Havaruti Nagyszala

Titkos rovások / 4(C). Arvisura / részletek Sikila és Töröngöj rovása Kr. e. 3981-3965. (59-75. m.t.é.)

A 40. medvetoros évben Nimród 8 fejedelmes Birodalmában felépült az új főváros, amelyet egy Ninive nevű beavatott építő tudós
tervezett Buda kőfaragó fejedelem nemzetségéből. A várost az oroszlánvadász Nimród jelképével, oroszlános-kapukkal látta el.
Mire rovó-deákjainak és pateszijainak temploma kész lett, a birodalmi Nagypalota is felépült. Mielőtt a város névadása megtörtént
volna, azt az építő tudósról már mindenki csak Ninivének nevezte.
Nimród lovasokat küldött Ordoszba, hogy a templom- és városszentelési ünnepélyre beavatottaikat küldjék el. Mivel Temere
lovasbaleset következtében meghalt, nejét, Sikilát az új lovasfejedelem, Nemere vette el feleségül. Ez annál is inkább esedékes
volt, mert Havarut, a legmagasabb képzettségű beavatott fejedelem összehívta az ataiszi népek Nagyszaláját Ménes birodalmába.
Ezen százévenként összehívandó Holdhónapi összejövetelnek az idejét a 70. medvetoros év nyarára jelezték. Minden
beavatottnak a Nílus áradásának időpontjára meg kellett érkeznie On városába. Az ezen alkalomra épített Havarut városában volt a
legnagyobb ünnepély, amelyen a várost felszentelték. Ezen rendkívüli eseményt kötötte össze Nimród a város- és
templomszenteléssel, ahol birodalmának a beavatottjai várták a Nagyszalára érkezőket és 12 beavatott jelenlétében az egyigaz
Isten templomát felszentelték. Mire az oroszlános kapuk leleplezését akarták elvégezni, a beavatottak létszáma 21-re nőtt. Még a
Melegvizek Birodalmából is megérkezett Tardos és Pilis ifjúsági beavatott az ahájok földjén keresztül, székihun lovasok kísé-
retében.
Sikila vezetésével Nemere lovasfejedelem indult el 100 lovassal, köztük Aháj tárkányfejedelemmel és egy Kissi nevű ifjúsági
aranyasszony arbag-rimalánnyal, akit Aháj indulásuk előtt, a 70. medvetoron vett el feleségül. Húsvét napjának hajnalán érkeztek
Ninivébe, amikorra a városszentelési ünnepélyt kitűzték. Ekkor Sikila és Kissi is azt jelentették a férjeiknek, hogy a Nagyszala
ünnepségein kisgyermek születését várják.
Az ünnepségek elmúltával, 300 lovas kíséretében megindultak a Híres-Kapu irányában, a másik újváros, Hetevaret térségében
Havarut felé, ahol a Sós-tavaknál Karun beavatott fejedelem várta őket, hogy az ünnepségekre előkészülhessenek.
Három nappal a Nílus áradása előtt érkeztek Hetevaretbe, ahol Kadhafi[I.] beavatott vendégül látta az Ordosz, Nimród és Magyarka
térségből érkezőket, a Nagyvízről szállított ételekkel kedveskedve nekik.
Nimród már nem tudott eljönni a havaruti Nagyszalára, hanem az egyetlen beavatott képességgel bíró fiát küldte el. Sikila nagyon
összebarátkozott Dan beavatottal.
Bármilyen kedves vendégek is voltak, lovaskísérettel Havarutba lovagoltak, ahol a Nílus áradásának napján, a 9324. tűzszerzési
évben a Nagyszalát ünnepélyesen megnyitották. Maga a Kegyhely csupán 25 személyes volt, amelyet a 12 személyes családi
tűzőrző-helyből építettek újjá. Bothon, Esthon és Sába ura és a 21 beavatott a Mindentudó rovó-deákkal vett részt a megnyitáson.
A lovaskíséretek, papok és papnők csupán a fedett oszlopcsarnokban tartózkodtak. Innen a harmadik napon Anu kegyhelyre
lovagoltak, ahol szintén három napig vettek részt a Nagyszala megbeszélésein.
A Havarut-Nagyszala megnyitása a 25 személyes kegyhelyen történt, a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak elhelyezése pedig
Hétváron volt. Itt nyert elhelyezést a 300 lovas Sikila, Töröngöly, Tardos és Pilis beavatottakkal együtt. Hét beavatott volt a
vendéglátójuk. Bábel, Dániel[II.], Ganna és Lagas beavatottakat az ünnepélyes megnyitás után Kadhafi Kadlarsa végvárban
helyezte el szálláson. A többi Ménes-birodalombeli beavatott és kísérete előrement és Anu kegyhelyén készítette elő a Nagyszala
továbbfolytatását.
A Lóvárosból jött Arpach[III.] az ünnepélyes megnyitás után Karun kérésére, mint a legmagasabb képzettségű arbag-pateszi a
hosszú élet titkáról és a rákos elhalálozásról tartott beszédet, ebben az Égiektől tanult gyógyítási módok legfőbb tanításaként a
mértékletes és változatos életmódot és étkezést javasolta a résztvevőknek. Amíg az emberiség csupán vadászzsákmányból és
gyűjtögetésből élt, gyakori volt az éhezés. Az ataiszi tudományok a megszelídített állatoknak tenyésztésével életbőséget teremtet -
tek, és lehetővé vált a tartalékok gyűjtése. Lépcsős, majd öntözéses gazdálkodással az Égiektől kapott nemesebb magvakkal
bőségesen ellátták a templomgazdaságokat és a kása ételek mellett elkezdték a lepény- és kenyérsütés bevezetését. Az állatok
zsír készlete mellett a papi gazdaságban megjelent az étolaj előállítása. Megkezdődött az emberek és az állatállomány részére a
tartalékolás és ezzel kezdetét vette az emberevés megszüntetése. A vadászat és nagyállat-tartás mellett az emberek átlagos
életkora 2535 tűzszerzési év volt. A pateszik és a beavatottak templomgazdaságaiban a növényi eredetű ételek fogyasztása mellett
az életkor már 35-50 tűzszerzési év volt. Az ehető gyökérfélék és a mesterségesen ültetett gyümölcsök fogyasztása mellett az
életkor 4055 tűzszerzési évre nőtt. Elkezdődött a gyógynövények gyűjtése az Égiektől megtanult arbag-gyógyítási módok szerint.
Szitás és kádas fürdők és a mértékletes életmód alkalmazása az életkort 45-60 tűzszerzési évre emelte fel. Minden
templomgazdaságban bevezették az arbag gyógymódokat. Az Égből jöttek tanítása nyomán az emberevés mellett a túlzott
húsfogyasztást is megtiltották. Arvisura-Anyahita magával hozta az Élet-gyökeret, amelynek alkalmazása új gyógymódot teremtett.
A nyershús fogyasztóknál elterjedt “Egyen meg a Rák" nevű betegség az Élet-györekének ésszerű fogyasztásával gyógyítható.
Égő-csipkebokrok bogyóinak levével, növényi anyagok és gyümölcsök gyakori fogyasztásával, csupán galamb, nyúl és fürj
hetenként egy-egy napi fogyasztásával és minden más hús fogyasztásának megszüntetésével minden ember szervezetében
ellenanyag fejlődhet ki.
Amikor ide ért a beszédében, óriási hangzavar keletkezett. Havarut a kegyhelyről kiszaladva látta, hogy egy hatalmas Égi-Madár
fülelsértő számunhangok mellett a füves legelőre leszáll. Havarut a beavatottakkal együtt az érkezők felé ment. A földre lapult
lovasok is bátorságot kapva Karun beavatott fejedelmi személy jelzésére követték a vendégfogadásra indult menetet az Égi-Madár
felé, ahol Havarut fennhangon, pusztára szóló hangon, üdvözölte az Égieket:
- Kaltes-asszony szekerén érkező, Égi-tudású férfiak, örömmel üdvözlünk benneteket a Nagyszala tanácskozásain és a segítséget
hozó nagyobb tudásotokat örömmel véve, előre is köszönjük az Égiek segítségét!
A két fejjel magasabb kaltesi küldött átölelte Havarut és Karun beavatott fejedelmeket és a többi beavatott felé meghajolva
mosolygott. A lovasság és az élelmező csoport tagjai kezüket felemelve üdvözölték a tőlük magasabb növésű, 12 főnyi küldött-
séget. Ekkor a 12 érkező Égi-beavatott, és Havarut vezetésével még 12 Joli-Tórem Földjén élő legmagasabb fokozatú beavatott
Havarut új Kegyhelyére távozott. A többi beavatott az Égiek által hozott étkezési meglepetésekkel a szakácsok helyiségébe ment,
ahol előkészítették az ünnepi lakomát.
Karun arbag pateszi folytatta az “Egyen meg a rák" betegség elleni védekezésről szóló előadást:
- A tisztátalan ételek fogyasztásától, valamint az emberek egymástól és az élet nehézségeitől való félelme miatt keletkező és
gyógyíthatatlannak hitt betegségből úgy gyógyíthatjuk meg az emberiséget, hogy elejét vesszük a gyors halált okozó kóros je-
lenségnek. Mivel a 8508. tűzszerzési évben hozott gyógyszereink már elfogytak, arbag tudományunknak gondoskodni kell arról,
hogy az Égiek által hozott gyógyító cseppek helyett hasonlót készítsünk. Mivel a “Fűben-Fában-Kövek-Vizek sokaságában van az
orvosság", nekünk is meg kell tanulnunk az “Egyen meg a rák" rossz kívánsággal megnevezett betegség gyógyítását.
Kürtök és dobok hangjai mellett étkezésre szólították a Nagyszalu tagjait. Az őrlovasok és a kísérő személyzet részére étkező
sátrakban terítettek, míg a beavatottak és a vendégek részére a szent-sátorban lévő szövetség ládájára hordták az enni-innivaló-
kat. Étkezés közben a tízezer tűzszerzési évvel magasabb műveltségű és tudású vendégek, a gondolatrezgések átvitelére való
finom dobozkáikat elhelyezve, az asztalfőn a Nagyszalu beavatottjaival kicserélték a gondolataikat és véleményüket:
- Égi járművünkön még el tudtunk jönni Joli-Tórem társbolygónk beavatottjaihoz, és az igen fejlett híradó dobozaink segítségével, a
mai megbeszélést is hallgatva, előkészítettük a magunkkal hozott gyógyszereinket.
- Az Úr város körzetében való legutóbbi leszállásunk alkalmával elhoztuk a Templom-gazdaságokban történő irányított, tervszerű,
bőséget adó gazdálkodás tudományát. Most Kaltes-asszonyunk Földjének tudósai azt kívánják, hogy hozzánk hasonló építkezési
módokat vezessetek be a birodalmaitokban, mert a 20-25 év alatt megsemmisülő épületek a meghosszabbodott életkor miatt nem
szolgálnak ki egy emberéletet. Ezért a tudósok-bölcsek sokasága sajátítsa el a mi építkezési módunkat!
