Professional Documents
Culture Documents
Háttér:
az ország kormányzása egyre nehezebb a bárók és köznemesek viszályai miatt
a köznemesség egyedül a jobbágyság kárára tudott eredményeket elérni
az európai szinten növekvő élelmiszerkereslet kedvező lehetőséget biztosított a meggazdagodásra
- a jómódú árutermelő parasztság jövedelmét kívánták megcsapolni
o bevezették a mezővárosokban is a fejenkénti adózást
- parasztoknak előírt halászati és vadászati tilalom
o a jobbágyság legszegényebb rétegeit sújtotta
- kísérletet tettek a szabad költözés korlátozására is
a nemesek korlátozó törekvései gyorsították a jobbágyság helyzetének romlását
- a Mátyás által bevezetett magas adók nem csökkentek, csak már nem a királyi udvarba folytak be
A parasztháború:
ilyen viszonyok között hirdette ki Bakócz Tamás esztergomi érsek a pápai felhívást keresztes hadjáratra
a rendek ellenezték a tervet
- féltek a parasztság felfegyverzésétől
- nem látták időszerűnek a török megtámadását
a rendek érdekellentéteik miatt azonban nem tudtak hatékonyan fellépni a kereszted had toborzása ellen
Dózsa Györgyöt nevezték ki a keresztesek vezérének
- gyorsan növekszik létszámuk
- egyre elégedetlenebb tömeg
- ---- ezek miatt a nemesek le akarják állítani a szervezést, de már késő
- az Alföld mezővárosaiban a hangulat egyre inkább a nemesség ellen fordult
a keresztes hadjáratból jobbágyfelkelés lett
- a parasztok nemesi udvarházakra törtek
Báthori István (a főúri párt vezére) verte le a jobbágyok főseregét Temesvárnál
- Szapolyai János segítségével
- a felkelés vezetőit kínhalálra ítélték
megtorló törvényekkel sújtották az egész jobbágyságot
- elvették a szabad költözési és fegyverkezési jogukat
- heti egy nap robotra kötelezték őket
A Dózsa-féle parasztháború
I. Az ország kettészakadása
II. (Jagelló) Lajos utód nélkül hal meg, több jelentkező a magyar trónra
- először Szapolyai János szerzi meg a koronát (1526-1540)
o rákosi végzésre hivatkozva
o a köznemességre, saját hadára és birtokaira támaszkodva
- a bárók I. (Habsburg) Ferdinándot (1526-1564) választották meg
o a Habsburg uralkodótól külső segítséget reméltek a török ellen
Két király, kikhez fordulnak segítségért?
- I. Ferdinánd
o bátyja, V. Károly – német-római császár
o tőle kap segélyt, melyen zsoldosokat toborzott
o Szapolyai Lengyelországba űzte
o DE: a pénz elfogyott
a zsoldosok szétszéledtek
Szapolyai visszatért Erdélybe
- Szapolyai János
o a töröktől kért és kapott támogatást
o az ország ketté szakad, a szultán beavatkozása a magyar belügyekbe ezt csak erősítette
- az 1532-es hadjárat egyértelművé tette, hogy a két nagyhatalom nem bír egymással
o nem képesek kiszorítani egymást Magyarországról
o a harc állandósult
a bárók és a köznemesség alkalmazkodott az új helyzethez
- hol az egyik, hol a másik fél pártjára álltak – attól függ, hogy hol látták biztosítva jövőjüket
1538: a két király – Szapolyai, I. Ferdinánd – Váradon megállapodást kötött
- elismerték egymás királyságát
- DE Szapolyai az utódai nevében lemondott a hatalomról, hogy az ország egyesülhessen a Habsburgok
jogara alatt
- a megállapodás titkos
o a szultán nem fogadta volna el, hogy a Habsburgok egyesítsék Magyarországot
Magyarország 1526 és 1540 között
V. Az állandósult egyensúly
Az 1552-es hadjárat után 1566-ban indított újra hadjáratot a török Magyarországon
- az egyik sereg Gyula ellen vonult
- a fősereggel Szulejmán a mocsarakkal védett Szigetvárat zárta ostromgyűrűbe
o Zrínyi Miklós horvát bán hősiesen védte
o csak hosszú ostrom után került török kézbe
o Zrínyi hősi halált halt
o az ostrom ideje alatt az idős szultán is elhunyt
I. Szulejmán szultán halálával lezárult az Oszmán Birodalom nagy hódításainak kora
