FÁBIÁN ÁGOSTONNÉ (MÁRI NÉNI) ÓVODÁSOKNAK MONDOTT MESÉJE

A medve és a macska

Hol vót, hol nem vót, hetedhétországon, még az Óperenciás tengeren is túl,
volt egyszer egy medve. Összetalálkozott a macskával, azt mondja a macskának:
- Hallod-e, macska! Egyezkedjünk össze! Csináljunk egy házat ketten!
Jól van, esszegyezkedtek, csináltak az erdőben egy házat, ketten laktak a medvével,
beszélgettek, nem unatkoztak. Egyszer csak ősz volt, azt mondja a medve:
- Hallod-e te macska, te cica! Nemsokára tél lesz. Valami ennivalót kéne szerezni.
- Jól van - azt mondja a macska.
Elmentek az erdőbe, de előbb elmentek a boltba, vettek egy nagy bödönt, s elmentek az
erdőbe, telirakták mézzel. Újra elmentek, vettek egy nagy bödönt, azt telirakták zsírval, s
feltették a háziknak a padlására. Nagy tél lett, fújt a szél, hideg volt. A medve lefeküdt és
aludt, mert télbe, - tudjátok -, a medvék alusznak, a macik.
A macska éhes lett, a medve nem evett, mert aludt. De a macska erőst éhes lett, - hogy tudjon
úgy kimenni, hogy felmenjen a padlásra, és lopjon abból a zsírból egy kicsit, …vagy a
mézből. Lassan kinyította az ajtót, s ki akart lopodzkodni.
Azt mondja a medve:
- Hova mész, macska?
- Jaj, jaj! Képzeld el, itt volt egy egérke, s meghívott a keresztelőbe. Azt mondta, hogy
született neki egy kisbabája. Én leszek a keresztapja.
- Jól van, csak menjél - mondta a medve.
A macska kilopodzkodott, és felment a padlásra, s megette a zsírnak egynegyed részit, a
méznek egynegyed részit, lelopodzkodott. Azt mondja a medve:
- Na, hazajöttél a keresztelőből?
- Hazajöttem.
- Mi a neve a kisbabának, kisegérkének?
- Negyedecske.
- Jaj, még ilyen nevet még sose hallottam. Negyedecske.
Eltelt egy darab idő, két-három nap, a macska újra olyan éhes volt. Hogy tudjon felmenni a
padlásra egy kicsi ennivalót lopni? Lassan az ajtót kinyitotta, hogy kiosonjon, de a medve
felébredett:
- Hová mész, macska?
- Jaj, jaj, megint itt volt egy kisegér, meghívott a keresztelőre, született egy
kisbabájuk, s én leszek a keresztapja.
- Menjél csak! - mondta a medve.
Elment a macska, megette felét a zsírnak és a méznek, utána visszament, és azt mondja a
medve:
- Hazajöttél a keresztelőből?
- Hazajöttem.
- Mi a neve a kisbabának?
- Felecske.
- Jaj, még ilyet sose hallottam! Negyedecske…, Felecske...
Na eltelt egy-két-három nap. A macska újra megéhesedett, megehült. Megint, amikor aludt a
maci, kinyitotta az ajtót, és ki akart lopodzkodni. Felébredett a medve:
- Hova mész, macska?
- Képzeld el, újra meghívtak a keresztelőbe, megint született egy kisegérke, én leszek
a keresztapja.
- Menjél csak, macska!
A macska felment a padlásra, mind egy falásig, még a bödönt is kinyalta,
FÁBIÁN ÁGOSTONNÉ (MÁRI NÉNI) ÓVODÁSOKNAK MONDOTT MESÉJE

a mézet is megette, a zsírt is. Lejött, felébredett a medve:

- Na, te macska megkereszteltétek-e?
- Meg hát.
- Mi a neve?
- Semmisincs.
- Hogy milyen furcsa nevek vannak! - csodálkozott a
medve. - Semmisincs… - Felecske… - Negyedecske…! Nem tudtam.
Hát egyszer csak tavasz lett. Felkelt a medve lesoványodva. Éhes volt.
- Nem baj - azt mondja a macskának: van nekünk a padláson zsírunk, van nekünk
mézünk, sütünk palacsintát, mézet teszünk bele. Jó mézes palacsintát eszünk. - Menjél
csak fel macska a padlásra, hozdd le azt a két bödönt!
- Jaj, én úgy szédülök! - mondta a macska.
Pedig a macskák nem szédülnek. Igaz-e? De hazudott.
- Na, jól van, felmegyek én a padlásra - mondta a medve.
Felvánszorgott a padlásra, nézi a bödönt, s hát ott bizony semmi se volt.
- Na, megállj, te gonosz macska! Megetted, ezért mondtad, hogy: Negyedecske,
Felecske, Semmisincs. Ameddig én aludtam, addig te bélakmároztad.
A macska tagadta rettentően. Azt mondja a macska:
- Tudod mit, medve? Feküdjünk ki a napra, s akinek a szőrire kijő a zsíros, meg a
mézes, akkor az ette meg…
Hát kifeküdtek a napra, a macska elment, és a bödönt még jobban kikotorta, s aludt a medve,
békente a szőrit. Egyszer felébred a medve, - nézi, csupa mézes a szőre.
- Hát én ettem volna meg vajon? - csodálkozott a medve.
S akkor a macska jó nagyot kacagott, elfutott az erdőbe. Szegény medve még most is él, ha
meg nem döglött az erdőben.
Itt a vége, fuss el véle!