Ruth Cardello

A vad
MILLIÁRDOS
CORISIK
parido- 15151

Kossuth Kiadó
Tartalom
Megjegyzés az olvasónak
ELSŐ FEJEZET Dominic, Judy Corisi apja
MÁSODIK FEJEZET Mauricio
HARMADIK FEJEZET Wren
NEGYEDIK FEJEZET Mauricio
ÖTÖDIK FEJEZET Wren
HATODIK FEJEZET Wren
HETEDIK FEJEZET Mauricio
NYOLCADIK FEJEZET Wren
KILENCEDIK FEJEZET Mauricio
TIZEDIK FEJEZET Wren
TIZENEGYEDIK FEJEZET Mauricio
TIZENKETTEDIK FEJEZET Wren
TIZENHARMADIK FEJEZET Mauricio
TIZENNEGYEDIK FEJEZET Wren
TIZENÖTÖDIK FEJEZET Mauricio
TIZENHATODIK FEJEZET Wren
TIZENHETEDIK FEJEZET Mauricio
TIZENNYOLCADIK FEJEZET Wren
TIZENKILENCEDIK FEJEZET Mauricio
HUSZADIK FEJEZET Wren
HUSZONEGYEDIK FEJEZET Mauricio
HUSZONKETTEDIK FEJEZET Wren
HUSZONHARMADIK FEJEZET Mauricio
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET Wren
HUSZONÖTÖDIK FEJEZET Mauricio
HUSZONHATODIK FEJEZET Wren
HUSZONHETEDIK FEJEZET Dominic
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET Mauricio
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET Wren
HARMINCADIK FEJEZET Mauricio
HARMINCEGYEDIK FEJEZET Wren
HARMINCKETTEDIK FEJEZET Mauricio
HARMINCHARMADIK FEJEZET Wren
HARMINCNEGYEDIK FEJEZET Mauricio
HARMINCÖTÖDIK FEJEZET Wren
HARMINCHATODIK FEJEZET Dominic
Köszönetnyilvánítás
parido- 15151

Impresszum
Ezt a könyvet barátomnak, Erinnek ajánlom. Köszönöm, hogy olyan jó
voltál a családomhoz – a kétlábúakhoz meg a négylábúakhoz is.
A kedvességed mindenki iránt végtelenül ösztönző.
 Megjegyzés az olvasónak

Ha ezen a sorozaton keresztül fedezed fel magadnak a könyveimet,

találkozhatsz olyan nevekkel, amelyek még ismeretlenek számodra. Ezek
afféle húsvéti tojások, mókás kis meglepetések azoknak, akik már a Maid
for the Billionaire (A milliárdos szobalánya) című könyvem óta velem
tartanak az én milliárdosvilágomban.
Dominic Corisi 2011-ben indította be a karrieremet. Rajta keresztül talált
rám számtalan olvasóm, és sokuknak a mai napig ő a kedvence. Habár ez a
könyv főképpen Mauricio és Wren könyve, a Milliárdos Corisik című
sorozat arról is szól, hogyan találja meg végül Dominic a családját. Ha ez
könnyű dolog lenne, nem szerepelne a regényeimben.
A titkok széttéphetnek egy családot, vagy begyógyíthatják a sebeiket.
Van, akinek előbb meg kell tennie egy bizonyos lépést, mielőtt megteszi
a következőt.
parido- 15151

Tehát, kedves olvasóm, tarts velem, hogy találkozhass Dominickal

másodszor is, és találd ki, miért.
 ELSŐ FEJEZET

Dominic, Judy Corisi apja

Közvetlenül a találkozó után, amit a technológiai cégének kínai

részlegigazgatójával folytatott, Dominic Corisi a nagy mahagóni íróasztala
mögött ült a Manhattan északi részén található irodájában. Jelzett a
telefonja, egyik üzleti partnere, Jeremy Kater küldött neki SMS-t: Találkozzunk
a MunkaChat-szobában!
Habozás nélkül válaszolt: Nem.
Egy másodperccel később csengett a telefonja.
– Mi a gondod a MunkaChat-szobával? – kérdezte Jeremy meglepetten.
– Azonkívül, hogy az engedélyem nélkül elhelyezted a
versenytechnológiámat egy chatszobában?
– Te szoktad azt mondani, hogy az üzleti ügyeket legjobb nyíltan,
szemtől szemben intézni. Ráadásul te is tudod, úgy alakítottam, hogy
megfeleljen a biztonsági igényeinknek.
– Ami gondom van vele, az nem a biztonsággal függ össze. De a
virtuális valóság nem szemtől szemben találkozó. És nem érdekel, mennyire
dicsőíted a hologramokat, én nem lépek be egy chatszobába azért, hogy az
üzleteimet ott vezényeljem le. – A technika nem félemlítette meg Dominic
Corisit, hiszen ebből építette fel a vagyonát és a birodalmát. Nem is ez,
hanem a fiatalabb generáció nyegle szokásai idegesítették. Nem sokkal az
installáció után megtudta, hogy az egyik amerikai csoportfőnöke olyan
szűrőt kezdett el használni, amely nyuszipofával látja el Dominicet,
valahányszor a MunkaChatben beszélnek. Dominic berendelte ezt a
fiatalembert a New York-i irodájába, hogy személyesen rúgja ki, de ezt
rögtön meg is bánta. A fickó az emberi erőforrások egy képviselőjével
jelent meg, mint mikor egy gyerek a szüleit használja védőpajzsként.
Úgyhogy Dominic mindkettejüknek elmagyarázta, hogy a való élet nem
használ mókás szűrőket. Az élet kíméletlen, csúnya, és nagyon gyakran
nem épp elnéző.
Szívességet tettem annak a kölyöknek. A gyengék soha nem győzhetnek.
 Visszatérve a jelenbe, Dominic érdeklődött Jeremy feleségéről.
– Hogy van Jeisa?
parido- 15151

– Jól. Azt hittem, több ideje lesz most, hogy Marie és Reesie is iskolában
vannak, de csak még elfoglaltabb lett. Jóga. Foci. Karate. Marie már képes
engem seggbe rúgni.
– Nem túl bonyolult haditett, ebben biztos vagyok – tréfálkozott
Dominic, de nem volt vidámság a hangjában.
– Hű, de rosszkedvű vagy. Talán azért, mert hiányolsz minket?
– Csakis arról lehet szó – mondta Dominic szárazon. Voltak idők, amikor
eszébe sem jutott volna olyan valakivel társulni, mint Jeremy. Annak
ellenére, hogy a fiatal férfi sikeres volt, megmaradt örök optimistának, és
készséggel kereste a kedvét. De Dominic gyerekkora túlságosan
megkeményítette őt ahhoz, hogy képes legyen hosszabb ideig elviselni egy
ilyen típusú fickót. Ám Jeremy éppen olyan hűséges volt, mint amilyen
eszes. Kiérdemelte a helyét az asztalnál.
A hűség szinte minden gyarlóságot megbocsáthatóvá tett.
Kivéve azokat a rohadt nyuszifüleket.
Dominic felesége, Abby meggyőzte őt arról, hogy újra alkalmazza azt a
fiatalembert, de helyezze Jake Walton felügyelete alá. Dominicnak ezt sem
kellett megbánnia.
Még soha senki nem lett a világ egyik leggazdagabb embere azáltal,
hogy mindig és mindenkivel nyájasan viselkedett. De az utóbbi tíz évben,
amióta Abigail Dartley besétált az életébe, és fenekestől felforgatta azt,
Dominic megpróbált azzá a férfivá válni, akit a felesége megérdemelt.
Előtte Dominic csak úgy ismerte a szerelmet, mint ami sebezhetővé és
dühössé tesz – bosszúszomjassá. De Abby nem így szeretett. A szülei halála
után ő nevelte fel a húgát, Lilt. Erős volt, kitartó, és végtelenül türelmes.
Számára a szerelem elköteleződés volt és kiváltság. És miatta Dominic jobb
ember lett.
Nélküle a bosszúállás lett volna az ő családja.
Nemcsak a lányát köszönhette neki, hanem egy újabb esélyt is arra, hogy
Nicole-nak, a húgának olyan fivére legyen, amilyennek mindig is lennie
kellett volna. Abby nélkül soha nem bocsátott volna meg az anyjának sem.
Az élete megtelt családdal – egyesek vér szerinti, mások választott
családtagjai voltak.
 Az a férfi, akivé vált, elegendő hálát érzett ahhoz, hogy újra alkalmazzon
valakit, akivel kapcsolatban egyszer már megesküdött, hogy soha nem
dolgozhat neki többet, és mi több, nem érezte magát kevesebbnek attól,
hogy megtette. Gondoskodtam róla, hogy a kölyök könnyekig meghatva
hagyja el az irodámat, és teljes egészében megértette azt is, mi történhet, ha
megtudom, hogy akár csak elsuttogja valakinek, hogy miért rúgtam ki.
A szerelem meglágyította Dominic szívét, de azért ő még mindig
ugyanaz a Dominic volt.
– Van valami oka, hogy hívtál? – firtatta Dominic.
– Igen. És nem könnyű nekem erről beszélni, de…
– Csak bökd ki. Tönkretettél egy szervert? Vagy megszegtél egy
megállapodást a kormánnyal?
Bármi legyen is az, lesz rá megoldás. Jeremy túl sokat aggódik.
Majdnem mindent rendbe lehet hozni.
– Judyról van szó.
Dominic megfeszült a tízéves lánya említésére.
– Mi van vele? – Semmi sem számított neki többet, mint a felesége és a
gyereke. Az üzlet sem. A saját élete sem. Ők voltak az Achilles-sarka.
Jeremy folytatta.
– Megígértem Judynak, hogy nem mondok el semmit, de gyerekeim
vannak, és ha ők csinálnának valami hasonlót…, én is tudni akarnék róla.
– Mármint mit csinálnának? – Dominic összeszorított fogai közt szűrte a
szavakat.
– Ne húzd fel magad nagyon! Nem annyira rossz. Illetve származhat
belőle rossz, de még nem történt semmi. Valójában, ki tudja, a végén még
valami igazán jó dolog is kisülhet belőle.
– Mondd már el! – ordította Dominic.
– Bűntudatom van, amiért visszaélek Judy bizalmával, de…
– Azt a rohadt úristenit…!
– Egy iskolai feladattal kapcsolatban kért segítséget tőlem. Jeremy
kijelentése körbeszáguldott Dominic agyában, és ő átfuttatta a pánik és a
félelem szűrőjén.
– Ha ez valamiféle tréfa, akkor megöllek!
– Egy családfaprojekten dolgozik, amivel téged akar meglepni.
– Micsoda?
– Családfa. Tudod, család, az a cucc, amiről te nem szeretsz beszélni.
További elágazásokat szeretett volna hozzáadni, és Alethea segítségét kérte,
hogy többet tudjon meg a te családodnak a számára ismeretlen részeiről.
Lélegezni. Nem vágni ököllel a falba. Nem törni össze a telefont.
Lélegezni.
– És miért is esett olyan nehezedre elmondani ezt nekem?
– Mert Judy először Aletheát kérte meg, hogy segítsen. És bármit is talált
Alethea, nem hagyott róla semmi digitális nyomot, viszont közölte Judyval,
hogy ebben nem tud a továbbiakban a segítségére lenni.
– Bölcs döntésnek tűnik. – Dominic felállt, odasétált irodája nagy
ablakához, és kibámult a felhőkarcolókra. Még egy mély levegőt vett. Csak
olyan ember értheti meg, hová ragadták el a gondolatai az előbbi sötét
pillanatokban, akinek ugyanolyan sok ellensége van, mint neki.
Senki sincs veszélyben. Nyugodj meg.
Arról már tudott, hogy a lánya az előző iskolaévben kapta feladatul a
családfa készítését. Tőle is kért segítséget, de jócskán megvoltak a határai
annak, hogy mire volt hajlandó emlékezni, még Judy kérése ellenére is. A
múlt túl sok fájdalmat hordozott számára.
Judy végül nem kapott jó jegyet a feladatára, és úgy tűnik, ez eléggé
furdalja az oldalát ahhoz, hogy tovább foglalkozzon a dologgal.
Ugyanolyan eltökélt, mint én.
– Nos, most, hogy egy kisebb szívrohammal indítottad a napomat… –
folytatta Dominic.
– Sajnálattal hallom, de én igazán aggódom emiatt. Alethea nem fog
leállni. Hiszen ismered. Ha egyszer elkezd kutatni valami után, megszállottá
válik. Találhatott valamit. Megesküdnék az életemre, hogy így van.
Mondott neked valamit erről?
– Nem.
– Látod, pont ez az, ami aggaszt engem. Utánanéztem az online
kutatásainak. Az eredmények egészen Olaszországig juttatták el. Aztán
semmi. Nem szeretem az ilyet. Alethea talált valamit, amit nem mondhatott
el neked – és nem mondhatott el Judynak sem. Mi lehetett az?
– Túlbonyolítod ezt az egészet. Alethea friss kismama. A figyelme
középpontjába most ez kerülhetett, nem az, hogy magánkopót játsszon.
– Te nem vagy rá kíváncsi, mit talált? Lehet, hogy családtagjaid vannak
Olaszországban.
– Nekem megvan az egész családom, amire szükségem van. – Dominic
abban találta meg az egyetlen békességét, hogy a jelenre összpontosított, és
azokra, akiket a jelenben szeretett. A múlt csak kérdésekkel gyötörte,
amelyekre nem kapott választ. Kiterjesztett család? Melyik oldalról
akarhatna többet tudni? Az erőszakos, bántalmazó apja családjáról? Na
nem. Az anyjáéról? Noha az anyja ismét része lett az életének, és ő
megbocsátott neki, de az anyja elhagyta a gyermekeit akkor, amikor a
legnagyobb szükségük lett volna rá, és több mint egy évtizedig szenvedtek
amiatt, hogy azt sem tudták, él-e vagy halott.
Vajon óhajtott-e több, bármelyikükhöz hasonlót az életébe?
Erre könnyű volt a válasz:
– A pokolba is, nem!
– Mit mondjak Judynak?
– Majd küldök pár nevet, amiket elmondhatsz neki. És ennyi. – Most,
hogy visszatért a nyugalma, hozzátette: – Köszönöm, hogy megkerestél
ezzel a dologgal. Nem fogom elmondani Judynak, hogy beszéltél róla.
Fontos, hogy azt érezze, vannak körülötte emberek, akikhez bármikor
fordulhat a gondjaival.
– Szeretjük Judyt. Meg téged is. Megteszünk bármit, amit kell. Tudod
jól, Dom.
– Rendben. Mondd meg Jeisának, hogy üdvözlöm.
– Átadom. És tényleg nem akarod megtudni, mit találhatott Alethea
Olaszországban?
– Tényleg nem. De ha majd valamikor mégis, akkor megkérdezem tőle.
– Jól hangzik. Hé, dobjuk fel egy kicsit a hangulatunkat. Ma reggel a
legjobb viccet hallottam valakitől. Akarod hallani?
Dominic habozás nélkül kinyomta a hívást, és zsebre vágta a telefonját.
Megdörzsölte az állát, és sóhajtott. Valamit mondania kell majd erről
Abbynek. Nem fog neki tetszeni, hogy Judynak titkai vannak előttük.
Amikor a szülői teendőkről volt szó, sokszor előfordult, hogy ő és a
felesége különbözőképpen látták a dolgokat. De Dominic megtanulta, hogy
a nézeteltéréseiket egymás közt beszéljék meg, és a lányuk előtt egységes
álláspontot képviseljenek. A legtöbb esetben Dominic alkalmazkodott
Abbyhez, amikor arról volt szó, hogy megosztozzanak a
következményeken.
Annak ellenére, hogy már tízéves volt, Judy mindig az ő kis hercegnője
lesz.
Ő a bizonyíték rá, hogy a világban jó dolgok is létezhetnek.
Az ő kis angyalkája képes volt meggyőzni a biztonsági csapatának egy
tagját, Aletheát, hogy véghez vigyen egy titkos nyomozást, amiről
mindketten tudták, hogy ő nem nézné jó szemmel.
És most, hogy Alethea nem produkált eredményeket…, Judy talán
belenyugodott? Nem. Ehelyett kapcsolatba lépett a világ egyik
legtehetségesebb hekkerével, és az ő segítségét veszi igénybe.
Ez az én kislányom.
 MÁSODIK FEJEZET

Mauricio

Az élet nagy válaszútjai – és már megint ott találtam magamat az egyiknél.

De ezúttal kevésbé volt világos, hogy melyiket kell választanom.
Nagy hibának bizonyult visszamenni Párizsba. A város tele van remek
szórakozási lehetőségekkel, számomra pedig vad emlékekkel, de nincs
benne semmi, ami illene ahhoz a férfihoz, akivé váltam. Az is pokolian
frusztráló volt, hogy a jóbarát, aki segítséget kért tőlem, jól felültetett.
Nyoma veszett.
– Felix nem jelent meg a találkozónkon – mondtam bele a telefonomba,
meg sem kíséreltem, hogy véka alá rejtsem a bosszúságomat. A bátyám,
Sebastian nem igényelte többé a babusgatós felügyeletet. Ezerszer jobb
helyzetbe került, mint amilyenben hosszú évek óta leledzett. Heather és a
lánya, Ava új életet és lendületet adtak neki. – Még csak nem is válaszol az
üzenetekre vagy telefonhívásokra. Nem is tudom, mi a francot csinálok itt.
– Utánanéztél kórházakban is? – kérdezte Sebastian. Ő érthető okokból
azonnal a legrosszabb forgatókönyvre gondolt. De szerencsére most nem
ilyesmiről volt szó.
– Én úgy tippelem, valahol éppen a másnaposságát alussza ki. Az
apjának igaza lehet vele kapcsolatban, miszerint talán nem igazán
rendelkezik mindazon képességekkel, amelyek ahhoz kellenének, hogy
szerepet vállaljon a családi üzletükben.
– Beszéltél az apjával?
– Amióta ide érkeztem? Nem. Az elmúlt évek alatt – számtalanszor. Ő
úgy gondolja, Felix nem eléggé felelősségteljes, úgyhogy adott neki egy
kisebb projektet, amivel bebizonyíthatja, mit ér, anélkül hogy komolyabb
kárt okozna. Felix azt mondta, szeretné lenyűgözni az apját azzal, hogy
behoz egy olyan ügyfelet, aki majd imponál neki… És ezért vagyok én itt.
Felsorakoztattam egy csomó kontaktot, akiknek majd bemutathatom.
– Te meg Felix igazán közel álltatok egymáshoz. Biztos vagyok benne,
hogy előkerül.
 – Nem az érzéseimben vagyok megsértve, Sebastian. Ki vagyok akadva.
Ha nem hallok felőle hamarosan, még ma éjjel hazarepülök.
– Nincs rá szükség, hogy ennyire rohanj. Én mindent kézben tartok.
A nap éppen leszállóban volt a Musée d’Orsay mögött, a folyó
túloldalán, én pedig a parton sétáltam egyedül. Valaki mást biztosan
megbabonázott volna a látvány, de számomra nem jelentett semmit. Most
először életemben azt éreztem, hogy csak sodródom, és ez idegesítő volt.
– Mindig is szeretted Európát – folytatta Sebastian. – Volt idő, amikor
alig bírtunk rávenni, hogy visszatérj az Államokba.
Azok a napok… mintha egy nagyon más életszakaszban peregtek volna
le. Párizs volt az egyik kedvenc városom, ahol bulizhattam. Akkoriban a
családom még nem volt ilyen jómódú, de én fiatal voltam, és még nem
terhelt annyi felelősség. Eredetileg úgy terveztem, hogy hátizsákos
turistaként végigutazom Európát egy nyáron át, de egy nő, akinek rég
elfelejtettem a nevét, meghívott egy partira. Azon a bulin találkoztam
Felixszel meg a barátaival.
A fivéreim mindig úgy neveztek, hogy „a család szépfiúja”. Széles váll,
lapos has. Elég nagy fütykös ahhoz, hogy még a férfiak is kétszer nézzenek
oda, ha egy nyilvános zuhanyozóban megpillantanak. Egyik sem vált
hátrányomra.
Párizs nem volt más, mint az én játszóterem, és bűnösen kellemes időket
töltöttem el itt. Akkor régen Felixnek és nekem sok közös érdeklődési
pontunk akadt: nők, bulik, utazás. Fiatalok voltunk és vadak, és úgy
éreztük, nincs olyan, amire ne lennénk képesek.
Ámde a mókázás hirtelen véget ért, amikor Sebastian első felesége
meghalt egy autóbalesetben. Terhes volt, és a kettejük halála olyan sötét
helyre vetette Sebastiant, ahonnan csak a legutóbbi időkben bukkant elő. Az
apánk hazahívott, és én mentem fontolgatás nélkül, mert tudtam, hogy
fordított esetben Sebastian is mindent félredobna a kedvemért.
Első a család.
A rá következő évek mindenkinek nagyon keményen teltek. Beálltam a
csatasorba, amikor kellett, és a háttérbe vonultam, amikor Sebastian képes
volt vezetni az ügyeinket. A munka katartikus könnyebbséget jelentett a
bátyámnak, és az, hogy megteremtse a családunk számára az anyagi
biztonságot, valóságos megszállottá tette. Együttesen az apánk kicsiny
bolthálózatából felépítettük a milliárd dollárt érő Romano Superstores
áruházláncot. Általánosságban el lehet mondani, hogy ha a munka
rombolást, fenyegetéseket, gátlástalan törtetést igényelt, akkor Sebastian
intézte. Ha egy ügylethez leginkább diplomáciai érzék, kifinomult
viselkedés és nyájas jó modor kellett, akkor inkább rajtam volt a sor.
Én voltam az, aki el tudott simítani szinte minden olyan kínos helyzetet,
amibe Sebastian nyakassága belevitte a társaságunkat. De amióta
újraházasodott, Sebastian sokkal kiegyensúlyozottabb vezető lett, és nem
volt szükség folyamatos kárenyhítésre. Újabban inkább partneri kapcsolatra
törekedett a versenytársakkal ahelyett, hogy legázolta volna őket.
A Romano Superstores olyan hajó lett, amelynek már nem volt szüksége
két kapitányra. Amennyiben a családi üzlet vezetése fontos lett volna
nekem, megtehettem volna, hogy bebiztosítom a jogaimat a
kormánykeréknél. Elvégre közösen építettük fel az egészet. Ha nem lépek
közbe minden alkalommal, amikor Sebastian kudarcot vallott, talán mindent
elveszítünk – de én büszke voltam arra, hogy ismét láthatom magasan
szárnyalni a fivéremet. Csakis a legjobbakat kívántam neki.
Csak éppen abban nem voltam biztos, hogy mit jelent ez az én
szerepemre nézve.
Abban reménykedtem, hogy ha visszatérek Európába, akkor
megkaphatom a válaszokat, amelyeket keresek. De sajnálatos módon eddig
csak annyi derült ki, hogy Felix még mindig az a Felix, én meg már nem
vagyok az a playboy, aki voltam. Nem volt rá igényem, hogy végigjárjam
az összes kocsmát vagy felszedjem az összes csinos nőt, akivel véletlenül
összeakad a tekintetünk.
Akkor hát mit akarok?
– Gian és Christof irigykednek, amiért nélkülük mentél Párizsba –
jegyezte meg Sebastian, és ezzel visszatérítette a figyelmemet a
beszélgetésünkhöz. – Gian tudni szeretné, miért nem vártál addig, amíg
neki szünet nem lesz a főiskolán.
– Naná, hogy – vigyorogtam. Mindkét öcsém megengedhette volna
magának, hogy utazzon, ha akar, de egyikük sem tette túl sokszor. Ami
Christofot illeti, a megjegyzés inkább tréfaként hatott. Ő a számok embere
volt, kitartó és megbízható, mint az apánk. Az utazgatás és az ezzel járó
izgalmak nem igazán alkották az ő világát. Ami Giant illeti, ő biztosan
szívesen jött volna velem. De nem kérdeztem meg tőle, mert nem akartam,
hogy elmulassza az óráit emiatt. Nem is lehettem volna rá büszkébb, mint
így, hogy olyan kiválóan teljesített a Johns Hopkins főiskolán Baltimore-
ban, ahogy tette.
 Olyan főiskolára jelentkezni, ami többórányira van a családi fészektől,
nehéz döntés volt számára. Gian úgy került a családunkba, hogy a biológiai
anyja, Rosella néni mentálisan igen labilisnak bizonyult. Tényszerűen Gian
az unokaöcsém volt, de a szívem mélyén mindig is az öcsémnek
tekintettem. Esküdni mernék, hogy azért nem utazott soha nélkülünk, mert
félt, hogy már nem leszünk ott, amikor visszajön. Ezért történt, hogy az
egész család felkerekedett, és mind megnéztük vele a kiválasztott főiskolát,
amikor eljött ennek az ideje – megmutatni neki, hogy a távolság nem fog
változtatni a családban betöltött helyén.
Ugyanezen okból minden második hétvégén valamelyikünk
meglátogatta, és hazarepült vele Connecticutba. Az én családomban egy
családtag olyan messzire utazhatott, ahova csak akart, feltéve, hogy rendben
hazahozza a seggét a vasárnapi családi ebédre a szüleinknél.
Gian kedvéért a családi vacsora utazott el.
Ez a kölcsönös támogatás volt az oka, hogy lehetetlenség lett volna
eltéríteni Sebastiant attól, hogy megint teljesen irányítása alá vonja a családi
céget. Nem mintha szóban kinyilvánította volna az akaratát, de magától
értetődőnek vettük – ráadásul igen jó lépés is volt számára. Szüksége volt
rá, hogy végre győztesnek érezhesse magát, és függetlenül attól, mennyit
ugrattuk egymást, a nap végén – minden nap végén – a fivéreim és én
ugyanabban a csapatban játszottunk. Ideje volt, hogy én elegánsan
leköszönjek.
– Mama azt mondta, emlékeztesselek rá, hogy látogasd meg Nonnát
Montalcinóban, mielőtt hazautazol. Az ő tésztás kajája önmagában is
megéri az utat. De azért légy óvatos – az unokatesók megpróbálhatnak
kiházasítani téged. Engem is bemutattak az összes egyedülálló nőnek a
városban. Igyekeztem elmagyarázni, hogy nekem ott van Heather, de az
olaszom nem volt elég jó ehhez. Te viszont egyedülálló vagy, szóval ki
tudja? Nincs kizárva, hogy egy feleséggel jössz haza, aki ugyanolyan jól
főz, mint Anya.
Jót nevettem Sebastian szavain.
– Bármilyen ígéretesen hangzik, ezt az utat most kihagyom. Még
véletlenül se szeretnék kikötni egy házasságban.
– Azért lassan megfontolhatnád, hogy megállapodsz. Te sem leszel
fiatalabb.
– Te jó ég, még egy éve sincs, hogy megházasodtál, és máris úgy
beszélsz, mint Apa. A házasság nem való mindenkinek! – Szerelem? A
szüleim, ahogy Sebastian és Heather is, élő bizonyítékai voltak annak, hogy
létezik ilyen, de én még csak a közelébe sem jutottam soha, hogy szerelmes
legyek. Kezdtem kételkedni benne, hogy egyáltalán képes vagyok rá. Ez a
gondolat kissé elszomorított. Szeretem a családomat, és furcsa volt
elképzelni egy olyan jövőt, amelyben nem szerepel egy saját család – éppen
olyan furcsa, mint ráébredni arra, hogy nem tudom, voltaképpen hova
tartozom.
A bátyám visszatérése után én is kaptam egy esélyt az újrakezdésre.
Megvoltak a forrásaim ahhoz, hogy beindítsak egy saját vállalkozást. De ez
az, amit szeretnék? Annyi év után, amikor pontosan tudtam, mit kell
csinálnom, és milyen szerepet kell betöltenem, nem tetszett az érzés, hogy
valamit nem tudok.
– Most mennem kell, Sebastian. Később majd küldök üzenetet a
terveimről.
– Évek óta nem voltál szabadságon, Mauricio. Élvezd ki Párizst!
– Azt fogom tenni.
Ezzel befejeztük a telefonbeszélgetést, és én ráléptem egy faaljzatú
gyaloghídra, a Pont des Arts-ra, a „szerelemlakatok” hídjára. Plexilapok
védték mindkét oldalát hiábavaló kísérletként, hogy megakadályozzák a
világ minden tájáról ideérkező romantikus lelkeket abban, hogy túlterheljék
a hidat a szerelmük fémlakatjaival. Áthajoltam a korláton, és
megpillantottam néhány lakatot egy kötélhez rögzítve, a híd talapzatához
közel.
Az emberek idióták. Hogy gondolhatja bárki, hogy egy fémlakat egy
vasáruboltból romantikus lehet? Oké, meg tudtam érteni, hogy a férfiak
miért mennek bele ebbe a marhaságba, de…
Megint csöngött a telefonom.
Felix.
– Hát életben vagy! – mondtam súlyos szarkazmussal a hangomban.
– Épphogy. – A hangja kásás volt és rekedtes.
Átfutott rajtam a bosszúság. Úgy hangzott, mintha be lenne tépve.
– Hol vagy?
– A Pitié-Salpêtrière kórházban. Elnézést a találkozónk miatt, de
sürgősségi műtétem volt.
– Műtéted?! Jól vagy?
– Most már jobban, mint voltam. A legjobb fájdalomcsillapítókat
kaptam. Jól érzem magam.
 – Mi a nyavalya történt?
A hangja elhalkult.
– Most nem mondhatom el, de kérnem kell tőled egy szívességet.
Jobbra pillantottam, és észrevettem, hogy egy hátizsákos fickó élénken
figyeli, ahogy beszélek, ezért odébb sétáltam.
– Amire csak szükséged van, de hogy érted, hogy nem mondhatod el?
A hangja alig volt több a hangos suttogásnál.
– Jobb, ha nem tudod.
Talán túl sok CSI-sorozatot néztem, de rögtön egy golyó ütötte sebbel
láttam magam előtt. Mibe keveredhetett bele Felix épp most? Alapszabály
volt számomra, hogy mindig a törvény jobb oldalán maradjak, de ha egy
barát szükséget szenved valamiben, akkor meg fogok tenni mindent, amit
kell.
Hacsak nem valami akkora eszement ostobaságot követett el, hogy
megérdemelte a következményeket.
– Addig nem csinálok semmit, amíg nem vagy velem teljesen őszinte,
Felix.
Fájdalmas hangot hallatott, én meg seggfejnek éreztem magam. Abból,
amit eddig mondott, lehet, hogy épp most kapott halálos diagnózist, és
küszködött, hogy bátornak tűnjön.
Felix? Bátor?
– Eltörtem a farkamat – motyogta.
– Hogy mit csináltál?
– Úgy hívják, hogy penile fracture. Pénisztörés.
– Hogy a pokolba tudtad eltörni a péniszedet? – Amint kimondtam a
szavakat, talán kissé túl hangosan, körülnéztem. Egy idősebb pár döbbent
pillantást vetett egymásra. A férfi idegesen összerándult, a felesége
diszkréten félrenézett.
– Szerinted hogyan? Emlékszel, hogy azt mondtam, most az apám
irodájában dolgozom? Nos, egy barátom beugrott meglátogatni. Úgy
gondoltam, még bele tudnék szorítani egy kis szórakozást a reggelbe az első
megbeszélés előtt. Úgyhogy siettem…
Lehalkítottam a hangomat.
– Oké, túl sok információ. Mit szeretnél, hogy mit csináljak?
– Emlékszel, hogy beszéltem neked Cecile-ről?
– Az angol nőről? Nem tudtam, hogy még mindig találkoztok.
 – Hol igen, hol nem. Amikor van rá ideje, meg szokott látogatni. Semmi
komoly. De pillanatnyilag ott lakik a lakásomban.
– Meglep, hogy nem ment be veled a kórházba.
– Nem ő volt az a barát, akivel az irodában keféltem.
– Aha… Leesett.
– És neki nem szabad erről tudnia. Semmiről. Nem lehetek számára a
törött farkú pasi.
A dolgok rendszerében nem úgy tűnt, hogy ez a legfontosabb
információ, de egyik férfi sem szeretné magának ezt a címkét.
– Mennyire törött?
– Épp elég nagy baj, hogy meg kellett műteni, de ha egy hónapig nem
kufircolok, akkor állítólag rendben leszek. Az orvos azt mondta, látott már
sokkal rosszabbat is. Van úgy, hogy akkorára dagad egy dákó, mint egy
padlizsán.
– Ennyi elég. Felfogtam. – Nem szerettem volna elképzelni. Soha. És
most mégis muszáj volt.
– Tudtam, hogy valami baj történt, amikor meghallottam azt a fura
pukkanást. Nem fájt annyira, mint amennyire a doktor szerint fájhatott
volna, de olyan lett, mint egy kis leeresztett lila lufi.
– Te jó szagú atyaúristen. Megteszem, amit csak szeretnél, azzal a
feltétellel, hogy nem ragozod tovább a témát.
– Csak azt mondom, hogy sokkal rosszabb is lehetett volna.
– Örülök, hogy ennyivel megúsztad. Akkor mi legyen Cecile-lel?
– Holnap kiengednek, és én a lakásomban szeretnék elbújni a világ elől
egy darabig. Valahogy ki kell onnan pakolnod Cecile-t. Mondd neki, hogy
el kellett utaznom üzleti ügyben a városból. Vagy mondd azt, hogy
letartóztattak. Nem érdekel. Csak azt ne mondd el, hogy hol vagyok és mi
történt, és gondoskodj róla, hogy biztonságosan hazataláljon.
Azokból a történetekből ítélve, amelyeket az elmúlt években Felix
megosztott velem Cecile-lel kapcsolatban, lehet, hogy nem lesz egyszerű a
dolog. A nőnek egy tükörkészítő cége volt, amit ő hozott létre. A maga
erejéből lett milliomos, és igencsak büszke is volt rá. Intelligens, gyönyörű
nő. Hogy mit láthatott Felixben, az talány volt számomra, de mindig
akadnak hölgyek, akik élvezik a kihívást, hogy megváltoztathatnak egy
férfit.
Ha Cecile megtudja, hogy Felix egy másik nővel kefélt a közös idejük
alatt, akkor Felix a végén talán még sokkal jobban össze lesz törve, mint
most. Hazudni Cecile-nek? Megpróbálni elkísérni haza? Egyiket sem
tudtam úgy elképzelni, mint ami jól végződhet.
Még csak nem is voltam jó hazudozó. Sokkal jobban szerettem mindig
csak úgy egyszerűen odavágni az igazságot, aztán kezdjenek vele az
emberek azt, amit akarnak.
De én még sosem törtem el a farkamat…
Szerettem volna azt hinni, hogy Felix elég jó barát ahhoz, hogy fordított
esetben ő is megtenné értem ugyanezt.
– Rendben. Add meg a számát, és meglátom, mit tehetek.
– Lehet, hogy oda kell menned a lakásomra. Nem használ mobiltelefont,
amikor Párizsban van. Azt mondja, ez az egyetlen módja annak, hogy
kikapcsolódjon.
Kinyújtottam a nyakamat az egyik oldalra. Hát ez egyre jobb és jobb.
Basszus.
– Most ott van?
– Valószínűleg. Azt mondta, elhívja egy főiskolai barátnőjét vacsorára.
Valami amerikai lány. Nem emlékszem a nevére. A vacsora a mi
kódszavunk az édes hármasra. A francba, erre most gondolnom is tilos.
Nem szabad felizgulnom.
A fél kezemmel megdörzsöltem a homlokomat. Felix egy fikarcnyit sem
változott.
– Megteszem, ami tőlem telik, de ez most pont úgy hangzik, mint egy
igazi kibaszáshalmaz. Ha odamegyek a lakásodra, és Cecile nincs ott, nem
táborozhatok ott, amíg elő nem kerül. Kiveszek neked egy szobát valahol
máshol, és majd kitalálod a megoldást erre a kalap szarra te magad, ha
kitisztult a fejed.
Felix felsóhajtott.
– Ott lesz. Kíváncsi vagyok, vajon a barátnője mennyire szexi.
– Neked komoly problémáid vannak. Ugye tudsz róla?
Felix nevetett, biztos jeleként annak, hogy most is a mennyekben jár.
– Tudom. Ne mondd el senkinek, mi történt, rendben? Különösen a
családomnak ne. Apámnak azt mondtam, úgy történt, hogy belesétáltam egy
ajtógombba. Ez volt a legjobb történet, ami hirtelenjében eszembe jutott.
– Atyaég, Felix!
– Az Atya rendben van. Úgy imádkozom, mint egy kisangyal, amióta ez
történt.
Most rajtam volt sor, hogy nevessek.
 – Később írok neked.
Befejeztük a telefonálást, és rádöbbentem, hogy az idős házaspár még
mindig szemmel tart. A hölgy felemelte szögletes, színezett szemüvegét, és
rám mosolygott.
– Reméljük, a barátja hamar felépül.
– Jég – mondta a férje rezzenéstelen arccal. – Sok-sok jég.
Biccentettem, és elsétáltam. Nem volt olyan kérdés, amit
megkérdezhettem volna tőle, és amire tudni szerettem volna a választ.
 HARMADIK FEJEZET

Wren

– Csak tedd meg. Mitől félsz?

A félni nem fejezi ki pontosan, mit éreztem, amikor Cecile barátnőm
lekapta a bikinifelsőjét, és a földre dobta a teraszon, a részben takarásban
lévő pezsgőfürdő mellett, amelyben épp csücsültünk. Kényelmetlen.
Feszélyező. Zavarba ejtő. Félrenéztem, és magamon tartottam a saját
felsőmet. A meztelenkedés sosem volt az én formám.
– Talán eljött az ideje, hogy kipróbáld. – A hangján hallatszott, hogy jól
mulat, de nem volt bántó. A viselkedésemmel kapcsolatban semmi sem
lehetett számára igazán meglepő. Ugyanarra a főiskolára jártunk New
Yorkban. Nem fürdőztem vele pucéron annak idején sem, és ez nem
változott. – Semmi szégyellnivaló nincs az emberi testben.
– Egyetértek. – Úgy is volt. Elméletben. Csak hát egyszerűen nem
tudtam változtatni azon, hogy nyakig felöltözött szülők neveltek fel
lényegében zárt ajtók mögött. Egyszer rajtakaptam az anyámat, amint épp
átöltözött, és onnantól kezdve kulcsra zárta a hálószobája ajtaját. Csodálatos
gyerekkorom volt, remek szüleim. Csak épp soha nem meztelenkedtünk.
Soha.
– Áruld el nekem, hogy szexeltél-e.
Felé fordultam, és a szemébe néztem.
– Tudod, hogy igen. Ott volt az a golfozó fiú az első évben. Aztán az a
hátborzongató alak a harmadikról a végzős évünkben. Emlékszel, hogy
utána hónapokig járt még a nyomomban?
– Arra gondoltam, hogy mostanában.
Az arcom kipirult.
– Persze.
– És mikor?
Számolni kezdtem az ujjaimon, aztán felsóhajtottam. Ha a hónapokat
nézzük, többre lenne szükség, mint az összes kéz- és lábujjam. Ha az
éveket… Nos, kissé elkeserítő volt belegondolni.
 – Megvan már egy ideje.
Cecile körbeforgatta a szemét, és visszasimított egy elszabadult hajfürtöt
a laza kontyába.
– Örülök, hogy eljöttél Párizsba. Aggódom miattad.
Nem akartam védekező álláspontot elfoglalni, de kénytelen voltam.
– Mert nem lettem milliomos, mint te?
Szerencsére Cecile elég jól ismert ahhoz, hogy ne sértődjön meg. Habár
évek óta nem találkoztunk, azért tartottuk a kapcsolatot. Olyan volt nekem,
mint egy családtag. A jó értelemben vett családból, akikkel szívesen
találkozol, ha szabadságon vagy.
– Lehettél volna, ha az lett volna a célod. Igazán csodállak azért, mert
inkább azt választottad, hogy hazaköltözöl, és támogatod a családodat. Csak
éppen…
– Csak éppen micsoda?
– Jól emlékszem rá, hogy miért tanultál mérnöknek, és határozottan nem
azért, hogy fizethesd a szüleid hiteltartozását. Hogy van édesapád?
Közeli barátokkal nincsenek titkaink. És nem szégyenkezünk.
– Ugyanúgy. Vannak jobb és rosszabb napjai.
– Igazán sajnálom.
– Nem kell. Megtesz minden tőle telhetőt. Hát nem ezt csináljuk
mindannyian?
– Talán igen. Még mindig túl makacs ahhoz, hogy műkart viseljen?
Sóhajtottam.
– De még mennyire makacs! És büszke. Azt mondja, egyik szerkezet
sem képes arra, amit ő elvárna egy művégtagtól. Úgy gondoltam… – Itt
leálltam. Volt idő, amikor a mérnöki tudományok iránti érdeklődésen
osztozhattam az apámmal mint közös szenvedélyen. Az apám briliáns
koponya volt. Ha az élete más irányba tér, feltalálhatott volna valami olyat,
ami helyet biztosít számára a történelemben. Amikor fiatalabb voltam, én is
hittem abban, hogy erre születtem – feltalálni valamit, vele együtt, és az ő
kedvéért. Nekem ez ugyanaz volt, mint amikor egy gyerek arról ábrándozik,
hogy híres énekes vagy szuperhős lesz. De azután a valóság közbelépett, és
reálisabb célokat tűztem ki magam elé. Most, amikor mosolygós kedvében
hagytam otthon, úgy éreztem, ez is egy cél, amit elérhettem. – Még mindig
keresi azt, amit igazán jól tud használni.
– És te boldog vagy így, Wren? Azért kérdezem, mert érdekel. Valami
baj van?
 Behunytam a szemem, és hátradőltem a nyaktámasztó párnára. Boldog
voltam? Meg sem engedtem magamnak a luxust, hogy feltegyem ezt az
önző kérdést.
Mert hát mi a boldogság?
Jó életem volt. Egészséges voltam. Voltak barátaim. Elegendő
jövedelmem ahhoz, hogy segíteni tudjam a szüleimet. Miért panaszkodnék?
De hogy boldog vagyok-e? Nem tudtam, elmennék-e addig, hogy annak
nevezzem magamat. Többnyire a pozitív dolgokra szoktam fókuszálni az
életemben, mert nem szeretem az elégedetlenségem súlyát egyik szülőmre
sem ráterhelni. Az, hogy most ilyen sok időre távol kerültem tőlük, megadta
nekem a teljes őszinteség szabadságát.
– Utálom a munkámat. – Szinte kirobbant belőlem a vallomás.
Kinyitottam a szemem, és Cecile-re néztem. Habár gyakran beszélgettünk,
ezt a témát még soha nem hoztam szóba előtte. Cecile hihetetlen sikereket
ért el a vállalkozásával. És én inkább ünnepeltem örömmel az ő sikereit,
mint hogy a magam helyzetével szembenézzek. Nem lett volna értelme
azon töprengeni, mi nincs. De mégis jólesett most az egyszer kiönteni a
szívemet. – Olyan rohadtul unalmas. Semmi mást nem csinálok, mint
vizuálisan ellenőrzök tűzoltásra való öntözőrendszereket. Körbemászkálok
egy tablettel, és jegyzeteket készítek. Ez az, amit csinálok, a gépészmérnöki
diplomámmal a zsebemben. És ha valami eltörik, még csak nem is én
vagyok az, aki megjavíthatom.
– Akkor miért csinálod? – Na persze, könnyű ezt kérdezni egy
milliomosnak, akit két egészséges, felső középosztálybeli szülő nevelt fel.
De ettől függetlenül, ez a kérdés megért egy misét. Hogy hozhattam magam
ilyen helyzetbe?
– Mert biztos jövedelem. És különböző előnyök. Tudod, hogy olyan
munkát szerettem volna, ami közel van a szüleimhez, és a NE FireSP cég
közvetlenül a főiskola után állást ajánlott.
– Tehát a biztosat választottad a boldogító helyett. – Cecile maga mögé
nyúlt, pezsgőt töltött egy pohárba, és átnyújtotta nekem.
Hát, ez körülbelül stimmel. Rögtön ledöntöttem a pezsgő felét.
– Azt tettem, amit tennem kellett. – A magyarázkodásom még a saját
fülemben is sekélyesnek tűnt.
Cecile a saját poharáért nyúlt.
– Valóban? Értem az utat, amit választottál. Értelek téged. Csupán annyit
javasolnék, hogy ideje lenne átértékelni az élettervedet.
 – Nem tehetem. Az anyám nem tud már annyit dolgozni, mint azelőtt.
Az ő számláik egy része most már az enyémek. – Védekezve emeltem fel a
kezemet. – És mielőtt bármit is mondasz: én akarok nekik segíteni. A
szüleim jelentenek nekem mindent.
Cecile kitöltött magának is egy pezsgőt.
– Ebben nem kételkedem. Jó ember vagy, Wren, de akkor sem teheted
félre a saját életedet az övékért cserébe. Mitől félsz? Mit gondolsz, mi
történne, ha a változatosság kedvéért magadért is tennél valamit?
Cecile kérdése rávilágított egy olyan félelemre, amelyet magam előtt is
titkolni szoktam. Apám jó ember volt, de én az ő démonainak árnyékában
nőttem fel. Pontosan tudtam, hogy ha elveszíti a csatát velük szemben,
akkor bekövetkezik, amitől féltem. Csupán az, hogy rágondoltam, arra
késztetett, hogy egyetlen korttyal lehörpintsem a pezsgőm másik felét.
– Semmi olyasmi, amivel képes lennék együtt élni. Az anyám egyedül
nem tudja kezelni az apám problémáit – mondtam, és lemondóan
megrántottam a vállamat. – Egyszerűen szükségük van rám. – Mert épp
ilyen egyszerű és ilyen bonyolult is volt a helyzet. Nem, egyáltalán nem
volt fair, hogy nem voltam olyan szabad, mint sokan mások az én koromban
– de az élet általában nem fair. Ha az lett volna, akkor az apám büszkén,
magasra tartott fejjel jött volna haza a hadseregből, miután kitöltötte ott az
idejét, és az a hős lehetett volna, aki valójában volt, nem pedig az a megtört
férfi, akit azóta sem tudott meggyógyítani egyikünk sem. Hagytam, hogy
Cecile újra megtöltse a poharamat. – Bocsi. Nem akartam ilyen
hangulatrontó lenni.
Cecile együttérző és szeretetteljes pillantást vetett rám.
– Hé, ne kérj bocsánatot! Én szeretlek téged. Mindössze azt kívánom,
bárcsak tudnék valami értelmeset mondani neked. Én el sem tudom
képzelni, milyen lehet, ha valaki olyan mértékben támaszkodik rám, ahogy
a te szüleid rád támaszkodnak. Ha van bármi, amit tehetek érted…
Megszorítottam a kezét.
– Már eleget tettél. Meghívtál Párizsba. Nem is tudod, mennyire
szükségem volt már erre a vakációra – hogy kilépjek a saját életemből
legalább csak egy kis időre. Ez a tökéletes módja annak, hogy újra
feltöltsem magam energiával. Én nem vagyok boldogtalan, Cecile.
Mindenkinek vannak felelősségei. Én nem veszem rossz néven, hogy
nekem is vannak, csak mindig azt gondoltam, hogy több is lehetnék, mint
amennyi vagyok…
 Cecile is megszorította a kezemet.
– Ezt most azonnal hagyd abba! Ne merészelj egy rossz szót sem szólni a
legjobb barátomról! Te egy…
– Elég belőlem – mondtam, szerettem volna befejezni a beszélgetést
azokról a dolgokról, amiket éppen hogy el akartam felejteni egy hétig.
Magamra erőltettem egy mosolyt, és elengedtem Cecile kezét. – Mióta van
meg neked ez a hely?
– Talán azt mondtam, hogy az enyém? – hajtotta féloldalt a fejét Cecile.
– Bérled? – Még egyszer körülnéztem. Mindenütt króm és üveg, némi
mahagónival ötvözve. Drága hely, férfias jelleg, jobban meggondolva nem
olyasmi, ami Cecile stílusához illene. Közel sem volt elég tükör benne.
– Nem. Emlékszel, hogy már beszéltem neked Felixről?
– A „havonta egyszer” Felixről? Még mindig találkozgattok? Úgy
emlékszem, azt mondtad, hogy vége.
Cecile egy hosszú kortyot ivott a pezsgőjéből, aztán mindkét karját
felemelte, és kényelmesen elhelyezte a kád peremén. Ettől a melle teljes
pompájában a habfürdő habjai fölé került. Addigra alighanem kicsit
becsíptem, mert többé nem zavart a látvány.
– Már többször véget vetettem neki, de a többi pasitól egyszerűen
megőrülök. Olyan mohók. Felix mellett minden rém könnyű. Olyan, mint
meglátogatni egy kamatyolós élményfürdőt.
– Kamatyolós élményfürdő – ismételtem nevetve. Úgy látszik, tényleg
becsíptem.
– Fogalmad sincs, milyen remek dolog a szex, ha nincs semmi nyomás
rajtad, hogy valami komolyabb legyen belőle. Én nem kérdezem meg
Felixtől, kikkel van, amikor nem vagyok itt. Ő se kérdezi tőlem, mit
csinálok máskor. Ha kihagyok egy hónapot, nem kell megmagyaráznom,
hogy miért. Csak szex, semmi más. És igazán jó szex.
A szemem elkerekedett, megint félrenéztem.
– Úgy hangzik, mint…
– Tiszta terápia – fejezte be helyettem Cecile. – Esküszöm, nincs jobb
lazítás, mint ez. Ki kellene próbálnod.
Megint elpirultam.
– Ez nem az én stílusom.
Cecile nevetett.
– A szex?
– A szex kapcsolat nélkül.
 – Ó! És mióta is nincsen kapcsolatod?
Zavarba jöttem. Részben azért szerettem Cecile-t, mert nem rejtette véka
alá a véleményét semmiről. A leírás, amit a Felixszel való szexről adott,
könnyedén illett a mi kapcsolatunkra is. Semmi nyomás. Semmi stressz.
Akkor hívtuk egymást, amikor olyan kedvünk támadt, és nem kértük
számon az időt, amikor nem tettük. Cecile-nek két arca volt: az intelligens
üzletasszony, és a szabad szellemű nő, akivé a szabadidejében vált.
Nagyon különbözőek voltunk, de a barátságunk valahogy mégis jól
működött. Az volt a titka, hogy elfogadtuk ezeket a különbségeket, és
alkalmanként ugrattuk is emiatt egymást – de mind csak mókából. Cecile
mellett soha nem kellett másmilyennek lennem, mint amilyen voltam, és ha
az ember egy ilyen barátot talál, akkor megtartja egy életre.
– Két éve… – vallottam be.
– Ó, egek! Muszáj ágyba bújnod valakivel! Ne sértődj meg, de most van
egy ajánlatom számodra. Felix hamarosan hazajön. Ha itt akarsz maradni
velünk, akkor szívesen látunk.
A tekintetem összeakadt az övével, és nagyot nyeltem.
– Maradni?
– Vacsorára.
Elárasztott a megkönnyebbülés, és kuncogni kezdtem.
– Bocsánat. Egy pillanatig azt hittem, hogy…
– Hogy egy édes hármast ajánlok neked?
– Igen.
– Mert azt tettem. Felix és én szeretjük olykor kicsit megfűszerezni a
dolgokat. Semmi kényszer. De gondold meg azért.
Mint valami térdreflexvizsgálat, úgy hatott rám a gondolat. Hirtelen
felálltam, és hebegni kezdtem.
– Én… Én szeretlek azért, mert megkérdezted. Igazán óriási bók
részedről. Hatalmas. De amikor azt kérdezted tőlem, nem akarlak-e
viszontlátni Párizsban, én nem arra gondoltam, hogy meztelenül lássalak
viszont. – A csupasz melle felé intettem. Szerettem, és közel állt hozzám, de
ennél többet igazán nem kívántam.
És megsérteni sem szerettem volna.
– Wren?
– Igen? – Az egyik lábamat kitettem a kád szélére. Bármilyen jó érzés,
ideje volt kiszállni a fürdőből.
– Ugye tudod, hogy egyszerűen csak nemet is mondhatsz.
 Használnom kellett volna a lépcsőket a kádból való kiszálláshoz. Azon
az oldalon magasabb volt, mint gondoltam, és ott hintáztam a kád peremén.
Cecile hangja annyira nyugodt volt, és minden előítélet nélküli, hogy
nevetségesnek éreztem magamat azért, mert menekülőre fogtam. De ezzel
együtt, világosan kellett beszélnem.
– Nem.
Cecile stílusára jellemző módon, a mosolya ugyanolyan őszinte és nyájas
maradt.
– Akkor ebben maradunk. No mármost, szükséged van segítségre?
Utálnám, ha eltörnéd a lábadat mindjárt az első napon, amikor Párizsban
vagy. – Ő is felállt, és kinyújtotta felém a kezét.
Megfogtam. A szemében volt valami huncutság, ami miatt felmerült
bennem, vajon nem azért javasolta-e az édes hármast, mert ki akart
billenteni a begubózásból, amibe annyira beleszoktam.
Ehelyett visszarántott a kád pereméről a fürdőbe. Hatalmas loccsanással
estem a vízbe, amitől mindketten nevetni kezdtünk.
– Kopogtam – szólalt meg egy mély férfihang, és én megdermedtem.
Habár rajtam volt a fürdőruha, mégis gyorsan nyakig a víz alá bújtam.
Amikor az erkély ajtaja felé fordultam, a lélegzetem is elakadt. Még mindig
ellene voltam az édes hármasnak, de ha valaki kedvéért belemennék, akkor
az egy ilyen fickó miatt történne.
Egy kicsi sárga szörnyeteg csípett bele a sarkamba. Természetem szerint
nem vagyok irigy. Egyeseknek több minden jutott, mint nekem. Másoknak
kevesebb. De Cecile-nek meg ő.
Most már tökéletesen megértettem a kamatyolós élményfürdőt.
Lehet, hogy elvesztettem a hangomat, de a látásomat nem. A bőrcipője
orrával kezdtem, és a tekintetem felfelé vándorolt a lábán. Úgy töltötte ki a
nadrágját, ahogy kevés férfi képes…, és a többi része csupa volt… És szent
egek, csak nincs merevedése?
Feljebb kényszerítettem a tekintetemet, és emlékeztettem magamat, hogy
ez Cecile pasija. Remek, nekik nyitott kapcsolatuk van, és a barátnőm már
elég egyértelműen megkérdezte, nem akarok-e szexelni a fiújával, de…
Nyeltem egyet… Lánykód, oké? Nem vonzódhatok azonnal és ennyire
valakihez, aki alapjában véve az egyik barátnőmhöz tartozik.
Miket beszélek? Az emberek nem egymás tartozékai.
Ez a fickó összezavarja az agyamat.
 Még egyszer végignéztem alulról felfelé. Meg is állhattam volna a széles
vállánál, de tudnom kellett, vajon az arca is olyan… Ó, igen. Szögletes áll.
Sötét borosta. Barna szem, olyan barna, ami szinte már fekete.
Amikor a tekintetünk találkozott, őrült melegség futott át rajtam.
Elkezdtem „soha ne mondd, hogy soha” játékot játszani magammal. Soha
nem gondoltam, hogy egy férfi szája ennyire csókolni való lehet. Soha nem
akartam még elveszíteni a gátlásaimat ennyire, és tenni valamit spontán
ösztönöknek engedve, amit később majd biztosan megbánok.
Mennyit érnek egymáshoz a nők az édes hármasok alatt? Kérhetem, hogy
semennyit? Megrezzentem, ahogy elképzeltem azt a jelenetet. Nem, én nem
lennék képes osztozni ezen a férfin.
Csodálkozva megráztam a fejemet.
Ez a vágy…
Vagy a túl sok pezsgő.
Még mélyebbre merültem a vízben.
Talán a pezsgő. Mielőbb el kell tűnnöm innen.
 NEGYEDIK FEJEZET

Mauricio

Egy másik férfi talán azt gondolta volna, hogy megütötte a főnyereményt a
szexlottón, ha azt nézzük, hogy milyen jelenetbe sétáltam bele. De az egyik
lány, a bikinifelső nélküli barna, ha jól emlékeztem Felix leírására, eleve
kívül esett a listámon a lehetséges kapcsolatok terén, egyszerűen, mert soha
nem jó ötlet keverni a barátságot a keféléssel. Az ember megdöntheti a
barátját, de nem döntheti meg a barátja kamatyolós barátját. Olyan szabály
volt ez, ami jól szolgálta az érdekeimet a hosszú évek során át.
De a szőke… Csak egy pillantásnyit kaphattam el belőle, de ez is elég
volt hozzá, hogy meggyőzze a farkamat arról, hogy a nő nincs rajta a „ne érj
hozzá” listámon. Nem kerestem az édes hármast, de ha a szöszi benne van,
nincs ellenemre dupla hatást kifejteni, hogy örömet szerezzek neki.
Hacsak bele nem fullasztja magát a fürdővízbe.
Miközben merészen végigmért tetőtől talpig, egyre mélyebbre és
mélyebbre merült el a vízben, míg a végén már csak a feje búbját láthattam
a kád pereme fölött, meg a szemét – nagy, kerekre tágult szem, amelytől
nehezemre esett elfordulni.
– Biztosan te vagy Mauricio – mondta a barna nő, és én vonakodva
odafordultam. Nyugodtan kilépett a kádból, és felvette a földről a
bikinifelsőjét. Ugyanolyan lazán, mintha csak egy kosztümkabátot venne a
ruhája fölé, felrakta magára. A meztelenségben nem volt számomra semmi
új. Ami azt illeti, éppen ez a természetesség volt az egyik olyan dolog, amit
szerettem Európában. A női test, a maga millióféle gyönyörű formájával és
méretével, valóságos műalkotás. Miért is kellene elrejteni?
– Én vagyok Cecile. Megismertelek a régi fényképekről, amiken
Felixszel együtt szerepeltek. Előnyödre érlelődtél.
– Köszönöm. Felix ízlése is sokat fejlődött a nők terén, úgy látom. –
Cecile gyönyörű, feszes testű lány volt, a húszas évei végén – olyan, aki
jóban van a saját szexualitásával. Más körülmények között bizonyára
vonzónak találtam volna, de a figyelmem minduntalan visszatért a
nagyobbrészt alámerült másik lányhoz a vízben.
– Micsoda sármőr! – jegyezte meg Cecile, de nem flörtölős stílusban,
amiért most külön hálás voltam. Az volt a feladatom, hogy rávegyem a
távozásra.
Biccentve vettem tudomásul a bókot.
– Felix arra kért, hogy ugorjak be, és adjak át egy üzenetet. Adnék időt a
hölgyeknek megszárítkozni, aztán beszélgethetnénk a nappaliban.
A pillantásom megint összeakadt a szösziével, és nem voltam képes
elfojtani a vigyorgást, ami kiült a képemre. A félénksége nem tűnt
színjátéknak. El nem tudtam képzelni őt egy őrjöngő szexjelenetben Felix
és Cecile részvételével.
Amit el tudtam képzelni, az az volt, hogy csatlakozom hozzá a forró
fürdőben, és végigcsókolgatom minden porcikáját, amit sikerül
előbűvölnöm a víz alól. Vajon mennyire lenne merész, ha arra kérném,
mondja el nekem, hogy mit kíván?
A farkam máris teljes pompájában ágaskodott, és fájni kezdett a
képzetektől, amelyekkel gyötörni kezdtem magamat. Úgyhogy sarkon
fordultam, és visszamentem a lakásba. Nyugi, öregfiú.
Odasétáltam a bárpulthoz, és töltöttem magamnak egy pohár vizet. A
polcokat jól megrakták, mindenfajta szeszből csakis a legjobb márkákkal,
de meg kellett őriznem a józanságomat. Cecile nem volt egy teddide-
teddoda nő. Meggyőzni arról túl sok magyarázkodás nélkül, hogy távoznia
kell, nem lesz egyszerű menet.
Cecile egy frottírlepedőt tekert magára, odajött a bárhoz, és leült. Neki is
töltöttem egy pohár vizet, és elé raktam. Felvonta, majd leengedte a
szemöldökét, de belekortyolt.
– Szóval, mire kért Felix, hogy mit mondj nekem?
Megköszörültem a torkomat.
– Üzleti útra kellett mennie…
A nevetése félbeszakította a mondókámat, és felemelte a kezét, hogy
elhallgattasson.
– Felixnek? Mázlija van, ha az apja rábízza a kartotékokat. Ne pocsékold
az időmet hazugságokra.
Nos, rendben.
– Ennyit tudok mondani. – Hazugságot. Már megígértem Felixnek, hogy
nem árulom el az igazságot a nőnek. – Számomra is meglepetés volt. Azért
jöttem Párizsba, hogy üzleti ügyben találkozzak vele. De arra is megkért,
hogy gondoskodjak róla, hogy épségben hazajuss.
Cecile félrebillentette a fejét, és az ujjaival dobolt a bárpult tetején.
– Felix tudja, hogy van saját gépem. Ez az egész nagyon furán hangzik.
Mi az, amit nem mondasz el nekem?
– Mindent elmondtam, amit mondhattam. – Ez legalább igaz volt.
Farmerban és blúzban, de bűbájosan mezítláb, csatlakozott hozzánk a
szőke lány, és én elfelejtettem, miről is beszélgetünk. Eltört micsoda? Kit
érdekel.
A lány hajvége nedvesen és lazán lógott a vállára. Nem volt sovány, de
ahogy kitöltötte a nadrágját, az önmagában bűnös látvány volt. Mindig is
szerettem az olyan hátsót, amit meg tudok ragadni, és ez a nő kerekded volt
mindenhol, ahol kellett. Habár szemérmesen eltakarta, a melle láthatólag
pontosan a kedvenc méretem volt… Elég nagy ahhoz, hogy közéjük
temethessem az arcomat. Leült Cecile mellé, és egyenesen a szemembe
nézett.
Túlságosan élénken képzeltem el, amint belenézek ebbe a kék
szempárba, miközben a nő alattam fekszik, a derekamra fonja a lábát, és
addig kefélünk, amíg már egyikünk sem bír megmozdulni sem. Lehet, hogy
itt akarok maradni Párizsban végül is.
Cecile belegázolt az ábrándjaimba.
– Wren, ez itt Felix barátja, Mauricio.
– Örülök, hogy megismerhetlek. – Kézfogásra nyújtottam a kezemet.
Taktikai okokból rögtön tegeztem, és kezdhettem volna a francia szokás
szerinti dupla puszival is, de a vérkeringésemből már így is túl sok indult el
dél felé. Le kellett nyugodnom. Nem is emlékeztem, mikor volt utoljára,
hogy ennyire izgalomba hozott egy nő, mielőtt még bármi történt volna
köztünk. Elengedtem a kezét, és rávillantottam a híres mosolyomat – azt,
amelyikről nem egy nő állította, hogy az vette le őket végképp a lábukról.
– Én is örülök – felelte, és elpirult, mint aki nincs hozzászokva, hogy
megkülönböztetett figyelmet kap férfiaktól. Az amerikai akcentusa ismerős
volt – New England, a keleti parton. Vicces, hogy milyen kicsi a világ.
Cecile nem tűnt boldognak a fejleményektől.
– Mauricio épp most közölte velem, hogy Felix elhagyta a várost –
mondta a barátnőjének, majd felém fordulva hozzátette: – Amilyen vonzó
pasi vagy, remélem, Felix nem azért küldött ide, hogy őt helyettesítsd.
 Wren szája elkerekedett meglepetésében. Neki is töltöttem egy pohár
vizet. Soha nem volt szükségem az alkohol adta előnyökre, máris meg
tudtam mondani, hogy a szőke lány vonzódik hozzám. Ezek után már csak
idő kérdése, és kizárt dolog, hogy úgy utazzak vissza az Államokba, hogy
nem lett az enyém. Magasabb szintű, azonnali szexuális vonzalom volt
köztünk – nincs olyan működő farkú férfi, aki elsétálna egy ilyen
lehetőségtől.
– Úgy érted, a vacsoránál? – búgtam, csak mert látni akartam, hogyan
reagál Wren erre a kihívásra.
A szeme elkerekedett, és elfulladó hangon megszólalt:
– Én… Én már elmondtam, hogy szívesebben eszem egyedül. – A keze a
szájához röppent, és gyorsan hozzátette: – Nem teljesen egyedül. Szoktam
étkezni másokkal, csak nem zsúfolt asztalnál. – Felsóhajtott, és hosszan
ivott a poharából.
A tekintetem ide-oda vándorolt a két lány között, próbáltam kitalálni,
miféle kapcsolat lehet köztük. Úgy tűnt, jól elvannak egymás társaságában,
de nem úgy, ahogy Felix elképzelte.
– Remek. Magam sem az étel miatt vagyok itt, legalábbis semmi esetre
sem a barátom konyhájából.
Cecile egy kézmozdulattal leintette a témát.
– Oké, ezt én most leállítom, mielőtt szívrohamot hozol a barátnőmre.
Továbbra is Wrent figyeltem. Kicsit közelebb hajoltam, és lehalkítottam
a hangomat.
– Bocsánat, túl rámenős vagyok? Akkor nem kérdezhetem meg, hogy
eljössz-e velem? Vacsorázni. Csak mi ketten.
Miközben még több vizet kortyolt, Wren fuldokolni kezdett. Az arca
sötétvörös lett. Felállt, és levegőért kapkodott, közben egyet-egyet
köhögött. Kisétáltam a bárpult mögül, és odaálltam az oldalához. Az
aggodalom átmenetileg elfoglalta a vágy helyét.
– Jól vagy?
Enyhén megveregettem a hátát, mire böffentett. Ha eddig zavarban volt,
hát most tízszer annyira, amikor rájött, hogy milyen hangosan tette.
Elbűvölőnek találtam.
– Jaj, istenem! A buborék miatt a pezsgőből – krákogott. – Általában
egyáltalán nem iszom.
– A buborékok majd kifognak rajtad minden alkalommal – nevettem. –
Most már rendben vagy?
 Többször is mély lélegzetet vett, és eközben az egyik mellének az oldala
végigsúrolta a karomat. Elöntött a forróság. Hátrébb léptem, mert máris túl
erős volt a kísértés, hogy megcsókoljam, a nemtetszését kifejező
gardedámunk ellenére. Ha kettesben lettem volna vele… Nos, a bárpult
éppen a kellő magasságban volt ahhoz, hogy elképzelhettem, hogyan
kezdenék hozzá a hölgy felfedezéséhez.
Wren a nyelvével megnyalta az alsó ajkát. Ó, igen, egy hullámhosszon
voltunk. Ideje megszabadulni Cecile-től. Megköszörültem a torkomat.
– Szóval, a munka egy időre távol fogja tartani Felix barátomat a
pályától. Azt mondta, hívni fog téged, ha jobban… Mármint, ha ismét itt
van a városban.
Mindezt lüktető csend követte, majd Cecile sóhajtott.
– Egy szavadat sem hiszem arról, hogy hova lett Felix, de ha nem akarja,
hogy tudomást szerezzek róla, mi van vele, akkor eléggé biztos vagyok
abban, hogy magam sem vagyok kíváncsi a részletekre. Elmondhatod neki,
hogy reggel távozom innen, és felhívhat, vagy nem, ha előkerült. – Felállt,
és odasétált a bejárati ajtóhoz. – Köszönöm, hogy továbbítottad az üzenetét.
Wren kinyitotta a száját, aztán becsukta, mint aki meggondolta magát.
– Örülök, hogy találkoztunk, Mauricio.
Nem voltam az a férfi, aki ilyen könnyen feladja. Körülnéztem, találtam
egy tollat, és felírtam a telefonszámomat egy papírszalvétára. Amikor
átadtam neki, belebúgtam a fülébe:
– Még jó néhány napig itt leszek Párizsban. Hívj fel.
Hallottam, ahogy elakad a lélegzete, és láttam, hogy fellángol a
szemében a vágy. Nem kellett győzködnöm. Hívni fog.
Azt mondtam magamnak, hogy ideje visszavonulni, és kisétálni innen az
egyértelmű győzelemmel a tarsolyomban. De mégis ott maradtam a földbe
gyökerezve, és csak néztem rá lefelé, aztán engedtem a kísértésnek, és
ajkamat finoman az övéhez érintettem. Lágyan. Csak egy kis kóstoló.
Az ajka kissé szétnyílt, és a nyelvem azonnal benyomult. Az övé röpke
táncra perdült az enyémmel. Forró tűz és méz. Alig tudtam magamon
uralkodni, amikor felemeltem a fejem, és hátrébb léptem.
Ajkához emelte a kezét. Vártam. Eljön velem? Akarta, ezt jól láthattam.
– Viszlát, Mauricio – mondta rekedtes hangon.
Küzdenem kellett magammal, hogy ne csókoljam meg újból.
– Majd holnap beszélünk – mondtam, és rákacsintottam.
 Cecile kinyitotta az ajtót, miközben közeledtem. Kelletlenül csóválta a
fejét. Amikor elléptem volna mellette, egyik kezét a mellkasomra tette,
hogy megállítson.
– A saját szállásomra megyek, de egyelőre itt maradok Párizsban. Én
hívtam meg Wrent ide látogatóba, és az ő biztonsága az én felelősségem.
Összevontam a szemöldökömet.
– Soha életemben nem bántottam egyetlen nőt sem.
Cecile lehalkította a hangját úgy, hogy csak én halljam.
– Hallottam a múltadról, Mauricio. Tartsd távol magad a barátnőmtől!
Nem vagy az esete.
– Mi lenne, ha ezt ő maga döntené el? – Nem tudtam megállni, hogy
hozzá ne tegyem: – Vagy talán féltékeny lettél, mert én vagyok az, akit nem
utasítana el?
Levette rólam a kezét, és sima, hideg mosoly ült ki az ajkára.
– Nagyon kevés ember van, akinek a sorsa érdekel, de Wren az egyik.
Ha összetöröd a szívét, megöllek.
– A szívét? Nem keresek semmi olyasmit, ami ennyire intenzív lenne.
– Tudom. – Ezzel Cecile rácsukta az ajtót a képemre.
 ÖTÖDIK FEJEZET

