Professional Documents
Culture Documents
Scharnitzky Diffegyenletek
Scharnitzky Diffegyenletek
ISBN 963-16-3010-2
9 789631 630107 k
SCHARNITZKY VIKTOR
DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
Az
M (x, y) d x + N{x, y)dy — 0
alakú differenciálegyenletet meg tudjuk oldani, ha az alábbi feltételek
(legalább) egyike teljesül:
(a) differenciálegyenlet változói szétválaszthatók,
(b) M és ugyanolyan fokszámú homogén függvény,
(c) a differenciálegyenlet lineáris,
(d) a differenciálegyenlet egzakt,
(e) található alkalmas integráló tényező,
( f) van olyan helyettesítés, amely ismert típusra vezeti vissza
a differenciálegyenletet.
ALAPFOGALMAK.................................................................................. 7
I. A differenciálegyenlet fogalma, származása ..................................... 9
II. A differenciálegyenletek osztályozása ............................................... 14
III. A differenciálegyenletek megoldása................................................... 17
KÖZÖNSÉGES DIFFERENCIÁLEGYENLETEK............................. 31
I. Elsőrendű differenciálegyenletek ....................................................... 33
A. Elsőrendű, j'-ben első fokú differenciálegyenletek.................... 33
1. Explicit alakú, elsőrendű differenciálegyenletek .................. 34
2. Szétválasztható változójú differenciálegyenletek.................. 38
3. Szétválasztható változójú differenciálegyenletekre vissza
vezethető differenciálegyenletek............................................. 65
a) Homogén fokszámú differenciálegyenletek .................... 65
b) A z / = + típusú differenciálegyenletek . . . . 80
c) Az / = / í - f i — típusú differenciálegyenletek. 88
\a2X + b^y^-C2)
d) Az y f Ctj) d x + xg (xy) dy — 0 típusú differenciálegyenletek 97
4. Egzakt differenciálegyenletek................................................. 101
5. Egzakt differenciálegyenletre visszavezethető differenciál
egyenletek, integráló tén y ező ............................................... 109
6. Elsőrendű lineáris differenciálegyenletek ............................. 121
a) Elsőrendű homogén lineáris differenciálegyenletek........ 122
© Scharnitzky Viktor 1975, 2001 b) Elsőrendű inhomogén lineáris differenciálegyenletek.
Az állandó variálásának módszere ................................. 126
© Hungárián edition Műszaki Könyvkiadó, 2001 c l Elsőrendű állandó együtthatós lineáris differenciálegyen
letek. A próbafüggvény módszere ................................... 138
7. Elsőrendű lineáris differenciálegyenletre visszavezethető
egyenletek. A Bemoulli-féle differenciálegyenlet.................. 148
8. Összefoglalás .......................................................................... 154
B. Elsőrendű, >^'-ben magasabb fokú differenciálegyenletek.......... 171
1. /7-re megoldható differenciálegyenletek .................................. 171
ISBN 963 10 0527 5 (első kiadás) 2. j-ra megoldható differenciálegyenletek................................. 177
ISBN 963 16 3010 2 3. jc-re megoldható differenciálegyenletek................................. 184
4. A Clairaut-féle differenciálegyenlet....................................... 191
ISSN 1216-5344
C. Elsőrendű differenciálegyenletek közelítő megoldása................ 195
1. Picard iterációs m ódszere....................................................... 195
ALAPFOGALMAK
2. Elsőrendű differenciálegyenletek megoldása Taylor-sorokkal 201
3. Runge módszere .................................................................... 203
4. Runge—Kutta módszere ....................................................... 206
5. Elsőrendű differenciálegyenletek megoldása általános hat
ványsorok segítségével .......................................................... 207
lí. Másodrendű differenciálegyenletek .....................................................211
A. Hiányos másodrendű differenciálegyenletek............................. ..211
1. y'=/(Af) alakú differenciálegyenletek ................................... ..212
2. F(:v:,/ , / ') = 0 alakú differenciálegyenletek......................... ..215
3. F (^ ,/ , / ' ) = 0 alakú differenciálegyenletek......................... ..220
B. Másodrendű lineáris differenciálegyenletek............................... ..226
1. Állandó együtthatós, homogén másodrendű lineáris diffe
renciálegyenletek .................................................................... ..227
2. Állandó együtthatós, inhomogén másodrendű lineáris dif
ferenciálegyenletek. Á próbafüggvény m ódszere....................236
3. Állandó együtthatós, inhomogén másodrendű lineáris dif
ferenciálegyenletek. A két állandó variálásának módszere .. 243
4. Állandó együtthatós, másodrendű differenciálegyenletre
visszavezethető differenciálegyenletek................................... ..249
a) Az Euler-féle differenciálegyenlet ................................... ..249
b) Az általánosított Euler-féle differenciálegyenlet................253
5. Függvényegyütthatós, lineáris másodrendű differenciál
egyenletek ................................................................................ ..258
C. Másodrendű differenciálegyenletek közelítő megoldása hat
ványsorok segítségével ................................................................ ..269
(I) f = * - + 4,
0 +4 -
(3) y" = y sin X —cos x,
(4) y" + 3 / + 4y = 0,
(5) —sinx = 0,
(6) y'" + 2 y '^ + y ' = e-,
(7 ) y"^+y'^ + 3y = 0,
w l =
<'»)
Ha a differenciálegyenletben egyetlen független változó van Gyakorló feladatok
[(1)—(7) példák], akkor a derivált közönséges derivált és a dif
ferenciálegyenletet közönséges differenciálegyenletnek nevezzük, 1. 100 gramm cukrot vízbe szórunk. Az oldódás sebessége a még fel nem
oldott cukor mennyiségével arányos. írjuk le egyenlettel a folyamatot!
ha a differenciálegyenletben kettő vagy több független változó Legyen a / másodperc alatt feloldódott cukor mennyisége q gramm.
van, a deriváltak parciális deriváltak [(8)—(10) példák], és A fel nem oldódott cukor mennyisége ekkor 1 0 0 -^ gramm. Ha kis,
a differenciálegyenletet parciális differenciálegyenletnek ne dq
(ií idő alatt dq mennyiségű cukor oldódik fel, akkor az oldódás sebessége— ,
vezzük. dt
Ha az ismeretlen függvények száma egynél több, akkor éh ez arányos a még fel nem oldódott cukor mennyiségével, azaz
— az ismeretlen függvények meghatározhatósága feltételének
megfelelően — az ismeretlen függvények számával egyenlő at
számú differenciálegyenletből álló (közönséges vagy parciális) ahol a k arányossági tényező. A kapott egyenlet tehát közönséges dif
differenciálegyenlet-rendszerrel van dolgunk. Ilyen differenciál ferenciálegyenlet. (A differenciálegyenlet megoldását 1. a 39. oldalon.)
egyenlet-rendszer pl. a következő:
2. Tudjuk, hogy egy görbét az jellemzi, hogy bármely pontjában az
érintő meredeksége az érintési pont koordinátáinak összegével egyenlő.
dyi Jellemezzük a görbének ezt a tulajdonságát egyenlettel!
dx Legyen a görbe egyenlete y =y { x ) . A görbe egy tetszőleges pontjának
koordinátái ekkor P{x\ Xx)). Az érintő meredeksége a P pontban m —y'(x),
dy2 A feltételek értelmél^n
y \ x ) = x + y { x) ,
dx vagy röviden
/ = x+y.
A differenciálegyenletek legtöbbször úgy keletkeznek, hogy A felírt egyenlet közönséges differenciálegyenlet. (Megoldását 1. a
valamilyen geometriai, fizikai, kémiai, műszaki, biológiai, 81. oldalon.)
technológiai, közgazdasági stb. probléma leírása vagy tanul 3. Ha egy testet elengedünk, akkor az szabadon esik. írjuk fel a szabadon
mányozása során összefüggést találunk az ismeretlen függ eső test mozgásegyenletét (a közegellenállástól tekintsünk el)!
Mint ismeretes, a test a nehézségi erő hatására állandó g gyorsulással
vények és ezek deriváltjai között. mozog, ha a levegő légellenállásától eltekintünk. A gyorsulás az útnak
Megjegyezzük, hogy az összefüggések megállapításakor, ill. idő szerinti második deriváltjával fejezhető ki, ezért ebben az esetben
a differenciálegyenletek felírásakor néha deriváltakat, néha d^s
differenciálokat fogunk használni. A két felírási módot egyen ÜF
rangúnak tekintjük. így például ugyanaz a differenciálegyenlet
a keresett összefüggés; ez közönséges differenciálegyenlet. (Megoldását
felírható az 1. a 213. oldalon.)
4. írjuk fel a három állandót tartalmazó
függvény differenciálegyenletét!
vagy az A függvény első három deriváltját kiszámolva
xdy = (yi-x)d x,
y'" = 9Ae^^+4Be^^ + Ce^,
esetleg más alakban is.
10 11
három egyenletet kapunk az ismeretlen három állandó meghatározására. I hből
A kiszámított ismeretleneket az eredeti egyenletbe visszahelyettesítve
megkapjuk a keresett differenciálegyenletet. — — b - ^
Gyorsabban jutunk célhoz, ha az
Ae^^ + Be^^ + Ce’^ - y = 0, és ezt az eredeti kifejezésbe helyettesítve
3Ae^’^+ 2Be^^ + Ce’^ - y - 0, -
21e^^ e- - y -
Ha az első oszlopból ^**-et, a másodikból í'^'^-et, a harmadikból ^"*-et
kiemelünk, akkor
1 1 1 -y
3 2 1 -y' 0,
9 4 1
27 8 1
ill. a determinánst utolsó oszlopa szerint kifejtve
e ® ^ (2 /" -1 2 /'+ 2 2 /-1 2 j^ ) = 0.
Mivel ezért a görbe keresett differenciálegyenlete
y ' ^ - 6 y " + U y ' - 6 y = 0.
5. Küszöböljük ki a
z ax^ + by^ + ab
kétváltozós függvényből slz a és b állandókat!
Differenciáljuk a kétváltozós z függvényt előbb x, majd y szerint par
ciálisán :
dz dz
— = 2ax, — = 2by.
dx dy
12 13
II. A DIFFERENCIÁLEGYENLETEK Az állandó együtthatós differenciálegyenletek elsősorban
OSZTÁLYOZÁSA a lineáris differenciálegyenletek körében játszanak lényeges
s/erepet, ezért szokták őket a lineáris differenciálegyenletek
fontos speciális eseteként is tárgyalni.
Az előbb felsorolt jelzőket ismerve pl. a (3) egyenlet másod
rendű, lineáris, függvényegyütthatós, inhomogén közönséges
differenciálegyenlet, a (7) egyenlet másodrendű, nemlineáris,
állandó együtthatós, homogén közönséges differenciálegyenlet,
a (10) egyenlet elsőrendű háromváltozós parciális differenciál
egyenlet.
A differenciálegyenleteket különféle szempontok szerint lehet
osztályozni és ennek eredményeképpen többféle jelzővel ellátni.
E megállapítások a megoldás menetének és módszereinek meg Gyakorló feladatok
határozásakor nagyon fontosak lehetnek.
1. A differenciálegyenlet rendje az egyenletben szereplő leg i; Milyen differenciálegyenlet a következő:
magasabb rendű derivált rendszámával egyenlő. így például az
{xy'^+y)dx+{x^y-x)dy = 0.
előző fejezet példái közül az (1), (5), (8), (10) differenciálegyen
letek elsőrendű, a (2), (3), (4), (7), (9) differenciálegyenletek Átrendezve az egyenletet az
másodrendű differenciálegyenletek, a (6) egyenlet harmadrendű
differenciálegyenlet. x y ^ + y + x* yy '-xy ' = 0
2. A közönséges difierenciálegyenletek közül azokat, ame
lyekben az ismeretlen függvény és ennek deriváltjai legfeljebb alakról már látszik, hogy egy elsőrendű (a legmagasabb rendű derivált
csak az első hatványon fordulnak elő és szorzatuk nem sze az / ) , nem lineáris (mert pl. az és az első derivált szorzata is fellép),
repel, lineáris differenciálegyenleteknek nevezik. Minden más homogén (mert csak jc-től függő tag nincs benne), függvényegyütthatós
differenciálegyenletről van szó.
differenciálegyenlet nemlineáris differenciálegyenlet. Lineáris
egyenlet például az (1), (2), (3), (4) egyenlet. 2. Állapítsuk meg a
3. Ha a közönséges differenciálegyenletben van olyan tag,
( 2 /'+ x y ^
amely állandó, vagy amelyben csak a független változó szerepel,
akkor a differenciálegyenlet inhomogén, ha nincs, akkor xy+ l
homogén. A z (1)—(7) példák közül a (2), (4) és (7) differenciál
differenciálegyenlet rendjét! Lineáris és homogén-e az egyenlet?
egyenlet homogén, a többi inhomogén. Rendezzük előbb az egyenletet:
4. Ha a közönséges differenciálegyenletben a függvényt és
deriváltjait tartalmazó tagok együtthatói állandók, akkor (ly^ + xY = 3xy+3,
a differenciáleCTenletet állandó együtthatós differenciálegyenlet
nek nevezzük. így például az (1), (2), (4), (5), (6), (7) egyenletek A y " ^ + A x y " - ix y + x ^ - i = 0.
állandó együtthatós differenciálegyenletek. A nem állandó
együtthatós differenciálegyenleteket szokás függvényegyütt- A differenciálegyenletnek erről az alakjáról már könnyen leolvasható,
hatós differenciálegyenleteknek is nevezni. hogy a differenciálegyenlet másodrendű (van benne y"), nem lineáris
14 15
(y" a négyzeten van), inhomogén (van csak x-tői függő tag, az x^) közön III. A DIFFERENCIÁLEGYENLETEK MEGOLDÁSA
séges differenciálegyenlet.
3. Milyen differenciálegyenlet a következő:
du
a x - ^ ^ + by -r—r—+ — = ^
dx'^ dxdy dx
A kétváltozós u függvény legfeljebb második parciális deriváltjai for
dulnak elő a differenciálegyenletben, ezért ez másodrendű parciális dif
ferenciálegyenlet. A jobb oldalon csak jc-től függő tag van, ezért az egyenlet
inhomogén. Differenciálegyenletet megoldani annyit jelent, mint meghatá
rozni mindazokat a függvényeket, amelyek a deriváltjaikkal
együtt azonosan kielégítik az adott differenciálegyenletet. Ezek
^ függvények a differenciálegyenlet megoldásai. Mivel a diffe
renciálegyenleteket általában integrálással oldjuk meg, a meg
oldást szokás a differenciálegyenlet integráljának is nevezni és a
megoldások megkeresését a differenciálegyenlet integrálásának.
Például az
= \2x
másodrendű differenciálegyenleteknek megoldása az
y = 2x^-\-Ax-{-B
függvény, mert
y ' = 6 x ‘^ -\-A,
y" = \2x.
A differenciálegyenlet megoldása lehet általános vagy parti
kuláris megoldás, és lehet reguláris vagy szinguláris megoldás.
Az n-tá rendű közönséges differenciálegyenlet általános meg-
oldása az a függvény, amely pontosan n számú, tetszőleges,
egymástól független állandót (paramétert) tartalmaz és deri
váltjaival együtt azonosan kielégíti a differenciálegyenletet.
Az y" = I2x differenciálegyenletnek ax y —2x^ + Ax-{-B függ
vény az általános megoldása, mert két egymástól független
állandót (paramétert) tartalmaz (ezek A és B) és kielégíti a diffe
renciálegyenletet.
17
16
A K-ed rendű közönséges differenciálegyenlet partikuláris l la csak egy kezdeti feltételt adtunk volna meg, akkor csak
megoldása az a függvény, amely legfeljebb n - \ számú, tetsző egy paramétert sikerült volna kiküszöbölnünk. A kapott
leges, egymástól független állandót (paramétert) tartalmaz, függvény természetesen most is partikuláris megoldás.
és deriváltjaival együtt azonosan kielégíti a differenciálegyen Ha példánkban csak az y(l)==2 kezdeti feltételt adjuk meg,
letet. Speciális esetben a partikuláris megoldás egyetlen para akkor ennek segítségével a
métert sem tartalmazhat. Általában (de nem mindig!) az álta
lános megoldás tartalmazza az összes partikuláris megoldást, 2 = 2 + ^ + 5
ezek az általános megoldásból úgy kaphatók, hogy az ott sze egyenlethez, és ebből a. B = - A feltételhez, majd az
replő paramétereknek meghatározott értékeket adunk.
Mivel ezt végtelen sok módon tehetjük meg, egy differenciál y = 2x^+Ax —A
egyenletnek végtelen sok partikuláris megoldása van.
Ha az előbbi példában A = \, B = —2, akkor partikuláris megoldáshoz jutunk el.
Az n-ed rendű közönséges differenciálegyenlet valamely
y = 2x ® + x -2. partikuláris megoldását úgy is ki lehet választani, hogy meg
adunk legfeljebb n számú összetartozó x és y értéket (pontot),
Ez a differenciálegyenlet egy partikuláris megoldása. amit a partikuláris megoldásnak ki kell elégítenie. Ezek a
A differenciálegyenlet valamely partikuláris megoldásának kerületi vagy határfeltételek. Ha pontosan n számú kerületi
kiválasztásához feltételeket kell megadni. Egy n-ed rendű feltételt adunk meg, a partikuláris megoldásban nem lesz
közönséges differenciálegyenlet esetében meg lehet adni a paraméter.
független változó egy adott értékéhez tartozó függvényértéket, Legyen előző példánkban most X i= l, 7i = 3; Xa=2,
az első, második, ..., (« —l)-edik derivált értékét. Ezek a kez 1 kkor
detifeltételek. Ha mind az n számú adatot megadjuk, a parti
kuláris megoldás nem fog paramétert tartalmazni. 3 = 2 + ^ + B,
Előző példánkban legyen x = \ és yil)= 2 , y'{\)= 'i. {Másod 8 = 1 6 + 2 ^ -rö.
rendű differenciálegyenlet esetén két kezdeti feltétel szükséges
a paraméterek kiküszöböléséhez.) Ekkor a behelyettesítést Megoldva az egyenletrendszert A = —9, 5 = 10. így a kerületi
elvégezve feltételeknek eleget tevő megoldás
j ( l ) = 2 = 2,-\-A-\-B, y = 2x»-9x+10.
/ ( l ) = 3 = 6 + A. Az elsőrendű
A második egyenletből
F(x, y, / ) = 0
^ = -3 ,
közönséges differenciálegyenlet
és ezt az elsőbe visszahelyettesítve
<P(x, y, c) = 0
8 = 3.
általános megoldása az x, y síkban egy egyparaméteres görbe
Az adott kezdeti feltételeket kielégítő partikuláris megoldás sereget határoz meg.
tehát Az itt megadható j i= j( x i ) kezdeti feltétel (összetartozó
y = 2 x ^-3 x + 3 . értékpár) geometriailag egy P iix^iyi) pont megadását jelenti,
18 19
és így az ezt az egy kezdeti feltételt kielégítő partikuláris meg érintővel rendelkező görbét választottuk ki az általános meg
oldás a görbeseregnek azt a görbéjét jelenti, amely áthalad oldás által meghatározott kétparaméteres görbeseregből.
az adott ponton (1. ábra). Az X I) = 3, y(2) = S kerületi feltételek megadása pedig geo
A másodrendű metriailag azt jelenti, hogy a kétparaméteres görbeseregből
F{x, y, / , / 0 = O azt a görbét választjuk ki, amely áthalad az adott P i( l; 3) és
7^2(2; 8) pontokon.
közönséges differenciálegyenlet Általában egy n-cá rendű, közönséges differenciálegyenlet
y ,A ,B ) = 0 általános megoldása egy ^-paraméteres görbesereget határoz
általános megoldása az x, y síkban egy kétparaméteres görbe meg.
sereget határoz meg. Ha a differenciálegyenlet általános megoldásának para
métere vagy paraméterei helyébe értékeket helyettesítünk,
akkor partikuláris megoldásokat kapunk. Nem biztos azonban,
hogy ilyen módon megkapjuk az összes partikuláris megoldást.
Említettük, hogy a differenciálegyenlet megoldásai között
megkülönböztetünk reguláris és szinguláris megoldásokat.
Most ezekről részletesebben szólunk.
Ha az
20 21
A diíferenciálegyenlet olyan megoldását, amely egyik pont az x ^ + 8;^ = 0 esetben nincsenek értelmezve, így a Lipschitz-
jában sem tesz eleget az unicitás feltételének, szinguláris meg feltétel az ebből adódó
oldásnak nevezzük. Ennek értelmében egy szinguláris megoldás
bármely (x; y) pontjának tetszőleges környezetében legalább
két olyan integrálgörbe létezik, amely e ponthoz tartozó
kezdeti feltételeket kielégíti. így például ha az / függvény kor
látos és folytonos, akkor szinguláris megoldások csak azokon parabola pontjaiban nem teljesül. Könnyen látható, hogy az
a pontokon haladhatnak keresztül, amelyekben a Lipschitz-féle előbbi függvény partikuláris megoldása a differenciálegyenlet
feltétel nem teljesül. nek, hiszen
A szinguláris megoldás nem tartalmaz integrációs állandót
és ezért nem származtatható az általános megoldásból a tetsző
leges állandó speciális megválasztásával. A szinguláris meg
oldás geometriai jelentése: az általános megoldás ábrázolásakor
kapott görbesereg burkolója. Fordítva általában nem igaz és ezt az egyenletbe helyettesítve
az állítás. A görbesereg burkolója nem biztos, hogy a dif
2
ferenciálegyenlet szinguláris megoldása. X
Például az y " = l2 x differenciálegyenlet y —2x^-\-Ax-\-B + a:
általános vagy y = 2x*—3x+3 partikuláris megoldása bár
mely {a, b] zárt intervallumban reguláris, hiszen a differenciál
egyenlet jobb oldalán álló f( x ) = \2 x függvény deriváltja: valóban teljesül. Ezért differenciálegyenletünknek az = —
8
f'{ x ) = \2 létezik és folytonos bármely [a,b\ intervallumban. partikuláris megoldása szinguláris megoldás.
Ennek a differenciálegyenletnek szinguláris megoldása nincs.
Az is könnyen látható, hogy differenciálegyenletünknek
Ezzel szemben például a általános megoldása
2 { y y + x y '- y = 0
y = Cx+2C^
differenciálegyenletnek van szinguláris megoldása. Tekintsük
alakú, hiszen y '= C és így
ugyanis az y' kifejezéséből adódó
2C^ + C x - C x - 2 C ^ = 0
— x ± Í x ^ - \- ? > y
y '= f { x ,y ) =
valóban teljesül és C szabadon választható paraméter. Figyel
jük meg, hogy az
függvényt. Ennek parciális deriváltjai
y = C.X+2C 2
df _
-1 ±
dx általános megoldásból (sugársor egyenlete) az
dy 4 V'x^ + Sy
22 23
szinguláris megoldás (parabola egyenlete) semmiféle C érték és ez a függvény differenciálegyenlet általános megoldása,
esetén sem kapható meg. A parabola a sugársor egyeneseinek mert tartalmaz egy tetszőleges függvényt, a il/(y) függvényt.
a burkolója (2. ábra). Ezzel szemben a
Azt a függvényt, amely eleget tesz egy adott parciális dif
ferenciálegyenletnek, a parciális differenciálegyenlet egy integ- 2 -^ + 3 Íi- 1
dx^^dy ~
parciális differenciálegyenletnek a
z = Y ^ + Ci(3x — 2y) + C2
dz
dy
2. ábra
és így az eredeti differenciálegyenlet bal oldalába helyettesítve
Táljának nevezik. Ha ez az integrál tetszőleges függvényeket
tartalmaz, akkor a differenciálegyenlet általános megoldásának + 3 ( - 2 c i ) = 1,
nevezik, ha tetszőleges állandókat, de tetszőleges függvényeket
nem, akkor az integrál a differenciálegyenlet teljes megoldása. ami a jobb oldallal azonos. A megoldás két tetszőleges állandót
Például a tartalmaz, tetszőleges függvényt nem.
dz
= ax+ y Gyakorló feladatok
dx
parciális differenciálegyenletet a 1. Mutassuk meg, hogy ?lz y = 2x+Ce^ az
y '-y = = 2 (l-x )
z = -^ax^-\-xy + il/(y) differenciálegyenlet általános megoldása, és keressük meg azt a parti
kuláris megoldást, amely kielégíti az jc=0, ;v=3 feltételeket.
függvény kielégíti, hiszen Mivel az = 2x+Ce^ egy tetszőleges állandót (paramétert) tartalmaz,
és az adott egyenlet elsőrendű közönséges differenciálegyenlet, ezért a fel
dz írt megoldás csak általános megoldás lehet. Valóban az, mert differenciálva
/ = 2+ C e-,
24 25
és így a differenciálegyenlet bal oldalába helyettesítve és a keresett partikuláris megoldás
l + C e ^ - i l x + Ce^) = 2 ( 1 -;c),
- + a;.
ami a jobb oldallal azonosan egyenlő.
Az adott feltételek alapján
3. Van-e az
3 = 2-0+CeO = C,
y { y y -2 x y '+ y = 0
és így a keresett partikuláris megoldás:
differenciálegyenletnek szinguláris megoldása?
= Ix+Ze^, Az egyenletből y'~i kifejezve
2. Bizonyítsuk be, hogy az v = + x függvény a 2x± ÍA x ^-^ y'^ x± Íx^-y^
d^y dy 2y y
dx^ dx A z f( x , y ) függvény parciális deriváltjai
differenciálegyenlet általános megoldása, és keressük meg az egyenlet
integrál görbéi közül azt, amely áthalad a Pi(0; 0) és 0) pontokon.
Ha az adott differenciálegyenletbe behelyettesítjük az
y = Cie’^+ Cze +x.
r - { x ± y x ‘ - y ‘)
ÉL K
dx dy
d^y 1
ax^ ± yx^-y^
kifejezéseket, akkor
A parciális deriváltaknak nincs értelme, ha
Ci^^+4C2e**-3(Cie^+2C2e*"^H-l)+2(Cie’^+ C2e*^+A:) = 2a:- 3 ,
x ^ - y ^ = o^ azaz y = ± x .
ami az adott differenciálegyenlet jobb oldalával azonosan egyenlő, tehát ill., ha
az adott függvény másodrendű differenciálegyenletünknek valóban meg j^ = 0.
oldása. A megoldás általános megoldás, mert két független állandót tar
talmaz, és geometriai jelentése egy kétparaméteres görbesereg. Az >"2 = —a: és >^3= 0 függvények megoldásai az eredeti differenciál
A görbeseregnek az a görbéje, amely az adott Pi és pontokon halad egyenletnek, mert y'i = ly yi = - 1 , >^=0, és behelyettesítve a differenciál
át, e pontok koordinátáit felhasználva azonnal meghatározható. Ha ugyanis egyenletbe
^ = 0 és 7 = 0 , akkor x-l^-lx -l+ x ^ 0 ,
C1+ C2 = 0, 1)2 _ 2 x ( - l ) - j c = 0 ,
hsi x —\ és >^=0, akkor 0= 0
= _ i.
valóban teljesül. Tehát yi, y 2 és y^ ^ differenciálegyenlet szinguláris meg
A két egyenletből oldásai.
Könnyen látható továbbá, hogy az
Ci = - C , = - ^ ,
y^ = 2C JC -0
26 27
egyenlettel megadott parabolasereg (C tetszőleges állandó) általános meg
oldása a differenciálegyenletnek, hiszen
,_ C _ C
^ ~ y ~ ± y2C x-C ‘ ’
és behelyettesítve
a
± ^2 C x-a - 2 x - ± y2 cx-c^ =
2 C x-a ±Í2C x-C ^
C^-2Cx ,-----------
= + - + ^2C x-a = 0
^2C x-C ^
valóban teljesül. Ha C = 0, akkor >^=0 és így a parabolasereghez az x ten
gely is hozzá tartozik. Az x tengely tehát nem szinguláris megoldása a dif
ferenciálegyenletnek, mert az origótól eltekintve minden pontján át csak
egy integrálgörbe halad át. A differenciálegyenlet szinguláris megoldásai
tehát az y i = x és y 2 = ~ x egyenesek. Az egyenesek minden pontján 3. ábra
(az origót kivéve) két integrálgörbe halad át: egy parabola és az illető 4. Mutassuk meg, hogy az
egyenes, az origón pedig a két egyenes. Ezek az egyenesek a parabolák
érintői a közös pontokban. dz
Ugyanis például az
28 29
Ezt az eredeti egyenletbe helyettesítve és a törteket kiküszöbölve
KÖZÖNSÉGES
(3 0
iy -z)
,9« DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
d^\
= -(z-x)
du 2y+ — I-
A műveleteket elvégezve azonnal látszik, hogy a kapott egyenlet azonos
ság, tehát első állításunkat igazoltuk.
Második állításunk igazolásához számítsuk ki az
x^+2yz-Ci(x-\-y+z)-{-C2 = 0
dz dz
egyenletből a — és — parciális deriváltakat. Az F(x, y, z) alakú implicit
dx dy
függvény differenciálási szabálya szerint
dz dx 2x-Cx
dx 2y~ci
—
2z-ci
dy 2y-C i
dz
Ezt az eredeti differenciálegyenlet bal oldalába helyettesítve
/ . 2 z-c i
- i y - z ) - --------- (x-y)- ------- ---
2 y-C i 2y-c^
x^ + 2 y z - C i i x + y + z ) - \ - C 2
30
I. ELSŐRENDŰ DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
dy
m =
dx
irányhatározó, ahhoz az integrálgörbéhez húzható érintőnek
a meredeksége, amely áthalad az (x#, j^o) ponton. A T tartomány
minden pontjához rendelt irányok összességét iránymezőnek
nevezik. A 4. ábrán a
^ = 2x
dx
33
vagy
= g{y)
dx
alakra hozható, explicit alakú, elsőrendű differenciálegyenletről
beszélhetünk. A differenciálegyenlet általános megoldása az
első esetben közvetlenül integrálással kapható meg
y ^ J f{x )d x = F(x) + c;
a második esetben pedig az összetett függvény integrálási
szabálya alapján [ha g{y)9^0] (1. Bárczy Barnabás: Integrál
számítás, Műszaki Könyvkiadó, 1972).
dy
g(. y)
4. ábra
Gyakorló feladatok
1. Oldjuk meg az
differenciálegyenlet által létesített iránymező néhány pontjában y = 2 sin X
megrajzoltuk az irányt és a pontokon áthaladó integrálgörbét,
amelynek e pontbeli érintője ezzel az iránnyal egybeesik. alakú differenciálegyenletet!
Az integrálgörbék az A differenciálegyenlet explicit alakú, tehát integrálva az általános
megoldás
y = x^ + c
j = - 2 cos x+c,
egyenletű parabolák.
ahol c tetszőleges konstans. Az integrálgörbék egybevágó görbék, amelyek
20. y = - 2 cos X függvény görbéjéből az y tengely mentén történő eltolással
1. EXPLICIT ALAKÜ, ELSŐRENDŰ DIFFERENCIÁL kaphatók meg.
EGYENLETEK 2. Keressük meg az
Ha az 1
y =
M (x, y)dx-hN (x, y)dy = 0 x+ l
általános alakú, elsőrendű differenciálegyenlet rendezéssel differenciálegyenletnek azt az integrálgörbéjét, amely áthalad a P(0; 1)
ponton.
dy Integrálva
= m
dx >^ = In |x + ll+ ln c.
34 35
ahol a tetszőleges konstanst célszerűen In c alakban írtuk fel. Az általános alakú. Ebből y kifejezhető
megoldás tehát
>^ = In c \ x + l \ . y = Íix -c .
Ha ;v=0 és >^= 1, akkor l= ln c alapján c=^, és a keresett partikuláris
megoldás 4. Oldjuk meg az
y = \n e \x + l\ = In Ijc+H + I y+ y^ = 1
differenciálegyenletet.
alakú. A partikuláris megoldást az 5. ábrán vastagítással jelöltük. A differenciálegyenlet
’-’-fé ? * '
ha y ? í ±f il . Az integrálá
integrálást parciális törtekre bontással végezzük el:
X = In | / 1+y + ln c = Inc 1/ i+ y
l-y i-í- r
Vegyük észre, hogy az előbb kizárt = ± 1 függvények is megoldásai
a differenciálegyenletnek. Az általános megoldásból y kifejezhető:
3. Megoldandó az
y =
differenciálegyenlet. 1
A differenciálegyenlet ahol k = —.
36 37
Ezt felhasználva ahol a dx szorzóként szerepel, és hasonlóan az y változó
kifejezését arra az oldalra, ahol dy szorzó.
x = a.rcthy+c, ha
x = Sircthy + c, ha \y \^l, Az integrációs konstanst fölösleges az egyenlet mind a két
oldalán feltüntetni, azt legtöbbször az x változó oldalán szokás
vagy y-t kifejezve kitenni.
= th (a:-c),
y = cth ( x —c). Gyakorló feladatok
1. Oldjuk meg az első rész I. fejezetének 1. gyakorló feladatában felírt
2. SZÉTVÁLASZTHATÓ VÁLTOZÓJÚ DIFFERENCIÁL
da
EGYENLETEK - ^ = k(lO O -q)
at
Az differenciálegyenletet. Mennyi cukor lesz az oldatban t másodperc múlva?
M {x, y)d x+ N (x, y)dy = 0 A változókat szétválaszthatjuk:
elsőrendű differenciálegyenlet változói szétválaszthatok (sze dq
parálhatók), ha az egyenlet felírható az = kdt.
100- q
fi(x )g i(y )d x + f2 (x )g i(y )d y = 0 Integrálva
alakban. Ugyanis, ha gi(y)f2(x)9^0, akkor elosztva ezzel - I n (100-(?) = k t - c .
az egyenletet Ha e alapra emeljük mind a két oldalt
1 0 0 -^ = = C e-^\
Mx) gi(y) amiből
q =
vagy más jelöléssel
Ennyi gramm cukor lesz t másodperc múlva a vízben oldott állapotban.
