A maszkok tudományosan igazolt

egészségkárosító hatásai

Felelős Szülők És Emberek Közössége

Fogjunk össze!
 Az alábbi munka szerzői jogvédelem alatt áll!
Kizárólag változtatás nélküli teljes anyag
sokszorosítható és terjeszthető a forrás feltüntetésével!

Az eredeti összesítő tanulmány

"Is a Mask That Covers the Mouth and Nose Free from Undesirable
Side Effects in Everyday Use and Free of Potential Hazards?"
címen elérhető az alábbi linken:

www.mdpi.com/1660-4601/18/8/4344/htm

Kai Kisielinski , 1 Paul Giboni , 2 Andreas Prescher , 3 Bernd Klosterhalfen ,

4 David Graessel , 5 Stefan Funken , 6 Oliver Kempski , 7 és Oliver Hirsch 8, *
Paul B. Tchounwou, tudományos szerkesztő
Int J Environ Res Public Health. 2021. április; 18(8): 4344.
Közzétéve online: 2021. április 20. doi: 10.3390/ijerph18084344
PMCID: PMC8072811
PMID: 33923935
Absztrakt
Számos ország vezette be az általános maszkviselést úgy, hogy nem történt semmilyen átfogó
vizsgálat a maszkok káros egészségügyi hatásairól. Köztük Magyarország is. Az NNK és az EMMI
kijelentését, miszerint "a maszkoknak nem ismert káros hatása", az alábbi összesítő tanulmány
tételesen és súlyosan cáfolja.
Kérjük ennek ismeretében és ezen tudományos bizonyítékok figyelembe vételével hozzák meg
döntéseiket és tájékoztassák az Önökkel kapcsolatban lévő szakembereket, pedagógusokat és
döntéshozókat is. A gyermekeken anatómiai és egyéb jellemzőik miatt, ezek a hatások többszö-
rösen érvényesülnek!

1. Anyagok és eredmények
Az összesítő tanulmány célja az volt, hogy felkutassa a különböző típusú szájat és orrot eltakaró
maszkok dokumentált káros hatásait és kockázatait. Különösen a házilag készített és saját gyártású
szövetmaszkokra, az úgynevezett közösségi maszkokra, az orvosi, sebészeti és N95-ös maszkokra
(FFP2 maszkok) vonatkozóan.
Elsősorban az Egészségügyi Kutatási és Minőségi Ügynökség (AHQR) ajánlása szerinti I-III. szintű
bizonyítékok angol és német nyelvű publikációit vettük figyelembe, amelyek a felülvizsgálat időpont-
jában nem voltak 20 évnél régebbiek.
Összesen 109 releváns publikáció került értékelésre a kontextusban.
A 44 matematikailag értékelhető, úttörő jellegű tanulmány közül 44 jelentős negatív maszk-
hatást bizonyított.

2. Társadalmi és szociológiai mellékhatások és veszélyek

Bizonyítást nyert, hogy a maszkok akusztikus szűrőként működnek, és hangos beszédre késztetik
viselőiket.
A megnövekedett beszédhangerő hozzájárul a maszkviselő fokozott aeroszol termeléséhez.
A maszkviselés a beszéd tisztaságának romlása miatt akadályozza a normális interakciót a
mindennapi életben, ami arra készteti a maszkot használókat, hogy közelebb kerüljenek
egymáshoz.
Ez torz prioritást eredményez a lakosság körében, és ellensúlyozza a COVID-19 világjárványhoz
kapcsolódó javasolt intézkedéseket. A WHO mérsékelt bizonyítékokkal előtérbe helyezi a szociális
távolságtartást és a kézhigiéniát, és csupán gyenge bizonyítékokkal javasolja a maszk viselését,
különösen olyan helyzetekben, amikor az egyének nem képesek legalább 1 méteres fizikai távol-
ságot tartani.
A szakértők rámutatnak, hogy a maszkok megzavarják az emberi kommunikáció (verbális és
nonverbális) alapjait. A maszkok által okozott korlátozott arcfelismerés az érzelmi jelek elfojtásához
vezet. Azzal, hogy megzavarják a társadalmi interakciót, eltörlik a mosoly és a nevetés
pozitív hatását, ugyanakkor nagymértékben növelik a félreértések valószínűségét, mert a
negatív érzelmek is kevésbé nyilvánvalóak a maszkok alatt. Bekövetkezik miattuk az arc-
kifejezés-felismerés elvesztése, és a non-verbális kommunikáció megszakadása, amely
fokozhatja a bizonytalanság, a csüggedés és az elszigeteltség érzését, és rendkívül
megterhelő lehet pl. a mentális és hallássérültek számára.
A maszkok tehát megzavarják a személyközi interakciót és a kapcsolatok dinamikáját.
Több szakértő is megfogalmazta, hogy a széles körben elterjedt "pandémiás" intézkedések a
társadalmi élet működésképtelenségéhez vezetnek, degradált társadalmi, kulturális és pszichológiai
interakciókkal.