- A 9324. tűzszerzési évben törvénybe iktatott Ibos-napi, azaz nálatok a Nílus áradásához kötött időszámítást helyesnek tartjuk. A
9538. tűzszerzési évben, tehát a Nílus áradás számítás Ibos-napi bevezetése utáni 266. évben helyeseltük a havaruti Nagyszala
megrendezését. Gondolatrezgések alapján értesült  róla Kaltes-asszony Földjének központja, hogy az “Egyen meg a rák" nevű
betegség gyógycseppjei, amit az Úr város melletti leszállás alkalmával küldtünk, már elfogytak és a beavatottak sem tudják ezt a
betegséget a társbolygónkon gyógyítani, ezért útba indítottak bennünket. Ezen jó gyógyszereket, amelyek nálunk kiválóan beváltak,
Amu főpap utódai fogják őrizni, hogy a beavatott társadalom igénybe vehesse.
- Ezenkívül elhoztuk a Kaltes-Birodalombeli építési tudomány alkotásainak vázlatait, hogy az emberi fejlődésetek következő
lépcsőfokaként olyan maradandó építési remekműveket alkossatok, amelyet az emberevő társadalom nem fog megérteni. A Ti
időszámításotok szerint 10 000 tűzszerzési évvel ezelőtt a Joli-Tórem bolygóján még szokásos háborúskodást már megszüntettük,
továbbá a halálos ítéleteket eltöröltük, mert ezen embertelen ítéletek mindig csak az uralkodó rétegek érdekeit szolgálták, hogy a
kisebb tudású emberiséget a hatalmon lévők szolgaságba és örökös félelembe taszítsák. Az ember-ember elleni érdekek
ráerőszakolása miatt keletkezett az “Egyen meg a rák" és a többi hozzá hasonló betegség. Ennek a lappangó betegségnek a
gyógyító cseppjeit most elküldték bölcseink. Az Égitestek járása és a Ti bölcseitek számítása szerint háborúskodások még a halak
2160. évi Világhónapban is lesznek, sőt annak vége felé fokozódni fognak. A Vízöntő Világhónap kezdetén a beavatottak hatására
ráeszmél földetek emberisége, hogy háborúval nem lehet megoldani semmit . Fokozatosan abba kell hagyni a fölösleges
öldökléseket, és a mi Égi rendeltetésű szokásainkat fogjátok követni. A beavatottak minden Nagyszalán folytassák az emberséges
életért való küzdelmet!
- Nagyon örülnek a bölcseink annak, hogy az Úr város környéki Templom-gazdaságok termelési módjait a Nílus áradásának Ibos-
napi számolgatásával Ti is átvettétek és a Nílus mentén 1 napi járóföldön elért bő terméssel csökkentettétek az éhség miatti
emberevést. Sajnos, mióta Hárpia-Tórem társutasként a Hold-Anyát hozzátok szegődtette, Atlantic-Földjének a súrlódás
következtében beállott elsüllyedését mi sem akadályozhatjuk meg. A süllyedés fokozatos bekövetkezése miatt még sok ember fog
Bothon-Esthon és Káldia felé menekülni, ami a Ti jólétetekben zavarokat fog okozni. Hold-Anya hatására a Ti földeteken az ár-
apály miatt fölgyorsult az élet, viszont Joli-Tórem Földjének a forgása lelassult. Sőt, Ataisz bölcseinek a régebben számított
Tűzszerzési időszámítása 380 napról fokozatosan 370 alá csökkent  és jelenleg 365-366 napos időszaknak felel meg. A csillagok
járása szerinti névadásokat azonban ne hagyjátok abba, mert a Hold-Anya egy Üstökös vagy más Égi-test hatására eltávozhat a
társutas szolgálatból és Kaltes-Anyánk földjéhez újból közelebb kerülhettek. Most a közöttünk lévő távolság folyton nő és a Halak
Világhónapjában már csak Kaltes-asszony lámpácskáira szerelt műszereinkkel tudjuk társbolygónk életét figyelni.
- Magatokra azonban soha nem fogunk hagyni benneteket , mert a 10.000 évvel magasabb műveltségünk és tudásunk nekünk is
rohamléptekkel nő és apró lámpácskáink átjátszó állomásként fognak működni. A különböző fokú beavatottak, mint örökké élő
hírvivőink és híradóink az Életfátok szerint újjá fognak születni és a mi gondolatainkat magukévá fogják tenni. Így az Égi
származású beavatottak a haladás útjára fogják serkenteni Joli-Tórem földjének emberiségét. Az emberevés után még lesz
gyűlölködés, de egy magasabb fokú beavatott a gyűlölködés helyett életre fogja hívni Kaltes-asszony Földjének szeretethitét. A
Vízöntő Világhónapjában a szeretet minden nép életében diadalmaskodni fog.
- A most gyakorivá vált “Egyen meg a rák!" rossz kívánságú betegségre a szűkebb beavatott társadalomnak elhoztuk a gyógyító
cseppjeit. A Ti gyógyító tudományotok is fejlődni fog a háborúskodásaitok befejezéseképpen, de a gyűlölködés és az irigység, mint
rossz emberi tulajdonságok, gátolni fogják a fejlődést. Valaki majd megtalálja a módját annak, hogy ezen rettenetes betegséget
Joli-Tórem Földjén megszüntessétek! Erről annak idején minden beavatott értesülni fog! Kaltes-asszony lámpácskáit is utánozni
fogják, de azok nem lesznek gondolat-rezgések átjátszó-állomásaként felműszerezve. A beavatottak egyszerű eljárással meg
tudják mondani, hogy melyik fénylő lámpácska kaltesi és melyik Joli-Tórem földi eredetű.
- Most pedig, mint minden Nagyszalában, elmondom, hogy a Turra hegység térségében megtörtént az aranycsöpp éjszakája és
ősidők óta bekövetkezik az áradás, amely megtermékenyíti földjeiteket a bőség reményében. Négy nap múlva megszületik a
termékeny áradat és bőséges lerakódás kezdődik, majd 30 nap múltán befejeződik az áradat, a szent munka Életet-adó feltétele.
Ibos napjától Iboska napjáig áldjátok az Urat, amely megszüntette az emberevést és idővel elküldi hozzátok a Szeretet gondolatát
az Örök-Béke ígéretével, hogy befejezhessétek a pusztító háborúk kegyetlenségeit. Menjetek a kísérő lovasaitokhoz és a Felséges
néphez, és Égből származó békevágyunkat hirdessétek!
Az íjászok 500 fős csoportja a Nimród-Ordosz birodalombeli 300 fő lovassal előkészítette az új Anu kegyhelyet az újabb,
háromnapos ünnepélyre. Útközben a Nagyszala törvények szerint egy alapkő letételt kell megejtenünk az újabb templom és pap-
szentelés miatt. Így értünk Anu 25 személyes kegyhelyére, ahol Karun átadta az Uruk városi írnok-képzősök által küldött
ajándékokat.
Ezen az Anu kegyhelyi tanácskozáson főként arról volt szó, hogy miként vélekedjenek a süllyedő Atlanticról elmenekülő barna bőrű
emberek elhelyezéséről. Ugyanis az idő hidegebbre való fordulásával, mivel ezen menekültek fázósak voltak, sok fával tüzeltek.
Meggondolatlan erdőirtások miatt a homokos altalaj sok helyen futóhomokká változott. Az uruki Templom-gazdaságok jó
tanácsokkal látták el az Atlanticról jövő menekülteket, hogy a dúsvizű folyók között öntözéses csatorna-gazdaságokat létesítsenek.
Azonban ez sok esetben nem járt sikerrel, mert a csatornás öntözéses gazdálkodást csak sok munkával és türelemmel lehetett
megvalósítani.
Sikila tudatta Töröngöllyel és Nemerével, a férjével, hogy a Kaltes-asszony Földjéről jött beavatottak segítségével a legmagasabb
kaltesi tudománnyal, gondolatok átvitelével foglalkozik. Útközben közölte Karunnal, hogy ezen Földünket illető eseményt Anu
kegyhelyén meg kell beszélni. Anu 25 személyes kegyhelyén minden beavatott elmondta véleményét arról, hogy a három
birodalomba lopási szándékkal vagy élelem kéréssel bejötteket hogyan bírálják el.
Havarut útközben megbeszélést tartott a Nimród-Uruk-beli beavatottakkal. Az a vélemény alakult ki közöttük, hogy munkájuk szerint
élelmezési anyagokkal kell kárpótolni a bejötteket, hogy családjukat megmentsék az éhségtől. Tardos és Aháj lovascsoportja
viszont azon a véleményen volt, hogy az elfogottakat Tot szolgálatába kell venni és munkavégzésük szerint kell őket élelmezni. Túl
nagy mozgási lehetőséggel nem kell a lopósokat jutalmazni; mert akkor a belső gazdaságok biztosította jólétben számuk
mindinkább szaporodni fog, a vadászok és harcosok élete pedig csak jobban veszélyeztetve lesz. Az úr-szolga viszonyban minden
fegyveres élete veszélyeztetve van, s létszámuk is csökken.
Anu újonnan épített kegyhelyén az előre beütemezett ügyek megbeszélése mellett a jólét és éhség kérdését a beavatottak között
szavazásra tették fel: a 21 beavatott és kaltesi küldött 11-11 arányban pártolta az úr-szolga és munkaadó-dolgozó elképzelést.
Végül a kaltesi beavatott azt hangoztatta, hogy lényegében mindkét véleményt pártolni tudja, mert minden elképzelés a
gyakorlatban azon fog múlni, hogy a földi emberek milyen műveltséggel járulnak hozzá az emberi nem tovább éléséhez. Ezért azt
javasolta, hogy Bothon, Esthon és Sába fejedelme is szavazzon, hogy ezen legégetőbb kérdést eldöntsék. Mivel 25-en vannak, a
két vélemény közül az egyiket el kell fogadniuk, de lehet, hogy egy harmadik lenne a legjobb. A döntés végül úgy szólt, hogy 13-12
arányban az úr-szolga viszonyt tartották elfogadhatónak. Tehát Anu-ban elfogadták, hogy az éhezőket mind a gazdasági, mind
építkezési munkákban szolgálatba kell állítani és gondolatrezgésekkel Joli-Tórem földjének összes beavatottját ezen döntésről
értesíteni kell. Nagyarányú építkezésekkel munkát kell adni a rászorultaknak, hogy az elvégzett munka arányában élelemmel és
ruházattal lássák el az éhező lakosságot. Az emberevés után az éhséget is csökkenteni kell az időjárás és háborúskodás okozta
veszélyekkel együtt. Mivel mind a két csoport is kifejtette véleményét a maga igaza mellett, Nagy-Tot (így nevezték a kaltesi
beavatottak vezetőjét) az évezredek tapasztalatait figyelembe véve azt mondta:
- A nagy Mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az Égitestek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak
Világhónapjának öldöklő évezredei után Joli-Tórem Földje elérkezik a Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszün-
tetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A
lopások, hazug vagyonszerzések nem teremtenek örökéletűeknek gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet tit-
kainak kifürkészése adja meg.
Érdekes, hogy a másodszor háromnapos tanácskozás alatt senki sem rótta le az eseményeket, csupán Töröngöly beavatott
rovósámán. Arról szigorú törvény rendelkezett, hogy a beavatottak közül soha senki egy emlékbotra való sort sem ír le, csupán a
kijelölt évszázados rovó, aki a Nagyszalát megörökíti.