F{x)dx-\-G{y)dy = 0, 2. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
38 39
3. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet: 5. írjuk fel az alábbi differenciálegyenlet általános megoldását:
4xy^dy - dx ^ xy^ dx^-Ix dy.
4y
Kíséreljük meg szétválasztani a változókat! Kiemeléssel y — ----------- .
x{y-3)
2 x { ly ^ -\)d y = y^{x-\-y)dx,
dy
és osztással (x^O,yy^O) y' helyébe----- et írva és rendezve, az
dx
2y^-l ^ x +3 ^
— ;— dy = -T— dx. 3^-3 4
y^ 2x ------ dy = — dx
y X
A szétválasztás sikerült, integráljunk mind a két oldalon:
alakú egyenlethez jutunk, ahol y nem lehet 0. (Az xt ^Q feltételt felesleges
2 In 1 :^ 1 + ^ = y ^ + y l n \x\ + c. ismét kimondanunk, mert ha x = 0 , akkor az eredetileg felírt differenciál
egyenletnek sincs értelme.) A változókat sikerült szétválasztanunk. Ha az
egyenlet bal oldalát
Ebből az általános megoldás implicit alakban
y* 1 (> -} )*
In— = a:---- r + 2c.
Könnyen látható, hogy a kizárt >^=0 függvény is megoldása a dif alakban írjuk fel, könnyen integrálhatunk, és így
ferenciálegyenletnek.
y - 3 \ n \y\ = 41n lx |+ ln c .
4. Keressük meg az
amiből
y(9+4x^)y' = 1
= In l3^®l+ ln:íc*-l-ln c,
differenciálegyenlet általános megoldását! azaz
dy = In
Ha y' helyébe — -et írunk és a változókat szétválasztjuk, akkor az
dx és ez az
dx gy ^ cy^x*
ydy =
9 + 4x^
alakban is felírható.
egyenlethez jutunk. A jobb oldal integrálását külön végezzük cl. A kizárt >^=0 függvény is reguláris megoldása az eredeti differenciál
egyenletnek, de nem kapható meg az általános megoldásból.
dx 1 3 2x
Jí —
9-\-4x^ = -9 Jí 7 - 7 ' Y « c « - -+c. 6. Megoldandó az
1+
x ^ ( y + \) d x + y ^ ( x - l) d y = 0
így
y2 1
2x
^ = ^ a rc tg T + c , differenciálegyenlet.
Ha 1 és - 1 , akkor az egyenlet az
vagyis
y =±|/yarctg^ x-\
y^ ,
dx — ------- r dy
y-^-i
40 41
alakra hozható. Ha az egyenlet bal és jobb oldalán a számlálóban 1-et Alakítsuk át a kapott megoldást
hozzáadunk és levonunk, a következő átalakítást végezhetjük:
(X-Í)(X+ 1)+ 1 ^ l n l l + 23;i = I n C j /
dx — --------------- :-------- dy. jc + 2
x-\ >^+1
Az egyszerűsítés után kapott x-2
\+ 2 y = e j /
x +2
42 43
Ezekkel egyenletünk az egyenlethez jutunk, ahol x 7 ^ - 1 és y^^O, H a a bal oldalon álló tört
számlálóját 3-mal bővítjük, a tört számlálójában a nevező deriváltja áll,
ezért a tört könnyen integrálható. Ekkor
1
-j-ln 11 4-A:^H-lnc = In 1>^|,
alakot ölti, és így az
amiből
In \y^\ — I n c^\l+x^\.
ill.
integrálás már könnyen elvégezhető: y^ = C(l+x^),
In b | - l n 11 - y \ = - I n W + ln I x - l l + l n c. A kezdeti feltételek alapján
Átalakítás után 23 = C(1 + P),
c(x -l) és ebből
In = ln
\-y C = 4.
amiből
x-l A keresett görbe egyenlete tehát
i-y ^3 =4(1+^3)^
ill.
xy = c ( x - m - y ) .
10. írjuk fel az
Figyeljük meg, hogy a megoldás során kizárt :f= 0 is megoldása a dif
ferenciálegyenletnek és ez az általános megoldásból a C = 0 érték helyette é>'-’‘d x + e ‘’-^dy = 0.
sítésekor kapható meg, viszont az >^=1 érték, ami ugyancsak megoldása difTerenciálegyenlettel megadott görbesereg az origón áthaladó görbéjé-
az eredeti differenciálegyenletnek, az általános megoldásból nem kapható nek az egyenletét!
meg semmilyen c érték behelyettesítésével sem. Az egyenlet bal oldalát átalakítva
Ha a megoldás során az integrációs konstanst az egyenlet bal oldalára
írtuk volna fel, akkor az általános megoldás
— dx-\-----dy = 0.
Bxy = i x - m - y )
alakú lett volna, és ekkor 5 = 0 esetén az partikuláris megoldást kap A változókat szétválasztva
tuk volna meg, de az >^=0 partikuláris megoldást nem. dy dx
9. Keressük meg az
ill.
(l + x ^ )d y -x ^ y d x = 0 e'^^dy = -e "* ^ d x .
differenciálegyenletnek azt az integrálgörbéjét, amely áthalad a P (1; 2) Integrálás után
ponton. .-2y
A differenciálegyenlet változóit szétválaszthatjuk, hiszen rendezés - + Cy
után az -2
amiből
Z-----T dx = —
1+JC» y
44 45
E görbék közül az halad át az origón, amelyre Integrálás után
go+go = _ 2 c , 1
-+C.
vagyis c = —1. cos (p
így az origón áthaladó görbe egyenlete Ha cosí?=0, akkor nincs megoldás, de ekkor a differenciálegyenlet
nek sincs értelme.
13. Keressük meg az
11. Keressük meg a következő differenciálegyenlet általános meg
oldását: cosy dx+{\^-e^) siny dy == 0
egyenletnek azt a partikuláris megoldását, amelyre X 0)=0.
Egyenletünk így is írható:
A változók szétválasztása érdekében alakítsuk át a differenciálegyenletet
-sm y ^ e
---------dy = dx.
cos>^
dx
ahol cos 7^0. Integrálva (mind a két tört számlálójában a nevező deri
dy - -dx. váltja áll!).
\ + x^
In Icos^l = In (e^ + l) + ln c,
ahol \y\7^\. (Azonnal látható, hogy az 1>^1= 1 függvény megoldása az ere
deti differenciálegyenletnek.) amiből az általános megoldás
Az integrálás érdekében szorozzuk meg a differenciálegyenletnek
mind a két oldalát 2-vel. Ekkor cos>^ = c(e^ + l).
Ebből
COS>^ = y (e^ + 1).
ill.
y = ± J / l - ln ^ /c ( l+ ;c » ) . Megjegyezzük, hogy a kizárt cosj^=0 partikuláris megoldás az álta
lános megoldásból c = 0 esetben kapható meg.
Látható, hogy az lyl = l megoldás az általános megoldásból semmilyen
c érték helyettesítésével sem kapható meg. 14. Egy 100 literes teli víztartályban 4 gramm klórmész van oldott
állapotban. A tartályba 5 l/min sebességgel tiszta víz folyik be, és az oldat
12. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet: ugyanilyen sebességgel a túlfolyón kifolyik. Mennyi lesz a víz klórmész-
tartalma fél óra múlva, ha a klórmész egyenletes eloszlását állandó keve
2r cos (p í/r - tg <pdq> = 0, réssel biztosítjuk?
A változók szétválaszthatók, mert Legyen az oldat klórmésztartalma / perc múlva x gramm. Az oldat
koncentrációja ekkor
sin ^ ,
2rdr — k =
co s* ^ 100 (g/l).
46 47
Kis, dt idő alatt 5 dt liter tiszta víz folyik a tartályba és ugyanakkor A rádium bomlási sebességét az egységnyi idő alatt elbomlott mennyi
5 dt liter oldat folyik ki a tartályból, ami 5 k d t gramm klórmeszet visz séggel mérjük. Valamely t időpillanatban kezdődő kicsiny dt idő alatt
magával. A tartályban levő klórmész dx megváltozása tehát u/ m tömegű rádiumból
dm = —km dt
dx = - 5 k d t = - 5 - ^ d t .
100 mennyiségű elbomlik, ahol k a bomlási együtthatót jelenti.
A kapott differenciálegyenlet változóit szétválasztva
A negatív előjel azt jelenti, hogy a klórmésztartalom csökkent. Feladatunkat
tehát a dm
---- ^ - k d t .
dx = -0,05 jc dt, m
A kezdeti feltételeket az integrációs határok megválasztásánál vesszük
ill. a változók szétválasztása után kapott figyelembe. Ha a rádium kezdeti Wq tömege 100 év alatt mioo-ra csökken,
akkor
^ = -0.05rfr
dm
/ — = - ^ / dt.
differenciálegyenlet írja le. niQ ^ 0
A kezdeti feltételeket az integrációs határok megválasztásánál vesszük
figyelembe. Az oldatban kezdetben 4 g klórmész volt, és ez csökken 30 perc Integrálva
alatt egy ismeretlen X mennyiségre. így
[ln < r= -^ M r
30
dx A határokat behelyettesítve
f^ ^ f-0 ,0 5 d t.
4 0
In Wioo —In mo = -1 0 0 k.
Integrálva
48 49
16. Egy teremben, amelynek méretei 15, 15 és 4 m, a szellőző beren Newton törvénye szerint a test lehűlési sebessége arányos a test és
dezés bekapcsolásakor 0,2% széndioxidot észleltek a levegőben. A szellőző környezete hőmérsékletének különbségével. Mivel ez a különbség a folya
berendezés percenként 90 m® 0,05 % széndioxidot tartalmazó friss levegőt mat során változik, a lehűlés nem egyenletes.
nyom a terembe. Mekkora lesz a terem levegőjében a széndioxidtartalom Ha T jelöli a kenyér, a környezet hőmérsékletét, akkor a kenyér
20 perc múlva? lehűlési sebessége, vagyis a dt idő alatt bekövetkezett dT hőmérséklet
Legyen x m® széndioxid a terem levegőjében a t időpontban, ekkor változás
X
a széndioxid koncentrációja k = . Kis, dt időtartam alatt a terembe dT
X ~dt
90*0,0005 dtm^, a teremből ugyanakkor 90----- dtm^ széndioxid távozik. ahol az a arányossági tényező. A kapott differenciálegyenlet változóit
900
A széndioxid-mennyiség dx megváltozása tehát dt idő alatt szétválasztva
dT
0,45- ;c — a dt.
dx = 90 0,0005 -du T -T ^
10
Mind a két oldalon integrálva
és ez a folyamatot leíró differenciálegyenlet. A változókat szétválasztva
In ( 7 - 7 ^ ) = a í+ ln C ,
dx dt
ahol C integrációs konstans. Átalakítva az egyenletet (mivel =
x - 0 , 4 5 """TŐ *
A kezdeti feltételeket az integrációs határok megállapításánál vesszük amiből
figyelembe. A szellőző bekapcsolásakor 0,002*900=1,8 m® széndioxid T =
volt a levegőben, így
Esetünkben = 30, ezért
dx
/ x - 0 ,4 5 T = Ce«*+30.
ifs 0• ' 10
Ez a differenciálegyenlet általános megoldása.
Az integrálást elvégezve A C konstans értékeit a kezdeti feltételekből határozzuk meg. A folyamat
1 kezdetekor, vagyis ha í= 0 , akkor T=120, és így a
l\n (x ^0 A 5 )]l,= --lt]l\
120 = Ce« + 30
amiből
egyenletből
In (X -0 ,4 5 )-In 1,35 = - 2 ,
C = 90.
vagyis a keresett széndioxidtartalom
Az a arányossági tényezőtől függő konstans értékét abból a kiegészítő
X = 0,45 + 1,35^-2 ^ 0,63 m \ feltételből határozzuk meg, hogy í= 3 0 esetén T=60. Most
vagy százalékosan kifejezve 60 = 90e«®“ + 30,
vagyis
0,63 30 1
= 0,0007, azaz 0,07%.
900
és ebből
17. A kemencéből kivett kenyér hőmérséklete 30 perc alatt a kezdeti \3 0
120 °C-ról 60 °C-ra csökken. A levegő hőmérséklete 30 °C. A hűlés kez
detétől számítva mennyi idő alatt csökken a kenyér hőmérséklete 40 °C-ra? - ( i ) ”
50 51
A kenyér lehűlési folyamatát leíró egyenlet a feladat feltételei mellett
tehát A differenciálegyenlet változóit szétválasztva
\30 dy
T = 90 + 30 = dt.
K (a~ y)(b-y)
alakú. Ebből már könnyen kiszámíthatjuk azt a t időtartamot, amely alatt ahol yv^a és y^^b. Az egyenlet bal oldalán az integrálás elvégzéséhez
a kenyér hőmérséklete r = 4 0 °C-ra csökken. Ugyanis a parciális törtekre bontunk. A felbontás
t
30
C dy ,
r dy
40 = 90 + 30 J (a-y)(b~y) J 7\ a ^- y bM
-y)
T
egyenletből alakú, és az és együtthatókat az
30 1 1 = A {b -y )-{-B {a -y )
(4 ) ~~9 ~ azonosságból kiszámítva
1 1
3 0 “ ^’ A = B
b-a a-b
amiből
t = 60,
--- í----f í — --------b -—y )] d y = J( d t
K{b-a)J [ a - y
vagyis a kenyér 60 perc alatt hül le 120 °C-ról 40 ^C-ra, ha a levegő hőmér
séklete 30 °C. egyenlethez jutunk, majd az integrálás elvégzése után
18. Az etil-acetát elszappanosítási reakciója nátronlúggal a következő
reakcióegyenlet szerint folyik le: 1
[ - I n (a->^) + ln ( 6 - j ) + ln c] = /,
K{b-a)
CHaCOO-CgHs + NaOH - CHaCOONa + CaH.OH. vagyis
1 b-v
Ha az etil-acetát kezdeti koncentrációja ű = 0,02 súlyszázalék, a nátrium- t — ----------- In c ------- .
hidroxid kezdeti koncentrációja Z?=0,004 súlyszázalék, és azt tapasztaljuk, K (b-a) a-y
hogy az etil-acetát koncentrációja 25 perc alatt 10%-kal csökken, akkor
mennyi idő alatt csökken a koncentráció 15%-kal? Ez az egyenlet általános megoldása. A c integrációs konstans kiszámí
Ha egy kémiai reakció molekulapárok egymásra hatásából áll, akkor tásához a / = 0, >^= 0 kezdeti feltételt használjuk fel. Ekkor a
bimolekuláris reakcióról beszélünk. Ebben az esetben az egyik anyag
1 mólnyi mennyisége a másik anyag 1 mólnyi mennyiségével egyesül, 1
0 = ----------- In c —^
ezért a két anyagból ugyanannyi mól vesz részt a reakcióban. Ha y jelenti K {b-á) a
a reakciótermék koncentrációját a t időpillanatban, akkor a reakciósebes
ség a tapasztalat szerint arányos a reakcióba lépő anyagok t időpontbeli egyenletből
a —y, ill. b - y koncentrációjával
b b
I n c — = 0, azaz c — = 1,
= K (a~y){b-y), a a
at vagyis
ahol K arányossági tényező.
52
53
A differenciálegyenlet általános megoldása tehát integrálva
1 a jb -y) ----- = —Aknt - c,
t = ■In r
K {b-a) b{a-y)
amiből
A K arányossági tényezőt a /=25, >^=0,la=0,1 *0,02 =0,002 kiegészítő 1
eltételből állapítjuk meg. Ennek alapján Aknt-{-c
1 0,02(0.004 - 0,002) A c állandót abból a kezdeti feltételből állapítjuk meg, hogy í= 0
25 = -In
ü: (0,004-0,02) 0,004(0,02-0,002) ’ esetén r= R ( sl gömb eredeti sugara). Ekkor R = — , amiből c = — és
vagyis c R
1 In (0,555) így a megoldás
K =- ln - = - 1,47.
25(0,016) ^72 0,4 1 R
Most már könnyen válaszolhatunk feladatunk kérdésére. Esetünkben 4knRt+ 1
>^=0,15a=0,003, és így 4knt-\----
R
1 0,02(0,004-0,003)
-In 20. Egy rakétát ro=120m /s sebességgel lőnek ki függőlegesen felfelé.
1,47 (0,004 - 0,02) 0,004(0,02-0,003) “
Határozzuk meg, mennyi idő múlva éri el a rakéta a legmagasabb helyzetét,
ha a levegő ellenállását állandónak tételezzük fel!
A rakéta mozgását a levegő ellenállása akadályozza, a rakétának ebből
0,0235 ~ származó negatív ^orsulása —k v \ ahol v a rak ^ a pillanatnyi sebessége,
k a közegellenííllási együttható. így a rakéta gyorsulása
Tehát az etil-acetát mennyisége közelítőleg 51,5 perc alatt csökken 15 %-ka1.
19. A folyadékcsepp a felszínével arányos sebességgel párolog el. Hatá a = - g —kv^,
rozzuk meg a gömb alakú folyadékcsepp sugarát mint az idő függvényét! Mivel
Ha a kis, At idő alatt bekövetkezett sugárváltozást Jr-rel jelöljük, dv
dt
akkor a változás — átlagsebessége a csepp pillanatnyi felszínével arányos,
At ezért a differenciálegyenlet a
azaz
dv
At dt
ahol k az arányossági tényező, a negatív előjel pedig azt jelzi, hogy a sugár alakban írható fel.
csökken. Ha minden határon túl csökken, akkor A változókat szétválaszthatjuk:
dr dv
= -kA r^n
It = - dt.
g-^kv^
a jelenséget leíró differenciálegyenlet. iU.
A változókat szétválasztva dv
= -g d t.
dr
— = —Akn dty
g
54 55
Ha a bal oldalt Ha a tartályban h cm magasságig áll a folyadék, akkor a kifolyási
dv sebesség, v=^Í2gh cm/s (g a nehézségi gyorsulás) volna, ha a súrlódástól
eltekintenénk. A súrlódás miatt azonban a sebesség kisebb, kör alakú
nyílás esetén a tapasztalat szerint 0,6 Í2gh cm/s.
1+ A folyadéktükörnek a tartály fenekétől mért h távolsága a t idő függ-
dh
alakban írjuk fel, könnyen integrálhatunk, hiszen vénye, és a folyadéktükör süllyedésének a sebessége------.H a a mozgás
iéi
dv bán levő folyadékot olyan hengerrel szemléltetjük, amelynek alapterülete
a mozgásban levő folyadék (állandó) keresztmetszetének területe, magas
/ 1+ sága pedig a folyadék sebessége, akkor
fi’ í dh\
7tO,6 Í 2 g h ,
Ezt felhasználva
Ha / = 0, akkor t>= z;o= 120 m/s, és igy jelölést (ezt megtehetjük, rnert a jobb oldalon szereplő mennyiségek ismert
állandók), akkor
dh
c = arctg 120
vagyis
A változókat szétválasztva
arctg | / ~ y = arctg 1 2 0 - ^kgt.
dh
dt=^ —
Abban ?it—T pillanatban, amikor a rakéta eléri pályályának a legma C ih
gasabb pontját, sebessége zérus, t = 0. Ezeket felhasználva Ha az időt a kifolyás kezdetétől számítjuk másodpercekben, a kifolyás
hoz szükséges időt T-vel jelöljük, és a kezdeti feltételeket az integrációs
határokban vesszük figyelembe, akkor
arctg 120
T = J r dh
ikg ( d t = - ( ---------,
ö' il C i h
Ha g=9,Sl m/s, akkor vagyis
56 57
Feladatunk adataival 23. Határozzuk meg mindazon görbék egyenletét, amelyekhez bármely
pontjukban húzott érintőnek az érintési pont és az x tengely közötti
darabját felezi az érintőnek az y tengelyen levő pontja (6. ábra)!
0,6*1 cm^-441 cm^ s" 26,5 fcm
400 cm2 400
800 s ,--------- 8000
T ----------------- f^lOOcm = -------- s 300 s.
26,5 26,5
A változókat szétválasztva
58 59
A differenciálegyenlet változóit szétválasztva Ez arányos a lakosság pillanatnyi számával, azaz
dl
2 ^ ^ ^ — kL,
dt
^ y X '
amiből uliol k az arányossági tényező. A változókat szétválasztva, majd integrálva
21nl>;! = l n W + lnC ,
azaz
= Cx.
Ju
A görbék tehát parabolák, amelyeknek a csúcsa az origóban van és
tengelyük az .r tengely (7. ábra). In L = kt + c.
t- alapra emelve mind a két oldalt
L =
100 ’
60 61
A feladat második részének adataival Az előbb felírt -A ^ d x ^ = A^dx^ egyenletből
= 1 9 4 0 2 12 ,
dx2 — -------dxx,
A2
13 560 és így
.100 = 0,6989%,
1940 212 dxx —dx2 = dxi H-----dxi = --------- dxi.
A2 A2
és így 1980-ban
Ezt felhasználva az
X i,8 o = 1 9 40 2 1 2 2 080 150
A 1+ A 2
lakos él Budapesten. dxi = dn
25. Egy folyó zsiliprendszerének két szomszédos kamrája /íi=300m * A2
és ^ 2=400 m* alapterületű téglatest. Számítsuk ki, hogy a két kamra egyenletből
közötti, a kamrákat elválasztó fal alján levő ^= 2m * területű nyílást
kinyitva, mennyi idő alatt alakul ki egyenlő magasságú vízszint a két
kamrában, ha kezdetben az első kamrában 4,5 m-rel magasabban áll dxi = ■dn.
A x-\-A2
a víz. A víz ellenállási együtthatója A;=0,62.
Ha bizonyos dt idő alatt az első kamrában dx^ méterrel csökkent, a má és így a differenciálegyenletünk a következő alakra hozható:
sodikban dx2 méterrel növekedett a víz szintje, akkor
—A idxi = Aidxz,
A i -^A2 i n Ai
hiszen az első kamrából kifolyt víz mennyisége egyenlő a második kamrába
befolyt víz mennyiségével. Ugyanezen dt idő alatt a q területű összekötő Mivel a két oldalon integrálva és figyelembe véve, hogy n (a víz szint-
különbsége) k-tól 0-ig, t (az idő) 0-tóI a keresett T-ig változik, kapjuk:
nyíláson v = k i 2 g i x i - x ^ m j s sebességgel
kqt'2g A2 r dn
un
k}l2g{X i-X i)-qdt / ‘>‘ = - 7 T+ 7 f - 7 z - ^1 + ^ 2 0
A\ 0
mennyiségű víz ömölhet át {Xi—X2 a víz szintkülönbsége), és így
vagyis elvégezve az integrálást
- A i d x ^ = kq Í 2 g { x i - x i ) d t ,
kqÍ2g A2
vagy rendezve differenciálegyenletünket r = 2^ h ,
A, Ax-\- A 2
dxi kq amiből
= — Í2gdt, A tA i \'2h
ix i-x i Ai
kg(A,+A^) h
ahol Xx,Xz és t 2i változók, de x^ és X2, nem független egymástól. Az egy
szerűbb megoldás érdekében helyettesítünk. Legyen Adatainkkal
(300m^)(400m2)
x ^ - x 2 = n, r = — = 132 s.
V^m
0,62(2 m*)(300 + 400) m2.3,13
ekkor (« szerint differenciálva)
d x i—dxz — dn. tehát 132 másodperc alatt lesz a vízszint azonos magasságú a két kamrában.
62 63
26. Egy forgástest alakú homogén oszlop meridiángörbéjét akarjuk L egyen ^ = k. V álasszuk szét a differenciálegyenlet változóit:
meghatározni a következő feltételek mellett: legyen az oszlop magassága /r,
fedőlapja A területű körlap, amelyet terheljünk meg a függőlegesen lefelé
ható F nyomóerővel. Úgy akarjuk megválasztani az oszlop keresztmet da(y)
= -kdy.
szetét, hogy bármely, a vízszintes alapsíktól mért y magasságban az a(y) a{y)
területű keresztmetszetben a nyomófeszültség (azaz a felületegységre eső
nyomóerő) ugyanakkora legyen. amiből integrálással
Válasszuk a koordináta-rendszert úgy, hogy az oszlop tengelye legyen
az y tengely. A következőképpen okoskodunk: A fedőlapot csak az F erő In |a(>')i = - k y + c,
terheli, tehát itt a nyomófeszültség íll.
f[a{y) + Aa{y)]+ya(y)Ay ^ f a { y \
azaz 3. SZÉTVÁLASZTHATÓ VÁLTOZÓJÚ DIFFERENCIÁL
Aa(y) y EGYENLETEKRE VISSZAVEZETHETŐ DIFFERENCIÁL
Ay f EGYENLETEK
A közelítés annál jobb, minél kisebb a Ay. Ha Ay-*0, a következő dif a) HOMOGÉN FOKSZÁMÚ DIFFERENCIÁLEGYEN
ferenciálegyenletet kapjuk: LETEK. Az f{x , y) kétváltozós függvényt n-ed fokú homogén
da{y) y függvénynek nevezzük, ha
dy f f{kx. Aj) = k”f{x, y).
64 65
Például az A homogén fokszámú differenciálegyenlet az
f{x , y) = x * - x H
függvény negyed fokú homogén függvény, mert azaz y = xt
66 67
Gyakorló feladatok ichát a differenciálegyenlet homogén fokszámú és fokszáma 1.
Legyen y = x t , így dy == t d x + x d t , és egyenletünk
1. Megoldandó az
(2 + t)dx + { t + \ ) { t dx-rx dt) = 0
. y y c o s ----
:^sin----- y rxy r co s—
y = 0r. alakú, amiből rendezéssel
X X X
(2 + t + t ^ + t)dx = - ( t + l ) x d t ,
differenciálegyenlet.
Ha az egyenletet jc-szel elosztjuk (xt^O), látszik, hogy a differenciál ill. a változókat szétválasztva
egyenlet homogén fokszámú, ugyanis
dx _ /+ 1
-dt.
. y y A t^-\-2t + 2
sm ---------cos — hj cos — = 0,
X A' A A'
A jobb oldalon a számlálóban könnyen előállítható a nevező deriváltja
és fokszáma 0. és így az integrálás könnyen elvégezhető:
y dt
Legyen — = t, ekkor / = t ^ x — , és így In lAl + ln c ln(/2-f2/-f2).
A clx
I-bből
dt
s m t - t Q o s t - v t c o s t + x — cos r = 0,
dx
amiből
cos t dx vagy rendezve
------- dt = --------,
sin t X Íy^ + 2 x y - 2 x ^ = — = k.
c
ill. integrálás után
68 69
A változók most már szétválaszthatok integrálva
ln|jc| = - y l n | l - 2 / » | + Inc,
— = sin In \cx\,
vagyis X
;c*(l = C.
y = jcsinln \cx\.
Ha t értékét visszahelyettesítjük.
5. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
y ^ x ' ‘+ y ^ d x - x ( x + ^ x ^ + y ^ ) d y = 0.
amiből az általános megoldás implicit alakban
Annak eldöntése érdekében, hogy homogén foks2ámú differenciál
x^-2y^ = Cx, egyenlettel állunk-e szemben, írjunk x, ill. y helyébe Xx-et, ül. Xy-t. Ekkor
explicit alakban M{Xx, Xy) = Xy ÍX^x^+X^y^ = X^y Íx^+ y^ = X^M{x, y).
dt 0 = td x + x {\ + ÍT + ? )d t
alakra hozható. Legyen— = /, ekkor / = — , és így
dx alakú, ill. a változókat szétválasztva
dt
t+ x — = t + i i - t y dt.
dx X t
70 71
V dt
A jobb oldalon álló integrállal foglalkozzunk külön. Szorozzuk meg Ha — helyébe M helyettesítünk, akkor y' = t-^x — , és igy
a számlálót és a nevezőt r-vel, majd helyettesítsünk 1 + /^ helyébe w^-et, X dx
amikor is t d t = udu. Ezzel a helyettesítéssel
l + 2 r - 2 /2 = ( 2 - 2 / - / ^ )
dx ]
Rendezve
1 + 2 /-2 /2 dt
Az integrandus átalakításával ---------------------/ = JC—
2 -2 Z -/2 dx
,
r r u ^-í + i rí i
/ --------- / ----------------------------- c l u = / i+ — — dx 2 - 2 Z - /2
-dt.
x ]+/=*
Cí 0,5 0,5 ^ 1
= J/ 11-----H
V
--- -I dii = //-r—
w -U 2
In -it-i
-dt.
l)(/2-r+i)
Ha II értékét visszahelyettesítjük, akkor
A jobb oldalon álló integrált külön számítjuk ki parciális törtekre
1 bontással:
/
J (/+l)(/2-/+l) J t^-í^í)
Visszatérve eredeti egyenletünkhöz
A felbontás csak úgy lehet igaz, ha fennáll a
,------ 1 V 1 - /2 - 1
-In i-tl- In c = In |rl + f 1 - f ---- I n - = = ----- /2 + 2 / - 2 = ^ ( / 2 - / + l ) + ( 5 / + C ) ( / + l )
2 VI 4-/2+1
ill. azonosság.
Ha / = - 1 , akkor
,____ 1
Vl -f í^ ^ ln Ic^/lH---- I n - —— ----- = 0. - 3 = 3.4, amiből A=-\.
2 +
Ha / = 0, akkor
Az eredeti változókra áttérve kapjuk a
- 2 = /4 + C, amiből C = -l.
1/ 1 —hln Ic>^l + — In = 0 Ha / = 1, akkor
r v2
X" 2
1 = ^ + 2B +2C , amiből 5 = 2.
általános megoldást.
így integrálunk
6. Keressük meg az
{x^ + 2xy - ly^) dx + {y^ + 2xy - 2x^) dy = 0 ^/
J V/ +1 / 2 - / + 1j
diíTerenciálegyenletnek azt a partikuláris megoldását, amelynek grafikonja
áthalad a /^(O; 3) ponton! alakú, és most már könnyen integrálhatunk:
A differenciálegyenlet homogén fokszámú (foka 2), ami a következő
7 = -ln l/+ li + lnl/2-/+li.
alakról könnyen látható:
Visszatérve differenciálegyenletünkhöz
.Y \-h 2 - 2 ^ -
X [-)1 In 1x1 + In c = In 1/+1| - In 1 / 2 - / + 1 | ,
72 73
amiből Wkov dx y d t ^ t d y , és a differenciálegyenlet
/+1 {\-\-le%y d t+ t d y)^ 2 {\-t)e ^ d y = 0
ex =
iilakú. Rendezve
Áttérve az eredeti változókra
0 + 2 ^0 dy+y{\+le^) dt = 0.
X xy + x^ A változókat szétválasztva
y^-xy-\-x^ dy 1+ 2e^
-d(.
y ~ t + 2e^
ill.
x+ y Integrálás után
y^—xy+ x^ Inl^^l = - I n U+2e*i + ln c,
ill.
az általános megoldás. c c
A keresett partikuláris megoldás esetében a:= 0, j^=3, vagyis behelyette
sítve ezeket az értékeket az általános megoldásba t + 2e^ JC ^
— \-2e^
3 1 y
^ “ T “ T ‘ amiből
y =g , hanem y ‘
• -(7 )
alakban írható fel, és ezért a célszerű helyettesítés 8. ábra
X
— — t, azaz x yt.
74 75
Legyen a keresett görbék egyenlete A görbe egy tetszőleges A gyökös tagot a bal oldalon hagyva, négyzetre emelve és rendezve
P{x\ y(x)) pontjának az origótól mért távolsága
2cy = c^—x^.
d = fx^+y^(x).
A keresett görbék tehát parabolák, amelyeknek tengelye az y tengely,
A görbéhez a P pontban húzható érintő meredeksége y'(x), ezért az közös gyújtópontja pedig az origó. Ezek a parabolák eleget tesznek a fel
érintő egyenlete (a futó pont koordinátáit most X- szqI és 7-nal jelöltük) adat feltételének, mert
Y - y ( x ) = y Xx ) { X- x) . + 2c^x^ + x* c^-tx^
Ez az érintő ott metszi az ordinátatengelyt, ahol X = 0 , vagyis az 4c^ 2c ’
és
Y = y{x)-xy'(x) c^ + x^
y-xy = Ií ------
^
ordinátájú pontban, és ez az Y szakasz egyenlő a d szakasszal, azaz c 2c c 2c
és c két szakasz valóban egyenlő.
ix^^y^ = y - x y ' .
Ez a keresett görbék differenciálegyenlete. A differenciálegyenlet hom o 9. Határozzuk meg mindazoknak a görbéknek az egyenletét, amelyek
gén fokszámú (fokszáma 1), ami az átrendezett nél az y tengely, az érintő és az origóból az érintési ponthoz húzott egyenes
közötti háromszög egyenlőszárú háromszög (9. ábra).
In = - l n ( / + + / ^ ) + ln c.
A logaritmusokat eltüntetve Legyen a keresett görbék egyenlete y=y ( x) , a görbe tetszőleges pontja
P(x;y(x)). A görbéhez a F pontban húzott érintő meredeksége ekkor
x (z + y r+ 7 ^ ) = c, y'(xX egyenlete pedig
76
77
Az OPQ háromszög háromféle módon lehet egyenlőszárú: ániiből integrálással
a) O P ^ O Q , In |>^| = - l n \x\+\ncy
d) OP = QP, 4/a z
c) OQ = QP.
A z a) esetet az előző feladatban tárgyaltuk.
Most &b) esettel foglalkozunk. Mivel
A kapott görbék hiperbolák, amelyeknek aszimptotái a koordináta-
hisMn a Sörbék valóban eleget tesznek a feladat b) feltételének.