Wren

Nem érdekes, mennyire kerültem távol az otthonomtól, amit éppen most

tudomásul kellett vennem, az az volt, hogy még mindig, fájdalmasan és
borzalmasan én vagyok én. Nem tudom, mit csinálnak más nők, amikor
olyan szívdöglesztő pasikkal találkoznak, akik érdeklődnek irántuk.
Mindenesetre én bujkáltam, alig beszéltem, majdnem megfulladtam,
böfögtem, aztán visszacsókoltam, mintha ismerném, végül elköszöntem
tőle, és mindezt úgy, mintha minden, ami történt, teljesen normális lenne.
Lenéztem a kezemben tartott szalvétára.
– Majd holnap beszélünk – mondta, és rám kacsintott. Elbizakodott
csirkefogó. Ó, igen, mert akármiért is jöttem Párizsba, biztos volt benne,
hogy ő az, aki meg tudja adni nekem.
Fizikailag vonzó? Igen.
Szerény? Nem.
De a csókja… Attól lángra kapott bennem valami, olyan erős
vágyakozás, hogy képtelenség lett volna nem visszacsókolni.
Cecile odajött mellém.
– Eszedbe ne jusson! – A szalvétáért nyúlt, de én gyorsan
belegyömöszöltem a nadrágom zsebébe.
– Nem fogom felhívni. – Amilyen határozottan kijelentettem, annyira
nem voltam benne biztos, hogy be is tartom.
Cecile kihívóan csípőre tette a kezét.
– Figyelj, én lennék az utolsó, aki megítéli bárkinek a döntéseit. Azt
csinálsz, amit akarsz, de ez a fickó – egy játékos. Csak bajod eshet.
Na várjunk csak.
– Nem pont most magyaráztad el, hogy lazítanom kellene? Neked itt van
ez a kamatyolós élményfürdőd. Valami, amire meghívtál, mondván, hogy ez
a vacsora. Miért lenne rosszabb, ha ezzel a fickóval találkozom? –
Fájdalmas képet vágtam. – Nem mintha azt hinném, hogy Felixszel és veled
rossz lett volna, csak nekem kissé sok. – Itt le is álltam, mert számomra
ismeretlen terület volt, és nem akartam Cecile-t megbántani.
Cecile felemelte a kezét.
– Nem kell megmagyaráznod, miért nem akartad. Csak egy ajánlat volt.
Lépjünk túl rajta. – A bárpult mögé sétált, és töltött magánk egy pohár
rozét. – Te is kérsz?
Megráztam a fejemet.
– Még mindig szédülök a pezsgőtől. – Felsóhajtottam. – Nem hiszem el,
hogy böfögtem Mauricio füle hallatára. Igazán nem nehéz kitalálni, miért
van, hogy olyan régóta nem szexeltem.
Borospoharával a kézben Cecile letelepedett a fehér bőrkanapéra.
– Hagyd abba! Gyönyörű vagy. Csak egy kis önbizalomra van
szükséged. A férfiak nem olyan bonyolultak. Etesd őket. Kefélj velük.
Hagyd meg nekik a szabadságukat. Komolyan, csak ennyi az egész.
Mellé ültem, és magam alá húztam a lábamat. Annak ellenére, hogy
igazán kedveltem, nem voltam benne biztos, hogy Cecile jó lenne nekem
kapcsolati tanácsadónak.
– Szeretném azt hinni, hogy ennél azért több is van bennük.
Cecile nevetett.
– Talán csak rólam van szó, de én szeretem a dolgokat ilyen egyszerűen
tartani. A pasijaimmal ugyanez a helyzet. Mauricio pontosan megfelel az én
típusomnak, ezért gondolom, hogy neked nem jó. Ha Felix hazajött volna,
és te maradtál volna, akkor az is csak arról szólt volna, hogy szórakozunk
egy kicsit. Holnapra talán valamennyire kínosnak érezted volna az egészet,
de lényegében nem változott volna ettől semmi. Szex van vagy nincs, mi
barátok maradunk. De Mauricio olyan fickó, aki ledönt a lábadról egy hétre,
fantáziákkal etet, aztán legközelebb, amikor találkoztok, már nem
emlékszik a nevedre sem. Nézz a szemembe, és mondd ki, hogy képes
lennél kezelni egy ilyen helyzetet.
A vállamat előreejtettem.
– Nem tudom. Még soha nem döntött le senki sem a lábamról. Szexeltem
már. De semmi különös. Semmi olyasmi, ami megérdemelné, hogy
dicsekedjek vele.
Cecile ivott még egy kortyot a borából, összepréselte a száját, majd
azután válaszolt.
– Még mindig úgy gondolom, hogy mielőbb le kellene feküdnöd
valakivel. És találhatsz sokkal rosszabbat is, mint ez a fickó. Talán nincs
igazam. Csak utálnám, ha bárki megbántana téged.
Ha az embert figyelmezteti a mozgalmas életű barátnője, hogy ne tegyen
meg valamit, akkor nehéz figyelmen kívül hagyni a fenntartásait. Ha a
tényeket nézzük, konkrétan semmit sem tudtam Mauricióról. Még azt sem
állíthattam, hogy szellemes párbeszédet folytattunk volna, ami meggyőzött
engem arról, hogy érdemes vele kapcsolatba lépni. Bármi, ami ezzel a
pasival adódhat, csakis tisztán felszínes dolog lehet.
– Igazad van. Nem lenne helyes vele ágyba bújni.
– Na várj csak! Nem ezt mondtam. Amíg a dolog két egyetértő felnőtt
ember között történik, én nem nevezném helytelennek. Csak arról van szó,
édesem, hogy ismerned kell önmagadat, és ennek megfelelően cselekedni. –
Kiitta a borát, és letette a poharat a dohányzóasztalra. – Ne nézz úgy rám,
mintha nyomást akarnék rád gyakorolni. Elfelejtettem, hogy szexuálisan
milyen aggályoskodó vagy.
– Nem igaz. – Nem Cecile ajánlata kavart fel. A Mauricióval való
találkozás tett váratlanul nyugtalanná és izgatottá, a gyomrom remegett tőle,
mégpedig jó értelemben. Az a fajta szabadság, ami a Cecile-lel való
barátságomat jellemezte, nagyon is én voltam. Semmi tettetés. Semmi
bűntudat. Mosolyogva előredőltem. – Őszintén megvallom, kicsit
irigykedtem, amikor azt hittem, hogy Mauricio nem más, mint a te Felixed.
Férfiak uralta szakterületen végzem a munkámat. Egész nap pasik vesznek
körül. Nem sűrűn fordul elő, hogy elakad a szavam, és ilyen ostoba leszek.
Értem, amit Mauricióról mint játékosról mondasz. Ha most otthon lennék,
és ő a folyosó túloldalán dolgozna, meg sem fordulna a fejemben, hogy
felhívjam. De… a lényem egy része most azt súgja nekem, hogy… ami
Párizsban történik, az Párizsban is marad.
Cecile nevetésben tört ki.
– Nézzenek csak oda! Ez a fickó igazán beindította az érzékeidet, igaz?
Szélesen, lelkifurdalás nélkül rávigyorogtam.
– Úgy bizony.
Cecile hosszasan szemügyre vett.
– Ha Felix itt lenne, megpróbálnék többet megtudni tőle Mauricióról.
Tudom, hogy régebben közeli barátok voltak. Néhány éven keresztül
végigbulizták egész Európát. De Felix roppantul tiszteli is őt. Elég ez
ahhoz, hogy egy biztonságos párizsi flört legyen belőle számodra? Ezt nem
tudom. Mindenesetre használjatok óvszert.
Leesett az állam, és hozzávágtam egy párnát.
 – Egy kicsit túlkoros vagyok már a felvilágosító dumához, nem
gondolod?
– Láttam, milyen voltál vele. Amikor a vonzalom ilyen erős, még egy
olyan józanul gondolkodó valaki is elveszítheti a fejét, mint te, és baklövést
követhet el. Jusson eszedbe, hogy ha nem tudsz annyira oldott lenni egy
pasival, hogy figyelmeztesd, hogy esőkabátot kell felvennie, akkor nem
szabad kefélned vele.
Női bölcselet Cecile-től. Fel tudnék építeni egy pamuttrikó-birodalmat
csakis az ő egymondatos bölcsességeire alapozva.
Elővettem a zsebemből a szalvétát, és megnéztem.
– Felhívhatom, de még az sem jelenti azt, hogy lefekszem vele. El tudod
képzelni, hány olyan randim volt már, amelyek nem vezettek sehova? –
Arra nem emlékeztem, hogy azok közül a fickók közül bármelyik
megcsókolt volna, és pláne hogy hogyan, de az biztos, hogy a Mauricio-féle
csókban olyan forróság volt, amit nem tudnék egyhamar elfelejteni.
Olyan tűz, amit újból meg akartam tapasztalni.
Cecile felállt.
– Leveszem ezt a nedves fürdőrucit. Mit szeretnél csinálni ma este?
Még fáradt voltam a repülés miatti időeltolódástól, de izgatott is amiatt,
hogy végre abban a városban lehetek, amelyet álmaimban már annyiszor
meglátogattam.
– Egy klubhoz vagy bárhoz most nincs elég energiám, de mi lenne, ha
sétálnánk egyet? A szoba, amit kibéreltem, a Rue Washingtonon van.
– Éppen a Champs-Élysées közelében. Tele turistákkal, de akadnak
kellemes szállodák a környéken. Rendben, sétáljunk egyet, és én is keresek
egy szállodát a tiédhez közel. Te milyet találtál?
– Online foglaltam egy egyágyast. – Cecile bólintott. Most, hogy vele
voltam, ismét eszembe jutott, miért is vagyunk barátnők olyan hosszú ideje.
Nem kellett a Four Seasons Hotelben megszállnom ahhoz, hogy imponáljak
neki, és neki sem kellett magyarázkodnia, hogy ő miért részesíti előnyben
az ilyeneket. Sokan úgy hiszik, hogy a barátaiknak pont olyanoknak kell
lenniük, amilyenek ők – politikailag, világnézetileg, vallási szempontból.
Én nem értettem ezzel egyet. Milyen szörnyen unalmas világban élnénk, ha
mindenki egyforma lenne. – Gondolod, hogy holnap korán át tudnál
költözni? Azt terveztem holnapra, hogy kezdhetnénk egy…
– Nehogy azt mondd, hogy városnézés hop on hop off busszal.
Kinyújtottam rá a nyelvemet.
 – Cecile, te állandóan itt vagy. Én még soha nem voltam ebben a mesés
városban. Igenis, szeretnék turistás programokat is. Ne izélj már. Mi rossz
lehet abban?
– Wren, akár az egész várost bejárom veled gyalog, ha kell, de az kizárt,
hogy felszálljak veled egy ilyen buszra.
Meglengettem felé a szalvétát.
– Ó, igazán? Hát akkor mást kell megkérnem erre.
Elmosolyodott, és megrázta a fejét.
– Azt hiszed, vele könnyebben boldogulsz? Nyilván rajta lesz, hogy
találkozzatok, de hogy végigjárjátok a várost egy turistabusszal,
fejhallgatóval a fejeteken, és fényképezgessetek? Az nem az ő stílusa.
Felálltam, és kihúztam magam, előbb csípőre tettem a kezemet, aztán
kacéran beletúrtam a hajamba.
– Alábecsülöd a vonzerőmet. – Aztán gúnyosan prüszköltem.
Cecile nevetett.
– Lehetséges. – Az arckifejezése józanabbra váltott. – Óvatosnak kell
lenned, de most már felébresztetted a kíváncsiságomat. Érdekled a fickót,
de vajon eléggé ahhoz, hogy felszálljon veled egy turistabuszra? Ez kiváló
teszt lesz, hogy felmérd, meddig hajlandó elmenni, hogy ágyba döntsön
téged.
Körbeforgattam a szememet.
– Én nem tesztelem a randipartnereimet. És nálad tényleg minden a
szexről szól?
A vigyorgása ugyanaz volt, mint a főiskolás éveink alatt, és én örültem
neki.
– Párizsban igen.
Én is mosolyogva intettem a hálószobákhoz vezető folyosó felé.
– Menj, és öltözz át! Én majd szeretnék találni valami szokványos
szuveníreket is, amiket hazavihetek a kollégáimnak. Mint például kulcstartó
az Eiffel-toronnyal. Vagy mint azok a golyóstollak, amelyeken felöltözött
csinibaba látható, de ha megfordítod a tollat, meztelenné változik. Tudod,
hol lehet ilyeneket kapni?
– Hosszú lesz ez a hét – tréfálkozott Cecile, és elindult a folyosó felé.
Amikor egyedül maradtam, kisimítottam a szalvétát, és megnéztem rajta
a telefonszámot. Egyedül is elmehetek városnéző túrára. Ehhez nem kell
felhívnom Mauriciót. Ami azt illeti, jobb is, ha nem hívom fel. Ha úgy térek
majd haza, hogy nem találkozom vele többet, akkor megmarad kedves,
flörtölős emléknek az egész az első párizsi éjszakámból.
Ha arra kérném, hogy töltse velem a napot, és játsszon velem turistát, de
őt nem érdekelné a dolog, akkor csalódással kezdődne az első vakációm,
amit évek óta megengedhettem végre magamnak.
Másrészt, ha igent mondana…
Cecile gyakorlatiasnak nevezett, és alapjában véve én is így tekintettem
magamra. Nem szoktam hirtelen döntéseket hozni. Amikor két út áll
előttem, én rendszerint a felelősebb utat választom.
De most vakáción voltam – Párizsban.
A szerelem városában.
Huszonhét évig mást se tettem, mint jó döntéseket hoztam, és olyan
ember lett belőlem, akire mások mindig támaszkodhattak… Vajon nem
érdemlem meg, hogy egy kicsit ebből is szabadságot vegyek ki? Mert csak
erről szólna az egész.
Cecile visszatért, lapos sarkú cipőben, laza fekete nadrágban és bő,
tojáshéjszín pulcsiban. Egyszerű, de mégis figyelmet ébresztő megjelenés.
– Készen állsz? – kérdezte.
Belegyűrtem Mauricio telefonszámát a farmerom első zsebébe.
– Mehetünk!
Nem sokkal később, Cecile és én kart karba öltve sétáltunk a forgalmas
Champs-Élysées-n. Gusztáltuk az olyan elegáns üzletek kirakatait,
amelyekbe nem kellett bemennem ahhoz, hogy tudjam, az én pénztárcám
nem hozzájuk van szabva. De ez sem tudta csillapítani az euforikus
lelkesedésemet. A forgalom mellettünk hömpölygött, és a járdákon csak
úgy nyüzsögtek a hozzám hasonló emberek, akikről lerítt, hogy ugyanolyan
újoncok a városban, mint én. Energia hullámzott a levegőben, mint valami
mindent átfogó elektromos áramlat.
Arról nem is beszélve, mennyire megszédített, hogy ahová csak
pillantottam, újabb és újabb építészeti remekművet láthattam. A Diadalív
építészetileg lenyűgöző volt. A metró lépcsőin emberek merültek alá, és
emelkedtek a felszínre. A világ minden tájáról érkeztek, és én szívesen
meghallgattam volna az összes történetet, hogy vajon mi hozta őket ide
Párizsba.
A sugárutat fényesen kivilágították, és számtalan étterem vászontetővel
fedett bejárata is hívogatóan fénylett. Drága autó kanyarodott a járda mellé,
és kiszállt belőle valaki, de szinte senki sem torpant meg, hogy megnézze,
ki az. A tömeget sokkal jobban érdekelte egy utcazenész férfi, aki gitáron
játszott, és olyan csodás hangon énekelt egy balladát, hogy a rádióban lett
volna a helye.
Megálltam, és megrángattam Cecile karját.
– Te hiszel abban, hogy létezik szerelem első látásra? Mert én máris
beleszerettem ebbe a városba.
Ő is megállt. Először azt hittem, a kivilágított sugárutat csodálja, de
aztán megéreztem valamiféle szomorúságot és fáradtságot, amit eddig
sosem hoztam összefüggésbe az én rendkívül nagy intenzitással működő
barátnőmmel.
– Nekem kimaradt, hogy a te szemeddel lássam a világot, Wren. Nem, én
nem hiszek abban, hogy van szerelem első látásra. A magam részéről
egyáltalán nem is fektetek sok energiát a szerelem fogalmának
értelmezésébe. Talán pont ezért van, hogy Felix az ideális partner nekem.
Szembefordultam vele, és néztem az arcát.
– Vagy amiért nem az. Ne maradj meg mindig a biztonságos változatnál,
Cecile. Túlságosan is csodálatos nő vagy ahhoz, hogy olyan férfival légy,
aki ezt nem is veszi észre. Ne hagyd, hogy így lepattintsanak téged, ahogy ő
tette.
Cecile felszegte az állát.
– Mintha sok választásom lenne. Te mit tettél volna az én helyemben?
Egy percig fontolgattam, hogy mit feleljek.
– Én? Először is felhívtam volna a szüleit, hogy megtudjam, jól van-e.
Ismered őket?
Cecile szeme elkerekedett.
– A szüleit? Nem. Soha nem találkoztunk. – Összeráncolta a
szemöldökét. – Mellesleg ő nem lehet rosszul. Amióta ismerem, még
egyetlen napig sem volt beteg soha. A pasasnak gyilkos immunrendszere
van. Sokkal valószínűbb, hogy egy másik nővel tölti az idejét.
Most visszadobtam neki saját korábbi szavait.
– Figyelj, én lennék az utolsó, aki megítéli bárkinek a döntéseit. Azt
teszel, amit akarsz, de ez a Felix – egy játékos. Akarod halálra rémíteni?
Ebédelj együtt a szüleivel. – Eszembe ötlött egy gondolat. – Csak ne
vacsorázz velük! Az túlságosan messzire vinné a dolgokat.
– Hát az biztos. – Kitört belőle a nevetés. – Felhívjam a szüleit? Egészen
ördögi ötlet. És én még azt hittem, hogy te vagy kettőnk közül a kedves
teremtés.
 – Ó, én kedves vagyok. De nem hagyom magam ide-oda taszigálni. Nem
tetszik, ahogy rád küldte a barátját, hogy tessékeljen ki a lakásából, mert
meg akar szabadulni tőled.
Megint sétálni kezdtünk. Cecile hangosan morfondírozott.
– Ez nekem sem tetszik.
Megálltunk egy keresztutcánál, és Cecile felém fordult.
– Kössünk alkut. Írjál nekem holnap reggel egy üzit, ha beszéltél
Mauricióval. Ha beleegyezik, hogy korán reggel elmegy veled busszal
turistáskodni Párizsban, akkor én felhívom Felix szüleit.
– Megállapodtunk.
 HATODIK FEJEZET

Wren

Másnap reggel, miután korán felkeltem, és egy egyszerű fekete farmert és

pamuttrikót öltöttem magamra, fel-alá mászkáltam az ágyam melletti kis
területen.
– Helló, Mauricio, eljössz velem játszani? – Igyekeztem csábos hangot
megütni, miközben az üres szobánál érdeklődtem. Nem jó. Megköszörültem
a torkomat, és újra megpróbáltam. – Ó, te vagy, Mauricio? Már fel is
hívtalak.
Felvettem a telefonomat, és elkezdtem keresni a szalvétát az
éjjeliszerkényen, amire a számát írta. Szentségelni kezdtem, amikor
észrevettem, hogy nedves lett a vizespalacktól, amit mellé állítottam. A
francba!
Kiterítettem. Két szám elmaszatolódott, az utolsó olvashatatlan lett.
Lehetett egy ötös. Vagy egy nyolcas. Esetleg egy hatos. Dupla francba!
A szalvétával az egyik kezemben és a telefonnal a másikban,
beütögettem azokat a számokat, amelyeket el tudtam olvasni, és úgy
döntöttem, hogy az utolsó biztosan egy ötös.
Ha úgy kell lennie, hogy találkozzunk, akkor ez az ő száma.
Csengett egyszer.
Csengett kétszer.
Egy tizenéves kölyök hangja szólalt meg: „Ez itt Todd telefonja. Ha nem
vagy lúzer, hagyjál üzenetet.”
Kinyomtam a hívást.
Oké, akkor nem ötös volt.
Kipróbáltam a nyolcast.
Egyet csengett.
Kettőt csengett.
Ha ez az ő száma, akkor találkoznunk kell.
– Halló! Ki az? – követelődzött egy női hang.
Ó, a francba, remélem, nem házas.
 – Mauriciót keresem… – Mondtam volna a családi nevét is, ha tudom,
de nem tudtam. Amikor rádöbbentem, hogy mennyire keveset tudok róla
egyáltalán, az kissé kifogta a szelet a vitorlámból.
– Rossz számot hívott – közölte a nő, és én gyorsan befejeztem a hívást.
Összeráncolt szemöldökkel bámultam a szalvétát. Végül is, az
elmaszatolódott szám nem lehet más, csak egy hatos.
Muszáj, hogy az legyen.
Ha nem hatos, akkor nekem végem.
Nekünk végünk.
De lehet, hogy a fickóban amúgy se maradt meg a tegnapi lelkesedés.
Kipróbáltam a telefonszámot hatossal a végén, és visszafojtottam a
lélegzetemet.
Csengett egyszer.
Csengett másodszor is.
– Mondd – szólt bele parancsolón egy mély férfihang.
A csókja emléke olyan élénk volt, hogy végighúztam a nyelvemet az alsó
ajkamon, és máris újraéltem. Ha a dolgok jól alakulnak, az emlék
hamarosan valósággá válik.
– Halló – szólt bele ismét a hang, most már kevésbé türelmesen. – Van
ott valaki?
Haboztam. Elfelejtettem, hogyan kell beszélnem. Még mielőtt
összeszedhettem volna magam, letette a telefont.
– Jaj, ne! – kiáltottam fel. – Ne, ne, ne. – Frusztráltan rázogattam a
telefonomat.
Oké. Lélegezz.
Még egyszer beütöttem a számot, mielőtt végképp elveszítettem volna a
bátorságomat. Amint felvette, beleszóltam.
– Szia. Wren vagyok.
– Wren. – Tetszett, ahogy a hangja elmélyült, mikor kiejtette a nevemet a
száján. – Cecile engedélyt adott rá, hogy felhívj?
Kínzás volt, de játékos is.
– Igen. Sőt fogadást is kötöttünk arról, hogy mi lesz ebből a
telefonhívásból.
– Igazán? Úgy hangzik, mintha olyasmi lenne, amit személyesen kell
megbeszélnünk.
Mélyet lélegeztem.
– Mi lenne, ha most rögtön?
 Felnevetett.
– Még ágyban vagyok, de nekem ez nem gond, ha neked sem.
Elképzeltem, hogy nézhet ki: csupasz mellkas, az alsótestét csupán egy
fehér lepedő takarja, miközben csaknem elfelej­tettem, mit is terveztem
aznap reggeli programnak. De megráztam a fejemet.
– Ami azt illeti, éppen elindulnék a szállásomról. Még sohasem voltam
Párizsban, és szeretném megnézni a várost.
– Reggel nyolckor? – A hanglejtése elárulta, hogy el sem tudja képzelni,
mi lehet olyan érdekes, amit ilyen korán már látni kell.
A szívem kicsit összeszorult. Cecile talán jól látta a dolgokat. Egy olyan
valaki, mint ő, aligha szeretne velem turistásat játszani. Végül is elég
világosan kifejezte, hogy mit óhajt. Végigfuttattam a hüvelykujjamat az
ajkamon. Amit ő akart, azt én is, de a fülemben csengett Cecile
figyelmeztetése. Mauricio majd belevisz egy fantáziába, aztán a nevemet is
elfelejti.
A saját fantáziájába.
Nem az enyémbe.
Akármi is történt köztünk, ha egyáltalán történt valami, határozottan
elutasítottam, hogy ilyen könnyen felejthető legyek. Ha azt akarja, hogy
legyen esélye nálam, akkor neki kell belépnie az én fantáziámba… Ahogy
elképzeltem, milyen lesz Párizst meglátogatni. És ebben benne volt a korai
kelés és a sok hűha meg nahát a látnivalókkal kapcsolatban.
És ha nemet mond? Hát akkor megóvtam magam attól az élménytől,
hogy egy napon majd rám küldi a barátját azzal az üzenettel, hogy hagyjam
el a lakását. Madarat tolláról – nem így szól a mondás? Cecile még mindig
nem hallott semmit Felixről. Én nem akartam ennyire keveset jelenteni egy
férfinak, még egy pusztán egyhetes flört alatt sem.
Megköszörültem a torkomat.
– Igen. Én már rég fent vagyok, és fel is öltöztem. Van egy buszos
városnéző túra, az a fajta, amikor le lehet szállni, majd újra felszállni,
amikor az embernek kedve van, a különböző turistalátványosságoknál.
Nekem ez a tervem mára. Van kedved csatlakozni hozzám?
– Komolyan beszélsz?
– Igen. – Zavarba jöttem. Sosem voltam jó a flörtölésben. A bennem
lakó mérnök intézte így. Mindig is nyílt és egyenes voltam. Semmi
játszmázás.
 Mély torokhangot hallatott, pont mint egy férfi, aki épp most fordul a
másik oldalára az ágyban.
– Szeretném veled tölteni a mai napot, de van egy feltételem.
– És az micsoda? – A torkom kiszáradt. Ha azt mondja, hogy vacsora,
akkor leteszem a telefont.
– Megengeded nekem, hogy én tervezzem meg, hogyan töltjük a holnapi
napot.
A szívem csak úgy vágtázott. Mauricio volt annak a gyönyörűséges,
mocskos álomnak a főszereplője, amit az éjszaka álmodtam, és aminek a
részletei még mindig élénken éltek az emlékezetemben, eléggé
megnehezítve, hogy elfogulatlan hangon beszélgessek. Ezt teszi kétévnyi
önmegtartóztatás az emberrel – arra sem emlékeztem hirtelen, hogy
válaszoltam-e neki.
Mélyet lélegeztem. Az volt a fair, ha figyelmeztetem.
– Én alapvetően nem vagyok túl vad természet. Ami azt illeti,
éppenséggel az ellenkezőjét lehetne mondani rólam. Például, hogy unalmas.
Ha olyasmit keresel, ami…
– Miért nem bízod rám, hogy eldöntsem, mit keresek? Hol akarsz
találkozni?
Megadtam neki a címet, ahol az információk szerint jegyet lehetett
váltani a buszra.
– Ott tudsz lenni egy óra múlva?
– Nem vagyok túl messze, úgyhogy egy zuhany és némi fürge séta után,
igen. Akkor kilenckor találkozzunk ott.
– Kilenckor – ismételtem meg, és megnyomtam a hívást befejező
gombot.
Mauricio igent mondott.
Felhívtam Cecile-t.
– Kapaszkodj a bugyidba, kedves barinőm! Mauricio igent mondott.
Cecile felhorkant.
– Hány óra van?
Megnéztem a digitális órát az ágy mellett.
– Nyolc óra tizenöt.
Cecile ásított.
– A legtöbb ember tovább alszik, ha szabadságon van.
– De nem akkor, ha Párizsban jár, és szeretné megelőzni a
csúcsforgalommal járó tömegnyomort. Még ott vagy Felix lakásában?
 – Igen. Dél körülre foglaltam a bejelentkezést a Four Seasonsbe. – Újból
ásított. – Azt mondtad, hogy Mauricio beleegyezett a turistabuszozásba?
– Pontosan ezt mondtam. Úgyhogy nagyon úgy fest, le kell vadásznod
valakinek a szüleit a mai napon.
Cecile fájdalmasan felsóhajtott.
– Most egyszerre utállak és szeretlek. Mondd már el, hogyan vetted rá
Mauriciót, hogy veled menjen?
– Megkérdeztem.
– Igazán? Elmondtad neki, hova mész, és ő úgy gondolta, hogy remek
ötlet?
Picit hallgattam.
– Hát nem egészen. Elmondtam neki, mik a terveim, megkértem, hogy
jöjjön velem, és ő beleegyezett azzal a feltétellel, hogy holnap ő tervezi el a
napunkat.
– És te erre igent mondtál?
Jaj, istenem!
– Nem mondtam nemet. De figyelmeztettem, hogy én általában elég
unalmas vagyok. Vissza kellene hívnom, és rögtön tisztázni, hogy nem
egyezem bele semmi kötelező programba vele?
Cecile nevetett.
– Légyszi, ne. Hadd gondoljam ezt végig. Ő talán azt hiszi, hogy nagyon
ügyes volt. Úgy tippelem, hogy majd megpróbálja minél hamarabb
befejezni a városnézést. Talán már az első megálló után. De ne hagyd, hogy
ezt tegye! Ebben a pillanatban nálad van a labda, és tartsd is magadnál.
Fogadni mernék, a legtöbb nő nem dolgoztatja meg túlságosan ezt a pasit
azért, hogy szexeljen vele. A férfiak szeretik a kihívásokat. Játssz
keményen, ha jót akarsz, még akkor is, ha legszívesebben a nyakába
ugranál.
– Én nem játszmázok, Cecile. Hát nem mindig az őszinteség a legjobb
taktika?
Felsóhajtott.
– Szinte soha. Vagy nem azt mondtad nekem, hogy még soha nem
tapasztaltál igazán jó szexet?
Touché. Ez talált. Na nézzük csak, máris franciául gondolkodom.
– Mi köze ennek ahhoz, hogy valakivel nyíltan viselkedem?
– Ha kihívás leszel, az izgalmassá teszi a dolgot egy férfi számára. Ne
úgy gondolj erre, mint valami hazugságra vagy játszmázásra. Inkább, mint
egy táncra. A legjobb táncpartnerek nem mondják meg egymásnak, mit kell
csinálni; azt sem, kivel és hogyan táncoltak legutóbb, hanem felfedezik
egymást úgy, hogy megtanulnak együtt mozogni. A kergetőzés, a flörtölés,
az maga a zene… Enélkül is tudsz táncolni, de miért hagynád ki?
Felálltam, és a tükörhöz sétáltam. A tánc nem tartozott a szenvedélyeim
közé. Amikor egy barát meghatározott témájú esküvőjére készültem,
táncleckéket vettem, és csúfosan megbuktam. A tánctanár azt mondta,
nekem inkább követnem kellene a partnert, nem pedig vezetnem. De én
sosem voltam jó abban sem, hogy lemondjak a vezetésről.
Vajon ezért végződtek kudarccal a kapcsolataim? Sosem engedtem el
magam. Arra volt szükségem, hogy világos feltételeket teremtsek, és
fenntartsam a dolgok irányítását. Semmi kergetőzés. Semmi vad flörtölés.
Semmi muzsika.
Hűha.
Előástam valami ajakfényt a kozmetikai szütyőmből, és bekentem a
számat.
– Köszi, Cecile. Adtál nekem némi gondolkodnivalót.
– Wren?
– Igen?
– Legyél óvatos!
 HETEDIK FEJEZET

Mauricio

Odamentem a megjelölt helyre a jegyvásárló bódéhoz, de még így is

kételkedtem benne, hogy valóban városnéző buszozásba fogunk. Wren
újból látni akart engem. Nagyon jól megértettem az érzéseit. Nyugtalanul
telt az éjszakám, tanakodtam, vajon meddig fog váratni, mielőtt felhív.
Abban egy percig sem kételkedtem, hogy hívni fog. Azok után nem, ahogy
visszacsókolt. Akármilyen rövid volt, világossá tette számomra, hogy mit
érez.
Kilenc óra előtt pár perccel értem a bódéhoz, és végignéztem az utcán,
hátha meglátom. Kétségtelenül hatott rám. Nemcsak arra emlékeztem
világosan, hogy néz ki, milyen az illata, az íze, de kifejezetten nehezemre
esett túl sokat gondolni bármi másra. Elmosolyodtam, amikor eszembe
jutott, hogyan pislogott rám – teljesen elrejtőzve a fürdőkád pereme mögött,
és épp csak a mélykék szeme látszott ki.
Megnéztem a telefonomon az időt, és összeráncoltam a szemöldökömet.
Amikor felpillantottam, pontosan előttem állt, kényelmes cipőben,
farmerban, trikóban és kerek, tükröződő napszemüvegben. Hosszú haját
lófarokba kötötte össze, és mindkét kezében egy-egy vizespalackot tartott,
én pedig önkéntelenül elfogadtam, amelyiket felém nyújtotta.
A keze érintése máris elegendő volt ahhoz, hogy a gondolataim
elkezdjenek minden irányba elkószálni. Élénken mosolygott, és csakis arra
tudtam gondolni, hogy azonnal megcsókoljam az édes ajkát.
A szabad kezével elvett egy térképet a bódé oldaláról.
– Akkor, a felső rész nyitott legyen vagy zárt?
– Nyitott – feleltem gépiesen, aztán megráztam a fejem, amikor rájöttem,
hogy a busz típusát kérdezi, nem pedig arra a jelenetre utal, ami éppen a
fejemben zajlott.
– Én is azt szeretem jobban – mondta vidáman, aztán odalépett az
ablakhoz, és két jegyet kért. Közben visszaszólt a válla felett. – Mindegy,
hogy milyen látnivalót látogatunk meg ma. Csak szeretnék sokat sétálni,
beszerezni, amire szükségem van, venni pár szuvenírt, aztán beülni egy
kávéházba, és inni egy jó erős kávét. – Még mielőtt előkaphattam volna a
saját tárcámat, már kifizette mindkét jegyet. Amikor visszafordult hozzám,
meglengette a jegyeket. – Én kértelek erre, szóval ez most az én számlámra
megy.
Ellépett az ablaktól, és átnyújtotta az egyik jegyet. Elvettem, és beletelt
egy percbe, míg el is olvastam. Most tényleg ezt csináljuk?
– Ha tudtam volna, hogy tényleg látni szeretnéd a várost, kibéreltem
volna egy kocsit.
A szemén látszott, hogy jól mulat.
– De hát elmondtam neked, mit terveztem erre a délelőttre.
– Tényleg mondtad. – Magam sem tudtam, miért, de
visszamosolyogtam. Mikor volt utoljára, hogy a szívem olyan vadul
kalapált, hogy nehezemre esett koncentrálni? Ez a valami közöttünk
igencsak heves. Sodorj el, Wren!
A tekintetünk találkozott, és egy szikrázó pillanatig összeakadt. Annyira
vonzónak találtam, hogy nem bírtam ellenállni. Épp odahajoltam volna,
amikor kinyitotta a térképet.
– Úgy tűnik, hogy innen először megkerüljük a Diadalívet. Szeretnék
elmenni a megfigyelő szintig, de az várhat egy későbbi időpontra a héten.
Az a terület elég közel esik, hogy odasétáljak, tehát ezt nem kell most
erőltetni. A következő megálló a Trocadéro. Úgy látom, éppen az út
túloldalán van az Eiffel-toronytól. Azt mondják az útleírások, hogy
csodálatos kilátás nyílik a lépcsők tetejéről. A tornyot is szeretném
körbejárni. Biztonsági ellenőrzések vannak, ha az ember a torony alá is be
akar menni, úgyhogy nem muszáj oda bemennünk, de igazából szeretnék.
Hallottam, hogy őrült hosszú sorok várakoznak a belépésre, ha nincsenek
kiemelt jegyeink, de azért körbemehetünk. Te mit gondolsz?
A lelkesedése annyira magával ragadó volt, hogy nem is tudtam
félrenézni. A mutatóujjammal gyengéden megemeltem az állát, hogy
megint egymás szemébe nézhessünk. Az ajka szétnyílt, és én nem állhattam
ellent. Könnyedén végigfuttattam a számat az övén – olyan könnyű,
incselkedő csók volt, hogy elöntött a tűz. Amikor felemeltem a fejemet,
csak annyit mondtam:
– Benne vagyok.
Benne voltam.
 Beleegyeztem volna, akárhova megyünk. Nem találtam magyarázatot a
vonzalmam erejére, de abban biztos voltam, hogy nem mozdulnék el az
oldaláról, amikor vele lenni olyan jó érzés.
A csókunk után félrenézett, és arca rózsaszín árnyalatot öltött. Annyira
édes volt, hogy szerettem volna magamhoz ölelni, és megígérni, hogy
végigcsináljuk a programját, amilyen tempóban csak akarja. Elfoglalta
magát azzal, hogy a térképet elpakolja a táskájába, aztán így szólt:
– Úgy tűnik, arrafelé kell megvárni a buszt.
A kezemet nyújtottam neki.
Habozott, én meg visszatartottam a lélegzetemet. Az általános iskola óta
nem tulajdonítottam ekkora jelentőséget egy ilyen ártatlan mozdulatnak.
Egyszerűen nem tudtam, megfogja-e a kezemet, vagy sem.
Elénk kanyarodott a busz, és a körülöttünk lévők lökdösődni kezdtek,
hogy mielőbb felszállhassanak. A kavarodásban a keze rátalált az enyémre,
és én szélesen elvigyorodtam. Én vezettem fel a buszra, vonakodva
engedtem el a kezét, hogy átvegyek egy pár fejhallgatót. Felmásztunk a
lépcsőkön a második szintre, és a rövid kis kapaszkodó kellemes kilátást
biztosított nekem az előttem mozgó, kerek hátsójára. Tökéletes.
A jobb oldalon, középtájt választott helyet. Mellé telepedtem. Úgy
látszott, az előttünk lévő helyeket egy turistacsoport foglalja el – hangosak
voltak, izgatottak, és többnyire amerikaiak. Különféle korú és nemzetiségű
párok vettek minket körül, és akadt néhány egyedül utazó is. Talán én
voltam az egyetlen utas, akinek rendesen felállt a farka, de nem tudtam
meggyőzni arról, hogy Wren nem szándékosan próbálja felizgatni.
Valahányszor elfordult, hogy lenézzen az utcára, a combja az enyémhez
súrlódott. Amikor felállt, hogy megnézze az embereket, akik még mindig
csak a felszállásnál tartottak, a segge szemmagasságba került, és annyira
tökéletesen kerek volt, hogy félrenéztem, és azon vigyorogtam, hogy Wren
közelsége egyszerűen a saját tinédzserkori magammá redukálta a
létezésemet.
A busz kikanyarodott a forgalomba, és Wren boldog sóhajjal visszaült
mellém.
– Tökéletes időjárás. Csodálatos társaság. – Körbeintett a kezével. – És a
mesés Párizs!
A fejhallgatója kirepült a kezéből, és a lábamhoz esett. Lehajolt érte, és
keresgélni kezdett, miközben az arca közvetlenül az ölem felett hajlongott.
Túlságosan könnyű volt odaképzelni őt egy teljesen más okból.
 – Majd én megkeresem – ajánlottam fel elfojtott hangon, és odaadtam
neki a saját bontatlan fejhallgatómat.
Ahogy keresgéltem a lábam körül a cseles kis szökevények után,
felpillantottam rá. Éppen azzal volt elfoglalva, hogy megtalálja a megfelelő
csatornát az audio túravezetéshez.
Már nagyon sok nővel voltam együtt – rengeteggel. A fivéreim szerint
túlságosan is sokkal. Menet közben nem kismértékben közömbös lettem.
Ha a dolog nem működött az egyik nővel, akkor mindig készen állt egy
másik, hogy a helyébe lépjen, aki ugyanannyira égett a vágytól, hogy velem
lehessen.
Ez most annyira más volt, hogy szinte veszélyesnek éreztem. Közben
végre összezárhattam az ujjaimat az elszökött füldugókon, és
kiegyenesedtem.
– Megvannak.
Bólintott. A szeme elkerekedett, és úgy tűnt, éppen olyan erősen hatok
rá, ahogy ő rám.
Miért időzünk itt egy túrabuszon, és nem az én ágyamban…?
– Azt tudod, mi van itt közel a Trocadéróhoz? – Szótlanul megrázta a
fejét. – Taxiállomás – mondtam teljes érzéki magabiztossággal.
Összeráncolta az orrát.
– És tudod, mi van még itt közel?
– Mi? – suttogtam, és közelebb hajoltam hozzá.
– Az Eiffel-torony. – Miután kis szexi mosolyt lövellt felém, kifelé
fordult, és rámutatott a Diadalívre, ami mellett épp elhaladtunk. – El tudod
képzelni, hogy Napóleon sohasem látta elkészülni? Megígérte a katonáinak,
hogy át fognak sétálni alatta, de legyőzték, még mielőtt befejezhették volna.
Tizenkét sugárút vezetett hozzá, mindegyiket egy francia katonai vezetőről
nevezték el. Képzeld csak el, micsoda tervezés kellett, hogy mindez
létrejöhessen. Az építészek, akik megtervezték, rég meghaltak, és a legtöbb
ember elfeledkezett róluk, de amit kitaláltak, az tovább él. Olyan jól kifejez
egy korszakot a történelem tárházából, hogy létrehozta saját jelentőségét. –
Összefonta maga előtt a kezét. – Szoktam arról ábrándozni, hogy majd én is
létrehozok valamit, ami számít, és igazi változást idéz elő az időben.
A fél karomat feltettem az ülőhelye támlájára. Egy kicsit úgy hangzott,
mintha felmondott volna egy leckét, amit egy útikönyvből sajátított el. Ez
töprengésre késztetett, vajon az utazgatás ennyire új élmény-e neki. Annyi
vágyakozás volt az utolsó kijelentésében, hogy meg kellett kérdeznem:
 – Te valamilyen művész vagy?
– Mérnök vagyok – mondta egy vállrándítás kíséretében, mintha ez
valami általános dolog lenne. Pedig nem az volt, legalábbis az én baráti
körömben. Túlságosan sok olyan embert ismertem, akinek nem kellett
megdolgoznia azért, amivel rendelkezett. Mindegyikükből hiányzott az az
erő, amit ebben a lányban érzékeltem. – Én mindig élveztem, ha
megtanulhattam, mi hogyan működik. Ezt az apámtól örököltem. – Az
arckifejezése felemásnak tűnt, mintha ez a tény egyszerre okozna neki
büszkeséget és szomorúságot. – És te mit csinálsz?
Nem akartam magamról beszélni. Még annyi minden volt, amit
szerettem volna tudni róla. De válaszra várt, úgyhogy azt mondtam:
– A legutóbbi időkig a családi vállalkozásunk vezetésében segítettem.
Jelenleg a lehetőségeimet mérlegelem. El akarom dönteni, hogy tényleg ezt
szeretném-e folytatni.
Bólintott.
– Közel állsz a családodhoz?
– Nagyon közel.
– Én is. – És megint ott volt az a felemás nézés.
Találomra megjegyeztem:
– Nem könnyű összeegyeztetni a családi életet és a karriert. – Nem,
egyáltalán nem. – A hangja elhalkult, miközben bevallotta: – Magam is
éppen valamiféle keresztútnál állok. Ezért is jöttem ide. Egy kis
távolságtartásra volt szükségem.
A szavai visszhangzottak bennem.
Válaszút.
Jól ismertem azt a helyet.
Egy kis hajfürt röppent a szeme elé, én pedig hátrasimítottam a füle
mögé. Olyan természetes volt megérinteni őt.
– Néha segít, ha egy kívülálló véleményét is megkérdezed.
– Igazán? – A hangjában némi kihívás csengett.
Szeretem a nőket, de nem szoktam mélyebben beleártani magamat az
életükbe. A dolgok könnyebben bonyolódtak, és könnyebben is értek véget,
ha a kölcsönös információk megmaradtak a felszínen. Ezért magamat is
megleptem, amikor ezt mondtam:
– Én úgy hiszem.
Egy hosszú pillanatig a szemembe nézett.
 – Te érezted már úgy valaha, hogy többre vagy hivatott, mint ahova
jutottál? – A mosolyát elfakította az önbecsülés hiánya. – Hogy is hívják
ezt? A nagyság hamis előérzete?
A hüvelykujjammal cirógattam a nyakvonalát.
– Gondolom, ez attól is függ, hogy mit értesz azon, hogy „többre
hivatott”.
Félrebillentette a fejét.
– Nem a pénz és hírnév érdekel. Csak szeretnék valami olyat csinálni,
ami fontos. – Lenézett a kezére, mielőtt ismét a tekintetemet kereste. – Ott
maradtam a szülővárosomban, hogy közel lehessek a szüleimhez. Jó életem
van ott. Boldognak kellene lennem, de annyira megvetendő, ha az ember
szeretne valamennyit ebből is? – Kezével szélesen intett a város felé, amely
összefolyt mögötte.
– Nem hiszem. – Én meg ebből akartam többet, hogy itt van mellettem,
és ilyen nyíltan megosztja velem a gondolatait. – Nem érzed úgy, hogy
megkaphatod mindkettőt?
Nagyot, reszketőset sóhajtott.
– Nem tudom. Néha úgy érzem, de aztán aggódni kezdek, hogy ha
leveszem a tekintetemet a családomról csak egy pillanatra, akkor… – A
hangja elhalkult, és beharapta az alsó ajkát.
– Mi történne akkor? – A hangom alig volt több, mint suttogás, de
meghallotta.
A könnyek úgy értek, mintha hirtelen gyomron vágtak volna. Kinyitotta
a száját, mintha beszélni akarna róla, aztán meg­rázta a fejét, és nem szólt
egy szót sem. Megint elfordult, és felkiáltott.
– Ó, nézd! Az ott a Trocadéro! Csodálatos.
Igen. Ő az volt.
A bensőmben összegubancolódtak a dolgok. Védelmezni szerettem
volna az ártatlanságot, ami ilyen nyíltan megmutatkozott benne, de közben
jobban felizgatott, mint kellett volna. Wren nem az a nő volt, akinek egy
olyan faszival kellene lennie, mint én vagyok. Ő az a típus volt, akiért a
szüleim állandóan imádkoztak, hogy vezéreljen ilyet a fiaik útjába, hogy
végre megállapodjanak. Sebastian megtalálta a magáét, Heathert.
Intelligens. Szerény. Édes. Megbízható. Wren ugyanilyen volt.
Tökéletesen rossz választás egy egyéjszakás kalandra.
Ahogy Wrent hallgattam, azt kívántam, bárcsak másféle férfi lennék.
Cecile figyelmeztetett, hogy ne merjem összetörni a barátnője szívét. Persze
fütyültem a figyelmeztetésére, de most újra visszhangzott a fejemben,
ahogy lenéztem Wrenre. Az emberek túlságosan meg szoktak kedvelni
engem, és túl hamar. Vajon ő is így lenne ezzel?
A családja iránti elkötelezettség csak úgy sugárzott a szeméből. Aki
ilyen, az nagyon nagyot tud esni.
Vele akartam lenni, de nem akartam bántani, és megélni a lelkifurdalást,
ami ezzel járna.
A kiváló külső, fizikai adottságaim ellenére, vagy talán éppen­miattuk,
nem voltam képes a szerelemre.
Vágyakozni? Azt igen.
Megőrizni az érdeklődésemet egyetlen nő iránt? Még soha nem fordult
elő.
Ha Wren belém zúg, teljesen kikészül, amikor elveszítem iránta az
érdeklődésemet. Márpedig úgy lesz. Az biztos, hogy most igencsak intenzív
érzéseim vannak, de az nem azt jelenti, hogy tartósak is maradnak. Wren
nem tűnt elég tapasztaltnak ahhoz, hogy képes legyen ezzel együtt élni.
Minél hamarabb befejezzük ezt a randit, annál jobb – még mielőtt nem
tudok ellenállni a kísértésnek, amit jelent.
A busz megállt.
Wren kuncogott, és megpörgette a fejhallgatóját a levegőben.
– Ezeket nem is használtuk. Ó, tartsd csak meg a tiédet, majd hasznukat
vesszük, amikor visszaszállunk a buszra.
Egy csomó ember körülöttünk elindult a lépcsők felé. Felálltam, és
elővettem a telefonomat.
– Utána kell néznem, mi van az irodámban…
Az arckifejezése elfakult, miközben ő is felállt.
– Persze.
Már tudta, hogy éppen ki akarok szállni, és a csalódottsága egyértelmű
volt. Máris megtettem, amit mindenképp el akartam kerülni – kiirtottam a
szikrákat a szeméből. De jobb, ha így és most, mint ha később összetöröm a
szívét.
– Üzleti úton vagyok Párizsban. Látni akartalak, de…
– De annyira azért nem akarsz megdugni, hogy kibírd az egész
turistautat. Megértettem. Csak menj.
– Hogy… micsoda? – Jól hallottam, amit mondott?
A busz ismét kihajtott a forgalomba, ami mindkettőnket készületlenül
ért. Az intercomon keresztül több nyelven figyelmeztette a társaságot, hogy
mindenki maradjon ülve.
Wren egy ingerült szusszantás kíséretében leült, és újból elővette a
térképét.
– Remek, elmulasztottuk ezt a megállót. A következő messzebb lesz a
folyó mentén, a bateaux mouches közelében. Azt hiszem, én vissza tudok
jönni a busszal… Vagy felszállni egy olyanra.
Arról beszél, hogy visszamegy. Megint leültem, és szembefordultam
vele.
– Mit mondtál az előbb?
– Azt, hogy bateaux mouches. Ezek amolyan csónakszerűségek.
– Tudom, hogy mi az, hogy bat… Nem, azelőtt. Rólam, hogy nem
akarlak eléggé ahhoz, hogy végig itt maradjak a túrán?
Mielőtt válaszolt, előbb összehajtotta a térképet, és beletömte a
táskájába.
– Cecile előre megmondta, hogy lepattintasz, és elmenekülsz az első
megálló után. Ami azt illeti, abban is kételkedett, hogy egyáltalán hajlandó
vagy eljönni egy ilyen buszozásra. Erről kötöttünk fogadást. Azt mondta, a
mai nap jó próbája lesz annak, hogy mennyire szeretnél velem lenni.
A szemöldököm felszaladt. Wren elég érdekes keveréke volt a
félénkségnek és a nyers őszinteségnek.
– Szóval ez egy teszt volt.
Maga elé nézett, aztán megint a szemembe.
– Neki, nem nekem. Én egyszerűen csak úgy gondoltam, jó móka lesz a
napot veled tölteni. Sajnos, te inkább az ő elvárásainak feleltél meg.
Részemről ez okés. Szállj le a következő megállónál. Én nem azért jöttem
Párizsba, hogy találkozzak bárkivel. – Csak nézett. – Jelenleg csak annyit
csinálsz, hogy blokkolod a kilátásomat.
Összefonta a karját, és elfordult tőlem.
Egy darabig bámultam a tarkóját, aztán én is összefontam a karomat, és
leültem. Egyetlen jó cselekedet sem úszhatja meg büntetés nélkül. Tessék,
megpróbáltam helyesen cselekedni, most az egyszer jófiúnak lenni, és mire
jutottam vele?
Elutasítottak.
Egyikünk sem beszélt. Csendes állóháború.
Bosszús pillantást vetett rám, aztán bedugta a fülhallgatót a fülébe.
Gyerekes módon én is ugyanezt tettem, habár semmi sem érdekelt
kevésbé, mint a szövegelés Párizsról a fülhallgatóban.
 Amikor a busz megállt a folyónál, nem mozdultam. Ha azt akarja, hogy
megmozduljak, akkor rohadtul meg kell kérnie rá.
Nem tette. Csak ült ott, fülében a kis dugókkal, háttal felém, mintha
valami idegen lennék, akit alig tud elviselni.
A túra következő állomása, mint bejelentették, az Eiffel-torony előtti
közvetlen megálló lesz. Wren annyira izgatott volt, hogy majd
körbesétálhatja. Nem hagyhattam, hogy ezt miattam elmulassza. Kivettem a
fülhallgatókat, és megérintettem a karját.
Ő is kivette az övét, és olyan hideg pillantást vetett rám, hogy
elmosolyodtam. Helyes vagy helytelen, de tetszett, hogy egyáltalán nem
akart lenyűgözni.
A szeme összeszűkült.
– Igen?
Amit tennem kellett és amit tenni szerettem volna, két teljesen ellenkező
irányba mutatott. Létezett egy harmadik út, ami visszahozza a mosolyt a
szemébe anélkül, hogy a dolgok túl messzire mennének?
– Én még sosem sétáltam körül az Eiffel-tornyot.
– Nem? – Nem úgy hangzott, mintha hinne nekem.
– Nem. Jó sok időt töltöttem már el Párizsban, amikor fiatalabb voltam,
de többnyire különböző klubokban.
Rám pillantott, aztán megint előrenézett.
– Hát azt látom.
Nem szoktam hozzá, hogy elutasítsanak. Lehajoltam, hogy közelebb
kerüljek a füléhez.
– Azt hiszed, hogy látod? VIP voltam mindenhol. Soha nem kellett sorba
állnom. Bizonyos értelemben egy nagykutya voltam ebben a városban.
A pillantás, amelyet lövellt felém, arra késztetett, hogy visszajátsszam a
fejemben, amit épp most mondtam, és felsóhajtsak. Egyáltalán nem volt
lenyűgözve, és nem is kárhoztathattam ezért. Pont úgy viselkedtem, mint
egy idióta. Az agyam egyszerűen nem működött jól a közelében.
Felvonta a szemöldökét.
– Nem úgy hangzik, mintha lenne bennünk bármi közös. Én százszor
inkább úsznám meg a sorban állást egy múzeumban, mint egy bárban.
„Én is”, akartam mondani, de nem is emlékeztem rá, mikor voltam
utoljára múzeumban. Általános iskola, osztálykirándulás? Nem, várjunk
csak, egyszer elmentem egy múzeumba egy adott főiskolai feladat
részeként. Wren arckifejezése annál keményebb lett, minél tovább
hallgattam.
Megint rám nézett, és megszólalt:
– Nem érdekel, mennyire hangzik unalmasan, vagy hogy megsértettelek-
e. Általában szokott érdekelni. De túl sok időt töltök azzal, hogy azon
aggódom, hogy érzi magát mindenki más, meg hogy gondoskodjak róla,
hogy körülöttem mindenki rendben legyen. De most vakáción vagyok, ez az
első utazásom Európában. Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert mindent
látni szeretnék – és ebben benne vannak a turistalátnivalók is és minden
rejtett gyöngyszem, amire rábukkanhatok. Úgyhogy maradj vagy menj,
ahogy tetszik. Nekem mindegy.
Nem sértődtem meg, le voltam nyűgözve.
Tetszett, hogy pontosan tudja, mit akar. Az emberek ritkán voltak
őszinték velem. Rejtegették a hibáikat, hazudoztak arról, hogy mit szeretnek
és mit nem, és azt tették, amit én akartam. Hozzászoktam – és el is
fogadtam, mint magától értetődőt. Wren volt rá az élő példa, hogy akadtak
emberek, akiket keményebb anyagból faragtak. No és mit árult el ez azokról
a nőkről, akikkel én randizni szoktam?
Éveken át meglehetősen igénybe vett, hogy távol tartsam Sebastiant a
bajtól, és segítsek a családi bárkát fenntartani a víz színén. Talán csak arra
voltam képes, hogy könnyed dolgokat bonyolítsak. De mi a helyzet most?
Visszakaptam a szabadságomat. Mit akarok kezdeni vele?
A gondolat, hogy újrakezdjem a klubba járós életemet, egyáltalán nem
vonzott. A visszatérés ebbe a városba, ahol fiatalabb koromban vadul
szórakoztam, végképp tisztázta ezt a pontot. Nem akartam oda visszajutni,
előre akartam lépni… És azt sem szerettem volna, hogy a Wrennel töltött
időm véget érjen.
– Wren, szeretném látni veled együtt Párizst úgy, ahogy te gondolod. –
Amint kimondtam ezeket a szavakat, akkor éreztem csak, mennyire
komolyan gondolom.
Kutatva nézett az arcomba, nem úgy tűnt, mintha teljesen hinne nekem.
– Szívesen mondanék valami szellemeset, de nem vagyok jó a
flörtölésben.
Kierőltettem egy mosolyt.
– Ezen dolgozhatunk.
A szeme megint összeszűkült, de láttam, hogy a megjegyzésem
mulattatja.
 – És hogy ezt rögtön tisztázzuk, bármi történik közöttünk, te kötelezően
óvszert viselsz.
Krákogva visszafojtottam a nevetésemet. Még soha nem találtam senkit
ennyire mókásnak, mint Wrent, még ha nem is szándékozott az lenni.
A busz ismét félrehúzódott. Felálltam, és a kezemet nyújtottam
Wrennek.
– Gyerünk, nézzük meg az Eiffel-tornyot.
Felemelkedett, és kihívón nézett rám.
– Több mint húsz megálló szerepel ebben a túrában.
– Szórakoztatónak tűnik.
Kezét az enyémbe tette, és együtt végigmentünk a buszon, majd ki az
utcára. Amikor már lent voltunk, közelebb húztam magamhoz, és
lehajoltam, hogy a fülébe mormogjak.
– Annak, hogy be akartam fejezni a túrát, semmi köze nem volt ahhoz,
hogy mennyire érdekelsz. De most, hogy már tudom, mennyire elszánt vagy
a mai nappal kapcsolatban – kapaszkodj a vizespalackodba, kislány, mert
addig fogunk azon a buszon lovagolni, amíg nem könyörögsz, hogy
hagyjuk abba.
Látszott az arcán a meglepődés.
Hirtelen lecsaptam rá egy gyors csók erejéig, ami pont annyira felajzott
engem, mint ahogy őt is. Képes lettem volna ott helyben megdönteni,
annyira erős volt köztünk a szikrázás. Az az intenzív eufória, ami miatt az
ég kékje pontosan olyannak tűnt, mint az ő szeme, és amitől még a napfény
is fényesebben ragyogott.
Az elhatározás, hogy megóvom őt magamtól, harcra kelt a vággyal, hogy
az enyém legyen. A testem felforrósodott, a gondolataim lávaként
örvénylettek a fejemben – és ez az egész rohadtul hihetetlen volt. A
karomat a dereka köré fontam, és megfordítottam, hogy lássa az Eiffel-
tornyot.
– Akkor, kis mérnöknőm, mondjál nekem valamit erről az ikonikus
építményről, amit én nem tudok.
 NYOLCADIK FEJEZET

