TIPOGRÁFIA (ÍRÁS SZÁMÍTÓGÉPPEL)

BEVEZETÉS
A diákok többsége ma úgy kerül ki a középiskolából, hogy ott a kézírás használatát sajátította el,
s a kézírás volt a preferált írási forma. A felsőfokú oktatásban egy olyan környezetbe kerülnek,
ahol a kézírást legfeljebb az órai jegyzetelésre korlátozzák; szerkesztett szövegeiket azonban már
géppel kell írniuk. A számítógépes gépírás alapvetően másféle eszköztárral dolgozik, mint a
kézírás vagy akár a hagyományos gépírás. Ez az írás jóval sokszínűbb belső lehetőségeket rejt
magában, melyeket ugyanúgy meg kell tanulni alkalmazni, akárcsak az egyes betűket kézzel
megformálni. Minden bölcsész számára alapvető, hogy tudja a számítógépet írásra használni; s
ha már megtanultak nyomtatott betűkkel írni, a nyomtatott szövegek helyes és kritikus
olvasására is alkalmassá válhatnak. A kurzus elvégzése után a diák képes lesz tetszés szerinti
szöveget (de legalábbis saját dolgozatait) korrekten és olvasásra alkalmasan elkészíteni,
alapszinten felismerni a különféle tipográfiai stílusokat; megfelelően alkalmazni a tipográfia
eszközeit az adott kiadvány kívánalmainak megfelelően, és képes lesz elvégezni az általa
elkészített dokumentum nyomdai előkészítését.
A tananyag csak érintőlegesen említi a nyomtatott és elektronikus kiadványszerkesztés
(tördelés, könyvtervezés, laptervezés) kérdéseit, ami egy másik tananyag témája.

Az Írás számítógéppel kurzus anyagának minimumát akkor sajátította el a hallgató, ha

képes a következőkre:
– magyar idézőjelek használata bármilyen programban*
– magyar gondolatjel használata bármilyen programban
– a szakterületének megfelelő bibliográfiai hivatkozás előállítása bármilyen programban
– szabályos felsorolás előállítása bármilyen programban
– szabályos bekezdés beállítása bármilyen programban
– egyszerű dokumentum nyomdakész előállítása
Ha a fentieket a diák a félév végén nem képes teljesíteni, egyéb munkájától függetlenül
elégtelen osztályzat javasolt.
* Word, Wordpad, QuarkXpress, InDesign, Photoshop stb.

Megjegyzés
A tananyag olyan dokumentumok elkészítéséhez ad segítséget, melyeket a diák önt végső
formájába. Amennyiben szövegét egy mások által szerkesztett kiadványba küldi, a formázást
minimális szinten kell tartania, és csak a helyesírási szabályzatban foglalt ill. legalapvetőbb
tipográfiai szabályoknak kell megfelelnie. Az ilyen „elektronikus kéziratoknál” a formázás
gyakorlatilag a dőlt betűs kiemelésekre és a bekezdések végén leütött entes tagolásra
korlátozódik. Minden mást – pl. az alcímek formázását, a behúzás beállítását, a betűtípus
megadását – a kiadvány szerkesztői, tervezői döntenek el. Egy iskolai, egyetemi dolgozat tehát
szerzői kéziratnak és egyben egy egypéldányos-egyolvasós kiadványként is értelmezhető. (A
nyomdai kézirat szabályait lásd a Nyomdai kézirat szabványban.)

A tananyaggal, annak
használhatóságával vagy
továbbfejlesztésével
kapcsolatban várom az olvasók
ötleteit a hargitai-kukac-
emc.elte.hu címre!

ELŐHANG
Fekete jelek a fehér papíron. A jelek a hangokat kódolják, a hangok a gondolatot. A papírra
nyomtatott egyenbetűk érzelemmentesek, nincs mögöttük tartalom – hihetnénk. Ellenben az
emberi hang, folytathatnánk a gondolatot, nem jelenhet meg érzelem nélkül – adott esetben
pedig épp érzelemmentessége közvetít mögöttes, meta-tartalmat. A hang lehet férfi, női, gyerek,
mélyen búgó, feszülten éles, leverten tompa, kérdő vagy parancsoló. Az írott szöveg hogyan
adhatja vissza a beszédnek ezt a sokszínűségét (hogy képzavarral éljünk)? Erre szolgálnak
egyrészt az írásjelek, ha jól használjuk őket, s újabban a szmájlik sokasága (mely épp a
tipográfiától megfosztott kijelzőkön terjedt el). A hangsúlyt adják vissza a különféle tipográfiai
megoldások (kiemelések), és a mögöttes tartalmat erősítheti a megfelelően megválasztott
betűtípus és szövegelrendezés (tördelés) – mely nem ugyanaz, mint a beszéd, másféleképp
közvetít mögöttes tartalmat, de mégiscsak jelentéssel bír.
Egy nyomtatott betű tehát többet mond, mint a hang, melyet jelezni hivatott.
A TIPOGRÁFIÁRÓL
A tipográfia szöveget és grafikai elemeket tartalmazó művek vizuális megformálásával
foglalkozó mesterség; ill. alkalmazott grafikai művészet[1]. Elsődleges (gyakorlati) célja az adott
tartalom befogadó számára észrevétlenül dekódolható, strukturált megjelenítése; másodlagos
(iparművészi) célja a szöveget tartalmazó, annak alá- vagy mellérendelt tipográfiai mű vizuális
arculatának kialakítása.
„Az irodalomnak általában nincs […] olyan igénye, hogy tartalmát a könyvművészet formái
fejezzék ki. Az író a nyelv eszközével fejezi ki a tartalmat, ezt szövegben rögzíti és a tipográfus a
szöveget önti formába. A tipográfia […] nincs közvetlen kapcsolatban az eszmei tartalommal.
[i]
[…] A nyelv […] a tartalom kifejezője, formahordozója” – írja a Nyomdaipari enciklopédia,
megfogalmazva a nyomdászok számára a tipográfia lehetőségeinek korlátait. Azt, hogy a
tipográfiai mű ne lenne közvetlen kapcsolatban az eszmei tartalommal, a következőkben
részben cáfolni fogom; ugyanakkor tény, hogy ez a kapcsolat korlátozott. A tipográfia
alapvetően a befogadóval kerül kapcsolatba; s minthogy a befogadó ezen keresztül kerül
kapcsolatba a szöveggel, így a tipográfiai és fogalmi mű alkalmilag összekapcsolódik. Az
alkalmazott tipográfiai mű önmagában (tipográfiai rétegében) nem fejez ki önálló gondolatokat,
de az autonóm tipográfiai mű erre is lehetőséget ad.
A tipográfus tehát a fogalmi üzenetet önti vizuális formába. Egyik rétege a fogalmi kód
dekódolásával egyidejűleg (lineárisan) érzékelhető (karakterek; szedés), másik rétege puszta
szemlélés által (térben, részleteiben egyidejűleg) (kompozíció; oldalkép). A kompozíciót
általában a fogalmi mű érzékelése előtt tapasztaljuk meg; a kettő befogadása tehát időben is
elkülönül. A tipográfiai mű alapeleme az akusztikus kódon keresztül a fogalmi réteget kódoló
betű. További célja a szöveg strukturálása. Más funkciója mindezen kódokat betűformai
változtatásokkal (betűváltozatok következetes használatával) módosítani, ezáltal pluszjelentést
adni hozzá. Az akusztikus, a fogalmi, és a kompozíciós szerkezetet egyidejűleg nem képes a
befogadó megtapasztalni. Az olvasó-néző időben zajló dekódolási folyamattal képes jelenidejű
pszichoakusztikus-fogalmi-vizuális élményei ill. azt követően emlékei által a tipográfiai és a
fogalmi művet külön-külön és egységében szintetizálni. Így a megtapasztalás révén részesévé
válva a két egybefonódó műre – a fogalmi és tipográfiai műre, együtt: a könyvre – szövege és
tipográfiája által is emlékezhet. (A továbbiakban tipográfiai műként hivatkozom bármilyen
kiadvány tipográfiájára, fogalmi műként szöveges [eszmei] tartalmára.) Ahogy a fogalmi mű,
úgy a tipográfiai is bevonja a befogadót a maga világába, egyben minden olvasási folyamatban
és visszaemlékezéskor a befogadó aktuális valóságához alkalmazkodik, igazodik, aktuálisan
rendelkezésre álló ismeretei és érzései szerint átértékelődik. Olvasáskor bármikor fókuszpontot
válthatunk a fogalmi mű lineáris olvasása és a tipográfiai mű térbeli-formai észlelése között,
[ii]
mint egy Rubin-váza (kehely/arc) optikai illúziónál ; egyszerre csak az egyik érzékelhető, de a
lap mindkettőt egyszerre tartalmazza.
A tipográfia nem egyszerűen semleges közvetítő technika, médium, hanem maga is
(meta)kommunikál az olvasóval, miközben a fogalmi művet közvetíti. A szövegértelmezést a
kompozíció, a betűk képe és elrendezése is befolyásolhatja. A tipográfia felfogható az íráskép
retorikájaként. Hagyományosan a tipográfia iparművészet.
A tipográfus-grafikus megjelenhet egy fogalmi mű rendezői szerepében is, amikor az
oldalelrendezés, a tipográfiai és grafikai elemek segítségével új, csak képileg-tipográfiailag
megjelenő, de az eredeti művet (akár át- ) értelmező, a művet hangsúlyozó tartalmat ad hozzá –
betűk hozzáadása vagy elvétele – nélkül a műhöz. Itt a tipográfus a szövegszerzővel egyenértékű
alkotó.
A tipográfia megjelenési felülete a tipográfiai tér[2]. Bármely mű egy fogalmi térben
játszódik; és ha szövegként jelenik meg, akkor egy különálló, önálló tipográfiai térben is létezik.
A tipográfiai tér lehet azonos a valós térrel (pl. egy város[3]), lehet egy valós térből kiszakított
sík (pl. egyoldalas dokumentum), vagy sokdimenziós (soklapú) sík (könyv); lehet statikus
(könyv) vagy dinamikus[4] virtuális tér (képernyő). A tipográfiai tér áttekinthető lehet
egyidejűleg (plakát) vagy csak részleteiben (görgethető képernyő, több oldalas dokumentum)
vagy részleteiben és egyidejűleg is, de külön jelentéssel (Prezi).
A betűk önmagukra pl. egy nyomdaipari múzeumban vagy egy írástankönyvben utalnak.
Máshol mindig jelként használtak, azaz valami mást jelentenek, mint amik – hangot, fogalmat.
A tipográfia képe, kódja idegen a természettől; emberi konstrukció; mégis a verbalitáson
keresztül gondolati, fogalmi síkot kódol, így maga is e természet részévé válik; azonosul vele,
lehetővé teszi, hogy a fogalmi réteget megismerhessük. Egyes írások, pl. feliratok önmagukban
performatív funkciójúak. Az olvasás folyamatában a papírlap vagy képernyő kerete eltávolítja a
befogadót a valós tértől és valós időtől, lehatárolva a betűk kódolta gondolati réteg világát.

A tipográfia eszköztára
A tipográfia a következő mesterségek, művészetek, közreműködők munkáit használja fel:

a) betűtervező(k), grafikusok: betűtípusok, körzetek (ékítmények).

b) írók és szerkesztők: szöveg és peritextus
c) fotográfusok, grafikusok: képek, illusztrációk, infografikák
 d) grafikusok: díszítő elemek, körzetek, díszléniák, szimbólumok
e) képszerkesztő: képek kiválasztása, képkivágása, méretezése
f) tipográfusok (tervezőszerkesztő; műszaki szerkesztő; művészeti vezető, vezető
tördelő stb.): arculattervezés (általános oldaltervezés)
g) tördelőszerkesztők, műszaki szerkesztők: oldaltervezés (a konkrét tartalomhoz)
h) tördelők: a már megtervezett oldal gyakorlati feltöltése tartalommal
i) nyomdászok vagy site builderek és szoftverek: a kész oldal publikálása

Széles értelemben a tipográfia tárgykörébe tartozik a betűtervezés, szabványos vagy

művészi kézírás (szépírás, kalligráfia, graffiti), betűvésés és -festés, reklámgrafika, védjegyek
tervezése, szimbólumok, piktogramok tervezése, képernyőszövegek kialakítása, képversek és
más vizuális költészeti művek alkotása is.
Maga az egyéni kézírás nem tartozik a tipográfia tárgykörébe (az a grafológia tárgya lehet),
de a kézírásos szöveg elrendezése és továbbformázása már igen; s a kézírásos betűformák is
megjelenhetnek tipográfiai betűtípusként.

A tipográfiai mű: az arculat

Bár csak a Gutenberg-nyomda felállításától kezdve beszélünk technikai értelemben
tipográfiáról (azaz a nyomtatásról, ahogy egyes nyelvek a tipográfia szót ma is használják:
„nyomda”); ám ugyanezek a (mai szóval: tipográfiai) szabályok határozták meg a 15. századi,
fadúcról sokszorosított szöveges-képes kiadványok (pl. Biblia Pauperumok) egységes és
megkülönböztethető stílusú vizuális megjelenését, arculatát; vagy a kézzel (de könyvírással) írt
kódexek, könyvtekercsek, vagy az asszír és egyiptomi falfeliratok elrendezését, oldal- (vagy
fal-)képét is. A nyomtatás megjelenésekor a nyomtatott könyv a (gót ill. humanista reneszánsz)
kódexek arculati tradícióit folytatja, másolja (és az ekkor kézzel készített kódexek
viszontmásolják a korai könyvek szépségét). A tipográfia ma sem kötődik a nyomtatott
papírhoz; szabályszerűségei az adott felület jellegzetességeinek megfelelően módosulva a
képernyőn megjelenő szövegekre is érvényesek, először némafilmen, majd televíziók,
számítógépek, végül a mobil készülékek képernyőjének sajátosságaihoz igazodva. Bizonyos
tulajdonságok (hasáb, lénia, illusztrálás) függetlenek az írásfelülettől. A tipográfiai mű
tekintetében, melynek alapja a betű és az arculat, az oldaltervezés, Gutenberg alig hozott újat,
mert épphogy a korábbi arculat (és betűtípus) reprodukálására törekedett (újítása a
technológián túl inkább mikrotipográfiában volt, pl. a sorkizárás kialakításának finom
részleteiben). A tipográfiai arculatban nagyobb újítást hozott a 15. század végi velencei
nyomdászok, pl. Aldus Manutius munkássága, aki a díszített kódexoldalak helyett a díszítetlent
tette meg a könyvarculat alapjának[1].

A tipográfia szintjei

A munkafolyamat felől közelítve a tipográfiai mű három rétegűként kezelhető: (1) a

betűtervező az egyedi betűk művészi megalkotásáért felel. (2) A szedő[1] a lineáris szöveg
helyes, szabványok szerinti kialakításával törődik, a betűk mint nyersanyagok felhasználásával.
(3) Az oldaltervező (arculattervező) már a kiszedett szöveget használja nyersanyagként és nem
törődik annak részleteivel; csak az oldalkép megkomponálásával (ill. annak „algoritmusának”
megalkotásával). Ez adja a tipográfia kettős, alkalmazott művészeti jellegét: miközben a
szövegnek meg kell felelnie a nyelv és helyesírás elvárásainak, a szövegtömbök, térközök, képek,
körzetek kompozíciója művészi alkotást feltételez.

Nyelvi (szerzői) meghatározottságú elemek:

a) A számítógépes szedés (mikrotipográfia; beírás) csak magának a lineáris szövegnek
a létrehozásával foglalkozik (szöveg [mű és peritextus], írásjelek [központozás], valamint a
sortörések, új bekezdés, kiemelések (pl. kurziválás) tényének jelölése; illetve a szöveghez járuló
hivatkozások, jegyzetek, utalások, szövegátvételek, idézetek csatolásának jelzése[2]. A szöveg
térbeli elhelyez(ked)ése és betűstílusának meghatározása nem tartozik tárgyába. A szerzői
utasításokat a szedő (beíró) hajtja végre. A mikrotipográfiát írott szabályok (helyesírás) vezérlik,
melyeket ritkán (és lehetőleg tudatosan) a szöveg szerzője vagy szerkesztője fölülírhat[3]. A csak
mikrotipográfiai megformálású folyószöveg „átnézeti” képét alapvetően meghatározza a nyelv
és annak szabályrendszere (hangok gyakorisága, helyesírás, nyelvtan (pl. agglutináló),
írásjelhasználat). Végterméke a kész, kiszedett szöveg.
A tipográfus a kiszedett szöveget készen kapja; annak módosításában tipográfusként nincs
önálló döntési lehetősége. Fordítás esetén sajátosságai öröklődnek vagy adaptálandók. A
számítógépes, végtelen szedéssel keletkezett szöveg még nem tartalmaz glifeket[4] (az
ólomszedés igen).

Vizuális-térbeli (tipográfusi) meghatározottságú elemek

b) Arculattervezés: az arculat (stílus) a betűtípusban, az objektumok tipográfiai
térbeli elrendezésében, grafikai elemek kezelésében, díszítésekben jelenik meg. Az
arculattervező kiválasztja a betűtervezők munkáiból a kornak és célnak megfelelőket. Az
arculati terv nem konkrét szövegeket tartalmaz, hanem a megjelenő mű idealizált szerkezetét és
konkrét stiláris elemeit: metakiadvány (makett). Végterméke egy arculati leírás (composition
rules): a szövegtípus-stílusoknak és az objektumok elrendezési elveinek meghatározása, ami
tartalmazhat oldalmintákat (sablonokat) is.
 Az arculattervezés során részben szedési-strukturáló („tipo-grammatikai”) feladatot kell
teljesíteni, mely a szöveg akadálymentes befogadásában játszik fontos szerepet (elsősorban a
folyószöveg formázásánál); részben viszont stilárist („tipo-retorikait”), mely már művészi
szempontokat is figyelembe vesz, és a mű vizuális stílusát határozza meg. Az arculattervezés
feladata az alábbi szempontok meghatározása, stílusuk kiválasztása és ezeknek a felülethez és
egymáshoz képesti méretezése és elrendezése a tipográfiai térben:

vizuálisan

1. glifek (írásjegyek: betűk, számok, írásjelek, szimbólumok, logogramok)

2. vonalak (léniák), keretek
3. tónusos vagy fehér felületek
4. térközök (betűköz, szóköz, sortávolság, bekezdésköz)
5. vonalas vagy raszteres képek
6. díszítő elemek (körzetek / díszekkel ékesített betűk)
7. a mű megjelenítésére használt felület mérete, arányai és minősége
8. (elválasztási szabályok meghatározása: mikrotipográfia)

strukturálisan (elrendezés, beosztás)

1. könyv esetén: címlap, borító (a beltartalommal egységes arculatban!), címnegyed,

fejezetcím és belív; periodika esetén: fejléc, címlap, hátlap, rovatcím és belső oldal;
onlájn oldalnál: nyitólap és belső oldal
2. ismétlődő navigációs elemek (élőfej, rovatcím, onlájn: kereső, menük; print/pdf:
oldalszám)
3. egyedi navigációs eszközök (mutatók, tartalom, onlájn: statisztika alapú
kulcsszómegjelenítés [címkefelhő])
4. szerzői peritextus (pl. címek, jegyzetek)
5. kiadói peritextus (pl. kiadás adatai, impresszum)
6. statikus szöveges elemek (maga a szöveg)
7. képek, illusztrációk keretei, marginális információi
8. onlájn/képernyőn: felhasználói tartalom
9. onlájn: dinamikusan (időben, a felhasználói aktivitástól vagy más szövegektől függően)
változó szöveges elemek
10. onlájn/képernyőn: Rejtett tartalom (nem a primer felületen megjelenő tartalom, pl.
egérráhúzás nyomán felugró információ[5])
11. idegen elemek (hirdetések) elkülönítésének elemei.

Az arculattervezés tipográfiai problémái a vizuális művészet körébe tartoznak. Az

oldaltervezés egyes pontjait művészeti szempontok és íratlan szokások határozzák meg. Az
oldalon szereplő objektumok (szövegblokkok, képek, vonalak) elhelyezésekor figyelembe vett
szempontok többek között: az ismétlés (ritmus), kontraszt, közelség, ellentét(párok), irányok,
formák, tónusok ellentéte, ellenpont (az ellentét egyensúlya), egyensúly, igazodás, kimozdítás,
[i]
díszítettség, aranymetszés stb. Ez utóbbiak nyelvfüggetlenek; sőt, szinte
írásrendszerfüggetlenek. Ezen szabályokat is csak módosítják a helyi hagyományok[6].

Objektív meghatározottságú elemek

Ezek a szempontok meghatározzák a mű végső kivitelezését; de az arculattervezéskor is
figyelembe veszik őket, azaz hatnak a tervre is.
1. Anyagi

a) papír minősége
b) papír vagy képernyő/kijelző mérete
c) festék vagy kijelző minősége
d) nyomtatási/megjelenítési technológia

2. Időbeli

a) elkészítés egyes fázisaihoz rendelkezésre álló idő

Oldaltervezés (tervezőszerkesztés, tördelőszerkesztés). Az oldaltervezés a kiszedett

szövegek, kiválasztott képek stb. arculatban meghatározott elveknek megfelelően történő
elhelyezése az oldalakon; az arculati terv egyedi, konkrét alkalmazása. Ha sablon alapján készül
egy oldal, tipográfiai oldaltervezésről ebben a fázisban csak korlátozottan beszélhetünk, mert az
nem kreatív, hanem mechanikus munka: a szerkesztő választja ki a lyukakba illő anyagot, a
tördelő (operátor) pedig csak betölti a megadott, formázási instrukciókat is magában foglaló
helyre.

[1] Az ólombetűket szedő szedő tipográfiai feladatának egy része a tördelőre hárul, mivel a
szedés, vagyis a szövegbevitel a fényszedés, azaz a számítógépek bevezetése óta nem sorokban,
hanem végtelen szedéssel történik; s ennek végleges formai kialakítását a tördelő végzi.
 [2] Pl. idézőjel, lábjegyzet sorszám vagy más dinamikus módszer alkalmazásával. Ezek
végső formázási módszerének kiválasztása (MLA/APA/GOSZT stb.) a szerkesztő feladata,
formázása pedig az operátoré.
[3] A szerzői kiemelések nem biztos, hogy eljutnak a nyomtatásig; és lehet, hogy a
szerkesztő másokat fog kiemelni (vagy akár címmel ellátni), mint a szerző.
[4] A szó magyarázatát részletesen lásd később.
[5] Jelen szövegben például a hivatkozások nyomtatásban statikus tartalomként jelennek
meg, képernyőn Word használatával viszont rejtett dinamikus tartalomként is
megjeleníthetőek.
[6] A japán vagy perzsa tipográfiai megformálás hagyományai a kiadványszerkesztés
globális jellege ellenére máig őrzik egyediségüket.

[i] Radics Vilmos, Ritter Aladár: Laptervezés, tipográfia. MÚOSZ, é.n. 1976? II. rész.

[1] Ennek nyilván anyagi okai is voltak.

[1] Amerikában – és újabban nálunk is – használják a graphic design kifejezést, melyet a

hagyomány szerint 1922-ben William Addison Dwiggins amerikai tipográfus használt először
(Jeremy Aynsley: A Century of Graphic Design. Octopus, 2001. p. 6. ). A graphic design a
tipográfiának az az ága, melyben a grafikai elemek elsődleges hangsúlyt kapnak (könyvborító,
plakát, prospektus stb.), azaz nem tisztán betűkön alapszik, mint a könyvtipográfia. Főleg
folyóiratok tervezésére (azaz laptervezésre) használják editorial design kifejezést is, a
hirdetéstervezésre pedig az advertising design-t, mely kifejezés megalkotását szintén Diggins
nevéhez fűzik (Alex W. White: Advertising design and typography. Allworth Communications,
2006).
[2] Pontosabban: sík.
[3] A város mint tipográfiai felület ötletéért köszönetet mondok Almási Miklósnak; a
tipográfiai tér ötlete is innen származik.
[4] A dinamikus szó sokféleképp értelmezhető: jelentheti, hogy animációkat tartalmaz,
vagy hogy kattintásra átalakul a látható felület, azaz interaktív, vagy hogy a szöveg ugyan nem
animált, de a megjelenítés igen (Prezi); vagy azt, hogy a szöveg időben folytonosan alakul,
változik (pl. egy portál esetén).

[i] Gara Miklós (szerk.): Nyomdaipari enciklopédia. Műszaki, 1977. p.380.

[ii] Rubin, Edgar 1915. Synsoplevede Figurer

NYOMTATOTT BETŰK ELŐÁLLÍTÁSA

Az írás teszi lehetővé, hogy egymástól időben vagy térben távol lévő emberek átadják
gondolataikat egymásnak. Bár „nyomtatott” betűket használunk nyomtatásban és képernyőn
megjelenítésben, a világ valamennyi ábécéje korábbi, kézírásban kifejlődött formákat utánoz
kisebb-nagyobb hűséggel.

SZÖVEG, DOKUMENTUM, KIADVÁNY

Ha számítógépen dolgozunk, háromféle szoftverrel állíthatunk elő nyomtatott betűket. A

szövegszerkesztő programokkal (Notepad, Wordpad) formázás nélküli szöveget készíthetünk (a
programnak lehetnek minimális formázási funkciói). Az ilyen célja a kézirat elkészítése, a
szöveg begépelése. A Notepad nem ismer minden karaktert (pl. eurójel), a Wordpad már igen. A
dokumentumszerkesztőkkel (pl. Word) egyszerűbb dokumentumokat szerkeszthetünk: széles
körű formázási funkciói vannak, de leginkább levelek, dolgozatok, életrajzok, formázott
kéziratok elkészítésére alkalmas (bár másra is használható). A kiadványszerkesztők
(QuarkXpress, InDesign) bonyolultabb, akár színes kiadványok elkészítésére is alkalmasak; a
teljes nyomdai előfeldolgozás elvégezhető rajtuk. Készíthetünk velük könyvet, újságot,
magazint, egyszerűbb plakátot. A vektoros grafikus programok (Corel, Freehand) térképek,
plakátok, műszaki rajzok készítésére alkalmasak. A raszteres alapú grafikus programokkal (pl.
Photoshop) fotók vagy „dizájnos” plakátok, magazincímlapok, könyvborítók készíthetők.
Az egyes programok nem mindig átjárhatók, azaz ismerik föl egymás formátumait gond
nélkül. A legjobb átjárhatóság az Adobe-család tagjai (pl. InDesign, Photoshop) között van.
Az elektronikus formátumban terjesztett dokumentumok is készíthetők a fenti
programokkal. Például újságok, dolgozatok elkészíthetők QuarkXpressben, a kész anyagot pdf
formátumúvá konvertálva a kapott fájl kisméretű és nem módosítható, azaz internetes
terjesztésre alkalmas.
Az internetes html-alapú dokumentumok készíthetők egyszerű szövegszerkesztő és
megfelelően felépített dinamikus (pl. php, css) kódok segítségével. Itt az egységes tördelési és
szedési utasításokat a szövegektől maguktól eltérő fájl tárolja, ezáltal automatizálva az egyes
szövegek tördelését.
A BETŰK

A karakterek az írásrendszerek alkotóelemei. Ilyen például a kis „a” betű vagy a „8” szám
vagy a felkiáltójel. A betűk a latin ábécében két karakterkészlettel rendelkeznek: a középkori
eredetű kisbetűkkel és a római antikvitásból származó nagybetűkkel. Bár valójában külön
karakterkészlet, sőt eredetileg külön betűkészlet, ma csak változatként tekintik a középkori
itáliai folyóírásos eredetű kurzív betűkészletet. Valamilyen nyomtatott betű vagy karakter (jel)
– pl. egy „a” betű – önmagában fizikailag nem létezik. Minden számítógépen megjelenő
nyomtatott betű valamilyen, valaki által tervezett és digitalizált betűtípushoz tartozik. Minden
karakter egy adott betűtípus szerkesztési törvényei szerint van megformálva. Ezek a fizikailag
megjelenő jelek a glyphek. A betűk írásának, megformálásának művészete a latin esetén nem
jellemző: annál kifejezettebb az arab, kínai, japán kalligráfiában.
Számítógépen egy karakter tárolható raszteres (képpontokra bontott) grafikai elemként,
képként (jpg); vektoros (görbékből és egyenesekből álló) grafikai elemként (ps, pdf); vagy
számkódként (pl. wordben, html-ben), ahol a jel fizikai megjelenése az épp használt szoftvertől
és a rendelkezésre álló betűkészlet-fájloktól (is) függ.
A számítógépes betűkészletek szoftverek, shareware-ek vagy freeware-ek, egy vagy több
meghatározott szerzővel. A formától elvonatkoztatott betű a számítógépeknél jelent meg a
gyakorlatban: az unicode szabványban a világ összes ábécéjének minden jele, karaktere saját
számmal, kóddal rendelkezik, azaz egyértelműen azonosítható, mégsem kötődik formához. A
kódhoz a gép rendel formát, amikor a kód alapján az adott betűtípusból kiválasztva megjeleníti
a jelet.
Az a jó szöveg, amelyben az olvasó nem a betűt – annak formáját – látja, hanem a szöveget
magát. A betű ennyiben hasonlít a filmzenéhez: a szöveg jellemzőit képes kiemelni, de úgy, hogy
önmaga nem kerül előtérbe, nem válik láthatóvá. Ha a betűtípus-választást, a szöveg formázását
a befogadó az olvasás során tudatosítja, az azt jelenti, hogy a használt tipográfiai megoldás nem
illeszkedik harmonikusan a szöveghez.
A betűtervezőknek kettős célt kell követniük: egyrészt úgy kell megformálniuk a fejükben
meglévő ideális betű (metafont) és az olvasók által már ismert betűformák alapján az egyes
karaktereket, hogy (esztétikai kategóriaként) szépek legyenek, másrészt a betűk maximális
olvashatóságára kell törekedniük. Ennek szempontja például a betűk könnyű és egyértelmű
elkülöníthetősége vagy az olvasás gyorsasága. Mivel az olvasó azt olvassa könnyen, amit
gyermekkora óta megszokott, a betűk olvashatósága (és szépsége) némiképp relatív fogalom:
különböző korokban és kultúrákban más jelenti a „szép” és „olvasható” betűt – még akkor is, ha
csak a latin betűt használó európai kultúrkörön belül maradunk.
A számítógépes szövegszerkesztés kora előtt a „hétköznapi ember” soha nem találkozott
ezekkel a problémákkal. Nyomdász szakemberek készítették (formázták, tördelték,
szerkesztették) a kézzel, majd írógéppel írt kéziratok nyomtatott változatait. Manapság a
szövegszerkesztőket olyan emberek használják, akiknek senki sem mondja meg, hogyan is kell
bánni a betűkkel. A szoftverbe épített automatizált rendszerek némiképp olvashatóvá képesek
tenni az előálló szövegeket, de azok sosem lesznek teljes értékűek a felhasználó tudatos és
kreatív közreműködése nélkül: a számítógép nem tud automatikusan formázni, tördelni.
Fontos megjegyezni, hogy a tipográfia, illetve szedés (mikrotipográfia) szabályai
többségükben íratlan szabályok, szokásjogon alapulnak. A helyesírási szabályzat sokszor nem
egyértelmű, maga is ellentmondásos, és tipográfiai kérdésekben a már elavult gépírási
szabványokra utal. A legtöbb esetben egyértelműen kijelölhető egy olyan megoldás, amely ma,
magyar nyelven az egyetlen elfogadható; máskor azonban többféle tipográfiai megoldás is
helyesnek tartható.
Ez a kurzus csak az alapvető ismereteket nyújtja ahhoz, hogy a nyomtatott betűket a
korábbi „ösztönös” használathoz képest tudatosabban használják a szabad bölcsész szakirányon
tanuló egyetemi hallgatók.

SZÖVEGBEBVITEL

Bizonyos karakterek közvetlenül bevihetők a billentyűzetről, mások Alt-kódokkal, megint

mások csak különleges karakterkészletekből vagy egyéb módszerrel (pl. Word: szimbólum
beszúrása).
Egy billentyű lenyomásával (angol, ill. magyar billentyűzetnél más-más karakterek!): pl. a
Billentyűkombinációval:
– Shift és egy billentyű lenyomásával. Pl. A
– Alt Gr („nagy alt”) gomb és egy billentyű egyidejű lenyomásával (ezen jelek a gombon a
jobb oldalra vannak felrajzolva, a fő karakter mellé). Ez a funkció nem minden gépen működik.
– Ctrl és egy billentyű lenyomásával – ez a funkció nem minden gépen működik.
– Billentyűparanccsal, azaz személyre szabott billentyűkombináció definiálásával (ezzel
egyidejűleg definiálható a beszúrandó jel és annak betűtípusa) (pl. Wordben a Testreszabás
menüpontban)
– Adott gombra kattintással vagy gyorsbillentyűvel (pl. ctrl+d), pl. dőlt betűk: a. Ez is külön
karakter, formájában nem azonos sem a kis-, sem a nagybetűkkel!
– Beszúrással. Nem minden karakternek van Alt-kódja: ezek csak menüből, a különleges
karakter beszúrása paranccsal vagy a karaktertábla segédprogrammal érhetők el. Egyes
programoknak nincs ilyen funkciójuk. Ilyenkor ideiglenes, de használható
kényszermegoldásként Fontographerben lehet az adott karaktert a fő karakterek helyére
illeszteni (pl. az A betű helyére) egy külön betűtípusba, és innen már könnyen használható lesz.
Akár egy személyre szabott karaktergyűjtemény-betűtípust is készíthetünk, válogathatunk
magunknak.
– Alt-kódokkal: a bal oldali Alt gomb és a numerikus billentyűzeten egy három- vagy
négyjegyű szám begépelésével (ANSI, ill. unicode; pl. Alt+0150: –)
Használata: bekapcsolt NUM LOCK funkció mellett tartsuk lenyomva a bal oldali Alt
billentyűt és a numerikus billentyűzeten írjuk be a karakter kódértékét. Az ANSI kódtábla
problémája, hogy különféle nyelvekhez készített betűtípusokon eltérő karakter jelenik meg
ugyanarra a kódra. Ezért készítették el az unicode rendszert, ahol egy karakternek egyetlen
szám felel meg. Az unicode kódkészletének neve UTF-8.
Az Unicode-kódokat csak az újabb szoftverek ismerik, így a szövegszerkesztők közül a
Windows XP Wordpadje, a dokumentumszerkesztők közül a Word 2002-es és újabb verziók, a
kiadványszerkesztők közül az Adobe InDesign (a Quark Xpress programban csak a 7-es
verziótól ígérik), valamint a legtöbb böngésző. Az Unicode-ot ötféle módszerrel lehet bevinni,
ezek közül a két legegyszerűbb: a hexadecimális négyjegyű kódot szövegként kell begépelni; a
szövegbe gépelt kód végére helyezett kurzornál az Alt+X lenyomására a kód átváltozik a
megfelelő karakterré. Ezeket az Unicode-kódszámokat például a Karaktertábla
segédprogrammal lehet megtudni. Talán egyszerűbb a decimális unicode-számot az Alt-
billentyűvel, a numerikus billentyűzeten begépelni. A jelek csak akkor jelennek meg, ha a
használt font (jelkészlet) tartalmazza azokat a jeleket, például az Open Type betűtípusoknál.

Néhány jel kódjai: (teljes lista: http://www.unicode.org/charts/)

ANSI Unicode

hexadec.decimális

" egyenes idézőjel 22 34

' egyenes aposztróf 27 39

° fok 0176 B0 176

′ láb / perc 2032 8242

″ hüvelyk / mp. 2033 8243

” záró idézőjel 0148 201D 8221

“ angol nyitó idézőj. 0147 201C 8220
„ nyitó idézőjel 0132 201E 8222
’ aposztróf 0146 2019 8217
‘ fordított aposztróf 0145 2018 8216
» nyitó lúdláb 0187 00BB 187
« záró lúdláb 0171 AB 171
- kötőjel 0173 2D

– gondolatjel (½mínusz) 0150 2013 8211

— kvirtmínusz (1mínusz) 0151 2014 8212
… hármaspont 0133 2026 8230
– mínusz 2212 8722

Lágy elválasztójel AD 173

Törhetetlen szóköz 0160 A0 160

n szóköz 2002 8194

spácium 2009 8201

fi ligatúra FB01 64257

GYAKORLATI TANÁCSOK
Az alábbi karakterek Alt-kódjait érdemes megtanulni:
... 0133 Hármaspont (internetes/txt szövegben: három pont)
< 60 kacsacsőr vagy csúcsos zárójel: html nyelvben a parancsok kerülnek ilyen zárójelbe, ill
egyszerű nyílként is használható: <= (=: Alt+60)
> 62 kacsacsőr vagy csúcsos zárójel: html nyelvben a parancsok kerülnek ilyen zárójelbe, ill
egyszerű nyílként is használható: => (=: Alt+60)
~ 126 tilde, hullámvonal: webes URL-ekben gyakori, pl. emc.elte.hu/~usernev
- 0150 gondolatjel (félkvirtmínusz) (vagy: ctrl+numerikus – ) (internetes/txt szövegben: --
vagy -)
- 0151 hosszú (angol) gondolatjel (kvirtmínusz) (internetes/txt szövegben: -- vagy -)
„ 0132 nyitó magyar idézőjel (internetes/txt szövegben: ")
” 0148 záró magyar idézőjel (internetes/txt szövegben: ") (" jel: angol billentyűzet Á
leütésével)
@ 64 kukac, e-mail címekben (angolul: „at” jel)
í 161 bizonyos billentyűzeteken (101 gombos) nem található meg
 ű 0251 bizonyos billentyűzeteken (101 gombos) nem (nehezen) található meg
ä 132 főleg németeseknek
ß 0223 csak németeseknek
fix, nem törhető szóköz: ctrl+shift+szóköz.
- lágy elválasztójel: ctrl+ü (magyar bill.) vagy ctrl+- (angol bill.). Mindenféle elválasztás
bevitelére.

BETŰK ALAKTANA
A mai latin betűformák történeti kialakulása

A latin betűk az antik ABC-hez képest több jellel is gyarapodtak. Az i.e. III. században jelent
meg a G, mely hangot eredetileg a (k-t is jelölő) C jelölt.
Az Y (görög i, i graecum) a görög ü betű átvétele a latin ABC-be.
A J hangot eredetileg az I jelölte. A VII. sz. körül terjedt el. Kapcsolatuk révén találhatók
egymás mellett az ABC-ben.
Az I görög neve (iota, ι) egy mondásunkban is megőrződött: jottányit sem enged: azaz a
legjelentéktelenebb méretű, apró vonásnyi méretűt sem enged (ekkor még nem volt pont az i-n:
lásd: ékezetes betűk).
Az U hangot eredetileg a V jelezte . A 16. századtól különülnek el. Kapcsolatuk miatt vannak
egymás mellett az ABC-ben.
A V-U és I-J páros hangértékei egymáshoz nagyon közeliek és átmeneti hangokat is
jelölnek.
A W-t a németben kellett bevezetni, hogy az F hangot jelölő V mellett egy V hangot jelölő
betű is lehessen. (12-13. század)
Az angolszász és ír nyelv th, dh hangjaihoz az angolszász-kelta rúnák alapján készültek új
betűk a 7-9. században: þ, đ. Ezeket ma az izlandi használja. Az egyes nemzeti nyelvek számos
mellékjelet alkottak a meglévőkhöz: ă, â, c, é, è, î, ñ, u, ó, ô, ö, ş, ţ, ú, ü. Az ű, ő ékezete csak a
magyarban található, a dupla ékezet neve ezért: hungarumlaut. A cirill betűről latin
használatára áttért belső-ázsiai nyelvekben további új formák vagy formaváltozatok is
előfordulnak:

A betűk alaktana

A nyomtatott betűk minden elemének megvan a maga elnevezése, mely hasonlatait az emberi
test egyes elemeiből veszi. A nyomtatott betű egyes elemei általában megtalálhatók minden
betűtípusban (pl. felnyúló szár), mások csak bizonyos betűtípusokban vannak meg (pl. szerif). A
betűelemek formája betűtípusonként változhat, de csak következetesen. Azaz ha például egy
betű talpa felülről ívelt egy betűnél, akkor minden talp ilyen; vagy ha a vékony és vastag vonalak
aránya x az egyik betűnél, akkor a másiknál is olyannak kell lennie. Ez az állandó tulajdonság
adja a betűtípus egyéniségét.
A betűk egyik legfontosabb
tulajdonsága x-magasságuk, vagyis a
szár nélküli kisbetűk magassága a fel-
és lenyúló szárakhoz viszonyítva. Három betű Figyeljük meg az a alsó, a C és t felső elvégződésének
változatait (Palatino, Garamond, Times New Roman, Helvetica,
Alacsony x magasságúak (másképpen: Arial)
hosszú szárúak) a szépirodalmi
szövegek betűi, nagy x-magasságúak azok a szövegek, ahol kis sortávolság mellett is optikailag
nagynak látszó betűkre van szükség (pl. apró betűs újságcikk). Az x-magasság az idők során
egyre nőtt: a szecessziós betűké kisebb, a moderneké nagyobb.
Másik fontos tulajdonság a talpak (szerif) megléte vagy hiánya; és a betű vonalvastagsága
(állandó vonalvastagságú [lineáris], vagy vékony és vastag vonalakból áll). Utóbbi az egyetlen
olyan tulajdonság, mely a világ minden ábécéjére jellemző.
A kézírásos, pontosabban szépírásos betű teljesen más elemekből áll, de hasonlóképpen
egyféle kézírás (szépírás) esetén az adott elemek a teljes betűkészleten át azonosak. Így
lehetséges különféle szépírásstílusok kialakítása.

EGYÉRTELMŰ BETŰFORMÁK
Különösen olyan használat esetén, amikor a szövegkörnyezet nem segít egy karakter
azonosításában, alapvetően fontos, hogy az egyes betűk egyediek, a többitől egyértelműen
elkülöníthetők legyenek. Például egy jelszó vagy szoftver-sorszám, biztonsági kód (vagy
tudományos, számokat, képleteket is tartalmazó szöveg) esetén nem mindegy, hogy 0 vagy O, 1
vagy l, I vagy l stb. karakterről van-e szó. Az egyes betűtípusoknál – különösen a legújabb,
számítógépre tervezetteknél – ez alapvető szempont volt. A kifejezetten webre tervezett
betűknél jól látszik, hogy e jelek kiválóan elválaszthatók (Georgia, Verdana). Az optikai
karakterfelismerést szintén megkönnyíti, ha ezek a jelek eltérnek egymástól vagy például az r és
n nem olvad össze m betűvé.
 A betűk elünöníthetősége különösen sans serif
betűtípusoknál nehéz, ezért ezeknél nem segítenek a
betűtalpak - ezen karaktereknél tehát mégis kell(ene)
talpakat alkalmazni.
A betűk elkülönítésénél főleg a következő betűknek
kell jól elkülöníthetőnek lennie: O 0, illetve az l I 1;
török nyelvterületen a pont nélküli i, azaz az ı jel is.
A 0 szám néhol keskeny (álló számnál), máshol kör
alakú (ugráló számkészletnél); az l betű általában
magasabb szárú, mint a nagy I. A legrosszabb a Gill Sans
elkülöníthetősége: itt a három jel teljesen azonos.

BETŰVÁLTOZATOK
A betűcsaládok egy-egy nagy stíluskorszakot képviselő Az írott betű elemei (Nemzeti
betűk. Ezen belül az egyes konkrét változatok a Tankönyvkiadó, 1998, Írás
munkafüzet)
betűtípusok (type face). Egy-egy
sajátos, egységes arculatú ábécé neve.
A teljes betűtípus egymástól egészen
eltérő jeleket is tartalmaz. Egy teljes
jelkészlet egy-egy betűtípusból a Pro
végű betűtípusoknál található meg
(Open Type formátum).
A teljes jelkészlet elemei (mindegyik
normál antikva, kurzív és fett
változatban is).

betűk (és ékezetes, mellékjeles

betűk)
kisbetűk (kurrens,
minuszkula, small A nyomtatott betű elemei

letters, lowercase)
nagybetűk (verzál (-is),
majuszkula, upper case,
capital letters, caps)
kiskapitálisok (small
caps) (és a hozzá tartozó
ugráló számok)
elavult formák
(historical forms) (pl:
régi s: ſ)
Kacskaringók (díszes
változat) (swash)
ligatúrák (ligatures)
Extra ligatúrák
(discretionary ligatures)
ct sp st
Bevett ligatúrák
(standard ligatures) fi fl Számok és betűk elkülöníthetősége

ff ffi ffl
számok
verzál (álló) számok (lining figures)
ugráló számok (medieval/oldstyle figures) (és hozzá tartozó pénzügyi jelek)
Egyenméretű számok (tabular figures)
Áthúzott nulla (slahed zero)
Törtek (em fractions) ⅓⅔
indexek, kitevők (felső kitevők: denominators, superiors - betűk is, pl: 2nd, 1o, 15ik
[régies alak]; alsó kitevők: inferiors, numerators)
szimbólumok
számtani jelek (math symbols)
írásjelek (punctuation marks)
utalójelek (reference marks)
pénzügyi jelek (monetary symbols)
láthatatlan tagoló jelek (új bekezdés/paragraph, behúzás (intendation)
díszpont (bullet)
mértékek (measurements)
Fleuronok (ornaments)

A következőkben a betűkre bemutatunk egyfajta csoportosítást, a sokféle közül. Az an­tikva

szót pl. számtalan értelemben használják (nem dőlt, nem nagybetű, nem gót betű)
A betűfajták formájuk szerinti csoportjai:
 – álló = antikva (normal, upright) vagy kurzív = dőlt (italics); (e kettő együtt angolul
Roman face néven is fut);
– kurrens = kisbetű (lowercase, minuszkula) vagy verzál (verzális) = nagybetű (kapitális,
majuszkula) (uppercase, All caps), illetve kiskapitális = kapitälchen (small caps);
– a barokk kacskaringós betűit (swath) a bekezdés/cím első és utolsó betűjére alkalmazták.
Ezeket ma az expert fontok tartalmazzák.
Az egy betűtípuson belüli betűváltozatok vastagságuk, illetve szélességük („súlyuk”)
szerint különülnek el. (A betűváltozatok összessége a betűcsalád (ugyanez a szó használható a
betűkorszakokra is)

vékony vagy világos (light),

normál (plain),
félkövér (demi, semibold – itt nincs jelezve),
háromnegyed kövér (bold), avagy kövér = fett,
kövér (extrabold),
extra kövér (heavy, extra black, ultra black).

A betűfajták szélesség szerinti csoportjai:

extra keskeny (extra condensed),

keskeny (condensed, narrow),
normál (regular),
széles (extended).

Egy betűtípus változatai a betűváltozatokat alkotják. Ezek minden karaktert tartalmaznak,

és csak vastagság szerint különülnek el. Régen a betűmetszők rajzolták ezeket a változatokat
(type style), ma számítógépek állítják elő néhány alapváltozatból extrapolálással.
Díszítettség szerinti változat a kontúros (outline), árnyékolt (shadow), díszes (in line).
A font szó egy betűváltozatot tartalmazó fájlcsokrot jelöl, melyben általában egy név alatt
megtalálhatók az adott változat normál, dőlt és félkövér verziói is.
A kenyérbetűre (azaz törzsszövegre, szövegbetűre) olyan betűtípust alkalmazzunk, amely a
legjobban, legkönnyebben olvasható. Bizonyos betűtípusokat eleve címekre terveztek, ezek nem
felelnek meg szövegbetűnek. Hogy mi számít szépnek és olvashatónak, némiképp szubjektív
megítélésű. Általánosan elfogadott, hogy a legjobban olvashatók (épp talpaik segítsége miatt) a
talpas antikva betűtípusok kisbetűi, míg a talpatlan (sans serif) betűtípusok kissé nehezebben
olvashatók, jobban fárasztják a szemet, így az utóbbiakat inkább olyan kiadványokban
alkalmazzuk, melyeket az olvasó nem olvas el egyhuzamban. Soha ne írjunk hosszú szöveget
díszbetűkkel, kézírást imitáló betűkkel, csupa nagybetűvel, dőlt vagy vastag betűvel, mert ezek
rendkívül fárasztóak. Ugyanez vonatkozik a fekete alapon fehér betűkre is. Ez esetben normál
antikva helyett még rövidebb szövegekben is érdemes talpatlan félkövér vagy kövér betűt
használni, a jobb olvashatóság miatt.
Fokozat alapján. A betűk méretét (=fokozatát) pontban számoljuk. Régen a Didit-féle
pontrendszerrel számoltak Magyarországon (rövidítése: p), ma az amerikai általános
(rövidítése: pt).
A számítógépes fontok minden méretben azonos arányúak, csak a méret változik. Az
ólombetűs betűknél a kis méretű betűk arányai mások voltak, mint a címbetűké (a kicsik
relatíve vastagabbak, szélesebbek, a betűszemek nyitottabbak stb.). A számítógépen a Pro
Opticals fontoknál találkozhatunk ilyen felosztással, amelyben ugyanazon betűtípusnak
különféle arányú változatait adják ki. Az optikailag kisebb méretre tervezett betűket érdemes
használni képernyőre vagy faxolni, fénymásolni tervezett dokumentum esetén is.
A különöző Pro fontokhoz a következő
felhasználás ajánlható:
Caption: 6–9 pont (képaláírás, apró betűs
részek)
Regular/normal: 9–13 pont (normál szöveg)
Subhead: 13–25 pont (alcím)
Display: 25+ pont (cím- és reklámbetűnek)
A betűfokozatok régi, elavult elnevezései:

Minion Pro caption és display a betűje

4p gyémánt 10p garamond 24p két ciceró

5p gyöngy 12p ciceró (4,512 mm) 30p két és fél ciceró

6p nonpareille 14p mittel 32p két tercia

7p kolonel 16p tercia 36p három ciceró

8p petit 18p másfél ciceró 48p négy ciceró

9p borgisz 20p text 72p hat ciceró

Ű Í
BETŰTÍPUSOK
A betűtípusok azonos grafikai elven megtervezett karakterek, s egyfajta korszellemet és
hangulatot fejeznek ki. Tervezőik művészek, akik az adott kor érzését formálták a már meglévő
ábécé betűformáivá. A betűk elsődleges célja olvashatóságuk, így a művészek csak úgy
alkothattak, hogy betűvariációikban az egyéni jelleg egyértelműen őrizze a betűk közös
tulajdonságát. Mint ahogy bármilyen stílusú széket is egyből felismerünk, a betűknek is meg
kell őrizniük „a”-ságukat vagy „k”-ságukat.
Ahogy a székeknek is illeszkedniük kell az asztalhoz, az egyes betűknek is harmonizálniuk
kell egymással. De a székektől eltérően a betűk általában nem önmagukban, hanem egy szó
tagjaként fordulnak elő, azaz nem is a betűket, hanem a formai szempontból véletlenszerű
kombinációik által alkotott szavak képét kell egyből felismerni.
A betűtípusoknál alapvető szabály, hogy az olvasónak nem szabad a betűt látnia, hanem
csak a szöveget érzékelnie: a betűtípus maga láthatatlan. Ezért ha az olvasó megakad egy
betűnél, akár csak azért, hogy nicsak, milyen szépen kunkorodik, az már a betű funkciójával
ellentétes (akárcsak egy filmzene esetében). A betű formája legfeljebb a címekben,
emblémákban kelthet önmagáért feltűnést.
Bár a latin betűs írás hangírás, azaz egy betű egy hangot jelöl (és nem szótagot vagy szót),
ez a gyakorlatban nem egészen igaz: nyelvenként változóan más-más betűscsoportok ugyanazt a
hangot jelölik (ly, j), és ugyanaz a betű más hangot is jelölhet (kiss, mine). De tipográfiailag sem
igaz: még a fejünkben ugyanannak számító betű is valójában sokféle alakot ölthet:
Itt látható, hogy a különféle
variációk három alapforma köré
szerveződnek: a kis- és nagybetűk
eltérnek, és a kurzív és normál kisbetű
is más-más alakú. Ezt az írás
tanulásakor el kell sajátítani. Más
betűknél más-más fokú változatosság
látható (C c c). A három alaptípus kialakulása eltérő: a nagybetű a római kőbe vésett forma, a
kisbetű a nyomtatásra átalakított, a római alak filozófiája szerinti, de kódexkézírást alapul vevő
betű, a kurzív az itáliai kézírást utánzó nyomtatott típus.
A héberben néhány kivételtől eltekintve egyféle változata van a betűknek, az arabban
viszont négy (kezdő, önálló, végső és szóközi). A „nagybetű" fogalma viszont egyikben sem
értelmezhető.

Betűk jellemző változatai

Q – farka keresztezi-e az O karikát? Egyenes vonal vagy hullámos?

g – egyrészes (g) vagy kétrészes (g)
$ – egy vagy két áthúzás?
J – lenyúlik-e az alapvonal alá vagy sem?
a – egy- (a) vagy kétrészes (a)?
G – van sarkantyúja? Van keresztvonása? Van horog a tetején?
3 – görbe vagy szögletes (3) a fölső hurka?
4 – nyitott (4) vagy zárt (4)?
7 – van-e rajta keresztvonás? Egyenes vagy görbült szárú?
A – csúcsa hegyes, túlnyúló, talpas, kerek?
i ? – a pont rajta kerek, rombusz, szögletes?
P, p – a hurka zárt, nyitott, továbbnyúló?
U – van-e a jobb alján kis szára vagy nincs?
M – leér-e közepén az alapvonalig vagy sem? Szélső lábai egyenesek vagy ferdék? Fölső
részén vannak-e orrok (serifek)? Ha igen, mindkét irányban kinyúlnak-e vagy csak az egyikben?
E – középső karjának van-e orra (serif)?
C – jobb felső végén van-e horog (serif)? Ennek van-e felfelé ívelő része?
e – keresztvonása egyenes vagy ferde (e)?
j – alsó vége hegyes, vágott vagy lekerekített?
K – karja és lába egy pontból indul-e vagy sem (K)?
stb. stb.
***
A betűtípusoknak is van lelkük. Sokan a borokhoz hasonlóan jellemzik őket. Nem mindegy,
mi a szöveg témája, hangulata, célja. Pontosabban: vannak a tipográfusok körében kialakult
hagyományok arról, hogy mely betűtípushoz mely típusú szöveg illik.
Így költészetre használandók a reneszánsz antikvák (Garamond), még romantikusabb
ennek dőlt változatát használni – de ez már az olvashatóság rovására megy. A gyakorlatban
rengeteg verseskönyvet szednek barokk (Times), klasszicista (Bodoni, pl. Ady-versekhez) vagy
humanista talpatlan (Optima) betűkkel. A szépirodalomban a reneszánsz vagy barokk antikvák
a legelterjedtebbek, de sok ponyvát nyomnak újságbetűkkel. A műszaki témájú könyveket
elvileg klasszicista antikvával (Bodoni) „kellene” szedni, amely kifejezi a technológiai
precizitást. A sci-fik kedvenc betűtípusa a talpatlan Arial, mely a modernségre utal. A reklámok
betűje a 19. században az Egyiptomi betűtípus volt, a 20-30-as években a talpatlan Futura,
manapság az USA-ban a kövér reneszánsz antikvák jelennek meg a reklámokban. Mindez tehát
inkább kulturális meghatározottságú, mintsem a betűtípusokban „a priori” benne rejlő
tulajdonság.
 Az újságok betűje talán a kivétel, melyet kifejezetten arra fejlesztettek ki, hogy a rossz
minőségű papíron, gyorsan kopó betűkkel minél többet be lehessen zsúfolni a lapba. A kopás és
a papíron szétfolyó nyomdafesték miatt a kisméretű betűk szeme összefolyt, ezért az újságbetűk
szemei nyitottabbak, nagyobbak. A száraik kisebbek, hogy sűrűn követhessék egymást a sorok.
A kézírást imitáló betűk közül ma a legnépszerűbbek a filctollas írást utánzók, melyeket
olyan személyes nyomtatványokban, plakátokon, levelekben alkalmaznak, ahol nem a hivatalos
nyomtatványhatás elérése a cél. Ugyanakkor az, hogy ma a Comic Sans betűtípus oly népszerű,
ugyanaz a jelenség, mint ahogy 1500-ban a kurzív volt divatos: a kor kézírását utánozta. Kérdés,
hogy a mai kor Comicja mennyire lesz időtálló.

NYOMDAI BETŰK

A számítógépes kiadványszerkesztés (DTP, Desktop Publishing) előtt a nyomdák fizikailag

is létező betűkészlete határozta meg, hogy mely nyomdában milyen betűtípusú, azon belül
milyen méretű betűk nyomtathatóak.
A rendelkezésre álló betűfajtákról
a nyomdák betűmintakönyvet
jelentettek meg; a betűtípusokat
gyártó/kiadó cégek pedig hasonlóképp
mintakönyvet adtak ki. Ilyen, ma már
elektronikus mintakönyvek ma is
léteznek; és már elektronikusan is
beszerezhetőek.
Egy példa a Terv Nyomda
betűmintakönyvéből (részlet; pl. a cirill
betűtípusokat elhagytuk):
Egy digitális betűmintakönyv tervezetéből
http://www.typophile.com/node/30080

FONTOK (SZÁMÍTÓGÉPES
BETŰTÍPUSOK)

A Windowsban legegyszerűbben a
TTF (True Type) betűtípusok
használhatók, melyek a Vezérlőpult
(Control Panel) Betűtípusok (Fonts)
könyvtárában vannak
(segédprogrammal post script betűk is
használhatók). A betűtípusfájl
tartalmazza a karaktereken kívül a
betűre vonatkozó szerzői jogi adatokat
is. Egy néven (pl. Bodoni, Garamond,
Caslon, Times) számos vállalat különféle betűi lehetnek: ezek között van pénzért
megvásárolható, feltört, ingyenes, művészi igényű és silány digitalizált másolat is. Tehát egy név
több, különféle megjelenésű, vastagságú, arányú betűtípust is takarhat – az alapjelemzői
természetesen azonosak lesznek, de a kidolgozottságuk jelentősen eltérhet. Ennek oka részben
az, hogy a legtöbb változat egy korábbi, „történeti” betűtípus újrarajzolása, és ahány tervező,
annyiféleképp rajzolja újra. A különféle legális (hivatalos) verziókat a vállalat neve alapján lehet
megkülönböztetni: ITC Bodoni, Monotype Bodoni, URW Bodoni stb. Máshol azonos betűrajok
különféle betűközökkel vagy arányokkal jelenhetnek meg: ezeket máskor/mások alakították
digitális betűkké.
Teljesen azonos betűtípusok megjelenhetnek különböző neveken is (szerzői jogi okok
miatt). Így pl. a Palatino Linotype és a Book Antiqua teljesen megegyezik).
Más betűtípusok hasonlóképp szinte megkülönböztethetetlenek: Dutch/Times,
Swiss/Helvetica.
A betűtípusok a szoftverekhez hasonlóan lehetnek szabadon használhatók vagy fizetősek.
Bizonyos típusokat mindkét változatban megtalálhatunk. A betűk formáját ugyanis nem védi
szerzői jog, csak a nevét, így sokan szabadon, minimális változtatással dobják piacra „saját”
változatukat. Az alapcsomagon mindig a normál, dőlt, kövér, dőlt kövér betűk értendők. Az
expert csomagokban kiskapitális, címhez való verzál, kacskaringóbetű, ligatúrák, ugráló számok
kövér és félkövér, ill. vékony betűkészletek is benne vannak (zárójelben a betűkészletek száma).
Néhány ár tájékoztatásul (Win True Type)
Név Ár (USD) Kiadó
Gill Sans 226,20 (6) Monotype
Frutiger 178,20 (6) Linotype
Arial 151,20 (4) Adobe
Times New R. 151,20 (4) Monotype
Futura 118,20 (6) Adobe
Helvetica 118,02 (6) Linotype
Palatino 79,20 (4) Linotype
Garamond Expert79,20 (6 PS) Adobe
Garamond Swash 22,00 (1) Monotype
SAJÁT KARAKTER KÉSZÍTÉSE

Beszkennelés után Corel Trace vagy Illustrator Streamline programban vektoros (ai) fájllá
alakítva, azt a Fontographerbe (Font Lab) behíva készíthetünk saját fontot.

BETŰKÉSZLETEK TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI

A stilárisan egységes glifkészlet (a betűtípus) a következő szempontok szerint épül fel:

1. Az írásrendszer törvényszerűségei: az adott ábécé vagy változat (pl. kurzív, fett)
általános törvényszerűsége (tollhegy dőlésszöge, írás iránya, betűk általános arányai). A latin,
cirill, görög k, к, κ illetve t, т, τ, más-más törvényeknek engedelmeskedik, és mégis ugyanaz a
betű és ugyanaz a betűtípus. Az egyes törvényszerűségek átvitele más ábécére furcsa hatást kelt:
sajátos az a csak Görögországban használt latin betű, melyekkel görög szövegen belüli latin
szövegeket szednek: latin betűk, de az „álló-kurzív” görög írás törvényszerűségei szerint. Szintén
egyedi a kínai vagy japán szövegek latin betűje (pl. MS Mincho), mely egy olyan lecsupaszított,
azonos szélességű (monospaced) latin ABC, amilyen európai „bennszülött” kiadványokban
ismeretlen.
2. A betűrészek törvényszerűségei: a betűrészek törvényszerűsége az adott ábécén
belül (orr, talp, fül stb. ékezetek és mellékjelek stb. lehetséges helye és formai jelölése vékony-
vastag vonalak lehetséges helye, ha ilyet alkalmaznak).
3. Stílus: a betűtípus ezeket variáló-választó-elhagyó-eltúlzó stílusjegyei

a) a talp megléte vagy meg nem léte, elhelyezkedése és stílusa

b) a vonalak végződése (lekerekített, vágott stb)
c) vonalvastagság változatossága alapján kontrasztos vagy lineáris
d) ékezetek és mellékjelek stílusa
e) fel- és lenyúló szárak hossza (gazdaságossági szempont: rövid szárak
esetén kisebb sortávolság is elegendő);
f) x-magasság (törzsmagasság) (gazdaságossági szempont: optikailag
nagyobbnak tűnik a betű nagy törzsmagasságnál)

4.Az egyes jelek formájának már létező változatai: pl. választani a „g” és „a”
lehetséges rajzolatai ill. álló és/vagy ugráló számok között
5. Az egyes kiválasztott glifek egymáshoz képesti viszonyai (betűközök)
A fenti szempontok egy betűtervező művészi alkotásának folyamatában a következőképp
állnak össze betűkké: Matthew Carter így írja le, hogy hogyan fog egy betűtípus tervezéséhez.

„Először valószínűleg egy kis h-val kezdeném. Ebből már kiderül, hogy ez egy groteszk vagy
talpas betűtípus lesz, ha talpas, vastag vagy vékony a talpa, van-e sok vékony-vastag kontraszt a
betű képében, mik az általános arányai, a felnyúló szára, a szár- és törzsmagassága[1]; és mivel
a h egyenes határoló vonalú, következőnek rajzolnék egy kerek betűt, egy o-t, és ebből látom,
hogy az o görbe vonalának súlya hogy aránylik a h egyeneseihez. Aztán következne a kis p, mert
ez félig kerek, félig egyenes, és van lenyúló szára is, mely egy újabb függőleges dimenziót
alapozok meg. Ha megvan a h, akkor ez már rengeteg információt tartalmaz az m, n, u betűkről;
és ha van egy p-d, akkor már van q, b és d is. És amit lehet, szavakat formálok belőlük vagy
valami szóhoz hasonlót, mert számomra az olvasás tapasztalata meghatározó egy betűtípusról
[i]
alkotott véleményemben, mert ez a betűtípus működésének lakmuszpapírja.

Az ezen elvek alapján tervezett teljes glifkészlet-család a következő glifkészlet-változatokat

tartalmazza:
1. Stiláris változat: álló vagy kurzív[2]. A kurzív változat állóhoz viszonya
gazdaságossági szempontok alapján: keskenyebb – több fér el azonos helyen; gyakorlati
szempontok alapján: a kurzivált szöveg kisebb helyet foglal el vagy éppen pont azonos helyet
(pl. áttördelésnél fontos szempont). A dőlt változatban nincs formai eltérés az állótól, csak a
döntés szöge, a kurzívnál formai változatok szerepelnek, melyek között jelentős eltérés is lehet
(pl. f-f, a-a, a cirill т-т)

a) előre dőlt
b) hanyatt dőlt (ritka, pl. víznévírásnál térképen)

[3]
2. Vastagságbeli változat (alapesetben csak fett) (egy változat esetén melyik legyen:
kövér, háromnegyedkövér, félkövér)
3. Szélességbeli változatok (széles, keskeny–kondenz, nagyon keskeny-kompressz)
4. Kiskapitális változat

A számítógépes szerkesztéssel az alapváltozatból egységes algoritmus (geometrikus

torzítási függvények) alapján létrehozható döntött (oblique vagy faux italic), hamis félkövér
(faux bold) és hamis kiskapitális (általánosan használt, ezért nincs rá elnevezés) változat. Ezek
használata azonban tipográfiai hibának minősül, mert nem tudatosan, grafikai szempontok
szerint megtervezett, hanem automatikusan generált glifváltozatok.
 A szimbólumok tipografémáit hasonló hatások szerint alakítják glifekké. Itt is
találkozhatunk formai fejlődéssel: a mutató kéz a 19. századi vízállásszintek és reklámok kedvelt
karaktere, mely ma internetes egérmutatóként tért vissza[4].

Betűtípusok osztályozása betűforma szerint

Talpas Talpatlan
Kontrasztos Antikva Humanista
Lineáris Egyptienne Groteszk

a) A talpas antikvák klasszikus, elegáns hatásúak

b) A groteszkek (talpnélküli / Sans Serif betűk / lineáris antikvák) modern
hatásúak (az avantgárd óta folyamatosan)
c) Az eleve reklámbetűnek tervezett kövér egyptienne ma a bulvárokban és
tömeglapokban válik ismét divatos címbetűvé: harsányságot fejez ki

d) Humanista betűk (talp nélkül vagy „ál-talppal)

[1] h height és x height

[2] Kiemelésre nem feltétlen ezt használjuk: a gót betűs írásnál kiemelésre betűritkítást
vagy másik gót betűstípust használtak; a japánban pedig gyakori a bekeretezés vagy szürke
háttérszín kiemeléskor.
[3] Nem mindehol értelmezhető: az „autentikus” reneszánsz betűknek pl. nincs kövér
változata.
[4] Egy személyes eset: a mutató kéz-jel (pointer ornament) értelmezésekor egy angol
megrendelő meglátván a klasszikus, utcákon 1838-as vízszintet mutató ujj pikogramját,
felkiáltott, hogy nem akar öngyilkos vagy katona lenni, mert ez a 80-as évek Sex Pistols stílusára
és a „Your country needs You” plakátra emlékezteti. Nálunk egészen más, sokkal inkább a
„western” stílushoz közelebbi, 19. századiságot idéző hagyományai alakultak ki ennek a jelnek.

[i] Helvetica. Swiss Dots Production. Rendező: Gary Hustwit. 2007. 17.p.

A BETŰHASZNÁLAT TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE – A

KORSZELLEM BETŰTÍPUSA

ELŐTÖRTÉNET
Az antikvitás betűje, a kapitális. A talpas verzálisok (és némely ligatúrák) változtatás
nélkül megtartották 2000 évvel korábbi, főníciai–görög alapformákon nyugvó, kőbe vésett
formájukat. Az álló nagybetűk (kapitális: ezzel írták a szövegek „fejét”, címét) mintapéldája a
Trajanus oszlopán található felirat római kapitális betűkészlete (i. sz. 113). A kőbe vésett
betűtalpak a későbbi korok nyomdászai számára a kisbetűkhöz is mintát jelentettek. A
betűtalpak alapvető elemei a latin betűknek, kialakulásuk mégis máig vitatott. Korábban
egyértelműen azt hitték, hogy a betűk vonalait a véső egy ütésével így zárták le, a talp tehát a
kőbe vésés sajátja; újabban azonban olyan vélemények is feltűntek, miszerint a talpakat a kőre a
betűket vágott nádtollal előrajzoló-előfestő eleve berajzolta, a vésővel csak ezeket a vonalakat
követték (eszerint a vastag–vékony kontraszt is a nádtoll sajátja). A talpak és a vékony–vastag
vonalak kontrasztja könnyen létrehozható a vágott helyű tollal is, ami ezt a nézetet támasztja
alá. A kőbe véset betűket azután általában vörös festékkel kifestették. Jellemzője például a többi
betűnél keskenyebb E.
Capitalis quadrata. A római kapitális majuszkuláit lassú volt tollal írni: a vágott tollal írt
capitalis quadrata (capitalis elegans) kisméretű, széles, félkövér kapitálishoz hasonló írás volt.
A toll vágott hegyét az írásra 90 fokban tartották. Ez az írás kb. úgy nézett ki, mintha mi végig
kövér kiskapitálissal írnánk szövegeinket, azaz apró méretű, de nagybetűs formájú volt:
kisbetűk még nem lévén.

Rusztika. Ezután (i. e. 100 – i. sz. 100) létrejött a rusztika, azaz a keskeny, kézírásos
nagybetűk készlete (capitalis rustica). A tollhegyet már 60 fokban tartották. A keskeny betűk
gazdaságosabbak voltak, azaz több fért az akkor drága papiruszra vagy pergamenre. Ebben a
korban kezdődött meg a tekercsekről a könyv (kódex) formátumra áttérés; ahol a keresztény
művekben egyre inkább a kódex formát részesítették előnyben. Jellemzője, hogy az A-nak nincs
keresztvonala.

Római folyóírás. (kurzíva) A 1–12.

században használták a latin betűk gyors
kézírásos változatát is. Szépírásos modell nem
lévén, a nagybetűs írás egyszerűsödött, a végső
íráskép némileg hasonlított egy olyan mai
kézírásra, melyben nincsenek betűkapcsolatok,
és amelyet nem lehet elolvasni. Megjelentek a
fel- és lenyúló szárak.
A nagybetűs írást később a középkorban a
görög és latin szerzők műveit másoló
szerzetesek formálták: kerekítették és
egyszerűsítették a betűk formáját, csökkentve az
egy betűre jutó vonások számát.
Unciális, félunciális. A 4–8. században
használt unciális, majd félunciális
(semiuncialis) írásban jöttek létre a betűk fel- és
lenyúló szárai. A korábbinál görbébb vonalakra
Rusztika Utrecht Psalter, Universitätsbibliothek
hatással lehetett, hogy sok görög szöveget (Utrecht, The Netherlands), Hs. 32, fol. 88v
másoltak ekkor, melynek betűi sok görbét
tartalmaznak. Ezek ma kisbetűs írásnak tűnnek – de nagybetű nélkül. A kelta unciális a többitől
némileg elzártan fejlődött.
Karoling-minuszkula. Nagy Károly birodalmában terjedt el egységes formában az új
minuszkula 780-tól: ez a Karoling-minuszkula, a mai kisbetűk alapja. A betű elterjesztésére
Nagy Károly meghívta Yorki Alcuint, akinek a feladata egy új, a birodalomban egységesen
használt írás kifejlesztése és elterjesztése volt. Iskolájában általánossá tette az egységes
helyesírást, központozást, a kisbetű-mondatkezdő nagybetű párosítást, a szóközt és a szöveg
bekezdésekre osztását.
A Karoling-minuszkula már a mai írásképet adja, néhány részlet azonban még különbözik:
nincs pont az i-n és j-n, az e jobb oldala még nem ér össze, a t szára nem nyúlik keresztvonása
fölé és az ſ a „régi” formájú. 800 körül jelent meg a nagybetűk használata a mondat elején, az
írásjelek viszont még egyéni használattól függtek. A címet még kapitálissal, unciálissal,
félunciálissal írták, a szövegbetű volt a Karoling-minuszkula.

GÓT BETŰK
Blackletter, Gothic (UK), Old English, gotisch,
törtövonalú betű, broken script, gebrochene schrift
Változatai:

textura (a „klasszikus” gót betű, törtvonalú

betű)
rotunda
bastard (bastarda, schwabachi)
fraktúr
XX. századi változatok: a schrägschrift,
schaftstiefelgrotesk, kézírásban a kurrentschrift

Előtörténet. 1000 után német nyelvterületen Karoling minuszkula Liber aureus, "The
Golden Book of the Pfäfers," Stiftsarchiv St.
alakult ki ez az írástípus, melyből a görbe vonalak Gallen, Cod. Fab. 2, fol. 9r
szinte eltűntek: a gót betűs írás. Első változata a
textura volt, mely elnevezés a szöveg sűrű szövetére utal. Az i-re felkerült a pont, hogy ne
keverjék össze az n, m betűk azonos alakú részeivel. Ezt a kézírásos stílust utánozza a gót betűs
nyomtatott betű is.
A gót betűs írás a korai angol nyomtatványokra is jellemző, legtovább német és cseh
nyelvterületen használták.
A gót betűs írás a 12–15. században Európa nagy részén, a kódexekben és még a kőbe vésett
feliratokon is kiszorítja a korábbi kapitálist.
Ebből fejlődött tovább a nyomtatott írás első formája, mely kb. 50 évig volt egyeduralkodó.
Gutenberg első nyomtatványait gót textúrából szedte, hiszen célja az volt, hogy lehetőleg
megtévesztésig utánozza a kódexeket.
A gót német és cseh nyelvterületen maradt legtovább használatban. Számos európai nép
használta nyomdászata kezdetén, így a magyar is.
A gót betűt angol nyelvterületen blackletternek (sötét betű) nevezik, ellentételezve a
korában használt whiteletter (világos betű) kifejezést a gótnál nyíltabb, világosabb tónusú
antikvákra.

Alaktani azonosítás
 A gót betűk fő jellemzői talán a kis o betűn azonosíthatók legjobban.
Az elsőként létrejött, és
szövegbetűnek általánosan használt
textura változat o-jának két széle
egyenes vonal, a betű egy hatszöghöz
hasonlít. A bastarda (schwabacher,
batarde), a jellemző angliai gót betű
teteje és alja hegyes, mindkét oldala
görbe. A Dél-Európában kifejlődött
Gót betűtípusok. Az o betű jól jelzi a gót betű típusát: balról
rotunda ovális. A 16. században jobbra textúra, rotunda, schwabacher, fraktúr.
kialakult fraktúr (törtvonalú) bal
oldala egyenes, jobb oldala görbült.
A textura és rotunda f betűjének nincs alsó szára, a schwabacher és fraktúrénak van. A
textura és rotunda a betűje a kurrens a-hoz hasonlít, a schwabacher és fraktúr a betűje az írott
a-hoz hasonlít.
A németben nem használt x és y betűk formája az
antikváétől eltér (az x az r betű jobb felének felel meg,
az y inkább n-re hasonlít) ám a XX. századi ill. digitális
betűtípusok jó részénél már az antikvához hasonlító x
és y betűk jelennek meg.
Az összes gót betűtípus e négy változat variánsa,
kivéve a 20. században létrejött schaftstiefelgrotesket.
Ennyiben a gót betűk változatai nem kötődnek
művészettörténeti stílusokhoz, mindegyik őrzi a gót
stílusban kialakult elemeit (pl. mind ferde
keresztvonalú e-vel íródik, mint az első, reneszánsz
antikvák); ám az antikva fejlődését követik (pl.
romantikus fett betűk kialakulása, szecessziós
változatok).

A gót és az
antikva
karakterei Albrecht Dürer textura-konstrukciója

A gót betű
jellemzésére –
az antikvával
szemben –
számos ellentét
kínálkozik.

Gutenberg 42 soros Bibliája egyik

oldala

gót/antikva: organikus-mechanikus; romantikus-klasszikus; miszticista-racionális;

szögletes-kerek; sötét-világos; erőteljes-kecses, protestáns-katolikus. Ezek egy része szubjektív,
más része tényszerűen sem igaz.
A gót kulcsszavai: organikus, „népi" - nemzeti - romantikus, sötét, szögletes, erőteljes.
„Középkori", protestáns, luteránus, német romantika, miszticizmus.
Az antikva kulcsszavai: egyszerű, mechanikus, racionális, klasszikus, egyensúlyban
lévő, kecses, „modern" , katolikus, itáliai humanista, szabadság, ésszerűség, francia
felvilágosodás. A reneszánszban a római nagybetű a tökéletes betű volt, platóni ideáknak
megfelelő, körök, ívek és vonalak elemeiből álló. A gót betűk közül a dél-Európában elterjedt
rotunda áll legközelebb hozzá.

A fraktúr-antikva betűvita
„A gót betűs sosem érték el végső és elhivatott formájukat (Frank Chouteau Brown, (p. 12 Blackletter...)
„A gót betű a római karakterek korcs formája" (Theodore Low DeVinne) (p.12 Blackletter...).
„Mikor egy latin betűvel nyomtatott német könyvet olvasok, úgy érzem mintha előbb le kellene fordítanom" (Georg
Christoph Lichtenberg 1742-99, p. 18 idézi: Blackletter...)
A mai ember számára „természetesen” nehezen olvasható – hiszen azt könnyű olvasni,
melyen olvasni tanultunk (minthogy már senki sem tanul gót betűvel olvasni, a kérdés ma
eldőlt). Valójában épphogy könnyebb (lehet), mint a latin betűket olvasni, mert betűi jobban
grafikailag elkülönülenk, különböznek: a gót betű fel- és lenyúló szárai, cifrái mind elkülönítést
segítik (kivéve k/R, r/x, t/k, n/y, C/E, I/ J, B/V, S/G, U/A).
Mi több: a latin betűvel ellentétben ki- és nagybetűi egységes erdetűek (tollírásból
erednek), így a teljes szöveg képe is egységesebb, mint a latin betűké (ebben hasonlóak a héber
vagy arab íráshoz). Ez az elkülönülés alapvető.
1907-ben August Kirschmann könvet jelentetett meg Antiqua oder fraktúr címen, melyben
német olvasók tesztjei alapján állította, hogy a frantúrt könnyebb olvasni, mert több grafikus
segítő elem található rajtuk (szárak, végződések), s csak a nagybetűk jelenthetnek nehézséget.
 1911 májusában a Reichstagban került sor az ún Schriftstreitre (írásvita): az Allgemeine
Verein für Altschrift nevű szervezet petícióját tárgyalták, melyben a latin betűt szerették volna
szabványosítani, kiváltképp kézírás oktatásában (a kurrentschrift helyett). A liberális és
szociáldemokrata képviselők egyetértettek, mások nem; a szavazás 85:82 szavazattal végződött,
döntés nem született. (Ebben a környezetben született a Bauhaus groteszkimádata!)
De míg az antikva euórpa általános betűje lett, a gót a német nemzeti identitás - és
összefogója, a nyelv - kifejezőeszköze, de - ellentétben az orosz (cirill) vagy a görög betűkkel - az
antikvával „szabadon felcserélhető” azaz inkább betűtípus (csoprt), mint ABC.

A gót betű típusai

A textura (=gotisch): Észak-

Európa kézírásos könyvbetűje,
Gutenberg alap betűtípusa. (Később, a
fraktúr elterjedése után címekhez
használják). A textura alapjellemzője a
hegyes, sarkára állított négyzetben
végződő betűtalp. Jellemzően egyházi
latin szövegek (pl. Biblia) betűje. (Az
antik szerzőket rendre antikvával
nyomtatták.)
A rotunda (=rundgotisch): Dél-
Európa kézírásos könyvbetűje a
középkorban. A textura és a rotunda
még nem kötődik nyelvhez, sem
valláshoz. Jobban hasonlít a tollírásra,
egyfajta „sans serif", egyszerűsített
vonalvezetésű.
Eredetük a korabeli hivatali A gót betűk típusai. A felhasznált (ingyenes) fontok:
ManuskriptGotisch, Typographer Rotunda Alt,
írások: a bastarda (bâtarde) formális, Schwabacher, Kleist-Fraktur, Budapest, EckmannD.
elegáns stílusa a francia Figyeljük meg a betűk változását, pl. az f s
hóráskönyveknek (imádságoskönyv).
A schwabacher (a bastarda német változata, Csehország, Németország, Észak-Európa
írása (megjelenése 1472 Augsburg, 1481 Frankisch Bastardaból). A 16. századtól népszerű.
Luther szövegbetűnek használta, így szakítva a textura/rotunda katolikus hagyományaival.
Jellemzően a nemzeti nyelveken írt „nép”könyvek betűje. A schwabacher jellegzetessége a hozzá
tartozó keskeny, magas, kövér címbetű.
A fraktúr is bastarda hagyományok alapján születik, I. Miksa (Maximilian) császár alatt.
Ez - a korábbiakkal ellentétben - már német nyelvhez született betű. I. Miksa császár bibliofil
könyvei számára (Theuerdank, Albrecht Dürer illusztrációval 1517) fejlesztette ki Johann
Schönsperger, Johann Neudörffer és Hieronymous Andreä Nürenbergben (1522): a katonásan
zsúfolt, törtvonalú texturát mozgalmasabbá, könnyedebbé, díszesebbé tette, de stílusában eltért
a schwabachertől. (Addig schwabachert használtak német szövegekhez)
A fordulópont az 1525-ös parasztforradalom leverése. Addig kétféle betű volt forgalomban
német nyelvű szövegekre schwabacher vagy antikva. Sem az antikvával párba állított római
katolikus egyház, sem a népi irodalom schabacherja (parasztforradalom után) nem volt kedvelt,
legalábbis így lehet (utólag) magyarázni az új betű, a fraktúr térnyerését.
Magyarországon a budán, Mátyás király
udvarában működő Hess András Chronica
Hungaroruma antikva betűket használ (1473).
Thuróczy János Chronica Hungaroruma (Augsburg,
majd Brünn 1488) (Thuróczy-krónika) ellenben
rotunda betűkből íródott. Míg a Hess-féle könyvek
közepes tipográfiai minőségűek, a Thuróczy-krónika
„luxuskivetelű”. Terveit a budai nyomdász, Feger
Theobaldus de Kirchen készítette és küldte
Augsburgba. A következő évek termése latinul hol
rotunda, hol antikva betűkből áll. 1541-ben Sylvester
János első magyar nyelvű Újtestamentuma (Sárvár-
Újsziget) a Luther-Bibliák formáját követte
törtdelésében, fametszetes ilusztrálásában, ám a
Bécsből hozatott schwabacher betűk elég silány
minőségűek. A magyar sz hangnak a német eszett
ligatúrát használja, akárcsak a kortárs antikva
kiadványok. A gót betűkkel végleg 1550 után
szakítanak a magyar nyomdászok. Heltai Gáspár Uj testamentum magyar nyelven - Sárvár-
Újsziget, 1541.
kolozsvári nyomdájában egységes magyar
helyesírást teremt és ezzel együtt végleg bevezeti a magyar nyelvre az itáliai antikva használatát.
A fraktúr fejlődése. A 16. század végétől a XX. századig egyeduralkodó német
szövegbetű („A" gót betű), melyhez a címbetű / kiemelés általában textura vagy schwabacher.
Kb. 400 éven át használták általános szövegbetűnek német nyelvterületen és hosszabb-rövidebb
ideig más észak-európai országokban is. Túlélte a nagy művészettörténeti korszakok
váltakozását anélkül, hogy jelentősen megváltozott volna.
 Kezdetben cicomák nélküli, alapváltozatában „elefántormány" kacsok (schnörkel,
elefantrüssel) álltak ki belőle, de a barokk alatt a szöveg fölött, a betűkből kiinduló
legkülönfélébben tekergő kacskaringók nyúlnak ki belőle. (A 20. század ormamentális texturája
a Wilhelm Klinspor Scrift, aRudolf Koch terve)
Johann Gottlieb Immanuel Breitkopf (1719-1794) a fraktúrt megszabadítja cikornyáitól. A
Theuerdank-fraktúra mintájára a Breitkopf fraktúra a reneszánsz erdetihez áll legközelebb.
Közben Joachim Göschen didot-antikvát metszet betűmetszőjével, tehát az antikva is él német
nyelven is, s különösen népszerűbb lesz a felvilágosodás hatására.
A felvilágosodás-romantika átmenetben próbálja Johann Friedrich Gottlieb Unger (1753-
1808) (Goethe kiadója) a gót betűt és az antikvát először közelíteni (Unger-fraktúr). Mivel
tudta, hogy sok német nem akar (vagy tud) antikvát olvasni, olyan betűt akart, amivel
olvashatóbb, egyszerűbb betűt kapnak, ami viszont még gót marad. A fraktúrt nem adta fel: ez
volt a német nyelv írása: „Miért kellene feladnunk? Hogy kielégítsük a nyelvtanulójkat? Más
megteszi ezt értünk? (p. 8, idézi Peter Bain és Paul Shaw (ed.) Blackletter: type and national
identity 1998.). Először Firmin Didot-t kéri fel, hogy metsszen „klasszicista fraktúrt”, de ez nem
sikerül, így maga lát neki geometrizálja az alakzatokat és a cikornyákat elhagyja.
Az antikva azonban még divatos marad: Friedrich Schiller direkt antikvát kért könyve
nyomtatásához Ungertól (1801). Goethe szerint: „[a latin betű] külseje vidámabb" (Levél
Wilhelm von Humboldhoz). Goethe anyja azonban konzervatívabb (1794): „ .. boldog vagyok,
hogy írásaid .. nem a számomra oly áldatlan latin betűkkel látták meg a napvilágot .. kérlek,
maradj meg németnek a betűkben is" (p. 38; Albert Kapr: Könyvtervezés, könyvművészet.
Műszaki 1971). Később a nemzeti ébredéskor az antikva szerepe ismét elhalványul, de Unger
klaszicista fraktúrája lesz a divatos.
A 19. század közepén jelennek meg - akárcsak a latin betű esetében – a kövér (fett)
változatok (címek szedésére) és a különféle árnyékolt, satírozott stb. díszbetűk. A fett fraktúr a
19. század második felében különösen kedvelt címbetű volt (újságfejeknél is). A romantikus -
azaz nagy kontrasztú - fett fraktúr megjelenésével az addigi szövegkép sokkal jobban
tagolhatóvá vált: az új betűtípus jelentette az oldal kontrasztját (kb. az akkoriban népszerű
kövér groteszk és egyiptomi (angolszász terminológiában viktoriánus) reklámbetűknek felelt
meg). A fett fraktúrok közül ismert betűtípus pl. a Fette Fraktur (Johann Christian Bauer,
1850), a Trump Deutsch (Georg Trump 1936). Igyenes digitális betűtípus a „Budapest”, mely a
19. század közepi hazai lapok fejléc fett fraktúrja.
1928-ban a német könyvek és lapok kb. 60%-a
készült gót betűvel (p. 27 Blackletter...), 90%-ban
fraktúrral.

Hibrid betűk. A szecesszió idején és utána a gót

betűkből is új betűtípusok jelentek meg, melyek a latin
betűhöz közelítették a gót betűt (hibrid betűk). (pl. Otto
Eckmann: Eckmann-schrift, Georg Schiller:
Neudeutsch)
Ekkor született a schrägschrift (dőlt betű) típusa
is.
A fraktúr, schwabacher, rotunda mintájára új
betűtípusok sorát tervezték (pl. E. R. Weiss betűi vagy a
konstruktivista-groteszk Futura ill. a Kabel tervezőinek,
Paul Renner ill. Rudolf Koch erőteljes gót betűi,
melyekből aztán a schaftstiefelgrotesk kifejlődik).
A gót betűk formái robbanását segítette Hitler
hatalomra jutása, hiszen a nacionalizmus erősödése a
nemzeti betűt, a gót betűt is előtérbe helyezte (a Pester Zeitung 1848: a sajtó szabad -
fett fraktúr a címbetű, fraktúr a
Bauhaus követői pedig nemkívánatosak lettek). A szövegbetű
gyerekek a kurrentschriftet tanulták kézírásnak, épp
csak az írógépeket nem sikerült gót betűsre cserélni (bár a német belügyminisztériumnak volt rá
kezdeményezése). Egyes könyvek új kiadását a korábbi groteszk helyett fraktúrral kellett
újraszedni.
Kialakult egy új gót betűs stílus,
schaftstiefelgrotesk
(=csizmaszárgroteszk). Ezek nem a
hagyományos reneszánsz gót
Kurrentschrift
betűformákon alapultak, hanem
teljesen új törtvonalú, de talpatlan, vastag, leegyszerűsített formák voltak: ilyenek a
Deutschland (Bauersche Giesserei 1934), a National, Tannenberg (1933-1935 Emil Mayer),
Gotenburg betűtípusok. Ezek a betűtípusok hozhatóak leginkább kapcsolatba a nácizmussal;
formájukban is - már ha egy betűformát egyáltalán lehet ideológiai alapon nézni.
Miközben a német „nemzeti érzés" a gót betűt preferálta volna, Hitler szemei előtt a római
birodalom lebegett; s ez magával vonta a latin betű preferálását is. Így magyarázható, hogy
sajátos fordulattal 1941-ben a náci párt (Martin Bormann körlevelében) zsidónak bélyegezte a
gót betűt en bloc és a latin betűt kiáltotta ki a német szabványbetűnek. A körlevélben így
indokolják a döntést: „Hamis úgy tekitnteni az ún. gót betűkre mint német írásra. Az ún. gót
írás valójában schwabacher zsidó betűkből (Schwabacher Jugendlettern) áll. Amint később az
újságokat is megszerezték, a Németországban élő zsidókéi voltak a nyomdák is a nyomtatás
bevezetésekor, így lehetett jelentős hatása a schwabacher zsidó betűknek" Mindez tényszerűen
sem igaz, mert akkoriban a zsidók nem nyithattak nyomdát. (p. 49 Blackletters).
 A német lapok pár év alatt fokozatosan átálltak a latin
betűkre. A Neue Zürcher Zeitung még 1946-ig gót betűsen
jelent meg, miközben más lapok, pl. a Pester Lloyd már a
háború előtt átállt latin betűs írásra.

Frankfurter Zeitung 1919

A gót betűk betiltása. Az 1941. január 3-

án kelt bizalmas körlevél betiltja a gót
betűk használatát: „Hamis úgy tekitnteni
az ún. gót betűkre mint német írásra. Az
ún. gót írás valójában schwabacher zsidó
betűkből (Schwabacher Jugendlettern) áll.
Amint később az újságokat is
megszerezték, a németországban élő
zsidókéi voltak a nyomdák is a nyomtatás
bevezetésekor, így lehetett jelentős hatása
a schwabacher zsidó betűknek
Németországban. Ma a Führer,
„Reichsleiter” Amannal és a nyomdász
Adolf Müllerrel tartott megbeszélésén úgy
határozott, hogy a latin lesz mostantól a
szabványos betű. Minden nyomdatermék
fokozatosan erre a szabványbetűre vált át.
Amint lehetséges, csak a szabvány betűt
tanítják az iskolában. A schwabacher zsidó
Franfurter Zeitung 1936 betűk használata a hivatalos szervek által a
jövőben megszűnik. A hivatalos behívók és
utcanévtáblák és hasonlók a jövőben csak a
szabvány betűkkel készülnek.

Franfurter Zeitung 1943

A háború után a gót betűs írást a

németek a nacionalizmussal együtt
igyekeztek elfelejteni, így a gót betű is a
tabuk közé került, a környező népek
számára pedig egyértelműen a
megszálló nácikhoz kötődött; sorsa így
mindkét oldalon megpecsételődött.
A gót betűről ma a régi
hagyományokra, a középkorra
asszociálhatunk. Így létezhet
angolszász lapfejekben, ill. különleges
hatású címbetűként létezik;
Franfurter Zeitung 2007
szövegbetűnek nem használják. A
német lapok egy része címbetűnek használja. Az angolszász nyelvterületen az újságok főcímét
szinte kizárólag gót betűvel szedik. Ma is használt például oklevelek címében, illetve a
középkori/mágikus hangulatot idéző könyv- és CD-borítókon, filmplakátokon. Amerikában a
halloweenhez kötődő események címbetűje.

Mikrotipográfia: kiemelés gót betűvel

- A latin betűs szövegrészeket (pl. nevek, címek) a gót szövegben is latin betűkkel írják,
ezáltal is megerősítve azt, hogy a gót alapvetően a német nyelvhez kötődik.
- A fraktúrban a schwabacher vagy a textura (vagy fett fraktúr) a kiemelés
- kiemelésre az ősnyomtatványokban a kéziratokhoz hasonlóan vörös színt használtak
(rubrikálás: aláhúzás, szöveg, iniciálé, mondatkezdő nagybetű áthúzás (nem volt dőlt, kövér,
verzál)
- ritkítást a 18-19 századtól használnak
 - A gót nagybetűk eleve kiemelik a
mondatok kezdetét szélesebb testükkel
és cifráikkal. A fejezetkezdő iniciálék
sokszor fettből szedik.
- kövér fraktúr a 20 században
használt (szövegre kövér fraktúr
előfordul; címekre azonban texturát
használnak)
- dőlt betű nem létezik, kiemelésre
alapvetően - akárcsak akkoriban a latin
betűknél - betűritkítást használnak A gót betűs szövegben a latin szövegrészlet latin betűs, a
hozzá tartozó idézőjel is antikva.
- Megjegyzendő, hogy amíg nem
létezett kövér antikva, addig a gót
betűket használták az antikva
szövegekben kiemelésre.

Számok Gót betűs szöveg. A képaláírás címe textura, a szövege fraktúr.

Figyeljük meg a kiemelést (betűritkítás), a számokat (nem gót
betűs), az antikvával szedett latin szavakat és az Sch-ban szereplő
A gót betűkhöz tartozó számok a ligatúrát.
szecesszió korát leszámítva
megegyeznek a hagyományos antikva
számírással; ezt a mai betűtípusok alig
követik, ám a korabeli könyvek mind a
megfelelő kor betűjéhez (reneszánsz,
klasszicista) igazodnak.

Használata
A gót betű (pl. Fraktur). „A gót
betű a hitelesség és fontosság látszatát
keltette, ezért használták lapfejnek;
sokáig a Biblia és a törvénykönyvek
betűje is volt”. Az angolszász Gót betűs szöveg. A cím textúra, a szöveg fraktúr. A számok és
kultúrában tehát valószínűleg ehhez latin szövegrészletek antikvák.
köthető, hogy újságcímbetűnek
rendszeresen alkalmazott. A nyugati országokban
„sötét” középkorhoz való kötődése miatt misztikumra,
mágiára is utal. Mivel német nyelvterületen a 2.
világháború elejéig használták; neonáci
mellékjelentése is van. A német kultúrában
nyilvánvalóan más (pl. a nácizmustól leszakadó,
német nemzeti identitáshoz kapcsolódó)
jelentésrétegei is vannak. Az utolsó napilap, mely
Frakturt alkalmazott (cím)szövegbetűnek – 2008-ig –
a FAZ volt. A gót betű „nálunk »labancos« dolog volt,
[ii]
ezért nem terjedt el” Ma a nemzetközi hatások már
megjelennek (vallási, misztikus, neonáci kapcsolatok),
de a gót betű mint hitelesség kapcsolata továbbra is
idegen elem a magyar tipográfiában.

Gót betűs könyv. A címek textúra, a szöveg

[i] Molnár István, szóbeli közlés, 2008. fraktúr, a számok antikvák.

HUMANISTA ÍRÁSOK
(Littera antiqua) A nyomtatott
latin antikva a Karoling-minuszkula 15.
század végén használt humanista
vátozatát utánozva alakult ki, melyhez
végleg a reneszánszban újra divatossá
vált kapitálist csatolták nagybetűnek.

Auszug der Geschichte... Wien, 1785.

A RÓMAI (LATIN) ANTIKVÁKTÓL A GROTESZK BETŰKIG

 Technológia. A Gutenberg által Európában bevezetett nyomtatás technológiája azon
alapszik, hogy az egyes betűket és gyakoribb betűkapcsolatokat kézzel (majd gépi másolással)
külön elkészítik, az adott nyomtatványhoz megfelelő sorrendbe illesztik, nyomtatás után
szétszedik, újraszortírozzák, majd a következő nyomtatványhoz újra megfelelő sorba rakják. A
betűk, betűtípusok tehát fizikai létezők voltak, melyeket Európa nyomdászai vagy maguk
készítettek, vagy a jobb betűmetszőműhelyekből rendeltek.
A nyomtatott antikvák fejlődése. Az itáliai megrendelők az antik hagyományokhoz
kötődő betűket szerettek volna könyveikben, nem a német gót betűket.
A latin kisbetű (antikva) a középkori nyugat-európai, kézzel írt könyvírásnak megfelelő,
Karoling-minuszkulán alapuló littera antiqua írásból fejlődött ki. A könyvekben azonban a
betűméret kisebb lehetett, mint kézírásban, így a könyvek mérete csökkent. A velencei Aldus
Manutius tervezte és nyomtatta Francesco Griffo betűivel az első mai értelemben vett
tipográfiájú könyvet, mindenféle díszítés, keret nélkül – mert így olcsóbb volt.
A minuszkula jellegzetessége, hogy – ellentétben a római kapitálissal – fel- és lenyúló
szárai vannak. A hozzájuk tartozó kezdő nagybetűk a kapitálisok vagy majuszkulák.
A dőlt (kurzív) betűk a 15. század végi itáliai kancelláriai íráson alapulnak, 1499-ben
jelentek meg először nyomtatásban. Használatuk célja egyrészt az volt, hogy a szöveg az ismert
kézíráshoz hasonló, tehát gyorsan olvasható legyen, másrészt hogy a nyomtatás olcsóbb legyen:
a keskeny betűkből még több fért el egy oldalon.
A nyomtatás első 50 évében tehát létrejöttek a mai latin betűs nyomtatványok alapjai: az
oldalelrendezés, a betűtípusok, a betűformák keverésének alapelvei. Az 1500. december 31-e
előtti nyomtatványoknak külön elnevezése van: incunabulum (ősnyomtatvány). Ma kb. 30 ezer
ilyen mű ismert.
A dőlt nagybetűket a 16. században készítették el a kurzív kisbetűs betűkészlethez (addig a
kurzív betűkhöz az álló nagybetűket használták). A kurzív nagybetűk fontos eleme a kezdő,
díszes nagybetű.
A nyomtatás első kb. 100 éve során nagyjából kialakult a központozás, az írásjelek, a
bekezdéshasználat, az ékezetek, a nagy- és kisbetűk, a számok formája és használata, nagyjából
minden országban egységesen.
A nyomtatott betűk (a gót betűtől az antikvákig) mind kézírásos betűkön alapulnak, mert
bevezetésükkor az volt a cél, hogy az olvasó könnyen olvashassa: márpedig az olvasó kézírásos
könyvekhez, kódexekhez szokott szeme azokat az írásmódokat tudta elolvasni, amelyek
hasonlítottak az általa ismert írásokhoz. A kézírás imitációja miatt volt szükség kezdetben a
ligatúrákra.
A betűtalpak. Igazából az első betűk kézzel írt, talp nélküli nagybetűk voltak: ebből
alakultak ki a véső igényeinek megfelelő talpas nagybetűk. A kisbetűk ennek egyszerűsítésével
alakultak, de a nyomtatás a véső formájának megfelelő talpakat is hozzájuk tette. Később a
talpak vonallá egyszerűsödtek, majd a lineáris antikvával eltűntek. A betűkészlet az itáliai
kézírást utánzó dőlt és keskeny kurzívval bővült. Az ókori írott lineáris nagybetűk a 19.
században jelentek meg nyomtatott betűként, s ehhez alakították a kurrens betűkészletet is. A
legújabb betűkészletekben egységes megformálással kap helyet a verzális, kurrens és kurzív
antikva és annak talp nélküli változata: a négy forrásból származó betűk egységes készleteket
alkotnak.
A kézzel írott betű mindmáig él, és a nyomtatott betűkkel párhuzamosan fejlődik, változik.
A közoktatás gyakorlatától függően az adott korban és országban más-más alapokon nyugvó
kézírást, szépírást tanítanak. Minden ábécére igaz, hogy a nyomtatott és kézzel írt változat
sokszor nem azonos: az írás megtanulásakor a kézírást kell megtanulni írni, a nyomtatottat
pedig olvasni. A két rendszer eltérő.
Valójában tehát több különálló, de együtt, keverve használt betűtípusból (ábécéből) áll
össze mai írásunk. A nagybetű tipográfiai fogalma csak a latin és a hozzá kapcsolódó görög és
cirill ábécében létezik, más írásrendszerek vagy más típusú elkülönítést használnak, vagy nincs
ilyen megkülönböztetés a betűk között.
Számunkra evidens, hogy mikor alkalmazunk nagybetűt, mikor dőltet. Ez a
pluszinformáció nincs benne a betűkben magukban: egyes nyelvekben sem egyik, sem másik
nincs, viszont az eltérő betűstílusok esetleg markáns üzenetet is hordoznak (pl. arab írás). Miért
kellene azonban egyáltalán az antik kőbe vésett stílus szerint nagybetűket kevernünk a tollal
írott stílusú kisbetűkkel vagy itáliai kézírás szerinti „dőlt” betűkkel? A válasz csak a
hagyományban keresendő. Erre születtek az 1920-as években a nagy- (vagy kis-) betűk
eltörléséről szóló reformtervek, tudatosan német, ösztönösen amerikai tipográfusoktól. De
akárcsak a kor angol helyesírás-egyszerűsítő, vagy latin betűs arab kísérletei, ezt a
„racionalizálást” sem alkalmazták. (A cirill kisbetűnél kisméretű nagybetűk keverednek a
kisbetűk közé: írásképe ezért más. A görög sokkal tollszerűbb, mint a latin. A héber vagy az arab
teljesen tollrajzon alapszik.)
A reklámok korszakának beköszöntével jelent meg az egyiptomi betűstílus, az árnyékolt,
3D-s, díszített betűk kavalkádja, mely egy korszellemet tükrözött, de számtalan (tipográfusok
által nem épp dicsért) formában feldíszítve.
A lineáris (sanserif) betűk közül a 18. század elején először – ellentétben a kurzívval – a
nagybetűs készlet készült el, melyet címekhez terveztek. A lineáris nagybetű „adta magát” a
nyomtatott nagybetűk kézi megformálásából (mellyel már a görögöknél is találkozunk), ám
lineáris kisbetűket senki sem írt kézzel, így ez nem evidens, és nehezebb volt megtervezni. Csak
később készült el kisbetűs nyomtatott változata, és igazából csak a 20. század első harmadában
terjedt el – ekkor viszont a kor jellemző betűtípusa lesz.
„A korszellem (zeitgeist) és a tipográfia mindig logikus és stilisztikailag konzisztens – írja
Jan Tschichold. – A betűtervezőnek nincs benne az önkifejezése, de ez nem is volt célja, egészen
a mi századunk első éveiig. Minden betűmetsző a lehetséges legjobb betűtípust akarta
megalkotni.” Ez alól azonban Tschichold saját kora, a 20. század eleje sem kivétel, legfeljebb ők
tudatosan hirdetik céljukat, a letisztult, tökéletes karakter megformálását.
Egy oldal Tschichold Az új tipográfia c. A/5
méretű könyvének angol fordításából, mely megőrizte
az eredeti tipográfiát. Moholy-Nagy László hasonlóan
szedett Festészet, fényképészet, film c. könyvének
magyar kiadásában megőrizték az eredeti tördelést,
de a betűtípust már talpas antikvára cserélték – mely
éles ellentétben állt a Bauhaus stílusával. Más szerzők
esetleges tipográfiai útmutatását a legritkább esetben
tartják meg a fordításokkor.
Az 1920-as években tervezték meg talán az első
tudatosan „a modern korszellemhez” illő betűket, a
sans serif, illetve konstruktivista – Bauhaus Futura
(1925) betűtípust, melyről azt tartották, még a régi,
„egy betű – egy kor” nézetnek megfelelően, hogy
egyedüliként uralja majd a kor (illetve a jövő)
szövegeit. Paul Renner, a Futura tervezője maga úgy
vélte, a betűnek nem az a feladata, hogy minden adott
tartalmat saját stílusának megfelelő ruhába
öltöztessen, hanem az, hogy olyan ruhát adjon rá, Tschichold: Az új tipográfia (a modern
tipográfia mintapéldája) Egy oldal az A/5
mely a mi időnk stílusának megfelel. „Élő tipográfiát méretű könyv angol fordításából, mely megőrizte
az eredeti tipográfiát. Más szerzők esetleges
szeretnénk, és nem tipográfiai színházat vagy tipográfiai útmutatását a legritkább esetben
álarcosbált.” tartják meg a fordításokkor.

Hasonlóképp vélekedett Jan Tschichold is: „A

sans serif betűtípust korunk betűjének tekinteni nem divat kérdése, hiszen ugyanazt a
tendenciát fejezi ki, mint ami építészetünkben is látható. Nem sok idő múlva nemcsak a ma
művészinek hívott betűtípusok tűnnek majd el, de a klasszikus betűtípusok is, éppúgy, mint az
1880-as évek megcsavart bútorai.” Később kifejti, hogy a korának (1920-as évek) sans serif
betűtípusai még távol vannak a tökéletestől, de a Futura „jelentős lépés ebben az irányban”.
Tschichold (ebben a korszakában) a gót betűről, egyetemben a többi hagyományos betűvel,
azt írja: korában kiváló betűtípus volt, de ma nem volna szabad használni, mert egyáltalán nem
felel meg a 20. századnak. A sans serif egyszerű geometriai formái fejezik ki korunkat – írja.
Végül maga Jan Tschichold is visszatér a klasszikus formák használatához, és ezzel ő is
látja, hogy az új kor a betűk egymás mellett élésének kora lesz.
A korábbi stílusú betűk létjogosultságát csak az 1920-as években fogadták el ismét: a korai
betűtípusokat újra megalkották a modern technológiákkal (revival), és megkezdődhetett a
nyomdászat története során létrejött valamennyi stílusú betű együttes, de differenciált, eltérő
funkciójú használata. Tschicholdék voltak az utolsók, akik úgy érezték: egy korhoz egy betűtípus
illik.
Az első újratervezett betűk a 20. század elején jelentek meg a kor modern betűszedő
mechanikus gépeihez. Ezek egyike volt a Poliphilus, mely nevét a Hypnorotomachia Poliphili c.
műből vette, melyet Aldus Manutius 1499-ben nyomtatott ki Francesco Griffo betűivel. Sokan
ezt a könyvet tartják minden idők legszebb könyvének. Ez szolgált a reneszánsz betűtípus
felelevenítésére: az első változatban még nem az „eredeti” betűket, hanem a betűk lenyomatát
vették alapul: a papírba szívódott tinta elmosódásai, a kopott betűk hatásai is belekerültek a
betűbe. Ezáltal az eredeti kiadványhoz hasonló, kissé „szabálytalan” szövetű betűt kaptak.
Kérdés természetesen, hogy mi számít eredetinek: a korabeli betűmetszők minden bizonnyal
figyelembe vették a papír és tinta kölcsönhatását és a betűk kopását: a mai újratervezett
változatok többsége sokkal vékonyabb vonalú, éles peremű, szabályos szövegképet ad, melyen
meglepődnének a korabeli nyomdászok: vagy csodálnák, vagy túl szabályosnak, hidegnek
találnák.
A minden kor saját stílusához, elvéhez igazodó „tökéletes” és egyedüli betűforma
keresésének kora után a tipográfus tudatosan választ a tartalomnak megfelelő betűt, már ha él
ezzel a „mögöttes” tartalommal, mert az igazán jó kenyérbetű minden tartalomhoz megfelelő
hordozó. „A legjobb betűtípusok azok, amelyek bármilyen célra használhatók, a rosszak pedig
azok, amelyek csak költeményekhez vagy névjegykártyákhoz.” (Tschichold.) Közben az új
stílusok mindmáig folyamatosan születnek, és ahogy Tschichold megjósolta, alapjuk valóban a
sans serif, de ma a tiszta geometriai forma helyett „humanizáltabb” változatokban (a talpas és
talpatlan betűk egyfajta lineáris talpas antikva szintéziseként). Korunk azonban a klasszikus
formákat legalább annyira tökéletesnek tartja, mint a maiakat. (Talán nincs is olyan művészeti
ág, melyben a reneszánsz vagy barokk forma éppolyan létjogosultságú, olyan „modern” ma is,
mint egy mai forma.)
A számok indiai–arab eredetűek. Előbb az ugráló számok voltak forgalomban s csak később
az álló számkészlet.

Betűk az ízléspluralizmus korában

Amíg a nyomdász szakma és az ólombetű alakította a kiadványokat, minden betű a

„helyére” került. A választék féltucatnyi betűtípus volt, melyről minden nyomdász tudta, „mire
használható”.
A szövegszerkesztők megjelenésével már csak a „professzionális” tipográfusok keze közül
kikerülő termékek (pl. nagy kiadók könyvei, folyóiratai) őrzik a régi hagyományokat. A
tipográfiailag képzetlen, ezért a szabályokat figyelmen kívül hagyó, a betűket szabadon kezelő
önjelölt vagy szükségből tördelők munkája révén készült szövegek rajza más törvényszerűségek
szerint alakul. Hogy mik szerint, azt Adolf Loos purista építész már 1898-ban megírta:
„Minél primitívebb valaki, annál extravagánsabban alkalmazza az ornamentikát és a
díszítést. Az indián túlterhel mindent, minden hajót, minden nyilat ornamensekkel. […] Túl kell
lépnünk a bennünk rejlő indiánon. Az indián azt mondja: a nő szép, mert arany fülbevalót és
orrkarikát hord. A kulturált ember azt mondja: a nő szép, mert nem hord arany fülbevalót és
orrkarikát. A szépséget magában, magáért szeretni, s nem a díszítéstől azt függővé tenni – ez
kell hogy legyen az emberiség célja.”
A betűtípusok áttekinthetetlen kavalkádja a digitális kor terméke. A korábban többé-
kevésbé egységesen meghatározható betűtípusok besorolhatatlanná váltak. Az addigi
művészettörténeti korszakokat követő besorolású betűtípusok helyett „érzésekkel” („groovy”,
„fancy”) vagy részletes „mikromorfológiai” jellemzők alapján osztályozzák a mai betűket.
A 20. századi tipográfia differenciált értelmezhetősége ezzel véget is ér: a véletlenszerűen
vagy szükségből, lustaságból, képzetlenségből, oda nem figyelésből kiválasztott betűk és
tipográfiai megoldások feloldják a tipográfia mögöttes értelmét. Ezzel együtt akár azt is
mondhatnánk, hogy most jött el először az az idő, amikor a szövegek megformálása kikerült az
évszázados hagyományok alól, és azt a szerző vagy a - önképzett vagy önjelölt - tipográfus
„szabadon”, puszta megérzéseire alapozva alakítja.

Erre a 90-es években bekövetkezett változással járó jelenségre természetesen a végzett szedők és
tipográfusok is felfigyeltek. Sokszor indulatos hangú párbeszédüknek dokumentuma az Index
„Kiadványszerkesztés felsőfokon" c. fóruma, melyet 2000. májusában az alábbi üzenettel nyitotta
„Szedő Tördelő" (részlet): „Ma már ott tartunk, hogy a szedő szakmát felváltani igyekvő DTP
„szakma" az amatőrök, pancserek gyűjtőhelye lett. Ha valaki semmi máshoz nem ért, csak
ügyesen kezeli a programokat, az elmegy détépézni. A szedő szakmához nem konyít, de kit
érdekel! Fattyúsor? Mi az? Ki a fenét érdekel, igaz? A lényeg, hogy jól tudjon koreldrózni, meg
kvarkozni és fotósoppozni! Nem azt kérdezitek: szedő vagy-e?, hanem azt: tudsz koreldrózni?
Mert ma már azt hiszik ezek az amatőrök, hogy egy program megtanulása azonos egy szakmával.
Más szakterület elítéli a kontárokat. Ebben a szakmában lassan csak kontárok dolgoznak."

A betűket azonban mégsem szabadon választjuk. Az a puszta döntés, hogy a Microsoft

milyen betűket terveztet és melyeket vesz be a Windows különféle verziójába, alapvető hatással
van az „amatőr” tipográfia egy adott korbéli megjelenésére. (A Win 3.1 alapfontjai: Arial,
Courier, Times New Roman – máig meghatározók az ezen felnőtt generáció betűválasztásban
(ezeket a betűtípusneveket ismeri a legjobban). Könnyen lehet, hogy ha a Word alapértelmezett
beállítása mást használna, a mai tipográfiai képünk is másmilyen lenne, azaz itt is a kínálat
agresszivitása határozza meg, milyen betűtípusok vagy milyen stílusú piktogramok vesznek
körül bennünket, akárcsak a popzenei slágerlisták esetén.
Új stílusok jönnek így létre a maguk amatörizmusával, melynek egyik jellemzője, hogy
szembeszáll a tipográfia hagyományaival és például díszbetűket alkalmaz kenyérbetűnek.

A BETŰTÍPUSOK HAGYOMÁNYOS FELOSZTÁSA

A betűtípusok művészi változatok a betűk metaformáira.

A ma számítógépeken használt betűk nem az eredeti betűk, hanem számítógépre tervezett
másolataik. Az eredeti betűk egyrészt mind eltértek egymástól, hisz kézimunkával készültek.
Sok ligatúrát is tartalmaztak. A betűk metszésekor figyelembe vették, hogy a rájuk került festék
valamelyest szét fog folyni, ezáltal erőteljesebb képet ad a betűnek. Minden betűméret kicsit
más formájú volt. A korabeli stílusok 20–21. századi gépi szedésű, majd számítógépes utánzatai
már csak emiatt is máshogy néznek ki, mint az eredetiek. Mind valakinek a munkája, azaz a
nyomtatott szöveg (nagyon ritkán eredeti betű) alapján megrajzolt interpretációi annak, amiről
azt képzeljük, hogy a betű tervezője így gondolta el. Az egyenletes gépi szedés, a ligatúrák hiánya
miatt azonban ezek mindenképp új megfogalmazásai a korabeli, „természetes” betűtípusnak.
Az adott kor jellemzője volt az adott stílusú betű: így együtt csak a 20. század óta
használjuk őket.

BETŰTÍPUSOK KEVERÉSE

Az alaphagyomány szerint vagy használjunk egyféle betűtípust az egész kiadványban (és

annak különféle változatait), vagy kettőt (pl. sans serif, illetve talpas antikva), de kettőnél ne
többet. Az alábbi betűtípusok adják az alapbetűket, melyek közül nyugodtan választhatunk
törzsszövegbetűt is.

BETŰTÍPUSOK

Ö Ű
SZÖVEGBETŰK (TEXT TYPE)
A forgalomban lévő betűk túlnyomó többsége dísz- és reklámbetű, mely például
cégéreknek, plakátok címének szedésére alkalmas. Szövegbetűnek csak néhány betű
alkalmazható. Ezek között vannak olyanok, amelyek 15–20. századi eredetik digitális változatai,
mások eleve digitálisnak tervezett betűtípusok.
Számítógépen értelemszerűen csak a digitális formában meglévő betűtípusok használhatók.
Számos olyan betűtípus van, melyet nem terveztek újjá digitálisan, tehát csak hasonlók
használhatók, vagy épp számos digitális változatban léteznek (revivals).
A digitális fontok néha nem korhűek annyiban, hogy a legtöbb reneszánsz betűnek például
nem volt kurzív vagy félkövér, kövér változata – ezekhez általában újakat terveznek vagy
későbbi betűtípusokat kevernek. Számtalan eset van, amikor az azonos nevű digitális változat
hasonlít ugyan az eredetihez, mégis „élettelen”, halvány utánzat csupán. Ennek egyik okát
abban látják, hogy az eredeti, nyomtatott betűk bemélyednek a papírba, így
„háromdimenziósak”. A mai nyomtatásban a betű nem mélyed be: kétdimenziós, ami eleve más
képet ad a papíron. A legtöbb digitális betűtípusból hiányzik kiskapitális, kacskaringós kurzív
változatuk, valamint a hozzájuk való ugráló (vagy épp álló) számok és ligatúrák, holott ezek
elválaszthatatlan elemek lennének. Ezek az ún. expert fontokban találhatók meg.
A szövegbetűhöz tartozhat címbetű, mely a szövegbetűvel azonos elvek alapján készül, de a
nagyobb méretre optimalizált betűket tartalmaz.
Igen ritkán, de előfordul, hogy a kurrens betűknek is többféle változatát kínálja (akárcsak a
korabeli nyomdászok betűkészletei).
A betűtípus neve után annak metszője/tervezője szerepel, majd a későbbi újrafeldolgozás,
digitalizálás dátuma és a munka vezetőjének neve.

Osztályozás a betű tervezésének eredete alapján

(Kódex) könyvírásos betűket imitáló betűtípusok

Reneszánsz antikva
Kurzív
Gót betű

Tipográfiai tervezésű betűtípusok

Talpas antikvák
Lineáris antikvák
A 20. századi humanista betűtípusok
A klarendonok (Clarendon, Century)
Ecsetkezelést imitáló betűtípusok
Írógépbetűt imitáló betűtípusok
Kézírást imitáló betűtípusok
Műfaji betűk

RENESZÁNSZ ANTIKVÁK
Old Style Serif, Medieval, Mediäval, Venetian style
15–16. század
Garamond 1617 (Claude Garamond), Robert Granjon, Janson 1690, Bembo 1495
(Francesco Griffo) (velencei, Mediaeval),
Eredeti felújítva: Bembo, Garamond, Plantin
Továbbfejleszve: Centaur, Goudy, Sabon, Palatino
Nagybetűit az ókori római, kőbe vésett, a vésőhöz igazodó kapitális (majuszkulák) alapján
rajzolták, a kisbetűket Nagy Károly 800-as évekbeli vágott tollal rajzolt Karoling-minusz­­-
kuláiból. A vésőkre utalnak a háromszögletű talpak, a tollra az i, j, n ferde kezdővonala. Az első
itáliai nyomdászok az Itáliában használt kézírást vették alapul, így született ez az antikva
betűtípus, illetve „italic” = itáliai párja.
Használata: A reneszánsz velencei és francia betűtípusok, pl. a Garamond klasszikus
műfaji utalása: kultúra, szépirodalom, utalva a betű humanista létrejöttére, pontosabban az
ebből következő elegáns, kifinomult (pontosabban ilyeténképp értelmezett) formájára. Használt
általában szépirodalomi vagy reneszánsz témával foglalkozó művekre is.
A kurzív külön, reneszánsz betűtípusként lett tervezve (1501). Versek, lírai szövegek
szedésére általánosan használt. Újságokban önállóan rövid műfaji írásokban használják –
karcolat, vélemény (Az USA-ban kevésbé). Cím kurziválása – pontosabban: (félkövér) kurzív
cím alkalmazása –kulturális, szépirodalmi témáknál szokás a napisajtóban is. Hosszabb
alkalmazásánál már szempont, hogy lassabban olvasható (bár ezt van, aki vitatja). Autentikusan
csak álló verzállal és fettelés nélkül használható, mert ezek a változatok a kurzív nyomtatott
betű használatának első évtizedeiben még nem léteztek.

Jellemzők:
– A vastag és vékony szárak nem nagyon eltérőek;
 – az e, o, g hossztengelyei balra dőlnek;
– a talpak (szerif) vastagok, lágyan, alulról is hídként íveltek, végük lekerekített;
– a Q és a J az alapvonal alá nyúlik;
– az e vonala a közepénél feljebb van, a velencei változatban ferde, a franciában egyenes;
– a számok általában ugrálósak (123);
– a nagybetűk csúcsa lejjebb van, mint a kisbetűk (l) szára pl. Al.
A reneszánszban keletkeztek a kurzív betűk, először az álló nagybetűkkel keverve.
Garamond (1520/30 Claude Garamond, 1989 Robert Slimbach (Adobe), 1924 „Stempel
Garamond”, 1928 „Granjon”) Garamond volt az első olyan betűmetsző, aki csak betűk
készítésével foglalkozott, azaz nem volt nyomdász is egyben. A francia reneszánsz típusbetűje.
Ugyanez a betűtípus fut Linotype Granjon néven is. A Monotype, az ATF, Lamston és Simoncini
Garamond néven forgalmazott betűtípusa nem Garamond betűi alapján készült – lásd: Jannon!
Hosszú szárú, kis kontrasztú betűk. Garamond tervezett dőlt kis- és nagybetűket is, de nem
keverte őket álló betűkkel. A Garamondhoz tartozó digitális kurzívok általában Robert Granjon
betűtípusaiból valók (kivétel a Stempel Garamond). Számos digitális változata létezik, köztük
sok csapnivaló és használhatatlan. A szakértők az Adobe Garamondját ajánlják. Igen hasonló
hozzá Jan Tschishold Sabonja.
Sabon (Jan Tschishold) Garamond és tanítványa, Jacques Sabon betűi alapján készítette a
nagy Bauhaus-betűtervező, J. Tschishold. A Sabonnak a korabelieknél nagyobbak a betűszemei.
Könyvbetű céljára készült.
„A valaha készült egyik legjobb talpas szövegbetű, bámulatosan eltalált
vonalvastagságokkal. […] Elegáns, ugyanakkor barátságos. A betűre jellemző [a] méltóságteljes
[i]
ártatlanság […]”

[i] Simon Loxley: Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007.
Jannon (1580 Jean Jannon). Eredetileg Garamond betűinek gondolt, ezért Garamond
néven forgalmazott betűk. Lásd még: Garamond
Bembo (Antikva: 1495 Francesco Griffo, 1929 Monotye; Kurzív: 1520 Giovanni Tagliente)
Aldus Manutius nyomdájában az 1490-es években dolgozott Francesco Griffo, aki a dőlt betűs
betűtípuson kívül a Bembo tervezője. Ez az első velencei reneszánsz betű, melyet
Franciaországban Garamond terjesztett tovább Aldine Roman néven. Mai nevét arról kapta,
hogy Aldus Pietro Bembo egyik munkájának kinyomtatásához használta. Ennek a betűtípusnak
annak idején nem volt dőlt változata, így a Monotype cég Giovanni Tagliente 16. századi
betűmetsző betűjét használta a Bembo dőlt betűváltozatának elkészítéséhez.
Centaur-Arrighi (Antikva: 1469 Nicolas Jenson, 1912–14 Bruce Rogers; kurzív: 1520
Ludovico degli Arrighi, 1925 Frederic Warde). Velencei reneszánsz betűtípus, különálló antikva,
illetve kurzív vegyítésével. Ugyanennek a betűnek a különféle újabb digitális kísérletei az ITC
Legacy vagy az Adobe Jenson betűtípusok.
Jenson / Centaur (1469 Nicolas Jenson, 1995 Robert Slimbach [Adobe]). Velencei
reneszánsz betű. Az eredeti Centaur ennek alapján készült. A Monotype Centaurját nem
ajánlják, az Adobe-ét igen.
A reneszánsz antikvák egy eltúlzott arányú változatát manierista betűknek nevezik, pl.
Galliard.
Galliard (1978 Matthew Carter, 1570 Robert Granjon) A név eredetileg a 9 pontos betű
elnevezése volt. A betűtípus maga Robert Granjon 16. századi betűformáin alapszik, de nem
azonos avval: egyfajta összefoglalása Granjon különféle munkáinak. A betűt hosszú szövegekhez
(pl. könyv) tervezték. A ligatúrák és kacskaringós betűk elmaradhatatlan kellékei. Granjon
különösen a kurzívjairól vált híressé – talán nem véletlen, hogy arabeszkjei is híressé tették.
Tervezett arab és görög kurzív betűkészletet. Jellegzetes eleme „hegyes” kurzívjai közül a g vagy
az a betű. Dőlt betűit időnként a Garamond mellé adják annak kurzívjaként. Szóbeszéd szerint a
Times New Roman elkészítésekor elemei mintaként szolgáltak.

BAROKK ANTIKVÁK
Transitional
17–18. sz.
Caslon 1722, Palatino 1949 (Hermann Zapf), Centaur 1916, Goudy 1915, Baskerville 1757,
Times New Roman 1932 (Stanley Morison és Victor Lardent), Bookman
Christoph van Dyck, Misztótfalusi Kis Miklós (holland antikva, Janson vagy Kis néven)
William Caslon, John Baskerville (angol) (könyvbetűk)
A véső és toll adta jellemvonások helyett a mértani szerkesztés veszi át a tervezés fő helyét
(ezt a korban számos művész feladatának érezte: Geoffroy Tory Champfleury-ábécéje [1529]
Dürer betűtervei [1525], Leonardo da Vinci Luca Pacioli: De Divina Proportione c. munkájához
készített betűillusztrációi [1509], Palatino betűtervei, majd a matematikai alapon tökéletesre
tervezett francia királyi betű, a XIV. Lajos parancsára megtervezett Romaine du Roi [1692,
Grandjean]).
– a vastag-vékony vonalak aránya megnő, kontrasztosabb lesz;
– a kerek betűk tengelye egyenes;
– a számok állók;
 – a nagybetűk és a kisbetűk szárainak csúcsa egy vonalban van.
Times New Roman A 20. században számos barokkos-reneszánsz jellemzőjű, új
tervezésű betűtípus született. Ilyen pl. az 1932-ben a The Times számára tervezett Times New
Roman (a lap csak kevés ideig használta kenyérbetűnek). Ezek közül kerülnek ki a
legnépszerűbb könyv- és egyéb szövegbetűk (tudományos folyóiratokhoz Times, könyvbetűhöz
Palatino)
A Times New Romant Stanley Morison irányításával Victor Lardent rajzolta. Minden idők
legnépszerűbb betűtípusa lett.
Caslon (1720–1766 William Caslon, 1989 Carol Twombly [Adobe]) Az angliai barokk
betűk klasszikus típusa , egyben az angliai nyomdászat első nagy alakjának terve. Mivel neve
garancia, számosan utánozzák. Kissé vastagabb a korában népszerű francia királyi betűnél, ami
miatt jobban olvasható. Az amerikai korabeli nyomtatványok kedvelt betűtípusa.
Baskerville (1757 John Baslerville) Angol betűtípus, a korábbiaknál nagyobb kontraszttal,
átmenet a barokk és a klasszicista betűk között.
Kis (Janson) (1684 Misztótfalusi Kis Miklós [Nikolas Kis], 1954 Hermann Zapf, 1985
Adrian Frutiger [Linotype]) Sokáig Janson néven forgalmazott betűtípus, melyről csak az 1940–
50-es években derült ki (több embert és helyszínt érintő nyomozómunkával), hogy nem Anton
Janson, hanem Misztótfalusi Kis Miklós készítette Amszterdamban. A betűtípus neve azonban a
legtöbb cégnél Janson maradt. Nem azonos a Jenson betűtípussal!
Misztótfalusi Kis Miklós Erdélyből ment Hollandiába betűkészítést tanulni, ahol először
kurzív betűket kellett készítenie. Három év után kezdte elkészíteni magyar nyelvű Bibliáját saját
betűivel, mely hírnevet szerzett neki. Kiadványainak nemcsak a külalakja keltett figyelmet,
hanem az is, hogy nem voltak bennük sajtóhibák. A szerzők stílusán is korrigált, amit Erdélyben
később igen rossz néven vettek a helyi szerzők. Ő metszette az első grúz betűket. Metszett héber
betűket lengyel megrendelésre és az első antikvákat az addig gót betűket használó svédeknek.
Miután visszatért Erdélybe, az erdélyi nemesség és köznép rágalmaiba, támadásaiba
belebetegedve halt meg.
A barokk antikvák egy eltúlzott arányú változatát rokokó betűknek nevezik. Pl.
Fleischmann 1738–1995)

KLASSZICISTA ANTIKVÁK
Modern (UK), romantikus, klassizistische (DE)
19. sz.
Bodoni 1780, Didot 1784
Giambattista Bodoni (olasz), Didot (francia)
Bodoni, Didot
Rézmetszés tűéles vonalainak felhasználásával
- A vékony/vastag vonalak aránya nagy, igen kontrasztos betű;
- a talpak tűvékony, vízszintes egyenes vonások, nincsenek a szár felől ívelve;
- golyóvégződéssel.
Nevezik modernnek és nagy kontrasztjáról romantikusnak is.
Bodoni (1765-1813 Giambattista Bodoni, 1924 Louis Hoell, 1930 Berthold Foundry, 1995
Sumner Stone [ITC]).
A pármai betűmetsző számtalan betűje alapján sokan terveztek utánzatokat, a leghűbbnek
az ITC Bodonit tartják. Sok „noname” utánzat csak paródiája az eredetinek. Az ITC Bodonit
négy tipográfus több száz órai kutatómunkával alakította újra. Az eredeti ólombetűk és Bodoni
nyomtatványai, kis- és nagyméretű betűi felhasználásával készült el.
Használata: A klasszicista Bodoni (Didot) a tudományos művekhez kötődik, utalva a
betű a felvilágosodás korabeli létrejöttére, és tiszta, világos, kontrasztos jellegére. Az, hogy a
magyar sajtó a szocializmusban a legtipikusabb címbetűnek tartotta, a Magyar Nemzet
hatásának tulajdonítható; ez utóbbi pedig erős kódú utalás 1848-ra, amikor – „véletlenül” – épp
ez a betűstílus számított modernnek, kortársnak. A Bodoni furcsasága, hogy sok tipográfus
szuperlatívuszokban említi, de mindig hozzáteszi, hogy „de...”. „Miért állapodtunk meg a
vastagabb törzsű groteszk-családnál? Senki sem vitatja, hogy a bodoni a legszebb metszésű
betű. Ám mintha kimondottan magasnyomásra készült volna”. (Hajdú-Bihari Napló 1968) [i]
„A Bodoninál szebb klasszicista betű nemigen létezik, a szerkesztőség mégis szerette volna, ha
[ii]
az ofszetlap címeit groteszk betűkből szedetheti” (Népszava 1980) „A Népszava korábbi
címbetűje (kövér bodoni) sötétté, némileg komorrá tette oldalainkat. A hasonló, de derűsebb,
világosabb „korona” [Times Bold] remélhetőleg méginkább olvasásra csábít.” (Népszava 1994)
[iii]

[i] Soltész István: Az ofszet napilapkészítés első tördelési tapasztalatai

Debrecenben.Magyar Sajtó, 1968. szeptember
[ii] Fehér Kálmán: Bemutatkozik az ofszetnyomású Népszava. Magyar Sajtó, 1981. január
pp 15-18.
[iii] „A Népszava új ruhája: a hagyományokat őrizve változtattunk. 1994. jan. 10 Népszava
EGYIPTOMI (TALPAS LINEÁRIS ANTIKVÁK)
Egyptienne, Slab Serif
19. sz.
Century Schoolbook 1890, Clarendon 1845
Memphis, Courier
„Válasz” a 19. sz. cikornyás reklámbetűire, azonban hasonlóan erőteljes hatással.
A talpak vastagsága megegyezik a többi vonal egyenletes vastagságával. A nagy A tetején
kalap van.

GROTESZK LINEÁRIS ANTIKVÁK

Sans serif, Gothic (US), Unserife, Realista, Geometrikus, Sans Sérif, Grotesque-Schriften
19–20. sz.
Futura 1927 (Paul Renner), News Gothic 1908, Univers 1957 (Adrian Frutiger), Helvetica
1957 (Alfred Hoffmann és Max Miedinger), Frutiger (Adrian Frutiger), Arial 1982 (Robin
Nicholas and Patricia Saunders)
A talp nélküli nagybetűkkel bárki találkozhat, ha pl. homokba betűket akar karcolni, vagy
„nyomtatott nagybetűkkel” szeretne írni: ilyenkor a betűk legegyszerűbb „természetes” (nem
vágott tollal írott) formáját használjuk. Ezek a betűk már az ókori kézzel írt/karcolt feliratokon
is jelen voltak. Az első talp nélküli latin szövegbetű (1786 Valentin Haüy) valójában vakoknak
készült, láthatatlan, bemélyedő nyomatokhoz.
A talp nélküli betűk forradalma abból áll, hogy a nyomtatott talpas betűkről leveszik a
talpukat. Ez a forradalom a 19. században következett be, azelőtt fel sem merült az ötlet.
A 19. század elején is először a nagybetűs változat jött létre (1812/16 William Caslon), s csak
később tervezték hozzá a talpas kisbetűkből a kisbetűs betűkészletet. Kurzív verziója soknak
máig sincs: a dőlt változatot legtöbbször pusztán az álló betűk döntésével képzik.
A talpacskák alapvetően a kőbe vésővel vésett betűkön alapuló latin-görög, (és az ezek
alapján készült) cirill betűk jellemzői: a rovásírások, az arab, kínai stb. írás nem ismeri.
A talp nélküli betűk a talpakhoz szokott közönségnek meglehetősen „groteszknek” tűntek,
innen egyik nevük. (Amerikában „barbár” kinézetük miatt Gothicnak nevezték). Eleinte verzális
reklámfeliratokon és valóban groteszk módon sírköveken, kőbe vésve terjedtek el. Nálunk a 19.
század végén újságok kedvelt fejlécbetűi voltak. Később terjedt csak el használatuk
szövegbetűként, reagálva a szecesszió túldíszítettségére.
A talp nélküli betűk tették lehetővé, hogy a betűket ismét körzővel-vonalzóval tervezzék,
mint a barokkban, de mégis egészen más eredményt kapjanak: már pusztán a geometriai
formákra hagyatkozzanak. A talp nélküli betűk harmadik forradalmát a humanista betűk
jelentették: a lineáris antikvát felváltotta a vastag-vékony szárakat váltakozva használó
humanista lineáris antikva. A 20. század végi digitális betűtípusoknál pedig egyre jellemzőbb,
hogy egy antikvának nemcsak dőlt és kövér változata készül el, hanem talp nélküli változata is.
Műszaki és gyerekkönyvekben népszerű (utóbbiban félkövér, nagyméretű), hosszabb
olvasása fárasztóbb, mint a talpas antikváké.
Figyeljük meg a g betűk különbségeit: g (Arial, Helvetica) g (Franklin, Gill)
ITC Franklin Gothic (1905 Morris Fuller Benton). A 19. századi groteszk betűtípusok
egyike. Az 1910–20-as évek sans serif divatja után a szecesszióban a kacskaringós, talpas betűk
váltak népszerűvé, a harmincas években pedig a geometrikus sans serifek. Később a Helvetica
népszerűségével vált ismét divatossá a Franklin Gothic is. 1980-ban az ITC újratervezte a betűt,
megnövelte az x-méretet és a Helvetica versenytársaként dobta piacra betűjét.
Geometriai formákon alapuló 20. századi „modernséget tükröző” betűtípus.
Elterjesztésében a Bauhausnak nagy szerepe volt. Tervezői hitték, hogy ez a „korszellemet”
tükröző (egyszerű, letisztult, díszítésektől mentes), minden szövegben egyetemlegesen
használandó betűtípus. Vonalai végig egyenlő vastagságúak (ezért lineáris), talpa nincs (ezért
sans serif). Geometriai (körző-vonalzó) szerkesztésen alapuló konstruktivista változata pl. a
Futura.
A Frutigert (1975 Adrian Frutiger) névadója a párizsi De Gaulle reptér felirataihoz
tervezte.
A Futura (1924–26, Paul Renner) először Németországban volt elsöprő népszerűségű. Az
eredeti változatról számtalan jobb-rosszabb másolat készült, ami jelzi, hogy eredetije az egyik
legjobb sans serif betű.
A Helveticát Baselban (Svájc) tervezték, innen mai neve és névváltozatai: Switzerland,
Swiss (eredetileg Neue Haas Grotesknek hívták). A Helvetica jellemzője a kis farkincája.

A 20. század eleji groteszk (talpatlan) Helvetica [Magyarul ejtsd: helvétika]

(Neue Haas Grotesk - Max Meidinger; a svájci vagy Nemzetközi Stílus egyik
ikonikus betűje – ill. Microsoft-klónja, az Arial). A betű és a hozzá tartozó
kompozíciós stílus együtt e tipográfia díszmentességével a letisztultságot, a
 múltbeli sallangoktól mentes modernitást, semlegességet fejezi ki, tehát modern
vagy tudományos művekre használt. A groteszkek mint betűtípus és
meghatározott arculati elemek közösen a Bauaus-iskola Új Tipográfiájához és
az avantgarde mozgalomhoz kötődnek (pl. Futura, Gill Sans). Nálunk a Corvina
Kiadó alkalmazta az 1970–80-as évek képzőművészeti könyveinek szedésére.
„Kevés megkülönböztető jeggyel ékeskedik, így nincs, ami visszatetszést keltsen
benne; összességében jellegtelen betűtípusnak tekintik. Bármilyen célra
bevethető. Mégis van benne valamilyen megfoghatatlan jelleg, ami
[i]
barátságosabbá teszi az Universnél.” „Oldalainkon megjelenik majd még egy
betűfajta. Ezt helveticának nevezik. Kiemelésre [lídnek] fogjuk használni. Vaskos
formája szinte vonzza a szemet, akárholis van az oldalon.” „Kormányok és cégek
egyaránt kedvelik, mert egyrészt semlegesnek és hatékonynak láttatja őket,
[ii]
másrészt a betűk simasága majdnem emberivé teszi.” (Leslie Savan )
„Valószínűleg sohasem fog eltűnni, mert [a számítógépben] alapértelmezett,
olyan, mint a levegő, nincs választás: levegőt venni kell, tehát a Helveticát is
használni kell … De egy rémálom. Minden betű.. az egész svájci ideológia.. a
tervezője minden betűjét egyformára tervezte. .. Ezt hadseregnek nevezik, nem
[iii]
embereknek. Emberek, egyforma sisakkal. ” (Erik Spiekermann ).

[i] Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007.
[ii] Helvetica. Swiss Dots Production. Rendező: Gary Hustwit. 2007. 28.p.
[iii] Helvetica. Swiss Dots Production. Rendező: Gary Hustwit. 2007. 37.p.

Az Univers a Helveticával együtt jelent meg, annak versenytársaként. Neve univerzális

használhatóságára utal, de kenyérbetűként olvasása fárasztó lehet.

Az Univers (Afrien Frutiger) „a valaha létrehozott legridegebb betűtípus. A

[i]
legcsekélyebb érzelmi tartalom közvetítésére is alkalmatlan.” „Mindennemű
[ii]
jellegzetességtől mentes”

[i] Neville Brody, idézi Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból.
Akadémiai 2007. p 190.
[ii] Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007.
A Kabel (1927 Rudolf Koch) a Klingspor betűkiadó geometrikus betűváltozata. A húszas
években az összes német betűkiadó cég saját geometrikus (Bauhaus, konstruktivista) betűtípust
készíttetett: így született az Erbar (Ludwig and Mayer), a Futura (Bauer), a Berthold Grotesque
(Berthold). A Kabel elsősorban címbetűnek használható, de sokan tartják jól olvashatónak,
ezért sok gyerekkönyv szövegét szedik vele. A középkori hagyományokat nagyra tartó,
kalligráfus Koch betűjének geometrikus formái mellett a velencei reneszánsz, antik görög és a
kézírás hagyományait is magába építi.
Manapság a humanistákkal együtt rendkívül népszerűek – pl. címbetűként kövér
változatban – az újabb neohumanista/posztmodern típusok, melyek nem olyan „hidegek”, mint
a 20–30-as évek „industrial” tervei (Frutiger, Triplex, Myriad Black, DIN Black).
Caspari (1993 Gerard Daniels) Nagy betűszemű, egyszerű és könnyed vonalú
neohumanista betű, ugráló számokkal. Szövegbetűnek is kiválóan alkalmas.
Gill Sans „A Futurával, Helveticával, Universsel összehasonlítva a Gill Sansban van valami
olyan finomság, olyan emberséges jelleg, amely a többiből valahogy hiányzik. Olyan
természetesnek tűnik, mint a kőfaragó munkája. És.. ez a jellegzetessége fordul szembe a
[i]
szövegbetűként való alkalmazásával – egyszerűen nem eléggé névtelen ”.
Erik Spiekermann FF Meta betűtípusát a német Posta felkérésére készítette (1984). Az
igény rossz papíron kis méretben is jól olvasható betűre szólt. A Metát sokan a 90-es évek
Helveticájának is nevezik. „Ferde végződései informális hatást keltenek” Ez a betűtípus
megmutatja, hogy lehet „humanizálni a sans serifet, serif-tulajdonságokat kölcsönözve, de a
[i]
sans serif paradigmán belül maradva ”. Ez azonban még szigorúan véve nem humanista
kategóriájú betű.

[i] Planet Typography: FF Meta. http://www.planet-typography.com/news/index.html

[i] Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007.

SZECESSZIÓS ANTIKVA
 William Morris hozott újdonságot a modern kor betűiben (is). Arts and Crasts mozgalmára
hatott a viktoriánus kor díszített reklámbetűje is, de alapvetően az ipari kor monotonságát
igyekezett gondos kézimunkával ellensúlyozni. Kelmscott Press nevű kiadójának (1889-)
könyvei és betűi a reneszánsz hangulatát idézik fel, és előrejelzik a szecesszióét is.
A szecesszióban a viktoriánus túldíszítettség egységesedik a szöveg- és címbetűkben és
illusztrációkban, ornamentikában.
Cheltenem („chelt”) A szecesszió amerikai betűtípusa. Korában elsöprő siker, de a
tipográfusok csúfnak találták. Ma az ITC kissé átdolgozva újra kiadta, sikerrel.
Joanna (1930 Eric Gill) Antikvája egyszerű vonalú, kurzívja különleges: miközben
visszaadja a kurzív keskeny vonalait, mindössze 3°-os dőlésszögű, azaz valójában állónak
látszik. Antikva párja lehet a Gill Sans betűtípusnak.
Használata A rövid, de intenzív szecesszió tipográfiája a maga jellemző organikus
díszeivel ma édeskés-érzelmes hangulatok kifejezésére használt; ám általában rosszul, nem
korhűen (többnyire sem a szecessziós, sem a mai tipográfiához nem illeszkedik). A címbetűk az
ecsetkezelés jellemzőiből indulnak ki (pl. Toulouse-Lautrec plakátjai alapján); ám autentikus
folyószövegbetűje nem ilyen, de talpai kiálló elemei nagyobbak a megszokottnál.

HUMANISTA ANTIKVÁK
XX. sz.
Humanistic Sans
Gill Sans, Optima
Olyan betű, mely jellegzetességében inkább a lineárishoz közelít, de lehet némi
vastagságeltérés a vonalaiban, és talpszerű képződményei is lehetnek. Megtartja a modern
külsőt, de a hideg lineáris betítípusoktól eltérően vonalai eltérő vastagságúak, így „emberibbek”.
A groteszkeknél megszokott g helyett itt pl. klasszikusabb rajzolatú g áll.
A Gill Sans (1927 Eric Gill) betűtípusnak állandó a vonalvastagsága, de arányaiban közel
áll a hagyományos betűkhöz: nem körző-vonalzóval tervezett. Geometrikus és humanista
elemeket is kever. Hosszabb szöveg előállítására is alkalmas, inkább könyvben, mint újságban.
Ugráló számait és kiskapitálisát 1997-ben tervezte hozzá a Monotype. Álló számai közül az egyes
könnyen összetéveszthető az l vagy I betűjével, így számokat tartalmazó szövegek szedésére nem
nagyon alkalmas.
Optima (1952-55, Hermann Zapf) A humanista antikvák típuspéldája.
Goudy Sans (1929-30 Frederic Goudy, 1986 ITC) Az egyik első olyan sanserif, mely
szakított a geometrikus hagyományokkal, és sokkal inkább írottnak tűnik. Kurzív változata
sajátosan egyedi lírai hangvételű. A William Morris munkásságát csodáló amerikai Frederic
Goudy volt az első, aki kizárólag betűtervezéssel foglalkozott - több mint 120 betűtípust
tervezett.

POSZTMODERN (NEOHUMANISTA) ANTIKVÁK

Esprit (1985 Jovica Veljovic), Documenta (1993), Georgia (lásd: kis felbontású
megjelenítők...)
Az utóbbi évtizedek betűit már eleve digitálisan készítik. Stílusjegyeik keverik a korábbi
korokéit, miközben valamiféle könnyedséget vagy különlegességet visznek a formákba. A
hagyományos antikvák mellett jellemzőek a geometrikus, mégis kecses posztmodern
betűformák is.
A digitális korban született, klasszikus betűhatású, de a „mai kor igényeihez” tervezett
betűket nevezik neohumanistának is.
Minion (1989 Robert Slimbach) Neohumanista betű. Miközben barokk hatású, annál
gazdaságosabb (kisebb szármagasságú és több betű fér el egy sorban annak ellenére, hogy nem
tűnik keskenynek a betű vagy zsúfoltnak a sor). Könyvek szedésére is javasolt. Minion Pro nevű
változata kacskaringós betűket és ornamenseket, valamint görög és cirill változatot is tartalmaz.
Palatino (1948 Hermann Zapf) A Palatino mind a reneszánsz, mind a barokk
stílusjegyeket vegyíti (azaz neohumanista). A legnépszerűbb könyvbetűk egyike. Könyvbetűnek
mégis alkalmasabb az Aldus, mely a Palatino alapján készült, de jobban igazodik a könyvek
igényeihez. Kövér-dőlt változata csak harminc év után készült el. A Palatinóhoz tartozik a
Michelangelo és a Sistina címbetűk, valamint görög szövegek szedésére a Heraklit (szövegbetű)
és a Phidias (címbetű).
Poetica (1992 Robert Slimbach [Adobe]) Neohumanista kancelláriai kurzív, kacskaringós
változatokkal és több kisbetűs alternatívával.

DÍSZ- ÉS REKLÁMBETŰK (DISPLAY TYPE)

 Display Type / Affichage / Titulares
A szövegek alapbetűjéül általában barokk, reneszánsz vagy klasszicista, esetleg lineáris
antikvát használnak. Ezek a legkönnyebben olvasható betűk. A díszes, vastag, extra keskeny,
térbeli, árnyékolt betűkből sokszor csak antikva vagy csak nagybetűs verzió készül: ezeket
kifejezetten címekre tervezték, szövegbetűnek soha nem használjuk őket.
Egyes címbetűk csak nagybetűket tartalmaznak.
Az Impact (1965, Geoffrey Lee) tipikus címbetű. A hatvanas években a keskeny, vastag sans
serifek jöttek divatba. Ezt a hullámot a Paris Match Schmalfette Grotesk betűje indította el, és
ez a betűtípus ma is a bulvárlapok sajátja.
Wood Type (1827–) Összefoglaló neve az amerikai vadnyugaton legnépszerűbb,
változatos alakú és díszítettségű (árnyékolt, 3D, széles, extra kövér stb.) fából készült
reklámbetűknek, melyek a 20. század elejére tűntek el.

KIS FELBONTÁSÚ MEGJELENÍTŐK BETŰI

Clarendon, System Font
Tévéképernyőre, számítógépes képernyőre, rendszerbetűknek (system fonts), kisebb
felbontású nyomtatókhoz, faxhoz, többször fénymásolandó dokumentumokhoz
Lucida (1985, Charles Bigelow és Kris Holmes), Verdana
Ezen betűk közös tulajdonsága, hogy tervezésekor figyelembe vették: valamilyen gyengébb
minőségű megjelenítőn kell olvasni. Hasonló megfontolások vezérelték az újságbetűk kialakítóit
(elkopó ólombetű), de itt nem kellett a kis sortávolságot, a betűk bezsúfolását stb. figyelembe
venni. Ilyen betűket érdemes használni olyan kiadványokban, amelyek gyakori/sokszori
fénymásolásra számíthatnak.
A jó olvashatóságot növelik például a nyílt betűszemek, az eleve nagyobb betűtávolság
(hogy ne folyjanak össze), a vékony vonalak elkerülése (fénymásoláskor eltűnhetnek).
A képernyőre tervezett szöveg szinte mindig sans serif betűtípusú, mert a képernyő kis
felbontása miatt a talpak nehezebben olvashatóvá teszik a szöveget. Az interneten használt
Tahoma és Verdana betűtípusok mellett a hagyományos Arial számít ebben a galaxisban
alapbetűnek. A képernyőbetűk nehezen elkülöníthetők, hiszen a képernyőn megjelenő kb. 20
pixelből álló vonalú betűk csak „torzképei” az eredeti betűtípus rajzolatának.
A Windowsban futó programok menüfelirataihoz és rendszerüzeneteihez Tahoma
betűtípust használnak.
Mivel kicsiben is olvasható, keskeny változatai telefonkönyv-típusú kiadványokban is
használhatók (Tahoma)
A tévéképernyőn ezenkívül a mozgóképre írt szövegnél a folyamatosan változó
háttérfényesség (szín) is nehézség: ilyenkor egy halvány, féligáteresztő háttérdoboz is segít,
illetve általános megoldás a betűk körüli körvonal vagy árnyék (fekete betűknél fehér, ill.
fordítva) alkalmazása.
A tévéképernyő-szöveg nagy része verzál.
A Lucidát (Kris Holmes, Charles Bigelow) a korabeli printerekhez és monitorokhoz
tervezték, melyeken élvezhető minőségben tette lehetővé a talpas antikva betűtípus
alkalmazását. Ez mára az egyik legkiterjedtebb betűcsaláddá fejlődött, különféle vastagságú,
talpú, ábécéjű verziókban, kiterjedt szimbólumkészlettel. Ezért olyan szöveg szedésére, mely
több nyelvű és/vagy különleges jeleket tartalmaz, kiválóan használható. Nyomtatott szövegek
szedésére leginkább a Lucida Sans alkalmas. Ez egymaga 1700 karaktert tartalmaz: az
unicode-kódkészlettel munkára kiválóan alkalmas (de ugráló számai és kiskapitálisa nincs).
Chicago (Charles Bigelow) Az Apple betűtípusa eredetileg a Macintosh monitorok és
mátrixnyomtatók számára, alternatívaként az akkori „no-name” mátrixnyomtatójú betűkhöz.
Az eredeti dizájn figyelembe vette, hogy 72 dpi-n kell megjeleníteni.
A Verdanát (1994, Matthew Carter és Tom Rickner) a Microsoft felkéréséből tervezték,
kifejezetten képernyőn való használatra, azaz nagyon rossz felbontásban is jól olvasható bitmap
fontként. Ebből készült a nyomtatható verzió „True type hinting” technikával. A Verdanát
először 1996-ban adták ki az Internet Explorerrel. Azonnal egyeduralkodója lett a weblapoknak.
Ennek egy keskenyebb verziója a Tahoma, a Nina és a talpas verzió, a Georgia. A Microsoft
megbízásából ezen alapfontok héber, arab, thai, görög stb. verziói is elkészültek a Monotype-
nál. Képernyőbetű. Különösen a kis méretben képernyőn összetéveszthető betűket rajzolták a
lehető legjobban megkülönböztethetőre: i j l I J L 1. Ezen karakterek eltérősége a képernyőbetűk
egyik alapjegye. A betűk kis méretben (azaz rossz felbontással) is jól olvashatók. A betűtávolság
is nagyobb, hogy például az r melletti n ne m betűként tűnjék fel a képernyőpixelek közelsége
miatt (rn) (bár sokszor így is összefolynak – ez az automatikus karakterfelismeréskor [OCR]
okoz gondokat). A tervezők alapszándéka képernyőn megjelenő betű létrehozása volt, de a
számtalan internetről kinyomtatott szöveg is ezt használja, így nyomtatásban is jól
megjelenőnek kell lennie, és ennek meg is felel.
A Trebuchet MS (1996, Vincent Connare) az 1920–30-as évek dizájnjában tervezett
microsoftos képernyőbetű. Célja a Verdana melletti, attól jelentősen eltérő alternatíva
megteremtése volt. Weblapokon igen népszerű.
A Tahoma képernyő- és egyben rendszerbetű (System font), azaz a Windows rendszer
menüpontjainak megjelenítésére használja. Az MS Sans bitmap font alternatívája, mely
alakjában a Verdanára hasonlít, de annál sűrűbb betűtávolságú.
 A Georgia (1996, Matthew Carter és Tom Rickner) a Microsoft talpas képernyőfontja, a
Verdana „párja”. Tervezésekor a Didot és a Scotch Roman betűtípusokat vették alapul, melyet a
lehető legjobb olvashatóságúra alakítottak. Dőlt verziója is jól mutat a képernyőn, és kövér párja
kis méretben is jól megkülönbözethető a normál verziótól, mely két jellemző nem mondható el
sok betűtípus megjelenésekor a képernyőn. Különlegessége ugráló számai, melyek napjainkra
egyre több helyen tűnnek föl. Sortávolsága az olvashatóságot javító nagy x-magasság miatt kicsi.
Jellemzői miatt újságbetűként is használt. Főleg amerikai weboldalakon népszerű.
Officina (1990, Zuzana Licko / Eric Spiekermann; cirill: 1994, Tagir Safaev) Az írógépbetű
neohumanista változata, talpas és talp nélküli változatban. Alkalmas többszöri fénymásolás
elviselésére is.

ÍRÓGÉPBETŰK
(Monospaced)
Courier
Minden betűje egyenlő szélességű. Néha még ma is használják hivatalos levelekhez (pl. egy
konkrét példán: ügyvédi iroda levele), ami sajátos „hivatalos” hangulatot kelt. Egy egyetemi
oktató azért ajánlja, mert "pszichológiailag elfogadhatóbb egy tanár számára, ha egy diák
dolgozatában ebben a (korábban) kéziratoknál megszokott betűtípusban olvas hülyeségeket,
mintha pl. a könyvek szedésére használt Times betűtípusban látná ugyanezt" (személyes közlés,
2007).
Az azonos betűtávolságú betűtípusok táblázatok szedésére is használhatók.
Az írógépek százéves történetében is számtalan betűtípust alakítottak ki az írógépekhez:
közülük a modern villanyírógépekre készített Courier került át a számítógépekbe. Ma már
azonban számos szebb rajzolatú, egyentávolságú betűtípus létezik (pl. a Lucida családban). Az
egyentávolság elsősorban táblázatok, számoszlopok írásakor fontos.
A Courier New (Howard Kettler)az IBM villanyírógépek számára tervezett betűtípus. Mai
formájában (New) Adrian Frutiger tervezte újra.
Egyentávolságúak voltak az első mátrixnyomtatókon megjelenő betűk is. Ezek 72 dpi
felbontásban készültek.
Számítógépes karakterfelismeréshez külön betűtípusok készültek, még a kezdeti
stádiumban. Ezek is egyenközűek voltak, és minden betű tartalmazott valamilyen csak rá
jellemző, feltűnő sajátosságot, ami alapján a gép felismerte. Görbe vonalaik nem voltak. (OCR-
A, Moore Computer).

ÚJSÁGBETŰK
Clarendon
Primus, Clarendon, Century.
Újságokban, hogy több anyag
beférjen, olyan, kifejezetten erre a
célra készített betűtípusokat
használnak, melyeknek a betűszárai a
betű testéhez képest rövidek, így Courier New betűtípus egy Irkutszki számítógépes Klub
feliratán.
kisméretű betűknél is olvashatóan
nagy marad a szöveg: azonos sortávolság mellett nagyobbnak tűnik a betű mérete (nagyobb az
x-magasságuk). Fontos szempont még, hogy minél több férjen egy sorba, de mégse hasson
zsúfoltnak a sor (tipográfiai gazdaságosság). A betűszemek nyitottabbak, mint a többi
betűtípusé.
A külön újságbetűk egyben egy olyan kort jeleznek, amikor gyorsan sok egyforma betűt
kellett előállítani, mindegy, milyen „művészi” minőségben. A ponyvaregények is ezeket a
betűket használták. A viktoriánusnak nevezett stílust az ilyen szövegbetűk és a különféle méretű
és szélességű díszes, térhatású, árnyékolt cím- és reklámbetűk adják.
Már a II. világháború előtt is, de a szocializmus időszakában végig a Primus számított
újságbetűnek, de számtalan könyvet is ezzel nyomtattak: összességében egyszerű vonalú,
gazdaságos, gyorsan olvasható betűk.
Clarendon (1845 Benjamin Fox) Tipikus viktoriánus betűtípus, mely a Brit Birodalom
erejét érzékelteti - legalábbis a brit szerzők szemében. Vastag szárúak, vastag talpúak. Erőteljes
golyóvégződésűek. Tengelyük egyenes. Eredetileg dőlt változat nélkül.
Lexicon (1992 Bram de Does) Egy holland szótár számára tervezett betűtípus. Hatféle
vastagságban, mindegyikhez saját kiskapitálissal. Két változata van: az egyikben rendkívül
rövidek a szárak, a másikban hosszúak. Előbbi kis betűméret vagy sűrűn szedett szöveg (pl.
újság) esetén javasolt.
 A klarendonok (Clarendon, Century) vagy újságbetűk a napi sajtóhoz kötődnek – az
1950-es évekbeli szépirodalmi alkalmazása azzal magyarázható, hogy ugyanolyan rossz papírra
nyomtatták a szépirodalmi könyveket, mint az újságokat, amihez tervezték. A kis
szármagasságú, nyílt betűszemű, gazdaságos klarendonok ma is népszerűek; újabb megfelelőik
a biztosabban olvasható faxüzenetekre tervezett, minőségromlásnak ellenálló betűk és a
képernyőbetűk. Éles kontrasztban vannak a reneszánsz betűk formájával és a klasszicista betűk
erős kontrasztjával. A klarendonok közé sorolható a LaTex-hez rendelt alapbetűvel, Donald
Knuth Computer Modern Roman vagy Serif (CM) betűtípusa; mely a LaTex és ezzel sok
(természet)tudományos mű szabványbetűje, így az ebből szedett szöveg tudományos
objektivitás érzetét kelti, ami rímel az újságok alkalmazására, hiszen ott is elvileg objektív hírek
szedésére használt.

TEX BETŰTÍPUSOK
A képleteket igénylő tudományos (pl. matematikai, fizikai témájú) munkák jelentős részét a
Donald Knuth által tervezett TeX nevű kiadványszerkesztő-szedő programban készítik. Az
ehhez készített METAFONT nevű szoftverrel állíthatók elő a benne használt betűtípusok. A
digitális „betűmetszésnek” ez az egyik első képviselője (1978-88, Stanford University). Knuth
isnpirációját onnan kapta, hogy egy könyvének a szedését rossznak tartotta. A TeX, mint írja,
„intended for the creation of beautiful books - and especially for books that contain a lot of
mathematics”.
A TeX egyben a legismertebb olyan rendszer, melyben nem WYSIWYG alapon, hanem
programozási nyelv segítségével „automatikusan” szedhető, tördelhető egy munka, beleértve a
bonyolult képletek szedését is.

Bár számos betűtípus készült

ehhez a programhoz, a
alapértelmezésként a Computer
Modern betűtípust használják, mely
egyben mintegy védjele, standard
betűtípusa is a TeX-ben szedett
tudományos munkáknak. A betűtípus
szoftverekben használt rövidítése a
cmr. A betűtípus görbéinek
rajzolásához használt algoritmus
Knuth Computers and Typesetting c.
könyvének E kötetében található. Computer Modern - Donald Knuth
Mint neve is jelzi, számítógépre
tervezett modern, azaz az angolszász klasszifikáció szerinti modern (=[neo]klasszicista)
betűtípus, melyet erős kontrasztja vagy az o álló tengelye is jelez. Ugyanakkor a klarendonok
közé is sorolható tisztasága, világossága miatt.
Magyar változatát (Tt2001) Szabó Péter készítette.
A talpas antikva változathoz a sans serif párt Walter A. Schmidt tervezte, Computer
Modern Bright néven.
A Chuck Bigelow által tervezett Lucida font sok elemét átvette a Computer Modernnek (pl.
matematikai jelkészletét) - Donald Knuth és Chuck Bigelow egyaránt a Stanford Egyetem
professzorai.
Szintén a TeX-hez tartozó eredeti, Knuth által tervezett betűtípus a Concrete / Euler,
melyet Concrete Mathematics c. könyvéhez tervezett 1983-ban Hermann Zapffal. Ezeknek
nincs kövér párjuk, így kövérnek a Computer Modernt használják.

KESKENY BETŰK
Garamond Condensed
Az újságok (és hivatalos nyomtatványok) a keskeny (condensed, compressed, narrow)
betűk legnagyobb használói. Itt a cél az, hogy adott helyre minél több betű beférjen . A
keskenyebb betűket az újságok szűk hasábmérete is megköveteli: nélkülük túl sok elválasztásra
lenne szükség, ami sokszor nem is megoldható. Míg egyes lapok kenyérbetűnek is használják
(fárasztóvá téve az olvasást, azaz ez a megoldás nem ajánlott), többnyire - különösen a
bulvárlapok - címbetűnek. Bár a számítógép bármilyen betűt „össze tud nyomni”, ez az
automatikusan gyártott betű nem felel meg a tipográfiai követelményeknek, így csak
kifejezetten keskenynek tervezett betűt alkalmazzunk.

Ö Ű
KÖNYVBETŰK
Könyvekhez leginkább barokk vagy reneszánsz betűtípusokat használnak: Bulmer, Caslon,
Palatino, Garamond, Aldine, Century.

SZABVÁNYBETŰK
Az újságokhoz exkluzív használatra tervezett betűk kereskedelmi okokból, a közúti
jelzőtáblák feliratai (pl. településnévjelzők, utcatáblák, rendszámtáblák stb.) „állami”
szabványbetűi „hivatalból” nem keveredhetnek más betűkkel, hiszen egyik céljuk éppen az,
hogy a hivatalos feliratok egyértelműen elkülönüljenek a reklámtábláktól. Magyarországon a
városi önkormányzatok hirdetésekre vonatkozó rendeletei rendre kimondják:
„Reklámhordozókon nem alkalmazható a KRESZ-ben szereplő táblák színösszeállítása, továbbá
útbaigazító táblákon szabványosított betűtípus és jelrendszer, mert az zavaró lehet a
közlekedésre”. Talán e tipográfiai titkot erősíti, hogy a magyar közúti betűszabvány előírásai – a
[i]
külföldi példákkal ellentétben – csak 8100 Ft letöltési díjért szerezhetők be . Magyarországon
[ii]
a szabványt 115 oldalas útügyi műszaki előírás rögzíti . A magyar előírás műszaki rajzi
előírásokkal, azaz kézi szerkesztési leírással határozza meg e betűk rajzolását.
Szinte minden országnak megvan a maga hivatalos közúti betűtípusa az USA-ban a FHWA
[iii]
Series vagy Highway Gothic (negatívban a Clearview), a brit standard a Transport, a német a
[iv]
DIN1451 . Az első szabványbetűvita Angliában az 1950-es évek végén volt, ahol David
Kindersley tipográfus a talpas lineáris betűt (betűtípusa a MOT) tartotta olvashatóbbnak és
[v]
szembeszállt a hivatalos talpatlannal; de eredménytelenül .

[i] http://www.e-maut.hu/shop/artikeldetail.aspx?IDArtikel=836bf33b-5a6b-4ccd-8dcb-
ca477d2873a2
[ii] ÚT 2-1.124:2001 Közúti jelzőtáblák: A feliratok betűi, számjegyei és írásjelei.
Közlekedési és Vízügyi Minisztérium közúti főosztálya 2001. p. 115.
[iii] Standard Alphabets For Traffic Control Devices
http://mutcd.fhwa.dot.gov/SHSe/Alphabets.pdf
[iv] Traffic Sign Typefaces. http://opentype.info/blog/2008/05/18/traffic-sign-typefaces-
din-1451-germany/
[v] Loxley, Simon: Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007. p. 213

IDEGEN ABC-K BETŰI

Latin betűváltozatok

A világ számos országának, népének van „nemzeti” betűtípusa, mellyel ma is lépten-

nyomon találkozhatunk: az íreké az unciális betű, az oroszoké, románoké, szerbeké a pravoszláv
egyházi szövegek díszes glagolita betűje, a németeké a gót betű.
A nagy latin betűtípusoknak ma
már elkészültek az arab, héber, görög
változataik is, melyek a betűtípus
jellegzetességeit és a célírásrendszer
jellegzetességeit is megtartják. Ezeken
kívül azonban minden írásrendszernek
megvan a maga történeti fejlődése,
saját stíluskorszakai, felosztása.

MÁS ÁBÉCÉT UTÁNZÓ

BETŰK
A görög betűk törvényszerűségei szerint megformált latin
betűk
Létezik a görög írás mintájára
készített latin betűs betűtípus is, melyet egyes görög kiadványokban találni. A cirill betűkkel író
muzulmán tatároknak saját cirill betűs díszbetűjük van, mely az arab írást utánozza; hasonló a
helyzet a cirill betűvel író birobidzsáni zsidókkal.
A távol-keleti betűk azonos szélességűek (monospaced). Az ilyen írások között megjelenő
latin betűs írás sajátos - azonos szélessűgű - betűtípusú.

Idegen ábécék
 „Writing systems are political” – A görög betűk törvényszerűségei szerint megformált latin
betűk
Otl Aicher
A görög és cirill ábécék
stílustörténeti beosztása a latinnal
többé-kevésbé azonos, mert ugyanazok
a nyomdászok tervezték az egyes korok
latin, görög és cirill betűkészleteit. Más
kultúrák (kínai, indiai, japán, arab
stb.) betűkészletei azonban teljesen
más történeti fejlődésen mentek
keresztül (arab és héber betűket
terveztek európai nyomdászok, pl.
Garamond is).
Általánosnak mondható azonban,
hogy ma a vágott tollírást utánzó
vékony-vastag vonalak kontrasztján
alapuló; illetve az azonos Héber írást utánzó betűk Birobidzsánban
vonalvastagságú lineáris betűkészletek
minden ábécében megtalálhatók.
A nem latin (és latin eredetű) írásokban a kurzívnak általában nincs megfelelője, de mivel a
számítógépek lehetővé teszik, helyenként azonos formájú, de döntött betűket is használnak.
A mi kövér/félkövér betűnknek megfelelően vastagabb vonalú betűkészletek is léteznek, de
hogy a betű mely része vastagszik meg, az már egyedi jellegzetesség lehet.
Néhány ország az idők során hivatalosan ábécét váltott: legtöbbször a latin betűre tértek át.
Törökország. Kemal Atatürk javaslatára Törökországban 1928-ban az arab betűket „egyik
napról a másikra” felváltotta a latin (ez azt jelentette, hogy az idős emberek attól kezdve nem
tudták elolvasni az újságokat, az új könyveket; s nem tudtak a fiatalokkal levelezni sem – és
fordítva). Atatürk ezzel együtt egyfajta nyelvújítást is bevezetett. A korábbi ottomán törökre
jellemző arab, perzsa és francia eredetű szavak helyébe vagy ősi török szavakat kerestek, vagy új
szavakat kreáltak. A reform legnagyobb hátránya, hogy a mai emberek nem tudják a régi, még a
80 éves szövegeket sem elolvasni – sem az ábécéjüket, sem a nyelvüket nem értik (a reformot
egy cikk „katasztrofális sikernek” nevezte. A mai nyelvőrök már az angoltól féltik a törököt: a
Türkilizce-től (mint: hunglish).
Korea. A mai koreai ábécét (hangul) 1443–44-ben vezette be a kínai helyett Sedzsong
király. Az új írás bevezetése ellenállásba ütközött. Észak-Koreában ezt, délen ennek egy (a
japánhoz hasonlóan) kínaival kevert változatát használják.
Szomália. 1969-ben azért (is) volt puccs Szomáliában, hogy megváltozzon az ország
ábécéje. Az arab megreformálására, egyszerűsítésére (folyóírás kurzív jellege helyett különálló
betűhasználatúvá, a nyomdászat könnyebbé tétele érdekében) a 20. században többféle kísérlet
is született, eredménytelenül. Talán ebben az is közrejátszott, hogy az arab írás a szent Korán
írása. A máltai az egyetlen arab (keverék) nyelv, mely latin ábécét használ. Izrael a korábban
vallásos szövegekhez használt hébert köznyelvűvé újította fel. A vietnami az egyetlen kelet-ázsiai
nyelv, mely latin betűkkel ír. A török nyelvű közép-ázsiai országokban korábban még az volt a
kérdés, hogy arab vagy más betűkkel írjanak-e. Azerbajdzsán 1923-ban a latint választotta, de
1939-ben be kellett vezetnie a cirillt. Végül 1991-ben, elnyert függetlenségekor a cirill helyett
ismét bevezethette a latin betűt.
A Szovjetunió széthullása óta azonban sok nép és ország a cirill és a latin betűs írás között
„ingadozik” napjainkban is (pl. tatár). A szerb hivatalosan és a gyakorlatban is mindkét (latin és
cirill) írást használja – idősebbek a cirillt, fiatalabbak a latint kedvelik inkább.

Ábécék keverése

A Microsoft Tahoma betűtípusa minden nagyobb ábécé

számára azonos megformálási elvek alapján készült el (a többi
Open Type betűtípus hasonlóan multiszkriptuális).
Egy szövegben cirill vagy görög betűk használatakor először
az idegen betűkészletet válasszuk ki és csak utána a latint, hiszen
valószínű, hogy könnyebb a görög, cirill betűkkel azonos vagy
ahhoz hasonló latin (magyar) betűkészletet találni, mint fordítva.
Kínai betűkészlet esetén használjuk a kínaiban lévő latin
betűket: ezek némiképp eltérnek a mi betűtípusainktól, de a kínai
karakterű szövegben ezek a megszokottak. Ezen túl kínai (japán,
koreai) betűkhöz használhatunk sanserif betűtípust is latin betűs
szöveghez.

ARAB BETŰK A Tahoma A Microsoft Tahoma

betűtípusa minden nagyobb ABC
számára azonos megformálási
Az arab betűs írás, akárcsak a latin, a tollíráson alapszik. Az elvek alapján készült el (a többi
Open Type betűtípus hasonlóan
arabok azonban sokkal művészibb fokon űzték a tollírást, mint az multiszkriptuális).
európaiak, mert a figurális ábrázolás tiltása miatt a betűk
rajzolása jelentette az illusztrációt is egyben. Az arab nyomtatott írás mindmáig megőrizte a
tollírás jellegzetességeit. Akárcsak a mi kézírásunk, a betűk kötve vannak egymáshoz. A kötés
vonalának hossza tetszőleges! Az írás iránya jobbról balra tart. Nincsenek kis- és nagybetűk,
viszont az arab ábécé négyféle karakterkészlettel rendelkezik: szókezdő, belső, záró és önálló
betűkkel.
Az írás a szent Korán írása, így különös jelentősége van; az arab írás a muzulmán hittel
együtt terjedt, de a legtöbb nem arab nyelvű országban már csak vallásos jelentősége van.
Akárcsak a görög, ez is a föníciai betűkből fejlődött tovább az arameuson keresztül.
Az ellentétes irányú íráson kívül a toll dőlésszöge is más volt, mint a latin írásé, ezért az arab
betűk képzése egészen más alapú, mint a latiné.
A latin és az arab különbsége: a
latin betűk függőleges vonalak, az arab
betűk vízszintes vonal mentén
orientálódnak.

Az arab írás sajátosságaiból

következik, hogy kiemelésre másfajta
lehetőségeket kell igénybe vennie:
ilyen például a kiemelés színekkel, a
kövér betűtípusnál az alsó vízszintes
vonal megvastagítása, vagy a betűk
kötésekor a kötés vonalának elnyújtása
(akár végletesen). Látni döntött
betűket is az arab kiadványokban, ez
azonban többnyire hamis dőlt betű: a
számítógép torzítja a betűket, ráadásul
a latin írás irányának megfelelően A latin és az arab különbsége: a latin a függőleges, az arab
jobbfelé döntve. Elég ritka, hogy egy betű a vízszintes mentén orientálódik.
arab dőlt betű balra dőljön (amerre
kellene) és eleve dőltre lenne tervezve (a „kurzív” fogalma itt nem értelmezhető, hiszen az egész
arab írás „kurzív”).
Akárcsak a latin betű, a ma használt arab betűtípusok is évszázados múltra tekintenek
vissza. Többségük a 7–10. században alakult ki.
Az arab mellett a perzsa is arab eredetű jelekkel ír, de attól némileg eltérő ábécével.
Az arab betűvel írók háromféle számrendszert használnak: a „mi” arab számainkat (Észak-
Afrikában), a keleti-arab („indiai”) számokat (‫ أرقام هندية‬arqām hindiyyah) és a rendes arab
számokat. A számok a szövegekben balról jobbra haladnak akkor is, ha a szöveg jobbról balra
fut.
A modern kommunikációs eszközök ma még nem mindig képesek az arab betűk átvitelére
(chat, SMS, mp3 tag, domainnevek stb.). Erre az arabok saját írásuk latin változatát használják.
Az „arab chat-ábécé” számokat is tartalmaz (pl. a 3 az ajin jele) olyan hangokra, melyeknek
nincs latin betűs megfelelőjük:
pl. britania al3o'9ma / britanya el 3ozma = ‫ = بريطانيا العظمى‬Nagy-Britannia

ARAB BETŰSTÍLUSOK

CIRILL BETŰK (КИРИЛЛИЦА)

A cirill betűk alapját adó glagolita szláv egyházi ábécét (словѣньскъ) a görög alapján
tervezte Szent Klement a 10. században. A szláv óegyházi nyelvet a Thesszalonikiből induló Cirill
és Metód vezette be, ezért nevezték el Cirillről az írást is.
Az első cirill nyomdai betű Krakkóban készült 1490-ben (Ludolf Borchtorp). Az első cirill
kurzív 1583-ban jelent meg, és a kurzív változatot csak a 18. századtól alkalmazták együtt az
állóval. 1647-ig csak vallásos tárgyú könyvek jelentek meg. Nagy Péter cár a korabeli cirillt
egyszerűsíteni akarta, s ezzel Jan Tessig amszterdami nyomdászt bízta meg. A „köznapi írás”
végül a 19. században állandósult. 1703-ban jelent meg az első újság, Nagy Péter személyes
szerkesztésében és korrektúrájával. 1917/18-ban került sor a cirill utolsó nagy reformjára,
amikor 4 karaktert töröltek belőle.
A cirill betűk ugyanazokon a korszakokon mentek keresztül, mint a latin, de
hagyományosan kimaradt a reneszánsz. Cirill betűvel írnak a volt szovjet tagköztársaságok
többségében, illetve az Oroszországon belüli nemzetiségek nyelvein, bár a török népek körében
egyre inkább áttérnek egy módosított latin ábécére. Kezdetben cirillt használt a román is.
Az álló kisbetűk neve prjámoj srift, a dőlt kursziv, mely helyett néha sanserifet használnak
(naklonnüj srift, dőlt írás).
A történeti latin betűtípusok digitális változatainak többsége az eredeti latin alapján
megtervezett cirill betűket tartalmaz. A neohumanista cirillbetűtípusok különösen elterjedtek
(Lazurski, Minion)

GÖRÖG BETŰK (ΕΛΛΗΝΙΚΌ ΑΛΦΆΒΗΤΟ)

A görög nagybetűk a latinhoz hasonló hagyományból erednek. A kisbetűk azonban
valójában kurzívak, ennyiben a görög kisbetűs írás képe a latin kurzívra hasonlít inkább,
pontosabban valahol a latin álló és kurzív között van. Éppen ezért a görög dőlt (pontosabban:
döntött) kurzív betű nem szerves része a görög betűk történetének, hanem új fejlemény:
kontrasztjában nem áll olyan erősen az eleve kurzív hatású álló betűk mellett, mint a latin álló-
dőlt pár.
Az első görög nyomdai betűket Nicolas Jenson készítette Velencében. A latin betűk
történetéből ismert nagy betűmetszők mind készítettek görög betűkészleteket is. Az első
Görögországban nyomtatott könyv azonban csak 1759-ben készült Athosz hegyén, az első
„polgári” nyomtatvány 1821-ben.
A görög nyomtatott betűknek három változatuk ismert:
orthotikus (az álló latin betűssel egyenértékű [görögül orthósz = álló]). Talpaik sokkal
ritkábbak és kisebbek, mint a latin betűkéi. A 16. században eltűntek, s csak a 20. században
jelentek meg újra (New Hellenic);
kurzív (a latin kurzívnak megfelelő, de létezik álló és dőlt változatban is). A 15. században
jelent meg, de nem volt népszerű. Legnépszerűbb új változata a Porson (1806);
kancelláriai a kurzív ligatúrákkal (több száz!) díszített változata, mely a 16–18. század
standardja volt.
A modern görög betűtípusok a latinhoz hasonlóan fejlődtek, de kisebb választékban
léteznek.
Porson (1806 Richard Porson) Klasszikus görög szövegek típusbetűje.
Gill Sans Gill stílusában készített betű, nem ő maga tervezte.
New Hellenic (1927 Victor Scholderer)
Antigone (1927 Jan van Krimpen) Eredetileg szépirodalmi lírai könyvek szedésére tervezett
humanista betű.
Heraclit (1954 Hermann Zapf) A Palatinóval együtthasználatra tervezett humanista betű.
A mai görögben egyféle ékezet van, mely lehet vonal vagy ritkán pont is. A nagybetűs
szövegre nem rakják ki az ékezetet, kivéve a szókezdő betűt. Kérdőjel helyett pontosvesszőt
használnak.

KÍNAI BETŰK
A mai kínai betűk a kalligráfia és a nyomdászat közös szüleményei. Szövegbetűként a
betűtípusoknak két fő osztályuk van: a mi antikvánkhoz hasonló, vékony és vastag vonalakból
álló, ill. azonos vonalvastagságú lineáris betűtípus.
Az olvasás iránya, akárcsak a japánban, tetszés szerint jobbról balra + felülről lefelé, vagy a
miénkhez hasonló. A felülről lefelé olvasásnál lényegében 90°-kal el kell forgatni a szöveget, de
közben a betűk eredeti irányukban maradnak.

HÉBER BETŰK
A héber is a főníciai írásból
fejlődött ki, akárcsak a görög. Eredeti
változata az i. e. 9. századból ered:
máig csak vallásos szövegkhez
használják. A mai héber ábécé a
„szögletes héber” az arameusból
fejlődött ki, az i. sz. 3. században.
Sokáig csak vallásos szövegekhez
használták, de ez a mai héber alapja. A Kínai kontrasztos betűtípus
19. századtól kezdték használni nem
vallásos szövegekhez.

KÖRZETEK, DÍSZJELEK, NYOMDAI DÍSZEK

Különféle díszítőjeleink a barokk cikornyás
kiadványok idején élték virágkorukat, de a 19.
században is igen népszerűek voltak. A szecesszió
korában sajátos szecessziós díszítéseket
alkalmaztak, majd ezek eltűntek, és ma már ismét
a barokkos díszjeleket használják, de csak ritkán,
és megfelelő hangulatú kiadványokban.
Ma a körzetekhez külön betűtípusokként lehet
használni (a font neve általában a Fleuron szót
tartalmazza).

Díszkeretek – Cartouche
ornaments

Díszkeretekhez ún. border fontok

tartalmaznak sarok- és vonalmintákat. Bár néhány
keretstílus (pl. sima vonal, szaggatott, pontozott
vonal) minden kiadványszerkesztő programban
Egy oldalon belül különféle olvasási irányú
található, ennél jóval nagyobb gazdagsága alakult szövegek. Figyeljük meg a szövegközi latin
betűs részleteket!
ki az évszázadok során a kereteknek.
Díszkeretek vagy díszítő (ornamens) sorok
létrehozhatók egyedi elemekből is (sorminta).

Körzetek – Fleuron Ornaments

Ezeket önállóan, általában középre igazítva alkalmazzák.

Körzetek – Flourish Ornaments

Mutató ujjak – pointer ornaments ☞

Egyéb elnevezések: index, fist

A mutató ujjak hosszú szünet után a számítógépekben jelentek meg újra mint a linkre
mutató mutatók.

Díszléniák – Fillet ornaments

A 30–40-es évekbeli napisajtó mindennapos díszítőelemei, mára azonban gyakorlatilag

kihaltak: a számítógépek nem támogatják használatukat.

KÉZÍRÁSOS BETŰTÍPUSOK
Spencerian Script
P22 Cézanne, Adore, Chato Band, Comic Sans
Kézírást utánzó betűk. Hosszabb
szövegre ne alkalmazzuk, mert igen
nehezen olvashatók. Találunk közöttük
18–19. századi, vágott tollal írt
szépírást (angol, francia vagy német
ideáknak megfelelően) és mai
golyóstollas vagy filctollas
„macskakaparást” vagy gyors kézírást
utánzó betűtípusokat is. A hazánkban
általános iskolákban ma is tanított álló
kézírás igen ritka a betűkészletek
között. Script Modern kézírásos betű: Cézanne Pro (James Greishaber
2005)
Korunk jellegzetessége a Microsoft
egy képregénybuborékokat használó szoftveréhez terveztetett Comic Sans betűtípus gyakori
használata, főleg informális szövegek (viccek, hirdetmények, magánlevelek) esetén, ami jól
mutatja, hogy a hétköznapi felhasználó a nyomtatott szöveget is igyekszik a kézírásoshoz
hasonlóvá tenni, elkülönítve ezzel a nyomtatott „komoly” szövegtől: a kézírás stílusértékére ma
(a kézírás utáni korban?) is szükség van. A betűket kínáló internetes oldalakon a kézírást utánzó
betűket töltik le legtöbbször: arányuk minden betűfajta közül a legnagyobb. A digitális,
nyomtatott betűs környezetben az emberek keresik a kézírás vizuális megjelenését: bár nem
saját kezükkel, saját stílusukban, de a számtalan kézírás-betűtípus arra utal, hogy sokan sokfélét
keresnek. A kézírásra láthatóan igény van, még ha géppel is írják.
Hasonló törekvés a korai brit újságlevelekben is előfordult: szépírásos betűkkel szedték a
lapokat, hogy hasonlítsanak az „igaziakra” – talán nem utolsósorban azért, mert ezt az
írásformát szokták meg, ismerték az olvasók (Gutenberg nem talált ki új betűformákat). A
Gutenberg-biblia gót betűi, az itáliai antikvák, a kurzív nyomtatott betűk a maguk formájával is
a vágott hegyű tollal való kézírást igyekeztek utánozni. (A kínai, japán, héber, arab betűk
hasonlóképp: közülük talán a szóbeli betűkapcsolatokat nyomtatásban is kötő arab áll
legközelebb a kézíráshoz.) Különösen a kézírás egyediségére utalnak a ligatúrák, szóperemi
cikornyák (swath), betűváltozatok, melyek az idő előrehaladtával folyamatosan koptak ki a
nyomdászok fiókjaiból. Bizonyára nem véletlen, hogy a random fontot épp kézírásos betűre
fejlesztették ki (és nem az ólombetűk eltéréseinek „szimulálására”), és hogy a „csúnya” kézírást
utánzó betűtípusok olyan népszerűek: a mai tipográfia sajátosan kifordult feladata, hogy
igyekezzen úgy csinálni, mintha nem is nyomtatott betű lenne – de ahhoz, hogy ez valóban
ilyennek is tűnjön, a felhasználónak a tipográfia és nem a kézírás szabályait kell alkalmaznia!
Más kérdés a szépírásos betűk divatja. Ilyen betűket már a 19. században is kínáltak, de akkor
még ugyanezek a formák viszonylag könnyen olvashatók is voltak, hisz ez volt a standard
kézírás formája. Ma a szemünknek már szokatlan a szépírás, ezért – bár szépsége nem változott
– nehezen olvasható, mégis sokan használják, mert – szép.
Comic Sans MS (1994 Vincent Connare) A Microsoft számára készült, egy olyan
programhoz, melyben a képregényhez hasonló buborékban beszélnek a szereplők. Bár
látszólag a legegyszerűbb kézírásos, „filctollal rajzolt" betűtípus, az informális szövegekhez,
falragaszokhoz rendkívül népszerű. „Rejtett extrája” az eurójel: €
Tekton (1989 David Siegel) Frank Ching építész kézírásos betűi alapján készült.

RÉGIESNEK HATÓ
BETŰK
Antique

Időnként divatba jönnek az

eredeti nyomtatványok véletlenszerű
hibáit, a papír és az ólombetűk
egyenetlenségeit imitáló, általában Geometrikus kézírás Vlagyivosztokból
valódi nyomtatott betű digitalizálásán
alapuló antikva antikvák. Ezek kis méretben valóban eredeti nyomtatott szöveg illúzióját
kelthetik. Elképzelhető, hogy az eredeti korszakban nem volt dőlt vagy félkövér verziója az adott
betűnek.

INTELLIGENS BETŰK
Beowolf (1990, Erik van Blokland)
A számítógépes betűtípusok képesek minden betűt máshogy rajzolni: erre a kézírás
utánzásakor lehet a legnagyobb szükség. Az ilyen betűk azonban külön szoftvertámogatást
igényelnek, ezért nem tudtak elterjedni.
Az Adobe Multiple Master fontok egyes jellemzői folyamatos átmenettel állíthatók, pl.
vékonytól kövérig. Képes pl. arra, hogy az eltérő méretű betűk eltérő jellemzőjűek (pl.
vastagságúak, arányúak) legyenek, akárcsak a nyomdai ólombetűk: a címbetűk relatíve
vékonyabbak, mint a kisméretű betűk.
Hasonlóképp intelligens font az, amelyikben számos ligatúra szerepel, amit a számítógép
megfelelően tud létrehozni és variálni (pl. Mrs Eaves [1996, Zuzana Licko]). Tetszés szerint
kiválasztható, hogy mely előre elkészített, azaz megtervezett ligatúrákat akarja a felhasználó
alkalmazni.

SZEDÉS, MIKROTIPOGRÁFIA
A „szedési" ill. „mikrotipográfiai" szavakat szinonímaként használom; s e szövegben a
„tipográfiai" szót is ebben a szűk jelentésben használom. A mikrotipográfia tárgykörébe
tartoznak a „tipográfiai részletkérdések" (pl. betűköz, sortávolság, egalizálás, behúzás; melyek
egy részét a szerkesztőprogramok automatikusan is beállítják), és tartalmazza a tipográfiailag
megfelelő írásjelek használatát is. Angol szakkifejezéssel kb. megfelel az orthotypography
területének.

Megjegyzés: az alábbi fejezetben található minták egy része tipográfiailag nem megfelelő
a tananyagfelvivő rendszer korlátai miatt. Ezen esetekben a szöveges leírás veendő
irányadónak.
AZ IDÉZŐJELEK CSALÁDJA
Történeti fejlődés

Az 1903-as Simonyi-féle kalauz[1] »-« jelet használ. Megemlíti, hogy „néha e jelet
egyszerűbben írják: ,-‘", hozzátéve, hogy ez inkább kerülendő, „mert könnyen összetévesztik a
vesszővel s a hiányjellel". S valóban, még a szabályzatban is zavaró a példa, mert a kezdő tagja
valóban a vesszőnek felel meg (valószínűleg ezért került később fölülre, '-' formában, azaz
mindkét helyen egyszerű aposztróf jellel[2]). Ő még a lúdlábat nevezi macskakörömnek, s
gyakori használatát pl. címek esetén német hatásnak tulajdonítja. „A nyelvészeti munkákban
egyes szók jelentésének kitüntetésére sokszor szükséges az idézőjel, de hogy ne legyen olyan
tarka, ilyekor inkább az egyszerűbb jelet (,-‘) használjuk, ezt ,-‘ tehát kiemelőjelnek, a »-« jelt
pedig az igazi idézetekre szorítjuk". Ez a funkcionális elkülönítés ma is él „-" ill. '-' formában.
Az 1929-es tipográfiai szabályzat kétféle idézőjelet fogad el helyesnek: a korábbi »-« alak
mellett a „-" formát is.
Az 1939-es 7. kiadás a „-" és »-« jelet egyenrangúként használja, és megemlíti, vagy hogy
„néha e jelt egyszerűbben írják: ,-‘ alakban.
Az 1954-es szabályzat (10. kiadás) hozza be és teszi kizárólagossá a „-" formát, a korábban
egyenértékűként kezelt befelé mutató lúdlábas »-« megoldásra a belső idézőjel szerepét osztva.
Miért változott meg a záró idézőjel „kunkorodása"? Talán Fábián Pál egy megjegyzése
magyarázza a változtatás okát: „kézírásban a felfelé fordított vesszőpárt nem könnyű kitenni."
[3]
Más országokban más az idézőjel alakja; több helyütt többféle is egyenértékűként használt,
akárcsak korábban minálunk. A magyar „-" formával csak a lengyel (és némely holland)
használat egyezik meg,
Az idézőjel és belső idézőjel használatát a mai Szabályzat pontosan definiálja.
- A 11. kiadás 1985-ös verziójában még olyan betűtípust használnak, melyen egyértelműen
látható, hogy az idézőjel merre kunkorodik. Az új, 12. lenyomatban használt betűtípus egyes
karakterei némileg eltérnek a korábbitól, pl. idézőjele nem „kunkorodó", hanem csak vastagodó
vonalú, ami megnehezíti annak eldöntését, hogy pontosan melyik karaktert is kell záró
idézőjelként használni: " vagy " alakút. Javasolt volna a 12. lenyomatnál használt betűtípus
idézőjelét „kunkorodóra" lecserélni, hogy ez egyértelműen látszódjon.
- A Szabályzat nem említi az elsősorban humán - pl. épp nyelvészeti - kiadványokban
használt aposztróf-párt '-', így javasolt volna ennek funkcióját itt meghatározni (sokan a ‘-' párt
használják, angol minta alapján).

[1] Simonyi Zsigmond 1903. Az új helyesírás. Budapest, Athenaeum.

[2] Ma is él az alsó nyitó félidézőjel a lengyel belső idézőjel egyik lehetséges változataként ‚-' formában.
[3] Fábián Pál 1967. Az akadémiai helyesírás előzményei. Akadémiai Kiadó.

Idézés, Quotation mark

„0132 nyitó idézőjel, macskaköröm
"0148 záró idézőjel close quotes, macskaköröm
"0147 open quotes
'0146 single close quote, aposztróf, félidézőjel
‘0145 single open quote, félidézőjel
»0187 lúdláb (comillas [sp.], guillemets [fr.] vagy angled quotation marks)
«0171 lúdláb (comillas [sp.], guillemets [fr.] vagy angled quotation marks)
' láb (foot)
" hüvelyk (inch, coll)
´0180 perc (itt: ékezet jellel)
´´2×0180 másodperc
Minden szó szerinti idézetet, azaz olyan szövegrészt, melyet másoktól veszünk át, idézőjelbe
kell tenni, és meg kell adni a forrását. Ez alól kivétel lehet, ha szépirodalmi műből idézünk úgy,
hogy az idézés ténye nyilvánvaló, vagy ha az idézet egy szépirodalmi szöveg része.
Ha az idézőjelen belüli szöveget, teljes szöveg ismeretében egyértelműbbé tennénk egy
betoldással, azt szögletes zárójelek közé tegyük: „Az ország [Ausztria] minden pontján jártam
már.” Az idézetben talált hibákat zárójelbe tett sic! (=így) szócskával jelezzük, hogy
egyértelművé tegyük, nem elütésről vagy rosz [sic!] idézésről van szó.
Az idézőjelet (kézírásban és nyomtatásban) az idézet kezdetén alul, az idézet végén pedig fölül tesszük ki. [...] Ha az
idézőjelbe tett mondaton belül még egy idézőjelre van szükség, hegyével befelé forduló jelpárt használunk: Petőfi írta apjáról:
„Szemében »mesterségem« / Most is nagy szálka még; / Előítéletét az / Évek nem szünteték.” (A Magyar Helyesírás
szabályai. 11. kiadás, 256.)

A magyar idézőjel mindig alul indul és felül záródik, és „99-es” alakú, ahogy kézírással
megtanultuk. „Ez csak kevés programnál jelenik meg automatikusan", ezért érdemes
megjegyezni az Alt-kódjait. „Az idézeten belüli idézetre »ezt a jelpárt« használjuk, épp fordítva,
mint a franciák a normál idézőjelként (franciául a nyilak kifelé mutatnak, magyarul befelé.
Mindkét változatot számos nyelv használja).”
 Régebben magyarul is elfogadott volt a »lúdlábak« normál idézőjelkénti használata (ma
már nem).
» Régebben idézőjelet tettek ki
» végig egy idézett szöveg esetében
» az idézet sorai elejére.
A félidézőjelet, mindkét oldalán 9-es formájú aposztróf formában, az idézet 'harmadik
szintjén' használjuk.
Idézéskor az idézett szöveget szedhetjük dőlt betűvel; elején és végén egy üres sorral,
mindkét oldalán behúzásnyi méretű margóval.
Ha az idézet új mondat, akkor még mondaton belül is nagybetűvel kezdjük: „Ez helyes
megoldás." (angolul mintára így is lehet: „[e]z a helyes megoldás”)
Bizonyos betűtípusokban az idézőjel nem kunkorodik, csak vonala vastagszik.
Angol nyelvű szövegek esetén a britek az aposztrófot és annak fordított párját használják
idézőjelnek (‘ '), míg a kettős idézőjelet “ ” formában az USA-ban használnak. Mindkét esetben a
másik jelpáros használt a belső idézethez. Az egyenes („írógép" vagy interneten megszokott)
idézőjel egyik esetben sem használt idézésre.

APOSZTRÓF, HÜVELYK,
FOKPERC

Magyar és angol használatban az

aposztróf (hiányjel, félidézőjel) a 9-
esként kunkorodó ' jel ('04, nehogy
má'). A fok, fokperc, fokmásodperc
jelölése: °, ', ”. A hüvelyk (coll, inch) és
láb (feet) jelölése: ”, '. Angol
használatban a nyitó aposztróf (pl. ‘68,
évszámnál) 6-osként kunkorodik
(nyitó félidézőjel).

Internetes szövegírás Az interneten nem egyszerű a helyes

magyar idézőjel használata, ha az a célunk, hogy minden
böngészőben helyesen jelenjen meg.
(http://www.karinthy.hu/~NIKITA/szedes/Bevezet.htm,
Szövegbarkácsolók füzete). Nyilvánvalóan a szöveget más írta és
más készítette el az internetes változatot.
A MÍNUSZOK
CSALÁDJA
Történeti fejlődés

Az 1841-es szabályzat[1] még csak egyféle vonal-jelet ismertet (kötő vagy kapcsoló jel). Az
1929-es szabályzat kötőjelet és (kvirtmínusz hosszúságú) gondolatjelet ismer. Az 1954-es
szabályzat iktatja be először az írásjelek közé a harmadik verziót, a nagykötőjelet.
A Szabályzat 1985-ös kiadásában a „gondolatjel" és „hosszú kötőjel" szavakkal különféle
funkciójú írásjeleket határoz meg, tipográfiájában viszont egységesen kvirtmínuszt használ. A
gondolatjel a nem tapadóként, a kötőjel pedig tapadóként[2] viselkedik, akár kis- akár
nagykötőjelről legyen szó. A mai Szabályzat csak ezeket a tulajdonságokat említi, arról, hogy a
jelek milyen (nyomdai) karakterrel írandók, nem rendelkezik.
A szabályzat fényszedéses 1985-ös kiadásában levő kvirtmínusz az új, számítógépen szerkesztett
12. lenyomatában már félkvirtmínuszként szerepel: a kvirtmínusz teljesen eltűnt. (Pl. a korábbi
TU-154 vagy Budapest-Bécs írásmód tehát az új lenyomatban TU-154, ill. Budapest-Bécs). Ez
nyomdászati, tipográfiai váltást tükröz, de megzavarja a számítógépen írókat, hiszen nem tudni,
most melyik karakter a helyes. A szabályzat tehát megnevezi ugyan, hogy pl. a TU-154-et
nagykötőjellel kell írni, de nem definiálja, hogy milyen is legyen a nagykötőjel: kvritmínusz vagy
félkvirtmínusz. Az új lenyomat tehát háromféle (pontosabban, az elválasztójellel együtt négy)
jelet tárgyal, de csak két karaktert alkalmaz rájuk. A nagykötőjel és a gondolatjel alakjának
azonosságát csak a szabályzatban használt jeleket megfigyelve tudjuk empirikusan
kikövetkeztetni, holott a 10. kiadás még szövegesen is megjegyezte: [a nagykötőjel] „alakjára
nézve azonos a gondolatjellel". Ez a későbbi kiadásból kikerült. A 10. kiadás egyébként
láthatóan a tapadó nagykötőjelnél is alkalmaz spáciumot, ami esztétikailag megfelelőbb, mint a
spácium nélkül tapadó jel; a mai szövegszerkesztők gyakorlata azonban spáciumot nem ismer.
[1] Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai. Magyar Tudós Társaság. Ötödik kiadás.
Buda, 1841.
[2] Tapad: nincs szóköz előtte ill. utána

Fontos:
– a gondolatjel és a nagykötőjel azonos hosszúságú jellel (félkvirtmínusszal) írandó
– a jelenlegi gyakorlatban magyar szövegekben az angol m-dash (kvirtmínusz: -) írásjelként
nem használt.
– olyan esetekben, amikor a kötőjelnél hosszabb karakterek nem elérhetők, a szóköz nélkül
tapadó -- forma használandó nagykötőjel helyett
 ELVÁLASZTÁS

- kötőjel, elválasztójel, diviz (hyphen,trait d'union)

Lágy elválasztójel:
Word: ctrl+- (a rendes billentyűzeten, nem a numerikuson)
Quark: Edit->H&Js

Történet Korábban elválasztás helyett rövidítettek, ha nem fért ki egy szó, vagy jelzés
nélkül választottak el. Az elválasztójel, a semipunctum a 14. századtól került használatba, eleinte
kettős vagy ferde vonásként (a kötőjel egyes betűtípusokban ma is ferde vagy kettős ferde
vonás).
Használat. A - jel azonos alakú, de két ellentétes célt szolgál: kötőjel funkcióban összeköt
bizonyos szavakat (egy-egy, kell-e), elválasztójelként két sorba választ el egy szót. A kötőjel
egyes esetekben a sor végén nem dobhatja át a kötőjel utáni tagot a következő sorba, pl. a
helyes-
e
helytelen megoldás. Ezért érdemes ilyen helyzetben törhetetlen kötőjelet használni. Kézi
elválasztásra akkor van szükség, ha nagyon hosszú szavaink vannak egy sorban, és emiatt a
szóköz megnő.
Az e-mail és webcímeket lehetőleg
ne válasszuk el: nem triviális, hogy
hogyan is lehet egyértelműen
elválasztani egy kis‑jános@c‑com.nu
típusú címet.

Az elválasztás hiánya miatt

túl nagy szóközök
Az
elkelkáposztástalaníthatatlanság
például ilyen jelenséget okoz a
sorkizárt bekezdésekben.
Elválasztáshoz elválasztójelet kell Az elválasztás hiánya miatt túl nagy szóközök
hasz-
nálni.
Szó első és u-
tolsó betűjét akkor se válasszuk el, ha az elvileg helyes volna. Összetett szavakat az összetétel
határán válasszuk el akkor is, ha a szótagolás szerint máshol is lehetne.
Ne válasszuk el egymástól a sor végén a mértékegységet és a számot (11 kg).
Címeket ne válasszunk el.
Amikor kézzel elválasztójelet illesztünk be egy szóba, azt ne sima kötőjellel tegyük, hanem a
feltételes (lágy) elválasztás karakterével (ctrl+-). Így ha később mégsem ott lesz a szó
elválasztva, a - jel nem ma-rad benne a szóban. A lágy elválasztójel nem látható, ha az adott
szótag nem sorvégi helyzetben van, de aktivizálódik sor végén.
A „mínuszjel" (mely nem igazi mínusz, mert az gondolatjel hosszúságú) megnyomásával
egy mindkét funkcióban használható jelet kapunk, mely azonban bizonyos esetekben nem
működik helyesen: sorvégen kötőjelként, sorközben elválasztóként funkcionál.
Egymás alatt lehetőleg 2-3 elválasztásnál több ne legyen, mert csúnya. Az egymás alatt
található elválasztások száma a kiadványszerkesztő szoftverekben külön megadható.
Ha gondolatjelnél vagy kötőjelnél választunk el (utóbbi pl. földrajzi nevekben), a kötőjel
vagy gondolatjel az elválasztójel szerepét töltse be, ne kerüljön át a következő sorba:
Luppa-
sziget

Szakszöveg esetén azonban az egyértelműség miatt mindkét helyen jelenjen meg a kötőjel,
jelezvén, hogy nem elválasztójelről van szó:
Luppa-
-sziget

A magyar elválasztás szabályai jelentősen eltérnek az angol (vagy más nyelv) szabályaitól,
ezért az automatikus elválasztást csak akkor szabad bekapcsolni, ha az adott program ismeri a
magyar szabályokat. Ha a szoftverben található magyar elválasztóprogram, kapcsoljuk be, de
ekkor is érdemes ellenőrizni (pl. összetett szavaknál): fussunk végig a sorok végén.
Értelemszerűen ne használjuk a magyar elválasztóprogramot idegen nyelvű szövegre. Ha
Wordben beállítjuk az adott szövegrész nyelvét, akkor ha a megfelelő programrészek
rendelkezésre állnak, az elválasztást (valamint az automatikus javítási funkcióban az
idézőjeleket, sorszámozást) az adott nyelvnek megfelelően végzi el.

TÖRHETETLEN ÉS TÖRŐ KÖTŐJELEK

Nonbreaking / breaking hyphen
Nem törő (törhetetlen) kötőjel: Word: ctrl+_ Quark: ctrl+= vagy ctrl+ó
Törhetetlen (nem törő) kötőjel: ha a - jelnek nem akarjuk megengedni, hogy elválasztójellé
alakuljon, nem törő kötőjelet kell használni. Erre is csak ritkán van szükség, ha pl. ez: tudod-e,
sorvégi helyzetbe kerül. Ez Wordben a ctrl+_ (vagyis ctrl+shift+-), Quarkban a ctrl+= vagy
magyar billentyűzetkiosztás esetén a ctrl+ó billentyűparancsokkal érhető el.
A kötőjel (vagy elválasztójel) sok betűtípusban kicsit ferde, míg a gondolatjelek mindig
egyenesek.

KISKÖTŐJEL
Az elválasztójellel azonos formájú a kiskötőjel, mely pl. az egy-egy vagy 8-at
szókapcsolatokban fordul elő. Ezt sor végén a program elválasztójelként értelmezi, ezért
ilyenkor át kell vinni a következő sorba egy elé beütött shift+enter használatával vagy nem törő
változatával el kell kerülni elválasztását
A félig kihagyott szóösszetételek esetében a következőképp használjuk a kötőjelet: első- és
másodfokú függvények, falfúrás és -vágás. A földrajzi nevek kötőjelezésére vonatkozó
szabályokat lásd a megfelelő irodalomban! A kétezernél nagyobb, betűvel kiírt számokat
kötőjellel tagoljuk (nyolcmillió-kétszázezer-hat), és idegen szavak végén a néma vagy a
magyartól eltérően ejtett, valamint több szóból álló tulajdonnevekhez is kötőjellel kapcsoljuk a
melléknévképzőt (Glasgow-ban, New York-i). Ha az idegen szó magánhangzóra végződik, a
toldalékoláskor ez megnyúlik, amit írásban így érzékeltetünk: Rio - Rióban. Szintén kötőjelet
használunk szóismétléseknél (pl. messze-messze), a mellérendelő szókapcsolatok egyes fajtáinál
(pl. ide-oda, apraja-nagyja), az ikerszók egyes lazább fajtáinál (pl. gizes-gazos).

NAGYKÖTŐJEL, GONDOLATJEL
- 0150 gondolatjel (ha szóközök veszik körbe) = nagykötőjel (ha tapad a mellette lévő
szavakhoz), En-Dash, félkvirtmínusz (½mínusz) Wordben: ctrl+numerikus mínusz
- 0151 nagykötőjel (csak régi használatban, ma már elavult), Em-Dash, kvirtmínusz
(1mínusz) Wordben: ctrl+shift+ num. mínusz; Quarkban: ctrl+shift+= vagy ctrl+shift+ó
− U+2212 mínusz jel
A gondolatjel - közbeékelt gondolat használatára - az ALT+150 billentyűkombinációval
hozható létre. Magyar használatában egyik oldalán sem tapad a szöveghez.
A gondolatjel és a nagykötőjel a mai magyar használatban azonos karakter
(félkvirtmínusz), de a gondolatjelet szóközök veszik körbe, a nagykötőjelet (akárcsak a
közönséges kötőjelet) nem: az közvetlenül tapad az előtte és utána levő szavakhoz.
Tehát a gondolatjel három karakter: szóköz-félkvirtmínusz-szóköz együttese.
Szépirodalmi kéziratokban szokás a gondolatjelet = vagy -- jellel helyettesíteni, mely
könnyen kicserélhető a szöveg elkészültével a helyes karakterre.
Nagykötőjelet használunk valamitől valamiig kifejezésére: 6-12 óráig, 6-12. oldal, 1848-49),
Bécs--Budapest vasútvonal.
Negatív számok mínuszjele is gondolatjel. A mínuszjel hossza elvileg megegyezik a plusz jel
keresztvonásának hosszával, gyakorlatban a hozzá legközelebb állót használjuk: + - - - (Az
unicode szabvány szerinti fontokban már külön mínuszjel is szerepel) (az internetre szabott
Verdana betűtípus nem tesz különbséget e jelek között).
Típusjelzésre - pl. Apollo-15 és hasonló szerkezetekben - nagykötőjelet használunk.
A kvirtmínusz (=1 négyzet hosszúságú mínusz) karakter megjelölésére többféle szót is
használnak magyarul, általáb

TÉRKÖZÖK (BETŰKÖZ, SZÓKÖZ, SORTÁVOLSÁG,

BEHÚZÁS)
SZÓKÖZ

Törő szóköz / Breaking standard / flexible space (variábel): Szóköz gomb

Nem törő szóköz / Nonbreaking standard space: Ctrl+5 [QuarkXpress 7]
Törő n szóköz / Breaking en space: Ctrl+Shift+6
Törő m szóköz / Breaking em space: Ctrl+Shift+7
Nem törő spácium / Nonbreaking Thin space: Ctrl+Alt+Shift+8
1/6 szóköz / 6-per-em space (különleges karakter beszúrása)
Történet. Szóközt az írátörténet kezdetén nem alkalmaztak.
A központozás (interpunkció) először valóban központozás volt: a folyószöveg·szavai·közé
elhelyezett·pontokból·állt. Először olyan helyeken alkalmazták, ahol a szöveg enélkül már
valóban értelmezhetetlen lett volna. A szövegek ugyanis a scriptio continua elve szerint egybeírt
hosszan kanyargó folyószövegek voltak, mely hangos felolvasásra alkalmas volt. Eredete épp
abban áll, hogy a szöveget hangos felolvasásra írták: valójában a hangzó, folyamatosan
kimondott szófolyam hanghű vizuális kódolása volt.
A szóköz az európai kultúrában a 7. századtól általános.
A kínai vagy japán írás ma sem használ szóközt (az írásjelek után van térköz, de a szavak
között nincs).
„Szóközt hagyunk a szavak, valamint az írás­jel­lel lezárt mondatok és tagmondatok között, a zárójelek és az idézőjelek
közé foglalt közlési egységek előtt és után, a gondolatjel előtt és után stb. Nincs viszont szóköz a [...] kötőjel és a nagykötőjel
két oldalán; a kezdő zárójel és idézőjel hozzátapad az utána következő, a berekesztő zárójel és idézőjel pedig az előtte álló
szóhoz stb." (A Magyar Helyesírás szabályai. 11. kiadás, 239.)
A szóköz értéke a szerkesztőprogramban alapbeállításból kb. 80 és 120% között változik, a
betűtípusban definiált 100% értékhez képest. Ez átállítható, ha a
minimum/optimum/maximum értékeket módosítjuk. Érdemes kicsit nagyobb szótávolságot
megadni.

SPÁCIUM

A spácium (ponthossz köz, 0,2 n vagy mások szerint: 1/6 szóköz, punctuation space) pont
hosszúságú szóköz. Ezt kettőspont, pontosvessző, felkiáltójel, kérdőjel előtt szokták alkalmazni,
hacsak már nincs eleve beállítva az adott karakternél. Szóköz helyett szebb, ha az ötnél több
jegyű számok hármas csoportjait is ezzel választjuk el: 125 000 000. Spáciumot az adott
karakter kern (karaktertávolság) értékének minimális növelésével is létrehozhatunk. Spácium
tehető felkiáltójel elé vagy zárójelek belső oldalához.

NEM TÖRŐ SZÓKÖZ

Nem törő szóköz: ctrl+shift+szóköz
Törhetetlen (nem törő) szóköz: akkor van rá szükség, ha egy sor végén nem kívánt
szóköznél törik meg a sor, pl. úgy, hogy az utolsó szó az 5 Ft típusú szerkezetű. Ilyenkor az 5 és a
Ft közé törhetetlen szóközt kell beiktatni: ctrl+shift+szóköz. Ilyen esetben a gondolatjelek belső
szóközeit is törhetetlenné kellhet tenni.
Nem törő, fix méretű szóközt használunk párbeszédeknél a kezdő gondolatjel után,
számcsoportok tagolásánál, szám és mértékegység között.

BETŰKÖZ (kern)

A betűk közti távolság igényesebb kiadványokban (beleértve a napilapokat is) ritkább, mint
az automatikus alapbeállítás, ezáltal jobb ezen szövegek olvashatósága. A betűritkítást a
trackingérték változtatásával lehet globálisan állítani. Legfeljebb 5 értéknyi ritkítást válasszunk
(optimálisan max. 2-3).
Ha egy sorba csak egy szó kerül,
mert nem lehet elválasztani,
mindenképp kényszermegoldást kell
alkalmazni. Ez lehet a sor
betűtávolságának növelése (pl. Élet és
Irodalomban) vagy a sorkizárás helyett
az adott sorban balra zárás
alkalmazása. Mivel a betűköz növelése
nagyon feltűnő: kiemeli a sort, a balra
zárás inkább javasolt.

Rossz beállítás Rossz beállítás mellett elválasztás helyett vagy

EGALIZÁLÁS amellett a betűtávolságot húzza szét a szoftver az egyenletes betűkép
(szóegyengetés) eléréséhez. Ezt mindenképp kerülni kell.

Az egyes betűk közötti távolság betűpáronként más-más: a fa esetében az a betű behúzódik

az f füle alá. Ezek általában a betűtípus fájljában be vannak állítva, minden variációra külön
érték. Néha azonban, különösen a verzállal szedett nagyméretű címeknél nekünk kell
utánaigazítani, egalizálni a betűk távolságát, a tracking-(betűköz) érték egyedi állításával.
Az egalizálás mintapéldája:
TAVALYI

SORKÖZ (leading) (ejtsd: leding)

A túl kis sortávolság nehezen olvasható. Érdemes nagyobb sortávolságot beállítani, hogy a
szöveg elég szellős legyen. A minimális sortávolságnál épp hogy nem érnek össze a sorok: az Á
betű vesszője és az y alsó szára. A sorköz jelölése: 10/12, ahol 10 a betűméret, 12 a sortávolság.
Általában a betűfokozatnál 10-20%-al nagyobb sortávolság az ideális (10/12, 11/13). A
sortávolság lehetőleg legyen egyenletes (azonos) a szövegben. Ezt a soregyen is betartathatja.
A számítógép automatikus sorköze (auto leading) általában a pontérték 120%-a. (Beállítás
[Quark]: Preferences-Paragraph) Érdemes ehelyett saját értéket beállítani (így kiküszöbölhető,
hogy pl. a kitevőket tartalmazó sorokban az autosorköz automatikusan megnöveli az adott sor
sortávolságát, míg a többit érintetlenül hagyja).
Nagyméretű betűkből szedett címeknél a sorközt az automatikusnál általában jóval
kisebbre kell állítani.

SOROK MEGFELELÉSE (SOREGYEN, sorregiszter)

Soregyen: Egy lap két oldalára nyomtatott szöveg esetén a sorok mindig egymás mögött
(fedve egymást) álljanak (ez a lapot átvilágítva megállapítható). Ez automata sorvezető,
soregyen (lock to baseline grid) segítségével egyszerűen elérhető. (Beállítás [Quark]:
Preferences-Paragraph)
Alcímek esetén érdemes az alcím felett 1,5 (2,5), alatta 0,5 (1,5) sortávolságnyi üres sort
beiktatni. A soregyen megőrzése érdekében az alcím alatti és feletti üres térrész összegének
egész számra kell kijönnie.
Sorregiszter: Egymás melletti hasáboknál a sorregiszter az egy oldalon belüli sorokra
vonatkozik: az oldalon található törzsszöveg, bármely hasábban legyen is, egymással egy
vonalban található (ha oldalról nézünk rá, ez könnyen látható). Ez alól kivételek lehetnek a
címek és alcímek és más betűfokozattal szedett hosszabb szövegrészek. Ugyancsak a
sorregiszterhez illeszkednek a képek és az ábrák.

BEKEZDÉS BEHÚZÁS (beljebb kezdés)

¶0182
Word: formátum ® bekezdés ® típusa: első sor ® mértéke: pl. 10 pt. (pt: pont mértéke)
vagy vonalzó elején levő fölső háromszög jobbra húzásával.
Történet. A bekezdés jelzésére a paragrafus szó p betűjéből alakult ki a bekezdés-jel
(pilcrow, paragraph sign, alinea) ¶, míg az „elválasztó” szó (segregatur, separateur) s
betűjéből a mai paragrafus-jelünk (section sign) (§).
Használat. A behúzás (paragraph indent, indentation) meghatározására sokféle iskola
sokféle megoldást ajánl.
A magyar gyakorlatban gyakori, hogy egy vagy két n (négyzet) nagyságú, azaz egy- vagy
kétszerese az épp használt betűméretnek (pontban kifejezve). Igazából ahhoz, hogy optikailag
négyzetet kapjunk a behúzásban, általánosan két betűméretnyi behúzást kellene alkalmazni,
azaz ez a javasolt megoldás (11 pontos szövegnél 22 pont). Keskeny hasábokhoz egynégyzetes,
szélesebb hasábokhoz és széles szóközű szövegekhez kétnégyzetes behúzást ajánlanak.
Egy 10 pont nagyságú szövegnél ez kb. 40-60 karakter hosszúságú hasáb esetén 10 pont
(3,528 mm), hosszabb, 60-80 karakter hosszúságú sor esetén 20 pont (7,056 mm) hosszúságú
behúzást jelent.
Az a szöveg is helyes, ahol egyáltalán nincs behúzás, de akkor ennek következetesnek és
indokolhatónak kell lennie. Ilyenkor az új bekezdést a bekezdések közötti térköz jelölheti
egyértelműen.
¶ A szövegek első bekezdésénél nem szükséges behúzást alkalmazni (tompa kezdés), hisz a
behúzás azt jelzi, hogy új bekezdés kezdődik, s ez egyértelmű az első bekezdés esetén. Tehát az
első bekezdés behúzás nélküli. ¶ Bizonyos iskolák (pl. a francia vagy a hagyományos magyar)
szerint azonban az első bekezdést is behúzással kezdjük. Ez a megoldás tudományos
szövegekben ma is gyakori. ¶ Megint mások szerint behúzás nélkül kell kezdeni az első
bekezdést, ha fölötte a cím középre zárt volt. Ha nem, akkor behúzással kezdődik az első
bekezdés is. ¶ Az új bekezdés jele eredetileg (a kódexekben) folyószövegben a paragrafusjel volt.
¶ A mai megoldáshoz hasonlóan ez is egyértelműen jelezte az új bekezdés kezdetét.¶ Ez a
szövegközi alkalmazás különösen látványos, ha a paragrafusjel piros. • Más díszjelet is
használhatunk helyette.
A bekezdés behúzást az interneten nem (vagy ritkán) alkalmazzák, helyette a gyakorlatban
egy enterrel bevitt üres sor szerepel a bekezdések között. A css leírások alkalmazásával azonban
mind a szabályos, betűmérettől függő mértékű behúzás, mind a sorok közötti plusz térköz
automatikusan előállítható (lásd ott).
A bekezdések közötti üres sor (extra line space) növeli a szöveg áttekinthetőségét, de
nyomtatásban inkább nagyobb gondolati egységek elválasztására használjuk, ne behúzás
helyett. Az üres sor gyakran használt levelezésben. Ha üres sort akarunk használni a bekezdések
elkülönítésére, azt a bekezdés térközbeállításánál határozzuk meg, ne egyszerű enterrel érjük el.
Párbeszédeknél minden sort (az elsőt is) behúzással kezdjük.
A behúzás mértékének az egész kiadványban azonosnak kell lennie, betűmérettől
függetlenül, azaz az apró betűs részekre is a normál betűs szövegre vonatkozó behúzást kell
alkalmazni.
A bekezdés utolsó sora - a kimenet - hosszabb legyen, mint a behúzás, és ha lehet, ne
menjen ki a sor végéig.

FÜGGŐ SOR (Hanging indent, outdent)

Listákat, szócikkeket, szómagyarázatokat, bibliográfiákat általában függő sorokban

szedjünk a könnyebb áttekinthetőség érdekében, oly módon szedni, hogy a bekezdés behúzása
„negatív" legyen, azaz a többi sornál kijjebb kezdődjék.
Azaz ilyenkor a kezdő szó eleje emelkedik ki a szövegből.
A Quarkban ennek előállítása: Style ® Formats ® Left Indent: egy pozitív szám (a behúzás
mértéke), ® First line: egy negatív szám (a visszahúzás mértéke).
Wordben a bekezdés formázási ablak „típusa" lehulló menüjében állítható be.
Lexikon esetén a címszók után nincs pont (ellentétben azzal a helyzettel, ha ez cím lenne).

[A függő sor a jelen tananyagban nem jeleníthető meg]

Hatszínnyomás A színes képsokszorosítás új találmánya, túllépés a
négyszínnyomtatáson. Nemcsak a színtani szubtraktív alapszínekre bontják a képeket.
 Kipontozás A szem vezetésére szolgál olyan esetekben, amikor túl nagy a távolság egy
meghatározás és a hozzá tartozó adat között (pl. tartalomjegyzékekben).

EGYÉB ÍRÁSJELEK
PONT, VESSZŐ
Történet. A pont Arisztophanész Büzantiosz - alexandriai könyvtáros - módszere volt. A
fölülre tett pont (periodus) jelentette a mondatzárást. A középre tett pont (colon) hosszú
szünetet, az alulra tett (comma) rövid szünetet jelzett.

KIHAGYÁS JELZÉSE: HÁRMASPONT (három pont)

Ellipsis
...0133
alt+ctrl+. (Wordben)

Történeti fejlődés. A két pont .. (punctum geminatum) eredetileg (is) hiányt jelzett, pl. nevek
helyett alkalmazták. (A magyar gyakorlatban ez nincs meg, helyette hármaspontot használunk).
A kihagyás jelzésére a korábbi gyakorlat sokszor három (vagy több) gondolatjelet (kvírtminuszt)
használt (jellemző a cenzúra rostájában maradt szövegek hűlt helyén is). Az 1939-es 7. kiadás a
kihagyás jeleit szóközökkel - - - használja, a hármaspontot pedig még félbeszakító jelnek nevezi
(szóközökkel). A gondolatjelek ezen szerepköre mára a kihalás szélén áll.
A hezitálást, hiányt jelző hármaspont (vagy három pont) nem egyszerűen három pont,
hanem külön karakter. Kicsit nagyobb köztük a távolság, mintha csak három pont volna. Egyes
iskolák szerint kicsit (1-2 spáciummal) távolabb kezdődnek az utolsó karaktertől, mint a pont...
Idézeten belül hosszabb kihagyást így jelezzünk: [...]. Ilyen esetben a hármaspont elé és után
spácium is teendő.
An ellipsis...is not the same as three periods with spaces. . .
Angol neve (ellipsis) a görög 'kihagyás' szót veszi át. A stilisztikai szaknyelvben az ellipszis
kihagyást jelent, azaz ha a beszélő valamit nem mond ki.

DETTÓ JEL (ISMÉTLŐJEL)

Bár hivatalosan „dettó jel" ilyen magyar elnevezés nincs, itt így különítjük el az (nem
zenei!) ismétlőjelként szolgáló macsakörmöt. A karakter a kézírásban ismert leginkább,
magyarul ilyen formában: - 〃 -, macskaköröm néven. A jel (ditto mark) a sor közepén áll, azaz
nyomtatásban sem a „ sem a " jelet nem használhatjuk, hacsak nem helyezzük középre. A
hivatalos unicode szabvány szerinti 〃 középen található (U+3003), de ez legfeljebb a japán
karakterkészletekben található meg. Megfelel a latin ibid (ibidem) rövidítésnek is.

KÉRDŐJEL
Question mark
Történet. A kérdőjel a quaestio (kérdés) latin szó qo betűinek stilizált változata: egy Q egy
kis o-ra helyezve (16. század).
A görög nyelvben kérdőjel funkcióban pontosvesszőt használnak.

FELKIÁLTÓJEL

Exclamation mark
Történet. A felkiáltójel a latin io (joy) összevont alakja: egy I egy apró o betűn.

ZÁRÓJEL, PER JEL

() görbe zárójel (parentheses / round brackets, fingernails [inf.])
[] szögletes zárójel (box brackets / square brackets, ácsklammer)
<> csúcsos zárójel, kúpos zárójel, „kacsacsőr”, „rókaszáj” (ritk.) (nem azonos a lúdláb
idézőjellel) (angle brackets / chevrons)
{} kapcsos zárójel (curly brackets / braces, bajúszklammer)
Zárójelek hierarchiája. A zárójelek helyes használata: vagy

(első szinten kerek [második szinten szögletes {harmadik szinten kapcsos} bezárva] és
befejezve) vagy épp fordítva:
{[()]}

Zárójelek döntése. Kétféle iskola is van a zárójelek döntéséről. Az egyik szerint (a zárójelbe
tett, kurzivált szöveg mellett a zárójel is kurzív). A másik szerint a zárójel nem betű, ezért nincs
a kurziválásnak értelme: a zárójel mindig áll, de ha kurzív szöveg van benne, (akkor spácium,
egy kis térköz lehet) a belső részén. A döntés tiltása [minden] zárójelre vonatkozik.
Csúcsos zárójelet használunk pl. a html kódjaiban (tagjeiben).
A 《》 ill ︽︾ a kínai, japán nyelvekben a címeket jelöli.
Szögletes zárójelet használhatunk azon idézetekben, melyekben az eredetihez képest
módosítás történt, a módosított szövegrésznél: „[a]z új kormányban Deák Ferenc nem vállalt
munkát, de az országgyűlés [róla elnevezett] többségi pártját (...) ő irányította”. A mondatkezdő
nagybetű meg is hagyható eredeti formában.
Sic. Szögletes zárójellel jelezzük, ha fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy az idézet nem a
mi hibánkból hibás, hanem már az eredeti is ilyen volt: „Aszonta [sic!] hogy jól van”. A sic lehet
felkiáltójellel vagy nélküli, és lehet dőlt [sic] (a zárójel álló) vagy álló [sic]. A sic latin sicut (=így)
rövidítése.

PER JEL

Slash, stroke
A per jelet / ne alkalmazzuk zárójelnek (hacsak nincs más megoldás, pl. írógépeknél). Ez
vagy tört számnál jelenik meg, pl. 3/4, de ilyenkor is kiváltható a megfelelő, már meglévő
karakterrel: ¼, ½, ¾ (Alt+0188, 0189, 0190) vagy alapvonal-eltolással ugyanez elő is állítható.
Perjelet használunk mértékegységeknél, km/h, és verssorok törésénél, ha az
folyószövegben szerepel: „Sósabbak itt a könnyek / S a fájdalmak is mások. / Ezerszer
Messiások / A magyar Messiások".

ÍRÁSJELEK ZÁRÓJELBEN VAGY KÍVÜLE

(Az írásjel akkor kerül a zárójelen belülre, ha a mondat már a zárójelben is kezdődött.) Ha
kívüle, a mondatvégi írásjel is (kívülre kerül).

KUKAC

at (egységár): angol használatban az „at” szót rövidíti (amiképp az & jel az és szónak felel
meg) @ 8 o'clock.

FORDÍTOTT ÍRÁSJELEK (¿¡)

Történet. A spanyol fejjel lefelé fordított mondatkezdő felkiáltójel (signo de exclamación)

és kérdőjel (signo de interrogatión) azért kerültek 1754-től a mondat elejére is, hogy a barokk
cirkalmas mondatainál olvasás közben már a mondat elején tudja az olvasó, hogy kérdés vagy
felkiáltás következik és ennek megfelelően tudja hangsúlyozni a szöveget.

ÍRÁSJELHASZNÁLAT MÁS NYELVEKEN

ÍRÁSJELEK IDEGEN NYELVEN

A nem magyar nyelven írt szövegek írásjeleit a magyar nyelv szabályai vagy ajánlásai,
szokásjoga szerint kell szedni. A nem így szedett szöveg hibás. A magyar könyvpiacon időnként
találkozhatunk olyan fordításokkal, ahol a magyar változatban meghagyták az idegen
tipográfiát, illetve olyan idegen nyelvű, hazai kiadású könyvekkel, amelyeket a magyar
tipográfiai szokások szerint szedtek. Ezek hibásak.
Érdemes az írásjeleken kívül a nagybetűs ékezetes írás sajátosságaira is figyelemmel lenni.
Bizonyos nyelveken a nagybetűkre nem rakják ki az ékezeteket vagy csak a szókezdő nagybetűn
szerepelhet ékezet.
Tájékoztatásul közöljük néhány nagyobb nyelv jelhasználatát. E jelek használata pár
évtized alatt megváltozhat!
A magyar és az egyéb nyelvű, pl. angol, német szabályok közt a legfőbb eltérés az, hogy míg
a magyarban kizárólag egy forma használata számít helyesnek, angolul, németül többféle forma
is lehetséges – ezek között azonban általában nincs olyan, amely a magyarral megegyezne. A
tipográfiai szabályok finomságairól azonban a szakkönyvek is eltérő tanácsokat közölnek.
Az írásjelek használata a világnyelveken (a linkek könyvekből kifotózott példákhoz
vezetnek):

Idézőjel Gondolatjel Párbeszéd Megjegyzés Dátum Tizedesjegy

”amerikai” nnnn-nnnn ”Nnnnn,” vessző az idézőjelen belül. May 16, 1.5
mondta. Nagy számok tagolása: 2005
14,454,345
‘brit' nnnn – nnnn ‘Nnnnn,' vessző az idézőjelen belül 16 May 1.5
mondta. 2005
„német” nnnn – nnnn »Nnnnn«, 16. Mai 1,5
mondta. 2005
« francia « Nnnnn. szóköz a következő írásjelek 16 mai 1.5
» - Nnnnn ? előtt: ? ! : ; » « 2005
kérdezte.
- Nnnnn. »
”spanyol” nnnn -xxxx- -¿Nnnnn? – 16 mayo 1.5
«spanyol» nnnn kérdezte -. 2005
«orosz» - Nnnnn – 16 мая 1,5
mondta. 2005 г.

Az írásjelek használata európai nyelveken:

Idézőjel Gondolatjel Párbeszéd Megjegyzés Dátum

ÉNY-
EURÓPA
‘angol' Angol – gondolatjel ‘Angolul,' mondta. Egyesült Királyság 16 May 2005
”dán” -Dánul! kiáltotta. 16. maj 2005
vagy
- Dánul, mondta -
”norvég” Norvég – gondolatjel «Norvégül.» vagy 16. mai 2005
Norvég – gondolatjel - Norvégül.
”svéd” - Svédül. 16 maj 2005
”finn” - Finnül. 16. toukokuuta
2005
”holland” Holland-gondolatjel ‘Hollandul', 16 mei 2005
mondta.
„német” Német – gondolatjel »Németül«, 16. Mai 2005
mondta.
DNY-
EURÓPA
« francia » « Franciául Előtte is (néha kis) 16 mai 2005
mondta. szóköz áll: ? ! : ; » «
- Valóban ? Csak utána (mint
kérdezte. magyarban): . ,
- Igen. »
”olasz” «Olaszul» mondta. 16 maggio
2005
”portugál” Portugál – gondolat. - Portugál. vagy 16 Maio 2005
- Portugálul –
mondta. vagy
«Portugálul.»
”spanyol” spanyol -közbezárt- -¿Spanyol? - 16 mayo 2005
«spanyol» gondolatjel. kérdezte-.
KÖZÉP-
EURÓPA
„magyar” Magyar – - Magyarul – 2005. május
gondolatjel. mondta. 16.
„cseh” 16. května
2005
„lengyel” Lengyel – - Lengyelül – 16 maja 2005
gondolatjel mondta.
Lengyel –
gondolatjel
„román” Román – gondolatjel - Románul ! Így. 16 mai 2005
vagy
- Románul.
„szlovák” Szlovák – „Szlovákul,” 16. mája 2005
gondolatjel mondta.
”horvát” Horvát – gondolatjel - Horvátul. 16. svibanj
»horvát« 2005
»szlovén« Szlovén – »Szlovén 16. maj 2005
gondolatjel párbeszéd.«
«szerb» - Szerbül – mondta. Latin betűs 16. maj 2005
vagy Cirill betűs 16. мај 2005
„Szerbül”, mondta.
KELET-
EURÓPA
”török” 16 Mayıs 2005
«orosz» - Oroszul – 16 мая 2005 г.
mondta.
«ukrán» - Ukránul. 16 травня
2005 р.
„bolgár” Bolgár – gondolatjel - Bolgárul – 16 Май 2005
mondta. г.

Lásd még: tipográfiai minták galériája!

 Irodalom
Az idegen nyelvű írásról természetesen legjobb az adott nyelv helyesírási vagy tipográfiai
szabályzatából tájékozódni, pl.
Ortografía de la Lengua Espańola. Real Academia Espańola, Madrid 1999.
http://www.analitica.com/bitblioteca/rae/ortografia.pdf;
Yves Perrousseaux : Manuel de typographie française élémentaire. Atelier Perrousseaux,
2000
Rčgles de ponctuation & dactylographie
http://perso.wanadoo.fr/vdl19/Pages_Astuces/regles_ponctuation.htm;
Jane Straus: The Blue Book of Grammar and Punctuation 8th edition, 2004,
http://www.grammarbook.com/;
Deutsche Rechtschreibung. AOL Verlag Frohmut Menze GmbH http://www.neue-
rechtschreibung.de/regelwerk.htm stb.

FELSOROLÁS, CÍM HIERARCHIA

FELSOROLÁS, DÍSZPONTOK (BULLETS)

0183

0149

A díszpontok alatti szöveget nem a sor elejére, hanem a díszpont alá kell igazítani.

Így sokkal szebb és áttekinthetőbb szöveget kapunk.

- Felsorolhatunk gondolatjellel is
- ha nem akarunk sorszámozni.

A díszponztok is az új bekezdést jelzik. Sorszámozott felsorolásnál a helyi érték jobbra zárt,

ezt pont és szóköz követi. Ha számot használunk, a szám és a szöveg is antikva vagy kurzív. Ha
betűt használunk, a betű (és a hozzá kapcsolódó zárójel) kurzív, a szöveg utána antikva - vagy
fordítva. Szám után pont, ábécés felsorolásnál a betű után kerek zárójel következik. Mind a
betű, mind a zárójel egyaránt kurzív a nyomdász hagyomány szerint. Számozott felsorolás
esetén a többjegyű számok jobbra igazodnak.

1. felsorolás
10. felsorolás
100. felsorolás

a) felsorolás
b) felsorolás

A Word ennél többféle kombinációt is lehetővé tesz (formátum ® felsorolás), de azok

tipográfiailag hibrideknek, nem bevetteknek számítanak.
A gyakorlatban ezt tabulátorral elválasztott szöveggel lehet ezt létrehozni, „Tab-1.-Tab-
felsorolás" együttessel, ahol az első Tab-pozíció jobbra igazított, a második balra. Wordben a
helyes alakok kézzel állíthatók be a Felsorolás és számozás menüpontban. Ugyancsak itt
rendelhető a nem számozott felsorolásokhoz egyéb karakter, pl. beikszelhető négyzet stb.

CÍMEK ÉS ALCÍMEK HIERARCHIÁJA

A címek mérete lehet azonos a szövegmérettel (ezen belül lehet vastag, dőlt, verzál,
ritkított) vagy nagyobb (sőt, kisebb is!). Ha al- és felcímeket is használunk, az azonos fokozatú
cím tipográfiai megoldása minden esetben azonos legyen. A címet általában vagy a szövegbetű
betűtípusából, vagy azzal „ellentétes" betűtípusból (talpas vs. talpatlan) szedik. Különféle
betűtípusú címek alkalmazása egy kiadványon belül nagyon csábító lehet, és nagyon csiricsáré
összképet ad. Ez nem vonatkozik az azonos betűtípus eltérő változataira, azaz alkalmazhatjuk
ugyanannak a betűtípusnak világos, kövér, keskeny, extra kövér stb. változatait is.
Az alcímek előtt általában 1,5, alatta 0,5 sornyi térközt hagyunk vagy
Az alcímek előtt 1, alatta 0 sornyi térközt hagyunk vagy
Az alcímek előtt 2, alatta 1 sornyi térközt hagyunk.

Címek hierarchiájának jelzése tipográfiai módszerrek

PÉLDA 1. RENDŰ CÍMRE (verzál, normál, kissé ritkítva, nagyobb méretben)

PÉLDA 2. RENDŰ CÍMRE
 Példa 3. rendű címre
Példa 4. rendű címre
Példa 5. rendű címre

Egy másik rend szerint (félkövér nélkül):

1. RENDŰ CÍM
2. rendű cím
3. rendű cím

A főcímeket hagyományosan nagybetűvel (verzál), kicsit ritkítva szedjük.

A címek, alcímek nem kezdődnek behúzással.
Ha [...] a cím szövegben van, s utána mondat kezdődik, a végére pontot teszünk: A
személyes névmások. Személyes névmásoknak nevezzük azokat a szava­kat... (A Magyar
Helyesírás szabályai, 11. kiadás, 266.)
A könyvek címei a következő hierarchiába rendezettek:
1. rendű cím: részcím
2. rendű cím: fejezetcím
3. rendű cím: alfejezetcím
4. rendű cím: szakaszcím
5. rendű cím: pontcím
6. rendű cím: alpontcím
7. rendű cím: bekezdéses cím (nem azonos a bekezdésekkel!)
8. rendű cím: marginális vagy mandzsettacím
Bekezdéses címek. A bekezdéses címek egy sorban vannak az adott bekezdéssel.
Szedésükre bevett gyakorlat, hogy pont zárja le őket, ám a pont - mint a címeknél általában - el
is maradhat. Ekkor azonban más tipográfiai megoldással kell élnünk:
Például nagyobb közzel a bekezdéses cím után Ez egy megoldás, vagy:
Akár valamilyen jel alkalmazásával · Ez is egy megoldás.

Címek hierarchiájának jelzése számmal vagy betűvel

Az alcímek hierarchiáját jelezheti a tipográfiai megoldáson túl - helyette - számmal vagy

betűvel jelzett taglalás. Ez tudományos műveknél fontos, ahol a hivatkozás szempontjából lehet
rá szükség. Akkor is szükséges, ha a szöveget nem lehet tipografizálni.
Egy „általánosított" klasszikus típus szerint a hierarchia:
I. Főcím római számmal
1. Alcím arab számmal
a) Alcím kisbetűvel
A) Alcím nagybetűvel
α) Alcím görög betűvel

A modern típus szerinti hierarchia

1. Főcím
1.1. Alcím
1.1.1. Második szintű alcím

Angolul az utolsó szám végén nincs pont (lévén hogy ott a sorszámokat amúgy sem ponttal
jelölik), pl. 1.2.5.7

LIGATÚRÁK
A ligatúrákat (betűfűzéseket) a mozdulatokkal és hellyel takarékoskodó kőbe vésett és
kézírás hozta létre. Ezekből a nyomdászat első éveiben rengeteget átvettek, külön ólombetűvel,
de később a ligatúrák száma fokozatosan csökkent.
Ma már csak a kész betűként megmerevedett ae, oe ligatúrák, a német ss, az et jel ligatúrái
élnek, illetve a valódi, azaz két különálló betűt csak alkalmi kapcsolatukban egybefűző
betűfűzések közül az fi ligatúra, általában csak a könyv formátumú igényes kiadványokban.
*
A legtöbb diák - és olvasó - még sohasem érzékelte az általa olvasott szövegben a
ligatúrákat, holott biztos találkozott velük. A ligatúra azonban a tipográfiai igényesség jelzése.
Az igényes kiadványszerkesztésben (könyvekben mindig) ligatúrákat - betűkapcsolatokat -
is alkalmaznak. A kódexek korában a kódexíró az egyes betűket számtalanképp kapcsolta.
Kézírásban mi is máshogy írjuk a betűket, pl. az és szóban vagy a gy, ty, sz kapcsolatokban, szó
végén vagy elején. A nyomtatáskor a nyomdász még sokszor több tucatnyi ligatúrát is készített,
hogy minél harmonikusabb és kézíráshűbb legyen a nyomtatott szöveg.
A számítógépek - bár technológiailag könnyű volna megoldani - nem igazán támogatják a
ligatúrák használatát (kivétel pl. Zuzana Licko Mrs Eaves nevű fontja és a hozzá való Just van
Rossum által írt szoftver). Mára két ligatúra használata maradt életben, de azok is szinte
kizárólag az igényes könyvekben: ezek a [ligatúra nélkül / ligatúrával alakok:] fi/i és fl/j, néha
az ff/H, ft/K, ffi/I, ffl/J; angol vagy latin szövegekben a G, C, D, f ligatúrák. Még ritkább az fj/S,
tt/tt ligatúra, némely magyar betűtípusnál találkozhatunk ty, gy ligatúrával.
Gutenberg Bibliájában (1445) 36, Francesco Griffo első kurzív betűtípusában (1499) 70,
Claude Garamond Royal Greek betűtípusában 352 ligatúrát használt.
A német ß (Alt+0223) a régi s
(hosszú s, long s, ellentétben a mai
„kerek” s-sel) („ſ") és a „s" ligatúrája.
„magyar” neve scharfes S [sárfeszesz],
a németek azonban eszett [eszcett]
néven nevezik: ennek etimológiája a
betű s+z eredetére utal: az eredetére
vonatkozó kétféle vélemény (s+s ill.
s+z) a jel kétféle elnevezésében is
együtt él. (Az s+z változat a magyar sz
hangra is utalhatna). Mivel hangértéke
(és mai megfelelője) ss, így az ſ+s
magyarázat éppoly helytálló, mint a Az eszett egy magyar billentyűzeten hibásan, bétaként van
kinézete alapján kikövetkeztethető ſ+z feltüntetve
(régies z) ligatúra. A görög béta jeltől
alsó szárának hiányával (is) különíthető el (ß/β).
A magyar nyelvű nyomtatványokban az 1500-as években előbb a gót, majd latin betűs
könyvekben is használták az ß korabeli formáját, pl. a vizsolyi Bibliában 1590). Később a
helyesírásból következően megmarad a hosszú s-t használó ſz forma, de már ligatúra nélkül,
antikva z-vel szedve, a 18. század végéig.
Az ß kisbetű; bár készültek „kísérletként” nagybetűs változatai, verzálként hagyományos
SS-t használunk helyette.

Szintén két s-ből alakult ki a

paragrafusjel (§).
A magyar ö, ő betűk az o és az e
ligatúrájából fejlődtek ki, ahol
eredetileg az e az o betű fölött állt: ő.
Et jel (ampersand).
Ligatúrának számít az et jel (és, &, Eszett vagy scharfes S?
Alt+38), mely az e és t kapcsolatából
származik eredetileg. A betűtervezők kedvenc karaktere a dőlt &, melyben kiélhetik betűtervezői
kreativitásukat.
Logotype. Az angol
nyelvhasználatban a The, of, and stb.
szavak ligatúráit logotype-nak hívják.
Az et ligatúra változatai
Ligatúrák számítógépen

A Word nem támogatja ligatúrák

használatát. Itt ligatúrák a szimbólum
beszúrása paranccsal érhetők el olyan
betűtípus esetén, mely ezeket
tartalmazza (pl. Times New Roman);
utána megfelelő karaktercserével
kerülhetnek az egész szövegben a
megfelelő helyre.
A windowsos QuarkXpress 7 előtti
verziói nem támogatták ligatúrák
használatát még akkor sem, ha azt
A ligatúra díszítő elemként is alkalmazható
tartalmazza a karakter. Ilyenkor
Fontographerben olyan karakterhelyre kell illeszteni a ligatúrát, amit ritkán használunk. De itt
mi magunk is készíthetünk ligatúrákat! Wordben speciális karakter beszúrásával lehet
használni.
InDesignban és QuarkXpress 7-től automatikusan állítható a ligatúrák kezelése, azaz
gombnyomásra a megfelelő betűkapcsolat helyén az egész szövegben megfelelően jelennek meg
az fi, ffi és fl ligatúrák.

SZÁMOK ÉS MÁS JELEK

Történet
Római számok
ⅠⅡⅢⅣⅤⅥⅦⅧⅨⅩ
Unicode:2160-216F; kisbetűs: 2170-217F, fordított C: 2183-2184
A római számok kialakulása a kézen számolás hagyományának vizuális tükre: az I az egy
ujjat, a V egy tenyért (5 ujj), az X két, szembefordított tenyér (10 ujj) jele. A római számok
föléhúzása ezerrel szorzást jelentett. A J, mely nem azonos a mai J-vel, eredetileg felet jelentett
(talán egy begörbített ujjra utalva, de a „hivatalos" magyarázat szerint a semis (fél) szó s
betűjének elfelezéséből). Franciaországban létezett már a mi helyiértékes számolásunkhoz
hasonló, a szóbeli nyelvhez igazodó számolási megoldás is: CCCC helyett IIIIC, illetve a francia
számolási filozófiának megfelelő IIIIXX a 80 helyett (quatre-vingt, azaz 4-szer húsz)
A korai nyomtatványokon (pl. évszám megjelölésénél) a következő rómaiszám-
változatokkal találkozhatunk: (I) vagy )I( – 1000; I)– 500 [a zárójelek C illetve tükörkép C
betűket helyettesítenek] alakú, a teljes jel a középkori kerek M alakjára emlékeztet).
Irodalom: A. Capelli: Lexicon abbreviaturarum

Arab számok
A 15. századig az arab számok egy része más formájú volt, mint ma. A 4-et eredetileg a 8-as
alsó részének a levágásával keletkezett jellel írták (felezett nyolcas: 8/2=4), ez 45 fokban balra
később öntve vált a mai nyomtatott 4, a kötést megszaktíva pedig az írott 4 számunkká. A 7
fejjel lefele álló V alakú volt, ez szintén jobbra elfordulva alakult át 7-é. A mai számformák
egységesítése a könyvnyomtatásnak köszönhető.
A számok eredetileg a betűkhöz hasonlóan „kisbetűsök", ugráló számok voltak
(1234567890), a ma elterjedt álló „nagybetűs" számok később alakultak ki. A római és arab
számok a 20. században is néha keveredtek, pl. a dátumozásban (II. 7.), mára azonban - a
számítógépes karakterkezelés miatt - az arab számok egyeduralkodók kezdenek lenni. A római
számok pl. uralkodók sorszámozásánál őrzik pozíciójukat.
Az „arab” számok globális elterjedése. ٠١٢٣٤٥٦٧٨٩ Az „arab” számokat az egész
világon átvették. A konzervatív arab országokban azonban még az „eredeti” arab számokat
használják (a „liberálisak” a mi számjegyeinket).
A kínai számjegyek. 一二三 四五六七八九十 A japán és kínai nyelv is a mi számírásunkat
vette át. Az eredeti kínai (és az innen átvett japán) számok (kandzsi jelek) azonban néhol még
ma is használtak pl. oldalszámozásra japán kiadványokban.
Használat. A számokat irodalmi szövegben általában betűvel írjuk, kivéve a hosszú
évszámokat. A számjeggyel írt, öt- vagy többjegyű számoknál hármas csoportonként szóközt
(pontosabban spáciumot) tehetünk (pl: 156 101). Vigyázni kell, hogy az ezresek ne ugorjanak áta
következő sorba (nem törő szóköz).
A nullát és az egyest a mechanikus írógépeken O (nagy o), illetve l (kis L) helyettesítette.
Ezek a jelek néha megjelennek (pl. beszkennelt dokumentumokból), de használatuk hiba: az O
nem azonos a 0-val.
Regionális eltérések a számírásban
Az alábbi egy részlet az ausztráliai számírásról (az USA-ra is alkalmazható)
"Más a kézírás. Erre kezdetben nagyon ügyelned kell. Írj nAgy, nyOmtaTott betűkkel, mert
különben félreolvassák a legfontosabb adataidat. A számokat, plÁne a baNkszÁmlákÉT nem
szabad eltéveszteni. Az 1 (egy) az kézírásban MINDIG egyetlen függőleges vonal. Ha két vonallal
írod, ahogy az első osztályban tanultad, akkor menthetetlenül 7-esnek olvassák. Hallottam
olyanról, hogy valakinek rossz helyre küldték a pénzét, mert európai módon írta a
számlaszámot."
Forrás: http://www.bertok.com/nevjegy.shtm

Számok a tipográfiában
Kétféle számsor létezik: az álló és az ugráló.
Ugráló számok általában reneszánsz betűtípusokhoz „jár", jobban belesimul a kisbetűs
szövegbe, jellemzőiben ahhoz hasonló, tehát kisbetűs szövegben alkalmazzuk. Az elmúlt
évtizedekben főleg szépirodalmi szövegekhez használták, de újabban már napilapokban is
általánossá kezd válni. Az álló (verzális) számok a közelmúltban egyeduralkodók voltak, mára
„divatjamúltak" lettek, különösen, hogy a népszerű Georgia betűtípus nem ezt tartalmazza.
Nagybetűs szöveghez, pl. verzál címekhez azonban semmiképp se használjuk.
Az igényes betűtípusokban elvileg mindkettőnek lennie kellene.

Ugráló (kurrens) számok (oldstyle figures, lowercase figures, non-aligning figures,

chiffres elzéviriens) (pl. Georgia számai)
Álló (verzális) számok (linig figures) (pl. Times New Roman számai)

Ha bizonyos funkciókban római számokat használunk (pl. XX. század), akkor a szövegben
végig következetesen így járjunk el. Japán betűkészletekben a római számok (alá- és
föléhúzással) külön karakterként megtalálhatóak.
Az ugráló és álló számok használhatók stíluskorhoz kötötten, azaz reneszánsz betűkhöz is,
de ma már formai jegyeik alapján is elkülönülhet használatuk: kiskapitálishoz és kisbetűkhöz
ugráló számokat, nagybetűhöz álló számokat ajánlanak egyes tipográfusok. (Pro betűtípusokban
mindkettő megtalálható.)
Mértékegységek előtt van (nem törhető) szóköz, utána nincs pont, pl: 5 kg pezsgőtabletta.
A betűtípus kiválasztásakor ügyeljünk arra, hogy ha egy szöveg sok számot tartalmaz, a
szám egyértelműen elkülöníthető legyen a betűktől. Ez pl. az 1 l I karakterek esetén fontos:
egyes betűtípusokban ezek azonosak, pl: 1 l I (Gill)
Egyenlő betűtávolságú (egyenméretű) számok (tabular figures) Ha a számok helyi
értékének helyzetét jelezni akarjuk (pl. összeadást írunk egymás alá), egyenlő betűtávolságú
(monospaced, tabular spaced), általában verzális számot használjunk.
Arányos számok (proportional figures) Ezek a számok a szám rajzának megfelelően
kisebb vagy nagyobb helyet foglalnak (az 1 keskeny, a 8 szélesebb). Pl. címekhez mindenképp
ajánlott.
TIZEDESVESSZŐ

A magyarban mindig tizedesvesszőt használunk, míg az angolban tizedespontot. Tehát a

helyes megoldás: 100,5 MHz, és nem 100.5 MHz.

FOKJEL

° ALT+0176

Történeti fejlődés. A hőfok jelzésére az 1929-es szabályzat az 5° C formulát javasolja. A hőfok megjelölés a 10.
kiadásban C°, és ezt a szabályzat külön megemlíti, a 11. kiadásban °C alak szerepel, de ez csak a szótári részben szerepel.
A magyaros használat sokáig 15 C° volt, ma már a nemzetközi 15 °C-ot hasz­nálják. Kelvin-
fok után nem kell fokjel: 273 K.

SORSZÁM JELZÉSE

Magyarul ma ponttal jelezzük a sorszámokat, de angolul felső „kitevőben” szereplő

rövidítéssel (1st,2nd) akárcsak régen a magyarban (martius 15ik napján). Ugyanígy a latin -o jelzi
a sorszámot, pl. primo, quarto (1o, 4o). Utóbbiaknál nem a fok jelet, hanem az o/a betűcskét
alkalmazzuk.
00AA + ALT+x [Wordben]: hímnemű sorszámjel (-a)
00BA + ALT+x [Wordben]: nőnemű sorszámjel (-o)

MATEMATIKAI JELEK

A szorzókereszt nem azonos az x betűvel. Helyes használata a × (ALT+0215) jel

alkalmazása. (Ez a lap 21 × 29 cm nagy.) A mínusz jel nem azonos a kötőjellel.

SZÁZALÉKJEL
A százalékjel szóköz nélkül tapad a számhoz: 5%.

KELTEZÉS, DÁTUM
A dátum egyes tagjai közé szóközt teszünk:
1999. 02. 24.
Ha kötőjelet kapcsolunk dátumhoz, a pont eltűnik: március 2-án. Az évszámhoz kapcsolt
birtokos szerkezetnél nincs pont utána: 1484 telén. A hónapnév magyarul mindig kis betűvel
kezdődik, akkor is, ha a számítógép máshogy szeretné:
2002. január 22.
Az amerikai dátumforma: November 4, 1988, míg a brit: 4 November 1988.
Hivatalos (szabványos) nemzetközi dátumforma: 2002-12-31
A Helyesírási Szabályzat 11.
kiadása a keltezésnél leíró jelleggel,
mint „terjedőben lévőt" említi a 1995-
11-24 alakot, nem utalva annak helyes
vagy helytelen voltára, ami veszélyes,
hiszen ezzel precendest teremt:
minden, számítógépek miatt
„terjedőben lévő" alakot szentesít. Ez a
formátum valójában szabványosított
ISO-dátumformátum[1], mely egyes
termékeken megjelenhet, de csak
azért, mert nemzetközi szabványnak
számít, folyószövegben mégsem lenne
elfogadható. Feladat: milyen hibák találhatók a fenti weblapon?
-Manapság, tekintettel korunk
évszámára, az évszámban csak a teljes, négyjegyű változat elfogadható (2005. 01. 05), és a
külföldi évszámrövidítések megtévesztő voltára tekintettel (05. 06. 07.) erősen ajánlott a
hónapokat sem számmal, hanem betűvel vagy római számmal rövidíteni (2005. nov. 7.).

[1] ISO 8601. A szabvány az 19951124 alakot is tartalmazza, ha nincs hely a kötőjeleknek.
Felfigyelhetünk rá, hogy a nemzetközi ISO szabvány azonos a (logikusabb) magyar gyakorlattal
és nem pl. az angollal. Az írásjeleknek nincs ISO szabványa.

SZEDÉSMINTÁK IDEGEN NYELVEN

EGYÉB MIKROTIPOGRÁFIAI KÉRDÉSEK
SORVÉGI A, ÉS

A sorok végén lévő a, és, (angolul to, in) stb. szavacskákat általában átviszik a következő
sorba. Egymás alatt semmiképp se legyen sor végén – vagy elején – több a, az. Címeknél mások
szerint fontos, hogy a sor eleje valódi szóval kezdődjön.
Különösen ajánlott a sorok végén lévő mondatkezdő A, És átvitele a következő sorba (pl.
törhetetlen szóköz használatával)

IDEGEN NYELVŰ NÉVELŐ

Újságcikkekben gyakran előfordul újságcímre utalás. Ilyenkor nem ajánlott értelmezni az

újságcím névelőjét, és lehet elé tenni magyar névelőt is, mert így tudjuk az eredeti címet
megőrizni: A L'Humanité írta, a The Times cikkében.

RÖVIDÍTÉSEK ANGOLUL

Az angolszász gyakorlatban a rövidítések után – a magyarral ellentétben – nincs szóköz:

A.M.J. Smith, J.F.K., A.D stb. Utóbbi alakok azonban álhatnak pont nélkül is: JFK, AD.

AM/PM

Az angol nyelvben használt am/pm (délelőtt/délután) megjelölésnek többféle változatát

ajánlják a különféle szakkönyvek. Általában kiskapitális betűkkel ajánlják szedni A.M. (ponttal,
szóköz nélkül) vagy AM formában, de előfordul végig kisbetűvel (am), ponttal (a.m.) is.
(Diákjaim felvetették, hogy még az Am, A.m. forma is lehetséges – ezeket nem használják).

MOZAIKSZÓK

Mozaikszók esetén végükre nem

teszünk pontot, a toldalékot kötőjellel
kapcsoljuk, a mozaikszóban
mindenféle változtatás nélkül: ELTE-
vel, USA-ban, de: áfával.

ALAPVONAL eltolás
Kérdés: milyen logikai hiba látható a feni kép
(Baseline shift) időpontmegjelölésében?

Az alapvonalhoz képest feljebb vagy lejjebb kell tolni bizonyos karaktereket

Így könnyen létrehozhatunk tört számokat:
1/2 helyett 1/2 (itt kisebb méretű számokkal)
Ha egy szöveget csupa nagybetűvel írunk, a gondolatjelet - és zárójelet - kicsit feljebb kell
emelni, mert ezek optikailag kisbetűs szövegre lettek beállítva. (HELYES - MEGOLDÁS) (-
EHELYETT). Ugyanez alkalmazandó zárójelbe tett számok esetén (1973) helyett (1973).
Bizonyos szimbólumok esetén is szükség lehet az alapvonal eltolására.

A KIEMELÉS ESZKÖZEI - BETŰVÁLTOZATOK

A folyószöveget kiemelésekkel tagolhatjuk. A kiemeléseknek következetesnek kell lenniük,
azaz egyféle dolgot (nevek, címek, kulcsszavak) a szövegben végig egyféleképp és következetesen
kell kiemelni. A túl sok kiemelés egy szövegben áttekinthetetlenné teheti a szöveget. A
klasszikus tipográfiai hagyományok szerint egyszerre csak egyféle kiemelési módszer
használható (ennek alapján a dőlt+félkövér nem elfogadható).
Történeti fejlődés
Az ókori egyiptomiak a kiemelendő szövegrészt (a fáraó nevét) kartusba tették.

Az 1903-as Simonyi-féle helyesírási szabályzatban dőlt és ritkított kiemelés is előfordul, de a

ritkítást szövegesen nem ajánlja „Kiemelés végett ... írásban aláhúzni, nyomtatásban pedig dűlt
betűkkel jelölni”. Valószínűleg nem egyeztettek a nyomdával.
 A korábbi szabályzatok a kor nyomdai gyakorlata szerint használták a kiemelést: így az 1939-es 7.
kiadás ritkítással emeli ki a fontos szövegrészeket. A kiemelésre a szabályzat szövege is kitér:
[kiemelésnél] „írásban aláhúzni, nyomtatásban dőlt vagy ritkított betűvel jelölni”. A későbbiekből
a ritkítás gyakorlata eltűnik (illetve a gépírási szabványba kerül).
– A kiemelésre számtalan lehetőségünk van egy szövegben. Kézírásban nagybetŰt vagy
aláhúzást alkalmazunk, mely utóbbi nyomtatásban nem vagy csak indokolt esetben fogadható
el. Kézírásban használt még a szöveg bekarikázása, melynek alkalmazása nyomtatásban igen
erőteljes hatású (pl. reklámokban).
A félkövér vagy aláhúzott kiemelés alapvetően vizuális jellegével (sötétebb) hívja fel magára
a figyelmet, a betűritkítás, kurziválás, verzál kiemelés a betűváltozat szokatlansága miatt
lassabban olvasható, így lassítja is az olvasást, és ezzel (is) nyomatékosít: az olvasó
automatikusan lassabban, figyelmesebben olvassa ezt a szakaszt.
A nyomtatott betűknél más
eszközeink vannak kiemelésre. A
leggyakoribb - szépirodalmi szövegben
kizárólagos - a dőlt betűs, mely nem
borítja föl a szöveg képének
egyensúlyát.

Kurziválás
„A kurzív betűtípus ... etimológiájánál fogva,
amely a futáshoz vezet (curro – »futni«), a
gyorsaságot [hordozza magában]. Az addig a maga
hangsúlyosságában, kényelmesen elterülő szó
ezután összaekapja magát, megdől és Aláhúzás egy egyetemi falragaszon. Hogyan lehetne
tipográfiai eszközökkel megoldani a kiemelést?
»begyorsul«.”
(Müllner András: Az írógép és a csengő. In: A
császár új ruhája. Józöveg könyvek, 2007.)
Történet. A dőlt (kurzív, italic, cursive) betűt eredetileg az itáliai kézírás („italica antiqua
nova"), a humanista Itália új betűi 14. sz. Firenzéjében. „Kurzív" nevét folyóírás jellegéről kapta.
Először Aldus nyomtatott ilyen kurzív betűkkel könyvet (Vergilius, Petrarca művei), melyet ő
még külön betűtípusként kezelt. A nyomtatott dőlt betű tervezője Francesco Griffo.
Az italic fő jellemzője nem az, hogy dőlt, hanem az, hogy a kézírásos (sűrűbb) íráshoz
jobban hasonlít.
Vagyis: a dőlt betű eredetileg külön betűtípus volt, mellyel több betű fért el ugyanakkora
könyvben. A talpas betűtípusoknál a dőlt betűk ma is gyakorlatilag külön rajzolatú betűtípust
jelentenek.

Formai variánsok
Formailag a kurzívnak háromféle tervezett variánsa különíthető el:

1. önálló kurzív: egy itáliai kancelláriai írástípusból kifejlődő reneszánsz kurzív, mely
külön betűtípusként is megállná a helyét, s eredetét tekintve ilyen is volt a 16. sz. elején.
Ez a legkacskaringósabb, ezért legnehezebben olvasható. A többi betűtípussal ellentétben
a kurzív betűformák elvesztették teljes önállóságukat. A reneszánsz betűtípusokhoz (pl.
Garamond) kapcsolják, annak kurzív megfelelőjeként, egy álló formai stílusához igazítva
emezekét. Ezek digitális megfelelői az autentikusságot megőrzően csak kurzív
változatban forgalmazott betűtípusok (pl. Monotype Corsiva).
2. kurzív változat: a kifejezetten egy álló betűtípushoz tervezett kurzív változatok; melyek
a kancelláriai kurzív stílusjegyeit és az adott betűtípus stílusát ötvözik
3. döntött változat: az álló betűkhöz tervezett döntött (oblique) párok, melyek
alapformájukban nem térnek el az állótól, de a döntés sajátosságaihoz igazodnak.
Jellemzően a groteszkek párjai.
4. hamis dőlt változat: a hamis dőlt betűket számítógép hozza létre az állók mechanikus
megdöntésével

Jelentés. A szerzői utasítás szerinti kurziválás a szöveg elválaszthatatlan része. Funkcióját

tekintve nyomatékosít (ebben párhuzamba állítható a zeneszerző ff utasításával) vagy a
kurzivált szövegrész valamilyen egyéb jellemzőjére utal (pl. személynév, műcím).
A szövegtől való elválaszthatatlanságra utal, hogy idézésnél a „kiemelés tőlem” (vagy
ritkábban: „kiemelés az eredetiben”) formulát kell használjuk[1].
Mégis sokszor a szerkesztői tevékenység során eltűnik a kurziválás, miközben a szöveg
teljes értékű marad. Ez arra utal, hogy a kurziválás nem a szöveg lényegi részét jelenti, csak az
értelmezést segítő funkciójú. A szövegekből ugyan eltűnik egy információhordozó réteg, de a
szöveg értelmezhető marad. Kérdés, hogy olyan nyelvre fordításkor, amelyik nem alkalmaz
kurziválást, mi helyettesíti.
A Magyar Nemzetnél (2005) a nyers cikkek formázás nélküliek: az újságíró nem tud
formázást átadni a tördelőnek. A lapban csak a személyneveket kurziválják a tördeléskor, a
név első előfordulásakor. A kurziválás tehát egy napilapban nem szerzői, hanem egységes
arculati kérdés

[1] E dolgozatban minden kiemelés tőlem van, hacsak másképp nem jelzem.
 Használat. Mivel nem bontja meg a szöveg szürke tömbjének egységét, nehéz egy
pillantással észrevenni az oldalon. Ezért mindig olyankor használjuk, ha a folyószöveg olvasása
közben szeretnénk egy-egy szót nyomatékosítani az olvasó néma olvasásakor.
Ugyanakkor a dőlt betűnek sajátos funkciói is vannak. Az élőlények latin elnevezését – pl.
Homo sapiens – mindig, minden nyelvű szövegben dőlt betűvel kell szedni.
A szövegben előforduló könyvcímeket, folyóiratcímeket – pl. a Népszabadság címét –
általában dőlt betűvel szedik. Ennyiben a kurziválás pluszinformációt ad a szöveghez (pl. „ez itt
egy folyóiratcím”). Ez egyfajta funkcionális kiemelés, azaz nem nyomatékot ad, hanem a dőlt
betűvel kiemelt szövegrészt elkülöníti a szöveg más részétől.
Folyóiratra utaló bibliográfiában a folyóirat címe dőlt betűs, könyv esetében a könyv címe.
A napi sajtóban dőlt betű ritkán fordul elő, leginkább a cikkekben található személynevek
legelső előfordulásakor.
A kurzív szövegen belüli kiemelés antikvából szedett. Kurzív szöveget hosszabb
szövegrészek kiemelésére ne alkalmazzunk, mert nehezen olvasható.
– A dőlt betűktől elkülönítik a döntött (faux italic, oblique) betűt, mely szintén „valódi”
betű, de nincsenek rajzolatbéli eltérések a döntött és álló verzió között. Dőltek (italic) általában
a talpas antikvák, míg döntöttek (oblique, sloped, angled) a groteszk betűtípusok „dőlt betűs”
verziói.
– Visszafelé (balra) dőlt (backslant, linkskursiv): főleg régi térképeken vízrajz
megjelölésére.

Fettelés
Vastag betűt (félkövér [boldface, bold, semibold] vagy kövér = fett (extra bold]) betűt egy-
egy kulcsszó vagy szócikk címének kiemelésére használjunk. Bár a „kezdők” körében ez a
leggyakoribb kiemelési módszer, inkább kerüljük, mert igen erőteljes hatású. Akkor használjuk,
ha a teljes szöveg elolvasása nélkül akarjuk az olvasó számára a kulcsszavakkal gyorsan
áttekinthetővé tenni a szövegünket. Így ezeken végigugrálva tud eligazodni a szövegben. Ha
több súlyfokozat is van a betűtípusban, érdemes két lépcsőt is ugrani a kövér kiemeléskor
lighthoz bold, normálhoz extrabold kiemelést.
A kiemelések közül a félkövérrel szedett szöveg marad a legjobban olvasható hosszabb
szövegrészen keresztül is. Szinte mindig félkövérrel szedjük a képaláírásokat, általában a
rövidebb hírfejeket és a negatív háttér előtt feltűnő szöveget is.
Kövér betű helyett sokáig gót betűt használtak kiemelésre.
A dőlt félkövér betű csak az utóbbi idők találmánya, a tipográfusok ritkán használják.

Aláhúzás

– Aláhúzást nem használunk, ma már főképp azért nem, mert ez a tipográfiai megoldás ma
a hipertext linkek számára van fenntartva (de nyomtatásban ez sem ajánlott, mert elcsúfítja a
szöveg képét). Nyomtatásban csak ritkán használt, pl. a második világháborúban, amikor az
újságcikkek címének nagysága korlátozva volt, egyszeres vagy dupla aláhúzást alkalmaztak. A
hagyományos gépírással készült szövegben az egyszeres aláhúzás dőlt (italic), a kétszeres pedig
félkövér (bold) szedési utasítást jelentett a nyomdásznak. Manapság a bulvárlapok címeinél
gyakori megoldás, így a nyomtatott betűk aláhúzása a szenzációkeltés kontextusába került –
már csak ezért se használjuk (pontosabban: akkor használjuk, ha szövegünk bulvár vagy amatőr
stílusát szeretnénk hangsúlyozni).
Kivétel ez alól olyan szakmai szöveg, ahol az aláhúzásnak sajátos értelme van, pl. nyelvtani
mondatelemzéseket tartalmazó szöveg, ahol a hagyományos módon emeljük ki az állítmányt, az
alanyt és más szófajokat.

Áthúzás

– Különleges esetekben, ha valami

megváltoztatását tudatosan jelölni
akarjuk, a régi, kijavított szót is
megtartva, áthúzást használhatunk.

Betűritkítás

Letterspacing
Betűritkításkor nem kell másféle
betűváltozatot használni, pusztán a
betűköz növelésével érjük el a kiemelés Példa áthúzás aktív használatára egy online szájt címében
és a rá való hivatkozáskor
hatását. Így ezzel marad a leginkább
egységes a szövegtömb.
A 19. században és a 20. század elején német és nyelvterületen és annak hatászónájában
(így nálunk) divatos formája volt a kiemelésnek a szöveg ritkítása. Ez ma már régiesként hat, de
épp ezért stílusértéke is van. Kurzív betűre és hosszabb szövegrészek kiemelésére ne
alkalmazzuk. Mai tipográfiai könyvekben ezt az évszázadon át alkalmazott megoldást
„esztétikailag károsként”, „csekély kiemelő értékűként” jellemzik, ami jól mutatja a tipográfiai
képzetek relativitását.
Rendszerfontot használó e-mailekben kiemelést jelezhetünk az írógépek korából átmentett
módszerrel, a betűk közé beillesztett szóközökkel létrehozott b e t ű r i t k í t á s s a l. Courier
betűtípussal írt szövegben szintén jól illeszkedik az írógépbetűhöz.

Verzál

(kapitális, capital letters, caps)

Hasonlóan a dőlt betűkhöz, a nagybetűk (verzál, all caps) is a kisbetűktől eltérő, önállóan
használt betűtípust képviseltek eredetileg (az ókori Róma betűit).
Etimológia. A nagybetűket a középkorban címekhez, sorfejre használták, innen eredeti
neve (caput=fej, valaminek a feje, kezdete értelemben - lásd még: hétfő).
A csupa nagybetűs szöveg nehezen olvasható, már csak ezért se használjuk kiemelésre,
hacsak nem célunk, hogy az olvasás sebességét lelassítsuk. Kivétel ez alól az e-mailek és SMS-ek
írása, amikor – más megoldás híján – „kiabálás helyett” vagy általános kiemelésként
használható (itt eleve a szóbeliséghez közelebbi stílusú a szöveg, így a verzál jelentése - itt:
KIABÁLÁS - is más, mint egy hagyományos írott szövegnél. Erre kifinomultabb megoldás (azaz
nem kiabálás) a _kiemelendő szöveg_ aláhúzásjelek vagy *csillagok közé* illesztése.
Cikkek, könyvek címét hagyományosan verzállal szedjük, kis ritkítással. Külön erre
tervezett „Titling Capitals” betűtípust is lehet vásárolni az Expert fontok részeként. Ezek
nagyobb kontrasztúak (a vékonyabb vonalak vékonyabbak lehetnek) és kicsit keskenyebbek,
mint normál nagybetűs verzióik.
Ugyanakkor a mai sajtótipográfiában szinte „hagyományos” alapszabály, hogy címet ne
szedjünk csupa nagybetűvel. Az újságcikkek esetén gyakorlati megfontolás késztet a kisbetűk
használatára: kevesebb helyet foglalnak.

Iniciálé

Bár a mondatkezdő nagybetű már

maga is kiemelés, ezt tovább
hangsúlyozhatjuk a betűméret
növelésével. A nyomtatás történetének
kezdetén még az iniciálé nem
nyomtatott volt, hanem festett:
díszítését sokszor egy díszes nagybetű
köré rajzolt pöttyök és indák adták.
Később a díszes nagybetű maga is A csupa verzál használata jelentősen lelassítja az olvasást
nyomdai jellé vált, majd a dísz is
lekopott róla és mára már csak mérete teszi hangsúlyossá.

Kiskapitális

(Kapitälchen, Small Caps) általában irodalomjegyzékekben vagy címekben a személynevek

(szerzők nevének) kiemelésére alkalmazunk. Használhatjuk az irodalomjegyzéki nevek
folyószövegbeli hivatkozására is, pl. (Kiss J., 1999), és lehetséges csupa kiskapitálissal is szedni
neveket, de csak színdaraboknál, ahol egyértelmű a tulajdonnévi jelleg (ádám). Drámákban
egyébként általánosan kiskapitálissal vagy verzál kezdetű kiskapitálissal szedik a megszólalók
nevét.
F ejezetek elején iniciálé után az első szót vagy első sort (gondolatot) – különösen az
angolszász országokban – gyakran szedik kiskapitálissal, de a mai gyakorlatban már sokszor
iniciálé nélkül is.
A kiskapitálissal azért kell vigyázni, mert a windowsos betűtípusokból hiányzik az igazi
kiskapitális, ezért bizonyos betűtípusoknál a nagybetűhöz képest az automatikusan létrehozott
kiskapitális sokkal vékonyabb vonalú – csúf arányú – lehet. Kiskapitális betűk csak az ún.
Expert / Pro betűtípusokban találhatók.
„Hosszabb idézeteket különösen az angolszász gyakorlatban sokszor mindkét vagy csak a bal
margónál behúzással (beljebbezés, mértéke megegyezik a normál szöveg behúzásával) és felette
és alatta üres sorral (térközzel) jeleznek. Ez is a kiemelés egy formája. Időnként ezt az idézetet
kisebb betűmérettel szedik. Az angolszász hagyományban itt nincs idézőjel, de a magyar alapján
kell.
Angol szövegekben a betűszók, rövidítések is kiskapitálissal szedendők (MA, BA, A.M.,
JFK, PC), így jobban illeszkednek a kisbetűk közé. Bár ez a megállapítás pusztán formai,
magyarul a kiskapitális ilyen használata nem terjedt el, ezért szokatlan képet mutatna.

Írásjelek
 – Bizonyos szakkifejezéseket és „különös értelmű” kifejezéseket idézőjellel vagy 'aposztrof-
idézőjelpárral' is kiemelhetünk.
– Olyan nyers szövegben, ahol formázás nem lehetséges, szintén így jelezzük a későbbi
tördeléshez, hogy _dőlt_ vagy *félkövér* kiemelés következik. Ezeket a jeleket a Word
megfelelő „autoformázás beállításkor” beállítás esetén automatikusan értelmezni képes.

Színezés

Történet. A kódexekben a rubrikálás a vörös tintával írt szövegrészeket jelentette. A

rubrika szó eredetileg fejezetcím volt, melyet vörös tintával írtak. Utána az első és kiemelendő
szót pirossal aláhúzták. (rubricus=vörös, latin). A rubrika szó ma rovat értelemben is él.
Használat. Kiemelésre használhatunk színezést is: vagy a betűt színezzük, vagy a betű
hátterét (kiemelőfilctoll-hatás). Fekete-fehér dokumentumnál a szürke árnyalat változtatható.
Akár a törzsszöveg is lehet szürke, ez esetben a fekete betű számít kiemeltnek. A színek kifejezik
az írás vagy a lap stílusát, érzelemvilágát is (erőteljes kontrasztú piros és fekete, illetve lágy
hatású „női lapos”, rózsás-világoskékes pasztellszínek). A fekete szín adja a legnagyobb
kontrasztot: így más szín használatakor mindig figyelni kell a háttérszín és a betűszín megfelelő
kontrasztjára. Ha ez nincs meg, vékony fekete (vagy fehér) körvonalat alkalmazhatunk a betűnél
(outline). Érdemes a színezést a vastag betűs és/vagy más kiemeléssel együtt alkalmazni,
mert a vékony betű színesben könnyen „feloldódhat”.
– A szövegekben a számítógépes kijelöléskor is
kiemelünk: ez esetben a háttér és a betű színeinek a
negatívjával emel ki a gép. Újabban ezt imitálják
nyomtatásban is (főleg plakátokon).

Betűméret

– Formabontó megoldásként használhatunk

nagyobb méretű betűket is kiemelésre.

Különféle eszközök kombinálása

kiemelésre

Betűméret alkalmazása kiemelésre

Üres hely

– Fehér foltok: egy kiadvány elkészítésekor sokszor nem az a fontos, hová is igazítjuk, írjuk
a szöveget, hanem hogy mely részeket hagyunk üresen. Az üres helyek igen erőteljesen kiemelik
a szöveget! Hasonlóképpen a széles vagy épp keskeny margó (oldal szélén, hasábok között,
képek körül) is a fehér papír kontraszthatását alkalmazza.

Animált kiemelés

– Elektronikus dokumentumokban alkalmazhatunk animált kiemelési módszereket:

villogás, hangyák masírozása, konfetti stb.

Vonalak

– Hosszabb szövegek esetén alkalmazhatunk „keretes” kiemelést: egy kisebb szövegblokkot

keretbe teszünk (vagy a sorszélen használunk függőleges vonalat), és sokszor más betűtípussal
(pl. talpas alapbetű esetén talpnélkülivel) is szedünk. A keretest bekeretezhetjük vonallal vagy
keretező vonal nélkül háttérszínt is adhatunk neki. Ez esetben használhatunk halványszürkét
normál betűvel vagy fekete hátteret fehér betűvel, de utóbbi esetben érdemes kövér vagy
félkövér betűket használni, mert a fekete alapon a vékony betű nehezen olvasható. A hátteret
tónussal ellátó megoldást azonban csak kisméretű szövegekre használjuk, mert nagyban
fárasztóvá teszi az olvasást.

Marginális
 A kiemelendő betűk (vagy gondolatok) a margón is elhelyezhetők. A margó nem csak a
kiemelés, hanem a főszöveget kísérő kommentárok helye is lehet. Cum textu incluso-nak
nevezték a margón kommentárokkal tűzdelt szöveget. Az egyes részek kulcsszavait is
tartalmazhatja, ezáltal megkönnyítve a keresést, de csökkentve az oldaltükör nagyságát.

KIEMELÉS ÉS TOLDALÉKOK

A kiemelendőhöz tartozó toldalékokat nem emeljük ki, ha az tulajdonnév vagy cím. Így pl.
ha azt írom:ƒ „Kovács János Kis virágban c. verse”, arra utal, hogy a vers címe: Kis virágban.
Ellenben a Kis virágban vagy Kis virág-ban megoldás arra utal, hogy a vers címe: Kis virág.
Közszavaknál tipográfiai izlés dolga, hogy a toldalékokat kiemelem-e: szociológiában vagy
szociológiában.
Toldalékot lehetőleg ne tegyünk idézőjelen kívülre: „Nemzeti dal”-ban helyett inkább így
használjuk: „Nemzeti dalban”.

KIEMELÉSES SZÖVEGRÉSZ IDÉZÉSE

Ha egy szerző kiemelést alkalmaz egy művében, azt a szövegrészt a kiemelés megtartásával
lehet csak idézni. Ha egy idézetben mi emelünk ki egy részt, ami eredetileg nem volt kiemelve,
azt külön jelezni kell. (Kiemelés tőlem – H. H.) vagy (Kiemelés – H. H.) .

HAMIS ÉS VALÓDI BETŰK

HAMIS ÉS VALÓDI BETŰK

(true-drawn and computer-generated [faux] italics and bolds)

A dőlt, félkövér (kövér) és kiskapitális betűknek a valódi verziója külön betűtípus, melyet
külön rajzoltak a betűtervezők. Ezeknek külön karakterként vagy külön betűtípusként kell
megjelenniük a számítógépes fájlokban is. Ha a gép nem talál ilyen fájlt, ő maga készít „hamis”
karaktereket egy algoritmus segítségével. Ezek a hamis betűk. Ilyeneket semmiképp se
használjunk.
A dőlt betűknél jól látható különbség van, néhol a dőlt betűtípus többféle normál
betűtípushoz (antikvához) is felhasználható.
A hamis dőlt betűsben a gép csak megdönti a karaktereket. Ez különösen az f vagy a
betűknél feltűnő.
A vastag betű viszonylag új keletű találmány, a nyomtatás kezdetén vastag betűs kiemelést
nem alkalmaztak, vagy ha igen, azt a részt gót betűkkel szedték.
A hamis félkövér vagy kövér betűben a szárak és talpak vonalvastagság-
arányai felborulnak, minden egységesen vastagabb lesz, míg az igazi kövér
betűben a talpak és vékony vonalak finomak maradnak.
A kiskapitális betűknél az automatikusan létrehozott kis-nagybetűk vékonyabbak, mint a
megfelelő betűméretű kisbetűk, számítógépen valódi kiskapitálist csak expert fontok
tartalmaznak.

ÉKEZETEK
Lásd még: tipográfia a weben!
A 12. századtól tették fel az i-re (és az y-ra is) a pontot (pontosabban vonást), hogy az n, u
betűktől egyértelműen megkülönböztethetők legyenek. A vonás később ponttá szelídült. Az ö
jelölésére szolgáló oe a latinban œ karakterré vált, a magyarban - és németben - egymás melletti
helyett egymás feletti ligatúraként állt (az o fölött egy apró e betű), majd ez az e vált az umlaut
ékezetté. A nagybetűs alakoknál időnként a betű belsejében volt a kiegészítő jel (e).
Hogy egy betűn pont vagy vessző található (i, í, ö, ő), akkor van gyakorlati jelentősége, ha
az adott nyelven mindkét változat létezik. Bár a latin betűs hagyomány egy változat esetén is
többnyire pontot tesz az i-re és vonást az é-re, á-ra, a gót betűs írásban sokszor csak vesszőt
használtak az egy változatban létező ékezetes betűknél is (azaz ő alakot az ö helyett, i/í, ü/ű
stb.), a mai görögben pedig, ahol nincs hosszú ékezet, egyenértékűként használják az ékezetes
betűkön a pontot vagy tetszés szerint a vesszőt, pontosabban ez dizájnelemként kezelt.
Az ékezetek gyakorlati problémája: a külföldről behozott vagy letöltött betűknél
általában nincs meg a magyar hosszú ű és ő betű. Helyettük kalapos vagy tildés o/u betűket
találunk. Ezek kijavítására többféle megoldás is létezik. Természetesen a legbiztosabb
magyarított betűkészlet megvásárlása. Most nézzük a további lehetőségeket!
 Ha csak egyedi javításról van szó, alkalmazható két ´ (Alt+0180) ékezet jel, egy dőlt "
hüvelyk (inch) jel, melyet a betűköz csökkentésével az o vagy u betű fölé húzunk, és ha
szükséges, ott kicsit megemelünk (baseline shift). Így ilyen karakter jön létre: o´´, ill. o" (utóbbi
hibás, mert nem dőlt). Ezek a jelek minden betűtípusnál kicsit mások, így ez nem biztos
megoldás.
A legbiztosabb házi módszer a betűtípus magyarítása, melyre használhatjuk a FoltLab vagy
a korábbi Fontographer programot. Itt a kalapos ő, ű, ő, ű betűk helyein kitöröljük a nem
megfelelő ékezetet és a helyére bemásolunk két ékezetet valamelyik ékezetes betűről. Ezeket a
betűket még az üres ű, ő helyekre is be kell másolni, mert bizonyos programok (pl. Quark) csak
ezeket a karakterhelyeket használják. Ezt mind a négy betűváltozatban (normál, félkövér, dőlt,
dőlt-félkövér) meg kell tenni, majd el kell menteni, nevéhez hozzátenni a HU utótagot és – hogy
használható legyen az eredeti verzió is, ha netalán a kalapos ő-re is szükség volna – a
betűkészlet azonosító számát és fájlnevét meg kell változtatni (azaz nem írjuk fölül az eredetit).
Így újragenerálva legyártjuk a magyarított betűtípust. A létrejövő font azonban egyes operációs
rendszerekben nem fog feltétlenül megfelelően működni.
Az ékezeteknél ügyeljünk rá, hogy azonos kinézetűek legyenek, azaz ha az egyik dől, a másik
se álljon egyenesen.
A magyar ő betűt egy ttf karakterkészlet három helyen is tartalmazhatja: a kalapos ô
helyén, a tildés ő helyén és a közép-európai ő számára fenntartott unicode-helyen. Előbbi kettő
a 147 vagy 0244, ill. 139 vagy 0245 Alt-kódokkal is elérhető, utóbbi a Wordben automatikusan
jelenik meg, ha a nyelvet magyarra állítjuk. Mindhárom helyen szükséges, hogy benn legyen a
karakter, mert a három különféle karakterhelyet más-más programok használják. Ha az egyiken
hiányzik, sok program négyzetet vagy szóközt jelenít meg ezen a helyen. Elvileg tehát
lehetséges, hogy egyazon betűtípussal ô és ő betűt is le tudjunk írni (Times New Roman verziói,
pl. CE).
A H- kezdetű vagy HU végű (magyarított) betűtípusokban a kalapos ő, ű karakterek helyén
a magyar ékezetes betűk állnak, a CE jelzésűekben mindkét karakter benne van a maga helyén
is, akárcsak az összes többi közép-európai (CE) nyelv ékezetes/segédjeles betűi.
Ha az ő, ű helyesen tűnik fel a képernyőn, attól még a nyomtatón jelenhet meg hibásan
(üres karakter vagy négyzet lesz a helyén).
Idegen nyelvű szövegekben számos ékezetféle előfordul, melyet karaktertáblából
beszúrással alakíthatunk. Az ogonek (horog), cedilla (akasztó, farkinca), hacsek (pipa, V),
circumflex (háztető), tilde (hullám), breve (félkör), macron (vonal), egy pont, ring (kör),
visszafelé vessző stb., mind szerves részei a betűknek – ha egy külföldi kiadású térképen azt
olvassuk: Orseg, biztos nem örülünk neki. Tehát ha csak tehetjük, őrizzük meg más nyelvek
ékezeteit is (általában magyar szövegben külföldi személy- és helynevekben fordul elő). Az Open
Type betűtípusok, illetve az unicode-rendszer segítségével lehetséges ilyen többnyelvű szöveg
létrehozása.

ÉKEZETEK A BETŰTÍPUSBAN

Az ASCII 128, illetve bővítve 256 jelet tartalmazó kódtábla. Az eredeti tábla nem
tartalmazza a magyar ő, ű betűket és a nagy Á, Í, Ó, Ú betűket sem, melyek helyett a nyugati
nyelvekben nagybetűs írás esetén ékezet nélküli betűket használnak. A magyar ékezetes betűket
pl. Fontographer programban lehet elkészíteni az eredeti módosításával. Célszerű az ő, ű, Ő, Ű
betűket mind a „saját” helyére betenni, mind a nyugati készletben nekik megfelelő kalapos,
tildás alakokat lecserélni rájuk (programoktól függően hol az egyik, hol a másik karakterhelyet
használják).
Az ékezeteket az alábbi két népszerű karaktersorral ellenőrizhetjük: Árvíztűrő
tükörfúrógép vagy Öt szép szűzlány őrült írót nyúz.

ÉKEZETEK FORMÁJA

Az ékezetek elkészítésekor érdemes figyelni, hogy az á és é betűhöz hasonló szögben dőljön

az ő betű ékezete is (ebben a szövegben ez hibás!), illetve hogy mindenhol azonos típusú ékezet
legyen: lekerekített, ferdén vágott vagy hegyes végű.
Hosszú és rövid ékezetek. A rövidek: pont (circular/oval dot), csepp, rombusz
(diamond shaped dot), szögletes (square/rectangular dot). Hasonló lehet a kérdőjel pontja is.
Az ékezet szinte sosem farkincás, azaz a ,, jelpár használata hosszú kettős ékezetként hibás
megoldás.

ÉKEZETEK A FÁJLNEVEKBEN

Ékezetet, szóközt, nagybetűt ne használjunk fájl- vagy könyvtárnevekben, kivéve az otthoni

gép olyan fájljaiban, melyeket biztosan csak helyben használunk. Ékezetes betűktől több
rendszerben befagy a fájl, és nem nyitható/törölhető, ill. az interneten az ilyeneket egyáltalán
nem találja meg a rendszer). A legveszélyesebb a magyar ő és ű betű, mely akkor is gondot
okozhat, ha a többi ékezetes betűt tudja kezelni a rendszer.

É
KÉPEK
A képek alsó széle mindig a sorregiszterhez illeszkedik, függőleges széle pedig a szedéstükör
pereméhez vagy a hasáb pereméhez (de nem a hasábközi elválasztó vonalhoz) (illetve kép mehet
vágóélre is, azaz a lap vágási széléig).
Több kép esetén a kontraszt és hangsúly elve alapján vagy teljesen egyforma méretű
képeket szerepeltessünk, vagy jelentősen különböző méretűeket: utóbbi esetben érdemes egy
központi képen nagyméretben, a többit kicsiben szerepeltetni. A színes és fekete-fehér képek
használatakor egy színes és több fekete-fehér esetén a színest a színe is kiemeli. A kép nem
feltétlenül a papírképeknél megszokott arányú: újságban különleges arányú vagy körbevágott
kép is állhat – ha ennek van funkciója, azaz csak akkor, ha nem öncélú.
Az már tartalmi kérdés, hogy csak olyan képet tartalmazzon a dokumentum, amely nem
öncélú: a szöveghez illeszkedve azt illusztrálja, ahhoz kapcsolva nyújt többletet.

KÉPRE ÍRT SZÖVEG

A heterogén fényességű képre írt szövegnél is minden betűnek olvashatónak kell lennie. Ez
elérhető úgy is, hogy a sötét háttér előtt fehér, a világos előtt fekete betűkkel írunk (akár egy
szón belül is váltva a színt), vagy úgy, hogy a betűket ellentétes színű körvonallal (outline)
vesszük körül vagy a betűk mögé ellentétes színű árnyékot teszünk.

KÉPALÁÍRÁS

Képaláírás végére nem teszünk pontot (a kép címeként kezeljük), kivéve, ha többmondatos
a képaláírás. Az utolsó mondat végére azonban – a szabály szerint – ekkor sem kerül pont.
A képaláírást általában kisebb betűvel szedjük, mint a főszöveget. Szedik végig félkövérrel
vagy kurzívval is. Gyakori megoldás az is, hogy a képaláírás sanserif, míg a főszöveg talpas
antikvával szedett.
Tudományos igényű szövegben a képek, ábrák és táblázatok számozottak és a szövegben
hivatkozással szerepelnek (1. ábra).

xxx
1. ábra. Ez itt a kép aláírása

A képaláírás ábraszáma tehát ponttal végződik.

Wordben lehetőség van automatikusan számozott képaláírás létrehozására.
A képaláírásnak vagy a szöveg végi forrásjegyzéknek tartalmaznia kell a képek forrását is,
még akkor is, ha az internetről származnak. Ha internetes ábrát, képet módosítunk (pl. angol
szöveget magyarra írunk át), az „xy alapján, módosítva” formulát használjuk.

Képaláírás a sajtóban

Kezdődhet alcímmel. A kép alatt ilyenkor néhány sorban mesélik el a képhez tartozó
történetet. Ez akár több mondatos is lehet.
Lehet egyszerű leíró szöveg

NYOMDAI TUDNIVALÓK
A nyomda vagy levilágító postscript fájlt tud fogadni, mely minden képet és betűt egy
fájlban tartalmaz.
Egy dokumentum nyomdába adásakor a következő adatokra és nyersanyagokra van
szükség:

formátum (méret) [+ Itt kell megadni, hogy a vágott méret mekkora lesz. Ha a lap széléig
kifut a tartalom (pl. háttérszín, kép), akkor azt tovább kell húzni az eredetiben (rátöltés),
hogy a pontatlan vágás helyén ne jelenjen meg fehér csík. Ilyenkor érdemes feltüntetni,
hogy a tartalom kifut az oldal széléig, azaz kifutóra megy];
terjedelem (oldalszám) (+ borító);
példányszám [benne 6 db kötelespéldány az Országos Széchényi Könyvtárnak];
leadott anyag (oldalkész film/pausz, forgató, proof/színminta a gépterem számára);
belívek tulajdonsága (szín, papírvastagság, papírtípus) (pl. 4 + 1 [1 + 1: fekete-fehér; 4 +
1: színes] , 80 g/m2 ofszet);
(ha van) borító tulajdonsága (szín, papírvastagság, papírtípus pl. 4 + 1, 300 g/m2
műnyomó);
(ha kell) kötészet (pl. kartonált/ keménytáblás, ragasztókötött/cérnafűzött, irkakötés
stb.).
 Színes dokumentum nyomdába küldésekor a dokumentumot színekre bontva (color
separation) kell levilágítani vagy nyomdába küldeni. Ehhez feltétlen szükség van vágójelekre
(passzerra) is, a négy (vagy bármennyi) lap pontos összeillesztéséhez. Az egyszerű
dokumentum- vagy szövegszerkesztők nem képesek ezekre a feladatokra, ezért színes anyag
elkészítésekor már a munka kezdetén meg kell győződni róla, hogy a végén a dokumentum
színekre bontható és vágójelekkel ellátható-e.

SZEDÉSTÜKÖR
A lapnak az a része, ahol szövegbetűk megjelennek, azaz a margókon belüli rész a szedéstükör.
Ezen kívül kaphat helyet az oldalszámozás. Az élőfej a szedéstükörön belülre kerül.
A szedéstükör hagyományosan az
aranymetszés elvei szerint viszonyul a
laphoz. Az A-s sorozatú lapoknál a
papír oldalainak arányai 2 gyökével
egyeznek meg, a bemutatott ábrán a
szedéstükör arányai az aranymetszés
szerintiek: értéke 1,62 (pl. 24,3 × 15
cm). Kétoldalas dokumentumnál a
példa esetén a belső margó 2,3 cm, a
fölső 1,7; a külső 3,7 cm, az alsó 3,3 cm.
A klasszikus arányok olyan könyvekhez
készültek, melyeknek sokszor a
margóját is kihasználták jegyzetekre,
másrészt többször körülvágták és
Szedéstükör
újrakötötték őket a századok folyamán
elrongyolódott peremeik, szamárfüleik miatt.
Egy modern ajánlás, mely még közelít az eredetihez: fölső margó: 3, alsó: 5, belső: 2, külső:
4 egység.
Ezek csak kétoldalas dokumentum esetén érvényesek. Az egybekötött kiadványok (pl.
könyv) esetén azt a részt, ami nem látszik, mert ott van a lap összeragasztva, figyelembe kell
venni, és ennek megfelelően a belső margót szélesebbre kell tervezni, hogy a betűk ne
„csússzanak be” a kötésbe. Ugyanez igaz összekapcsolandó dokumentumra (dolgozat) vagy
bekötendő szakdolgozatra is.
Egyoldalas dokumentum esetén (amely vagy egyetlen oldalas, vagy egyoldalasan lesz
kinyomtatva/másolva) a belső és a külső (azaz a két oldalsó) margó mérete megegyezik, kivéve,
ha a lapok össze lesznek kötve, mert ez esetben a kötésnél nagyobb helyet kell hagyni.

A margó méretét a betűméret is befolyásolhatja: egy ideális, azaz jól olvasható sorban 40-
70 betű áll. Egy A/4-es lapon, 2,5 cm-es margókkal és 10 pontos betűvel egy sorban 100 betű
van; 12 pontossal is 80: ez túl sok. Ilyenkor vagy szélesebb margókra vagy nagyobb
betűfokozatra van szükség: mivel 12 pontosnál nagyobb betű nem nagyon alkalmazott, érdemes
a margókat szélesebbre venni. Megfontolható a két hasábba szedés is, hiszen ez gyorsítja az
olvashatóságot.
Példa egyoldalas, nem összekötött/összekapcsolt A/4 dokumentum margóira: fölső: 2;
alsó: 3,5; oldalsók: 3-3 cm.
Példa egyoldalas, összekötött A/4 dokumentum margóira: fölső: 2; alsó: 3,5; bal oldali
(kötésnél): 3,5 jobb oldali (külső): 2,5 cm.
Példa kétoldalas, összekötött A/4 dokumentum margóira: fölső: 2; alsó: 3,5; belső
(kötésnél): 3,5 külső: 2,5 cm.
A vágóélre vagy kifutóra készített oldalnál a kép vagy háttérszín az oldal legszéléig tart,
azaz a peremét „elvágja” a lap széle. Ezt csak nyomdai kiadványokhoz lehet tervezni, mert a
legtöbb házi nyomtató nem képes kifutóra nyomtatni.

PAPÍRMÉRET
Az európai (német) papírszabvány nem egyezik meg az amerikaival. Ez nyomtatáskor
okozhat gondot. Az európai szabvány szerinti A sorozat tagjai:

A/0 1189 × 841 mm

A/1 841 × 594 mm
A/2 594 × 420 mm
A/3 420 × 297 mm
A/4 297 × 210 mm
A/5 210 × 148 mm
A/6 148 × 105 mm
 A B és C sorozat az A sorozat lapjainak becsomagolására szolgál. Ennek megfelelően a
kisboríték mérete: C6: 162 × 114 mm.
Az európai szabványban ha kettéhajtunk egy papírt a hosszabbik oldalánál, az
eredményként kapott kisebb lap arányai azonosak az eredetivel. Az amerikai szabvány szerint
így kettéhajtott papír eltérő arányú lapot ad. Az alábbi két alapforma „váltakozik” hajtogatáskor:

Letter: 8,5 × 11 hüvelyk (215,9 × 279,4 mm) (normál)

Legal: 8,5 × 14 hüvelyk (215,9 × 355,6 mm) (hosszúkás)

A papír vastagságát nem mm-ben, hanem grammban szokás megadni (a fénymásolópapír

80 grammos, a kartonpapír kb. 200 grammos). A papír lehet matt vagy fényes.
Az A/4 papírméretű, a fénymásolópapírnál (az indigómásolatok lehetősége miatt)
vékonyabb papírt korábban géppapírnak is nevezték. Ezeket tehát levélírásra, gépírásra
használták. Nyomdai kiadványokra sokkal inkább használnak B-s méreteket vagy vágott
papírméretet.

KORREKTÚRA (PROOF)
A korrektúra szűk értelemben a szöveg helyesírási, értelemzavaró nyelvtani hibáit javítja ki.
Befejezése után minden szöveget korrektúrázni kell. A korrektor javíthat papíron vagy
képernyőn - utóbbi elterjedtebb, de sokak szerint kevéssé hatékony megoldás. Fontos
megemlíteni, hogy a korrektúra szakma; azaz a szerző nem korrektúrázhatja saját szövegét
(természetesen át kell néznie, és ki kell javítania, amennyire képes, de nyomtatásban megjelenő
szöveg esetén ez nem elégséges).
A korrektor végignézheti a szöveget a kézirat elkészülte után és a szöveg formázásának
befejezése (tördelés) után. Utóbbira mindenképp szükség van, mert ekkor egységes
formátumúvá alakíthatja a kiemeléseket, hivatkozásokat, jegyzeteket, számozott listákat, illetve
észreveszi az elválasztási hibákat, fattyúsorokat, elcsúszott vagy hiányzó képaláírásokat stb. A
formázás/tördelés befejezése után, ha azt nem a szöveg szerzője végezte, illik a szöveget (a kész
„kefelevonatot”) visszajuttatni a szerzőnek, utolsó pillanati javításokra (pl. a korrektor átjavított
valamit).
A korrektúra első állomása lehet egy helyesírás-ellenőrző végigfuttatása, de ez csak
kiegészítő segítséget ad. Ezek után magunknak (vagy egy korrektornak) is végig kell mennie a
szövegen, kigyomlálva a helyesírási hibákat, elütéseket.
A korrektornak ilyenkor ügyelnie kell arra is, hogy a szándékosan „rosszul” írt szavakat ne
javítsa ki. Hogy mikor ír egy szerző szándékosan rosszul (pl. régiesen, kiejtés szerint, idegenes
átírással) és mikor véletlenül rosszul, annak helyes eldöntése a korrektor egyik legnagyobb
felelőssége.
Külön szakember vagy a korrektor is ellenőrizheti a hivatkozásokat: a formátumukat és azt,
hogy mindegyik referenciáknál felsorolt bejegyzés szerepel-e a szövegben is.
A lektor vagy olvasószerkesztő feladata, hogy kijavítsa a tartalmi-szerkezeti és nyelvi-
stilisztikai hibákat. Kijavítja a szerző tárgyi tévedéseit vagy elavult adatait. Ha olyan
szakszavakat talál, amelyeket az olvasó nem érthet, magyarázatukra felkéri a szerzőt. Fordítás
esetén az idegen nyelvű idézetek esetleg már meglévő magyar fordításait is felkutathatja.
Ha egy szövegen többen is dolgoznak, Wordben használható a korrektúra funkció, mellyel
az egyes szerzők által bevitt változtatások vagy javaslatok jól követhetők. Ugyanígy használható
a megjegyzés beszúrása is.

ARCHIVÁLÁS
Munkánk archiválásához nem biztos, hogy elegendő a szöveget (és képeket) tartalmazó fájl.
Word esetén a fájl magában foglalja a szöveget, a formázási utasításokat és a képeket is. A
képek képfájlként külön is kimenthetők, pl. a fájl mentése weblapként opcióval (ez esetben
külön könyvtárba kerülnek a képek). A Word-fájl nem tartalmazza a betűtípust, azaz ha a fájlt
egy másik gépen nézzük meg, ahová nincs az adott betűtípus telepítve, az hibásan jelenik meg.
QuarkXpress esetén a QXD vagy QXP fájl nem tartalmazza sem a képeket, sem a
betűtípusokat. Ezeket külön kell lementeni, a collect for output menüben.
Weblapok esetén a HTML- (PHP-, PHTML-, HTM- stb.) fájl a szöveget és a tördelési
utasításokat tartalmazza. Ha a fájl külső tördelési utasításokat, stíluslapot használ (CSS), a html
fájl csak a szöveget tartalmazza és utalást a CSS-fájlra. Ilyenkor a képeket és a css stíluslapot
külön is le kell menteni a későbbi helyes megjelenítéshez.
A PDF-fájlok tartalmazhatják a betűtípust, a képeket (megadott felbontásban) és a tördelési
utasításokat is, de a betűtípus hiányozhat is belőle. A PS- (postscript) fájlok elvileg minden
szükséges adatot tartalmaznak. A pdf és ps fájlok tartalma már nem szerkeszthető, módosítható.

Á Á
JEGYZET, FORRÁSOK, HIVATKOZÁS
Hivatkozások (hivatkozásjegyzék) cím alatt soroljuk föl azokat a dokumentumokat,
melyekre a szöveg tételesen is hivatkozik. Irodalomjegyzék vagy felhasznált irodalom címen
soroljuk fel a szöveg készítéséhez felhasznált műveket, attól függetlenül, hogy idézünk-e belőlük
vagy utalunk rájuk. A bibliográfiában (más néven: ajánlott irodalom) mindenféle, a
szövegünk témájával kapcsolatos művet felsorolhatunk. Tudományos igényű munkában (pl.
egyetemi dolgozat) hivatkozásjegyzéket kell szerepeltetni, ismeretterjesztőben inkább
bibliográfiát. Folyóirat- vagy újságcikkben a forrásokat legfeljebb a főszövegben szövegesen
megadva érdemes szerepeltetni (pl. Kiss Ádám Új Világ c. könyvében írja, hogy...).
A hivatkozások formátumát az adott szakterület határozza meg. Mivel ezek tipográfiai
megoldása gondot okozhat, és sokszor keverednek a jegyzetekkel, külön részletességgel
foglalkozunk velük. Érdemes mindenkinek a saját szakterületének magyar és idegen nyelvű
folyóirataiból megismernie a hivatkozási szokásokat, mert pl. egy szakdolgozat esetén a
szakterület saját hivatkozási formuláinak pontos betartása akkor is követelmény, ha ezt külön
nem tüntetik föl a követelményekben.
A hivatkozások formuláinak ajánlásait a magyar MSZ ISO 690 szabvány rögzíti.
Szövegközi teljes hivatkozást (Kis István: Nyulak. Gondolat, Budapest, 1992) csak
akkor használjunk, ha a teljes szövegben viszonylag kevés hivatkozás van.
Csillagozott lábjegyzetet (csillag: asterisk) akkor alkalmazzunk, ha egy oldalon max.
három jegyzet van (négy vagy több **** már komikus lehet). Csillag helyett szerepelhet egy,
kettő stb. illetve egyes és kettős tőr † is. († tőr/kereszt, dagger, obelisk: ALT+0134; ‡ kettős tőr,
double dagger, cross of lorraine). Cím lábjegyzetének jelzésére csillagot (tőrt stb.) használjunk
(azaz ne számot).
Sorszámozott láb-/végjegyzet esetén a sorszámozás végigfuthat az egész
dokumentumon, vagy minden fejezettel újrakezdődhet. Utóbbi esetben a jegyzetek a könyv
végén fejezetenként elkülönülnek, ami segíti köztük a tájékozódást.
Végjegyzeteknél a jegyzetek felett ne a végjegyzet, hanem a JEGYZETEK (angolul: Notes)
felirat szerepeljen. Lábjegyzetnél nincs külön kiírva a „lábjegyzet” szó.
A lábjegyzet mindig az adott oldal szövegére vonatkozik. A végjegyzet a fejezet végén gyűjti
össze a jegyzeteket. A szöveges jegyzetek és bibliográfiai hivatkozások keverését érdemes
elkerülni, hiszen az egyik olvasnivaló, a másik nem. Ezért érdemes lábjegyzetet alkalmazni
olyankor, ha a lábjegyzet kiegészítő információ, önálló gondolat, kiegészítő adat, mely szerves
része a szövegnek, tehát azzal együtt olvasandó. Azért ne végjegyzetbe tegyük, hogy ne kelljen az
olvasónak minden pontnál fejezet végére ugrálni. Ha csak hivatkozást adunk meg, azokat
végjegyzetként érdemes összegyűjteni (vagy szövegközti zárójeles, vagy sorszámozott
formában).
Ez alól kivétel, ha egyes jegyzetek hosszúak, esetleg többoldalasak: ilyenkor is érdemes
végjegyzetet alkalmazni.
Egyes folyóiratok vagy azért alkalmaznak csak végjegyzetet lábjegyzet helyett, mert a
lábjegyzetek tördelése lassabb és nehezebb, vagy azért, hogy a szerzőt rákényszerítsék:
mondandóját a főszövegben helyezze el (a lábjegyzetelés esetenként tekinthető szerzői stílusnak
is).
A lábjegyzetek betűmérete a főszövegnél kisebb, de a bekezdés behúzása vele megegyezik.
Sorköze lehet kisebb, mint normál szöveg esetén. Betűtípusa mindig ugyanaz, mint a főszövegé.
Széljegyzet alkalmazásakor eleve nagy margót hagyunk, és ide helyezzük el a főszöveggel
megegyező sortávolsággal a széljegyzetet.
A szél- vagy lábjegyzet helyett újságokban keretest alkalmazhatunk.

A lábjegyzet1 – a hivatkozás is –
ponttal végződik.2 A lábjegyzet számai
kijjebb kezdődnek, mint a jegyzet
szövege (azaz függő sorba szedjük), és
a hivatkozás utaló száma után szóköz
van.
1 Kiss István: Nyulak és szigetek

hiteles története. Gondolat, Budapest,

1979. Marginális lábjegyzetelés egy holland weblapon
2Kiss Pál Sándor: Nyulak és
madarak nem hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.
...
19 Kiss József: Madarak nem hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.

Ettől, a Worben automatikusan alkalmazott megoldától azonban eltérhetünk: itt ugyanis a

hivatkozás már olyan kicsi betűméretű, hogy ha ezen belül is felső indexbe szedjük az utaló
számot, akkor túl apró méretű lesz. Így sokkal inkább elfogadható, ha itt (pl. lábjegyzetben) már
rendes számokat szedünk, és csak a főszövegben1 kitevőt:
1. Kiss István: Nyulak és szigetek hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.
Angolszász hagyomány szerint használhatunk zárójelbe tett jegyzetsorszámmal való
hivatkozást is [12], ha kevés a rendelkezésre álló hely.
Szövegközi zárójeles hivatkozás: tudományos szövegekben a hivatkozásokra láb-
vagy végjegyzet helyett a hivatkozás a folyószövegben szerepel: a szerző neve (vessző nélkül) és a
kiadvány megjelenési éve (pont nélkül) zárójelben (Kelemen 2000). Ha egy szerzőnek azonos
évben több kiadványa jelent meg, az évszám után a, b, c stb betűk is állnak. A hivatkozások
ilyenkor egy szöveg végi bibliográfiában szerepeljenek (Nagy 1978b). Két szerző esetén
mindkettő neve szerepeljen, három vagy több szerző esetén az első szerző neve után az et al. (et
alii – és mások) formula áll (Kiss et al. 1999), de csak a szövegközti hivatkozásban: a
bibliográfiában már minden szerző nevét fel kell tüntetni.
Ha a műnek nincs szerzője, a mű címe kerülhet a zárójelbe (Nagy Világatlasz 2003). A
szövegközi hivatkozás tartalmazhat oldalszámra utalást is, pl. könyv esetén: (Kiss 1995, 77) vagy
(Kiss 1995:77) vagy (Kiss 1995. 77. p.) – ez követelmény, ha hosszabb műről van szó
(sorszámozott jegyzet esetén az oldalszám már a jegyzetbe kerül).
Elektronikus hivatkozás
Az elektronikus (online elérhető, valamint offline létező digitális vagy digitalizált)
dokumentumok hivatkozásával az ISO 690-2 szabvány foglalkozik. Ennek alapján
(egyszerűsítve) a következőképp kell hivatkozni a „távoli hozzáférésű” dokumentumokat:
Html oldal valamely szerveren:
Kiss János: Nyúltenyésztés [online] Kertészeti Egyetem: Állatrendszertan Tanszék Online
Jegyzettára. 2000. január (2001. augusztus 23.) [2006. március 21.] Nyomtatva: Élet és
Nyúltenyésztés, 2001/5.
Folyóiratcikk online:
Kiss János: Nyúltenyésztés [online] In: Állatorvos, 2000. január 28. [2006. március 21.]
A zárójelen kívüli dátum az anyag megjelenését jelzi, a zárójeles szám az anyag legújabb
frissítését (módosítását), a szögletes zárójel a megtekintés (letöltés) dátumát jelzi. Az [online]
helyébe kerülhet pl. [CD-ROM], [DVD] stb. is.
A fenti, szabványos formula helyett az egyes dátumok típusát külön szóval is kiírhatjuk;
illetve szöveg közben zárójelezett hivatkozásrendszer esetén a dátumot előrevihetjük (Kiss
2000).
Kiss János 2000: Nyúltenyésztés [online] Kertészeti Egyetem: Állatrendszertan Tanszék
Online Jegyzettára. Megjelenés: 2000. január (Frissítés: 2001. augusztus 23.) [Letöltés: 2006.
március 21.] Nyomtatva: Élet és Nyúltenyésztés, 2001/5.
Angol használatban gyakori, hogy csak évszám és az „available at: (URL)” formula szerepel
online anyagok esetén.
Ha a szerző nem állapítható meg, a szerző helyett a cikk címével hivatkozunk. A szerző
lehet egy intézmény elnevezésének mozaikszava is.
Ha a cím nem állapítható meg, a címnek a szöveg első öt szavát vesszük.
Ha a hivatkozott URL már nem érhető el, azt a hivatkozásban jelezni kell, pl. 2006. március
23-én nem érhető el.
Ezek a hivatkozások természetesen távolról sem érnek annyit, mint egy nyomtatott
szövegre tett hivatkozás, mert – archívum nem lévén – ki tudja, meddig érhetők el. Azonban a
www.archive.org címen elérhető amerikai internetarchívumban a már eltűnt szövegfájlok is
meglelhetők, elsősorban az 1999–2001 közötti időszakból.
Hivatkozni kell a CD-n kiadott forrásokra is, ez esetben feltüntetve, hogy CD-ről van szó.
Ilyenkor érdemes az egyértelmű hivatkozás miatt a CD ISBN (ISSN) számát is feltüntetni, a CD
kiadási helyével együtt.
Egyebek
Folyóiratcikk esetén a folyóirat címe kurzív (vagy a cikk címe idézőjelek közé kerülhet),
könyvnél a könyv címe kurzív.
Az oldalszámnál a p. (pagina) vagy o. (oldal), rövidítéseket használjuk. Angolszász
gyakorlatban a p. az oldalszám elé kerül, magyarban inkább utána. A rövidítés azonban el is
maradhat, ilyenkor csak az oldal számát közöljük, utána ponttal (198.).
A teljes műre való hivatkozáskor nem áll pont a kötet összoldalszáma után: (198 p.), adott
oldalra hivatkozáskor pont áll az oldalszám után: (198. p.), adott részlet esetén a pp. formula
állhat: (pp. 25–188.).
A gyűjteményes kötetre hivatkozáskor a rendes hivatkozási adatok után kell megadni a
kötet nevét, in megjelöléssel: Kis Alfréd: Nyulak. in: Szovjet állattenyésztés. Bp. 1999. 115–125.
p.
Irodalmi folyóiratok hazánkban az in helyett vagy folyóirat azonosítására egyenlőségjelet =
is használnak. Ez azt jelzi, hogy az adott írást nem az írás szerzőjének neve alatt kell keresni,
hanem valamely más gyűjteményes vagy időszaki kiadvány neve/címe alatt: Kis Alfréd: Nyulak.
= Szovjet állattenyésztés. Bp. 1999. 115–125. p.
A folyószövegbeli évszámmegjelölés elé egy­faj­ta gyakorlat szerint nem kerül vessző (Kiss
1888).
Újrahivatkozáskor a következő formulát használják: Kiss: i. m. vagy Kiss: op. cit. (idézett
mű). Ha ezen belül valamilyen oldalra hivatkozunk: Kiss: i. m. 12–15. p. Ezeket érdemesebb
elkerülni, hogy az olvasónak ne kelljen keresgélnie, hogy melyik is volt az i. m.
Ha az évszám nem deríthető ki pontosan, vagy kérdőjeles évszámmal, vagy az é. n. (s. a.)
(sine anno) formulával jelezzük.
Ha két egymást követő jegyzetben hivatkozunk ugyanarra a műre, a formula: Uo. 32. p.
vagy Loc. cit. 32. p. vagy Ibid. 32. p. (ugyanott = loco citato = ibidem). Ha a szerző azonos két
egymást követő jegyzetben, a szerzőre Uő vagy Idem (nőnemben eadem) szavakkal
hivatkozunk. Ugyanezt jelenti a kvirtmínusz is:
Kiss János 1999. Nyulak. Budapest, Gondolat.
– 2000. Nyulak és mások. Budapest, Gondolat.
Érdemes magyar szövegben a magyar formulákat használni.
A képek forrását újságban közvetlenül a kép mellett apró (pl. 6 pt) verzál betűkkel jelzik,
könyvben a képaláírásban zárójelben.
 Adott témájú dolgozat esetén hivatkozni kell újságcikkekre, forgatókönyvekre, filmekre,
rádióműsorokra, hangjátékokra, szakdolgozatokra is. A rádióban vagy tévében sugárzott
adásokra lehet az elhangzás időpontjával, hosszával (x perc) és helyével (állomás neve,
székhelye) hivatkozni (természetesen a mű szerzőjét – rendezőt, dramaturgot, szerkesztőt –
megnevezve), de ha a műsor megtalálható valamilyen archívumban, a visszakereshetőség
érdekében mindenképp az archívumra, illetve a mű ottani adataira is célszerű hivatkozni.
Tudományos dolgozatoknál a szóbeli (avagy e-mailes) közlésekre és kéziratokra is illik
hivatkozni („szóbeli közlés”, „személyes kommunikáció”), a beszélgetés vagy e-mail pontos
dátumával. Ez vonatkozik bármilyen informális beszélgetésre, interjúra is (természetesen ha
nem kifejezetten interjúról, hanem csak informális beszélgetésről van szó, az illető beleegyezése
szükséges. A beszélgetőtárs megtagadhatja, hogy az általa elmondottat idézzük; kikötheti, hogy
az elmondottak nem idézhetők, de a szövegben felhasználhatók; vagy kikötheti, hogy sem nem
idézhetők, sem nem felhasználhatók; vagy kikötheti, hogy az elmondottak idézhetők, de csak
név nélkül. Ezeket mindenképp tisztázni kell a szöveg közlése előtt. Nyilvános szereplés esetén
(pl. internet, előadás, nagygyűlés) természetesen bármilyen, nyilvánosan elhangzott gondolat
idézhető.
Hivatkozni kell törvényekre, jogszabályokra is.
Szerző nélküli vagy háromnál több szerzőjű kötetre a szerkesztő nevével (ed. vagy szerk.)
hivatkozhatunk. Folyóiratcikk esetén azonban minden szerző nevét ki kell írni a
hivatkozásokban.
Konferenciákra a konferencia elnevezésén és helyén kívül a dátumával is hivatkozni kell.
Ilyenkor általában készül valamiféle nyomtatott vagy elektronikus kiadvány is az előadások
összefoglalóival: konferenciahivatkozáskor ez a kiadvány a hivatkozandó anyag, tehát lehet pl.
oldalszáma is.
Természetesen minden olyan szövegrészt, melyet máshonnan idézünk (beleérve a
máshonnan átemelt képeket, adatokat is), hivatkozni kell akkor is, ha az nem idézőjelben
szerepel.

Néhány minta hivatkozásokra:

Folyóiratcikkre:
KISS János: Utazásaim története. = Magyar Irodalmi Figyelő, 2006/1. 60–62. p.
vagy
Kiss J. 2006: Utazásaim leírása. – Magyar Földtudományi Figyelő, 1, 60–62.
Könyvre:
Kiss J. 2006: Utazásaim leírása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 300 p.

HIVATKOZÁS MINTA (APA)

Az APA stílusnak megfelelő (kissé módosított) hivatkozási formátum (ajánlott):

Könyv, oldalszámmal:
(Kovács, 2000:55)
Kovács I. 2000. A könyv. Budapest: Gondolat.

Folyóiratcikk (3 vagy több szerző: et al., annál kevesebb: név szerint):

(Darvas et al., 2005)
Darvas A., Kiss I., Jónás Á. 2005. A folyóiratcikk címe. Élet és Irodalom, 1, 10-13.

Elektronikus: mint folyóiratcikk, de a szövegbeli hivatkozás lehet a kiadó (site) neve, ha nincs
szerző, és a részletes hivatkozásban fel kell tüntetni a cikk felkerülésének dátumát (ha ismert),
ha módosítva volt, a módosítás dátumát, és a letöltés dátumát (és az URL-t)
Darvas A. 2005. A folyóiratcikk címe. Élet és Irodalom Online (2005. június 12). Letöltés
dátuma: 2006. augusztus 20. http://www.es.hu/pd/display.asp?
channel=PUBLICISZTIKA0637

NÉHÁNY HELYESÍRÁSI TANÁCS

A Word egyes automatikus javítás funcióját csak akkor használjuk, ha tisztában vagyunk
vele, hogy az általunk begépelt szöveg mely elemeit változtatja meg rákérdezés nélkül. A korábbi
Word verziókban olyan beépített javítások is találhatók, melyek a helyes szöveget hibásra
javítják át.
Az alábbiakban felsorolunk néhány tipikus helyesírási hibát, melyet ELTE-s lapokból vagy
hallgatók szövegeiből vettünk, a teljesség igénye nélkül.

Rossz alak Helyes alak

101.1 101,1
12.-én 12-én

3-al 3-mal

asszimetrikus aszimmetrikus

box boksz

egyszerü egyszerű

előlröl elölről

ELTE-BTK ELTE BTK

ELTÉ-n ELTE-n

Eötvös Lóránt Eötvös Loránd

Tudomány Egyetem Tudományegyetem

feltünik feltűnik

feltűntet feltüntet

follyon folyjon

higyje higgye

időjárásjelentés időjárás-jelentés

Internet internet

íly ily

Január január

kissebb kisebb

kompatibilis kompatíbilis

konkurrencia konkurencia

Kossuth Adó Kossuth adó (még helyesebben: K. rádió)

Kossuth Rádió Kossuth rádió

(mert: az intézmény

a Magyar Rádió)

kultúrális kulturális

legelől legelöl

mammut mamut

megfojt (egy embert)

megfolyt (az anyag)

megszünés megszűnés

megszünik megszűnik

megszűntet megszüntet

mindíg mindig

minusz mínusz

new yorki New York-i

plussz plusz

rádióaktív radioaktív

síma sima

szerkesztő bizottság szerkesztőbizottság

szervíz szerviz

szerzői jogsértés szerzőijog-sértés

sztereo, mono sztereó, monó

tanu tanú

Tv híradó tv-híradó vagy tévéhíradó

TV tv vagy tévé

video videó
videókazetta videokazetta

vígasztal vigasztal

xy játsza z-t. xy játssza z-t.

STB.
Satöbbi (sat. stb.) elé nem teszünk vesszőt, felsorolásban, egyéb estekben stb. sem.

IDEGEN SZAVAK ÁTÍRÁSA

Bár nem szorosan a tipográfia témakörébe tartozik, mégis megemlítjük az idegen ábécéken
született szavak átírásának problémáját. Egy nem latin ábécét használó nyelvből magyarra
általában tulajdonneveket (személyneveket, földrajzi neveket) szoktunk átírni. Az internet
elterjedése előtt egyértelmű volt az átírás: az MTA által kiadott szabályoknak megfelelően kellett
a kínai, orosz, arab, görög, szerb stb. nyelvekből átírni, igazodva a magyar kiejtéshez. Manapság
inkább az a törekvés, hogy minden nép azonosan írja át a szavakat. Ez az egységesítés azonban
megnehezíti a szavak kiejtését, és ellentétben áll sok már meghonosodott alakkal (Peking vs. a
hivatalos pinyin Beijing).
Egyes nyelvek esetén az átírás (transzkripció) a kiejtés alapján történik, másoknál a betűk
alapján (transzliteráció). Az internet és az egységesítési törekvések terjedésével a nemzetközi
vagy az angol átírás kerül bele egyre több magyar szövegbe. Bár emellett is szólhatnak érvek (pl.
könnyű az interneten rákeresni más nyelven is), fontos, hogy tudatosítsuk: a magyaros átírást
vagy az angol (nemzetközi) átírást használjuk-e.
A kínaihoz a pinyin, a japánhoz a romaji ad nemzetközi latin megfelelőt, az arabhoz
számtalan nemzetközi latinosító sztenderd létezik, ennek megfelelően érdemes itt a magyaros
átírást alkalmazni.
Problematikus lehet a szerb nevek átírása: ha a cirill írást vesszük alapul, kiejtés szerint
írandók magyarra, ha azonban a hivatalos latint, akkor a szerb latin átírás veendő alapul (pl:
Sajt = szájt, site)
Manapság kényszerűen sok idegen ábécé használója gépel latin betűkkel számítógépes
felületen, ahol az adott ábécét nem tudják használni. Így pl. cirill vagy arab betűk helyett a latin
betűket és egyéb karaktereket használják.

Tatár-orosz kétábécéjű (biszkriptuális) utcatábla

Kazanyban

A görög átírási szabályok szerinti

POLITIKAI RENDSZER ÉS könyvborítók

MIKROTIPOGRÁFIA
Dátum jelzése

A szocialista rendszerben a dátumot az i. sz. (időszámításunk szerint) és i. e.

(időszámításunk előtt) rüvidítésekkel jelezték (az i. u. alak nem volt hivatalos).
A szocializmus előtti és utáni rendszerekben általánosan ugyanerre a Kr. e. és Kr. u.
(Krisztus előtt ill. után) használatos.
Mint a kutatásokból ismeret, Jézus (Krisztus) nem 1-ben született, hanem valószínűleg
néhány évvel később. Az e feletti vita már szóhasználati kérdé: az i. e. és i. u. vallássemleges (és
korrekt) fogalmak, a Kr. e. és Kr. u. sem nem vallássemleges, sem nem korrekt, hanem
egyezményesen használt megjelölés.
Angolszász tipográfiában általában az AD (anno domini) és BC (Before Christ) formákat
használják (előfordul A.D. ill. B.C. formában is). A hagyományos használatban 64 BC ill. AD
2007 sorrendet használják.
 Vallássemleges a CD/BCE (C.E./B.C.E.) formula (before common era), mely az i. e./i. sz.-
nek felel meg.
Geológiában (C14 datálásnál) használt a BP (before present), ahol a „present” az 1950-es
évnél van kijelölve.

Szókezdő nagybetű

A szocialista rendszerben általános volt a biblia vagy isten szavakat kisbetűvel kezdeni, míg
előtte és utána általános a Biblia ill. Isten (kivéve: görög istenek) nagybetűs használata.
Az internet szó kezdőbetűje hasonló kérdés.
A Magyar helyesírási szótár (Akadémiai, 1999) szerint:
Internet: intézmény, internet: távközlési rendszer
isten: köznév, Isten: tulajdonnév (pl: az Isten)
biblia, de: Biblia (mint könyvcím)
Mindhárom szó meghatározása néhány esetet leszámítva problémás, és sokkal inkább a
sorok írójának szóhasználati döntése, mint helyesírási kérdés.

TIPOGRÁFIA A WEBEN
Magyar billentyűkiosztás: ISO-8859-2
Nyugati billentyűkiosztás: ISO-8859-1
Unicode: UTF-8

A HTML-szabvány kialakulása után sokáig kétféle tipográfiai konvenció létezett: a

nyomtatott és a korlátozott, webes, mely sokáig nem ismerte a magyar ő, ű betűket, és még ma
is alig találkozunk helyes gondolatjellel és idézőjellel. Ma már a CSS és az unicode használatával
a weblapokon ugyanazok a tipográfiai elemek jeleníthetők meg, mint nyomtatott formában – a
bekezdésbehúzástól a gondolatjelig –, így nem indokolt a web „butított” tipográfiájának
elfogadása.
HTML-fájlokban a karakterkészletet közép-európaira állítva a HTML-fájlban levő
szövegben az ő, ű betűk helyesen jelennek meg
.
A nyugati (ISO-8859-1) karakterkészlet használata esetén az ő, ű kalapos lesz. Ez esetben
minden ékezetes betű helyén a HTML-fájlban a betű kódja szerepel, pl. ú: ú ő:õ ű:û ö:ö. A
különleges karakterek – helyes gondolatjel, idézőjel – azonban az Internet Exoplorerben nem
jelennek meg helyesen: így az interneten csak a kötőjelet és a " jelet használhatjuk 100%
biztonsággal
Unicode: Valamennyi magyar betű és karakter helyesen jeleníthető meg, ha az unicode
számával utalunk rá. Az unicode weblap fejléce:

Az ilyen oldalon elég, ha a normál karakterek folyószövegben szerepelnek, azaz egyszerűen

begépeljük őket. Nem unicode fejléces szövegben az alábbi kód szerint gépelhetők be az unicode
decimális számok alapján a karakterek (a példánál a 8211, azaz a gondolatjel): –
Ékezetes fájlnevek. Bár a Windows saját fájlkezelője ("My Computer") engedi az
ékezetes fájlnevek használatát, gond lehet velük az interneten, ahol a szerverek nem tudják
értelmezni őket; és a Windows alatt futó Windows Commander program sem ismeri föl az ő, ű
betűket tartalmazó fájlokat. E-mailekben bizonyos levelezőprogramok vagy nem ismerik fel,
vagy más karaktereket hoznak be minden ékezetes betű helyett.
A weben jelenleg a css (cascading style sheets) stíluslap jelenti a legrugalmasabb és
leghatékonyabb megoldást egy weboldal tipográfiájának kézben tartására. Ennek főbb elemei:
– egy .css kiterjesztésű fájl, mely a stíluslap-információkat tartalmazza vagy css részletek a
fájlon belül a megfelelő helyen;
– külső stíluslap esetén a HTML-oldalon erre hivatkozás:

A css fájlban:
body {
ide kerülnek a tipográfiai és szövegdoboz-formázási utasítások
}

A szöveg színe:
color: #000000;
color: yellow;
 Betűköz:
letter-spacing: 0.1em; (1 px) (ritkít)
letter-spacing: -0.1em; (sűrít)

Sorzárás:
text-align:right; (center, justify) (jobbra, középre, sorkizárt)

Szövegeffektek:
text-decoration:line-through; (overline, underline, blink) (áthúzott, föléhúzott, aláhúzott,
villog)

Bekezdésbehúzás:
text-indent:1em;

A szöveg automatikus átalakítása:

text-transform:capitalize; (minden szó nagy kezdőbetűs [angol címekhez])
text-transform:uppercase; (verzál)
text-transform:lowercase; (csupa kisbetűs)

Szóköz:
word-spacing:0.1em;

Betűtípus:
font-family:serif; (talpas alapértelmezett betűtípus)
font-family:sans-serif; (talpatlan alapértelmezett betűtípus)

Betűméret:
font-size:12px; (12 pt) (abszolút betűméret)
font-size:small; (medium, large, x-large, xx-large, 100%) (relatív betűméret)

Dőlt betű:
font-style:italic;

Kiskapitális:
font-variant:small-caps;

Kövér betű:
font-weight:bold;

Szöveg alatti vonal:

border-bottom: 1px solid #FF0000;

Sortávolság:
line-height: 19pt; (19px)

Ékezetek nélkül

Bizonyos helyzetekben nem célszerű ékezetet használni. Ilyenek az e-mailek, ahol még ma
is sok olyan felhasználó van, akinek a programja nem tudja dekódolni az ékezetes üzeneteket.
Igaz, hogy ezek után nehéz megfejteni, hogy 4000 m fokabel megrendelésekor mit is
várhatunk...

WEBDESIGN: GALÉRIA

„CSAK SZÖVEG” TIPOGRÁFIA

Előfordul, hogy olyan szöveget kell írnunk, mely nem képes különleges karaktereket
kezelni, és formázást sem lehet benne alkalmazni (e-mail-terminál, SMS stb.). Ez esetben a
korábbi gépírási, ill. stencilszabványhoz hasonló elveket érdemes követni.
A gépírást részletesen hivatalos szabvány szabályozta, melyet 1987-ben adtak ki utoljára. A
szabvány azonban ma is érvényben van, hiszen a Helyesírási Szabályzat is hivatkozik rá. A
gépírási szabvány itt olvasható:

Néhány olyan példa, mely gyakrabban felmerül:

 Nagykötőjel: Budapest--Bécs (két kötőjel, két oldalán szóközök nélkül)
Gondolatjel: Egy - mondta. (kötőjel, két oldalán szóközzel)
Kötőjel: egy-egy (kötőjel, két oldalán szóközök nélkül)
Idézőjel: "Egyenes idézőjellel"
Kiemelés: r i t k í t á s s a l, vagy NAGYBETŰVEL (interneten _alsó vonással_), folyószöveg
esetén
középre igazítva
is lehetséges.
Írógépeknél lehetőség volt aláhúzásra is.

A KÖNYV RÉSZEI
(Az egyes részek, hacsak másként nem jelezzük, páratlan oldalon kezdődnek.)

Borító

Kötött könyv esetén (hard cover, hibásan keményfedelű): a könyv első és hátsó
(kötés)táblája és gerince.
A kötéstáblát előzéklapok rögzítik a könyvhöz.
Karonált (puhatáblás) könyv esetén: a könyv első és hátsó fedele és gerince.
A két legfontosabb rész a borítócímlap és a hátsó borító.
Igényes kiadványnál védőborítót is kap a könyv. Az általában színes, fényes védőborító
tipográfiája jelentősen eltér a kötéstábláétól.
A védőborító behajtott szélei a fülek, melyek a fülszöveg helyei. A puhatáblás fedélnek is
lehet füle, ha az szélesebb, mint a könyv szélessége, és így visszahajtható.
A könyv gerincére a cím és a szerző neve kerül, valamint kerülhet a kiadó emblémája. A
gerinc felirata a magyar hagyományok szerint alulról felfelé tart, az angolszász hagyomány
szerint fordítva (így az angolszász könyvek gerince fekvő helyzetben olvasható). A magyar
gyakorlattól magyar kiadvány esetén semmi esetre se térjünk el, mert így a könyvespolcon való
böngészés közben kitörik az ember nyaka.

Járulékos részek (a főszöveg előtt)

Címnegyed
A könyv első ívének (=16 oldal) negyede. Az ezen lévő oldalak oldalszámát nem tüntetjük fel
(pagináljuk), de beszámítanak az oldalszámozásba.

Szennycímoldal – A könyv legelső oldala: szerző, főcím, kötet száma

Sorozatcímoldal – (ha sorozat) 2. oldal
Címoldal – 3. oldal (szerző, főcím, kiadó, kiadás éve, megjelenés helye)
Copyrightoldal – 4. oldal (ISBN számmal)

Tartalomjegyzék (tudományos művekben) – lehetőleg 5., de mindig páratlan oldal

Ajánlás
Mottó
Előszó
Köszönetnyilvánítás (ha nem része az előszónak)

Főszöveg

Általában antikvából szedik; lásd: könyvbetűk. A főszöveg mindig páratlan oldalon

kezdődik.

Járulékos részek (a főszöveg után)

Irodalomjegyzék / Bibliográfia
Utószó
Függelék
Kronológia
Szakkifejezések jegyzéke
Névmagyarázatok
Rövidítések jegyzéke
Illusztrációk jegyzéke
A kötet szerzői/Közreműködők
A kötetben közölt írások jegyzéke
Mutatók
Idegen nyelvű tartalomjegyzék és rezümé (kivonat)
Tartalomjegyzék (szépirodalmi művek esetén)
Kolofonoldal – utolsó páros vagy páratlan oldal: technikai jellegű információk a kiadvány
kiadásáról és előállításáról (kiadói és nyomdai információk). Számunkra azért is fontos, mert
ide kerülnek (igényesebb kiadványnál) a könyv tipográfiai adatai (pl. főszöveg betűtípusa)

Ajánlott irodalom: Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Osiris, 1997.

Online: http://epika.web.elte.hu/szerk/hatter2_05_osz.html

TIPOGRÁFIA IRODALMI MŰVEKBEN

A tipográfia által kínált eszköztárat nagyon kevés író használja ki műveiben. Általában nincs is
beleszólásuk abba, hogy művük milyen formában (betűtípussal, sortávolsággal stb.) jelenik
meg. Az alábbiakban néhány kivételt ismertetünk:

Michael Ende A Végtelen Történet Saramago José Saramago művei szürke

Michael Ende A Végtelen Történet c. regénye
két „dimenzióban” játszódik, a valóságban és a
mesében. A történetben a kettő összefolyik,
keveredik, de hogy az olvasó kiismerje magát,
a két dimenziót eltérő szín jelzi. Ezáltal a szín
olyan plusz tartalmat hordoz, melyet amúgy
szövegesen kellett volna jelezni.
tömbökből álló lapokat tartalmaznak: a
szöveget alig töri meg pont vagy új bekezdés.
Még a párbeszédek is vesszővel vannak
elválasztva. Ez a “szabálytalan” szedés
nagyban hozzájárul Saramago stílusának
egyediségéhez és szedése nem igényel
semmiféle tördelői pluszt.

Esterházy Péter Javított Kiadás Esterházy Péter Harmonia Caelestis

Esterházy Péter Javított Kiadásában a
különféle típusú zárójelekbe tett
szövegek eltérő időben keletkezett
szövegeket jeleznek; kiemelésre
halványbarna színt alkalmazott.
INFOGRAFIKA
Esterházy Péter Harmonia Caelestis c.
regényében a bekezdéseket iniciálé kezdi
és az iniciáléval azonos betűméretű írásjel
zárja le. Egyes bekezdéseken belül a
szöveget gyémánt jelekkel tagolja (új sor és
behúzás alkalmazása helyett), részben
visszatérve a kódexek hagyományához.

Az infografika az information graphics, információs grafika rövidítéséből született. Minden

olyan egység, mely grafikát (vonalas elemeket) és információt (táblázatot, grafikont vagy
magyarázó rajzot) tartalmaz. A sajtóban a USA Today nyomán terjedt el. Az inforgrafika a
„szegények Bibliájához” hasonló képes formában foglal össze valamilyen témát. Nem tartalmaz
fotókat, csak generalizált, egyszerűsített, az adott jelenséget kiemelve bemutató grafikát és
szöveget. Eredetileg adatok szemléltetésére jött létre, de ma már bármilyen témára használható.
Az ismeretterjesztő ifjúsági könyvek számtalan infografikát tartalmaznak. A térképek is
infografikának tekinthetők.
Az infografikánál fontos szempont, hogy tipográfiailag illeszkedjen a környezetébe, azaz a
lap arculatába, ahol megjelenik. Napilapban egy infografika keretes anyagok együttesét is
jelenti.
 Az infografika bemutathat térbeli, időbeli vagy mennyiségi információt.
Általában tartalmaz diagramot, grafikont vagy földrajzi, illetve virtuális térképet. A
nyomtatott világban statikus, de az interneten vagy televízióban lehet mozgó vagy interaktív is.
Az infografikáknak tartalmazniuk kell a következő elemeket:

cím
rövid magyarázó szöveg
szerző neve
adatok forrása

Az infografika legegyszerűbb előállítási módja, ha előre elkészített vektoros egyenábrát (pl.

Word Clipart) szúrunk be az adott szöveg mellé. Ez a lehető legigénytelenebb megoldás, még
„vészhelyzetben” is érdemes egyéni ábrát rajzolni és beszúrni.
A táblázatokkal kapcsolatban ügyelni kell az egyes sorok tartalom szerinti igazítására:
tizedestörteket a tizedesjegy mentén, számokat általában jobbra, szöveget balra szokás igazítani.
Word használatakor Excelből diagramok közvetlenül is bevihetők úgy, hogy később
módosíthatók maradnak.
Tudományos igényű munkákban ajánlott feltüntetni a közölt értékek hibahatárát is (ha
van).

INFORGRAFIKAI GALÉRIA

DOKUMENTUMSZERKESZTÉS PONTRÓL PONTRA

1. Nyersanyagok összegyűjtése/elkészítése (szöveg, képek, táblázatok stb.). Gyűjtéskor/
íráskor minden máshonnan átvett szövegrész, kép, ábra, diagram, adat pontos forrását
jegyezzük föl (a bibliográfiához) – az interneteseket is.
2. A célnak megfelelő szoftver kiválasztása.
3. Ha nyomdában készül a szöveg, ellenőrizzük, hogy a szoftver képes-e vágójeleket
készíteni, és van-e szoftverünk, amely nyomdai feldolgozásra alkalmas fájlt tud
létrehozni.
4. A célnak megfelelő oldalméret kiválasztása.
5. Egyoldalas vagy kétoldalas lesz-e a dokumentum? Ha egyoldalas, egyedi lap vagy
valahogyan egybekötve? Elektronikus szöveg lesz?
6. A fentiek alapján margók beállítása.
7. A betűtípusok meghatározása a dokumentum típusától és a szöveg stílusától függően.
8. A dokumentumban előforduló stílusok definiálása (pl. címbetű, szövegbetű, képaláírás-
betű), ügyelve a bekezdésbehúzásra és az egyes stílusok alatti/fölötti térközre. A stílusok
helyes definiálása előfeltétele egy későbbi automatikus tartalomjegyzék létrehozásának!
A stílusok később módosíthatók!
9. Mesterlap elemei (pl. oldalszámozás, fejléc) létrehozása.
10. Szövegbevitel (vele: lábjegyzet, végjegyzet, hivatkozások) és képbevitel.
11. Szöveg formázása a stílusok szerint.
12. Szöveg további formázása: pl. kiemelések.
13. Első ellenőrzés: sorvégi automatikus elválasztások ellenőrzése, ahol túl nagy a szóköz,
elválasztások beillesztése, fattyúsorok ellenőrzése, keretek, vonalak, sorregiszter
ellenőrzése.
14. Korrektúra (lehetőleg nyomtatott példány alapján), lektorálás, egységes formátumú
hivatkozások ellenőrzése, képek, ábrák számozásának ellenőrzése. Ha van idegen betűjű
szöveg vagy különleges ékezetet tartalmazó szövegrész, annak külön ellenőrzése.
Képaláírások ellenőrzése.
15. Tartalomjegyzék, tárgymutató, képek jegyzéke, kolofon, impresszum stb. létrehozása
16. Nyomdai feldolgozás esetén nyomtatófájl (PS) készítése (beállításai: vágójelek,
színrebontás, túltöltés, betűtípusok, képek beépítése); mintaoldalak (makett)
kinyomtatása, színminta kinyomtatása.
17. Elektronikus dokumentum esetén PDF-fájl készítése (beállításai: fontok letöltése, képek
megfelelő felbontása és tömörítése).
18. Nyomtatás vagy feltöltés.
19. Célba juttatás, terjesztés.

BETŰHANGULAT
 Pusztán betűk, karakterek használatával (tetszés szerinti szövegbetűtípussal (ne
díszbetűkkel), dőlt, félkövér, keskeny, színes stb. formában, szavak nélkül) egy lapon fejezz ki
- egyenletességet
- kontrasztot
- ritmust
- valamilyen emberi értéket
- irányt, irányítottságot
- valami ijesztőt
- valami vicceset, játékosat
A munka alján hivatkozd meg a felhasznált betűtípusokat.

AZ ARCULAT MEGHATÁROZÓI
Egy kiadványban kétféle elvet is érvényesíteni kell: egyrészt az egyes szövegtömbök szürke
felületének harmonikusan kell a teljes oldaltükrön megjelenniük, akárcsak egy absztrakt
festményen, másrészt, különösen egy napilap esetén, az egyes szövegtömböknek egymáshoz
viszonyított értelmi kapcsolatát is figyelembe kell venni, és ennek megfelelően kell őket
elhelyezni. A szövegtömbökön túl az oldaltükrön belül a címeknek és illusztrációknak is
harmonikusnak kell lenniük (betűtípus, betűméret, képkivágás, képméret), miközben az
egymáshoz viszonyított értelmi kapcsolatokat is jeleznie kell elhelyezésüknek,
hangsúlyozásuknak.
Többféle iskola létezik a tekintetben, hogy mi alapján válasszuk meg a használt tipográfiai
megoldásokat, pl. a betűtípust:

A tartalom alapján: pl. lírai szöveghez reneszánsz betűtípust, francia szerző szövegéhez
francia betűtervező betűtípusát használjuk. Végigolvasandó hosszú szöveghez könnyen
olvasható klasszikus antikvát, telefonkönyvhöz kisméretű, keskeny betűt lehet használni.
A betűk abszolút olvashatósága alapján: a jó betűtípus, a jó tipográfiai megoldás
bármilyen típusú szövegre alkalmazható.
A formátum alapján: mindegy, hogy mi a tartalom, a használt tipográfiai megoldásokat a
kiadvány formátuma: mérete, oldalszáma, célja (pl. zsebkönyv vagy album) határozza
meg.
A célközönség alapján: gyerekeknek, időseknek nagyobb betűvel érdemes szedni a
könyvet.

Mindegyik megközelítésben van igazság, ezeket együttesen érdemes alkalmazni.

A tipográfiai megoldások természetesen divatfüggők is. A tipográfiatörténet talán

legmarkánsabb két iskolája aszerint különül el, hogy a kiadványt a tipográfia eszközeivel, azaz
pusztán a betűk és léniák használatával (ahogy pl. Bodoni tett könyveiben) vagy egyéb módon:
illusztrációk, rajzok, ornamentika beiktatásával akarják-e „felöltöztetni”. A preraffaellita
William Morris mindkét elemet maximálisan felhasználta könyveiben. A szecesszióban
teljesedik ki a képek és betűrajzolat ornamentikája, majd mindez átcsap a Bauhaus
geometrikus-ornamentikamentes elképzeléseibe.
Az arculattervező megtervezi a
kiadvány tipográfiai alapjait, a tördelő
pedig – pl. egy újságnál minden nap –
azt alkalmazva az adott tartalomhoz
igazítja. Néhány szempont az
elemzéshez

kontraszt (kicsi–nagy, sötét–

világos)
egyensúly
a fehér (foltok) használata
hangsúlyok elhelyezése Példa sötét és világos tónusú képek keverésére egy
tipográfia tankönyvben Radics V.–Ritter A: Laptervezés,
Tipográfia. MÚOSZ, 1976

KONTRASZT vagy EGYSÉGESSÉG

Egy szövegen belül kontrasztot vagy egységes kinézetet adhat

a méret (kicsi–nagy vagy egységes)

a vékony és vastag vonalak eltérése a betűkben
kövér (extra bold) és vékony (light) betűk egymás mellett
csupa, kis- illetve nagybetű vagy keverésük
álló antikva és kurzív (dőlt) betűk
keskeny és széles betűk
éles és pasztellszínek
BETŰMÉRETEK
(BETŰFOKOZATOK)

A betűk méretét a számítógépes

szerkesztőprogramok az amerikai
(angolszász) pica (magyarosítva: pika)-féle
pontrendszerben mérik. Egy pica-pont =
0,351 mm. 12 pt = 1 pica; 72 pt = 1 hüvelyk
(2,54 cm).
Kiadványtól függően, a hagyományok
szerint a könyveket 10-12 pontos, az
újságokat 8-10 pontos betűkkel szedik. A
lábjegyzetek 6-8 pontosak, a címek a szöveg
betűméretétől 72 pontig változhatnak.
Általában a 8-12 pontos normál antikva a
szövegbetű (kenyérbetű). A betűk mérete a
klasszikus tipográfiában nem lehet
akármekkora: a régi pontrendszernek
Piet Mondrian: 6. sz. kompozíció c. festménye (1914)
megfelelően cicerónként (=12 p) vagy
pikánként (=12 pt) növekszik (48, 60, 72 pt).

HASÁBSZÁM, SORHOSSZ

A könyvek általában egyhasábosak. Az újságokban a nagy oldaltükör és kis betűméret miatt

volt szükséges a több hasáb bevezetése. Az ok az, hogy a túl hosszú sorok nehezen olvashatók, a
szem nehezen talál vissza a következő sor elejére. A keskeny hasábú szöveg gyorsabban
olvasható. Általában 40–70 leütés (35–60 karakter) kerülhet egy sorba, max. 10–12 szó. Ez
határozza meg, hogy az adott kiadvány hány hasábos legyen (ideális esetben).
Egy egyhasábos A/4 oldalon 10 pontos betűvel kb. 100 leütés fér el, ami túl sok: ilyenkor
vagy a margókat kell szélesebbre venni, vagy a betűméretet nagyobbra, de mindkét esetben az
eredmény az, hogy az oldalon kevesebb szöveg fér el. Nem véletlen, hogy a tudományos lapok
többsége kéthasábos szerkezettel dolgozik (lásd a minták között).

HA NEM FÉR KI... (HÚZÁS)

Ha egy szövegrész nem fér ki a megadott helyre (vagy ellenkezőleg: túl sok üres rész
marad), technikailag sokféle megoldást alkalmazhatunk: összenyomhatjuk a betűket (horizontal
scale), kihúzhatjuk őket, csökkenthetjük a sorköz távolságát stb.
A nyomtatvány egységes képét ezek túlságosan felborítják, így ezeket a megoldásokat sose
használjuk. Utolsó esélyként se változtassuk meg a sortávolságot egy kiadványon belül.
Érdemes inkább a betűk közötti távolságot sűríteni (kern) vagy ritkítani, természetesen
bizonyos határok között, vagy használjunk eleve keskeny (Narrow) vagy széles (Extended)
betűtípust.
Ha ez sem segít, az egész szöveg betűméretét érdemes csökkenteni.

ÉLŐFEJ

Az élőfej a szöveget azonosítja, és oldalszámozást is tartalmazhat (az oldalszámozás

azonban a szedéstükrön kívül is lehet).
Az élőfej betűmérete a szövegbetűnél kisebb.
Élőfejet (fejlécet, láblécet) kell alkalmazni pl. szótáraknál, lexikonoknál, ahol arról ad
információt, hogy az adott oldal épp hol tart az ábécében. Konferenciacikkeknél, iskolai
dolgozatoknál, tudományos folyóiratokban azért szükséges élőfejben feltüntetni a szerzőt, az
írás címét, valamint esetleg egyéb adatokat, mert az adott írás oldalai külön-külön
azonosíthatatlanná válnak. Mindhárom esetben előfordulhat, hogy a szövegnek csak egy,
számára érdekes oldalát emeli ki valaki (pl. elteszi, lemásolja): ilyenkor fontos, hogy egyetlen
oldal alapján is pontosan azonosítható legyen a teljes cikk. A tudományos folyóiratok ezért
minden lap élőfejében közlik a szerző nevén és a cikk címén kívül a folyóirat és a cikk teljes
bibliográfiai adatait (cím, szám, oldalszám stb.) is.
Prezentációk esetében (Power Pointnál) szintén elengedhetetlen az élőfej használata, mely
a konferencia adatait (hely, idő, név) tartalmazza, valamint az adott és az összes dia sorszámát
(pl. 10/55). A konferencia azonosítására egyrészt presztízsszempontok miatt van szükség (hogy
a nézők lássák, nem egy másik konferencia-előadást hozott ide az előadó), nyilvánvalóan azért,
mert sokan ezt teszik. Másrészt az előadót segíti, ha az egyes prezentációfájljaiban később
megtalálja, melyiket hol adta elő.
Szépirodalmi könyvben nincs szükség élőfejre.

TÁRGYMUTATÓ, TARTALOMJEGYZÉK
 Míg az interneten szabad szavas keresőkben kereshetünk egy szövegben, könyvben a
tartalomjegyzék és a – különösen egy tudományos könyvben, hosszabb dolgozatban –
tárgymutató „helyettesíti” a keresőprogramokat. Mindkettő előállítható manuálisan vagy
automatikusan is.
A tárgymutató általában kisebb betűméretben, függő sorban készül. A tárgymutatóban
egyéni megoldásokra van lehetőség az ábécé egyes betűit tartalmazó blokkok elején a
kezdőbetűk (A, B stb.) jelzésénél. Fontos a kereszthivatkozások megfelelő kezelése (mi utal
mire, melyik az alapbejegyzés, hogyan kezelendők az idegen nyelvű változatok stb.).
A tartalomjegyzékhez nincs szabvány: néhány „bevett” módszer azonban létezik, mellyel a
tipográfus szakmai tudását is megcsillogtathatja.
A tartalomjegyzékben szükség lehet kipontozásra (kitöltő karakter, fill character). Ez az
oldalszámmal köti össze a szöveget. A kitöltésre szolgáló karaktert (pont, vonal stb.) a
tabulátorbeállításnál lehet meghatározni. Az egymás alá írt oldalszámozást a helyiértékeknek
megfelelően jobbra igazítjuk.
Néhány mintaoldal:

TARTALOM

Bevezetés.......................................8

A magyar irodalom........................... 9

A török irodalom története .............. 12

Egyéb kérdések.............................. 23

A grúz irodalom.............................. 33

Idegen nyelvű grúz irodalom............. 40

Hivatkozások ............................... 50

Végszó……………………………...............…50

TARTALOM

Bevezetés 8
A magyar irodalom 9
A török irodalom története 12
Egyéb kérdések 23
A grúz irodalom 33
Idegen nyelvű grúz irodalom 40
Hivatkozások 50
Végszó 50

TARTALOM

8 Nagy István / BEVEZETÉS

9 Kis Ákos / MAGYAR IRODALOM
12 Jó Árpád / A TÖRÖK IRODALOM
23 Boldog Pál / EGYÉB
33 Sánta Jenő / GRÚZ IRODALOM

TARTALOM

Első szakasz
8 Bevezetés
9 A magyar irodalom
12 A török irodalom
23 Egyéb kérdések

Második szakasz
33 A grúz irodalom
40 Idegen nyelvű grúz irodalom
50 Hivatkozások

Tartalom

Első szakasz
[8] Bevezetés
[9] A magyar irodalom
[12] A török irodalom
[23] Egyéb kérdések
 Második szakasz
[33] A grúz irodalom
[40] Idegen nyelvű grúz irodalom
[50] Hivatkozások

CÍMEK SAJTÓTERMÉKBEN

A címek igazítása is arculati elem. Néhány példa:

A balra igazított cím
az egyik legegyszerűbb

A középre zárt a
klasszikus megoldás,
de nem mindegy, hogy merre nő

Mert a cím lehet egy fordított

piramis alakú is, ha
több soros

Vagy még próbálkozhatunk

kb. azonos sorhosszal is
Amerikában jellemző

a lépcsősen szedett

cím: pontosnak kell lennie

FATTYÚSOROK

Ha egy új bekezdés első sora egy hasáb legalján áll (widow, özvegysor, fattyúsor), vagy egy
bekezdés záró sora a következő oldal legtetejére kerül (orphan, árvasor), fattyúsorként
árválkodón jelenik meg. Ezeket valamilyen módszerrel ki kell irtani a kiadványból (a
programban előre beállítható ezek kiirtása, de ez esetben automatikusan történik, azaz ha
valamiért mégis szeretnénk, akkor sem lehetséges).

OLDALSZÁMOZÁS, PAGINA

Vagy az élőfejbe kerül, vagy az oldaltükrön kívül, legalább egy üres sor távolságra. A
lábmargón lehet középen, jobbra vagy balra, de lehet a külső margón fent vagy középen is, ha
elég vastag ez a margó. Az oldalszám után nem kell pontot tenni. Két oldalán, szóközzel
elválasztva, szerepelhet gondolatjel vagy dísz, felette lehet rövid lénia.
~ 24 ~

KARAKTEREK SZÁMA

1 flekk = 1500 karakter (1 gépelt oldal); mások szerint 1800 karakter, 30 sor × 60 leütés (a
szóközöket mindig beleértve)
1 ív= 40 000 karakter (betűhely, n, leütés, azaz a szóközt is beleértve)

SORZÁRÁS

A sorok szedhetők sorkizárva (tömbösen) vagy szabadsorosan (balra vagy jobbra zárva).
A tömbösen zárt sorokban, ha nem alkalmazunk elválasztást, létrejöhetnek kihajtott sorok,
vagyis nagyon nagy szóközűek – ezt igyekezzünk elkerülni.
KÖZÉPRE IGAZÍTÁS (középre zárás)
Középre igazításkor feltétlenül kapcsoljuk ki a bekezdés-behúzást, különben féloldalasan
elcsúszott szöveget kapunk.
Úgy mint itt.

LÉNIÁK

A léniák a szöveget tagoló vonalak. A díszléniák ma már nem használatosak, főképp azért,
mert a számítógép nem támogatja használatukat. A léniák közé tartoznak a függőleges
hasábléniák is.
Finom: 0,25 pt
 Duplafinom: 0,5 pt
félkövér: 1 pt
kövér: 2 pt

CÍMLAP

A címlapnak is illeszkednie kell a kiadvány többi részének arculatához. Ebben a kérdésben

ismét sokféle iskola létezik: egyesek szerint egy könyv címlapján csak a könyv szövegbetűjének
használt betűtípus szerepelhet (tetszés szerinti változatban: dőlten, vastagon, kicsiben,
nagyban, verzálban stb.), mások szerint a címlap a könyv többi részétől független arculatú is
lehet.

TÖRTÉNET

Az első mesterien tördelt „kiadványok” az ékírásos agyagtáblák voltak: Hammurapi

törvénykönyve már alkalmazott hasábokat, léniákat, tabulálást. Immár illusztrációkkal az
egyiptomi Halottak Könyve a korából ismert legnagyszerűbb „kiadvány”.

MINTÁK

Könyvek és folyóiratcikkek arculati mintáinak galériája

A KÖNYVTIPOGRÁFIA ELŐZMÉNYEI
A könyvek ma ismert formája évezredes fejlődés eredménye.

Ékírásos táblák

Az i.e. 30. századtól - az első

századig élt az ékírás, melyet
agyagtáblákba véstek. A nagyobb
táblákban már hasábokra osztott
szerkezetű "oldalak" láthatóak,
illusztrációkkal. Az egyes hasábokat
lénia választja el, de más ékírásos
táblákon az egyes sorok között is
elválasztó vonal (sorregiszter?) látható.

A Halottak Könyve
(Egyiptom)

Illusztrált ékírásos tábla

Az egyiptomi "kiadványok" közül a
legismertebb talán a Halottak
Könyvének i. e. 1400 körüli példánya,
Ani 23 méter hosszú papirusztekercse.
A gazdagon illusztrált mű a
legváltozatosabb kiadványszerkesztési
megoldásokat tartalmazza. A
"tipográfusnak" voltak mintái, hiszen
ez az elrendezés évszázados Részlet a Halottak Könyvéből
hagyományokat tükröz, melyek az
egyiptomi sírok falaira festve is hasonló, sokszor mai szemmel is "modern" formákat ölt.

Tekercsek

A papirusztekercsek első formáiban a tekercset felülről lefelé kellett forgatni, a ráírt szöveg
folyamatos volt (ez a módszer hasonló a számítógépes szövegszerkesztés módszeréhez. (A
gördítés angol neve (scroll) is megegyezik a tekercs szó angol nevével.). A módszer hátránya
volt, hogy a tekercs nehézkesen volt kezelhető. A szöveg keresése sem volt könnyű egy hosszú
tekercs esetén, hiszen a magnószalaghoz hasonlóan a tekercs lineáris elérésű adathordozó, azaz
nem lehet tetszés szerinti helyen belépni a szövegbe.
 A tekercsre írt szöveg újítása a
tekercs megfordítása: balról jobbra
vagy jobbról balra forgatható tekercsek
már hasábokba rendezettek: a szöveg
olvasását ez megkönnyíti (a hasábok
szélessége sem tekercsnyi, tehát
könnyebben olvasható), de még
mindig lineáris elérésű.
Görög tekercs részlete
A nemlineáris elérést, és a
forgatásnál könnyebb hozzáférési
módszert a lapokra bontott könyv
jelentette. Ennek mintája a hasábokra
bontott tekercs, melyet lapokra
szabdaltak és összefűztek. Az egy
hasábos könyvnél egy, a több
hasábosnál több hasábnyi szövegnél
"vágták el" a képzeletbeli tekercset,
melyből a könyv (kódex) készült.
Ezt a formát vitte tovább a
nyomdai technológia.

Tóra tekercs Balról jobbra tekerendő

SZÖVEGDOBOZOK ÉS MARGÓK

PLAKÁTDIZÁJN: GALÉRIA

KÉP A KÉPBEN
A "Kép a képben" esetének nevezem, amikor egy Középkori tekercs Felülről lefelé tekerendő
sajtótermék egy hírt azzal illusztál vagy megtörténtét
igazolja, hogy egy másik sajtótermék erről beszámoló lapszámát olvasó fotóját közli. Ez a sajátos
önreflexió azt jelezheti, hogy a média maga a hír, (az üzenet) illetve hogy az esemény a
sajtóterméken keresztül történik meg.

A SAJTÓMŰVÉSZET
KEZDETEI
Az újságtördelés fejlődése 1620-
1849

A gyakorlottabb újságolvasó már

egy lap belső oldaláról is meg tudja
állapítani, hogy az melyik újságé.
Könnyedén különbséget tudunk tenni
egy bulvárlap, egy komoly politikai lap
és egy folyóirat között, akár ismeretlen
A sajtótermék olvasása Metró 2007.05.08.
nyelvű példákon is. A lapoknak jól
megkülönböztethető külalakja van, melyet az arculatterveztő álmod meg és a tördelő valósít
meg nap mint nap. A könyvek tördeléséről (könyvművészet) számos mű született: a szintén
egyedi kinézetű, és mégis minden nap más variációkban megjelenő napilapok tördeléséről - a
nyomdászoknak írt gyakorlati tankönyveken kívül - alig találhatunk tanulmányt. Az alábbi írás
kísérlet az újságtördelési stílusok, az arculati elemek fejlődésének nyomon követésére, a hazai
könyvtárakban fellelhető lappéldányok alapján. [1]
Az újságok mai kinézete - a többhasábos tördelés, a képek és a szöveg egyensúlya, a
szövegdobozok elrendezése, a díszítő elemek, a léniák, a fejléc elemei - mögött több évszázados
történet van. Bár egy szöveg tördelésének voltak ókori előzményei (pl. asszír 3-4 hasábos
ékírásos táblák), az újságtördelés kezdeteinek színhelye az 1600-as évek első felének Nyugat-
Európája volt. Ahogy végighaladunk a lapok tördelésének változásán, megfigyelhető, hogy az
újításokban legelöl az angolszász (előbb az angol, majd az amerikai) lapok álltak, de a XIX.
században az európai kontinens lapjai (francia, német) olyan sajátos arculatot alakítanak ki,
ami máig visszaköszön a hírlapboltokban.

1620-30: Minta: a könyv

A nyomdászok eredetileg egyedi

megjelenésű könyvek és röplapok
nyomtatásával foglalkoztak. Amikor az
első periodikus megjelenésű
újságlevelek megjelentek, nem
véletlen, hogy a nyomdászok ezeket
vették mintául a lapok tördeléséhez.
Az első hírlevelek egy oldalas,
egyedi eseményekhez kötöttek voltak,
így adódott a röplapok stílusa (1634: az
Korai sajtótipográfia 1622: angol („könyvcímlap”), 1620:
első - fennmaradt - magyar Relatio). amszterdami francia (“címlap nélküli”), 1634: magyar
1609-től már hetente jelentek meg a (“röplapszerû”) lapok
néhány oldalas lapok , s ez már nem
illett bele egyik kategóriába sem. Az első újságok (1620-as évek) tördelésében kétféle típus
különíthető el.
Az Angliában jellemző típus pontosan leutánozta a könyvek évszázados hagyományokat
követő tördelését: A/5-ös[2] méret, barokk, cifra díszekkel teli címlap, nagybetűs, hosszú és
cirkalmas cím, az impresszum a címlapon. Az egyetlen, de meghatározó különbség a
könyvekhez képest a dátum és a lapszám (pl. Numb. 8) jelzése a máig megszokott helyen, az
újság címlapjának legtetején. A lap egészének - feltűnő helyen feltünetetett - saját dátuma is
volt, és nem csak az egyes hírek dátumait jelezték, mint a korábbi újságlevelekben. Kezdetben
(Angia: 1640) a mai műsorújságokhoz hasonlóan -tól -ig adták meg a lap dátumát.
A másik típus a kontinensen (főleg a cenzúramentes Amsterdamban) volt jellemző: a lehető
legegyszerűbb megoldással egy A/4-es lapra (két oldalra) egy vagy két hasábban a lehető
legtöbb információt nyomtatták, a lehető legkevesebb díszítő elemmel, gyakrolatilag címlapi
elemek nélkül. A lapok címe egyszerű, apró betűvel volt kinyomtatva. Az impresszum a hátlap
alján, vonal alatt volt, mely szokás évszázadokig megmaradt.
Mindkét típus lapcímének szövege hasonló volt: Hírek (vagy Kurir) Olaszországból,
Németországból stb.

1630-1665: Díszes címlap, többsoros címek

A két koncepció lassan közeledett

egymáshoz. Először az 1630-as
években a kontinensen kiadott lapok
hagyták el a lap címe körül a
magyarázó cirkalmakat[3] (Gazette,
1632). Az újságokat a könyvekhez
hasonlóan még egy hasábba[4], néha
szintén a könyvekből vett minta
alapján „másfél" hasábba tördelték
(margón széljegyzetekkel).

Egységes kinézetűek, gazdagon

illusztrált címoldalúak (pl. uralkodó
Sajtótipográfia 1630-1660 Angliai lapok (1641, 43), angliai és
arcképe) az 1640-es évek angol lengyel lapok (1663, 62 ill. 61), és francia lapok (1631, 32, 37.)
hírlapjai. A könyvek címlapja helyett
viszont már inkább belső kezdő
oldalukra hasonlított első oldaluk. A
díszes újságok korábban egész
címoldalt kitöltő fejléce összébb
zsugorodott és már az címoldal alján
elindult az első hír szövege[5].
Az 1660-as évekre az angol lapok
első oldaláról is eltüntek az
illusztrációk. Ezeken több, a kontinens
újságjain kevesebb soros, nagybetűs
cím (pl. A hírek, a nép
szórakoztatására és informálására) és
5-10 sor magas dísziniciálé voltak a Sajtó és könyv tipográfiai egysége Korabeli könyv (Ny:
címlap fő elemei. A dátum elfoglalta Misztótfalusi Kis Miklós) belsõ kezdõlapja és az 1710-es Mercurius
Veridicus címoldala.
biztos helyét a lap címe alatt egy sorban, esetenként már alattuk és felettük léniával.

1665-1720: Letisztult, kéthasábos lapok

Azt, amit újságarculatnak

hívhatunk, az 1665-ben megjelent The
London Gazette nyomdászának
sikerült megalkotnia. Az 1662-es
Mercurius Publicus arculatához képest
a változás: elvette a címcifrázást, így a
dátumcsík közvetlenül az immár csak
egy soros cím alá került. Megnövelte a
lapméretet (18,5x30 cm (közel A/4)),
és így két hasábot tudott (kellett)
létrehozni. A lapcím betűtípusa és
stílusa megegyezik a törzsszövegével.
Sajtótipográfia 1660-1730 Angol (1665, 1684, 1702, 1709);
Eltűnik a dísziniciálé, helyette az 1660- amerikai (1690, 1704), ausztriai lapok (1680, 1722, 1736) és egy
as évektől már egyszerű iniciálé “kakukktojás”, a könyvek címlapját idézõ lengyel Mercurius
Polonicus (1698)
szerepel.[6]
A The London Gazette arculatát 50 éven át szinte változtatás nélkül követik az angliai
újságok (a címben néha verzált használva, a Gazette hasábléniáit következetesen elhagyva), így
ezzel az arculattal indul az első napilap (The Daily Courant - 18x35 cm, 1702-től), és az első
amerikai lapok is. (Az 1704-es, első hosszú életű amerikai lap, a The Boston News-Letter
gyakorlatilag ugyanolyan). Még 130 évvel később, 1794-ben a londoni The Daily Adveriser is
ebben a stílusban, de már nagyobb méretben és három hasábban jelent meg.
Az 1720-as évektől két hasábos ausztriai német lapok törzsszövege és magyarázó al-vagy
felcímei (Wienerisches) gót betűsek, viszont címei még latin betűs verzálok (DIARIUM,
MERCURIUS). Összhatásukban tehát az angliai lapokra emlékeztetnek.
Térségünkben a Mercurius Polonicus arcualta 1698-ban az 1620-as évek angol lapstílusát
idézi (könyvcímlaphoz hasonlít), az 1710-es Mercurius Veridicus vagy az 1721-es Nova
Posoniensia pedig egy könyv belső borítójának szerkezetét követi, a lapteteji díszsávval
(bandeau) - amit viszont a hasonló, 1640-es évek angol lapjain nem találunk meg..
1680-tól megritkul, majd az 1720-as évek után megszűnik a nyomdai reklámsor (a
nyomdászok segítségére a következő oldal első szavának feltüntetése az oldal alján).
Amerikában amúgy sem használták, nálunk viszont 1790-ig még előfordult.

1720-1780: Lapdíszek, lapcímerek

A csupabetű újságokat már talán

unni kezdő közönségnek ismét
mozgalmasabb kinézetű lapok jártak
ebben a korszakban. A lapterjesztéssel
kapcsolatos emblémák (lovas postás
kürttel) Amerikában először az 1696-os
amerikai (már gót betűs című) The Old
Post-Masterben, a kontinensen pedig
még korábban, az 1677-es bécsi
Ordinari Zeitungen-en is feltűntek Címeres sajtótipográfia XVI. sz. Amerikai (1696, 1770, 1754),
(első magyar lapbéli megjelenése a angol (1723, 1726, 1785) és német (1740, 1771 ill. 1677) lapok
bécsi (eredetileg pozsonyi) Magyar
Kurirban (1787-) látható, és ez 1813 végéig ott is maradt). Nyugaton ezek a képek ekkor
terjedtek el igazán, együtt a mitológiai-allegórikus ábrázolásokkal (néhol iniciáléba építve).
Ezek az 1720-as években eleinte négyszögletű keretbe foglalt illusztrációként tüntek fel a lap
címe felett vagy szavai között. Később a már valóban címer alakú lapcímerek sokszor a lap
fejlécét jellemzően két felé osztották. Ekkor indult a lapcímerek karrierje. Ezek sokszor - főleg
egy ország hivatalos lapjánál - az ország vagy város címereit idézték. (A Temesvarer Nachrichten
(1771) ekkor erdélyi hímzésminta motívummal díszíti fejlécét). A legismertebb ilyen lapcímer a
The Times-é[7].
Az újságok főcímének betűi ismét kevertek (dőlt, vastag, verzál, cifra), Amerikában
hódítani kezd a vastag gót betű (későbbi brit változata a belül vágott gót betű), illetve a díszes
(néha túlcifrázott) rajzolt betűk. (Érdekes, hogy a The Daily Universal Register 1785-ös fejléce
(lapcímer, szépírásos és verzál betű) 1814-ben a - valószínűleg hasonló befolyásra törekvő -
Journal Général de France címoldalán köszön vissza. Az angol lapok 1720-tól (Daily Journal) 3,
a korszak végén már 4 hasábosak (4 oldalon), címlapjukon tele hirdetéssel.
A Habsburg birodalom lapjai sem maradnak le cifraságban és lapcímerekben, viszont
méretben igen: továbbra is marad a nyolcadrét (A/5) füzetke méret és a két hasáb.

1780-1805: Nyugaton letisztult, nálunk díszfejléces lapok

 Amerikában és Nyugat-Európában
mind gyakoribbak a verzál antikva
főcímbetűs lapok, melyek ismét egyre
inkább illusztráció, és immár
mindenféle iniciálé nélkül jelennek
meg.
Az angliai (és amerikai)
újságokban megjelennek a címoldali
hirdetési hasábok (első a hirdetés, s
csak utána jönnek a hírek), általában a
kikötőkbe érkező áruk és hajók Sajtótipográfia 1780-1800 Amerikai, angol (1785, 1787, 1787,
1787), francia (1799, 1805) lapok.
hirdetéseivel (mindegyik iniciáléval
vagy kis hajó ikonnal). Egyes lapokból teljesen elmaradnak az egyéb cikkek, hisz jól megélnek
írások nélkül is: az első reklám-napilapok.[8] A címoldali hirdetések a kontinens lapjaiban
sosem terjedtek el: a francia - és magyar - lapok mindig az utolsó oldalakon vagy a lapba
becsúsztatott kis fecniken, a németek sokszor külön mellékletben (Intelligenzblatt) hozták a
hirdetéseket (néha a magyarok is, pl. a Hazai s Külföldi Tudósítások „Hirdetések” melléklete).
Ahogy Európában kelet felé, Amerikában nyugat felé csökkent a lapok mérete (és ezzel a
benne elférő szöveg mennyisége): az USA nyugati határain (frontier) az újonnan meghódított
területek lapjai csak 3-4 hasábban jelennek meg. Ekkor már Amerika lekörözi Nagy-Britanniát:
1784-ben a The Independent Gazette már 5 hasábos, amikor az első 4 hasábos angol lap, a The
Times elődje megjelenik (1785).
A Francia Forradalom forradalmi lapjai a nálunk is használt A/5 füzetke méretűek, csak
egy hasábosak, címlapjukon néha van, többször nincs illusztráció. Később a jelentős francia
lapok közül a Moniteur a legnagyobb: már 3 hasábos.

A kelet- és közép-európában jellemző A/5-ös 1-2 hasábos lapokban ekkor

virágzik fel a díszes lapcímer/lapembléma divatja. Az egész térségben
Görögországtól (legalább) Pozsonyig sajátos laparculat alakul ki: (a kis
lapméret miatt) a címlap majd felét elfoglaló embléma látható a lap címe
felett vagy a lapcímbe építve. Ezek a korábban nyugaton feltűnt motívumokat
használják: lovas futár, allegórikus-mitologiai ábrázolások (pl. Merkúr),
nemzeti címer, városi látkép, sőt, huszárok (Ofner Zeitung). Ennek a
stílusnak az általam talált legkorábbi megjelenése a (már 2 hasábos, de még
A/5-ös) Ephemerides Vindobonenses 1776-ból. Első magyar nyelvű lapunk, a
pozsonyi Magyar Hírmondó 1780-ban is e stílusban lett tördelve.

Az 1803-ban induló Wiener

Zeitung a nemzeti címert leszámítva
(koronás ill. sasos) szinte pontosan
azonos lapcímerrel jelent meg, mint a
korábbi, 1800-as Vereinige Ofner und
Pester Zeitung.
Sajtótipográfia
a 18-19. sz.
Ezen lapok törzsszövege 11-12 fordulóján
pontos volt, míg Nyugaton ekkor 9-10 Közép-európai
(1776, 1787, 1790,
pontos kenyérbetűt használtak. 1791, 1803, 1780,
A kor címer nélküli letisztult 1793, 1785, 1790)
lapok.
amerikai vagy francia lapjaihoz
hasonló, verzál antikva címbetűvel is
jelentkezett már ekkor magyar lap:
1785-ben a Magyar Hírmondó szakít a
lapcímeres szokással[9]. Ez az egyszerű
címlap nálunk azonban csak az 1810-
20-as években terjed el. Nem a méret a lényeg Hasonló
(lapcímeres) stílusú, országukban vezetõ
kortárs lapok elsõ számai, méretarányosan:
Ebben a korban tűnt el végleg a 1785 (a The Times elõde) / 1780 (Magyar
Hírmondó: Ny: Patzkó Ferenc, Sz: Rát
hírlapokból az iniciálé[10] és a régies Mátyás)
(gót) s betű, mely a magyar lapokban
1811 körül tűnt el végleg.

1805-1830: Nyugaton
átmenet, nálunk letisztult
lapok
A Monarchia egysége 1803 Bécs, 1800 Pest

Továbbra is vegyesen címerrel

vagy anélkül jelennek meg a lapok,
nálunk a lapok méretének
növekedésével a féloldalas lapcímerek
kisebbek lesznek (fejléc közepén) vagy
eltűnnek, és így elterjednek a címer
nélküli lapok.
 Franciaországban a Journal des Débats a dátumadatait felhelyezi
a lap tetejére, s később ezt a mintát követi szinte minden francia lap
(és az ezeket követő magyarok is). A Le Courier fejlécén látható egy
másik újítás: az impresszumadatok (pl. előfizetési adatok),
felkerülnek a lapcím mellé, két oldalra - ez a fejlécdobozok ősének
tekinthető, s csak Európára jellemző (Franciaország, Magyarország,
Csehország). A J. D. Débatsban 1800-ban megjelenik a „vonal alatti”
tárca (feuilleton) - de sem az angolszász, sem német lapokban nem
terjed el - nálunk viszont igen.

A Habsburg
Birodalomban ekkor kerül
sor az újonnan megjelent
hírlapok első arculati
letisztulására. A hazai
(valamint a bécsi, belgrádi)
újságokban ekkor „egy
csapásra” szinte kivétel
nélkül eltünik a teljes Kis címeres lapok 1805
(angol), 1814, 1819 (francia),
hasábszélességű díszes 1811 (pest-budai német),
1826 (pozsonyi német),
lapembléma, s vékony, 1826 (mexikói)
verzál, egysoros címekkel, két
hasábban jelennek meg. A
lapok dátumjelzése még egy
csíkban a főcím alatt van.
1811-ben a Hazai és Külföldi
Tudósítások az első magyar
nyelvű lap, mely „az oldalt Dísz nélküli lapok 1835 (osztrák), 1813
(szerb), 1818, 1814, 1828 (pesti - Ny: Trattner
két felé szegetve” 2 hasábbal J. T., Sz: Kultsár István; bécsi - Ny: Haykul
jelenik meg. Elképzelhető, Antal, sz: Decsi Sámuel; kolozsvári - Ny/Sz:
Méhes Sámuel)
hogy a lap szerkesztőjének,
Kultsár Istvánnak németországi útján tetszett meg az „új” forma: a főlap kéthasábosra váltása
előtt egy ideig a Frankfurt A.M.-i Neuwidi újság fordítását adta a toldalékban, ahol a 2 hasábos
tördelésből is adott mintát, még 1810-ben. A budai német Ofner Zeitung előrébb járt: már 1798-
ban 2 hasábos volt.

1830-1848: Betűdivat

A nyomdatechnika fejlődésével mind tetszetősebb betűket tudtak önteni. A lapfejlécek

„megbolondulnak”: már nem volt szükség illusztrációra ahhoz, hogy a lapok címét kiemeljék:
megtették ezt a betűk is. Korábban még a verzál betűk is vékonyak voltak. Az eddigi, évszázadok
óta közel változatlan, barokk-klasszicista betűket új betűtípusok váltják fel. Megjelentek előbb a
félkövér, kövér (pl. kezdetben 1832-től a Jelenkor) és különféle cifra (3-D-s, árnyékolt, stb.)
betűtípusú főcímek.

A betűk eddig „remegő” körvonala egyre élesebb,

biztosabb. A gót betűknél ugyanez játszódik le[11]:
megjelennek a kövér, ívelt, szép rajzolatú gót főcímek, s
utóbbinak is többféle típusa alakul ki.

A betűtípusoknak divatja lesz: egyes (hasonló-

azonos) betűk végigfutnak a kontinens számos lapján. A
magyar lapoknál a 40-es évektől megállíthatatlan a
betűdivat-őrület: míg a The London Gazette 1665-ös
normál antikva betűi majd 50 éven át teljesen
változatlanok maradtak a különböző angol lapok
fejléceiben, ekkor Magyarországon (és egyes lapok
Franciaországban is) félévente-évente új lapcímbetűvel
lepik meg olvasóikat az újságok.

A 40-es években a nyomdák szinte teljes

díszbetűválasztéka „végigment” a napilapok fejlécén. A Az elsõ vastag címbetűjű lapok 1835
Hírnök szerkesztője, Orosz József írja: „Magát az írást (horvát), 1832 (magyar), 1833 (amerikai)
tekintve a divat itt is zsarnokilag uralkodik, és szépnek
tekinteti velünk a mindenféle görbén álló s az olvasó orrát fenyegető felírásokat, az ügyetlen
ácslegény által faragottnak látszó egyiptienne betűket... ”. (Századunk, 1838/53) Divatos a
klasszicista (finom tapú; korabeli betűtípus-nevei: római ill. francia) betű kövér és félkövér
változata (Le Constituitionel-Kossuth Hírlapja: francia betű).

Mint láthattuk, népszerű az egyiptomi (blokk) betű[12] nálunk 1839 és 49 között 10 lap (a
lapok zöme) használta hosszabb-rövidebb ideig főcímében. A 40-es évek végén jelennek meg a
groteszk (talpatlan) betűk. Használja a Pesti Hírlap, sőt, az amúgy először még az összes többi
bécsi

Gót betû a címdivat Franciaországban (1830), Amerikában

(1841), Nagy-Britanniában (1849) - csak a méretek mások.

Német a sajtó világnyelve

Zeitungok: 1848 (német), 1841
(Pozsony), 1837 (Pest-Buda), 1830
(Bécs), 1845 (Pest - Ny: Landerer).

laphoz hasonlóan gót betűs főcímű

forradalmi Der Radikale fokozatosan is
erre a betűtípusra tér át 1848-ban (a pesti
Radical Lap is ezt használja).

Rövid ideig ugyancsak ilyen, talpatlan

betűjű a Magyar Hírlap 1850-ben - ez a
lapcím-design az egyetlen, mely szinte
változatlanul ma is visszaköszön az
újságosstandokon.
A korszak fontosságát jelzi a tipográfia
szempontjából, hogy egy másik mai
lapunk, a Magyar Nemzet címbetűje is
1848-ba vezet, bár „eredetije” nem újságon
állt (és nem is használták akkoriban
újságcímnek). Első n a p i lapunk, a 48-tól
napi Budapesti Hiradó kövér klasszicista
betűi viszont a lap teljes élete alatt
megmaradtak. Az új betûk Európa- Változatok a Jelenkorra
szerte hódítanak 1848 1832-47. Ny: Landerer és
A hazai lapokban a törzsszöveg (francia), 1845 (magyar), Heckenast (1832-1835),
sokszor keskeny betűi 10-11 pontos méretű. 1849 (cseh), 1842, 43, 50
(magyar), 1838 (horvát),
Beimel József Esztergom
(1835-1838), Trattner-
A rovatcímeket már kövér vagy nagyobb 1847 (szerb). Károlyi István (1838-48)
keskeny betűkkel szedik. A
kiemelésekhez ugyan uralkodóan a
ritkítást használták, de - 1848-ig - dőlt
és vastag betűt is (mindenesetre
semmiképp sem az angolszász
lapokban a kezdetekben használt - gót
betűt).
A mai ál-régies nyomatokon a
betűk körvonala sokszor nem éles,
egyenes: kopott betűk valóban
előfordultak újságjainkban, de tűéles,
szép öntetű betűkkel éppígy
találkozhattunk (pl. a Nemzeti Ujság
1846-ban, vagy a hivatalos Közlöny 48-
ban). 1841-ben az erdélyi Múlt és Jelen Francia minta Hasonló lapok: azonos címbetû, 3 hasábos
impresszum, tárca stb... (1844: francia, 1848: magyar - Ny: Kozma
két száma viszont olyan kopott Vazul). A hátlapon a hirdetések stílusa és tördelése viszont már
betűkkel lett nyomva, hogy később különbözik (a Pesti Hírlap (1848) hirdetései).
újranyomva ismét elküldték az
előfizetőknek, hogy kicseréljék a majdan bekötött évfolyamban.

TÖRDELÉS: Az angolszász és a francia lapok fejléce jól elkülönül: előbbinek ha rövid a

lapcíme, középre igazítják és a mellette levő hely üresen marad. A francia lapokban a főcím
melletti helyet az impresszumadatok töltik ki; a főcím alatt pedig visszatér a rég elfeledett
magyarázó alcím, kicsit átalakulva (általában: „politikai, irodalmi lap”). Ezt néhány hazai
politikai, és több művelődési-irodalmi lap is átveszi.
A németországi és ausztriai lapok tördelése eltérő, könnyen megkülönböztethető:
Németországban kisebb méretű főcím, szövegdobozok, az osztráktól eltérő címadás (Allgemeine
Zeitung) és általában még 1848-ban is csak két hasáb jellemző. Szintén különbség van a bécsi és
a pesti német lapok között: utóbbiak inkább a hazai magyar lapok arculatát és rovatszerkezetét
követik, mint a bécsiekét.
1851-ben Amerikában már 11 hasábos újságlepedő jelenik meg; az angol The Standard
1849-ben 6 hasábos, a J.d. Débats 5 hasábos, de a párizsi lapok általában 3 hasábosak.
 A 30-as évek hazai lapjai még A/4-es
kéthasábosak. Az első magyar nyelvű 3 hasábos
újság (valószínűleg) a Kovacsóczy szerkesztette
kassai Szemlélő 1833-ban (kb. 110 évvel az első
angliai 3 hasábos lap után). Ez a lap viszont
nem politikai, hanem irodalmi-művelődési lap
volt, akárcsak az első három hasábos pesti (félig
politikai) újság, az 1840-es Budapesti
Rajzolatok, vagy az első pesti napilap, a (német)
Peshter Tageblatt (1839).
A lap növekedésével (vagy a betűméret
csökkenésével) szükségszerűen együtt jár a
hasábszám növekedése is: így könnyen
olvasható és harmonikus megjelenésű az oldal.
A Jelenkor a magyar lapok közül 1836-ban
elsőként tért át (Széchenyi tanácsára) a
másodrét méretre (41x28), ami után viszont
után sokáig vár a 3 hasábra áttéréssel, így 1836 Radikális osztrák sajtó A forradalmi bécsi lap
fejlécének gyors átalakulása: 1848. jún - júl - szept.
és 43 között túlméretes hasábokkal jelent meg.
Az országos terjesztésű politikai lapok közül
1837-ben a sokmindenben francia példa
alapján újító pozsonyi Hírnök jelentkezett
először 3 hasábbal. 6 évvel később már egy
kivétellel minden magyar hírlap 3 hasábos, és
az 1849-es, még nagyobb méretű
Respublikában jelent meg a 4. hasáb, ami után
már ez lesz a norma a magyar lapoknál.
A dátum helye a hazai magyar lapoknál a
lap tetején van, akárcsak a francia újságokban.
A francia példának azonban sem a német, sem
az osztrák, sem az angolszász lapokban nem
találni nyomát: itt a dátum a lapcím alatti
dátumcsíkban, léniák között szerepel.
A lap fejlécében kétoldalt található
szövegdobozoknak (impresszum, előfizetési
adatok) is érdekes a története. A francia
lapokra olyannyira jellemző megoldást nálunk Kortárs lapok méretarányosan Morning Courier and
a Hírnök alkalmazta először. Miközben New-York Enquirer (1851), The Standard (1849), Közlöny
(1849), Marczius Tizenötödike (1848) és összehasonlításul
azonban a szövegdoboz mint arculati elem az Erdélyi Magyar Hír-Vivõ (1790)
már megvan, még kísérleteznek, hogy
mire is használják: eleinte a lap tartalmi
leírását közölték itt[13]. 1847-ben már a
lapok fele használta ezeket a
szövegdobozokat; s nemcsak a magyar,
de a csehországi és horvát lapoknál is
megjelent. Szövegdobozt alkalmaz a
mindenféle szempontból magyaros
tördelésű Pester Zeitung és a 48-as
forradalmi Der Radikale is; mint ahogy a
legtöbb német lap is (Allgemeine
Zeitung). A bécsi lapok teljesen
tartózkodtak ezektől a szövegdobozoktól.
1841-ben a Pressburger Zeitung egy
ideig „franciásan” jelenik meg (dátum a
lap tetején, 3 hasáb, szövegdobozok a
fejléc két oldalán), majd rövid idő után
„titokzatos módon” visszavált a korábbi,
2 hasábos, doboz nélküli, fejléc alatti Eltérő méret, eltérő olvasási technika A The Times (1830)
„németes stílusra”, ami 1849-ig és a Pesther Tageblatt (1839) olvasási módszere más-más.
marad[14]. A Felvidék sokban úttörő
volt: Kovacsóczy Szemlélője Kassán (1833-) vagy Orosz Jószef Hírnöke Pozsonyban (1837-)
szintén új stílusú, tetszetős lap volt - érdekes módon viszont mindre jellemző, hogy a kezdeti
évek után lassan tördelésük elszürkült, aránytalanná vált.
A címlapon közölt tartalomjegyzék tipikus magyar sajátosságnak mondható. 1828-ban a
Hazai (később Erdélyi) Híradóban tünt fel először a lap fejléce alatt egy hosszú hasábban.
Később ez a 3 hasábos újságokban az első hasáb tetejére költözik vagy a fejléc alatt jelenik meg,
de 3 hasábban; tördelésére (vastag, vékony, ritkított, sorbehúzás stb.) különös figyelmet
fordítottak. Szinte az összes magyar lap használta az 1830-40-es években, 1845-től a Pester
Zeitung is. A Leipziger Allg. Zeitung 1841-es évfolyamában találtam hasonlót, így nem kizárt,
hogy más német lapok is alkalmazták. Ezekben a tartalmakban adtak a szerkesztők először
címeket az egyes cikkeknek.
Hasonló szerepet töltött viszont be az angolszász lapoknál a címek első kiemelt
megjelenése: az 1860-80-as években a cikkek címét először egy kupacban, a magyar
tartalomnak megfelelő helyen sorolták fel egymás alatt az amerikai lapok, s csak később (1900-
as évek eleje) „vándoroltak a helyükre” a megfelelő cikkek fölé. [15] A tartalomjegyzék a
szabadságharc alatt tűnt el lapjainkból; bár később még néha visszatért.
Néhány lap szolgáltatása között szerepelt az időjárásjelentés, mely ott, ahol
alkalmazták[16], a címoldal fejléce alatti terület meghatározó eleme volt. Hasonlóval nyugati
lapokban nem találkoztam.
A nyugaton 1780-as évektől, Franciaországban 1810-es évektől jellemző kisebb lapcímerek
a Habsburg birodalmi lapok méretének növekedével már 1810-40-es évekre jellemzők, de főleg
a német nyelvű fő lapokra[17]. Ezek (és elődeik) már indulástól kezdve lapcímerrel jelentek
meg: Ofner Pester Zeitung (a magyar koronás címerrel), Pressburger Zeitung, Wiener Zeitung
(kétfejű sassal[18]).
Szintén feltűnő arculati elem volt az előfizetési felhívás, mely a félévi előfizetési periódus
előtti/utáni napokban jelent meg rögtön a lapok fejléce alatt (főleg a magyar, kevésbé a német
lapokon).
Ekkor terjed el a tárca a hazai lapokban, s az 1840-es években magyar neveket is kap (Őr,
Kis Futár, Tárca, vagy a körülíró Élet, irodalom, művészet). A magyar lapokban tárca nem
minden nap jelent meg, és volt, hogy a lap belsejébe került. A hazai politikai lapok
jellegzetessége volt, hogy melléklapot adtak ki (egyik nap a főlap, másik nap a melléklap jelent
meg: ikerlapok), melyek tematikája gyakorlatilag a „minden egyéb” tárcai cikkeinek felelt
meg[19]. A melléklapok[20] mindig kisebbek és így csak két hasábosak voltak; főcímbetűjük
néha megegyezett a főlapéval, máskor nem.

Nálunk csak az első valóban csak politikai újság, a

Pesti Hirlap tért el a hagyományoktól: Feuilleton, majd
a hátlapra kerülő Értekező rovata is politikával
foglalkozott és melléklapja sem volt.
Különleges tördelésűek a pesti Die Opposition, a
bécsi Die Constitution c. lapok: mind a kettő 48-as
forradalmi újság és rövid életük alatt tördelésük
mindazokon a fázisokon végigment, amin társaik a
megelőző 20 év során : 1-2 hasábbal, kopott betűkkel
indultak, de pár hónap múlva már három hasábban,
nagy méretben, modern betűkkel jelentek meg.
Talán említésre érdemes a kor kedvelt
figyelemfelhívő szimbóluma, a mutató kéz is. Kutatások
szerint a mutatóujj kinyújtása azon kevés
metakommunikációs elem egyike, melyet az egész
emberiség egyetemesen ugyanarra használ. Az egy
időre eltünt hírlapi elem ma a számítógépek
Pozsonyi magyar lap és társa A pozsonyi
képernyőjén a klikkelhető szövegrészt jelző, egyik újság fõ- és melléklapja (1840) Ny: Schmid
leggyakrabban látott ikonként támadt fel. Antal Sz: Orosz József

KI TERVEZTE A LAPOKAT?

Tördelő, arculattervező, designer szakma nem volt, így minden a nyomdász kezében futott
össze. Tudjuk, hogy a Magyar Museum szedéséről szerkesztője, Batsányi János adott részletes
utasításokat (betűtípus, betűméret) Trattner Mátyás nyomdásznak („A betű .. cicero legyen, és a
citációkban garmond. A formatum in 8 majori” [A/5]).
Széchenyi szellemi vezére volt a Jelenkornak, melynek szerkesztőjéhez, Helmeczy
Mihályhoz többször intézett a külalakra vonatkozó kéréseket (papír minősége, lap mérete,
hasábszám). A Jelenkor olvasóinak meggyőzését a Széchenyi által javasolt új, A/3 formátum
(1836-) előnyeiről gr. Dessewffy József végezte a lap társlapjában, a Századunkban.
(Párbeszédes formában érvel a nagyobb méret mellett; ahol képzeletbeli ellenfele egyik
szemléletes érve a nagy méret ellen az, hogy egy ilyen lap inkább hasonlít „vitorlához,
lepedőhöz, ernyőhöz, vagy kifeszült denevérhez”.)
A pozsonyi Hírnök szerkesztője, Orosz József elkövette azt a baklövést, hogy társlapja, a
Századunk címbetűjét gót betűsnek rendelte meg egy híres prágai betűöntödéből. A gót betűket
a magyar nyelvű sajtó úgy kerülte, mint a darázscsípést, úgyhogy az olvasók akaratának
megfelelően kénytelen volt megváltoztatni, és „magyaros” betűkre lecserélni a főcímet. Az új
betűkkel megjelent lapban ír Orosz a betűkről, s innen tudjuk, hogy a gót betűk ötletét az
amerikai, angol mintából vette („ez írás, módi” - írta, s ebből az is kiderül, hogy éles tördelői
szemmel figyelte a nyugati mintákat). Hogy (már akkor is) néhol fontosabb volt a forma a
tartalomnál, jelzik az alábbi sorok: „Némelyek az utcán megállítottak, a s elmellőzvén a lapok
tartalmát, irányát, czélját, ... nem tudtak másról szólani, mint a gót vagy német betűkről...”.
„Sokan vélik, oda nemzetiség, magyarság, becsület, ha tokajiba égettbor keveredik”, s most már
hozzátehetnék: „vagy ha egy hírlap címe gót betűkkel iratik”. [21]

IRODALOM

A nemzetközi sajtótörténetre vonatkozó főbb forrásmunkák (ill. az angolszász és franca lapok

képeinek fő forrása)
Alen Hutt: The Changing Newspaper. Gordon Frager Publ., London, 1973
Histoire de la Presse Francaise I. Ed. Spes et Lausanne. 1965.
Brian Lake: British newspapers. Sheperd Press. London, 1984.
Antony Smith: The Newspaper - An international history. Thomas and Hudson, 1979.
Henri Avenel: Histoire de la Presse Francaise. Paris, 1900.

[1] A külföldi lapok közül többnyire reprodukciókban közölt, néha eredeti angol, amerikai,
francia, Habsburg-birodalmi és németországi lapokat találtam. A közölt korszakhatárok
évszámaiban inkább a nyugati, mint a közép-európai lapokhoz igazodtam, de e határvonalak így
is meglehetősen önkényesek.
[2] Méretek meghatározására azt a ma ismer formátumelnevezést használom, mely a
legközelebb áll az adott lap (nyolcadrét: A/5, negyedrét: A/4, másodrét vagy folio: A/3) - még
nem szabványos - méretéhez.
[3] A korábbi lapok „kimondható” címének a legnagyobb betűvel nyomott szó is tekinthető
- itt már csak ezt maradt meg.
[4] 1620-1665; a magyar lapoknál 1780-1810
[5] Az egész oldalas újságcímlap még visszatér az 1830-40-es évek magyar hírlapjai
bekötött félévfolyamainak első lapján
[6] A Mercurius Veridicus és a Nova Posoniensia 1710-1720-ban még nagy dísziniciáléval
jelenik meg.
[7] Eredeti, kissé eltérő változata a lap elődjén, a The Daily Universal Registeren jelent meg
1785-ben.
[8] A címoldali hirdetéshasáb szokása különösen a briteknél volt hosszú életű: a The Times
1966. májusában szakított vele. (Hutt p. 35).
[9] Követi az 1789-es Hadi Történetek
[10] Kivéve a hirdetéseket és Magyarországot, ahol a Hazai és Külföldi Tudósításokban még
1830-ig megmarad.
[11] Először az angol és amerikai lapok gót betűs címében, majd csak később a német
lapokban
[12] Pl: La Patrie, La Presse, Világ, Hírnök, Národní Nowiny, Ilirske Národne Novine
[13] Hasonló a lapcím alatti léniák közti dátumcsík kezdeti (1665-) szerepe: a design-elem
már megvan, de eleinte még hol a dátum, hol a „Published by Authority” felirat tűnik fel benne.
A Hírnök első számában már van vonal alatti rész is, de ez még a „levelezés” rovat helye.
[14] A visszaváltás időpontjakor (1841-42) megjelent számok épp hiányoznak a Széchényi
Könyvtárból.
[15] Nálunk épp manapság lett ismét nagy divatja, méghozzá a korabelivel azonos helyen
(bal első hasáb teteje a címlapon), csak épp Foglalat vagy Tartalom helyett „Ma” vagy „A nap
témái” címmel.
[16] Österreichischer Beobachter -1835-, Ofner und Pester Zeitung 1837, Erdélyi Hiradó
1833
[17] A Buda-pesti Rajzolatok óriási koronás címere kivétel; az erdélyi Múlt és Jelen 1830-az
évek végi, eleinte egész lapszélességű címere szintúgy.
[18] A kétfejű sas az 1850-es években a birodalom minden részének hivatalos újságján - a
magyaron is - kötelező elem lesz.
[19] Viszont a hazai (kontinentális) piacról hiányoztak az angolszász országok vasárnapi
lapjai. Nyugat-Európában talán azért, mert a fő (német, francia) napilapok tényleg napontja
(7/7) jelentek meg.
[20] Néhány példa: Hírnök: Századunk, Nemzeti Ujság: Hasznos Mulatságok; Jelenkor:
Társalkodó, Presburger Zeitung: Pannonia; Erdélyi Hiradó: Vasárnapi Ujság
[21] Századunk, 1838/53

NORMATÍV TIPOGRÁFIAI STÍLUS

Normatív (semleges) tipográfiának számítom azt, amelyik olyan megoldásokat tartalmaz,
amik az adott korban, kultúrában és műfajban általánosak, ezért észrevehetetlenek; az olvasók
a legjobban megszokták, ezért a legkönnyebben olvassák. Csak a megkerülhetetlenül szükséges,
a szövegen túlra mutató utalást tartalmaznak[1].
A normatív semleges tipográfia normája folyamatosan változik, valószínűleg a divat, vagyis
a megszokás miatti folyamatos vagy éppen hirtelen változtatási igényből. Ami ma semleges,
holnap megunt, így tartalommal telítődik; újra semlegessé – ez paradox – valamilyen szokatlan
elemmel lehet tenni. Hogy az unalom mikor telítődik, lehet években vagy évszázadokban mérni.
Kant Az ítélőerő kritikájában rámutat: a szépség nem tulajdonság, hanem szubjektív igazolódik.
Ezt viszont a normák, a megszokás alakítják ki, befolyásolják.
Az aktuális szedési norma megjelenhet szabványban vagy szabályként (a helyesírási
szabályzat részeként), tipográfiai elemei inkább íratlan szokásokként (pl. betűtípus). Az egyes
műfaji tipográfiai normák jelentősen eltérhetnek (pl. divatmagazin, ezoterikus könyv,
tankönyv). A jelen szövegben klasszikusnak vagy akadémiai tipográfiai normának nevezem
azokat a megoldásokat, melyek a 15–20. században alakultak ki és általánosan használtak voltak
könyvek szedésére (pl. a cím akadémiai normája: enyhén spacionált, középre zárt verzál
antikva); a szedés tekintetében pedig a kurrens szabályokat, szokásokat (pl. a bekezés behúzás
mértéke egy vagy két négyzet). A magyarországi gyakorlatban a 19. században még nem voltak
szabályok lefektetve, ezért a lipcsei tipográfiai kézikönyveket használták. A hazai irodalom
általánosan a „Lipcsei Tipográfustársaság 1883-ban[2] kidolgozott lipcsei szedésszabályára”
hivatkozik (máshol: „Lipcsei Kiskáté”), mely a magyarországi szedést a 20. században is
alapvetően befolyásolta (soresés, szóköz mértéke), de pl. a bekezdés-behúzásnál a lipcsei
[i]
szabályokat felülírták. Mivel ezen említéseknél konkrét műre hivatkozást nem találtam, csak
feltételezni tudom, hogy a „lipcsei szedésszabályok” eredete Carl Berendt Lorck Die Herstellung
[ii]
von Druckwerken (Praktische Winke für Autoren und Buchhändler) 1868–1893 között négy
kiadást megért műve lehet. Hasonló szerepet töltött be a cirill betűs világban Pjotr Kolomnin
[iii]
1899-es tipográfiai alapműve , jelezve, hogy ekkorra megszületett az igény ilyen
enciklopédiukus – műszaki, történeti és tervezési ismereteket tartalmazó – tipográfiai művekre.
Az oldalelrendezést tekintve az akadémiai norma a középtengelyes megoldás; ami a 19.
század végén, az akadémiai festészet válságával egyidejűleg bomlott fel. A szóhasználattal is
jelzem a párhuzamot az akadémiai képzőművészeti stílus vs. új izmusok kettőssége és a
„klasszikus-akadémiai” tipográfia és a „szabad irány”, „naturalisztikus irány” (szecesszió), a
Bauhaus és más avantgárd mozgalmak között. Jelentős különbség, hogy a „klasszikus-
akadémiai” tipográfia ma is semleges-normatívnak számít, mivel évszázadok alatt létrejött,
praktikus szempontokat figyelembe vevő megoldásokat foglal magába. A tipográfia alkalmazott
művészetként a praktikus szempontok alapján kialakuló klasszikus megoldásokhoz jobban
tarthatja magát, mint az egyes korstílusokhoz az autonóm művészet; a korstílus leginkább a
folyószövegen kívül jelenik meg a tipográfiában.
Egy bizánci kódexnek éppúgy megvolt a tipográfiai normája, mint egy mai verseskötetnek;
ez teszi lehetővé, hogy a különféle tipográfiai stílusokat elkülönítsük. Az informális szövegek, a
bulvárlapok, a napilapok, magazinok, üzleti levelek, weblapok stb. mind a saját normáin belül
működnek semlegesként. A norma egyben célt, funkciót is meghatároz: egy napilap vagy egy
Biblia; egy villamosjegy vagy egy mágikus arab szöveg eltérő funkciót, eltérő normát képvisel.
Az arculati és tipográfiai normák a nyomtatás kialakulásakor már léteztek.
Az egyes tipográfiai motívumoknak is külön normájuk van. Például a kódexekben a
betűjeles lábjegyzetelés (kommentár) a maitól teljesen eltérő, de egyértelműen felismerhető és a
maihoz hasonló funkcióban használható tipográfiai megoldással történt[3] és a nyomtatás is ezt
vette át eleinte. A ’szövegrész fölé apró betűvel írt másik szöveg’ formai motívuma a kódexekben
magyarázat, kommentár tartalmi motívumot jelentett, e funkcióban mára kihalt; de ma a japán
írásban ugyanez a formai motívum ’kiejtési magyarázat’ funckióban használt.
A végjegyzet jelzése margóra került[4]. A táblázatok szöveges formájában a Concordantiae
Bibliorumok, képes formában a boltíves megoldású kánontáblákban egységes formában
jelentek meg.
Az egyedi arculati normakategóriák egyik 13–14. században keletkezett, később
nyomtatásban is megjelenő csoportját alkotják a tipológiai kézirattípusok, műfajok, melyeket
számos kiadásban, változatban kiadtak, de mind felismerhetően egyféle arculatot, szerkezetet,
szerkesztési elvet követett. Így egyedi, felismerhető arculata van a Biblia Pauperumok (először
csak kéziratban, később fatáblanyomaton is[5]), Speculum Humanae Salvationisok (Megváltás
Tükre), Concordantiae Caritatisok (Szeretet Összhangjai, naptári sorrendben és a
tízparancsolat bemutatása) vagy a Mária szüzességét bizonyító Defensoriumok (Inviolatae
Virginitatis Beatae Mariae Virginis; eredeti szerzője Franz von Retz) egyedi példányainak ill.
kiadásainak.
A semleges nem feltétlen dísztelen – a rokokó vagy szecessziós tipográfia normája a
díszekkel zsúfolt könyv volt; s a reneszánsz is alkalmazta (vignetták, iniciálék).
Ezek a normák megmaradnak az évszázadok, évtizedek változásain át külön rétegekként,
külön fejlődési úttal, mely összekapcsolódik a többi tipográfiai norma történetével is; azok
azonban más utakon járnak. Talán a könyv a legkonzervatívabb norma (a „köznyelvi” normának
megfelelő tipográfiai nyelv?); talán a plakát a legdivatfüggőbb. Ha a saját tipográfiai normájától
eltér, és áttér egy másik normába egy mű, annak tudatos üzenete van; ha nem tudatos az
átcsúszás, akkor a tipográfia hibás.
Gérard Genette szerint a „mai kiadók igyekeznek semlegesek lenni”, ez „standardizáláshoz
[iv]
is vezet” . Valójában a kiadók azért használják a semleges tipográfiát, mert az már
standardizált. A folyamat tehát körbejár, ezért a semleges tipográfia jellemzői hosszabb időn át
kitartanak, de mégis érzékelhetően lassú változásban van. A semleges tipográfia mindig
korfüggő (lásd a reprintek problematikáját). A semleges betűtípusok és arculati megoldások
műfajfüggőek, azaz minden műfajnak megvannak a normái: egy hírlapban egy klarendon
semleges; egy humán szakdolgozatban a Times New Roman, egy reál szakdolgozatban a
Computer Modern, egy reklámgrafikus számára a Helvetica. A Times semlegességét mi sem jelzi
jobban, mint alkotója megjegyzése: „Azzal az erénnyel bír, hogy nem úgy néz ki, mintha valaki
[v]
különösebben megtervezte volna ”. Hasonló jelenséget említ Matthew Carter a Helveticáról:
„Nehéz dolga van egy dizájnernek erre tekintve, ha arra gondol: hogyan tehetem jobbá? Hogyan
[vi]
lehetne módosítanom? Merthogy pontosan olyannak tűnik, amilyennek lennie kell” . Egy
könyv esetében semleges a Times New Roman vagy számos barokk betűtípus – ettől eltérő,
modernebb betűtípusok a regény frissességét jelzik, reneszánsz betűtípusok a mű klasszikus
jellegére utalnak.
A gyakorlatban tipográfiai „művészkedést” két véglet enged meg magának: ha teljesen
tudatosan teszik, mint elsővonalbeli tipográfusokat alkalmazó kiadók, vagy ha azért van rá
lehetőség, mert a tipográfia nem érdekli túlságosan valamely kisebb kiadót, ezért olcsó (azaz
kezdő) tipográfusra (vagy amatőr szoftverhasználóra) hagyja a kísérletezés lehetőségét is.
 De a tipográfus feladata a teljes háttérbe húzódás vagy épp a művet aktívan támogató
tipográfiai réteg felépítése? Azt gondolnánk, hogy háttérbe húzódnia, „semleges” hatást elérnie
könnyen lehet, míg a műhöz igazodó tipográfiához legalábbis el kellene olvasnia a művet (amit
általában nem tesz meg, s ezért nem is okolható). Valójában a semleges hatás eléréséhez is
magasan képzettnek kell lennie. Egy kiadó minden kiadványánál vagy egy sorozatnál használt
egységes tipográfiai arculat a kiadót vagy a sorozatot azonosítja, a konkrét műhöz itt nincs köze
a tipográfiának, csak a műfaji normához igazodik.

[1] Lásd pl. a diákkönyvtári, olcsókönyvtári könyvek szedését vagy a német Reclam
sorozatot.
[2] A különféle magyar szerzők hivatkozásai a szedésszabályok eredetijére 1878-1883
között „szórnak”.
[3] Kéziratban pl. Joannis Andreae Apparatus super constitutiones Clementinas cum textu
. 14. sz. Nyomtatásban: pl. Accursius, Franciscus: Corpus iuris civilis. Institutiones mit der
Glossa ordinaria von Accursius Florentinus. Mit Gedicht auf den Drucker 'Scema tabernaculi
moises...' Mainz 1472. 10. 29.
[4] Pl. M. Vitruvii Pollionis, Viri Svae professionis pertissimi, De Architectvra libri X ; hac
editione emendati Argentorati 1550.
[5] A tipográfiai oldalelrendezés normája: középen újszövetségi jelenet, mellette két
ószövetségi előkép; és négy próféta.

[i] Székely Artúr (Figyelő) Magyar Könyvszemle 84. évf. 4. szám 1968. okt-dec. p. 394
[ii] Carl Berendt Lorck Die Herstellung von Druckwerken; Verlag Von Carl B. Lorck, majd
J.J. Weber, Leipzig, 1868–1893
[iii] Петр Коломнин (1899): Краткие сведения по типографскому делу. Санкт-
Петербург, Типография А.С.Суворина.
[iv] Gerard Genette: Paratexts. (ered., Seuils, 1987) CUP 1997.
[v] Stanley Morisont idézi Simon Loxley: Titkok és történetek a betűk mögötti világból.
Akadémiai, 2007. p. 149.
[vi] Helvetica. Swiss Dots Production. Rendező: Gary Hustwit. 2007. 17.p.

VÁLTOZÓ TIPOGRÁFIAI SZOKÁSOK

Az utóbbi 20–50 évben magyar nyelven megváltozott szabványok, szokások.
Ezen változások egy része a számítástechnika alkalmazásával tűnt el; a szövegszerkesztőkön
nincs is rájuk automatikus létrehozási lehetőség. Ezek a módszerek vagy a mai olvasó számára
semlegesek, nem kerülnek dekódolásra vagy régies hatásúként vagy hibaként értelmezettek.

eltűnt a spácium a ? ; : ! elől (a franciában megmaradt)

eltűnt a betűritkításos kiemelés
eltűnt a kiemelés (kurziválás) a napisajtó politikai / hír-cikkeiben, melyek az adott
mondat lényegi elemét emelték ki. Ez szinte minden lapban általános szokás volt, a
hírekben is.
eltűnt az élőcím a napisajtóban, ami ha nem is gyakran, de általánosan jellemző volt
eltűnt a napisajtóban kiemelésre használt, általában kövér sorkizárt középre zárás (talán
az Esti Hírlap alkalmazta utoljára). Ezt az ólombetűs korban a napisajtóban természetes
középre zárásként érzékelték: nem volt kérdéses, hogy így kell csinálni. A módszert a
könyvnyomtatás kezdetén, az ősnyomtatványoknál kezdték alkalmazni: fokozatosan
keskenyedő kimenő középre zárt sorokkal zárták le a könyvek fejezeteit. Az új
változatban a kimenő sor középre zárt, a többi sorkizárt (ezzel szép soresést kapunk). Ma
ez sorkizárt szövegként jelenne meg, az utolsó sort balra zárva. A középre igazítás az
amúgy gépi szedésű folyószövegben kézzel ment; a gépszedő kézzel rakosgatta be a két
[i]
oldalról a szóközöket ilyenkor ; ha minden sort középre zárt volna, rendkívül lelassul a
munkafolyamat (de így ma se csinálnák). Ma már a számítógép gyorsan megoldaná, de
nincs ilyen „sorkizárt-kimenő középre zárt” funkció a szöveg- és kiadványszerkesztő
programokban.
eltűnt a díszlénia (hullámos, pöttyös) (először a 2007-es Wordben jelent meg újra
léniaként; addig csak a nyelvtani/helyesírási hibák képernyőn való jelzésére alkalmazták
a szövegszerkesztők)
eltűnt a spicc
eltűnt a kvirtmínusz alkalmazása (a magyarban)
az aláhúzás és a sajátos kék szövegszín alkalmazásának új jelentése: link

Változó üzenetek

1. A számítástechnikai alkalmazás eltérése miatt (is?) (az oldalt máshogyan építik fel)
eltűnt a zászlós tördelés (utoljára az Esti Hírlap használta).
 2. a 60–70-es években a klasszikus dőlt/kurrens páros mint kontraszthatás helyett a
világos/kövér párost alkalmazzák nyugaton
3. a címek szedése a klasszikus verzál helyett egyre gyakrabban kurrens
4. a klasszikus-akadémiai középtengelyes megoldások (középre zárt cím, oldalszám,
sorkizárt szöveg) helyett a 20. század eleje óta egyre gyakoribb az aszimmetrikus
megoldás (balra zárt cím, újabban balra zárt szöveg).

A betűk időben változó megítélése

A reneszánszban történt meg először a művészettörténetben, hogy az ókori és a modern
modernség-érzete egybeolvadt. Erwin Panofsky írja: „A görög és római eredetik nem tűntek
kevésbé modernnek, ha nem modernebbnek, mint egy nagy XI. századi szobrász művei. […] [a
reneszánsz] korában nem észleltek alapvető különbséget egy attikai relief buona maniera greca
[ix]
anticája és Michelangelo moderno si gloriosója között.”
Ugyanez a jelenség játszódik le a modern szemlélő előtt, ha a Trajanus-oszlop feliratait
szemléli: a betűk kortársnak, modernnek tűnnek (mai köztereken utánozzák is); és már pusztán
a feliratok betűinek hasonlósága és olvashatósága által is magáénak érzi (egy mai európai) az
európai antikvitás emlékeit és idegennek pl. a kínait.
Ez a reneszánsz tipográfiai öröksége, annak a kornak, amikor az antik modernnek
számított; és amely az antik szövegeken keresztül ismerte meg az antikva betűírást és az
antikván keresztül az antik szövegeket. A reneszánszban azt az írásformát tették meg az itáliai
nyomdászok a betűírás alapjává, melyekkel a Karoling-udvarban ókori munkákat másoltak, s
melyek az ókori írók műveit közvetítették a reneszánsz humanisták számára. Ezeket a tollírásos
karoling minuszkulákat hozzáigazították a kőbe vésett (lapidáris) ókori római feliratok
szabályos-szabványos stílusához, formájához (pl. talpak, kontraszt). Ez az antik-modern forma
maradt máig a latin betűk alapja; miközben a reneszánszban kortárs gót betű, mely az itáliai
olvasónak már akkor idegennek tűnt[4], csak ideológiai alapon tűnt el a 20. században (az
angolszász olvasók számára újságok fejlécében megmaradt, de nem mint gót, hanem mint saját
hagyományuk: „Old English” néven).
Így kulturális kapcsolatot érezhetünk a Nemzeti Múzeum római és kelta sírköveivel is, bár a
ligatúrák, rövidítések idegensége zavaró lehet; a középkori feliratok 4-es számjegye
hasonlóképp zavarba ejtően idegen elem a megszokott betűformák között; ezek pedig jelzik a
két kultúra lényegi idegenségét, s csak formai hasonlóságát.
A betűformák második újjászületése a 19. sz. végén az Arts and Crafts mozgalomhoz
kötődik. Ebben a reneszánsz betűképet és oldalképet is visszahozták. Ez indította meg azt a
folyamatot, melynek révén hamarosan minden korábbi nagy betűmetsző munkáját elérhetővé
tették az új nyomdai technológiák számára. A reneszánsz szemléletből azonban csak a betűkép
maradt meg, az oldalkép – a tipográfiai stílus, az elrendezés és struktúra – nem vagy csak
néhány művészi kiadványban tért vissza; illetve annak erős mellékjelentése lett. A
tipográfiatörténet nagy betűit tömegesen csak a 20. sz. második felében alkalmazták modern
munkák szedésére (ekkorra sikerült azokat elfogadható formában „helyreállítani” – és ekkorra
kezdték a hazai nyomdászok (főleg Szántó Tibor és követői) következetesen alkalmazni pl. a
reneszánsz vagy barokk formákat klasszikus, kanonizált szerzők munkáinak szedésére.
Digitális formában a Garamond, Caslon, Kis, Bodoni ma éppolyan modern érzetű, mint
bármely új betűtípus, ha formájában (és finom árnyalataiban) el is különül azoktól. Ez a
történeti pluralizmus egyedi jellemzője a 20–21. századi tipográfiának. Az átlagos olvasó ma
már nem észlel korbéli különbséget a reneszánsz és a mai betűtípusok között, ami e betűk
differenciálatlan használatából is következik. A 21. században a régi korok betűtípusai is
modernek, azaz betűtípusok tekintetében minden megelőző kor alkotását a mai szövegek
hordozására használjuk: teljes spektrumú reneszánszról van szó, miközben az új stílusoknak is
helye van.
A „láthatatlanul olvasandó” klasszikus szövegbetűktől eltérően a dísz- és reklámbetűk célja
éppen a figyelemfelkeltés, az újdonság, a feltűnően új, divatos betűforma megteremtése. Ezek a
rövid ideig élő divatbetűk szorosan egy adott korhoz kötöttek, s így eredeti szándékuk (újszerű,
trendi) a leghamarabb csap át ellenkezőjébe; majd később már az eredeti korhoz kapcsolódnak.
A mai divatbetűk – melyekből csak újdonság, trendiségük látható – évtizedek múlva éppúgy a
mai kor jelzői lesznek, mint az árnyékolt egyptienne-ek a 19. századéi. Mégis a cím- és
reklámbetűk többsége is általánosan használt, jórészt műfaji betűként.
Összefoglalva: a betűtípus (glif) tekintetében a reneszánsz antikva forradalmától kezdve
minden korban más számított a kor autentikus betűformájának, míg a 20. századtól a korábbi
korok formái is elfogadottak lettek, és ez lehetővé tette az egyes formák általános használatát, de
e használatok közötti differenciálást is. Az oldalkép ugyanakkor továbbra is erősen korfüggő
maradt, de egyes műfajokban – pl. szépirodalom – a korábbi korok betűtípusának és
oldalképének némileg modernizált használata ma is modernnek (vagy modern formájú
klasszikusnak) hat.

[1] Nem utolsósorban van ebben szerepe a könyv díszdobozába nyomott arany betűs
feliratnak: „1300,– Ft”.
[2] Hasonló nosztalgiát a gépi szedéssel és rotációs papírral is érezhetünk: a Magyar
Nemzet számára az 1970-80-as években „sok tonnás szovjet papírtekercset vett a nyomda, ami
néhol vékony vagy lyukas volt. Elszakadt, vagy a betűk halványak voltak.” (H. Barta Lajos,
szóbeli közlés, 2009). Egy ilyen papír imitálása ma már szinte megoldhatatlan technikai feladat
volna.
[3] Ha szemüveget kap a rosszul látó ember, hasonlóan idegennek, kellemetlenül élesnek
érzi a képet.
[4] Érdekes lenne megismerni, hogy egy török hogyan érzékeli, fogadja be, fogadja el
magáének az 1920-as évek előtti török nyomtatott kiadványokat, amiket elolvasni sem tud, de
nyelvi okokból sokszor megérteni sem (a török nyelvújítás is az ottomán írás feladása után
következett).

[i] Muhammad Taqi-ud-Din Al-Hilali és Muhammad Muhsin Khan: Interpretation of the

meaning of the Qur'an in the English Language www.kalamullah.com/Books/Quran%20-
%20Translation.pdf
[ii] Avraham Ahuvyah fordítása. Five questions to Abraham lovers. Haaretz, 29/09/10.
http://www.haaretz.co.il/hasite/spages/1191012.html
[iii] Wilhelm Dilthey: A hermeneutika keletkezése, in: Uő: A történelmi világ felépítése a
szellemtudományokban, Gondolat, Budapest, 1974, 471-473.o
[iv] Gerard Genette: Paratexts. (ered., Seuils, 1987) CUP 1997.
[v] Spiekermann, Erik: Bauhaus: a style? Blueprint magazin.
http://spiekermann.com/en/bauhaus-a-style/
[vi] Spiekermann, Erik: (interjú): The Typographic Times, 2006. február. Planet
Typography weboldal, http://www.planet-typography.com/news/index.html
[vii] „A Népszava új ruhája: a hagyományokat őrizve változtattunk. 1994. jan. 10 Népszava
[viii] Soltész István: Az ofszet napilapkészítés első tördelési tapasztalatai Debrecenben.
Magyar Sajtó, 1968. szeptember
[ix] Panofsky, Erwin: Renaissance and Renascences in Western Art. New York,
Hagerstown, San Francisco, London: Harper and Row, Icon Editions, 1975. p. 41. Idézi Radnóti
Sándor: Hamisítás. Magvető 1995.

[i]Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

TIPO-GRAFIKA
Vizuális költészet. A vizuális funkciót is kapcsolhatjuk a fogalmi réteghez, közben akár
működtetve a fonetikus regisztert is, ám „hangzásban nem is adható vissza az általa keltett
[i]
hatás[1] ” (Zolnai Béla) . Ez tehát a vizuális költészet, melynek számos ága kialakult különféle
neveken: képvers, szabadvers, konkrét vers, konkrét költészet, mintaköltészet; kombinatorikus
költészet, figuratív kalligramma, ábravers, számvers, betűvers, szöveges fotóintervenció, talált
[ii]
költemények, tipográfiai költemények stb. . A műfaj a magyar költészetben jelentős szerepet
tölt be[2]. Az avantgárdban Kassák képversei, a szocializmusban pl. Illyés Gyula Újévi ablakja
[iii]
volt népszerű tárgya az elemzéseknek , mely még a Magyar Grafika tipográfiai
szakfolyóiratban is megjelent.
Papp Tibor elkülöníti a topo-logikus és ikono-logikus rendezőelvű képverseket. A topo-
logikusban a megjelenő betű, szöveg részeinek egymáshoz képesti térbeli helyzete adja a
többletértelmet, az ikono-logikusban a szövegekből összeálló felismerhető kép (kalligramm).
Utóbbi lehet nyelvileg normatív vagy nem nornatív, lineáris vagy nemlineáris olvasatú.
Legegyszerűbb módja a karakterek puszta térbeli helyzetével való játék, azaz itt nem a betű
formázása, hanem a meghatározott fogalmakat kódoló szavakból kialakított formák, képek
adják a többletjelentést. Iskolapéldája Stéphane Mallarmé Un coup de dés (kockadobás) c. verse
vagy Apollinaire Il Pleut (Esik) című kalligrammája (melynek tipográfiai szabadesését azóta is
utánozzák); vagy Tandori Dezső: Becsomagolt vízpartjának versei. Ahogy minden technológiát
temetnek egy új megjelenésével, Apollinaire is temette a tipográfiát, történetének csúcsaként
értelmezve a képverseket: „A Kalligrammák a tipográfiai pontosság és szabadvers-költészet
idealizációi egy olyan korban, amikor a tipográfia karrierjének ragyogó befejezéséhez érkezik,
olyan új reprodukciós technológiák születésének hajnalán, mint amilyen a mozi vagy a
[iv]
fényképészet.”
A képversek nem olvasásra születnek; nem képek, nem hangok; nem szövegek: tipográfiai
versek, melyek a betű mindhárom funkciójában (hang, fogalom, kép) egyszerre, egyidejűleg,
egyenértékűen igényelnek befogadást. Talán ezek valamiféle betekintést adnak a kínai
kalligrafikus költészet (vagy bármely kínai szöveg) befogadási regisztereibe is; vagy az arab
kalligráfia megértésébe.
Az arabság és az arab írás erősen kapcsolódik a Koránhoz: a kalligráfia és stílusainak
fejlődése egyrészt a képek tiltásához, másrészt ahhoz, hogy a kalligrafált feliratok
hagyományosan a Korán részleteit tartalmazzák (pl. a Biszmillah, Allah vagy Mohamed szót). Az
[v]
iszlám művészetnek így a szent szövegeket bemutató kalligráfia lett a legtiszteltebb formája ,
melyet a geometrikai dekorációkat tartalmazó arabeszkek egészítenek ki, amik a 16. századi
velencei tipográfiai körzetekre – az európai reneszánsz könyvdíszítésre – is nagy hatással
voltak. Manapság talán a legismertebb arab kalligráfiai mű az Al-Dzsazíra (nemzetközi
átírásban: Al-Jazeera) televízió, az Al-Dzsazíra (’sziget’) szóból képzett vízcsepp alakú
kalligrafikus emblémája. Az arab kalligráfiának vagy a bambusz-kalligráfiának nincs közvetlen
latin betűs megfelelője; de a képeket formázó kalligrammoknak vannak arab megfelelői (pl.
madarak formájában), melyek azonban más logikával születnek, mint a latin betűs kalligramok
és sokkal inkább kiforrt művészeti ágnak tekinthetők. Az arab kalligramok alkotóelemei a betűk,
valamilyen alakot formáló rajz és egyéb, díszítő-kitöltő ékességek. A latin betűsök eredetileg
vagy kézzel rajzoltak, vagy csak különálló, tipográfiai betűket tartalmaznak. Vizuálisan a
[vi]
legközelebbi párhuzam talán Kassák Lajos néhány képkölteménye (pl. Előre ). További
minták a latin (és gót) betűs kalligráfiára Bocskai György udvari kalligráfus Mira Calligraphiae
Monumenta (1561) kalligráfiai mintakönyvében találhatók[3].
Jóval határozottabb kézzel nyúl a betűkhöz, azaz már a betűk alakját is módosítja, keveri a
futurista Filippo Tommaso Marinetti vagy a dadaista Jas H. Duke. Az avantgárd mozgalmak
között Isodore Isou megalapítja a karaktereket önmagában is képként kezelő lettrizmust, mely
metagrafikákkal (poszt-írás, hypergrafika) dolgozik, mely utóbbiban már bármely nyelvben
[vii]
használt karakter felhasználható .
A szövegeket grafikába ágyazva jön létre a betűkből álló költészettől elmozdulva a betűket
nélkülöző grafika felé a „szöveges grafika”. Költészet és grafika között folyamatos a „tipo-
grafikai” átmenet. A szöveg lassan illusztrációvá válhat (pl. Röczei György, Szlaukó László, Bob
Cobbing műveiben). A Pannon Tükör c. folyóirat Avantgarde antológia különszámában (1996)
is tetten érhető, hogy egyes műveket újraszednek, másokat képként közölnek, egyeseket pedig
„vegyes technikával” közölnek: a főbb szövegrészeket újraszedik, de a tipogrfáiai játékokat már
képként illesztik be.
Az 1990-es évek „elektrografikai” alkotásainak jó része a technikával való játéknak
tekinthető, pl. a fénymásolás, a számítógépes torzítás lehetőségeinek felfedezésének, melyet ma
már aligha tekintenénk művészetnek. Ám az – legalábbis a magyar vizuális költészet
képviselőinek – sok alkotásáról elmondható, hogy öncélú formai játékon kívül nehéz felfedezni
benne egy önmagán túl mutató mondanivalót[4].
L. Simon László egy interjúban megállapítja: „Képverseket, betűverseket,
betűcsonkolásokat csináltam. Ez nyilvánvalóan a klasszikus irodalmi élmény[ek horizontján]
[viii]
olvasók számára már nem is irodalom.” Kilián István Miksa László képversei kapcsán teszi
fel a kérdést: „Át lehet-e írni lineárissá a verset, azaz könnyen olvashatóvá lehet-e tenni? Ha
lehet, nem csökken-e a vers értéke?” . Mint írja: a fő erénye ezeknek az alkalmi költeményeknek
[ix]
a játékosság.
A képversek tulajdonságterének ugyanakkor van egy tengelye a mozgókép irányába is, ahol
ma már pl. flash technológiákkal a képversek hangos animációkká válhatnak (Papp Tibor
[x]
megkülönböztetésében dinamikus vizuális költemények) . A nyugati „kinetikus tipográfia”
összefoglaló név az ilyen, animált tipográfiai megoldásokra utal. Ezek alkalmazott megjelenési
formái a filmek címfeliratai és stáblistái, reklámok, illetve internetes felületek.
Az objektumművészetek területén a mail art („művészképeslap”) ad tipográfiai játékra
lehetőséget (pl. Váczy Jépont Tamás).
Interaktív tipo-grafika. A dinamikus tipográfiai alkalmazási felületek egy új iránya az
interaktív dinamikus tipográfiai alkotás, melynek létrehozása egy előre megtervezett algoritmus
szerint történik, de a szöveges tartalom létrehozásában a felhasználó is részt vesz. Ennekegy
[xi]
felülete pl. a felhasználó szövegéből összeállított, művészileg tipografizált címkefelhő (tag
cloud), mely tipográfiai alkotásként és navigációs elemként és statisztikai infografikaként is
alkalmazható.
Fókuszpontváltásos (Statikus-dinamikus) tipográfia. Ezek a tipográfiai munkák
önmagában statikusak, azaz kinyomtathatóak, viszont értelmezése, elolvasása dinamikusan
(képernyőn) történik. Ez a nagyításon-kicsinyítésen alapuló vektoros digitális tipográfia, a
zooming user interface egy sajátos használata. Ennek a „tipográfiai stílusnak” a típuspéldája és
talán szülője a 2008-ban bemutatott Prezi magyar fejlesztésű prezentációs környezet[5].
Zoomoláson alapuló rendszerkörnyezetek a számítógépek kifejlesztésének kezdetétől léteznek
(a linkek működhetnek egy egy másik szövegrészre ugrásként vagy „textuális zoomolásként” is,
amit a Hypercard és hasonló hipertext környezetek dobozokba lépésekként vizualizáltak. A
Prezi dokumentumainak ezzel szemben minden eleme egyetlen elméletileg végtelen nagyságú
tipográfiai síkon található, a szövegbeli mozgásokat valós mozgásként, be- vagy kizoomolásként
hajtja végre. Itt nem lapozással, hanem fókuszpont-váltásokkal haladunk a szövegben. A
befogadói szöveg tehát e „végtelen” tipográfiai térben való mozgással / forgatással és
zoomolással jön létre. Ezek a navigációs információk magában a statikus szövegben nincsenek
benne.
Ez a tipográfiai tér tehát egyelten statikus felületen tartalmazza minden elemét, átlátható,
nem úgy, mint egy hagyományos könyv vagy épp hipertext rendszer. Megfelelő elrendezés, azaz
megfelelő tipográfiai terv esetén az egész szövegről, annak tartalmi-logikai szerkezetéről
holisztikus képet ad, sokkal könnyebben átláthatóbbat, mint pl. egy könyv hierarchikus
tartalomjegyzéke. Egyszerre statikus szöveg, struktuális ábra és mogókép. Mivel képernyőn való
olvasásra tervezett, alapvetően csak rövidebb szövegegységek bemutatására (=prezentáció)
alkalmas. A Preziben az alapvetően „dobozoló” emberi gondolkodás vizualizálható. Az oldal
tipográfiai tere, struktúrája tervezhető deduktívnak (a nagy képpel indul, és belenagyítva a
részleteken megy végig) vagy induktívnak (a részleteket látjuk először, majd összeáll a nagy
kép). Térképi megfelelője a zoomolható térképek (Google Earth), ahol nagyítási különféle
szinteken más-más tematika jeleníthető meg.
Bár a Preziben csak egy belépési pont van és egyetlen bejárási útvonal, azaz ennyiben a
hagyományos könyvhöz hasonlóan teljesen lineáris, elméletileg elképzelhető több belépési
pontú és többféle bejárási útvonalat is tartalmazó azaz fókuszpontváltásos hipertext környezet
is – technikailag ilyen még nem lett kifejlesztve. A fókuszpontváltások használhatóak az
összefüggések vizuális feltárására is, de az egyes szövegrészeket összekötő egyszerű vizuális
effektként is („stáblista-effekt”).
A Prezi környezeteúj kihívást jelenthet a tipográfusoknak, hiszen teljesen új szemlélettel
kell megtervezni a szöveget; viszont korábban nem elképzelhető lehetőségeket ad a szöveg
arculatának megtervezésére és strukturálására. A Prezi ugyanakkor nem művészi
alkalmazásnak, hanem kifejezetten alkalmazott tipográfiai felületnek lett kifejlesztve; művészeti
lehetőségei egyelőre felderítésre várnak.
Kollázs, montázs. A vizuális költészethez a leghétköznapibb nyomdatermékek, a
hírlapok is szolgáltathatnak nyersanyagot. A betűkkel való költészet házilag legkönnyebben
kivitelezhető módja az újságokból kivágott kollázs (volt!). Magyar kollázsalkotóművészek
Fenyvesi Ottó, Géczi János; olaszok pl. Lamberto Pignotti vagy Eugenio Miccini alkalmazott; ill.
fekete, sűrű texturáival Nanni Balestrini.
Kitakart művek. A másik oldalról fogja meg a hírlapokat Austin Kleon „Newspaper
Blackout Poems” költeményeivel, ahol meglévő újságlapokban kisatírozza a feleslegest, és csak
pár szót hagy meg: ezek alkotják a költeményt[6]. A kitakarás egy másik ismert alkotása Tom
[xii]
Phillips „Humument”-je (1970), mely W. H. Mallock 1892-es „A Human Document” c.
könyvének kidekorálásával, átfestésével, de minden oldalon némely szavának meghagyásával
keletkezett (altered book). A „dekorált” könyv minden oldala szignált. A mások tipográfiai-
szöveges alkotásának ilyetén átértelmezésének, újrakiadásának megvannak a képzőművészeti
párhuzamai, pl. a Mona Lisa megannyi újraértelmezése (Marcel Duchamp L.H.O.O.Q-ja).
Tipográfiai képzőművészet. A Blackout Poems sajátos variációi Jenny Holzer
Redaction Paintings-ei, melyekben titkosított amerikai dokumentumok nyilvánossá tételekor a
cenzor(ok) húztak ki bizonyos részeket. Holzer ezeket festette le olajfestményként, precíz
hűséggel.
A tipográfiai alkotás lefestésével eljutunk a képzőművészet olyan területére, ahol tehát a
nyomtatott papírfelület nagyméretű vászonra festésével átértelmeződik viszonyunk az adott
dokumentumhoz. Duchamp Fountainjéhez vagy Örkény villamosjegyéhez (Mi mindent kell
tudni?) hasonlóan így eljutunk oda, hogy az alkalmazott tipográfiai iparosmunkából
magasművészeti alkotás lesz pusztán azáltal, hogy kiemeljük környezetéből és behelyezzük egy
olyan felületre, ahol az orosz formaisták szavával a defamiliarizálásra lehetőség van. Minél
nagyobb a kontraszt, annál nagyobb lehet a hatás – és ilyen, nagy kontrasztot sikerült Radák
Eszternek elkapnia Londoni galériák az interneten (2000) c. olajfestményeivel, melyben az
említett galériák digitális, képernyőre tervezett weblapjait festette meg. Tillmann József A.
értelmezésében Radák „úgy tekint a felhasználói felületekre, mint a romantika művészei a
[xiii]
frissen felfedezett tájakra” . Ugyanez a témája, de más a médiára alkalmazott megoldása Tarr
Hajnalka 0 unread (2009) c. művének, melyen a képernyőn megjelenő e-mail felületet egy
[xiv]
falnyi méretű fa-tablóba metszve örökítette meg. A 0 unread képernyője a csalódottság
lelkiállapotát jelképezi. „Évek óta napi rendszerességgel, reflexszerűen nézegetem az e-mail
fiókomat abban a tudatalatti reményben, hogy az internet virtuális teréből hátha érkezik egy
olyan információ, amely közelebb visz a boldogsághoz. Ez a fametszet azt a képet rögzíti, amely
valahányszor elém tárul, amikor nem kapok e-mail-t, vagy amikor már átolvastam az összes
[xv]
levelet, és továbbra sem történt meg a csoda” – írja a művész.
A tipográfiai mű így kerülhet be a képzőművészeti múzeumokba: egy képzőművész által
lemásolva, lefestve, fába vésve, vagy eleve autonóm műalkotásként elkészítve, így (és ebben a
térben) funkcióját vesztve; azaz: autonómként és – a weblapsággal ellentétesen – végleg
lezártként, befejezettként; de: épp funkciójából kilépve képessé téve arra, hogy
dekonstruáltassék, hogy mint jelenség, önmagán túlra utaljon, elgondolkodtasson, mint ahogy a
0 unread fa-képernyője teszi (különösen, miután a művész szándékait megtudtuk róla). Erre a
webképernyőre már igaz, hogy „képes új meg új kontextusban párbeszédre lépni a befogadóval”,
[xvi]
ami Radnóti Sándor meghatározása az autonóm műalkotásról . Ez a weblap nem egyszerűen
átkerült a művészet terébe, hanem jelentést is kapott azáltal, hogy megtudtuk, mi volt
alkotójának gondolata; és ebből (vagy akár enélkül is) mindenki továbbfűzheti, akárcsak egy
naplemente megjelenítésének érzését. De itt már az érzéki valóság egy részének ábrázolásáról
van szó, és nem a tipográfiai műről.
Andy Warhol Brillo-dobozai vagy Campbell-féle leveskonzervei is egy alkalmi
konzervdoboz „akcidenc-” grafikai felületét teszik halhatatlanná, mellyel kapcsolatban a
„Typophyle” weblap egyik látogatója azt a kérdést teszi föl, hogy milyen betűtípust is használtak
[xvii]
a „condensed” ill. „soup” feliratban Andy Warhol festményén (kiemelés tőlem – HH). A kör
jobban nem zárulhat magába.
Az eredeti értéke érdektelen. Duchamp sem a piszoár szépségét akarta megmutatni a
múzeumlátogatók számára; ennek bemutatására, felismerésére nem itt, a szépművészet
terében, hanem az iparművészet terében volna lehetőség.
Az újság mint műalkotás nyersanyaga vagy műalkotás. A konceptuális és fogalmi
művészetről írva „1969-ben lapjában, a Joseph Kosuth szerkesztette Art-Language c.
folyóratban azt a kérdést járták körül, hogy egy vezércikk a »műalkotás kategóriájába« tartozik-
e, amennyiben kitágítják a művészet fogalmát és a szöveget egyszer kiállítják egy
[xviii]
galériában.” Ilyenre azonban – tudtommal – még nem került sor, bár kollázsban az
újságkivágás gyakran használt elem. Teljes hírlapot sem állítottak ki mint konceptuális
műalkotást, bár a szecessziónak, és az avantgárd mozgalmaknak voltak saját folyóirataik,
melyek vizuálisan is és tartalmukban is kötődtek a mozgalomhoz (De Stijl, Ma [Bécsben
szerkesztve!], Ver Sacrum stb.) melyek már-már maguk is tipográfiai műalkotásként
funkcionáltak, de sokszor inkább csak címlapuk volt ilyen: a belső tartalom célja a stílust
felhasználni, bemutatni, ezért ezek már grafikailag alkalmazott jellegűen, folyóiratként
funkcionáltak. Az avantgárddal együtt mozgó Typographische Mitteilungen[7] 1925. októberi,
Jan Tschichold tervezte száma is említhető, mint a Bauhaushoz kötődő, és annak szellemében is
készülő tipográfiai szakfolyóirat, egy kritikus szerint a „modernista tipográfia
[xix]
inkunábuluma” ; vagy hasonló a Moholy-Nagy és César Domela tervezte „i10 International
Revue” c. lap.
Az újságformában írt (legkorábban posztmodern) regény sajátos kihívás és rávilágít a
hírlapi műfaj sajátosságaira. Erre (ritka) példa Temesi Ferenc: Kölcsön Idő c. kétkötetes
[xx]
„újságregénye” , melynek kiadása tipográfiai szempontból is tanulságos: újság tipográfiát
imitálni próbáló tördeléssel, de keményfedeles hagyományos könyv formátumban adta ki a
Helikon Kiadó. Már olvasásmódja is problémás „A regény befogadási technikái számosak
lehetnek, hiszen olvasható hagyományosan, elejétől a végéig, vagy lehet akár egy folytatásos
regényt kiválasztva haladni, esetleg – ahogy újságba szokás – belelapozgatni.” (kiemelés tőlem
[xxi]
– HH) – írja róla a Szépirodalmi Figyelő . Az azonban, hogy az újságtipográfiát valóban csak
jelzésszerűen imitálja, és nem valóban újságformátumban adták ki, jelzi, hogy mégiscsak
szépirodalmi műről van szó. S ez mint szempont már nem része a szépirodalmi kritikának.
Az újság legfeljebb mint nyersanyag, azaz újságpapír szerepel az amerikai gyerekek
képzeletében, akik számára többféle foglalkoztató játékot dolgoztak ki: hogy lehet újságból
[xxii]
kupolát, felhőkarcolót, házat építeni .
A hírlap általában mint jelképes nyersanyag, vagy egészében mint „talált tárgy” jelenik meg
[xxiii]
műalkotásokban. Dieter Roth Daily Mirror Book-ja (1961) a lap egy oldalát szeli fel 150 db
2x2 cm-es fecnire, melyeket könyvvé kötve alkotta meg a műalkotást, a „művészkönyvet”,
pontosabban „multiplikát” (multiple), mely más nyomtatott nyersanyagból összeállított könyvei
sorába illeszkedik. Ide sorolhatók a kitakart művek, a már említett Austin Kleon alkotásai.
Ha a kiállítás poltikai mondanivalójú, az újság mint nyersanyag eleve adja magát. Ilyen
értelemben került be a Hatalmi játszmák kiállítás anyagába Tanja Nellemann Poulsen dán
művész installációja, melyben újságkivágatok (képek és szövegek) és újságkötegek adják a
mondanivaló alapját. A mondanivaló univerzalitását, egyben a műalkotás konceptuális jellegét
mutatja, hogy a dán kiállítás anyagát idehaza a Magyar Hírlap lapszámai felhasználásával
készítették el. A művész egy másik alkotása, Bags I me „a valóság újságok általi interpretációját”
[xxiv]
mutatja be hasonló kivágásos módszerekkel.
Sajátos értelmezési rétegeket ad az újság mint vászon használata (Sigmar Polke: A két
nagyhatalom ellen).
Újságkivágatok mint festmények a fotorealista festészet keretein belül születtek: míg
nálunk Bernáthy Sándor: Ki ismer rájuk? Ki tud róluk? c. 1982-es művében egy poltikai napilap
elmosódott raszterképes cikke Primus betűtípusai az ecset által megformálva sajátosan
kacskaringóznak közelnézetben, Malcolm Morley amerikai telefonkönyv- és Arany Oldalak
címlapokat vitt vászonra (1970, 1971). A raszterbontott kép mint festészeti motívum használata
is a fotorealizmus eszköztárának része (Sigmar Polke: A pár).
Hírlap formátumú/tipográfiájú alkotást tudtommal még nem készítettek műalkotás
szándékával; „művészújság” nem létezik. A posztmodern talán túl késő is már hozzá: ennek a
kornak az „újságja” már az internet; az „analóg” művek weblapokról készülnek. Az efemer,
önmagával azonos, de mindig más és csak virtuálisan létező weblapok is hasonlóan adnak
művészi mondanivalóra lehetőségeket, mint adhattak (volna) a hírlapok.
Festett költészet. A festészeten belül a képversekhez áll közelebb a festett költészet
(poem painting), melyben a szecessziós betűket plakátművészetük révén megteremtő
festőművészekhez (pl. A. Mucha) hasonlóan nem tipográfiai betűket, hanem az ecset által
meghatározott formanyelvet követő betűket rajzol (azaz fest). Erre példák Kenneth Patchen
mesebeli „picture poem”-jei.
Mesekönyvek. Innen azonban már csak egy ugrás lehet azokat a mesekönyveket is ide
venni, ahol a szöveg és az illusztráció teljes egységet alkot. Ha a tipográfus és a szerző egyazon
személy, nem is beszélhetünk külön tipográfiai és fogalmi műről, hiszen a képek és betűk stílusa
éppen amiatt egységes, hogy a két stílus azonos, azaz személyes, egyedi (Pl. Quentin Blake
könyvei; Ivan Bilibin szecessziós orosz mesekönyvei, melyet glagolita betűk kísérnek). Máshol a
tipográfus és a grafikus két személy, de a nyomtatott tipográfia eszközeit éppúgy kihasználják,
[xxv]
mint a képverseknél: ilyen pl. a Mosonyi Aliz írta, Háy Ágnes rajzolta Mesék Budapestről ,
[xxvi]
vagy Sirály Dóri Kiberiáda-értelmezése. Orbán János Dénes Búbocska c. mesekönyvének
impresszumában már olvasható, hogy kik milyen módon járultak hozzá a könyvhöz – itt
kiderül, hogy a csapatban heten voltak (író, tipográfus, festő, grafikus, tördelő, korrektor,
lektor), a Kiberiáda Magafia Majmász epizódjának címlapján pedig már nem is a szöveg, hanem
a tipo-grafika szerzője van a fő helyen feltüntetve.
Szobrászat. Bár a betűk Gutenberg óta ólomtestből kerültek nyomtatásra, a betűk térbeli
elhelyezésének illúzióját a 19. századi árnyékolt és térbe helyezett reklámbetűk teremtették meg
először. A betűket használják ugyan domborműveken is, de térbeli műalkotásként ritkán
találkozhatunk tipográfiai jellegű művel. Ilyen az izraeli David Avidan Typography with
[xxvii]
materials c. sorozata.
 Tipográfiai illúziókeltés. A festészetben pl. legyek, keretek formájában megjelenő
„trompe l'oeil” illúziók a tipográfiában a középkorban írástekercsek, a reneszánszban
architektonikus keretek, a 19. században éles árnyékú, majd elmosódott árnyékú térbeli
betűk[8], nyomtatott gombostűk, szalagok, tacepaók és matricák formájában megjelennek.

[1] Zolnai Béla megjegyzése A látható nyelv című esszéjében Babits Mihály egyik versének
vizuális szerkezetéről (1926)
[2] Magyar képvers-antológiák: Kulcsár Szabó Ernő és Zalán Tibor (szerk) Ver(s)ziók
(1982), Aczél Géza (szerk.) Képversek (1984), Fráter Zoltán és Petőcz András (szerk.) Médium-
Art (1990), L. Simon László (szerk.) VizUállásjelentés (1995), Kilián István - L. Simon László
(szerk.): Vizuális költészet Magyarországon I., II. Felsőmagyarország Kiadó - Magyar Műhely
Kiadó. Budapest, 1998. Áttekintését lásd: Nagy Pál: Az irodalom új műfajai. ELTE BTK MII
1995.
[3] Az európai, arab, perzsa, kínai, japán kalligráfiával kapcsolatban nem kísérelek meg
részletekbe menni.
[4] Ez természetesen függ a befogadó „befogadási horizontjától” is.
[5] Halácsy Péter és Somlai-Fischer Ádám fejlesztése, 2007– http://prezi.com
[6] A módszer azonban nem eredeti: minden vonatban láthattunk „Kiha..lni tilos”
feliratokat.
[7] Ehhez hasonlóan a Magyar Grafika is minden száma más-más stílusú címlappal jelenik
meg.
[8] Ennek egy korai példája Van Eyck 1433-as Egy férfi portréjának keretére festett, vésést
utánzó szövege

[i] idézi Papp Tibor Ige és kép Előszó a magyar vizuális költemények huszadik századi
antológiájához. in Vizuális költészet Magyarországon I., II. Felsőmagyarország Kiadó - Magyar
Műhely Kiadó. Budapest, 1998. II. kötet 7-14. o.
[ii] Nagy Pál: az irodalom új műfajai / ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézete-
Magyar Műhely Budapest, 1995. idézi: Pannon Tükör 1996. Avantgarde különszám
[iii] Zsilka Tibor írása: Magyar Nyelvőr 1970/1; ezt ismerteti Székely Artúr: Költészet és
tipográfia; Magyar Grafika 1970/5. p. 19.
[iv] Apollinaire levele André Billhez; idézi Michel Butor in: Apollinaire: Calligrammes
(előszó), Galimard, 1966. p. 7.
[v] Wikipedia: Islamic calligraphy. http://en.wikipedia.org/wiki/Islamic_calligraphy
2009. 08. 27.
[vi] Cím nélkül. in: Vizuális költészet Magyarországon II. Felsőmagyarország Kiadó -
Magyar Műhely Kiadó. Budapest, 1998. II. kötet 34. old.
[vii] Papp Tibor Ige és kép Előszó a magyar vizuális költemények huszadik századi
antológiájához. in Vizuális költészet Magyarországon I., II. Felsőmagyarország Kiadó - Magyar
Műhely Kiadó. Budapest, 1998. II. kötet 7-14. o.
[viii] Interjú L. Simon Lászlóval. Irodalmi Újság, 2009. aug. 15. 10h, Bartók rádió
[ix] Kilián István: Miksa László öt latin képverse (18. század vége, 19. század eleje) in:
„Nem sűlyed az emberiség!”… Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára MTA
Irodalomtudományi Intézet Budapest, 2007. http:// www.iti.mta.hu/szorenyi60.html
[x] Papp Tibor Ige és kép Előszó a magyar vizuális költemények huszadik századi
antológiájához. in Vizuális költészet Magyarországon I., II. Felsőmagyarország Kiadó - Magyar
Műhely Kiadó. Budapest, 1998. II. kötet 7-14. o.
[xi] Jonathan Feinberg, 2009: www.wordle.net
[xii] http://humument.com/ ill. A Humument. Tetrad Press 1970-1973
[xiii] Tillmann J. A.: A művészet ezer és tízezer éves távlatai között – A distancia pátosza
http://www.c3.hu/~tillmann/irasok/muveszet/atjaro.html Letöltés: 2009.08.24.
[xiv] Kiállítva 2009-ben az Ernst Múzeumban. Derkovits Ösztöndíjasok kiállítása.
[xv] Art.Award 2009: Tarr Hajnalka. http://www.henkel.hu/cps/rde/xchg/SID-
0AC83309-637F6757/henkel_huu/hs.xsl/art-award-2009-3369_3621_HUU_HTML.htm
[xvi] Radnóti Sándor: Lehet-e a hamisítás a mai művészet paradigmája? Lettre 19, 1995.-
tél.
[xvii] „type in Andy Warhol classic Campbell's Soup painting”
http://typophile.com/node/29350. Bejegyzés: ill sans 7.Nov.2006 3.59am
[xviii] Belting, Hans: A művészettörténet vége (1995-2003). Atlantisz, 2006
[xix] http://wiedler.ch/felix/books/story/544 book (design) story #544
[xx] Temesi Ferenc: Kölcsön Idő I, II, Helikon Kiadó, Budapest, 2005, 2006
[xxi] Szalai Zsolt: Temesi Ferenc: Kölcsön idő. Szépirodalmi Figyelő, 2006/2
[xxii] Building Big. TV-sorozat.
[xxiii] Clive Phillpot: Könyvek kortárs művészektől - Dieter Roth.
http://www.artpool.hu/bookwork/Phillpot/Ruscha.html
[xxiv] Hatalmi játszmák, Ludwig Múzeum, 2010. márc–máj,
http://www.historyonhistory.dk/projekter/historie_eng.html
[xxv] Móra, 1982.
[xxvi] Alexandra, 2006.
[xxvii] Hebrew with cement. http://www.itamarlerner.com/beton.php?page=1

Á
FELADATTÁR

KORREKTÚRA
Gyakorló feladat

Az alábbi fejezetben olyan példákat találsz, melyeken gyakorolhatod, hogy mennyire veszed
észre a tipográfiai hibákat. Megjegyezzük, hogy saját szövegen ezek felismerése sokkal
nehezebb, mint az alábbi példákon.
A példák megoldása előtt érdemes gyakorolni az alábbi mintán, melynek első oldalán egy
„elrontott” tipográfiájú szöveg látható, a másodikon megjelöltük a hibákat, kommentálva
azokat. Példaként további oldalakon „klasszikus”, „modern” és sajtótipográfia stílusú megoldás
látható.
Mintapélda, a hibák jelölésével:
Megoldási javaslatok (arculati tervek):
Az eredeti szöveg doc változata:

Első feladat
Hozd nyomdakész állapotúra az alábbi szövegeket:

1.

Az ördög és a sze-
gény ember
Magyarországi Szlovén népmese.
Az ördög (1ábra) és a szegény ember találkoztak a "Holdfényhez" fogadóba (Kovács2000).
Kérdi az ördög:
- Hová mész?
- A szegény ember felel:
- - Munkát keresek.
- - Én is. - jegyzi meg az ördög.
- Együtt mentek továb. Nemsokára találtak is munkát. Egy gazdánál csépeltek. Az ördög
csapot egyet, s mind kiverte a magot a kévébol.
A szegény ember meg lassan és sokáig csépelt. Így az ördög dolgozott többet.
Amikor végeztek a csépléssel, az ördög azt mondja:
- Én többet dolgoztam, ezért többet kapok.
- A pelyva több volt, mint a mag, ezért az ördög pelyvát vitt, a szegény ember meg magot.
Az ördög felesége nem tudott kenyeret sütni a pelyvából, a szegény ember felesége meg szép
fehér keneyret sütött.
- Egyszer panazkodik az ördög a szegény embernek, hogy az o felesége nem tudott kenyeret
sütni.
- - Biztosan nem kelt meg elégé. - mondjja a szegény ember.
- - Mit csináljunk most? - kérdi az Ördög.
- - Menjünk az urasághoz malacokat lopni - szól a szegény ember.
- - Én majd adogatom oket - mondja az ördög.
- - Amelyeknek kunkori a farkuk, -olyan gorbe vagy milyen- azok az enyémek lesznek - szól
a sze-
- gény ember.
- Az ördög már sok malacot kiadogatott. Ekkor a - talán már nem
- is olyan - szegény ember így szólt:
- - Vidd a magadét!
- Alig volt olyan malac, amelyiknek nem volt kunkori a farka.
- Így járt túl a szegény ember az ördög eszén.
-
Mesélte: Merkli Ferenc (1913-14) Kétvöly (Permise), otthoni néven
Stjédnyarszki Frenki, 1974., 61 éves.
Gyujtötte: KRAJCZÁR GÁBOR
1.ábra:Az Ördög képe [ide szúrj be egy fotót)
HIVATKOZÁSOK:
KovácsZoltán: Ördögök a mygar népmesekben. Kossutt Kiadó Budapest, 2006.

Második feladat

2. szöveg
 I. Az antik filozófia
1) Az antik filozófia kialakulása
A görög-római antikvitással olyan fejlődés kezdődik, amely végül a modern európai társadalom,
civilizáció és kultúra kialakulásához vezet, sőt azt sok tekintetben előlegezi. Görögországban és
Rómában megjelenik a gazdaságilag és erkölcsileg önálló individuum. A filozófia a
Kr.e.VI.században jelenik meg görög földön. A görög filozófia első korszakának (VI-V. század)
neve: preszókratikus (Szókratész előtti) filozófia. A nevesebb preszókratikus filozófusok:
Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész, Püthagorasz, Xenophanész, Hérakleitosz, Parmenidész,
Zénon, Empedoklész, Anaxagorász, Démokritosz. Műveik nem maradtak fönn teljes
formájukban. Nevüket, tanításukat, műveik címét és a belőlük származó számos idézetet
későbbi írásokból ismerjük. E későbbi, a i.e.IV.és Kr.u.VI. század között íródott műveket a
preszókratikus filozófia forrásainak nevezzük. Legfontosabb forrásaink: Arisztotelésznek és az ő
közvetlen és közvetett tanítványainak művei. A forrásoknak a preszókratikus tanításokra
vonatkozó közlései (ismertetések, parafrázisok, értelmezések) az ún. testimóniumok (latin:
tanúságtétel), a korai filozófusok saját szavait őrző idézetek a fragmentumok (latin: töredék).
A. Az ióniai természetfilozófia
A korai görög filozófia hasonló a keletihez: naiv természetbölcseletből és erkölcsfilozófiából áll.
Tudomány, filozófia, etika itt még nem különült el egymástól. A legendás "Hét bölcs" -a
hagyomány szerint a lindoszi Kleobulosz, az athéni Szolón, a lakedaimóni Khilón, a mütilénéi
Pittakosz, a priénéi Biasz, a korinthoszi Periandrosz és a milétoszi Thalész- között éppúgy
találunk „államférfit", mint „filozófust"; amikor Thalész „filozófiával" foglalkozik, ezen éppúgy
értendő egy matematikai tétel felállítása vagy egy napfogyatkozás kiszámítása, mint a világ
„őselvének" keresése. Az újonnan kialakuló filozófia eleinte a már készen talált irodalmi
műfajokat alkalmazta. Ezek a következők (zárójelben az őket használó főbb preszókratikus
filozófusok nevei): rövid értekezés, aforizma (Hérakleitosz), tanköltemény (Xenophanész,
Parmenidész, Empedoklész), hosszabb értekezés. Valószínű, hogy néhányan (például Thalész
vagy Püthagorasz) csupán élőszóban tanítottak. - Tanításuk középpontjában a kozmosz (a
rendezett világegyetem) létrejöttének, működésének és megismerésének magyarázata áll. A
kozmosz eredetileg „elrendezést", „szerkezetet" jelent. Filozófiai jelentése:"a mindenség
szerkezete". A kozmosz az arkhékból jött létre, illetve fogalmilag ezekre vezethető vissza. Arkhé:
"kezdet", "elv". Filozófiai jelentése: "állapot, minőség, elem vagy erő, amelyből illetve amelynek
segítségével valami kialakult illetőleg fennáll". A kifejezés latin megfelelőja a "princípium". A
kozmosz az örökké létező (egy vagy több) arkhéból jött létre. E folyamat leírásának két típusát
ismerjük. Az egyik (ilyen például Anaximandrosz, Anaximenész, Hérakleitosz tanítása) az
arkhék szakadatlan egymásba-alakulásáról beszél. A másik (ilyen például Parmenidész a
természetfilozófiai töredékeiben vagy Empedoklész) az arkhék keveredését tanítja.
A kozmosz egészére és részeire irányuló emberi megismerés kettős gyökerű: másként ismerjük
meg a világot érzékelés útján, és megint másként a gondolkodás segítségével. Érzékszerveink a
filozófiai világ érzékelhető dolgait (görögül ta onta) ismerik meg csupán. Ez azonban nem valódi
megismerés, hanem csupán vélekedés (görögül doxa). Gondolkodásunk előtt ellenben föltárul e
dolgok valódi, érzékeléssel meg nem ismerhető természete (Hérakleitosz: phüszisz), a
mindenség (görögül to pán) egésze (Parmenidész, Empedoklész). Az út (görögül hodosz)
gyakori metafora a görög filozófiában az elmélkedés, gondolkodás, kutatás kifejezésére. A
módszeres kutatás mindig "egy út mentén" (görögül: methodosz) halad.

Harmadik feladat

Az alábbi szöveget kell korrektúrázni, formázni és megszerkeszteni, azaz helyesírásában és

tipográfiájában nyomdakésszé tenni.
A szöveg előtt szerepeljen címlap is. Külön oldalon add meg, hogy milyen betűtípust
(betűtípusokat) használtál, valamint hogy a kiadványt milyen papírra és milyen méretben
kívánod nyomtatni.

Douglas Adams: Galakszis utikalauz stopposoknak --- részléet ---

-Ugyan már, Mr. Dent, - mondta - maga is tudja, hogy nem nyerhet. Nem fekhet itt a buldózer útjában az idők
végezetéig.
Mr. Prosser szerette volna, ha szemei szúrós határozottsággal merednek Arthurra, azok azonban fütyültek rá. Arthur a
sárban feküdt.
-Benne vagyok - fröcsögte -, majd meglátjuk, ki rozsdásodik el hamarabb.
-Attól tartok; bele kell törődnie - mondta Mr.Prosser, miközben kis szőrmekalapját markolászta, és körbe_körbe
gyűrögette a feje búbján.
- A gyorsforgalmi utat meg kell építeni, és meg is építik.
-Most hallok erről először-, mondta Arthur- már miért kellene megépíteni?
Mr. Prosser fenyegette egy darabig Arthurt az ujjával, aztán abbahagyta.
- Hogyhogy miért kell megépíteni? - mondta. - Ez gyorsforgalmi út lesz. A gyorsforgalmi utakat pedig építeni kell. A
gyorsforgalmi utak olyan eszközök, melyek
lehetővé teszik, hogy egyesek "A"-ból "B"-be rohanhassanak, míg mások "B"-ből "A"-ba rohannak. Azok az emberek,
akik az "A" és "B" pontok közötti tetszőleges "C" helyen
élnek, gyakran eltűnődnek rajta, vajon mi lehet olyan" remek "A"-ban, hogy annyian odasereglenek "B"-ből, és hogy mi
lehet olyan remek "B"-ben, hogy annyian
odasereglenek "A"-ból. A "C"-beliek leginkább azt szeretnék, ha a népek egyszer s mindenkorra eldöntenék végre, hogy
hol a fenében akarnak lenni tulajdonképpen.

Negyedik feladat
 Az alábbi szöveget kell korrektúrázni, formázni és megszerkeszteni, azaz helyesírásában és
tipográfiájában nyomdakésszé tenni.
A szöveg előtt szerepeljen címlap is. Külön oldalon add meg, hogy milyen betűtípust
(betűtípusokat) használtál, valamint hogy a kiadványt milyen papírra és milyen méretben
kívánod nyomtatni.

3.

Karinthy Frigyes
A jó tanuló felel
A jó tanuló az elso padban ül, ahol hárman ülnek: o a középen, a
jó tanuló, Steinmann. Az o neve nem tisztán egy ember jelzésére
szolgál; -- szimbólum ez a név, ahány fiú az Osztályban, annyi
apa ismeri otthon ezt a nevet. " A Steinmann miért tudja
megtanulni?" -- kérdezi otthon harminckét apa harminckét fiútól.
"Kérd meg Steinmannt, hogy magyarázza meg", mondja az apa, és a
fiú valóban megkéri a Steinmannt. A Steinmann mindent tud elore,
még mielott megmagyarázták volna. Matematikai lapokba dolgozik,
és titokzatos szavakat tud, amiket csak az egyetemen tanítanak.
Vannak dolgok, amiket mi is tudunk, de ahogy Steinmann tudja, az
a biztos, az az egyedüli helyes, az az Abszolút.
Steinmann felel.
Ez különleges, ünnepélyes pillanat.A tanár sokáig nézte a
noteszt; halálos feszültség remeg az Osztály felett.Mikor
késobb a francia rémuralom történetét olvastam, mikor a Bic^tre
foglyai közül eloszólítják a halálraítélteket: mindig így tudtam
csak elképzelni. Az agyak utolsó, véres erofeszítésben kapkodnak
lélekzet után -- még van két másodperc, azalatt mindenki
villámgyorsan elmondja magában a mértani haladvány tételeit.
Tanár úr, én készültem, mondja az ember magában. Tanár úr, fiam
tegnap gyöngélkedett. Az egyik lehajol a füzete fölé, mint a
strucc, hogy ne lássák. A másik meroben szembenéz a tanárral,
szuggerálja. A harmadik, idegember, egészen elernyed, és behunyja
a szemét: hulljon le fejére a bárd. Eglmayer, az utolsó padban
egészen elbújik Deckmann háta mögé, o nincs is itt, köszönöm
szépen, nem tud semmirol, ot írják be a hiányzók közé, töröljék
ki az élok sorából, ot felejtsék el, béke poraira, o nem akar
részt venni a közélet küzdelmeiben.
A tanár kettot lapoz, a K betunél lehet --Altmann, aki az
év elején Katonára magyarosította a nevét, e percben mélyen
megbánta ezt az elhamarkodott lépést. -- De aztán nagyot
lélegzik: egyszerre megállnak, és a tanár becsukja a noteszt.
-- Steinmann! -mondja egészen halkan és kivételesen.
Nehéz, felszabadult sóhaj. Kivételes, ünnepélyes hangulat.
Steinmann gyorsan feláll -- a mellette ülo kiugrik a padból,
szerényen és udvariasan áll, míg a jó tanuló kimászik a padból:
mint egy testor, néma és mellékes dekoratív szereploje egy
nagy eseménynek.

Ötödik feladat

Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Quarkban, a tipográfia „modern”

(bauhausi) modellje szerint! (Minták)

Az álomlátó fiú
Egyszer a királynak kedve támadt a vadászatra, s tizenkét vadászával éppen abba az erdõbe
talált menni, ahol a gazda hagyta volt a fiút. Ott vadászik a király tizenkét vadászával egészen
estefeléig. Egyszer a kopók megtalálták a gyermeket, s elkezdték erõsen ugatni. Felhúzzák a
vadászok a ravaszt, s mennek oda futva, azt hitték, valami vadat hajtanak a kutyák. Hát egy fiút
találnak ott odakötve a fához. Azt mondja a fõvadász:
-Hát, te fiú, téged ki kötött ide?
- Engem gazduram, - azt mondja a fiú -, egy álomért.
-Fejtsd meg nekem, - azt mondja a fõvadász - azt az álmot!
- Biz, én, jó uram, meg nem fejtem senkinek, amíg rajtam meg nem történik.
-Bizony, ha nem, itt is hagylak én téged ebben a helyben.
- Bizony, ha itt hagy, nem is hagy egyebütt az erdõn.
Otthagyják a vadászok, visszamennek a királyhoz. Kérdi tõlük a király:
-Mit lõttetek, vadászok?
- Mi bizony, felséges királyom, nem lõttünk semmit, hanem találtunk egy tízesztendõs forma
gyermeket.
-Hát azt hogy találtátok?
- Kimegyünk, felséges király, vadászni. A kopók úgy este felé hajtanak, fognak erõsen.
Megfutamodunk a hajtásra, az erõs ugatásra. Hát látjuk, hogy egy fiú meg van kötözve egy
fához. Kérdõre veszem a gyermeket: "Téged ki kötött meg ide?" "Engem gazdám." "Aztán
miért?" "Egy álomért." "Fejtsd meg nekem, s én akkor eleresztelek." Azt feleli a gyermek: "Én
soha, amíg rajtam meg nem történik."
Azt mondja a király:
-Menj el,te fõvadász és hozd be azt a gyermeket, hadd fejtse meg nekem azt az álmot.

Forrás:Magyar Elektronikus Könyvtár

Kriza János --- Az álomlátó fiú

Hatodik feladat
 Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Wordben, a „klasszikus” tipográfiai
szabályok szerint! (Minták)

Edward Branigan
Narráció

Az üldözési szekvencia nézőre gyakorolt hatása részben a narratív séma által létrehozott
elvárások struktúrájának tulajdonítható : a hősnő céljának a megerősítése, a kézihajtányon
bonyolódó akció, a hős célja, hogy megmentse Grace-t, az erők közeledő összeütközése, és így
tovább. Az üldözési szekvencia jól példázza a narratív séma működését általában: olyan
világosan meghatározott elvárások felkeltése, melyeket néhány ponton megerősít, melyek egy
jövőbeli következményre utalnak , ugyanakkor élesen kizárják egymást ( vagy Grace-nek sikerül
megvédenie a gondjaira bízott pénzt, megmentik, és szerelmes lesz, vagy nem); a történet ideje
képezi a határidőt a hős számára, hogy megállítsa a csavargókat, mielőtt elmenekülnének, és
kárt tennének Grace-ben. (1) A narratív séma azonban önmagában nem ad számot a nézőre
gyakorolt teljes hatásról; a hatás részben annak a sajátos módnak is tulajdonítható, ahogyan az
esemény vizuális " látványosságként " megjelenítődik. Christian Metz utal arra, hogy mi is az
1998-99-ben készült Griffith-filmek tétje:

"Amikor [a váltakozó szerkesztés] először megjelent a korai filmekben- és mindebből valami

napjaink filmjeire is vonatkozik- a "mindent-látás" egyfajta fantáziájáról volt szó, az egyszerre
mindenütt való jelenlétről, arról, hogy hátul is szemünk van, s hogy a két képsorozat erős
összesűrítésére törekszünk." (Metz 19991)

Ha a világon csak három dolog van - egy lány, egy fiú és az őket szétválasztó erők (egy másik
kérő, a csavargók) -és a narrátornak megvan a hatalma arra, hogy feltárja motivációikat és
bemutassa mindhármukat, mindegyiket a neki megfelelő időben, akkor a narrátor mindenható
csakúgy, mint mi. A kézihajtány és a mozdony közti váltakozás ritmusa az időt egy szigorú
mintázatba kényszeríti, ugyanakkor az az érzésünk támad, hogy mindenütt egyszerre vagyunk
jelen.Szeretném elkezdeni annak vizsgálatát, hogy mely módokon tesz szert a néző erre a
hatalomra,s hogy miként sikerül őt bevonni egy olyan képzeletbeli látásmódba, amely által azt
képzelheti, hogy minden fontosat lát. Általánosabban: hogyan befolyásolja a narratív megértést
az a mód, ahogyan elképzeljük, hogy az eseményeket látjuk? Hogyan lehetséges birtokolnunk
azt a tudást, mely a narratíva kapcsán jut a birtokunkba? A választ e kérdésekre a narráció adja
meg, ezért most közelebbről megvizsgálom a narráció működésének feltételeit, illetve a narráció
variánsait.
A későbbi fejezetekben az egyes narratív elméletek vizsgálata során ki fog derülni, hogy a
narratív megértés bármely teljességre igényt tartó modellje mindkét tudástípust magába kell
hogy foglalja. A fő kérdést az jelenti, hogy melyik tudást kell procedurálisan és melyiket
deklaratívan megjeleníteni, és mennyire kell különböznie a két formarendszernek, melyek ezen
tudástípusokat megjelenítik.Amikor filmet nézünk, készségeket szerzünk és használunk a
tapasztalataink elrendezésére, s ugyanakkor felfedezzük azt is, hogy mi történik e készségek
gyakorlása által.A filmi narráció tanulmányozása azon készségek és procedúrák
tanulmányozását jelenti, amelyeket a narratív események megismerése céljából alkalmazunk.

A tudás egyenlôtlenségei

A második alapvető fogalom a narráció elemzésében nem más, mint a tudás egyenlőtlensége. A
narráció akkor jön létre, amikor a tudás egyenlőtlenül oszlik meg - -- amikor valamilyen zavar
vagy törés következik be a tudás mezején. A magunk számára úgy tudjuk megérteni az
egyenlőtlenség fontosságát, ha egy olyan világot képzelünk el, melyben minden megfigyelő
tökéletesen mindentudó.Egy ilyen világban a narráció lehetősége ki van zárva, hiszen minden
információ egyenlő módon hozzáférhető és ugyanolyan módon birtokolt. Tehát kijelenthetjük,
hogy a narrációt létrehozó minimális szituációt három alkotóelem határozza meg: egy
szubjektum és egy objektum aszimmetrikus viszonya(Armes 1976 p. 111) . Amint látni fogjuk, az
észlelő "szubjektum„ lehet a szereplő, a narrátor, a szerző, a néző vagy valamilyen más entitás
attól függően, hogy mi az elemzett kontextusa

A megbízhatatlanság irodalmi fogalmának levezetése

A mindennapi nyelvhasználatban a megbízhatatlanság fogalma egy olyan tulajdonságot jelöl,

amelyet egy személynek tulajdonítunk annak nyelvi, illetve nem-nyelvi viselkedésével
kapcsolatosan.A nem-nyelvi viselkedést tekintve azt tartjuk megbízhatatlannak, aki
rendszeresen későn érkezik, nem tartja be az ígéreteit, nem adja vissza a kikölcsönzött
könyveket stb.; a nyelvi magatartás vonatkozásában az minősül megbízhatatlannak, akinek a
beszéde a bemutatás és a megítélés képességének tekintetében saját igényeivel szemben
hiányosságokat mutat, és emiatt nem lehet hihetőként vagy mérvadóként elfogadni.
Megfordítva, valakinek a beszéde akkor megbízható vagy autoritatív, ha a bemutatás és
ítélőképesség terén hihetőnek vagy mérvadónak számít. Ha az irodalmi-fikciós alakokat
többnek tartjuk puszta „papírfiguráknál" (Barthes 1966: 261), ha pszichológiai nyitottságot és
értelmezhetőséget (Chatman 1978: 116-119) tulajdonítunk nekik, akkor a megbízhatósági
ítéleteknek az életvilágbeli feltételei a fikció narrátoraira és cselekvésterének figuráira is
átvihetők

A megbízható és megbízhatatlan narráció alapvető keretfeltételeit Rimmon-Kenan az alábbi

szabatos megfogalmazással ragadja meg:

"Az a megbízható narrátor, aki úgy mutatja be és kommentálja a történetet, hogy azt az olvasó a
fikciós igazság hiteles megjelenítésének képzeli. A megbízhatatlan narrátor pedig az, aki úgy
mutatja be a történetet, hogy azt az olvasó jó okkal kezeli gyanúval. A megbízhatatlanságnak
természetesen különböző fokozatai lehetnek". (Chatman 1978: 111.)

Az irónia és a disszonáns idézet közötti szoros kapcsolatok teljes egészében Sperber és Wilson
pragmatikus kutatásaiban kerültek kidolgozásra. A visszhangzó megnyilatkozások és az irónia
címet viselő fejezetben Sperber és Wilson (1986) az irónia egyik ismert paradigmáját a
következőképpen idézik meg az alább bemutatott három (a-c) helyzetben:

a: Férfi: Kitűnő idő van a kirándulásra.

Nő (boldogan): Valóban kitűnő idő van a kirándulásra.
(b: Férfi: Kitűnő az idő a kirándulásra.
[Elmennek kirándulni, esik.]
c) Nő (szarkasztikusan): Valóban kitűnő az idő a kirándulásra.

(Sperber/ Wilson 1986: 239)

Az itt bevezetett fogalmak értelmében az a.) helyzetben a nő válasza a férfi beszédpartnert az

egybehangzó (konszonáns) idézet segítségével erősíti meg, míg a b.) helyzetben az azonos, de
disszonáns módon használt idézet az idézett beszélőt kigúnyolja, és saját beszédének teszi
ironikus áldozatává.

Lábjegyzet:
1:) Az üldözés időtartama nagyrészt a képzeletünkre van hagyva : vajon a keresztvágások
folyamatos vagy egyidejű időt jelölnek-e, vagy valamit a kettő között? A film ritmusát az a tény
is fokozza, hogy a filmben csak kilenc felirat van , és egyik sem az utolsó harminchárom
beállításban fordul elő.

Források

Metz, Christian : Szubjektív beállítás, szubjektív hang. A "nézõpont" kérdése. Filmkultúra (1991)
/1 4-15.
Armes, R.: The Ambiguous Image. On Cinema. Bloomington: Indiana University Press, 1976.
Barthes, Roland (1966): Bevezetés a történetek strukturális elemzésébe. Ford. Simonffy Zsuzsa.
In Bókay Antal - Vilcsek Béla (szerk.): A modern irodalomtudomány kialakulása. A
pozitivizmustól a strukturalizmusig. Budapest, Osiris, 527-542.

Chatman, S. (1978): Story and Discourse. Narrative Structure in Fiction and Film. Ithaca,
London, Cornell UP.

Sperber, Dan & Deirdre Wilson 1986): Relevance. Communication and Cognition. Oxford,
Blackwell

Hetedik feladat

Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Quarkban, a tipográfia klasszikus

modellje szerint! (Minták)

Adj isten egészségére!

Magyar népmese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király.Ez a király olyan hatalmas volt, hogy ha
eltüsszentette magát, az egész ország népségének rá kellett mondani:"Adj isten
egészségére!" Minden ember mondta, csak a csillagszemű juhász nem akarta soha mondani .

Megtudta ezt a király, nagyon megharagudott, maga elé hívatta a juhászt. Elmegy a juhász,
megáll a király előtt. A király pedig trónusán ült, és igen hatalmas volt,

no meg rettenetesen mérges. De akármilyen hatalmas volt, akármilyen mérges volt a király, a
csillagszemű juhász mégsem félt tőle.

-Mondd mindjárt : adj isten egészségemre ! - rivallt rá a király.

- Adj isten egészségemre - szólt vissza a juhász.

- Nekem, nekem, nekem ! Te korhely , te betyár!

- Nekem ,nekem, nekem! Felséges úr!- felelt amaz.

- De nékem, énnékem. - ordított a király, és mérgesen verte a mellét.

- Nékem hát, persze hogy énnékem! - mondta megint a juhász, és szelíden verte hozzá a

mellét.

Már akkor a király nem tudta, mit tegyen mérgében. Beleszólt a hoppmester:

- Azt mondd te, tüstént azt mondd :adj isten egészségére, mert ha nem mondod, halál fia

vagy!

- Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják! - felelte a juhász.

A királylány is ott volt a szobában. Királyapja mellett ült egy kisebb trónuson, és olyan

gyönyörűséges szép volt, akárcsak az aranygalamb.Elnevette magát a juhász szavára, mert

neki is megtetszett a csillagszemű juhász. Jobban megtetszett, mint minden királyfi.

A király erre azt parancsolta mérgében, hogy vessék a juhászt tüstént a fehér medve

tömlöcébe! El is vitték a darabontok, és bevetették a juhászt a fehér medve tömlöcébe. A

medvének akkor már hat napja nem adtak enni, hogy annál dühösebb legyen.
Mikor az ajtót betették, mindjárt megrohanta a juhászt, hogy széttépje és felfalja. De mikor

a csillagszemét meglátta, úgy megijedt, hogy majdnem magát falta be. A legtávolabbi

szögletbe kucorodott. Onnan nézte de bántani nem merte, pedig olyan éhes volt, csak úgy

nyaldosta a talpát az éhségtől.A juhász meg le nem vette róla a szemét, és hogy ébren

tartsa magát, nótákat fújt. Tudta, ha elaludna, a medve rögtön széttépné.

Reggel jön a hoppmester, megnézni a juhász csontjait. Hát látja, hogy annak semmi baja.

Felvezette a királyhoz. Az rettenetesen megharagudott, és azt kérdezte:

-- Na, most közel voltál a halálhoz! Mondod-e már, adj isten egészségemre?

De a juhász csak azt mondta:

- Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják

feleségül!

**

Nyolcadik feladat

Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Wordben, a „modern" (bauhausi)

tipográfiai szabályok szerint! (Minták)

Máté Jakab:Születőben a magyar nyelvtudomány történetének a szintézise?

Gondolatok egy tanulmánykötet kapcsán*

A nyelvtudományi reneszánsz

A második világháborút követő évtizedekben a nyelvtudomány historiográfiájának valóságos

reneszánszát éli. Vajon miben rejlik ez a nyelvtudomány története iránti nagyfokú érdeklődés?
A gyakorlati vizsgálódások azt mutatják, hogy az említett évtizedekben a további fejlődés útját
meghatározó szemléletváltozások szinte elkerülhetetlenné tették az úgynevezett
szövetségeskeresést ( Szépe György ) a nyelvtudomány múltjában, s egyben azt a célt szolgálták,
hogy az új szempontok létjogosultságát az elméleti és gyakorlati kutatásokban igazolják. E
mögött a megállapítás mögött az a helyesnek bizonyult és a valóságban lépten-nyomon
igazolódott elgondolás húzódik meg, hogy "a születő új a régiben csíraként élő gondolat szárba
szökkenése, vagy pedig az, hogy az új szemléletmód jegyében folyó vizsgálódások olyan
jelenségekre bukkantak, amelyek igénylik az elmélyültebb
kutatásokat, s amelyeknek gyökerei a távolabbi vagy közelebbi múltba nyúlnak vissza„ (
Máté

1997 ).

Az egyetemes nyelvtudomány történetéből ezeknek a megállapításoknak az igazolására a

számtalan lehetséges példa közül csupán két rendkívül jelentős munkára szeretnék hivatkozni.

Az egyik a neves német nyelvtudomány-történész, E.F. K. Koerner Saussure-monográfiája

(Saussure. 1982), a másik pedig Noam Chomsky „Cartesian Linguistics" című munkája (1966.).
Koerner Saussure koncepciójának kialakulását, forrásait vizsgálva valósággal „megmozgatja" az
egész XIX. századi nyelvtudományt, Saussure felfogása kialakulásának nyomán a XIX.
századi nyelvtudomány vázlatos történetét tárja az olvasó elé. Chomsky elméletének,
felfogásának igazolására a XVII. században „keresi szövetségeseit", ám ez a XVII. századi

„kirándulása" meglehetősen felkorbácsolta a kedélyeket, és az elméletére mért kemény bírálatok

elindítanak egy intenzívebb nyelvtudomány-történeti vizsgálódást (a korántsem

teljes nemzetközi szakirodalmat Máté (1997 pp. 22-3) foglalta össze].

„Bármely szakterület eredményeit, fejlődését is mérje fel a tudománytörténész,

munkájának eredményessége attól függ, mennyire jártas a természet -és
társadalomtudományoknak legalább azokon a területein, amelyek szorosabban kapcsolódnak a
szűkebb tudományág történetéhez, mert a tudománytörténet mint sajátos kutatási terület
szervesen kapcsolódik nemcsak a természet - és társadalomtudományokhoz általában, hanem
az olyan különleges tudományágakhoz is, mint a tudományelmélet és tudományfilozófia, a
történelemtudomány, a művelődéstörténet, szociológia stb."(Máté 1997 p. 9). Egy szóval : a
tudománytörténet, ha nem a tévedések és

anegdóták, a romantikus fellegjárások sorozatának tekintjük, akkor művelése éppoly

felelősségteljes és igényes feladat, mint akármely más rendszeresen és módszeresen folytatott
tudományos tevékenység.Ma már nem vitás, a szakszerűen felfogott és igényesen művelt
tudománytörténet csak interdiszciplináris ismeretek birtokában lehetséges.

Új érdeklődés
Az elmúlt évtizedekben hazai tájainkon is megélénkült a nyelvtudomány története iránti
érdeklődés, ez vonatkozik mind a magyar, mind az egyetemes nyelvtudomány története iránti

érdeklődésre. Csupán az utóbbi négy évben az egyetemes nyelvtudomány történetének magyar

nyelven négy átfogó munkája jelent meg. Ma már szinte áttekinthetetlen az egyetemes
nyelvtudomány-történeti szakirodalom. Elegendő utalnom Thomas A. Sebeok „current trends
in

linguistics" című sorozatára vagy Giulio Lepschy „History of linguistics" című négykötetes
gyűjteményére, Hans Arens „Sprachwissenschaft"--jára stb. Újabban magyar nyelven is

szaporodnak a nyelvtudomány-történeti munkák.

De rendkívül gazdag és színes nyelvtudomány-történeti anyag halmozódott fel - főleg a
szövegtan és a holdudvarába tartozó kutatási területeken - a Szemiotikai szövegtan eddig
megjelent 12 kötetében, elsősorban Petőfi S. Jánosnak a terjedelmes tanulmányaiban, az un.
visszapillantásaiban, összegezéseiben, az ún. utaimban, vagy Békési Imrének, Bencze
Lorántnak, Wacha Imrének, Nagy L. Jánosnak, Vass Lászlónak, Benkes Zsuzsának és sok más
kiváló kutatónak a magvas, terjedelmes tanulmányaiban. Egyedül Petőfi S. Jánosnak eddigi
tudományos tevékenysége, a XIX-XX. századi nyelvtudomány legizgalmasabb korszakát
magában
foglaló és a korszerü szövegtant megteremtő, megújító, új tudományos paradigmát teremtö
munkássága szinte tálcán kínálja egy terjedelmes monográfia elkészítését . wagy utalhatunk
Deme László igen szerteágazó munkásságára , annak termékenyítő hatására , vagy Tolcsvai
Nagy

Gábor tevékenységére, mely gazdag anyagot kínál mind a magyar, mind az egyetemes
nyelvtudomány-történeti ismereteink bővítésére főként a stilisztika, a kognitív nyelvészet

és a szövegtannal összefüggő kutatási területeken. E sorok írója is a kilencvenes évek elején a

mai magyar szövegtan helyzetéről, forrásairól, előzményeiről készített egy
terjedelmes összefoglalást, mely a Szemiotikai szövegtan második és 3. kötetében látott
napvilágot.

*Éder Zoltán, Túl a Duna-tájon. Fejezetek a magyar művelődéstörténet európai kapcsolatai

köréből. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 1999. 312 lap.
irodalom
Máté, Jakab, A 19. századi nyelvtudomány rövid története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1997.

Ferdinand de Saussure. Nyelvészeti gondolatainak eredete és fejlődése a nyelv nyugati

stúdiumaiban. Adalék a nyelvészet történetéhez és elméletéhez. In: Antal László szerk.,
Nyelvelméleti szöveggyűjtemény - A genfi iskola. 2. rész. Bp., 1982.
Noam Chomsky „Cartesian Linguistics" New York - London, 1966.

**

Kilencedik feladat

Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Wordben, a tipográfia klasszikus modellje

szerint!

z értelmiség a képzőművészet szemében (1850-1867)

Az alábbiakban azt szeretném bemutatni, milyennek látszik az önkényuralom korának
értelmisége a képzőművészet "tükrében". Hogyan és milyen tartalommal ruházta fel a művészet
az értelmiség jelentését, s viszont: miként hatott az értelmiség jelentősége a képzőművészetre.
Mondandóm megvilágítására a művészeti „intézmények" sorsát követem végig, illetőleg a portré
műfaját, amiről még a 40--es években írta Kossuth: „...nevezetes férfiak arcképeit a szívképzés
sikeres eszközei közé számítja. És helyesen. Az ember még az istenség eszméjét is
személyesítette a művészetben, szüksége van, hogy a polgári erényt, s azt, mit az emberben
nagynak nevezünk, szembesítve lássa maga előtt. Bírnunk kell nagy embereink képmását
szobrokban és rajzokban, hogy jelül szolgáljanak, melyhez naponként elvezessék az apák a
fiaikat honszerelemre buzdítani." Miként a nagyság a hazaszeretettel állt egyenes arányban, úgy
a portré műfaja a nemzeti gondolat szolgálója és kifejezője lett. Feltételezhető tehát, hogy a
grafikákon, képeken, szobrokban megörökített „értelmiség" egyöntetűen a nemzeti kultúra
(értsd: a gazdaságtól a művészetig) képviselője, nyelvi hovatartozástól függetlenül. [...] Az
önkényuralom korában kisszámúnak és bizonytalannak jellemzett magyar nyelvű értelmiség az
alábbiakban másnak fog látszani. (Megjegyzem, hogy a magyar nyelvűség az önkényuralom
idején már és még természetes lehetett az értelmiség körében, akárki fia esetében
Magyarországon ,hiszen e korszakban a reformkori nemzedékek éltek és dolgoztak tovább,
amelyek pedig - gondoljunk Petőfi és mások névmagyarosítására vagy a szabadságharcban részt
vevő nemzetiségekre -legjobban szerették, hogy magyarok lehettek.) Másik szembetűnő vonása
e portréknak, hogy - az ábrázoltak foglalkozás szerinti megoszlását tekintve - a művészetek
képviselői élveznek elsőséget. Ez azonban csak látszatra erősíti a kultúrnemzet eszméjének
ekkori magyarországi elterjedését, szemben az államnemzetével. Látni fogjuk, - most sokkal
inkább szükségből, mint korábban- művészeink politikai gondolatokat képviselnek, s portréik
sorából -hogy kiegészítve múltbéli s kortárs politikusok ekkori arcmásaival - kirajzolható egy-
egy vágyott állameszmény. Mind az ábrázolt értelmiséget, mind az általuk képviselt „ideológiát"
tekintve a magyarországi kultúra és államiság európai szintre emelése volt e kor programja,
egyenes folytatásaként a reformkori kezdeményezéseknek, bizonyos fokig természetesen
újrakezdve - más módon --mindent.
Az intéz,mények tevékenysége
I. Először az intézmények tevékenységében keresem a bizonyítékokat. Noha portréra soha
(műlap)pályázatot nem írt ki a Pesti, később Magyarországi Műegylet, sőt kiállításain is alig-alig
szerepelt arckép,[6] a Magyar Képzőművészeti Társulat is csak 1887-ben fogalmazott meg
„közéleti kitűnőségeink" ábrázolására pályázatot, ez utóbbi mégis műlapként (egy arcképalbum
lapjaiként) sokszorosította az 1861. évi országgyűlés arcképcsarnokát. Ebből mindjárt kitűnik a
két egyesület közti különbség: a Műegylet inkább kereskedelmi jellege, minek következtében
nem reagált a magyarországi változásokra, a Társulatnak viszont a hazai politikai
mozgalommal, nem csak a gondolattal való összefonódottsága. A korszakunkban létrejött
Társulat éppen ebből kifolyólag feladatot állított a képzőművészet elé: a kultúra terjesztését és a
közművelést. Andrássy Gyula, az MKT elnöke ezt így fogalmazta meg: "Hazánknak, ha el akarja
foglalni azon állását, melyet helyzete és múltja számára kijelöltek - e téren sem szabad
elmaradnia - sőt feladata, a "civilisatio" eszméivel egyetemben, a művészetet is terjeszteni a
világ egész részén". Harsányi Pál „a közművelődés egyik leghatályosabb tényezőjének" tartotta a
képzőművészetet, az MKT jövőjét tekintve.[9] Így természetes, hogy a korszak egyetlen
rövidéletű ,képzőművészettel foglalkozó lapja, az MKT-vel együttműködő Magyar Képzőművész
a polgárosult Európában a nemzet létét erősítő, a „hazánk pangásban sinlő műértelmét és
műérzületét" lendületbe hozó közlöny volt. A polgárosodásra való állandó hivatkozás 1864-ben
annak a jele, hogy a vészhelyzetből kilábaló ország szélesebb látókört igényelt az önszemléletnél,
ami korábban, az 50-es években az önfenntartást szolgálta. A Magyar Képzőművész második
száma az idegenben jeles művésszé lett Markó Károly arcképével és munkásságának
ismertetésével indult, akinek „neve fényt áraszt művészi tekintetben a magyarra."
Markó az egyetemes művészettörténet nagyjai között szerepel a közlönyben, s ez valóban a
nemzeti és egyetemes kultúra egy szintre emelésének szándékát jelzi. Az a tény azonban, hogy a
Társulat első kiadványaként az említett arcképcsarnok politikusokat, mégpedig önálló
államiságunk visszaszerzésén munkálkodókat (1861) állított a közönség elé, a kultúra
terjesztésén, a polgárosításon túlmutató programot takar. E program összefűzte a művész- és
politikus értelmiséget. Határozottan fogalmazta meg Csengery Antal „a tudomány, a művészet
és közélet tekintélyeinek" folytonos együttműködésére irányuló igényét Művészek levele című
recenziójában már a Délibáb 1854. 1. számában. Tudomány, művészet és állam virágzásának
összefüggése nemcsak Csengery körének, a Budapesti Szemle írásainak állandóan visszatérő
témája, hanem történelmi festészetünknek is. Egy független, alkotmányos monarchia igénye
rajzolódik ki bennük.

Képzőművészeti lapok

A speciálisan képzőművészeti lap ugyanekkor a művészértelmiség számának és

jelentőségének növekedését bizonyítja. Jelzi ezt a művésztémájú irodalmi művek,
művészéletrajzok gyarapodása is más lapokban (Tanács M.: A festész. Divatcsarnok, 1853;
Degré Alajos: Nősülés művészetből. Délibáb, 1855; Remellay Gusztáv: A művészetek és
tudományok Mátyás korában; Angelo Mihály. Délibáb, 1858., stb), sőt önálló kiadásban is
(Ormós Zsigmond: Cornelius Péter. Pest, 1863.), jelzik az állandósuló híradások művészeinek
külföldi vagy itthoni tevékenységéről. Dokumentumként tárják fel e tendenciát a társulat
évkönyvei. 1861-ben, alakulásakor a 12 alapító tagon kívül, akik nagyobb összeggel támogatták a
társulatot, 142 tagot számlált. A 67-ben megjelent 1866-os évkönyv szerint viszont az
összlétszám már 1160, amiből, ha pontosak akarunk lenni, levonhatjuk az Amerikába,
Konstantinápolyba és Milánóba emigrált 3 személyt, a külföldön tanuló vagy működő
művészeket, a környékbeli országokból érdeklődőket s a néhány egyletet, hogy lássuk,
tevőlegesen is, azaz tagdíjjal milyen sokan érezték fontosnak a képzőművészet támogatását, a
képzőművészeti életben való részvételt, ami értelmiségi jellegű érdeklődésre utal. A tagok
természetesen nem mind művészek voltak. A magyar művészek létszáma ugyanekkor csak 186,
és nem mindegyikük társulat tag.

KORREKTÚRA 2 (FORMÁZÁS ÉS KORREKTÚRA)

Stílusnevek:
cím
lead
text (10 pontos)
alcím
2. alcím
aláírás
lábjegyzet
_xx_ dőlt
*xx* kövér
Az egész szöveg egyetlen oldalon legyen!

Cím: A holdi regolit

Lead: Talaj vagy sem, értéket rejt. A holdi regolit egyik összetevője akár 1000 évre megoldhatja
a Föld villamosenergia-szükségletét. Ehhez azonban meg kell nyitni a _Hold_ nevű bányát, a
szó szoros értelmében.
Text: A Hold talaja nem termékeny, ezért nem is talajnak, hanem kőzettörmeléknek,
*regolit*nak nevezzük. Másik elnevezése, a "holdpor", utal szerkezetére. Porrá a mikrometeorit-
becsapódások, a napszél részecskéi, és a több száz fokos hőmérsékletkülönbségek okozta
aprózódás őrölte anyagát. Minden nagyobb becsapódás változatos méretű, szögletes törmeléket
vet ki a regolitból, amely ráterül az alatta lévő felszínre; ezáltal képződik a réteges szerkezet. A
felszíni új törmelék porrá aprózódása azátn kezdődik elölről.
alcím: A holdpor kipróbálása
Text: _Gene Cernan_-, az Apollo 17 asztronautája szerint a holdpor olyan puha, mint a hó. Az
ott járt űrhajósoknak rátapadt a ruhájára, olyannyira, hogy hiába próbálták lekefélni, jelentős
mennyiség maradt rajtuk. A következő párbeszéd zajlott talán le az űrhajósok között:
-Hé, bányában voltál?
- Mi van?
-Szutykos vagy, mint egy szenesember.
- Ne hülyülj már!
-Nézd meg a szkafandered! Csupa por!
Amikor pedig a holdjáró autó elvesztette a sárhányóját,hatalmas porfelhőt* kavart maga körül.
Így az űrhajósoknak lehetőségük volt rá, hogy a leszálló egységbe történt visszatértük után,
közelebbről is szemügyre vegyék, sőt, megszagolják és meg is kóstolják a holdport.
Apróbetűs: Cernan szerint olyan a szaga, mint az ellőtt puskában lévő puskaporé._Jack
Schmitt_** egyenesen szénanáthát kapott a holdportól. Amint levette az űrsisakot, tüsszögni
kezdett. Más űrhajósok nem jelentették, hogy allergiásak lennének a holdporra – ennek az is
oka lehet, hogy attól féltek, leszázalékolnák őket.
Text: Schmitt volt az egyetlen civil a Holdon, úgyhogy ő következmények nélkül tüsszöghetett a
holdportól. A holdport szinte minden asztronauta megízlelte, és szagát is, ízét is a puskaporéhoz
hasonlónak találták. A holdpor és a puskapor anyaga között azonban semmiféle hasonlóság
nincs.
2. alcím: A szag titka
Text: A szagot azóta is igyekeznek megmagyarázni a kutatók. Erre eddig a következő elméletek
szüettek:
a. Egyesek szerint a száraz holdpor nedvesség jelenlétében kémiai reakciókba lép, és így jön
létre az illat.
b)Mások szerint a kabin oxigénjének jelenlétében oxidálódik a holdpor anyaga.
Mivel az oxidáció égésként is felfogható, a szag-mely kilőtt puska puskaporához hasonló-így
ezzel is magyarázható. A holdpor szaga még jó pár évig a megmagyarázatlan jelenségek közé
tartozik.
alcím: Hazafelé a Holdról
Text: Hiába hoztak ugyanis haza több száz kiló holdkőzetet és magukkal a holdport is, a Földön
a holdpornak már nincs szaga. Valószínűleg azért, mert már az űrkabinban, amint a légkör
nedvességével és oxigénjével érintkezett, a kémiai reakciók úgymond kioltották a szagát. Így
aztán az egyetlen lehetőség, hogy ebből a szempontból ismét tanulmányozhassuk a holdport, az,
hogy visszamegyünk a Holdra.
Aláírás: Kis Alfréd

lábjegyzet:
* Bár a Holdnak nincs légköre, a felkavart por felszáll, majd ballisztikus pályán leülepszik.
** Shmitt volt az Apollo expedíciók egyetlen civil, méghozzá geológus űrhajósa. A jövőbeli marsi
epedícióknak már elsősorban civil űrhajósai lesznek, legalábbis a NASA tervei szerint.

Stílusok kiválasztása

páros születési nap páratlan szül. nap

születési hó 1-4 mai reneszánsz mai klasszicista

szül. hó 5-8 bauhaus internet (sans serif vagy antikva)

szül. hó 9-12 mai kevert renesz-grot. mai barokk

A dolgozaton a saját neveteket is tüntessétek fel (a tetején, kézzel ráírva) és a „húzott” stílust is
írjátok oda!

TIPOGRÁFIAI MINTASZÖVEG (LOREM IPSUM...)

A Lorem Ipsum Dolor... kezdetű szöveget a tipográfusok már az 1500-as évek óta
használják betűmintáik bemutatására. A szöveget Cicero írta („de Finibus Bonorum et
Malorum”) i.e. 45-ben.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit. Etiam ac diam. In sem. Nam
vehicula, leo vehicula aliquam commodo, erat ante luctus erat, varius pellentesque pede augue
eu felis. Mauris rutrum, nisi et malesuada posuere, arcu augue gravida lorem, a egestas pede
nisi non sem. Sed adipiscing tristique tortor. Nulla iaculis justo. Aliquam vel nunc. In hac
habitasse platea dictumst. Phasellus tortor. Integer lacinia laoreet est. In nulla. Vivamus eget
sapien. Praesent risus. Nam eu diam non leo adipiscing feugiat. Sed ut urna eu nunc fermentum
tempus. Quisque consectetuer, purus at volutpat accumsan, purus lectus tincidunt leo, vitae
sagittis nisi enim id ligula. Mauris in erat. Vestibulum in metus interdum quam dapibus
sagittis. Aliquam nec massa nec magna pharetra euismod.
Vivamus turpis. Nam pede quam, varius non, ornare eu, lobortis ut, eros. Etiam in nibh at
lorem commodo pharetra. Vivamus risus mi, ullamcorper id, dignissim vitae, volutpat id, est.
Sed varius convallis pede. Quisque imperdiet imperdiet pede. Cum sociis natoque penatibus et
magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus mus. Phasellus et sapien. Cras a turpis vitae
quam sodales luctus. Vestibulum lacinia libero nec odio. Suspendisse semper nonummy dui.
Class aptent taciti sociosqu ad litora torquent per conubia nostra, per inceptos hymenaeos.
Mauris tellus pede, faucibus congue, luctus eget, cursus vel, orci. Phasellus risus.
Vivamus purus purus, eleifend vitae, molestie at, rutrum non, eros. Etiam in augue.
Vestibulum elit. Fusce tortor tellus, tempor ac, accumsan rutrum, pellentesque vel, sem. Ut
sodales massa in massa. Praesent mollis tincidunt urna. Cum sociis natoque penatibus et
magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus mus. Morbi eget nisi in libero volutpat
hendrerit. Cras sit amet ipsum. Etiam sapien mi, blandit vitae, viverra nec, sagittis at, urna.
Quisque adipiscing est. Etiam ullamcorper bibendum ante. Suspendisse et mi. Aenean magna
felis, nonummy eget, interdum eu, volutpat et, ipsum. Vestibulum a est vitae eros consectetuer
aliquet. Nunc lectus ante, dictum non, varius sed, auctor et, tortor. Sed cursus eleifend tortor.
Phasellus sapien. Duis enim dolor, aliquam a, consectetuer non, dignissim quis, enim. Donec
metus quam, dictum ac, pellentesque eu, adipiscing et, magna.
Mauris iaculis ultricies nisi. Cras euismod congue nisl. In hac habitasse platea dictumst.
Nam laoreet diam id felis. Phasellus dui. Nulla in turpis. Pellentesque habitant morbi tristique
senectus et netus et malesuada fames ac turpis egestas. Quisque a ante. Fusce sit amet felis sed
urna elementum facilisis. Nulla metus. Proin nec mauris. Pellentesque habitant morbi tristique
senectus et netus et malesuada fames ac turpis egestas. Maecenas vitae felis. Duis ultricies
ligula nec eros. Integer at pede in arcu varius venenatis. Pellentesque sapien libero, ultrices ut,
sagittis sit amet, aliquet in, odio. Aenean auctor gravida dui. Vivamus vel mi a tellus faucibus
sodales. Fusce odio tortor, egestas non, luctus non, ullamcorper at, nisi.
Morbi tempor, felis sed placerat scelerisque, lorem purus blandit lacus, eu elementum
metus ipsum et quam. Curabitur pellentesque. In molestie, odio vitae condimentum tincidunt,
felis mi tincidunt nisl, eu tincidunt metus pede lacinia orci. Etiam odio. Nulla justo. Donec
adipiscing, nisl id commodo fermentum, libero felis fermentum nisi, et fermentum magna lacus
vitae tortor. Fusce ultrices ullamcorper pede. Proin lorem. Aliquam mattis, sapien a hendrerit
commodo, felis risus interdum ipsum, euismod mattis sapien nisl et massa. Etiam venenatis
tortor in nisi. Nullam sit amet purus. Nullam nulla. Maecenas quis dui vitae justo sollicitudin
eleifend. Curabitur non turpis. Donec ullamcorper. Sed lobortis tortor in felis.
Curabitur venenatis tincidunt tellus. Ut lobortis pede consectetuer purus pretium ultricies.
Fusce semper elit sed ligula. Sed id elit ac enim auctor malesuada. Mauris eget sapien at arcu
accumsan congue. Etiam tincidunt. Proin congue justo vitae eros. Nunc ac urna eget orci
vehicula imperdiet. Sed a ipsum. Pellentesque sed risus at dui blandit pellentesque.
Nulla ipsum. Vestibulum ante ipsum primis in faucibus orci luctus et ultrices posuere
cubilia Curae; Pellentesque blandit, neque a commodo tincidunt, metus libero gravida ligula, ac
dictum ligula erat non arcu. Vestibulum facilisis tempor sapien. Lorem ipsum dolor sit amet,
consectetuer adipiscing elit. Nam quis lectus sed pede laoreet ultricies. Nullam est. Cras
tincidunt turpis id mi. Nam vel erat eu nibh facilisis iaculis. Vivamus et ante. Ut euismod
tempus felis. Donec felis orci, mollis eu, blandit quis, scelerisque a, risus. Ut pulvinar turpis eu
nibh. Duis mattis aliquet tellus. Mauris metus lectus, dapibus ut, interdum eget, rutrum in,
turpis. Cras molestie nunc ut lectus.
Cras semper. Vestibulum feugiat enim in mi. Integer nisl libero, auctor non, facilisis non,
posuere eget, pede. Nam adipiscing eleifend tortor. Cras sagittis magna nec erat. Maecenas
iaculis, nisl quis elementum pellentesque, dolor urna fermentum dolor, a vehicula nunc odio
aliquet urna. In a sem ut pede ultrices pharetra. Mauris eget massa at erat aliquet pharetra. Sed
rhoncus sapien ut lacus. Pellentesque purus. Maecenas vitae mauris. Sed adipiscing metus ut
urna. Donec imperdiet ornare nisl. Nullam auctor elit ut ante. Nunc id quam.
Sed ac nisl. Phasellus eu tortor. Donec at neque in neque viverra aliquet. Sed suscipit
sodales enim. Nam pulvinar convallis nulla. Pellentesque sapien erat, interdum non, pharetra
at, blandit sit amet, tortor. Vestibulum consequat, metus sed tincidunt facilisis, sapien augue
viverra arcu, a consectetuer metus risus vitae tortor. Fusce tortor nunc, pharetra nec, convallis
non, fringilla in, erat. Sed sem. Ut posuere massa eget tortor. Vivamus consectetuer pede et
tortor. Donec eget lorem vel magna faucibus convallis. Aenean diam. Maecenas gravida
condimentum quam. Vivamus gravida arcu a pede.
Integer viverra. Aliquam ut lectus facilisis sem consequat volutpat. Phasellus nec odio.
Fusce ultrices mauris ut mi. Aliquam sagittis. Fusce accumsan pellentesque massa. In vitae
turpis in nisl posuere dictum. Cras facilisis porta mi. Vestibulum id diam in ligula scelerisque
ornare. Sed ligula pede, varius sed, sollicitudin nec, bibendum eu, magna.
Pellentesque habitant morbi tristique senectus et netus et malesuada fames ac turpis
egestas. Donec accumsan sem eget leo. Ut eu velit. Praesent risus dui, suscipit id, nonummy
quis, lacinia id, enim. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis parturient montes, nascetur
ridiculus mus. Nulla facilisi. Aenean vel ligula. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis
parturient montes, nascetur ridiculus mus. Ut id metus. Maecenas cursus pede non sapien
elementum varius. Phasellus fermentum, sem a tempor malesuada, purus dolor iaculis nisi, id
pellentesque nunc purus ac sapien. Donec dapibus vehicula pede. Sed magna lorem, consequat
non, ornare eu, fermentum ac, ligula. Quisque eget ante vitae est gravida feugiat. In ante
mauris, porttitor ut, tempus eget, commodo vel, eros. Aliquam vitae massa ut nisl porttitor
dapibus. Nullam dignissim enim vel augue. Donec faucibus justo. Donec enim magna, egestas
vitae, blandit ut, hendrerit vitae, justo.
Nullam ipsum nulla, ullamcorper sed, rutrum sed, volutpat id, massa. Quisque non sem.
Suspendisse odio turpis, ullamcorper quis, vulputate non, posuere sit amet, nulla. Etiam
volutpat placerat justo. Quisque ut elit. Nullam non tortor. Pellentesque molestie, leo in tempus
vulputate, quam orci semper nisi, sit amet pretium mi lorem id nisi. Proin convallis libero id
risus. Nunc euismod pede ac arcu. Nam viverra, leo non imperdiet varius, orci elit tempor erat,
at convallis tellus urna eget metus. Sed elit. Quisque posuere tortor ac diam. Duis et urna nec
dui aliquam ullamcorper. Donec eu velit at nisi pretium ultrices. Duis egestas odio eget nisi.
Quisque mauris. Suspendisse potenti. In hac habitasse platea dictumst. Suspendisse ligula.
Curabitur vel metus. Aliquam convallis viverra nisl. Sed vulputate magna ac sapien.
Pellentesque sit amet turpis. Duis ullamcorper. Maecenas lacus nisl, interdum vitae, nonummy
ut, pellentesque ut, ligula. Pellentesque habitant morbi tristique senectus et netus et malesuada
fames ac turpis egestas. Cras elementum facilisis metus. Donec congue condimentum magna.
Cras mauris nibh, consectetuer eget, posuere vitae, vehicula eu, nisl. Phasellus viverra tempor
ante. Aenean a justo. Proin tincidunt lobortis mauris. In vitae purus.
Aenean iaculis turpis facilisis massa. Pellentesque aliquet, lectus vel tincidunt euismod,
velit enim suscipit leo, eu sollicitudin quam est non ipsum. Donec molestie. Suspendisse nec
lectus. Vivamus laoreet diam sit amet ligula. Duis non erat. Etiam interdum arcu vel neque. In
hac habitasse platea dictumst. Morbi eu nibh. Curabitur ipsum nisi, convallis imperdiet,
adipiscing a, imperdiet sit amet, sem.
Class aptent taciti sociosqu ad litora torquent per conubia nostra, per inceptos hymenaeos.
Praesent metus. Praesent mi. Nunc congue elementum augue. In dapibus, nulla vitae placerat
imperdiet, velit pede ornare augue, nec ullamcorper velit tortor et metus. Fusce hendrerit elit.
Etiam pharetra, libero sit amet porta aliquam, mi eros molestie pede, condimentum faucibus
purus ligula quis lectus. Aenean tortor. Nunc lacus lectus, ullamcorper in, gravida a, pharetra
eu, nibh. Proin nibh dui, euismod malesuada, pellentesque et, accumsan et, enim. Nulla
pharetra tellus at nisl. Ut sodales. Suspendisse potenti. Maecenas suscipit risus non pede
suscipit posuere. Nulla dolor est, tincidunt a, hendrerit vel, semper sed, risus. Donec sed nulla
ut velit venenatis porta. Suspendisse velit. Fusce volutpat, lacus ac lobortis sagittis, nunc metus
laoreet lorem, eu lobortis sapien velit et mauris.
Etiam semper orci eu quam. Fusce at mi. Ut vulputate malesuada eros. Proin placerat,
tellus malesuada vehicula pharetra, ligula libero sodales nisi, id adipiscing dolor nibh quis
purus. Ut ante. Pellentesque et leo. Duis et arcu sed eros accumsan gravida. Ut aliquet. Vivamus
vitae nisl ut enim pellentesque consequat. Ut purus sem, adipiscing a, interdum a, ultricies et,
diam. Nam venenatis odio sed libero. Vivamus accumsan ultricies felis.
Vestibulum pede. Suspendisse dolor. Quisque varius metus ac leo aliquet facilisis. Donec
tincidunt molestie justo. Proin ullamcorper lacinia mauris. Integer justo libero, consectetuer
non, consequat scelerisque, consectetuer sed, tortor. Vestibulum ante ipsum primis in faucibus
orci luctus et ultrices posuere cubilia Curae; Aenean eleifend diam nec elit. Etiam rutrum nisl
nec turpis. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus
mus. In tincidunt. Suspendisse at massa sed nibh pretium pellentesque. Maecenas luctus ornare
lorem. Nunc sodales, odio placerat ullamcorper vulputate, elit elit dignissim enim, id gravida
eros odio non eros. Sed lectus tellus, tincidunt sit amet, euismod sit amet, malesuada in,
mauris. Ut sollicitudin molestie metus. Donec a augue. Etiam laoreet vehicula nisi. Nunc odio.
Integer magna.
Nulla varius pellentesque dui. Vivamus vehicula consequat justo. Duis accumsan enim sed
sapien. Vestibulum et sapien. Donec quis purus. Proin nisl tortor, tempus vel, sollicitudin a,
rutrum sit amet, est. Vestibulum semper luctus risus. Aenean sed turpis. Fusce dignissim
blandit tortor. Sed imperdiet, elit eu dapibus convallis, sem purus mollis nunc, at sodales elit
dui eu justo. Fusce nonummy. Nullam cursus, enim et bibendum aliquet, augue elit euismod
mi, eget pellentesque arcu metus in magna. Quisque varius vestibulum eros. Nullam sagittis
tincidunt purus. Sed convallis, sapien vel eleifend congue, libero arcu semper lectus, vitae
sagittis metus massa sed mauris.
Proin et massa. Nam tincidunt. Quisque felis elit, mattis ut, consectetuer at, aliquam ac,
pede. Fusce molestie diam ut risus. Sed placerat tristique orci. Sed placerat pulvinar turpis.
Maecenas eget orci. Duis eu velit. Aenean luctus, mi dictum ornare nonummy, eros orci cursus
dui, eget consequat metus felis nec urna. Vestibulum vehicula velit sit amet lectus.
Vivamus vel urna. Proin vel tellus. Fusce eros. Etiam eleifend cursus neque. Etiam congue
purus non sapien. Suspendisse aliquet bibendum eros. Sed bibendum dui sed urna. Nunc
volutpat sapien id tellus facilisis facilisis. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis parturient
montes, nascetur ridiculus mus. Phasellus nonummy, nibh vitae condimentum sodales, massa
ante varius neque, ac venenatis mauris urna et purus. Etiam viverra laoreet massa.

Forrás: http://www.lipsum.com/

BETŰMŰVÉSZET
Készíts egy képet, rajzot csak betűk és egyéb jelek, karakterek felhasználásával. Készíts
betűbolt-kirakattervet, vagy rajzolj meg eseményeket betűország életéből.

A diákok munkáiból

NAPILAP ARCULAT
Figyeljünk meg egy
régi napilapot.
Fejtsük vissza a
nyomtatvány arculati
utasításait (betűtípus,
sorköz, kiemelés-
utasítások,
bekezdésbehúzás,
cím, papírméret,
margó stb.)!
Számítógépen
definiáljuk a lap által
használt stílusokat
(főcím, cím, alcím,
hírfej [lead],
képaláírás,
szerzőaláírás,
Apollinaire: Calligrammes (Lettre- Egy hallgató munkájából
folytatás... szövegek, Océan) (Párizs, 1916).
személynevek
formázása, első bekezdés stb.). A régi napilap
arculatában hozzuk létre a lap címlapját, a
legfrissebb hírek szövegeit és képeit felhasználva.
A képaláírásokat és címeket magunk adjuk –
ezek a lap arculatának részei. A szövegeket az
internetről másoljuk, de ügyeljünk a nyomtatott
szöveg tipográfiájára (pl. gondolatjelek,
idézőjelek használata). Figyeljünk a lap eredeti
méretére, és tartsuk meg az arányokat.
Ügyeljünk a grafikai elemek helyes másolására is
(léniák, keretező vonalak stb.).
Tabloid (lepedő) napilap

Vizsgáljuk meg, mennyit változott a lap tördelése

70 év folyamán!

Minta a másolásra: a New York Times

Kompakt (berlini) napilap

Az Osztrák–Magyar Monarchia területén a berlini, kisebb formátumú napilapok

hagyományosak. Ma azonban még ott is, ahol a tabloid formátum volt uralkodó, az
újságolvasási szokások változása miatt kezdenek áttérni a kisebb, kompakt formátumra.
A következő napilapok jelentős arculati és méretbeli változáson mentek keresztül (kompakt
verziók megjelenése). Figyeljük meg, mik ezek a változások, és készítsük el az új változatok
arculati tervét stílusok formájában, beillesztve mai magyar tartalmat.
Le Figaro:
The Guardian:

A következő napilapok eleve kompakt formátumúak.

A Világban megfigyelhető a kor népszerű, francia
eredetű címlapműfaja, a vonal alatti tárca.
A Pesti
Hirlapban is
látható, hogy
címek nem
léteztek, a
cikkeket
eredetük:
belföld és
külföld alapján
illesztették
egymás után, és
ebben a korban
jelenik meg a
címoldalon a

Világ 1844.

Pesti Hirlap 1847.

tartalomjegyzék.
Az Est művészien megrajzolt lapfejével tűnik ki kortársai közül, de tipográfiájával is. Bal
hasábjában közli a vezércikket, jobb oldalán a nap főhírét, nagy kontrasztot adó tipográfiával.
 A Magyar
Hirlap 19.
századi
elődjének
főcímbetűjét
ötvözte a
Bauhaus-
stílusú
tipográfiával.
Kisméretű
oldaltükrével a
legtovább
maradt meg.
Sokáig nem
közölt fotókat,
hanem a
képeket a fotók
alapján rajzolt
Magyar Hirlap 1968. Az Est 1937.
vonalas
grafikák helyettesítették. A bal hasáb továbbra is a vezércikké, akárcsak a korában megjelenő
többi napilapban.

A diákok munkáiból

Az alábbiakban a fenti feladatot megoldó diákok munkáiból látható váltogatás:

A New York Times arculata alapján:

A Pesti Hirlap arculata alapján:

Az Est arculata alapján:

A Le Figaro / Guardian arculata alapján:

AZ UTCA TIPOGRÁFIÁJA
Az utcán/egyetemen látható feliratoknak állapítsd meg nyomdai jellemzőit (betűtípus, betűfajta
stb). Milyen különlegességeket találsz (betűtípus, betűk keverése, színek, 3-D -hatások,
betűstílusok dominanciája stb.)

SZTENDERD TUDOMÁNYOS CIKK

Lapméret: A/4
Belső margó: 1,5 cm
Külső margó: 2 cm
Fölső margó: 2,5 cm
Alsó margó: 3 cm
Betűtípus: mindvégig Times New Roman; „modern” tördelésnél a címek, alcímek és
ábraaláírások valamely humanista betűtípussal
Cím: 17 pont, nem kövér (normál), nem verzál, középre igazított
Szerző: 13 pont, középre igazított
Szerző adatai: 8 pont, dőlt, középre igazított
Cikk beérkezésének/javításának dátuma: 10 pont, középre igazított
Absztrakt (összefoglaló): 9 pont, egy hasábban, 10 pontnyi behúzással (első sor is),
sorkizárt VAGY végig kéthasábos szerkezet esetén az első hasábban kezdve, kövér betűvel.
Fölötte és alatta egy sor kihagyás után vékony, teljes hasábszélességű vonallal.
Törzsszöveg: 10 pont, két hasáb, hasábköz: 0,8 cm, 10 pontnyi behúzással (első sor is),
sorkizárt
 Alcím: balra zárt, 10 pont, kövér, alatta 1,5 üres sor, fölötte 2,5 üres sor, behúzás nélkül
VAGY mint fenn, de középre zárt, 10 pont, verzál, félkövér
2. alcím: balra zárt, dőlt, 10 pont, fölötte 1,5, alatta 0,5 üres sor.
Lábjegyzet: 8 pont (de tudományos cikkeknél általában nincs lábjegyzet, csak végjegyzet)
Ábraaláírás: 8 pont, behúzás nélkül
Ábra elhelyezése: ha egy hasábban elfér, egy hasábon belül középre igazítva, ha ennél
nagyobb, a két hasábon belül középre igazítva, alatta képaláírás.
Minden ábra számozott, és van rá hivatkozás a szövegben („be van kötve” a szövegbe)
Referenciák (hivatkozások): 8 pontos betűvel, függő sorban, 10 pontnyi behúzással, a teljes
cikk után, ábécérendben felsorolva (a szövegben hivatkozás: [Kovács et al., 2002] formában).
Ha kevés a hely, és tömöríteni kell (vagy ez a szokás), a hivatkozások a szövegben számozottak,
pl. (1) vagy [1]- de itt sem lábjegyzetben, hanem a szöveg végén vannak felsorolva (függő
sorban).
Kisebb méretű folyóirat esetén (ami pl. Magyarországon vagy számos humán területen
jellemző) nem két, hanem egyhasábos a törzsszöveg is.

KÖNYV TIPOGRÁFIA (ARCULAT)

1. feladat

Az alábbi szöveget tördeld le a megadott minták

(lásd: minták, könyvek tipográfiája) közül egyet
választva. Készíts el egy belső címlapot és egy belső
oldalt, melyen legyen oldalszámozás (illetve élőfej, ha
a minta szerint kell) is. A képet is használd.
BELSŐ CÍMLAP: Móra Ferenc
Mondák és mesék
A válogatás Sulyok Magda munkája Klaszikus tudományos cikk Planetary and
Space Science 1999.
Móra Könyvkiadó 2025
BELSŐ OLDAL:
Mondák a csodaszarvasról
Száll a madár ágrul ágra,
Száll az ének szájrul szájra...
(Arany János Buda halála)
Ahogy a madár száll ágról ágra, úgy száll szájról szájra a magyarok származásának
mondája. Az apa elmeséli fiának, az később az ő fiának. Egyszer majd ti is elmesélitek
utódaitoknak, honnan jöttünk, hogyan kerültünk ide ebbe a szép országba.
Hallgassátok meg!
A csodaszarvas legendája
Hol volt, hol nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit
Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a
fejedelemnek. De ő nem azokra volt büszke, hanem két fiára. Hunornak hívták az öregebbiket,
Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésű legény volt mind a kettő. Sas a szemük,
villám a kezük.
Nagy vadászember volt Nimród, s akármerre űzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a
két fia.
Mondta is neki a felesége, Enéh királynő: – Nem jó vége lesz annak, uram királyom, ha te
úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.
– Ahogy az isten akarja – felelt mosolyogva az öreg fejedelem. – Én már csak annak örülök,
hogy nem kell már azokat félteni a vadállattól se, mert azzal is elbánnak.
Később a fiúk apjuk nélkül is elmentek vadászni.
Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente
kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk
számtalan vadat leterített.
A két testvér már éppen hazafelé készülődött, mikor hirtelen egy gímszarvas bukkant fel
előttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak. Fehér a szőre, mint a hó, ragyog a szeme,
mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.
– Ezt már csak nem hagyjuk itt! – kiáltott Hunor, lovára pattanva.
– Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! – Azzal felszökött
paripájára Magyar is. Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül,
hegyről le, hegyre fel, sűrűből tisztásra, mezőről berekbe.
Reggeltől napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy
volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörű állat, s egy locsogós, mocsaras
ingoványban végképp elveszett a szemük elől.

2. feladat

Az alábbi mintákat másold le, az eredetihez jellegében hasonlító betűtípusok segítségével!

KÖNYVTIPOGRÁFIA: MINTÁK

INFOGRAFIKA FELADAT
1. Ábrázold az alábbi dokumentum tartalmát:

2. Vizsgáld meg az alábbi táblázatot. (Metró,

2007. május 29.)
Milyen furcsaságokat talász rajta? Mi a táblázat célja, mit szeretne bemutatni? Megfelel
ennek a követelménynek? Mit változtatnál rajta? És még mit?

ARCULATOK
Ugyanannak a semleges (pl. latin) szövegnek a felhasználásával készíts
egy képzeletbeli oldalt egy

női magazinból
vállalati prospektusból
hidetési oldalról (újsághirdetést)
tudományos szaklapból, lábjegyzettel

A betűket, formátumot te választod meg. A szöveget tetszés szerint

tagolhatod, de a tartalmán nem változtathatsz, nem húzhatsz belőle, és csak
tipográfiai jeleket (gondolatjel, számok, ligatúrák, iniciálé, léniák) toldhatsz
bele. (Nem baj, ha nem szó szerint értelmes a vége - a szöveg itt csak
Metró táblázat
nyersanyag).

WEBES TIPOGRÁFIA - PÉLDATÁR

Különféle webes alkalmazások:

Html-be épített css:

Megtekinthető változatok

MÚZEUMLÁTOGATÁS
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum
Kérdések, feladatok:
Ruhatár 5. Melyik szám írásmódja tér el a ma használttól? Rajzold ide:
LAPIDARIUM: 5, 21, 23, 39, 125 sírkövek: keress verzál ligatúrákat és rajzold le őket:
LAPIDARIUM: 11: keress olyan betűt, melynek hangértéke ma más, mint akkor. Mely ez?
LAPIDARIUM: vitrin, Vespasianus-diploma: mit jelent a föléhúzás?
KORONÁZÁSI PALÁST 1031: figyeld meg az E és M betűket, rajzold le (miben térnek el a
maitól?):
1. TEREM: 1. óbudai városháza felirata: milyen E betűket találsz? Miben térnek el a
maiaktól?
3. TEREM: Pier Paolo Vergerio 1423-46 kéziratos könyv: Milyen betűváltozatokat találsz?
 Hogyan érik el, hogy egyenes legyen a sor?
A cím hosszabb, mint amennyi hely van rá. Mi a megoldás?
4. TEREN Festett ősnyomtatvány (miskönyv) 1480. Milyen kiemelési módszereket találsz?
Milyen betűtípussalk íródott?
Miért/hogyan változnak a betűméretek?
Rajzold le a következő betűket: a, d, g, e, és kétféle r betű:
5. TEREM Chronica Hungarorum Hess András 1473. Milyen kiemelési módszereket
találsz?
Mire / hogyan használ eltérő színt?
5. TEREM Tripartitum 1517. Milyen betűtípusokat használ? Mi az eltérő betűtípusok
szerepe?
7. TEREM Keresztesi Pál 1641, Apáczai Csere János, 1626 Szent Biblia (Bécs) könyvek:
rajzold le az ékezetes betűiket
7. TEREM Kithomich János 1650 jogi könyvében mi a kurzív használatának módja,
szerepe?
Milyen kacskaringókat (díszes kurzív kezdő nagybetű) használ? Rajzold le:
FOLYOSÓ: Román Biblia 1648: milyen betűtípussal íródott?
Heltai Gáspár Chronica 1575: Mi a margináliák (margóra írt szövegek) szerepe és
betűváltozata?
Mi az élőfej formázása?
11. TEREM: Milyen módszert használ a Pesti Hirlap kiemelésre?
14. TEREM Mi az 1860-as évek esti és reggeli lapjainak feltűnő különbsége (pl.
Sürgöny/Pesti Napló)
15. TEREM (mellékfolyosó): a korabeli (1840-70-es évek) újságok milyen keltezési
formátumo(ka)t használtak?
Utolsó terem: sorold fel a főbb napilapok címeit 1956-ban:

A QUARKXPRESS HASZNÁLATA
Üdvözlünk a Tipográfia tananyag kvarkos helpjében!
Ez a fájl azoknak kíván segítséget nyújtani, akik még nem ismerik rutinszerűen a
QuarkXpress szoftvert. Alapvetően a leírás a Quark 7-es verziójára épül, mely diákok számára
199 USD-ért megvásárolható. Információ a http://www.quark.com/sales/desktop/ címen.
Új oldaltükör kezdése
fájl-new-project
Itt kell beállítani a margókat és a hasábok segédvonalait – ezek később nem változtathatók
meg.
Mozgás a dokumentumban
– gördítősávban
– nagyító (Alt+nagyító = kicsinyító) eszközzel
– másik egérgomb, fit in window (képernyőn mutatja az egész oldalt) vagy actual size
(valódi méret, a képernyőn akkora, mint a valóságban)
– aktív tenyérikon mellett az Alt gomb lenyomásával, az egérgombot lenyomva és az egeret
mozgatva (csak leírva tűnik komplikáltnak)
Szöveg bevitele:
Válasszuk a szövegdoboz eszközt, egérrel
méretezzünk körbe egy akkora dobozt, amekkorába a
szöveget írni szeretnénk (később a sarki fogantyúinál
fogva módosítható), és engedjük el. Ekkor
automatikusan a beíró eszközre (tenyér) vált át a
gép, és lehet szöveget írni a dobozba. A karakterek
formázhatók a „műszerfalon" (ha nem jelenne meg,
F9). A szövegdoboz a mozgató eszközzel (legfölső a
függőleges eszköztárban) mozgatható.

Elválasztás
Mivel a legtöbb Quark nem ismeri a magyar
nyelvet, az angolul működő elválasztást kapcsoljuk ki
(Edit–H and Js), és ha kell, lágy elválasztójellel
(Ctrl+- vagy Ctrl +ü) készítsünk elválasztásokat. A
Quark 7.2-től beépített magyar elválasztásmodulja
van, melynek az összetett szavakkal problémái
Quark Express eszköztára
vannak.
Betűtípus
A betűtípusok lehulló menüjében láthatóvá válik a betűtípus is, ha a Shift gombot lenyomva
keresünk a betűtípusnevek között.
Speciális karakter beszúrása (csak Quark7)
A különleges karakterek (azaz egy font bármely karaktere) a Window-Glyphs menüpontból
előjövő ablakból szúrhatók be közvetlenül.

Open Type (csak Quark7)

 Egy Open Type font különleges
karakterei (ugráló számok, ligatúrák,
kacskaringó betűk, valódi
kiskapitálisok stb) a műszerfal
betűfokozat lehulló menüje melletti O-
szimbólumgombbal hozhatók be. Ezek
azonban csak akkor működnek, ha az A Quark műszerfala (F9)
adott font valóban tartalmazza is
ezeket a karaktereket.

Görbe szöveg
Ha görbe vagy ferde vonalat követő szöveget szeretnénk: a line text path eszköz (aláhúzott
A betű) segítségével hozzuk létre a szöveg alapvonalát, kattintsunk a szövegbeviteli (tenyér)
ikonra, és a vonalra magára, majd gépeljük be a szöveget. Beállítható, hogy az alapvonal
látszódjék, de az is, hogy láthatatlan legyen – az item (kereszt, mozgató) eszközzel rákattintva a
vonalra. A beállítási értékek a műszerfalon, a betűk vonalhoz való viszonya a modify (jobb katt)
menüben a text path fülben állítható.

Szöveg importálása
Egy korábban elkészített, megformázott fájl a formázás megtartásával importálható
Quarkba (pl. Rtf, Word). A szövegdobozt jelöljük ki (1 x katt) – Ctrl+e. Weblapok szövege is
importálható (HTML), de magyar karakterkészletű nem.

A szövegdobozok tulajdonságai
A mozgató (item tool, kereszt) eszközzel kettőt kattintva a dobozra (vagy az item menü-
modify almenüvel, vagy jobb egérgomb-modify menüvel) állíthatók a szövegdoboz
tulajdonságai (Quark 7-ben a műszerfalra mozgatott egér hatására a műszerfalnak középen
fülei jelennek meg, ahol ugyanezek szintén elérhetők).
Boxfül, boxablak: itt állítható a doboz háttérszíne. A none átlátszó dobozt ad, ez a
legfontosabb szín. A Shade opciónál a szín fakítható.
Ha kijelöljük a convert to graphic on export menüt, a doboz tartalmát nem betűként,
hanem rajzként exportálja HTML-formátumba (különleges betűtípus használatakor érdemes).
Textfül, textinset: a doboz belső margója állítható
Frame-fül: a doboz keretező vonala (szín, stílus, vastagság) állítható
Runaround fül: a doboz külső margója állítható. Ha itt (type) none szerepel, több doboz
is egymás felé tehető úgy, hogy tartalmuk is egymás tetején lesz. Ha itt valamilyen értéket írunk
be, annyi pixelen belül a doboz minden más tartalmat „kinyom” maga alól/mellől. A
leggyakoribb a szövegdobozokat none értékre, a képdobozokat kb. 10 értékre állítani.
Ehhez szemléltető anyag itt található
A szövegdoboz műszerfalán a col ablakban állítható, hogy hány hasábos legyen a szöveg.
Export fül: A doboz tartalmát, ha képként exportáljuk a HTML-fájlba (általában így
teszünk, ha valamilyen grafikus elemet vagy különleges betűtípust tartalmaz), milyen
formátumban exportálja (képformátum: GIF, ha jó geometriai minőséget szeretnénk [pl.
betűk], JPG, ha jó színeket szeretnénk, PNG-nél mindkettő állítható). Alternate text: a kép teljes
betöltéséig ezt a szöveget írja ki (vakok általi használatkor ezt hallják).

Iniciálé
Style-formats-drop caps. Character count: az iniciálénak szánt betűk száma
Line counts: ennyi sor magas lesz az iniciáléé betűje.

Stílusok (style sheets)

Edit-style sheets
A kiadványokban érdemes előre definiálni a kiadványban (site-on) előforduló
szövegstílusokat, például cím, képaláírás, törzsszöveg, lead, aláírás stb. Ilyenkor ez a szövegrész
egy kattintásra a megfelelő formátumú lesz (és egységes kinézete lesz a kiadványnak). Minden
stílushoz tartozik egy bekezdés-stílus (behúzás, igazítás) és egy karakter-stílus (betűtípus,
betűméret stb.). Ezek külön állítandók be (new), de egymásnak megfeleltetendők (based on).
A stílusok a Style Sheets ablakban jeleníthetők meg (F11 megnyomására jelenik meg), ahol
alul a karakterformázási, fölül a bekezdésformázási stílusok jelennek meg. Célszerű először
megformázni a stílusnak megfelelő szöveget az oldaltükörben, ebbe kattintani (kijelölni), és
először az alsó stílusablak (karakter) fölött jobb kattintással new-t választani, majd nevet adni a
stílusnak (automatikusan belekerülnek a kurzornál lévő szöveg formázási adatai). Utána
ugyanezt a fönti (bekezdés) stílusablakban is megcsinálni, majd itt a character style lehulló
menünél kiválasztani a megfelelő karakterstílust. Így a kettő össze lesz kötve: elég a bekezdés-
stílusra kattintani, és egyben a karakter-stílust is állítja.
FONTOS, hogy ha a stílus neve mellett + jel látható, az azt jelenti, hogy az eredeti stílushoz
képest eltérés van. Ilyenkor célszerű a No Style nevű stílust választani (= formázás törlése), és
újra kijelölni a kívánt stílust.

Színek definiálása
Edit-colors-new vagy jobb klikk a colors ablakban
A Photoshophoz hasonló módszerekkel határozhatunk meg saját színeket. A színek
meghatározásában alapvető, hogy állítsuk be, hogy RGB (képernyőre szánt dokumentumnál)
vagy CMYK (színesben kinyomtatandó dokumentumnál) színről van-e szó.
 Ha a spot color be van kapcsolva, az a szín külön színként lesz nyomtatva, azaz külön festék
kell neki. (Ezt általában nem akarjuk.) Ha ez nincs bekapcsolva, minden színt a CMYK
kombinációból kever ki.
A Quark7 áttetsző színek és valódi árnyékok (drop shadow) kezelésére is alkalmas.

Colors ablak
(window-colors, F12)
Közvetlen ablakból is állíthatók a színek:
Keret-ikon: a keret színe
A betűs ikon: a kijelölt szöveg színe
szürke tégla: a doboz háttérszíne
A weblap háttérszíne nem itt, hanem a page propertiesben állítható.

Kép bevitele
Válasszuk a képdoboz (beixelt téglalap) eszközt, egérrel méretezzünk körbe egy akkora
dobozt, amekkorába a képet tölteni szeretnénk (később a sarki fogantyúinál fogva módosítható),
és engedjük el. Töltsük be a képet a Ctrl+e gyorsbillentyűvel.
A műszerfalon állítható a kép mérete a dobozon belül (X%, Y%), de a jobb egérgombbal
kattintva fit picture to box (ez esetben torzít a dobozra), illetve fit box to picture (nem torzít)
menükkel dobozra méretezhető. A képdoboz a képet magával húzva méretezhető át a fogantyú
egérrel odébb húzásával és a Ctrl gomb folyamatos nyomásával.

A képdobozok tulajdonságai
Lásd szövegdobozoknál, kivéve:
Clipping fül: a kép fehér részei áttetszővé tehetők a weblapon (színes háttérnél). Type: non-
white areas. Így a kép akár egy szövegdoboz vagy másik kép fölé is húzható, és a fehér részei
átlátszók (lyukasak) lesznek. A kép (vagy a doboz háttérszíne) félig áttetszővé nem állítható.

Dobozok előre-hátra küldése

Az egyes dobozok egymás felett vagy alatt lehetnek. Sorrendjük változtatható az F5
(előrehoz) és Shift+F5 (hátraküld) gombokkal, ha az adott doboz van kijelölve. Egy lépcsővel a
jobb egérgomb send and bring menüjéből is módosíthatjuk a dobozok helyzetét.

Az egymás alatti dobozok kijelölése

Ctrl+Shift+Alt gombok egyidejű lenyomása mellett rendes egérgombbal kattintva.

Dobozok elforgatása
A dobozok a műszerfalon (F9) a szögablakba írt fokértékkel forgathatók el.

Dobozok alakjának megváltoztatása

Lehetőség van ellipszis, kör, képkeret vagy tetszés szerinti dobozalak létrehozására. Ez
különösen akkor látványos, ha képdobozról vagy bekeretezett szövegdobozról van szó. Ezt vagy
eleve így rajzoljuk (a doboz-eszköz folyamatos nyomásával válthatunk az egyes formák között),
vagy utólag az item-shape menüből választhatunk. A szabadkézi (paletta alakú) doboznál a
mozgató eszközzel a doboz peremére kattintva a csomópontok mentén szabadon alakítható a
doboz alakja (bezier-görbék).
A görbék tulajdonságai a műszerfalon állíthatók, így például készítsünk szögletes
csomópontot, ha csúcsot szeretnénk létrehozni az alakzatban. A görbék alakja a kék fogantyúk
végpontjait húzva változtatható.
Képdoboz esetén a keret (illetve ha van keretező vonal) sarkai lekerekíthetők a műszerfalon
a kerekítő ablakba írt px értékkel. A kép a kereten belül elforgatható, illetve torzítható a
műszerfal belső forgató-torzító ablakaiba írt fokértékkel (két jobb szélső ablak).

Táblázat
A táblázatikonnal könnyen készíthetünk táblázatot. A cellákra külön kell definiálni, hogy
szöveget vagy képet rakunk-e bele (a táblázat valójában összefűzött szöveg- és képdobozok
halmaza).

Rajzolás
A rajzoló ikonnal egyenest, ferdét, görbét vagy szabadkézi vonalat húzhatunk. A vonal
tulajdonságai a műszerfalon utólag is állíthatók. Így itt állítható be például a dupla vonal,
szaggatott vonal stb. tulajdonság. A már megrajzolt vonalak az olló-eszközzel megszakíthatók,
így darabjuk kivágható vagy eltolható.

Klónozás
Szövegdobozok vagy szövegdobozok tartalma klónozható. Ez egy dobozra történő jobb
kattintásra a share menü választásával aktiválható. Az így aktivált klónelemek a window-shared
content ablakban jeleníthetők meg, innen drag and drop módszerrel húzhatók az oldaltükörre.
Ha bármelyik klóndoboz tartalma megváltozik, az összes többi klóndoboz tartalma (illetve ha a
doboz is klón, maga a doboztulajdonság is) követni fogja a változást.

Új oldal beszúrása és oldal törlése

page-insert
page-delete (a már kitörölt oldal undóval sem hozható vissza)
 Mesterlap, oldalszámozás
Page-display-A Master
Az oldal azokat az elemeket tartalmazza, amelyek minden oldalon láthatók lesznek, például
az élőfej vagy az oldalszámozás. Oldalszámozás a mesterlapon egy tetszés szerinti helyre
illesztett szövegdobozba tett Ctrl+3 gyorsbillentyűvel hozható létre. A rendes dokumentum a
Page-display-Document menüvel jeleníthető meg ismét.

Nyomtatandó dokumentum mentése

Fontos, hogy mentéskor a dokumentumban lévő teljes felbontású képek nem kerülnek a
QXD- vagy QXP-fájlba, hanem nyomtatáskor a képeket a képfájlból hívja meg a gép.

Nyomtatott oldal exportálás PDF-fájlként

Különösen interneten publikálásra hasznos formátum, ha a végcél, hogy azt letöltve
nyomtassák ki vagy ott, ahol fontos, hogy az eredeti tördelést megtartsa a dokumentum (csak
print dokumentumnál). A Quark 7-be beépített PDF-exportáló található (Fájl-Export-Layout as
PDF). Egyéb esetekben virtuális nyomtatóként telepített PDF-író program szükséges (pl. PDF
creator).

EPS-fájl mentése
Az oldalból EPS-fájl készíthető, melyből Photoshopban kiváló minőségű (raszteres) kép
készíthető. Az EPS-fájl más Quark dokumentumba is behívható (képként), ahol az eredeti
(vektoros) beállításokat is megőrzi a dokumentum. Így kész dokumentumok illeszthetők be
minőségomlás nélkül, a kép átméretezése funkció révén tetszés szerinti méretben, bármely
dokumentumba (mentéskor a Format: DCS2.0)

Collect for output

Ha a dokumentum sokféle elemet (képek, betűtípusok) tartalmaz, érdemes az egészet egy
alkönyvtárban tartani, mert a Quark fájl maga közvetlenül sem a betűtípusfájlokat, sem a
képeket nem tartalmazza (ezekre akkor van szükség, ha egy másik gépen akarjuk folytatni a
munkát vagy például kinyomtatni a dokumentumot). Erre szolgál a file-collect for output menü.
Ide menti a layout fájlt (QXP), a betűtípusfájlokat és a képeket.

Nyomtatás
Document fül:
Separations: nyomdába küldendő nyomtatáskor a színes képeket 4 (vagy több, ha van spot
color) színre bontja.
Registration: ha pontos (vagy színes) nyomtatást szeretnénk nyomdában, az off center
állásban vágójeleket illeszt be a dokumentumba.
Bleed: rátöltés, ha a kép vagy a háttérszín a dokumentum széléig fut, a nyomdai
nyomtatáshoz érdemes 3-4 mm-el túlhúzni (ki tudja, hol vágja le a kés). A bleed funkcióval ez a
rátöltés is látható lesz a PS-fájlban.
Preview: megmutatja, hogy a dokumentum mely része lesz rajta a lapon (előnézet).
PS-fájl készítésekor a nyomtatóbeállításkor (a nyomtató telepítésekor) Print to file opciót
válasszuk.
A/4 nyomtatóra nyomtatáskor ettől eltérő lapméretnél a Fit in print area opciót válasszuk,
ekkor A/4-re kicsinyíti/nagyítja az eredetit.

Weblap létrehozása
A Quark segítségével weblapot is készíthetünk, a 7-es verzióban a printként elindított
dokumentumok is átkonvertálhatók weblappá.
Új kezdése: File-New-Web Document (vagy: Project-Web)
Itt lehet beállítani a szövegek, linkek háttérszínét, háttérképet (background image) és a
háttérkép-kitöltési módját (repeat) (mindez később módosítható a page-page properties
menüben), illetve a weblap alapméretét (pixelben). A ma használt leggyakoribb
képernyőfelbontásnak (800 × 600 pixel felbontás) a 800 pixeles méret felel meg, de az 1024
pixel is használható, ám számolni kell vele, hogy ez több gépen „kilóghat" a képernyőről. A
Variable width page az aktuális méretűre kinyitott ablakmérethez igazítja (húzza ki) a weblap
tartalmát. Ha teljes kontrollt szeretnénk a weblap kinézetén, ne válasszuk ezt a lehetőséget.
A megjelenő oldaltükörnek nincs margója, széltől szélig használható. Csak a szélessége van
definiálva, mert a weblap „végtelen" hosszúságú is lehet.

Alapbeállítások
A weboldal címe (TITLE) a page-page properties menüben állítható be. A weblap fájlneve
ugyanitt az Export file name ablakba írandó (xxx.html)

A weblap szerkezete
A Quark létrehoz egy HTML-fájlt és az adott alkönyvtárban egy image alkönyvtárban a
lapon található minden képi elemet. Ha egy doboznál kijelöltük a convert to graphic on export
gombot, az a doboz képként kerül a weblapra, tehát az image alkönyvtárban is megtalálható
lesz. Az image alkönyvtárat változtatás nélkül kell mindenestül átmásolni (FTP-zni) a szerverre,
abba az alkönyvtárba, ahová a HTML-oldalt is feltöltjük.

Image map (képtérkép) elkészítése

 Az interneten lehetőség van arra, hogy a képnek egyik vagy másik részére kattintva
különböző linkekhez jussunk. Az image map toolban (webes eszköztár) kattintsunk arra az
alakra, amilyen alakúnak szeretnénk a linkként aktív területet, jelöljük körbe a képen a
linkesítendő területet, majd a jobb kattintással hozzunk létre egy linket hozzá.

Rollover kép
A rollover azt jelenti, hogy ha az egeret egy kép fölé mozgatjuk (roll over) (kattintani nem
kell), akkor az odamozgatás előtt ott lévő kép helyén egy másik kép jelenik meg. Ilyen a képen
jobb kattintással, a rollover menüvel készíthetünk (pl. benyomott és be nem nyomott gomb
képe).

Link létrehozása
Mind képek, mind szövegek linkesíthetők:
Először jelöljük ki a szöveget, amit linkké tennénk.
Jobb egérgomb – hyperlink – new vagy style-hyperlink-new:
Az URL helyére kell beírni a linket (http:// vagy fájl esetén a fájlnév).
Ha a targetet _balnk-re álítjuk, a kattintás után új ablakban nyitja meg a linket.

Mentés
A weblap HTML exportálása, munka közbeni megtekintése.
Ahhoz, hogy az oldal az interneten is használható legyen, HTML-formátumúvá kell
konvertálni. A Quark fájlt is érdemes elmenteni, ha még később is módosítani akarjuk, mert a
HTML-fájl már nem módosítható Quarkban (legfeljebb Notepadban a forráskód átírásával). Az
exportálás menete:
File-export-html. A fájlnév az lesz, amit a page propertiesben beállítottunk. Ha a Launck
browser ki van jelölve, azonnal megnyitja egy böngészőben. Érdemes gyakran ily módon
megnézni a lapunkat, hogy lássuk a konvertáláskor jelentkező esetleges eltéréseket (és a weblap
valódi méretét)

SZAKIRODALOM
A gépírás szabályai. 1987. MI 3495/1-86 Magyar Szabványügyi Hivatal, Műszaki Irányelvek.
A korrektúra- és revízióolvasás, valamint a revízió-végrehajtás szabályzata. Nyomdaipari
Tröszt, 1964 .
A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.
Czakó Krisztina - Mártonfi Attila 2004. Helyesírás. Osiris Kiadó.
Hargitai Henrik 2005. Tipográfiai analfabétizmus. Iskolakultúra 2005/9, 131­-135.
Keszler Borbála 2004. Írásjeltan. Az írásjelhasználat szabályai, problémái és története. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest
Keszler Borbála 2003. A magyar írásjelhasználat és Európa. Magyar Nyelvőr, 2003. jan-márc.
24-35.
Simonyi Zsigmond 1903. Az új helyesírás. Budapest, Athenaeum.
Fábián Pál 1967. Az akadémiai helyesírás előzményei. Akadémiai Kiadó.
Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai. Magyar Tudós Társaság. Ötödik kiadás.
Buda, 1841.
ISO 8601 szabvány
Kis Ádám 1999. Az akadémiai helyesírási szabályzat és a számítógép (elválasztás, különírás,
egybeírás, helyesírás ellenőrzés) Magyar Nyelvőr 1999. április-június
Nyomdai kézirat. 1974. MSZ 9651-74. Magyar Népköztársasági Országos Szabvány
Williams, Robin: The PC is not a typewriter, Peachit Press 1995.
Williams, Robin: The Non-Designer's Type Book, Peachit Press 2003.
Truss, Lynne: Eats, Shoots and Leaves: The Zero Tolerance Approach to Punctuation. Profile
Books, 2004.
Schwartz Ármin 1929. Tipográfiai szabályok. In: Balassa József (szerk.): Az egységes magyar
helyesírás szótára és szabályai. Budapesti Korrektorok és Revizorok Köre
The Gallery Of "Misused" Quotation Marks (http://www.juvalamu.com/qmarks/)

FÜGGELÉK
Unicode és ANSI / ASCII kódokat tartalmazó karaktertábla segédlet

Egyéb jelek kódjait tartalmazó segédlet

Ö Ő Ű Í
LETÖLTHETŐ BETŰTÍPUSOK
Az alábbiakban letölhető néhány betűtípus ill. jelkészlet:

Landerer 1843

Font:
Magyarázat:

Widmanstadius 1610

Font:

Magyarázat:

Primus 1960

Font:

Magyarázat:

Pointer ornaments

Font:
Magyarázat:

Magyar Piktogram

Font:
Magyarázat: