8 ÜNNEP
Két honvédtiszt emlé-
kére emelték az alsóta-
nyai tanítók 1912-ben
azt a domborműves osz-
lopot. a m e l y ma is a z
1948/49-es szabadság-
harcra emlékezteti Mó-
rahalom lakóit. Ketten
indultak el, valahonnan
a Felvidékről: G r a c z a
Antal és Záhony István.
Harcoltak - és szöktek,
amikor Világosnál sötét-
ség borult a hajnalodó
szabadságra. Hol vágtá-
ban, hol meg inkább las-
san, de egészben! Ahová
a megtorló hatalom még
n e m ért e l , a s z a b a d
pusztákon kapcabetyá-
rok verték agyon őket.
Nem p o l i t i k á b ó l , nem
aulikus hajlandóságból,
csak pénzükért. „Megöl-
tek egy legényt, hatvan
forintjáért...", mondja a
népdal. Itt kettőt öltek
meg.
M á r n e m éltek az aradi ti-
z e n h á r m a k , a m i k o r az 6 vilá-
g u k is e l s ö t é t ü l t . M é g n e m
(rta meg Arany János a Csa-
ládi kört - a m e l y b e n „ B é n a
harcfi lép be, s o k j ó estét kí-
ván" - , hogy szólhasson a
nemzet nagy harcáról, amit
tanítóként biztosan fűtött
s z a v a k k a l adott v o l n a t o v á b b
Záhony István kántortanító,
é s s z f v é b e zárta v o l n a a szol-
g a b í r ó is, d e n e m erre s z á m í -
t o t t a k a s z i n t é n A r a n y t ó l is
megénekelt pásztortüzek
mellett. Csikósokról, kóbor
b é t y á r o k r ó l h o g y n e hallottak
v o l n a , Rózsa Sándor együtt
harcolt velük szilaj csapatá-
val, de k a p c a b e t y á r o k r ó l ,
testközelből, talán keveseb-
bet. Ami Móricz Zsigmond
f á j d a l m a s tollára c s a k 1932-
b e n j u t o t t el (Barbárok), az
ezen a földön már 1849-ben
megesett.
Hogyan végeztek velük?
Háborúk után mindig föl-
színre b u g y b o r é k o l a hit-
ványság. Egy e m b e r tette,
vagy több? Egyszerre, vagy
egymás után?
Szabó Vilmos nyugdíjas
történelemtanár, ennek a
földnek szülötte. A kései
utódok akkor keresték leve-
lükkel, a m i k o r é p p e n k i z s u p -
polta a hivatali s z ű k l á t ó k ö r ű -
ség a művelődési házból, és
a levél m e g v á l a s z o l a t l a n u l
b e n n m a r a d t . A c í m ü k e t se
t u d j a . Szécsy György z ö l d f ö -
deles könyvecskéjét kaptam
tőle, mert neki é p p e n kettő
v a n belőle. S z é c s y G y ö r g y is
tanító volt, h o g y n e áldozott
volna rájuk bőséges sorokat.
A n n y i r a s z é p e n szólt. M ó r a -
h a l o m m o n o g r á f i á j á b ó l is ki-
maradt.
A z áll b e n n e , n e m is a
mai város határában történt
az eset, h a n e m a r r é b b , a
csorvai Laposon. Baromjá-
rás v o l t a k k o r L a p o s , m a
Lapos dűlő a neve. Gracza
Antal H o n t v á r m e g y e b o z ó k i
j á r á s á n a k volt a s z o l g a b í r á j a ,
de nem járási státusa hozta
erre a járásra. Régi barátjá-
val, a lámi kántortanító
h o n n y a l g e r i l l a c s a p a t o t szer-
vezett. Jól s e j t h e t t e m a lelki
rokonságot Rózsa Sándorék-
kal. R u h á j u k , f e g y v e r ü k ,
minden fölszerelésük az el-
lenségtől elszedett zsák-
mányból tellett. Fölvidéki
erdőségekbe húzódva kém-
lelték az osztrákok hadállá-
sait, a d a n d ó a l k a l o m m a l r a j -
tuk ütöttek. Most o l v a s o m .
Lőcse fölszabadítása is ne-
vükhöz fűződik. Ha tudtam
volna, a m i k o r ott j á r t u n k ,
m á r b i z t o s a n (rtam v o l n a ró-
luk.
Szabadcsapatok sorsa,
h o g y s z é t m o r z s o l ó d n a k , mi-
re a h á b o r ú v é g e t é r . F ö l d -
birtokos szüleihez menekült
a szolgabíró, a Balassagyar-
m a t h o z k ö z e l i Sülyk pusztá-
ra. d e b a j t h o z o t t v o l n a f ö l -
• Megöltek két legényt, hatvan
Honvédtisztek és kapcabetyérok
menőire, ketten vették nya-
k u k b a a v i l á g o t . Csesztvén is
megálltak, Madách Imrénél,
b i z t o n s á g r a ott se találtak.
R o k o n h o z térültek Kecske-
méten, Hajós Józsefékhez,
i n n e n is t o v á b b m e n t e k . Ha-
lasra. N a g y a halasi p u s z t a ,
v a d á s z o k törtek r á j u k , lovai-
kat is elvették. Kötöny pusz-
táig j u t o t t a k , itt f o g a d t á k föl
fuvarosnak Gáspár Mihály
c s ő s z t . T á z l á r h a t á r á b a n van
H a r k a is, K ö t ö n y is, e b b ő l
lett H a r k a k ö t ö n y , t e h á t leg-
j o b b ú t o n v o l t a k Ú j v i d é k fe-
lé. M e r t h o v á is i g y e k e z h e -
tett v o l n a a k k o r m á r a két
f ö l d ö n f u t ó , mint az e l ő z ő
s z a b a d s á g h a r c o k hősei ú t j á n
Törökországba. Teljes napig
várakoztak a csősz tanyáján,
hogy készülhessen a nagy
útra. K é s z ü l t is, d e m á s k é n t .
Összeszövetkezett három ju-
h á s s z a l , Lefánti Illéssel,
Zsemberi Czifra Istvánnal és
Meskó. Jánossal.
Úttalan utakon mentek.
Így j u t o t t a k el a laposi e r d ő -
be. i n k á b b talán a ruki e r d ő -
b e ? É s n e m is m i n d i g úttalan
u t a k o n , az ú g y n e v e z e t t Hat-
öles út erre vitt Majsától
Zá-
Mórahalom: „Az alsórészi tanítók kezdeményezésére felállíttatta Az Alsótanya népe." (Fotó: Gyenes Kálmán)
Gracza Antal és Záhony István emlékműve Laposjáráson
Szabadkára. Ki volt-e csi-
nálva, vagy a véletlen hozta,
n e m tudni, d e letértek róla,
és fölborult a kocsi. Lehet,
hogy a legnaivabb trükk, de
bevált. M e g kellett volna
várniok a hajnalt. N o v e m b e r
30-a van már, d i s z n ó v á g ó
András napja. Azért disznó-
vágó, mert akkor már van
olyan hideg, hogy eláll a
disznóság. Na, ezen a hűvös
éjszakán Gracza a kocside-
r é k b a n hált, Z á h o n y p e d i g a
p u s z t a f ö l d ö n tért n y u g o v ó -
ra. F u r c s a b o r u l á s , h a a k o -
c s i d e r é k b a n m é g a l u d n i le-
hetett. L ó h á t o n k ö v e t t e ő k e t
a h á r o m lator. A m i k o r á l o m
ereszkedett rájuk, a szolga-
bírót megfojtották, a tanítót
pedig agyonverték. Pénzüket
elosztották maguk között, a
holtakat pedig temetetlenül
otthagyták.
Megint előkerül egy
c s ő s z , Dinnyés a n e v e . Ő te-
m e t t e el G r a c z á t , a h o l m e g -
találta, és a j á m b o r pászto-
r o k n y á r f á k a t ü l t e t t e k a sír
körül. Záhony maradványait
a kiszálló bizottság arrébb
lelte meg, három hónap
múlva. December, január,
forintjáért...
február, elmúlt a tél? Fölté-
telezik, menekülni próbált,
amikor ütötték. Borzalmas
vég! Kettejük maradványait
Szegedre hozták, a közkór-
h á z b a , és i n n e n vitték ki a
köztemetőbe.
T e l t e k az é v e k , m á r túl
voltunk az e n g e s z t e l ő ki-
egyezésen, és Szegeden a
Ráday-korszak csapta-vágta
a betyárokat, amikor szóbe-
szédet követve a négy
a k a s z t ó f á r a v a l ó is h o r o g r a
akadt. Gracza sírja helyén
akkor már tizenkét tölgyfa
állott, a m i t n e m e s e g y s z e r ű -
séggel holtak fájának nevez-
tek. R ú z s á n „ h ó t t f á k " , „ h ó t -
tas f á k " n é v e n őrzi a z e m l é -
k e z e t , é s e g y f a d e r é k r a f ö l is
v é s t é k n e v ü k e t k é t k a r d öle-
lésében, c í m e r alatt, körül-
b e l ü l tíz é v v e l e z e l ő t t , d e a
„makkfákból" már csak
n y o l c van. A s z e g e d i s z ó t á r -
ban is olvashatjuk Hóttasfák
c í m s z ó alatt: emiéitfák Mér-
ges közelében, ahol Gracza
és Záhony honvédtiszteket a
Szabadságharc után orvul
megölték. A Jakabffy-térkép
is j e l z i Honvéd emlék n é v e n
1919-ben. Szécsy hivatkozá-
s á b ó l t u d j u k , Tóth Mór k i r á -
lyi ü g y é s z k é p v i s e l t e a k ö z -
vádat a szegedi vár egyik
földszinti termében 1870-
ben, és ő írta meg Jó mada-
rak c í m m e l a történetet. K a r -
c a g o n adták ki, 1897-ben.
Negyvennyolc évvel ké-
sőbb! Jó lenne egyszer bele-
n é z n ü n k e b b e is.
Hőseink körül sok men-
d e m o n d a keringett, olvasom
tovább a könyvecskében.
Talán éppen Szécsy György
lett v o l n a a k e z d e m é n y e z ő j e ,
hogy e m l é k m ű v e t állítsanak
a két bujdosónak, de Lázár
György szegedi polgármes-
ter javaslatára n e m a L a p o s
legelőn, hanem elérhetőbb
h e l y e n , az a l s ó k ö z p o n t i
templommal szemközt.
Két m é t e r és 25 centi m a -
gas az e m l é k o s z l o p , V í g h
Ferenc szegedi szobrász ké-
szítette b e l e a b r o n z b ó l v a l ó
d o m b o r m ű v e t . F a t ö n k ö n ül a
honvéd, mereng a végtelen
pusztaságban. Két kereszt
v a n m é g rajta, és talán a le-
á l d o z ó n a p . F ö l i r a t a : A ma-
gyar függetlenségi harcz
után Szeged város alsó hatá-
rában idegen gyilkos kezek
SZOMBAT, 1998. MÁRC. 14.
által kimúlt Gracza Antal és
Záhony István honvédtisztek
emléke iránti kegyelet örök
jeléül az alsórészi tanítók
kezdeményezésére 1912-ik
évben felállította Az Alsóta-
nya népe. Ü n n e p é l y e s l e l e p -
lezése 1913. m á j u s 11-én
történt.
T e h á t e z é r t m a r a d t ki a
monográfiából. Csupán
helynévként említődik egy-
szer. M a g a a gyászos eset
n e m itt történt.
Mindkettőnek szép meny-
a s s z o n y a volt már, olvasom
tovább. Amikor a Korponán
lakó Plachy Vilma hírt ka-
pott, hogy Gracza Antalt a
császári haditörvényszék ha-
lálra ítélte, s z í v s z é l h ű d é s b e n
meghalt. Álruhába bújva még
elbúcsúzott tőle vőlegénye,
gyásszal megrakva indult
végzetes útjára. A tanítóról
itt n i n c s e n t ö b b a d a t u n k .
J a , é s m i lett a k a p c a b e -
tyárokkal? Mondtam már,
túl v o l t a z o r s z á g a k i e g y e -
zésen, amikor horogra akad-
tak, tehát méltó büntetést
kaptak: kötél általi halálra
ítélték őket. Föllebbezés ak-
k o r is v o l t m á r , a k ö t e l e t
húsz évi fegyházra változtat-
ták. E g y i k ü k i d ő k ö z b e n el-
halt, h á r m a n v i s z o n t a T r e n -
csén megyei Illava fegyhá-
zában f e j e z t é k b e é l e t ü k e t .
A Fölvidékre vitték őket,
ahonnan áldozataik szár-
maztak?
Lapunk többször foglal-
k o z o t t m á r a két s z e r e n c s é t -
lenül j á r t h o n v é d t i s z t t e l . T l z
évvel ezelőtt leginkább a
zöldfödeles Szécsy-könyvre
t á m a s z k o d v a m o n d t a el a z
esetet. M é r g e s és R ú z s a k ö -
zött v a n H o n v é d e r d ő , I n c z e -
fi G é z a a s z e g e d i f ö l d r a j z i
n e v e k s z ó t á r á b a n is azt í r j a ,
a szabadságharc után két
honvédtisztet végeztek ki ott,
az ő emlékükre nevezték el
az erdőt. Á t v e t t e ezt is.
Azért említettem az előbb a
ruki erdőt, mert ez mellett
történhetett a gyászos eset.
A Szegedi Szótár említett
c í m s z a v a is e z t m o n d j a ó
hogy Mérgeshez közel tör-
tént ó, d e h a a m a i R ú z s a át-
mérője legalább tizennyolc
kilométer, elég hosszan kö-
zel van M é r g e s h e z . Inczefi
G é z a c s ö p p n y i s z a v a , az ott
a ludas, a l e g a l á b b fél é v s z á -
z a d d a l k é s ő b b telepített e r d ő
h e l y é r e tette át hozott anyag-
ból d o l g o z ó t u d ó s c i k k í r ó n k
a honvédgyilkosság helyét.
Hét é v v e l ezelőtt f o t ó r i p o r t e -
r ü n k m á r rátalált, le is f é n y -
képezte a kifaragott fadere-
kat. Örök hitetlenként ma-
g u n k is e l m e n t ü n k m o s t , ki-
m o n d h a t o m , aki H o n v é d e r -
dőn keresi, soha meg nem
találja. A l e g t ö b b és a l e g k e -
vesebb, amit hallottunk: va-
lami gazdag népeket vertek
a g y o n , a z ő u t ó d a i k ültették
a fákat. Kastélyok, erdészhá-
z a k m e l l e t t m á s h o l is l á t n i
h a s o n l ó r e n d b e n álló t ö l g y e -
ket, m i n d e n e s e t r e h a n e m ül-
t e t t é k v o l n a , m é g e n n y i t se
tudnának róluk.
A z t is í i j a S z é c s y G y ö r g y ,
Gracza Berta Ipoly-vidéki
lakos levelei n y o m á n , hogy
Mikszáth Kálmán márvány-
n á l m é l t ó b b e m l é k e t állít a
k é t h ő s n e k a Tót atyafiak-
ban. G y e r e k k o r o m b a n o l -
v a s t a m e z t is, b e v a l l o m , n e m
e m l é k e z t e m rá. E l ő v e t t e m
megint. Az a fekete folt az el-
b e s z é l é s c í m e , Olej bacsa a
h ő s e . E b b e n v a n a z ú j dal a
tót n é p m o d o r á b a n : Jön már
Garibaldi a szomszéd falu-
ba, / Klapka is vele van,
Graczát, Záhonyt hozza, /
Blróék Gyurija lovát kantá-
rozza. Ezt b i z o n y , úgy ér-
zem, maga Mikszáth faragta.
Idézek m é g egy teljes bekez-
dést: Olej előtt felélednek a
régi emlékek, a nagy „hábo-
rú" zaja, amikor Gracza,
Záhony Brezináról tettek ki-
rohanásokat. Vitéz két hon-
véd volt... vagy most is az
még, mert hát a jó tót nép,
ámbár bebizonyult, hogy orv
kezek által haltak meg Vad-
kerten, midőn menekültek,
még visszavárja valahonnan.
(Még egy helyszín, n e m Al-
sóközpont, nem Laposjárás,
n e m is H o n v é d e r d ő , h a n e m
[SoltjVadkert. Egészen biz-
tos, két embert legföljebb
k é t h e l y e n lehet a g y o n v e r n i .
Megtoldom: három biztosan
t é v e d é s , és a n e g y e d i k se
egészen biztos. Ha három
h ó n a p m ú l v a találtak rá
Gracza tetemére, és az azo-
n o s í t á s is i g a z á n d i b ó l h ú s z
év m ú l v a történhetett, be-
mondások alapján, minden
t u d o m á n y o s módszer nélkül,
a k k o r k é t e l y e i n k is t á m a d -
nak.)
Anika, a bacsa lánya tűz-
re teheti a finom „demikát"-
ot, a juhászok címeres elede-
lét, m o n d j a t o v á b b M i k -
száth, én p e d i g azért állok
m e g , m e r t a m i n a p a Vol-
lfordokról s z ó l v a í r t a m le a
Fölvidékről származó Sátá-
n y o k k e d v e l t e l e d e l é t , a da-
mikalevest. Hírt m o n d Ani-
ka, p u s k á s e m b e r j á r t itt, te-
jet kért, és arannyal fizetett.
O l e j a z o n n a l m e g f e j t i a ta-
lányt: ez vagy Gracza lesz,
vagy Záhony. Amikor azt is
m o n d j a a leány, h o g y el-
k e z d t e c s a p n i a s z e l e t : Ép-
pen ilyen nagy selyma Zá-
hony, ha vászoncselédet lát.
M é g h á r o m s z o r j ö n elő a ne-
ve ó mintha pótolni akarná,
hogy Graczáról beszél töb-
bet az utókor ó, mire kiderül,
nem Gracza, nem Záhony,
c s é l c s a p csábító csak, aki
m i a t t v é g ü l l e é g a b a c s a bi-
r o d a l m a , és c s a k a z a f e k e t e
f o l t m a r a d utána...
M i k o r is (rta M i k s z á t h e z t
az elbeszélést? Szegedi évei
alatt j á r t a k e s z é b e n a z o t t h o -
niak, 1881-ben jelent meg!
Könnyű kikövetkeztetnünk,
itt h a l l o t t a a z e s e t e t , i n n e n
t e t t e át o d a a z o n n a n v a l ó
két h o n v é d t i s z t e t , h o g y h o l -
tuk u t á n is t o v á b b é l j e n e k .
Most már csak Tóth Mór
munkája kellene még, a Jó
m a d a r a k . V a g y b e k é n e ül-
n ö m a levéltárba, és belebúj-
nom a Ráday-iratokba?
Majd meglátjuk.
Horváth Dezső