Jog- és állambölcselet gyakorlat 1.

 október 25. 1. zh. gyak.

 második zh. november 29.?

Görögök

 kis városállamok
 a demokrácia könnyen megvalósítható – közvetlenség
 az állam és magántársadalom nem válik el, nincs szükség közvetítő mechanizmusokra
 a politikai közösségnek igazságosnak kell lennie
 emberek közti természeti különbségek – a polisz rendjének az egyenlőtlenségre kell
épülnie – hierarchia
 ciklikus történelem-felfogás

Platón: eszményi állam

 eszményi állam: célja, hogy biztosítsa az emberek számára a boldog és erényes életet
 mindenki abba a helyzetbe kerüljön, amely megfelel vágyainak, képességeinek,
erényeinek → ideális állam → az emberek rétegét a természeti adottságoknak
megfelelően 3 csoportba osztanak, ők látják el a társadalmat (bölcsek,
munkálkodók = földművesek, kézművesek, őrök) – ehhez megfelelő képességekre
van szükségük – az ideális állam az erényesek állama
 az emberek különböző feladatokat látnak el (hierarchikus tagozódás)
 az állam egységét elvek teremtik, nem intézmények
 a vezetőknek meg kell akadályozniuk, hogy belső viszály legyen a társadalomban és
felügyeletet kell gyakorolni azok felett, akik befolyásolhatják mások gondolkodását
 a művészek korlátozhatók, bizonyos eszméket el kell némítani
 államérdekből a vezetőknek joguk van a megtévesztésre
 a helyes államban az életet kollektív elvek szerint szervezik meg
 az állam nem lehet csak a szükségletek kielégítésére, az disznók polisza lenne →
eszményre kell építeni
 az igazságosság azt jelenti, hogy mindenki a maga munkáját végzi
Arisztotelész:
 minden városállam a természet szerint létezik
 férfi + nő – urak + szolgák → háznép → falu → városállam
 társadalmi hierarchia: természeti képességek emberek közti egyenlőtlen megoszlása
 az ember zoón politikon – olyan élőlény, mely természeténél fogva állami életre
hivatott
 természetszerűség – a jogok sajátos felfogása
 igazságosságról csak ott lehet szó, ahol a törvény szabályozza az emberek
egymáshoz való viszonyát = a hatalmat a törvények korlátozzák
 államformák:
o helyes államforma:
 egy személy vezeti: királyság
 több személy: arisztokrácia (bölcsek egy csoportja)
 többség, mindenki: politeia (vegyes államforma, pl. Római
Köztársaság, egyszemély vezetés, csoportos népülés, népgyűlések)
o korcs államforma:
 egy személy: zsarnokság (ha nem a közérdek dominál, hanem a
magán)
 több személy: oligarchia
 többség, mindenki: demokrácia (mert a demokrácia a csőcselék
uralmává alakulhat, pénzért eladják a szavazatukat az arra jogosultak)

Cicero:
 jó állam (államformák) és jó polgár (nevelés)
 az állam az emberekben természettől fogva meglévő társulási ösztön terméke,
fenntartáshoz tervszerű kormányzásra van szükség
 kormányzás:
o 1 ember (király)
o kiválasztottak (legjobbak)
o egész nép
 kevert államforma - nem teszi lehetővé, hogy egy ember vagy egy csoport erkölcsi
fogyatékossága az egész állam rendjét megingassa
 consulok – király hatalmát képviselik
  Senatus – kiválasztott bölcsességével rendelkeznek
 négyelések – mindenki számára a szabadság biztosítása

Középkor

Szent Ágoston:
 üdvösség elérése, vallásosság
 teremtés → végítélet
 civitas dei = istenszeretet
 civitas terrena = önszeretet
 állam nem természetes képződmény
 ártatlanság állapota → bűnbeesés → kormányzat
 látta, hogy a Római Birodalom össze fog omlani, a kereszténység továbbra is
fennmarad – ketté kell választani

Két kard elmélet:

 I. Gelasius pápa – a maga területén mind az egyházi, mind a világi hatalom önálló és
független a másiktól
 VII. Gergely pápa – a világi hatalom nemcsak vallási ügyekben alárendelt, hanem
általában → pápai hivatal császárokat tehessen le, világi uralkodók (IV. Henrik)
alattvalóit feloldozhassa hűségesküjük alól

Szent Bernát: ciszterci apát

 az egyházi hatalmat jelképező spirituális kard
 a világi hatalmat jelképező materiális kard
 az egyház érdekében kell kihúzni

Aquinói Szent Tamás:

 az állam a mindenség része, melyet Isten alkotott és kormányoz
 az államhatalom isteni eredetű, célja, hogy megfelelő feltételeket teremtsen az
emberi élet számára
 az ember társas lény
 az állam a különböző képességekkel rendelkező, az értelmes természet adottsága révén
egymásra találó és célokat követő erkölcsi lények közössége
A teologiko-politikai probléma

 Európában 3 politikai formáció alakult ki az ókorban és a középkorban:

o birodalom
o városállam
o egyház
 a világi állam politikai kereteit az egyház szempontjaira tekintettel kell kialakítani
→ a teológiai és politikai szempontok összekapcsolása teologiko-politikai problémává
vált
 vallásháború → már nem az egyház segíti az államot, hanem az uralkodók segítenek,
hogy az egyház megtarthassa pozícióját
 Silete theologi! – az újkori politikai filozófia önállósodik az egyháztól
(„hallgassatok teológusok!”
 városállam – ? – birodalom (mi legyen a kettő között?)
 abszolút monarchia ← egyéni szabadság
 liberalizmus ← konzervativizmus
 politikai identitás: fejedelem alattvalója → nemzet → nemzetállam

Észszerű pluralizmus ténye

 mindent meggondolhassak saját ésszel, saját magam dönthessek, mi a jó vagy rossz,

az államnak ebbe nem kell beleszólnia
 középkor: jó életről szóló felfogás → üdvösség elérése → egység
 megszűnik az újkorban ez, kialakulnak a jó különféle felfogásai → Hobbes szerint
nincs legfőbb jó (summum bonum)
 hogyan lehet politikai formát adni?
 hogyan lehet az állam autoritását igazolni? – legitimációs kérdések →
szerződéselméletek

A felvilágosodás
 Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás? – a felvilágosodás az ember
kilábalása a maga okozta kiskorúságból – merjünk kiugrani a járókából, hagyják az
embereket a saját eszükre támaszkodni
 Sapere aude! - merj a magad értelmére támaszkodni – felvilágosodás jelmondata
 minden ember magában hordozza saját boldogulásának titkát, amit csak ő maga
fedezhet fel, csak ő valósíthat meg
 morális egyenlőség: minden ember egyedi értéket hordoz, mindenki élete egyformán
fontos
o ennek meg kell mutatkoznia a törvényekben, át kell hatnia az
intézményrendszert – törvény előtti egyenlőség jelenjen meg
o önmeghatározás szabadsága

Politikai racionalizmus

 a felvilágosodás racionalizmusa
 a politikai intézményeknek ki kell állniuk az észszerűség próbáját (legészszerűbb
intézmények kialakítása)
 racionálisan nem igazolható tekintélyigény nem lehet kötelezettségek forrása
 radikális reformizmus: a modern társadalom körülményei szükségessé teszik a
politikai formák átalakítását, ha kell forradalom útján

Emancipáció

 együtt jár a felvilágosodással

 az ember felszabadítása a szabad önmeghatározást lehetetlenné tevő
kényszerek alól, az igazolja a reformokat és a forradalmakat is
 mit jelent?
o csak a politikai jogi státuszok kiegyenlítését? (jogegyenlőség) – csak
bizonyos jogi intézmények átalakítása szükséges
o javak a társadalmi elosztásba való beavatkozást? – elosztási, termelési
viszonyok radikális átalakítása
 a politikai közösségnek kell-e emancipálnia tagjait (Marx) vagy a társadalomnak
önmagát? (Kant)
 Szerződéselméletek

Az állam milyen feltételek mellett jogszerű és ezért elismerésre érdemes?

– kérdések:
o 1. honnan ered a polgári társadalom és az állam? – mi készteti az embereket
arra, hogy az államot létrehozzák és fenntartsák?
o 2. milyen feltételek mellett jogszerű az állam? – az az állam jogszerű, amely
valamilyen megállapodásból származik
o 3. kik jogosultak a közhatalom gyakorlására, mit tehetnek meg? – hol
húzódnak a jogszerű államhatalom korlátjai?
o 4. milyen jogai vannak az alattvalóknak? – mikor állhatnak ellen?
o 5. az emberek miért fogadják el az alávetettséget?
– természeti állapot – állam, társadalom előtti állapot → itt van mindig valamilyen
probléma, amit a szerződéssel oldanak meg → szerződés → állam

A szerződéselméletek előzményei:
– szofisták – az ember alkotta törvények a polgárok közti megegyezés, szerződés
eredményei
– Arisztotelész – sok görög szerint a törvény szerződés volt – kezes az egymás közti
jogra
– rómaiak – primitív és nem pre-szociális előzetes állapot – evolúciós fejlődés
– Szt. Ágoston – bűnbeesés
– középkor: hűbériség, az uralkodó fogadalmai
– Volkersdorfi Engelbert: a hatalom alapja egy pactum subiectionis, amelyet az
emberek azért kötöttek az uralkodóval, hogy az vezesse és védje őket
o nem egy uralkodóra gondolt – eredeti szerződés
o az uralkodó a néppel áll szerződéses viszonyban
– reformáció: a szerződésekben isten is megjelenik
o politika erkölcsi megerősítésének szükségessége
o az állami intézmények legitimitásához az alattvalók aktív hozzájárulása
szükséges

Klasszikus szerződéselméletek jellemzői:

 – racionalisták – az értelem hangsúlyozása
– voluntaristák – a társadalmat és a politikai hatalmat az emberi akarattól teszik függővé
– az állam hatalma azért jogszerű, mert az alávetettek akarják
– individualizmus jellemzi – egyén-elvű emberfelfogás, az egyén az állam „anyaga” és
konstruktőre is → az állam azért jön létre, hogy megteremtse az egyén biztonságát

Thomas Hobbes: 1588-1679

– Leviatán (1651) – klasszikus szerződéselmélet kifejtése a műben
– az ember:
o nem társas lény, hanem egyén
o vágyak vezérlik: birtoklás, tudás, hatalom, megbecsültség
– az egyén mindent az önfenntartás érdekében tesz
– a közösségben csak azon keretek megteremtése tekinthető célnak, amelyek között az
egyének kielégíthetik vágyaikat
– természeti állapot
o az emberek egyenlők és szabadok
o természeti adottságaik és képességeik csaknem azonosak, mindenkit az
önfenntartás ösztöne vezérel
o mindenki megtehet mindent, ami az önfenntartáshoz szükséges → állandó
háborúhoz vezet
o bellum omnium contra omnes = mindenki háborúja mindenki ellen
o homo homini lupus est = ember embernek farkasa
o az emberi élet magányos, szegényes, állatias és rövid
o az emberek értelmes lények, akik belátják, hogy szenvedélyeik és érdekeik
kielégítését az szolgálja leginkább, ha megállapodnak egymással
o ígéretet tesznek a természeti törvények betartására (= azt tedd másokkal,
amit magadnak kívánsz)
o törekedjünk a békére, erre nincs más mód, minden eszközzel megvédhetjük
magunkat → békés együttéléshez kényszerítő hatalomra van szükség →
közhatalom létrehozása

Szerződés:
 – az emberek lemondanak szabadságukról és alávetik magukat az általuk megalkotott
hatalomnak, hogy biztosítsa számukra a békét
– mindenki köt mindenkivel nem az eredeti jogok átruházására, hanem joglemondás az
alattvalók részéről – a közhatalom gyakorlója nem szerződő fél
– alávetéses szerződés – mindenki aláveti magát a pozitív jognak
– a felek minden jogukról lemondanak, kivéve saját életük megvédéséhez szükséges
jogról
– ha az állam nem tudja megvédeni, a szerződés felbomlik
– a hatalom alanya a szuverén – abszolút hatalom
– az alattvaló köteles engedelmeskedni, nincs ellenállási jog

A szuverén
– szerződéssel létrehozott hatalom alanya a szuverén
– a szuverén:
o nincs alávetve a polgári törvényeknek
o abszolút hatalommal bír
o mindent megtehet a béke és a biztonság érdekében
o joga a törvényhozás, igazságszolgáltatás, hatóságok meghatározása,
tisztségviselők kiválasztása
o betilthatja a veszélyes tanokat, korlátozhatja a gyülekezési és
szólásszabadságot
– a szuverenitás alanya lehet:
o egy személy – államforma monarchia
o testület – arisztokrácia
o szerződéskötők összessége – demokrácia
– „a hatalomnak, ha kellő védelmet nyújt, minden formája azonos” (Hobbes)

Az alattvalók
– kötelesek a szuverén parancsainak engedelmeskedni – kivéve, ha az sértené az
önvédelemhez való jogról
– lemondanak az ellenállási jogról
– aki a szuverén parancsinak engedelmeskedik, az olyan, mintha önmagának
engedelmeskedne
John Locke: 1632-1704 (századot kell megjegyezni, nem a pontos évszámot)
– Két értekezés a kormányzatról (1689)
– természeti állapot:
o egyenlőség és szabadság
o nem mindenki harca mindenki ellen
o a békés együttélést az egyéneket összefogó olyan intézmények is
megteremthetik, mint a család, hagyomány, szokás, erkölcs
o elvileg békés is lehet, hiszen a természeti törvény érvényesül → senki sem
károsíthat meg egy másik embert életében, szabadságában, javaiban
o az emberek természetes jogai: élethez, szabadsághoz, tulajdonhoz való jog
o hiányosság: a természeti állapotban: a törvények nem világosok, egyértelműek,
nem közismertek
o az emberek az önszeretet miatt részrehajlóak
o a természeti állapot hadiállapottá válhat
o az emberek megállapodnak, hogy pártatlan bírót emeljenek maguk fölé,
létrehozzák a politikai és jogi közösséget, az államot → törvényhozó szerv,
illetve az azáltal kijelölt elöljárók
– szerződés:
o az emberek feladják a természeti állapotban élvezett szabadságuk egy részét és
az állam által alkotott polgári törvények irányítása alá helyezve magukat
polgári társadalommá egyesülnek
o egyesülési és alávetési
o a természetjog az állam viszonyai közt is hatályban marad
o csak azzal a feltétellel érvényes, ha a feleket vezérlő cél megvalósul
o a cél: „a szerződő felek megvédjék az életüket, szabadságukat, vagyonukat”
– amit közös elnevezéssel tulajdonnak neveznek = közjó

A kormányzat – megbízás:
– a társadalmi szerződés megkötő polgári politikai közösséget hoznak létre és
megalkotják az ennek működéséhez szükséges gépezetet, a kormányzatot
– nem joglemondás, hanem bizonyos jogok átruházása → megbízás
– nem abszolút hatalom
 – feladata a szabadság, az élet és a tulajdon védelme
– bizalmon alapul
– szolgálat
– elmozdítható, a megbízás visszavonható, a hatalomnak vannak korlátjai: saját
beleegyezése nélkül senki sem vethető hatalom alá
– a hatalom korlátjai:
o 1. nem lehet önkényes, nem rendelkezhet önkényesen a polgárok életével és
vagyonával
o 2. a törvényhozó hatalomnak „kihirdetett, állandó törvények alapján és
felhatalmazott, ismert bírók útján kell igazságot szolgáltatnia”
o 3. nem adhatja át másnak a törvényhozó hatalmat
o 4. legvégső határaiban a közjót kell szolgálnia

Jean-Jacques Rousseau (1712-1778)

– természeti állapot:
o az emberek szabadok és egyenlők
o legteljesebb béke állapota
o az emberek elszigetelten élnek, az érdekeik nem ütköznek
o boldogság korszaka
o tökéletesedés képessége, természeti katasztrófák, szükségletek fejlődése
kimozdította az embert
o ember társadalmi, erkölcsi fejlődése
o egyenlőtlenség, szabadság hiánya
o hadiállapot az erősebbek eltiporják vagy szolgaságba vetették a gyengébbeket,
törvényessé tették ezt a helyzetet, általuk létrehozott hatalom birtokában
megszilárdították a magántulajdont
o a hatalom önkényuralommá válik
– társadalmi szerződés:
o célja: megakadályozza a történelem ilyen előrehaladását és alternatívát állítson
o törvényes hatalom – az erő nem szül jogot, és csakis a törvényes hatalomnak
tartozunk engedelmességgel
o az emberek közti törvényes hatalom nem alapulhat máson, mint
megállapodáson
 o pactum unionis: a társulás tagjai lemondanak minden jogukról a közösség
javára és létrehozzák a szuverén hatalmat
o szuverén: nem egy külső hatalom, hanem valamennyi egyén egyesüléséből
származó „kollektív” személy, maga a nép
o alávetés és alárendelés nélküli szerződés
– szerződéssel az ember a természeti állapot függetlensége és történelmileg létezett
társadalmak rabláncai helyett polgári szabadságra tesz szert, megszerzi azt a
szabadságot, hogy törvényt adjon önmagának
– állam:
o 2 általános elvnek kell érvényesülnie
 1. minden polgárnak alá kell magát vetnie a törvénynek
 2. az egyes polgároknak nem szabad másoktól függővé válnia
o ennek 2 feltétele
 1. minden embert egyenlőként kezelnek, a törvények mindenkire
egyaránt vonatkoznak
 2. a törvények megalkotásában mindenki részt vesz
o csak a nép gyakorolhatja a főhatalmat = népszuverenitás
o közösség minden tagja számára biztosított, hogy szavazzon
o szavazni egy meghatározott elv szem előtt tartásával kell
o arra kell törekednie, hogy a megalkotott törvény az ő valódi érdekét és valódi
szabadságát mozdítsa elő → erről az általános akarat gondoskodik

Általános akarat – volonté générale

 az ember „mindig a maga javát akarja ugyan, de nem mindig látja, hogy mi az”
 az embernek fel kell ismernie, hogy a közérdeket szolgálva a saját érdekét mozdítja
elő
 ezt a polgári szabadságnak irányt adó, és ha kell korlátok közé szorító általános akarat
biztosítja
o biztosítja,
 hogy az egyéni és a közösségi érdekeknek a törvényekben való
kifejezése során a közösség ne tévedhessen
 a közérdeknek a magánérdekkel szemben való érvényesülését
 az általános akarat alapján az egyén kényszeríthető is
  az általános akarat nem többségi akarat: „az akarat nem annyira a szavazatok
számától, mint inkább a szavazókat egyesítő közös érdektől válik általánossá”
 nem egyszerűen minden egyes polgár akarata, hanem az állam valamennyi tagjának
állandó, a közérdeket kifejező és a szabadságot megvalósító akarata → mindig a köz
hasznára törekszik
 demokrácia igazolása – aki a törvényeknek engedelmeskedik, önmagának
engedelmeskedik
 a nép hatalmat csak közvetlenül gyakorolhatja: „mihelyst a nép képviselőket választ,
többé nem szabad”

Klasszikus republikanizmus tételei:

 „A jól kormányzott községben mindenki siet a gyűlésbe.”
 „A világ legboldogabb népének körében egy tölgyfa alatt egybegyűlt parasztok intézik
az államügyeket.”
 a szabadság megvalósulása politikai aktivitást feltételez
 a hatalom teljes és abszolút lesz – bármikor kényszerítheti a társulás igazi érdekét fel
nem ismerő tagjait valamilyen eszmény nevében, és állítólagos szabadságuk
érdekében
 az egyenlőséget és szabadságot biztosító társadalmi rend megalapozásához szükség
van eredeti, természetes szabadságának – ezzel életének, képességeinek, erőinek és
vagyonának egy részét mindenki a közösség rendelkezésére bocsássa
 egyedül a főhatalom döntheti el, hogy mi fontos a köz számára
 „minden polgárnak tökéletesen függetlennek kell lennie minden más polgártól és a
végsőkig függenie kell a községtől”
 a szabadság csak az állam révén valósulhat meg

Uralkodó eszmék

– előfeltételek, állítások, értékek koherens rendszere

– hatnak a politikai cselekvési programok formálására (pl. ogy.-i választásokon való
részvétel és választás a pártok közül) és az emberek politikai nézeteinek
befolyásolására
Módszertani kérdések:
– 1. általánosság, specifikusság kérdése
o általánosság: azok a tételek, melyeket az adott eszmerendszer valamennyi
képviselője elfogadna
o specifikusság: a fontos téziseknek el kell különülniük más eszmerendszerektől
 pl. liberalizmus – túlzott individualizmus
o vannak olyan értékek, amelyeket ugyan a legtöbb eszme elfogad, de más-más
tartalommal (pl. liberalizmusnál a szabadság – egyéni szabadság, szabad
legyek valamitől, államhatalomtól / republikanizmusnál a szabadság – nekem
szabadságom van valamire, én minden demokratikus eljárásban részt vehetek /
konzervativizmusnál a szabadság – közösség szabadságát helyezik előtérbe)
– 2. eszmerendszerek esszenciája
o szkeptikus elmélet – nincs lényegük, csak történetük, a nézetek állandóan
változnak (hajós hasonlat = mint egy hajó, elindul a kikötőből, különböző
alkatrészeit út közben kicserélik, mire partot ér már mindene ki van cserélve,
de mégis ugyanaz a hajó)
o esszenciális elmélet – nem voltak mindig egységesek, de van esszenciájuk,
magjuk, ez mindegyik eszmerendszernél megállapítható
o családi hasonlóságok felfogása (pl. mit tekinthetünk államnak?) – mindig van
egy kis hasonlóság, ami tovább visz, egy családhoz tartoznak a hasonlóság
alapján
– 3. konstitutív és derivatív tételek
o az eszmerendszerek fontos tételei nem mellérendetek, hanem hierarchiát
mutatnak
o konstitutív elvek: nem szorul további magyarázatra, önmagáért tartjuk
fontosnak, biztosítják az elmélet folyamatos fennmaradását, életképességét
(alapkövető elv, ami az adott eszmerendszerre jellemző)
o derivált elvek: valamilyen alapvetőbb elvet testesítenek meg vagy mozdítanak
elő, ezek igazítják a konstitutív elveket az adott társadalmi, politikai és
kulturális környezethez (elősegítsék a konstitutív elvek fennmaradását)
Hayek Dworkin
konstitutív elv spontán rend morális egyenlőség
derivatív elv piacgazdaság piacgazdaság
 o konstitutív elv: individualizmus, egalitarizmus, morális egyenlőség
o derivált elv: korlátozott állam, az embereket egyformán kell kezelni

Gót elméletek

– nem köthetőek szorosan az antik politikai filozófiához és hagyományokhoz:

o liberalizmus
o konzervativizmus
o szocializmus
o közvetítő, nem teljesen egységes a nacionalizmus
– francia forradalom – liberalizmus – polgári államok alapja, társadalmi élet és az állami
élet különválik, az abszolutizmusra válaszul (totalitarizmussal szemben)
– konzervativizmus, szocializmus – válaszreakcióként született
– a republikanizmus nem gót elmélet, mert erősen kötődik az antik hagyományokhoz

Liberalizmus

– francia forradalom eszmeáramlata, ami az abszolutizmusra irányult – szabadság

kivívása véresen ment
– szabadság elve természetjogi keretekben
– John Locke: az embernek vannak természetes, elidegeníthetetlen jogai (élethez,
szabadsághoz, tulajdonhoz), a kormányzás megbízáson alapul, törvényhozásnak
vannak korlátjai
– szabadság igénye gazdasági megfontolásokkal
– Adam Smith – szabad piac – láthatatlan kéz (mindenki a saját érdekét követi)
– angol wigh-liberalizmus
– az emberi szabadságot történeti folyamat során tartotta megvalósíthatójak
– utilitarizmus:
o legfőbb képviselő: Jeremy Bentham (1748-1832)
o az emberi cselekedetek, társadalom, jogi és politikai intézmények helyessége
attól függ, mennyire hasznosak azok az egyének szempontjából
o az a helyes intézmény, „amely a legtöbb ember számára a legtöbb jót,
vagyis a legnagyobb boldogságot okozza”
 o boldgságkalkulus
o nem veszi komolyan az alapvető jogokat, mindent a hasznosság kérdésének vet
alá
– Immanuel Kant (1724-1804): a szabad rend szükségszerűsége az emberi ész alapján
megalkotott normatív elvek és az ezekre alapozott jogok érvényességén nyugszik, a
szabadság és az egyenlőség végső soron összefüggenek, mindkettőt az emberi
méltóság feltétlen értéke alapozza meg
– amerikai „alapító atyák” – republikánus és liberális elvek is megjelennek az amerikai
alkotmányban
– Locke után – élethez, tulajdonhoz, boldogság kereséséhez való jog
– alkotmányban védett alapjogok
– 19. század:
o Benjamin Constant (1763-1830): A régiek és a modernek szabadsága (1819)
 régiek: republikánusok támogatják, a közügyekben való részvétel
szabadsága
 modernek: liberálisok támogatják, magánszféra védelme
o Alexis de Tockeville (1805-1859): A demokrácia Amerikában (1835)
 a tömegdemokrácia veszély a szabadságra nézve
 mások nem tartották lehetségesnek, hogy az egyéni szabadság
védelmet biztosító intézmények megvalósíthatóságát illetően
kompromisszumokat kössenek – libertárianizmus
o John Stuart Mill (1806-1873)
 az állami beavatkozás elvi határai – kárelv
 szociális kérdés revizionista liberalizmus – az anyagi javak jelentős
újraelosztása mellett évelő liberalizmus
– 19. század második fele
o modern új liberalizmus
o túlhangsúlyozzák a jogok szerepét és megfeledkeznek a kötelességekről
o szociális liberalizmus a szabadelvű eszményeket a szociális elvekkel kell
összeegyeztetni
o szocialisztikus jóléti államok gazdasági alapvetése: John Maynard Keynes
(1883-1946) – állami beavatkozás, ha a gazdasági viszonyok indokolják (pl.
válság)
– 2. vh. után
o klasszikus liberalizmus elveinek terjedése – megújult klasszikus liberalizmus –
a liberalizmust meg kell tisztítani a szociális vonásoktól, a szabad piaci
versengést fel kell éleszteni – Friedrich A. Hayek (1899-1992)
– 20. század 2. fele:
o szociális elkötelezettségű liberalizmus – John Rawls – az igazságos
társadalomban miként érvényesülnek a szabadság és az egyenlőség elvei –
egalitárius liberalizmus Ronald Dworkin
o Robert Nozik – természetes jogokra épülő érvek feléledése
– nemzeti változatok:
o angol:
 a protestantizmus és az azzal egyesülő tolerancia
 történeti jogokra épülő szabadságfelfogás
o francia:
 antiklerikálisok
 elvont elvekből építették fel elméleteiket, ezeket megvalósítani
o amerikai:
 a szabadságot természetjogi alapon vizsgálták
 gyanakvó az állammal szemben
o német:
 nemzeti eszményekkel telítődött
 engedményeket tesz az államhatalomnak

Racionalizmus

– liberalizmus alapja
– emberi gondolkodás igénye: vezesse az embert, hozzásegítse a világ feletti uralmának
kiterjesztéséhez
– XVII. sz. a racionalizmus igényét joggá formálta
– a világ feletti uralom kiterjesztésének feltétele a dolgok valósi rendjének, vagyis az
igazságnak az ismerete
– az igazság egyetemes érvényű
 – elválik az objektív és a szubjektív világ, az ember szubjektum lett és az ész
kritériumának vetette alá a világot
– nem a valósághoz igazítja az elképzeléseit, hanem az elképzeléseihez a világot

A liberális ember (emberképe):

– racionális lény – észelveket alkot, észelveket követ
– autonóm lény – képes törvényt adni önmagának, túllép a múltból származó korlátokon
– érdekvezérelt lény – a jelenből való elmozdulást az érdekek ösztönzik, cselekvésének
kiindulópontja a szükséglet
– önszeretet jellemzi
– az intézmények akkor működnek jól, ha nem kívánják meg, hogy hatékonyságuk
növelése végett az emberek feláldozzák érveiket
– Kant „az államalkotás feladványa ... még az ördögök népe számára is megoldható,
feltéve, hogy értelemmel bírnak” (erénytakarékosság)
– az ember individuum, de nem elszigetelt a társadalomban, az embereknek az az
együttese tekinthető közösségnek, mely szabad egyénekből építkezik, vagyis az
önkéntes elhatározáson alapul
– az ember modális (a körülményektől függő) lény: lehetőségei létének észei, a
múltnak nincs abszolút hatalma a jelen felett
– időszemlélete: jelen és jövő
– a jelenben rejlő lehetőségek intellektuális jellegűek – a fennálló kritikája, jövőbeni
lehetőségek keresése
– állam és civil szféra elválasztásának hangsúlyozása

Individualizmus
 mindig az egyén van középpontban
 egyén-elvűség – azokat az elméleteket és gondolatrendszereket jellemzi, amelyek
szerint az egyén elsődleges a közösséggel szemben
 a közösséget is úgy megilletik jogok, mint az egyént – liberalizmusban ilyen nincs
o módszertani individualizmus – cselekedni csak emberek tudnak, akarata is
csak nekik van
o etikai individualizmus – erkölcsi szempontból valami jó vagy rossz az csak
embereknek lehet
 az emberek felett álló kollektív entitásoknak nem rendelkeznek önálló akarattal,
nincs cselekvési képességük, egyénektől elválasztható erkölcsi státuszuk sincs
 tehermentés-én:
o állítás: a liberalizmus szerint az ember leválasztható céljairól, társadalmi
szerepeiről, a jó felfogásáról
 „semmiféle szerep vagy elkötelezettség sem határozhat meg engem
olyan tökéletesen, hogy ne képzelhessem el magam ezek nélkül”
 pl. valaki orvos, ügyvéd, francia, német stb. ezekről is leválasztható az
ember
o ellenállítás: bár mindenki maga alakítja a jó életről való felfogását, nem a
semmiből választ, a célok felülvizsgálhatók, pl. más életmódra tér át valaki
o a politikai liberalizmus nem foglalkozik ezzel → ha az egyén változtat az
életfelfogásán az a politikai státuszára nem hat ki
 erkölcsi szubjektivizmus
o állítás: nincsenek objektív erkölcsi igazságok, erkölcsi meggyőződéseink
szubjektív belátáson alapulnak pl. mi a helyes, jó-e a spenót
 a liberalizmus nem hisz abban, hogy vannak objektív erkölcsi
igazságok
 ha nincs ilyen nem mondhatjuk, hogy vannak értékesebb életfelfogások
 azért jó, mert annak hiszi, pedig azért jó, mert jó
o ellenállítás: kevés szerző vallja
 választás kultusza
o nem bizonyos célok adnak értéket az ember életének, hanem maga a célok
választása
o nem azért értékes, mert választotta, hanem azért választotta, mert az számára
értékes
 egoizmus és materializmus
o állítás: a liberalizmus jó életre vonatkozó felfogása individualisztikus,
anyagias, és egoista
 a jó élet individualisztikus felfogása nem igényli a kollektív javakat,
tehát azokat melyeket egyedül nem képes előállítani, pl. szép
városokat, jó levegőt stb.
 o ellenvetés: a jó élet egyik felfogása sem következik az individualisztikus
felfogásból
 az egyéni érdek előtérbe helyezése
o állítás: az individualizmus előtérbe helyezi az egyéni érdeket a közérdekkel
szemben
 a liberalizmus tényleg vizsgálja, hogy a köz érdeke hogyan hat az
egyén érdekeire
 vizsgálja, hogy mennyiben, és milyen feltételek esetén előzheti meg a
közérdek a magánérdeket
 láthatatlan kéz
o az egyének önző cselekedetei egy láthatatlan kéz nyomán úgy rendeződnek,
hogy az végül a közösség érdekét szolgálja
 erénytakarékosság
o a társadalmi intézmények akkor működnek hatékonyan, ha azok nem igénylik,
hogy a polgárok saját érdekeiket feláldozzák az érdekükben → a liberalizmus
tehát nem az egyének erényire és kiválóságára lapozva működteti politikai
intézményeit
 szabadság kérdése
o Lord Acton: „A szabadság nem eszköz egy magasabb politikai cél eléréséhez,
hanem maga a legfőbb politikai cél.”
o kinek, milyen jellegű, mire való szabadsága?
o a liberálisok szemében a szabadság az egyén és nem a közösség szabadsága
o nem valaminek megtételére, hanem valamitől mentesség – negatív jellegű
szabadság
o valamilyen korlátozó akarat, az állami tevékenység hiánya
o pl. sajtószabadság – cenzúra hiánya, ipari szabadság – az állami beavatkozás
hiánya
o Constant: régiek és modernek szabadsága
o a szabadság nem korlátlan → korlátok:
 negatív jellegű
 belső
 tudatlanság, tehetség hiánya
 külső
  pénz, anyagi eszközök hiánya
 pozitív jellegű
 belső – pl. fejfájás – nem tud máshogy cselekedni egy belső
helyzet miatt → kényszerhelyzet
 külső – pl. börtönfal – kívülről behatárolja a szabadságot – ezt
próbálják lebontani a liberalisták
 tolerancia
o ésszerű pluralizmus ténye – jó életről való felfogás
o értékpluralizmus – az értékeknek nincs hierarchiája – ugyanannyit ér minden
o egyes erkölcsi értékek az értékek valamilyen abszolút és személytelen
kritériuma alapján nem rangsorolhatóak – azonos érvényűek
o tolerancia elvárása
o pl. római birodalom – a keresztény vallás tolerálja a más vallásokat, nem lép
fel ezek ellen
 egyenlőség
o az emberi lények egyenlő értékkel bírnak – ez az érték tartalmilag az egyén
emberi méltósága – mindenki egyenlő méltóságú
o mindenki képes rá, hogy önálló életcélokat határozzon meg a saját maga
számára
o egyenlően kell bánni mindenkivel – ez mit jelent?

Klasszikus liberalizmus - jogegyenlőség

 általános mérce a jog, amely mindenkit azonos szempontok alapján kell elbírálni,
akkor is, ha a társadalmi, gazdasági helyzetük különböző
 korábban: nem voltak egyenlőek – pl. nemesek, rendek
 törvény előtti egyenlőség – mindenki magatartást ugyanazon szabályok szerint kell
megítélni – bizonyos jogokkal mindenkinek rendelkeznie kell (= jogokban való
egyenlőség)
 a szabad társadalomban mindenki számára azonos lehetőségeket biztosít → ez a
lehetőségek egyenlősége (19. sz. – esélyegyelőség – szociálliberalizmus)
 igazságosság kérdése
 o kölcsönös (kiegyenlítő) igazságosság elvét vallják a liberalisták – ha én teszek
valami, akkor a másik tegyen valamit (másik emberrel szemben fennálló
kötelezettségek teljesítése)
o az állami újraelosztás mértékének minimális szintre szorítása, a
magántulajdon védelme
o Nozick: a progresszív adó igazságtalan, mert a nagyobb jövedelemből csak
azért, mert az nagyobb, többet von el, és ezzel a többet teljesítőt arra
kényszeríti, hogy rabszolgaként mások számára dolgozzon

A liberális állam felfogás

 történeti típus – amelyik a legteljesebb mértékben vitte végbe az állam és társadalom
szétválasztását
o egyéni szabadságot biztosító modern állami intézmények alapjai
o alkotmányos garanciákban jelenik meg
o teljesen különválik a gazdasági élet
o 19. század: virágkor
 20. század: világválságok → nem tudta megoldani a kapitalista gazdasági
problémákat → jóléti állam kialakulása
 állami tevékenység jellegzetes tendenciája
o azokat a törekvéseket jelzi, melyek csökkenteni kívánják az állami
beavatkozást és a redisztribúció mértékét
o figyelmet fordít az egyéni jogokra és a magánautonómiára

Minimális állam = eszményi állam

 az államnak egy funkciója: polgárokat megillető jogok biztosítása
 a tulajdon és jogvédelem törvényi feltételeinek kialakítása → ehhez jogalkalmazás →
ehhez háttérfeladat – közbiztonság megteremtése (éjjeliőr állam)
 nem irányítja, nem is befolyásolja a polgárok gazdasági tevékenységét
 nem folytat szociálpolitikai tevékenységet
 fő elve a laissez faire – engedjetek szabad folyást a dolgoknak a világ megy magától is
 akkor miért van szükség államra?
 megvédje az egyéneket egymástól és a külső támadástól
Korlátozott állam
 a liberális államnak nem csak negatív funkciói vannak, hanem tevékenysége
korlátozott
 az államnak pozitív funkciói is vannak, de csak alkotmányos keretek között –
tevékenysége csak az alkotmányban meghatározott területekre terjedhet ki
 az ilyen állam törvényes rendben működik, jogállam
 nem fékezheti a magángazdaság működését

Semleges állam
 Locke – vallási tolerancia
 Montesquieu – bírói hatalom függetlensége
 Constant – pouvoir neutre – semleges hatalom – az uralkodó
 az állam ne avatkozzon a gazdasági folyamatokba
 19. sz. vége – az állam döntőbíró, felülemelkedik a társadalmi érdekharcokon
 20. sz. – ha az állam támogat, egyenlő mértékben támogassa a versengő feleket

Liberalista gondolkodók
 John Stuart Mill
o haszonelvűség esszé – lennie kell egy végső elvnek, melyre erkölcsi
ítéleteinket visszavezetjük
o ez az elv a haszonelvűség
o cél: hasznosság
o utilitarista felfogás
o az élvezetek között hierarchikus viszony van – vannak értékesebbek másoknál
o melyik élvezetet kell élvezetesebbnek tartani?
 mennyiségileg nagyobb nála
 amit többen választanak – ezt kell előnyben részesíteni
o A szabadságról
 mi az az elv, amely szabályozza a társadalomnak az egyénnel szemben
alkalmazott kényszerítő és ellenőrző tevékenységét?
 ez az elv az önvédelem – az emberiségnek akkor van joga beavatkozni
mások cselekvési szabadságába, ha a cél mások sérelmének
megakadályozása
  a boldogsághoz a személyiség kibontakoztatása vezet – az ember
szabadon kereshesse kibontakoztatásának útjait
o Gondolatok a képviseleti kormányzásról
 a széles körű néprészvétel hogyan egyeztethető össze az egyéniségek,
az elit befolyásának megőrzésével – az iskolázott rétegek
többletszavazatokkal rendelkezzenek
 szocialista eszmék befolyása – rokonszenvezett azokkal az
elképzelésekkel, melyek a munkások kezébe adták volna a
vállalkozásokat
 Friedrich August von Hayek
o történeti probléma
 70-es évek: megtört a nyugati államok gazdaságának növekedése
 a keynesi gazdaságpolitika hitelét vesztette
 megjelent a vegyesgazdaságot, a jóléti államot, az állami
beavatkozást támadó neoliberális gazdaságelmélet
 nem piac-, hanem államellenes
o rend
 alkotott rend – alkotó elme tudatos munkájának az eredménye
 spontán rend – nem tudatos emberi teremtés pl. piac
o az állami beavatkozás elítélése, visszaszorításának követelése
o szervezet:
 az emberi cselekedetek koordinálásának módja
 valamilyen meghatározott célra irányul
 a szervezet egésze és a tagok saját céljai fontossági sorrendbe
állíthatók
 megoldandó feladat – a szűkös erőforrások maximális hatékonysággal
való felhasználása
o katallaxia - spontán
 szervezetek sokaságát fogja át
 a céloknak nincs elfogadott hierarchiája
 nincs hatalommal bíró intézmény, mely meghatározná az erőforrások
elosztását
 nem a célok, hanem a mindenki által tisztelt szabályok tartják össze
 o a tradíciókon nyugvó evolúciós felfogást elveti → a társadalomba való
konstruktivista beavatkozás, a konstruktív racionalizmus elítélése → a fejlett
piacgazdaságban kivitelezhető, mert az a fennálló része, tradíció
o spontán rend és szabadság
 a konzervatívok a spontán rendet a fennálló intézmények kormányzati
eszközökkel való védelmével kívánják megoldani
 a liberálisok szerint az emberi szabadság a jövőben is létrehozza azokat
az intézményeket, melyek képesek alkalmazkodni a megváltozott
viszonyokhoz
o szabadság és joguralom
 a hatalom alkotmányos korlátoknak való alávetése
 a jog uralma a valódi törvények uralma
 valódi törvény
 nem szab célokat
 korlátjai az emberi cselekvésnek
 parancs
 a parancs végrehajtója nem használhatja tudását
 mások céljainak követése
o szabadság és korlátozott állam
 az állam ne legyen perfekcionista
 a demokrácia instrumentális jellegű
 nem az a lényeg kié a hatalom, hanem hol vannak a korlátjai
 nem az az elsődleges kérdés mi az állami beavatkozás célja,
hanem milyen eszközöket használ
 kényszerítő és szolgáltató állam közti különbség
 John Rawls
o észszerű pluralizmus ténye
o milyen szabályokat fogadnak el az emberek szabad együttműködésük
alapjául
o az igazságosság elveinek meghatározásakor nem lehet abból kiindulni, hogy
mi a legjobb életforma
 o előbb az igazságosság elveit kel meghatározni, utána a jó élet olyan
felfogásait kell méltányolni, ami megfelel az igazságosságnak – politikai
liberalizmus – sajátos korlátozott állam
o Rawls szerint az igazságosság “tartózkodás attól, hogy előnyt húzzunk
valaminek az elvételéből, ami nem a miénk” (pleonexia)
o ez nem más, mint negatív megfogalmazása annak a szókratészi gondolatnak,
hogy az az igazságosság, ha mindenkinek megadjuk, ami neki jár
o tartalmilag pedig akkor adjuk meg mindenkinek, ami őt (őket) egymáshoz
viszonyítva is megilleti, ha Arisztotelész alapján a hasonlót hasonlóan, a
különbözőt pedig különbözően (mégpedig arányosan különbözően, vagyis az
eltérés mértéke szerint) kezeljük
o ez az igazságosság legalapvetőbb mércéje
o mivel pedig mindenki ember, pusztán ezen ténynél fogva bizonyos dolgok
mindenkit egyenlő mértékben illetnek meg (mivel
mindenki egyenlő mértékben ember)
o a korlátozott állam olyan érvek alapján hozhat döntéseket, melyek a jó élet
különböző felfogásait valló emberek számára egyaránt elfogadhatók
o Rawls a szociális elkötelezettségű liberalizmushoz kapcsolható

Konzervativizmus

A konzervativizmus válasz:
 A felvilágosodásra
 A francia forradalomra
 Az ipari forradalomra, a kapitalizmus által okozott nyomorra
 Az utilitariánus filozófiára
 A liberalizmusra és a szocializmusra

A XX. sz-ban:
 Az 1917-es orosz forradalomra
 Szexuális forradalomra
 Modern technikai forradalmak által felvetett kérdésekre
  Értékválságra, globalizációra – Roger Scruton (1944-2020): nemzetállamok
fontossága

Konzervatív gondolkodásmód:
 Nem az eszmék síkján mozog
 Az emberi tudás tapasztalati jellegű és gyakorlati természetű
 A konzervatívok nem teoretizáltak, nem alkottak maguktól átfogó elméleteket
 Az egyes tsi és politikai kérdések megítélésekor nem az elvont eszmékből, hanem az
adott konkrét tényekből kell kiindulni.
 Ami valóságos az értékes, ami értékes az valóságos.
 A változásoknak az adottból kell kiindulni. A ts és az állam rendjét nem lehet minden
további nélkül kívülről megváltoztatni, és abban az egyéni észszerűség eszményeit
megvalósítani.
 A ts és az állam adott rendjét nem az értelem, az akarat, az eszményeknek való
megfelelés teszi elfogadhatóvá, hanem az, hogy történetileg keletkezett.
 A történeti keletkezést a tradíció közvetíti.
 A tsi rend, annak intézményei, a jog és az állam nem úgy jelennek meg, mint amit
csináltak, hanem amik egy folyamatban létrejöttek.

Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról (1790)

Sir James Mackintosh 1799

 A jelen nem a jövő kezdete, hanem a múlt folytatása
 Kötöttség, meghatározottság a múlt által
 A tradíció és hagyomány által létrehozott rend stabil rend

Konzervatív emberkép
 Korlátozott lény - mind képességeiben, mind lehetőségeiben
 Az ember értelme korlátozott, mert egyéni jellegű, a tudás nem függetleníthető attól,
hogy kinek a tudása, hiszen a tudást a tapasztalatból nyeri, a tapasztalás pedig az
egyénhez kötődik
 Az ember nem képes történetileg érvényesülő törvényt alkotni
  A ts a politika, az állam világa nem felismerhető törvények alapján változik, hanem
spontán módon vagy a gondviselés által meghatározottan
 Szkeptikus – nem képes egy új politikai rend elveinek kialakítására és bevezetésére
 Tökéletlen lény
 Az embert nem észelvek vezérlik, hanem hitek, meggyőződések, hagyományos
erkölcsök, szokások, előítéletek
 Nem racionális lény

Konzervativizmus változatai:
 Status quo konzervativizmus – megóvni, a változással szemben megvédeni csak az
„itt és most” fennállót, a status quót lehet. Ami létezik, mind a múlttal, mind a jövővel
szemben előnyben kell részesíteni. (nem uralkodó változat, mert a ts-i lét
folyamatosan változik)
 Reformkonzervativizmus – mérsékelt, megfontolt, a múlt kötöttségeivel számoló
fejlődést lehetségesnek tartó irányzat
o Képviselője Edmund Burke: „A néminemű változás eszközeit nélkülöző állam
nem rendelkezik önmaga megtartásának eszközeivel.” „annak a ts-nak,
melynek nincsenek eszközei a reformhoz, nincsenek eszközei a megőrzéshez
sem”
 Reakciós vagy reaktív konzervativizmus – az elmúlthoz, az elmúlásra ítélthez
ragaszkodik – ott jelenik meg, ahol valamilyen akció, pl. forradalom volt
o Legfőbb eleme az akciókra, forradalomra való válasz – része a
forradalom előtti helyzet visszaállítására való törekvés
 Romantikus konzervativizmus – nem a régi visszaállítására való akarat, hanem
annak visszavágyása jellemzi.
 Liberális konzervativizmus – össze kívánja egyeztetni az egyéni szabadságot a
tsi rendezettséggel, az újat a régivel, a tsi haladást a stabilitással.
o Meggyengítették az önérdek és az emberi érelem jelentőségébe vetett hitet
o Bírálták az absztrakt eszmékre épülő tanokat
o Nem elnyomott, de nem is egyeduralkodó a nemzeti eszme, a történelem és
partikularitás
o Elfogadták, hogy az egyéni szabadságot biztosító állam lassan kiépíthető
o Teret engedtek a tsi rend stabilitását célzó szempontoknak
 o Az állam minimalizálása helyett annak korlátozása – tsi intézmények
korlátozása révén
 Szociális konzervativizmus
o A konzervativizmus szociális érzékenységének felerősítése
o A tradicionális tsszerveződés elveinek megerősítésével, gyakran keresztény
alapon kívánták orvosolni a kapitalizmus romboló hatását.
o Eljárások kidolgozása a tsi feszültségek megoldására.
o A forradalommal fenyegető munkáskérdést rendőri kérdésből, szociális
kérdéssé kell változtatni.
o Szociálpolitika gondolatának megjelenése.
o Támogatták a munkások érdekvédelmi szerveződéseit, paraszti
szövetkezeti mozgalmat, takarék-szövetkezeteket.
 Nemzeti változatok
o Angol: szkepticizmus, radikalizmus-kritika, liberális értékek iránti tisztelet.
o Francia: teoretizáló hajlam, egyház iránti elkötelezettség, pesszimista
hangvétel.
o Német: nemzeti tradíciók, organikus társadalom- és államszemlélet,
autokratikus beállítódás

Konzervatív állameszmény
 Rend és stabilitás – a rend nem az ember által alkotott, hanem a történelmi
valóságból áll elő.
 Közösség és egyén

Változatok: Melyik közösséget tekintik a rend biztosítékának és milyen mértékben és módon

részesítik előnyben az egyénnel szemben.
 Arisztokráciára alapozott
 Nemzetre alapozott
 Népre alapozott

Közös ismérvek
• A közösség a modernitás előtti viszonyok terméke
• Kohéziójuk valamilyen érdektől független tényező eredménye
 • Egységüket a hosszú történeti összetartozás biztosítja

Kollektivizmus – egyén elsődlegességének bírálata

 Az egyén nem autonóm lény
 Az egyént a közösségből kell levezetni
 Az állami közösséget nem lehet érdekekre alapozni
 A közösséget összekötő nem materiális tényezők vizsgálata pl. népszellem,
nemzetkarakter
 Történeti jogi iskola – a jog a népszellem kifejeződése, nem lehet kodifikálni

Egyenlőség és egyenlőtlenség
 Az emberek természetes különbözőségéből adódó egyenlőtlenségek kizárják az
egyenlőség érvényre juttatását.
 A tsi hierarchia stabilitást jelent
 A vagyoni és műveltségi egyenlőtlenségnek az államban és a jogban is ki kell
fejeződnie.
 Állami rend hierarchikus szemlélete – az autoritás által érvényre juttatott
kötelezettségek megelőzik a jogosultságokat.

Szabadság és rend
 Az egyéni szabadságjogokat nem lehet az államtól függetlenül elgondolni.
 A szabadság csak valamely közösség, rend, egységbe integrálódása során valósítható
meg.
 A szabadságjogok nem állíthatók szembe az állammal, hiszen a jogokat az állam
biztosítja.
 A szabadság és rend kérdésének vizsgálata.
 Burke: a szabadság, amelyre gondolok, a renddel összefonódó szabadság, olyan
szabadság, mely nemcsak hogy összeegyeztethető a renddel és az erénnyel, de nem is
létezhet nélkülük.”
 A ts elsődleges igénye, hogy rendelkezzék megfelelő eszközökkel az emberi
szenvedélyek kordában tartására, melyek a rend és így a szabadság legfőbb ellenségei.
 A tekintély a hagyományok és a tsi konvenciók révén a valódi szabadság védelmét
garantálják.
  Liberális felfogás a szabadságot az egyén → állam viszonyában vizsgálja.
 Konzervativizmus - A család, vallás, helyi közösségek, céhek, más intézmények az
autoritás valamilyen rendszerei. Testületi autonómiával rendelkeznek. Autoritás
háromszöge:
o csoportok
 Egyén állam

Szabadság és egyenlőség összeférhetetlensége

• A szabadság célja a magántulajdon – anyagi és nem anyagi javak - védelme.
• Az egyenlőség célja a közösség által egyenlőtlenül birtokolt javak rendjének
megváltoztatása, az anyagi és nem anyagi értékek újraelosztása, kiegyenlítése.
• Az emberek természettől fogva eltérő képességekkel rendelkeznek, ha ezt a törvények
vagy kormányzat révén ki akarják egyenlíteni, azt csak a kiválóak szabadságának
csonkításával lehet.

Testületi szabadságok
 A közbülső társulások az egyén és az állam között – család, egyház, egyéb helyi
közösségek – közvetítő, nevelő közeget jelentenek az egyén számára, egyben az
államot is korlátozzák.
 Ellensúlyozzák a demokratikus államba vetett kritikátlan hitet.
 Szabadság csak ott van, ahol az egyén vagy csoport a tsi szerepeknek, funkcióknak
megfelelve szolgálja a közösséget. – nincs egyenlőség
 Ma a konzervatívok is elismerik a morális egyenlőség elvét.
 Középkor tisztelete.
 A középkori jogi gondolkodásban a szabadság valamely testület, csoport jogát
jelentette az őt megillető autonómiához pl. városok autonómiája, rendek
szabadságjogai
 Szabadság és tekintély láncolata Isten
egyház
plébánia
család
egyén
• Modern konzervativizmus - Politikai autoritás feudális-konzervatív szerkezete
 - Az államnak mindent meg kell tennie a közösségek szerepének erősítésében – a privát
szféra, a család, a helyi közösségek, a gazdaság, a magántulajdon előtérbe helyezése.
- Tocueville – a kormányzat legyen erős, az igazgatás decentralizált, lokális, észrevétlen
Tömegdemokrácia bírálata – nélkülözi a hagyományt, a közös morális értékeket integráló tsi
struktúrát- ts atomizálása

Magántulajdon fontossága
• Az ember ember voltának nélkülözhetetlen feltétele
• A tulajdon családi jellegének védelme
Tulajdon
Földtulajdon pénztulajdon
kemény tulajdon puha tulajdon
A konzervativizmus szerint ez a jó

Vallás
• Nem magán, hanem közügy
• Burke: „ha felfednénk mezítelenségünket a keresztény vallás eldobásával, mely
mindeddig büszkeségünk és vigaszunk, s közöttünk és más nemzetek körében is a
civilizáció egyik fő forrása volt, attól tartunk (mivel tudatában vagyunk annak, hogy
lélekben nem lehet sokáig üresség), hogy helyét barbár, veszedelmes és alantas babona
fogja elfoglalni.”
• A vallás az állam és a ts tartópillére
• A vallás egyszerre szolgál polgári és transzcendens célokat

Az állam
• Tevékenységorientált szemlélet (a liberilzmus intézményorientált)
• Adott államrendszer konzervatív elvek szerinti működése
• Organikus államfelfogás – az államot élő szervezethez hasonlítják
Fej –uralkodó, lélek-papság, szív-fejedelmi tanács, gyomor-pénzügyi vezetés, kéz-hadsereg,
szem, száj, fül-különféle hivatalok, láb-földművesek, iparosok.
Az államban az egyes részek viszonyát a kölcsönhatás és a kölcsönös függőség jellemzi.
Az állam személy.
• A tsi kohéziót a hagyomány és az erkölcs és az ezekre alapozott tekintély (autoritás)
teremti meg.
 • Olyan hatalomra, a hatalom olyan gyakorlására utal, ami nemcsak
jogszerű, hanem tsi presztízse is van.
Képes integrálni a ts-at. Mert alapja nem egy személytelen rend a kényszer, hanem a tekintély.
• Állam egységének a tana
Az államhatalmi ágak megosztásának gondolata – az állam szétrombolása vagy
meggyengítése, ezért bírálható
• A politikai tudás tapasztalati elve
Konzervatív bírálat – az állam szavazással való megalkotása nem jó, az alattvalók
hozzáértésének hiánya miatt.
Az állami életnek és politikának van egy racionálisan nem megmagyarázható rétege
Ezek csak a tapasztalat útján sajátíthatók el

Régi konzervativizmus:
• Képviseleti rendszerrel szembeni bizalmatlanság
• Parlamentarizmus elvétől való idegenkedés – nyílttá teszi és felerősíti az ellentéteket
• Aláássa a stabilitást
• A választójog kiterjesztése bírálható, a szólás- és sajtószabadság korlátozható

• Modern konzervativizmus
Nem ellenzi a parlamentarizmust, de korlátozná az érdekkifejeződés radikalizmusát, pl
kétkamarás parlament egy fékező funkciójú felsőházzal.
A jóléti államokban választói diktatúra érvénysül – rövid távú ígérgetés miatt
Érdekek képviselet nélküli érvényre juttatása – a felsőbb osztályok érdekmentes politikát
folytatva az egész ts igényeit szem előtt tartják

Hatalommegosztás elleni érvek

• Miért pont három ág?
• Miért pont a tvhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás. Miért nem pl. pénzügyi,
rendészeti stb?
• Nincs elvi alátámasztás
• Az egyes ágakban ellentétes érdekek jelenhetnek meg, összekuszálják vagy
megbénítják az állami tevékenységet

Történeti alkotmány
 • Az állam és jog méltóságát és erejét az ősi eredet adja.
• Az alkotmány nem egy különleges jogszabály, hanem az állam szelleme, hosszú időn
át kialakult kompromisszumok rendszere, évszázadok munkája.
• Az ideális alkotmányt nem csinálták, hanem lett.

Forradalom-ellenesség
• A forradalmár eszményt kerget, lerombol minden fennállót, annak értékeivel.
• Reformista beállítódása erőszakká válik – „a forradalom felfalja gyermekeit”
• Az emberi ész mindenhatóságába vetetett hit társadalomtechnikává teszi a politikát, és
puszta eszközzé az államot
• Ezt az optimizmus támogatja – az emberi akarat mindenhatóságára épül. Az
optimizmus fanatizmussal társul.
• Azt hiszik, hogy a demokrácia automatikusan jó kormányzathoz vezet.

Hagyomány és tradíció
• A hagyomány az egyén számára magatartásmintát közvetít.
• Közösséget teremt a másik ember és a múlt nemzedékei között
Megkérdőjelezhetetlenné teszi az e mintákban élő normák korszakokon átívelő érvényességét
• A jelennek átadott és a jelenbe befogadott múlt
• Burke szerint az előítélet a hagyományban rejlő tekintélynek és bölcsességnek az
egyéni szellemben fellelhető kivonata.

Hagyomány funkciói
• Hozzájárul a történetiség sajátos értelmezéséhez
• A konzervativizmus elfogadja a különféle közösségekre kiterjedő tsi megegyezés
fontosságát. A befogadott hagyomány ugyanis hosszú távon kiterjedt konszenzust ígér
és teremt, ezt tsi szerződés nélkül teszi.
• A ts szerves módon történő változásában érték rejlik. – a fejlődés spontán és
fokozatos, nincs kitéve kívülről bevitt törvénynek.
Az ember nem értékeket választ (mint a liberalizmus szerint) hanem különböző életformákban
tárgyiasuló hagyományokat és asjátos ts-i praxisokat követ.

Szocializmus
1840-es évtized:
 Polgári átalakulás
 Kapitalizmus győzelme
 Szocializmus elterjedése, a kapitalizmus kritikusaként és ellenségeként

Szocialista elméletek jellemzői:

 A fogalmi keretben zajló módszertani gondolkodás alapján:
o Univerzalisztikus jellegűek – tételeiket egyetemesen érvényes igazságként
fogják fel
o Kollektivizmus – a közösségek egyénnel szembeni elsődlegességét hirdetik
o Perfekcionista – a társadalmi és állami rendet illetően elképzelhető egy
tökéletes állapot
o Nagy szerepet juttatnak a praxisnak
 Jellemzők az értékek alapján:
o Társadalmi egyenlőségre, társadalmi igazságosságra való törekvés
o A közösségiség valamilyen formáját ajánlják
o Megtervezett és központilag irányított társadalom → az eszményi rend az
államilag szabályozott és ellenőrzött gazdasági viszonyok révén a polgári
állam keretei között is megvalósítható
o Történelmi korszakhoz köthető elméletek – elsősorban a korai kapitalizmushoz
kötődnek / a szocializmus eszméi később is érvényesek maradtak
o Társadalmi hordozók megjelölése – kizsákmányoltak,
munkásosztály/+parasztság, marginális csoportok
o Hátrányosan érintett rétegek felemelése → emancipatórikus jellegű

Szocialista gondolkodásmód:
 Racionalizmus
 A társadalom és az állam adott, tényszerű rendje nem mindig esik egybe, azzal, ami
észszerű, tehát értékes és helyes.
 Ezt a kettősséget meg kell szüntetni, az ember önmagának törvényt adva észszerű
elvek alapján kívánja berendezni a világot.
 Ami észszerű és ezért helyes, az tervként is megfogalmazható.
  Ez a terv a jelen kritikája révén megvalósítható.
 „Ha a tények nem felelnek meg az elméletnek, annál rosszabb nekik”
 A történelmileg keletkezett valóság is megváltoztatható az elméletnek
megfelelően.
 Teljesen új világ megteremtése
 Praxis
o Annak elgondolása, hogy a helyesként elgondolt rend gyakorlatilag
megvalósítható.
o A társadalmi rend aktív alakítására irányul és annak átformálására hív fel.
o A gondolatilag elképzelt új világot az elmélet gyakorlatilag
megvalósíthatónak mutatja be.
 Kollektivizmus: A közösség elsőbbsége az egyénnel szemben
o Érték viszonyként – a közösségi lét értékesebb az egyéninél
o Erkölcsi értelmezésben – az egyénnek áldozatokat kell hozni a közösségért
o Az egyén csak jogi közösség tagjaként lehet jogok alanya
o Az ember emberi minőségét valamilyen közösségi tevékenység alapozza meg.
Marxizmus – az ember azért ember, mert részese a közös
munkafolyamatnak
o A kollektivizmus gyakran totalitás-szemlélettel jár – ez alapján az egész, pl. a
társadalom mindig több az egyének összességénél

Szocialista ember- és társadalom-felfogás:

 Az ember társadalmi lény
 A társadalom nem az emberek halmaza, hanem kapcsolatrendszere
 Az egyes emberek az állandósult társadalmi viszonyokon keresztül meghatározzák
egymás létfeltételeit
 Az egész a rész előfeltétele és meghatározója
 Önzetlen lény – érdekek általi vezéreltség, altruizmus
 A társadalom egyszerre meghatározott és alakítható – a jelen a múlt építménye, de
az építkezés még nem ért véget
 A jövőbeli lehetőségek során a szocializmus kritikai jellegű – a múlt
tökéletlenségeinek forrásait akarja megszüntetni
  A determinált, de tökéletlen jelen, és az eszményi jövő között a politikai gyakorlat
teremt kapcsolatot.
 Időszemlélet – a jelen átmeneti állapot, melyben nem érdemes időzni, mert a jövő
többet ígér.
 Ha a gyakorlatban kiderül, hogy nem ez a harc lesz a végső, megindul a jövő
megkettőződésének a folyamata
 Jelen közvetlenebb cél eszményi jövő
o szocializmus kommunizmus
 szocializmus alapjainak lerakása/felépítése alsó/felső fok
 szoc./fejlett szoc.
 A jelen hiány-állapot – a bőség ígérete miatt a magántulajdon és az elosztási elvek
felszámolhatók
 Dialektika – a társadalom állandó mozgásban van, nincsenek lezárt ítéletek

A szocialista eszmerendszer alapjai:

 Szabadság és egyenlőség
 A szegénység nem természetes sorscsapás, hanem a politikai berendezkedés
eredménye
 A javak igazságos elosztásához az elnyomó és kizsákmányoló politikai rendszer alóli
emancipáció vezet
 Az egyenlőség-elv univerzalisztikus, minden ember egyenlőségét hirdeti
 Morális egyenlőség- erkölcsi lényként minden ember egyenlő
 Kollektivizmus
 A szocializmus az emberi lényeg kibontakoztatásának feltételét látja a társulásban
 Ha a termelés társadalmi, akkor az elosztásnak is társadalminak kell lennie –
ennek útjában a magántulajdon áll, amit meg kell szüntetni
 Emancipáció → Az ember felszabadítása a társadalmi kényszerek, a kizsákmányolás
alól.
 Reformok vagy forradalom útján
 Önmagát felszabadító nép – szakszervezetek, munkáspártok stb. megjelenése
 Marx: elidegenedés az emancipáció legfőbb akadálya – az emberi kapcsolatokat
dolgok közvetítik – legfőbb ilyen dolog a tulajdon, ezt meg kell szüntetni
 Perfekcionizmus
  A jó élet a másokkal együtt munkálkodó élet.
 Politikai racionalizmus
 Mire kell támaszkodnia az emberi gyakorlatnak?
o Konzervativizmus – hagyomány / liberalizmus, szocializmus – ész
 Az észszerűség alapján a legjobb rendszer megtalálható, tökéletességre való
törekvés – egyformaság politikája – totalitárius rendszerek

A szocialista értékrend:
 Egyenlőség
 Társadalmi egyenlőség a formális egyenlőség (tv. előtti jogegyenlőség) bírálataként
jelent meg:
o Marxisták – igazságtalan, ha a vagyonilag egyenlőtlen embereket azonos
mércével mérik
o Szociáldemokraták – túl kevés, mert nem érinti az emberek vagyoni
különbségét
 Materiális vagy gazdasági egyenlőség kell
 Az elosztandó dolgok köre:
o Tulajdonosi egyenlőség - vagyon vagy termelési eszközökhöz való hozzáférés
egyenlőség – kis- és közepes üzemek (Proudhon)
o Termelési eszközök társadalmi tulajdona (Marx, Lenin)
o Szociális egyenlőség – szociális juttatások teremtenek egyenlőséget
o Esélyegyenlőség – mindenkinek meglegyenek a társadalmi érvényesülés
esélyei
o Életforma-egyenlőség – az emberi életmódot meghatározó külső környezet is
legyen egyforma
 Társadalmi igazságosság
 Kommunisták – nem lesz magántulajdon, nincs szükség rá
 Szociáldemokraták – a javak szűkössége megmarad, fontos szempont marad
 Különféle felfogások:
o Osztó igazságosság a piaci viszonyok között – a veszteseket a társdalom
részéről kárpótolni kell – különféle segélyek alapján
  A különböző javak létrehozása mindig közösségi jellegű – a társadalom mindenkinek
biztosítsa megélhetésének feltételeit
 Olyan társadalom, melyben nincsenek nagy gazdasági egyenlőtlenségek
 Szolidaritás
o Az iparosodás felbomlasztotta a tradicionális közösségeket, eltűntek a
társadalmi kapcsolatok hagyományos formái.
o A szocialisták szerint a modern ipari társadalmak által teremtett közösségek, a
társadalmi osztályok jelentek meg. Érdekeken alapuló közösségek, ezért
érzületi alapon, a szolidaritás teremt közösséget – együttműködés, kölcsönös
segítségnyújtás.
 Kommunisták – közös cselekvés, gondolkodás, javak közös birtoklása.
 Szabadság
 Közösségi szabadság – a közösség lehetőségeinek kiterjesztése – pozitív szabadság,
valaminek a megtételére.
 Ész-szabadság – az ember az értelem révén felismerheti és megcselekedheti a
szükségszerűt.
 Munka
 Társadalmi haladás

A szocializmus irányzatai:
Marxizmus:
 Marx és Engels 1844-ben ismerekedtek meg – forradalmi demokratából
kommunistává váltak
 Materialista alapállás – a világlátást és világértelmezést anyagi folyamatok
következményeként, reflexiójaként mutatja be.
 Az anyagi élet termelési módja szabja meg a társadalmi, politikai és szellemi
életfolyamatokat
 A valóság megváltoztatására irányuló törekvéseknek az anyagi erőket, a termelési
módot kell megváltoztatni. Elméleti kritika helyére gyakorlati kritika lépjen
forradalom.
 Tulajdonhoz való viszony két részre osztja az embereket
o Akiknek van rendelkeznek a többiek kizsákmányolásának feltételével =
kizsákmányolók (tőkések)
 o akiknek nincs kénytelenek elviselni = kizsákmányoltak (munkások)
 Tudományos szocializmus – a történelmi folyamatok tudományos feltárása, az
feltartóztathatatlanul halad a forradalom, a kommunizmus felé
 A kommunizmus az eszmény, melyhez a valóságot igazítani kell.
 A világtörténelmi tett, a forradalom nemcsak teremtménye, hanem teremtője is a
munkásosztály.
 A cél az ember felszabadítása, nembeli lényegének kibontakoztatása, és az emberiség
igazi történelmének kibontakoztatása.
 Elidegenedés
 A gazdaság a politika, a kultúra, a vallás az alkotójuktól függetlenedve szembe
fordulnak vele és elnyomását szolgálják.
 A munkától való elidegenedés 3 dimenziója:
o A munkás elidegenedik
o Munkájának termékétől – az előállított javakkal, mint árukkal találkozik,
melyek mások gazdagságát és az ő kiszolgáltatottságát növelik
o Munkatevékenységétől, a termeléstől
o Saját emberségétől, nembeli lényegétől
 Az elnyomó és kizsákmányoló rend legfőbb védelmezője az állam és a jog
intézményrendszere
 A szocialista kommunista rendszer megszületésének előfeltétele a kapitalizmus és az
azt szolgáló állam felszámolása.
 Profitráta
 Profit = ár – költség
 termelési eszközök, munkabér, egyre nagyobb hányad, a piac határozza meg
profitráta csökken
 A kapitalizmus alapellentmondása a társadalmi termelés és az egyéni elsajátítás között
feszül.
 Csökkenő profitráta
 Kiélesedik a gazdasági élet szereplői közti küzdelem
 Mindenki vagy tőkéssé, vagy munkássá válik, a tőke koncentrációja, a munkásosztály
elnyomorodása
 Forradalom
  Kommunizmus – a magántulajdon felszámolása

Szociáldemokrácia:
 Eduard Bernstein (1850-1932)
 1875 május Szociáldemokrata Munkáspárt + Német Munkásegylet
 Németországi Szocialista Munkáspárt
 Gothai program
 Marxizmus kritikája – Marx jóslatai tévesek, a forradalmi programot váltsa fel a
piacgazdaság és az állam reformjának programja.
 nem igaz, hogy a kapitalizmus válsága gyorsan bekövetkezik.
 Nem igaz, hogy a munkások száma gyorsan fog növekedni és teljesen elnyomorodnak
 Kialakul a munkásarisztokrácia, a szakszervezetek javulást hoznak, a munkásosztály
elveszti forradalmi kedvét
 Stratégia a munkásosztály számára
 A forradalom okafogyottá válik, el kell vetni ezt a célt
 Elnyomottak megszervezése, tudatosságuk fokozása – ennek felhasználása az alsó
osztályok életének javítására, lehetőségeinek növelésére.
 Gazdasági szerveződés célja
 Kereskedelmi profitráta megszerzése → szövetkezetek
 Profitráta elleni támadás → szakszervezetek
 Politikai szerveződés → pártok
 Politikai cél – nem a forradalom, hanem a demokrácia növelése
 Erőszak helyett – alkotmányosság, törvényesség, parlamentarizmus

Bolsevizmus:
 Olyan eszme és gyakorlat, melynek megszületését és fennmaradását is egy párt, a
Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának léte magyarázza.
 Minta a Párizsi Kommün. Tapasztalatainak összegzése:
 Marx: A polgárháború Franciaországban
 Lenin: Állam és forradalom
 Tapasztalatok:
  A munkásosztály nem veheti egyszerűen birtokba a kész államgépezetet, hanem azt
össze kell törnie.
 A megszerzett hatalom új letéteményese a hatalom egységét megvalósító Kommün
(Tanács, Szovjet) – egyszerre végrehajtó és törvényhozó hatalom.
 Erőszakszervezet – a Kommün az általános hadsereget megszüntette, és a
felfegyverzett néppel váltotta fel. A rendőrséget hatalmi jellegétől megfosztották, és
bármikor elmozdítható szervvé vált. A Kommün tagjaitól lefelé mindenkinek munkás
munkabérért kellett ellátnia a közszolgálatot,
 Egyházak feloszlatása, vagyonuk elkobzása.
 Lenin: Az egész társadalom egyetlen iroda és egyetlen gyár lesz, ahol egyenlő a
munka és egyenlő a fizetés.”
 proletariátus forradalmi diktatúra
 Ez lett a szocializmus, ennek megvalósítója és igazolója a bolsevizmus.

 Sztálinizmus két szakasza:

 II. világháború előtt:
 Lemondás a világforradalomról
 A párt totális hatalma és egysége
 Az állam párt alá rendelése
 Az állam elhalásához a megerősödésén keresztül vezet az út
 Szocializmus egyetlen országban – külső belső ellenségtől körülvéve
 Leszámolások
 Permanens forradalom
 II. világháború utáni szakasz:
 Sztálinizmus megerősödése
 Világhatalmi tényező lett
 Hidegháború
 Totalitarizmus
 1953 Sztálin halála

Antonio Gramsci (1891 – 1937):

• Olasz Kommunista Párt alapítója
 • Új fejedelem könyve – proletárforradalom és önigazgató tanácsrendszer lehetősége
Olaszországban
• A forradalom olyan, mint a háború
• A háború vezérkara a Kommunista Párt – az új fejedelem, amely képes új állam
megalapításához vezetni a népet.
• Nem lehet egyszerre megszerezni a hatalmat, mint Oroszországban, ahol az állam
gyenge volt, előbb meg kell szerezni a polgári társadalom egyetértését és támogatását -
hegemóniát kell szerezni – ebben a legnagyobb szerepet az értelmiség játssza.
• A munkásosztály szerves értelmisége a proletariátus élcsapata, a párt. (szerves
értelmiség – egy konkrét társadalmi csoport vagy osztály termeli ki)
• A kommunizmushoz vezető hosszabb út, a kommunisták vezette munkások által.
• Az új fejedelem főszereplője a mai korban nem lehetne egyéni hős, csak a politikai
párt, azaz esetről esetre és a különböző országok különböző belső viszonyai szerint az
a bizonyos párt, amely új típusú államot kíván alapítani (és racionálisan és
történelmileg alkalmas e célra).
• A háborúban mihelyt megvalósul a stratégiai cél: a győztes hadsereg tartósan szállja
meg vagy kívánja megszállni a meghódított terület egészét vagy egy részét.
Ilyenkor a legyőzött hadsereget lefegyverzik és feloszlatják, de a harc politikai
téren és a katonai „felkészülés” terén tovább folyik.

Közvetítő irányzatok: Keresztényszocializmus:

Kereszténység szocializmus
szociális igazságosság
 A szegénység és a gazdagság ellentétét produkáló kapitalizmus összeegyeztethető-e a
keresztény tanokkal?
 XIII. Leó – Rerum Novarum 1891 enciklika
 Szocialista javaslatok elvetése
 a magántulajdont nem lehet megszüntetni
 Nem kell osztályharc
 a munkásoknak és a munkaadóknak is vannak kötelességei
 Az Egyház ezenkívül a szegények jólétéről olyan intézmények felállítása és
támogatása révén is gondoskodik, amelyeket alkalmasnak ítél sorsuk enyhítésére
  a gazdagabbak gyakran önként mondtak le javaikról, hogy másokon segítsenek,
nem is akadt köztük szűkölködő
 Az állam feladata a közjó szolgálata, a társadalmi kiegyenlítés
 Munkásszervezetek, katolikus munkásegyesületek létrehozása

 XI. Pius Quadragesimo anno 1931

 A 40. évben – a Rerum Novarum kiadásának 40. évfordulóján annak értékelése
 Társadalmi intézményeket átható szociális szeretet, a szociális igazságosság
fogalmának megjelenése:
 Tehát mindenki kapja meg a maga részét a közjavakból. Oda kell hatni, hogy a
teremtett javak elosztása a közjó és a szociális igazságosság kívánalmaival összhangba
hozassék.
 Tehát a szociális igazságosság követelménye, hogy a személyes haszonért a közjónak
érdekét el ne hanyagoljuk, s a munkások bérét se túl magasra ne csigázzuk, se
túlságosan le ne szorítsuk. Alapos megfontolással lehetőleg úgy kell szabályozni a
munkabéreket, hogy minél többen munkát találjanak, és az életfenntartáshoz
megfelelő jövedelmet kapjanak.

 XXIII. János: Mater et Magistra (1961)

 Munkabér: igazságosság és méltányosság
 „a közérdek szempontjaival és a műszaki haladással összhangba hozva védeni és
támogatni szükséges a kisebb ipari, illetve a családi mezőgazdasági
vállalkozásokat, valamint a szövetkezeti csoportokat, különösen azokat, amelyek az
előzőek munkáját kiegészítik és segítik.”
 Adózás, kedvező kamatozással tőke biztosítása, társadalombiztosítás, piac
szabályozása, mezőgazdasági bevételek kiegészítése, strukturális agrárpolitika

Közvetítő irányzatok: Liberálszocializmus:

• Összekötő: az egyenlő elbánás elve és a demokrácia
• Az állam feladata: olyan feltételeket biztosítson, melyek mellett a polgárai saját
erejükből képesek megteremteni mindazt, amire szükségük van egy teljes polgári
élethez.
• Magántulajdon tisztelete
 • Az állam kiemelkedő szerepe: érvényre juttassa minden egyén egyenlő
méltóságának eszméjét.

A harmadik út
• A jóléti állam válságára és a neokonzervatív hullámra adott szociáldemokrata válasz. –
Anthony Giddens (1938 -)
- Egyenlőség védelme
- Elesettek védelme – szolidaritás, társadalmi igazságosság
- Szabadság – cselekvés autonómiája
- Felelősség nélkül nincs jog – az egyéni jogok feltétele az egyének önmaguk és egymás
iránt viselt felelőssége
- Demokrácia nélkül nincs hatalom
- Kozmopolita pluralizmus értéke – globalizáció, ki kell mozdulni a nemzetállami
keretek közül
- Filozófiai konzervativizmus alapállása – a változások szemlélése
• Giddens – újfajta vegyes gazdaság kialakítása – a jóléti intézmények korszerűsítése,
globalizáció. Programpontok:
- A demokrácia demokratizálása – az állam és polgár közötti partneri viszony a
kihívások kezelésére
- A civil társadalom megújítása – az állam és a közösség együttműködése – a bűnözés
és a család válságának kérdése.
- Az állam és a civil társadalom kapcsolatának újrafogalmazása – lehetőségek
újraelosztása. Befogadás: munkalehetőségek biztosítása. Kirekesztés – el kell kerülni
az alul lévők kirekesztését és a felül lévők kivonulását.

A szocialista állam:
 Kapitalista rend tulajdonosi viszonyai által meghatározott gazdaság
 Társadalmii osztályok eltérő érdekei
 Politika alapja az érdek
 Politikai tevékenység kollektív vagy osztályalapú felfogása – az egyes osztályok
csak egymás rovására érvényesíthetik érdekeiket – egyik nyer, másik veszít → nem
lehet konszenzusra jutni
 A politika uralmi tevékenységet jelent
  Csak hatalmi pozícióból lehet a különféle érdekekkel rendelkező emberek
tevékenységét összehangolni
 Az állam instrumentális felfogása → nem semleges → erőszak alkalmazásának
szükségessége

Republikanizmus

 Egalitarizmus: a közügyekben való részvétel egyenlő lehetősége

 Szabadság: közszabadság
 Perfekcionizmus: politikai életforma
 Törvények által korlátozott kormányzat
 Zsarnokságtól való félelem – az ember önkényesen is cselekedhet, veszélyt jelent a
többi emberre. A politikai intézmények feladata, hogy ezt a veszélyt elhárítsa.

Szabadság
 A politikai közösség teszi lehetővé – a törvények így a szabadság előfeltételeiként
működnek.
 A politikai szabadság – törvényes szabadság
 Régiek szabadsága – a szabadság a közügyekkel való törődés gyümölcse.

Politikai erények
 A szabadságot fenyegető erők:
o Külső ellenségek: elragadhatják a szabadság javait
o Belső ellenségek: a maguk, az elvbarátaik, ts-i osztályuk számára ki akarják
sajátítani a politikai szférát
 közösséggel szembeni áldozatkészség ellenséggel szembeni bátorság, harcra való
készség

Törvények: körül határolják a szabadságot + biztosítják a politikai erények kifejlődését

Patriotizmus: az állam erejének és fennmaradásának fontos tényezője
Ezekre nevelni kell az embereket.
Közjó
 A politikai közösség fenntartásának értelme
  Elsőbbséget kell élveznie a magánérdekkel szemben
 Elsőbbségét a politikai erényeknek és a törvényeknek kell biztosítaniuk
 James Harrington (1611-1677): a modernek kormányzása kudarcot vallott, mert a
magánérdekek uralmát jelentette
 Rousseau: a köztársaságban a törvények kormányoznak. A közügyeké a döntő szó
elnyomja a magánérdeket.
 Robespierre: a republikanizmusra jellemző fenséges érzület feltételezi a közérdek
előnyben részesítését a magánérdekkel szemben.

Perfekcionizmus
 A tökéletlen ember javítható, a politikai közösség tehet azért, hogy a polgárok ne
legyenek romlottak.
 A kormányzat nem semleges a jó élet kérdésében
 Közügyekkel való törődés, politikai életforma

Egalitarizmus
 Görögök: az emberek természettől fogva egyenlőtlenek voltak.
 A törvények révén és a politikai szférában válhattak egyenlőkké – nincsenek
másoknak alávetve, saját belátásuk szerint cselekednek
 Modernek: az emberek egyenlőnek születnek
 Ember alkotta intézmények teszik őket egyenlőtlenné pl. a tulajdon
 A politikai intézmények feladata, hogy orvosolják az egyenlőtlenséget
 Rousseau: természetes egyenlőség → társadalmi egyenlőtlenné teszi az embereket
polgári állapotban morális és törvény szerinti egyenlőségre kell szert tenniük.
 Morális egyenlőség → a tulajdoni egyenlőtlenséggel is kell valamit tenni → „a
társadalmi állapot csak akkor válik az emberek javára, ha mindenkinek jut valami, és
senkinek nem jut túlságosan sok.”
 Harrington: korlátozott politikai egyenlőség → minden emberi közösségben létezik
természetes arisztokrácia, amelynek a közösséget kell vezetnie → nem kell egyenlően
elosztani a földeket, de törvényekkel meg kell akadályozni, hogy valaki annyi
földre tegyen szert, hogy a többieket az uralma alá vethesse.
 James Harrington (1611-1677): The Commonwealth of Oceana 1656
  Cromwelli Protektorátus utolsó éveit és az 1660-as restaurációt öleli fel. Harrington
volt az első teoretikus, aki az angol polgárháborút forradalomként értelmezte, amely
egy hosszú távú társadalmi változási folyamat eredménye, amely a régi politikai
rend hanyatlásához vezetett.
 A műve egy ideális alkotmány kifejtése

Parokializmus ↔︎univerzalizmus
 egy adott politikai közösség érdekeit állítja középpontba
 Parokiálissá válik → nem méltányolja azok érdekeit, akik azon kívül esnek.
 Harrington szerint viszont a republikánus kormányzat eszményeit ki kell terjeszteni az
egész világra. Ez szerinte erőszakos hódítás útján fog megvalósulni.
 Robespierre: ha a republikanizmus akár egyetlen országban is megvalósul, az kihívást
jelent a világ összes elnyomó kormányzatnak.
 A republikánus kormányzatoknak a republikánus szabadság világméretű győzelmére
kell koncentrálnia.

Forradalmiság
 A republikanizmusnak van olyan formája, amely a szabadság megvalósítása érdekében
a forradalmat is szükségesnek tarja.
 Szövetségi el.
 A republikánus elv szerint a közügyekben való részvétel csak kis közösségekben
valósítható meg. → Át lehet hidalni a nehézséget, ha az államot több kisebb politikai
alakulatból építik fel, melyek önként egyesülnek egy nagyobb államban. Ezt
Montesquieu szövetségi köztársaságnak nevezte.

A republikanizmus fejlődése
 Antik előkép - vegyes kormányzat – politeia – helyeslése
 Arisztotelész:
o helyes:
 egyszemélyi: királyság
 többszemélyi: arisztokrácia
 többség: politeia
o korcs:
  egyszemélyi: zsarnokság
 többszemélyi: oligarchia
 többség: demokrácia
 Polübiosz: a vegyes kormányzat már Spártában és a köztársasági Rómában
megvalósult.
 Cicero: először használta a res publica fogalmát

Újkor
 Hogyan lehet egy közösségben a békés együttműködés feltételeit biztosítani az egyház
támogatása nélkül?
o Legyen egy megkérdőjelezhetetlen akarat, amellyel szemben nincs
legitim ellenállás (Abszolút szuverenitás: Jean Bodin, Thomas Hobbes)
o Vegyes kormányzat, senkinek sincs elsőbbsége, törvények biztosítják a békét
→ republikanizmus

Niccoló Machiavelli (1469 – 1527)

 Egy egyeduralkodó hogyan tudna egységet teremteni az államban (fejedelem)
 Hogyan lehetne tartós republikánus kormányzatot létrehozni (Beszélgetések Titus
Livius első tíz könyvéről)

James Harrington
 A modernek gót bölcsessége felélte tartalékait. A történelmet a király és a nemesek
birkózásává alacsonyította. A modern bölcsesség egy vagy néhány ember uralmát
jelenti a saját magánérdekeik szerint. Azok az államok kerülnek ki ebből a válságból,
amelyek visszatalálnak az antik bölcsességhez: törvények uralma az emberek felett.

A republikanizmus visszaszorulása
 Itáliai városállamok elbuknak
 Angliában restaurálják a monarchiát
 Előretör a liberalizmus – be nem avatkozás szabadsága – modernek szabadsága
 A liberalizmusra az erénytakarékosság jellemző szemben a republikanizmussal
 Elbukott az az elv, hogy a közjó a magánérdek elnyomását követeli meg
  Piaci viszonyok – a magángazdaságban mindenki a saját érdekében jár el, mégis a
közjót is szolgálja
 Lehetnek olyan egyéni érdekek vagy közösségi különös érdekek, melyek a közjóval
szemben is védelemben részesítendők.
 Montesquieu (1689 – 1755)
 – elhagyja a vegyes kormányzat gondolatát a zsarnokság a monarchiában és a
demokráciában is elkerülhető
 Hatalmi ágak elválasztása
 Fő kérdése, hogyan rendezzük az államszervek viszonyát, és nem az, hogyan
egyensúlyozzuk ki a társadalmi csoportok befolyását
 Az antik eredetű államtipológia háttérbe szorul
 Rousseau (1712 – 1778) – népszuverenitás elve, mellette republikánus vonások:
 Állam létesítésének célja a közjó
 Az erkölcsi szabadság a polgári állapotban jön létre
 Az egyenlőség a törvények által jön létre
 Az erkölcsöktől függ a törvény ereje
 A köztársaságban a törvények kormányoznak
 DE nem tudta megoldani, hogyan rendelje az intézményeket létrehozó szuverént a
törvények alá.
 Amerikai republikánusok (Thomas Jefferson 1743-1826, Alexander Hamilton 1757-
1804, James Madison 1751-1836) – USA alkotmányos berendezkedése republikánus
és liberális vonások
 Zsarnokság
 megakadályozása közügyekben való népi részvétel, egyéni jogok védelme

Hannah Arendt (1906-1975)

 „A politika a különbözőek együtt- és egymással-létéről szól.”
Az emberi tevékenység 3 típusa:
1. Munka: azok a tevékenységek, melyek a biológiai élet szükségletei kielégítésére
szolgálnak
2. Előállítás: a maradandó világ komponenseinek megalkotása, a stabilitás biztosítása a
halandó emberi élet tűnékenységével szemben pl. műalkotások, mindennapi eszközök
előállítása
3. Cselekvés: az ember tesz valami megjósolhatatlant, újat kezd, szóval vagy tettel
megjeleníti magát a világban. A cselekvés megtervezhetetlen, ellenkező esetben nem
lenne szabad, pedig a szabadság konstitutív eleme a szabadságnak.
 „Az ember cselekvésre való képessége azt jelenti, hogy elvárható tőle a váratlan, azaz
képes véghezvinni azt, ami végtelenül valószínűtlen.”
 Cselekedni csak a többi ember jelenlétében lehet.
 A cselekvés értelme, hogy felkelti a többi ember érdeklődését.
 A cselekvés eredményei csak az ember emlékezete által maradhatnak fenn.
 A személy fölcserélhetetlen önazonossága, noha megfoghatatlanul a cselekvésben és a
beszédben is megmutatkozik, csak a cselekvő és beszélő élettörténetében válik
kézzelfoghatóvá; mint ilyet azonban csupán azután lehet megismerni, azaz
megfogható entitásként megragadni, mikor a történet véget ért. Más szóval az ember
lényege – nem az általános emberi természet (ami nem létezik) vagy az egyén
képességeinek és hiányosságainak összessége, hanem annak a lényege, hogy kicsoda
valaki – csak az élet elmúlásával jön létre, amikor semmi más nem marad utána, mint
a története. Így aki tudatosan arra törekszik, hogy „lényegessé” váljon, és a története
meg az önazonossága „halhatatlan hírnévre” tegyen szert, nem csupán kockáztatni
kénytelen az életét, hanem, Akhilleuszhoz hasonlóan, kifejezetten a rövid élet és az idő
előtti halál mellett kell döntenie.
 Politikai életforma
o A cselekvés adja az értelmét
o Csak a szabadság feltételei között lehetséges.
o A politika ott jön létre, ahol az emberek becsben tartják a közéletet.
o A legtöbb ember nem jut el a cselekvésig.
o A politika a jó élet kitüntetett formája.
o Arendt fogalmi rendszerében az uralmi viszony elképzelhetetlen.
o A poliszban a kormányzat nem lehet külső vagy felettes szerv.
o A kormányzat autoritása képes a közösség tagjait követésre bírni.
o A kormányzat nem uralkodó, hanem kezdeményező, vezető pozícióban van.
o Törvények nem lehetnek parancsok
o Valaki kezdeményez → megnyeri a többieket → egyetért → törvények
 Ha a kormányzat monopolizálja a kezdeményezést, és lemond az egyetértésről, megöli
a politikát.