3. Szociális és foglalkozás-egészségügyi mellékhatások és veszélyek

A "maszkspecifikus" panaszok mellett, mint a hőérzet, nedvesség, légszomj és fejfájás még
különböző élettani jelenségeket is dokumentáltak, mint például a szív- és légzésszám jelentős
emelkedése, a tüdőfunkciós paraméterek károsodása, kardiopulmonális károsodás, valamint az
oxigén és a szén-dioxid változásai mind kilégzéskor, mind a maszk alatti levegőben, viselőik
vérében mérve. A szignifikáns változások már néhány perces maszkviselés után is mérhetőek
voltak, és esetenként 13%-kal csökkentették az O 2 koncentrációt és 30-szorosára megnöve-
kedett CO2 koncentrációt értek el a maszk alatti belélegzett levegőben. A megfigyelt változá-
sok nemcsak statisztikailag szignifikánsak, hanem klinikailag is jelentősek voltak; az alanyok
kóros oxigénszaturációt is mutattak a maszkoknak való kitettség után.
A huzamosabb ideig tartó maszkviselés fiziológiai és pszichológiai károsodásokhoz vezetett, és
csökkentette a munkateljesítményt. A sebészeti maszk és az N95 védőfelszerelés gyakran
okozott káros hatásokat az egészségügyi személyzetben, például fejfájást, légzési nehéz-
ségeket, pattanásokat, bőrirritációt, viszketést, csökkent éberséget, csökkent szellemi telje-
sítményt, valamint nedvesség- és hőérzetet.
Bizonyítást nyert, hogy a maszk által okozott zavarok és kellemetlenségek összessége hozzájárul a
figyelem eltereléséhez, együtt jár a pszicho-motoros készségek csökkenésével, a reagáló képesség
és a kognitív teljesítőképesség csökkenésével (ezek mind a maszkviselés patofiziológiás hatásai).
Fokozza a munkahelyi balesetek vagy elkerülhető hibák bekövetkezési valószínűségét. A
munka közbeni kedvetlenséget, a gondolkodás romlását és koncentrációs problémákat.
A maszkok fokozzák a nedvesség visszatartását. A rossz szűrési teljesítmény, a sebészeti
maszkok és közösségi maszkok helytelen használata, valamint a gyakori újrafelhasználásuk foko-
zott fertőzésveszélyt jelent.
A nyálkahártyán a védőmechanizmusok, antitestek jelenléte nélkül, a maszkok által és a maszkok-
ban létrehozott meleg és párás mikroklíma megnyitja az utat a kórokozók számára az akadálytalan
szaporodáshoz. Kitűnő táptalaj különböző kórokozók, például baktériumok és gombák
számára, és lehetővé teszi a vírusok felhalmozódását is. A csírasűrűség pedig mérhetően
arányos a maszk viselésének hosszával. Már 2 óra maszkviselés után a kórokozók sűrűsége
csaknem tízszeresére nő a kísérleti megfigyelési vizsgálatok során.
Mikrobiológiai és epidemiológiai szempontból a mindennapi használatban lévő maszkok
fertőzésveszélyt jelentenek. Ez előfordulhat idegen szennyeződésként, és önszennyezésként is.
Egyrészt a baktériumok hozzátapadnak a maszkokhoz, másrészt a orrgaratból (nasopharynx)
származó potenciális fertőző ágensek túlzottan felhalmozódnak a maszk külső és belső oldalán is a
légzés során. Ezt tetézi az érintkezés a szennyezett kézzel.
Mivel a maszkokba folyamatosan behatol a csíratartalmú lehelet, és a kórokozók szaporodási
sebessége magasabb a nyálkahártyán kívül, a potenciális fertőző kórokozók túlszaporodnak a
maszkok külső és belső oldalán. A használatban lévő maszkokon súlyos, potenciálisan beteg-
séget okozó baktériumok, gombák találhatók és mutathatók ki nagy mennyiségben, mint
például az E. coli (az összes kórokozó 54%-a), a Staphylococcus aureus (az összes kórokozó
25%-a), a Candida (6%), a Klebsiella (5%), Enterococcusok (4%), Pseudomonads (3%),
Enterobacter (2%) és Micrococcus (1%).
Mikrobiológiai vizsgálatban domináns csíraként a Staphylococcus aureus baktériumot (az
összes kimutatott baktérium 57%-a) és az Aspergillus gombát (az összes kimutatott gomba
31%-a) találták 230 vizsgált sebészeti maszkon.
Több mint hat órás használat után a következő vírusokat találták csökkenő sorrendben 148 egész-
ségügyi személyzet által viselt maszkon: adenovírus, bocavírus, légúti syncytial vírus és
influenza vírusok.
Jelentős probléma, hogy apró cseppek formájában szétoszlanak ezek a potenciális kórokozók a
maszkon és az álarcon lévő kapilláris hatás révén, így további burjánzás következhet be az
aeroszolok általi ön- és idegen szennyeződés formájában belsőleg és külsőleg is minden lélegzet-
vétellel.
Ezzel kapcsolatban az irodalomból az is ismert, hogy a maszkok felelősek a környezetben az
aránytalanul apró, finom részecskék képződéséért, és meglepő módon sokkal nagyobb mérték-
ben terjesztik azt, mint a maszk nélküli emberek.
Kimutatták, hogy minden maszkot viselő alany szignifikánsan több kisebb, 0,3-0,5 μm-es
méretű részecskét bocsátott a levegőbe, mint a maszk nélküli emberek légzés, beszéd és
köhögés során (szöveti, sebészeti, N95 maszkok, aerodinamikai részecskeméretezővel
mérve APS, TS, 3329-es modell).

