Mikes Kelemen: Törökországi levelek

Mikes Kelemen régi irodalmunk egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Neve

egybefonódott a Törökországi levelek című munkájával. Mást nem is írt soha.
A Törökországi levelek fiktív (el nem küldött, irodalmi) levelek, inkább
élménybeszámolók, mintsem levélgyűjtemény. Mikes a levél műfajával
Franciaországban ismerkedett meg, ahol a kor irodalmának kedvelt műfaja volt. Az
irodalmi levél (episztola) műfajára jellemző, hogy nincsenek merev szabályai, tartalom
szempontjából is igen rugalmas, bármiről szólhat.
Mikes Kelemen nem Magyarországon, hanem emigrációban, a törökországi
Rodostóban, II. Rákóczi Ferenc inasaként írta emlékiratait, 1717 októberétől 1758
decembere között. Ez lehetett Mikes legfőbb vigasza és kedvtelése a száműzetés
magányában.
Leveleit egy kitalált személyhez, egy Konstantinápolyban élő öreg erdélyi
hölgyhöz („Édes Néném”) írta. Összesen 207 levelet írt és mindegyiket valódi
keltezéssel látta el. A levelek társalgási stílusban íródtak, jellemzőjük az anekdotázó
hajlam, a naplószerű vallomásokra jellemző őszinteség.
A leveleskönyvnek nincs tervszerűen elrendezett szerkezete, a levelek
mindegyike egy-egy önálló egységet alkot („Leveleket írok, nem könyvet”). Mikes
Kelemen műve nem hatalmas, monumentális alkotás és a vallásra vonatkozó részek
sincsenek túlsúlyban. Bár a barokk korban élt, az előbb említett okok miatt alkotását
inkább a rokokóhoz sorolhatjuk. Témájuknál fogva a leveleket három nagy csoportra
tudjuk osztani: 1. A lelkesedés, a közeli hazatérés vágyát, 2. az érzelmi hullámzást, 3.
a teljes reménytelenséget megfogalmazó levelek.
A 37. levél az első csoportba tartozik, annak egyik kiemelkedő alkotása. A
tréfálkozó hangnem rögtön az első mondatban tetten érhető, de a játékos ötlet mögött
érezhető a honvágy fájdalma: “úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem
Zágont." Azóta szállóigévé vált ez a híres gondolat.
Kesernyés humorral fejezi ki Mikes azt, hogy milyen ellentmondásos érzelmei
vannak egy otthonától távol, emigrációban elő embernek, aki már megszokta
idegen földön új lakhelyét, ugyanakkor ragaszkodik szülőföldjéhez és gyötri a
honvágy.
Ebben a levelében a bujdosók mindennapjairól számol be a képzelt
levelezőtársnak. Ugyanakkor ezek a megfigyelések, tapasztalatok, tudósítások
élményszerűek, mivel személyes érzelmek járják át őket.

1
Kigúnyolja a török vendéglátást: a törökök irigyek. Leírja a Zsuzsival való
beszélgetéseket is, és itt kigúnyolja a női csacsogást.
A tájat aprólékosan ábrázolja, leírja a várost és a szokásokat. Mediterrán, szép
színes világ tárul elénk, ám nem élvezhetik a táj szépségeit, mert hazavágynak.
Elszigetelten éltek és társtalanok voltak. Érződik a büszkeség, hogy segítettek
rendet teremteni a városban.
Egy rendkívüli fontosságú alkotás a 112. levél, melyben II. Rákóczi Ferenc
halálát írja le. Nem sokkal a fejedelem 1735. április 8-ai halála után keletkezett.
Először csak közli a tényt, majd részletekre kitérve mondja el miként is távozott
történelmünk eme nagy alakja az élők sorából. Hangneme eltér a 37. levéltől,
ünnepélyes és fájdalmas. Végig érezteti, hogy hatalmas veszteségről van szó.
Új elemként jelenik meg az árvaság érzése. Többször is párhuzamot von Jézus és
Rákóczi közé. Krisztus halála után a kereszténység, Rákóczi halála után pedig a
magyarság lett árva. Jézus a keresztényekért, Rákóczi a magyarokért halt meg. E
sorokat mély vallásosság hatja át.
A levelek megfogalmazási, leírási módja rendkívül pontos, szinte tökéletesen
ábrázolja a természetet és az érzelmi életet. Majdnem mindent, amit Törökországban
megismert, összehasonlította hazai megfelelőjével (pl. bortermelés). Ezzel a nagyon
erős honvágyát fejezi ki.
A levelek hangneme könnyed, társalgó, szellemes, évődő és udvarias,
helyenként tréfás, játékos. Stíluseszközei intenzív használatával teszi Mikes Kelemen
színesebbé művét. Az általa tapasztalt érdekes esetek anekdotaként jelennek meg a
levélforma társalgó előadásában. Szülőföldjének nyelvjárása végigvonul egész
leveleskönyvén. Népies szavakat, találó közmondásokat bőven használ, a
körmondatokat kerüli, a rövidebb mondatokat hatásosan alkalmazza.
A Törökországi levelek által Mikes Kelemen a magyar irodalom klasszikusává
vált. Műve, történelmi mondanivalója miatt, nemzeti irodalmunk egyik legértékesebb
alkotása.
Mikes Kelemen
1690-ben született Zágonban. Református kisnemesi családból származott.
Apját, Pált a Habsburgok halálra kínozták. Áttért a katolikus hitre, mert anyja újra
férjhez ment.
A kolozsvári jezsuita kollégiumban tanult. 1707-ben belső inas, majd kamarás
volt II. Rákóczi Ferencnél. Száműzetésben él Lengyelországban és
Franciaországban, majd 1717-től a törökországi Gallipoliban és Rodostóban.
Túlélte társait. Mária Teréziához folyamodott kegyelemért, de elutasították, így
nem térhetett vissza soha többé a hazájába. Francia műveket fordít. 1761-ben halt
meg pestisben.