oTVoS-

oo aa

szakmai ismeretekIII.
PAILAI SÁNDOR-GOTTSCHAIL JÁNOS

o tvös -
aa

szakmai ismeretek III.

szakmunkásképző iskolák számár a

5. kiadás

A MuNKAücw nnrNIsztnRluM vrcer,ízxsÁnór

KIADJA a nrűszaru röxyvxIAoó, BUDArEsT, 1995
 Lektorálta:
IrERENCZY TIBOR
VARGA LAsZLÓ
HARSÁNYI IST,V,,1;\

szerkesztette:

MOLDOVÁNYI GYULA

ISBN 9ó3 ló ()69 iX

Kiarlja ir N,lLíszaki Kón1.,l,krarll ,

[;c]clós kilrlij: Szúcs f'étcr ügyrczti,í ig.zglti,1

Készült zr i]t;rsodi Nyonrda Kfi-i;.,rl

Fe]clős vczetó: Ducsai G\,rirrrt

Nlűszaki vczető: Vigh l,ászlo

Vú,zaki t/crkL,\ZlL]: I-rcncsrini Aln..
Raizolta: Kecskós lmréní
A kiinyv lormátuma: 85. Terjeclelmc: f{} (A_]i j ],
Ábrák szárna: l7ó. Papír minőségc: 70 g-tls i,is;,:t
Azonossjgi száma: .'ln l],, lII
Kiszült az MSZ 5ó01-1983 és _5602-19E.j..,:clitli
 ,//
I. OWOSTARGYAK KESZITESE

A) öTVöS DISZTÁRGYAK - öTVös Érsznnnr rÉszrrÉsr

Az öwöstárgyakat - a ezüst disztárgyakat és ékszereket -

rragyobb
rendszerint mag,yaros motivumokkal diszitik, és igy ezek a régi disztárgyak,
ékszerek hagyományait elevenitik fel. Az ötvöstárgyakat hasonló technológiai
eijárásokkal készitik, mint az ezüst- vagy aranymüves munkákat, de a tár-
gyak kialakitásában a müvészi szempontok az irányadók. A tárgyak felületét
gazdagon diszitik öntött mintákkal, zománcozással, gyöngyökkel, dtága- és fél-
drágakövekke1.
Az ötvöstárgyak készitéseés az öntött diszitések alkalmazása megkö-
veteli, hogy az örvös ónállóan, tel:yezzen, s a rnunkákat saját elképzelése sze-
rint készitse el. öntött alkatrészek alkalmazásával változatos kia}akitásu tár-
gyakat lehet elŐállitani, mert ezek az alkatrészek kövek fogialásával, zomán-
cozássa1, diszvésésseI, arany ozással, sokféleképpen variálhatók.
A zománcozás - attól függően, hogy átlátszó, vagv fedő zománcról van
szó - különböző előkészitést kiván. Az átlátszó zománc alá többnyire vésett
alapot készitenek. A zománcozott diszitőelemeket az eIőkészitett testre zorrLá,)-

cozás után szerelik fel.

Az öt betühellyel beljebb nyomtatott részek olvasmányok, amelyeket

nem kell megtanulni!
 A, zománcozott alkatrészt a felszerelés el6tt olyan alakra kell formálni,
hqgy az pontosan illeszkedjék a tárgyrs, továbbá gondoskodni kell ennek szi-
Iárd r§gzltéséríl.Ez többféle módon megvaló§ithstó.
Legtöbbször a tárgyra elózetesen felforrasztott t6csavar segitségével
vaga fqglal,atokkal kombinált csavarozással szerelik fel helyükre a diszitése-
ket.
Az ötvöstárgyakat két csoportra osztjuk:
1. nagyobb mérettt öwös di§ztál3yakra, amelyeket rendszerint eztlstb6l
késziünk;
2. öwös ékszerekre, amelyek általában aranyból vagy ezüsóól készül-
nek.

1. Öffös disztár8yak készttése

A leggyakoribb ötvös diszérg7ak: a kancsók, kupák, kelyhek, de ezek

mellett külörrféle egyéb disztárgyak is készulnek. Ezeknél a tárgyaknál a harrg-
suly a változatos disátésen van. Egyes tárgyakat zenélőszerkezettel látn8k el.
Ilyen pl. a szélmalom, amelynél a zeléL6 szerkezet meginditásával e8yüttesen
a sáruyak is forognak, a madárkallt}a szetkezet&rek elinditásakor pedig a
madárka mozog és ftttyül.
Az I. 6brán láüato ö§tJskancsó hasonló eljárással készül, mínt a 2.
árfolyam során lsmertetett ezüstserleg.
A kancsó testét 8 nyomó nyomja fel lemezárcsából vagy lemezpalást-
ból. Utána a te§tet kalapálással az ötvös alakitja ki. Ennek elkészülte után
forrasztással álli§a össze a részeket. A fogót két félből öndk, melyet az öt-
vtts utána clzellál. A kanna testén levő diszeket is öntéssel álliüák eló. Azo-
ket. az tíntött diszeket, amelyeket nem kivánnak aranyozással, zománcozással

vagy kófqglalással dlszlteni, a tár8yra ráíorrasztják. A ttJbbi diszt, táát a

k6foglalatokat, aranyozott és zomártcozott részeket csavarozással erősidk a
kannára. A csavarozást megfelelően eldo|gozzák, ltogy az ne legyen látható.
 L. ábra. Hagyományos magyar ötvöskancsó

Hasonló módszerrel készülnek a diszes kivitelü fedeles nagyobb serle-

gek, a kupák, melyeket régebben a fóuri kastélyok részérekészitettek, cizel-
l,áLva, zománcozással és drágakövekkel disziwe.
Hasonló felépitésüek az egyházi célokat szolgáIó templomi kelyhek, ame-
Iyeken a vésések,zománcozások rendszerint egyházi jeleneteket, szenteket
ábrázolnak. A templomi kelyheket is gazdagon diszitik gyöngyokkel, féldrága-
kövekkel.
Az ötatösyáza (amphora) készitéseteljesen megegyeák az ötvöskancsó
késátésével(2.ábta). Azokat az öntött diszeket, amelyeket nem kivárrnak ara-
 nyozással, zomártcozással vagy
foglalással disziteni, a tárgyra
ráf,orrasztják.
A, zománcozotí diszitóle-
meznek csak a foglalatkoszoruját
forrasztják fel.
A többi diszitóelem fele-
rősitésénélcsavart forrasztanak
a disátó rátétre, s helyét a táí-
gyon kifurják, hogy hánrlról csa-
varanyákkal feler6sittrető legyen a
disz. Ugy is elkészithetó a fel-
erősités, hogy az amphoratestre
forrasztják a csavart, skisebb
méretlt foglalatot képeznek ki
csavaranyának. igy a foglalatba
erősitett disz felcsavaroárató a

testre.
2, ábra öwösváza

Kisebb diszek alkalmazása esetén egyszerit sánezüst huzalt forraszta-

nak a testre, a diszt kifurják, és a tárgy kikészítéseután a disz felerósitése
céljából a kiálló huzalvéget szétnyomják, Ez a zömitett huzalv§g tartja a T6,
tétet.
A szélmalom (3.ábra) a kölvetkezó módon készül: a szélmalomte§t ki-
teritett palástját 0,70 mm vastag lemezből vágják kí, az alsó, felső és közép-
részt külön-külön. Ezeket a részeket anlán összeforrasztják, rnajd kalapács-
csal kiegyengetik.
A diszek: 6 db a korláton, 6-ó db az alsó és középrészeg 6 db a fel-
ső részen, és a 6 db láb öntéssel készül, melyeket öntés után átcizellálnak.
Az ajtókon,ablakokon és a középrészen elhelyezett diszitóelemek gyöngy-
mintáju hengerelt huzalok, melyeket az ötvös hajlitással alakit ki a kivánt for-
mára.

6
 i|]] :
iiia,]]l:
l,.:_,ijii:]

1 i;]ii!

ii!ii:l

3. ábra. ZenéLő széimalom

A korlát hengeres, rnintás huzalbOl készül, az alsó részen a téglafal

mirtázaát cizellálással alakitják ki.
ZománcozoLt részek: a négy lapát, a közforész, valamint a felnyomott
kupola. Ezeket belülre felforrasztott csavarokkal szerelik össze. A négy la-
pátra a diszitést a zomálcozás elótt vésik rá. Az utolsó i,nüvelet az összesze-
relés előtt az atarlyozís"
 A zeneszerkezet alul fabetétre van erősi.trre, és damiihuzal segitsfué-
vel kapcsoiódik a keréktengellyel, melyet forgásba hoz.
A madérkalitka (4. ábra) két részből á7L: az alsó fiókos dobozból és a
kupolás felső részből.

§§
s*í

s
ffi

ffi
.*§
§* §
!*o § €
fi

4. ábra. öwtis rnadárkalitka

 A lábakon nyugvó zománcozott fiókos doboz oldalrésze l db 8 sarkosra
meghajlitott palástból készül, melyet 0,70 mm vastagságu, ezüstlemezból vágnak
ki és forrasztanak össze. Alsó tészéremintás szalagot forrasztanak fel. A
fiókot felül lemezze| boritják be, amelynek közepét az oszlopok elhelyezésének
megfelelóen Hvágják.
A Hvágott alsó részre forrasztják fel a kupolás fels6 részt, amely
öntésekb61 készul. Az öntések között a tér kitöltése céljából csavart dróóól
késátlt diszt alkalm aznak.
Az alkatrészek csiszolása után a zomálcozással nem fedett sima felü-
leteket diszvéséssel látják el. E müvelet után aranyozás és a fényes részek
kéá po!;-tozása következik.
Az alkatrészek elkészülte után azokat összeszerelik. Az alsó részre,
valamint a kupolára elíször a zománclapokat erősitik fel az alkatrészekre for-
ra§ztott csavarokkal, amelyeket belülről csavaranyával erósítenek össze.
A meghajtószerkezetet a fiókos doboáa falapra állitják be, és a disz-
ként kialakitott inditógombbal helyeák üzembe. A szerkezet felhuzókulcsát
alulról vezetik kí. utolsó muyelet a fiókos doboz öntött lábainak felcsavaro-
zása,
Régebben az arany- és ezüsttárgyakat gyakran vékony sodrott
drótból készitették. Ezt a munkát a latin filum (szál) és a granum
(szem) szavak összetételéból filigránmunkának nevezték. A munka
igen nagy kézügyess{get és ttlrelmet igényelt, mert a vékony csa-
vart drótokat alakitás után egyenként kellett megforrasztani a ki-
vánt mintáknak megfelelóen.
A régebbi időkben arany ékszereket, ezüst dísztárgyakat, sőt
szobrokat is készitettek ezze| az eljárással.
Ilyen módszerre| készült pl. a i9. század elején Libay Sá-
muel ötvösmesternek I. Ferencz császárról készült ezüst mell-
szobta. Ma kisebb vitrintárgyak készülnek ezzel az e|járással
(miniattlr butorok, cukortartók, ékszerek stb. ) (5. ábra. )

A filigránmunkát még granulált (szemcsézett) ezusttel, ezüst-

gömböcskékkel is diszitik, és ezt a munkát bórtús filigránnak ne-
 vezik. A Magyar Nemzeti Muzeumban sok ilyen bőrttis filigrán
ötvösmunka találhato.

5, ábra, Filigrán vitrintárgyak

2. ötvös ékszerek készitése

Az öfvös ékszereket változatos mintákban, ezüstből vagy 14 karátos

aranyból állitják elő. Ugy mint a disztárgyak, ezek is főleg öntött alkatré-
szekből, zománcdiszitéssel, gyc;ngyökkel és féldrágakövekkel diszitve készül-
nek. Leggyakoribb öWös ékszer a gyuni, mellü, karkötő és a nyakék.
A gyürüket rendszerint preciziós öntéssel készült alkatrészekből for-
rasztják össze, vagy eg,yes esetekben kézíszerszámokkal alakitják kí, az
aranymuves munkáknál ismertetett eljárások szerint. Az ötvösgyürük változa-
tos mintákban készülnek, ezeket rendszerint valódi kövekkel és gyöngyökkel,
valamint tlizizománccal diszitik. Különféle ötvösgyürüket látunk a 6. ábrán,

10
 A melltüket is rendsze-
rint öntésekből alakitják ki, és

valódi kövekkel, gyönggyel, zo-

mánccal diszitik. A felerősitő-
szerkezet, és a biztosiózát ké-
szitése egyezik az atarly éksze-
reknél, aTanymüves munkáknál
ismertetett megoldásokkal.
A karkötők közül a leg-
gyakoribb minta a merev, ab-
roncskarkötő, ezt római karkö-
tőnek is nevezik. A karkötő üres
csőből készül, melyet zománco-
zássa| diszitenek. Ez a karkötő
szétnyittratóan zárra| elláwa is
késziil.
A lemezből préseléssel
vagy öntvényekból gyártott kar-
kötő különféle minákban, 7.o,

máncozással, valódi vagy szin-

tetikus kövekkel diszitve készül 6. ábra. Ötvös8yürük
a. ábra). Ezeket a karkötőket
A bíztositózáT rendszerint ugyanolyan megoldá-
leginkább ezüstből állitják elő.
su, mint amilyet az araíy karkötőknél ismertettiink. Az egyszertibb karkötőket
ruggyürlivel zátják.
Az ötvös ékszerek egyik csoportja a markazít ékszer. A markazit ék-
szereket rendszerint 0,835 finomságu ezüstből készitik. Kédélekivitelben
gyártjákz
a) önwényekből készitett markaát ékszerek, melyeket homokformázás-
sal, ujabban fröccsöntéssel állitanak elő. Az öntvényt megfeleló furattal látják
el, és ezekbe íagasztják a markazit köveket.

11
 Markazit ékszerekből leginkább mellíüt, függeléket (8.ábra), fülklip-
szet, gyurüt (9.ábra), karkötőt (l0.ábra) készitenek.

8.ábra, Markaát melltttk és fuggelék

Az ötvös ékszereket igen gyakran gránátkövekkel diszitik. A gránát ék-

szer rendszerint 0,900 finomságu ezusóől készül. Ezüstgyürüket, karkötőket,
nyakékeket és fülklipszeket diszitenek gránátkövekkel. Bzek az ékszerek rend-
szerínt katmazáIt mintában készülnek: az ékszer f,ejrésze egy nagyobb kerek
vagy ovális középkőből és körlilött 8 - l0 vagy L2 kisebb k6ből á1l. A kissé
feldomboritott fejen a kisebb köveket egymás mellé helyezik, és kézzel f,og-
lalják.
Gránát ékszergarniturát látunk a l1. és a 12. ábrál.

összBpocleló rÉRoÉsrr

1. Hogyan készül az ötvöskancsó?

, Hogyan készül az ötvös szélmalom?
ó. Hogyan készül az ötvös madárkalitka?

13
 4. Ismertesse a filigránmunkát!
5. Ismertesse az ötvös ékszerek készitését!
6. Ismertesse az ötvös ékszerek közül a markazit ékszerek készitését!
7. Ismertesse az ötvös ékszerek közül a gtálát ékszerek készitését!

9.ábra, Markazit fülbevalók és gyürük

l4
 e|Á
'"bliiltrg,4."Fá.i&l sryí.E l :;fi

10" ábra. Markazit karkötők

$$]

11. ábra. Gránátköves fuggelék

15
 I2.ábra. Gránátköves gyürü és karkötő

B) RÉGI MAGvAR örvöst,tuNrÁr

(Olvasmány)

A honfoglaló magyarság, amikor a 9. század végénletelepe-

dett a Kárpátok medencéjében, a népvándorláskori müvészettől
jól megkülönböztethető sajátos mijvészetet hozott magával. Ezt a
müvészetet leginkább a sirleletek között levó fém vagy ezüst tar-
solylemezekről ismerjük. A tarsolylemez az övön viselt bőttar-
solyt óvta.

16
 Diszitő mintája a stilizált pálrnalevél és inda, arnelyet dombo-
ritással és vésésselmunkáltak meg (13.ábra.). A pairnettás moti-
vumot és stilust a ruhákat diszitő bogiárokon, ezüstpitykéken is fel-
használták.

13.ábra. Honfoglalás kori tarsolylemez

A honfoglalás kori magyarság müvészeti stilusát a szomszfios

állarnokkal való érintkezéskésőbb megváltoztatta. Különösen Bizánc
volt nagy hatással a magyar müvészetre. A kulönbözí irínyu hatá-
sok eredményeztékazutárl azt a keverék ornamentikát, amely a 15.

százaüg ötvöstárgyainkon látható.

L7
 Az az idíbel hazánkban. A LL. század-
ötvösség igen fejlettvoltebben
ban egyedul a pécsváradi apátságban öt öwös müködött. A magyar ötvösmü-
vészet korai emlékei legnagyobbrészt elpusztultak. Ebben a korszakban főleg
ereklyetartókat, feszületeket, drágakövekkel foglalt könyvtáblákat, gyürtiket,
ruhacsatokat, boglárokat készitettek az ötvösök. Egyik legr§gibb emlék egy
aranyboglár a I2-I3. századbóI, karmos foglalatában hat csiszolatlan drágakŐ-
vel: 3 kék zaftrral és 3 líla ametiszttel (L4,ábra).

si+i+i_iffi
!'i.,i.,í:,$lt

§;ii]

:],ln;j|F;l

L4.ábra. Aranyboglár a 12 - 13.századbóI

A KígyóspusztáíL találí. aranycsat a 13_14. századbó| származik. A csa-

ton a korra jell,emző öltözékben lovagi csatajelentek láthatók. A csat niello
technikával készult (15. ábra).
Magyarországon az Anjouk uralkodása alatt tovább fejlódött az öwös-
ség, és már nem is iparnak, hanem jóformán müvészetnek számitott. A i4 -

15. században megalakultak a magyar ötvöscéhek is: Budán, Kassán, Beszter-

cebányán, Pesten. A központ hamarosan Buda lett. A magyar ötvösség akkori
fejlettsfuét bizonyitja, hogy számos ötvösmüvet vittek külföldre, és öWöseinket
is előszeretettel hivták számos országla.
18
 rF,Y*: ;H4
i í w : ;: ii
is: :;];ö.]
:*vf ,;++

;rt* "a: ;;§

+;
;;-É
:| l]]]1],]]ll]]l Á!,é
ilL!9]]lí.j:.lP;,iá,iájéjPj
:; :' :1n]a a ];;. s
ii jials.]]l!v-:li:::ilr:<;E

, ,; 1111il
: "..l"á*..t_ifl
"-"x1"9;1fi

15.ábra. Aranycsat a 13 - 14.századbó|

EbbőI az ídőszakból fennmaradt emlékek közül meg kell emliteni a kör-

mendi leletet. Ezek az ez§srből domboritott, zománcozással disátett tálak a
14-15. századból valók (16. ábta).

l6,ábta. Körmendi lelet

19
 Az ezüsóől késátett, araíLyozofr Szt. LászLó ereklyetartó mellszobor a
t4. században készült. A szobor alsó része, amely a palástot ábtázolja, a
sodronyzománc érdekes példája. A négyszögletes mezóben a zomálc különböző
szineit fémszálakhól sodort huzal (drót) váIasztja el egymástól. Készitője Ko-
Iozsvár7 Márton, az atc készítéséhez szobrászi megoldást választott. Szt.
LászLó nagyváradi sirját'szentté avatá§akor bontották fel, és koponyacsont da-
rabkáját foglalták az ereklyetartóba. A gy6ri székesegyház tulajdoí,a (I7, ábta)

17.ábta. Szt. László ereklyetartó mellszobra

20
 Templomaink a 15. századból sok olyan kehlyhet őriznek, amelyek sod-
ronyzománccal vannak diszitve. Ezek közül legszebb Suky Benedek kelyhe (l8.
ábra) az esztergomi székesegyház kincstárában. Mtitörténetileg ez az egyik
legbecsesebb kehely hazánkban. Csaknem 30 cm magas, kosarát és talpát sod-
ronyzománc disziti. Mintái gótikus ftilkékre tagozódnak, bennük rendkiwil fi-
nom öntött és cízeIIáLt alakok láftatók.

18.ábra. Suky Benedek kelyhe

2l
 A középkori egyhází edényeken sokszor elófordul, hogy a fi]f.gráa az
egész edényt hálószeriien beboritja. Ilyen a 15. századbóI származó, nagyrá-
radi két ataíLyozott ezüst misekanna, amelyek lábát és nyakát filigránháló
bo_

ritja, középrészét pedig domboritott körték diszitik (r9,ábra)

Gótikus stilusu az a nagyméreüi kulacs, amely a hagyomány szerinti
Mátyás kincstárához tartbzott. Ez a kulacs eansúól készült, egyes
részei ara-
nyozottak. A Mátyás-kulacsot a gótikára jellemző, domboritott
hólyagminták

diszitík (20. ábra).

A gótikus pecséqyurukön gyakori volt nálunk az Anjouk cimerének, a
liliomnak a vé§ete, de csak kevés ilyen diszgytirü maradt meg,
A L5. sázadban lassu fejlódés uán egy uj muvészeti stilus alakult ki:
ateneszáns4(renaissance)amelyujjásztiletéstjelent.Ezastilusa16.szá.
zad f.oly amán Európa valamerrnyi országában meghonosodott,
reneszánsz stilus jellemzó vonása az antik müvészettel való formai
A
rokonság, és a diszitóelemek hasonlósága. Gyakoriak a természetből vett
mo-

tivumok, a lomb- és levélminák, a gyümölcs és a virágftizérek,

A reneszánsz ötvösmüv észet M6ty6s uralkodásának kezdeti id6szakában,
14ó0 - 1470-ben jelent meg Magyarországon. Mátyás a magyar öWösök,
festők,

szobrászok mellé olasz müvészeket hozatott udvarába, hogy az uj

müvészetÍ

meghonositsák. A l]erreszfirlsz nálunk is

_ mint általában az Alpoktól-
stilust
északra-lassanterjedtel,agótikaméghosszuideigvirágzott.
_
Magyarországol az öwösmüvészet a 15 16. és 17, században lendült
fel a legnagyobb mértékben. Ekkor müködött hazánkban a legtöbb ötvösmester,
akik nagyrészt a királyi udvar számára dolgoztak. Mátyás kincstárából fenn_
maradt tárgyak közul az egyik legmuvészibb datab az un. Mátyás kálvárí.a,
(21,2l/a.ábra). Két külön, szétszedhető résrbőI á11, alsó és felsó részből. A
f.eLs6 rész a feszülettel és a szobrokkal gótikus stilusban készült, amelYet
még

Zsigmond király csináltatott, alsó részt pedig a mükíncs átalakitásakor Má-

az
tyás készíttette hozzá teneszálsz stilusban. Ez az átalakitás a felső
és az

alsó részen levő kiilönböző királyi cimerekből is megállapitható, A Kálvária

zománcozoít aranyból készült, magassága 72 cm, sulya 5 kgs, és 2L3 igaz-
györrgy, továbbá számos drágakó - rubin, smaragd, zafrr, topáz és kristály

- disziti.
22
L9.ábra. Nagyváradi ezu§t misekanna a 15. századból

2O.ábra. Mátyá§-kulacs a 16. századbóL

23
 2l.ábra, Mátyás Kálvária - 2I/ a. ábra. Mátyás Kálvária résziet

24
 Mátyás balá]ra uán a :Kálvárta az esztergomi székesegyház kincsnírába
kerttlt. Az ötvösmüvészet legkiválobb darabjai közé tartozik.
A 16 _ L7. századbal a f.őranguak és a gazdag városi polgárok elősze_
retettel gyüjtötték az ezustserlegeket, - kupákat, _ csészéket.Az ékszerek
közül igen kedvelt volt a násfa (csungő) - amelyet a férfiak, éppen ugy vi-
seltek, mint a nók-, a gombokat helyettesitő boglárok, forgók, csatok és a
különíéle láncok, amelyek a diszmagyaron és egyéb ruhákon a főuri víselet
tartozékai voltak. A nísfa különböző alaku: rendszerint virág vagy virágcso_
kor, arnelyet kerek vagy szögletes formában alakitottak ki.
A 22. ábrál a L6. századbal készult opálköves, zománcdiszes násfa
1átható, mely Szapolyai János király felesége, Izabella királyné ékszerei kÖzÜl

,6;á

}_;Hi;

22.ábra. Izabella királyné opálköves násfája

25
 való. Hazai eredetti az a násf,a is, amely a Thököly-család birtokában volt
(23.ábta ).

23.ábta, Násfa a Lí.századbóI

O|aszotszágban a 16. század közepétől, a reneszánsz vitágzása korá-

ban feltttntek a barokk müvé§zet elemei. Ez az uj müvészeti stilus lassan, fo-
kozatosan alakult ki. Az alapformának mozgalmas, nyugtalan konfurja van. A
diszitőelemek szeszélyesek, uj diszitőelemei közül gyakori a ftlkagylódisz. A
barokk müvészet leginkább a német izlésnek felelt m€, és Németországban
alkották a legfestóibb barokk ötvösmüveket.

26
 A magyar ötvösök ebben az idíben az ékszereket sajátos technikával
késátették.A tárgyakat áItalában tirkizzel és korállal diszitették oly módon,
hogy egy nagyobb kő köfil több kisebb követ foglaltak be. Ez a disátési mód
török befolyásra vall. Ugyancsak ebbel az időben terjedt el az uno erdélyi
zománctechnika, amely a sodronyzománctól foglalásával, szineiben, mintáiban
és technikájában teljesen elütött. Ezeket mát az ékszereken kivül kardhüve-
lyeken és ktinyvfedeleken is alkalmazták. Azért nevezik ezt az eljárást er,
délyi zománcnak, mert a legtób emléke Erdélyból származtk. Jellemző ék_
szer ebból az időbőL Bethlen Gábor násfája (24.ábta).

24.ábta. Bethlen Gábor násfája a 17. századból

27
 Hazánkban a L6-L7. században igen sok városban muködtek ötvöscé-
hek. A városi céhek között az ötvöscéhek volak a legjelentősebbek, tagjaik
kulföldet is bejárták, de ugyanakkor ktilföldről is érkeztek ötvösök hazánkba.
A legnagvobb ötvöscéh ez idóben Kassán muködött (25,ábra). A törökök elól
ide menekilltek az otszág egyéb részeiből az ötvösmesterek. Itt a L6. század,
ban l25, a L7, században i2O és a 18. században, amikor az öWösség hazánk

egész teriiletéo már lehanyatlott, még mindig 37 öwös dolgozott.

25.ábra. A kassai öwöscéh pecsétje

16-17. században jöttek divatba hazánkban a kókuszdiós és strucc-

^
tojásserlegek (26.ábra), valamint az alalász alaku serlegek, amelyekbőI nagy
gyüjtemény van muzeumainkban. Boroskannákat és fedeles kupákat is nagy

számban készitettek ötvöseink.

Nagyszebenben müködött Hann Sebestyén (1644-17 13) korának legnagyobb
magyar ötvöse. Ö&ösmüveit magasan kiemelkedó domboritással készitette, té-
máit az antik világból meritette. Ezüstfedeles kupáján a domboritások igen
magasan emelkednek kí (27.ábra), Igen érdekes mi,vészi munka az ez§stszar-

28
vast ábrázoló asztaldisz, rajta a szarvas agancsát korállág helyettesid. (28.
ábra).

26.ábra. Kókuszdiós serleg a 16-17, századbóI

Jellegzetes munkája egy mellboglár, amelyet gyöngyökkel, drágakövekkel dusan

diszitett. Hann Sebestyén munkáin már sok barokk diszitőelemet találunk.
Magyarország három tészre szakadása hátráltatta a müvészetek fejlő-
dését,a kulftlldon ekkor már elterjedt barokk stilus mind az épitészetben,
mind a többi müvészea ágban csak a 18. században terjedt el teljesen ha-
zánkban.

29
 27.ábta. Hann Sebestyén: Ezüsüedeles kupa

Ekkor a legkiválobb mag:yar ötvös Szilassy János lőcseí mester volt, aki öt-
vösmüveit a külföldön elterjedt festőzománcozással készitefte. A serlegekre
forrasztott emblémákon egész kompoziciókat festett. Munkái közul eddig har-
mincat találtak meg, ezek között sok templomi kegytárgy van (29.ábta).

30
 28, ábra. Hann Sebestyén: Aszaldisz

A L8. században hanyatlásnak indult nálunk az öwöss§g. Részben azért,

mert a diszmagyar viseletét - amelynek tartozéka az öwös ékszer - az uj

divat kiszoritotta, másrészt az ötvö§ ékszert háttérbe szoritotta a nyugafról

nagy tömegben érkező, többségében sajtolt ékszer és ezüsttárgy. Ennek elle-
nére a 19. század első felében m§g ttlbb hires ötvös mükijdött lr{agyarorszá-
gon.

3r
 29.ábra. Sálassy János: Zománcos kehely

Leghiresebb ötvöseink ebben a a korban: Libay Sámuel besztercebá-

nyai ötvös, akinek diszserlegét a helybeli muzeumban őtzík. Hiresek a budai
Prandtner- és Giergl-családok is, a magyar ötvösök közul legkiemelkedőbb
de
Szentpéteri József. volt (1781-1862), akit az ötvösök fejedelméhez, az olasz
Cellinihez hasonlitottak. Nagyszertl dombormüveivel örök emléket állitott ma-
gának. A felkutatott Szentpéteri-emlékek száma jelenleg csaknem 150 darabra
tehető.

32
 Igen sokféle munkákat készitett: kannákat, serlegeket, §portdijakat, ke-
gyeletiszereket az egyh,ázak részére.Egy kannakészletétlátjuk a 30. ábrán.

30.ábra. Szentpéteri József: Teáskészlet

szentpéteri majdnem 50 éves volt, amikor egy uj technikáju mübe kez-

detü rézlemezen kidornboritotta }Jagy Sándor granicusi átkelését.Több évi
munka után 1830-ban az egyik bécsi kiállitásra küldte ezt a müvet" Ferencz
császár vette meg ezt a dornbormüvet, és a bécsi császáti kincstárban őriz_
ték közel száz évíg,mig azután mint magyar kulfurkincset visszaadták, A
Nemzeti Muzeumban látható,
Szentpéteri haladó szellenlü ember volt, többizben sikraszállt a céhek
eltörléséért.

.).1
 /
II. DIVATEKSZER-KESZITES

A) Á DlvATÉrsznn 1nlnNrősÉcn

A divatékszer - vagy ismertebb nevén a bizsu - kezdeóen ékszer-

másolat volt, de aszázad első évtizedeitől kezdve már nem az ékszereket utá-
nozta, hanem a női rthák kiegészitő diszévé vált.
A divatékszer ma már a nők minderrrrapi viseletéhez tartozik, ezért a
nrhák változtatásával különbözőkivitelü és formáju divatékszert viselnek.
A divatékszer megfelelő kiválasztásával a legegyszerübb ruhát is ele-
venebbé, divatosabbá tehetjük, ezétt a nők öltözködése szempontjából a divat-
ékszer egyre nagyobb jelentőségU.
A divatékszer megválasztásakot figyelembe kell venni viselőjének alak-
1át, az arc és nyak formáját, bőrének tónusát, a haj és szem szinét is.
például alacsony nóknek előnyös a kisebb szemü, e8,ysoros, hosszabb méretti
nyaklánc. A középtermeti,i vag,y rnagas, hosszukás arcformáju nőknek elónyö-
sebb a többsoros gyöngysor viselése. A kék szinu nyaklánc vagy tti jól kieme-
li a szem kékségét.A szőke haj sánét egy sárgás borostyán vagy sárgás
szinü gyöngy előnyósen hangsulyozza.
Helyesen kell megválasztaíí a különböző idószakokban viselt divatéksze-
reket is.
A nyári ruhákat leginkább egyszerü, kiilönböző világos szinü kő- vagy
kerámia gyöngyökkel és sima szines karperecekkel élénkitik.Nyárí ruhákhoz
nem illik a strassz ékszer, ezekkel főleg télen az alkalmi ruhákat diszitik.

35
 őszi és téli íuhákhoz, koszüimökhöz főIeg kövekkel foglalt, eloxált
fémtüket, gyöngyökkel és kövekkel diszitett fém nyakláncokat viselnek. Igen
előnyös egy szép markaát tti viselése is.
Esti, alkalmi ruhákhoz előnyös a jól megválasztott §trassz nyakék és
strassz melltti.
kezdetben a divatékszer anyaga kizáróLag fém volt, melyet ataíLyoztak,
vagy ezustöztek, hogy a valódi ékszer hatását keltse. Ahogyan változott
a sze,
repe, ugy bővült a készitéséhezfelhaszlált anyagok sora is,
A mai divatékszereket már a fémek mellett egyéb anyagokból, Például
pedig tekla_
müanyagokból, fából, bőrbőI, kerámiából készitik, diszitésükhöz
gyöngyöt, a drágakövek alakját és szinét utánzó üvegköveket használjuk,
A divatékszer gyártása az utóbbi évtizedekben világszerte nagyüzemi
ipartá fejlódött, ennek ellenére megőrizte iparmüvészeti
jellegét. Leginkább

Csehszlovákiában, Franciaországban jelentős a divatékszer-készités,

de ma

már hazártkban is nagymértéku a müvészileg tervezett bizsu gyárt6sa. Terve_

zéséve!világszerte nagyszámu iparmüvész foglalkozik, akik a divattervezókkel
szorosan egyuttmüködve, a ruhadivathoz íItő ujabb formákat alakitanak ki,

B) A DlvATÉrszpn ANYAGAI

A divatékszer készitéséreigen sokféle anyagot használunk fel,

1. Fémanvagok

A legelterjedtebbek a kütönféle sárgarezek, elsősorban akkor, amikor

a tárgyakat nem kivánjuk utólagosan sztlezrli-,
Leggyakoribbazalábbiösszetételüszabványossárgarezekhasználata:
Sr 90, Sr 85, Sr 80, Sr 72, Sr 63 (az MSZ 8810 - 52 szerint,)
KüIönösenaz Sr 90 és Sr 85 összetételü, un. tombakötvözeteket hasz-
náljuk §zivesen, mert szinük leginkább egyezik az aranyöt,vözetek szinével.

36
 A különböző sárgarezeket huzal és lemez formájában használja a divat-
ékszeripar. A sárgarézből készült alkatrészeket keményforrasztással kapcsol-
juk egymáshoz. Ezek az alkatrészek forrasztáskor könnyen kilágyulnak, és
deformálódnak. A artósság növelése érdekébena vékonyabb anyagból késailő
tátgya|rhoza magasabb hőmérsékletre kevésbéérzékenyalpakka ötvözeteket
használjuk. Erre a célra bármely szabványos alpakka ötvözet alkalmas, mint
pl. a MSZ 12398 - 53 szerinti Alp. 58, 62 és 65,
Alpakka MSZ 12398

Jel Cu% Ni% Félgyártmány

Alp 58 58+1 18t 0,8 lemez, rud, huzal

Alp 62 62T I L2+1 lemez, rud, huzal
Alp 65 65+l 18 I 0,5 Iemez, huzal cső
-F Horgany (Zn) a többi
Áz alkatrészek összeáIliásához
keményforrasztást alkalmazunk. A ke-
ményforrasz szilárdan köti egymáshoz az egyes elemeket. A legjobban bevált
forrasz összetétele a következó:
320 lgo Ag,
340 /go Cu,
25O /oo Zl és
90 %o Cd,

A forraszt leginkább 0,8 mm-es huzal alakjában használjuk, és a tárgy

hevitése közben a bóraxszal egyutt adagoljuk a forrasztási helyre.
Az alpakkából készült tárgyakat utólagosan galvánbevonattal látjuk el,
és ezek csak ritkán kerttlnek természetes szinükben forgalomba.
A bonyolultabb alkatrészeket öntéssel áUitjuk elő. Az öntvények rend-
szerint az MSZ 710-53 szerint vörösötvözetból készülnek. A Vöt 5 és Vöt 8
jelü ötvözetek az öntőformát tökéletesen kitöltik.
Az egészen olcsó divatékszereket kis hőmérsékleten olvadó fémból, gu-
miformába öntjük. Erre a célra megfelel a MSZ 2678-52 szerinti 68% Sn
32% h vagy az 50% Sn - 32% Pb - 1.8% Cd összetételü ötvözet.

37
 Az utóbbi évtizedben nagymértékbenmegnövekedett az 4lgrrniEilrrq fel-
használása a divatékszer_készitő iparban. Elterjedése annak tulajdonithatÓ, hogy
egyszerü eljárással íértyezhetőés eloxálva aranysánüre festhető. A legjobb
eredmény a 99,99% aluminiummal vagy a 98,5/9 Al+1,5/o Mg összetételü
alu-

miniummal érhető el.

2. Muanyagok

A müanyagokat egyre szélesebb területen alkalmazzuk, jelentőségük egy-

re nó, és ma már a legtöbb iparágban nélkulözhetetlen anyagok. Kedvező tu_
lajdonságaik és nagy mennyiségben rendelkezésre álló nyeresanyaguk további

szinte korlátlan felhasználásukat teszik lehetővé,

A ktilönböző müanyagok az utóbbi évtizedekben terjedtek el a divaték_
préselés-
szergyártásban. A kivánt alkatrészeket müanyagból forgácsolással,
sel vagy fröccsöntéssel állitjuk elő. A leggyakrabban felhasznált müanyagok a

következők:
Amuszaru(galalit)anyagatejbőIkészul.Atejlegfontosabbfehérje-
anyaga a kazein, melynek kiváIaszására a tejet e|őször lefölözik, zsirtalanit-
ják. Ezután a sovány tejet oltóanyaggal megsavanyitják, és ennek hatására a
kazein kiválik. A kazeint azután sajtolják és szárttják, majd por- vagy szem-
csealakban hozzilk forgalomba. Formalinoldat hatására a kazein megkeménye_
dik, a keletkező anyag mUszaru vagy galalit,
A müszaru lágy állapotban formába sajtolással, szilárd állapotban esz_
tergálással alakitható, jól festhető és fényesithető,
A plexiüveg (poli-/metíl-metakriláV) vagy szerves üveg teljesen víz-
tiszta, törése szilánkmentes, vízzel, lugokkal, hig savakkal szemben ellenál-
oC) jól alakitható, forgácsolással hide-
1ó. Megfelelő hőmérsékleten (180 - 200
gen is megmunkálható. Igen erős fénytörése miatt előnyösen használtrató di-
szitések és diszmütárgyak gyártására, Lemezek, tömbök és csövek formájá_
ban kerlil forgalomba.
A polisztirol (trolitul) kristálytisztál átlátszó szintelen anyag, amely
megfelelő festékanyaggal jól szinezhető, és átlátszősága megsziintethető.
Me_

1eg állapotban jól alakitható és fröccsönthetó,

38
 A celluloid szaTlszeTú, áttetsző vagy viztiszta anyag. Melegen, nyo-
mással hegeszthető, acetonnal megnedvesitve jól. tagasztható. Igen nyulékony,
ezért feldolgozásakot az összes óvórendszabályokat meg kell tartani. Többnyi-
re lemezalakban kertil forgalomba. Igen kedvelt formája a gyöngyházat uánzó
mintázattal ellátott celluloid lemez.
A polietilén nem átlátszó, paraffinszefli, szagtalan anyag. Melegen jól
alakitható. Többnyire poralakban kenil forgalomba. A divatékszer készitő ipar-
ban főleg diszitó alkatrészeket és gyönglsorokat készitenek anyagából.

3. Egyéb anyagok

Az utobbi időkben nagy mennyiségu csontot használnak fel a bizsugyár-

táshoz. Az állatt csontot vegyileg fehéritik, zsirtalanitják, és igy az elef.ánt-
csonthoz hasonló anyagot nyernek. Fürészeléssel, faragással munkálják meg;
forgácsolábsal is jól alakitrató és igy f.ő|eg karkötők és diszitő alkatrészek
késá tésérehasználj ák.
A fa is kedvelt anyaga a
divatékszer-készitő iparnak. Főleg a gyer-
tyán-, a juhar- és a körtefa használatos, amelyeket festékanyagokkal szinez-
nek, vagy szüksfu esetén lakkoznak. Melltiíket, fiilklipszeket vagy gyöngyso-
rokat késátenek ebből az anyagbóI.
A divatékszergyártásban a legelterjedtebb alapanyagok és diszitóanyagok
egyike az üveg. A számtalan tivegfajta közül elsósorban a nagy fénytörő ké-
pességti, magas ólomtartalmu un. strasszokat használjuk diszitőkövek céljára.
Az olcsóbb kövek nátrium- vagy kálium-kalcium üvegből készülnek.
A drágakóutánzat cé|játa készült üvegköveket a drágakövekkel azonos
szinüre festik, és a drágakövekhez hasonló formára csiszolják. Ezeket az uí.
hamis köveket a nagyobb szinszórás elérésecéljából ktilső feluleükön, alul a
fényt eróteljesen visszaverő ezüsffoncsorral vonják be. A foncsorozott felule-
tet a sérüléstől lakkal óvják.
Ujabban a fénytörő képességnövelése céljábóI az üvegköveket olyan
anyagokkal vonják be, melyek a felületiikre eső fényt szivárványszinekre bont-

39
ják. Ezeket a bevonatokat ugy állitják elő, hogy az üveg felületére előzetes
zsirtalanitás után kalcium-fluoridot, magnézium_fluoridot vagy ezekhez hason_
ló vegyületeket gózölnek vákumban. Az így kapott bevonatot a sértiléstól lak_
kozással védik.
Gyöngyházka8ylóból is készitenek bizsukat vagy bizsudi szitéseket. Több -
féle györrgyházkagyló van forgalomban, például a Trocas nevti kagyló Indoné-
zíábó| szármaÁk. A balatoni kagylót is felhasználják bizsu készitésére.

C) DIVATÉKSZEREK rÉsztrÉsE

A divatékszerek készitésétaz alábbi csoportositás szerint ismertetjük:

1. Gyöngysorok.
2. Disztlik.
3. Fülbevalók.
4. Nyakékek.
5. Gyürük.
6. Karkötők.
7. Kéze|őgombok.

1, Gyön8:ysorok

a) Teklagyöngysorok

Az un. teklagyöngy alapanyaga üveggolyó, amelynek feltiletét gyöngy-

házlakkal vonjuk be. A teklagyörgy trrlajdonképpen a valódi gyöngy utánzatának
tekinthető, és felfüzve nyakéknek, gyöngysornak használják.
A gyöngyházlakkot halpíkkelyből készitik a következő módon,
oC-on
A halpikkelyen található gyöngyház szinü guanint 70 áltando ke-

verés közben lakkbenzirrnel oldják le. A guanin a lakkbenzinnel sz|JszpenziÓt

képez, tehát ebben lebeg, mig a pikkelyről leoldódott zsiradék és egyéb szeny-
nyezőartyag az össze. A guanint anJíáíL szüréssel váLaszqák
oldat alján gyulik
el: papirsziirőn szürik le, a guanin a szürőn marad. A leszürt guanint éter-

40
ben szuszpendáltatják, amely az esetleg mfu jelenlevő zsirt kioldja, ezáItal a
parányi guaninkristályok csillogó fémes fényuvé válnak.
Utána 1 liter nitrolakkban 110 g guanint oldunk fel, és mindaddig ke-
verjük, amig egyenletesen el nem oszlik. Az igy nyert gyöngykivonat (eszenc)
ezüstösen csi1logó, kenőcsszeri.j anyag.
viszik fel
A gyöngyházkivonatot vagy bemártással, vagy szórópisztollyal
nitrolakkal meg_
a bevonandó tárgyra, az átíurt üveggolyókra. Etítez azottbal
A higitott gyöngykivonatot 8yöngyházlakknak nevezzük,
felelően fel kell higitani.
A gyöngykivonat csak akkor tapad a tárgyakhoz, ha ezeket előzőIeg gon-
dosan zsirtalanitjuk. A bevont uveggolyókat szobahőmérsékleten, pormentes he_
lyen száritják. A gyölgyházlakkal bevont, átfurt teklagyöngyöket ezután selyem-
vagy müanyag száLra fnzzúk.
A gyöngysort csattal kapcsoljuk össze (31. ábra). Az oldalt rugozó csat
(a) két részbőL á1l: egyik tésze a csatház, a másik a csatnyelv, amely horog
alaku, és igy a csat véletlen kioldása esetén sem esik le a gyöngysor a nyak-
ról. A felül rugozó csatnyelvet egy darabból, 0,70_0,80 mm-es keményre
hengerelt sárgaréz lemezből sajtoljuk (b). A felül rugozó csatnyelvekre egyik
vfuén a nyomót, a másik v§gén a ámasz-
tékot, és azokat a karikákat forrasztjuk udz

fel, amelyek a gyöngyzsinór felerősitésé-

re szolgálnak. A nyelvet a forrasztás után
meghajlitjuk, mert igy nagyobb rugalmas-
ságot és biztosabb záródást érünk el.
A fonalra fUzött gyöngysor egyik
végéta csatház, a másik végéta csat-
nyelv karikájához etísitjük. Ha a gyöngy-
sor három- vagy ötsoíos, olyan csat szük-
Trimaszi;ék ttgonó Kdriko
sQ,es hozzá, amelyiken három vagy öt ka-
b)
rika van, és igy minden gyöngysort kulön
31.ábra. Gyöngycsatok; a) oldalt
karikába flizünk. A gyöngycsatokat krómoz-
rugozó csat, b) felül nrgozó csat
zuk, és rendszerint strasszal diszitjuk.

4L
 b) Üveg és porcelán gyöngysorok

Az üveg gyöngysorok egysoro§, vagy többsoros kivitelben készülnek, és

3-10 mm átmérőju, közepén áffilrt uveggyörrgyökből állnak, amelyeket fonalra
füztfirk fel. Az uveggyöngyök gömbalakuak, vagy sokszQgletüre csiszolak (32.
ábra) szintelenek, yagy különféle szinüek. A gyöngyvfueket a teklagyöngysorok_
nál ismertetett módon kapcsoljuk össze.
A porcelán gyöngysor
egysoros vagy többsoros kivi-

€ff telben készul. KaolinbóI

tett és fehér zománccal bevont
ége-

2-10 mm átmérőjü gömb alaku

\ ádurt gy öngyszemekből kés ztil.

A végeket a flizőf.onáI egysze-

rü összekötésével vagy rugós-
32. ábra. Egysoros üveggyöngysor
gyüruvel kapcsoljuk össze.

ujabban elterjedt a müanyag györ8ysor, nyári viselet a háncsanyagból

készitett gyöngysor is.

2. Diszt{ík

A diszt(Ík a legváltozatosabb minákban készüInek. Két részből állnak:

a felső részhől, amely a dÍ üszttőrésze és a mögötte elhelyezett felerősitő-
szerkezetbő|.
A felső üszítőtészt excenterprésen vágják ki, és erre forraszqák rá
a felerősitő részt. A f,els6 rész sokszor csak fémből készült foglalatsor, amely-
be strasszköveket ragaszfunk. Tekla vagy muanyag diszités esetén a felső
részt w megfelelő alaku fémlap alkotja, és arra forrasztjuk rá a felerósitő-
tűt. A mtianyag vagy tekla alkatrészeket ragasztással erősitjük fel.

42
 A felerősitőszerkezet (33. ábra) a következő részekből á1l:

a csukló (a),
a ttítartó (b) és a tű.

Az alkatrészeket sajtolással, huzással és hajlitással készitjük. A csuk-

lót és a tutartót keményforrasz-
tással erősitjuk a felső rész hát- ).__f/
Iapjára. Egyik oldalra kerül a t--------)

KT
csukló, a másikra, a tűtartó A
tüszerelés akkor megfelelő, ha "Tü
az a felső tész közepén van el-
helyezve, hogy viseléskor a tű b)

a ruhán ne bukjon eLőre.

33. ábta. Felerősitőszelkezet; a) csukló,
b) tűtartó

A tű keményre huzott, 0,9-1 mm-es sárgaréz huza'L, amelyet a ki-

vánt méretre vágunk, egyík végétcsavarógépen felerősités és a feszités cél-
jából megcsavarjuk, a másik v§gét hegyesre köszöriiljük.
Mielőtt a tllrészt beerősitjük, a fém alkatrészeket oxidmentesitjük, zsir-
talanitjuk, és fényes aranybevonattal látjuk el, Az olcsóbb tiiket nem galvani-
záLluk, hanem azokat az aranyhoz leginkább hasonló tombakból készitjük, ezt
savban fényesre pácoljuk, és utána lakkal vonjuk be.
A tűt csak a tárgy csiszolása, galvanizáLása után áUitjuk be a csukló-
ba. A tűt fogóval erősitjük be. A csukló ágait megfelelően összenyomjuk. A
helyesen szerelt t{í megfelelóen rugózik. Megjegyezzük, hogy ma már a tö-
meggyártásban a tííkészitéshezautomaát használnak.
A müanyagból készlllő olcsóbb tűk esetén a felerősitésre szolgáló szer-
kezeti részt ragasztással erősitjük a müanyag felsórészhez, yagy a fémrész
felmelegitése után azt a felsőtészbe nyomjuk.
A divatékszerek közül a disztűk haszláIata a legáltalánosabb. őszí és
téli ruhákhoz legirkább az aranyozott és kővel vagy gyönggyel diszitett tűket,
tavasszal és nyáron pedig főként a szines müanyaggal diszitett tűket viselik.
(34,35. ábra).

43
 34.ábra. Disztűk

3. Fülbevalók

A ftílbevaló kiválasztásakor az arc formája az egyik íő tényező, d,e

fontos az is, hogy milyen alkalomra és milyen nlhához viselik.
ÁttaÁaan kerek archoz lógos fulbevalót, ovális archoz kerek fülbevalót
viselnek. A strasszköves fulbevalót főleg estélyi ruhához hordják.
A fiilbevalókat kétrélemódon erósitjük fel:
l. kifurt füleküez megfelelő szerkezetekkel,
2. kifuratlan fülekhez klipsz megoldással.

44
 35. ábra. Disztűk

Az első csoportba tartozó szerkezetek láthatOk a 36. ábrán: a) csuszós

szerkezet, amelyen egy lyukasztott, feldomboritott, lencse nagyságu müanyag
betét biztosi§a a szoritást (a,b), továbbá a horog beakasztás (c,d).
A második csoportba taTtozó fülklipszek különíéle váLtozatai láútatók az
(e, f) ábrán.
Divatékszereknél a leggyakoribb fülbevaló-felerősitési mód a klipsz
megoldás. A klipsz két részből, áll:a diszitőelemből és a felerősitőrészből, A
diszitóelem rendszerint teklagyöngy, üvegkó, szines müanyag vagy fémdisz.
A felerősitőrész két alkatrészbő| álI (37.ábta): az egyik a kLipszház,
amelyet klipszlábnak is neveznek (a), Ezt a diszitőelem vag,y annak elhelyezé-

45
 q@
séte szolgáló fémrészhátsó olda-

(frWrD 0)
l,ához fortasztják. A másik része
a klipsznyelv (b), amely a rugó

A
szerepét tölti be, és használat köz-
ben a fülhez szorul. A huzalból
készült klipsznyelv is használatos
ö/ @ (38. ábra).

Nyáron a különféle mi,ianyag

/\
Uo ö,,
diszitésü vagy fából készült fülbe-
valókat, egyéb évszakoköan pedig

M 6
főként a gyöngy- és üvegdiszitésü
fülbevalokat viselik.
f)
e\

s6. ábra. Fülbevalófelerősitések a, b) csu-

szós szerkezetek c, d) horogbeakasztás,
e, f) fulklipszek

ffi1
o) b)
c)

37. ábra, Klipsz f,eLerísitőrész 38. ábra. Klipsz f.eletősitőrész

46
 4. Nyakékek

A divatékszer-nyakókek a valódi ékszerekhez hasonló felépitésüek,és

formájuak. A divatékszer-nyakékek igen sokféle mintákban késztilnek.
Viselési módjuk szerint a nyakékek többféle változaóan készulnek (39.
ábra):
A nyakpánt (a) szalagszertien,
szorosan helyezkedik el a nyak köze-

W
pén.

A gallérlánc (b) sugárirányban

fekszik fel a nyak alsó részén.Egy-
vagy többsoros kivitelben készül. ,M b)

ffi
A kollié (c) mindkét vége a kö-
zepétőLkezdve keskenyedik, és rend-
szerint egyszerli láncban végződik. A
közepén rendszerint disz helyezkedik el.
A lánc ftiggelékkel (d) a leggya- "r.i!
koribb nyakék. c)
d)s
Különféle láncmintákat látunk a
40.ábtán. A láncokat automatagépen 39.ábra. Nyakékek; a) nyakpánt,
b) gallérlánc, c) kollié, d) lánc
készitik. Ujabban sajtolt elemek össze-
függelékke1
ftizésévelis sok tipus kerül forgalom-
ba.
A függelékek közül a legegyszertibb forma a láncra ftlggesztett, dom-
bormüvti diszitéssel vagy vésésselellátott, különböző alaku fémlap (4L,ábra).
Mind a lánc, mind a ftiggelék aranyozott vagy ezüstözött kivitelben készül. Di-
vatékszerek függeléke által,ában domboru mintázott, rendszerint kővel vagy
gyönggyel diszitett fémlap (42. ábra).
A strasszköves nyakék láncszerlien készitett foglalatsorbőI áLl., amely
tetszés szerinti formáta és méretre állitható össze (43.ábra). A foglalatsort
automatagép késziti. A foglalatokba f,ényezésés galvánozás után kézi szer-
sámmal foglaljuk be a strasszköveket. A fuggeléket is ezekből a foglalatok-

47
@@o@@@@@O
€

>=€=€=<
::::::Hz€:=lrrLjr*J

ffi

@
4L,ábra. Lánc ftiggelékkel
@
40.ábra. Különféle lánc-
minák

ból készitjük. A nyakék összekapcsolására a gyöngysoroknál ismertetett csatot

használjuk. Ezekből a foglalatokból kézi szerszámokkal más divatékszereket -
pl. karkötőket - is késáttink.
Az automatagepen (44.ábra) a foglalatsor a következő müveletekkel ké-
szüI (45. ábra):

L. PaLáswágás szalagból (a).

2. Palástlyukasztás (b).
3. Palásdelhuás (c).
4. Foglalatftizés lapos huzalra (d).

48
 42. ábra. Lánc ftiggelékkel

A foglalatsorba fehér vagy színes köveket foglalunk. Az etóbbi esetben

a láncot nikkelezik, a második esetben aranyozzák, hosy a kövek
csillogása
és szine jobban érvényesüljön.

5. Gyuruk

A bizstl 8yürtiket öntött és préselt alkatrészekből készitjük, forra§z-

tással állitjuk össze.

49
 43. ábra. Strasszköves nyakék

A bizsu gyürtiket hasonló munkamódszerekkel gyártjuk, mint a nemes-

fém gyurtiket. A bizsu gyürük kő nélkul és köves mintákban készűlnek.
A köves- és kő nélküli gyürtiknél a fejet és a sint külön állitjuk elő
öntéssel vagy sajtolással, esetleg a kettő kombinációjával. Öntés esetén elő-
ször a beömlő csapokat távolitjuk el, a fejet a sinre iilesztjük, és ráforraszt-
juk. A pácolás, csiszolás, galvanizáLás müvelete egyezik a nemesfém tárgyak-
nál alkalmazott eljárásokkal.
A kövesglürtik a legktilönbözőbb mintákban készulnek (4ó, 46/ a. ábra).
A leggyakoribbak az egyköves és többköves 8ryüriik. A kc'vek különféle szinü és
nagyságu üvegkövek. A gyürtiket m§g teklagyönggyel és strasszal diszitjük.
A fémbőI késziilt gyürtiket ezüst-, illetve aranyszinüre galvanizáljuk,
és utána esetleg padnázzuk.

50
44. ábra. Foglalatsor -készitő automatagép

r] m
d) b)
@ @r{@L
d)

45, ábra. Foglalatsor készitése

5l
 |b;] §
*B .._
§.'I-
§|lö.í;:P
it+.i

sllH]liz

46.ábra. Gyür,tik

6. Karkötók

A bizsu karkötóket ktilönféle fém-

anyagból, müanyagokfu l, gyöngyökbőI il-
litjuk elő. A disátés rendszerint szines
üvegkő, festés, zománcozás (47, 47/a.
ábta).
Az önwényekből vagy lemezből
préselésseI gvártott karkötó különféle
mintákban készül. A karkötórészeket sze-
gecselésse1 erősirjük össze. Rendszerint
46/a. ábra, Gyüri.ik három vary ötsoíos karkötőt g,yártanak,
mert csak páratlan sorok tesák lehető-
vé a szükséges mozgást (48.ábra).
A karkötőzárak közlül (49,ábra) legegyszer|ibb a rug8,yürti (a) és a be-
akasztós zfu (b), A rugós csatot (c) csak ritkán használják.

52
 47 . ábra. Festett karkötő

7. Kézelőgombok

A kézelőgombok a férfiingeknél, valamint a női irgbluzoknál kettős sze-

repet töltenek be: egyrészt mint gombok a kézetőket összetartják, másrészt
üszitik az őItözéket. Különféle mintáju kézelőgombok láthatók az 50, ábrán.
Az egyszerii kézelögomb (a). A felforrasztott hid kialakitása mozgást
tesz lehetővé, ha az alsó részt fuggőleges vagy vizszintes irányba mozgatjuk.

53
 47 / a. ábta. Kővel diszitett karkötők

48.ábra. Háromsoros lemezkarkötő

o) b) c)

49.ábra. Karkötőzárak; a) ruggyürü, b) beakasztós zár, c) rugós csat

54
 11ozgó lemez

zcsónokrész

I/i/l orész

zl]
fe1

50. ábra. Kézelőgombok; a) egyszerü kézelőgomb, b) villás kéze!őgomb,

c) láncos kézelőgomb, d) nyomógombos kézelőgomb

A készitésmenete a következó: a középrészt (Iáb) a hiddal _ meghaj_

Iitott résszel - együtt felforrasztjuk a mozgatható lemezre. A középrész má-
sik részéta diszitőlapra (fejre) forrasztjuk fel.

A villás kézelőgomb (b) középrésze villaszerü, melyben a hátsó Lap az

oldalra fordiás alkalmával rugószeriien ugrik vizszintes vagy függőleges itárry,
ba.
A készitésmenete a következő: a mozgó csónakrész két fél darabból,
préseléssel készul. Ezek a részek egymásba tolhatók.

A kulsó csónakrészbe és a villarészbe lyukat furunk. A csónalröa két

darab kemény rugólemezt helyezünk, amely a villarészbe és a csónakba tolt
csapon kereszttil a rvgózást tesá lehetővé.

55
 A*Jáncos kézelőgomb (c) szerkezete
igen egyszerti. Mindkét gombra
egy-egy végkarikát forraszfunk, melyeket lánc köt össze, Igy nehézsfu nélkill
gombolható az ingujjba.
A ny.glnógor:qbos kézelőgomb (d) mindkét f,e!ét az ingujjba helyezzik,
majd nyomógomb segitsfuével összekapcsolhatjuk,
A kézelőgombok rendszerint dublé anyagból készülnek. A dublé alap_
anyaga tornbak vagy réz, amelyet vékony aranyLemezzel boritanak. Az arany-
lemez vastagságát mikronban mérik (mikron jelep) A mikron a milliméter ez-
redrésze. Az aranylemez vastagsága rendszerilt 20 p. A dublé jóval kopásál_
lóbb, mint a galvános aranybevonat, mert a felületre kerüló aranyötvözet 1é-
nyegesen keményebb, mint a szinarany. A felületet különböző mintákkal diszit-
juk (51. ábra).

51. ábra. Kütönböző mintával diszitett kézelőgombok

56
 8. Divatékszer tár8yak kikészitése

Az elkésátett tárg,yakon a következő un. kikészitó müveleteket v$ez-

zük el: csiszolás, aranyozás vag:y ezüstözés és esetleg paanázás.
A tárgyakat sörtekefével, fibriszkefével csiszoljuk, és ezekre munka
közben csiszolómasszát kenünk.
Csiszolás után a tárgyakat zsirtalanitjuk, majd galvánítirdőbeí aíaíLyoz-
zuk vagy ezústözzük. Az ezústözött, aranyozott tárgyakat polirozzuk.
Az ezls,s-
tözés után legtöbbször patlnázntk (feketitjük) a divatékszereket ugy, hogy a
tárgyakat nátriumszulfid oldatba mártjuk. Ennek hatására kékesfekete bevonat
képződik rajfuk, majd uána ezt f,elpolítozzuk,
A kikészitő müveletek után kerülnek a tárgyak az un. végszerelő mü-
helybe. Itt helyezik be a tük, klipszek, csatok só. alkatrészeit, itt ragasztják
fel, vagy foglalják be a tárgyakba a gyöngyöket, köveket.

D) SAJTOLÓ- ÉsrrvÁcószEnszÁuor

A divatékszerek legnagyobb része téz-aLpakka anyagból készül, hason-

ló munkafolyamatokkal, mint a valódi ékszerek, de gyártási módjuk ezektől
nagymértékben eltér.
A divatékszerek többs{ge nagy sorozatban készül, ezért a tömegcikk-
iparban használatos szerszám- és készüléktipusokitt is jól felhasználhatók.
Az alkatrészek nagy része sajtolással készül 0,4 - 7,5 mm vastagságu
tombak- vagy sárgaréz lemezbő| 50 - 100tonnás frikciós vagy folyadéknyomá-
sos (hidraulikus) préssel.
A fémszalagbd sajtolás céljára a darab méreténélvalamivel nagyobb
oc-on
lapkákat vágunk. Ezeket a lapkákat 600 7 - 2 őrás izátással lágyitjuk ki,
majd 10/o-os kérrsawal pácoljuk. Azigy előkészitett lapkákba sajtoljuk a szer-
számba vésett mintákat. A sajtolt alkatrészeket 6 - 25 tonnás excenterpréseken
vágjuk körtil.

57
 A sajtolószerszám két részből á1l: a negatiy részből vagy verőtöból és
a pozitiv részből vagy ellennyomóból. Mivel a verőszerszám nag,y nyomásnak
van kitéve, ezétt artyagát az alábbt követelményeknek megfelelően kell kivá-
lasztani:
nag,y nyomásáIlóság,
kopásállóság,
nagy szivósság.
Ezekkel a tulajdonságokkal a krómmal, ötvözött acél rendelkezik. Egyet-
len hátránya, hogy nagy karbidtartalma miatt nem eléggépolirozható, és igy
a kisajtolt gyártmány felülete nem lesz eléggéfényes. A szetszám a követke-
ző munkafolyamatokkal készül: a hőkezeletlen acélanyagba a vésnök a kivánt
mintát bevési. Ha csak egy oldalon kivánjuk a mintát a tárgyba sajtolni, ak-
kor az ellennyomó (pozitiv) felulete lapos, sima. Ha azonban mindkét oldal
mintás, vagy lemezt kivánunk sajtolni, akkor az ellennyomón ki kell alakiani
a verőtő kidomborodó mintáját.
Az ellennyomó kidomborodó része ugy készül, hogy az edzett verótőbe
a kuposra formált edzetlen ellennyomót nagy nyomással belesajtoljuk. A nagy
nyomás következtében az ellennyomó bepréselődik a verőtő mintájába, és fel-
veszi annak formáját. Utána az ellennyomót is megeddzük.
A kivágószerszámok egy álló alsó vágólapból és egy felsó mozgó bé-
lyegből állnak. A kivágószerszámok f.első részétkülönböző módon vezetik. Sza-
badvezetésü a szetszám, ha bélyeg csak az alsó kivágólapba van vezetle. Pon-
tosabb a yezetés, ha a bélyeg a kivágolap felett elhelyezett kulön vezetőlapban
mozog.
Fontos kJvetelmény, hogy a kivágószerszámok edzéskor ne deformálód-
janak. A szerszám tartósságát a szerszám anyaga, az edzés módja, a vágóél
kialakitása, a kivágandó anyag sálárdsági értékeibefolyásolják. A szerszám
kopását a kivágott darabon jelentkező sorjaképződés jelzi. Ilyenkor a szerszá-
mot ujra kell köszörtilni.
Egész vékony Lemezbő1, termelékenyebb eljárással is lehet bizsualkat-
részeket késziteni. Ilyen esetben a sajtolást és kivágást egy szerszámma| vé-
gezzűk, rendszerint 25 - 50 t nyomóerejü excenterprésen (52.ábta). A szer-

58
szárrűa bevezetett szalagta az első üterrűen rásajtoljuk a mintázatot, majd a
szalagot továbbitja, a szerszám Hvágórésze körulvágja a mintát.

52, ábta. Lemezkívágás excenterprésen

A kivágott darab lvukasztását gépi lyukasztőszetszámokkat készitjük el.

Nagy sorozatok gyártásakor minden müveletet (lyukasztást, kivágást
sü.) egy nyomással végzünk az ufl. blokkszerszámokkal . Ezek aszerszámtt-
pusok oszlopos vezetéslJek, az alsó részben van a bélyeg, a felsó részben a
kivágólap. A bélyeget rugós ledobó veszi körül. A bélyegekben vannak a lyu-
kasztáshoz szüks§ges furatok is. A fetső részte van erósitve a kivágólap,
amelynek belsejében egy rugós kidobót helyeznek el. A kidobó a felső részbe
erősitett lyukasztókat veszi körül (53.ábra).

E) Aluminium divatékszerek készitése

Az aluminium eloxáIva tetszés szerínti szinre festhető, ezért a divat-

ékszergyártó ipar gyakran felhasználja.

59
 Az aluminium megmunkálása kezdetben
nagy nehézsfuekkel járt. Az aluminium szi-
lárdsága a szinesfémeknél Hsebb, továbbá az
alkatrészeket forrasztással nem lehetett ösz-
szeerősiteni. Van ugyan számos eljátás az
aluminium lágy- és keményforra sáására, ezek
aZonban a
divatékszergyártás területén nem
feleltek meg. Részben azért mert a fortasz-
tási helyek nem voltak kifogástalanok, rész-
bel az eloxálás és az azt követő festés során
a forrasztási helyek az alapfémtőL eltérő szi-
nüvé váltak. Ezért az alkatrészekétuj techno-
lógia alapján kellett kialakitani és összeerő-
§lteni.
53. ábra. Blokkszerszám Aluminiumból hasonló módszerekkel ké-
szülnek adivatékszerek, mint a. szinesfémekből
de lényeges eltérés,hogy az alkatrészeket, diszitóelemeket forrasztás helyett
szegecseléssel szerelik össze. Igy az aluminium divatékszer készttéséhezető-
sen szerszámositani kell a termelést. A mechanikus összeszerelés szükségte-
lenné teszi szakképzett aranymüvesek foglalkoztatását, ezétt az alumínium di-
vatékszerek - rragyobb sorozatok készitéseesetén - iénvegesen olcsóbbak az
egyéb fémekből készült divatékszereknél.
A másik eltérésa tárgyak kikészitésébenmutatkoák: a csiszolásnál,
polirozásnál és szinezésnél.Az aluminium divatékszereket nem csiszológépen
csiszoljuk, fényesitjük, mert a tárgyak könnyen defornáloöarnak. Ezeket a
müveleteket elektrolitikus eljárással végezzllk d,

A felületek szinezése

Az aluminium divatékszerek gyártásának iegfon:osabb müvelete az ösz-

szeszerelt darabok tényezése, eloxálása és szinezése.

60
 A müveletek sorrendben a következők:
1. kémiai vagy elektrolitos felületi kezelés;
2. a felület oxidálása (eloxálás);
3. szinezés;
4. a felulet utókezelése.
A felulet kezelése során - ellentétben egyéb aluminium gyártmányok-
kal - a mechanikai felületi kezelés, azaz a csiszológéppeL végzett ciszolás és
fényesités nem felel meg, mert a tárgyak vékonyak, és igy könnyen deformá.-
lódnának.
A legelterjedtebbek a kémiai és elektrolitos felületi kezelések, arne-
lyekkel a zsirtalanitáson kivül elsősorban a felületet fényezni (polirozni) le-
het.
A kémiai felületi kezelésnéla tárgyakat rövid ídőre az a|ábbi ösz-
szetételü fényezőfürdőbe mártjuk:
1
foszforsav 480 cm';
salétromsav 3I0 cm";
2
kénsav .... 2]0 cm";
rézacetát 10 g;
a fürdó hőmérséklete ..... .... 110 oC;
abemártásideje. ..... 1-3min.
Az elektrolitos eljárás során a tárgyakat meghatározott összetételü für-
dőben egyenáram feszültség forráshoz anódként kapcsolják.
Mind a kémiai, mind az elektrolitos eljárással kezelt tárgyakat ezután
10/o-os hig salétromsavba mártjuk néhány másodpercre, és alapos vizes öb-
lités után azonnal átvisszük az eloxáLóflirdőbe.
Az elox,áLás lényegébenanódos oxidáció: a tárgyakat egyenáramu fe-
szültségforrás pozitiv sarkával összeköwe, kénsavas vagy oxálsavas fürdőbe
meritjük. A berendezés egy kettós falu, ólommal bélelt acéledény, amelynek
mindkét oldalára - a feszültségforrás negativ sarkára kapcsolt - aluminium
lemezeket függesztünk fel. A külső és belső edény között állandóan áramlik a
hlltőviz, amely az elektrolitot védi a felmelegedéstől. Az átamot bekapcsolva,

6l
az e|oxáLaíldó tárgyakon rövid időmulva erős pezsgés jelzi az oxidációs folya-
mat megindulását.
Egyenáramon kivül yáltakozó árammal vagy a kettő kombiúciójá-
val is eloxálhatunk. A legjobb eredményt a kénsavas eloxálófürdő ad-
ja, amelynek összetétele és jellemzői a következők:
töménykénsav .....200-3OOcm37t;
iz,.. 700-800
"^31l,
glicerin 3 -5 t;
"*3/
feszültsfu 10-15 V;
oC;
fürd6hőmérséklet 20-22
kezelési idő... 25-40 min.
Kevesebb kénsawal és kisebb fürdőhőmérséklettel igen kemény és jól
fesúretó oxidréteg képződik a tárgyak feluletén.
Az eloxálás befejeztével a tárgyakat alapos hidegvizes óUtés ltán azol-
nal festení kell.
A szirlezőfllrdő valamely fém - vag,y szerves festék - vizes oldata. A
divatékszeriparban jórészt szerves festékeket használnak, elsósorban olyano-
kat, amelyek a tárgyakat aranyszinüre festik.
A szerves alizaril szinezékkel befestett aluminium tárgyak szinüket a
napfény hatására sem változtatják. A szigezés müvelete igen nagy 8yakorlatot
kiván, ha a sotozatgyártáskor azonos szinü darabokat kivánunk előálliani. (54.

ábra).
A vizáLlóság növelésére a frissen festett tárgyakat utókezelésnek kell
alávetni (Sealing-eljárás), amelynek célja az eloxálás köáen kqződő porózus
felulet eltömitése. Az utókezeléssel a nyilt porózus oxidréteg bezátul, és a
felület csak ezután kapja üvegszerti simaságát. A pórusokba lerakódott festék
tökéletesen bezáródik, és onnan csak a felületi réteg roncsolásával távolitható
eI.
Az utókezelés legegyszerübb formája: a festett tárgyakat 20 percig for-
rásban levő vizbe mártjuk. Az eLjárás háttánya, hogy kezelés közben a festék
oldódása folytán a tárgyak szine bizonyos mértékig halványul.

62
 54. ábra. Aluminium divatékszer szilezése

Megfelelőbb utókezelést érünk el a Co-Ni-vegyületet tartalmazó

vizes oldattal, amelynek összetétele a következő:
.....
nikkel-acetát 5,5 g/ll
kobalt_acetát..... 1,0 g/l;
bórsav " ", 8,5 g/li
A sók feloldásához desztillált vizet kell használni.A fürdő hómér-
oC, a kezelés ideje 30-60 min.
séklete 98-100
A felriletet kortózióállóvá teszí az al,ábbi utókezelő fürdő:
nátrium-bikromát 50 g/l;
oC, kezelési idő 30-60 min.
A ftirdő hőmérséklete 95-100
Az utókezelt tár8,yakat villamos kemencébe kell száritani. A meg-
felelő utókeze|és haására a tárgy tartósan megtartja a szinét.

63
 F) KERÁMiA DIVATÉKsZEREK rÉsztrÉsp

Különösen a tavaszi és nyári hónapokban kedveltek a kerámiaanyagbol

késáilt divatékszerek.
Kerámia anyagból elsősorban nyakékeket és karkötőket készitiink. Az
alkatrészek eLőáLIiása nem különbözik az egyéb kerámiák készitésétől.
Az alkatrészekrő| osztott gipsz- vagy acélformát készitünk, amelybe
megfelelően előkészitett ag,yagot vagy kaolinmasszát öntiink, A massza meg-
sálárdulása után a grpsz- vagy acéIformát szétszedjük, s a kiöntött darabot
szükség szerint kifurjuk. Ezutál a forma összeillesztése által keletkezett var-
ratokat eltávolitjuk, és a darabot néhány napig száritjuk.
Az igy előállitott darabokat teljes száradás után mázba mártjuk, majd
égetókemencében kiégetjük. Égetésuán zománcfestékkel a kivánt szinre fest-
jük, és ujból kiégetjük.
A kerámia bizsuk közül főleg a modern vonalu, szépen szinezett min-
tákat kedvelik. Ezek a árgyak nem készülnek nagy sorozatokban, leginkább
iparmüvészek készitik őket.

G) BALESETBr,rrÁzurÁs

A divatékszergyártásnál hasonló anyagokkal, gépi berendezésekkel dol-

gozunk, mint a fémtömegcikkgyártás egyéb teri,iletein. Az alábbiakban a leg-
gyakrabban használt gépek biztonsági előirásaival foglalkozunk. Ezenkivül ki-
vonatosan tárgyaljuk a fémbevonásl munkákhoz tartozó óvó rendszabályokat,va-
lamint a fortasztási munkák elóirásait.

l. Sajtológépek

Sajtológépeken védőberendezés nélkül dolgozni csak zárt szerszám hasz-

náIata, önmüködő adagolás, vagy 8 mm-nél kisebb szabad lökethossz esetén

64
 §zabad. Mnden más esetben a gép tipusának megfelelő védőberendezést kell
használni" Ez a védőberendezés vagy rögzitett védőkosár, amelyet u8y szer-
kesztettek meg, hogy a veszélyes térbe sem előlrőI, sern oldalról nem lehet
benyulni, vagy olyan mozgórácsos berendezés, inelynél a gépet nem lehet meg-
inditani, amig a mozgórács nem fekszik fel teljesen a gép asztaláxa. HasznáI-
ható kétkaros inditóberendezés is, amelynek olyan megoidásunak kell lennie,
hogy a dolgozó a nyomófej müködésekor ne nyulhasson a veszélyes térbe.
Dörzssajtókra jól alkalmazható a kézeltoló szerkezet, amelyet ugy kell
beállitani, hogy az Utófej megindulásakor a kézeltoló szerkezet müködésbe lép-
jen, és a dolgozó kezét eltávolitsa a veszélyes térbőL. A kézeltoló szerkezet-
nek a dolgozó kezét, ujját sem ütéssel, §em pedig valamely rögzitett gép-
tészhez való odaszoritással nem szabad megsértenie.
A sajtológépeken előállított munkadarab és a huliadék csak segédesz-
közökkelávolitható el. Ahol erre lehetőség van, rugós vagy süritett levegővel
müködő kidobószerkezeteket kell szerelni. Ha erre nincs lehetőség, a darabo-
kat csipesszel vagy fogóval kell kiemelni. Csavarorsós sajtológép lenditőkere-
kének pályáját a sulyok külső oldalára erősitett vasabrclneesal kell burkolni.
A szerszámokat csak a gépbeállitónak vagy a gépbeállitásra kioktatott
és ezzel megbizott személyeknek szabad befogni" ,d gépet csak akkor szabad
átadni a dolgozóknak, amikor a gfu haszgálatáta ki van oktatva. A gépek és
védőberendezések állapotát a mühely vezetője vagy rnegbizottja mü§zakonként
legalább egy§zer köteles eL|enőrizri, és ha rendellenességet észlel, azt azorL-
nal ki kell javitattrria.

2. Fémbevonás

Pácolást" fémbevonást (galvánozást) világos, tágas, jól szellrőztetne"ő

és eiegendő légterii munkaheiyisfuben kell végezrtt. A galvánüzem tegalább két
mUhelyből: az eLőkésntő és gabánozóhelyiségből álljon.
A kell készi-
munkahelyiségek padlózatát saválló, hézagmentes anyagból
teni" Gondoskodni kell arról, hogy a galvánozó- és egyéb kádak felszinén fej-

65
Lődő gázok a munkahelyiség levegőjébe ne kerülhessenek. Ezért az el,szivóbe-
rendezést a kádakra kell szerelni.
Zsirtalanitáshoz ttizveszéLyes oldószereket (benzint, benzolt stb) hasz-
nálni tilos.
Triklór_etilén vagy perklór-etilén esetár csak zárt berendezést szabad
használni.
A pácoló- és sárgitóberendezéseket a többi mühelytŐl elkülönitett helyi-
ségben kel1 elhelyeznt. A, helyiség jó szellőztetésérő| gondoskodni kell. A ma-
ratókádak felső széle legalább 70 cm magasan legyen a padlószint fölöft. A

kádak környékén a padlóra megfelelő lábrácsokat kell helyezni.

Maróanyagok (savak, lugok) tárolására előirásszeriien kialakitott, el-
különitett raktárhelyiséget kell biztositani. Ugyancsak külön helviség keil a
mérgezőanyagok (cián stb) tárolására is. A savat taltalmazó üvegballonokat ab-
roncsozott védőkosárban kell tartani. A ballonok kiüritéséhezballonbuktatót,
vagy lefejt6berendezést ke1l alkalmazni. Ha a savak higitására van szükség,
minüg csak a savat szabad a vizbe önteni.
A galvánozó-, pácoló- stb. munkákkal csak egészségesdolgozó foglal-
kozhat. A 16 éven aluliak ebben a munkakörben még felugyelet mellett sem
alkalmazhatók. A dolgozókat ehhez a munkához az előirt, védőfelszereléssel el
kell 1á6ri, és megfelelő oktatásban kell részesiteni őket.

3. Forrasztás

Áttando forrasztási munkát csak ágas, ttizbiztos anyagból épitett, jó1

szel\őztethető mühelyekben szabad végezrtÍ. A forrasztóasztalnak simának és
hézagmentesnek kell lennie.
A forrasztópisztolyokat és azok vezetékeit használatbavétel elŐtt gon-
dosan meg kell vizsgálni, hogy törés, repedés nem mutatkoák-e rajtuk. A
gázpiszto|yokat egő állapotban a munkaasztalra még a legrövidebb időre is ti -
los letenni! A pisztolyok csapjainak jo zárását, állandóan ellenőrizni kell, hogy
gázszivátg᧠ne következzert be.

6ő
 A villamos fütésü forrasztópáka és tartozékai szabványosak, érintés-
biztosak legyenek.

Összefoglaló kérdések

1. Ismertesse a divatékszer jelentőségét.

2. Milyen divatékszert viselnek különböző időszakokban?
3. Ismertesse a divaték szet készitéséhezhaszr'ált f émanyagokat.
4. Ismertesse a divatékszer készitéséhezhasznált múanyagokat.
5. Ismertesse a divatékszer készitéséhezhasznált egyéb anyagokat.
6. Hogyan készül a teklagyöngy?
7. Ismertesse az üveg és porcelán gyöngysorokat.
8. Hogyan készülnek a disztlik?
9. Ismertesse a tűfelerősitő szerkezet készitését,
10. Milyen szerkezeteket ismer a fülbevaló felerősitéséTe?
11. Ismertesse a fülklipszek készitését.
12. Ismertesse a nyakékripusokat.
13. Hogyan készülnek a nyakékek?
14. Hogyan készül a strasszköves nyakék?
15. Milyen katkötőzárakat ismer?
16. Milyen kézelőgombripusokat isnrer?
17. Ismertesse a fénr divatékszer alkatrészek sajtoiását,
18. Ismertesse a lérn divatékszer forrasztását.
19. Ismertesse a térrr divatékszer csiszolását, galvanizálását.
20. Ismertesse az aiuminium divatékszer készitését.
2l, Ismertesse az alumirrium divatékszer felületi kezelését.
22. Ismertesse az aluminium divatékszer eioxálását.
23. Ismertesse az aluminium divatékszer festését.
24. Ismertesse az aluminium divatékszer utókezelését.
25. Ismertesse a keránria divatékszet készítését,

67
 III. NEMESFÉM TÁRGYAK FINOMSÁGÁNAK MEGHATÁROZÁSA

A forgalomba kerűlő nemesfém tárgyak finomságát, azaz a bennuk levő

nemesfémtartalmat a legtöbb ország törvénnyel szabályozza. A nemesfém tárgy
finomságát eztedtészflyi pontossággai kell meghatározni vegyvizsgálat vagy
szinképzelemzés utján.
A vegyvizsgálatnak aszerint, hogy milyen pontosságu finomságvizsgála-
tot kivánunk végezni, kédélemódszere van:
a) karcpróba (niegközelitó pontosságu vizsgálat);
b) laboratóriumi vizsgálat (nágy pontosságu vizsgálat)
Ha a nemesfémtartalom közelitő meghatározása elegendő, akkor a karc-
próba is nregfelel, mert ez az eljárás gyors, egyszerü, és a tárgy nem ron-
gálódik. Laboratóriumi vizsgálatot csak akkor végzünk, ha a karcpróba nem
eredményes, vagy egészen pontos finomságmeghatátozás szükséges. Ebben az
esetben a vizsgálandó tárgyból vagy ötvözeÓŐl a vizsgálarhoz szükséges pró-
badarabot le kell vágni.

69
 A) vEcyvlzscÁlaror
l. Karcpróba

A karcpróbához ptóbakő, próbasav és próbatii szükséges (55. ábra). A

próbakőre karcoljuk a vizsgálandó ötvözetet, és mellé a próbatüvel hasonló
karcmezót huzunk. A próbakövön keletkezó karcok a savak batásáta különböző
módon változhatrak meg; sáneződésük, oldódásuk is eltérő lehet. A karcpróba
a próbatti és a vizsgálandó tárgy sawal kezelt karcainak összehasonlitásán
alapszik, és ebből következtethetiink a finomságra.
Karcpróbával vizsgálja meg a fém-
jelzésre bemutatott nemesfém tárgyakat
a Nemesfémvizsgáló és Hitelesitő llté-
zet is, és ennek alapjál f.émjelzt azo-
kat, elérik. A
ha a törvényes finomságot
vizsgálandó nemesfém öTlözet anyaga
szerinu arany, ezust, platina és pallá-
dium karcpróbát különböztettink meg.
A karcpróba vizsgáLat azonban nagy
gyakorlaftal és kifogástalan eszközökkel
is legfeljebb +5 eztedtész pontosság-
gal végez}tető, és ott, ahol ennél pon-
55. ábra. Próbasavas készlet tosabban kel].a finomságot megállapitani
(pl. örvözéseknél), ez a vizsgálatí mód
nem megfelelő.

a) A próbakó

A karcpróba egyik eszköze a próbakő, amelyet lelőhelyéről "lidiai kő-

nek" is neveznek. A próbakő kemény, sima, fekete szinü kovapala, amelyet
B0-85% kovatartalma savállóvá tesz. A próbakőnek mésztŐI mentesnek, etezet
nélkülinek és finom szemcséjünek kell lenni. Tt-rl kemény kó nem megfelelő,

7o
mert ennek felületén a karcok nem tapadnak és egyenetlenek lesznek. A karc-
Próba után a próbakőről el kell távolitani a karcokat, ezért használat után a
tászáradt karcokat horzsakővel vizesen lecsiszoljuk. A követ azután, hogy a
fekete szinét megtartsa, és jobban tapadó és összeálló karcot tudjunk rajta ké-
sziteni, növényi olajjal vékonyan bedörzsöljuk.
A karcpróbát lehetóség szerint mindig ug,yanazon a kövön végezzük,
mert csak azorL a kövön kapunk megbizható eredményt, amelynek fulajdonságait
már gyakor|gd tapasztalatok alapján ismerjük.

b) A próbasavak

A próbakóre karcolt ötvözetek finomságát próbasawal haároáatjuk

meg. A próbasav különböző savak, sók keveréke, amelyet desztillált vizze|
higítunk. A próbasavakat jól becsiszolt üvegdugós üvegekben tartjuk. A dugok
az üveg fenekéig érő Uvegpálcákban végződnek. Ezekkel a pálcikákkal visszük a
savat a vizsgálandó karcra. Az üveget nem szabad huzamosabb ideig nyitva
tartani, mert a sav töménysége megváltozhat, és igy használhaatlanná válik.
AtanyvizsgáLathoz az ötíőzet aranytartalma szerint különböző pró-
basavat használunk, és ezek összetétele a következő:
6 karátos próbasav:
higitott salétromsav (I rész tömény salétromsav és L rész viz,
egyenlő arányban). Pl.
25 cm3 tömény salétromsav és
25 cm3 d,eszalláIt viz.
14 karátos próbasav:
a) tömény salétromsav vagy
b) 20 cm3 tömény salétromsav,
0,4 cm3 tömény sósav,
30 cm3 desztillált ylz.
18 karátos próbasav:
40 cm3 tömény salétromsav,
1 tömény sósav,
"*3
7I
 15 cm3 desztíllált viz.
Ezüs@róbasarr:
6-8 cm3 tömény kénsav (H2SO4),

100 cm3 desztillált viz,

g poritott kálium-bikromát (KrCrrOr).
10
A kálium-bikromátot vizben oldjuk, és keverés közben adagoljuk
hazzá a kénsavat. Ez a krómsavoldat ezüsttel érintkezve, vörös csa-
padékot ad, és legbiztosabb módszer az ez[st felismerésére.
Platirrapróbasav:
Platína karcvizsgálaához f,otró királyvizet yagy a következő ösz-
szetételü próbasavat használjuk:
810 cm3 tömény salétromsav,
24,0 cm3 tömény sósav,
5,3 g poritott kálium-jodid (KI).
A 14 és 18 karátos afany-, ezüst- és platinapróbasavas üvegeket a
próbakővel együtt egy fadoboáan |lelyezz§k el, amely igy egy készlet.

c) A próbarük

A katcpróbához különböző finomságu és ezeken belül különböző szin-

összetételü próbattik szükségesek. A próbattik 5 mm széles, 2 mm vastag és
50 mm hosszu ezüst-, arany- vagy platina ötvözetek, arnelyeket könnyü ke-
zelhetőség végett alpakka nyélhez forrasztanak. A nyélen felttintetik az öt\íózet

pontos összetételét.
A az előirt finomsági fokokban és az összes szinösszeálli-
próbattíknek
tásokban rendelkezésre kell állniuk. Pl. aranyhoz 18 karátos finomságban vö-
rös, nar&ne§vörös, vörösessárga, világossárga, zöldessárga, zöLd stb. sánü
próbaüik készülneko mert karcpróbával csak ugy ériink el megfeleló eredményt,
ha a üi karca nemcsak finomságban, de szinben is egyezik a vizsgált tárgy
karcáva1"
A próbatü helyett próbacsillagot is használunk (56.ábra).

72
 A próbacsillag végeire 9, 14, 18,

és 20 karáto§ aranyötvözetet, vagy kulön-

féle finomságu ezűstötvözetet forraszfunk.

d) Aranyöwözetek karcvizsgálata rr§ **

,,rQ[ililb ,-
Karcvizsgálat el6tt a vizsgálandó v ,Ya
-§\ v\+
tárgyat a fémoxidoktól és az esetleges
atartyozástól meg kell tisztitaRi. Elegendő
az, hogy a tárgyat csak ott tisztitjuk meg,
amely részéla kóre rákarcoljuk. A vizs-
gálandó tárgyat reszelővel tisztitjuk. Vi, 56. ábra. Próbacsillag

gyázzutk arra, hogy olyart részen reszel-

jük meg, ahol az nem látszik. A vizsgáLandó feluletet utána alkohollal mos-
suk le arátapadó zsirfoltoktól.Ezze|a. Iiszta fémfelulettel a kövön egymáshoz
illeszkedő vonásokból álló karcmezíthozurtk létre, kb. 5 mm széles és 20-30
mm hosszu tömött karcot dörzsölünk a kőre. A karc mellé az egyező szin§
próbattik valamelyikével hasonló karcmezőt létesittink. Aatán egyidejüleg mind_
két karcmezőre az üvegdugó segitségével rávisszük a megfeleló próbasavat.
Az a karcmező, amelyet a sav hamarabb támad meg, hamarabb barnul, az
gyengébb finomságu. Ha a sav egyidejuleg támadja meg mindkettőt, akkor a
vizsgálandó tárgy és a próbatii egyenló finomságu.
Ha a sav hamarább támadja meg a tárgy karcát, mint a próbatüét, ak-
kor kisebb finomságu próbatükkel ismételjUk meg az eljátást addig, amig a
két karcmezőn egyidejü lesz a barnulási elváItozás.. Ekkor a próbattirÓl leol-
vassuk a finomsági fokoq ez egyuttal a árgy finomságát is jelzi.
A karcokat elfedő próbasav először a póSémeket oldja, és az araayat
csak a pótrémek kioldása után támadja meg. Ezért abban a pillanatban, ami-
kor a pótfémek kioldása befejeződik, de az arany még érintetlen, szürópapir_
ral a karcról gyorsan ettávolitjuk a savat. Ezuán a visszamaradt aranymeny-
nyisfuek összehasonlitása által következtettrettink az aranyötvözet frnomságára
és a barnulási eltérések halványabb vagy erősebb sáneződése alapján a finom-

73
sági eltérésekre. A szin-összehasonlitást a gyakorlott vízsgátó még a savha-
tás alatt v{gá, mert felitatás után esetleg a sav már ugy megtámadta a kar-
cot, hogy nem hasonlitható össze a két ötvözet. Nagy gyakorlattal már + 5
ezrelék pontossággal megállapithatrjuk ily módon az aranytárgy finomságát.
Ahhoz, hogy a kulönbözó finomságokat meg fudjuk állapitani, félkará-
tonként növekvó finomságu próbattlkre van szükség.Ezeket apróbattiket is leg-
alább három színben kell késziteni.
Ismeretlen finomságu aranyötvözet vizsgálata esetén az eljátás a kö-
vetkező:
karcát először 14 karátos próbasawal nedvesitjük meg. Ha
Öwözetünk
a barnulási színeződés csak halványan vag.y egyáLtalán nem mutatkozik, akkor
az öt\í'(net 14 karátosnál magasabb finomságu, viszont ha a barnulás erőtelje-
sen jelentkezik, akkor ez 1,4 karátosnál alacsonyabb finomságot jelez.
Hasonló eljárást szoktunk ott is alkalmazrti, ahol, nem rendelkezünk sem
próbati,ivel, sem próbakővel, de megkivánjuk átlapitani a tárgy hozzávetől,eges
finomságát. Ezze| az eljárással próbasavat csöppenünk a megtisztitottfelúlet-
rei réz, vagy más rézárta|mu fémötvözet esetén zöld szinü pezsgés mutatko-
zik, és a sav eltávolitása uán fényes folt marad vissza. Hatkarátos aranyon
is elŐször zöId pezsgés mutatkoák, uána a savat letörölve, barna szineződés
Iátszík. 14 karátos aranyon, ha a savat letöröljuk, barna folt mutatkozik. En-
nél finomabb tárgyon vagy egészen halvány a barnulás, vagy pedig barnulás
egyáltalán nem mutatkoák. Ilyenkor 18 karátos próbasawal vizsgáljuk a tár-
gyat. Ha a tárgy 18 karátos, csak halvány barnulás Iép fel.
A fehérarany próbasavval való kezelés után elóször zölden forr, majd
azt letörölve, vörösesbarna folt mutatkoák az öLyözetben levó nikkel reakciója
következtében.
Megjegyzendő, hogy próbakő nélkül nem lehet ponto§ finomságot megál-
lapitani, és ez az eljárás legfeljebb a finomság ellelőrzésére szolgáI. Még
akkor is ajánlatosabb karcpróbával dolgozni, ha próbatük nem állnának rendel-
kezésre, és a próbatiik helyett egy kézléllevő f.émjelzett tárggyal végezz|Jk eI
a karcpróbát.

74
 e) Ezüstötvözetek karcvizsgáLata

Az ezist karcvizsgálata esetén i§,

mint az arartyvizsgáLatlál, először
a tárgy vizsgálandó feluletét reszelővel megtisztitjuk. Ha a felület zsiros, al-
kohollal mos§uk le. Ezután a finomság megállapitása céljából kulönféle próba-
tüket karcolunk az ötvözet karca mellé.
Az ezllstből és rézbőL álló ötvözetek esetén többnyire csak a karcok
szinét hasonlitjuk össze. A rézzel öwözött f.ehér szigezüst ugyanis a réztarta-
lom növekedésével mindjobban sárgává, majd kb. 4007oo finomság alatt mind-
inkább vörössé válik.
Ha az ismeretlen ez§st-téz öwözet karca az ismert finomságu próbafti
karcával egyezik, akkor az egyező szin alapján megállapithatjuk a finomságot.
A sánösszehasonlitás csak abban az esetben használható, ha az ez|Jstörl és
rézen kivül más anyag (p1. kadmium, horgany) nincs az ötvözetben. Tehát ez
a módszer pl. a többalkotós ezüsfforrasztók vtzsgáLatához nem használható.
Ilyen eseóen pontos eredményt csak laboratóriumi vizsgálattal érhetünk el.
Világosabban 1át3uk az ez[st jelenlétét,ha ezüstpróbasavat használunk.
A próbakövön létesitett karcot ezze| a próbasawal benedvesitjük. Ha a vizs-
gálandó ötvözet tarálmaz, akkor azonnal vörös csapadék - ezüst-bik_
ezüstöt
romát _ keletkezik. Minél nagyobb az ezisftaítalom, annál sürlibb a csapadék,
és annál vörösebbre festi a karcot.
Az elszíleződést még világosabban látjuk, ha 10-30 másodperc mulva a
csapadékot vizzel leölblitjük. Ha a karc a savban feloldódik, és nem képződik
vörös csapadék, az öBtözetben nincsen ezüst, vagy legfeljebb 30/g-on alulí az
ezüsttartalom, mert a vöíös szileződés ez utóbbinál már nem vehető észre.
szokásos eljárás az is, hogy az ezllst karcmézóket higitott 14 karátos
arany próbasawal kezeljük. Ez a sav oldja az ezüstöt, de a jelenlevó klór
hatása alatt az ezüst opálszinü csapadék alakjában ki is csapódik. A csapadék
annál hamarább jelentkezik, minél magasabb finomságu az ezüstötvözet. Ha az
oldás és a csapadékkiválás a két egymás mellé yont karcmezőn egyszerre és
egyformán jön létre, akkor a két ezüstötvözet egyforma finomságu,.

75
 Az ismertetett eljárásokkal kelló gyakorlattal 5-10 ezrelékes eltéréssel
meg lehet állapitani az ezlsttátgy finomságát. Ha kéts§g támadna az eredmény
megbizhatósága f,előL, a próbát laboratóriumi vizsgálat alapján kell megismé-
telni.

f) Platina ötvözetek karcvízsgálata

A vizsgálandó tárggyal és a próbattlvel létesitett karcmezóre forró ál-

lapoóan visszük rá a próbasavat. A savat kb. 100 cm3-es porcelán csészé-
ben 70-80
oc-r" melegitjük, és ebbe mártjuk a
próbak(fuet ugy, hogy a karc-
nak csak kéftarmadát érje a sav. A próbakövet addig kell a savban tartani,
amig a karcot meg nem támadja. Ezután a követ kiemeljuk, és vizzel |e'ú-
litjÜk. Ha az ÖBlÖzet karca azonos szinváltozást mutat a próbatti karcával, fi-
nomsága azonos a ttiével, ha világosabbat, akkor az öwözet finomabb. Ez a
vízsgáIat csak szellőzőfiilkében vfuezhető, mert a fejlódő savgőzök rendkivül
károsak a §zervezetre.
Ma a fent leirt vizsgálat helyett többnyire melegités nélkuli módszert
alkalmazunk. A próbasav királyviz, amelybe kálium-jodídot keverttnk. Ezzel a
sawal ugyanu8,y végezzük el a vizsgálatot, mint az anany karcpróba esetén.

2. Laboratóriumi vizs8álatok

Laboratóriumi vizsgálatokkal egészen pontosan -

Lo,2 ezredrész elté-
réssel - megállapitható a nemesfémek finomsága. Ezétt, ahol nem kiel§gitó a
karcvizsgálat pontossága, mint pl. a tömbökbe öntött és további feldolgozásra
kerUlő nemesfémek esetén, a finomságot laboratóriumi vizsgálattal (tiizipróbá-
val, nedvespróbával) állapitjuk meg.
A ttiápróbát olvasztás és sawal való oldás utján, a nedvespróbát vegy-
§zeres elemzéssel végezzílk.Ezeket az elemzéseket e célra berendezett la_
boratóriumokban, megfelelő képzettségü szakemberek végzik.
A laboratórium főbb berendezései a következők: analitíkai mérleg, ol-
vasztókemence, gázpisztoly, kulönféle nagyságu tégelyek, különféte lombikok,

76
poícelán edények, üvegtölcsérek, vegyszerek és egy üvegfalu szekrényke a ké-
ménnyel összeköwel amelyen kereszti,il az oldás közben keletkező gázok eLá-
vozhatnak.

a) Nemesfémek vizsgálata ti,izipróbával

A tlizipróba lényege a kifuetkező: a próbadarabot elóször analitikai mér-

legen pontosan lemérjük, majd egy kismérettl porózus (lyukacsos) edénykében
un. üzőkében ólommal összeolvasztjuk. Az tlzőke égetett csonttsztből sajtolt
kisméretii edényke (57.ábra). .!,z ohasztókemence gázüzeléssel vagy villamos
fütéssel müködik, amelyben az llzőkéket uresen helyezzük
oC
be. A fémeket csak a kelló hőmérséklet, kb. 1000
eléréseután tesszük az olyasztókemencébe, Az ólom öt-
vöződik a nemesfémekkel és a nem nemes fémekkel. A
nagy hőben a levegő hatására a megolvadt ólom és a nem
nemes fémek oxidálódnak, és egy részük mint ólom-oxid
az 1lzők4óe szivódik, másik részük a nag,y hőben elpá-
rolog. Egy ídő után az llzőkében csak a nemesfémek 57.ábra. Üzőke
(arany-ezüst ötvözet) maradnak szemcse alakjában visz-
sza. Ezt a szemcsét csak fokozatosan hüthetjük le, nehogy az ezüsttartalmu
ötvözet frtbcsenése miatt hamis eredményt kapjunk. Ezuál az atany-ezüst tar-
talmu szemcsét analitikai mérlegen lemérjük, majd salétromsavba helyezzllk,
amelyben az ez§st mint ezüst-nitrát (AgNor) feloldódik, mig az arany fém-
alakban visszamarad. Az atarryat mérlegen lemérjük. Ha az e|őbbi szemcse
sulyábd levonjuk az aíaíLy sulyát, megkapjuk az ezllst sulyát, és igy az öt..vö-
zet finomsága kiszámitható.
A titzipróbához meghatátozott mennyis{gü ólom szükséges. Mnél to,bb
az őtlíözelben a nem nemes fém, annál tifrb ólmot használunk. Az arany-ezüst
ötvözetből az ezlist kioldása salétromsawal csak akkor tökéletes, ha a szem-
cse az aranyhoz viszonyitva legalább 2,5-3-szoto§ ezüstmennyisfu,ettartaLmaz.
Ebben az eseüen az ezlJst kioldása uánaz aranyat összefüggő lemez alakjában
kapjuk meg. Ha az öt\Iözet kevesebb ezüstöt tarta|maz, a líliányzó ezustöt a

77
 üizipróba megkezdése előtthozzá kell öwözni
(kvaráció). Megfelelő flizipróbát
csak a helyes ólommennyiség hozzáadásával, valamint az araíLy-ezüst megfe-
LeIŐ arárryálak kialakitásával készit}rettink. Ezért a ti,izipróba előtt karcpróbá-
val vagy más előpróbával megállapitjuk az öNözet hozzávetőleges finomságát és
összetételét.
két, 0,250 g tömegti darabot mérünk le
Tüzipróba céljára rendszerint
analitikai mérlegen. Az analitikai mérlegen a milligram dzedtészétis meg
lehet állapitani. A próbadarabhoz hozzáadjuk a megfelelő ólommennyiséget és
az esetleg szükséges szinezustöt. A nem nemes fémek eltávolitása (leuzése)
uán az arany-ezüst szemcsét erős szőrzetit kefével letisztitjuk, és üllőn ka-
lapáccsal laposra kalapáljuk, majd egy másik tégelyben 750 oc-on kilágyitjuk,
és vékony Lemezzé hengereljuk. A lemezt ezvtáíL tekercsbe hajlitjuk. Ez arty-
nyira jellegzetes müvelet, hogy atüzípróbának ezt a módszerét tekercspróbá-
nak is nevezik. A tekercset azutárl üveglombikba tessáik, és salétromsavat
öntünk rá, majd gázlánggal addig melegitjuk, mig a képződ,ő barna gőzök tel-
jesen el nem távoznak.
A savat leöntjükaz ararryról, és az eljátást uj savval kétszer megis-
mételjük. Ezután a lombikból az atanytekercset egy porcelán tégelybe belyez-
ttik, és kiszáritjuk, majd Lzzítőkemencében jól kiizzitjuk. Az arany szép, vilá-
gossárga szinü lesz.
Példa
Aranyörvözet finomságát kivánjuk ti,izipróbával megállapitani. Meghatá-
Tozandó még az ötvözeóen levő ezüst finomsága is (arany-ezüst tlízipróba).
Karcpróbával megállapithatjuk, hogy az öIlíözet b,ozzávetőlegesen 14 karát fi-
nomságu, világossárga szine alapján pedig, hogy ezüsttartama kb. 250/oo.
Az öwözeből a tüzipróba céljára egygrammnyi darabotlevágunk,amely-
ból két próbadarabot egyenként 0,250 g-ot ponto§an bemérünk. A vizsgálat he-
lyességének ellenírzésérekét tuzipróbát készittink, és ha eredményünk egyező,
a ttlápróba pontos eredményt mutat.
A üápróbához a szinarany aránya a szinezüsthöz L:3 legyen (kvartrá.-
1ás). Mivel ennek az ötvözetnek kisebb a szinezüst tartalma, hozzáadjlk a
megfelelő szinezüst mennyisfuet.

78
 !. Hozzáadandó ezUst:
0,250 (3x0,585 - 0,250) = 0,3763 g.Tehát azEz6kébe 0,2500 +0,3763 =

= 0,6263 g fém kerlil.

2. A próbadarabot és az eztlstöt 6 g ólomba csomagoljuk.
x
3. A nem nemesfémek lelJzése után a suly = Au + Ag = 0,5838 g.

4. Ebből levonjuk a hozzáadott ezüst sulyáu

0,5838 - 0,3763 = 0,2075 g.
5. Az ezüst kioldása után a szinarany sulya = 0,1450 g.
Tehát az arany finclmsága:

_s
+--=
t -rffi- =0,580,

Lz ez§st fi.nomsága:

f= st - 0,20Z5_:-9,1450
0,2500 =0.250.

Lz ararty-eztist-platina ötvözetek tuzipróbája hasonló. Az öúözetből két

0,250 g sulyu próbadarabot mérünk le. Ezeket §zineztisttel kvartáljuk, majd
ólommal Lellzzllk a nem nemes fémeket. Az egyik próbadarabbőL az ezltstőt o1d-
juk ki. E célra tömény kénsavat használunk, amelyben az ez|Ást mint ezüst-
szulf.át (AgrSO*) oldódik.

A másik próbadarabot salétromsavban melegitjük. A salétromsavban az

ezüst és platina feloldódik, és csak az arany marad vissza. Hogy a váIaszás
tökéletes legyen,az eljárást addig ismételjük, amig az összes platina ki nem
oldódik, és az atany sulya már nem változik. Az arany sulya ekkor közvetle-
nül mérhető.
Az első szemcse és a bemért próbadarab sulykülönbségéból az.ezllst
merrrryisége, a második szemcse és az első szemcse sulya közötti kulönbözet-
ből a platina mennyisége állapitható meg.

Fffi;-Oontéppen a g (gramm) a tömeg egysége, és a gramm sulyát gramm-

sulynak (gs), vagy pondnak nevezik. Mi a gs jel helyett a szakmában a szoká-
sos g jelet használjuk.

79
 b) Nedvesprobák

Nedvespróbák azok a laboratóriumi vízsgálatok, amelyekkel nem olvasz-

tással, hanem vegysze]:es uton határozzák meg a finomságot.
Az ez§,st finomságát általában nedves uton határozzuk meg. Használha-
tó ttizipróba is, de itt figyelembe kell venni az ezüst íllanási veszteségét.
Az ezrJst finomságának meghatározására leginkább a Gav-Lussac- (olv.
gé-liiszak) eljárást használjuk: analítikai mérlegen bemérjük a próbadarabot,
és salétromsavban ezt feloldjuk, majd az oldaúloz ismert töménységü normál
nátrium-kloridot (konyhasóoldatot) adagolnak mindaddig, amig az oldaüan levő
ezüstöt ezust-klorid (AgCl) alakjában teljesen ki nem c§apja, és az utol-
só c§epp sóoldat hozzáadásakor már nem keletkezik zavarosodás.A felhasznáIt
sóoldat térfogatábd az ez|Jst finomsága egészen pontosan kiszámitható. Err.nek

az eljátásnak térfogatos kémiai vizsgálat (titrálás) a neve.

A normál sóoldat ugy készül, hogy l litervizben(1000cm3-ben)gramm-
egyenérték-sulynyi mennyiségil nátrium-kloridot oldanak fel. (A grammegyen-
érték=sulyaz atomsuly és a vegyérték hányadosának grammokban kifejezett su-
lya. Kémiai változásoknáI az egymásra ható anyagok egyenértékük arányában
reagálnak egymással). A nátrium-klorid (Na Cl) egyenértéksulya 58,454, és ha
a soból 1 liter vizbe 58,454 g-ot mérnek be, az L07,88 g ezüsftel képez ve-
gyületet, mivel az ezüst egyenértéksulya107,88.
A gyakorlatban ennél higabb oldatot használnak, 1000 cm3 desztillált
vizben 2,709 g vegytiszta vizmentes nátrium-kloridot oldanak. Ez a gyakorlati
"normál" nátrium-klorid oldat. Ilyen mennyiség csap ki pontosan 5 g ezüstöt.
EnnéI az oldatnál ttzszer higabb a "decim" (tízednormál) nátrium-klorid oldat.
Ha pontos eredményt kivánunk elérni, a próbadarabnak olyan sulyunak
kell Iennie, hogy kb. 0,500 g szinezüstöt tartalmazzon. Ez az eljárás elvé-
gezbetőségének feltétele. Ennek megállapitásáta előzetes vizsgálatot alkalmaz-
nak, karc- vagy ttizipróbát, amely megkozelitő pontosságu eredményt ad.
A pontosan bemért próbadarabot ].0 cm3 kloridmentes, 1,2 fajsulyu sa-
létromsavval melegités közben feloldjuk, majd ezt 50 cm3 desztilláIt vizzel
higitjuk. Az oldathoz 100 cm3 normál nátrium-kloridot adagolunk, és néhány

80
percig rázogatjuk, mig a kivált ezüst-klorid csapadék kellőképpen összeáll. Mi-
vel a normát méróoldat a szüks{gesnél higabbra készült, az ezúst kiválása,
még nem teljes. A vizsgálatot most már 0,5 adagolásu decim (tizednor-
"m3
mál) mérőoldattai folytatjuk, mindaddig, amíg az utolsó mérőoldat adagolása-
kor a folyadék már íem zayarosodik meg. Ha színezüstöt vizsgálunk, akkor
a 0,500 g sulyu próbadarabhoz 100 cm3 normáI és 1,5 ti""drrormál, ösz-
"rrr3
szesen 1001,5 c-3 tizednormáI mérőoldat fogy. Ha kevesebb fogy el, az ezlJst
kisebb finomságu. Az eredmény átszámitható a wzsgált ötvözetekre. A labo-
ratóriumokbal táblázatok mutatják, hogy a felhasznált mérőoldatoknak milyen
finomság felel meg. Ezze| az eljárással 0,5 % pontossággal megállapitható az
ezüst finomsága.
A nedvespróbával az arany-ezüst finomság is meghatározható. Ehhez a
módszerhez egyszeriibb berendezés használható, mint a tllziptóbához, nem
szükséges olvasztókályha, nem üzik le a nem nemes fémeket, hanem egysze-
rtien savval váIaszqák szét az aranyat, ezüstöt és nem nemes fémeket. E
vtzsgálat után nem kapnak olyan pontos eredményt, mint a ttizipróbával, és a
leváLasziott szinarany nem alkot összefüggő tekercset. Ma már ezt a módszeft
csak ritkán használják.

B) SZINKEPELEMZES

Egyes elemek izzó gőzállaporban különböző hullámhosszuságu fényt su-

gáTozrlak (emittálnak). Ha a kisugárzott íénytpfimzával vagy optikai ráccsal
hullámhosszuk szerint szétbontjuk, vonalakból állő szinképet kapunk, amely
jellemző a sugárzást kibocsátó anyagra. A szinképvonalak kulönböző hullám-
hosszuságu fénysugaraknak felelnek meg.
A vizsgálandó anyagot villamos gerjesztéssel bozzuk gőzállapotba ugy,

hogy az anyag és egy segfielektród között kisülést létesitsunk.

Kédéleszinképelemző készxléket használunk:
1. A spektroszkóp, amellyel a szinképvonalakat szabad szemmel vizs-
gáljuk (58.ábra). A sugárzást különböző hullámhosszakra a szinképelemző ké-

8l
szülék prízmája bontja. A prizma a fénysugarakat a szinszótás elve alapján
hullámhosszuságuknak megfelelően különböző szögben tériti el. A felbontott su-
gár szinképvonalak formájában jelentkezik. A szinképvonalak hullámhosszából
megállapitható, hogy a vízsgá|t fém az alapfémen kivül még milyen öwözőalya-
got tartalmaz. A szinképvonalak erőss§géból pedíg hozzávetőlegesen következ-
tetni lehet az öFlözőalyagok százal,ékára.

Prizmo
)
{t-
0 bjc ktiy Szinkép okultlr

0bjektlv

1QRés
Féngforrds

58. ábra. Prizmás spektroszkóp vázlaá

2. A spektrográf hasonló elven müködik, de ezzel a készülékkel az ob-

jektiv gyujtótávolságának sikjába helyezett fényképlemezen rögzitik a szinké-
pet. Ez a készuléka szabad szemmel nem látható hullámhosszuságu sugara-
kat is láthatóvá teszi.
A spektrográííás elemzéseket 3 csoportba osztjuk:
a) minőségi,
b) tájékoztato és
c) mennyiségi elemzés.
a) A
minőségi elemzés a színképvonalak összevetésén alapszik. Az egyes
elemek gerjesztett állapotban anyagi minőségükre jellemző vonalas sánképet
sugároznak ki. Különböző elemek egyes vonalai azonban gyakran azonos helyre
esnek, ezért az elem jelenlétét csak akkor állapithatjuk meg, ha annak több
vonalát találfuk a szinképben.

82
 b) Tájékoztató elemzés. Ha a minóségí elemzés mellett mennyiségi ktl-
vetkeztetéseket is le akarunk vonni, akkor a vizsgáLt minta szinképe mellé
több, mennyiségileg ísmert összetételü minta szinképétfényképezzllk. A vizs-
gált elem vonalának feketedésétvizsgáWa és összehasonlitva, becsulhető az
anyag.

c) A mennyiségi szinképelemzés a szinképvonalak erősségénekmérésén

alapszik. két mérésimódszert használunk: az egyikben a szinképet fényké-
Pezzúk, és a vonalak feketedésénekerősségéből következtetijnk a koncentráció-
ra; a másik módszer esetén fényelektromos módszerekkel közvetlenül a kivá-
lasztott hullámhosszuságu sugárzás erősségét mérjuk.
A szinképelemzés az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb jelentós{gü,
mert bizonyos esetekben gyorsabb, olcsóbb és pontosabb, mint az egyéb vizs-
gálati módszerek. A szinképel emzést a fémiparban az ércek fémartalmának
vizsgáIatára, a nyersanyag és a fémhulladékoszályozására, továbbá a fémek
és öwözetek összetételén ek százalékos megállapítására használják.

Osszefoglaló kérdések

1. M a célja a nemesfémek finomságvizsgálatának?

, Mkor alkalmazunk karcpróbát, és mikor laboratóriumi vizsgálatot,
a finomságvizsgálat során?
3. Mi a karcpróba, és milyen eszközök szükségesek hozzá?
4. Milyen összetételü próbasavak szükségesek a külörrféle finomságu
arany ötvözetek karcpróbájához?
5. Milyen összetételü próbasavat alkalmazunk ezust karcpróbához?
6. Milyen összetételü próbasavat alkalmazunk platina karcpróbáltoz?
7. Hogyan végezzllk az atany karcpróbáil
8. Hogyan végezzllk az eztJst karcpróbáfl
9. Hogyan végezalk a platina karcpróbát?
10. Ismertesse a laboratóriumi finomságvizsgálatokat!
l1. Ismertesse a fllzipróba-vizsgáLat eszközeit és a vizsgálat sorrendjétl
12. Ismertesse a szinképzelemzést|

83