Mese 1.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Úgy hívták, hogy ……………………
Nemrégen még óvodás volt. Az óvodában sokat beszélgetett az iskoláról az óvónénikkel és a
csoporttársaival. El is mentek az iskolába, meglátogatták a gyerekeket és a jövendőbeli tanító
nénit. A tanító néni is eljött meglátogatni őket. A nyári szünetben is büszkén mondta
mindenkinek, hogy nemsokára elsős lesz. Anyával elmentek és gyönyörű táskát, tolltartót
vásároltak, a tolltartóba pedig mindenféle íróeszközöket, pontosan úgy, ahogy a tanító néni
javasolta. A nyári szünet egy szempillantás alatt telt el és egy estén anya azt mondta
………………………….-nek:
- Holnap időben kell felkelned. Megyünk az iskolába!
……………….. már régóta várta ezt a pillanatot. A táskáját és a tolltartóját már sokszor
felpróbálta titokban és az osztálytársaira, tankönyveire már nagyon kíváncsi volt. A tanító
nénire pedig már jó ismerősként gondolt. Egyedül azt sajnálta, hogy a játékait nem viheti
magával.
Másnap reggel frissen kipattant az ágyból, gyorsan megreggelizett, fogta a szép táskát,
a hegyes ceruzákkal és színesekkel teli tolltartót és elindult anyával az iskolába. Csak egészen
icipicit izgult. Amikor megérkeztek és meglátta a tantermet, nagyon elcsodálkozott. A polcról
az otthonihoz hasonló játékok mosolyogtak rá. Volt köztük kisautó, macika, kismozdony és egy
huncut szemű bohóc, szakasztott olyan, mint a kedvenc bohóca, amit annyira szeretett volna
magával hozni.nemsokára úgy érezte magát, mintha otthon lenne. A tanító néni és a gyerekek
is mind kedvesek voltak, néhány ismerős játszópajtásával is találkozott és végre a tankönyveket
is megnézhette közelebbről.
Amikor anya érte jött, nem is tudta, hogy mivel kezdje a mesélést. A sok új élmény
kavargott benne és csak arra vágyott, hogy otthon egy finom ebéd és egy kis pihenés után
mindent töviről-hegyire elmeséljen, nemcsak a szüleinek és a nagyiéknak, hanem
természetesen a kedvenc játékainak is.

Mese 2.

1-2. óra (a-i) OK. 4-5. oldal

Tegnap meséltem nektek ……………..-ről, aki ugyanolyan elsős kisgyerek volt, mint
ti vagytok. Képzeljétek:
Másnap reggel, amikor …………………….. elment az iskolába, az otthon hagyott
játékok zúgolódni kezdtek:
- Hová sietett ennyire? Velünk már nem is fog játszani?
- - Ugyan, ugyan!- mondta a bohóc. - Ne mérgelődjetek! Én tudom hová ment. Iskolába
jár. Azért tudom, mert az én bohóc-unokatestvérem ott ül a polcon. Tőle hallottam.
- - Iskolába?!- kérdezték a játékok.- Minek?
- Azért, hogy megtanuljon írni, olvasni, számolni és még sok mindent. Tudjátok, mit?
Amíg nincs itthon, addig játsszunk mi is iskolásat. A játékok iskoláját. Majd én leszek
a tanító.- mondta a bohóc.- Én már régen megtanultam ezt az unokatestvéremtől.
- Jó! – mondták a játékok. Lepjük meg és tanuljunk meg mi is olvasni.

Lássuk, hogyan tanította a bohóc a játékokat olvasni:

betűtanítás
 Mese 3.
8-9. óra (ó) OK. 10. oldal

Kis barátunk nagyon jól érezte magát az iskolában. Már tökéletesen tudta olvasni az
a, i (betűkártyákkal) betűket, sokat gyakorolt otthon is és a napköziben is. Az iskolában
tanult verseket és énekeket is könnyedén megjegyezte. De nemcsak ő, hanem a játékai is
becsületesen tanultak otthon. Már nemcsak azért játszottak iskolást, mert meg akarták lepni
…………………….-t, hanem azért is, mert nagyon élvezték a dolgot. Egyik reggel, amikor
……………………… elment az iskolába, a bohóc azt mondta a játékoknak:
- Képzeljétek! Bekukkantottam …………………………… könyvébe. Ma új betűt fog
tanulni. Tanuljuk meg mi is!
A játékok örömmel kezdtek bele egy új csodálkozós betű tanulásába. Én is
megmutatom nektek:

betűtanulás

Mese 4.
15-16. oldal (m-t-s) OK.15. oldal

Kis barátunk olyan jól érezte magát az iskolában, és olyan jókat játszott a társaival, hogy
nem is gondolt az otthon hagyott játékokra. A játékok szívesen tanulták a betűket a bohóctól,
de nagyon hiányzott nekik kis pajtásuk társasága. Már éppen zúgolódni kezdtek, amikor
hazaérkezett …………………….. az iskolából. A játékok nagyon megörültek neki. Különösen
akkor, amikor bejött a szobába és azt mondta:
- Kedves játékaim. Olyan régen játszottam, már veletek, de tudjátok, iskolába járok
és ott annyi érdekes dolgot tanulunk. Gyertek, megmutatom! Játsszunk iskolásat!
Felültette a játékokat sorban egymás mellé. A játékok pedig vidáman összekacsintottak.

- m-m-m - mondta a macika.- Milyen vidám …………..!

- t-t-t – tülkölte a kisautó. –De jó, hogy újra játszik velünk!
- s-s-s – sisteregte a kisvonat.- Már annyira hiányzott nekem!

És a játékok nagyon boldogan játszottak iskolásat kis gazdájukkal.

Hogy is mondták a játékok?

Betűtanítás (m-t-s)

Mese 5.
21-22. óra (v+összeolvasás) OK.18.oldal

I.rész

A kis játékok igazán nem panaszkodhattak. Kis gazdájuk az iskola után mindig szakított
kis időt arra, hogy játsszon velük. Egyik napon a kiskutya ugrott oda …………………. elé.
-v-v-v. Én is szeretnék veletek játszani!- vakogta sértődötten.- Engem már régen nem
vettél le a polcról! Pedig nagyon figyeltem eddig.
 - Gyere kis pajtásom!- mondta ……………..- Ma úgyis valami izgalmasat fogunk
tanulni.

Betűtanítás

II. rész

- Emlékeztek , hogy eddig milyen magánhangzókat tanultunk az iskolában?- kérdezte

…………………. a játékokat.

a-i-ó
(gyerekek olvassák)

- Gyertek kedves játékaim, ti is olvassátok el nekem! Kinek van kedve elkezdeni?

Macika volt a legbátrabb és el is olvasta a betűket. Nagyon szépen olvasott, de mindig morgott
egyet: am, im, óm.
Most már a kisvonat is felbátorodott és ő is elolvasta a betűket. Ő is nagyon ügyes volt, de
mindig sistergett egy kicsit: as, is, ós.
- Nahát!- tülkölte a kisautó – Engem se felejts ki! És boldogan olvasta a
magánhangzókat, de mindig tülkölt egy icipicit: at, it, ót.
A kiskutya maradt a legvégére, de talán ő olvasott a legszebben, persze egy picurkát mindig
vakkantott: av, iv, óv.
- Ejha!- mondta …………….. –Mi is pont így olvastuk a szótagokat az iskolában. És
mindegyik kis pajtásának adott egy jutalomsimogatást.

Mese 7.

26-27. óra (l) OK. 23. oldal

Bencének olyan sok plüssállatkája volt a szobájában, hogy nem is tudta őket számontartani.
Volt egy aranyos, sárga tollú, sárga csőrű, pelyhes apróság is közöttük. Amikor
……………………. Játszott vele, mindig Lilikének szólította. Lilike a kiskacsa hálásan bújt
…………………-hez, ha levette a polcról és a legboldogabb akkor volt, ha
…………………….. este őt vitte magával elalvás előtt.
- L-l-l.- köszönt szépen Lilike egyik nap a játékoknak.- Velem is játsszatok! Úgy
szeretnék megtanulni olvasni! Nem szeretem, ha azt mondják rám, hogy buta vagyok! Már azt
is mondta rám valaki, hogy buta liba. Buta ő, ha nem tudja megkülönböztetni a kacsát a libától.
- Gyere csak!- hívta őt betűbohóc.- Megmutatjuk neked szívesen, amit eddig tanultuk.
Lilike igazán gyorsan tanult. Pillanatok alatt megjegyezte a magánhangzókat, nagyon ügyesen
leolvasta őket a betűbohóc szájáról. A többiek is kacagva nézték, ahogy Lilike próbálkozott.
De ami igaz, az igaz. Lilike minden magánhazó után egy pici „l”-t is odacsempészett és így
olvasott:

ól il al

A játék végén betűbohóc meg is dicsérte , a többi játék pedig megmutatta neki, hogy ők hogyan
tudnak olvasni.
 Mese 8.

31-32. óra (ú) OK. 27. oldal

Egy szép napon , amikor ……………………… hazajött az iskolából, érdekes dolgot

mesélt el betűbohócnak:
- Képzeld, az iskolában elvitte a kisegér az egyik fogamat.- és büszkén mutatta meg az
első kipottyant tejfogának a helyét.
- Ú-ú-ú.-. mondta betűbohóc ijedten.- Biztosan nagyon fájt.
- Nem, dehogy!- kacagott …………………….. és megmutatta a szép kis fehér
fogacskát, amit becsomagolt egy tiszta papírzsebkendőbe.- Kiviszem a nappaliba,
megmutatom apának is.
- Ú-ú-ú.- nyafogott betűbohóc kényeskedve.- Én akkor sem szeretném, ha kiesne a
fogam.
- Neked nem is fog.- nyugtatta meg kis barátját …………………. És kiment a
nappaliba.
Amikor …………………. már nem volt a szobában, betűbohóc a játékoknak is elmesélt
a történetet.
- Úm.- morogta macika.- Biztos, hogy nem fájt?
- Ús.- sisteregte a kisvonat.- Dehogy, hiszen csak tejfog volt.
- Út.- tülkölte a kisautó.- Majd nő helyette másik.
- Úv.- vakogta a kiskutya.- Biztosan nagyon jól áll neki, hogy nincs foga.
- Úl.- mondta Lilike.- én azt hallottam, hogy minden hét éves gyereknek kiesnek
egyhamar a fogai.
Abban azonban mindannyian egyetértettek, hogy nagy szerencse, hogy a plüss
állatoknak nincsenek fogai.

Mese 9.
37-38. óra (p) OK. 31. oldal

Nemsokára elérkezett …………………………hetedik születésnapja. Meglátogatták őt

a nagyszülei is, hogy felköszöntsék és beszélgessenek egy jót. ………………………..
természetesen megmutatta a tankönyveit és a sok-sok játékát is a nagypapájának. Nagypapa
nagyon büszke volt az unokájára és meg is dicsérte, amiért ilyen szorgalmasan dolgozik az
iskolában és tele vannak a füzetei és könyvei aranycsillagokkal. Amikor meghallották anya
hangját, ahogy a vacsorához hívja őket, gyorsan kisiettek a konyhába. Igen ám, de nagypapa
bent felejtette a szobában a pipáját.

- Hát te ki vagy?- kérdezték a játékok a pipát.

- P-p-p. Hát pipa vagyok. Mi más lennék.- dohogott a pipa.
- Furcsa egy szerzet vagy! Még sosem láttunk ilyet!- álmélkodtak a játékok és jól
megnézték maguknak a pipát.
- P-p-p.- mérgelődött a pipa.- Ne bámuljatok már így rám. Nem bántok én senkit.
Inkább játsszunk egy jót. Nagypapával úgyis olyan ritkán járunk ilyen helyeken.
- Jó.- egyeztek bele a játékok.- Megmutatjuk neked, hogyan szoktunk iskolásat
játszani.
 - Az nagyon jó lesz! Nagypapa úgyis sokat olvas újságot, legalább én is el tudom majd
olvasni a kedvenc oldalaimat.- mondta a pipa és örömmel szót fogadott a
betűbohócnak, aki megmutatta neki, amit eddig tanultak.
- Na, ide figyelj!- sürgette betűbohóc.- Kezdjük is el hamar!

A pipa ügyesen olvasta a magánhangzókat, amit a betűbohóc mutatott, de egy picit

persze mindig pöfékelt is hozzá:
Óp-úp-ap-ip-ep.

Amikor ez már jól ment versenyt olvastak a játékok, hogy ki tud szebben olvasni.nagyon
jól szórakoztak együtt és kicsit szomorúan búcsúztak el a pipától, amikor nagypapa bejött érte
és hazavitte.

Mese 11.
40-41.óra (c) OK. 34. oldal

Cini, a kisegér nagyon kedves kis játék volt……………………… gyakran játszott vele.
Legfőképpen a nővérét ijesztgette, aki nagyon félt az egerektől, bár nem tudta megmondani az
okát. Cini annyira hasonlított az igazi egérre, hogy éppen megfelelt erre a célra.
- C-c-c.- cincogta egy napon Cini a játékoknak.- Ugye ti nem féltek tőlem?
- Dehogy félünk!- vágta rá betűbohóc.- Bár az igazat megvallva, ha tényleg igazi
lennél, félnénk, hogy megrágcsálsz.
- C-c-c. – nézett meglepődve Cini.-Hiszen én is csak egy plüssállat vagyok.
- Igen, igen, de sok rosszat hallottam már a rokonaidról.
- C-c-c.- válaszolta kicsit szomorúan Cini.- Én úgy tudom ők is a sajtot és a dióféléket,
száraz kenyeret, magokat szeretik Tőlük sem kell félni!
- Mi nem is nem félünk tőled, ezért meghívunk egy jó kis iskolásdi játékra. Nekünk
mostanában ez a kedvenc szórakozásunk.
Cini boldog volt, amiért játszhatott a többiekkel és nem is okozott nekik csalódást.
Könnyedén vette az akadályokat, hamar megtanulta a magánhangzókat és vidáman olvasta:
- Có-ce-ca-ci-cú.
Legjobb barátai, Lilike, a kiskutya, macika és a kisvonat pedig segítettek neki és együtt
olvastak vele.

Mese 13.

44-45. óra (k) OK 37. oldal

Egyik reggel valami furcsa zajra ébredtek fel a játékok. Mi ez? Mi ez? – kérdezgették
egymástól. Senki sem tudta a választ. De a zaj csak nem múlt el.
- K-k-k.- hangzott a furcsa hang.
- Valaki kukorékol?- kérdezte betűbohóc a szemét dörgölve.
- K-k-k. Igen.- hangzott tompán valahonnan.- Én vagyok az, Kakaska.
- Hol vagy?- kérdezte betűbohóc.
- K-k-k. Itt a dobozban, amit tegnap kapott ……………………………
- Ja! Az új társasjáték lehet az.- dünnyögte álmosan betűbohóc és megkereste a
dobozt.
Amikor kinyitotta, valóban ott találta Kakaskát sok más játék között.
- Miért hangoskodsz ilyen korán?- kérdezte Kakaskától.
 - K-k-k. Korán van?- kérdezte Kakaska – Ne haragudjatok, de nekem ez a dolgom.
Köszönteni a napot jó korán. De sajnos a sötét dobozban nem tudtam pontosan, hogy
mikor kukorékoljak.
- Na jó. Semmi baj. Úgy látom, már úgyis éppen itt volt az ideje, hogy felkeljünk.
………………….. már el is ment az iskolába. Gyere, bemutatlak a többieknek és
játszhatsz te is velünk iskolásat.
- K-k-k. Szívesen.- kukorékolta Kakaska.- Most már úgysincs más dolgom holnap
reggelig. És boldogan olvasott a játékokkal:
Ki-kú-ke-kó-ka.
A többiek is vele olvastak. A játék végén pedig megígértették vele, hogy nem fog olyan
korán kukorékolni és egy kicsit halkabb is lesz.

Mese f
53-54. óra (f) OK. 45. oldal

Már hűvösre fordult az idő. Sárgultak a falevelek, gyakran fújt a szél. Egyik reggel
…………………. fogta betűbohócot és betette a táskájába. Elvitte az iskolába. Mondani sem
kell, hogy betűbohóc nagyon jól érezte magát, hiszen sok-sok gyerekkel játszhatott és mindent
jó alaposan megnézett a teremben. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett neki, hogy az oda-vissza
úton nagyon fázott és persze az otthoni barátai is nagyon hiányoztak. Mikor délután végre
hazakerült és beszélgethetett a pajtásaival, nem is tudta, hogy mivel kezdje a mesélést.
- Kedves barátaim!- kezdte a mondandóját betűbohóc.- Jól éreztem magam az
iskolában és büszke voltam ………………………-re, mert igazán jól dolgozott, de
nagyon fáztam az oda-vissza úton, mert rettenetesen fúj a szél odakint. F-f-f, csak
úgy süvített. De képzeljétek az olvasásórán kicsit kikukucskáltam a táska zsebéből
és jól megjegyeztem, hogy mit tanultak a gyerekek. A fújó szél betűjét tanulták
éppen. Tanuljuk meg mi is!
A játékok most még szívesebben töltötték a délutánt tanulással, hiszen nagyon hiányzott nekik
betűbohóc és jó volt újra együtt játszani vele. Szebben olvastak, mint valaha

Mese h
60-61. óra (h) OK. 51. oldal.

Amikor ……………………. reggel elment az iskolába, az idő már nemcsak szeles,

hanem nagyon hideg is volt. …………………………. Otthon felejtette a kesztyűjét, így bizony
mire az iskolába ért, jól átfagyott a keze. H-h-h.- hiába lehelgette egész úton.
Délután, amikor hazaért, első dolga volt, hogy kivegye a szekrényből a kesztyűjét, és
odakészítse az íróasztalára. Még hangosan meg is jegyezte:
- Kedves kis kesztyűm, de hiányoztál nekem ma.
A játékok nem vették jó néven, hogy ……………………….. a kesztyűt így becézgette.
Meg is kérdezték a kesztyűtől:
- Mióta vagytok ti ilyen jóban, hogy kedves kis kesztyűmnek szólít? Tavaly fel sem
akart venni, a jéghideg hógolyókat is kesztyű nélkül gyúrta.
- H-h-h. Ne haragudjatok rá! Biztosan nagyon fázott a keze.- mondta békítőleg a
kesztyű.– H-h-h. Úgy látom most egy ideig, de legalábbis a hideg idő végéig nem leszek
itt a szobában veletek, pedig a szekrényben végig nagyon figyeltem, amikor iskolásat
játszottatok. Nem játszanátok velem is egyet búcsúzóul? Lehet, hogy tavaszig nem
találkozunk.
- Igazad van.- mondták a játékok.- Gyere, játsszunk iskolásdit!
És a játékok megbékélten iskolásdiztak a kesztyűvel.
 Mese z
64-65. óra (z) Ok. 55. oldal

………………………-nek egyik kedvenc meséje volt a Maja, a méhecske. Anyukáját

sokszor nyaggatta, hogy hadd nézhesse meg egy-egy epizódját. Anya sokszor mondta is neki,
hogy annyiszor megnézte már, hogy a végén ő is zümmögni fog.
Egy vasárnap a család kis kiruccanást szervezett a Vidámparkba. Amikor
………………….. a sok hintázástól már szédült, …………………….. megkérte anyát, hogy
kipróbálhassa a zsákbamacskát. Izgatottan várta, hogy mi lesz a kis zsákocskában. Legnagyobb
meglepetésére Maja plüssfigurája volt. ……………………… boldogan szorította magához kis
kedvencét és hazáig le sem tette a kezéből. Otthon aztán letette az éjjeliszekrénye tetejére, mert
vele szeretett volna aludni aznap este. Aztán kiment vacsorázni.
Mihelyt ………………… kiment a szobából, a játékok rögtön megszólították Maját:
- Már sokat hallottunk rólad és a tévében is sokszor láttunk már.- köszöntötték.
- Z-z-z.- zümmögte Maja.- Olyan jó, hogy megint gyerekszobában lehetek. Unalmas
volt már abban a zsákbamacska-játékban a sötét zacskóban üldögélni. De álmomban
sem reméltem, hogy ilyen jó társaságba kerülök. Mit játszotok?
- Iskolásdit.- vágta rá betűbohóc.- És te is nyugodtan játszhatsz velünk, ha akarsz.
- Z-z-z.- zümmögte Maja elégedetten.- Persze, hogy akarok.
Így hát az aznapi iskolásdit már Majával együtt fejezték be.

Mese d
73-74. óra OK. 63, oldal

Egy reggel a játékok ismét furcsa hangra lettek figyelmesek. Tompa dobogást hallottak
valahonnan.
- Jaj! Mi ez a zaj? –nyafogott egyik- másik játék.- Már éppen leszoktattuk Kakaskát
a korai kukorékolásról és most megint nem bír magával valaki.- Ki dobog?
- D-d-d. Én vagyok, a játékdob. Itt az alsó polcon. Már régóta figyellek benneteket,
ahogy iskolásdit játszotok és én is mindent megtanultam, amit ti. de most már
elfogyott a türelmem. Szeretnék veletek játszani, de itt a legalsó polcon észre sem
vesztek. Pedig új betűt is tudnék nektek tanítani. D-d-d. Csak egyedül nem megy.
Valamelyikőtöknek segítenie kell, mert nem találom a dobverőimet. Aztán, ha már
megtaláltuk, valakinek dobolni is kell rajtam.
Betűbohóc rögtön jelentkezett:
- Majd én dobolok. Az összes rokonom tud zenélni. Van amelyiknek még a neve is
az, hogy zenebohóc. Most legalább én is kipróbálhatom, hogy van-e hozzá
tehetségem. Na, keressük csak meg gyorsan azokat a dobverőket!
A dobnak nagyon tetszett, ahogy betűbohóc ügyes kezei doboltak rajta. Azután pedig
bebizonyította, hogy tényleg figyelt és tud olvasni.

Mese j
82-83. óra (j) OK. 68. oldal
 J-j-j. Hallatszott valami jajgatásféle Bence szobájában. A játékok végigkutattak minden
polcot, fiókot és szekrényt, de nem találtak senkit. Ki vagy? Hol vagy? Mi történt veled?
Beszorultál?- kérdezgették, de hiába szólongatták a hang tulajdonosát, J-j-j, továbbra is
hallatszott a furcsa zaj.
- Most már aztán ne jajgass, hanem bökd ki hol vagy!- kiáltott betűbohóc kicsit
mérgesen.- Így nem tudunk segíteni rajtad.
- J-j-j.- hangzott ismét.- Itt vagyok a mesekönyvben. Nyissátok ki!
- Pinokkió! Csak nem te jajgatsz?- kérdezte meglepetten betűbohóc, amikor kinyitotta
a könyvet.- Mi a csuda történt veled?
- J-j-j. Nem látod?- kérdezett vissza sértődötten Pinokkió.- Mi lenne? Már megint
hosszúra nőtt az orrom.
- Biztosan füllentettél.- állapította meg kissé okoskodóan betűbohóc, mert egyszer
hallotta az esti mesében, amikor Bence anyukája Pinokkióról mesélt, hogy akkor nő meg az
orra, ha nem mond igazat.
-J-j-j. Igen.- vallotta be Pinokkió.- De nekem ne mondd, hogy te még sohasem
füllentettél.
- De velem is előfordult már, csak nekem nem nő meg tőle az orrom.- nevetett most már
betűbohóc és a többi játék is mosolygott.- Ne jajgass tovább, hanem gyere iskolásdit játszani.
Nekünk hosszú orral sokkal jobban tetszel.
Pinokkió nem is jajgatott tovább, hanem okosan bekapcsolódott a játékba és szépen
olvasott. Az olvasásóra végére még mintha az orra is kisebb lett volna.

Mese n
91-92. óra (n) OK. 76. oldal

Egy délután, amikor Bencének kevés leckéje volt és hamar elkészült vele, megbeszélték
Gáborral, a legjobb barátjával, hogy átjön játszani. Már az iskolából hazafelé kitervelték, hogy
LEGO-ból fognak minivárost építeni és Matchboxokkal fognak benne autózni.
Ebéd után meg is érkezett Gábor egy nagy zacskó Matchboxszal. Addigra Bence már
elkezdte a LEGO-várost. Kék-fehér elemekből építette fel a rendőrállomást, mert sok-sok
rendőrautója volt. Épített még ipari parkot is, ahová a darus, markolós és billenős teherautóit
rakta.
- Miért nem építünk mentőállomást is?- kérdezte Gábor.- Oda a helikoptert is
betehetnénk, mint légi mentőt.
- Á!- válaszolta szomorkásan Bence.- Kiesett a mentőautóm kereke még tavaly, azóta
nem kaptam újat és törött játékkal nem szeretek játszani.
- Lassan a testtel!- mosolyodott el Gábor és a zsebéből egy takaros kis mentőautót
húzott elő.- Tudtam, hogy örülni fogsz neki.
- Naná!- vidult fel Bence arca.- Építsük csak meg gyorsan azt a mentőállomást!
Gábor és Bence elmélyülten játszottak egész délután. Csak akkor hagyták abba, amikor
anya beszólt a szobába:
- Fél hét van Gábor. Indulnod kell haza.
Gábor látta, hogy Bencének szomorú fény csillant meg a szemében, ezért azt mondta:
- Itt hagyom neked a mentőautót egy-két napra. Nekem most nem kell.
- Köszönöm.- válaszolta Bence Cserébe válassz magadnak egy kamiont, mert tudom,
hogy te meg azt szeretnél. Egy- két napra én is kölcsönadom.
Így hát Gábor megnyugodva ment haza a jó játék után. Bence pedig el sem pakolta a
LEGO-várost, abban a reményben, hogy Gábor majd megint átjön és folytatják a játékot.
 Reggel, amikor elment az iskolába a játékok felélénkültek, és legelőször a mentőautót
szólították meg:
- Hogy aludtál itt a vendégségben?- kérdezte betűbohóc.
- N-n-n.- nyújtózott hatalmasat a mentőautó.- Gondolhatjátok. Egész délután velem
játszottak a fiúk. Úgy elfáradtam, hogy aludtam, mint a bunda.
- Akkor gondolom, nincs is kedved velünk játszani.- szomorodott el betűbohóc.
- N-n-n. Dehogynem.– nénózott a mentőautó. Éppen most mondtam, hogy aludtam,
mint a bunda. Cseppet sem vagyok fáradt.
- Szeretsz iskolásdit játszani?
- N-n-n. Még sosem játszottam, remélem nem fogtok bennem csalódni- aggódott a
mentőautó.
- Biztos nem! Eddig még mindenkinek minden nagyon jól sikerült, neked is menni
fog!- biztatta őt betűbohóc.- Csak nagyon figyelj és azt tedd, amire kérünk!

Mese sz
102. óra (sz) OK. 83. oldal

Szombaton Peti anyukájával piacra ment. Segített bevásárolni. Anya csak zöldséget
szeretett volna venni, de Peti addig nyaggatta, míg mégiscsak elkanyarodtak a játékospult felé.
Peti már messziről kinézett magának egy kígyót, ami ugyan műanyagból készült, de
megtévesztésig hasonlított az igazira. A szomszéd kisfiúnál látott ilyet a múltkor és nagyon
megijedt tőle, mert azt hitte, igazi. Úgy gondolta, hogy nagyon vicces lenne egy kicsit
megijeszteni vele a nővérét is. Végül anya beadta a derekát és megvette a kígyót.
Peti alig várta, hogy hazaérjenek. Gyorsan bedugta a kígyót a fürdőszobába a csap mellé
és huncut mosollyal az arcán letelepedett a közelben. Amikor a nővére mit sem sejtve, még
álmosan betámolygott a fürdőszobába, hogy megmosakodjon, Peti odaállt a közelbe és várta a
hatást. Egy pillanatot sem akart elszalasztani. Aztán majd megpukkadt a nevetéstől, amikor a
nővére visítozva rohant ki a fürdőszobából. Próbált magyarázkodni, de a nővére nem volt
kíváncsi a mentegetőzésre és bizony jól ellátta Peti baját.
Ezután a kígyó már nem érdekelte annyira Peti és bekerült a többi játék mellé a szobába.
A játékok eleinte rémülten néztek egymásra. Hamar megnyugodtak azonban, miután a
kígyó megszólalt.
- Sz-sz-sz- Látom féltek tőlem. Mindenki így van ezzel először. Biztosan hallottátok a
múltkor azt az irtózatos visítozást. De higgyétek el, nem bántok én senkit. Úgy szeretném, ha
egyszer engem is bevinne az ágyába valaki éjszakára aludni, úgy mint téged macika. De mindig
ez történik, ha már senkit nem lehet velem megijeszteni, akkor csak felkerülök egy
játékospolcra, vagy egy játékosládába. Sz-sz-sz.- panaszkodott a kígyó.
- Örülünk, hogy ezt elmondtad- szólt betűbohóc. Így már mindjárt más. Nem tagadom,
féltem tőled egy kicsit, mert nagyon hasonlítasz az igazira, de tudod mit, gyere játssz velünk
iskolásat. Közben bemutatlak a többi játéknak is.
-Sz-sz-sz. Boldogan!- nevetett most már a kígyó és szerényen bekapcsolódott a játékok
iskolájába. Jót olvastak együtt.
A játék végén betűbohóc fogta a kígyót és halkan a fülébe súgta:
- Gyere csak! Beteszlek Bence ágyába. Meglátjuk, mit szól majd.
Amikor Bence este lefeküdt az egész család egy nagy visításra lett figyelmes. Aztán
halk kuncogás hallatszott:
 - Jaj, de megijedtem!- mondta nevetve Bence.- Hogy kerülsz te ide?- kérdezte a
kígyótól- Á, biztosan a nővérem.- motyogta magában.- ha már úgyis itt vagy, gyere
ma este veled alszom.
Néhány pillanat múlva Bence és a kígyó mély álomba merültek.

Mese g
111. óra (g) OK. 89. oldal

Most már hidegek voltak az éjszakák. Anya elővette a szekrényből a pehelypaplant..

- Ezzel takarózz! Ez alatt biztosan nem fogsz fázni.- mondta Bencének.
- Anya! Mit jelent az, hogy pehelypaplan?- kérdezte Bence.
- Hát azt, hogy a liba tollát kitépik és azzal tömik meg a paplant, párnát. Finom puha
és meleg. Nem véletlen, hogy a mai napig nem ment ki a divatból.
- Szegény Lilikém.- mondta Bence.- Még jó, hogy nem vagy igazi liba.- sajnálkozott
Bence és magához szorította Lilikét.
Anya kinevette:
- Látszik, hogy nem tartunk már baromfit az udvarban úgy, mint régen a szüleink.
Jól összekeverted a libát a kacsával. Lilike kacsa. Én pedig libatollról beszéltem.
De, ha jól belenézel a játékosdobozodba, az alján libát is fogsz találni. Kicsi
korodban sokat játszottál vele. Nem is keverted össze soha a libát a kacsával.
Bence gyorsan beszaladt a szobájába és feltúrta ajátékosdobozát, amelyben a
használaton kívüli plüssjátéksereget tartotta. És valóban megtalált egy plüsslibát. Odatette
Lilike mellé. Megpróbálta őket jó alaposan megfigyelni, hogy máskor ne keverje össze a libát
a kacsával.
Másnap reggel aztán a játékok iskolájában a plüssliba szomorúan mesélte el a
történetet a játékoknak:
- G-g-g. Nem is hiszitek el, hogy Bence milyen gyorsan megfeledkezett rólam.
Olyan sokáig nem játszott velem, hogy a végén összekevert a kacsával. Pedig
amikor kicsi volt, sokszor nem volt hajlandó esete lefeküdni nélkülem. Most
nagyon szomorú vagyok.
- Sebaj! –vigasztalta betűbohóc. Minden rosszban van valami jó. Így legalább
megkeresett és elővett a doboz aljából. Már mi is hiányoltunk. Gyere! Pótoljuk be
a sok elfecsérelt időt és játsszunk iskolásat.
- G-g-g. Boldogan.
A kisliba örömmel kezdett olvasni a többiekkel. Legjobban persze Lilikével érezte jól
magát. Ők ugyanis mindig nagyon jó barátok voltak.

Mese r
121-122. óra OK. 98. oldal.

- R-r-r.- hallatszott a szívszaggató zokogás a polcról.- R-r-r.

- Ki szomorkodik ilyen nagyon?- kérdezte aggódóan betűbohóc és gyorsan
körbenézett a szobában.
- R-r-r. Én zokogok. – válaszolta halkan a játékmotor.
- Mi a baj? Talán defektet kaptál?- próbált viccelődni betűbohóc.
- R-r-r. Viccelődj csak. De nekem nem lesz jobb kedvem tőle. Mióta Gábor megint
kölcsönadta a mentőautót Peteinek, már nem is játszik velem. Itt porosodok napok
óta a polcon. Pedig játszásiból lehetne belőlem rendőrmotoros is a LEGO
városban. Miért olyan nagy baj, hogy én piros vagyok?
 - Egyáltalán nem baj. Játszásiból minden lehetséges. Majd megpróbálok segíteni a
dolgon, de addig gyere, játssz velünk. Nem bírom hallgatni ezt a zokogást.
- R-r-r. Köszönöm a kedvességedet. Jövök és játszom veletek. Úgyis nagyon
figyeltem, amikor iskolásdit játszottatok. Sajnos más dolgom nemigen akadt.
Olyan jót játszottak, hogy a végére a motor jókedvre derült. Betűbohóc pedig
kieszelte, hogy csak úgy odateszi a motort a LEGO város közelébe, hátha Peti észreveszi és
újra játszik vele. Így is történt. Bencéhez délután átjött Gábor és nekikezdtek a legózásnak. A
motort Gábor vette észre.
- Nézd! Pont ilyen motort kerestem ide a Mercédeszem elé. Ez lesz a felvezető
rendőrmotoros.
Betűbohóc elégedetten mosolygott a polcon. Azt meg mondani sem kell, hogy ennél
büszkébb rendőrmotorossal már régen nem játszottak a fiúk.

Mese b
134-135. óra Ok. 107. oldal

Bencének volt egy kis hároméves unokatestvére, Ádám. Gyakran jöttek át játszani az
anyukájával. Amíg Bence és Ádám játszottak, az anyukák jókat beszélgettek. Ádám kedvence
volt, ha Bence buborékokat fújt. Visongott, tapsolt örömében és próbálta őket elkapni.
Bezzeg a játékok nem voltak ilyen vidámak a buborékoktól. Betűbohóc kifejezetten
mérges volt, ha pont az orra hegyén pattant szét a buborék és az egész arcát beterítették a
páracseppek. Pinokkó sem szerette, ha benedvesedtek a tagjai, mert utána napokig nyikorgott,
ha akárcsak a kezét is felemelte. A motor is féltette a szép, fényesre polírozott kormányát a
nedvességtől. Talán csak Lilike a kiskacsa és barátja a kisliba nem idegenkedett a víztől.
Egy ilyen délután végén Ádámka ott felejtettea buborékfújóját Bence asztalán. Igaz,
nem volt már benne sok folyadék. A játékok az első adandó alkalommal megszólították a
buborékfújót:
- Épp ideje, hogy elfogyott belőled a szappanos lé! Már nagyon zavart engem a sok
buborék, ami pont az orromon pattant szét.- dohogott betűbohóc.- De ami igaz, az
igaz. Ádámka roppant aranyos ahogy örül a buborékoknak. Én is mindig jókedvre
derülök tőle.
- B-b-b. – fújt még néhány buborékot a megmaradt szappanos léből a buborékfújó..-
Láttam, hogy egész délután mérgesen csillogott a szemetek. Rám ne haragudjatok!
Bencének már százszor megmondta az anyukája, hogy ne a szobában buborékozzon,
de ti is tudjátok, milyenek a gyerekek. B-b-b. Szeretnek csintalankodni.
- Jól van. Semmi baj. Már meg is száradtam. Nincs is több időm a mérgelődésre.
Kezdenünk kell a tanulást.
- B-b-b. Miféle tanulást?- kérdezte izgatottan a buborékfújó.
- Hát az olvasásórát.- felelték a játékok egyszerre.- Ez a kedvenc elfoglaltságunk
mostanában és nagyon jól haladunk vele.
- B-b-b. Bevesztek engem is a játékba? – kérdezte a buborékfújó.- Úgysem kellek már
Ádámnak. Eddig az összes többi buborékfújót eldobták, ha már kiürült.
- Persze hogy eldobták! – felelte betűbohóc.- Üresen már csak egy kacat. És olyan
folyadékot, amivel szép nagy és sok buborékot lehet fújni házilag nem lehet csinálni.
De nekünk majdnem üresen is jó játszópartner leszel. Legalább nem fogsz az
orromra buborékot pattintani. Figyelj! Mi már tudjuk az összes magánhangzót. El is
mondom őket neked: Á-a-ó-ú. E-é-í-ő-ű. Ezeket szoktuk olvasni és közösen már sok
szót is el tudunk olvasni.
 A buborékfújó is figyelmes és szorgalmas kisdiák lett a játékok iskolájában és
hamarosan vidáman olvasott a többiekkel.

Mese gy
141-142. óra OK. 111. oldal

Egy hétvégén anya azt mondta Bencének:

- Gyere, csináljunk egy kis rendet a játékaid között. Annyi mindened van, hogy nem
is tudod számontartani. Egy csomó játékot meg már kinőttél. Úgy gondoltam, hogy
azokat odaadjuk Ádámnak. Biztosan nagyon fog neki örülni.
Bence aggódva , de beleegyezett, hogy szétválogassák a játékait. Igazán akkor döbbent
meg, amikor anya a takarítás végén a hintalovat is oda akarta rakni az Ádámnak félretett játékok
közé. Igaz, hogy ő már iskolás, de azért néha, titokban még szokott rajta lovagoln. Kedves volt
neki a hintaló, mert ő is az unokatestvérétől örökölte. Már elgondolkodott rajta, hogy oda kéne
adni Ádámnak, de még korainak találta az időpontot. Így szólt hát anyának:
- Anya! A hintalovat még ne adjuk oda. Ádám még kicsi. Félek, hogy leesik róla.
Anya szája mintha mosolyra húzódott volna, de azt válaszolta:
- Jól van kisfiam. Erre nem is gondoltam. Maradjon még az a hintaló.
Bence a hintalótóról gyorsan letörölte a port, titokban meg is simogatta és megnyugodva ment
ki a szobából.
- Gy-gy-gy.- motyogott a hintaló.- Még hogy engem odaadni annak a kis manónak.
Csak a festéket kaparná le rólam és összekarcolná a szépen lakkozott testemet. Én
azt szeretem, ha Bence hintázik rajtam. Majd hintáztatom Ádámot, ha nagyobb lesz.
- Látom nagyon izgatott vagy.- szólította meg betűbohóc.
- Gy-gy-gy.- válaszolt a hintaló.- Még szép! Oda akartak adni Ádámnak.
- R-r-r.- jajdult fel a motor.- Vele még vigyázni kell. Nekem is majdnem letörte a
lámpámat.
- Na jó. Elég a nyafogásból. Örüljünk, hogy játszanak velünk, hiszen játékok
vagyunk.- szakította őket félbe betűbohóc.
- Nem tudom, te mit szólnál, ha a játék végén hiányozna mondjuk a szemed.-
ellenkezett egy kicsit még a hintaló.
- Igazad van. Annak én sem örülnék.- enyhült meg a betűbohóc.- Hagyjuk is ezt a
témát és töltsük hasznosan az időt. Mondjuk olvassunk egy kicsit.
- Örömmel! Szeretek veletek játszani és egyáltalán nem vagyok nyafogós. Úgyhogy
örülnék ha engem is bevennétek az olvasósdiba. Minden magánhangzót ismerek.
Meg is mutatom.