Ha húsvétkor eső száll,

Pünkösdig az meg nem áll.

Szervác, Pongrác, Bonifác,

Meleg ruhát, nem gatyát.

Hogyha Medárd pityereg,

Negyven napig csepereg.
Ha fényes lesz Szent Pál,
Minden termés szépen áll.
Pál fordulása ha tiszta,
Bőven terem, mező, puszta,
Ha szeles: jő hadakozás,
Ha ködös: embernek sírt ás,
Ha pedig havas vagy nedves,
Lesz kenyér igen kedves.
Ha Péterkor nagy a meleg,
Várhatod a hideg telet.
Hull a dér, jön a tél,
Daru, gólya útra kél.
 
Ha Szent Mihály napján
Még itt van a fecske,
Karácsonyig vígan
Legelhet a kecske.
 JANUÁR

Pálnak fordulása
Fél tél elmúlása
Piroska napján a fagy
Negyven napig el nem hagy.
Ha fénylik a Vince,
Megtelik a pince.
A ködös január
Nedves tavasszal jár.

 
 FEBRUÁR

Gyertyaszentelő melege
sok hó a jégnek előjele
Gyertyaszentelő hidege
Koratavasznak előhírnöke.

Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál

S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja
Ég áldását bőven adja.
  

MÁRCIUS

Gergely-napi szél
Szent György napig él.
József kezessége
Jó év kedvessége.
Fehér Nagycsütörtök
Indán sül meg a tök.
Márciusi por fűnek jó,
Neki fáj márciusi hó.
  

ÁPRILIS

György-nap előtt, ha nem esik,

György-nap után sok is esik.
Hogyha Vitálisz didereg,
Tizenötször lesz még hideg!
Áprilisnak szárazsága,
Jó gazdának bosszúsága.
Áprilisnak nedvessége
Fáknak termőképessége.
  

MÁJUS

Orbánnak a napja hogyha fényes,

A vincellér mint a páva kényes.
Mint az áldozócsütörtök
Olyan lesz őszi időtök.
Pünkösd-napi esésre
ne várj áldást vetésre.
Május hava hűvössége
A gazdának üdvössége.
  

JÚNIUS

Ha száraz a nyár eleje

Szent Víd
Bő esőt hoz, szavamra, ezt
Elhidd!
Margit-napi esőcseppek
Tizennégy napig peregnek.
János-napi zivatar
Negyven napig elvakar.
  

JÚLIUS

Esős Illés rossz,

mert áldást nem hoz.
Jakab napja vihart szül,
Magdolna sárban csücsül.
Anna asszony reggele
már hűvös, ne játssz vele.
Mihelyt a pók széttépi hálóját,
Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.
  

AUGUSZTUS

Ha Domonkos forró,
kemény tél várható.
Lőrinc-napja, ha szép,
sok a gyümölcs, és szép.
Bertalan szép idővel,
az ősz is nekünk kedvel.
Sűrű eső augusztusban,
Jó mustot ád a hordóban.
 SZEPTEMBER

Amilyen az Egyed-nap,
olyan az egész hónap.
Az időt Kisasszonynapja,
négy hétre előre szabja.
Mihálykor az észak s keleti szél,
sok havat és kemény telet ígér.

 
 OKTÓBER

Leodegár, hogyha lombhullató,

Örülj! a jövő év páratlan jó.
Orsolyakor takarítsd be
káposztádat.
Simon, Juda hóval tömi tele szádat.
Ha megdurvul a nyúl szőre,
siess fáért az erdőbe.

 
 NOVEMBER

Ködös Márton után

Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.

 
 DECEMBER

A Lucának híres napja

A napot rövidre szabja.
Téli mennydörgés,
Meglesz jó termés.
Zöld karácsony rossz,
Fehér húsvétot hoz.
János-nap ha borús,
A termés igen dús.
A márciusi hó,
Ha zsákkal viszik a határon,
Még akkor sem jó.
 

Szécsi Margit: Március

Déli szellők, fújjatok csak,

játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
 
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.
 
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.

Bolondos április,
Meleg is, hideg is,
Becsap minden gyermeket,
Ki az utcán tekereg.

Ha áprilisban az ég zeng,
Jó és hasznos időt jelent.

 
 Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
 
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

Rákos Sándor: Három vándor

 
Baktat három vándor:
Benedek, József, Sándor –
elől megy Sándor,
Sándor után József,
József után Benedek:
ők hozzák a meleget!

Osvát Erzsébet: Három cimbora

 
Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.
Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe,
A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.

Fújj szél, meleg szél,

Jön a tavasz, fut a tél,
Nem fúj már és nem havaz,
Itt van, itt van a tavasz!
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
 
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
-Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!

Tavaszi szél vizet áraszt,

virágom, virágom.
 
Minden madár társat választ,
virágom, virágom.
 
Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom
 
Te engemet s én tégedet,
virágom, virágom.
 
Zöld pántlika, könnyű gúnya,
virágom, virágom.
 
Mert azt a szél könnyen fújja,
virágom, virágom.
 
De a fátyol nehéz ruha,
virágom, virágom.
 
Mert azt a bú hajtogatja
 virágom, virágom.
Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz
 
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
 
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
 
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár

 
Égi csikón léptet a nyár,
tarka idő ünnepe jár,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.
 
Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csípdes a légy.
Habzik az ég, mint tele-tál,
tarka idő szőttese száll.
Cserebogár, mikor lesz nyár?
Pünkösd táján, vasárnap.
Mikor a fák virágoznak,
Vénasszonyok tollászkodnak.
Csanádi Imre: Őszköszöntő
 
Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra ...
 
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.
 
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
 
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
 
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
 
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
 
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
 Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején

Ül a tél a hegy tetején.

Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.

Weöres Sándor: Száncsengő

 
Éj-mélyből fölzengő
-Csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling-
Tél öblén halkan ring.
 
Földobban két nagy ló,
-Kop-kop-kop- nyolc patkó.
Nyolc patkó -kop-kop-kop-
Csönd-zsákból hangot lop.
 
Szétmálló hangerdő
-Csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling-
Tél öblén halkan ring.
Kányádi Sándor: Ballag már

Ballag már az esztendő

vissza- visszanézve,
nyomában az öccse jő
vígan fütyörészve.
Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul,
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.
 IDŐJÁRÁS
 
Komáromi kisleány,
Vigyél által a Dunán,
A Dunán, a Dunán,
Vigyél által a Dunán.
 
Ha átviszel a Dunán,
Megcsókollak a partján,
A partján, a partján,
Megcsókollak a partján.
 
Télen nagyon hideg van,
Nyáron nagyon meleg van,
Soha nincs jó idő,
Mindig esik az eső.
Süss fel Nap,
Fényes Nap!
Kertek alatt a libáim
Megfagynak.

Terítsd rájuk köpönyeged,

Adjál nekik jó meleget!
Süss fel Nap,
Kedves Nap!
Kányádi Sándor: Kopár a fa
 
Kopár a fa
a ház előtt.
Eső veri
a háztetőt.
 
Szél verdesi
az ablakot.
Csak néha látsz
egy kis napot.
 
Az is halovány
és öreg,
orrán felhőből
szemüveg.

Széles világba
Fut a szél magába,
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába.

Fúj a szél, fúj a szél,

De morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.
Hej Dunáról fúj a szél,
szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél
Ha Dunáról nem fújna,
olyan hideg nem volna
Dunáról fúj a szél.
 
Hej Jancsika, Jancsika
mér' nem nőttél nagyobbra?
Dunáról fúj a szél
Nőttél volna nagyobbra,
lettél volna katona
Dunáról fúj a szél.

Nyulász Péter: Szembeszél

Szemtelen a szembeszél:
ujjra fúj és hajba kap.
Hátraarc és harcra hát,
az ész megáll s így osztogat:

Hasra hát ki harcra kész,

hátra arc, és fejre kéz!
Szív a tüdő, áll a váll,
fog a láb és lép a kéz!
Fülel az orr, szagol a fül,
néz a száj, s a szem beszél!

De feltámad és hajba kap –

újra fúj a szembeszél,
kibelez és felcserél.
Kiáltsatok felcserért!
 Esik eső, jaj-jaj-jaj,
Mindjárt itt a zivatar!
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik!

Ess eső! Ess! Holnap délig ess!

Zab szaporodjék, búza bokrosodjék.
Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka,
még annál is hosszabb, mint a Duna hossza.

Ess, eső, ess!

Anyóka répáját,
Apóka búzáját,
Lányok lenvirágát,
eső, füröszgesd!

Eső, eső, essél,

Buborékot vessél,
Hogy a búza nőjön,
a gyermek örüljön,
Lesz kenyér, lesz kalács,
fánkból is nagy rakás!

Eső, eső csepereg,

megáznak a gyerekek,
sáros lesz a kiscipő,
vizes lesz a főkötő.

Esik az eső,
hajlik a vessző,
Haragszik a katona,
mert megázik a lova.

Csepp, csepp, csepereg

- villan, csattan, megered;
Zápor függöny zuhatag
- fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment - jót esett:
fűnek, fának jól esett.

Csipp csepp,
egy csepp,
öt csepp,
meg tíz,
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.
Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Gazdag Erzsi: Hull a hó

 
Hull a hó, hull a hó,
Mesebeli álom!
Télapó zúzmarát
Fújdogál az ágon.
 
A kis nyúl didereg,
Megbújik a földön:
Nem baj ha hull a hó,
Csak vadász ne jöjjön!
 
Parányi ökörszem
Kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
“Süt még nap a nyáron!”

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

 
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
 
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
 
Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.
  
Libben a tarka nagykendő ,
húzza-rázza hűs szellő.
 
Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
 
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Várnai Zseni: Hull a hó

 
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
 
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.

Kányádi Sándor: Betemet a nagy hó

Betemet a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
mindent, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

Aki fázik, vacogjon,

 fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.

Csukás István: Hideg szél fúj

Hideg szél fúj, hogy az ember

   majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
   hóembernek!
 
Szeme szénből, az orra meg
   paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
   úgysem táncol.
 
Zelk Zoltán: Hóember

Csillog a fákon a zúzmara,

ragyog, mint az ezüst,
s repül a sivalkodó szélben
akár a por, a füst.
Serényen dolgozik három gyerek:
fagyos kezeikkel
gyúrják a havat, mint agyagot,
készül a hóember.
Szénből, kavicsból kap szemeket,
hadd nézze: a világ
milyen fehér! S milyen szépek
 az ezüst téli fák.

Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt

Álldogál egy fura alak
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.
 FARSANG

Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál

De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsangnak napján
minden kutya
bálba gyalogolna,
nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha.
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropna,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.
Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,

keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.
 HÚSVÉT
 

Korán reggel útra keltem,

Se nem ittam, se nem ettem,
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem alig vártam.

Rózsa, rózsa szép virágszál,

Szálló szélben hajladozzál,
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak illatozzál!
 
Hol kitérek, hol betérek,
Mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
Nagymamától kettőt kérek!
 

Zöld erdőben jártam,

Kék ibolyát láttam,
El akart hervadni,
Szabad-e locsolni?
 

Én kis morzsa,
Gyenge rózsa,
Verebek papja,
Hordók csapja,
Ha beférek,
Tojást kérek,
Ha nem adnak
Továbblépek.
Ajtó mögött állok,
Piros tojást várok,
Ha nem adnak piros tojást,
Estig is itt állok.

Ákom-bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele,
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.

Kerek erdőn jártam,

Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ide szálltam.
 

Nesze hát rózsavíz,

Gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyába várom.

 
 
 KARÁCSONY, MIKULÁS
 
 
Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó?

Honnan jöttél Télapó?

Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)t
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.