OP =
QP = +
e z é rt
x^-Vy\x) = x^-\-x\y\x)Y
a keresett görbék differenciálegyenlete. Ez rendezés után
y=±x/ i% látszik, hogy OP=QP.
alakú, amiből A c) esetben OQ = QP-hék kell teljesülnie, azaz
y-xy' = +
y
X Rendezés után a differenciálegyenlet
Ha a pozitív előjelet vesszük figyelembe, akkor y ^ - 2 x y y ~ x ^ = 0,
III.
dy _ ^ ( 7 * - a:®) d x = 2 x y d y
dx X ’
ill. a változók szétválasztása után •lakú. Erről az alakról látszik, hogy az egyenlet homogén fokszámú és
foka 2. Ha y'-t kifejezzük
dy dx
78 79
integrálva helyettesítéssel (transzformációval) szétválasztható változójú
differenciálegyenletre vezethető vissza. Ebben az esetben a
In |1 +/^1 = In c - l n Ixj,
du , , dy
1 + /2 ^ = a+ b
dx dx
a:
amiből Például a
i'ix+ A y-\-5)dy-dx = 0
x ^ - c x ^ y ^ = 0.
egyenlet ilyen típusú, mert egyszerű átalakítással
A keresett görbék az origón áthaladó körök, amelyeknek a középpontja
az abszcisszatengelyen van. Ezek valóban kielégítik a feladat c) feltéte 1
lét, mert = z f ( a x ^ b y + c)
^ '3x + 4y + 5
c -lx
OQ = y - x y ' = Í c x - x ^ - x
2ÍC X -: alakra hozható.
l { c x - x ^ ) —cx + 2x'^
Gyakorló feladatok
lic x -y
1. Oldjuk meg az I. fejezet 1. pontjában (11. old.) felírt
,v» + - / = x+ y
4(cx-x*)
differenciálegyenletet!
i —4cx* + Ax*‘ _ ex Az egyenlet alakjáról látszik, hogy az
2 Í c x - x ^‘ 2 )'c x -x ^ x +y = u
helyettesítés célszerű. (Az egyenleteknek más megoldása is lehetséges,
b) PiZ y' = f{a x+ b y+ c) TÍPUSÚ DIFFERENCIÁL 1. a 140. és 199. oldalt.) Ekkor
EGYENLETEK. Ha az
dy du dx
M (x, y) d x+ N (x, y) dy = 0 dx dx dx
vagy más jelöléssel y = w '- l. Ezzel
differenciálegyenlet az
—1 = w,
/ = f{ax-{-by^c)
vagy a változókat szétválasztva
alakra hozható, ahol akkor az egyenlet az du
= dx,
ii+\
u — ax-\-by-\-c
81
80
integrálva u értékét visszahelyettesítve
In + 11 = + 4y + 2x + 3 =
amiből amiből
y = l ( C e ‘^ - 2 x - 3 ) .
4
és végül u értékét visszahelyettesítve Megjegyezzük, hogy ezt a differenciálegyenletet más módszerrel is meg
y = C e^~ x-\. lehet oldani.
3. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
2. Megoldandó az
y = - 2 ( 2 ^ f 3 j) 2 .
/ = 2y- \ - x+\
A differenciálegyenlet alakjáról azonnal látszik, hogy a 2x + 3y = u
differenciálegyenlet. helyettesítés lehetővé teszi a változók szétválasztását. Ebben az esetben
Azonnal látszik, hogy az egyenlet v' = fiqx^-by-^c) típusú, tehát 2 + 3 / = u' és ebből
alkalmazzuk az
u '-2
II = 2 j+ a :+ 1 y =
helyettesítést. Ekkor Ezt felhasználva
u '- \ «'-2
= -2 « ^
82 83
Eredményünket felhasználva
vagy visszatérve az eredeti változókra
l + f^3(2.y + 3>^) ^ du
- 1 = sin u,
l-/3 (2 ^ * 3 > ) ~d^
4. Oldjuk meg a következő diíferenciálegyenletet: vagy a változókat szétválasztva
/ = iy-lx. du
^dx
A differenciálegyenlet y' — f{ax+ by + c) alakú, azért alkalmazzuk sin w+ 1
az y - l x = « helyettesítést, amikor is y' = w' + 2. így egyenletünk alakú.
du A bal oldal integrálását külön végezzük el. Mivel az integrandus sin u
— +2 = II
dx racionális függvénye, ezért a / = tg — helyettesítést alkalmazzuk. Ekkor
alakú, amelynek változói már szét választhatók, mégpedig
2/ Idt
du és du =
= dx. 1 + /2 l + t^
Íu -1
Ennek segítségével
A bal oldal integrálját külön számítjuk ki. Helyettesítsünk i u —1 helyébe 2dt
új változót. Ha /
2 r 2 dt ^ C dt
f ü - 2 = v, akkor u = (,v + 2y sin 2t ~J 2/+ 1 + /2 “ J (/+1)2
és
du — 2{v^2)dv.
r+T^
így az integrál -2
= - 2-
/-f 1 u
tg y + 1
84 85
ill. az eredeti változók ra visszatérve
\agy átalakítva
II 2 — ( 2 x - y + \ n } ' 4 x ~ 2 y - l ) = x + c.
-1 .
A P (2; - 1 ) ponton áthaladó integrál görbére
Az eredeti változókra visszatérve
y(5+lnV 9) = 2-c.
amiből ^
c = 0,5 + lnV'3.
6. Keressük meg az és így a keresett görbe egyenlete
1 2 x ~ y + \n \'4x - 2 v - 1 = 2.v -h 1 + In 3,
Ix-y ill.
In / 4 jc—2v - 1 — = 1 - hl 3.
differenciálegyenletnek azt az integrálgörbéjét, amely áthalad a P (2; - 1 )
ponton.
A differenciálegyenlet alakjáról látszik, hogy a 2 x - y — u helyettesítést 7. Oldjuk meg az
célszerű alkalmazni. Ebben az esetben y' = l - u \ és így differenciál / = tg* ( x + y )
egyenletünk
differenciálegyenletet!
1 dy du
2 -w ' = — , A célszerű helyettesítés u = x + y , e k k o r— = —— 1, és differenciál-
u dx dx
rendezés után egyenletünk
du _ 1 _ 2u-l du
dx II II - — 1 = tg2«
dx
és a változók szétválasztása után alakú. Rendezve, ill. a változókat szétválasztva
u du du
= dx
2u-l l + tg^w
alakú. A z egyenlet bal oldalának integrálását külön végezzük el:
A bal oldalt átalakítva
r udu \ r i u - 1+ 1 1 r i /* i ,
/ ----= —
J 2u-l
/ -------
2j 2u-l
du = —/ du-\— / ---- du =
2J 2J 2U- 1
cos^ u du — dXy
1 + cos 2u
du = dx.
2 4
Mind a két oldalon integrálva
Ezt felhasználva a differenciálegyenlet integrálja
1 sin 2u
Y ^M + y l n 1 2 í / - l l ) = x + Cy — « -I------------= x + c.
2 4
86 87
Ha az eredeti változókat visszahelyettesítjük: helyettesítés célhoz vezet, ahol .Yq és jo
2 4-j ) + sin 2 (.V+>’) = 4x+C, a^x+b-i^y + Ci = 0,
ill. a^x+ b^y+ Ci = 0
sin 2 ( x + y ) + 2 ( y - .x ) = C.
lineáris egyenletrendszernek a megoldása. Ebben az esetben
fllX + Ö iJ + Ci dx = du, dy = dv,
TÍPUSÚ DIFFERENCIÁL-
c )A Z y -^ya2X + b2y + C2 _ ill.
EGYENLETEK. Ha az
V = ^ z= —
M (x, y) dx + N(x, j) dy = 0 dx du ’
differenciálegyenletben szereplő M és N függvények elsőfokúak, b) eset: ha
de nem homogének, azaz
1 — ciib2 — Ű2O1 = 0,
M (x ,y ) aiX + biy + Ci, a2 02
N (x, y) = a^x+b^y+Ci akkor az előbb felírt lineáris egyenletrendszernek nincs egy
értelmű megoldása. Ebben az esetben a
alakúak (ahol Cj és egyszerre nem lehet 0), akkor a dif
ferenciálegyenlet helyettesítéssel szétválasztható változójú dif t = +
ferenciálegyenletre vezethető vissza.
Az eredeti egyenlet ebben az esetben felírható az helyettesítés viszi át az eredeti differenciálegyenletet szét
választható változójú differenciálegyenletbe. Most
a ^ x + b i y + Ci
/ = dt , u
a ^ x - r b ^ y + c^
alakban is. Ugyancsak helyettesítéssel vezethető vissza szét vagyis
választható változójú differenciálegyenletre az előbbinél álta
lánosabb dy = j - { d í - a i d x ) .
a iX + biy-\-Ci ill.
y'=f _a^x + b ^ y + Ci dy 1 ÉL
alakú egyenlet is. Két esetet különböztetünk meg. dx
a) eset: ha Megjegyezzük, hogy az alkalmazott transzformáció geo
metriailag az a) esetben azt jelenti, hogy a koordináta-rendszer
öl
origóját az
+ + = 0,
akkor az U2X-\-b2y-\-C2 - 0
X = M+ Xo, egyenesek metszéspontjába, a yo) pontba toltuk el ön
y = v+yo magával párhuzamosan.
88 89
Gyakorló feladatok alakú szétválasztható változójú differenciálegyenletbe viszi át. Ez rende
zés után
1. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
dii 4/ + 1
{ x —y —\ ) d x + { A y - ^ x - \ ) d y = 0. — + dt = 0
u 4/2 + 1
Mivel az
alakú. A második tag integrálját külön számítjuk ki:
M {x,y) x -y -\,
N ( x ,y ) = 4 y i - x - l r At^-l 1 f 8r /• 1
/ ---------- dt = — I ----------- dt-h / ------------- dt =
függvények lineárisak, de nem homogének, nézzük meg először, hogy az J 4/2+1 2J 4/2+1 J (2/)2+ l
x - y - l = 0,
x - \- 4 y - l = 0 = -^ln (4 /2 + l) + y arctg 2/.
lineáris egyenletrendszernek van-e egyértelmű megoldása. Mivel az egyenlet
rendszer determinánsa Ezt felhasználva
1 -1
1 4 In lwI + Y ^ n ( 4 / 2 + l ) + -L a r c tg 2 / = Ci,
egyértelmű megoldása van, mégpedig ill.
In £/2(4/2 + i ) + arctg 2/ = c.
1 -1
1 4
> t ; = yy u = A'—1, ezért a megoldás
1 - 1 = 7 = ^’
1 4 2
y y
In ( x ~ i y A
+1
1 1 x-l
1 1 ill.
yo = 1 = 0.
1 -1 5 in [4y^ + (a: -1)2] + arctg
x-1
1 4 alakú.
Az alkalmazott helyettesítés tehát
2. Megoldandó a következő differenciálegyenlet:
X = u+1, amikor is dx ~ duy
y = r-f-0, amikor is dy = dv. ^ 2x-5y+ 3
Ezzel differenciálegyenletünk ^ ~ 2x + 4 y - 6 ’
A
{u-v)du-V{Av + u)dv — 0 2 x - 5 y + 3 = 0,
2x+ 4y-6 = 0
alakú lett, ez pedig homogén fokszámú (fokszáma 1) differenciálegyenlet. A
V = ut, dv — t du-\-u dt lineáris egyenletrendszernek van egyértelmű megoldása, mert
90 91
Könnyű kiszámítani, hogy az egyenletrendszer megoldása Xo = l, yo = l, alakú. Átalakítva
így az alkalmazandó helyettesítés
a: = u + \, y = t’- rl.
Ekkor Visszahelyettesítve előbb az u és v változókat
dx — du, dy = di\
{Av-u){v-\-hif - rS
a diíTerenciálegyenlet pedig
majd az ^ és v változókat
dv h l —Sv
{ ^ y - x - 3 ) { y + lx-7> f = C.
du hl -f 4í;
Ezzel megkaptuk a differenciálegyenlet általános megoldását.
alakú. Ez homogén fokszámú (foka 1) differenciálegyenlet. Alkalmazzuk
3. Keressük meg a
2i V = ut, — = í + u — helyettesítést. Ekkor
du du (2x2 + 3^2 _ 7) ^ ^ 2 v2 _ 8)^ = 0
dt _ u ( 2 - 5 t ) differenciálegyenlet általános megoldását.
du w(2 + 4/ ) ’ önként adódik az x^=u, helyettesítés, amikor is 2 xdx= du és
2y dy=dv, és ezzel egyenletünk a
dt 2 -7 Z -4 /2 (2« + 3 y - 7 )í/w - (3 í/ + 2 í-8 )í/i,- = 0
2(1+ 2 í) alakra hozható. A
A változókat szétválasztva 2u+2>v-l = 0,
2(2/+1) du^ 3 w + 2 r-8 = 0
4t^ + l t ~ 2 ~ 14 egyenletrendszer megoldása (amint az könnyen látható)
A bal oldalon álló integrált külön számítjuk ki. A racionális törtfüggvényt Uq = 2, Vq — 1,
parciális törtekre bontjuk. A nevezőben álló másodfokú függvény zérus-
1 ^ ^^
helyei— és - 2 , gyöktényezős alakja 4 (í+ 2) = ( 4 í-l)( /+ 2 ) .A a célszerű helyettesítés tehát a következő
4 '4 )
u = r + 2, V = 5-rl.
4t + 2 B
Ekkor du—dr, dv=ds.
4 í» -f7 /-2 4 /-1 í+ 2
Ennek segítségével egyenletünk új alakja
4 2 , . . . .
azonosság alapján A = — » ^ “ “T » és így az mtegral Í2r-^2>s)dr-{}r-r2s)ds - 0.
D ^
Ez már homogén fokszámú egyenlet (foka 1), így az r=st, dr = sdt^-tds
dt = - - — \n |4 / - H + 4 > " I ' + 2 | . helyettesítés következik. Ekkor
/ 4/® + 7 / - 2 3 4 3
s(2t+3){sdt-{-tds)-sOt^2)ds = 0
Ezt felhasználva, differenciálegyenletünk megoldása
és ebből
— In |4 / - l |+ Y > n l' + 2| = - I n |M |+ ln c 2{t^-\)ds+{2t-\-y)sdt = 0,
3 3
92 93
ill. a válto zó k a t szétválasztva
2,v-^>+I = 0,
ds 2t+3
2 _ ------------dí. .V = 0
s t^-1
egyenletrendszer megoldása a „ = 0 , >o = 1. A helyettesítés tehát
A jobb oldalon álló integrált külön számítjuk ki parciális törtekre bon
tással. A a: = «-fO, y = i'- f l,
2 /+ 3 és ekkor dx=du, dy=dv. így egyenletünk
í^-1
2~ —
és Így ti
(r-D®
r í -
Fokozatosan áttérve az eredeti változókra
í — * =/ dt =
J t^ - 5 t + 4 J 1 /-4 t-l)
— +1
s 1 1 /-4
= C = j ( I n | / - 4 | - l n | í - l | ) = y In
/-I
Ezt felhasználva
(r-sy = c(r+í), /-4
( u - y - D * = C (« + ü -3 ), In = 3 Jn i«H-Inc,
= C ( x » 3), t-\
és ezzel megkaptuk az általános megoldást. /-4
— =
4. Határozzuk meg az
í 2 x - j '+ n * Visszahelyettesítve t értékét
V—Au
• = cu^.
differenciálegyenlet összes megoldását!
94 95
végül u és V értékét Azonnal látszik, hogy a
y - 4 x —l 3x + 2 y + l = 0,
cx\ 3x+ 2y-l = 0
y —x —l
és ezzel megkaptuk a differenciálegyenlet általános megoldását. egyenletrendszernek nincs egyértelmű megoldása, hiszen
5. Oldjuk meg az 3 2
= 0.
(x+ y)dx + (3x-\-3y-4)dy = 0 3 2
differenciálegyenletet! Legyen ezért
Az
= 0, 3x-^2y = V, ekkor / = y ( í ; '- 3 ) ,
3x+3y = 4 és így
egyenletrendszernek nincs egyértelmű megoldása, mert
2 v-\
1 1 Ebből
= 0. dv 2 (t;+ l) ^ 5 t-l
3 3 — ---- --------------[_3 — ------------------
96 97
alakú függvények, akkor az ül. t értékét visszahelyettesítve
cx^ = xye^^, ex — ye^^.
xy — t, azaz y = —
X
2. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
helyettesítés a differenciálegyenletet szétválasztható változójú
differenciálegyenletbe transzformálja át. Ebben az esetben y{xy+ \)dx+ x(\+ xy-\-x^y^)dy = 0.
Alkalmazzuk az
x d t — td x x d t —td x
dy = xy — t, dy =
transzformációt. Ekkor
Gyakorló feladatok
1. Oldjuk meg az alábbi differenciálegyenletet: t (/+l)í/jC
— ^ x d t —td x ^ 0.
+ JC, (l+/+/2) -------------
{y -x y ^ )d x -( x + x ^ y )d y = 0.
A törteket eltüntetve
Ha az első tagból y-i, a másodikból jc-et kiemelünk, akkor
{t^ + t) d x + x { \ + t ^ t ^ ) d t - t { \ + t + t^)dx = 0.
y { \ - x y ) d x - x { \ + x y ) d y = 0,
Rendezve
és a differenciálegyenletnek erről az alakjáról már látszik, hogy célszerű t^dx = x{\ + t + t^)dt.
az xy=^t-X helyettesíteni. Esetünkben
Válasszuk szét a változókat!
xd t-td x
dy = dx
és ezzel — + --1 —
t^ t^ t )
t xdt-tdx Most már könnyen integrálhatunk:
— { \ - t ) d x - x { \ ^ - t ) ------- ^----- = 0 ,
JC x^
in W + ln c = - - ^ - ~ + ln 1/|.
és rendezés után
Ebből
2 t d x - x { \ - \ - t ) d t = 0. X
In c —
A változókat szétválasztva t
^dx 1+ / ill. t értékének a visszahelyettesítése után
2— = ------dt,
X t e
In
integrálva xy]
2 In Ijcl+lnc = In |í| + /. Ha még a törteket is eltávolítjuk, akkor az általános megoldás a követ
Innen kező alakra hozható:
98 99
3. írjuk fel az 4. EGZAKT DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
(1 - x y + x ^ y ^ ) d x + x \x y - \) d y = 0 Az
differenciálegyenlet integrálgörbéi közül azt, amely áthalad a P (1 ; 2)
M(x, y)dx + N(x, y)dy = 0
ponton. elsőrendű differenciálegyenlet akkor és csak akkor egzakt, ha
A differenciálegyenlet alakjáról látszik, hogy nem pontosan yf{xy)dx+
-rxg{xy)dy = 0 alakú, hiszen az első tagban nem szerepel y szorzóként, dM __ dN
és a második tagban nem hanem a g{xy)dy szorzója. Tudjuk
azonban azt is, hogy ha az helyettesítést alkalmazzuk, akkor dy ~ d x '
xd t-td x
Az M és iV függvényekről fel kell tennünk, hogy parciális
deriváltjaik egy egyszeresen összefüggő T tartományban létez
nek és folytonosak.
és a helyettesítés és szorzás elvégzése után most x^-tc\ egyszerűsíteni Egzakt diff*erenciálegyenlet esetében van olyan F{x, y)
tudunk. Ez arra ösztönöz, hogy ebben az esetben is megkíséreljük az függvény, hogy
xy = t helyettesítését, ekkor
x d t —t d x = M { x ,y ) és ^ ^ = N { x ,y ),
( \ - t - \ - t ^ ) d x - { - x ^ { t - \ ) --------------- = 0. dx dy
x^
tehát
Rendezés után
M{x, y)dx+N {x, y)dy = dF{x, y),
d x + x { t - \ ) dt — 0, vagyis a differenciálegyenlet baPoldalán az F(x, y) függvény
a változókat szétválasztva teljes differenciálja áll. A differenciálegyenlet általános meg
oldása
F(x, y) = C.
a:
Az F (x,y) függvényt kétféle módon is meghatározhatjuk:
integrálva
1. Mivel
In W + c =
dF(x,y)
= N (x,y),
t értékét visszahelyettesítve az általános megoldás dy
ezért
F (x,y) = f N {x ,y )d y+ f{x ),
In \x\ + c = x y - ^ i ^ y y ^
ahol f i x ) egyelőre ismeretlen (csak x-től függő) függvény.
A P (1 ; 2) ponton áthaladó görbére Mivel azonban
c = 2 - 2 = 0, dF{x,y) _ ^
dx ~
így a görbe egyenlete ezért
1
In \x\ = x y - ^ i ^ y y - [ f N ^ x,y)dy+ f{x)] = M (x ,y ),
dx
100 101
azaz Ekkor (teljes differenciálként integrálva)
dN(x,y)
dy+f'{x) = M(x,y), F {x,y)= f {3x*y^-x^)dy = x*y^-x'^y+fíx).
I dx
Azonban
amiből az ismeretlen f ( x ) függvény kiszámítható:
— (x* y ^-x^ y+ f(x)) = 4x^y^-2xy,
dx
-dy dx. azaz
/w dx 4 x ^ y ^ - 2 x y + /'( x ) = 4x^y^-2xy,
mert egzakt egyenlet esetében ez az integrandus valóban csak amiből
x-től függ. Ezt felhasználva f ' M = 0 vagyis /(x) = c.
így
-dy dx. F (x,y) = x * y ^ -x y-i-c,
Fix, y ) = f y ) d y + J M(X, y) - J dx
és a differenciálegyenlet általános megoldása
Ha X és 7 szerepét felcseréljük, akkor == C.
Ha X és y szerepét felcseréljük, akkor
F(.x, y) = f M(x, y ) d x + j N{x, j ) - J d x dy.
F(x,y) = f (4x^y^-2xy)dx = x^ y^-x^y-h ^(y).
2. Az F{x, y) függvény a dF teljes differenciáljából vonal- Azonban
integrállal is kiszámítható. Az integrálás a T tartomány va
lamely (xoi yo) pontjából kiinduló, tetszőleges, teljes egészében - ( x * y ^ - x ^ y + g ( y ) ) = 3 x * y ^ -x ^
oy
r-ben fekvő görbe mentén történik. Ha a görbét célszerűen azaz
úgy választjuk, hogy az a koordinátatengelyekkel párhuzamos 3x*y^-x*+g'(y) = 3 x * y ^ - y \
szakaszokból álljon, akkor amiből
g'(y) = 0, vagyis g(y) = c.
F ( x , y ) = f M(^,yo)d^-{- f N{xo,rj)drj. így
Xq Vo Fix, y) = x*y^-x^y+ c,
amint azt előbb is láttuk.
Gyakorló feladatok Ha a megoldást vonalintegrál segítségével számítjuk ki, akkor legyen
1. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet: a vonalintegrál kezdőpontja az origó, a végpontja a tetszőleges (x;y)
koordinátájú pont, és az integrációs út előbb a (0; 0) pontból az (x; 0)
(4x^y^-2xy)dx + O x Y - x ^ ) d y = 0, pontba, majd az (^; 0) pontból az (x; y) végpontba vezető szakasz (10. áb
ra). Az első szakasz az x tengelyen van (ekkor j'= 0 ), a má^sodik az y
A differenciálegyenlet egzakt, mert tengellyel párhuzamosan halad az y tengelytől x távolságra.
a Ekkor
— (4 x V -2 x > -) = 1 2 x V - 2 x ,
dy F(x, y) = / (4<f».0>-2{.0)í/í + / (3x*tj*-x^)dtj =
4 - ( 3 x * y ^ - x ^ ) - 12x^y^-2x.
dx 0+ = x*y^ —x^y.
102 103
A differenciálegyenlet általános megoldása tehát Ellenőrzésképpen differenciáljuk a megoldást szerint. Ekkor
x^ y ^-x^ y = C,
amint azt már láttuk.
amiből a differenciálegyenlet átrendezéssel azonnal megkapható.
3. Oldjuk meg a
{2x^+ ^y)dx-\-{}x+y-\)dy = 0
differenciálegyenletet!
Mivel
d ^
— (2a:«+ 3>^) = 3 = — (3;c+ > ;-l),
dy dx
ezért a differenciálegyenlet egzakt. Esetünkben
10. ábra
= / (2x^ + 3>y)dx =
Minthogy
2. Határozzuk meg az
(x^-y)dx-xdy = 0
differenciálegyenlet általános megoldását!
Mivel kell, hogy legyen, ezért (a bal oldalon a differenciálást elvégezve és ren
dezve)
g\y) =
dy dx
és ebből
ezért a differenciálegyenlet egzakt. így yl
g{y) = - - y - ^ c .
F(x,y) = / { x ^ - y ) d x =
Ezt felhasználva
Minthogy
1 y^
F(x,y) = - x ^ + 3xy + - j - y + c,
104 105
A differenciálegyenlet egzakt, mert kell hogy legyen, ezért
y
— + = 2ye^^‘ + 2xy^e’‘^^ = — (2xye^^^-3y‘). f '( x ) = -------------------- - + 2 = - — +2,
$y dx x{x+y) x+y X
Ezért 111.
F(.x,y) =/ {2xye’‘^ ^ -3 y^ )d y = e*>’*-^=+/(x). fix) = -In \ x\ - \ - 2x + c.
Ezzel
Minthogy azonban Fix, y) = In \ x + y \ + y \ x + l ) - l n \x\ + 2x+C\
- ^ [ln |;c + ;'|+ > H A :+ l)+ /W ] ^ y^-----7 ^ + ^ Az általános megoldást most vonalintegrál segítségével határozzuk meg.
dx x{x+ y) Legyen az integrációs út az origóból az ix; y) pontba vezető törött vonal
106 107
amelynek az első szakasza az tengelyen van, a második szakasza pedig A megoldást szolgáltató F{x, y) függvényt vonalintegrállal számítjuk ki.
párhuzamos az y tengellyel. Ekkor Legyen az integrációs út az origóból az ( x; y) pontba vezető törött vonal,
amelynek egyik szakasza az a: tengelyre esik, másik szakasza az y tengellyel
X y párhuzamos. Ekkor
F(x,y)= f (^-hO-cosí)d(^-h f sin x c/f/=
^ ± yr n
F(x,y) = / (0+1)* d i + f [>!>+ 3xri(ti‘ +l)*\d>i =
+ [r/ sin xfo = — + y sin at.
I ^
A z általános megoldás tehát n\ 3 (//» + !)*
x^ + 2 y s i n x = C. = K i:+
3 2 '* 3
Válasszunk a vonalintegrál kiszámításához most más utat! Legyen az
integrációs út például a P ( l ; 1) pontból a Q{x\ y) ponthoz vezető törött
vonal, amelynek egyik szakasza az x, másik szakasza az y tengellyel pár
huzamos. Ekkor az x tengellyel párhuzamos szakaszon >^= 1. = AÍ+ — + X(>*+1) * —x.
X y
F(x,y) = j ( í + l-c o sí)rfí + j ú n x d n = Az általános megoldás tehát
■^2
— + s in í
^ 1 . ^
= — Hsinjc------- i-sm 1 +>» sm x —sm a: =
.
5. EGZAKT DIFFERENCIÁLEGYENLETRE
2 2
VISSZAVEZETHETŐ DIFFERENCIÁLEGYENLETEK,
.
= — \-y sm A:+sm 1 —
. 1
. INTEGRÁLÓ TÉNYEZŐ
2 2
A differenciálegyenlet általános megoldása tehát Ha az
.
— 1- sm X + sm 1 -
. 1
= c, M{x, y)dx+ N (x, y)dy = 0
JL ^
vagy differenciálegyenlet nem egzakt, sok esetben elérhető, hogy egy
— + y sin X == C, alkalmas m {x ,y )9^0 függvénnyel megszorozva az egyenlet bal
oldalát, az egzakttá válik. Az m(x, y) függvényt integráló
amint azt már láttuk. Itt C = c + — - s i n 1. tényezőnek nevezik. Ha az
7. M egoldandó az
mM d x + m N dy = 0
(>^*+ 1)* dx+ + + dy = 0
differenciálegyenlet.
differenciálegyenlet egzakt, akkor m eleget tesz a
A differenciálegyenlet egzakt, mert
4 - [(3'’* + ! ) ^ = \y ^ + ix y (y ^ ^ 1)'^] .
dy ox
108 109
és az ebből kapható akkor
m
( dM dN
m
dy dx dx hy' integráló tényező.
ill. 4. Ha M és N azonos fokszámú homogén függvények és
dM dN d ln m d\nm M x + N y ^ O , akkor
dy dx dx dy 1
m =
parciális differenciálegyenletnek, és megfordítva ennek az M x + Ny
egyenletnek egy partikuláris megoldása integráló tényező. Az
integráló tényezőre kapott parciális egyenletet nem tudjuk integráló tényező.
mindig megoldani, és ezért nem található bármilyen elsőrendű 5. Ha az
differenciálegyenlethez integráló tényező, amely ezt egzakttá
tenné. Néhány speciális esetben azonban könnyen található M(x, y )dx+ N (x, y)dy = 0
integráló tényező. Ilyen egyszerű eseteket sorolunk fel most.
differenciálegyenlet felírható
1. Ha
dM dN yfi(xy) dx+xfiixy) dy = 0
d ln m dy \dx _
alakban, akkoV
dx ~ N ’’
azaz csak x-től függő függvény, akkor 1
m =
M x —Ny
m =
integráló tényező.
integráló tényező. Amint az látható, az integráló tényező meghatározásához
2. Ha még a felsorolt legegyszerűbb esetekben is integrálnunk kell.
dM dN Elkerülhetjük ezt a lépést (és ezzel gyorsabban juthatunk
d ln m dy dx a célhoz), ha néhány gyakran előforduló kétváltozós függvény
= g(y)> teljes differenciálját ismerjük, és az adott differenciálegyenlet
dy M
tagjai között a teljes differenciál olyan részleteit ismerjük fel,
azaz csak j-tól függő függvény, akkor amelyekből a teljes differenciál egy alkalmas szorzótényezővel
ez lesz az integráló tényező — való szorzással előállítható.
m = Most néhány teljes differenciált sorolunk fel:
integráló tényező. (1) x d y + y d x = d{xy).
3. Ha
dM dN . ... . ,, . . (2) xdx±ydy = d
110 111
Gyakorló feladatok
(3) 1. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
(x^+y^ + x ) d x + x y d y = 0.
x d y —y d x , X
(4) 1,2 “ ^
'7 dM d ^ ^ ^
=
^
2y^
ÓN d
(xy) = y,
dy dy dx dx
x d y —y d x _ ^
(5) In-
a differenciálegyenlet nem egzakt. Kíséreljünk meg integráló tényezőt
találni.
Minthogy
dM dN
dy dx 2y-y 1
■ í/y + jí/ x _ ,
N xy x
(7) — in -------
x ^ —y ‘‘ 2 x - j
ezért integráló tényező létezik, mégpedig
(8) = rf[in ( x +>')],
^^ x+ y mW = = X.
Ennek segítségével az
(9) i i | ^ = 4 a r c t ,i
{x^ + xy^ + x^)dx + x^ydy = 0
y d x —x d y , 1 x-y egyenlet már egzakt.
w % T 5 Ö ^ = ‘' x + j
0 ^)
1 x+ y
2 x-y
. y
Ezzel
g'(y) = 0, g(y) = c.
X* x^ x^y^
F(x,y) = ~ + _ + _ - f c ,
arcsm — 4 3 2
és az egyenlet általános megoldása
(.5) = ^ lln { x ^ + y ^ ) 3x^ + 4x^ + 6x^y^ = C.
112 113
2. Megoldandó a következő differenciálegyenlet: azonosan egyenlő kell, hogy legyen az
(2xy^ + 2xy^ 4- y) dx -vipc^y^é^- .yV ” 3^) dy = 0.
N = x ‘e>’ -3 —
Mivel -(f) y*
dM
= %xy^ + 2xy^ + ^xy"^ -i-1, függvénnyel, ezért
dy
^'(y) = 0, vagyis g(y) == c,
— = 2 x y ^ e ^ -2 x y ^ - ^ , és ezzel
dx
F(x,y) = - 3 4 + .
ezért az egyenlet nem egzakt. Keressünk integráló tényezőt! Minthogy y^
A differenciálegyenlet általános megoldása
dM dN
------------------ = Sxy^e^ + Sxy^ + 4 = 4(2xy^e^-^2xy^-{-l), Y
dy dx x^e-— 3 -= C .
és y^ y
M y{2xy^e^ + 2xy^+l),
3. Keressük meg az
ezért látszik, hogy
dM dN ( x*^y*) dx-xy^dy = 0
dy dx 4 differenciálegyenlet megoldását!
Az egyenlet homogén fokszámú (foka 4), és ezért megoldható az y = x t
M y helyettesitessel is. Rovidebb a megoldás, ha az egyenletet az
csak j-tól függ, és így integráló tényező létezik, mégpedig
m (x,y) =
- í —^y . 1 M x+Ny {x*+ y*)x-xy^y
m{y) == e ^ y = = —. integráló tényező segítségével egzakttá tesszük. Az egzakt egyenlet
F(x,y) = J ^ 2 x e ^ + 2 j + j ^ dx =
kell hogy legyen, ezért
= x^é^+—+—+g{y).
y r / 'W = -j és Így f(x) = ]n\x\ + c.
Mivel
dF 3x y*
— = ---- ; ------ + g ' ( y ) Fix,y) In lA:| + r,
óy y‘ y^ 4x^
114
115
és a megoldás 5. Keressük meg a következő differenciálegyenlet általános megoldását!
y* = 4x^ In \x\-\-cx*.
x d y - y d x - ( l - x ^ ) d x = 0.
4. Oldjuk meg az Mivel
y(x^y^-{-2)dx-{-xi2-2x^y^)dy = 0 dM dN
differenciálegyenletet! dy dx
A differenciálegyenlet a differenciálegyenlet nem egzakt. Azonban
yfi(xy)dx+ xM xy)dy = 0 dM dN
alakú, ezért az ’d y ~ ~ d x 2
1 1 1
m{x,y) = N ""”7 ’
M x - Ny xy (x^y^ - { - 2 ) - x y i 2 - 2x^^y^) 3x^y^
ami csak x-től függ, és így integráló tényező létezik, mégpedig
függvény integráló tényező. A segítségével kapható egzakt differenciál
egyenlet m(x) = €
dF 2 2 -2 ^ V * dF y y \
— -^g (y) = - 73x^y^
-7 -7- ’ dx x^ x^
dy 3x^y^
ezért ezért
2 2
g'{y)= - — , ill- = - y l n l > 'l + l n c . f ' ( x ) = - — + 1, ill. f( x ) = — +.x-^c.
es Így
Ezt felhasználva y 1
f ( x , y ) = -—^ — -^x-\-c,
X X
Fix. >^) = j In 1a:í - - A In 1 + In c.