Az Anu kegyhelyén tartott megbeszélések alatt már minden talpalatnyi termőföldet elárasztott a megtermékenyítő áradat. A
kegyhelynek szépen kiépített oszlopos csarnoka volt a Szentéllyel és nagy oszlopos állásai szérűkkel, úgy hogy a 800 ló és a 30
dísz-szekér nyugodtan elfért a kegyhely térségében. Mutatványos emelvényeken jövendőmondók, csillagjósok, bűvészek és ifjú
táncosok szórakoztatták a vendégek és a kíváncsiskodók sokaságát. Az étkeztetések a vendégházakban történtek, míg szállá-
sokról a Templom-gazda gondoskodott. Amíg a házigazdák és urukiak az Indusvölgyiekkel Anu-ban maradtak, addig a 24 Hun
Törzsszövetségiek Őrsur egypergős távolságra lévő várába lovagoltak szállásra. Havarut beavatott fejedelmi személy gondoskodott
arról, hogy Sikilát és Kissit hordszéken vagy fejedelemasszonyi utazókasban szállítsák. Mindenki kíváncsi volt, ki lesz a következő
Nagyszaláig a legerősebb fokozatú újszülött beavatott.
A legszebb asszonykorban lévő Sikila volt a legerősebb olyan beavatott, akinek gondolatrezgései bejárták a Földet. Így a gondolat
felvevő beavatottak pontosan értesültek a Nagyszala minden egyes mozzanatáról.  Így történhetett, hogy akik nem jelenhettek meg,
pontosan értesültek az Égiektől kapott észrevételekről, tanácsokról. A társföldünkön élő különleges képességű beavatottak
gondolatrezgésekkel örökös kapcsolatban állottak Joli-Tórem földjének beavatottjaival.
Hajnal hasadtával, mire Őrsur várának kakasai megszólaltak, új csoport érkezett Kadhafi hajósparancsnok vezetésével, akik tengeri
népek kalózainak fogságából szabadultak ki. Mivel a Havaruti-Nagyszala beavatottjai közül Sikila volt Joli-Tórem Földjének
legerősebb beavatottja, reggeli fürdés után nála jelentkeztek. Anu kegyhelyről harci szekeret küldött értük Havarut, hogy az
Atlanticon túlról és az Aranypartról érkező beavatottak méltó fogadtatásban részesüljenek. Útközben az újabb vendégeket Sikila
tájékoztatta az építkezési módok fejlesztéséről. A Havarut kegyhelyén történt döntéseket a két Atlanticon túli és Aranyparti be-
avatott magára kötelezőnek ismerte el. Anu kegyhelyén ünnepélyesen fogadták a három előre jelzett távoli beavatottat, örülve
annak, hogy Kadhafi hajósai az érkezőket a kalózok fogságából kiszabadították. Mindhárman értésére adták társaiknak, hogy a
megbeszéléseket maguk is érzékelni tudták, de Sikila már hajnalban tájékoztatta őket, s az eddigi döntésekkel egyetértenek. Ekkor
a Bothon, Esthon és Sába fejedelme átadta helyét az új beavatottaknak, míg maguk lovas csoportjaik élén biztosították az Ibos-
Iboska napok közötti megbeszélések zavartalanságát. Tenisur, a Kaltes-asszony birodalombeli megbízott, Égből jött vendég
előadta, hogy 10 000 évvel előbb az ő Földjükön is akadtak még a hatalmaskodók között nézeteltérések, de a beavatottak
irányítása mellett minden vitás kérdést tárgyalásokkal rendeztek. Egyik rendbiztosítási intézkedésük az volt, hogy minden
érdekcsoport harcosaiból közös hadsereget alkottak. Az érdekellentéti vidékekre ezen csapatokat küldték, amelynek eltartásáról a
vitázóknak kellett gondoskodniuk. Így mindkét félnek érdeke volt, hogy sérelmüket nyomban elintézzék, mivel a közös hadseregnek
mind az élelmezését, mind a kulturális igényét ki kellett elégíteni. Már pedig az ifjú harcosok jó étvággyal bírtak és vetélkedő, majd
szórakozó kedvük is sok kiadással járt.
Mindannyian tudjuk, hogy most a beavatottak szellemi központja Karun beavatott vezetésével Nippur kegyhelyén van, de
előreláthatólag a ma még kicsiny Karnakba fog ezen központ menekülni. A tengeri népek emberevő hada a beavatottak központját
áthelyezésre készteti majd Ordoszba, mivel a nagy lovas birodalmak jobban tudják biztosítani a nyugodt működésüket. Az ataiszi
népek az Égiektől kapott szellemi életet támogassák, mert az megszüntette az emberevést, Templom-gazdaságaik pedig
megtanították a Föld lakóit az emberibb életre.
A Hetevaret és Anu kegyhelyek után újabb 3 napon át Őrsúr birodalmának 25 személyes beavatott kegyhelyén folytatták Tenisur
vezetésével a Nagyszalát. Előtte Sikilának megerőltető szellemi munkát kellett végeznie, hogy gondolatrezgések segítségével
Karunnal megértessék Kaltes-asszony földjének legújabb találmányait. Töröngölynek Nippur és Ordosz rovásrendszerével
agyaglapra kellett karcolni a napirendi pontokat, hogy azt a Nippurból küldött írnok-sereg Bothon-Esthon és Sába beavatottjai
részére a Nílus-menti képrovásokra átültesse. Így a Nagyszala ügyrendje zavartalan volt, mert a Töröngöly vezetése alá tartozó
írnok-sereg minden órangos-pergő eseményeit az étkezési szünetek alatt agyaglapokra véste. A kis Ahájnak és Kissi
aranyasszonynak minden hajnalban aranylapokra kellett leróni a Nagyszala döntéseit.
Őrsurban a Nagyszala hatodik napján a legutolsó kaltesi látogatáskori kertgazdasági tudást egészítették ki. A 8 470. tűzszerzési
évtől a 9 538. tűzszerzési évig összehasonlították, hogy társföldünk mennyit fejlődött a termelvényekben a mi Földünkhöz
képest. Az ajándékba hozott búzakalászok sokkal nagyobb súlyúak voltak , mint a Nippur birodalmában termő kalászok, ugyanúgy
az árpakalászok súlya is nagyobb volt, így ezeknek a termelésére kellett a Nílus mentén is átállni. A termények magvait az ataiszi
beavatottak között szétosztották, hogy a magvakat szaporítsák.
A Nagyszala hetedik napján a társbolygónkon történő állattenyésztés fejlettségét mutatták be, de most nem küldtek a pulihoz
hasonló nyájőrző állatkákat, vagy az agabák által delfinnek nevezett értelmes halféleségeket,  csupán a házfiasítási feltételek
fejlődését ismertette Tenisur Sikila által. Erről a Töröngöly vezette írnoksereg uruki, bothoni és ordoszi írásjelekkel agyagtáblákat
készített.
A Nagyszala nyolcadik napján az ásványokból történő fémtárgyak előállításáról volt szó. Megbeszélték az építkezéseknél
előforduló erőátvivő gépeket, a kövek tartósabb összeillesztését. Azt is megbeszélték, hogy Joli-Tórem földjének még nem keve-
redett lakóit hogyan vonják be az építkezés és fémmegmunkálás titkaiba. Ezen tárgyalások 5 pergőig tartottak. Utána a Sikila és
Töröngöly által vett gondolatrezgések lerovása történt a három folyóvölgynek a nyelvére a sajátos rovásaik alapján. Azt is el -
határozták, hogy a központi irányítási nyelv továbbra is az uruki beavatottak nyelve marad. Ezért Nippurban, Pintorban, Urban és
Urukban írnok-képzést tartanak fenn. Ezenkívül Agadi, Ninive, Ordosz és Eturia rovás-mesterségét is továbbfejlesztik.
Nyolcadik nap naplementekor Sikila beteg lett, de a Tenisur által hozott csodagyógyszerektől hamar meggyógyult.
Mivel Ninivétől Szidonig közel száz főnyi 24 Hun Törzsszövetségi kísérő lovas jelentkezett, Aradnál közös megbeszélés alapján
Aháj tárkányfejedelem az utazási kíséretben elfáradt garaúzokat és ahájokat az erős honvágyuk miatt hazaengedte Eturiába. Az
elaggott Etur, mikor meghallotta Sikila fontos szerepét a Nagyszalában, még egyszer látni akarta kedvenc leányát és Kadhafi
hajósainak révén Őrsurba érkezett. Az áradásos folyópartról Sikila szállására lovagoltak. Eturt díszes hordszéken vitték a sábaiak a
felszentelt Gizeh kegyhelyre, mivel egy magas fokozatú beavatott csakis újonnan épített kegytemplomban szállhatott meg. Ugyanis
a minden 24 év körül átépítendő kegyhelyeket egymástól látótávolságra építették. Így Őrsurtól elindulva az embercsapáson
Alsóőrs, Ur, Felsőőrs, Előőrs, Giz, Gizel, Gizeh, Gizella és Gazella kegyhelyek szomszédságában a legújabb Gizeh-kegyhelyre
mentek, ahol Sikila Töröngöly és Aháj rovó-deákok társaságában összeállította a Szakharai-Nagyszila napnak a szokásos 5 pergős
napirendi folyamatát. Etur, aki Karun beavatott fejedelem társaságában hordszéken érkezett, nagyon boldog volt, hogy hamar
felgyógyult leányát fontos döntések közepette találta és örömmel adta át Sikilának szülőföldje ajándékait.
A lovaskísérettel indult csoport estére érkezett meg Szakar és Zakar kegyhelyen át Szakkara új kegyhelyére, ahol a beavatottak
tábora díszes vendégsereggel várta Sikila aranyasszonyt. Mire teljes ragyogásában felkelt a Nap, Sikiláék lovaskísérete
Szakkarába ért az újonnan épített Kegyhelyre, ahol Tenisur megtartotta a következő évezredekről szóló előadását, amelyet Aháj az
alábbiak szerint tömörítve lerótt:
- Miként a kaltesi népeknél az Úr tiszteletére emelt hajlék az elmúlt nemzedék Élet-dombja fölé emeltetik, ugyanúgy a termőföldre
hordott emberöltős romhalmokra új népek özönlenek. Az embertelen hatalmaskodókat túléli a népek ítélete. Ahogy Kaltes-asszony
Földjén is győzött a népek békevágya és az irgalmasság, az erős hitű népek békevágya győzni fog és a rozsdának indult
fegyverekből kiváló földművelő szerszámokat készítenek. Dolgos nép más népekre fegyvert nem emel és hadakozási játékokkal
nem tölti az idejét, inkább hatalmas új hajlékokat emelnek a felnövekvő ifjúságnak. Minden nép az Égi eredetű Haladásnak állít
emléket és saját jólétéért munkálkodik mindörökké!
- Hazug ígéreteket soha el ne higgyetek, mert aki sokat ígér, az mindig keveset ád. Gyönyörű jövő ígéretével közelítik meg
elméteket, de folyton csak a maguk jólétével törődnek. Ezért távolról jött embereknek soha ne higgyetek, mert könnyű annak
ígérgetni, akik a Ti munkával szerzett gyümölcsötöket akarja szétosztani. Az agyatok Életfájával megtanult gondolkozásotok
Égiektől származó józansága a Ti javatokat akarja! Az Életfátok minden ágát és gyümölcsét az emberiség javára fordítsátok!
- A nagyszájú hatalmasok elgondolásaik érdekében a népeket egymás ellen uszították. Amikor valaki részegítő italát a földre
öntötte és részegen ordítva az ellenfélnek mondott másik ország szegényeire rontott, akiket ugyanúgy leitattak - kissé elgon-
dolkozott és visszafordult -, de ott is akadtak józanok, akik megálljt kiáltottak és megfordulva a hajcsárokra rontottak. Sokan
meghaltak, de az eddig félrevezetett többség győzött. Mivel az Égitestek állása hatott az emberek idegrendszerére, többé nem
háborúskodtak és mindenki igyekezett munkával megteremteni a jólétet.
- Sajnos, Joli-Tórem Földjének az Égitestekhez való viszonya a Bika, a Kos és a Halak csillagzatának hatására még olyan, hogy az
öldöklés mind nagyobb méreteket fog ölteni. Az Égiek hatására eljön majd egy olyan korszak a Vízöntő Világhónapjában, hogy az
emberek mihozzánk hasonlóan békességben fognak élni.
- Ataisznak a jégkorszakok miatt el kellett pusztulnia, de Aran és társai elhozták onnan az olajvesszőket és a szőlőhajtásokat. Most
ezen vesszők és más termelvények további nemesítésére hoztak Kaltesi eredetű nemes ágakat, hogy azzal az élelem-bőséget
fokozni tudjátok!
Töröngöly ezen beszéd tartalmát a várakozó Ahájnak kegyhelyük nyílásán kiadta és az írnok-sereg azt minden nép nyelvére
rovásba vette, hogy a Templom-gazdaságok pateszijeit és a lugalok csoportját erről és a többi tárgyalásokról értesítse.
A lovasok, mint minden kegyhelynél, reggelenként százas csoportokban elindultak, és az utat biztosították. Ménesnek az egyik
unokája bevezette a Vanisten napi lovassági versenyt, melyet mindig a Ménes városa melletti Pusztaszeren tartottak meg. Itt Abod
fejedelmi ifjú lovassági gyakorlóteret építtetett és mellette ezen alkalomra előkészíttette az árnyas ligetek kegyhelyei közötti
versenypályát, amelyet füvesítéssel láttak el. A pusztaszeri viaskodás miatt Abod városát három év alatt építették fel. Szakkara 25
személyes kegyhelyén új vendégek jelentkeztek, mivel megérkezett Kadhafi kíséretében a 24. beavatott fejedelmi személy Atlantic
menekültjei közül. Ezen hajós csoport beavatottja élénk kereskedelmet folytatott a süllyedő Atlantic térségében.
Tenisur, a kaltesi beavatott arról beszélt, hogy a régebbi csoportokban, amelyeket Kaltes-asszony Földjéről a beavatottak
társadalma küldött, kivételes képességű emberek voltak, akik minden követelménynek megfeleltek. Ugyanis a kaltesi birodalomban
csak az olyan egyének vállalhattak hosszabb Égi-járműves utazásokat, akik minden tekintetben kiállották a megterhelő repüléseket.
Kaltes-asszony birodalmában sem volt mindenki teljesen egészséges ember, mivel 100 közül 1-2-nek nem született gyermeke,
tehát ilyeneket nem küldhettek oly hosszú útra, hogy a Joli-Tórem Földjére bizonyosan megérkezzenek. Az orvosok minden
jelentkezőt megvizsgáltak és a küldötteket vércsoportonként fele-fele arányban állították össze. Az Égi-járműveken visszaérkezők
jelentései alapján megvizsgálták Joli-Tórem földjének sok lakóját. A látogatások után megállapították, hogy Joli-Tórem és Kaltes-
asszony Földjének ember társadalma 2-2 vércsoportból áll. Így a Kaltes-asszony Földjéről érkezők vérfrissítők lesznek, s ezért az
elszaporodó emberiség fejlődése várható . Azért vizsgálták meg oly gondosan a tökéletesen egészséges küldötteket, hogy az
értelmesebb emberiség Joli-Tórem Földjén is kifejlődjön. Eleinte kisebb, játékos állatkákat is hozott az ifjúság magával: Pulikat,
delfineket és más kedvenceket, és azok a templom-gazdaságok környékén elszaporodtak. A későbbiekben magvakat és
gyümölcsfák szaporító vesszőit hozták, mint ahogy jelenleg is nemesített magvakat osztottak szét a beavatottak között, hogy
azokat Joli-Tórem Földjén elterjesszék. Megjegyezte, hogy eddig a kaltesi embereket azért küldték, hogy az emberi nem fejlődését
a legszívósabb fiatalsággal gyorsítsák meg.
Az Étkezési szünet előtt elmondta a beavatottaknak, hogy ugyanúgy, mint eddig, a 25 személyes beavatott tábort Égi járművökön
fogják a Ménes város melletti Abodba szállítani. A mindenkori harmadik napi Nagyszala rovót is magukkal viszik.
Mivel Bothon, Esthon és Sába fejedelmei a várt beavatottak megérkezése után nem vettek részt a kegyhelyi tanácskozásokon,
ezért lovasaik élén Ménes városa elé lovagoltak, ahol Abod városában előkészítették a pusztaszeri lovasversenyt, amely minden
idők legszervezettebb ünnepélyének ígérkezett.
A 24 beavatott Szakhara kegyhelyének oszlopcsarnokában várta a harsonás jelzést. Közben a rovók által lejegyzetteket
végigtárgyalták. Elcsodálkoztak Kaltes-asszony Földjének magasabb fejlettségén és ennek kapcsán a további fejlődés
lehetőségéről tanácskoztak. Sikila vezetésével bőséges étkezéssel kedveskedtek a Ménes birodalombeli papnők és az arbag
rokonsági kegyhegy Tűzőrző leányai, míg a hűsítő italokat az apród-papnők szolgálták fel.
A főpapi vendégszállásról jelezték Tenisur megérkezését az Égi küldöttek társaságában. Mivel ezen csoport 4 férfiből és 3
papnőből állott, mindegyik magával hozta deszantját és pergőjét, amellyel az egyes szakcsoportok megbeszélési idejét szabályoz -
ták. Mivel Sikilát minden nap kioktatta Tenisur a másik napi megbeszélés tervezetéről, a Ménes Birodalombeli papnőkkel és
rimalányokkal a tanácskozás rendje lehetőségeit latolgatták.
Tenisur mindjárt elsőként küldetésének a legkényesebb feladatát adta elő. Társföldünk, előttünk 10 000 tűzszerzési évvel sajnos ott
tart, hogy a korcs és nyomorék születések nagy száma és közlekedési balesetek következményei miatt az új nemzedék születését
szabályozniuk kellett. A három Égi-Birodalombeli papnő gondosan kezelt szaporító anyaggal a már meglévő állatállományt akarja
Egi módszerekkel nemesíteni. Sikila egy pergő idő alatt előadta, hogy a Nílus, Ráten és Tigris folyóvölgyi beavatottak
hozzájárulnak, hogy az állatállományukat és terményeiket, a Kaltes-asszony Birodalmában bevált módszerekkel a Földünkön
nemesítsék. Utoljára Tenisur elmondta, hogy a három kaltesi papnő olyan gondosan kezelt és hűtött emberi szaporító anyagot is
hozott magával, amellyel egy-két folyóközi, Nazarka szerepet vállaló papnőt megtermékenyít, s így a születési rendellenességeket
megszüntethetik. Nyomban a pergős szünetben tanácskozás kezdődött erről, de csupán 3 karnaki, 1 ráfeni, 3 maja és 1 indusi
papnő jelentkezett. Sikila az étkezés után összehívta a női társaságot és izgatott légkörben folytak a megbeszélések. A 24 Hun
Törzsszövetségi asszonyok többségükben kijelentették, hogy a természet rendje szerint a nőnemű világ örömmel várja a
termékenyítést. Milyen boldogság még az állatvilágban is, amikor egy-egy csikó vagy borjú futkos az anyja körül. Ezt a természetes
módszert nem szabad senkitől megtagadni. Ménes utódai közül azonban három karnaki Nazarka a megalázottságukban, hogy
bátyjaik és atyjuk a vagyonfelhalmozás miatt őket papnői szolgálatra kényszerítenék, titoktartás reményében vállalták az Égi
tudósok által javasolt mesterséges megtermékenyítést. Ugyanilyen gondolatok miatt Del, Éld és Ré papnők mellett az Úr-városi An,
a maja Vuh, Azt és Tis és az indusi Har is csatlakoztak és vállalták a 15. nap műveletét. Ugyanis a Kaltes-asszony birodalombeli
tudósok szerint a havi vérzést követő, törvénybe iktatott három napos pihenők után minden nő 14 napig Égiáldás leánygyermeket,
míg a 15. nap után Égiáldás fiúgyermeket adott. A Ménes-birodalombeli fejedelemi papnőknél nem volt semmi baj, mert Karnak
főpapja csak olyan papnőket engedett el, akik a háromnapos pihenőt már letöltötték. Mivel ezen fejedelmi lányok a huszadik
vízáradásos Ibos-napi születésnapjukat már megünnepelték, saját elhatározásukból ajánlották fel magukat az Égi-tudományok
kísérletéhez. Némi bosszúvágy is serkentette húszéves-hiúságukat, mert sokan azt gondolták, hogy tőlük már életrevaló fiú-
gyermekek nem születhetnek. Szokatlan érzelmek dúltak a különböző fajtájú és tudású emberekben. Ez a kaltesi látogatás
felkavarta az emberek érzelmeit, volt miről beszélgetni útközben. Így érkeztek Ménes birodalmi fővárosba, ahol az előző napi
lovasok a későbbi vendégek szállásait biztosították. Mivel itt semmi tudományos papi intézmény nem működött, mindenki a
pusztaszeri lovasverseny bűvöletében állott. A Kaltes-birodalombeli papnők a karnaki Ré papnő hajlékában vendégeskedő többi
vendég papnővel együtt nyomban megkezdték a megbeszéléseket. Sikilának nagyon sok dolga akadt, mivel köztük ő volt a
legtökéletesebb gondolatrezgés továbbító. Amíg a férfiak lovastáborát a lovassági előkészületek izgalma töltötte el, addig a Ré
hajlékában megtörtént a 10 000 évvel magasabb tudású szaporodási eset. A három Kaltes-birodalombeli papnő a lovasversenyek
elmúltával Sikila tudtára adta, hogy vizsgálatuk alapján a 10 000 évvel magasabb tudás magvát a legkitűnőbb képességű Égiektől
elültették. Az egyébként víg kedélyű Sikila rimalányainak csupán annyit mondott:
- Kaltes-asszony birodalmában az ifjúságtól már ezt a kis emberi örömöt is megsajnálták! Amint az 5 pergős megbeszélésnek vége
szakadt, kisebb csoportokban megbeszéléseket tartottak.