Wren

Az agyam száguldozott, miközben megpróbáltam az előttünk álló, vasból

épült, ikonikus jelképre koncentrálni. A lényem egy része meg akarta
mondani Mauriciónak, hogy ne csókolgasson. A másik felem szeretett
volna megfordulni, a nyaka köré fonni a karomat, és esdekelni, hogy
csókoljon meg még egyszer.
Hogyan várható tőlem, hogy összefüggő mondatokban beszéljek,
miközben választani próbálok a kettő között?
Úgy tettem, mintha az adott pillanatban éppen az Eiffel-torony kötne le,
ám valójában a lélegzetemet szerettem volna visszanyerni, és helyreállítani
az önuralmamat. Legbelül nagyot sóhajtottam, amikor visszaidéztem a
hirtelen kitörésemet, miszerint ha velem akar lenni, akkor védekeznie kell.
Az én fejemben ez egy érett és szexi megjegyzés akart lenni. De ha abból
indulok ki, hogy Mauricio milyen jól szórakozott rajta, akkor ezek egyike
sem mehetett át úgy igazából.
De még mindig ott volt mellettem.
Nem lett volna muszáj. Már megmondtam neki, hogy nyugodtan
elmehet.
Az arcom átmelegedett, amikor eszembe jutott az ígérete, hogy addig fog
velem buszozni, amíg csak én magam nem könyörgök, hogy hagyjuk abba.
Vajon mi az, amit még képes lenne megtenni hasonló odaadással?
Miről árulkodik, ha szerettem volna kideríteni?
A felelősségteljes életem ugyanúgy várt rám Connecticutban. Ha nem
osztom meg a közösségi médiában, akkor senki sem fogja tudni otthon még
azt sem, hogy vele töltöttem az időmet Párizsban. Nem lesz hatással a
szüleimre, sem a munkámra. Mauricio volt a legjobb esélyem arra, hogy
tegyek egy jó kis sétát az élet vadabb oldalán, mielőtt visszalépek a magam
egyhangú, de megbízható oldalára.
Micsoda kísértés – hogyan is tudnék ellenállni?
 Körülnéztem, és bár a környék tele volt a legkülönbözőbb emberekkel,
az én figyelmem leginkább a fiatal párokra tévedt, akik a nagy nyilvánosság
előtt is kifejezték egymás iránti szenvedélyüket. Néhányan a fűben
ücsörögtek, mások a tömeg kellős közepén is csókolóztak, láthatólag
teljesen elfeledkezve arról, hogy nincsenek egyedül. Milyen könnyűnek
látszott mindez.
Észbe kaptam, hogy Mauricio még mindig várja tőlem az ismertetést.
Nem az a típus, aki múzeumba jár. Vajon tényleg hallani akarta, amit én a
toronyról tudok? De már miközben feltettem a kérdést, kiegyenesedtem, és
emlékeztettem magamat, hogy ez az utazás arról szól, hogy nem
idegeskedünk a változások miatt. Ha nincs kedve meghallgatni a történelmi
tényeket, senki sem fogja kényszeríteni, hogy maradjon.
– Az Eiffel-torony története lenyűgöző. Azért építették, hogy
Franciaország ipari potenciálját mutassa meg egy világkiállításon. Úgy
tervezték, hogy húsz év elteltével lebontják. Az eredeti versenykiírásban
eleve benne szerepelt egy feltétel, miszerint könnyen lebonthatónak kell
lennie. Képzelj csak el háromszáz embert, két éven át, tizennyolcezer-
harmincegy darab kovácsoltvas elemet, amit összetart két és fél millió
szegecs, mindez olyasmiért, amit csak átmeneti építménynek szántak.
Egy párocska sétált el mellettünk, és megálltak, hogy szenvedélyesen
csókolózzanak. A fiatal nő valamit súgott a kedvese fülébe, ami mosolyt
csalt a fiú arcára, majd kettesben továbbsiettek.
Nem lehettem benne biztos, de az ösztöneim azt súgták, hogy amit a lány
a párja fülébe sugdosott, annak semmi köze nem volt az Eiffel-torony
történetéhez. Belül felsóhajtottam. Vajon rosszul csinálom ezt az egészet? A
szexuális életem épp Csipkerózsika-álmát alussza… Talán azt akarom, hogy
így is maradjon?
Egy csodálatos férfi éppen a kezemet fogta. Már világosan az értésemre
adta, hogy akar engem. Csak annyit kellett tennem, hogy kiszállok a saját
vonatomból, és engedem, hogy megtörténjen.
Felpillantottam Mauricióra, félig azt vártam, hogy szemüveg lesz a
szemén, és újból a telefonjáért nyúl. De a meleg mosolyától tűz lobbant fel
a bensőmben.
A fejét lehajtotta az enyémhez.
– Akkor hát miért maradt itt?
– Micsoda? – Azt már említettem, hogy a szeme milyen sötét? Hogy
milyen tökéletes a fehér fogsora? Hogy milyen erős és jó felépítésű a teste
minden porcikája? A szívem őrült módon ugrabugrált a mellkasomban, és
hirtelen élénken a tudatára ébredtem minden egyes pontnak, ahol a testünk
érintkezett.
– Az egyértelmű, hogy a tornyot nem bontották le. Tudod, hogy miért?
Megráztam a fejem. Miért beszélgetünk egy fémszerkezetről, amikor a
testem szó szerint zizeg az övéért?
Mauricio még szélesebben mosolygott.
– Meg vagyok lepve. Azt hittem, tudod.
Gyorsan pislogtam egypárat.
– Azt, hogy az Eiffel-torony miért van még mindig itt?
Vágy égett Mauricio szemében, és kutatva nézett az arcomba.
– Igen. Olyan sok dolog nem állja ki az idő próbáját. Miért lehet a torony
még mindig itt?
Nehezemre esett lélegezni, és még nehezebb bármire koncentrálni,
amikor így nézett rám. A nyelvemmel megnyaltam az alsó ajkamat.
– Ez bonyolult. Amikor először megépült, csúf tákolmánynak tartották.
Hogy megvédje, Eiffel bebizonyította, hogy kiválóan használható
rádióközvetítéshez és különböző tudományos célokra. Úgyhogy túlélte a
tervezett lebontási dátumot. Később, amikor a nácik elfoglalták Párizst, a
franciák elvágták a kábeleket, ami azt jelentette, hogy a németeknek
ezerhétszáztíz lépcsőt kellett megmászniuk ahhoz, hogy kitűzzék a
győzelmi zászlójukat a tetejére. De az első zászló akkora volt, hogy a szél
belekapott, és egyszerűen elragadta. Még egyszer fel kellett mászniuk, és
egy sokkal kisebb zászlót kitűzni. A tornyot nem lehetett megalázni. Van
abban valami gyönyörű, amikor egy dolog csak azért is túlél, mindannak
ellenére, amit kinéztek belőle. Nem tudok a párizsiak nevében beszélni, de
szerintem ez az, amiért ők maguk is megszerették. Nem a fényei miatt, vagy
mert az egész világot idecsődíti, hanem mert a francia ellenállás érzelmi
szimbóluma lett. Minden várakozás ellenére, még mindig itt áll. –
Abbahagytam, mert úgy éreztem, összefüggéstelenül csapongok. – Bocsi,
elég válasz ez a kérdésedre?
– Igen. – Végigsimította az államat a hüvelykujjával, és lenézett a
szemembe, több szívverésnyi ütemet is kihagyva szó nélkül. – És nem. Még
sosem találkoztam olyan valakivel, mint te, Wren.
Nagyot nyeltem.
– Mekkora mákod volt, igaz? – tréfáltam.
 Egy csókkal válaszolt, ami arra késztetett, hogy ráfonódjak. Lehetett
körülöttünk akármennyi ember, lehetett fényes dél, semmi nem számított. A
kezét belefúrta a hajamba, én lábujjhegyre emelkedtem, és gátlások nélkül
visszacsókoltam.
Amikor abbahagyta a csókot, a homlokát az enyémre támasztotta.
– Te nagyon nyíltan beszéltél velem, ezért úgy korrekt, ha én is őszinte
leszek. Igen, veled akarok lenni, de nem akarlak megbántani. Én nem
vagyok jó a kapcsolattartásban. Ha olyasmire vágysz, ami örökké tart,
akkor azt nem velem fogod megtalálni.
A lélegzetünk meghitten összekeveredett, miközben fontolóra vettem
Mauricio szavainak súlyát. Tehát nem hosszú távú akármit keres. Egy másik
nő talán csalódottan hallotta volna ezt, de én magam sem voltam jó a
kapcsolatokban. Mindegy, hogy milyen ígéretesen kezdődtek, megvolt a
minta, ahogy az én kísérleteim végződtek. Olyan férfit kellett találnom, aki
megérti, hogy a szüleim mindig elsőbbséget fognak élvezni az életemben.
Nem akartam mellőlük elmozdulni. És arra sem volt szükségem, hogy
valaki ki akarjon menteni a helyzetemből.
Azok a férfiak, akikkel addig randiztam, mind egyes számú főszereplők
akartak lenni az életemben. De én így nem tudtam szeretni. Az a férfi, aki
nekem kell, nem tekinthet úgy a szüleimre, mint versenytársakra vagy
ellenfelekre. Hanem megérti, hogy egy ilyen szintű felelősség maga is egy
ajándék. Nem akartam túl sok időt elfecsérelni azzal, hogy töprengek, vajon
létezhet-e egyáltalán ilyen ember. Mauricio valami olyasmit kínált, ami
átmeneti, és bizonyos értelemben ez megkönnyebbülés volt. Nem kellett
azon aggódnom, hogy egy vakáción beszerzett partner, akivel flörtöltem,
mit gondol majd az életemmel kapcsolatos döntéseimről, vagy hogy jól
kijönne-e a szüleimmel. Nem, bőven elegendő, ha csak erre a köztünk levő
sistergésre koncentrálok, és arra, hogy milyen remek dolog, ha egy ilyen
isteni pasi kívánja az embert.
– Nem keresek örökre szóló megoldást. Mi lenne, ha egyszerűen csak jól
mulatnánk?
– Ha jól mulatnánk. – Úgy visszhangozta, amit mondtam, mint aki
kételkedik a szavaimban.
A kezemet felfelé futtattam erős mellkasán. Egek, de jó érzés volt!
– Én is veled akarok lenni, és kész vagyok bevállalni az összes
bűntudatot, ami azzal jár, ha összetöröm a szívedet.
– Igazán? – kérdezte mély, humorral teli hangon.
 – Igen. Csak egy hétig leszek itt, szóval vigyázz, nehogy túlságosan
kötődni kezdj hozzám.
Felemelte a fejét, lenézett rám, és vágy égett a tekintetében.
– Mit fogok én csinálni veled?
Megszállt az ihlet, és lehúztam a fejét, hogy a fülébe súghassam.
– Valami olyan dekadens dolgot, amitől mosolyogva fogok hazarepülni.
Elkerekedett a szeme, a kemény farka megrándult a hasamhoz
nyomódva, és azt mormogta:
– Tetszik, ahogy gondolkodsz. – Lassan ringattam magam előre-hátra,
nekifeszülve az erekciójának, és élveztem a mélyről jövő sóhajtást, ami
ennek hatására előtört belőle. – És tetszik, ahogy érzel.
Megint magának követelte a számat, ezúttal erőteljesen, mintha
túllöktem volna őt a gyengédségen. Élveztem, ahogy a kezével szorosabban
markolta a hajamat, és ahogy irányította a csókunkat. Ha nem épp nyilvános
helyen vagyunk, kétlem, hogy a ruha sokáig maradt volna rajtunk.
Végül kiszabadultunk a csókból, és csak öleltük egymást, szaporán
lélegezve. Mauricio rekedt hangon megkérdezte:
– Mi a következő állomás a túrán?
Vajon komolyan kérdezte, vagy ez az a pont, ahol azt kell mondanom: „a
te szobád”?
Mialatt ezen tanakodtam, hozzátette:
– Azt hiszem, az Invalidusok háza. Az az épületegyüttes, ahol Napóleont
sírba tették.
Le kellett nyugodnom. Ehhez alighanem friss levegőre van szükségem,
és arra, hogy kikeveredjek Mauricio öleléséből.
– Igazad van. De előbb sétáljunk itt körbe.
Vagy keressünk egy szállodát…
Nem, nem szabad siettetni a dolgokat.
És hát tényleg látni akartam Párizst.
Mauricio valamennyire helyre simította a hajamat, aztán hátralépett.
– Továbbra is mondd meg mindig, Wren, hogy mit szeretnél, merthogy
kijelölted a célomat… Mosolyogva kell hazaküldenem téged.
Kiszáradt a szám.
– Jó, ha az embernek vannak céljai.
– Így igaz. – A derekam köré fonta a karját, és sétálni kezdtünk a torony
körül. Amikor egy biztonsági bejárathoz értünk, megkérdezte: – Még
mindig biztos vagy benne, hogy nem akarsz bemenni?
 Végignéztem a belső területen, ahol végtelenül hosszú sorok várakoztak
a bejutásra.
– Ma nem. Kellenek jegyek, hogy felmehessünk. Majd visszajövök
máskor.
Majdnem azt mondtam, visszajöhetünk, de nem tudtam, úgy lesz-e.
Kéz a kézben sétáltunk tovább. Ahányszor felpillantottam rá, és azon
kaptam, hogy engem néz, elmosolyodtam, elpirultam, és félrenéztem.
Szexinek éreztem magam, és az egész nap olyan volt, mint egy valóra vált
álom.
– Mondj nekem valamit, amit még soha nem mondtál senkinek – ötlött
eszembe egy kis kihívás.
Könnyedén megszorította a kezemet, és közelebb húzott magához
gyaloglás közben.
– Amit még sosem mondtam senkinek. Lássuk csak. Képtelen vagyok
megnézni az Óz, a nagy varázslót, mert ki nem állhatom a…
– Repülő majmokat? – találgattam.
Bólintott.
– Én se bírom őket. Gyerekként rémálmaim voltak tőlük. Aztán, a Willy
Wonka és a csokigyárban a…
– Umpa-lumpák! – vágott közbe nevetve.
Összemosolyogtunk.
– Bármi, ami a Jell-O zselében ragadt, halálra rémít, különösen a
gyümölcsök.
– Ha kergetek egy pókot, kezemben a cipőmmel, és meglóg, akkor
rosszul alszom, mert meg vagyok győződve róla, hogy bosszút forral.
Ezen jót kuncogtam.
– Ha szállodában alszom, mindig benézek az ágy alá. Még sosem
találtam ott senkit, de a tinédzser éveimben túl sok horrorfilmet láttam
ahhoz, hogy csak úgy elhiggyem.
– Köszi szépen, ezentúl nekem se lesz nyugtom, amíg meg nem néztem.
Tessék, itt a következő. Szeretem meglátogatni az unokatesóimat
Montalcinóban, de nem állok készen arra, hogy megházasodjak.
Felvontam a szemöldökömet.
– Azt tervezed, hogy elveszed feleségül valamelyik unokatesódat?
– Atyaég, dehogy. – Hála istennek úgy hangzott, mintha ugyanúgy
kiakadna az ötlettől, mint én. – Ez aztán elég rosszul hangzik, igaz? A
nagyanyám úgy gondolja, mi mind túl idősek vagyunk már ahhoz, hogy
egyedülállók legyünk. Sebastian meglátogatta őt múlt évben, és a nénikém
azt mondta, találkozót szervez neki minden elérhető szingli nővel több
kilométeres körzetből.
A szabad kezemet a szívemre tettem a drámai hatás kedvéért.
– Milyen borzasztó. Remélem, megúszta élve. De kicsoda Sebastian?
Mulatva megrázta a fejét.
– A legidősebb bátyám. – Megálltunk, és Mauricio megkoppintotta az
orromat könnyed megrovás gyanánt. – Én nem gúnyolódtam azon, hogy
félsz, ha gyümölcs van a Jell-O-ban.
Igen, de ki fél egy házasságszerző nagyitól? Az én fülemnek ez inkább
aranyosnak tűnt.
– Hány testvéred van?
Odamentünk egy padhoz, és leültünk a napfényben.
– Egy bátyám és két öcsém. Hát neked?
– Csak én vagyok, meg a szüleim – mondtam, és kipréseltem magamból
egy élénk mosolyt, miközben összefont kezünket néztem. – De tudnék
örülni egy egész alomnyi gyereknek.
– Egy alomnyi? Az mennyi?
Ha Mauricio és én Amerikában találkozunk, és úgy éreztem volna, hogy
van bármi esély komolyabb kapcsolatra is, akkor aggódtam volna azon,
hogy az igazság majd halálra rémíti. Hiszen már elmondta nekem, hogy
nem készül hosszabb távú kapcsolatra. A pokolba is, talán már a holnapra
sem. Nagy szabadság volt ebben a tudatban. Önmagam lehettem –
legalábbis a párizsi vakációra érvényes önmagam.
– Legalább három. De lehet, hogy öt. Nekem nagyon szép gyerekkorom
volt, de sokat voltam egyedül. Szerettem volna, ha van kivel megküzdeni a
fürdőszobáért, akivel túl sokáig maradunk fenn éjszaka, csak hogy
nevetgélhessünk. A barátaimnak mind megvolt a maguk szeretet-gyűlölet
kapcsolata a tesóikkal, és én szörnyen irigyeltem őket. – Mauricióra
pillantottam. – Ez most az a pillanat, amikor azt mondod nekem, hogy a
testvéreket túlértékelik?
A tekintete elsötétedett, olyan érzés felhőzte, amelyet nem tudtam
megfejteni.
– Egyáltalán nem. Én nem tudom elképzelni az életemet a testvéreim
nélkül. Mind nagyon különbözünk, de ha valamelyikünkkel történik valami,
mi mind ott vagyunk, hogy segítsünk.
 – Pontosan ezt kívánom a leendő gyerekeimnek – mondtam egyszerűen.
– Nem könnyű egyedül viselni minden terhet.
Biccentett, és egy percig hallgattunk.
– A szüleid nincsenek jól?
Megint úgy állt a helyzet, hogy egy normális első randin nem
kezdeményeztem volna beszélgetést erről. Itt most arról volt szó, hogy jól
érezzük magunkat és jól szórakozzunk. De mi van, ha megpróbálok egy kis
terápiás hatást is kiszorítani belőle? Nos, kinek ártok vele?
– Igen is és nem is. Az anyukám házakat takarított, de ahogy idősebb
lett, ez fizikailag egyre nehezebb lett neki. Az apám… – Igazán jólesett
arról beszélni, milyen a családom otthon. – Ő mérnök volt a hadseregben,
mégpedig kiváló. Lehetett bármilyen tárgy, ő meg tudta tervezni,
kivitelezni, javítani, vagy kimutatni benne a gyenge pontot, és így
kiszelektálhatták. Mindenki úgy gondolta, hogy előbb-utóbb felfedez
valami forradalmi dolgot – a barátai a seregből ezt mondták nekem. Ezt az
oldalát soha nem ismertem. De megsérült egy robbanószerkezetes
balesetben, elveszítette a jobb karját, és otthagyta a hadsereget. Azóta egy
benzinkutat üzemeltet a szülővárosomban. Nincs ebben sok pénz, de
független lehet. Legalábbis nagyjából.
Mauricio szemében meglepően sok megértés csillant.
– Szóval a közelükben maradtál, hogy a szüleid elérhessenek, ha szükség
van rád.
Semmi ítélkezés.
Semmi okoskodás, hogy nem kellett volna.
Megértette, pedig magam sem vártam tőle.
– Igen. Ők is megtettek értem mindent, gondoskodtak róla, hogy mindig
meglegyen mindenem, amire szükségem van. Boldog vagyok, hogy
segíthetek nekik bármilyen módon, ami kell. – Várjunk csak, ha már
őszinték vagyunk… – Csak éppen nem bánnám, ha kettő lenne belőlem.
Közelebb hajolt.
– Most már kíváncsi vagyok. A nő, akivel épp ismerkedem, csodálatos a
maga saját jogán és módján. Még ki más szeretnél lenni?
Körülnéztem, és vártam egy percet. Annak ellenére, hogy épp kézen
fogva ültünk, Mauricio mégsem a legfőbb oka volt annak, hogy most
Párizsban időztem. Hanem épp ez a kérdés volt az. Ugyanezt a kérdést
tettem fel én is magamnak számtalanszor az elmúlt hetekben. Mi hiányzott
az életemből?
 – Ha az ember helyesen cselekszik, az magában foglalja a jutalmat is,
nem? Boldogabbnak kellene lennem, mint amilyen vagyok. Valamit
keresek…, de még nem találtam meg, hogy mit.
– Megértem ezt az érzést.
Az arcát fürkésztem, vajon látom-e bármi jelét annak, hogy kezdi unni a
beszélgetést, de csak együttérzést láttam rajta. Érdekes, Mauricio kívül esett
az én kategóriámon kinézet szempontjából – ő igazából a képernyőre lett
volna való, míg én boldogan olvadtam bele a nagy tömegbe –, de most nem
érzékeltem a kettőnk közötti különbséget. Mit csinál itt mellettem, miért
nem olyan, mint egy nagyképű seggfej?
Aztán eszembe jutott, mit mondott róla Cecile. Mauricio az a fickó, aki
beleringatja a nőket egy fantáziába… Leveszi őket a lábukról, aztán már a
nevükre sem emlékszik. Azt vártam, hogy a lábamról lesöprős rész átlátszó
lesz, és könnyű figyelmen kívül hagyni. Ám a folyamatosan fenntartott
figyelme, az, hogy úgy tűnt, valóban érdekli az életem – nos, egy nő
könnyen rabja lehet egy ilyen fantáziának.
Kihívás lesz észben tartani, hogy ez mind csak játék, és nem valóság.
– Ha két ember lehetnék… – Játékos ötletem támadt. – Akkor én lennék
én, és a másik énem egy érzéki vadmacska.
Sajnos éppen, amikor befejeztem a mondatot, egy csapat lármás gyerek
haladt el előttünk, és nem voltam biztos benne, hogy meghallotta. A szemét
kerestem. Semmi. Nem hallotta meg.
Nagyot nyeltem.
Legyek olyan merész, és megpróbáljam még egyszer?
Kicsit közelebb hajtotta a fejét, a füle csak pár centiméterre került a
számtól.
– Hogy mondod?
Vettem egy nagy levegőt, és hangosan suttogtam.
– Én magam. Egyrészt lennék a jelenlegi önmagam, másrészt egy szexi
vadmacska.
– Nem hallottam a végét.
Hátrahúzódtam, készen arra, hogy még hangosabban is kimondjam.
Aztán megláttam a szemében az incselkedő szikrát.
– Seggfej.
Szélesen elvigyorodott.
– Cicamica.
 A zavar és a vágy egyszerre öntött el. Elkezdtem kiszabadítani a kezemet
a markából.
– Ne csinálj tréfát belőlem!
Az ujjaival megszorította a kezemet, és rátette a saját combjára.
– Soha.
A lélegzetem elakadt. Annyira valósnak éreztem ezt a kapcsolódást.
– Mit teszel velem? – Nem akartam hangosan feltenni a kérdést, pláne
nem azon az őszinte hangon, ahogy sikerült.
Kicsivel feljebb húzta a kezemet a combján, majdnem egészen odáig,
ahol, te jóságos ég, ahol ott feszült jól érzékelhetően teljes dicsőségében
annak a bizonyítéka, hogy mennyire élvezi a társalgásunkat.
– Inkább az lenne a megfelelő kérdés, hogy te mit teszel velem? Úgy
tűnik, te tudod, hogy mit akarsz. Szóval, mondd meg nekem, Cicus, hogy
mit kívánsz tőlem?
Ó, igen, merthogy ő fantáziákban utazik. De legalább megpróbálja a
fantáziáimat az én személyes adottságaim szerint irányítani. Belegondoltam
a régebbi kapcsolataimba. Egyik sem hozott túl sok izgalmat. Meg merjem
ezt mondani neki? Egy percet arra szántam, hogy megfogalmazzam,
mekkora részem volt abban, hogy a szexuális életem nélkülözte az
izgalmakat.
– Otthon, tudod, én gyakran egy vagyok a srácok közül. Soha nem
történik semmi varázslatos… A férfiak nem úgy látnak engem, mint akivel
romantikázni lehet. Csak ezen a néhány napon… szeretnék őrülten aprócska
fehérneműt viselni, pezsgőt kortyolni egy erkélyen, csókolózni a
Montmartre lépcsőin, megnézni a látnivalókat, aztán…
– Aztán… – súgta olyan mosoly kíséretében, ami maga volt a bűn.
Magamtól csúsztattam még feljebb a combján a kezemet. A mosolyom
kihívás volt, és ígéret.
– Ha nem tudod kitalálni a többit, akkor rossz randipartnert választottam.
A csókja volt az a válasz, amire a testem áhítozott. Merész volt és
tapasztalt. A tömeg eltűnt körülöttünk, az idő lelassult, míg végül csak ez a
férfi maradt, és az érzés, hogy milyen jó az ajkát a magamén érezni. Amikor
a nyelve a számba hatolt, mohón adtam át neki az enyémet.
Mire felemelte a fejét, mindketten szaggatottan lélegeztük.
– Jól választottál. Meddig maradsz Párizsban?
A nevemre is alig emlékeztem, és ő az időbeosztásomat kérdi?
– Szombaton repülök haza.
 – Én is.
Nem kérdezte meg, akarok-e vele utazni, mert a mi együtt töltött
időnknek megvolt a lejárati dátuma. Normális esetben ez zavart volna, de
most Párizsban voltam, és huszonhét évesen csak egy macskaugrásnyira a
harminctól, anélkül, hogy elkövettem volna bármilyen őrültséget. Egy
napon, ha a Jóisten is úgy akarja, majd egyszerű életet élek, boldog
házasságban, egy csapat gyerekkel. Amikor a lányaim megkérdik majd
tőlem, hogy csináltam-e valaha valami őrültséget, szerettem volna, ha
hazudhatok, és azt felelhetem, hogy soha.
Nem akartam, hogy a tagadás igazság legyen.
A pillantásom találkozott Mauricióéval, és megremegtem az élvezettől,
amint megláttam benne az éhséget.
– Vannak egyéb terveid a mai nap és a szombat között? – kérdezte mély,
végtelenül behízelgő hangon.
Beleharaptam az alsó ajkamba, aztán válaszoltam.
– Egyelőre még minden a levegőben lóg.
A fülemhez hajolt.
– Akkor vedd úgy, hogy szombatig az enyém vagy.
Majdnem felálltam, és levetkőztem ott helyben. Benne vagyok.
Egy kis hang a fejemben figyelmeztetni próbált, hogy jobb lenne
tisztázni, mit jelent az, hogy „az övé”, még mielőtt beleegyezem, de amikor
újból megcsókolt, úgy döntöttem, a részleteket ráérünk majd tisztázni menet
közben.
 KILENCEDIK FEJEZET

Mauricio

Figyelmeztettem magamat, hogy nagyon lassan kell haladnom Wrennel.

Abba kell hagynom a csókolgatását, mert a végén még bevonszolom a
bokrok közé, és letartóztatnak azért, mert valami tilosat csinálunk a
képzeletemben folyamatosan futó mozi széles választékából. Hátradőltem, a
háta mögött a pad támlájára fektettem a karomat, és úgy tettem, mintha
kevésbé hatna rám, mint ahogy a valóságban hatott.
Vedd úgy, hogy szombatig az enyém vagy…
Nem mondott igent, de az hétszentség, hogy nem mondott nemet.
Nemet kellett volna mondania.
Nem arról volt szó, hogy ne lettem volna már nőkkel, akikkel kötöttünk
valami átmeneti megállapodást. Sőt öt nap sokkal több elköteleződésnek
számít, mint amit a legtöbb ilyen típusú kapcsolat ígér. Az én szabályaim
szerint a közös reggeli már erős túlzás. Nincs rosszabb, mint egy hosszúra
nyúló, együtt töltött nap. Pápá, hölgyeim! Mindenkinek van saját lakása. Ha
valaki nálam akart zuhanyozni, attól még sosem lett valószínűbb, hogy
majd valamikor megismételjük a mutatványt.
Tudom, bunkóságnak hangzik, de én olyan nőket szoktam választani,
akik hasonló filozófiával közlekednek a világban. Sosem vártam el senkitől,
hogy nekem reggelit készítsen. Reggeli szex? Naná, ha felébredtem, és a
partnerem még ott volt, és mindketten ráértünk. De minden, ami ennél több,
szükségtelen tettetés lett volna.
Akkor meg mi a nyavalyáért ígértem meg egy nőnek, akivel csak most
találkoztam, hogy vele töltök majdnem egy hetet az időmből?
Égnek emeltem a tekintetemet.
Ugyan már, melyik férfi tudna lepattintani egy lányt, aki épp erotikus
cicamicává szeretne átváltozni? Hogyan várhatná el tőlem bárki, hogy ne
szánjak időt egy ilyen lelkes újonc kiképzésére?
Az idő relatív. Öt nap, ami alatt üzleti tárgyalásokon veszek részt Felix
társaságában, ólomlábakon vánszorgott volna el. Segíteni Wrennek abban,
hogy megtalálja a vad oldalát? Repülni fog az idő.
Lepillantottam rá. Azzal a félénk mosollyal nézett fel rám, ami miatt
legalább annyira szerettem volna átölelni, mint amennyire meg akartam
dugni. Romantikát várt egy olyan embertől, aki soha nem romantikázott –
akinek soha nem is kellett.
Mit csinálnak a férfiak, amikor el akarnak kápráztatni egy nőt?
Minél többet gondolkodtam ezen, annál jobban tetszett az ötlet, hogy
kicsit feszegessem a határaimat ezen a téren. Más nők épp elég
lenyűgözőnek találtak anélkül is, hogy erőfeszítéseket vártak volna tőlem.
De Wren varázslatot akart. A feladat, hogy ellássam szép emlékekkel, hogy
tényleg széles, elégedett vigyorral az arcán küldjem haza, izgalmas volt.
Alapjaiban fogom megrendíteni ennek a nőnek a világát.
Megmutatom neki annak az előnyeit, ha olyan férfival van, aki pontosan
tudja, mit kell csinálni egy nő testével.
Wren máris úgy festett, mint aki készséggel véget vetne a túrának a
tervezettnél korábbi időpontban. Azonnal elrabolhattam volna, hogy egy
privát helyre vigyem – de nem akartam. Még nem.
Miért?
A válasz valahol ott rejlett abban az édes mosolyában. Nem akartam
egyszerűen csak megdönteni. Nem akartam egyszerűen megbabonázni. Ő
egy olyan nő volt, aki törődik a szüleivel. Őszinte is. Elég magabiztos
ahhoz, hogy itt legyen, és világosan kifejezze, mit szeretne, de elég ártatlan
is ahhoz, hogy elcsodálkozzak, vajon tényleg minden férfiember ennyire
vak-e a szülővárosában.
Nem akartam, hogy megbánja, ha velem tölti az idejét.
Az útra pillantottam, ahol éppen egy nagy, piros, nyitott tetejű busz
haladt el. Arra is megesküdtem, hogy addig fogunk utazgatni rajta, amíg
nem könyörög, hogy hagyjuk abba. Megint megfogtam a kezét, és felálltam.
– Készen állsz arra, hogy folytassuk a túrát, Cicus?
Ő is talpra állt, és a szemembe nézett.
– Szeretném látni Párizst.
Nevettem.
– Én is. – Öt napunk van. Nem kell sietni. Megadjuk az idejét
mindennek, és én élvezni fogom a várakozást. Még akkor is, ha egy zsúfolt
buszon kell töltenem a napot.
Valami eszébe ötlött, felszikrázott a szeme, és közelebb hajolt.
– Tudsz franciául?
 – Egy kicsit.
Az alsó ajkába harapott.
– Hogy mondod franciául azt, hogy Cicus? Talán hívhatnál úgy.
Köhögős nevetésben törtem ki.
– Nem túl jó ötlet. Franciául a kiscica vagy a nőstény macska azt a
részedet jelenti, amit nem becézgethetnék nyilvánosan.
– Ó! Hűha. Okés. Akkor maradunk az angolnál. – Az arca rózsaszín lett.
– Csakis a nyilvánosság előtt nem… – búgtam mély hangon.
Maga elé nézett, aztán megint a szemembe.
– De csak mert utálnám látni, hogy letartóztatnak.
Nevettem. Wren talán azt hiszi, nem tud flörtölni, de minden, amit tett
vagy mondott, azt bizonyította, hogy hatásosan csinálja – a farkam állandó,
fájdalmas erekcióban volt.
A hátára tettem a kezemet, és sétálni kezdtünk. Csengett a telefonom.
Vonakodva vettem fel.
– Mondjad.
– Dél körül kiengednek. Cecile kiköltözött?
– Azt hiszem. Nem beszéltünk meg pontos időt.
– Mit mondtál neki?
– Amit te mondtál, hogy mondjak.
– Van veled valaki? Azért nem tudsz beszélni?
– Úgy van.
– Valaki, akit ismerek?
– Az a jó, ha nem. – Megint Wrenre pillantottam, és meglepett, hogy
némi féltékenység hullámzott át rajtam. Ha Felix nem töri el a kedvenc
alkatrészét, akkor ő lett volna az, aki meglátja Wrent a forró fürdőben
Cecile társaságában. Vajon ezt a fajta vadulást kereste Wren? Nem örültem,
hogy nem tudom. Normális esetben nem zavart, ha osztoztam egy nőn
másokkal, de a gondolat, hogy egy másik férfi vagy akár nő szája
megízlelje Wren ajkát, birtokló indulattal töltött el, amiről eddig nem is
tudtam, hogy létezik. Legalábbis bennem.
Ő az enyém. Még akkor is, ha csak öt napra. Kinyomtam a telefont, és
megperdítettem Wrent, amíg a karomba nem szoríthattam ott a sétaút
szélén.
– Mostantól szombatig nem létezik senki más.
A szeme elkerekedett, aztán több humor lobbant fel benne, mint
meglepetés.
 – Szóval, extra rövid idejű monogámia. Együtt tudok vele élni.
Tisztában voltam magammal annyira, hogy megértsem, miért nevet ki.
Nevetségesen hangzott, de tudnom kellett, hogy senki más nem fog
hozzányúlni.
– Akkor jó.
A csók, amit kapott ezért, nyersebb volt, mint amilyennek szántam.
Követelő, birtokló csók volt. A kezem a hajába túrt, és erősen az ajkához
szorítottam az enyémet. Nem, egyáltalán nem volt értelme, de ez a vágy
elérte az ősi ösztöneim szintjét.
Amikor felemeltem a fejem, félig azt vártam, hogy majd ellök magától.
Még soha nem voltam ennyire közel ahhoz, hogy elveszítsem az
önuralmamat. De ehelyett csak végigfuttatta egy ujját a megduzzadt alsó
ajkán. Megérintette az ujja hegyét a nyelvével, majd a nedves ujját
végighúzta a számon.
Gyengéden a fogam közé vettem, és ott is tartottam.
Remegés futott át a testén.
– Ha azt szeretnéd, hogy…
– Még nem. – Tudtam, mit akar felajánlani, de én másképpen akartam
ezt bonyolítani. És ő sem ezt akarta, igazából nem. – Először szeretném
neked bebizonyítani, hogy mennyire akarlak.
Odasimult a duzzadó farkamhoz.
– Van egy igazán jó ötletem. – Vigyorogtam, aztán lehajoltam hozzá. –
Ha látni akarod Párizst, azt javaslom, tegyük meg, még mielőtt beduglak az
ágyamba. Valami azt súgja, hogy ha egyszer ott tudlak, akkor egyikünk sem
akar majd túl sok egyebet.
– Palacsintát – mondta lélegzet-visszafojtva.
Összezavarodva megráztam a fejemet.
– A szextől éhes leszek, és mindig is ki akartam próbálni az itteni
palacsintát. – Olyan nyíltan, olyan tényszerűen közölte ezt, hogy
hátravetettem a fejemet, és harsányan hahotáztam.
– Óvszer és palacsinta. Készül a lista, Cicus.
A tekintete a mellkasomra bukott.
– És talán egy játék. Olyan játék.
Hűha, ez aztán tényleg elakasztotta a lélegzetemet.
– Igazán?
Nem nézett fel, de folytatta.
– Semmi nagyon őrült, csak mindig szerettem volna kipróbálni egy ilyet.
 Átöleltem. Vajon hallotta, hogy a szívem milyen vadul kalapál a
mellkasomban?
– Hogy lehet, hogy még soha nem használtál semmit?
– Mert mindig attól tartottam – dadogta –, hogy valaki megtudja. Nem
túl zajosak ezek a cuccok?
Megpusziltam a feje búbját, és nevettem.
– Majd találunk neked egy csendesebb darabot. – Vonakodva léptem el
tőle. – Gyere, úgy látom, jön a következő busz.
Éppen időben értünk a megállóba. Egy perccel később megint ott ültünk
a busz nyitott tetején. De a karom most már ott maradt körülötte.
– Az a hívás az előbb… Felix volt?
Lehet, hogy nem én vagyok az örökké tartó pasas, de hazudozni sem
szoktam. Nem mondhattam meg, hogy Felix hívott. Ha elmondom, utat
nyitok azoknak a kérdéseknek, amelyekre nem válaszolhatok úgy, hogy ne
áruljam el Felixet.
Wren összeráncolta a szemöldökét.
– Nem kell elmondanod nekem. Látom az arcodon. Hol van? Másik
nővel van?
Csak annyit tehettem, hogy ránézek, és emlékeztetem magamat, hogy
követnem kell az egyetlen lehetséges utat, tekintettel arra, hogy a barátom
eltörte a farkát.
Elfordult, aztán megint vissza felém, és a szeme csak úgy lángolt.
– Csak hogy világos legyen, nem érdekel, hogy egy napig leszünk együtt
vagy egy hétig, de soha ne küldj rám valaki mást azzal, hogy tűnjek el.
Mindketten szégyellhetitek magatokat azért, mert így viselkedtetek Cecile-
lel.
Kinyitottam a számat, de nem tetszett, hogy az első reakcióm olyan,
mintha védekeznem kellene, úgyhogy újra becsuktam.
Nem tudhattam, Felix min megy keresztül, de az én szerepem az előző
éjszaka igencsak kíméletlennek tűnhetett. Még egy egyéjszakás kaland
másik résztvevője is több tiszteletet érdemel, mint amit Cecile kapott
tőlünk.
– Mondd meg Cecile-nek, hogy Felixnek nem állt szándékában
megbántani őt. Valami olyan dolog foglalja le most, amiről úgy gondolja,
hogy egyedül kell megbirkóznia vele.
– Tehát megbízott téged azzal, hogy te kezeld Cecile-t. – Wren
összepréselte az ajkát, aztán mintha elengedte volna magát. – Nem keltettél
bennem túl jó első benyomást emiatt.
Megsimogattam a haját. Igen, Wren akart engem, de nem volt szerelmes
belém. Felötlött bennem, hogy vajon milyen férfiakkal lehetett előttem, és
lehangolódtam. Vajon elképzelte valamelyikükkel közösen a jövőjét?
Gondol még rájuk? Fogadni mernék, hogy tudni akarta a családi nevüket.
De az enyémet nem akarja tudni.
– Akkor boldog vagyok, hogy a következő pár napban
megváltoztathatom a rólam alkotott véleményedet.
Furcsa pillantást vetett rám.
– Tényleg számít, hogy mit gondolok rólad?
A kérdés belém hasított. Én már számos más nővel kapcsolatban
feltettem magamnak ugyanezt a kérdést, általában amikor épp huzakodtunk
valamelyikükkel, és nem érdekelt, hogy találkozom-e vele még egyszer.
Wrent alig ismertem, és nem volt bennem olyan elvárás, hogy ezután a
hét után ismét találkozzak vele.
De nem tetszett, hogy neki ez a forgatókönyv ennyire megfelelt.
Ennek persze nem volt semmi értelme, de akadtak egyéb dolgok is,
amelyeknek szintén nem volt, amióta találkoztunk.
A mosolya elfakult, ahogy láthatólag a maga elképzelése szerint
megfejteni vélte a hallgatásom értelmét.
– Én is így gondoltam. – Kihúzta magát. – És ez így rendben is van, mert
nem akarok ennél többet.
Én sem – mondtam magamnak.
 TIZEDIK FEJEZET

Wren

Ahelyett, hogy leszálltunk volna a következő megállónál, még egy csomón

áthaladtunk. A fülhallgatónak csak az egyik felét dugtam a fülembe, hogy
halljam a túra programját, de közben beszélhessek is Mauricióval. A
beszélgetésünk nagyobbrészt vagy egy mókás tény körül forgott, amit
hallottunk a fülhallgatón keresztül, vagy valami gyönyörű látnivalóról, ami
mellett épp elhaladtunk.
A beszélgetés valami miatt feszélyezett lett, és mindketten
visszahúzódtunk a semleges, felszínes témák biztonságába.
– Ó, itt szálljunk le! – kiáltottam, amikor a busz megállt Párizs egyik
legrégebbi negyedében. Ha Mauricio nem állt volna gyorsan lábra, lehet,
hogy átmászok rajta. Amikor lejutottunk a járdára, rámosolyogtam. – Bocsi,
de én szeretem a történelmet is és az építészetet is. Voltál már a Cité-
szigeten vagy a Szent Lajos-szigeten?
Mauricio a hátamra tette a kezét, és vállat vont.
– Biztos voltam már.
Megnéztem a telefonomon a GPS-t, hogy biztosan jó irányba induljunk
el, és ráléptem egy kijelölt gyalogos átkelőre.
– Olyan izgatott vagyok.
Mauricio lépést tartott velem.
– Azt látom.
– Olvastam egy blogot, amelyben az szerepelt, hogy a két sziget olyan,
mint egy falu a városban – egy darabka a tizenhetedik századból, amely
mintha megfagyott volna az időben. Szeretnék végigsétálni azokon a szűk,
macskaköves utcákon. Meg akarok állni azon a ponton a Szent Lajos-
szigeten, ahonnan láthatom a Notre-Dame-ot, és fürödhetek a történelmi
hangulatában, még a közelmúltbeli tűz ellenére is. – Átmentünk egy
forgalmas utcán, ahol a kezünk magától értetődően egymásba kapaszkodott.
Kicsit ijesztőnek tűnt, mennyire kellemesen érzem magam egy férfi
jelenlétében, akiről csak nagyon keveset tudok. De ez a kis szorongás
hamar szertefoszlott, amikor kijutottunk egy útra, amely a Szajnával
párhuzamosan futott, és megláttuk a két szigetet. Hosszú, fedett csónakok
siklottak el a vízen mellettünk. A szigetek kőből emelt fala olyan
kastélyokra emlékeztetett, amelyekről gyerekként álmodoztam.
Varázslatos és romantikus – éppen, ahogy szerettem volna.
Átsétáltunk a Tournelle hídon. Magas, kőből készült homlokzatú
épületek sorakoztak a Szent Lajos-sziget szélén, az ablakok végtelen sora
úgy épülhetett, hogy minden lakójuk kiláthatott a folyóra. Az utcák egyre
szűkebbek lettek, ahogy a sziget középpontjához közeledtünk. Ellentétben
sok más hellyel Párizsban, itt nem tolongott a tömeg. Az utca mindkét
oldalán kis butikok, pékségek, sajtboltok és kávéházak sorakoztak. A
mindenütt hallható francia beszéd mintha zsongó zenei hátteret nyújtott
volna az időutazásomhoz. Megszorítottam Mauricio kezét.
– A szerelem első látásra valós dolog.
– Hogy mondod?
Bocsi, Mauricio, de ebben a pillanatban Párizs az, ami megnyerte a
szívemet. Megérintettem a legközelebbi épület sarokkövét.
– Itt érezhetem a város lelkét. Nézd csak meg, ezt a macskakövet
évszázadokkal ezelőtt rakták le. Még az autók előtt. Amikor nem léteztek
számítógépek, az emberek itt álldogáltak, nézelődtek ugyanezen az utcán,
és látták ezeket a kis boltokat pontosan ugyanúgy, mint mi most. Itt semmi
sem változott meg úgy, ahogy a világ többi részén. Tényleg olyan, mint egy
időutazás. Képzeld csak el, megszerezni egy kis szigetet, ahol csak földek
vannak, aztán nemcsak lakóhellyé alakítani, de hozzá is kötni a város többi
részéhez úgy, hogy ez a rész lesz a város szíve. Már attól elszédülök, ha
belegondolok. Mindig azt olvastam, hogy Párizs a szerelem városa, és most
már látom is, miért hívják így.
– Kétlem, hogy pont erre gondoltak volna.
Elszakítottam a tekintetemet a Rue Saint-Louis látványától, hogy lássam,
az arckifejezése ugyanazt sugallja-e, mint a száraz hanglejtése. És úgy volt.
Engem szinte az egekbe repített az orrom előtt kibontakozó történelem
látványa, de őt nem. Hát ez meg hogy lehetséges?
Ó, várjunk csak, a mai nap neki arról szól, hogy egy fantáziát kell
felépítenie számomra. Igazán kiábrándító, de fontos, hogy ne felejtsem el.
Azt már tudtam, hogy nincs bennünk semmi közös. Ostobaság volt azt
várni, hogy majd ő is izgalomba jön a sziget történelmétől. Mondtam
magamnak, hogy ne tegyem, de mégis megkérdeztem:
 – Te mit látsz, amikor végignézel ezen az utcán?
– Van itt bármi rajtad kívül? – mondta olyan mosollyal, amiből sugárzott
a begyakorolt bűbáj és rutin.
Lefagytam.
Először is bosszantott, hogy a pasas kevesebb, mint amennyi szeretném,
hogy legyen. Aztán magamra haragudtam, hogy nem vagyok képes
elengedni az elvárásaimat, és egyszerűen csak élvezni a vele töltött időt.
Évek óta nem szexeltem, és ez egy gyönyörű pasi. Ha a farka csak
feleakkora lenne, mint amekkorának a jelek szerint ő maga érzi, akkor is
kielégítőbb élmény lesz, mint egy újabb éjszaka a saját kis kezem
társaságában. A lehelete jó illatú volt. Esélyes, hogy azt is tudja, mit
csináljon az ágyban. Kell nekem, hogy az egész ennél bonyolultabb legyen?
– Engem nézel. – Oldalra hajtotta a fejét, és lassan beszélt, mintha ez
valami olyasmi lenne, amivel eddig még nem találkozott.
Előre-hátra nyújtogattam a vállamat, és megpróbáltam megszabadulni a
hangulatomtól.
– Bocsi. Csak reménykedtem, hogy majd osztod a lelkesedésemet. De
nem lényeges.
Most ő vágott rosszalló képet.
– Neked nyilvánvalóan az.
Nem tudtam, mit reagáljak erre, vagy hogy egyáltalán kell-e, úgyhogy
csak álltam a pillantását szó nélkül.
Így álltunk hosszú percekig…, újabb hallgatag mosolyszünet.
Remek, már megint sikerült feszélyezetté tenni az egészet.
Először ő pislogott, és idegesen beletúrt a hajába.
– Elnézést, ahhoz szoktam, hogy egyszerűbben mennek a dolgok.
Körbeforgattam a szememet.
– Mert a nők általában a lábad elé vetik magukat?
– Annál magasabbra céloznak, de igen.
A szám döbbenten kikerekedett, aztán megláttam a szemében a mosolyt.
– Szívdöglesztő.
– Így szoktak leírni engem.
– Nekem nem ez a szó jut eszembe – mondtam, és összefontam a
karomat a mellkasomon.
Szélesen vigyorgott.
– Tényleg? És megosztod velem?
– Beképzelt.
 – Amit egyesek elbizakodottságnak hívnak, mások önbizalomnak
nevezik – mondta kihívóan, cseppet sem zavartatva magát.
– Mondd meg nekem, ha olyan nagyszerű fickó vagy, miért nincsen
kapcsolatod?
– Már mondtam neked, hogy ebben nem vagyok jó – felelte Mauricio,
tükrözve ezzel a saját álláspontomat. – Mellesleg, még soha nem voltam
szerelmes.
– Szóval akkor mindig te vagy az, aki véget vet a dolgoknak?
Még jobban összevonta a szemöldökét.
– Igen.
– De ha többet akartál volna, akkor volt olyan nőd, aki veled maradt
volna?
Ohó, ez nem tetszett neki.
– Azt nem mondtam.
– De azt gondolod.
Most Mauricio volt az, aki rám bámult.
Gondolatban visszaléptem egyet a helyzetből, és szívesen kupán vágtam
volna magam azért, mert megint meggyilkoltam a hangulatot. Mi a fene
bajom van? Miért vagyok olyan dühös? Mauricio pontosan az, akinek
mondta magát. Azon volt, hogy ő legyen a bűbájos, figyelmes párizsi
flörtpartnerem, akiről azt mondtam, hogy ilyen kell nekem.
Nem kéne hogy számítson, mekkora az egója, vagy hogy nem érdekli a
sziget története.
– Mondd meg nekem, Wren, hogy ha te olyan nagyszerű valaki vagy,
akkor neked miért nincsen kapcsolatod?
Az arcom kipirult, de még mielőtt megérezhettem volna a kérdés élét,
elmosolyodott. Mondtam már, hogy milyen gyönyörűen tudott mosolyogni?
Pontosan úgy, hogy könnyedén letéríthetett egy nőt a maga útjáról. Még
engem is.
– Talán az lehet a baj, hogy ami a szívemen, az a számon – ismertem be,
és én is mosolyogni kezdtem.
Mauricio leengedte a karját, és lehajolt, amíg a lehelete csiklandozni nem
kezdte az ajkamat.
– Nem lehet, a te szád tökéletes.
Az övé is az volt. Nagyot nyeltem.
– A megszállott mérnöki munkám?
A hüvelykujja az állvonalamat becézte, majd az ajkam körvonalait.
 – Nem, az éppenséggel nagyon izgató.
– Talán, hogy szigorúan ítélkezem? – suttogtam.
– Fogd be, és csókolj meg, Wren! – parancsolt rám.
A nyaka köré fontam a karomat, és azt tettem. Ott és akkor, annak az
utcának a sarkán elengedtem magamat, és megcsókoltam őt azzal az
éhséggel, ami egész nap egyre csak gyülemlett bennem. A testünk
egymáshoz súrlódott, a nyelvünk egymással táncolt. A két keze megragadta
a csípőmet, az én kezem vadul beletúrt a hajába.
Amikor abbahagytuk, mindketten reszkettünk. Az álla alá vonta a
fejemet, és a mellkasához ölelt, amíg a szaggatott lélegzetünk visszatért a
rendes kerékvágásba.
– Szent egek, Wren!
Még mindig szédelegve a csókunktól, végre megengedtem magamnak,
hogy élvezzem az érzést, forró arcomat az erős mellkasán.
– Sajnálom, amit mondtam – motyogtam. – Mondhatjuk, hogy ez még a
repülés miatti időeltolódás hatása? Általában nem inzultálom a
randipartnereimet.
Éreztem és hallottam is a nevetését.
– Nem kell bocsánatot kérned. Én voltam a seggfej. A családom szeretne
téged – azt mondanák, hogy pont te vagy, akit megérdemelnék.
A mellkasom összeszorult. Túlságosan könnyű lett volna most
elfelejteni, hogy van egy lejárati határidőnk. Mauricio igazán tehetséges
volt a fantáziaépítésben. De már rájöttem, miért vagyok dühös – mert attól
féltem, hogy nem bírok érzelmileg semleges maradni. Csupán egy
mosollyal képes volt áttörni a védvonalaimat.
De szükségem volt a védvonalaimra.
Felelősséget viseltem, és olyan életem volt, amelyben nem fért el egy
ilyen férfi.
A kezem ökölbe szorult a mellkasán, és rá is csaptam vele. Ő körülfogta
a nagy kezével.
– Nézz rám, Cicus.
Vonakodva felemeltem a fejemet. – Igen?
A tekintetünk találkozott, és összefonódott.
– Ne kérj bocsánatot, ha kimondod, amit gondolsz, vagy ha többet vársz
el az emberektől. Én nem úgy látom Párizst, ahogy te, de szívesen látnám
úgy. Azért utaztam ide, hogy válaszokat kapjak, de most kezdem azt hinni,
hogy eddig csupa rossz kérdést tettem fel magamnak.
 Megráztam a fejem.
– Állj le! Tudom, hogy azt mondtam, hogy romantikára vágyom, de
kérlek, ne vedd ezt ennyire komolyan. Mindketten nagyon világosan
tisztáztuk, hogy merre tart ez a dolog.
Egy percig hallgatott, aztán a halvány mosoly visszatért a tekintetébe.
– Ó, igen, egy hétre való forró szex, átmeneti monogámia, fehérnemű,
hallgatag vibrátor és palacsinták. Romantika, de semmi ócska duma.
Kiengedtem az öklömet, és a tenyeremet a mellére fektettem.
– Amikor így mondod, úgy hangzik, mintha…
– Bámulatos – szakított félbe, és incselkedő fény gyúlt a szemében. –
Minou.
– Ne merészeld. – Leesett az állam attól, hogy a „macska” malac francia
változatát használta rám. Megint rácsaptam a mellkasára, és hátraléptem…
volna, de magához szorított. – Ó, és ne hidd, hogy nem fogok kikeresni a
Google-ban francia kifejezést a férfi nemi szervre…
A mosolya egyszerűen kiseperte a fenyegetésemet a fejemből. A fülembe
suttogta:
– Minek kiguglizni valamit, amit én megtaníthatok neked…, miközben
meg is mutathatom egy nagyon meggyőző példán.
– Bárcsak eszembe jutna valami csípős, amit a fejedhez vághatok –
mondtam, és ringattam magam a kidomborodó merevedésén.
Mély hangon, a gégéjéből mormogott.
– Bárcsak képes lennék bármi másra gondolni, mint hogy ágyba bújjak
veled.
Sosem voltam az a nő, akit a férfiak hízelgéssel meg tudtak vásárolni.
Nem vadítottam meg őket szándékosan, és nem teszteltem az
önkontrolljukat. Akár igaz volt, akár merő fantázia, tetszett, hogy esetleg
ugyanolyan hatással lehetek Mauricióra, mint ő rám. Cecile azt mondta,
semmi nem jobb, mint a jó szex anélkül a nyomás nélkül, hogy több is
kellene annál.
De én nem értettem egyet vele.
Nem voltam biztos abban, hogy erre én képes leszek, azonban átkozottul
hevesen akartam Mauricióval lenni.
Nem a túra után – hanem azonnal.
Kinyitottam a számat, hogy meg is mondjam, de még mielőtt alkalmam
lett volna rá, Mauricio hátralépett.
 – Szeretnék egy második esélyt kapni a kérdésre, amit feltettél nekem –
mondta.
Kérdeztem valamit? Ki a fene emlékszik rá ilyenkor?
– Rendben.
Megfordult, és most mindketten a Szent Lajos-sziget központi utcáját
néztük.
– Amikor én végignézek ezen az utcán, lehetőségeket látok –
meghallgatni, amit te tudsz a helyről, megnézni, mit szeretnél abból a kis
boltból, fagylaltot venni neked a Berthillonnál, aztán megízelni az ajkadon.
Tudok a közelben egy olyan boltot is, ahol megveheted azt a szexjátékot,
amit szeretnél. Ott akarok lenni az első alkalommal, amikor használatba
veszed. Látni akarom, amikor megtanulod kielégíteni magadat; aztán
megmutatnám, hogyan lehet még jobb. Vajon nedves vagy, ha arra
gondolsz, hogy elélvezel a kedvemért? Ha kettesben lennénk, az ujjaim már
benned lennének. A nyelvem már tudná, milyen ízed van. – A forrósága,
ahogy mögöttem állt, arra sarkallt, hogy megforduljak, és a karjába
vetődjek, de kényszerítettem magam, hogy úgy maradjak, ahogy voltunk. A
fülemhez hajolt, és megkérdezte: – Hogy tetszik ez mint romantika
mellébeszélés nélkül? Ez megfelel annak, amit keresel?
– Megteszi – krákogtam, aztán megköszörültem a torkomat. Az ágyékom
lüktetve várakozott.
Mauricio megcsókolta a nyakamat a fülem alatt.
– Örülök, hogy végre eltaláltam.
Ezzel megfogta a kezemet, és elindultunk a járdán. Még mindig
ugyanolyan lenyűgözőnek találtam az épületeket, a macskakövek is
ugyanolyan régiek voltak, mint eddig, de most már minden figyelmem a
férfira irányult, aki mellettem lépdelt.
Meglátogattuk a különböző boltokat, és némelyikben mintha ott lettek
volna azok az apróságok, amelyeket szuvenírnek szántam a barátoknak, de
egyelőre nem vettem semmit. Meséltem még Párizs történelméből többet is,
mint amennyire kíváncsi volt, de úgy tűnt, érdekli. Főiskolai és gyerekkori
sztorikat cseréltünk, miközben paninit ettünk egy padon a folyó mellett, a
rakparton. Nem rémlik, ettem-e egy falatot is abból, amit rendeltem. A nap
kezdett olyan lenni, mint egy megvalósult álom.
És a fagylalt? Megédesítette a csókjainkat, egyszerre lettek hidegek,
forrók és ízletesek.
 Bárhova követtem volna Mauriciót azon a napon, de amikor elhagytuk a
szigetet, belekapaszkodtam a kezébe, mert tudtam, hova megyünk.
Különbség van aközött, hogy megegyezel egy férfival, hogy szexelni
fogtok, aztán beléptek egy boltba szexjátékot venni.
Az egyik eleven, vad sürgetés volt.
A másik egyszerre volt izgató és ijesztő.
Próbáltam lazának látszani, miközben besétáltunk egy üzletbe, amelynek
a kirakatában fehérneműket állítottak ki. Mauricio folyékony franciasággal
beszélt a nőnemű tulajdonossal. A nő válaszolt neki, aztán kérdezett tőlem
valamit, és válaszra várt. Rábólintottam, habár gőzöm se volt, hogy mi a
kérdés.
Mauricio megrázta a fejét, és mondott valamit franciául, aztán angolul
magyarázott nekem.
– Azt mondta, nézzünk körül bátran, és jelezzük neki, ha azt szeretnénk,
hogy elmagyarázza, melyik hogy működik. Azt mondtam neki, hogy te már
egy tapasztalt szakértő vagy.
Játékosan megszorongattam az ujjait.
– Meg vagyok lepve, hogy nem azt mondtad, hogy te egy szexjátékguru
vagy, és én a te tanítványod.
Mosolyogva felvonta a szemöldökét.
Nyeltem egyet, és nevettem.
– Szóval ezt mondtad. Pontosan ezt mondtad neki, igaz?
– Nincs kizárva, hogy azt sugalmaztam, hogy bármit el fogok tudni
magyarázni neked, amit tudnod kell. – A mosolya elolvasztotta a tréfás
szemrehányásomat. – Tényleg azt akartad, hogy a nő velünk lógjon? Mert
én nem.
Képtelenség volt nem visszamosolyogni rá.
– Rendben, de ha „Cicusnak” hívsz, amíg itt vagyunk, akkor a golyódat
összekötözöm, mint a birkalábszárat sütéshez.
– Ez egy nagyon különleges fenyegetés – mondta, és lazított kicsit a
trikója nyakán –, és egy férfi csomagja nem olyasmi, aminek a
megnyomorodásával szabad tréfálkozni.
– Ők nem hívnak engem vaginának, még franciául sem.
Párat pislogott, úgy tűnt, visszafojt egy nevetést, aztán kijelentette:
– Megértettem. – Megköszörülte a torkát. – Most, hogy ezt tisztáztuk,
miért nem nézzük meg, miféle cuccokat árulnak?
 TIZENEGYEDIK FEJEZET

Mauricio

Az üzlet elrendezése olyan volt, hogy a vásárlóknak ne kelljen zavarba

jönniük. Átvezettem Wrent a hátsó részhez, amelyben az intimebb holmikat
lehetett megtekinteni. Bár ez a bolt nem volt számomra ismerős, de a
legelső francia szeretőm elvitt egy hasonlóba. Húsz évvel idősebb volt
nálam, én pedig naiv ifjonc… Úgy bámulhattam, ahogy most Wren, a fal
előtt, amelyen különféle mesterséges hímvesszők és fenékdugók voltak
közszemlére téve.
A sok évvel ezelőtt kapott tanács most eszembe jutott. Cirógattam Wren
hátát, miközben beszéltem.
– Az emberek rendszerint elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik,
mindennek tetszenie kell, amit itt látnak. Pedig senki sem akar mindent
megenni, amit egy éttermi menüben talál, és senki sem gondolja, hogy furán
kell éreznie magát, ha olyasmit rendel, amit jobban szeret a kínálat többi
részénél. Ez sem más. Először is, mennyire kedveled a pikáns dolgokat?
Wren feszültnek érződött az érintésem alatt, de nem úgy festett, mint aki
legszívesebben menekülőre fogná. Rámutatott egy dupla játékszerre, ami
körülbelül akkora volt, mint a fél karja.
– Ez túl sok.
Legszívesebben nevettem volna, de ő komoly maradt.
– Egyetértek.
Felvett egy dobozt, amiben egy több motorral is rendelkező vibrátor volt
különféle mozgó részekkel, és elolvasta az angol használati utasítást.
– Ez túl bonyolultnak látszik.
– Biztos vagyok benne, hogy tudnál vele bánni, de vannak egyszerűbbek.
Olyan ember alaposságával nézett végig a polcon, aki minőségi
vizsgálatot tart. Úgy lenyűgözték a holmik, hogy nem tudtam róla levenni a
szememet. Megfogott egy korbácsot, suhintott vele, aztán visszatette.
– Azt hiszem, megütnélek, ha egy ilyennel elnáspángolnál.
 Vajon szándékosan tesztelte, hogy meddig tudom megőrizni a semleges
arckifejezésemet?
– Még sosem ütött meg senki szex közben, és azt se mondhatom, hogy
szeretném, úgyhogy csak nézegess tovább.
Elsétáltunk a vibrátorok polca előtt. Megvizsgálta őket, csípőre tette a
kezét, és összepréselte az ajkát.
– Nem tudtam, hogy ilyen sokféle van.
Megköszörültem a torkomat. Nehéz volt úgy gondolkodni, hogy közben
az összes vérem dél felé áramlik, de szerettem volna, ha olyasmivel
távozunk, amit ő tényleg élvezni tud.
– Mivel azt mondtad, hogy egy csendesebb darabot szeretnél, én valami
ilyesmit javasolnék. – Egy behelyezhető vibrátort mutattam, amelyet úgy
alakítottak ki, hogy ruha alá is lehetett viselni. – Ennek további előnye,
hogy távirányítója is van.
Megfordult, hogy rám nézzen.
– És ki fogja kezelni? Te?
Egy halálosan komoly játszmához is ketten kellenek. Valóságos show-
műsort csináltam abból, hogy alaposan megnéztem a dobozt.
– Nem látom, hogy a nevemet beleírták volna a használati utasításba.
Furcsa. De azt hiszem, ez azt jelenti, hogy bármelyikünk kezelheti a
távirányítót. – Bizonytalanság suhant át a tekintetén, és már megint
seggfejnek éreztem magam azért, mert tréfálkozom vele. Wren előzőleg azt
mondta, hogy ahol lakik és dolgozik, ott ő egy a srácok közül. Szinte láttam
magam előtt, amint az egyenes természete halálra rémíti a vele dolgozó
fickókat. Intelligens nő volt, aki nem félt kimondani, amit gondol. És sokkal
érzékenyebb is, mint amilyennek először látszott. – Wren, én csak
hülyeségeket beszélek. Nem érdekel, ha úgy megyünk ki innen, hogy
magunkkal visszük az összes ilyen szerszámot, vagy egy darabot sem.
Boldogan szeretkezek veled egész éjszaka, vagy hagylak ott az ajtód előtt
egy csókot követően, ha azt kéred. De ha ez az egész nem szolgálja
mindkettőnk örömét, akkor nem jó úton járunk.
Kutatva nézett az arcomba, aztán lassan bólintott.
– Neked tényleg rendben lenne, ha ezt a napot csak egy csókkal
fejeznénk be?
Lassan forrni kezdett bennem a harag. Talán együtt volt valaha valakivel,
aki nem így viselkedett vele? Ha megtudom, hogy igen, megtalálom a
szemétládát, és megtanítom neki, mit gondolnak az igazi férfiak ezekről a
szarságokról.
– Bármikor, Wren. Soha ne légy együtt senkivel, aki nem így áll hozzá.
Nemcsak szexuálisan, de még egy kávéra se ülj le egy ilyennel.
Rátette a tenyerét a mellkasomra. Alatta felgyorsult a szívverésem.
– Neked sem lenne muszáj rendes fickónak lenned.
A kezét a számhoz érintettem, és megcsókoltam.
– Olyan sok szabály van. Gyere, és játsszál velem, Wren. Semmi
kényszer. Majd együtt meglátjuk, hova jutunk.
Visszatért arcára a gyönyörű pír.
– Mi lett az „enyém vagy szombatig” programmal? – Vicces volt, ahogy
utánozta a hangomat.
Megvonogattam a szemöldökömet.
– Az a férfi is tudok lenni, ha azt akarod.
A tekintetét elsötétítette a vágy.
– Tetszettél úgy nekem, és most még jobban, hogy ezt az oldaladat is
megismertem. Szerepjátékokat játszol. Az is olyasmi, amit mindig
szerettem volna kipróbálni. – A keze lesiklott a hasamon át, és beborította a
lüktető farkamat. – Igazán csalódott lennék, ha ma egy csókkal elválnál
tőlem.
– Megértettem – mondtam fojtott hangon. Szentséges ég! A keze
visszavándorolt a mellkasomra, majd lehullott, és csak nézett a szemembe.
Ott álltunk. Nem beszéltünk. Nem mozdultunk. Annyira fel voltunk
ajzva, hogy el tudtunk volna élvezni anélkül, hogy egymáshoz nyúlnánk.
A doboz kihullott a kezemből a padlóra, és a koppanás visszatérített
minket a valóságba. Mindketten lehajoltunk, hogy felvegyük, és majdnem
összeütöttük a fejünket. Nevetve hagytam, hogy ő vegye fel, és
kiegyenesedtem.
Megvizsgálta a dobozt, és rám mosolygott.
– Nos, kedves szexjátékgurum, mit óhajt, mit csináljon ezzel a
tanítványa?
Megrázkódtam, és felsóhajtottam. Szerettem volna felkapni, elrohanni
vele a szállodámba, és ott megmutatni neki, de ugyanakkor nem akartam
elveszíteni a várakozás izgató idejét sem, amit vele tölthettem. Akartam én
valaha életemben nőt annyira, ahogy most őt akartam? Basszus, egyáltalán
léteztek előtte más nők? Volt nevük? Arcuk? Mind eltűnt a semmibe,
amikor a szemébe néztem.
 – Vegyük meg ezt. Biztos vagyok benne, hogy azt is megengednék, hogy
az öltözőfülkében jobban megvizsgáld.
– Azt akarod, hogy most próbáljam ki? – A hangja felerősödött,
miközben kérdezte.
Én inkább lehalkítottam a magamét, és a fülébe súgtam:
– Azt szeretném, hogy te most akard használni. Elemeket is árulnak itt.
A hely teljesen diszkrét. És a buszos túrának sincs még vége.
– Nem.
– Rendben – mondtam, de mosolyogtam. A szeme mást mondott, mint
amit kiejtett a száján.
– Oké – mondta hirtelen. – Megcsinálom. Atyaisten, el sem hiszem,
hogy beleegyeztem ebbe.
Odajött az eladónő, én pedig elmagyaráztam neki a helyzetet. Arcizma
sem rándult. Kifizettem a játékszert, és néztem, amint Wren bemegy az
öltözőfülkébe egy csomag ceruzaelemmel meg a szerzeményünkkel.
Én kint álltam az ajtó előtt. Végtelennek tetsző idő után, ami alatt a
kibontott csomagolás zizegését lehetett hallani, Wren kiszólt:
– Mauricio?
– Igen? – Közelebb hajoltam az ajtóhoz.
– Ugye nem hallod, vagy igen?
Eltakartam az arcomat a fél kezemmel, és a markomba nevettem.
– Egy hangot sem.
– Ha egyszer bent van, más se fog hallani semmit, ugye?
– Majd figyelmeztetlek, ha csak egy csipogást is hallok. –
Belegondoltam,­mennyire kezdő még, és megkérdeztem. – Vegyek neked
síkosítót?
A hangja mélyebb és rekedtebb volt, amikor válaszolt.
– Ne. Köszönöm. Már bent van. És, hűha. Micsoda motorja van!
Nagyot nyeltem, és megpróbáltam mély, megnyugtató lélegzetet venni.
– Feljebb vagy lejjebb tekerheted, aszerint, hogy mi esik jól.
– Hagyjam bekapcsolva?
– Amit szeretnél. – Ismeritek a figyelmeztetést némely tablettákon, hogy
ha valaki négy óránál hosszabb ideig tartó erekciót tapasztal, akkor keresse
fel az orvosát? Mindig nagyon mulatságosnak találtam ezt a szöveget, de
most, hogy én is megtapasztaltam, kezdtem megérteni, hogy mi a probléma
lényege. Egy férfi agya, ha túl sokáig kell vér nélkül funkcionálnia, különös
dolgokra képes.
 Amikor Wren kisétált a próbafülkéből, az arcán az izgalom piros
lángjával, és büszkén meglóbálta felém a távirányítót, hirtelen
megpillantottam vele az örökkévalóságot. Az egész műsort… Öt gyerek,
vakációk a családomnál, látogatások az övénél. Elképzeltem őt az
ágyamban, a kocsimban, a házamban. Meztelenül. Felöltözve. Amint együtt
nevetünk. Sírunk. A szívem mélyéig megrendültem, és csak bámultam őt
tátott szájjal.
Egyenesen odajött hozzám, és suttogott.
– Tényleg nem hallod? – A szám mozgott, de nem jött ki rajta hang.
Furán nézett rám. – Jól vagy? Történt valami?
Megráztam a fejem.
– Jól vagyok. – Várakozóan nézett rám, és rájöttem, hogy nem
válaszoltam a kérdésére. – Semmit. Tökéletesen hangtalan.
– Még most is? – kérdezte, és félig behunyta a szemét. – Lehet, hogy ez
a beállítás túl jó ahhoz, hogy nyilvános helyen használja az ember.
Csak azért vezettem ki Wrent a szabadba, mivel tudtam, hogy a hasonló
boltok nem veszik jó néven, ha valami látványos erotikus jelenet játszódik
le a falaik között. Amikor már kint voltunk a járdán, akkor húztam
magamhoz, és csókoltam meg hosszan és mélyen.
Amikor befejeztük, mindketten szaggatottan ziháltunk. Magamhoz
szorítottam, amíg megpróbáltam visszanyerni az önuralmamat.
– Nem vagyok rá képes – szólalt meg halkan, és valami meghalt
bennem.
Azt mondtam neki, hogy elfogadom, bármit szeretne, és komolyan
gondoltam. De, szentséges egek, az rohadtul nehéz lesz, ha nemet mond.
– Mire nem vagy képes?
– Nem vagyok képes felszállni úgy a buszra, hogy ott idegenek vannak,
meg gyerekek, és ez a dolog itt van bennem.
Megkönnyebbültem.
– Oké. Akkor ez az, amikor könyörögsz, hogy fejezzük be a túrát?
Halkan nevetett, amitől a melle csábosan ringatózott a mellkasomon.
– Azt hiszem, igen.
– Kibéreltem egy lakosztályt, nem túl messze innen.
Előre-hátra ringatta magát a testemen, amitől majdnem megint bennem
rekedt a szó. Megnyomott egy gombot a távirányítóján, és felnyögött.
– Rendben, de egy feltétellel.
 – Igen? – Ha a teljes vagyonomat kéri, odaadtam volna neki. A
baseballkártya-gyűjteményemet? Az övé lett volna. A Tom Brady által
aláírt mezt? Beleegyezek. Bármibe.
– Tudnál megint mocskosul beszélni hozzám? Az nagyon izgató volt.
Az oldalamhoz rántottam, leintettem egy taxit, aztán leírtam neki
mocskos szavakkal és részletesen mindent, amit tenni akarok vele.
Miközben keresztül autóztunk a városon, további forgatókönyveket
sugdostam a fülébe, és rávilágítottam kedvenc technikáimra is.
Egyszer elélvezett a taxi hátuljában. Halkan, titokban. Becsukta a
szemét, megszorította a kezemet, és beleharapott az alsó ajkába, miközben
elárasztotta a gyönyör. Úgy helyezkedtem, hogy a sofőr ne láthasson rá a
tükörben. Az a pillanat, ez az ajándék, csakis az enyém volt, csakis én
gyönyörködhettem benne.
Amikor megálltunk a szállodám előtt, kifizettem a sofőrt, és odavezettem
Wrent a privát lifthez, ami csakis a legfelső emeletre vitt. Becsukódott
mögöttünk az ajtó, megcsókoltam, de fékeztem magamat. Amit tenni
akartam vele, az nem tartozott a biztonsági kamera látóterébe.
Amikor a lift ajtaja kinyílt, és mi bent voltunk a lakosztályban,
elkezdődött a játék. Felemeltem Wrent a csípőjénél fogva. Ő átfonta a
derekamat a lábával, és én elindultam vele az előszobán át a hálóba.
Hozzám dörzsölte az ágyékát, és kinyitotta az ajkát a tolakodó nyelvemnek.
A türelmemnek vége szakadt. Feltéptem a trikóját, és lerántottam a fején
át. Egy töredékmásodperccel később a melltartója a padlón landolt. Lázasan
kigombolta az ingemet, és kihúzta a nadrágomból, aztán azt is a földre
dobta.
A melle pont olyan gyönyörű volt, ahogy elképzeltem, elég nagy ahhoz,
hogy közé temessem az arcomat. Hátrahajlítottam őt a karomban, és
mindkét mellével eltöltöttem némi minőségi időt. Egész idő alatt éreztem a
vibrátor rezgését a hasamon.
Ágy vagy tárgyalóasztal?
A kanapé karfája?
Mi lehet a legromantikusabb? Képtelen voltam dönteni, úgyhogy
leengedtem a talpára ott helyben az előszobában, és meztelenre
vetkőztettem. Ő ugyanilyen mohón megszabadított a maradék
ruhadarabjaimtól.
Egy percig csak csodáltam a tökéletes testét, aztán felhúztam egy
óvszert. Nem akartam rohanni, de amilyen érzések töltöttek el, elfelejteni
sem akartam. Aztán szándékosan lassan elkezdtem felfedezni Wren testét a
számmal. Máris nedves volt, és készen állt, de azt akartam, hogy sírva
követelje.
Elvettem tőle a távirányítót, és egy asztalra tettem, aztán térdre estem
előtte. Az egyik lábát a vállamra emeltem, aztán a magam kezébe vettem a
vibrátort. Kissé kihúztam, majd visszacsúsztattam. Mindkét kezével
megragadta a vállamat, és a falnak támaszkodott.
Be és ki.
Oda-vissza, amíg már vonaglott és nyögdécselt.
Megszabadultam a játékszertől, és a számmal helyettesítettem, magamba
ittam az ízét. A nyelvemmel izgattam megduzzadt csiklóját, először lassan,
aztán egyre gyorsabban. Gyöngéden becsúsztattam két ujjamat a nedves
nyílásba, aztán kellő önbizalommal keresni kezdtem azt, amit sok férfi soha
nem talál meg. Amikor rátaláltam, belepréselte domború szeméremdombját
a kezembe, és a nevemet kiáltotta.
Nyelv. Ujjak. G-pont. Már ekkor eljuttathattam volna a csúcsra, de önző
módon csatlakozni akartam hozzá a közelgő gyönyörben.
Eljuttattam az élvezet kapujába, aztán visszahúztam a kezemet, és
felálltam. Ahogy csókolóztunk, megint felemeltem, és mélyen
belehatoltam. Semmi sem mondhatja szebben, hogy „bírlak”, mint egy jó
kefélés a falnál. Csókolóztunk. Nem kíméltem, de ő még többért
könyörgött.
– Óh, igen! – mondta újra meg újra, ahogy vadul nyomultam a testébe. –
Ó, istenem, igen!
– Szereted keményen, Cicus? – morogtam, és a kezemmel megragadtam
a haját.
Szorosan rám fonódott.
– Szeretek mindent, amit csinálsz. Abba ne hagyd!
– Abbahagyni? Ez csak a kezdet.
Megfordultunk úgy, hogy most az én hátam volt a falnál, és kedvem
szerint megemelhettem, és ráengedhettem a farkamra. Belevájta a körmeit a
karomba, és hátravetette a fejét. Egyre erősebb lökésekkel döngettem.
Csak mikor a szeme kezdett lecsukódni, és láthattam, hogy mindjárt
elélvez, akkor engedtem el magamat. Vadul, durván megfordultam, és
egyesültünk az észveszejtő, kirobbanó, őrülten fantasztikus
orgazmusunkban.
 Úgy maradtunk hosszú percekig, nekidőlve a falnak, még mindig
egymásba fonódva. Végül lassan leengedtem a lábára, és megtörölgettem
magamat. Itt be is fejezhettük volna, de én ígéreteket tettem, és valamennyit
meg akartam tartani.
Így volt tisztességes.
Leöblítettem a játékszerét, és visszaadtam neki, ezúttal én vettem kézbe a
távirányítót.
– Dugd vissza, Cicus, aztán szeretném, ha letérdelnél.
Az arca gyönyörűségesen elpirult. A haja kócos volt, az ajka duzzadt a
csókjaimtól. A farkam máris teljes pompájába lendült a várakozástól.
Visszaadta nekem a vibrátort.
– Ha azt akarod, hogy térden álljak, akkor tedd vissza te.
Tudnám szeretni ezt a nőt.
– Igenis, hölgyem – mondtam rendkívül komoly hangon. Aztán a móka
kedvéért, fél kezembe vettem a játékszert és a távirányítót is, lehajoltam,
majd átlendítettem Wrent a vállamon.
Nevetett és kapálódzott. A melle a hátamon hullámzott. Bevittem a
hálószobába, és ledobtam az ágyra.
A szeme sötétlett a vágytól. Felhúzta a térdét, és szétterpesztette a lábát.
Gyengéden bevezettem a vibrátort, majd bekapcsoltam, és előre-hátra
mozgattam, míg csak Wren egy nyögéséből hallhattam, hogy éppen jó
helyre került.
Az ágy oldalához mentem, kezemben a távirányítóval.
– Gyere ide, Cicus. – Amikor nem mozdult meg rögtön, felerősítettem a
vibrátor rezgéseit.
Felém gördült, és négykézlábra állt, majd odamászott az ágy széléhez.
– Igen, én gurum?
– Vegyél engem a szádba, Wren. Szívj magadba mélyen. Megtette.
Miközben ajka és nyelve űzték a maguk varázslatát, én is megemeltem az ő
gyönyöreinek szintjét. Hamarosan már együtt sóhajtoztunk. Ösztönösen
tudta, mit kell tennie a kezével. Az ajka szorosra zárult a farkamon, a
nyelve izgatott és körözött. Úgy bánt a golyómmal, mint egy profi.
Még jobban felerősítettem a vibrátort, és tetszett, ahogy megállt, hogy
élvezze az érzést.
Amikor elélveztem, lenyelte, és én nevet adtam az első gyerekünknek.
Később meggondoltam magam a Szent Dugás Romanóval kapcsolatban,
de az adott pillanatban jó ötletnek tűnt.
 Minden jó volt úgy, ahogy volt.
Visszafektettem Wrent az ágyra, és szeretgettem, ameddig el nem jutott a
saját újabb orgazmusáig, aztán odavontam az oldalamhoz, és magunkra
húztam egy takarót. Általában, amikor visszatértem a földre a szex után,
abban reménykedtem, hogy az épp aktuális nő tudja, hogy mennie kellene,
nem pedig maradnia. De most szorosabban öleltem magamhoz Wrent, és
küzdöttem az álmosságommal. Ő már lecsukta a szemét.
Úgy akartam felébredni, hogy ő ott van.
Még annyi minden volt, amit meg akartam vele csinálni, amit még meg
akartam tudni. Mit szeret a legjobban? Miből szeretne még többet?
Életemben először nem akartam egyedül ébredni. Palacsintát akartam
készíteni ennek a lánynak, az összes istenverte palacsintát, amit csak meg
tud enni. Aztán azzal tölteni az éjszaka fennmaradó részét, hogy elégetjük
azokat a kalóriákat.
 TIZENKETTEDIK FEJEZET

Wren

Mauricio oldalához bújva, csukott szemmel, pánikrohammal küzdöttem. Ha

nem szorított volna magához, talán már fel is öltözök, és mielőbb kirohanok
az ajtón.
A szexnek egy idegennel nem lenne szabad ennyire jónak lennie, és úgy
éreznem, hogy minden úgy jó, ahogy van.
Még a vezetéknevét sem tudtam.
Öt nap – ennyit ígért nekem. Erotikus szórakozást.
Nem kéne szeretni az illatát. Nem tudtam ellazulni az ölelésében, hiszen
mindegy, hogy mennyire jó érzés minden, de ebből semmi sem valódi. Nem
csoda, ha úgy mászkál körbe itt ezen a földgolyón, mintha ő lenne Isten
ajándéka a nőknek… Rászántam egy pillanatot, hogy köszönetet mondjak a
régmúlt pasinak a fentebbi emeletről ezért az élményért. Valaki még azt
hihetné, ostobaság köszönetet mondani valamiért, ami teljesen illetlen
volt…, de épp most mutatta meg nekem valaki, milyennek kéne lennie a jó
szexnek, és ezt nem vehettem könnyedén.
Ha férjhez mentem volna akármelyik régebbi pasimhoz, egy életre
elköteleztem volna magam a középszernek. Fogalmam se volt róla, hogy
lehetséges ilyen.
Persze, hallottam már róla, hogy létezik, de igazából soha nem hittem el.
Úgy gondoltam, ez csak olyan, mint amikor a templomban mindenki azt
állítja, hogy imádkozik, holott valójában csak bambulnak. De közülük páran
talán tényleg imádkoznak.
Ki tudhatta?
Mauricio csukott szemmel feküdt, és a lélegzete elmélyült, úgyhogy
megpróbáltam kicsusszanni az öleléséből. De a karja szorosabbra zárult
körülöttem.
– Maradj… – dünnyögte.
Egyáltalán ébren van? Talán minden nőnek ezt mondja, akit az ágyába
vitt.
 Túl jól éreztem magam a karjában, az ágyában.
Hiperventillálni kezdtem. Tér kell. Muszáj volt némi teret iktatnom
magunk közé, hogy kisilabizáljam a fejemben, ami épp most történt.
Csak akkor tragikus az egész, ha én azzá teszem.
Egy hülye ötlet árthat, például ha valami ostobaságot csinálok, elkezdek
érzéseket táplálni iránta.
Megint megpróbáltam elhúzódni tőle. Beletemette az arcát a hajamba.
– Olyan átkozottul jó illatod van.
Amikor megszólalt a telefonom, érte indultam, így kimenekülhettem a
karjából.
– Ezt fel kéne vennem.
Mauricio az oldalára gördült, és félkönyékre támaszkodva engem nézett.
Anyaszült meztelenül, törökülésben ültem a padlón, és felvettem a
telefonomat.
– Hogy ment a randid? – kérdezte Cecile. – Nincs kedved enni valamit
együtt? Rengeteg mesélnivalóm van.
– Szép napom volt. – A tekintetem találkozott Mauricióéval, és
hangtalanul formáltam a szót: Cecile.
Biccentett.
– Miért ilyen furcsa a hangod? – kérdezte Cecile.
– Nincs különösebb oka.
– Még ott vagy vele?
– Igen.
– Ezt el kell mondanod… Tényleg elmentetek arra a buszos túrázásra? –
kérdezte nevetve.
Nem tudtam megfejteni a kifejezést Mauricio arcán. Olyan zavartnak
tűnt, ahogy én is éreztem magam. Nem, ez biztos nem így van. Ő olyan
pasi, aki folyton ezt csinálja.
– Elmentünk a túrára, igen. És most csak… lazítunk.
Mauricio felvonta a szemöldökét, és a szemén látszott, hogy jól mulat.
– Megkefélt – jelentette ki Cecile. – Jó volt?
– Megbeszélhetnénk ezt később? – Hallja vajon Mauricio, hogy mit
mond? A vigyorgása arról árulkodott, hogy nincs kizárva.
– Merthogy még mindig ott van. Felfogtam. Remek. Tudok várni. De
figyelj, én is betartottam a fogadás rám eső részét. Találkoztam Felix
szüleivel, és nem fogod kitalálni, mit tudtam meg tőlük.
Előrehajoltam, és egy pillanatra elfeledkeztem a közönségemről.
 – Mit? Mit mondtak?
– Nem egy másik nővel volt. Hanem megsérült munka közben. Elég
komolyan ahhoz, hogy műtétre volt szüksége. Nem akarta, hogy tudjam,
mert zavarban volt miatta. Talán azt hiszi, hogy így már nem tudnék
ugyanúgy tekinteni rá, de balesetek bárkivel történhetnek.
– Megsérült? Mi történt?
– Nem részletezték, de hetekig fog tartani, míg rendbe jön.
– Még mindig a kórházban van?
– Nem, a lakásában lábadozik. Fel akarok ugrani hozzá egy kis kajával
vagy valami. Szerinted? Mi nem vagyunk ugyan azon a bizonyos
„gondoskodunk egymásról betegség esetén” szinten, de azért érdekel a
sorsa mint embernek. Bármelyik barátomnak vinnék kaját, ha megsérült.
Beleharaptam az alsó ajkamba, és megint összeakadt a tekintetem
Mauricio pillantásával. Határozottan hallgatózott.
– Cecile úgy gondolja, felugrik Felixhez. Talán visz neki valami levest
vagy hasonlót. Te mit gondolsz?
Mauricio felült az ágyban.
– Nagyon rossz ötlet. Ne tegye!
Rosszallóan ránéztem.
– Nem maradna ott. Csak szeretné neki megmutatni, hogy törődik vele.
– Biztosíthatlak róla, hogy Felix nem akarja, hogy ott legyen.
Mauricio megingathatatlan volt, és a mellkasom összeszorult az
érzésektől. Cecile nevében megsértődtem. Ugyanakkor kaptam egy kis
koppintást a valóságból. Tudod, mit? Baszódj meg, Felix. És te is, Mauricio.
– Mauricio úgy véli, menned kéne. És én is úgy gondolom. Nem is kell
odatelefonálnod. Csak ugorj be valamivel. Ha nem egy komplett köcsög,
örülni fog neked.
Összehúztam a szemem, és merészeltem másképp közvetíteni Mauricio
véleményét, mint ahogy ő gondolta.
Mindkét kezével megdörzsölte az arcát, és felsóhajtott.
– Tényleg úgy gondolod? – kérdezte Cecile.
– Igen – biztosítottam. A legjobb gyógymód, amikor homokszem kerül a
gépezetbe, hogy az ember jó alaposan szemügyre veszi az igazságot,
akármilyen keserves is az. Ha Felix lepattintotta Cecile-t, az érzései
megsérülhetnek, de látni fogja, hogy elvesztegetett idő egy olyan férfival
lenni, aki nem törődik vele eléggé.
Még akkor is, ha jó a szex.
 – Oké. Ezt teszem. Majd hívlak később, és elmondom, hogy ment.
– Cecile, tégy meg nekem egy szívességet…
– Mit?
– Ha nem örül a látogatásodnak, tedd pokollá az életét.
– Ó, ne aggódj miattam, Wren. Tudok magamról gondoskodni.
– Tudom, csak ne fogadj el kevesebbet, mint amennyit megérdemelsz.
– Nem fogok.
Miután befejeztük a hívást, letettem a telefont a szőnyegre magam mellé.
Mauricio ránézett a telefonjára, aztán megint rám. Hogyan lehetséges, hogy
egyetlen nap után szinte hallom a gondolatait?
– Fel akarod hívni Felixet, hogy figyelmeztesd.
– Ő a barátom – mondta Mauricio bocsánatkérő grimasszal.
– Tényleg megsérült? Tényleg sebészeti műtétből lábadozik?
– Igen.
Az égnek löktem a karomat.
– Akkor mi ebben a nagy dolog? Évek óta szexelnek egymással. Nem
lettek ettől legalábbis barátok?
– Úgy kellene lennie.
– Az én világomban egy ilyen viszony után többek is lennének. –
Összefontam a karomat a mellkasomon, és rájöttem, hogy még mindig
meztelen vagyok, mert a mellem ugrott egyet. Körülnéztem, de nem láttam
semmit, amit hirtelen magamra teríthettem volna, úgyhogy felálltam, és
odamentem a legközelebbi szekrényhez. A trikó, amelyet kihalásztam,
nagyon nagy volt rám, de legalább mindenemet eltakarta, amit kellett.
Csípőre tett kézzel megálltam az ágy mellett, és lenéztem a férfira, akitől
épp most kaptam pár olyan órát, amit soha nem fogok elfelejteni. – Én ezt
így nem tudom csinálni. Nem akarok úgy járni, mint Cecile.
Mauricio odagördült az ágyon, és előttem állt fel. Mikor értem nyúlt,
hátraléptem, és a keze lehullott.
– Te nem vagy Cecile, és én nem vagyok Felix.
Még egy lépést tettem hátra.
– Ez az egész csodálatos volt. Sőt fantasztikus. De…
Ő is lépett egyet, hogy megszüntesse köztünk a távolságot.
– Maradj itt, Cicus.
Több lépést hátráltam.
– Látod, ez a helyzet. Nem igazán vagyok szexcicamica. Ez nem az én
jelenetem, és te nem vagy az én típusom.
 Oké, őszintén, az az Adonisz, aki ott állt előttem a férfiasság teljes
dicsőségében, minden nőnek a típusa volt. De én mélyebb szinten értettem.
Összevonta a szemöldökét, amitől ránc jelent meg a homlokán.
– És mi a te típusod?
– Te egy gyönyörű pasi vagy, de nekem több kell. Olyan valakit
szeretnék, akivel közös dolgaink vannak. Valakit, aki megérti a tréfáimat,
még akkor is, ha kihagyom a poént. – Újabb métert hátráltam. – Valami
valóságosat szeretnék.
– Wren, ha olyasmit csináltam, ami…
Megfordultam, és kimenekültem a folyosóra, ahol az összes ruhám
hevert. Követett, és a farka vidáman himbálódzott, ahogy közeledett.
Odadobtam neki a nadrágját.
– Felvennél valamit, légy szíves?
Belelépett a nadrágjába.
Megtaláltam a bugyimat, felhúztam, aztán a farmeromat is. Szó nélkül
felvettem a melltartómat az ő túlméretezett trikója alatt.
Ott állt mellettem a csupasz mellkasával – a gyönyörű, lenyűgöző
csupasz mellkasával –, miközben beleléptem a cipőmbe. A szomorúság a
szemében lelkifurdalást ébresztett bennem azzal kapcsolatban, ahogy
lelépek. Ő csak jó volt hozzám…, és ezalatt azt értem, hogy igazán jó.
Hogyan tudnám neki elmagyarázni, hogy ez is része a problémának? Ha
a dolgok nem lennének ennyire tökéletesek, akkor talán kibírjuk szombatig.
De nem kockáztathattam meg azt a fajta sérülést, ami máris kezdett
kibontakozni a szemem előtt, és rosszabb lesz, ha hagyom, hogy túl
messzire menjünk.
– Sajnálom – mondtam nyersen. – Semmit nem csináltál rosszul.
Mindent jól csináltál, sőt túl jól, és pont ez az, amiért el kell mennem.
Tudom, hogy ez nagyon elcseszettül hangzik, de én így érzek. Nem bántam
meg a mai napot. Csak… – Eszembe jutott a vibrátor. – Itt hagyjam a
játékot? Vagy elvigyem? Látod, ez a gondom. Hogy nem tudom. De ami
ennél is fontosabb, nem is akarom tudni. Nem akarok az a nő lenni, aki
kefél egy pasival, aztán felragadja az új vibrátorát, és hazamegy, mintha mi
sem történt volna.
– Remek – mondta rekedtes hangon –, mert a vibrátorod és én is azt
szeretnénk, hogy itt maradj.
Pislogtam, hogy visszafojtsam a könnyeimet.
 – Nem kell azt tettetned, hogy így van. Látod, erről van szó. Azt hittem,
hogy a fantáziát akarom, de nem hiszem, hogy azt szeretném, hogy
lesöpörjenek a lábamról. Sajnálom.
Az ajtóig kísért.
– Nem tudom, mit akarsz, hogy mit mondjak, Wren. Én nem akarom,
hogy elmenj. Ennél többet nem mondhatok.
A szívem elnehezült.
– És nem is kell hogy mondj, hiszen nem is ismerjük egymást igazán. Ez
a lényeg, nem igaz? Arra kértél, jöjjek el, és játsszak veled. Megtettem.
Most már csak haza akarok menni.
– Haza? El akarsz menni Párizsból?
Milyen remek színész volt! Őszintén, szinte már elhittem, hogy érdekli,
ha soha többé nem látjuk egymást. Megráztam a fejem.
– Még nem. A bérelt lakásra értettem. Köszönöm neked a mai napot,
Mauricio.
Odamentem a liftajtóhoz, hogy kinyissam.
A kezét rátette a hívógombra.
– Várj. Nem mehetsz el így.
A szemébe néztem.
– Te magad mondtad, hogy soha ne legyek együtt valakivel, aki nem
tartja tiszteletben az akaratomat. Haza szeretnék menni, Mauricio. Engedj
elmenni.
Leejtette a kezét.
– Akarod, hogy hívjak neked egy taxit?
Megráztam a fejem.
– Magam is tudok taxit fogni.
Úgy látszott, mintha akarna még mondani valamit, de megnyomtam a
hívógombot, beugrottam a liftbe, és eltűntem, mielőtt még esélye lett volna
rá. Csak lefelé menet jöttem rá, hogy még mindig viselem a trikóját.
Félig azt reméltem, ott vár majd rám, amikor kinyílik a liftajtó, de nem
volt ott. Nem rohant le azt utcára, hogy megkérjen, hogy maradjak, és
üzenetet sem küldött, hogy ne menjek el.
Nem is akartam, hogy megtegye.
De az az igazság, csalódott voltam, hogy nem tette meg. Még mindig
világos volt, amikor hazaértem a szálláshelyemre. Bezártam magam mögött
az ajtót, a pultra dobtam a kulcsot, és hosszú, forró zuhanyt vettem. Egész
idő alatt azt magyaráztam magamnak, hogy helyes döntést hoztam, amikor
eljöttem.
Ezt gondoltam, miközben egy száraz bagettet rágcsáltam.
És még mindig ezt gondoltam, miközben végtelen számú francia
csatornán szörföltem a tévén, aztán végre találtam egy angol nyelvű
hírcsatornát.
A végén már mantrává változott, annyit hajtogattam: „helyes döntés,
helyes döntés” – végül ledobtam magamat az ágyra, bámultam a
mennyezetet, és végre lement a nap. Lekapcsoltam a lámpákat, aztán
megnéztem, nem küldött-e üzenetet Mauricio.
És azt mondtam magamnak, boldog vagyok, hogy nem küldött.
Ahányszor csak megfordultam, és ide-oda hánykolódtam, emlékeztettem
magamat, hogy sokkal jobb egyedül lenni, mint valakivel, akit nem érdekel,
mi van velem.
Mielőtt elaludtam, még megkérdeztem magamtól, vajon Mauricio is meg
van-e zavarodva legalább tizedannyira, mint én.
 TIZENHARMADIK FEJEZET

Mauricio

Magamban káromkodva mászkáltam szobáról szobára az üres

lakosztályomban. Mivel egyszerűen nem akartam, hogy a szobalánynak
kelljen megcsinálni, leöblítettem Wren játékszerét, és beletettem a
csomagomba. Aztán ott ültem egy zoknikupac tetején, mint valami modern
kori Hamupipőkének a cipője, amit otthagytak egy bálban.
Ami mivé tett engem? A baromarcú süket seggfejek hercegévé?
Elmondhattam volna neki, miért nem akar Felix társaságot. El kellett volna
mondanom.
De ez nem az én történetem volt.
Ettől függetlenül nem hívtam fel Felixet, hogy figyelmeztessem Cecile
várható látogatására. Részben, mert nem lett volna okos dolog
belekeveredni egy ilyen gubancos ügybe, mint az ő viszonyuk, de leginkább
azért, mert egyetértettem Wrennel. Miután évek óta szexelt Cecile-lel, Felix
lehetett volna annyira tökös, hogy elmondja, miért nem akar találkozni vele.
Már ha még megvan a töke… Lehet, hogy ha egy férfi eltöri a farkát,
akkor a golyója leszárad, és leesik, mint az őszi bogyó. Nem tudtam, és
őszintén reméltem, hogy sosem tudom meg.
Megráztam a fejem, hogy kiűzzem belőle Felix mazsola méretű
golyójának a képét.
A telefonom még mindig ott hevert az ágyon. Felvettem, és beleírtam:
Sajnálom, Cicus.
Nem, ez nem lesz jó. Nem szereti ezt a becenevet. Vagy túlságosan is
szereti? Mindent jól csináltam, és valahogy mégis mindent rosszul.
Hogy a francba történhetett ez meg?
És mit sajnálok?
Nem sajnálok semmit.
Kitöröltem az üzenetet.

Téged képtelenség boldoggá tenni.

Ez igaz volt. Romantikát akart, de nem akármilyen romantikát. Azt a fajtát
akarta, ami a fejében fészkelt, és nekem gondolatolvasónak kellett volna
lennem.
Hogy érthetném meg a tréfát, ha nincs ott a poén? Ki képes erre?
Minden tekintetben őszinte voltam vele. Ott ültem volna vele egész nap
azon a nyavalyás buszon, és jégkockacsomagot raktam volna a folyamatos
merevedésemre, ha lassan akar haladni.
De nem… Neki játékszer kellett.
És mindent akart, amihez egy ilyen játékszer vásárlása vezet.
Három orgazmus. Vannak nők, akik már egytől is boldogok. Három. És
mégis elviharzott.
Nem hiszem el, hogy még reggelit akartam neki csinálni.
Talán az is túl sok lett volna neki.
Ó, nem, éppen úgy csináltad a kávémat, ahogy szeretem. Mekkora
seggfej!
Kitöröltem az üzenetet, és épp azon voltam, hogy írok egy újabbat, amit
szintén nem akartam elküldeni, amikor csengett a telefonom. Ő az?
Nem.
– Helló, Apa.
– Sebastian azt mondta, azon töröd a fejed, hogy hamarabb hazajössz.
Hallottál azóta Felixről?
Leültem az ágy szélére.
– Hallottam. Megsérült a munkahelyén, és ezért mulasztotta el a
találkozónkat.
– Remélem, jól van.
– Rendben van. – Kivéve, hogy talán azóta mondott valami ostobaságot
Cecile-nek, aki megfojtotta. – Csak egy amolyan zavarba ejtő sérülés,
amiről senki sem akar beszélni. Úgyhogy ne is említsd senkinek.
– Nem fogom. Milyen most Párizs? Ugyanolyan jó, mint amire
emlékszel?
Apám hangja mindig megnyugtatott. Ugyanolyan kellemes modorú volt,
mint amilyen melegszívű. Soha nem dühödött fel semmitől, és senki sem
tudott akkora csalódást okozni neki, hogy többé ne látta volna szívesen az
otthonában. Semmi kétség, megnyertem a lottóötöst a szüleimmel. Az
anyám az ő szigorúbb, de ugyanolyan szerető szívű hasonmása volt. Ketten
együtt megtanítottak minket, engem és a fivéreimet arra, hogy a család az a
bázis, amire egy ember felépítheti az életét. Semmi sem számított jobban.
A vagyon, amire szert tettünk? Ha szóba került, apám csak élcelődött, és
sose mulasztotta el megjegyezni, hogy annak idején Olaszországban neki
egyetlen áruháza volt, és boldog volt vele.
A fivéreim és én sokat vitatkoztunk, amíg fiatalabbak voltunk, időnként
vérre menően – négyen voltunk fiúk a házban. De apánk sosem engedte,
hogy haraggal fejezzük be a napot. Amikor verekedtünk, olyan feladatokat
adott, amiket együtt kellett elvégeznünk. Egyikünk sem lehetett készen,
amíg a többiek nem. Váll váll mellett. Egy egységként dolgoztunk, ahogy
egy családnak kell. És működött. Arra tanított minket, hogy összetartsunk,
amikor a dolgok rosszabbra fordulnak.
Ez a filozófia segített át minket a sötét napokon és hónapokon, amikor
Sebastian első felesége meghalt autóbalesetben. Egy ilyen tragédia más
családokat szétszaggathat, de mi egymás ereje voltunk. Akkor is Sebastian
oldalán maradtunk, amikor elküldött minket a picsába. Megbocsátottunk
neki, felvidítottuk, hagytuk, hogy tévedjen, ha úgy alakult.
Elmondtam apámnak az igazat, mert a Romano családnál díjaztuk az
őszinteséget.
– Egész más most, Apa. Én már nem vagyok ugyanaz az ember, mint
amikor itt múlattam az időt.
– Akkor még csak egy fiatal srác voltál. Kizárólag szórakozni akartál.
Most már férfi vagy. Természetes, hogy valami másra van szükséged.
– Hát igen. Éppen ezzel küzdök. Nem tudom, mit is akarok. Szeretek a
Romano Superstoresnak dolgozni, de ez nem a szenvedélyem.
– Szenvedély. Oké. Ez az a pillanat, amikor bevallod nekem, hogy
színpadon szeretnél szerepelni, és tüllszoknyácskában pörögni körbe?
Nevettem, és ezt is akarta. A humorérzékemet tőle örököltem. És a jó
természetemet is. Ha létezett is olyan ember, aki nem szerette apámat, én
sosem találkoztam vele.
– Nem éppen. A tüllszoknyácska nem néz ki rajtam igazán jól, kövérít.
Apám nevetgélt.
– Szóval, akkor hazajössz?
– Még nem. Apa, lenne egy komoly kérdésem hozzád.
– Ó, egy komoly kérdés. Akkor leülök. Mondjad.
– Amikor Anyával találkoztál, rögtön tudtad, hogy ő az igazi, vagy
átmentél előtte egy időszakon, amikor azt hitted, hogy elveszíted az
eszedet?
– Találkoztál valakivel.
– Igen. Nem. Talán. Nem tudom. Lehet, hogy soha többet nem látom.
Csak egy randink volt eddig, és én mesterien elrontottam. Vagy talán olyan
jól sikerült, hogy a frászt hoztam rá. Nem mondom, hogy szeretem. Még a
családi nevét sem tudom. Csak annyit tudok mondani, hogy lehet, hogy ő az
igazi.
Apám azt tette, amit sejthettem volna, hogy tenni fog… Odahívta az
anyámat.
– Mauricio végre talált magának egy nőt.
Úgy mondta, mintha még soha életemben nem lett volna egyetlen nőm
sem.
Ami még rosszabb, az anyám azonnal izgalomba jött.
– Hangosítsd ki a telefont!
– Helló, Mama!
– Mauricio, ez igaz? Tényleg találkoztál valakivel? Hogy hívják?
– Mama, nyugodj le! Talán soha többet nem találkozom vele.
Apám közbeszólt.
– Azt kérdezte, rögtön tudtam-e, hogy te vagy az igazi.
– Tényleg? – Anyám hangja boldogan megélénkült. – Úgy örülök,
Mauricio. Először Sebastian. Aztán te. A házunk hamarosan tele lesz
unokákkal.
Rossz ötlet volt Wrent megemlíteni.
– Egyelőre felejtsük el az esküvőt. Az első randink nem a legjobban
végződött.
Mama bosszankodott.
– Akkor holnap reggel meglátogatod, és rendbe hozod a dolgokat.
Rendbe hozni?
– Jobb ötletem van. Elfelejthetnénk, hogy egyáltalán szóba hoztam?
– Emlékszem az első pillanatra, amikor találkoztam anyáddal – mondta
apám. – Azután, hogy szemet vetettem rá, egyetlen nő sem számított többé.
Nem könnyítette meg a dolgom. Igazán megdolgoztatott. De egy percig sem
kételkedtem, hogy a végén az enyém lesz, mert…
Előrehajoltam a telefonnal a kezemben.
– Mert?
Apa megköszörülte a torkát.
 – Mert amikor először megcsókolt, láttam magam előtt az egész jövőnket
– mindent. Nem igazán hiszek a lélek­látásban meg ilyesmikben, úgyhogy
nem tudom megmagyarázni. Csak azt tudom, hogy megláttam magam
mellett… Egyszer s mindenkorra. Időbe telt, mire meg is történt, de
minden, amit akkor magam előtt láttam, valósággá vált.
Én is láttam ezt Wrennel. A szívem vadul dobogni kezdett a
mellkasomban. Láttam mindent, ami lehettünk, mindent, amivé akartam,
hogy váljunk.
Tiszta őrület.
– Apád fékezhetetlen volt – szólt közbe Anya. – Mindennap virágot
küldött. Ajándékokat a családomnak. Nem fogadta el a nemet válaszként.
Aztán egy napon már nem is emlékeztem, miért mondtam egyáltalán nemet,
és összeházasodtunk.
– És? – noszogatta Apa.
– És azóta is áldásos boldogságban élünk – nevetett Anya.
– Látod, fiam, így kell ezt csinálni.
Grimaszoltam.
– Apa, most már más törvények vannak. Keskeny a határ udvarlás és
zaklatás között. Virág mindennap? Nem gondolod, hogy ez egy kicsit
túlzás? A szerelem nem úgy működik, ahogy mondják. Az csak a
könyvekben van úgy. Az igazi szerelem…
Itt leálltam, mert akárhogy kezdték, de a szüleim szilárd, szerető
házasságban éltek. Vajon lehetséges, hogy én is képes lennék ilyen szintű
elköteleződésre? Amíg nem találkoztam Wrennel, nem hittem ebben. De az
volt az igazság, hogy akartam azt a jövőt, amiből kaptam egy pillantást, és
Wren volt az, akivel akartam.
– Játssz nagyban, vagy menj haza! – mondta anyám. – Az egyik ajándék,
amivel apád meglepte az én apámat, nem volt más, mint egy tehén. Ezen
nagyon megsértődtem. Nem egy harmadik világbeli országban voltunk,
ahol elcserélhettek engem egy lábasjószágért.
Apám kuncogott.
– Földművelő család volt, és arra a tehénre már egy ideje szemet vetett a
leendő apósom. Praktikus, átgondolt ajándéknak szántam.
– Akárhogy is – mondta anyám, aki jót mulatott, de figyelmen kívül
hagyta a megjegyzést. – Szóval, mi van ezzel a nővel? Ha tényleg érdekel,
mihez fogsz kezdeni az ügy érdekében?­
Játssz nagyban, vagy menj haza!
 Tudok nagyban játszani.
Például levenni a lábáról, ennyire: „Szentséges ég, ez az a Párizs, amiről
az emberek nem is tudják, hogy létezik” – ilyen nagyban.
– Kitalálhatok egy jobb randit, mint amilyen a mai volt, olyat, amiről
tudom, hogy igazán tetszene neki.
– Ez az én fiam – helyeselt Mama. – Hívjál csak minket, ha további
tanácsokra lenne szükséged.
– Nem, azt hiszem, megértettem – feleltem.
Egy pillanat után az apám lehalkította a hangját, és megkérdezte:
– Megcsókoltad?
– Igen, Apa.
– És mennyit láttál?
– Miből mennyit?
– Gyereket.
Nevetséges.
Képtelenség.
Totális agyrém.
– Ötöt. Ötöt láttam. – De ez csak azért volt, mert Wren azt mondta,
ennyit szeretne.
Ugye?
Apa boldogan felsóhajtott.
– Anyádnak tetszeni fog ez a nő.
– Oké, Apa. Most mennem kell. – Megköszörültem a torkomat. – És
légy szíves, ne biztasd ezzel Anyát. Tetszik a lány, de lehet, hogy nem
jutunk sehova.
– Majd meglátjuk, hát nem? – mondta apám kissé önelégülten.
– Jó éjt, Apa.
– Szeretlek, fiam.
– Én is téged.
 TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Wren

Másnap reggel Cecile ébresztett azzal, hogy lent vár. Beengedtem a

kapunyitó gombbal, kissé tárva hagytam az ajtót, és visszamásztam az
ágyba. Pár perc múlva csatlakozott hozzám, a másik oldalra heveredett le.
Nem kellett mondania egy szót sem, éreztem, hogy mélyen meg van
bántva.
– Nagyon sajnálom, Cecile.
Összefonta a kezét a hasán, és a mennyezetet bámulta. Reszketegen
felsóhajtott, és láttam, hogy visszafojtja a könnyeit.
– Azt hittem, elégedett vagyok azzal a lazasággal, ahogy a dolgainkat
intéztük Felixszel. Sosem tartottunk kizárólagos kapcsolatot, és nekem ez
így megfelelt. De azt hittem, azért törődünk egymással. – Odanyúltam,
megfogtam az egyik kezét, és bátorítóan megszorítottam. Dühösen letörölt
egy könnyet a szeme sarkából. – Hogy tévedhettem ekkorát vele
kapcsolatban? Tudod, mit csinált, amikor meglátott? Azt mondta, menjek
el, és a képembe vágta az ajtót. Mintha egy nagy senki lennék neki.
Az én szemem is tele lett könnyekkel. Hangosan szipogtam. Borzasztóan
éreztem magam amiatt, hogy én kényszerítettem bele ebbe a helyzetbe. Ami
még rosszabb, attól az önző vágytól hajtva tettem, hogy bebizonyítsak
magamnak valamit. – Nem lett volna szabad azt tanácsolnom neked, Cecile,
hogy odamenj. Mauricio úgy gondolta, rossz ötlet…
– Tudom, hallottam.
– Annyira sajnálom, Cecile.
Megrázta a fejét.
– Szívességet tettél nekem, Wren. Csak vesztegettem vele az időmet, túl
keveset akartam tőle, csak mert így könnyebb volt. Atyaég, legszívesebben
tökön rúgtam volna.
Nevettem, aztán megint szipogtam.
– Majd a karma megteszi helyetted. Talán majd becsípi egy cipzárral.
Kuncogott.
 – Vagy rávágja egy kocsi ajtaját.
– Juj. Hogy történhet ilyen egyáltalán?
– Nem is tudom. Csak emlékszem, hogy egyszer véletlenül rácsaptam a
kocsiajtót az egyik ujjamra. Szeretném, ha megtapasztalná azt az élményt.
Mivel úgy tűnt, felvidítja a téma, hozzáfűztem:
– Úgy hallottam, el is lehet törni egy fütyköst. Lehet, hogy az övé rögtön
kipukkad, amikor legközelebb meg akar kefélni valakit.
Cecile nevetett.
– Helytelen, ha azt remélem, hogy így fog történni?
Belegondoltam.
– Nem hiszem. Ez is csak azt jelenti, hogy emberből vagy. Tényleg
nagyon sajnálom, Cecile. Azt kívánom, bárcsak az a férfi lett volna, akinek
gondoltad.
Hallhatóan nagyot lélegzett.
– Hát én is. – Ő is megszorította a kezemet, aztán elengedte. – Na, elég
ebből. Meséld el, hogy ment a randid Mauricióval. Le vagyok nyűgözve,
hogy rávetted, hogy részt vegyen azon a városnéző túrán.
Oldalra fordultam, és az egyik kezemet a fejem alá tettem.
– Igazad volt vele kapcsolatban. Az első megállónál ki akart szállni.
Örülök, hogy itt vagy, mert egész éjszaka ezen agyaltam.
Cecile is oldalra fordult, szemben velem, mintha tükrözne. Annyira
olyanok voltunk, mint régen a főiskolán, hogy a szemem megint könnyes
lett.
Az arckifejezése elsötétedett.
– Ha bántott téged, megölöm.
– Nem bántott. – Kipislogtam a könnyeket a szememből. – Bocsi, csak
annyira jó megint látni téged.
Bólogatott, aztán felém intett a kezével.
– Hagyd abba, engem is megríkatsz, pedig nem is vagyok szentimentális
alkat. És elő a részletekkel.
Elmeséltem, hogy Mauricio majdnem lelépett, amíg nem
figyelmeztettem, hogy mit jelent, ha megteszi, mire megesküdött, hogy
addig jön velem a buszon, ameddig akarom, akár egész nap.
– Ez tetszik – kommentálta Cecile.
– Nekem is tetszett.
Elmeséltem a látogatást a Szent Lajos-szigeten, és hogy mennyire
összezavarodtam ott – mennyire szerettem volna, ha Mauriciót is érdekli a
történelem úgy, ahogyan engem.
– Engem semennyire sem érdekelne a történelem, ha jól elvagyunk –
mondta Cecile.
Meglepődtem.
– Azt hittem, nem kedveled Mauriciót.
– Soha nem mondtam ilyet. Csak azt mondtam, nem a te típusod.
Figyelmeztettelek, hogy legyél vele óvatos. De nem hiszek abban, hogy két
ember egymás klónja kell hogy legyen ahhoz, hogy összepasszoljanak.
Ezt értettem.
– A nap hátralevő része elég hihetetlen volt. – Felidéztem, milyen jól
elbeszélgettünk, mennyit nevettünk együtt. Amikor eljutottam odáig, hogy
beléptünk a felnőttjátékszerek boltjába, Cecile felemelte a kezét.
– Hűha. Állj. Állj. Állj. Elmentél vele erotikus kelléket vásárolni? Te?
Kinek az ötlete volt?
Büszkén elmosolyodtam.
– Az enyém. Nos, a vásárlás ötlete legalábbis tőlem jött. A boltot ő
választotta ki.
– Akkor…
– Nagyon szórakoztató volt. És minden istenien alakult, ami ezután jött.
Észveszejtő. Olyan, ami meg tudja változtatni az ember életét.
Cecile összevonta a szemöldökét.
– De?
Beszélni kezdtem, aztán abbahagytam. Nem akartam elmondani semmi
olyat, amitől Cecile csak még szomorúbb lehetne, mint amilyen már volt.
De túl jól ismert engem.
– Most azt hiszed, hogy ő is olyan, mint Felix.
Összeráncoltam az orromat.
– Miért, te nem?
Sóhajtott.
– Nem tudom. Barátok. Abból, amit hallottam, pár évvel ezelőtt jókora
vadulást csaptak együtt. De Felix csodálja Mauriciót. Habár pont ma ez
nem túl jó referencia egy ember jelleméhez.
– Azt mondtad, levesz a lábamról egy fantáziával, aztán ha végzett
velem, elfelejt. Nem volt semmi elképzelésem arról, mennyire könnyű
elfelejteni, hogy egy ilyen jó élmény nem a valóság. Csupa olyat mondott,
amit szívesen hallottam. Voltak olyan pillanatok tegnap, amikor azt
éreztem, hogy ez egy valódi kapcsolat. És a szex… Nem lesz egyszerű
bárki mással próbálkozni utána. Annyira jó volt.
– Akkor mit akarsz tenni?
– Azt mondtam neki, nem akarom, hogy egy fantáziával etessen. Aztán
faképnél hagytam. Eléggé nyers voltam. Figyelembe véve, hogy azóta sem
írt üzenetet, meg semmi, azt mondanám, hogy amit én szeretnék, az
igencsak kérdéses. Ennek itt vége van.
– Hát ez elég passzív hozzáállás az élethez.
Összezavarodva félrebillentettem a fejemet.
– Ez a realitás.
Cecile kelletlen képet vágott.
Felültem.
– Mondd csak ki!
Megvonta a fél vállát.
– Semmi. Csak most már látom, hogy maradhattál benne ilyen sokáig
egy munkában, amit utálsz.
– Az egyiknek semmi köze a másikhoz.
– Mindkettő kiváló példa arra, hogy visszafogod magad, mert félsz
veszíteni.
– Elnézést, ha óvatos vagyok, de épp most vágott be egy ajtót az orrod
előtt egy férfi, akivel évekig szexeltél. – Amint elhagyták a szavak a
számat, máris megbántam. – Ne haragudj! Ez övön aluli volt. Nem tudom,
miért mondtam ilyet.
Cecile felült, és a szemembe nézett.
– Részemről rendben. Senki sem szereti hallani az igazságot. Én sem. Te
sem.
Lassan megráztam a fejem.
– Én nem vagyok olyan erős, mint te, Cecile. Könnyen bele tudnék
szeretni ebbe a fickóba. Együtt lenni vele nem hasonlított semmihez, amit
eddigi életemben megtapasztaltam. Meg vagyok ijedve.
– Mi mind félünk, Wren. Az, hogy felnőttek vagyunk, nem azt jelenti,
hogy már mindent tudunk. Én nem vagyok szerelmes Felixbe. Még csak
nem is a legjobb szexuális élményem, amiben valaha részem volt. Hanem
megbízható, kellemes időtöltésnek tekintettem – de észveszejtő? Nem. Ha
feleannyit éreznék egy férfi iránt, mint ahogy te leírtad, hogyan voltatok
Mauricióval, legalább egy második lehetőséget azért adnék neki.
– Még akkor is, ha jó esély van rá, hogy összetöri a szívemet?
 Cecile az ágy szélére csúszott, és felállt.
– Pár nappal ezelőtt még nemet mondtam volna. Ami azt illeti, azt is
mondtam, hogy Mauricióval próbálkozni nem jó ötlet. De érzelmileg éppen
most kaptam egy hatalmas frászt a középszerűségtől, és másképp kezdem
látni a dolgokat. Mostantól egyetlen percet sem fogok olyan férfira
vesztegetni, aki nem elég észveszejtő nekem. Befejeztem mindent, ami csak
elég jó. A rohadtul jó az, amit akarok.
Én is felálltam.
– Meg is érdemled, hogy ilyen jót kapj.
Cecile megölelt.
– És te is, Wren. – Felkapta a táskáját. – Ami a lényeges, hogy az
ösztöneim azt súgják, Mauricio fel fog hívni téged ma. Különösen, ha neki
is olyan jó volt, mint neked.
Vállat vontam.
– A mérnökök jók az ágyban – viccelődtem. – Tudjuk, mi hogy
működik.
Cecile nagyot nevetett, aztán elkomolyodott.
– Tudom, hogy én kértelek, hogy gyere el Párizsba, de most vissza
akarok menni Londonba – ami azt illeti, a gépem már készen áll, és csak
rám vár. Jöhetsz velem, ha akarsz.
Végiggondoltam.
– Itt maradok. Még mindig rengeteg dolog van, amit látni szeretnék.
Megértem, miért akarsz elmenni, és részemről rendben. Nem kell
bébiszitter, igazán megszerettem Párizst.
Megint megölelt.
– Máris hiányzol.
Erősen magamhoz szorítottam viszonzásul.
– Ugyanezt érzem. – Hátraléptem. – Most pedig tűnj el innen! Egy egész
város vár arra, hogy felfedezzem.
Bólintott.
– Csak hívj, ha szükséged van rám. Pár órán belül itt tudok lenni, és a
lakásomban van szabad szoba, ha meggondolod magad.
– Jól vagyok. – Odakísértem az ajtóhoz, aztán mikor becsukódott
mögötte, nekidőltem. Sok mindent mondott, amin el kellett gondolkodnom.
A félelem volt az, ami miatt megmaradtam az állásomban? Eddig úgy
gondoltam, a kötelességtudat tart ott, mert felelős ember vagyok. Eszembe
jutottak a kockázatosabb, de izgalmasabb lehetőségek, amelyek felmerültek
az évek alatt. Ha bármelyik bejött volna, akkor ugyanígy támogathatnám a
szüleimet, de valami olyat csinálhatnék, ami nagyobb kihívást jelent nekem.
Nem mertem több időt tölteni Mauricióval, mert attól féltem, összetöri a
szívemet.
Akkor hát azzal a biztonságos férjjel, akit beterveztem a jövőmbe,
ugyanolyan boldogtalan lennék vele, mint a munkámmal? Mi van, ha nincs
még egy ember, aki olyan érzéseket vált ki belőlem, mint Mauricio?
Nem kellene legalább egy esélyt adnom a hihetetlen jónak?
A közelemben tartottam a telefont, amíg felöltöztem és sminkeltem.
Azok után, ahogy faképnél hagytam, lehet, hogy már rég leírt engem.
Belenéztem a tükörbe, és elképzeltem, hogy zajlana a beszélgetés, ha
felhívnám.
– Helló, Mauricio, emlékszel, hogy azt mondtam, nem akarok
szexcicamica lenni? És hogy többet akarok, mint amennyit benned
találtam? Ami azt illeti, éppen fordítva van. Úgy értettem, hihetetlenül
élveztem mindent, amit csináltunk, és szeretnék hozzád tartozni egészen
szombatig.
Kell lennie jobb megoldásnak.
Felvettem a telefonomat, és csak néztem.
Nem vagyok passzív. Egyszerűen csak felhívom és elhívom ebédelni.
Reszketett a kezem, úgyhogy vettem egy nagy megerősítő lélegzetet.
Vagy küldhetnék neki egy szexi üzenetet. Tudok szexi lenni. Lássuk csak.
Begépeltem: Hogy vagytok ma, te és a vibrátorom?
Nem, ez annyira ostoba. És furcsa.
Éppen ki akartam törölni, amikor megszólalt a telefon. Mauricio.
Megnyomtam a kijelzőt, hogy fogadom, és valószínűleg kétszer is
megnyomtam, mert nem csak fogadtam a hívást, de el is küldtem az
üzenetet. Basszus!
– Jó reggelt, Wren!
Hiányoltam a „Cicust”. Problémáim vannak.
– Jó reggelt!
– Tudom, hogy végződött a tegnap esténk, de szeretnélek ma este is
elvinni valahová. Kitaláltam neked pár meglepetést, ami, azt hiszem,
tetszeni fog. – Hallottam, hogy a telefonja csipog egyet. Légyszi, légyszi, ne
menjen át az üzenetem! – Épp most küldtél egy üzenetet?
Szerettem volna azt mondani, hogy nem. Ha ki tudtam volna találni
bármilyen forgatókönyvet, amely szerint egy komplett idegen elküldhette
neki ezt a specifikus üzenetet az én számomról, akkor azt választom, de
nem tudtam ilyet. Sajnálatos módon csak ennyit mondhattam:
– Nem kell most elolvasnod.
A nevetése elárulta, hogy elkéstem.
– Mindketten jól vagyunk, köszönöm.
Felsóhajtottam.
– Nem akartam ezt elküldeni neked.
– Hanem kinek akartad elküldeni? – nevetett.
– Természetesen neked írtam. Nem arról van szó, hogy tegnap éjszaka
körberohangáltam Párizst, szexjátékokat vásároltam és más férfiakkal
szexeltem. – Abbahagytam a szövegelést, mert nem javított a helyzeten.
Egy kis zavart csend után megszólalt.
– Wren?
– Igen.
– Ne aggódj. Legalább két üzenetet írtam neked tegnap este, és örülök,
hogy nem küldtem el egyiket se.
Elmosolyodtam.
– Tényleg?
– Tényleg.
– Mik voltak azok?
– Hm. Nem emlékszem.
– Hazudsz.
– Lehet. Vagy bölcsen kitöröltem őket nemcsak a telefonomból, hanem
az emlékezetemből is.
– Mondj el egyet. Csak egyet.
A telefonom üzenetet jelzett: Sajnálom, Cicus.
Megint elmosolyodtam. Cicus.
– Nem kell bocsánatot kérned. Nem tettél semmi rosszat.
– Ezért is nem küldtem el.
Hm. Akkor tudnom kell, mi volt a másik.
– Mit írtál a másikban?
– Egyet kértél, és kaptál is egyet.
– Most kérem a másikat.
– Egy csomó ember megelégedne a bocsánatkéréssel.
– Én nem vagyok egy csomó ember. És kíváncsi vagyok rá.
– Nem mondom el neked, mi volt a második.
– Miért nem?
 – Mert semmi jó nem származna belőle.
– Ez nem igaz. Megtudnám belőle, hogy figyelembe veszed, amit
szeretnék.
– Nem, nem ez lenne rá a reakciód.
– Próbáld ki.
A telefonom megint jelzett: Képtelenség a kedvedre tenni.
Nyeltem egyet.
– Ez az, amit az elmúlt este írtál, vagy amit most gondolsz?
– A múlt esti. De most is meglehetősen stimmel.
– Messze van attól, hogy bók legyen.
– Nem mondtam, hogy kedveset írtam. Azt mondtam, hogy semmi jó
nem származik belőle. Te meg azt, hogy boldoggá tenne. Most boldog
vagy?
Fel-alá mászkáltam a kis lakásban. Azt akartam mondani, hogy nem
vagyok, de akkor neki lesz igaza. Összeszorított fogam közt szűrtem a szót.
– Igen. Boldog vagyok, hogy igazat írtál.
– Akkor jól állunk.
– Igen.
Megint feszélyezett csend támadt, amitől tanakodni kezdtem, hogy a
kapcsolat köztünk, amit előző nap éreztem, vajon a képzeletem műve volt-
e. Aztán Mauricio megszólalt.
– Azt szerettem volna, hogy jobban érezd magad, miután a vibrátorodról
írtál.
Életre kelt a humorom.
– Nem a vibrátornak írtam.
– Nem kell zavarban lenned. Te is hiányoztál nekem. Idehozzam?
Odaadjam neki a telefont? Adjak nektek pár intim percet?
– Igazi seggfej vagy, ugye tudod?
– De mosolyogsz, igaz?
– Igen.
– Akkor mondj igent a ma estére. Nem akarok hencegni, de elég sok és
komoly szívességet kellett kérnem, hogy összeálljon, amit mára terveztem.
Általában nem teszek ekkora erőfeszítéseket, hogy lenyűgözzek egy nőt.
– Mert mind a lábad elé vetik magukat.
– Annál feljebb, Cicus. Mi ez a megszállottságod a lábammal?
Hangosan nevettem.
– Igazán valami különlegeset terveztél ma estére?
 – Észveszejtően különlegeset.
Csak egyetlen dologra gondolhattam. Amit nem tudtam kitalálni, az az
volt, hogy miért kellett szívességeket igénybe vennie azért, hogy
megismételjük a tegnap esti előadást.
– Ez olyan meglepetés, amihez spéci szexi öltözék kell?
– Tetszik, ahogy gondolkodsz, de magunkon kellene tartanunk a
ruháinkat ahhoz, amit az este kezdetére terveztem. Később, amikor már
kettesben vagyunk, olyan meztelen lehetsz, amennyire csak szeretnél.
Jobban is tetszik, ha úgy vagy.
Elöntött a melegség, de még nem adtam meg magam.
– Akkor mit vegyek fel?
– Megvetted már azokat az őrülten pici alsóneműket? Azzal kezdeném.
Égnek emeltem a szememet, habár a testemet forróság öntötte el, amikor
eszembe jutott, hogyan játszadozott a nyelve a csiklómmal.
– Formális? Nem elegáns? Vegyek fel kosztümöt?
– Általában szeretem a szép ruhákat, de most jobb lesz egy farmer.
– Most már kíváncsi vagyok. Mit találtál ki?
– El kell jönnöd játszani velem, hogy meglásd.
Gyere játszani. Soha többé nem fogom úgy hallgatni ezeket a szavakat,
hogy ne gondolnék Mauricióra, és arra, ahogyan a magáévá tett. Ha igent
mondok a második randevúra, akkor szinte egyértelmű, hogy igent mondok
minden másra is, amit az előző nap csináltunk.
Ó, igen.
– Akarod a címemet?
Egy pillanat hallgatás után beleduruzsolt a telefonba:
– Az adott helyen kellene találkoznunk. Az az érzésem, hogy ha érted
megyek a lakásodra, azonnal az ágyadat vesszük célba.
Az ágyékom összerándult a várakozástól, a mellbimbóm hegyesen
előreugrott. Jogos feltevés volt.
– Hol és mikor?
– Bocsánat, de ez egy igen volt?
– Nyilvánvalóan.
– Akkor mondd ki.
– Mit?
– Az igent. – Nevetett. – Próbáld meg.
– Igen – mondtam kissé türelmetlenül.
 – Nem akarok előítéletes lenni, de azt hiszem, hogy amit ma estére
terveztem, kicsit több lelkesedést érdemelne.
Hogyne nevettem volna ezen? Nevettem, de azért elgondolkodtam a
tökéletes reakción. Elmélyítettem a hangomat, és a legjobb képességeim
szerint utánozni próbáltam a saját hangomat, amint a falnál kufircoltunk.
– Igen. Ó, igen. Istenem, igen!
Egy pillanatnyi szünet után Mauricio mélyebb hangon szólalt meg:
– Ez működik.
Igazi izgalom rejlett abban, hogy tudtam, ugyanúgy fel tudom húzni,
ahogy ő engem.
– Gondoltam, megteszi.
– Ami azt illeti, mostantól minden kérdésemre így kellene válaszolnod.
Természetes érzés volt így flörtölni vele. Rekedt hangon folytattam:
– Minden megfelelő kérdésre így fogok felelni.
Felhorkant.
– Meggondoltam magam. Reggelizzünk együtt.
Mondhattam volna igent. Akartam is, de tetszett a gondolat, hogy
kitervelt számunkra egy igazi randit. Nem akartam eltérni tőle.
– Viszlát, Mauricio! Majd küldd el üzenetben az infókat ma estére.
– Ehetünk palacsintát is…
Kuncogtam.
– Viszlát! – És mosolyogva kinyomtam a telefont.
 TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Mauricio

Este nyolc után nem sokkal ott álltam a Louvre egyik oldalsó bejárata előtt.
A privát tárlatvezetések nem voltak itt szokatlanok, de fel kellett hívnom
egy jóbarátot, akinek ingatlanértékesítő társasága volt, hogy megkapjam azt
a fajta exkluzív látogatást, amit akartam. Ő ismert valakit, akinek
megvoltak a szükséges kontaktjai onnan, hogy promóciós célokra hasonló
alkalmakat hozott létre.
Wren be fog pisilni a gyönyörűségtől, ha meglátja, mit szerveztem
magunknak.
Minden más teljes érdektelenségnek tűnt, amikor Wren kilépett egy
taxiból, és körülnézett. Intettem neki. Sötétkék farmer és blúz volt rajta,
felém sétált, és én élveztem a látvány minden pillanatát.
Örült, hogy lát, de bizonytalannak látszott. Ó, Cicuska nem kezeli jól az
ismeretlent? Nos, jobb lesz, ha felkészül az első menetre, mert ez csak
töredékrésze annak, amit erre az estére elterveztem.
Megállt pont előttem, és hátrahajtotta a fejét, mint aki a csókomra vár.
De én a karomat nyújtottam helyette. A csók majd később jön. Komoly
fejtörés után oda jutottam, hogy a hiba, amit előző nap csináltam, nem volt
egyéb, mint hogy siettettem magunkat. Igen, ő volt az, aki javasolt valamit,
de miután a játékát megszereztük, képtelenség volt számomra bármi másra
gondolni, mint hogy ágyba vigyem. De ha van rá bármi esély, hogy ebből
valami tartósabb alakuljon ki – én most már azon voltam, hogy jól
csináljam.
Zavartnak tűnt, de elfogadta a karomat, én pedig átvezettem a biztonsági
bejáraton. Csodálkozva nézett szét a múzeumban.
– Szereztél nekünk nyitvatartási idő utáni belépést?
– Igen. – Éreztem, amint a mosolyomba némi önelégültség szivárog.
– Ó, te jó ég. Tervbe vettem, hogy eljövök ide a hét második felében. Ez
nagyon izgalmas. Kezdhetjük az egyiptomi kiállítással? Mindenük megvan
az ősi Egyiptomtól a római és bizánci időszakig. A világ egyik legnagyobb
gyűjteménye az antik műtárgyakból. Nagyon szépen köszönöm! Olyan
izgatott vagyok, hogy reszketek. Egy csomó ember eljön ebbe a múzeumba,
és csak egyetlen dolgot akar látni, a Mona Lisát. Szép festmény, de egészen
addig nem volt ilyen híres, amíg el nem lopták 1911-ben. Ettől vált
világszerte ismertté. Méltányolom, ahogy méltányolok mindent Leonardo
da Vinci kezéből, de még jobban megragad az a képesség és precizitás, ami
megmutatkozik az ülő írnok szobrában, akinél a papirusztekercs van.
Megálltunk, amikor megláttam két férfit szmokingban egy csukott ajtó
előtt.
– Akkor eltölteni némi időt a Mona Lisa társaságában nem jelenti neked
a megvalósult álmot?
Körülnézett a folyosón, a figyelme még mindig megoszlott köztem és a
Louvre egészének csodálata között.
– De igen, persze hogy szeretném látni. Gondolom, legalább egy percig
érdekes lesz. Miért?
Az egyik férfi kinyitotta az ajtót. Előlépett egy nő, és egy tálcán két
pezsgőspoharat kínált felénk. Egyet odanyújtottam Wrennek, a másikat
pedig egy hajtásra kiittam, és visszatettem a poharat a tálcára.
– Ez kiábrándító, mert a Mona Lisa előtt töltendő idő az egyetlen, amit
mára ide szerveztem.
Együtt léptünk a csaknem üres terembe. Két széket helyeztek el az
üvegtáblákkal körbezárt festmény előtt. Más műremek nem is volt a
helyiségben.
– Ó! – mondta Wren, és belekortyolt a pezsgőjébe. – Akkor ez nem
olyan tárlatvezetés, ami mindenre kiterjed?
– Nem. Csak erre. – Odavezettem a festmény elé.
– Gyönyörű. – Kortyolt a pezsgőjéből. Aztán pillanatnyi kihagyás nélkül
megint letaglózott. – Tudtad, hogy da Vinci sfumato technikát használt a
mosoly színezéséhez és árnyalásához? Ez azt jelenti, hogy az ábrázolásban
elmosódnak a kontúrok. Ezért van, hogy ha egy bizonyos távolságban állsz,
és a szemét nézed, olyan, mintha mosolyogna. De ha közelebb mész, és a
száját nézed, a mosoly eltűnik. Egyesek szerint ez Leonardo mesteri
tudásának a bizonyítéka. Mások szerint kevésbé tudatos eszközhasználatról
van szó.
– Nem is tudtam – mondtam, lenyűgözve Wren széles ­körű
tájékozottságán a legkülönbözőbb témákban.
 – Akarod látni, mennyire igaz? – Mindketten közelebb hajoltunk, és
Mona Lisa szemébe néztünk. – Oké, és akkor most? – Néhány métert
hátraléptünk. Átkozott legyek, ha nem úgy láttam, hogy hirtelen tényleg
mosolyogni kezd.
– Hűha. Ez tényleg érdekes.
Wren megemelte, majd leengedte a vállát.
– Én is úgy gondoltam, amikor először olvastam róla.
Még egy percig ott álltunk, és csak néztük a képet. Végül megfordultam,
és a székek felé intettem.
– Leülünk?
– Persze.
Wren leült az egyik székbe, én meg vele szemben.
Rám mosolygott.
– Ez az egész nagyon szép. Tényleg. Biztos vagyok benne, hogy nem
volt könnyű ezt így mind megszervezni.
A mellkasom mélyéről kieresztettem egy dünnyögést. Nem volt
egyszerű.
– Gondoltam, jó indítás lesz az esti programunkhoz. De még jobbat
terveztem a folytatáshoz.
Odahajolt hozzám, és rátette a kezét az enyémre.
– Ez csodálatos.
Jött egy alkalmazott, elvette a pezsgőspoharainkat, és helyette bort
kínált. Mindketten elvettünk egy poharat. Miután kiment, Wren és én
visszaültünk a székekre, és néztük tovább a festményt.
Nem olyan élmény volt, amilyennek vártam.
– Nos, egy óráig lehetünk itt.
– Egy óráig – mondta, és mintha humor csillant volna a hangjában.
Mindenki mással bosszankodtam volna, de vele olyan volt, mintha egy
közös tréfán osztoznánk.
– Igen. Itt kell ülnünk ezekkel a biztonsági őrökkel, akik lesik minden
mozdulatunkat – az órámra néztem –, még negyvenöt percig.
Nevetett – visszafogottan, mintha a közelben ott téblábolna egy
könyvtáros, aki mindenkit csendre int.
– Negyvenöt perc. Bárcsak tudnék még valamit mondani a festményről!
Pózba vágtam magamat, fél könyékkel a térdemen, miközben a másik
kezemmel a kép felé mutattam.
 – Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy komoly kutatásokat
végeztem a festmény és a hölgy történetéről és titkairól. – Megköszörültem
a torkomat. – Úgy értem, hogy rendesen kigugliztam.
Wren gyönyörű lány volt, és még gyönyörűbb, amikor mosolygott.
Tetszett, hogy elő tudom hozni ezt az oldalát.
– Akkor most megint én vagyok a tanuló, és te a mester.
Ez nagyon nem volt fair. Ez az utalás az előző napra összezavarta a
gondolataimat, és megtöltötte a fejemet emlékekkel arról, hogy milyen volt
a karomban, milyen íze volt a teste minden centiméterének, milyen jó érzés
volt, amikor az ajka magukba fogadta a…
– Miről is beszéltünk?
Megveregette a karomat.
– Meg akartál tanítani valamire.
– Ja igen. – Valóban voltak dolgok, amikre meg akartam tanítani, de
azoknak várniuk kellett, amíg kettesben maradunk. Itt most azt akartam
megmutatni, hogy igenis érdekel a történelem. Elkezdtem felsorolni
mindazt, amit a Mona Lisa történetéről és titkairól kikutattam. – Infravörös
fény segítségével állapították meg azokat a változtatásokat, amelyeket
Leonardo da Vinci végrehajtott, a sérülést, amit egy hozzávágott kő okozott,
majd megjavították, és még egy elvesztett szemöldökszálat is felfedeztek
így.
Amikor befejeztem, Wren furcsa pillantást vetett rám. Mindig is jól
ment, hogy visszaidézzem, amit olvastam, úgyhogy eléggé biztos voltam
benne, hogy nem azért mustrálgat, mert valamit rosszul mondtam.
Vártam.
Wren rólam a festményre fordította a tekintetét, majd vissza.
– Sok energiát szántál a mai estére. – Biccentettem, nem akartam
tagadni. – Köszönöm – mondta őszinte örömmel, amitől egy pillanatra
kiestem a szerepemből.
A tekintetünk találkozott, és megint ott volt közöttünk az izzás tegnapról,
de valami több is. Nem tudtam volna felcímkézni vagy elmagyarázni.
Egyszerűen csak ott volt.
– Nagyon szívesen.
Újabb hosszú szünet következett, és megint az órámra néztem.
– Már csak negyven perc maradt.
– Komolyan?
 – Viccelek. Már csak harminc. – A kezembe vettem a kezét, és ujjaim
közé fontam az övéit. – Nem kötelező maradnunk.
Könnyedén megszorította a kezemet.
– De én akarok. Komolyan, Mauricio, ez hihetetlenül figyelmes volt
tőled. Sokkal több, mint amit vártam volna.
Ajkamhoz emeltem a kezét.
– És az éjszaka csak most kezdődött.
 TIZENHATODIK FEJEZET

Wren

Ha az életnek lenne „visszajátszás” gombja, akkor kitöröltem volna

mindent, amit akkor mondtam, amikor megérkeztünk a Louvre-ba. De
valahogy ez mégsem tette tönkre az éjszakát. Nem hibáztathattam volna
Mauriciót, ha hálátlannak tart. De nem akartam az lenni. Néha problémát
okozott nekem eltérni az eredeti elképzeléseimtől, ha másképp alakultak a
dolgok.
Amikor megértettem, mit is csinálunk a Louvre-ban, és láttam, mennyi
időt szánt rá, hogy megismerje a festmény történetét, csakis az én
kedvemért, már minden percét élveztem.
Bérelt autó várt ránk, amikor elhagytuk a múzeumot. Azt vártam, hogy
Mauricio majd magához húz abban a pillanatban, amint becsukódik a kocsi
ajtaja, de csak fogta a kezemet, és izgatottnak látszott amiatt, ahova vinni
készült.
Leparkoltunk az Eiffel-torony közelében, ami ki volt világítva, és már
majdnem elkezdtem áradozni, hogy milyen izgis lesz felmenni a tetejére, de
megtanultam a leckét. Hagytam, hogy minden magától kibontakozzon, az
elvárásaim nélkül.
Kéz a kézben sétáltunk át a biztonsági bejáraton, ami mindenki számára
zárva volt, kivéve kettőnket. Amikor beléptünk, találkoztunk a biztonsági
őrrel, aki odakísért minket egy fülkéhez, amely nap közben ellenőrző
pontként szolgálhatott. Egy várakozó felvonóhoz sétáltunk.
– Hogy tudtad ezt mind elintézni? – kérdeztem szédült ámulattal.
Mauricio félrebillentette a fejét.
– Vannak eléggé befolyásos barátaim – mondta.
– Hát úgy tűnik.
A liftezés felfelé nem tartott olyan sokáig, mint gondoltam. A második
szintig mentünk. Onnan egy másik, kisebb lifthez vezettek minket. Amikor
megindult felfelé, megszorítottam Mauricio kezét. Nem féltem a
magasságtól, de a sebesség és a kilátás kombinációja kissé sokkoló volt. A
mellkasához húzott, ölelésének biztonsága jólesett.
Egy kisebb térbe léptünk ki, amelynek fémpadlózata volt. Üvegablakok
zárták körbe. Odasétáltunk, hogy kinézzünk. Megdöbbentő látvány
fogadott. Vizuális tobzódás. Romantikus is, de a biztonsági őr a
közelünkben maradt. Nem foglalkoztunk vele, de így is visszatartott minket
attól, ami egyébként valószínűleg mindkettőnknek eszébe jutott, mint
felfedeznivaló.
Mauricio a karjába vont, futólag megcsókolt, és megkérdezte:
– Akarsz még feljebb menni?
– Persze.
Felmásztunk egy lépcsőn, ami egy rácsokkal óvott kisebb térbe vezetett a
szabad levegőn. Nagyot nyeltem, amikor elém tárult a gyönyörűséges
kilátás. Minden irányban ragyogott az esti város. A szél vadul a hajamba
kapott. Úgy éreztem, mintha repülnék, pedig biztos alapokon álltam. Volt
ott egy kis pezsgős bár, amit csak nekünk nyitottak ki. Koccintottunk a
poharainkkal, és csináltunk egy szelfit a tábla előtt, amelyre az volt írva,
hogy ott van a csókok helye. A közönségünk ellenére Mauricio nyakába
vetettem magamat, és hálától eltelve megcsókoltam.
Felmordult, és hasonló éhséggel viszonozta. Olyan csók volt, amely
elvitt volna minket a végletekig, ha épp más helyen vagyunk. Olyan,
amelyet nehéz volt abbahagyni, de megtettük.
– Örülök, hogy tetszik neked ez a kis túra – mondta könnyedén.
– Hogyne tetszene? – Úgy éreztem, álmodom. – Soha nem fogom
elfelejteni ezt az éjszakát. Soha.
Kezével a csípőmön, Mauricio a szemembe nézett.
– Még több is van. A túra nem ért véget.
– Nem? – Azt se bántam volna, ha igen. Abban a pillanatban is boldogan
hazamentem volna vele. – Mi más van még itt? Éttermek?
– Annál jobb – ígérte, és egy újabb lépcsőhöz vezetett.
A biztonsági őr előttünk ment fel, és kinyitott egy ajtót. Ahogy követtük,
rájöttem, hova kerültünk.
– Eiffel lakása?
– Ó, igen – felelte Mauricio, és igencsak elégedettnek látszott
önmagával.
Széles mosoly terült szét lassan az arcomon. A bennem élő sznob heveny
szellemi orgazmust élt át. Beléptünk a kicsiny lakásba. Áporodott levegőjű,
régi bútorokkal telezsúfolt hely volt, benne viaszfigurákkal, amelyek Eiffelt,
a lányát és Thomas Edisont ábrázolták – a legtökéletesebb romantikus hely,
amit csak el tudtam képzelni. – Itt találkozott Eiffel a korának tudósaival.
Senki sem léphetett be ide, csak akit ő meghívott. Érzed az energiájukat? Én
igen. – Nem mertem hozzáérni még az asztallaphoz sem. Minden, ami ott
volt, túl különleges, túl értékes volt.
– Te milyen témát választanál, ha találkoznál vele? Ha itt lenne most? –
kérdezte Mauricio.
Komoly kérdés volt, gondolkodtam pár percet, mielőtt válaszoltam.
– Azt kérdezném tőle, hogyan döntött a tervei mellett. Amikor mindenki
azt mondta neki, hogy az Eiffel-torony egy szégyenletes ocsmányság,
hogyan tudta kiküszöbölni ezeket a hangokat? Kételkedett magában valaha,
vagy tisztán látta maga előtt az útját?
Karjával a derekam körül, Mauricio válaszolt.
– Szívesen meghallgattam volna a válaszait. Mert én is ugyanezeket
kérdeztem magamtól.
A pillantásom összetalálkozott az övével.
– Tényleg?
Körülnézett a szobában, majd megint rám.
– Az elmúlt éveket a családunk vállalkozásának szolgálatában töltöttem.
Ahova eljutottunk, az főképpen a bátyámnak, Sebastiannak az álma volt.
Jelen voltam, amikor kellett, és átadtam neki az irányítást, amikor már elbírt
vele. Egy ideig ott voltam, ahol lennem kellett. Most már megfelelő
helyzetben van, és én szabaddá váltam, hogy azt csinálhassam, amit én
választok magamnak.
Tökéletesen megértettem, mit érez.
– Elegendő megtakarításom van, hogy otthagyjam a munkámat, és olyan
dologba fogjak, amiben tényleg csinálhatok is valamit. A jelenlegi
feladataim sokkal inkább a felügyeletben és a dokumentálásban merülnek
ki. De én mindig inkább alkotni szerettem volna valamit.
– Mit alkotnál?
– Látod, itt van a gond. Nem tudom. – Sóhajtottam, és nézegettem a
bekeretezett diagramokat a falon. – Mit gondolsz, Eiffel mindig tudta, hogy
ez az, amit csinálni akar, vagy egyszerűen az ölébe hullott?
Mauricio egy percig hallgatott. Olyan beható figyelemmel vizsgálta az
arcomat, amit nem értettem, aztán a fülem mögé simított egy hajtincset.
 – Lefogadom, hogy meglepetésként érte. Nem kereste, nem állt rá
készen, de ha egyszer meglátta benne a lehetőséget, semmi más út nem
látszott lehetségesnek számára.
Ebben az érzelmileg fűtött pillanatban úgy éreztem, mély kapcsolat fűz
egy férfihoz, aki sok tekintetben még mindig idegen volt számomra.
Hogyan volt ez lehetséges?
Az őr megkérdezte, akarunk-e távozni. Vonakodva igent mondtunk. Akár
örökre ott maradtam volna, de tisztában voltam rövid látogatásunk értékével
is.
– Köszönjük szépen!
Visszaereszkedtünk a lépcsőn a torony csúcsának szabad levegős
szintjére. Megérintettem a korlátot, még mindig alig hittem el, hogy mit tett
Mauricio a kedvemért. Kutatva néztem az arcát. Megtenne ilyet egy férfi
egy olyan nő kedvéért, akinek a nevére a következő héten már nem akar
emlékezni? És én tudnék így érezni egy ember iránt, ha a kötődésünk nem
valóságos? Ennyire jó színész senki sem lehet – ha mégis, akkor miért
megy el ilyen messzire?
– De hát már lefeküdtem veled! – tört ki belőlem.
A szemöldöke felszökött, aztán tréfásan megsimította a homlokát.
– Jó, hogy emlékeztetsz rá. Már el is felejtettem.
Megrohant a pánik, amire nem találtam magyarázatot.
– Ennek nincs értelme.
Nekidőlt a korlátnak mellettem.
– Minek nincs? Hogy nem tudtam, hogy ijesztő próbababák vannak az
Eiffel-lakásban? Hogy nem sejtettem, hogy a mi biztonsági őr barátunk
ilyen komolyan veszi a feladatát?
Odapillantottam, ahol az őr pár lépés távolságból diszkréten rajtunk
tartotta a szemét. El is feledkeztem róla.
– Imádtam a mai esténk minden pillanatát. Még soha senki nem tett
értem semmi ehhez hasonlót. Soha. Kaptam virágokat. Egyszer egy
jádegyűrűt. A férfiak elvittek moziba. Vagy pizzát enni. Úgy gondoltam,
hogy ha steak a vacsora, az már kivételes.
– Nem a megfelelő pasikkal randevúztál.
Megint körülnéztem, és úgy éreztem, kicsit túlterhelt lettem.
– Ez nagyon sok. Nem tudom, mit akar jelenteni.
Mindkét kezét felemelte a tréfás megadás jeleként.
– Muszáj bármi mást jelentenie, mint hogy veled szeretnék lenni?
 Miközben küszködve próbáltam megfogalmazni, mit is érzek, megint
elfogott a légszomj. Szerettem volna, ha ez mind tényleg azt jelenti, hogy
velem akar lenni, ha valóságosak lehetnek azok az érzések, amelyeket kivált
belőlem. És nem akartam ebben úgy előbbre jutni, hogy ő nincs velem.
Gyáva vagyok.
Soha nem fogom otthagyni az állást, amit utálok.
Tönkre fogom tenni ezt az egészet, aztán hozzámegyek egy férfihoz,
akivel még együtt hálni sincs kedvem.
Vagy egyedül fogok meghalni.
Mauricio az őrhöz fordult.
– Most már visszavinném a hölgyet a biztos talajra.
Az őr egyetértően bólintott.
Követtem Mauriciót és az őrt lefelé a lépcsőkön, majd be a liftbe.
Mauricio elvitt engem Eiffel lakásába. Megajándékozott egy olyan
emlékkel, ami mindent elhomályosít majd, amit otthon találok.
Szó nélkül mentünk az egyik felvonótól a másikig. Amikor megint
kiléptünk az éjszakába az Eiffel-torony középpontja alatt, odafordultam
Mauricióhoz.
– Bocsánat. Nem akartam ott fent ennyire kiakadni.
Egyik karjával átölelte a derekamat.
– Megértem. Sok ember fél a magasságtól.
Azt kívántam, bárcsak ennyi lenne. Megkopogtattam a homlokomat.
– Néha túlgondolom a dolgokat…
– Nem mondod?
– Ne. Komolyan beszélek. Egy gondolat ötlött fel bennem, és nem akar
kimenni a fejemből.
Magához ölelt.
– Én ugyanígy vagyok ezzel. Pár pillanattal előbb elképzeltelek
meztelenül, és most már képtelen vagyok másra gondolni.
Hosszasan néztem a szemébe. Én itt a halandósággal vagyok elfoglalva,
és ő kizárólag a szexre gondol?
Megcsókolta a nyakamat, és elfelejtettem, hogy min tépelődtem. Csak ő
volt, a csókjának a csodája, aztán a biztonsági őr, aki azt sugallta, hogy
valahol máshol kellene folytatnunk a randevúnkat. Mauricio megköszönte
neki a szolgálatait, mintha régi barátok lennének, és ha a viselkedésünk
bosszantotta is a fickót, többet nem látszott rajta, hogy zavarja. Intett
nekünk, és mi távoztunk a biztonsági bejáraton át.
 Kint várt minket az autó, Mauricióval megálltunk előtte. Odahajolt a
fülemhez.
– Gyere vissza a lakásomba, Cicus.
Valaki egyszer azt mondta, hogy bátornak lenni nem azt jelenti, hogy az
ember soha nem fél – hanem azt jelenti, hogy azt tesszük, amit kell, még
akkor is, ha félünk. Nem vagyok benne biztos, hogy arra gondoltak,
eltöltsünk-e egy második éjszakát valakivel csodálatos érzéki élvezetek
közepette annak ellenére, hogy esetleg összetört szív lesz belőle, de arra
elég volt, hogy elegendő erőt adjon a válaszhoz.
– Ó, istenem, igen.
Mauricio megcsókolt – úgy, ahogy vártam. Csupa szex és ígéret.
Gátlástalan. Követelő.
Tökéletes.
 TIZENHETEDIK FEJEZET

Mauricio

Mi, férfiak orgazmus után gyakran kerülünk a makulátlan tisztánlátás

állapotába. Amikor a lélegzetem visszatért a normális mederbe, eszembe
jutott, hogy alighanem kényelmesebben lennénk mindketten az ágyamban,
mint hogy a fából készült, hideg konferenciaasztalon töltsük az éjszakát,
ahol végül kikötöttünk. Vonakodva kibontakoztam Wrenből, és legurultam
az asztalról, hogy lábra álljak. Amint úgy láttam, hogy sikerült,
felnyaláboltam Wrent, és odavittem, ahová kívántam – az ágyamba.
Visszahajtottam a takarókat, gyengéden lefektettem, aztán bebújtam
mellé. Jó érzés volt ott tudni magam mellett, annyira jó, hogy megtartottam
magamnak a gondolataimat. Ezen az éjszakán nem akartam őt menekülésre
késztetni.
Okos ember tudja, mikor nem szabad megbillenteni a csónakot. Elszánt
törekvéseimnek köszönhetően kaptam egy második esélyt, és én kihoztam
belőle a legtöbbet. Ezek után, ha ez a lány képes lesz ránézni egy
palacsintára anélkül, hogy eszébe ne jutna, ahogy lefelé haladok egy
bizonyos kényes pont felé a testén, miközben éppen eszik egyet, akkor ne
legyen a nevem Mauricio Romano.
Négy orgazmus. Ennek elégnek kell lennie még a Cicusomnak is. Én
magam általában kettőnél megállok, de a kedvéért megembereltem magam,
és megmutattam neki nemcsak azt a gyönyörűséget, amit az erkélyen
lehetett kiélvezni, miközben az ember (lánya) a kilátásban is
gyönyörködhet, de azt is, amit zuhanyozás közben, meg azt is, ami a
lakosztály tárgyalójában volt fellelhető a legkülönbözőbb helyeken. Ugyan
milyen más férfi lett volna elég figyelmes ahhoz, hogy egy szexmaraton
közben rendeljen házhoz egy tucat frissen sütött francia palacsintát?
Átfontam Wrent a karommal, és jólesett, ahogy közelebb húzódott
hozzám. Most nem fog menni sehová.
Megcirógatta az államat bámulatosan tehetséges ujjacskájával.
– Hát ez hihetetlen volt.
 – Szívesen, bármikor – mondtam önelégült mosollyal.
Könnyedén, játékosan megcsípte a mellemet.
– Most túlságosan gyenge vagyok egy találó visszavágáshoz, de ha az
agyam megint képes lesz normálisan működni, akkor jól vigyázz!
Gyengéden megcsókoltam az ajkát.
– Akkor az egyetlen esélyem, hogy folyamatosan szédült állapotban
tartsalak különféle túladagolt orgazmusokkal.
Kuncogott, aztán az arckifejezése komolyra váltott.
– Köszönöm neked a ma éjszakát. – Az ujját a számra tette, hogy
csendben maradjak. – Igen, a csodálatos szexet is, de a Louvre és az Eiffel-
torony is benne van. Ezek olyan élmények, amelyeket soha nem fogok
elfelejteni. Soha. Színtiszta varázslat volt ez így együtt, és csak szeretném,
ha tudnád, mennyire hálás vagyok érte. – Kinyitottam a számat, hogy
mondjak valamit, de a pillantásával megállított. – Most ne viccelj. Neked ez
talán mind csupa rutin, de nekem nem az volt.
Megpusziltam az ujját, aztán a kezét a kezembe vettem, és a
mellkasomra tettem.
– Semmi, ami velünk történik, nem rutinszerű nekem.
Beleharapott az alsó ajkába.
– Azt hiszem, rendben leszek, ha nem beszélünk a szombatról.
Szeretném kiélvezni ezt a veled töltött időt. És ha véget ér, azt érezni, hogy
minden jól van úgy, ahogy van. Nem akarok sem dühös, sem megbántott
lenni. Néha pánikba esem. Nem vagyok rá büszke, és kezdem látni, hogy ez
mennyire visszahúz engem. Próbálok dolgozni rajta. Akkor, meg tudjuk
tenni? Azt, hogy ez a hét csak a szórakozásról szóljon?
– Teljes mértékben. – Éreztem a kísértést, hogy eláruljam, többet
szeretnék tőle, mint puszta szórakozást, de egyelőre nem úgy tűnt, hogy
képes lenne hinni nekem. Úgy döntöttem, a legjobb módja annak, hogy
bebizonyítsam, nem csak szombatig tervezek, az az, ha benne maradok az
életében utána is. Egyszerű. Ha pánikba esik attól, hogy túlgondoljuk a
dolgokat, akkor nem kell túl sokat gondolkodni róla…, csak csinálni.
A vállamba fészkelte a fejét, és becsukta a szemét.
– Találd ki, mire jöttem ma rá.
– Na mire?
– Az őrülten pici alsónemű olyan érzés, mint a fenékbe vágó fürdőruci.
Nem vagyok benne biztos, hogy az a szexi fehérneműs típus vagyok.
 Nevettem, képtelen voltam levenni a szememet arról a nőről, akivel
együtt voltam, és kezdtem nem érteni, hogyan is élhettem eddig nélküle.
– Biztos vagyok benne, hogy az én tapasztalt segítségemmel találunk
neked olyat, ami nem csak jól néz ki, könnyű leszedni, de kellemes viselet
is.
Kinyitotta az egyik szemét, hogy rám pillantson.
– Könnyen jön le? Ezt még sosem vettem számításba eddig, amikor
ruhaneműt vásároltam.
– Tényleg? Akkor hadd járuljak hozzá a ruhatáradhoz. Ez is egy olyan
kérdés, amibe komolyan belegondoltam. – Vigyorogva hozzátettem: – Nem
mintha bármi panaszom lenne azokkal kapcsolatban, amiket eddig viseltél.
Ásított, és behunyta a szemét.
– Jó mentés volt.
Megpusziltam a homlokát.
– Mit szeretnél csinálni holnap? – Az első ötletem az lett volna, hogy
maradjunk ott, ahol vagyunk, de tudtam, hogy még többet akar látni
Párizsból. – Elmehetünk Versailles-ba helikopterrel. A Champagne vidék
kicsit messzebb esik, de kivitelezhető. Te választasz, és én megoldom
neked.
Félig kinyitotta a szemét.
– A katakombák? Mondhatsz nemet. Nem mindenkinek való az ilyesmi,
de én olyan sokat olvastam róluk, és igazán kíváncsi vagyok. Megoldani
egy tizenhetedik századi egészségügyi problémát azáltal, hogy hatmillió
párizsi maradványait áthelyezik régi kőbányákba – ez például egy olyan
mérnöki teljesítmény, ami megváltoztatta sokak életét. Egyes alagutak már
akkor beomlottak. Igazi vakmerőség kellett ahhoz, hogy ezt kivitelezzék.
Szeretném látni, mi lett a vége.
Én drága luxuskirándulásokat kínáltam fel neki. Ő ehelyett egy olcsó
kiállítást választott a város felszíne alatt, ahol koponyákat és csontokat
halmoztak fel dekoratív kupacokba mohos alagutakban. Legalábbis egészen
eddig így gondoltam a katakombákra, amíg nem kezdett beszélni róluk. De
most már többet akartam látni a világból az ő szemével.
– Rendben.
Ezek után elaludt.
Én nem. Magamhoz öleltem, bámultam a hálószoba mennyezetét, és
mosolyogtam, amint újra lejátszottam a fejemben a randevúnkat. Eredetileg
azért jöttem Párizsba, hogy megkeressem azt, aki régen lehettem. Fel se
merült bennem, hogy találkozhatok valakivel, aki miatt majd több akarok
lenni annál, aki valaha is voltam.
Két nap nem lehet elegendő ahhoz, hogy minden kiderüljön.
Megint elmosolyodtam. Az apám vitatkozna, azt mondaná, hogy ha
minden a helyén van, akkor még két nap sem kell hozzá.
Az utolsó gondolatom az volt, mielőtt én is elmerültem az álmok
tengerében, hogy többet kell megtudnom a szüleiről. Vajon szükségük lehet
egy tehénre?
 TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Wren

Égett szagra ébredtem. Beletelt egy percbe, mire rájöttem, hol vagyok.
Mauricio, akin csak bokszeralsó volt, ott állt az ágy mellett egy tálcányi
ennivalóval. Ha nem lett volna ott a képén az ő jellegzetes „szuper elégedett
vagyok magammal” mosolya, azt hiszem, hogy álmodom. Említettem már,
mennyire gyönyörű férfi? Olyan hasizmai voltak, amelyeket egy nő azonnal
meg akar érinteni, még akkor is, ha már végigcsókolta minden centiméterét.
És a válla. Ollala! Arra a színészre emlékeztetett, aki Thort játssza, és
aki miatt megnéztem minden filmet, amelyben szerepelt, csakis azokért a
jelenetekért, amelyekben lemeztelenítette a felsőtestét. Az Aquamant is
láttam párszor, ugyanebből az okból. Azt hiszem, bukom a klassz
férfimellkasokra.
– Jó reggelt, Cicus. Éhes vagy?
Még egy kis ideig csodáltam a tökéletes külsejét, és elárasztott a
forróság, amikor a bokszeralsója a megkülönböztetett figyelmem hatására
felsátorosodott.
– Az vagyok – mondtam, és reméltem, hogy a hangom amolyan szexi,
„esemény utáni” hang.
– Akkor ülj fel!
Amikor felültem, az ágynemű lehullott, és felfedte a meztelen mellemet.
Majdnem feljebb húztam a lepedőt, hogy betakarózzak, de tetszett, ahogy
nézi. Vele gyönyörűnek és szabadnak éreztem magam. Ott hagytam a
lepedőt, ahol volt, odébb helyezkedtem, hogy ő is le tudjon majd ülni, aztán
segítettem neki az ölembe helyezni a tálcát. Volt rajta croissant, tojás, egy
kanna kávé, két csésze meg egy muffin. Egyik sem tűnt égettnek. Úgy
döntöttem, nem kérdezek rá.
– Reggeli az ágyba. Ez aztán az ellátás.
Odahajolt, és megcsókolt.
– Olyan dolgokat hozol ki belőlem, amikről nem is tudtam, hogy bennem
vannak.
 Körbeforgattam a szememet. Lehet, hogy ez volt az ő jellemző nyerő
mondata.
– Minden nagyon gusztán néz ki.
Leült mellém.
– A szálloda konyhájából küldettem fel. Az én reggelikísérletem sajnos a
kukában végezte. Túlbecsültem az időt, ami alatt egy pirítós megpirul.
Felvontam a szemöldökömet.
– Te nem tudod, hogyan kell pirítóst készíteni?
Mindkettőnknek töltött egy csésze kávét.
– Láttam már, hogy hogy csinálják, de sosem kellett nekem készítenem.
Mondd, hogy jó szakács vagy.
– Tudok pirítóst készíteni – hárítottam.
– És? – kérdezte furcsán reménykedő hangon.
– És amikor otthon vagyok, akkor fel tudok hívni egy csomó éttermet,
mert ott a számuk a gyorshívólistámon.
Nevetett.
– Persze csak tréfálsz.
Elfogadtam a felém nyújtott kávét, és összehúztam a szememet. Nem
voltam ügyetlen a konyhában, de nem tetszett a feltételezés, hogy
számítana, ha az lennék.
– Miért tréfálkoznék azzal, hogy nem tudok főzni? Te úgy hiszed, hogy
mindenkinek, akinek vaginája van, veleszületett képessége a főzés? Vagy
hogy egyáltalán akar főzni?
Felszegte a fejét, és engem fürkészett.
– Tudsz főzni, igaz? De mégis belém akadsz.
Felvettem egy croissant-t, és beleharaptam, aztán válaszoltam.
– Azt hiszem, ez attól függ, hogy szerinted mennyire fontos egy nőnél,
hogy tud-e főzni, vagy sem. Te úgy gondolod, hogy a főzés a nők dolga?
Beleharapott a muffinba, és ette, válasz nélkül. Végül megszólalt:
– Ez pontosan az, amit én taposóakna-beszélgetésnek hívok. Azt hiszem,
sejtem, milyen választ szeretnél hallani, de nem tudom, miféle csomagot
pakolsz majd ki az asztalra. Tehát meg kell fontolnom a lépteimet, ha élve
akarok kikerülni ebből.
Azt akartam mondani neki, hogy nincs olyan csomagom, de ha azt
mondanám, tudom, hogy hova seperné el a választ, aztán kacsintana, és
nekem elolvadna a szívem. Úgy döntöttem, inkább őszinte leszek, mintsem
hogy védekezzek.
 – Én két keményen dolgozó szülő mellett nőttem fel. Megosztották
egymás közt a teendőket, felváltva főztek, mostak, és minden egyéb. Igazi
partnerkapcsolat az övék, ami nem a társadalmilag előírt nemi szerepeken
alapul. Az anyám is tudja, hogyan kell kereket cserélni, és apám is tud
lepényt sütni.
Hosszasan nézett rám.
– Nekem jelenleg van egy szakácsom, aki elkészíti az ételeimet, de
azelőtt, otthon, az anyám egyszerűen nem engedte meg, hogy bármelyikünk
betegye a lábát a konyhájába. Az apám talán tudja, hogy kell rántottát
csinálni. Nem tudom biztosan. Sosem láttam. De boldog házasságban élnek.
– Szóval a te csomagod amolyan régimódi – mondtam szárazon. – Lehet,
hogy ideje lenne kicsit felfrissíteni.
Könnyedén és gyorsan elmosolyodott.
– Az a baj, hogy szeretek enni.
Nem tudtam mást, mint visszamosolyogni.
– Talán fontolgattad már, hogy megtanulsz főzni?
– A megfelelő tanárral minden lehetséges. – A szemében felvillant a
vágy és a humor keveréke. – Ha már a tanításról beszélünk, meg kell
említenem, hogy lenyűgözött, ahogy megtartottad az egyensúlyodat, amikor
kipróbáltuk azt a pozíciót. Azt hittem, biztosan el fogsz esni.
Nevettem.
– Bíztam abban, hogy nem hagynád.
– Legalábbis megpróbáltalak volna elkapni, de szappanos voltál és
csúszós. Rosszabbul is alakulhatott volna.
Hozzávágtam a croissant-om megmaradt darabját.
Visszadobta, aztán odahajolt egy csókért.
Mindketten boldog mosollyal visszaültünk, és tovább falatoztunk a
reggeli választékából.
Hogyan lehetséges, hogy ezt az embert csak pár napja ismerem? Ha nem
jöttem volna Párizsba, sosem találkozom vele. Ha úgy döntök, hogy inkább
egy étteremben találkozom Cecile-lel, és nem Felix lakásán, akkor talán
soha nem futok össze Mauricióval a vakációm alatt.
A szívem hevesen verni kezdett.
Hogyan lehetséges, hogy valami, ami ennyire olyan, amilyennek lennie
kell, csupán egy csomó véletlenszerű döntés szüleménye?
Megráztam a fejemet, és figyelmeztettem magamat, hogy ezt se
gondoljam túl. Milyen közel jártunk ahhoz, hogy sose találkozzunk, milyen
kevés ideje ismertük egymást – csupa olyan téma, ami csak lerombolná azt
az örömet, amit aznap reggel éreztem. Átmeneti vagy sem, de élvezni
akartam a Mauricióval töltött időt.
Nem is kívánhattam volna kedvesebb, érzékibb, jóképűbb férfit, akivel
flörtölhetek Párizsban. Ha most tönkreteszem ezt a hetemet, örökké bánni
fogom.
Talán éppen ez a flört szépsége… Talán semmi, ami ennyire jó, nem
tarthat sokáig. Mint egy csokor virág. Vagy egy tökéletes tavaszi nap. A
tudat, hogy hamarosan elmúlnak, annyival értékesebbé teszi őket. Azt
mondtam magamnak, hogy legjobb, ha így tekintek a Mauricióval töltött
időmre.
Varázslatos. És mulandó.
Felszedtem egy morzsát a bal mellemről, és a tálcára tettem. Amikor
felnéztem, láttam, hogy Mauricio nevet.
– Ott is hagyhattad volna. Egy kis desszert nekem későbbre.
– Kaja és szex. Látom már, hogy mi kell neked.
Odahajolt, a szájába vette az egyik mellbimbómat, és lassan körözni
kezdett a nyelvével. A testemnek csak ennyi kellett, hogy máris bizseregni
kezdjen. Odáig csókolt, ahol a morzsa hevert, megnyalta a helyét, aztán
visszaült.
– És az baj?
Visszatettem a kávémat egy koccanással.
– Egyáltalán nem. Én is szeretek enni.
A tálcát letettem a mellettünk levő asztalra.
– És? – Mauricio levette a bokszeralsóját, és a földre ejtette. Az ágy
mellé állt, a farka teljes pompájában ágaskodott. Térdre ereszkedtem, és
megnyaltam a csúcsát.
– Ennyi. Csak az evés. Miért? Másról is szó volt? – kérdeztem
elfulladva, aztán a számba vettem őt, majd végigfuttattam a nyelvem a farka
oldalán, amikor kiengedtem a számból.
A hajamba fúrta a kezét, megragadta, úgy tartott helyben.
– Több dolog is lehetne, amit fontolóra veszel.
Megint a számba vettem, és a kezemmel hosszabbítottam meg a
gyönyörök mélységét. Az ajkam szorosra zárult rajta, fel-le mozogtam,
visszahúzódtam, hogy körkörösen becézgessem a makkját, aztán magamba
vettem olyan mélyen, amennyire csak tudtam.
 Eljuttattam majdnem a csúcsig, aztán visszahúzódtam, találtam egy
óvszert, és odadobtam neki. Nem volt kifinomult mozdulat, de megszerezte
nekem, amire vágytam. Ő felhúzta, az ágyra hengeredett velem, és elkezdte
a maga ingerlő mozdulatait. Ebben a felizgult állapotában nyersebb volt, de
most sem sietett. A tapasztalt ujjai gyorsan ugyanabba az állapotba juttattak,
ahol ő is volt. A szája becézte az enyémet, aztán a mellemet, a hasamat,
aztán még lejjebb.
Amikor végre belém hatolt, a nevét kiáltottam, és könyörögtem, hogy ne
hagyja abba.
Aztán már se szó, se gondolat nem volt lehetséges, miközben magáévá
tett. Amikor a fülembe hörögte, hogy „enyém vagy”, azt éreztem, hogy az
övé vagyok. Felsikoltottam, hogy az vagyok. Mélyebben. Teljesebben.
Gyorsabban. Keményebben. Együtt lovagoltuk meg a gyönyör hullámait,
amíg fel nem jutottunk együtt a csúcsra, izzadtan, zihálva, a kölcsönös,
robbanásszerű kielégülésig.
– Kéred a vibrátorodat? – suttogta a fülembe.
– Meg akarsz ölni? – suttogtam vissza. – Már annyiszor elélveztem az
elmúlt két napban, hogy meg vagyok lepve, hogy még tudok beszélni. Az
agyam egy halom zabkása.
Nevettünk, és úgy maradtunk, ahogy voltunk, még mindig összetapadva,
én köré fonódva. Megcsókolta a halántékomat.
– Úgy mondod, mintha az rossz dolog lenne.
Felötlött bennem egy gondolat, és kijött a számon, még mielőtt
meggondoltam volna.
– Mit gondolsz, hányszor képes egy ember elélvezni egyetlen nap alatt?
Legördített magáról, megtörölközött, aztán visszajött a játékommal.
– Kifejezetten a tudomány kedvéért, azt hiszem, meg kellene
válaszolnunk ezt a kérdést. – Bekapcsolta, és könnyedén a
szeméremajkamhoz tartotta, csak annyira, hogy érezzem a rezgést. – Ha
csak nem akarsz inkább a katakombákba menni.
Szétterpesztettem a lábamat, és nagyot nyeltem a várakozástól.
– A katakombák várhatnak holnapig. Úgy értem, ezt most a tudományért
tesszük.
Belém mártotta a szerszámot, és csodálatos melegség áradt szét bennem.
Az oldalára feküdt mellettem, és könnyedén cirógatta a testemet, miközben
az általa irányított vibrátor az egyre fokozódó gyönyörbe juttatott engem.
Egyszer.
 Kétszer.
Háromszor.
A negyedik előtt kértem egy pohár vizet.
Ölelkeztünk, mielőtt jött az ötödik.
Mindegyik más volt. Volt, amelyik intenzív. Mások finomabbak. A
hatodik után úgy éreztem, hogy a fejem teljesen kiürült, és készen vagyok.
Mondtam, hogy álljunk le, amikor pár perc után újrakezdte volna.
– Hat – mondtam kissé kábultan. – Ez a határom.
– Hét, ha azt is beleszámolod, amit együtt éltünk meg, ne becsüld alá az
állóképességedet.
Gyengén felemeltem a kezemet felé, és elmosolyodtam. Hét.
– Szeretem Párizst.
– Párizs? Ez mind én voltam, szívem. – Szünetet tartott, aztán félrelökte
a játékszert. – Nos, a kis barátod segítségével. Azt hiszem, elnevezheted
Párizsnak, ha akarod.
Elnevezik az emberek a vibrátoraikat? Nem volt annyi erőm, hogy
hangosan tegyem fel a kérdést. Még soha életemben nem éreztem magam
ennyire ellazultnak, annyira, hogy egyszerűen el tudtam volna lebegni az
ágyról.
Becsuktam a szememet – tobzódva az érzésben, hogy egybeolvadtam a
világegyetemmel és Mauricióval. Soha nem próbáltam ki drogokat, de amit
most csináltunk, az határozottan tudatmódosító hatással volt rám… A
legcsodálatosabb értelemben.
Távolról hallottam, hogy cseng a telefonja, aztán éreztem, ahogy
megemelkedik az ágy, amikor felkelt, hogy felvegye.
– Kora délután. Azt akartam. Bocsánat. – Ha lett volna annyi energiám,
odébb gördülök, és megkérdezem, kivel beszél, de túlságosan feloldódtam a
valóságtól. – Nem telefonáltam, mert nem volt mit mondanom. Igen. Nem.
Légy szíves, ne. Én is szeretlek. Viszlát.
Én is szeretlek?
Felültem az ágyban.
– Te házas vagy.
Visszamászott az ágyra, miután odalökte a telefont az éjjeliszekrényre.
– Rosszabb. Olyan férfi vagyok, akinek helikopterszülei vannak, akik
túlféltenek. Tegnap nem hívtam fel őket, és halálra rémültek.
Kutatva néztem az arcát, és visszajátszottam a fejemben a hallott
beszélgetést.
 – Ez az igazság?
Felemelkedett a könyökére.
– Hazudtam én neked valaha?
Azt akartam mondani, hogy nem, de őszintébb választ adtam.
– Nem tudom. Szeretném hinni, hogy nem.
Összeráncolta a szemöldökét.
– Én pedig szeretném, ha biztosabb lennél ebben.
Nehezemre esett gondolkodni, de mozgósítottam némely képességeimet.
– Csak pár napja találkoztunk. És a barátod, Felix igazi seggfej volt
Cecile-lel.
Megdörzsölte fél kézzel az arcát.
– Tudom. Hallottam. Normális esetben nem ilyen, de most enyhítő
körülmények adódtak. Olyanok, amelyekről nincs jogom beszélni.
Máskor talán más véleményem lett volna erről, de most igazán, igazán
oldott voltam.
– Semmi olyan okot nem tudok elképzelni, ami miatt meg lehet
bocsáttani, ha valakinek így a képére vágják az ajtót, de nem kell ezt ma
megbeszélnünk. Sőt egyáltalán nem kell róla beszélnünk.
Egy pillanatra habozni látszott, de aztán visszahúzott magához.
– Én az utóbbira szavaznék. – A mosolya elvette az élét a szavainak.
Odabújtam hozzá, a szívverése hangosan dübörgött a fülemben.
– Bízni akarok benned, Mauricio.
Az orrát belefúrta a hajamba.
– A bizalomhoz idő kell, Cicus. De igazad van. Elég okos lány vagy,
tudtad te azt?
Mint mindig, most is pont azt mondta, amit hallani akartam.
Szinte azt kívántam, bárcsak ne mondta volna.
A tökéletes azt jelenti, hogy nem valóságos.
 TIZENKILENCEDIK FEJEZET

Mauricio

Másnap reggel követtem Wrent lefelé egy végtelen spirális lépcsősoron.

Olyan sok lépcső volt, hogy tréfásan megjegyeztem:
– Hosszú út vezet a poklok kapujáig.
Wren megállt, és a válla fölött hátranézett rám.
– Én egyáltalán nem így látom. Töprengek, ki rajzolhatta a terveket
ehhez a csigalépcsőhöz. Hogyan dönthették el, milyen széles legyen, milyen
anyagból készüljön…, mikor készült el az első lépcsőfok…, mennyire
voltak biztosak abban, hogy kiállja majd az idők próbáját? – A korlát
fémből volt. A központi oszlop betonnak látszott. – Egészen modern
építménynek tűnik. – Wren végigfuttatta kezét a festett falon. – Ami nagyon
is elbűvölő. Valakit megbíztak azzal a kihívással, hogy tegyen
hozzáférhetővé valamit, aminek nem lett volna szabad annak lennie. És
megoldották. Már önmagában ettől le vagyok nyűgözve.
Én is az voltam. Senki mással nem akartam volna megnézni a
katakombákat. De Wren társaságában nem egyszerűen egy graffitikkel
telefirkált fal mentén mentünk lefelé egy végeláthatatlan csigalépcsőn,
hanem tanúi voltunk valaki kivételes teljesítményének. Wren elérte nálam,
hogy ráébredjek: a világ sokkal élvezetesebb, ha az ember nem tekinti
magától értetődőnek, hogy minden jár neki.
A járdák? Valakinek azokat is meg kellett terveznie.
A látogatóknak szánt jelzőfények, amelyek azért voltak ott, hogy
szabályozzák a veszélyes túlzsúfoltságot, már többet jelentettek, mint
bosszantó szerkezeteket, amelyekre várni kellett. Modern kori csodák
voltak, azért készítették őket, hogy életeket mentsenek.
És Wren sem csak egy nő volt, hanem az a nő, aki mellett, csodák
csodája, többször is felébredtem, és a következő napon is mellette akartam
ébredni.
És harmadnap is.
És az összes rákövetkező napon.
 El sem tudtam képzelni, hogyan lehetséges ilyen sok érzést táplálni
valaki iránt, akit nem túl régóta ismerek.
Ami még fontosabb, soha nem éreztem így egyetlen nő iránt sem –
függetlenül az ismeretség hosszától.
Wren volt az igazi – a nekem való egyetlen.
Ennek a felfedezésnek a nagyságrendje kiváltképpen felkavart. Másnap
elutazunk Párizsból, és még mindig nem találtam ki, hogyan ne szálljunk
különböző gépekre. Vajon meggyőzhetem róla, hogy velem jöjjön haza?
Vagy megkérjem, hogy vele mehessek?
Megint elindult, és egy olyan térbe jutottunk, ahol fényképeket lehetett
látni, és leírásokat a katakombák történetéből. Meghallgattam, ahogy
elolvasta a rövid ismertetőket, de a figyelmem el-elkalandozott. Reméltem,
hogy nem lesz kvíz a túra végén, mert sokkal jobban lekötött az előttem
sétáló lány varázsa, mint az, hogy milyen módszerrel szállították a
csontokat.
Éjszaka szállították a testeket?
Voltak más dolgok, amiket sokkal szívesebben képzeltem el az
éjszakában.
Végül valahogy megszervezték?
Nekem is meg kell szerveznem pár dolgot holnapra. Amikor elmondom
neki, hogyan érzek, nem akarom, hogy csak úgy kibuggyanjon belőlem.
Inkább olyan pillanat legyen, amit kincsnek érez majd. Valami különleges
helyen kell történnie.
Felbérelhetek valakit, aki a repülőtéren egyszerűen az én gépemhez
kíséri a sajátja helyett. Az összes romantikus filmben, amit kényszerűségből
végig kellett néznem, így szokott történni. Valami nagy gesztus, ami után
jön a vallomás.
Nem terveztem be, hogy mindjárt gyűrűt is váltunk, de akkor is döntő
fontosságú beszélgetés kell hogy legyen. Holnap bebizonyítom, hogy ami
köztünk van, annak nincs lejárati ideje.
Követtem tovább Wrent egyik szűk, üres alagúton a másik után. Eddig
nem nagyon dobott fel a hely. Wren időnként beszámolót tartott
olyasmikről, amiket egy rácsozaton keresztül látott. Hogy csatlakozzak, én
is tettem megjegyzéseket, de valójában nemigen figyeltem oda, hogy hol is
vagyunk.
Először is, nálam vagy nála? Az ő szülei vagy az enyémek tudják meg
először? A magánrepülőgép előnye, hogy értelemszerűen kedvünk szerint
megválaszthatjuk az útirányt.
Ekkor döbbentem rá, hogy nem is tudom, hol lakik.
Sőt még a családi nevét sem tudom.
Hogyhogy nem jutott eszembe ezeket tisztázni? A közös időnk olyan
gyorsan elszállt. De ezeket akkor is tudnom kellene. Elképzeltem, amint
bemutatom őt a szüleimnek úgy, hogy ezt sem tudom: „Anya, Apa, ez itt
Wren. Milyen Wren? Ó, ki a nyavalya tudja. Csak most találkoztunk
Párizsban. Még nem jutottunk el odáig, hogy megmondjuk a
vezetéknevünket.”
Az ő szüleinél kellene kezdenünk.
Wren keze megtalálta az enyémet, és belekapaszkodott, miközben
körülnézett.
– Igazán alázatra int, nem?
– Micsoda?
Úgy nézett rám, mint aki azt reméli, hogy csak tréfálok.
Rámosolyogtam, hogy nyerjek egy kis időt, és kiderüljön, mit is
mulasztottam el. Besétáltunk egy olyan helyre, ahol lábszárcsontok voltak
felhalmozva egymás tetejére egészen a mennyezetig. Koponyákat helyeztek
el különböző mutatós elrendezésben, oldalt és az egésznek a tetején is. Ó,
basszus! De hiszen ez a jelenet egy horrorfilmből való. Vagy egy temetkezési
vállalkozó rémálma…
– Alázat. Igen, ez az a szó, amit kerestem.
Húzott tovább a katakombák során át egy olyan helyiségbe, ahol a
koponyákat szív alakban helyezték el. Ott megállt, és tanulmányozni
kezdte.
– Mit gondolsz, aki ezt csinálta, utána vajon hazament a feleségéhez, és
azt mondta, hogy végig rá gondolt? Lefotózni akkoriban nem tudhatta, de
talán idehozta az asszonyt, hogy megmutassa neki.
Grimaszoltam.
– Ez is egy érdekes módja lehet annak, hogy valakit ágyba vigyél.
Wren meglökött a csípőjével.
– Vagy talán így fejezte ki a hódolatát valaki iránt, akit szeretett és
elveszített. – Körülnézett. – Azt hittem, hogy majd elszomorít, ha idejövök,
de valahogy nem úgy hat rám, mintha ezeket az embereket megölték volna.
Mindegyiküknek volt egy élete… Amilyen életet a sors juttatott neki. Nem,
nem ­temették el őket külön, de hát mi emberek nem is élünk egymástól
elkülönítve, igaz? Az életünk éppúgy egymásba fonódik és mégis független,
mint ahogy a fal a csontokkal mutatja. Senki sem egy magányos sziget. Van
valami olyan szépség ebben a helyben, amire nem is számítottam.
Magamhoz húztam hátulról, és a hasa előtt összefontam a kezemet. Nem
tudom, elmennék-e odáig, hogy szépnek nevezzem ezeket az alagutakat, de
még én sem tudtam tréfálkozni az eltávozott emberek maradványait látva.
– Kíváncsi lennék, hányak gondolták közülük, hogy örökké fognak élni.
Wren hátradőlt az ölelésemben.
– Fogadni mernék, hogy egyes pillanatokban mindannyian. Ez a
létezésünk csapdája. Mind tudjuk, hogy előttünk minden egyes ember így
végezte, de mégis úgy rohanunk át az életen, hogy biztosak vagyunk benne,
hogy mindenre lesz időnk, amit akarunk. Pedig semmi sem garantálja a
holnapot. Arra is kíváncsi lennék, közülük hányan érezték úgy, hogy a
maguk kedve szerint élhették le az életüket, és hányan távoztak úgy, hogy
azt kívánták, bárcsak mindent másképp csináltak volna.
Megpusziltam Wren fejét oldalról. A szavai csak megerősítettek a
meggyőződésemben, hogy vele kapcsolatban a szívemet kell követnem, és
bízni abban, hogy ha így teszek, megkapom azokat a válaszokat a
kérdéseimre, amiket annyira keresek. Rámutattam az egyik koponyára.
– Amikor az a fickó meghalt, lefogadom, hogy senki sem dicsőítette őt
azért, hogy mennyi pénzt szedett össze.
Wren felmosolygott rám, aztán egy másik koponyára mutatott.
– Ő keményen dolgozott a családja fenntartásáért, de elegendő időt is
teremtett számukra. Pedig az nem könnyű.
Habár semmit sem tudhattam az előttem felhalmozott csontok személyes
történetéről, én is mutattam egy harmadik koponyát.
– Ennek a hölgynek olyan szíve volt, mint egy doktornak, akkor, amikor
még senki sem hitt a női képességekben. Biztos vagyok benne, hogy
számos életet mentett meg úgy, hogy még csak nem is kapott elismerést
érte.
Megint felpillantott rám, láthatóan tetszett neki ez a történet. Ő szúrta ki
a következőt.
– Látod azt a koponyát ott, amelyikből hiányzik egy jó nagy darab? Ő
nem ért jó véget.
– Megérdemelte. Mekkora seggfej!
Nevetett, majd megfordult, és arcon csókolt.
– Igazi tréfamester vagy.
– Nem ezt szeretném a sírfeliratomnak.
 Meglengette a mutatóujját.
– Hadd találjam ki: „igazán jól állt” – ezt szeretnéd.
Belefúrtam az orrom a hajába, és a merevedni kezdő farkamat a
csípőjéhez szorítottam.
– Nem szükséges, hogy mindenki más rosszul érezze magát azért, mert
nem születtek olyan jó anyagi körülmények közé, mint én. Nem, én inkább
olyasmire gondoltam, hogy… – Megálltam. – Hogy a fenébe jutottunk
eddig a morbid témáig?
Körbeintett a koponyák halma felé.
Ja persze, naná.
Megfogtam a kezét.
– Folytassuk máshol ezt a túrát. Úgy értem, pont annyira imádom az
emberi maradványok halmait szemlélni, mint bármi egyebet, de úgy
hallottam, azért vannak más, hasonlóan romantikus helyek is Párizsban.
Némelyikben még enni is adnak.
Kuncogott.
– Te meg a gyomrod. Hogyhogy nem híztál el?
– A szex kiváló kalóriaégető.
Körbeforgatta a szemét, de továbbra is nevetett.
A többi alagúton aránylag kevés megjegyzés kíséretében jutottunk át,
aztán felfelé egy újabb csigalépcsőn át az ajándékboltban lyukadtunk ki,
mert még a katakombák sem végződhetnek másképp. Felvettem egy
nyalókát, és Wren felé mutattam.
– Hé, csak én vagyok úgy, vagy te is, hogy látván ezt a sok csontot,
kedved támadt elszopogatni egy cukorkoponyát?
Megrázta a fejét, de fontolóra vett egy csontvázas hógömböt.
– És ez milyen?
– Ne. – Megfogtam a kezét, és kisétáltunk az utcára. – Az utolsó napunk
Párizsban. Mit szeretnél látni? – Megszállt az ihlet, és megkérdeztem: –
Láttad már a Pont des Arts-ot?
Megrázkódott.
– Bocs, de nem. Tudom, hogy a híd a szerelmesek lakatjaival
romantikusnak minősül, de én elborzadok a gondolatától is, hogy emberek
önző okokból tönkretesznek egy antik műremeket, csak mert rá akarnak
aggatni egy vacak lakatot. Az ilyenek szerintem tényleg elmeháborodottak.
Mi köze ennek a szerelemhez? És úgyis tudják, hogy a lakatok nem
maradhatnak ott örökké. Valakinek majd le kell őket vagdosnia, hogy
megmentse a hidat. Úgyhogy a gesztus, ami a szerelmük örökkévalóságát
lenne hivatott bizonyítani, valójában pont a fordítottját fejezi ki. Vajon mi
történik velük pár hónap múlva, amikor a lakatjukat leszedik a roskadozó
hídról?
Igen, ez a nő való nekem.
– Az történik velük, hogy miközben nyakig úsznak a szerelemben, egyik
pillanatról a másikra hirtelen azt kell érezniük, hogy elvágják őket
egymástól, és félrelökik a semmibe?
– Igen! – Az égnek emelte a szabad kezét, miközben beszélt. – Ha egy
férfi meg akarná mutatni nekem, hogy a szerelmünk örökre szól, akkor
remélem, elég esze lesz ahhoz, hogy inkább építsen valamit, nem pedig
leromboljon.
Építeni valamit?
Mi a fenét tudok én arról, hogy építeni valamit?
– Igen.
Wren elpirult.
– Bocsánat. Milyen nevetséges téma ide kilyukadni! Azt kérdezted, mit
szeretnék csinálni ma este. Mi lenne, ha csak sétálgatnánk a városban,
például a Szajna mentén. Szeretném látni, hova jutunk végül, talán
vacsorázunk egy étteremben, ami véletlenül elénk kerül, aztán…
A testem teljes éberségre váltott.
– Aztán?
– Aztán… történik, ami történik. – A szexi mosolyát már nagyon jól
ismertem, egyszerre volt ártatlan és vakmerő.
A karomba vontam.
– Úgy hallom, hogy ami egyszer megtörténik, gyakran többször is
megtörténik.
Az arca boldog volt, és sugárzott, miközben felnézett rám.
– Én is úgy hallottam.
Megcsókoltam, miközben emberek jöttek-mentek körülöttünk, és
tetszett, ahogy rám fonódott. Minden régebbi emlékem Párizsból eltűnt a
semmibe. Ezentúl így fogok emlékezni a városra – ez az érzés, ez a lány.
Megint sétálni kezdtünk, és a lépteimben olyan könnyedség volt, amit
évek óta nem éreztem. Egészen biztos voltam abban, hogy bármi mellett
döntök, amikor elmondom neki az érzéseimet, a dolgok jól fognak alakulni.
Az ő szülei. Az én szüleim. A munkája. Az én hiányzó elfoglaltságom.
Mindent ki fogunk találni.
Még egy nap után Párizsban.
És még egy éjszaka után a lakosztályomban.
 HUSZADIK FEJEZET

Wren

Másnap reggel korán ébredtem, Mauricio megnyugtató ölelésében. Ő még

mindig aludt, és én kihasználtam a lehetőséget, hogy gyönyörködjem az
arcvonásaiban.
Ma van a nap, amikor befejezzük.
Hogyan történik majd?
Elvisz a repülőtérre? Ad nekem még egy utolsó búcsúcsókot, mielőtt
belépek a check-in zónába?
Nem kellene elmennem, még mielőtt felébred? És ezáltal megmenteni
mindkettőnket attól a kínos végső búcsúzástól?
Még soha nem flörtöltem. Nem ismerem a szabályokat.
Megköszönjem neki?
Reszkető sóhaj hagyta el a számat: Nem akarok elmenni.
Nem akarom, hogy vége legyen.
Kitöröltem egy könnyet a szemem sarkából. Sírni sem akarok előtte.
Az egész hét egyszerűen tökéletes volt. Mauricio annyira csodálatosan
viselkedett. Nem haragudhatok meg rá azért, mert nem akar többet, mint
amiben megállapodtunk.
Ha fáj a szívem, azt csakis magamnak köszönhetem.
A telefonom jelzett az éjjeliszekrényen. Odahajoltam, és megnéztem.
Üzenet jött az anyámtól, hogy hívjam fel, ha felébredek. Elküldtem neki a
naprakész időbeosztásomat. Biztos el akarja mondani, milyen izgatott, hogy
hazamegyek.
Kicsusszantam Mauricio karja alól, belebújtam a trikójába, a másik
szobába mentem a telefonommal, és becsuktam magam mögött az ajtót.
Rögtön felhívtam anyámat, mihelyt hallótávolságon kívül kerültem a
hálószobától.
– Szia, Mama. Mi újság?
– Sajnálom, Wren. Tudom, hogy ma jössz haza. – A hangját
elmélyítették az érzések. – Talán minden rendben lesz, de ha van rá
bármilyen lehetőség, esetleg tudnál egy korábbi járattal hazautazni?
Megtántorodtam, ahogy ott álltam. Az anyám volt a legkevésbé
segítségre szoruló ember, akit ismertem. Ha úgy gondolja, hogy szüksége
van rám, akkor csakis komoly dologról lehet szó.
– Mi történt?
– Emlékszel apád régi jó barátjára a seregből? Trev?
– Persze.
– Tegnap meghalt. Apád elment, amikor megkapta a hírt telefonon. Csak
úgy elment. Megnéztem a garázsban. Senki sem látta. Minden bárt
felhívtam már. Ó, istenem, a kórházakat is felhívtam. Senki nem tud róla
semmit. Még a telefonját is itthon hagyta. Félek, Wren. Trev volt az, aki
kihúzta őt a depressziójából, miután elveszítette a karját. Nem tudom, mit
csináljak. Felhívjam a rendőrséget?
Leültem az egyik párnázott székre, és végiggondoltam, amiket anyám
mondott. Nem akartam mindjárt a legrosszabb eshetőségre gondolni, de
kénytelen voltam. Apám egész életemben szenvedett a poszttraumás
stressztől. Próbálta takargatni előttem és anyám előtt, de ha meglátott
valamit a hírekben, vagy hallott valamit valakitől, ami felidézhette az
emlékeit, az könnyen újból depresszióba taszíthatta. Ilyenkor visszavonult a
garázsba, matatott valami géppel, és rejtegette előlünk a baját. Általában
túljutott rajta pár óra alatt.
Egyszer, még főiskolás koromban, segíteni akart egy barátjának
megjavítani az autóját, és valahogy ráejtette a lábára a motort. Habár józan
volt, amikor az eset történt, aznap éjjel láttam először részegen az apámat.
Anyám összeszedte őt egy bárban, és miután ágyba dugta, hosszan
beszélgettünk. Elmondta, hogy amikor apám megsérült, nem volt egyedül.
A teherautója egy volt a konvojban haladó kocsik közül. Amikor a robbanás
történt, olyan messzire repítette, hogy a második robbanás már nem érte el.
Eszméleténél volt, de még nem volt tudatában, hogy elvesztette a karját.
Végig kellett néznie, ahogy a barátai meghalnak, és nem tudott segíteni
nekik.
És akkor benne is meghalt valami.
Nem akartam tudni, de meg kellett kérdeznem.
– Mama, magával vitte a fegyverét?
– Ó, istenem. Csak nem gondolod, hogy…
– Csak nézd meg, Mama. Tudnunk kell, hogy ott van-e.
Anyám sírva jött vissza.
 – Itt van. – Felzokogott, azután szipogott. – Annyira sajnálom, Wren.
Tudom, hogy soha nem mész vakációra, és ez igazán borzasztó befejezése a
párizsi utadnak.
– Párizs nem számít, Mama. Örülök, hogy hívtál. – Nagy lélegzetet
vettem, hogy megerősítsem magam. Legszívesebben együtt zokogtam volna
anyámmal, de éppen miatta kellett erősnek lennem. Sírni később is tudok. –
Minden rendben lesz, Mama. Felkapom a cuccaimat, és máris megyek a
reptérre, felszállok a legelső járatra, amire jegyet kapok. Hívd fel Dave
Steint. A bátyja rendőrtiszt. Ő segíthet nekünk megtalálni Apát, még mielőtt
nagyobb baj lenne belőle, mint ami elkerülhetetlen. Apának talán csak egy
kis időre volt szüksége, hogy elgyászolja a barátját. Hova mehetett még a
garázson kívül?
– Nem tudom. Még soha nem ment el úgy, hogy ne mondta volna meg
nekem, hova megy, Wren. Soha. Vele kellett volna mennem. Majdnem úgy
volt. Csak azt hittem… Wren, siess haza!
Már talpon voltam, és a cuccaimat szedegettem össze, amelyek
szétszórtan hevertek a lakosztály padlóján.
– Úgy lesz, Mama. Hívlak, amikor megvan a járatom.
Miután letettük, lábujjhegyen beosontam a hálószobába. Mauricio még
mindig mélyen aludt, a karját átvetve azon a ponton, ahol előzőleg én
feküdtem. Majdnem felébresztettem. Súlyos dologról volt szó, és jól jött
volna a támogatása.
De mi nem vagyunk egy pár.
Ő az, akivel flörtöltem, nem pedig egy váll, amire támaszkodhatok.
Ha szertartásosan elbúcsúzom tőle ezen a napon, az máris magában
foglalja annak a veszélyét, hogy csatakos könnyekre fakadok, és ő nem tett
semmi olyat, amivel kiérdemelte volna a teljes szétesést, amire most
hajlamos voltam. Ha titokban kisurranok, amíg ő alszik, az a legkedvesebb
dolog, amit az adott helyzetben megtehetek.
Összeszedtem a holmimat, csendben felöltöztem, és a táskámmal a
kezemben becsuktam magam mögött a hálószoba ajtaját. A kis konyhában
egy pillanatra megálltam. Találtam tollat és papírt. Valamit azért írnom kell,
hogy ne aggódjon.
Ezt írtam:

Köszönöm ezt a csodálatos hetet. Wren.

A rövid üzenet nem fejezte ki, amit éreztem, de az adott helyzetben ez volt
a legtöbb, amit tehettem. Még össze kellett szednem a többi holmimat az
eredeti szállásomról, mielőbb kijutni a reptérre, aztán megtalálni az apámat.
Nem engedhettem meg magamnak a luxust, hogy így vagy úgy érezzek
amiatt, hogy elmegyek, de még egy búcsúcsókot sem válthattunk.
Később, ha az apám már biztonságban van az otthonunkban, és tudom,
hogy rendben lesz, majd beengedem a tudatomba, hogy mennyire
megszakadt a szívem. Hogy hogyan éreztem magam, amikor elsétáltam az
egyetlen férfi mellől, akit valaha beengedtem a szívem legmélyébe.
Miközben lefelé mentem a lifttel, már keresgélni kezdtem a neten, hogy
van-e olyan járat, amelyik előbb indul. Találtam egyet, őrült összeget
fizettem azért, hogy felszállhassak rá, és elküldtem az információt
anyámnak, még mielőtt oda­értem volna a bérelt lakásba. A maradék időben
sietve beledobáltam mindent a bőröndömbe, bezártam a lakást, üzenetet
küldtem a lakást kiadó ügynökségnek, hogy elmentem, és rohantam, hogy
elérjem a gépemet.
Csak amikor már ott ültem a gépen, és felemelkedtünk a földről, akkor
sírtam el magamat. A mellettem ülő idősebb úr papír zsebkendőkkel látott
el, és miután biztosítottam róla, hogy jól vagyok, úgy tettem, mintha nem
zokognám végig, kisebb szünetekkel, a nyolcórás utat hazáig.
 HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Mauricio

Köszönöm ezt a csodálatos hetet. Wren.

Akárhányszor olvastam el, képtelen voltam felfogni, hogy Wren képes volt
búcsú nélkül elmenni tőlem. Amikor felébredtem, rögtön érte nyúltam, a
nevén szólítottam, amikor nem láttam, végül küldtem neki egy üzenetet –
semmi válasz.
Aztán leesett, hogy nincs a lakosztályban, azt hittem, azért surrant ki,
hogy ennivalót hozzon nekünk. Én már megleptem egyszer az ágyba hozott
reggelivel. Nem volt elképzelhetetlen, hogy ő is meg akar lepni engem
valami különlegessel azon a reggelen.
Hát rohadtul meglepett.
Megtaláltam az üzenetet. Először, ostoba módon, nem annak láttam, ami
valójában volt. Azt hittem, megköszönte a hetet, és ezzel magyarázta, hogy
kirohant venni valamit nekem.
Mekkora idióta vagyok!
A szerelem a férfiakat agyatlan balekká teszi. Én voltam erre a legfőbb
bizonyíték.
A gyors körülnézés a lakosztályban elegendő bizonyítékkal szolgált
volna egy épeszű embernek, hogy elment. Mindent elvitt, ami az övé volt.
A táskáját is.
Nem állt szándékában visszajönni.
Nem bírtam felfogni.
Csak pár órával azelőtt szeretkeztünk. Pontosan az a lassú, édes
szeretkezés volt, amit egy férfi azzal a nővel folytat, akivel örökre el akar
köteleződni.

Köszönöm ezt a csodálatos hetet.

Miféle szarság ez? Ki hagy ott egy ilyen cetlit mindazok után, amit együtt
megéltünk?
Lehetséges, hogy nem érez semmit?
Megpróbáltam felhívni. Újra üzentem. Semmi válasz.
Lezuhantam a kanapéra, és ott feküdtem, belebámulva a nagy semmibe,
és visszajátszottam a fejemben valamennyi beszélgetésünket. Soha nem
szólt egyetlen szót sem arról, hogy ez után a nap után még együtt lehetnénk.
Én voltam a párizsi szexpartnere.
Csengett a telefonom. Hagytam, hogy átmenjen az üzenetekhez. Egy
perccel később újra csengett. Lehet, hogy ő? Felültem.
Nem.
A szüleim.
Basszus…
Erre én most nem vagyok képes.
Ha nem veszem fel, akkor állandóan hívni fognak. Meztelenül és teljesen
összezavarodva visszahanyatlottam a kanapéra.
– Jó reggelt, Apa.
Könnyed, vidám hangon beszélt.
– Nem akarok kíváncsiskodni, de anyád a vasárnapi családi ebédre
készül, és megkérdezte, hogy fenntarthat-e egy helyet a barátnődnek.
– Apa…
– Nem hívtál fel minket. Sokáig alszol. Nem kell zseninek lenni ahhoz,
hogy az ember összeadja a kettő meg kettőt. Rendesen összejöttetek, igaz?
– Apa, ő elment. – Utáltam, hogy mennyire csalódottan hangzik ez az én
számból. – Lehetne, hogy ezt most nem folytatjuk? Tényleg nem akarok
beszélni róla.
Apám hangja elmélyült.
– Hazajössz?
– Gondolom. Valószínűleg. Nem tudom. Idáig még nem jutottam el a
gondolataimban.
– Mi történt, fiam?
Felhorkantam, és rácsaptam a lábamra.
– Én azt hittem, hogy ő az igazi, Apa. Olyan rohadtul ostoba vagyok.
Még csak nem is hiszek a szerelemben. Hogy számomra is létezik. Mi a
francot gondoltam? Azt terveztem, hogy… Nem akarod tudni, hogy
mennyire biztos voltam benne, hogy… És mindössze pár nap után. Mondd,
mennyire vagyok én kiábrándító? Egész héten mást sem csináltunk, mint
kufircoltunk. Nem kellett volna meglepődnöm a búcsúcetlijén vagy azon,
hogy lelépett, miközben én még aludtam. Hadd olvassam fel neked a
cédulát, amit írt, csak hogy lásd, mekkora idióta a fiad. Ezt írta, és most
felolvasom pontosan úgy, ahogy írta: „Köszönöm ezt a csodálatos hetet.”
Ennyike. Ja, és aláírta. Semmi több. Mi a franc ez?
Amikor abbahagytam a hőbörgést, sajnáltam, hogy ennyit is rázúdítottam
az apámra. Egész életemben talán ha egyszer hallottam káromkodni, és nem
akartam, hogy rossz benyomása legyen Wrenről. Azt nem érdemelte meg.
Rácsaptam a homlokomra, és kényszerítettem magamat, hogy újra
elolvassam az üzenetet. Mi a nyavalyáért érdekel, hogy mit gondol az apám
egy nőről, aki szemmel láthatólag tojik rám? Felhorkantam. Még mindig
nem tetszett az ötlet, hogy bárki rossz fényben lássa Wrent.
Azt már nem szívhattam vissza, amit mondtam róla. A kezem ökölbe
szorítva feküdt a combomon, és megint felhördültem, roppant frusztrált
hangon.
Hosszú szünet után az apám megszólalt:
– Sajnálom, hogy nem jól alakult, fiam.
Sóhajtottam.
– Én is. Ma akartam neki elmondani, hogyan érzek iránta. Már tudtam,
mi lesz az az első recept, amire Anya majd megtaníthatja, ahogy szeretném.
Nem mintha ő megfőzte volna nekem. A végén alighanem oda jutunk, hogy
én főzöm meg neki. – Megint rácsaptam a combomra. – Kinek kell egy
ilyen, nem igaz?
Pár percig egyikünk sem mondott semmit. Végül apám megkérdezte.
– Megpróbáltad felhívni?
– Nem veszi fel.
– Adj neki időt. Annak ellenére, amit a te generációd képzel, az életben
nem mindent kaphatsz meg azonnal. Lehet, hogy időre és távolságra van
szüksége ahhoz, hogy rájöjjön, hogy veled akar lenni.
Undorodva ráztam meg a fejemet – magamtól undorodtam.
– Talán. Köszi, Apa. Elnézést a kirohanásért. Ő különleges volt
számomra… Tudod?
– Tudom.
Sóhajtottam.
– Lennél kedves Anyának egy sokkal, sokkal enyhébb változatot
elmondani ennél? Olyat, ami nem tünteti fel rossz fényben Wrent, mert…
 – Azt hiszed, az anyád meg én nem szexeltünk, mielőtt
összeházasodtunk? Ó, tudnék mesélni olyan sztorikat, hogy… – Kérlek.
Kérlek, ne. – Megrázkódtam. – Nem szeretném ezt újra előszedni százszor
is, amikor hazamegyek. És nem kellett volna azt mondanom, amit
mondtam. Én azt hittem, ő az igazi, de úgy látszik, ő nem így érez. Tudja,
hogyan érhet el. A következő lépés az övé.
– Gyere haza, Mauricio. Mindenkinek azt fogom mondani, hogy
találkoztál egy kedves lánnyal, de nem állsz készen, hogy beszélj róla. Csak
ennyit kell tudniuk. – Kis szünet után hozzátette: – A színpompás
nyelvezetet hagyd Párizsban. Tudod, hogy anyád nem szereti.
Megnyugtató volt ez a kis megrovás.
– Köszi, Apa.
– Minden rendben lesz, Mauricio. A dolgoknak megvan az a szokása,
hogy pont úgy történnek, ahogy kell.
– Ma reggel nem tudok hinni ebben a filozófiában, Apa. De visszautazok
ma délután, ahogy terveztem, és holnap délelőtt találkozunk.
– Küldj üzenetet, ha elindultál.
– Fogok, Apa. Találkozunk holnap.

***

Ugyanezen a napon, sokkal-sokkal később, már Amerikában, a reptéren

találkoztam a szüleimmel. De nemcsak velük, hanem az összes
testvéremmel – az egész átkozott banda ott volt, még Sebastian is a terhes
feleségével meg a kis Avával. Miután hátba veregetve üdvözölt, apám így
szólt:
– Azt gondoltuk, éhes lehetsz. Úgyhogy áthelyeztük a családi vacsorát
mára.
A kis Ava odarohant hozzám, megfogta a kezemet, és megkérdezte:
– Mauricio bácsi, hoztál nekem Eiffel-tornyot?
– Itt van a táskámban – biztosítottam róla. – Még világítani is tud.
Boldogan tapsolt, én meg felkaptam a karomba. Lehet, hogy komplett
idióta vagyok, ha szerelemről van szó, de ez a nagybácsi dolog egész jól
megy nekem.
Még mindig Avával a karomban végignéztem a családomon, akik
kijöttek elém a gépemhez, holott nyugodtan várhattak volna másnapig,
hogy lássanak, és a szívem egy kicsivel könnyebb lett. Mi ezt csináltuk – ha
valamelyikünknek baja volt, összetartottunk.
Wrennek tetszett volna a családom.
És a családom imádta volna őt.
Ava megpaskolta az arcomat.
– Mauricio bácsi, szomorúnak látszol.
Kikényszerítettem egy mosolyt.
– Csak fáradt vagyok. – A szabad karommal csapkodtam, mint egy
madár. – Sokat kellett repülnöm.
Nevetett.
Lehajoltam, hogy az anyám megpuszilhassa a homlokomat, és
megkérdeztem:
– Mi van vacsorára, Anya?
 HUSZONKETTEDIK FEJEZET

Wren

A repülés ideje alatt kidolgoztam egy tervet, hogy hogyan fogom megtalálni
Apát. Az is benne volt, hogy felhívom a hitelkártya-társaságot, hogy lássuk,
kivett-e pénzt vagy vásárolt-e valamit. Amikor üzenetet kezdtem írni
anyámnak, láttam Mauricio üzeneteit, de nem nyitottam meg őket. Nem
voltam képes szembenézni a lelkifurdalásommal, hogy hogyan hagytam ott,
sem azzal a túláradó vágyakozással, hogy felhívjam… Csak hogy még
egyszer, utoljára halljam a hangját.
Küldtem egy üzenetet az anyámnak, hogy hívja fel a hitelkártya-
társaságot. Még leszállás előtt visszaírt, hogy apám benzinért fizetett
Pennsylvania államban, Allentownban. Ezek után elég jó ötletem támadt,
hogy hová indulhatott.
Nem lehetett biztosan tudni, de bíztam az ösztöneimben, úgyhogy amint
leszállt a gépem, máris vettem egy új jegyet a Trev szülővárosához
legközelebb eső reptérre. Amikor odaértem, kimerülten, de attól a vágytól
hajtva, hogy apámat épségben megtaláljam, autót béreltem a reptéren, és
Trev házához hajtottam.
Már besötétedett, mire odaértem, de a házban világosság volt.
Leparkoltam, és felrohantam a lépcsőkön. Vettem egy mély levegőt, és
becsöngettem. Kinyílt az ajtó. Trev felesége állt előttem, háta mögött a két
nővérével.
Itt kell lennie.
– Nagyon sajnálom, ami Trevvel történt, Daeshona.
A terebélyes mellkasához ölelt.
– Tudom, szívem. – Amikor elengedett, a két nővére ugyanebben a
meleg fogadtatásban részesített. Ez volt a második családom, olyan,
amilyennel nem találkozunk gyakran, de többet jelenthet nekünk, mint a
közel lakó vérrokonok. Miután apámat orvosi előírásra leszerelték a
seregtől, Trev extra eltávozást kapott. Anyám azt mondta, még Daeshonát is
közelebb költöztette arra az időre a családunkhoz, amíg apám vala­-
mennyire felépült.
Végül anyám meggyőzte őket arról, hogy költözzenek vissza oda, ahol a
nővérei is laktak, de innentől apám sokszor úgy emlegette Trevet, mint a
féltestvérét. Trev is ott volt abban a konvojban, amikor apám elvesztette a
fél karját, és bár egyikük sem beszélt soha arról a napról, tudtam, hogy
olyan kötelék keletkezett közöttük, amit sem az idő, sem a távolság nem
tudott megszüntetni.
Tudtam a választ, még mielőtt megkérdeztem volna, de lényem egy része
kitartott a reménység mellett.
– Láttátok apámat? Vagy hallottatok felőle?
Daeshona szomorúan megrázta a fejét.
– Azóta nem, amióta tegnap beszéltünk. Borzasztó rossz érzés volt
telefonon közölni vele a hírt, de…
Megráztam a fejem és megérintettem a karját.
– Ne legyen rossz érzésed. Én is ezt tettem volna. Neked sem lehet
könnyű.
A kezét az enyémre tette.
– Nem, nem az. – Felemelte az állát. – De voltak figyelmeztető jelek,
hogy mire kell számítanunk. Nem engedte, hogy bárkinek beszéljek erről,
de az orvosok egy daganatot találtak az agya hátsó részében. Operálhatatlan
volt, ami – hiszen ismerted Trevet – az ő részéről azt jelentette, hogy akkor
nincs min aggódni. Elaludt a kedvenc karosszékében, és többé nem ébredt
fel. Pontosan így szeretett volna eltávozni. Csakis a maga módján – még
egyszer utoljára. – Mosolygott, pedig könnyek ültek a szemében. – Fogadni
mernék, hogy az édesanyja szervezte meg neki, hogy ilyen simán menjen át.
Mindig is elkényeztette.
Én is mosolyogtam, elfojtva saját könnyeimet.
– A jó emberek, amilyen ő is volt, mindig megérdemelnek egy kis
kényeztetést.
– Átkozottul egyértelmű, hogy igen – mondta Daeshona, aztán megrázta
a fejét, mint aki súlyt szeretne lerázni magáról. – Édesapád szívére vette a
hírt, ugye?
Haboztam. Nem akartam további súlyt helyezni a vállára ebben a nehéz
időszakban azzal, hogy elmondom, min megyünk keresztül az én
anyámmal. Másrészt, ő is szerette apámat. És talán tudja, hol lehet.
 – Miután beszéltetek, elment otthonról. Nem vitte magával a telefonját,
és nem mondta meg, hova megy. Anyámmal ellenőriztük a hitelkártya-
társaságnál, és kiderült, hogy megállt egy benzinkútnál egy errefelé vezető
úton. – Nagyot nyeltem. – Azt reméltem, hogy idejött.
Daeshona összefonta a kezét maga előtt.
– Sajnálom, szívem. Mi nem láttuk.
Bólintottam.
– Csak találgattam. Úgy gondoltam, hogy…
Az egyik nővére előrelépett.
– Nem úgy volt, hogy Trev és Elliott szerettek a Wildwood Parkba
menni horgászni? Mindig azon viccelődtek, hogy egyikük vásárol ott egy
kunyhót, és oda mennek majd nyugdíjba, ahol jól lehet pecázni, nem?
– Én is emlékszem erre.
Daeshona összeráncolta az orrát.
– Odafent többet söröztek, mint ahányszor csalit raktak a horogra. Oda
szöktek, amikor családi ügyeket akartak megtárgyalni úgy, hogy egyikünk
se hallja.
Amennyire visszaemlékeztem, az apám évente pár alkalommal elautózott
idáig, hogy találkozzon Trevvel. Néha mi is eljöttünk vele, máskor egyedül
jött.
Horgászni, úgy tűnik.
– Közel van a Wildwood Park? – Repültem, aztán még többet repültem,
autót is vezettem. Nagyon kimerültem, de kizárt volt, hogy megálljak, amíg
az apámat meg nem találom.
– Körülbelül tizenöt percre innen. A park zárva lesz, de van ott egy
csónakkikötő, gyakran oda mentek. – Daeshona megadott egy irányt, hogy
megnézhessem a GPS-t.
Arcon csókoltam, és sietősen megöleltem a nővéreket is.
– Muszáj mennem.
Daeshona kinyitotta előttem az ajtót.
– Ha ott találod, mondd meg neki, hogy az otthonunk mindkettőtök előtt
nyitva áll. Ne csináljatok semmi olyan butaságot, hogy szállodába mentek
éjszakára. Azzal megsértenétek.
– Hívlak titeket, ha nem lesz túl késő. Ha megtalálom, és úgy érzi, ott
kell maradnia, nem akarom siettetni.
– Mindig olyan okos lány voltál – mondta Daeshona, és még egyszer,
utoljára megöleltem.
 – Köszönöm. Megkérdezhetem, hogy mikor…
– Két nap múlva lesz a virrasztás. A temetés a rá következő napon.
Nem ígérhettem meg neki, hogy ott leszek…, nem ígérhettem senkinek
semmit.
A parkig vezető út mintha órákig tartott volna, holott csak negyedórába
telt, ahogy Daeshona előre jelezte. Majdnem zokogásban törtem ki, amikor
megláttam apám kocsiját ott parkolni az út szélén. Mögé álltam, leállítottam
a motort, és elővettem a telefonomat.
Nem láthattam apámat, sötét volt, de a telefonommal meg tudtam
világítani az utat. A víz közeléből nem hallatszott semmi hang. Nem
sejthettem, milyen állapotban fogom megtalálni, de azt tudtam, hogy
szüksége van rám. Ernyedten nekidőltem egy fának, amikor megláttam a
körvonalait a kikötőben, ahogy ott ült a víz mellett. Az egyik oldalán a
cipője állt, a másikon egy rekesz sör. Gyorsan üzenetet küldtem az
anyámnak.

Megtaláltam Apát. Jól van. Beszélek vele. Később hívlak az újabb hírekkel.

Nem vártam meg anyám üzenetét. Ha vannak kérdései, akkor sem lennének
egyelőre válaszaim.
Lesétáltam a füves domboldalon a stéghez. Apám nem nézett fel, hogy
lássa, ki közeledik. Teljesen elveszett a gondolataiban.
Leültem mellé, és csak hallgattam. Pár perc múlva én is levettem a
cipőmet, kikapcsoltam a telefonom világítását, és belelógattam a lábamat a
vízbe úgy, ahogy ő is csinálta. A hold fényesen sütött ezen az éjszakán, és a
fénye visszaverődött a vízről, úgyhogy láthattam apám arcát.
Három üres sörösdoboz volt mellette. Egy nyitva a kezében. Egyet
odalökött nekem. Elkaptam, kinyitottam, és hosszan belekortyoltam.
Általában nem szeretem a sört, de most kellett valami.
Visszafordult a vízhez, és csak bámulta.
Olyan sok minden volt, amit szerettem volna elmondani neki, de inkább
ittam még egy korty sört. Apa nem volt jelen, mert nem érdekelte, hogy
Anya meg én mit érzünk. Elveszítette a szilárd talapzatát. Szerettem volna
megígérni, hogy én majd az leszek számára, de én nem tudtam, milyen lehet
részt venni egy háborúban. Nem viseltem azokat a sebhelyeket, amelyeket
ő, és nem voltam benne biztos, hogy tudok mondani bármit, ami felérhet
azzal, amit Trev mondhatna neki.
 Úgyhogy csak ültünk ott. Nem tudom, mennyi ideig.
Talán órákig.
Ültünk, dédelgettük a sörösdobozunkat, de nem nyúltunk egymás felé.
– Nekem kellett volna meghalnom – szólalt meg végül apám sötét
hangon. – Nem értem, hogy miért nem velem történik soha.
Visszafojtottam a könnyeimet. Még mindig nem tudtam, mit mondhatnék
erre.
Folytatta.
– Amikor a fejemben levő képek túl sötétre váltottak, amikor nem
tudtam aludni, és az emlékek elkezdtek többet nyomni a latban, mint te és a
mamád, akkor mindig ide jöttem. Trev megértette. Ő ott volt aznap, őt is
ugyanazok az emlékek gyötörték. Itt ültünk, és történeteket meséltünk
minden barátunkról, akit elvesztettünk akkor. Amikor már úgy berúgtunk,
hogy nem tudtunk visszaautózni, akkor itt aludtunk. Daeshona haragudott
rá. Meg rám is.
– Vagy csak aggódott mindkettőtökért.
Bólintott.
– Azt is.
Percekig csendben ültünk, aztán megszólalt.
– Hatvanéves vagyok, Wren. Nem tudtam olyan férj lenni, amilyet az
édesanyád megérdemelt. Veled megpróbáltam kihozni magamból a
legtöbbet.
Közelebb csúsztam, és belekaroltam.
– Egyikünknek sincs panasza veled kapcsolatban. Szeretünk téged, Apa.
Mély torokhangot hallatott.
– Otthon felejtettem a telefonomat. Anyád biztos nagyon aggódik.
– Most már rendben van. Megírtam neki, hogy megtaláltalak.
Felsóhajtott.
– Arra sem emlékszem, hogy kerültem ide. Amikor megkaptam azt a
telefonhívást, friss levegőre volt szükségem. Elindultam a kocsival. A
következő, amit érzékeltem, az volt, hogy itt vagyok.
– Oda jöttél, ahol lenned kellett.
– Igen, azt hiszem. – Megveregette a kezemet. – Nem tudom, mihez
kezdek Trev nélkül.
Az élet nem kínált használati utasítást ehhez a naphoz, amikor az
apámnak az én útmutatásomra volt szüksége. Nem hittem, hogy elég erős
vagyok ahhoz, hogy egy ilyen dologgal bánni tudjak, de nem volt
választásom, úgyhogy megtaláltam hozzá az erőt. Ez ilyen egyszerű.
– Hazajössz velem, és beszélhetsz egy pszichológus szakemberrel arról,
hogy mit érzel. Találhatunk valakit a Veteránügyi Minisztériumnál, ahol a
veteránok egészségügyi és anyagi dolgait intézik, vagy máshol, magánúton.
Amin most keresztülmész, Apa, az sokkal gyakoribb, mint gondolod. Ha jó
emberek olyasmit látnak, amit te is láttál – az velük marad. Ma éjjel
Daeshonánál alszunk.
– Nem tehetek ilyet vele.
– Nem akarhatod őt megsérteni. És aggódik is miattad. Gyere utánam az
ő házához, és nyugtasd meg, hogy rendben vagy. Trev is ezt kívánná tőled.
Apám bólogatott, és elkezdte felhúzni a zokniját meg a cipőjét.
– Seggbe rúgna, ha megtudná, hogy egyáltalán aggodalmat okoztam a
feleségének.
Mosolyogtam, mert így volt, és én is elkezdtem felhúzni a zoknimat.
– Két nap múlva lesz a virrasztás. Az elég idő, hogy hazamenjünk,
felszedjük Anyát, és visszajöjjünk. Majd találunk egy megfelelő hotelt a
közelben. – Bekötöttem a cipőmet, és felálltam. Apám is felállt. Fájdalmas
arckifejezése még az árnyékok között is tisztán látszott. Előreléptem,
egyszerűen csak átöleltem mindkét karommal, és a mellére fektettem a
fejemet.
Először nem moccant, aztán szorosan visszaölelt.
– Sajnálom, kincsem.
Még szorosabban öleltem.
– Mi ilyenek vagyunk, Apa. Te, én és Anya is. A Heath családot kemény
fából faragták.
Egy aprócska mosollyal a száján engedett el.
– Hogy lehetek ilyen szerencsés, Wren?
– Én is ezt kérdezem magamtól, Apa. És meg tudom mondani, miért
vagy még itt – azért, mert szükségünk van rád.
Visszafelé indultunk az autóinkhoz. Ottfelejtette a söröket a stégen, de
nem hoztam szóba. Legjobb, ha ott is maradnak.
– Milyen volt az utad?
– Olyan… – Megpróbáltam egyetlen szóba sűríteni mindazt, amit Párizs
jelentett nekem. A legtöbb dologról tudtam beszélni a szüleimmel, de apám
még a legjobb napjain sem hallott volna szívesen Mauricióról. Soha nem
tartott senkit megfelelőnek, akivel randiztam, tehát az, hogy akár a
legszolidabb részletek is kiderüljenek a párizsi flörtömről, szóba sem
jöhetett. Nem, soha. – Olyan felejthetetlen.
– Örülök neki. És a barátnőd, Cecile?
Ettől mosolyognom kellett. Apa őt sem nagyon kedvelte.
– Jó volt újra látni. Nagyon jól boldogul Londonban. Szórakoztató volt
úgy találkozni vele, hogy már mindketten felnőttek vagyunk. Igazán büszke
vagyok rá. Tetszik, ahogy utánament az álmainak, és megvalósította őket.
Apa megállt a kocsim sofőroldala mellett.
– Te is ezt tetted.
– Jaja. – Tűzvédelmi felszerelések ellenőrzése vizuálisan – ez soha nem
szerepelt az álmaim között, de fő szabály volt nálam, hogy megpróbálok
nem bonyolódni olyan beszélgetésekbe, amelyekről eleve tudom, hogy
semmit nem javítanak a helyzeten. Amivel Apa küzdött, sokkal fontosabb
és aktuálisabb volt, mint az, hogy mi a véleményem az állásomról.
Kinyitottam a bérelt kocsim ajtaját, és becsusszantam. – Inkább én megyek
utánad, Apa. Te jobban ismered az utat visszafelé, mint én. – Nem akartam,
hogy vezessen, de most már több órája nem ivott semmit, és nem
hagyhattuk ott az autóját.
A kezét az ajtó tetején nyugtatta egy percig.
– Az élet nem lóverseny, Wren. Lehet, hogy ő előbb ért oda, ahova akart,
de még mindig fiatal vagy, és rengeteg idő áll előtted, hogy azt csináld, amit
te szeretnél.
Bólintottam.
– Tudom. És úgy is lesz. De most felhívom Anyát, és elmondom neki,
hogy úton vagyunk Daeshonához. Remélem, éhes vagy, mert tudod, ő
biztosan etetni akar majd minket.
– Jobb lányom vagy, mint akit megérdemlek – mondta Apa halkan. A
szívem majd megszakadt miatta.
– Nincs igazad, Apa. Komoly hibáim vannak, de én most azért vagyok
itt, mert pontosan tudom, milyen fontos a család. Mit gondolsz, kitől
tanultam mindezeket? Hát tőled. Úgyhogy ne merészeld alábecsülni az
apámat. Ő az én hősöm. Megértetted?
A szeme fénylett a könnyektől, amelyeket sosem fog hagyni kicsordulni.
– Igenis, hölgyem.
Szipogtam, és az ajtókilincsért nyúltam.
– Remek, akkor most tedd be a seggedet a kocsidba, mert már nagyon
fáradt vagyok.
 Elmosolyodott, és becsapta az ajtót.
Kemény hét volt, de most, hogy már tudtam, hol van, sokkal jobban
éreztem magamat.
Menet közben felhívtam Daeshonát, és elmondtam neki, hogy
megtaláltam Apát. Azt felelte, hogy jobban tesszük, ha feléjük vesszük az
irányt, mert ő és a nővérei már megterítették nekünk az asztalt. Nevettem,
és elmondtam neki, hogyan tervezzük a következő pár napot.
Atyaisten, tényleg hihetetlenül fáradt voltam, de milliószor jobban
éreztem magamat, mint amikor megtudtam, hogy Apának nyoma veszett.
Egy ilyen ijedség hamar visszahozza a középpontba az ember prioritásait.
A szívem épp megszakadt, ez biztos, de mindenki hordozza valaminek a
súlyát. Túl fogom élni. És ha bármilyen mértékben a hatalmamban áll ezt
megoldani, akkor az apám is.
Egy kis szünet után Daeshona hozzátette:
– Beszéltem a mamáddal. Azt mondta, egyenesen Párizsból repültél
idáig. Sosem jártam ott. Mondd, igazán olyan gyönyörű, ahogy az emberek
beszélik?
Eszembe jutott a zsúfoltság, a hajléktalanok, a vizelet szaga a
metróban… Aztán az, ahogy Mauricio és én csókolóztunk az Eiffel-torony
tetején.
– Nagyváros, amelynek megvan a maga történelme és gyönyörű
műremekei, de mint minden út, ez is arról szólt, hogy kivel van együtt az
ember.
– Ez úgy hangzik, mintha lenne egy történeted, amit szívesen elmesélnél.
Megragadtam a kormányt, és figyeltem, hogy akkor forduljak, amikor az
apám is fordul.
– Még nem állok készen, hogy beszéljek róla, de amikor igen…, majd
legyezgetheted az arcodat… Már ha úgy érzed, hogy képes vagy elviselni
az igazságot.
– Ó, szívecském, én nem a mamád vagyok. Jobb, ha szépen mindent
kitálalsz. Hogy hívják?
Haboztam, mielőtt kiejtettem volna hangosan a nevét a számon. Tényleg
ennyi mindent haza szeretnék hozni belőle?
– Mauricio.
– Ezt a nevet eddig sosem hallottam tőled.
– Ott találkoztam vele.
– És olyan volt, hogy legyezgetni kell tőle az arcodat?
 – Ó, igen.
Nevetett.
– Mikor fogok vele találkozni?
Nagy levegőt vettem.
– Soha. Remek volt, de csak… – Csak mi? Ez is része volt a
problémának. Nem tudtam volna megmondani, mi volt. Közben
észrevettem, hogy több kocsival lemaradtam apám mögött, és gyorsítottam.
– Nem érdekes. Őszintén, perpillanat egyszerűen csak boldog vagyok, hogy
megtaláltam Apát.
 HUSZONHARMADIK FEJEZET

Mauricio

Néhány nappal később Christof öcsém ott ült velem szemben a

nappalimban, és kritikus szemmel méregetett.
– Bármi szándék, hogy esetleg lezuhanyozol ma?
Hátradőltem a kanapén, és megvakartam a négynapos borostát az
államon.
– Tegnap zuhanyoztam. Vagy lehet, hogy tegnapelőtt.
Christof magát engedte be hozzám, mondván, hogy beszélnünk kell.
Komolyan hangzott, úgyhogy töröltem a mai napra tervezett összes
programot – tréfálok, egyetlen kibaszott dolgot sem csináltam, amióta
visszajöttem Párizsból.
Kivéve a kesergést, amiben, mint legnagyobb döbbenetemre
észrevettem, kifejezetten tehetséges voltam.
Délelőttönként aludtam, aztán felfedeztem, hogy ha tömegével nézek
egész szezonra való tévésorozatokat, az szépen felemészti a délutánt… Meg
az estét is…, ami visszavezetett ahhoz, amiből igazából a legtöbbet
szerettem volna csinálni. Az alváshoz.
Christof felvonta a szemöldökét, majd le is engedte, ahogy körülnézett a
szobában.
– Öt doboz pizza. Elképesztő.
– Egy férfi nem élhet kizárólag sörön.
Pofát vágott.
– Apa azt mondta, ne beszéljünk veled Párizsról. Úgyhogy ez az én
magánvéleményem, amikor azt mondom, hogy úgy kezeled az egészet, mint
egy kiscica, de közben nem beszélsz róla.
Ezen félig elmosolyodtam.
– Köszi a támogatást.
Christof összefonta a karját a mellkasán.
– Hagynom kellene, hogy addig döglődjél, míg meg nem hízol. Úgyis
mindig túl jóképű voltál. Isten hozott a randizás világában, már amit az
emberiség többi részének jelenteni szokott. Tiszta szívás, nem?
– Borzalmas. – Megveregettem a még mindig lapos hasamat. Az öcsém
jól boldogult a nőkkel, de élveztem, ha piszkálhatom. – Majd később
lemegyek az edzőterembe. Egy alkalom is elég nekem, hogy ez a deszka
megint kőkemény legyen.
Christof körbeforgatta a szemét.
Megfogtam a tévé távirányítóját.
Christof előrehajolt, kivette a kezemből, és odébb dobta a padlón, hogy
ne érjem el.
– Nincs több tévé. Ma kimész a világba. Kelj fel! Menj zuhanyozni, és
borotválkozz meg! És szépen bejössz az irodába.
Visszadőltem a kanapéra.
– Ez az, ami ki van zárva.
Hozzám vágott egy díványpárnát, a fejemet célozta.
– Kelj fel arról a kibaszott kanapéról!
Könnyedén kivédtem a párnát.
– Nem!
Felállt, levette a székéről a párnát, és azt repítette a fejemhez. Bosszantó
volt, de azt is kivédtem.
– Menj haza, Christof! Jól vagyok.
Felemelt egy pohár vizet, amit magamnak töltöttem ki még előző nap,
hogy megigyam, de azóta is ott állt.
– Utolsó figyelmeztetés.
– Ne csinálj olyat, amit egész biztosan meg fogsz bánni.
Egész műsort csinált abból, hogy meglengette a kezét, mint aki kész
felém löttyinteni a vizet.
– Miért? A kis Mauricio törékenynek érzi magát? Babusgatni kell?
Teleszívtam a mellkasom levegővel.
– Kibaszottul ne csináld!
– Akkor kelj fel!
Nem keltem fel.
Csak egy tesó tesz ilyet, olyan tesó, akit még kölyökkorunkban lefogtam,
és addig csiklandoztam, amíg össze nem pisilte magát. Egyenesen a
képembe löttyintette azt a vizet.
Aztán bölcsen eltávolodott a szoba egy távolabbi pontjára.
Letöröltem a képemet, felpattantam, és utánaeredtem.
 Köröztünk az asztal körül, amit gondosan kettőnk között tartott, és
közben azt mondta:
– Ha megütsz, akkor sem fogod jobban érezni magad.
– De lehet.
Egy ugrással átlendültem az asztalon. Átiramodott a másik oldalra, és
ugyanúgy megtartotta köztünk a távolságot.
– Ne kényszeríts, hogy felhívjam Anyát – figyelmeztetett.
Előrelódultam, ő hátrált. A szoba másik oldalán a telefonom jelzett, hogy
üzenet jött.
– Te írtál neki? Most komolyan? Kénytelen leszek elverni a segged csak
azért, mert ekkora szemét vagy.
– Ez nem Anya. Tudod, hogy ő nem ír üzenetet.
Megdermedtem. Akárki lehetett. Nem volt rá okom, hogy azt higgyem,
Wren az, de mi van, ha mégis? Az öcsém minden idegesítő gesztusa
azonnal elfelejtődött, miközben odaugrottam a dohányzóasztalhoz, ahol a
telefonomat hagytam.
Talán nem ő az.
Felvettem a telefonomat.
Ő az.
Végre, öt nap után, valami: Sajnálom.
Kezemben a telefonnal visszaroskadtam a kanapéra, és csak bámultam az
üzenetet.
Christof odajött, és leült mellém.
– Ő az?
– Igen.
– Mit írt?
– Hogy sajnálja.
– Akkor az jó, nem?
Vállat vontam. Az elmúlt napokban mást se tettem, mint győzködtem
magamat, hogy csak elképzelem, amit Wren iránt érzek. Senkinek sem
lehetnek ilyen erős érzései valakivel kapcsolatban, akit alig ismer.
Nem volt köztünk más, csak az a flört, amiről azt mondta, hogy azt
akarja.
– Nem válaszolsz neki? – kérdezte az öcsém.
Visszatettem a telefont az asztalra, és felhorkantam.
– És mit válaszoljak? Hogy oké? De nem oké. Az, ahogy otthagyott,
eleget mond nekem mindenről, amit tudnom kell.
 Christof felsóhajtott.
– Apa úgy hiszi, igazán kedveled.
– Úgy volt. Több mint kedveltem.
– Azt hiszem, hogy ha én találkoztam volna egy nővel, akit több mint
kedveltem, és írna nekem…, akkor legalábbis válaszolnék.
– Igen, és itt követnél el hatalmas hibát. Ez a tapasztalat felnyitotta a
szememet. Minden kapcsolatban van egy, aki csókol, meg egy, akit
csókolnak. Az egyik fél mindig jobban érintett, mint a másik. Én az vagyok,
aki mindig is készen állt arra, hogy eggyel tovább sétáljon. És tudod, mit?
Ez a megfelelő hozzáállás. Amit most érzek? És ez a forgatókönyv? Ez
szívás. Én értem, miért nem akarsz ilyen állapotban látni engem. Én sem
akarok ez a nyomorult fickó lenni. Az a nő az én kriptonitom. Tudod, az a
zöld kristályos cucc, ami elveszi Superman erejét. A gyenge pontja. Én nem
duzzogok. Nem sóvárgok. És átkozott legyek, ha engedem, hogy olyan pasit
csináljon belőlem, aki igen.
– Hűha, ez… komoly.
Összefontam a karomat a mellkasomon.
– Tanulj a hibámból, Christof. Ne engedd, hogy egy nő átvegye az
irányítást. Ha elég hülye vagy ahhoz, hogy odaadd neki a szívedet,
ugyanazzal az erővel akár ki is heréltetheted magad. Pont ugyanannyira
nem leszel többé férfi, mint ha megun, és így is, úgy is elege lesz belőled.
Christof grimaszt vágott.
– Oké. Szóval még nem állsz készen, hogy válaszolj neki. Értem. De ma
akkor is kirángatlak a házból. Az már a te dolgod, hogy akarsz kinézni,
amikor megteszem.
Rábámultam.
Pislogás nélkül állta a pillantásomat.
Igazán jó tesó volt.
– Örülök, hogy nem ütöttelek meg.
– Én is – mondta vigyorogva. – Mert akkor ki kellett volna dekorálnom
azt a csinos pofádat, és Apa mindkettőnket arra kényszerített volna, hogy
hetekig dolgozzunk helyette a kertben.
Én is vigyorogtam. Apa talán tényleg ezzel büntetett volna minket, és mi
elfogadtuk volna tőle a büntetést annak dacára, hogy már rég nem vagyunk
kölykök. Ő soha nem tett semmi olyat, ami végül ne vált volna a család
javára.
 – Anya utálná, ha a kertje egy kalap szarrá változna a mi hathatós
gondozásunkban. Emlékszel arra, amikor egyenesen lekaszaboltad a
virágait a fűnyíróval?
Christof nevetett.
– Azt néztem, hogy te épp röhejes nindzsamozdulatokat tettél egy
gereblyével… és Apa fűnyírója nem volt olyan könnyen irányítható, mint
gondoltam. Azt reméltem, hogy majd hamarabb kanyarodik.
Felálltam és nyújtózkodtam.
– Körülbelül tizenöt perc múlva készen vagyok. Meg is kell
borotválkoznom.
– Csak kényelmesen.
Kicsit vártam, és lenéztem a telefonom elsötétedett kijelzőjére.
Sajnálja.
Mit sajnál?
Ahogy elment?
Vagy hogy nem képes többet érezni irántam?
Tudtam, hogy majd válaszolnom kell neki – ha másért nem, a saját lelki
egészségem érdekében. De nem Christof jelenlétében.
A zuhanyozás és a borotválkozás némileg megjavította a kedélyemet.
Miközben felöltöztem, eszembe jutott, hogyan táboroztunk Sebastian
lakásában, amikor neki volt ránk szüksége. Az ő kétségbeesése sokkal
mélyebbre hatolt, és hosszú hónapokig tartott. Érthető, hiszen elvesztette a
feleségét és a gyereküket.
Hát én?
Én egyszerűen csak egy idióta voltam.
 HUSZONNEGYEDIK FEJEZET

Wren

Az egész hetet kivehettem volna a munkából, de az után a nap után, amikor

hazatértünk Trev temetéséről, Apa visszament dolgozni a benzinkútra.
Megállapodott egy időpontban a Veteránügyi Minisztériumnál egy
komolyabb beszélgetésre. Anya azt mondta, mindketten jól vannak. Ideje
volt befejeznem a felettük való őrködést. Mindannyiunknak vissza kellett
térnünk a saját életünkhöz.
Farmerban és Oxford blúzban, amin a vállalat logója volt, ott ültem a
kisteherautómban a következő elvégzendő melóm helyszínén, a parkolóban,
és vártam, hogy Mauricio válaszoljon az üzenetemre. Borzalmasan éreztem
magam amiatt, ahogy elmentem. Attól sem éreztem túl jól magam, hogy
ilyen soká tartott, amíg képes voltam tőle bocsánatot kérni, de az elmúlt
napokban csak túlélőmódban tudtam üzemelni.
Amikor végre a felszínre bukkantam?
Nos, akkor sem hittem, hogy hallani akarna felőlem.
Ha ő lépett volna le, amíg én alszom, én sem lettem volna túlságosan oda
azért, hogy újra halljak felőle. Igaz, megvolt rá az okom, hogy így
viselkedtem, de ő ebből semmit sem tudott. Szinte kettészakadtam aközött,
hogy elmondjam neki, vagy csak hagyjam, hogy a dolgok úgy alakuljanak,
ahogy.
De nem tudtam nem bocsánatot kérni.
Amikor lenéztem az üzenetemre, undorodva megráztam a fejemet:
Sajnálom.
Talányos. Önző módon biztonságos.
Nem ért annyit, hogy el is küldjem.
Talán még zavaró is ilyet kapni.
Mauricio nem írt vissza.
Még azok a kis táncoló pontocskák sem jelentek meg, amelyekből
tudhatod, hogy valaki épp válaszolna.
 Nem hibáztathatom. Nem válaszoltam egyik üzenetére sem. Jó okot
adtam rá, hogy leírjon.
Ez persze azt feltételezi, hogy nem pont megkönnyebbülést érzett,
amikor felébredt, és nem talált ott.
Mindkét esetben helytelen lenne, ha én haragudnék meg. Ő mindent
megtett, amit megígért.
Abból, amennyit tudhattam róla, Felix talán már elküldte közbenjárónak
egy újabb nőhöz, és most annak a barátnőjét viszi körben Párizsban,
teletömi fantáziákkal, pont annyival, ami megfelelő ár egy heti szexért…
Akárki az illető, én utálom.
Nekitámasztottam a fejemet a kormánykeréknek, és beismertem
magamnak, hogy egy nagy kupac zűrzavar vagyok.
Tudtam, hogy ami köztünk volt, az átmeneti.
Bele is egyeztem, hogy úgy legyen.
Még ha válaszolna, és folyatni akarná is a mi vad románcunkat, én most
már durván visszakerültem a saját valóságomba. Párizs arról szólt, hogy
kiléptem belőle, és élveztem pár nap szabadságot. De az is bebizonyosodott,
hogy amitől mindig féltem, az egy létező eshetőség. Ha csak egy kicsit
elfordítom a fejemet a szüleimről, mindent elveszíthetek.
Ha nem hívom fel az anyámat…
Ha nem találom meg az apámat…
Mélyet lélegeztem, és legyűrtem a pánik érzését, ami éppen hatalmába
akart keríteni. De megtaláltam. Nem tudhattam, hogy Trev meg fog halni.
Akkor is ugyanilyen rossz lett volna, ha akkor velük vagyok.
Újra elmondtam magamnak, de nem hittem el. A bűntudat régi
cimborám volt nekem – semmi új. Már akkor is rosszul éreztem magam,
amikor elutaztam. És még jobban amiatt, hogy mennyire jól éreztem
magam távol az otthonomtól.
Szerettem volna érezni Mauricio óvó karjainak nyugalmát, de azt nem,
hogy muszáj legyen megmagyarázni, miért kell nekem az a nyugalom. És
emiatt is rosszul éreztem magam.
Sóhajtottam, és felemeltem a fejemet. Ok, tehát akkor léteznek dolgok,
amelyeket nem kontrollálhatok. De vannak olyanok, amiket kézben
tarthatok. Például nem kell tovább végeznem egy olyan munkát, amit nem
szeretek.
Felmondhatok.
Itt és most.
 Újrakezdhetem. Felépíthetem az életet, amit szeretnék – autótávolságra a
szüleimtől. Nem volt rá ok, hogy ne tegyem meg.
Rácsaptam a kormánykerékre, ahogy összeszedtem a bátorságomat.
– Megteszem. Felhívom a főnökömet, és megmondom neki, hogy valaki
mást kell ideküldenie, hogy ellenőrizze ezt az új helyet. Nekem elegem lett.
– Az, hogy hangosan kimondtam, valóságossá tette a döntést – ijesztő volt,
de valóságos.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy felsikítottam, amikor valaki
megveregette a szélvédőt.
Idősebb férfi volt sötétszürke öltönyben. Sötét szem, sötét haj.
Mauricióra emlékeztetett, de mostanában mindenhol Mauriciót láttam,
akárhova néztem. Megráztam a fejemet, hogy kitisztuljon, és leengedtem az
ablakomat.
– Miben segíthetek?
Könnyedén, magabiztosan rám mosolygott. A mosolya belém hasított,
olyannyira emlékeztetett egy másik mosolyra, ami rettenetesen hiányzott.
– Ugyanezt szerettem volna kérdezni én is. Felhívott a biztonsági őr, és
jelezte, hogy Ön itt van. Éppen menni készültem, úgyhogy gondoltam,
lejövök, és meglátjuk, el tudom-e igazítani a megfelelő irányba. – Felém
nyújtotta a kezét az ablakon át. – Basil Romano vagyok. Ön bizonyára
Wren Heath.
– Az vagyok. – A keze éppen olyan meleg volt, mint a mosolya. –
Romano… Mint…
Kinyitotta a kocsim ajtaját.
– A társaság a nevemet viseli, de a fiaim tették azzá a Romano
Superstorest, ami manapság. Én boldog voltam egyetlen áruházzal és egy
sokkal egyszerűbb élettel is. Nos, akkor megmutatnám Önnek a rendszert,
amit szeretnénk, ha megvizsgálna.
Megragadtam a tabletemet, és leszökkentem a sofőrülésből. Régimódi
lovagiassággal becsukta mögöttem a kocsiajtót.
– Köszönöm – mondtam.
Ahogy mentünk, megkérdezte:
– Tehát mérnök? Ez igazán csodálatos…
– Egy nőtől? – fejeztem be helyette, szokatlanul merészen. Gyakorlatilag
már felmondtam ezen a munkahelyen, igaz, hogy csak fejben, de már nem
aggódtam amiatt, hogy kimondjam, amit egyébként lenyeltem volna. A
szakmai munkám során gyakran futottam bele olyan férfiakba, akiket
meglepett, hogy mérnöki végzettségem van.
– Bárkitől – mondta kedvesen. – Az én feleségem otthon maradt ugyan a
gyerekekkel, de támogattam volna, ha azt választja, hogy dolgozni fog. A
legidősebb fiam egy briliáns könyvelő hölgyet vett feleségül. A fiaimnak
kiváló ízlése van a nők terén.
Ez a furcsa bók egy kissé feszélyezetté tett. Megköszörültem a torkomat.
– Tehát, a rendszer a főépületben van? – Már ott voltunk. Akár el is
végezhetem ezt az utolsó munkámat, mielőtt felmondok.
– Igen. – Az órájára nézett. – És éppen időben érkezett.
– Igyekszünk betartani azt az időintervallumot, amit beütemeztünk.
A biztonsági őr felemelt hüvelykujjakkal jelzett valamit Mr. Romanónak,
amikor meglátta. Elég furcsa volt ahhoz, hogy majdnem ne lépjek be az
ajtón, amit nyitva tartott előttünk. Talán paranoiás vagyok, vagy mi a fene
történik?
Az előcsarnokban újabb férfival találkoztunk. Talán húsz évvel lehetett
nála fiatalabb, ugyanolyan magas, fekete hajú, szürke szemű.
– Apa, tényleg azt hiszed, hogy ez jó ötlet?
Mr. Romano köhécselt, és azt mondta.
– Ez itt a legidősebb fiam, Sebastian. Ő nem látja be, mennyire fontos
átvizsgáltatni időről időre az öntözőrendszerünket. Nem minden dolog
gondoskodik saját magáról megfelelően.
Sebastian? A név belém hasított. Emlékeztem, hogy Mauricio beszélt a
bátyjáról, akit ugyanígy hívtak. Egyik férfiról a másikra néztem.
Ez nagyon őrült egybeesés lenne.
Kivéve, ha Mauricio szervezte így.
Nem. Ha ő újra akarna látni engem, akkor nem válaszolt volna az
üzenetemre?
Kinyújtottam a kezem az ifjabbik Romanónak.
– Wren Heath.
Erősen megrázta a kezem, aztán elengedte.
– Ön eléggé normális személynek látszik.
Fanyarul mosolyogtam.
– Köszi. – Meglengettem a tabletemet. – Talán az lenne a legjobb, ha
nekilátnánk a szóban forgó feladatnak.
– Megjött – jelentette be a biztonsági őr.
 Megfordultam, hogy lássam, ki az, aki megjött, és megtántorodtam,
amikor Mauricio és a közeli hasonmása léptek be az ajtón. A szám
kiszáradt, a helyiség forogni kezdett körülöttem. Amikor a pillantásunk
összeakadt, minden erőmre szükségem volt, hogy ne rohanjak oda, és
vessem magam azonnal a nyakába.
Az egyetlen dolog, ami megállított, az a düh volt a szemében.
– Hát te mit csinálsz itt, Wren?
– Én… Én…
– Nem! – horkant fel Mauricio. – Nem teheted meg, hogy eltűnsz az
életemből úgy, ahogy tetted, aztán betáncolsz ide, mintha mi sem történt
volna.
– Küldtem neked egy üzenetet – védekeztem, és igyekeztem összeszedni
magam. Olyan sok mondanivalóm lett volna, és azt sem tudtam, hol
kezdjem.
Dühösen megrázta a fejét.
– Mit csinálsz itt, Wren? Rájöttél, hogy mocskosul gazdag vagyok, és
megváltoztak az érzéseid?
Minden szó úgy ért, mint egy pofon. Döbbenten hátráltam egy lépést,
aztán még egyet. Ki ez az ember? Ez nem az én Mauricióm Párizsból.
– Elég, Mauricio! – csattant fel az apja.
Mauricio arca megfeszült.
– Apa, te nem tudod, mi zajlik itt. – Odalépett, és megragadta a karomat.
– Wren, nem lett volna szabad megismerkedned a családommal. Ha
beszélgetni akarsz, menjünk ki. Van egypár kérdésem a számodra.
Kirántottam a karomat a szorításából.
Amikor megláttam belépni az ajtón, egy pillanatra azt hittem, ő szervezte
meg az egészet, hogy újra láthasson. Az biztos, hogy eléggé feszélyezőnek
tűnt, hogy az apja és a fivérei előtt találkozzunk, de egy kis részem azt
remélte, hogy Mauricio talán éppen ezt akarta.
Nem értettem, hogy kerültem oda, miért esküdött össze ellenem az
univerzum, hogy ilyen beteg módon ebbe a helyzetbe kényszerítsen, de azt
tudtam, hogy ki akarok kerülni belőle.
– Ne érj hozzám!
– Ne cserkészd be a családomat!
Sebastian közbevágott.
– Mauricio, van valami, amit tudnod kell.
 – Becserkészni a családodat? – A hangom emelkedni kezdett, és mindkét
kezemet a levegőbe löktem. – Te azt hiszed, hogy ezt én csináltam? Tudod,
mit? Már nem sajnálom, hogy úgy hagytalak ott, ahogy. Úgy látszik, ami
Párizsban történt, az Párizsban is marad, mert ami köztünk volt, az
mindenhol máshol egy nagy halom kutyaszar és őrültség. Tartsd magad
távol tőlem!
– Ez sokkal könnyebb lenne, ha nem lófrálnál ott, ahol én dolgozom! –
csattant fel.
– Én nem lófrálok… – Dühösen felhorkantam. – Tök mindegy. –
Visszafordultam Mr. Romanóhoz. – A főnököm majd kijelöl valaki mást,
aki idejön. Viszlát!
Felszegtem az államat, sarkon fordultam, és magasra tartott fejjel
kisétáltam az épületből. A lépteim szinte rohanássá változtak, ahogy
visszasiettem a kisteherautómhoz. Nem is lassítottam, amíg ki nem
hajtottam a parkolóból, és el nem kezdtem száguldani az autósztrádán…
Akárhova, csak el innen.
 HUSZONÖTÖDIK FEJEZET

Mauricio

Majdnem Wren után rohantam.

Csak azért nem tettem, mert… Részben, mert még mindig dühös voltam, és
még nem álltam készen rá, hogy lássam. Még ott tartottam, hogy próbáltam
kitalálni, mit válaszoljak az üzenetére.
Aztán bumm! – egyszer csak ott állt előttem.
– Hát ezt pontosan úgy kezelted, ahogy elefánt a porcelánboltot –
jegyezte meg apám szárazon.
Megráztam a fejem.
– Ő…
– Nem tudta, hogy itt leszel – szakított félbe Sebastian. – Apa
kinyomozta a párizsi barátodon keresztül, hogy mi a neve. Úgy gondolta, ha
újra találkoztok, az segíthet kibillenteni téged a letargiádból.
A figyelmem apám felé fordult. Vállat vont.
– Azt hittem, ennél sokkal jobban megy majd.
– Azt hitted? – szólt hozzá Christof. – Szerintem meglepő higgadtsággal
viselte a lány, hogy aranyásónak minősítették. Vannak nők, akik ezért
kibelezték volna Mauriciót.
Ahogy lassan felfogtam az igazságot, a szívem vadul dübörögni kezdett,
és a gyomrom fájdalmasan összerándult. Nem. Nem lehettem ekkora
seggfej.
– Szóval, itt volt…
– Apa megbízta a társaságot, amelynek dolgozik, hogy vizsgálják meg a
tűzoltó rendszerünket, és kifejezetten őt kérte a feladatra. – Sebastian
megdörzsölte a szemöldökét, mintha az ötlettől még most is fájna a feje.
Az ajtó felé fordultam, amin keresztül elmenekült.
– Úgy gondoltam…
– Ugyan már, nem is gondolkodtál – mondta Christof.
– Nem – mondtam lassan. Mi a szent szar. – Az eltelt pár napban azon
emésztettem magam, hogy egyáltalán igaz volt-e bármi, amit mondott. –
Végigfuttattam az ujjaimat a hajamban. Még mindig próbáltam felfogni,
ami történt. Az apám megkereste a párizsi barátomat? És így tudta meg
Wren vezetéknevét? – Apa, te felhívtad Felixet?
– Azzal kezdtem. Ő azt mondta, a volt barátnője tudja, ki a lány, akivel
találkoztál.
– És megadta neked Cecile telefonszámát?
– Ó, nem, ő nem akarta, hogy kapcsolatba lépjek vele, de az anyjának
megvolt Cecile száma. Jól elbeszélgettem Cecile-lel. Most már ő is
megértette, hogy egy törött alkatrész alaposan kikezdheti egy férfi
képességét, hogy gondolkodni tudjon. De azt nem tudom, neked mi a
mentséged.
Ó, te jó ég.
– Szóval Wren nem tudta, hogy ma velem fog találkozni.
Apám ránézett Sebastianra.
– Ő a szépfiú a családban, oké, de mindig ennyire buta volt? Egy perc
múlva lelépek, elvárom tőletek, hogy valamelyikőtök egy kis értelmet
püföljön bele. És akkor és csak akkor fogok visszajönni, és megkísérelni
folytatni ezt a beszélgetést.
Apám szarkazmusa most nem talált kellő fogadtatásra nálam. Teljesen
elmerültem abban, hogy a fejemben visszajátsszak mindent, amit Wrennek
mondtam, és utáltam magamat, amiért ennyire rosszul kezeltem azt, hogy
újra látom.
– Tényleg egy idióta vagyok.
Sebastian támogató jelleggel hátba vágott.
– Talán nem mindig, de ebben a helyzetben most igen.
Christof fájdalmas képet vágott.
– Ezt most jól összekutyultad.
Bólintottam, aztán összeráncoltam a homlokom.
– Egy előzetes beavatás segíthetett volna.
Megrántotta a vállát, és rám nézett, mintha azt mondaná: „Ne vetítsd ki
rám a saját hülyeségedet.”
– Igazad van, ez az én saram. Mi a francot gondolhattam?
Mind ott álltunk az előcsarnokban, nem moccantunk, és nem is
beszéltünk. Igazi seggfejnek éreztem magam – még annál is rosszabbnak,
egy pattanásnak egy seggen. Azt még egy fenékfétises fickó sem
méltányolná.
Apám törte meg a csendet.
 – Van még valaki más is, aki azon töpreng, mennyi ideig tart
Mauriciónak felébredni, és utánamenni?
Christof tréfás szomorúsággal megrázta a fejét.
– Ezzel a tempóval lehet, hogy előbb nősülök meg, mint ő, pedig még
csak nem is randizok senkivel.
– Nem lett volna szabad kételkednem benne. A karomba kellett volna
kapnom, és elmondani neki, hogy mennyire hiányzott. – Ezt kellett volna
tennem.
– De most, hogy tudod, mi a teendőd… – kezdte apám, aztán hagyta,
hogy a folytatás lebegjen a levegőben.
– Bocsánat – mondtam, és elindultam. – Lehet, hogy még mindig ott van
a parkolóban. Ha nincs…
– Próbáld meg felhívni – mondta Christof, és elnevette magát. – Hé,
ennek a fickónak minden segítségre szüksége van, amihez hozzáférhet.
Most nem kezdtem vitatkozni ezzel az állítással. Nem hagyhatom, hogy
Wren elmenjen, mielőtt bocsánatot nem kérek.
 HUSZONHATODIK FEJEZET

Wren

Az autópálya kész katasztrófa volt. Autók száguldottak el mellettem,

némelyik veszélyesen közel, de nem érdekelt. Csak az, hogy mielőbb minél
távolabb kerüljek attól, ami az imént történt.
Felhívtam Cecile-t. Párszor kicsengett, de nem vette fel. Az egyetlen
lehetőség, hogy az egésznek értelme legyen, az volt, ha ő valamiképp benne
van. Hacsak nem mondta meg Felixnek a vezetéknevemet.
Különben hogyan tudott volna Basil Romano megtalálni engem?
Eszembe jutott, milyen furának találtam, hogy a Romano Stores kifejezetten
engem kért a feladatra.
Miért engem kért Mauricio apja?
Lehet, hogy Mauricio beszélt neki rólam?
Amikor arról fantáziáltam, hogy újra találkozom Mauricióval,
természetesen nem így képzeltem el. Nemcsak hogy képletesen szólva a
pofámba vágta az ajtót, de még azzal is megvádolt, hogy a pénzéért akarok
vele lenni. Úgyhogy, Cecile, ezúttal én győztem.
De nem nevettem a saját viccemen, mert hát nem volt vicces.
Milyen bolond voltam!
Csengett a telefonom.
– Hé, te. – Cecile volt az.
– Szia – mondtam, érzelmektől zsúfolt hangon. – Van egy perced?
– Persze. Mi újság?
Anélkül, hogy akár megálltam volna levegőt venni, kiborítottam elé az
egész sztorit, hogy mi történt köztünk Mauricióval. Mindent, attól a
pillanattól, hogy mit gondoltam, amikor először megláttam, addig, hogy mit
mondtam, amikor kirohantam az ajtón.
– Jaj, ne! – mondta Cecile ijedt hangon. – Ennek nem így kellett volna
történnie.
– Hogy érted?
 – Basil felhívott. Sok mindenre rávilágított az a beszélgetés. Nem fogod
elhinni, mi történt igazából Felixszel. Eltörte a farkát.
– Juj. – Eszembe jutott, amikor ezen tréfálkoztunk, és kissé bűntudatos
lettem. – De nem egy kocsiajtótól, felteszem.
Kuncogott.
– Nem. Nem volt ennyire drámai. Az a vicces, hogy amikor elmondta,
már nem tudtam tovább haragudni rá. Valami nővel történt, aki egyébként
nem érdekelte. Ostobaság, de nem megbocsáthatatlan. Azóta már
elmentünk vacsorázni is. Nem Basil és én, hanem Felix és én. Jót tett neki,
hogy majdnem elveszítette a férfiasságát. Adott neki időt arra, hogy
elgondolkodjon, mit is akar az élettől – az üzleti életben és személyesen is.
Megpróbáljuk újrakezdeni… Ezúttal lassabban, és anélkül, hogy másokkal
is találkozgatnánk.
– Hát ez… jó hír, gondolom? Nem kell hogy most csak rólam legyen
szó, de miért adtad meg Mauricio apjának a nevemet és a munkahelyemet?
– Mert azt mondta, hogy Mauricio hiányol téged. Az volt a terve, hogy
összehoz titeket ugyanazon a helyen, és ez igazán romantikusnak tűnt.
Sajnálom. Nem gondoltam, hogy rosszul is elsülhet. – Kicsit úgy hangzott,
mintha védekezne, úgyhogy hozzátette: – És nem lettél volna ennyire
meglepve, ha válaszolsz a telefonhívásaimra. Próbáltam veled kapcsolatba
lépni.
Láttam, hogy volt két nem fogadott hívásom Cecile-től, és
szándékomban állt visszahívni. Azt mondtam magamnak, hogy majd a
temetés után. De aztán egy kis pihenésre volt szükségem, mielőtt bárkinek
elmondom, mi minden történt velem.
– Bocsánat, a dolgok bizonyos fokig berobbantak nálam. Később majd
elmesélem. Az bizonyos értelemben kedves volt Mauricio apjától, hogy
találkozót szervezett nekünk, de azt hiszem, nem ismeri olyan jól a fiát,
mint ahogy hiszi, mert Mauricio kristálytisztán megmutatta, hogyan érez
velem kapcsolatban. Igazad volt abban, amit róla mondtál. Ő egy játékos.
Párizsban Mauricio pontosan olyan volt, amilyennek kívántam. De az nem
volt valóságos. Azért nem fogok ettől kétségbeesni. Választhatom azt, hogy
szomorkodom, mert a közös időnk nem az lett, ami lehetett volna, vagy
örülhetek annak, hogy ilyen jól telt.
– Úgy látszik, nagyon egészségesen állsz hozzá…, de kicsit túl gyorsan
jutottál el ide ahhoz, hogy ne legyen üres duma.
 – Mit akarsz, mit mondjak? Hogy dühös vagyok, összezavarodott és
halálra sértett?
– Igen. Ez az igazság, vagy nem?
Nagyot sóhajtottam, hogy lenyugodjak.
– Mi haszna van azon dühöngeni, amin nem tudok változtatni?
– Nincs haszna, viszont jó érzés. – Mivel nem válaszoltam, hozzátette: –
Nem lehet mindent befőttesüvegbe rakni. Ha mérges vagy, legyél mérges.
Ordibálj. Sikíts. Engedd ki magadból. Felhívtam a mamádat, amikor nem
hallottam felőled, és ő elmondta, mi történt édesapáddal. El tudom képzelni,
hogy ennek a tetejébe nem hiányzott neked semmi több. Állj le valahol,
menj oda egy fához, és rugdosd, amíg le nem nyugszol. Várj, nem jó, még
eltöröd a lábad. Hadd találjam ki, hátha tudok olyan helyet, ahol fizethetsz
azért, hogy összetöröd az edényeiket.
– Köszi, de már megvagyok. – Csak attól, hogy Cecile-t hallgattam,
máris kicsivel jobban éreztem magam. Nem lepődtem meg, hogy felhívta
anyámat, mivel én magam javasoltam neki nemrég, ha úgy adódik, hogy
szükséges. – Akarom tudni, hogyan törte el Felix a péniszét?
– Ahogy kell, a szokásos módon. A szerencsétlen egy gardróbban szexelt
az irodájában.
– Biztos vagy benne, hogy akarsz adni neki még egy esélyt?
– Alaposan megleckéztettem a viselkedése miatt, és megértette.
Nemcsak hivatalból súlyosan büntetendő volt, amit csinált, de arra sem
igazán jó, hogy elnyerje a vezető testület tiszteletét. Ha nem jön meg az
esze, nem fog számítani, hogy az apja hozta létre a céget; még a postázóban
sem fog állást kapni. Azt hittem, majd jól feldühödik azon, amit mondok, de
ehelyett azt mondta, becsüli az őszinteségemet, és értékeli a véleményemet.
Még nem láttam ilyen szerénynek, és tetszett ez a változás. Azelőtt sosem
beszélgettünk így. Jobban törődtünk azzal, hogy könnyű viszony legyen,
mint azzal, hogy igazi is. Ki tudja, talán még arra is megtaníthatom, hogyan
lehet jobb az ágyban.
Kuncogtam.
– Nem kétlem, hogy megoldod.
– Minden arról szól, hogy tudd, mit akarsz, Wren, és menj utána. Én
például soha nem jövök rá, mennyire hiányzott volna Felix az életemből, ha
nem kavarodnak fel a dolgok. Ő azt mondja, hogy ugyanígy érez. A többit
majd meglátjuk.
 – Örülök nektek. Azt hiszem. Nem tudom. Jelen pillanatban semmiben
nem vagyok biztos. Be akarok sétálni a főnököm irodájába a mai napon, és
felmondani. Őrültségnek hangzik? Van egy kis megtakarított pénzem, és
úgy érzem, ha ma nem teszem meg, akkor soha.
– Akkor csináld! Szabadulj ki! Aztán válassz egy új utat, és indulj el
rajta!
A telefonom bejövő hívást jelzett. Odapillantottam, ahol az autó
műszerfalán a hívó fél neve látszott. Mauricio. Azok a szavak
visszhangoztak a fejemben, amiket legutóbb váltottunk. A bűntudat, amit
eddig éreztem, átadta helyét a haragomnak, de ettől semmivel nem éreztem
jobban magamat. Nem akartam az ő érzéseinek súlyát is cipelni az enyémek
tetejében. Akármi mondanivalója volt, biztosan tudtam, hogy nem akarom
hallani. Megnyomtam a „mellőzés” gombot.
Bocsi, a hívott fél, akit most el akart érni, éppen szabadulófélben van.
 HUSZONHETEDIK FEJEZET

Dominic

Miután lecsukta az irodai laptopját, Dominic felállt, és kinyújtózott. A nap

még mindig fenn ragyogott az égen, de ő mára befejezte a munkát. Volt idő,
amikor a munka volt az egyetlen elfoglaltsága, és mélyen megvetett
mindenkit, aki az első adódó pillanatban elhagyta a munkahelyét, ha lejárt a
munkaidő. De a boldog családi élet megváltoztatta ezt a hozzáállását.
Hihetetlen mértékű felelősséget viselt, és nagyobb arányokban részesedett
egy tucatnyi cégben, mint ahány zoknija volt a legtöbb embernek. De
megtanult különbséget tenni is. Most már a feleségével és a lányával együtt
elköltött vacsora többet számított, mint egy e-mail, ami válaszra várt –
utóbbi várhatott még egy napot.
Senki nem merte volna javasolni neki, hogy bárhogy máshogy vezesse a
technológiai cégét. Kiküzdötte a maga útját a csúcsig – és az egyik előnye
annak, hogy ide jutott, az volt, hogy senkinek sem kellett számot adnia
semmiről, kivéve a feleségét.
Erre a gondolatra elmosolyodott.
Abbytól nem állt távol, hogy időnként helyre tegye őt. Dominic ezt egy
kicsit sem bánta. A feleségét nem nyűgözte le a pénz és a hatalom. A
kedvesség, a jellem és a tisztesség sokkal többet számított a szemében.
Dominic még a gondolatát is utálta, hogy mi lett volna belőle, ha Abby nem
lép be az életébe.
Az aktatáskáját pakolta, hogy hazavigyen pár dolgot, amikor csengett a
telefonja.
– Mára befejeztem, Jeremy. Mit akarsz?
– Emlékszel rá, hogy azt mondtad, nem érdekel, hogy Alethea talált-e
valamit a családodról?
– Igen. Azt hiszem, elég világosan megmondtam.
– És én tiszteletben tartom a döntésedet. Megadtam a lányodnak azokat a
neveket, amelyeket te adtál nekem, de ő nagyon elszánt abban, hogy többet
tudjon meg a te családodról. Minél többször hallja azt, hogy nem, annál
eltökéltebb lesz. Nem emlékeztet ez téged valakire?
Dominic összeráncolta a homlokát. Persze hogy emlékeztette.
Jeremy folytatta.
– Nem vetted fontolóra, hogy egyszerűen elmondasz neki annyit,
amennyit te tudsz? Azt már említetted, hogy a te apád nem volt egy kedves
ember, de…
– Nem volt kedves? Nem volt kedves?! Egy mentálisan súlyosan beteg
emberi véglény volt. Még ha meg is bánta a végén, amit tett, a világ jobb
hely lett azon a napon, amikor meghalt.
– Oké, szóval ennyire őszintének talán tényleg nem kellene lenned
Judyval. De kell hogy legyen valami, amit elmondhatsz neki… Talán az
anyád családjáról?
– Ők soha semmit sem akartak kezdeni velem. Nem szeretném, ha a
lányommal is ugyanígy bánnának.
– Szóval ismered őket. És ők…
– Ó, igen, ismerem őket. Legalábbis néhányat közülük. Annyira
gyűlölték az apámat, hogy… – Abbahagyta, és gondolatban folytatta:
Annyira, hogy elrejtették előle az anyámat. És ugyanakkor mindannyiunk
elől is.
Az apja halála után az anyja újból felbukkant. Thomas Brogos, a Corisi
család régi ügyvédje hozta el őt Isola Santosra, egy elcseszett családi
újraegyesítésre. A történet, amit az anyja elmondott, még mindig
hihetetlennek tűnt. Attól való félelmében, hogy a férje, Antonio Corisi meg
fogja őt ölni, elmenekült előle a szülővárosába, Montalcinóba.
Megváltoztatta a nevét, és ott rejtőzködött a férje haragja elől. Nem könnyű
ezt a hűtlen elhagyást megbocsátani.
Különösen, mivel a két gyermekét hátrahagyta – mégpedig pontosan
annak az embernek a gondozásában, akitől rettegett.
Amikor az anyjának váratlanul nyoma veszett, Dominic elutasította a
feltevést, hogy saját jószántából hagyta el őket. Évekig kutatott utána. Még
a szülővárosába is elment. Könyörgött az unokatestvéreinek, hogy adjanak
róla valami hírt. Él még? Meghalt? Bármit.
De nem mondtak neki semmit.
Akkor sem, és azóta sem.
Amikor végül előkerült, az anyja azt javasolta, menjen vissza oda vele
együtt, hogy újból találkozzon az unokatestvéreivel, de ők sosem jelentettek
számára többet, mint közömbös idegeneket, akik megtagadták egy
kétségbeesett, anyátlan kamasztól a segítséget.
– Ők halottak számomra – fejezte be.
Jeremy megköszörülte a torkát.
– Sok idő eltelt azóta. Most már talán másképp állnak a dolgok.
– Nincs szükségem nagyobb családra.
Jeremy sóhajtott.
– Szerinted talán nincs, de a lányod mintha úgy gondolná, hogy mégis.
Judy nem fog erről a témáról leszállni. Az én véleményem az, hogy elébe
kéne vágnod az egésznek. Veled vagy nélküled, ő előbb-utóbb megszerzi a
neveket, amire kíváncsi. A DNS-teszt csak egy nyálmintát és egy bélyeget
igényel. Tényleg azt szeretnéd, hogy előtted lépjen kapcsolatba a
családoddal?
– Nem, azt semmiképp. – Dominic frusztráltan végigfuttatta ujjait a
haján. Judy pontosan olyan jól kezelte a nem szót, mint ő maga – ami adott
esetben inkább hátrány. Jeremynek igaza van. Judy nem áll le addig, amíg
nem talál valamit. – Tudom a nagyanyám nevét, de ez minden. Anyámnak
volt egy nővére is, de soha nem beszél róla. Cam… Camile? Carmella?
Nem emlékszem. Egyikükkel sem találkoztam soha. Ahogy sejtem, most
már a nagyanyám sem él.
– Akarod, hogy… Akarod, hogy odamenjek és kiderítsem neked?
– Nem, ha megyek, magam megyek. Köszönöm, hogy szóltál, Jeremy.
Innentől én veszem kézbe a dolgokat.
 HUSZONNYOLCADIK FEJEZET

Mauricio

A vasárnapi ebédek általában tele voltak nevetéssel és könnyű ugratásokkal.

Az volt az a nap, amikor összejöttünk, túl sok szénhidrátot ettünk, és
naprakészen lépést tartottunk egymás életével. Gian sem mulasztott el egyet
sem, pedig ő kollégiumban lakott ott, ahol főiskolára járt.
Általában ez volt a kedvenc napom a héten. Az, hogy a kis Ava is része
lett a családnak, újabb mulatságot jelentett mindenkinek. Élénk kislány volt,
mindig megvolt a maga véleménye, és tökéletesen beilleszkedett közénk.
Úgyhogy nem volt abban semmi meglepő, hogy ő volt az első, aki szóba
hozta azt, amire senki sem akarta felhívni a figyelmet.
– Mami – kezdte Ava. – Miért olyan mérges mindenki?
– Senki sem mérges, Ava – biztosította róla az anyukája. – Csak épp
hosszú hét volt. Amikor az emberek fáradtak, nem beszélnek annyit.
Igazuk is volt, meg nem is. A fivéreim és én nem vitatkoztunk, de nem is
beszéltünk. Az apám és én nem haragudtunk egymásra. Csak elérkeztünk
egy falhoz, amin nem tudtunk átlépni.
Apa és én azóta nem beszéltünk, amióta rajtaütésszerűen összehozott
Wrennel.
Sebastian kellő tisztelettel megpróbált semleges maradni a témában.
Christof végre észrevette, hogy nem nevetek egyetlen tréfáján sem arról,
hogy hogyan csesztem el a dolgaimat Wrennel.
És Gian – még senki sem tájékoztatta a fejleményekről, hogy mi történt.
Ha anyám tudott is valamit, nem adta semmi jelét. Hála az égnek.
Felhívtam Wrent, amikor nem találtam ott a parkolóban. Nem akartam
üzenetet írni, mert amit mondani akartam, túl bonyolult lett volna ahhoz,
hogy belesűrítsem egyetlen üzenetbe. Még mindig csalódott voltam azzal
kapcsolatban, ahogy faképnél hagyott Párizsban, de az, hogy újra láttam,
valamit bebizonyított nekem. Azt, hogy nem csak a képzelet műve volt,
hogy hogyan érzek vele kapcsolatban. Megérte, hogy rendbe hozzam a
dolgokat.
 Végül azt írtam neki: Én is sajnálom.
Vitathatatlanul gyatra egy bocsánatkérés ilyen gyanúsítás után.
Nem csoda, hogy még nem válaszolt rá. A legutolsó dolog, amit egy
vasárnapi ebéd alatt újra át szerettem volna élni, az az volt, hogy hogyan
kutyultam össze a dolgokat. Tehát aránylag csendben ettünk, leginkább
Gianról és az ő főiskolai tanulmányairól beszélgettünk.
Éppen befejeztük a létező legporhanyósabb báránypörköltet, amikor
anyám megkérdezte, kérünk-e desszertet. Ava volt az egyetlen, aki
fellelkesedett. Mindenki más mintha pont ugyanannyira várta volna, mint
én, hogy befejeződjön a vasárnapi ebéd.
– Korán elmegyek ma, Anya – mondtam, és felálltam.
Christof is felemelkedett.
– Én is. Elő kell készítenem pár tanácskozást.
Sebastian is felállt, és intett Heathernek.
– Talán nekünk is korán haza kellene vinnünk Avát.
Anya odahajolt, és az unokájára kacsintott.
– Ava, te egy okos kislány vagy. Valami nem stimmel az én fiaimmal. Te
mit gondolsz, mit kéne tennem, miután leszedtem az asztalt?
Ava komoly hangon felelt:
– A tanáraink azt mondják, maradjunk az asztalnál, és beszéljük meg.
Anya ránk nézett, és szigorúan kijelentette:
– Akkor tegyük azt. Mindenki üljön le!
Leültünk, Anya pedig odament Avához.
– Ez most egy felnőttbeszélgetés lesz. Gondolod, hogy te és Farkaska
tudnátok ott a szomszéd szobában játszani, ahol láthatunk titeket? Biztos
vagyok benne, hogy miután beszéltünk, mindenki kér majd desszertet. Te
sütit vagy tortát szeretnél?
– Tortát kérek – mondta Ava, és felvette a kedvenc plüssfarkasát a szék
mögül. – Játszhatunk legóval, Farkaska és én?
– Hát persze. Előveszem nektek.
Anyám és Ava eltávoztak az asztaltól.
A pillantásom összeakadt Apáéval.
– Anya nem tudja?
Gian rákérdezett:
– Mit nem tud?
Apám grimaszt vágott, amit sokféleképp lehetett értelmezni.
 Anyám visszatért, még mielőtt bármi többre jutottunk volna. Ott állt
csípőre tett kézzel, és megkérdezte:
– Oké, ki kezdi?
Heather felállt.
– Azt hiszem, csatlakozom Avához.
– Ülj le! – utasította Anya.
Heather szeme elkerekedett, és leült. Anyám úgy szerette, mint saját
lányát – nos, ez volt ennek a megtiszteltetésnek az árnyoldala.
Egyikünk sem akarta elsőként kiborítani a bilit. Még az én általában
bátor apám sem.
Pár percnyi feszélyezett hallgatás után anyánk összefonta a karját a
mellén, és a férjéhez fordult.
– Halljam, ki kezdi?
Apa megköszörülte a torkát.
– Beleártottam magam valamibe, amibe nem kellett volna. Elnézést,
Mauricio.
Anyám felvonta a szemöldökét.
– Mauricio?
Bólintottam. Ezt el kellett rendezni, mielőtt tovább tudunk lépni.
– Nem haragszom rád, Apa. Magamban csalódtam, és abban, ahogy
aznap viselkedtem.
Sebastian nyersen hozzáfűzte:
– Előre szólnom kellett volna neked, Mauricio. Hogy ne sétálj be oda
teljesen felkészületlenül.
Christof felsóhajtott.
– Magam is ezt mondhatom.
Gian kissé sértetten megkérdezte:
– Én miért nem tudhatom meg, hogy miről van szó?
Anyánk hangja valamivel élesebb lett, amikor megszólalt.
– Ne aggódj, Gian, ez nem azért van, mert távolabb jársz főiskolára.
Apád azt hitte, nem tudok semmit, és habár a fivéreid közül majdnem
mindennap látom valamelyiket, ők se szóltak nekem egy szót se.
Olyan lekötelező mosollyal, amit én szoktam magamra ölteni, amikor
feszültté válik a helyzet, Apa megszólalt:
– Emlékezetes esemény történt, Mauricio szerelmes lett Párizsban…
Azonnal ki akartam javítani ezt a kijelentést.
 – Nem mennék el odáig, hogy… – Aztán abbahagytam, mert nem volt
értelme tagadni, ami ilyen fájdalmasan nyilván­való volt.
– Wren Heath a lány neve – folytatta Christof. – Tetszene neked,
Heather. Mérnök. Talán túl okos is Mauricióhoz.
Majdnem odavágtam, hogy fogja be a pofáját, de anyánk iránti
tiszteletből inkább én fogtam vissza magam.
– Kissé visszahúzódó lettem, amióta visszajöttem Párizsból. Tudom,
hogy Apa azt mondta neked, Wren és én éppen azon törjük a fejünket,
hogyan tovább. De ez így nem volt egészen igaz. Ő szakított velem.
Próbáltam kitalálni, hogyan kezeljem ezt az egészet, és megértem, miért
tette Apa, amit tett. Ha nem volnék akkora seggfej, másképp is alakulhatott
volna.
– Még mindig nem értem – mondta Gian.
Anya Apához fordult, és szúrósan ránézett.
– Ez volt az a pont, ahol te úgy gondoltad, hogy segíthetsz.
Apa megadta magát.
– Lenyomoztam Wrent, és kiderült, hogy egy connecticuti cégnél
dolgozik. Ennyire közel lakik. Hogyne tekintettem volna ezt egy kedvező
jelnek? Megszerveztem, hogy eljöjjön a mi cégünkhöz, amikor Mauricio is
ott van. Gondoltam, egy kis biztatás majd segít nekik helyrehozni a
dolgokat.
Feltettem az öklömet az asztalra.
– De én rémesen elrontottam. Még mindig haragudtam rá. Úgyhogy
amikor megláttam, kiba… kiborultam, és hülye dolgokat mondtam, amiket
nem is úgy gondoltam. És most megint ott tartunk, hogy nem válaszol a
hívásaimra.
Anya összeszorította a száját, odajött hozzám, és a vállamra tette a kezét.
– Ha a szerelem olyan könnyű dolog lenne, fiam, akkor mindenkinek
meglenne a tökéletes párja.
Nem tudtam, hogy kell ezt érteni. Talán azt erősíti meg, amit én mindig
gondoltam magamról? Hogy nem vagyok alkalmas tartós kapcsolatra?
Wren porig rombolta ezt a meggyőződésemet. Úgy képzeltem, örökké
együtt leszünk, és olyan erős volt ez a kép, hogy nehezemre esett volna nem
komolyan venni. De vajon tévedtem, hogy ennyire ragaszkodtam hozzá?
Anyám visszament apámhoz, és leült mellé.
– Kértél tőle bocsánatot, Mauricio?
Hátradőltem a széken, és felsóhajtottam.
 – Azt mondtam neki, hogy szálljon le a családomról, és azzal vádoltam,
hogy csak azért keresett meg újra, mert rájött, hogy gazdag vagyok. Ezek
után biztos vagyok benne, hogy többé hallani sem akar felőlem.
Sebastian arca megrándult, és összenézett Heatherrel.
– Még nézni is szörnyű volt – mondta Christof Giannak. – Vicces is
lehetett volna, ha nem szeretné a lányt annyira.
Végigfuttattam a kezemet a hajamban.
– Elrontottam azt, ami talán az utolsó esélyem lett volna nála.
Gian körülnézett.
– Hát ez elkeserítő. – Félrebillentette a fejét. – Mauricio, mi történt
veled? Azt hittem, te vagy az a fickó, aki belép egy szobába, és aztán kisétál
azzal a nővel, amelyikkel csak akar.
– Mondtam neked, hogy ez egy okos nő – szólt közbe vigyorogva
Christof.
Felemeltem a mutatóujjamat felé, hogy megfenyegessem, de észrevettem
anyám pillantását, és leengedtem.
– Christofnak igaza van. Wren nem hasonlít senkire, akivel valaha
találkoztam. Nemcsak intelligens, de nagyon családszerető is. Különösen,
amikor nem akar az lenni. És olyan tüzes is…, mármint, tűzbe jön, amikor
olyan témáról van szó, ami érdekli. El tudtam őt képzelni itt, a mi
köreinkben… Különleges lány. De most, jelenleg, valószínűleg nem a
legjobb benyomása van rólam.
Heather kuncogott, és a két keze közé fogta Sebastian kezét.
– Néha ez a helyzet a Romano fiúkkal. De Sebastian nem adta fel. És én
boldog vagyok, hogy így történt. – A pillantásunk találkozott. – Ha
megmutatod Wrennek ezt az oldaladat is, meg fogja bocsátani a korábbi
botlásaidat.
Minden általam ismert ember közül a családom tagjainak a véleménye
számított nekem a legtöbbet.
– Én nem vagyok jó ebben a romantikatémában. Ahhoz szoktam, hogy a
nők üldöznek engem, nem pedig fordítva.
Christof köhögött, majd megszólalt:
– Az a szomorú ebben, Heather, hogy igazat mond. Még sosem láttam
egyetlen nőt sem, aki visszautasította volna.
– No és mit árul el ez a te partnerválasztásaidról, Mauricio, Wrenhez
képest? – kérdezte anyám könnyed szemrehányás gyanánt.
 Nem olyan kérdés volt, amit már ne tettem volna fel magamnak, így
gyorsan válaszoltam:
– Azt, hogy egészen mostanáig nem álltam készen semmilyen
komolyabb dologra.
Anya elmosolyodott, Apa pedig egyetértően bólintott.
– Az a benyomásom a családjáról, hogy keményen dolgozó, derék
emberek, akik úgy nevelték a lányukat, hogy elég esze legyen többet akarni
annál, mint amit te eddig felkínáltál neki, Mauricio – mondta anyám.
Leesett az állam.
– Anya, hogyan lehet neked bármilyen benyomásod a családjáról?
– Együtt ebédeltem Wren édesanyjával. Nagyon kedves asszony.
– Hogy mit csináltál? Nekem ment el az eszem, vagy mindenki másnak a
világon? Mikor? Hogyan?
Anyám töltött magának egy csésze kávét.
– Hogy hogyan? Az apád azt hiszi, hogy nem hallom, amikor a másik
szobában beszél, de amióta romlott a hallása, nem tudom nem meghallani,
amit a telefonba mond. Borzasztó érzés volt, hogy nem léptem közbe már
az elején, de… – Rátette a kezét Apa kezére. – Olyan romantikus volt az
egész, hogy arra emlékeztetett, amikor mi kezdtünk randevúzni. Szerettem
volna, ha beválik a terved.
Apám odahajolt, és arcon csókolta.
– Én is. Köszönöm, hogy hittél bennem.
– Mint mindig – biztosította róla anyám.
Közbevágtam.
– Visszatérhetnénk oda, hogy együtt ebédeltél Wren anyjával? Mit
mondtál neki? Mit mondott ő neked? Hogy van Wren?
Anyám sóhajtott.
– Wren nehéz időszakon megy keresztül, Mauricio. Hosszan
beszélgettünk az édesanyjával, és mondhatom neked, Wrennek jó oka volt
rá, hogy úgy hagyja ott Párizst, ahogy tette.
– Az ok… – Már attól rosszul voltam, hogy megkérdezem. – Egy másik
férfi?
– Nem, de az lenne a legjobb, ha ő maga mondaná el neked. Amit én
mondhatok, az az, hogy nagyon sok minden zajlik most az ő életében. Jó
hasznát venné egy jóbarátnak…, vagy akár többnek, ha a sors egymásnak
szán titeket. De Mauricio, mielőtt újra felveszed vele a kapcsolatot, te biztos
vagy abban, hogy komolyan gondolod? Nem szeretném látni, hogy
megbántod.
Beletelt egy percbe, mire minden összeállt bennem. Bármivel kell
Wrennek szembenéznie, ott akartam lenni mellette. Ott leszek mellette.
Egyesek talán megharagudnának a szüleikre, amiért így befurakodnak a
magánéletükbe, de én nem lehettem mérges. Senkire nem haragudtam a
családomból. Ha a dolgok jól alakultak volna, mind szívesen látták volna
Wrent a családban, és úgy szerették volna, mint aki közénk született. Ha
Wren soha többé nem akar velem beszélni, akkor is itt lesznek, és
támogatnak, lökdösnek, néha pedig megőrjítenek egészen addig, amíg túl
nem jutok rajta.
De én nem akartam túljutni rajta.
Azt akartam, hogy itt legyen, a szüleim asztalánál, velem nevessen
minden alkalommal, amikor anyám összehoz minket, hogy helyrebillentsen
mindannyiunkat. Magam előtt láttam, amint majd ő is ezt teszi a mi
gyerekeinkkel.
Próbáltam elképzelni, milyen lehetett a beszélgetés a két anya között, de
nem ment.
– Wren azt mondta, a mamája kereket tud cserélni egy kocsihoz. És ő
maga is erős és független. Te is ilyennek láttad az édesanyját?
Anyám bólintott.
– És nagyon gyakorlatias. Ő is átment igencsak nehéz időszakokon, de
most ott van, ahol lenni akart. – Rám nézett az asztal fölött. – Ő azt
szeretné, ha a lánya találna egy rendes férfit, akivel megállapodhat. Aki
segít neki abban, hogy elérhesse az álmait ahelyett, hogy visszafogná. Azt
mondtam neki, hogy te lehetnél az az ember.
Nem lehetnék.
– Én vagyok az az ember.
– Úgy látszik – mondta Gian a tenyere mögül –, hogy az egyetlen gond,
hogy nem válaszol a hívásaidra, Mauricio. Lehet, hogy itt az ideje ezt a régi
módon intézni, vagyis személyesen.
– A régi módon – ismételtem. Valahol mulatságosnak találtam. Hogyan
lett a személyes találkozás manapság afféle újdonság és egyben retró? De
igaza volt. Változtatnom kellett a hozzáállásomon. – Ez úgy hangzik, mint
egy kis újratervezés.
– Csak ne vegyél a papájának tehenet – tréfált anyánk.
Apám előrehajolt.
 – A tehén igenis bevált – mondta. – Ne becsüld alá a tehenek hatalmát.
– Most képletesen beszél, nem? – kérdezte Christof.
– Nem – nevetett anyánk. – Valóban vett egy tehenet az apámnak, mialatt
randiztunk.
Az apám rám nézett, és megvonogatta a szemöldökét.
– És mindig is én voltam az apja kedvence.
– Ki kér desszertet? – kérdezte anyám.
Mindannyian kértünk. Az apám és én felajánlottuk, hogy behozzuk a
konyhából. Amikor kiértünk, és már kettesben voltunk, apám megszólalt:
– Ne haragudj rám, fiam. Csak azt akartam, hogy jobb irányba menjenek
a dolgok.
– Meg is csináltad, Apa. Ezúttal megfogadom a tanácsodat. Türelmetlen
voltam, és jobban aggasztott, hogy én hogy érzek, mint az, hogy vajon miért
úgy ment el Párizsból, ahogy. Most kicsit belassítok. – Gyorsan
megöleltem. – És ha az apjának tehén kell, akkor kitalálom, hogyan
szerezzek be neki egyet.
Apám szélesen elmosolyodott.
– De nem kell ténylegesen egy valódi tehénnek lennie. Ezt megértetted,
ugye?
Felvettem néhány tányért, és odaadtam neki a tortát.
– Igen, Apa. Felfogtam. Ne aggódj!
Odabent letettem a tányérokat az asztalra, és hogy mindenki felderüljön,
így szóltam:
– Akkor most a legfontosabb kérdés. Anya, elárulta Wren édesanyja,
hogy tud-e főzni a lánya?
Nevetések és horkantások következtek. Ava sietett vissza a szobába.
– Torta!
Felkaptam a karomba, és körbefordultam vele.
– Végre valaki, aki osztozik velem abban, ami igazán fontos.
Kuncogott, és visszaölelt. Aztán nagyon komolyan azt mondta:
– Én nem akarok osztozni a tortámon.
Megint nevettünk, és egyszerre minden helyrezökkent.
 HUSZONKILENCEDIK FEJEZET

Wren

Hétfő délután a kanapémon ültem a laptopommal, és az online

álláslehetőségek között keresgéltem. Amikor felmondtam, két hét
felmondási időt ajánlottam fel a főnökömnek, de ő lehetővé tette az
azonnali felmondást. Úgyhogy megkaptam, amit akartam – azonnali
munkanélküliséget.
Huhúúú.
Idáig a szabadulás rémisztő volt.
Mint kilépni a végtelen mélységbe, és érezni a szabadesést az
ismeretlenbe.
Megmozgattam a vállamat, próbáltam enyhíteni a feszültségemen. A
változásnak illik ijesztőnek lennie, nem igaz? Ez most arról szól, hogy
kézbe veszem az életemet, és újjáalakítom.
A lényem egyik része átmeneti elmezavart szeretett volna bejelenteni, és
könyörögni, hogy azonnal vegyenek vissza a régi munkámba.
De nem engedtem ennek a gyengeségnek.
Idáig felfrissítettem a szakmai életrajzomat, és megismerkedtem a széles
körű munkalehetőségekkel, amelyeket a cégek kínáltak. Csak annyit kellett
tennem, hogy eldöntöm, mit akarok kezdeni én az életemmel.
Ennyi az egész.
Könnyű.
Csengett a telefonom, kellemes megszakítás volt.
– Halló!
Cecile hívott.
– Van számodra egy hipotetikus kérdésem.
– Óóóó… rendben.
– Mondjuk, hogy Mauricio Romano felhívott engem, és megkérdezte,
hol érhet el téged. Akarod, hogy elmondjam neki, hol vagy?
Majdnem elejtettem a laptopomat.
– Felhívott téged?
 – Várakozóba tettem. Mit mondjak neki?
– Minek akar újra látni? Már elmondtam neked, mit vágott a fejemhez
legutóbb. Azt, hogy tartsam magam távol tőle és a családjától. Azt hiszi,
hogy még egy figyelmeztetésre van szükségem? Még a nevét sem ejtettem
ki az óta a nap óta.
– Be tudom vonni a beszélgetésbe.
– Ne. – Félretettem a laptopomat, és felálltam. – Én nem értem ezt,
Cecile.
– Én se, de figyelembe véve, hogy mennyire belekeveredtem ebbe… Ha
jól alakulnak a dolgok kettőtök között, kivételes bánásmódra tartok igényt
az esküvőtökön. Van-e sokkal rangosabb szerep, mint koszorúslánynak
lenni?
Megrohant a pánik. Nem álltam készen az ilyen tréfákra.
– Cecile, ez komoly dolog. Szerinted mit akar?
– Várj egy kicsit.
Nemcsak halálra rémültem, fel-alá mászkálva a lakásomban, de még
meg is várakoztatnak. Mondtam magamnak, hogy vegyek levegőt. Nyugi.
Ez nem jelent semmit.
Csak akkor bánthatnak meg, ha elkezdesz találgatni, hogy mi lesz most.
Azt mondta, sajnálja. Talán csak bocsánatot akar kérni.
Cecile visszatért.
– Látni szeretne téged. Személyesen. Még ma, ha ráérsz.
– Nem érek rá – mondtam gyorsan. – Nekem ma… Nekem ma… Cecile,
én már kibékültem azzal, hogy soha többet nem fogom látni.
– Akkor… holnap? – kérdezte olyan hangon, amit átszőtt a humor.
– Még nem is zuhanyoztam. Nem jöhet ide. Mi van, ha csak szexet akar?
Párizsban elvoltam azzal is, de most, hogy itthon vagyok, én nem tudok…
– Tudod, mit, azt mondom neki, hogy otthon vagy, és majd ti ketten
megoldjátok – mondta Cecile, és már le is tette.
Mindent elkövettem, hogy továbbra is vegyek levegőt. Cecile nem
viccelt az ilyen dolgokban.
Üzenetet küldtem Mauriciónak: Nem vagyok felöltözve.
Aztán felhorkantam, és hozzátettem: Nem vagyok meztelen, csak még mindig
pizsamában.
Még mindig azt éreztem, hogy pontosítanom kell: Nem is szexi. Túl nagy és
agyonhasznált.
 Szinte hallottam, milyen jól mulat, miközben visszaírt: Szeretem, amikor
mocskosul beszélsz hozzám.
Összevontam a szemöldököm, amikor eszembe jutott, miket mondott
nekem legutóbb. Válaszoltam: Ez a kedvenc pizsamám. Ilyet viselnek a nők, akiket
kizárólag csak akkor érdekel egy férfi, ha pénze van.
Mindent elárasztottak az érzéseim. Még mindig dühös voltam rá, és még
mindig azt mondtam magamnak, hogy túlléptem rajta, de a tudat, hogy újra
találkozni akar velem, várakozással töltött el. Ezt nem tagadhattam. Minden
pillanat, amit megosztottunk, minden érintés, minden csók, minden nevetés
annyira elevenen élt bennem. Persze hogy hatalmas kísértés volt ismét
megízlelni mindezt. De emlékeztettem magamat, hogy mindez nem a
valóság volt. A fantázia világa Párizsban véget ért.
De itt és most? Csak eltérítene attól, amit akarok, megakadályozna
abban, hogy megtaláljam a nekem való állást, és hogy itt legyek Apának.
Bocsi, Mauricio, én már rázártam az ajtót arra, ami köztünk volt.
Eltartott egy percig, mire megjött a válasza: Én meg farmert és trikót viselek. A
legtöbb férfi ezt hordja, miután valami hihetetlen ostobaságot mondott egy nőnek, és azt reméli, hogy
kaphat tőle még egy esélyt.
Reszketett a kezem, miközben olvastam az üzenetet.
Még egy esély…
Könnyű volt azt mondani, hogy nem érdekel, amikor azt gondoltam,
hogy őt sem érdekli. Még nem álltam készen arra, hogy szabadjára
engedjem az összes zűrzavart, ami azzal járt, ahogy iránta éreztem.
Én: Megbántottál és zavarba hoztál.
Mauricio: Tudom. Nagyon sajnálom. Még mindig dühös voltam, hogy úgy mentél el, ahogy.
Ez nem mentség, de ez az igazság.
Majdnem elfelejtettem, hogy ő nem is tudja, miért kellett így elmennem.
Nem tartozott ehhez a beszélgetéshez, hogy feltárjam az okokat, de így
könnyebb volt megértenem, miért reagált így, amikor meglátott.
Én: Megvolt rá az okom, hogy korábban kellett hazajönnöm, és nem álltam készen rá, hogy
elmondjam.
Mauricio: Nekem.
Én: Igen.
Mauricio: És most?
Én: Most? Most azonnal?
Mauricio: Tizenöt perc alatt ott lehetek. Pár várossal odébb lakom. Elmehetünk valami őrült
nyilvános helyre, ha azt szeretnéd, vagy ülhetünk a te házad lépcsőin. Nem akarok telefonálni vagy
üzengetni. Csak látni szeretnélek – szemtől szemben.
Most rögtön.
A szándék, hogy nemet mondjak, megsemmisült annak súlya alatt, hogy
mennyire hiányzott. Eléggé elrabolta a szívemet ahhoz, hogy nehezebb
legyen elviselni a hiányát, mint azt a bizonytalanságot, ami azzal járt, ha
újra látni fogom.
Én: Idő kell, míg lezuhanyozok.
Mauricio: Ha jól emlékszem, az egy óra. De várjunk csak, ha nem vagyok ott, akkor
gyorsabban fog menni. Harminc perc?
Micsoda hetvenkedő gazfickó! Tetszett… Ez is hiányzott.
Én: Harminc perc. Találkozzunk a ház előtt, ahol lakom. Megvan a cím?
Mauricio: Megvan. Tartozom Cecile-nek minimum egy vesével. Nem kell egy embernek
mindkettő, igaz?
Muris, de máris az órát néztem.
Én: Nemsokára találkozunk.
Ledobtam az ágyra a telefont a hálóban, ahogy repültem a fürdőszobába.
Nélküle tényleg gyorsabban ment, de miközben szappanoztam magam,
becsuktam a szemem, és átadtam magam az emléknek, amikor az ő keze
szappanozott engem. A szája. A bolond pozíció, amit kipróbáltunk, és hogy
milyen büszke voltam arra, hogy képes vagyok egyszerre orgazmust elérni
és megőrizni az egyensúlyomat. Nem volt könnyű teljesítmény.
A testem máris bizsergett, készen állt Mauricióra.
De az agyam egészen más úton járt.
Olyan emberre volt szükségem, akire támaszkodhatok… Aki megérti,
milyen fontosak nekem a szüleim. Mauricio egy játékos. Annak jó. De ha
újra találkozunk, az csak újabb tréning lesz frusztrációból.
Mindkettőnknek.
Én nem az a nő vagyok, akinek ő gondolt. Talán nem árt, ha
megismerkedik vele.
Hidegre állítottam a vizet, elég ideig ahhoz, hogy visszatérítsem
magamat a pillanatnyi teendőkhöz, aztán sietve megmostam és leöblítettem
a hajamat. Majdnem megcsúsztam és elestem a nagy sietségben, hogy
törülközőt tekerjek magam köré, és közben megtaláljam a hajszárítómat.
Pár perccel később, megszáradva és felkészülten, ott álltam lefagyva a
szekrény előtt.
Amikor legutóbb látott, farmernadrág volt rajtam.
Mauricio azt mondta, szereti a jó ruhákat.
 Azt is mondta, hogy legjobban azt szereti, ha meztelen vagyok, de az
most nem fordulhat elő.
Felkaptam egy farmert, trikót és egy régebbi bugyi-melltartó szettet. Ha
képes lettem volna egy hétre való szőrt növeszteni a lábamon, azt is
megteszem.
Ma nem fog történni semmi. Csak beszélgetünk. Ennyi az egész.
Két ember, akik utoljára találkoznak, hogy végképp tudomásul vegyék:
ami köztük történt, az nem hosszú távra szólt.
Feltettem egy kis sminket… Épp eleget ahhoz, hogy meglegyen az
önbizalmam, de túl keveset ahhoz, hogy úgy nézzen ki, mintha le akarnám
nyűgözni. Nem leszek egy azok közül a nők közül, akik odavetik magukat
az… alsótestére.
Szigorú pillantást vetettem magamra a tükörben.
Erős, intelligens, felnőtt nő vagyok. Tudok bánni a helyzettel, amikor az
expasimmal találkozom. Az emberek ezt naponta megteszik. Elég érettek
ahhoz, hogy megértsék, nem minden kapcsolatnak kell örökké tartania. Azt
akarja tudni, miért mentem el. Megérdemel egyáltalán egy magyarázatot?
Nem telt túl sok idejébe, hogy mindjárt a legrosszabbat gondolja rólam.
Az a baj, hogy én is szeretném újra látni őt.
Megcsókolni.
Körétekeredni, mint egy szerelemtől megőrült anakonda.
Nem, nem ez az, amit akarok – nem az, amit megengedek magamnak,
hogy akarjam. Ez arról szól, hogy bebizonyítsam, nincs bennünk semmi
közös ez égvilágon, és semmi szükség rá, hogy újból találkozzunk.
Képtelenség volt eltekinteni a meleg, rózsaszín foltoktól az arcomon. A
szememben látszott az izgalom, és olyan ideges voltam, mint egy tinédzser,
aki az első randevújára készül. Nem tagadhattam, hogy még mindig akarom
Mauriciót.
De nem fog megtörténni.
Basszus, most azonnal. Már biztos lent vár rám.
Összehúztam a szememet, és megfenyegettem a mutatóujjammal a
tükörképemet.
Semmi szex.
 HARMINCADIK FEJEZET

Mauricio

Semmi szex.
Magam elé mormogtam ezt a figyelmeztetést, miközben a kocsimnak dőlve
várakoztam Wren háza előtt. Komoly küzdelmembe került, hogy ne
csöngessek fel hozzá, ne kérjem, hogy engedjen be, és ne ellenőrizzem le
azonnal, hogy a kémia, ami Párizsban olyan jól működött köztünk, megvan-
e még a Connecticut állambeli Danburyben is.
Legutóbb éppen ezt a hibát követtem el. Siettem, pedig több idő kellett
volna, hogy jobban megismerkedjünk. Most már úgy fogom csinálni, ahogy
kell.
Azon nem segíthettem, hogy a farkam máris megmerevedett, nem
hibáztathattam a kis fickót. Ő is izgalomba jött, hogy láthatja Wrent.
De muszáj lesz megosztania velem valamennyit a vérellátásából, mert
képesnek kell lennem egész, értelmes, meggyőző mondatokat kiejteni a
számon.
A következő figyelmeztetést a farkamnak címeztem: Működj velem
együtt, különben te sem fogod őt még egyszer látni!
Wren kilépett a ház kapuján. A nap megvilágította a szőke haját, és
amikor rám mosolygott, megint szíven talált a szépsége. Kívül és belül.
Kényszerítettem magam, hogy ne ugorjam át a kettőnk közti távolságot, és
lerohanjam egy csókkal.
Előbb beszélgetünk.
Emlékeztettem magam arra is, amit anyám mondott. Wren épp
keresztülmegy valamin, és akármennyire akartam őt, de az a jóbarát is
akartam lenni, akire biztosan szüksége van. Elmosolyodtam, amikor
eszembe jutott, hogy anyám kihallgatta apámat a Wrent alkalmazó
társasággal kapcsolatban, hogy mi találkozhassunk. Anya tudta, de hagyta,
hogy apám keresztülvigye a tervét, mert bízott benne, ahogy mi, többiek is.
Azt akarta, hogy sikerüljön neki. Ők igazi társak voltak, elsősorban
barátok… Minden más csak hab a tortán.
 Én előbb kaptam meg a habot, mint a tortát.
Többet akartam: hogy Wren hallja, amint tervezek valamit, amit
mindenki más őrültségnek tart, de ő bízik bennem, mert ilyen szilárd a
kapcsolatunk.
Wren elpirult, miközben közeledett.
Ellöktem magam a kocsitól, és a legnagyobb önuralmat gyakoroltam
magam felett, amikor lehajoltam, és arcon csókoltam.
– Csodásan nézel ki – mondtam.
Párat pislogott.
– Te is. – Aztán behunyta a szemét egy pillanatra, mint aki máris
megbánta, amit kimondott.
– Tudom – feleltem, felé hajolva. Nevetett, ahogy előre sejtettem.
Egy percig ott álltunk, és egyszerűen csak néztük egymást. Végül így
szólt:
– Szép idő van. Elmehetnénk sétálni.
– Részemről rendben. – Félig-meddig lakóövezet volt. Elegendő
forgalom ahhoz, hogy a gyerekek ne játsszanak az utcán, de sok a családi
ház is nagy kertekkel, elszórtan a nagyobb épületek között. El tudtam
képzelni, hogy ha nem épp a nap közepén járnánk, akkor minden tele lenne
népes családokkal. Biztonságos. Középosztálybeli.
– Régóta laksz itt?
A keze véletlenül hozzáért az enyémhez. Elöntött a hév. Megfoghattam
volna a kezét, de eltökéltem magam, hogy lassan haladok.
– Pár éve. A főiskola után találtam ezt a helyet. Közel akartam lenni a
szüleimhez, de saját lakásra is szükségem volt. Egy várossal odébb laknak.
Mosolyogtam.
– Én ugyanígy döntöttem a főiskola után. Benned és bennem sok a közös
vonás.
Wren kutatva nézett az arcomba, aztán inkább megint a járdára.
– Mindig tudod, hogy mit kell mondani.
Normális esetben ez bók is lehetett volna.
– Nem mindig.
Megint rám nézett, azzal a tekintettel, amitől a szívem kissé görcsbe
rándult.
– Akárhogy is, Párizs csodálatos volt. Sajnálom, hogy úgy jöttem el,
ahogy tettem. Az apám… – A hangja elhalt.
Vártam.
 Nem akartam többet, mint amennyire ő készen állt.
Ez alkalommal a türelem lesz a vezeték-, a középső és a keresztnevem is.
Wren megéri.
Újrakezdte:
– Az apám poszttraumás stressztől szenved. A katonai szolgálata alatt
elvesztette a fél karját és sok közeli barátját egy robbantásos merényletben
az öbölháborúban. Azóta nem ugyanaz az ember. Fizikailag jól van, de
rengeteg bűntudatot hordoz. Mialatt Párizsban voltam veled, meghalt az
egyik legközelebbi barátja. Trev ott volt vele a háborúban azon a napon. Ő
értette, milyen démonok üldözik apámat. Amikor senki más nem tudott
segíteni, Trev mindig vissza tudta téríteni a sötét gondolatoktól.
Wren szemében könnyek jelentek meg. Én alig tudtam lélegezni. Mégis
kényszerítettem magam, hogy egyszerűen csak figyeljek, és bólintottam.
– Azon a reggelen, amikor eljöttem, anyám hívott telefonon. Ő mondta,
hogy apám elment előző este, közvetlenül miután megkapta a hírt Trev
haláláról. Nem vitte magával a telefonját, és anyámnak fogalma sem volt,
hol lehet. Nem tudtam, mit csináljak.
Majdnem azt mondtam, hogy fel kellett volna ébresztenie. Segítettem
volna. De valami azt súgta, abban a pillanatban nem arra volt szüksége.
Inkább kinyújtottam a kezem, és az ujjai közé fontam az enyéimet.
– Szóval azonnal hazarepültél – mondtam. – Én is ezt tettem volna.
Megszorította a kezemet.
– Amikor otthagytam azt a cédulát, nem gondolkodtam azon, hogy te
majd mit érzel. Azon sem gondolkodtam, hogy én mit érzek. Csak meg
kellett találnom az apámat.
– Jól tetted, Wren. – Megálltam, és a karomba zártam. Igen, ott volt a
tűz, de az a pillanat inkább a megnyugvásról szólt. Belélegeztem az illatát.
Sóhajtott, és ellazult az ölelésemben.
Amikor felemelte a fejét, elengedtem. Szipogott, és a szeme sarkát
törölgette.
– Igen. Apám még mindig küzd Trev elvesztésével, de otthon van, és
már beszélget valakivel a Veteránügyi Minisztériumnál.
Nem gondoltam, hogy lehet jobban törődni Wrennel, mint ahogy én
tettem, de most alázatra késztetett az a szeretet és odaadás, amivel ő a
családjához viszonyult. Elmosolyodtam.
– Én meg azt hittem, hogy az egész csak rólam szólt. Igazi seggfej
voltam, amikor pár napja megláttalak. Nagyon beléd zúgtam Párizsban…
És dühös voltam… Megbántott, azt hiszem, amikor úgy gondoltam, hogy te
annyival kevesebbre tartod a mi együtt töltött időnket.
Wren tekintete az enyémet kutatta.
– Téged megbántott az én üzenetem?
Vállat vontam.
– Olyan nehéz elhinni, hogy nekem is vannak érzéseim?
Lassan megrázta a fejét.
– Mit csinálsz?
– Hogy érted? Éppen őszinte vagyok veled. – Wren összefonta maga
előtt a karját. – Egy idióta voltam. – Felemeltem és leejtettem a fél
vállamat. – Ezért viseltem olyan nehezen, amikor elmentél. Még senki nem
ébresztett bennem olyan érzéseket, mint te. Elkezdtem azon fantáziálni,
hogy mi ketten örökké…
– Nem. Te azt mondtad nekem, hogy nem tartasz fenn kapcsolatokat. Azt
mondtad, hogy ha valakit hosszú távra keresek, akkor az nem te vagy.
– Sok mindent mondtam, amire nem vagyok büszke. Csak mikor
elmentél, akkor…
– Állj le. – Wren megint gyorsan pislogott egypárat. – Most itthon
vagyok, Mauricio. Ami Párizsban működött, az itt nem működik. Nem
fogok rögtön visszaugrani veled az ágyba. Épp most hagytam ott az
állásomat. Apám jól van, de nem tudhatom, meddig tart ez így.
Felelősséggel teli dolgaim vannak. Sajnálom.
– Mit akarsz mondani?
– Azt, hogy nem akarok többet találkozni veled. Ma azért jöttem ide,
mert nem akartam a dolgokat úgy félbehagyni, ahogy voltak. Én most nem
flörtöt keresek. Valami sokkal megbízhatóbbra van szükségem egy olyan
férfitól, aki a valóságban létezik – és nem a fantázia világában.
A kezét a mellkasomra tettem.
– Én valódi vagyok.
Kiszabadította a kezét.
– Túlságosan különbözünk.
– Nem tudhatod.
Körbeforgatta a szemét, és felém legyintett.
– Nézz magadra. És nézz rám. A te családod gazdag. Az én apámnak egy
benzinkútja van, az anyám pedig szobalány volt. Nekem per pillanat nincs
állásom. Most akkor mondd meg, miben hasonlítunk?
Megdöbbentem. Hogyhogy nem látja, hogy ezek mind nem számítanak?
 Eszembe ötlött egy gondolat, ami visszabűvölte a mosolyt az arcomra.
Wren azért nem láthatta magát velem együtt, mert ő csak a párizsi
oldalamat látta. A fiatalabbik énemnek kellett a város csillogása, a vadulós
élet izgalma. De ez már hosszú ideje nem én voltam.
A bátyám feleségének egy mondata is felmerült bennem: „Ha
megmutatod Wrennek ezt az oldaladat is, meg fogja bocsátani a korábbi
botlásaidat.”
Megint megfogtam a kezét, és megszorítottam.
– Gyere, vacsorázz velem és a családommal vasárnap. Ha nem leszel
belém fülig szerelmes, mire onnan elmész, akkor soha többet nem zavarlak.
A szeme elkerekedett.
– Vacsora?
Szélesen elvigyorodtam. Annyira megszeppentnek látszott, hogy muszáj
volt felvidítanom valamivel.
– Ne aggódj, én nem vagyok Cecile. Egy Romano-vacsora előételekkel
kezdődik, aztán jön még egy csomó fogás, rengeteg nevetés, aztán házi
desszert. Párizs jó mulatság volt, de én sem csak az vagyok, akit ott láttál.
Mielőtt végképp leírsz bennünket, nem gondolod, hogy legalább meg
kellene ismerned a valódi énemet?
– Talán. – Kicsit mintha lesokkolta volna az ötlet, úgyhogy inkább
visszakísértem a házhoz, ahol lakott. Maradhattam volna még, de nem
akartam időt hagyni arra, hogy nekiálljon túlgondolni a javaslatomat.
– Vasárnap délután háromkor eljövök érted. Öltözz lezseren, és legyél
minél éhesebb.
Futólag megcsókoltam, sarkon fordultam, és elsétáltam. Amikor már a
kocsimban ültem, visszanéztem, és láttam, hogy még ott áll, keze a száján,
és mintha még mindig nem értené, mi történt éppen most.
Ez rendben volt. Én sem voltam benne biztos, hogy értem. Nem tudtam
volna megindokolni, honnan a végtelen önbizalmam, hogy ez majd
működni fog.
Egyszerűen csak tudtam, hogy úgy lesz.
Miközben vezettem, felhívtam az anyámat.
– Anya, vasárnap egy személlyel többre teríts. Hazahozom Wrent, hogy
találkozzon a családdal.
Anyám odahívta Apát, hogy ő is hallja, amint kiejtem a számon ezeket a
szavakat.
 Röviden összefoglaltam nekik, hogy mi történt séta közben, és hogy úgy
éreztem, épp ideje, hogy többet is lásson belőlem.
– Igent mondott, úgyhogy eljöttem, még mielőtt meggondolhatta volna
magát.
Apám nevetett.
– Bölcs ember. A kevesebb több.
– Hívd fel ma este! – tanácsolta anyám.
– Nem gondolod, hogy az túl sok lesz? – kérdeztem.
– Ha figyelembe veszem, hogy miken ment keresztül nemrég, akkor
nem. Nem fogod megnyerni a szívét szép szavakkal, de még a nagy
gesztussal sem, hogy idehozod. Büszke vagyok arra a gondoskodó emberre,
aki lett belőled. Amikor Sebastiannak szüksége volt rád, te mindig ott voltál
mellette. Amikor már nem igényelt téged annyira, akkor vissza tudtál lépni,
hogy helyet adj neki. Jó szíved van, Mauricio, de az emberek gyakran nem
veszik észre, mert a Jóisten megáldott azzal a jóképűségeddel, és nem
látnak túl rajta. Hívd fel. Kérdezd meg, hogy telt a napja. Vidítsd fel, ha
kell. Az emberek azért szeretnek téged, mert törődsz velük. Mutasd meg
neki ezt az oldaladat is.
– Egyetértek mindennel, amit anyád mondott – szólt közbe apám.
Elöntött a hálaérzet, és egy kis ideig nem tudtam megszólalni.
– Köszi, Anya. Köszi, Apa. Igazatok van, tényleg elég szuper vagyok. –
Ezt csak azért tettem hozzá, hogy megnevettessem őket.
Nevettek is.
Mielőtt letettük, anyám még tréfált kicsit:
– Nem akarok nyomást helyezni rád, de öt unokám sorsa függ most
tőled. – Ezzel bebizonyosodott, hogy Apa tényleg mindent kitálalt neki.
Azért reméltem, hogy nem mindent.
Eszembe jutott, hogy egyszer megkérdeztem Wrent: „Mit fogok én
csinálni veled?”
Lélegzetelállító választ adott: „Valami olyan dekadens dolgot, amitől
mosolyogva fogok hazarepülni.”
Nem úgy hagyta el Párizst, ahogy mindketten reméltük, de ahelyett,
hogy azon tanakodnék, hogyan végződött az első hetünk, most az lesz a
misszióm, hogy végtelenül sok okot adjak neki a mosolygásra – ágyon kívül
és belül.
Régen egy duhaj voltam, de azoknak a napoknak vége.
 Végre tudtam, mit akarok csinálni, és a tervem minden részletében
szerepelt az a tényező, hogy meg kell győznöm Wrent arról, hogy mi
összetartozunk.
 HARMINCEGYEDIK FEJEZET

