A ZSOLTÁROK KÖNYVE

VÁLOGATOTT ZSOLTÁROK MAGYARÁZATA

ÍKTA:

DR. P Á L F Y MIKLÓS

Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály

Budapest, 1964
 Felelős szerkesztő és kiadó:

KÁLDY ZOLTÁN

A védőboríték Dénes Pál munkája

Endedílyszám: Μ. Μ. Ε. H. 41308/1963 = 1000 pld.

64.4475 Egyetemi Nyomda Budapest,

 ELŐSZÓ

Azóta, hogy a világ teremtésekor ujjongtak a hajnalcsilla-

gok és az istenfiak örömujjongásban törtek ki (Jób 38:7), az
egész teremtett világnak az a legszebb feladata, hogy di-
csőítse az Istent. Ezért teremtette Isten a világot! Ez életünk
értelme és célja! Az igazi, az élő hit kifejezési formája a di-
cséret! Csak akkor ismeri és szereti az ember Istent, ha tudja
magasztalni, tud neki hálát adni, ha tud hozzá imádkozni.
Erre tanítanak meg bennünket a szoltárok. Ezek a kegyesek
nem úgy imádkoznak és hallelújáznak, mintha Isten csak
ember kitalálta üres fogalom vagy szép eszme volna. Jól is-
mert személy számunkra az Ür. Élő Isten, akinek a bünteté-
sét érezni nagy „szükség", de akinek a bűnt megbocsátó,
megváltó és üdvösséget ajándékozó szeretetét megtapasztalni
életújító és életformáló erő! Ezért olyan értékesek a keresz-
tyén hit szempontjából is ezek a zsoltárok: a vigasztalás és
erő, a belső erőgyűjtés és nekibuzdulás forrásai.
Ezért olyan szép feladat a zsoltárok eredeti mondanivaló-
jával foglalkozni. De ezért olyan nehéz feladat is! Az ige ma-
gyarázatában nem mindig volt könnyű eleget tennem az ún.
tudományos exegézis követelményeinek, másrészt mégis azon
a szinten tartanom, hogy közérthető maradjak, ahogyan a
megbízatás szól.
A legfontosabb maga a fordított szöveg. Alapul természe-
tesen a Biblia Hebraica héber szövegét vettem, de fölhasz-
náltam a fontosabb különböző nyelvű fordításokat is. Nem
riadtam vissza attól sem, hogy a szöveg után feltüntessem a
lényegesebb fordítási, illetve szövegkritikai problémákat is.
Abban a reményben tettem ezt, hogy héber nyelv- és gya-
korló könyvem időközben napvilágot lát és a lelkészek job-
ban bele tudnak majd ásni a szövegfordítás titkaiba. Arról

1» 3
sem feledkeztem meg, hogy — reménységem szerint — nem
lelkészek is kezükbe veszik ezt a könyvet. S ha ennek segít-
ségével is megszabadulnak a „mindenkori" magyar Biblia
mágikus használatától, akkor elértem célomat. Sok, eddig
„kedves ige" talán még kedvesebb lesz számukra, ha meg-
ismerkednek a Szentírás szövegének ilyen jellegű kérdései-
vel is.
Elsősorban azokat a zsoltárokat vettem föl ebben a kis
gyűjteményben, amelyek vagy teljes egészükben, vagy rész-
leteikben szerepelnek az 1953-as ún. magyar evangélikus
perikóparendben. Ezért tekintettel kellett lennem arra, hogy
lelkészeinknek prédikálniok kell majd ezekről a zsoltárokról.
Néhány zsoltármagyarázat végéhez ezért függesztettem sko-
puszt is, ha úgy láttam és gondoltam, hogy ez éppen az ige-
hirdetés szempontjából hasznos.
Budapest, 1963. ádventje
Dr. Pálfy Miklós

4
 BEVEZETÉS

1. §. A könyv neve
összefoglaló címe eredetileg nem volt a héber kánonban a
zsoltárok könyvének. A zsidó gyülekezet tehillímnek
( = himnuszok) nevezte el. A „zsoltárok" elnevezéssel pedig
az Űjtestámentomban találkozunk (Lk 20:42, 24:44, Csel 1:20,
13:33). Gyökerei az Ótestámentom görög fordításában (Sep-
t u a g i n t a = G ) vannak, amely az alexandriai zsidó diaspórában
keletkezett Kr. e. a 3. században. A Codex Vaticanus-ban
pszalmoi, a Codex Alexandrinus-ban pedig pszaltérion a
zsoltárgyűjtemény görög neve. A pszalmosz név valószínűleg
a béber mizmór (ének) fordítása volt, amely 57 zsoltár m e g -
különböztető felirata.

2. §. Felosztása.
Nem minden zsoltár k e r ü l t bele a gyűjteménybe. Az ÖT-
ban magában (vö. pl. Ex 15:1—18, l S á m 2:1—10, És
38:10—20, Jón 2:3—10), de azon kívül is sok zsoltárt isme-
r ü n k még (pl. az ún. „salamoni zsoltárok" Pompejus korából
és a qumráni zsoltárokat), amelyek a zsoltárok kanonikus
gyűjteményébe nem vétettek föl.
A héber kánon 5 könyvre osztotta föl az egész g y ű j t e -
ményt a Tóra analógiájára. I. könyv: 1—41; II. k ö n y v :
42—72; III. könyv: 73—89; IV. könyv: 90—108; V. k ö n y v :
107—150. Mindegyik könyv végén liturgikus doxológia t a l á l -
ható, az V. könyv végén m a g a a 150. zsoltár tölti be ezt a
szerepet.

5
 3. §. A zsoltárok használata.
A zsoltárok könyve a fogság utáni zsidó gyülekezet énekes-
könyve volt. összeválogatásánál döntő szempont volt, hogy
istentiszteleti használatra alkalmas legyen az illető zsoltár.
Hiszen ma m á r tudományos közkincs az a felfogás, hogy az
ótestámentomi zsoltárköltészet a kultusz talaján virágzott ki.
A zsoltárok felirata bizonyítja ezt elsősorban. Egyes feliratok
kifejezetten m e g is jelölik azt az istentiszteleti alkalmat,
illetve kultikus ünnepélyt, amelyre készültek vagy alkalma-
sak, hogy o t t előadják őket. Így pl. a „templomszentelés ü n -
nepe" megjelölés (Zs 30) minden bizonnyal a fogság utáni
gyülekezet kultikus ünnepe volt.
Nemcsak a zsoltárok szerzőségére és történeti hátterére vo-
natkozó feliratok, hanem a liturgikus és zenei feliratok ér-
telmének megállapítása is fontos az illető zsoltár tartalmára,
értelmezésére és m ű f a j á r a vonatkozólag, ezért külön is fog-
lalkozunk ezzel a kérdéssel.
1. A „sír" (ének) fogalma gyakran e g y ü t t szerepel a „miz-
mór" (ének, zsoltár) szóval (Zs 30:1, 48:1, 92:1 stb.). Mind-
kettőt zenekísérettel adták elő (Zs 33:2, 98:5 stb.). A „sír"
azonban mindig a templomi istentisztelettel összefüggésben
szerepel s t a l á n kimondottan azokra a kultikus és templomi
énekekre vonatkozik, amelyekben J a h v é t és jelenlétének a
helyét (szentélyt) magasztalják. A Krónikák könyve szerint
énekkórusok a d t á k elő zenekísérettel ezeket az énekeket (vö.
IKrón 6:16k, 25:6k, 2Krón 5:13, 23:18). A „mizmór" viszont
mindig J a h v e r a , magára vonatkozik. A G legtöbbször „zsol-
t á r á n a k (pszalmosz) fordítja. A héber szó értelmével kap-
csolatban a r r a szoktak hivatkozni, hogy a zmr gyök jelenti
a szőlőtőke megmetszését (vö. Lev 25:3k, És 5:6) és magának
a szőlőnek a „szedését" is (carpere). Zenei értelemben pedig
valamilyen húros hangszer „pengetését" jelentené. Mások
viszont u t a l n a k arra, hogy az akkád nyelvben a zamáru je-
lentése csupán „énekelni" s ezért az ÖT-ban is „énekelni",
„játszani", „dicsérni" a jelentése.
A „mizmór" 35 zsoltárban szerepel ebben a szókapcsolás-
ban: mizmór ledávíd vagy ledávíd mizmór. A Krónikák ha-
gyománya szerint ugyanis Dávid volt a kultikus berendezett-
ségek kezdeményezője és megteremtője (vö. IKrón 22:2—

6
29:5) s ennek a hagyománynak megfelelően származtatja a
héber kánon Dávidtól a zsoltárok egyik gyűjteményét. A 3.,
7., 18., 34., 51., 52., 54., 56., 57., 59., 60., 63. és 142. zsoltárok
helyzetmagyarázata sok tekintetben a fogság utáni zsidó
gyülekezet „historizáló" törekvése ugyan, de arról tanúsko-
dik, hogy a ledávíd feliratot a szerzőség értelmében vették.
2. A „sír hamm'lót" (Zs 120—134) feliratra vonatkozólag
az alábbi értelmezések t e r j e d t e k el a kutatók között:
a) Az első értelmezés túlzottan formálisan úgy érti a m e g -
jelölést, hogy az énekek egymásutániságára vonatkozik
(„sorozaténekek") a felirat. Nem veszi tehát tekintetbe az
ige alapjelentését.
b) A második értelmezés szerint a fogságból hazatérők éne-
keiről lenne szó („vándorénekek") s utalnak Esdr 2:1 é s 7:9-
re. Ez a magyarázat viszont nem fedi az érintett zsoltárok
tartalmát.
c) Egy másik értelmezés szerint tényleges lépcsőzetről van
itt szó (vö. Hie: canticum graduum), mégpedig az énekkarok
lépcsőzetes felállásáról.
d) A legvalószínűbb értelmezés az, amely az ige alapjelenté-
séből indul ki. Ε szerint „zarándoklásról" van itt szó, m é g -
pedig annak utolsó felvonásáról, amikor a processio meg-
érkezik a templomhoz (vö. 2Sám 6, IKir 12:32k, 2Kir 23:lk
és Kraus, Die Königsherrschaft Gottes im Alten Testament,
48). Leghelyesebb tehát zarándokének-nék illetve processiós
éneknek fordítanunk ezt a zsoltárfeliratot.
3. A „miktám" szó eredeti értelme m a m á r nem állapít-
ható meg (Zs 16:1, 56:1, 57:1, 58:1, 59:1, 60:1). Mowinckel
(Psalmenstudien IV,4k) az akkád katámu igére hivatkozik,
amelynek „befedni" a jelentése és ezt a fordítást javasolja:
„engesztelő zsoltár". Luther „arany ékszernek" fordítja Ibn
Ezra nyomán, aki a cetem = arany szóból származtatja
a miktám-ot.
4. A „maszkíl" szót (Zs 32., 42., 44., 45., 52—55., 74., 78.,
88., 89. feliratában és 47:8-ban) a zsoltár művészi vagy taní-
tásszerű tartalmára vonatkoztatják („művészi ének" ill. „ta-
nító ének"). Mivel azonban alig van didaktikus mozzanat a
fenti zsoltárokban, ez a magyarázat is sántít.

7
 5. A „siggájón"-t (7:1) szinte egyöntetűen „panaszdal"-nak
fordítják.
6. A „tehilla" a 145. zsoltár feliratában és sok más zsoltár
szövegében fordul elő. A szógyök alapjelentése szerint: „di-
cséret", „himnusz".
7. A „tefilla" a panaszdalokat és kérő imádságokat jelöli
meg (17., 86., 90., 102., 142. Vö. Hab 3:1). A másokért mon-
dott imádságot is jelentheti (109:4).
8. A „binegínót" az alábbi zsoltárok feliratában szerepel:
4., 6., 54., 55., 61., 76. Jelentése: húros hangszer, ill. azon
való játék. A fenti zsoltárokat tehát h ú r o s hangszer kísére-
tében adták elő az istentiszteleten.
9. Az „el hannehílót" csak egyszer 5:1-ben fordul elő.
A furulyához, illetve pásztorsíphoz hasonló hangszernek kel-
lett lennie, vö. l S á m 10:5, l K i r 1:40, És 30:29. A szó többes-
számú alakja a r r a utal, hogy a hangszer kétágú síp volt egy
szájsíppal s egyik ágán a dallam, a másikon a kíséret hang-
zott.
10. Az ,,'al máhalat" kétszer fordul elő: 53:1-ben és telje-
sebb formában 88:1-ben. Ma már nem t u d j u k a jelentését és
értelmét megállapítani. Űgy tűnik azonban sokaknak, hogy
elsősorban a zsoltárok dallamára vonatkozó szakkifejezés
akar lenni.
11. A „szelá" 39 zsoltárban 71-szer f o r d u l elő és h á r o m -
szor Hab 3-ban. Jelentése bizonytalan. A szó etimológiai ér-
telmezésének megfelelően gondolnak doxológiai közjátékra,
ismétlésre (refrén) és meghajlásra (térdeplésre). Legvalószí-
nűbb, hogy a zenei közjáték műszava volt (intermezzo).
12. „Lehazkír" Szó szerint ezt jelenti: „Emlékeztetőül",
„hogy megemlékezés legyen". Az ételáldozat egyik tartozé-
kával, a tömjénnel hozzák kapcsolatba (Lev 2:2.9, 5:12, 6:8,
Num 5:26), m e r t a késői zsidóság istentiszteletén e n n e k az
áldozatnak a bemutatásakor imádkozták.
13. A „lamenaccéah" („a karmesternek,") 55 zsoltár felira-
tában és Hab 3:19-ben f o r d u l elő. Ez a kifejezés a mai napig
tisztázatlan. Legközelebb fekvő az a felfogás, amely a szo
alapjelentéséből indul ki: „kiválónak lenni", „vezetni", „diri-
gálni" (vö. Esdr 3:8, I K r ó n 23:4, 2Krón 2:1). A Zsoltárok

8
könyve próbafüzetben ennek megfelelően található: „a kar-
mesternek".
14. A „Jedútúnnak" (39:1) vagy „Jedútún szerint" (62:1,
71:1). IKrón 16:41 szerint J e d ú t ú n Hémán mellett Dávid
egyik zenekari vezetőjének a neve s ezért a héber lidútún
ezt jelenti: „Jedútúntól", vagy „Jedútún részére", az 'al je-
d ú t ú n pedig: „Jedútún szerint" (Jedútún karmester mód-
jára).
15. Az ,,'al jónat élem rehóqím" (56:1) dallam megjelölés
lesz. A fordítása ez lehetne: „A távoli nagy f á n (ülő) ga-
l a m b é r a (dallamára), ami népdal lehetett s ebből arra is
következtethetünk, hogy a világi dalok dallamát használták
föl a templomi énekeknél.
16. Az ,,'al 'ajjelet hassahar" (22:1) szintén dallammegjelö-
lés. Fordítása: „A hajnalpír ünője (dallamára)". [Vö. Jirku
elméletét: A j j e l e t has-Sahar (Ps 22:1): ZAW 65 (1953) 85k],
17. Az ,,'al sósanním" (45:1, 69:1) jelentésével kapcsolatban
is csak találgatásokra vagyunk egyelőre utalva. Egyesek
„liliom"-nak, Luther ,,rózsák"nak fordítja. Annyi azonban
bizonyos, hogy valamilyen dalnak a címe vagy kezdő szava
volt s annak dallamára kellett a fenti zsoltárt énekelni.
18. Az ,,'al súsán 'édút" hasonló az előző pontokban t á r -
gyaltakhoz. A két szót talán külön kellene választanunk. Az
első (a „liliom . . ." szerint) megjelölné a dallamot, a második
pedig („bizonyságtétel") a zsoltár tartalmára utalna.
19. ,,'Al tashét". Ez a megjelölés az 57., 58., 59. és 75. zsol-
tár feliratában a melódiára vonatkozik. Annak a bordalnak
a dallamára, amelyet És 65:8 szerint akkor énekeltek a szü-
retelők („El ne pusztítsd, mert áldás van benne"), amikor a
szőlőszemek teljesen átlátszóak, tehát érettek voltak. Vö. 15.
pont.
20. ,,'Al haggittít". (8:1, 81:1, 84:1). Zenei műszó, vagy
énekdallam. Talán szintén valamelyik szüreti ének kezdődött
így·
21. ,,'Al műt labbén" (9:1) Valószínűleg ez is dallamra utal:
A „Haljál meg a f i ú é r t " dallamára kellett énekelni.
22. ,,'Al hassemínít" (6:1, 12:1). Szó szerint: „A nyolca-
dikra". A zenei előadás szakkifejezése volt tehát, vagy pedig
zeneszerszám neve. Azt akarja jelezni, hogy a megadott h ú -

9
ros hangszer melyik változatán kellett a zsoltárt kísérni. Vö.
I K r ó n 15:21.
Egyes zsoltároknál mindenféle felirat hiányzik. Viszont
m e g kell említenünk, hogy a G közöl néha feliratot akkor is,
ha az M-ben nincsen és elhagyta a zenei szakkifejezéseket,
a történeti megjegyzéseket pedig részben módosította, rész-
ben másokkal cserélte ki.

4. §. Zsoltárműfajok.
Messze vezetne, ha az adott keretek között ismertetni akar-
n á n k a formatörténeti kutatás történetét és eddigi eredmé-
nyeit Gunkellal elkezdve napjainkig. Aki jobban bele akar
tekinteni a „Sitz im Leben" problémakörébe, megtalálja azt
HSchmidt, AWeiser, SMowinckel és H J K r a u s zsoltárkom-
mentárjában, vagy pedig a különböző ótestámentomi beve-
zetésekben. Mi itt csak a legfontosabb zsoltárműfajokat is-
m e r t e t j ü k röviden.
1. A himnusz. A himnuszok Isten nagyságát, felségét, te-
remtő és világbírói tevékenységét, valamint szövetségi szo-
lidaritását, hűségét és szeretetét dicsőítő énekek. A templom-
ban hangzottak el ünnepélyes istentiszteleti keretben az
egész gyülekezet közreműködésével.
A himnuszok közé tartoznak: Zs 8., 19., 29., 33., 47., 65.,
66., 93., 96., 97., 98., 99., 100., 104., 105., 111., 113., 114., 117.,
135., 145., 146., 148., 149., 150. Külön csoportonként, ületve
gyűjteményenként szokták itt megjelölni az ún. „trónralépési
zsoltárokat": 47., 93., 96., 97., 98., 99. (Vö. Kraus, „ J a h w e -
Königs—Lieder" megjelölését).
2. A panaszzsoltárok. Ez a csoport a legterjedelmesebb és
minden zsoltárnak közel egyharmada ehhez a műfajhoz tar-
tozik. A panaszénekek alanya szerint vannak kollektív és
individuális panaszdalok a zsoltárok gyűjteményében. Az
egyéni panaszzsoltárokban a személyes élet legkülönbözőbb
kérdései, főként a betegség szerepel, mely a halál közelsé-
gébe sodorja a kegyest (25:17, 31:10kk, 42:10, 71:20), a Seól
birodalma felé, ahol nem magasztalhatja az Urat. Másrészt
hitéletében l á t j a és tudja megtámadottnak magát a bűnösök,
történeti zsoltárok (78 stb.), a tóra-zsoltárok és tóra-liturgiák

10
a törvényt ugyan jól ismerő, de azt lábbal tipró emberek ál-
tal, akik a r r a várnak, hogy elbukjék hitében.
Sokáig allegórikusan a fogság utáni gyülekezetre értették az
,,én"-t ezekben a zsoltárokban. Nem a gyülekezet beszél itt,
hanem a kegyes maga, aki ki a k a r j a önteni szívét Istene
előtt. A határtalan bizalom hangja csendül meg bennük Isten
iránt.
A kollektív, illetve népi panaszzsoltárok alaphangulata a
gyász, a böjtölés, amelyre nagy nemzeti csapások: szárazság,
rossz termés, háborús veszély stb. adtak okot. A nép össze-
gyűlt a templomban, hogy áldozatok bemutatása és gyász-
szertartások közepette megvallja bűnét, elismerje az isteni
harag jogosságát és k é r j e az Úr irgalmát. Sokszor következik
be akcentus-eltolódás ezeknél a zsoltároknál, s akkor inkább
ártatlansági vagy bűnbánati zsoltárokról kell beszélnünk
csakúgy, m i n t az individuális panaszzsoltárok esetében.
3. A hálaadó zsoltárok.
A panaszzsoltárok ellenpólusai ezek, amikből azonban
aránylag kevés maradt reánk (18., 30., 32., 34. stb.). Hozzá-
tarozik az ember lényegéhez, hogy a kérés és panasz fölözi
a hálaadást. Az teljesedett be ezekben a zsoltárokban, amit
panaszdalában kért a kegyes: Isten meghallgatta szükségé-
ben és betegségében. Ezeknek a zsoltároknak a helye a temp-
lom, ahol a megmenekült bemutatja hálaáldozatát barátai és
rokonai kíséretében. Idővel azonban elszakadtak ezek a zsol-
tárok a kultusztól és a hálaáldozati énekből „csak" hálaének
lesz, egyéni imádság. — Ezek az énekek különben is rokon-
ságban v a n n a k a himnuszokkal és világosan felismerhető
r a j t u k a klasszikus próféták hatása.
4. Kisebb műfajok.
A fenti f ő b b műfajokon kívül egész sor kisebb m ű f a j j a l
találkozunk. Ilyenek az áldásmondások (pl. Zs l : l k k ) vagy
áldáskívánások (Zs 115:12kk) mindazért, ami az életet jobbá
és szebbé teszi. Ellenpólusai az átokmondás és átokkívánás
(1:4kk, 112:10, 119:21,137), amelyek azonban beleolvadtak
legtöbbször más műfajokba. Itt kell megemlítenünk az ún.
királyzsoltárokat (pl. Zs. 2), a zarándokénekeket (84, 122), a
győzelmi énekeket, amelyek eredetileg teljesen világi dalok
voltak, a hősök haditetteit dicsőítik, d e azokban is Isten ha-

ll
talmas cselekedeteit látják (46:9k, 66:5kk, 118;15). Az üdv-
aránylag ritkán fordulnak elő. A prófétai elem rendkívüli
módon megtermékenyítette a zsoltárköltészetet, részben az
eszchatológikus hit irányában, részben a prófétai liturgiák
formájában (75., 85., 126.). A bölcsesség irodalom is hatással
volt a zsoltárok tartalmára s így jöttek létre a tanítóköltemé-
nyek (Zs 1.49).
Magától értetődő, hogy olyan zsoltárok, illetve dalok és
énekek is helyet kaptak idővel a zsoltárok gyűjteményében,
amelyek eredetileg nem voltak kultuszi jelleggel felruházva.
Ilyen a m á r említett „üdvözlő költemények" csoportja,
amely a profán líra terméke és tartozéka volt.

5. §. A zsoltárok keletkezése.
Az eddigiek alapján világos, hogy a Dávidnak, Salamon-
nak, Mózesnek, Ászáfnak, Kóráh fiainak, Hémánnak vagy
J e d ú t ú n n a k tulajdonított zsoltárok a valóságban nem bizo-
nyos, hogy tőlük is származnak. Azt a felfogást képviseljük,
hogy a zsoltárok szerzői eredetileg általában ismeretlenek
voltak s talán csak a tényleg Dávidtól származó zsoltároknak
volt megfelelő jelzete.
a) Az egyes zsoltárok szerzőségéről ma már szinte e g y -
öntetű a vélemény, hogy az ÓT gyülekezetének az egyszerű
tagjai és a papok (próféták is) egyaránt szerzői a zsoltárok-
nak. Az individuális panaszzsoltárok, a hálaadó és bűnbánati
énekek nagy száma arról tanúskodik, hogy az egyes gyüleke-
zeti tagok sok zsoltárt költöttek, amelyeket azután m e g -
szűrve fölvettek a kultuszba és talán ún. ajándékozási f o r -
mulával is ellátva (vö. Zs 19:15) a templomban helyeztek el.
Az így keletkezett zsoltárokat ma már nem tudjuk m e g -
különböztetni a papok szerezte zsoltároktól.
Alig képzelhető el viszont, hogy a kollektív himnuszok,
panaszdalok és hálaadó zsoltárok a szentélyen kívül kelet-
keztek volna. Ezeket a papok és templomi énekesek, illetve
karmesterek írták a történelmi zsoltárokkal együtt (vö. 78).
Az ún. királyzsoltárok szerzői feltevés szerint kultuszi pró-
féták voltak elsősorban, de egyes királyok is közreműködhet-
tek a zsoltárok létrejöttében.

12
 b) A zsoltárok áthagyományozása sokrétűen történhetett:
kiválogatták az istentiszteleti használat szempontjából alkal-
masakat, ezeket megőrizték a templomi archívumban, r e n -
dezték és gyűjtötték őket. Sokat közülük minden bizonnyal
m á r kívülről is t u d t a k a kegyesek és énekelték az emberek.
A rendezés közben kisebb gyűjtemények alakultak ki.
Az egyes zsoltárok szövegén természetesen aktuális vál-
toztatásokat is eszközöltek a papok. így pl. a 2. és 3. könyv-
ben a J a h v e istennevet végig Elohímra változtatták. Össze-
függött ez azzal a 3. századi zsidó kegyességi irányzattal,
amely kerülte a szent név kiejtését.
Ellátták feliratokkal is a zsoltárokat és az így kialakult
gyűjteményeket valószínűleg 300 körül Kr. e. kanonizálták
(vö. Gunkel—Begrich, Einleitung in die Psalmen, 440 kk).
Mintegy 1000 esztendő énektermése található meg tehát a
Zsoltárok könyvében Dávidtól egészen a fogság utáni korig,
amikor mint imádságos és énekeskönyv felbecsülhetetlen szol-
gálatokat tett az ótestámentomi istenhit elevenségének a m e g -
maradása terén. Kollektive valósult meg tehát a 102. zsoltár
19. versének egyéni kérése:"
Írjátok föl ezt a jövő nemzedéknek,
hogy az újjáteremtett nép dicsérje az URat!

13
VÁLOGATOTT ZSOLTÁROK MAGYARÁZATA
1. z s o l t á r

AZ IGAZSÁG GYŐZELME
A szöveg
1 Boldog ember, aki nem jár
a bűnösök tanácsán 1 ,
a vétkesek útjára rá nem áll
és kajánok körében nem ül le.
2 Hanem az Űr kijelentésében leli örömét,
éjjel-nappal tanításán elmélkedik.
3 Olyan ő, mint a folyópartra 2 ültetett fa,
mely gyümölcsét idején megtermi
s nem hervad el lombja —
bármit cselekszik, siker koronázza3.

4 Nem úgy a bűnösök!

Hanem mint a szélkergette polyva!
5 Ezért nem állnak meg a bűnösök az ítéletben,
sem a vétkesek az igazak közösségében 4
6 Hiszen ismeri az Ür az igazak útját,
a bűnösök útja pedig a semmibe vész.
1
S - b e n a ba'acat é s bdäräk szavakat fölcserélték, mert a héber
n y e l v é r z é k n e k j o b b a n m e g f e l e l a hálók bdäräk. Erre a változta-
t á s r a a z o n b a n n i n c s s z ü k s é g , h a így é r t j ü k a k i f e j e z é s t : „ t a n á c s a
s z e r i n t " , a z a z n e m f o g a d j a e l a b ű n ö s ö k t a n á c s a i t . V. ö. Z s 81:13,
2 K r ó n 22:5, J e r 7:24, M i k 6,16. —
2
A víz m e l l é ültetett fa k é p e gyakori a f o g s á g utáni bölcsességiroda-
l o m b a n : Z s 119:136, P é l d 5:16, 21:1, És 32:2. F o r d í t á s a v i s z o n t bi-
z o n y t a l a n : a „ v í z f o l y á s " ós „ ö n t ö z ő c s a t o r n a " e g y a r á n t l e h e t s é g e s
é r t e l m e z é s , h i s z e n m á r J e r e m i á s k o r á b a n (VII. sz. 2. f e l e ) s z é p e n
k i é p í t e t t c s a t o r n a - r e n d s z e r b i z t o s í t o t t a a t a l a j n e d v e s s é g e t é s vege-
t á c i ó t o l y a n t e r ü l e t e k e n is, a h o l m a s i v a t a g o k v a n n a k P a l e s z t i n á -
b a n . Vö. J e r 17:8. —

2 A zsoltárok könyve
17
 3
J ó s 1:8. —
4
A G a b'adat h e l y e t t b'acat-ot o l v a s o t t és így f o r d í t j a : en b o u l é =
— t a n á c s á b a n , végzése szerint. A z Μ szövege s z e r i n t e m jó.

Műfaja és tartalma
1. Eredetileg a Zsoltárok k ö n y v e bevezetése volt ez a zsol-
tár, mert Csel 13:33 egyik figyelemreméltó verziója a m o s -
tani 2. zsoltárt mondja az 1. zsoltárnak (a zürichi biblia így
is fordítja és jegyzetet fűz hozzá). A gyűjtő szándékosan állí-
totta éppen ezt a zsoltárt az „Ótestámentom énekeskönyve"
élére, hiszen formájában és tartalmában egyaránt útmutató,
nevelő, döntésre hívó alaphangot üt meg.
2. A fogság u t á n olyan nagyjelentőségű bölcsességirodalom
terméke az 1. zsoltár. Erről a használt szavak, a stílus é s a
tartalom egyaránt tanúskodnak. Témája szerint viszont a
tóra-zsoltárokhoz (vő. Bevezetés 4. §. 4.) tartozik (19:8kk,
119). Szerzője t e h á t a bölcsességtanítók egyike (vö. Jer 8:9,
18:18, Préd 12:9k, Péld 8:lkk), akinek az a hivatása és f e l -
adata, hogy f i a t a l embereket vezessen be a „bölcsesség t i t -
kaiba". Ennek az életbölcsességnek azonban szilárd hitbeli
alapja van: Isten tanítása, kijelentése, útmutatása az emberi
bölcsesség (hokma) forrása (vö. pl. Zs 119:98: Parancsola-
toddal bölcsebbé teszel ellenségeimnél, m e r t örökké e n y é m
az").
3. Egyetértés van a tekintetben, hogy a fogság után í r t
zsoltárral van dolgunk. A tanítózsoltárok kultikus helyét
azonban nehéz meghatároznunk. Az tény, hogy a nem k u l -
tikus reflexiók is belefolytak eredetileg az istentiszteletbe.
A profán élet és az istentisztelet körét csak később különítet-
ték el egymástól.
4. A zsoltár tartalmi tagozódása könnyen áttekinthető: a)
1—3: az igaz ember élete; b) 4—5: a bűnös ember é l e t e ;
c) 6: a kétféle élet vége.

Az ige
Az igaz ember élete (1—3). — Áldáskívánással kezdődik
s ezért emlékeztet bennünket a Hegyibeszéd makarizmáira
(Mt 5:3—11, L k 1:45, 6:20—22 stb.). Viszont nem a kegyes

18
és megszokott papi áldásformulát használja (Jer 17:7), amely
Isten áldásával az átkot állítja szembe (5. v.), hanem szinte
„világias" természetességgel „gratulál" az igaz úton járó e m -
ber boldogulásához és boldogságához. Az 'asré eredetileg lép-
teket jelent s így benne cseng az ember é l e t ú t j a , magatar-
tása és existenciája. „Eredményes, sikeres az élete annak az
e m b e r n e k . . . " Azt se feledjük, hogy a régi és megszokott
intelem helyét foglalja el a bölcsességirodalomban az 1. zsol-
tár üdvözlő f o r m u l á j a és megállapítása. Az intő szó engedel-
mességre szólít fel. Ez viszont dicséri a m á r megélt, e n -
gedelmes életet. A „Boldog ember . . . " lecsiszolt formulájá-
ban tehát tovább él az eredeti jelentés: „Sikerrel jár az az
ember . . . "
Mi jellemző a valóban boldog emberre? Mik a gyümölcs-
termő élet feltételei? Erre a kérdésre az 1. v e r s negatívan, a
2—3. versek viszont pozitívan válaszolnak. A helyes m e g -
értéshez tudnunk kell azt is, hogy az 1. zsoltár a már emlí-
t e t t tóra-zsoltárokkal együtt döntő szerepet szán a hitéletben
a törvény betöltésének. Ennek a teológiának a talaján ala-
kult ki az a felfogás, hogy a törvényt hűségesen betöltők, az
Isten útjain járók az igazi „hívők", a „kegyesek" (haszidím).
Vö. 111:1. A kegyesek, az istenfélők ú t j a a parancsolatok meg-
őrzésének az ú t j a (119:32), a világosság ú t j a (: Péld 5:6), t e -
hát az engedelmesség útja, az élet és békesség ú t j a (: És 59:8),
az üdvösségnek, a boldogságnak az ú t j a (: 139:24). A törvényt
be nem töltők, azt semmibe vevők „törvénytiprók" és „tör-
vényszegők": a bűnösök (rsá'ím). Ezeknek is megvan a m a -
guk útja. Ezt azonban nem az Isten útmutatása (tórája) sze-
rint választották, hanem az emberi szív f u n d á l t a ki (vö. Péld
16:9, És 57:17), amely természeténél fogva rossz (Gen 6,12,
Bir 5:6, 2Kir 17:13, Jer 17:9, Mt 15:19, Róm 1:21, 3:23). Ez
az út tekervényes, nem a világosságnak, h a n e m a sötétség-
nek az ú t j a (Péld 4:19, Mt 7:13), tehát a halálba vezető út.
Ars' gyököt a legkülönbözőképpen fordítják: gonosz, isten-
telen a leggyakoribb. Azonban éppen nem Istenben nem
hívő, Isten létezését tagadó, elvi atheistákról v a n itt szó, akik
tehát a gyülekezeten kívül állva támadnák a kegyeseket, az
Istenhez hű embereket. A gyülekezetben egymással szemben
álló csoportok egyike ez és tekinthető olyan társadalmi ré-

2*
19
tegnek is, amely különösen a felebaráti szeretetre vonatkozó
isteni rendelkezéseket (a szövetség törvényeit) semmibe ve-
szi. Vö. Péld 10:16, 12:10, 29:16, És 48:22, 57:20, Hab 1,13).
A rása' tehát az a gyülekezeti tag, akit bűnösnek találtak
Isten t ó r á j a szerint s akit emiatt kizártak a szentélyből (Zs
15). (Vö. a G fordítását: hamartolos, anomos). A „bűnösök"
megvetik Isten kijelentéseit, s a j á t életelveik és normáik
(écáh) szerint élnek és cselekszenek.
A vétkesek egy adott parancsolat vagy tilalom megszegői.
Ami a „bűnösöknél" alapelv, eszme, tanács és életnorma, az
a „vétkeseknél" tetté lesz, tehát aktuális bűn. Itt m á r nem
marad r e j t v e a bűnös szándék sem, hanem az isteni paran-
csolatok nyílt megszegésévé fajul.
A „kajánok" (lécím) a bölcsességirodalomban g y a k r a n fel-
lépő „gúnyolódó e m b e r " gondolkodás- és beszédmódját lep-
lezi le (Zs 73:8—11, És 28:15 és Mai 3:14). Köröket, klubokat,
galériákat alkotnak. A bűnöst a titkos életelv, a vétkezőt a
járt út, a gúnyolódót a közös „kör" (mósáb) jellemzi.
Az igazán boldog ember nem vállal közösséget ezzel a há-
rom csoporttal. Ez a szeparatív magatartás azonban nem
farizeizmus nála, hanem az egészséges hitélet természetes
velejárója, ahogyan az Űjtestámentomban is találkozunk ez-
zel a magatartással: 2Kor 5:11, 6:14—18, 2Tesz 3:6.
A második vers az igaz ember (caddíq) pozitív magatartá-
sát í r j a le. Itt tűnik ki, hogy az előbbi szeparatizmus nem a
megkeseredett és f é l é n k ember görcsös magatartása, hanem
azé az emberé, aki céltudatosan teszi azt, amit cselekszik: Az
Űr t ó r á j a lelkesíti hitében és cselekedeteiben. Ennek a vers-
nek és az egész zsoltárnak a megértéséhez szorosan hozzá-
tartozik a tóráh értelmének a megállapítása. Szokásos fordí-
tása t é v ú t r a vezet: törvény, amelybe azután mindenfajta
nomista gondolkodást beleértenek. A tóra „kijelentés", „út-
mutatás", „eligazítás", Isten kegyelmes kinyilatkoztatása (vö.
GRad. TheolAT I. 192—202). A zsoltár feltételezi, hogy ez a
kijelentés írásban is megvan m á r : a tóra Isten lezárt
és leírt üzenete, amit felolvasni (Deut 31:9—11) és ol-
vasni lehet (Jós 1:7). A mózesi t a n í t á s ugyan a főtartalma
(Mai 3:22), de már a „Szentírás" kánonszerűségét jelzi. Mert
a zsoltárok tekercsét mindenképpen benne tudta a szerző a

20
tóra szóban. Akkor pedig nem szabad leszűkítenünk a „tör-
vény" fogalmára csupán. Isten eleven megszólítását találja
meg az igaz ember a tórában (Zs 119) és világosságot t e r e m t
(Zs 119:4. 105. 130.). Aki így találkozik Isten akaratával, az
„örömét leli" benne. Hiszen akkor ez a törvény nem t e r h e s
iga már, h a n e m az öröm forrása (Deut 30:llkk).
Az ókor emberének nem volt világos és egyértelmű ú t -
mutatója az élet kérdéseiben. Ezért kellett minden esetben
újra meg ú j r a megkérdeznie valamelyik istent. Az Ötestá-
mentom emberének azonban megbízható iránytűt adott a k e -
zébe az Űr s ezért szereti és róla elmélkedik éjjel-nappal
(Zs 119: 97. 165.) az igaz ember. Szorosan belső kapcsolatra
mutat a jähgäh szó, amely azt jelenti, hogy az igaz f ö n n h a n -
gon olvassa, maga elé m o n d j a és így emlékeli Isten igéjét az
Írásban (vö. Zs 119:97., Deut 6:7, 11:19, 17:19, Jós 1:8. Azt is
jelenti, hogy az oroszlán „morog" zsákmánya fölött És 31:4,
vagy a galamb turbékol: És 38:14). N e m a tóra külső,
betű szerinti elsajátításáról van tehát itt szó, ahogyan ezt az
orthodox zsidó ma is teszi, hanem a coram deo tényéről: Is-
ten akaratából, kijelentéséből, tanításából, útmutatásából élni
éjjel-nappal (vö. Zs 119:97., 98.). Istennek tetsző tartalmat
és értéket ez a magatartás és élet terem.
Ezt a gondolatot szemléieteti a zsoltár az alábbi két k é p -
ben, amelyekben megint szemben állnak egymással az igaz
ember és a bűnösök.
Az igaz ember életét a bölcsességirodalomban használt k é p -
ben (vö. J ó b 8:16, J e r 17:8) vízben gazdag helyre ültetett
fához hasonlítja (3. v.), amely idejében t e r e m és nem szárad
le a levele idő előtt a nyári hőségben vízhiány miatt. L u t h e r
mondja erről: „Olyan lesz, mint a patakok mellé ültetett f a .
Költői és prófétai kijelentés e z . . . Olyan lesz, mint a szép
pálmafa. Az jellemzi, hogy ott van, ahol víz is van. Üdén
zöldéi télen-nyáron . . . Ilyen az igaz ember: van üde p a t a k j a ,
amely zöldelővé és üdévé teszi gyökereit és leveleit" (Mül-
haupt I, 20—21). Az Ótestámnetom gyakran használja ezt a
képet (vö. J e r 11:19, Ez 17:5kk, Zs 92:13—15.). Nem f ű , nem
virág, amely gyorsan elhervad (És 40:7), ahogyan egyébként
a természetes ember életét szokták jellemezni (Zs 103:15k).
Az élet igazi értelme, hogy a Teremtő meghatározta időben

21
teremjen gyümölcsöt. Átvitt értelemben tehát a megbízható-
ságra utal az „élet termésében" (vö. Zs 92:13kk). Ehhez a
képhez kapcsolódik azután az a megállapítás, hogy a tórából
élő ember életét „siker koronázza" (vö. Jós 1:8). Izmos hit-
beli optimizmus, hogy n e m eredménytelen az igaz ember
élete. Nem szabad azonban félreértenünk a viszonzástan ér-
telmében, mintha az igaz ember igényt emelhetne Istennel
szemben kegyes élete (igazsága) jutalmazására. Ebbe a zsák-
utcába elég gyakran betévedt a zsidó hit. Pedig a szerző itt
is azt a k a r j a mondani, hogy — m e r t az Isten Isten — nem
végződhetik kudarccal Isten akaratának, útmutatásának a
követése (vö. 6a. v.). Az élet igazi értelmét és tartalmát nem
maga a „siker", az eredményesség adja, hanem a hívő enge-
delmesség. A zsoltár az isteni biológia alaptörvényét vallja:
A jó f a nem teremhet rossz gyümölcsöt (vö. Mt 7:16—20.
Weiser, Psalmen I, 72).
A bűnös ember sorsa (4—5). — Szöges ellentétben van ez-
zel a bűnösöknek az életsorsa. A bűnös ember hasonló a poly-
vához. Palesztinában a gabona betakarítása után a kévéket a
falu mellett magasan és szabadon fekvő szérűn kiterítették
és különböző cséplőszerszámmal kicsépelték. Az így keletke-
zett garmadát szórólapáttal (vö. Mt 3:12) a széllel szembe
szórták. A m a g visszahullott a földre, a könnyű szalmát (tö-
reket) és polyvát pedig e l f ú j t a a szél (vö. Zs 35:5, Jób 21:18,
És 17:13, Hós 13:3. — GDalman, Arbeit und Sitte in Paläs-
tina. III. 123—139). Ugyanilyen üres és tartalmatlan (könnyű-
fajsúlyú) a bűnös ember élete is. A zsoltárnak ezt a kemény
megállapítását az a pedagógiai szándék h a t j a át, hogy helyes
döntésre, az igaz ú t vállalására és választására ösztönözze a
gyülekezetet és annak tagjait. Helytelen volna tehát vala-
milyen farizeusi gőggel vagy önigazsággal vádolni a zsoltá-
rost.
Az 5. vers kép nélkül m o n d j a el ugyanezt. Értelme azon
fordul meg, hogyan magyarázzuk a mispáth szót. Egyik fel-
fogás szerint a mispáth az utolsó ítéletre vonatkozik (Duhm,
Kittel). A másik „Isten állandó igazságos eljárására" vonat-
koztatja (Gunkel). Szerintem a héber szó eredeti alapjelen-
téséből kell kiindulnunk. A sfth gyök azt jelenti, hogy két
vagy több nem egy szinten levő, egyenetlen tárgyat, egymás-

22
sal ellentétben levő dolgot, ügyet, terepet stb, elegyengetni,
az ellentéteket elsimítani, megszüntetni, egy szintre hozni.
Nem vallásos értelemben ez azt jelenti, hogy a vitás ügye-
ket, ellentéteket a bíróságon elegyengetni és így igazságot
tenni. A békétlenséget, viszályt, pert és háborúságot ember
és ember, közösség és közösség között megszüntetni. Ebben a
vonatkozásban a mispáth jelentése: törvénykezés, törvény,
ítéletmondás, igazságszolgáltatás, jog és jogrend egyaránt.
A sóféth pedig mindennek az őre, tehát az „igazságot tevő
bíró". — Vallásos értelemben az Isten és ember között meg-
levő egyenetlenségnek, békétlenségnek a megszüntetése. A bé-
kétlenséget éppen a bűn és vétek okozza Isten és az ember,
a szövetség Istene és a választott nép között. A mispáth en-
nek a megszűntét kimondó isteni ítélet, végzés a sóféth, az
„igaz Bíró" részéről. Jelentése tehát: törvény, rend, végzés,
ítélet (fölmentő és elmarasztaló!). Isten igazságszolgáltató te-
vékenysége, sőt „kegyelmes ítélet", „megbékélés" is (vö. Zs
7:6, 103:6, 119:75kk stb.).
A zsoltár egész szkopusza is azt igazolja, hogy Isten állandó
„igazságszolgáltató" tevékenységére utal itt az 5. versben a
zsoltáríró. Már itt a földön érvényesül egyrészt Isten osztó
igazsága, másrészt az üdvösséget munkáló akarata. Már itt a
földön fontosnak t a r t j a az igazak gyülekezetének a tisztasá-
gát. Tehát nemcsak az utolsó ítéletről beszél (mint a G és Hie,
amikor a jáqúmú-t anasztászontai-al, ill. resurgent-tel for-
dítják, vagyis a feltámadásra gondolnak). Azon van a hang-
súly az Ótestámentom élet- és halálértelmezése szerint, hogy
már most boldog az ember, hogy Isten igéje már most gyü-
mölcsözővé teszi az igaz ember életét, elutasítása tartalmat-
lanná a bűnös ember létét.
A kétféle élet vége (6). — Az igazak közösségének (gyüle-
kezetének) az életútját ismeri és szívén viseli az Űr. Nem
racionális megismerésről és ismeretről van itt szó, hanem a
jd' igének arról a mélyebb jelentéstartalmáról, amely jel-
lemzi a f é r j és feleség viszonyát (Gen 4:1 stb.), tehát Isten
részéről a szeretet-közösség megteremtését. Másutt ezt a gon-
dolatot úgy fejezi ki az ÓT, hogy tömlőjébe szedi a könnye-
ket (Zs 56:9), a békesség gondolatai foglalkoztatják népével
kapcsolatban (Jer 29:11), n e m szunnyad és nem alszik Izráel

23
őrizője (Zs 121:4). Ezért nem mondhatja senki, hogy ú t j a
r e j t v e van az Űr elől és „ítéletem elkerül Isten elől" (És
40:27). A jd' szóban tehát benne van Istennek a népet kivá-
lasztó s vele közösséget teremtő szolidaritása és szeretete.
Gondoljunk csak többek között Ámosnak e r r e a fontos kije-
lentésére: „Csak titeket ismertelek a föld minden nemzetsége
közül (azaz csak veletek léptem közösségre), — ezért látoga-
tom m e g r a j t a t o k minden bűnötöket" (Ám 3:2). Helyesen
hangsúlyozza Buber is a jd' gyöknek ezt a közösséget, kon-
taktust teremtő jelentését. Ezzel a szolidaritásával formálja
meg az „igazak közösségét" is. Ezért az igazak útja (maga-
tartása, élete) Isten kijelentésének, irányításárak, velük kö-
zösséget teremtő hűségének (häszäd) a világosságában van
(Péld 4:18), a bűnösök ú t j a viszont a semmibe, a pusztulásba
visz. Az utolsó ítélet drámai pillanatában semmit érőnek bi-
zonyul (Péld 13:13).

Szkopusz
Joggal került ez a zsoltár az egész zsoltárgyűjtemény lege-
lejére. Hiszen a keresztyénségnek egyik legfontosabb tanítá-
sát hangsúlyozza: hit nélkül nincsen Istennek tetsző élet s a
kettő nélkül nincsen igazi egyéni és gyülekezti hitélet. Isten
tórájában találkozik mindkettő Isten akaratával, az életet
formáló és irányító életrenddel. Benne kijelentette Isten az
élet célját és értelmét: hogy közösségünk legyen Istennel és
az emberekkel. Lét és nemlét, az élet és halál, a világosság
és sötétség keresztútja elé állít m a is bennünket és döntésre
kényszerít.
Az így értelmezett tórát Jézus is együtt t u d j a az evangé-
liummal és reá épít, amikor ezt mondja: „Nem jöttem, hogy
eltöröljem, h a n e m inkább hogy betöltsem." (Mt 5:17).

24
2. zsoltár

ISTEN ÉS FÖLKENTJE
A szöveg
1
1 Miért zendülnek a nemzetek ,
zúgnak 2 hiába a népek? 3
2 Hadirendbe álltak 1 a föld királyai,
fejedelmek egymással tanácskoznak
az Ür és Fölkentje 5 ellen:
3 „Tépjük le magunkról bilincsüket,
dobjuk el kötelüket!"

4 A Mennyben lakozó kineveti,

csúffá teszi őket az ÜR 6 .
5 Majd beszél velük haragjában,
fölgerjedésében r á j u k ijeszt:
6 Én kentem föl királyomat'
szent hegyemen, a Sionon!

7 Kihirdetem az ŰR rendelését —
Ö mondta nekem: „Fiam vagy te,
én nemzettelek ma téged!
8 Kérjed csak tőlem s én neked adom
örökségedül a nemzeteket,
birtokodul a földkerekséget!
9 Összetöröd 8 őket vasvesszővel,
mint valami cserépedényt
összezúzod őket!"

10 Most ezért királyok, t é r j e t e k észhez,

okuljatok ti földi bírák!

25
11 Szolgáljátok az URat félelemmel,
reszketve vigadjatok! 12 Csókoljátok a fiút 9 ,
hogy meg ne haragudjék és el ne pusztuljatok az úton!
Mert hamar fellángol a haragja.
Mind boldogok, akik benne bíznak!

1
B á r m e n n y i r e m o d e r n a nemzet szó, a 'am és gój között a l i g h a
l e h e t m á s k é n t e l f o g a d h a t ó és m i n d e n t e k i n t e t b e n h e l y t á l l ó meg-
k ü l ö n b ö z t e t é s t t e n n ü n k . Azt m é g s e m m o n d h a t j u k , hogy I s t e n „nagy
p o g á n y n é p p é " teszi Á b r a h á m o t , i l l e t v e m a g v á t (Gen 12:2, 17:6,
18:18). —
2
J ó b 37:2. —
3
N é p t ö r z s e k , m e g h ó d í t o t t k i s e b b n é p e k a n a g y n e m z e t (gój) h a t á -
rain belül. —
4
H a d i k é s z ü l ő d é s é r t e l m é b e n ( l S á m 17:16, J e r 46:4). —
5
Vö. K ö h l e r , Lexicon, 651. —
fi
T ö b b k é z i r a t b a n jahväh szerepel 'adonáj helyett, ezért h a s z n á l o m
az Ü R i s t e n n e v e t Ű r h e l y e t t . —
7
W e l l h a u s e n óta g y a k r a n j a v í t j á k á t e z t a z i s t e n i k i j e l e n t é s t és a ki-
r á l y s z á j á b a a d j á k : „ E n g e m s z e n t e l t e k k i r á l y á v á szent hegyén, a
S i o n o n " . Ez a k o r r e k c i ó a G k é z i r a t a i r a t á m a s z k o d i k . Vö. BH. —
8
Vö. J ó b 34:24, J e r 15:12, M i k 5:5. —
fl
A s z ö v e g e t itt m i n d e n b i z o n n y a l a r á m o s í t o t t á k m á r . E r r e u t a l a
bar (fiú) h a s z n á l a t a , b á r a 7. v e r s b e n a b ő n szó szerepel. De m á r a
9. v e r s ra' s z a v a (a h é b e r r a c a c helyett) is a r á m o s i t á s .

Műfaja és tartalma
A zsoltárok könyvében valamikor ez volt az 1. zsoltár és
a mostani 1. zsoltárt számozás nélkül bevezetésnek szánták
az egész gyűjteményhez. Vö. 1. zsoltár.
M ű f a j a szerint a királyzsoltárok közé tartozik (Gunkel—
Begrich, Einl. Ps. 5. §.). A legtöbb magyarázó szerint vala-
melyik júdai király trónralépésekor hangzott el Jeruzsálem-
ben. Mowinckel egyenesen a koronázási szertartás liturgiájá-
nak t a r t j a , amelyet különböző személyek (prófétai szerző, ki-
rály) a d t a k elő. Ez a felosztás azonban túlzott, hiszen az egé-
szet m o n d h a t t a maga a király. Jól ismerjük a régi kelet törté-
netének azt a jelenségét, hogy a hatalmas uralkodó halála
megrázta az egész birodalmat. A leigázott népek igyekeztek a
trónváltozást arra felhasználni, hogy visszaszerezzék függet-
lenségüket. Ezért az ú j uralkodó első feladatának tartotta,

26
hogy a leigázott néptörzsek, népek, fejedelmek lázadását el-
fojtsa és uralmi igényét proklamálja fölöttük.
A zsoltár hasonló eseményt tükröz, amely arról tanúsko-
dik, hogy egyiptomi (30 évenként tartottak ilyent) és mezo-
potámiai mintára Jeruzsálemben is tartottak talán évenként
trónralépési ünnepet (H. Schmidt, Ps.), vagy éppen „királyi
Sion-ünnepet" (HKraus, Die Königsherrschaft Gottes im AT,
4. §.). Közelebbit azonban n e m tudunk ezeknek az időpont-
járól hitelesen mondani.
A szerzőt az udvari költő-próféták között kell keresnünk,
hiszen a zsoltár stílusa és tartalma erre utal (Weiser, Kraus,
Gunkel).
Tartalmilag: a) 1—3: A földi királyok lázadása Isten ellen;
b) 4—6: A mennyei Király hatalma; c) 7—9: Sión királyának
az adoptálása; d) 10—12: Az intelem.

Az ige
A földi királyok lázadása (1—3). — Csodálkozik és fel-
háborodik a zsoltáríró (lammá) azon, hogy a népek és a ki-
rályok föllázadnak Izráel és Istenének az uralma ellen. Hi-
szen ez az Isten mindenható (3. v.) és kiválasztott királyának
kezébe adta a népeket (8. v.). Lázadásuk és összeesküvésük
(2b) tehát nem is annyira Izráel, mint inkább Isten és „Föl-
k e n t j e " ellen irányul. Nem aggódás van tehát a kérdésben,
hanem megütközés és az a szilárd hit, hogy „hiába" zúgnak,
zendülnek Isten ellen. Uralma és Fölkentjének a hatalma
megrendíthetetlen.
Az exegéták nagy többsége arról beszél az izráeli király
világhatalmával kapcsolatban (vö. Zs 18:44—48, 72:8—-11,
89:26), hogy nem tudunk Izráel történetének olyan korsza-
káról, amikor valóban világhatalmi tényező lett volna Izráel
királya. Hiszen kisebb szomszédos népeken ideig-óráig u r a l -
kodott ugyan, de aligha nevezi a zsoltár ezeket a „föld k i r á -
lyainak" és a „föld bíráinak" (10. ν.). A vallástörténészek a
régi Kelet uralkodóinak az „udvari stílusát" sejtik a m o n d a -
tokban.
Ezzel szemben Rad (Theol. AT, I (1957) és Alt (Das Gross-
reich Davids: Kleine Schriften II 66kk) nyomán helyesen m u -

27
tat rá Kraus (Psalmen I, 15) a következőkre: a) Izráelnek volt
világuralmi elképzelése. Alt mutatta ki, hogy Dávid király-
sága nagy szerepet játszott a régi Kelet világbirodalmainak
a történetében, ami azután a dávididák számára követelmény
és elérendő cél volt. — b) Bár stílusbeli hasonlóság van a
királyzsoltárok és a régi keleti „királyeszmény" kifejezései
között, hangsúlyoznunk kell, hogy Sión uralkodója n e m „is-
teni király", hanem Jahve kiválasztott királya. Csak azért le-
het a világ ura, mert J a h v e a világ Teremtője és Ura. A Dá-
viddal kötött szövetség ígéreteit aktualizálják a Nátánjöven-
dölés prófétai exegétái. A népek és a földkerekség Izráel Is-
tenéé (Zs 24:1—2, 47:3.9, 89:12, És 6:3). Kitűnik ebből, hogy
a királyzsoltárok sokkal inkább J a h v e fölkentjének és biro-
dalmának a prófétai ősképéről beszélnek, mint megjelenésé-
ről a történelemben. — c) Nevetségesnek tűnt tehát nem
egyszer, ha Sión királya „világuralmáról" nyilatkozott. Mö-
götte azonban ott áll az Ür, a földkerekség Teremtője és Ura.
De nem hatott-e skandalonként az UT korában is, ha Isten-
nek a világuralmáról beszéltek a Messiás Jézussal kapcsolat-
ban?! Mindenképpen az UT és az ahhoz igazodó messiási
krisztológiai exegézisnek az oldalára kell inkább állnunk,
mint azokhoz a modern magyarázókhoz, akik elsietett vallás-
történeti következtetéseikkel megüresítik a 2. zsoltár, s álta-
lában a királyzsoltárok üzenetét.
Sión királya Isten fölkentje (Messiás: l S á m 2:10.35, 12:35,
Zs 18:51 stb.), mennyei Urának a védelme alatt áll. A törté-
nelem igazi középpontjában nem is a földi hatalmasságok
harcolnak létükért, h a n e m Isten harcol országának, királysá-
gának a felállításáért. Ezért lázadás Isten ellen minden zú-
golódásuk, morgásuk, s ezért van k u d a r c r a ítélve.
A mennyei Király hatalma (4—6). — A megtámadott Föl-
kent helyett ezért beszél most a zsoltár a mennyei Király
nyugalmáról, magatartásáról, aki csak nevet rajtuk (Zs 37:13,
59:9). Ez az antropomorfizmus azt a k a r j a érzékeltetni, hogy
nem valamilyen mitikus hatalom áll a jeruzsálemi király
mögött, h a n e m a m i n d e n ü t t jelenvaló és parancsoló Űr, aki
mindent a hatalmában t a r t (Zs 8:2), aki tehát tiszteletet pa-
rancsol magának, ha nem a k a r j á k figyelembe venni és „csúffá
teszi" a lázadók erőlködését.

28
 A világ Ura azonban nem nézi sokáig tétlenül a dolgok fo-
lyását. „Egykor m a j d " szót é r t a népek fejedelmeivel s akkor
rettegve ismerik föl, mit jelent Isten és Fölkentje ellen f o r -
dulni, akit maga az Űr kent föl a Sionon (nszk = „italáldoza-
t o t kiönteni", „szentelni").
Sión királyának az adoptálása (7—9). — Az Űr rendelke-
zésének a tartalmát hirdeti m e g most Sio-n királya, a m e l y e t
a trónralépés alkalmával közölt vele ünnepélyesen: „Fiam
vagy te, én nemzettelek m a téged". Magának a t r ó n r a -
lépési szertartásnak két mozzanata volt, ami számunkra ez-
zel a zsoltárral kapcsolatban fontos. A k i r á l y t a Szentélyben
megkoronázták és (a fáraókhoz hasonlóan) megkapta a
jegyzőkönyvet (erre utal itt szfr használata), amely t a r t a l -
mazta az isteni megbízatást és az ú j király uralkodói neveit.
Majd a palotájába vezették, ahol elfoglalta a királyi széket
és kihirdette uralmának a kezdetét. Itt van a helye a zsoltár
7. versének: a fölkent kihirdeti mandátumát és u l t i m á t u m -
mal fordul a népekhez. Legfontosabb volt a trónralépésnél
annak a proklamálása, hogy Isten fiává fogadta Dávid leszár-
mazottját. A 7. vers világosan utal arra is, hogy nem miti-
kusán értették ezt a viszonyt, hanem per adoptionem (vö.
2Sám 7:14, Zs 89:27k). A konzekvens mitikus fiúságot csak
Egyiptomban ismerték, ahol a fáraó testbe öltözött isten,
mert Amún nemzette az anyakirálynővel. Izráelben az a d o p -
tálás azt jelenti, hogy Isten „kiválasztja" karizmatikus a d o t t -
ságai alapján a királyt és a maga jobbjára ülteti: Királyi u r a l -
mának az örökösévé és apostolává avatja (keni). Izráelben Is-
t e n a fiává t e t t e a királyt (vö. Noth, Gott, Volk, König im
AT: Ges Stud zAT, 222).'
A király fiúvá adoptálásának egyik ajándéka, hogy szaba-
don kérhet bármit a m e n n y e i „Királytól" (lKir 3:5kk, Zs
20:5, 21:3.5, 2Sám 24:12). Ö Isten örököse. Isten tulajdonába
a d j a a nemzeteket és a földkerekséget. Isten a teremtő, a
„fiú" az örököse: Mt 21:38, Mk 16:2kk, Gal 4:7. — A lázadó
népeket ez figyelmezteti egyúttal arra, hogy Sión királyáé a
föld, a népeket pásztorként legelteti és tetszése szerint b á n -
hat velük.
Erre utal a 9. vers képe a cserépedény összetöréséről (És

29
45; Róm 9:21). Az egyiptomi trónralépési szertartásban szim-
bolikusan cserépedényeket zúzott szét a fáraó, amelyeken
r a j t a volt az idegen nemzetek neve. A mezopotámiai uralkodó
is úgy zúzza szét a nemzeteket, mint cserépdarabokat. Ma
már nehéz megállapítani, hogy mennyi rokonság van a kör-
nyező népek trónralépési proklamációi é s e között a kijelentés
között. Csak annyit tudunk mondani, hogy itt, ebben a kije-
lentésben ígéret és ítélet v a n : Az élő Isten kezébe kerül, aki
ellentáll vagy föllázad a „ F i ú " ellen. A „Fiú" kezében van az
„Atya" minden bírói hatalma az adoptálás alapján és után.
Az intelem (10—12). — Az utolsó szakaszban arra int a
zsoltár, hogy engedelmeskedjünk Istennek és Fölkentjének,
hiszen Sión királya mögött a világ Ura van, az élő Isten, a
Teremtő, a mennyei Király, aki féltékenyen őrködik „köl-
csönadott" hatalmán. Ezért kell „észhez térniök" és félelem-
mel szolgálniok az Urat". (Vö. Pálfy, Istenfélelem, 120).
A 11. vers második sorát a kommentárok legtöbbször kor-
rigálják erre a szövegre: „Csókoljátok remegve a lábát!" —
és arra hivatkoznak, hogy a lábcsók (babilóniai és egyiptomi
példák nyomán!) a legnagyobb tiszteletadás volt abban az
időben. Ha azonban a Szentírás egészének az összefüggésé-
ben é r t j ü k a masoretikus szöveget (Zs 100:2, Ex 23:25, Deut
10:12, 17:16, Péld 16:12, Fii 2:12—13, Zsid 12:28), akkor meg
kell hagynunk a szöveget a maga dialektikus feszültségében.
Maga L u t h e r elmondja, hogy sokáig gyűlölte a 2. zsoltár
11. versét. N e m szívesen hallotta, hogy Istentől félnünk kell,
mert nem ismerte még az öröm, a reménység és bizalom
kapcsolatát a félelemmel. Ez a félelmetes Isten ugyanis nem-
csak a szigorú bíró, hanem a szerető m e n n y e i Atya is. A ha-
rag Istene egy a szeretet Istenével, de úgy, hogy a harag
mindig realitás marad Istenben. Mindkettő örök vonása Is-
tennek, de mégis úgy, hogy az ember a h a r a g Istenétől a sze-
retet Istenéhez menekül, abba kapaszkodik, benne bízik gyer-
meki ragaszkodással. A haragvó, az e m b e r t elvető Istentől
való félelem tehát csak átmeneti pont a Szentírásban a hitre,
a bizodalmas hitre, a fidutiara, amelyből azonban sohasem
hiányzik a szent félelem: „ . . . félelemmel és rettegéssel vi-
gyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki m u n k á l j a
bennetek m i n d az akarást, mind a munkálást jókedvéből"

30
(Filp 2:12b-—13). Ahol a hit könnyelműséggé lesz, ott mindig
helyén való az Isten mindenhatóságára való utalás, amely
félelmet ébreszt. Ezért beszélnek a reformátorok az írás alap-
ján mindig istenfélelemről, ahol m i kegyességről vagy vallá-
sosságról értekezünk. Ezért kezdi Luther az egyes parancso-
latok magyarázatát mindig a félelemmel! Hiszen ha komo-
lyan akarunk beszélni Istenről, azt csak annak az elismerése
mellett tehetjük, hogy az Isten Ú r mindenek fölött. Ennek a
felismerésnek és elismerésnek közvetlen következménye az
Istentől való félelem.
Egyedül az istenfélő magatartás méltó kicsinyhez és nagy-
hoz egyaránt. „Útközben veszíti e l " életét az Istent nem félő
ember. Lesújt reá az Isten h a r a g j a (5a = 12c). A zsoltár bi-
zonyságtétele azonban arról is t u d (és ezt vallja az egész ÓT),
hogy az Isten haragja csak „aktuális" esetekben robban ki
és pusztít. Egyébként nem a harag, hanem az üdvösséget
munkáló szeretet Isten állandó („hűséges" = häsäd) maga-
tartása.
E r r e hivatkozik ez a zsoltár is utolsó sorával, amikor m i n -
den emberi magatartás lényegeként az Istenbe vetett bizal-
m a t jelöli meg. Akik benne bíznak (a szó eredeti jelentése
szerint: akik nála rejtőznek el, akik nála keresnek oltalmat
és menedéket), azok lesznek a boldogok. Ezzel a k a r j a a szerző
még egyszer aláhúzni, hogy az ótestámentomi hit és a régi
Kelet képei között minden f o r m á l i s megegyezés ellenére, az
alapszemléletben kiengesztelhetetlen ellentét van. Feltétlen
és rendíthetetlen bizalom a világot kormányzó Istenben, aki-
nek hatalmában van nemcsak a jelen, hanem a jövő is.
így érthető, hogy az UT a zsoltár messiási, t e h á t a jövőbe
mutató kijelentéseit magára Jézusra vonatkoztatta (Csel
13:33, Zsid 1:5, 5:5). A legmegvetettebb lesz mindenek
Királya, a megalázottnak jár m i n d e n hatalom (Mt 28:18, Fii
2:11). Aki nem érti meg, hogy ezt a Királyt csak félelemmel
lehet tisztelni és szeretni, az rossz úton jár. Mert az Istentől
való félelemnek, sőt rettegésnek meg kell maradnia a szere-
tet mellett a hitben. Ezért boldog az az ember, aki tud hinni
a megfeszített és feltámadott Krisztusban — pedig Benne a
bűnt félelmetesen gyűlölő Isten jelentette ki magát annak
az embernek, aki félelmében is Istenhez menekül.

31
12. zsoltár

A Z EMBER S Z A V A ÉS I S T E N BESZÉDE
A szöveg
1 A karmesternek. A semínítre. Dávid zsoltára.

2 Szabadíts meg URam, mert fogytán vannak a hívek 1 ,

eltűntek 2 a hívők az emberfiák közül!
3 Hiábavalóságot beszél ez is, az is 3 ,
sima szájjal felemás szívből szólnak.

4 Irtson ki az ŰR minden sima ajkat,

minden nagyotmondó nyelvet,
5 amely azt mondja: Győzzük a nyelvünkkel!
Helyén van a szánk! Ki parancsol nekünk?!

6 A nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt

most már fölkelek — azt mondja az ŰR, —
és szabadulást szerzek annak, aki érte sóhajt4.

7 Az ÜR ígéretei tiszta igaz Ígéretek,

földkohóban finomított ezüst,
hétszer megtisztítva.

8 URam, te megőrzői,
megóvsz bennünket 5 ettől a nemzetségtől
mindörökre —
9 bár6 körülöttünk bűnösök járnak-kelnek,
és az alávalóságot magasztalják az emberek.
1
H a s z í d k o r r i g á l á s a f i ä s z ä d - r e (vö. H ó s 4:1) n e m helytálló (vö.
M i k 7:2, És, 57:1). —

32
 2
Vö. Zs. 73:19. —
3
T ö b b k é z i r a t b a n a z 'dl p r a e p o z í c i ó s z e r e p e l , d e e z a m o n d a t é r t e l -
m é n n e m v á l t o z t a t . E l l e n b e n a jdabrú j e l e n t é s e a p e j o r a t í v „fe-
cseg" é r t e l m e felé m u t a t . —
4
V i t a t o t t h e l y . M i a h a g y o m á n y o s f o r d í t á s t f o g a d j u k el, b á r a h é b e r
ige j e l e n t é s e i n k á b b : f ú j n i , f ú j t a t n i , l i h e g n i " . T e h á t : „ a k i u t á n li-
h e g n e k " , „ a k i t k e m é n y e n s z o r o n g a t n a k " . Vö. Zs. 10:5, H a b 2:3. —
3
F o r d í t á s u n k a t a k ü l ö n b ö z ő f o r d í t á s o k t á m a s z t j á k a l á (G és H i e ) . —
6
Kéziratok támasztják alá fordításunk helyességét.

Műfaja
Az exegéták többsége szerint kultikus liturgia ez a zsoltár,
amelyet váltakozó karok, illetve előénekesek és karok adtak
elő az istentiszteleteken. Ebben az esetben kollektív panasz-
dal ez a zsoltár. Viszont más zsoltároknál is találkozunk azzal
a jelenséggel, hogy a zsoltáríró kollektíven beszél az „egyik
csoport" (itt: hívők, hívek, szegények, nyomorultak: s mindez
egy társadalmi csoport!) nevében a másik csoport (itt: bűnö-
sök, törvénytiprók: vö. 1. zs.) ellen (vö. 5:5kk).
Tartalma
2—5: A hívek panasza és könyörgése Istenhez; 6: Isten vá-
lasza; 7—9: A gyülekezet dicsérete.

Az ige
A hívek panasza és könyörgése (2—5). — Az 1. vershez vö.
Bevezetés 3. §. 22.13.1. pontjait.
A panaszdal stílusában könyörög a zsoltáros Isten szaba-
dító (segítő) közbelépéséért (vö. Zs 3:8, 6:5, 7:2, 20:7, 33:16
stb.), m e r t megritkult a hívek serege a gyülekezetben. A hí-
vek („hűségesek!" és hivők a gyülekezetnek azok a tagjai,
akiket másutt igazaknak mondanak a zsoltárok (Zs 1). „Hű-
séges" az, aki Isten hűségét, szövetségi szeretetét megtapasz-
talta és ennek a hűségnek (hesed) alapján rendezte viszonyát
az Istennel. A szó eredetileg a társadalmi életben gyökerezik
s jelenti azt a szoros elkötelezettséget, amelyben a J a h v e által
egyesített emberek élnek egymással. Izráel egy testvéri kö-
zösséget alkot s ezen a közösségen belül mindenkinek segí-
tenie kell a másikon. Ezért van az, hogy a közösségi érzés

3 A zsoltárok könyve
33
(hesed) a legfontosabb erkölcsi fogalom. Vallásos viszonylat-
ban is erről van szó. „Szövetség" van Isten é s teremtése, Is-
ten és népe, Isten és az egyes ember között, aki tagja annak
a választott népnek. Ezt a szövetséget m e g t a r t j a Isten m é g
akkor is, amikor emberi számítás szerint m á r nem kellene
szolidaritást vállalnia népével. S mivel Isten szövetségi vi-
szonyban él vele, az ember is elkötelezettje a hesed által
embertársainak.
A hűséges ember mindent Istentől vár és k a p és Isten színe
előtt jár, vele szeretetközösségben van (Zs 16:10, 18:26 stb.,
Deut 33:8, Mik 7:2). A hűséggessel szemben Isten hűséges
(Zs 18:26). A hűséges ember t e h á t azonos az „igaz emberrel",
csak ennél a hangsúly az erkölcsi magatartáson van, amannál
pedig a „hív" kapcsolaton Istennel (Ám 5:4.6.14). Ellentéte
tehát nem az „istentelen", h a n e m éppen azok a vallásos e m -
berek, a gyülekezetnek azok a tagjai, akik a saját igazsá-
gukra, „erejükre", érdemeikre támaszkodva elveszítették az
igazi és őszinte kapcsolatot Istennel s ebből kifolyólag nem
vállalnak közösséget embertársaikkal sem.
Hasonló eredményre vezet a „hívők" megjelölés vizsgálata
is. A „hívés" ószövetségi szava az ámen szó: az a „szilárd
pont", amire építeni lehet s ezért beszél az ÓT „megbízható"
emberekről (Ex 18:21). Személyekkel kapcsolatban az „áll-
hatatosság, hívség" értelme lesz (Zs 31:6, 54:7, 57:11, 108:5)
különösen ebben az összefüggésben: „szeretet és hűség",
vagy „tartós, valóságos szeretett" (Gen24:49, Zs 25:10, 40:11).
Azokról a gyülekezti tagokról van tehát szó, akik hűek J a h -
vehoz és szövetségi rendjéhez.
Az a panasz, hogy fogytán vannak a Jahvehoz hű izráeliek,
gyakori az ÓT-ban (lKir 19:10, Hós 4:1, J e r 5:1, És 57:1,
59:14kk) és L u t h e r t is ez a tapasztalat indította az „Ach Gott
vom Himmel, sieh darein" kezdetű énekének a megírására.
A kanaáni életstílus behatolt Isten népe életébe. A „törvény-
szegők" (Zs 1,1) csoportja lett a szóvivő a gyülekezetben.
Azok tehát, akik nem vonták le „hitükből" a gyakorlati kon-
zekvenciákat az emberi együttélés minden pontján, akikből
hiányzott a hitből fakadó erkölcsi magatartás.
Az emberi és gyülekezeti közösség mélyreható megromlásá-
ról van itt szó egy konkrét ponton: Az emberi érintkezés

34
egyik legfontosabb területén, a beszéd, a kimondott szó vilá-
gában. A hazugság, az őszinte szó hiánya, mely szétzilál m i n -
den emberi közösséget, a rágalmazás, amely a j t ó t nyit minden
jogtalan cselekedetnek, — válaszfalat vont ember és ember
közé.
„Értéktelen", „tartalmatlan" lett a szó, amelynek pedig
éppen az a rendeltetése, hogy a megértés és egyetértés esz-
köze legyen embertől az emberig. „Felemás szív" diktálja a
szavakat, amelyek éppen ezért gyilkos fegyverré válnak a
másik ember megrontására, a közösség metafizikai alapjai-
nak a megsemmisítésére. Mert a közösség csak akkor egész-
séges, ha az igazságon épül fel.
Innen már csak egy lépés a 3. és 4. versek megállapítása:
Az igazságot és szeretetet lábbal tipró embert elkápráztatja
s a j á t hazugsága é s máris az „eritis sicut d e u s " útjára lép.
A teremtés r e n d j e szerint a beszéd egymás mellé rendeli az
embert (Gen 2:19). A hübrisz (gőg) ezt a rendet tépi szét.
Isten büntető közbelépéséért könyörög az ártatlanul rágal-
mazott és igazságában megtámadott zsoltáros (4—5). Idézi a
„bűnösök" fennhéjázó kijelentéseit (vö. Zs 10:4.6.), hogy
közbelépésre indítsa az Urat. Egyesek az 5. versben mágikus
átokszavakra gondolnak (SMowinckel), holott Isten uralmát
vonják kétségbe.
Isten válasza (6). — Isten kijelentése szab h a t á r t ennek az
emberi elbizakodottságnak. Mowinckel, Gunkel és Begrich
m u t a t t a k rá először arra, hogy egy pap vagy kultuszpróféta
ajkáról hangzik el ez a kijelentés („orákulum") [Vö. Begrich,
Das priesterliche Heilsorakel: ZAW 52 (1934) 81—92], a m i -
lyennel másutt is találkozunk (Zs 2:7k, 32: 8kk stb.). J e l -
lemző azonban, hogy nem a bűnösök megbüntetésére, hanem
a „szegények" megsegítésére „kel föl" az Űr mennyei t r ó -
nusáról, hogy igazságot tegyen nekik, akiket a törvényt láb-
bal tiprók, az álkegyesek lerohantak fölényeskedő szóárada-
tukkal, „nagyotmondó nyelvükkel" lehengereltek. Ezt fejezi
ki a 6. vers utolsó mondata a d jegyzetben megadott fordí-
tásban.
A gyülekezet dicsérete (7—9). — Az Isten igéjének, ígére-
tének megbízhatóságát dicsérő himnusz már a gyülekezet vá-

3*
35
lasza Isten ígéretére. Isten szava n e m hazudik, nincs csalárd
mellékíze, tiszta mint a többszörösen finomított nemesfém.
Isten hű marad igéjéhez, építhet reá a hívek gyülekezete (vö.
J e r 1:12).
Erre u t a l a 8. v. hitvallása: Isten elvégzi majd a búza és a
konkoly szétválasztását, megőrzi a híveket „ezzel a nemzet-
séggel szemben" — mindörökké. A hitnek ebbe a szilárd
pontba kell kapaszkodnia, mert a hűség és igazság Isten vé-
delme alatt áll. Luther az igaz és hamis tanítás ellentétét is
érzékeltette fordításában és a rajongókra utalva azt tanította,
hogy az igaz tanítás sohasem öncélú, hanem a gyülekezet
építését, küldetésének az értelmét és célját szolgálja a világ-
ban. ,

36
16. z s o l t á r

A FIAK ÖRÖKSÉGE
Szöveg
Dávid miktámja.

1 Őrizz meg Istenem, mert nálad kerestem oltalmat.

2 Ezt mondtam 1 az ÜRnak: Te vagy az én Uram 2 ,
rajtad kívül nincsen, ami jó nekem!
3 A szenteké vagyok, akik a földön vannak,
a dicsőké, akikben mindig kedvem telt 3 .
4 Megsokasodnak azok fájdalmai,
akik mással állnak össze,
nem áldozok nekik véresáldozatot,
nem veszem ajkamra nevüket.
5 URam, te vagy osztályrészem és serlegem,
te tartod erősen sorsomat4.
6 A mérőkötelek kies helyre estek,
birtokom5 tetszik is nekem.
7 Áldom az URat, aki tanácsot adott,
még éjjel is intenek arra veséim.
8 Mindig magam előtt tartottam az URat,
ha jobbomon van, nem ingadozom.
9 örül ennek a szívem, vígad a lelkem,
testem is biztonságban lakozik,
10 mert nem engeded át éltemet a Seólnak,
nem hagyod, hogy híved a sírgödröt lássa.
11 Megismerteted velem az élet ösvényét,
túláradó az öröm, ahol te vagy,
örök gyönyörűség van jobbodon.

37
 1
S o k k é z i r a t (ν. ö. G S H i e ) a l a p j á n f o r d í t j u k így. —
2
A m a s o r e t i k u s s z ö v e g (BH) r e n d k í v ü l nehézkes. A z s o l t á r o k m a -
g y a r p r ó b a f ü z e t é b e n ezt a f o r d í t á s t t a l á l j u k : „ n a g y o b b j a v a m nincs
náladnál". —
3
E z t a v e r s e t a l e g k ü l ö n b ö z ő b b e r i f o r d í t j á k . L e g t ö b b e n a G verzió-
j á t f o g a d j á k el. A z Μ s z e r i n t is é r t h e t ő . —
4
Szószerint: sorskövemet. —
5
A G és S o l v a s á s a a l a p j á n .

Műfaja és tartalma
Ennek az igen jelentős zsoltárnak a szövege helyenként
(elsősorban a 3. és 4. versek) annyira romlott, hogy megbíz-
ható és kötelező fordítását adni nem is lehet. Mindenkinek
magának kell megbirkóznia a héber szöveggel. Hasonló okok
miatt a verssorok beosztása sem ismerhető fel világosan a
héber szövegben.
A zsoltár alaphangulata az ember bizalma Istenében (Gun-
kel—Begrich, EinlPs 6. §. 24). Korára, s ezzel kapcsolatban
az egyes kifejezések és képzetek értelmére vonatkozólag,
megoszlanak a nézetek. A kutatók többsége úgy véli, hogy a
zsoltár közvetlenül a babilóniai fogság utáni korból való. Má-
sok a chasidim (kegyesek) körében keresik a szerzőt és úgy
gondolják, hogy a zsoltár az ótestámentomi vallásnak a szek-
tákkal és misztérium vallásokkal való összeütközéséből ért-
hető meg a hellénista korban (Gunkel).
AWeiser szerint a szövetségi ünnep kultuszára utalások,
m i n t pl. Isten jelenléte (1., 8., 11.) Isten megdicsőülése szent
gyülekezetében (3), elkülönítése a bálványok imádásától (4)
a sors meghatározása és az ország felosztása (5 k), arra en-
gednének következtetni, hogy a zsoltár a fogság előtti ünnep
kultuszával v a n rokonságban.
Tartalma: a) 1—4: Bizonyságtétel Istenről; b) 5—8: Kö-
zösség Istennel; c) 9—11: Igaz reménység Istenben.
Az ige
Bizonyságtétel Istenről (1—4). — A miktám értelméhez vö.
Bevezetés, 3. §. 2.
Bevezető mondatával a bizalom hangját üti meg. Imád-
ságban m o n d j a el a szerző gondolatait Istenről, amely egy-
úttal elhatárolást is jelent minden más istentől és hatalmas-

38
ságtól. (vö. I K o r 8:3). A zsoltáros csak egy Istent ismer el.
Mindezt egy hűségnyilatkozatban foglalja össze, ami mindig
alapja volt a hitbeli magatartásának (szó szerint: „mindig azt
mondtam"): „Te vagy az én URam!"
Ez a vallomás azonban egy bizonyos szükséghelyzetben fo-
gamzik meg: Valaki Istenhez menekül (vagyis a templomba),
hogy elrejtőzzék nála (vö. Zs 7:2, 11:1, 17:8, 25:20, 31:2, 71:1,
140:5, 141:8.9, 144:2). Ebben ismeri el igényét és gondviselé-
sét. Kiegészítésként és magyarázatként fűzi hozzá, hogy r a j t a
kívül nem ismer más „jót". Számára Isten nem az egyik jó,
hanem az egyetlen jó: maga az üdvösség.
Egy olyan világban és környezetben, ahol nemcsak a po-
gányok hittek a démoni hatalmakban m e n n y e n és földön,
hanem magát az ótestámentomi gyülekezetet is ismételten
megkísértette a bálványimádás, — merész vallástétel volt így
imádkozni.
Isten egyetlen uralmának az elismerését részletezi tartal-
milag a 3. és 4. vers. A szent szónak az értelmét a gyök maga
jelzi: Az Isten által elkülönítettek gyülekezete, amelynek az
ÖT abban l á t j a rendeltetését, hogy „meglássék" rajta Isten
dicsősége. A „szentek a földön" a hívek gyülekezete (chasi-
dím: Zs 34:10).
Isten kizárólagos uralmának az elismerése azt jelenti, hogy
komolyan veszi az első parancsolatot (Ex 20:2k). A szerző
világosan látja ezeket az összefüggéseket: Ha az igazi, az egy
Istennel létrejött szövetségi közösség a jót, a boldogulást je-
lenti az életben, akkor a bálványimádás csak bajt, „szívfáj-
dalmat" jelent (Zs 147:3, Péld 15:13). Ami n e m az egy Isten-
nel van kapcsolatban, az bűn vele szemben. Ezek közé t a r -
toznak az idegen kultikus elemek is, amelyek közül megne-
vezi a véres áldozatot (És 1:1 lkk), aminek a mágikus hit ki-
engesztelő és megváltó erőt tulajdonított, az istennevek hasz-
nálatát a varázslásban. A zsoltáríró világosan elhatárolja ma-
gát ezektől a tévhitben élőktől.

Közösség Istennel (5—8). — Az egész ÓT bizonyságtétele

szerint életet, elhordozható életet csak Isten ajándékozhat az
embernek. Ez az élet akkor k e r ü l veszélybe, ha Isten és az
ember kapcsolata megromlott: ha bűn és vétek, szeretet-

39
lenség és engedetlenség n e m elvileg, h a n e m a gyakorlatban
megrontja és megszünteti közösségünket Istennel. Az ÓT
szempontjából ez annál döntőbb, m e r t szerinte a halál véget
vet közösségünknek Istennel. Ezért fontos, hogy evilági éle-
tünk zavartalan legyen Istennel.
Az Istennel ilyen életközösségben élő ember boldogságát
képekbe öltöztetve mondja el a szerző. Az „osztályrész"-ről,
a „sorskövek"-ről és a „birtok"-ról szóló képies beszédének az
a történeti háttere, hogy Deut 31:9kk szerint az őszi nagy szö-
vetségi ü n n e p keretében hét esztendőnként újra rendezték a
birtokviszonyokat a honfoglalás és országfelosztás hagyomá-
nyaihoz kapcsolódva (Num 16:55, 18:21, Deut 4:21, Jós 13:23, »
14:4, 15:13, 17:5). Józsué könyve szerint nemcsak a családok-
nak, hanem a törzseknek is sorsoltak ki birtokrészt, kivéve
Lévi törzsét (Num 18:29, Deut 10:9), akinek Jahve az örök-
sége, azaz az áldozati részesedésből és egyéb kultikus adomá-
nyokból élt,
A 16. zsoltár azután m á r (vö. Zs 73:23kk) eszmeileg értel-
mezi ezt a régi tételt (vö. Rad, Theologie I, 401k; Kraus, Psal-
men I, 122k). Ennek a tételnek a lecsapódásait találjuk meg
az alábbi zsoltárokban is: 25:13, 37:9, 60:8kk, 61:6 stb.).
A „sors", „osztályrész", „birtokrész" szavak azután az Isten
kegyelmét jelentik az istentiszteletben. Ugyancsak ezt jelké-
pezi a serleg is, talán Isten „ünnepi kelyhe", amely kultikus
étkezéskor (áldozati lakomán, amely az életközösséget szim-
bolizálta Istennel és a felebarátokkal) körbe járt a résztvevők
között (vö. 23:5, 116:13, És 51:22, Jer 16:7, 25:15, 35:5, Ez
23:33). Ez a vers tehát azt akarja mondani, hogy az imádkozó
sorsa örökre kapcsolatban marad Istennel, s ezt a közösséget
külső körülmények nem zavarhatják meg. Mert nem egysze-
rűen gondolatasszociáció csupán, amikor az „osztályrész"
gondolata elvezeti a földosztásig. A földi javakban is Isten
szövetségi szeretetét (gondviselését) éli át. Hite az Istenben
helyesen vezeti el arra a felismerésre, hogy az élet külső ja-
vaiban is Isten szeretetét ismerje föl és megelégedetten fo-
gadja azokat „örökségként" Isten ajándékozó kezéből.
De a földi életre gondolva is Istenre irányul tekintete és
„áldja" az Urat, azaz „elismeri hatalmát és felségét minden

40
vonatkozásban" [Horst, Segen u. Segenshandlungen in der
Bibel ETh, 1/2 (1947) 31]. Ez a dicsőítő „elismerés" Isten
segítő kinyilatkoztatására vonatkozik (7). Isten tanácsot adott
a hozzá menekülő imádkozónak, „megismertette vele az élet
ösvényét" (11). Még az éjszaka csendjében is hallja hango-
san a belső hang intelmét, ami arra figyelmezteti és emlé-
kezteti. Az antik ember felsorolja belső szerveit, ha lelki
magatartását akarja megjelölni (Rad, TheolAT I 157). És a
szívvel együtt gyakori az ÓT-ban a vesék megemlítése is,
amelyeket csak Isten t u d megvizsgálni (vö. Zs 7:10, 26:2,
73:21, Péld 17:3, 21:2, J e r 11:20, 17:10, 20:12).
Mindig maga előtt t a r t j a az Urat, mindig abban a bizo-
nyosságban él, hogy Isten jelen van, fogja a kezét, a jobbján
áll (Zs 110:5, 121:5) s ezért nem ingadozik. Helyesen mutat
reá Kraus (Psalmen 1,116), hogy a gyülekezet arra a terü-
letre lép a templomban, ahol Isten, az „örök szikla" van je-
len (És 26:2—4). A jeruzsálemi templom-hegy szent sziklá-
ja ősidők óta szilárdan áll (HSchmidt, Der heilige Fels in
Jerusalem (1933) 94kk). Ezt a képzetet átvitték később ma-
gára Istenre s ő maga lett az „örök szikla" (Zs 31:4, 42:10).
Aki tehát a szentélybe lép, a nagy kozmikus katasztrófák-
nak is ellentálló „nem ingadozó" területre lép. Így értendő
ennek a zsoltárírónak a vallomása is.
Igaz reménység Istenben (9—11). — Vidám reménység
tölti el a jövőt illetően is, mert testét-lelkét Isten kezében
tudja. Mint valami nagy messzeségben feltűnik ugyan előtte
az utolsó nagy erőpróba, a halál, de aki Istennel és Istenben
él, az nem fél a haláltól, annak szemében a halál gyakorla-
tilag elveszti hatalmát és rettenetességét.
Atekintetben, hogy a 10. verset hogyan kell értenünk,
hogy a halál elől megmenekülésről vagy a feltámadás re-
ménysugaráról van-e itt szó, megoszlanak a vélemények.
A legtöbben az újabbak közül azon a véleményen vannak,
hogy a szerző a korai haláltól való megmenekülést kéri, ill.
arra gondolt. Viszont a vers és a kontextus nem engedik meg
ezt az értelmezést. Egészen kétségtelen, hogy a szerző nem
valamilyen különleges halálról (korai stb.) elmélkedik, ha-
nem általában gondol a halálra és a halál problémájával
akar megbirkózni istenhite alapján.

41
 Azt azonban n e m lehet pontosan megállapítani, hogy ho-
gyan képzeli el ezt konkrétan. Ha a vers második felét az
első párhuzamaként f o r d í t j u k (mint fent) és értjük, akkor
Istenhez menetelről lenne szó (Gen 5:24, 2Kir 2:lkk).
Ha a sahat szót a héber sh.t gyökből származtatjuk (meg-
ront, megrothaszt = elmúlás!), akkor az UT-nak megfelelően,
ahol ez a vers Jézus feltámadására vonatkoztatva szerepel
(Csel 2:25kk, 13:15), a halálból való feltámadásra lehetne gon-
dolnunk. Ez az értelmezés sem lehetetlen. Szerintem azon-
ban a kérdést rosszul teszik föl itt a magyarázók. A szerzőt
n e m a ,,hogyan", hanem a „ m e r t " foglalkoztatja. Talán m e r t
nem akart pogány színben feltűnni, hiszen az ő korában a
feltámadáshitet a vegetációs istenek kultusza (Ras Samrában
baál kultusza. Vö. Ez 8:14, Hós 6:lkk) tartalmazta.
A szerző szemében az a fontos, hogy ahol a közösség Is-
tennel az egész embert minden életszektorában (testét-lelkét,
9. v.) meghatározza, ott a halál hatalma megszűnt. Isten h a -
talmához viszonyítva a halál é s a Seól nem szüntethetik meg
a vele való közösséget. Az örök halál és pusztulás helyett
örök örvendezést remél a hívő, mert az Istentől várt életben
rejlik az a győzelmes erő, amely a halál f e l e t t is diadalmas-
kodni tud.
így érthető meg ezeknek az igéknek az ú j testámentomi
alkalmazása is. A 10. vers n e m akar jövendölés lenni Krisz-
tus feltámadására (Luther és Kálvin egyértelműen a messiási
krisztológiai értelmezés mellett döntöttek). De azzá lett, m e r t
az ú j testámentomi feltámadáshitnek és e n n e k a 10. versnek
ugyanaz az alapja: hit abban, hogy Isten az élet Ura és az ő
hatalma diadalmaskodik a halálon, diadalmaskodott Krisztus
feltámadásában is.
A 11. vers ennek a gondolatnak a tartalmát telíti. Hogy
Isten legyőzeti vele a halált, az szilárd reménysége. Hogy
hogyan, az m é g titok. Csak az bizonyos, hogy megismerteti
vele az élet ösvényét. A titokról majd Isten r á n t j a le a leplet,
s akkor „örökké" tartanak az Istennel való életnek a gyönyö-
rűségei. Hiszen az az igaz élet, hogy „megismerjenek Téged,
az egyedül igaz Istent és akit te elküldtél, a Jézus Krisztust"
(Ján 17:3).

42
22. zsoltár

ÉN I S T E N E M , ÉN I S T E N E M , MIÉRT H A G Y T Á L EL
ENGEM?

A szöveg
1 A karmesternek. Az ajjelet hassahar szerint. Dávid
zsoltára1.
2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
Miért van távol szabadulúlásom, amikor
jajgatva kiáltok?
3 Istenem! Kiáltok nappal s te nem felelsz,
éjjel is — akkor sem hallgathatok.
4 Pedig tev a Szent, trónolsz
Izráel dicséretei fölött.
5 Tebenned bíztak atyáink,
bíztak s megmentetted őket.
6 Hozzád kiáltottak s megmenekültek,
benned bíztak, s nem szégyenültek meg.
7 De én nem ember, — én féreg vagyok,
emberek gyalázata s a nép megvetettje.
8 Gúnyolódik rajtam, aki csak lát engem,
ajkát biggyeszti, a fejét csóválja.
9 „Az ÜRra hagyatkozott: mentse hát meg,
mentse ki, hisz kedvét lelte benne!"
10 Te hoztál ki az anyaméhből,
anyám emlőin biztattál engem.
11 Rád hagyatkoztam az anyaöltől fogva,
anyám méhétől te vagy Istenem.

43
12 Ne légy távol tőlem, mert közel a vész,
mert nincs, ki segítsen!

13 Hatalmas bikák vettek körül engem,

Básán erősei körülfogtak engem.
14 Föltátották rám szájukat,
mint marcangoló, ordító oroszlán.
15 Elömlök, mint a víz,
kimarjultak összes csontjaim,
szívem olyan lett, mint a viasz:
megolvad belsőmben.
16 Torkom2 kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem az ínyemhez tapadt —
a halál porába fektettél engem.

17 Kutyák vettek engem köríil,

rossz emberek közössége 3 kerített be,
átfúrták 4 kezem-lábam.
18 Meg tudnám számolni 5 minden csontomat,
ők meg csak néznek, bámulnak rám.
19 Megosztoznak ruháimon,
és sorsot vetnek a köntösömre.
20 Csak te ne légy távol URam!
Erősségem, siess segítségemre!
21 Mentsd meg fegyvertől éltemet,
kutyák karmából egyetlenemet!
22 Szabadíts meg az oroszlán torkából,
bölények szarvaitól!
— Válaszoltál nekem.
23 Hadd hirdessem neved atyámfiainak,
és dicsérjelek a gyülekezetben!
24 Kik az URat félitek, dicsérjétek őt,
Jákób minden magva, dicsőítsétek őt,
reszkessen tőle Izráel minden magva!
25 Mert nem veti meg és nem
utálja a nyomorult nyomorúságát,
nem rejti el orcáját tőle,
meghallgatja, ha hozzá kiált.

44
26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben.
Fogadalmimat megadom az őt félők előtt.
27 Esznek az alázatosak és betelnek,
dicsérik az URat, akik őt keresik.
Éljen szívetek igen soká!
28 Majd rá emlékeznek és megtérnek az ÜRhoz
a föld szélső határai mind,
és leborul színed előtt
a népek minden nemzetsége.
29 Mert az ŰRé a királyi hatalom,
uralkodik a nemzetek fölött.
30 Esznek és leborulnak a föld minden hatalmasai,
térdet hajtanak előtte mind a porba szállók,
és aki lelkét nem tudja életben tartani.
31 Öt szolgálják az utódok,
nemzedékek beszélnek az ÜRróI.
32 Eljönnek, s hirdetik igazságát egy leendő népnek,
hogy ő cselekedte ezt.
1
Vö. a Bevezetés 3. §. 1. 13. 16. p o n t j a i t ! —
2
Az M - b e n „ e r ő m " n e m illik a z á l l í t m á n y h o z . A p a r a l l e l i z m u s m e m -
b r o r u m is az a d o t t f o r d í t á s t (hikki) t á m a s z t j a a l á . —
3
A „gonoszok s e r e g e " h e l y e t t a „közössége" v a g y „ g y ü l e k e z e t e "
f o r d í t á s t a j á n l o m , m e r t a h é b e r 'édáh s z ó n a k n i n c s e n sereg v a g y
c s a p a t j e l e n t é s e (vö. L e l k i p á s z t o r 1955. 181). M é g a k k o r s e m , h a
a n é m e t szövegek i t t m i n d e n ü t t a „Rotte" szót h a s z n á l j á k ( K r a u s ,
P s a l m e n 1,174). A p r ó b a k i a d á s is a z egyedül h e l y e s nyelvi és e x e -
getikai úton h a l a d t , a m i k o r a „közösség" s z ó t h a s z n á l j a e z e n a
helyen, a gonoszok h e l y e t t p e d i g a k i f e j e z ő b b „rossz e m b e r e k "
f o r d í t á s t v á l a s z t o t t a . Hiszen a z i t t szereplő hif. p a r t i c i p i u m t ö b b e s -
s z á m a azokat a z e m b e r e k e t é r t i , a k i k a r o s s z a t cselekszik. H a e l -
l e n t é t p á r j á r a , a „ j ó " - r a (thób) g o n d o l u n k , a k k o r m é l y e b b teológiai
v o n a t k o z á s a i t is m e g é r t j ü k . —
4
A 17c v e r s f o r d í t á s a m é g t ö b b p r o b l é m á t okoz. N ö t s c h e r h e z h a -
sonlóan egy lca'r igét t é t e l e z ü n k f ö l ka'ri a l a k b a n s e n n e k a j e l e n -
tése v a l ó b a n „ á t s z ú r n i " , „ k i l y u k a s z t a n i " . De v a n egy kárá i g e is,
a m e l y n e k szintén h a s o n l ó j e l e n t é s e v a n (vö. K ö h l e r , Lexicon, 454),
pl. G e n 26:25; f ü l e t kinyitni, k i l y u k a s z t a n i : Z s 40:17. Hogy e z t a
h e l y e t n e m v e t t é k föl az ú j t e s t á m e n t o m i s z e n v e d é s t ö r t é n e t b e , a z
m é g n e m érv e f o r d í t á s h e l y e s s é g e ellen. —
5
G S H i e ezen a h e l y e n így f o r d í t a n a k : „meg t u d j á k számlálni".

45
 Műfaja és tartalma
A 22. zsoltár irodalmi m ű f a j szempontjából individuális
panaszdal. Ε tekintetben sok más panaszdallal rokon, ame-
lyekben a zsoltáros szabadító Istenének a segítségéért kiált
és sóhajtozik. Annyiban m á s ez a zsoltár a rokon zsoltárok-
hoz képest (31, 69.), hogy nem annyira ellenségének a sorsa
és magatartása érdekli, m i n t inkább s a j á t viszonya Istenhez.
Egyébként már a múlt század közepén megállapították,,
hogy a 22. zsoltár két egymástól merőben ellenkező hangu-
latú részre tagozódik, a) 2—22: az igaz ember szenvedése
(1—19); b) Dicséret és hála Isten segítő közbelépéséért
(23—32).
Valószínűnek kell t a r t a n u n k Krausnak (Psalmen I, 177) azt
a föltevését, hogy az áldozati lakomákon énekelték ezt a zsol-
tárt, amelyre a szegényeket is meghívták (vö. 27. v.).

Az ige
Az igaz ember szevedése (1—19). — Mint már említettem,
a zsoltár első felében az a nagy probléma foglalkoztatja a
zsoltárost, hogy miért szakadt meg életközössége Istennel,
miért hagyta el Istene. Kétségbeesett helyzetét, szenvedései-
nek nagyságát és mélységét, szinte reménytelennek ítélt
helyzetét a k a r j a érzékeltetni, amikor megkettőzi segélykiál-
tását: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el e n g e m . . . "
(2. v.). „Az ember nem t u d j a megérteni, mit jelent elhagyva
lenni Istentől. Zsoltáromban (azaz a 18. zsoltárban) sokat ír-
tam erről, de csak Isten t u d j a , hogy m e n n y i r e találtam fején
a szöget. . . csak akkor t u d j u k megérteni, mit jelent Istentől
elhagyatva lenni, ha t u d j u k , mi az Isten. Isten pedig Élet,
Világosság, Igazság, Bölcsesség, Igazságosság, Jóság, Hata-
lom, ö r ö m , Békesség, Boldogság és Minden Jó . . . Krisztus
a saját szemében is hasonló volt az elhagyott, elátkozott bű-
nöshöz, istenkáromlóhoz és elátkozotthoz, még ha b ű n és vé-
tek nem is volt benne. Hiszen nem játék, nem tréfa, nem
szélhámosság, ha azt m o n d j a »elhagytál engem«. Valóban el-
hagyatott volt minden dologban, ahogyan elhagyatott a bű-
nös, ha v é t k e z e t t . . . " (Luther: WA 5, 602, 14—28; 605, 34—
606,9).

46
 Az elhagyatottság tartós. De nem szakít Istennel (Jób 2:9).
Panasza, segélykérése, imádsága éjjal-nappal hangzik (3. v.).
A minden „hallgatás" ellenére meglévő alapja, hogy az az
Isten ma is az Izráel népévé és gyülekezetévé pecsételő Is-
ten. Ott trónol Sión fölött (Zs 99:3, És 6:3, 57:15). Ez az Isten
szent, magasabb az egeknél (Zsid 7:26). Hogyan közeledhet a
bűnös ember ahhoz az Istenhez, akinek trónusáig csak népé-
nek dicséretei juthatnak el (4. v.). De ezek a dicséretek é p -
pen azért szálhatnak Isten trónusához, m e r t szabadító, m e g -
váltó Istenként bizonyította meg magát népe történetében:
Kihozta Egyiptomból, csodásan vezette a pusztában és ígé-
retei betelj esi téseként „gyülekezetté" formálta. Vele v a n né-
pével a történelem minden sorsfordulóján. Ez az Isten t e h á t
nemcsak a „szent" távoli, hanem a csodálatosan „közeli" Is-
ten is.
Háromszor fordul elő az 5—6. versekben a mondat: t e b e n -
ned b í z t a k . . . s megmentetted őket". Az Izráelnek adott se-
gítség megvigasztalja az egyes embert is é s bizalommal tölti
el a kísértések félelmetes óráiban. Ez a bizalom emeli ki
a kétségbeesésből és ád neki biztonságot ahhoz, hogy e n n e k
a „bizodalmas hitnek" (fidutia) az alapján kiöntse a szívét.
Hiszen tagja annak a gyülekezetnek, amely az ígéretek h o r -
dozója és „magva" az ősöknek, akiknek imádságát és bizako-
dását annyiszor meghallgatta a szövetség hűséges Istene.
A 7. versben újból a maga egyéni helyzetére tekint, életé-
nek nem emberi, hanem a porba tiport méltóságára: „ . . . n e m
ember, én féreg vagyok". Ez a babilóniai zsoltárokból is is-
mert kép emlékeztet az Ebed Jahve alakjára (És 53) és M á -
sodik Ésaiás kijelentéseire Izráelt illetően: „Ne félj, f é r -
gecske Jákób, . . . é n megsegítelek" (41:14. Vö. És 42:19kk,
Jób 25:6). A további mondatok már nem a szenvedést részle-
tezik, hanem a szenvedés előidézte szégyent. Hiszen az akkori
emberek megítélése szerint a szenvedés Isten közvetlen b ü n -
tetése. Isten hagyta el azt az embert, aki ilyen nem emberi
helyzetbe került s erre emlékeztetik most ellenségei (8—9).
Gúny és csúfolódás kíséri „ellenségei" részéről, k a j á n t a -
náccsal látják el, amelyet ő maga idéz a 9. versben (vö. Zs
37:5, Péld 16:3). Az ironikus tanács mögött azonban az a v é -
lemény húzódik meg, hogy Isten úgy sem fog rajta segíteni.

47
Környezete t e h á t az Istenbe vetett hitében támadja m e g a
zsoltárost.
Ez a t á m a d á s erőgyűjtésre buzdítja. A panasz újból elhall-
gat, Istenire tekint, de nem az ősök történetében értékeli Isten
cselekedetét, hanem saját életén. Itt is azt kell látnia, hogy
Isten születése pillanatától kezdve ott volt mellette: a „gratia
praeveniens", Isten megelőző kegyelme dolgozott érte, mi-
előtt ő m é g ráeszmélt volna életére. Születése pillanatától
kezdve Isten kezében van élete (10—11).
S ebben a pillanatban lehetségessé válik számára, hogy
kérőleg n y ú j t s a ki kezét Isten után. A 12. versben hangzik
el az első k é r ő szó ebben a zsoltárban: „Ne légy távol tőlem!"
Két szempontból is indokolja ezt. Az első: „ . . . m e r t közel
a vész". Az ÓT emberei n e m félnek kimondani, hogy az Isten
távol is lehet az embertől. S ezt nem elvileg értik, hanem
gyakorlatiasan, hogy ti. végső konzekvenciájában a halált je-
lenti Isten távolléte. Amikor azért ennek a zsoltárnak a szer-
zője azért könyörög Istenhez, hogy ne legyen távol tőle, ak-
kor az életéért imádkozik. A másik megokolás: „ . . . mert
nincs, aki segítsen" — Istenen kívül (Hós 13:9).
A 12. v e r s első megokolását fejti ki egészen részletesen a
zsoltáros a 13—19. versekben különböző képekben és szim-
bolikus szavakkal. „Bikák" és „Básán erősei" vették k ö r ü l a
szenvedőt. Básán termékeny vidék Kelet-Jordániában. Külö-
nösen erős é s ezért híres szarvasmarha fajtának kellett ott
tenyésznie, m e r t Ámos (4:1) is használja ezt a képet. A 14.
vers ugyanezt mondja m á s képpel. A 17. versben egy har-
madik k é p p e l szemlélteti a helyzetet. Ezeknek a metaforák-
nak a jelentését többféleképpen értik az exegéták. Gunkel
szerint az állathasonlatokkal azt a k a r j a mondani a szerző,
hogy előkelő és gazdag emberek az ellenségei. Egyéb zsoltá-
rokban is találkozunk ezzel a m ű f a j j a l (Zs 7:3, 10:9k, 27:2,
35:21k). Viszont nem szabad megfeledkeznünk arról a tény-
ről sem, hogy ezek az „ellenségek" mindig Istentől elszakító
nem emberi hatalmasságok a panaszdalokban. Arra emléke-
zünk tehát ezeket az állatmetafórákat olvasva, hogy a mezo-
potámiai „ráolvasó" költeményekben démoni hatalmakra ve-
zetik vissza a betegséget és szenvedést s azokat veszélyes
állatok a l a k j á b a n ábrázolják. A 15·—16. versek tartalma a be-

48
tegségek démonaira enged következtetni a fenti értelmezés
szerint.
Szerintem az első magyarázat a kézenfekvőbb, hiszen ép-
pen a gyülekezet „híveinél" nehéz feltételeznünk a pogány
démonhit beszivárgását a hitéletbe, akik annyira hangsúlyoz-
zák Isten egyetlenségét, hogy szinte magában Istenben t é t e -
lezték föl a démoni vonásokat (Vö. Pálfy, Istenfélelem, 1949).
Éppen a 15—16. versek hasonlatai (mint a víz: Jós 7:5, Ez
7:17, 21:12; mint a viasz: Deut 20:8, 2Sám 17:10; torka kiszá-
rad, mint a cserép: Zs 69:4) mutatják, hogy a félelem és r e t -
tegés testi reakciójáról van itt szó. így találjuk meg a helyes
összefüggést is az előző versekkel és a következőkkel. N e m
csoda, ha a teljes lelki tehetetlenség érzése a halál gondola-
táig viszi és a szakadék szélén újból Isten kérdését veti föl lel-
kében: Isten fekteti a halál porába. Abban van éppen szen-
vedésének a lényege, hogy ugyanaz az Isten engedi szenvedni,
akitől egyedül várhatja üdvösségét. A hitnek arra a magas-
latára viszont még nem tudott eljutni a zsoltáros, hogy a
szenvedést „ajándékozó", t e h á t „távoli" Istent is közelvalónak
tudja. Az isteni segítség látható és kézzelfogható megbizo-
nyítására van szüksége, hogy megrendült hite visszatérjen.
A 17. vers érdekesen világít rá arra a tényre, hogy a szen-
vedés nem független sem Istentől, sem az emberi közösség-
től, amelyben él. Az imádkozó zárt közösségnek látja, a val-
lásos és társadalmi közösség bibliai fogalmával ('édá = görög:
szünagógé) megjelölve a rosszat akaró emberek szájtáti kö-
zösségét, gyülekezetét. A kitaszított halálára és t e t e m é r e
várnak, mint a kutyák (vö. l K i r 21:19). A 17c. v. sajnos n e m
fordítható egyértelműen. De tanulságos, amit Luther m o n d
ezzel a hellyel kapcsolatban: „Meg kell tárgyalnunk ezt a
vitás helyet is »kezemet, lábamat átfúrták«, hogy az a látszat
n e keletkezzék, hogy elmegyünk mellette. A zsidók csökö-
nyösen kitartanak amellett, hogy nem lehet így olvasni: »-át-
fúrták«, hanem: »mint valami oroszlán«. . . Külsőleg, a
grammatika szerint, erősen az a látszat, hogy nekik van iga-
zuk és nem nekünk. Azt is nehezen lehet mondanunk, hogy
ezen a helyen minden elromlott a könyveikben. És hogy a
punktáció megváltoztatása esetén »caari« helyett »caaru«-t
olvasva, szintén nem segít semmit. Hiszen eléggé köztudo-

4 A zsoltárok könyve
49
mású, hogy a punktációnak nem lehet hitelt adnunk, mert
csak később találták ki. Nekünk azonban, akik Krisztusban
hiszünk és Krisztus nyomán ezt az egész zsoltárt Krisztusra
vonatkoztatjuk, nem esik nehezünkre ezt a verset így olvas-
nunk »átfúrták«, a másik helyett: »mint valami oroszlán«.
Mert mi n e m az írás misztériumai a l a p j á n világítjuk meg a
valóságosan megtörténtet, hanem a világosan megtörtént
alapján az Í r á s misztériumait, vagyis az ÖT-t az evangéliom-
ból magyarázzuk meg és nem megfordítva . . . S miután tény,
hogy Krisztus kezét és lábát átfúrták a kereszten, és az is
tény, hogy ez a zsoltár ráillik Krisztusra, hiszen tartalma
csodálatosan megegyezik vele és a grammatika sem mond
neki ellent szigorúan, azért vita és aggodalom nélkül olvassuk
így: á t f ú r t á k . . . Különben is mi értelme lenne ennek: a go-
noszok csapata körülvett engem mint valami oroszlán, kezei-
met és lábaimat?" (WA 5, 632, 37—39; 633, 10—19. 22—28).
Akármilyen szokatlanul is hangzik, a 17. versben azt a jel-
legzetesen bibliai gondolkodást vélem fölfedezni, ahogyan J ó -
zsef beszél Gen 50:20-ban, hogy amit az emberek rosszul, a
rossz érvényesítésére eszeltek ki, azt jóra fordította az Isten„
Jóra fordult a rossz, üdvösség lesz a kárhozatból, bűnbocsá-
nat az „elhagyásból".
A 18., 19. versek arra engednek következtetni, hogy lemez-
telenítették a szenvedőt. Ott fekszik m á r reménytelenül a
,.halál p o r á b a n " és a rossz emberek bámulják. Úgy gondol-
ják, hogy utóiérte Isten igazságos ítélete és most elveszik
tőle a köntösét is, hogy sorsot vessenek reá. Ebben a sors-
vetésben az az ősrégi k é p húzódik meg, hogy akinek a r u h á -
jára sorsot vetnek, az másokért, a sorsvetőkért halt meg.
Azokért, akik ott ülnek a halálra ítélt lábainál és úgy gondol-
ják, hogy halálával befejeződött, lezárult mindaz, amiért Is-
tennek ez a szolgája élt, küzdött és harcolt, szenvedett és
meghalt, a m i t tanított és élt.

Dicséret és hála
A 20. versben valami egészen ú j kezdődik. A szenvedés-
töténetnek vége van. Elnémult a panaszdal a zsoltáros ajkán.
Istenhez fordul, mert t u d j a , hogy beköszönt a győzelem h a j -

50
 nala. Ez a fordulat azonban csak úgy következhetik be, ha
Isten cselekszik, ha f e l é j e fordul az Isten, ha segít r a j t a az
Isten. Csak így érthető az a bámulatos, sok évszázadon át
töretlenül megmaradt hitbizonyosság, amivel ismételten t a -
lálkozunk a zsoltárokban é s ami azután Jézus szavaiból is ki-
csendül: Isten meghallgatja az igazán kérőt, aki őt Istenként,
és nem a menekülés eszközeként hívja segítségül.
Kérése a 13. és 14. versek szavait eleveníti föl. Tudja, hogy
Isten az egyetlen „erőssége". Isten közelsége és kézzelfog-
ható segítsége nélkül „egyetlenét", azaz az életét is elveszí-
tené. Mosit következik azután 22c-ben az a mondat, amely
összekapcsolja a panaszdalt a dicsérettel (himnusszal) és hála-
adó énekkel (vö. Bevezetés, 4. §. 2.). Joggal tételezik föl, hogy
egyes panaszzsoltárokban azért következik be ez a „ h a n -
gulatváltozás", mert az imádkozó „Ígéretet" (oraculum) k a -
pott a meghallgatásra [vö. Zs 6., 28., 56., 69. és Begrich, Das
priesterliche Heilsorakel: ZAW 52 (1934) 81—92. Deutero-
esaiási szövegen rekonstruálta meggyőzően ezt a jelenséget.
Vö. Rad, Theologie AT, I. 399). A megkapott isteni ígéretet
követi mindig a hálaadás é s dicséret (Zs 107:21k), Isten sza-
badító, megváltó cselekedeteinek a magasztalása.
így van ez ebben a zsoltárban is. Visszatekint menekülé-
sére és most prédikálni a k a r j a Isten nevét a gyülekezetben.
Bizonyságot akar tenni arról, hogy a szent Isten (4. v.) maga
hidalta át azt a szakadékot, amelyet az ember nem tudott át-
ugrani és hozzá eljutni. Dicsérő éneke azonban nem mono-
lóg, a gyülekezethez és a gyülekezetben (qáhál = ecclesia)
hangzik el. Mert amiben az imádkozónak része volt, az az
egész gyülekezet ügye. Mert ő sem akar uralkodni testvérei
hitén, hanem az a vágya, hogy munkatársak legyenek az
ölömben (2Kir 1:24). De csak akik megtapasztalták a hit kí-
sértéseit is, akik m e g j á r t á k a nyomorultak ú t j á t (25. v.), akik
a félelem és bizalom feszültségében élnek, azok t u d n a k
együtt örülni és együtt dicsérni az Urat.
A csak szóbeli hitvallással nem elégszik meg az imádkozó.
Fogadalmat tesz a gyülekezet színe előtt. Áldozatot m u t a t be
az Űrnak s e r r e (Lev 7:15—21) nemcsak Jákób (24. v.) és
Izráel magvát (25. v.) h í v j a meg, akik „félik az Urat", tehát
az izráeli kultuszközösség tagjait, hanem mindazokat, akik

4 51
„keresik" őt (27. ν.). Izráelben szokás volt, hogy bizonyos ál-
dozatokat abból a célból m u t a t t a k be, hogy ne csak az Isten
és az ember, h a n e m az ember és embertársai között megsza-
kadt vagy megromlott kapcsolat helyébe is egészséges vi-
szonyt és közösséget hozzanak létre. Az áldozat vérét engesz-
telésül az oltárra hintették, az áldozati állat egy részét eléget-
ték, a megmaradt áldozati húst pedig elfogyasztották. Erre a
lakomára meghívta az áldozatot bemutató barátait, rokonait
és ismerőseit. Ettek és dicsőítették az Urat. Ennek az imád-
kozónak minden oka megvolt egy ilyen áldozatnak a b e m u -
tatására. Hiszen ünnepelnie kellett Isten megbocsátó kegyel-
mét és meg kell újítania közösségét az ,,'édá"-val (17b. v.).
Nyilvánvalóvá kellett tenni, hogy az az Isten, aki neki sza-
badulást szerzett, másoknak az ügyét is a magáévá teszi.
Nem meglepő, hogy e n n e k a himnusszerű résznek az utolsó
szakasza (28—32) eschatologikus jellegű. N e m rajongó egyéni
vonása tehát a zsoltárnak, amikor a „föld szélső határait" és
„a népek minden nemzetségét" öneszmélésre, megtérésre és
az Ür imádására szólítja föl. Hiszen az ÓT hite szerint Isten
a világ Ura, a Sionon trónoló Isten a világ Teremtője. Ezért
kell térdet hajtania előtte minden népnek. Még a halottak
(30b, c) is csatlakoznak e h h e z a „nagy gyülekezethez", ami
annál meglepőbb, mert egyébként az Ótestámentom szerint
a halottaknak nincs kapcsolatuk Istennel és nem dicsérhetik
az Urat (Zs 6:6, 88:11—13). Itt megszűnik ez a korlát is, „a
porba szállók is" (Dán 12:2) részt vesznek az Istent dicsőítő
himnuszokban.
A 31—32. versek külön is hangsúlyozzák a megmenekül-
tek utódainak a jelentőségét. Isten országának a jövendő
képe képződik meg „gyanútlanul" is az imádkozó lelki sze-
mei előtt, amelyben „nagy gyülekezetté" formálódik az el-
múlt, a jelenvaló és az eljövendő nemzedékek világa. Nemze-
dékről-nemzedékre tovább plántálódik Isten üdvösséges tet-
teinek az emlékezete és az arról szóló hitvallás. Isten üdvös-
ségtörténetének ezen az előre mutató ú t j á n terjed el m a j d
az egész világon a zsoltárosnak minden kísértést kiállt bizo-
dalmas hite Istenben.
A zsoltár utolsó mondata így hangzik: „hogy Ö cselekedte
ezt". Visszautal ebben a mondatban arra, ami ennek a zsol-

52
tárnak is a központi mondanivalója: „Isten cselekedett". Min-
den mondat ennek a tételnek a kifejtése.

Szkopusz
Ennek a zsoltárnak a kezdő szavait vette J é z u s ajkára,
amikor a kereszten az Istentől elhagyatottságában is meg-
maradt Isten mellett. Ennek a zsoltárnak a passióját járta
meg, amely útnak a végén a hit győzelme és Isten országá-
nak a megteremtése áll előttünk.
Jézus példája n y o m á n az őskeresztyén gyülekezet a 22,
zsoltár több mondatát felhasználta J é z u s szenvedésének a l e
írásánál, különösen M á t é evangéliomában. Ez az őskeresz-
tyén eljárás arról tanúskodik, hogy benne élt az ÓT-ban és
jól tudta azt is, hogy Krisztust nem lehet az ÓT nélkül meg-
értenünk.

53
23. zsoltár

A Z Ú R AZ ÉN PÁSZTOROM
A szöveg
1 Dávid zsoltára.

Az ÜR az én pásztorom: nem szűkölködöm.

2 Pázsitos legelőkön deleltet,
csendes vizek mentén 1 terelget engem.
3 Éltemet megújítja,
igaz utakon 2 vezet engem
az ő nevéért.
4 S járnék bár a halál árnyékának völgyében,
nem félek a rossztól,
mert te velem vagy: pásztor botod és pálcád
megnyugtatnak engem 3 .

5 Asztalt terítesz nekem

szorongatóim előtt.
Megkened olajjal fejem,
a serlegem csordultig van.
6 Csupa jóság és szeretet kísér engem
életem minden napján,
és az ÜR házában lakozhatom 4
míg napjaim tartanak.
1
Egyesek a z 'al p r - t '-el-re v á l t o z t a t j á k , a m i fölösleges. F o r d í t á s u n k
g r a m m a t i k a i l a g és t a r t a l m i l a g is k o r r e k t . —
2
S z ó s z e r i n t a k i t a p o s o t t nyom. c s a p á s . —
:
N e m f e l t é t l e n ü l szükséges a n a h a g k o r r e k t ú r a , m e r t a n a h a m igé-
n e k is v a n a f e n t i jelentése, vö. K ö h l e r , Lexicon 608. —
4
Ez a k i j e l e n t é s e l l e n e m o n d s z i n t é n a dávidi s z e r z ő s é g n e k .

54
 Műfaja
A 23. zsoltár m ű f a j i l a g nehezen sorolható bármelyik cso-
portba, hiszen a 2., 3. és 6. versek hitvallásszerűek, a 4—5.
versek pedig határtalan bizalmat sugároznak. A zsoltár stí-
lusa és gondolatai megnehezítik magát az exegézist is, m e r t
kép és tartalom a zsoltár költői-allegórikus beszédében sok-
szor egymásba folynak.

Az ige
Nem szűkölködöm (1). — A pásztor képe gyakori nemcsak
az ÓT-ban (Zs 79:13, 95:7, 100:3, És 40:11 stb.), hanem az
egész keleti gondolkodásban. Mezopotámiai szövegek is be-
szélnek az istenség pásztori szolgálatáról. Az egyik Samas-
hoz írt himnuszban ezt olvassuk: „Gondoskodol az országok
minden emberéről; mindenütt a t e kezedben v a n mindaz,
amit csak előhozott Ea, a király, az uralkodó. Te legelteted
mindazokat, akikben az élet lehellete van" [AFalkenstein—
WSoden, Sumerische und akkadische Hymnen u. Gebete
24Ok; H J Kraus, Psalmen I, 189],
Az ÖT-ban azonban nem az egyes és Isten, hanem elsősor-
ban a közösség, a nép, a gyülekezet és Isten kapcsolatát je-
löli m e g s tartalma szerint népe üdvtörténeti vezetésére vo-
natkozik (Zs 100:3, És 40:11, 49:9k, 63:14, Ez 34:10kk). Csak
ritkán lép ki a pásztor és nyáj képéből és lesz az egyes e m -
ber bizalmas kapcsolatának a megjelölésévé. A pásztor képe
hálásan emlékezteti a zsoltárost, a „nyáj" egy tagját arra,
hogy a „Pásztor" hatalmas és jóságos uralma alatt nincs mi-
től tartania, nem szűkölködik semmiben. „Ez az ige, .»az Úr
az én pásztorom«, a hit szava. Aki hiszi ezt, annak élete és
békessége van ebben a világban. Nem szűkölködöm. A hitből
következik ez: miben lehetne hiányom? Van m i t ennem, mert
van pásztorom." (Mülhaupt, Luthers Psalmenauslegung
1.315).
A jó pásztor (2). — Ez az első kép Délpalesztina domb-
vidékére visz el bennünket, ahol nincs szántóföld, sem erdő-
ség, hanem csak kevés emberi település és sovány j u h -
legelők. Itt-ott m é l y sziklavölgyek szelik át ezt a felföldet,
ahol aztán az esős évszakban a patakok vagy kelet felé a

55
Jordán-völgybe, vagy nyugat felé a Földközi-tengerbe foly-
nak. Egyébként kiszikkadt, sivár, sőt félelmetes völgyek
ezek, búvóhelyet adva a vadállatoknak és a rablóknak.
Ezen a területen legelteti nyáját erős botjára támaszkodva
a keleti pásztor. Egész embernek kell lennie, oroszlánokkal
és medvékkel is föl kell vennie a küzdelmet. A pásztor nem
kopasz tájon terelgeti a nyájat, h a n e m a legjobb legelőt ke-
resi, ahol bőven van ivóvíz is. — K é p nélkül: Isten népének
a tagjaként részesíti a zsoltárost a szövetség népének adott
minden áldásban. S ezt a szerző héber imperfektummal fe-
jezi ki, ami szinte időtlenséget ád (mint a magyar jelen idő)
megállapításának. A már megtapasztalt isteni gondviselés és
a jövőben is remélt hűség találkozik a hit fókuszában.

Az életújító (3). — A zöldelő pázsitos legelőkön és a friss

vizű patakokból ú j erőre k a p a n y á j . A nafsi jesóbéb kifeje-
zés többet takar, mint amennyit a fordítások általában nyúj-
tanak. Már Luther is rámutatott arra, hogy a nefes szó nem-
csak a lelket, hanem a testet is jelenti (Mülhaupt, Luthers
Psalmenauslegnung I. 312—13): tehát az egész e m b e r t a maga
existenciájában. A sub ige pedig — köztudomásúan — nem-
csak külsőleg megfordulást, visszatérést a „rossz" útról je-
lent, hanem belső, magatartásbeli megváltozást, megtérést,
újjászületést is. Itt is arról van szó — az eddigi „pásztor-
n y á j " képen belül maradva —, hogy a rossz ú t r a tévedt és
azon a puszulás felé haladó „ n y á j a t " és „juhot" visszatéríti
a helyes útra. A képből kilépve azonban ennél többről van
itt szó: Egész eddigi életét belsőleg is újjáteremti, magához
az általa megjelölt helyes („igaz") ú t r a viszi, ú j r a meg újra
a saját képére formálja.
S mindezt „nevéért", neve dicsőségéért cselekszi az Űr.
Mivel a szerző megtapasztalta, hogy mindent Isten oldaláról
kell megértenie, ezért hiszi, hogy Isten vezetése „az igaz uta-
kon" ( = üdvösség) nem az emberért, annak érdemeiért, ha-
nem szeretetből, szövetségi hűségből és ragaszkodásból —
kegyelemből történik. Hiszen a hit lényegéhe2: tartozik — s
e tekintetben az ÓT egész kijelentéstörténete nagy nevelő is-
kola számunkra! —, hogy nem magunkról, hanem az Isten-
ről jelentjük ki, hogy Isten igaz, hogy Isten „ m e g t a r t j a "

56
ígéreteit, m e g t a r t j a szövetségét és a n n a k tartó pilléreit: a
szeretetét, s hogy már e földi életben v a l l j u k : Te vezetsz en-
gem az üdvösség felé vezető és ígéretekből kirakott úton és
mindaz, amit kapok Tőled, hozzá tartozik Isten üdvösséget
előkészítő és azt beteljesítő akaratához. [A névhez vö.: G r e -
ther, Name u. Wort Gottes: ZAWBeih 64 (1934) 53k],

Félelem és bizalom (4). — A zsoltáríró minden eddigi ki-

jelentéséből a bizalom sugárzott. Ez a bizalom rendkívül lé-
nyeges motívuma ennek a zsoltárnak, m e r t a szerző az élet
sötétebb oldalát is megtapasztalta életében. Ö sem tudta el-
kerülni az élet árnyoldalait. A pásztor képében m a r a d v a :
Amikor a jobb legelő, a jobb ivóvíz után vonul a nyáj, át kell
kelnie azokon a mély szakadékokon is, a m e l y e k előtt m e g t o r -
pan a n y á j és tanácstalanná, félénkké lesz. De azt is t u d j á k ,
hogy ha a pásztor előre megy, akkor a legmeredekebb és leg-
veszélyesebb ú t is „igaz ú t t á " lesz és az ú t végén ott a „friss
víz".
Amikor most visszagondol a szerző a halál árnyékának a
völgyére, vagyis a szükségnek és veszélynek az óráira, k ü -
lönösen is világos és fontos lesz szemében az az áldás, hogy
Istenbe vetette bizodalmas hitét. Mert aki hisz, az n e m fél
(És 7:9, 28:16). S aki hisz, az nem fél a „rossztól", hogy Isten
helyett a bálványt választja, hűség helyett az engedetlenség
ú t j á r a lép.
Mintha csak még jobban hozzá akarna simulni Istenhez,
tegező stílust választ imádságos nyelve a legteljesebb biza-
lom jeleként (Gen 26:3.24, 28:15, 31:3, Deut 31:6k stb.).
A pásztor vele van védő őrzőjeként. A pásztor megvasalt
botjával védi n y á j á t a vadállatok és rablók ellen (vö. 1 Sám
17:43, És 31:4). A másik kezében pálca v a n , hogy az elmara-
dozó juhokat noszogassa és az elkalandozókat visszaterelje a
nyájhoz. A bot és a vessző megnyugtatja a nyájat, m e r t a
pásztor sohasem saját juhai ellen, hanem mindig értük hasz-
nálja azokat.

Menedékem az Űr (5). — Az 5. versben egy egészen más

k é p tárul elénk. Isten n e m a pásztor, h a n e m a vendéglátó
házigazda képében jelentik meg a zsoltáríró vallomásában,

57
aki szeretettel fogadja az ellenségei elől hozzá menekülő és
nála védelmet kereső embert. Háza (temploma) védelmet
n y ú j t a menekülőnek ellenségei (szorongatói) elől. A házi-
gazda olajjal keni meg a f e j é t , serlegét pedig csordultig m e g -
tölti.
Az öreg kegyes emberek hátralevő életük nagy részét a
templomban töltötték. Részt vettek a reggeli istentisztelete-
ken, olvasgatták az „írásokat" és megbeszélték egymás kö-
zött. Erre utalnak az 1.84. é s 27. zsoltár megfelelő részei. Az
UT is tudósít ilyesmiről az öreg Simeon esetében, aki a t e m p -
lomban várta a Messiás eljövetelét (Lk 2:37).
Ez a háttér csak telítődik, ha arra gondolunk, hogy az ÓT
tanítása szerint Isten a templomban biztosít védelmet a „sze-
gényeknek" és üldözötteknek (vö. Zs 15:1, 61:5). A templom-
ban megszűnik a társadalmi különbség, szegények és gazda-
gok egy szintre kerülnek Isten színe előtt, az áldozati lako-
m á n elsimulnak az ellentétek (Zs 22:27 é s az ott mondottak!).
Az egész vers hangulata é s tartalma a r r a vall, hogy az 5.
versben található kép kapcsolatban van a hálaáldozatot be-
mutató „áldomással", amelynek ez az értelme is van: „Isten
védelme alatt vagyok". Ha tehát a zsoltáros környezetére te-
kint, tiszta öröm tölti el a szívét. A gyülekezet énekel. A pa-
pok imádkoznak. Hálaáldozatát bemutatta. Ünnepi r u h á b a n
lépked. Feje megkenve olajjal (vö. Zs 45:8, Lk 7:46) az Isten
házában. Isten vendége most a zsoltáros. (Vö. Zs 15:1). S ek-
kor emlékezni kezd mindazokra az áldozati „torokra", ami-
kor Isten vendége volt és örülhetett jelenlétének.
Isten sokszor terítette m e g már az asztalát neki. Sőt egész
életében Isten vendége volt, hiszen Isten az élet megtartója.
Ételt-italt, örömöt és megelégedettséget, nyugalmat é s bé-
kességet Isten ajándékaként élvezett és élvez most is! Még
ellenségei sem tudják megkeseríteni örömét. Sőt éppen ez az
öröm Istenben és az Isten áldásai fölött, legyőzi az emberi
együttélés okozta feszültségeket és egyenetlenségeket. Hogy
a szorongatói (ellenséget) szorongatónak tekinti és nem teszi
meg azt a lépést, amely a belső és külső ellenségeskedés le-
győzését jelenti, — ebben rejlik kegyességének a korláta,
időhöz kötöttsége, amelyet meg kell látnunk, ha Jézus sza-
vára gondolunk: „Szeressétek ellenségeiteket"! (Mt 5:44).

58
Irigység vagy káröröm azonban n e m szegődik itt sem az
imádkozó szavaihoz.

Csupa jóság és szeretet (6). — Az 5. versben elmondottak

érvényesek itt is. Hiszen aki megtapasztalta Isten szabadító
szeretetét, az örökké az Isten szentélyében szeretne lakozni,
ahol az ÖT mózesi hite szerint „legközelebb" volt az Isten.
Az Űr házában megtapasztalt jóság és isteni szeretetközösség
egész életében kísérőtársai lesznek. Ezt a felismerést nem
zavarhatja meg többé senki (ellenség: 5a)) és semmi: (a rossz:
4a): Élete végéig vele jár (üldözni fogja) Isten jósága és sze-
retete. Mert a hit (fidutia) örök jövőnek tudja Isten jelen-
létét. Nemcsak vendége, hanem lakótársa lesz Istennek élete
végéig (vö. Zs 27:4, 42:2.3, 43:3, 52:10, 61:5, 84:4.5, Lk 2:7).
A hangsúly itt nem annyira a templomi tartózkodáson, mint
inkább a tartós szeretet-közösségen van Istennel. Kép és
dolog összefolynak. Ezért lenne helytelen a szerzőben papot
keresni a 6. vers alapján (vö. Kraus, Psalmen I, 191; Rad,
„Gerechtigkeit" u. „Leben" in der Kultsprache der Psalmen:
Betholet—Festschrift 1950.432).

Szkopusz
Feltűnő, hogy magukban az evangéliumokban nem talál-
juk meg idézetként ezt a zsoltárt. Pedig Isten szolgájának az
imádságaként hangzik és őt találják m e g benne azok, akik a
jó pásztorban ismerték meg Krisztust.
„A 23. zsoltár hálazsoltár, amelyben a keresztyén szív di-
cséri Istent és hálát ád neki, hogy oktatja és a helyes úton
vezeti, vigasztalja és minden szükségben megvédi szent igé-
jével, Bárányhoz hasonlítja magát, amelyet a hűséges pász-
tor üde réten és hűvös víz partján legeltet" (Luther).
„Ez a pásztor, akiről a próféta olyan régen beszélt, Krisz-
tus, a mi drága Urunk . . . aki a szomjazó és eltévedt bá-
rányka után fut a pusztába és megkeresi ott. És ha megta-
lálta, örömmel veszi a vállára (Lk 15:4). Sőt még az életét is
odaadja a juhokért (Ján 10:12)." (Luther).
Jézus életének és halálának a történetében egészen azokat
a képeket és tényeket ismerjük föl, amiket az itt megrajzolt

59
pásztornak az eljárásában megcsodáltunk: A fenntartás nél-
kül bizalmat gerjesztő gyengéd gondoskodást, a csendes előt-
tünk járást azon az úton, a m e l y e n szívesen követjük. Róla
nemcsak elmondhatja a kegyes költő, hogy jó pásztor volt,
h a n e m mi keresztyének azt is t u d j u k már, hogy az életével
pecsételte meg pásztori (megváltói) művét.

60
36. zsoltár

N Á L A D V A N A Z ÉLET FORRÁSA

A szöveg

1 A karmesternek. Az ÜR szolgájáé, Dávidé 1 .

2 A hitszegés azt sugallja a bűnösnek szíve mélyén: 2

Nincs Istentől való rettegés a szemében,
3 sőt úgy egyengeti útját a szemével,
hogy rátaláljon a bűnére és gyűlöljön.
4 Szájának igéi csupa rontás és csalárdság,
megszűnt okosat és jót cselekedni.
5 Rontást eszel ki a fekhelyén,
rááll a nemjó útra,
a rosszat nem veti meg.

6 URam, az égig ér szereteted,

hűséged a fellegekig.
7 Igazságod mint isteni hegyek,
döntésed mint a tömérdek ősvíz,
embert és állatot megszabadítasz URam.
8 Mily drága a szereteted, óh Isten,
szárnyaid árnyékában találnak oltalmat az emberfiák.
9 Dúskálnak házad bőségében,
gyönyörűséged patakjából adsz inniok.
10 Mert nálad van az élet forrása,
a te világosságod révén látunk világosságot.

11 Tartsd meg szereteted ismerőid iránt,

és igazságod az egyenes szívűek iránt!

61
12 Ne taposson rám gőgös láb, bűnösök keze, ne tegyen
bujdosóvá!
13 Elesnek majd a bajkeverők,
elzuhannak, nem tudnak fölkelni.

' Az 1. v e r s h e z vö. B e v e z e t é s 3. §. 13.1. —

2
Μ = „ a szívem m é l y é n " . Az ö s s z e f ü g g é s n e k m e g f e l e l ő e n kéziratok
a l a p j á n (GHieS) 3. s z e m é l y r e j a v í t a n d ó !

Műfaja
A zsoltár egységén sokat vitatkoztak a magyarázók. Duhm
és HSchmidt két különálló éneknek veszi [a) 2—5.13. — b)
6—12], Ε szerint az első zsoltár a bűnösök életét és gondol-
kodását tárgyalná, a második pedig az életközösség örömét
Istennel. A zsoltár egységét azonban m u t a t j a egyrészt a 12—
13. versek visszatérése a bűnösökre, másrészt az a tény is,
hogy éppen a bűn sötét hátterét használja fel arra, hogy Is-
ten szeretetét fölragyogtassa.

Tartalma
A zsoltár első 5 versében a bűnös ember életútját ecseteli,
6—10 v e r s e k Isten szeretetét magasztalják és 11—12 Isten
szeretetének és igazságosságának a tartósságáért könyörög.
A 13. vers visszanyúl az első versekre és a bűnösök bukásá-
ról prófétál.

Az ige
A bűn rabságában élő ember (2—5). — Érdekes fordulattal
írja le, hogy a bűn m i l y e n hatással v a n az ember gondolko-
dására és életstílusára. Sajátosan az ótestámentomi istenhit
területén maradva arról van itt szó, hogy az isteni szövetségi
szeretetet (hesed), hűséget hitszegéssel viszonzó ember a
szíve m é l y é n éppen az ellenkezője annak, ami Mózes óta
olyan szoros kapcsolatban van a jahvizmussal: az istenféle-
lem. A b ű n kiszakítja Isten közelségéből és az egyébként
mindig pozitív értelemben „sugalmazott" ige és prófécia he-

62
lyett a bűn életrontó hatalmát jelöli. Az Isten közösségéből
kiszakadt (ps') ember szemében a b ű n „sugallatának" ugyanaz
a hatalma és tekintélye, mint a prófétánál az isteni igének
(vö. Péld 30:10, Jer 16:14 stb.). S ahol bűn van, ott nincsen
istenfélelem, illetve az istenfélelem hiánya a bűn gyökere.
Isten nem személyes és élő valóság a szemében (vö. Zs 10:4.
11.13, 14:1, 73:11, 94:7), ezért csak a b ű n és gyűlölködés fog-
lalkoztatja a bűnöst. Tehát nemcsak Istenhez való viszonya
romlott meg a bűn következtében, h a n e m viszonya az ember-
társakhoz is. Végzetes hatású kijelentések, rontó (mágikus)
szándékú nyilatkozatok jellemzik (4. v.).
Nem is gondol arra, hogy bölcsen és okosan jót cseleked-
jék (Péld 10:5.19, 14:35, 15:24). Mert akiben nincsen isten-
félelem, annak csak a rontás, a rossz (vö. a jó és a rossz tudá-
sának a fája!) jár az eszében még a fekhelyén is (vö. És 65:2,
Péld 16:29). Nappal pedig félelem nélkül nyíltan lép a rossz
útra. Már nem is veszi észre, hogy m e n n y i r e a bűn hatalmá-
ban van. Nincs világos ítélőképessége sem, mert a b ű n meg-
fosztotta tőle.

Az Isten szeretetéből élő ember (6—10.) — A 6. verstől

kezdve meglepő fordulat következik be. Azt várhatnék, hogy
a bűnnel és bűnössel szemben a kegyes ember életét é s ma-
gatartását állítja szembe (mint pl. a bölcsességirodalomban
s annak egyik legjellegzetesebb termékében az 1. zsoltár-
ban!). Ehelyett himnusszerűen Istenről és arról szól, hogy
mit jelent az Isten az embernek. Tehát nem a kegyes ember
ideálját, mint elérhető csúcsot csillogtatja meg a bűnös előtt,
esetleg tanító, oktató stílusban, h a n e m Isten szövetségi szere-
tetéről (hesed) beszél a bűnös hitszegésének az ellenpólusa-
ként. Abban van éppen a biblia teológiájának a titka és ereje,
hogy a bűnössel szemben nem a kegyes embert, a meg nem
igazulttal szemben nem az igazat tünteti föl eszménykép-
ként, h a n e m Istenre, az ő szeretetére és hűségére mutat reá.
A zsoltár írója nagyon jól tudja, hogy a bűntelen ember
eszméje irreális. Ezzel szemben Isten cselekedetei reálisak s
ezért nem mások kegyességének, igazságának és hűségének
az emlegetése vezet el a hitre, hanem a szerető és hűséges
Istenről szóló bizonyságtétel.

63
 Ebben a teológiai álláspontban nem nehéz fölismerni, hogy
a szerző a szövetségi tradíció alapgondolatából indult ki. Ez
a szemlélet theocentrikus, t e h á t az Istenből és szeretetéből
indul ki, felőle néz és értékel mindent. Vele szemben van az
antropocentrikus életszemlélet, amely az embert állítja a
centrumba. A b ű n t és a hitet mindig ez a szemléleti alap-
kiindulás választja el egymástól.
Szavai azonban nem vesznek bele a spekulatív teológizá-
lásba. A himnusz szavaival é s fordulataival igyekszik leírni
és dicsérni Isten megmérhetetlen nagyságát, szeretetének és
hűségének, igazságosságának és álhatatosságának a mélysé-
gét. A himnuszban a csodálkozó imádat, az örvendező hála-
adás és bizalom motívumai kapcsolódnak egymásba. Így van
ez ebben a szakaszban is!
Az egész világ a végtelen mennyekig és felhőkig tele van
Isten szeretetével és hűségével (Ex 34:6). A 6. versben szino-
n i m kapcsolatban van egymással a hesed és az 'emúná.
A „szeretet" Isten kapcsolata azokkal, akik ismerik őt s ezért
igazságban élnek. Isten igazsága hasonló az általa teremtett
hegyekhez, amelyek ősidőktől fogva szilárdan állanak, (vö.
Zs 50:10, 80:10). Üdvrendje (mispáth) érvényes és megváltoz-
hatatlan mint a tenger, amely a teremtés óta nem változott.
Isten valósága átfogja a tért é s az időt és igazsága a világ és
élet állandó és szilárd f u n d a m e n t u m a . Senki, sem ember, sem
állat, nem nélkülözheti segítségét, gondviselő szeretetét (a te-
remtés-zsoltárok gondolatai szólalnak meg itt: 33.104).
Az emberi tapasztalat is ezt bizonyítja (8. v.) Micsoda bol-
dogság (a mah a himnuszban a csodálkozó felismerés szava:
Zs 8:2.5, 31:20, 104:24), hogy Istennek ez a világot átfogó
szeretete (vö. a Zs 12:2—5-höz mondottakat!) lehajol az e m -
berhez és gyülekezetéhez, hogy oda menekülhetnek az
„emberfiák" (univerzális értelemben) ennek a felséges Isten-
nek a színe elé, sőt menedéket találhatnak védőszárnyai alatt
(Ex 19:4kk), ahogyan a kiscsirkék anyjuk szárnya alá m e n e -
külnek, ha veszély közeleg. Ez a kép Isten megjelenésére vo-
natkozik a szentláda (szövetség-láda) kerubjai fölött a szövet-
ség ünnepén (ősszel), ami a gyülekezet számára az üdvössé-
get jelenti. (Vö. Zs 17:8, 57:2. Rad, TheolAT I, 401; Kraus,
Psalmen I, 283).

64
 A kultusz gazdag áldásaiban is Istennel találkozik az em-
ber (9. v.). Isten jelenlétét éli át és a n n a k bőségét. Jellegze-
tesen keleti képekben festi meg ezt. „Dúskálnak házad bősé-
gében" [ = kövérjében, zsírjában — a templomban bemuta-
tott áldozat zsíros részei (Jer 31:14)]. De az istentisztelet külső,
érzékelhető örömei valami mélyebb és szellemibb dolgot jel-
képeznek. A templomi áldozati lakoma u t a l a közösségre Is-
tennel, az áldozati ajándék pedig szeretetének és jelenlétének
a jele. Az istentisztelet híd Isten és az ember között. Mert ott
találkozik az ember a maga kegyelmes Istenével. A kultusz-
ban sem az ember, hanem az Isten van a centrumban. Erre
utal a második félvers is: „gyönyörűséged patakjából adsz
inniok" (vö. Zs 46:5, Ez 47:lkk).
A kultusznak ebből a mélyebb értelméből, mint amely az
Istennel való találkozás színhelye, a látóhatár kiszélesedik a
gyülekezet bizonyságtételévé: „Nálad van az élet forrása . . . "
(10. v.). Nemcsak az a felismerés van benne ebben a hit-
vallásban, amit egyébként a teremtéshit is magában foglal és
vall, hogy ti. az „élő Isten" minden lét ősalapja, forrása (Jer
2:13), h a n e m sokkal életesebben azt is, hogy csak a Vele való
élet érdemli meg az élet nevet. „Az Űr világossága", orcájá-
nak világossága (vö. N u m 6:22kk), vagyis a deus revelatus
kábódja (Ján 14:19). Isten nélkül olyan volna a hívő ember,
mint a föld n a p nélkül. Isten „világosságában" bontakozik ki
az emberi élet maradandó értékűvé.

Könyörgés Isten szeretetéért (11—12). — Az előbbi felis-

merésből természetszerűen következik, hogy az Istennel ilyen
bizalmas kapcsolatban élő ember (a héber „megismerés" szó-
ban benne van „a szeretet" is, meg a „ragaszkodás" is) kö-
nyörög azért, hogy ez a szeretet állandósuljon az élet Istenét
ismerők, s ezért egyenes szívűek gyülekeztében. És a zsoltá-
ros egyéni kérése is arra irányul, hogy maga Isten közelsége
ne legyen veszélyeztetve számára.

Mások sorsa (13). — Bizodalma és reménysége e tekintet-

ben rendíthetetlen: Semmiféle emberi hatalom, f u r f a n g és
fondorlat n e m veszélyeztetheti hitét és hitbeli kapcsolatát Is-
tennel. A 2—5. versekben leírt „bajkeverők" üzelmei hatás-
5 A zsoltárok könyve
65
talanok lesznek, ők maguk elesnek és nem kelnek föl többé.
Annyira biztos ebben, hogy perfektumos igéket használ a
szerző.

66
51. z s o l t á r

BŰNBÁNAT ÉS ÚJ SZÍV
A szöveg

1 A karmesternek. Dávid zsoltára, 2 amikor elment hoz-

zá Nátán próféta, mivel Dávid bement Batsebához.

3 Könyörülj rajtam Istenem, szereteted szerint,

végtelen irgalmasságodból töröld el hitszegésemet!
4 Mosd le rólam teljesen bűnömet,
és vétkemtől tisztíts meg engem!

5 Hűtlen voltam, tudom,

s vétkem előttem van szüntelen.
6 Egyedül Ellened vétkeztem,
és ami szemedben rossz, azt cselekedtem.
Azért: igazad van, ha beszélsz,
tisztán állsz, ha megítélsz.
7 Lásd, én bűnben születtem
és anyám vétekben fogant engem.
8 Lásd, te igazságod leled a vesékben,
oktass azért titkon való bölcsességre!

9 Izsóppal bűntől tisztíts meg, — tiszta úgy leszek,

moss meg engem s hónál is fehérebb leszek.
10 Örömöt és örvendezést ha hallhatok,
vígadnak csontjaim, melyeket összetörtél.
11 Vétkeim elől orcádat rejtsd el,
töröld el minden bűnömet!
12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem,
és az erős lelket újítsd meg bennem!

5* 67
13 Ne taszíts el orcád elől,
szent lelkedet ne vedd el éntőlem!
14 Szabadításod örömét add vissza nekem,
és engedelmes lélekkel erősíts engem!
15 Tanítani akarom a hitszegőket utaidra,
hogy a vétkesek megtérjenek hozzád.

16 Ments ki a vérontás bűnéből,

Isten, szabadító Istenem,
hogy nyelvem ujjongva dicsérje igazságodat!
17 Nyisd meg. Uram, ajkamat,
hogy dicséretedet hirdesse a szám!
18 Mert nem kívánsz te véresáldozatot,
s adnék égőáldozatot, nem volna kedvedre.
19 Isten áldozatai: a töredelmes lélek,
a törödelmes, megtört szívet nem veted meg, Istenein.

20 Tégy jót Sionnal jóakaratúan,

építsd meg Jeruzsálem várfalait!
21 Akkor majd kedved leled az igazi véresáldozatokban,
az égőáldozatban és teljesáldozatban.
Akkor áldoznak majd bikákat is oltárodon.

Műfaja és tartalma
Műfajilag az individuális panasz-zsoltárok egyike és a hét
bűnbánati zsoltár között a legmélyebb és legszebb. Tartalmi-
lag világos a tagozódása: a) 1—2: A zsoltár felirata; b) 3—4:
Könyörgés bűnbocsánatért; c) 5—8: A bűnvallás; d) 9—11:
Könyörgés a bűnök eltörléséért; e) 12—15: Könyörgés az ú j
életért; f) 16—19: A fogadalom: g) 20—21: Könyörgés J e r u -
zsálemért.

Az ige
A felirat (1—2). — A felirat szerint a zsoltárt Dávid írta,
mégpedig a 2Sám 12-ben elbeszélt események után. Magá-
ban a zsoltárban azonban semmiféle támpontot nem találunk
erre. Vö. Bevezetés 3. §. 1.

68
 Könyörgés bűnbocsánatért (3—5). — Ezzel a zsoltárral
kapcsolatban hangsúlyozza Luther, hogy Isten igéje nem
szentekről, hanem bűnös emberekről beszél. Bűneinek tuda-
tában Isten megbocsátó szeretete u t á n n y ú j t j a ki kezét az
imádkozó. Mivel egészen komolyan veszi Istent, azért veszi
komolyan a bűnt is. S ez a bűn n e m morális megtévelyedés,
hanem vallásos valóság: „Elszakadás Istentől" (Delitzsch),
„az emberi akarat fellázadása Isten akarata ellen" (LKöhler,
Theol AT). Nem esetleges megbotlásról van tehát szó, hanem
a természetes ember belső magatartásáról: a zsoltáros kisza-
kadt (ps') Isten szeretetközösségéből.
A kultikus világ képeit használja föl a szerző a bűnbocsá-
nat megjelölésére. 3b-ben az a képzet rejlik, hogy a vétkek
föl v a n n a k jegyezve. A babilóniaiak beszélnek a vétektáblák-
ról és arra kérik az istenséget, hogy ezek a táblák töressenek
össze (Zimmern, ΚΑΤ 3 402). Az ÖT viszont arról tud, hogy
Isten könyvet vezet az élőkről és holtakról (vö. Ex 32:32, Zs
69:29). Azt kéri tehát, hogy Isten törölje ki nevét a vétek-
könyvből, mossa le róla teljesen a b ű n t (kabasz azt is jelenti,
hogy megvesszőzni, amivel már utal itt is az izsóp vesszőre)
és tisztítsa meg vétkétől. De ezek csak képek nála, hogy kor-
társai nyelvén szólva érzékeltesse belső megszabadulását a
bűntől.

A bűnvallás (5-—8). — Ez a szakasz a bűn felismerését és

megvallását tárgyalja. Az igazi bűnbánathoz vezető úton az
első lépés az Isten ellen irányuló b ű n n e k a felismerése. A bűn
mélységébe és realitásába tekintés Istenre tekintéssé lesz,
akinek a szeretete éppen az ítéletben lesz teljessé (Róm
11:32).
A 6. vers („Egyedül Ellened vétkeztem") heves vitákat
váltott ki a magyarázók között. Egyesek arra gondolnak,
hogy bálványimádással vonta magára a zsoltáríró Isten ha-
ragját (Bethgen). Mások úgy vélik, hogy az emberek ellen
elkövetett bűnt tekinti Isten ellen elkövetett bűnnek. Gunkel
mindkét felfogást elutasítja, holott az emberek elleni bűnt az
ÓT már elég korán Isten ellenes b ű n n e k tekinti (Gen 39:9).
Isten ellen vétkezik, aki a parancsolatokat áthágja (2Sám
12:13). Következik ez magából a szövetségi viszonyból is.

69
Minthogy Isten szövetségi viszonyban él vele, az ember is
hesedre van kötelezve s aki ezt nem cselekszi abban a társa-
dalomban, amelyben él, magának a szövetségnek az erkölcsi
pilléreit támadja meg, tehát Isten ellen lázad. E r r e utal sze-
rintem a 6. vers vallomása is, a m i t azután kiegészít a vers
második fele, amikor aláveti m a g á t Isten igaz ítéletének.
A b ű n megvallása egyúttal Isten felségének és dicsőségé-
nek az elismerését jelenti. L u t h e r szerint ebben van a hit
feltétele [Iwand, Glaubensgerechtigkeit (1941) l i k ] . Csak ak-
kor ismerjük föl existenciálisan, hogy mindig Isten ellen vét-
keztünk, ha igéjét és ítéletét nem morális követelésként, ha-
nem szeretetének a felajánlásaként értjük. S akkor nem per-
lekedünk Isitennel, nem védjük a magunk igazát, nem men-
t e g e t j ü k magunkat, hanem elérkezünk a 7—8. versek alap-
vető felismerésére is: „Bűnben s z ü l e t t e m . . . "
Az ÓT-nak ez és ehhez hasonló kijelentéseit n e m az örök-
léstan, vagy egyoldalúan a morális-sexuális tanítás oldaláról
kell értelmeznünk, hanem az e m b e r i lét végső mélységeinek
a megsejtése felől. Ezt a zsoltárverset mindig kapcsolatban
kell látnunk egyrészt a bűnbeesés történetével, ahol a bűn
engedetlenség, s ezért az ember felelős marad miatta. Mert
az Isten nem tűri a „rosszat", d e az ember rossz cselekedetét
is belevonja világkormányzó működésébe. Másrészt a Noé-
történetben elhangzott isteni kijelentésre kell utalnunk:
„Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, mert go-
nosz az ember szívének gondolata ifjúságától fogva" (Gen
8:21). A totális, az embert kezdettől fogva meghatározó
„rosszaság" felismerése ez (vö. Jób 14:4, 15:14k, 25:4, Zs
143:2, J á n 3:6). Ezért téves Gunkel megállapítása, hogy az ÓT
n e m ismeri az emberi természet totális romlottságát.
A 8. vers azonban világosan u t a l arra, hogy ez a felismerés
n e m az emberi megfontolás eredménye, h a n e m az isteni
megvilágosítás („oktass a z é r t . . .") adománya. Ennek a zsol-
t á r n a k egyik legfontosabb tanítása, hogy a bűn felismerésére
az Isten szeretetéről szóló örömüzenet vezet el bennünket.
Az ember akkor l á t j a meg, hogy mennyire bűnös, ha hallja,
hogy milyen jó az Isten és m i t veszítettünk, amikor Isten
bölcsességét elveszítettük.

70
 Könyörgés a bűnök eltörléséért (9—11). — A vétek m e g -
vallása az isteni Bíró színe előtt és az egész emberi természet
romlottságának a felismerése a r r a indítja a zsoltárost, hogy
könyörögjön a megbocsátásért, illetve a bűnök eltörléséért.
Régi tisztulási rítusokat felsorolva kéri Istent bűneinek az
eltörlésére. Az izsóp bokorszerű illatos levelű növény,
amelyből seprőt készítettek (ahogyan a finnek virgácsot k é -
szítenek nyírfagallyakból és azzal paskolják magukat a s a u -
naban), vízbe vagy az áldozati állat vérébe mártották és a
bűntelenítés jeleként meghintették vele a bűnöst. A növény-
nek tehát tisztító erőt tulajdonítottak, ahogyan Babilonban
ilyen erőt hittek a tamariskusban (vö. Ex 12:22, Num 19:6.
18). Az alapos lemosás „hónál fehérebbé" teszi a bűnöst (És
1:18). A zsoltár tehát itt is, m i n t az első versekben, a kulti-
kus nyelvből veszi képeit, hogy magát a szellemi-lelki folya-
matot szemléletesen és az akkori ember számára közérthe-
tően mondja el.
A 10. vers kérése Isten megbocsátó kijelentésének a vissz-
hangja (Zs 27:6), amelyért könyörgött. Akkor m a j d vigadnak
csontjai (itt az egész embert jelenti), amelyeket összetört az
Isten. Nem a testi, hanem a lelki összetörtséget akarja ezzel
is jelezni. Ebből a helyzetből csak akkor tud kiemelkedni, h a
Isten „eltekint" vétkeitől és eltörli azokat. Luther ismételten
beszél arról, hogy Isten igéje úgy elevenít meg, hogy
„megöl", azaz „összetör" bennünket. „Ez azt jelenti: Ne te-
kints szigorú szemmel a tetteimre, mert mind bűn az, ha a r -
cod és ítéleted világosságába állítod azokat. Ezért nem azt
mondja (a zsoltáros): Vidd el bűnömet a színed elől, mintha
egyes cselekedeteink kiállnak a próbát Isten színe előtt s
ezért csak a bűnöket vinné el, a jó cselekedeteket pedig o t t
hagyná, hanem Istennek kell elfordítania az arcát, hogy t e t -
teink és mi magunk megállhassunk és életben maradhassunk.
Ami azt jelenti: kegyelemből n e m számítja föl a rovásunkra,
ami a természeténél fogva b ű n volna, ahogyan Zs 32:1-ben
olvassuk: „Boldog az, akinek a hitszegése megbocsáttatott."
(WA 18, 502).

Könyörgés új életért (12—15). — Ha a bűn az ember „ter-

mészetévé" lett (7. v.), ha az ember a saját erejéből nem tud

71
nem vétkezni, akkor „szabadulás" csak úgy lehetséges, ha Is-
ten ú j természetet t e r e m t az emberben. Isten újjáteremtő
igéjére van szükség, amely annak idején a teremtéskor
hangzott el. Ezért könyörög a zsoltáros „tiszta szívért".
„Tiszta kezek és a külső látszat szerint szép szavak könnyen
szerezhetők és erre képes is az ember. De olyan tiszta szívet,
amelyet a szeretet szabadított föl minden dologra, azt csak a
Teremtő isteni hatalma tud teremteni, ahogyan az írás is
mondja (vö. Gen 6:5, 8:21, Róm 3:10kk stb.), hogy senkiben
sincs tiszta szív. Ezért bűnös minden ember Isten előtt, aki
előtt nyilván van a szív, ahogyan kéz é s tettek nyilván van-
nak az emberek előtt" (Luther, WA 18, 504).
Mindkettőben, a teremtésben csakúgy, mint a megbocsá-
tásban, úgy áll előttünk Isten, mint aki előhívja azt, ami
„nincs" (bara ige). Az emberi bűn a teljes pusztulásba visz.
Szívnek és léleknek (nem a Szentlelket jelenti itt!) is telje-
sen újjá kell teremtődnie! Az emberi lélek a f o n á k j á r a for-
dult és megrokkant. Istennek kell megerősítenie. Míg a szív
(léb) az emberi lét centrumát jelenti, minden érzés, gondol-
kodás és akarás helyét, addig a lélek (rú'h) az azokat moz-
gató Isten adta erő (vö. Ez 36:26kk). Ha Isten „lelke" meg-
újítja és megszenteli az emberi lelket (Róm 8:16), akkor erős
és készséges (engedelmes) lesz Isten akaratának az elfogadá-
sára és cselekvésére is. Ez a „szentséges" lélek garantálja a
közösséget Istennel: a, hozzátartozást, a színe előtt járást.
„Az őszinte lélek az a jóakarat, amely csak Istenre néz és
csak Istent keresi. Istennek kell ezt újból megteremtenie és
szívünk legbelsejébe öntenie" (Luther, WA 18, 504).
Hit és cselekedetek tekintetében az ÓT is vallja, hogy csak
az tekinthető igazi „istentiszteletnek", ha a szív szolgál az
Istennek (vö. Deut 6:5) s ezért kell megújítani a megromlott
szívet (Ex 36:26).
A bűnbocsánat azt jelenti a zsoltárosnak, hogy visszakapja
a „szabadulás örömét" (14). Ez az öröm lesz az ú j életet mo-
tiváló erő. Az isteni szabadítás segíti é s támogatja úgy, hogy
eltelik „engedelmes lélekkel" (ez a lélek itt is az emberi
készség lelke, az ú j élet „lelke") Isten akaratának a cselek-
vésére. Szoros kapcsolata van ennek a kérésnek azokkal a
prófétai jövendölésekkel (Jer 24:7, 31:33, 32:39, Ez 36:25kk),

72
amelyekben Isten ú j szívet ígér népének a szövetség m e g -
újításaként.
Az igazi életújuláshoz hozzátartozik, hogy az nem m a r a d
önző, önmagában gyönyörködő kegyesség, h a n e m belső k é n y -
szer h a j t j a a bűnösökhöz, hogy bizonyságot tegyen .közöttük
arról az útról, amelyen ő járt és arról, amelyen Isten j á r a t j a
most (15). Nem t u d nem beszélni arról, amit látott és hallott
(Csel 4:20), hogy az ú j élet coram deo Isten ajándéka.

A fogadalom (16—19). — A 16. versben elhangzó k é r é s :

„Ments ki a vérontás bűnéből" első pillanatra megszakítja a
zsoltár világos gondolatmenetét. Duhm értelmezése szerint
azonban ugyanarról van itt szó, mint Zs 30:10-ben: a zsoltá-
ros életét olyan veszély fenyegeti, ami a halálát jelenthetné.
Márpedig ez azzal járna, hogy nem tudná hirdetni Isten
„igazságát", az Isten ajándékozta szabadulást, vö. Rad, Theol
AT 1,370.
Inkább a 15. vershez kapcsolódva arra kéri Istent, hogy
nyissa meg ajkát, azaz ruházza föl azzal a hatalommal, hogy
megmentőjének a dicséretét hirdesse. Ugyancsak a 15. v. f o -
gadalmához kapcsolódnak a 18—19. versek is. A zsoltáros is
tud arról a szokásról, hogy az imádkozó megfogadta: sza-
badulása esetén áldozatokat m u t a t be Istennek (Zs 54:8). A n -
nál meglepőbb az a megállapítás, hogy Isten nem kíván á l -
dozatokat, hanem a hála és dlicséret Isten szemében az igazi
áldozat. A zsoltáros tehát n e m veti el teljesen az áldozati
kultuszt, de neki valami „jobbról" van tudomása. A régi és ú j
korszak határán áll az áldozatok értékelésében és igyekszik a
kettőt kiengesztelni egymással. (Vö. Vriezen, Theologie des
Α. Τ. 263). Egészen prófétai hangot üt meg (Ám 5:22, És 1:11,
Jer 7:21kk), hiszen aki eljutott a hitnek és engedelmesség-
nek, az ú j életnek és a cselekedeteknek arra a fokára, amiről
itt ebben a zsoltárban eddig szó volt, az m á r nem „hiheti"
azt, hogy véres áldozatokkal elnyerheti és meg tudja tartani
Isten jótetszését. Egészen ú j testámentomi szinten mozogva
azt vallja, hogy „az Isten Lélek és akik őt imádják (Ján
4:23k), szükség, hogy lélekben és igazságban imádják". Isten
az egész embert akarja s ezért áldozza oda magát ez a zsol-
táros is Istennek: Üres kézzel, de szívét a j á n l j a föl és hiszi,

73
hogy ez az áldozat kedves lesz Istennek (vö. Zs 34:19, És
57:15, 61:1). Isten nem kalmárkodik, akivel lehetne alku-
dozni, h a n e m Király, akié minden áldozat. S m e r t minden-
hatóságának centruma üdvösséget m u n k á l ó akarata, ezért fo-
gadja el igazi áldozatként a bűnbánó (töredelmes lelkű, meg-
tört szívű) bűnöst.

Könyörgés Jeruzsálemért (20—21). — Mi is érezzük ezen

a zsoltáron, hogy felfogásával a bűnről, a bűnbánatról, bűn-
bocsánatról és az igazi áldozatról, feszegeti az ótestámentomi
hitélet kereteit. Aggeus é s Zakariás prófétáknak egyik kor-
társa is így értékelte ezt a zsoltárt. Ezért úgy értelmezi, hogy
a kultusznélküli fogság idején volt h e l y e ennek a zsoltárnak
az istentiszteletben és azt a r e m é n y é t fejezi ki a fenti
versekben, hogy ha m a j d felépíti újból Isten Jeruzsálem vár-
falait, t e h á t vele együtt megépül az ú j templom is, akkor
majd az „igazi" áldozatokban is kedvét leli Isten.
Ez a f ü g g e l é k tehát h ű marad a régi istentiszteleti rend-
hez. De tekintettel van a „gyengékre" is (lKor 8:7kk), akik
még nem t u d t a k eljutni ennek az 51. zsoltárnak a magasla-
tára.
A reformátorok (Luther és Kálvin) igen gyakran hivatkoz-
tak az 51. zsoltárra, m e r t szerintük a sola gratia üzenete szól
hozzánk m i n d e n verséből.

74
90. zsoltár

ISTEN ÉS A Z EMBER
A szöveg
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te voltál hajlékunk 1
nemzedékről nemzedékre.
2 Mielőtt hegyek születtek volna,
világra hoztál volna földet és földkerekséget,
öröktől fogva mindörökké vagy te, Istenem!
3 Visszatéríted a halandót a porba
és te mondod 2 : „Térjetek vissza emberek!"
4 Hisz' ezer esztendő annyi a szemedben,
mint az elsuhant tegnapi nap,
és mint egy őrállás éjjel!
5 Elragadod őket; olyanok lesznek,
mint reggel az álom
és mint a fű, mely elfonnyad:
6 reggel virágzik, aztán elfonnyad:
estére levágják, aztán megszárad.
7 Bizony, végünk van haragod miatt,
lángoló haragodtól megriadunk.
8 Magad elé raktad bűneinket,
eltitkolt vétkeinket arcod világosságába.
9 Bizony, elmúlik minden napunk féktelen haragod miatt,
bevégezzük éveinket mint egy sóhajtást 3 .
10 Éveink száma 4 : hetven esztendő,
vagy ha több: nyolcvan esztendő.
Az is nagyobbrészt 5 kín és vesződség,
és gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.

75
11 Ki ismeri haragod erejét,
kit fog el félelem dühöd miatt?
12 Taníts úgy számlálnunk napjainkat,
hogy bölcs szívhez jussunk!

13 Térj vissza URam! Meddig késel?

Könyörülj szolgáidon!
14 Tarts jól minket minden reggel szereteteddel,
hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben.
15 Vidámíts meg végre, miután megaláztál,
hiszen rosszat láttunk éveken át!
16 Hadd látszódjanak meg tetteid szolgáidon
és méltóságod a fiakon.
17 Legyen rajtunk Istenünknek, az Ürnak kedvessége,
és kezünk munkáját erősítsd meg rajtunk,
kezünk munkáját erősítsed meg6.
1
A „ h a j l é k " eredetileg a z á l l a t o k „ r e j t e k e " , „ t a n y á j a " ( J e r 9:10,
10:22, 49:33, 51:37, N á h 2:12). E n n e k a l a p j á n a z u t á n : lakás, t a r t ó z -
kodási h e l y , h a j l é k stb. ( I s t e n é is): Deut 26:15, Zs 68:6, J e r 25:30. —
2
Az Μ s z ö v e g e helyesen é r t i , h o g y miről v a n szó, m e r t ha s z ó s z e r i n t
l e f o r d í t j u k a szöveget, a k k o r így h a n g z i k : „Vissza fogod t é r í t e n i a
h a l a n d ó t a p o r b a , m i u t á n (miközben) a z t m o n d t a d n e k i . . . " E z a
h é b e r g o n d o l k o d á s n a k (és i d ő f o g a l o m n a k ) m a r a d é k t a l a n u l m e g f e -
lelő f o g a l m a z á s : Isten e l ő s z ö r eldöntötte m a g á b a n ( „ m i u t á n úgy
döntöttél"), h o g y mit f o g cselekedni. A p r ó f é t á k n á l g y a k o r i e z a
n y e l v t a n i f o r d u l a t és ez a h e l y is arról t a n ú s k o d i k , hogy a p r ó f é t a i
g o n d o l k o d á s m é g a f o g a l m a z á s b a n is m e n n y i r e f o r m á l t a a k e g y e s -
ségi i r o d a l m a t Izráelben. —
3
Nincs s z ü k s é g a BH és m á s o k (Kraus, etc.) javasolta k o r r e k t ú -
rára. —
4
Szószerint: „ n a p j a i " . M i n d e n bizonnyal a z a j e l e n t é s e i t t : s z á m a . —
5
Csak i t t f o r d u l elő az Ö T - b a n . —
6
Vagy k é s ő b b i toldalék, v a g y a gyülekezet l i t u r g i k u s v á l a s z a a
t e m p l o m i k ó r u s (vagy p a p ) m e g á l l a p í t á s á r a , v a g y g r a m m a t i k a i l a g
ú j d o n s á g k é n t a kérést a k a r j a n y o m a t é k o s s á t e n n i ezzel a z i s m é t -
léssel ( K r a u s ) .

Műfaja és tartalma
A 90. zsoltár népi panaszdal (vö. Bevezetés 4. §. 2.). Az
1—4. versekben viszont himnuszi elemeket tartalmaz, ami
csak arról tanúskodik, hogy a panaszdalok erősen kapcsolód-
nak a himnuszokhoz és a hálaadó zsoltárokhoz.

76
 A fogság utáni kor terméke, de korábbi vallásos elemek is
találhatók benne.
Tartalmi felosztása: a) lb—6: Az örök Isten és a mulandó
ember; b) 7—12: Az emberi bűn és Isten haragja; c) 13—17:
Könyörgés Isten szeretetéért.

Az ige
A felirat (la). — Már maga az a tény feltűnő, hogy a zsol-
tárok egyikét Mózesre vezeti vissza ez a gyűjtemény (a IV.
könyv kezdődik ezzel a zsoltárral). Minden bizonnyal régi az
a hagyomány, amely Mózesnek tulajdonította ezt a zsoltárt.
A régi hagyománynak az ú j j a l vegyűlése eredményezte az-
után, hogy fordítási szempontból egyik legnehezebb zsoltár.
Az „Isten embere" kifejezéshez vö. Deut 33:1, Jós 14:6 és
Pálfy, Istenfélelem.

Az örök Isten és a mulandó ember (lb—6). — A himnusz

stílusában dicsőíti az Urat a világ teremtőjeként és m e g t a r -
tójaként, akinél éppen ezért otthonra talál és menedéket k a p
az ember. A múltba visszatekintve az Istenben hívők sok-sok
nemzedékét látva megizmosodik a hit és a jövőbe vetett r e -
ménység.
Nem minden szándék nélkül beszél a mitikus képzetek a n -
tik fordulataiban a világ keletkezéséről. Ösi, az ÓT teremtés-
hitével ellenkező képzeteket használ a 2. versben. Az ősi h e -
gyek, a szüárdság és tartósság szimbólumainak a „születésé-
ről", a föld vajúdásáról szólva pedig azt a felfogást képviseli,
hogy a föld növényt és állatot elük (Gen 1:1 l k k , 24), m é h é -
ből tenger születik (Jób 38:8kk). Ebben a folyamatban Isten
nem vett részt, mert ő Isten volt, mielőtt föld lett volna és
Isten lesz, amikor m á r föld nem lesz. így tesz bizonyságot a
zsoltár Istennek világfölötti méltóságáról és örökkévalósá-
gáról.
A hozzá kapcsolódó gondolatok azonban pesszimisták, m e r t
az örök Isten jelenlétében döbben rá az ember a maga t e r e m -
tettségének a következményeire: a mulandóságra, a halál
realitására. A porból formált embert (Gen 3:19) az örök Isten
viszi vissza a porba (Gen 3:19, Zs 104:29, 146:4, Péld 12:7).

77
Elég egy szava és vége az ember életének. A bűneset törté-
netének megállapításai szólalnak meg i t t és a szerző szándé-
kosan választ olyan kifejezéseket, amelyek az emberi élet
esendőségét tükrözik.
Isten örökkévalóságának a fényében kimondhatatlanul rövid
az élet (4), m e r t a nagy korszakok, amiket az ember áttekin-
teni sem képes, Isten szemében annyi m i n t az elsuhant teg-
napi nap, v a g y mint az akkori legkisebb időegység: az őrállás
időtartama (Bir 7:19). Ezt a gondolatot azután színes képek-
kel szemlélteti: Olyan az ember, mint a reggelre elröppent
és elfelejtett álom, vagy mint a fű, amely reggel kivirágzik,
de este m á r l e is kaszálják (vö. Zs 102:12, 103:15k, J ó b 14:lk,
És 40:6k stb.).

Az emberi bűn és Isten haragja (7—12). — A zsoltár azon-

ban nem elégszik meg azzal, hogy a tényeket megállapítja,
hanem választ is keres é s vár. A dolgok végső okait és hát-
terét k u t a t v a az emberi bűnben és az a r r a reagáló isteni ha-
ragban l á t j a meg a realitások okát és magyarázatát. Isten
maga világít rá az akaratával ellentétes magatartásra (vö.
Gen 3:5, 11:4), még a titokban tartott vétkek is napvilágra ke-
rülnek coram deo (vö. Zs 19:13). A b ű n realitása Isten szá-
monkérő ítéletének a világosságában lepleződik le, m i n t isten-
ellenes magatartás, amelyre Isten a haraggal válaszol. Tud-
nunk kell azonban, hogy nem „természete" az ÓT Istenének
a harag, ahogyan Marcion óta többen igyekeztek a „zsidók
Istenét" jellemezni. Természete szerint a szeretet, a gond-
viselés és irgalom Istene ő, aki nem a k a r j a a bűnös ember
halálát, h a n e m hogy m e g t é r j e n „rossz ú t j á r ó l " és éljen (vö.
Ez 18:23, 33:11).
Ha egyáltalán van h e l y e a hivő e m b e r életében a pesz-
szimizmusnak, akkor a n n a k alapja n e m az Isten haragjában
és az azt követő ítéletben van, hanem az emberi bűnben, az
ember önigazságában. A halál a bűn zsoldja (Róm 6:23). Is-
ten bűneset utáni r e n d j e az (Gen 3:19), hogy m u n k á n k verej-
tékével esszük mindennapi kenyerünket (10c), hogy olyan
nehezére esik az embernek békességben élni embertársaival
(vö. Gen 4 stb.), a természettel és s a j á t magával. Az élet azt
igazolja, hogy az emberi életnek ezeket a mélységeit csak

78
kevesen látják és ismerik. Ezért kevesen ismerik föl benne
Isten haragjának a hatalmát és keveset fog el emiatt félelem
az Istentől (11. v. és Pálfy, Istenfélelem). Az emberek nem
tudnak a bűn és a mulandóság nagy összefüggéséről, mert
nem t u d n a k az isteni és emberi akarat nagy feszültségéről.
Ebből a magatartásból vonja le a zsoltár következtetéseit
és arra akar vele rámutatni, hogy az ilyen életfelfogás belső-
leg tarthatatlan. Idáig kell eljutnia az embernek, hogy két-
ségbeesésében és kísértéseiben fölfigyeljen arra az örök való-
ságra, aki a mulandó élet felett örök Űr s akinek a „tanítása"
(Zs 1) egyedül képes neki maradandó értelmet és tartalmat
adni. A zsoltáríró nemcsak másoknak a k a r j a az odavezető
utat megmutatni, h a n e m ő maga is azon jár. Ezért kér
legalább saját magának bölcs szívet, hogy a maga múlandó-
ságán megtanulja e n n e k az útnak a szabályait. Mert ennek
a kérésnek (12) értelme csak az lehet, hogy Isten adjon ú j
szívet az életkor s általában az élet pozitív értékeléséhez,
ami abban tér el az addigi magatartástól, hogy Isten akarata
és tórája irányítja.
Tévedés volna tehát itt arról beszélni, hogy a zsoltár bele-
fullad a teljes reménytelenségbe. Ha nem is beszél kifeje-
zetten a reménységről, az emberi perspektíva láttára elhang-
zott kérésében azzal a bizalommal f o r d u l Istenhez, amiről
olyan meggyőzően tett bizonyságot az 1. versben.

Könyörgés Isten szeretetéért (13—17). — Az eddig elvi sí-

kon mozgó zsoltár most konkretizálódik. A nép hosszan tartó
szükségben van, amelyet azonban nem tartanak megváltoz-
tathatatlannak, hanem a zsoltárok régi fordulatával ostro-
molják Istent: „Meddig késel?" Nem beszél nyíltan b ű n '
bocsánatról, de a „könyörülj" (szánd meg) szóban a dolog
maga benne van: Nézze el Isten a bűnöket és mutassa meg
szövetségi szeretetét kézzelfoghatóan is szolgáinak. Ahogyan
szüksége van az embernek az élelemre, ugyanúgy nem élhet
Isten szeretete nélkül sem (vö. Zs 17:15, 63:6, 65:5), ha örülni
akar az életnek. Már pedig Izráel gyülekezete tele volt vá-
gyódással az öröm és vigadozás után, hogy neki ilyen nagy,
szent és megbocsátó Istene van s aki a mindennapi élet apró
örömeivel is megjutalmazza az embereket. Ezért a kérés:

79
„Tarts jól m i n k e t minden reggel szereteteddel!" (14) azt
akarja jelenteni, hogy az élet értelme és célja ez a heszed
(vö. Zs 12:2—5-höz mondottakat!) s minden napnak azzal
kell kezdődnie, hogy az Isten szeretet (Hós 11:4, Í J á n 4:8).
Ez a szeretet a d j a a zsinórmértéket ahhoz, hogy az ember
számba vegye napjait és számot adjon azok tartalmáról. Is-
tennek ezt a szeretetét nem bontja föl különböző földi dol-
gokra (gazdagságra, jólétre stb.), hanem a továbbiakban is
(15) megmarad az általános keretek között.
A 15. vers kérését nem szabad pusztán a viszonzástan é r -
telmében v e n n ü n k . Hiszen itt nem Isten igazságosságáról, k á r -
pótlásáról van szó, amire a szerző szerint Izráelnek semmi
igénye nincsen, hanem kizárólag Isten megbocsátó szereteté-
ről: az a kéz, amely sebeket osztogat, az egyúttal a gyógyító
kéz is (Hós 6:1). A napok és évek, amelyekben az ember Is-
ten ítélete alatt nyögött vétke és bűne miatt, örömre fordul-
nak. Még egyszer ajándékba kapja az ember azzal a felisme-
réssel, hogy az ítéletben kijelentett ellentét Isten és az e m -
ber között, egy nagyobb egységben, a szeretetben, a szövet-
ségéhez ragaszkodó Isten álhatatosságában feloldódik.
Ez Isten t e t t e szolgáin (16), aminek a megmutatásáért kö-
nyörög a szerző: Az ítéletben is legyen láthatóvá és megfog-
hatóvá Isten kegyelmes akarata. Ebben mutatkozzék meg
megfoghatatlan méltósága a mostani és jövendő nemzedéke-
ken. Innen nézve kap az egyébként fáradtságos emberi élet
örökkévaló f é n y t , mert végső sorban az élet az a hely, ahol
Isten szeretete é s dicsősége megmutatkozik.
Egészen világosan beszél erről a szerző a 17. versben abból
a helyes felismerésből kiindulva, hogy Isten áldása nélkül
gyümölcstelen az élet: Isten szeretete ád tartalmat az élet-
nek és maradandóságot az emberi tevékenységnek. Ugyanaz
az ember, aki b ű n t látva az életről csak m i n t nyomorúságról
és kínról beszél, most reménykedő, vidáman bizakodó szívvel
tekint a holnap elé. „Mert a bűn zsoldja a halál. Az Isten
kegyelmi a j á n d é k a azonban az örök élet Jézus Krisztusban,
a mi U r u n k b a n " (Róm 6:23).

80
95. z s o l t á r

PRÓFÉTAI F E L H Í V Á S I S T E N MAGASZTALÁSÁRA
A szöveg
1 Jertek, örvendezzünk az ÜRnak,
ujjongjunk szabadító Kősziklánknak!
2 Menjünk eléje hálát adva,
ujjongjunk neki zsoltárt énekelve!
3 Mert nagy Isten az ŰR,
nagy Király minden isten fölött.
4 Kezében vannak a föld mélységei,
övé a hegyek ormai;
5 övé a tenger, ő alkotta azt,
keze formálta a szárazföldet is.
6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg,
hajtsunk térdet alkotónk, az ÜR előtt!
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig
legelőjének népe s keze alatt élő juhok vagyunk.
Ma, ha szavát meghalljátok,
8 szíveteket meg ne keményítsétek,
mint Meribánál, Massza napján a Pusztában,
9 ahol atyáitok engem kísértettek,
próbára tettek, bár látták tetteimet.
10 Negyven esztendeig utáltam e 1 nemzedéket,
és azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez,
nem ismeri útjaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban:
„Nem mennek be nyugalmamba!"
1
A GHie és S a l a p j á n k i e g é s z í t e n d ő a m u t a t ó n é v m á s s a l .

6 A zsoltárok könyve
81
 Műfaja és tartalma
M ű f a j a szerint a kultuszi zsoltárok közé tartozik. Keletke-
zési k o r á t viszont nehéz volna megállapítani. Gunkel é s má-
sok közvetlenül a fogság utáni időre gondolnak. Nötscher a
királyok korába teszi.
A zsoltár két nagy egységre bontható: Az 1—7a versek a
nagy őszi ünnep liturgiája, amikor az Űr a világ teremtője-
ként és Uraként kinyilatkoztatja magát és elfoglalja trónját,
hogy megújítsa szövetségét népével. E r r e az ünnepélyes ak-
tusra szólítja föl és készíti elő a zsoltár első szakasza a gyü-
lekezetet, amikor belép a templom k a p u j á n (vö. Zs 24, 99:5,
100:4). A 7b—11. versek viszont az engedelmességre felszó-
lító intelmet tartalmazzák, utalva az eltévelyedés következ-
ményeire.

Az ige
Isten a szabadítás Istene (1—2). — Isten népe, a válasz-
tottak gyülekezete (vö. 6—7b) a Sión hegyére vonulás köz-
ben énekli ezeket a verseket s talán ezért is volt ez a zsoltár
Augustinus korában a vasárnapi istentiszteletek bevezető
éneke. A misna szerint pedig a zsinagógai gyülekezet újévi
zsoltára volt. Alaphangját már ez a k é t vers megadja: a) Is-
ten a szabadítás Istene.
A „szabadítás" szó elsődleges jelentése szerint a rászoru-
lóknak segítségére siető, minden gondjában-bajában és nem-
csak hitbeli kísértéseiben, hanem az élet útvesztőiben biztos
pontot jelentő Isten „műve" az ÓT-ban. Ennek az Istennek a
„szabadító szándékaira" ráhagyatkozhatik a hívő ember, bíz-
hatik benne, m e r t „biztos" a szabadítása. Ezért nevezi Istent
a „szabadítás kősziklájának", rendíthetetlen, biztos pontnak
az életben. Másodlagos értelmében azonban ennél többet is
jelent ez a héber szó, mert a szabadítás nemcsak testi, e földi
értelemben értendő, h a n e m „lelki" vonatkozásban is: a sza-
badító Isten a megváltó, az üdvösséget és békességet ajándé-
kozó Isten is.
b) Ennek az Istennek a színe előtt csak hálát adva jelen-
hetik meg a gyülekezet. Ennél a héber szónál is meg kell áll-
nunk egy pillanatra. A héber jádáh szó (ebből képezve a tó-

82
dáh) alapjelentése n e m is annyira a hálaadás, m i n t inkább
a dicséret és magasztalás olyan formában, hogy az Isten
„szabadító műveit és csodáit" megtapasztalt ember bizony-
ságot téve dicséri Istent, magasztalva tetteit vallja meg, hogy
életének célt és é r t e l m e t mindig Isten akarata, útmutatása
adott (Zs 1). Ebből persze magától értetődően következik,
hogy a „bizonyságtevés" és „magasztalás" hálát adó h i m -
nusszá kerekedik (vö. Bevezetés, 4. §. 3.). Az igéből képzett
tódáh éppen ezért jelenti m a g á t a „hálaáldozatot" kísérő
himnuszt is abban az értelemben, hogy a bűnbánat és a hit-
vallás is mindig benne cseng.
Csak ezt tudva é r t j ü k egyébként meg a 2. v. összefüggését
a 8kk versekkel. Az üdvösséget ajándékozó Isten színe előtt
csak bűneit megvallva és a Kőszikla szabadító akaratában
bízva állhat meg a gyülekezet és annak minden egyes tagja!
A Kőszikla szabadító szeretetében bízva válik maga a hála-
adás újjongó és vidám magasztalássá, dicséretté, zsoltárrá.

A teremtő Isten (3—5). — Mindaz, ami ezután következik,

a fenti k é t alaptételnek a kifejtése, tudatosítása. A szövetség
Istene egyúttal az egész világ t e r e m t ő Ura és fenntartója, aki
szilárdan kezében t a r t j a az egész teremtett világ rendjét.
Nem engedi visszaesni a kozmost a chaosba. Nem adott
bérbe másnak semmit ebből a világból: Király az istenek fö-
lött! J a h v e az istenek Istene. Nemcsak primus inter pares,
hanem m e r t a valódi, az élő Isten, ezért fölötte áll a többi
isteneknek (vö. Zs 89:7.9). Mindenkinek, még az isteni ha-
talmaknak is őt kell imádniok (Zs 29, 82, 116). A próféták-
nak az üdvösségről szóló igehirdetése és már maga a messia-
nizmus sem volna érthető e gondolatok nélkül. Isten kormá-
nyozza a történelmet és végső céljához vezeti: Felállítja ki-
rályságát a földön. — A föld mélységeiben (az alvilágban)
éppúgy Király, mint a hegyek ormain. S ennek a kettőnek a
hangsúlyozása azért volt fontos az akkori hívek számára, m e r t
a néphit szerint az alvilággal és az odakerültekkel nem törő-
dik az Ür, a hegyek ormain pedig különböző istenségeket lá-
tott trónolni az egyszerű ember. — övé a tenger és ura a
szántóföldnek. A zsoltár polemizál itt azzal a baal-vallással,
amely szerint minden országnak é s minden városnak meg-

6· 83
volt a maga istensége, gazdája, baalja, aki arra gondot viselt.
Ennek az istenségnek a léte egyenesen hozzá van kötve az
általa gondozot lények és emberek létéhez. A Teremtő léte
azonban nincsen kötve sem Palesztinához, sem a Sinai hegy-
hez, sem magához Sionhoz.

Az „alkotó" Isten (6—7a). — Ennek a Teremtőnek köszön-

heti létét a választott nép is: Sión gyülekezete. Ö az „alko-
tója" s kezének a formáló ereje hozta létre a „nyájat", ö le-
gelteti, terelgeti híveit (Zs 23 és az ott mondottak). Ezek a
szavak erősen emlékeztetnek a 100. zsoltárra, ahol kiegészí-
tésként m é g azt a félmondatot is megtaláljuk, hogy „nem mi
m a g u n k " alkottuk magunkat (100:3) és nem a m i akaratun-
kon vagy készségünkön múlt az sem, hogy a választottak
gyülekezetének a tagjai lehetünk: Isten legelőjének a nyája
és juhai vagyunk! Istennek az egész világot az üdvösségre
teremtett akarata hozta létre a választott népet s ezért csak
leborulni, meghajolni és térdet h a j t a n i lehet előtte! A kivá-
lasztás kegyelem és nem emberi akarás dolga! Ezt jól meg
kellett tanulnia az ÓT gyülekezetének is, m e r t nagyon sok-
szor elburjánzott hitében az a gőgös tévhit, hogy Isten nem
Isten a választott nép nélkül, a kiválasztás, a szövetség, ame-
lyet népével kötött felbonthatatlan és örök az emberek és a
választott nép minden hitszegése ellenére is (vö. És l:4kk).

Az intelem (7b—11). — A zsoltárt két fontos alapgondolat

zárja le. Az egyik a 7b. versben található, ahol hangsúlyozza
egyrészt, hogy minden kultikus eseménynél, minden isten-
tiszteleten a döntő esemény Isten szavának, igéjének a hang-
zása, megszólalása. A másik követelmény, hogy a gyülekezet
tagjai hallgassanak is erre az igére. Vegyék komolyan Isten
pásztoroló szeretetét, ne menjenek el mellette, hanem enge-
delmeskedjenek neki.
Akkor é r t j ü k meg teljes mélységében ezt a mondatot (7b),
ha arra gondolunk, hogy az egész íráson végig vonul a meg-
állapítás: „De ti nem akartátok!" Ezért szólal m e g itt is a sok
kegyelmi tény felsorolása után a szinte f á j d a l m a s kívánság:
„Bárcsak úgy volna, hogy hallgatnátok (engedelmeskedné-
tek) m a (most) a szavára (szavának)!" Minden kultikus ese-

84
mény döntés az Isten mellett! Minden kultikus esemény
nemcsak magasztalása és dicsérete a t e r e m t ő és üdvösséget
ajándékozó Istennek, hanem az „új engedelmességre" j u t á s
„alkalmas ideje" is. A szívek megújulásának (vö. Zs 51) é s
elindulásának alkalma (10c).
A másik alapgondolat a 8—11. versekben abban a f e n y e -
getésben, intelemben található, hogy a történelem tanúsága
szerint nincs „nyugodalma" a tévelygő szívű gyülekezetnek.
Meribá és Massza esete (v. 9. Ex 17:1—7, Num 20:1—13,
Zs 81:8) már megmutatta egyszer, hogy a haragvó Isten
az ellenkezőjére fordíthatja (vö. Jer 18:lkk) a kiválasztás t é -
nyeit. Isten üdvösséges tetteinek a láttán „most" újból az
előtt a döntés előtt áll Isten választott népe, hogy felismeri-e
hitben, ami a békességére (nyugodalmára) való. Vagy pedig
a haragvó Isten ítéletét h í v j á k ki maguk ellen, aki tévelygő
szívük békétlenségével egyedül hagyja őket.

85
96. zsoltár

ÉNEKELJETEK
A szöveg
1 Énekeljetek az ÜRnak új éneket,
énekelj az ÜRnak, egész föld!
2 Énekeljetek az ÜRnak, áldjátok nevét,
hirdessétek napról-napra szabadítását!
3 Beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről,
csodatetteiről minden nép között!

4 Mert nagy az ÜR, igen dicsérendő,

félelmetesebb minden istennél!
5 Mert a népek összes istenei istenkék,
de az ÜR a mennyet alkotta.

6 Méltóság és fennség színe előtt,

hatalom és pompa a szentélyében.

7 Adjatok az ÜRnak, népek nemzetségei,

adjatok az ÜRnak dicsőséget és hatalmat!
8 Adjátok meg az ÜRnak neve dicsőségét!
Hozzatok ajándékot és menjetek udvaraiba!
9 Boruljatok le az ŰR előtt szent jelenlétében 1 ,
remegjen előtte az egész föld!

10 Mondjátok a nemzeteknek: Az ÜR Király! 2

Bizony szilárdan áll a föld, nem inog.
Népeket ítél egyenesen.
11 Örüljön a menny, vigadjon a föld,
harsogjon a tenger mindenestül!

86
12 Viduljon a mező, s ami esak rajta van,
repesnek akkor még az erdő fái is,
13 az ÜR előtt, ha eljön,
mert eljön, hogy megítélje a földet:
megítéli a világot igazságosan,
és a népeket igaz voltuk szerint.
1
A hadára szót e d d i g a hadár = dísz, é k e s s é g szóval h o z t á k k a p -
c s o l a t b a a s z ó t á r a k és k o m m e n t á r o k . K r a u s (Psalmen II, 664) az
u g a r i t s z ö v e g e k r e utol, a h o l a hdrt p á r h u z a m b a n v a n a hlm
( = á l o m v. vízió) szóval s e z é r t j e l e n t é s e : „ k i n y i l a t k o z t a t á s " ,
„ m e g j e l e n é s " ( „ t h e o p h a n y " C H G o r d o n , U g a r i t i c H a n d b o o k I I I 225).
Vö. Zs 29:2 és I K r ó n 16:29. — G és S bhcrt-1 olvas ( = s z e n t é l y e
u d v a r á n " ) . — 2 E h h e z a f o r d í t á s h o z v. ö. K r a u s , P s a l m e n I 202—
203, I I 664k.

Műfaja és tartalma
A zsoltár a himnuszok közé tartozik s tartalmilag világo-
san tevődik össze az alábbi gondolati egységekből: a) 1—3:
Bevezetés; b) 4—6: Himnusz; c) 7—9: Második bevezetés; d)
10—13: Második himnusz.
Formanyelve alapján nem dönthető el a sokat vitatott kér-
dés, hogy a 96. zsoltár kultuszilag vagy eschatológiailag ér-
tendő és magyarázandó-e. Mowinckel, HSchmidt, AWeiser és
mások a kultuszból akarták megérteni és a 10. versre hivat-
kozva J a h v e trónralépési zsoltárának t a r t j á k . Kraus azonban
joggal hivatkozik arra, hogy régi király-himnuszok motívu-
mainak szószerinti átvételei mutathatók ki a zsoltárban,
pl. 7. v-hez: Zs 29:lk; 9. v-hez: Zs 29:2b; 10. v-hez Zs 93:1.
Azután erősen függ a zsoltár Ésaiás 40—66. fejezeteitől is.
A 96. zsoltár ezek szerint időileg későbbi És 40—46-nál és ez
a körülmény lehetővé teszi az eschatológiai értelmezést.
Viszont a zsoltár kapcsolatát a kultusszal a fogság utáni
korban is föl kell tételeznünk. IKrón 16-ban, ahol a ládát
viszik be a templomba, Zs 105:1—15 mellett a 96. zsoltárt is
idézik kevés eltéréssel. E r r e az eseményre kell tehát gondol-
nunk a fogság utáni korban, a lombsátor-ünnep első napján,
természetesen a szövetség ládája nélkül. De a régi motívu-
mok és himnikus fordulatok továbbra is megmaradtak. Vi-
szont ekkor már az eschatológikus látáson volt a hangsúly.

87
 Az ige
Üj éneket az Ürnak! (1—6). — Imperatívuszokkal kezdődik
a zsoltár, amelyek arra szólítják föl az egész földet, hogy
„új énekkel" magasztalja az Urat. Bármiként értelmezzük is
műfajilag és kultuszi helye szempontjából ezt a zsoltárt, az
első három vers meg-megismétlődő és nyomatékos felszólí-
tása arra a t é n y r e figyelmezteti a gyülekezetet és az egész
világot, hogy a régi dicséretek és himnuszok már nem alkal-
masak annak megismétlésére, ami már történt (2b. 3b) és a
jövőben történni fog. (13): J a h v e szabadító működése ú j éne-
ket követel. Az ú j valóság, amiről itt szó van az, hogy J a h v e
„minden népé", tehát nemcsak Izráelé, h a n e m a pogányoké
is. Jahve király a világ fölött!
Isten királyságának az elközelítése és a messiási üdvkor
beköszöntése azonban nem azt jelenti, hogy Isten pusztító
ítéletet tart a népek fölött és így Izráel diadalmaskodik a po-
gányokon, h a n e m azt az „örömhírt" kell napról-napra h i r -
detnie éppen a választott népnek (2b), hogy Isten a nemze-
tek, minden n é p számára üdvöt készít [vö. Zs 9:12, 68:12,
105:1, És 40:9, 41:27, 52:7, 66:19, Náh 2:1 stb. — JSchnie-
wind, Euangelion I. (1927) II. (1931)]. Isten népének missziói
feladata ez, hiszen Jahve úgy hozza el üdvösségét, hogy gyü-
lekezetében szólítja meg az egész világot.
Nem az egyház győzelmével köszönt be az üdvkor, nem
Isten népe diadalával lesz t e l j e s Isten dicsősége a népek kö-
zött és csodatettei ismertté minden nép között. Hanem úgy,
hogy azokat is belevonja üdvterveibe.
A 4—6. versekben azután a himnusz nyelvén elmondja,
hogy miért ez az Isten és senki más hozza el az üdvösséget
minden népnek. „Mert" Isten nemcsak a földnek egy p o n t j á n
aratott győzelmet, hanem a mennyben is. Az „isteneket"
félretolta (vö. Zs 90) és megmutatta, hogy csak bálványok,
semmik, „istenkék" (A G „démonoknak" fordította. Vö. Zs
95:3, 97:9, 135:5). A 96. zsoltár írója még n e m jutott el odáig,
hogy tagadná az istenek létét J a h v e mellett, ahogyan ezt 2.
Ésaiás teszi, amikor „kézzel csinált" emberi alkotásoknak
m o n d j a őket, amelyek „eltűnnek az ítéletben".
Ennek a szemléletnek a hátterében különösen is hatásos a

88
megállapítás, hogy viszont Isten a menny teremtője, akinek
királyi székét itt nem szeráfok veszik körül, hanem „méltó-
ság" és „fennség", „hatalom" és „pompa", amikkel Istennek
a királyi mindenhatóságát a k a r j a a szerző érzékeltetni (Zs
89:15, 8:4).

Boruljatok le előtte! (7—9). — A 29. zsoltárból jól ismert

felszólítással kezdődik ez a szakasz (29:1—2). Ott a mennyei
seregek hódolnak a mennyei király előtt. Itt az egész t e r e m -
tettség tagjaiból alakul meg Isten nagy gyülekezete, hogy e l -
ismerje és magasztalja az Úr dicsőségét (És 6) és hatalmát s
azután lerakja ajándékait a király trónusa előtt (vö. Zs 68:30,
76:12, És 60:6kk). Eddig tilos volt pogányoknak belépni a
Szentélybe. Most, miután Isten ledöntötte a pogány istenek
trónusait, megszűntek a korlátok. Mindenkinek le kell borul-
nia (proszkünésis) előtte. I K r ó n 16:23kk-ban Dávid p a r a n -
csára éneklik ezt a zsoltárt a 105. zsoltárral együtt azon az
ünnepen, amikor a ládát visszaviszik a jeruzsálemi t e m p -
lomba. Itt prófétai előretekintéssé lesz az ősrégi kultuszi h a -
gyomány, hogy a világ Teremtőjének és világbírónak a di-
csőítésében csúcsosodjék ki: „Az Űr Király!"

Az Ür eljön (10—13). — A 10. vers a 3. versben elhang-

zottakat konkretizálja. Isten királyságát kell proklamálnia a
népeknek, ami kapcsolódik az üdvösséget munkáló uralko-
dásának két alappillérével: A teremtéssel és ítéletével. (Az
Úr Király formula fordításához és értelmezéséhez vö. Kraus,
Psalmen I, 197kk). Ezt az Izráelben már régóta ismert és
vallott tényt (Zs 93:2) most m e g kell hirdetnie az egész vi-
lágnak ebben a vonatkozásban: A világ biztos kezekben van,
és a népeknek n e m kell az „istenkék" (démonok) hitét j e l -
lemző bizonytalanságban ide-oda „hányódniok", mert a Világ-
bíró Űr „egyenesen", azaz igazságosan ítéli m e g cselekede-
tüket. Isten üdvösségében „Isten igazsága" érvényesül.
Az egész teremtett világnak bele kell kapcsolódnia a h i t -
nek ebbe a látásába. Az antik ember világképének összes t é -
nyezői örülnek, hogy eljön az Ür! A költő megszemélyesíti
a természetet: a menny, föld, tenger, mező és erdő mintegy
táncol és örül annak, hogy Isen immár az egyedül biztos pont

89
a világon, aki „igazságosan" és a valóságnak megfelelően kor-
mányozza a világot (vö. Zs 1 és ott a sfth-al kapcsolatban a
magyarázatot!).
A világ Isten királyi uralmának a proklamálása u t á n és tu-
datában is feszültségben van. Hiszen Isten győzelme, király-
sága egyúttal az ítélet eljöttét is jelenti. És Isten ítélete nem-
csak azt célozza, hogy „leszámoljon" ellenségeivel, hanem
hogy h e l y r e állítsa a t e r e m t é s r e n d j é t is, amelyet a bűneset
megrontott é s elrontott. Ez a „helyreállítás" a természet vi-
lágára csakúgy vonatkozik, mint a történelemre, a föld ter-
mékenységében csakúgy megnyilvánul, mint a népek üdvös-
ségében! Mindkettőben és mindenütt „igazsága" jelenik meg,
azaz „igaz" és nem megbízhatatlan volta. Az az igazsága Is-
tennek, amely a szövetségnek megfelelően Izráel életében
már megvalósult, most minden nép tulajdonává lesz.
Izráel n é p e minden népnél jobban vágyódott az „igazság"
után. Hiszen minden m á s népnél nagyobb felelősség hárult
reá és keserűen meg kell fizetnie m i n d e n bűnéért (Ám 3:2).
Ezért harcol olyan elkeseredetten azért, hogy Izráel királyai
ne szegjék m e g az Isten ajándékozta jogot (2Sám 8) és ezért
vágyódik az után a Nagy Király után, aki majd megvalósítja
a jog és igazság tökéletes rendjét (És 9:7) s aki az isteni Lé-
leknek a vezetésével minden ellenkezés és ellenállás dacára
győzelemre viszi a jogot és igazságot.
Annak az igazságnak azonban, amelyet az Isten hoz és
megvalósít, semmi köze a rideg n o r m á k szerint igazodó, ju-
talmat és büntetést osztogató pártatlan igazságossághoz. Isten
igazsága üdvösséget m u n k á l ó igazságosság (dikaiószüné). Se-
gítően és gyógyítólag n y ú l bele az összekuszált emberi vi-
szonyokba (vö. Rad, Theologie I 369) é s a megszakadt kap-
csolatok ú j j á t e r e m t é s é é r t dolgozik akkor, ha a jog és igazság
megsértése miatt fölbomlott a közösség.
Kétségtelen, hogy az igazságosság a büntető igazságosság
formájában is föllép és érvényesül. Mégis az üdvösséget
munkáló tevékenysége a döntő, a m i n e k következtében az
igazság ú j szempontjai érvényesülnek az emberi közösségek-
ben és e n n e k következtében újjáalakul az emberek közössége
Istennel is. A közösség jogvédelme megigazulássá lesz, azaz a
bűnösök igazzá tevésévé. Mert amikor már nyilvánvalóvá

90
lett, hogy az emberi erőlködések csődöt mondtak, akkor nyúl
Isten szövetségi szeretete és hűsége alapján a jognak ahhoz
az egészen más érvényesítéséhez (vö. Zs l - h e z fűzött m a g y a -
rázatot!), amely már megbocsátás és a valóban közösségi cse-
lekedeteknek a lehetőségét teremti meg.
Ezért van az, hogy az igazság és kegyelem (szeretet) olyan
sokszor szerepel a zsoltárokban egymás mellett (Zs 31:2, 33:5,
36:11, 48:10k, 85:11, 89:15, 103:17). Isten közösséget formáló
tevékenységének a fogalmai ezek az ótestámentomi „dogma-
tikában és etikában". Ezért van az, hogy a zsoltáros Isten
igazságáért könyörög, mert az egyúttal a bűnök bocsánatát
hozza magával (Zs 51:16, 143:1—2, Mik 7:9). Még a bűnös-
nek is joga van arra, hogy Isten igazságának a védelmét
k é r j e és remélje, ha meghajol Isten igazsága alatt és őszinte
hitvallásban megbocsátásért könyörög.
Elsősorban Második Esaiás adott az Isten igazsága foga-
lomnak nagyon mély értelmet az ÓT-ban. S ha az isteni igaz-
ságnak ezt az átfogó értelmét szem előtt t a r t j u k (nem külö-
nítve el természetesen Isten bírói igazságszolgáltatásától
sem!), akkor é r t j ü k helyesen és egészen, miért tekinthető
örömüzenetnek az egész világ számára, hogy Isten a nemze-
teket, sőt az egész földkerekséget megítéli igazságával. Isten
ú j világának a fundamentumai a jognak ez az újjáformálása
és érvényesítése az emberi közösségekben.

Szkopusz
A magyar perikóparend Cantate vasárnapjára jelölte ki ezt
a zsoltárt textusként. Nem véletlenül! Gondoltunk elsősor-
ban az efezusi és kolosséi levelekre, amelyeket Pál apostol
római fogságának az idején írt s mégis így kezdi az efezusi
levelet: „Áldott legyen az Isten, a mi Urunknak, a Jézus
Krisztusnak Atyja, aki megáldott bennünket minden lelki
áldással a mennyekben a Krisztusban" (1, 3). S ezután Isten
örök elhatározásáról beszél a világ teremtésétől fogva és el-
érkezik Krisztus királyi uralmának a megállapításáig, akinek
azután mindent a lábai alá rendelt. Az öregedő és fogságban
levő apostol mindent a csodálatos beteljesedés világosságába
állít.

91
 Az akkori keresztyének világos tájékozódást kaptak ezek-
ből a levelekből a tekintetben, hogy hogyan nézzenek a vi-
lágra, mit kezdjenek az életükkel. Azt is megtanulták ezek
az első keresztyének Pál apostol leveleiből, hogy nem elszi-
getelten élnek a világban, hanem egy gyülekezetnek a tagjai,
és Isten akaratát csak így kollektíván t u d j á k helyesen érteni
és az egyéni életre is alkalmazni. Tagjai annak a hosszú lánc-
nak, amely a teremtéstől fogva hordozza láncszemenként az
isteni ígéreteket. Aki jól érti é s t u d j a a helyét ebben a hosszú
láncban, az csak hálát tud adni ma is azért, hogy Krisztusban
beteljesedett a világ sorsa és győzött Isten dicsősége.
Hogy mi olyan gyengék vagyunk az imádságos életünkben,
hogy Isten teljes győzelmének az örömhírét olyan elmosó-
dottan halljuk, hogy olyan ritkán t u d j u k Istent mindenért
dicsérni, hogy az Isten f i á n a k a győzelméért talán nem is
tudunk hálát adni, aki pedig a m i magunk életét
is hatalmába vette, csak a n n a k a bizonyítéka, hogy a hitéle-
tünkben gyengültünk meg. Pedig éppen a Szentírás tanítása
szerint az e földi cselekedeteinknek a kihatása döntő. Hiszen
nem a boldog lelkek országában hiszünk, hanem egy ú j ég-
ben és ú j földben, ahol igazságosság lakozik és a szívében
megújult Isten népe szolgál Istennek, hogy a teremtés végső
célját is megvalósítsa.

92
97. zsoltár

A Z ÍTÉLET KIRÁLYA
A szöveg
1 Az ÜR király!
Vigadjon a föld!
Örüljön a sok sziget!
2 Felhő és sűrű köd veszi körül,
igazság és jogosság trónusának támasza.
3 Tűz száguld orcája előtt,
és körülnyaldossa szorongatóit.
4 Villámai megvilágítják a földkerekséget,
— látja ezt és megremeg a föld.
5 Hegyek olvadoznak viaszként az ÜR előtt,
az egész föld Urának színe előtt.
6 Igazságát az egek hirdetik,
minden nép látja dicsőségét.
7 Szégyelljék magukat mind a faragott képek szolgái,
akik istenkéikkel dicsekszenek —
leborulnak Előtte mind az istenek.
8 Hallotta ezt és örül Sión,
Juda leányai vigadoztak
jogos ítéleteiden, óh URam.
9 Mert te vagy, URam, a Magasságos,
az egész föld felett,
messze fölötte állsz
minden isten fölött
10 Kik az URat szeretitek, gyűlöljétek a rosszat!
Megőrzi híveinek életét,
bűnösök kezéből kiragadja őket.

93
11 Világosság vetődik 1 az igazra,
az egyenes szívűekre öröm.
12 Örüljetek az ŰRnak, ti igazak,
magasztaljátok szent emlékezetét!
1
1 k é z i r a t , a G H i e S T helyesen zárach-1 o l v a s n a k ezen a h e l y e n .

Műfaja és tartalma
A 97. zsoltár a himnuszok csoportjába tartozik. Vö. a 96.
zsoltárhoz fűzött megjegyzéseket.
Tartalmilag így osztható fel: a) 1—6: Isten megjelenése:
b) 7—9: A teofánia hatása; c) 10—12: Isten és az igazak.

Az ige
Isten megjelenése (1—6). — A zsoltár szintén Isten királyi
uralmának a dicsérete (vö. Zs 47:9). Az ősidők óta uralkodó
Isten dicséretébe bele kell kapcsolódnia az egész világnak. A
szigetvilág ugyanis a lakott világ szélső határait jelentette s
ez arra mutat, hogy a „föld" itt a világegyetemet jelöli (vö.
És 42:10kk).
Az ÖT-ban egyébként hagyományos képekkel és fordula-
tokkal írja le a zsoltár Isten megjelenését (vö. Deut 4:11,
5:19, Zs 18:8—16, Bir 5:4k, Mik l:3kk, Hab 3:3kk). Megjele-
nése maga félelmetes. Megfelel isteni majestásának. A ha-
tása azonban örömteljes, mert azért érkezik az Űr, hogy
igazságot és jogosságot teremtsen. Éppen abban m u t a t j a meg
dicsőségét minden népnek, hogy ítéletre érkezik. A vihar-
felhők, a mindent megemésztő tűz, a villámlás, a kitörő vi-
har előjelei, csak képek lesznek itt, hogy az ítéletre érkező
Isten természetfeletti hatalmát és u r a l m á t szimbolizálják. De
jelei a történelembe belenyúló (3) és pusztító szentségének
is. A föld megremeg és viaszként megolvadnak a sziklák az
egész föld Urának a színe előtt (vö. Mik l:3kk).
A természet Isten dicsőségének a szolgálatában áll (vö. Zs
19:2kk) és az egek fullajtárokként hirdetik igazságát. A kör-
nyező vallások hívei a természeti jelenségek mögött isteni
hatalmakat sejtettek és tiszteltek. Az ÓT istenhite szerint
mindez Isten dicsőségének a színtere, az ő szolgálatában áll
és arra való, hogy jelképezze a Teremtő jelenlétét és hatal-

94
mát a kozmoszban. Isten igazsága átfogja az isteni üdvösség
rendjét és tartalmát. Ezért értelmileg így is fordíthatnánk:
„Az egek hirdetik üdvösségét" s akkor közeli kapcsolatba ke-
rül a karácsonyi mennyei seregek örömüzenetével. Az üdvös-
séget hozó Isten megjelenésének a következményeiről szól a
zsoltár második fele.
Megszégyenülnek a bálványimádók (7—9). — Magának Is-
tennek a puszta megjelenése elég, hogy az istenek és tisz-
telőik megszégyenüljenek. Amikor Isten dicsősége és „igaz-
sága" nyilvánvaló lesz, akkor megszűnik minden vallásos
szorgoskodás a faragott képek, az istenkék körül, akiknek az
amulettjeit és képmásait hordták és felállították. Második
Ésaiás különösen is behatóan foglalkozik ezzel a bálvány-
praktikával (42:17, 45:16, Jer 10:14). De már a 29. zsoltár be-
szél arról, hogy az istenek leborulnak az Űr előtt. A Király
a legfőbb Isten, minden hatalmasság fölött van, Ő a Magas-
ságos (9a).
Isten gyülekezetének azonban örömhír az ítélet bejelen-
tése, mert tudja, hogy ez az üdvkor elközelítését jelenti. K ü -
lönösen is öröm az istenek bukása, a bálványimádók meg-
szégyenülése az Istenhez hű gyülekezeti tagok között Sion-
ban, m e r t most az egész világ előtt „igazolódik" hitük és ke-
gyességük helyessége. Ök nem szégyenülnek meg remény-
ségükben és bizodalmukban.

Isten és az igazak (10—12). — Isten dicsőséges megjelené-

sekor az is nyilvánvalóvá lesz, hogy a döntés Isten részéről
már megtörtént u g y a n (10b, c), de még harcolnia kell a gyü-
lekezetnek a rossz ellen. Isten kijelentésének ez az etikai ré-
sze (10a) a sinai hegyi teofánia óta hozzátartozik a jahviz-
mushoz (Ex 19:4kk). Adventben is reménykedő, várakozó
gyülekezet az Isten népe: világosságra várnak az egyenes szí-
vűek, az üdvösség t e l j e s világosságára vár az ÓT gyülekezete
(vö. Lk 2:10, Ján 8:12, 15:11).
A befejező 12. v e r s ismét örvendezésre szólít fel. De már
nem az egész világot, hanem csak a választott gyülekezetet.
Amikor a kultuszban ünnepélyesen megemlítik és segítségül
hívják az igazak (vö. Zs 1) az Istent, akkor ezt örömmel és
elkötelezéssel tegyék.

95
100. zsoltár

ISTEN NÉPE
A szöveg
1 Hálaáldozati zsoltár.

örülj az ÜRnak, te egész föld!

2 Szolgáljátok az URat örvendve,
menjetek eléje ujjongva!
3 Ismerjétek föl, hogy az ÜR az Isten!
Ö alkotott minket és nem mi magunk1,
népe és legelőjének a nyája vagyunk.

4 Menjetek be kapuin hálaadással,

tornácaira dicsérettel,
adjatok neki hálát, áldjátok nevét!
5 Mert jó az ÜR, szeretete örök
és hűsége nemzedékről nemzedékre száll.
1
A „ n e m mi m a g u n k " szöveg (M) n a g y o n k i u g r i k a z egész ÓT
összefüggéséből. A f o r d í t á s o k u g y a n m a j d n e m m i n d e z t a szöveget
f o r d í t j á k , de a V u l g a t a b a n t ö b b k é z i r a t a l a p j á n ezt a szöveget
t a l á l j u k : „az övéi v a g y u n k " s ezt a v e r z i ó t Zs 95:7 is a l á t á m a s z t j a .

Műfaja és tartalma
Ez a zsoltár az ótestámentomi istentiszteletnek egyik leg-
szebb és legjellegzetesebb darabja, liturgikus éneke. 4. ver-
sében egészen világosan utal arra, hogy valamikor zarándok-
ének, vagy helyesebben „körmenet-himnusz" [Quell, Das
kultische Problem der Psalmen: BWAT, NF 11 (1926)] volt.
A zarándokcsapat megérkezik a templom elé és mielőtt oda,

96
illetve a nagy előudvarba bevonulna, felsorakozik a k a p u k
előtt és felhangzik ajkán a himnusz, az Istent dicsőítő é n e k :
zsoltárunk első szakasza (1—3). Válaszként hangzik el m á s o -
dik szakasza (4—5), Isten szeretetének és szövetségi h ű s é g é -
nek a dicsérete.
Később elmosódott a zsoltárnak ez az eredetileg kultikus
célkitűzése és (Lev 7 : l l k k ) a hálaáldozatot kísérő, kiegészítő
liturgiává alakult át. Anélkül azonban, hogy eredeti himnusz-
jellegéből bármit is veszített volna. Valószínűnek kell t a r t a -
nunk, hogy hosszú ideig a hálaáldozat bemutatását kísérő
hitvalló ének volt. De ahogyan az egyéni hálaáldozati r í t u s -
ból idővel gyülekezeti hálaadó istentisztelet alakult ki, ez az
eredetileg egyéni zsoltár is gyülekezeti istentiszteleti hit-
vallássá lépett elő.
Csak annyi történt, hogy a zsoltár feliratot kapott: „Hála-
áldozati zsoltár" (vö. Bevezetés, 4. §. 2 és 5. §.) és később a
fogadalmi ünnepnek is állandó liturgikus részévé lett. — Ba-
silius (t 379) szerint reggeli imádlságként imádkoztak a k e -
resztyén gyülekezetek a 4. században a régi izráeli hálaáldo-
zati ritust megfelelően elszellemiesítve.
Stílus szempontjából a megszokott himnológiai f o r m á k a t
alkalmazza s méghozzá látszólag annyira átlagos módon, hogy
az exegéták fogság utáninak t a r t j á k és u t a l n a k arra, hogy az
1. vers nagyobb számú és a föld elég nagy területén szétszórt
zsidó diaspórát tételez föl. Ez a felfogás azonban — mint k é -
sőbb látni f o g j u k — theológiailag téves.

Az ige
A teremtő és megváltó Isten dicsérete (1—3). — Az egész
zsoltár alaphangulata az öröm Istenben, m i n t ami a hit len-
dítő ereje. Ez az öröm az istentiszteleten k a p j a meg értelmét
és tartalmát. Mert az ótestámentomi istentisztelet elsődle-
ges értelemben és szándékában hálaadó istentisztelet.
Theológiailag az benne a legnagyobb érték, hogy a terem-
téshit szorosan kapcsolódik benne a kiválasztáshittel é s a:
kettő feszültsége csak az eschathonban oldódik fel. A h i m -
nuszban tehát a gyülekezet a teremtő Istenbe vetett bizodal-
mas hitet a megváltásra irányulóan vallja és különösen Má-

7 A zsoltárak könyve 97
sodik Ésaiás óta összekapcsolja az ígéretekhez fűződő hitet
az eschathon remélt valóságával.
Mi ennek a hitvallásnak a tartalma? Isten az egyetlen Űr!
Előtte a n e v é t dicsőítő gyülekezet teremtettségének a tuda-
tában csak az alattvaló, a szolga alázatos meghajlásával áll-
hat meg. Nincs más Isten, akit szolgálni és dicsőíteni l e h e t n e
ezen a világon. Ezért hangzik el a felszólítás nemcsak a vá-
lasztott néphez, illetve gyülekezethez, h a n e m „minden or-
szágban" hangoznia kell az Istent dicsérő örömújjongásnak.
S ezzel a zsoltár m i n d j á r t a bevezetésben (lb) eschatologikus
jelleget ölt. Nemcsak a választott népnek, hanem a pogá-
nyoknak is szolgálniok kell az Istent.
Ez a hit a hívő hitvallásában már realitás. Még a k k o r is
az, ha egyelőre reménység csupán. D e remélt valóság. Az
Úrnak a színe elé járulhatnak a nemzetek is a választott g y ü -
lekezettel együtt. Ez az univerzális hit n e m a késői zsidóság
hitének a t a r t a l m a csupán. A nagy ótestámentomi bizonyság-
tevőnek, a Jahvistának a világot átfogó egyistenhite ez,
amely a z u t á n a nagy klasszikus prófétáknál teljesedett ki
(vö. És 6). Egyúttal összecseng a zsoltárnak ez a hite a deka-
lógus első igéjével is (Ex 20:2k) s így theológiailag a r r ó l ta-
núskodik, hogy régi zsoltárral van itt dolgunk. A helyes kul-
tusz régen megvolt Izráelben és hitében kezdettől fogva
csíraszerűen benne van az eschathologikus hit és reménység.
Hitt abban, hogy Isten nevére fog meghajolni egykor min-
den térd m e n n y e n és földön (Zs 24). Világosan utal e r r e a
szolgálat fogalma a 2. versben. Ez a szolgálat azonban nem
lesz terhes, nehéz (vö. És 40:2), m e r t az Isten ajándékozta
örömben teljesedik ki. Isíten ajándékozza m e g ezzel az embert
s erre ebben az ajónban a válasz: az egész életet átfogó szol-
gálatkészség, istentisztelet (vö. Jós 24:15.18.21, Róm 12:1).
Tehát nemcsak „az istentiszteleti ü n n e p elvégzése" (Gunkel).
Az egész világot, annak történetét irányító Isten csodálatos
tettei vezetik azután el a választott népet arra a felismerésre,
hogy Isten a Teremtő (3): „Ő alkotott m i n k e t és nem m i ma-
gunk". Ez a tény nemcsak initiuma, h a n e m princípiuma is
minden következőnek. A világ alaktalan massza volna csupán
és a gyülekezet nem volna gyülekezet, h a n e m csak bolyongó
és tévelygő n y á j (És 53:6), ha nem ismerné föl és nem tudná,

98
hogy Isten az Űr Isten (vö. Deut 4:35.39, J ó s 24:17, l K i r
18:39). ő alkotott minket és nem m i magunk. Ő alkotta (csi-
nálta) Izráelt (Deut 32:6.15, És 43:1.21). Ebből következik,
hogy Izráel Jahve tulajdona. Régi metaforával ezt a zsoltár-
író úgy fejezi ki, hogy a választott nép Isten „legelőjének a
n y á j a " (vö. Zs 74:1, 79:13, 95:7). Isten az Űr, a n é p teremtője
és Pásztora (Zs 23).
A 3. versnek ebben a fogalmazásában először is azt kell
meglátnunk, hogy m i az ótestámentomi himnusz lényege.
Azt a célt szolgálja, hogy megjelenítse az Istent. Jelenvalóvá
és így megismerhetővé tegye. Mert deuteronómiai feladat
ugyan 3a (Deut 4:35.39. Vö. Zimmer Ii, Erkenntnis Gottes, 29),
de az egész ÓT bizonyságtétele arról beszél, hogy Istennek a
történelemben megmutatott hatalma győzi meg s a j á t válasz-
tott népét is arról, hogy Jahve az Űr. Nem alulról fölfelé ve-
zet az ú t Istenhez, h a n e m fordítva. A himnusz nemcsak az
ember és gyülekezet hangulatának a formába öntése, hanem
az a hely is, ahol találkozik Istennel és f e n n t a r t á s nélkül
örülhet „benne".
Jahve az Isten egyedül! (4—5). — A Jahve n é v n e k egész
valósága megelevenedik az ÖT e m b e r e előtt. De úgy, hogy
ezzel a valósággal szemben megelevenedik az e m b e r terem-
tettségi tudata is. Az egy Isten a teremtő, mi pedig az ő te-
remtményei vagyunk. Emberi önérzet és gőg megtorpan, el-
tűnik a teremtő Isten jelenlétében. Az ember n e m a saját
erejéből az, ami. N e m a saját igazsága alapján lesz Isten le-
gelőjének a báránya: ,,Ö alkotott minket, nem m i magunk"
(vagy a másik versio szerint: „az övéi vagyunk"). Így beszél
a teremtmény teremtő Uráról.
Ezzel a mély teremtés- és gondviseléshittel a z u t á n szoros
kapcsolatba kerül itt az ótestámentomi istenhit másik alap-
vonása és tartalma: a kiválasztáshit, illetve a megváltáshit.
Az ÓT Istenét nem lehet kiolvasni a természetből. J a h v e Űr-
ként (3a) a történelemben és a prófétai igében jelentette ki
magát népének. Mielőtt Izráel Istent, a világ Teremtőjét
ismerte volna, már ismerte a történelem Urát. A teremtőnek
a felismerése nem a theologia naturalis-hoz, hanem a theolo-
gia revelata-hoz tartozik. Istent csak a kinyilatkoztatásából

99
t u d j u k megismerni. Ez a teremtő Isten a kiválasztás és a sze-
retet által adatott számunkra. A teremtéshittel szorosan kap-
csolódik a kiválasztáshit. Isten szeretete és szövetségi hűsége
mindig egyúttal hatalmának is a megmutatása.
Csak a világfeletti Isten valóban személyes Isten. Csak a
szent Isten tud valóban szerető Isten is lenni. Teremtő ha-
talmát tehát az ÓT ú g y érti, hogy a kiválasztáshit, a terem-
tés maga már a kiválasztás ki n e m mondott szándékával tör-
tént. Közelebbről, hogy gyülekezetet „alkosson" Izráel népé-
ből és annak legyen a Pásztora.
A teremtéshitnek é s kiválasztáshitnek a kapcsolatát más
módon, de ugyanazzal a tartalommal mondják el a zsoltár
két utolsó versei: a templomi k ó r u s éneke, amely hálaadásra
buzdítja a bevonuló gyülekezetet. Az egyébként jól ismert
liturgikus formulát hozza (Zs 107:1, 118:1, 106:1 stb.), amely
minden valószínűség szerint a gyülekezet záró responzóriuma
volt a papi kórus énekére.
Az első strófa t é m á j á t fejti meg, amikor u t a l Isten jósá-
gára, szeretetére és hűségére. Ezeken alapul a hit Istenben.
Azon a szövetségi szereteten, amely a közösséget teremtette
meg Isten és a nép tagjai, Isten és a világ között. Azon a jó-
ságon, amely lényegében benne van a szövetségi szeretetben.
Azon a hűségen, amely az Isten kiválasztásának a szilárdsá-
gára utal.
Az ÖT népe évenként háromszor jelent meg Isten előtt (Ex
23:17 stb.), hogy ajándékait eléje rakja. A keresztyén gyüle-
kezet egész életét teszi istentiszteletté.

100
103. zsoltár

A KÖNYÖRÜLŐ ISTEN
A szöveg
1
1 Dávidé .
Áldjad én lelkem az UKat,
és egész belsőm 2 az ő szent nevét!
2 Áldjad én lelkem az URat,
és el ne feledd semmi jótéteményét!
3 Ö bocsátja meg minden bűnödet 3 ,
meggyógyítja minden betegségedet.
4 Ö váltja ki életedet a sírból,
szeretettel és irgalommal megkoronáz téged.
5 Ő elégít meg, amíg csak élsz,
saséhoz hasonlóvá újul ifjúságod.
6 Igaz tettek cselekvője az ŰR,
jussához segít minden elnyomottat.
7 Megismertette útjait Mózessel,
Tzráel fiaival cselekedeteit.
8 Irgalmas és kegyelmes az ŰR,
késedelmes a haragra, szeretete nagy!
9 Nem perel végnélkül,
nem tart örökké haragot.
10 Nem vétkeink szerint cselekszik velünk,
nem bűneink szerint fizet meg nekünk.
11 Sőt amilyen magasan van a menny a föld felett,
olyan hatalmas 4 szeretete az őt félők iránt.
12 Amilyen messze van napkelet a napnyugattól,
olyan messzire veti tőlünk hűtlen tetteinket.

101
13 Ahogyan könyörül fiain az apa,
úgy könyörül az ÜR az őt félőkön.
14 Mert ő azután tudja, mik vagyunk,
megemlékezik róla, hogy por vagyunk!
15 A halandó! — napjai mint a fű,
mint a mező virága úgy virágzik.
16 Ha átmegy rajta a szél, oda van,
még a helye sem ismeri többé!
17 De az ÜR szeretete megmarad
örökkön-örökké az őt félők iránt,
és igazsága a fiak fiain,
18 szövetsége megőrzőin, akik
megemlékeznek rendelésiről,
hogy megcselekedjék azokat.
19 Az ŰR a mennyben állította föl trónját,
királysága uralkodik a mindenségen.
20 Áldjátok az URat, követei,
ti erős hősök, igéje cselekvői,
hallgatva igéjének hangjára!
21 Áldjátok az URat, minden serege,
szolgái, akik cselekszitek akaratát!
22 Áldjátok az URat, ti alkotásai mind,
birodalmának minden helyén!
Áldjad én lelkem az URat!
1
Vö. Bevezetés 3. §. 1. —
2
A h é b e r szó t ö b b e s s z á m a m á s u t t n e m f o r d u l elő. Egyesszámot
v e t t e m a m á s s a l h a n g z ó k a t é r i n t e t l e n ü l hagyva. —
3
T ö b b kézirat, v a l a m i n t G és S a l a p j á n . —
4
A p a r a l l e l i z m u s m e m b r o r u m a z t k í v á n n á , h o g y gábar helyett i t t
is gábah (magas) legyen.

Műfaja és tartalma
Műfajilag a 103. zsoltár a himnusz és a hálaadó zsoltár cso-
dálatos keveréke és egysége (vö. Bevezetés 4. §. 3.). A szerző
személyes tapasztalata és a kollektív hitvallás példaszerű
egysége ez a zsoltár. A zsoltáros személyesen tapasztalta meg
Isten bűnbocsátó szeretetét. De nem reked m e g dicsérete és
hálaadása az egyéni élet keretei között, h a n e m azt átlépve

102
egyetemes jellegű himnusszá magasztosul a hangja és már
Izráel és az egész emberiség történetében is meglátja és di-
csőíti Isten üdvösséget munkáló műveit.
Ezen belül vigasztal, tanít és int. A „nagy gyülekezet elé"
viszi személyes vallomását. Ott magasztalja Istent, aki a
történelemben bizonyította meg „igaz tetteit".
A zsoltárt a fogság utáni gyülekezeti kegyesség termékének
tartják, aminek alapja többek között, hogy két helyen is Má-
sodik Ésaiáshoz hasonló gondolatokat hirdet (9. v. = És 57:16,
15. v. = És 40:6kk). De nyelvi szempontok is (arám végzetek
3kk-ban) megerősítik a fenti megítélést.
Tartalmilag így osztható föl a 103. zsoltár: a) 1—2: Isten
„áldása" az ember életében; b) 3—5: Isten életújító szeretete
az ember életében; c) 6—13: Isten kegyelme a történelem-
ben; d) 14—18: Az ember mulandó — Isten örökkévaló; e)
19—22: Isten királyi uralma.
Az ige
Isten „áldása" az ember életében (1—2). — Egyéb himnikus
formuláktól eltérően a zsoltáríró saját magát bátorítja és szó-
lítja föl Istennek, illetve — ami egyet jelent — szent nevé-
nek a dicséretére. A himnusz ugyanis válasz az Isten kinyilat-
koztatására olyan értelemben, hogy a hálaadás nem egyszeri
esemény, hanem folyamatos „isten-megjelenítés", hogy a
hívő találkozhassék azzal az Istennel ú j r a meg ú j r a , akinek
szabadulását köszönheti. (Az nem dönthető el ezzel a zsoltár-
ral kapcsolatban, hogy ez a szabadulás közelebbről mit je-
lentett.). Ezért lett nemcsak a zsinagógai, hanem a keresz-
tyén istentiszteletnek is egyik lényeges elemévé a zsoltár-
éneklés, vagyis a himnusz (vö. Zs 95:2, 118:14, Csel 2:47,
lKor 14:15, Ef 5:19, Kol 3:16, J a k 5:13).
A léleknek kell áldania az Urat. A „lelket" itt az egész em-
ber egész életére értve (Zs 23:3), ahogyan az ÖT embere ér-
tette a nefes szót (vö. Rad, TheolAT I 157: „az ember vitali-
tása"). Az Istent áldó és magasztaló ember egész existenciá-
jával vesz részt Isten áldásában (vö. Rom 12:lkk), azaz „Isten
hatalmát és felség-igényét minden vonatkozásban elismeri"
(vö. Horst, Segen und Segenshandlungen in der Bibel: EvTh
1/2, 1947, 31).

103
 S ez a körülmény arra figyelmeztet bennünket, hogy a
zsoltáríró magatartását itt is meghatározza az ÖT kegyeseinek
a hitére annyira jellemző kettősség: A szent Isten előtt tele fé-
lelemmel áll m e g az őt kereső és jelenlétét annyira vágyó
ember. Ebből a magatartásból csak Isten bűnbocsátó szere-
tete (heszed) emeli ki. Ezért beszélnek a reformátorok a tel-
jes Szentírás értelmében mindig istenfélelemről, amikor mi
kegyességről vagy vallásosságról beszélünk. A Szentírás és a
reformátorok ugyanis theocentrikusan, mi pedig antropho-
centrikusan gondolkozunk. Ezért kezdi Luther az egyes pa-
rancsolatok magyarázatát mindig a „félelemmel". Hiszen mi
mindig csak ú g y beszélhetünk Istenről, hogy az Isten ÚR
„mindenek fölött" (19b. ν.). A szent Istentől való félelem
mindig megvan a szeretet és bizalom mellett a hitben. Az
ember „hitből" á l d j a az Urat, de ebben a hitben egyidejűleg
és egymást kiegészítve, nem kizárva, veszi komolyan a szent
Istent az őt szerető és félő ember.
Ezért beszél a zsoltáros Isten jótéteményeiről úgy, hogy
egy lélegzettel szól a bűnről és betegségről, Isten minden-
hatóságáról úgy, hogy vele együtt szól Isten megváltásáról,
szeretetéről és irgalmasságáról. Ezért lépnek fenyegetések
(14kk) az ígéretek mellé s ezek arra figyelmeztetnek bennün-
ket, hogy a bizodalmas hitnek, a fiduciának igazi tartalma a
félelemnek és bizalomnak a feszültsége, az „exultate in tre-
more". A hit számára nem két ellentétes valaki a közeli és
távoli Isten, h a n e m egy és ugyanaz (vö. Lk 11:42). Isten ép-
pen az ítéletben m e n t i meg az embert, mert abban lesz nyil-
vánvalóvá az Ö igazsága és abban győzi le a mi igaztalansá-
gunkat. Isten abban Isten, hogy lehajol az előtte magát sem-
minek és elveszettnek tudó emberhez (És 6:5kk). Hidat ver
ott, ahol az e m b e r csak a „bűnt", a távolságot, az elérhetet-
lent látja. A szent Isten szeretetének a „jótéteménye" ez.
Ezzel a fogalommal is arra emlékeztet a zsoltáros, hogy
„ilyen az Isten", így „bánik" velünk. Erről nem szabad az
embernek megfeledkeznie, ahogyan erre az ÓT ismételten
figyelmezteti az embert (vö. Deut 4:9.23, 6:12, 32:18).

Isten életújító szeretete az ember életében (3—5). — A „jó-

tétemények" közé tartozik, hogy a bűnbocsánatot ajándékozó

1(14
 Isten az életnek egészen ú j értelmét tárja föl a bűnös e m b e r
előtt. Rádöbben először is arra, hogy a bűn messze veti Is-
tentől s ebben a messzeségben nincs igazi élet az ember szá-
mára. Csak Isten nyithatja m e g a bűn által elzárt utat! Ez a
zsoltáros második felismerése. Isten a bűnök bocsánatával
egészen ú j alapokra helyezi az ember életét. Ennek bizony-
sága az is, hogy „meggyógyítja" minden betegségünket és a
halál rettenetéből „kiváltja" a benne hívőket.
Az Ótestámentom egyik legfontosabb, legtöbbet mondó f o -
galmával találkozunk ebben a zsoltárban: a ga'al szóval.
A gó'él szóból kiindulva, azt az embert jelenti, aki vérbosszút
gyakorol (Num 35:19.27, Deut 19:4kk, Jós 20:3k, 2Sám 14:11,
Mt 5:43kk). Tehát aki megbosszulja a meggyilkoltat a gyil-
koson. Jelenti azután a meghalt családjának a legközelebbi
hozzátartozóját, akinek az a kötelessége, hogy a meghalt öz-
vegyét (örököst) feleségül vegye és így biztosítsa a családi
birtok megmaradását, visszaszerezze az arra jogosult
családnak, illetve családtagnak (Lev 25:49, Rut 2:20, 3:9,
4:lkk, Gal 4:5, Ef 1:7,11.14, Zsid 2:14k, 4:15k). A szó alap-
jelentésének tehát teljes egészében megfelel, ha „kiváltás-
sal" és „megváltással" f o r d í t j u k a héber szót. Hiszen mindig
valakinek a megszabadítására, megváltására vonatkozik, aki
szorult helyzetben, eladósodott körülmények között él és a
gó'él kiszabadítja, kiváltja, „megváltja" ebből a helyzetből.
Ezen a helyen is arról van szó, hogy a halál reménytelen
helyzetéből az életbe, az ú j életbe, a vele való közösségbe
menti át Isten azokat, akik a bűnök bocsánatával át tudják
már lépni a szent és profán mesgyéjét. Ú j élet távlatai, ú j és
igazabb élet lehetőségei nyílnak meg előttük. Mert figyel-
j ü n k arra, hogy itt a zsoltáríró nem csak személyes életéről
beszél, hanem általánosít, hogy azután a 6. verstől kezdve
m á r Izráelről beszéljen.
Ebből az ótestámentomi képzetsorozatból jegecesedett ki
azután az újszövetségi „Megváltó" szó is minden vonatkozá-
sában. Az Istenre azért vonatkoztatja az Ótestámentom ezt a
szót (vö. Zs 19:15), mert szoros közösségben, szövetségi vi-
szonyban van népével és így az egyes emberrel is. (A szó
terminologiájához vö. Stamm, Erlösen und Vergeben in? AT,
1940).

105
 Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy
ezeknek a fogalmaknak — mint sok m á s fogalomnak az ÖT-
ban — szimbolikus jelentése is van. Ténylegesen szorult
helyzetben, eladósodott körülmények között az az ember van,
akinek „nincs mire hivatkoznia" Isten előtt. Még arra is föl
kell figyelnünk, hogy az Ótestámentomban a betegséget va-
lamilyen komoly, Isten ellen elkövetett b ű n következményé-
nek tekintették s ezért került párhuzamba egymással a „meg-
bocsátás" és a betegségek „meggyógyítása". Aki meggyó-
gyult, az a bűnök bocsánatában részesült (vö. Deut 29:21,
J e r 16:4, 2Krón 21:19).
A „betegség" a sír (sírgödör) szélére sodorta a zsoltárost,
ahol vége az életnek, Isten dicséretének: a közösségnek Is-
tennel. Viszont a hivő ember életében ez a „halálos pont"
lesz mindig Isten szeretetének és irgalmasságának a forduló-
pontjává. A sírgödör szélén álló ember k e r ü l Isten megbo-
csátása, szövetségi szeretete (heszed) és irgalmas megváltása
révén a legnagyobb méltóságra: Koronát kap, mint király
(vö. Zs 21:4) a koronázási ünnepélyen, elnyeri az élet koro-
náját és m é g hátra levő napjait is „jóval" teszi gazdaggá az
Isten.
Ez az ígéret ú j perspektívát ád: ú j életet nyit meg a „sír-
gödör" p a r t j á r ó l visszatért embernek. E r e j e megújul (a so-
kak által hangoztatott phönix-madár hasonlóság elhibázott!),
élete „újjászületik", ahogyan erről Ésaiás próféta is jöven-
dölt (40:31). A bűnök bocsánatában részesült ember az élet
ú j kezdetét éli át, amikor Isten belép az életébe. És Lutherral
együtt úgy gondolom, hogy ez a „reménység és h i t " nincs
messze attól, amit az Űjtestámentom „újjászületésnek" mond.

Isten kegyelme a történelemben (6—13). — A zsoltáros

személyesen megtapasztalta Isten kegyelmét, bűnbocsánatát
és fölismerte, hogy Isten belenyúlása az ember életébe min-
dig ú j kezdetet jelent. Most személyes életének a hitbeli ta-
pasztalatait értékeli s azok elvezetik Isten lényének és ural-
ma lényegének a megértésére és magasztalására. Arra vissza-
tekintve Isten szabadító tetteinek a mozgató rugójaként Is-
ten igazságát, illetve igaz cselekedeteit jelöli meg, tartalmi-
lag szövetségi szeretetének és hűségének az állandósága, aho-

106
gyan az elnyomottakkal kapcsolatban megmutatkozik s azo-
k a t jussához segíti: A mispáthim ugyanis Istennek azokat a
„szintkülönbségeket" (vö. a Zs 1:5-ben mondottakat!) meg-
szüntető döntéseit jelentik, amelyek biztosítják az isteni ü d v -
rend (most még az emberi együttélés igazságos rendjének) a
normáit és azok igazságosságát (És 9:7, Mik 6:5).
Ezért hivatkozik a zsoltáros itt is arra, hogy az üdvösség
rendjében követendő utakat megismertette Mózessel és cse-
lekedeteit Izráel fiaival (7). Az Isten ú t j a itt az Isten veze-
tése, amelynek zsinórmértéke a tóra (vö. Ex 33:13, Deut 32:4,
És 55:8k, 58:2, Zs 1, 18:31). Irgalmas és kegyelmes Istenként
jelentette ki magát Mózesnek (Ex 34:6, vö. Zs 86:15, 145:8,
Neh 9:17, Jóéi 2:13, J a k 5:11). Hiszen ő próféta is, akinek
tudnia kell előre Isten tetteit (Ám 3:7). A pusztai vándorlás
története igazolta ezt a kinyilatkoztatást. Igaz tetteit azzal
bizonyíotta meg, hogy megsegítette elnyomóival szemben el-
nyomott népét (lásd a szabadulást Egyiptomból!). Irgalmas-
ságát abban mutatta meg, hogy a népet bűnei ellenére sem
pusztította el (lásd az a r a n y b o r j ú történetét!). A vétkek ügyét
nem tartja napirenden végnélküli ítélkezéssel. Isten haragja
n e m tart örökké (Zs 13:1, 90:7 és az ott elmondottakat), sze-
retete viszont ezer nemzedékig tart (Ex 20:5kk).
A zsoltáríró tehát tagadja a viszonzástan dogmáját, m e r t
szerinte Isten nagyságát nem lehet emberi gondolatsémákba
erőszakolni. Nyoma sincsen nála az állandó rettegésnek Isten
haragjától (vö. Jer 3:5.12, És 57:16). A zsoltáros azonban csak
azért tud így beszélni Isten haragjáról, m e r t tud Isten szere-
tetének a nagyságáról (8). Saját életének az újjáteremtésén
ismerte föl (3—5), hogy Isten szeretete nagyobb a bűnnél és
kegyelme határtalanabb a haragjánál az emberi bűn miatt.
Merőben félreértenők viszont a 10—13. versekben mon-
dottakat, ha úgy értenénk, hogy Isten nagyságához képest az
emberi „ostobaságok" annyira jelentéktelenek, hogy nem is
törődik azokkal az Isten. És 43:24 („Nem nekem vettél ezüs-
tön illatos nádat és véres áldozataid kövérjével nem engem
tartottál jól. Hanem azt kívántad, hogy én szolgáljalak téged
vétkeidben és kifárasztottál engem bűneiddel") nagyon vilá-
gosan utal arra, hogy mennyi gondot és munkát okozunk
Istennek bűneinkkel. Az Ű j testámen tómból pedig az az üze-

107
net hangzik felénk, hogy Isten Fiának meg kellett halnia a
világ bűneiért. Még azokért a bűnökért is szenvednie kellett,
amelyekkel mi, az ő szolgái és tanítványai vétkeztünk ellene.
Amikor itt a zsoltároe összehasonlítja a mennyet a földdel,
akkor nem Istennek a világtól elfordult felségét és szentségét
akarja hangsúlyozni, hanem szeretetének a hatalmát, szövet-
ségi hűségének a nagyságát. Nem a bűn jelentéktelenségéről
beszél Istennel szemben, hanem inkább azt a k a r j a És 55:8kk
klasszikus kijelentéseire utalva [Isten gondolatai nem azono-
sak az emberi gondolatokkal, útjai nem felelnek meg az em-
beri utaknak (szimbolikusan értve!) és Isten igéje „dolgavége-
zetlen" nem tér vissza Istenhez. . .] érzékeltetni, hogy meny-
nyire messzire vetett bennünket Istentől a bűn! Az apákról
és gyermekekről szóló képpel pedig nem a család természetes
összetartozását, tehát egységét akarja hangsúlyozni, hanem
hogy a m e n n y e i Atya milyen könyörületes az elveszett és té-
velygő fiakhoz, bár emberi zsinórmérték szerint haragudnia
kellene (vö. Hós 11:1—4). Vagyis a legnagyobb dimenziók
sem t u d j á k végső nagyságában és mélységében szemléltetni
az emberi b ű n és az isteni kegyelem valósága közti távolsá-
gokat, amelyeket csak Isten tud áthidalni azzal a szövetségi
szeretetével, amellyel minden emberi elgondolás és remény-
ség ellenére szövetséget kötött a bűn özönvizéből megmene-
kült Noéval (s rajta keresztül az egész világgal: Gen 9) és
népi, nemzeti, erkölcsi és hitbeli kvalitásai szerint nem éppen
valamilyen magas szinten álló Izráellel, hogy a kettőt mindig
együtt tudva és gondolva munkálja minden benne hívőnek
életét és békességét (Mai 2:5).
De az atyai szeretet megfestésének a csúcspontján sem f e -
ledkezik m e g a zsoltáríró arról, hogy az isteni kegyelem ilyen
nagyságának a láttára félelemmel és rettegéssel kell m u n -
kálnunk üdvösségünket. Mert Istennek az atyai szeretete
nem valami szétfolyó és elnéző szeretet (vö. az 'al pr-t!), ha-
nem benne van az „ellen" jelentés is. Ez először is arra utal,
hogy az Isten szövetségi szeretete féltékeny szeretet és nem
tűri meg maga előtt, hogy félmegoldásokkal operáljanak az
emberek. Vagy-vagy!! De jelenti ez az 'al pr. azt is, hogy
Isten szeretetének mindig az ember bűne és félelme, párt-
ütése és hitetlensége ellen kell győzedelmeskednie!

108
 Tehát az Isten szeretetének a végtelenségéről zengett him-
nusz csúcspontján sem feledkezhetik meg az ember arról,
hogy számára az Isten szeretete meg n e m érdemelt szeretet.
Ezért van az, hogy éppen az Isten szeretete tárja föl az em-
ber kicsinységét, semmiségét a szent Isten előtt és ítéletre
méltóságát szintén az igaz Isten előtt. A bűnbocsánatról
szóló örömhír nem oldja f ö l az ítélet komolyságát. De a mi
kétségbeesett kérdésünkre: Kicsoda üdvözülhet akkor?, —
megmondja Isten döntését: „Embereknél ez lehetetlen, de az
Istennél minden lehetséges!"
Az ember mulandó — Isten szeretete örökkévaló (14—18).
— Ezek a versek a Bibliából egyébként jól ismert képekben
(Gen 2:7, Es 40:6kk, Zs 90:5k, Jób 7:7kk, 10:9) beszélnek Is-
ten irgalmának az okáról. Isten (a Teremtő) tudja, hogy az
ember porból született „kreatúra" csupán (Luther szerint
„Gemächte" = alak, tákolmány), mulandó, mint a f ű , mint
a mezei virág s az Isten szeretete nélkül nem maradna élet-
ben.
Ez a szeretet (heszed) örökké megmarad azok iránt, akik
félik (és nem lázadoznak ellene) őt, akik tehát megőrzik szö-
vetségi rendelkezéseit, azaz engedelmeskednek parancsola-
tainak. Szövetségszerű magatartásuk abban mutatkozik meg,
hogy Isten szeretetét szeretettel viszonozzák Isten és e m b e r -
társaik iránt, szövetségi hűségét hűséggel viszonozzák. Mert
az ember élete Isten a j á n d é k a s célja és értelme az, hogy hű
maradjon ahhoz a szövetséghez, amelynek tartalma: „élet és
békesség" (Mai 2:5).
Isten királyi uralmának dicsőítése (19—22). — Ez a szakasz
arról tanúskodik, hogy Izráelben nem szűkítették le a szövet-
ség Istenének az uralmát Izráel kiválasztására. A zsoltáros
is megsejtett valamit abból, amit Gen 9 tükröz azután a leg-
világosabban, hogy J a h v e az egész világ Ura és szövetségi
szeretetének áldásaiban részesíti az egész mindenséget.
Ésaiáshoz hasonlóan (6:lkk, Zs 8:7, 29:10) a mennyben tró-
noló Királyt látja benne, akit körülvesznek a mennyei udvar
tagjai: követei, az erős hősök, a mennyei sereg, szolgái, akik
mind igéjének a végrehajtásáért vannak (vö. Zs 29: l k k , 148:
lkk).

109
 A „halandó" ember (15) magasztalása kevés ahhoz, hogy
ennek az Istennek és királyi méltóságának a nagyságát
méltóképpen kifejezze. Maguknak a mennyei seregeknek kell
himnuszba kezdeniök és dicséretükkel az egész mindenséget
betölteniök. Ebbe a himnuszba kapcsolódik azután bele a
földi t e r e m t e t t világ (vö. Zs 96:9kk, 98:4kk, 145:10) és a nagy
kört bezáróan maga a zsoltáros is.

110
105 : 1—5 Zsoltár

ISTEN SZÖVETSÉGE A Z ATYÁKKAL

A szöveg
1 Magasztaljátok az URat, hirdessétek a nevét!
Ismertessétek meg a népek között cselekedeteit!
2 Énekeljetek neki! Zengjetek neki!
Elmélkedjetek minden csodatettéről!
3 Dicsekedjetek szent nevével!
Örüljön az URat keresők szíve!
4 Kérdezzetek az ÜR és hatalma után,
keressétek orcáját szüntelen!
5 Emlékezzetek csodatetteire, melyeket cselekedett,
csodahelyeire és szája döntéseire!

Műfaja és tartalma
Ma már kezd egyöntetűvé válni az a felfogás, hogy a 105.
zsoltár nem tanító költemény, hanem kultikus himnusz
(RKittel, Weiser, Kraus). A zsoltár 1—15 versét IKrón
16:8—22 is idézi a szövetségláda átvitelekor. Ebből követke-
zik, hogy korábbi, m i n t a Krónikák könyve. A Pentateuchos-
ból ismert eseményeket szedi strófákba: az ősatyák, az egyip-
tomi kivonulás és a pusztai vándorlás korát (vö. Rad, Das
formgeschichtliche Problem des Hexateuchs: BWANT IV,
26, 1938, 10k). A zsoltár tehát m á r elég korán, de nem mai
alakjában és nem a fogság előtt, helyet kapott az ótestámen-
tomi gyülekezet énekgyűjteményében.
Alapgondolata Isten szövetségi szeretete és hűsége. Isten a
szeretet cselekedeteivel bizonyította meg hűségét és szolida-
ritását az atyáknak adott ígéreteihez Izráel történetében. E n -
nek bizonyítására szedte versbe a Pentateuchosból jól ismert

111
történeteket. Istennek a szövetségi szeretete hálára kötelezi
az ÓT gyülekezetét. A hálaadás t a r t a l m a : dicsőítés, könyör-
gés és bizonyságtétel.

Az ige
A zsoltár bevezetése (1. v.) nagy hasonlóságot mutat Zs
106:1, 107:1, 118:1 és 136:l-el, de n e m a világhoz fordul a
himnuszból jól ismert felszólításaival, hanem a szövetség
gyülekezetéhez. Izráel fiainak, a szövetségi ígéretek hordo-
zóinak az a feladatuk, hogy magasztalják az Urat. Az ige
alapfogalmában azonban benne van a hálaadás értelme is
(vö. Zs 100:1.4 és Köhler, Lexicon 363). A hálát adó gyüle-
kezet itt n e m könyörögve szóhtja m e g („ejti ki") Isten ne-
vét, h a n e m örömében hirdeti („kikiáltja"). Ezért fordítja Lu-
ther így: „prediget seinen Namen" = prédikáljátok a nevét!
(Vö. Zs 50:15, 92:1, Ef 5:20, Kol 3:17).

Isten neve (1.3) magában foglalja J a h v e jelenlétének min-

den titkát és csodáját, amit azonban n e m „belső" használatra
kapott Izráel (Ex 3:14!), hanem, hogy „prédikálja", hirdesse
a népek között. [Vö. Grether, Name u n d Wort Gottes im AT:
BZAW 64 (1934) 19.47kk], A megtapasztalt isteni gondvise-
lést a történelemben és megtartó szeretetét gyülekezete éle-
tében n e m agresszívan kell hirdetnie a népek között, hanem
igaz istentisztelettel, amelynek tartozékai: az éneklés, zsol-
tárok pengetése és zengése, az elmélkedés és megemlékezés
csodatetteiről és ítéleteiről (vö. Jer 1:16, 4:12, 52:9) és ennek
az Istennek állandó keresése. Állandó emlékezés arra, hogy
Isten n e m Izráel kegyességét vagy érdemeit jutalmazta meg
tetteivel, h a n e m az Ábrahámnak adott ígéreteihez maradt hű.
Belsőleg kell elsajátítania Izráelnek azt, hogy milyen titko-
kat rejt magában Isten történelem formáló műve és döntései
(„ítéletek", vö. Zs 1:5 és az ott adott magyarázatot).

112
116. z s o l t á r

K I R A G A D T A D ÉLETEMET A HALÁLBÓL
A szöveg
1 Szeretem az URat, mert meghallgatja
könyörgő hangomat.
2 Bizony, törődött velem 1 ,
ezért hozzá kiáltok napjaimban.
3 Körülfontak a halál kötelei,
rám találtak a Seól gyötrelmei 2 .
Szorongatásra és bánatra találtam.
4 De az ÜR nevét kiáltom:
„Óh URam, mentsd meg éltemet!"
5 Kegyelmes az ÜR és igaz,
irgalmas a mi Istenünk.
6 Megőrzi az ÜR az együgyűeket;
alacsony sorsra jutottam, de megszabadultam.
7 Légy nyugodt újból, lelkem,
mert az ÜR jól bánt veled!
8 Hiszen te ragadtad ki életemet a halálból,
szememet a könnyhullatástól,
lábamat a felbukástól.
9 Az ÜR előtt fogok járni
az élők országában3.
10 Hittem, azért szóltam:
„Igen nyomorult vagyok."
11 Kétségbe esve azt mondtam:
„Minden ember hazug".
12 Mivel viszonozzam az ÜRnak
minden jótéteményét?

8 A zsoltárok könyve 113

13 Fölemelem a szabadulás poharát
és hirdetem az ŰR nevét.
14 Fogadalmimat megadom az ÜRnak,
mégpedig egész népe előtt.

15 Drága az ŰR szemében
híveinek halála.

16 Oh URam, hisz, én szolgád vagyok,

szolgád vagyok, a szolgálód fia!
Le is oldoztad a köteleket rólam.
17 Neked áldozom hálaáldozatom
és hirdetem az ŰR nevét.
18 Fogadalmimat megadom az URnak,
mégpedig egész népe előtt,
19 az ŰR házának udvarában,
tebenned, Jeruzsálem! Hallelúja!
1
A h é b e r szöveg e r e d e t i , illetve s z ó s z e r i n t i f o r d í t á s a : „ m e r t hoz-
z á m h a j t o t t a a f ü l é t " — k i m o n d o t t h e b r a i z m u s s a z t a k a r j a pon-
t o s a n m o n d a n i , a m i t a mi m a g y a r f o r d í t á s u n k feint á d . —
2
K r a u s ( P s a l m e n II) így f o r d í t j a : „ A e n g s t e d e r U n t e r w e l t " . W e i s e r :
„Höllenängste". —
3
S alapján.

Műfaja és tartalma
A 116. zsoltár a hálaadó énekek közé tartozik és bevezetése
igen emlékeztet a 18. zsoltáréra (vö. Bevezetés 3. §. 4).
A hálaadás szava itt is, ott is hitvallássá kerekedett. A bi-
zonyságtétel válasz a r r a a parancsolatra, amely a szeretetre
szólít f e l Isten i r á n t (Deut 6:5). A zsoltáríró hitvallását az
egész nép, tehát a gyülekezet színe előtt m o n d j a el az isten-
tisztelet keretében (14.18.). Nem t u d j u k eldönteni, hogy be-
tegségből vagy üldözőinek a hatalmából (11) szabadította-e
ki az Űr. A 16. v e r s mindenesetre arra enged következtetni,
hogy börtönből szabadult ember m o n d j a el hálaadó imádsá-
gát Istennek, m i u t á n meghallgatta a kérését (6k.l6). Ezt kö-
vetik fogadalmai a gyülekezet előtt (18) és a hálaáldozat be-
mutatása.

114
 Kísértései a halál szakadékának a szélére sodorták (3.15),
az emberekbe, emberi segítségbe v e t e t t bizalma is teljesen
megrendült (11), amikor megkapta Isten fölmentő, szabadító
szavát (13).

Az ige
A bizonyságtétel (1—2). — Szeretetéről tesz bizonyságot a
zsoltáros ebben a bevezető szakaszban. Az exegéták a máso-
dik igét is perfektummal akarják fordítani, holott itt arról
van szó, hogy az imádkozó „megszerette", „szívébe zárta"
Istent, m e r t „meghallja", azaz „meghallgatja" „meghallga-
tója" könyörgő szavának. Meghallgatta — s ez arra indítja,
hogy egész életében hozzá kiáltson segítségért. Isten előzetes
szeretete váltotta ki az emberben a szeretetet Isten iránt s
így a szeretet és hálaadás egyrészt n e m választható el egy-
mástól az igazi hitvallásban, másrészt ennek a kettőnek a
szoros egymásba fonódása magyarázza a héber idői kategó-
riák látszólagos logikátlanságát az első két versben.
A halálos veszedelem (3—4). — Az individuális hálaadó
énekek jellegzetessége, hogy az imádkozó elbeszéli (elő-
számlálja) rövidebben vagy részletesebben azt a „szükséget",
amelyből „kimentette". S ez a veszély halálos volt, amit a
szerző a Seól gyötrelmeinek is nevez. Mik ezek a „gyötrel-
mek", amelyek szorongással és bánattal töltötték el?
Az ÓT emberének a Seólról, általában a halálról vallott
nézetei adnak erre felvilágosítást. Azt szokták mondani, hogy
a Seól az „alvilág", a görögök hádesze. Ez azonban csak rész-
ben igaz. A Seól a „Nemország" a „Földtelenség", az a terü-
let, ami nincs. Oda kerülnek a halottak. Semmiképpen sem
a későbbi korok pokla (Weiser ellen) ez, a hozzá kapcsolódott
összes későbbi képzetekkel együtt (purgatórium stb). A halál
elszakította az embert Istentől, olyan n e m emberi árnylétbe
taszította, amely messze esik Istentől (vö. Rad, TheolAT I
367). Azért gyötrelmes dolog a halál az ÖT kegyesének, mert
a Seólban (a halottak birodalmában, vö. a magyar Ószövetségi
Szakbizottság próbafüzeteiben) nincsen kultusz, nem dicsér-
heti a kegyes Istent (Zs 6:6, 30:10, 8 8 : l l k , 115:17, És 38:18k,
Jób 7:9 stb.). Arról ugyan nem beszél az ÓT, hogy a Seól nin-

s* 115
csen Isten u r a l m a alatt, de a „halottak birodalmában" nem
a k a r j a fölépíteni üdvrendjét (országát). Ezért gyötrelmes a
Seólra gondolni az ÓT hivő emberének. Ezért fogja el szo-
rongás és búbánat, ha a „halál kötelei", a halálfélelem be-
tegség vagy halálos veszedelem miatt elfogja. S ezért könyö-
rög Isten irgalmasságáért: „Óh URam, m e n t s d meg élete-
met!"
Az élet szónak a héberben a nej es felel meg itt. Eredeti
jelentése „torok", „gége" s á t v i t t értelemben az, ami a torok-
ból kijön: „lélegzet", „lehellet": vö. Zs 62; 2, 124:7, Jer 4:10,
Zak 11:8. Később az élőt és életet jelenti általában, ezért v a n
az állatnak is „lelke" — élete: G e n 8:4. A lélek tehát nem gö-
rög értelemben vett önálló substantia és így a görög lélek-
hitnek és a lélek halhatatlanságáról szóló tannak az útvesz-
tőibe jutunk. A n e f e s megszűnik a halállal, kimegy az e m b e r -
ből, de nem kérdezik, hogy hová megy (Gen 35:18). A sze-
mélyes, illetve vonatkozó n é v m á s t is helyettesíti a nefes és
ilyenkor mindig v a n benne valami ünnepélyesség és nyoma-
t é k : „én m a g a m " stb. (Zs 3:3, 11:1, Jer 3:11 stb.). Az emberi
életet meghatározó döntések a halálon innen történnek meg.
Ezért könyörög olyan kétségbeesetten a zsoltáríró is az
„életért" (4b).
Az Ür szabadító kegyelme (5—9). — Szükségének rövidre
szabott elpanaszolása után ú j b ó l hitvallásba fordul a zsoltár
h a n g j a Isten kegyelméről, igazságáról és irgalmasságáról (vö.
Zs 86:15, 111:4, 112:4), amikről a szerző személyesen m e g -
bizonyosodott. (Az igeidők megfelelnek az 1. vers igeidőinek).
A caddíq Isten üdvösséget, megbocsátást garantáló ajándéka,
amelyet a szövetség értelmében bizonyít m e g Isten a hívek
(chaszidím) iránt. Védelmébe veszi azokat, akik nem tudnak
magukon segíteni, az együgyűeket. Ezért vigasztalhatja a
zsoltáros sajátságos módon a s a j á t lelkét. Ezzel a jelenséggel
egyébként m á s u t t is találkozunk: Zs 42:6.12, 43:5, 103:1—5.
Visszatérhet (hazatérhet) Istenhez és nyugalmat talál nála,
akinek a szabadító tetteit különféle metaforákkal sorolja föl.
A Seólban csak bukdácsolna. Az élők országában azonban
b ; ztos már a járása „az Űr színe előtt". Visszakapta a j á n -
dékba életét, h o g y Isten közösségében és jelenlétében éljen,
elkötelezésként is a kapott jóért.

116
 Hálaadás és fogadalom (10—19). — A szenvedések és nagy
veszélyek ellenére is Istenbe kapaszkodott az imádkozó. A be-
léje vetett bizodalmas hite határozta meg egész magatartá-
sát. „Ezért" szólhat most felszabadultan az akkori helyzeté-
ről. Teljesen elhagyatottnak és elveszettnek érezte, sőt t u d t a
magát. Elcsüggedt a hazug vádaskodások miatt. Más panasz-
zsoltárok ezt a helyzetet még azzal is színezik, hogy a bará-
tok és rokonok is hátat fordítottak a szenvedőnek. Ebben a
reménytelennek látszó helyzetben azt hitte, hogy „minden
ember hazug". Minden bizonnyal arra utal ezzel a kijelen-
tésével, hogy amíg jó sora volt, mindenki biztosította barát-
ságáról és hűségéről. A bajban azonban ü r e s szónak bizo-
nyult minden ígéret. Amicus certus in r e incerta cernitur!
Csak az Istenbe vetett reménysége és bizodalma nem szégye-
nült meg. Isten jó volt hozzá. Cselekedett. Véget vetett az
imádkozó gyötrődéseinek, kísértéseinek és őt most csak az a
kérdés foglalkoztatja, hogy hogyan és mivel hálálja meg ezt
Istennek.
A 13. és 14. versek minden bizonnyal olyan formulák,
amelyeknek a maguk korában reális t a r t a l m u k volt s idő-
közben az eredeti tartalom elhalványult. A szót tett követte
és vagy libációs áldozatra, vagy Num 5 : l l k k - b a n elbeszélt
„istenítéletre" kell itt gondolnunk. De emlékeztet a kehely
képe a páskavacsoránál használt kehelyre is (Mt 26:27) s aki
iszik a kehelyből, az az üdvösségből részesül (lKor 10:16).
Isten nevének a hirdetése ilyen cselekményt kísérőén m á r
nem jajkiáltás, hanem a nagy eseménynek, az örömhírnek a
meghirdetése (prédikálása) az egész gyülekezet színe előtt.
Az imádkozó ismét a halálos veszélyre és a szabadulás órá-
jára gondolva állapítja meg szilárd hittel, hogy Istennek nem
közömbös, mi történik híveivel: élnek avagy meghalnak (vö.
Zs 72:14). S ezt nemcsak a saját személyére vonatkoztatva
mondja, h a n e m általában vallja. Ehhez kapcsolódnak a kö-
vetkező versek hűségnyilatkozatai: Isten szolgájának vallja
magát (Zs 143:12) s még hozzá „házi szolgájának" (ez az é r -
telme a jogi terminológia szerint a „szolgálód fia" kifejezés-
nek: Zs 86:16, Ex 23:12) vallja magát, akinek semmi igénye,
sem kilátása n e m volt arra, hogy valamikor is szabad ember
legyen belőle (Nötscher). Ezzel is odaadását s egyúttal azt a

117
feladatát akarja hangsúlyozni, hogy a megtapasztalt szaba-
dulást közkinccsé tegye a gyülekezetben.
Ezt követi a hálaáldozat bemutatása, amelyet az Űr nevé-
nek hirdetése és a fogadalmak újabb megerősítése követ az
egész nép előtt, amely összegyülekezett a templomudvaron,
J eruzsálemben.

118
118. z s o l t á r

„ N E M H A L O K MEG, H A N E M ÉLEK"
A szöveg
1 Adjatok hálát az ÜRnak, meri jó,
mert örökké tart szeretete!
2 Mondja azért Izráel 1 :
„Mert örökké tart szeretete!"
3 Mondja Áron háza is:
„Mert örökké tart szeretete!"
4 Mondják, akik félik az URat:
„Mert örökké tart szeretete!"

5 Szorultságomban az ŰRhoz kiáltottam,

válaszolt az ÜR, teret nyitott nekem 2 .
6 Mellettem az ÜR, nem félek,
ember mit árthat nékem?
7 Mellettem az ÜR segítőim között,
végignézhetek gyűlölőimen.

8 Jobb is az ŰRnál keresni oltalmat,

mint emberben bízni.
9 Jobb az ÜRnál keresni oltalmat,
mint főnemesekben bízni.
10 A népek mind körülvettek engem, —
de az ÜR nevével szembeszállók velük.
11 Körülvettek, bekerítettek,
de az ÜR nevével szembeszállók velük.
12 Körülvettek, mint a méhek,
kialudtak mint a tövistűz,
de az ÜR nevével szembeszállók velük.
121
13 Ugyancsak megtaszítottak 3 , hogy elessem,
de az ŰR megsegített engem.
14 Erőm és énekem 4 az ŰR,
ő lett a szabadítóm.
15 A szabadulás örömének hangja
(hangzik) az igazak sátraiban:
„Az ÜR jobbja hatalmasan cselekedett!"
16 Az ÜR jobbja magasztos,
az ŰR jobbja hatalmasan cselekedett!

17 Nem halok meg, hanem élek

és hirdetem az ÜRnak cselekedeteit.
18 Keményen megostorozott az ÜR,
de nem adott át a halálnak.

19 Tárjátok ki előttem az igazság kapuit,

hogy bemenjek azokon és hálát adjak az ÜRnak!
20 Ez az ÜR kapuja:
igazak mehetnek be rajta.
21 Magasztallak, mert válaszoltál
és szabadítóm lettél.

22 A kő, melyet az építők megvetettek,

most szegletkővé lett.
23 Az ŰR műve, hogy így történt, —
csodálatos a szemünkben!

24 Ezt a napot az ŰR alkotta,

vigadjunk és örüljünk ezen!
25 Óh URam, szabadíts meg!
Óh URam, adj jó előmenetelt!
26 Áldott, aki az ŰR nevében jön! —
Áldunk benneteket az ÜR házából!

27 Az ÜR az Isten, ő világosított meg bennünket.

Kössétek kötéllel az ünnepi áldozatot
az oltár szarvához!

120
28 Istenem vagy, hálát adok neked.
Én Istenem, magasztallak téged.
29 Adjatok hálát az ÜRnak, mert jó,
mert örökké tart szeretete!
1
G és Zs. 115:9 a l a p j á n egyes k o m m e n t á r o k kiegészítik a „háza"
szóval. —
2
S z ó s z e r i n t : „Tágas t é r r e l válaszolt n e k e m a z UH". Vö. Zs. 18:20,
31:9. —
3
A GHie és S n y o m á n n i f a l alakot v e t t e m . —
4
Egy k é z i r a t a l a p j á n és vö. Ex 15:2, É s 12:2. —

Műfaja és tartalma
Az ótestámentomi tudomány legtöbb munkálója a hálaadás
ünnepére írt liturgikus éneknek t a r t j a (Zs 15 és 24), amelyet
a zsoltár saját vallomása szerint (19kk), de a T a r g u m (az ÓT
könyveinek arám fordítása) és a Talmúd tudósítása szerint
is, egymást felváltó kórusok adták elő, amikor az ünneplő
gyülekezet a tempkxmkapuhoz érkezett és magában a temp-
lomban (19—20). Ebbe a magában véve kollektív liturgiába
épül bele 5—21-ben e g y valakinek a hangja. Éppen ebben a
szakaszban lépi azonban át a zsoltár a magánkegyesség kor-
látait és épül bele az egész gyülekezet hálaadó énekébe. Ez
arra figyelmeztet bennünket, hogy az ótestámentomi kinyilat-
koztatás szétfeszíti a kultikus formalizmus kereteit és nem
rekednek meg ezek a zsoltárok valamilyen sematikus kul-
tuszi ideológiában.
A zsoltár maga n e m utal konkrétan arra, hogy melyik
nagy ünnepen adták elő ezt a liturgiát. A zsidó hagyomány
a lombsátor ünneppel hozza kapcsolatba. Keletkezési kora is
bizonytalan. A prozelitákra utalás miatt nem szabad késői
korba t e n n ü n k a keletkezését, hiszen korábban is voltak a
Jahve-vallásnak prozelitái (lKir 8:41kk, Ex 18:9kk).

Az ige
Bevezetés (1—4). — A 118. zsoltár hitvallással kezdődik,
amelyet talán különböző tónusban az egész ünneplő gyüleke-
zet énekelt. Talán az előénekes felszólítja az egész gyüleke-
zetet, hogy hálát adva magasztalja Isten jóságát é s szeretetét.

121
Utána három csoportot hív föl ugyanannak a hitvallásnak az
eléneklésére: Izráel házát (2), a papságot (3) é s mindazokat,
akik félik az Urat, tehát magukévá tették a választott n é p
hitét (4) (vö. Zs 115:9—11 és 135:19—21, ahol szintén szere-
pel ez a három csoport).
Ez a hitvallás adja meg az egész zsoltár keretét és alap-
tónusát, amelyhez azután a zsoltár utolsó verse (29) ismét
visszatér. A heszed jelentéséhez vö. Zs 12:2—5.

A személyes hálaadó ének (5—21). — A kórusok bevezető

énekét követi a zsoltáros hálaéneke végig első személyben.
Istennek azokat a cselekedeteit beszéli el (17b), amiket a „szo-
rultság" idején megtapasztalt. A zsoltárokban gyakran hasz-
nált „szorultság" és „tágas t é r " ellentétpárral szemléletesen
vezeti be, hogy miért nem fél többé az emberektől és bízik
Istenben (5—7). Ha Isten van mellette (a héber szöveg talán
még többet mond: „Értem van az Űr ..."), akkor nincs helye
a félelemnek, hiszen már nem ember áll szemben emberrel,
hanem Isten az emberrel. Csak a n n a k van igazi hite, aki m a -
radéktalanul tud bízni Istenben. Aki Istennél keres oltalmat
(menedéket). Vagyis a szó eredeti értelmében ú g y akar elrej-
tőzni Istennél, ahogyan az ellenség elől menekülő ember
„belesimul" a sziklahasadékba.
Az alaphang megadása u t á n tér át a részleteikre. A belső
élmény azonban még mindig annyira hatása alatt t a r t j a ,
hogy eltekint a kronológiai sorrendtől és szinte rapszodiku-
san állítja szembe egymással az emberi fenyegetést és Isten
megmentő művét, a veszély komolyságát és Isten szereteté-
nek a nagyságát. Arra gondolva, hogy az egész ÓT milyen
erőteljesen hangsúlyozza Istenben a titokzatos é s félelmetes
vonásokat, meglep bennünket a zsoltárírónak ez a gyermeki
bizodalma. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról,
hogy Istennek a hatalma az ÓT-ban sohasem lesz egy kaoti-
kus hatalom értelmetlen dühkitörésévé. Ezért van úgy, hogy
az ember még pusztító és félelmetes haragkitöréseiben is csak
helyeselni t u d j a Isten hatalmát, m e r t Jahve mindvégig a szö-
vetség Istene marad s mint ilyen az üdvösség Istene, a deus
revelatus (vö. Stade, Biblische Theologie 91).
A veszélyt, amely a zsoltárost itt fenyegette, a gójim j e -

122
 lentették, akik körülvették mint a „méhek". Mi itt a gójim
értelme? Vagy a hadvezér, vagy a király, vagy a megszemé-
lyesített gyülekezet szokott így beszélni (vö. Zs 22:13.17,
109:3 stb.). Ezt a kérdést aligha lehet eldönteni a gójimnak
azon értelme nélkül, hogy nemcsak egy területnek az össz-
lakosságát vagy azon belül az egyedet jelentette (vö. Köhler,
Lexicon 174) és akkor valóban a n é p előkelőjének a vallo-
másáról volna itt szó. Hanem általában jelenti (a gyök ere-
deti jelentéstartalma szerint) azt az egyént, illetve tömeget,
amely az igazi Isten nélkül s a n n a k útjáról elhajolva „pász-
tor" nélkül bolyong, tévelyeg.
Ebben az esetben az Úrhoz hű embert, illetve a megsze-
mélyesített gyülekezetet, ilyen „tévelygők" vették körül. Fi-
gyeljünk arra is, hogy Jóéi 1:6-ban a „sáskaraj" neve szin-
tén „gójim". Ha prozelitára gondolunk, akkor a gójim jelen-
tése kifejezetten „pogányok". Ezt az értelmezést azonban
ezen a helyen nem tartom lehetségesnek.
„Az Űr nevével", azaz Isten szabadító jelenlétével száll
szembe az ellenséggel. Jahve neve fegyver a kezében: pajzs,
maga az Úr. Szükség is volt erre, m e r t a 13. vers szerint a
veszély „eleséssel", azaz „halállal" fenyegette (vö. Zs 36:12k).
Éppen a 13. vers tanúskodik arról, hogy most a győzelem
után sem tud elbizakodottan beszélni a veszélyről. Inkább az
az alázatos felismerés izmosodik meg benne, hogy ami rosszat
az emberek kigondoltak ellene, azt az Isten jóra fordította.
Ezért hangzik föl a 14. verstől kezdve újból a bizonyság-
tétel szava Istenről, aki hősként harcolt érte (vö. Ex. 15:2, És
12:2). Hálaénekét azonban beleépíti Isten népének a dicsére-
tébe, amikor arról beszél, hogy győzelmi énekek hangzanak
az „igazak sátraiban". Személyes szabadulása az egész gyü-
lekezet ügye, amely most ott vonul a templomba. Különösen is
az igazaké (Zs 1), akik tudnak Isten szövetségi szeretetéről
(1—4). Az imádság nem csupán személyes ügy az ÓT-ban,
hanem kultikus alkalom, tehát az egész gyülekezetet érintő
dolog. Ezért imádkoznak a kegyesek olyan szívesen a temp-
lomban (vö. Zs 5:8, 42:5, 43:3k, 73:17, 84:11) és az ott kapott
kegyelmi ajéndékokból élt szinte egész esztendőben.
A 17—18. versek az imádkozó legszemélyesebb hitvallását
tartalmazzák. A halál nem tudta elnyelni. Isten élettel aján-

123
dékozta meg. Ez a felismerés és hit egészen ú j megvilágí-
tásba helyezi életének értelmét és tartalmát a jövőben, de
azt is, hogy lényegében mi volt az értelme addigi szenvedé-
sének. Isten szabadító (üdvözítő) műve arra kötelezi, hogy
Isten nagyságáról és hatalmáról tegyen bizonyságot egész
életében. Hite szerint Isten segítségének az volt az értelme,
hogy szolgálatába állítsa egész életét és minden cselekede-
tét. Az ilyen értelmű és célú életnek a megvilágításában a
szenvedést is Isten művének ismeri föl: Megostorozta, de
nem adta halálra, hanem üdvösséget munkáló akaratának a
hordozójává és hirdetőjévé tette.
Helyesen m u t a t n a k reá különösen az utóbbi időben az ÓT
kutatói arra, hogy a vallásos élet alapja az ÓT-ban a hit
nemcsak Isten hatalmában és majestásában, h a n e m akivel a
bizalom és „nyugodalom" közösségében élhet az ember. A hit
nemcsak az ÓT nagyjainál lett központi fogalommá: Mikeás-
nál, Jeremiásnál, Ésaiásnál és Második Ésaiásnál, hanem a
zsoltárok ismeretlen imádkozóinál is (3:7, 18:30kk, 27, 34, 46,
56, 91 stb.). Arról tanúskodnak ezek a zsoltárok is, hogy a hit
milyen nagy erőt ád a személyes emberi életnek.
A fenti hitvallás a templom kapui előtt hangzik el és most
(19kk) azt kéri a zsoltáros, hogy a templomőrök t á r j á k ki
előtte „az igazság kapuit", hogy belépjen azokon és hálát ad-
jon az Űrnak. Mint egyéb zsoltárok alapján is, tudjuk (Zs
15 és 24), hogy a templomba belépőket „igazságuk", „igaz
voltuk" után kérdezték (20). Ezért nevezték el a kapukat az
„igazság kapuinak". Belép és hálát ad meghallgatásáért (vö.
Zs 22:22) és az Isten szabadításáért (21).
A gyülekezet hitvallása (22—25). — Ezekben a versekben
megint a többes első személlyel találkozunk s ebből arra kell
következtetnünk, hogy most vagy az egyes csoportok, vagy
az egész gyülekezet szólal meg. A szabadulásról bizonyságot
tevő életének a jóra fordulását abban a jólismert képben
szemlélteti, hogy a halál mesgyéjéről visszatért ember ha-
sonlít ahhoz a kőhöz, amelyet az építők mint alkalmatlant és
hasznavehetetlent megvetettek, azaz félre dobtak, de amely
nagy tisztességhez jutott: szegletkővé lett. A szegletkő vagy
az a faragott kő volt, amely a h á z egyik oldalát támasztotta
alá mint sarokkő, vagy pedig a portál fölött az épület záró-

124
köve, illetve oromzatköve volt (vö. Kraus, Psalmen II, 808,
Weiser, Psalmen II, 502). Az építészek különös gonddal vá-
lasztották ki ezt a követ, s ha repedezett vagy mállékony
volt, félredobták (elvetették).
A hasonlat jelentése: Emberek félredobták, megvetették és
elvetették, m a j d üldözték, de Isten megmentette, kiválasz-
totta és a szolgájává tette. Az ÚT-ban Jézus s a j á t magára vo-
natkoztatja ezeket az igéket (Mt 21:42).
Az egyénhez hasonlóan (18), a gyülekezet is Isten művét
ismeri föl a történetben s így a hitről szóló bizonyságtétel
ú j hitet ébreszt a gyülekezet tagjaiban is: a csodálkozó hit
közösségét (23). Ezért lesz az Úr napjává az ünneplés és kap-
csolódik a hálaadás szavához a bizodalmas k é r é s szava to-
vábbi szabadító cselekedetekért (ebből származik a hozsánna
szó, amely eredetileg kultikus kérő formula volt, mint itt is.
Az ÚT-ban viszont m á r ünnepélyes üdvözléssé l e t t : Mk ll:9k,
Mt 21:9) és sikeres életért az 1. zsoltár 3. verse értelmében.
Papi szavak (26—29). — A papok most áldó szavakkal üd-
vözlik a templomi gyülekezetet. A 26. vers áldó szava a meg-
szabadítotthoz, a 27. vers pedig a gyülekezetnek szól. Az ál-
dás (Mt 21:9-ben Jézus jeruzsálemi bevonulásánál is szere-
pel) az Űr házából hangzik, az Isten jelenlétének a helyéről.
27b. emlékeztet az ároni áldás szavaira (Num 6:24kk). Ennek
a jelentése egyébként is erősen vitatott. Kraus szerint szent
táncról van itt szó az oltár körül (Zs 26:6). Magától az oltár-
tól azonban kötélkordonnal tartották távol a táncolókat és a
kötél két végét az oltár szarvához kötötték. Schmidt, Psal-
men 211kk így f o r d í t j a : „Kötözzétek meg az áldozatot köte-
lekkel! Díszítsétek az oltár szarvait!" (ti. az áldozati állat vé-
rével).
A zsoltár végén azután közösen mondják el a bevezető rész
hitvallását.

Szkopusz
Isten gyülekezetének régi hálaadó éneke ez a zsoltár. Ezt
énekelte az első úrvacsorai gyülekezet azon az éjszakán, ame-
lyen Jézust elárulták. Erre az énekre nyúlt vissza maga a
Megváltó, amikor néhány nappal húsvét előtt ezt mondta a

125
főpapoknak és a nép véneinek: „Sohasem olvastátok-e:
Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje;
az Úrtól lett ez, és csodálatos a m i szemeink előtt." (Mt
21:42). Péter ezt az éneket idézte a főtanács előtt t a r t o t t hús-
véti igehirdetésében (Csel 4:11; vö. l P t 2:7).
Visszanyúlik ez a zsoltár Mózes hálaadó énekére, amelyet
az egyiptomi kivonulás után énekelt (Ex 15). Luthernak ez
volt a legkedvesebb zsoltára, a „das schöne Confitemini"
(WA 31, 1 34kk). A hit erejéről szóló hatalmas bizonyság-
tételnek mondja: „Hálát ád, de jövendöl is a keresztyénekről
és Krisztusról, az elvetett szegletkőről" (Aland, Luther
Deutsch, 5.223). L u t h e r n a k sok csalódása, szenvedése és tu-
sakodása közben mindig vigasztalást nyújtott ez a zsoltár,
amelynek három fontos mondanivalója van: 1) Isten mellet-
tünk és értünk van, ezért nem kell félnünk. 2) Nem halok
meg, h a n e m élek és hirdetem az Ű r n a k cselekedeteit. 3) Meg-
ostorozott az Úr, de n e m adott át a halálnak, h a n e m a szen-
vedéssel is nevelt engem.
Bennünket, keresztyéneket Krisztus, az eldobott és meg-
vetett szegletkő m e n t e t t át Isten, az élet, a jó, az üdvösség,
az igazság oldalára halálával és feltámadásával. H a Isten ve-
lünk . . . (Róm 8:31) van, akkor a megoldhatatlan életprob-
lémák is könnyűvé válnak. Ezért hangzott és hangzik ma is
a szabadulás örömének hangja az igazak sátraiban (vö. Η Vo-
gel, Wir sind geliebt, 96 kk).

126
130. zsoltár

A MÉLYSÉGBŐL K I Á L T O K HOZZÁD

A szöveg
1 Zarándok ének.

A mélységből kiáltok hozzád, URam.

2 URam halld meg hangomat!
Legyen füled figyelmes
könyörgő hangomra!
3 Ha a bűnöket számontartod 1 , URam,
URam, ki állhat meg?!
4 Hiszen nálad van a megbocsátás,
hogy féljenek téged!

5 Várom az URat.
— lelkem feszülten vár —
és ígéretében reménykedem.
6 Lelkem az URat várja,
jobban, mint őrök a reggelt,
őrök a reggelt.
7 Reménykedjél az URban Izrael,
mert az ŰRé a szeretet,
és bőséges nála a váltság!
8 És ő ki is váltja
minden bűnéből Izráelt!

1
A „ s z á m o n t a r t o d " s z ó n a k a h é b e r b e n a smr gyök felel m e g , amely-
n e k jelentése, hogy v a l a k i v a l a m i t (valakit) megőriz, v a l a m i r e na-
gyon vigyáz, őrködik, n e m téveszti s z e m elől.
 Műfaja és tartalma
Az individuális panaszzsoltárok közé tartozik, d e Gunkel
szerint bűnbánati zsoltárnak is mondhatjuk. Az óegyház b ű n -
bánati zsoltárként használta. L u t h e r n a k kedves zsoltára volt s
éppen ú j testámentomi tartalmánál fogva a „páli zsoltárok"
(32. 51. 130. 143.) közé sorolta. Ez a zsoltár ihlette az „Aus
tiefer Not schrei ich zu dir" kezdetű szép bűnbánati éneké-
nek a megírására is.
A zsoltár az ótestámentomi kegyes bizonyságtétele arról,
hogy a megbocsátás, az isteni h ű s é g és kegyelem bizonyos-
sága n e m választható el a bűn mélységének, halálhozó ha-
t a l m á n a k a felismerésétől és attól, hogy Isten ítélete nem
kapcsolható ki még a legkegyesebb ember életéből sem. Csak
ennek a három dolognak az együttléte és együtthatása t e -
r e m t igazi bűnbánatot.
A zsoltár két gondolati egységre osztható fel tartalmilag:
Az 1—4 szakasz Istenhez intézett bűnbánati imádság panasz-
dal formájában, az 5—8 szakasz pedig bizonyságtétel a gyü-
lekezet színe előtt arról, hogy várakozó reménysége Isten h ű -
séges és kegyelmes szeretetére n e m volt hiábavaló, mert Is-
ten a meghallgatás, a megbocsátás, a megváltás Istene.

Az ige
A bűnbánó imádság (1—4). — A felirathoz vö. Bevezetés,
3. § . 2 . — Az 1. versben egyetlen szóval írja le a zsoltáros
helyzetét. A „mélységből" kiált. A „mélység" kifejezés az
ÖT-ban elsősorban a „nagy mélység vizeit", az alvilági ten-
gert, a Seól vizeit jelenti, ahová a halottak kerülnek (vö. És
51:10, Ez 27:34, Zs 69:3.15, Jón 2:3kk). A mélység tehát a
halottak birodalmát, az Istentől való távolságot és elhagya-
tottságot jelenti. N e m testi betegségről, nem is lelki f á j d a l -
makról van tehát i t t szó, hanem inkább arról a félelemről,
amely az Ötestámentom kegyesét mindig elfogja, ha föl-
ismeri, hogy közte é s a Teremtő, közte a bűnös ember és a
szent Isten között mélységes űr tátong, amelybe bele fog zu-
hanni, ha Isten ki n e m nyújtja u t á n a megmentő kezét: a bű-
nök bocsánatát. (Zs 22:2).
A bűnös ember azonban nem t u d olyan messze esni Isten-

128
tői, n e m tud olyan m é l y r e zuhanni bűneiben, hogy a bűnöket
megvalló és azok megbocsátásáért könyörgő emberi szó a f ü -
lébe ne jutna (2. v.). Ahhoz azonban, hogy ez a könyörgő szó
elhangozzék, nagy h i t r e van szükség. Arra a hitre, hogy Is-
ten nemcsak az ítélet, a bűnöket számon tartó, azokat a szí-
vében megőrző Isten, hanem a megbocsátás Istene is.
Csodálatosan kapcsolódik a 3. és 4. versben az imádkozó
bizakodása és a félelem. Bízni azért tud, hinni azért mer,
mert tagja annak a gyülekezetnek, amely megismerte az Is-
ten nevét, amely „irgalmas és könyörületes név" (Ex 34:6).
De éppen a gyülekezet tagjaként azt is tudja, hogy ennél az
Istennél nem olcsó dolog a megbocsátás. Szabad döntése sze-
rint szeret és büntet, irgalmaz és ítél, m e r t nem e m b e r ! Eb-
ben van éppen Isten szentsége, mindenhatósága, ami miatt
„félnünk" kell őt. Kappóretre, kiengesztelésre, megbocsá-
tásra van szüksége a bűnös embernek, hogy ez előtt a szent
Isten előtt meg t u d j o n állni (És 6).
Isten-ember-bűn — ez a három feszültségben van egymás-
sal és ebben a feszültségben, annak a felismeréséből születik
meg a bűnbánat és belőle az aktív hit, amikor az ember már
nemcsak fél bűnei, illetve a büntetés miatt, hanem vágya-
kozik és sóvárog is a szent Isten közelsége után, akinél egye-
dül nyerheti el a bűnbocsánat „evangéliomát". Luther
mondja: „Aki nem féli Istent, az nem kiált hozzá, de az bűn-
bocsánatot sem n y e r ; hogy Isten kegyelmét elnyerjük, azért
kell félnünk őt, egyedül őt, ahogyan csak ő bocsát meg." Ez
a szent és félelmetes Isten ugyanis nemcsak a szigorú, a vét-
keket számontartó bíró, hanem a szerető mennyei Atya is.
A megközelíthetetlen és távoli Isten közeli Isten lesz, a Szent
csupa jóság és szeretet, az isteni felség maga bizalmat ébreszt
az emberben Isten iránt. A haragvó, a bűnöket számontartó
szent Istentől való félelem tehát csak átmeneti pont a hitre,
a fiduciára, amelyből azonban sohasem hiányozhatok a féle-
lem (4. v.). Mert ahol a hit könnyelműséggé lesz, ott mindig
helyén való az Isten mindenhatóságára utalás, mely a félel-
met ébren tartja. A megbocsátás, a kegyelem, a szeretet nem
szünteti meg Isten haragjának és így az Istentől való féle-
lemnek a jogosultságát, hanem inkább megerősíti azt (vö.
Filp 2:12b—13). Isten kegyelme megbocsátja ugyan a bűnt,

9 A zsoltárok könyve 129

de nem szünteti meg annak a komolyságát. A zsoltárosnak
ez a felismerése eléri az újtestámentomi hitbeli felismerés
magaslatát Isten jóságáról, a m e l y a bűnbánatra indít (Róm
2:4; vö. Lk 5:8). Az Isten irgalmasságába v e t e t t hit paradox
feszültsége ez, amelyről Pál apostol is többször beszélt.
A bizonyságtevés (5—8). — Ebben a szakaszban elhagyja
a zsoltáros az imádságformulát és bizonyságot tesz a meg-
tapasztalt bűnbocsánatról, illetve imádsága meghallgatásáról,
az egész gyülekezet színe előtt. Az Istent félő kegyesnek a
helyes magatartása a „reménység". „Eddig a félelmet írta
le, az óember keresztjét, hogy hogyan kell azt hordoznunk.
Most a reménységet írja le, az ú j ember életét, hogy hogyan
kell abban viselkednünk. Mert minden zsoltár, sőt az egész
Szentírás t a n í t j a ezt a kettőt. Isten annyira csodálatosan cse-
lekszik gyermekeivel, hogy egyformán üdvözíti őket egymás-
nak ellentmondó és egymásnak megfelelő dolgokban. Hiszen
a reménység é s kétségbeesés egymásnak ellent mon-
danak. Ennek ellenére a kétségek között is reménykedniök
kell, mert a félelem n e m egyéb m i n t a kezdődő
kétkedés és a reménység a kezdődő gyógyulás. Ennek a ter-
mészete szerint egymásnak ellentmondó k é t dolognak meg
kell bennünk lennie, mert természetünk szerint két külön-
böző ember v a n bennünk: a régi és az ú j . A réginek
félnie kell, elcsüggednie és meghalnia. Az ú j n a k remélnie
kell, mert a félelem n e m egyéb m i n t a kezdődő
abban az egy emberben kell megtörténnie, sőt egy cseleke-
dettel, ahogyan a szobrász is ú g y alakítja ki a formát, hogy
elvesz belőle, levágja a fából azt, ami nem tartozik a kép-
hez. így növekszik a félelemben, amely lenyesi a régi Ádá-
mot, a reménység, amely az ú j embert f o r m á l j a . — Ezért
mondja (a zsoltáros) »az ŰRra vártam«, azaz: ebben a hívás-
ban és keresztben nincsen meghátrálás vagy elcsüggedés,
nem is é r d e m e i m r e építettem, hanem egyedül Isten kegyel-
mére, ami u t á n vágyódom. Reá várok és várom, hogy mikor
tetszik Istennek, hogy segítsen rajtam. Persze vannak olya-
nok is, akik m a g u k akarják megadni Istennek az irányt, elő-
írni neki az időt és módot. Ök akarják megmondani, előírni
neki, hogy hogyan segítsen r a j t u k és ha n e m úgy történik,
akkor kétségbe esnek, vagy másutt keresnek segítséget, ha

130
tudnak. Ők nem tudnak várni, ők nem várnak Istenre, h a -
nem Istennek kell várnia r á j u k és mindig készenlétben len-
nie. Nem szabad másként segítenie, csak ahogyan ezek elő-
írják neki. Akik azonban az Űrra várnak, azok kegyelméért
könyörögnek és rábízzák Isten jótetszésére, mikor, hogyan,
hol és kivel akar segíteni r a j t u k . Ebben a segítségben nem
kételkednek. Közelebbről azonban nem írják le. Hagyják Is-
tent cselekedni, még ha m é r t é k e n felül sokáig kell is várniok
reá." (Luther: \ΥΑ^18, 518—19).
Az igazi bűnbánat és az ú j élet mély összefüggéseiről van
itt szó. Az igazi bűnbánat és a bűnbocsánatot követő m a g a -
tartás nem átmeneti hangulat, hanem a hivő ember életfor-
mája. S ennek az életformának legjellegzetesebb vonása és
tartalma az állandó belső feszültség, ahogyan ezt a héber
szöveg „várni" szava különösen is hangsúlyozza: feszültség a
reménység és a már megtapasztalt között.
A 6. vers hasonlata csodálatosan szemlélteti ezt a magatar-
tást: Tudom, hogy a reggel minden bizonnyal eljön, megvir-
rad, világosság lesz körülöttem és mégis szeretném előbbre
hozni a reggelt. A kegyes ember az imádkozó várakozás élet-
formájában él: vár Istenre, a bűnbocsánat ú j a b b és ú j a b b
igéjére, bár biztosabb benne, mint az éjjeli őrök a nappal el-
közelítésében. (Vö. És 21:llk.)
A 7—8. versek feltehetően a pap szájából elhangzó intő és
áldó szó a gyülekezet részére, amely summázza az eddigieket.
A megbocsátás és megváltás bizonyossága nemcsak a zsoltá-
ros egyéni élete szempontjából fontos, h a n e m életszükséglet
a gyülekezet számára is. Az ótestámentomi, de általában
minden igaz hitnek ismertető jegye, hogy nem az e m b e r
egyéni ragadománya (vö. Zs 51:15), hanem a közösségé és azt
építő valóság.
így tanít meg bennünket ez a zsoltár utolsó két versével
arra, hogy a bűnbocsánatból élő ember nemcsak a bűneit
nem titkolja el Isten és a gyülekezet előtt, de a hitét, a r e -
ménységét és az igét váró imádságos életét is megosztja a
gyülekezettel. Azt az igét a maga teljességében, amelyre a
130. zsoltár imádkozója várakozik Jézus Krisztus hozta el az
Üjtestámentomban. Sőt ennél többet: Ö maga az az ige, aki-
ben beteljesítette kegyelmét Izráel Istene.

9* 131
 RÖVIDÍTÉSEK

A bibliai könyvek
Gen, Ex, Lev, Mózes 1—5 k ö n y v e
=
Num, Deut
Jós = Józsué k ö n y v e
Bir = Bírák
Rt = Rut könyve
12Sám = Sámuel 1—2 könyve
12Kir = Királyok 1—2 könyve
12Krón = K r ó n i k á k 1—2 könyve
Esdr = Esdrás k ö n y v e
Neh = Nehemiás könyve
Eszt = Eszter k ö n y v e
Jób = Jób könyve
Zs Zsoltár
Péld Példabeszédek
- Prédikátor
Préd
EnEn = Énekek É n e k e
És : Ésaiás
Jer = Jeremiás
Ez = Ezékiel
Dán = Dániel
Hós = Hóseás
Jóéi = Jóéi
Ám = Ámos
Abd = Abdiás
Jón = Jónás
Mik = Mikeás
Náh I — Náhum

Hab = Habakuk
Zof = Zofóniás
Agg = Aggeus
Zak = Zakariás
Mai = Malakiás
Mt = M á t é ev.
Mk = M á r k ev.
Lk = Lukács ev.
Ján = J á n o s ev.
Csel = Cselekedetek könyve

132
Róm = Rómabel. i. 1.
12Kor = Korintusb. i. l e v e l e k
Gal = Galáciab. i 1.
Ef = Efezusb. i. 1.
Filp = Filippib. i. 1.
Kol = Kolosséb. i. 1.
12Tesz = Tesszalonib. i. 1.
Fii = Filemonh. i 1.
Tit = Titush. i. 1.
Zsid = Zsidokh. i. 1.
Jak = J a k a b 1.
12 P t = P é t e r levelek
123Ján = János levelek
Jud = J ú d á s levele
Jel = Jelenések k ö n y v e

EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK
AT — Altes T e s t a m e n t (ÖT)
AO = Der Alte O r i e n t , Leipzig
BH = Biblia H e b r a i c a (19523)
BWAT = Beiträge z u r Wissenschaft v o m Α. T. Hrg. R. Kittel, Alt u.
G. Kittel, Leipzig, S t u t t g a r t
BZAW Beihefte z u r Zeitschrift f ü r die a l t t e s t a m e n t l i c h e Wissen-
schaft, Glessen
ETh Evangelische Theologie, M ü n c h e n
G - Az ÖT görög fordítása (Septuaginta)
HAT = H a n d b u c h z u m Alten T e s t a m e n t , Tübingen
Hie = Az Ó t e s t á m e n t o m latin f o r d í t á s a (Vulgata) Hieronymustól
HThR T h e H a r w a r d Theological R e w i e w , C a m b r i d g e
ΚΑΤ K o m m e n t a r z u m Alten T e s t a m e n t , Leipzig
Μ - Masoretikus szöveg (BH)
NT Neues T e s t a m e n t (UT)
ÓT = Ótestámentom
s = Az Ó t e s t á m e n t o m szír f o r d í t á s a (Pesitta)
ThLZ = Theologische Literaturzeitung, Leipzig
ThStKr = Theologische Studien u n d K r i t i k e n , S t u t t g a r t
ThZ = Theologische Zeitschrift, Basel
u. = und (és)
UT = Ű j t es táimen t o m
V. = vagy
Vö. = vesd össze!
VT = Vetus T e s t a m e n t u m , Leiden
WA = W e i m a r e r Ausgabe. L u t h e r műveinek g y ű j t e m é n y e s ki-
adása.
ZAW = Zeitschrift f ü r die A l t t e s t a m e n t l i c h e W i s s e n s c h a f t , Glessen,
Berlin

133
 FELHASZNÁLT IRODALOM
Abramowski, R.: D a s B u c h des b e t e n d e n Volkes: P s a l m e n I (1938). —
Ua. Das B u c h d e s b e t e n d e n G o t t e s k n e c h t e s / P s a l m e n II (1939).
Aland, K.: L u t h e r D e u t s c h . B a n d 5: D i e S c h r i f t a u s l e g u n g (1951).
Baethgen, F.: D i e P s a l m e n : G ö t t i n g e r H a n d k o m m e n t a r z u m A l t e n
T e s t a m e n t (1904).
Begrich, J.: D a s p r i e s t e r l i c h e H e i l s o r a k e l : Z A W 52 (1934) 81—92.
Bertholet, Α.: D a s B u c h d e r P s a l m e n : Die H e i l i g e n S c h r i f t e n d e s
A l t e n T e s t a m e n t s II (1923'').
Bornkamm, H.: L u t h e r u n d d a s A l t e T e s t a m e n t (1948).
Bruns, H.: D i e P s a l m e n (1962:!).
Cullough—Taylor: T h e I n t e r p r e t e r s B i b l e . Vol IV (1955).
Driver, GR.: T e x t u a l a n d L i n g u i s t i c P r o b l e m s of t h e B o o k of P s a l m s :
T h e H a r v a r d T h e o l o g i c a l R e w i e w 29 (1936) 171—195.
Duhm, B.: P s a l m e n (1922 2 ).
Eichrodt. W.: T h e o l o g i e d e s A l t e n T e s t a m e n t s 1—3 (1933—39).
Eissfeldt. O.: E i n l e i t u n g in das A l t e T e s t a m e n t (1956-). — Ua. J a h w e
a l s K ö n i g : Z A W 46 (1928) 81kk.
Gressmann, Α.: A l t o r i e n t a l i s c h e T e x t e z u m A l t e n T e s t a m e n t (1926 2 ).
Grether. O.: N a m e u n d W o r t G o t t e s i m A l t e n T e s t a m e n t : B Z A W 64
(1934).
Gunkel, H.: D i e P s a l m e n : G ö t t i n g e r H a n d k o m m e n t a r z u m A l t e n T e s -
t a m e n t (1926'·).
Gunkel—Begrich: E i n l e i t u n g in d i e P s a l m e n (1933).
Hempel, J.: G e b e t u n d F r ö m m i g k e i t i m A l t e n T e s t a m e n t (1922). U a .
G o t t u n d M e n s c h i m A l t e n T e s t a m e n t (19362).
Herkenne, H.: D a s B u c h d e r P s a l m e n (1936).
Hülst, A. R.: O l d T e s t a m e n t T r a n s l a t i o n P r o b l e m s (1960).
Jeremias, Α.: D a s A l t e T e s t a m e n t i m L i c h t e des A l t e n O r i e n t s (1930"')-
Kalt, E.: Die P s a l m e n : H e r d e r s B i b e l k o m m e n t a r z. A T (1935).
Kellerhals, E.: V i e r P s a l m e n (1955).
Kittel, R.: D i e P s a l m e n (1927).
Kissana, JEJ.: T h e B o o k of P s a l m s I (1953).
Köhler, L.: P s a l m 23: Z A W 68 (1956) 227—238. — U. ö. D e r h e b r ä i s c h e
M e n s c h (1953).
König, E.: D i e P s a l m e n (1927).
Kraus, HJ.: P s a l m e n I — I I (1960). — U. Ő. F r e u d e a n G o t t e s G e s e t z :
E v a n g e l i s c h e T h e o l o g i e 8 (1951) 337kk. — U Ő. D i e K ö n i g s h e r r -
s c h a f t G o t t e s i m A l t e n T e s t a m e n t (1951). — U. ö. G o t t e s d i e n s t
in I s r a e l (1954).

134
Mowinckel, S.: P s a l m e n s t u d i e n II. Das T h r o n b e s t e i g u n g s f e s t J a h w ä s
u n d d e r U r s p r u n g d e r E s c h a t o l o g i e (1922). — I I I . K u l t u s p r o p h e t i e
u n d p r o p h e t i s c h e P s a l m e n (1923). — U. ő. Z u m i s r a e l i t i s c h e n
Neujahr u n d zur Deutung d e r Thronbesteigungspsalmen: A N V A O
IV. (1952).
Mülhaupt, E.: D M a r t i n L u t h e r s P s a l m e n - A u s l e g u n g . B a n d 1. (1959).
Müller, N.: Die l i t u r g i s c h e V e r g e g e n w ä r t i g u n g d e r P s a l m e n (1961).
Noth, M.: Ü b e r l i e f e r u n g s g e s c h i c h t e des P e n t a t e u c h s (1948).
Nötscher, F.: D i e P s a l m e n : E c h t e r - B i b e l (1947).
Oesterly, WO.: T h e P s a l m s (1939).
Pálfy, M.: I s t e n f é l e l e m az Ó t e s t á m e n t o m b a n (1949).
Proksch, Ο.: T h e o l o g i e des A l t e n T e s t a m e n t s (1950).
Quell, G.: Das k u l t i s c h e P r o b l e m d e r P s a l m e n : B W AT, N F 11 (1926).
Rad, C. von: T h e o l o g i e des A l t e n T e s t a m e n t s I — I I (1957—60). — „ G e -
rechtigkeit" und „Leben" in d e r Kultsprache d e r Psalmen: B e r t h o -
l e t - F e s t s c h r i f t (1950) 418kk. — E r w ä g u n g e n z u d e n K ö n i g s p s a l m e n :
Z A W (1940/41) 216kk. — D a s f o r m g e s c h i c h t l i c h e P r o b l e m des H e x a -
teuchs: B W A N T IV, 26 (1938). — Das j u d ä i s c h e K ö n i g s r i t u a l :
T h L Z 72 (1947) 211—218.
Robinson, HW.: I n s p i r a t i o n a n d Revelation in t h e Old T e s t a m e n t
(1946).
Reiche—Rost: Biblisch H i s t o r i s c h e s H a n d w ö r t e r b u c h .
Rienecker, Fr.: Lexicon z u r B i b e l (1962'').
Schmidt, H.: Die P s a l m e n : H A T , 15. (1934). — D a s Gebet d e r A n g e -
klagten i m A T : B Z A W 49 (1928). — G r ü s s e u n d G l ü c k w ü n s c h e i m
P s a l t e r : T h S t K r , 103 (1931) 141—150. — D i e T h r o n f a h r t J a h v e s
(1927). — G o t t u n d d a s L e i d i m Alten T e s t a m e n t (1926).
Stoebe, HJ.: Die B e d e u t u n g d e s W o r t e s h ä s ä d i m Alten T e s t a m e n t :
VT 2 (1952) 244—254.
Vaux, R. de: D a s Alte T e s t a m e n t u n d seine L e b e n s o r d n u n g e n I — I I .
(1960—62).
Vischer, W.: P s a l m e n (19443).
Vogel, H.: Wir sind geliebt (1957).
Volz, P.: P s a l m 130: M a r t i - F e s t s c h r i f t (1925) 287kk. — Das N e u j a h r s -
f e s t J a h v e s (1924.)
Vriezen, THC.: Theologie des A l t e n T e s t a m e n t s in G r u n d z ü g e n (1956).
Wächter, L.: G e m e i n s c h a f t u n d E i n z e l n e r im J u d e n t u m (1959).
Weiser, Α.: Die P s a l m e n 1—2 (^δδ' 1 ). — U. ő. E i n l e i t u n g in d a s A l t e
T e s t a m e n t (19492). —
Westermann, Cl.: D a s Loben G o t t e s in den P s a l m e n (1953). — G e w e n -
d e t e Klage. E i n e A u s l e g u n g d e s 22. P s a l m s : B i b l i s c h e S t u d i e n 8
(1955).
W o l f f , HW.: P s a l m 1: E v a n g e l i s c h e Theologie 9 (1950) 385kk.
Zimmern, H.: B a b y l o n i s c h e H y m n e n und G e b e t e in A u s w a h l : A O 7,3
(1905); AO 13,1 (1911).
Zolli, Α.: Die H e i l i g e n im P s a l m 16: ThZ (1950) 149—150.

135
 Tartalom

Előszó
Bevezetés
1. §. A k ö n y v n e v e
2. §. F e l o s z t á s a
3. §. A z s o l t á r o k h a s z n á l a t a
4. §. Z s o l t á r m ű f a j o k
5. §. A z s o l t á r o k k e l e t k e z é s e
Válogatott zsoltárok magyarázata
1. z s o l t á r
2. z s o l t á r
12. z s o l t á r
16. z s o l t á r
22. z s o l t á r
23. z s o l t á r
36. z s o l t á r
51. z s o l t á r
90. z s o l t á r
95. z s o l t á r
96. z s o l t á r
97. z s o l t á r
100. z s o l t á r
103. z s o l t á r
105. 1—5. z s o l t á r
116. z s o l t á r
118. z s o l t á r
130. z s o l t á r
Rövidítések
Felhasznált irodalom
Tartalom

136