4. Epidemiológiai következmények
Laboratóriumi kísérletben igazolták, hogy mind a sebészeti maszkok, mind az N95 maszkok csupán
gyenge védelmet nyújtanak a SARS-CoV-2 és az influenzavírusok ellen vírusmentes aeroszolok
alkalmazásával.
Az FFP2-vel egyenértékű N95 maszk szignifikánsan jobb védelmet nyújtott (8-12-szer
hatékonyabb), mint a sebészeti maszk, de egyik maszktípus sem hozott létre megbízható,
hipotézisek által generált védelmet a korona- és influenzavírusokkal szemben. Mindkét
maszktípuson akadálytalanul behatolhattak a 0,08-0,2 μm átmérőjű aeroszol részecskék.
Mind a 0,06-0,14 μm méretű SARS-CoV-2 kórokozók, mind a 0,08-0,12 μm-es influenzavírusok
sajnos jóval a maszk pórusmérete alatt vannak.
Minden maszkot viselő ember (sebészeti, N95-ös, szövetmaszkok) jelentősen és arányosan
kisebb, 0,3-0,5 μm-es részecskéket bocsát ki a levegőbe, mint a maszk nélküliek, légzés,
beszéd és köhögés során. Eszerint a maszkok porlasztóként működnek, és nagyon finom
aeroszolok előállításához járulnak hozzá. A kisebb részecskék azonban fizikai okokból gyor-
sabban és messzebbre terjednek, mint a nagyok.
Az egyik kísérleti referencia-tanulmányban különösen érdekes volt az a megállapítás, hogy
egy egyrétegű szövetmaszkot viselő kísérleti alany légzés közben összesen 384%-kal több
(különböző méretű) részecskét tudott felszabadítani, mint egy maszkot nem viselő személy.
A funkcionális gyengeségek mellett a maszkok használata is problémás, ami tovább növeli a hamis
biztonságérzet kockázatát. A szakirodalom szerint mind az egészségügyi dolgozók, mind a laikusok
követnek el hibákat a maszkok használata során, mivel a higiéniailag helyes maszkhasználat
korántsem intuitív. Összességében az egészségügyi szakemberek 65%-a és a teljes lakosság
78%-a használja a maszkot helytelenül. Mind a sebészeti maszkok, mind az N95 maszkok
esetében a használati szabályok betartása sérül, és megfelelően nem is betartható, mivel a
maszkok hétköznapi használata hőérzettel és bőrirritációval jár.
Ezt súlyosbítja a holttér miatti szén-dioxid felhalmozódása (különösen az N95-ös maszkok
alatt) az ebből eredő fejfájásokkal együtt. Fokozott szívverés, viszketés és nedvességérzet is
csökkenti a minőségi kivitelezést a használat során. Emiatt a (hétköznapi) maszkok még
általános fertőzésveszélynek is számítanak a lakosság körében, ami meg sem közelíti a
kórházak és rendelők szigorú higiéniai szabályait: a feltételezett biztonság tehát maga válik
biztonsági kockázattá.
Az Ia szintű bizonyítékok metaanalízise során a maszkoknak az influenzavírus-járvány
megelőzésével összefüggésben semmilyen hatása nem volt kimutatható. 14 randomizált,
kontrollos vizsgálatban nem mutattak ki csökkenést a laboratóriumilag igazolt influenzafertőzések
terjedésében. A vírusfajok (influenza és korona) hasonló mérete és elterjedési útvonala miatt az
adatok a SARS-CoV-2-re is érvényesek. Mindazonáltal az időnkénti maszkviselés és a megfelelő
kézmosás kombinációja enyhén csökkentette az influenzafertőzések számát egy tanulmányban.
Mivel azonban ebben a vizsgálatban a kézhigiénia és a maszkok szétválasztását nem sikerült
elérni, a védőhatás az előbb említett adatok alapján inkább a kézhigiéniának tulajdonítható.
A közelmúltban közzétett nagy prospektív dán összehasonlító tanulmány, amely maszkot viselőket
és nem maszkot viselőket hasonlított össze a SARS-CoV2 fertőzési arányuk tekintetében, nem
tudott statisztikailag szignifikáns különbséget kimutatni a csoportok között.

5. Gyermekgyógyászati mellékhatások és veszélyek

A gyermekek különösen sebezhetőek, és nagyobb valószínűséggel szenvednek el a maszk-
használat miatt egészségügyi károkat.
Feltételezhető, hogy a felnőtteknél leírt lehetséges káros maszkhatások még inkább érvényesek
gyermekekre (élettani belső, neurológiai, pszichológiai, pszichiátriai, bőrgyógyászati, fül-orr-
gégészeti, fogászati, szociológiai, foglalkozási és szociális orvosi, mikrobiológiai és epidemiológiai
károsodások).
Különös figyelmet kell fordítani a gyermekek légzésére, amely kritikus és sérülékeny élettani
változót jelent a magasabb oxigénigény, a központi idegrendszer fokozott hipoxiás érzé-
kenysége, alacsonyabb légzési tartalék, kisebb légutak miatt, és a lumen szűkülete esetén
erősebb náluk az ellenállás növekedése. Az orr és a felső ajak stimulálása által okozott
merülési reflex légzésleállást, bradycardiát okozhat oxigénhiány esetén.
A jelenleg gyermekeknél használt maszkok kizárólag felnőttek számára készült, kisebb
geometriai méretekben gyártott maszkok, amelyeket erre a célra nem teszteltek és nem is
engedélyeztek.
Egy kísérleti brit kutatásban a maszkok gyakran okoztak hőérzetet és légzési problémákat száz fő 8
és 11 év közötti iskolás gyermeknél, különösen fizikai megterhelés során, ezért a védőfelszerelést a
gyerekek 24%-a vette le fizikai aktivitás közben. A maszkkísérlet kizárási kritériumai a tüdőbeteg-
ség, a szív- és érrendszeri károsodás és a klausztrofóbia voltak.
A szingapúri tudósok a neves "Nature" folyóiratban közzétett Ib szintű tanulmányukban be tudták
mutatni, hogy százhat, 7 és 14 év közötti és mindössze 5 percig FFP2-maszkot viselő gyermeknél
nőtt a belégzési és kilégzési CO2 szint, ami arra utal, hogy a maszkok zavart légzésfiziológiát
okoztak.
A gyermekek légúti fiziológiájának megzavarása azonban hosszú távú, betegségre
vonatkozó következményekkel járhat. Az enyhén emelkedett CO 2 szintről ismert, hogy
fokozza a szívfrekvenciát, a vérnyomást, a fejfájást, a fáradtságot és a koncentrációs zava-
rokat.
Ennek megfelelően a következő állapotok szerepeltek a maszkhasználat kizárási kritériu-
maiként: bármilyen szív- és tüdőbetegség, beleértve, de nem kizárólagosan: asztma,
bronchitis, cisztás fibrózis, veleszületett szívbetegség, tüdőtágulás; minden olyan állapot,
amelyet a fizikai erőfeszítés súlyosbíthat, beleértve, de nem kizárólagosan: edzés által
kiváltott asztma; alsó légúti fertőzések (tüdőgyulladás, hörghurut), szorongásos zavarok,
cukorbetegség, magas vérnyomás vagy epilepszia/rohamzavar; bármilyen testi fogyaté-
kosság orvosi, ortopédiai vagy neuromuszkuláris betegség miatt; bármilyen akut felső légúti
betegség vagy tüneti nátha (orrdugulás, orrfolyás vagy tüsszögés); bármilyen deformációval
járó állapot, amely befolyásolja a maszk illeszkedését (pl. megnövekedett arcszőrzet,
koponya-arcdeformitás stb.). Szintén fontos hangsúlyozni a maszkok lehetséges hatásait a
neurológiai betegségekben.
Egy tudományos tanulmány szerint a maszkok és az arcvédők a gyerekek 46%-ánál félelmet
váltottak ki. A megfigyelt gyerekek 25%-ának volt ismétlődő szorongása, sőt rémálmaik is
voltak. Gyermekeknél a környezet által generált fenyegetettségi forgatókönyveket maszkok
segítségével folyamatosan fenntartják, esetenként még tovább fokozzák, és ezáltal a
meglévő stressz felerősödik (tudatalatti félelmek jelenléte).
Ez viszont a pszichoszomatikus és a stresszel összefüggő betegségek számának növekedéséhez
vezethet. Egy értékelés szerint a maszkot viselők 60%-a a legmagasabb, 10-es fokú stresszszintet
mutatta egy 1-től maximum 10-ig terjedő skálán.
Mivel a gyermekek különleges csoportnak számítanak, a WHO 2020 augusztusában külön
iránymutatást adott ki a maszkok gyermekeknél történő használatáról a közösségben,
amelyben kifejezetten azt tanácsolja a politikai döntéshozóknak és a nemzeti hatóságoknak,
tekintettel a korlátozott bizonyítékokra, hogy a gyermekeknél a maszkhasználat előnyei mér-
legelni kell a maszk használatával összefüggő lehetséges ártalmakkal szemben. Beleértve a
megvalósíthatóságot és a kényelmetlenséget, valamint a szociális és kommunikációs aggályokat.
Szakértők szerint a maszkok blokkolják az emberi kommunikáció és az érzelmek cseréjének
megalapozását, és nem csak a tanulást akadályozzák, de megfosztják a gyerekeket a
mosolygás, a nevetés és az érzelmi mimika pozitív hatásaitól. A gyermekeknél alkalmazott
maszkok vírusvédelemként való hatékonysága ellentmondásos, és nincs bizonyíték a
gyermekek körében való széles körű használatukra; ezzel részletesebben foglalkoznak a
Brémai Német Egyetem tudósai is 2.0 és 3.0 szakdolgozatukban.

6. Bőrgyógyászati mellékhatások és veszélyek

Ellentétben a zárt bőrfelületen viselt ruhákkal, a maszkok a szájhoz és az orrhoz közeli testrészeket
fedik le, azaz a légzéssel érintett testrészeket.
Ez elkerülhetetlenül nem csak mérhető hőmérséklet-emelkedéshez vezet, hanem a kilélegzett
levegő kondenzációja miatti erős páratartalom-növekedéshez is, ami viszont jelentősen megvál-
toztatja a bőr természetes környezetét. Ezenkívül mérhetően növeli a pH-értéket, a folyadék-
vesztést a bőr hámrétegén keresztül, fokozza a hidratáltságot és a faggyútermelést. A már meg-
lévő bőrbetegségeket ezek a változások nemcsak állandósítják, hanem súlyosbítják is.
Általában a bőr fogékonyabbá válik a fertőzésekre és a pattanásokra.
Már 4 órás maszkviselés után bizonyítható a bőr zavart barrier funkciója egészséges embernél,
mind a sebészeti, mind az N95-ös maszkok esetében. Emellett a meleg és nedves környezet
hatására a maszkok külső és belső oldalán kórokozók (baktériumok, gombák és vírusok)
felhalmozódnak. Klinikailag jelentős gombás, bakteriális vagy vírusos fertőzéseket okoz-
hatnak.
Az orron és az arccsonton direkt mechanikus bőrelváltozások is fellépnek, különösen akkor, ha a
maszkokat gyakran fel- és levesszük.
A maszkok alatti akne megnövekedett előfordulása mellett a kontakt ekcémát és a
csalánkiütést általában az iparilag gyártott maszkok összetevőivel (sebészeti maszk és N95)
szembeni túlérzékenység kapcsán írják le, mint például a formaldehid és a tiram (a fülpánt
összetevője). A veszélyes anyagot, a tiram-ot, amely eredetileg peszticid és maró hatású, a
gumiiparban optimalizálási gyorsítóként használják. A formaldehid biocid és rákkeltő, és az
iparban fertőtlenítőszerként használják.

7. Fül-orr-gégészeti és fogászati mellékhatások és veszélyek

A fogorvosi közösségek külön meghatározása van a maszkok negatív hatásairól, melyet összesítve
"maszk száj"-nak neveznek.
Fogínygyulladás (fogínygyulladás), halitosis (rossz lehelet), candidiasis (a nyálkahártya gom-
bás fertőzése Candida albicans-szal) és cheilitis (ajkak gyulladása), különösen a szájzugokban,
sőt plakk és fogszuvasodás provokálása a maszkok túlzott és nem megfelelő használatának
tulajdonítható. Az említett szájbetegségek fő kiváltó oka a csökkent nyáláramlás és a nyitott szájon
keresztüli fokozott légzés a maszk alatti bekövetkező szájszárazság. A szájjal történő légzés felszíni
kiszáradást és csökkent nyáláramlási sebességet (SFR) okoz.
Hihetőnek tűnik az a rossz szokás, hogy maszk viselése közben a nyitott szájon keresztül lélegez-
zünk, mert az ilyen légzési minta kompenzálja a fokozott légzési ellenállást, különösen a maszkon
keresztül történő belégzéskor.
Az ajkak és szájzugok gyulladásának magyarázata a bőr külső nedvességtartalmának növekedése,
a megváltozott bőrflórával együtt (cheilitis). Ez jól mutatja a maszkok okozta természetes álla-
potok betegséget elősegítő megfordulását. A fiziológiás belső nedvesség külső szárazság-
gal a szájüregben belső szárazsággá alakul át külső nedvességgel.
Fül-orr-gégész szakorvosok a közelmúltban 46 betegnél fedezték fel az irritáló nátha új formáját,
melyet az N95-ös maszk használata váltott ki.
Statisztikailag szignifikáns bizonyítékot találtak a maszk által indukált nátha és a nyálkahártya visz-
ketése, duzzanata, valamint a fokozott tüsszögés között. Bizonyították, hogy a maszk belélegzett
polipropilén rostjai irritálják a nyálkahártyát.
A kutatási eredmények alátámasztották, hogy a maszk nemcsak akusztikus szűrőként
működik, túl hangos beszédet indikálva, hanem a hangszálak koordinációjának zavarát is
kiváltja, mivel megzavarja a normál beszédhez szükséges nyomásgradienseket. A kutatók
eredményeikből arra a következtetésre jutottak, hogy a maszkok potenciális kockázatot
jelenthetnek új hangadási zavarok kiváltására, valamint a meglévők súlyosbodására.

8. Környezetre gyakorolt hatások

A WHO becslései szerint jelenleg havi 89 millió maszk szennyezi a környezetet.
Az eldobható sebészeti maszkok összetétele miatt olyan polimerekkel, mint polipropilén, poliuretán,
poliakrilnitril, polisztirol, polikarbonát, polietilén és poliészter, egyre nagyobb globális kihívásra lehet
számítani, környezetvédelmi szempontból is, különösen Európán kívül, ahol az újrahasznosítási és
ártalmatlanítási stratégiák teljesen hiányoznak. A fent felsorolt egyszer használatos polimereket a
műanyagok és műanyag részecskék jelentős forrásaként azonosították minden vízciklus szennye-
zésében egészen a tengeri környezetig.
Jelentős egészségügyi kockázati tényezőt jelentenek a maszkhulladék mikro-műanyagai, mivel
bekerülnek az élelmiszerláncba. Ugyanígy a szennyezett makroszkopikus eldobható maszkhulladék
― különösen a mikroszkopikus bomlás előtt ― a mikrobák (protozoonok, baktériumok, vírusok,
gombák) elterjedt közege az invazív kórokozók szempontjából. A biológiailag szennyezett napi
maszkmennyiség megfelelő ártalmatlanítása még a nyugati országokban sem szabályozott és
megoldott kellőképpen.
A WHO potenciális társadalmi és gazdasági haszonforrásnak tekinti a saját szövetmaszkjaikat
gyártó vállalatok és közösségek integrációját, a sebészeti maszkok és egyéni védőfelszerelések
globális hiánya miatt, és rámutat arra, hogy a szövetmaszkok újrafelhasználása csökkentheti a
költségeket és a hulladékot, valamint hozzájárulhat a fenntarthatósághoz. Az ilyen szövetmaszkok
tanúsítási eljárásának kérdése mellett meg kell említeni azt is, hogy a mikro- és nanorészecskék
formájában megjelenő textil (mesterséges) anyagok, amelyek egy része a szervezetben nem
bomlik le, belégzéssel krónikusan, szokatlan mértékben jut be a szervezetbe. Az orvosi maszkok
esetében fontos megemlíteni az eldobható polimereket, mint a polipropilén, poliuretán, poliakrilnitril,
polisztirol, polikarbonát, polietilén és poliészter. A fül-orr-gégészet szakorvosoknak már sikerült
kimutatniuk ilyen részecskéket olyan maszkot viselők orrnyálkahártyájában, akiknél nyálkahártya-
reakciók jelentkeztek, azaz a nátha idegentest reakciója. A közösségi maszkok esetében
valószínűleg más textiliparból származó anyagokat is hozzáadnak a fent említettekhez. A szervezet
megpróbálja felvenni ezeket az anyagokat a légúti traktusban és az alveolusokban található
makrofágokon és scavenger sejteken keresztül egy idegentest reakció részeként, ezáltal a toxinok
felszabadulása és a megfelelő helyi és általános reakciók léphetnek fel a lebontásuk sikertelen
kísérlete során. A kiterjedt légzésvédelem tartós, hosszú távú (24/7) használat esetén, legalábbis
elméleti szempontból, potenciálisan magában hordozza annak a kockázatát is, hogy maszkkal
összefüggő tüdőbetegséghez vagy akár generalizált betegséghez vezethet, amint az már ismert
textilmunkásoknál, akik krónikusan ki vannak téve szerves poroknak a harmadik világban
(byssinosis).

9. Általános élettani és kór-élettani hatások viselője számára

A tudományos adatok szerint a maszkviselők összességében feltűnően gyakoriak a maszkokhoz
kapcsolódó tipikus, mérhető, élettani változások.
A sebészeti maszkok viselése már egészséges egészségügyi személyzetben is mérhető fizikai
hatásokhoz vezet, 30 perc után megemelkedett szén-dioxid értékekkel. A maszkok kiterjesztik a
természetes holtteret (orr, torok, légcső, hörgők) a szájon és az orron kívül és azon túl. Légzés
közben a holttér térfogatának növelése növeli a szén-dioxid (CO 2) visszatartását nyugalomban és
terhelés alatt is, és ennek megfelelően a szén-dioxid parciális pCO2 nyomását a vérben.
A viselő vérének szén-dioxid (CO2) szintjének emelkedése mellett a maszkviselés egy másik
következménye, hogy statisztikailag szignifikánsan csökken a vér oxigéntelítettsége. A vér-
oxigén parciális nyomásának csökkenésével jár a szívfrekvencia-növekedés, valamint a
légzésszám növekedése.
A dokumentált, maszk által kiváltott vérgáz-változások a hypercapnia (megnövekedett szén-
dioxid/CO2 vérszint) és a hypoxia (csökkent oxigén/O 2 vérszint) irányába további nem fizikai
hatásokat eredményezhetnek, mint például zavartság, csökkent gondolkodási képesség és
tájékozódási zavar, beleértve az általánosan károsodott kognitív képességeket és a pszicho-
motoros képességek csökkenését.
Ez rávilágít a vérgáz paraméterek változásának fontosságáraklinikailag jelentős pszichológiai és
neurológiai hatások okozójaként.
Más kutatók és publikációik szerint a maszkok a hőmérsékletszabályozást is zavarják, rontják a
látóteret, valamint a non-verbális és verbális kommunikációt.
A maszkok fent említett mérhető és minőségi élettani hatásai az orvostudomány különböző szak-
területeire vonatkozhatnak.
A patológiából ismert, hogy nemcsak a normál határértéket, küszöbértéket meghaladó ingereknek
van betegség releváns következménye. A küszöb alatti ingerek is képesek kóros elváltozásokat
okozni, ha az expozíciós idő elég hosszú.
Még az enyhén, de tartósan megnövekedett pulzusszám is fokozza az oxidatív stresszt az endothel
diszfunkcióval, a megnövekedett gyulladásos hírvivők révén, és végül az erek érelmeszesedésének
stimulálása is bizonyítást nyert. A magas vérnyomás, a szívműködési zavarok és az agyat ellátó
erek károsodásának stimulálása esetén hasonló hatás feltételezhető a hosszabb ideig tartó enyhén
megnövekedett légzési gyakoriság esetén. A maszkok felelősek a fent említett fiziológiai válto-
zásokért, amelyek a belélegzett CO2 szintjének növekedésével járnak, a szívfrekvencia kismértékű,
tartós növekedése és a légzésszám enyhe, de tartós növekedése.
Az átlagos holttér-térfogat a légzés során felnőtteknél körülbelül 150-180 ml, és jelentősen
megnő, ha szájat és orrot eltakaró maszkot viselnek. A maszk által felhalmozott holttér
relatív 37%-os csökkenést okoz a tüdő számára egy lélegzetvételenként elérhető gázcsere
térfogatában.
A kísérletek azt mutatják, hogy a légúti ellenállás 126%-kal nőtt belégzéskor és 122%-kal
kilégzéskor N95-ös maszkkal. Kísérleti vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a maszk nedvesítése
(N95) további 3%-kal növeli a légzési ellenállást, és ezáltal a légúti ellenállást a normál érték 2,3-
szorosára növelheti.

10. Belgyógyászati mellékhatások és veszélyek

A maszkok bizonyított fiziológiai és szubjektív fizikai hatásai nyugalmi és terhelés alatt álló
egészséges embereknél segítenek következtetni arra, hogy megerőltetés nélkül is milyen
hatást gyakorol a maszk egy beteg és idős emberre.
Előrehaladott krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegek bevonásával végzett
vizsgálatban a légzésszám, az oxigéntelítettség és a kilélegzett szén-dioxid-egyenértékek (kapno-
metria) kedvezőtlenül és szignifikánsan változtak az N95-ös maszkok (FFP2-nek megfelelő) kezdeti
10 perces használata után.
Két betegnél a PET CO2 túllépte a normál határértéket és elérte a >50 Hgmm értéket. A FEV1 <
30% és a módosított Medical Research Council (mMRC) dyspnea skála pontszáma ≥3, mindkettő
az előrehaladott COPD mutatója összességében korrelált a maszk intoleranciájával ebben a vizs-
gálatban. A maszk alatti leggyakoribb tünet a légszomj volt 86%-nál. A vizsgálatból lemorzso-
lódóknál gyakran jegyeztek fel szédülést (57%) és fejfájást is. A maszk toleráns COPD-s betegeknél
a szívfrekvencia, a légzésszám és a kilégzés végi szén-dioxid parciális nyomás (PETCO2) szigni-
fikáns emelkedése már nyugalomban is észlelhető volt már 10 perces maszkviselés után, az
oxigéntelítettség csökkenése mellett. Ennek a IIa bizonyítéki szintű vizsgálatnak az eredményei jel-
zésértékűek a COPD-maszkot viselők számára.
Egy másik, a COPD-vel és a sebészeti maszkokkal kapcsolatos retrospektív összehasonlító
vizsgálatban statisztikailag kimutatták a szén-dioxid (PaCO 2) artériás parciális nyomásának
körülbelül +8 Hgmm-es növekedését, valamint a szisztolés vér egyidejű, maszkhoz kapcsolódó
növekedését. +11 Hgmm nyomás. Ez a növekedés hipertóniás betegeknél, de a határérték
vérnyomásértékekkel rendelkező egészségeseknél is releváns, mivel a maszkviselés által
kiváltott kóros értéktartomány indukálható.
39 végstádiumú vesebetegségben szenvedő hemodializált betegnél az N95 típusú maszk (FFP2
egyenérték) a nyugalmi betegek 70%-ánál okozott jelentős csökkenést a vér oxigén parciális
nyomásában (PaO2) mindössze 4 órán belül. A kompenzálóan megnövekedett légzésszám ellenére
a betegek 19%-ánál mellkasi fájdalommal járó rossz közérzet fordult elő, sőt hipoxémiát (oxigén-
szint-csökkenése a normál határ alá) eredményezett. A kutatók megállapításaikból arra a
következtetésre jutottak, hogy az idősek vagy a csökkent kardiopulmonális funkciójú
betegeknél nagyobb a kockázata a súlyos légzési elégtelenség kialakulásának maszk vise-
lése közben.

11. Neurológiai mellékhatások és veszélyek

A műtőben előforduló ájulás tudományos értékelése során 77 érintett személy közül 36-nál (47%)
volt összefüggésben a maszk viselése. Más tényezőket azonban nem lehetett kizárni, mint hozzá-
járuló okokat.
A maszk nem alkalmas epilepsziások számára, mert hiperventilációt válthat ki. Használata
jelentősen, plusz 15-20%-kal növeli a légzésszámot. A légzésgyakoriság-növekedés az
epilepsziás betegek 80%-ában és a fokális epilepsziások akár 28%-ában is rohamokkal
egyenértékű EEG-elváltozásokat okoz.
New York-i orvosok 343 résztvevőből álló mintán vizsgálták a sebészeti típusú maszk és az N95
maszk viselésének hatásait az egészségügyi személyzet körében. A maszkok viselése a részt-
vevők 71,4%-ánál észlelhető fizikai káros hatásokat, például kognitív zavarokat (a viselők
24%-ánál) és fejfájást okozott. Ezek 28%-a kitartott és gyógyszeres kezelésre szorult. 1 óra
viselés alatt 15,2%-ban, 1 óra után 30,6%-ban, 3 óra viselés után 29,7%-ban fordult elő fej-
fájás. Így a hatás a viselési idő növekedésével erősödött.
Zavartság, tájékozódási zavar, álmosság és csökkent motorikus képességek, csökkent
reakciókészséggel és általánosan károsodott teljesítőképességgel (a Roberge szubjektív
tünetek munka közbeni skálával mérve) a maszkhasználat következtében más tanulmányok-
ban is dokumentálták.
A tudósok ezeket a neurológiai károsodásokat a vérgáz O 2 szintjének maszk által kiváltott látens
csökkenésével (hipoxia felé) vagy a vér gáz szén-dioxid szintjének CO 2 látens növekedésével
(hypercapnia felé) magyarázzák. A tudományos adatok ismeretében ez az összefüggés is vitatha-
tatlannak tűnik.
Egy 2020-as maszkkísérletben már 100 perces maszkviselés után szignifikánsan károsodott
a gondolkodás és koncentrációs zavar lépett fel minden használt maszktípusnál (szövet-,
sebészeti és N95-ös maszkok). A gondolkodási zavarok szignifikánsan korreláltak az oxigén-
telítettség csökkenésével a maszk használata során.
Szignifikánsan megnövekedett fejfájás a sebészeti maszkok esetében is megfigyelhető volt
egy másik, egészségügyi dolgozókkal végzett megfigyeléses vizsgálat résztvevőinél.

12. Pszichológiai mellékhatások és veszélyek

A maszkviselés csökkenti a látóteret (különösen a talajt és a talajon lévő akadályokat illetően), és
gátolja a szokásos tevékenységeket is, mint az evés, ivás, érintés, vakarás és az arc egyébként
fedetlen részének tisztítása, ami tudatosan történik. Tudat alatt állandó zavarként, akadályként
és korlátozásként érzékelik. Viselése sokak számára a szabadságtól való megfosztottság
érzését eredményezi, valamint az autonómia és az önrendelkezés elvesztésének élményét, ami
elfojtott haraghoz és tudatalatti folyamatos figyelemelvonáshoz vezethet, különösen mivel a maszk
viselését többnyire mások diktálják és rendelik el.
Viselésük továbbá elősegíti a pszichomotoros képességek hanyatlását, csökkenti a reagáló-
képességet és általánosan károsíthatja a kognitív teljesítményt. Voltaképpen helytelen helyzet
megítéléséhez, késleltetett, nem megfelelő viselkedéshez vezet.
A maszkok gyakran okoznak szorongást és pszicho-vegetatív stressz-reakciókat gyerekek-
ben ― és felnőttekben is ―, ami fokozza a pszichoszomatikus és stresszel összefüggő
betegségeket, depressziót, és a társadalomból való visszahúzódást, egészségi-állapot
romlást eredményez, csökkentve a viselője önmagáról való gondoskodásának hatékony-
ságát.
Az eredetileg tisztán higiéniai célt szolgáló maszk a konformitás és az álszolidaritás szimbó-
lumává változott. A WHO például felsorolja az egészséges emberek nyilvános helyeken történő
maszkhasználatának előnyeit, beleértve a maszkot viselők potenciálisan csökkenő megbélyeg-
zését, a vírus terjedésének megakadályozásához való hozzájárulás érzését és az egyéb intézke-
dések betartására való emlékeztetést.

13. Pszichiátriai mellékhatások és veszélyek

A maszkviseléshez kötődő, hypercapniához vezető változások ismerten pánikrohamot váltanak
ki. A locus coeruleus az agytörzs vezérlőközpontja, amely a megfelelő ingerre és a vér gázkoncent-
rációjának változására a noradrenalin stresszhormon felszabadulásával reagál.
A már leírt fiziológiai, neurológiai és pszichológiai mellékhatásokból és veszélyekből további
problémák származtathatók a maszkok pszichiátriai esetekben történő használatakor. A demencia,
a paranoid skizofrénia, a szorongásos és pánikrohamokkal járó személyiségzavarok, és a
klausztrofóbiás komponensekkel járó pánikbetegségek esetén nehezen kivitelezhető a
maszkhasználat, mert a CO2 kismértékű emelkedése is pánikrohamokat okozhat és fokozhat.
A pszichotróp szerek csökkentik a pszichiátriai betegek pszichomotoros funkcióit. A lekötö-
zött és gyógyszeresen szedált betegeket, folyamatos kontroll lehetősége nélkül, nem szabad
maszkviselésre kötelezni a Centers for Disease Control and Prevention, USA (CDC) kritériumai
szerint. Ennek oka a fent leírt lehetséges CO2 visszatartás, mivel fennáll az eszméletvesztés,
aspiráció és fulladás veszélye.

14. Nőgyógyászati mellékhatások és veszélyek

Az anyai vér széndioxid-szintjének mindig alacsonyabbnak kell lennie, mint a születendő
gyermeké, hogy biztosítható legyen a CO 2 diffúziója a magzati vérből az anyai keringésbe a
placentán keresztül.
Kimutatták, hogy az N95-ös maszkon (FFP2 egyenértékű) keresztül történő légzés 20 terhes nőnél
akadályozta a gázcserét nyugalomban és edzés közben, további stresszt okozva az anyag-
csere-rendszerükben. A túlnyomórészt rövid maszk használati idővel végzett kísérletekben sem az
anyák, sem a magzatok nem mutattak kiugró pulzusszám-növekedést, sem a légzésfrekvencia és
oxigén-szaturációs értékek változását, de a hosszan tartó maszkhasználat pontos hatásai terhes
nőknél összességében nem tisztázottak.
Ezért terhes nőknél a sebészeti és N95-ös maszkok használatát kritikusan értékelik. Ha egyértelmű
tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre a holttér megnövekedett szellőztetésére, és az anya
vérében CO2 felhalmozódására , a terhes nők 1 óránál hosszabb ideig tartó, valamint fizikai igény-
bevételnek kitett maszkhasználatát kerülni kell az anya és meg nem született gyermek védelme
érdekében. A hypercapniát elősegítő maszkok ebben az esetben a magzati/maternális CO 2 gradi-
ens zavaró tényezőjeként működhetnek.
Nem világos jelenleg, hogy az iparilag gyártott maszkokban található anyagok, amelyeket hosszabb
ideig belélegeznek (pl. formaldehid a textil összetevőjeként és tiram, mint a fülpánt összetevője)
teratogén hatásúak-e.
Mivel a tüneteket kombinálva írták le a maszkot viselőknél, és az esetek többségében nem figyelték
meg őket elszigetelten, általános maszk-indukált kimerültségi szindrómának (MIES) nevezzük őket,
mivel számos, különböző tudományterületről származó cikkben következetesen szerepelnek. Ezek
közé tartoznak a következő, túlnyomórészt statisztikailag szignifikánsan (p < 0,05) bizonyított kór-
élettani változások és szubjektív panaszok, amelyek gyakran a fent leírtak szerint kombinációban
fordulnak elő:
• A holttér térfogatának növekedése
• A légzési ellenállás növekedése
• A vér szén-dioxid szintjének növekedése
• A vér oxigén szaturációjának csökkenése
• Pulzusszám növekedés
• A kardiopulmonális kapacitás csökkenése
• Kimerültség érzése
• A légzésszám növekedése
• Légzési nehézség és légszomj
• Fejfájás
• Szédülés
• Nedvesség és meleg érzés
• Álmosság (kvalitatív neurológiai hiányosságok)
• Az empátia észlelésének csökkenése
• Csökkent bőr barrier funkciója aknéval, viszketéssel és bőrelváltozásokkal

Az említett kémiai, fizikai és biológiai hatások, valamint az említett szervrendszeri következ-

mények mind statisztikailag szignifikáns eredményekkel dokumentáltak a talált tudományos
irodalomban.
Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy az egészséges embereknél leírt hatások a
betegeknél hangsúlyosabbak, mivel kompenzációs mechanizmusaik a betegség súlyos-
ságától függően csökkennek, sőt kimerülnek. A legtöbb tudományos tanulmányban a méré-
sek/vizsgálatok során a maszkoknak való expozíciós idő lényegesen rövidebb volt, mint
amennyit a lakosságtól elvárnak a jelenlegi járványügyi szabályozások és rendeletek
alapján.
Az expozíciós időhatárokat ma sok területen kevéssé tartják be, vagy tudatosan figyelmen
kívül hagyják. A fenti tények arra engednek következtetni, hogy a maszkok leírt negatív
hatásai, különösen a betegeknél és nagyon időseknél, súlyosabbak és károsabbak lehetnek
hosszan tartó használat esetén, mint azt egyes maszkvizsgálatokban bemutatták.
Tudományos szempontból a munkaorvoslás légzésvédelemmel kapcsolatos nagy múltra vissza-
tekintő ismereteire kell támaszkodni, hogy megóvjuk különösen a gyermekeket a nem tanúsított
maszkok és a nem megfelelő használat okozta ártalmaktól.
Azoknál a tanulmányoknál, melyek a maszkok használata során "ártalmatlan" eredménnyel zárultak
más kutatási célú áttekintésekre is kell hagyatkozni. Az általunk kizárt, negatív hatásokat nélkülöző
vizsgálatok némelyike módszertani gyengeségeket mutatott ki (kis, nem egységes kísérleti
csoportok, a koronakorlátok miatt maszk nélkül is hiányzó kontrollcsoport stb.). Más szóval, ha a
publikációkban nem írtak le negatív mellékhatásokat, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a
maszkoknak kizárólag pozitív hatásai vannak. Elképzelhető, hogy a negatív hatásokat egyszerűen
nem említették a szakirodalomban, és a negatív hatások száma jóval magasabb lehet, mint azt
áttekintésünk sugallja.
Csak egy adatbázisban kerestünk, így a negatív maszkhatásokról szóló írások száma maga-
sabb lehet, mint amennyit közöltünk.
Ahhoz, hogy az egyes maszktípusokra jellemző hatásokat még szélesebb körben leírhassuk, nem
állt rendelkezésünkre elegendő tudományos adat a maszkok speciális kialakításáról. Továbbra is
nagy szükség van a kutatásra ezen a területen a jelenlegi járványhelyzet miatt, amely kiterjedt köte-
lező maszkolásra vonatkozik.
A cikkünkben idézett tanulmányok többsége csak rövid megfigyelési és alkalmazási időszakokat
tartalmazott (a vizsgált maszkviselés időtartama 5 perc és 12 óra között volt. Egyetlen vizsgálatban
a maximális megfigyelési időszak becslések szerint 2 hónap időszakot választottuk, ezért a
maszkok tényleges negatív hatásai hosszabb alkalmazási időszak alatt kifejezettebbek lehetnek,
mint a munkánkban bemutattuk.