Az általános megoldás
A differenciálegyenlet megoldása tehát y , ^
---- i------f-.v = C,
1 X X
ln \x y^ \- = C. vagy
y = C x -x ^ -\.
116 117
a m iből az általán os m egold ás
Lényegesen rövidebb úton jutunk el a megoldáshoz, ha észrevesszük,
hogy az elsősorban szóba kerülhető (3)—(5) teljes differenciálok közül
a (3)-at érdemes kialakítani, mert ekkor a bal oldal első két tagjából tel 1
y =-
jes differenciál képezhető. Ehhez x ^-íq\ kell elosztani az egyenlet minden x{x^-c)
tagját (az integráló tényező: . Ekkor
Figyeljük meg azt is, hogy a z -----tényező integráló tényező, és az osztás
xdy-ydx után kapott egyenlet egzakt differenciálegyenlet.
dx = 0,
4 ^ - ) 7. Határozzuk meg az
y d x —x dy+\n x dx = 0
118 119
8. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet: 10. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
.Yd y - y dx = x^y{x dx-\-y dx). { x + y ) d x - { x - y ) d y = 0.
Vegyük észre, hogy ha jc*-tel (x^O) elosztjuk az egyenlet mind a két
oldalát, akkor Alakítsuk át a bal oldalt
1 1
és (3), ill. (1) alapján mind a két oldalon teljes differenciál áll I a z integ A bal oldalon álló tagok az- - integráló tényező bevezetését indokol-
x^+y^
ráló tényező!): ják, mert akkor (15) és (9) szerint a bal oldalon két teljes differenciál áll:
120 121
egyenlet elsőrendű nem lineáris differenciálegyenlet, az Gyakorló feladatok
1. O ldjuk m eg a k övetk ező differenciálegyenleteket:
y' + 2xy = sin x
(a) y '- ^ 2 x y = 0 ,
egyenlet elsőrendű inhomogén lineáris, az (b) x y ' - y = 0,
(c) y ' - l y ctg X = 0.
y' + 2xy = 0 {a) Ha a változókat szétválasztjuk, akkor
dy
egyenlet elsőrendű homogén lineáris differenciálegyenlet. — ==-~2xdx,
Ha az y' és y együtthatói állandók, a differenciálegyenlet
állandó együtthatós lineáris differenciálegyenlet. Ilyen például a In \y\ = —
^ y ' ^ l y = e*
Ha a bevezetésben említett formulát használjuk, akkor
egyenlet.
-X2
= Ce~
a) ELSŐRENDŰ HOMOGÉN LINEÁRIS DIFFEREN - f - — dx
CIÁLEGYENLETEK. Az (b) y — Ce ^ ^ - Ce'” * = Cx,
=
- dx
y'+ P {x)y = 0 (c) y = Ce ^ = Ce
elsőrendű homogén lineáris differenciálegyenlet szétválaszt = Csin^A-.
ható változójú differenciálegyenlet, ugyanis
2. Tekintsünk egy áramkört, amelyben egy R, Cl ellenállás, egy L,
H önindukciós együtthatójú tekercs és egy C/, V (állandó) belső feszültségű
= -P (x)y, áramforrás van sorba kapcsolva. írjuk fel az áramerősség változását az
dx idő függvényében! Legyen L = 0,25H , /?! = 100Í2. Az áramkör zárása
után mennyi idővel éri el az áramerősség a maximális áramerősség 99%-át?
dy Az áramkör megszakítása után mennyi idővel esik le az áramerősség
= -P {x)d x a maximális érték 2%-ára?
Az áramkör zárásakor (vagy megszakításakor) a tekercsben öninduk
ciós feszültség ébred, amelynek nagysága arányos az áramerősség meg-
és integrálva változásának sebességével, és az őt létrehozó változást akadályozni igyek
szik. Az arányossági tényező az önindukciós együttható. Az önindukciós
In \y\ = —J P(x) dx + c, feszültség tehát (/ jelöli az áramerősséget)
122 123
Ohm törvénye szerint Ez azt jelenti, hogy az áramerősség t növekedtével fokozatosan, de gyorsan
di
U -L (exponenciálisan) növekszik és az - - értékhez (mint határértékhez) tart.
It R
A maximális áramerősség 99%-a olyan t időpontban lép fel, amikor
R R
amiből
di
L — + Ri = U.
dt amiből
Ez a differenciálegyenlet írja le az áramerősség időben történő változását.
Bár ez elsőrendű, lineáris, állandó együtthatós inhomogén egyenlet, mégis 0,99 = l - e ~
megoldható a változók szétválasztásával, ha t/=állandó, vagyis egyen vagyis
áramról van szó. (Ha váltakozófeszültséget kapcsolunk az áramkörbe, L L
a differenciálegyenlet jellege megmarad, de a megoldás már más. L. a t = ----- In 0,01 = — In 100.
c) alfejezet 5. feladatát.) Most R R
di U R A feladat adataival
dt L 0,25 , 0,0461
di
= dt.
másodperc.
Az áramkör megszakításakor a /= 0 időpillanatban C/=0, és így ha
a 0-hoz tartozó áramerősség /’o, akkor
Integrálva
/o = 0+ C ,
= t+ k.
R és ezzel
U R i = ÍqB- h
---------1 = ce
L L
amiből a megoldás Az áramerősség nem azonnal zuhan 0-ra, hanem exponenciálisan
csökken.
U Az /o áramerősség 2%-ára esik az áramerősség, amikor
Az áramkör zárásakor /=0-nak /= 0 felel meg, vagyis az így adódó 0,02/o = ioe"
amiből
0 = —+ C L L
R t ------- In 0,02 = — In 50.
egyenletből R R
U Adatainkkal
0,25 0,0391
és ezzel
másodperc.
124 125
b) ELSŐRENDŰ INHOMOGÉN LINEÁRIS DIFFEREN ezt az eredeti inhomogén egyenletbe helyettesítjük:
CIÁLEGYENLETEK. AZ ÁLLANDÓ VARIÁLÁSÁNAK
MÓDSZERE. Az elsőrendű inhomogén lineáris differenciál C'(x) e-f^^’=^‘‘^-C(x)P(x)e-f^(^^‘‘% P(x)C(x) =
egyenlet általános alakja
= e (v ),
y' + P(x)y = Q(x), amiből
ahol i'(x) és Q{x) valamilyen [a, b] intervallumban folytonos C'(x) = Q(x)e-f'’^^^‘' \
függvény és Q(x)^0, mert akkor az egyenlet homogén volna.
A differenciálegyenlet általános megoldása Vegyük észre, hogy ebben az egyenletben C(x) nem szerepel.
Integrálva
y = Y+}>Q
C(x) = f dx.
alakú, ahol Y az adott inhomogén egyenlethez tartozó
Ezzel a C(x) függvényt meghatároztuk. Ennek segítségével
y '+ P ( x ) F = 0
vagy
az inhomogén egyenlet egy jo partikuláris megoldása pedig
a homogén rész általános megoldásából a (Lagrange-tól
származó) [J. L. Lagrange (1736—1813) francia matematikus] Ugyanehhez a megoldáshoz jutunk, ha észrevesszük, hogy
állandó variálásának módszerével határozható meg. A mód
szer abban áll, hogy az inhomogén egyenlet partikuláris
megoldását a homogén egyenlet már ismert általános meg
oldásához hasonló szerkezetűnek tételezzük fel, csak az abban
szereplő C állandót most egy C(x) függvénynek képzeljük
(az állandót „variáljuk”), azaz
126 J27
Gyakorló feladatok
Mind a két oldalon integrálva
1. Oldjuk meg a következő lineáris differenciálegyenletet:
dx + C,
= x^ + ^ x - 2 .
amiből X
Ez az egyenlet bármilyen x-re fennáll, ha mind a két tagja Ezt az eredeti egyenletbe helyettesítve
külön-külön 0, azaz C{x)x
C'(x)x + C (x)----- = x^ + 3 x - 2 .
v'-\-Pv = 0, amiből
u^v-Q = 0. C'(jc) - ; c + 3 ----- ,
X
Az első egyenletből (i;-ben homogén lineáris differenciálegyenlet) ill.
x^
C(x) = ~ + 3 j c —2 In \x\.
(az integrációs konstanst elhagytuk), és ha ezt a másodikba Ennek segítségével
helyettesítjük
>^0 = C{x)x = y + 3 x * - 2 ^ 1 n \x\y
M= J + C.
és így az általános megoldás
Az inhomogén differenciálegyenlet általános megoldása tehát
y — Y -f>'o = — + 3x^-{^Cx-2x In \x\.
128 129
Második megoldás: Mivel Az első egyenletből (homogén egyenlet)
1 r --~(x^
1 így az általános megoldás
_y ^ / + 3x-2)dx,
x^
X J X y = uu z= 2x In \x\ + Cx.
vagyis
rí 2\ (x^
= a: / x + 3 ----- dx = x \ — - 3 x - 2 \n \x \ + C\
J . V2 2. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
y' sin X - y cos x = —1.
x^
= — + 3 x ^ - 2 x í n \x\ + Cx, A differenciálegyenlet lineáris, inhomogén és az állandó variálásának
módszerével oldjuk meg.
amint azt már láttuk. Az
Harmadik megoldás: Az inhomogén egyenlet általános megoldását Y' sin x —Y cos x = 0
keressük homogén egyenlet általános megoldása
y = u{x)v{x) r cos X
Y = = C s in x
alakban. Ekkor
Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását az
y = u'v + uv'
yo = C (a:) sin X
és ezt az eredeti egyenletbe helyettesítve
alakban keressük. Ekkor
u'v + uv'----- (uv) = x^-\-3x-2y y'o = C'(x) sin C(.x:) cos x,
x
ill. és visszahelyettesítve
u |^ t)'--^ | + (tt'p-A:»-3A:+2) = 0. C'(x) sin^ x + C (x) cos sin jc - C{x) sin x cos x = - 1 ,
Ebből
1
Ez akkor teljesül bármilyen x-re, ha
sm^A:
integrálva
= 0,
X C(x) = ctg X.
Ezzel
u ' v - x ^ - 3 x + 2 = 0. yg = ctg X ’ Sin X = cos x.
130 131
és az általános megoldás
Átrendezve az egyenletet
y = Y+yo = C sinx+ cosjc.
u(v' + vc tgx ) + (u'v-5e^°‘ ’‘) = 0,
3. Oldjuk meg az
és ez akkor teljesül, ha
(x -2 )y '-y = 2 {x-2 y
v' + v c t g x = 0 ,
differenciálegyenletet!
Az inhomogén, lineáris differenciálegyenletet slz x —2 tényezővel (x ^ ^ l) u'v-5e^°^^ = 0.
végigosztva leolvasható, hogy P(x) = - - — Q(x) = 2 ( x - 2 Y , és így Az első egyenletből
dv cos a:
— - — — c i g x d x = ------------------ í/jc,
fP (x)dx= = J - - ^ d x = - I n \x -2 \. V sin;c
amiből
tehát egy integráló tényező az 1
In lt;| = —In [sin jc|; t; = —7
1
x-2 Ezt a másodikba helyettesítve
kifejezés.
Ekkor u'
= 5e^
sm X
- J — y = f ^ — 2 ( x - 2 y d x = 2 r { x - 2 ) d x = { x - 2 f + C. Ebből
x-2 J x-2 ■' « = J 5 sin X ^ dx = — + c.
Ebből így az általános megoldás
y = (x-2r+ C (x-2). c
y ==--
sm ;»(: sm x
4, Keressük meg az
n
X ^ — és y = - A , akkor a
y'+ yctg x =
lineáris inhomogén differenciálegyenlet integrálgörbéi közül azt, amely - 4 = -5 + c
átmegy az P ponton. egyenletből c = l, és így a keresett partikuláris megoldás
A differenciálegyenlet megoldását most szorzat alakban keressük. 1- ^
Legyen y =
sm X
y = u (x)v(x\ alakú.
ekkor
/ = u'v+uv\ 5. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
132
133
A homogén A differenciálegyenlet alakjáról látszik, hogy lineáris inhomogén egyenlet,
r - y = 0 2 —3x^
ahol P(x) — ---------. Mivel
JC®
egyenlet általános megoldása
/ P W r f x = y ’g - l ) r f . = - l - 3 1 n W ,
r = = ce*.
Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását ezért az
= C(x)e- _J__81n|x| --i- 1
e = e —
alakban kereshetjük. Ekkor A*
134 135
ill. integrálás után homogén rész általános megoldása
Inli;! = - \ n ] f í - x , y =
136 137
alakú. Most az két az ismeretlen együtthatókat a feltételezett megoldásnak
JdWyÍny ^ ^ az adott differenciálegyenletbe való behelyettesítésből kapott
egyenletek segítségével határozzuk meg.
Ha például a zavaró függvény
integráló tényező, és ezzel
Q {x)= x\
In y d y — W y + C,
akkor a próbafüggvény
amiből
JoW = Ax^ + Bx-\-C,
2^:ln>^-ln2>' = 2C,
tehát a másodfokúig bezárólag minden hatványnak szerepelnie
a differenciálegyenlet általános megoldása. kell, ha pl.
c) ELSŐRENDŰ ÁLLANDÓ EGYÜTTHATÓS LINEÁ Q{x) = sin (ax+jS), vagy Q(x) = cos (ax+P),
RIS DIFFERENCIÁLEGYENLETEK. A PRÓBAFÜGG
VÉNY MÓDSZERE. Az elsőrendű állandó együtthatós akkor
lineáris differenciálegyenlet általános alakja JoW = A sin (cix+p) + Bcos (a.x + P),
ay'+by = Q{x), tehát mind a két esetben mind a két függvénynek szerepelnie
ahol a és b állandók, Q(x) valamilyen [xi, Xg] számközben kell, ha pl.
értelmezett folytonos függvény. Ha Q(x)=0, akkor az egyenlet Q(x) = x^e2*,
homogén, minden más esetben inhomogén. Mivel az állandó
együtthatós differenciálegyenlet a már tárgyalt függvény akkor
együtthatósnak speciális esete, ezért a megoldás meghatáro
zására ott bemutatott módszerek itt is alkalmazhatók. Most J o W = (Ax^ + B x + C)e^^.
olyan módszert mutatunk be, amely csak állandó együtthatók Abban az esetben, amikor a homogén egyenlet általános
és speciális Q(x) függvény (zavaró függvény) esetében alkal megoldása és a zavaró függvény alapján felírt próbafüggvény
mazható. Ha az állandó együtthatós lineáris inhomogén nem lineárisan független (vagyis a két függvény hányadosa
differenciálegyenlet Q(x) zavaró függvénye állandó), rezonanciáról beszélünk. Rezonancia esetében az
polinom, inhomogén egyenlet partikuláris megoldását vagy az előző
exponenciális függvény, módszernek valamelyikével, például az állandó variálásának
sin (ax + fi), cos (ax+p) alakú trigonometrikus függvény, módszerével keressük meg, vagy a Q{x) alapján felírt joW
ill. az előbbiek összege, különbsége, szorzata, szorzatának próbafüggvényt x-szel megszorozzuk. Bebizonyítható ugyanis,
összege vagy különbsége, hogy rezonancia esetében az xjo(^) függvény a célravezető
akkor az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását próbafüggvény.
ugyanolyan típusú függvényként kereshetjük, mint amilyen A próbafüggvény módszerét azért érdemes használni (amikor
típusú az inhomogenitást okozó Q{x) zavaró függvény, csak lehet), mert ekkor a számítások egyszerűbbek, például nem
határozatlan együtthatókat választunk (próbafüggvény). Eze kell integrálni.
138 139
2. Határozzuk meg az
Gyakorló feladatok
y ' - A y = Sx^-3x-\-Í
1. Oldjuk meg az
differenciálegyenlet általános megoldását!
y-y = ^ Az inhomogén egyenlethez tartozó homogén egyenlet
differenciálegyenletet. (Más megoldását 1. a 81. és 199. oldalon.) r - 4 y = 0,
Az inhomogén egyenlethez tartozó homogén egyenlet
ennek általános megoldása
r -Y = o.
Ha ezt r = = Ce*^.
= Y Az egyenlet állandó együtthatós és a zavaró függvény polinom, ezért
az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását szabad a próbafügg
alakban írjuk fel, és a változókat szétválasztjuk, akkor vény módszerével keresni.
Mivel Ce*^ és S x ^ - 3 x + l lineárisan függetlenek (hányadosuk nem
konstans), ezért rezonancia nincs, és a próbafüggvény
>^o(^) = Ax^+Bx^-{^Cx+D
és integrálva
alakú. Ekkor
In IF! = ,v+c.
y'o(x) = 3Ax^+2Bx-hC.
A homogén egyenlet általános megoldása tehát
y = Ce". Ha >^0 és y'o kifejezését behelyettesítjük az eredeti differenciálegyenletbe,
azonosságot kell kapnunk, hiszen feltételeztük, hogy yo megoldása az
Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását szabad a próbafügg inhomogén egyenletnek. így
vény módszerével keresnünk, mert az egyenlet állandó együtthatós és
a zavaró függvény polinom. Ezért legyen 3Ax^ + 2 B x + C - 4 ( A x ^ + Bx^ + Cx-^D) = S x ^ - 3 x + l .
= Ax + B Ez az azonosság csak úgy állhat fenn, ha az egyenlet bal és jobb oldalán
Ekkor álló egyenlő fokszámú tagok együtthatói egyenlőek, azaz
/o - 4 A = 8,
és ezeket az eredeti egyenletbe helyettesítve 3A - 4 B = 0,
A -A x-B = X
2B -4C = - 3 ,
Ez csak úgy állhat fenn, ha
C - 4 D = 1.
—A = 1 és ^ - B = 0,
és ebből E négy egyenletből a négy ismeretlen együttható kiszámítható, mégpedig
A = -\, B = -1 . A = -2 , B= , C = 0, Z )= —L .
így 2 4
Ezekkel az inhomogén differenciálegyenlet partikuláris megoldása
és az inhomogén egyenlet általános megoldása
1
y = Y+yo = Ce’^ - x - h yo = ~ 2 x ^ ~ — x^
T ’
amint azt már láttuk.
141
140
az általán os m egold ás pedig Ha az állandó variálásának módszerével dolgozunk, akkor a homoeén
rész egy partikularis megoldása
y = Y+yo =
yo - C(x)e^
142
143
4. Keressük meg a következő differenciálegyenlet általános megoldását:
5. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
y '-2 y =
y - 3 y = e * * -* 2 + sin x
Az állandó együtthatók és a speciális zavaró függvény miatt az in
homogén egyenlet partikuláris megoldását szabad a próbafüggvény mód A z inhomogén differenciálegyenlet állandó együtthatós, és az inhomoge-
szerével keresni. °zerf aíkalmaAató speciális alakú, tehát a próbafüggvény mód-
A homogén egyenlet általános megoldása
A homogén egyenlet általános megoldása
Y=Ce
= Ce 3 x
Mivel ez lineárisan nem független a zavaró függvénytől (hányadosuk
ugyanis állandó), ezért rezonancia van. így a próbafüggvény A próbafüggvény felírásakor vigyázni kell arra, hogy a homogén
egyenlet altalanos megoldása és a zavaró függvény első tagja között rezo
nancia van. Ezért a próbafüggvény
jo = Axe^^
alakú. Ekkor yo = Axe^^-^Bx^ + Cx + D + E sin x+ F cos X.
Ekkor
/o = + 2Axe^^, y'o = /le’* +3Axe^’‘ + 2 B x + C + E c o s x - F s i a x .
144
145
és az általános megoldás Ekkor
2x 2 3 , 1 dip
= Acű cos cot—Bco sin cot.
9 27 10 10 dt
Ezeket felhasználva
6. Az i?, n ellenállású, I , H önindukciós áramkörben a periodikus
2n
U* = Usincot belső feszültség hat. U az C/* maximális értéke, (o = — LAcocos cot-LBco sin cot+RAsin cot+RBcos cot = C/sin cot,
vagyis
a körfrekvenciát, t az időt jelenti. Határozzuk meg az í áramerősség értékét
egy tetszőleges időpontban, feltéve, hogy a kezdeti í= 0 időpontban az (LAco+RB) cos cot+(RA —LBco) sin cót = U sin cot,
ez pedig csak úgy lehetséges, ha
^*^!^áramkör zárásakor az áramkörben két feszültség hat, a.zU* — U sin (ot
és az önindukciós hatásból származó LAco+RB = 0,
di
RA -LBco = U.
° dt
Ezek összege Az egyenletrendszert ^-ra és B-tg megoldva
u= + = U sm co t-L --, ^_ UR ^ UcoL
o dt ^ ----TT--- —— -, B ------
Ohm törvénye szerint R^ + L^co^ ' " R^ + L^co^
di
U sin ( o t - L - — Ezekkel az inhomogén egyenlet partikuláris megoldása
u dt
^ ~ 'r ~ R U
{R sin cot-coL cos cot).
Rendezés után az R^ + L^co^
146 147
Ekkor
7. ELSŐRENDŰ LINEÁRIS DIFFERENCIÁLEGYENLETRE
VISSZAVEZETHETŐ EGYENLETEK, J ’ V = — - v ',
4
A BERNOULLI-FÉLE DIFFERENCIÁLEGYENLET
A helyettesítés könnyebb végrehajtása érdekében elosztjuk az eredeti
Az egyenletet ;i<'>-nel:
y + y p{x) = y - i y ' - y - i =
148 149
Ha az egyenletet y^-téí elosztjuk, akkor
2. Keressük meg a következő differenciálegyenlet általános megoldását:
y~^y'+y~^ = cos a:—sin x,
3y'+y = ( l - 2 x ) y K
és azonnal látszik, hogy a célszerű helyettesítés
Bernoulli-féle differenciálegyenletről van szó. Először az egyenlet
minden tagját y^-nel elosztjuk. Ekkor y ' ^ = V, amikor is - y ~ ^ / = v'.
Ezt felhasználva
= l-2 x.
v '—v = sin jc—cos X.
Legyen
A y ' - V = 0 homogén lineáris egyenlet általános megoldása
y - ^ = V, ekkor - 3 y ~ * / = v\
150 151
Most már látszik, hogy Bernoulli-féle dififerenciálegyenletről van szó. 5. Megoldandó a következő differenciálegyenlet:
Ha még xy^-nal is végigosztunk, akkor az
x^y'-\-xy-\-Íy = 0.
— = l+ \n x
X Ha a differenciálegyenletet Aj^-tel elosztjuk, akkor
alakról a célravezető helyettesítés is leolvasható:
y-^ = V, és ekkor -2 y ~ ^ y ' = v'. . 1 h
y +— y = — -
Ezzel X X^
ü'H---- V = - 2(1 + ln :v). és erről az alakról már látszik, hogy Bemoulli-féle differenciálegyenletről
van szó. A célszerű helyettesítés
A kapott lineáris inhomogén egyenlet K'H— V= 0 homogén részének
X
általános megoldása = fy .
Ekkor
F' =^ C
Cea J X _ ^g-21nx =
^ Cx-^ =
_ c 2x í 2
V = V-\-V q + ln;c
~ rv 3 ekkor
ill. végül
c '(,x ) ^ x - c { x )
1 c 2x ( 2 \ 2fx
— = ---------------- — + ln x . DÍ = •
y^ x^ 3 {3 )
152 153
Az inhomogén egyenletbe visszahelyettesítve Ha bármely kérdésre igennel tudunk válaszolni, a megoldás
c'(x) l c(x)_ 1 módszere a kezünkben van, és a megoldásnak nincs akadálya.
Ez a felsorolás azonban nem meríti ki az összes
}’x 2 xix 2x i x 2x^
amiből M{Xy y)dx-\-N{Xy y)dx = 0
1
154 155
A változókat sikerült szétválasztani, így máris van módszerünk az egyenlet
megoldására. Mind a két oldalon integrálva köteles lenni. Ebből
g \ y ) ==
dx.
g(y) = y \
és így
F (x,y) = x ^ - x ^ y + y \
2 ^2 l n l > ^ | + “ :v + 31n W + c, és a differenciálegyenlet általános megoldása
x ^ —x^y+y* — c.
41n|> '|-31n W = x ------+ c, A P(2; 1) ponton áthaladó integrálgörbére
y2
8 - 4 + 1 = c, ebből c = 5,
In = ^ ---- T + c, és így az egyenlete
x^-x^ y+ y * = 5.
156
157
Ezzel megszorozva az eredeti egyenletet, az elsőrendű lineáris inhomogén egyenlethez jutunk. Az
x V '-V = 0
( homogén rész változóit szétválasztva
egzakt egyenlethez jutunk. Most dV _ dx
F(x,y) = amiből
ahol
Az inhomogén differenciálegyenlet partikuláris megoldását
ln W + — + ^0-) = — +g'{y) = —
dy X X X
vq = c{x)x
köteles lenni. Ebből alakban keresve
g'(y) = 0, vagyis giy) = c. yj = c' a:+ c,
Ezzel és ezt visszahelyettesítve
F { x , y ) = l n | ; c H -------- h e , c'x^-hcx—cx = —X,
X Ebből
és az egyenlet általános megoldása
X
ln W + — = C, c = - I n UI,
X
vagy és a partikuláris megoldás
= C x - x \ n |xl.
Vq = - x \ n |jc|.
Második megoldás: Ha az adott differenciálegyenletet >^'-re megoldjuk:
Az elsőrendű differenciálegyenlet általános megoldása
y = —— , V = V+Vü—c x —x \ n 1a:|,
Ix 2y"
az eredeti egyenleté pedig
és észrevehetjük, hogy az egyenlet Bernoulli-féle. Ezért az alkalmas
helyettesítés y^ = cjc—jcln |j«c|,
y = V, amint azt már láttuk.
és ekkor 4. Oldjuk meg az alábbi differenciálegyenletet:
2yy' = i;'. (,y^-¥xy)dx-x^dy = 0.
Ezeket az egyenletbe helyettesítve a (a) A differenciálegyenlet változói nem választhatók szét, mert y*-\-xy
nem írható fel f{x)g{y) alakban.
{b) Mivel
M(Ax, ky) = X^y^-^XxXy = X^(y*-\-xy) = X^M{x, y \
ill.
XV - V = -x N{kx, Xy) = (Xxy = A*;c» = AW(x, y \
158 159
ezért az egyenlet homogén fokszámú differenciálegyenlet, amelynek foka 2.
differenciálegyenlet valóban egzakt. Most
A célszerű helyettesítés
F{x,y) = f - ± d y = — +f(x).
— = f, ekkor / = , Mivel
J y
X
Az
y
.y ) y xy x y
X ezért
1
alakra hozott egyenletünk ezzel / 'W = — , f ( x ) = \n\xU
X
t^Jft = t + x t' és ezzel
----hln \x\ = k,
és integrálva y
1
lnl:»fI-(-lnc = — amiből
Ebből
^ In 1 ^ 1 *
----- = In cxy Ha - k = In c, akkor a kétféle úton kapott megoldás pontosan megegyezik
y
ill. 5. Megoldandó a következő differenciálegyenlet:
1 1 1 dM d
---- = ----- (l —2x sin >’) = —2x cos v,
x M - h y N ' ' xy^ + x ^ y + y { -x * ) ~ xy^ dy dy
3N d
az alkalmas integráló tényező. Az ezzel felírt (x^cosy) = I x c o s y ,
dx dx
és ez a kettő nem egyenlő egymással.
xy^ xy^ (e)
ill. dM dN
y+x -------- -— = - 4x cos y.
d x ------dy = 0 dy dx
xy y*
160 161
Ha ezt a kifejezést A^-nel elosztjuk, akkor A differenciálegyenlet megoldható alkalmas helyettesítéssel is. Legyen
dt
4x cos y 4 sin 7 = /, akkor cosj; = — azaz dy cos y=dt. Ezt felhasználva az eredeti
dy
x^cosy X *
a:*(cos y) dy = {2x sin y - \ ) d x
ami csak jc-től függ, és így integráló tényező könnyen található:
alakú egyenlet az
m(x) = pl~ X
_ e-' ^ ^-Aln\x\ „ ^ ^ x^dt = { l x t - \ ) d x ,
X* x H '- 2 x t = - 1 ,
Ennek segítségével ill.
, 2í 1
cos>^ , l- 2 x s in :F , ^“ T
------- dy-]----------------- dx = 0
X* alakban írható fel. A kapott egyenlet elsőrendű lineáris inhomogén egyenlet,
amelynek megoldása az ismert módon történhet. A
és ez az egyenlet már egzakt. Ekkor
2T
cosy sm j' T ' ------- = 0
F (x ,y ) dy
■I + /W ,
homogén egyenlet általános megoldása
és fenn kell állnia a
T =Ce = = Cx\
sm>^ 2 sin>' 1 2 sin
dx
+ /W + / 'W = — - Az inhomogén egyenlet íq partikuláris megoldását az állandó variálásának
módszerével a
azonosságnak. Ez csak akkor áll fenn, ha
/o = c{x)x'^
1 alakban keressük. Ekkor
íq = c'(x)x^ + 2xc(x\
amiből integrálással
és ezt visszahelyettesítve a differenciálegyenletbe
2c(x)x^ 1
c'(x)x^ + 2 x c ( x ) --
Ezt felhasználva Ebből
sin>' 1
F{x,y) =
jc* 3jc» ’
1 1
és a differenciálegyenlet általános megoldása Íq —
17
sin>^ 1
= C, Az általános megoldás
3jc«
vagy t = r+/„ Cx» + — ,
3jc sin>^ —3Cjc®= 1. 3a:
162 163
ill. a / változót j-nal kifejezve Ebből
c'{x) = 2, c(x) = 2x.
sin y — Cx^ -}- , így
Vq = 2x COS^
azaz ill.
3 x s m y - 3 C x ^ = 1, v= V-\-Vq = C COS* x + 2 x cos* x = (C+2x) cos* x,
vagyis
amint azt az előbb is láttuk. V* = (C+2x) cos* a:.
6. Határozzuk meg az
7. Keressük meg az
tg x = cos^ x
yHx^ + 2) + (x^-^y^)(y-xy') = 0
differenciálegyenlet általános megoldását!
(a) A differenciálegyenlet változói nem választhatók szét, mert cos*a: — differenciálegyenlet általános megoldását!
—y^ tg X nem írható fel f{x)g{y) alakban. A differenciálegyenlet típusának megállapítása érdekében rendezzük át
{b) Az egyenlet nem homogén fokszámú differenciálegyenlet, mert pl. az egyenletet.
tgAx^A tg
(c) Az egyenlet nem lineáris. Felmerül, nem tehető-e lineárissá alkal y{x^ + x^y-\-2y+y^)dx-x{x^+y^)dy = 0.
mas helyettesítéssel. Ha az egyenletet >^-nal elosztjuk, akkor
(a) Az egyenlet változói nem választhatók szét.
(Jb) Az egyenlet nem homogén fokszámú, mert például az
y -\^y^Zx = — cos^ X
y M{x, y) = y{x^ + x^y+2y+y^)
és látszik, hogy Bernoulli-féle egyenletről van szó. Legyen tehát a he kifejezésben a% ill. y helyébe ^A:-et, ill. ky-t helyettesítve mindegyik tagból
lyettesítés nem emelhető ki A ugyanolyan kitevős hatványa.
(c) Az egyenlet nemlineáris.
dv {d) Az egyenlet nem egzakt, mert
V = y^, akkor — = 2yy'
dx
dM dN
és eredeti egyenletünk = x^-v2yx^ + Ay + Ay^ 7^ - A x ^ ~ y ^ =
dx
1 dv
-------- \-vi%x = cos® X (e) Integráló tényező nem található könnyen, mert az egyenlet bal
2 dx oldala nem egészíthető ki egyszerűen teljes differenciállá.
alakú lesz. A homogén egyenlet általános megoldása ( /) Keressünk alkalmas helyettesítést! Kíséreljük meg az y = x t he
lyettesítést. Ekkor / = t+ xt', és ezt helyettesítsük az eredeti differenciál
-fitgxdx egyenletünkbe :
Ce = Ce“^ = C cos*x
xH^{x^ + 2 ) ^ x ^ (\ + t^)[xt-x{t+ xt')] = 0,
Az inhomogén egyenlet Vq partikuláris megoldását az állandó variálásá
nak módszerével keresve vagy rendezve
dt
jc * /* ( a :* + 2 ) = x H l+ t^ ) — .
Vq = c{x) cos* x, Vq — c'(x) cos* x + c(x)2 cos a: ( - s in x). dx
Ezt az eredeti egyenletbe helyettesítve Ha A'7^0, akkor ennek az egyenletnek a változói szétválaszthatók
a:* + 2 l + r^
~ cXx) cos* x - c ( x ) cos a: sin x+ c(x) cos* ;c tg a: = cos* x. ------- dx — --------dt.
164 165
Integrálva A kapott differenciálegyenlet elsőrendű, nem lineáris (c) differenciál
1 1 egyenlet.
(a) Az egyenlet változói nem választhatók szét,
ib) az egyenlet nem homogén fokszámú egyenlet, és
id) nem egzakt egyenlet.
Visszahelyettesítve t értékét {e) Integráló tényező keresése érdekében alakítsuk át egy kicsit az
egyenletet:
1 X 1
In W ------ = ----- + + xdy-ydx-{-2xy^dx — 0.
y 2
és ebből az általános megoldás A bal oldal első két tagja több nevezetes teljes differenciálban szerepel.
Ezért érdemes a következő átrendezést elvégezni:
Ix^y In 1x1 - l y + 2 x ^ - y ^ - 2 c x ^ y = 0.
x d y —y d x
8. írjuk fel azoknak a görbéknek az egyenletét, amelyekre a következő
állítás érvényes: egy görbe bármely (x \ y) pontjában meghúzható érintője
az y tengelyből 2xy^ hosszúságú szakaszt metsz le (11. ábra). Vegyük észre, hogy a bal oldal teljes differenciál, mégpedig — nak teljes
differenciálja, és így
amiből integrálva
ill.
y-2xy^
tg a = / = 9. írjuk fel az xy= c egyenletű hiperbolák ortogonális trajektóriáinak
egyenletét.