Weöres Sándor: Szép a fenyő

 
Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
 
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
Télapó itt van
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, telizsák,
Piros alma, aranyág.
 
Két szarvas húzta,
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Százfelé vitte.
Zsák, zsák, telizsák,
Piros alma, aranyág.

Hull a pelyhes fehér hó,

jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár,
vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
kedves öreg Télapó!

Pattanj pajtás, pattanj Palkó,

nézd, már nyílik ám az ajtó,
Kinn pelyhekben hull a hó,
s itt van, itt a télapó.
 
Meg-megrázza õsz szakállát,
puttony nyomja széles vállát,
Benne dió, mogyoró,
itt van, itt a télapó.
 
Oly fehér a rét, a róna,
mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
csakhogy itt vagy télapó.
József Attila: Betlehemi királyok
 
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
 
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.
Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
 
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.
 
Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

 
Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.
 
Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog ő
egész télen állni,
ő lesz az első hóember,
ki megtanul járni.
 
Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jóestét köszönnek,
ő is köszön, ő is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.
 
Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."
 
"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"
 
Így történt, hogy akkor este-
-látta aki látta-
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.
 
Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!

Karácsonyi csengő vagyok,

csilingelek az ágon,
örüljetek megérkezett
Télországból Karácsony.
 RAJZOLÓS
 
Áll egy kis pont magában ,
bekerítjük karikába.
Két kis zsinór lóg le róla,
nono, ez még nem a gólya.
A tojása kerek, hegyes,
mindjárt itt áll a vén begyes,
hurkapálca hosszú lába,
azzal gázol a mocsárba.
Piros csőre hosszú, hegyes,
jön a gólya, mindjárt megesz!

Pont, pont, vesszőcske,

készen van a fejecske,
kicsi nyaka, nagy a hasa,
készen van a török basa.

Kerekítek kereket,
alája meg még egyet.
Tetejébe két egyest,
alája egy farkinca,
készen van a kiscica.

Egyszer volt egy Jancsika,

Jancsikából paprika.
Paprikából kiskirály,
Kiskirályból tulipán.
Rajzolok egy kerekecskét,
gömbölyűre, mint a zsemlét,
kerekecskén kis gombocska,
akárcsak egy baba volna,
gombocskának két nagy füle,
vajon mi néz ki belüle?
Bajuszkája, farkincája,
kerekecske, gombocska,
itt csücsül a nyulacska.
 
 EGYÉB
 
Áj, báj, kecskeháj,
Jól megkenjük,
Maj' nem fáj.
Ásó, kapa, gyertek!
Ássuk fel a kertet!
Egyedem-begyedem tengertánc
Hajdú sógor mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet
Csak egy falat kenyeret.

Akinek a szeme kék,

Takarója a nagy ég.
Akinek a szeme zöld,
Puha ágyat vet a föld.
Akinek barna,
Eledele alma.
Akinek fekete,
Liliom a tenyere!

Esik az eső, süt a Nap,

Paprikajancsi mosogat.
Hát az öreg, mit csinál?
Hasra fekszik, úgy pipál.
Eltörött a pipája,
János bácsi csinálja.

Cifra palota, zöld az ablaka,

Gyereki, te tubarózsa,
Vár a viola!
Hej, Gyula, Gyula, Gyula,
szól a duda, duda, duda,
Pest, Buda, Buda, Buda,
Pattogatott kukorica.
Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet.
Sósat, sósat, jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz.

Egyszer volt egy ember,

szakálla volt kender.
Elégett a kender,
megmaradt az ember.
Egyszer volt egy ember,
szakálla volt kender.
Bikkfa tarisznyája,
égerfa csizmája.
Közel volt a tenger,
beleesett fejjel,
kiapadt a tenger,
kimászott az ember.
Volt egyszer egy ember,
szakálla volt kender.
Fölmászott egy fára,
leesett a sárba.
Két kutya húzta,
a harmadik meg nyúzta.
Mari néni siratta,
Laci bácsi kacagta.

Három vén bölcs Nekeresdben,

tengerre szállt egy rézüstben.
Ha az üstjük nagyobb volna,
az én mesém is tovább folyna.

Egyszer volt egy kemence.

Belebújt a kis Bence.
Kormos volt a kemence,
fekete lett kis Bence.
 Nézi, nézi mamája:
nem ismer a fiára!
Becsukta a kemencét,
jól elverte kis Bencét!
Hátamon a zsákom,
zsákomban a mákom.
Mákomban a rákom.
Kirágta a zsákom,

kihullott a mákom,
elszaladt a rákom.
Aki látja károm,
fizesse meg mákom!

Jön a kocsi, most érkeztünk,

Jaj de nagyon eltévedtünk,
Derekasan áztunk-fáztunk,
No de kicsit elnótáztunk.
 
Jegenyefa ingó-bingó,
Rajta ül egy ázott holló,
Veregeti csapzott tollát,
Keserüli holló voltát.

Jöttem karikán, kicsi taligán,

Három véka fülemüle énekel a fán.
 
Kordé kocogó taligakerék,
Három véka jókívánság,
Áldjon meg az ég.

Kányádi Sándor: Kérdezgető 3.

 
Hallod-e, te kis kovács, mit kopog a kalapács?
Hallod-e, te kis kovács, mit kopog a kalapács?
Azt kopogja, kippre kopp, csengős csikós patkolok.
Azt kopogja, kippre kopp, csengős csikós patkolok.
  
Hallod-e, te kis kovács, mit dohog a kalapács?
Hallod-e, te kis kovács, mit dohog a kalapács?
Azt dohogja, döndeleg, ekevasat élezek,
Ekevasat élezek, mert a tavasz közeleg.
Weöres Sándor: A tündér
 
Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.
 
Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.
 
Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.
 
Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében.

Weöres Sándor: Azt mondják,

hogy a cipő
 
Azt mondják, hogy a cipő,
kinek szoros, kinek bő.
De minekünk a cipő,
sose szoros, sose bő.
 
Azt mondják, hogy kinek szoros,
 kinek kérges, kinek bő,
De minekünk sose szoros,
sose kérges, sose bő.

Cickom-cickom, vagyon-e szép lányod?

Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon!
Add nekem azt!
Elkapom azt!
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök, dobszerda.

A juhásznak jól van dolga, egyik dombról a másikra,

Terelgeti nyáját fújja furulyáját bú nélkül éli világát.
Ha megunja furulyáját, előveszi a dudáját,
Belefújja búját a birka bőrébe szélnek ereszti belőle.

Szélről legeljetek,
Fának ne menjetek,
Mert ha fának nekimentek,
Fejeteket beveritek.
Szilikút, szanyikút,
Szentandrási sobrikút.

Ég a gyertya, ég,
El ne aludjék,
Aki lángot látni akar,
Mind leguggoljék! 

Petőfi Sándor: A Nap

 
Mi az a nap? mi az a nap?
Nem is nap az tulajdonkép.
Ugyan mi hát?...hát semmi más,
Mint egy nagy szappanbuborék.
Valami óriásfiú
Kifúja reggel Keleten,
S szétpattan este nyugaton.
És ez minden nap így megyen.

Devecsery László: Mese a kabátról

Felöltözött a kabát,
magát begombolta,
seholsincsen fejére
került rá a kucsma.
Seholsincsen nyakára
felkötötte sálját,
lyukas ujjú kesztyűjének
nem lelte a párját
Seholsincsen keze fázott,
azért maradt otthon,
kesztyű nélkül a kabát:
EZÉRT MARADT HOPPON!

Tamkó Sirató Károly: Mondjam

még?
 
Volt egy dongó, meg egy légy,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!
 
Volt egy molnár, meg egy pék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!
 
Volt egy asztal, meg egy szék,
tovább is van, mondjam még?
 - Mondjad!
 
Volt egy kantár, meg egy fék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!
 
Ha neked ez nem elég,
öleld meg a kemencét!
Bumm!
Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én...
 
Kicsi vagyok én
majd megnövök én
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.
 
Kicsi vagyok én
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.
 
Kicsi vagyok én
bátor leszek én
óriások palotáját
elfoglalom én.
 
Kicsi vagyok én
nagy úr leszek én
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.
 
Kicsi vagyok én
boldog leszek én
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!
Zelk Zoltán: Ákombákom
 
Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra az irkámon,
úgy indul el ákombákom.
 
Azt hittem, már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.
 
Szólok hozzá: "Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom...
Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!"
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom.

Weöres Sándor: Regélő

 
 Három görbe legényke, róka rege róka,
Tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belőle rántotta, róka rege róka,
A kutya lerántotta, róka rege róka.
Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
Másik meg a fajtáját, róka rege róka,
Harmadik az ükapját, róka rege róka,
Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

 
Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a butort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!
 
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
- Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.
 
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
 
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
 
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
 
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
 
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: - Te kölyök! - Aztán:
- No, ne félj, - mondtam csendesen,
s magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Petőfi Sándor: Arany Lacinak

 
Laci te,
hallod-e?
Jer ide,
jer, ha mondom,
rontom-bontom,
ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
meg talállak csípni,
igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
s nyisd ki füledet,
nyisd ki ezt a kis kaput;
majd meglátod, hogy mi fut
rajta át fejedbe…
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
szállj be Laci fejibe.
Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt víz a vederbe',
kapta magát, telemerte.
És vajon minek
merítette meg
azt a vedret?
Tán a kertet
kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?… Nem biz a.
Telt vederrel a kezében,
a mezőre ballag szépen,
ott megállt és körülnézett;
ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott…
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát…
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
nézi át a mezőséget,
a vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
ott az ürge,
hű, mi fürge,
mint szalad!
Pillanat,
s odabenn van,
benn a lyukban.
A mi emberünk se' rest,
odanyargal egyenest,
a lyuk mellé,
s beleönté
a veder vizet;
torkig tele lett.
A szegény kis ürge
egy darabig türte,
hanem aztán csak kimászott.
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
nyakon csipték, hazavitték.
S mostan…
Itt van…
Karjaimban,
mert e fürge
pajkos ürge
te vagy, Laci, te bizony!

Tamkó Sirató Károly: Vándor móka

 
Elindultunk
Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabizára paprikáért,
Soroksárra salátáért,
 
Macsoládra - kocsonyáért,
Kocsonyádra - mazsoláért
Cseresznyésre cseresznyéért,
Szerencs-Érre szerencséért,
Pécelre - mézért
Mézeskútra - pénzért.
Jöttünk-mentünk
Nagylaposon - hegyesen,
Homoródon - begyesen,
Hétrongyoson - feszesen,
Lassú-réten - sebesen.
Mit csináltunk?
Hévízen - vacogtunk,
Szomoródon - kacagtunk,
Árnyékoson - napoztunk
Koplallón - jóllaktunk,
Éberlakon - álmodtunk.
Tolcsván tocsogtunk,
Potyondon potyogtunk,
Szikszón szikkadtunk,
Csuklódon csuklottunk,
 
Lepénden lepént ettünk,
Legénden legénkedtünk,
Nyíratádon - bolondoztunk,
Bolondócon - nyiratkoztunk,
 

Szekeresden szekereztünk,
Nekeresden nem-kerestünk,
Heverdelen elhevertünk,
Előréven elrévedtünk.
Be is értünk
Verebesre - seregestül,
Seregesre - verebestül,
Fenekesre fenekestül,
 
Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre szombaton,
 
Hangosvölgybe - daltalan,
Dalos-zugba - hangtalan,
Zajgóvárra - zajtalan,
 
Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra párosan,
Boldogkőre, Bársonyosra
bársonyban és boldogan!
 