- utóda belátta: nem képes kiszorítani az országból a Habsburgokat, ezért:
1568: a két nagyhatalom (Habsburgok és az OB) megkötik a drinápolyi békét
- szentesítette Magyarország megosztottságát és a fennálló katonai erőviszonyokat
- DE a Habsburg uralkodónak a békességért évi adót kellett fizetnie a szultánnak
A várháborúk
I. A hódoltság
az ország középső, törökök által megszállt területe
- kiterjesztették saját törvényeiket és közigazgatásukat (vilajetek, szandzsákok)
- élén: a budai vilajet vezetője, a budai pasa
- a hódoltságot a török végvári vonal 30-40 ezer katonája védte
- a török számára óriási megterhelés, a magyarországi bevételek (pl.: adók) nem fedezték
az elfoglalt területen szpáhi szolgálati birtokokat hoztak létre
- a magyar nemességet elűzték
- az Alföld gazdag mezővárosai (Kecskemét, Nagykőrös, stb.) khász birtokként a szultán tulajdonába
kerültek
o ez védelmet, kiszámíthatóbb adózást jelentett
a Balkánnal ellentétben Mo-t a török nem tudta a saját képére formálni, oka:
- a hódoltság háborús terület maradt: állandók voltak a kisebb nagyobb összecsapások
- a magyar lakosság nem tért át tömegesen az iszlám vallásra
- peres ügyeiket a magyar parasztok nem a török bíróságoknál, hanem a magyar végvárakba húzódó
vármegyéknél intézték
- kettős adózás: az elűzött magyar nemesség tovább is beszedette a végvári vitézekkel a korábbi
járandóságaik egy részét – csak kevesen álltak török szolgálatba
- a várak és városok váltak csak törökké a birodalomból idetelepülő vegyes lakosság révén
o a török lakosság jelenlétét fürdők, dzsámik és minaretek jelezték
A hódoltság területe
A Bocskai-szabadságharc
A Bocskai-szabadságharc
III. Bocskai fejedelemsége és a békék
rövidesen Bocskai ellenőrzése alá került Erdély és a Királyi Magyarország jelentős része
- a rendek mindkét országban fejedelmükké választották
Bocskai hozzálátott az ország égető problémáinak megoldásához
- véget kell vetni a pusztító háborúnak (tizenöt éves háború)
o ehhez a két nagyhatalmat rá kell bírnia a békére
- a török kezdettől Bocskai mellé állt
o kedvező volt számára, hogy korábbi ellenfelei egymásra támadtak
o Bocskainak is szüksége volt a török támogatására
o DE tartott attól, hogy ennek fejében területeket kell majd átadnia a töröknek
o ezért: elutasította a szultán által küldött koronát Rákos mezején
o hűbéri függést jelentett volna
o + a Habsburgok sosem nyugodtak volna bele magyarországi fejedelemségébe
o ez állandósította volna a háborút (a Habsburg Birodalom is kimerült)
1606: bécsi béke
- Bocskai és Mátyás főherceg köti
- kölcsönös engedményeken alapul (kompromisszumos)
- a felkelés lezárult
o Bocskai lemondott magyar fejedelmi címéről
o az udvar pedig garantálja a büntetlenséget
+ a rendi jogok tiszteletben tartását
+ Erdély korábbi helyzetének visszaállítását
+ a nemesség, polgárság és a végvári katonák szabad vallásgyakorlását
ezután Bocskai közvetítésével megszületett a Habsburgok és a törökök közötti béke is
- zsitvatoroki béke, 1606
- a fennálló viszonyokat (status quo) szentesítette
- fontos: a Habsburgok ezentúl nem fizettek évi adót a szultánnak
a hajdúk ügyét viszont még meg kellett oldani
- pusztításaik miatt a nemesség már a kiirtásukat követelte
- Bocskainak viszont szüksége volt katonai erejükre
- Bocskainak sikerült hosszú távú megoldást találni
o a békés mindennapokból kiszakadt, elűzött embereknek lehetőséget adott a társadalomba való
visszailleszkedésre
o e katonaréteget felszabadította együttesen a jobbágyi állapotból
o kollektív (közös) nemességet adományozott nekik (székelyeknek is hasonló van)
o jelentős részüket letelepítette a pusztává vált birtokain
o így csökkentette a fosztogató elemek számát