Egy Gi görbesereg ortogonális trajektóriáinak azt a Gz görbesereget
vagy átrendezve nevezzük, amelynek minden görbéje merőlegesen metszi a Gi görbesereg
minden görbéjét. A „merőlegesen metszi” azt jelenti, hogy két görbe
xy' -y-{-2xy^ = 0. metszéspontjában a két görbe érintői derékszöget zárnak be egymással.
166 167
Az xy = c hiperbolasereg valamely görbéjének iránytényezője az {x\y) Ez szétválasztható változójú (a változókat már szét is választottuk)
pontban az egyenlet differenciálásával kapott differenciálegyenlet, amelynek megoldása
dy
y +x -z - = 0
dx
egyenletből ill.
X ^ -y i = K.
dx X
Kz xy = c hiperbolasereg ortogonális trajektóriái az x ^ - y ^ = K hiperbola
sereg (12. ábra) görbéi.
dx
A rájuk merőleges görbék érintőinek meredeksége — , és ezt felhasz- 10. Egy gőzvezeték 20 cm átmérőjű csövét 6 cm vastag szigetelés védi,
dy a szigetelőanyag hővezetési együtthatója 0,0003. A cső hőmérséklete a
nálva a keresett görbék differenciálegyenlete szigetelés alatt 200 °C, a külső felületén 30 °C. Határozzuk meg a hőmér*
séklet értékét a cső tengelyétől mért x távolságban 1 0 ^ 1 6 . Mekkora az
dx y a hőveszteség, ami 1 m cső mentén 1 óra alatt fellép?
dy X Fourier [J. Fourier (1768—1830) francia matematikus és fizikus.] hő
vezetési törvénye szerint az 1 másodperc alatt átadott Q hőáram, cal/s
ill. rendezés után (jelen esetben ez veszteség)
X dx = y dy. dT
Q = -kA
dx
Q— -= ~2kndT.
X
. dx
f e ---- --- / - I k n d T ,
10 X 200
ill.
X* X*
/ Q ---- = / - I k n d T ,
10 X 20 0
168 169
Integrálva B. ELSŐ REN D Ű >>'-BEN MAGASABB FOK Ü
DIFFERENCIÁ LEG YEN LETEK
Q [\n x Z = -2kn[T]Z^
170 171
alakú, ahol az Fj függvények x és j függvényei. Ez a szorzat Az integrálgörbék két párhuzamos egyenessereget alkotnak (13. ábra).
Figyeljük meg, hogy az x, y sík minden pontján a két egyenessereg egy-egy
akkor 0, ha bármelyik tényezője 0, és így n számú, elsőrendű, egyenese halad át, azaz összesen két integrálgörbe. Például a P O ; 1) ponton
;>-ben elsőfokú differenciálegyenlethez jutunk: az első egyenesseregből a c = - 2 , a második egyenesseregből a c = 3
értékhez tartozó egyenes halad át.
n <Pi(x,y, c) = 0.
1=1
Gyakorló feladatok
1. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
/ 2 _ y _ 6 == 0.
172 173
Ezzel sikerült másodfokú differenciálegyenletünk megoldását két első A kiszámított együtthatókat felhasználva
fokú differenciálegyenlet megoldására visszavezetnünk. A két egyenlet
1 dx
dy dt = 2-
= 2x+y, [l-t 1 + /.
dx
ill. integrálva
dy
O x - Z y } — = 3y-2x. - 3 1 n | l - / | - l n | l + /| = 41n W + ln c.
dx
Mind a két első fokú egyenlet homogén fokszámú differenciálegyenlet, Ez a megoldás felírható az
hiszen 1
2+^ (l+ /)(l-/)3
dy 2 x+ y
dx x + 2y 1+2 — alakban is. Ha t értékét visszahelyettesítjük és A:^-nel egyszerűsítünk, akkor
X
1
ill.
{x+y) { x - y )
3 ^-2 ill.
dy __ 3 y - 2 x _ _______
(x-^y){x-yy = c
dx ~ 3 x - 2 y ~ 3 _ 2 *
az első differenciálegyenlet általános megoldása. Ugyanezzel a helyette
sítéssel a második egyenlet
Legyen — = t a helyettesítés, ekkor / = t + x t \ és ezzel az első egyenlet
3 /-2
2+ t
t + xt' = 3 -2 / *
\+ 2 t ill.
amiből ,
2 -2 t^ xt' = ^3—
/-2
---/ = 2 /2 - 2
3 -2 / ' 3 -2 /
l + 2t ■
alakú. A változókat szétválasztva
A változókat szétválasztva
3 -2 / 2
14-2/ , ^ dx --— - dt ~ — dx.
------- dt ==2----- . t^-\ X
174 175
Ezeket felhasználva Könnyű belátni, hogy p = \ is gyöke az egyenletnek, mert
1 l - i x + 2 y + l ) + ( x + 2 y + 2 x y ) - 2 x y = 0.
dt = — dx,
lt-\ t-l X
Még egy gyököt kell megtalálnunk. nem gyök, áQp—2y gyök, hiszen
ill. integrálva
(2yY ~ ( x + 2 y + l) ( 2y y + ( x + 2 y + 2 x y ) 2y - 2xy =
InU-li-5 In|/+li =41n !x!-flnc.
Ismert azonosságok alapján a második egyenlet megoldása = Sy^-4xy^-Sy^-4y^-{-2xy+4y^ + 4 xy ^ - 2 x y = 0.
t-\ így az egyenlet
(H-1)^ p (p -x )(p -\)(p -2 y) = 0
Ha t értékét visszahelyettesítjük, akkor
alakban írható fel, és negyedfokú differenciálegyenletünk négy elsőfokú
egyenletre bontható:
2 1 -1
= cx^. p = 0, p = X, p = l, p ^ 2y.
A négy egyenletet megoldva
(^ ■ 1 '
x^
Ha a bal oldal számlálóját x-szel, a nevezőjét x®-nel szorozzuk, akkor y = C, y = — +C, y = x+ C , y = Ce^^.
a törtet .v^-nel osztottuk, ezt a jobb oldalon is elvégezve
Eredeti differenciálegyenletünk megoldása e négy függvény. Megoldásunk az
{y + x f
és ez a második egyenlet általános megoldása. Ez a két egyenlet alkotja {y-C ) ^ y - Y ' C Í i y - x - Q i y - C e ^ ^ ) = 0
az eredeti másodfokú egyenlet általános megoldását, ami felírható még az
alakban is felírható.
alakban is.
3. Keressük meg a 2. >'.RA MEGOLDHATÓ DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
p ‘^ -{ x + ly + \)p^^{x-\-2y + l x y ) p ^ - lx y p = 0
Ha az elsőrendű differenciálegyenletből y kifejezhető, azaz
egyenlet általános megoldását!
Azonnal látszik, hogy a /?-ben negyedfokú egyenlet bal oldalán p kiemel y = f(x ,p ),
hető, és ezért p = 0 gyöke az egyenletnek. Ha a /?-vel való osztás után
kapott harmadfokú egyenletnek van racionális gyöke, akkor az — ismert akkor y-t x szerint differenciálva a láncszabály szerint
tétel szerint — csak az állandó tag osztói közül kerülhet ki, mivel p^
együtthatója 1. Nézzük meg Ixy osztóit, nem gyöke-e valamelyik az
egyenletnek. Ixy egyik osztója például x. Helyettesítsük ezt be a har
madfokú egyenletben p helyébe. Ekkor dx dx dp dx *
x ^ - ( x + 2 y + i) x ^ - r (x + 2y + 2xy) x - 2xy = Ez /7-ben és x-ben elsőrendű, lineáris differenciálegyenlet.
= x ^ - x ^ - 2 x ^ y - x ^ + x^ + 2xy + 2 x^y-2xy = 0, Ha ez zárt alakban megoldható, akkor legyen a megoldása
tehát p = x gyöke az egyenletnek. F(p, X, c) = 0.
176 177
Az egyenletrendszerből
y =fix, p), y = cx + ^ c ^ .
F{p, X, c) = 0
egyenletrendszer a differenciálegyenlet megoldását jelenti,
amiből j is és X is ;?-vel mint paraméterrel kifejezhető. Ha y - - P ‘ -xp.
ebből az egyenletrendszerből p paraméter kiküszöbölhető, p = -x
akkor közvetlen kapcsolat írható fel x és y közölt.
egyenletrendszerből pedig
Gyakorló feladatok 1 1
V = — X = -----
2 2
1. Oldjuk meg a következő egyenletet:
Könnyű belátni, hogy mind a két megoldás kielégíti az eredeti differenciál
p ^ + 2 x p -2 y = 0. egyenletet. \
Megjegyezzük, hogy az — — x^ megoldás nem általános megoldás,
Az egyenlet megoldható ugyan p-re is, de a gyökök és a gyöktényezős
alak felírása, majd a kapott differenciálegyenletek megoldása elég hossza mert nem szerepel benne tetszőleges állandó. Mivel azonban dizy = ca: + -c2
dalmas. Gyorsan jutunk célhoz, ha y-t fejezzük ki:
általános megoldásból semmiféle c érték mellett sem kapható meg az
1
y = — p^+xp, y = -----partikuláris megoldás, ezért ez az utóbbi a differenciálegyenlet
majd X szerint differenciáljuk szinguláris megoldása. Az általános megoldás egy egyenessereg egyenlete,
a szinguláris megoldás az egyenessereg burkolójának, esetünkben egy para
dy dp dp bolának az egyenlete. A szóban forgó egyenessereg néhány egyenesét és
= P = P — +P + X a burkolót a 14. ábrán rajzoltuk meg.
dx dx dx
Ebből rendezés után
dp
(p + x) = 0,
dx
ami csak úgy állhat fenn, ha vagy
dp
— 0, vagy p-\-x = 0.
dx
Az első, ill. a második egyenletből
p = ill. p = —X.
A p paraméter érmékét kiküszöbölve az
1
y = — P^-^xp,
p = c 14. áb ra
178 179
2. Határozzuk meg a következő differenciálegyenlet általános meg Második megoldás: A differenciálegyenlet megoldható /?-re is.
oldását :
p ^ x ~ y - 0.
Első megoldás: Az egyenletnek csak akkor van értelme, ha x és egyező
előjelű. Oldjuk meg az egyenletet j^-ra Most tulajdonképpen két egyenletet kell megoldanunk. Ezek
y = xp\
Ebből differenciálással
/ = p^ + x2pp' Az első egyenletet tekintve
vagyis
p =p^ + 2pxp\
p = 0 megoldása ennek az egyenletnek. Ez azt jelenti, hogy
Ennek változói szétválaszthatók, ha x pozitív (ekkor ugyanis a meg
y' — 0, amiből y = c. oldás elején tett megjegyzés értelmében y is pozitív) és így
Könnyen látható, hogy y = c nem megoldása az eredeti differenciálegyen dy dx
letnek.
Ha/??^0, akkor egyszerűsíthetünk vele, és )'y ix
2xp' = 1 -/?, Integrálás után
ill.
dp dx = i x + C,
\ - p X
vagyis
Íy-^x= ^C .
A változókat sikerült szétválasztanunk. Integrálás után
- 2 In |1 - p \ = In 1^:1 - I n c, Ez felírható
amiből = C
(1 - p f x = c.
A alakban is, ami megegyezik az első megoldásban kapott egyik eredménnyel.
p ^ x - y = 0, A második egyenletet tekintve
{ \ - p Y x ==c
egyenletrendszerből a p-t kiküszöböljük. A második egyenlet
x-lp x+ p ^x = c amelynek megoldása hasonló módon eljárva
alakú, és ide a p - értéket az első egyenletből behelyettesítve f y + i x = C.
ill.
x ± l ixy+ y = c
a differenciálegyenlet általános megoldása. Ha x pozitív, akkor ez a meg
oldás a és ez megegyezik az első megoldásban kapott második eredménnyel. A két
megoldási eljárást összehasonlítva azt tapasztaljuk, hogy az elsőben az
általános megoldás felírásához nem volt szükség az jc>0 feltételre, nem
volt szükség az esetek szétválasztására. Ezért az első megoldási eljárás
alakban is felírható. ebben az esetben egyszerűbbnek bizonyult.
180 181
3. Határozzuk meg a Az általános megoldás explicit alakja
\6x'^ + 2p^y-p^x = 0 c^x^-U
y =
diíTerenciálegyenlet általános megoldását. 2c2
Oldjuk meg az egyenletet j^-ra. (p-re elég körülményes volna!) Ha Az első egyenletből
akkor
p^ = -3 2 jc.
1
y= Ez nem tartalmazza p'-X. Egy megoldás ebből közvetlenül kiszámítható.
Ugyanis
dp
Differenciáljunk x szerint. Ekkor I legyen — =/?' y = {-32xy,
l dx
és integrálva
1 Ix p ^ - x ^ lp p ' 3 ___
y' = p = — (p’ x A r p ) - ^ —--------, 3a: ÍA x
-rC.
ill.
X x^p'
2p = p ' x + p ~ 3 2 -----h32—— . Könnyen ellenőrizhető, hogy ez csak akkor megoldása az eredeti dif
p^ p^ ferenciálegyenletnek, ha c= 0. Az
Rendezve 3 ___
182 183
Legyen c = 0 , akkor Gyakorló feladatok
184 185
2. Keressük meg a ill. ha j > 0 , akkor
6p^y^+y-Zpx = 0 dy _ 1
differenciálegyenlet minden megoldását! Tx ± Í€y ■
A diffrenciálegyenlet a legkönnyebben x-re oldható meg.
Ha a pozitív előjelet tekintjük, akkor a változók szétválasztása után
3p y 6y dy = dx,
dx _ 1 \
Differenciálva y szerint amiből integrálás után
dy p]
1 1 y dp dp iH = X + C,
P 3p 3/7^ dy dy
Rendezve és kiemelve vagy átalakítva
dp í dp \ — *_
2 p + y — = 6p^y y — + 2p^ , 3 1 /3 S
y = ■=r{x+c)
ill. 2Í6
^ 2 p + y ^yi~ 6 p ^y)= ^0 . Könnyen belátható, hogy ez csak akkor elégíti ki az eredeti differenciál
egyenletet, ha c= 0. így a differenciálegyenlet egy partikuláris megoldását
kaptuk:
Ez akkor teljesül, ha a bal oldal valamelyik tényezője 0. Ha
dp
2 p + y ^ = 0, ^ = — •
dy
akkor Ez kielégíti az eredeti differenciálegyenletet, de az általános megoldásból
dp _ 2 dy nem kapható meg. A megoldás szinguláris, mert a megoldást jelentő görbe
p y egyetlen egy pontjában sem teljesül a Lipschitz-féle feltétel. Ugyanis
amiből a differenciálegyenletből kapható
In \p\ — - 2 lnl>^l + ln c. 3 x ± ^9x^-24y^
ill. P = y = f(xy y) = 12y^
P = kétváltozós függvény egyik parciális deriváltja sincs értelmezve ott, ahol
186 187
Ekkor a Ha a törteket eltávolítjuk és összeszorzunk
6 — y^+ y —2^px = 0 dp do
2py^ - 4y^ ------ -2yp^ _ = 0.
ay dy
egyenletből Kiemeléssel
3px = 2y,
ill. a változókat szétválasztva
ill.
dy _ 2 dx
(2y^-p^) = 0
y 3 jc
Ebből integrálás után alakra hozható az egyenlet. Ez akkor áll fenn, ha
y picy-2xy)+ A y^ = 0,
188 1 89
és integrálva Például a szinguláris integrálgörbe P„(3; 2) pontját választva, és ennek
3 koordmatait az altalanos megoldásba helyettesítve a
3 c3-12c2 + 36c-32 = 0
Ha ebből yA kifejezzük, akkor egyenlethez jutunk. Ennek gyökei Ci= 2 , ^2= 2, ^3 = 8. A c=2-höz ill
a c = 8-hoz tartozó partikuláris megoldás ’
Egyszerű számolással be lehet látni, hogy ez csak k = 0 érték mellett meg A P q(3 ; 2) ponton át tehát összesen három integrálgörbe halad át (15. ábra).
oldása az eredeti differenciálegyenletnek. Az
2x^
y = 4. A CLAIRAUT-FÉLE DIFFERENCIÁLEGYENLET
ln~
partikuláris megoldás a c integrációs konstans semmilyen értéke mellett Az
sem kapható meg az általános megoldásból. Ez a partikuláris megoldás
szinguláris megoldás, mert az integrálgörbe minden pontján az általános
megoldás egy, kettő vagy három görbéje is áthalad. Ugyanis ha kiválaszt
juk a szinguláris integrálgörbe egy Po(^o; 7 o) pontját és ennek koordinátáit differenciálegyenlet, a h o l p = / , Clairaut-féle [A. Clairaut
behelyettesítjük az általános megoldásba, akkor a c-ben harmadfokú (1713 1765) francia matematikus] differenciálegyenletnek ne-
16^0 = c{c - 1 xqY Látszik hogy az egyenlet j;-ra megoldott, tehát a
177. oldalon említettek szerint számítható. Differenciáljuk az
egyenlethez jutunk, amelynek egy valós gyöke mindig van, de lehet két egyenlet mmdkét oldalát x szerint. Ekkor
(ebből az egyik kétszeres) valós gyöke is. így a P q ponton legalább egy
és legfeljebb három integrálgörbe haladhat át.
^P , df dp
p = — x + p + -^^
dx dp d x '
Rendezve
dp
dp^ d x
dp
vagy ^ = 0, vagy x + dj -f = 0,
190
191
Mivel esetünkben f(p)=2p^, ezért f'{p)=4p, és a szinguláris megoiaas az
és ezt az eredeti egyenletbe helyettesítve a differenciálegyenlet
y = px+ 2p\
általános megoldása
X = — 4/7
Ha ezt az eredeti differenciálegyenletbe helyettesítjük, p-K zárt alakban írható fel. Az általános megoldás néhány egyenese és a bur
koló görbe a 2. ábrán látható (24. old.).
a következő egyenletrendszert kapjuk: Vegyük észre, hogy erről a differenciálegyenletről már szó volt az első
rész III. fejezetében. Hasonlítsuk össze ezt a megoldást az ott mondottakkal.
x = -f'(p ),
2. Keressük meg a következő egyenlet általános és szinguláris meg
y =px+fip), oldását:
( y - p x Y = l+p^.
amiből p — esetleg — kiküszöbölhető. Ha p nem állandó, Ha egyenletünket j-ra megoldjuk, akkor
akkor az előbbi egyenletrendszer nem tartalmaz integrációs
állandót, továbbá nem kapható meg a már kiszámított általános y = p x± ^l+ p \
megoldásból semmilyen c behelyettesítése után sem, ezért ez tehát tulajdonképpen két differenciálegyenletet kell megoldanunk. Mind
a differenciálegyenlet szinguláris megoldása. Ezek szerint a a két egyenlet Clairaut-féle, ezért az általános megoldás azonnal felírható:
Clairaut-féle differenciálegyenlet bármely megoldása a követ
kező három típus valamelyikébe tartozik: y = cx ± ]/l+ c ^ ,
1. Az általános megoldás egyenesseregének egyenesei, vagy az előbbi átalakítást visszafordítva
2. az egyenessereg burkolója, ez a szinguláris megoldás,
3. a burkoló egy darabja és e darab végpontjában (végpont ( y - c x Y = 1+c*.
jaiban) húzott érintőből (érintőkből) álló alakzat. Ez annak A szinguláris megoldást az
az esetnek felel meg, amikor a szorzattá alakított egyenlet
y = p x± ^l+ p \
mind a két tényezője egyszerre 0.
Vegyük észre, hogy a Clairaut-féle egyenlet általános meg x ^ -^ (± ] íT T ? )^ T -f^
oldását azonnal felírhatjuk, ha p helyébe egy tetszőleges állan dp F1
dót írunk. egyenletrendszerből számíthatjuk ki.
Először a pozitív előjelet választva a második egyenletben (ekkor az
Gyakorló feladatok elsőben a negatív előjel érvényes) fejezzük ki /l+/?*-et és helyettesítsük
az első egyenletbe:
1. Oldjuk meg a következő egyenletet:
P
y = px+2p^. y = p x ----- .
x
Innen
Könnyen látszik, hogy Clairaut-féle egyenletről van szó, és általános
xy
megoldása
x^-1
y = cx+2c‘.
193
192
Ha ezt a második egyenletbe visszahelyettesítjük, akkor
A kapott differenciálegyenlet Clairaut-féle, ezért általános megoldása
. azonnal felírható:
xy
a: = V = c u + c^,
amiből
í 1+ ill. az eredeti változókat visszahelyettesítve
s in j = c sin x -\-c ^ ,
A szinguláris megoldás is könnyen meghatározható. Esetünkben ugyanis
ill. rendezés után
/
^du) [d u j
= 1. és így
Könnyű belátni, hogy ha az egyenletrendszer második egyenletében ÉL
a negatív előjelet választjuk, akkor ugyanezt a megoldást kapjuk. Ez dq
a differenciálegyenlet szinguláris megoldása. A szinguláris megoldás tehát a
Az integrálgörbék olyan egyenesek, amelyek érintői az origó közép
V = ug+q%
pontú egységsugarú körnek, a kör az egyenesek burkolója.
u = — 2q
3. Keressük meg a
egyenletrendszerből q kiküszöbölése után kapható meg. Ez pedig
cos^ y + p sin x cos x c o s y —cos^ jc sin;' = 0 w*
egyenlet általános és szinguláris megoldását!
A meglehetősen bonyolult egyenlet egyszerűbb lesz, ha a vagy az eredeti változókkal kifejezve
sin = r, sin a: = M sin*x
dv du
— = cos y , — = cos X,
dy dx
és C. ELSŐRENDŰ DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
dy dy du dv cos x dv KÖZELÍTŐ MEGOLDÁSA
P =
dx dv dx du cos>^ d u
T . 2
0
72 W = y(^o)+ / f{ u y i{ t) ) d t, t 2 ^ 4-
^0 yÁx) = 1 + / t 1 + — d t ■= 1 - 1- = 1 + — + —
2 2 8
X
js W = y(^o) + / /(^ >'2(í)) r í
d t= \^
48
1
2-3 t J ’
= j(-^ o )+ / / ( í , r í t* \
*0
f2 f4. ^6 ^8
= 1+
függvénysorozat n —°o esetén a differenciálegyenlet T ’’"’!” '" 48” ’’ 384
1 f .r n 2 1 ( x ^ Y 1
= 1+
>' = j W 2 ' 2! 2 3! 2 J
' 4! l j 2
megoldásához konvergál az Felismerve a képzésben mutatkozó szabályosságot
b'
|x —Xol < min
0 ~1 T
y(x) = e^ VÁX) = / dt =
. 2 6 .2 6 24.
alakban is. Az első három közelítő megoldás grafikonját 1. a 16. ábrán.
Megjegyzés. A feladat a változók szétválasztásával is megoldható. x^ a:* x '^ x^
~ 4T’
Folytatva az y^ függvények képzését
x'^ a:”
2 ! '+ '5 T - + 7 r + - + : ^ -
Az egyenlet megoldása tehát
x^ jc* a:”
J'W n-
Ismeretes, hogy
a: a:* a:”
198 199
E kkor E setünkben Xq= \, y{xo)=2, így
= I + f ^ - ^ í * + 3/» + 4 í “ + 5 í + l j r f / = r/3 7 ) 2-
= 2 +/ t^+ ---- h 4 /------ dí =
9 3 4 5 .3 3J
= ---- --------- x* + — x^ + — x ^ ^ x + l ,
20 4 3 2 8 14 56 49
/2_|----- ^---- ÍH 1 6 /2 -----------------
= - / ( 9 3 9 3 9
yz(x) = 1 + f 3/+ — r^ + z + l]
6 20 4 3 2 J r 8/5 It^ llt ^ 28/2 49 ^
= 2+ - + —:--------T - + —
81 21 141 18
^104. ----- /9-f— /
= 1 + 0/ 400 40 80 ' 4 180 .y’ Sx ^ Ix^ \lx^ 28a-2 49a' 39
136 125 23
H------- 1 /3 -f6 /2 4 -5 /+ ljí/í = “ V ~^~V
15 "'~ T r
81 27 47 17 1157
+ ---- x^ + —rrz-x^ +
4400 400 240 32 1260
Látható, hogy az integrálás minden további lépésben is elvégezhető, de
68 25 23 5 a fellépő tagok rohamosan növekedő száma miatt ezt már nem végezzük
+ - A'®-|----- -----------x *-t 2x ^ + — x^-i^x+l. el, és közelítő megoldásnak az 72W-et fogadjuk el.
45 12 12 2
Ha .Y= 0,1, akkor 0-adik, első, második, harmadik közelítő érték rendre:
y, = l; vi = 1,115; >^2 = 1,1264; >^3 = 1,127 21. 2. ELSŐRENDŰ DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
MEGOLDÁSA TAYLOR-SOROKKAL
Számításunk eredménye tehát
y ^ 1,127 21. Az
Vegyük észre, hogy differenciálegyenletünk nem lineáris és az eddig látott
pontos módszerekkel nem oldható meg.
differenciálegyenletnek az j(xo)=jo kezdeti feltételt kielégítő
4. Határozzuk meg az partikuláris megoldása Taylor-sor segítségével is felírható.
y = a'2+^2 Ismeretes, hogy az akárhányszor differenciálható y=g{x)
differenciálegyenletnek az y{\)=2 kezdeti feltételt kielégítő partikuláris függvény Tayior-sora az Xq helyen a következő:
megoldását az iterációs módszerrel.
Az /(x , j) = x^+y^ függvény tetszőleges véges x, y értékekre korlátos g ( x ) = g (x o ) + ^ 4 ^ ( ^ - ^ o ) + ^ 2 ^"^ ( x - x o ) ^
1!
és eleget tesz a Lipschitz-féle feltételnek, ugyanis
\x^+yl-x^-y\\ = I(j’2+:Fi)(:)'2->’i)I ^ M\y^-yi\, +A lS ^ ^ X -X ,f+ ...=
ha Ez azonban igaz, mert is és 72 is véges. 3! k= 0
200 201
A megoldandó Az eljárás folytatható, és a megoldás Taylor-sor alakjában is
felírható.
y' = f i .x , y)
Gyakorló feladatok
differenciálegyenlet jobb oldalát tekintsük g'(-^)-nek
Határozzuk meg Taylor-sor segítségével az
y ' = g '{ x ) = f { x ,y ) ,
/ = 3x+y^
és ekkor az összetett függvény differenciálási szabálya szerint differenciálegyenletnek az y(0) = 1 feltételnek eleget tevő partikuláris meg
oldását! Mekkora y értéke az x = 0 ,l helyen?
Esetünkben Xo=0, ^ o = l. ^(^o)=J’o= l-
/ = g'(x) = 3x+y^, g’(x„) = 1,
y" =^g"i.x) = 3 + 2yy', g"{x,) = 5 ,
r = g ” (x) = 2 {y y + 2 y y " , = 12.
d x ^ dy^ d x ^ dy^'
yv ^ ^ 6y'y"+2yy”’, = 54,
= g''{x) = 6 { y y + % y'y"+ 2 y/'', g''(x„) = 354,
bx by és így tovább.
A megoldás tehát
1 5 12
+ 7 /= = 1 + — (a:- 0 ) + — (^-0 )* + — ( x-0)» +
dx-^ dx dy dx dy d y ^f ^dy+ f - d y d x
54 354
^ f] \p + — ( a: - 0)* + - — ( j c - 0 ) « + . . . ,
4! 5!
~ d x ^ ^ d x d y ^ ^ - ^ d x d y ^ - ^ dy dy2 > ill.
5 9 177
és így tovább. y = 1+^:+-—a;2+ 2x3 + —
Az egyszerűbb írásmód kedvéért legyen 2 4 66
H a a: = 0,1, akkor
ÉL ay
= r.
d^f
= s.
=>^(0,1) = 1+0,1+0,025 + 0,002 + 0,000 22 + 0,000 03 + ...,
dy dx^ dxBy dy^ ~ ’ y ^ 1,127 25.
és ezek értékét az (x,; y^) helyen jelölje p^, stb., továbbá (Vö. a Picard-módszerrel kapott eredménnyel, 200. old.)
legyen/(^o, >’o)=/o, akkor minden x=Xo+h helyen (ekkor
x —X(,=h) g(x) harmadfokú Taylor-polinomja, amit a dif
3. RUNGE* MÓDSZERE
ferenciálegyenlet közelítő megoldásának tekinthetünk, a kö
vetkező :
A Picard-féle módszer szerint az ott megemlített feltételek
mellett az
y = yo + ^ o + '2'^^(P o+ /o9o) +
y'= f(x,y)
+ A*(ro + P o ^ o + 2/oSo + /o ? o + /o ío)- * C. RUNGE (1856-1927) német matematikus
202 203
Ennek alapján
differenciálegyenletnek az j(xo)= jo kezdeti feltételnek eleget
tevő megoldása hfo
fo + ^ f x o + Y ’ yo+ 2 +
Gyakorló feladatok
•x:o + y , J i Határozzuk meg Runge módszerével az
/ = 3x+y^
Most azonban csak j(xo)=j^o ismert, és y^ nem. A Runge-
differenciálegyenletnek azt a partikuláris megoldását, amely eleget tesz
féle módszer azon alapszik, hogy a nem ismert y^ és y^ értékeket az^O ) = l kezdeti feltételnek. Mekkora y közelítő értéke az jc=0,1 helyen?
a következő módon közelíti: Esetünkben jc„=0, y„=\, h=0, y) = i x + y \ f„=f(xo, j’o) = l,
ki = A/o = 0,1.
Ji yo + - j ¥ ( x o , y o ) = J o + - ^ . ki = hf(x^ + h ,y, + ki) = 0,1[3(0 + 0,1) + (1+0,1)‘] = 0,151,
y 2 ^ y o + hfixo + h,yo + hfo). = hf(,x^ + h,y^+ki) = 0,1 [3(0 + 0,1) + (1+0,151)*] = 0,162 48,
205
20 4
Felhasználva ezeket az értékeket Esetünkben Afo=0, y ^ ^ l , h=0,í, f(x, y) = 3 x + y \ yo) = l
= hfo = 0,1,
k — {k^ + Ak^+k^) = (0,1+4-0,125 25 + 0,162 48) ^
6 o
= 0,127 25,
és így
y = y»+k 1,127 25. = 0,1 [3 (0 + 0,05)+ 0 + 0,05)2] = 0,125 25,
(Vö. a Picard- és Taylor-féle módszerrel kapott eredménnyel!)
K^ = h f ^o + — + =
206 207
azaz korlátos, továbbá az / ( a%j ) hatványsorba fejthető az
állhat fenn, ha az egyenlő fokszámú
tagok együtthatói az azonossag két oldalán megegyeznek, azaz
fix , y )= 2 ( x - x o Y i y - yoV Cl = Co
i,j=o
2ci = ci + l, ebből Cj = Co+1
alakban, akkor az adott differenciálegyenletnek az Jo=j(-^o) 2 ’
kezdeti feltételt kielégítő y=y(x) partikuláris megoldása az
jc=X q hely környezetében az 3c3 = C3, ebből C3 = = Í2 ± i
3 6 3! ’
/ = y+x 2x - : k
/ =
l-x
diíTerenciálegyenletnek az j<0)=0 kezdeti feltételt kielégítő partikuláris
megoldását hatványsor segítségével. differenciálegyenlet megoldását hatványsor segítségével.
A z f ( x , y ) = x + y függvény véges a: és y értékekre korlátos. 2 x —y
Legyen a keresett megoldás A z/(x , y) = —— függvény az x = l egyenes mentén nincs értelmezve,
legyen tehát x ^ l .
y(x) = + + + Tegyük fel, hogy az egyenlet megoldása
alakú. Ekkor >’W = Co+ CiJC+C2A:*+c3je’ + ...+c„;c" + ...
/( x ) = Ci-\-Ic^x+ 2 t c ^ x ^ n e „ x ' ^ " ^ - \ - . alakú. Ekkor
4 C 4 -3 C 3 = - C 3 , ebből C4 = — = ,
2 o
«-2
l)c„_i = —c„_i, ebből c„ = —— A másodrendű differenciálegyenletek legáltalánosabb alakja
n
és így F{x, y, y , y") = 0,
n-1 (aí- 2 ) ( « - 3 )
C„ = ------C„_i = ------ ;---- ----- Cn-2 =
n n{n—\) ahol F az X független változó és a (legalább) kétszer differen
{ n - D ( / í - 3 ) ( « -4 ) ciálható y függvény és deriváltjainak valamilyen függvénye.
C„-3 =...== Ha az egyenletből y" kifejezhető, akkor a differenciálegyenlet
n{n -\){n -2 )
felírható az
{ n -2 ) ( « - 3 ) ( « - 4 ) ...2 .1
■cz =
« ( /í- l) ( « - 2 ) ...4 .3 y"=f{x,y,y')
így a keresett hatványsor explicit alakban is. Az általános másodrendű differenciál
egyenletek megoldására általános módszer nem ismeretes.
Bizonyos speciális alakú, ill. típusú másodrendű differenciál
egyenletek megoldására azonban találtak megoldási mód
«=2 /l(/í—1) szereket; ezek közül mutatunk be néhányat a következő
Nézzük meg, milyen x értékekre konvergens ez a sor. A Cauchy-féle fejezetekben.
hányadoskritériumot alkalmazva
ö„+l 2x” +" n { n - \ )
lim = lim
n-»-«o Ű„ M-**00 {n+ \)n 2a:”
A. HIÁNYOS M ÁSODRENDŰ
« (« -!) DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
= |a:1 lim
(«+ \)n
A sor tehát akkor konvergens, ha 1^1 1.
Megjegyzés. Megemlítjük, hogy a diíferenciálegyenletnek a kezdeti Hiányosnak nevezünk egy másodrendű differenciálegyenletet,
feltételeket kielégítő pontos megoldása — ugyanis a differenciálegyenlet ha az egyenletben szerepelhető x, y, y' közül egy vagy több
inhomogén lineáris egyenlet —
hiányzik, y" természetesen nem hiányozhat.
y = c ( l - j c ) + 2 ( l- ;c ) ln { \ - x ) ^ - 2 x . A hiányos másodrendű differenciálegyenletek közül azok
A figyelmes Olvasóra bízzuk, hogy az In (1 - x ) hatványsora ismeretében oldhatók meg könnyen, amelyek megoldása például helyette
a két megoldás azonosságát belássa. sítéssel elsőrendű differenciálegyenletek megoldására vezet-
210 211
így
hetők vissza. Ez nem mindig sikerül, például az y " —f { x , y )
alakú egyenletek {y' hiányzik) megoldása nem vezethető Idt
vissza helyettesítéssel egy vagy két elsőrendű differenciálegyen J sm jc+ l J 2t l + /» J ;(1 + /)^
let megoldására.
2 2
+ C2.
1. y " = f{x ) ALAKÜ DIFFERENCIÁLEGYENLETEK 1+/ ^ a:
1 + tg y
212 213
Ha ezenkívül a /= 0 időpillanatban a test kezdősebessége i?o=0, akkor Mind a két oldalon t szerint integrálva
ds
V = — miatt az első integrálás után kapott egyenletből ds
dt = ^(sin a - A: cos a) / + Cl.
dt
gt^
s — — (sina —^C 0 s a )/2 + Ci/ + C2.
Ha a í= 0 időpillanatban a már megtett út íq, a kezdősebesség Vq, Az integrációs állandókat a kezdeti feltételekből határozzuk meg. Ha
a differenciálegyenlet általános megoldása ds
gt^ /= 0 , akkor 5 = 0 é s i ; = — = 0. Ebben az esetben az első integrálás után
dt
s — —Hí^o^ + -yo- kapott egyenletből
0 = Cl,
3. Amikor a hajótestet vízre bocsátják, a hajótest lejtőn csúszik a vízbe.
A rögzítőkötelek elvágásától számítva mennyi idő alatt ér a vízbe a hajó, a második integrálás után kapott egyenletből
ha a lejtő hossza /= 50 m, a lejtő hajlásszöge a =25°, a súrlódási együttható
pedig A:=0,4. 0 = C2.
Ismeretes, hogy a hajó erő hatására mozdul meg, és gyorsuló mozgással
csúszik a lejtőn. A mozgatóerő a G súlyerő lejtő irányú GL = Gsin a A feladat kezdeti feltételeit kielégítő megoldás tehát
komponensének és a F súrlódási erőnek a különbsége (17. ábra). A súrló
g
5 = — (sina —A:cosa)/2.
9,81 m
50 m = L . (sin 2 5 °-0 ,4 co s2 5 °)^^
2s*
Ebből
] í ________ i 2 2 _ = 1'134 = 11,5 s.
K 9,81(0,4226 - 0,31,3625)
dási erő pedig a G súlyerőnek a lejtőre merőleges G ^ = G cos a kompo
nensével (nyomóerővel) arányos. így a hajót mozgató R erő vagyis a hajó 11,5 másodperc alatt csúszik a vízbe.
R = G sin a —^ G cos a.
d^s 2. F{x, y \ f ) = 0 ALAKÜ DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
Mivel R = m a = m ----- és G=mg, ezért a mozgást leíró differenciálegyenlet
~d?
Ha a másodrendű differenciálegyenletből y hiányzik, akkor
d^s
m — = mg(sm oL—k cos a), a másodrendű differenciálegyenlet megoldása könnyen vissza
dt^ vezethető két elsőrendű differenciálegyenlet megoldására az
ill.
d^s
■g{smoL —k cos ol). y'= ^p {x )
dt^
214 215
helyettesítés segítségével. Ekkor ugyanis y"=p'(x), és eredeti elsőrendű egyenletet kell megoldanunk. Integrálva
egyenletünk j^ = 2 A :-2 1 n |l-C i^ 2 * | + ^^^
216 217
Mivel pedig p = y \ ezért p _p í/p
Ha Pg-^Pi, akkor —---- és íg y ---------------- = y / l + / a .
Cx^ JC2— dx dx
+ — + Ci.
Mivel T érintőirányú, ezért
V dx
A jobb oldalba helyettesítve az előbb kapott kifejezést
1
y =-7 i\+ y \
és ezzel megkaptuk a kötél egyensúlyi alakjának, az ún. kötélgörbének
a differenciálegyenletét.
Olyan hiányos másodrendű differenciálegyenletet kaptunk, amelyből
y hiányzik. Alkalmazzuk tehát az y' ==p{x) helyettesítést, amikor is y ' ' = p \ x \
és ekkor differenciálegyenletünk
arsh;? = — (^ + Ci),
Tekintsük a kötélnek az Xi és tetszőleges abszcisszájú Pi és P2 pontja
közötti darabját. A P i, ill. Pa pontokban az érintőirányú 7\ és erő hat. és ebből
Ha ezeket az erőket egy-egy vízszintes és függőleges összetevőre bontjuk,
akkor a kötél egyensúlyának a feltétele P = s h -p (x + C i).
a vízszintes erőkre: V^—Vx — 0, azaz Ki = ^ 2= állandó,
a függőleges erőkre: F^-Fx = yL^ Az alkalmazott helyettesítés alapján tehát
ahol y a kötél fajsúlyát, L a tekintetbe vett kötéldarab ívhosszát jelenti,
tehát
/ = s h |:( ;c + Q ) ,
L= y ^ \+ y '^ d x .
XX és ezt integrálva kapjuk meg az általános megoldást:
így
V y
y = — c h -~ (x + Ci) + C2.
F ,- F ^ = y y V
XI
218 219
Látható, hogy a kötél egyensúlyi alakját egy koszinusz hiperbolikus függ
vény írja le. Ezért szokás az y = c h x függvény görbéjét láncgörbének Gyakorló feladatok
vagy kötélgörbének is nevezni. 1. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
Az általános megoldásban szereplő Ci, Cg intepációs állandókat és
a V vízszintes irányú erőkomponenst abból a feltételből lehet meghatá = 2 /2 -2 /.
rozni, hogy az adott hosszúságú kötéldarab az adott A és B pontokon
halad át. Mivel a másodrendű differenciálegyenletből a független változó hiányzik,
Ha például egy j hosszúságú kötelet helyezünk el az A(Xaiya) és azért az
yj,) pontok között, akkor dp
y ’ = p iy \ y" = - j - p
V y dy
ya = — ch-jÍATa + C J + Ca,
y V helyettesítést alkalmazzuk. Ekkor
V y dp
yy, = — eh — + + y — p = 2 p ^ -2 p .
y V
dy
Azonnal látszik, hogy p = 0 megoldása ennek az egyenletnek, így
í= / V t + 7 '* ^ x = - =
/ = 0, amiből y ~ C,
s b - ^ ( x , + C , ) - s h ^ ( x . + Ci) és ez megoldása az eredeti egyenletünknek. Ha akkor egyszerűsít
hetünk /7-vel:
és ebből a három egyenletből az ismeretlen Q , C2 és V elvben kiszámítható.
dp
- f y = 2 (p -l).
dy
3. F(y, / , y") = 0 ALAKÜ DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
A változók szétválaszthatók:
Ha a másodrendű differenciálegyenletből a független változó, dp ^
az a: hiányzik, akkor az y'=p(y) helyettesítéssel a másodrendű p -\ y '
differenciálegyenlet megoldása két elsőrendű differenciálegyen
let megoldására vezethető vissza. Most p az ;;-tól függ, és ezért és integrálás után
In 1/7-11 = 2 1 n |y |+ 2 1 n c ,
Út É L .É L = É L y ’ = É L p és ebből
dx dy dx dy dy
p = c V + 1.
Eredeti másodrendű egyenletűnk helyett tehát az
Mivel p ^ y \ ezért a megoldandó második differenciálegyenlet
dp dy
= 0,
dx
alakú. A változókat ismét szétválasztva
y ' = p(y)
dy
elsőrendű differenciálegyenleteket kell megoldanunk. — dx.
{cy)^ + l
220
221
integrálva integrálva
1 1
— arctgc>^ =x+Ci. - j l n l l - 2 / 2 | = In \ y \ - \ n k ,
c
Ebből c= ^y^{\-2t%
cy = tg (cx+cz).
ill. Visszahelyettesítve sl í = — értéket
y
y = — tg(cx + c2).
c c — y*-2p^y^.
Mivel y'= p ezért
2. Keressük meg az
y / ' - h / ^ - y^
differenciálegyenlet általános megoldását! ' ly^ i l y
A másodrendű differenciálegyenletből hiányzik az x, ezért célszerű
lesz az A változókat szétválasztva
dp
y = -j-p ydy _ dx
dy
/2 ■
helyettesítés. Ezzel
dp A bal oldalon álló függvény integrálját külön számítjuk k i:
dy 2>>
A kapott egyenlet elsőrendű, de nem lineáris inhomogén differenciál
egyenlet. Könnyű meggyőződni arról, hogy változói nem választhatók dy =
szét. Ha j^-tel elosztjuk az egyenlet mind a két oldalát, a
ÍE..E-+ 1
dy y
egyenlethez jutunk, és erről már látható, hogy homogén fokszámú egyenlet.
Újabb helyettesítésre van szükség. Legyen Ezt felhasználva
P .. dp a r s h - ^ = ± /2 x + C i,
— = r, akkor — = t^-y — . yc
y dy dy
ill.
Ezt felhasználva
Ve
Ebből pedig
Rendezés után a változókat szétválasztva
y^ = K s \ i { ± Í 2 x + c ^ )
td t dy
1 -2 /2 “ y ’ a differenciálegyenlet általános megoldása.
222 223
3. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet: Mind a két oldalon e alapra emelve
y" = sin(>^+c) =
majd integrálva
* c o s Ck 4 - c )
n -dy = x+C i,
J sin(>^+c)
In Isin(y-f c)I = x+Ci,
225
224
Tekintsük először a pozitív előjelet. Mivel y = p , ezért
A másodrendű lineáris differenciálegyenlet megoldásával
kapcsolatban két tételt említünk meg.
J 1 l-Ce^* J Í\-Ce^^ 1. Ha egy homogén másodrendű lineáris differenciál
ke‘‘ egyenlet két lineáris független partikuláris megoldása y^ és 72>
■dx. akkor az egyenlet általános megoldása
-I- n - { ke^r
ahol ]/C=k. Azonnal látszik, hogy ez ke^ = t helyettesítéssel alapintegrálra
vezet, mégpedig
Ez azt jelenti, hogy az általános megoldás felírásához két
y = SLTcsinke^ + Ci.
lineárisan független partikuláris megoldás ismerete elegendő.
Ha/7 negatív, akkor hasonlóan eljárva a megoldás Az és J 2 függvényeket akkor nevezzük lineáris függet
y = arccos + leneknek, ha a
de ez az arccos a: = arcsin összefüggés alapján átírható, és így az álta ^ i y i + C2y2 = 0
lános megoldás valóban egyenlőség akkor és csak akkor teljesül, ha Ci = C2=0. Két
y — arcsin A e^ + B lineárisan független függvény hányadosa nem lehet állandó.
alakú, amint azt az első megoldásban is láttuk. 2. Ha egy inhomogén másodrendű lineáris differenciálegyenlet
homogén részének általános megoldása Y és az inhomogén
egyenletnek egy partikuláris megoldása akkor az inhomogén
egyenlet általános megoldása
B. M ÁSODRENDŰ LINEÁRIS
DIFFERENCIÁLEGYENLETEK ill.
ahol az a{x), b{x), c{x) és f{ x ) ugyanabban az intervallumban 1. ÁLLANDÓ EGYÜTTHATÓS, HOMOGÉN MÁSODRENDŰ
értelmezett függvények. LINEÁRIS DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
Ha az ű(x), b{x), c{x) függvények állandók, a differenciál
egyenletet állandó együtthatós differenciálegyenletnek nevezzük. Az állandó együtthatós, homogén másodrendű lineáris dif
Ha /(x ) = 0, az egyenlet homogén, ellenkező esetben ferenciálegyenlet általános alakja
inhomogén.
a /'+ b y ' + cy = 0.
226
227
Azonnal látszik, hogy az y==0 függvény megoldása a dif 2. eset: ha a karakterisztikus egyenlet diszkriminánsa zérus,
ferenciálegyenletnek, ez az egyenlet triviális megoldása. akkor az egyenletnek egy kétszeres (két egyenlő), valós gyöke
A differenciálegyenlet hiányos másodfokú differenciálegyen van, legyen ez A, és most csak egy partikuláris megoldás írható
letnek is felfogható, de az ezzel a módszerrel történő megoldás fel, mégpedig
elég hosszadalmas. Sokkal egyszerűbb a következő:
A differenciálegyenlet egy partikuláris megoldását az ji =
228 229
Gyakorló feladatok
4. Egy pont akkor végez csillapítatlan harmonikus rezgőmozgást, ha
1. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet: a gyorsulása arányos az elmozdulásával, de azzal ellentétes irányú. Ilyen
mozgást végeznek jó közelítéssel például a megpendített hangvilla pontjai.
y " - y ' - ^ y = 0. Határozzuk meg az elmozdulást, mint az idő függvényét!
A csillapítatlan harmonikus rezgőmozgás differenciálegyenlete
A differenciálegyenlet karakterisztikus egyenlete
y = -fo V ,
A 2-A -6 = 0,
ennek gyökei ahol most ponttal jelöljük az idő szerinti differenciálást. Az egyenlet
állandó együtthatós, homogén, lineáris másodrendű differenciálegyenlet.
i± y i+ 2 4 A karakterisztikus egyenlete
^1,2
2 - \ - 2,
és így a differenciálegyenlet általános megoldása
ennek gyökei
^1,2 = ±COÍy
2. Határozzuk meg a következő differenciálegyenlet általános meg ezért a differenciálegyenlet két partikuláris megoldása
oldását :
/'- 8 /+ 1 6 > ^ = 0. yi — cos cűt; y 2 = sin cot.
A karakterisztikus egyenlet Ezek lineárisan függetlenek (hányadosuk nem állandó), ezért a differen
ciálegyenlet általános megoldása
P -8 A + 1 6 = 0,
Y = Cl cos C0Í + C2 sin cot.
ennek két egyenlő gyöke van, hiszen (/ -4)^ = 0. így az általános megoldás
Ha figyelembe vesszük a kezdeti feltételeket, az integrációs konstansok
kiszámíthatók. Ha a /= 0 (kezdeti) időpillanatban a pont kitérése y(0)=0,
és a sebessége >^'(0)=t’o» akkor
3. írjuk fel a
37>' = 0 Y(0) = 0 - Cl,
—X2 ^2 —
és így a kezdeti feltételeket kielégítő megoldás
5. Csillapított rezgőmozgást végez a pont akkor, amikor a harmonikus
rezgését valami, például a súrlódás, akadályozza, csillapítja. Ilyen esetben
a pont kitérése arányos a gyorsulásával és a sebességével, de mind a kettő
vel ellenkező irányú. A mozgást leíró differenciálegyenlet (m a mozgó test Mivel Ai>A2, ezért Y^O. A í= 0 időpillanatban F = 0, majd a h idő
tömege, s a csillapítási tényező) pillanatig növekszik, itt eléri maximumát, majd t további növekedésével
my = —co^my —2sy. (exponenciálisan) a zérushoz tart. A rezgés aperiodikus. Ezt a rezgést
s
Ha m-mel végigosztunk és a z — = k jelölést bevezetjük, akkor
m
y= -co^y-2ky,
ahol co>0 állandó és k pozitív állandó. írjuk fel a rezgő pont kitérését
mint az idő függvényét!
A felírt
y-\-2ky + co^y = 0
differenciálegyenlet másodrendű, állandó együtthatós, homogén egyenlet.
Karakterisztikus egyenlete
P + 2A:A+g>2 = 0,
és ennek gyökei
y = c,e'*i' + c8c^«'. tx =
A2—Ai
232 233
helyen van. Figyeljük meg, hogy pozitív. Ugyanis Xi és negatív és Ismét az y(0)= 0, y(0) = i;o>0 kezdeti feltételeket akarjuk érvénye
Ai>A2, így hányadosuk pozitív, de 1-nél kisebb, ezért ennek logaritmusa síteni. Előbb kiszámítjuk az Y deriváltat:
negatív. Ha pedig ezt a negatív Ag-Ai különbséggel osztjuk, pozitív szá
mot kapunk. Y = -ke-^*(ciCos ^co^-k^t + C2 sin Íc o ^ -k ^ t) +
2. eset: ha k=co, azaz k^-co^ = 0, akkor a karakterisztikus egyen
letnek két egyenlő gyöke van, = —k, és a differenciálegyenlet -\^ e-^^ {-c^ sm Ío y ^ -k‘^t + C2 cos -k^t)- - k^).
általános megoldása
A kezdeti feltételeket felhasználva
y = 0 = Cl,
Ha figyelembe vesszük az y(0)=0, y (0 )= t’o^O kezdeti feltételeket, akkor Vq = C2 i c d ^ - k ^ - k c i .
21. ábra
A megoldás most
Y = e-^*(ciCos }/co^-k^t + Ci sin }/co*-k^t).
234 235
2. ÁLLANDÓ EGYÜTTHATÓS, INHOMOGÉN valamely tagjával), akkor rezonanciáról beszélünk. Be lehet
MÁSODRENDŰ LINEÁRIS DIFFERENCIÁLEGYENLETEK. látni (az elsőrendű egyenleteknél alkalmazott eljáráshoz
A PRÓBAFÜGGVÉNY MÓDSZERE hasonlóan), hogy ebben az esetben is a zavaró függvény alapján
felírt próbafüggvényt vagy annak valamely tagját még meg kell
Az szorozni x-szel. Ha az így kapott próbafüggvény megegyezik
ay" + by' + cy = f{x) a homogén egyenlet megoldásának másik tagjával, azaz két
szeres rezonancia van (ez csak akkor léphet fel, ha a karak
inhomogén egyenlethez tartozó terisztikus egyenletnek két egyenlő gyöke van), akkor még
a Y " + b Y ' + cY= ^0 egyszer meg kell szorozni x-szel a próbafüggvényt.
homogén (csonkított) egyenlet általános megoldásának meg Gyakorló feladatok
keresését az előző fejezetben már tárgyaltuk. Hátra van még
az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldásának a meg 1. Oldjuk meg a következő egyenletet:
határozása. Ez nagyon könnyű akkor, ha az f{x) zavaró y " + 5 y '+ A y = 3 - 2 x — jc^.
23 6 237
Az egyenletekből és ebből
1 1 23 A = -l, B = L
- '- T - ‘ -T - ^ = T2- Az inhomogén egyenlet partikuláris megoldása tehát
Így a partikuláris megoldás
1 1 23 általános megoldása pedig
y = Cie^ + C2e ^ ^ - x e ’^+ e^^ = ( Q - x ) e ^ + +
és az inhomogén egyenlet általános megoldása
A' 23 3. Megoldandó a következő differenciálegyenlet:
3, = y+ :,„ = c , e - ‘=‘+ Q e - - - + - + - . / ' - 6 / + 13>^ = xH-sin3.v.
238 239
Az inhomogén rész jo partikuláris megoldása tehát A homogén egyenlet karakterisztikus egyenlete
1 6 1 .^ 9 P + 4 = 0,
H---- sm 3x H------ cos 3x,
1 3 ^ ’’’ 169 ' 85 170
ennek gyökei
az általános megoldás pedig
6 ^1,2 = ± 2/,
y = (Cl COS 2x + C2SÍn2x) + — + — +
13 169 a homogén egyenlet általános megoldása
1 9
H---- sin 3x 4------ COS 3x. y = Cl cos 2 ^ + Ca sin 2x.
85 170
A z inhomogén egyenlet yo partikuláris megoldását kereshetjük a próba
4. írjuk fel az alábbi differenciálegyenlet általános megoldását: függvény módszerével, de ügyelni kell arra, hogy az
y"+6y' + 9y = yo = A cos 2a:+ ^ sin 2x
A homogén rész karakterisztikus egyenlete első tagja rezonanciában van a homogén rész megoldásának első tagjával.
Ezért a helyes próbafüggvény
A2+ 6A+9 = {X+3Y = 0,
>^0 = A x cos 2x + Bx sin 2x,
és azonnal látszik, hogy egy kétszeres gyök van: A = - 3 . A homogén y'o = A cos 2x —2Ax sin 2 ^ -f-^ sin 2a: + 2Bx cos 2x,
rész általános megoldása tehát yo = - 2 A sin 2x - 2A sin 2x - 4Ax cos 2a: + 2B cos 2x -f-
+ 2B cos 2x - ABx sin 2x
A zavaró függvény és a megoldás első tagja (együtthatótól eltekintve) - 4A sin 2x + 4B cos 2x = cos 2 a -.
egyenlő, így rezonancia van, ezért legyen a próbafüggvény Ebből
>^0 = Axe^^"" A = 0, B =
4
alakú. Most azonban a megoldás második tagjával van rezonanciában és így
a próbafüggvény, így még egyszer kell jc-szel szoroznunk és ezért a próba 1
függvény alakja yo = — X sin 2jc,
4
>^0 =
y'o = lA x e - ^ ’^ + A x ^ - ^ e - ^ ^ az általános megoldás pedig
y'í = 2Ae-^^ + 2 A x ( - 3 e - ^ ’‘) + 2 A x { - 3 e - ^ ’‘) + Ax^(9e-^n
2Ae-^^ = 2e-®^ y Cl cos 2x + Cg sin 2 a : H-------sin 2 a :.
4
és így A = l. Ezzel
6. Ha olyan pontra, amely csillapítatlan rezgőmozgást végez, periodikus
:fo = erőhatást gyakorolnak, a pont kényszerrezgést végez. Legyen a periodikus
az általános megoldás pedig gerjesztő erő
y = + = ^-^-(x^ + CaX + Ci). F = Fo sin cOgt,
240 241
Legyenek a kezdeti feltételek X 0 ) = 0 , y(0) = Vo. Határozzuk meg a ki A létrejövő mozgás tehát két, állandó amplitúdójú, de különböző frekven
térést mint az idő függvényét! ciájú rezgőmozgás eredője (co a rendszer önfrekvenciája, cOg a gerjesztő
A kapott differenciálegyenlet állandó együtthatós, inhomogén másod erő frekvenciája), ezt m odulált rezgésnek szokás nevezni.
rendű lineáris egyenlet. A z H a bevezetjük az
Y + co^Y == 0
Fo y"+by' + cy = f { x )
yo = sm co^t.
m(co^ —col) inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldásának meghatá
az inhomogén egyenlet általános megoldása rozására a próbafüggvény módszere csak speciális zavaró
függvények esetében alkalmazható, y" együtthatóját szán
^0 . Fo .
y = r + j o = — smco/H---------;------— smcOg/. dékosan választottuk 1-nek (ez osztással mindig elérhető,
co m {co^—coi) hiszen y" együtthatója nem lehet 0), mert a képletek felírása
242 243
így egyszerűbb lesz. Ha az alább közölt képletekkel óhajtunk Ha és yz lineárisan függetlenek, akkor IV^O, és az egyenlet
számolni, mindig ügyelni kell arra, hogy y'' együtthatója rendszer megoldása
1 legyen. Mindig alkalmazható a következő módszer. Az in
homogén egyenlet yo partikuláris megoldását a homogén 0 y2 Ji 0
egyenlet általános megoldásához hasonló szerkezetűnek téte /(x ) y '2 yí f(x )
lezzük fel, csak a benne szereplő két állandót (egyelőre isme k'i(x) = , kiix) =
retlen) függvénynek tekintjük, vagyis
Ebből a két ismeretlen függvény kifejezhető
Vo = y i + k ^ i x ) y.^ 0 J2
/(X ) y2
alakúnak képzeljük. A két ismeretlen függvény (egyértelmű) k i ( x ) ==
meghatározásához egyelőre csak egy egyenletünk lesz, tudni
illik az, amit az y^ és deriváltjainak a differenciálegyenletbe
való behelyettesítése révén kapunk, ezért még egy önkényes
kikötéssel élhetünk. A behelyettesítéshez szükségünk van
a deriváltakra. Az első: k2(x) = dx.
yi 72
yó = k[(x)y^ + k^(x)yi + k2(x)y^ + k2(x)yí. y'i yí
E két függvénnyel az inhomogén egyenlet általános megoldása
Most élünk az előbb említett lehetőséggel és feltesszük, hogy
y = y + y o = c^yi + c2y2+ k^{x)y^+ k2(x)y2.
(1) k [ (x )y , + k ',(x )y ,= ^0 .
Gyakorló feladatok
Ennek figyelembevételével kiszámítjuk a második deriváltat is 1. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
y'ó = k'i(x)yi+ki(x)yi + k i( x ) y í + k 2 (x)y;, 1
y"-}-2y' + 5y =
cos 2x
és ha ezeket az inhomogén egyenletbe helyettesítjük, rendezés
után a Az állandó együtthatós, másodrendű, lineáris inhomogén egyenlet
homogén része
(2) kí(x)yi+kí(x)y:, = f ( x ) Y"+ 2Y' + 5 Y = 0 .
egyenlethez jutunk. A (1), (2) egyenletrendszernek (amelyben Ennek karakterisztikus egyenlete
ki(x) és k'2 (x) az ismeretlenek), akkor van egyértelmű meg
oldása, ha a determinánsa, az ún. Wronski-féle determináns A2+ 2A+ 5 = 0,
[H. Wronski (1778—1853) lengyel matematikus] nem 0, azaz és gyökei
yi y2 -2 ± U -2 0
W= 0. = ----- — ---------= - 1 ±2/.
244 245
A homogén rész két partikuláris megoldása az általános megoldás pedig
= e~^ cos 2x, yi = sin 2x, ^ = Y+yo =
általános megoldása pedig
Y = cos lx-{-C2 sin 2x).
( c .+ l[n COS 2x\ cos 2x +
(-f) sin 2x
Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását két állandó variálásá 2. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
nak módszerével keressük meg az
y<) = ki{x)e~^ cos 2x-\-k^e"^{x)%m 2x y ''- 4 y ' + 3y = - ^ — .
e'^+ 1
alakban. Az ismeretlen k-^{x) és k^ix) függvények meghatározásához
számítsuk ki előbb a Wronski-féle determinánst: Az inhomogén egyenlet homogén része
Ezt felhasználva = 3, h = 1,
^ -^ sin 2x így a homogén egyenlet általános megoldása
e~^(2 cos 2x - sin 2x) Y= +
cos 2x
dx = Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását nem kereshetjük
2e~ a próbafüggvény módszerével, mert a zavaró függvény az exponenciális
sin 2x függvény lineáris törtfüggvénye. A két állandó variálásának módszerével
dx -dx = dolgozunk. Legyen az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldása
= /■ 2e- cc 2x
2 J cos
yo = k,(x)e*’‘ + k^ix)e’^
= — in Icos 2x\. alakú. Az ismeretlen ki(x) és kzix) függvények meghatározása érdekében
4 először számítsuk ki a Wronski-féle determinánst:
^ -^ co s 2x
J 2e“ ^- 2J 2 e^-hl
Ezek segítségével a partikuláris megoldás
ki dx
= /^ -=
(cos 2x) In |cos 2x\-\---- x e ' ’^ sin 2x, = -2/ J■ — + dx.
4 2
246 247
dt ,
Az integrált helyettesítéssel számítjuk ki. Legyen Alkalmazva az = t helyettesítést, dx = — és az integrál
dt
= /, ekkor dx = — , és így
_1 =-1 í- ± - =-1 i f i — L ] =
i j e^+\ 2 j /(/+ !) /+lj
dt
2J ^ 2J í 2J í ( / + 1)
= _ l ( l n | / | - l n lí+11) = - y l n
: integrandust parciális törtekre bontjuk, akkor /+ 1
f dt C ÍA B C D 1 e*
= ----- In--------- .
2 e^+ \
Ez csak úgy lehetséges, ha Az inhomogén egyenlet partikuláris megoldása tehát
1 = A ( t+ l) + B í ( t + \ ) - } - a % t + l ) ^ D t \
:f„ = k^{x)e^“ + k^{x)e- =
Ha / = 0, akkor A = \, ha t = - 1 , akkor i) = - 1 . Ha / = 1, ill. 2, akkor
(az A és D kiszámított értékét felhasználva) rendre 1 l e *
1 = 2 + 2Í5+ 2C -1, azaz 5 + C = 0,
— + — + ln -—
r)
1 = 3 + 6 5 + 1 2 C -8 , azaz B + I C = 1.
E két utóbbi egyenletből 5 = —1, C = 1. Ezekkel az együtthatókkal
1 1 t
= - 72/2
r;r+ —t + i“ t+\
Az eredeti változóra visszatérve
4. ÁLLANDÓ EGYÜTTHATÓS, MÁSODRENDŰ
1 1 DIFFERENCIÁLEGYENLETRE VISSZAVEZETHETŐ
ki(x) = Y
r) DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
Hasonló módon
0 a) A Z EULER-FÉLE DIFFERENCIÁLEGYENLET. Az
x^y"+ rxy' + sy = f {x) (x > 0)
e^ + 1
k^(x) = dx = alakú differenciálegyenletet, ahol r és s állandók, Euler-féle
differenciálegyenletnek nevezzük. Ez az egyenlet új változó
1 r 1 bevezetésével (transzformációval) állandó együtthatós dif
“ “ t Í e-+ i ferenciálegyenletre vezethető vissza.
248 249
Legyen x = é . Ekkor t = \ n x , ^ = továbbá (a t szerinti ennek gyökei
dx X
deriválást ponttal jelölve)
Helyettesítsük ezt vissza az eredeti differenciálegyenletbe: yo — A cos í-i5 s in t+e^{C sin t + D cos /)H-e*(Ccos t - D sin t) —
250 251
az általános megoldása pedig alakú. A deriváltak
yo = Ae* + i3Bt^^2Ct)e^^ + (Bt^ + Ct^)2e^\
y = e*(ci cos ]/3í + Cg sin /3ir) +
Ae^ + i6Bt^2C)e^^-{-(3Bt^ + 2Ct)2e^^ +
+ {3Bt 2+ 2 0 ) 2e^^ + (Bí^ + Ct 4e^\
+ ^ (3 cos í - 2 sin 0 + Y sin t.
Ha a próbafüggvényt és deriváltját az inhomogén egyenletbe helyettesít
jük, akkor
Ha visszatérünk az eredeti független változóra, akkor az eredeti differen
ciálegyenlet általános megoldása Ae^ + {6Bt + 2C) + 4 {3Bt ^ + 2Cí) + 4(Bt^ + Cí ^) -
- 4Ae^ - 4 {3Bt ^ + 2Ct)e^^-S(Bt^ + a^)e^^-^
y = x[ci cos In x) + Cg sin ()/3 In jc)] +
^4Ae^ +4(Bt^-{-Ct^)e^^ =
x^y"-3xy' + 4y = x + x ^ \n x . /í = l, 5 = —, C = 0.
6
Az Euler-féle differenciálegyenlet megoldása érdekében az x=e* he Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldása tehát
lyettesítést alkalmazzuk. Ekkor
y - 4 y + 4y = + 6
általános megoldása pedig
A homogén egyenlet
y = Cie^^ + C2te^^-\ e^ -T ^
Y - 4 Y + 4 Y = 0, 6
ennek karakterisztikus egyenlete pedig Ha visszatérünk az eredeti változóra, az eredeti egyenlet általános meg
oldása
P - 4 A + 4 = 0.
y = Cix^ + Czx^ Inx + x i — x ^ W x .
A gyökök Xi=2, Xz—l. A homogén egyenlet általános megoldása 6
252 253
másodrendű lineáris diíferenciálegyenletre vezethető vissza, A deriváltakat az eredeti differenciálegyenletbe behelyettesítve
ugyanis most = 3(gt_ 2) + 4,
ill.
dy _ dy dt y - 2 H y = 3e"-2.
dx ~~ dt A kapott állandó együtthatós differenciálegyenlet homogén részének
karakterisztikus egyenlete
dy' d a
A2-2A+1 = 0,
dx dx ax + b
ennek gyökei
dy dt
= 1, A2 = 1.
dt dx ax + b ■+y (ax + b f j
így a homogén egyenlet általános megoldása
A két deriváltat az eredeti egyenletbe visszahelyettesítve Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldása esetünkben a próba
függvény módszerével kereshető. Vegyük észre, hogy a zavaró függvény
é —b első tagja és a homogén egyenlet általános megoldása között kétszeres
a^(y~y)^ary-\-sy = / rezonancia van, ezért a közvetlenül felírható Ae* függvényt még t^-X^\
meg kell szoroznunk. így a próbafüggvény
ill.
é -b yQ — At^e^ + B
d^y-\-a(r —d)y-\-sy —f alakú. Deriváltjai
254 255
Ha visszahelyettesítjük az eredeti független változót, akkor differenciál Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását a próbafüggvény
egyenletünk általános megoldása módszerével szabad keresnünk, mert az egyenlet állandó együtthatós és
a zavarófüggvény speciális alakú. Legyen
y = (x + 2) C^-{-C,\n\x + 2\ + — W \ x + 2\ - 2 . = Ae^^ + B.
Vegyük észre, hogy rezonancia van a homogén egyenlet általános meg
2. Határozzuk meg a következő differenciálegyenlet általános meg oldásának első tagja és a zavaró függvény első tagja között. így próba
oldását: függvényünket módosítani kell, az első tagját meg kell szoroznunk Nvel.
Ezért legyen
{3x+ 2yy" + (9x + 6 ) / - 3 6 y = 3x^-{-4x+l.
Ha a másodrendű lineáris differenciálegyenlet bal oldalán a második y, = Ate^^ + B.
tagból 3-at kiemelünk, azonnal látszik, hogy általános Euler-féle dif Ekkor
ferenciálegyenletről van szó, tehát a célszerű helyettesítés 3x + 2 = yo = Ae^^ + 2Ate^\
e ^ - 2 dx dt 3
Ekkor x = — — , — = — , — = —-------. Kiszámítjuk y első és má- yo = 2Ae^^ + 2Ae^^ + 4Ate^\
3 dt 3 dx 3x^2
sodik deriváltját.
Visszahelyettesítve a deriváltakat a differenciálegyenletbe
4Ae^‘ + 4Ate^^-4Ate^^^-4B =
256 2 57
5. FÜGGVÉNYEGYÜTTHATÓS, LINEÁRIS, MÁSODRENDŰ Az eredeti egyenletbe helyettesítve y^-t és deriváhjait,
DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
( 1+ x^) (c"(x) x + 2c'(x)) -f X (c \x ) X 4- c (\)) - c (x) x = 0 .
Amint azt már a fejezet bevezető részében említettük, az c{x) és deriváltjai szerint rendez ve az egyenletet
a (x) y" - i-b (x )/ + c (x) y = f( x ) c"WCx3+ .v) + cXa:)(3jc24-2) + c W ( x - . y) = 0.
differenciálegyenlet általános megoldása az Ebből
c"ix) 3x^ + 2
y = y+yo = ^1 J2+J0
c'(x) x(x^+ l)'
alakban írható fel, ahol yi és J 2 ^ homogén egyenlet egy-egy
lineárisan független, jo inhomogén egyenlet egy partikuláris A bal oldalon könnyen integrálhatunk
megoldása, Ci és Cg tetszőleges állandók. A szóban forgó három r 3A'2-f2 ^
partikuláris megoldás megkeresésére általános módszer nem In \c'(x)\ = - / — — ^
J x{x^+\)
ismeretes. Abban az esetben, ha a homogén egyenlet egy parti
kuláris megoldása, például y^ ismert, akkor jg az egy állandó A jobb oldalon parciális törtekre bontással integrálunk.
variálásának módszerével, jo pedig a két állandó variálásának
módszerével meghatározható. J x(x“+ l ) J \x } J [x x^+l)
Sokszor alkalmazható a következő módszer is: ha a homogén
egyenlet y\ partikuláris megoldása már ismert, akkor az in mert a
homogén egyenletben az y=yiV transzformációt végrehajtva 3-v=+ 2 = A{x^+D + (Bx + C )x = (A-^B)x^ + Cx+A
hiányos másodrendű egyenletre jutunk (v hiányzik), amit
legtöbbször meg tudunk oldani. Mind a két módszer hátránya azonosságból
az, hogy egyrészt ki kell találni egy partikuláris megoldást, A = 2, 5=1, C = 0.
másrészt gyakran olyan függvények integrálása válik szük így
ségessé, amelyek primitív függvénye zárt alakban nem írható 1 1
In \c’{x)\ = - 2 In |xl-----In (x^-r 1) = In ------ ■■■—,
fel. 2 a Vj;'* + 1
Gyakorló feladatok es
1
1. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet: c 'W -
(l + x ^ ) y " + x y '- y = 0.
ill.
Az adott differenciálegyenlet függvényegyütthatós, másodrendű lineáris
homogén differenciálegyenlet. Helyettesítéssel nem alakítható át állandó c(x)
eg^tthatósra. Kíséreljük meg egy partikuláris megoldását meghatározni.
Mivel a homogén differenciálegyenletben x / —y szerepel, ezért az y" Az integrál kiszámítása érdekében alkalmazzuk az A:=shr helyette
együtthatójától függetlenül az y i = x mindig partikuláris megoldás. Azért, sítést. Ekkor d x= c h t dt, és az integrálás könnyen elvégezhető:
mert ekkor y'i = í, / í = 0 , és behelyettesítés után azonnal látszik, hogy
yi valóban megoldása differenciálegyenletünknek. Az yi ismeretében C dx _ r eh td t _ _
J 2 az egy állandó variálásának módszerével meghatározható. Legyen
y 2=c{x)yi=c(x)x, ahol c(x) egyelőre ismeretlen függvény. Most J x ^ ix ^ J sh2/Vsh2/-f 1 J sh^t
= c'(x)x+c(x), eh t
y i = c'Xx)x + 2cXx). sh t
258 259
íg>' Visszahelyettesítve a homogén egyenletbe, majd a c(x) függvény és
deriváltjai szerint rendezve
c{x) = -
v'l sin^x
lc o sx-2 -
cos Aí
72 = c{x)x = - Í \ + X^. + c(x)[—s in x -2 s in x -í-3 sin x] = 0.
Az egyenlet általános megoldása tehát A c(jc) függvény együtthatója zérus, így
y = CiX + Ca + sin^.x:
c"(.Y)sinA: = 2c'(x)
és az >^2-ben szereplő negatív előjelet a Ca-be olvasztottuk. cos X
2. Oldjuk meg az c"(x) ^p in A : cosx'l
2 c' (jc) vcos X sin Xj
/ ' - (2 tg x ) / + 3>’ = -------
cos a: Mind a két oldalon integrálva
differenciálegyenletet. In Ic'(x)l = 2( - In Icos x\ - In jsin x\) =
Első megoldás: Az adott másodrendű inhomogén függvény együtthatós
lineáris egyenlet homogén része 1
= In-
r '- ( 2 t g J c ) r + 3 F = 0. (sin X cos x y
Ebből
Az egyetlen függvényegyüttható trigonometrikus függvény, ezért kísérel 1
jük meg a homogén egyenlet egy partikuláris megoldását is trigonomet c'ix) =
(sin X cos x y (2 sin a: cos xY sin^ 2x
rikus függvény alakjában keresni.
Legyen például Ismét integrálva
ctg 2x ^
Ekkor
= sin X ,
(-------— j = -2 c tg 2 x.
/ i = cos
Ezt felhasználva a másik partikuláris megoldás
y'í = - s in x .
= c(x)yi = -2ctg2A í-sin a: =
Visszahelyettesítve a differenciálegyenletbe
ctg^ JC—1 cos^ X - sin^ X
—sin Aí—(2 tg x) cos x + 3 sin jc = 0 = _ 2 ------------- sin JC = -------------- ^------ sin a: =
2 ctg a : cos a : sm x
valóban teljesül, így y i —sin x megoldása a homogén egyenletnek. (Ha sin^A:
a homogén egyenlet egy partikuláris megoldását nem tudjuk meghatározni, = - cos a:-!--
akkor csak közelítő módszereket vehetünk igénybe.) A homogén egyenlet cos X
egy másik, az yi~tő\ lineárisan független partikuláris megoldását az egy Könnyű belátni, hogy ez az y^ valóban megoldása a homogén egyenletnek.
állandó variálásának módszerével keressük az Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását az yi és yz meg
y 2 = c{x) sin a: oldásokból két állandó variálásának módszerével keressük meg. Legyen
tehát
alakban. Most yo = ki{x)yi + k2Íx)y2 =
yí = c'(x) sin a:+c(jc) cos x, ( -co s sin^x\
a :H------------- 1.
y l = c"{x) sin x + 2c'(x) cos x - c ( x ) sin jc. cos JC)
260 261
A ki{x) és k 2,{x) függvények meghatározásához számítsuk ki előbb a A kiszámított függvények felhasználásával
Wronski-féle determinánst. Mivel
cos2x ( sin^x^
s'm^x cos2a' Vn = (sin 2 a :) sin a:----------- I —cos x H----------1 =
3^1 = sin a:, y.2 = - c o s A - 2 V cos a: )
cos X cos a:
2 sin A' cos^v + sin^x CO'^ ( —co<s2jí:-4-sin2A:'^
yi = cos A', >2 = sin ^ -r- = (sin 2x) sin X------
cos^a: 2 cos X
ezert sin^A: cos^2x sin2 2xH-cos2 2A:
sin A' - cos .V+ = (sin 2a:) sin x +
cos a: sin^A' 2 cos A- 2 cos a:
PV = = 3 sin^A'-f-
sin^A' cos-'a* 1
cos A- 3 sin X-
cos^A- 2 cos X
2
cos X
V l 0
r
262 263
és a helyettesítés után kapott elsőrendű diflferenciálegyenlet a következő és így
alakú: c 1
V = — - c t g 2 x - f - ^ — f/c.
p' sin 2x + 4p cos 2x = 4. 2 sm 2x
A
P ' sin 2x + 4P cos 2x = 0 Az eredeti differenciálegyenlet általános megoldása tehát
c sin X
homogén egyenlet változói szétválaszthatok: y = ü sin x = k sin x —— (ctg 2x) sin a' — ,
2 sm2A:
dP cos 2x ill.
= -4 - c cos 2x 1
P sin 2 a: ’
V = k s ' m x ------
és ebből
In [jPI = - 2 In Isin 2^1+ In c, Azonnal látszik, hogy ha k = Ci é s — akkor a két megoldás azonos.
4
c
P = 3. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
sm^2x
.v /'-(2 jc f l ) / + (jc+l)>’ =
Az inhomogén egyenlet Pq partikuláris megoldását
Első megoldás: Először is kíséreljük meg az
_ c{x)
x Y " - { 2 x + \ ) Y ' + {x^-\)Y = Q
sin^2x
homogén egyenlet egy partikuláris megoldását megtalálni. Az együtthatók
alakban keresve alapján exponenciális függvényre gyanakodhatunk, ugyanis a függvény
^ c' (at) sin^ 2 x - c (jt) 4 sin 2x cos 2x és deriváltjai együtthatóinak összege 0. Tegyük fel tehát, hogy
sin^2x yi = e \ ekkor / i = y'í = e^,
és ez valóban megoldása a homogén egyenletnek. Az egyenlet egy másik
és így visszahelyettesítés után partikuláris megoldását
c' (.v) 4c (jc) cos 2x c (x) cos 2x = c{x)yi = cix)e’^
- 4 ----- --- ------- = 4,
sin2;c sin2 2A: sin^lx
alakban keressük. Most
Ebből
c'(x) = 4 sin 2x, /a = c'(x)e^ + c{x)e^ = {c'(x) + c(x)),
c(.t) = - 2 cos 2x. y'i = e^(c'(x) + c{x)) + e^(c"(x)-\-c'(x)).
így
2 cos 2x Visszahelyettesítve a homogén egyenletbe
sin’>2x: xe"‘(c"{x) + 2c'(x) + cCv)) - {2x + 1 + c{x)) + (x + \)c(,x)e^ = 0
és
2 cos 2.V Rendezés után a
p = =—
sin2 2.v sin*2jc c'Xx)x-c'{x) = 0
Visszatérve a i; változóra egyenlethez jutunk. Ebből
c 2 cos 2jc c"{x) 1
sin2 2x sin2 2^: c'{x) X ’
264 265
integrálva áll, így
In \cXx)\ = In ÍA'[, -dx = — ' - f x ^ e ’^d x =
azaz 2xe‘
c \ x ) = X.
Ismét integrálva = - — [x ^^ e ^-2 fx e -d x ] =
x^e^ r ( a'2
= ------ ^ x e ^ ' - f e’^dx = e ^ \ - — ^ x - \
= c{x)e^ =
L
A homogén egyenlet általános megoldása tehát és így
Y = + - dx = — f dx = —
- h 2xe^'^' "" 2 ~ 2
{A 2-es osztót a konstansba olvasztottuk be.) Az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldása tehát
A z inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását a két állandó
variálásának módszerével az 1
= k^{x)e^-Vk^{x)x^e^
alakban keressük. az inhomogén egyenlet általános megoldása pedig
Mivel
y = cie^ -hcox -e '^-ix-
yi = Második megoldás: Ha az
y'i = e^, y'^ = Ixe’^ ^ x ^ e ’^ = (x 2x)e-,
ezért
x^e^ partikuláris megoldás birtokában az inhomogén egyenlet általános meg
= (x‘^ ^ 2 x ) e ^ ^ - x ^ e ^ ’‘ = oldását
(x^-h2x)e^
y e^v
= Ixe^’" ^ 0 , ha x 9^ 0 . alakban keressük, akkor
Képleteinket akkor tudjuk használni, ha a differenciálegyenletben y' = e^v + e^'v' = e^'(v'^v),
y " együtthatója 1. A hom ogén egyenlet megoldásához erre nem volt szük
ség. H ogy y" együtthatója 1 legyen, elosztjuk az egyenlet mind a két oldalát y" — e"" (v'+ v) + (v" + v%
A:-szel. Ekkor az inhomogenitást okozó függvény
és az eredeti differenciálegyenlet transzformáit alakja
f(x) = xe^\
xe’^(v'' + 2v' + v ) - { 2 x ^ l ) e ’^{v' + v) + (x-{-l)e’^v =
A ki(x) függvényt megadó integrál számlálójában
vagy rendezés után
0
(x^ + 2x)e^- x v " - v ' == x^e^.
2 66 267
A kapott másodrendű differenciálegyenletből v hiányzik, tehát a következő
helyettesítés célszerű: C. M Á SO D REN D Ű DIFFERENCIÁ LEG YEN LETEK
K Ö Z E L ÍT Ő M EG O LD Á SA HATVÁNYSOROK
v'=p{x), v"= p'(x).
SEG ÍTSÉG ÉVEL
Ekkor az
xp' —p = x^e^^
elsőrendű inhomogén lineáris differenciálegyenletet kell megoldanunk. Az L Az elsőrendű differenciálegyenletek közelítő megoldását
x P '-P = 0 megadó módszerek közül a hatványsorokkal történő meg
oldás másodrendű differenciálegyenletre is alkalmazható egyes
homogén egyenlet változói szétválaszthatok.
esetekben. Mivel a megoldhatósági feltételek itt már sokkal
dP dx bonyolultabbak, és a megoldás végrehajtásával kapcsolatos
~ F ~ ~ x" problémák rendkívül szerteágazóak, ezért csak két egyszerű
és integrálás után speciális esetet említünk meg.
ln |P l = ln W + lnc,
Tekintsük a
ill. (1) P ,{ x )y '-\-P ^ { x )y -^ P ^ { x )y = 0
P = ex.
Az inhomogén egyenlet Pqpartikuláris megoldását másodrendű, homogén, lineáris differenciálegyenletet, ahol
Pq = c W x Pq, P 2 X polinomjai.
alakban keresve
Előrebocsátunk három elnevezést. Az x =X q pontot az
(1) differenciálegyenlet közönséges pontjának nevezzük, ha
Pq = c'(x)x+c{x). ^o(-^o)^0. Azt az x=x^ pontot, amelyre Po(-^i)=ö, a dif
Visszahelyettesítés után az ferenciálegyenlet szinguláris pontjának nevezik. Ha x^ a dif
ferenciálegyenlet szinguláris pontja, és a differenciálegyenlet
ill. a felírható az
c'{x) =
egyenlethez jutunk. Ebből
c{x) = e-,
és így alakban, akkor az Xi pont a differenciálegyenlet szabályos
Po = szinguláris pontja.
p{x) = cx-\^xe^.
Például a
Minthogy v'=p{x), ezért 8 /'-3 x V -f4 = 0
V= c—+ —
differenciálegyenletnek nincs szinguláris pontja, az
( x - 3 ) /' + (jc+ l)/+ j; = 0
Ezt felhasználva a differenciálegyenlet megoldása
y e^V = ^ C^X^ 6^ {X ~ \) , differenciálegyenletnek az x^ = 3 pont szinguláris, de nem sza
bályos szinguláris pontja, az Xo=2 pont az
ahol — = Cg. { x - \y y ^ - x ^ { x - \) y '^ - x y = 0
268 269
differenciálegyenlet közönséges pontja, az X i = l pont pedig Az (1) differenciálegyenlet megoldása most
szabályos szinguláris pontja, mert az eredeti egyenlet átírható
az y ( x ) = 2 C i X ^ ^ " = CoX''-fCiX'-+i4-C2X^ + 2_^...
„ , X í=0
x —i y + 7(------íT2
----------r x —\y ^ ö alakban kereshető, ahol a C; együtthatókat és az r kitevőt kell
alakba. meghatároznunk. A feltételezett megoldás első és második
2. Ha az (1) differenciálegyenletnek az pont közönséges deriváltja
pontja, akkor a differenciálegyenlet megoldása
y'(x) = rcoX^-^ + (r l)cix^ ^ (r + 2 )c 2 X^+^ - i - ,
j(.v ) = Co + C i(x -X o ) + C,(.V -A 'o)^+ ... + C „ (x -X o )'’ +
y"(x) = r(r - l)coX^-^ -i- (r + í)rcix'-^ +
+ ... = 2 C k ix -x o f + (r + 2 ) ( r - h l) c 2 X ^ - f ....
k= 0
alakban kereshető. A együtthatók az y \x ) és y"{x) Ha ezt, továbbá p(x) és ^(x) sorát a (2) differenciálegyenletbe
kiszámítása és a differenciálegyenletbe való visszahelyettesítése helyettesítjük, akkor
után kapott azonosságból határozhatók meg. A megoldás
ekkor r ( r - l)coX^"2 + (/*+ l)rciX"“ H ( / ' + 2 )(r+ 1)C2X"+ ... -f-
270 271
kell hogy legyen. Ezt a másodfokú egyenletet, amelyből a meg Gyakorló feladatok
oldást jelentő hatványsor legalacsonyabb kitevőjű hatványá 1. Oldjuk meg a következő differenciálegyenletet:
nak fokszáma megállapítható, a differenciálegyenlet index-
egyenletének nevezzük. ( x ^ - l ) / ' - 2 x y ' - 4 y = 0.
Az indexegyenlet gyökeitől függően két esetet említünk meg. Mivel :vo= 0 a differenciálegyenlet közönséges pontja, a megoldás keres
1. eset: ha a két különböző valós gyök különbsége nem egész hető X hatványsora alakjában, azaz legyen
szám, akkor a két gyök alapján az együtthatókra kapott egyen >^(a:) = Cq+ CxX+ c^x^ + c^x^ + c^x^-]-...y
letekből két hatványsor együtthatói számíthatók ki. E két ekkor
hatványsor a (2) egyenlet két lineárisan független partikuláris /W = Ci + 2c2X+ 3c3x2+4c4A'^ + 5c5.y^+...,
megoldása, és a (2) differenciálegyenlet általános megoldása
e két megoldás összege: y"{x) — 2c2,-\-^c^x-\-\2cí^x- + 20c^x^-t2í0cqX'^+... .
Visszahelyettesítünk az eredeti differenciálegyenletbe, és a könnyebb
áttekinthetőség kedvéért az azonos fokszámú tagokat egymás alá írjuk:
j(x ) = yi(x)+ y2 (x) = Z CiX^ + x'^ 2 biX',
í=0 1=0 x^ X a -2 x^
y(x) = Ayi(x)-^By 2 Íx), y(x) = Co+ C ia:- 2coA:2-CiX=^ + Co:^^ + -^Ci:>í:® + Ojc®+... =
272 273
2. Határozzuk meg a következő differenciálegyenlet általános meg n helyébe a természetes számokat helyettesítve, a hatványsor együtthatói
oldását : rendre megkaphatók. Például
{2 x ^ + l) y '^ + 3 x /-3 y = 0. -3 3
ha 71 = 0, akkor ^ ^
Mivel a differenciálegyenletben 3 x y '- 3 y = 3(xy'—y) szerepel, ezért
azonnal látszik, hogy y i = x partikuláris megoldás. A végtelen sorokkal
történő megoldás gyakorlása érdekében azonban az alábbi megoldást 5 .0
választjuk. Cl = 0,
3^
A differenciálegyenletnek slzxo=0 pont közönséges pontja, ezért a meg
oldás kereshető 7.1 7 3 7
ha « = 2, akkor ~
y(x) =
Látszik, hogy minden páratlan indexű együttható zérus lesz, mert Cg=0.
alakban. Ekkor Ha rt=4, akkor
11.3 11 ( 7) 77
“ 6 .5 10 i 8 “ 80
y"(x)= E Megmutatható,
k =s
ha /I = 2m—2, akkor
A differenciálegyenletbe visszahelyettesítve
, 3 - 7 - l l .. .. ( 4 m - l )
{2x^+1) E I E CfcX* = 0 . ^2^ = — — — co.
k=í »=1 kcO
2"^{2m- l)m!
A műveletek elvégzése után Differenciálegyenletünk megoldása tehát így írható fel:
co +^
E 2 k ( k - l ) c ^ x ^ + E k ( k - l ) e ^ x ’‘-*+ f 3kc^x^~ y(x) = CiX + Co
k=t kz=t kel
274 275
alakú. A vessző most a v változó szerinti differenciálást is jelentheti, hiszen így a megoldás
dy dy dx
— — = y'*l = A differenciálegyenlet megoldását most az
dv dx dv
ha
276 277
H a a differenciálegyenlet megoldását Az első néhány eg3mttható:
1
y(x)= H a k = 2, akkor Ci = - - —-
i=0 6 —5
alakban keressük, akkor a deriváltak 1 1
ha k = 3, akkor c j = —- — - c i = — c«,
y(x)= 9 —5 4
1 1
y"{x) = Z + ha A = 4, akkor c, =
{=0
és így tovább,
és ezeket az eredeti differenciálegyenletbe helyettesítve
ha k = n, akkor c„ = ^ ^ c . .
Az indexegyenlet most
r ( r - l ) - j r +j = 0,
278 279
A z első n éh án y eg y ü tth a tó : alakú. Ezért a differenciálegyenlet m egold ása k eresh ető az
1
Ha k = 1, akkor Ci = - — ^o, y(x)= I
i= 0
alakban. A deriváltak
ha k = 2, akkor Cq = ■ ^ Cq,
6 ' 6 3 “ 2.32 y'(x) = I ( i + r ) c , x ^ * - \
i=0
1 1 1
ha k = 3, akkor Cg = - — Cg = — ^
i =0
1 Behelyettesítve a differenciálegyenletbe
co
3!3« £ (i + r)(í+ r-l)c ,A :‘^’-+ f (í + r)(/+ /--
és így tovább,
(-1 )”
ha k — n, akkor = ---------Cq. - 1 2 (í + /-)C i,v‘ + " - 2 ; 5 ( / + c ) c , x ' + ’- ‘ - I 4 c ,x '* ' s 0.
3”/2! 1= 0 i=0 i=0
Mivel ez a Cq nem azonos az első sor előző együtthatójával, ezért jelöljük Ha í= 0 , akkor az indexegyenlet
V lal, és így r { r - \ ) - 5 r = 0,
y d x ) = h x ^ ( 1+ f i - J L x " ] . és ennek gyökei
V n=i 3”/í! ;
A differenciálegyenlet általános megoldása ri = 0, rg = 6.
280 281
A következő együtthatót a rendezés előtti KÖZÖNSÉGES
egyenletből számítjuk ki.
DIFFERENCIÁLEGYENLET
Ha A:=5, akkor RENDSZEREK
0-Ce = —Cg = 0.
Ez azt jelenti, hogy c« szabadon választható meg.
6 -4
Ha k = 6, akkor = -------- = —(6 -4 )c e ,
6 —5
7 -4
ha k = 7, akkor Cg = - - — -Cj = (7 -4 )c« ,
ill. általában
ha A: ^ 6 , akkor = ( - +"(A:-4)c..
Két partikuláris megoldást is kaphatunk, mégpedig az
= c e |l - y j c + y ;c » -y jr* + y x * j,
J-aW = J , ( - I f (A:-5)a^)
282
Közönséges differenciálegyenlet-rendszert kapunk akkor, ha
az egy független változótól (jelölje t) függő több függvény
meghatározására olyan egyenletrendszert tudunk felírni, amely
a független változót, a függvényeket és ezek {t szerint vett)
deriváltjait tartalmazza. A differenciálegyenlet-rendszerek meg
oldása hasonlóságot mutat az algebrai egyenletrendszerek
megoldásához.
A következőkben csak a legegyszerűbb differenciálegyenlet
rendszerek, mégpedig elsőrendű, lineáris, állandó együtthatós
differenciálegyenlet-rendszerek megoldására szorítkozunk.
A könnyebb írásmód kedvéért bevezetjük di— = D operátor
segítségével a
dx ^ dy ^ dz ^
- ^ = Dy, - ^ = Dz
d t^ dt^ dt^ ^
jelöléseket. Ezek segítségével például a
dy
egyenlet a
2{D ^-2)x + {,D -\)y = é
alakban írható fel. A D operátor definíciója alapján könnyen
be lehet látni, hogy a D operátorral formálisan úgy szabad
számolni, mintha az szám volna. így például
dx d^x
D^x = D - D x = 4 -
at dt dt^ •
285
ELSŐRENDŰ LINEÁRIS ÁLLANDÓ Gyakorló feladatok
EGYÜTTHATÓS DIFFERENCIÁLEGYENLET 1. Oldjuk meg a következő differenciálegyenlet-rendszert:
RENDSZEREK 2 x ' + y ' - A x - y = e*
x'+ 3 x + y = 0.
A D operátor segítségével az egyenletrendszer így is felírható:
A . KÉT ISM E R ET L EN FÜG G V ÉN Y T T A R TALM AZÓ
REN D SZ E R E K 2 ( D - 2 ) x + ( D - l ) y = e*
\ ( D + 3)x+ y = 0.
A két ismeretlen függvényt tartalmazó és két egyenletből álló Első megoldás: Ha a második egyenletet differenciáljuk, akkor
elsőrendű állandó együtthatós differenciálegyenlet-rendszer D^x+3Dx+Dy = 0,
általános alakja és ezt az egyenletet a feltételezett jc(r), y{t) megoldás kielégíti. Egyenlet
a i i { D ) x + a i^ { D )y = M t ) , rendszerünk helyébe tehát a
aii{D )x + a ii(D )y = M t ) , { 2 D x - 4 x + D y - y = e*,
ahol az a,jt(/)) együtthatók a D operátort legfeljebb első hat Dx+3x+y =0,
ványon tartalmazzák. Ilyen egyenletrendszei például a
D^x+3Dx + Dy =0
2 { D - 2 ) x + { D - \ ) y = é,
egyenletrendszer léphet. Ebből azonban az y függvényt tartalmazó vala
(i) + 3 )x + y = 0 mennyi tag könnyen kiküszöbölhető, ha az első egyenletet ( —l)-gyel,
egyenletrendszer. a másodikat ( —l)-gyel megszorozzuk és a harmadiíchoz adjuk. így a
Az egyenletrendszer megoldása — az algebrai egyenletrend D^x+x = - e *
szerek megoldásához hasonlóan — történhet például valamely
változónak a kiküszöbölésével helyettesítés útján, vagy az másodrendű állandó együtthatós inhomogén lineáris differenciálegyenlet
hez jutunk, amely a szokott módon megoldható. Az
állandó együtthatók módszere útján, de történhet a Cramer-
szabállyal is. X'^-\-X = 0
A differenciálegyenlet-rendszer általános megoldásában sze homogén rész általános megoldása
replő tetszőleges állandók száma egyenlő az egyenletrendszer
determinánsának, a X = Cl cos t+C2 sin /,
= Cl COSÍ + C2 s i n r - y ^ ' .
y =~ —Cl sin t -r C2 cos t —— e*
A
D^y+y = -4e*
-3 Cl cos t -f C2 sin t —— e^
másodrendű állandó együtthatós, inhomogén differenciálegyenlet homogén
része
y = (.C1 —3C2) sin t —(3ci + c2) cos í + 2e\ Y " + Y = 0,
Ezzel megkaptuk a második függvényt is. A két függvény együtt alkotja ennek megoldása
az általános megoldást.
Második megoldás: Annak érdekében, hogy az adott egyenletrendszer Y = C3 cos f+ Q sin t.
ből valamelyik ismeretlen függvényt kiküszöböljük, eljárhatunk az egyenlő Az inhomogén egyenlet >^0 partikuláris megoldását a próbafüggvény mód
együtthatók módszerével is. Például y kiküszöbölése érdekében a második szerével meghatározva
egyenletet (Z)-l)-gyel megszorozzuk és kivonjuk az elsőből. (Ismételten
megjegyezzük, hogy a (Z) —l)-gyel való formális szorzás valójában egy Jo -
operátor alkalmazását jelenti az első egyenletre.)
így az általános megoldás
[ ( 2 D -4 )-(D + 3 ) (D - l)] x =
ill. y = Y-i-yo = C3 cos r-rc* sin t i - 2e\
(D^ + \) x = - e \
Az egyenletrendszer determinánsa szerint csak két szabadon választható
és ez pontosan megegyezik az előző megoldásban kapott másodrendű konstans lehet, ezért C3 és c^ nem független Ci-től és Cg-től. Az összefüggés
differenciálegyenlettel, amit már megoldottunk. megállapítása érdekében helyettesítsük be a megoldásokat például a má
Harmadik megoldás: A Cramer-szabály szerint eljárva, egyértelmű sodik egyenletbe. Ekkor
megoldása akkor van az egyenletrendszernek, ha az egyenletrendszer
determinánsa nem zérus. Mivel (C2+ 3C1+ C3) cos r+ ( 3c2 -c i-h í' 4) sin / = 0 ,
2(Z )-2) D -l ami csak úgy lehetséges, ha
= -(Z )2 + l) SÉ 0,
Z>+ 3 1 c2 + 3ci + c-i = 0,
3C2~Ci + C4 = 0.
ezért egyértelmű megoldás van, és az két tetszőleges állandót fog tartal
mazni. (D foka a kifejtés után 2 .) A megoldás a Cramer-szabály szerint A két egyenletből
2{D -2) D~\ D -\ C3 = - (3ci + C2), c, = Cl - 3c2 ,
A
V* —
—
D+^ 1 0 1
ez pedig pontosan megegyezik az első megoldásban kapott együtthatókkal.
azaz a determinánsok kifejtése után
2. Oldjuk meg a
-{D ^+ \)x =
ill. { D - l ) x + Dy = 2/4-1,
2 { D -2 ) D -\ 2(Z)-2) {2D + l)x + 2Dy = t
y =
D^-3 1 Z) + 3 0
differenciálegyenlet-rendszert!
vagyis a determinánsok kifejtése után (De^=e*) Ha az első egyenlet kétszeresét kivonjuk a második egyenletből, akkor
- i D ^ + \ ) y = 4e\ 3;c = - 3 / - 2 .
289
288
(Figyeljük meg, hogy közönséges első fokú egyenletet kaptunk!) Az egyen A Cramer-szabály alapján az első ismeretlen függvényre a
letből .Vkifejezhető:
2 sin/ 2(D + 2)
2 =
cos / D -l
differenciálegyenlet írható fel. A jobb oldalon a determináns kifejtése
Ha ezt az első egyenletbe visszahelyettesítjük és belőle Dy-i kifejezzük, és a Z) operátor alkalmazása után ez a
akkor
-O D ^ + \6D + 5)x = 2 cos / - 2 sin / + 2 sin / - 4 cos /,
Dy ill. a
3x"-h\6x' + 5x = 2 c o s /
2 4
= \ - t —^ + 2 /+ l = t + — . alakban írható fel. A
3 X "+ \6 X ' + 5X - 0
Felhasználtuk, hogy D t= í. Integrálva
homogén egyenlet karakterisztikus egyenlete
4
y - Y + y ^+ 3A2+16A + 5 = 0,
A differenciálegyenlet-rendszer általános megoldása tehát ennek gyökei
> ^2 = “ 5,
290 291
íg y az in h o m o g én egyen let egy partikuláris m egold ása A z álta lá n o s m egold ás pedig
292 293
Gyakorló feladat A kapott egyenlet elsőrendű, lineáris, inhomogén differenciálegyenlet. Az
Határozzuk meg a r+ y = 0
Dx (D ^\)y -1 , homogén rész általános megoldása
{D + 2)x ~ { D ~ Í ) z = 1, Y = C .e-\
( /) + l) > ; + (/) + 2)z = 0
A z inhomogén egyenlet partikuláris megoldását a próbafüggvény mód
difTerenciálegyenlet általános megoldását. szerével kereshetjük. Ha
Az egyenletrendszer eléggé speciális, ezért nem érdemes a Cramer-
szabályt használni. 4 -±t
Ha az első egyenletből kivonjuk a harmadikat, akkor yo = Ae ® +B, akkor y'o = - — Ae ® ,
D x - { D ^ - l ) z = 1, és ezeket visszahelyettesítve
ebből y hiányzik. Ha most a második egyenletre a D, az előbb kapott
(negyedik) egyenletre a Z) + 2 operátort alkalmazzuk, és a két egyenletet
kivonjuk egymásból, akkor
(5Z) + 4)z = - 2 , Ez csak úgy lehetséges, ha
ill.
5z' + 4z+2 - 0. A =^-6Cr, B = [.
így
Ez az elsőrendű lineáris inhomogén diíTerenciálegyenlet már csak a z
függvényt tartalmazza. }„=-6Cie ‘ +1,
Az egyenlet változói szét választhatók és az általános megoldás
dz 2
y = Y+yo = C ie~^-6C ie
A harmadik függvény meghatározása érdekében helyettesítsük az
Integrálás után egyenletrendszer első egyenletébe a most kiszámított y függvényt:
1 2
— In 12z+ 1| = ----- t-i-c, 6 -± r
^ 3 Dx = ^ •
és ebből Ebből integrálással
x = — -C ie ® + C ,.
Az egyenletrendszer harmadik egyenletéből
Minthogy az egyenletrendszer
(D + l)y = -( D -^ 2 ) z ,
D D+i 0
és ha ide a kiszámított z függvényt behelyettesítjük, akkor A = D+2 0 ( Z )-l) = -(5/)2 + 9Z) + 4)
4 -± t -i-e 0 i> + l D+2
^ - 2 Q e ^ +1
ill. determinánsában D foka 2, ezért az egyenletrendszer általános megoldá
sában pontosan két tetszőleges konstans lehet. A mi megoldásunkban
három van, valamelyik nem független a többitől. Önkényes és helytelen
volna például a legutoljára kapott C* konstanst elhagyni. Az állandók
294 295
közötti összefüggés kiderítése érdekében helyettesítsük be a kapott függ FAKCIALIÖ
vényeket például a második egyenletbe. Ekkor
DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
4 2
y = l-6 C ie ® + C 2e\
függvényhármas.
296
I. ELSŐRENDŰ PARCIÁLIS
DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
u = p x ^ qy-\-p^-{-pq^q^
299
differenciálegyenletnek, meri
a megoldást azok a felületek jelentik, amelyeknek minden pont
du , jában az érintősík tartalmazza a differenciálegyenlet által meg
P = dx határozott irányokat.
