Differenciálegyenletek

Kurics Tamás
email: kuricst@cs.elte.hu

Földtudomány BSc szakos hallgatók számára

Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai Tanszék

Eötvös Loránd Tudományegyetem – Matematikai Intézet
2011
Tartalomjegyzék

Előszó 3

1. Közönséges differenciálegyenletek 4
1.1. A közönséges differenciálegyenlet fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
1.1.1. Motivációs példák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
1.1.2. Néhány egyszerűbb típusú elsőrendű egyenlet megoldása . . . . . . . . . . . . . 5
1.2. Kezdetiérték-feladatok megoldhatósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
1.2.1. A megoldás létezése és egyértelműsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
1.2.2. A megoldás folytonos függése a paraméterektől . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
1.3. Másodrendű lineáris egyenletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
1.3.1. A homogén egyenlet általános megoldása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
1.3.2. Állandó együtthatós egyenlet alaprendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
1.3.3. Partikuláris megoldás keresése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
1.3.4. Harmonikus, csillapított és gerjesztett rezgések . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
1.4. Elsőrendű lineáris rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
1.4.1. A homogén egyenlet megoldása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
1.4.2. A homogén egyenlet alaprendszerének előállítása az állandó együtthatós esetben 19
1.4.3. Az inhomogén kezdetiérték-feladat megoldása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

2. Parciális differenciálegyenletek 25
2.1. Parciális differenciálegyenletek alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
2.1.1. Alapfogalmak, mellékfeltételek és korrekt kitűzésű feladatok . . . . . . . . . . . 25
2.1.2. Hővezetési egyenlet egy térbeli változó esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
2.2. Klasszikus Cauchy-feladatok állandó együtthatós lineáris egyenletekre . . . . . . . . . 30
2.2.1. Parabolikus Cauchy-feladatok megoldása egy térváltozó esetén . . . . . . . . . 30
2.2.2. Hiperbolikus Cauchy-feladatok megoldása egy térváltozó esetén . . . . . . . . . 34
2.3. Vegyes feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
2.4. Elliptikus Dirichlet-feladatok korlátos tartományon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
2.4.1. Maximum-elv és következményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
2.4.2. Egy dimenziós peremérték-feladatok megoldása Green-függvénnyel . . . . . . . 41

A. Felhasznált ismeretek analízisből 43

A.1. Paraméteres integrálok differenciálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43
A.2. Metrikus terek és a Banach-fixponttétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45

B. Fourier-sorok 49

Irodalomjegyzék 53

2
Előszó

Ez a jegyzet elsősorban az ELTE földtudomány, illetve környezettan szakos hallgatói számára készült,
a nekik tartott Differenciálegyenletek című tárgy előadásainak alapján. A tárgyalásmód is ennek meg-
felelő, azaz nem a lehető legáltalánosabb eredmények kimondása és bizonyítása volt a cél, hanem egy
egyszerű, érthető és remélhetőleg a többség számára követhető bevezetést kívánunk nyújtani a dif-
ferenciálegyenletek elméletébe. Emiatt a közönséges differenciálegyenletek részben az egzisztencia és
unicitás tételt csak skalárértékű jobboldalra bizonyítjuk, noha a vektorértékű, rendszerekre vonatkozó
állítás bizonyítása sem lenne nehezebb. A lineáris rendszerek tárgyalásánál is inkább kisméretű pél-
dákon keresztül mutatjuk meg a megoldások szerkezetét, mintsem hogy nehezen követhető jelölésekbe
bonyolódva az általános eset megoldását írnánk le. A példák így is rávilágítanak arra, hogy az általános
n × n-es esetben mi a teendő. Az érdeklődő hallgatóknak ajánljuk a [7] könyvet, amely egyrészt jóval
nagyobb anyagot tartalmaz, mint ez a jegyzet, másrészt olyan témáknak is utána lehet nézni benne
(autonóm egyenletek stabilitása, kvalitatív elmélet, Laplace-transzformált), melyeket mi még csak nem
is érintettünk. Gyakorlásra, feladatmegoldásra a [2, 5] példatárak használhatók.
A parciális differenciálegyenletek részben jóval nagyobb mértékű egyszerűsítést hajtottunk végre.
Rövid bevezetést követően kizárólag másodrendű állandó együtthatós lineáris egyenletekkel foglalko-
zunk, méghozzá teljesen elemi módszerekkel, mélyebb matematikai segédeszközök használata nélkül.
Időfüggő problémákra csak a klasszikus eredményeket ismertetjük, azt is csak olyan függvényekre, ahol
az időváltozó mellett csak egy térváltozó van. Elliptikus egyenletekről még kevesebb szerepel, itt lénye-
gében a megoldás egyértelműségének megmutatására szorítkoztunk (elsősorban a [4] könyv felépítése
alapján). Érdeklődőknek elsősorban az [1] jegyzetek, illetve a [6, 7] könyvek ajánlhatók.
Az anyag megértéséhez az elején az egyváltozós differenciál- és integrálszámítás, valamint a lineáris
algebra néhány alapfogalmának (vektortér, bázis, dimenzió, sajátérték, sajátvektor) ismerete elegen-
dő. A megoldás létezését megmutató részhez szükségünk van a teljes metrikus tér fogalmának és a
Banach-fixponttételnek az ismeretére is; ezeket és más egyéb hasznos dolgokat a függelékben röviden
összefoglaltuk. A parciális differenciálegyenletek részhez a többváltozós függvények parciális derivált-
jainak fogalmán kívül a vegyes feladatok tárgyalásakor szükségünk lesz a Fourier-sorok ismeretére is,
egy külön függelékben röviden összefoglalva ez is megtalálható. A felhasznált analízisbeli fogalmak és
állítások jó része megtalálható a [3] könyvben.

3
1. fejezet

Közönséges differenciálegyenletek

1.1. A közönséges differenciálegyenlet fogalma

Differenciálegyenletnek durván szólva olyan egyenletet nevezünk, ahol az ismeretlen függvény és annak
deriváltjai között áll fenn valamilyen függvénykapcsolat. Ha ezek a deriváltak közönséges deriváltak,
akkor közönséges, míg ha egy többváltozós függvény parciális deriváltjai között áll fenn valamilyen
összefüggés, akkor parciális differenciálegyenletről van szó. Ebben a fejezetben a közönséges diffe-
renciálegyenletek elméletének alapjairól lesz szó, a parciális differenciálegyenleteket a 2. fejezetben
tárgyaljuk. Ha az előforduló legmagasabb rendű derivált – melynek rendjét a differenciálegyenlet rend-
jének nevezünk – kifejezhető a változó és a többi derivált függvényeként, akkor explicit egyenletről
beszélünk.
Az explicit n-edrendű közönséges differenciálegyenletek általános alakja


y (n) (x) = f x, y(x), y ′ (x), . . . , y (n−1) (x) ,

ahol az egyenlet jobboldalának nevezett f függvény folytonos egy Ω ⊂ Rn+1 tartományon, a keresett
y függvény pedig valamilyen I ⊂ R nyílt intervallumon értelmezett n-szer folytonosan differenciálható
függvény. Mi elsősorban az
y ′ (x) = f (x, y(x)) (1.1)
alakú explicit elsőrendű egyenletekkel fogunk foglalkozni. Ez valójában nem jelent erős megszorítást,
hiszen bármilyen explicit n-edrendű egyenletet (1.1) alakra lehet hozni. Például az


y ′′ (x) = 1 − y 2 (x) y ′ (x) − y(x)

másodrendű egyenlet átírásához vezessük be az y1 = y és y2 = y ′ függvényeket. Ekkor

y1′ = y2


y2′ = 1 − y12 y2 − y1 ,

vagyis az egyenlet most is y ′ (x) = f (x, y(x)) alakba írható, ahol f : R2 → R2 vektorértékű jobboldal
és    
y1 y
2 (x)
y= , f (x, y(x)) = .
y2 1 − y12 (x) y2 (x) − y1 (x)
Hasnolóan, egy n-edrendű explicit egyenlet átírható egy n egyenletből álló elsőrendű rendszerré.
A változót x helyett t is jelölheti, főleg fizikai törvényekből származtatható egyenleteknél, hogy
hangsúlyozzuk a folyamat időtől való függését. A deriváltra az y ′ (x), vagy az y ′ (t) jelöléseket fogjuk
használni, de néha hasznos lehet a hagyományos dy dx jelölés is, egyes könyvek pedig pontot is használ-
hatnak a deriválás jelölésére, főleg ha t a változó: ẏ(t). Ekkor még az is előfordulhat, hogy x jelöli a
függvényt és ẋ(t) a deriváltat.

4
1.1.1. Motivációs példák
Függőleges hajítás Galiei-féle modellje
Galileo Galilei a XVI. században szabadon eső tárgyak mozgását vizsgálva arra jutott, hogy a füg-
gőleges irányban eldobott tárgyak állandó gyorsulással mozognak a Föld felé és ez független a tárgy
tömegétől. Ezt a konstanst gravitációs gyorsulásnak nevezzük, amely a Föld felszínén g ≈ 9, 81 m/s2 .
Megjegyezzük, hogy a Hold felszínén ez az állandó körülbelül 1, 6 m/s2 . Jelölje y(t) annak a testnek
távolságát a talajtól, melyet a t0 = 0 időpontban y0 magasságból, v0 kezdősebességgel hajítottunk el.
Ha a közegellenállást elhanyagoljuk, v(t) = y ′ (t) a tárgy sebessége és a(t) = v ′ (t) = y ′′ (t) a gyorsulása,
így Galilei szerint

y ′′ (t) = −g ∀ t ∈ [0, T ]-re, y(0) = y0 , y ′ (0) = v0 ,

ahol T az az időpont, amikor leesik a test. Megjegyezzük, hogy ha lefelé dobtunk, akkor y a t csök-
kenő függvénye, így v negatív, míg felfelé dobásnál a v0 kezdősebesség pozitív. A fenti egyenlet egy
differenciálegyenlet az y függvényre, melyet kétszer integrálva – felhasználva a két kezdeti feltételt is –
meg tudunk oldani:
gt2
y(t) = − + v 0 t + y0 (0 ≤ t ≤ T ).
2
A megoldás alakjából – ami egy lefelé álló parabola – az is következik, hogy bármekkora kezdősebes-
séggel is hajítunk fel egy testet a levegőbe, az mindig visszaesik, noha tudjuk, hogy ez nincs így, lásd
műholdak fellövése. Ez a modell tehát csak a Föld felszínéhez közel, elhanyagolható közegellenállás
mellett ad elfogadható eredményt.

Radioaktív bomlás
Valamivel bonyolultabb egyenlethez jutunk, ha radioaktív anyagok bomlását vizsgáljuk. Fizikából is-
mert, hogy a bomlás sebessége arányos a még el nem bomlott atommagok számával, ahol az arányossági
tényező az adott anyagra jellemző állandó. Ha y(t) jelöli a t időpontban jelen levő anyag mennyiségét,
akkor az
y ′ (t) = ky(t), y(0) = y0
egyenlet írható fel, ahol k < 0 konstans, y0 pedig az anyag mennyisége a t = 0 időpontban. Ugyanez az
egyenlet érvényes, ha baktériumok szaporodását vizsgáljuk; ebben az esetben k pozitív állandó. Ennek
az egyenletnek a megoldása már nem kapható meg egyszerűen integrálással. Az mindenesetre látszik,
hogy az y ′ (t) = ky(t) egyenletnek az y(t) = Cekt függvények megoldásai lesznek tetszőleges C ∈ R
konstans esetén. A következő állítás szerint más megoldás nincs.
1.1. Állítás. Az y ′ (t) = ky(t) egyenlet összes megoldása y(t) = Cekt alakú.
Bizonyítás. Az könnyen látszik, hogy ezek a függvények valóban megoldásai az egyenletnek. Legyen
most y egy tetszőleges megoldás és vezessük be a g(t) = y(t)e−kt segédfüggvényt. Ekkor


g ′ (t) = y ′ (t)e−kt − y(t)ke−kt = y ′ (t) − y(t) e−kt = 0,

ami azt jelenti, hogy a g függvény konstans, vagyis y(t)e−kt = C.

E szerint, ha még az y(0) = y0 kezdeti feltételt is felhasználjuk, a radioaktív bomlást leíró egyenlet
megoldása y(t) = y0 e−kt .

1.1.2. Néhány egyszerűbb típusú elsőrendű egyenlet megoldása

A továbbiakban néhány egyszerűen megoldható típussal foglalkozunk. Egy differenciálegyenlet megol-
dását nem mindig lehet képlettel felírni, már a legegyszerűbb típusú
sin x
y ′ (x) =
x

5
egyenlet megoldását sem tudjuk képlettel, „zárt alakban” megadni. Hasonlóan, az y ′ (x) = y 2 (x) + x2
egyenlet megoldása – amely az 1.2. alfejezet eredményei szerint létezik – sem írható fel elemi függvé-
nyekkel. Ebben a részben néhány olyan egyenletet vizsgálunk, ahol a megoldás képlettel felírható.

Közvetlenül integrálható egyenletek

A legegyszerűbb differenciálegyenletek közé tartoznak az

y ′ (x) = g(x) (1.2)

alakú egyenletek, ahol g : I → R adott folytonos függvény.

1.2. Állítás. Egy differenciálható y : I → R függvényre pontosan akkor teljesül (1.2), ha y(x) =
G(x) + C, ahol C ∈ R tetszőleges konstans, valamint G a g primitív függvénye.

1.3. Példa. Oldjuk meg az y ′ (x) = sin x egyenletet!

Megoldás. A feladat megoldása egy primitív függvény kiszámolását jelenti:

Z
y(x) = sin x dx = − cos x + C.

Szeparábilis egyenletek
Az
y ′ (x) = g(x)h(y(x)) (1.3)
alakú egyenleteket szeparábilis, vagy szétválasztható változójú egyenleteknek nevezzük.

1.4. Állítás. Legyenek g : I → R és h : J → R adott folytonos függvények és tegyük fel, hogy h 6= 0

a J intervallumon. Ekkor egy differenciálható y : I → J függvényre pontosan akkor teljesül az (1.3)
egyenlet, ha H(y(x)) = G(x) + C, ahol C ∈ R tetszőleges konstans, valamint G a g, H pedig az 1/h
függvény primitív függvénye.

Bizonyítás. Átrendezve az egyenletet kapjuk, hogy

y ′ (x) y ′ (x)
y ′ (x) = g(x)h(y(x)) ⇐⇒ = g(x) ⇐⇒ − g(x) = 0.
h(y(x)) h(y(x))

′
′
Vegyük észre, hogy az utóbbi egyenlet nem más, mint H(y(x)) −G′ (x) = 0, azaz H(y(x))−G(x) =
0 az I intervallumon, tehát H(y(x)) − G(x) = C, ahol C konstans.
dy
Ha az y függvény x-szerinti deriváltjának jelölésére a hagyományos dx jelölést használjuk, akkor a
fenti eljárás formálisan felírható a
dy dy
= g(x)h(y) ⇐⇒ = g(x) dx
dx h(y)

alakban is, melyet integrálva kapjuk az

Z Z
dy
= g(x) dx ⇐⇒ H(y) = G(x) + C
h(y)

eredményt. Ez a formális – és a fenti bizonyítással alátámasztott – átalakítás és számolás, vagyis az x

és y „változók” külön oldalra rendezése, szétválasztása indokolja az egyenlettípus elnevezését.

1.5. Példa. Oldjuk meg az y ′ (x) = y 2 (x) egyenletet!

6
Megoldás. Az y(x) ≡ 0 függvény biztosan megoldás. Ha y 6= 0, akkor elosztva vele az egyenletet, a
hagyományos jelöléssel kapjuk, hogy
Z Z
dy 1 1
2
= dx ⇐⇒ − = x + C ⇐⇒ y(x) = − .
y y x+C
Vegyük észre, hogy akármi is a C konstans értéke (melyet a kezdeti érték határoz meg), a megoldás
nincs az egész számegyenesen értelmezve, így kérdéses, hogy a képletből kapott két hiperbolaág melyikét
tekintsük megoldásnak. Majd a kezdetiérték-feladatok tárgyalásánál tesszük pontosabbá, hogy mit
értsünk megoldás alatt. ♦

Lineáris egyenletek
Az
y ′ (x) = a(x)y(x) + b(x) (1.4)
típusú egyenletet elsőrendű lineáris egyenletnek nevezzük, ahol a, b : I → R adott folytonos függvé-
nyek az I intervallumon. Ha b(x) = 0, akkor az egyenletet homogénnak nevezzük, egyébként pedig
inhomogénnak.
1.6. Állítás. Legyenek a, b : I → R folytonos függvények és legyen A az a egy primitív függvénye.
Ekkor az (1.4) egyenlet összes megoldása
Z
y(x) = eA(x) b(x)e−A(x) dx

alakú.
Bizonyítás. Először is a fenti függvények nyilván megoldások, hiszen
 Z ′ Z
′ A(x) −A(x) A(x)
y (x) = e b(x)e dx = a(x)e b(x)e−A(x) dx + eA(x) b(x)e−A(x) = a(x)y(x) + b(x).

Legyen most y egy tetszőleges megoldása az (1.4) egyenletnek, azaz y ′ (x) − a(x)y(x) = b(x). Ha ezt
megszorozzuk e−A(x) -szel, akkor kapjuk, hogy

 ′
y ′ (x) − a(x)y(x) e−A(x) = b(x)e−A(x) ⇐⇒ y(x)e−A(x) = b(x)e−A(x) ,

amiből Z Z
−A(x) −A(x) A(x)
y(x)e = b(x)e dx ⇐⇒ y(x) = e b(x)e−A(x) dx.

A megoldóképlet alkalmazásán kívül azonban van egy másik módszer is, amely elvezet a megoldás-
hoz. Ha ismernénk egy y0 megoldást, akkor ha az y megoldást y = z + y0 alakba írjuk, kapjuk, hogy
ay + b = y ′ = z ′ + y0′ = z ′ + (ay0 + b), amit átrendezve a z ′ = a(y − y0 ), azaz a z ′ = az egyenlet adódik.
Tehát az (1.4) egyenlet megoldása felírható, mint a z ′ (x) = a(x)z(x) homogén egyenlet z megoldása
és az (1.4) inhomogén egyenlet egy y0 , az úgynevezett partikuláris megoldás összegeként.
A homogén egyenlet szeparábilis, így megoldható: z(x) = CeA(x) , ahol A′ (x) = a(x). Az inhomogén
egyenlet partikuláris megoldásának megkereséséhez a Lagrange-tól származó, állandók variálásának
nevezett módszert alkalmazzuk. Az ötlet a következő: keressük y0 -t olyan alakban, mint amilyen z, de
C-t konstans helyett válasszuk függvénynek! Ha tehát y0 (x) = C(x)eA(x) , akkor
a(x)C(x)eA(x) + b(x) = a(x)y0 (x) + b(x) = y0′ (x) = C ′ (x)eA(x) + a(x)C(x)eA(x) ,
amiből azt kapjuk, hogy a C függvényre teljesül a
C ′ (x)eA(x) = b(x) ⇐⇒ C ′ (x) = e−A(x) b(x)
egyenlet. Ez közvetlenül integrálható, s így a C függvény ismeretében y0 is meghatározható.
1.7. Példa. Oldjuk meg az y ′ (x) = 2x · y(x) + 2x3 egyenletet!

7
Megoldás. A z ′ (x) = 2x · z(x) homogén egyenlet szeparábilis, a megoldása
Z Z
dz dz dz 2
= 2xz =⇒ = 2x dx =⇒ = 2x dx =⇒ log |z| = x2 + D =⇒ z(x) = Cex .
dx z z
2
A partikuláris megoldást keressük y0 (x) = C(x)ex alakban. Ekkor C-re a
2
C ′ (x) = 2x3 e−x
egyenletet kapjuk, melyből parciális integrálással
Z Z Z Z
3 −x2 −x2

2

−x2 ′ 2 −x2 2 2
C(x) = 2x e dx = − − 2xe x dx = − e x dx = −e x + e−x 2x dx =
Z Z
−x2 2 −x2 −x2 2 2
′ 2 2
= −e x − (−2x)e dx = −e x − e−x dx = −e−x x2 − e−x .
2
Ebből y0 (x) = −x2 − 1, így a feladat megoldása y(x) = Cex − x2 − 1.
♦

Egzakt egyenletek
Tekintsük az

M (x, y(x)) + N (x, y(x))y ′ (x) = 0 ∂y M (x, y) = ∂x N (x, y) (1.5)
alakú egyenletet, ahol M, N : R2 → R adott folytonosan differenciálható függvények. A deriváltakra
vonatkozó feltételből következik, hogy létezik az (M, N ) : R2 → R2 függvénynek primitív függvénye.
1.8. Állítás. Ha F : R2 → R olyan differenciálható függvény, melyre ∂1 F = M és ∂2 F = N , akkor a
differenciálegyenlet megoldása eleget tesz az
F (x, y(x)) = C
(implicit) algebrai egyenletnek.
Bizonyítás. Egyszerű deriválással ellenőrizhető, hogy a fenti egyenletnek eleget tevő y függvény meg-
oldása az (1.5) egyenletnek:
 
d   1
F (x, y(x)) = ∂1 F (x, y(x)) ∂2 F (x, y(x)) · ′ = M (x, y(x)) + N (x, y(x))y ′ (x) = 0.
dx y (x)

1.9. Példa. Oldjuk meg az x2 − y(x) − xy ′ (x) = 0 egyenletet!

Megoldás. Az M (x, y) = x2 − y, N (x, y) = −x választás mellett az egyenlet (1.5) alakú és ∂2 M =

−1 = ∂1 N . A primitív függvény
Z Z
x3
F (x, y) = M (x, y) dx = x2 − y dx = − xy + C(y),
3
alakú, ahol a C függvényt az
−x = N (x, y) = ∂2 F (x, y) = −x + C ′ (y)
egyenletből határozhatjuk meg, ahonnan C(y) = C konstans. Primitív függvénynek tehát választható
3
F (x, y) = x3 − xy, ahonnan a megoldás
x3 x2 C
− xy(x) = C, azaz y(x) = − .
3 3 x
♦
Ha az egyenlet nem egzakt, akkor egy alkalmas µ 6= 0 függvénnyel végigszorozva az (1.5) egyenletet
esetleg azzá tehető. Ennek a µ integráló tényezőnek nevezett függvénynek a megtalálása azonban
gyakran nehéz feladat.

8
1.2. Kezdetiérték-feladatok megoldhatósága
Ebben a szakaszban az általános alakú explicit elsőrendű egyenletek megoldhatóságával foglalkozunk.
1.10. Definíció. Ha f : D → R folytonos függvény a D ⊂ R2 összefüggő nyílt halmazon, (x0 , y0 ) ∈ D
és az I ⊂ R nyílt intervallumra, valamint az y : I → R differenciálható függvényre teljesül, hogy
1. (x, y(x)) ∈ D minden x ∈ I-re,

2. y ′ (x) = f (x, y(x)) teljesül minden x ∈ I-re,

3. y(x0 ) = y0 ,
akkor az y függvényt az I intervallumon az f jobboldalú explicit elsőrendű közönséges differenciál-
egyenlet megoldásának nevezzük az y(x0 ) = y0 kezdeti feltétel mellett.
Egy ilyen feladatot vizsgálva a legfontosabb kérdés, hogy vajon milyen feltételek mellett van meg-
oldás, illetve ha van, akkor hol értelmezett és hogyan lehet meghatározni. Bizonyos speciális alakú
egyenletek megoldásaival már korábban foglalkoztunk, ebben a szakaszban a megoldhatóságra fókusz-
álunk. Ha például tekintjük az y ′ (x) = y 2 (x), y(0) = 1 kezdetiérték-feladatot, akkor a jobb oldali
f (x, y) = y 2 függvény mindenhol értelmes, ugyanakkor az 1.5. példa szerint a feladat megoldása az
1
y(x) = −
x−1
függvény. A fenti definíció szerint azt a hiperbolaágat kell választanunk, amelyen a (0, 1) pont rajta
van, s így a megoldás egy olyan I nyílt intervallumon értelmezett, amely tartalmazza az x0 = 0 pontot,
de az x = 1-et nem, a megoldás pedig az y függvény I-re vett leszűkítése. Természetesen létezik egy
legnagyobb olyan intervallum, amin a megoldás értelmezhető, ez pedig az I = (−∞, 1). Ez a példa
mutatja, hogy a megoldás nem feltétlenül értelmezhető az egész számegyenesen, még akkor sem, ha a
jobboldal mindenütt értelmes.
1.11. Definíció. Egy kezdetiérték-feladatot korrekt kitűzésűnek nevezünk, ha annak megoldására az
alábbi három tulajdonság teljesül:
1. egzisztencia, azaz létezik megoldás,

2. unicitás, azaz a megoldás egyértelmű,

3. folytonos függés, vagyis a megoldás folytonosan függ a feladat paramétereitől.

Ennek a fejezetnek az a célja, hogy megmutassuk, hogy bár a megoldás képlettel történő megadására
nincs mindig mód, az f függvényre tett pluszfeltétel esetén egy kezdetiérték-feladat korrekt kitűzésű
az x0 pont egy környezetében.

1.2.1. A megoldás létezése és egyértelműsége

Legyen D ⊂ R2 tartomány, f : D → R adott folytonos függvény, x0 , y0 ∈ R pedig olyan számok, hogy
(x0 , y0 ) ∈ D. Tekintsük az  ′
y (x) = f (x, y(x))
(1.6)
y(x0 ) = y0
kezdetiérték-feladatot és keressük ennek megoldását az Ix0 intervallumon. A következőkben megmu-
tatjuk, hogy egy az f függvényre tett további feltétel esetén a fenti feladatnak egyértelműen létezik
megoldása az x0 pont egy környezetében. A bizonyítás az A.18. Banach-fixponttételt használja, a diffe-
renciálegyenlet megoldása egy (folytonos függényekből álló) teljes metrikus téren értelmezett alkalmas
kontrakció fixpontjaként áll elő.
1.12. Definíció. Azt mondjuk, hogy az f : D → R függvény a második változóban Lipschitz-folytonos,
ha létezik L > 0, hogy |f (x, y) − f (x, ye)| ≤ L |y − ye| teljesül minden (x, y), (x, ye) ∈ D esetén.

9
1.13. Tétel (Picard – Lindelöf). Legyen f : D → R olyan folytonos függvény, amely a második vál-
tozójában Lipschitz-folytonos. Ekkor minden (x0 , y0 ) ∈ D ponthoz megadható olyan δ > 0, hogy az
y ′ (x) = f (x, y(x)) egyenletnek pontosan egy y megoldása tesz eleget az y(x0 ) = y0 kezdeti feltételnek az
[x0 − δ, x0 + δ] intervallumon.
Bizonyítás. Első lépésként vegyük észre, hogy az (1.6) differenciálegyenlet folytonosan differenciálható
y megoldása helyett kereshetjük az
Z x
y(x) = y0 + f (t, y(t)) dt (1.7)
x0

integrálegyenlet folytonos megoldását. Ez a két feladat valóban ekvivalens: ha y folytonosan differen-

ciálható és eleget tesz a differenciálegyenletnek, akkor a Newton – Leibniz-szabály alapján
Z x Z x
′
y(x) − y0 = y(x) − y(x0 ) = y (t) dt = f (t, y(t)) dt.
x0 x0

Megfordítva, ha y folytonos és teljesül az integrálegyenlet, akkor az integrálfüggény differenciálhatósá-

gára vonatkozó tétel szerint y differenciálható és y ′ (x) = f (x, y(x)), ami f folytonossága miatt ismét
folytonos, tehát y folytonosan differenciálható és teljesíti a differenciálegyenletet. Emiatt az (1.6)
feladat megoldása helyett az (1.7) egyenlet folytonos megoldását fogjuk megkeresni.
Legyen B olyan (x0 , y0 ) középpontú zárt gömb, amelyre B ⊂ D. Ez egy korlátos és zárt halmaz,
az f függvény folytonos, így létezik olyan K > 0, hogy |f | ≤ K a B halmazon. Válasszuk úgy a δ > 0
számot, hogy egyrészt legyen δL < 1, másrészt a T = [x0 − δ, x0 + δ] × [y0 − Kδ, y0 + Kδ] téglalap
teljes egészében B-ben legyen. A rövidség kedvéért legyen I := [x0 − δ, x0 + δ].
Tekintsük most az I-n értelmezett folytonos függvények C(I) terét ellátva a d(g, h) = supI |g − h|
metrikával. Ismert, hogy (C(I), d) teljes metrikus tér (lásd az A.16. állítást). Ennek a térnek vegyük a

Ce = ϕ ∈ C(I) : |ϕ(x) − y0 | ≤ Kδ ∀ x ∈ I

alterét. A benne levő függvények folytonossága miatt C e ⊂ C(I) zárt altér, így maga is teljes metrikus
e
tér a d metrikával ellátva. Vegyük észre, hogy C elemei azok az [x0 − δ, x0 + δ]-n értelmezett folytonos
függvények, melyek grafikonja nem lóg ki a T téglalapból.
Most definiáljuk az
Z x


e → C,
F: C e F(y) (x) := y0 + f (t, y(t)) dt
x0

leképezést. A jóldefiniáltsághoz ellenőrizni kell, hogy y ∈ C e esetén F(y) ∈ C e szintén teljesül. Mivel
x1 , x2 ∈ I esetén
Z x2 Z x2



F(y) (x2 ) − F(y) (x1 ) = f (t, y(t)) dt ≤ |f (t, y(t))| dt ≤ K |x2 − x1 | ,
x1 x1

ezért F(y) folytonos és az x ∈ I esetén fennálló

Z x Z x


F(y) (x) − y0 = f (t, y(t)) dt ≤ |f (t, y(t))| dt ≤ K |x − x0 | ≤ Kδ
x0 x0

e
becslés miatt az F leképezés C-beli e
függvényeket valóban C-ba képez.
e e e akkor
A következő lépésben azt mutatjuk meg, hogy F : C → C kontrakció. Ha ugyanis y, z ∈ C,
tetszőleges x ∈ I pont esetén
Z x Z x



F(y) (x) − F(z) (x) = f (t, y(t)) − f (t, z(t)) dt ≤ |f (t, y(t)) − f (t, z(t))| dt ≤
x0 x0
Z x Z x
≤ L |y(t) − z(t)| dt ≤ L · sup |y(t) − z(t)| 1 dt = L(x − x0 ) · d(y, z) ≤ Lδ · d(y, z).
x0 t∈I x0

10
Ez minden x ∈ I esetén igaz, így mindkét oldal szuprémumát véve kapjuk, hogy




d F(y), F(z) = sup F(y) (x) − F(z) (x) ≤ Lδ · d(y, z),
x∈I

ami δ választása miatt (Lδ < 1) azt jelenti, hogy F egy kontrakció a C e teljes metrikus térben. Ekkor
e melyre F(y) = y, ami éppen azt jelenti, hogy y
a Banach-fixponttétel szerint létezik egyetlen y ∈ C,
olyan I-n értelmezett folytonos függvény, amely teljesíti az (1.7) egyenletet.

A fenti bizonyítás könnyen adaptálható vektorértékű jobboldal esetére, azaz ha D ⊂ R × Rn és

f : D → Rn a második (vektor)változójában Lipschitz-folytonos. A Banach-fixponttétel nem csak a
megoldás létezését és egyértelműségét állítja, hanem módszert is ad, amellyel tetszőleges pontossággal
meg is
közelíthetjük azt, lásd az (A.4) hibabecslést. Ez a módszer pedig az y0 (x) = y0 , yn+1 (x) =
e sorozat elkészítését jelenti, melyet szukcesszív approximációnak,
F(yn ) (x) függényekből álló (yn ) ⊂ C
vagy Picard-iterációnak is neveznek.
Az y ′ (x) = y(x), y(0) = 1 kezdetiérték-feladat megoldása ezzel a módszerrel a következő lenne:

y0 (x) = 1,
Z x Z x


y1 (x) = F(y0 ) (x) = y0 + f (t, y0 (t)) dt = 1 + 1 dt = 1 + x,
0 0
Z x Z x

x2
y2 (x) = F(y1 ) (x) = y0 + f (t, y1 (t)) dt = 1 + 1 + t dt = 1 + x + ,
0 0 2

amit folytatva könnyen látható, hogy az n-edik lépésben az exponenciális függvény nulla körüli n-edik
Taylor-polinomját kapjuk, amely az I intervallumon valóban konvergál a d metrika szerint a feladat
y(x) = ex megoldásához.

1.2.2. A megoldás folytonos függése a paraméterektől

Ebben a részben azt vizsgáljuk meg, hogy ha az egyenletben szereplő paramétereket, nevezetesen a
kezdeti értéket, vagy akár az egész jobb oldali függvényt ha egy kicsit megváltoztatjuk, akkor mennyire
változhat meg a megoldás. Ehhez tekintsük az
 ′  ′
y (x) = f (x, y(x)) z (x) = g(x, z(x))
és a (1.8)
y(x0 ) = y0 z(x0 ) = z0

kezdetiérték-feladatokat, ahol szokás szerint f, g : R × R → R folytonos függvények. Jelölje y = y(x)

az első, míg z = z(x) a második feladat megoldását.

1.14. Tétel (Folytonos függés). Ha |y0 − z0 | ≤ δ, |f (u, v) − g(u, v)| ≤ K minden (u, v) ∈ R2 esetén
és f a második változója szerint Lipschitz-folytonos az L > 0 Lipschitz-konstanssal, továbbá T ≥ 0 egy
tetszőleges, de rögzített szám, akkor

|y(x) − z(x)| ≤ (δ + KT )eL(x−x0 ) minden x0 ≤ x ≤ x0 + T -re.

Bizonyítás. Az (1.8) kezdetiérték-problémák helyett ismét tekinthetjük a velük ekvivalens

Z x Z x
y(x) = y0 + f (s, y(s)) ds és a z(x) = z0 + g(s, z(s)) ds
x0 x0

integrálegyenleteket. Ekkor
Z x Z x
y(x) − z(x) = y0 − z0 + f (s, y(s)) − f (s, z(s)) ds + f (s, z(s)) − g(s, z(s)) ds.
x0 x0

11
Legyen most x0 ≤ x ≤ x0 + T , ekkor abszolútértéket véve kapjuk, hogy
Z x Z x
|y(x) − z(x)| ≤ |y0 − z0 | + |f (s, y(s)) − f (s, z(s))| ds + |f (s, z(s)) − g(s, z(s))| ds
x0 x0
Z x
≤δ+L |y(s) − z(s)| ds + KT.
x0

Vezessük be a ϕ(x) := |y(x) − z(x)| és a C := δ+KT jelöléseket. Ekkor a fentiek szerint a ϕ függvényre
fennáll a Z x


0 ≤ ϕ(x) ≤ C + L ϕ(s) ds x ∈ [x0 , x0 + T ] (1.9)
x0

egyenlőtlenség. Be kell látni, hogy ebből következik a

ϕ(x) ≤ CeL(x−x0 ) x ∈ [x0 , x0 + T ] (1.10)

egyenlőtlenség, ami a bizonyítandó állítás. Először is, (1.9)-ből következik, hogy

1 L ϕ(x)

· R ≤1 x ∈ [x0 , x0 + T ] .
L C + L xx0 ϕ(s) ds

Ezt az egyenlőtlenséget integrálva az [x0 , τ ] intervallumon (ahol x0 ≤ τ ≤ x0 + T ) kapjuk, hogy

Z Z τ
1 τ L ϕ(x)
Rx dx ≤ 1 dx = τ − x0 .
L x0 C + L x0 ϕ(s) ds x0

Mivel a bal oldalon álló függvénynek ismerjük a primitív függvényét, így

  Z x  τ
1
log C + L ϕ(s) ds ≤ τ − x0 ,
L x0 x0

amiből kapjuk, hogy Z x

C +L ϕ(s) ds ≤ CeL(τ −x0 ) ,
x0

így (1.9) felhasználásával kapjuk, hogy minden τ ∈ [x0 , x0 + T ] esetén

|y(τ ) − z(τ )| = ϕ(τ ) ≤ CeL(τ −x0 ) = (δ + KT )eL(τ −x0 ) .

A tételben mellékszámításként azt is beláttuk, hogy az (1.9) feltételből következik az (1.10) egyen-
lőtlenség. Ezt az állítást Gronwall-lemmának nevezik. A folytonos függés elnevezést az indokolja, hogy
ha a kezdeti értékek különbsége, valamint a két jobboldal különbsége nullához tart, akkor a rögzített
[x0 , x0 + T ] intervallumon a két feladat megoldásának sup{|y(x) − z(x)| : x ∈ [x0 , x0 + T ]} eltérése is
nullához tart.

1.3. Másodrendű lineáris egyenletek

Rátérünk az
y ′′ (x) + a(x)y ′ (x) + b(x)y(x) = f (x) (1.11)
egyenlet vizsgálatára, ahol a, b, f : I → R adott folytonos függvények. Ha f = 0, akkor az egyenletet
homogénnek, egyébként inhomogénnek hívjuk. Vegyük észre, hogy ha y1 és y2 megoldása az (1.11)
egyenletnek, akkor a különbségük a homogén egyenlet megoldása lesz, hiszen

′′
′

y1 (x) − y2 (x) + a(x) y1 (x) − y2 (x) + b(x) y1 − y2 = 0.

12
Ebből következik, hogy az inhomogén egyenlet összes megoldása y+y0 alakú, ahol y a homogén egyenlet
általános megoldása, y0 pedig az inhomogén egyenlet egy rögzített, úgynevezett partikuláris megoldása.
Ugyanis ha y0 a partikuláris megoldás, y pedig a homogén egyenlet megoldása, akkor y + y0 nyilván
megoldása lesz az inhomogén egyenletnek. Ha pedig z az inhomogén egyenlet tetszőleges megoldása,
y0 pedig a partikuláris megoldás, akkor z − y0 a homogén egyenlet megoldása.
Tehát (1.11) megoldásához elegendő egyetlen megoldást találni valamilyen úton-módon és elég a
homogén egyenlettel foglalkozni.

1.3.1. A homogén egyenlet általános megoldása

Ebben a részben megmutatjuk, hogy a homogén egyenlet általános megoldásának felírásához elég két
független megoldást találni, minden más megoldás ezek lineáris kombinációjaként írható fel.
Tekintsük tehát az
y ′′ (x) + a(x)y ′ (x) + b(x)y(x) = 0 (1.12)
homogén egyenletet. Az alábbi állítások ennek az egyenletnek a megoldásairól szólnak.
1.15. Állítás. Ha y1 és y2 megoldások, c1 , c2 ∈ R, akkor c1 y1 + c2 y2 is megoldás.
Ez a nyilvánvaló állítás azt mondja, hogy a megoldások vektorteret alkotnak.
1.16. Állítás. Ha y1 és y2 megoldások, valamint A′ (x) = a(x), akkor az
y1 (x) y2 (x) A(x)
x 7→ ·e
y1′ (x) y2′ (x)
függvény konstans az I intervallumon.
Bizonyítás. A determinánst kifejtése után a fenti függvényt deriválva kapjuk, hogy

′
(y1 y2′ − y2 y1′ )eA = (y1′ y2′ + y1 y2′′ − y2′ y1′ − y2 y1′′ )eA + (y1 y2′ − y2 y1′ )aeA =


= eA (y1 y2′′ − y2 y1′′ + ay1 y2′ − ay2 y1′ ) = eA y1 (y2′′ + ay2′ ) − y2 (y1′′ + ay1′ ) = eA (by1 y2 − by1 y2 ) = 0,
vagyis valóban konstansfüggvényről van szó, hiszen a deriváltja az I intervallumon nulla.
1.17. Definíció. A fenti állításban szereplő

y (x) y2 (x)
W y1 (x), y2 (x) = 1′
y1 (x) y2′ (x)
determinánst az y1 , y2 megoldásokhoz tartozó Wronski-determinánsnak nevezzük.
1.18. Állítás. Ha y1 és y2 megoldások, akkor a W (y1 , y2 ) Wronski-determináns vagy azonosan nulla,
vagy sehol sem nulla I-n.
Bizonyítás. Az 1.16. állítás szerint létezik olyan C ∈ R, hogy W (y1 , y2 ) · eA ≡ C. Itt az eA(x) tényező
egyetlen x-re sem nulla, emiatt ha C = 0, akkor W (y1 , y2 ) ≡ 0, ha pedig C 6= 0, akkor W (y1 , y2 ) sehol
sem nulla I-n.
1.19. Állítás. Ha y1 és y2 megoldások, y1 6= 0 az I intervallumon és y2 nem konstansszorosa y1 -nek,
akkor W (y1 , y2 ) 6= 0.
Bizonyítás. Mivel y1 6= 0, ezért az y2 /y1 függvény mindenütt értelmes és
 ′
y2 y ′ y1 − y2 y1′ W (y1 , y2 )
= 2 2 = .
y1 y1 y12
Mivel y2 /y1 nem konstans, ezért a derivált valamilyen x ∈ I pontban biztosan nem nulla, azaz


W y1 (x), y2 (x)
6= 0,
y12 (x)


amiből következik, hogy W y1 (x), y2 (x) 6= 0. Mivel van olyan pont, ahol a Wronski-determináns nem
nulla, az 1.18. állítás szerint W (y1 , y2 ) sehol sem nulla I-n.

13
1.20. Állítás. Ha y1 és y2 olyan megoldások, hogy W (y1 , y2 ) 6= 0 az I intervallumon, akkor a homogén
egyenlet minden megoldása c1 y1 + c2 y2 alakú, ahol c1 , c2 ∈ R.
Bizonyítás. Legyen y egy tetszőleges megoldás, be kell látnunk, hogy y felírható y1 és y2 lineáris
kombinációjaként. Az 1.16. állítást alkalmazva erre a három megoldásra azt kapjuk, hogy léteznek
olyan D1 , D2 , D3 ∈ R konstansok, hogy

W (y1 , y)eA = D1 , W (y2 , y)eA = D2 , W (y1 , y2 )eA = D3 .

Az első egyenlőséget y2 -vel, a másodikat y1 -gyel szorozva, majd kivonva őket egymásból kapjuk, hogy


D1 y2 − D2 y1 = eA W (y1 , y)y2 − W (y2 , y)y1 = eA (y1 y2′ − y1′ y2 )y = eA W (y1 , y2 )y = D3 y.

Vegyük észre, hogy a W (y1 , y2 )-re tett feltétel szerint D3 6= 0, így

D2 D1
y=− y1 + y2 .
D3 D3

A fentiek szerint tehát elég a homogén egyenletnek két olyan megoldását megkeresni, melyek
Wronski-determinánsa nem nulla, mert a többi megoldás ezek lineáris kombinációjaként írható fel.
A következő állítás az eddigi eredmények összefoglalása.
1.21. Állítás.
(i) Az y1 , y2 megoldások pontosan akkor lineárisan összefüggők, ha W (y1 , y2 ) = 0 mindenhol I-n.

(ii) Az y1 , y2 megoldások pontosan akkor lineárisan függetlenek, ha W (y1 , y2 ) sehol sem nulla I-n.
Bizonyítás. Ha a két megoldás összefüggő, akkor az egyik a másik számszorosa, amiből azonnal látszik,
hogy W (y1 , y2 ) = 0 mindenhol. Ha y1 , y2 lineárisan függetlenek, akkor az 1.19. állítás szerint W (y1 , y2 )
sehol sem nulla. Megfordítva, ha W (y1 , y2 ) = 0 mindenhol I-n, akkor y1 és y2 nem lehetnek függetlenek
(hiszen ekkor W (y1 , y2 ) sehol sem nulla lenne), tehát összefüggők és ha W (y1 , y2 ) = 0 sehol sem nulla
I-n, akkor nem lehetnek összefüggők, tehát függetlenek.

1.22. Definíció. Ha az y1 és y2 megoldásokra W (y1 , y2 ) 6= 0 teljesül, akkor azt mondjuk, hogy y1 és

y2 a homogén egyenlet alaprendszerét alkotják.
Az alaprendszer – vagyis két lineárisan független megoldás – megtalálása azonban problémákba
ütközhet. Egy általános (1.12) alakú homogén egyenlet alaprendszerének megkeresésére nincs olyan
általános eljárás, ami eredményhez vezetne. Ha azonban legalább az egyik megoldást ismerjük, akkor
van esélyünk a második megtalálására is. Ekkor ha y1 ismert, y2 -t kereshetjük y2 (x) = y1 (x)z(x)
alakban. Ezt ugyanis kétszer deriválva és felhasználva, hogy y1 és y2 megoldásai a homogén egyenletnek
kapjuk, hogy y1 z ′′ + (2y1′ + ay1 )z ′ = 0, ami egy elsőrendű egyenlet a z ′ függvényre. Ebből szerencsés
esetben z ′ , s így z is kiszámolható, amiből egy y2 megoldás kapható.

1.3.2. Állandó együtthatós egyenlet alaprendszere

Az általános, függvényegyütthatós homogén egyenlet alaprendszerének kiszámítása általában remény-
telen vállalkozás, ugyanakkor ha az együtthatók konstansok, akkor egészen más a helyzet. Tegyük fel
tehát, hogy az (1.12) egyenlet együtthatói számok, azaz a(x) ≡ a és b(x) ≡ b, ahol a, b ∈ R. Ekkor a
homogén egyenlet
y ′′ (x) + ay ′ (x) + by(x) = 0 (1.13)
alakú. Keressük a megoldást y(x) = eλx alakban, ahol λ ∈ R.

Azért ilyen alakban keressük az alaprendszert, mert találni fogunk ilyen alakú megoldásokat – amint azt
hamarosan látni fogjuk – és az alaprendszer birtokában már teljesen mindegy, hogy milyen úton szereztük meg

14
őket. Vagyis azt a feltételezésünket, hogy ilyen alakú megoldásokat keresük, maguknak a megoldásoknak a
megtalálása utólag igazolni fogja.

Mivel

y ′′ (x) + ay ′ (x) + by(x) = λ2 eλx + aλeλx + beλx = λ2 + aλ + b eλx = 0,
így ha y(x) = eλx megoldás, akkor λ megoldása az

λ2 + aλ + b = 0, (1.14)

úgynevezett karakterisztikus egyenletnek. Legyen λ1 és λ2 a fenti polinom két gyöke. Az (1.13) egyenlet
alaprendszere ekkor az alábbi függvényekből áll.

1.23. Állítás.

(i) Ha λ1 , λ2 ∈ R különböző valós számok, akkor az y1 (x) = eλ1 x és y2 (x) = eλ2 x függvények alap-
rendszert alkotnak.

(ii) Ha λ1 = λ2 = λ kétszeres gyöke a karakterisztikus egyenletnek, akkor az y1 (x) = eλx és y2 (x) =

xeλx függvények alaprendszert alkotnak.

(iii) Ha λ1 = α + βi és λ2 = α − βi, akkor az y1 (x) = eαx cos βx és y2 (x) = eαx sin βx függvények
alaprendszert alkotnak.

Könnyen látható, hogy ezek a függvények valóban megoldásai a homogén egyenletnek, továbbá a
Wronski-determinánsuk sem nulla, hiszen például az első esetben

eλ 1 x eλ 2 x
W y1 (x), y2 (x) = λ x = (λ2 − λ1 )e(λ1 +λ2 )x 6= 0,
λ1 e 1 λ2 eλ2 x

így ezek a megoldások valóban alaprendszert alkotnak. A másik két eset ellenőrzése hasonlóan egyszerű
számolás.

1.3.3. Partikuláris megoldás keresése

Az
y ′′ (x) + a(x)y ′ (x) + b(x)y(x) = f (x)
inhomogén egyenlet partikuláris megoldásának keresése hasonló elv alapján történik, mint az elsőrendű
lineáris egyenleteknél. Ha az (1.12) homogén egyenlet y1 és y2 alapmegoldásait már meghatároztuk,
akkor a homogén egyenlet összes megoldása c1 y1 + c2 y2 alakú. Az inhomogén egyenlet partikuláris
megoldását az állandók variálásának módszerével kereshetjük: legyen y0 (x) = c1 (x)y1 (x) + c2 (x)y2 (x),
ahol c1 , c2 alkalmas függvények. Ezt az y0 függgvényt kétszer deriválva – és a változók kiírását mellőzve
– kapjuk, hogy

y 0 = c 1 y1 + c 2 y2 ,
y0′ = c′1 y1 + c1 y1′ + c′2 y2 + c2 y2′ ,

′
y0′′ = c′1 y1 + c′2 y2 + c′1 y1′ + c1 y1′′ + c′2 y2′ + c2 y2′′ .

Az első egyenletet szorozzuk be a b, a másodikat az a függvénnyel és adjuk össze mindhárom egyenletet.

Ekkor a bal oldalon by0 + ay0′ + y0′′ = f áll, hiszen y0 az inhomogén egyenlet megoldása, így

′
f = c1 (by1 + ay1′ + y1′′ ) + c2 (by2 + ay2′ + y2′′ ) + a(c′1 y1 + c′2 y2 ) + c′1 y1 + c′2 y2 + c′1 y1′ + c′2 y2′

′
= c′1 y1 + c′2 y2 + c′1 y1′ + c′2 y2′ ,

15
ahol kihasználtuk, hogy y1 és y2 a homogén egyenlet megoldása. Válasszuk úgy a keresett c1 , c2
függvényeket, hogy c′1 y1 + c′2 y2 = 0 legyen és ekkor a fenti egyenletből a c′1 y1′ + c′2 y2′ = f feltétel adódik.
Noha az első követelmény teljesen önkényes, a c′1 , c′2 függvényekre kapott

c′1 y1 + c′2 y2 = 0
c′1 y1′ + c′2 y2′ = f

lineáris egyenletrendszer megoldható, hiszen a rendszer mátrixának determinánsa éppen W (y1 , y2 ), ami
pedig sehol sem nulla, tehát ennek a rendszernek egyértelműen van megoldása, amiből integrálással a
c1 , c2 függények is előállíthatók:

0 y2 (x) y1 (x) 0
Z Z
f (x) y2′ (x) y1′ (x) f (x)
c1 (x) =
dx, c2 (x) =
dx.
W y1 (x), y2 (x) W y1 (x), y2 (x)

Ha az f függvények speciális alakja van, például polinom, exponenciális vagy trigonometrikus függvény,
akkor érdemes lehet a partikuláris megoldást is olyan alakban keresni. Ez a próbafüggvény-módszernek
is nevezett eljárás gyakran gyorsabb és egyszerűbb számolásokra vezető módszer, mint az állandók
variálása.

1.3.4. Harmonikus, csillapított és gerjesztett rezgések

Harmonikus rezgés
Ha egy rugóra akasztott m tömegű testet függőleges irányban kitérítünk a nyugalmi állapotából, akkor
a test periodikusan ismétlődő mozgást végez (ha a közegellenállást elhanyagoljuk). A tömegre ható
rugóerő a Hooke-törvény szerint arányos a nyugalmi helyzetből való kitérés mértékével, az erő iránya
pedig a kitérés irányával ellentétes. Newton második törvénye szerint a testre ható F erőre F = ma,
ahol a a gyorsulás. Ebből kapjuk, hogy ha y(t) jelöli a testnek a nyugalmi helyzettől mért távolságát
a t időpontban, akkor
my ′′ (t) = −ω 2 my(t),
amiből m-el való egyszerűsítés után az

y ′′ (t) = −ω 2 y(t)

állandó együtthatós homogén egyenletet kapjuk. Ezt az 1.23. állítás alapján gyorsan meg is tudjuk
oldani. A λ2 +ω 2 = 0 karakterisztikus egyenlet gyökei λ1,2 = ±ωi, amiből y1 (t) = cos ωt, y2 (t) = sin ωt.
A megoldás tehát valóban periodikus:
q  
2 2 C1 C2
y(t) = C1 cos ωt + C2 sin ωt = C1 + C2 p 2 cos ωt + p 2 sin ωt
C1 + C22 C1 + C22
q

= C12 + C22 sin β cos ωt + cos β sin ωt = A sin(ωt + β), (1.15)

ahol A az amplitúdó, ω a körfrekvencia és β a kezdőfázis.

Csillapított rezgés
Ha van közegellenállás is, akkor ismert, hogy az a sebességgel arányos és azzal ellentétes irányban hat.
Ekkor az egyenlet
y ′′ (t) = −ω 2 y(t) − 2ky ′ (t)
alakú lesz (k > 0), melyhez tartozó karakterisztikus egyenlet most λ2 + 2kλ + ω 2 = 0 (a csillapítási
konstansban levő 2-es szorzót csak kényelmi okok miatt választottuk). Ennek gyökei
√
−2k ± 4k 2 − 4ω 2 p
λ1,2 = = −k ± k 2 − ω 2 .
2

16
Ha k > ω, akkor λ1 , λ2 < 0 különböző valós számok, így y(t) = C1 eλ1 t + C2 eλ2 t . Ilyenkor az y(t)
megoldás t → ∞ esetén nagyon gyorsan tart nullához, oszcilláció nélkül, hiszen y legfeljebb egyszer
válthat előjelet. Ez tehát erős csillapítást jelent.
Ha k = ω, akkor λ1 = λ2 = −k, ekkor y(x) = C1 e−kt + C2 te−kt . √
Végül a k < ω esetben, ami a gyenge csillapításnak felel meg, λ1,2 = −k ± i ω 2 − k 2 , így
p p
y(t) = C1 e−kt cos ω 2 − k 2 t + C2 e−kt sin ω 2 − k 2 t,

ami oszcilláló, de lecsengő függvény. Mindhárom esetben a megoldás nullához tart t → ∞ esetén.

Gerjesztett rezgés
Végül gerjesztett rezgésről beszélünk, ha a tömegpontra a rugóerőn és a súrlódáson kívül egy periodikus
m sin ϑt gerjesztőerő is hat. Ha az egyszerűség kedvéért a csillapítástól eltekintünk, akkor az

y ′′ (t) = −ω 2 y(t) + sin ϑt

inhomogén egyenlethez jutunk. A homogén egyenlet megoldásait már ismerjük, lásd (1.15). Partiku-
láris megoldást próbafüggvény módszerrel kereshetünk. Válasszunk y0 (t) = c1 cos ϑt + c2 sin ϑt alakú
partikuláris megoldást. Egyszerű számolással adódik, hogy ϑ 6= ω esetén van ilyen alakú megoldás, a
c1 = 0, c2 = (ω 2 − ϑ2 )−1 választással. Ekkor az összes megoldás alakja
1
y(t) = sin ϑt + A sin(ωt + β).
ω2 − ϑ2
Ha viszont ϑ = ω, akkor nincs ilyen alakú partikuláris megoldás. Keressünk most inkább y0 (t) =
t(c1 cos ϑt + c2 sin ϑt) alakú megoldást. Ekkor c1 = −1/(2ϑ), c2 = 0 választással kapjuk, hogy
t
y(t) = − cos ωt + A sin(ωt + β),
2ω
ami nem korlátos függény. Ezt a jelenséget rezonanciának nevezzük.

1.4. Elsőrendű lineáris rendszerek

Ebben a fejezetben az
y ′ (x) = A(x)y(x) + b(x) (1.16)
lineáris rendszerek megoldásával foglalkozunk, ahol A : I → Rn×n , b : I → Rn adott mátrix-, illetve
vektorértékű folytonos függvények.

1.24. Tétel. Az (1.16) rendszernek az y(x0 ) = y0 (x0 ∈ I, y0 ∈ Rn adott) kezdeti feltétel mellett
egyértelműen létezik megoldása és ez a megoldás az egész I intervallumon értelmezett.

A tételt nem bizonyítjuk, ugyanakkor megjegyezzük, hogy a megoldás létezése és egyértelműsége

lényegében az 1.13. tétel rendszerekre vonatkozó megfelelőjének következménye.
Az (1.4) lineáris egyenlethez hasonlóan a megoldás itt is felírható y = z + y0 alakban, ahol z a
z ′ = Az homogén egyenlet megoldása, y0 pedig (1.16) egy partikuláris megoldása. Megjegyezzük, hogy
a másodrendű lineáris egyenletek átírhatók két egyenletből álló lineáris rendszerré, vagyis megtehettük
volna, hogy eleve csak elsőrendű lineáris rendszerekkel foglalkozunk.

1.4.1. A homogén egyenlet megoldása

Foglalkozzunk először az
y ′ (x) = A(x)y(x) (1.17)

17
homogén egyenlet megoldásával, ahol A : I → Rn×n folytonos függvény. Az y(x) = 0 ∈ Rn konstans
nulla vektor mindig megoldása az egyenletnek és az is könnyen látható, hogy ha y (1) és y (2) megoldások,
akkor c1 y (1) + c2 y (2) is megoldás, vagyis a homogén egyenlet megoldásai vektorteret alkotnak.

Azért használunk a különböző megoldások jelölésére felső indexeket, mert az alsó indexek használata félreér-
tésekhez vezethet: y1 jelölhetne egy y1 : I → Rn megoldást, de jelölhetné az y vektorértékű függvény y1 : I → R
első koordinátafüggvényét is.

1.25. Tétel. Az (1.17) homogén egyenlet megoldáshalmaza n-dimenziós altér C 1 (I, Rn )-ben.

Bizonyítás. Azt már tudjuk, hogy a megoldások vektorteret alkotnak. Legyenek ϕ(1) , ϕ(2) , . . . , ϕ(k)
megoldások, ekkor ezek lineáris kombinációja is megoldás. Legyen x0 ∈ I tetszőleges pont és tekintsük
a
C1 ϕ(1) (x0 ) + C2 ϕ(2) (x0 ) + . . . + Ck ϕ(k) (x0 ) = 0
homogén lineáris egyenletrendszert. Itt a C1 , C2 , . . . , Ck számok az ismeretlenek, a rendszer mátrixa
pedig a  
| | |
ϕ(1) (x0 ) ϕ(2) (x0 ) . . . ϕ(k) (x0 ) ∈ Rn×k
| | |
mátrix, ahol a j-edik oszlopban a ϕ(j) (x0 ) ∈ Rn vektor áll. Tegyük fel, hogy k > n. Ekkor több
ismeretlen van, mint egyenlet, vagyis a fenti homogén egyenletrendszernek van nemtriviális – azaz nem
csupa nulla – megoldása. Léteznek tehát olyan C e1 , C
e2 , . . . , C
ek számok, melyek nem mind nullák és

e1 ϕ(1) (x0 ) + C
C e2 ϕ(2) (x0 ) + . . . + C
ek ϕ(k) (x0 ) = 0.

Ez azt jelenti, hogy ϕ := C e1 ϕ(1) + C e2 ϕ(2) + . . . + C

ek ϕ(k) olyan megoldása az (1.17) egyenletnek, ami
az x0 pontban nullát vesz fel. De az (1.17) egyenletnek a konstans nulla vektor is megoldása, így a
megoldás egyértelműsége miatt ϕ(x) = 0 ∈ Rn minden x ∈ I-re. Ez azt jelenti, hogy C e1 ϕ(1) + C
e2 ϕ(2) +
... + Cek ϕ = 0, vagyis a ϕ , ϕ , . . . , ϕ megoldások lineárisan összefüggők. Tehát k > n esetén
(k) (1) (2) (k)

bármely k megoldás összefüggő, így a megoldástér dimenziója legfeljebb n lehet. Megmutatjuk, hogy
a dimenzió pontosan n, ugyanis tekintsük az (1.17) egyenletet az y(x0 ) = e(j) (j = 1, 2, . . . , n) kezdeti
feltétellel, ahol e(j) ∈ Rn a j-edik egységvektor. Legyenek a megoldások rendre ψ (1) , ψ (2) , . . . , ψ (n) és
tegyük fel, hogy
C1 ψ (1) + C2 ψ (2) + . . . + Cn ψ (n) = 0.
Az x0 ∈ I pontban
C1 ψ (1) (x0 ) + C2 ψ (2) (x0 ) + . . . + Cn ψ (n) (x0 ) = 0,
de mivel ψ (j) (x0 ) = e(j) , ezek az oszlopvektorok pedig lineárisan függetlenek, így C1 = C2 = . . . =
Cn = 0, tehát van n lineárisan független megoldás.

1.26. Definíció. Az (1.17) homogén lineáris egyenlet n lineárisan független ϕ(1) , ϕ(2) , . . . , ϕ(n) megol-
dását az egyenlet alaprendszerének nevezzük, a belőlük mint oszlopvektorokból képzett
 
| | |
Φ(x) = ϕ(1) (x) ϕ(2) (x) . . . ϕ(n) (x)
| | |

mátrixot alapmátrixnak, míg a W (x) = det Φ(x) determinánst Wronski-determinánsnak nevezzük.

Ha tehát sikerül előállítani az alaprendszert, azaz a megoldástér egy bázisát, akkor az (1.17) egyenlet
összes megoldása felírható

y(x) = Φ(x) · C = C1 ϕ(1) (x) + C2 ϕ(2) (x) + . . . + Cn ϕ(n) (x)

18
alakban, ahol C ∈ Rn konstansokat tartalmazó vektor.
Legyenek most ϕ(1) , ϕ(2) , . . . , ϕ(n) tetszőleges – nem feltétlenül lineárisan független – megoldásai
az (1.17) egyenletnek. Ezeket mátrixba rendezve egy megoldásokat tartalmazó Φ mátrixot kapunk,
melynek szintén elkészíthető a W = det Φ determinánsa. Az alábbi állítást lényegében már az 1.25.
tétel bizonyítása során beláttuk.
1.27. Állítás. Ha W (x0 ) = 0 valamilyen x0 ∈ I pontban, akkor W (x) = 0 minden x ∈ I-re.
Bizonyítás. Ha W (x0 ) = det Φ(x0 ) = 0, akkor tekintsük a Φ(x0 )·C = 0 ∈ Rn lineáris egyenletrendszert.
Mivel a mátrixának determinánsa nulla, így létezik nemtriviális megoldás, vagyis van olyan C e ∈ Rn
e e
vektor, ami nem a nullvektor és Φ(x0 ) · C = 0. Tekintsük az y(x) = Φ(x) · C megoldást, melyre
tehát y(x0 ) = 0. A megoldás egyértelműsége miatt y csak a konstans nulla megoldás lehet, azaz
y(x) = 0 ∈ Rn minden x ∈ I-re. Ezt azt jelenti, hogy minden x ∈ I-re Φ(x) · C e = 0, vagyis a Φ(x)
mátrix a nemnulla Ce vektort a nullvektorba viszi, tehát W (x) = det Φ(x) = 0 minden x ∈ I-re.

1.28. Állítás.
(i) A ϕ(1) , ϕ(2) , . . . , ϕ(n) megoldások pontosan akkor lineárisan összefüggők, ha minden x ∈ I pontban
W (x) = 0.
(ii) A ϕ(1) , ϕ(2) , . . . , ϕ(n) megoldások pontosan akkor lineárisan függetlenek, ha W (x) sehol sem nulla
I-n.
Bizonyítás. Ha a megoldások lineárisan összefüggők, akkor van olyan C e ∈ Rn nemnulla vektor, melyre
Φ·C e = 0. Ekkor tetszőleges x ∈ I esetén Φ(x) · Ce = 0 ∈ Rn szintén igaz, vagyis ennek a homogén
n
lineáris egyenletrendszernek van 0 ∈ R -től különböző megoldása, így det Φ(x) = W (x) = 0.
Megfordítva, tegyük fel most, hogy minden x ∈ I pontban W (x) = 0. Ekkor speciálisan az x0 ∈ I
e ∈ Rn
pontban W (x0 ) = 0 és innen az előző állítás bizonyítása szó szerint ismételhető: van olyan C
e = 0. A megoldás egyértelműsége miatt y(x) = Φ(x) · C
vektor, ami nem a nullvektor és Φ(x0 ) · C e az
azonosan nulla függvény, vagyis
e1 ϕ(1) + C
C e2 ϕ(2) + . . . + C
en ϕ(n) = 0,

ei konstansok nem mindegyike nulla, vagyis ezek a megoldások összefüggők. Az állítás (ii) része
ahol a C
a most bizonyított (i) részből és az 1.27. állításból következik.

1.4.2. A homogén egyenlet alaprendszerének előállítása az állandó együtthatós

esetben
A homogén egyenlet alaprendszerének előállítására nincs módszer, ugyanakkor az állandó együtthatós
eset könnyen kezelhető. A továbbiakban tehát az

y ′ (x) = Ay(x) (1.18)

alakú homogén egyenlet megoldásait keressük, ahol A ∈ Rn×n egy adott mátrix. Ha n= 1,  akkor az
y ′ (x) = ay(x) egyenlet alapmegoldása a ϕ(x) = eax függvényből álló 1 × 1-es Φ(x) = eax „mátrix”.
Meg lehet mutatni, hogy az általános esetben az alapmátrix nem más, mint az Ax mátrix exponen-
ciálisa, azaz Φ(x) = eAx . Ez utóbbi objektumot azonban először definiálnunk kellene, majd belátni
róla, hogy valóban ez az alapmátrix. Mi azonban inkább egy másik, rövidebb és célravezetőbb, de ta-
lán kevésbé elegáns utat választunk: a megoldásokat az A mátrix sajátértékeinek és sajátvektorainak
segítségével állítjuk elő.
Tekintsük tehát az (1.18) egyenletet és keressük a megoldást y(x) = eλx v alakban, ahol λ ∈ C és
v ∈ Cn , v 6= 0. Ekkor

y ′ (x) = Ay(x) =⇒ λeλx v = Aeλx v =⇒ Av = λv,

ami azt jelenti, hogy ha y(x) = eλx v megoldása az egyenletnek, akkor λ sajátértéke A-nak, v pedig egy
hozzá tartozó sajátvektor.

19
1.29. Tétel. Legyenek λ1 , λ2 , . . . , λn az A mátrix sajátértékei, ahol feltesszük, hogy mindegyik valós,
továbbá m-szeres λj sajátérték esetén található hozzá m lineárisan független sajátvektor, vagyis a λj -
hez tartozó sajátaltér dimenziója ugyannyi, mint a sajátérték multiplicitása. Jelölje s(1) , s(2) , . . . , s(n)
a megfelelő sajátvektorokat. Ekkor az (1.18) rendszer minden y megoldása előáll

y(x) = C1 eλ1 x s(1) + C2 eλ2 x s(2) + . . . + Cn eλn x s(n) (1.19)

alakban, ahol C1 , C2 , . . . , Cn ∈ R konstansok.

Bizonyítás. A bizonyítást csak az n = 2 esetben végezzük el, az általános eset bizonyítása teljesen
hasonló. Legyen tehát A egy 2 × 2-es valós mátrix, λ1 és λ2 a mátrix valós sajátértékei, valamint s(1)
és s(2) két hozzájuk tartozó lineárisan független sajátvektor. Ekkor az

y(x) = C1 eλ1 x s(1) + C2 eλ2 x s(2)

függvény nyilván megoldása a homogén egyenletnek. Azt kell megmutatni,

 (1) (2)  hogy minden megoldás
ilyen alakú. Legyen tehát y egy tetszőleges megoldás. Legyen B = s s a sajátvektorokból álló
2 × 2-es mátrix, amely az oszlopok függetlensége miatt invertálható. Vezessük be a z(x) = B −1 y(x)
függvényt. Ekkor y(x) = Bz(x) és az y-ra fennálló egyenlet miatt a z függvényre az

Bz ′ (x) = ABz(x)

egyenlet érvényes. Itt az egyenlet bal oldala

 
′
 (1) (2)  z1 (x)
Bz (x) = s s · = z1′ (x)s(1) + z2′ (x)s(2) ,
z2 (x)

a jobb oldala pedig

 
      z (x)
ABz(x) = A s(1) s(2) z(x) = As(1) As(2) z(x) = λ1 s(1) λ2 s(2) · 1
z2 (x)
= λ1 s(1) z1 (x) + λ2 s(2) z2 (x).

A z-re vonatkozó egyenlet szerint ezek egyenlők, amit átrendezve kapjuk, hogy



z1′ (x) − λ1 z1 (x) s(1) + z2′ (x) − λ2 z2 (x) s(2) = 0.

A két sajátvektor lineáris függetlensége miatt ebből következik, hogy z1′ (x) = λ1 z1 (x) és z2′ (x) =
λ2 z2 (x). Ez két egymástól független egyenlet, amit könnyen meg tudunk oldani: z1 (x) = C1 eλ1 x és
z2 (x) = C2 eλ2 x . Most transzformáljuk vissza az egyenletet és térjük vissza az y függvényre:
   
 (1) (2)  z1 (x)  (1) (2)  C1 eλ1 x
y(x) = Bz(x) = s s · = s s · = C1 eλ1 x s(1) + C2 eλ2 x s(2) .
z2 (x) C 2 eλ 2 x

Megjegyezzük, hogy az általános esetben B egy n × n-es mátrix lesz, melynek invertálhatósága a
tételbeli, a sajátaltér dimenziójára vonatkozó feltételekből következik. Természetesen arra nem volt
szükség a bizonyítás során, hogy a sajátértékek, illetve a B mátrix elemei valósak legyenek. Ha viszont
nem valósak, akkor vannak komplex sajátértékek is, és az (1.19) képlet komplex megoldásokat adna,
noha minket a valós megoldások érdekelnek. A komplex sajátértékek esetére később visszatérünk, most
nézzünk két példát!
1.30. Példa. Oldjuk meg az  
−1 1 1
y ′ (x) =  0 −2 1  y(x)
0 0 −3
lineáris differenciálegyenlet-rendszert!

20
Megoldás. A rendszer mátrixa egy felsőháromszög-mátrix, melynek főátlójában vannak a sajátértékei:
λ1 = −1, λ2 = −2, λ3 = −3. Ezek különbözőek, így a hozzájuk tartozó sajátvektorok automatikusan
 T
függetlenek lesznek. Rövid számolással adódnak a sajátvektorok: például s(1) = 1 0 0 , s(2) =
 T  T
1 −1 0 , s(3) = 0 1 −1 . Ekkor a rendszer alapmegoldásai:
     
1 1 0
ϕ(1) (x) = e−x 0 , ϕ(2) (x) = e−2x −1 , ϕ(3) (x) = e−3x  1  ,
0 0 −1

az alapmátrix az ezekből az oszlopokból álló

 −x 
e e−2x 0
Φ(x) =  0 −e−2x e−3x  ,
0 0 −e−3x

mátrix, melynek determinánsa nem nulla. A rendszer általános megoldása

       
1 1 0 C1 e−x + C2 e−2x
y(x) = Φ(x) · C = C1 e−x 0 + C2 e−2x −1 + C3 e−3x  1  = −C2 e−2x + C3 e−3x 
0 0 −1 −C3 e−3x

alakban kapható meg. ♦

1.31. Példa. Oldjuk meg az  

2 2 1
y ′ (x) = 1 3 1 y(x)
1 2 2
lineáris differenciálegyenlet-rendszert!

Megoldás. A mátrix karakterisztikus polinomja kA (λ) = λ3 − 7λ2 + 11λ − 5 = (λ − 1)2 (λ − 5), vagyis
λ1,2 = 1, λ3 = 5. A λ = 1 tehát kétszeres gyök, de szerencsére a hozzá tartozó sajátaltér is két
dimenziós, vagyis található hozzá két lineárisan független sajátvektor. Rövid számolás után kapjuk,
 T  T  T
hogy például s(1) = 1 0 −1 , s(2) = 0 1 −2 , s(3) = 1 1 1 , így az általános megoldás
alakja        
1 0 1 C1 ex + C3 e5x
y(x) = C1 ex  0  + C2 ex  1  + C3 e5x 1 =  C2 ex + C3 e5x .
−1 −2 1 x x
−C1 e − 2C2 e + C3 e5x

♦
Foglalkozzunk most azzal az esettel, amikor a mátrixnak többszörös sajátértéke van, de a sajátaltér
dimenziója kisebb, mint a sajátérték multiplicitása, vagyis nincs meg a kellő számú lineárisan független
sajátvektor. Erre tipikus példa az  
λ 1
A=
0 λ
 T
mátrix, ahol λ kétszeres sajátérték, de minden sajátvektor az s(1) = 1 0 vektor számszorosa,
vagyis csak egy lineárisan független sajátvektort lehet találni. A következő állítást csak a 2 × 2-es
esetre mondjuk ki és bizonyítjuk.

1.32. Állítás. Legyen az (1.17) rendszer A ∈ R2×2 mátrixa olyan, hogy λ ∈ R kétszeres gyöke a
karakterisztikus polinomnak, de a hozzá tartozó sajátaltér csak egy dimenziós. Legyenek s(1) , s(2) ∈ R2
olyan vektorok, melyekre (A − λI)s(1) = 0, illetve (A − λI)s(2) = s(1) . Ekkor az (1.18) rendszer összes
megoldása

y(x) = C1 eλx s(1) + C2 eλx s(2) + x · s(1)
alakba írható.

21
Bizonyítás. Először is megmutatjuk, hogy az s(1) sajátvektor és az s(2) , úgynevezett általánosított
sajátvektor lineárisan függetlenek. Tegyük fel ugyanis, hogy c1 s(1) + c2 s(2) = 0. Alkalmazzuk mindkét
oldalra az A − λI mátrixot:

c1 (A − λI)s(1) + c2 (A − λI)s(2) = c2 s(1) = 0,

amiből következik, hogy c2 = 0. Ebből és a c1 s(1) + c2 s(2) = 0 egyenlőségből azt kapjuk, hogy c1 = 0
szintén, vagyis −1
 (1) a két
(2)
vektor valóban lineárisan független. Ismét ′vezessük be a z = B y függvényt,
ahol B = s s invertálható. A z függvényre ismét a Bz = ABz egyenlet teljesül, melynek
mindkét oldalát felírva kapjuk, hogy
 
′
 (1) (2)  z1 (x)
Bz (x) = s s · = z1′ (x)s(1) + z2′ (x)s(2) ,
z2 (x)

a jobb oldala pedig

 
      z (x)
ABz(x) = A s(1) s(2) z(x) = As(1) As(2) z(x) = λs(1) λs(2) + s(1) · 1
z2 (x)


= λs(1) z1 (x) + λs(2) + s(1) z2 (x).

Mivel ezek egyenlők, kapjuk, hogy

z1′ (x) − λz1 (x) − z2 (x) s(1) + z2′ (x) − λz2 (x) s(2) = 0.

Az s(1) és s(2) vektorok lineárisan függetlenek, így az együtthatóik csak nullák lehetnek, azaz a z
függvényre a

z1′ (x) = λz1 (x) + z2 (x)

z2′ (x) = λz2 (x)

egyenletrendszer teljesül, melyet most is meg tudunk oldani: z2 (x) = C2 eλx , z1 (x) = (C1 + C2 x)eλx .
Visszatérve az y függvényre kapjuk, hogy
   
 (1) (2)  z1 (x)  (1) (2)  (C1 + C2 x)eλx
y(x) = Bz(x) = s s · = s s · = (C1 + C2 x)eλx s(1) + C2 eλx s(2) .
z2 (x) C2 eλx

1.33. Példa. Oldjuk meg az  

′ 6 −4
y (x) = y(x)
4 −2
lineáris differenciálegyenlet-rendszert!

Megoldás. A mátrix karakterisztikus polinomja kA (λ) = λ2 − 4λ + 4 = (λ − 2)2 , vagyis λ1,2 = 2 két-

 T
szeres sajátérték. Sajátvektornak azonban csak az 1 1 vektor, illetve ennek számszorosai lesznek
 T
jók, vagyis a sajátaltér dimenziója egy. Kényelmi okokból válasszuk az s(1) = 4 4 vektort saját-
vektornak és keressük meg az (A − λI)s(2) = s(1) egyenlet megoldását. Az általánosított sajátvektor
 T
s(2) = 2 1 lesz, így az egyenlet összes megoldása felírható
        2x

4 2 4 e 4C1 + C2 (2 + 4x)

y(x) = C1 e2x + C2 e2x +x· = 2x
4 1 4 e 4C1 + C2 (1 + 4x)

alakban. ♦

22
 Végezetül foglakozzunk azzal, hogy komplex sajátértékek esetén hogyan kapjuk meg a valós meg-
oldásokat. Először is, ha y megoldása az (1.18) egyenletnek, akkor u = Re y és v = Im y is megoldások
lesznek. Ha ugyanis y = u + iv és y ′ = Ay akkor

u′ + iv ′ = y ′ = Ay = A(u + iv) = Au + iAv,

ahol a valós és a képzetes részt összehasonlítva kapjuk, hogy u′ = Au és v ′ = Av. Legyen ismét A ∈
R2×2 az (1.18) rendszer mátrixa, melynek most legyenek λ1,2 = α ± βi konjugált komplex sajátértékei.
 T
Ha az egyik sajátértékhez az s(1) = a + bi c + di sajátvektor tartozik, akkor könnyen látható, hogy
 T
s(2) = a − bi c − di tartozik a konjugáltjához. Ekkor az 1.29. tétel alapján a
   
(1) (α+βi)x a + bi (2) (α−βi)x a − bi
ϕ (x) = e , ϕ (x) = e
c + di c − di

függvények az alapmegoldások. Ezekből valós megoldásokat nyerhetünk, ha vesszük a valós, illetve

képzetes részüket. Mivel
   
(1) a b

ϕ (x) = +i eαx cos βx + i sin βx ,
c d

az u valós, illetve v képzetes része

         
αx a b αx a b
u(x) = e cos βx − sin βx , v(x) = e sin βx + cos βx .
c d c d

A ϕ(2) függvény valós és képzetes részei nem szolgáltatnak újabb megoldásokat, mert könnyen látható,
hogy Re ϕ(2) = u és Im ϕ(2) = −v. Emiatt elég a ϕ(1) függvénnyel foglalkozni és annak a valós és
képzetes részét venni, a másik megoldást ki sem kell számolni.

1.34. Példa. Oldjuk meg az 

′ 1 −2
y (x) = y(x)
2 1
lineáris differenciálegyenlet-rendszert!

Megoldás. A karakterisztikus polinom kA (λ) = λ2 − 2λ + 5, melynek gyökei λ1,2 = 1 ± 2i. A pozitív

 T
képzetes részű sajátértékhez például az s(1) = i 1 sajátvektor tartozik, ami alapján
   
(1) 0 1

ϕ (x) = +i ex cos 2x + i sin 2x ,
1 0

és így
         
(1) x 0 1 (1) x 1 0
Re ϕ (x) = e cos 2x − sin 2x , Im ϕ (x) = e cos 2x + sin 2x
1 0 0 1

alkotják a valós alaprendszert, vagyis minden megoldás

     x 
x − sin 2x x cos 2x e (−C1 sin 2x + C2 cos 2x)
y(x) = C1 e + C2 e =
cos 2x sin 2x ex (C1 cos 2x + C2 sin 2x)

alakú. ♦

23
1.4.3. Az inhomogén kezdetiérték-feladat megoldása
Az
y ′ (x) = Ay(x) + b(x), y(x0 ) = y0
kezdetiérték-feladat megoldását a homogén egyenlet alaprendszerének ismeretében könnyen meg lehet
adni. Ha Φ(x) jelöli az alapmátrixot, akkor a fenti egyenlet megoldása
Z x
−1
y(x) = Φ(x)Φ (x0 )y0 + Φ(x) Φ−1 (s)b(s) ds. (1.20)
x0

Ezt könnyű ellenőrizni, hiszen y(x0 ) = y0 és

Z x
′ ′ −1 ′
y (x) = Φ (x)Φ (x0 )y0 + Φ (x) Φ−1 (s)b(s) ds + Φ(x)Φ−1 (x)b(x) =
x0
Z x
= AΦ(x)Φ−1 (x0 )y0 + AΦ(x) Φ−1 (s)b(s) ds + b(x) = Ay(x) + b(x).
x0

Ha az egyenlet állandó együtthatós, akkor a Φ(x) alapmátrix megegyezik eAx -szel – mint ahogy ezt
korábban megjegyeztük – és ekkor a fenti képlet alakja
Z x
A(x−x0 )
y(x) = e y0 + eA(x−s) b(s) ds (1.21)
x0

lesz. Az (1.20) és speciálisan az (1.21) képletet konstans variációs formulának nevezzük.

24
2. fejezet

Parciális differenciálegyenletek

2.1. Parciális differenciálegyenletek alapjai

2.1.1. Alapfogalmak, mellékfeltételek és korrekt kitűzésű feladatok
Parciális differenciálegyenlet alatt olyan egyenletet értünk, ahol a változók és az ismeretlen u függvény
parciális deriváltjai között áll fenn valamilyen összefüggés. Ha Ω ⊂ Rn tartomány, u : Ω → R a
keresett függvény, akkor ′
  ∂k u (k = 1, . . . , n) jelöli az elsőrendű parciális deriváltjait. Ekkor az u (x) =
∂1 u(x) . . . ∂n u(x) vektort az u gradiensének nevezzük és grad u(x) vagy ∇u(x) jelöli. Ha az u
függvény kétszer differenciálható, akkor léteznek a másodrendű parciális deriváltak és
 
∂11 u(x) . . . ∂n1 u(x)
u′′ (x) = 
 .. .. 
. . 
∂1n u(x) . . . ∂nn u(x)

az u függvény második deriváltja, amely a Young-tétel szerint egy szimmetrikus mátrix. Fontos lesz
az úgynevezett Laplace-operátor: ∆u(x) := ∂11 u(x) + . . . + ∂nn u(x). Ha n = 2 vagy n = 3, akkor
a független változó x = (x1 , x2 ), vagy x = (x1 , x2 , x3 ) jelölése helyett inkább az (x, y) vagy (x, y, z)
betűket használjuk. Ilyenkor például az u : Rn → R függvényre vonatkozó ∂11 u − ∂12 u = 0 egyenlet
helyett gyakran ∂xx u(x, y) − ∂xy u(x, y) = 0-t írunk, ahol a függvény változóit akár el is hagyhatjuk.
Előfordulhat, hogy van egy kitüntetett változó, melyet t-vel jelölünk és amely valamilyen konkrét
fizikai példában időtől való függést jelent. Az időfüggő egyenleteknél a keresett függvény gyakran egy
Ω ⊂ R × Rn tartományon értelmezett, ahol (t, x) ∈ Ω esetén t jelenti az idő-, míg x ∈ Rn a térbeli
változót, vagy változókat.
Ha Ω ⊂ Rn és u : Ω → R, akkor a legalapvetőbb parciális differenciálegyenletek közé tartozik a

∆u(x) = f (x)

Poisson-egyenlet, vagy az ebből speciális esetként adódó

∆u(x) = 0

Laplace-egyenlet, melynek megoldásait harmonikus függvényeknek nevezzük. Időfüggő egyenletkre

típuspélda a

∂t u(t, x) = D∆x u(t, x) + f (t, x)

inhomogén hővezetési egyenlet, vagy diffúziós egyenlet, ahol D > 0 konstans és a Laplace-operátorban
csak az x ∈ Rn változó szerint deriváltunk, vagy pedig a

∂tt u(t, x) = c2 ∆x u(t, x) + f (t, x)

inhomogén hullámegyenlet, ahol c adott konstans.

25
 A differenciálegyenlet rendjén a benne előforduló legmagasabb rendű parciális derivált rendjét ért-
jük, vagyis az itt felsorolt egyenletek mindegyike másodrendű. Egy parciális differenciálegyenlet meg-
oldása sokkal nehezebb feladat, mint egy közönséges differenciálegyenlet megoldása. Legtöbbször nem
marad más, mint valamilyen numerikus módszer alkalmazása. Nézzünk most néhány könnyen megold-
ható egyenletet.
2.1. Példa. Keressük meg a ∂xy u(x, y) = 0 egyenlet u ∈ C 1 (R2 ) megoldását!

Megoldás. ∂xy u = 0 ⇐⇒ ∂x ∂y u = 0 ⇐⇒ ∂y u(x, y) = c(y) ⇐⇒ u(x, y) = C(y) + D(x), ahol

C, D ∈ C 1 (R). ♦
2.2. Példa. Keressük meg a ∂x u(x, y) = ∂y u(x, y) egyenlet u ∈ C 1 (R2 ) megoldását!

Megoldás. Vezessünk be új koordinátákat: ξ = x + y, η = x − y és legyen U (ξ, η) = u(x, y).

Részletesebben kiírva a ξ =
ξ(x, y) és η = η(x, y) koordináták a régi változók függvényei, valamint
u(x, y) = U ξ(x, y), η(x, y) . Az u függvény deriváltját az összetett függvényre vonatkozó deriválási
szabály szerint kiszámolva kapjuk, hogy
   
  ′ ′ ∂x ξ(x, y) ∂y ξ(x, y)   1 1
∂x u(x, y) ∂y u(x, y) = u (x, y) = U (ξ, η)· = ∂ξ U (ξ, η) ∂η U (ξ, η) · ,
∂x η(x, y) ∂y η(x, y) 1 −1

amiből leolvasható, hogy ∂x u(x, y) = ∂ξ U (ξ, η) + ∂η U (ξ, η) és ∂y u(x, y) = ∂ξ U (ξ, η) − ∂η U (ξ, η). Ezt
felhasználva az u-ra vonatkozó egyenletből a ∂η U (ξ, η) = 0 egyenletet kapjuk, immár az U függvény-
re, melyet könnyen meg tudunk oldani: U (ξ, η) = C(ξ) valamilyen C ∈ C 1 (R) függvényre, amiből
u(x, y) = C(x + y). ♦
A példákból is látszik, hogy általában végtelen sok megoldás van, vagyis az egyenlet fennállása
mellett még egyéb követelményeket kell támasztanunk a megoldás egyértelműségéhez.

Másodrendű parciális differenciálegyenletek

Fizikai alkalmazásokban a legyakrabban másodrendű egyenletek fordulnak elő (hővezetés, hullámegyen-
let), ugyanakkor fontosak az első- és negyedrendű egyenletek is. Harmadrendű egyenletek is előfordul-
nak, például a sekély vízben terjedő hullámok modelljéből származó Korteweg – de Vries-egyenlet, de
mi itt csak másodrendű egyenletekkel foglalkozunk.
2.3. Definíció. Ha F folytonos függvény, akkor az



F x, u(x), ∂1 u(x), . . . , ∂n u(x), ∂11 u(x), . . . , ∂nn u(x) ≡ F x, u(x), u′ (x), u′′ (x) = 0 (2.1)

egyenletet másodrendű parciális differenciálegyenletnek nevezzük, melynek az u : Ω ⊂ Rn → R függ-

vény megoldása, ha a (2.1) egyenlet minden x ∈ Ω pontban teljesül és u ∈ C 2 (Ω).
2.4. Definíció. Egy másodrendű egyenlet
• kvázilineáris, ha
n
X


ajk x, u(x), u′ (x) · ∂jk u(x) = f x, u(x), u′ (x)
j,k=1

alakú, azaz a másodrendű parciális deriváltak együtthatói nem függenek a másodrendű derivált-
tól;
• főrészében lineáris (vagy szemilineáris), ha
n
X

ajk (x) · ∂jk u(x) = f x, u(x), u′ (x)
j,k=1

alakú, azaz a másodrendű parciális deriváltak együtthatói csak x-nek függvényei, viszont a jobb
oldal x-ben, u-ban és u′ -ben lehet nemlineáris;

26
 • lineáris, ha
n
X n
X
ajk (x) · ∂jk u(x) + bj (x) · ∂j u(x) + c(x) · u(x) = f (x)
j,k=1 j=1

alakú.

Tekintsük most a főrészében lineáris másodrendű egyenleteket, ahol feltesszük, hogy az ajk függvé-
nyekre ajk (x) = akj (x) teljesül
 minden 1 ≤ j, k ≤ n indexre. Ez feltehető, hiszen ∂jk u = ∂kj u. Legyen
n
A : Ω → Rn×n , A(x) = ajk (x) j,k=1 mátrixértékű folytonos függvény.

2.5. Definíció. Egy főrészében lineáris másodrendű egyenlet az x ∈ Ω pontban

• elliptikus, ha A(x) mindegyik sajátértéke pozitív, vagy mindegyik negatív;

• hiperbolikus, ha A(x)-nek van pozitív és negatív sajátértéke is, de a nulla nem sajátértéke;

• parabolikus, ha A(x)-nek minden sajátértéke nemnegatív, vagy mindegyik nempozitív és legalább

az egyik sajátérték nulla;

• szigorúan hiperbolikus, ha A(x)-nek egy pozitív és n − 1 negatív sajátértéke van, vagy fordítva;

• szigorúan parabolikus, ha A(x)-nek egy nulla sajátértéke van, a többi pedig vagy mind pozitív,
vagy mind negatív.

A szigorúan hiperbolikus, illetve szigorúan parabolikus egyenletek helyett egyszerűen hiperbolikus,

illetve parabolikus egyenletekről fogunk beszélni. Ha egy egyenlet minden x ∈ Ω pontban elliptikus
(hiperbolikus, parabolikus), akkor egyszerűen elliptikusnak (hiperbolikusnak, parabolikusnak) nevez-
zük. Azonban előfordulhat, hogy egy egyenlet az Ω tartomány különböző pontjaiban más-más típusú.
Az u : R2 → R függvényre vonatkozó

∂xx u(x, y) = x · ∂yy u(x, y)

Euler – Tricomi-egyenlet egy olyan lineáris másodrendű egyenlet, ahol a főrész együtthatómátrixa
 
1 0
A(x) = ,
0 −x

melynek sajátértékei λ1 (x) = 1, λ2 (x) = −x. Ha x < 0, akkor az egyenlet elliptikus, ha x = 0, akkor
parabolikus, x < 0 esetén pedig hiperbolikus. A
n
X
∂kk u(x) + c(x)u(x) = f (x)
k=1
Xn
∂11 u(x) − ∂kk u(x) + c(x)u(x) = f (x)
k=2
n
X
β · ∂1 u(x) − ∂kk u(x) = f (x)
k=2

egyenletek olyan állandó együtthatós lineáris egyenletek, melyek rendre az elliptikus, hiperbolikus
és parabolikus típusba esnek. Sőt, belátható, hogy bármely állandó együtthatós másodrendű lineáris
egyenlet új koordináták és esetleg új ismeretlen függvény bevezetésével a fenti három alak valamelyikére
transzformálható, melyeket kanonikus alakoknak nevezzük. Mivel az utóbbi két egyenletben az első
változónak kitüntetett szerepe van, ezért ott x ∈ Rn helyett gyakran a (t, x) ∈ R × Rn−1 változókat
fogjuk használni.

2.6. Példa. Hozzuk kanonikus alakra a ∂11 u(x, y) − 2∂12 u(x, y) − 3∂22 u(x, y) = 0 egyenletet!

27
Megoldás. Ez egy állandó együtthatós lineáris egyenlet, melyet a ∂11 u(x, y) − ∂12 u(x, y) − ∂21 u(x, y) −
3∂22 u(x, y) = 0 alakra hozva kapjuk az
 
1 −1
A=
−1 −3

együtthatómátrixot, aminek a sajátértékeiből az is leolvasható (λ1 > 0 > λ2 ), hogy ez egy hiperbolikus
egyenlet. Vezessük be a ξ = x, η = x+y 2 új koordinátákat és legyen U (ξ, η) = u(x, y). Ekkor – a 2.2.
példa megoldásához teljesen hasonló módon – ∂x u = ∂ξ U + 21 ∂η U , ∂xx u = ∂ξξ U + ∂ξη U + 14 ∂ηη U ,
∂xy u = 21 ∂ξη U + 14 ∂ηη U , ∂y u = 21 ∂η U és ∂yy u = 41 ∂ηη U , amiből adódik, hogy
1 1 3
∂xx u − 2∂xy u − 3∂yy u = ∂ξξ U + ∂ξη U + ∂ηη U − ∂ξη U − ∂ηη U − ∂ηη U = ∂ξξ U − ∂ηη U.
4 2 4
♦
A korrekt kitűzöttség kérdése sokkal nehezebb probléma parciális differenciálegyenleteknél, mint az
a közönséges differenciálegyenleteknél volt. Általában egy egyenletnek sok megoldása van, ezért nem
csak több, de többféle mellékfeltételt is meg lehet, vagy meg kell adni, hogy a megoldás egyértelműségét
biztosítsuk. A mellékfeltételek száma és jellege pedig nem csak az egyenlettől, hanem a tartománytól
is függ.
Ha elliptikus feladatról van szó egy Ω ⊂ Rn korlátos tartományon, akkor peremfeltételt adunk meg,
amely háromféle lehet:
• első-, vagy Dirichlet-peremfeltétel: u ∂Ω
= g, ahol g : ∂Ω → R adott folytonos függény;

• második-, vagy Neumann-peremfeltétel: ∂ν u ∂Ω

= g, ahol ν a peremen a kifelé mutató normális
vektor;

• harmadik-, vagy Robin-peremfeltétel: h1 u ∂Ω

+ h2 ∂ν u ∂Ω
= g, ahol h21 + h22 > 0.

Fizikai okokból a harmadik peremfeltételt gyakran h1 ∂ν u ∂Ω + h2 (u − g) ∂Ω = 0 alakban adják meg,

ahol h2 a peremen értelmezett pozitív folytonos függvény. Az is előfordulhat, hogy a peremet több
részre osztjuk fel, és ezeken a darabokon más-más típusú peremfeltételt adunk meg.
Ha időfüggő a feladat és valamilyen [0, T ] × Ω ⊂ R × Rn korlátos tartományon van az egyenlet
megadva, akkor a (t, x) 7→ u(t, x) függvényre a peremfeltételek mellett kezdeti feltételt is teszünk.
Parabolikus feladatnál az u(0, x) = ϕ(x) (x ∈ Ω), míg hiperbolikusnál az u(0, x) = ϕ(x) (x ∈ Ω),
∂t u(0, x) = ψ(x) (x ∈ Ω) kezdeti feltételeket tesszük.
Ha Ω = Rn , akkor értelemszerűen peremfeltétel nincs, időfüggő esetben viszont a kezdeti feltételek
maradnak. Más tartományok is lehetségesek, például egy félsíkon vagy féltéren fennálló egyenlet esetén,
ilyenkor a megfelelő mellékfeltételek kitűzése sem egyszerű feladat.

Egy nem korrekt kitűzésű feladat

Tekintsük az 

∂t u(t, x) + ∂xx u(t, x) = 0 (t, x) ∈ R+ × R
u(0, x) = sinnnx (x ∈ R)
feladatcsaládot, melynek megoldása
2
en t · sin nx
un (t, x) = .
n
Ha n → ∞, akkor a kezdeti függvényre ϕn → 0 egyenletesen. A ϕ(x) = 0 határhelyzetben adódó
kezdeti feltétel esetén a fenti feladat megoldása az u(t, x) = 0 függvény. Ekkor sup |ϕn (x) − ϕ(x)| → 0,
x∈R
de minden t > 0 esetén
2
en t
sup |un (t, x) − u(t, x)| = → ∞, ha n → ∞.
x∈R n

28
Vagyis a kezdeti függvény n növelésével hiába kerül egyre közelebb a ϕ nulla függvényhez, a megoldás
bármely t > 0 időpontban egyre távolabb kerül az u azonosan nulla függvénytől, vagyis nincs folytonos
függés. Bár a problémák adatai egyre közelebb vannak egymáshoz, a megoldásaik viszont éppen, hogy
egyre távolodnak; ez egy nem korrekt kitűzésű feladat.

2.1.2. Hővezetési egyenlet egy térbeli változó esetén

Tekintsünk egy L hosszúságú homogén rudat, melynek az átmérője elhanyagolható a hosszához képest.
Tekerjük körbe szigetelőanyaggal, kivéve a rúd két végét. Ekkor hő csak a rúd végein áramolhat, a
többi részén nem. Helyezzük egy T0 hőmérsékletű környezetbe hosszabb ideig, majd a t = 0 időpontban
csatlakoztassunk a két végére két olyan hősugárzót, amely állandó T1 és T2 ℃ hőmérsékleten tartja a
rúd végeit. A rúd hőmérséklete az idő múlásával a


∂t u(t, x) = c · ∂xx u(t, x) x ∈ (0, L), t > 0 (2.2)

egyenlettel írható le, ahol c > 0 a rúd anyagára jellemző hővezetési együttható. A feltételek szerint a
rúd két végének hőmérsékletét előírtuk, vagyis az

u(t, 0) = T1
u(t, L) = T2

Dirichlet-peremfeltétel adott t > 0-ra, valamint van még egy

u(0, x) = T0 x ∈ (0, L)

kezdeti feltétel.
Ha a rúd két végének hőmérsékletét írjuk elő, akkor általában az

u(t, 0) = g1 (t)
u(t, L) = g2 (t)

alakú peremfeltételt írjuk elő, ahol g1 , g2 adott függvények. Más jellegű peremfeltételt kapunk, ha a rúd
két végét körülvevő közeg – például valamilyen folyadék – hőmérsékletét írjuk elő a g1 , g2 függvényekkel.
Ha a rúd egyik végén kisebb a hőmérséklet, mint a folyadéké, akkor hő áramlik át, ami Newton lehűlési
törvénye szerint arányos a hőmérséklet-különbséggel. A kifelé menő hőáram


x = 0-ban: h u(t, 0) − g1 (t)


x = L-ben: h u(t, L) − g2 (t) ,

ahol h > 0 a hőátadási tényező. Mindkét kifejezés akkor pozitív, ha a rúd vége melegebb az őt körülvevő
közegnél, vagyis ekkor valóban kifelé áramlik a hő. Másrészt Fourier törvénye szerint a peremen kifelé
haladó hőáram arányos a befelé mutató normális irányú deriválttal. Ez egy dimenzióban azt jelenti,
hogy

x = 0-ban: k∂x u(t, 0)

x = L-ben: − k∂x u(t, L),

ahol k > 0 a rúd anyagának hővezetési együtthatója. Ha például a peremen kifelé haladva nő a
hőmérséklet (vagyis a befelé mutató normális irányú derivált negatív), akkor hő áramlik kivülről a
tartomány belsejébe (azaz a kifelé menő hőáram is negatív). A kifelé menő hőáramra kapott kétféle
kifejezés tehát egyenlő, így a következő, harmadik típusú peremfeltételeket kapjuk:


∂x u(t, 0) = λ u(t, 0) − g1 (t)


∂x u(t, L) = −λ u(t, L) − g2 (t) ,

29
ahol λ = h/k > 0 konstans.
Ha a rúd egyik végét is szigeteljük, akkor azon a végén nem megy át hő a peremen sem, vagyis
a normális irányú derivált nulla. Ha például a T0 hőmérsékletű L hosszúságú rudat az x = 0-ban
szigeteljük, a másik végét meg egy g2 hőmérsékletű folyadékba mártjuk a t = 0 időpontban, akkor a



 ∂ t u(t, x) − c ∂ xx u(t, x) = 0 t > 0, x ∈ (0, L)

∂x u(t, 0) = 0 (t > 0)

 ∂ x u(t, L) + λu(t, L) = λg 2 (t) (t > 0)


u(0, x) = T0 x ∈ (0, L)

feladatot kapjuk. Itt a perem egy részén Neumann-peremfeltétel, a másik részén harmadik peremfel-
tétel adott. Ilyen jellegű, egy dimenziós korlátos tartományon felírt hővezetési egyenlettel és annak
megoldásával a 2.3. szakaszban foglalkozunk majd. Először azonban tekintsük azt a feladatot, amikor
a rúd végtelen hosszú, azaz x ∈ R. Ekkor peremfeltételek nincsenek, csak kezdeti feltétel; erről szól a
következő szakasz.

2.2. Klasszikus Cauchy-feladatok állandó együtthatós lineáris egyen-

letekre
2.2.1. Parabolikus Cauchy-feladatok megoldása egy térváltozó esetén
A következőkben olyan


∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = f (t, x) (t, x) ∈ R+ × Rn
u(0, x) = ϕ(x) (x ∈ Rn )

állandó együtthatós lineáris parabolikus Cauchy-feladatok megoldásával foglalkozunk, ahol n = 1, azaz

egyetlen térbeli változó van. Fizikai értelemben úgy is tekinthetünk erre a feladatra, hogy egy végtelen
hosszú homogén rúd hőmérsékleti profilját vizsgáljuk az idő előrehaladtával, ha a t = 0 időpontban
a kezdeti hőmérsékletet a ϕ függvény adja meg. Egy t > 0 időpontban a rúd hőmérsékletét megadó
x 7→ u(t, x) függvény felírásához szükségünk lesz az alábbi improprius integrál értékére.

2.7. Lemma. Z +∞ √
2
e−x dx = π. (2.3)
−∞

Bizonyítás. Legyen a > 0 esetén Z a

2
I(a) := e−x dx,
0
ekkor a keresett I integrál értékére I = 2 lim I(a), ezért elég I(a) értékét kiszámolni. Itt
a→∞
Z a Z a Z aZ a
2 −x2 −y 2 2 +y 2 )
I(a) = e dx · e dy = e−(x dx dy.
0 0 0 0

Jelöljük Ka -val az origó középpontú, a [0, a] × [0, a] négyzetbe írt a-sugarú negyedkört. Ekkor világos,
hogy Z Z aZ a Z
−(x2 +y 2 ) −(x2 +y 2 ) 2 2
e dx dy ≤ e dx dy ≤ e−(x +y ) dx dy.
Ka 0 0 K2a

A bal oldali integrált polártranszformációval ki lehet számolni:

Z Z a Z π/2 Z a
2 +y 2 ) 2 π 2
e−(x dx dy = e−r r dα dr = e−r r dr
Ka 0 0 2 0
Z
π a
−r 2 π  2 a π  −a2  π
=− (−2r)e dr = − e−r 0 = − e −1 → , ha a → ∞.
4 0 4 4 4

30
Ezzel természetesen a K2a -n vett integrált is kiszámoltuk (a végeredménybe a-helyére egyszerűen 2a-t
kell írni), így annak az integrálnak is ugyanannyi a határértéke, ha a-val tartunk a végtelenhez, vagyis
√
a rendőr-elv szerint I(a)2 → π/4 szintén. Ebből következik, hogy 2I(a) → π, ha a → ∞, amivel a
lemmát bebizonyítottuk.

Tekintsük tehát az egy térbeli dimenziós



∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = f (t, x) (t, x) ∈ R+ × R
(2.4)
u(0, x) = ϕ(x) (x ∈ R)

Cauchy-feladatot, ahol f ∈ C(R+ × R), ϕ ∈ C(R) adott folytonos függvények, u ∈ C 1,2 (R+ × R) a
keresett megoldás. A feladat megoldásának menetét két részre bontjuk. A

∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = 0
(P-1)
u(0, x) = ϕ(x)
feladatot első részfeladatnak, míg a

∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = f (t, x)
(P-2)
u(0, x) = 0
feladatot második részfeladatnak nevezzük. Egyszerű észrevétel, hogy ha u1 megoldása az első, továbbá
u2 megoldása a második részfeladatnak, akkor u = u1 + u2 megoldása a (2.4) feladatnak. Valóban,
u(0, x) = u1 (0, x) + u2 (0, x) = ϕ(x) + 0 = ϕ(x), valamint ∂t u − ∂xx u = ∂t u1 − ∂xx u1 + ∂t u2 − ∂xx u2 =
0 + f (t, x) = f (t, x). Emiatt elég a (P-1) és (P-2) egyenletek megoldásával foglalkozni.
2.8. Állítás. Tegyük fel, hogy ϕ ∈ C 2 (R) olyan függvény, hogy ϕ, ϕ′ és ϕ′′ korlátosak R-en. Ekkor az
Z +∞ √
1 2
u(t, x) = √ e−η ϕ(x + 2 t η) dη (2.5)
π −∞
függvény megoldása az első részfeladatnak.
Bizonyítás. A 2.7. lemma szerint
Z +∞ Z +∞
1 −η 2 1 2
u(0, x) = √ e ϕ(x) dη = ϕ(x) · √ e−η dη = ϕ(x),
π −∞ π −∞
vagyis u teljesíti a kezdeti feltételt. Másrészt
Z +∞ √
1 2 η
∂t u(t, x) = √ e−η ϕ′ (x + 2 t η) · √ dη,
π −∞ t
valamint parciális integrálással kapjuk, hogy
Z +∞ √ Z +∞ −η2 √ √
1 −η 2 ′′ 1 e
∂xx u(t, x) = √ e ϕ (x + 2 t η) dη = √ √ · ϕ′′ (x + 2 t η)2 t dη =
π−∞ π −∞ 2 t
h −η2 i Z 2 
1 e ′
√ +∞ +∞
2ηe−η ′
√
=√ √ · ϕ (x + 2 t η) + √ · ϕ (x + 2 t η) dη =
π 2 t −∞ −∞ 2 t
Z +∞ √
1 2 η
=√ e−η ϕ′ (x + 2 t η) · √ dη,
π −∞ t
vagyis ∂t u(t, x) = ∂xx u(t, x), és így u valóban megoldása a (P-1) feladatnak.

A második részfeladat megoldását vissza fogjuk vezetni az elsőre. Ehhez tekintsük a


∂t v(t, x) − ∂xx v(t, x) = 0
(2.6)
v(0, x) = f (τ, x)
feladatcsaládot, ahol τ > 0 paraméter. Legyen ennek a feladatnak a megoldása a – τ paramétertől is
függő – (t, x) 7→ v(t, x; τ ) függvény, ahol a ∂t v és ∂xx v parciális deriváltak folytonosak.

31
2.9. Állítás. Ekkor az Z t
u(t, x) = v(t − τ, x; τ ) dτ (2.7)
0
függvény megoldása a második részfeladatnak.
Először egy lemmára van szükségünk.
Rx Rx
2.10. Lemma. Ha g ∈ C 1 (R2 ) és G(x) = a g(x, y) dy, akkor G′ (x) = g(x, x) + a ∂1 g(x, y) dy.
Rx
Bizonyítás. Vezessük
Rx be a H(x, z) = a g(z, y) dy kétváltozós függvényt. Ekkor ∂1 H(x, z) = g(z, x)
és ∂2 H(x,R z) = a ∂1 g(z, y) dy. Mivel G(x) = H(x, x), ezért G′ (x) = ∂1 H(x, x) + ∂2 H(x, x) =
x
g(x, x) + a ∂1 g(x, y) dy.

Most már bebizonyíthatjuk az állítást.

Bizonyítás. Először is, u(0, x) = 0 nyilván teljesül. Másrészt a lemma szerint

Z t Z t
∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = v(0, x; t) + ∂t v(t − τ, x; τ ) dτ − ∂xx v(t − τ, x; τ ) dτ = f (t, x),
0 0

vagyis a (2.7) függvény valóban megoldása a (P-2) egyenletnek.

Azt a módszert, ahogy a második részfeladat megoldását visszavezettük egy – első részfeladat
alakú – paraméteres feladatcsalád megoldására, Duhamel-elvnek nevezzük. Mivel az első részfeladat
megoldására már van képletünk, annak segítségével a második részfeladat megoldása is felírható. A két
részfeladat megoldását összeadva kapjuk az alábbi formulát, amely tehát a (2.4) egyenlet megoldását
adja:
Z +∞ √
Z t
1 −η 2
u(t, x) = √ e ϕ(x + 2 t η) dη + v(t − τ, x; τ ) dτ =
π −∞ 0
Z +∞ √ Z t Z +∞
1 −η 2 1 2 √
=√ e ϕ(x + 2 t η) dη + √ e−η f (τ, x + 2 t − τ η) dη dτ,
π −∞ π 0 −∞

melyet egy-egy egyszerű integráltranszformációval

Z +∞ Z t Z +∞ (x−ξ)2
1 (x−ξ)2
− 4t 1 −
u(t, x) = √ e ϕ(ξ) dξ + p e 4(t−τ ) f (τ, ξ) dξ dτ, (2.8)
2 πt −∞ 0 −∞ 2 π(t − τ )

alakra is szoktak hozni. Ez utóbbit gyakran Poisson-formulának nevezik. Feladatok megoldásánál

azonban célszerűbb a képlet megjegyzése helyett az egyes részfeladatok megoldását megkeresni és
alkalmazni a Duhamel-elvet a konkrét szituációban.
2.11. Példa. Oldjuk meg a


∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = x + t t > 0, x ∈ R
u(0, x) = x (x ∈ R)
feladatot!

Megoldás. Az első részfeladat most


∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = 0
u(0, x) = x,
melynek megoldása
Z √ Z Z
1 +∞
−η 2 1 +∞
−η 2 1 √ +∞
2
u1 (t, x) = √ e (x + 2 t η) dη = √ x e dη − √ t e−η (−2η) dη
π−∞ π −∞ π −∞
r
t  −η2 +∞
=x− e −∞
= x.
π

32
A második részfeladat most 
∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = x + t
u(0, x) = 0,
melynek megoldását úgy kapjuk, hogy bevezetjük (2.6) alapján a

∂t v(t, x) − ∂xx v(t, x) = 0
u(0, x) = x + τ
paraméteres segédfeladatot, majd ennek – az előzőekhez teljesen hasonló számolással kapott –
Z +∞ √
1 2
v(t, x; τ ) = √ e−η (x + 2 t η + τ ) dη = x + τ
π −∞
megoldására alkalmazzuk a 2.7. állítást, azaz
Z t Z t
t2
u2 (t, x) = v(t − τ, x; τ ) dτ = x + τ dτ = tx + .
0 0 2
Tehát a feladat megoldása
t2
u(t, x) = u1 (t, x) + u2 (t, x) = x + tx + .
2
♦
2.12. Következmény. A következő néhány egyszerű állítás a homogén (2.4) egyenletre vonatkozik,
vagyis ha f (t, x) = 0, azaz az egyenletben nincs forrástag (ez tehát éppen a (P-1) részfeladat).
1. Ha ϕ(x) ≥ 0 (x ∈ R), akkor u(t, x) ≥ 0 minden t > 0, x ∈ R esetén. Vagyis ha a kezdeti
hőeloszlás nemnegatív, akkor bármely t időpontban a rúd hőmérséklete szintén nemnegatív.
2. Ha ϕ az [a, b] intervallumon kívül nulla, [a, b]-n pedig pozitív, akkor bármely t > 0 időpontban
u(t, x) > 0 minden x ∈ R esetén. Eszerint az [a, b] intervallumra koncentrált kezdeti hőeloszlás
végtelen sebességgel terjed szét.
3. Ha ϕ korlátos, akkor minden t > 0 esetén sup |u(t, x)| ≤ sup |ϕ(x)| = kϕksup , vagyis a rúd
x∈R x∈R
hőmérséklete egyetlen időpontban sem haladhatja meg a kezdeti hőeloszlás abszolút legnagyobb
értékét.
4. Ha ϕ1 és ϕ2 korlátos kezdeti függvények, u1 , u2 a hozzájuk tartozó megoldások, akkor minden
t > 0-ra
sup |u1 (t, x) − u2 (t, x)| ≤ kϕ1 (x) − ϕ2 (x)ksup ,
x∈R
azaz a megoldás folytonosan függ a kezdeti ϕ függvénytől.
Bizonyítás. A feladat u megoldása a (2.5) képletből kapható, ahonnan azonnal látszik, hogy ϕ ≥ 0
esetén egy nemnegatív függvényt integrálunk a számegyenesen, így is nemnegatív.
 u b−x  Amennyiben
a kezdeti hőeloszlás az [a, b] intervallumra koncentrált, úgy η ∈ a−x√ , √
2 t 2 t
=: I esetén egy pozitív
függvényt integrálunk, I-n kívül viszont az integrandus nulla, ebből következően az integrál értéke
pozitív. Ha ϕ ∈ C(R) korlátos függvény, akkor t > 0 és x ∈ R esetén
Z +∞ √ Z +∞
1 −η 2 1 2
|u(t, x)| ≤ √ e ϕ(x + 2 t η) dη ≤ kϕksup √ e−η dη = kϕksup ,
π −∞ π −∞
amiből kapjuk, hogy sup |u(t, x)| ≤ kϕksup . A folytonos függést ehhez teljesen hasonlóan kapjuk:
x∈R
Z +∞ √ √
1 2
|u1 (t, x) − u2 (t, x)| ≤ √ e−η ϕ1 (x + 2 t η) − ϕ2 (x + 2 t η) dη ≤ kϕ1 − ϕ2 ksup .
π −∞

33
 A fentiek szerint a homogén hővezetési egyenletnek van megoldása (lásd (2.5)) és a megoldás foly-
tonosan függ a kezdeti ϕ függvénytől. Ebből talán arra következtetnénk, hogy ez a feladat korrekt
kitűzésű, azonban ez nem igaz. A (P-1) feladatnak ugyanis végtelen sok megoldása van. Az általunk
megadott megoldáson kívül a többi megoldás olyan, hogy |x| → ∞ esetén nagyon gyorsan növekednek.
Ha azonban olyan függvények körében keressük a megoldásokat, melyekre tetszőleges T > 0 esetén
2
|u(t, x)| ≤ ec|x| minden t ∈ [0, T ], x ∈ R esetén, akkor belátható, hogy csak egy megoldás van, az,
amit a (2.5) képlet ad meg.

2.2.2. Hiperbolikus Cauchy-feladatok megoldása egy térváltozó esetén

Ebben a részben hiperbolikus Cauchy-feladatok megoldásával foglakozunk, ismét az állandó együttha-
tós lineáris esetben és csak egy térbeli változó esetén. Tekintsük a


 ∂tt u(t, x) − ∂xx u(t, x) = f (t, x) (t, x) ∈ R+ × R
u(0, x) = ϕ(x) (x ∈ R) (2.9)

∂t u(0, x) = ψ(x) (x ∈ R)

feladatot, melyet a parabolikus esethez hasonlóan ismét részfeladatokra bontunk. Itt azonban három
részfeladat lesz, nevezetesen a

 ∂tt u(t, x) − ∂xx u(t, x) = 0
u(0, x) = 0 (H-1)

∂t u(0, x) = ψ(x)

feladatot a (2.9) egyenlethez tartozó első, a


 ∂tt u(t, x) − ∂xx u(t, x) = f (t, x)
u(0, x) = 0 (H-2)

∂t u(0, x) = 0

feladatot második, míg a 

 ∂tt u(t, x) − ∂xx u(t, x) = 0
u(0, x) = ϕ(x) (H-3)

∂t u(0, x) = 0
feladatot harmadik részfeladatnak nevezzük. Könnyen látható ismét, hogy ha u1 , u2 , u3 jelöli a részfel-
adatok megoldásait, akkor u = u1 + u2 + u3 megoldása lesz a (2.9) egyenletnek.
Foglalkozzunk először a második részfeladat megoldásával. Tekintsük ehhez a

 ∂tt v(t, x) − ∂xx v(t, x) = 0
v(0, x) = 0 (2.10)

∂t v(0, x) = f (τ, x)

paraméteres feladatcsaládot, amelyet majd minden τ > 0 paraméterérték mellett meg fogunk tudni
oldani, ha az első részfeladat megoldását már ismerjük. Az alábbi állítás a parabolikus esetre vonatkozó
2.7. állítás analógiája.

2.13. Állítás. Ha a (2.10) egyenlet megoldásai a (t, x) 7→ v(t, x; τ ) függvények, melyek ∂tt v és ∂xx v
parciális deriváltjai folytonosak, akkor
Z t
u(t, x) = v(t − τ, x; τ ) dτ (2.11)
0

megoldása a (H-2) második részfeladatnak.

34
Bizonyítás. Az u(0, x) = 0 első kezdeti feltétel nyilván teljesül, másrészt a 2.10. lemma alapján kiszá-
molva a megfelelő deriváltakat kapjuk, hogy
Z t Z t
∂t u(t, x) = v(0, x; t) + ∂t v(t − τ, x; τ ) dτ = ∂t v(t − τ, x; τ ) dτ,
0 0

ahol v(0, x; t) = 0, mert v megoldása a (2.10) feladatnak a τ = t paraméter mellett, így ∂t u(0, x) = 0,
vagyis a második kezdeti feltétel is teljesül. A differenciálegyenlet teljesülése a
Z t Z t
∂tt u(t, x) − ∂xx u(t, x) = ∂t v(0, x; t) + ∂tt v(t − τ, x; τ ) dτ − ∂xx v(t − τ, x; τ ) dτ = f (t, x)
0 0

egyenlőségből következik.

Ezzel beláttuk, hogy a második részfeladat megoldása visszavezethető az első részfeladatra, ugyan-
úgy, mint a parabolikus esetben. Most azt mutatjuk meg, hogy a harmadik részfeladatot is vissza lehet
vezetni az elsőre. Legyen w ∈ C 3 (R+ × R) ∩ C 2 (R+0 × R) a

 ∂tt w(t, x) − ∂xx w(t, x) = 0
w(0, x) = 0 (2.12)

∂t w(0, x) = ϕ(x)

segédfeladat megoldása.
2.14. Állítás. Az u(t, x) := ∂t w(t, x) függvény megoldása a (H-3) harmadik részfeladatnak.
Bizonyítás. Mivel u(0, x) = ∂t w(0, x) = ϕ(x) és ∂t u(0, x) = ∂tt w(0, x) = ∂xx w(0, x) = 0, így a kezdeti
feltételek teljesülnek, valamint


∂tt u(t, x) − ∂xx u(t, x) = ∂ttt w(t, x) − ∂xxt w(t, x) = ∂t ∂tt w(t, x) − ∂xx w(t, x) = 0.

Az eddigiek szerint mind a második, mind pedig a harmadik részfeladat megoldása visszavezethető
egy (H-1) alakú – esetleg paramétert tartalmazó – feladat megoldására. Foglalkozzunk most tehát
ennek az első részfeladatnak a megoldásával. Ez a feladat olyan függvény megkeresését jelenti, melyre
fennáll a ∂tt u(t, x) = ∂xx u(t, x) egyenlet, továbbá két kezdeti feltétel is. Oldjuk meg először a differen-
ciálegyenletet. A 2.2. példa megoldásához hasonló módon járunk el. Vezessük be a ξ = x + t, η = x − t
változókat és tekintsük az U (ξ, η) := u(t, x) függvényt. Mivel u(t, x) = U (x + t, x − t), így


∂tt u − ∂xx u = ∂ξξ U − ∂ξη U − ∂ηξ U + ∂ηη U − ∂ξξ U + ∂ξη U + ∂ηξ U + ∂ηη U = −4∂ξη U (ξ, η) = 0.

Ebből kapjuk, hogy U (ξ, η) = F (ξ) + G(η), azaz u(t, x) = F (x + t) + G(x − t). Az F és G függvények
konkrét alakját a mellékfeltételekből határozhatjuk meg. Mivel u(0, x) = 0 és ∂t u(0, x) = ψ(x), így
 Z
F (x) + G(x) = 0 ′ 1 1 x
=⇒ F (x) = ψ(x), azaz F (x) = ψ(s) ds + C.
F ′ (x) − G′ (x) = ψ(x) 2 2 0

Mivel az első egyenletből G = −F , így az első részfeladat u1 megoldása

Z Z Z
1 x+t 1 x−t 1 x+t
u(t, x) = ψ(s) ds + C − ψ(s) ds − C = ψ(s) ds.
2 0 2 0 2 x−t

Ezek alapján a teljes feladat megoldását felírhatjuk képlettel, hiszen a második és harmadik részfeladat
megoldása is visszavezethető az első részfeladat megoldására, azt meg éppen most számoltuk ki. A
harmadik részfeladat u3 megoldása a 2.14. állítás szerint
 1 Z x+t  1

u(t, x) = ∂t ϕ(s) ds = ϕ(x + t) + ϕ(x − t) ,
2 x−t 2

35
míg a második részfeladat u2 megoldása a 2.13. állítás szerint
Z t Z x+(t−τ )
1
u(t, x) = f (τ, s) ds dτ.
0 2 x−(t−τ )

Ezeket összeadva megkapjuk az eredeti (2.9) egy térbeli változós hiperbolikus Cauchy-feladat
Z Z Z
1 x+t 1 t x+(t−τ ) 1

u(t, x) = ψ(s) ds + f (τ, s) ds dτ + ϕ(x + t) + ϕ(x − t) (2.13)
2 x−t 2 0 x−(t−τ ) 2
megoldóképletét, melyet D’Alembert-formulának neveznek.
2.15. Példa. Oldjuk meg a


 ∂tt u(t, x) − ∂xx u(t, x) = t − x t > 0, x ∈ R
u(0, x) = 0 (x ∈ R)

∂t u(0, x) = 0 (x ∈ R)
feladatot!

Megoldás. Az első részfeladat megoldása

Z x+t
1
u1 (t, x) = ψ(s) ds = 0.
2 x−t
A második részfeladat megoldását a (2.10)

 ∂tt v(t, x) − ∂xx v(t, x) = 0
v(0, x) = 0

∂t v(0, x) = τ − x
paraméteres segédfeladat Z
1 x+t
v(t, x; τ ) = τ − s ds = t(τ − x)
2 x−t
megoldásából nyerhetjük a 2.11. állítás alapján:
Z t Z t
t3 t2 x
u2 (t, x) = v(t − τ, x; τ ) dτ = (t − τ ) · (τ − x) dτ = − .
0 0 6 2
Végül a harmadik részfeladat u3 megoldását a (2.12)

 ∂tt w(t, x) − ∂xx w(t, x) = 0
w(0, x) = 0

∂t w(0, x) = 0
segédfeladat megoldásából nyerhetjük. Itt w(t, x) = 0, emiatt u3 = ∂t w(t, x) = 0 szintén. Tehát a
fenti hiperbolikus Cauchy-feladat megoldása
t3 t2 x t3 t2 x
u(t, x) = u1 (t, x) + u2 (t, x) + u3 (t, x) = 0 + − +0= − .
6 2 6 2
♦
2.16. Következmény. Tekintsük a homogén, forrástag nélküli (2.9) egyenletet, vagyis az f (t, x) = 0
esetet és tegyük fel, hogy ϕ és ψ az [a, b] intervallumon kívül nulla. Ekkor bármely t > 0 időpontban
u(t, x) = 0 az [a − t, b − t] intervallumon kívül. Eszerint az [a, b] intervallumra koncentrált kezdeti
hatások t > 0 idő elteltével csak az [a − t, b + t] intervallumon érzékelhetők, vagyis a hullám véges
sebességgel terjed.
Bizonyítás. A hullámegyenlet megoldását a (2.13) formula adja, de mivel f (t, x) = 0, így most
Z
1 x+t 1

u(t, x) = ψ(s) ds + ϕ(x + t) + ϕ(x − t) .
2 x−t 2
Ha x ∈/ [a − t, b + t], akkor az [x − t, x + t] intervallum az [a, b] intervallumon kívül esik. Emiatt ϕ és
ψ is nullát vesznek fel [x − t, x + t]-n, így a képlet szerint ilyen x-ekre u(t, x) = 0.

36
2.3. Vegyes feladatok
Ebben a szakaszban visszatérünk a (2.2) hővezetési egyenlet megoldásához, ahol tehát egy L hosszúságú
homogén rúd hőmérsékletét keressük, adott kezdeti hőmérséklet-eloszlás és különböző típusú peremfel-
tételek mellett. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a [0, L] szakasz helyett a [0, π] intervallumon
vagyunk és vizsgáljuk csak a Dirichlet-peremfeltétel esetét, ami annak felel meg, hogy a rúd két végét
előre meghatározott hőmérsékleten tartjuk. Ekkor a rúd hőmérsékletét az az u függvény adja meg,
amely megoldása a


 ∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = f (t, x) t > 0, x ∈ (0, π)
u(t, 0) = g1 (t), u(t, π) = g2 (t) (t > 0)
(2.14)

u(0, x) = ϕ(x) x ∈ (0, π)
feladatnak. Ez egy úgynevezett parabolikus vegyes feladat, mert kezdeti- és peremfeltétel is van. A
feladatot az úgynevezett Fourier-módszerrel oldjuk meg. Először is feltehető, hogy g1 (t) = g2 (t) = 0,
vagyis homogén peremfeltétel adott. Legyen ugyanis u0 olyan függvény, amely teljesíti a peremfeltéte-
x

leket (például u0 (t, x) = g2 (t) − g1 (t) + g1 (t) ilyen). Ekkor a v = u − u0 függvényre a
π


 ∂t v(t, x) − ∂xx v(t, x) = f0 (t, x) t > 0, x ∈ (0, π)
v(t, 0) = v(t, π) = 0 (t > 0)


v(0, x) = ϕ0 (x) x ∈ (0, π)
egyenlet teljesül, ahol f0 (t, x) = f (t, x) − ∂t u0 (t, x) + ∂xx u0 (t, x) és ϕ0 (x) = ϕ(x) − u0 (0, x). Tegyük
fel azt is, hogy az egyenletben nincs forrástag, azaz f = 0, vagyis keressük meg először a


 ∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = 0 t > 0, x ∈ (0, π)
u(t, 0) = u(t, π) = 0 (t > 0)
(2.15)

u(0, x) = ϕ(x) x ∈ (0, π)
egyenlet megoldását. Ehhez a változók szétválasztásának módszerét használjuk, ami azt jelenti, hogy
a (nem konstans nulla) megoldást u(t, x) = a(t)b(x) alakban keressük. Ezt a (2.15) egyenletbe helyet-
tesítve kapjuk, hogy a′ (t)b(x) − a(t)b′′ (x) = 0, azaz
a′ (t) b′′ (x)
= .
a(t) b(x)
A fenti egyenlet bármely t > 0 és x ∈ (0, π) esetén fennáll, ami csak úgy lehet, ha az egyenlet mindkét
oldala ugyanazzal a konstanssal egyenlő, vagyis van olyan λ ∈ R, melyre


a′ (t) = λa(t) (t > 0) és b′′ (x) = λb(x) x ∈ (0, π) .

Ebből kapjuk, hogy a(t) = Ceλt , ahol C tetszőleges nemnulla konstans. A b-re vonatkozó egyenlet
megoldásához vegyük észre, hogy az u-ra fennálló homogén peremfeltétel alapján b(0) = b(π) = 0 is
teljesül, így a b függvény a


b′′ (x) = λb(x) x ∈ (0, π)
(2.16)
b(0) = b(π) = 0,
úgynevezett sajátérték-feladat nemtriviális megoldása. Ha λ = 0, akkor b(x) = c1 x + c2 , amiből
a peremfeltételeket felhasználva azt kapjuk, hogy csak b ≡ 0 a megoldás. Ha λ > 0, pl. λ = µ2 ,
akkor az egyenlet megoldása b(x) = c1 eµx + c2 e−µx , amiből a b(0) = b(π) = 0 feltételeket használva
ismét csak az azonosan nulla függvényt kapjuk. A λ < 0 esetben (vagyis ha λ = −µ2 ) viszont
b(x) = c1 cos µx + c2 sin µx, amiből egyrészt a c1 = 0, másrészt a c2 sin µπ = 0 egyenletek adódnak,
amely nem csak c2 = 0, hanem µ ∈ Z esetén is teljesül, így b(x) = sin kx megoldása a sajátérték-
feladatnak λ = −k 2 (k ∈ N) mellett. Összefoglalva, a (2.15) egyenletnek (a kezdeti feltételt kivéve)
minden k ∈ N esetén megoldása lesz az
2
uk (t, x) = Ck e−k t sin kx

37
függvény. Mivel az egyenlet és a peremfeltétel is homogén, megoldások lineáris kombinációja is megol-
dás, vagyis N ∈ N esetén
XN
2
u(t, x) = Ck e−k t sin kx
k=1
olyan függvény, amelyre teljesül a homogén hővezetési egyenlet és a homogén Dirichlet-peremfeltételek
is. Ha most N → ∞, akkor ebből formálisan az
∞
X 2
u(t, x) = Ck e−k t sin kx
k=1

megoldáshoz jutunk (azért csak formális megoldásról van szó, mert nem világos, hogy a végtelen
sorral definiált függvény konvergens-e, illetve teljesíti-e a hővezetési egyenletet). A kezdeti feltételt is
felhasználva kapjuk, hogy
X ∞
ϕ(x) = u(0, x) = Ck sin kx,
k=1
vagyis a Ck együtthatókat a ϕ függvény Fourier-együtthatóinak kell választani. Mivel most a [0, π]
intervallumon vagyunk és a szinuszrendszer szerinti Fourier-sorfejtést használjuk, a Fourier-együttható
képlete (a (B.5) formulák helyett) az alábbira módosul:
Z
2 π
Ck = ϕ(x) sin kx dx (k ≥ 1).
π 0
A Fourier-sorfejtés ötletét felhasználhatjuk az általános esetben is, vagyis amikor forrástag is van az
egyenletben. Keressük tehát a


 ∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = f (t, x) t > 0, x ∈ (0, π)
u(t, 0) = u(t, π) = 0 (t > 0)
(2.17)

u(0, x) = ϕ(x) x ∈ (0, π)
feladat megoldását
∞
X
u(t, x) = Ck (t) sin kx (2.18)
k=1
alakban, valamint fejtsük Fourier-sorba az f és ϕ függvényeket is:
∞
X ∞
X
f (t, x) = αk (t) sin kx, ϕ(x) = βk sin kx.
k=1 k=1

A kezdeti feltételből azonnal kapjuk, hogy Ck (0) = βk . Helyettesítsük most u-t az egyenletbe és tegyük
fel, hogy lehet tagonként differenciálni u Fourier-sorát. Ekkor
∞
X ∞
X


Ck′ (t) + k 2 Ck (t) sin kx = αk (t) sin kx,
k=1 k=1

amiből a Ck (t) együtthatókra a


Ck′ (t) = −k 2 Ck (t) + αk (t)
Ck (0) = βk
kezdetiérték-feladatot kapjuk, ami egy elsőrendű lineáris egyenlet, így egyszerűen megoldható. Az
(1.21) konstans variációs formulát a mostani helyzetre alkalmazva kapjuk, hogy
Z t
−k2 t 2
Ck (t) = e βk + e−k (t−s) αk (s) ds.
0
Bár a Fourier-módszerrel számolt végtelen sorról semmit nem bizonyítottunk, megmutatható, hogy
ha az f és ϕ függvények kellően sokszor folytonosan differenciálhatók, valamint teljesülnek bizonyos
illeszkedési feltételek (például a ϕ és a gi függvények között), akkor az u függvényt definiáló (2.18) sor
konvergens és megoldása a (2.17) feladatnak.

38
2.17. Példa. Oldjuk meg a


 ∂t u(t, x) − ∂xx u(t, x) = π t > 0, x ∈ (0, π)
u(t, 0) = tπ, u(t, π) = 0 (t > 0)


u(0, x) = 0 x ∈ (0, π)

feladatot.

Megoldás. Mivel inhomogén peremfeltétel adott, ezért először vezessük vissza a feladatot a homogén
peremfeltétel esetére. Legyen u0 (t, x) = tπ − tx és vezessük be a v = u − u0 függvényt. Ekkor a v
függvényre a 

 ∂t v(t, x) − ∂xx v(t, x) = x t > 0, x ∈ (0, π)
v(t, 0) = 0, v(t, π) = 0 (t > 0)


v(0, x) = 0 x ∈ (0, π)
egyenlet teljesül, azaz ϕ0 (x) = 0, f0 (t, x) = x. Ha ezeket Fourier-sorba fejtjük, akkor βk = 0, valamint
Z
2 π 2
αk (t) ≡ αk = x sin kx dx = (−1)k+1 .
π 0 k
P
Így ha a megoldást v(t, x) = k Ck (t) sin kx alakban keressük, akkor a Ck (t) együtthatókra a
( 2
Ck′ (t) = −k 2 Ck (t) + (−1)k+1
k
Ck (0) = 0

kezdetiérték-feladat teljesül, melynek megoldása

2  −k2 t

Ck (t) = (−1)k+1 1 − e .
k3
Ebből kapjuk, hogy az eredeti feladat megoldása
∞ 
X  
k+1 2 −k2 t
u(t, x) = tπ − tx + (−1) 1−e sin kx.
k3
k=1

♦
Eddig csak a Dirichlet-peremfeltétel esetével foglalkoztunk, de lehetne más peremfeltétel is a (2.14)
egyenletben. Ekkor ugyanúgy a változók szétválasztásának módszerével kereshetnénk megoldásokat,
azonban a (2.16) sajátérték-feladatban megváltozna a peremfeltétel jellege, így nem biztos, hogy olyan
egyszerűen felírható sajátértékeket és sajátfüggvényeket kapnánk, mint a Dirichlet-feltétel esetében.
Bár csak parabolikus feladatokkal foglalkoztunk, egydimenziós korlátos tartományon felírt hiperbo-
likus vegyes feladatokat teljesen hasonló módon lehet megoldani Fourier-módszerrel (lásd a [7] könyv-
ben).

2.4. Elliptikus Dirichlet-feladatok korlátos tartományon

Ebben a szakaszban az 
Lu ≡ −∆u + cu = f Ω-n,
(2.19)
u ∂Ω = g
alakú elliptikus Dirichlet-feladatokkal foglalkozunk, ahol Ω ⊂ Rn olyan korlátos tartomány, melynek
a pereme sima. Ez azt jelenti, hogy a perem felosztható olyan részekre, melyek alkalmas koordináta-
rendszerben egy-egy kellően sokszor differenciálható függvény grafikonja. Az Lu ≡ −∆u + cu jelölés
azt jelenti, hogy L-re úgy gondolunk, mint ami az u függvényhez a −∆u + cu függvényt rendeli, vagyis
L egy úgynevezett elliptikus differenciáloperátor. Az f, c : Ω → R, valamint a g : ∂Ω → R függvények
folytonosak, c(x) ≥ 0 minden x ∈ Ω-ra és keressük a fenti probléma u ∈ C 2 (Ω) ∩ C(Ω) klasszikus
megoldását.

39
2.4.1. Maximum-elv és következményei
2.18. Tétel (Gyenge maximum-elv). Legyen L a fenti differenciáloperátor és tegyük fel, hogy egy
u ∈ C 2 (Ω) ∩ C(Ω) függvényre Lu ≤ 0 teljesül Ω-n. Ekkor

(i) ha c(x) = 0, akkor

max u(x) ≤ max u(x);
x∈Ω x∈∂Ω

(ii) ha c ≥ 0 Ω-n, akkor 

max u(x) ≤ max max u(x), 0 .
x∈Ω x∈∂Ω

Bizonyítás. Először tegyük fel, hogy az u függvényre Lu < 0 is teljesül az Ω halmazon. Ha u-nak
maximuma van az x0 ∈ Ω belső pontban, akkor ott a második derivált negatív szemidefinit, amiből
következik, hogy Lu(x0 ) = −∆u(x0 ) ≥ 0, ami ellentmondás, így ekkor készen vagyunk. Ha csak
Lu ≤ 0 teljesül, akkor válasszunk egy olyan ϕ függényt, melyre ϕ ≥ 0 Ω-n és Lϕ < 0 Ω-n. Például
ϕ(x) = ex1 megfelelő választás. Ekkor ε > 0 esetén a v = u + εϕ függvényre Lv = Lu + εLϕ < 0
teljesül az Ω halmazon, ami az eddigek szerint azt jelenti, hogy a v függvény belső pontban nem veheti
fel a maximumát, csak a peremen. Az ε → 0+ határátmenetet végrehajtva kapjuk a bizonyítandó
állítást az u függvényre.
A második rész bizonyításához megjegyezzük, hogy ha u ≤ 0 az Ω halmazon, akkor az állítás
nyilvánvaló. Tegyük fel tehát, hogy max u = u(x0 ) > 0 és ezt a pozitív maximumot u az x0 ∈ Ω belső
Ω
e
pontban veszi fel. Vegyük azt a legnagyobb x0 ∈ Ω0 ⊂ Ω résztartományt, ahol még u > 0. Jelölje L
e e
az Lu := Lu − cu = −∆u leképezést, melyre most Lu ≤ 0 az Ω0 halmazon. Az első rész szerint u a
maximumát az Ω0 tartomány peremén is felveszi: u(x0 ) = max u. A ∂Ω0 perem azonban nem lehet
∂Ω0
teljes egészében Ω belsejében, mert ekkor az előzőek szerint lenne olyan pont ∂Ω0 -ban, ahol u pozitív
értéket venne fel, de ekkor u folytonossága miatt u egy kicsit nagyobb tartományon is pozitív lenne,
ellentmondva Ω0 választásának. Ez azt jelenti, hogy az u függvény az u(x0 ) > 0 maximumot olyan
∂Ω0 -beli pontban veszi még fel, amely egyben ∂Ω-nak is pontja, amiből az állítás már következik.

Ennél valójában több is igaz. Belátható, hogy ha az első esetben u a tartomány egy belső pontjában
felveszi a maximumát (a második esetben a nemnegatív maximumát), akkor u csak konstans lehet.

2.19. Állítás. Létezik olyan C > 0 konstans, hogy u ∈ C 2 (Ω) ∩ C(Ω) esetén

kukC(Ω) ≤ kukC(∂Ω) + C · kLukC(Ω) .

Bizonyítás. Vegyünk egy olyan ϕ függvényt, melyre ϕ ≥ 0 és Lϕ ≤ −1 az Ω halmazon. Például a

ϕ(x) = eλx1 függvény elég nagy λ konstanst választva jó lesz. Legyen v(x) = u(x) + kLuk · ϕ(x),
ve(x) = −u(x) + kLuk · ϕ(x). Ekkor Lv = Lu + kLuk · Lϕ ≤ 0 az Ω halmaz minden pontjában, és
hasonlóan Lev ≤ 0 Ω-n. A 2.18. tétel (ii) része szerint minden x ∈ Ω-ra

v(x) ≤ max max v, 0 ≤ max |v| ≤ max |u| + kLuk · max |ϕ| = kukC(∂Ω) + kLuk · kϕkC(∂Ω) ,
∂Ω ∂Ω ∂Ω ∂Ω

valamint

ve(x) ≤ max max ve, 0 ≤ max |e
v | ≤ max |u| + kLuk · max |ϕ| = kukC(∂Ω) + kLuk · kϕkC(∂Ω) .
∂Ω ∂Ω ∂Ω ∂Ω

Mivel u(x) ≤ v(x) és −u(x) ≤ ve(x), ezért a fenti egyenlőtlenségekből az állítás már következik a
C = kϕkC(∂Ω) konstanssal.

2.20. Következmény (Egyértelműség). A (2.19) Dirichlet-feladatnak legfeljebb egy megoldása lehet.

40
Bizonyítás. Ha u és v is megoldás, akkor a w = u − v függvényre egyrészt w ∂Ω
= 0, másrészt
−∆w + cw = 0 az Ω halmazon, vagyis Lw = 0. Az előző állítás szerint

kwkC(Ω) ≤ kwkC(∂Ω) + C · kLwkC(Ω) = 0,

így w(x) = 0 minden x ∈ Ω-ra.

Teljesen hasonlóan bizonyítható a megoldás folytonos függése a jobb oldali függvényektől.

2.21. Következmény (Folytonos függés). Ha az
 
Lu ≡ −∆u + cu = f1 Ω-n, Lv ≡ −∆v + cv = f2 Ω-n,
és az
u ∂Ω = g1 v ∂Ω = g2
Dirichlet-feladatok megoldásai rendre az u és v függvények, akkor

ku − vkC(Ω) ≤ kg1 − g2 kC(∂Ω) + C · kf1 − f2 kC(Ω)

valamilyen C > 0 konstansra.

2.22. Következmény (Monotonitás). Ha a (2.19) feladatban f ≤ 0 és g ≤ 0, akkor u ≤ 0.
Bizonyítás. Ha f ≤ 0, az azt jelenti, hogy Lu ≤ 0, így a gyenge maximum-elv szerint
 
max u(x) ≤ max max u(x), 0 = max max g(x), 0 = 0.
x∈Ω x∈∂Ω x∈∂Ω

Egy konkrét Dirichlet-feladat megoldása speciális tartományokon (például négyzet, vagy kör esetén)
gyakran egyszerűen felírható, azonban általános tartományon ez nehéz feladat. Mi most csak az n = 1
esetre fogunk szorítkozni és megmutatjuk, hogy a megoldás előáll egy speciális integrálalakban.

2.4.2. Egy dimenziós peremérték-feladatok megoldása Green-függvénnyel

Legyen tehát az egyszerűség kedvéért Ω = (0, 1) ⊂ R nyílt intervallum és tekintsük az

Lu ≡ −u′′ + cu = f (0, 1)-en,
(2.20)
u(0) = u(1) = 0
egy dimenziós feladatot homogén Dirichlet-peremfeltétellel, ahol c ≥ 0 ismét fennáll. Ez valójában
egy másodrendű közönséges differenciálegyenlet, de nem kezdetiérték-feladat, hanem egy úgynevezett
peremérték-probléma.
Legyen U0 az LU0 = 0, U0 (0) = 1, U0 (1) = 0 és U1 az LU1 = 0, U1 (0) = 0, U1 (1) = 1 peremérték-
feladat megoldása. Ilyen U1 függvény valóban létezik. Tekintsük ugyanis az Lv = 0, v(0) = 0, v ′ (0) = 1
kezdetiérték-feladatot, melynek egyértelműen létezik v megoldása. Erre a v függvényre v(1) 6= 0, mert
ha v(1) = 0 lenne, akkor v(x) ≡ 0 lenne a gyenge maximum-elv miatt, de az azonosan nulla függvényre
nem teljesül a v ′ (0) = 1 kezdeti feltétel. Ekkor a v függvényt alkalmas konstanssal megszorozva
elérhetjük, hogy az x = 1-ben éppen 1-et vegyen fel. Hasonlóan igazolható az U0 függvény létezése is.
2.23. Tétel. A (2.20) homogén peremérték-feladat megoldása
Z 1
u(x) = G(x, y)f (y) dy, (2.21)
0

ahol  1

 κ U0 (x)U1 (y), ha 0 ≤ y ≤ x ≤ 1,

G(x, y) = (2.22)


 1 U (x)U (y), ha 0 ≤ x ≤ y ≤ 1
1 0
κ
a feladat Green-függvénye és κ ≡ κ(x) = U0 (x)U1′ (x) − U0′ (x)U1 (x) 6= 0 konstans.

41
Bizonyítás. Először lássuk be, hogy κ konstans. Ehhez az U0 , U1 függvényekre fennálló differenciál-
egyenleteket használva

κ′ = U0′ U1′ + U0 U1′′ − U0′′ U1 − U0′ U1′ = U0 · cU1 − cU0 · U1 = 0,

vagyis κ valóban konstans. Az x = 0 pontban κ ≡ κ(0) = U0 (0)U1′ (0) − U0′ (0)U1 (0) = U1′ (0) és ez
nem lehet nulla, hiszen U1′ (0) = 0 esetén U1 a konstans nulla függvény lenne, ami lehetetlen. Ebből
következően κ 6= 0 és a (2.22) képlet értelmes.
Most nézzük meg, hogy (2.21) valóban megoldása a (2.20) feladatnak. Egyrészt
Z 1 Z 1
U1 (0)
u(0) = G(0, y)f (y) dy = U0 (y) dy = 0
0 κ 0

és
Z 1 Z 1
U0 (1)
u(1) = G(1, y)f (y) dy = U1 (y) dy = 0.
0 κ 0

Így már csak azt kell ellenőrizni, hogy u teljesíti a differenciálegyenletet is. Mivel
Z x Z 1 Z Z
U0 (x) x U1 (x) 1
u(x) = G(x, y)f (y) dy + G(x, y)f (y) dy = U1 (y)f (y) dy + U0 (y)f (y) dy,
0 x κ 0 κ x

ezt deriválva kapjuk, hogy

u′ (x) =
 Z x Z 1 
1 ′ ′
= U0 (x) U1 (y)f (y) dy + U0 (x)U1 (x)f (x) + U1 (x) U0 (y)f (y) dy − U1 (x)U0 (x)f (x) =
κ 0 x
 Z x Z 1 
1 ′ ′
= U0 (x) U1 (y)f (y) dy + U1 (x) U0 (y)f (y) dy .
κ 0 x

Ezt még egyszer deriválva

 Z x Z 1 
′′ 1 ′′ ′′
−u (x) = − U0 (x) U1 (y)f (y) dy + U1 (x) U0 (y)f (y) dy −
κ 0 x
1


− U0′ (x)U1 (x) − U1′ (x)U0 (x) f (x) =
κ 
Z x Z 1
1
=− c(x)U0 (x) U1 (y)f (y) dy + c(x)U1 (x) U0 (y)f (y) dy + f (y) =
κ 0 x
= −c(x)u(x) + f (x),

vagyis a (2.21) képlettel definiált függvény valóban megoldása a (2.21) feladatnak.

2.24. Megjegyzés. Az általános (2.19) alakú egyenlet megoldása szintén előállítható Green-függvény
segítségével, ugyanakkor a Green-függvény alakja jóval bonyolultabb az egy dimenziós esethez képest.

42
A. függelék

Felhasznált ismeretek analízisből

A.1. Paraméteres integrálok differenciálása

Legyen [a, b] ⊂ R egy korlátos és zárt (röviden kompakt) intervallum, J ⊂ R pedig egy tetszőleges
(korlátos, vagy akár nem korlátos) intervallum, továbbá legyen f : J × [a, b] → R egy adott függvény.
Tegyük fel, hogy minden t ∈ J esetén az f (t, ·) : [a, b] → R függvény Riemann-integrálható [a, b]-n,
valamint legyen
Z b
F (t) := f (t, x) dx.
a
Az F : J → R függvényt paraméteres integrálnak nevezzük.
A.1. Állítás. Ha f : J × [a, b] → R folytonos függvény, akkor az F : J → R paraméteres integrál is
folytonos.
Bizonyítás. Legyen J0 ⊂ J kompakt intervallum, ekkor f folytonos a J0 × [a, b] kompakt halmazon,
vagyis f egyenletesen is folytonos. Emiatt ε > 0-hoz megadható olyan δ > 0, hogy bármely x =
(x1 , x2 ), y = (y1 , y2 ) ∈ J0 × [a, b], kx − yk < δ esetén |f (x1 , x2 ) − f (y1 , y2 )| < ε. Most legyenek
t1 , t2 ∈ J0 olyanok, hogy |t2 − t1 | < δ. Ekkor
Z b Z b
|F (t2 ) − F (t1 )| = f (t2 , x) − f (t1 , x) dx ≤ |f (t2 , x) − f (t1 , x)| dx < ε(b − a),
a a

vagyis F a J minden kompakt részintervallumán folytonos, tehát F : J → R folytonos.

A.2. Állítás. Ha f : J × [a, b] → R olyan függvény, hogy

1. minden rögzített t ∈ J-re f (t, ·) : [a, b] → R Riemann-integrálható,

2. minden (t, x) ∈ J × [a, b] pontban létezik ∂1 f (t, x) és ∂1 f folytonos,

akkor az F : J → R paraméteres integrál differenciálható J belsejében és minden t ∈ int J-re
Z b
′
F (t) = ∂1 f (t, x) dx.
a

Bizonyítás. Legyen t0 ∈ int J egy tetszőleges rögzített pont és legyen

Z b
F (t) − F (t0 ) f (t, x) − f (t0 , x)
h(t) = = dx (t 6= t0 ).
t − t0 a t − t0
Vegyünk egy olyan J0 ⊂ J kompakt részintervallumot, hogy t0 ∈ int J0 és legyen (tn ) ⊂ J0 egy t0 -hoz
Rb
tartó sorozat, melyre tn 6= t0 . Azt kell megmutatni, hogy h(tn ) → a ∂1 f (t0 , x) dx, ha n → ∞.
Legyen n ∈ N esetén
f (tn , x) − f (t0 , x)
gn (x) = ,
tn − t0

43
ekkor minden x ∈ [a, b]-re gn (x) → ∂1 f (t0 , x), vagyis gn → ∂1 f (t0 , ·) pontonként. Megmutatjuk,
hogy a konvergencia egyenletes is. Ekkor az egyenletesen konvergens függvénysorozatokra érvényes, a
határátmenet és az integrálás felcserélhetőségéről szóló tétel és
Z b
h(tn ) = gn (x) dx
a

alapján az állítást bizonyítottuk.

Kell tehát, hogy gn (x) → ∂1 f (t0 , x) egyenletesen [a, b]-n. A folytonos ∂1 f függvény egyenletesen is
folytonos a J0 × [a, b] kompakt halmazon, azaz minden ε > 0-hoz létezik δ > 0, hogy P = (t, x), Q =
(t′ , x′ ) ∈ J0 × [a, b], d(P, Q) < δ esetén |∂1 f (t, x) − ∂1 f (t′ , x′ )| < ε. Minden n ∈ N esetén a Lagrange-
középértéktétel szerint létezik τn = τn (x), a t0 és tn pontok által meghatározott intervallumban, hogy

f (tn , x) − f (t0 , x)
gn (x) = = ∂1 f (τn (x), x).
tn − t0
Mivel tn → t0 , a δ-hoz van olyan N = N (δ) ∈ N, hogy minden n ≥ N -re |tn − t0 | < δ. Vagyis minden
ε > 0-hoz van olyan N = N (δ(ε)) ∈ N, hogy minden n ≥ N -re |τn (x) − t0 | < δ miatt

|gn (x) − ∂1 f (t0 , x)| = |∂1 (τn (x), x) − ∂1 f (t0 , x)| < ε

minden x ∈ [a, b]-re, azaz gn → ∂1 f (t0 , ·) egyenletesen.

Szükségünk lehet olyan f : J × I → R függvény által megadott paraméteres integrálok differenci-

álására is, ahol I = (a, +∞) vagy akár I = (−∞, +∞). Legyen tehát J egy tetszőleges, (α, β) pedig
egy nemkorlátos intervallum, f : J × (α, β) → R egy adott függvény és tegyük fel (a szakasz hátralevő
részében), hogy minden t ∈ J esetén az f (t, ·) : (α, β) → R függvénynek létezik az improprius integrálja
(α, β)-n, valamint legyen
Z β
F (t) := f (t, x) dx, (A.1)
α
amit paraméteres improprius integrálnak nevezünk. Azonban erre a függvényre a folytonosságról és a
differenciálhatóságról szóló tételek nem maradnak érvényben, ehhez egy újabb feltételre lesz szüksé-
günk.

A.3. Definíció. Azt mondjuk, hogy az (A.1) paraméteres improprius integrál egyenletesen konvergens
a J intervallumban, ha minden ε > 0-hoz létezik olyan [a, b] ⊂ (α, β) részintervallum, hogy bármely
α < c ≤ a és b ≤ d < β esetén
Z d
f (t, x) dx − F (t) < ε
c
teljesül minden t ∈ J-re.

Egy paraméteres improprius integrál egyenletes konvergenciája például az alábbi gyakran használt
feltétel teljesülése esetén biztosítható.

A.4. Állítás. Ha f : J × (α, β) → R egy olyan függvény, hogy minden t ∈ J és [a, b] ⊂ (α, β) esetén
Rβ
az f (t, ·) : [a, b] → R függvény Riemann-integrálható, valamint van olyan g függvény, hogy α g(x) dx
konvergens és

|f (t, x)| ≤ g(x) t ∈ J, x ∈ (α, β) ,
akkor F egyenletesen konvergens J-ben.

A.5. Állítás. Ha f : J ×(α, β) → R folytonos és az (A.1) paraméteres improprius integrál egyenletesen

konvergens a J intervallumban, akkor F folytonos J-n.

44
Bizonyítás. Válasszunk olyan an → α és bn → β sorozatokat, melyekre α < an ≤ bn < β és legyen
Z bn
Fn (t) = f (t, x) dx. (A.2)
an

Ekkor az A.1. állítás szerint (Fn ) folytonos függvényekből álló sorozat, melyre Fn → F J-n. Most
belátjuk, hogy a konvergencia egyenletes, ebből következően az F limeszfüggvény is folytonos. A
feltétel szerint adott ε > 0-hoz létezik olyan [a, b] ⊂ (α, β), amely az A.3. definícióban szerepel. Az
(an ) és (bn ) sorozatok választása alapján létezik n0 ∈ N, hogy n ≥ n0 esetén α < an ≤ a és b ≤ bn < β.
Tehát n ≥ n0 esetén Zbn
|Fn (t) − F (t)| = f (t, x) dx − F (t) < ε
an
minden t ∈ J esetén, vagyis Fn → F egyenletesen.

A.6. Állítás. Ha az f : J × (α, β) → R függvénynek létezik a ∂1 f parciális deriváltja, amely folytonos

Rβ
J × (α, β)-n, továbbá a G(t) = α ∂1 f (t, x) dx paraméteres improprius integrál egyenletesen konvergens
a J intervallumban, akkor F differenciálható J belsejében és minden t ∈ int J-re
Z β
F ′ (t) = ∂1 f (t, x) dx.
α

Bizonyítás. Az előző állítás bizonyításának lépéseit ismételjük: ugyanolyan (an ), (bn ) sorozatok vá-
lasztása mellett az A.2. állítás alapján kapjuk, hogy az (A.2) függvényre
Z bn
′
Fn (t) = ∂1 f (t, x) dx.
an

Szintén az előzőek alapján Fn′ → G egyenletesen a J intervallumon, továbbá Fn → F pontonként is

igaz. Ebből következik, hogy t ∈ int J esetén F differenciálható t-ben és F ′ (t) = G(t).

A.2. Metrikus terek és a Banach-fixponttétel

A metrikus terek elmélete rendkívül hasznos, mert elég általános ahhoz, hogy sorozatok határértékeit,
függvények folytonosságát vagy határértékét értelmezni tudjuk benne. Itt lényegében a távolság fo-
galmának általánosításáról van szó, vagyis a metrikus tér nem más, mint egy olyan halmaz, amelyben
bármely két elemnek van távolsága, továbbá ez a távolság eleget tesz bizonyos természetes módon
adódó feltételeknek.
A.7. Definíció. Az (X, d) párt metrikus térnek nevezzük, ha X egy tetszőleges nemüres halmaz,
továbbá d : X × X → R egy olyan függvény, amelyre teljesülnek az alábbi tulajdonságok:
1. d(x, y) ≥ 0 minden x, y ∈ X-re és d(x, y) = 0 ⇐⇒ x = y;
2. d(x, y) = d(y, x) minden x, y ∈ X-re;
3. d(x, y) ≤ d(x, z) + d(z, y) minden x, y, z ∈ X-re.
A valós számok halmaza a szokásos d(x, y) = |x − y| távolsággal ellátva metrikus tér lesz. Hasonlóan
metrikát definiálnak Rn -en a
n
X Xn 1/2
d1 (x, y) := |xi − yi | , d2 (x, y) := |xi − yi |2 , d∞ (x, y) := max |xi − yi |
1≤i≤n
i=1 i=1

metrikák is, ahol d2 az x, y ∈ Rn vektorok szokásos euklideszi távolságát adja. Számunkra azonban az
[a, b] korlátos és zárt intervallumon értelmezett folytonos függvények C[a, b] halmaza lesz a legfonto-
sabb. Itt is megadható több metrika is, például f, g ∈ C[a, b] esetén legyen
Z b
dsup (f, g) := sup |f (x) − g(x)| , d1 (f, g) := |f (x) − g(x)| dx,
x∈[a,b] a

45
de akár további metrikákat is definiálhatnánk. Ha nem mondunk mást, akkor C[a, b]-t mindig a dsup
metrikával látjuk el.

A.8. Definíció. Legyen x ∈ X, ε > 0 adott. A B(x, ε) = {y ∈ X : d(x, y) < ε} halmazt x középpontú
ε sugarú nyílt gömbnek nevezzük.

Például R2 -ben ha az euklideszi metrikát használjuk, akkor a B(0, 1) gömb az origó közepű egység-
sugarú nyílt körlappal egyezik meg. De ugyanez a gömb a d∞ metrikával már a [−1, 1]2 négyzet lesz.
A C[a, b] térben egy f függvény ε sugarú környezetében azok a függvények vannak, melyek grafikonjai
abban a sávban haladnak, melyet úgy kapunk, hogy az f grafikonját az y-tengellyel párhuzamosan
±ε-nal eltoljuk.

A.9. Definíció. A G ⊂ X halmaz nyílt, ha minden x ∈ G-hez létezik ε > 0, hogy B(x, ε) ⊂ G. Az
F ⊂ X halmaz zárt, ha X \ F nyílt.

A.10. Definíció. Az (X, d) metrikus térbeli (xn ) sorozat konvergens és a határértéke x ∈ X, ha

d(xn , x) → 0, ha n → ∞.

Ez azt jelenti, hogy minden ε > 0 számhoz létezik egy küszöbindex, hogy a sorozat ennél na-
gyobb indexű elemei a B(x, ε) gömbben vannak. Könnyen látható, hogy egy sorozatnak legfeljebb egy
határértéke lehet.

A.11. Definíció. Az (X, d) metrikus tér altere az (Y, ̺) metrikus tér, ahol Y ⊂ X és ̺ = d Y ×Y
az
eredeti metrika leszűkítése.

A következő állítás a zárt halmazok sorozatokkal való jellemzését adja meg.

A.12. Állítás. Egy F ⊂ X halmaz pontosan akkor zárt, ha minden (xn ) ⊂ F , xn → x sorozat esetén
x ∈ F is teljesül.

Bizonyítás. Legyen F zárt halmaz, (xn ) ⊂ F , xn → x konvergens sorozat. Tegyük fel indirekt, hogy
x ∈/ F . Ekkor x ∈ X \ F , ami F zártsága miatt nyílt halmaz. Létezik tehát ε > 0 szám, hogy
B(x, ε) ∩ F = ∅, azaz (xn ) nem tarthat x-hez. Megfordítva, tegyük fel indirekt, hogy F nem zárt,
azaz X \ F nem nyílt. Ekkor létezik x ∈ X \ F , hogy minden ε > 0-ra B(x, ε) ∩ F 6= ∅. Ekkor
ε = 1/n-hez választhatunk olyan xn ∈ F elemet, amelyre xn ∈ B(x, 1/n). Az így kapott (xn ) sorozat
F -beli konvergens sorozat, a határértéke x, de x ∈
/ F , ami ellentmond a kiindulási feltételünknek.

A.13. Definíció. Az (xn ) ⊂ X Cauchy-sorozat, ha minden ε > 0-hoz létezik N ∈ N, hogy minden
n, m ≥ N esetén d(xn , xm ) < ε.

A valós számsorozatok esetéhez teljesen hasonló módon látható be, hogy minden konvergens sorozat
egyben Cauchy-sorozat is. Ez megfordítva nem igaz, hiszen például az X = R \ {0} halmaz ellátva a
valós számoktól megörökölt d(x, y) = |x − y| metrikát, akkor az xn = 1/n sorozat Cauchy-sorozat, de
nem konvergens.
Alapvetően fontosak azok a metrikus terek, ahol a megfordítás is igaz.

A.14. Definíció. Egy (X, d) metrikus tér teljes, ha benne minden Cauchy-sorozat konvergens.

A valós számsorozatokra vonatkozó klasszikus Cauchy-tétel éppen azt mondja ki, hogy R a szokásos
abszolútértékkel ellátva teljes. Hasonlóan teljes metrikus tér lesz Rn az euklideszi metrikával ellátva.
Az előző egyszerű példa (a kilyukasztott számegyenes) mutatta, hogy egy teljes metrikus tér tetszőleges
altere általában nem lesz teljes.

A.15. Állítás. Teljes metrikus tér egy altere pontosan akkor teljes, ha zárt.

46
Bizonyítás. Legyen (X, d) teljes metrikus tér, Y ⊂ X egy altér. A zártság sorozatokkal való karakte-
rizációját fogjuk használni. Legyen Y teljes altér, (xn ) ⊂ Y , xn → x. Mivel (xn ) konvergens sorozat
X-ben, ezért Cauchy-sorozat is. A sorozat Y -ban fekszik, ezért (xn ) Cauchy-sorozat Y -ban is. Mivel
Y teljes, ezért a sorozat konvergál is egy Y -beli ponthoz, ez pedig a határérték egyértelműsége miatt
meg kell hogy egyezzen x-szel. Tehát x ∈ Y , azaz Y zárt.
Megfordítva, tegyük fel, hogy Y zárt és vegyünk benne egy (xn ) Cauchy-sorozatot. Ez Cauchy-
sorozat X-ben is, így X teljessége miatt (xn ) konvergál valamilyen x ∈ X ponthoz X-ben. Az Y
altér zártsága miatt x ∈ Y , azaz minden Y -beli Cauchy-sorozat egyben valamilyen Y -beli ponthoz is
konvergál, tehát Y teljes.

A fenti fogalmak nyilván ismerősek lehetnek, ha X = R és d(x, y) = |x − y|, de nekünk most leg-
alább ennyire fontos lesz a C[a, b] metrikus tér, vagyis az [a, b] korlátos és zárt intervallumon értelmezett
folytonos függvények tere ellátva a d = dsup metrikával.

A.16. Állítás. A C[a, b] függvénytér ellátva a dsup metrikával teljes metrikus tér.

Bizonyítás. Azt kell megmutatni, hogy bármely (fn ) ⊂ C[a, b] Cauchy-sorozat konvergál egy f ∈ C[a, b]
függvényhez. Legyen tehát (fn ) egy Cauchy-sorozat, ami azt jelenti, hogy minden ε > 0-hoz létezik
N ∈ N, hogy n, m ≥ N esetén

sup |fn (x) − fm (x)| = d(fn , fm ) < ε.

x∈[a,b]

Ha most x ∈ [a, b] egy tetszőleges, de rögzített pont, akkor nyilván

|fn (x) − fm (x)| ≤ sup |fn (x) − fm (x)| = d(fn , fm ) < ε, (A.3)
x∈[a,b]

ha n, m ≥ N . Ez azt jelenti, hogy minden rögzített x ∈ [a, b] esetén az (fn (x)) ⊂ R számsorozat
Cauchy-sorozat. Mivel R teljes, ezért az (fn (x)) sorozat konvergens, legyen a határértéke az fx ∈ R
szám. Definiájuk most az f függvényt a következőképpen: f (x) := fx . Azt állítjuk, hogy ez az
f függvény lesz az (fn ) sorozat határértéke. Ehhez nézzük ismét az (A.3) egyenlőtlenséget, amely
minden elég nagy n, m-re igaz. Ha az m → ∞ határátmenetet elvégezzük, akkor az kapjuk, hogy
minden x ∈ [a, b] esetén
|fn (x) − f (x)| ≤ ε,
ha n elég nagy. Felső határt véve kapjuk, hogy d(fn , f ) ≤ ε, ha n ≥ N , azaz fn → f a d metrika
szerint. Most már csak az nem világos, hogy f ∈ C[a, b] miért lesz igaz, de d(fn , f ) → 0 azt jelenti, hogy
sup[a,b] |fn − f | → 0, azaz fn → f egyenletesen, és azt tudjuk, hogy folytonos függvények egyenletesen
konvergens sorozatának limesze is folytonos.

A.17. Definíció. Ha (X, d) és (Y, ̺) metrikus terek, akkor az f : X → Y függvényt kontrakciónak

nevezzük, ha létezik olyan 0 < q < 1 szám, melyre ̺(f (x1 ), f (x2 )) ≤ q d(x1 , x2 ) teljesül minden
x1 , x2 ∈ X-re.

Minden kontrakció Lipschitz-folytonos függvény a q Lipschitz-konstanssal. Teljes metrikus tér

önmagába képező kontrakcióiról szól az alábbi, rendkívül sok alkalmazási lehetőséggel bíró tétel.

A.18. Tétel (Banach-fixponttétel). Legyen (X, d) teljes metrikus tér, f : X → X kontrakció. Ekkor
létezik egyetlen x∗ ∈ X, amely az f fixpontja, azaz f (x∗ ) = x∗ . Ha x0 ∈ X tetszőleges, akkor az
xn+1 = f (xn ) rekurzióval definiált sorozat konvergens és xn → x∗ . Ha 0 < q < 1 a kontrakciós
konstans, akkor minden n ≥ 1 egész esetén
qn
d(xn , x∗ ) ≤ d(x1 , x0 ). (A.4)
1−q

47
Bizonyítás. Csak egy fixpont létezhet, ha ugyanis x∗ és z ∗ is fixpontja lenne f -nek, akkor d(x∗ , z ∗ ) =
d(f (x∗ ), f (z ∗ )) ≤ qd(x∗ , z ∗ ), amiből d(x∗ , z ∗ ) = 0 következik, vagyis x∗ = z ∗ . Lássuk most be a fixpont
létezését. Ehhez legyen x0 ∈ X tetszőleges pont és készítsük el az xn+1 = f (xn ) sorozatot. Ha k ≥ 0,
akkor
d(xk+1 , xk ) = d(f (xk ), f (xk−1 ) ≤ qd(xk , xk−1 ) ≤ . . . ≤ q k d(x1 , x0 ).
Ha most n ∈ N, p ≥ 1 egész szám, akkor a háromszög-egyenlőtlenség szerint

d(xn+p , xn ) ≤ d(xn+p , xn+p−1 ) + d(xn+p−1 , xn+p−2 ) + . . . + d(xn+1 , xn ),

ahol tagonként alkalmazhatjuk az előző becslést, így

d(xn+p , xn ) ≤ q n+p−1 + q n+p−2 + . . . + q n d(x1 , x0 ) =

qn (A.5)
= q p−1 + q p−2 + . . . + 1 q n d(x1 , x0 ) ≤ d(x1 , x0 ),
1−q

és ez tetszőlegesen kicsi, ha n elég nagy, hiszen q n → 0. Tehát (xn ) Cauchy-sorozat egy teljes met-
rikus térben, így konvergens is, vagyis létezik egy x∗ ∈ X elem, hogy xn → x∗ , ha n → ∞. Ez az
x∗ ∈ X pont az f fixpontja, hiszen f folytonosságából xn+1 = f (xn ) → f (x∗ ) következik és így a
határérték egyértelműsége miatt x∗ = f (x∗ ). Ha most az (A.5) egyenlőtlenségben elvégezzük a p → ∞
határátmenetet, akkor megkapjuk az (A.4) hibabecslést is.

48
B. függelék

Fourier-sorok

Gyakran előfordul alkalmazások során, hogy valamilyen sokszor differenciálható f függvényt hasznos
olyan polinommal közelíteni, amely az x0 pont egy környezetében jól rásimul f grafikonjára. A hat-
ványsor és speciálisan egy függvény Taylor-sorának fogalmához jutunk, ha hatványfüggvények véges
lineáris kombinációja helyett végtelen sorelőállítást is megengedünk, vagyis egy végtelen sokszor diffe-
renciálható f függvényhez hozzárendelhetjük a
∞
X
an (x − x0 )n
n=0

sort, ahol
f (n) (x0 )
an = .
n!
Azokkal a kérdésekkel, hogy ez a sor milyen x pontokban konvergens és ha konvergens, akkor egyenlő-e
f (x)-szel, a hatványsorok elmélete foglalkozik. Ha azonban f periodikus, akkor célszerűbbnek tűnik
hatványfüggvények helyett periodikus, speciálisan trigonometrikus függvényekkel közelíteni.
Legyen tehát f : [−π, π] → R egy adott függvény, melyet periodikusan kiterjesztünk a számegye-
nesre. Ekkor f : R → R 2π-szerint periodikus függvény és keressük egy
∞
a0 X
+ (an cos nx + bn sin nx) (B.1)
2
n=1

alakú sorelőállítását. Az első együttható azért a0 /2, mert így az (an ) együtthatókra a későbbiekben
egységes (n = 0 esetén is érvényes) képletet kapunk. Általában a fenti alakú sor k-adik részletösszegét
k-adfokú trigonometrikus polinomnak hívjuk. A célunk most a (B.1) előállítás alapján az (an )∞ n=0 és
(bn )∞
n=1 együtthatók meghatározása. Ehhez szükségünk lesz néhány trigonometrikus függvény integ-
ráljára.
B.1. Lemma. Ha n, m ∈ N, akkor
1. Z π Z π Z π
sin nx dx = 0, cos nx dx = 0, sin nx cos mx dx = 0;
−π −π −π

2. Z Z 
π π
0, ha m 6= n
cos nx cos mx dx = sin nx sin mx dx =
−π −π π, ha m = n;
Bizonyítás. Az első rész bizonyítása egyszerű számolás, hiszen az első két integrálban a primitív függ-
vény könnyen kiszámolható, míg a harmadik esetben egy páratlan függvényt integrálunk egy origóra
szimmetrikus intervallumon. A második részhez a
1

cos nx cos mx = cos(m + n)x + cos(m − n)x ,
2
1

sin nx sin mx = cos(n − m)x − cos(n + m)x
2

49
azonosságokat használva lehet primitív függvényt számolni.

Tegyük most fel, hogy a (B.1) sor egyenletesen konvergens és az x pontban az összege f (x). Ek-
kor egyrészt kapjuk, hogy az f függvény folytonos (mert folytonos függvényekből álló egyenletesen
konvergens sor összegfüggvénye is folytonos), másrészt a sort tagonként integrálhatjuk, így a lemma
szerint
Z π Z π ∞ 
X Z π Z π 
a0
f (x) dx = dx + an cos nx dx + bn sin nx dx = a0 · π. (B.2)
−π −π 2 −πn=1 −π

Szorozzuk most be a (B.1) egyenlőséget cos kx-szel, ahol k ∈ N. Az így kapott

X ∞
a0
f (x) cos kx = cos kx + (an cos nx cos kx + bn sin nx cos kx)
2
n=1

sor is egyenletesen konvergens lesz, így tagonként integrálva a B.1. lemma alapján
Z π Z π X∞  Z π Z π 
a0
f (x) cos kx dx = cos kx dx + an cos nx cos kx dx + bn sin nx cos kx dx =
−π −π 2 −π
n=1 −π

= ak · π, (B.3)

és teljesen hasonlóan
Z π Z π ∞ 
X Z π Z π 
a0
f (x) sin kx dx = sin kx dx + an cos nx sin kx dx + bn sin nx sin kx dx =
−π −π 2 −π −π
n=1
= bk · π. (B.4)

B.2. Definíció. Ha f : [−π, π) → R egy integrálható, a számegyenesre 2π-szerint periodikusan kiter-

jesztett függvény, akkor a (B.2), (B.3) és (B.4) alapján kapott
Z Z
1 π 1 π
an = f (x) cos nx dx (n ≥ 0) és bn = f (x) sin nx dx (n ≥ 1) (B.5)
π −π π −π

számokat az f függvény Fourier-együtthatóinak, a velük elkészített (B.1) sort az f Fourier-sorának

nevezzük.

A (B.5) képletekből látszik, hogy páratlan f függvény Fourier-együtthatóira an = 0 minden n ≥ 0

esetén, így a függvény Fourier-sora csak szinuszos tagokat tartalmaz, míg ha f páros, akkor bn = 0,
vagyis a sor tiszta koszinuszos.
Az együtthatók levezetéséből következik, hogy egy egyenletesen konvergens trigonometrikus sor az
összegfüggvényének a Fourier-sora. Azonban általában egy f függvényből indulunk ki, melynek a (B.5)
együtthatóit kiszámolva fel tudjuk írni a Fourier-sorát. Az a kérdés, hogy ez a sor vajon konvergál-e
f -hez, illetve ha igen, akkor milyen értelemben: pontonként, egyenletesen, vagy esetleg máshogy.

B.3. Állítás. Legyen f ∈ C 2 [−π, π] egy 2π-szerint periodikus, kétszer folytonosan differenciálható
függvény. Ekkor f
∞
a0 X
+ (an cos nx + bn sin nx) (B.6)
2
n=1

Fourier-sora – ahol az együtthatókat a (B.5) képletek adják – egyenletesen konvergens.

Bizonyítás. Mivel f ′′ folytonos, így van olyan K > 0 konstans, hogy |f ′′ (x)| ≤ K minden x ∈ [−π, π]
esetén. Mivel kétszeri parciális integrálás után
Z Z
1 π 1 π ′′ cos nx
an = f (x) cos nx dx = f (x) dx,
π −π π −π n2

50
így Z Z
π π
1 ′′ cos nx 1 K 2K
|an | ≤ f (x) 2
dx ≤ 2
dx = 2
π −π n π −π n n
2K
és teljesen hasonlóan |bn | ≤ n2
. Ebből kapjuk, hogy a sor n-edik tagjára

4K
|an cos nx + bn sin nx| ≤ ∀ x ∈ [−π, π]-re
n2
P
és mivel ∞ n=1
4K
n2
konvergens numerikus sor, a Weierstrass-kritérium szerint a (B.6) sor egyenletesen
konvergens.

Az azonban továbbra sem világos, hogy ez az egyenletesen konvergens Fourier-sor előállítja-e az f

függvényt. Ez azonban már következni fog az alábbi tételből (lásd [8, VII. fejezet]).

B.4. Tétel (A trigonometrikus rendszer teljessége). Ha f : R → R 2π-szerint periodikus folytonos

függvény és
Z π Z π Z π
f (x) dx = 0, f (x) cos nx dx = 0 (n ∈ N), f (x) sin nx dx = 0 (n ∈ N),
−π −π −π

akkor f az azonosan nulla függvény.

Ebből következik, hogy ha egy folytonos függvény összes Fourier-együtthatója nulla, akkor az a
nulla függvény, illetve ha két folytonos függvény Fourier-együtthatói egyenlők, akkor az a két függvény
is egyenlő.
Megjegyezzük, hogy ez a tulajdonság Taylor-sorokra nem áll: ha egy végtelen sokszor differenciál-
ható függvény Taylor-sorának minden együtthatója nulla, abból még egyáltalán nem következik, hogy
az a nulla függvény.

B.5. Következmény. Ha egy 2π-szerint folytonos periodikus f függvény Fourier-sora egyenletesen

konvergens, akkor a sor összege éppen f .

Bizonyítás. Az f függvény Fourier-sora egy folytonos függvényekből álló trigonometrikus sor, mely-
nek – az egyenletes konvergencia miatt – az összegfüggvénye is folytonos, legyen ez a g függvény. Az
együtthatók levezetése alapján kapjuk, hogy ez a sor egyben g Fourier-sora is, vagyis az f és g függ-
vényeknek ugyanazok a Fourier-együtthatóik, amiből következik, hogy a két függvény egyenlő, tehát f
Fourier-sorának az összegfüggvénye f .

Ez alapján f ∈ C 2 [π, π] esetén a B.3. állítás szerint f Fourier-sora egyenletesen konvergens, tehát a
Fourier-sor f -hez konvergál. Ehhez valójában nem szükséges feltenni f kétszer folytonosan differenci-
álhatóságát, elég például az, ha f differenciálható, illetve más egyéb, enyhébb feltételek is garantálják
a pontonkénti és esetleg az egyenletes konvergenciát.
Ha azonban f csak folytonos, akkor az nem feltétlenül igaz, hogy egy ilyen függvény Fourier-sora
konvergens. Lehet példát adni olyan folytonos függvényre, amelynek Fourier-sora végtelen sok pontban
divergens; ekkor persze egyenletes konvergenciáról szó sem lehet. Azonban ha nem a pontonkénti, vagy
az egyenletes, hanem egy más jellegű konvergenciafogalmat tekintünk, akkor ennél jóval kedvezőbb a
helyzet.

B.6. Tétel (Fourier-sorok főtétele). Legyen f : [−π, π] → R folytonos függvény és jelölje Sn az f

Fourier-sorának n-edik részletösszegét. Ekkor
Z π
|f (x) − Sn (x)|2 dx → 0, ha n → ∞,
−π

ami úgy is mondható, hogy a függvény Fourier-sora négyzetintegrálban (vagy L2 -értelemben) konvergál
f -hez.

51
 Az összes eddigi eredmény érvényes akkor is, ha a [−π, π] helyett egy tetszőleges 2π-hosszúságú
intervallumon vagyunk. Ekkor persze a Fourier-együtthatók képleteiben az integrációs határok az új
intervallum végpontjainak megfelelően módosulnak, ugyanis a B.1. lemmában szereplő integrálok érté-
kei nem változnak. Ez azért van, mert egy p-szerint periodikus függvényt egy tetszőleges p hosszúságú
intervallumon integrálva ugyanazt az eredményt kapjuk.
Ha nem a [−π, π] intervallumon vagyunk, hanem a [0, π]-n vagy más π-hosszúságú intervallumon,
akkor a
sin x, sin 2x, sin 3x, . . . ,
úgynevezett szinuszrendszer, illetve az

1, cos x, cos 2x, cos 3x, . . . ,

úgynevezett koszinuszrendszer is teljes, így egy π-hosszúságú intervallumon mindkét rendszer szerint
lehet Fourier-sorba fejteni.
Végül megjegyezzük, hogy a B.6. tétel ennél sokkal nagyobb általánosságban is igaz; valójában nincs
szükség az f folytonosságára (bár valamit azért fel kell tenni) és az integrálokat sem Riemann-, hanem
Lebesgue-értelemben kell tekinteni. Ekkor a részletösszegek fenti, úgynevezett négyzetintegrálban vett
konvergenciája teljesen természetes módon adódik, éppen a pontonkénti konvergencia a nehéz kérdés.
Az érdeklődő Olvasó lényegesen többet találhat Fourier-sorokról és azok konvergenciájáról a klasszikus
[8] könyvben.

52
Irodalomjegyzék

[1] Czách L., Simon L.: Parciális differenciálegyenletek 1-2, ELTE jegyzet, Tankönyvkiadó, Budapest,
több kiadás.

[2] A. F. Filippov: Differenciálegyenletek példatár, ELTE jegyzet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest,

1997.

[3] Laczkovich M., T. Sós V.: Analízis I.-II., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006.

[4] S. Larsson, V. Thomée: Partial Differential Equations with Numerical Methods, Springer, 2003.

[5] Scharnitzky V.: Differenciálegyenletek (Bolyai-könyvek), Műszaki Könyvkiadó, Budapest, több

kiadás.

[6] Simon L., E. A. Baderko: Másodrendű lineáris parciális differenciálegyenletek, Tankönyvkiadó,

Budapest, 1983.

[7] Simon L. P., Tóth J.: Differenciálegyenletek, TypoTEX Kiadó, Budapest, 2005.

[8] Szőkefalvi-Nagy B.: Valós függvények és függvénysorok, Tankönyvkiadó, Budapest, 1972.

53