A kegyhelyek ajtajában mindenhol Tenisur csoportja fogadta Joli-Tórem Földjének beavatottjait és az Élet-kenyerével kínálták meg
az érkezőket. Annak elfogyasztása után az Élet-italával kedveskedtek. A második pergő homokjának lefutása után bármilyen
nyelven is szólalt meg valaki, a kezdeti nehézségek után már mindenki megértette egymást, mivel a bűvös fövegek alatt a
gondolatokat már csak egy nyelven továbbították. Ugyanis a Kegyhely-csarnokban a Kaltes-asszony birodalombeli vendégek az
ajándék fövegekkel a 10 000 tűzszerzési évvel magasabb tudást át tudták vinni Joli-Tórem Földje beavatottainak tudatába.
Mire befejezték a Kegyhelyen a megbeszélést, a kaltesi vendégek előálltak az Égi járművel és a résztvevőkkel együtt az új Abod
városba repültek, ahol a lovasok ünnepélyesen fogadták őket. Másnap reggel megkezdődött a havaruti Nagyszala emlékére a Nagy
Süán, amelyen 500 lovas vett részt.
Minden 100 lovasból az első 5 lovas került a döntő küzdelembe. Az ifjú kaltesiek is kedvet kaptak a versengésre. A legdélcegebb
vendég kaltesi egy Har nevű papnőnek a tartalék lovát választotta, mert az volt a legvadabb paripa, s nem tudta senki megfékezni.
Az egész napos versengés után már úgy látszott, az utolsó lovaglásban Aháj lesz az első, de a cél előtt Har papnő lova
beleharapott Aháj lovába, s így a kaltesi lovas lett az első, akit ezután a mi nyelvünkön Harapinak neveztek. A papnők és rimalá -
nyok versengésében estére Indus bájnő lett az első, aki egyébként jövendőmondással is foglalkozott. A győzelem jutalmául Harapi
esti étkezésül halászételeket rendelt a csoportjuknak. A győztes papnő viszont Harapit választotta férjéül, amit még Tenisurnak
sem lehetett megváltoztatni. Harapi Kaltes-asszony Földjén építési tudós volt, akinek a visszamaradásához a kaltesi irányító-
központ is hozzájárult. Harmadiknak Abod futott a célba, míg negyediknek a nyugtalan Kadhafi. Ötödiknek Kapac beavatott, az
Atlantic felől jött vitéz, míg hatodik Nimród második fia, az ifjú Dobok lett.
Tenisur mindegyik győztesnek átadott egy-egy kis csomagot, amelyben kaltesi magvak voltak, de mindegyikben más-más fajta.
Felkérte a megajándékozottakat, hogy a dobozokat csak közvetlenül az ültetés előtt bontsák fel. Azonban felhívta a figyelmüket,
hogy ezen Égi-magvakat, majd ha a termelvények megteremnek, egymásnak adják át. Reméli, hogy a most hozott ajándékok a
Vízöntő Világhónapjára elterjednek.
- Lehet, hogy tévedek, mert Joli-Tórem Földjén a Hold-Anya hatására fölgyorsult az Élet és a bátor hajósok hamarabb végrehajtják
az elterjesztés feladatát.
A lovasversenyek után a nyugtalan tengerparti szkíták kérték, hogy kocsiversenyt is rendezhessenek, először kordélyokkal, majd a
végén harci szekerekkel. Az avarok lassú mozgású, kezdetleges kocsi-szerkezeteit nem indították. A Kaltes-asszony birodalombeli
bölcsek csak fitymálva nézegették a készülődést, de Tenisur, aki fiatalabb korában maga is híres futó volt, örömmel járult hozzá.
Annál is inkább, mert az eddig háttérbe szorult Égi-jármű kezelők 5 főnyi személyzete is vállalkozott a versenyzésre. Mivel Bothon,
Esthon és Sába fiataljai még nem ismerték ezen előzködési módot, mindenki élénk figyelemmel kísérte az előkészületeket. A
nézőket felkérték, hogy az Abod városától látásnyi távolságra lévő Pusztaszer-kegyhelyéig a köveket szállító út mentén a helyeiket
kényelmesen foglalják el. Ugyanis korábban szép fasort ültettek Abod és Pusztaszer között és a fasor két oldalán jövő-menő két
utat jelölték ki az építési anyagot szállítók részére. Gyönyörű téli napsütésben kezdődött meg a kordélyosok versenye. Ebben a
pamír-szkíták közül Kas tárkány győzött, aki nemrég érte el a beavatottság szintjét és Töbet küldte el a havaruti-Nagyszalára. A
másik győztes Kuca beavatott lett Bugátból, akinek az édesapja a parszi szkítáktól jött vőnek Bugátba és az édesanyja, mint az
ifjúsági lovasverseny győztese, férjéül választotta. Tehát a gyorsasági egylovas kordély versenyen kettős szkíta győzelem született.
A szekér-versenyek már népesebbek voltak, mert a 20 kordéllyal szemben most 60 harci-szekér versengett. Egyszerre csak 5
szekeret indítottak, hogy minél kevesebb sérülés történjen. Csoport-győztesek a kétlovas harci-szekereken: Berenice, Hani, Ham,
Tardos, Jászó, Böngyér, Har, Dániel, Arpah, Kadhafi, Roj és Molnár voltak. Ezen bizonyos kaltesi versenyző Szakarában kapta a
nevét, mert a papnők igen érdeklődtek a szép növésű, Égi-járművet gondozó kézműves iránt. Sikila közvetítésével azt a választ
kapták, hogy fiatal korában lepénysütő volt, később azonban a rendfenntartókhoz lett beosztva és itt tanulta meg az Égi-járművek
kezelését. Tenisur biztatására hozzá hasonló versenyzővé vált. Mivel az édesapjával együtt sok kenyérmagot őrölt, ezért az Uruk
birodalombeli Ganna beavatott azt mondta: bizonyára kiváló molnár volt az Égieknél. Így aztán ráragadt a Molnár név, amely a
legrégebbi Umma városbeli templom-gazdasági mesterségeknél liszt- és darakészítőt jelentett. Így a papnők és leányok kedvence
az ifjú Molnár lett.
A versenyzők minden forduló után a beérkezés sorrendjében már három lóval ellátott harci-szekereket kaptak. A másodszori
fordulón Berenice, Dániel, Roj, Arpah és Molnár versenyzők érkeztek elsőnek.
Amíg a versengés folyt, a beavatott nézők és vendéglátók tanácskoztak. Tenisur azt mondta, hogy nekik még vannak olyan
ajándéktárgyaik, amelyekkel a versengőket megjutalmazhatják. Bothon, Esthon és Sába fejedelmi személyei is kijelentették: Erre a
célra ők is tartalékoltak díszes tárgyakat, s így minden résztvevőt megjutalmazhatnak.
Így a kétlovasok között Arpah lett az első, a második Dániel. A háromlovas futamban Molnár lett a győztes és Berenice második. A
győztesek ünneplése után ünnepélyes ebéd volt, azalatt templomi karok énekeltek és a templom csarnokban a szokásos táncokat
mutatták be, majd megkezdődött az ünnepi lakoma.
Az ünnepségek befejezése előtt Ré karnaki papnő bejelentette Sikilának, hogy Molnárnak, a szekérversenyek győztesének a
felesége akar lenni. Ennek hamarosan híre ment és rögtön jelentkezett Sába papnő is, hogy a pamír-szkíta Berenice felesége akar
lenni és az édesanyjának birtokán, a Vörös-tenger partján akarnak pamír-tárkányok segítségével egy kikötőt építeni.
Mindkét esetben megbeszélésekre volt szükség, mivel mind az újonnan elnevezett Molnárnak, mind Berenicének a pótlásáról
gondoskodni kellett. Reggelre megoldódott a csere, mert Molnár helyett Ré papnő öccse, aki beleszeretett az egyik kisebb termetű
kaltesi papnőbe, a Sikilával történt megbeszélés értelmében jelentkezett az Égi-járművön való eltávozásra . Berenice helyett Bábel
és Uszuri beavatottak is jelentkeztek cserébe. Végül a beavatottak tanácsa Uszuri mellett döntött.
Amíg Berenice azt a parancsot kapta, hogy fejlessze ki Úr városa és a róla elnevezett Berenice között a tengeri hajós
kereskedelmet, addig Uszurinak a legfőbb feladata az lett, hogy a pamír és parszi szkítákkal a kereskedelmi kapcsolatokat
kifejlessze. Ehhez az elgondoláshoz Harapi és felesége, Har beavatott is csatlakozott. Az Indus mindkét oldalán kereskedelmi
szállásokat építettek ki az Uszuri szárazföldi kereskedelmi karavánok részére, s így az ataiszi népek hírszerzői lettek.
Bothon, Esthon és Sába ifjúsága ünnepelt és vidám hangulatban lovagoltak Pusztaszerről a Narmen fejedelemfa által épített
Tébába.
A vendégek szorgalmasan rótták: “Kadhafi, Atotis és Hóraba birodalma után megtartottuk Pusztaszer nagy ünnepét, a Nagy-Süánt
és vásárosok, énekesek, erőművész mutatványosok, csillagjósok vetélkedője után még Napkara Aran-Östen birodalmát is
felkeressük, hogy ünnepelhessük a Nagyszalát!"
Az ünneplésbe azonban egy kis hiba csúszott, mert a külső magtárakat a homokbuckás vidékek éhezői megtámadták. Tenisur a
kaltesi járművön a beavatottakkal a kis Tébába repült. Az utóvéd 100 lovas éppen felnyergelt, amikor az életben maradt termény-
raktár őre lóhalálában jelentette, hogy a szemes terményeket az éhezők elrabolták. Káli hátvéd parancsnok 100 lovasával nyomban
a rablók után lovagolt. Kézrekerítették mind a 40 rablót és megkötözve Abodba szállították. Abod fejedelme, Káli és Kuca vezette a
rabok kihallgatását. Poliszár, aki már dolgozott Szakara mágus ültetvényein, meglehetősen tudott a volt gazdái nyelvén beszélni és
elpanaszolta, hogy messze a Nílustól nagy szárazság uralkodott és kiégtek a terményeik. Igen sok ember és gyermek éhen
pusztult. Abod fejedelme azt válaszolta, hogy miért lopnak és gyilkolnak, hiszen ha Abod vidékére jöttek volna dolgozni, a munkájuk
fejében kaptak volna sok élelmet, s ez megmenthette volna az embereket az éhhaláltól. Akikre rábizonyult, hogy a raktárost
megölték, börtönbe zárták, míg a többit dologra fogyták. A legjáróképesebb ártatlanokat tíz napi élelemmel útba indították
lakhelyükre. Így 4 fő börtönbe került, 30 főt őrizetes munkára fogtak, míg 6 személy élelmet vitt Szakszinba.