Wren

Az egész hét örvénylő forgatagban telt el. Napközben életrajzokat

küldözgettem szét, telefonos interjúkat bonyolítottam, és naponta
meglátogattam a szüleimet. Ezúttal nem azért, mert aggódtam miattuk,
hanem mert maga a látogatás mindig megnyugtatott.
Eléggé meglepő módon, a Mauricióval folytatott mindennapos esti
beszélgetés is így hatott rám. Amikor felhívott a sétánk utáni estén, azt
gondoltam, hogy majd találkozót javasol még vasárnap előtt. De nem tette.
Ahelyett érdeklődött, hogy megy az állásvadászat, és úgy tűnt, őszintén
kérdezi, miközben leírtam neki a pozíciókat, amelyekkel kapcsolatban
fontolgattam a jelentkezést.
Még azt is felajánlotta, hogy átnézi az önéletrajzomat, és visszajelzést ad
rá. A bátorítására még több információt írtam bele a főiskolán nyert
díjaimról. Már majdnem elfeledkeztem róluk, míg meg nem kérdezte,
milyen elért eredményeimre vagyok a legbüszkébb.
Szomorú, hogy egészen a főiskoláig vissza kellett nyúlnom ezekért, de
amikor visszaemlékeztem azokra az időkre, meggyőződtem róla, hogy a
listámon szereplő több álláslehetőséget is nyugodtan kihúzhatok. Nem azért
hagytam ott egy kihívást nem jelentő, biztonságos állást, hogy találjak egy
ugyanolyat.
A telefonbeszélgetések megszabadítottak minket attól a
figyelemeltereléstől, amit a testi vonzódás jelentett, és így észrevehettem,
hogy Mauricio ugyancsak képben van, amikor üzletről van szó. Ismerte a
trendeket, értette, hogyan kell felépíteni egy vásárlói bázist, és nem tartott a
kockázat­vállalástól.
A hét közepére azt is átbeszéltük, hogy ő milyen válaszúton találta
magát. Ő és a fivérei építették fel a Romano Superstores cégbirodalmat.
Kívül-belül ismerte az egészet. Lett volna értelme és helye is, hogy benne
maradjon, de úgy érezte, itt az ideje visszavonulnia, és engedni, hogy
végleg Sebastian vegye át a vezetést.
 Ahányszor a családjáról beszélt, melegség töltötte meg a hangját. A
benyomásomat arról, hogy beképzelt és egocentrikus, helyettesítette a
felfedezés, hogy van más oldala is – olyan, ami a csakis a családjáról és
irántuk való elkötelezettségéről szólt.
Párizsban rengeteg időt töltöttünk el azzal, hogy mókáztunk és
flörtöltünk. Ez most más volt, sokkal mélyebb szintje annak, hogy
megértsük egymást. Azt mondta, velem akar lenni, de nem csak az ágyban,
és lassacskán, a beszélgetéseknek köszönhetően én is kezdtem így érezni.
A hét végére elküldtem neki néhány általam tervezett találmány
vázlatának a fényképét, amelyeket azért készítettem az elmúlt évek során át,
mert úgy gondoltam, a világnak szüksége lehet ezekre. Volt köztük néhány
csacskaság. Például, sok ember leveszi a cipőjét, ha hazaér, és lábtörlőre
vagy egy nagy kupacba teszi, hogy ne vigyen piszkot a házba. Volt egy
ötletem, amely szerint egy bizonyos típusú padlószőnyeg fertőtlenítheti a
lábbeliket, hogy ne kelljen mindig megkérni a vendégeket, hogy vegyék le a
cipőjüket.
Mauriciónak tetszett az ötlet, azt mondta, ennek már rég a piacon kellene
lennie. El is fogadtam a bókját, mert mindig is büszke voltam erre a
tervemre.
Azt azért tisztáztam, hogy a cipők fertőtlenítése nem olyasmi, amit
szenvedélynek nevezhetnék. Amit igazán élveztem ebben, az a kreativitás
volt – tervezni valamit, amit az emberek igazán hasznosnak találhatnak.
Amikor végre eljött a vasárnap, izgatottan vártam, hogy újra lássam
Mauriciót. Ugyanakkor ideges voltam amiatt, hogy ebbe a családja
meglátogatása is beletartozik, különösen, mivel páran közülük tanúi voltak
a közöttünk lezajlott jelenetnek. Ha nem lettek volna a telefonok, alighanem
találok kifogást, hogy miért nem megyek el hozzájuk. Túlságosan
feszélyező lett volna.
Miközben vártam, hogy Mauricio megérkezzen a lakásomhoz, már
kíváncsian néztem elébe a találkozásnak azokkal az emberekkel, akikről
olyan sokat mesélt nekem. Szerettem volna elbeszélgetni a könyvelőnővel,
akit a bátyja feleségül vett. Tetszett, hogy az örökbe fogadott kislánya a
család teljes értékű tagja lett.
Mauricio beszélt Gian kötődési problémáiról is, ami abból eredt, hogy az
édesanyja nem tartott rá igényt. Azt is nagyon bírtam, hogy a család mindig
egy emberként állt a mellé a családtag mellé, akinek éppen szüksége volt
támogatásra. Az én családom is ilyen volt.
 Ilyen családot akartam én is magamnak.
Lehetséges lenne, hogy Mauricio egyszerre fantázia és valóság?
Amikor üzenetet küldött, hogy lent vár, egy utolsó pillantást vetettem
magamra a tükörben. Egyszerű ruhát választottam szandállal. A hajamat
hátrakötöttem. Szolid sminket tettem fel. Többet is feltehettem volna, de
Mauricio azt mondta, a valódi énjével fogok találkozni, úgyhogy én is az
igazi énemet akartam megmutatni. Majdnem nadrágot vettem, de Mauricio
kedvéért aztán mégis ruhát. Ez neki szólt.
És nekem. Látni szerettem volna, ahogy a szeme felragyog, amikor
meglát.
És úgy is volt.
Ott a járdán, az autója mellett körbeforgatott a kezemnél fogva.
– Bámulatosan nézel ki.
Ő sem nézett ki rosszul. Egyszerű drapp nadrágot és fehér inget viselt, de
rajta valahogy úgy festettek, mintha egy elegáns katalógusból származtak
volna. A mosolya csak az enyém volt, megvilágította a szemét, és szédítő
izgalommal töltött fel engem is.
Lábujjhegyre emelkedtem, és merészen megcsókoltam.
A karja körém fonódott, én pedig beleolvadtam a testébe.
Az érintésében tűz volt, az éhségében ígéret, de valami több is. Miután
egész héten ilyen sokat beszélgettünk, a vele való együttlét már teljesen
helyénvalónak tűnt.
Mindketten szaggatottan lélegeztünk, amikor kettéváltunk.
– Készen állsz? – kérdezte fojtott hangon.
Bólintottam.
Kinyitotta nekem a kocsiajtót, én becsúsztam az ülésre.
Egy másodperc múlva ott ült a sofőrülésben, becsatolta magát és
mosolygott.
– A családom őrült – figyelmeztetett.
– Most mondod? – tréfáltam. Nem aggódtam. Az enyém is az volt. –
Remélem, az anyukádnak tetszeni fogok.
Miután kikanyarodtunk a forgalomba, Mauricio a kezébe fogta az
enyémet, és az ajkához emelte, hogy megcsókolja.
– Biztosan. Az édesanyádat máris csodálja.
Megfeszültem.
– Az anyámat?
– Mindennap beszélgetnek. Te nem tudtad?
 – Várjunk csak. A szüleink mindennap beszélgetnek?
– Az anyáink. Az apám úgy gondolja, előbb nekem kell találkoznom az
édesapáddal, nem neki. Ebben ő teljesen régimódi.
Mint egy halnak, akit most halásztak ki a vízből, a szám csak nyílt és
csukódott.
– Te most viccelsz velem, ugye?
Könnyedén mosolygott.
– Nem azzal kezdtem ezt a beszélgetést, hogy a családom bolond?
– Nem hiszem el, hogy anyám erről nem szólt egy szót sem. – Ezzel volt
igazából gondom.
– Talán nem akart befolyásolni – azt akarta, hogy te magad vedd észre,
milyen remek fickó vagyok.
Ezt nem hagyhattam szó nélkül. Feléje fordultam.
– Milyen érzés, ha az embernek ilyen… hatalmas egója van?
Nem mondhatnám, hogy megrendítette a kérdés. Újabb mosolyt
villantott, és rám kacsintott.
– Minél nagyobb, annál jobb, legalábbis a nők mindig ezt mondták
nekem.
– De kár, hogy ugyanezt nem az agyadról mondták – szúrtam vissza.
Rögtön tudtam a huncut mosolyából, hogy hová kalandoztak a
gondolatai, még mielőtt megszólalt volna.
– Ez volt az, ami miatt a nevemet kiáltottad, és könyörögtél, hogy ne
hagyjam abba? Az agyam?
Nem tehettem róla, elpirultam és visszamosolyogtam. Próbáltam igazán
jó visszavágást kitalálni – ahol nincs, ott ne keress? –, de aztán feladtam, és
csak nevettem. Egy perc után megjegyeztem:
– Még mindig nem hiszem el, hogy az anyáink beszélgetnek. Ez a te
műved?
– Ez mind Anya műve. A jó hír? Ha úgy döntesz, hogy velem maradsz, a
családom úgy fogad majd téged, mint valakit közülünk. A rossz hír? Úgy is
fognak veled bánni, mint valakivel közülünk. Mindennap felhívhatnak
telefonon, és a vasárnapi ebéd bizonyos értelemben kötelező.
Ez nem hangzott annyira rosszul az én fülemnek.
– Én szeretem családi körben tölteni az időmet. Eléggé biztos vagyok
benne, hogy az én apám majd életveszélyesen megfenyeget téged, de még
eddig senkit sem ölt meg konkrétan, akivel randevúztam. – A móka
kedvéért hozzátettem: – Párat kicsit megrongált, de nem úgy, hogy a
bíróságon bizonyítható lett volna.
Mauricio felnevetett.
– Alig várom, hogy találkozzak vele.
Az ujjaink összefonódtak. Hangosan megjegyeztem:
– Szóval ezt csináljuk most. Bemutatsz a szüleidnek.
Megint kezet csókolt.
– Ez tűnt helyénvaló cselekedetnek, tekintve, hogy szerelmes vagyok
beléd.
Szerelmes.
Szentséges ég!
Szeret engem.
Nem engedtem meg magamnak, hogy azonnal kielemezzem, milyen
érzések ébredtek fel bennem. Minden, ami Mauricióval volt kapcsolatos, az
első pillanattól, amikor megláttam, olyannak tűnt, mint egy álom. Még
mindig szabadesésben voltam, és vártam, hogy felébredjek.
A múlt hét olyan jó volt. De lehet valóságos, ami ennyire jó?
A rá következő csendben rájöttem, hogy én nem mondtam, hogy
szeretem.
Semmit sem mondtam.
Szerettem őt? Nem tudtam. Szédült voltam, valóságos tengeribeteg.
Rémült és euforikus, amikor elképzeltem vele a jövőt.
Ez szerelem?
Annyira szerettem volna, ha igaz, amit mond, hogy felkavarodott a
gyomrom.
Fél kézzel eltakartam a számat. Ha az ölébe okádok, akkor ezt úgy
veheti, mint annak a jelét, hogy nem szeretem viszont, és ez nem lett volna
igaz.
A fejem beleszédült a felismerésbe, hogy én is szeretem.
A szívem kitörő örömmel tombolt. Elkezdtem hiperventillálni.
 HARMINCKETTEDIK FEJEZET

Mauricio

Miután begördültünk a szüleim felhajtójára, Wrenre pillantottam. Ugyanaz

a tágra nyílt szem, pánikszerű arckifejezés fogadott, amit az Eiffel-torony
tetején láttam rajta. Megnyugtató mosolyt sugároztam felé.
– A szüleim szeretni fognak téged. Nem kell aggódnod semmi miatt.
– Igen – mondta lélegzet-visszafojtva.
– Akkor készen állsz?
Wren torkán látszott, ahogy nagyot nyel, aztán megragadta a karomat.
– Én is szeretlek téged. Rögtön mondanom kellett volna. Azt is akartam.
De elkezdtem gondolkodni rajta, aztán meg már túl késő volt. Pedig így
van. Szeretlek téged.
– Tudom. – Hogyne estem volna még jobban szerelembe vele?
Csodálatos volt.
Összeráncolta a homlokát.
– Tudod?
Amíg nem mondta, addig nem tudtam. Csak reméltem. De ami ennél is
jobban számított abban a pillanatban, az az volt, hogy mélyen meg volt
rendülve, láttam, hogy belül teljes a gubanc. Nem akartam, hogy így
találkozzon a szüleimmel. Úgyhogy felöltöttem legcsábítóbb playboy-
mosolyomat, és modellpózba vágtam magam.
– Hogyne lennél szerelmes belém?
A szeme összeszűkült, aztán felvillant benne a humor, végül elengedte
magát.
– Sosem tudom, mikor tréfálsz.
– Ha jól játszod ki a kártyáidat máma, bébi, akkor egy egész életen át
találgathatod. – Erről tudnia kellett, hogy tréfa.
– Szóval így állunk, igaz? – A mosolyában kihívás villant.
Rögtön visszavigyorogtam.
– Így állunk.
 – Mit tennél, ha a szüleidnek nem tetszenék? – kérdezte, hirtelen
komolyra váltva.
Fontos kérdés volt, őszinte választ érdemelt.
– Ebben nekik nincs választásuk.
Az arcomat fürkészte, aztán megkérdezte:
– Komolyan gondolod, ugye?
Megcsókoltam. Nem tudtam nem megtenni. Aztán azt mormoltam:
– Igen, Cicus.
Hátralökött.
– Nehogy így nevezz a szüleid előtt.
Nevettem, és megdörzsöltem a mellkasomat. Erősebb nő volt, mint
amilyennek látszott.
– Mit akarsz, mit mondjak, hogyan találkoztunk?
A szeme megint kikerekedett.
– Ezen nem gondolkodtam. Eddig mit mondtál?
– Hogy egy barátomon keresztül.
– Csak ennyit?
– Nem voltam benne biztos, hogy értékelnék a majdnem édes
hármasodat Felixszel.
Felemelte az ujját.
– Sosem akartam belemenni.
– Akkor sem, amikor még azt hitted, én vagyok ő? Láttam, hogyan
néztél rám.
Az álla leesett, aztán elmosolyodott, és megadta magát.
– Oké, talán egy pillanatra, amikor megláttalak. De én nem osztozom.
Visszavigyorogtam rá.
– Az remek, mert én sem.
A szélvédő felé hajolt.
– A családod az ablakok mögül figyel minket.
Nehezemre esett elvenni a tekintetemet, de megtettem.
– Ja. A szüleim ott vannak az ajtóban. Sebastian, Heather és Ava az
ablakfülkénél. Mögöttük Christof, azt hiszem. Ő kell hogy legyen, mert a
fürdőszoba ablakában Gian áll. Remélem, eszébe jut kezet mosni.
– Nem mindig szokott?
Vállat vont.
– De, azt hiszem. Nem tudom. Orvos akar lenni, tehát a higiéniája
remélhetőleg meghaladja az átlagost. Igen, én arra szavazok, hogy „ez nem
probléma”.
Hosszan nézett, aztán nevetésben tört ki.
– Egyáltalán miről beszélsz? – Aztán megérintette az arcomat. – Ideges
vagy?
Egészen addig nem vettem észre, hogy az vagyok. Egy férfi végül is csak
egyszer csinálja ezt – bemutatja a családjának a leendő feleségét. Azt
szerettem volna, ha minden jól megy.
– Csodálatos emberek, Wren. Ami jó van bennem, azt mind nekik
köszönhetem.
Megszorította a kezemet.
– Akkor máris szeretem őket, mert eléggé kötődöm ahhoz, ami jó
benned. – A mosolyom kétértelművé változott. Egy férfi nem mindig
felelős azért, hogy az agya merrefelé fordul. Forgatta a szemét, de
mosolygott. – Tudod jól, hogy nem arra gondoltam.
Miközben kiszálltam a kocsiból, megeresztettem még egy tréfát:
– Ne légy zavarban! Azt a részemet is eléggé kedvelem.
– Egek ura! – mondta, és nevetett.
Kinyitottam az ő ajtaját is, és megfogtam a kezét.
– Csak lazán a mocskos beszéddel a szüleim előtt.
– Hagyd abba – mondta, és könnyedén megütötte a karomat.
– Soha – ígértem meg.
A szüleim intettek nekünk, ahogy közeledtünk. Amint odaértünk, az
anyám átölelte Wrent. Aztán az apám is. Amikor Wren nem reagált rögtön
azzal, hogy elhúzódik és elrohan, már tudtam, hogy túl fogja élni az este
további részét is.
Sebastian az előszobában üdvözölt minket, és bemutatta Wrent
Heathernek és Avának meg Ava játék állatának. Wren lehajolt, és
ugyanazzal a meleg mosollyal üdvözölte Farkaskát is, mint Avát.
Az ebéd szokás szerint isteni volt. A társalgás gond nélkül folydogált.
Anyám bölcsen úgy rendezte, hogy Wren és én szemben ültünk
Sebastiannal és Heatherrel.
Érthető volt, hogy Heather és Wren azonnal megtalálták a közös hangot.
Nem volt nehéz észrevenni, mennyire csodálja Wren Heathert azért, mert
saját cége van. Heathert ugyanennyire lenyűgözte, hogy Wren olyan
szakmát választott, amelyet még mindig férfiak uralnak.
– Ha bármit választhatnál, mit csinálnál? – kérdezte Heather.
Wren egy pillanatra maga elé nézett, aztán beismerte:
 – Amikor megengedem magamnak, hogy elhiggyem, hogy minden
lehetséges…, akkor arról álmodom, hogy feltalálok valamit, ami tényleg
számít, és az lesz a hivatásom. Szokás azt mondani, hogy ha az ember
olyasmit csinál, amit szeret, akkor az nem is munka. Az apám és én
régebben sokat beszélgettünk arról, hogy együtt fogunk feltalálni valamit,
ha már elég idős vagyok hozzá, de aztán ez sosem történt meg. – Megint
maga elé nézett. – De jelenleg az a legfontosabb, hogy valami állandó
munkát találjak. Egy olyan valakinek, amilyen én is vagyok, ijesztő, ha
nincs állása, szóval végül muszáj lesz választanom valamit, és annál
maradni.
– Mit csinálnak a szüleid? – kérdezte Gian az ifjúság ártatlan
tapintatlanságával.
A fél karomat Wren székének hátára tettem. Vajon zavarba jön, ha erről
kell beszélnie? Az én családom nem a pénztárcájuk vastagsága után ítélte
meg az embereket, de Wren már bevallotta, hogy a mi vagyonunkat kissé
ijesztőnek találja.
Wren felemelte a tekintetét, és rámosolygott Gianra, láthatólag értette,
hogy a kérdés valódi érdeklődésből fakad.
– Apámnak van egy benzinkútja. Ő elvesztette a fél karját az
öbölháborúban, de azelőtt ő is mérnök volt… Úgyhogy tőle örököltem,
hogy szeretem tudni, hogyan működnek a dolgok. Az édesanyám házakban
takarított, hogy több legyen a jövedelmünk. Tőlük kaptam a munkával
kapcsolatos etikámat. Először legyen étel az asztalon, utána hozzáfoghat az
ember, hogy üldözze az álmait. Amikor fiatalabb voltam, nem is akartam
mást. Most tehát azzal segítem őket, amivel tudom.
Megsimogattam Wren hátát.
– Wren igen közel áll a családjához, de te ezt tudod, igaz, Anya?
Anyámban volt annyi becsület, hogy elpirult.
– Wren, azt hiszem, ideje, hogy színt valljak. Egy ideje beszélgetünk az
édesanyáddal. Nagyon kedves asszony. Remélem, nem estem túlzásba.
Christof felénk hajolt, és hangosan suttogott, hogy mindenki hallja.
– Mi mind tudjuk, hogy ez túlzás. Nem tehetsz egyebet, mint hogy
tudomásul veszed. Nincs más lehetőséged.
Anyám hátradőlt, és merőben szokatlanul védekezni kezdett.
– Természetesen mindig van más választás. Úgy akartok feltüntetni,
mintha én nem lennék nyitott a kritikára.
Mind elővigyázatosan csendben maradtunk.
 De Wren nem vette a figyelmeztető jeleket.
– Őszintén megvallom – mondta –, hogy amikor megtudtam, hogy
beszélgetni szoktak, határozottan túlzásnak éreztem. – A szobából egy
szempillantás alatt eltűnt minden levegő. Kételkedtem benne, hogy bárki is
lélegezni merne, de Wren folytatta. – De négy fiút nevelt fel. Nem tudom, a
másik hárommal milyen volt, de abban biztos vagyok, hogy ezzel, itt nem
lehetett könnyű. – A hüvelykujjával felém bökött.
Anyám elnevette magát.
– Az biztos. – Mindannyiunk szíve ismét verni kezdett.
– Szereti őket, és a legjobbat kívánja nekik. Én tisztelem ezt. A világ
kegyetlen hely, és semmi rosszat nem találok abban, ha az ember
megpróbálja a gyerekei biztonságát olyan soká megőrizni, ameddig csak
tudja. – Előrehajolt. – Én is nagy családot szeretnék. Ha olyan szerencsés
leszek, hogy megkapom ezt a sorstól, bárki megesküdhet az életére, hogy
mindig tudni akarom majd, kivel töltik a gyerekeim az idejüket. –
Megfordult, és rám mosolygott. – És remélem, hogy az én gyermekeim is
lesznek olyan jók, mint a magukéi… – Két ujjával összecsípte a levegőt. –
Talán egy csipetnyivel szerényebbek.
Általános nevetés tört ki.
Megcsókoltam a füle fölött.
– Talán – tréfáltam –, ha olyan csúnyák lesznek, mint Christof…
Christof hozzám vágott egy zsemlét. Láttam, hogy jön, és idejében
lebuktam. Nevettem, és folytattam:
– Vagy lassú, mint Gian.
Gian gombóccá gyűrt szalvétával támadott, de szintén nem talált.
– Vagy olyan morcos, mint Sebastian…
Egy húsgolyó talált el a homlokom közepén, de nem Sebastiantól jött.
Amikor letöröltem, Ava kijelentette:
– Telitalálat!
– Ez az én kislányom – mondta Sebastian. – Egy dobójátékos
képességeivel rendelkezik.
Heather úgy festett, mint aki alig tudja visszatartani a nevetést.
– Ava, nem dobáljuk az ételt!
Ava körülnézett az asztalnál, és vitatkozott.
– Ők is dobálnak.
Anyám szigorú pillantást vetett ránk, külön-külön mindenkire.
– De nem az én asztalomnál!
 – Bocsi, Anya – mondtuk mindannyian, a fivéreim és én.
Az anyám arckifejezése ellágyult. Megint Wrenhez fordult.
– Jól nézz körül. Ez a maximum teljesítmény, ahogy viselkedni tudnak.
Gondolod, hogy elbírsz majd velünk?
Wren körülnézett, mintha komolyan fontolóra venné a kérdést.
Megfeszültem ott az oldalánál. Nem volt az a típus, aki nem mondja ki
nyíltan, amit gondol, és anyám éppen most tette próbára.
Szerelmes bizsergés és reménység fogott el, amikor Wren pillantása
találkozott az enyémmel. Így szólt:
– Tudom, hogy igen. Jobban szeretem, ha valami kicsit zűrös, mint ha
tökéletesnek akar mutatkozni.
A családom egy pillanatra eltűnt előlem.
– Azt akarod mondani – tréfáltam –, hogy zűrös családom van?
Vigyorogva letörölte a homlokomat egy szalvétával, és felmutatta, hogy
ott maradt némi szósz.
– Igen, no és mit akarsz ezzel kezdeni?
Nem igazán tudtam mit csinálni a közönségünkkel.
– Ava, készülj egy húsgolyóval!
– Nem! – szólt közbe Heather azonnal. – Csak tréfál.
Felvontam a szemöldökömet Wren felé.
– Tréfálok?
Wren szeme szikrát vetett, és még szélesebben mosolygott.
– Próbáld ki, ha mered!
Apám megköszörülte a torkát.
– Ava, ne hagyd, hogy Mauricio bácsi bajba keverjen téged. Már
kitöltöttük az egy estére szóló ételdobáló keretünket. Mi lenne, ha te meg én
kimennénk megnézni, mi lesz a desszert?
– Jóóóó! – lelkesedett Ava.
Nem engedtem el Wren tekintetét.
– Ha meghúzzuk a csatatér vonalait, figyelmeztetnem kell téged, hogy
Ava kapott tőlem egy pónit. Én bizonyos értelemben a kedvence vagyok.
Wren végigfuttatta egyik kezét a megtisztított homlokomon.
– Addig, amíg fel nem cukkolod Sebastiant.
Rámosolyogtam, tetszett a csatározásunk könnyedsége.
– Ez magától értetődik. Remélem, egy napon majd az én gyerekeim is
képesek lesznek húsgolyókat dobálni a védelmemben.
Wren nevetett.
 – Így nézne ki a veled való élet?
Összefontam az ujjainkat, és megígértem.
– Így, és még sokkal többféleképpen.
Wren arca elkomolyodott.
– Ez mind nagyon gyors nekem. Még nem tudom, mihez hogyan is
viszonyuljak.
– Még én magam is folyamatban levő munkafeladat vagyok – feleltem.
De az, hogy hazahoztam Wrent, egyértelműen jó döntés volt. Ahol azelőtt
szorongást láttam a szemében, most remény csillogott. – Mi lenne, ha az
lenne a válasz, hogy próbáljuk meg együtt kitalálni?
Sosem fogom elfelejteni a szerelmes tekintetét, miközben így felelt:
– Az tetszene.
Egy gyors pillantás az asztal körül meggyőzött arról, amit halványan már
érzékeltem – hogy a családom közben leszedte az asztalt, és csöndben
visszavonult a konyhába. Kettesben maradtunk.
– Szeretlek, Wren. Számomra ez az igazi tét. Te megmondod nekem,
hogy mire van szükséged, és én eget-földet megmozgatok, hogy meg is
kapd.
Behunyta a szemét. Amikor kinyitotta, szerelem volt benne és
eltökéltség.
– Szeretném azt mondani, hogy te vagy minden, amire szükségem van,
de nem mondanék igazat. Az apám jobban támaszkodik rám, mint eddig
valaha. Megszakad a szívem, ha azt látom, hogy bizonytalan, mert nem
tudom, megvan-e bennem, ami ahhoz kell, hogy én lehessek neki Trev.
Félek, hogy kudarcot fogok vallani. Ő szeretni fog téged, mert én szeretlek,
de nem építhetek fel olyan életet, amelyben nem én vagyok az ő sziklája.
– Soha nem kérném tőled azt, hogy válassz közülünk. – A szívem furán
ugrott egy kicsit.
– Tudom, csak muszáj világosan beszélnem. Én egy meghatározott
csomaggal jövök – felelte, miközben megszorította a kezemet.
Gyöngéden cirógattam az arcát.
– Én megértem ezt. Én is ilyen helyzetben vagyok. A családi
elkötelezettségek engem nem ijesztenek meg. Tetszik, hogy fellépsz az apád
megsegítése érdekében… Különösen, hogy még te is keresed az utadat. –
Hirtelen eszembe ötlött egy gondolat, mintha fejbe rúgtak volna. – Bízol
bennem?
A szeme kissé elkerekedett, de bólintott.
 – Nem valami kicsi dologra gondolok. Hanem valami nagyra. Valamire,
amit ha sikerül megvalósítanom, válasz lehet arra, amit te keresel.
– A munkámmal kapcsolatban?
– Mindennel kapcsolatban.
– Hát az tényleg nagy dolog kell hogy legyen.
– Igen, de minél többet gondolok rá, annál inkább tudom, hogy az lesz
az, amire mindkettőnknek szüksége van.
Összeráncolta a homlokát.
– Beavatnál, hogy miről van szó?
A szemébe néztem.
– Hadd végezzem el a szükséges kutatásokat az ügyben. Ez most
izgalomba hozott. – Mindkét kezét megfogtam. – Meg akarom ezt tenni
érted, Wren – mindkettőnkért. Ha már látom a részleteket, felkínálom neked
az egészet, és a végső döntés a tiéd lesz. De hadd tegyem meg a kedvedért.
Megtaláltam a tehenet.
– A tehenet?
Könnyedén megcsókoltam.
– Majd valamikor elmagyarázom. Vagy megbízom vele Apát, hogy
elmagyarázza. Akárhogy is, csak mondj igent.
Kutatva nézett az arcomba.
– Anélkül, hogy tudnám, mire mondok igent?
– Minden kockázatos, amiért érdemes küzdeni az életben, Wren. Arra
kérlek most, hogy tégy egy nagy lépést azért, mert hiszel bennem. Hadd
csináljam végig. Hadd szerezzek neked is meg az apukádnak is egy igazán
zseniális meglepetést.
– Zseniálisat, mi? – Összeráncolta az orrát, aztán elnevette magát. –
Bízom benned, Mauricio. Úgyhogy igen – igen arra, amiről beszélsz,
akármi is legyen az.
Ekkor megcsókoltam – azzal a röpke, tisztelettudó csókkal, amellyel az
ember a szeretett nőt becsempészheti a szülei házába. Aztán kikiabáltam.
– Most már mind visszajöhettek!
Kijöttek a konyhából, mindegyiknél volt valami, amit az asztalra szánt,
mintha csakis ezért mentek volna ki a szobából.
Christof egyikünkről a másikunkra nézett.
– Akkor, esetleg megünnepelhetünk valamit?
Wren mosolyogva az égnek emelte mindkét kezét.
– Mauricio szerez nekem egy tehenet.
 Apám átölelte az anyámat.
– Ez az én fiam.
– Nem értem – mondta Christof.
– Én sem – vonta meg a vállát Gian.
Sebastian biccentett.
– Mondd meg, ha bármilyen módon segíthetek, Mauricio.
Wren Heatherhez fordult.
– Te tudod, hogy miről beszélnek?
Heather megrázta a fejét, és egyik karjával átölelte a férjét.
– Nem, de ha ezek a pasik kitervelnek valamit, akkor az csakis
csodálatos lehet.
Ava előrelépett.
– Én szeretem a teheneket. Mauricio bácsi, nekem is tudnál adni egy
tehenet? A pónim biztos örülne neki.
Mind nevettünk, amitől összezavarodott. Úgy érezte, ezt tisztáznia kell.
– Komolyan mondtam. Miért nevettek mindannyian?
Ettől csak még mulatságosabb lett az egész, de megtettünk minden
tőlünk telhetőt, hogy ne bántsuk meg Avát még több nevetéssel.
Szerencsére ott volt nekünk egy könnyen elérhető figyelemelterelés, a
házi sütemény.
Felvettem egyet, odakínáltam Avának, és ezzel már meg is bocsátott.
 HARMINCHARMADIK FEJEZET

Wren

Egy hónappal később, Iowa egy kis városában, Mauricio kinyitotta előttem
egy reggelizőhely ajtaját. Az ő magánrepülőjével érkeztünk, aztán
egyenesen ide autóztunk a reptérről. Végig fülig ért a szája, de még mindig
adós volt a magyarázattal, hogy miért.
Nem is erőltettem, mert akárhova követtem volna. Ha a családjával való
találkozás nem erősített volna meg az érzéseimben, megtette volna az,
amikor a saját családommal láthattam. Mauricio kijelentette, hogy ő
univerzálisan szeretetre méltó. Jól kinevettem, amikor ezt mondta, egészen
addig, míg el nem vittem a családomhoz, hogy ebédeljünk együtt. Utána
Mauricio megkérdezte apámat, vajon tud-e kanasztázni.
– Egyetlen feltételem, hogy a férfiak legyenek egy csapatban, és a
hölgyek a másikban. Lehet, hogy túl mérges lennék, ha a partnerem kiszáll,
mialatt én még mindig pontot érő lapokat tartok a kezemben.
Apám felvonta a szemöldökét.
– Kanaszta. Hát az nem az öregek kártyajátéka?
– Ön sem mai gyerek már, uram – felelte Mauricio rezzenetlen arccal.
Ez volt az első alkalom, hogy apámat nevetni láttam bármin, amit egy
fiúm mondott, amióta csak az eszemet tudtam. A következő nagyjából egy
órában oda-vissza ugratták egymást, mialatt anyám és én a seggüket
rugdostuk a kipakolt kártyák miatt. Mire vége lett, elmondhattam, hogy
apám jóváhagyta Mauriciót az életemben.
Anyámat is megnyerte magának, amikor evés után leszedte az asztalt,
holott Mama mondta neki, hogy nem szükséges. Figyelmeztettem anyámat,
ne hagyja, hogy Mauricio jó magaviselete bolonddá tegye, és elárultam,
hogy addig szokta gyötörni a családját, amíg nem löknek valami ételt elé.
Mindkét szülőmnek tetszett az általam festett kép – és hirtelen nem
számított már annyira semmi, ami miatt addig aggodalmaskodtam. Pár
héttel később kicsit összezavarodtam, amikor elmeséltem Mauriciónak,
hogy sikeres állásinterjún voltam egy helyi elektromos társaságnál, és ő azt
kérte, hogy ne vállaljam el az állást. Még egy kis időt kért tőlem, hogy
kidolgozza saját terveinek a részleteit.
Igazán vakhit kérdése volt, de vártam. A megtakarításaimból éltem, de
bíztam benne, hogy nem kérne tőlem ilyet, ha nem lenne rá jó oka. A
várakozás több bizalmat igényelt részemről, mint amennyivel általában más
emberekhez viszonyultam, de ez most Mauricio volt.
És hát, igen, a folyamatos ellátás csodálatos szexszel azt eredményezte,
hogy amolyan zen világnézettel kezdtem szemlélni az univerzumot. Minden
pontosan olyan volt, amilyennek lennie kellett.
Jut eszembe, nyolc. Kiderült, hogy nyolc alkalommal tudok eljutni az
orgazmusig egy nap alatt, mielőtt az agyamból végképp zabkása lesz. Az
első amerikai éjszakánk után ott maradtam a lakásában, és ő ajándékkal a
kezében ébresztett fel. Igazi Mauricio-stílusban fél térdre ereszkedett, felém
tartotta a dobozt, és azt mondta:
– Hamupipőke, azt hiszem, te hagytad el ezt ott a bálban. Nem bánnád,
ha megnézném, hogy jól illik-e hozzád?
Sejtettem, mi lesz benne, még mielőtt kinyitottam a dobozt.
– Amit mondanak, igaz – Párizs örökre velünk marad. – Mármint a
vibrátorom. Igazán illett rá a név, amit kapott.
Szóval igen, jelenleg nyolc volt az orgazmusrekordom, de el nem tudom
mondani, mennyi szórakozásban volt részünk, amíg leteszteltük ezt az
eredményt. Újra és újra. Mauricióban élt a versenyszellem, még akkor is, ha
saját rekordját kellett legyőznie.
És ezt egyáltalán nem bántam.
Magam is így vagyok ezzel. Miután kicsit utánaolvastam, én is
hozzáadtam pár trükköt a szeretkezéseinkhez. Nem akarok dicsekedni, de
nekem köszönhetően ő is megjavíthatta a személyes rekordját. Sajnos csak
négy lett belőle. Ezen még mindig dolgozunk.

***

Akkor, Iowában egy fiatal nőt követtünk keresztül az éttermen, és egy

percre megálltam, hogy tanulmányozzam a fényképeket a falon.
– Vandorra királya jár ide? Ez milyen menő?
Mauricio rám kacsintott.
– El sem hinnéd, hogy van annyi ebben a kisvárosban, ami idecsábítja a
királyi fejeket, igaz? De sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján.
Vegyünk például engem. Fogadni mernék, hogy amikor először láttál, azt
hitted, hogy csak egy jóképű pasi vagyok tökéletesen formált hasizmokkal.
Olyan tréfa volt, ami több réteget is felfedett abból a férfiból, akit
szerettem. Egyrészről, sokan tényleg csak a legfelszínesebb módon láthatták
őt, és ez határozottan zavarta. Másrészt, ez a rengeteg figyelem olyan
egóval ruházta fel, ami elég hatalmas volt ahhoz, hogy önmagán is tudott
tréfálkozni, hála az égnek. Én szerettem valamennyi rétegét, még azokat is,
amelyeket időnként meg kellett nyirbálni, úgyhogy meglöktem a
csípőmmel, és megveregettem a kőkemény hasfalát.
– Csak légy óvatos! Azt mondják, a szerelem hizlal.
Rosszallóan pillantott rám, aztán elmosolyodott.
– Nos, kénytelenek leszünk újabb gyakorlatokat kitalálni, nem?
Ez is egy olyan rétege volt, amit nagyon szeretem – hogy ennyire nyíltan
vállalja az érzéseit velem kapcsolatban. Nem játszmázott. Nem helyezett
rám semmilyen nyomást, hogy más legyek vele, mint aki vagyok.
Lábujjhegyre emelkedtem, és a fülébe súgtam egy javaslatot a hazafelé vivő
repülőúttal kapcsolatban. Az arca fellángolt, és szemében felvillant a vágy.
A szerelem igazán könnyű volt Mauricióval.
Leültünk egy bokszba. Odajött egy idősebb nő, bemutatkozott mint Lily,
és mindkettőnk elé letett egy csésze kávét.
– Jó újra látni Önt, Mauricio. Bryant és Nicolette is itt lesznek pár percen
belül. Ne engedjék, hogy az alkalmazottak ellustítsák Önöket. Ha több
kávét kérnek, ott találják a kávéskannát.
– Igenis, hölgyem – mondta mosolyogva Mauricio.
Lily rám pillantott. Kinyújtottam a kezemet.
– Wren Heath.
Megrázta a kezemet, aztán Mauricio felé biccentett.
– Erős nő kell ahhoz, hogy egy ilyen férfit kordában tartson.
Megropogtattam az ujjaimat, és egy pillantást vetettem Mauricióra.
– Azt hiszem, megvan bennem, amire szükség lehet.
Mauricio Lilyre kacsintott.
– Félek a haragjától.
Lily nevetett.
– Megtalálta a megfelelőt, Mauricio. – Nyílt az ajtó, Lily odafordult a
hangra. – Megjött Bryant és Nicolette. – Elébük ment, hogy üdvözölje őket.
Mauricióhoz hajoltam, és halkan megkérdeztem:
– Bryant?
 Hasonlóan diszkréten válaszolt.
– Bryant Taunton. Ő az ipari vezéregyénisége a robotok egészségügybe
való integrálásának. Szerettem volna, ha találkoztok, mielőtt megteszem
neki az ajánlatomat.
A szívem hatalmasat dobbant a mellkasomban. Ez lenne a meglepetés?
Munkát szerez nekem Iowában? Nem. Nem. Nem. Tudja, hogy nem
hagyhatom el a családomat. A tekintetem találkozott az övével, és a
kétségeim elszálltak. Várjunk csak. Mauricio tudja mindezt. Valószínűleg
másról lesz szó. Azt kérte tőlem, hogy bízzak benne, és én bízom.
– Ez a találkozás a meglepetésed?
– Része annak.
Felálltunk, és üdvözöltük Bryantet és a feleségét. Mindenki ölelkezett.
Körülbelül annyi idősek lehettek, mint mi, és a Mauricio és Bryant közötti
barátság jól bevált, kellemes kapcsolatnak tűnt.
Miután mind bemutatkoztunk, ismét leültünk a bokszban. Mauricio most
mellettem foglalt helyet, és megveregette a lábamat az asztal alatt.
– Bryant, ez most nem csak egy társasági alkalom. Szeretném, ha
megismerkednél egy mérnökkel, aki készen áll arra, hogy komoly változást
teremtsen a művégtagok világában.
– Valóban? – fordult felém Bryant valódi érdeklődéssel.
Nagyot nyeltem. Most hallottam először, de ez olyan álom volt, amit
elég volt egyszer hallani, hogy azonnal lássam, mennyire illik hozzám.
– Az apám elutasítja a Veteránügyi Minisztérium által neki felajánlott
művégtagokat. Vannak fejlettebb modellek is, de némelyiket nehéz
megfizetni, azokat különösen, amelyek megfelelnének az ő személyes
igényeinek. – Miközben beszéltem, az önbizalmam lábra kapott. – Én
tudnék változtatni ezen.
Mauricio elővette a telefonját, és megnézte az e-mailjeit.
– Az elmúlt hetekben azzal töltöttem az időmet, hogy utánanéztem, mi
kell ahhoz, hogy ez megtörténhessen. A mi bázisunk a keleti parton van. A
befektetőim készen állnak, és műholdas webhely is van hozzá.
Kapcsolatban állunk a Johns Hopkins Egyetem orvosbiológiai részlegével,
és együttműködésről gondolkodunk. Amire tőled várom a választ, az az,
hogy ha előállunk egy életképes prototípussal, akkor belemennél-e a
tömeggyártásba.
Mauricióra néztem.
– Megvannak a befektetőid? Máris? Nekem még nincsen kész tervem.
 Kezébe vette a kezemet.
– Te hittél bennem. Én is hiszek benned, Wren. Nem mellesleg, Felix
tartozott nekem egy szívességgel, és az apjának máris kedvére van Felix
kezdeményezése, hogy fektessenek be többet amerikai vállalkozásokba.
– Felix is a fedélzeten? – kérdezte Bryant. – Akkor tudhatod, hogy én is.
De mutass nekem valami igazán jót. Ismersz. Jó minőségűnek kell lennie,
pácienscentrikusnak, és mesterséges intelligencia szempontból
integrálhatónak. Nyűgözz le, és beszélünk a szerződésről. Mennyi idővel
számolsz a tervezéstől a prototípusig?
Mind felém fordultak. Voltak idők, amikor az ilyenfajta nyomástól
elakadt volna a lélegzetem, de nem Mauricióval az oldalamon. Tudtam,
hogy együtt meg tudjuk csinálni.
– Fél évtől egy évig. Nem fogok előállni semmivel, amíg nem teszteltük
le kellő alapossággal a gyakorlatban.
Mi. Még mindig szoknom kellett, hogy többes számban beszéljek.
Habár még mindig szédültem kissé Mauricio váratlan meglepetésétől, de
bíztam benne, hogy sikerülhet, mert Mauricio ezt csinálta – felmérte az
emberek igényeit, és közbelépett, hogy elérhessék az álmaikat. Az emberek
nemcsak azért bíztak meg benne, mert tudták, hogy kiváló üzleti érzéke
van, hanem azért is, mert mindig a legjobbat akarta a körülötte levőknek.
Sebastian elmondta nekem, milyen hatalmas szerepe volt Mauriciónak a
családi vállalkozásuk sikerében. Párizs óta Felix is előkerült, és
megköszönte, hogy Mauricio mindig tartotta benne a lelket. Ha most nekem
segít abban, hogy valóra váltsam egy álmomat, amiben már nem is mertem
hinni, és ami nemcsak lehetővé teszi, hogy támogassam az apámat, de azt
is, hogy alkossak valami olyat, ami pozitív hatással van a világra…
Igazából már nem is kellett volna meglepődnöm a gesztusától. Szerencsére
itt van nekem az életem hátralevő része, hogy kitaláljam, mivel tehetem őt
ugyanolyan boldoggá, mint amilyenné ő tett engem.
Bryant biccentett.
– Tetszik a hölgy.
Nicolette átölelte Bryant karját.
– Jó téged együtt látni valakivel, Mauricio.
Mauricio a hóna alá gyömöszölt.
– Nem hagyhattam, hogy Bryant legyen az egyetlen boldog ember a
csapatban.
 Ezek után félretettük az üzleti ügyeket, és a két férfi különböző
sztorikkal szórakoztatott minket Nicolette-tel abból az időből, amikor még
ifjabbak és vadabbak voltak. Tréfásan próbálták lepipálni egymást, míg a
végén mind szakadtunk a nevetéstől, és hülyéskedtünk.
Aztán meglátogattuk Bryant gyárát, ahol örömmel ismerkedtem meg
Jordan Cohennel, egy olyan férfival, aki jól ismert név volt a virtuális
valóság területén végzett tevékenysége okán, de társult Bryanttel annak
érdekében, hogy biztosítsa programjainak orvosi alkalmazását.
– Nagy rajongója vagyok – mondtam, mialatt élénken kezet ráztunk. –
Benne van a fotóapplikációja a telefonomban.
– Melyik? – kérdezte nevetve a felesége, Paisley. – Remélem, nem a
bikinis változat.
– Nem. Azzal kerültem függő kapcsolatba, amelyik automatikusan
listázza különböző digitális források fotóit, aztán lehetővé teszi, hogy hang
alapján keressünk rájuk. Kicsit ijesztő mindezt akcióban látni, de igazán
zseniális.
Jordan a feleségére mosolygott.
– Hallottad ezt? Zseniális.
Az asszony kuncogott.
– Szereti ezt a szót. Most szebbé tetted a napját.
Olyan kellemes volt beszélgetni velük, hogy hozzátettem:
– Remélem, én is képes leszek valami hasonlóan lenyűgözővel előállni.
– Biztosan. – Jordan közelebb húzta magához a feleségét. – Csak
gondoskodjon róla, hogy olyan emberek vegyék körül, akik hisznek Önben,
és akkor minden lehetséges lesz.
Belebújtam Mauricio ölelésébe.
– Erről már gondoskodtam.
 HARMINCNEGYEDIK FEJEZET

Mauricio

Másnap kora délután Wren és én meglátogattuk a szüleit. Sütött a nap, és

enyhe szellő fújdogált, úgyhogy a verandán ültünk le.
– Milyen volt Iowa? – kérdezte Wren édesanyja, amint letelepedtünk a
nádból készült kerti székekbe.
Wrenre pillantottam, hogy inkább ő válaszoljon. Számomra még jobban
ment, mint vártam. Az egész napot a barátaimmal töltöttük, aztán Bryant és
Nicolette otthonában éjszakáztunk, és mosolyogva tértünk haza másnap
reggel. De azért hallani akartam, hogy Wren hogyan értékeli a helyzetet.
– Mesés volt. Majd részletesebben is elmesélem, de most előbb egy
kérdésem lenne Apához. – Wren összekulcsolta, majd kiengedte a kezét.
Rátettem a karjára az enyémet, hogy támogassam. Hálás pillantással
viszonozta.
– Mit szeretnél tudni, kincsem? – kérdezte az apja.
Wren mély levegőt vett, mintha bátorságot akarna gyűjteni.
– Miért nem viselsz műkezet?
Az apja vállat vont.
– Beszéltünk már róla. Tudod, hogy azok közül, amelyeket a Veteránügyi
Minisztérium kínál, egyik sem tudja azt, amit én elvárnék tőle.
Wren kitartott a kérdés mellett.
– Te mit várnál el egy ilyentől? Specifikusan? Ha lenne ilyen karod,
hogyan képzelnéd el?
Wren apja rám nézett, és mintha zárkózottabbá vált volna.
– Méltányolom, hogy érdeklődsz, de nem érezném jól magam, ha
bárkitől elfogadnék egy ilyen holmit – még tőled sem. Jól vagyok úgy,
ahogy vagyok.
Megint Wrenre hárítottam a válaszadást. Tudtam, hogy számára milyen
fontos bevonni ebbe a folyamatba az apját.
– Apa, Mauricio nem azt ajánlotta fel, hogy vesz neked egyet. Hanem ő
és én szeretnénk megtervezni egy sok szempontnak megfelelő művégtagot.
Úgyhogy szükségem van a tudásodra, a tapasztalatodra, és hogy elmondd,
neked milyen lenne hasznos.
Az anyja közbeszólt:
– Tetszik az ötlet, hogy közösen fogtok dolgozni egy projekten.
– Mauricio talált befektetőket, és kapcsolatba léptünk a Johns Hopkins
Egyetemmel igényfelmérő ötletekért. Van vezetőség és gyártás is. Amit
most tennünk kell, az az, hogy leszűkítjük a figyelmünket arra, amire
összpontosítani akarunk. Már sokféle művégtag van forgalomban. Nem azt
szeretném újraalkotni, amit ezek tudnak. Az én célom az, hogy egy
hozzáférhető áron kapható, magas műszaki minőséget képviselő, igazán
hasznos, továbbfejleszthető változatot hozzak létre. Ha megkaphatnád, Apa,
amit szeretnél, az milyen lenne?
Wren tekintetében annyi reménység fénylett. Azt kívántam, bárcsak
azonnal megtetszett volna az ötlet az édesapjának. De ő hallgatott, az
arckifejezése megfejthetetlen volt.
– Soha semmi nem lesz olyan jó, mint amit elvesztettem – mondta
végül.
A szívem kissé összeszorult.
Wren felállt, és odalépett, ahol az apja ült. Szinte láttam, amint a kerekek
forognak a fejében, és még soha senkinek nem kívántam annyira a sikert,
mint most azt, hogy Wren odaférkőzhessen az apja lelkivilágához.
– Apa, én mindenképpen véghez viszem ezt. Veled vagy nélküled. Ki
fogok találni valamit, ami segít a sérült katonáknak abban, hogy
visszakapják az értékes életüket. Te segíthetsz nekem ebben, vagy ülhetsz
itt magadat sajnálva, és nézheted, ahogy egyedül is megcsinálom.
Wren apja felszegte az állát, tekintete elsötétedett az érzésektől.
– Még soha nem csináltam semmi ehhez hasonlót – folytatta Wren. –
Nem fogok neked hazudni, Apa. Meg vagyok ijedve, de ez nem állít meg
engem. Abban mindig jobb voltam nálad, hogy ötletekkel álljak elő… – Itt
letérdelt az apja széke mellé. – De abban mindig te voltál a jobb, hogy
azonnal észrevedd, mitől nem működőképes egy szerkezet.
Wren apja a lánya arcáról az enyémre nézett, majd vissza. Az arca
megfeszült, és egy pillanatig nem voltam benne biztos, hogy képes legyűrni
a szemében fészkelő szomorúságot.
– Én már nem vagyok az az ember, aki voltam.
Wren biccentett, és egy könnycsepp gördült ki a szeméből.
 – Éppen ez az, amire alapozni szeretnék. Ez egy második esély
mindkettőnknek. Mauricio segített meglátnom, hogy a bukástól való
félelem mennyire megakadályoz abban, hogy elérjem az álmaimat. Segíts
nekem, Apa, társulj velem. Szükségem van rád.
Az apja előrehajolt, és megölelte, behunyva a szemét.
– Ó, kicsim, nem tudom, mennyire vagyok rá képes.
Wren szerelemmel teli pillantást vetett rám, aztán megint az apjához
fordult.
– Én hiszek benned. Tudom, hogy ijesztő, de te is higgy bennem…
Bennünk. Tervezzünk meg együtt valamit, ami számít. – Megint rám
pillantott. – Mi mindannyian. Együtt.
Az apja talpra segítette, aztán rekedtes hangon beszélni kezdett.
– A kézfejnek lecsatolhatónak kell lennie. A valósághű kivitelezés
ujjakkal jól néz ki, de… én praktikusabb tartozékokat is szeretnék. Legyen
meg a lehetőségem, hogy szerszámként is használjam, és könnyedén
cserélhessek arra a kiegészítő elemre, ami éppen kell. A bluetooth sem
lenne rossz ötlet, mert lehetővé tenné a közös munkát és ötletelést
másokkal.
– Bluetooth – visszhangoztam. – Ez tetszik. Mindenképpen
integrálhatónak kell lennie a mesterséges intelligenciával, úgyhogy lesz egy
természetes kiterjedése. Alapjában véve bele tudunk helyezni egy
mikroszámítógépet. Már kifejlesztették a technológiát, amivel a kéz
reagálni tud a felsőkar mozdulataira. Szenzorokra és energiaforrásra lesz
szükség ehhez.
Wren visszaült mellém. Most már egészen izgatottnak látszott.
– Nem kerülhet többe, mint egy mobiltelefon.
– Fényforrásnak is kell benne lennie. Utálom, amikor azt hallom, hogy
apád a sötétben botladozik – mondta Wren édesanyja.
– Ha az internethez kapcsolódik, akkor recepteket is letölthetek, amikor
főzök – mondta Wren apja, és mosoly kezdett szétfutni az arcán.
Wren bólintott.
– Akkor ezt most mind írjuk le, aztán meglátjuk, mi fér bele mindebből a
költségvetésbe. A tartósság is fontos feltétel.
Wren apja bólogatott.
– Fejben el tudom képzelni azt, amit szeretnék. Ha komolyan
gondoljátok, hogy veletek együtt dolgozzak ezen, akkor erre az időre
felvehetek kicsivel több segítséget a benzinkúti munkámhoz.
 – Ó, te jó ég, hát persze, Apa!
Wren és én összenéztünk. Pontosan tudtam, mit jelent ez neki, és az,
hogy része lehetek a tervünk megvalósulásának, olyan érzéssel töltött el,
amire örökké emlékezni fogok.
Olyan ihletett pillanat volt, hogy hozzátettem még valamit, amit már
fontolgattam egy ideje.
– Akkor most térjünk át egy még ennél is fontosabb dologra. – Kivettem
a zsebemből egy kis dobozkát, és megtáncoltattam a tenyeremen. – A
magam részéről készen állok feleségül kérni Wrent. De mielőtt megteszem,
kérem szépen, megmondaná valaki, hogy tud-e főzni?
Wren apja harsány nevetésben tört ki.
Wren anyja elővette a telefonját, hogy FaceTime-oljon az én szüleimmel.
– Itt vagyunk, Camilla. Éppen most akarja megkérdezni.
– Várjuk meg apádat! – kiabált az anyám. – Jön már! Oké. Itt van.
Kezdheted, Mauricio.
Wren apjára néztem.
– Szeretném az Ön hozzájárulását kérni, de…
Rám vigyorgott.
– Wren seggbe fog rúgni azért, mert azt az idejétmúlt benyomást keltjük,
hogy én valamiféle tulajdonjoggal bírok felette, amit átruházhatok rád.
– De mindketten tudjuk, hogy ez igazából a tiszteletről szól köztem és
Ön között. – Wren apja meghatva biccentett, és én folytattam. – Szóval
akkor ez most én vagyok, aki nem kérdezi meg azt, hogy…
Csak úgy csillogott a szeme.
– Ez meg én vagyok, aki nem mondja azt, hogy teljes szívéből
beleegyezik.
Wren mindkettőnket megfenyegetett az ujjával.
– Az, hogy azt mondjátok, hogy nem csináltok valamit, miközben igen,
nem változtat azon, amit csináltok.
– Csak kérdezd őt, fiam, aztán menjünk el vacsorázni a te szüleiddel, és
ünnepeljünk – mondta Wren apja nevetve.
Örültem, hogy nevetni hallom.
Fél térdre ereszkedtem Wren előtt, és kinyitottam a gyűrűs dobozt.
Egyszerű, de szépen kialakított ékszert választottam, amilyennek a
házasságunkat kívántam látni.
– Wren Heath, gyere hozzám feleségül. Építsünk fel együtt valamit, ami
számít, vegyünk egy nagy házat, töltsük meg öt gyerekkel, és boldogan
éljünk, míg meg nem halunk, még két kutyával és talán egy cicával. A
macskában nem vagyok biztos. Tudom, hogy a gyerekek szeretik őket, de
nekem kissé túl önfejűek.
Wren nevetett, és belecsúsztatta az ujját a gyűrűbe.
– A cicaügyet majd később kitaláljuk. Boldogan hozzád megyek
feleségül. Igen.
– Igent mondott! – lelkendezett anyám izgatottan.
– Hallottam – tréfált apám.
Felálltam, a karomba kaptam Wrent, és megcsókoltam. A karját a
nyakamba fonta. Rövid csók volt, de ezt sem fogom soha elfelejteni.
Íme, itt a jövőbeli feleségem – itt van velem.
Anyám közbeszólt.
– Ne felejtsd el értesíteni Nonnát. Azt is tervezzétek be, hogy
meglátogatjátok. Sebastian is megtette, miután eljegyezte Heathert.
Lenéztem Wrenre.
– Franciaország megvolt. Benne vagy Olaszországban? Évek óta nem
láttam a nagyit.
– Abszolút. Emlékszem rá, amikor elmesélted, mit tett Sebastiannal.
Nonnának tudnia kell, hogy már elkeltél – tréfált Wren.
 HARMINCÖTÖDIK FEJEZET

Wren

A nemzetközi repülőút egészen máshogy fest egy magángépen.

Megdöbbentő, hogy egy kis pezsgőnek és egy zárható ajtajú
hálóhelyiségnek köszönhetően milyen gyorsan eltelik a hosszú utazás. Már
újra ruhában voltunk, és az üléseinkbe becsatolva ültünk, vártuk a landolást
az olaszországi Montalcino közelében levő magánreptéren. Ekkor a pilóta
jelezte, hogy arra kértek minket, hogy egy másik, nagyobb reptéren
szálljunk le. A repülő körözni fog, ameddig kellő magyarázatot nem kapunk
arra, hogy miért.
– Ilyen még nem történt velem – mondta Mauricio, és kinézett az
ablakon. Én is ezt tettem. Semmit sem láttunk az alacsonyan szálló
felhőktől.
A pilóta visszaszólt a mikrofonon keresztül.
– Úgy tűnik, hogy a repülőtért lefoglalta egy VIP, aki minden
leszállópályát lezáratott, amíg ők fel nem szállnak. Kissé eltúloztam az
üzemanyaghelyzetünket, és azt a választ kaptam, hogy beszélnek az
illetővel, hogy engedje meg nekünk a leszállást egy kisebb, félreeső kifutón.
Mauricio dühösen felállt, és odament a pilótafülkéhez. Én is vele
tartottam. Ritkán láttam Mauriciót ennyire ingerültnek.
– Mondja meg nekik, hogy leszállunk. Nem tudom, miféle seggfej
várakoztatna meg egy gépet, amelynek nincs elegendő üzemanyaga, de ha
csak nem akarnak minket agyonlőni, mi leszállunk.
Még soha nem féltem a repüléstől, de nem is szálltam le úgy, hogy valaki
megtiltotta.
– Van annyi üzemanyag, hogy kerüljünk, nem? Engem nem zavar, ha
kicsit tovább tart, amíg odaérünk. Nincs a közelben egy rendes reptér?
Mauricio megrázta a fejét.
– Én egy kedves ember vagyok, Wren, de ha van kényes pontom, hát az
azok az emberek, akik azt hiszik, hogy attól, hogy pénzük van, különbek
mindenki másnál. Nekem teljesen mindegy, ki az, aki odalent van, és azt
képzeli, hogy joga van nekünk kényelmetlenséget okozni anélkül, hogy
tudná, kik vagyunk, és mit csinálunk itt. Leszállunk.
A pilóta beszélt a földi irányítással, aztán hozzánk fordult.
– Éppen most kaptunk engedélyt, leszállhatunk, de csak az oldalsó
kifutón. Dominic Corisi az, aki itt van. Úgy tűnik, komoly biztonsági
csapattal utazik, akiknek a feladata egyebek közt a terület biztosítása.
– Dominic Corisi! – mondtam, azonnal tudtam, kiről van szó. Ő
dominálta a technológiai ipart, és a világ egyik leggazdagabb emberévé
vált, miután sikerrel betört a kínai piacra. Ő és a felesége kimondottan
visszavonult életet éltek. Sokkal több híradásnak kellett volna lennie róluk a
médiában, de állítólag akkora hatalmuk volt, hogy ebben a korszakban,
amikor előbb-utóbb minden megjelenik az online térben, az ő családja
nagyon ritkán került a nyilvánosság elé. Megérintettem Mauricio kezét. –
Ez így rendben van, nem? Talán még meg is pillanthatjuk.
Mauricio nem tűnt különösebben elégedettnek, de mire leültünk, már
újra mosolygott.
– Na, mit találsz a leginkább izgalmasnak ebben az utazásban?
Összefontuk az ujjainkat.
– Nonna ravioliját. Látnom kell, vajon van-e olyan elképesztően finom,
mint a hírneve.
– Ó, majd meglátod.
– És a találkozást az unokatestvéreiddel. Gyakoroltam pár szót olaszul,
de azonkívül, hogy megkérdezzem, merre van a mosdó, nem tudom, hogy
boldogulok majd.
– Tudnak angolul. Az én olaszom borzalmas. Évek óta nem láttam őket,
de ha jól emlékszem az itteni szokásokra, mindannyian olyan sokat fogunk
inni, hogy a végén úgy érezzük, remekül megértjük egymást. Saját boruk
van egyébként. – Rám vigyorgott. – Imádni fognak téged, közvetlenül
azután, hogy eredendően utálnak, mert nem vagy olasz.
Nevettem.
– Ez igazán biztató.
– Nagyon összetartó közösség. Anyám azt mondta, gondot viselnek
egymásra. Amikor Gian hozzánk került, hallottam, amint az anyám Gian
anyjával, vagyis a saját nővérével beszél. Fiatal voltam, úgyhogy lehet,
félreértettem, de mintha azt mondta volna, hogy azt akarja, a gyerek
családban nőjön fel, nem pedig menekülés közben. Úgy hangzott, mintha
valami tanúvédelmi programról vagy hasonlóról lenne szó. Próbáltam
később kifaggatni anyámat erről, de nem volt hajlandó a nővéréről beszélni.
Évekkel később Nonnát is kérdeztem arról, amit hallottam. De ő azt felelte,
csak egy lánya van, és az az én anyám. Mondtam neki, hogy tudom, hogy
ez nem igaz, hiszen Gian biológiai anyja is az ő lánya. Erre az volt a válasz,
hogy a másik lánya már halott az ő számára. Csak azért mondom el neked
ezeket, mert nem beszélek Gianról, amikor itt vagyok. Nonna nagyon
szomorú lesz tőle.
– Persze. Én sem fogom szóba hozni.
– Én is így teszek. Tényleg nagyon szomorú az egész, mert tudom, Gian
is szívesen jönne ide, de egyikünk se meri megkockáztatni, hogy valami
rosszul végződjön. Gian biológiai szülei komoly bűnözők is lehettek. Vagy
talán a maffia informátorai, ki tudja. Tényleg nincs semmi ötletem.
Megértően bólintottam, és megfogtam a kezét. Közben leszálltunk, és ez
véget vetett a témának. Összeszedtük a holminkat, és kiléptünk a gép
lépcsőjére. Annyi fekete autó és biztonsági őr volt a reptéren, hogy egy
elnöki látogatásra is elég lett volna. Megböktem Mauricio karját, amikor
megláttam egy sötét öltönyös férfit, aki a repülőgépe felé tartott.
Koromfekete haja volt.
– Fogadni mernék, hogy ő Dominic Corisi – állapítottam meg. A férfi
felénk fordult, mintha meghallotta volna, pedig túl messze volt hozzá. – Te
jó ég, nem pont úgy néz ki, mint Sebastian? Akár ikrek is lehetnének.
Mauricio figyelmen kívül hagyta a megfigyelésemet, és lementünk a
lépcsőkön. Odalépett a legközelebb álló biztonsági őrhöz.
– Az én nevem Mauricio Romano – mondta. – Legyen szíves
megmondani Mr. Corisinak, hogy váltanék vele pár szót, mielőtt távozik.
– Nem ad autogramot – mondta az őr kifejezéstelen arccal, és odébb
ment.
Mauricio karjára tettem a kezemet.
– Ugyan, hagyd! Felejtsd el, nem számít!
Mauricio arckifejezése ellágyult, amikor lenézett rám.
– Igazad van. Bocsánat. Ez az utazás rólunk és a családról szól. Azt
akartam mondani neki, hogy lehetne kicsit több tekintettel a többi légi
közlekedőre, de valószínűleg egy nyomorult faszfej, akit amúgy sem
érdekelne az egész.
Megérintettem Mauricio arcát, és utánoztam azt, ahogy egy anya
beszélne a kisfiával.
 – Ó, szegény kicsi Mauriciónak majdnem várni kellett, hogy
leszállhasson a gépe?
Most már teljes erővel vigyorgott.
– Azért ennyire nem vagyok gáz.
Lábujjhegyre emelkedtem, és szájon csókoltam.
– Pont ilyen gáz vagy, de én mindenképpen szeretlek. Felejtsd el a pasit,
és menjünk Nonnához.
Nevetett, és egészen magához húzott. Szenvedélyesen megcsókolt,
azután így szólt:
– Kiről is kell elfeledkeznem? Hol is vagyunk? Veszélyesen képes vagy
rá, hogy minden egyebet kitörölj az agyamból.
Olyan sok mindent mondhattam volna. Annyira boldog voltam. Akár
minden napot kezdhettem volna azzal, hogy megköszönöm neki, hogy
megmutatta: a szerelem lehet csupa vidámság és élvezet, de mégis
felelősségteljes. Listázhattam volna, hányféle módon tette az életemet
jobbá, és könnyes lett a szemem, ahányszor csak eszembe jutott, hogy még
mindig legszívesebben megcsípném magam, amikor vele az oldalamon
képzelem el az egész életemet.
Igen, lehet az élet ilyen jó, és mégis valódi.
Ehelyett utánoztam azt, ahogy ő szokott problémákat megoldani,
bűbájosan megrezegtettem a szempillámat, és azt mondtam.
– Tudom. Úgyhogy fogd be, és csókolj meg!
Megtette, és máris rájöttem, hogy ugyanannyira szeretem Olaszországot,
mint Franciaországot. Ahol Mauricio és én éppen jártunk, az lett a
mindenkori kedvenc helyem.
 HARMINCHATODIK FEJEZET

Dominic

Dominic Corisi abban a pillanatban ledöntött egy kupica whiskyt, amikor

beszállt a repülőgépébe. Még mielőtt leült, töltött magának egy másodikat,
és azt is legurította.
Nem volt ivó ember – már nagyon hosszú ideje. De most szüksége volt
valamire, ami kicsit csillapítja a dühét.
Minden, amit elért, még a békesség is, amit a múltjával kapcsolatban
teremtett magában, a semmibe tűnt abban a pillanatban, amikor a képére
csapták az ajtót. Nem kellett bemutatkoznia, Montalcinóban mindenki
azonnal felismerte.
Túl élénken emlékezett erre az érzésre, a teljes elutasításra. A régebbi
látogatásai beleégtek az emlékezetébe. Azt mondta magának, hogy akkor
csak azért tudták úgy megbántani, mert még fiatal volt, kétségbeesett és
sebezhető. Az ifjabbik énje könyörgött mindenkinek, aki időt szánt rá, hogy
találkozzon vele, hogy árulják el, hol van az anyja.
Most már az anyja ismét része az életének. Többé nincs szüksége a
segítségükre.
És mégis – a teljes elutasítás, hogy szóba sem állnak vele, egyenesen a
szívébe hatolt. A saját nagyanyja megtagadta tőle, hogy találkozzanak.
Mintha egy senki lennék.
Mintha nem sértették volna meg a családomat pontosan ugyanannyira,
ahogy az apám tette.
Dominic szívét elárasztotta a sötét harag – az, amiről azt hitte, hogy már
rég legyőzte. Amikor a repülőgépe felemelkedett, felhívta az egyetlen
embert, akiről tudta, hogy megszerezheti neki, amit akart.
– Alethea – sziszegte a telefonba. – Azt akarom, hogy utazz
Montalcinóba. Kutass fel minden átkozott titkot, ami csak található abban a
városban. Nem érdekel, hogy mit kell tenned érte. Hozz nekem minden ott
élő nyomorult emberről felhasználható információt. Soha többet nem
fognak nekem nemet mondani.
 Köszönetnyilvánítás

Végtelenül hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett e könyvem

megalkotásában.
Köszönetet érdemel:
A Montlake Romance, amely lehetővé tette, hogy Dominic megtalálja a
családját. Külön köszönet Lauren Plude-nek, aki bátorított a folyamat
minden lépésében.
A türelmes béta-olvasók. Ti tudjátok, hogy kik vagytok. Köszönet azért,
hogy seggbe rugdostatok, amikor arra volt szükségem.
A kiadóim: Karen Lawson, Janet Hitchcock és Krista Stroever. És a
tehetséges szerkesztők, akik elsimították a hibáimat.
A Roadiesnak, akik felvidítottak mindennap, amíg a számítógépemben
éltem. Közületek oly sokan lettek a barátaim. Volt élet a Roadies előtt?
Biztosan, de nem lehetett ilyen szórakoztató.
Köszönet Tonynak, a férjemnek, aki egy szent – ilyen egyszerűen.
És a gyerekeimnek, akik olyan sok csodálatos emlékkel ajándékoztak
meg. Szívből remélem, hogy az irántuk való szeretetem átsugárzik minden
történeten, amit megírok.
 A könyv elektronikus változatának kiadója
Kossuth Kiadó Zrt.
www.kossuth.hu

A kiadásért felel a Kossuth Kiadó Zrt. vezetője.

Az e-könyv létrehozásában közreműködött:

Katona Zoltán, Pekó Zsolt
Projektvezető: Földes László

A fordítás alapja:
Ruth Cardello: The Wild One – Corisi Billionaires Book 2
First published in 2020 by Montlake Romance, Seattle, USA

This edition is made possible under a license arrangement originating with Amazon Publishing,
www.apub.com,
in collaboration with Lex Copyright Office.

Fordította
Tamás Paulina

Szerkesztette
Winter Angéla

Borítóterv
Eileen Carey

Epub: ISBN 978-963-636-011-5

Mobi: ISBN 978-963-636-012-2

Text © Ruth Cardello 2020

© Kossuth Kiadó 2023
© Hungarian translation Tamás Paulina 2023

Minden jog fenntartva.

www.multimediaplaza.com
info@multimediaplaza.com