+ a kollektív szabadságjogokért cserébe katonáskodniuk kellett
+ tehát jelentős haderőt biztosított Bocskai magának
Magyarország fölszabadítása
IV. Erdély betagozódása a birodalomba
a felszabadító háborúba a meggyengült Erdélyt nem vonták be (nem úgy, mint a tizenöt éves háborúba)
- az önálló fejedelemség sorsa megpecsételődött, ahogyan a két nagyhatalom erőegyensúlya felborult
- Buda bevételét követően Lotharingiai Károly csapatai megszállták
Apafi Mihály halála után I. Lipót lett Erdély fejedelme
- 1691, Diploma Leopoldium: oklevélben biztosította, hogy tiszteletben tartja:
o a fejedelemség hagyományait
o felekezeti, rendi berendezkedését
o a birtokviszonyokat
Erdélyt nem egyesítették Magyarországgal
- a jövőben az erdélyi főnemesek közül kinevezett kormányzó (gubernátor) irányította a király nevében
V. A rendek és az uralkodó
a törököt I. Lipót csapatai űzték ki az országból
- emiatt: a rendek és az uralkodó közötti egyensúly tovább romlott a rendek rovására
- 1687: Buda visszafoglalása után tartott országgyűlés
o a rendek lemondtak a szabad királyválasztási jogukról
o és az Aranybulla ellenállási záradékáról (ha a király nem megfelelő, le lehet mondatni)
az udvar a következőkben volt érdekelt:
- a magyar rendiség visszaszorítása
- a katolicizmus terjesztése
- a birodalom anyagi csődjének elhárítása
a korábbi hódoltság területét ezért nem kapcsolta vissza a magyar vármegyékhez
- hanem új szerzeménynek minősítette
- s az Udvari Kamara irányítása alá helyezte
a magyar birtokosok csak akkor kaphatták vissza földjeiket, ha az Újszerzeményi Bizottság előtt hitelesen,
okmányokkal igazolták tulajdonukat, s megfizették a birtok értékének 10%-át kitevő fegyverváltságot
a magyar nemesség érdekeit sértették az intézkedések
- csorbították a rendi jogokat
- anyagilag is hátrányosak
- olaj a tűzre:
o a katolikus egyház fegyverváltság megfizetése nélkül kapta vissza birtokait
a török háború végeztével a kurucokat és a volt végvári katonákat szélnek eresztették
- jobbágyi sorba kívánták őket taszítani (korábban kiváltságaik voltak katonai szolgálatuk miatt)
- ezt a sorsot szánták a kunoknak és jászoknak is
megemelték az adókat a háború által megnyomorított országban
az intézkedések az ország egész lakosságát szembeállították a dinasztiával
I. A népesedési helyzet
hatalmas emberveszteségek
- gyilkolás. rabságba hurcolás, járványok, éhínségek
- a Mátyás korabeli 3,5-4 millió főre becsült lakosság – néhány százezerrel csökkent
- mindeközben: Európa lakossága átlagosan 50-60%-kal nőtt
- a tényleges veszteség tehát óriási
a nagyobb hadjáratok idején következett be visszaesés
- békésebb időkben lassú növekedés
- az első jóvátehetetlen veszteségeket a tizenöt éves háború okozta
- majd az Erdély összeomlása körüli harcok (1558-1664)
+ az elhúzódó felszabadító háborúk jártak súlyos népességcsökkenéssel
a népesség pusztulásának aránya területenként nagyon eltérő
- egyes vidékek teljesen elnéptelenedtek, másutt akár nőhetett is a lélekszám
- nagyobb károk:
o Duna mentén, alföldi területek
o ezeket a területeket alapvetően a magyarság lakta, így a veszteségek elsősorban őket érték
o a hegyekben élő ruszinokat, szlovákokat, románokat kevésbé érintette a népességcsökkenés
két évszázad alatt az elnéptelenedett területekre bevándorlók is érkeztek
- Erdélybe a románok
- Délvidékre a szerbek
- mindez a magyarság arányának csökkenéséhez és az etnikai (a népek közötti) határok megváltozásához
vezetett
a magyarság aránya
- a pontos viszonyokat nem lehet megállapítani
- a Mátyás-kori 80%-ról a 18. század elejére 70-60%-ra csökkenhetett
- de a korban a nemzeti kötődésnél még fontosabb a társadalmi és a vallási hovatartozás