Obszidián „borotvák” Új-Guineából a budapesti Néprajzi Múzeum

gyűjteményében.
Néprajzi adatok az obszidián szilánk, mint vágóeszköz felhasználásáról.

PÉNTEK Attila
Független kutató
E-mail: attila.pentek@yahoo.com

Bevezetés
Jelen ismertetés szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia-
gyűjteményében található 23 darab obszidián "borotva" tanulmányozására. Valamennyi tárgyat
Bíró Lajos (Tasnád, 1856. augusztus 29. – Budapest, 1931. szeptember 2.) zoológus (entomológus),
néprajzi gyűjtő gyűjtötte. Bíró Lajos 1896 és 1902 között Német-Új-Guinea területén végzett
természetrajzi és etnográfiai gyűjtést (Bíró 1899, 1901; Bodrogi 1953; Biró 2006, 2008; Vargyas 2021).
A Bíró Lajos által Észak-kelet Új-Guinea különböző területein gyűjtött néprajzi leletek száma a
Gyarmati János (2008, 367) által szerkesztett kötet Függeléke (Appendix) alapján 5519 tárgy. Bíró
Lajos a "borotvákat" a 1884‒1914 közötti Német Új-Guinea német gyarmathoz tartozó, Huon-
öbölbeli Tami-szigeten szerezte. A "Bíró Lajos ‒ Néprajzi gyűjtés jegyzéke és tárgyleltárcédulái NM
EA 4715" dokumentum 66150‒66176 közötti leltári számokkal említi Bíró nyomán: "pápua-borotva =
keke (j) = kákál (t) Tami, az Obsidian Siassi felöl kerül be.". A (j) utalás a Finschhafen környékén, a
tengerparton élő Jabim törzs nyelvére, (t) pedig magára a Tami-szigeten beszélt Tami nyelvre. Ha a
"borotvák" valóban Tami-szigetről származnak, akkor nem világos, hogy Bíró Lajos miért adta meg
a Jabim törzsben használt kifejezést is.
Az ismertetés célja a tárgyak leírásán túlmenően egy rövid összefoglalás a témához kapcsolódó
néprajzi információkról, beleértve a felhasznált obszidián nyersanyag beszerzésével kapcsolatos
adatokat. A szerző bármilyen jellegű magyarázó megjegyzése, illetve az idegen nyelvű idézeteknek
a szerző általi, illetve fordítóprogramok (DeepL, Google Translate) segítségével végzett szabad
fordítása szögletes zárójelbe került. Tekintettel arra, hogy a feldolgozott leletanyag már felkerült a
Néprajzi Múzeum online gyűjteményébe, a szövegben az egyes tárgyakra a konkrét leltári
számokkal történik a hivatkozás. Az 1. ábrán Új-Guinea keleti partvidékének vázlatos térképe, A
Bismarck-szigeteken található ismert obszidián geológiai források (fehér szegélyű, fekete kettős
kalapács), és obszidián leletek régészeti előfordulása (fehér szegélyű, fekete ötágú csillagok)
láthatók.

Obszidián régészeti előfordulások Új-Guinea keleti partjain

Pápua Új-Guinea területén általában három jelentős obszidián forrásterületet különböztetnek
meg (Ambrose 1978; Summerhayes 2009).
1) Az első forrásterület Új-Britannia szigete, ahol több helyen is lokalizáltak geológiai obszidián
előfordulást. Nyugat Új-Britannia tartomány északi részén, a Willaumez-félszigeten, Talasea
környékén (Specht 2005; Torrence 2004; Torrence et al. 2009); a Willaumez-félszigettől keletre fekvő
kis méretű vulkanikus Garua-szigeten; a tengerparttól, a Kimbe-öböltől mintegy 30 km távolságra
a belföldön, Mopir területén (Specht & Hollis 1982; Fullagar et al. 1991); és Kimbe-től, Nyugat Új-
Britannia tartomány fővárosától keletre, 40 km távolságra a Witori ("Witori Caldera") közelében
(Blake & McDougall 1973; Duerden et al. 1979, "Waisisi"; Machida et al. 1996). Lowder & Carmichael
(1970, 19) a Willaumez-félszigeten található riolit rövid jellemzésekor írta, hogy: "There are two main

1
varieties of rhyolite on the peninsula. The more common type is a buff colored pumiceous rock with
conspicuous dark phenocrysts of biotite or amphibole (or both). The other type is black obsidian, which occurs
either as a massive carapace on flows, or (together with a pink spherulitic rhyolite) in alternating bands 1 mm
to 5 cm thick. Hydration of obsidian in some places has yielded perlite. There is no evidence to suggest that
any of the rhyolites on the peninsula are ignimbrites." [Szabad fordításban: A félszigeten a riolitnak két
fő fajtája található. A gyakoribb típus a világos sárgásbarna színű habkő, biotit vagy amfibol (vagy
mindkettő) feltűnő sötét fenokristályaival. A másik típus a fekete obszidián, amely vagy tömör héj
formájában fordul elő a lávafolyásokon, vagy (egy rózsaszín szferulitos riolittal együtt) 1 mm-5 cm
vastag váltakozó sávokban. Az obszidián hidratálása helyenként perlitet eredményezett. Nincs
bizonyíték arra, hogy a félszigeten található riolit-féleségek bármelyike ignimbrit lenne.]
Specht & Hollis (1982, 425‒426) erősen görgetett obszidián tömbök előfordulásairól számolt be
Mopir területén, az Aum-folyó, a Hitalong-folyó és az Ulip-patak medrében, amelyek az Ulip-patak
partjairól erodálódtak ki. A szerzők röviden jellemezték az obszidiánt "The obsidian is dominantly
black with a grey, faintly mauve translucence in thin flakes. Some pieces have grey banding, but completely
grey pieces are uncommon. The black obsidian blocks reach up to 30 cm length. The obsibian generally is of
good quality with few coarse spherulites, and can be flaked with ease.", azaz, "Az obszidián dominánsan
fekete, szürke, halvány mályvaszínű áttetszőséggel vékony szilánkok esetében. Egyes darabok
szürke sávosak, de a teljesen szürke darabok ritkák. A fekete obszidián tömbök elérik a 30 cm
hosszúságot. Az obszidián általában jó minőségű, kevés durva szfelurittal [A szfeluritok kicsi,
lekerekített testek, amelyek általában üveges magmás kőzetekben fordulnak elő], és könnyen
pattintható.". 2) A második jelentős forrásterületen, az Admiralitás-szigeteken négy fő obszidián
forrás található. A Mt. Hahie területéről származó obszidián (Kennedy 1997), a délnyugati öböl
környékén kívül nem található a Manus-szigeten; a Lou-szigeten több specifikus forrás is található
(Baun, Umleang, Umrei, Wekwok); további források található a Pam Lin és Pam Mandian
szigeteken (Ambrose 1976, 1978; Ambrose et al. 1981; Fullagar & Torrence 1991; Fredericksen 1994,
1997; Summerhayes et al. 2014).
3) A harmadik forrásterület a Fergusson-sziget, a D'Entrecasteaux-szigetek legnagyobb szigete,
ahol több obszidián forrás is van, és a partmenti Dobu és Sanaroa szigetek (Green & Bird 1989; Irwin
1991; White et al. 2006; Mialenes et al. 2016).
[Obszidián forrás létezhet a Hixon-öböl—Ulamona—Lolobau-sziget környékén. Powell (1883,
217; de vö. Specht 1981, 341) a Hixon-öböl keleti oldaláról írta: "The whole of this part of the country
seems to be a field of obsidian, huge blocks of it lying on the shores like lumps of glass; the natives apply it to
all manner of uses, for shaving their heads, bleeding themselves, cutting and carving wood, an also for
circumcision, which is general habit amongst them here;". [Szabad fordításban: Az egész területrész egy
obszidiánmezőnek tűnik, hatalmas tömbök hevernek a partokon, mint üvegdarabok; a
bennszülöttek mindenféle célra alkalmazzák, a fejük borotválására, véreztetésre, favágásra és
fafaragásra, valamint körülmetélésre is, ami itt általános szokás.] Kelet Új-Britannia tartomány
északkeleti részén, a Gazella-félsziget legészakibb nyúlványán, a Rabaul-kalderából jellegzetes
összetételű vulkáni üvegről számolt be Key (1968, 360; 1969); mivel ez apró kavicsok formájában
fordul elő, nem alkalmas kőeszközök készítésére. A Willaumez-félszigettől északnyugatra, 65 km
távolságban a Vitu-szigetekhez (másképpen Witu Islands, korábban French Islands) tartozó Unea-
szigeten is van obszidián forrás (Blythe 1984; Ambrose & Johnson 1986).]

Bíró Lajos jegyzetei alapján az általa gyűjtött obszidián a Siassi-szigetek felől érkezett Tami-
szigetre, ezért a Fergusson-szigetek, mint valószínű obszidián forrás nem jön szóba. Számos adat
ismeretes az Új-Britannia területéről, illetve az Admiralitás-szigetekről származó obszidián
régészeti előfordulására vonatkozóan Melanézia területén. A geokémiai ujjlenyomat vétel

2
("fingerprinting") azon az elgondoláson alapul, hogy egy ásvány vagy kőzet kémiai összetétele
tükrözi a keletkezésével kapcsolatos geológiai folyamatokat. Korszerű roncsolásmentes
nyersanyagvizsgálati módszerek (NAA — "Neutron Activation Analysis", PIGME — "Proton Induced
Gamma Emission", PIXE — "Proon Induced X-ray Emission") segítségével, a nyersanyag jellemzői
alapján nagy biztonsággal meg lehet mondani egy adott kőzet származási helyét. Régészeti leletek
vizsgálata esetében ennek alapján következtetni lehet közvetlen vagy közvetett, esetleges
többlépcsős, kapcsolatokra, kapcsolatrendszerekre.
Kelet Új-Britannia tartomány délkeleti részén, a Jacquinot-öböl környékén, hat lelőhely
leletanyagában előforduló 44 obszidián leletet vizsgáltak meg PXRF ("Portable X-ray fluorescence")
(Specht et al. 2018) módszerrel. Valamennyi lelet Új-Britannia-i obszidián forrásból származott, 41
darab Mopir-ból és három Kutau/Bao-ból. Az obszidián szállításának logisztikai problémája miatt
érdemes utalni rá, hogy a szerzők szerint a Mopir-i obszidián dominanciája nem meglepő. mivel ez
mintegy 60 km-rel közelebb van a Jacquinot-öbölhöz (150 km), mint a Willaumez-félszigeti források
(210‒220 km). Közvetlen hozzáférés Mopir és a Willaumez-félsziget obszidián forrásaihoz a
Jacquinot-öböl területéről érkezők számára nem valószínű. Az obszidiánt a Jacquinot-öbölbe
valószínűleg szárazföldön szállították Új-Britannia északi partja mentén, majd a Nakanai-
hegységen keresztül, nem pedig tengeren keresztül Új-Britannia keleti végét megkerülve, ami
legalább 500 km-es utat jelent. Az 1960-as években Panoff antropológus (1969, 14‒15) feljegyzett egy
szigetközi kereskedelmi útvonalat, amely a Jacquinot-öböl területét Új-Britannia északi
partvidékével kötötte össze, és az útvonal az északi parton lévő Ulamona területén végződött. Az
obszidiánt valószínűleg mindkét forrásvidékről Ulamonába szállították, majd onnan dél felé a
Jacquinot-öbölbe, bár a Jacquinot-öböltől keletre és nyugatra más szigetközi útvonalakat is
használhattak. Az Új-Britannia délnyugati partvidékén fekvő Kandrian környéki, és az Arawe-
szigetekhez tartozó Kumbun-szigeten fekvő Lolmo Cave lelőhelyek leletanyagában a Mopir, illetve
Talasea területéről (Kutau/Bao) származó obszidián egyenlő arányban képviselt (Gosden et al. 1994;
Summerhayes et al. 1998).

● Abramson (1969, 84) 1968-ban végzett régészeti kutatásokat a Tami-szigeteken. A felszínen vagy
a próbaszelvények ("test pit") felső rétegében talált régészeti leletek többsége kerámia és obszidián
szilánk volt, de kisebb számban megmunkált kőeszközök és kagylók is előfordultak. "Several types
of stone implements were found in the test pits, the most common being obsidian flakes, averaging 3 cm. in
length, 2 cm. wide and 5 mm. thick at the base. All these show what seems to be utilization marks, in the form
of a "chattering" along at least one of the non-basal sharp edges. The natives state that these implements were
used for shaving their faces and for finishing work on woodcarvings. A triangular-cross-sectioned, obsidian
tool, trapezoidal in shape, was also found (length 11 cm., width at base 5 cm., thickness 2 cm.) and showed
evidence of retouching along one of the long sides. This had been used primarily as a face-shaver also, according
to the natives of Wanam. All of he obsidian tools and flakes are of the same black obsidian which seems to have
been imported from the Talasea area of New Britain.4" 4 J. Chappell, Dept. of Geography, Australian National
University: pers. comm., August, 1968. [Szabad fordításban: A próbaszelvényekben többféle
kőeszközt találtak, a leggyakoribb az obszidián szilánk volt, átlagosan 3 cm hosszú, 2 cm széles és
5 mm vastag a bázisánál. Mindezek használati jeleket mutatnak, "kopogtatás" formájában az élek
legalább egyike mentén. A bennszülöttek elmondása szerint ezeket az eszközöket
arcborotválkozásra és fafaragások befejezésére használták. Találtunk egy háromszög
keresztmetszetű, trapéz alakú obszidián eszközt is (hossza 11 cm, szélessége a bázisnál 5 cm,
vastagsága 2 cm), amely az egyik hosszú oldal mentén retusálást mutatott. Wanam bennszülöttei
szerint ezt elsősorban arcborotvaként használták. Az összes obszidián eszköz és szilánk ugyanabból
a fekete obszidiánból van, amelyet úgy tűnik, hogy az Új-Britanniából származó Talasea területéről

3
importáltak.4 4 J. Chappell, Dept. of Geography, Australian National University: személyes
kommunikáció, 1968. augusztus]
● White (1972) a Keleti Közép-Felföld ("Eastern Central Highlands") területén, több lelőhelyen
végzett ásatást. A Lamari-folyó völgyében, a Batari-barlang legfelső rétegében (Horizon I) egy
intenzíven használt obszidián eszköz került elő (ibid., 24). A rétegben talált tűzhelyből származó
faszén minta a 850±53 BP (ANU-39; ibid., 15; Polach et al. 1968, 192; Sutton et al. 2009, Table S1)
dátumot eredményezte. A Dunantina és Fengatu (Fayantina) folyók találkozásánál, a Kafiavana
(Kafiayawa) sziklamenedék ásatása során két-két obszidián lelet került elő a legfelső rétegekből
(Horizon I és II). A Horizon II aljából származó faszén minta a 4690±170 BP (ANU-42; White 1972,
91; Polach et al. 1968, 192; Sutton et al. 2009, Table S1) dátumot eredményezte. [Sutton et al.(2009, 48)
a Kafiavana sziklamenedéktől mintegy 40 km távolságra levő, Nombe (= Niombe, Niobe)
sziklamenedék kora Holocén rétegeiben említett obszidiánelőfordulást. "Within Stratum B (early
Holocene to c.6300-5440 cal BP; Table S1) there are greatly increased rates of deposition of burnt and broken
bone, stone artefacts, egg shell and ochre. Marine shells and obsidian are suggestive of inclusion within
extensive exchange networks (Hughes 1977)." Szabad fordításban: A B rétegen belül (korai holocén kb.
6300-5440 cal BP; S1 táblázat) nagymértékben megnövekedett az égett és törött csontok, kőleletek,
tojáshéj és okker lerakódásának aránya. A tengeri kagylók és az obszidián kiterjedt
cserehálózatokba való bekapcsolódásra utalnak (Hughes 1977).]
● Ambrose (1978) az Admiralitás-szigetekhez tartozó Lou-szigeti obszidián fontosságának
szemléltetésére utalt néhány, Új-Guinea szárazföldjéhez kapcsolódó régészeti adatra. Új-Guinea
északkeleti részén, Wewak településhez közel, a Wom-fokon ("Cape Wom") Leask (1947, 300) hat
darab obszidián szilánkot gyűjtött, amelyek jelenleg a "South Australian Museum" gyűjteményében
vannak. Wewak településhez közel, a Moem-félszigeten Ambrose (1976, 359) talált kerámia
előforduláshoz kapcsolódó, öt darab, a Lou-szigetről származó obszidián szilánkot.
● Watson & Cole (1978) monográfiája az Új-Guinea keleti hegyvidékén, a Lamari és Ramu folyók
közötti területen, 1966 és 1967 években végzett tizenkét hónapos régészeti terepkutatás
eredményeinek összefoglalása. Egy feltárt (NFB) és négy nyíltszíni lelőhely (NFE (1 db), NGL (1
db), NGT (1 db), NHC (1 db)) anyagában fordult elő obszidián. Az NFB lelőhelyen, a 22 darab
obszidián lelet közül 18 darab került elő az ásatás során. Az "Australian Atomic Energy Commission"
laboratóriumaiban, Roger Bird és W. A. Ambrose 23 obszidián leletek vizsgált meg PIGME
módszerrel és viszonylagos sűrűségi elemzést is végzett. Az eredmények alapján 20 lelet illeszkedik
a Talasea-i mintákhoz, egy lelet a nyugat Fergusson-szigeteki mintákhoz, a maradék két leletet nem
lehetett egyértelműen hozzárendelni egyik fő azonosított obszidiánforráshoz sem. A feltárt NFB
lelőhelyre vonatkozóan négy radiokarbon dátum került meghatározásra: NFB (C II) 185±80 B.P. (I
7286), NFB (C III): 3070±95 B.P. (UW 261), NFB (C III): 3530±130 B.P. (UW 260), NFB (C III): 3960±170
B.P. (RL 407) (ibid., 130, Table 16). [I = Teledyne Isotopes, Inc., RL = Radiocarbon Ltd., UW =
University of Washington Radiocarbon Laboratory]
● Swadling & Hope (1992, 33‒36) az Alsó Ramu-folyó keleti partján, az Awar lagúna közelében,
öt régészeti hulladékhalmot ("midden") lokalizáltak. "Finds from the Akari and Avaravat'k (Beri) sites
indicate that the people responsible for accumulating these dumps were involved in long distance trade. They
were trading obsidian, adzes and shell valuables. Three obsidian flakes were recovered; while these have yet to
be sourced … The presence of obsidian flakes at these mainland sites indicates that there were links with the
New Guinea Islands (perhaps Talasea in New Britain) at this time." [Szabad fordításban: Az Akari és
Avaravat'k (Beri) lelőhelyekről származó leletek azt mutatják, hogy a hulladékhalmok
felhalmozódásáért felelős emberek távolsági kereskedelemben vettek részt. Obszidiánnal, baltákkal
("adze") és kagylóértékekkel kereskedtek. Három obszidián szilánk került elő; ezek eredetének
megállapítása még nem történt meg, … Az obszidián szilánkok jelenléte ezeken a szárazföldi

4
lelőhelyeken azt jelzi, hogy ebben az időben kapcsolat volt az Új-Guineai szigetekkel (talán Talasea-
val Új-Britanniában).] A tengeri kagyló mintából nyert korrigált radiokarbon dátum az Avaravat'k
(Beri) lelőhelyre 5690±70 B.P., az Akari lelőhelyre 5380±90 B.P.
● Terrell & Welsch (1997, 561‒562, Table 2) ismertették a Glenn Summerhayes által, Nyugat, illetve
Kelet Sepik tartományban gyűjtött obszidián leletek közül, három lelőhely 45 obszidián leletének
származási helyét az ANTSO "Australian Nuclear Science and Technology Organization at Lucas
Heights" laboratóriumában elvégzett PIXE-PIGME vizsgálatok alapján. A Tandanye (másnéven
Tendanie, Tendanje, Tandanye Island, Bertrand Island, Tarawa, Tarawai Island) lelőhely leletei
között csak Admiralitás-szigetekről származó obszidián fordult elő. Számos Admiralitás-
szigetekről származó obszidián mellett, az Ali Island lelőhelyen hat darab, Kobom lelőhelyen négy
darab származott Új-Britannia területéről, a Talasea, Kutau geológiai forrásból. A Summerhayes
által gyűjtött összes obszidián lelet (1410 db) ún. viszonylagos sűrűségi elemzése ("relative density
analysis") alapján, kilenc lelőhelyen (Aitape, Ali Island, Karesau Island (Karsau Island, Keresau
Island), Kobom, Muschu Island, Seleo Island, Tandanye Island, Tumleo Island, Walifu Island (Walis
Island) összesen 372 obszidián (az összleletek 26,38%-a) származott Nyugat Új-Britanniából. Noha
ez a vizsgálati módszer nem "bombabiztos" ("foolproof") (Torrence & Victor 1995), ezek az
eredmények azt mutatják, hogy a PIXE-PIGME vizsgálat által feltételezett, a Tandanye-szigeten
található nyugat Új-Britanniai forrásokból származó obszidián látszólagos hiánya valószínűleg a kis
darabszámú mintának köszönhető, amelyek eddig ezen a szigorúbb módon kerültek vizsgálatra.
● Araho et al. (2002) azokkal a jellegzetes retusált obszidián leletekkel foglalkoztak, amelyekre
jellemző egy határozott nyél ("tang"/"stem") jelenléte, és amelyeket nyelezett eszközöknek ("stemmed
tools") neveznek. Ezek az eszközök gyakori felszíni leletek az obszidián forrásterületein a
Willaumez-félszigeten és a Mopir régióiban, Nyugat Új-Britanniai tartomány területén (ld. pl. Casey
1939, 148‒149, Fig. 7, a; Specht 1973, 1974, 2005; Fullagar et al. 1991; Araho 1996; Torrence et al. 2009,
2013). A Talasea közeli Bitokara misszió területén és Garua-szigeten rétegtani helyzetben is találtak
ilyen eszközöket (Specht et al. 1988, 1991; Torrence et al. 1990; Rath & Torrence 2003). Az eszközök
funkciójával kapcsolatban több hipotézis is megfogalmazódott, Torrence (1992) szerint hogy a
nyelezett eszközök hasznos eszközök voltak, egy rendkívül mobil településrendszerbe illesztve;
Araho (1996; vö. Araho et al. 2002, 70‒71) valószínűsítette, hogy jellegzetes formájuk és a gyártásuk
során alkalmazott összetett technológia arra utal, hogy egy szertartási rendszerben terjedtek.
Fullagar (1993) és Torrence et al. (2000, 235-237) azzal érveltek, hogy növényi feldolgozásra
használták őket. Nagyon kevés adat áll rendelkezésre a nyelezett eszközöknek Új-Britannia
területén kívüli előfordulásáról (Araho et al. 2002, 72, Table 1.).
▪ Swadling et al. (1988) Új-Guinea északkeleti részéről, Kelet Sepik tartományból említettek
obszidián nyelezett eszközt. A Madang tartomány fővárosa, Madang város melletti Mangum
faluból származó obszidián az előzetes vizsgálatok alapján Talasea-i eredetű volt.
▪ Swadling & Hide (2005, 294, Plate 6) az Alsó Sepik tartományból, a Bien (Porapora) folyó
mellől mutattak be egy nyelezett eszközt, amelyet 1965-ben fényképeztek a Marienberg missziós
állomáson. A Sepik és Ramu folyók területén talált négy darab nyelezett eszköz közül három darab,
a PIXE-PIGME vizsgálat alapján a Willaumez-félszigeten található Kutau/Bao obszidián forrásból
származott. A szerzők szerint "The presence of the obsidian blades at Mangum on former Bosmun Island
and the most elaborately decorated bird pestle (Figure 5) known from Papua New Guinea in the vicinity of
the former Kambot islands suggests that such islands may have played significant roles in the prehistory of
the Sepik–Ramu (Figure 1)." [Szabad fordításban: Az egykori Bosmun-szigeten található Mangum
lelőhely obszidián pengéi és az egykori Kambot-szigetek közelében található, a Pápua Új-Guineából
ismert legjobban díszített madár alakú mozsártörő (5. ábra) arra utal, hogy ezek a szigetek jelentős
szerepet játszhattak a Sepik-Ramu őstörténetében (1. ábra).]

5
● Golitko et al. (2013) az Észak Új-Guinea Sepik partvidék lakóinak obszidián beszerzése kapcsán
utaltak Terrell és Welsch 1993 és 1996 években folytatott terepkutatásainak és ásatásainak az
eredményeire (Terrell & Welsch 1997; Terrell 2011a, 2011b). Az 1996-ban megásott, Tumleo-szigeten
található NGRP46 lelőhelyen (~ 2000 B.P.—modern időkig), az ANTSO laboratóriumában elvégzett
PIXE-PIGME nyersanyagvizsgálat alapján csak az Admiralitás-szigetekről származó obszidián
fordult elő (Summerhayes 2003). Az 1993 és1996 évek során gyűjtött obszidián leletek közül 438
darabot megvizsgáltak az LA-ICP-MS ("Inductively coupled plasma mass spectrometry with laser ablation
sampling") és PXRF ("Portable X-ray fluorescence") nyersanyagvizsgálati módszerekkel. Négy
obszidián forrásterületet sikerült azonosítani (Lou Island‒Umrei, Lou Island‒Wekwok, és Pam Lin
Island, az Admiralitás-szigetekről, továbbá Kutau/Bao (Új-Britannia)) (Golitko et al. 2010; Golitko
2011).
● Gaffney & Summerhayes (2017; ld. Gaffney et al. 2020) 2014-ben régészeti felmérést végeztek a
Madang-lagúna, valamint a Bilbil-sziget és a Yabob-öböl környékén, és két lelőhelyet tártak fel: Tilu
lelőhelyet Malmal faluban és Nunguri lelőhelyet a Bilbil-szigeten. Az ásatások 600-500 évvel ezelőtti
régészeti lelőhelyeket tártak fel. Ezekhez jellegzetes "Madang-stílusú", vörös csiszolású kerámia,
obszidián, kagylódíszek és szerszámok, állati csontok, és kagylós ételmaradványok társultak.
"It is likely that obsidian was traded into the Vitiaz Strait (at Long Island or Umboi Island) and then
exchanged to the Rai Coast or to the Bel traders directly. Other stone tools of lesser quality such as chert and
argillite was also traded in to Madang and this likely derives from the hills behind the Rai Coast." (ibid., 28).
[Szabad fordításban: Valószínű, hogy az obszidiánt a Vitiaz-szorosba (a Long- vagy Umboi-
szigetnél) adták el, majd a Rai-partra vagy közvetlenül a Bel-kereskedőkhöz cserélték. Más,
gyengébb minőségű kőeszközöket, mint például a kovakövet és az argillitet [agyagpala], szintén
értékesítettek Madangba, és ezek valószínűleg a Rai-part mögötti dombokról származnak.]

Kereskedelmi kapcsolatok Új-Guinea keleti partjain

A Rook-sziget (másképpen Umboi), illetve a Siassi-szigetek és a Tami-szigetek közötti
kereskedelmi kapcsolatok meglétére már számos korai néprajzi irodalom és útibeszámoló utalt ld.
alább Keysser 1911, Zahn 1911, Bamler 1911).
● Vogel-Hamburg (1911, 148), a Bismarck-szigeteken tett kutatóútjáról írt könyvében többször
kitért ezekre a kereskedelmi kapcsolatokra. "Auf den kleinen Insel Mandok werden prächtige Segelboote
hergestellt. Der Hauptplatz für Bootsbau aber, von dem auch die Siassi-Leute ihr Können haben, ist die
Inselgruppe Tami, die der Neu-Guinea-Küste, ein wenig südlich von Finsch-Hafen vorgelagert ist. Zwischen
Tami, Kilenge, der daran anschließenden Landschaft Arowe, und den Siassi-Inseln herrscht reger
Handelsverkeht. Arowe führt Tambumuschelgeld aus, Kilenge rote Farbe, Schweine und Obsidian, Tami
Holzschalen und Boote." [Szabad fordításban: Mandok kis szigetén csodálatos vitorlások készülnek.
A csónaképítés fő helyszíne azonban, ahonnan a Siassi nép tudása is származik, az Új-Guinea
partjainál lévő Tami-szigetcsoport, Finsch Harbour-tól kissé délre. Tami, Kilenge, a szomszédos
Arowe és a Siassi-szigetek között nagy a kereskedelem. Arowe tambu kagylópénzt, Kilenge vörös
festéket, disznót és obszidiánt, Tami fatálakat és csónakokat exportál.]
"Auf dem Strande lagen etliche Fahrzeuge; sie waren vom Typ der Siassi-boote, doch nicht annähernd so
sauber gearbeitet wie diese. Auch hier, in Sikawa, wird getöpfert. Die Erzeugnisse gehen nach den Siassi-
Inseln und nach Neu-Pommern und als Zahlung werden rote Farberde, Obsidian und Kokosnüsse
angenommen." [Szabad fordításban: A parton több csónak is volt; ugyanolyan típusúak voltak, mint
a Siassi csónakok, de közel sem olyan szépen megmunkáltak, mint ezek. Itt, Sikawában is készítenek
kerámiát. A termékeket a Siassi-szigetekre és Új-Britannia-ba küldik, és fizetségként vörös színű
földet, obszidiánt és kókuszdiót fogadnak el.] [Sikawa a "Cape King William" foktól északnyugatra,

6
mintegy 30 km távolságra, a szárazföldön fekső Lambutina településsel szemben, a Sio-szigeten
helyezkedik el.]
● Groves (1934) a Huon-félsziget térségének kulturális kapcsolatainak tanulmányozása során, a
"Cape King William"-fok környékén, a Sio-szigeten is végzett terepmunkát. A sziget kereskedelmi
kapcsolataira vonatkozóan több példát is említett. Borotválkozásra korábban a Siassiból és Aropból
("Long Island") származó obszidiánszilánkot használták; a fejeket általában vörösre vagy feketére
festették a Siassiból importált natív festékkel. Az obszidiánhoz hasonlóan ez is egyike azoknak a
tárgyaknak, amelyek a korábban említett primitív gazdasági láncot alkotják. "In exchange for the pots,
Sio gets black native paint (made from special soil) and a special type of men's net bag from the Raicoast (north
towards Madang, including the villages of Singerokai, Kiari and Malolomai, and other small settlements),
also bamboo- pointed arrows and strong bows for pig-hunting, as well as men's bark-cloth morion (waist-
girdles). From that direction, too, come the softwood mixing-bowls, in shape like the hull of a broad canoe.3
From the Siassi Islands and Umboi come pigs' tusks, a form of currency with a recognized local series of value
equivalents, obsidian, strings of native shell-beads, native red paint, dog's teeth — a form of currency which
to-day going out of favour due, no doubt, to the introduction at one period by non-native traders of cheap
artificial teeth, pandanus leaf mats (karuka), and Tami Island hardwood bowls." 3 These must not be confused
with the more artistic and durable, and much more valuable, Tami Island hardwood bowls, which, like the
cooking pots of Sio, constitute a very important item in the Huon District primitive economic system. (ibid.,
56‒57) [Szabad fordításban: A kerámia edényekért cserébe Sio fekete bennszülött festéket
(különleges földből készül) és egy különleges típusú férfi háló táskát kap a Raicoast partttól
(Madang-tól északra, Singerokai, Kiari és Malolomai falvakkal és más kisebb településekkel),
továbbá bambuszból készült hegyes nyilakat és erős íjakat a disznóvadászathoz, valamint férfiak
fakéreg morion-jait (deréköveket). Ugyancsak ebből az irányból származnak a puhafából készült
keverőedények, amelyek formája olyan, mint egy széles kenu hajóteste.3 A Siassi-szigetekről és az
Umboi-szigetről származnak a disznóagyarak, egyfajta fizetőeszköz, amelynek elismert helyi
értékegyenértékei vannak, az obszidián, a bennszülött kagylógyöngyök, a bennszülött vörös festék,
a kutyafogak ‒ egy olyan fizetőeszköz, amely ma már kiment a divatból, kétségtelenül azért, mert
egy időben nem bennszülött kereskedők olcsó műfogakat, pandanusz-leveles [csavarpálma;
valójában nem tartozik a pálmák közé. A kissé megtévesztő névadás oka, hogy keskeny, hosszú
spirálisan növekvő levelei, a pálmák levélkoszorújára emlékeztetnek.] szőnyegeket (karuka) és
Tami-szigeti keményfa tálakat vezettek be." 3 Ezeket nem szabad összetéveszteni a művészibb és
tartósabb, valamint sokkal értékesebb Tami-szigeti keményfa tálakkal, amelyek a Sio szigeti
főzőedényekhez hasonlóan igen fontos elemet képeznek a Huon körzet primitív gazdasági
rendszerében.]
● Hogbin (1947) a Huon-öböl körüli bennszülött kereskedelmet tárgyalta. A Tami-szigetekkel
kapcsolatban írta, hogy "There is little good soil here, and, as in the pottery area, much of the food has to be
imported. In order to have something to exchange the natives have developed great skill in carving bowls from
the local hardwoods. These are made in a great range of sizes, some holding only a couple of quarts and others
big enough to contain enough food for an army of visitors, but all are of the same graceful shape, a flattish
oval. The sides have delicate carvings of human figures, animals, or birds, which on festive occasions can be
picked out with lime." [Szabad fordításban: Itt kevés a jó termőföld, és a fazekas területhez hasonlóan
(t.i., ahol kerámiát készítenek) az élelmiszerek nagy részét importból kell beszerezni. Annak
érdekében, hogy legyen mit cserélni, a helyiek nagy szakértelmet fejlesztettek ki a helyi
keményfából készült tálak faragásában. Ezek a tálak nagyon különböző méretűek, némelyikbe csak
néhány liternyi fér, mások viszont elég nagyok ahhoz, hogy egy seregnyi látogatónak elegendő
élelmet tartalmazzanak, de mindegyik ugyanolyan kecses formájú, lapos ovális. Oldalukon emberi

7
alakok, állatok vagy madarak finom faragványai láthatók, amelyeket ünnepi alkalmakkor mésszel
lehet kiemelni.]

Jelen ismertetésnek nem célja az Új-Guinea partjain létrejött kereskedelmi rendszerek

ismertetése, ezért alább, a teljesség igénye nélkül néhány vonatkozó irodalomra utalunk csupán.
Ezek egy része az ismertetés szempontjából releváns, a Huon-félsziget és Nyugat Új-Britannia
között húzódó Vitiaz-szoros ("Vitiaz Strait") kereskedelmi rendszerével foglalkozik, beleértve a
Tami- és Siassi-szigeteket is (Harding 1967, 1994; Wyatt 1977; Lilley 1988; Kaitilla 1992; Neumann
1992; Gosden & Pavlides 1994; Pomponio 1994; Feist 2004; Mennis 2014; Gaffney 2017).
Mindenképpen utalni kell Gaffney & Summerhayes (2019) hiánypótló cikkére, amely elsőként
foglalkozik Északkelet Új-Guinea kőmegmunkálásával.
● Wyatt (1977, 12) nyomán érdemes röviden utalni a Vitiaz-szoros kereskedelmi rendszer
gyarmatosítás előtti jellemzőire: "The trade system was once organized around three centres. These centres
were three groups of traders: 1. Bilibili Islanders in Astrolabe Bay in the western part of the strait. 2. Tami
Islanders in the Huon Gulf in the south eastern part of the strait. 3. Siassi Islanders, centrally situated between
New Britain and the mainland near Umboi Island." [Szabad fordításban: A kereskedelmi rendszer
egykor három központ köré szerveződött. Ezek a központok a kereskedők három csoportját
jelentették: 1. Bilibili szigetlakók az Astrolabe-öbölben, a szoros nyugati részén. 2. Tami-szigetlakók
a Huon-öbölben, a szoros délkeleti részén. 3. Siassi-szigetlakók, akik Új-Britannia és a szárazföld
között, az Umboi-sziget közelében, középen helyezkednek el.] A kereskedelmi javak és azok
irányának részletes ismertetését követően, Wyatt azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mi okozta a
Tami-szigetiek és Bilibili-szigetiek kereskedelmének hanyatlását, amelynek következtében csak a
Siassi-szigetek maradtak meg mind aktív kereskedők.
"In the Tami case, their direct and intensive relations with the Christian mission in Finschhafen was the
cause of the decline and final collapse of this system. Soon after the establishment of the mission in Finschhafen
the German missionaries learned of the trade system which flowed out from the Tami Islands touching the
mainland at many points and joining to the Siassi traders in the Vitiaz Strait. In casting about for a location
for a second mission station they decided upon the nearby Tami Islands for they realised the possibility of
utilising the existing channels of communication provided by the trade system. The mission was established
in 1899 and soon after with the help of Tami assistants and evangelists, posts were founded on the shores of
the Huon Gulf and to the north, at Sialem in 1907, Sio in 1911, and Umboi Island in 1911. … The population
of the Tami Islands in 1899 was a mere 200 people. In time, the withdrawal of men from a community of this
size for work on the mission, on mission boats, and as evangelists seriously impaired the ability of the Tamis
to continue overseas sailing and trading, and craft activities — principally the carving of wooden bowls —
on which their trading position depended. Before 1930 the Tamis were the sole manufacturers of the large and
elaborately carved wooden bowls. However, the supply began to decline and it became evident to the Siassis
that they could no longer depend on Tami carvers. These bowls were vital to Siassi trading interests in the
archipelago and hence, around 1930, the canoe makers of Mandok and Aramot began manufacturing
imitations of the Tami-style bowls, as they still do today." (ibid., 26‒27) [Szabad fordításban: A Tami
szigetiek esetében a Finschhafen-i keresztény misszióval való közvetlen és intenzív kapcsolatuk volt
az oka e rendszer hanyatlásának és végső összeomlásának. Nem sokkal a Finschhafen-i misszió
megalapítása [1866] után a német misszionáriusok tudomást szereztek arról a kereskedelmi
rendszerről, amely a Tami-szigetekről áramlott ki, számos ponton érintve a szárazföldet, és a Vitiaz-
szorosban csatlakozva a Siassi kereskedőkhöz. Egy második missziós állomás helyét keresve a
közeli Tami-szigetek mellett döntöttek, mivel felismerték a kereskedelmi rendszer által biztosított
meglévő kommunikációs csatornák kihasználásának lehetőségét. A missziót 1899-ben alapították,
és nem sokkal később a Tami alkalmazottak és evangélisták segítségével állomásokat alapítottak a

8
Huon-öböl partján és északabbra, 1907-ben Sialem-ben, 1911-ben Sio-ban és 1911-ben az Umboi-
szigeten. ... A Tami-szigetek lakossága 1899-ben mindössze 200 fő volt. Idővel egy ekkora
közösségből a misszióban, a missziós hajókon és evangélistaként végzett munkára kivont férfiak
komolyan rontották a Tami-k képességét, hogy folytassák a tengerentúli hajózást és kereskedelmet,
valamint a kézműves tevékenységeket ‒ főként a fatálak faragását ‒, amelytől a kereskedelmi
pozíciójuk függött. 1930 előtt a Tami-k voltak a nagy méretű és választékosan faragott fatálak
egyedüli gyártói. A kínálat azonban csökkenni kezdett, és a Siassi kereskedők számára
nyilvánvalóvá vált, hogy nem számíthatnak többé a Tami fafaragókra. Ezek a tálak létfontosságúak
voltak a Siassi kereskedelmi érdekeltség számára a szigetvilágban, ezért 1930 körül a Mandok-
szigeti és Aramot-szigeti [Aromot-sziget] kenukészítők elkezdték a Tami-stílusú tálak utánzatainak
gyártását, ahogyan azt ma is teszik.]
"The decline of the Bilibili Islanders as major traders can also be attributed, as is the case with the Tamis,
to European contact. Yet, missionisation did not destroy the Bilibili trading "empire". Instead the Bilibilis
were caught up in a ruthless and expansive land grab on the part of German colonists in the Madang area.
Such land alienation caused much discontent amongst the Bilibilis which finally exploded into physical
uprisings against the Germans. The Germans, in retaliation, executed several islanders and relocated the
people of Jacob and Bilibili from their island homes to the mainland where they could be closely watched. This
land alienation and resettlement then caused the collapse of the system of exchange radiating out from Bilibili
to as far east as the Siasssi Islands." (ibid., 27) [Szabad fordításban: A Bilibili szigetlakók, mint jelentős
kereskedők hanyatlása szintén az európai érintkezésnek tulajdonítható, akárcsak a Tami-k esetében.
A missziók azonban nem pusztították el a Bilibili kereskedelmi "birodalmat". Ehelyett a Bilibili-
szigetiek a német gyarmatosítók kíméletlen és kiterjedt földrablásának áldozatai lettek Madang
térségében. Ez a földelidegenítés nagy elégedetlenséget váltott ki a Bilibili-szigetiek körében, amely
végül a németek elleni fizikai felkelésekben robbant ki. A németek megtorlásképpen több
szigetlakót kivégeztek, és a Jakob és a Bilibili szigetek lakosait a szigeti otthonukból a szárazföldre
telepítették át, ahol szigorúan megfigyelhették őket. Ez a földelidegenítés és áttelepítés aztán a
Bilibili-ből keletre, egészen a Siassi-szigetekig sugárzó cserekapcsolat rendszerének összeomlását
okozta.]
"Although the traditional trading system centred upon the Siassis continues today, this system has adapted
and changed in relation to European contact. Contact was not as direct as it was for the Bilibilis and Tamis,
and therefore the changes wrought upon the system were not as drastic. Another reason for the adaptation,
rather than collapse, of Siassi trading was that trading was vital to the existence of the Siassi Islanders. With
their given resource endowments the Siassis needed to import foods to sustain the population. The Siassis
therefore consciously strove to maintain the trade system." (ibid., 28) [Szabad fordításban: Bár a
hagyományos, a Siassi-szigetekre központosított kereskedelmi rendszer ma is fennáll, ez a rendszer
alkalmazkodott és megváltozott az európai kapcsolatokkal összefüggésben. A kapcsolat nem volt
olyan közvetlen, mint a Bilibili és a Tami sigetlakók esetében, ezért a rendszerben bekövetkezett
változások nem voltak olyan drasztikusak. A Siassi kereskedelem alkalmazkodásának, és nem
összeomlásának, másik oka az volt, hogy a kereskedelem létfontosságú volt a Siassi szigetlakók
létezéséhez. Adott erőforrás-ellátottságuk mellett a Siassi-szigetieknek élelmiszert kellett
importálniuk a lakosság fenntartásához. A Siassi-ak ezért tudatosan törekedtek a kereskedelmi
rendszer fenntartására.]

Obszidián szilánk, illetve üvegszilánk, mint vágóeszköz

Az alábbi, néprajzi irodalomból, illetve útibeszámolokból vett felhasználási példák között
előfordulnak olyanok, ahol az obszidián beszerzése nem a Bismarck-szigetekről, hanem a
Fergusson-szigetekről történt.

9
● N. N. Mikloucho-Maclay (N. N. Mikluho-Makláj 1846‒1888, orosz utazó, antropológus, etnográ-
fus, biológus, humanista természettudós) az 1871 szeptembere‒1872 decembere közötti, első
Astrolabe-öböl beli tartózkodása során, több helyen is említette a bennszülöttek különféle vágóal-
kalmatosságait.
"The activity of one of my guests interested me. He was preparing thin narrow strips from the stem of some
flexible plant. First he scraped one side of it, then tore off a thin strip by means of a flake of shell which he
either changes or breaks off to get a sharp edge, this serving as a knife." (Sentinella 1975, 49).
[Szabad fordításban: Érdeklődve néztem egyik vendégem foglalatosságát. Valamilyen hajlékony
kúszónövény törzséből vékony és keskeny lapocskákat készített. Először lesimította az egyik olda-
lát, lehúzta róla a vékony kéreghéjat, aztán egy kagylódarabbal elvágta; ezt a vágószerszámot vagy
cserélte, vagy pedig maga készítette. (Mikluho-Makláj 1962, 34)]
"This discovery that glass is convenient for shaving (on the islands of Polynesia this method is very much
in vogue) Tui had arrived at completely on his own and it greatly increased the value of broken bottles! I was
convinced of this when I saw with what an expression of pleasure Tui received, as a gift, several pieces of glass
from Ohlsen. The similarity of broken glass to splinters of flint or pieces of shell, instruments used by the
Papuans for cutting, easily explains Tui's discovery, but, in addition, demonstrates the powers of observation
and the desire of the natives to acquaint themselves by experience with objects that for them are new."
(Sentinella 1975, 56). [Szabad fordításban: Az a felfedezés, hogy üveggel jól lehet borotválkozni (a
polinéziai szigetvilágban ez a módszer nagyon elterjedt), amire Tuj magától rájött, igen megnöveli
a törött üvegek értékét; erről most győződtem meg, amikor láttam, Tuj milyen örömmel kap a Wil-
son ajándékozta néhány üvegcserépen. Az üvegdarabnak a kovakőszilánkkal vagy a törött kagyló-
val való hasonlatossága ‒ ezek olyan eszközök, amelyeket a pápuák vágásra használják ‒ könnyen
megmagyarázta Tuj felfedezését, mégis a bennszülöttek megfigyelő képességéről és arról tanúsko-
dik, hogy ki akarják tapasztalni a számukra még ismeretlen tárgyak használhatóságát. (Mikluho-
Makláj 1962, 39). Nem tudni, hogy Mikluho-Makláj ismerte-e az obszidiánt, de a naplójában sehol
nem említette. Elképzelherő, hogy az általa kovakőnek nevezett kőzet valójában obszidián volt.]
"I went into the village to see what was happening there. The women were still cleaning ayan, occasionally
peeling the internal layer of the bamboo sliver which serves as a knife, as a result of which the edge of the sliver
becomes sharper. That these native knives cut very well I had already convinced myself, having cut myself
with one the day before, when I had no wish to do so." (Sentinella 1975, 134). [Szabad fordításban: Bemen-
tem a faluba [Gorendu], hogy ott is körülnézzek. Az asszonyok még mindig yamgyökeret tisztítot-
tak; egy bambuszlap volt a késük, amelynek munka közben gyakran letördelték a belső rétegét,
hogy élesebb legyen. Hogy ezek a bennszülött kések milyen jól vágnak, arról tegnap magam is meg-
győződtem, amikor véletlenül lenyisszantottam az ujjam hegyéből egy darabot. (Mikluho-Makláj
1962, 110)]
"Today in Gumbu I saw how, with the aid of a simple shell and some splinters of flint, the Papuans make
combs from bamboo. The upper part of these combs is decorated with a design scratched very skilfully with a
splinter of flint. These designs are very varied. I drew several of them. In order to cut a similar comb with his
primitive instruments, a native requires almost half a day." (Sentinella 1975, 167). [A magyar kiadásból
(Mikluho-Makláj 1962) ez a naplórészlet hiányzik. Szabad fordításban: Ma Gumbuban láttam, hogy
egy egyszerű kagyló és néhány tűzkőszilánk segítségével a pápuák bambuszból fésűt készítenek.
Ezejnek a fésűknek a felső részét egy tűzkőszilánkkal nagyon ügyesen bekarcolt minta díszíti. Ezek
a minták nagyon változatosak. Többet is lerajzoltam közülük. Egy bennszülöttnek majdnem fél
napra van szüksége ahhoz, hogy hasonló fésűt vágjon a kezdetleges eszközeivel.]
"Visiting Gorendu, I sat awaiting dinner in the barla and, having nothing to do, I picked up an arrow lying
on the ground and noticed the end broken off. I took out my knife to sharpen it, because for the natives this
operation carried out with flint is not very easy and takes considerable time." (Sentinella 1975, 168). [Szabad

10
fordításban: Délután átmentem Gorenduba, s a barla-n ülve vártam a vacsorát. Unalmamban felvet-
tem a földről egy ott heverő nyílvesszőt, s amikor láttam, hogy a vége le van törve, a késemmel
kihegyeztem; a bennszülöttek kovakővel végzik ezt a műveletet, ami igen nehéz és hosszadalmas,
így hát segíteni akartam nekik. (Mikluho-Makláj 1962, 136) A barla szó jelentése pad, emelvény, kö-
zösségi ház, kunyhó.]
"One of the natives cleaning the taro asked me for a knife, but he was slower and clumsier using it,
continually cutting too deep, and towards the end he even cut himself, after which two natives started to
prepare bamboo knives. A piece of the bamboo was brought, both ends were cut off with a stone axe and then
split into thin strips, which, being heated on the coals, became so hard that one could cut not only soft taro
and yams but also meat and even hair. An example of this I saw here. One of the natives unexpectedly thrust
his leg in a puddle and splashed the hair of another native with mud, upon which the first native took a bamboo
knife and began to cut off a large lock of hair that had been spattered with mud. This business was not carried
out without a grimace from the native, but not many knives would cut off at one stroke so much hair as this
sliver of bamboo. Here I saw the head of a young girl being shaved with just such a wooden razor. It was done
quite skilfully and successfully, without any pain for the patient." (Sentinella 1975, 190). [Szabad fordítás-
ban: Az egyik pápua, aki tárógyökeret tisztított, kést kért tőlem, de nemcsak hogy rosszul és lassan
bánt vele ‒ folyton mélyebbre szaladt, mint ahogy kellene ‒, hanem ráadásul meg is vágta magát,
mire két bennszülött nekifogott bambuszkést faragni. Hoztak egy száraz bambusznádat, kőbaltával
levágták a két végét, aztán hosszú, vékony szeletekre szabdalták, majd parázson felhevítették. Any-
nyira megkeményedtek, hogy nemcsak puha táró- és yamgyökeret, hanem húst, sőt még hajat is
lehetett velük vágni. Nyomban meg is bizonyosodtam erről; egyik bennszülött véletlenül belelépett
a pocsolyába, és befröcskölte sárral egy másiknak a haját, mire amaz fogott egy ilyen bambuszkést
és lenyisszantotta a sáros fürtöt. Kissé sziszegett közben, de kevés olyan kés van, mellyel ekkora
fürt hajat egyszerre le lehet vágni, mint ezzel a bambuszkéssel. Ugyanitt láttam, amint egy kislány-
nak faborotvával vágták le a haját. Nagyon ügyesen csinálták, s egyáltalán nem fájt a gyereknek.
(Mikluho-Makláj 1962, 155‒156)]
"In the village of Avrai I saw several large tabirs with a remarkably correct oval shape. It is difficult to get
an idea of how they achieved such a degree of correctness, in view of the fact that the natives have no other
instruments than flakes of flint and various shells." (Sentinella 1975, 190). [Szabad fordításban: Avrajban
néhány igen nagyméretű, meglepően szabályos tabir-t láttam. Nehezen tudja az ember elképzelni,
mily módon tudják ilyen szép szabályosra kiformálni, hiszen ismeretes, hogy a bennszülötteknek a
kovakő-szilánkokon és éles kagylódarabokon kívül semmiféle szerszámuk nincsen. (Mikluho-
Makláj 1962, 155‒156) A tabir fából készült edény vagy tál.]

● Miklucho-Maclay (1873, 10) írta, hogy a pápuák esetében "Zwischen dem 5n und 14n Jahre werden
die Haare öfters rasirt oder abgeschnitten. Früher brauchte man zum Haarschneiden Bambumesser, zum
Rasiren scharfe Feuersteinbruchstücke und den scharfen Rand gewisser Gräser; seit meiner Ankunft haben
die Eingeborenen bald die schneidenden Eigenschaften des Glasses kennen gelernt und jetzt rasiren sie sich
das Haar mit Glasscherben, falls sie welche bekommen können." [Szabad fordításban: 5 és 14 éves kor
között a hajat gyakran leborotválják vagy levágják. Régebben bambuszkést használtak a haj
levágására, és borotválkozáshoz éles kovakődarabokat és bizonyos fűszálak éles szélét használták;
az én érkezésem óta a bennszülöttek hamarosan megismerték az üveg vágási tulajdonságait, és
most üvegszilánkokkal borotválják a hajukat, ha kapnak.]

● Comrie (1877, 111) a Huon-öbölből egy obszidián kést említett. Ami a körülmetélést illeti, a
véleménye szerint a szokás általánosnak tűnt Új-Guinea délkeleti partvidékén, és a műtétet egy
darab obszidiánnal hajtották végre.

11
● Stone (1880, 3) a Boigu-sziget [más néven Malu Kiyay vagy Malu Kiwai a Torres-szorosban;
Ausztrália legészakibb lakott szigete, Queensland államban található] lakosairól írta, hogy "Several
wore wigs, like mops, having shaved their heads by means of pieces of shell or glass.", azaz, "Többen parókát
viseltek, mint a hajcsomót, miután kagyló- vagy üvegdarabokkal borotválták le a fejüket.".
"On going into mourning, they shave off all their hair with a piece of shell (or glass when they can get any)
in the most dexterous manner …" (ibid., 78), azaz, "Amikor gyászolnak, a legügyesebb módon
borotválják le az összes hajukat egy darab kagylóval (vagy üveggel, ha tudnak ilyet szerezni) …".

● Powell (1883a, 510) írta az Új-Guinea északkeleti részén, "Cape King William"-fok környéki
bennszülöttekről: "The natives use obsidian for a great number of purposes, such as for shaving their heads
and faces, carving wood, &c. The summit of the Finisterre range being; nearly always obscured by clouds and
mist, I had no opportunity of observing whether there was an active volcano or not among the mountains; but
judging by the indications, I strongly suspect that there is." [Szabad fordításban: A bennszülöttek számos
célra használják az obszidiánt, például fejük és arcuk borotválására, fafaragásra, stb. Mivel a
Finisterre-hegység csúcsát szinte mindig felhők és köd takarta, nem volt alkalmam megfigyelni,
hogy van-e ott aktív vulkán a hegyek között vagy sem; de a a jelek alapján erősen gyanítom, hogy
igen.]

● Powell (1883b, 165) Új-Britannia Gazella-félszigetének Kininigunun körzetében és a Blanche-

öböl környékén lakó bennszülöttekkel kapcsolatban írta, hogy "The surgical instruments used by these
natives are a piece of obsidian, a shark's tooth, and if obtainable a piece of glass bottle.", azaz, "A
bennszülöttek által használt sebészeti eszközök egy darab obszidián, egy cápafog, és ha
beszerezhető, egy üvegpalack egy darabja.". A földkemencében sült malac elkészítésével
kapcsolatban írta, hogy "it is taken out and the skin is divided into little squares with a sharp shell or piece
of obsidian." (ibid., 174), azaz, "kiveszik, és a bőrt kis négyzetekre osztják éles kagylóval vagy
obszidián-darabbal ". Az Új-Britannia északkeleti részén, a Hixon-öböl keleti partján felételezett
obszidiánnal kapcsolatban Powell azt írta, hogy "the natives apply it to all manner of uses, for shaving
their heads, bleeding themselves, cutting and carving wood, an also for circumcision, which is general habit
amongst them here" (ibid., 217), azaz, "a bennszülöttek mindenféle célra alkalmazzák, a fejük
borotválására, véreztetésre, favágásra és fafaragásra, valamint körülmetélésre is, ami itt általános
szokás."

● Hager (1886, 62) a "Cape King William"-fok és "Fortification Pont"-fok közötti partszakasz
bennszülötteiről írta, hogy "Nach den großen Mengen von Bimstein zu urteilen, welche die Ebenen
bedecken, ist der Boden vulkanisch. Benutzen ja auch die Eingeborenen Obsidian (hartes Lavaglas) um die
Haare zu rasieren und Holz zu schneiden.", azaz, "A síkságot borító nagy mennyiségű habkőből ítélve
a talaj vulkanikus eredetű. Végül is a bennszülöttek obszidiánt (kemény lávaüveg) használnak
hajborotváláshoz és fakivágáshoz.". [Hager következtetésének nincsen geológiai alapja, a helyi
vulkanizmus nem eredményezett obszidián előfordulást (ld. St. John 1967). Minden bizonnyal
kereskedelmi úton beszerzett obszidiánról lehetett szó.] Az Admiralitás-szigetek lakóinak
leírásakor említette, hogy "Die Augen, über denen man die Brauen mit Obsidian abrasiert, sind von
dunkelbrauner Farbe, die Backenknochen hervortretend; die Nase ist klein." (ibid., 140), azaz, "A szemek,
amelyek fölött a szemöldök obszidiánnal van leborotválva, sötétbarna színű, az arccsont
kiemelkedő; az orr kicsi.". "Sehr begierig sind sie auf Eisen, von dessen Überlegenheit über ihre Obsidian-
und Muschelwerkzeuge sie überzeugt sind; das einheimische Beil besteht aus einem Holzgriff mit Spalte, in
die ein Stein eingezwängt wird; bei den Messern befestigt man mit Klebstoff und Schnur die Obsidianspitze

12
an den Griff." (ibid., 142), azaz, "Nagyon vágynak a vasra, amelynek az obszidián és
kagylószerszámaikkal szembeni felsőbbrendűségéről meg vannak győződve. A bennszülöttek
fejszéje hasított fanyélből áll, amelybe egy követ ékeltek; a kések esetében az obszidiánhegyet
ragasztóval és zsinórral rögzítik a nyélhez.".

● Schellong (1889) részletesen ismertette a Barlum ünnep lefolyását Finschhafen [Huon-félsziget]

környékén. "Das zu schildernde Beschneidungsfest bildet den Mittelpunkt eines bemerkenswerthen
Festcyclus, dessen Dauer sich im Ganzen auf ein Jahr beläuft. Es ist dieses die barlum-Zeit, das barlum-Jahr,
das barlum." (ibid., 186), azaz, "A leírandó körülmetélési fesztivál egy figyelemre méltó fesztiválciklus
középpontja, melynek időtartama egy egész évre rúg. Ez a barlum-idő, a barlum-év, a barlum.".
Schellong röviden utalt a körülmetélés eszközének, az obszidián késnek az elkészítésére: "Es wurde
ein Obsidianklumpen von der Grösse eines Kindskopfes herbeigeschleppt, desgleichen ein paar kleine harte
Steine, mittelst welcher durch kurzen Anschlag kleine Scherben von Obsidian losgeschlagen wurden; jedesmal
, wenn der klinkende Sprung erfolgte, machten diese würdigen Männer den grässlichsten Lärm …" (ibid.,
186), azaz, "Egy gyermekfej nagyságú obszidiándarabot hoztak magukkal, valamint néhány kisebb
kemény követ, amelyekkel egy rövid ütéssel apró obszidiánszilánkokat ütöttek le; minden egyes
alkalommal, amikor a szilánk csengő hangú leválása megtörtént, ezek a méltó(ságos) emberek a
legszörnyűbb zajt csapták …"

● Schellong (1891, 160) a Finschhafen környékén lakó Jabim törzsről [más néven Jabêm, Yabem;
ausztronéziai nyelvet beszélő törzs] írta: "Wenn das Haar eine bestimmte Länge erreicht hat, wird es
mittelst des Obsidianmessers rasirt.", azaz, "Amikor a haj elért egy bizonyos hosszúságot,
obszidiánkéssel leborotválják. ". A Tami-sziget lakói körében "Tättowirungen begegnet man häufig im
Gesicht und an den unteren Extremitäten. Dieselben stellen gewöhnlich Zeichnungen von 4- oder 5-eckigen
Figuren dar. Bei der Herstellung der Tättowirungen wird die Haut mittelst Obsidians geritzt und in den
noch blutenden Riss frisch bereitetes Kohlenpulvre (durch verkohlen eines Palmblattes gewonnen)
hineingetrieben." (ibid., 179). [Szabad fordításban: A tetoválások gyakran találhatók az arcon és az
alsó végtagokon. Ezek általában 4- vagy 5-szögű alakzatok rajzait ábrázolják. A tetoválások
elkészítéséhez a bőrt obszidiánnal megkarcolják, és frissen készített szénport (amelyet pálmalevél
elszenesítésével nyernek) a még mindig vérző hasadásba dörzsölik.]

● E. Dollmann kereskedő és A. Richter gazdálkodó (Nachrichten 1888, 225) a Finschhafen

környéki bennszülöttekről tájékoztattak: "So dient ihnen als Rasirmesser ein Stück Obsidian, eine
Muschelschaale, ein Faden Bambusrohr und neuerdings hauptsächlich die Flaschenscherbe. … Gleich einfach
ist ihr Küchenmeffer, mit dem sie Kochbananen schälen, Yams oberflächlich reinigen und Fleisch zertheilen;
es besteht aus einem länglichen Stück Bambusrohr, dem sie durch sehr geschicktes Abziehen eines Theiles der
Gefäßbündel eine gute Schneide geben." [Szabad fordításban: A bennszülöttek által használt eszközök
általában nagyon egyszerűek, de mindig nagyon hatékonyak. Használnak például egy darab
obszidiánt, egy kagylóhéjat, egy bambusznádszálat, és újabban főként egy palackszilánkot
borotvakésként. … Ugyanilyen egyszerű a konyhakés, amellyel a főzni való banánt hámozzák, a
jamgyökér felületét tisztítják, és a húst vágják; ez egy hosszúkás bambusznáddarabból áll, amelyet
az edénynyaláb (szállítóköteg, érköteg, fasciculum, a páfrányok és magról kelő növények
(angiospermák, gymnospermák) két, szálak formájában egymás mellett fekvő vezetőszövet-
komplexumának elnevezése) egy részének nagyon ügyes lehúzásával tesznek jó élűvé.]

● Finsch (1893) Új-Guinea számos területéről említi az obszidián, újabb időkben az üvegdarabok
felhasználását. Az Új-Guinea déli tengerparti területén, Port Moresby környékén lakó Motu törzsnél

13
az a szokás, hogy "Bei den Motu tragen verheiratete Frauen kurzes Haar (Seite 303, Fig. 5) oder rasieren
den Kopf (mit Obsidiansplittern, jetzt mit Glasscherben) völlig." (ibid., 306 [92]). [Szabad fordításban: A
Motu-k közül a házas nők rövid hajat viselnek (303. oldal, 5. ábra), vagy teljesen leborotválják a
fejüket (obszidiánszilánkokkal, most üvegdarabbal, üvegcseréppel).] Új-Guinea délkeleti végéből
említette: "Obsidian (Nr. 21, 1 Stück); Fergusson-Insel, d'Entrecasteaux. Splitter dieser glasartigen Lava
wurden früher mit Vorliebe zum Rasiren benützt, sind aber jetzt meist durch Glasscherben verdrängt worden.
Das Material stammt vermutlich von Goodenough-Insel, wo es noch jetzt thätige Vulcane gibt, und wird zum
Theil jetzt noch weit verhandelt; so sah ich auf Teste-Insel noch Obsidianstücke." (ibid., 25 [163]). [Szabad
fordításban: Obszidián (21. sz., 1 db); Fergusson-sziget, d'Entrecasteaux. Ennek az üveges lávának
a szilánkjait egykor előszeretettel használták borotválkozáshoz, de mára már többnyire
üvegdarabok váltották fel. Az anyag valószínűleg a Goodenough-szigetről származik, ahol még
mindig vannak aktív vulkánok, és egy része még mindig széles körben kerül forgalomba; láttam
obszidiándarabokat a Teste-szigeten [másképpen Wari-sziget].] "Obsidian habe ich in Kaiser Wilhelms-
Land niemals gesehen. Ich bemerke dies deshalb weil Powell den mannigfachen Gebrauch dieser Lava be den
Eingeborenen des Terrassenlandes ausdrücklich hervorhebt.1) 1) »The Natives use obsidian for a great number
of pusposes, such as for shaving their heads and faces, carving wood etc.«" (ibid., 72 [210]). [Szabad
fordításban: Soha nem láttam obszidiánt Kaiser Wilhelms-Land területén. Ezt azért jegyzem meg,
mert Powell kifejezetten hangsúlyozza ennek a lávának a teraszos vidék őslakosai általi sokrétű
felhasználását.1 1) A bennszülöttek számos célra használják az obszidiánt, például fejük és arcuk
borotválására, fafaragásra, stb. [ld. Powell 1883a, 510]] "S. 103 [21]. Zu Werkzeuge. Der Kat. M. G. (S.
74, Nr. 1911) verzeichnet von Neu-Britannien »Obsidian, ein grösseres Stück und Splitter desselben, die
letzteren werden unter Anderem zum Anfertigung von Schnitzarbeiten benutzt«. Das Vorkommen dieser
glasartigen Lava im Bismarck-Archipel ist bis jetzt noch nicht mit Sicherheit nahchgewiesen und die
Vermuthung, dass die betreffenden Stücke (wie Anderes) durch Schiffsverkehr von den Admiralitäts-Inseln
hierher gelangten, vorläufig noch berechtigt." (ibid., 392 [630]). [Szabad fordításban: 102. [21] o[ldal]. A
szerszámokhoz. A Kat. M.G. (74. o., 1911. sz.) New Britannia területéről feljegyzi: »Obszidián, egy
nagyobb darab és annak szilánkjai, utóbbit többek között faragványok készítésére használják«.
Ennek az üveges lávának a Bismarck-szigetcsoportban való előfordulása még nem bizonyított
biztosan, és egyelőre jogos az a feltételezés, hogy a szóban forgó darabok (a többi darabhoz
hasonlóan) az Admiralitás-szigetekről hajóval szállítva kerültek ide.]

● Guise (1899, 209) Új-Guinea déli részén, a Wanigela-folyó (más néven Kemp-folyó vagy Kemp
Welch-folyó) torkolatánál élő és a "Hood Point"-fokot benépesítő törzsekkel foglalkozó írásában
említette, az újdonsült férjes asszonyokkal kapcsolatos szokást. Az esküvőt követő napon "Her head
is now closely shaven with a piece of obsidian or glass bottle, and she is ever afterwards compelled to keep it
so. On the centre of the naked cranium a small tattoo mark, about an inch long, is placed.", azaz, "A fejét
most egy obszidián- vagy üvegpalackdarabbal leborotválják, és ezt ezután is kénytelen így tartani.
A csupasz koponya közepén egy kis, körülbelül egy hüvelyk hosszúságú tetováló jelet helyeznek
el.". [Noha Guise cikke számos, a tetoválásra vonatkozó utalást tartalmaz, de nem említette, hogy a
tetoválást milyen eszközzel végezték. Valószínűsíthető, hogy ez a borotválásra is alkalmazott
obszidián- vagy üvegpalackdarab lehetett.]

● Hagen (1899, 168, Tafel 21) írta a hajborotválással kapcsolatban: "Die Neu-Mecklenburger und
Bukaleute, welche mir zu Gesicht gekommen sind, trugen alle das Haar ziemlich kurz und rasirten es öfters
vermittelst Glasscherben. Eine solche Scene findet sich auf dem nebenstehenden Bilde dargestellt, weilches
mein Assistent Kunzmann seinerzeit aufgenommen und mir freundlich zur Verfügung gestellt hat.", azaz,
"Neu-Mecklenburg ["New Ireland", Új-Írország] és Buka [Buka a Salamon-szigetek egyik legészakibb

14
szigete] lakói, akikkel találkoztam, mindannyian meglehetősen rövid hajat viseltek, és gyakran
törött üveggel borotválták. Egy ilyen jelenetet ábrázol a mellékelt kép, amelyet asszisztensem,
Kunzmann készített annak idején, és szíveskedett rendelkezésemre bocsátani."
Az Astrolabe-öbölben fekvő Bogadjim faluban végzett körülmetéléssel kapcsolatban írta: "Auch
die Bogadjim-Leute gebrauchen trotz ihrer eisernen Messer in Hülle und Fülle zur rituellen Beschneidung
noch Bambussplitter und Obsidianmesser." (ibid., 192), azaz, "Még Bogadjim lakói is, annak ellenére,
hogy rengeteg vaskésük van, még mindig bambuszszilánkokat és obszidián késeket használnak a
rituális körülmetéléshez.". Bogadjim faluban a körülmetélés a következőképpen történt: "Die zu
Beschneidenden werden von den Männern nach dem Asaplatz an Wasser (eines kleinen Flüsschens) gebracht.
Dort nimmt ein Mann, der die Sache, wie es scheint, als Spezialität betreibt — er schlachtet z. B. auch alle
Schweine — die Beschneidung in der Weise vor, dass der Junge flach mit dem Rücken auf die Erde gelegt
wird. Ein Mann hält ihm die ausgestreckten Arme, der Operateur setzt sich auf dessen Beine, schiebt unter
das praeputium ein etwas flaches Stückchen Holz, und schneidet nun mit einer Glasscherbe (früher war's
wohl ein Obsidianstückchen), mit einem Zuge ein Stück des oberen Theils desselben ab." (ibid., 236)
[Szabad fordításban: A férfiak a körülmetélendő fiúkat az Asa helyszínére viszik a vízhez (egy kis
folyóhoz). Ott egy férfi, aki, úgy tűnik, specialitásként végzi ezt a dolgot ‒ ő vágja le például az
összes disznót is ‒, úgy végzi el a körülmetélést, hogy a fiút a hátával a földre fektetik. Egy férfi
tartja a kinyújtott karját, a sebész a lábára ül, egy kissé lapos fadarabot tol a praeputium (fityma)
alá, és most egy üvegdarabbal (régebben valószínűleg obszidiándarab volt) levág egy darabot a
felső részéből.] A körülmetélt fiúk a fájdalomágyukon várják gyógyulásukat az Asa házban, négy
hónapon keresztül. Ezután egy mosakodás következik és "Nach dem Waschen wurden die Haare um
Stirn, Schläfe und Hinterhaupt wegrasirt und zwar vermittelst einer Glasscherbe, wobei die Haut weidlich
geschunden wurde.", azaz, "Mosakodás után a homlokon, a halántékon és a fej hátulján lévő hajat egy
üvegszilánkkal lenyírták, ami súlyosan megkínozta a bőrt. ". [az Asa ház egy kizárólag kultikus
célokra épített épület] Hagen egy gyógyítási módszert is ismertetett: "Man hat sogar schon ein Begriff
von operativer Heilmethode und macht ganz rationell bei Entzündungen und noch nicht aufgebrochenen
Geschwüren Blutentziehungen, indem man mit einer Glasscherbe an der betreffenden Stelle oft hunderte von
kleinen Schnittchen ritzt." (ibid., 257), azaz, "Még a sebészeti kezelésről is van fogalmuk, és
racionálisan kiszívják a vért a még fel nem szakadt gyulladásokból és fekélyekből, gyakran úgy,
hogy egy üvegdarabbal több száz apró vágást ejtenek az érintett területen.". "Rationelle Heilmethoden
sind bei Kopfschmerz festes Umbinden des Kopfes mit einem Tuch und das vorerwähnte Ritzen der Stirnhaut
mit einem Glassplitter, also Blutentziehung, was durch die Frauen besorgt wird.", azaz, "A fejfájás
racionális gyógymódja a fej szoros összekötése egy kendővel, és a homlok bőrének megkarcolása
egy üvegdarabbal, azaz a vérvétel, amit az asszonyok végeznek.".

● Seligmann & Joyce (1907, 325‒341, Plate VIII) beszámolója a megelőző években, Brit Új-Guinea
területén, terepkutatás, illetve bányászati tevékenység során előkerült régészeti leletek rövid
ismertetése. A leletek között jelentős szerep jutottak az obszidiánból készült tárgyak, amelyek
nyersanyaga a D'Entrecasteaux-szigetek valamelyikéről származott. A régészeti felfedezések
többsége Brit Új-Guinea északkeleti partvidékén, a Mumba-folyó és a Collingwood-öböl közötti
területhez kapcsolódott "but single obsidian objects have been obtained from Misima in the Louisiade
archipelago, from Goodenough Island and from Murua;", azaz, "de egyes obszidián tárgyakat szereztek
a Louisiade-szigetcsoportban található Misima-szigetről, Goodenough-szigetről és Murua-
szigetről.". [Muru-sziget, más néven Muyua, Woodlark Island, Woolark, vagy Woodlarks, a
Woodlark-szigetcsoport fő tagja.]. A Bartle-öbölben talált kis méretű obszidián töredékekkel
kapcsolatban azt írták a szerzők, hogy "These fragments were until recently used for scarification for
medical purposes, and the blocks from which they were struck were stated to have been brought from

15
Goodenough Island for this purpose; but it was said that no larger fragments were in existence, that
implements were never made of obsidian, and that no one had ever heard or thought of applying it to any use
of this kind.". [Szabad fordításban: Ezeket a töredékeket egészen a közelmúltig orvosi célokra
használták, és a tömböket, amelyekről leütötték őket, állítólag a Goodenough szigetről hozták erre
a célra; de azt mondták, hogy nagyobb töredékek nem léteznek, hogy obszidiánból soha nem
készítettek eszközöket, és hogy soha senki nem hallott vagy gondolt arra, hogy ilyen célra
használják.] "At Wagawaga, in Milne Bay, fragments of obsidian, formerly used for bleeding and
scarification, though less abundant, were not uncommon, and here they were said to have been obtained from
a place called Hiliwau, described as near East Cape, where, according to a some doubtful statement, obsidian
boulders were found in the jungle. One of us (C. G. S.) was shown a lump of obsidian about as big as an
orange from which small masses had evidently been struck, and also a rather large piece of a volcanic glass, of
a brownish red colour, said to have been brought from the same locality. But, again, it was denied that
implements of obsidian had ever been made either at Wagawaga or elsewhere, and the same was said at
Tubetube in the Engineer Group, where the fragments of obsidian used for medical scarification were formerly
imported from Duau, the largest island of the D'Entrecasteaux group." [Szabad fordításban: A Milne-
öbölben lévő Wagawagában (más néven Wagga Wagga) nem voltak ritkák a korábban vérzésre és
sebhelyképzésre (valószínűleg hegtetoválásra) használt obszidiándarabok, bár kevésbé bőségesek,
és itt állítólag egy Hiliwau nevű helyről szerezték őket, amelyet az "East Cape"-fok közelében
lévőnek írtak le, ahol egy kétes állítás szerint obszidiántömböket találtak a dzsungelben.
Egyikünknek (C. G. S. ~ C. G. Seligmann) mutattak egy narancs nagyságú obszidiándarabot,
amelyből nyilvánvalóan kisebb darabokat ütöttek le, valamint egy meglehetősen nagy, barnásvörös
színű vulkáni üvegdarabot, amely állítólag ugyanonnan származik. De ismét tagadták, hogy valaha
is készítettek volna obszidiánból eszközöket akár Wagawaga-ban, akár máshol, és ugyanezt
mondták az "Engineer" csoportban lévő Tubetube-ban is, ahonnan az orvosi sebhelyképzésre
használt obszidiándarabokat korábban Duau-ból (más néven Normanby-sziget), a D'Entrecasteaux-
csoport legnagyobb szigetéről hozták be.]
A szerzők hivatkoztak Dr. Rudolf Pöchre (1870‒1941, osztrák származású orvos, antropológus és
etnológus), aki sok obszidiántöredéket talált Rainuban [Wanigela falu mellett, a Collingwood-
öbölben], ahol az egyik korábban nem bolygatott hulladékhalomba ásott bele [Pöch 1907a, 1907b;
vö. Egloff 1971, 62]. Pöch azt is állította, hogy a Collingwood-öböl és a Cape Nelson-félsziget
lakossága körében nem talált használt obszidián eszközt, jóllehet az obszidián magkövek,
amelyekből apró szilánkokat ütöttek le, amikor borotválkozáshoz vagy hegesítéshez kellettek,
általános használatban voltak.

● Seligmann (1910, 536) az "Engineer" csoportban lévő Slade-szigeten fekvő Tubetube településről
írta: "From Duau come obsidian (nabuka), slivers of which were formerly used for shaving and scarification,
and the slabs of stone used for the hearth of fireplaces and also formerly as whetstones.", azaz, "Duau-ból
származik az obszidián (nabuka), melynek szilánkjait korábban borotválkozásra és sebhegesítésre
(hegtetoválásra) használták, a kőlapokat pedig a tűzhelyek padlójára, illetve korábban fenőkőként
is használták.".

● Chignell (1911) misszionárius 1907-től a Collingwood-öbölben fekvő Wanigela (Wanigera)

misszión teljesített szolgálatot. Könyvében az obszidián használatát számos helyen említette.
"… the Father of Thomas was simply "gone". The general opinion was still that the "Daus" had "got him,"
though a few of the younger and more bloodthirsty men were sure that he had been speared by the Doriri. It
was at this stage that the women got hold of pieces of shell and broken bottles and obsidian, and slashed their
temples and breasts repeatedly as they wailed." (ibid., 94). [Szabad fordításban: … Tamás atya egyszerűen

16
"eltűnt". Az általános vélemény még mindig az volt, hogy a "Dau"-k "kapták el", bár néhány fiatalabb
és vérszomjasabb ember biztos volt benne, hogy a Doriri–k lándzsázták meg. Ekkor az asszonyok
kagylódarabokat, törött üvegeket és obszidiánt kaptak a kezükbe, és jajveszékelés közben többször
felhasították a halántékukat és a mellüket. A Doriri-k A Cape Nelson-félsziget mögötti harcias hegyi
törzs(ek) tagjai.]
"Our girls shave their heads when they marry, and scrape away their eyebrows with the same chip of
obsidian or edge of broken bottle …" (ibid., 116). [Szabad fordításban: Lányaink leborotválják a fejüket,
amikor összeházasodnak, és lekaparják a szemöldöküket ugyanazzal az obszidiándarabbal vagy
egy törött üveg szélével.]
"The old grandmother rattled about in a dark corner, and before I knew what she would be at, she had pulled
out a sharpened flake of obsidian, and gashed Simon's swollen cheek until the blood flowed freely." (ibid., 153).
[Szabad fordításban: Az öreg nagymama egy sötét sarokban zörgött, és mielőtt tudtam volna, hogy
mire készül, előhúzott egy kiélesített obszidiánszilánkot, és addig vagdosta Simon feldagadt arcát,
amíg a vér szabadon folyt.]
"The New Guinea razor is chipped from a piece of obsidian, or volcanic glass, which is sometimes found
hereabouts, though most of it has been brought back from Goodenough Island by the adventurous seafaring
men who used to go thither on trading expeditions with their tapa cloth, and sago, and earthenware pots."
(ibid., 315). [Szabad fordításban: Az új-guineai borotvát egy darab obszidiánból vagy vulkáni
üvegből faragták ki, amelyet néha találnak errefelé, bár a legtöbbet a Goodenough-szigetről hozták
magukkal a kalandvágyó tengerészek, akik kereskedelmi expedíciókat indítottak oda a tapa
ruhájukkal, a szágóval és az agyagedényeikkel.]
"The platform under Sokiram's house had been cut away and lowered to the ground, and the dead man lay
upon it, in full war paint, tricked out with all his finery of feathers and tusks and shells, and held on either
side in the arms of his wife and his old mother. Their heads were newly shaven, and their faces covered with
coagulated blood; and still from time to time cut themselves anew, keeping time, as did all the other wailing
women, with the rhythm of the Song of Death. All about, sitting together under every house, were groups of
women who gashed their temples with obsidian razors or shells, and for days afterwards, as always when some
one has died in the village, they went about with unwashed faces scarred and blackened with congealed blood."
(ibid., 346‒347). [Szabad fordításban: A Sokiram háza alatti emelvényt levágták és a földre
eresztették, és a halott férfi ott feküdt rajta, harci festéssel, tollakból, agyarakból és kagylókból álló
díszben, és kétoldalt a felesége és az öreg anyja karjaiban tartották. A fejüket frissen borotválták,
arcukat alvadt vér borította, és még mindig időről időre újravágták magukat, a többi jajgató
asszonyhoz hasonlóan a "Halál dalának" ritmusát követve. Körös-körül, minden ház alatt együtt
ültek az asszonyok csoportjai, akik obszidián borotvával vagy kagylóhéjjal vagdosták fel a
halántékukat, és napokig, mint mindig, ha valaki meghalt a faluban, mosdatlan, a megalvadt vértől
sebhelyes és feketére festett arccal jártak körbe.]

● R. Neuhauss (1911) háromkötetes munkájának az első kötete egy átfogó ismertetés Német Új-
Guinea-ról, foglalkozott a pápuák antropológiai, lingvisztikai kérdéseivel, anyagi kultúrájukkal,
szociális és vallási életükkel, művészetükkel.
Neuhauss érintette a Huon-félszigeten található kőbuzogányok kérdését, amelyekről a
bennszülöttek közül senki nem tudta, hogy kik készítették és hogy mikor készültek. A
bennszülöttek továbbá nem tekintették a buzogányokat a fegyverüknek. Nem léteztek újabb
eredetű darabok; minden buzogányon a régiség összetéveszthetetlen nyomai voltak.
Meggyőződése szerint hogy minden kőbuzogány egy előnépességtől származott, majd
megemlítette, hogy: "Auf eine Vorbevölkerung weisen vielleicht auch Funde auf dem Logaueng, südlich von
Finschhafen hin. Den etwa 250 m über dem Meere gelegenen Platz bewohnten seit Menschengedenken keine

17
Eingeborenen. Dort fanden sich nun beim Umgraben des Bodens zahlreiche reich verzierte Topfscherben,
Obsidiansplitter, alte Steinbeilklingen und einige roh bearbeitete, kleine Steine, wie sie gegenwärtig zu
Zaubereizwecken verwendet werden.". (ibid., 145) [Szabad fordításban: A Finschhafentől délre fekvő
Logauengben [Logaweng] talált leletek szintén egy előnépességre utalhatnak. A mintegy 250
méterrel a tenger felett fekvő helyen őslakosok emberemlékezet óta nem éltek. A föld felásásakor
számos gazdagon díszített cserépedényt, obszidiánszilánkot, régi kőbaltapengéket és néhány
durván megmunkált, apró követ találtak ott, amelyeket jelenleg mágikus célokra használnak.]
"Der Papua kann mit seinem Bartwuchs nicht viel Staat machen; das weiß er recht gut und beseitigt daher
die vorhandenen Stoppeln. Dies geschieht auf verschiedene Weise: sehr verbreitet ist die Benutzung von
Obsidiansplittern. Da Obsidian in Kaiser-Wilhelmsland nicht vorkommt, führt man denselben vom
Bismarck-Archipel her ein. Neuerdings treten Flaschenscherben an seine Stelle, die, wenn sie gut geschlagen
sind, die Schärfe eines Rasiermessers erreichen. Für eine kleine Operation, die ich vornehmen mußte, stand
kein hinreichend scharfes Messer zur Verfügung; daher schlugen die Schwarzen eine Glasscherbe zurecht,
welche in vollendetster Weise die Stelle des Messers vertrat und außerdem den Vorteil vollkommener Aseptik
hatte." (ibid., 187) [Szabad fordításban: A pápua nem sokat tud kezdeni a szakáll növekedésével; ezt
nagyon jól tudja, és ezért eltünteti a meglévő borostát. Ezt többféleképpen teszik: nagyon gyakori
az obszidiánszilánkok használata. Mivel az obszidián nem fordul elő Kaiser-Wilhelmsland-on, a
Bismarck-szigetvilágból importálják. Újabban üvegszilánkok veszik át a helyét, amelyek jól
kidolgozva elérik a borotva élességét. Egy kis műtéthez, amelyet el kellett végeznem, nem állt
rendelkezésemre elég éles kés; ezért a feketék üvegszilánkot ütöttek le, amely a legtökéletesebben
vette át a kés helyét, és megvan az az előnye is, hogy teljesen aszeptikus.]
"Schwarztätowierung findet man bei der Küstenbevölkerung häufig, doch wurde dieselbe erst in neuester
Zeit eingeführt, und zwar durch die Bewohner des Bismarck-Archipels … Nur bei den Tami besteht seit langer
Zeit die Methode des Schwarztätowierens; natürlich haben auch sie diese Kenntnis früher aus dem Bismarck-
Archipel geholt, da sie ihre Fahrten bis dorthin ausdehnten. Da nun die Tami mit den Bakaua und Jabim in
lebhaftem Handelsverkehr stehen, verpflanzten sie das Tätowieren dorthin schon vor Ankunft der Europäer.
Sie nehmen eine Hautfalte zwischen die Finger, machen mit Obsidian Einschnitte und schmieren mit Öl
vermischte Kohle in die Wunde." (ibid., 191‒192) [Szabad fordításban: A fekete tetoválás gyakran elő-
fordul a tengerparti lakosság körében, de csak a közelmúltban, nevezetesen a Bismarck-szigetcso-
port lakói vezették be... Csak a Tami szigetlakóknál létezik már régóta a fekete tetoválás módszere;
természetesen korábban ők is a Bismarck-szigetcsoportról szerezték ezt a tudást, hiszen utazásaikat
oda is kiterjesztették. Mivel a Tami szigetlakók élénk kereskedelmet folytatnak a Bakauakkal és a
Jabimokkal, a tetoválást már az európaiak érkezése előtt átültették oda. Az ujjaik közé vesznek egy
bőrredőt, obszidiánnal bemetszést ejtenek, és olajjal kevert szenet kennek a sebbe.]
"Im Gegensatze zu den Schwarztätowierungen sind Narbenverzierungen in Kaiser-Wilhelmsland schon
seit alter Zeit überall im Gebrauch und zwar bei dem weiblichen Geschlecht in weit umfangreicherem Maße
als beim männlichen; bei ersterem werden zur Zeit des Eintritts der Geschlechtsreife Narben in großer Zahl
auf Brust, Bauch und Rücken angebracht Die flachen, mehr strichförmigen Narben sind durch Einschnitt mit
Obsidiansplitter hergestellt, die mehr rundlichen oder ovalen, stark hervortretenden durch Einbrennen."
(ibid., 192) [Szabad fordításban: A fekete tetoválásokkal ellentétben Kaiser-Wilhelmsland-on ősidők
óta mindenütt használatosak a hegdíszek, a női nemnél sokkal nagyobb mértékben, mint a férfiak-
nál; az előbbieknél a nemi érettség idején nagyszámú heg kerül a mellkasra, a hasra és a hátra A
lapos, vonalasabb hegeket obszidiánszilánkokkal való bemetszéssel, a kerekebb vagy oválisabb, ki-
emelkedőbbeket égetéssel készítik.]
"der Papua merkte durch irgend einen Zufall, daß kastrierte Eber sich kräftiger entwickeln und fetter
werden als unbeschnittene. Dies macht er sich zunutze und kastriert die Tiere im ersten Lebensjahre. Bei den
Kai gibt es hierfür besondere Schweineschneider, welche die Hoden, die man sogleich verspeist, mit Obsidian

18
wegschneiden." (ibid., 262) [Szabad fordításban: A pápua véletlenül vette észre, hogy a kasztrált vad-
kanok erőteljesebben fejlődnek és kövérebbek lesznek, mint a körülmetéletlenek. Ezt kihasználja, és
az állatokat már az első életévükben ivartalanítja. A Kai népnek erre a célra speciális disznóvágóik
vannak, amelyek obszidiánnal vágják le a heréket, amelyeket azonnal elfogyasztanak.]
Ha egy falut egy várható ellenséges támadásról értesítenek, akkor "das gewarnte Dorf steckt spitze
Obsidiansplitter auf die Wege, an denen sich die Wanderer ihre Füße zerschneiden; auch bindet man, wo der
Pfad recht eng ist, zu beiden Seiten hakenförmig gebogene Obsidiansplitter fest, welche dem im Dunkel der
Nacht ahnungslos Vorübereilenden schlimme Wunden beibringen." (ibid., 310) [Szabad fordításban: a fi-
gyelmeztetett falu éles obszidiánszilánkokat helyez az ösvényekre, ahol a vándorlók megvágják a
lábukat; továbbá, ahol az ösvény elég keskeny, mindkét oldalra kampó alakú bszidiánszilánkokat
kötnek, amelyek az éjszaka sötétjében szörnyű sebeket okoznak a gyanútlan sietőknek.]
"Die Siassi versorgen das Festland hauptsächlich mit Schweinen, Eberhauern, bemalten Basttüchern,
Weiberschürzen, muschelbesetzten Flechtarbeiten, schwarzer Farbe, welche sie von Rook holen, und
Obsidian. In letzter Zeit ging der Handel mit Obsidian, dessen Splitter zum Rasieren, Beschneiden usw.
benutzt werden, sehr zurück, da die Schwarzen hierfür jetzt allgemein Glassplitter verwenden und das
notwendige Glas in Finschhafen durch bergmännischen Abbau gewinnen. Dort lagern nämlich ungeheuere
Mengen von zerschlagenen Bier-, Wein-, und Champagnerflaschen, deren Inhalt in der Jugendzeit unserer
Kolonie (1885‒1891) über Trübseligkeiten des Koloniallebens hinweg- und die viele zur Verfügung stehende
Zeit ausfüllen half." (ibid., 368) [Szabad fordításban: A Siassi-szigetiek elsősorban disznókkal, vad-
disznó agyarakkal, festett háncskelmékkel, női kötényekkel, kagylóval szegélyezett fonott kelmék-
kel, fekete festékkel, amelyet Rook-szigetről szereznek be, és obszidiánnal látják el a szárazföldet.
Az utóbbi időben az obszidián kereskedelme, amelynek szilánkjait borotválkozáshoz, körülmeté-
léshez stb. használják, jelentősen visszaesett, mivel a feketék ma már általában üvegszilánkokat
használnak erre a célra, és a szükséges üveget Finschhafenben "bányászattal" szerzik be. Hatalmas
mennyiségű összetört sörös-, bor- és pezsgősüvegeket tárolnak ott, amelyek tartalma gyarmatunk
ifjúkori napjaiban (1885‒1891) segített túljutni a gyarmati élet nyomorúságain és kitölteni a sok ren-
delkezésre álló időt.]
A "disznóvarázslással " kapcsolatban említette Neuhauss, hogy "Zwei Steine (kiazu) dienen dazu,
die Stelle kenntlich zu machen, wo ein Obsidianklumpen vergraben ist, welcher nur bei Beschneidungsfest-
lichkeiten benutzt wird. Diesen Steine, welche im Vergleich zu ihrer Größe ungewöhnlich schwer sind, wohnt
eine Zauberkraft inne: streicht man mit denselben die von einer Dorfschaft zum Verkaufe gestellten Schweine,
so werden auch diese im Verhältnis zu ihrer Größe ungemein schwer." (ibid., 404) [Szabad fordításban: Két
kővel (kiazu) jelölik meg azt a helyet, ahol egy obszidiánrögöt temetnek el, amelyet csak a körülme-
télési ünnepségek alkalmával használnak. Ezek a méretükhöz képest szokatlanul nehéz kövek má-
gikus erővel bírnak: ha a falu által eladásra kínált disznókat megsimítják velük, azok is hihetetlenül
nehézzé válnak méretükhöz képest.]
A gyógyítási eljárásokkal kapcsolatban "In großem Ansehen stehen die Blutentziehungen, denn das
"kranke" Blut muß entfernt werden, eine Ansicht, welche auch die europäische Medizin bis vor wenigen
Jahrzehnten beherrschte und in den Köpfen der Laien noch lange Zeit herrschen wird. Recht häufig findet
man daher an Stirn, Brust und Rücken des Papua die Narben der mit Obsidiansplittern oder Bambus-messern
zum Schröpfen beigebrachten Wunden." (ibid., 436) [Szabad fordításban: A vér levételét nagy becsben
tartják, mert a "beteg" vért el kell távolítani, ez a nézet néhány évtizeddel ezelőttig az európai or-
voslásban is uralkodott, és még sokáig uralkodni fog a laikusok tudatában. Ezért elég gyakori, hogy
a pápua homlokán, mellkasán és hátán, obszidiánszilánkokkal vagy bambuszkésekkel, köpölyözési
szándékkal okozott sebek hegeit találjuk.]

19
● R. Neuhauss (1911) háromkötetes munkájának a harmadik kötete német misszionáriusok írásait
tartalmazza Német Új-Guinea különböző törzseiről.
▪ Az első tanulmány, Ch. Keysser (1911) "Aus dem Leben der Kaileute." (A Kai emberek életéből.),
egy tényszerű tanulmány az anyagi kultúráról, az átmenet rítusairól, valamint a szellemekkel és a
varázslással kapcsolatos hiedelmek néhány aspektusáról. A Kai szó a Huon-félszigeten,
Finschhafen mellett, a tengerparton élő Jabim törzs szava, és a tengerparttal ellentétben erdőt vagy
szárazföldet jelent. A Kai szót általában e partszakasz erdős és hegyes hátországának lakóira
használják.
"Die Ohren werden auf doppelte Weise durchlöchert. … Nach der andern Weise wird das Ohrläppchen auf
einer weichen Unterlage mit einem Obsidiansplitter durchgeschnitten. Oft sind die Ohrlöcher so stark
ausgeweitet, daß man eine Kinderhand hindurchstecken kann. Zuweilen schlitzen die Ohrläppchen aus und
baumeln dann in zwei Zipfeln herab. Das Haar tragen die Kai meist lang, doch nur auf dem Ober- und
Hinderkopf; der Rand wir häufig mit Obsidian (jetzt mit Flaschenglas) ringsum wegrasiert." (ibid., 8).
[Szabad fordításban: A fülek átlyukasztása kétféleképpen történik … A másik módszer az, hogy a
fülcimpát puha felületen egy obszidián szilánkkal vágják át. Gyakran a fülön lévő lyukakat annyira
kiszélesítik, hogy egy gyermek kezét át lehet dugni rajta. Néha a fülcimpák kihasadnak, majd két
lebenyben lógnak lefelé. A Kai emberek általában hosszú hajat viselnek, de csak a fejük tetején; a
széleket gyakran obszidiánnal (most üveggel) borotválják le.]
Számos módszert alkalmaznak a törzset megtámadni akaró ellenséggel szemben, többek között
"Zuweilen bringt man ein Obsidianmesser wagrecht so am Wege an, daß die auf den schmalen Pfaden
vorwärts ziehenden Feinde sich am Halse verletzen und zum Rückzug bewogen werden." (ibid., 64). [Szabad
fordításban: Néha egy obszidián kést helyeznek el vízszintesen az út mentén úgy, hogy a keskeny
ösvényen haladó ellenségnek megsérüljön a nyaka, és visszavonulásra késztessék.]
"Beinahe als ein Universalheilmittel wird das Abzapfen von Blut angesehen. Daß man sich bei Kopfschmerz
mit einem Obsidian- oder Flaschenglassplitter einige Einschnitte in die Stirnhaut macht, daß man den Stich
eines giftigen Insekts (Hornis, Skorpion) aufschneidet, daß man bei einer frischen Wunde das Blut nicht bloß
laufen läßt, sondern auch noch mittels eines Stäbchens aus der Wunde klopft, ist ebenfalls nicht gerade
unsinnig." (ibid., 75). [Szabad fordításban: A vérvételt szinte általános gyógymódnak tekintik. Hogy
ha valakinek fáj a feje, obszidián- vagy üvegszilánkkal néhány vágást ejt a homloka bőrén, ha
mérges rovar (lódarázs, skorpió) csípését vágja fel, ha a friss sebből nemcsak hagyja kifolyni a vért,
hanem bottal ki is csapolja, az nem éppen értelmetlenség.]
"Von Milzschwellung und ihrer wahren Ursache, sowie von anderen Kinderkrankheiten kann der Papua
nichts wissen. Um nun den Krankheitsstoff aus dem Körper wieder abzuleiten, ritzt er den Fuß des Kindes
mit einem Obsidiansplitter und zapft ihm Blut ab. Mit demselben soll auch der Krankheitsstoff abfließen."
(ibid., 118). [Szabad fordításban: A pápua semmit sem tud a lépduzzanatról és annak valódi okáról,
sem más gyermekbetegségekről. Ahhoz, hogy a betegséget kivonja a szervezetből, egy obszidián-
szilánkkal megvágja a gyermek lábát, és vért szív belőle. A vérrel a kórokozó anyagnak is ki kell
áramlania.]

▪ A kötet harmadik tanulmánya, H. Zahn (1911) ("Die Jabim."), a Huon-öbölben, a Finschhafen

környékén, a tengerparton élő Jabim törzzsel foglalkozik. A Jabim régió a Huon-öböl bejáratánál, a
Cape Cretin-foktól délnyugatra található, és kezdetben csak Wagenggeng és Nasegalatu
[Nasingalatu] falvakig terjed ki a Bugumbi-folyó alsó folyásának két oldalán, valamint Qualansam
[Kwalansam] faluig, közvetlenül délre. a Buka-folyó torkolatától.
"Ein Jabimstamm ist auch in Samoahafen in Nähe der Markham-Mündung ansässig. Handelsbeziehungen
bringen diese Leute alljährlich in Berührung mit den eigentlichen Jabim, denn von Laukanu, südlich von
Samoahafen, werden Töpfe ausgeführt, bei den Jabim gibt es dagegen Mulden, Matten, Rötel, Obsidian usw.

20
zu holen, welche sie ihrerseits von den Tami- und Siassiinsulanern einhandeln." (ibid., 289). [Szabad
fordításban: A Markham-folyó torkolatánál, "Samoahafen"-ben is él egy Jabim törzs. A
kereskedelmi kapcsolatok révén e nép évente kapcsolatba kerül a valódi Jabimokkal, mivel a
"Samoahafen"-től délre fekvő Laukanu-ból edényeket exportálnak, míg a Jabimoktól teknőket,
szőnyegeket, vörös krétát, obszidiánt stb. szereznek be, amelyeket ők viszont a Tami és a Siassi
szigetek lakóival kereskednek.]
"Beliebt sind Narbenverzierungen, die man durch Einritzen mit Obsidiansplittern oder durch Einbrennen
herstellt. Über bestimmte Muster läßt sich Näheres nicht in Erfahrung bringen." (ibid., 290). [Szabad
fordításban: Népszerűek a hegdíszek, amelyeket obszidiánszilánkokkal való bemetszéssel vagy
égetéssel készítenek. A konkrét mintákról nem lehet többet megtudni.]
Zahn részletesen ismertette a körülmetélés szertartását is. "Von den Alten wird, ein Stück vom Dorfe
entfernt, am Beschneidungsplatze die eigentliche Balum-Hütte erbaut, zu welchem Zweck man zunächst eine
hohe Betelpalme mit dem gesamten Wurzelwerk ausgräbt. … Nach Fertigstellung dieser Hütte werden die
Balumhölzer geschwungen, lanzettförmige 30—40 cm lange flache Brettchen, die mit einer Schnur an einen
elastischen Stab befestigt werden. Unter dem Summen und Brummen der Hölzer führt man die im Dorf-lum
sitzenden Jungen hinaus zur Balumhütte. … Mehrere Männer, die auf beiden Seiten hinter der Eingangstür
der Hütte hocken, markieren durch unheimliches Brummen die Stimme des Unwesens. Hat der balum
sämtliche saku (Beschneidungskandidaten) verschlungen, so erfolgt an dem nebenan befindlichen Wasser die
Beschneidung, die mit Obsidiansplittern ausgeführt wird. Teils ist es eine Umschneidung, teils ein Einschnitt
in die Vorhaut." (ibid., 290). [Szabad fordításban: Az öregek a falutól nem messze, a körülmetélés
helyszínén építik a tényleges Balum- kunyhót. Ehhez először kiásnak egy magas bételpálmát az
összes gyökerével együtt. ... Ha ez a kunyhó elkészült, a Balum-fákat lóbálják, lándzsa alakú, 30-40
cm hosszú lapos deszkákat, amelyeket egy zsinórral egy rugalmas rúdhoz rögzítenek. A falusi lum-
ban [egy speciális ház] ülő fiúkat a fák zúgása és morgása közepette kivezetik a Balum-kunyhóhoz.
... A kunyhó bejárati ajtaja mögött kétoldalt guggoló több férfi kísérteties zümmögéssel jelzi a szörny
hangját. Miután a Balum felfalt minden saku-t (körülmetélésre jelölteket), a mellette lévő víznél kerül
sor a körülmetélésre, amelyet obszidiánszilánkokkal végeznek el. Ez részben körülmetélés, részben
a fityma bemetszése.] [a Balum-fa az ún. "zúgattyú", "búgattyú", "búgófa" ~ "csurunga".]

▪ S. Lehner (1911) tanulmánya ("Bukaua.") a Bukaua [más néven Bukawa, Bugawac, Gawac,
Kawac, ausztronéziai nyelvet beszélő törzs] törzzsel foglalkozik, amely a Huon-öböl északi partja
mentén lakik, a "Schollenbruchspitze"-foktól (jelenleg "Schollenbruch Point") kezdve egészen a
"Samoahafen"-öbölig (jelenleg "Salamaua Harbour").
"Ihre Tätowierung besteht aus unregelmäßigen Brand- oder Schnittnarben, die mit glühenden Holzstücken
von pop (Niponpalme) oder mit Obsidiansplittern ausgeführt werden." (ibid., 398). [Szabad fordításban:
Tetoválásuk szabálytalan égési vagy vágási hegekből áll, amelyeket a pop-ból (Nippon-pálma)
származó izzó fadarabokkal vagy obszidiánszilánkokkal készítenek.]
Az újszülöttekkel kapcsolatban írta Lehner, hogy "Nach etwa zwei Tagen rasieren die Großmutter
und Tanten, die sich in die Pflege des Kindes teilen, mittels Obsidian dem Kleinen den Kopf und Augenbrauen
und röteln ihn gehörig ein." (ibid., 401). [Szabad fordításban: Körülbelül két nap múlva a nagymama
és a nagynénik, akik osztoznak a gyermek gondozásán, obszidiánnal leborotválják a kicsi fejét és
szemöldökét, és rendesen kipirosítják.]
"Bei der Beschneidung wird der Junge völlig entblößt auf dem Boden ausgestreckt und an den
ausgebreiteten Händen und Füßen festgehalten, während der Operateur die Beschneidung in der Weise
vollzieht, daß er mit Obsidiansplitter (ka) bei Jungen mit kurzer Vorhaut dieselbe bis zu einem Zentimeter
aufschneidet, bei anderen mit langer Vorhaut ein Stückchen Haut abschneidet." (ibid., 407‒408). [Szabad
fordításban: A körülmetélés során a fiút teljesen meztelenül a földön nyújtják ki, és kinyújtott

21
kezeinél és lábainál fogva tartják, miközben a sebész úgy végzi a körülmetélést, hogy a rövid
fitymájú fiúknál obszidiánszilánkkal (ka) vágja fel a fitymát egy centiméter hosszan, a hosszú
fitymájúaknál pedig egy bőrdarabot vág le.]
"Um Quetschungen oder große Biß- oder Rißwunden zu reinigen, erweitern sie dieselben erst mit scharfem
Bambus- oder Obsidiansplitter, blasen sie aus oder benutzen einen noch unberührten, eben aus dem Schaft
gezogenen Grasstengel, um die Wunde von etwa anklebender Unreinigkeit zu säubern. … Mit
Obsidiansplittern (ka), neuerdings auch mit Glassplittern, werden kleine Einschnitte gemacht." (ibid., 469‒
470). [Szabad fordításban: A zúzódások, illetve a nagyobb harapás- vagy szakadási sebek
tisztításához először éles bambusz- vagy obszidiánszilánkokkal tágítják ki azokat, majd kifújják,
vagy egy épp csak kihúzott, érintetlen fűszállal tisztítják meg a sebet a rátapadt szennyeződésektől.
… A kisebb bemetszéseket obszidiánszilánkkal (ka), újabban üvegszilánkkal is csinálnak.]

▪ G. Bamler (1911) tanulmánya, "Tami.", a Tami törzs mitológiájával, vallási hiedelmeivel,

legendáival és elbeszélő történeteivel foglalkozik. A Tami-k Pápua Új-Guinea Morobe
tartományában élnek, a Huon-félsziget partjaitól tizenhárom kilométerre, Finschhafen-Gagidu-tól
dél-délkeletre, a Wanam és Kalal Tami-szigeteken, valamint a szárazföldön, a Tami-szigetekkel
nagyjából szemben lévő Malasiga parti faluban. Nyelvük egy ausztronéz nyelv, amely azonban nem
kapcsolódik szorosan a többi Huon-öbölbeli nyelvhez.
"Zum Beschneiden nahm man früher Obsidiansplitter, die man von einem besonderen Block, der eigens
für diesen Zweck bestimmt war, herunterschlug. Bei den letzten Beschneidungen benutzte man schon
Rasiermesser." (ibid., 503). [Szabad fordításban: A múltban a körülmetéléshez obszidiánszilánkokat
használtak, amelyeket egy speciális, kifejezetten erre a célra kijelölt tömbből ütöttek le. Az utolsó
körülmetélésekhez borotvát használtak.]
"Die Leute vom Hauptdorfe in Finschhafen: Laungsaung sollen früher auch große Zweimastboote gebaut
haben, die sie offenbar nur für ihre Siassi- und Maligepfahrten benutzten. Vor Ankunft des Weißen bestand
dort ein lebhafter Tauschhandel mit Obsidian, Rötel und den hochgeschätzten Eberzähnen." (ibid., 509).
[Szabad fordításban: Finschhafen fő falujának, Laungsaung-nak a lakói állítólag nagy, kétárbocos
hajókat is építettek a múltban, amelyeket nyilvánvalóan csak a Siassi és Maligep [Új-Britannia
nyugati tengerpartja] utazásaikhoz használtak. A fehér ember megérkezése előtt élénk
cserekereskedelem folyt itt obszidiánnal, vörös krétával és a nagy becsben tartott vadkanfogakkal.]

● Werner (1911, 182) az Astrolabe-öbölbe torkolló, Kabenau-folyó völgyében fekvő Damun falu
lakóiról írta, hogy: "Zum Rasieren dienten auch hier Flaschenscherben.", azaz, "A borotválkozáshoz itt
is üvegdarabokat használtak.".

● Murray (1912, 105) írta, hogy Észak Oro tartományban "The Wasida and Sangara have been
particularly active in forming markets along the road which leads from Buna Bay to the Yodda Goldfield, and
in supplying carriers with taro and other food in exchange for articles of trade, such as tobacco, and glass
bottles, which are much prized for the manufacture of razors." [Szabad fordításban: A Wasida-k és a
Sangara-k különösen aktívak voltak abban, hogy a Buna-öbölből a Yodda aranymezőre vezető út
mentén piacokat alakítottak ki, és a fuvarozókat táróval és más élelmiszerekkel látták el, cserébe
olyan kereskedelmi cikkekért, mint a dohány és az üvegpalackok, amelyeket nagyra értékelnek a
borotvák készítéséhez. Wasida (Waseta) és Sangara falvak a Yodda-ba, a Mambare-folyó völgye felé
vezető út mentén.] [A Yodda-folyó más néven Mambare-folyó.]

● Barton (1918, 64) írta, hogy "From Cape Nelson northwards to the Mambare river the coastal tribes,
known collectively as Binandele, are dark-skinned people and they do not tattoo. Many people, both men and

22
woman, among these tribes ornament their skin by scarring, the parts selected being usually the back, and the
deltoid region of the arms. … On the Kumusi river women have the custom of gashing their cheeks deeply by
a transverse cut as a sign of mourning. Obsidian obtained by barter from Goodenough Island was the
substance used for gashing until glass and European knives took its place." [Szabad fordításban: A Nelson-
foktól északra, a Mambare-folyóig a tengerparti törzsek, amelyeket együttesen Binandele néven
ismernek, sötét bőrűek, és nem tetoválják magukat. E törzseknél sokan, férfiak és nők egyaránt,
hegekkel díszítik a bőrüket, a kiválasztott részek általában a hát és a karok deltoid régiója. … A
Kumusi-folyón a nőknek az a szokásuk, hogy a gyász jeleként keresztirányú vágással mélyen
bevágják az arcukat. A Goodenough-szigetről cserekereskedelem útján szerzett obszidiánt
használták a vágáshoz, amíg az üveg és az európai kések át nem vették a helyét.]

● Haddon (1920, 272), részben Zahn (1911) tanulmányára támaszkodva ismertette a balum ünnep
és a hozzá kapcsolódó körülmetélés lefolyását. "Youth are initiated into the mysteries of the balum or
circumcision feast at intervals of ten to eighteeen years; held in turn in the country of the Jabim and of the
Bukaua, and between whiles among the Kai, the mountain folk, or the Tami Islanders. … Circumcision is then
made with obsidian flak, accompanied by the booming of bullroarers and the noise of bamboo flutes." [Szabad
fordításban: A fiatalokat tíz-tizennyolc évenként avatják be a balum vagy a körülmetélési ünnepség
rejtelmeibe, amelyet felváltva tartanak a Jabim és a Bukaua törzsek lakta területen, és időközönként
a hegyi Kai népek vagy a Tami-sziget lakói körében. ... A körülmetélést ilyenkor obszidián-
szilánkokkal végzik, zúgattyúk dübörgésével és bambuszfuvolák zajával kísérve.]

● Monckton (1922, 139) az Új-Guinea délnyugat részén, Port Moresby-től mintegy 100 km
távolságra, északnyugatra elhelyezkedő Mekeo régió lakosainak gyászolási szokását említve írta,
hogy: "… after my return to Mekeo, when I was inspecting the men I found one of them all gashed about the
face and body. "What have you been up to?" I asked; "more pine-apples?". He grinned sheepingly, and
explained that whilst I was away his grandfather had died, and so he had cut himself all over with broken glass
as a sign of mourning." [Szabad fordításban: … miután visszatértem Mekeo-ba, amikor az embereket
vizsgáltam, az egyikük arcát és testét teljesen összevagdosva találtam. "Mit csináltál?" kérdeztem:
"Még több ananász?". Birkásan vigyorgott, és elmagyarázta, hogy amíg távol voltam, meghalt a
nagyapja, és ezért gyász jeléül összevagdosta magát törött üveggel.]
Monckton (1922, 167, ld. Monckton 1936, 6) írta, hogy amikor a "Cape Nelson" fokon a kunyhójuk
köré cölöpkerítést akartak építeni, a szükséges cölöpöket és gerendákat (épületfákat) a helyi
bennszülöttekkel szállíttatták. "We paid them for each piece of timber brought, in beads, or broken glass
bottles, which they used for shaving …", azaz, "Minden egyes hozott épületfáért gyöngyökben vagy
törött üvegpalackokban fizettünk nekik, amelyeket borotválkozásra használtak.".

● Monckton (1922, 139) a Goodenough-sziget lakóinak gyászolásáról írta, hogy "The Goodenough
Islanders had a horrid habit of cutting off their finger joints with bits of obsidian, i.e. volcanic glass: until,
after a sickly season, the hands of some of the men were merely bleedings stumps." [Szabad fordításban: A
Goodenough-szigeti lakosok szörnyű szokása volt, hogy obszidiánnal, azaz vulkáni üvegdarabok-
kal vágták le az ujjaik ízületeit: míg egy beteges időszak után néhány ember keze csak vérző csonk
volt.]

● Groves (1934) a Sio-sziget lakosainak borotválkozásával kapcsolatban írta. "The shaving operation
is done with a sharp flake of ordinary bottle-glass where a safety razor blade is not available. Formerly, flake
of obsidian, from Siassi and Arop (Long Island), were used for this purpose. Heads are usually painted red or
black wih native paint imported from Siassi. This like the obsidian, forms one of the items that make up the

23
primitive economic chain referred to previously." (ibid., 47‒48) [Szabad fordításban: A borotválkozást
egy éles, közönséges üvegpalac szilánkkal végzik, ahol nem áll rendelkezésre biztonsági
borotvapenge. Korábban a Siassiból és Aropból (Long Island) származó obszidiánszilánkot
használták erre a célra. A fejeket általában vörösre vagy feketére festik a Siassiból importált natív
festékkel. Az obszidiánhoz hasonlóan ez is egyike azoknak a tárgyaknak, amelyek a korábban
említett primitív gazdasági láncot alkotják.]

● Aufinger (1939, 287) négy, sajátos, a Yabob-szigeteken gyakorolt időjárásvarázslatot ismertetett.

A Yabob-szigetek, vagy, ahogy a térképeken gyakran nevezik, a Yomba-szigetek a Bilibili-szigettől
északra, Madang várostól délre, körülbelül egy órányi járásra fekszenek, közel az Új-Guinea-i
szárazföldhöz. Két kis szigetről van szó, amelyek közül a szárazföldhöz és Madanghoz közelebb
eső kisebb szigetet Mareknek, a nagyobbat viszont Yabobnak hívják. [a jelenlegi térképek három
szigetet jelölnek, Urembo-sziget, Yabob-sziget, és Yomba-sziget.] A negyedik varázslással
("Meereszauber", a tengeri varázslat (a háborgó tenger lecsillapítása)) kapcsolatban írta, hogy "Der
Meereszauberer nimmt Betelnüsse, -kalk und –pfeffer, ferner ein Steinbeil mit Kniestiel, alsdann einen aus
Bananenblättern gedrehten Pfropfen (dod), auch noch einen "Kanakenbesen" 25 und schließlich einen
glasähnlichen schwarzen Stein 26, und geht mit all diesen Dingen auf den Dorfplatz. … 25 Als Besen zum
Kehren der Häuser und Dorfpläze gebrauchen die Kanaken die trockene Fruchtstengeltraube der
Betellattenpalme (Aréka-Familie), die einem Gingsterbesen nicht unähnlich ist. 26 Nach der Beschreibung
der Eingebornen handelt es sich um einen schwarzen, glasglatten und scharfen Stein (Feuerstein?), der früher
auch als Rasiermesser diente. Der Stein heißt yalin, und weil die Flaschenscherbe des Europäers ähnliche
Glätte und Schärfe aufweist, wird auch die Flasche heute yalin genannt. Das Wort hat aber nichts mit dem
Charakter der Flasche als solcher zu tun. Nach Aussage der Yabob-Leute kam dieser schwarze Stein von den
Manus-Inseln herüber als Handelsware. Die Bewohner der benachbarten anderen kleinen Inseln im Madang-
Gebiet behaupten aber, daß dieser Stein auch hier vorkommt, allerdings nur in Flußläufen mit starkem Gefälle.
Daher komme es auch, daß durch das Wasser bisweilen kleinere oder größere Löcher und Höhlungen in den
Stein hineingewaschen worden seien. In keinem Falle soll es sich dabei um menschliche Artefakte handeln."
[Szabad fordításban: A tengeri varázsló bételdiót, meszet és borsot, egy "Kniestiel"-lel ellátott
kőbaltát [A szalukapára, az ősi famegmunkáló szerszámra emlékeztető balta, ahol a szerszám éle
merőleges a nyélre, vagy azzal hegyes szövet zár be.], egy banánlevélből készült dugót (dod), egy
"Kanaka seprűt" 25 és végül egy üvegszerű fekete követ 26 vesz magához, és mindezekkel a dolgokkal
a főtérre megy. ... 25 A Kanakák a házak és a falu terének söprésére szolgáló seprűként a bételpálma
(Areca catechu) száraz gyümölcsszárát használják, amely nem különbözik a gyömbérseprűtől. 26 A
bennszülöttek leírása szerint ez egy fekete, üvegsima és éles kő (tűzkő?), amely borotvaként
szolgált. A követ yalin-nak nevezik, és mivel az európaiak palackszilánkja is hasonlóan sima és éles,
ezért a palackot ma is yalin-nak nevezik. A szónak azonban semmi köze sincs a palack jellegéhez,
mint olyanhoz. A Yabob nép szerint ez a fekete kő a Manus-szigetekről érkezett át kereskedelmi
áruként [nyilvánvalóan obszidiánról van szó; a Manus-szigetekről (Admiralitás-szigetekről való
származtatás azonban nem tűnik valószínűnek.]. A szomszédos Madang régió kis szigeteinek lakói
azt állítják, hogy ez a kő itt is megtalálható, de csak a meredek lejtésű folyókban. Ezért a víz néha
kisebb-nagyobb lyukakat és üregeket mosott a kőbe. Semmiképpen nem lehetnek ember által
készített leletek.]

24
A gyűjtemény rövid értékelése
A 23 darab megvizsgált obszidián tárgy fekete, szélein áttetsző. Valamennyi darab felületete
többé-kevésbé kopott, enyhén szürkés színű. A lineáris mérések alapján az obszidián tárgyak
valamennyi metrikus jellemzője (hosszúság, szélesség, vastagság) igen tág határok között mozog.
Következésképpen az átlagos értéktől való eltérésük, szórásuk, és különösen a variációs koefficiens,
a szórás százalékos aránya az átlaghoz viszonyítva igen nagy. A hosszúság 25,0‒69,3 mm között, a
szélesség 17,5‒45,0 mm között, a vastagság 4,8‒31,0 mm között változik. A súlyadatok 3,5‒58,3 g
között változnak. A 23 darab tárgyból 15 darab tekinthető töredéknek, a maradék nyolc darab pedig
szilánk. A szabálytalan formájú töredékek semmilyen emberi pattintási tevékenységre utaló jelet
nem mutatnak, minden valószínűség szerint természetes mechanikus folyamatok, vagy
hőingadozás eredményei. A szilánkok közül egy-egy darabnak van szub-trianguláris, illetve szub-
trapezoid keresztmetszete, hat darab amorf, szabálytalan alakú. A leütési felszín maradványa, a
talon, négy esetben töredezett, két esetben sima, két esetben nem értelmezhető. A bulbus hat esetben
diffúz. A szilánkok lineáris adataira is a tág intervallum jellemző, még a vastagság esetében is,
amely 4,8‒15,6 mm között változik. A kis darabszám és az adatok változékonysága miatt, a
kőmegmunkálásra vonatkozó lényegi következtetések nem vonhatók le, de a tárgyak mindenesetre
nem egy szofisztikált, fejlett kőmegmunkálásra utalnak. Mind a 23 lelet retusálatlan, de összesen
nyolc esetben, három töredék és öt szilánk esetében, használatra utaló nyomok, ún. "használati
retus" figyelhető meg (2. ábra). Ezek kisebb-nagyobb élcsorbulások, kipattogzások formájában
jelentkeznek; "használati fénynek" (ún. "sarlófény"; melyet a növényi rostokban található
szilikátkristályok okoznak. Tulajdonképp felpolírozzák, kifényesítik, és ezzel együtt ellágyítják az
eszköz élét.) nincs nyoma. A használati nyomok valamilyen vágási, illetve kaparási/vakarási
tevékenységhez, de semmiképpen nem borotválkozáshoz vagy hajvágáshoz kapcsolódhatnak, anak
ellenére, hogy a pápuák haja általában nagyon sűrű, erős, vastag szálú. Gyakorlati megfontolások
alapján egyáltalában is megkérdőjelezhető, hogy a használati nyomot nem mutató, szabálytalan
formájú darabok bármilyen munkavégzési célokra szolgálhattak.

Köszönetnyilvánítás

A szerző külön köszönetét fejezi ki Kemecsi Lajosnak, a budapesti Néprajzi Múzeum

igazgatójának, aki lehetővé tette a gyűjtemény tanulmányozását. Köszönet illeti Biró Annát, a
budapesti Néprajzi Múzeum muzeológusát, aki a gyűjtemény származási helyével, valamint a
gyűjtés körülményeivel kapcsolatos kutatások elvégzésében, és végül a szükséges szakirodalmak
tekintetében is sokat segített. Köszönet illeti Bagi Hajnalka gyűjteménykezelőt, aki a feldolgozás
során a szükséges technikai segítséget nyújtotta, és végül Sarnyai Krisztinát, aki a fotókat készítette.

Irodalomjegyzék

ABRAMSON, J. (1969). A Preliminary Archaeological Survey of the Tami Islands, Territory of New Guinea.
Archaeology &Physical Anthropology in Oceania. Volume IV. No. 2, pp. 83‒90.
AMBROSE, W. R. (1976). Obsidian and its prehistoric distribution in Melanesia. In N. Barnard (ed.), Ancient Chinese
Bronzes and Southeast Asian Metal and other Archaeological Artifacts. National Gallery, Melbourne, pp. 351‒378.
AMBROSE, W. R. (1978). The Loneliness of the Long Distance Trader in Melanesia. Mankind, 11, pp. 326‒333.
AMBROSE, W. R., JOHNSON, W. (1986). Unea: an obsidian non-source in Papua New Guinea. Journal of the Polynesian
Society 95, pp. 491‒497.

25
AMBROSE, W. R., DUEREN, P., BIRD, J. R. (1981). An Archaeological Application of PIXE-PIGME Analysis to
Admiralty Islands Obsidians. Nuclear Instruments and Methods 191, p. 397‒402.
ARAHO, N. (1996). Obsidian Stemmed Tools from West New Britain, Papua New Guinea. Unpublished MPhil thesis,
University of Sydney.
ARAHO, N., TORRENCE, R., WHITE, J. P. (2002). Valuable and useful: Mid-Holocene stemmed obsidian artefacts
from West New Britain, Papua New Guinea. Proceedings of the Prehistoric Society 68: 61-81.
AUFINGER, P. A. (1939). Wetterzauber auf den Yabob-Inseln in Neuguinea. Anthropos, Band 34, Heft 1., pp. 277‒291.
AUSTEN, L. (1923). Report of a Patrol to the Tedi (Alice) River and the Star Mountains. Papua Annual Report for 1921-
1922: Appendix 1, pp. 122‒41.
BAMLER, G. (1911). Tami. In: R. Neuhauss (ed.) Deutsch Neu-Guinea. Band III. Beiträge der Missionare Keysser, Stolz,
Zahn, Lehner, Bamler. pp. 489‒566.
BARTON, F. R. (1918). Tattooing in South Eastern New Guinea. The Journal of the Royal Anthropological Institute of Great
Britain and Ireland, Vol. 48 (Jan. - Jun. 1918), pp. 22‒79.
BIRÓ A. (2006). "Nem célom puszta etnográfiai tárgyak gyűjtése" – Bíró Lajos új-guineai gyűjteménye. Néprajzi Értesítő
88. évf., 79‒97.
BIRÓ, A. (2008). "…my intention has never been the mere collection of ethnographica…" Lajos Bíró: the Collector and
his Collection. In: Taking them back to my homeland …Hungarian Collectors – Non-European Collections of the Museum of
Ethnography in a European Context (ed. J. Gyarmati). Museum of Ethnography, Budapest, pp. 249‒279.
BÍRÓ, L. (1899). Bíró Lajos német-új-guineai (berlinhafeni) néprajzi gyűjtéseinek leíró jegyzéke. Beschreibender Catalog der
Ethnographischen Sammlung Ludwig Bíró’s aus Deutsch-Neu-Guinea (Berlinhafen) (szerk. Jankó János) (A Magyar
Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei. I. — Ethnographische Sammlungen des Ungarischen Nationalmuseums I.). Mit
23 Tafeln und 20 Textfiguren. Budapest, Kaiserl. und Königliche Hofbuchdruckerei Victor Hornyánszky. 101 Seiten.
BÍRÓ, L. (1901). Bíró Lajos német-új-guineai (Astrolabe öböl) néprajzi gyűjtéseinek leíró jegyzéke. Beschreibender Catalog der
Ethnographischen Sammlung Ludwig Biro’s aus Deutsch-Neu-Guinea (Astrolabe-Bai) (szerk. Willibald Semayer) (A Magyar
Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei. III. —Ethnographische Sammlungen des Ungarischen Nationalmuseums III.).
Mit 22 Tafeln und 245 Textabbildungen in 73 Figuren. Budapest, Kaiserliche und Königliche Hofbuchdruckerei Victor
Hornyánszky. 199 Seiten.
BÍRÓ L. (n.d. [1923]). Hét év Uj-Guineában. Levelek két világrészből. A Hat Világrész. Utazások és felfedezések, Szer-
keszti: Halász gyula. VI. Világirodalom Könyvkiadóvállalat Weiler és társa kiadása. Budapest. 193 oldal.
BÍRÓ, L. (1987): Hat év Új-Guineában. Válogatott írások. Válogatta és szerkesztette Bodrogi Tibor. A magyar néprajz
klasszikusai. Gondolat, Budapest, 1–356.
BLAKE, D.H., McDOUGALL, I. (1973). Ages of the Cape Hoskins volcanoes, New Britain, Papua New Guinea, Journal
of the Geological Society of Australia, 20:2, 199‒204.
BLYTHE, J. (1984). An obsidian source in the Vitu Islands, West New Britain. The Journal of the Polynesian Society,
Volume 93, No. 2, pp. 199‒204.
BODROGI, T. (1953). Some Notes on the Ethnography of New Guinea. Acta Ethnographica 3, Budapest, pp. 91‒184.
CASEY, D. A. (1939). Some prehistoric artefacts from the Territory of New Guinea. Memoirs of the National Museum of
Victoria 11, 142‒150.
CHIGNELL, A. K. (1911). An Outpost in Papua. London, Smith, Elder & Co., 375 pages.
COMRIE, R. N. (1877). Anthropological Notes on New Guinea. The Journal of the Anthropological Institute of Great Britain
and Ireland, Vol. 6, pp. 102‒119.
DUERDEN, P., COHEN, D. D., CLAYTON, E. (1979). The application of proton induced x-ray emission to the element
analysis of thick obsidian samples. Report No. E/475. Australian Atomic Energy Commission Research Establishment Lucas
Heights. 24 pages.
EGLOFF, B. J. (1971). Archaeological Research in the Collingwood Bay Area of Papua. Asian Perspectives, Vol. 14, pp.
60‒64.
FEIST, W. (2004). Die Boote det Tami-Inseln, Papua-Neuguinea. Gewidmet Ernst Feist zum 80. Geburtstag.
Natur und Mensch - Jahresmitteilungen der naturhistorischen Gesellschaft Nürnberg e.V. – 2003: 175‒207.
FINSCH, O. (1893). Ethnologische Erfahrungen und Belegstücke aus der Südsee: Beschreibender Katalog einer Sammlung in k. k.
naturhistorischen Hofmuseum in Wien. I. Erste Abtheilung: Bismarck-Archipel. Mit fünf Tafeln, davon zwei In
Farbendruck (Nr. III‒VII). II. Zweite Abtheilung: Neu-Guinea. II. Kaiser Wilhelms-Land. Wien: Alfred Hölder, K. und
K. Hof- und Universitäts-Buch-Händler.
FREDERICKSEN, C. F. K. (1994). Patterns in Glass: Obsidian and Economic Specialisation in the Admiralty Islands.
Unpublished PhD Thesis. Australian National University, Canberra, Australia. Volume 1 Text, 198+ xx pages, Volume
2 Figures, Figures, Tables, Plates & Appendices, 250 pages.

26
FREDERICKSEN, C. (1997). Changes in Admiralty Islands Obsidian Source Use: The View from Pamwak.
Archaeology in Oceania Vol. 32, No. 1, For the Experimental Archaeologist: Papers Presented to Wal
Ambrose, pp. 68‒73.
FULLAGAR, R. (1993). Flake stone tools and plant food production: a preliminary report on obsidian tools from Talasea,
West New Britain, PNG. Traces et Fonction: Les Gestes Retrouves, Colloque international de Liege Editions
ERAUL 50: 331‒337.
FULLAGAR, R., TORRENCE, R. (1991). Obsidian exploitation at Umleang, Lou Island. In J. Allen and C. Gosden eds.,
Report of the Lapita Homeland Project, pp. 113‒143. Canberra: Occasional Papers in Prehistory 20, Department of
Prehistory, Research School of Pacific Studies Australian National University, Canberra, Australia.
FULLAGAR, R., SUMMERHAYES, G., IVUYO, B., SPECHT, J. (1991). Obsidian sources at Mopir, West New Britain
Province, Papua New Guinea. Archaeology in Oceania 26, pp. 110‒114.
GAFFNEY, D. (2017). Maintenance and Mutability amongst Specialist Potters on the Northeast Coast of New Guinea.
Cambridge Archaeological Journal, vol. 28 (2): 181‒204.
GAFFNEY, D., SUMMERHAYES, G. R. (2017). An Archaeology of Madang. University of Otago Working Papers in
Anthropology, 5. Dunedin: Department of Anthropology and Archaeology, University of Otago. 33 pages.
GAFFNEY, D., SUMMERHAYES, G. R. (2019). Coastal mobility and lithic supply lines in northeast New Guinea.
Archaeological and Anthropological Sciences, 11:2849‒2878.
GAFFNEY, D., GREIG, K., STODDART, D., TROMP, M., FIELD, J. H., LUU, S., COSTER, A. C. F., RUSSELL, T.,
MANDUI, H., SUMMERHAYES, G. R. (2020). Tropical foodways and exchange along the Coastal Margin of
Northeastern New Guinea. Journal of Field Archaeology 45 (7), pp. 498–511.
GOLITKO, M. (2011). Provenience Investigations of Ceramic and Obsidian Samples Using Laser Ablation Inductively
Coupled Plasma Mass Spectrometry and Portable X-Ray Fluorescence, In Terrell, J. E. and Schechter, E.M. (eds)
Exploring Prehistory on the Sepik coast of Papua New Guinea, pp. 251–287. Chicago: Fieldiana Anthropology New Series
No. 42. Field Museum of Natural History.
GOLITKO, M., MEIERHOFF, J., TERRELL, J. E. (2010). Chemical characterization of sources of obsidian from the Sepik
coast (PNG). Archaeology in Oceania 45: 120–129.
GOLITKO, M., SCHAUER, M., TERRELL, J. E. (2013). Obsidian Acquisition on the Sepik Coast of Northern Papua
New Guinea During the Last Two Millennia. In: G.R. Summerhayes & H. Buckley (eds.) Pacific Archaeology:
Documenting the Past 50,000 Years. Otago, University of Otago Studies in Archaeology 25, pp. 43‒57.
GOSDEN, C., PAVLIDES, C. (1994). Are islands insular? Landscape vs. seascape in the case of the Arawe Islands,
Papua New Guinea. Archaeology in Oceania 29, 162‒171.
GOSDEN, C., WEBB, J., MARSHALL, B., SUMMERHAYES, G. (1994). Lolmo Cave: a mid to late Holocene site, the
Arawe Islands, West New Britain Province, Papua New Guinea. Asian Perspectives 33: 97‒119.
GREEN, R. C., BIRD, J. R. (1989). Fergusson Island Obsidian from the D’Entrecasteaux Group in a Lapita site of the
Reef Santa Cruz Group. New Zealand Journal of Archaeology 11: 87‒99.
GROVES, W. C. (1934). The Natives of Sio Island, South-Eastern New Guinea: A Study in Culture-Contact. Oceania,
Vol. 5, No. 1, pp. 43‒63.
GUISE, R. E. (1899). On the Tribes Inhabiting the Mouth of the Wanigela River, New Guinea. The Journal of the
Anthropological Institute of Great Britain and Ireland, Vol. 28, No. 3/4, pp. 205‒219.
GYARMATI, J. (ed.) (2008). Taking them back to my homeland … Hungarian Collectors – Non-European Collections
of the Museum of Ethnography in a European Context. Museum of Ethnography, Budapest, 2008. 381 p.
HADDON, A. C. (1920). Migrations of Cultures in British New Guinea. The Journal of the Royal Anthropological Institute
of Great Britain and Ireland, Vol. 50, pp. 237‒280.
HAGEN, B. (1899). Unter den Papua's. — Beobachtungen und Studien über Land und Leute, Thier- und Pflanzenwelt in
Kaiser-Wilhelmsland. Mit 46 Vollbildern in Lichtdruck, fast durchweg nach eigenen Original-Aufnahmen. Wiesbaden,
C. W. Kreidel's Verlag. 327 Seiten.
HAGER, C. (1886). Kaiser Wilhelms-Land und der Bismarck-Archipel — Nach den neuesten Quellen geschildert von Carl
Hager. Mit vielen Abbildungen und zwei Karten von Kaiser Wilhelms-Land. Leipzig, Greßner & Schramm. 144 Seiten.
HARDING, T. (1967). Voyagers of the Vitiaz Strait. Seattle: University of Washington Press. 282 pages.
HARDING, T. G. (1994). Precolonial New Guinea Trade. Ethnology, Vol. 33, No. 2, pp. 101‒125.
HOGBIN, H. I. (1947). Native trade around the Huon Gulf, North-Eastern New Guinea. The Journal of the Polynesian
Society. Volume 56, No. 3, pp. 242‒255.
HUGHES, I. (1977). New Guinea Stone Age Trade. Terra Australis 3. Canberra: Department of Prehistory, Research
School of Pacific Studies, The Australian National University. 247 pages.
IRWIN, G. J. (1991). Themes in the prehistory of Coastal Papua and the Massim, In Pawley, A. (ed.) Man and a Half:
Essays in Pacific anthropology and ethnobiology in honour of Ralph Bulmer, pp. 503‒510. Auckland: The Polynesian Society.

27
KAITILLA, S. S. (1992). The Influence of Overseas Trade on Housing Quality Among the Siassi of Papua New Guinea.
Architecture and Behaviour 8(4), 367‒378.
KENNEDY, J. (1997). The loneliness of an obsidian source in southwest Manus. Archaeology in Oceania 32, pp. 85‒96.
KEY, C. A. (1968). Trace element identification of the sources of obsidian in an archaeological site in New Guinea.
Nature, 219: 360.
KEY, C. A. (1969). The identification of New Guinea obsidians. Archaeology and Physical Anthropology in Oceania, 4: 47‒
55.
KEYSSER, C. (1911). Aus dem Leben der Kaileute. In: R. Neuhauss (ed.) Deutsch Neu-Guinea. Band III. Beiträge der
Missionare Keysser, Stolz, Zahn, Lehner, Bamler. pp. 3‒242.
LEASK, M. F. (1947). Tools of a Canoe-Building industry from Cape Wom, northern New Guinea. Oceania, 17, 300‒309.
LEHNER, S. (1911). Bukaua. In: R. Neuhauss (ed.) Deutsch Neu-Guinea. Band III. Beiträge der Missionare Keysser, Stolz,
Zahn, Lehner, Bamler. pp. 397‒485.
LILLEY, I. (1988). Prehistoric Exchange across the Vitiaz Strait, Papua New Guinea. Current Anthropology, Volume 29,
Number 3, pp. 513‒516.
LOWDER, G. G., CARMICHAEL, I. S. E. (1970). The Volcanoes and Caldera of Talasea, New Britain: geology and
petrology. Bulletin of the Geological Society of America, 81: 17‒38.
MACHIDA, H., BLONG, R. J., SPECHT, J., MORIWAKI, H., TORRENCE, R., HAYAKAWA, Y., TALAI, B., ‖LOLOK,
D.‖, PAIN, C. F. (1996). Holocene Explosive Eruptions of Witori and Dakataua Caldera Volcanoes in West New
Britain, Papua New Guinea. Quaternary International, Vols. 34‒36, pp. 65‒78.
MENNIS, M. R. (2015). Sailing for Survival: A Comparative Report of the Trading Systems and Trading Canoes of the Bel
People in the Madang Area and of the Motu People in the Port Moresby Area of Papua New Guinea. University of Otago,
Working Papers in Anthropology 2. Port Moresby: University of Papua New Guinea Press. 228 pages.
MIALENES, J., DAVID, B., FORD, A., RICHARDS, T. McNIVEN, I. J., SUMMERHAYES, G. R., LEAVESLEY, M.
(2016). Imported Obsidian at Caution Bay, south coast of Papua New Guinea: cessation of long distance procurement
c. 1,900 cal BP. Australian Archaeology, Vol. 82, No. 3, pp. 248‒262.
MIKLUCHO-MACLAY, N. N. (1873). Anthropologische Bemerkungen ueber die Papuas der Maclay-Küste in Neu-Guinea.
Batavia, Ernst & Co. 26 Seiten.
MIKLUHO-MAKLÁJ, N. N. (1962). Pápuák között. Világjárók —Klasszikus útleírások 11. Gondolat Kiadó, Budapest. 443
oldal.
MONCKTON, C. A. W. (1922). Taming New Guinea. New York, Dodd Mead and Company. 337 pages.
MONCKTON, C. A. W. (1936). Further Adventures of a New Guinea Resident Magistrate. Newnes, London. 285 pages.
MURRAY, J. H. P. (1912). Papua or British New Guinea. T. Fisher Unwin. 388 pages.
NACHRICHTEN (1888). Nachrichten über Kaiser Wilhelms-Land und den Bismarck-Archipel. Herausgegeben von der Neu
Guinea Compagnie zu Berlin. 242 Seiten.
NEUHAUSS, R. (1911). Deutsch Neu-Guinea. In drei Bändern. Band I. Herausgegeben mit Unterstützung der Rudolf
Virchow-Stiftung in Berlin. Mit 334 Zinkätzungen und einer Karte. 534 Seiten. Band III. Beiträge der Missionare Keysser,
Stolz, Zahn, Lehner, Bamler. Herausgegeben mit Unterstützung des Baessler Instituts in Berlin. 572 Seiten.
Verlag Dietrich Reimer (Ernst Vohsen) Berlin.
NEUMANN, K. (1992). Tradition and Identity in Papua New Guinea: Some Observations regarding Tami and Tolai.
Oceania, Vol. 62, No. 4, The Politics of Tradition in the Pacific, pp. 295‒316.
PANOFF, M. (1969). Inter-tribal relations of the Maenge people of New Britain. New Guinea Research Unit Bulletin 30.
POLACH, H. A., GOLSON, J., LOVERING, J. F., STIPP, J. J. (1968). ANU radiocarbon date list II. Radiocarbon, 10(2),
179‒199.
POMPONIO, A. (1994). Namor's Odyssey: Mythical, Metaphors and History in Siassi. Pacific Studies, Vol 17. No. 4, pp.
53‒91.
POWELL, W. (1883a). Visits to the Eastern and North-Eastern Coasts of New Guinea. Proceedings of the Royal
Geographical Society and Monthly Record of Geography, New Monthly Series, Vol. 5, No. 9, pp. 505‒517.
POWELL, W. (1883b). Wanderings in a Wild Country; or, Three Years amongst the Cannibals of New Britain. With many
Illustrations from Sketches by the Author, drawn by J. Medland, Esq. London: Sampson Low, Marston, Searle, &
Rivington. 283 pages.
PÖCH, R. (1907a). Einige bemerkenswerte Ethnologika aus Neu-Guinea. Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft
in Wien 37: 57‒71.
PÖCH, R. (1907b). Ausgrabungen alter Topfscherben in Wanigela (Collingwood-Bay). Mitteilungen der Anthropologi-
schen Gesellschaft in Wien 37: 137‒139.
RATH, P., TORRENCE, R. (2003). Producing value: Stemmed tools from Garua Island, Papua New Guinea. Australian
Archaeology, Numer 57, pp. 119‒127.

28
SCHELLONG, O. (1889). Das Barlumfest der Gegend Finschhafens, (Kaiser-Wilhelmsland). Ein Beitrag zur Kenntnis
der Beschneidung der Melanesier. Internationales Archiv für Ethnographie, Band II. 145‒162.
SCHELLONG, O. (1891). Beiträge zur Anthropologie der Papua. Zeitschrift für Ethnologie, pp. 156−230.
SELIGMANN, C. G. (1910). The Melanesians of British New Guinea. Cambridge: At the University Press. 766 pages.
SELIGMANN, C. G., JOYCE, T. A. (1907). On Prehistoric Objects in British New Guinea. In Anthropological essays
presented to Edward Burnett Tylor in honour of his 75th birthday, Oct. 2, 1907 (Balfour, H. et al. eds.), pp. 325‒341. Oxford:
At the Clarendon Press. 416 pages.
SENTINELLA, C. L. (transl.) (1975). Mikloucho-Maclay: New Guinea Diaries, 1871-1883. Kristen Pres, Madang, Papua
New Guinea. 371 pages.
SPECHT, J. (1973). Prehistory poses many problems. Australian Natural History 17, 445‒451.
SPECHT, J. (1974). Lapita pottery at Talasea, West New Britain, New Guinea. Antiquity 48, 302‒306.
SPECHT, J. (1981). Obsidian Sources at Talasea, West New Britain, Papua New Guinea. The Journal of the Polynesian
Society, Vol. 90, No. 3, pp. 337‒356.
SPECHT, J. (2005). Obsidian stemmed tools in New Britain: aspects of their role and value in mid-Holocene Papua
New Guinea. In I. Macfarlane, R. Paton&M. Mountain (ed.) Many exchanges: archaeology, history, community and the
work of Isabel McBryde (Aboriginal History Monograph 11): 357‒372. Canberra: Australian National University.
SPECHT, J., HOLLIS, J. D. (1982). A New Obsidian Source in West New Britain, Papua New Guinea. Mankind, Vol. 13,
No. 5, pp. 424‒428.
SPECHT, J. R., FULLAGAR, R., TORRENCE, R., BAKER, N. (1988). Prehistoric obsidian exchange in Melanesia: a
perspective from the Talasea sources. Australian Archaeology 27, pp. 3‒16.
SPECHT, J. R., TORRENCE, R., FULLAGAR, R. (1991). What was the significance of Lapita pottery at Talasea? Indo-
Pacific Prehistory Association Bulletin 11, pp. 281‒294.
SPECHT, J., KARIWIGA, J., FORD, A. (2018). Obsidian from the Jacquinot Bay area, East New Britain Province, Papua
New Guinea. Journal of Pacific Archaeology, Vol. 9, No. 2, pp. 35‒43.
STONE, O. C. (1880). A Few Months in New Guinea. London: Samson Low, Marston, Searle, & Rivington. 258 pages.
SUMMERHAYES, G.R. (2003). The rocky road: the selection and transport of Admiralties obsidian to Lapita
communities. Australian Archaeology 57: 135–142.
SUMMERHAYES, G. R. (2009). Obsidian network patterns in Melanesia – Sources, characterisation and distribution.
Bulletin of the Indo-Pacific Prehistory Association 29:109-123.
SUMMERHAYES, G. R., BIRD, R., FULLAGAR, R., GOSDEN, C., SPECHT, J., TORRENCE, R. (1998). Application of
PIXE-PIGME to archaeological analysis of changing patterns of obsidian use in West New Britain, Papua New Guinea.
In M.S. Shackley ed., Archaeological Obsidian Studies: Method and Theory, pp.129‒158. New York: Plenum Press.
SUMMERHAYES, G. R., KENNEDY, J., MATZISOO-SMITH, E., MANDUI, H., AMBROSE, W., ALLEN, C.,
REEPMEYER, CV., TORRENCE, R., WADRA, F. (2014). Lepong: A New Obsidian Source in the Admiralty Islands,
Papua New Guinea. Geoarchaeology: An International Journal 00(2014), 1‒11.
St. JOHN. V.P. (1967). The gravity field in New Guinea. PhD thesis, 347 pp., University of Tasmania, Hobart. 192 pages.
SUTTON, A., MOUNTAIN, M-J., APLIN, K., BULMER, S., DENHAM, T. (2009). Archaeozoological Records for the
Highlands of New Guinea. Australian Archaeology, Number 69, pp. 41‒58, S1‒S10 Supplementary Information.
SWADLING, P., HOPE, G. (1992). Environmental change in New Guinea since human settlement. In Doson, J. R., ed.,
The Naive Lands: Prehistory and Environmental Change in Australia and the Southwest Pacific. Longman Cheshire,
Melbourne. pp. 13‒42.
SWADLING, P., HIDE, R. (2005). Changing landscape and social interaction, looking at agricultural history from a
Sepik-Ramu perspective. In A. Pawley, R. Attenborough, J. Golson and R. Hide eds, Papuan Pasts: Studies in the
Cultural, Linguistic and Biological History of the Papuan Speaking Peoples, pp. 289‒327. Canberra: Pandanus Press.
SWADLING, P., SCHAUBLIN, B. H., GORECKI, P., TIESLER, F. (1988). The Sepik-Ramu: an introduction. Port Moresby:
National Museum and Art Gallery.
TERRELL, J. E. (2011a). Chapter 4: History of Investigations. In Exploring Prehistory on the Sepik Coast of Papua New Gui-
nea, John Edward Terrell, Esther M. Schechter (eds.). Fieldiana Anthropology, Number 42:29‒34.
TERRELL, J. E. (2011b). Chapter 5: Archaeological Surveys. In Exploring Prehistory on the Sepik Coast of Papua New Gui-
nea, John Edward Terrell, Esther M. Schechter (eds.). Fieldiana Anthropology, Number 42:35‒68.
TERRELL, J. E., WELSCH, R. L. (1997). Lapita and the temporal geography of prehistory. Antiquity, 71, pp 548‒572.
TORRENCE, R. (1992). What is Lapita about obsidian? A view from the Talasea sources. In J.-C. Galipaud ed., Poterie
Lapita et Peuplement, pp. 111‒126. Actes du Colloque Lapita, Noumea: ORSTOM.
TORRENCE, R. (2004). Pre-Lapita valuables in Island Melanesia. Record of the Australian Museum, Supplement 29, pp.
163‒172.
TORRENCE, R., VICTOR, K. L. (1995). The relativity of density. Archaeology in Oceania 30: 121‒131.

29
TORRENCE, R., SPECT, J., FULLAGAR, R. (1990). Pompeiis in the Pacific. Australian Natural History 23, pp. 456‒463.
TORRENCE, R., PAVLIDES, C., JACKSON, P., WEBB, J. (2000). Volcanic disasters and cultural discontinuities in the
Holocene of West New Britain, Papua New Guinea. In B. McGuie, D. Griffiths & I. Stewart (eds.), The Archaeology of
Geological Catastrophes, 225‒255. London: Geological Society of London Special Publication 171.
TORRENCE, R., NEALL, V., BOYD, W. E. (2009). Volcanism and Historical Ecology on the Willaumez Peninsula,
Papua New Guinea. Pacific Science, vol. 63, no. 4: 507‒535.
TORRENCE, R., SWADLING, P., KONONENKO, N., AMBROSE, W., RATH, P., GLASCOCK, M. D. (2009). Mid-
Holocene Social Interaction in Melanesia: New Evidence from Hammer-Dressed Obsidian Stemmed Tools. Asian
Perspectives, Vol. 48, No. 1, pp. 119‒148.
TORRENCE, R., WHITE, P., KONONENKO, N. (2013). Meaningful stones: Obsidian stemmed tools from Barema,
New Britain, Papua New Guinea. Australian Archaeology, Number 77, pp. 1‒8.
VARGYAS, G. (2021). The Astrolabe Bay Area, 1870–1914. Collectors, Collections, Masks. In Michael Hamson (ed.):
Oceanic Art. Provenance and History. Printed by Cassochrome, Waregem Belgium, 98–117.
VOGEL-HAMBURG, H. (1911). Eine Forschungsreise im Bismarck-Archipel. Mit 106 Abbildungen im Text sowie 6 Tafeln
in Dreifarbendruck : : nach Zeichnungen des Verfassers und einer Übesichtskarte. : : Hamburg. L. Friederichsen & Co.
(Dr. L. & R. Friederichsen). 307 Seiten.
WATSON, V. D., COLE, J. D. (eds.) (1978). Prehistory of the Eastern Highlands of New Guinea. Australian National
University Press, Canberra. 224 pages.
WERNER, E. (1911). Kaiser Wilhelms-Land — Beobachtungen und Erlebnisse in den Urwäldern Neuguineas. Mit Titelbild,
120 Abbildungen im Texte und einer Karte. Freiburg im Breisgau. Herdersche Verlagshandlung. 314 Seiten.
WHITE, J. P. (1972). Ol Tumbuna. Archaeological excavations in the Eastern Central Highlands, Papua New Guinea.
Terra Australis 2, Department of Prehistory, Research School of Pacific Studies. The Australian National University,
Canberra.
WHITE, J. P., JACOBSEN, H., KEWIBU, V., DOELMAN, T. (2006). Obsidian Traffic in the Southeast Papuan Islands.
The Journal of Island and Coastal Archaeology 1:1, 101‒108.
WILLIAMSON, R. W. (1912). The Mafulu ‒ Mountain People of British New Guinea. With Illustrations and map.
Macmillan and Co., Limited, London. 364 pages.
WYATT, S. L. (1977). The Relevance of Traditional Trade for the Development of Papua New Guinea. Unpublished MA
Thesis. Department of Economics, University of Sydney. 155 + 8 pages.
ZAHN, C. (1911). Die Jabim. In: R. Neuhauss (ed.) Deutsch Neu-Guinea. Band III. Beiträge der Missionare Keysser, Stolz,
Zahn, Lehner, Bamler. pp. 289‒394.

30
1. ábra. Pápua Új-Guinea vázlatos térképe az obszidián geológiai források és néhány régészeti
előfordulás feltüntetésével.

31
2. ábra. Obszidián leletek használatra utaló nyomokkal.
32
3. ábra. Obszidián leletek használatra utaló nyomokkal.

33