 
 
 Weöres Sándor: Pletykázó
asszonyok
 
Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -
 
Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -
Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör
 
Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.
Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót szövi rég,
és kemencét fűt a pók,
ottan sülnek a cipók.
Azt hitte, hogy szűcs az ács,
zabszalmát sző a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.
Míg más olvasott meg írt,
ő csak ordítani bírt,
megette a könyvlapot,
s utána tintát ivott.
Csak azt mondom: Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Fecske Csaba: Bajusz

 
Egyszer vót, hol nem vót,
ha nem vót is régen vót:
a nagyapám bajusza
nem fért be a faluba.
Ha nem fért, hát levágták,
hét kaszával kaszálták,
kaszálták, kuszálták,
három hétig csupálták.
Nagyapám csak kacagott,
s három boglya bajuszáért
vett egy szopós malacot!

Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk

 
Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó felkiált: "Elfogyott a fánk!"
Se fánk-se fánk...
 
Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt, biz egy sziporka sem.
Holott már kezdett esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk-se fánk...
 
Mit csináljunk? -gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk is csorgott, fényesült a szánk:
Csak hűlt a fánk és parázslott a fánk...
Se fánk-se fánk...
 
"Átszaladok a szomszédba!" -mondom én...
Jaj, úgy röstellem, -húzódott szegény,
És nagyokat zötyögött Nagyanyánk:
"Itt egy garmada fánk, és semmi fánk..."
Se fánk-se fánk...
 
Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
De került másnap jó akácfa-fánk,
S irral-pirral mégis kisült
Az egyszeri-kétszeri fánk.

Tekeredik a kígyó,
Rétes akar lenni,
Tekeredik a rétes,
Kígyó akar lenni.

Süssünk, süssünk valamit,

azt is megmondom, hogy mit.
Lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.

Bújj, bújj, zöld ág,

zöld levelecske,
nyitva van az
aranykapu,
csak bújjatok rajta.
Rajta, rajta,
leszakadt a pajta,
leszakadt a pajta,
bennmaradt a macska.
Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára.
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elöl ül a masiniszta,
ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.
Elöl ül a masiniszta,
hátul meg a krumplifejű palacsinta.

Móra Ferenc: Zengő ABC

 
Aranyalma ághegyen.
Bari bég a zöld gyepen.
Cirmos cica egerész.
Csengő csikó heverész.
Dongó darázs döngicsél.
Esik eső, fúj a szél.
Füsti fecske ficsereg.
Gerle, galamb kesereg.
Gyom között gyors gyík szalad.
Harmatos hajnal hasad.
tt van már a zivatar!
Jó az anya, jót akar.
Kivirít a kikelet.
Leveles lesz a liget.
Lyukas fazék fekete.
Mese, mese, meskete...
Nádat a szél legyezi.
Nyúl a fülét hegyezi.
Orgonafán méhike.
Összerezzen őzike.

Patakparton pipitér.
Róka szava kicsit ér.

Susog a sok sasmadár.

Szilvafára szarka száll.
Tücsök tarlón hegedül.
Tyúk az árkon átrepül.
Uccu, csípd meg, hóha, hó!
Ürgét fogott a Sajó.
Vércse vijjog délelőtt.
Zörgetik a vasfedőt.
Zsindelyezik a tetőt.
-----
Kiment a ház az ablakon,
benne maradt a vénasszony.
Zsuppot kötött a hátára,
úgy ballagott a vásárba.
 
A rókának nincs nadrágja,
mert a posztó nagyon drága.
Ha a posztó olcsó volna,
a rókán is nadrág volna.
 ----- Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel

Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:
fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,
árkon-bokron által,
háton hátizsákkal,
menni, mendegélni,
este hazatérni:
fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,
somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.

Sárga csikó, csengő rajta,

ugyan, hova megyünk rajta?
Huzsedári, huzsedom.
 
Majd elmegyünk valahova,
Molnár Sára udvarába,
Huzsedári, huzsedom.
 
Betekintünk az ablakon,
ki kártyázik az asztalon?
Huzsedári, huzsedom.
 
Kocsis Jani karosszékben,
cigánykártya a kezében.
Huzsedári, huzsedom.
 
Molnár Sára fésülködik,
a tükörbe biggyeszkedik.
Huzsedári, huzsedom.
 
-Ugye, Jani, szép is vagyok?
Éppen hozzád való vagyok.
Huzsedári, huzsedom.
 
-Szép is vagy te, jó is vagy te
csak egy kicsit csalfa vagy te.
Huzsedári, huzsedom.
-----
Liccs-loccs, liccs-loccs
Megy a hajó a Dunán,
Lemaradt a kapitány,
Kiabál, trombitál,
De a hajó meg nem áll
-----
Weöres Sándor: Kocsi és vonat
 
Jön a kocsi fut a kocsi,
patkó dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat,
zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön hegyen át!
 
Zim-zim megy a gép, megy a gép
Fut a sínen a kerék,
forog a kerék.
Zum-zum nagy az út, nagy az út, fekete az alagút
a masina fut!
-----
Tamkó Sirató Károly: Bőrönd Ödön
 
Bőrönd Ödön
a Köröndön
ül a kövön,
ül a kövön
fekete színű bőröndön.
 
Arra száll egy helikopter,
lerádióz a riporter:
Bőrönd Ödön!
Bőrönd Ödön!
Miért is ülsz itt
a Köröndön
fekete szín
bőröndödön?
 
Visszafelel Bőrönd Ödön
csepp zsebrádió-adóján:
Azért ülök a Köröndön
fekete szín bőröndömön,
várom, hogy a tearózsa,
várom, hogy a tearózsa
kinyíljon az aszfaltkövön.
 
s a 4-es busz begörögjön!
-----
Hörpentő
 
Gá-gá, bíró, bumbele Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj,
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod,
Húz a liba papucsot,
indul messze Angliába,
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj,
s ahogy iszod a tejet,
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,
még, még egyet -
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.
-----
Icipici házikó
 
Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy házikó
Icipici házikóban
icipici ágyikó
Abban élt, éldegélt
egy icipici lencsi lány
Icipici anyukával
túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka
lencsibabát ringatott,
anyuka is ezt csinálta,
s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett
az icipici lányka félt
s icipici anyukája
mondott egy mesét:
Egyszer volt, hol nem volt... innen ismétlõdik.
-----
Paff, a bûvös sárkány
 
Paff, a bûvös sárkány, ki senkitl se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Volt egy játszótársa, úgy hívták, hogy Peti,
Jó barátja madártollat hozott õneki.
A tengert együtt járták, repült a kis hajó,
Paff hátára felült Peti, így utazni jó.
Sok király és sok herceg és mind a kalóz nép
Köszöntötték, ha jönni látták, tisztelték nevét.
Hiszen õ volt: refrén
Örökké él a sárkány, de nem úgy a kisfiú.
Színes tollakkal nem játszik a felnõtt ifjú.
Egy szürke éjjel aztán Peti nem jött többé el,
S Paff, a sárkány otthon maradt, bár várta a tenger.
Hét fejét búsan rázta s tizennégy szemmel sírt,
Nem kelt többet útra eztán, így mondták a hírt.
Mert barát nélkül gyenge még a sárkány is,
Paff elbújt a barlangjába, s most híre-hamva sincs.
Pedig õ volt: refrén
-----
A tokaji szőlőhegyen két szál vessz,
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind fel kapdosta.
Csûr ide, csûr oda, kass ki bárány, kass oda.
-----
A karádi faluvégen,
Sej, haj, lululululárom,
Legényvásár lesz a héten,
Sej, haj, lululululárom.
 
Sült krumpliért adnak egyet,
Sej, haj, lululululárom,
Milyen olcsó, mégse vesznek,
Sej, haj, lululululárom.
 
A karádi faluvégen,
Sej, haj, lululululárom,
Leányvásár lesz a héten,
Sej, haj, lululululárom.
 
Száz forintért adnak egyet,
Sej, haj, lululululárom,
Milyen drága, mégis vesznek,
Sej, haj, lululululárom.
-----
Á-bé-cé-dé, rajtam kezdé,
A nagy bölcsességet,
A nagy eszességet,
Ábécédé, rajtam kezdé.
En-ó-pé-kú, a nagy torkú,
Mind megissza a bort,
Vígan rúgja a port,
En-ó-pé-kú, a nagy torkú.
Iksz-ipszilon, most ne sírjon,
Sőt, inkább vígadjon,
Búnak utat adjon,
Iksz-ipszilon, most ne sírjon.
-----
Érik a szőlő,
Hajlik a vesszõ,
Bodor a levele,
Két szolgalegény
Szántani menne,
De nincsen kenyere.
 
Van vereshagyma
A tarisznyába:
Keserű magába.
Keskeny az abrosz,
Hosszú az asztal,
Kevés a vacsora.
 
Huncut a gazda,
Nem néz a napra,
Csak a szép asszonyra.
Szolgalegénynek,
Hej, de szegénynek
Kevés a vacsora!
-----
Cifra palota,
Zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa,
Vár a viola.
-----
Gazdag Erzsi:
Gyermekcirkusz bohóca
 
Jancsi bohóc a nevem.
Cintányér a tenyerem.
 
Orrom répa, szemem szén.
Szeretném, ha szeretnél!
 
Velem nevetsz, ha szeretsz.
Ha nem szeretsz, elmehetsz!
 
Gyere vissza Pannikám!
Marcipánból az orcám!
 
Süvegcukor süvegem,
tisztelettel leveszem.
 
Habcukor a karikám;
harapj bele Janikám!
 
A bukfencem sósperec,
Neked adom, ha szeretsz!
-----
Ide nézz, török méz,
Fele cukor, fele méz.
-----
Kerek a zsemle,
Nem fér a zsebembe,
Kétfelé kell vágni,
Úgy kell megpróbálni,
Hátha beleférne.
-----
  
Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?
Volt egy dongó, meg egy légy,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!
Volt egy molnár, meg egy pék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!
Volt egy asztal, meg egy szék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!
Volt egy kantár, meg egy fék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!
Ha neked ez nem elég,
öleld meg a kemencét!
 
 
 
 http://marci.co-net.hu/dalok.htm
http://picimacinb.blogspot.com/2008/04/pici-maci-menet-pici-
maci-outline.html
  http://www.mackoskucko.hu/dalok_mondokak.html#agunarom
http://gyerekenek.mesekastely.hu/a_jo_lovas_katonanak.php?
enekek=2
 
DALOK
 
 
 Baj van a részeg tengerésszel,
Baj van a részeg tengerésszel,
Baj van a részeg tengerésszel
Mindjárt jókor reggel.
 
   Hejhó, de húzz rá egyet,
   Hejhó, de húz rá egyet,
   Hejhó, de húzz rá egyet
   Mindjárt jókor regel.
 
Jól beszopott a pálinkából,
Jól beszopott a pálinkából,
Jól beszopott a pálinkából,
Mindjárt jókor reggel.
 
   Hejhó, ...
 
Fel vele gyorsan az árbocfára,
Fel vele gyorsan az árbocfára,
Fel vele gyorsan az árbocfára,
Mindjárt jókor reggel.
 
   Hejhó, ...
 
Bele vele gyorsan a tengervízbe,
Bele vele gyorsan a tengervízbe,
Bele vele gyorsan a tengervízbe,
Mindjárt jókor reggel.
 
   Hejhó, ...
-----
János bácsi a csatában,
János bácsi a csatában,
János bácsi a csatában
Elesett egy fűszálban.
 
Arra ment egy indiánus,
Arra ment egy indiánus,
Arra ment egy indiánus,
És szivébe lándzsát döf.
 
János bácsi testét kukacok eszik,
János bácsi testét kukacok eszik,
János bácsi testét kukacok eszik,
És az egyik felkiált:
 
Glóri, glóri alleluja,
Glóri, glóri alleluja,
Glóri, glóri alleluja,
Ez az ember már csak csont.
Fekete mély vízen fehér sziklák alatt
Halkan és csendesen kalózhajó halad.
 
Árbóca megtörött, vitorla rongyba lóg,
És a fedélzeten egy tucat holt kalóz.
 
Helló, helló fiúk, hol van a kapitány,
Hol van Don Alvarez, hol az a vén zsivány ?
 
Itt nyugszik Bilbao, s kinyomva két szeme,
Egy alvadt vércsomót szorongat jobb keze.
 
Megy a kishajó, viszi halottait,
Sohasem érik el Mexikó partjait.
 
 
A börtön ablakába soha nem süt be a nap
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.

Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,

Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!

A rács mögött az élet olyan lassan múlik el,

Egy csavargó dalától tán vidámabb leszel.

Ragyogón süt a nap...

Egy késő üzenet, egy megkésett levél,

Egy végső búcsúcsók, mit úgy vártam én.

Ragyogón süt a nap...

Egy késő éjszakán karomba zártalak,

Ha nem voltál velem, én mindig vártalak.
Ragyogón süt a nap...

Egy késő üzenet, egy megkésett levél,

Amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém.

Ragyogón süt a nap…

 
Kispolgárok nem vagyunk, s így pénzünk sincs elég,
Jól sem mindig lakhatunk, habár ez illenék,
De új világot építünk mi éhgyomorra még,
S ez a legszebb mesterség.
 
Élesebb legyél a késnél,
Harcosabb a szenvedésnél,
Mert az ember másokért él,
S ez a legszebb mesterség.
-----
Ha itt a nyár, ugye komám
A szív a víznek szalutál
És vígan lépked, akár a tornász
Így megy a nagy ho-ho-ho-horgász

Bátran rikkant: puhányok ho-ho-ho-ho-ho

Megint csak ho-ho-ho-ho

Van itt csali, s egy-két horog

Az eszem pedig jól forog
S cselt a cselre kiválón sorjáz
Ravasz a nagy ho-ho-ho-horgász

Városbéli puhányok, nyavalyások

Ha gyötör a láz
Fületek nyissátok gyorsan, hallgassátok
Amit most néktek, hallgassátok
Amit most néktek eldalol a ho-ho-ho-nagy-horgász
-----
Ha végre itt a nyár, és meleg az idő,
Az ember strandra jár, mert azért van itt ő,
Míg anyu öltözik, az apu ideges,
Mert olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz.
 
   Jaj úgy élvezem én a strandot,
   Ottan annyi a szép és jó,
   Oly sok vicceset látok, hallok,
   És még Bambi is kapható !
 
A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek,
És van homokozó, és labdázni lehet.
Csak azt nem értem én, sok néni miért sikít - jujj !
Ha véletlen egy labda épp egy bácsira ráesik ?
 
Az apukára is én azért ügyelek,
Mert mindíg odavisz a lelkiismeret,
Ha fekszik a napon, és izzad már szegény,
Kis vödröm vízzel megtöltöm, és rálocsolom mind én.
 
De este szomorú a hazafelé út,
Mert otthon az anyu a fürdőkádba dug.
Már volt vele ez'ét már nagyon sok vitám,
Mert ki hallott még ilyen dolgot, fürdeni strand után.
 
   Otthon nem szeretem a strandot,
   Abban semmi sem szép, sem jó.
   Gyorsan mosdani, mást sem hallok,
   És még Bambi sem kapható.
-----
1. A keleti széllel érkezett és nem beszélt sokat.
Azt mondta, míg megfordul a szél, köztünk marad.
Csodás dolgok történtek, míg Mary velünk volt,
El sem hinné az, aki még soha sem álmodott.
 
2. Megfordult a szél egy napon és nyugatról fújt.
Mary nem szólt semmit sem, csak gyorsan bepakolt.
Ernyőjébe kapaszkodott és elvitte a szél.
Remélem majd visszajön és mindent elmesél.
 
R. ||: Ó, Mary, keletről fúj a szél.
Ó, Mary, már igazán jöhetnél! :||
 
A nagybátyja egy furcsa ember, mindig nevetett.
Feltöltődött nevetőgázzal, úgy, hogy lebegett.
Ha sokat nevetsz, te is érzed, hogy könnyebb leszel.
Csak vigyázz jól, hogy hirtelen ne keseredj el!
R.
 
Mikor az ember kisbaba, még sok mindent megért.
Tudja, hogy a napsugár a szélnek mit mesélt.
Aztán, mire egy éves lesz, mindent elfelejt.
Csak Mary az, ki ismeri a nagy rejtélyeket.
R.
 
 
A világ teremtése, tudod jól, nem új dolog.
Corry néni éppen akkor tíz esztendős volt.
Üzletében kapható a gyömbéres kalács.
Kérdezd Maryről, ő többet tud, mint bárki más.
R.
-----
Jonatán, a kapitány húsz éves sem volt talán,
Messze-messze délen járt és fogott egy pelikánt.
 
Másnap látja Jonatán: tojt egyet a pelikán.
Fehér tojásából kikelt egy második pelikán.
- Nála is szebb volt talán.
 
E második pelikán, hát ez is tojt egyet ám.
Fehér tojásából kikelt egy harmadik pelikán.
Nála is szebb volt talán.
 
E harmadik pelikán, hát ez is tojt egyet ám.
... És ez így ment volna ám hosszú időn át,
Ha Jonatán, a kapitány a tojásból nem süt egy jó rántottát
Idejekorán.
-----
Az almaszósz, az almaszósz
Kenyérre senki nem keni
Halálfej Joe, a vén kalóz
Abban szeret csak fürdeni
 
Halálfej Joe a kapitány
Kalóz a Spenót-tengeren
Együtt a dalunk oly vidám
Mert az almaszószt szeretem
 
Hogyha dalunkba beleszólsz
Degeszre tömünk, hisz nem vitás
Hogy a legjobb az almaszósz
S a rántott krokodiltojás - a rántott krokodiltojás
 
Halálfej Joe hát nem morog
Horgonyzunk Sóska-tengeren
Dicséri minden víg torok
Hogy az almaszószt szeretem
 
Az almaszósz, az almszósz
Ne hajíts bele galacsint
Mert arra int a vén kalóz
Jöhet utána palacsint - jöhet utána palacsint
 
Az almaszósz, az almszósz...
 
Az almaszósz, az almszósz
Ne hajíts bele galacsint
Mert arra int a vén kalóz
Jöhet utána palacsint - jöhet utána
Jöhet utána? - jöhet után palacsint
-----
Volt egy fakatona,
Fából volt a lova,
Kengyele kantárja
A kádár munkája.
Fából a patkója,
Fakovács patkolta,
Fából volt faragva
A föld is alatta.
 
||: Fahuszár, favitéz, hadd látom, mennyit kérsz? :||
- Százat adj lovamért, ezeret magamért.
||: Csapj oda, csapj bele, égjen a tenyere! :||
Csapj oda, csapj bele, égjen a tenyere!
Égjen a tenyere
-----
Esik az eső, szakad,
Iszik a dinnye, dagad.
 
Olyan nagy lesz a dinnye,
felér az égig szinte.
Hogy nem igaz egészben,
azért úgy felerészben.
 
Esik az eső, szakad,
Iszik a dinnye, dagad.
 
Sima gömb, sötétzöld, márvány,
túlnőtt a levelek árnyán.
Nap süti, míg megérik,
elkel majd, kérve-kérik.
Magja már fekete, fényes,
húsa már ikrás, édes.
 
Esik az eső, szakad,
Iszik a dinnye, dagad.
 
Hozzák a jó lovacskák,
a mi utcánkba behozzák.
Nehéz az istenadta,
szekér, ne törj le alatta!
 
Esik az eső, szakad,
Iszik a dinnye, dagad.
 
Ha én tündér lehetnék,
amit szeretnék, tehetnék:
Piros dinnyében laknék,
jobb lakást hol kaphatnék?
Kis késsel benne ülnék,
egész nap szeletelnék,
Örökké enném-innám,
és soha meg nem unnám.
 
Esik az eső, szakad,
Iszik a dinnye, dagad.
-----
Van egy kis szék, három lábú.
Három lába három bábú.
Egyik Billeg, másik Ballag,
Harmadik meg Billeg-Ballag.
 
Így a kis szék meg nem állhat,
Szidja is a három lábat:
Állj meg Billeg, nyughass Ballag,
Ne lipinkázz Billeg-Ballag!
 
De ők aztán csak azért se
Nem hallgatnak a kis székre.
Billeg ballag, Ballag billeg,
Billeg-Ballag ballag-billeg.
 
Jár csak jár a három tébláb
Ringatózó három székláb,
Kedvében ekképpen járnak
A kicsi szék gazdájának.

S
árga-fekete, sárga-fekete:
jön a dzsungel fenegyereke!
Fekete-sárga, fekete-sárga:
tűzként lobban szeme lángja.

Jön a tigris, jön a tigris!

Nála erősebb nincs is!
Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!

Sárga-fekete, sárga-fekete:
minden állat az eledele!
Fekete-sárga, fekete-sárga:
Éles karmát belemártja!

Jön a tigris, jön a tigris!

Nála erősebb nincs is!
Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!
 
 
KATONANÓTA
 
Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
 
Esik eső karikára,
A német csúf kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi mennykő vágjon rája!
-----
Kossuth Lajos azt izente, hogy kevés a regimentje.
Hogyha kevés kettő-három, lesz helyébe harminchárom.
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
 
Kossuth Lajos íródeák, nem kell néki gyertyavilág.
Megírja ő a levelet a ragyogó csillag mellett,
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
 
Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája,
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
-----
Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona se lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet!
 
Gyere pajtás katonának,
Téged tesznek kapitánynak.
Pár esztendo nem a világ,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen, éljen a nemzet!
 
-----
Gábor Áron rézágyúja felvan virágozva.
Indulnak már a tüzérek messze a határra.
//: Nehéz a rézágyú, fölszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám Isten véled, el kell válnom tõled. ://
 
Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta,
Csak mégegyszer gondolj vissza szép magyar hazádra.
//: Anyám, te jó lélek! Találkozom-e még véled?
Holnapután messze földre, hosszú útra kélek. ://
-----
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
   Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb nem lehet,
   Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!
 
Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog - villog a mezőben virágszál módjára.
   Hej, élet ...
 
Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem,
Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem.
   Hej, élet ...
-----
Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos kalabérom.
Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom.
Nosza, rajta jó katonák, igyunk egészséggel,
Menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével.
 
Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre.
Megrontatik kezünk által a labanc ereje.
Szabad nekünk, jó katonák, Tisza-Duna közi
Labancságnak, mert nincs sehult ottan semmi közi.
-----
Kedvesem ott messze-messze földön
Ezt a pár sort Tenéked írom,
Elküldöm a postával utánad,
Tán elér majd a messzi úton.
 
Hû szívemnek minden dobbanása
Tehozzád száll, Teérted üzen.
Visszajössz majd ugye nemsokára,
S újra súgod, szeretlek szívem!
 
Ugye gondolsz néha rám,
Csillagfényes éjszakán,
Mikor minden alszik csendesen,
Csak a szívem nem pihen.
 
Ugye hallod Angyalom,
Néked küldöm sóhajom.
Messze szálló széllel üzenem:
Mindenem Te vagy nekem!
 
Várok Rád, visszavárlak én,
Minden rossz egyszer végére ér.
Jól tudom, majd egy szép napon
Visszajössz az én hû szívemért.
 
Ugye gondolsz néha rám,
Csillagfényes éjszakán,
Mikor minden alszik csendesen,
Csak a szívem nem pihen.
 
 
-----
Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, s ragyog a világ.
Dolgos ormain érik már a bor,
Amennyit ér akárcsak a menyasszonycsokor.
 
Zöld arany a pázsit, selymes, kékezüst a tó,
Csendes éjen hallkan felsír a tárogató.
 
Ott, ahol zúg a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiomlott annyi drága vér,
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér...
 
Zúg a kürt az õsi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turulmadár.
 
Refr.:
Zúg a kürt az õsi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turulmadár...
 
 
NÉPDAL
 
Béreslegény, ne rakd meg a szekeret,
sajnáld meg a szegény pára ökröket.
||:Kettõ sánta, a harmadik nem mehet,
a negyedik nem bírja a szekeret.:||
 
Béreslegény, jól megrakd a szekeret,
sarjútüske böködi a tenyered.
||:Mennél jobban böködi a tenyered,
annál jobban rakd meg a szekeredet.:||
-----
Erdő, erdő de magos a teteje,
Jaj, de régen lehullott a levele,
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.
 
Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafönn a szemeit kisirta,
Búzavirág, búzakalász árnyába.,
Rágondol a régi, első párjára.
-----
Szökős és sûrû csárdás
 
Nem úgy van most mint volt régen,
nem az a nap süt az égen,
nem az a nap, nem az a hold,
nem az a szeretõm ki volt.
Aki volt már rég elhagyott,
szebbre vágyott, de nem kapott
 
||: Nem az a nap, nem az a hold,
nem az a szeretõm ki volt :||
Szebbre vágyott, de nem kapott,
még olyat se, mint én vagyok
 
Azt gondoltam míg a világ,
mindig ég a gyertyavilág.
De már látom, hogy elalszik,
halálomat sokan lesik
 
Azért lesik halálomat,
vegyék el a galambomat.
De én azért sem halok meg,
hogy a szívük szakadjon meg.
 
Azt gondoltam eső esik,
de csak a szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
onnan ver engem az eső.
 
Hull előmbe, hull a földre,
hull a gyászos kötényembe.
Árkot mos a két orcámon,
mint a zápor az utcákon.
-----
 
 
 
KARÁCSONY
 
Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok.
 
Istennek Fia, aki született jászolban jászolban. 
Ő leszen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban.
 
Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária;
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia, szent Fia.
 
El is menének köszöntésére azonnal, azonnal,
Szép ajándékot vivén szívökben magukkal, magukkal.
 
A kis Jézuskát egyenlőképen imádják, imádják,
A nagy Úristent ilyen nagy jóért mind áldják, mind áldják.
-----
 
 
 
  
 

Elindul a gőzős,
Szikra eső útja,
Sok kis falu mellett,
Kanyarog az útja.
Elől megy Mátéka,
Kocsisor utána,
Egész falu népe,
Nagy örömmel várja.
-----
Zaki-zaki zakatol,
Megy a vonat valahol
Én vagyok a vasutas,              
te meg legyél az utas
-----

Sarkady Sándor: Zápor

 
Csipp, csepp
Csepereg-
Villan, csattan
Megered,
Záporfüggöny, zuhatag-
Fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment-
Jót esett.
Fűnek, fának
Jólesett.
-----
Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken

fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.
 
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
 
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
 
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.
-----

Nemes Nagy Ágnes: Karácsony

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.

- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,

nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

-----

Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom

Mi kopog?
Mi kopog?
- Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
vár rám ez a diófa.

 
Mi ragyog?
Mi ragyog?
- Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.

Szalai Borbála: Csigabiga

Kiszemelt a csigabiga,
egy szép sudár jegenyét,
s elindult, hogy mihamarabb
elérje a tetejét.
Úgy gondolta: ha felmászik
a jegenyefára,
- egyszeribe toronyház lesz
pici csigaháza.
-----
Csukás István: Elefánt

Hogyha volna egy tál fánkom,

megenné az elefántom,
kevés lenne fele-fele
fánkból több is férne bele,
éppen ezért nem is bánom,
amiért nincs elefántom.

Hintázó mondóka

Egy,
Kettő,
Három,
Négy,
Öt,
Hat,
Hét,
Nyolc,
Kilenc,
Tíz,
 
Tíz, tíz tiszta víz,
háromágú villa, víz.
Adjon néne vékát!
Minek azt a vékát?
Gyöngyöt mérünk véle.
Minek azt a gyöngyöt,
Kertet fonnak belőle.
Minek azt a kertet?
Virágot ültetünk beléje.
Minek azt a virágot?
Legényeknek kalapjokba,
leányoknak kebelökbe.
-----
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.
 
Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.
 
Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.
 
Jaj, de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas.
Ha jóllakik, azt mondja;
sóra, fára nincs gondja.

-----

Nemes Nagy Ágnes: Pisti gondolkozik

Érdekes,
érdekes.
Én nem értem, mért van ez.
Hogyha Éva énekel
egy kis, vékony éneket,
mindjárt bejön a szobába
szomszéd- Gábor, Panni, Klára -
érdekes.
Ha én kezdek énekelni
egy NAGY, HANGOS éneket,
mindjárt kimegy a szobából
Éva, Panni, Klára, Gábor-
érdekes.
Móra Ferenc:
A DIDERGŐ KIRÁLY

Mese, mese, mátka pillangós batárba:

Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába,
Sűrű könnye görgött fehér szakállába:
– Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!

Százegy kengyelfutó százkét fele szaladt,

 Tökszár dudát fújtak minden ablak alatt:
Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?
Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot,
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergő királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatva keserűn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
– Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,
Hívjátok elő az udvari bolondom!

Bukfenc-vetve jön elő a bolond,

Cseng-peng, kong-bong rajta a sok arany kolomp,
Mókázna a jámbor, serdül, perdül, fordul,
De a király rája haragosan mordul:
– Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.
– Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyújtass be csak, komám! – nevetett a bolond
S nevetett köntösén a sok arany kolomp.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:

Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt.
– Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya,
Sergett is a király előtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
– Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!
Nyöszörög a fűtő: – felséges királyom,
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hivatni az udvari ácsot! –

Nekibúsul erre a didergő király

Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
– Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany-venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
 Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amíg erdőt láttok,
Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,

Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergő királynak de minden hiába,
Nyögve gubódzik be farkasbőr-bundába:
– Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!

Az udvari fűtő majdhogy lángot nem vet,

De a király előtt ijedten köhentget:
– Követem alásan, most állunk már ebül,
Bárhova pislogok, nincs fűteni mibül.
Dehogy nincs, dehogy nincs! A király köhögi
S kövér kamarását oldalba böködi.
– Minden háznak vagy fa, vagy nád a teteje,
Akár nád, akár fa, azt mondom: le vele!
Nekeresd országban van is nagy kopogás,
Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog –
A király ajtaja, egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdők zengő muzsikása:
– Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!
Megfordul a király: – Ácsi, kislány, ácsi!
Azt sem tudom, ki vagy, soha se láttalak,
Mért haragszol reám? Sohse bántottalak! –
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
– Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, eső is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik;
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?
 Mint amikor a nap süt jeges ereszre,
A király jégszíve harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szívének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
– Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,
Bíborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyemfőkötője,
Lesz ezüst kötője, arany cipellője!

Most már meg a kislány mondta azt hogy: – ácsi!

Mégis csak jó bácsi vagy te, király bácsi!
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –
S didergő királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
– Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belőle, aki fázik, annak!

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,

A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tőlük a király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
– Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,
Fussatok a hordót csapra ütögetni!
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint amikor népem tölti meg a házam!
Mint a saját népem – nagy Meseországban…
Mesebeli kiskirályhoz
Betévedt egy kisleány
amint éppen vacsorázott
Tulipános udvarán.
Ugye szép itt? Ugye jó itt?

Nézz csak ide meg oda,

Bársony itt a gyepes udvar
Drágakő a palota.
A mi libánk ezüsttollú,
Aranyszőrű a cicánk,
Ugye itt maradsz nálunk
Örökre te kisleány?
Köszönöm a meghívást de
El nem fogadhatom.
Szalmatetős kicsi kunyhó
Az a ház, hol én lakom.

Ott van az én két testvérem,

Édesanyám és apám.
Ha ölelnek, ha csókolnak,
Fejem rájuk hajthatom,
Szalmatetős kicsi kunyhóm
A világért nem adom!

Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője

Jancsibohóc
a nevem.
Cintányér a
tenyerem.
Orrom krumpli,
szemem szén.
Szeretném, ha
szeretnél!
Velem nevetsz,
ha szeretsz.
Ha nem szeretsz,
elmehetsz.
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
Kezdődik a
nevetés.
Tíz forint a
fizetés.
Ha nincs pénzed,
ne nevess!
Azt nézd, innen
elmehess!

             -

Weöres Sándor: Barangolók

Gyöngy az idő, vándoroljunk,

Nincs szekerünk, bandukoljunk,
Lassú folyó ága mellett
Járjuk a halk fűzfa berket.
 
Este a láb gyönge, fáradt,
Lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske- bokán jő az álom,
Száll a világ lepke- szárnyon.
               -
Weöres Sándor: Kacsaúsztató
 
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa oda császkál,
Sárban ezer kacsa  bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se látszik.
-----
Kányádi Sándor. Zümmög a méhecske
 
Zümmög a méhecske,
száll, száll, száll.
Picike szárnyacskán
jön a nyár.
 
Picike szárnyacskán;
zümm- zümm- zümm.
Begyűjti mézét és
elrepül.

ÉNEKEK

Egyszer egy királyfi mit gondolt magába,

Hm, hm, hm, ha-ha-ha, mit gondolt magába.

Felvette magára kis kocsis gúnyáját,

Hm, …… kis kocsis gúnyáját.

Elment megkérni a gazdag bíró lányát.

Hm, ...

"Jó estét, jó estét gazdag bíró lánya!"

Hm, ...

"Jó estét, jó estét szegény kocsislegény!

Hm, ...

Kerüljön belülre, üljön a rengőre."

Hm, ...

"De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,

Hm, ...

Hanem azért jöttem: jössz-e hozzám vagy se?"

Hm, ...

"Nem megyek, nem megyek, szegény kocsislegény,

Hm, ...

Van a szomszédunkban kosárkötő lányka."

Hm, ...
"Jó estét, jó estét, kosárkötő lányka!"
Hm, ...

"Jó estét, jó estét, szegény kocsislegény!

Hm, ...

Kerüljön belülre, üljön le a székre!"

Hm, ...

"De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,

Hm, ...

Hanem azért jöttem: jössz-e hozzám vagy se?"

Hm, ...

"Nem megyek, nem megyek, szegény kocsislegény,

Hm, ...

Van a szomszédunkban szolgálóleányka."

Hm, ...

"Jó estét, jó estét szolgálóleányka!"

Hm, ...

"Jó estét, jó estét szegény kocsislegény!

Hm, ...

Kerüljön a házba, üljön a lócára."

Hm, ...

"De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,

Hm, ...

Hanem azért jöttem: jössz-e hozzám vagy se?"

Hm, ...
"Elmegyek, elmegyek, szegény kocsislegény!"
Hm, …
-----
Én elmentem a vásárba fél pénzzel,
Tyúkot vettem a vásárban fél pénzen,
Tyúkom mondja kity-rá-koty,
Csirkém mondja csip-csip-csip,
Kakasom mondja ku-ku-ri-kú,
Récém mondja rip-haj-nal,
Pulykám mondja dan-da-ru,
Ludam mondja gi-gá-gá,
Disznóm mondja röf- röf-röf,
Juhom mondja be-be-be,
Kecském mondja mek-mek-mek,
Csikóm mondja nyi-ha-ha,

Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.

Elfogyott a fél pénzem.
-----
Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Oda ugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.

Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás,

Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.

Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,

A mellé még malacot ötvenet megfojtott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött,
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött!
-----
Mit mos, mit mos, Levél Katicája?
Pittyet, pattyot, varrott keszkenőket.
Ha szél volnék, fújdogálnék,
madár volnék, röppentenék,
víg szívemmel, víg lelkemmel
téged elvennélek.

-----

NÉPDALOK

Gyertek lányok, ligetre, ligetre,

itt a világ közepe, közepe.
Itt árulják a rózsát, a rózsát,
abból kötnek bokrétát, bokrétát.
 
Azt is tudom ki köti, ki köti;
Virág Boris kötözi, kötözi,
az asztalra leteszi, leteszi,
Bíró Pista felveszi, felveszi,
kalapjához kötözi, kötözi.
Összegyűltek, összegyűltek az izsapi lányok,
M-hm, ej-haj, az izsapi lányok.

Összeszedtek, összeszedtek egy marék lisztecskét.

M-hm, ej-haj, egy marék lisztecskét.

Meggyúrták azt, meggyúrták azt zsíros gombócának,

M-hm, ej-haj, zsíros gombócának.

Odaméne, odaméne a bíró kutyája,

M-hm, ej-haj, a bíró kutyája.

Mind megevett, mind megevett zsíros gombócából,

M-hm, ej-haj, zsíros gombócából.

Így lőn vége, így lőn vége a leányi bálnak,

M-hm, ej-haj, a leányi bálnak.
-----
Hej, Jancsika, Jancsika,
Mért nem nőttél nagyobbra?
Dunáról fúj a szél.
Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona,
Dunáról fúj a szél.

Ha Dunáról fúj a szél,

Szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról nem fújna,
Olyan hideg nem volna,
Dunáról fúj a szél.
-----
Ha folyó víz volnék bánatot nem tudnék.
Hegyek-völgyek között zengedezve járnék.

Hegyek völgyek között zengedezve járnék,

kaszáló részekre, porondot hajtanék.

Kaszáló részekre, porondot hajtanék,

kövicses víz martján, violát nevelnék.

Vetettem violát, várom kinyílását,

A régi rózsámnak visszafordulását.

Kinyílt a viola, ki es virágoza,

az én régi babám, vissza nem jött soha.
-----
Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.

Búval és bánattal
Kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
Kigomboztattatom.

Fúdd el jó szél, fúdd el

Hosszú útnak porát,
Hosszú útnak porát,
Az én szívem búját.
----
Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,

Annak közepébe kinyílott a rózsa,
Tüske annak minden ága, nem állja a madár lába,
Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.
-----
Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma,
Erdő szélén esküszik a cigányvajda lánya,
Táncra perdül, vígan dalol az egész cigányhad,
Csak egyedül a menyasszony arcán ül a bánat,
arcán ül a bánat.

Szomorú a cigányvajda lánya,

Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja,
Vigasztalja, felejtse el azt a rongyos régit,
Édes anyám, nekem az kell, az a rongyos régi,
az a rongyos régi.

Márpedig én a rongyost nem bánnám,

Ez módosabb, ezüstpityke fityeg a dolmányán,
Azt a régit meg sem látják, semmije sincs néki,
Édes anyám, nekem az kell, az a rongyos régi,
az a rongyos régi.
-----
Erdő, erdő de magos a teteje.
Jaj, de régen lehullott a levele.
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,

Mert odafenn a szemeit kisírta.
Búzavirág, búzakalász árnyában
Rágondol a régi, első párjára.
-----
Érik a ropogós cseresznye,
Viszek a babámnak belőle.
Viszek a babámnak, csuhaj, belőle,
Ha beteg, gyógyuljon meg tőle.
-----
Este van már, nyolc óra,
ég a világ a boltba'
Sallárom, sallárom,
ég a világ a boltba'.

Ott mérik a pántlikát,

piros színű pántlikát.
Sallárom, sallárom,
piros színű pántlikát.

Jakuts Pista méreti,

az asztalra leteszi.
Sallárom, sallárom,
az asztalra leteszi.

Bíró Rózsa felveszi,

a hajába biggyeszti.
Sallárom, sallárom,
a hajába biggyeszti.

Biggyeszd, Rózsám, nem bánom,

úgy is te lész a párom.
Sallárom, sallárom,
úgy is te lész a párom.
-----
Ettem szőlőt most érik, most érik, most érik,
Virág Erzsit most kérik, most kérik, most kérik.
Kihez ment a levele? Garzó Pista kezébe'.
Hej, rica, rica, rica, hej, Pista te!
-----
A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van,

Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom, tied leszek valaha.

Amott látok az ég alatt egy madarat röpülni,

De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,
Röpülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mond meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.
-----
Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában.
Piros rózsa, kék nefelejts, ibolya virít az ablakában.

Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem

merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán seje haj, félre fordul a nyereg,
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.
-----
A juhásznak jól van dolga,
Egyik dombról a másikra.
Terelgeti nyáját, fújja furulyáját,
Bú nélkül éli világát.

Ha megunja furulyáját,
Előveszi bőrdudáját.
Belefújja búját a birka bőrébe,
Szélnek ereszti belőle.

Tej, túró az eledele.

Száraz kenyér van melléje.
Vizet iszik rája, rágyújt a pipára,
Mégis piros az orcája.
-----
Cifra palota, zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa, vár a viola.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én,

Esztendőre, vagy kettőre, huszár leszek én.
-----
A malomnak nincsen köve mégis lisztet jár,
Még is lisztet jár,
Tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár,
Tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár.

Adjad rózsám a kezedet, forduljunk egyet,

Forduljunk egyet,
Aztán menjünk ki a kertbe, és szedjünk meggyet,
Aztán menjünk ki a kertbe, és szedjünk meggyet.
-----
A Vidrócki híres nyája
Csörög-morog a Mátrába,
Csörög-morog a Mátrába,
Mert Vidróckit nem találja.

Megyen az nyáj, megyen az nyáj,

Környes-körül a gaz alján.
Úgyan, hol állok elejbe,
Kerek erdő közepébe?

Hozd ki babám szűröm, baltám,

Hadd menjek az nyájam után,
Mert levágják az kanomat,
Keselylábú ártányomat.

Esteledik már az idő,

Szállást kérnék, de nincs kitől.
Sűrű erdő a szállásom,
Csipkebokor a lakásom.

A Vidrócki sírhalmára
Gyöngy hull a koporsójára.
Hej Vidrócki, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki!
Mit ér nekem hat vármegye,
Tizenkettő jöjjön ide!
-----
Az árgyélus kis madár nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor szép paplanos ágyba.
Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka,
Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka!

Az én kedves vacsorám csak egy piros alma,

Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.
Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka,
Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka!
-----
Béreslegény, jól megrakd a szekeret,
Sarjús tüske böködi a tenyered.
Mennél jobban böködi a tenyered,
Annál jobban rakd meg a szekeredet.
Béreslegény mezítláb ment szántani,
A csizmáját otthon hagyta vasalni.
Kilenc kovács nem merte elvállalni,
Mert nem tudott rózsás patkót csinálni.

Jaj, de nehéz a szerelmet viselni,

Tövis közül kék ibolyát kiszedni.
Mert a tüske böködi a kezemet,
A szerelem szorítja a szívemet.
-----
Csipkefa bimbója kihajlott az útra,
Rida, rida, bum-bum-bum, kihajlott az útra.

Arra ment, Jánoska, szakajt egyet róla,

Rida, rida, bum-bum-bum, szakajt egyet róla.
-----
Hej, Vargáné káposztát főz,
Kontya alá ütött a gőz,
Hányja-veti fakalánját,
Kinek adja Zsuzsa lányát?

Nem adja az más egyébnek:

Kara István őkelmének,
Még akkor neki ígérte,
Mikor bölcsőben rengette.

Nem ettem én ma egyebet,

Csak egy köcsög aludttejet.
Azt is csak úgy kalán nélkül,
Megélek én a lány nélkül.
-----
Kerek a káposzta, csipkés a levele,
Akinek nincs párja, jöjjön táncba vélem.
Hervadok, búsulok, nincsen párom nékem.
Leányok, virágok, ki jön táncba vélem?
-----
Két szál pünkösdrózsa
Kihajlott az útra
El akar hervadni
Nincs ki leszakítsa

Nem ám az a rózsa
Ki a kertben nyílik
Hanem az a rózsa
Ki egymást szereti

Nem szeretlek másért

Két piros orcádért
Szemed járásáért
Szád mosolygásáért
-----
Kis kacsa fürdik fekete tóban
Anyjához készül Lengyel országba.
Síkos a talpa, magos a sarka
Fordulj ki, fordulj szép arany alma.
-----
Kis kece lányom fehérben vagyon,
Fehér a rózsa, kezében vagyon.
Mondom, mondom, fordulj hozzám,
Mátkám asszony,
Mondom, mondom, fordulj hozzám,
Mátkám asszony.
-----
Kispiricsi falu végén folyik el a kanális.
Enyém leszel kis angyalom, ha bánja az anyád is!
Cin, cin, cillárom, de beteg a virágom.
Cin, cin, cillárom, de beteg a virágom.

Mind megitták a pálinkát, nem tudtak hazamenni.

Kispiricsi falu végén kocsit kellet fogadni.
Cin, cin, cillárom, de beteg a virágom.
Cin, cin, cillárom, de beteg a virágom.
-----
Láttál-e már valaha
Csipkebokor rózsát,
Csipkebokor rózsa közt
Két szál majorannát?

Egyik szál majoránna

Virág Erzsi lenne,
Másik szál majoránna
Váci Gábor lenne.
-----
Madárka, madárka.
Csacsogó madárka.
Vidd el a levelem, vidd el a levelem,
Szép magyar hazámba.

Ha kérdik, ki küldte,
Mondjad, hogy az küldte,
Kinek bánatában, szíve fájdalmában,
Meghasad a szíve.
-----
Még azt mondják, nem illik
a tánc a magyarnak!
Nem, ha néki cipellőt,
bő nadrágot varrnak.

De sarkantyús csizmának,
kócsagtollas főnek,
illik gyöngyös pártának,
magyar főkötőnek.

Az én ingem lengyel gyolcs,

csakhogy rojtja nincsen,
az én csizmám karmazsin,
csakhogy sarka nincsen.

Azért varrták a csizmát,

hogy táncoljunk benne,
ha rongyos is, foltos is,
illik a tánc benne.
-----
Megrakják a tüzet,
Mégis elaluszik,
Nincs az a szerelem,
Aki el nem múlik.

Rakd meg babám, rakd meg

Lobogó tüzedet,
Had melegítsem
Gyönge kezeimet.

Szól a kakukkmadár,
Talán megvirrad már,
Isten veled rózsám,
Magad maradsz immár.

Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál
Minden falevelen?
-----
Menyasszony, vőlegény, de szép mind a kettő,
Olyan mind a kettő, mint az arany vessző.
Hej, mint az arany vessző.

Csipkefa, rózsafa, nem árt neki a tél,

Köszönöm, édesem, hogy eddig szerettél,
Hej, hogy eddig szerettél.
-----
Nem vagyok én senkinek se adósa,
Él még az én feleségem édesanyja, édesapja,
meg annak az anyósa, apósa,
Eb fél, kutya fél, míg a ipam, napam él.
Eb fél, kutya fél, míg a ipam, napam él.

Szép vagyok én csak a szemem fekete, fekete,

Nem vagyok én az erdőben remete, remete.
Eb fél...
Még azt mondja ez a kislány, vegyem el, vegyem el,
Meg sem kérdi, hogy majd mivel tartom el, tartom el.
Eb fél...

Eltartom hétköznap búzakenyérrel, kenyérrel,

Vasárnap – ha más nem jut már – veréssel, veréssel.
Eb fél...
-----
-----
Túl a Tiszán faragnak az ácsok,
Ide hallik a kopácsolások.
Eredj lányom, kérdezd meg az ácsot,
Ád-e csókért egy kötény forgácsot.

Verje meg az Isten azt az ácsot,

Méregdrágán méri a forgácsot.
Kilenc csókot ígértem már néke,
Tizediket ráadásul kérte.
-----
Az egri ménes mind szürke, az egri kislány mind büszke.
Ha büszke, büszke, van néki mibe, az egri ménes mind szürke.
Az egri ménes mind fakó, az egri kislány mind apró.
Ha apró, apró, dologra való, az egri ménes mind fakó.
-----
Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt,
úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt.
Mulassunk hát egy vagy két óráig,
Végbúcsúnkat még ki nem adják itt!

Végbúcsúnknak hamar vége lészen,

Szegénylegény akármerre mégyen.
Akármerre fordítja kalapját,
Szegény legény így éli világát.

Nem, nem, nem, nem, nem, nem

Nem megyünk mi innen el
Míg a gazda házigazda
Furkós bottal ki nem ver

Ha nem tetszik a gazdának,

Hogy mi itten mulatunk
Szedje össze sátorfáját
Mert mi itten maradunk
-----
Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Azt se tudom, hol lakik a galambom, hol lakik a galambom.
Ott lakik a városba, a harmadik utcába,
Piros rózsa, kék nefelejcs, viola nyílik az ablakában.

Tisza partján lóra ülni nem merek, lóra ülni nem merek,
Attól félek félrecsúszik a nyereg, félrecsúszik a nyereg.
Félrecsúszik a nyereg, én meg a széles Tiszába beleesek,
Széles a Tisza, habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.

Tisza partján nem jó mélyen aludni, nem jó mélyen aludni,

Mert a Tisza ki is szokott önteni, ki is szokott önteni.
Elviszi a kalapom, a szép fekete csárdás kalapom,
Mivel mondok jó éjszakát galambom, jó éjszakát galambom.
-----
Este, este, este akar lenni,
Ez a kislány haza akar menni.
Haza menne, de nincs kísérője,
Katona a régi szeretője.
Este van, este van, elmúlt kilenc óra,
Zárva van a babám rácsos kis kapuja.
Míg a babám rácsos kis kapuját nyissa,
Addig a kis pej lovam százszor is bemegy rajta.
-----
Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Kertbe rekesztettem, tudod-e?
Megette a farkas, tudod-e?
Csak a szarvát hagyta, látod-e?
-----
Még azt mondják, ez se szép, az se szép,
Olyan vagyok, mint a csillagos ég.
Olyan vagyok, mint az engedelem,
A babám ajkán nyílik a szerelem a sötétbe.

Édesanyám vett nékem kalapot,

Fújja a szél rajta a szalagot.
Ha nem fújja, magam is lobogtatom,
Ezt a kislányt idecsalogatom a sötétbe.

KATONADALOK

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,

Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára,

Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Ellenségre, nyereségre kimegyen próbára,

Megütközik viaskodik, siet a prédára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:

Ez az élet és becsület hazája számára!
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Menjünk azért seregesen, tartsuk meg hazánkat,

Vérrel, bérrel oltalmazzuk a mi szent hazánkat!
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem,

Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem.
Hej élet, de gyöngy élet, ennék szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!
-----
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek, messze a határba.
Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta.

Csak mégegyszer gondolj vissza szép magyar hazádra.
Anyám te jó lélek! Találkozom e még véled?
Holnapután messze földre, hosszú útra kélek.
-----
Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet.

Gyere pajtás katonának,

Téged tesznek kapitánynak!
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság!
Éljen, éljen a nemzet!
-----

TÁBORI

Az ember sárból jön és sárba tér,

A szegény ember nem más, csak izom és vér
Csak izom és vér és csontos kéz,
És erős hát és durva ész.

Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér,

Egy nappal vénebb vagy a hiteledért,
Szent Péter engem ne hívj, én nem mehetek
A lelkem a vállalatot illeti meg.

Hogy megszülettem, nem volt még napsugár,

De csákányt a kézbe, és a bánya vár.
Tizenhat tonnát raktam, akár a gép,
S a zord főnök így szólt: elég szép.
Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér,
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért,
Szent Péter engem ne hívj, én nem mehetek
A lelkem a vállalatot illeti meg.

Hogy megszülettem eső hullt a telepeken,

És „küszködj” és „melózz” lett a becenevem.
Mint kölykét az oroszlán, nevelt a sors,
S az asszony hallgat mert a kezem gyors.

Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér,

Egy nappal vénebb vagy a hiteledért,
Szent Péter engem ne hívj, én nem mehetek
A lelkem a vállalatot illeti meg.

Aki jőni lát, jobb ha félre lép,

Volt, ki nem tűnt el, s már a csontja sem ép.
Az egyik öklöm vas, a másik acél,
Ha nem talál el jobbról, akkor balról ér.

Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér,

Egy nappal vénebb vagy a hiteledért,
Szent Péter engem ne hívj, én nem mehetek
A lelkem a vállalatot illeti meg.
Afrikában oly gyönyörű az élet,
ott ahol a nyám-nyám négerek élnek,
ott neveltek engem kókusztejjel, tejjel,

Égig ér a Kilimandzsáró,
égig ér a Kilimandzsáró,
krumplit esznek becsinált emberfejjel, fejjel,
ott ahol a Szaharában búsul egy zsiráf,
mert az egyik kiszebráról hiányzik egy sráf.

Menjünk gyorsan tevekonflissal,

gyönyörű az élet, óh de szép,
Csuda édes viz a Nilus, hol az éhes krokodílus
vizipólózik, vizipólózik, vizipólózik-zik-zik.

A krokodilus a Gangesz partján

csücsül a farkán és spekulál.
A feje félig kint van a vizből,
s a konyhapénzből de rosszul áll.
A krokodilus nem mást, csak vizet iszik,
a neje nem bánja, ha sokat iszik,
a krokodilus a Gangesz partján
csücsül a farkán és spekulál:
Nem is sejti, hogy jövőre
ridikül lesz már a bőre,
ő csak pólózik, vizipólózik, vizipólózik-zik-zik! Egyszer egy
hétpettyes katicabogárka
Elindult megnézni, mi van a világban.
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
Ide is meg oda is bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincérek sétálgatni vitték.
A tóparti szúnyogok kalapot emeltek.
Estére elfáradt katicabogárka,
Az éjjeli pillangó hazatalicskázta.

Hej, halászok, halászok,

Merre mén a hajótok?
Török kanizsa felé,
Viszi a víz lefelé.

Hej, halászok, halászok,

Mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet,
Veres szárnyú keszeget.

Hát a keszeg mit eszik,

Ha a bárkába teszik?
Nem eszik az egyebet,
Petrezselyemgyökeret.

Tiszán innen, Dunán túl,

Túl a Tiszán van egy csikós nyájastúl.
Kis pejlova ki van kötve,
Szűrkötéllel pakról nélkül gazdástul.

Tiszán innen, Dunán túl,

Túl a Tiszán van egy juhász nyájastúl.
Ott főzik a jó paprikást,
Meg is eszik kis vellával, fakalánnyal, bográcsbúl!

Tiszán innen, Dunán túl,

Túl a Tiszán van egy kanász nyájastúl.
Ott sütik a jó malacot
Cserfahéjjon, bükkfanyárson, ihajja!
Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé.
Lábán van a csizmája, lakkosszárú kiscsizma.
Rásütött a hajnalcsillag sugara.

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,

Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon.
A zöld fű is előtted almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok.

A szegény legénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének. Erdő mélyén két törpe,
Ülnek egy nagy gödörbe.
Én is törpe, te is törpe,
Le is vagyunk nagyon törve

Kormos István: Vackor elalszik

09-06-15 9:34
még nincsenek kommentek
Ebéd után,
brumma, brumma,
feszült ám azon az apró,
lompos,
loncsos
és loboncos
és bozontos kölyökmackó
hasán az a barna bunda!

Hajjaj!
Igen jóllakott –
piros nyelvét
kiöltötte,
szája szélét
megtörölte,
s pisze orrát égbe tartva,
teli hassal felsóhajtva
három hosszút brummogott:

– Brumma,
brumma,
brumma,
hóóóóóóóó!
Fára mászni
vóna jó!

Szól az óvó néni akkor:

– Hallod-e,
te pisze Vackor!
Mászol ám,
de nem a fára!
Megmondjam, hogy hova mászol?
Aludni a puha ágyba.
Ebéd után
nincsen játszás,
főként pedig
fáramászás.
Most a függönyt lebocsátom,
aztán ide gyere, álom.

Csíjja,
csíjja,
csicsíjja,
bújja,
bújja,
bubújja.
A sok gyerek
már aludna,
hanem látom,
csöpp barátom,
hogy terajtad igen viszket
az a boglyos,
lompos,
loncsos
és loboncos
és bozontos barna bunda!

– Nem viszket az,

brumma, brumma –
áll magosba
Vackor orra –,
de ha jóllakik az ember,
telis-teli ám a gyomra.
Akkor pedig
ha lefekszik,
az ágy akármilyen puha,
nyomja,
nyomja!
Amíg Vackor
brummogott,
engedetlen
dunnyogott,
behoztak sok kicsi ágyat;
érzett is mindjárt az apró,
engedetlen
kölyökmackó
olyan vágyat,
hogy az ágyba
lefeküdjön,
s mély álomba
elmerüljön.
S íme végül,
nagy sokára
minden gyerek
szépen sorra
beléfeküdt egy-egy ágyba:
Katona Anna – egy,
Varga Bence – kettő,
Pór Jutka – három,
Fazekas Marci – négy,
Fazekas Eszter – öt,
Domokos Matyi – hat,
Vas Pista – hét,
Pengő Gyöngyi – nyolc,
Fodor Dávid – kilenc,
Kováts Vicu – tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz,
s tizenegyedik az apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.

Hát a terem elsötétül,

mint a világ
éjszaka,
elalusznak a gyerekek,
s nem hallatszik a sötétben,
csak a pisze kölyökmackó
pince legmélyéről hangzó
brumma,
brumma,
mély szava:
– Hóha, hóha,
hóha, hóóóó!
Fára mászni
vóna jó!

Kérlelték őt
hatvanhatszor:
– Aludjál már,
kicsi Vackor!

S felelt Vackor:
– Én már alszok,
alszok az ágyamban végre,
csak mielőtt álmodnék is,
erre a sötét sötétre
hadd haragszok!

És csakugyan akkor
el is aludt Vackor.

Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát?

09-03-21 21:32
még nincsenek kommentek
Nagymosást tart medve néni.
Két fia kérve kéri:
"Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs."
Málnát szednek, ha találnak,
kis huguknak, Márikának.
Szép az erdő mindenütt:
szőke nyírfa, sima bükk.
 "Itt a bokor, itt a málna,
jaj be édes, tömd a szádba!
Szúr a tüske? Annyi baj!
Bozontos a medve-haj."
Telel kosár, tele bendő,
két kis bocsnak elegendő.
Elnyúlnak a fa alatt,
"Hé! Lopják a kosarat!"
Felriadnak most a zajra,
néznek erre, néznek arra...
"Jaj! Hova lett a kosár?"
Pamat-fülük égnek áll.
El nem rejti azt a fenyves,
akinek a keze enyves!
A két mackó szétszalad,
Fölverik a bokrokat.
"Nézzünk körül ott a nyúlnál!"
"Répán élek - mondja Nyúl Pál -
meg káposztalevelen,
Olykor meg is reszelem."
Róka-asszony mondja: "Mackók!
Málnát nálam mért kutattok?
Miért csináltok galibát?
Többre tartom a libát!"
Sün Sámuel fa tövében
siklót vacsorázik éppen.
"Nincs ennél jobb eledel!" -
mondja bölcsen Sámuel.
"Mókus, mókus! Hol a málna?
Nem te vitted föl az ágra?"
"Málna?! Dió, mogyoró
meg fegynőmag, az a jó!"
Mókus Miklós kedves fickó,
boldog ám a két kis mackó,
mert a fáról leszalad,
s kölcsönad egy kosarat.
"Nézd csak, nézd csak, ki fut erre?
 Senki más, mint Tolvaj Ferke!"
Itt a baj most, itt a jaj!
Egy fatörzsön elhasal.
"Hát szaladjunk most utána?
Nem, idesüss, itt a málna!
Ó, be édes, zamatos,
megszedjük, míg mama mos."
Tele kosár, tele bendő,
három bocsnak elegendő,
nincsen otthon már hiba,
málnát eszik Márika.
Itt az este, ágyuk vetve,
alszik három buksi medve.
Medve néni fonogat -
így őrzi a bocsokat.
Festéktüsszentő H. Benő

Címkék: allatos versek, tavaszi versek, versesmese

Zsebkendőm négy sarka símára van vasalva.

Mind a négy sarkába babám neve van varrva.
Egyik szőke, a másik barna, a harmadik csudaszép,

Megállj te csudaszép, majd eszedbe jutok még.

A rátóti legények
Libát loptak szegények.
Rosszul fogták a nyakát, a nyakát,
   sej, de a nyakát,
Elgágintotta magát.
A csanádi legénynek
Bocskora van szegénynek.
Ha pocsétá nem kerül, nem kerül,
   sej, de nem kerül,
A bocskora elmerül.
Cifra palota,
Zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa,
Vár a viola.

Kicsi vagyok én,

Majd megnövök én,
Esztendőre vagy kettőre
Huszár leszek én.

Én azt megteszem,
Katát elveszem,
Ő dolgozik, én meg alszom,
Este megverem.
Április bolondja
Felment a toronyba,
Megkérdezte: – Hány óra?
Fél tizenkettő;
Bolond ez a kettő.

Vágfarkasd (Mátyusföld, Nyitra megye)

Kispiricsi faluvégen folyik el a kanális,

Enyém vagy te, kis angyalom, ha bánja az anyád is.
   Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom,
   Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom.
Mind megitták a pálinkát, nem tudtak hazamenni,
Kispiricsi falu végén kocsit kellett fogadni.
   Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom,
   Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom.

A fény a Napból jön, s a Földnek kincset ér.

A néger barna tőle, más pedig fehér.
De lenn a forró égöv alján és az Elba partján
egy a színe, csak piros a vér.
   Ha minden nyelven szerethet a szív,
   ha minden nyelven gyűlölhet a szív,
   ha minden nyelven gyűlöl, ó, ó, szeret,
   ó, ó, érzi ezt a szív.

Hogy sorsod szebb legyen ma, ember, rajtad áll.

Betermi kincseit a zöldellő határ.
S a gyárban gyors kezével önként szab a munkás törvényt,

emberré lett itt az ember már.

   Nem zeng-e minden, bölcsebb lesz a Föld ?
   Nem zeng-e minden, bölcsebb lesz a Föld ?
   Nem zeng-e minden, szebb lesz, ó, ó, jobb lesz,
   Ó, ó, boldog lesz a Föld.

Van még sok ország, hol csak szolgamódra túr,

és tűr a dolgos ember változatlanul,
ahol a rengeteg gép ott áll, s nem a népnek szolgál,
Mert a pénz, a pénz csupán az úr.
   Ott sose mondják: happy, happy days.
   Ott sose mondják: happy, happy days.
   Ott sose mondják: happy, ó, ó, happy,
   Ó, ó, happy, happy days.

Ma még a küzdelemnek vége-hossza nincs.

A népek tudják jól, a béke drága kincs,
de majd a hajnal biztos eljő, s béke lesz a Földön,
s összeroppan minden rabbilincs.
   És száll a dal majd: ócseny harasó.
   És száll a dal majd: ócseny harasó.
   És száll a dal majd: ócseny, ó, ó, ócseny,
   Ó, ó, ócseny harasó.

Völgyvidéken és hegygerincen át
Tör előre a hadsereg.
A fehérek partvidékét
Hogy csatában nyerje meg.
A fehérek partvidékét
Hogy csatában nyerje meg.

Vörös zászló leng, lengeti a szél

A csaták bíbor hajnalán,
Ment a hős brigádok élén
Sok amuri partizán.

Dicsőségünk nem múlik el soha,

Évek múltán sem halovány,
Mert a várost elfoglalta
Sok ezernyi partizán.

Verve fut már sok kozák atamán,

Menekül már ki merre lát,
És a Csendes-óceánnál
Véget értek a csaták.

Áll egy ifjú nyírfa a réten,

Virágfürtös nyírfa a réten.
Dúli dúli a réten,
Dúli dúli a réten.

Nyírfa ága hej, kifaragva,

Abból lesz a jó balalajka.
Dúli, dúl, balalajka,
Dúli, dúl, balalajka.

Eljött a hajnal, elébe mentem,

Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,

Eljött a hajnal, elébe mentem,

És rámtalált a megszálló.

Ha partizán vagy, vigyél el innen,

Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,

Ha partizán vagy, vigyél el innen,

Mert ma érzem, meghalok!

Ha meghalok ma, mint annyi társam,

Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,

Ha meghalok ma, mint annyi társam,

Légy te az, ki eltemet.

A hegyvidéken temess el engem,

Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,

A hegyvidéken temess el engem,

Legyen virág a síromon.

Az arrajáró, ha megcsodálja,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,

Az arrajáró, ha megcsodálja,
Mondja azt, ez szép virág.

Az ő virága, a partizáné,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,

Az ő virága, a partizáné,
Ki a szabadságért halt meg.
Munka hadának a lépése dobog,
Zendülő ének az égre lobog.
Hajnali fényözön földre leszáll,
Kézben a kéz é-és vállhoz a váll.

   Röpülj te lángoló, tűzszínű zászló,

   Vezess az éjek éjén át!
   Vezess a harcra, soksápadt arcra
   Derítsd a hajnal bíborát!

Száll a dalunk, szava ég felé tör,

Láncban az építő, harcos ököl.
Fáklyavivők kezén csörög a bilincs,
Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs.

   Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot

   És döngesd bátran a falat,
   Vagyunk egy jobb rend hű katonái,
   Leszünk a győztes élcsapat.
Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót,
amilyet sihedernyi koromban.
A szívembe nyilall ez a bús régi dal,
kicsordulnak a könnyeim nyomban.

   Hej, te bunkócska, te drága,

   Hej, te eleven fa gircses görcsös ága,
   te drága, Segíts most!

Nagyapákról e dal unokákra maradt,

s unokákra maradt ez a szerszám.
Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,
hogy van bunkócska, van még ezerszám.

   Hej, te bunkócska ...

De ha eljő a nap, mikor ébred a rab,

s lekötött kezét-lábát kinyújtja,
Aki ellene volt, az a fűbe harap,
mert a bunkó a földre lesújtja.

   Hej, te bunkócska ...

Kispolgárok nem vagyunk, s így pénzünk sincs elég,

Jól sem mindig lakhatunk, habár ez illenék,
De új világot építünk mi éhgyomorra még,
S ez a legszebb mesterség.

Élesebb legyél a késnél,

Harcosabb a szenvedésnél,
Mert az ember másokért él,
S ez a legszebb mesterség.
Indulj az útra és vissza ne nézz!
Múltad a fájó bús ezer év.
Rád ragyog végre a fényteli nap.
Boldogan, vígan mondd hát a dalt!

   Április négyről szóljon az ének,

   Felszabadulva zengje a nép.
   Érc torkok harsogva zúgják a szélnek
   Felszabadítók hősi nevét!
   Érc torkok harsogva zúgják a szélnek
   Felszabadítók hősi nevét!

Dörgött az ágyú és zúgott a gép!

Vérzett a föld és zengett az ég.
Győzött a szovjetek hős serege.
Századok könnyét így mosta le.

   refr.
Vár ránk a síkság.
Végtelen mezőkön szél jár.
Búcsúzni kell az otthonunktól pajtás.
Halld, a kürt a harcmezőre hív már. Hej!

Sírnak a lányok.
Szél ne hozz felénk ma jajszót.
Zengj harci indulót ma bátorítót,
Lengesd, lobogtasd a vörös zászlót.

Vágtass a szélnek,
Szabadságunk most te védd meg.
Benned van millióknak jó reménye,
Győzelmedben bízik földünk népe.

Vár ránk a síkság,

Végtelen mezőkön szél jár.
Holnap már győzelemről szól az ének,
Békét, szabadságot hoz a népnek.
Zengjük a dalt üde mámoros ajakkal,
Vérvörös színt fest az égre a hajnal.
Dobban a föld szíve, ébred a nép,
Új utat érez a lába, ha lép.

Jöjjetek, ezrével állni a sorba,

Kardotokat sosem érheti csorba.
Gátakat elsöpör, új utat tűz,
Burzsoá zsarnokot innen elűz.

Ezt a nagy eszmét a vész viharában

Védeni, menteni kell csodabátran,
Fegyver a kézben, az ajkon a dal,
Nem marad így el a nagy diadal.

Francia, német, olasz proletárok,

Itt van az óra lerázni igátok.
Múlik az éjszaka, jertek elő,
Egyesülésben az ősi erő.

Munka vitézei még mire vártok?

Jönnek a szovjeti hős proletárok.
Útat a fegyverek erdeje vág,
Eltűnik innét a régi világ! Jár a baba, jár,
Mint a kis király:
Szedegeti a lábát,
Koptatja a bocskorát.

Orosháza (Békés megye)

Gryllus Vilmos : Tavasz

Csend ül a tájon és zsendül a fű,

Zeng a fülembe mélyhegedű.
Rezdül a tó vize, zöldül a domb,
Szól egy távoli birkakolomp.

Rezdül a tó vize, zöldül a domb,

Szól egy távoli birkakolomp.
Csend ül a tájon és zsendül a fű,
Zeng a fülembe mélyhegedű.

Száll a madár a házra,

Annak az ajtajára.
Kipp-kopp, kopogó,
Meg is van már a fogó!

Kifordítom, befordítom,
mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
juhászbunda a bunda,
mégis bunda a bunda!

Leterítem a bundámat,
mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
juhászbunda a bunda,
mégis bunda a bunda!

Ha megázik is a bunda,
mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
juhászbunda a bunda,
mégis bunda a bunda!
Ha rongyos is az a bunda,
mégis bunda a bunda.
Hej, bunda a bunda,
juhászbunda a bunda,
mégis bunda a bunda!

Kiment a ház az ablakon,

benne maradt a vénasszony,
zsúpot kötött a hátára,
úgy ballagott a vásárra.

A rókának nincs nadrágja,

mert a posztó igen drága,
ha a posztó olcsó volna,
a rókán is nadrág volna

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,
a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.
Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,
s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,
mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zúzmara.
Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.
Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán, mint
éles fuvola.
Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is ujra
az énekét:
két füttyre mindig
kvart lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!
Nyitni, de – nyitni, de –
nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!
Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.
Nyitni kék! – fütyülök
utána
s nézek az eltűnő
madárra.
Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,
mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,
akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.
Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.
Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.
Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:
a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék –
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!

Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit!

Lisztbõl legyen kerekes, töltelékes, jó édes,
Túróval bélelve, sodorva, tekerve,
Kerekes és édes, csigabiga rétes!