■ '= 8 7 = ' ’’ A differenciálegyenlet általános megoldása tetszőleges függ
és ezeket az egyenlet jobb oldalába helyettesítve az vényeket tartalmaz, teljes megoldása két tetszőleges állandót.
A kezdeti feltételeket most annak a görbének az egyenletével
ax+by+a^+ab+b^ szokás megadni, melyen a kiszemelt integrálfelületnek át kell
haladnia.
kifejezést kapjuk, ami valóban egyenlő az u függvénnyel. 1. Ha az (1) egyenletben P = 0 vagy Q = 0, akkor az egyenlet
Mivel a megoldásban szabadon választott állandók szerepel egyetlen integrálással könnyen megoldható.
nek, de tetszőleges függvények nem, ezért ez a megoldás a dif Például a
ferenciálegyenlet teljes megoldása. du
dx
differenciálegyenlet általános megoldása
A. ELSŐ REN D Ű KVÁZILINEÁRIS PARCIÁLIS
DIFFERENCIÁ LEG YEN LETEK
ahol g(y) tetszőleges (csak >^-tól függő) függvény.
2. Ha akkor — amint azt Lagrange meg
A két független változót tartalmazó elsőrendű parciális dif mutatta — az (1) parciális differenciálegyenlet megoldása
ferenciálegyenletet kvázilineárisnak nevezzük, ha felírható a visszavezethető a
dx dy du
( 2) T ^ ~ q ^~ r
ill. közönséges differenciálegyenlet-rendszer megoldására (Lag-
range-féle rendszer). Az egyenletrendszer megoldása általában
(1) Pp + Qq = R úgy történik, hogy a három felírható egyenletből alkalmas ren
dezéssel két integrálható változatot keresünk. Adott esetben
alakban, ahol P, Q és R slz x és y független és az u függő a második egyenlet megoldásához felhasználhatjuk az első
változó függvényei. Fel kell tennünk, hogy P, Q és R vala egyenlet megoldását. Az (I) egyenlet általános megoldása fel
milyen meghatározott térrészben a deriváltjaikkal együtt írható az
folytonosak és P^ + Q^^O.
A differenciálegyenlet az értelmezési tartomány minden F{v, w) = 0
pontjához két irányt rendel és ezzel két iránymezőt határoz alakban (F tetszőleges függvény), ahol
meg. A differenciálegyenletet megoldani annyit jelent, mint
megkeresni mindazokat a kétváltozós függvényeket, amelyek V = v(x, y,ü) = a, w = w{x, y , u ) ^ b
a differenciálegyenletet kielégítik. Ezek geometriailag egy a (2) egyenletrendszer két független megoldása (a és b tetsző-
felületsereget (integrálfelületet) jelentenek. Be lehet látni, hogy leges állandó), továbbá v és w legalább egyike tartalmazza w-t.
300
301
Ha v(x, y , u) = a és w ( x , y , u ) = b két független megoldása Az x^ y síkban levő y - h x - l = 0 egyenesen áthaladó integrálfelület
egyenletében //=0. A két egyenlet jobb oldala 0, így a bal oldaluk is egyenlő
a (2) egyenletrendszernek, és a és ^ két szabadon választott, kell hogy legyen, ezért
egymástól független állandó, akkor a
x+ g (y) = y + x - \ ,
V = aw-\~P
ebből .^(j) = v - 1 , és így a keresett integrál felület egyenlete
kifejezést az (1) differenciálegyenlet teljes megoldásának u=
nevezik.
A teljes megoldás geometriai jelentése egy kétparaméteres ez pedig (az x, y, u tengelyű koordináta-rendszerben) egy sík egyenlete.
felületsereg (esetünkben paraméterei a és ^), amelynek — amint 2. Határozzuk meg a
az igazolható — nincs burkoló felülete, hiszen a tetszőleges
állandók lineáris kapcsolatban állnak a v és w megoldásokkal. 2p+3q = 1
Egy az a és jS állandók között fennálló kapcsolat megadásával, differenciálegyenlet általános megoldását! Keressünk olyan integrál
például a P — h(c() függvény megadásával, a felületseregből felületeket, amelyeknek van burkoló felülete.
kiválasztható egy olyan egyparaméteres felületsereg, amelynek Az egyenlet lineáris, a Lagrange-féle rendszere
van burkoló felülete, és ennek egyenlete a dx dy du
V = aw + /j(a ), T “T ~ T ’
P = w + h'(oc) A
dx du
egyenletrendszerből számítható ki. ~ 2 ^ T
3. Hasonló módon oldhatók meg a kettőnél több független
változót tartalmazó függvényekre felírt, elsőrendű, lineáris, közönséges differenciálegyenlet megoldása
parciális differenciálegyenletek is. x - 2 u = a,
a
Gyakorló feladatok dx dy
T T
1. Keressük meg azokat az u{x, y) függvényeket, amelyek eleget tesznek a
du egyenleté
3a:- 2 ^ = b.
differenciálegyenletnek. írjuk fel annak az integrálfelületnek az egyenletét, A z általános megoldás
amely átmegy az y = —x + 1egyenesen.
Könnyű látni, hogy valamennyi keresett u(x, y) függvény az F (x -2 u , 3 x - 2 y ) = 0,
u(x,y) = x+ g(y) ahol F tetszőleges függvény.
A harmadiknak felírható közönséges differenciálegyenlet
alakban írható fel, ahol tetszőleges függvény, mert ezekre és csak
ezekre teljesül a dy du
T “ T
dx alakú, ennek megoldása
differenciálegyenlet. A felírt megoldás a differenciálegyenlet általános
megoldása. y - 3 u = c.
302 303
Ha ezt a megoldást az előző két megoldás valamelyikével társítjuk, a Az egyenlet lineáris, a Lagrange-féle rendszer
G(jc-2//, > -3 /0 = 0, dx dy du
és a
H i3 x - 2 y , y - 3 u ) = 0 X y 3u
x - 2 u = - j O x - 2 y y +j Q x - 2 y ) \
azaz A differenciálegyenlet általános megoldása tehát felírható az
(2) u = ^ x +^ ( } x - l y ) \
2 o ríL Jí.' = 0
\X ' x®.
Könnyen ellenőrizhető, hogy ez parabolikus henger egyenlete. Ezek sze
rint az adott differenciálegyenlet teljes megoldását jelentő két síkseregből alakban, ahol F tetszőleges függvény.
a feltétellel olyan síksereget sikerült kiválasztanunk, amelynek bur Ha a harmadiknak felírható
koló felülete a (2) egyenletű parabolikus henger. A síkok e parabolikus
henger érintősíkjai. du
304 305
megoldását társítottuk volna az előző két egyenlet megoldásának vala differenciálegyenlet változóit szétválasztva
melyikéhez, akkor a
dx dy
y w\
X
integrálva
II II' In 1x1 = - I n \y\ + \n a,
= 0
( és ebből rendezés után
általános megoldásokhoz jutottunk volna (G és H tetszőleges függvények). xy = a.
A kapott megoldások azonban ekvivalensek, és ezért ezek bármelyikét az így
általános megoldásnak nevezhetjük. V = xy.
A differenciálegyenlet teljes megoldása az általános megoldás első
alakja alapján Felhasználva, hogy xy = a, a másodiknak felírható közönséges dif
ferenciálegyenletünk
V II
- = O L - + P, dy du
X X^
ill. y^
yx^-fix^ X
= -(y -fix ). alakú. Az egyenlet változóit szétválasztva és integrálva
a
dy = - a du,
Ha például az általános megoldás harmadik alakjából indulunk ki, akkor
— +au = b,
U II
—
^3 = yZ
ill. a értékét visszahelyettesítve
és ebből a teljes megoldás
— Vxyu = b, y^+3xyu = 3b.
, {xyy r •
w — Pl — így
w = y^ + 3xyu.
A differenciálegyenlet általános megoldása
4. Határozzuk meg a következő differenciálegyenlet általános meg
oldását F{xy, y^-^3xyu) = 0
alakú, ahol F tetszőleges függvény.
x ^ p - x y q = y^. Ellenőrizzük számításainkat abban a speciális esetben, amikor F(//, r) =
= u+v alakú, azaz a megoldás
Az egyenlethez tartozó Lagrange-féle egyenletrendszer
xy+y^-}-3xyu = 0
dx dy du
alakú! A p és q parciális deriváltak előállítása érdekében az egyenlet
-xy y^ mind a két oldalát előbb x, majd y szerint parciálisán differenciáljuk.
dx ^y y+3yu + 3xyp = 0,
-xy +3 + 3xyq = 0.
306 307
Ha az első egyenlet minden tagját v-nal egyszerűsítjük, majd x - s z q I meg A bal oldalon teljes differenciál áll, mégpedig az
szorozzuk és az első egyenletből a másodikat kivonjuk, akkor y, u) = x-hy+u
3x^p-3xyq-3y^ = 0, függvény teljes differenciálja. így integrálva
és ez valóban eredeti differenciálegyenletünk x-{-y + n = a.
x^p-xyq = Hasonló módon
alakjára hozható, tehát megoldásunk helyes volt. x { y - u ) + ii{ x - y ) + y { ii- x ) = 0.
Megjegyezzük, hogy az általános megoldás felírható más alakban is.
Alakítsuk át a második közönséges differenciálegyenlet A zárójelben álló kifejezéseket ismét a Lagrange-féle egyenletekből ide
behelyettesítve
y^ + Zxyu = 3b
x d x ^ ii d y ^ y du = 0,
megoldását a következő módon (a harmadik lépésben felhasználjuk, hogy
az első egyenlet megoldása xy=á): és a bal oldalon ismét teljes differenciál áll, mégpedig — amint az könnyen
észrevehető — az
3b 3bx 3b
y^ + 3xu — — = -----= — X = ex j
y xy a f ( x , y , u) = ^ - ^ y I I
ahol c tetszőleges állandó. Ha c tetszőleges, akkor feltehetjük, hogy a tet
szőleges a állandónak tetszőleges függvénye: c = (p{á). Mivel pedig a=xy, függvényé. Ezért integrálás után
azért az általános megoldás felírható az
x^ + 2yu = h.
y^ + 3xu = c(p
A differenciálegyenlet általános megoldása tehát
alakban is.
F(x -ry^ify x^ -r 2yu) = 0
5. Keressük meg az
alakú, ahol F tetszőleges függvény.
{y-u)p^-{x-y)q = it- x A differenciálegyenlet teljes megoldása
parciális differenciálegyenlet teljes megoldását. 0L(x^-i-2yu)-\-fi = x+y-\-u.
Az egyenlet kvázilineáris, a Lagrange-féle egyenletrendszer
Megjegyezzük, hogy az egyik integrálfel ület-sereg hiperboloidsereg
dx dy dii a másik síksereg.
y-u x-y 6. Határozzuk meg az
A közönséges differenciálegyenlet-rendszert most a szokásostól eltérő du dii du
módon oldjuk meg. Vegyük észre, hogy az X --------h V - - z - = .,z
dx dy
{y-u H {x-y)^(u -x) = 0
differenciálegyenlet általános megoldását!
mindig teljesül. Ha a Lagrange-féle egyenletrendszer egyenleteinek egyes, A differenciálegyenlet elsőrendű lineáris, de a benne szereplő u függvény
egymással egyenlő oldalait egy pillanatra /4-val jelöljük, akkor három független változótól függ. A megoldás menete a kétváltozós esethez
hasonló.
y —u = Adx^ x —y = Ady, u —x — Adu, A Lagrange-féle egyenletrendszer most
Ha ezeket az előbbi azonosságba helyettesítjük, és /4-val rövidítünk, akkor dx dz du
dx+dy+du = 0. X y z xyz
308 309
alakú. Az (első) közönséges elsőrendű differenciálegyenlet egzakt legyen, egy elsőrendű
lineáris parciális differenciálegyenlettel fejezhető ki. Mutassuk meg,
dx dy hogyan lehet az
X y (l) M(x, y)dx + N(x, y)dy = 0
egyenlet alapján
egyenlethez olyan m{x, y) integráló tényezőt találni, amely azt egzakttá
in Ix! = In i>'! + ln a, teszi!
ill. Ha az
X m M dx + mN dy = 0
V = — = űr.
y egyenlet (a független változókat nem írtuk ki) egzakt, akkor
Hasonló módon a
^ 3
— {mM) = — {mN).
dy dz dy dx
y ^ A differenciálást végrehajtva
egyenletből dm dM dm
-M+m • N ^m
w = — = b, dy dy dx dx
y és ebből
A harmadik megoldás megkeresése érdekében tekintsük az dm dN
M N\T ——= m
dy dx dx
(yz)x + (xz)y + ix y ) z - 3 ix y z ) = 0
A kapott egyenlet w-re nézve elsőrendű, lineáris parciális differenciál
azonosságot. A Lagrange-féle egyenletrendszer alapján vegyük észre, egyenlet, ezzel állításunk első részét beláttuk. A Lagrange-féle egyenlet
hogy X és dx, y és dy, z és dz, xyz és du arányos, és az arányossági tényező rendszer most
ugyanaz. így a megfelelő helyettesítéseket elvégezve
dx dm
yzdx+xzdy-rxydz-3du = 0. ( 2)
M dN dM \
A bal oldalon teljes differenciál áll, mégpedig az [dx
f( x , y, z, u) = x y z - 3 u alakú. Az egyenletrendszer olyan megoldása, amely tartalmazza az m
függvényt, az (1) egyenlet egy integráló tényezője. Mivel ennek az egyenlet
függvény teljes differenciálja, így a Lagrange-féle egyenletrendszer egy rendszernek két egymástól független megoldása is lehet, ezért az (l) egyen
megoldása, és ez esetünkben a harmadik megoldás, letnek két egymástól független integráló tényezője is lehet,
írjuk át a (2) egyenletrendszert a
x y z - 3 u — c.
dN dM dN dM
Az adott parciális differenciálegyenlet általános megoldása tehát
dx dy dx dy dm
dx = dy = --------
-N M m
alakba. Ha
alakú, ahol F tetszőleges függvény. dN dM
7. Mutassuk meg, hogy annak a feltétele, hogy az dx dy
m{x, y)M(x, y)dx-rfn{x, y)M(x, y)dy = 0 -N
310 3M
akkor az egyenletből számítható ki
dm Py~Q = m
f( x ) c l x = -
alakban.
egyenletből az integráló tényező A (2) egyenletrendszer azonban nem oldható meg minden esetben,
ezért nem található minden elsőrendű differenciálegyenlethez integráló
tényező, amely azt egzakttá tenné.
m — eJ
alakú, ha pedig
B. ELSŐ REN D Ű NEMLIiNEÁRIS PARCIÁLIS
dN dM DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
dx dy
M
= g(y\ Ha az
akkor a
dm (1) / ( a , V, q) = 0
g{y)dy =
általános alakú elsőrendű parciális differenciálegyenlethez
találunk olyan
egyenletből az integráló tényező
(2) F{x, j , w, a,b) = 0
függvényt, amelyből differenciálással az a és Z) állandókat ki
alakú.
Ha az (1) egyenlet lineáris, azaz küszöbölve az (1) differenciálegyenletet kapjuk, akkor a (2)
függvényt az (1) differenciálegyenlet teljes megoldásának ne
y'+Py = ö vezzük. A teljes megoldás geometriai jelentése egy kétparamé-
alakú, akkor^M — P y - Q , N —l és a (2) egyenletrendszer
teres felületsereg, amelynek lehet burkoló felülete. Ha a burkoló
létezik, akkor annak egyenlete az űi és Z? állandóknak az
P dm
Pdx
P y-Q ~ ~tn
alakú. A
dm egyenletekből való kiküszöbölésével határozható meg. Ha ez
Pdx
a kiküszöböléssel kapott
egyenletből kapható B{x, j , m) = 0
Pdx függvény kielégíti az (1) egyenletet, akkor ez a függvény az (1)
/ egyenlet szinguláris megoldása, és ez a felűletsereg burkolójá-
függvény a lineáris egyenlet integiáló tényezője, tehát lineáris egyenlethez nak egyenlete. Ha a fi függvény felírható szorzatalakban, azaz
mindig található integráló tényező.
Egy másik integráló tényező a B{x, y, ú) = Biix,y, ii)B^{x,y, u) = 0,
P dm és 5i(x, y, u) kielégíti az (1) egyenletet, de B^ix, y, u) nem,
dy = ---- akkor Bi{x, y, u) a szinguláris megoldás.
Py-Q
312 313
Ha a (2) teljes megoldásban szereplő két állandó egyike A differenciálegyenlet szinguláris megoldása az
(legyen ez b) valamilyen ismert függvénye a másik állandónak,
például b=h{a), akkor az (1) differenciálegyenletnek eleget tevő F = 0, azaz u - a x ^ } / 9 - a- y —c = 0,
dF a
(3) F [ x ,y ,u ,a ,h {á )]^ 0 --- = 0, azaz -x± 7 = 0,
da Í9 -a ^
függvény egy egyparaméteres felületsereget határoz meg. Ennek dF
burkolója az — = 0, azaz -1=0
de
egyenletrendszerből számítható ki. Mivel az utolsó egyenlet ellentmondást
da tartalmaz, ezért szinguláris megoldás nincs, a két síkseregnek nincs bur
kolója.
egyenletekből az a állandó kiküszöbölésével kapható meg. A differenciálegyenlet általános megoldásának a felírásához tegyük fel,
Az (1) differenciálegyenlet általános megoldásának nevezzük hogy c = h(a). Ekkor az általános megoldás
mindazoknak a (3) megoldásoknak az összességét, amelyek
a h{a) függvény minden lehetséges megválasztása útján jönnek F = u - ax \ 9 - a- y - h{a) = 0
létre.
alakú, ahol h tetszőleges függvény.
Az első fokú nemlineáris parciális differenciálegyenletek meg
oldása meglehetősen hosszadalmas és nehéz feladat, ezért csak 2. Határozzuk meg az
néhány nagyon egyszerű egyenlet megoldására szorítkozunk.
// = px + qyi-p^^pq'rq'*^
p^ + q^ = 9 u = ax + by + á^i-ab-rb^
teljes megoldás az x és y független változóban első fokú függvény, ezért a = ^(y-2x), b=^{x-2y).
geometriai képe két síksereg az jc, .v, u derékszögű koordináta-rendszerben.
314 315
H a ezt a teljes m egold ásb a helyettesítjük, akkor
n . MÁSODRENDŰ PARCIÁLIS
1 1 1 DIFFERENCIÁLEGYENLETEK
= — (y-2 x )x -\--j{x ~ 2 y )y--j(y-2 x y---
- ^ j i y - 2x) ( X - 2y) + j ( x - 2 y )\
316 317
felvett helyzetét az Uq{xq, Q alakban adja meg. Feladatunk az Adott t időpillanatban a húr nyugalomban levőnek tekint
ismeretlen w(x, t) függvény meghatározása. hető, tehát a rá ható erők eredője zérus kell hogy legyen.
Először is meghatározzuk a problémát leíró differenciál Az X irányú komponensek összege
egyenletet. Tekintsük a rezgő húr egy x hosszúságú elemi
darabját (23. ábra). A húr többi része erre az elemi darabra Xx + X 2 = - H ^ - H = 0 ,
azaz valóban zérus. Az u irányú komponensek összege
du du
Ux^Ü2 = - H
dx X = X\ dx X = X2
du du
=X 2 dx X =X l.
dx X
320 321
differenciálegyenlet megoldására vezettük vissza, mégpedig a Mivel D nem lehet 0, mert ekkor a megoldás azonosan 0 volna
= 0,
(C-ről ugyanis már kiderült, hogy 0), ezért kell, hogy
X"{x) + sin — / = 0
c
állandó együtthatós, homogén lineáris másodrendű egyenletek
megoldására. Ezek megoldása egyszerű. legyen, vagyis
Az első differenciálegyenlet karakterisztikus egyenlete
X*+0L^ = 0, — = .k n (A: = 1 ,2 , ...).
c
ennek gyökei ^ =±a.i, a differenciálegyenlet általános meg
oldása pedig (k nem lehet 0, mert ekkor a is 0 volna). Ebből
T{t) = A cos a.t-\rB sin at.
ken
a = —
1 X
(k = 1,2, ...).
A második differenciálegyenlet karakterisztikus egyenlete
f(.x) = 2 b k S i n ^ x
V {x ,t) = 2 Ef,(cos a^t) -f- k=l /
k= l
alakú, és ekkor b^^Ej^.
+ Ffc(sin a^t)
2 E ,ú n ^ x ^ f{ x ),
k=l ^
ill. a^-t is behelyettesítve
Az Fk együtthatókat hasonló módon határozzuk meg.
2 ’ i'fcSin^.Y =^f(x). Differenciáljuk az U(x, t) megoldást t szerint. Ekkor
/c-1 '
Az ismeretlen Ej, együtthatc3kat úgy határozzuk meg, hogy ■
Sin — X 4-
az adott, folytonos f( x ) függvényt Fourier-sorba fejtjük. c
[J. B. J. Fourier (1768—1830) francia matematikus.] [A Fourier-
• a*
sorba fejtésre példák találhatók a B. P. Gyemidovics: Mate sin
+ ((XkFk cos ockt) — a:
matikai analízis, feladatgyűjtemény (Bp., 1971, Tankönyv- c
kiadó) című kötetben.] Ha sikerül az adott f{x) függvényt Mivel a kezdeti feltétel szerint U/(x, 0)=g(x), ezért
tiszta szinuszos sorba fejtenünk, akkor a keresett Ej^ együtt
^ . oCfr ^ ^ . kn
hatók a tiszta szinuszos sor együtthatóival egyenlők. Tiszta 2 j oCkFk sin — jc = Z ^kFk sin — X = g{x),
szinuszos sort akkor kapunk, ha a Fourier-sorba fejtendő k=l c k=l I
függvény 21 szerint periodikus páratlan függvény. Ezt figye Terjesszük ki a g(x) függvény értelmezését is a —l ^ x ^ l
lembe véve terjesszük ki a O ^ x ^ l intervallumban értelmezett intervallumra úgy, hogy abban páratlan, továbbá 21 szerint
f(x ) függvény értelmezését a —l ^ x ^ l intervallumra úgy, hogy periodikus legyen. Ebben az esetben ^(a:) Fourier-sora tiszta
páratlan legyen. Ez geometriailag azt jelenti, hogy az f{x) szinuszos sor, legyen ez
függvény grafikonját az origóra tükrözzük (24. ábra). Az értel
mezés ilyen kiterjesztése azért lehetséges, líiert a húr csupán kn
g(x) = z
/ hosszúságú, és az f( x ) függvénynek a intervallumon k=i /
324 325
alakú. Ha ezt összehasonlítjuk g(x) előbbi sorával, akkor az Ennek a sornak az első tagja { k = \ )
<XkFk = Gk . ne
t) = sm — t
egyenlőségből
és ez a húr alaprezgését állítja elő. Az alaprezgésnek az x = 0
Gk és x = l 3, csomópontjai, hullámhossza 2/. Legnagyobb kitérése
Fk =
(Xk az x = //2 húrfelező pontnak van. A sor második tagja (k=2)
a húr első felharmonikusát állítja elő. Ennek csomópontjai
és ezzel az összes állandót meghatároztuk. az x= //2, x —l helyeken vannak, hullámhossza /, a leg
Összefoglalva eredményeinket kimondhatjuk: a rezgő húr nagyobb kitérése az x —ljA, x= 3//4 pontokban van. Hasonló
minden k érték egy-egy felharmonikus rezgést szolgáltat, amely
d^ u nek az x = 0 és x = / pontokon kívül a [0, /] szakasz belsejében
d t^ ~ dx^ egyenlő távolságban elhelyezkedő n számú csomópontja van,
differenciálegyenletének az és hullámhossza — - ■.
w-rl
2. Egészen más úton jutott el a rezgő húr differenciálegyen
u(x, 0) = fix ), u', {x, 0) = g(x) letének a megoldásához D ’Alembert [J. Le Rond D ’Alembert
(1717—1783), francia matematikus], aki megmutatta, hogy a
kezdeti, valamint az
fT u
« ( 0 , í ) = 0, u (/.t) = 0
dx^
kerületi feltételeket kielégítő megoldása
differenciálegyenlet megoldása felírható az
kn
U { x ,t ) = 2 (■£■*cosoí^t+Ft sin a*0 sin -j- u(x, t) = u^{x-\-ct) + U2 Íx —ct)
t= i *
IcTTt* alakban, ahol u-^ és tetszőleges függvények. Az előbbi kez
alakú, ahol a* = —j - , továbbá a páratlannak értelmezett deti és kerületi feltételek segítségével és egyértelműen
f( x ) függvény Fourier-sorának együtthatóit, F* pedig az ugyan meghatározható.
csak páratlan függvény a*-val osztott Fourier-együtthatóit
jelenti. Gyakorló feladat
Megjegyzések. 1. Ha /(x )= 0 , akkor minden *-ra és
Tekintsük az 7=20 cm hosszúságú húrt és közepén feszítsük meg úgy,
hogy az ;v=10cm abszcisszájú pontja az x tengelytől 0,5 cm-re kerüljön.
. knc . kn Engedjük el a húrt és keressük meg a húr mozgását leíró függvényt.
U{x, t ) = 2 Pk s m - y - í sm — x
k=l (Legyen c= \,)
326 327
10 kn .Oy kn 20
A t = 0 időpillanatban a húr alakja a 25. ábrán látható. Esetünkben -----( r
0,05 - — 1 sm — x
_ í0,05a% ha 0 ^ jc ^ 10 kn ~2~ .
M ín) 20 10
~ \ l -0 ,0 5 x , ha l O ^ x ^ 20. 40 kn
= -------- sin — .
A sorfejtés érdekében slz f (x) függvény értelmezését előbb a - 2 0 ^ x ^ 2 0
{kny 2
intervallumra (2 /= 4 0 ) terjesztjük ki úgy, hogy abban páratlan függvény A megoldás tehát (láttuk, hogy F k= 0)
legyen, majd az egész számegyenesre úgy, hogy f(x) 21 szerint periodikus
függvény legyen. ~ ( kn \ ( kn \
0 = ^ Z i^ ’k lcos — r Isin — a:I =
=ícíi00 k^n^
E
40 (
IVsin — IIcos — t \ sin — x I,
kn\ { kn \ (
2 j V 20 j V 20 j
kn \
328 329
sékleten. A rúd pontjainak hőmérsékletét a í= 0 időpillanatban A bal oldal csak í-től, a jobb oldal csak .v-től függ. Ez csak
az u{x, 0 )= /(x ) függvény adja meg. Határozzuk meg azt az úgy lehetséges, ha mind a két oldal állandó, azaz (az állandót
u{x, t) kétváltozós függvényt, amely a rúd pontjaiban a hőmér —aMel jelöltük)
sékletváltozást leírja!
A fizikából ismeretes, hogy az egydimenziós hővezetés dif r(í)
= -0 í\
,X " ( x ) 2
!' = -C t.
ferenciálegyenlete T{t) X{x)
du . d “u Ezzel a másodrendű parciális differenciálegyenlet megoldását
Jí egy elsőrendű és egy másodrendű közönséges differenciál
egyenlet megoldására vezettük vissza, mégpedig a
ahol c az anyagi minőségtől függő állandó.
Esetünkben a kezdeti feltétel
es
u(x, 0) = f(x ) ,
X"{x) +
a kerületi feltételek
differenciálegyenletek megoldására. Az első egyenlet változói
M ( 0 , o = 0, m( / , o = o.
szétválaszthatók:
(Mivel a differenciálegyenletben í szerint csak az első derivált
szerepel, ezért csak egy kezdeti feltétel van.)
A differenciálegyenlet megoldását D. Bernoulli nyomán dí
olyan szorzatalakban keressük, amelynek egyik tényezője csak
X, másik tényezője csak t függvénye: — = -a U t.
u(x, t) = X(x)T(t).
Mind a két oldalon integrálva
Ekkor
In \T\ = - a ^ t + a,
^ = X (x)T '(t), ^ = X "{x)Tit), T= = Ae-^^K
A második differenciálegyenlet karakterisztikus egyenlete
és a differenciálegyenletbe helyettesítve
X(x) T'(t) = c^X"(x)T(t). A“ + = 0,
Az egyenlet változói szétválaszthatók
ennek gyökei = ± — i, így a differenciálegyenlet megoldása
T(t) X(x) •
JT(x) = 5 co s — -Y+Csin —X.
' ^ c c
330 331
Az eredeti parciális differenciálegyenletet kielégítő függvény alakúak. Mivel a differenciálegyenlet homogén, ezért a parti
tehát kuláris megoldások összege is megoldás, és így a differenciál
egyenlet megoldása az
C/(x, 0 = 2 0 = 2 ^ /c ^ ~ “^'sin — X
cc r, . a k=l k=l c
D cos — X - f - s i n — X függvénysor. A még ismeretlen E^. együtthatókat a kezdeti fel
c c
tételből számítjuk ki. Minthogy í= 0 esetében
ahol a, AB = D és A C —E ismeretlen állandók. Ezeket a kezdeti
feltételekből határozzuk meg. U{x, 0 ) = /( x ) ,
Mivel w(0, ezért ezért
oo Q, oo
0 = C k=l /
ami csak úgy lehetséges, ha i)= 0 . Mivel w(/, 0 = 0 és Z>= 0, Az együtthatókat azonnal le tudnánk olvasni, ha az adott
ezért /(x ) függvényt tiszta szinuszos Fourier-sorba tudnánk fejteni.
• —
^ // Hogy ezt megtehessük, /(x ) értelmezési tartományát ki kell
sm o- olH
c terjesztenünk. Legyen tehát a O ^ x ^ / intervallumban adott
/(x ) függvény a intervallumban páratlan függvény
A háromtényezős szorzat első és harmadik tényezője nem lehet (/(x) grafikonját az origóra tükrözzük) és egyébként 21 szerint
0, ezért periodikus (az alapintervallumban levő grafikont ismételjük).
Ha ezt a függvényt Fourier-sorba fejtjük, tiszta szinuszos sort
sin — / == 0, és ebből = kn, kapunk, legyen ez
c c
azaz kn
knc /W 2 tfk ~T~
a = k= i I
Ebből következik, hogy
ahol /:= ! , 2, ... . (k nem lehet 0, mert ekkor a = 0 volna, ami E, = h ,
lehetetlen.) Mivel a végtelen sok értéket vehet fel, célszerű
indexszel ellátni Összefoglalva: a hővezetés
du d^u
knc
OCk = dt “ dx^
T~'
differenciálegyenletének az
A differenciálegyenletet és a kerületi feltételeket kielégítő meg
oldások tehát «(0,O = 0, u(l,t) = 0
kerületi és
Uk(x, t) = Ek sm — X A: = 1 , 2 , . . .
c u(x, 0) = /( x )
332 333
kezdeti feltételeknek eleget tevő megoldása legyen. Ekkor
Ui — B, Ma = Al+B,
U( x, t ) = Z E , e
és ebből
alakú, ahol az együtthatók a 21 szerint periodikus páratlan Ui — B Ma-Ml
f(x ) függvény Fourier-sorának együtthatói. B = Ui, A =
I l
A hővezetés differenciálegyenletének a megoldása akkor is
egyszerű, ha a kerületi feltételeket úgy általánosítjuk, hogy A differenciálegyenletet és a kerületi feltételeket kielégítő
a rúd két végpontját valamilyen ill. «2hőmérsékleten tartjuk. függvény tehát
Legyen tehát
í/(0, 0 = Wi, w(/, t) =
u(x, 0) = /(x ). alakú. Ezek után a w(x, t) függvény úgy határozandó meg,
A megoldást ebben az esetben összegalakban keressük: hogy a differenciálegyenlet kielégítésén kívül
ahol a V függvény csak az x helytől függ. Válasszuk v-t és w-t legyen, mert ekkor a megkívánt kerületi feltételek is teljesül
úgy, hogy külön-külön kielégítsék a differenciálegyenletünket. nek, hiszen
Ekkor m(0, 0 = t)(0)+ w (0, t) = Mi+0 =
O-c^ — m(/, 0 = v(l) + w(l, t) = Ma+O = Ma.
A kezdeti feltétel
mert v nem függ Mől, ill.
u{_x,0)=f{x)
dw = r 2^^^
---- ------
dt dt^ • volt. Mivel
334 335
Gyakorló feladat legyen. Ezzel egy 21 szerint periodikus páratlan függvényt kaptunk
(26. ábra). A függvény nem folytonos, de — ezt itt nem részletezzük —
Tekintsük egy 10 cm hosszú, homogén izotróp rudat. Legyen c = l , Fourier-sorba fejthető. Az együtthatók kiszámításánál először felhasz
a í = 0 időpontban az egész rúd hőmérséklete 100 °C, és helyezzük a rúd náljuk, hogy f(x) páratlan, majd parciálisán integrálunk.
két végét olvadó jégbe. Milyen függvény írja le a rúd lehülési folyamatát?
Esetünkben a 1 ^ kn 1 J.® kn
Ej. = — / - 100 sin — xdx-\ ----/ 100 sin — a: dx =
du d^u 10 10, 10
It dx* 2 kn 10 kn
= — f 100 sin — xc/x = 20 ------cos — A-
differenciálegyenletnek azt az u(x, t) megoldását keressük, amely eleget 10 • ' 10 kn 10
tesz az
400
u(x,0) 100 200 , ha A: = 2 w - 1,
= -------(cos kjT - 1 ) =
kn ha ^ = 2m.
kezdeti és az
w(0, 0 = 0, í/(10, t) 0 így a megoldás
kerületi feltételeknek. 400 {2m -\)n
U{x,t)== I -e sin ------------- X —
=1 (2m - \ ) n 10
400 n 1
e sin — ----e sin — x-{-
10 3 10
alakú megoldás felírásához szükségünk van”az adott /(jc) = 100, O^jc^lO
függvény tiszta szinuszos Fourier-sorára. Terjesszük ki céljainloiak meg
felelő módon f( x ) értelmezési tartományát úgy, hogy
t,x
— 100
1
1
1
1 1 ^
' 0 10 20 X, cm
1
!
j
26. ábra
336 337
Az y •\-P(,x)y—0 homogén lineáris differenciálegyenlet megoldása: