Az embereket sújtó járványok már az írással rendelkező civilizációk kialakulása előtt is jelen voltak,

azaz egyidősek az emberiséggel. A középkori legnagy járványa, a 14. századi fekete halál, a dögvész,
azaz a pestis volt. Az írások szerint a fertőzés Kr. u. 540/541 során Egyiptomból indult, Kr. u. 542-ben
Konstantinápolyban már ezrek életét követelte a járvány. A pestis, más néven dögvész a Yersinia
pestis nevű baktérium által okozott betegség.

Az ún. „nagy pestisjárvány” a 14. század közepén sújtotta Európát. Amint az talán közismert, a
járványt genovai gályák hozták a kontinensre.

Bár a pestis terjedése a hidegebb téli időszakokban általában lelassult, ennek ellenére a következő év
elejére már végigsöpört egész Itálián, majd innen terjedt tovább a francia városokba. 1349 elejére a
fertőzés már elérte egész Dél-Angliát, Németalföldet és az Alpokon keresztül a Német-római
Birodalmat, valamint a Magyar Királyságot is. 1351-ig Európa szinte összes régiójában felütötte a fejét
a kór. A becslések szerint nyugat- és közép-európai népesség 25–30%-a elpusztult, más számítások
inkább 30–40%-osra teszik a veszteséget, számokban 17 és 28 millió közé teszik a járványban
elhunytak számát az 1347-et követő öt évben.
A pestisnek két fajtája volt. A bubópestis, vagy mirigyes pestis baktériumát közismerten a
patkányokon élősködő bolhák hordozták.
A pestis másik fajtája, a tüdőpestis, vagy szeptikémiás pestis még gyorsabb lefolyású volt, és biztosan
végzett áldozataival, mert cseppfertőzéssel terjedt. A vérkeringési zavarok miatt a bőr alatt feketés
vérömlenyek keletkeztek, innen kapta a járvány a „fekete halál, fekete dögvész” elnevezéseket.

A pestis pusztításában több tényező is közrejátszott, például az emberek életkörülményei, étkezési

szokások, építkezés vagy a higiéniai viszonyok és az orvostudomány aktuális állása is. A városokban
sokkal gyorsabb volt a betegság terjedése és nagyobb volt a halálozás is. Az utcák szűkek voltak, a
szemetet az utcára ürítették. A házakban fürdőszoba nem volt, hetente egyszer közös fürdőbe
jártak az emberek., ami a vírus terjedését segítette.
 A francia uralkodó VI. „Szerencsés” Fülöp (1293–1350) felszólította a Párizsi Egyetem orvosi
fakultását, hogy dolgozzanak ki ellenszert. A leggyakoribb „gyógymód” a tűz használata, a
szobák füstölése, valamint különböző illatanyagok (pl. virágok) használata volt. A pestisdoktorok
maszkja is azért volt olyan mint egy madár feje, mert a maszk csőr részébe virágokat és más
erős illatú anyagokat tettek. De egyetlen hatásos módszer csak a 40 napos karantén volt. A
pestis a mai napig jelen van a földön. Az utolsó nagy járvány 1894-ben volt Hongkongban,
amiben csaknem 13 millióan haltak meg. Magyarországon,1737–1751 között zajlott le az utolsó
járvány.