Mivel a magtár őre reggelre a papnők gondozása ellenére is meghalt, a 2 főbűnöst 24 fő bíró ítélete alapján vízbeölték. Mikor 3 nap
múlva Káli a 100 lovasával Tébába érkezett, jelentette Karun és Havarut fejedelmeknek a megtörtént esetet. Azt válaszolták rá,
hogy ezen események a régi időkben Kaltes-asszony birodalmában is előfordultak, de a lustább természetű embereket munkára
kényszerítenék. Ugyanis az élet ott sem csak táncolásból, sípolásból és dobolásból áll, hanem a földi terményekért meg kell
dolgozni. Úgy látja, a könnyelmű emberiség a bő esztendőkben nem tartalékol elég élelmet a szűk esztendőkre és ekkor éheznek.
A lefogyott és a csontjukra száradt bőrű kisgyermekek nem tehetnek arról, hogy könnyelmű szüleik nem biztosítják a
fenntartásukat. Azt Tenisur is helyesnek találta, hogy a 30 személyt munkára fogták, így az elvitt élelem és a további élelmi
segélyek értékét ledolgozhatják. Ellenben Kaltes-asszony birodalmában nincsenek halálos ítéletek, hanem az elkövetett károk és
gondatlanságból okozott emberhalál miatt a bűnösöknek az elkövetett bűnük terhét viselniük kell. Nem ritka büntetés az életfogytáig
tartó szabadságvesztés.
Amíg minden résztvevő beérkezett Tébába, a nyugtalan fiatalság vadászatot tartott és közben egy Nippurból jött rovó-deák
sérüléseibe belehalt. Áldott állapotban lévő felesége koraszülés állapotába került. Az Agadi városából küldött rovódeák beavatott -
sága révén került Karun csoportjába, útközben feleségét is magához véve, az elkísérte férjét a havaruti Nagyszálára. Ekkor, hogy a
gyermeket megmentsék, a karnaki és a kaltesi papnők a koraszülött gyermeket gondozásukba vették. A megszületett kislányka
Óm-jellel bírt. Az egynapos gyermeket a karnaki kistemplomba vitték, ahol Tenisur vállalta a kislány feletti védnökséget és az
újszülöttnek az Agadi-Féran szerint a Mari-birodalombeli Mária nevet adták. Papnők éneklése mellett a Kaltes-birodalombeli szokás
szerint tartott a beavatott-keresztelő. Ugyanis a beavatottak titkos jele egy lilás köd-képen fénylő keresztalak volt. A kis leányka
olyan gyenge szervezettel rendelkezett, hogy az édesanyával együtt Karnak arbag-szállásán maradt és a papnők mindent
elkövettek a megmentéséért. Tenisurnak a rendelkezései szerint ápolták mindkettőjüket. Másnap reggel még életben találták az
újszülöttet, s az életben maradásához megvolt a remény. Igen érdekesnek találták a beavatottak, hogy a kis Mária igen hasonlított
az anyai ősanyjára, Ardvisura-Anyahitára. A régi ataiszi Nagy-Féran 24 személyes nyilvántartásában a Mária név a születési napon
szerepelt. Most a nyilvántartások szerint Agadi körzetben a Mari-birodalombeli Féranban volt található. Ebből megállapíthatta
Karun, hogy az Élisten-birodalmában egy igen értékes beavatott született. Tenisur szerint ettől a megmentett kisdedtől egy nagyon
híres nép fog származni. Karun kiadta azon rendelkezését, hogy az édesanya és Mária Tenisur pártfogoltja, Iboska napjáig
Tébában pihenjen és szavárd lovasok kíséretében, egy utazókosárban térjen vissza Mari városába. A templomi áldás után Téba
lakossága az újszülöttet és édesanyját ajándékokkal halmozta el. Ezen újszülöttnek az emlékére a tébai papnők egy kegyhelynek
az alapjait rakták le, amelyet Tenisur áldott meg. A havaruti Nagyszala emlékére az újabb átépítésig Mária-kegyhelynek nevezték.
Tébában is új templomot építettek a Nagyszalában résztvevők számára. Még Narmen idejében sok toronnyal ellátott kegyhelyet és
keremet ligeteket alkottak az Égiek tiszteletében elmélyülők részére. Itt gyűlt,össze a többszöri eljegesedés elől menekülő
beavatottak tábora, akiknek utódai az Ősök megmenekített rovásait őrizték. Az új aháj kőfaragók által épített Tébában olyan
templomban folytatódott a Nagyszala, ahol 25 beavatott helyett már a kiképzett karéjban 120 beavatott fért el, míg a szentélyben S
vezető fejedelmi személy helyezkedhetett el. Az északról és délről menekültek kegyhelyeit, valamint a különböző tájakról küldött
beavatottakat az új 24 kegyhely körzetében szállásolták el. Hajnali megbeszélések után kiválasztott szónokokkal indultak el a
Nagyszalára.
A Pusztaszer 5 fajta versenyében győztes lovasok és pap-sámán mágus-pateszi tárkány képzősök ifjúsága pihenőt kapott. A
győzelmi est örömében Tenisur addig nem indult el Égi-járművével Tébába, amíg az ifjúság ünnepi étkezését meg nem nyitotta.
Minden fogást megízlelt, de inni csupán az Égiektől hozott üdítő-italt ízlelte meg és engedélyével megkezdődött a kakasrikkantóig
tartó vígalom. Ezen a mulatságon mind a 24 kegyhelyhez tartozó helység egy-egy jellegzetes énekes-táncos mutatvánnyal
versengett. Az utolsó 100 lovas még csak ébresztőt tartott, amikor újabb lovasok jelentek meg Abod felől. Abod fejedelme
üdvözölte a vendégeket.
Ninivei díszes szekéren érkezett az előcsapat, míg kényelmes vadász homokfutón az elaggott Nimród kürtösei jelezték a vadászok
Nagyfejedelmének érkezését. Kényelmes, aranyozott hordszéken ült az agg Nimród. Az egykori fiatal vadász társa, Abod fejedelem
tisztelettel üdvözölte. Abodi dombos kenyérrel, Turra hegyi sóval, pusztaszeri fonott kaláccsal és Amun-papjainak üdítő italával
terítettek Nimród kíséretének és a 24 kegyhely díszedényeit rakták a vendégek elé kézmosásra. Lábaikat fadézsákban mosogatták
meg pusztaszeri szokások szerint. A nagy kürtölésre felébredt a győztes ifjúság és díszes felvonulással üdvözölte Nimródot, a nagy
vadászt, aki Ninivéből hozott ételféleségekkel megvendégelte az ifjúságot.
Nimród elmondta Abod fejedelemnek, hogy öregkori betegségen esett át, de egy Zagrosz-hegységből jött, kurd származású arbag-
mágus csodaszereivel meggyógyította. A mágusok tanácsa a nagyszámú családja kérésére úgy ítélte meg Nimród állapotát, hogy
arbag kísérettel még megjelenhet a Havarut-Nagyszala utolsó napjaiban ott, ahol a nagy vadász győzelmeit aratta. Boldogság
sugárzott Nimród arcán, amikor a győzelmi arany-kelyheket a pusztaszeri Nagy-Süán győzteseinek, igaz, megkésve, de emlékül
átadta. Olyan jó kedve támadt, hogy a kurdok hegyi-ünnepélyének lassú topogóját is eljárta a ninivei síposok és kürtösök harsonái
mellett. Nimród diadalmenetben indult a lovas sereg közepén Aran egykori birodalma felé, hogy az Ibos-Iboska napok közötti
Nagyszilán még részt vehessen. Nagyon örült annak, hogy kisebb fia, Dobok vadász is részt vett a Nagy-Süánon és a győztesek
között ünnepelték. Dobok 24 lovasával apja közelében haladt és az arbagok napi jelentését a rovó-deákokkal mindig ellenőriztette.
Örült, hogy édesapja az Égi-járművön érkezett, Kaltes-Birodalombeli tudós és Egyisten hívő papokkal még találkozhat.
A kíséretükbe szegődött Abod fejedelem a havaruti Nagyszala eddigi eseményeiről tájékoztatta Nimródot. Amikor Abod kíséretében
Nimród ninivei küldöttsége megérkezett a tébai Nagyszalára, a lovasokat, szekereket és kordélyokat a karnaki lóállásban
szállásolták el. Ez az újonnan épített oszlopcsarnokos fogadó szállás a 100 főnyi utóvédnek lett a telephelye. A legkényelmesebb
lakhelyeket Nimród és Abod kíséretének biztosították. A harmadik napi Nagyszala előadásokra Nimródot és Abodot is felkérték.
Tenisur, Havarut és Karun mellett foglaltak helyet a 25 karéjos díszhelyen és éppen a nemzedék-váltásról vitáztak.
Tenisur a Kaltes-asszony bolygóján, a kaltesi birodalomban már kiforrott, 10 000 tűzszerzési évvel magasabb fejlettségről beszélt.
Mivel földi és vízi járműveik igen sok balesetet okoztak, nem beszélve a levegőben röpködő járművekről, ezen baleseteket úgy
csökkentették, hogy a jövő-menő közlekedési alkalmatosságokat más-más útvonalon mozgatták. Így sem előzés közben, sem
géphibából eredően súlyos balesetek nem történtek. Minden lélegzetvételnyi megállóban kupolás várótermek és városok épültek.
Ezen kisebb-nagyobb települések helyét úgy határozták meg, hogy erdőségek, melegvizek és tavak, tengerek mellett építették ki a
fedett városaikat és szállásaikat, hogy a természetbarátok, turisták és a sportoló-vetélkedő ifjúság kényelmesen és jó helyeken
élhessen. Lopások és gyilkosságok, valamint háborúskodások már 10 000 év óta nem fordultak elő, de a 8-10 pergőnyi munkát
mindenkitől megkövetelték. Aki valami kihágást követett el, azon az Arvisura-Anyahita által földjükre hozott 24 bíró ítélkezett. A
legtöbb bűnt azonban a nemzedékváltások okozták. Ahogyan itt a Ménes-birodalmában a kiscsikók sem élhetnek folyton szabadon,
Kaltes-asszony Birodalmában is minden élő személynek, életének során dolgoznia, alkotnia kell. Ahogyan minden kiscsikót is
befognak munkába, az új nemzedéknek is magának kell új életet teremtenie. Természetesen, egy már 25 tűzszerzési évet megélt
ifjú többet tud alkotni, mint egy 3 nemzedéket megélt idősebb ember. Ezért az újabb nemzedék mindig okosabbnak tartja magát,
mint az idősebbek, s így igen gyakran nézeteltérések keletkeznek. Itt, Joli-Tórem földjének minden zugában is a felnőtt nemzedék
javítások helyett új lakhelyeket teremt. Így mindig az a legújabb, a legszebb, amit az ifjúság a saját verejtékével hoz létre.
Pedig Kaltes-asszony birodalmában is megszületett olyan, sokak által bebizonyított igazság, hogy az újonnan megszületett
emberiség nem tud olyan újat mondani, ami egyszer már meg nem történt volna. Új igazság nincsen, csak újonnan felnövekedett
ifjú nemzedék. Utolsó nemzedék az, aki az öregebb nemzedékek sírhalmát feldúlja és az útra veti! Az ilyenek nem gondolnak arra,
hogy minden embernek inkább több a haragosa, mint jó barátja, és ő is így járhat!
Tenisur után Karun beavatott fejedelmi személy emelkedett szólásra és a Surupakban lévő titkos feljegyzésekről beszélt:
A mesélt, regélt és nemzedékről-nemzedékre örökségül hagyott idők számításában, a rovópapok mindig az igazságot keresték.
Eddig a legmegbízhatóbb feljegyzések a tűzszerzési hegyi-ünnepélyek rovásai voltak. Ugyanis a tűzőrző lányok egyik hegyi
ünnepélytől a másik hegyi ünnepélyig őrizték az örök tüzet. Ezen agyaglapos feljegyzések megállapították, hogy az 1856.
tűzszerzési évben a Hárpia-Tórem - Kaltesasszony viadalában vágták az isteni torzsalkodók Joli-Tórem Földjéhez a Hold-Anyát Kr.
e. 11 652-ben, de Kaltes-asszony és Joli-Tórem azt kis ütődéssel eltérítette. A másik kísérletnél, a 2066. tűzszerzési évben
összeütközés nem történt, hanem a második Özönvíz öntötte el az alacsonyabban fekvő szárazföldeket . Legmegbízhatóbb az idők
számításában az első Özönvíz ideje, tehát a tűzszerzési hegyi-ünnepély alkalmával történő 1856. évi hegyi-leányvásár.)
A beavatottak feljegyzései alapján 432 000 evéses nemzedékváltás előtt, azaz 21 500 hegyi ünnepi évvel az első Özönvíz előtt 10
család uralkodott Joli-Tórem Földjén. A magasabb kultúrájú, Kaltes-asszony Földjéről jött 10 családos csoportok 19 644 hegyi
ünnepi évvel hamarabb jelentek meg Égi-járműveiken Joli-Tórem Földjén, 2000 tűzszerzési évenként újból jöttek családos
csoportok és a régebbi családoktól magasabb tudásukkal átvették a hatalmat, de mindig úgy, hogy a korábbi családok hatalmon
lévőivel újabb uralkodó családokat hoztak létre. Ezen családok uralma független volt az időjárások katasztrófát okozó kilengéseitől.
Ardvisura-Anyahita, az Ősanya csoportja hozta magával az Égiek egyistenhitét. Gyermekei közül első fia a fejedelmi hatalmat
szilárdította meg, a második a biztonságos-földművelést, míg a harmadik az állatok megszelídítését hajtotta végre és így
megszüntették Joli-Tórem Földjén az addig szokásban lévő emberevést. Többi fiai: Úr, Él és Van az édesanyjuk irányítása mellett
az Égiek hitét rótták le Ardvisura-Anyahita tanításai alapján, az 5 Égi férfiú ellenőrzése mellett. Megszerkesztették Úr, Él és Van
rovásai alapján a 3 x 8 személyes Nagy-Férant, vagyis az Égi szokások szerinti Névadást. Ezek közül az Úr által lejegyzett 8-as
Féran most is látható Surupak titkos feljegyzéseiben. Az Él által lejegyzett Féran Agadi városának templomában látható. A Van
fejedelemfi által lerótt harmadik 8-as Féran most Hun-Ómban látható a beavatottak Kegyhelyén, amelyet aztán törzsekre bontottak
fel. Az Ardvisura-Anyahitától származó utódokat ezen Féranban lerótt nevekre keresztelték a beavatottak Óm-jele alapján.
Mindhárom Féranban szereplő beavatottak Anyahitától származtak és ezek közül az évszámmal megjelöltek 24 karéjos beavatott
utódok voltak.
Sikila élénk közvetítése alapján sem értette meg mindenki a Nippur birodalombeli Karun érdekes előadását, ezért Havarut beavatott
fejedelem, a vendéglátók jogán emelkedett szólásra:
- Az a bizonyos 432 000 nap nagyon csalóka szám, még a Kaltes-asszony birodalombeli, vendégségbe jövőknek is. Ugyanis a
legrégebbi korszakokban a Joli-Tórem birodalmában élő emberiség nagy vadászatok mellett napjában csak egyszer étkezett. A
bőséges vadász-zsákmányon addig rágódtak, amíg csak tartott. A hús-zsír étkezés mellett a növényi termékek csupán mellékes
ételeknek számítottak. Bőséges étkezés után csak napkeltével ébredtek fel. A kaltesi emberek szerint Joli-Tórem földjének forgása
gyorsabb volt, mint jelenleg. Ezért a 380 napos földforgás mellett a mi feljegyzéseink szerint az utolsó eljegesedés, azaz a Hold
társutas összeütközése az első kaltesi nagy tudású ember megjelenése előtt 1136 évvel és 320 nappal történt. Ezen idő alatt
uralkodott a 10 család, átlag 110 évi eltéréssel. Az újonnan jöttek vették át az összeházasodások révén az irányítást. Utána a
jelenlegi Ibos napjáig 8282 Nílus áradás következett be. Ezen idő alatt Joli-Tórem Földjének forgása lelassult az ár-apályok miatt, a
380 nap helyett 365 vagy 366 napból áll az áradások közötti napok száma. Viszont mikor a csillagok járása szerint elérjük a Halak
után a Vízöntő Világhónapját, 40 544 Ibos napnak kell bekövetkeznie, hogy az Élet-Templomának barlangi feljegyzései szerint
elérjük a 48 000 éves feljegyzési időt.
Nimród, aki élénken hallgatta mindkét előadást, megjegyezte: - Most aztán végképp nem érti az egészet senki!
Tenisur, a maga 10.000 évvel magasabb műveltségével Sikila által az estig tartó vitát a továbbiakkal egészítette ki:
- Valóban, az Égi-járműveken az első, vérfrissítésként küldött kaltesi csoport érkezése a Hold-ütődés előtt 1136 évvel történt. Tehát
a barlang jelzések hűen tükrözik az érkezés utáni 432.000 gyorsforgású napot. Ez alatt a 10 uralkodó embercsoport a fóldiekkel
társas emberi viszonyba lépett és 2 x 2, azaz 4 vércsoportban megindította az emberiség fejlődését. A Hold-ütődés után
bekövetkezett eljegesedés alatt ezen kiművelt emberek gondolkodása révén Ataiszban és Atlanticban egy műveltebb embertömeg
alakult ki, akik a melegebb vidékeket elárasztották. Ettől kezdve a kaltesi tudományok átadását meggyorsították. Most pedig, a
növekvő távolság miatt mind ritkábban fogunk eljönni. Előrelátásunk szerint a Vízöntő Világhónapjában itt is beköszönt a Béke.
Karnak és Téba szabír és aháj település volt Ménes birodalmi vezetéssel, de a látótávolságra épült 10 faluban mindenütt más-más
törzsbeliek laktak és mindegyik helységnek külön kegyhelye volt. Téba, Amu-Óm, Ön és Ten kegyhelyein 3-3 napos, főként hitvilági
egyeztetések voltak, amelynek a végén aztán Nimród kérésére nagyobb vadászatot tartottak. Erre az időszakra a 300, majd 500,
végül a 800 lovas kíséret az Ősten-Birodalmában ütötte fel a sátorfáját. Megkezdődtek a nagy vadászatok, amelyek 12 napig
tartottak. Tenisur kedvenc érdeklődését kielégítette. Megkérte Sikilát, hogy a rovódeák csoporttal végeztessen el az Úristen, Élisten
és Vanisten hitvilágú lovasok között névgyakorisági összeírást a közkedvelt nevekre vonatkozólag. Az áradási iszap felszáradása
után készültek el vele és mindhárom csoport Féranja szerint a két nagyszülős Nimród nevű lovasok neve volt a leggyakoribb.
A vadászat központját a Magyarabok vidékére tették, mivel ezen szelíd hitvilágú törzsnek nem volt szabad állatokat ölni, így a
dúvadak nagyon elszaporodtak.
Amíg a nagy vadászat lezajlott, Sikila gondolat-rezgések közvetítésével a kaltesi papnők sütés-főzési szokásait On és Ten
papnőinek átadta. Egy-két napon belül a nőtársadalom szépen megértette egymást. A gyermekáldásból kirekesztett papnők hosszú
tanácskozás után az emberiség fejlődéséért az Égi-módszerekkel való mesterséges megtermékenyítést választották. Mivel
mindannyian 20-30 tűzszerzési év közötti korúak voltak, már a szülői beleegyezést is mellőzték. Fiútestvéreik javára vagyonukról a
papok előtt tett nyilatkozatukkal már 20 éves koruk körül lemondtak, s így nyugodtan várhatták a nagyobb Életfával bíró
gyermekeiknek a születését. Mire Ten kegyhelyén a második holdtöltén megrendezték a vadászatok eredményeinek nagy
ünnepélyét, 50 papnő részesült Égi-megtermékenyítésben . Erről a papnők és Sikila csoportja is mélyen hallgatott, csupán Sikilának
volt joga, hogy a rovások szokása szerint tíz év után a 4. Arvisurában erről megemlékezzen.
A vadászati nagy ünnepély egyik szokása az volt, hogy a 24 legtöbb vadat elejtő hősnek méltányos kívánságát teljesíteni kellett.
Győzelmi mámorukban a legeredményesebb Nagyvadászok mindannyian a gondozott és szép Ten-Birodalmi papnők közül kértek
feleséget.
Mivel a lovas, kordély és harci-szekér győztesek kiválóan edzett férfiak voltak, senki sem csodálkozott, hogy a kiképzett szép
fejedelmi papnők az Égi-megtermékenyítés általi gyermekei kiváló képességekkel születtek. Kóros és az eddigi gyakorlat szerint
kétnemű még véletlenül sem akadt közöttük, amit Sikila tízéves Szakar-Gizella településen történt tartózkodása alatt a Tenisur által
elrendelt jelentések beérkezése alapján megfigyelt.
A havaruti Nagyszala elrendelte, hogy ezen Arvisurát titkos Arvisuraként kezeljék és csak a Vízöntő Világhónapjában hozzák
nyilvánosságra, mivel akkor már érthetők lesznek a bennelevők.
A nagy vadászatok után Sikila és Töröngöly a Nimród-féle csoporttal Szakarába távozott fejedelmi hordszékeken és Almaszüret
havának 21. napján megszületett a legmagasabb fokozatú beavatott utolsó kislányuk: Gizella. Töröngöly halála után Sikila idősebb
gyermekei etruszk, aháj és szabír lovasok kíséretében megjelentek Szakarában és a hőslelkű édesanyát Agadiba szállították.
Innen gyermekei egy része Sikilát Szatambul aháj településen át legnagyobb fia Melegvizű-Birodalmába, Tardos nevű településre
szállította, ahol Tisza nevű unokájának a településén halt meg, életének 65. tűzszerzési évében. Hosszú életét annak köszönhette,
hogy az Égiek rendelkezése szerint gyökerekkel (Orhoda), gyümölcsökkel táplálkozott és minden szitás-pénteken egy galambot
vagy egy nyulat, ritkább esetben 1 fürjet fogyasztott el.
Havarut, Amu, Őrsúr, Szakara 3-3 napját, pusztaszeri Nagy-Süán napját, majd utána Téba-Karnak, Amun-Óm, Óm és Ten 3 x 3
napos szaláját és az Ősten birodalmának vadászatait 10 év alatt lerótta, amelyből kitűnt a Kaltes-asszony birodalombeliek 10.000
évvel magasabb tudása, a megszületett gyermekek képességeinek kibontakozása, amely tudás Joli-Tórem Földjén a hatalmas
építkezésekkel maradandót alkotott.
A 70-ik medvetoros évben Ibos napjától Iboska napjáig tartó havaruti Nagyszala eseményeit Sikila minden tudásával lerótta, hogy
annak részleteit a Vízöntő Világhónapjában annak titkosságát feloldva közölni lehessen.
Mind Temere, mind Nemere halotti porát emberfejes rátóban gyermekeik Tisza mágus birodalmába hozták, ahol ünnepélyesen a
Kun dombok alá elhelyezték. Ezzel jogot nyertek arra, hogy utódaik a Tisza partjai mellett élhessenek. Mellékfolyói, mint az emberi
Életfák, jelezték, hogy a környékén utódaik örökké élhetnek.
Tenisur beszédeit a rovódeákok segítségével minden beavatott lerótta és annak számszerű adatait Joli-Tórem minden vidékére
elvitték. Az Égiek 10.000 tűzszerzési évvel magasabb tudományával született kaltesi gyerekek közül egy sem akadt kétnemű, ezért
Sikila megörökítette:
- Joli-Tórem birodalmában a védettséget biztosító barlangok és cölöpvárak mellett az újonnan születettek közül minden 20 ember
közül 1 kétnemű akadt. A Kaltesi látogatások után ezen szám a kétezer tűzszerzési éves látogatások után fokozatosan 30, 40, 50,
60, 65, 70, 80, 90, 95 és 100 emberpalánta közül már csak 1 kisgyermek volt kétnemű, s így a Csíra csúfolódási szokások is
megszűntek. Pateszik, papok és sámánok az ilyen újszülötteket arbagoknak, naziroknak és a nazarkáknak járó tisztelettel
különleges kiképző helyekre utalták.
Pilis beavatott tudott Sikila letelepedéséről Tardos beavatott birodalmában. Amikor Dömös fia nagykorú lett, népes lovassereg élén
megjelent Tardoson és fia számára megkérte Sikila kezét. Ekkor Pilis a feljegyzéseit a Tardosban elhelyezett rovásokkal
összehasonlította, mert bevallotta, hogy nemcsak az elaggott Nimród, hanem ő sem értett meg mindent.
Sikila elmagyarázta, hogy a kaltesiek első leszállásakor a Föld még 380-at fordult addig, amíg elkövetkezett a tűzőrző leányok
hegyi ünnepélye. Ezen eseményt a Turra-hegység barlanglakói figyelték meg a Nílus áradásával kapcsolatban. Így a barlanglakók
21 500, azaz két tömény és 1500 Nílus áradás után merészkedtek ki a védett barlangból. 19 644 Nílus áradás után már a
hegytetőkön építettek gerendavárakat és megfigyelték az egyenletes, 380 napból álló évet. Mindezeket a bölcsek a Hold
koccanásáig számolták. A Holdnak az Atlantichoz való csapódásakor Kaltes-asszony Földjéről 1136 Nílus-áradási hegyi
ünnepélyes évvel érkeztek emberek Kaltes-asszony szekérén. Ettől az időtől kezdve kezdtek cölöpvárakat építeni és a Nílus
áradás utáni porhanyós felszáradás után kezdték el a kaltesiek tanácsa után a szemes-magvakat termelni. Az 12 évre való termést
a cölöpvárakba szállították, kiegészítésként halásztak, vadásztak.
A következő Kaltes-családok 1136, 1027, 925, 823, 721, 629, 417, 215, 113 és 11 Nílus-áradási évvel érkeztek a Hold ütődése
előtt. A 11 évvel hamarabb érkezők már jelentést hoztak arról, hogy a csillagjósaik egy Joli-Tórem Földjét érő csapást jeleztek.
Ezért azt javasolták, hogy a Kaltesi keveredésű Égi-eredetű emberek a Nílus forrásvidékének irányába vándoroljanak. A kaltesi
családok utódai elvégezték ezen megfigyelésüket, hogy a 2-2 vércsoport és annak ezernyi Élet ága-boga alapján a kétneműek és a
nemtelenek csoportja 200 emberről 100 emberre csökkent. Az Életfa-tudás megemelkedett az agyvelő megnagyobbodásával. Az
ataiszi beavatottak már könnyebben megfigyelték, hogy a Föld forgása 380-ról 365-re, vagy 366-ra csökken évenként. Ekkor
megindult az emberi agyak gyors fejlődése, mert a Hold árapály mozgása megindította a fejlődést. A Vízöntő Világhónapja végén
újabb változás következhet be. Ha Hold kísérőnkkel történik valamilyen esemény, úgy a 380 földfordulatos év újból bekövetkezhet.
- Hol leszünk mi már akkor? - mondta Pilis nagy okosan, nimródi megnyilatkozásában - Nagyon régi megfigyelések szerint Pilis-
kegyhelytől északabbra emberemlékezet óta mindig földrengésmentes volt a dombos-hegyes vidék és a hegytetőkön soha nem volt
áradás. Így könnyebben elkerülhetjük a gyakori özönvizeket.
- Tenisur igen okosan megvilágította helyzetünket - mondta oktatólag Sikila utódainak mindig előre kell haladni a
korszakváltozásokkal! Társföldünk beavatottjai a nagy távolságok ellenére meg tudták állapítani a Holdnak a Földünkhöz való
csapódását. Abban is igaza volt, hogy az Életfa fejlődés, valamint az öröklődés folytán semmi új dolog nem történhet, ami Kaltes-
asszony Birodalmában, vagy pedig Ataiszban már egyszer meg ne történt volna.
- Aranyos nászasszonyunk, magyarázd meg most utólag a minden beavatott által lerótt 432.000-es számot, mert a megbeszélések
után azt mindenki másféleképpen gondolta. Másnap már olyan dolgokat magyaráztak ébredés után az alacsonyabb fokozatú
beavatottak, hogy szerintem már senki sem emlékszik a lényegre. Mondd el nekünk, hogy mit róttál le a nippuri-deákok
segítségével!
- Tudjátok, a legrégebbi időkben az emberek sokat éheztek és boldogok voltak, amikor egy-egy tarajos-agyaras nagyvadat
elejtettek. Ilyenkor a vadászcsoport napokig ette a nagyvadat. Magasan járt a nap, amikor az asszony-népek némileg megpu-
hították forró-köveik segítségével a vízben főtt húsdarabokat, vagy pedig megsütötték azokat. Egész nap aztán holtra ették
magukat és jóllakottan aludtak el. Ezen szokásuk aztán az Égből jött emberek magasabb tudásával megváltozott, de ők minden
evést továbbra is egy évnek számítottak. Uruk birodalmának bősége már többszöri étkezést biztosított. Sokan az ötszöri étkezés
során a különböző, változatos fogásokat nevezték el evési-évnek, s így a deák rovásokban magas élet-éveket róttak le. Ezért volt
szükség arra, hogy Esthon-Bothon birodalmában egy évnek elkezdték számolni a Nílus áradásait: Ibos napjától az Iboska napjáig,
Ordosz térségében pedig egyik Medvetor havától a másik Medvetor haváig. Amíg Ordosz és Hunor vidéke ragaszkodott a csillagok
járása szerinti névadáshoz és törzsenként új Féran névadókat rótt le, addig Uruk birodalma ettől eltéréseket engedélyezett és férfi
vagy nő, esetleg feleség uralom szerint minden család maga adta meg az újszülöttek neveit. Legérdekesebbek Tenisur
búcsúszavai voltak:
- Nálunk is gyorsan fejlődik a tudás, s mi mindent el fogunk követni, hogy Joli-Tórem Földjét újabb nagy csapás ne érje, de a nagy
Mindenségben váratlan események előfordulhatnak!
Mivel mind Sikila, mind Pilis látása gyengült, Sikila fia, Tardos vállalta, hogy a Vanisten 8-as Féranját és Uruk híres 18-as Féranját
megörökíti. Ugyanis Magyarka Egyisten hívői az uruki Féran Magyarkára való kiterjesztését elfogadták.
Amikor a Hold-csapódás megtörtént, 215, majd 113 és 11 évvel hamarabb Kaltesiek érkeztek Ménes későbbi birodalmába, ahová a
korábban érkezett beavatottak ezen három alkalommal is összejöttek és Joli-Tórem földjének beavatottjait értesítették egy új
jégkorszak kezdetéről. Ekkor eldöntötték, hogy minden száz, csillagok járása szerinti évben, a Nílus áradása alatti időben a
legalkalmasabb helyen összejönnek és megtárgyalják a várható eseményeket. Ezen megbeszéléseket minden 100 évben
megismételték. Agyaglapos jegyzeteiket a Szövetség Ládájában helyezték el és ebből a késői utódok tanultak. Ezen eseményeket
mindig a Nagyszala papjai végezték és a 100 évenként az Ibos szentély papjai hívták össze a mindenkori Nagyszalát.
A 24 Hun Törzsszövetség Vanisten Féranját Ordoszól hozta el Sikila . A változtatható uruki Féran felét Tardos fejedelmi ifjú jegyezte
le a tardosi Féranban, amely nem a csillagok járása szerint lett leróva és az Úristen hívőknek csupán a Melegvizek Birodalmára
vonatkozó neveit tartalmazta. Dömös és menyasszonya, Gizella ezen tardosi Féranról és a Vanisten Féranról agyaglapos
másolatokat készítettek. Így mind Tardoson, mind Pilisen a beavatottak Kegyhelyén volt egy 8-as és egy 4-es változtatható
Féran, amelyet gyakran kiegészítettek.
A 70. medvetoros évben (Kr. e. 3970-ben) Tenisur javaslatára eldöntötték, hogy a 100 évenkénti Nagyszala az ataiszi törzsek
bármelyik birodalmában összehívható. A Havaruti Nagyszaláról lejegyzett Szala-rovásokat mind Tardoson, mind Pilisben el-
helyezték a beavatottak Szentélyében.
Ezen Szentélyek megépítése feljogosította a Melegvizek Birodalma lakóit, hogy későbbi időpontban összehívhassák a sorsdöntő,
24 Hun Törzsszövetségi Nagyszalát. Azonban a 24 Hun Törzsszövetség azért volt a törzsek szövetsége, hogy akár 24 véleményű
is lehetett. Pilis fia, Dömös, Gizella menyasszonyával úgy döntött: legjobb lenne a 365, avagy 4 évenként a 366 napos évet további
tárkány napokkal, az ordoszi Féran titkos jegyzetei alapján kiegészíteni. Így alkották meg a Pilis-Férant emlékeztetőül.

[I.] Khadafi hajós fejedelem Ménes negyedik fia volt.

[II.] Bábel, Tabira, Dobok és Dániel (vagy Dan) Nimród fiai voltak.
[III.] Arpach vagy másképpen Árpád Ménes testvéröccse volt. Az Árpád-ház kialakulása valójában már tőle származtatható, tehát
sokkal régebbről, mint a magyar törzsszövetség honfoglalásának kora.