Weöres Sándor: A társ

Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod.

Weöres Sándor: A hangod

A hangod akkor legszebb,

ha kerete a csöndnek,
a hajad akkor legszebb,
ha cseléde a napsugárnak,
az arcod akkor legszebb,
ha emlékszem rája sírva,
a sorsod akkor legszebb,
ha elszáll, mint az ének.

Weöres Sándor: Emlékezés

Mikor ébredtél: én hajnalod voltam.

Mikor aludtál: lettem éjszakád.
Dongód lennék enyves szekfű-csokorban,
szakadt szárnyam fájdalmát hallanád.
Csillámló ezüst éjek habja ringat,
hozzád, halotthoz mindig közelebb;
de végső fagy kioltja lázainkat,
a jégmezőn elcsúszom, mint az eb.
Vigasztal végtelen találkozásunk,
mégsem vakít a villogó remény:
más égre más szivárványt sző az álmunk,
te már nem lész és én már nem én.