Szóljatok, ha szólni kell... most a gyarmatokért!!! 317.

szám
 az öntudatos magyar polgár lapja
A TARTALOMBÓL:
Miért nem lehet visszafizetni az államadósságot?.............................................. 4
Az igazság az inflációról!......................................................................................... 7
A DEMOKRÁCIA LEPLE.................................................................................... 9
A középosztály lecsúszása?...................................................................................10
Agresszió..................................................................................................................10
Aki nem lép egyszerre, nem kap lóvét estére....................................................12
Abba kellene hagyni a holokauszt oktatását.....................................................16
Köztársaság, kiegyezés, kilábalás.........................................................................17
Európa......................................................................................................................24
Benzinár: ellenzékben még zavarta a Fideszt...................................................25
A globális kapitalizmus igazi arca........................................................................26
Fenntartható vágyak..............................................................................................27
Istennek gondja van ránk......................................................................................28
„Minden véges ezen a világon, egyedül Isten szeretete végtelen”.................29
FONTOS megérteni, tudni róla.........................................................................30
Brüsszel sorozatos szerződésszegései és súlyos jogsértései............................31
Milyen célokat szolgál a jegybank deviza tartaléka.........................................35
Costa Concordia az élet........................................................................................36
A jelenlegi világtörténelmi korszak bukása.......................................................38
Az européer politikus............................................................................................39
Új médiatörvény várható?....................................................................................39
A fülkeforradalom bukása....................................................................................40
A LAKOSSÁG NEM FELELŐS!.......................................................................41
Gazdasági öngyilkosság .......................................................................................43
Gazdálkodj okosan!...............................................................................................44
Hála istennek, nem a MIÉP kampányát csinálta.............................................46
Ne no drinkójjá’! Ne nó szmókojjá’! Ne gondókozzá’! ..................................47
Honosítási kérelem................................................................................................50
Aljas ingatlanadó köpönyegben!.........................................................................51
Az izraeli betelepülés előjelei, és a NATO szabadkőműves utóállama........51
Izraeli nyomulás a magyar lakáspiacon I...........................................................55
Magyar állami vagyon veszteséglistája...............................................................56
Izraeli nyomulás a magyar lakáspiacon II..........................................................57
Néhány gondolat a Jobbikról...............................................................................60
A nagy liberális titok..............................................................................................65
Magyar Nyugdíj......................................................................................................67
Állampapírt vennél? Vigyázz az adóellenőrzéssel............................................69
Matolcsy: a siker és a kudarc oka az adórendszer............................................71
Matolcsy Minden Másodpercben.......................................................................72
Mit vétett Magyarország, hogy ezt érdemli?.....................................................72
Orbán bukása után.................................................................................................73
2 JÓ HA FIGYELÜNK!
Pénzkérdés pont húúú!.........................................................................................74
Rendszámcsere?.....................................................................................................77
Rogoff jóslata..........................................................................................................78
Rozsdásodik a Vaskor?..........................................................................................78
Surányi: a végtörlesztés ajándék a jómódúaknak.............................................80
Nemzeti ellenállás, vagy... Orbán passiójátéka.................................................80
Orbán„bűne”...........................................................................................................84
Mindannyian kapitalisták vagyunk?...................................................................86
Így végtörlesztettek a képviselők.........................................................................88
A „felszabadított” Líbia Kadhafi után.................................................................89
You are a slave, Neo!..............................................................................................90
21. századi kapitalista koncentrációs tábor.......................................................92
Ákos: Ma a rombolás korát éljük........................................................................93
Amerikai specialisták ötleteiből tankol a Fidesz..............................................94
Ángyán József levele és elemzése........................................................................95
Beszélgetés Ángyán Józseffel a lemondása okairól..........................................96
Mi csak irigykedhetünk..................................................................................... 101
Hónapról hónapra él a magyarok fele............................................................. 102
Nettó 141 000-et keres az átlagmagyar........................................................... 102
A remény rabjai.................................................................................................... 103
Cash is the king!.................................................................................................. 104
Gimme’ the cash (Add ide a lóvét!)................................................................ 106
Jobbik: nincs jogalkotási önállóság Magyarországon.................................. 108
Teddy csak adott.................................................................................................. 108
Vihar előtti zajt..................................................................................................... 109
Itt a precedens...................................................................................................... 111
Tanulni a haldoklásból....................................................................................... 112
Megdöbbentő csalás a bankok részéről!......................................................... 114
A nagy közös árfolyamtrükköt verték el az OTP-n...................................... 115
Nem jogképes bankokkal pereskedhetnek a devizahitelesek..................... 117
Döbbenetes a harag a baloldal iránt................................................................. 118
Számunkra a nagy csalódást a nyugat okozta!............................................... 119
Mutasd az e-mailed, megmondom, ki vagy!.................................................. 120
A kapitalizmus nem halt meg, de életre kell kelteni..................................... 122
Ősszel jöhet a Facebook telefon?..................................................................... 124
A németek gazdagabbak, mint valaha............................................................. 124
Minden századik bécsi lakos eurómilliomos................................................. 125
Átvehetetlen levél a NAV-tól............................................................................. 125
Gerő András királyságot akar............................................................................ 126
A hallgatás fala..................................................................................................... 127
„Nem vagyok korszerű”..................................................................................... 128
 7 69
74
80
Az IMF az euro válságot a globális pénzhatalom bevezetésére használja.130
Lebukott az újabb kormánypropaganda......................................................... 132
Nyolc ok, ami miatt nem alhatunk nyugodtan.............................................. 133
Orbán: Az IMF a saját bankunk....................................................................... 134
Nem csak bűnözőknek....................................................................................... 134
Hogyan választanak ingatlant a „mocskosul gazdagok”?............................. 135
Mi az a loftlakás?.................................................................................................. 136
Penthouse: a jómódú kevesek kiváltsága........................................................ 138
Az internetes hirdetések már a leghatékonyabbak....................................... 140
Kommunikációs háború.................................................................................... 141
Akiket letarolt a kormány sallere...................................................................... 144
„De te fabula narratur”....................................................................................... 145
Postánkból............................................................................................................ 146
Halálos betegségeket gyógyíthat a magyar kutatók felfedezése................. 148
Botrány az Európa Parlamentben.................................................................... 148
Legyél te is európai képviselő........................................................................... 149
A mobil, ami csak telefonálásra való................................................................ 150
Nettó 17 ezret buktak......................................................................................... 151
Válság idején kevesebbet telefonálunk............................................................ 152
Inkább kussolunk................................................................................................ 152
A falban................................................................................................................. 154
Itt a név szerinti lista........................................................................................... 156
JÓ HA FIGYELÜNK!
122
Százmilliót pumpált az állam a Heti válaszba................................................ 157
Pécs eladósítása................................................................................................... 159
Cserhalmi: Nem kérdés, hogy volt rendszerváltás....................................... 161
Már a PIN-kódod sem kell az új bankkártyás lenyúláshoz......................... 162
Polgárháború........................................................................................................ 163
Visszatérnek a földekre a portugálok............................................................... 164
Bajszosokat a címlapra!...................................................................................... 165
Kell egy hatóság................................................................................................... 166
Rotschildok a vilag nyakan 1............................................................................ 166
Sarkosan fogalmazva........................................................................................... 168
Újraindul a teljes hazai szénbányászat............................................................. 169
Orbán személyes titkosrendőrségéről ír a New York Times....................... 171
Megdöbbentő: negyvenezer forintot keres másodpercenként a Tesco.... 173
Diákokon húz hasznot a Tesco......................................................................... 173
Az euró hanyatlása.............................................................................................. 174
Az eurózóna hamvaiból emelkedhet fel az új európai birodalom............. 175
Ubuntu.................................................................................................................. 176
A szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is................................ 178
Az antiszemitázás és a holokausztozás csak egy trükk, mindig használjuk.182
Traffipaxjelző okostelefonra.............................................................................. 183
Interjú, valamint ötletek Jótündéreknek......................................................... 184
A Föld 20-30 milliárd embert gond nélkül elbírna....................................... 186
3
 MIÉRT NEM LEHET VISSZAFIZETNI
AZ ÁLLAMADÓSSÁGOT?
Az ország sorsa múlik most azon, hogy nem-
sokára kiderül, hogy Orbán Viktor ravasz
ördög, vagy egyszerű kontár. Erre most még
nem tudni a választ, mert szokás szerinti ket-
tős beszédéből nem lehet kihámozni, hogy
mit mond.
A fő irány most az adósság leküzdése,
amivel teljes mértékben egyet is lehetne
érteni, ha az nem a magyar nép sanyargatása
árán, brutális megszorításokkal jönne létre.
Most itt vonatkoztassunk el attól, hogy a
jelenlegi Orbán-érában tilos a megszorítás
szót használni politikai okokból. Mindenki
fordítsa le magában, amire akarja, takarékos-
ság, átszervezés, stb.
Kedves Olvasó! A héten meg kell ismer-
kedni két olyan fogalommal, amit nap, mint
nap hallunk, de már elnézést, valószínűleg
nem értünk. Már többször kifejtettem, hogy
a pénzügyi elnyomók és az általuk bábként
mozgatott politikusok direkt használnak
olyan nyelvezetet, melyet az átlagember
nem ért meg, de mivel sokszor használják
ezeket a szavakat, olyan érzése lehet a hall-
gatónak, olvasónak, hogy mégis érti miről
van szó. Sőt előfordul az a képtelen dolog is, Az igaz, hogy az adósság tart minket fogva, de tudja-e Orbán, hogyan lehet szabadulni?
hogy ő maga is használja ezeket a szavakat,
pedig fogalma sincs a pontos jelentéséről. ságot. Csakhogy…. És itt jön az a két szó, A két kulcsszó a monetáris és a fiskális poli-
Az így kialakult teljes zűrzavarban pedig a amit meg kell ma pontosan ismernünk, mert tika! Nyilván többször hallottuk, főleg a mone-
háttérből mosolyogva irányítanak minket, ezek nélkül csökkenthetjük az államadóssá- táris szót, ugye van a monetáris tanács és azok a
a politikát meg nem az észérvek csatája, got, de csak a szakadék felé hajtunk. jegybanki kamatokról döntenek, meg egyebek.
hanem a hit jellemzi. Nem lényeg mit mond Figyelem létfontosságú eltitkolt ada- De nézzük mit is jelentenek ezek. Deffinició: A
valaki, hanem az a lényeg hogy ki mondja. tok jönnek! Ne olvassa tovább, ha nem monetáris politika egy gazdaságpolitikai tevé-
Így alakulnak ki a Gyurcsány fanok és a akarja felidegesíteni magát! kenység, melynek során az állam a gazdaságban
vak Orbán hívők. Már csak a zúgó ütemes
vastaps hiányzik. Az ilyen ambiciózus poli-
tikusok rendkívül veszélyesek, mert egy idő
után elhiszik, hogy ők tévedhetetlenek és a
hatalom egyszerűen jár nekik és mindenki,
aki ezt el akarja venni tőlük az ellenség. A
végére már oda juthat a dolog, hogy maga a
nép is ellenséggé válik, ha ellene szavaz vagy
tüntet, ezért igyekszik az ilyen politikus
szűkíteni a demokráciát, rátenni a kezét a
sajtóra. Az ilyen politikus úgy ismerszik fel,
hogy „főállású”. Esze ágában sincs civil mun-
kát vállalni – valószínű ott semmire sem
vinné -, ezért foggal-körömmel ragaszkodik
a hatalomhoz és élete végéig ott képzeli el
magát. Még azt is elhiszi, hogy ő valaki és jár
neki AUDI 8-as 35 millióért, meg havi 1-2
millió forint nettó. Az a téves képzete lesz,
hogy ő „megdolgozik” ezért, holott életé-
ben valószínű nem dolgozott még. Fel sem
merül benne, hogy az ő jólétéért mennyien
güriznek.
Na, de vissza az e heti témához. Teljes
mértékben egyetértünk Orbán Viktorral A mindenkori politikai elitnek nem állampolgárokra, hanem bégető birkákra van szüksége. Nagyon fontos, hogy ne
abban, hogy csökkenteni kell az államadós- legyünk azok!

4 JÓ HA FIGYELÜNK!
A Magyar Nemzeti Bank! Se nem magyar, se nem nemzeti, csak bank. Ez is az átverés része!
lévő pénzmennyiség mértékét befolyásolja.
Egy normális országban a központi bank, vagy
más néven jegybank a monetáris politikáért
felelős állami intézmény. A pénz mennyiségé-
nek egy gazdaságban rendkívül fontos szerepe
van. Ha nincs elegendő pénz, akkor az embe-
rek nem tudnak vásárolni semmit sem, hiába
dolgoznak látástól vakulásig. Ha sok a pénz,
akkor inflációs veszély alakulhat ki. Nos, sajnos
el kell mondanunk, hogy mi, már sok ország-
hoz hasonlóan nem vagyunk függetlenek ezen
a téren, hiszen nem a Magyar Nemzeti Bank
(MNB) határozza meg a pénz mennyiségét
Magyarországon. Atyavilág, de akkor ki, hiszen
mienk az MNB! Nos, ez kérem tragikus téve-
dés. A MNB bank nem a Magyar állam tulaj-
dona. Az MNB – mint azt korábban megírtuk
- jelenleg egyetlen felettes szerve az Európai
Központi Bank.
2001. évi LVIII. törvény
a Magyar Nemzeti Bankról
Az Országgyűlés törvényt alkot a Magyar
Nemzeti Bankról, annak elsődleges céljairól,
alapvető feladatairól, intézményi, szervezeti,
személyi, pénzügyi függetlenségéről, műkö-
déséről, figyelemmel a fejlett piacgazdaság
követelményeire.
JÓ HA FIGYELÜNK!
I. Fejezet
A MAGYAR NEMZETI BANK JOGÁL-
LÁSA, ELSŐDLEGES CÉLJA ÉS ALAP-
VETŐ FELADATA
1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a
továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság
központi bankja. Az MNB a Központi Ban-
kok Európai Rendszerének tagja.
(2) Az MNB, valamint döntéshozó szer-
veinek tagjai e törvényben foglalt feladataik
végrehajtása és kötelességeik teljesítése
során függetlenek, nem kérhetnek és nem
fogadhatnak el utasításokat az Európai
Központi Bank kivételével a Kormány-
tól, az Európai Unió intézményeitől és
szerveitől, tagállamainak kormányaitól
vagy bármilyen más szervtől.
Mi következik mindebből? Csak annyi,
hogy a Magyar Nemzeti Bank nem a maga
ura. Ezért kell annyira megőrizni a független-
ségét. A MNB független a mindenkori magyar
kormánytól, az MNB független a megvá-
lasztott magyar népképviselettől (mindös�-
sze beszámolási kötelezettség terheli), tehát
az MNB független a magyar néptől, Öntől
és tőlem is! Meghökkentő és eltitkolt adat.
Zárójelben, érdemes felidézni, ki volt kormá-
nyon a törvény elfogadásakor. Persze az Uni-
óba igyekvő politikusnak semmi sem számít,
csak a hatalom. A sors fintora, hogy aztán a
2002-s választást elvesztve ellenzékből szű-
költe végig, ahogy a szocialisták bevezetik az
országot az Unióba. De a kocka el lett vetve!
A jegybank független a magyar néptől. Így
ezt a bizonyos monetáris politikát nem tud-
juk befolyásolni. Nem tudjuk a pénzkészletet
bővíteni, magyarul lemondtunk a saját pénz-
kibocsátás jogáról. Sokan félnek, mint tűztől
a pénzkibocsátástól, mondva, hogy infláció
lesz. Tragikus tévedés! Nézzük meg! Mikor
lesz nagyobb infláció? Ha van mondjuk 1000
forint hiány és ennek pótlására nyomtatnánk
1000 forintot, vagy ha nyomtatunk 1000
forintért államkötvényt (ennek kibocsátá-
sát engedélyezik) és eladjuk 1000 forintért?
Látszólag ugyanaz történik és mégsem. A
második esetben ugyanis kamatos kamatokat
kell fizetni és 1000 forint helyett egy 10 éves
futamidőnél már 3000 forinttal tartozunk.
Hoppá! Ez egy kicsit uzsorásnak tűnik. És
nem csak tűnik, hanem az is.
És itt jön be a másik szó, amit megnézünk
a héten, ez pedig ugye a fiskális. Definició:
A fiskális politika, más néven költségvetési
politika az államháztartás bevételeivel és
kiadásaival foglalkozik. Az adósság látszólag
5
ugye itt termelődik, mert állítólag többet
költünk, mint amennyit megtermelünk.
Szemenszedett hazugság! A magyar nép
mindig is többet termelt, mint amennyit
költött. A költségvetés elsődleges egyenlege
folyamatosan többletben van (szufficites),
vagyis több a bevétel, mint a kiadás. De hát
akkor, hogyan lehet, hogy mindig a hiányról
(deficitról) hallunk? Szerintem a deficit szót
mindenki hallotta már, a szufficitet lehet,
hogy most olvassa először. Nos, azért van
a világon MINDEN ország költségvetése
mínuszban, mert a kamatokat ki kell fizetni.
És itt a csapda! Ha egy ország a fiskális
(költségvetési) politikájával akarja kezelni
az adósságkérdést, akkor elveszett. Vagyis, ha
megszorításokkal (Fideszül átszervezéssel)
akarja visszafizetni az adósságát lehetetlen
feladatra vállalkozik. Ez ugyanis matemati-
kai képtelenség. Ha mégis valmilyen csoda
folytán annyi pénze lenne egy országnak, A MAGYAR NEMZETI BANK valódi tulajdonosa és irányítója az Európai Központi Bank. Csak innen fogadhat el
hogy visszafizetne tőkét, akkor leértékelik a utasítást 2001 óta.
valutáját, vagy vásároltatnak vele felesleges
dolgokat, amibe a helyi korrupt politiku-
sok belemennek, mert el tudnak rakni egy
kis pártlóvét. Így vesz egy szegény ország
Grippeneket és Combino villamosokat. Az
adósság meg úgy van kitalálva a monetáris
politikán keresztül, hogy mindig csak annyi
pénzmennyiséget engednek nyomtatni, hogy
az csak a kamatok fizetésére legyen elég, de
tőkét ne lehessen belőle visszafizetni. Ezzel
elérik, hogy egy nemzet függetlenségét (szu-
verenitását) elveszik és megtörik.
Sajnos az Orbán kormány is rálépett a
megszorítások útjára. Amennyiben nem
tudjuk visszaszerezni a saját pénzünk nyom-
tatásának a jogát. akkor Orbántól is a csak
a megszorítás várható. Ha ezt nem látja be,
akkor esélytelenek vagyunk.
Megoldás! Jegybanki törvény módosí-
tása. 2/3-dal lehetne. Kicsit persze furcsa
lenne, hogy először odaadja a jegybankot az
Uniónak, aztán meg visszaveszi. Illúziónk ne
legyenek a következmény azonnali kirúgás
az EU-ból és fröcsögés. A baj csak az, hogy A kérdés, hogy Orbán melyik énje mutatkozik most meg? A lánglelkű fiatal demokrata vagy a sértődött, hataloméhes,
Orbán már a sok hülyesége miatt leamorti- konzervatív autokrata. Nem mindegy!
zálta magát itthon, ahelyett, hogy történelmi
fordulatot hajtott volna végre, nem csinált
semmit sem, abban a tévedésben volt, hogy
a nemzetközi pénzügyi körök szeretik őt,
Gyurcsánnyal szemben. Óriásit tévedett, a
nemzetközi bankárvilág azt szereti, aki fizeti
a kamatokat, de tőkét nem törleszt.
Forrás: Szabad Európa

6 JÓ HA FIGYELÜNK!
 AZ IGAZSÁG AZ INFLÁCIÓRÓL!
Előző cikkünk megmozgatta az olvasó-
ink fantáziáját. Elsőre sokan nem is hitték
el, amiket írtunk – a monetáris és fiskális
szavak jelentése volt ugyebár a téma-, de
miután utánanéztek hívtak minket és írtak
nekünk kifejezve megdöbbenésüket.
Az inflációt viszont sokan nem értették.
Ezért nagyon fontos, hogy ezt is nagyon
hamar tisztába tegyük. Az infláció témája
ugyanis az egyik legnagyobb hazugság a mai
pénzügyi világban
A legveszélyesebb az a dologban, hogy
sokan azért nem tudják, hogy mi is az inf-
láció, mert meg vannak tévesztve. Ráadásul
nagyon nehéz őket meggyőzni, mert szá-
mukra nagyon hiteles emberek a szüleik és
a tanáraik tévesztik meg őket, teszem hozzá
nem direkt, mert ők maguk is szentül hiszik,
hogy az igazat mondják.
Nos tehát, kezdjünk neki! A szoká-
sos figyelmeztetés. Csak akkor olvassa
tovább, ha jó idegállapotban van!
Az infláció könyv szerinti definíciója: Az
infláció a közgazdaságtanban az árszínvonal
tartós emelkedése, a pénz vásárlóerejének
romlása mellett. Ellentéte az árszínvonal csök-
kenése a defláció. Az infláció tehát a pénz-
romlás! Ráadásul mi magyarok ebben világ-
elsők vagyunk déd- és nagyszüleink mesélnek
nekünk a II. Világháború utáni inflációról,
mely a történelem eddig ismert legnagyobb
pénzromlása volt. Tízmilliárd millpengőkért
sem lehetett semmit sem venni. Ezért bele-
égett a magyar ember homlokába az a téves
adat, hogy nem szabad pénz nyomtatni, mert,
akkor infláció lesz. Ez kérem óriási tragédia,
ez egyszerűen nem igaz!
A pénz mennyiségének meghatározása
nagyon fontos dolog a gazdaságban. Gon-
doljunk csak bele, ha nincs elegendő pénz
forgalomban, akkor miből vásárolnának az
emberek bármit is? Miből fizetnének adót?
Nézzünk egy példát! Tegyük fel, hogy – az
egyszerűség kedvéért – az összes áru egy
ország gazdaságában 100 db kerékpár. Sem-
Seprik az utcán az értéktelen pénzt a háború után! Biztos sokan láttunk vagy rendelkezünk is ilyen milpengőkkel.
JÓ HA FIGYELÜNK!
milyen más áru nincs. Az összes forgalom-
ban lévő pénz mennyisége meg 1000 forint.
Könnyen kiszámolható, hogy egy kerékpár
ára 10 forint lehet nagyjából. Mi történik?
Ha a pénz mennyiségét csökkentjük –
mondjuk kivisszük külföldre –, és csak 500
forint lesz az országban, akkor azt vesszük
észre, hogy 1 kerékpár ára előbb-utóbb beáll
5 forintra (defláció). Ha viszont nyomta-
tunk még pénzt, vagyis növeljük a pénzkész-
letet – tegyük fel – kétezer forintra, akkor azt
figyelhetjük meg, hogy egy kerékpár ára 20
forint lesz. Na, ugye mondhatja erre valaki,
nőtt a pénzkészlet nőttek az árak.
Igen ám, de mi van akkor, ha marad az
1000 forint pénzeszköz az országban, de
már nem 100 db kerékpár van, hanem köz-
ben előállítunk még 100 darabot és immár
200 darab kétkerekű lesz az országban?
Ekkor azt figyelhetjük meg, hogy mivel a
pénzkészlet nem követi az árualap növeke-
dését a kerékpárok ára 5 forintra esik, pedig
igazából 10 forintot ér. Hoppá! Magyarul,
akkor nincs se infláció, se defláció, ha az
árualap és a pénz mennyisége egyensúlyban
van! Ezt szokták úgy is mondani, hogy lehet
pénz nyomtatni, csak kell annak fedezeté-
nek lennie.
Szóval mi a jelenlegi helyzet? A magyar
gazdaság termel bőven árukat és szolgálta-
tásokat. Tehát a magyar munkaerő fedezi
a pénzkibocsátást, vagyis a pénzkészlet
növekedésének a lehetőségét. Ehelyett mit
tapasztalunk? A pénzkészlet nemhogy nő,
hanem csökken! Ráadásul az infláció mégis
nő! Hogyan lehet mindez?
A csapda a következő. A múlt héten tár-
gyaltuk ugye, hogy a monetáris politikának
(a jegybanknak) a feladata a pénzmennyi-
ség szabályozása. Ha tehát bővíteni kellene
a pénzkészletet, azt neki kellene megtennie.
DE! Sajnos a jegybank már nem magyar
tulajdon és így nem is várhatjuk el, hogy az
ország érdekében cselekedjen. A pénzkészlet
bővítése nem a magyar forint nyomtatásával
valósul meg, hanem „csak” államkötvényt
nyomtatunk, amit „befektetők” megvesznek.
Így nem az áruk megvásárlása állítunk elő
pénzt, hanem a „befektetőknek” a kamatok
visszafizetésére. Emlékszünk mi történik, ha
a pénzkészlet egy részét kivisszük az ország-
ból? Elvileg csökkennie kellene az áraknak,
mint amikor 100 kerékpárra 1000 forint
helyett csak 500 forint maradt. De akkor
nálunk, hogyan lehetséges, hogy annak
ellenére, hogy az uzsorás magukat „befekte-
tőknek” mondott elemek kiviszik a pénzt és
mégis emelkednek az árak. A csapda része,
hogy ezeknek a befektetőknek a kezében van
néhány olyan dolog, amire nekünk nagyon
nagy szükségünk van, és nem rendelkezünk
vele. Ilyen például az olaj. Ezeknek a külföld-
ről beszerzett termékeknek (importcikk) az
árát ők, mármint a befektetők állapítják meg.
Figyelem, nem a piacszabályozza, hanem ők
7
állapítják meg. Persze valamilyen porhintés-
sel mindig meghülyítenek minket, és meg-
indokolják az emelést, például, Katrina hur-
rikán, líbiai helyzet, az amerikai olajkészletek
állása, a napfolttevékenység, a fókák nemi
élete, a latin amerikai szöcskeugró bajnokság
bojkottja stb.
Így ezek a pénzügyi elnyomók elérik azt,
hogy egy nemzetállam (nem csak a magyar),
mely bár rengeteget dolgozik és termel,
a csökkenő pénzkészlet ellenére azt veszi
észre, hogy az árak a kereslet csökkenése
ellenére emelkednek, vagyis romlik a pénz,
nő azt infláció! A helyi kormány, hogy fenn
tudja tartani a közszolgáltatásokat és fizetni
tudja a „befektetőknek” a kamatokat ezért az
adóprés eszközéhez nyúl (értsd megszorí-
tás) és az saját állampolgáraitól és vállalkozó-
itól behajtja a pénzt, ezzel tovább csökkenti
a pénzkészletet. A jegybank meg tudják,
hogy küzd az infláció ellen? Úgy hogy emeli
a kamatokat, vagyis az irányadó kamatlábat?
Miért? Azért, mert ott olyan közgazdászok
ülnek, akik a pénzügyi elnyomók által írt
könyvekből tanulták a közgazdaságtant.
Azzal az indokkal emelik a kamatokat, hogy
az infláció így csökkeni fog, mert a fogyasz-
tás mérséklődik, mert az emberek nem vásá-
rolni fognak, hanem bankba teszik a pénz
a magasabb hozam reményében. Ekkora mindenáron. Mikor Bajnai mondta, hogy kötvényt, hogy legyen pénzünk. És mindezt
néphülyítést. Az infláció nem azért nőtt, kőbe van vésve a 3,8%-os hiány (gondolom ahelyett, hogy mi magunk nyomtatnánk
mert a magyar nyugdíjas és minimálbéres Bajnai is járt abban a bizonyos szobában), pénz, ami ugye árualappal bőven fedezett és
5 millió ember megrohamozza a TESCO-t akkor a Fidesz röhögött és tiltakozott, most még uzsorakamatot sem kell rá fizetni.
és a LIDL-t, immár nem 10 deka párizsit, mit hallok, hogy idén kőbe van vésve a Amíg ezen nem változtatunk, addig esé-
hanem 15 dekát vásárolva. Nem, nem. Az 2,9%-os jövőre a 2,5%-os hiány. lyünk sincs a kilábalásra. És annak ellenére
infláció azért nő, mert a fogyasztás mértéké- Tudjuk miért? Hogy benyaljuk azoknak a fog nőni az árszínvonal, azaz infláció lesz,
től teljesen függetlenül, emelkedik a benzin, „befektetőknek”, akiket „meg kell nyugtatni”, hogy a magyar lassan éhen hal.
a gázolaj, az internet (kommunikáció), a víz, hogy ugyan vásároljanak már magyar állam- Elek Attila – SzabadEurópa
a gáz, az áram stb. ára. És persze ne feledjük a
családi (deviza) hiteltörlesztő részleteket se.
Mire a magyarok többsége eljut odáig, hogy
minden sárga csekkét kifizesse, a maradék
pénz – ha marad – arra elég, hogy ne halljon
éhen a gyerek.

Az Orbán kormány megpróbált egy kicsit

más dolgot csinálni az elején, mint az előző
kormányok. Mi történt? Behívták őket egy
szobába és megmondták nekik: – Gyerekek,
vagy fizetitek a kamatokat vagy leváltunk
benneteket. – Értsd ezt úgy, hogy pénzelünk
ellenzéki szervezeteket, a médián keresztül
kivégzünk titeket, ha nem törlesztetek.
Orbánék úgy megijedtek, hogy elsőd- Jelenleg semmi különbséget nem lehet tapasztalni a Bajnai és az Orbán kormányzás között. Talán Orbán keményebben
leges kommunikációjuk lett a hiány tartása szorít meg. Ennyi!

8 JÓ HA FIGYELÜNK!
 A DEMOKRÁCIA LEPLE
„Amerika minden áron érvényesíteni
akarja az érdekeit Európában, érdeke
pedig az, hogy itt liberális államok legye-
nek, amerikai igények szerint”
(Bíró Zoltán)
Van egy szennyes lepel Európára borítva, a
fölénk hazudott demokrácia , mely ideig-
óráig talán még képes eltakarni a népek elől
a visszataszító valóságot. Azt ugyanis, hogy
a nyugati civilizáció egy illúzió rabja már
régen. A világon csupán egy furfangosan
fényesre és simára csiszolt erőpolitika érvé-
nyesül egyre brutálisabban Európában a
demokrácia leple alatt. Ezáltal a szovjet láger
egykori országai, népei és nemzetei különö-
sen nagyot veszítettek, hiszen a nyílt dikta-
túrából vágyakoztak a nyugati demokráciák,
jóléti társadalmak, szabadságjogok közelébe
s mire felocsúdtak a nagy rendszerváltó
álomból, egy másik rabság sűrűjében talál-
ták magukat. A demokrácia leple alatt belo-
pakodott életükbe egy új, addig nem tapasz-
talt zsarnokság és ha eddig nem vették volna
észre, most napról-napra válik világossá,
hogy itt a demokrácia csak illúzió, játék az
országos homokozókban, hogy lefoglalja
valami a népeket, s ha érzik is, legalább ne
lássák, hogy mi történik velük. Mert lehet-e
valóságos demokráciáról beszélni az orszá-
gokon belül, ha közben az országok gyar-
matosítása folyik? Mert mi másnak nevez-
hetjük azt, amikor idegen erők fokról-fokra
birtokba veszik mások létfenntartásának,
erőforrásainak a javát, eladósítják az orszá-
gokat, az országlakók nagyobb részét nyo-
morba taszítják és jogot formálnak arra,
hogy belső ügyeikben is ők diktáljanak.
Magyarországnak akkor kell ezt a keserű
leckét megtanulni, amikor éppen rendbe
akarja tenni magát, amikor kormányzata
megpróbál nemzeti kormányként viselkedni
és évtizedek szennyeséből kisegíteni és léleg-
zethez juttatni a rábízott társadalmat. Ekkor
kell megértetni a magyarokkal, hogy nem
lehet, hogy nincs saját út, mert más érdekek
mást követelnek és hogy a nemzeti önálló-
ság fertője nem terjedhet tovább Európá-
ban. Magyarországon a rendszerváltásnak
nevezett történet az első pillanatoktól fogva
az ország kiárusításának és kifosztásának a
története. Már az első szabad választások
nyomán létrejött kormányzat szabad utat
engedett egy olyan privatizációnak, amely
részben a multik piacszerző törekvéseinek
szolgált a nemzeti vagyon kiárusításával,
részben az egykori kommunista politikai
vezetőréteget hozta helyzetbe ismét. Már
akkor nyilvánvaló volt, hogy annak a priva-
tizációnak a haszonélvezője a volt szocialis-
ták, illetve a neoliberalizmus hazai képvise-
JÓ HA FIGYELÜNK!
lői lesznek, kárvallottja pedig a magyar nép
döntő hányada.
Mark Palmer, a rendszerváltás előkészítő
szakaszában hazánkban akkreditált amerikai
nagykövet most interjút adott a Népszabad-
ságnak (az egykori állampárt szócsövének)
kétséget nem hagyva afelől, hogy Amerika
minden áron érvényesíteni akarja az érde-
keit Európában, érdeke pedig az, hogy itt
liberális államok legyenek, amerikai igények
szerint. Az USA ereje egyelőre még megvan
ahhoz, hogy akaratának érvényt is szerez-
zen. Ez világos beszéd. Csak semmi köze a
demokráciához és a szabadsághoz, a népek
egyenlőségéhez, a nemzetek szuverenitásá-
nak a tiszteletben tartásához. Nyilvánvaló
cél az, hogy Magyarország példáján tanulja
csak meg mindenki, hogy nincs „szabad-
ságharc” és nem lesz nemzeti függetlenség.
Garancia erre az Amerikai Egyesült Államok
politikája, továbbá az általa irányított szerve-
zetek, az IMF, az Európai Unió, a liberális és
szocialista pártok, s a NATO éppúgy, mint
a nemzeti ellenőrzés alól kivont szervezetek
az egyes országokon belül, és a hódoltatás
számos más eszköze.
Mindez persze nem Mark Palmer szán-
dékaitól függ. Ő csak egy jelképes figurája
nálunk a belügyekbe való gátlástalan beavat-
kozásnak, akárcsak a mostani amerikai
nagykövet Szlovéniában, akit éppen most
utasítottak rendre a szlovén hatóságok. Ami-
kor Mark Palmer nálunk nagykövet volt, az
SzDSz neoliberális vezetőinek nyílt kijáró-
jaként akarta osztogatni a lapokat s akkor
Magyarországon megtanulhattuk azt hogy
milyen stílus és magatartás az egy nagykövet
részéről, ami nem európai. Igaz, Palmer maga
sem európai, de ettől még alkalmazkodha-
tott volna az egykori európai diplomáciai
kultúrához. Nem alkalmazkodott, mert nem
is tudott, és szüksége sem volt rá. A rend-
szerváltást kellett liberális világuralmi érde-
kek szerint sínre tennie. Megtörtént, hazai
segédlettel. Most „szelleme” visszatért egy
interjú erejéig a Népszabadságban. Jelzés ez
is. Súlyosabb jelzés, hogy ma már minisz-
terek is felszólalnak Magyarország ellen. A
francia külügyminiszternek „problémás”
Magyarország. És Franciaország nem prob-
lémás? Clinton asszonynak Amerikában
fáj a magyar alkotmány, a médiatörvény és
még a Klubrádió/egy periférikus, liberális-
bolsevista rádió/ is, legalább annyira, mint
a Hormuzi szoros. Az Európai Parlament-
ben Cohn Bendit-féle zöldek, liberálisok és
szocialisták összefogva igyekeznek kiutálni
Magyarországot az Unióból.
Lassan kiteljesedik a kórus, mely jog-
szabályaink bírálatába burkolva és a hitelek
megvonásával zsarolva kész a sárba dön-
gölni a nemzetek önrendelkezésének még
a látszatát is. Attól a magyar önállósági
törekvések leverése még fontosabb, hogy a
népek világszerte – még Amerikában is –
kezdik megelégelni azt a világuralmi kört,
amely önmagának a profitot halmozza, a
népeknek viszont a nyomorúságot. Magyar-
ország most az elmúlt húsz év politikájának
a következményeképpen rászorul a Nem-
zetközi Valutaalap újabb kölcsönére, mert
miközben a nemzeti vagyont elprivatizálták,
az ország eladósítása tovább folyt, külö-
nösen drasztikus arányokban a Gyurcsány
Ferenc vezette balliberális kormánykoalíció,
illetve az elmúlt években általuk eluralkodó
felelőtlen garázdálkodás és korrupció miatt.
Miután az országot elsősorban éppen ők jut-
tatták ebbe a helyzetbe, nyugati elvtársaik
és intézményeik őket támogatják egy olyan
kormányzattal szemben, amely rendet, tiszta
helyzetet akar végre teremteni az országban
és a nemzeti érdekek szolgálatát tartja ter-
mészetesnek. Teszik ezt a demokráciára, a
jogállamiságra, a szabadságjogokra hivat-
kozva, a belügyekbe való beavatkozás eszkö-
zeivel. Magyarországon a legutóbbi ország-
gyűlési választások kétharmados parlamenti
többséget hoztak egy keresztény-nemzeti
pártszövetségnek. Ez fáj most különösen a
nemzetek felett korlátlanul uralkodni kívánó
tőkéscsoportoknak és politikai, sajtóbeli
kiszolgálóiknak.
Ha az áldemokratikus lepel lehull min-
denütt, ha a népek számára láthatóvá lesz e
globális zsarnokság természete és vele szer-
tefoszlik a szabadság illúziója még a nyugati
„szabad világban” is, akkor mi lesz? A Hor-
muzi szorosba, a lázongó Közel-keletre még
oda lehet vezényelni az Amerikai haderőt,
az európaival együtt. Európában még alkal-
mazni lehet a hitelrabszolgaság, a bankuzsora
és a leminősítések intézményét. De meddig?
És milyen árat fizet majd a világ mindezért,
„ha egyszer lángot vet a szalma”? Most min-
ket leckéztet a pénzbirodalom felettébb lelkes
kitartott cselédsége, sajtója, politikus bürok-
rata hada. Kedvükre és szolgálatukra való kor-
mányt akarnak itt, hogy példája legyen leg-
alábbis e térség államainak: hogyan rendeljék
alá magukat egy távoli, láthatatlan „királyság”
akaratának. Az nem számít, hogy mit koc-
káztatnak ezzel. A 20. században két világ-
háború bizonyítja, hogy milliók élete ennek
a kivételes királyságnak soha sem számított.
Ha Európa népei és államai összefogva nem
lesznek képesek megállítani ezt a neoliberális
hadjáratot a nemzeti szuverenitás ellen, akkor
az Európai Unió ebben a formájában életkép-
telenségre van ítélve és közel kerül hamaro-
san a széteséshez.
Bíró Zoltán
9
 A KÖZÉPOSZTÁLY LECSÚSZÁSA?
Számtalan jele van annak, hogy a mostani
gazdasági fejl��������������������������
ődés megtorpanása elkerül-
hetetlenül együtt jár a középrétegek indo-
kolatlanul gyors, de annál inkább megle-
pőbb szélsőséges differenciálódásával. És
egyre inkább nem csupán az alsóbb rétegek
zuhannak a munkanélküliség csapdájába, a
jobban pozícionált és a képzett állampolgá-
rok kisebb-nagyobb társadalmi csoportjai is
kezdenek végképp lecsúszni.
Bárki számára egyértelmű ugyanakkor,
hogy egyszer s mindenkorra fel kell hagyni
a gazdasági hitelekből élés gyakorlatával.
Nemcsak azért, mert az európai tagállamok
gyengesége abból származik, hogy mind-
máig nem képesek az eladósodás kelepcé-
jéből kilépni, hanem azért is, mert sokszor
a kormányzati hatalom a globális gazdaság
elérésével kísérletezik.
Bár most is sokféle út kínálkozik a devi-
zaadósság-válságból való kitörésre, látha-
tóan ezek között járhatónak csakis a dina-
mikus európai bérfelzárkózás lehetséges.
Megcélozva az európai mértéket, máskülön-
ben a pótcselekvések végeláthatatlan sora
indulhat. Ha továbbra sem emelkednek a
bérek, az állampolgárok többsége nem lesz
képes törleszteni. Ha nem várható az eddi-
ginél nagyobb béremelkedés, vélhetően
megtakarítani sem tud. Mindehhez persze
a forint visszaerősítése szükséges. S ha mind
többen és többen beszélnek is a félig-med-
dig kiépülő gazdasági etatizmus veszélyéről,
ennek ellenére szó sincs tőkeellenességről.
Hiszen ugyancsak tény, hogy az olcsó bérek
a nemzetközi munkamegosztásban semmi
mást nem hozhatnak, mint a gyarmati jel-
legű bekapcsolódást. Ennek veszélye azért
kísért, mert mindmáig az egy főre jutó GDP
az EU-átlagának hatvan százalékát sem éri el,
a reálbérszínvonal a húsz százalékra tehető.
Miközben a lakosság több mint három-
negyedének nincs megtakarítása, mindennél
nyilvánvalóbb, hogy a középosztályhoz azok
tartozhatnak, akik kisebb-nagyobb megta-
karításokra képesek. Ugyanakkor a hiány
megengedhető mértéke annyi lehet, amen�-
nyit az adócsökkentés megenged. Egészében
viszont még inkább annak a bizonyosságnak
az újrafelismeréséről van szó, hogy a magyar
állampolgároknak az eddiginél jóval ottho-
nosabban kell élniük. A középosztályhoz
tartozók ugyanis soha sem mondhatnak le a
személyes, egyéni kompetenciáikról, illetve
az eddigi, társadalmilag releváns tudás- és
jelentés-összefüggések hasznosításáról.
Korábban arról győződhettünk meg, hogy
olyan gazdaságpolitika érvényesült, ami csak
a társadalom szűkített újratermelését biztosí-
totta, illetve igen csekély mértékben valami-
féle jólétet is teremtett.
Két évtized után viszont arra is rádöb-
benhetünk, hogy a sokat emlegetett piacelvű
polgárosodás minden ízében felemás volt.
Annál is inkább, mert az állam az ereden-
dően sikeres közszektor leépítésébe kezdett,
s mellesleg a társadalmi mobilitás is szük-
ségképpen lefékeződött. Amikor azonban a
középosztálybeli polgárosodást megtörte a
globális krízis, aligha cáfolható, hogy egyút-
tal a folytonos növekedés és a biztos jövőkép
illúziójában élő nemzeti középosztály hite
is megrendült. Ennek felszámolásához az
első lépés olyasfajta társadalmi és gazdasági
rend, ami elszakíthatatlan kapcsolatban áll a
gazdasági stabilitás elérése és az egyéni élet,
illetve annak tervezhetősége között.
Legalább annak örülhetünk, hogy
az ország ijesztő méretű elszegényítése
nagyobb részt megállt, amihez persze nél-
külözhetetlen volt a középosztály szelektív
támogatása és társadalmi-kulturális bázisá-
nak megszervezése. Minél inkább normává
válik ennek a társadalmi rétegnek, a hozzá
tartozó kulturális tőkének és társadalmi stá-
tusoknak az újratermelése, annál nagyobb az
esélye az ország újjászervezésének. Ugyanis
a több részre szakadt társadalomban az
országot egyesítő társadalmi-gazdasági fej-
lesztési stratégia és a fejlesztő állam szerepé-
nek fokozása nélkülözhetetlen. Aminthogy
annál kisebb az esélyük a jelenbeli költsé-
gekkel járó, távoli, de bizonytalan eredmé-
nyeket hozó, a bajt megelőző és jövőt építő
intézkedéseknek.
Kerékgyártó T. István szociológus

AGRESSZIÓ
Magyarországgal ugyanaz történt most 2011. késő őszén, mint ami
1956. november 4-én, amikor a szovjet Vörös Hadsereg tankjai óri-
ási túlerővel elözönlötték és eltaposták kivívott szabadságát.
Semmit nem számít, hogy most nem tankokkal vonultak be és
nem kelet felől, hanem nyugat felől és bankműveletekkel.
A világ a globalizmusban annyit változott, hogy egy nemzet füg-
getlenségét bankműveletekkel éppen úgy meg lehet szüntetni, el
lehet taposni, mint lánctalpakkal.
Mi történt és hogyan történt ami történt, kevesen tudják. Tény,
hogy egy gombnyomásra összehangolt támadás indult a forint, a
magyar államháztartás ellen, képtelen magasságba hajtották fel a
forint–euró viszonylatot, leminősítéssel fenyegették a magyar fizető-
képességet és kilátásba helyezték, hogy Magyarország sehonnan nem
jut pénzhez, mert a magyar államkötvények eladhatatlanokká válnak.
Fenyegetett a 400 forintos euró árfolyam, amely minden eddigi meg-
takarítást, adósságcsökkentést elvitt volna. Mindez az arányokat tekintve
semmiség. Néhány nagyobb bank, néhány megnevezhetetlen befektetői
kör összehangolt eladásokkal és vételekkel játszva mozgósít annyi pénzt,
amennyi Magyarország ellehetetlenítéséhez szükséges. Mindez megtör-
tént. A kormánynak szembe kellett néznie az államcsőddel.
Mindennek politikai okai vannak. A magyar kormány Orbán Vik-
tor vezetésével és a kétharmados felhatalmazással élve alkotmányt
írt, megkezdte egy magyar, nemzeti érdekű politika és egy újszerű
együttműködésen – nem egoizmuson, hanem közösségi együttmű-
ködésen – alapuló társadalom alapjainak lerakását. Elfordult a liberá-
lis világrendtől, de közben minden érvényben lévő szabályt betartott,
óvatosan haladt, annál is inkább, mert közben az Unió soros elnöksége
tisztével is felruházták. Most pedig az Unió Bizottsága is jóváhagyólag
nézi a magyar függetlenség ellen megindított akciókat. Orbán Vik-
tor, akinek most a fejét követelik, ha szigorúan magyar szempontok
szerint ítélünk, mindent jól tett – már amennyire emberi tettekről ezt
egyáltalán elmondhatjuk – és éppen ez a bűne.
A globalizmus megnevezhetetlen hatalmasságai úgy gondolják,
hogy a mindenkori magyar kormány feje csak egy kliens lehet, egy
általuk odatett bábjátékos. „Orbánnak mennie kell”, mondják és
mondatják most itthon és külföldön egybehangzóan az agresszorok,
mert magyar érdeket szolgáló miniszterelnök bátorkodik lenni. Az
ötvenhatos párhuzam abban a tekintetben is fennáll, hogy a magyar
kísérlet a mai világrendre nézve éppen annyira veszélyes, mint a
magyar forradalom és szabadságharc volt az akkori világrendre.
Orbán intézkedéseit más államokban is bevezették. Tetszett a
bankadó és mindenekelőtt az újfajta viszonyulás a liberális világrend-
hez. Orbán ugyanakkor maga is látta, hogy kísérlete veszélyes és nem
bizonyos, hogy elnyeri a globalizmus urainak türelmét, de mivel úgy
ítélte meg, hogy a többször kivéreztetett magyarság számára a régi fel-
tételek közt maradás halálos – belevágott. A teljesen szabályosan elért
kétharmados győzelem is erre predesztinálta. Hajóját kikormányozta
a nyílt tengerekre, új szövetségeseket keresett és talált is, de most meg-
torpedózták. Hajója ugyan még nem süllyedt el, a támadt seb befol-
dozható, de a szabad hajózás már lehetetlen.

10 JÓ HA FIGYELÜNK!
 A magyarság megint áldozat lett, szabadságigényének áldozata.
Húsz év múlva, – vagy talán még előbb – amikor a gerjesztett
válságokkal fegyelmező gátlástalan globalokrácia végképp megbu-
kik és átadja a helyét egy ma még ismeretlen takarékos és istenfélő
világrendnek, talán majd megemlékeznek róla, hogy a folyamatot a
magyarok indították el.
Úgy, ahogy 56 után Albert Camus megemlékezett önfeláldozá-
sunkról. Orbán jól tudja, hogy a bankár, kamatszedő globalokrácia,
amelynek arcát Sárközi és Obama elnök rajzolta fel a minap egy
maguk közt maradónak vélt beszélgetésben, akármekkora hatalom-
mal rendelkezik is ma még, meg fog bukni.
Új világrendnek kell jönnie, mert ez a mostani az emberiség létét
fenyegeti.
Addig azonban élve kell maradni. Ezért kezdődnek tárgyalások a
megtorpedózott hajó kormányosa és az IMF között. Ezek tulajdon-
képpen a Trianonban megismert feltételű béketárgyalások.
Nem az a kérdés, hogy igénybe vesszük-e az IMF hiteleit, hanem
az, hogy az elsüllyedést, az államcsődöt elkerülve mennyit tarthatunk
meg eredeti célkitűzéseink közül. Életbe lép-e új alkotmányunk, foly-
tatható-e, illetve foganatosítható-e végre az IMF rokonszenvét élvező
előző kormány törvényes elszámoltatása. Megmaradhat-e valami
abból, amit a magyarság óriási többsége megálmodott magának és
amiből eddig a körülmények alakulása folytán, azaz a globalizmus ger-
jesztett válságai következtében csak kevés valósulhatott meg. Lehetsé-
ges-e még végtörlesztés a devizában eladósodottak számára, vagy az
IMF-el kilátásba helyezett tárgyalások eleve azt jelentik, hogy nem, és
a csaló bankok szépen zsebre teszik a nyereséget.
Most a helyzet belpolitikai tekintetben is drámaian megváltozott.
Már nem bízhatja rá magát a kétharmados többség azzal a teher-
mentesítő könnyedséggel miniszterelnökére, mint eddig, mert a
fegyverletételi okmányt neki kellett aláírnia, és azért sem, mert most
ő van a legszorosabb őrizetben. A fejét követelik, de ha megmukkan,
az egész országot vezetik az államcsőd nyaktilója alá. Ez a zsarolás
soha nem látott, legkifinomultabb formája.
A pénzügyi eszközökkel folytatott háborúnak még koránt sincs
vége. Nem is akarják, hogy vége legyen. Mert a Trockij-féle perma-
nens forradalom helyébe a permanens válságot léptették, mint leg-
erősebb fegyelmező eszközt. Most csak a társadalomnak, a kéthar-
mados többség népének, polgárainak, keresztényeinek, gazdáinak és
nehezen élő, de még a nemzeti öntudat foszlányaival bíró fiatalságá-
nak, plebejusainak és szerzeteseinek maradt némi cselekvési szabad-
sága. Amit Orbánnak az őrizetben elgondolnia sem szabad, azt most
millióknak kell kimondania.
Semmit sem kell törődni az IMF megszállással.
Ötvenhatban is úgy történt, hogy november 4-e után a munkás-
tanácsokban és a forradalmi bizottságokban folyatódott a forrada-
lom, és Szerov és a pufajkások uralma csak a legkíméletlenebb terror
alkalmazása után vált lehetségessé. De most ki fog kíméletlen ter-
rort alkalmazni, ki fog akasztani az IMF nevében? Talán az a törpe
kisebbség, amely eddig is együttműködött a nemzetközi bankvilág-
gal? Most a kétharmadot munkájával, részvételével és türelmével
kivívó csendes magyar többség kiállására és tántoríthatatlanságára
van szükség.
Először is világossá kell tenni, hogy amíg a demokratikus úton
szerzett többség fennáll az országgyűlésben, addig semmilyen kor-
mányfőváltás nem képzelhető el.
A társadalom többségének akarata, hogy az maradjon a kor-
mányfő, aki kénytelen volt letenni a fegyvert.
Világossá kell tenni, hogy Orbán bukásáról csak azok a haza-
árulók beszélnek, akik együttműködtek és ma is együttműködnek
ellenségeinkkel.
Világossá kell tenni, hogy vannak ellenségeink. Külsők és belsők
egyaránt. Ennek az akaratnak tömegmozgalom és sok ezer kisebb kör
egyöntetű kiállása, tüntetése képében is testet kell öltenie. Meg kell
JÓ HA FIGYELÜNK!
érteni, hogy itt nem egy személy, hanem a nemzet sorsáról van szó.
Most minden hátralépés, minden anyagi nehézségre hivatkozás
veszélyes. A történelem forgása már csak ilyen: Ha korlátozzák azt
az embert, akire a kétharmados többség ráruházta a vezetést, akkor
a cselekvés kötelezettsége azokra száll vissza, akik ráruházták. Ilyen-
formán például az elszámoltatás csak akkor nem marad abba, ha
tömegek követelik. Az IMF nem fogja követelni Gyurcsány elszá-
moltatását, amiért odaadta a sukorói telket Joav Blumnak és főnö-
kének, St. Laudernek a ZsVSZ elnökének, de a tömeget mégsem
akadályozhatja meg ebben a követelésben.
Eddig ez a többség csak várta az elszámoltatás lépéseit, furcsállta
a sok bejelentést és a kevés folyamatba helyezett eljárást, vádeme-
lést, de mostantól követelnie kell. Neki nem tud parancsolni az IMF,
mert a tömeg emberi jogával él.
S van ennél még fontosabb feladat is. Ebben a pillanatban ugyanis
a társadalom kettészakadt volta kétségtelenné vált.
Soha még világosabbá nem vált, ki itt most az IMF–pufajkás és
ki a magyar.
Most minden hazaárulást nevesíteni lehet.
Hányan vannak, milyen funkcióban és milyen vagyonnal rendelkez-
nek azok, akik nemcsak tudtak a készülő magyar csődbevitel tervéről, de
nemzetközi kapcsolataikkal elő is mozdították, és most ezt a magyarság
és kereszténység ellenes összeesküvést akarják a saját hatalmuk visszaállí-
tására, illetve további törvénytelen vagyonosodásukra felhasználni.
Soha még ennyire világos nem volt, kik dolgoznak a nemzet
többsége ellen.
Egy szűk kör hazaárulása most ténnyé vált.
Semmivel sem bűntelenebb Dobrev Klára férjénél, Gyurcsánynál
a volt bankár, aki nyilvánvalóan megbízásból kiállt a nyilvánosság elé
és elmondta az önbeteljesítőnek szánt jóslatot, hogy egy év múlva a
most EU biztos - a volt kommunista, csak állampolgársága szerint
magyar Andor László lesz Magyarország miniszterelnöke Orbán
Viktor helyett. Aki mögött nem áll senki, csak a globalokrácia, eset-
leg Sárközi és Obama beszélgetésének sötét hőse, Netanjahu, míg
Orbán mögött egy teljesen törvényes kétharmados többség. Mi ez,
ha nem hazaárulás és a demokrácia semmibe vétele?
A kikényszerített józan megfontolás, az IMF visszahívása a kor-
mány kezét köti meg, a népét nem.
S az öntudatos magyar államalkotó többség nem kötelezhető a
hazaárulókkal való együttélésre.
Ne forduljon elő az, ami ötvenhat után egy féktelen terror és
akasztófa erdő után bekövetkezett, hogy a magyarság belekonszoli-
dálódott az árulóival, a pufajkásokkal való együttélésbe.
Az IMF-pufajkásokkal, belesavanyodva az elfogadhatatlan reali-
tásba, nem élhet együtt a nemzet.
Minden pillanatban, minden találkozáskor, minden megjelenés-
kor rá kell mutatni árulásukra.
Semmi törvénytelenséget, semmi erőszakot nem kell és nem
szabad elkövetni velük szemben, de minden találkozáskor, minden
megjelenéskor rá kell mutatni kilétükre, emberi minőségük mocs-
kára és köpni kell.
Nem érezhetik magukat otthon abban az országban, amelynek
szabadságtörekvését megtorpedózták.
Az ország leggazdagabb embereiről van szó, szinte valamennyiük
vagyona kétes eredetű.
Az MNB jelenlegi elnöke – ciprusi off-shore cégben lerakott
vagyonát, amelyet még igencsak a Deloitte and Touche nevű priva-
tizációs közvetítő, kétes hírű cégnél szerzett, áron alul eladva idege-
neknek mindent, ami sűrűbb a levegőnél – ma sem hajlandó elszá-
molni pénzével.
A pályaív maga korrupció: A Deloitte and Touche-ból az MNB
elnöki székébe, csak egy nemzetellenességtől áthatott agyban szü-
lethetett meg.
És a többiek?
11
 Békesi a maga Fotexével?
Ő most IMF szószóló.
Összeköttetéseit, közismert „bölcsességét” és a megszorítások
iránti olthatatlan rokonszenvét hozta bele az üzletbe?
Mi szükség van itt rá? Természetesen azokkal a fórumokkal egye-
temben, amelyekben megszólal.
Szükségtelen mindenkit felsorolni, a berliniektől Konrádig és
vissza, le egészen Kertész Ákosig, akinek végeredményben a leg-
pontosabb magyarellenes lelki alapállás felmutatását köszönhetjük.
Ők már csak ilyenek.
A túlerővel kiharcolt fegyverletételből csak akkor nem lesz vég-
leges Trianon, ha a magyarság erővel juttatja kifejezésre, hogy látja,
ismeri, meg tudja nevezni árulóit, és kifejezi, hogy nem hajlandó a
velük való szótlan, tétlen, beletörődő együttélésre.
Az IMF-pufajkások számára egyébként nyitva van a határ min-
den irányban.
Csurka István

AKI NEM LÉP EGYSZERRE, NEM KAP LÓVÉT

ESTÉRE
– avagy Az internacionalista és kozmopolita munkamegosztás hatékonyságáról –
Első ránézésre – és a fősodratú média mindennapi megélhetésért küzdő sajtóproletárjai
az éppen regnáló politikai berendezkedés prominenseivel együtt erre is erősítettek rá,
kétségbeesett igyekezettel, mégpediglen ezerrel – úgy tűnik az unikumként ható két-
harmaddal van a baj. Pedig nem!
A kormányzat szerint a nyugatról érkező
dörgedelmek, melyek egytől egyig a demok-
rácia létezését alapjaiban megkérdőjelező
diktatúra kiépítésének kétségtelenül mutat-
kozó jelei feletti siránkozásokban megnyil-
vánuló nemzetközi reakciókban öltenek
testet, mind azon keseregnek, hogy a nyu-
gat nincsen hozzászokva az ily nagyarányú
győzelemhez, egész egyszerűen nincsenek
hozzászokva a kétharmadhoz. No, mármost
kétségkívül elegáns és rendkívül kényelmes
magyarázat, s a szó manapság használatos és
elfogadott jelentéstartalmát tekintve, azaz a
többség uralma, még csak magyarázkodás-
nak sem tűnhet a legitim és jogszerű válasz-
tásokon elért kétharmados választási győze-
lem eredményére hivatkozni.
A sors és a valóságtól, valamint az életszerű-
ségtől teljesen elrugaszkodott „magyar” vagy
inkább a magyarokra ráerőltetett választási
rendszer sajátosan fura fintora, hogy tulajdon-
képpen a választók egyharmadának szavazatá-
val állítódott elő a parlament falain belüli két-
harmados többség. Nem a korrektség, inkább a
politikai praktikum mondatja azt a derék poszt-
kommunistákkal, hogy ez ügyben kussoljanak,
hiszen ők is voltak már haszonélvezői ezen
ügymenet jótékony hatásainak (aztat meg,
hogy mit hoz a jövő, ugye senki se tudhassa),
inkább választják azt a fajta kommunikációt,
hogy erőteljesen fogyatkozik a tábor, százezré-
vel hullanak ki a Fidesz mögül. Ez jól hangzik,
úgy tűnik van is benne valami, még ha teljesen
nem is felel meg a valóságnak, dehát a politiká-
ban mikor izgatta magát bárki is azon, hogy mi
felel meg a tényeknek és mi nem?
Tévútra visz tehát bennünket, ha azon
kesergünk vég nélkül, hogy mekkora az a szá-
zalékos arány, ami még a bennünket „ha kell,
ha nem ” alapon pénzelő globaloentitások
számára is megfelelő és elviselhető.
Nem, nem a kétharmad okozza az igazi
problémát.
Ennek alátámasztására idézzünk egy hírt
a Polgári Hírszemléből:
Hiteltelenek az osztrák baloldali EP-képvi-
selők akciói
A Magyar Néppárti Képviselőcsoport sajtó-
közleménye
A mai nap során két baloldali osztrák EP-
képviselő is kritikát fogalmazott meg a magyar
kormánnyal szemben.
A Magyar Néppárti Képviselőcsoport
ezúton visszautasítja az alaptalan és kettős
mércén alapuló vádakat....
A szélsőbaloldali radikális nézeteket valló
Cohn-Bendit vezetette európai parlamenti zöld
frakció legújabb Magyarország ellen irányuló
kezdeményezésének pikantériája, hogy azt az
az Ulrike Lunacek osztrák képviselő jelentette
be, aki az Alaptörvénnyel kapcsolatos júniusi
európai parlamenti vitában nyilvánosan meg-
szégyenült.
A vitában ugyanis az osztrák politikus a
magyarországi zöld ombudsmani rendszer
átalakítása miatt fogalmazott meg súlyos kri-
tikát.
A zöld EP-képviselő azonban kétszeri
rákérdezést követően kénytelen volt bevallani:
olyat kér számon az Alaptörvényen, ami saját
országában nem létezik.
Ausztriában ugyanis nincs zöld ombudsman.
Az eset mutatja a zöldek akcióinak álsá-
gosságát, a kettős mérce alkalmazásának nyílt
megnyilvánulását.
A mai nap során szintén véleményt nyilvánított
a magyar kormány politikájáról Jörg Leichtfried,
az osztrák szocialista EP-delegáció vezetője.
Az osztrák politikus aggodalmai azonban
teljességgel hiteltelenek. Leichtfried ugyanis
nem aggódott Magyarország gazdasági hely-
zetéért, mikor az a magyar szocialista kormá-
nyok idején a végletekig eladósodott és kártya-
várként omlott össze a gazdasági válság kirob-
banásakor.
Jörg Leichtfried a magyar demokrácia álla-
potáéért sem aggódott akkor, amikor szocia-
lista párttársa irányítása alatt azonosítószám
nélküli rendőrök vertek véresre magyar ellen-
zéki országgyűlési képviselőt.
A Magyar Néppárti Képviselőcsoport
ezúton visszautasítja az osztrák baloldali poli-
tikusok elfogult, alaptalan és kettős mércén ala-
puló vádjait.
Brüsszel, 2012. január 4.
Ellenérdekeltek vagyunk.
Komolyan mondom, ez már komikus.
Vagy inkább tragikomikus? Ennél még a
Szovjetunió meg a KGST is jobb volt. Igaz,
hogy kényszer hatása alatt, de ott legalább
muszáj volt egyfelé húzni. Itt meg mi van?
Kényszer itt is van, de itt mindenki rajtunk
tapos, ha tetszik, parancsszóra akarnak a
hátunkon felkapaszkodni, miközben a víz
alá nyomnak bennünet.
Többször értekeztem már a nagyságos és
fényességes Európai Portáról, annak hátsó
cselédbejárójáról és mosókonyhájáról,
ahol nagy kegyesen bengedtek bennünket,
s ahova helyet szántak nekünk. Mostanra
inkább már kint látnának bennünket. Hogy
miért? Hát csak azért, mert jó tanulók vol-
tunk, és megtanultuk a leckét a multitól,
ellestük tőle a szlogent, hogy aszongya:
„Mert hülyék azért nem vagyunk!”
Boros Imrét idézzük a Rájátszás 2012.
január 4-i adásából:
– A Rájátszás vendége Boros Imre köz-
gazdász. Jó estét kívánok! Üdvözlöm.
– Jó estét kívánok!
– Ahogy tehát már elhangzott, átlépte a
320 forintot az euró. Ön szerint van olyan
határ, amit ha átlép, akkor összeomolhat,
vagy összeomlik a rendszer?
– Nincs ilyen határ. Tulajdonképp rövid
távra egészen kis összegekkel föl lehet a forin-

12 JÓ HA FIGYELÜNK!
A tárgyalásokat magyar részről vezető Fellegi Tamás, tárca nélküli miniszter és Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutalap vezérigazgatója
tot hajtani. Kérdés, hogy aztán utána van-e
tartása ennek a piacnak. Nyilvánvaló, hogy
Magyarországon ez most spekulatív művele-
tek miatt megy, hiszen a kereskedelem ontja
befele a pénzt, az idén egy olyan 7 milliárd
euró többletünk van, azt se lehet mondani,
hogy a turisták nagyon vinnék, hiszen hó sincs
Ausztriában, tehát a síelő turizmus sem, akkor
mi a csoda, ha nem más, mint a kereskedelmi
bankoknak a jegybankban elhelyezett 4-5000
milliárd forintos összegei mozdulnak meg és
vesznek koncentráltan nagyobb összegekben
eurót és ez hajtja fel adott esetben fél óra alatt
5-10 forintegységgel az eurót.
– Milyen hosszú időszakra kell berendez-
kednünk? Ezt azért kérdezem, mert olyan
szakértői vélemények is elhangoztak már,
hogy például akár 325 forintos eurónál akár
pánikszerű euróvétel, -vásárlás is beindul-
hat a piacon. Ön reális esélyt lát erre?
– A következőre látok reális esélyt és ez
ugyebár a gonoszság kategóriába tartozik,
nem a részemről, hanem akik csinálják. Ha
sikerülne a magyar állampolgárokat oly mér-
tékig beugratni, hogy ők is pénzt váltsanak át,
akkor ebből baj lehetne, tehát akkor a pánikot
generálják, azért is mondanám, hogy ezek a
piaci szereplők most, hogy úgy mondjam, ben-
zinnel oltják a tüzet, abban reménykednek,
hogy ilyen szereplők is csatlakoznak hozzájuk.
Akik viszont megteszik, azok számoljanak
azzal, hogy átviszi Ausztriába a pénzét, most
megveszi 320-szal, aztán amikor visszesik
250-re a forint, akkor néz egy hatalmasat,
hogy mekkorát bukott. ezt nem először csi-
nálják meg a magyar közönséggel, lassan már
megtanulhatná, hogy hol itt, hol ott, hol amott
veszik el a kis megtakarított pénzét.
– Ön most ezt mennyire gondolja komo-
JÓ HA FIGYELÜNK!
lyan, hogy majd ha visszaesik a forint-euró
árfolyam 250 forintra...?
– Drága szerkesztő-asszony! 317-ről ami-
kor 2008-ban... Nem esett vissza egészen szé-
pen 260 környékére? És ez most ugyan miért
ne következne be? Most egy olyan helyzetben,
amikor a gazdaság teljesítménye – tehát az,
amit mérni szoktak: külkereskedelmi egyen-
súly, fizetési mérleg egyensúly, sokkal jobb, mint
akkor. Miért ne történne meg? Természetesen
a forintnak természetes tranzakciók következ-
tében az ország gazdaságának következtében
erősödnie kéne jelentős mértékben.
– No, de akkor miért nem erősödik?
Nemhogy jelentős mértékben, de a közelé-
ben nem vagyunk a jó mértéknek sem?
– Úgy van.
– Tehát mi minden mozgatja most a
pénzpiacot, hogyha az a folyamat, amit
most, ezekben a napokban látunk, vagy
akárcsak a mai árfolyamokat tekintve, ha
ez nem a mai magyar gazdaságpolitika
számlájára írható, akkor mi mindenre?
– No kérem szépen. A magyar gazdaságpoli-
tika egy nagyon jelentős fordulatot vett az elmúlt
30 évben ilyenre nem volt példa. Amely szerint
az időnként fellépő aránytalanságokat, ami fize-
tési mérlegben jelentkezik, meg a költségvetési
mérlegben, az ún. dupla deficitet, most nem a
hagyományos és a piacnak tetsző módszerekkel
rendezték, hanem olyan módon, hogy a teher-
vállalásba behívtak mos olyan szereplőket, akik
nem nagyon szeretnek Magyarországon fizetni.
Multinacionális cégeket, kifejezetten azokat,
akik nem a termelésben, hanem a forgalomba
jöttek be. Kereskedőláncokat, bankokat, bizto-
sítótársaságokat. Na most ők nem voltak ehhez
Magyarországon hozzászokva. Hát annak ide-
jén ugye a nemesség nem fizetett adót, de azért,
köteles volt a hont védeni, aztán kisebb-nagyobb
sikerrel tette ezt meg, később egyre kisebbel. Hát
ők most meg vannak hívva, nagyon felbőszül-
tek, elkezdtek mindenféle követ megmozgatnak
és van sok kövük, amit mozgassanak, elérik
az EU-biztosokat, elérik a nemzetközi pénz-
ügyeknek a fejeseit, annál is inkább, hiszen ezek
közül néhány korábban piaci szereplő volt. Hát
mást ne mondjak, a nagyhírű Goldman Sachs
emberei ma az Európai Központi bank élén
ülnek, az olasz kormány élén, a görög kormány
élén, a Bank of New York, ami a legnagyobb, a
FED Reserve-rendszer csúcsa, ezeken az éleken,
tehát van egyfajta összefonódás, összemosódás a
nemzetközi politika egyes területei és az ún. piac
között, ezt kár tagadni, ezt tények bizonyítják.
– Aminek a végkifejlete az kellene, hogy
legyen, hogy kikényszerítsék valóban – mert
ugye ez a szakértők egybehangzó véleménye
– hogy kikényszerítsék a magyar kormány-
ból a hitelszerződésre történő megállapo-
dást az IMF-fel, illetve az Unióval? No, de
megszülethet-e ez a megállapodás, amikor
éppen az Európai Bizottság szóvivője a
napokban nyilatkozott arról, hogy kérdé-
sessé vált, hogy egyáltalán folytatódnak-e
majd január közepén a tárgyalások? Ugye
az Unió és az IMF egy készenléti keretről,
a magyar kormány viszont egy elővigyá-
zatossági hitelkeretről akar megállapodni.
Na most megállapodni meg mindenképpen
kell. De amennyiben kétféle álláspont van
folyamatosan, akkor ebből hogy lesz meg-
állapodás? Ha meg nem lesz megállapodás,
akkor mi lesz az árfolyammal?
– Úgy van. Nagyon jó a kérdéssorozat,
kiváló, mert nagyjából a helyzetet írta le tökéle-
tesen. Tehát van egy nagyfokú, főként a közön-
ségnek, az alapvetően tájékozatlan közönségnek
13
Boros Imre
az agyát keresztbe kasul zavaró körülmény-
rendszer, össze-vissza nyiéatkozgatnak. Mi a
helyzet? A helyzet... Először is, megengedi, hogy
visszaidézzek egy kicsit a múltba? Én 1981–82-
ben a nemzeti banknak a devizakereskedelmi
főnöke voltam. Akkor 500 millió mínusszal,
dollár mínusszal nem voltunk csődben. Most
meg 38... 500 millió mínusz volt a kasszában,
látom tetszik rám nézni, ez az igazság, tehát
500 millió dollár fizetetlen számlánk volt és egy
fillérünk nem volt és nem jutottunk csődbe. Most
meg csődről beszélnek 38 milliárd eurós tartalék
mellett. Ez maga a közgazdasági hülyeség!
Kettes tétel. Magyarország egy olyan
facilitást kért, amit ugye ez a válság termelt
ki, az elővigyázatosság. Ez arra való, hogy egy
országot, ha megtámadna a spekuláció, akkor
ott van mögötte az IMF egy nagy hatalmas
bunkóval éás ad pénzt. De alapban nem akar
pénzt az ország. nekünk nem kell pénz, mert
ott van ez a pénzösszeg és a kereskedelem is ter-
meli a pénzt. Milyen csavarral küldték vissza
a labdát az IMF-től? Éppen ez a Rosenberg
nevű ember. Azt mondták, hogy hát ez remek,
legyen egy elővigyázatossági megállapodás, de
ne feltétel nélkül, ahogy egyébként az a keret
játszik, hanem olyan feltételekkel, mint a stand
by készenléti megállapodás lenne. A készenléti
megállapodáshoz viszont mindig pénz is tarto-
zik. Lehívják a pénzt, megkapják a leckét, meg-
14
szorongatják a népet, megnézik a következőt,
tehát fából vaskarikát szeretnének. Magyarán
szólva azt üzenik, hogy Kedves magyar kor-
mány lesztek szívesek mindazokat az intéz-
kedéseket felszámolni, amivel az egyensúlyt
létrehoztátok, és hurrá, megint menjetek rá a
megszorításokra. Ezt csinálják Romániában
például. Olyan egészségügyi reformot kérnek,
amit keményen csak népirtásnak szoktak
nevezni Romániában.
– Én ezt tökéletesen értem, és tényleg
nagyon triviálisan megfogalmazva, mi
nem pénzt kérünk, viszont a bizottság,
illetve az IMF pénzt akar nekünk adni...
– Nem akar! Nem akar! Nem akar!
– No, de hát a készenléti hitel... márpedig így van, akkor hogy lesz ebből
– Azt akarja... nem kell pénz! Mi is tud- megállapodás? Ha nem lesz megállapodás,
juk, ti is tudjátok, hogy nem kell nektek pénz! akkor mi nyugtatja majd meg a befektető-
Nektek védelem kéne, de a védelmet csak akkor ket? Ha a befektetők nem nyugszanak meg,
adjuk meg, ha ti mindazt, amit a piactól, hogy mi lesz az árfolyammal? Meg a költségve-
úgy mondjam nálatok kvázi elszedtetek, azaz téssel, amit 299 forinton számoltak ki?
megadóztattátok egy kicsit ezt... azt felejtsé- – Először is vegyük a befektetőt! Nem sze-
tek el, azokat a törvényeket töröljétek, majd retnék visszakérdezni, mert pofátlanság. Ön
adunk mi nektek leckét, honnét kell, az egész- szerint... de a válaszát én magam adom meg.
ségügyből, oktatásból, tömegközlekedésből, Van vesztenivalójuk Magyarországon? Ha
innét onnét elszedegetni, erre az alapra, azaz Magyarország bedől? Van?
a tradicionális módszerekre visszahelyezni az – Mármint kinek? Az Uniónak? Már
egyensúlyjavítást. hogyne lenne.
– Ön ezt tökéletesen levezette, de a kér- – Hát akkor? Félnek ők is egy kicsit? Hát
désem még mindig az, hogy ha ez így van, akkor már legalább ketten félünk a csónakban.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Ugye Magyarország, meg a befektetők. (...)
Ez egy kicsit az idegek harca. Másrészt sze-
rintem lesz megállapodás, valamifajta félúton
történő megállapodás lesz, hogy készenléti
hitel megállapodás lesz. Bizonyos dolgokban
esetleg előremenetben, tehát nem hoz további
olyan intézkedéseket a kormány, belemegy,
vagy belemehet, az adórendszert is kisimítja,
igazából normatív alapon kellene megadóz-
tatnia, ahhoz meg kéne tudni, hogy mennyi
pénzt keresnek. Ma a hatóság csak sejti, mint
macska az esőt, hogy mennyi pénzt keresnek
valójában ezek, de ha szembesítené őket ezzel,
akkor már az adóztatás is könnyebb lenne.
Tehát van itt még munka bőven, amit el kell
végezni.
– Meg vannak itt még feltételek, amiket
itt így dobál egymás között, idézőjelben
természetesen vagy levél formájában az
Európai Unió, illetve a magyar kormány.
Az egyik ilyen kifogás, ha nevezhetem így,
az a jegybank-törvény.
– Úgy van.
– Ezt ugye kifogásolja az Unió és az
IMF is, a központi banknak is voltak ezzel
kapcsolatban megjegyzései, illetve észrevé-
telei. Ön mennyiben látja valódi oknak a
jegybank-törvényt?
– Abban a szent pillanatban, ha valaki
valaha, akár az Unióban, akár Barroso, akár
Clintonné, akár akárki, akivel leveleket íro-
gatnak, és a miniszterelnök urat kvázi poszt-
graduális képzésben részesíti, megmondaná,
hogy mely pontja a jegybank-törvénynek az,
ami a jegybank függetlenségét sérti, attól tar-
tok, hogy itt egyesegyedül arról van szó, hogy
a jegybankba beiktatott, és nekik megfelelő
személyek személyes védelmére szolgál ez az
egész, nem egyébre. Akkor elmondaná, hogy ez
a bpasszus lehetővé teszi, hogy ti konkrét jegy-
banki döntésekbe beleszóljatok. Ilyen azonban
nincsen!
Mi több! A jegybank a kötelességét sem tel-
jesíti, mert normális esetben minden országban
a kormányzati politika támogatása is a fel-
adata. Például Lengyelországban interveniált
a zloty érdekében a jegybank. De menjünk egy
nagyobb országba! Svájc. Kisebb, de nagyobb
jelentőségű. A svájci Nemzeti Bank azt
mondta, bementek az iparosok és azt mond-
ták, ki fogunk borulni, purcanni, mert olyan
erős a svájci frank, hogy az exportágazatink
tönkremennek. Na számoltak, osztottak, szo-
roztak, a jegybankot rávették, hogy 1,20-nál
meghúzza az árfolyamsávot. Ott viszont tüzel
a jegybank. Magyarán szólva, interveniál. A
saját pénz ellen, hogy ne erősödjön tovább. A
Nemzeti Bank pedig nézi, mint Zápolya János
annak idején szerencsétlen II. Lajost a törökök
szétverik a mohácsi csatánál és hát ő lett utána
a király, de eléggé szerencsétlen sorsú.
– Nagyon röviden zárjuk ezt a mai
beszélgetést ezzel, hogyha már a jegybank-
ról beszélgetünk. Ebben a jelenlegi hely-
JÓ HA FIGYELÜNK!
zetben van tennivalója a Magyar Nemzeti
Banknak? Van feladata?
– Hát a Nemzeti Banknak hogyne lenne
feladata! Azt azonban nem végzi!
– Gondolok én most az árfolyamra.
– Hogyne! Hogyne, természetesen! Hát ha
ellene spekulálnak és a jegybank látja, és a pén-
zmozgások nála vannak, hogy mit csinál, pont
az ellenkezőjét, ezt hívom intervenciónak. Van
verbális intervenció, és van piaci intervenció.
Mind a kettőt csinálni kéne, mások is csinálják,
akkor a piac egy kicsit tanulna, mert vesztené-
nek a spekuláción, azon meg nem szeretnek
ugye. És főként nem kéne hülyeségeket mon-
dani, és abból a tényből, hogy az árfolyam
elszállt, arra következtetni, hogy valós azaz
adóssánövekedés, ami bekövetkezett. Mert
hogyha az árfolyam visszamegy 270-re, akkor
meg 73%-on lesz az adósság.
– Na bízzunk benne, hogy az illetékesek
ott ülnek a képernyők előtt és értő fülekbe
jutott mindaz, amit itt nekünk elmondott.
– Hát... Én legalábbis nem szakértő vagyok,
abban az értelemben, ahogy ön a sok szakértőt
idézte, én mást szoktam mondani.
– Most meg köszönöm, hogy ezt
elmondta, és köszönöm, hogy itt volt.
Jelentem észleltük, hogy úgy mondjam
TUDJUK, hogy mit tesznek velünk, csak
még nem MERJÜK és nem TESSZÜK,
amit tenni kellene. Mármint állami veze-
tői szinten! Azt nem is merem feltételezni,
hogy nem akarjuk, mármint szintén államai
vezetői szinten, azt tenni, amit tenni kel-
lene, mert ha ténylegesen ez lenne a hely-
zet, akkor bizony tolerancia ide, tolerancia
oda, az bizony a hazaárulás kategóriája, még
akkor is, ha nem korrekt politikailag ilyen
dolgokat leírni.
Az interjút megnézve érti meg igazán az
ember Drábik János nem régóta hangozta-
tott „különbség van a kívánatos és a lehet-
séges között, és a miniszterelnök tudja ezt”
kezdetű állásfoglalását. Mert miről is van
szó? Gondoljunk bele! Egyelőre semmi más
nem történt, mint hogy olyan piaci szerep-
lőktől is anyagi hozzájárulást kértek és kér-
nek, akiktől eddig nem. Még csak nem is az
összeg nagysága az, ami valójában kiverte a
biztosítékot, hiszen az áruházláncoknál lát-
hattuk, az összbevételnek csupán röhejesen
alacsony százalékát teszi ki a beszedni kívánt
sarc. Nem! Itt az elvről van szó! A globalizá-
ció újnemessége a multinacionális vállalat,
nehogy mán ő fizessen adót a gyarmaton,
vazze! Hova vezetne ez? Lázadozik a büdös
parasztja! Majd megregulázzuk, megtanul-
ják, hol a helyük!
400 forint felett az üzemanyagár, csó-
koltatjuk az összes magyar dízelautó-tulaj-
donost. Meg persze a benzineseket is! 320
forint felett az öszvér valuta, csupa jó hír!
Képzeljük el mi történne akkor, ha a ház
módosítaná a Nemzeti Bankról szóló egy-
szerű feles törvényt, és újra de facto, vagyis
ténylegesen a nemzet ellenőrzése alá vonná
az ország jegybankját! 600 forint lenne az
euró, vagy rögtön küldenék a lopakodó
bombázókat? Még az is lehet, hogy Skynet
öntudatára ébredne! Egy szóval kitörne a
világra szóló botrány! Ballibék legalábbis
gondoskodnának róla, hogy kitörjön! Pil-
lanatok alatt médiaössztűz alá vennék az
országot!
Elnézést kérek, egy röpke pillanatra elra-
gadtattam magam! Aggodalomra semmi ok,
hiszen ún teljes jogú európai uniós tagállam
vagyunk, s mint ilyen államban, ez nem tör-
ténhet meg! Legalábbis mindaddig, amíg
tagjai vagyunk a nagyságos és fényességes
Európai Portának. Ha valamilyen csoda foly-
tán mégis megtörténne, azonnal hatályta-
lanítanák is, mivel ellentétben a kormányfő
által mondottakkal, az uniós törvénykezés
minden további nélkül felülírhatja a nemzeti
jogalkotást, beleértve az adott ország alap-
törvényét, vagy alkotmányát is! Persze, ha
kilépnénk az Európai Unióból, nem lennénk
tagok, akkor egészen más lenne a leányzó
fekvése, ahogy mondani szokás.
Mammon nem adja egykönnyen magát.
A szerepeket leosztották jó előre, a két gyö-
kértelen kaszt, az inetnacionalista és kozmo-
polita munkamegosztás ördögi racionalitás-
sal párosluva ott üt bennünket, ahol ér. De
mint azt jól tudjuk, nem az a legény, aki adja,
hanem az, aki állja!
Mégis, talán még soha nem volt ennyire
fontos, hogy tovább menjünk a megkezdett
úton! A radikális változást sürgetők egyre
népesebb táborának még ez az „épphogy
kihúztuk a gyufát, máris ribillió lett belőle”
című, kissé féloldalasra sikeredett tökölő-
dés is kevésnek bizonyul, miközben joviális
polgári körökben már fel-felszisszennek,
mögszívva a bal felső 6-osban a tömést,
hogy ejnye-ejnye fiúk, rossz vége lesz ennek,
záros határidőn belül feltörlik velünk a pad-
lót. Most akkor kinek szurkoljunk?
Hát igen, ez a se széna, se szalma, egy
seggel próbálunk két lovat megülni, eleve
kudarcra ítéltetett hinta-palinta politika sen-
kinek sem jó. A nagy kérdés, mi jön utána?
Meg persze az, hogyan jutunk el az utánig?
Emelt fővel, vagy porig alázva? Talán még
mindig nincs késő vágni. Valutatartalék
van, dögivel, darab ideig biztosan kihúzzuk
belőle, talán most érkezett el az idő, hogy
másfelé is elkezdjünk nézelődni.
A szabályok pedig arra valók – legalábbis
vész esetén a bocsánatos bűn kategóriájába
sorolva –, hogy megszegjük őket! Főként
olyankor, ha az életünk múlik rajta! Már
pedig mostan az múlik rajta!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
15
 ABBA KELLENE HAGYNI A HOLOKAUSZT
OKTATÁSÁT
– javasolja egy derék angol oktatáspolitikus –
Lord Baker, aki a 80-as években három esztendőn keresztül irányította az oktatási rint ugyanis a brit gyerekek 14 éves korukig
tárcát Angliában, nem ijed meg a saját árnyékától. Ugyanis a bátor férfiú nem keve- tanulják a történelmet kötelező jelleggel.)
sebbet mondott a napokban, mint hogy szerinte nem kellene a nácikról tanulniuk a Az „egész napos iskolával” kapcsolatos
brit gyerekeknek. A jelenlegi tananyag ugyanis megnehezíti számukra, hogy kedvező magyarországi viták fényében érdekes Lord
véleményt alkossanak maguknak a modern Németországról. Baker azon megjegyzése, mely szerint igencsak
sajnálja, hogy oktatási miniszter korában nem
Lord Baker – akinek kulcsszerepe volt a Aligha meglepő, ha a holokausztból hasz- tudta elérni az iskolában eltöltött idő meghos�-
nemzeti alaptanterv megalkotásában a 80-as not húzó szervezetek tiltakoznak. „A holo- szabbítását. Éspedig azért nem, mert a pedagó-
években – a The Daily Telegraphnak adott kauszt oktatása csakis abban az esetben vet gus szakszervezetek sztrájkokkal akadályozták
nyilatkozatában kijelentette: sokkal inkább rossz fényt a mai Németországra, ha rosszul meg a tanárok munkaidejének növelését is
a hazai történelem oktatására kellene kon- tanítanak. A náci korszak nem pusztán egy magában foglaló javaslatait. (Habár szerinte
centrálni, a második világháború esemé- rövid fejezet a német történelemben, a holo- csak napi 40 perccel kellett volna a pedagógu-
nyeinek – azon belül is a holokausztnak – a kauszt pedig egy a kontinens egészére kiter- soknak többet dolgozniuk akkori kezdeménye-
tanítása helyett. jedő bűncselekmény” – fogalmazott James zésének elfogadása esetén.)
De a derék brit férfiú nem érné be Smith, a Holokauszt Központ igazgatója. Aki Az angol oktatáspolitikus most is „felhá-
annyival, hogy kevesebb szó essen a náci- a továbbiakban azt fejtegette, hogy a holo- borítónak” tartja, hogy a legtöbb brit okta-
król és a holokausztról, hanem egyáltalán kauszt következtében fogadta el az ENSZ a tási intézményben fél 3, 3 óra körül befeje-
nem kívánna az iskolákban foglalkozni a népirtást szigorúan büntető határozatait, és ződik a tanítás, ami „súlyos, nagyon súlyos
témával. „Teljes mértékben ki kellene iktatni állították fel a Nemzetközi Büntető Bíróságot. gondokat vet fel a gyermekek felügyeleté-
a történelemtantervekb�������������������
ől a nácizmus okta- „Az igazságot és az egyenlő jogokat biztosító vel kapcsolatban”. „ Délután 4 vagy 5 óráig
tását” – közölte az angol oktatáspolitikus. törvénykezés abban a tudásunkban gyöke- kellene tartania az oktatásnak” – véli Lord
Annak ellenére is, hogy, mint mondta, „az rezik, hogy milyen mélyre tud süllyedni az Baker, ami persze nem azt jelentené, hogy
egyik legnépszerűbb tananyagról van szó, emberiség” – hangoztatta a holokauszt-ideo- mindvégig tanulnának a diákok, hanem
amelyet könnyű oktatni”. Azonban a náciz- lógia egyik alaptételét James Smith. „sportolnának, játszanának, drámai előadá-
mus tanítása „nem segíti hozzá a diákokat A vita alighanem fellángol a kérdés körül, sokat tartanának, beszélgetnének” is. Az
ahhoz, hogy kedvező véleményt formálja- annál is inkább, mivel a kormány a nemzeti „egész napos iskola” bevezetése azonban a
nak a modern Németországról”. alaptanterv felülvizsgálatán dolgozik. A fel- tanárszakszervezetek ellenállása miatt alig-
Lord Baker jelenleg híres brit mérnö- adattal megbízott bizottság állítólag azzal a hanem most sem lesz lehetséges – sajnálko-
kökről, tudósokról és feltalálókról tart elő- javaslattal fog majd előrukkolni, hogy a tör- zott Lord Baker brit oktatáspolitikus a The
adásokat különböző egyetemeken. „Amiért ténelem oktatása ne 14, hanem 16 éves korig Daily Telegraphnak adott nyilatkozatában.
felszólaltam a holokauszt és más hasonló legyen kötelező. (A jelenlegi előírások sze- Forrás: Perge Ottó – Kuruc.Info
témák oktatása ellen, annak oka, hogy elő-
ször mindenkinek a saját történelmét kell
először alaposan megismernie” – mondta ki
a nagy igazságot Lord Baker. „Biztos vagyok
abban, hogy a német gyerekek sem tanul-
mányozzák a brit polgárháború történetét”
– tette hozzá a polkorrektkedés kereteit
erőteljesen feszegetve. Álláspontja szerint a
brit diákoknak „úgy kellene elhagyniuk az
iskolát, hogy tisztában vannak azzal a folya-
mattal, melynek során a római Britanniából
a mai ország lett”.
Mindamellett az európai történelem
oktatása is fontos - hangsúlyozta a kiváló brit
férfiú –, hiszen például ha Lutherről nem
tanulnak a diákok, akkor nehezen érthetik
meg a Tudorok és a Stuartok korát is. Ennek
ellenére „alapvetően mégis a brit történe-
lemre kellene koncentrálni, és a tengeren túli
eseményekre is jobban figyelnünk kell, mivel
mi valaha egy nagy, globális ország voltunk.
Egy birodalom, egy tengeri hatalom voltunk
és ezért meg kell ismerkednünk más népek
történelmével is”, mármint nyilván azoknak
a népeknek a történelmével, melyeket a brit
birodalom az évszázadok során leigázott. Lord Baker

16 JÓ HA FIGYELÜNK!
 KÖZTÁRSASÁG, KIEGYEZÉS, KILÁBALÁS
– Vízkeresztkor Magyarországról
„Úgyse hiszi senki el magának,
hogy amit lát, az tényleg van,
hanem várja, hogy a valódi
látványt jelző kürtszó felharsan.”
(Kispál és a Borz: Zsákmányállat)
A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány egy évvel ezelőtt azért
jött létre, hogy a jó kormányzás ügyét segítse Magyarországon. A
jó kormányzás nem pusztán jelzős szerkezet, nem egy kormányzat
önmagát pozicionálni igyekvő kommunikációs fogása. Olyan módja
ez egy állam vezetésének, amely a közérdeket mindenkor a rész- és
az önérdek elé helyezi; amely hosszútávon gondolkodik; amely kész
és képes arra, hogy akár a népszerűség föláldozása árán is az eredmé-
nyességet helyezze előtérbe. És persze a világnak ezen a részén az is
fontos, hogy a jó kormányzás eszménye a haza és a haladás ügyét
nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő célokként fogja fel.
A jó kormányzás, a mindenkori kormányok sikere vagy kudarca,
történelmi távlatban az általuk vezetett társadalom céljaihoz való
közelítésben vagy az azoktól való távolodásban vizsgálható. Kelet-
Közép-Európában a rendszerváltás óta eltelt huszonkét évben az
alapvető célok nem változtak. A kommunizmus bukásakor társadal-
maink döntő többséggel három alapvető vágyat fogalmaztak meg:
1) Demokratikus jogállamban akarunk élni, amelyben a hatalom
gyakorlását alkotmány szabályozza, intézményi fékek és ellensúlyok
felügyelik, a jog az egyént és a kisebbséget védi az önkénnyel szem-
ben, a civil társadalom erős, a média és az igazságszolgáltatás független
és a politikai verseny lehetővé teszi a rossz kormányzás korrekcióját.
JÓ HA FIGYELÜNK!
2) Az egyéni jólét fokozatos és érzékel-
hető ütemű gyarapodását akarjuk, amely-
nek egyetlen hosszú távon is működő
rendszere a magántulajdon szentségén
alapuló, szabályozott piacgazdaság, amely
biztosíthatja, a gyors felzárkózást Európa
gazdagabb feléhez.
3) A társadalom minél nagyobb több-
sége részesüljön az ország gyarapodásá-
ból, és a társadalmi kohézió, a mobilitás
és a szolidaritás erősödjön az ország fel-
emelkedésével párhuzamosan.
E három cél eredőjeként egyértelmű, masszív többségi akarat volt a
régióban és hazánkban is a nyugati társadalomfejlődési modellhez való
visszatérésre. Ezen értékválasztás zálogaként pedig azt kívántuk, hogy
– sok ingázást megélt – kompországaink végleg lehorgonyozzanak az
Európai Unió és a transzatlanti szövetségi rendszer kikötőjében.
A fenti célok teljesítésében Magyarország az első tíz év kétségbe-
vonhatatlan sikereit követően fokozatosan lelassult, irányt vesztett
és elbizonytalanodott. Az állampolgári bizalmat lépésről lépésre
elvesztő demokratikus intézmények, a növekedési képességének
egyre inkább búcsút intő nemzetgazdaság és fenntarthatatlanság
felé mutató társadalmi folyamatok – ez volt az egyenlege a 2000
utáni évtized mindent maga alá gyűrő politikai küzdelmeinek fele-
lőtlen ellenzékiségének és kormányzati hibáinak: a sűrű irányvál-
tásoknak és a jó szándékú, de félremenedzselt reformoknak. Ennek
az állapotnak a fenntarthatatlanságára a nemzetközi gazdasági válság
17
minden korábbinál kegyetlenebb következményekkel mutatott rá.
Ez a kudarcos végű évtized ágyazott meg a Fidesz 53 százalékos sza-
vazati aránnyal elért parlamenti kétharmadának és a parlamentben
újra megjelenő szélsőjobboldalnak.
Az így elért masszív többség valóban történelmi lehetőséget
adott az új kormánynak az eredeti társadalmi célokhoz való visszaté-
résre, a jó kormányzás eszméjének és gyakorlatának helyreállítására.
Volt érthető ok a bizakodásra, mert sürgető volt a kényszer az ország
újraindítására. Másfél év orbáni hatalomgyakorlása alapján azonban
egyértelmű, hogy a kormány a történelmi lehetőséggel nem pusztán
nem élt, hanem kifejezetten visszaélt vele: az eredeti célok mind-
egyikével(!) ellentétes irányba vezeti Magyarországot. Az erőszakos
hatalomvágynak, a gazdasági hozzá nem értésnek és a cinikus tár-
sadalomszemléletnek olyan sajátos kormányzati ötvözete alakult ki
Magyarországon, amelynek eredményeként Ady és mindannyiunk
kompországa most ismét felhúzza az – évtizedek tévútjai után éppen
csak kivetett – horgonyt, és megint elhagyja a nyugati partot.
DEMOKRÁCIA
Ma már jól látható, hogy a Fidesz, vagy legalábbis annak vezetése
előre kitervelt programmal rendelkezett a Harmadik Köztársaság
felszámolására. Úgy tűnik, hogy a 2002-es vereségből levont tanul-
ság a Fidesz számára az volt, hogy a hatalom megtartásának záloga
nem a jó kormányzás, a meggyőző kormányzati teljesítmény, hanem
a közjogi, választási és médiarendszerek minél teljesebb kormány-
zati, sőt: valójában párthatalom alá vonása. Ez a logika a kormány-
zati ciklus folyamatából a demokratikus fékek és ellensúlyok rend-
szerének kiiktatását, a kormányzati akarat abszolutizálását jelenti. A
ciklus végén, választási helyzetben pedig a Fidesz számára jelentős
versenyelőnyt biztosító, az alternatív politikai erőket súlyos hát-
rányba hozó új rendszer kialakítását teszi-tette szükségessé.
Mindezeken felül pedig, abban az esetben, ha a Fidesz mégis
kikerülne a hatalomból, a személyi függések informális rendszere a
18
most kiiktatott ellensúly-intézményeket aktiválhatja majd és a sarka-
latos törvényekben rögzített alapvető kormányzati kompetenciákkal
együtt a vesztes, kisebbségbe került erő informális akaratával képes
lesz, képes lehet megbénítani az új kormányzást – tekintet nélkül
annak többségi legitimációjára.
2010 áprilisa, a fülke-forradalom deklamálása óta párhuzamosan
folyt hazánkban az intézményi keretek átformálása (Alkotmány-
bíróság, Költségvetési Tanács, közszolgálat, igazságszolgáltatás,
ombudsmanok, szakszervezetek, médiahatóság) és a régi-új intéz-
mények lojális pártdelegáltakkal való feltöltése (Állami Számvevő-
szék, közmédiumok, Alkotmánybíróság).
Történelmi tapasztalat, hogy a nyugatias államszervezetben a
közhivatalnok elsősorban az intézményhez lojális, míg a kelet-euró-
pai rendszerekben döntően a kinevező személyéhez. A most újra a
keleti part felé sodródó Magyarországon a lojalitás e második for-
mája vált meghatározóvá az elmúlt másfél évben. A mára kialakult,
jogilag megfoghatatlan, a személyes hűségre vagy függőségre épített
hálózat az alapja annak az új működési módnak is, amely a Magyar-
országon sajnos mindig jelenlévő korrupciót most egyenesen az
állami döntéshozatal részévé tette. És ennek következménye az is,
hogy számos jelentős közérdeket képviselő döntést valójában nem
azok hoznak meg, akik az aláírásukkal felelősséget vállalnak érte.
Módszeresen, csigolyánként törték el a magyar demokrácia
gerincét.
A fenti folyamatokat már sokan elemezték, itthon és külföldön. A
mi elemzésünk szempontjából két fontos következtetést kell levon-
nunk.
1) A demokrácia gyakorlatias felfogásban tulajdonképpen nem
más, mint a rossz kormányzás gyors és békés korrekciójának lehe-
tősége.
A rossz kormányzás előállhat tévedések, hibás döntések követ-
kezményeként és/vagy a hatalomnak szándékosan a közérdekkel
szemben való gyakorlása eredményeként.
JÓ HA FIGYELÜNK!

Jelen esetben mindkettőről szó van. Ám a demokratikus ellen-
súlyok felszámolása, a kormányozhatóságot nehezítő kétharmados
tárgykörök kibővítése és a választójog manipulációja a korrekciót
mind a kormányzati ciklus folyamán, mind pedig annak lejártakor
és egy esetleges váltás után is megnehezíti.
2012 Magyarországának rosszul kormányzó, de nehezen levált-
ható kormánya van. Ennél rosszabb kombinációval nem is szembe-
sülhetett volna a fiatal magyar demokrácia.
2) Még az úgynevezett irányított demokráciák (látszatdemok-
ráciák) sem nélkülözhetik a tömegbázist. Ezért az ilyen rendszerek
tartós fennmaradásához szükséges valamilyen extra gazdasági erő-
forrás (olaj, nyersanyag, speciális földrajzi helyzet stb.). Magyaror-
szág ennek teljességgel híján van, így az elkövetett gazdasági hibák
gyorsított ütemben amortizálják, élik fel a kurzus legitimitását. A
tekintélyelvű politika azonban elsősorban a hatalom hosszú távú
megtartásával kapcsolatos közvélekedésre, várakozásokra épül.
Azok a kisebb-nagyobb törvénysértések, jogkör-átlépések, mani-
pulációk, meghunyászkodások és szemet-hunyások, amelyeket ez a
rendszer a működéséhez elvár, csak addig lesznek kikényszeríthe-
tők, ameddig a végrehajtókban a jelennel kapcsolatos egzisztenciális
szorongás nagyobb, mint a jövőbeni hatalomváltástól való félelem.
A kétharmados forradalmi hangulatban még sokan próbáltak alkal-
mazkodni az irracionális, illegális és rendszerint informális, gyakran
erőszakos elvárásokhoz. Ha azonban ma kell egy politikai vetélytárs
ellen kreált büntetőügyet, egy gazdasági érdek érvényesítését szol-
gáló adóvizsgálatot, hatósági eljárást, vagy épp manipulált közbe-
szerzést végigvinni, illetve egy nyilvánvaló rágalmazást vagy hamis
hírt leírni, a rendszerben működő közkatonák egyre többször kérde-
zik meg maguktól: „nem lesz ebből bajom? Ki fog engem megvédeni
ha ‘ezek’ már nem lesznek hatalmon?”
És ha ez a folyamat lassan elér polgármestert, képviselőt, vezető
köztisztviselőt: minden szemet a láncban, akkor fokozatosan leáll
a kormányzás, megbénul az ország és béna kacsává válik a mégoly
JÓ HA FIGYELÜNK!
erőszakos hatalom is. Az egyre szűkösebb szekérvárba visszaszoruló
bizalmi emberek csillapíthatatlan paranoiája és egyre dühödtebb
kitörési kísérletei pedig csak súlyosbítják a bajt, növelik a káoszt.
Minél tovább tart ez a folyamat, annál súlyosabb és tartósabb
károkat szenved el az ország.
GAZDASÁG
Magyarország ma minden objektív mutató szerint súlyosabb helyzet-
ben van, mint a 2008-as válság kitörését követő első hullámban. Csak
emlékeztetőül: a forint árfolyama, az államadósság, az országkockázati
mutató és a forintkötvények reálhozama mind az elmúlt 20 év legros�-
szabb szintjén állnak, negatív rekordokat döntenek.
A kormány ma egyszerű választás előtt áll: IMF készenléti hitel,
szigorú feltételekkel, vagy államcsőd, annak tragikus rövid és hosszú
távú következményeivel. A válsághoz (vissza)vezető út legfonto-
sabb előidézője a hatalmi szempontoknak alárendelt, inkompetens
gazdaságpolitika volt. A magyarországi unortodoxia – már most
közgazdasági tankönyvekbe foglalt – másfél éves ámokfutása.
2010 májusában a Fidesz azzal jutott 53 százaléknyi szavazathoz,
hogy két ellentétes érdekű választói csoportnak tett összességében
tarthatatlan anyagi ígéreteket. Hagyományos szavazóbázisának, a
gazdaságilag aktív, közép- és felsőközéposztálynak (a polgárok) az
azonnali és radikális adócsökkentést ígérte, míg a korábbi, inkább
szocialista bázist alkotó, alacsony jövedelmű vagy inaktív, részben
vagy egészben állami juttatásokból élőknek (a ‘zemberek), a jóléti
kiadások megőrzését, a megszorítások végét sugallta. A két ígéret
egyidejű betartása – némi eufemizmussal: a politikai hitelesség
megőrzése – azonban a bevételek csökkenésének és a kiadások
szinten tartásának összegeként a költségvetési egyensúly azonnali
felborulásához vezettek volna – voltaképpen ennek trükkös bevallá-
sát jelentette a finanszírozhatatlan méretű, 7 százalékos hiánycél, az
azzal való brüsszeli próbálkozás.
Az először igazán ekkor megdöbbenő Brüsszel ezt természe-
tesen a legelső héten megvétózta, ám a kormány ennek hatására
sem módosított a politikai bázisának tett irreális ígéretein, hanem
helyette a magyar gazdaságban még föllelhető tartalékok felélésével
próbált időt és mozgásteret nyerni.
Az első ilyen tartalék az országba az elmúlt húsz évben befekte-
tett külföldi működő tőke és hitelfinanszírozás megcsapolása volt
a szektorális különadók révén. Ez azonban már rövidtávon a mun-
kahelyteremtő, tőkét és technológiát hozó beruházások Magyaror-
szágtól való elriadását eredményezte, amiből most korábbi verseny-
társaink profitálhatnak és profitálnak is.
Miután ez kevésnek bizonyult, másodikként a tizenkét év alatt
felhalmozott, a jövőbeni nyugdíjak 25 százalékát biztosítani hivatott
nyugdíj-megtakarítások államosítása következett. A nyugdíjtartalék
államadósságra fordítása szakmailag vitatható lépés, de legfeljebb
hiba; az a döntés azonban, amely a tartós nyugdíjpénzek jelentős
részét egy éven belül elégette a deficit finanszírozására, már gazda-
ságpolitikai értelemben vett bűn volt, hiszen a családi ezüstnek ez a
része füstté vált és már sohasem lesz pótolható: a jövőnkből mindig
hiányozni fog. Az elkobzott megtakarításokból ráadásul sem a devi-
zahitelesek helyzete nem oldódott meg, sem a közösségi közlekedés
vagy az önkormányzati adósság nem került konszolidálásra.
A harmadik tartalék, az alacsony képzettségű inaktívak foglal-
koztatásában rejlő esély volt, amely idestova húsz éve a magyar gaz-
daság egyik legnagyobb strukturális problémája. Az ő bevonásuk
a gazdaságba csak a foglalkoztatásukat terhelő bérköltség-elemek
érdemi csökkentése mellett képzelhető el. A már aktív, jobban kere-
sőket preferáló – cserében a közepes és alacsony jövedelműeket
jelentősen sújtó – egykulcsos adó, valamint a költségvetési lyukak
kompenzálása érdekében emelkedő járulékok, illetve a növekvő
jövedelemadó-terheket ellensúlyozni hivatott, irracionális mértékű
minimálbéremelés azt eredményezték az alacsony képzettségűek
19
körében, hogy 2012-ben számukra nem a munkába állás, hanem a
tömeges elbocsátás közeli jövőképe bontakozik ki, egyre élesebben.
A bankokkal folytatott, eleinte népszerű, ám végül mindenki szá-
mára káros háború nemcsak az ország maradék gazdaságpolitikai
hitelességét őrölte fel, de a vállalkozói hitelek egyre gyorsuló ütemű
kivonását is eredményezi. Márpedig tapasztalati tény, hogy a válság
előtti években minden 1% gazdasági növekedés mintegy 4-5 száza-
lékos hitelállomány-bővülést igényelt, és ha máshonnan nem, hát
– a nevében oly sokszor hivatkozott, de szellemében most is meg-
tagadott – Széchenyitől tudjuk, hogy a gazdaság fejlődésének egyik
alapja a hitel.
Miközben a fenti intézkedések az ország növekedési potenciál-
ját hosszú távon is rombolták, a kormány az egyensúlyt többnyire
átmeneti, fűnyíró elven végrehajtott kiadáscsökkentésekkel, illetve
adóemelésekkel próbálta – legalább rövidtávon – fenntartani. Ez
alól fontos kivétel a külső nyomásra bejelentett Széll Kálmán terv-
ben meghirdetett strukturális intézkedések egy része, ám ezek – az
ígéretekhez képest – csak igen szerény mértékben teljesültek, így
2013-tól újabb, növekvő lyuk tátong a költségvetésben.
És persze érdemes felidéznünk, hogy a kapitalizmus a bizalom
talapzatára épül. A folyamatos jogbizonytalanság, a visszamenőleges
törvénykezés, a szabályozói erővel való visszaélés, az eufemizmus-
sal kiszámíthatatlannak minősített kormányzati viselkedés mind
a hazai, mind a külföldi vállalkozásokat elriasztja a magyarországi
bővüléstől.
A kormány bő egy évnyi türelmi időt kapott mind Magyaror-
szág közvéleményétől, mind az ország külső adósságát finanszírozó
befektetőktől. Mára azonban látszik, hogy az érthetetlen gazdaság-
politika, az agresszív kommunikáció, a teljesületlen reformígéretek,
a csökkenő növekedési képesség, a növekvő deficitkilátások és a füg-
getlen gazdaságpolitikai intézményrendszer (Költségvetési Tanács,
MNB) elleni támadások együttesen vezettek el ahhoz a totális
bizalomvesztéshez, amely e sorok írásakor már a fizetésképtelenség
közelgő rémével fenyegeti hazánkat.
Az IMF-el aláírandó készenléti hitel ma az egyetlen reális módja
a csőd elkerülésének. Az IMF (és az Európai Bizottság) aktív segít-
ségére szorulni nem siker. Ez minden esetben valamiféle kudarc
beismerése – így volt ez 2008-ban is. Mégis: az elmúlt másfél év
gazdaságpolitikáját tekintve a Valutaalap/EU-páros kijózanító rész-
vétele a magyar gazdaságpolitika alakításában mindenképpen civili-
zációs előrelépést jelentene.
„Aki időt nyer, életet nyer” – ezzel a mondattal ragadható meg
leginkább, miben áll az ún. készenléti hitel lényege. Az ilyen pénz-
forráshoz jutó, és az ahhoz rendelt, szigorúan ellenőrzött „életmód
programban” részt vevő kormányok időt nyerhetnek, hogy kijavít-
sák azokat a hibákat, amelyek válságba sodorták az országot.
A megállapodásra azonban csak akkor van esély, ha a kormány
kész szoros ellenőrzés mellett visszatolatni a zsákutcából:
- az egyensúly érdekében tartós és valós szerkezeti reformokat
hajt végre a közkiadások terén (pl. közösségi közlekedés, állami vál-
lalatok támogatása, közszféra hatékonysága);
- a növekedés helyreállítása érdekében korrigálja az eddigi intéz-
kedéseit (pl.: ésszerűsíti az adórendszert, úgy csökkenti a bérterhe-
ket az alsó jövedelmi szegmensben, hogy azt ellentételezi máshol,
helyreállítja a külföldi tőke- és hitelvonzó képességet a különadók
kivezetésével, vagy újragondolja a munkaerő-piaci szabályozás új és
régi anomáliáit. stb.);
- intézményi garanciákat nyújt, hogy a készenléti hitel lehívását
követően sem tér vissza az irracionális, hatalmi alapú gazdaságpo-
litikához (MNB, költségvetési átláthatóság, visszamenőleges jogal-
kotás tilalma, sarkalatos törvények szűkítése a kormányozhatóság
érdekében)
Ilyen jellegű feltételek elfogadása a magyar gazdaságpolitika
hitelességének, az ország finanszírozhatóságának visszaszerzését
20
eredményezné középtávon. Befelé és rövidtávon ugyanakkor egy
szigorúan betartatott, megszorító jellegű gazdálkodást és rendkívül
nehezen kommunikálható politikai fordulatot jelentene. Ez utób-
biak miatt a megállapodás létrejötte legalábbis kérdéses.
Az államcsőd rövidtávon a közember, a munkaadó és a munka-
vállaló, illetve közalkalmazott, a nyugdíjas vagy épp a jövőjét tervező
egyetemista számára beláthatatlan, tragikus, gyors összeomlást, az
árak elszabadulását, a megtakarítások elolvadását, a munkanélküli-
ség drámai emelkedését; a lecsúszás és a nyomor örvényét jelenti.
Hosszú távon pedig az ország tartós leszakadását, mozdulatlanná
dermedést és társadalmi destabilizációt: a szélsőségek minden
korábbinál nagyobb térnyerését, kezelhetetlen társadalmi feszültsé-
geket.
Mégis: a hatalmát féltő, sarokba szorított politikus számára az
államcsőd tragédiája csupán a mérleg egyik serpenyője. A másik
serpenyőben az eddigi iránnyal való szembefordulás, a politikai
hitelesség elvesztése, tehát a kudarc beismerése áll: végső soron a
személyes politikai felelősségvállalás és a bukás.
Dilettáns, de elszánt gazdaságpolitikájával a magyar kormány
mára ördögi csapdát állított – önmagának is. Paradox módon minél
inkább hajlandó szembefordulni eddigi önmagával a kormány és
a mögötte álló párt, annál nagyobb az esélye az országnak a talpra
állásra.
Kétharmad birtokában ez az érdekkonflikus életveszélyes szitu-
áció.
TÁRSADALMI STABILITÁS
A rendszerváltáskor megfogalmazott reményekhez képest az elmúlt
két évtized csalódást jelentett a magyar társadalom többsége számára.
Az első tíz év történelmi léptékben páratlanul gyors felzárkózása meg-
lehetősen szélsőségesen, igazságtalanul oszlott meg a magyar társada-
lom különböző csoportjai között, ráadásul még a kedvezményezett
csoportok is nehezen élték meg a húzd meg–ereszd meg ciklusokban
jelentkező egyensúlyjavító kísérleteket, és a piacgazdaság ingadozása-
iból fakadó egzisztenciális bizonytalanságot.
A rendszerváltás vesztesei, az egymillió új inaktív, az alacsony
képzettségűek területileg is koncentrálódó és bővítetten újraterme-
lődő tömegei számára azonban az új világ egyenesen a lecsúszást
jelentette.
Ez, a rendszerváltással kapcsolatos csalódás kezeletlen, elfeké-
lyesedő sebként rontotta tovább a társadalom közérzetét az elmúlt
évtizedekben. A 2002-es választás pedig már feketén-fehéren meg-
mutatta, hogy az újraelosztásban érdekeltek (nyugdíjasok, inaktí-
vak, alacsony jövedelműek) választói aktivitása és szavazata a döntő
a „Kié a hatalom?” kérdésre adott válaszban. Ezt követően mindkét
nagy párt számára a szociális ígéretek váltak a politikai versengés fő
terepévé, amelyet a 2004-es népszavazás szomorú folyamata csak
megerősített, a 2008-as felelőtlen referendum pedig jó időre bebe-
tonozott.
Az újraelosztás növelésében érdekeltek kegyeiért folytatott
rövidlátó politikai licit fokozatosan terelte fenntarthatatlan pályára
a költségvetést és a politikai elit a számos megoldatlan társadalmi
kérdést soha meg nem keresett pénzek elköltésével, kiosztásával
próbálta meg kezelni – anélkül, hogy az inaktivitás, az elöregedés és
népességfogyás, a marginalizálódó cigányság, a reménytelenné váló
térségek és települések valódi problémáival szembenézett volna.
Bár a 2000-ben megindult középosztály-építés, majd a „jóléti
rendszerváltás” és a 2006-os, gazdagabbakat adóztató kiigazítás
eredményeként a társadalmi jövedelmi különbségek csökkentek,
ezzel párhuzamosan az alacsony foglalkoztatás –magas újraelosztás
továbbra is megoldatlan, sőt súlyosbodó problémája miatt az ország
versenyképessége trendszerűen romló pályára került.
A 2008-as válság, mint Európában mindenhol, először a mun-
kahelyüket elvesztő aktív középosztályokat fenyegette a lecsúszás
JÓ HA FIGYELÜNK!
veszélyével, majd – a válságkezelés kapcsán kényszerűen szűkülő
újraelosztás – a döntően állami juttatásokból élők helyzetét tette
még nehezebbé. Speciálisan magyar problémaként súlyosbította az
európai kór hazai lefolyását a devizahiteles tömegek végletes elsze-
gényedésének, utcára kerülésének réme: a jószerint még ki sem ala-
kult magyar középosztály felmorzsolódásának a veszélye.
A 2010-es választást követően a szűkös pénzügyi mozgástérben
azonnal lehullott a kampányálarc, és felsejlett a Fidesz valódi társa-
dalomfilozófiája: a közép- és felsőbb osztályokat akár a társadalom
végletes kettészakítása árán is előnyben részesítő értékválasztás. A
retorika paravánja mögé nézve, a tényleges intézkedések szintjén ez
nem más, mint az adórendszer felül ad–alul elvesz típusú átszabása,
a végtörlesztés keveseket segítő, de sokakat ellehetetlenítő beveze-
tése, a közmunkarendszer zsákutcás átrajzolása, vagy éppen a köz-és
felsőoktatási törvény társadalmi mobilitást csökkentő átalakítása. A
szaporodó bajok kommunikációs kezelését pedig a stigmatizáció,
a szegények társadalmi ellenséggé tétele szolgálta. A szegénység
helyett a szegények elleni hidegháború megindítása.
Nem véletlen, hogy a szövegnek ezen a pontján utalok egy olyan
méretű társadalmi-nemzeti problémánkra is, amelynek méltányos
elemzése természetesen önálló anyagot igényelne. Csupán nem-
zetközi látszattevékenység folyt és folyik az ország jövőjét talán
leginkább meghatározó kérdés, a roma integráció vonatkozásában.
Ennek a problémának a szőnyeg alá söprése persze a rendszervál-
tás politikai elitjének közös kudarca, amelynek a következményeit a
mai rossz kormányzás csupán súlyosbította: ennek egyik jele a hát-
rányos helyzetű családok akut szociális vészhelyzete, a másik pedig a
szélsőséges politikai erők felfutásában és a korábban nem tapasztalt
szociális feszültségekben érhető tetten.
Miközben közhelyszerű tény, hogy e helyzetből való kitörés
középtávon csak a foglalkoztatás bővülésével és az oktatás integráló
szerepének erősítésével képzelhető el, éppen ezek a területek szen-
vedtek végzetesnek tűnő csapásokat az ideológiai hadviselésben.
Ám a társadalom szegényebb felével szembeni politizálás – még
JÓ HA FIGYELÜNK!
a leplezetlenül szavazatgyűjtögető életmódot folytató – kormány
szempontjából is csak akkor értelmezhető, ha közben van megoldása
a társadalom alul lévő rétegeinek a választási folyamatból való kiszo-
rítására is. Talán nem véletlen, hogy a még el nem fogadott választási
eljárási törvényben mérlegelik az előzetes regisztráció intézményét.
Pillanatra se hagyjuk magunkat félrevezetni a nemzetközi, mond-
juk, az amerikai gyakorlatra való hivatkozásokkal: a hazai közjogi
tradíciók és a választói öntudat mai szintje mellett ez igenis afféle
lopakodó cenzust – a választójognak informálisan létező (de létező)
képzettségi/aktivitási feltételhez kötöttségét jelentené.
A társadalmi hierarchiában alul lévők tartós kiszorítása a politikai
érdekképviseletből már rövidtávon is szociális alapú robbanáshoz
vezethet, középtávon pedig – a mobilitási csatornák beszűkülésével
– az elit hanyatlását, föltartóztathatatlan szklerózisát okozza. Míg
ezzel szemben a szolidaritás eszméjének és a mobilitás csatornáinak
erősítése, egy innovációra kész, versenyképes, modern társadalom
sikerének alapfeltétele volna.
Jelenleg a válság és a rossz politika közös eredményeként súlyos
és szinte visszafordíthatatlan anyagi és mentális kettészakadás
küszöbén áll a magyar társadalom, amelyet lassítani és visszafordí-
tani a mindenkori kormányzat kötelessége lenne.
NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINK
Az EU új, keleti tagállamai az elmúlt tíz évben kívülről nézve két
egymásra csúszó stratégiai problémával küzdenek: a sikeres euró-
pai felzárkózás és a globalizálódott erőtérben leértékelődő európai
teljesítmény jelentette kihívásokkal. Ez a későn érkezők klasszikus
problémája, amelyre eddig eltérő minőségű válaszok születtek a
régióban.
Egy kis ország érdekérvényesítő képességét a nemzetközi erő-
térben döntően gazdasági-társadalmi teljesítménye határozza meg.
Magyarország a válságot megelőző években fokozatosan csúszott
egyre hátrébb ebben a versenyben. Ami azonban az elmúlt 18
hónapban a fentebb leírt módon történt, az emberemlékezet óta
21
nem tapasztalt mélységbe taszította az ország nemzetközi megítélé-
sét és ezzel összhangban a nemzeti érdekérvényesítő képességét is.
Szövetségeseink kezdeti értetlenségét mára az aktív kritika, az
elhatárolódás és újabban, a példa nélküli ellenakciók követik. Eköz-
ben a szövetségesi rendszeren kívüli partnereink óvatos, pragmati-
kus távolságtartással figyelik a magyar helyzet alakulását. Kívülről
nézve a kétharmados kormányzás Magyarországon nem stabilitást,
hanem az ország relatív súlyán messze túlmutató veszélyforrást
jelent, mások számára is potenciálisan fertőző gazdasági-politikai
modellt.
Nem nagyon akad ma olyan számottevő ország a világban, amely
kormányunkra és ezen keresztül hazánkra, mint fontos és értékes
partnerre tekint.
Rossz rágondolni, ki állna az oldalunkra, ha például a 2009-es
magyar-szlovák vitához hasonló helyzet alakulna ki 2012-ben, bár-
mely viszonylatban. Ennél is égetőbb kérdés, hogy most, amikor
2008 után ismét olyan helyzetbe lavíroztuk magunkat, amelyben
az európai közösség segítségére szorulunk, vajon a szolidaritás vagy
éppen ellenkezőleg a példastatuálás lesz-e velünk kapcsolatban a
meghatározó szempont?
A nemzetközi politika világában a kisebb országok számára
általában a kölcsönösen elfogadott szabályok szerint működtetett
rendszerek sokkal kedvezőbbek, mint a nyers erőn alapuló, hagyo-
mányos érdekérvényesítési viszonyok. Ezért Magyarország számára
ma az EU – belső szövetségkötésekre és kompromisszumokra épülő
– rendszere a létező nemzetközi világok lehető legjobbika; feltéve,
ha tudjuk, hogyan kell a javunkra fordítani.
Ezért most, amikor az Európai Unió – történetének legsúlyosabb
válságával küzdve – sorsdöntő lépésekre készül, és amikor ennek az
Uniónak a talpon maradása éppen nekünk legelemibb érdekünk,
vajon racionális politika-e a közös ügyekben a közösséget gyengítő,
a döntéshozatalból magunkat kizáró politikát folytatni? Valójában
éppen ez gyengíti leginkább fontos nemzeti érdekeink képviseletét:
a döntéseket ugyanis azok alakítják, akik az asztal körül ülnek, nem
azok, akik a maguk mögött becsapott ajtók előtt magyarázkodnak a
sajtónak…
ÖSSZEGZÉS ÉS ELŐRETEKINTÉS
Szétvert demokrácia, államcsőd felé sodródó gazdaság, szétszakadó
társadalom és Európából kifelé haladó Magyarország – ez másfél év
kormányzásának elborzasztó mérlege. A pályát, amelyen Magyar-
ország halad, radikális irányváltással módosítani kell. Késlekedés
nélkül.
A kétharmados többség és a cselekvés sürgető kényszere okán a
legkedvezőbb forgatókönyv a jelenlegi kormány átfogó önkorrekci-
ója lenne. Ezt a hosszútávú érdekek alapján kizárni nem lehet, de
Fidesz mai vezetése, eddigi működése és finanszírozási háttere ilyen
fordulatot ezúttal sem valószínűsít.
Ezért most, 2012 januárjában, bő két évvel a jelenlegi ciklus
lejárta előtt a haza és a haladás ügye iránt elkötelezettek legfőbb
reménye már a mielőbbi kormányváltásban van.
Mi következik mindebből?
A következő választásokon dől el, hogy a Fidesz mostani uralma a
rendszerváltás első, zűrzavaros 20 évének szomorú lezárása vagy
a következő 20 év kurzusának nyitó-megalapozó szakasza volt-e.
Burke híres mondása szerint, a rossz győzelméhez az is elegendő, ha
a jók nem tesznek semmit. Kormányváltás akkor lehet, ha választ-
ható alternatíva szerveződik a politikai palettán – a kormányvál-
tásnak pedig csak akkor lesz értelme, ha az új kormány képes a jó
kormányzásra.
Az első feltétel tehát a választhatóság. Az új választójogi törvény
és a még nem ismert további jogszabályok nem zárják ki a Fidesz
vereségét, de – képletesen szólva – a százméteres síkfutásban jó
22
harmincméternyi előnyt biztosítanak neki. Ezért, aki győzni akar,
annak emberfeletti teljesítményt kell majd nyújtania.
A választhatóság ma jelentős részben menedzsment-kérdés: orszá-
gos, kampányképes szervezet, versenyképes helyi és országos jelöltek,
elégséges mértékű, átlátható finanszírozás, helyi és országos média-
elérés, megfelelő ismertség és természetesen vonzó politikai áru kell
hozzá. Ezek megteremtése rengeteg idő, szervezés és persze más pár-
tokkal való versengés a népszerűségért és az elérhető erőforrásokért.
A váltás egyik lehetséges módja, ha a választások előtt a demokra-
tikus ellenzék valamely – parlamenti, vagy még azon kívüli, civil pártja
– olyan domináns és integráló szerepre tesz szert, hogy lényegében
egyedül képes kihívni a mostani kormánypártot. Ez a – ma legna-
gyobb szavazói tábort jelentő – bizonytalanok sikeres megszólítását
igényli ettől a már létező vagy „időben” párttá alakuló új erőtől.
Amennyiben azonban ez senkinek nem sikerül, akkor az egyfor-
dulós, egyéni választókerületekre épülő választójogi törvény szinte
megkerülhetetlenné teszi a számottevő demokratikus ellenzék erő-
inek együttműködését. Ez azonban nem lesz könnyű. A szavazói
bázis átfedése a versengést erősíti, a kölcsönös szavazói elutasított-
ság pedig az együttműködést nehezíti. Amiképpen egyelőre nem lát-
szik objektív mérési pont arra nézvést sem, hogy az esetleges közös
listák belső arányait majd milyen szempont alapján határozzák meg.
Az új választójogi törvény a választás látható időpontjának
ismertté válásáig – az ellenzék pártjait a különutas, pozícióépítő
működésben teszi érdekeltté.
A Fidesz leváltásának és az ország talpra állításának erősödő
választói elvárása ösztökélheti majd a demokratikus ellenzék veze-
tőit arra, hogy időben megteremtsék a hatékony modus operandit a
szóba jöhető erők között.
A kormányváltás azonban csak akkor nyeri el értelmét, ha képes
a mostani destruktív kormányzás helyén egy jobb, sikeresebb orszá-
got építeni. Ez pedig a szerveződő alternatíva kormányzóképességé-
nek kérdését veti fel.
Az új kormánynak nem lesz ideje kísérletezni és munka közben
tanulni. A minden szempontból kivérzett gazdaságnak és kifáradt
társadalomnak azonnali irányváltást kell érzékelnie, ellenkező eset-
ben az új kormány legitimációja gyorsan szertefoszlik.
Ezért az új kormánynak kész, azonnal alkalmazható programmal kell
rendelkeznie: a köztársaság, a kiegyezés és a kilábalás programjával.
A köztársaság programjával, amely az alkotmányos demokrácia
és a kormányozhatóság azonnali helyreállításának cselekvési tervét
jelenti, a harmadik köztársaság korrekcióját. A helyreállítás azonban
kevés, a pártfinanszírozás tisztaságával vagy a közmédia pártatlansá-
gának korábban hiányzó, új garanciái nélkül, a köztársaság gyenge
immunrendszerrel születne újjá.
A kiegyezés programjával, amely konszenzust teremt abban,
hogy sem az inga újbóli kilengése, sem a bosszúállás nem lehet meg-
oldás a köztársaság helyreállításakor –bármennyi sérelmet is szen-
vedtek el a most ellenzékben levők és támogatóik. Az új kormány
egyik legfontosabb feladata lesz, hogy új, ciklusokon átívelő széles
társadalmi megegyezést teremtsen alapvető nemzeti céljaink tekin-
tetében. Ehhez pedig a mai jobboldal demokratikus meggyőződésű
szavazóinak beleegyezésére éppúgy szükség lesz, mint a határozott
politikai kötődés nélküli vagy baloldali szavazókéra. Az ország nem
bírja ki, hogy négyévente a legalapvetőbb elvi kérdések képezzék a
politikai küzdelem tárgyát.
Végül a kilábalás programja arról kell, szóljon, hogy a külső és
belső válságoktól meggyötört gazdaság és társadalom gyors talpra
állását és újrainduló erősödését milyen konkrét kormányzati esz-
közökkel és reformokkal lehet elérni, és az idővel így megtermelt
többletjavakat a megújított nemzeti célokkal összhangban igazságo-
san és okosan elosztani.
De mindannyiunknak, választópolgároknak, civil szerveze-
teknek, politika pártoknak, tudomásul kell vennünk, hogy 2014
JÓ HA FIGYELÜNK!
Magyarországa már alapvetően egy más ország lesz, mint a válság és
a fülkeforradalom előtti világ. Fáradtabb, kétkedőbb, tapasztaltabb
és talán bölcsebb is, de alapvetően más. Máshol lesz a közepe, más-
hol az ingerküszöbe és mások a prioritásai. Talán azt a tanulságot
vonja le ebből a korszakból, hogy a csodavárás és a reményvesztett-
ség a biztonságos gyarapodás két legnagyobb ellenfele. És talán azt
is, hogy a demokrácia olyan, akár a levegő: míg körülvesz, fel sem
tűnik, de a hiánya azonnal fojtogat.
A jó kormányzásra eséllyel csak az vállalkozhat, aki ezt a változást
megérti. Bajnai Gordon

BOGÁR LÁSZLÓ KIMONDTA: EZT NEM ENGEDTE BARROSO ORBÁNNAK

Mérsékelt optimizmussal lehet a jövőbe tekinteni az Orbán-Barroso találkozó után, de a megszorításoknak komoly ára lehet – véli Bogár
László közgazdász. Egyáltalán nincs könnyű helyzetben a kormány, amikor meghozza a több új adóval járó több százmilliárdos költség-
vetési kiigazítást, sem az, aki jóhiszemű magyarázatot próbál minderre adni – mondta a 180 percben Bogár László közgazdász. „Mert
azért, akárhogy is nézzük, ez forráselvonás, és akár hogy is szépítjük,megszorítás is” – tette hozzá a szakember.
Az egyetemi tanár szerint a legsúlyosabb – és szinte minden európai országot érintő – probléma, hogy az elvonások akadályozzák a
gazdasági növekedést. Annak ellenére azonban, hogy Nobel-díjas közgazdászok véleménye is az, hogy a megszorítások egyre rosszabb
helyzetet teremtenek a gazdaságban, az Európai unió mégis ezt erőlteti. Ha csökkennek a jövedelmek, akkor csökken a fogyasztás,
ezáltal Magyarországon a kisvállalkozások jórésze tönkremegy, így tovább nő a munkanélküliség. A folyamat pedig a csökkenő állami
bevételek miatt újabb megszorításokhoz vezet. Ezt nevezik a rendszerelmélet öngerjesztő örvénylésnek: a szisztéma önmagát viszi egyre
lejjebb – magyarázta Bogár László.
A közgazdász szerint a bajok egyik oka, hogy 2010-ben, amikor Orbán Viktor miniszterelnökként először találkozott José Manuel
Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével, és azt kérte, hogy az ország egy kis levegőhöz juthasson, Brüsszel ebbe nem ment bele. A kor-
mányfő feltehetően azt szerette volna elérni, hogy egy-két évig ne kelljen betartani a 3 százalék alatti költségvetési hiányt előíró szabályt,
és így a magyar társadalom összeszedhesse magát. Magyarország azonban nem kapott semmit – mondta az elemző.
Mindezek ellenére is lehet azonban alapja a mostani Orbán-Barroso találkozó utáni mérsékelt optimizmusnak – véli a szakember.
Bogár László szerint, a keddi megbeszélések után talán létrejön a megegyezés az EU-val, majd a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a
készenléti hitelkeretről. Ha ez megtörténik, akkor valószínű, nem fogják Magyarországot olya „pénzfegyverekkel” lőni a piacok, mint
tavaly október és idén január között, amikor 320 forint fölött volt az euró árfolyama és 6-ról 11 százalékra ugrott az államkötvények
kamata. Megállapodás esetén legalább az a veszély elhárul, hogy a hisztérikus piacok olyan károkat okoznak, amelyek tovább rontják
Magyarország helyzetét – mondta Bogár László közgazdász. Az elemző a 180 percben hozzátette,az EU-ra is rendkívül veszélyes volna,
ha Magyarország újabb válsággóccá válna, ezért mindkét félnek érdeke a kompromisszum

Forrás: Kossuth Rádió, 180 perc

JÓ HA FIGYELÜNK! 23

Európa csodálatos. Menj Bécsbe, s nézd meg
Gustav Klimt képeit, igyál meg egy kávét
Párizsban, csodáld az életet Toscana lan-
káin, állj meg a Tirrén-tenger partján vagy
a Slieve League felfoghatatlan sziklafalánál,
a skót felföldön vagy a Hortobágyon – látni
fogod, hogy Európa csodálatos.
Európa beteg. A lelkét veszejti el éppen.
Sokan és sokféleképpen magyarázzák ezt
a folyamatot, de egyre többen gondolják
ugyanazt s ugyanúgy.
A Liberation című francia lap (hozzá
képest a Népszava egy nyilas újság) január
23-án hosszú interjút közölt Francois
Hollande-dal, a francia szocialisták elnökje-
löltjével, aki a jelenlegi közvélemény-kutatá-
sok adatai szerint le fogja győzni Sarkozyt.
Nos, Hollande az interjúban egyebek mel-
lett ezt közli a francia közvéleménnyel:
„Az én ellenfelem nem egy ember, nem
egy párt. Az én ellenfelemnek nincs arca,
mégis ő uralkodik rajtunk: ez pedig a nem-
zetközi tőke.”
Íme hát, a leendő francia köztársasági
elnök szavai a legbalosabb francia lapban.
S talán nem véletlen, hogy ez az idézet nem
futott be nagy karriert a hazai sajtóban,
pedig a hazai sajtóban nagy karriert szoktak
befutni a francia lapok cikkei, a nyugati poli-
tikusok szavai, ha Orbánt gyalázzák. De ha
a leendő francia köztársasági elnök ugyan-
azt mondja, amit itthon az „antiszemita”,
„Európa-ellenes”, „rasszista”, „soviniszta”
címkékkel felruházott páriák, akkor a francia
24
EURÓPA
sajtó nagy barátja, Várkonyi Tibor bácsi nem
siet közölni a Népszava olvasóival a hírt.
Mert nem illik bele az itthoni világképbe.
Mert az itthoni világkép szerint a nemzet-
közi tőke szent és sérthetetlen, s aki bántja,
az nem lehet tagja az európai klubnak.
Virtuális világban él a meghatározó euró-
pai értelmiség és újságíró-társadalom, s abban
élnek hazai követőik is. Már régen nincs az a
világ, amelyben ők hisznek, már régen nincs
mindaz, ami ellen ők kérlelhetetlenül harcol-
nak, már régen más a legfőbb ellenség, de ezt
ők nem vallhatják be, mert akkor összeomlik
az életük és a virtuális világuk.
De a valóság egyre feszültebben figyel. „A
törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol.”
S ha olvasgatjuk a nagy nyugati lapok cikkei-
hez írt olvasói kommentárokat, megint csak
megnyugodhatunk: a nyugati ember is látja,
tudja, érzi mindezt. Tudja, hogy „ami van:
széthull darabokra”…
De addig is Bolgár Györgyöt és Arató
Andrást fogadja Brüsszelben Neelie Kroes, s
meghallgatja a panaszt a magyar sajtószabad-
ság végéről. Így természetes, hiszen Neelie
Kroes része a rendszernek. A virtuális világ
egyik legfőbb őre Európában. Ő a Mátrix
Smith ügynöke. Őhozzá járultak panasz-
kodni az alsóbb beosztású értékhajléktala-
nok. S a minap még jómagam is azt mondtam
egy interjúban, hogy ha rajtam múlt volna,
nem veszem el a Klubrádió frekvenciáját,
mert hát virágozzék száz virág. Tévedtem.
Senki sem vette el a frekvenciájukat. Azóta
kiderült, hogy a pályázaton a minimális 55
millió forintos „kikiáltási árnál” kétmillióval
ígértek többet, míg a győztes húszmillióval.
S az nyert, aki többet ígért. Ugyanezek az
értékhajléktalanok, akik most fellármázták
Európát, és Smith ügynöknél előszobáznak,
állandóan a versenyre hivatkoznak. Szerintük
a verseny és a piac kell eldöntsön mindent.
Bolgár 2009. október 28-án a Danubius és a
Sláger rádió ügye kapcsán még ezt mondta:
„Milyen alapon döntenek arról, hogy ki
működtesse a rádiót, kapja meg a frekven-
ciát? Az egy verseny kérdése, nem lehet azt
mondani, hogy Danubius és Sláger, illetve
a tulajdonosok jól csinálták, ezért örökre az
övék. Nem, ki van írva, hogy ennyi évre kap-
ják meg, s utána egy pályázatot hirdetünk, aki
a legtöbbet ajánlja, s a legjobb feltételeket,
azét fogjuk elfogadni.”
Tehát éljen a piac és a verseny – kivéve,
ha saját magunkról van szó. Akkor nem
érvényes mindez, akkor megyünk Smith
ügynökhöz panaszra.
Itt ér össze Hollande legfőbb ellensége és
a Mátrix szolgálóinak aljassága.
Itt érhető tetten, mi folyik Magyarország
és a kétharmados többséggel megválasztott
magyar kormány ellen.
Európa csodálatos. És beteg. És még
megmenthető. Csak szét kell zúzni a mát-
rixot, helyükre kell tenni a mátrix szolgáit,
és meg kell nevezni a legfőbb ellenséget. Jó
úton járunk.
Bayer Zsolt
JÓ HA FIGYELÜNK!
 BENZINÁR: ELLENZÉKBEN MÉG
ZAVARTA A FIDESZT
Négy évvel, de legalábbis 120 forinttal ezel������������������������
őtt a Fidesz adócsökken-
tést követelt az aktuális kormánytól a magas benzinárak miatt. Az
elmúlt egy évben mintegy 98 forinttal drágult az üzemanyagok lite-
renkénti ára.
Érdekes eredményt kapunk, ha egymás mellé állítjuk, miként
vélekedett a Fidesz ellenzékből az üzemanyagok jövedéki adója kap-
csán, és mit tett végül kormányon.
Ellenzékben a párt politikusai mindig ugyanarra lyukadtak ki: a
kormány azonnal csökkentse az üzemanyagok adóját. Rendre abbéli
meggyőződésüknek adtak hangot, hogy ez nyilvánvalóan lehetséges
és ésszerű, csak a kormány valamiért nem hajlandó rá. A Fidesz.hu-n
elérhető közlemények, az MTI tudósításai, illetve a párttal szimpa-
tizáló sajtó véleménycikkeiben csaknem száz különálló benzinadó-
csökkentési követelést találni.
A választások előtti hetekben aztán valami megváltozott. Varga
Mihály, aki még 2008-ban is azt bizonygatta, hogy Gyurcsányék sza-
vai ellenére igenis van adócsökkentési mozgástér a költségvetésben,
2010 márciusában már egyre több olyan „adatot” vélt felfedezni,
amely számára az államháztartás aggasztó helyzetét bizonyította.
Kormányon aztán, különböző „csontvázakat” keresve, már a bevételi
oldalért kezdett aggódni, az előző években mintegy százszor
- nagyrészt saját maga - által követelt adócsökkentést
pedig a Hír TV-ben egy félmondattal pöckölte el:
„Azt mindenkinek be kell látni, hogy jó lenne, ha az
áfa, a jövedéki adó és minden más csökkenne, de ma
elsősorban azokra az adótételekre kell koncentrál-
nunk, amelyek a foglalkoztatást akadályozzák.”
A Fidesz ilyen követelések után kormány-
zása alatt nem fagyasztotta be az üzemanyag-
árakat, nem szorította az emelkedést az inflá-
ció alá, nem csökkentette sem a jövedékiadó-,
sem az áfatartalmat. Egyet azonban betartott:
2010 végén a kormánypárt először nettó 6,5,
majd tavaly novemberben további nettó 13
forintos kedvezményt biztosított a fuvarozóknak a
gázolaj árából. (Korábbi, a benzinárral kapcsolatos ígé-
retekért kattintson ide!)
Világviszonylatban is drága
Egy éve szinte folyamatosan döntik a rekordokat az üzemanyagárak.
Amikor erre a kormány vagy a Mol azzal védekezik, hogy csupán
a világpiaci árváltozásokat követjük, gyakori viszontválasz: magas
benzinárhoz magas fizetések is dukálnak.
A nol.hu a szűken fellelhető, nem hivatalos adatbázisok felhasz-
nálásával áttekintette, mi is a nyers valóság. Vagyis a jövedelmeket is
kifejező, egy főre eső nemzeti össztermékre (GDP) vetítve mennyi
benzint, illetve gázolajat lenne képes vásárolni az átlag magyar autós
- a világon, illetve a tágan értelmezett Európában élő sorstársaihoz
képest.
A Föld 177 vizsgált országa közül Magyarországon a 39. legdrá-
gább a benzin.
Az emberek teherviselő képessége alapján viszont - ha a legked-
vezőbb helyzetű ország az első - hazánk csak a 71. Vagyis világszin-
ten, fizetésünkhöz képest viszonylag olcsón jutunk benzinhez. Ám a
tarifa - a 39. helyezés miatt - akkor is átlagon felüli.
Magyarország polgárai egy év alatt megtermelt javaik értékéért
cserébe mintegy 10 ezer 900 liter benzint tudnának vásárolni.
Az európai országok sorát Albánia nyitja, de a statisztikák alap-
JÓ HA FIGYELÜNK!
ján hozzánk képest Montenegróban, Macedóniában, a híresen olcsó
Ukrajnában, Szerbiában, Romániában, Bulgáriában, Lettországban,
Litvániában és Horvátországban is jobban meg kell dolgozni az üzem-
anyagért. Az ebből a szempontból nehezebb sorsúnak számító orszá-
gokban jellemzően olcsóbb a benzin, mint nálunk.
GDP-arányosan egy csoportba tartozunk Portugáliával, Szlo-
vákiával, Észtországgal, Lengyelországgal, valamint - talán megle-
petésre - Belarusszal. Sokkal könnyebb szívvel fizet a botswanai, a
mexikói, a kazah, az orosz, a türkmén és az iráni autós is.
A tágan értelmezett Európa közepén ugyanakkor rosszabb a helyze-
tünk. A 2012 eleji áradatok alapján a vizsgált 42 állam közül nálunk a 23.
legdrágább a benzin, azaz ilyen szempontból viszonylag olcsónak számí-
tunk. Ám GDP-arányosan már csak a 28. helyre futja.
Tehát az öreg kontinens EU-n kívüli és belüli államai többségé-
ben bizony könnyebben fizet az utazó a benzinért. Nálunk ebben a
körben a tarifa kissé magasabb, mint ami az ország gazdasági teljesít-
ménye alapján „járna”.
Olvasó: Vigyázzatok a sebességtúllépéssel (is)!
2012 a nagy vadászat éve lesz. Minden fa, minden bokor, mögött les
majd a vadász. Az áldozatok az autósok lesznek, a vadá-
szok a rendőrök. Miért látom ilyen borúlátón a hely-
zetet? Roppant egyszerű: az idei költségvetésben
18 milliárdos bevételt terveznek csak a közleke-
dési bírságokból.
Így elsőre nem is tűnik olyan nagy szám-
nak, hiszen össze viss...za repkednek a száz-
milliárdok. De bontsuk le ezt az összeget az
autósok és a rendőrök szempontjából.
18 milliárd azt jelenti, hogy havi 1,5 milli-
árd forintnyi bírságot kell kiszabni.
Ha 22 napot dolgoznak átlagosan, mint egy
átlag ember, akkor napi 68 millió forintnyi bír-
ságot kell kiszabni, ,de ha minden nap dolgoznak,
akkor is napi ötvenmillió. Ez harmincezer forintos
átlagbüntetéssel számolva napi 2000-2500 bírságolás.
Ebből is látszik, hogy nyugodtan elfelejthetjük a harminc-
ezernél kisebb bírságot (ha még szabnak ki ilyet egyáltalán), és való-
színűleg keresztet vethetünk a figyelmeztetésekre is. Elfelejthetjük
az irgalmat, a jópofa vagy a rendes rendőrt, aki elenged minket még
most utoljára. Mert rá vannak kényszerítve a büntetésre. Mert az
előirányzott bevételi tervet teljesíteni kell.
Hogy lehet ennyi bírságot kiszabni? Ha ugranak mindenre, ami
szabálytalan. Ha egy centire átmegyünk a záróvonalon , ha nem
öt méterre állunk a zebrától vagy a saroktól. Ha nem engedjük át a
gyalogos a zebrán. És természetesen az örök aduász, a traffipax. De
ennek is az lesz a következménye, hogy nem oda rakják a traffipaxo-
kat, ahol szükség lenne a sebesség betartására, hanem ahol kaszálni
lehet: 20-as és 30-as táblák, kinn felejtett sebességcsökkentő táblák,
és mindenhol, ahol az ember már egy kicsit megeresztik a kocsit.
Mindez felvet egy etikai kérdést is. Egy állam hogyan tervezhet
arra, hogy állampolgárai törvényt fognak sérteni, és ezért bírságot
szab ki rá?
Egy etikus törvénykezés esetében ez elképzelhetetlen.
Ui.: S mindehhez hozzá kell tenni, hogy a jövőben a szabálysér-
tések is rögzítésre kerülnek, priorálhatók lesznek, és a 3. eset után...
Forrás: mainap
25
 A GLOBÁLIS KAPITALIZMUS IGAZI ARCA
Igen figyelemre méltó tanulmányt jelen-
tetett meg Kenneth Rogoff ismert ameri-
kai közgazdász, a Harvard Egyetem
tanszékvezető professzora, az IMF volt
vezető közgazdásza. Tehát olyan személy-
ről van szó, aki a globális hatalomgazdaság
legmagasabb csúcsait is megjárta, a kapita-
lizmus iránti elkötelezettsége aligha vonható
kétségbe. A Coronary Capitalism című írá-
sában azonban olyan átfogó és megrendítő
kritikáját adja a globális kapitalizmus rend-
szerének, ami azt látszik bizonyítani, hogy a
mai rendszer által képviselt létszerveződési
móddal már a legodaadóbb hívei is szembe-
fordulnak.
Rogoff ugyanis megdöbbentő összefüg-
gésekre irányítja rá a figyelmet. Arra tudni-
illik, hogy egy olyan cinikus érdekszövetség
irányítja a világ nagy részének egész táplál-
kozási rendszerét, amely gigantikus profitját
százmilliók tudatos megbetegítésére, sőt
végső soron elpusztítására építi.
Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerlán-
cok urai - együtt-működve a globális médiá-
val, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátu-
mokkal és az egészségügyi rendszerek
„betegségipari” hatalmas-ságaival - felfogha-
tatlan mélységű reprodukciós katasztrófába
hajszolják a nyugati világot, főként az Egye-
sült Államokat. Természetesen a korrupt
és kollaboráns politikai oligarchia cinikus
asszisztenciája mellett.
A trükk valójában pofonegyszerű! A
lehető legpusztítóbb, ám nagy tömegben,
olcsón előállítható zsírokat és szénhidrá-
tokat olyan mesterséges adalékanyagokba
„csomagolják”, amelyekkel szabályos függő-
séget idéznek elő emberek százmillióiban. A
mindent elsöprő és mindent betöltő reklám-
kampányok „szükséglettermelő” rendszerei
tudati (pontosabban tudat alatti) szőnyeg-
bombázással lerombolnak minden józan
megfontolást, így a tökéletesen védtelenné
tett fogyasztó esélytelenné válik. Különösen
veszélyes mindez a fiatalkorúak számára! A
nyugati világban ennek következtében az
előállított élelmiszerek legalább húsz szá-
zaléka már legyártása pillanatában is veszé-
lyes hulladéknak minősül, amit ráadásul
végtelen cinizmussal el is árulnak róla, hisz
az amerikai angol már régóta „junk food”,
Bogár László
Kenneth Rogoff
vagyis szemét kaja néven említi ezeket a táp-
láléknak látszó valamiket.
Ahogy Rogoff írja, az Egyesült Államok
felnőtt lakosságának legalább az egyharmada
kórosan elhízott, és ami leginkább vészjósló,
hogy a gyerekek esetében az utóbbi harminc
év során az elhízottak aránya meghárom-
szorozódott. Mindez hihetetlen mértékben
növeli a szív- és érrendszeri (koszorúér!)
és daganatos betegségek arányát. Többek
között ezért is lehetséges az a képtelenség,
hogy miközben az Egyesült Államok egy
főre jutó GDP-je tizenötször akkora, mint
Kubáé, egy átlag kubai mégis három évvel él
tovább, mint az átlag amerikai.
Mindez már ma is iszonyú egészségügyi
kiadásokat gerjeszt, de az előttünk álló évti-
zedek során igazi katasztrófa lehet ebből
az egészből. Ám, mint arra Rogoff felhívja
a figyelmet, miközben az érintett áldoza-
toknak ez iszonyú testi-lelki szenvedést,
hatalmas anyagi kiadást jelent, az egészség-
ügynek becézett globális betegségipar tekin-
télyes profitot realizál belőle. A köz érdekeit
megtestesíteni hivatott állam pedig néma
marad. Cinkos némaságának fő oka az,
hogy nem mer szembeszállni az élelmiszer-
óriások, a hatalmas reklámügynökségek és
a betegségipari lobbi hármasával. Például
azért nem, mert valójában ezek kitartottja
lett a politikai elit.
Márpedig, írja Kenneth Rogoff, nincs
más esély, hiszen csak az állam rendelkezik
a legitim kényszer alkalmazásának lehető-
ségével, és itt bizony a kényszerítő erő, ha
kell, az erőszak alkalmazása elkerülhetetlen
lenne. Azért, mert a dollár százmilliárdok-
ban mérhető, csillagászati profitok vonzereje
mindent szétroncsoló erővé vált, így csak
a radikális újraszabályozás lehet az egyet-
len lehetőség. Szabályozni azonban csak az
tud, aki nagyobb és erősebb, mint a szabá-
lyozandó objektum. Rogoff ugyan szép új
világunk legsötétebb oldalainak egyikére
irányítja a figyelmet, de talán mégis remény-
keltő, ha egy ilyen kifogástalan pedigrével
rendelkező személy fordul szembe az egy-
kor általa is támogatott hatalmi struktúrák
pusztító erejével.
Bogár László

„Éhezőknek, nélkülözőknek magasztos dolgokról – hit,nemzettudat, magyarság stb. – csak annak szabad beszélni, aki maga is éhezik
A Fidesz nem hallgat eléggé arra a szellemi keresztény holdudvarra, aki velük együtt szenvedett az üldöztetésekben az elmúlt 8 évben.
Olyanok kerülnek vagy maradnak fontos pozícióban, akik kényelemben végigsétálták a 8 évet. (Valóban nagyon nő a kiábrándultság,
legalábbis itt Borsodban.) Ha nem maradnak meg a vezetők a krisztusi tanítás mellett és lényegesen jobban élnek, mint a szegények,
elvesztik hitelüket. Éhezőknek, nélkülözőknek magasztos dolgokról (hit,nemzettudat, magyarság stb.), csak annak szabad beszélni, aki
maga is éhezik, nélkülöz különben kinevetik vagy csak bosszantja a többieket. (...) A 24. órában vagyunk, hogy megtérjenek a vezetőink.
Imádkozzunk értük.”
Dr. Csókay András

26 JÓ HA FIGYELÜNK!
 FENNTARTHATÓ VÁGYAK
Összevegyültünk egy uzsorás kufár társaság-
gal és most csodálkozunk?
Húsz éve folyamatosan vesszük fel min-
den évben a kölcsönöket, mert jobban,
kényelmesebben akarunk élni, mint amen-
nyire a munkavégzésünk feljogosít.
Összevegyültünk egy uzsorás kufár
társasággal és most csodálkozunk? Döb-
benetes, a hiánycél évente csak 3 százalék?!
Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a
disznók. Fojtogatnak a bankárok? Nem kel-
lett volna felvenni a kölcsönöket!
Keseregni fölösleges. Es������������
ő után köpö-
nyeg! Mi a megoldás? - kérdezik itt is, ott is?
Nem az a kérdés, hogy a múltban mit kel-
lett volna tenni, hanem itt és most mit kell
tennünk?
A cári Oroszország az uzsorás bankárok
karmai között vergődött, ezért a fényűző
életmódhoz szokott vezető rétegét a nagy
októberi forradalomban elhajtotta, és nagy-
részt, mint halálos ellenségét kiirtotta. Mil-
liók és milliók haltak meg és nyomorodtak
meg, és nem csak Oroszországban.
Németország a fojtogató pénzügyi
örvényből próbált kitörni, és végül Hitler
vezetésével egy világégés szörnyű katakliz-
májába rántotta az emberiséget. Nem csak
a politikusok és a katonák, de a pénzvilág
bűne is volt a második világháború!
A valóság az, hogy mi mindannyian táplál-
juk, éltetjük a kapzsiság ördögét, mi hizlaljuk
legyőzhetetlenné! Nem vállalsz gyermeket,
így pénzedből nem földet, otthont veszel gyer-
mekednek, jövődet nem fiadra bízod, hanem
bankot keresel, olyan emberekre bízod pén-
zedet, kik a legnagyobb kamatot ígérik. Persze
őket is viszi a bírvágy szelleme, és pénzeddel,
mint cápák vetik magukat bele a pénz világába.
Nincs kegyelem, ha nem sikeres ragadozók és
te pénzedet veszélyben érzed, hát te is könyör-
telenül visszaveszed utolsó vasig, és más bankra
bízod. Nincs megállás, a tőzsdék, a bankok, a
pénzvilág modern kártyajátékai, és ha játszassz,
munka nélkül is gazdag lehetsz... de valóban
az lehetsz? A fogyasztás, a birtoklás vágya, a
gonosz lélek vadászkutyái űznek, hajtanak a
vesztedbe.
Isten által mindannyiunknak adott anyagi
javak bölcs elosztása, hatalmas feladat! A
múltban ott vannak a félelmetes kudarcok!
A kapzsiság, az önzés, a pénz, mint pusztító
fenevad szedi az áldozatait. Van más megol-
dás?
Egyetlen elfogadható válasz a mai világ
haláltáncára, Jézus Krisztus válasza.
Kétezer évvel ezelőtt közénk jött, és nem
állt le vitázni, kiosztani senkit, hanem szü-
lőföldjén Názáretben, megélte szeretteivel
a maga csendes, becsületes munkáséletét.
Fenntartható vágyakat állított elénk, egy
olyan életformát, mely elérhető, s mely bol-
doggá is tesz.
Szent Ferenc már nyolcszáz évvel ezelőtt
az ördög ganajának nevezte a pénzt, egy-
szerű, vidám életútja ma is járható. Fenn-
tartható, tiszta örömök után kell kinyújtsuk
a kezünket. Olyan örömök után, melyet
nem esz meg a rozsda, melyet nem rág szét
a moly, melyek után másnap nem keserű a
szájunk íze. Van kiút, van válasz recsegő,
ropogó világunk kérdéseire.
Jézus, ha ma közénk jönne, ugyanazt
tenné, mint kétezer évvel ezelőtt, szépen
megélné a csendes, egyszerű názáreti élétét
szeretteivel. Dolgozna, alkotna, mint ács
vagy földműves, vagy tanár, vagy orvos
becsületesen, szorgalmasan, ott a szép szülő-
földjén, ahol született.
Meg kell zabolázzuk elsősorban önma-
gunkban a kapzsiságot, hajtsuk el magunk-
tól a fölösleges fogyasztás, a birtoklás utáni
vágyat. Autónkban nem maximalizálni akar-
juk a fogyasztást. A cél egy optimális, takaré-
kos motor, mely kevés üzemanyaggal célba
visz. Miért nem ugyanez a cél életed minden
területén? Sokszor a kevés is elég, a szerény,
egyszerű megoldás is célravezető. Egy angol
polgármester névnapi ünnepségén voltam,
szerény, egyszerű vacsora volt a 170 ven-
dégnek: svédasztal kétfajta hússal, három-
féle körítéssel, előétel nem volt, a végén
mindenki vehetett egyféle süteményből, az
italokat mindenki saját kontójára kérhette.
Néztem a kedves 70 éves vendéglátónk
egyszerű, természetes, vidám ünneplését,
magamban azokra a rendezvényekre gon-
doltam, melyeket itt a Kárpát-medencében
rendeznek és elszégyelltem magam. Igen, a
soktornyos, bádogtetejű házak lakóit lenéz-
zük, de újgazdag rongyrázásban az egész tár-
sadalmunk ott liheg a nyomukba. Fölösleges
költekezéssel akarjuk bizonyítani kiválósá-
gunkat, és balgán, magunkat és egész társa-
dalmunkat belerántjuk az adósság szőrnyű
szakadékába.
Egyke, végzős gyerekeink tanévzárójára
vagyonokat költünk, csak a fényképésznek
egy egyszerű ember kéthavi fizetését adjuk
gálánsan, mert fontos a látszat. Bűn! Mi
vetettünk ágyat a gonosznak, miért csodál-
kozunk, hogy nyakunkra költözik? Elmen-
nek a fiataljaink? Miért vállalnák az általunk
felhalmozott adóssághegyeket?
Nézzétek az ég madarait, a mezők virá-
gait! Van megoldás, adjátok oda a császár-
nak ami a császáré, és ti keressetek olyan
kincseket, mik megmaradnak az örök életre,
mondja a mi Urunk! Ő maga is a názáreti
csendes, egyszerű életével bizonyította,
hogy szeretteink körében, szülőföldünkön,
becsületes, egyszerű munkás életet élve, a
szép természetben boldog lehet az ember.
Ez az az út melyet ő is járt, és melyet mi is
járva egy fenntartható életet élhetnénk és
boldogok lehetnénk.
Induljunk el Krisztus nyomában!
Szeretettel, Csaba testvér
Böjte Csaba

CIGÁNY MEKKA – SVÁJCBAN

Most már értem, miért nem mennek a cigányok Svájcba – csak Kanadába, Franciaországba, Dániába...
Hat napos tanulmányi útról tértem haza, Svájcból. Ott is rengeteg a cigány, de ott azt látjátok, hogy keményen dolgoznak, mint
ahogy azt nekem két hotel tulajdonosa /Renáta/ mondta: következő motivációjuk van: - munkanélküli segélyt csupán öt megszakítás
nélkül ledolgozott év után kapnak. - ha a felkínált munkát elutasítják, semmilyen támogatást nem kapnak. - ha a munkát saját hibájuk
miatt vesztik el - alkoholt fogyasztanak a munkahelyen, akkor támogatást nem kapnak. - ha a községi lakást vagy az állami tulajdont meg-
károsítják, akkor ki kell fizetniük a javítást vagy leülni börtönbe és ott dolgozni, míg ki nem fizeti az adósságát. Érthetetlen számomra,
hogy senki sem kritizálja Svájcot, hogy nem akarják munka nélkül etetni a hátrányos helyzetüket. És Európában senki sem beszél svájci
rasszizmusról.. Ezért azt szeretném, hogy a parlamenti pártok gondolkozzanak el ezen, és ők fizessék a különböző szociális segélyeket,
ha már ilyen megfordított rasszizmust tettek lehetővé a rendszerváltás után...!

JÓ HA FIGYELÜNK! 27
 ISTENNEK GONDJA VAN RÁNK
Milyen fontos a szeretet és ha szeretet van,
akkor egység is van...
„Válságos időkben az ember dolga, hogy
fényt gyújtson a szívében és jót tegyen, ne
pedig a Heródeseken, Pilátusokon, banká-
rokon rágódjon” – nyilatkozta kovásznai
látogatása során Böjte Csaba ferences rendi
szerzetes.
A sötétség megszűnik létezni
Kovásznai látogatásán sikerült egy rövid
beszélgetés erejéig elérnünk Böjte Csaba
ferences rendi szerzetest, a Dévai Szent
Ferenc Alapítvány megálmodóját, létreho-
zóját. Az atyával a sokat emlegetett válság
okát, lehetséges megoldását boncolgattuk.
– Ön szerint valóban válságosabb időket
élünk, mint eddig?
– Jézus Krisztus idejében, kétezer évvel
ezelőtt is volt válság. Annak ellenére Jézus
nem szólt hozzá a politikai és közgazdasági
kérdésekhez, nem kritizált, nem tört pál-
cát senki fölötte: 30 évig élte csendes, egy-
szerű életét. Az adórendszerről csak annyit
mondott: „Meg kell adni a császárnak, ami
a császáré, és Istennek, ami az Istené”. Jézus
nem az emberek gonoszságairól tanított,
hanem arról beszélt, hogy milyen jó dolog a
jót megtenni és szeretetben, békében élni. A
világ hibáit lehetne ostorozni, vagy az embe-
rek kapzsiságát, korruptságát kritizálni, de
28
azt hiszem, nekünk, keresztényeknek tanú-
ságot kell tennünk róla, hogy mennyire jó
dolog jónak lenni és tisztán, igazságosan,
békességben, megbocsátásban élni. Szá-
momra az a furcsa, hogy egyesek az önzés,
bűnözés pocsolyájában dagonyáznak. Min-
denki boldog akar lenni, de akkor miért nem
ezt tesszük? Miért nem segítünk egymás-
nak, hogy jót cselekedjünk?
– Ezek szerint a válság nem befolyásolja a
helyes utat?
– A gonosz lélek mindent megtesz, hogy
boldogtalanságban tartson, lerántva minket
a szeretet és a jóság örökös állapotából. A
XXI. században is lehet az ember boldog,
és cselekedhet jót is. Megemlíteném Apor
Vilmost, aki tudtommal az egyetlen olyan
székely, akit a katolikus egyház szentté ava-
tott. Ő válságos időkben az orosz katonáktól
védelmezte a gyerekeket és lányanyákat. Az
oroszok lelőtték, életét adta a gyerekekért,
a következő generációért. Ezért tervezem,
hogy tavasszal – a győri püspökség bele-
egyezésével – Kovásznára hozom ereklyéjét,
a véres ing egy darabját, ezzel is megmu-
tatva, hogy válságos időkben is cselekedhe-
tünk helyesen.
– Ön hogyan tiltakozott a válság ellen?
– Gyerek voltam, amikor édesapámat
bezárták, én meg bosszút akartam állni,
nemcsak az elkövetőkön, hanem az egész
rendszeren, aztán rájöttem, hogy a sötét-
séget nem lehet feldarabolni, kilapátolni.
Fényt kell gyújtani, és a sötétség megszű-
nik létezni. Mai napig azt gondolom, hogy
a válság ellen az egyik legjobb tiltakozás,
ha befogadok egy gyereket. Épp a napok-
ban fogadtam be két kicsit. Öröm volt látni,
ahogy odabújtak mellém, majd megnéztem,
milyen nyugodtan alusznak, hiszen jóllak-
tak, s nem kellett attól tartsanak, hogy az
apjuk rájuk töri az ajtót. Válságos időkben az
ember dolga, hogy fényt gyújtson a szívében
és jót tegyen, ne pedig a Heródeseken, Pilá-
tusokon, bankárokon rágódjon.
– Mivel biztatná az olvasókat?
– Arra buzdítom önöket: ne foglalkozza-
nak a világ hisztijével, inkább ültessenek a
kertbe egy fát, gondozzák a rózsabokrokat,
főzzenek valami finomat, kedveskedjenek
egymásnak, s tegyék rendbe otthonukat.
Ettől jobb lesz a világ, értékesebb lesz az
élet, viszont ha idegeskedünk meg pánikba
esünk, akkor idegesebb lesz a világunk is.
Meglátásom szerint Istennek gondja van
ránk, hiszen a történelem során rengeteg-
szer futhattunk volna vakvágányra, de mégis
megőrzött minket a gondviselés.
Nagy Sz. Attila
JÓ HA FIGYELÜNK!
 „MINDEN VÉGES EZEN A VILÁGON, EGYEDÜL
ISTEN SZERETETE VÉGTELEN”
A fenti kijelentéssel kezdte mondandóját a barna csuhába
burkolózott Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent
Ferenc Alapítvány atyja múlt szerdán délután a színültig megtelt
kovásznai Turista vendéglőben, a Közéleti Kávéház vendégeként.
Nem mindennapi életút az övé, kezdve a szilárd elhatározástól, mely
a (szent) lélek által vezérelt világba „űzte”, s arra kötelezte őt, hogy
megmaradjon itt, ahová a Jóisten „rakta”, hiszen „ha ide rakta, itt is
kell majd megkeresse”.
Böjte Csaba szerzetes (saját bevallása szerint azért ferences, mert
„nem annyira okos, mint a bencések, nem annyira jámbor, mint a
jezsuiták, ezért ferences kistestvérnek éppen elmegy”…) maga is
„mai fiatalként” kezdte az életútját, egy olyan világban, amely éppen
húsz évvel volt sanyarúbb a magyar ember számára, mint a mostani.
A „gazdasági válságot” éppen nélkülözésnek vagy népek közti
„teljes egyenlőségnek” nevezték, s a mához hasonlóan ugyancsak
„nem volt érdemes semmit csinálni, mert nem engedik”.
„Isten nem teremtett tökéletlen világot”
A templom előtt akkor is koldultak gyerekek, és akkor is éppolyan
szeretetéhes palánták vártak dédelgetésre, törődésre, mint mosta-
nában. Ekkor kezdődött – a nyolcvanas évek végén –, egy kéthetes
nyári táborral, a gondoskodás a társadalom porába süllyedt családok
elhanyagolt gyerekeiről, amikor a szerető szívek meghallgatták a
tisztára fürdetett kópék kérelmét, hogy a következő tábor „egy teljes
évig tartson”.
Azóta már a huszadik „egy­éves tábor” szervezésén is túl vannak,
mintegy 2300 „megőrzőbe adott” kiskorúval, 65 helységben… Hogy
honnan ez a nagy akarat, odaadás, felelősség- és kötelességtudat? – Ő
csak a feladatát teljesíti. Hiszen, ami véges – márpedig minden véges
ezen a világon –, annak mindig a végére lehet járni, a milliónyi darabból
álló „kirakóst” csak megfelelően kell forgatni – mert Isten nem teremtett
tökéletlen világot. Ha egy gyermek sír valahol az elhagyatottságtól, egy
másik ponton valaki azért imádkozik, hogy egy síró gyereket magához
ölelhessen. Erre adta a fejét egykor az ifjú ferences, s ennek a feladatnak
rendelte alá az egész életét. Ma már elmondhatjuk, hogy nagy sikerrel.
„Hinni kell a szeretet formáló erejében”
Sikerének titka a hit: abban, hogy érdemes valamire „odaadni” az
életet, és azt tiszta szívvel, teljes lélekkel kell végigcsinálni. Egy
emberöltő tulajdonképpen három fázisból kellene, hogy álljon: a
gyerekkor, amikor „minden fiókot kinyitunk”, kutakodunk, ismer-
kedünk a lehetőségeinkkel, a döntés korszaka, amikor elkötelez-
zük magunkat valamire, a harmadik pedig a megvalósítások ideje.
„Manapság gyakran a középkorú emberek is még egyre csak a fióko-
kat huzigálják… nem tudnak tudatos döntéseket hozni a saját éle-
tükben” – figyelmeztet az írói vénával is megáldott atya.
„Hinni kell a szeretet formáló erejében”, amihez a maga meg-
rendítő történeteivel szolgál tanúbizonyságul. Így lesz a mogorva
román polgármesterből „a város és az elhagyatott gyerekek apukája”
(tatăl orașului), aki ma már ládaszámra hordja a narancsot a dévai
kis rászorultaknak, így jön létre a színromán iskolában a kisebbség-
tagadó tanfelügyelő aláírásával magyar tagozat, s így válik felesége
legfőbb magasztalójává a kérges lelkű székely.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Egy kis székely furfanggal fűszerezve – magunk is meggyőződhe-
tünk róla – a szeretet, a jó szándék látványos csodákra képes. Hin-
nünk kell, hogy Isten egy jó világot teremtett, amelyben senki nem
selejt, mindenkibe belerakott „anyait, apait” – ennélfogva pedig
minden gyermek egy csoda. „Ha egy pedagógus így áll hozzá a neve-
léshez, így tekint a tanítványaira, akkor igencsak érdekessé válik a
világ” – véli a szerénységében is tündöklő atya, akinek metódusai
között az is szerepel, hogy védenceit börtön- és elmegyógyintézet-
látogatásokkal okítja emberségre, erkölcsi tartásra. „A mai gyerme-
kek úgy nőnek fel, hogy azt hiszik, a tetteiknek nincs következmé-
nye. Pedig meg kell tanulniuk, hogy a saját bőrükre megy a játék.
Látniuk kell, mire vezet az alkohol, a drogok, a bűnözés” – hangoz-
tatta a hallgatóság sűrű bólogatásai közepette.
„Milyen jó dolog jónak lenni, jót tenni!”
Az önkéntesség és az önkéntes munka értékére terelve a szót, olyan
egyszerű, mégis nagy horderejű cselekedetekre hallhattunk példá-
kat, amelyek valójában mindannyiunk keze ügyében vannak. Egy
tál töltött káposzta a rászorulóknak, egy szombat délutáni sakkparti
vagy szorzótábla-tanulás az unottan cipője orrát nézegető utcagye-
rekekkel, „gyerekkölcsönzés” az alapítvány házaiból kertészkedésre,
szakmai képzésre, kirándulásra, vagy éppen egy magányosnak ígér-
kező hétvégére, ünnepnapra, és még sorolhatnánk.
„Sokféle öröm van, sok minden boldoggá tehet, de a legnagyobb
kétségkívül az, amikor tudatosan jót tehetünk” – vonta le a konk-
lúziót Böjte atya, akinek egyébként is csupa önkéntes munka és jó
cselekedet az élete.
Csak így lehet követni a szeretet útját, amelyen mindannyian
elindíttattunk, és amelyről soha semmi fel nem jogosít a letérésre.
„Nem a hatóságokkal van a baj, hanem azzal, hogy nem döntünk
a szeretet mellett, nem tartjuk be a tízparancsolatot – pedig a Jóis-
ten nem adott túl komplikált törvényeket nekünk négyezer évvel
ezelőtt. Isten nem teremtett rossz világot, nem is vitt minket tuda-
tosan zsákutcába. Minden tragédia abból származik, hogy fittyet
hányunk a parancsolatokra” – figyelmeztet az ezen a téren tréfát
nem ismerő szerzetes, aki könyvet is írt meggyőződéséből fakadóan,
Iránytű a Végtelenhez címmel.
Az emelkedett hangulatban zajló előadás, beszélgetés Böjte atya
biztató szavaival zárult: „Hinnünk kell abban, hogy van tovább. A
világot, mindennapjainkat, a jövőképünket csupán mi tesszük sötétté
azzal, hogy állandóan sebeinket mutogatjuk, panaszkodunk, sopán-
kodunk. Pedig ezzel csak a saját és a környezetünk kedvét vesszük
el. Hiszen bármennyit is kesergünk, el kell ismerni, hogy mindenki
jobban él, mint húsz évvel ezelőtt. Hogyan is vállalhat gyereket az a
fiatal, akit állandóan szegénységgel és nyomorral ijesztgetnek? Nem
látom az okot, hogy miért kellene pánikolni. Bár a lapok állása most
nem éppen a legkedvezőbb, én egy isteni gondviselés által hajtott
világban hiszek. Vannak feladataink, de meg tudjuk oldani őket, és
nyugodtan, méltósággal menjünk előre tovább!”
Ötvös Boglárka
Székely Hírmondó
29
 FONTOS MEGÉRTENI, TUDNI RÓLA
Hír jött, hogy az osztrák kormány sebbel-
lobbal nemzetközi pénzügyi értekezletre
küld meghívókat, Kelet- és Közép-Európa
adósságválságának megakadályozását cél-
ként megjelölve.
Még örülhetnénk is, de mégsem, hiszen
más érintett fővárosok mellett Budapestre
sem érkezett meghívó.
(Bár lehet, hogy a macskaasztalnál majd
üldögél azért néhány „honmentő, mérvadó
balliberális szakértő”.)
Szóval rólunk, de nélkülünk tárgyalnak.
Ott lesznek a nagyok az IMF-től, az EU-tól,
az EBRD-től, az EKB-tól és a Világbanktól.
A bécsi hírharsona, a Kurier a maga-
san eladósodott Magyarországot
(hochverschuldenes Nachbarland Ungarn)
emlegeti mint veszélyes etalont.
Érdemes a tényeket sebtében megfag-
gatni.
Ausztria külföld felé mintegy 750 milli-
árd dollárral tartozik, minden osztrákra jut
ebből 90 000 dollár adósság, és az ország
adóssága felette van az osztrák GDP kétszáz
százalékának.
Hazánk 150 milliárd dollárral adós a
külföldnek, a vállunkat egyénenként 15
ezer dollár nyomja, és a GDP 115 százaléka
eladósodottságunk mértéke.
A számok alapján a mi sarunk pillekön�-
nyű az osztrákokéhoz képest, mégis ránk
ragad a gyalázat, mint szamárhoz a nagy füle.
Az is közismert, hogy az osztrákok rengeteg
pénzt helyeztek el Kelet- és Közép-Európában,
egyebek mellett Magyarországon. Nálunk a
legtöbb bank osztrák tulajdonban van.
Az itt lévő osztrák pénz külföldi tartozá-
sunk jó egyharmada.
A térségben meg kint van mintegy két-
százmilliárd dollárnyi osztrák pénz.
De megérte ez nekik?
Mi az hogy, nagyon is, mondaná Gyur-
csány, ha egy őszinte szó valaha is elhagyta
volna a száját.
30
Ausztria a pénzt eddig mint AAA minő-
sítésű ország megkapta 2,5–3 százalékért,
amit továbbhelyezett a térségbe 7–9 száza-
lékért.
Dolláronként nyert 5–6 százalékot.
Egy kihelyezett dollár hozadékán finan-
szírozni tudott további két dollárt.
Ez azt jelentette, hogy neki a 750 milliárd
dollár adósság semmibe sem került, pedig
annak jó részét otthon használták fel.
Az osztrák életszínvonalat tehát azok az
országok finanszírozzák, akiknél a pénz ki
van helyezve, hiszen a források az osztrák
államnak erre is kellettek.
Most meg itt vannak ezek a magasan
eladósodott (hochverschuldenes) magya-
rok.
Új kormányunk megunta, hogy fejős-
tehénnek nézik az országot, és beleszólt a
jövedelemelosztásba, a jövedelem egy cse-
kély részét otthon akarja tartani.
Ez tűrhetetlen, még a végén Ausztriáról is
kitalálják, hogy el van adósodva.
Intő jel, hogy az S &P egyet elcsent az
AAA-ból, és ami maradt (AA), arra is nega-
tív kilátást adott.
Ezt gyorsan meg kell beszélni az érintet-
tekkel, de persze nem a kárvallottakkal.
Erről szól ez a rapid módon összehívott
tanácskozás.
A francia leminősítés mögött is valami
ilyesmi állhat.
Közismert, hogy Görögországban ők is
besokalltak, a pénzük egy részének búcsút
is inthetnek.
De érintettek Portugáliában is.
A hazánknyi ország ötszázmilliárd dollár-
ral tartozik, ami a GDP-je 220 százaléka.
Francia befürdés itt is lehet.
A jelenlegi IMF-vezér, a hajdani francia
pénzügyminiszter, Christine Lagarde idején
Franciaország is derekasan növelte adósságát.
Barroso is volt portugál miniszterelnök,
amikor nyakló nélkül adósodott az ország.
Utána fedezték csak fel az EU-ban.
Papademos görög miniszterelnök pedig
az euróhoz való csatlakozáskor alkalmazott
átverős trükkök idején volt a görög jegybank
elnöke.
A hajdani eladósítók most már a rend-
csináló nemzetközi szervezetek élén fura
módon akarnak rendet teremteni.
Erről szól a bécsi értekezlet.
Azt kell megbeszélni az érintettek háta
mögött egyebek mellett, hogy hazánk
(hochverschuldenes Ungarn) fizessen
ezután is 6-7 százalék felárat a hitelekért, és
viselje a „nemzetközi közösség” megvetését,
ha a helyzeten egy kicsit változtatni akar a
saját javára. Mint ahogy ezt a 2010-es válasz-
tás után teszi.
Nyilván azt is meg kell beszélni, miként
kell lehidaltatni a renitenseket, ha vonakod-
nak engedelmeskedni.
Ebbe beletartozhat, hogy hazai „nyálas-
taknyos” szakértői kormányt telepítenek a
nyakunkra, támaszkodva a hazai komprádo-
rok és médiasiserék közreműködésére, ha a
spekulatív forintrontás vagy az adósságdrá-
gítás nem hat.
Ezt már megtették Görögországban és
Olaszországban is.
Ezek a „demokratikus”, nem választott
kormányok.
Az efféle megoldásokhoz nincs szükség
az érintettek jelenlétére, de ebből kirajzoló-
dik a kétsebességes Európa.
Mindennek azonban semmi köze az elfo-
gadott európai eszmékhez, mint a kohézió
vagy a felzárkóztatás.
A gyakorlat teljesen más, az maga az új
gyarmatosítás, de kék színű, tizenkét csilla-
gos lobogó mint álca alatt.
Így lesz, ha megint hagyjuk!
Boros Imre
JÓ HA FIGYELÜNK!
BRÜSSZEL SOROZATOS SZERZŐDÉSSZEGÉSEI
ÉS SÚLYOS JOGSÉRTÉSEI
Magyarország és az Európai Unió (EGK, EK) közötti kapcsolatok
története a kezdetektől azt mutatja, hogy az Unió mindenkor vissza-
élt erőfölényével, a kétoldalú tárgyalások folyamán domináns pozí-
ciójából hátrányos feltételeket diktált, melyek során nem egyszer a
súlyos szerződésszegésektől és saját alaptörvényének durva meg-
sértésétől sem riadt vissza.Napjainkban az Unió részéről Hazánk
ellen indított globális támadássorozat arra késztet bennünket, hogy
a nemzetközi jog és az uniós jog alapul vételével „sine ira et studio”
(vagyis: harag és részrehajlás nélkül) áttekintsük immár közel félév-
százados kapcsolataink során Brüsszel által Magyarországgal szem-
ben elkövetett jogsértéseket.
Elöljáróban hangsúlyozni kell két olyan eseményt, amellyel
Magyarország hozzájárult az európai egység ügyéhez, a mai Európa
kialakításához. Az egyik a Római Szerződés létrehozása, a másik a
német egység megteremtése. Az egységes Európa kialakítása a világ-
háború utáni években nem volt olyan magától értetődő, mint nap-
jainkban. De Gaulle tábornok például úgy képzelte, hogy a Ruhr-
vidéket leválasztják Németországról, a Saar-vidék gazdasági unióra
lép Franciaországgal, a Rajna-vidék pedig véglegesen francia katonai
megszállás alatt marad. Abban egységesek voltak a győztes hatalmak,
hogy a német egység létrejöttét meg kell akadályozni. 1950 nyarán
azonban kitört a koreai háború, amely ráébresztette a politikusokat,
hogy az ellentétekkel megosztott Európa védtelen. Általánossá vált
a meggyőződés, hogy a koreai háború csupán főpróba egy Európa
elleni szovjet katonai invázióhoz és a kettészakított Németország
kommunista alapon történő egyesítéséhez. Ez a krízis eredményezte
az Európai Szén-és Acélközösség alapító szerződésének röviddel
ezután, 1951-ben történt aláírását, amely az első intézményes lépést
jelentette a francia-német megbékélés és az európai egység irányába.
A világháború utáni Európában a második legnagyobb krízist az
1956-os magyar forradalom jelentette. Ez újólag ráébresztette a politi-
kusokat, hogy Európa halálos veszélyben van. Jóllehet az Európai Gaz-
dasági Közösség alapelveit megfogalmazó ún. Beyen-terv már koráb-
ban elkészült, de az egyértelmű, hogy a magyar szabadságharc szovjet
vérbefojtása jelentősen felgyorsította az integrációs folyamatokat.
1956. október 23. és 1957. március 25., a Római Szerződés aláírása
egymással szorosan összefüggő, egymást determináló események.
Szembetűnő, hogy az Európát fenyegető krízisek mindenkor előre
lendítették az integrációt. Megdöbbenést keltett, amikor a francia Jean
Monnet, az Unió egyik alapító politikusa így fogalmazott: „Az egy-
séges Európa atyját úgy hívják, hogy Joszif Visszarionovics Sztálin.”
Amennyiben a krízisek előrevivő szerepe napjainkban is működik,
úgy nyugodtak lehetünk, krízisekből van is, lesz is elegendő!
Később történt még egy magyar hozzájárulás a mai Európa meg-
teremtéséhez. Amikor a magyar politikai vezetés, komoly felelőssé-
get vállalva, átengedte Ausztria felé a nálunk összegyűlt közel százez-
res kelet-német turistát. Röviddel ezután leomlott a Berlini Fal, majd
összeomlott az NDK kommunista rendszere és létrejött az egységes
Németország. A történelmi súlyú magyar döntés és a német egység
megteremtése közötti ok-okozati összefüggést senki sem tagadja.
Felmerül a kérdés, mit kaptunk mindezen magyar érdemekért és
ha nem kaptunk semmit, akkor miért? A német egység huszadik
évfordulójának ünnepségeire a magyar államfőnek vagy kormány-
főnek kötelességszerűen a berlini rendezvények fővendégének kel-
lett volna lennie. Meg sem hívták őket! Persze, ahogy mondják,
nevetséges dolog a politikában hálát várni. Ne feledjük a rómaiak
bölcs tanácsát: mindenkinek annyi joga van, amennyit kiharcol és
megkövetel magának!
JÓ HA FIGYELÜNK!
Hitszegések és csalatkozások Magyarország integrációs kap-
csolataiban
A következőkben bemutatjuk azokat az eseményeket, amikor Brüs�-
szel erőfölényét kihasználva saját ígéreteit, szerződéses kötelezett-
ségeit megszegve durva jogsértéseket követett el Magyarországgal
szemben. A kiindulópontot az képezi, hogy az 1960-as évek közepéig
Magyarországon és a kommunista táboron belül tilos volt kiejteni
azt a szót, hogy „európai integráció”. A Európai Gazdasági Közös-
séget hivatalos körökben úgy minősítették, hogy az „a számunkra
halálos veszélyt jelentő NATO gazdasági fedőszerve”. A szükség
azonban már akkor is nagy úr volt. A KGST kereskedelmi rendsze-
rébe kényszerített Magyarország dollár elszámolású exportjának
több mint 90%.-a az EGK akkori hat tagállamába irányult. A mind
jobban eladósodó kádárista elitnek égető szüksége volt a kemény
valutára. Brüsszel azonban bennünket (is) „állami kereskedelmű
országnak”, vagyis a kötelező tervutasítások politikai rendszerére
épülő gazdaságnak minősített és ennek jegyében a magyar export-
termékeket rendkívül terhes diszkriminatív vámtételekkel sújtotta.
A forradalmat követően a magyar gazdaságirányításba bekerült,
szakmailag magasan képzett technokrata vezetés cselhez folyamo-
dott. Amit nem kaptunk meg Brüsszeltől kétoldalú alapon, (vagyis a
magyar exporttermékek részére a nemzetközi kereskedelempolitika
alapját képező ún. legnagyobb kedvezményes eljárást) azt GATT
(Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) tagságunk meg-
teremtésével, multilaterális keretek között terveztük elérni. Ennek
előfeltétele a magyar vállalatok jogi-gazdasági önállóságának meg-
teremtése, vagyis a kommunista gazdaságirányítás alapját képező
tervutasítási rendszer felszámolása volt. Magyarország 1968-ban
a kommunista táboron belül egyedülállóan megszüntette a terv-
gazdálkodás vállalatirányítási rendszerét és notifikálta a GATT irá-
nyába, hogy hazánkban a magyar vállalatok immár nem terveket
teljesítenek, hanem „gazdasági tevékenységüket kizárólag kereske-
delmi megfontolások alapján, a nemzetközi piacokhoz igazítják”. (A
„szabad világ” tapsikolt örömében, hogy a kis Magyarország újra
csak borsot tör Moszkva orra alá.)
A „szocialista Magyarország” 1973. szeptemberében a kapita-
lista világ szabadkereskedelmet folytató országait felölelő szervezet
(GATT) teljes jogú tagjává vált! Brüsszel kezdettől fogva rendkí-
vüli aktivitást mutatott az előkészítő tárgyalások során és a magyar
GATT-csatlakozási szerződést a Bizottság részéről sietve aláírták.
Ehhez Brüsszelnek az akkor még igen gyenge nemzetközi elismert-
ségének megerősítéséhez önös érdekei fűződtek. Ugyanakkor itt-
hon örült a gazdasági vezetés, mivel éppen ez volt a cél: Brüsszelt
szerződésben arra kényszeríteni, hogy exporttermékeink részére
adja meg a legnagyobb kedvezményes elbánást. Ekkor jött az első
pofon, Brüsszel első szerződésszegése. Valamennyi GATT-tag keres-
kedelmi partnerünktől (USA, Japán, stb.) megkaptuk a legnagyobb
kedvezményes elbánást, kivéve Brüsszeltől! Bizonyított tény, hogy
1975 után kizárólag az EGK volt Magyarország olyan kereskedelmi
partnere, amely rosszhiszemű módon nem hajtotta végre hazánk
irányába vállalt kötelezettségeit! 1973-tól tizenhat éven keresz-
tül Brüsszel a legsúlyosabb nemzetközi jogsértés állapotában volt
Magyarország vonatkozásában, egészen az 1988-ban megkötött
átfogó kereskedelmi megállapodásunkig! Ez a magatartás,a vállalt
kötelezettségek durva megsértésének példája, igen ritka jogállamok
egymás közötti kapcsolatában.
GATT-szerződésünk azt is kimondta, hogy „a felek a korlátozások
diszkriminatív elemeit nem növelik és kötelezik magukat a meglévő
31
korlátozások fokozatos felszámolására”. Ennek a kötelezettségnek
megszegése jelentette számunkra a második pofont, a napjainkig
tartó negatív sorozat újabb láncszemeként. Magyarország ekkoriban
még hatalmas marha, sertés és bárány készletekkel rendelkezett, a
fő felvevő piac itt is az EGK volt. 1974 júliusában a brüsszeli Bizott-
ság Magyarországgal szemben, minden előzetes értesítés nélkül ún.
rendkívüli piacvédelmi intézkedéseket vezetett be, melynek kereté-
ben egyik napról a másikra leállította az EGK-ba irányuló élőmarha
és friss marhahús szállításainkat. Ezzel, diszkriminatív és szerződés-
szegő módon óriási károkat okozott a már egyébként is pénzügyi
nehézségekkel küzdő hazánknak.
1975-ben menetrendszerűen jött a harmadik pofon. A Római
Szerződésben előírt nemzetekfeletti „közös kereskedelempolitika”
megvalósításaként a Bizottság úgy döntött, hogy a tagállamok addig
gyakorolt kétoldalú szerződéses rendszerét felszámolja és 1975. janu-
ártól egységes „integrációs szerződéses rendszert” vezet be. Ennek
értelmében a tagállamoknak megszűnt önálló kereskedelempolitikai
jogosítványa és szerződéskötési képessége. Harmadik országokkal
(mint napjainkban is) kizárólag a Bizottság köthetett a Közösség
nevében kereskedelmi megállapodást. 1974 végén újabb, a jogálla-
mok gyakorlatától eltérő magatartásra került sor a Bizottság részéről.
A KGST-országok brüsszeli képviseleteinek postaládájába egy-egy
szerződéstervezetet dobtak be azzal, hogy Brüsszel a következő évtől
ezen az egyoldalú diktátumként megfogalmazott szerződés szerint
kíván kereskedni egységesen valamennyi KGST-országgal.
Kiemelendő, hogy a nemzetközi szerződések egyenjogú partnerek
közötti előkészítése mindenkor a szándékokat, érdekeket kölcsönö-
sen feltáró és egyeztető tárgyalásokkal kezdődnek. A Bizottság egy-
oldalú szerződéstervezete ugyanakkor számunkra hátrányos, GATT
jogainkkal ellentétes kikötéseket tartalmazott. Következésképpen a
magyar kormány a többi KGST országhoz hasonlóan visszaküldte
az anyagot. Az ultimátum visszautasítását követően Brüsszel beje-
lentette, hogy „közöttünk megszűnt a kereskedelmi kapcsolatok bár-
minemű szabályozása”, aminek következtében 1975. januárjától ún.
autonóm kereskedelempolitikát vezetett be. Ez azt eredményezte,
hogy a magyar termékek beviteli feltételeit (vámtételek, importkvó-
ták) a Bizottság egyoldalúan rögzítette, amelyekről érdemi tárgyalá-
sok nélkül a Közösség hivatalos lapjából értesülhettünk utólag. Figye-
lem: mindezeket az egyoldalú intézkedéseket a kommunista országok
közül Brüsszel kizárólag Magyarországgal szemben nem érvényesít-
hette volna jogszerűen, mivel közöttünk igenis voltak a kereskedelem-
politikát szabályozó kötelező szerződéses kapcsolatok, nevezetesen a
GATT keretében, multilaterális alapon.
Az 1982.évi magyar kiugrási kísérlet a KGST-rendszeréből
A negyedik keserű csalódás lényege: a magyar kormány az 1974. év
végi negatív tapasztalatokból „okulva” (mely szerint Brüsszel a GATT
mellett kétoldalú szerződés megkötését is szükségesnek tartja) 1982-
ben jeleztük a Bizottságnak, hogy most már hajlandóak vagyunk
megkötni egy ilyen megállapodást, ”feltéve, ha az számunkra kézzel-
fogható gazdasági kedvezményeket nyújt”, vagyis ha végre megkapjuk
a legnagyobb kedvezményes elbánást. Tudni kell, hogy ez a lépés az
akkori KGST rendszerből való magyar „kiugrást”, valamint egyúttal a
Közösség „de iure” teljes jogú diplomáciai elismerését jelentette volna.
Mindez tiltott gyümölcsnek számított Moszkva szemében. A Bizott-
ság reakciója az 1956-os „déjá vu” érzését keltette bennünk. A magyar
javaslat pánikot idézett elő Brüsszelben, egyszerűen nem tudtak mit
kezdeni vele. Jelezték, hogy a „békés egymás mellett élés és a nem-
zetközi enyhülés” jegyében nem kívánnak ujjat húzni Moszkvával, a
pozitívan alakuló kapcsolatokat megterhelni. Kitartó kezdeményezé-
seinket végül is siker koronázta. Az 1986 nyarán elfogadott „Zarges-
jelentés” eredményeként felgyorsultak az események. A magyar kor-
mánydelegáció 1987-ben Brüsszelben megkezdte hivatalos tárgya-
lásait a Bizottsággal. 1988 szeptemberében aláírtuk a „Magyar-EK
32
Kereskedelmi és Gazdasági Együttműködési Megállapodást”, amely
végre felszámolta Brüsszel velünk szembeni szerződésszegő diszkri-
minációját és az egyenjogúság alapján biztosította számunkra a legna-
gyobb kedvezményes elbánást.
A Bizottság brüsszeli székházában sorra került ünnepélyes aláírást
megelőzően váratlan közjátékra került sor. Az aláírásra magas szintű
magyar delegáció utazott, miniszterelnök helyettesi vezetéssel. A
Bizottság részéről az aláíró a kereskedelempolitikáért felelős komis�-
szár volt. Az ceremónia kezdetén a Bizottság képviselője aggódó han-
gon az iránt érdeklődött, „vajon mit szólnak az oroszok mindehhez,
nem lesz-e bajunk belőle?” Miután a magyar delegációvezető leszö-
gezte, hogy „Magyarország szuverén jogait gyakorolva, saját hatáskö-
rében jár el”, végre rákerülhetett a pecsét a dokumentumra.
Újabb pofonok Brüsszeltől a társulási, majd a tagfelvételi tár-
gyalásaink során
A rendszerváltást követően hirtelen pörögni kezdtek az európai
integráció kerekei, különösen mi, magyarok számára, mivel ebben
is messze megelőztünk mindenkit a „táborban”. A demokratikus
választások és az új kormány beiktatása után azonnal megindultak
az ún. második generációs, társulási vagy más néven „Európa-meg-
állapodás” tárgyalásai. A Bizottság ezúttal is hű maradt önmagához,
saját ígéreteit megszegve járt el. Tárgyalási mandátumát (ún. Dub-
lin-mandátum) úgy hirdette meg, hogy a magyar társulás „megerő-
sített” kedvezményeket fog számunkra biztosítani. A tárgyalások
során kiderült, hogy nem kaptunk kedvezőbb rendelkezéseket, mint
a több mint harminc évvel azelőtt (!), 1961-ben megkötött görög,
majd az 1963-as török analóg társulási megállapodások.
A kereskedelmi kedvezmények területén – patikamérlegen gon-
dosan kiszámítva – mindig olyan elbánást biztosítottak számunkra,
amelyeket már nem tudtunk kihasználni. Ha Brüsszel betartja vál-
lalt kötelezettségét, 1973-tól kezdődően még jelentős gazdasági
haszonnal járt volna számunkra a diszkrimináció felszámolása, a
legnagyobb kedvezmény biztosítása. Az 1992-ben aláírt társulási
megállapodással megkaptuk ugyan az ún. preferenciális elbánást, de
ekkor a KGST piacok elvesztésével és a privatizációs rablógazdálko-
dással tönkretett magyar gazdaság már nem tudott vele mit kezdeni.
A statisztikai adatok könyörtelenül mutatják, hogy éppen a társulási
megállapodás végrehajtásának időpontjától a Közösségbe irányuló
magyar külkereskedelmi mérleg meredeken romlani kezdett.
Nyújthatott volna ugyan a Bizottság számunkra egy mentőövet,
melyet az ugyanebben az évben beindult EFTA (Ausztria, Svéd-
ország, Finnország) tagfelvételi tárgyalások képeztek. Tudni kell,
társulási megállapodásunk egyúttal azt is jelentette, hogy Magyar-
országot a Közösség 1992-től érettnek nyilvánította a teljes jogú
integrációs tagságra. Mivel ekkor a volt kommunista országok közül
kizárólag mi voltunk „társult viszonyban” Brüsszellel, ezért minden
alap és ok megvolt arra, hogy Magyarországot a Bizottság bekap-
csolja ebbe a bővítési körbe. Se addig, sem pedig azóta nem vettek
fel ilyen gazdag, jóléti országokat, melyek közül kettővel történelmi,
baráti viszonyban voltunk. Nem kell nagy képzelőerő, mi lett volna
(és mi lenne ma) a sorsunk, ha már 1995-től a nevezett országok-
kal együtt uniós tagok lehettünk volna. Ehelyett a Bizottság parkoló
pályára helyezett bennünket Az ezt követő tíz év alatt felmorzsoló-
dott minden érdemi és helyzeti előnyünk. A Bizottság könyörtele-
nül belepréselt bennünket a „keleti-bővítés” számunkra rendkívüli
károkat okozó kategóriájába. A helyzet éppen fordítottja lett annak,
ami az EFTA bővítéskor volt. Még soha nem vettek fel az Unióba
egyszerre ilyen sok és a kommunizmus által ennyire tönkretett gaz-
daságú, elnyomorított, szegény országot.
A tagfelvételi tárgyalások során még mindig maradt egy utolsó
reményünk. Bíztunk abban, hogy a Bizottság kellően súlyozni fog
a kandidátus országok között érdemeik, felkészültségük és tényle-
ges gazdasági mutatóik figyelembe vételével. Erre konkrét ígéretet
JÓ HA FIGYELÜNK!
kaptunk. Az 1997. decemberi Luxemburgi Csúcsértekezleten a hat
legfejlettebb kandidátust kiemelték a többiek közül. Magyarország
ekkor még mindig tartotta privilegizált pozícióját. Ezt bizonyítja,
hogy a volt kommunista országok körében 1998-ban velünk indul-
tak meg legelőször a tagfelvételi tárgyalások. Egy év múltán sajnos
kiderült, ezúttal is csalatkoznunk kellett. A Helsinki Csúcsértekezle-
ten további hat országgal bővítették a felvételizők körét, a Bizottság
pedig szemrebbenés nélkül közölte, hogy a továbbiakban blokk-
szerű megközelítést alkalmaz és egységes felvételi követelményeket
kap mindenki. Nyomatékként hozzátették: ”Eszi, nem eszi, nem kap
mást!” (az eredeti szóhasználatban „take it or leave it”).
Mindez számunkra (az újabb csalódáson túl) súlyos diszkrimi-
nációkat eredményezett a különböző szerződéses elbánások terüle-
tén. Egyetlen példa: egyes országok, mint Lengyelország estében (a
mai gyakorlat bizonyításaként) reálisan fennállt az erőteljes (milliós
nagyságrendű) munkaerő dömping veszélye. Magyarország ese-
tében ilyen veszély nem létezett. Ennek ellenére a különbségtétel
nélkül, egységesen megfogalmazott uniós rendszer következtében a
nem nagy számú, de alapvetően képzett magyar munkaerőt hosszú
időre kizárták hagyományos (Németország, Ausztria) felvevő piaca-
inkról.Legyen elég ennyi példa arra, amit a bevezetőben állítottunk:
a brüsszeli Bizottság mindenkor hajlamos volt és sajnálatos módon
jelenleg is eltökélt az egyenjogúság követelményét félretenni, az
erőpozícióból tárgyalni, a nemzetközi jogot, valamint saját maga
által vállalt ígéreteit és szerződéses kötelezettségeit figyelmen kívül
hagyni! Ugyanakkor (mindenekelőtt a közepes és kicsi vagy általa
kicsinek tartott országok irányában) előszeretettel leckéztet, állít
pellengérre és oktat ki a jog és a jogállamiság követelményeire.
A brüsszeli Bizottság ún. „kötelességszegési eljárást” indított
Magyarország ellen, arra hivatkozva, hogy EU jogot sért a magyar
bírák nyugdíjkorhatárának megállapítása, valamint, hogy veszélybe
került az adatvédelmi biztos függetlensége. Egyidejűleg, más tagor-
szágokkal együtt, ugyanilyen eljárást indított ellenünk arra hivatko-
zással, hogy Magyarországon a tyúkketrecek nem EU-konformok,
mivel egy-egy négyzetméteren túl sok baromfi található. Ezekkel és
az elmúlt hónapok történéseivel összefüggésben indokoltnak tűnik
áttekinteni, hogy a tagországoknak és az Unió egyes intézményeinek
milyen jogosítványai és kötelezettségei vannak, ki és miért tartozik
felelősséggel. A rómaiak által lefektetett jogelvek alaptétele abban
állott, hogy a jogoknak és kötelezettségeknek mindenkor összhang-
ban kell lenniük, vagyis akinek több jogosítványa van, annak a fele-
lőssége is nagyobb. A Római Birodalom, mint Európa leghosszabb
ideig, közel ezer évig fennállt birodalma azért állhatta ki ilyen sokáig
az idők viharát, mert szilárd jogrendre épült, a jogok és kötelezettsé-
gek összhangját szigorú rendben biztosította, kicsik és hatalmasok
számára egyaránt. Amennyiben ez nem érvényesül, az a dzsungel
törvényét jelenti, ahol mindenkor az erősebb diktál. Kérdés: Európa
meddig maradhat fenn, ha kizárólag az erősebbnek vannak jogai, a
kötelezettek körében pedig tetszése szerint válogathat, utasíthat és
diszkriminálhat?
Nézzük át a két fő szereplő, a Bizottság és az Európai Parlament
uniós Alapszerződésekben meghatározott pozícióit. A Bizottság az
Unió „legfőbb végrehajtó szerve”, vagyis az Unió Kormánya. Ennek
a kormánynak vannak miniszterei (akiket jelenleg „biztosnak”, más
néven „komisszárnak” neveznek) és van miniszterelnöke (jelen-
leg José Manuel Barroso). Minden tagországnak joga van egy-egy
minisztert delegálni, akik azonban már nem nemzeti érdekeket kép-
viselnek, hanem a rájuk bízott kormányzati területeket (így pl. kül-
ügyek, pénzügyek, közlekedés, környezetvédelem) irányítják és az
integráció eredményes működéséért tartoznak felelősségge. Mun-
kájuk legfőbb irányítója a Bizottság elnöke, aki személyében felel az
Unió teljes kormányzati tevékenységéért. A 27 komisszár szakmai
munkáját hatalmas hivatali apparátus segíti. Minden komisszár egy-
egy Főigazgatóságot (vagyis uniós minisztériumot) irányít több ezer
JÓ HA FIGYELÜNK!
alkalmazottal. A bizottsági bürokrácia (brüsszeli szóhasználattal:
eurokraták) létszáma mintegy negyvenezer fő!
A Bizottság legfőbb feladata ellenőrizni, hogy az uniós jogot
kellően betartják-e az uniós intézmények és a tagállamok egyaránt,
valamint, hogy a tagállamok jogrendje és joggyakorlata összhang-
ban áll-e a mindenben elsőbbséget élvező uniós joggal. A Bizott-
ság kiterjedt diplomáciai képviseleti hálózatot (nagykövetséget)
működtet (közel száz országban) valamennyi tagországban, így
Budapesten is. A Bizottság kötelessége folyamatosan ellenőrizni,
hogy az uniós (piac-felügyeleti, versenyjogi, pénzügyi, stb.) szer-
vek kellően betartják-e az uniós jog előírásait, azaz megkövetelik-e
azok végrehajtását (így került sor az említett „tyúkketrec-eljárásra”
is). Hiányosság esetén a Bizottság köteles eljárásokat (kötelesség-
szegés) kezdeményezni. Amennyiben pedig a Bizottság elmulasztja
kormányzati-ellenőrző feladatait, akkor a Bizottság mulasztást követ
el. A jogtudomány ezt „az adminisztráció hallgatásaként” értékeli
és ekkor az Alaptörvények értelmében „kötelességmulasztási eljá-
rást” lehet indítani a Bizottság ellen. A luxemburgi Európai Bíróság
(többek között egy, a Bizottságot elmarasztaló 1994-es ítéletében)
kimondta: „Az uniós intézmények mulasztásai akkor eredményezik
az Unió felelősségét, ha azok megsértenek valamilyen cselekvést elő-
író, az uniós jog alapján fennálló kötelezettséget”.
Abban az esetben pedig, ha a Bizottság mulasztása anyagi kárt is
okoz valamely tagországnak (vagy állampolgárának), úgy az okozott
kárból adódó követelést per útján lehet érvényesíteni a Bizottsággal
szemben. Hangsúlyozandó: az előbbiekből kitűnik, hogy a jogok és
kötelezettségek összhangja jegyében nem csupán a tagállamoknak
vannak kötelezettségei (és ellenük „kötelességszegési eljárás” indít-
ható), hanem a tagállamoknak is ezzel egyenrangú jogosítványai
vannak a Bizottság és az EP tevékenységének ellenőrzése vonatko-
zásában. Amennyiben ez utóbbiak nem látják el a reájuk bízott fel-
adatokat, úgy „kötelességmulasztást” követnek el és az így okozott
károkat meg kell téríteni. A Bizottság, mint az Unió Kormányának
tevékenysége felett (hasonlóan a nemzeti kormányokhoz) az unió
parlamentje, vagyis az EP köteles felügyeletet és ellenőrzést gyako-
rolni. Amennyiben az EP ezen kötelességének nem tesz eleget, úgy
az EP ellen is teljes mértékben fennáll a tagállamok legitimációja
„mulasztási és kártérítési” eljárásokat kezdeményezni a luxemburgi
Európai Bíróságnál.
Mindezeket azért kellett pontosítanunk, mert az elmúlt hónapok
Magyarország elleni átkaroló támadásai azt mutatják, hogy mind
a Bizottság elnöke (Barroso úr), mind annak egyes tagjai (pl. Olli
Rehn pénzügyi biztos), mind az Európai Parlament soros elnöke
(Schultz úr), mind pedig az egyes frakcióvezetők (így Cohn-Bendit
úr) rendkívül súlyos szereptévesztésben vannak. Nevezetesen, lát-
hatóan valamennyien úgy képzelik, hogy (a középkori feudális
urakhoz hasonlóan) kizárólag jogosítványokkal rendelkeznek, köte-
lezettségeik nincsenek és tetszésük szerint választják ki, hogy kiket
kívánnak kioktatni vagy éppen meghurcolni. Mindezt pedig, ha
részükről (mentő körülményként) nem vezethető vissza az alapvető
uniós jog ismereteinek nagyfokú hiányára, úgy magatartásuk a jog-
sértés mellett rosszhiszeműséget is képez.
Az alábbiakban tényszerűen nézzük át a Magyarországgal szembeni
legsúlyosabb uniós kötelességmulasztásokat. Kezdjük a legújabbal és
a legfájóbbal: MALÉV-ügy. A Gyurcsány-Bajnai kormányok 2007-
2010 között a magyar nemzetgazdaságnak jelentős károkat okozó
oda-visszaprivatizációt követően az uniós versenyszabályokat és az
állami támogatások uniós szabályrendszerét durva módon megsértve,
a magyar adófizetők zsebéből mintegy 100 milliárd forintértékű tiltott
jutatásban részesítették az akkoriban teljesen tisztázatlan tulajdonosi
hátterű légitársaságot. Miként a magyar tyúkólak non-konformitását
kellően érzékelte a Bizottság, ugyanúgy már akkor, a törvénytelen
kifizetések időpontjában azonnal lépnie kellett volna a Bizottságnak.
Ennek megfelelően haladéktalanuk el kellett volna tiltani nevezett
33
kormányokat a jogsértéstől vagy utólag, de még ezen kormányok
regnálása idején a visszafizetési eljárást és a büntetés behajtását vég-
rehajtani. Uniós kormányzati ellenőrzési felelősségét a Bizottság meg-
sértette, ezzel súlyos kötelességmulasztás követett el. Azt pedig, hogy
több év elteltével az előző kormányok jogsértéséért, saját mulasztása
következményeként egy mindezekért nem felelős, egészen más kor-
mánytól követeli vissza a pénzt, – a jogban „csalárd mulasztásnak”
hívják. Időközben kiderült, hogy a MALÉV egy korábbi igazgatója
ún. „bennfentes információi” birtokában, saját maga kezdeményezte
a Bizottság eljárását az Orbán-kormánnyal szemben. Ezért a „belpiaci
magatartásokat”felügyelő komisszárnak hivatalból kell (kellett volna)
ún. „insider trading” eljárást indítania ellene.
Az uniós Euro-válság ügye.
A Maastrichti Szerződés meghatározta azokat a szigorú monetáris felté-
teleket, amelyek teljesítése esetén egy-egy tagállam számára megnyílhat
az Euro-övezetbe való belépés lehetősége (konvergencia-kritériumok).
Mivel Görögország ezeket eredetileg nem tudta teljesíteni, ezért a görö-
göket az alapító tagokhoz képest csak később vették fel. Magától érte-
tődő, hogy a belépési feltételek (alacsony külső államadósság és csekély
államháztartási hiány, kellő GDP-növekedés) követelményeinek érvé-
nyesülését a Bizottságnak (elsősorban a pénzügyi biztosnak) folyamato-
san a legszigorúbban ellenőriznie kellett volna. Ezt elmulasztotta (egyút-
tal olasz, spanyol, portugál, ír relációban is), ami a durva kötelességmu-
lasztás mellett egyúttal azt is jelenti, hogy az egész Európát megrengető
Euro-válságért (magától értetődően az érintett tagállamok kormányaival
együtt) felelősség terheli az előző és a jelenlegi Barroso-Bizottságot egy-
aránt. Az utca embere világszerte megdöbbenéssel fogadta: a Bizottság
tíz éven keresztül nem vette észre és hagyta, hogy ez alatt az idő alatt
Görögország több százmilliárd Euro adósságállományt halmozzon fel!
Sajnos újra magától adódik a szomorú párhuzam: a Bizottság előszere-
tettel foglalkozik a magyar tyúkketrecek állapotával, valamint azzal, hogy
a magyar bankfelügyeleti tanács tagjai tesznek-e esküt az Alaptörvényre
és, hogy az MNB elnöke miért keres csupán havi 2 millió forintot. Az
kevésbé érdekli a pénzügyi komisszárt, hogy a nemzeti fizetőeszköz, a
forint értékállóságáért elsősorban felelős két személy, az előző kormány
pénzügyminisztere és az MNB jelenlegi elnöke off-shore bankokban
tartja milliárdjait.
A Benes-Dekrétumok ügye. Csehország és Szlovákia úgy tagja
ma az Európai Uniónak, hogy nemzeti jogrendszerükben hatályban
tartják az ún. Benes-Dekrétumokat. Ezek a szabályok teljes mérték-
ben analóg rendelkezéseket tartalmaznak a náci Németországban
hozott „Nürnbergi-törvényekkel”, amelyek a „zsidó népet kollek-
tíve bűnösnek” minősítették, jogi alapot szolgáltatva a későbbi több
milliós megsemmisítéseknek. A Benes –Dekrétumok a magyar és
a német népet nyilvánítják kollektíve bűnösnek, vagyis napjaink-
ban „minden magyar ember bűnös” és ezek gyermekei ugyancsak
„bűnösként” jönnek a világra mindaddig, amíg ezek a dekrétumok
hatályban vannak. A Lisszaboni Reformszerződésig az Uniónak nem
volt ún. „emberi jogi dimenziója”, vagyis az Unió hatásköre nem ter-
jedt ki az emberi jogi jogsértések vizsgálatára és tiltására. Lisszabon
azonban kimondta: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tar-
tása, az emberi jogok és a kisebbségek jogai tiszteletben tartásának
értékein alapul.” Egyidejűleg bevezette a hátrányos megkülönböz-
tetés, vagyis a nemzeti hovatartozáson alapuló diszkrimináció leg-
szigorúbb tilalmát. Azt, hogy az új uniós Alapszerződést előkészítő
Konvent bölcs tagjai mennyire fontosnak tartották az emberi jogok
uniós védelmének intézményes megteremtését, jól mutatja, hogy
Lisszabon kapcsán, 2007. december 12-én az Unió Hivatalos Lap-
jában (magyar nyelven is) kihirdették és az uniós jogba beiktatták
az Emberi Alapjogok Európai Chartáját. Ez azt jelenti, hogy annak
végrehajtása a Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Bíróság
és valamennyi tagállam számára kötelező. Mindezen jogok megsér-
tését bármely tagország kormányának és állampolgárának joga van
34
bírósági úton perrel megtámadni. A Bizottság itt is –���������������
�������������
immár öt esz-
tendeje – kötelességmulasztásban van.
Mivel a Bizottság kormányzati munkája felett az Európai Parla-
ment gyakorol politikai felügyeletet (melynek során rendszeresen be
kell számoltatnia a Bizottságot, kötelességmulasztás esetén politikai
vizsgálatot kell indítania, amely elvezethet a bizalmatlansági indítvány
megszavazásáig és a Bizottság felelős tagjainak visszahívásáig), ezért
az előbbiekben felsorolt bizottsági mulasztásokért egyetemleges fele-
lősség terheli az ugyancsak mulasztó Európai Parlamentet is.
Magától értetődő, hogy egy olyan, több mint félmilliárd polgárt
felölelő, rendkívül bonyolult (a szakértők számára mégis áttekinthető)
jogrendszert működtető Európai Unió tagjai vagyunk, ahol vannak
kisebb és vannak nagyobb, országos, sőt kontinentális kihatású prob-
lémák egyaránt. A szabályrendszer összetettségét jól illusztrálja, hogy
az uniós piacra való belépésnél a bizottsági tisztviselők azt is vizsgál-
ják, hogy a banán belső hajlásszöge hány fokot ír le. Magyarország tag-
felvételi szerződésében előírták, hogy az Alföldön korábban termelt
„vastag és hajlott ívet leíró” uborka nem piac-konform, amivel számta-
lan magyar gazdaságot tettek tönkre. Előírták továbbá a már említett
„tyúkketrec-konformitáson” túlmenően egyebek mellett azt is, hogy
milyen az EU-konform nyúlól (az alján hegyesszöget leíró rácsnak kell
lennie, hogy a vizelet és a nyúlbogyó elválasztásra kerüljön). Javasol-
juk a Bizottság tagjainak, menjenek egyszer végig egy magyar falun,
ahol az embereknek napi megélhetési gondjaik vannak, próbálják meg
ellenőrizni a tyúkketrecek és nyúlólak EU-konformitását.
Az uniós szerveket terhelő kötelességmulasztási ügyeknek hos�-
szú sora van még, amelyeket ezúttal hely hiányában bemutatni nem
tudunk. (Ilyen igény esetén ismereteinket szivesen megosztjuk, a
kimutatás készen van.) Csupán néhány jóindulatú javaslat a Bizott-
ság részére, hogy mulasztásait a következő kérdésekben pótolhassa:
a nyugat-dunántúli termőföldek zsebszerződésekkel történő elrab-
lása Az osztrák-magyar Schengen zöldhatárátkelők mezőgazdasági
gépek részére való fenntartása, vagyis az osztrák gazda átjöhet „zse-
bes földjén” szántani, aratni, de a magyar turistát megbüntetik. Az
Alföldre szállított több ezer tonna németországi háztartási hulla-
dék ügye. A Rába évtizedek óta tartó habzása, a folyó élővilágának
elpusztítása. Ezek mindegyikében a Bizottság magyar igényt eluta-
sító, lakonikus válasza az volt: ”az ügy a két érintett ország belügye,
vagyis nem tartozik a Bizottságra.” Az viszont a Bizottságra tartozik,
hogy a magyar banktisztviselők tesznek-e esküt vagy sem.
Azért még egy konkrét ügyet röviden bemutatunk. Gyurcsány
Ferenc pénzügyminisztere, Veres János (éppen az Euro-övezeti
tagság megteremtésének lehetőségével kapcsolatos jelentéstételi
kötelezettsége során) alapvetően hamis adatokat szolgáltatott az EU
Bizottságnak mind a külföldi adósságállomány, mind a költségve-
tési hiány, mind pedig a GDP-növekedés területén. Utóbb mindez
kiderült, mert „a hazugságnak rövid lába van”. Almunia biztost ez
kevéssé hatotta meg és ezért nem indított sem vizsgálatot, sem pedig
„kötelességszegési eljárást” az előző kormányokkal szemben! Vagyis
újra csak a Bizottság mulasztására került sor. Ezzel ellentétben a mai
Bizottság semmivel sem honorálja a jelenlegi kormányzatnak arra
irányuló, tiszteletet parancsoló erőfeszítéseit, hogy a kormányváltás-
nál meghamisított adatokkal, csőd közeli helyzetben átadott ország
pénzügyi állapotán valamelyest javítson.
Záró gondolatok. Félreértés ne essék, Magyarország számára
nincs más alternatíva, mint egy erős Európában, egy erős Európai
Unióhoz tartozni! Kérdés azonban, milyen ez az Unió? Jól jegyez-
zük meg, az Unió mi magunk vagyunk, olyan, amilyenné mi magunk
tesszük, formáljuk, alakítjuk. Ki-ki a maga szintjén, lehetőségeinek
és teljesítendő kötelességeinek megfelelő felelősséget visel az Unió
mai állapotáért és jövőjéért! „Miért hagytuk, hogy így legyen?!”
(A szerző a Brüsszellel megkötött kereskedelmi és társulási megálla-
podások tárgyalásainál a magyar kormánydelegáció szakértője.)
Mohi Csaba
JÓ HA FIGYELÜNK!
 MILYEN CÉLOKAT SZOLGÁL A JEGYBANK
DEVIZA TARTALÉKA
Soha nem látott összegben áll rendelkezésre
devizatartalék az ország jegybankjában a
Magyar Nemzeti Bankban.
A közel negyven milliárd euró hazánk
éves nemzeti termékének (GDP) jó negyven
százaléka, egyenl��������������������������
ő a központi régió,a fővá-
rost is beleértve éves előállított értékével.
Ez az irdatlan pénztömeg közel likvid,
azonnal készpénzzé tehető formában,de ala-
csony hozammal áll a bank mérlegében.
A jegybank a tartalékokból a legmaga-
sabb bonitású országok (AAA) adósságle-
veleit vásárolja,illetve hasonló megítélésű
bankoknál képez betéteket.
Tartalékként az euró és a dollár jön szá-
mításban.
Az euró hivatalos kamata 1%,míg a
Federal Reserve szinte 0% szinten tartja a
kamatot.
Így a tartalékok hozama sem lehet
több,mint éves fél százalék,bár erről a kimu-
tatások soha nem kerülnek be a közgazda-
sági diskurzusba.
Ha a tőke átlagos elvárt megtérülését
vesszük alapul a deviza tartalékok tartása
jelentős nemzetgazdasági áldozattal jár.
(Ne felejtsűk el a Horn kormány az ener-
gia ipar befektetőinek éves 8%-os megtérü-
lést garantált,amit itt is vehetünk nyugodtan
zsinormértéknek)
A devizatartalékok tartása a jelenlegi
mértékben az adott számokat figyelembe
véve mintegy három milliárd euró(900
milliárd forint) hozadéktól fosztja meg az
országot.
Ez a nemzeti jövedelmünknek mintegy
három százaléka.
Ebből kitelne a főváros és azon felül min-
den százezret meghaladó lakosságú nagyvá-
rosunk éves költségvetése.
A jegybanki tartalékba kerülő devizákat
ugyanis a magyar gazdaság és a társadalom
termeli ki hatalmas áldozatokkal.
Az exportőrök az importhoz már nem
szükséges devizát eladják,ami végső soron
forintkibocsátás ellenében kerül a jegy-
bankba.
Az állam,a cégek és a háztartások által
devizákban felvett hitelek is a jegybankba
kerülnek,hiszen a hitelfelvevőknek forintra
van szükségük,ezért pénzt váltanak.
Ők a deviza hitelért 8-10,vagy magasabb
százalékot fizetnek,amíg ugyanaz a pénz a
jegybankban csak fél százalékot hoz.
A kamaton túl a hitelfelvevőket az árfo-
lyamromlás is terheli.
A devizakészletek magas költségeit a hazai
gazdaság és a háztartások viselik,míg a cse-
kély hozam a jegybank könyveiben landol.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Az áldozatért cserében a társadalom
képviselői által a jegybankkal szemben elvá-
rásokat fogalmaz meg.
Ezeket rögzítik a törvényhozók a jegy-
bankról szóló törvényben.
Mindenek elött elvárják,hogy őrköd-
jön a forint külső és belső értékének
stabilitásán,ne engedje azt inflálódni és árfo-
lyamát romlani.
Elvárják azt is,hogy a jegybank támo-
gassa a kormány gazdaság politikáját is.
Ez is csak stabil forinttal lehetséges.
A jegybankkal szembeni elvárás tehát
röviden a stabil forint.
A romló forint ugyanis sérti a hazai
szereplők,a cégek és a háztartások
érdekeit,csak a többnyire külföldi tulajdonú
exportőr cégeknek kedvez.
A jegybank akkor látná el a törvényben
is megfogalmazott feladatát,ha akcióba
lépne,amikor külső tényezők,mint a speku-
lánsok haszonszerzés céljából a forint rontá-
sába kezdenek.
A spekulánst az különbözteti meg a
hazai gazdaság többi szereplőjétől,hogy
deviza adásvételi műveleteit kizárólag azért
végzi,hogy azokon hasznot csináljon.
Műveleteinek a gazdaság természetes
folyamataihoz nincs köze.
Miközben műveleteivel magának hasz-
not hajt a hazai gazdaság és a társadalom
szereplőinek kárt okoz.
Nos ezekben az esetekben kellene a jegy-
banknak fellépnie és a tartalékokat igénybe
véve a spekuláció kártevéseit elhárítani.
A közelmúlt több ízben is szolgált példák-
kal a spekuláció kártevéseit illetően,amikor
a jegybank nem végezte a rábízott feladatot.
Megtámadták a forintot és rövid időn belül
mintegy 15%-kkal rontották az árfolyamát.
A kártétel nyilvánvaló,azonnal emelkedő
üzemanyag árak és az infláció meglódulása.
Minden belföldi szereplő kárára.
Ha a jegybank 300 forint alatti euró árfo-
lyamon eurót ad el néhány száz millió euró
értékben megállíthatta volna a romlást és
visszatéríthette volna az árfolyamot a termé-
szetes szintjére.
Ráadásul hasznot is ért volna el,hiszen
készleteit korábban 260-280 forintos árfo-
lyamon képezte.
A magyar államkötvények piacát is meg-
támadták (megshortolták),azzal a nyilván-
való céllal,hogy magasabb kamatfizetést csi-
karjanak ki az államkasszából, aminek terhét
a hazai adófizetők viselik.
A célok között szerepelt az is,hogy a jegy-
bank tovább emelje a hivatalos kamatot,ami
meg is valósult azóta.
Mondani is felesleges,hogy ez is tetemes
hazai károkkal járt és jár ma is.
A jegybanknak lehetősége volt,hogy
devizakészletei ellenében jól bevásároljon a
megemelt hozamú hazai papírokból.
Tekintettel arra,hogy több ezer milliárd
kereskedelmi banki betéttel is rendelkezik,
azok terhére pedig forint kötvényeket vehe-
tett volna.
Az akciók a jegybank mérlegében tete-
mes nyereséggel jártak volna,egyben elhárí-
tották volna a forintra irányuló nyomást.
Ne felejtsük el,hogy a forintra irányuló
növekvő nyomást megállítandó került sor
arra a döntésre,hogy újra meg kell nyitni a
tárgyalást hitelfelvételről az IMF-el.
Ez is elkerülhető lett volna,ha a jegybank
végzi a törvényben meghatározott dolgát,de
nem végezte.
De mire kell a jegybanknak akkor az
irdatlan deviza tartalék?
A választ a hazánkban működő ugyan-
csak tetemes külföldi érdekeltségekben
kereshetjük.
A jegybank már 2003-ban is példát adott
arról,hogy miként kell a spekulatív tőkéket
előzékenyen kiszolgálni,amikor azok erő-
södő forintra spekulálva szembe mentek a
hazai kormányzatnak éppen a forintot gyen-
gítő szándékával.
A jegybank ma is ilyen fejjel gondolkozik,
amikor a hazaiak teherviselése mellett óriási
devizakészleteket képez arra az esetre, ha a
hazánkban működő külföldi tőke a készletek
igénybevételére szorul.
Ennek fényében talán érthető az is,hogy
miért szeretnének eltekinteni a jegybanki
vezetők hagyományos eskütételétől is az EU
vezetői.
Ők velünk szemben a „piac” érdekeit
védik.
Nincs másról szó,mint hogy elérkezett-
nek látják az időt,hogy a magyar jegybankot
is idő elött hívatalosan is a „piac” szereplői
közé sorolják és mentesítsék a magyar törvé-
nyek által rárótt kötelezettségitől, miközben
ennek költségeit továbbra is ránk zúdítják.
Nekünk úgy kellene viselni az euró zóna
kötöttségeit,hogy annak előnyei,mint az ala-
csony kamat nem járnak.
Erre azonban az idő még nem jött el és az
euró zóna burjánzó válsága miatt lehet,hogy
soha nem is jön el.
Amig a forint a fizető eszköz maradjunk
az jegybank hazai felelőssége mellett,és ezt
kérjük is számon a bank vezetőitől.
Boros Imre
közgazdász
35
 COSTA CONCORDIA AZ ÉLET...
Nyilván nem ok nélkül jutottam erre a felis-
merésre, ám ha már így történt, illik meg-
magyaráznom. Mit����������������������
ől tűnhet nekem bármi-
képpen is olyannak a mai élet, mint a Costa
Concordia luxushajó sorsa?
E hajóról jószerivel mindenki tudja,
hogy nemrég zátonyra futott és felborult.
Nem borult fel teljesen, csupán erőteljesen
megdőlt, nem azonnal, hanem fokozatosan,
csakhogy a pánik így is viszonylag bősége-
sen szedte az áldozatait, már ami a sebesül-
tek és halottak számát illeti. Az efféle balese-
tekről nem szokásunk hírt adni a Szilaj Csi-
kóban, mert csak azért, hogy pár percig vagy
másodpercig izgalom fogja el a kedves Olva-
sót, aztán ne történjék az égvilágon semmi –
hiszen okosabb az ilyen hírektől bizonyosan
nem lesz, s még új életet sem fog kezdeni --,
tehát nem fecséreljük effélékre sem a cse-
kélyke időnket, sem az energiánkat.
Ebben a friss történetben azonban volt
egy olyan mozzanat, amely kiemeli esetün-
ket az összes hasonló közül. Mióta az esze-
met tudom, az emberiség áthághatatlan
parancsaként él bennem, hogy balesetnél
– katasztrófánál – a kapitány hagyhatja el
utoljára a hajót. A Costa Concordia kapitá-
nya azonban megszegte ezt az írott és íratlan
szabályt. A híradások szerint a parti őrség
parancsnokának kellett biztatnia, hogy sür-
gősen térjen vissza.
Nos, ebben a világban nyilvánvalóan
nagyon el van rontva valami, ha egy sok-
emeletes luxushajó kapitányi, parancsnoki
posztjára ilyen gyáva, gerinctelen emberek
kerülhetnek. Nyilvánvalóan ezer másik
36
szempontból kiválóan alkalmas volt arra,
hogy ebbe a pozícióba kerüljön, bizonyára
sok nyelven beszél, ügyesen forog a módo-
sabbak társaságában, nincsenek különö-
sebb – a politikailag helyénvalótól eltérő,
netán „szélsőséges” – nézetei, s az is majd-
nem biztos, hogy tucatnyi olyan személyi-
ségtesztnek vetették alá, amelyek igazolták
a felettesei, megbízói iránti lojalitását; ám
olyannak alighanem egyszer sem, amely
kibuktatta volna, hogy egyszerűen és végze-
tesen: gyáva.
Nos – miért, miért nem – hasonló
élményt éltem át az elmúlt években és az
elmúlt napokban az Egyesült Államokkal és
az Európai Unióval kapcsolatban. Parancs-
nokaik már zátonyra futtatták a rájuk bízott
hajót, még fel nem borult ugyan, de már erő-
teljesen megdőlt, ők pedig gyáván mentik a
bőrüket: a magasságos pénzhatalom utasítá-
sait követik, s nem a démosz akaratát. Ahol
csak lehet, felülírják az amúgy is tengődő
demokráciák maradék demokratizmusát. A
magukfajtákat, a hasonszőrűeket, a benn-
fenteseket mentik még mindig, nem a rájuk
bízott népet s szövetséget. S ehhez szintén
gátlás nélkül hasznosítják a médiahatalmak
féktelen hazugságait, torzításait, akár egy
olyan kis ország ellenében is, mint éppen
Magyarország...
Costa Concordia az élet...
Csakhogy a Costa Concordia történeté-
nek van még egy másik, mondhatni átelle-
nes mozzanata, amelyről médiaszerte elég
keveset szóltak. A Vatikáni Rádió számolt
be – én pedig Gyuri atyától, a budapesti
Szent Család Plébánia papjától, a vasárnapi
prédikáción hallottam – arról, hogy a sze-
rencsétlenül járt hajó utasainak megmenté-
séért, ellátásáért a környékbeli falu egésze
egy emberként, magát és javait önzetlen
áldozva mozdult meg. S a nagyszabású
segíteniakarás élére a helyi plébános állt oda
legfőbb szervezőerőként, templomát is az
ügy szolgálatába állítva.
Ez is Costa Concordia-élet tehát. De rá is
lehetne rögtön vágni: mióta világ a világ. A
jó örök harca a gonosszal. Vannak, akik fele-
lőtlenül zátonyra futtatják az életeket, s van-
nak, akik embertársaik ki- és megmentésén
fáradoznak. Csakhogy éppen azt igyekez-
nék igazolni, hogy az állandóságok ellenére
mégis van változás, mégis van elmozdulás.
Úgy tűnik például, hogy Magyarország-
nak most nem egy ijedős, nem egy megfu-
tamodós kapitánya akadt, hanem egy olyan,
aki képes az elődjei és uraik által zátonyra
futtatott, dülöngélő hajón ügyesen egyen-
súlyozni, képes a nagyhangú parancsosz-
togatókat – hovatovább a saját szólamaik
visszafordításával – valamelyest féken tar-
tani, s végre nem csak rajtuk tartani szemét,
hanem a megmentendő utasokon is. Akik a
2012. január 21-i Nagy Meneteléssel vissza
is üzentek rögtön, hogy tebenned bízunk...
Persze a nagyok kártyájába nehéz bele-
látni, tehát egyelőre ki-ki leginkább a szívé-
vel láthatja és hiheti, hogy a mi kapitányunk
más, mint a többiek. Nem is mernék válto-
zásokról elmélkedni, ha nem látnék innen,
békanézőpontból is biztató jeleket. Hamar-
jában végig is szaladok néhányon.
JÓ HA FIGYELÜNK!
 A Szilaj Csikó Magyar Idő rovatában is
említést teszünk arról, hogy új fejlemények
tapasztalhatók a devizahitelesek dolgában:
egyre több ügyész, bíró, hivatalnok akad, aki
a jó nép érdekeit elébe helyezi a pénzhatalmi
tényezők csalfa szándékának...
Friss hír, hogy Budaházy Györgynek és
vádlott-társainak – akiket (az igazi terro-
risták helyett) alaptalanul terrorizmussal
vádolnak – napi két óra „szabad időt” enge-
délyezett a bíróság.
A versenybíróság súlyosan elmarasztalt
néhány olyan világhálós ingatlanközvetítőt,
amelyek sanda szerződésekkel próbálták
megakadályozni, hogy gyanútlan hirdetőik
kiszállhassanak a korábbi megbízásukból.
S most egy látszólag magánügy követke-
zik, ám nagyon is ebbe a – reménykeltő, biz-
tató – körbe tartozik. A történet különben
sokkal kacifántosabb, a bemutatottnál több
a nagyhatalmú szereplője (további gázszol-
gáltatók, követeléskezelők stb.), s némelyik
szereplő a manapság még uralkodó hajó-
kapitányi felelőtlenséggel folytatná a fosz-
togatást, ám erre most mégsem fordítanék
nagyobb figyelmet, hiszen éppen a változá-
sok üdítő szelét igyekszem befogni közös
vitorlánkba.
Nos, hetekig hadakoztam az egyik neve-
zetes gázszolgáltatóval, ugyanis számolat-
lanul küldözgette a számlákat és a fizetési
felszólításokat, összességében többszázezer
forint értékben. Én pedig hol ordibálva, hol
JÓ HA FIGYELÜNK!
hullanyugodtan, hol szóban, hol írásban
próbáltam megértetni a munkatársakkal,
hogy édesanyámék egykori, eladófélben
lévő lakásában senki nem lakik, a gázóra le
lett cserélve, azóta is nullán áll, a legkülön-
félébb óraállásokra hivatkozó számláik min-
den alapot nélkülöznek, ha nem hiszik, jöjje-
nek ki, győződjenek meg a saját szemükkel.
Egyik ügyintézőjük sűrűn hajtogatta, hogy
„értsen meg, uram!”, „maga nem hallgat meg
engem!”, mire én próbáltam megértetni vele,
hogy ideje lenne végre Önnek és Önöknek
meghallgatniuk engem, s habár nagyon sze-
retném végre kifizetni a tartozásom, csakis
akkor fizetek, ha a tényleges gázfogyasztás-
ról küldenek számlát, az összes többit pedig
egytől-egyig visszavonják.
És, tisztelt Olvasó, lőn! A minap megkap-
tam a számlát a hétezervalahány forintról, s
az értesítést, hogy 0 köbméternek tekintik
az óracsere utáni fogyasztást. Vagyis éppen
annyinak, amennyit valóban fogyasztottam.
A Szilaj Csikó egyik vendége mostan-
ság Vezér-Szörényi László, pontosabban
a vele készült tévébeszélgetés. Nem kés-
lekedtünk fontos mondandóját kirakatba
tenni: „a legnagyobb szerep a népre várna”.
A minapi – január 21- i – nagy menetelés,
a többszázezernyi tiltakozó ember láttán
akár meg is nyugodhatnánk, hogy itt aztán
van bőven változatást óhajtó ember, s az
új kapitány zászlaja alatt úgy megy majd
minden, mint a karikacsapás. Kétségkívül
nagy eredmény, hogy legalább a felisme-
résig ily sokan eljutottak már: a pénzügyi
globálhatalmat vagy más, idegen érdekeket
szolgáló lakájokkal semmire nem megyünk.
Ám a film arra is figyelmeztet, hogy a napi
tényleges – változtatást előidéző – erőfeszí-
téseink nélkül semmire nem jutunk. Mond-
hatnám, egy kellemes, langyos téli délután a
nyájmelegben sétálgatni nem nagy kunszt,
a kunszt csak ezután jön. Egyrészt hétköz-
napi kis helyzeteinkben nem hagyni többé,
hogy palira vegyenek bennünket; másrészt
ugyancsak a magunk kis helyén el kell kez-
denünk a magunk új, élhető életét építeni.
Miként ezt azok teszik, akik – lásd idevágó
összeállításunkat – Becskén fognak hozzá
egy akkora biogazdaságot – kertészetet,
gyümölcsészetet, rideg állattartást, egyebe-
ket – kiépíteni, amely 50 család eltartására
lesz alkalmas.
Nem kétséges, hogy egyhamar nem lesz
belőle luxuskörülményeket nyújtó óceán-
járó. De legalább elhagyhatjuk a zátonyt,
s kis hajóinkkal oda vitorlázhatunk, ahova
nekünk tetszik. Nem hátat fordítva a világ-
nak, mert az bajos volna. Nem ellensége-
ket keresve, mert azokból úgyis van elég;
inkább barátokat, küzdőtársakat szerezve,
minél többet.
S akkor majd végre elmondhatjuk: erre-
felé már nem Costa Concordia az élet...
Varga Domokos György
(www.szilajcsiko.hu)
37
 A JELENLEGI VILÁGTÖRTÉNELMI KORSZAK
BUKÁSA
Emlékeztető: „Mindössze annyit kellene elbe-
szélni, hogy a Magyarország felszámolását
végző pusztító világerő, amely az elmúlt húsz
év valamennyi kormányában meghatározó
pozícióban volt, van és lesz, a cigányságot épí-
tette fel a leghatékonyabb tömegpusztító fegy-
verként a magyarság ellen.” (Bogár László:
Polgárháború – külföldi megrendelésre?)
Érdeklődéssel olvastam – véleménye
kifejtésére a tv-kben is rendszeresen lehe-
tőséget kapó – Bogár László írását[ 1], már
a címe miatt is. Ugyanis eszembe juttatta
Simon Perez 2007. október 10-i, hírhedt
beszédének Magyarország felvásárlását is
indokoló mondatára: „Manapság gyarma-
tok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is
lehet birodalmakat alapítani.”
Az írás egy, a szerzőknek húsz éve nép-
szerűséget adó „igazságfeltárások” közül,
amelyek közös jellemzője, hogy megoldást
nem ad (mint ez a Bogár-írás), vagy ha igen,
akkor a „feltárt igazság” megoldás-javaslatá-
ban merül ki. Amikor arra keresünk választ,
hogy ezeknek a feltárásoknak a következ-
ményeit miért nem érvényesítik és a meg-
oldás-javaslatokat miért nem alkalmazzák a
gyakorlatban, akkor szembesülünk azzal a
ténnyel, hogy nem „igazságfeltárás”, hanem
„valódiság-feltárás” volt, amit a megfelelő
ismerettel nem rendelkező emberek látnak
csak „igazságfeltárásnak” és ez eredményezi
a népszerűséget.
Márpedig József Attila is figyelmezte-
tett bennünket: „Az igazat mondd, ne csak
a valódit!”. A valódi ugyanis az igazság egy
része. Ha ezt emelem az igazság szintjére,
akkor az okozatot jelölöm meg okként. Ki
kell mondani: ez a demagógia brutális meg-
jelenése.
Bogár László írásának befejező gondo-
lata félrevezető: „Akárhogyan is kerülget-
jük tehát, a legkényesebb kérdés mégiscsak
az, hogy a gyarmati függést folyamatosan
újratermelő globális szuperstruktúra elleni
háború áldozatait, kockázatait és mellék-
hatásait képes lesz-e elviselni a magyar tár-
sadalom.” Miután az írás a devizahitelesek
helyzetével kapcsolatos Orbán-nyilatkozat
ürügyén veti fel a gyarmatbirodalom kér-
dését, egyértelmű, hogy az Orbán-kormány
tetteit a „globális szuperstruktúra elleni
háborúként” értelmezi Bogár László.
Amit a kormány – ugyanúgy, ahogyan a
rendszerváltásnak nevezett diktatúraváltás
óta minden kormány – tesz, az nem háború
a globális szuperhatalom ellen, hanem
helytartói végrehajtás, előre meghatározott
látszat-szembenállási fordulatokkal, ami
kizárólag a hatalom megtartására szolgál, a
38
választók megtévesztésével (“azt mondjuk
az embereknek, hogy visszaállítjuk a nemzet
nagyságát, a gazdasági szereplőknek pedig
azt, hogy mit várhatnak a Fidesz-kormány-
tól” [2] – mondta Orbán Viktor).
Ennek bizonyítékai:
Soha nem tiltakozott egyetlen kormány
sem a Lisszaboni Szerződés II. részen 288.
cikke ellen, amelyben a jogalkotást tényle-
gesen átengedi az EU-nak, a magyar ország-
gyűlést végrehajtási utasítás készítői szintre
alacsonyítva.
Soha nem tiltakozott egyetlen kormány
sem a gazdaságot megbénító, ún. kizáróla-
gos hatáskörbe utalt területek ellen (LSz II.
rész 3. cikk), sőt, támogatta annak bővítését.
Soha nem tiltakozott egyetlen kormány
sem a fejlődésünket lehetetlenné tevő tiltó
rendelkezések ellen, amelyek a LSz-ben 13
területre vonatkoznak.
Soha nem tiltakozott egyetlen kormány
sem a négy liberális alapelv ellen, amelyek
utat nyitottak az ország kifosztásának, a
magyar termékek és szolgáltatások verseny-
képtelenségének (elsősorban a Koppenhá-
gai Szerződés negatív diszkriminációja, vala-
mint a látensen tőkeerős befektetői bevonás
következtében) és a gyökértelenné válás
szorgalmazásának.
Milyen hatalom az, ahol nem az ellenség
által okozott pusztítást akarja meggátolni,
hanem az ellenség pusztítását eltűri, és csak
a sebesültek gyógyításával törődik? Nem az
ellenség helytartója ez a hatalom?
Tehát a Bogár László által megfogalma-
zott kérdés helyesen így szól: a magyar kor-
mány és ellenzék helytartóságával működő
gyarmati függést folyamatosan újratermelő
globális szuperstruktúra válsága következ-
ményeként jelentkező áldozatokat, kocká-
zatokat és mellékhatásokat képes lesz-e elvi-
selni a magyar társadalom?
Két hónapja jutottam a történések elem-
zésével arra a következtetésre (ezt nyilvá-
nosságra is hoztam), hogy novemberben
hatalmas robbanással bukik meg a jelenlegi
Világtörténelmi Korszak. Minden magát
embernek tartó élőlény alapvető érdeke,
hogy ez vérontás, anarchiába torkollás nél-
kül történjék. [4]
David Cameron, Nagy-Britannia minisz-
terelnöke (éppúgy, ahogyan az EU-tagor-
szágok vezetői, kötöttük Orbán Viktor is) a
bukást nyilván sokkal régebben tudta, csak –
mármint Cameron úr – most mondta ki. [5]
A Sarkozy-Merkel találkozón a bankok
támogatásáról [3] döntöttek, amivel bóvli-
kategóriára hígították az eurót, így annak
bukása néhány héten belül törvényszerű,
hiszen az euró fedezetének elmulasztott
erősítésével a bankok, befektetők, multi-
nacionális cégek, vagyis a válságot erkölcsi
tartásuk elveszítésével előidéző szervezetek
helyett az európai polgárokra hárította a vál-
ság összes következményét.
A gondolkodási mód minta (paradigma)
váltás elkerülhetetlenségét nem akarják
tudomásul venni az Európai Gyarmatbiro-
dalom vezetői, így a Sarkozy-Merkel „válság-
tanácskozás” [5] nem az okot célozta meg
megszüntetni, ezért törvényszerűen nem
adott megoldást a válság következményeire.
Ez az oka az euró összeomlásának, ami
az EU végét jelenti. Sajnálom, hogy a nép-
szerűségüket „valódiság-feltárással” szerzett
emberek rangon alulinak tartják megis-
merni és képviselni azt a rendszert, amely a
kinyújtott kezet jelenti a rövidesen bekövet-
kező helyzetben.
A megoldást jelentő rendszerben
–– eszmeileg az állam és az ember hagyo-
mányok és szeretet kettős egységében
megvalósuló szabadsága,
–– a társadalmi együttélés szabályozásá-
ban (jogrendszerben) az alulról épít-
kezés,
–– a hatalomgyakorlásban és a képvise-
letben a településektől felépülő, az
államalapító és államalkotó nemzetek
tagjai jogaként működő önkormány-
zatiság,
–– a gazdaságban az igények és lehetősé-
gek összhangja érvényesül.
Ezt a rendszert az Istenszülő feladatának
részeként kaptuk a Szent Korona Értékrend-
del. Az egyetemes magyarság és az embe-
riség érdeke, hogy minél többen váljanak
az érzelem és értelem kettős egységében
„kiművelt emberfővé”, ezzel kinyújtott kézzé
azok számára, akikben a megoldás nem
tudatosodott.
Azért hoztuk létre a Szent Korona Érték-
rend Akadémiát, hogy növekedjen a nemzet
ereje a kiművelt emberek sokaságának létre-
jöttével.
Kedves Olvasó!
Te mikor kezdesz kiművelt emberfővé
válni? Ahhoz kérem a Magyarok Istené-
nek erőt, megvilágosodást és kitartást adó
kegyelmét, hogy ez mielőbb megtörténjen.
Kelt Szegeden, 2011. Magvető havának
10. napján.
A krisztusi örök értékrend szerinti
magyar szeretettel:
Halász József, a Szent Korona alázatos
szolgája
Forrás: http://szkszhu.szksz.com
JÓ HA FIGYELÜNK!
 AZ EUROPÉER POLITIKUS
Az européer politikus harcol a demokráciá-
ért Irakban és Líbiában, kivált ha ott olaj van.
Az européer politikus mosolyogva köt
szerződést országa érdekében szövetségesei
feje fölött, és küldi exkancellárját a Gaz-
promba.
Az européer politikus elítéli az idegen-
gyűlöletet, kivált ha a saját kisebbségeit már
lenyomta.
Az européer politikus nem fogad el pénzt
pártja számára, kivéve ha a szükség úgy
kívánja.
Az européer politikus harcol a demokrá-
ciáért Irakban és Líbiában, kivált ha ott olaj
van.
Az européer politikus nem pazarolja
az adófizetők pénzét, kivéve ha otthon
klimatizálni kell a kacsaólat.
Az européer politikus távozása után is
csak a köznek él, és nem fogad el pénzt pénz-
ügyi cégektől, kivéve ha az a JP Morgan vagy
Zürich Financial Services.
Az européer politikus múltja tiszta, főleg
ha az államérdek úgy kívánja.
Az européer politikus küzd az emberi
jogokért, kivéve ha az Guantanamóban van.
Az européer politikus harcol a szabad saj-
tóért, főleg ha az a tulajdonában van.
Az européer politikus a leghatározot-
tabban elítéli a sajtó gyakorlatát, amikor az
*illegális lehallgatásokat folytat, manipulál
és torzít* -, főleg ha már sehogy se lehet
eltussolni a botrányt.
Az européer politikus ott hazudik, ahol tud.
Porpanek José Armando

ÚJ MÉDIATÖRVÉNY VÁRHATÓ?
Egy demokráciának jól működő sajtóra van
szüksége. Ha pedig az ellenőrizetlen sajtó
nem teljesíti a feladatát, akkor valakinek
ellenőriznie és szabályoznia kell. Kérdés
persze, ki fogja az őrzőket vigyázni? Talán
egy pár hónap múlva megtudjuk az ango-
loktól.
Londonban érdekes és egyre élesebb vita
zajlik a média szabályozása körül, amelynek
során mind többen kérdőjelezik meg a sza-
bad (ld. kontroll-nélküli) média társadalmi
hasznát. Anélkül, hogy belpolitikába márta-
nám a tollamat, talán érdemes az angoloknál
zajló vitát egy kicsit körüljárni. (A brit sajtó
dinamikája és működése össze sem hasonlít-
ható a magyar sajtóval, ezért az olvasókat is
arra biztatom, hogy kerüljék az áthallásokat.)
Bár a folyamatot a News of the World tele-
fonlehallgatási botránya indította el, a kicsit is
figyelmes médiafogyasztó számára évek óta
világos, hogy valami bűzlik a Fleet Streeten (a
londoni sajtó régi központja). A News of the
World kiadványát a botrány hatására bezárta a
tulajdonosa, Rupert Murdoch, David Cameron
brit miniszterelnök pedig egy vizsgálóbizottsá-
got kezdeményezett. Bár a Lord Leveson által
vezetett vizsgálóbizottság majd csak hónapok
múlva teszi le az ajánlásait, a meghallgatások
és viták már elindultak. A bizottság négy tagja
sorban hallgatja meg a médiaszakértőket,
újságírókat és hamarosan sort kerít a sajtó által
elkövetett karaktergyilkosságok áldozataira is.
Angolul tudóknak érdemes beleolvasni a már
lefutott két vita anyagába.
A politikusok közben kóstolgatják a
korábban érinthetetlennek tartott sajtót
különböző szabályozási ötletekkel. Leg-
utóbb a brit Munkáspárt dobta fel, hogy
kellene egy szakmai nyilvántartás, ahonnan
- horribile dictu - a sorozatban szabályszegő
újságírókat törölni lehetne, hogy utána ne
publikálhasson. Ahogy az orvosoknak és
az ügyvédeknek is van nyilvántartása, eset-
leg kellene egy az újságírók számára is. A
felháborodás borítékolható volt, de már a
tény, hogy az egyik nagy párt ezt fel merte
vetni és automatikusan nem nácizták le érte,
mutatja, hogy a sajtó hatalmi pozíciója erő-
sen megingott.
A szerkesztők természetesen mantraként
ismételgetik, hogy a sajtó a köz érdekében
ellenőrzi a politikusokat (+ lassan min-
denki mást is, focistáktól az átlagemberig,
és szabadon teszi tönkre emberek életét, ld.
Christopher Jefferies esetét). A sajtó feletti
bármilyen ellenőrzés pedig a diktatúrával
egyenlő.
Namármost, ez pedig baromság:
1. A demokráciát nem a sajtó teszi, hanem
a hatalmi szereplők kölcsönös egyensúlya.
Mióta a média önálló hatalmi tényezővé
vált, amely kormányokat buktathat és éle-
teket tehet tönkre, az ellenőrizetlen média
ugyanolyan káros a demokráciára, mint az
ellenőrizetlen kormány.
2. Szabad sajtó pedig nincsen - az újság-
írók a szerkesztőtől és a tulajdonostól függe-
nek, akit vagy a profit vezérel vagy rosszabb
esetben hatalmi játszmákra használja a sajtó-
hatalmát. (Itt most inkább nem mondanék
neveket, mindenki helyettesítse be a neki
tetsző nevet.)
A Leveson vizsgálóbizottság legérdeke-
sebb és megrázóbb tanúságtétele Richard
Peppiat beszámolója volt. A volt-újságíró
megrázó hitelességgel számol be arról, hogy
a munkájának lényege az volt, hogyan lehet
a tényeket az előre kialakított állásponthoz
ferdíteni és minden azzal ellentmondó rész-
letet elhallgatni. Az újságírók valójában nem
az igazságot keresik, hanem hazudnak, szto-
rikat gyártanak, elhallgatnak. (Az átirat ezen
a linken található, a második meghallgatás
anyagai között)
Erre mondják a “komoly újságírók”, hogy
Richard Peppiat nem egy minőségi lapnak,
hanem a bulvársajtó Daily Star és Express
lapjainak dolgozott. De egyetlen ilyen lap
nagyobb példányszámban jelenik meg,
mint a teljes “minőségi sajtó” összesített
példányszáma. Tehát ez nem mentő, inkább
súlyosbító körülmény. Sajnos a média alma
nagyobb része rohadt.
Egy demokráciának jól működő sajtóra
van szüksége. Ha pedig az ellenőrizetlen
sajtó nem teljesíti a feladatát, akkor valaki-
nek ellenőriznie és szabályoznia kell. Kérdés
persze, ki fogja az őrzőket vigyázni? Talán
egy pár hónap múlva megtudjuk az ango-
loktól.
Thomas Lieven

„A BALLIBERÁLIS PÁRTOK CÉLJA MAGYARORSZÁG GYARMATOSÍTÁSA”

Szentesi-Zöldi szerint a Fidesz miatt jöttek össze félmillióan a Békemenetre. Ellenben úgy tudni, mindenki a nemzet
érdekében jelent meg, pártoktól függetlenül. Úgy is szervezték, úgy is hirdették, úgy is érkeztek a nemzet össze-
tartására. Ma már elkönyvelik saját Fidesz-sikernek! Gusztustalan, hazug módszer! Így szervezték a CÖF-öt is!
Kiadtak valami petíciót valami ellen, ami mellé természetesen sokan odaálltak aláírással, szervezetileg is. Na ezt az
aláíráslistát lobogtatják azóta is, mint egy sok száz szervezet és sok ezer magánszemély támogatta civil szerveződés
jogosultságát. Persze fideszpénzelt vezetővel! Volner János

JÓ HA FIGYELÜNK! 39
 A FÜLKEFORRADALOM BUKÁSA
A Fidesz tragédiája nem az, hogy rossz irányba megy, hanem az, hogy mindenhez hoz-
zányúl. Szegény Orbán Viktor valóban azt képzeli, hogy a világ akarat és elszántság
dolga, s komolyan hiszi, hogy amennyiben a tények nem felelnek meg az elképzelése-
inek, hát annál rosszabb a tényeknek.
Az állam
Miniszterelnökünk bizonyára hiányzott
arról ez előadásról, amikor megtanították a
többieknek, hogy egy ciklus alatt lényegé-
ben csak egy társadalmi alrendszert lehet
átalakítani. Többet nem. Egyszerűen nem
megy. Túl bonyolult, túlságosan összetett, de
legfőképpen túl sok szálon kötődik a többi
alrendszerhez egy ilyen struktúra ahhoz,
hogy csak úgy átalakítgassuk. Az egészség-
ügy, az oktatáspolitika, a nyugdíjrendszer,
az adózás, a pénzpolitika és a többi nagy
rendszere az állam egészének olyan irdat-
lanul szorosan összefügg egymással, hogy
az egyik átszervezése elképesztően durva
hatással van az összes többire. A kialakított új
struktúra összehangolása a többi alrendszer-
rel, működőképessé tétele, az időközben fel-
bukkanó hibák kijavítása, és az így előállott
rendszer újbóli finomhangolása fojtogatóan
nagy feladat. Még egy viszonylag egyszerű
struktúrának, mondjuk az oktatásügynek
is olyan szerteágazó vonzatai vannak, olyan
szervesen épül bele az összes többi alrend-
szer működésébe, hogy gyökeres reformja
valamennyi minisztériumnak, állami hiva-
talnak, háttérintézménynek hónapokra, sőt
évekre elegendő munkát ad. Persze ezeknek
40
az intézményeknek közben a napi rutinjuk
szerint is dolgozniuk kell, mi több, abban a
válsághelyzetben, amelybe országunk, sőt
földrészünk süllyedt, mindenféle tűzoltó
munkákkal kell fékezniük, ellensúlyozniuk a
válság katasztrofális hatásait.
A Fidesz azonban – a maga forradalmi
lázától vezettetve – mindenhez hozzányúlt,
ami csak eszébe jutott a miniszterelnöknek,
és a potensebb minisztereknek. Nekiláttak
átszervezni az adórendszert, a jogrendet,
a nyugdíjkasszát, az egészségbiztosítást, a
szociális ellátórendszereket, az oktatást, az
államigazgatást, belekontárkodtak a média
világába, a munka rendjébe, hátat fordí-
tottak az eddigi pénzforrásoknak, szembe
fordultak a multinacionális tőkével, és így
tovább és így tovább.
A társadalom
Félreértés ne essék: nem állítom, hogy
ezekre a reformokra nincs szükség. Bizony
tény, hogy a magyar állam legfontosabb
struktúrái olyan korokból származnak,
amely korokban egészen más feltételek
mellett, egészen más körülmények között
működött az ország. A rendszerváltás folya-
matának egyik legnagyobb mulasztása az,
hogy politikai elitünk igyekezett megúszni
ezeket a változásokat, illetve a velük járó
súlyos társadalmi megrázkódtatásokat. A
reformnak ugyanis szükségszerűen, és min-
denképpen vannak áldozatai, még akkor is,
ha végeredményben a többség számára egy-
szerűbb, kényelmesebb, előnyösebb rend-
szer is fog létrejönni.
És ez a tényező a Fidesz által elindított
forradalmi államalapítás legbiztosabb kerék-
kötője, legnagyobb akadálya, és végső soron
a kormány kudarcainak legfőbb oka. Az
átalakítás ugyanis a polgároktól is alkalmaz-
kodást kíván. Mégpedig jó esetben hosszú
távú alkalmazkodást. Maradván az oktatás-
ügynél, mint példánál: lehet fizetőssé tenni
a felsőoktatást, de ahhoz, hogy ez a reform
sikeres legyen, egyebek mellett az is kell,
hogy a családfenntartónak lehetősége nyíl-
jon az előtakarékosságra, fel tudjon készülni
cseperedő gyermekei oktatásának majdani
finanszírozására, és lássa azt a jövőképet,
amely szerint igenis megéri befektetnie a fiai
taníttatásába.
Amikor azonban a minden a feje tete-
jén áll, amikor a családi megtakarítások
elapadnak, amikor az egyéni jövedelmek
egyre kevesebbet érnek, amikor rendszer-
nek semelyik eleme sincs ott, ahol keresné
az egyszeri polgár, és nem is arra alkalmas,
amit várna tőle, s amikor az egyénnek éppen
úgy szembe kell néznem a válság hatásaival,
mint az ország egészének, akkor nem lehet
ilyen volumenű átalakításba fogni. Akkor
ugyanis a Fidesz által megindított nagy ívű
reformláz olyan mélységű és mélységű alkal-
mazkodást követel a polgároktól, amire azok
sem nem képesek, sem nem hajlandóak.
A mindenhatóság hiánya
Az átalakítás így szükségszerűen vezet a
bukás felé. A kapkodva, kétségbeesve, egy
világválság kellős közepén végrehajtott
államreform – ma már világosan látszik –
sorra-rendre képtelen helyzeteket teremt.
JÓ HA FIGYELÜNK!

Egyetlen elképzelés sem hozza meg a tőle
várt eredményt, mert az államigazgatásban
párhuzamosan meghozandó intézkedések
hiányoznak, mi több a társadalom nincs föl-
készülve a reformok feldolgozására.
Ha ehhez még hozzáteszem azt is, hogy
a Fidesz káderpolitikája szerint a hűség
előbbre való a rátermettségnél, akkor nem
is kell csodálkozni azon, hogy a mindenbe
belekapó kormány semmit nem tud normá-
lisan elintézni. Nagyon kevés olyan szakem-
ber maradt a közigazgatásban, aki lelkiisme-
retesen elvégezné a dolgát, még kevesebb
olyan, aki rá merne kérdezni arra, hogy hol
vannak a modellszámítások, a rendszer-
szintű elemzések, hol van a szándék, mely
egységbe rendezné az összefüggő elemek
egymásra mutató sokféleségét. Hiszen a
„forradalmi kormány” minden efféle felve-
tést defetizmusnak, ellenzékiségnek, hűt-
lenségnek, árulásnak tekint. Amikor a rend-
szer nem működik, amikor a fél-reformok
működésképtelen alrendszereket teremte-
nek, akkor a kormány újabb és újabb elkép-
zelésekkel áll elő, hogy megfékezze a bajt,
s nem veszi észre, hogy az elhárításra tett
kísérlet éppen olyan levegőben lógó, értel-
metlen és a rendszer egésze szempontjából
értelmezhetetlen intézkedés, mint az összes
többi véghez nem vitt, mert végre nem hajt-
ható reformja.
Persze azt jól látja a kormány, hogy gyö-
keres átalakításra van szükség, s ezért azt is
hiszik a Fidesz vezérei, hogy jó, amit csinál-
nak. Pedig nem jó. Mert olyasvalamibe vág-
tak bele, ami nem lehetséges. Pontosabban
nem lehetséges egy ciklus alatt.
Nem az a baj, hogy autoriter rendszert
épít a Fidesz. Az sem jó, de végső soron
tekintélyelvű demokráciában is lehet élni.
A baj az, hogy rendszert épít, lehetőleg egy
ciklus alatt, s ez eleve képtelenség. Az a baj,
hogy képtelen megfogalmazni a maga prio-
ritásait, képtelen belátni mindenhatóságá-
nak hiányát, s így természetesen képtelen
kitartani amellett az egy-két alapvető reform
mellett, amelynek megvalósítása szükséges
és lehetséges is lehetne.
Forrás: Ratius
boldogsajtkeszitok.blog.hu
JÓ HA FIGYELÜNK!
A LAKOSSÁG NEM FELELŐS!
A parlamenti albizottság jelentése szerint mindenki felelős a devizahitel mizériáért:
a „kormányok” (melyek?), a bankok (a Nemzeti Bank is?), és a lakosság. Nos, ahol
mindenki felelős, ott bizony nem felelős senki.
Ez nem más, mint a felelősség elkenése,
„szétterítése”, tehát a felelősség kérdésének
eliminálása.
Ez egy következmények nélküli ország
– szoktak fogalmazni ama szűk értelmiségi
körben, ahol az „értelmiség” szónak még
van értelme.
Mert a magyar értelmiség jelentős
hányada a rendszerváltás utáni két évtized-
ben megbukott, kiírta magát ebből a réteg-
ből. Értelmiséginek lenni minden korban
annyit tesz, hogy „fölháborodom, tehát
vagyok”!
Az ország tönkretétele közben ez az értel-
miség, és főként a szakmai értelmiség bűnös
módon hallgatott.
Pl. hol voltak a mi fantasztikus közgazdáink, közgazda guruink a privatizációnak elkeresz-
telt szabadrablás idején, vagy az országot tönkretevő, de legalábbis teljesen fölösleges négy
eddigi megszorító csomag (1979-81, 1987-89, 1995-96, 2008-…) idején?
Vagy hol volt a magyar agrárértelmiség az ágazatot, a vidéket sújtó erőszakos átalakítás,
egy továbbfejlesztésre alkalmas struktúra szétverése idején, az élelmiszeripar „privatizáci-
ója” idején, amikor afrikai törzsfőnökök kiárusították országuk nemzeti kincseit üveggyön-
gyökért?
De ugyanez áll a devizahitel mizéria kialakulására is!
Hol voltatok magyar közgazdák?
Miért nem felelős a lakosság?
Nos, 1998-2004 között a magyar gazdaság a fenntartható fejlődés pályáján haladt, a GDP
4-5%-kal nőtt évente, ehhez igazodott a közgazdasági szempontból is (tehát nem csak szo-
ciálpolitikai szempontból) helyes reálbér színvonal emelkedés. Igaz, 2004-re még mindig
elmaradt ez a bérszínvonal a tényleges gazdasági teljesítménynek megfelelő szinttől, hiszen
az egy főre jutó GDP terén ekkor az Unió átlagának 65%-án álltunk (ma 60%-án), miközben
a reálbérszínvonal a 40%-án (ma 22%-án!!), de a felzárkózás már megkezdődött.
Közben az infláció lement 2005-re 3,6%-ra!
(Igaz, 2005-ben már Gyurcsány van kormányon, de erre az évre még áthúzódtak az 1998-
2004 közötti kedvező tendencia hatásai, afféle tehetetlenségi nyomatékként.)
Ez a folyamat tört meg 2006-tól, Gyurcsány Ferenc kormányzásának második évétől
kezdve!
A reálbér színvonal 2005-2010 között 15%-kal zuhant, ami csak a szerencsétlen Bokros-
Surányi csomag (1995-96) „eredményével” vethető össze!
A GDP 4% fölötti éves növekedési szintje megtört, a gazdaság stagnálásba ment át, az
infláció újra 8%-ra ugrott.
2006 előtt a lakosság (Orbán Viktor szavaival, az „emberek”) érzékelték a kedvező folya-
matokat, számítottak az alacsony, sőt, csökkenő inflációra, az emelkedő reálbérre, ennek
megfelelően kezdtek el vásárolni (ami húzta magával a gazdaságot piacoldalról), valamint
bátran vettek fel forinthitelt (hangsúlyozom: ekkor még forinthitelt!), lakásproblémáik,
vagy autóvásárlásaik fedezésére.
Ez nem volt felelőtlenség!
Először is: lakni valahol kell, de a lakosság 88%-ának nincs megtakarítása.
Másodszor: az autó sokaknak ma már munkaeszköz.
Vagyis: „az emberek” helyesen döntöttek, amikor bátran az eladósodás útjára léptek.
Ez kényszerhitel felvétel volt valójában a saját megtakarítás hiánya miatt!
Most jött a Gyurcsány kormány voluntarista „gazdasági stratégiája”: autópálya építés-
sel megteremteni a növekedés feltételeit (ez egyszerűen közgazdasági lázálom, illúzió!), és
ehhez két forrás állt rendelkezésre: a külső eladósodás és a reálbérszínvonal visszaszorítása.
Ez idézte elő a GDP arányos államadósság visszaugrását 83%-ra (a 2004. évi 59%-ról),
illetve a lakosság drámai elszegényedését.
>>
41
 A reálbérszínvonal tudatos leszorításá-
nak (emlékszünk még a Bokros-Surányi
csomag logikájára?) fő eszköze az infláció
felpörgetése volt.
Bokros is föltornázta a 18,8%-os inflációt
(1994) 28%-ra.
Annak is a célja a lakossági vásárlóerő
„visszaszívása” volt, abból a rögeszméből
kiindulva, miszerint az egyensúlyi probléma
oka a „lakossági túlfogyasztás”, a megalapo-
zatlan bérkiáramlás.
Ugyanezt a dilettáns „főkönyvelői köz-
gazdaságtant” alkalmazta a hasonlóan alul-
képzett, közgazdasági téren teljesen tudatlan
Gyurcsány-Kóka páros.
Mit észlelt hirtelen a lakosság?
Hirtelen elolvadt a reáljövedelme, ugyan-
akkor a megugrott infláció miatt a kamatláb is
elviselhetetlen mértékűvé vált, a hitel bedőlt.
Ekkor jött a szerencsétlen „mentőöv”, a devi-
zahitel: jóval alacsonyabbak a kamatlábak.
Mit tehettek „az emberek”?
Igénybe vették, más választásuk nem
volt.
És ezt hangsúlyozom: nem volt döntési
alternatíva, ezért fel sem merülhet a szeren-
csétlen eladósodott „emberek” felelősségé-
nek (felelőtlenségének) kérdése.
A Gyurcsány-Bajnai kormányok a felelősek, valamint a monetá- Ennek elengedhetetlen előfeltétele a nagyarányú béremelés,
ris politikáért felelős Jegybank. tehát a humán tőke árának értékéhez való közelítése, amelyet lép-
Egészen pontosan konkretizálva: az MNB vezető garnitúrája! csőzetesen kell végrehajtani, és első lépésként az orvos rezidensek
Egyrészt az infláció tudatos felpörgetése, másrészt a forint tuda- bérének 100 ezer forinttal való megemelésével kell kezdeni.
tos leértékelése miatt. Egy orvos külföldre távozása 80 millió forint humántőke veszte-
A Nemzeti Bank alapszabályában a legfontosabb pont a nemzeti ség az országnak.
valuta (külső és belső) stabilitásának biztosítása. 1200 orvos távozik évente külföldre: ez közel 100 milliárd forint
Miért feledkeznek meg erről rendszeresen a mi Jegybankunk humántőke veszteség!
„felkészült” és extra módon fizetett „felelős” vezetői? Nem tekinthető normálisnak az a gazdaságpolitikai logika, amely
(Simor András fizetése jóval meghaladja az amerikai FED elnö- ezt előidézi!
kének fizetését. Bárhonnan elő kell teremteni a pénzt ehhez, nincs most ennél
Mégis micsoda patália kerekedett abból, hogy ezt a nevetséges fontosabb. Bárhonnan, kivéve eladósodásból!
túlzást a kormány most megpróbálja megszüntetni!) A béremelés forrása megvan!
Ha a parlamenti albizottság alapos tényfeltáró munkát végzett Nem kell hozzá hitelt felvenni.
volna, akkor ezek a tények állnának a jelentésében, elhagyva a kény- 2002 szeptemberében sem vett föl a kormány hitelt a közalkal-
szerűségből eladósodott kisemberek tömegeire való mutogatást. mazotti béremeléshez, ez bizonyított.
A megoldás nem a bankadó, az ilyen-olyan „adósmentő” konst- Mint ahogy korábban az első Orbán-kormány minimálbér eme-
rukció a, hanem a bérszínvonal visszaemelése a 2004. évi szintre: léséhez sem vettünk föl hitelt.
százezer forint hiányzik a magyar bérszínvonalból ahhoz, hogy a Nem az akkor béremelések miatt adósodott el az ország!
gazdaság normálisan működjön. Most sokan mutogatnak a Lajtán túli térségre, vagy a Balkánra
(Ezt mondja pl. Pogátsa Zoltán közgazdász, vagy Csath Mag- (Görögország!), az ottani megszorításokat állítsák elénk követendő
dolna professzor asszony is.) példaként. Csakhogy ott a „túltápláltság” emésztési zavaraival küsz-
A mostani bérszínvonal az 1978. évinek felel meg! ködik a gazdaság, míg nálunk az „alultápláltság” zavaraival.
A bérfelzárkóztatás (pontosabban: bér visszazárkóztatás) nem Pl. nálunk a bérekbe nincs beépítve a lakáshoz jutás költsége (a
szociálpolitikai kérdés valójában, hanem közgazdasági, gazdaságpo- lakáscélú hiteltörlesztés költsége).
litikai kérdés. Be kell építeni, és megoldódott automatikusan a devizahitel
Vissza kell terelni a gazdaságot az 1998-2004 közötti fenntart- mizéria!
ható fejlődés útjára. Gazdag László
Áron nagy pénzzavarba került! – feltétlenül szüksége van két pengőre. Jobb nem jut eszébe, elmegy Kohnhoz, hogy kölcsönkérjen. Kohn figyelmesen végighallgatja
Áron mondandóját, majd így szól: – Figyelj Áron, adok neked két pengőt. Zálogba itt hagyod a fejszédet, és tavasszal visszaadsz négy pengőt. – Jó lesz így?
Áron is töpreng kicsit, majd rááll az üzletre. Fogja a két pengőt, odaadja Kohnnak a fejszéjét, és indul haza. Kohn ekkor utánaszól:
– Figyelj csak, Áron! – gondolkodtam. Zegernye telünk lesz, a tavasz is keservesnek ígérkezik, rossz lesz a termés. Nem fogsz tudni visszaadni egyben négy pengőt. Adj
vissza most kettőt, és tavasszal így csak kettőt kell adjál, jobban jársz! Áron meghányja-veti a dolgot, és úgy ítéli meg, Kohn-ak igaza van. Visszaadja neki a kapott két pengőt
és elindul. Hazafelé kicsit még töpreng magában: - Hm? Pénzem nincs! Lett két pengő adósságom! S a fejszém is oda...! és mégis minden stimmel!!!
EZ A KOHN ADOTT KÖLCSÖNT MAGYARORSZÁGNAK IS?
A FENÉT, MOST IMF A NEVE!

42 JÓ HA FIGYELÜNK!
 GAZDASÁGI ÖNGYILKOSSÁG
A magyar lakosság és a magyarországi vállalkozások tűrőképességük határára jutottak
Paul Krugman
Ezzel a címmel jelent meg a héten Paul Krugman Nobel-díjas közgaz-
dász írása a The New York Timesban. A szerző felidézi a The Times
című brit lap hét végi számának cikkét arról az öngyilkossági hullám-
ról, amely végigsöpört a pénzügyi nehézségekkel küszködő orszá-
gokon. Elsősorban a kis- és középvállalkozások középkorú vezetői
dobják be sorra a törülközőt, miután több nemzedéken át virágzó vál-
lalkozásaik a csőd szélére kerültek. A válságot még nagy nehezen túlél-
ték, de az azt követő megszorítások megadták nekik a kegyelemdöfést.
Krugman úgy véli, ha ezt a politikát erőltetik az Európai Unió vezetői,
akkor az egész kontinenst gazdasági öngyilkosságra ítélik.
A takarékosság persze jogos követelmény azokkal az országok-
kal szemben, amelyek túlköltekezés miatt jutottak a tönk szélére, de
az unió vezetése, a németekkel az élen, ezt most mindenre alkalmas,
általános orvosságként adja elő. Krugman a spanyol példát hozza fel
a helyzet szemléltetésére. Spanyolország ugyanis 2007-ben, vagyis a
válság előtt még a németeknél is stabilabb lábakon állt költségvetési-
leg, hiszen a hazai össztermék (GDP) csaknem két százalékát kitevő
többletet tudott felmutatni a GDP alig 27 százalékának megfelelő
adósság mellett. A spanyol gazdaság stabilitását azonban aláásták a
német bankok azzal, hogy hatalmas kölcsönökkel iszonyatos ingatlan-
buborékot hoztak létre. Ennek a lufinak a kidurranása aztán törvény-
szerűen padlóra küldte a spanyolokat. A madridi költségvetési prob-
lémák tehát a gazdasági depresszió következményei és nem az oko-
zói. Ennek ellenére a németek ugyanolyan receptet szorgalmaznak a
spanyolok gondjaira, mint a görögökére: további megszorításokat. Ez
őrültség! – hangsúlyozza Krugman, aki szerint pont a fordítottját kel-
lene tenni. Vagyis enyhíteni a megszorításokon, nem fokozni azokat,
mert akkor is még hosszú éveket venne igénybe a kilábalás a perifériá-
kon, de legalább lenne esély rá – írja a Nobel-díjas közgazdász.
Az európai politikai elit jelenleg ahhoz a középkori orvoshoz
hasonlít, aki a legyengült betegen eret vágott a romlott vér leengedése
érdekében, és ezzel a legjobb szándék mellett is biztos halálra ítélte
a pácienst. Magyarországon a megszorítások még 2006-ban, vagyis a
válság előtt elkezdődtek, és a konzervatív kormány már két éve küzd
a vérző sebek elkötésével. Az érvágások végleges elvarrása azonban
olyan szerkezetváltást igényel a gazdaságban, ami valószínűleg el fog
tartani az évtized végéig. Az országot viszont addig is finanszírozni
kell, vagyis a szervezetbe friss vért kell juttatni ahhoz, hogy ezt az
átmeneti időszakot túlélje. Mivel az Európai Unió az összes gazdasági
nyavalya megoldására további megszorításokat írt fel gyógyírként,
amint az a márciusban aláírt, költségvetési szigorítást tartalmazó pak-
tumból is kiderült, a magyar kormányra hatalmas külső nyomás nehe-
zedik a nadrágszíj újabb meghúzása érdekében. Olcsóbb hitelekhez a
Nemzetközi Valutaalaptól és a piacokon ugyanis csak úgy juthat, ha
megegyezik az EU-val a követendő gazdaságpolitikáról.
A gond csak az, hogy a magyar lakosság és a magyarországi vál-
lalkozások tűrőképességük határára jutottak. Nem tudnak elviselni
további megszorításokat, és ami még ennél is rosszabb, egy újabb
nadrágszíjhúzással a magyar gazdaságot megfosztanánk a kilábalás
esélyétől is. Nincs más választása tehát a kormányzatnak, mint a
megállapodás az unióval egy olyan hosszú távú takarékossági prog-
ramról, amely már lehetővé teszi az újabb és olcsóbb hitelek felvé-
telét, de még nem öli meg a hazai foglalkoztatottak kétharmadának
munkát adó kis- és középvállalkozásokat. Utána már csak tartani kell
magunkat az alkuhoz, ami szintén nem lesz elhanyagolható kihívás.
Szalontay Mihály

A PÉNZVILÁG ELPUSZTÍT BENNÜNKET, MAJD MAGÁT

Az olasz kormány korábbi pénzügyminisztere a pénzvilág hatalma elleni, egész Európára kiterjedő tüntetések
veszélyére hívta fel a figyelmet. „Az emberek felfogták, hogy sorsuk nem függhet jegybankelnököktől, akik a poli-
tikát alakítják. Felfogták, hogy ez a rendszer nem maradhat tovább fenn, hogy a pénzvilág előbb bennünket pusztít
el, azután saját magát” – fogalmazott Giulio Tremonti a Corriere della Sera hétfői számában.
Az egykori miniszter emlékeztetett: ő már kezdettől fogva állította, hogy el kell választani a bankok produktív
tevékenységét a spekulációtól, hogy be kell tiltani a derivátumokat, és be kell vezetni az eurokötvényeket. „Ezeket
mind leírtam a könyvemben, s most Francois Hollande (francia elnökjelölt) és a német szociáldemokraták prog-
ramjában látom őket viszont” – nyilatkozta Tremonti.
A politikus, aki a tavaly novemberben megbukott Berlusconi-kormányban irányította a pénzügyi tárcát, élesen
bírálta az Itáliát az adósságválságból kivezetni próbáló Monti-kormány szigorú takarékossági politikáját. Szerinte
ugyanis ez a politika óhatatlanul a társadalmi feszültségek növekedéséhez fog vezetni. A kormány takarékossági
csomagterve nem kiegyensúlyozott, mert alapját az adók és a járulékok emelése képezi, ezek viszont az alacsony
jövedelmű rétegeket sújtják elsősorban – érvelt Tremonti.

JÓ HA FIGYELÜNK! 43
 GAZDÁLKODJ OKOSAN!
Példaértékű a magyar önfenntartó falu
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rozsály már a rendszerváltás után NEM KÉRNEK A KÜLSŐSÖKBŐL!
az önfenntartás útjára lépett: mindent maga termel és maga állít elő. A A fő elv: ha csak lehet, külsős vállalkozó ne jöjjön Rozsályra, min-
nyolcszáz lelkes falu a Start munkaprogram mintatelepülése lett. dent önerőből akarnak megoldani. Ahhoz, hogy a gyümölcsöst be
A Start munkaprogram elsőként a fehérgyarmati kistérségben tudják keríteni, betonoszlopot vásároltak. Ez adta az ötletet, hogy
indult el. Az ország 525 települését érintő projekt előkészületei első- létesítsenek betonüzemet is. Betonoszlopot már eladásra is gyárta-
ként a fehérgyarmati térség negyvenhat településén kezdődtek el. A nak, emellett térkövet is öntenek.
román és az ukrán határ közelében lévő Rozsály a program éllovasa. A polgármester elmesélte, hogy meghívták egyszer egy konferen-
ciára, ahol a japán fűzről volt szó. Ő felállt, és elmagyarázta, hogy van
A FÖLD ALAP annál egy sokkal jobb megoldás: az almafa, a meggyfa és a körtefa.
A rozsályi modell már a BBC érdeklődését is felkeltette, akik nemrég Azt is minden évben lemetszik, de még gyümölcsöt is terem, amiből
forgattak a településen. A rozsályi minta lényege, hogy egy település lekvárt, vagy pálinkát is lehet készíteni.
az alapvető élelmiszerigényét maga termeli, a fűtéshez szükséges hőt Az önkormányzatnak van hetven darab sertése, amiket a saját
is maga állítja elő úgy, hogy közben a külvilágot kizárja és csak helyi tulajdonú vágóhídon dolgoznak fel. A környező települések közül
vállalkozókat foglalkoztat. csak Rozsályon van vágóhíd. A legközelebbi huszonhat kilométerre,
Fehérgyarmaton található.
– Van saját földünk, traktorunk, traktorosunk, sertésünk. A sertés
trágyát ad, ami a földbe kerülve visszaadja a talaj erejét. A sertésből
ebéd készül, amit a gyerekeink esznek meg. A felesleget megeszik a
sertések, amiket a saját vágóhidunkon vágunk le. Minden minden-
nel összefügg, és az egésznek az alapja a saját föld. Ha valami hiány-
zik a láncból, akkor külsőst kell igénybe venni. Minél több külsőst
veszünk igénybe, annál kiszolgáltatottabbak leszünk – foglalja össze
a rozsályi önfenntartás lényegét a polgármester.
Az önkormányzati konyhán naponta négyszáz adagot főznek,
amit főleg az iskolások fogyasztanak el. Az iskolába 243 gyermek jár,
közülük 85 rozsályi, a többiek a környező településekről járnak be.
Ők naponta háromszor ingyen étkeznek. A sertéseket nem csak a
közétkeztetésben hasznosítják. A rozsályiaknak lehetőségük van ked-
Kenyérsütés Rozsályon vezményes áron sertést vásárolni. A vételár felét kell előre befizetni, a
többit ráér később. Viszont amíg valaki nem fizette ki a tartozását, az
Amikor Rozsályon 1992-ben felbomlott a Rákóczi Mgtsz, a képvi- önkormányzat által nyújtott egyéb lehetőségeket nem veheti igénybe.
selő-testület úgy döntött, nem minden földet ad magánkézbe. Nyolc- Ilyen például téli időszakban a kedvezményes tűzifa is. Volt olyan év,
vanöt hektár föld önkormányzati tulajdonban maradt. Egy évvel később hogy az önkormányzat 3500 mázsa tűzifát adott kedvezményes áron a
az önkormányzat létrehozta a Rozsály Községért Jóléti Szolgálat Helyi rozsályiaknak. Mivel a jogszabály megengedi az önkormányzatoknak,
Alapítványt, amely az önkormányzati föld egy részének bérlője. hogy a lakásfenntartási támogatást természetben adják, így Rozsályon
– Az önellátás Rozsá- sok család ezt ebben a formában kapja meg. Ennek köszönhetően a
lyon úgy indult, hogy elő- településen szinte megszűntek az illegális fakivágások.
ször felmértük a szükség-
letet, mennyit kell termel- SZABADULNI A GÁZ FOGSÁGÁBÓL
nünk az önkormányzati A nyolcszáz lelkes Rozsályon a közművesítés minden portán meg-
földeken, mennyi zöld- oldott. Víz, gáz, telefon, szennyvízhálózat, internet, kábeltévé, kinek
ségre, húsra van szüksége mit enged a pénztárcája. Még helyi tévé is működik, amit a környező
a konyhánknak – mondja tizenkét településen lehet fogni. A képújságon főleg közérdekű
Sztolyka Zoltán, aki 2006 információk, üzleti hirdetések láthatóak. Ha Mariska néni kifizet
őszétől polgármester havonta háromezer forintot, képújságon hirdetheti a terményét.
Rozsályon. - A gázt a kilencvenes évek végén mindenhová bekötötték, de a
– Mindent, ami kell, lelkesedés gyorsan alábbhagyott, mert rájöttünk, hogy a gáz jóval
megtermeljük magunk- drágább, mint a tűzifával való fűtés. A cigánysoron nincs is olyan, aki
nak. A földműveléshez gázzal fűtene – mondja a polgármester.
szükséges eszközpark Az önkormányzat intézményeiben is hamarosan áttérnek a helyi
Szakály Zoltán, polgármester megvan: van öt darab tüzelésre. Elsőként az általános iskolában, ahová már be is szerelték
MTZ típusú traktorunk, a venyigekazánokat. Már csak a kémény hiányzik, amit a hétvégén
egy kombájnunk, egy teherautónk. Az MTZ-hez azért ragaszko- szállítanak Ausztriából.
dunk, mert azokat meg tudjuk szerelni a műhelyben, nem kell - Két éve vettünk egy venyigebálázót, idén pedig pályáztunk még
fizetni az alkatrészekért – mutat körbe a műhelyben, ahol az eszter- egyre. Szeretnénk teljesen átalakítani a fűtési rendszerünket. Jelen-
gapadon két munkás dolgozik. Baltákat készítenek favágáshoz. Az leg tízezer bálánk van, ami másfél évig biztosítja az intézményeink
önkormányzati földeken főleg takarmányt termesztenek. Kukoricát, fűtését. Ha kész lesz az iskola kéménye, le is vágom a gázvezetéket
napraforgót, zabot és árpát. Van még két hektár gyümölcsös, főleg – mondja a polgármester, akitől megtudjuk, az iskola gázszámlája
alma- és meggyfákkal, amelyek termését a közétkeztetés hasznosítja. a téli időszakban havonta másfél millió forint, így éves szinten öt-

44 JÓ HA FIGYELÜNK!
nyolc millió forintot lehet megtakarítani a kazánfűtéssel. Az iskola
után a polgármesteri hivatal következik.
SZOCIÁLIS BOLTHÁLÓZAT
A szociális boltot is az alapítvány működteti, nonprofit jelleggel,
így az árucikkekhez a szokásosnál jóval kedvezőbben lehet hozzá-
jutni. A helyi őstermelők behozhatják terményeiket, polcpénzt vagy
egyéb költséget nem kell fizetniük, csak a permetezési naplót kell
bemutatniuk. Nemcsak rozsályiak, hanem a környező települések
őstermelői is élnek ezzel a lehetőséggel.
A kiskertekben megtermelt zöldségek az üzlet közepén, kis faládák-
ban sorakoznak. Mindegyik ládán ott a termelő neve, címe, így a vásárló
tudja, kitől veszi a káposztát, paprikát, paradicsomot. Lehet még terme-
lői mézet kapni és hamarosan majd lekvárt is. A bolttal mindenki jól jár. A
termelő is, mert egy kis jövedelemforráshoz jut, a vásárló is, mert olcsób-
ban kapja meg a terményeket, és az a hat közmunkás is, akik korábban a
kereskedelemben dolgoztak, de munkanélkülivé váltak.
A polgármester édesapja, Sztojka Gábor az önkormányzati ura-
Munkában a lovak
dalmat vezeti. A kilencvenes években a földosztási bizottság elnöke
volt, így nagyrészt neki és az akkori polgármesternek, Ignácz Zol-
tánnak köszönhető, hogy az önkormányzat nem adta el az összes
földjét. Sztojka Gábortól megtudjuk, a foglalkoztatást Rozsályon
úgy próbálják megszervezni, hogy ahol lehet, a gépeket kiiktatják a
munkafolyamatból. A traktor üzemanyagot fogyaszt, a ló nem. Ezért
a fát lovasfogat hordja be a gazdaságba. Az önkormányzatnak tizen-
hat pónilova van. A gyerekek nagy örömére a pónilovakon a torna-
órák során lovagolni is lehet.
ÉRTÉKTEREMTŐ KÖZMUNKA
Rozsályon kilencvenen kapnak segélyt, közülük hatvanöten dolgoz-
nak közmunkában. Az önkormányzatnak százhúsz állandó alkalma-
zottja van. Az önkormányzati gazdaságból reggelente negyvennyolc
közmunkás indul dolgozni. A polgármester szerint az “Út a munká-
hoz” program nagyon pazarló volt, mert amit két ember el tudott
végezni, arra bejelentettek nyolcat, így a pénzt a közös kalapból vet-
ték ki, és annak adták oda, aki nem csinált semmit.
– Volt, amikor vitáznom kellett a munkaügyi kirendeltséggel,
mert nem szemétszedő munkást kértem, hanem lovászt vagy kom-
bájnost. Szerencsére most ez változott, és végre az értékteremtő
munkára adják a pénzt. Nálam hatvan ember termelőmunkát végez.
Fát vág, javít, arat, vet, báláz. A polgármester elárulja, hogy Pintér
Sándor belügyminiszter és Papp Károly, a Belügyminisztérium köz-
foglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára többször is kikérték a
véleményét a közmunkaprogramokkal kapcsolatban.
– Azok ott ketten hetvennyolcezer bruttót keresnek, ők pedig
ötvenhétezret. Mind a négyen nyolc órát dolgoznak naponta –
mutat a lovas szekérre, ahonnan épp a fát pakolják le.
JÓ HA FIGYELÜNK!
A polgármester úgy látja, a kormány rosszul kommunikálta a köz-
munkaprogramot, mert nem mondták el, hogy a nagyobb bért min-
denki megkaphatja, akinek szakiskolai végzettsége van. Úgy véli, ha
valaki tizennyolc éves koráig nem képes az állam pénzén kitanulni
egy szakmát, akkor nem is érdemel több pénzt.
ÖNELLÁTÁSHOZ KELL A SAJÁT FÖLD
A szomszédos települések önkormányzatai nem rendelkeznek saját
földdel. Ha krumpli kell, beülnek az autóba, és Fehérgyarmaton
vesznek meg mindent. De az önellátás nem működik mindenhol.
– Azok a falvak, amelyeknek csak annyi földje van, amennyi a teme-
Közös lekvárfőzés
tőben, azok nem tudják majd ezt a programot megvalósítani. Ha van
föld, és az önkormányzat termelni kezd, a legfontosabb, hogy fel-
készüljön, mert ezzel érdeket fog sérteni. Ha a konyhára eddig Kiss
Pista szállította a húst, akkor az ő érdeke fog sérülni. Minél nagyobb
egy város, annál komolyabb érdekek sérülhetnek. Nem egyszerű
játék ez – figyelmeztet Sztolyka Zoltán.
A szomszédos Gacsály most nagyon nehéz anyagi helyzetbe
került. Az általános iskolában elzárták a gázt, mert az önkormányzat
nem tudta kiegyenlíteni a számlát. Ez az a bizonyos kiszolgáltatott-
ság, amit Rozsály mindenképpen szeretne elkerülni. A gacsályi idő-
seknek Rozsályon főztek ebédet, az önkormányzat cserébe bontott
téglát kapott. Itt jól működik a cserekereskedelem.
– Ha én lennék a miniszterelnök, nem foglalkoznék a leminősíté-
sekkel – térünk át a gazdasági kérdésekre. – Azt mondanám, nem baj,
minősítsetek le, és egyétek meg az értékpapírokat, mert mi mostan-
tól fogva gabonát, húst nem fogunk vinni nektek. Magyarországnak
hatalmas föld- és vízvagyona van, ami az elkövetkező időkben nagyon
fel fog értékelődni. Ha a hitelminősítők annyira lehúznak minket,
hogy Magyarországra senki nem akar befektetni, akkor is biztosítani
kell, hogy a földeken ne álljon le a termelés. Üzemanyag-tartalékot
kell felhalmozni, hogy a gépek tudjanak termelni. Ha nem sikerül,
nincs mese, be kell fogni a lovat, az ökröt. Ha évszázadokon át műkö-
dött, most miért ne menne? – tárja szét a kezeit Sztolyka Zoltán.
Rozsálynak nincsenek nagyra törő tervei. Azért egy befektetői
csoport most négymilliárdot szeretne rideg állattartásra beruházni.
Tervezik őshonos magyar halfajták tenyésztését is. A jövőben sze-
retnénk tyúkokat is tartani, hogy a tojást is maguk állíthassák elő.
Panyolával létrehoztak egy szociális szövetkezetet. Azokat a termé-
keket, elsősorban lekvárt, pálinkát, szörpöt, amelyeket Szatmárban
állítanak elő, egységes csomagolási formában értékesítenék. Ez lesz
a Szatmári Ízek Háza, amely beruházásra harminchárom millió
forintot nyertek. A két diplomás polgármester azt tartja a legfonto-
sabbnak, hogy amit eddig elért, azt fent tudja tartani. Ahogy fogal-
maztak, az örökséget nehezebben megtartani, mint megkapni.
Forrás: helyipiac.hu, demokrata.hu
45
 HÁLA ISTENNEK, NEM A MIÉP KAMPÁNYÁT
CSINÁLTA
Kevés szóviccel, mégis izgalmasan beszélt
Geszti Péter az önimázsépítésről, a fekete
lyukról, a fikázókról, a magyar labdarúgásról,
az SZDSZ-ről és a flow-ról a Corvinuson. Ez
volt az Antall József Tudásközponton belül
Forum Corvinum néven működő egyete-
mista közösség előadássorozatának nyitó-
előadása.
Az előzetes regisztráció után, 17.58-kor
körülbelül négyszázan várták karszalag-
ban, hogy bemehessenek az előadóba. A
fesztiválhangulatra a megjelent negyvenes
asszonyok egyike – talán rajongóként, talán
a Sikert szomjazva érkezett – a „Gyere, fogd
meg a kezem, el ne veszítsük egymást!”
mondattal erősített rá.
A rendszerváltás utáni első miniszter-
elnök fia, Antall Péter rövid felkonferálása
alatt elárulta, hogy többen jelentünk meg,
mint a visegrádi négyek államfői konferen-
ciáján, eljátszva a gondolattal, hogy Geszti
Péternek vannak-e politikai ambíciói. „No
way!” – szúrta közbe a rendszerváltó rapper.
Hagyjuk a szexet az elején
Geszti nem kisebb kérdéssel nyitott, mint
hogy mi az élet értelme, és öt-hat embert
meg is kérdezett, mire valaki eltalálta, hogy
az elvárt válasz: boldognak lenni. Ő maga
még fiatalon olvasta valahol – miután gye-
rekszínészként megunta az életét – hogy
„Találd ki, hogy mit akarsz csinálni, és keress
valakit, aki fizet érte”. Majd rájött, hogy ezt
úgy érheti el, ha slágereket csinál, azaz olyan
dolgokat, amik hatással vannak tömegekre,
legyen szó akár a Magyarországról, akár egy
reklámkampányról, akár a Nemzeti Vágtá-
ról.
Tehát már akkor az akart lenni, aki majd
az akar lenni, aki akkor volt, amikor az akart
lenni, aki most.
Mozart, Jobs, mindegy, ha nem tud érté-
kesíteni
Csak azzal szabad foglalkozni, ami brutáli-
san érdekel, különben nem fog menni, szö-
gezte le a filozófiáját saját bevallása szerint
valamiféle taoizmusra és a flow-élményre
építő Geszti, aki szerint a személyes márka
legfontosabb eleme a transzferálható siker.
(Az utóbbi tíz évben barátai minden vál-
lalkozásáról le akarták beszélni a bukástól
féltve, és három évig Vágtázott iszonyatos
ellenszélben, sokszor mosóporügynöknek
érezve magát, miközben az összes kistérség
vezetőjét személyesen fel kellett keresnie,
mire beindult a projekt, de ő vallja, hogy
a sikeres ember is sokszor elbukik, csak
eggyel többször áll fel.)
46
Amikor 2002-ben elvállalta, hogy felépíti
egy párt kampányát, nagyot kockáztatott: a
szavazatok jelentős részét feldolgozták már,
de a párt még mindig nem érte el az ötszá-
zalékos küszöböt, egyre nőtt az izgalom,
viszont amikor kiderült, hogy bejutottak
5,5 százalékkal, a siker fogalma egybeforrt a
személyi márkájával (és mi is fellélegeztünk,
hogy ezek szerint nem a MIÉP kampányát
csinálta.)
Bár precíz, felkészült és elsősorban hatás-
vadász előadás volt, Geszti mégis többször
keveredett ellentmondásba önmagával, ami-
kor a személyes márkáról beszélt. Először
azt állította, hogy Dés Lászlótól azt tanulta,
hogy minden, amit csinál, tanúbizonyságot
tesz róla, és a személyi márka ezek összes-
ségéből áll, később azt mondta, hogy „nem
az a fontos, amit mások mondanak rólam,
hanem az, amit én állítok”, végül bevallotta,
hogy hiába határolódik el a korabeli hajától,
a mai napig a Rapülőkkel azonosítják, meg-
ragadt a launch-pillanatban.
Én vagyok a magyar szójátékvírus
Amikor a Rapülők után Geszti felkérést
kapott a Dzsungel könyve musical dalszö-
vegeinek megírására, azt úgy interpretálta,
hogy a márkája „kapott egy stichet, kicsit
komolyabb lett”. A felnőttebb irányba hala-
dás és a totális verbális kommunikációtól
való távolodás érdekében létrehozta az
utóbbi szempontból nézve szerencsétlen
nevű Jazz+Az-t, majd a személyes márkáját
minden addiginál jobban megnyitotta az
Arc kiállítással, hogy megmutassa, hogy a
vizualitás globális nyelvét is beszéli. (Abból,
hogy a nonverbális kommunikációból eről-
tetett mosollyal kibontakozva egy 2000-ben
publikált indexes karikatúrát is felemlege-
tett, arra lehet következtetni, hogy ez nem
jött neki össze maradéktalanul.)
Igen, de nem
A személyes brandet Geszti úgy fogja fel,
hogy ő maga a cég. Arra az eldöntendő kér-
désre, hogy kényszer-e a megújulás vagy
inkább szándék, a reklámszakember úgy
felelt, hogy igen, de nem. A kreativitást fur-
csa energiaként értelmezi, amivel rávehe-
tők az emberek, hogy működjenek együtt
abban, hogy létrehozzanak valamit. Fon-
tosnak tartja, hogy amit megvalósít, abban
„kvalitás és minőség” legyen. A Gringo
Sztárról külön nem beszélt, csak annyit
mondott, hogy „Nemsokára kijön a CD,
vegyétek meg! :-)”, de azt így, szmájlival.
A nyomulás nála sosem pejoratív, önpre-
zentációként éli meg, és szerves része a
Geszti- féle 4 ciónak, a KIKI-nek (kooperá-
ció, integráció, kommunikáció, innováció).
Bevallotta, hogy jobb pillanataiban rengeteg
gyengébb ötletet adott el egy jó prezentáci-
óval. A „Stay hungry, stay foolish”-t frappán-
san/fájdalmasan „Legyen benned létvágy”-
ra fordította.
Ahhoz, hogy versenyképes maradjon,
alapszabálya, hogy megbízható maradjon
(„Már nem a magánéletemre gondolok”),
illetve gondosan megszűri, hogy kikkel
dolgozik együtt. Kreativitáselmélete szerint
1+1 az nem mindig 2, hanem lehet végtelen
is, ha a megfelelő emberek állnak össze.
Úgy is lehetne Budapestet hívni, hogy
Stresszbourg
Az előadás során Geszti összehasonlította az
amerikai és a magyar morált. Míg az USA-
ban támogatják a kreativitást, addig Magyar-
országon félnek a másságtól. A kozmopolita
nyugatias gondolkodás előli elzárkózó ten-
denciát az ezredforduló óta érzi igazán. Az a
meglátása, hogy a magyar foci is azért vergő-
dik annak ellenére, hogy az U20-as váloga-
tottak Európa élmezőnyébe tartoznak, mert
a jobb játékosokra rászólnak, hogy fussanak
lassabban; a nagyvállalatoknál is elnyomják
az egyéniségeket. Az X-Faktor zsűritagja
– megtalálva az aranylemez-középutat –
magát lelkiekben és kulturálisan magyarnak,
munkájában amerikai stílusúnak vallja.
Geszti szerint nem az űrben, hanem a
Földön kell keresni a fekete lyukat, hiszen
Magyarország az, vagyis inkább egy bal-
oldal-jobboldal megosztottságú kulturális
kátyú, ahol az embereket csak a rossz hírek
érdeklik, és ahol úgy látja – saját tapaszta-
lataival alátámasztva –, hogy nem számít,
JÓ HA FIGYELÜNK!

mennyi sikert ér el az ember, egy idő után
már csak
fikázzák, főleg a névtelen kommentelők.
„Fikázni könnyű, alkotni nehéz” – vála-
szolt a fanyalgóknak Péter, akinek célja,
hogy olyan kulturális termékeket hozzon
létre, amik eltartják magukat („El is maradt
idén az Arc”).
Mesélj mindennap a gyerekednek, hogy
meg tudja különböztetni a jót a rossztól
Amikor elért a Maslow-piramis tetejére,
belépett a megváltó korszakba, vagyis öniga-
zolásra vágyott, és non-profitjellegű vállal-
kozást akart csinálni. A mai napig érdekli,
hogy a kommunikációt hogyan lehet úgy
alakítani, hogy a kicsit beteg társadalomnak
segíthessen a dolgokat feldolgozni, és ehhez
kapcsolódik a hátrányos helyzetűek problé-
máival való foglalkozás vagy a nevelés.
Az előadás végi kérdésekre Geszti
elárulta, hogy ha valakinek van is jó ötlete,
két-három évig ne csináljon semmit, annyira
„lepusztultak a szakmák, a tolerancia, a
gazdasági krém”, de társakat addig is érde-
mes keresni, akárcsak inspirációt, ami neki
régen a szépirodalom és a komolyzene volt,
manapság pedig az emberek és a lányai.
„Mert az élet megy tovább.”
És gyönyörű lett volna, ha ilyen szép
véget ér az egész, de az élet tényleg megy
tovább, mert az utolsó kérdés lehetőségét
egy harminc körüli férfi kapta, aki elmondta,
hogy nem közgázos, de odafigyelt, és
közölte, hogy ha Gesztinek reklámra lenne
szüksége, nézze meg a www.keresztesjanos.
hu-t. „Igaza van!” – kiáltott fel Geszti Péter.
Forrás: Herceg Márk – Index
JÓ HA FIGYELÜNK!
NE NO DRINKÓJJÁ’!
NE NÓ SZMÓKOJJÁ’!
NE GONDÓKOZZÁ’!
– avagy Maga a gyakorló hazaárulás –
Néhány gondolat a „jó kormányzás”-ról és annak szükségességéről, valamint arról, hogy ki
mit ért „jó kormányzás” alatt
A Hír Tv Lapzárta című műsorában hangzott el egy mondat, ami megütötte a fülemet,
s ami mellett nem meheteünk el szó nélkül, mert jelzésértékű figyelmeztetés a jelenre és a
várható, nem túl rózsás képet festő jövőre vonatkozóan. A nép egyszerű gyermekei által csak
Libajnainak aposztrofált egykori miniszterelnök írásából származik ez a mondat. A teljes írás
itt olvasható: http://hazaeshaladas.blog.hu/2012/01/09/koztarsasag_kiegyezes_kilabalas
Ajánlom mindenki figyelmébe!
No, mármost igazán nem is az a problémám ezzel az eszmefuttatással, ami már-már álta-
lános jelenségnek mutatkozik a hazai politikai életben, nevezetesen, hogy amint felálltam
(vagy felállítottak) a székből máris tudom, mit hogyan kellene (kellett volna) csinálni, hogy
jól menjenek a dolgok (csak hát ugye meg vót kötve a kezem). Nem! Még az is elmegy sok
szódával, hogy most aztán a kellő pillanatban, a kellő szponzorral, valamint médiahátszéllel
felvértezve és megtámogatva holmi kavics módjára bedobom a közbeszéd tematizációs tavá-
nak állóvizébe, fodrozódásával hadd keltsen zavaró hullámokat. Bassza szellő. (Ez egyébként
halmozott képzavar volt, viszont kellően szemléletes.)
De arra már csak fel kell hívni a figyelmet, hogy itt bizony a gyakorló hazaárulás az, ami
megképződik. Nem győzöm kellő mértékben hangsúlyozni, hogy az a fajta idegenszívűség,
szolgalelkűség, amely ebben az írásban megnyilvánul, egészen elképesztő. De az is bizonyos,
hogy ezt az embert még véletlenül sem szabad még egyszer a hatalom közelébe engedni. Saj-
nálatos módon a jelenleg regnáló politikai osztályunkról is – oldaltól függetlenül – hasonló
kép tárulkozik elénk.
Mielőtt az ominózus mondatra rátérnénk, szemezgessünk kicsinység a teljesség igénye
nélkül „nem értettünk hozzá” uraság írásából:
Köztársaság, kiegyezés, kilábalás – Vízkeresztkor Magyarországról
Igen, már a címmel gondok vannak! Tudom, hogy túl egyszerű lenne párhuzamot vonni
az azóta már nem is olyan egyértelműen vívmányként kezelt Deák Ferenc-i hagyatékkal,
az 1867-es kiegyezéssel, mégis muszáj megtennem. Azt szokták mondani, hogy Mátyás, az
igazságos óta nem igazán sikerül magunkra találni. (Nem hagyják.) Ez kétségtelenül igaz,
ezzel együtt azt gondolom, hogy az alárendeltségben gyökerező „jut is marad is” típusú
megalázkodás, mint egy ország számára kizárólagosan alkalmazandó és alkalmazható
életbenmaradási stratégia jelzésértékű pillanatának tekinthetjük az 1867-es kiegyezést,
melynek méltó folytatója a libatenyésztőket megalázóba leküldő egykori miniszterelnök is.
Nagyhatalom nélkül itt még lélegzetet venni sem lehet! De hogy nem szabad, abban egészen
biztosak lehetünk!
Mielőtt még valaki félreértene, távol álljon tőlem, hogy bármiféle verdiktet mondjak
Deák Ferenc fő műve felett, bár a magam részéről egymondatos sajtótörvényét (Hazudni
már pedig nem szabad!) nagyobb vívmánynak tartom, mint a kiegyezést. Természetesen
utólag könnyű okosnak lenni, de azt azért elmondhatjuk, hogy a történelem további esemé-
nyei számtalanszor bizonyították, hogy a diplomácia címszó alatti sumákolás, szőnyeg alá
söprés, a tulajdonképpen senki számára sem kielégítő fél-, vagy kétharmados megoldások,
amikor pont a lényeget jelentő másik fél, vagy az a bizonyos egyharmad hiányzik a kénysze-
rűségből megkötött kompromisszumok vagy ki tudja mik okán, sokkal több kárt okoztak,
mintha azonnal vágnánk.
A bajom ezzel az egésszel igazából ott van, hogy már-már az automatizmus határát súrolva
adagolják be a jó népnek, hogy másként nem lehet, ez és csak is ez az életbenmaradás egyet-
len záloga. Holott láttunk példát rá, hogy ez tényszerűen nem igaz. Rögtön az elején ráijesz-
tenek az emberekre a kezdeti nehézségekkel (egekbe szökő valutaárfolyamok stb.), az elké-
nyelmesedett, elpuhult fogyasztói társadalom pedig nem akar tovább szenvedni, szenvedett
éppen eleget, most már inkább jól élne, még akkor is, ha ez másként nem megy csak hite-
lekből. A fiatalabb nemzedékeket nem tanították meg NEM-et mondani. Aki meg még tud
NEM-et mondani, azt le akarják szoktatni róla. Mindenkit el kell adósítani, mindenkinek
a rendszer tagjává kell válnia! Olyan nincs és nem is lehet, hogy valaki ne függjön a rend-
>>
47
szertől a pénzen keresztül! Ha nincs tartozásod, majd csinál neked
az állam, újabb adók formájában! Elveszik tőled először a pénzedet,
aztán a maradék vagyonodat is!
Félnek. Nemcsak attól, hogy hirtelen és ezért azonnali, váratlan
lépések történnek, s erre nincsenek felkészülve, hanem inkább azért,
mert olyan váratlan lépések születnek, amik nem passzolnak bele a
dogmatikus, tehát megkérdőjelezhetetlen rend forgatókönyvébe.
Nem européer, nem EU-komfor, nem EU-kompatibilis, azaz nem
csereszabatos az uralkodó mammonita mainstream megoldásaival,
de ami legnagyobb bűnük, s ezért megbocsáthatatlan, káros hatást
gyakorolnak a protimaximalizálásra.
Félnek. Félnek attól, hogy ez az ország és ez a nép újra magára
találhat és újra naggyá lehet. Talán ez a legnagyobb veszély, és ők ezt
megéreztek.
Ha lassan is, de azért változnak a dolgok. A Jobbik „személyében”
ma már parlamenti szinten is megszólaltak olyan hangok, amelyek
a rendszer odahagyásáról és ennek feltétlen szükségességéről, vala-
mint az adósság újratárgyalásáról is beszélnek. Néhány éve, mond-
juk az előző országgyűlés idején ez még elképzelhetetlen lett volna.
Még az is előfordulhat, hogy nem kell sok időnek eltelni ahhoz, hogy
végre törvény rendelkezzen a parlamentben és a közhivatalokban
helyet foglaló kettős- vagy többes állampolgárok nép által történő
megismerhetőségéről. Aztán pedig a hatalomból történő kiebruda-
lásukról. Hamar munka ritkán jó, de azért legyünk bizakodóak!
Jöjjenek akkor a részletek:
A jó kormányzás, a mindenkori kormányok sikere vagy kudarca,
történelmi távlatban az általuk vezetett társadalom céljaihoz való köze-
lítésben vagy az azoktól való távolodásban vizsgálható. Kelet-Közép-
Európában a rendszerváltás óta eltelt huszonkét évben az alapvető célok
nem változtak. A kommunizmus bukásakor társadalmaink döntő több-
séggel három alapvető vágyat fogalmaztak meg:
1) Demokratikus jogállamban akarunk élni, amelyben a hatalom
gyakorlását alkotmány szabályozza, intézményi fékek és ellensúlyok
felügyelik, a jog az egyént és a kisebbséget védi az önkénnyel szemben,
a civil társadalom erős, a média és az igazságszolgáltatás független és a
politikai verseny lehetővé teszi a rossz kormányzás korrekcióját.
2) Az egyéni jólét fokozatos és érzékelhető ütemű gyarapodását
akarjuk, amelynek egyetlen hosszú távon is működő rendszere a magán-
tulajdon szentségén alapuló, szabályozott piacgazdaság, amely biztosít-
hatja, a gyors felzárkózást Európa gazdagabb feléhez.
3) A társadalom minél nagyobb többsége részesüljön az ország gya-
rapodásából, és a társadalmi kohézió, a mobilitás és a szolidaritás erő-
södjön az ország felemelkedésével párhuzamosan.
E három cél eredőjeként egyértelmű, masszív többségi akarat volt a
régióban és hazánkban is a nyugati társadalomfejlődési modellhez való
visszatérésre. Ezen értékválasztás zálogaként pedig azt kívántuk, hogy
– sok ingázást megélt – kompországaink végleg lehorgonyozzanak az
Európai Unió és a transzatlanti szövetségi rendszer kikötőjében.
Nem tudom felfigyeltek-e valamire? Valami nagyon fontosra!
Frappánsan összeszedett, elsőre jól hangzó igények impozáns fel-
sorolása. Ugyanakkor az SZDSZ hatása le sem tagadható, ez maga
a megtestesült önzés. Figyeljük meg, mindenütt az én, az egyén,
szerepel, a közösséggel, mint olyannal, sehol nem találkozunk. Ez
azt jelenti, hogy nemzet, mint olyan sem létezik ebben a megközelí-
tésben. A Magyarország Részvénytársaság-féle mentalitás, kizárólag
a részvényesek érdekei a fontosak, mindenki meg ugye nem lehet
részvényes!
Az egyén szorul védelemre, az egyén számára fontos a jólét, és ne
az egész társadalom, csak annak minél nagyobb többsége részesül-
jön az ország anyagi gyarapodásából. Miért nem mindenki? Kimon-
dani ki lehetne, nem igaz? Legalább deklarálná, hogy mindenki! De
nem, csak minél nagyobb többsége! Ugye érezzük a különbséget?
És hol húzzuk meg a határt? Hát öreg, te már éppen nem esel bele a
minél nagyobb többségbe, neked mán nem jut a növekvő jólétből!
48
Egész biztos, hogy ezek a célok tényleg a mi céljaink? Nem lehet,
hogy csak a szánkba adják, hogy a mienk, a valóságban pedig nem?
Nehogy azt gondolja valaki, hogy szőrszálhasogató vagyok!
Nem! De itt van most már az ideje, eleget szenvedtünk amiatt, hogy
elvették, kifordították a szavaink valódi jelentéstartalmát! Adjuk
vissza azt, vegyük vissza édes anyanyelvünket, és igenis figyeljünk
oda arra, mit mond a másik, és azt értsük alatta, amit mondott! Már
pedig itt ezt mondta! Ez az ember, akár miniszterelnök volt, akár
nem, csak egy bizonyos többségért, nem mindenkiért tevékenyke-
dik, a szavaiból világosan kiderül. Ne gondoljuk, hogy újdonság ez a
fajta kirekesztő szemléletmód, hiszen annak idején a Kárpátok Cice-
rója, az útelágazódások nagymestere, Megyó mondta azt, hogy csak
az ország egyik felét vinné az Európai Unióba.
A kompországosdiról meg csak annyit, hogy ez a nyugati lehor-
gonyzás dolog is ezer sebből vérzik, talán emlékszünk még az omi-
nózus NATO-szavazásra, amikor addig csűrték csavarták, amíg
a 25% is elegendőnek bizonyult, mint döntő többség. Hát akkor
kinek a céljai is ezek valójában? Ennyit az ún. demokratikus jogál-
lamról, amely éppen most, az Európai Unió nemzeti önrendelkezést
betonba döngölő diktátumai nyomán látszik hangos jajveszékelések
közepette sírba szállni. Nyugodjék békében!
Másik érdekes momentuma az írásnak a szerző a feletti kesergése,
hogy a már nem annyira fiatal demokraták most mindenhova beül-
tetik a saját embereiket, ráadásul jogilag körül is bástyázzák őket.
Miközben a pórnép számára kevéssé vígasztaló, hogy tulajdonkép-
pen semmi más nem történik, mint az egyik garnitúra helyet cserél
a másikkal, a kisebb megszakításokkal több évtizedes regnálás után
a fotöjökből felállított csapat természetesen nehezn tűri az ezzel járó
megpróbáltatásokat. Ez teljesen érthető. Pedig mindannyian emlék-
szünk még a testüregi motozásokra, PSZÁF-elnök veretésekre,
Mellár Tamás szó nélküli, nagyívű röptével járó kirúgatására a KSH
éléről. Tulajdonképpen ugyanazt csinálják ezek is, mint azok, annak
idején. Nem értem, mit kell ezen csodálkozni? Pontosabban értem,
még nem volt idejük megszokni, hogy ezúttal a farok másik végén
tartózkodnak.
Még valamit Kompországról! Soha nem tartoztunk a nyugathoz,
és ezt ők nem is felejtik el érzékeltetni velünk most sem. Kizárólag
földrajzi adottságainknak, jó minőségű termőföldjeinknek, édesvíz
készletünknek, engedelmes barom módjára tűrő és fizető jó adós
mivoltunknak, az olcsón kizsigerelhető és jól képzett munkaerőnek,
valamint jó fekvésünknek köszönhető, hogy beengedtek a nagysá-
gos és fényességes Európa-ház cselédbejáróján, és hangos elégedet-
lenkedések közepette megtűrnek bennünket a mosókonyhában.
Még csak szegény rokonok sem, csupán megtűrt vendégek vagyunk
itt. Abszolút nem illünk bele ebbe a kompániába. És erre bizony
nap mint nap emlékeztetnek is bennünket. Legszívesebben azon-
nal kirúgnának, ha ez nem okozna nekik presztízs-, de legfőképpen
profitveszteséget. A rendszer ingatag általános állapota miatt azt sem
engedhetik meg maguknak, hogy mi hagyjuk el őket, mert akkor az
nagyon könnyen a rendszer teljes összeomlásához vezethet. Ezért
fontos tehát a kiegyezés, feltétel nélkül, ha kell, minden áron!
Amire Bajnai írásának minden pontjánál fel kell hívni a figyelmet
az, amiről elterelni akarják az emberek figyelmét! Dogmatikus kije-
lentések tömkelege szép sorban, egymás után. Még csak kósza gon-
dolatként se forduljon meg a buksi kis fejecskédben, hogy másként
is lehetne! Ne no drinkójjá’, ne nó szmókojjá’! Ne gondolkozzá’!
Egyáltalán, semmit se csináljá’, csak azt, amit mi mondunk, csak
úgy, ahogy mi mondjuk, ahogy mi gondoljuk! Tiszteletünk Orwell
uram! Jones gazda hogy van?
És akkó gyűjjön a lényeg:
Az IMF-el aláírandó készenléti hitel ma az egyetlen reális módja a
csőd elkerülésének. Az IMF (és az Európai Bizottság) aktív segítségére
szorulni nem siker. Ez minden esetben valamiféle kudarc beismerése –
így volt ez 2008-ban is. Mégis: az elmúlt másfél év gazdaságpolitikáját
JÓ HA FIGYELÜNK!
tekintve a Valutaalap/EU-páros kijózanító részvétele a magyar gazda-
ságpolitika alakításában mindenképpen civilizációs előrelépést jelentene.
Tetszenek érteni ugye?
Civilizációs előre lépést jelentene, ha a pillanatnyi megingás után
visszaborulnánk a birodalom kebelére. Ezegyszer még elnéznék
nekünk a kis kihágást, a kis megingást, majd lekommunikálnák vala-
hogy. Aszondanák, hogy hát a körülmények szerencsétlen összeját-
szása, alkalmatlan vezető, rossz időben, rossz helyen, rosszat csele-
kedett, de már dolgozunk a hibák kijavításán. Mivel itt már tombol a
demokrácia, nem tennék hozzá, hogy „Kedves Vezetőnk” útmutató
irányításával. A hálivúdi eksön múvikban pedig ilyenkor szól be
az ügynök a központba, hogy „küldjétek a takarítókat!”, akik aztán
megszabadulnak a – jelen esetben – (politikai) hulláktól.
Ezekből a mondatokból is, meg még jó néhány más történésből
is mára mindenki számára világossá válhat, hogy itt bizony rend-
szerszintű a baj. Itt lenne most már az ideje annak, hogy a rendszer
fenntarthatóságának kérdésköre kerüljön végre napirendre, még-
hozzá rendszer szinten! Ahelyett, hogy kétségbeesett és tegyük
hozzá rögtön, teljesen haszontalan időpocsékoló próbálkozásokkal
életben tartsanak olyasmit, ami bukásra, pusztulásra van ítélve. Ez
a hosszúra nyúló aggónia pedig iszonyatos többletköltségeket okoz
mindenki számára.
Tulajdonképpen nem vesződtem volna vele, de ha már egy volt
kormányfő beszél csődközeli helyzetről, s ha valaki, hát akkor ő aztán
bizonnyal tisztában van a csőd fogalmával, muszáj megemlítenünk
azt a rövid kis kiegészítő infót, hogy a minap egy televíziós beszélge-
tés alkalmával Boros Imre közgazdasági hülyeségnek nevezte, hogy
38 milliárd eurós valutatartalék mellett csődről beszélnek. No, hát
így múlik el a világ, meg egy teljesen alkalmatlan „nem értettünk
hozzá” miniszterelnök dicsősége.
Végezetül még egy részt muszáj idéznem, mert ez is ordítóan
álszent és hazug:
A megállapodásra azonban csak akkor van esély, ha a kormány kész
szoros ellenőrzés mellett visszatolatni a zsákutcából:
- intézményi garanciákat nyújt, hogy a készenléti hitel lehívását köve-
tően sem tér vissza az irracionális, hatalmi alapú gazdaságpolitikához
(MNB, költségvetési átláthatóság, visszamenőleges jogalkotás tilalma,
sarkalatos törvények szűkítése a kormányozhatóság érdekében)
Emberek, ébredjünk már fel végre! Nem győzöm elégszer hang-
súlyozni, és ez az, amire oda kellene figyelnünk, hogy itt maga a
rendszer az, ami irracionális! Az egészben az a sátáni, hogy a hazug-
ságról akarják elhitetni minden áron, hogy az az igazság. Mégpedig
megkérdőjelezhetetlenül! És hiába teszi fel az ember azokat a kér-
déseket, melyek a tények, illetve a megtörtént események kapcsán
szinte önmaguktól felszínre bukkannak, senki nem válaszolja meg
azokat. Mi több, nem is engedik feltenni őket! És itt van az igaz nagy
baj! A dolgok nem megbeszélhetőek, tulajdonképpen nicsenek is!
Tehát probléma sincs! A szőnyeg alá söprés tipikus esete!
Hogyan értelmezzük a demokráciát egy olyan állítólagosan
demokratikus rendszerben, amikor egy demokratikusan, legitim
választások útján megválasztott kormány csak egy bizonyos szintig
mehet el a demokrácia és az önrendelkezés gyakorlatában? Ráadásul
mások vindikálják maguknak a jogot, hogy kívülről, senki által nem
felhatalmazva, senki által nem kérve, beleszóljanak egy állítólagosan
szuverén állam joggyakorlásába!
Ez még állítólag nem amerika, ahol 1 dollár= 1 szavazat, hanem
Európa, ahol állítólag még 1 polgár=1 szavazat. legalábbis nekünk
eddig ezt mondták! Most akkor mégsem így van?
Ugye emlékszünk még a bombázó repülőgép híressé vált fotó-
jára? Lehet, hogy ez vár ránk is?
IF YOU DON’T COME THE DEMOCRACY, DEMOCRACY
WILL COME TO YOU! (Asszem szükségtelen lefordítani.)
Hogyan lehetséges az, hogy egy demokratikus jogállamban az
egyik politikai erő jogszerű hatalomgyakorlása, amiről aztán számos
JÓ HA FIGYELÜNK!
alkalommal bebizonyosodott, hogy jogszerűtlen volt (lásd hazugság
az Uniónak az adatokban, 2006-os októberi események), demokra-
tikusnak számít egy szava nincs Unióban, míg a másik szintén legi-
tim választások útján, igaz kétharmados parlamenti többséget elért
politikai erő szintén jogszerű hatalomgyakorlása, amin egyelőre
nem találtak konkrét fogást, nem számít annak? Milyen rendszer
ez? Szükségünk van-e ilyen remdszerre? Szabad-e tagnak lennünk,
tagnak maradnunk egy ilyen rendszerben? Fenyegeti-e nemzetbiz-
tonságunkat egy ilyen rendszer?
Hol húzódik meg a demokrácia határa? Milyen nagy arányú lehet
egy legitim választási győzelem, hogy arra már azt lehessen mon-
dani, ez már nem fér bele a demokráciának hívott (vagy inkább csú-
folt?) rendszer keretei közé? Mint látjuk, a kétharmad (66%) már
nem fér bele. Legalábbis akkor egészen biztosan nem, ha demokrá-
cia címén nem azt teszi, amit kívülről diktálnak neki. Akkor ez most
micsoda? Diktatórikus demokrácia? Uniós demokratúra, vagy mi?
Úgy vélem ezek megkerülhetetlen kérdések, mert felvetik az
analógiát az Amerikai Egyesült Államok Közel-Keleten alkalmazott,
mint utóbb arról is kiderült, hazugságon alapuló, megelőző csapás
módszertanára. Bizonyíték ugyan nincs, csak mi mondjuk azt, hogy
van, (aztán persze kiderült, hogy mégsem sem volt), be vagyunk
szarva, hogy odalesz a profit, ezért megelőzőleg odacsapunk egyet!
Ilyen van? Bizony van, és még ilyenebb is van, hiszen az Euró-
pai Unió esetében még rosszabb a helyzet, mi akartunk a klub tagja
lenni, hát vállaljuk a játékszabályokat! Igaz, a játékszabályok alapján
sem vagyunk foghatók, legalábbis egyelőre még nem találtak konk-
rét jogi fogást Orbánon, a kormány nem véletlenül szorgalmazza,
hogy jöjjenek végre a konkrétumok.
Úgy tűnik, mintha valamiféle veleszületett rendellenesség lenne
ez a politikai osztályban, pedig szó nincs erről, csupán beléjük nevel-
ték. Erre vannak kondicionálva. A valóság, mintha nem is létezne,
csak a think-tankekben előre megírt virtuális világ forgatókönyve-
inek szcenáriói. Csak és kizárólag az azokban leírtak szerint lehet
és szabad eljárni, másként nem lehet. Mindez egy teljesen torz,
életszerűtlen elemzési és értékelési módszertannal párosul. A szerző
írásában nagyívű karriert befutott elődjéhez hasonlóan egyfajta for-
dított szemüvegen keresztül azon kesereg, hogyan szüntetik meg
a köztársaságot. Nem a nemzet a lényeg, hanem annak a működé-
sére megalkotott praktikus jogi formula, vagyis a cél ez alkalommal
is összekeveredik, felcserélődik az eszközzel. A köztársaság, mint
államforma csupán egy jogi absztrakció, mely a nemzet működé-
sének praktikus eszközeként megkönnyíti a mindennapi létezést,
ráadásul nem egyedüliként üdvözítő és kielégítő megoldásokat
nyújtó formában, hiszen a világban ma is számos példát találunk jól
működő királyságokra.
Itt megint az a lényeg, hogy csak és kizárólag a köztársaság az
egyetlen járható út, de ami még lényegesebb, hogy az eszköz szerep-
ből céllá léptetjük elő az államformát, mert csak így biztosítható az
a fajta hatalmi berendezkedés, amely a legjobban idomul egy külső,
nálunknál hatalmasabb hatalom zavartalan kiszolgálásához, és a
jelenlegi rendszer változatlan formában való életben tartásához.
Kicsit olyan ez, mint amikor lekéstük a vonatot. Kirohanunk a
peronra, látjuk az órán, hogy elkéstünk, de azzal nyugtatgatjuk
magunkat, hogy biztos rosszul jár, különben is, bent áll egy szerel-
vény, biztosan az lesz a miénk, aztán látjuk, hogy nem, az óra nem jár
rosszul, a vonat, pedig, amelyik a vágányon áll, már egy másik vonat,
a miénk már elment, itt volt az ideje, csak mi aludtunk el, s bizony
lemaradtunk róla.
Itt lenne az ideje végre, hogy észre vegyük, ez a vonat elment, ne
várjunk rá tovább! Inkább szálljunk fel egy másikra, az sem baj, ha
éppen az ellenkező irányba megy. Sőt! Talán éppen ez visz majd el
benünket a célunkhoz!
Nem tudjuk, hogy a nagyságos vezérlőfejdelem azért kepectet-e
ennyire kétségbeesetten talapasai élén, mert tudatában van annak,
49
hogy valamennyi pénzt most már muszáj lesz az embereknél is
hagyni, mert ha nem, ennyit sem fognak fogyasztani, s akkor aztán
bevételek híján végképp összeomlik a rendszer, vagy csak azért,
hogy a hatalomba maradhasson.
Nagyságoséknál is napnál világosabban látták, hogy Franciscó és
csapata megbukott, mint Rotenbiller. Flash Gorodon éppen nem
ért rá, hát beküdtek a helyére egy másikat, aki ellátta a feladatát arra
a kis időre, amíg kellett, egyszerűen nem lehetett nem helyet cserél-
tetni. A helycserés támadás meg volt, B-versenyzőről kiderült, hogy
nem az előre odaadott kottából akart játszani, vagy némiképp hami-
san muzsikált, hát muszáj volt kitalálni valamit a disszonáns zavar
kioltására, hogy újra helyre álljon a harmónia. A kakofónia jelenleg
is tart, még kérdéses, hogy csak a karmestert cserélik-e le, vagy az
elsőhegedűs is megy vele. A partitúra egészen biztosan vadonatúj
lesz. Legalábbis a szponzorok azt szeretnék.
Még jól is szórakozhatnánk ezen az egészen, ha megint csak nem
jelentkezne az a szörnyű analógia, amit egyszer már átéltünk az Unió
1.0-ás változatában. Emlékeznek még a Rádiókabaré Május elsejei
kívánságműsorára? Tudják, arra, amelyikben a „de nem ezt beszél-
tük meg, maga nem ezt akarja kérni” című mondata máig emlékeze-
tes, szinte szállóigeként cseng a fülünkben. Nem mi kérünk, hanem
előre megmondják, hogy mit kérhetünk, hogyan kérhetjük, hogyan
kell örülni annak, amit kaptunk. És még csak fegyveres kényszerí-
téshez sem kell folyamodniuk, mindezt békésen, demokratikusnak
nevezett keretek közepette.
Persze fegyverek azért vannak, ezúttal a pénz az igazi kényszerítő
eszköz, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy mint oly sokszor a történe-
lem során, ezúttal is a lehető legrosszabb kezekbe kerültek.
Elég, ha csak az uniós pályázati pénzek megvonásával való fenye-
getőzésre gondolunk. A teljesen függő ország sakkban tartása. Önál-
lóan itt már semmi sem épülhet, önállóan képtelenek vagytok bár-
mit is létrehozni, igaz, önállóan már nem is szabad létrehoznotok
semmit! Micsoda eretnekség ez! Tanuljátok meg végre, hol a helye-
tek nyakas magyarok! A nagyságos és fényességes Európai Porta nél-
kül ti kis semmik vagytok! ( Jobb, ha tudjátok, azzal is!)
Mindeközben a The Economistban direktben közlik a magyar
miniszterelnökkel, hogy az ő sorsa felől már döntöttek, és nem a
magyar parlamentben, hanem Washington D.C.-ben.
Hát így néz ki valahogy a mai Magyarország. Kicsinek, önállóan
életképtelennek beállítva. Utolsó leheletéig lelkiismeretesen fizető
adósrabszolga, akinek KUSS! a neve. Még akkoris, ha a számok nem
ezt mutatják. Az az antiszemita, akiről én azt mondom, hogy az! Az
a csőd szélére sodródott, bóvli ország, akiről mi azt mondjuk, hogy
az! Nem számít, hogy eddig pontosan fizetett, nem számít, hogy
más országokkal szemben csökken-e az államadóssága vagy nem,
legfeljebb néhány gombnyomással azonnal elinfláljuk.
Bajnainak egy dologban igazat adok. Ideje lenne végre a jó kor-
mányzásnak, bár a tekintetben, hogy ki mit ért jó kormányzás alatt,
hatalmas különbségek mutatkoznak a nép egyszerű gyermeke és a
volt kormányfő között. Ne hallgassunk a fősodratú médiából érkező
hazug szirénhangokra, se a mellüket féltéglával verdeső önkéntes
mérvadókra. Inkább tegyük fel magunknak a kérdést: TAGOK
LEGYÜNK VAGY SZABADOK?
Én a magam részéről az utóbbira szavazok!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár

HONOSÍTÁSI KÉRELEM
A honosításhoz ezt adta le egy kérvényező

Kérvény
Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, román sem német,
Itt Erdély szívében, Marosvásárhelyen élek
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.
Százszor megfizettük a reánk rótt adót, Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Amit a balsors vállainkra rakott! Elorozták tőlünk gyönyörű hazánkat!
Nem voltunk nem leszünk szolganemzet soha! Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Eljött az idő végre: mostan vagy soha! Árulásért kapta hazámat cserébe!

Valamikor régen, amikor születtem Mély álomból lassan felébred a Nemzet, Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Magyarország volt a szülőhazám nékem. Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek! Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások döntötték el hovatartozásom Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ Mások meg elmentek új hazát keresni,
Egy Párizs melletti “béke”tárgyaláson. Hogy kinek jár a tövis, kinek a virág! Idegen hazában sorsunkat siratni.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek, Vár reánk a szép, nagy, közös Európa; Én, aki maradtam nagyon szépen kérem!
Kik a magyar földön piócaként éltek, Határait védjük évszázadok óta! Magyar állampolgárságom adják vissza
S amikor legutóbb csatát vesztettünk Nyugodtan élhettek benne a Nemzetek; nékem!
Áruló férgekként fordultak ellenünk! Megvédték őket vitéz magyar kezek! Ígérem, az leszek aki eddig voltam,

Így került szép hazám tolvajok kezébe, Te szép Erdély ország, mikor leszel szabad?
Az árulóknak ez lett búsás fizetsége! El kéne már űzni a kakukkmadarakat!!! Én magyar maradok – itt az ősi honban!
Szeretnének minket ma is kiirtani! Te, aki egykor sasok fészke voltál
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni! Ily szomorú sorsra miért is jutottál?

Remélem és hiszem, fordul majd a világ! Te vagy a magyarok igazi bölcsője,

Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág! A magyar Nemzetnek voltál megmentője!
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket, Elkerült minket a török veszedelem,
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket! Itt mindig magyar volt minden fejedelem!

50 JÓ HA FIGYELÜNK!
 ALJAS INGATLANADÓ KÖPÖNYEGBEN!
„TÁJÉKOZTATÓ A MAGÁNSZEMÉLYEK KOMMUNÁLIS
ADÓJÁNAK BEVEZETÉSÉRŐL”
„Az adó évi mértéke lakásonként : 36 m2-ig terjedő hasznos alap-
területű lakások esetében 5.000 Ft, 37 m2–60 m2-ig 10.000 Ft, 61
m2–100 m2-ig 17.000 Ft, 101 m2–150 m2-ig 20.000 Ft, 150 m2 feletti
hasznos alapterületű lakások esetében 25.000 Ft. Üdülőknél: 45 m2
-ig 7.000 Ft, 45 m2 felett 15.000 Ft. Az adó évi mértéke a szabályo-
zási tervnek megfelelő belterületi építési telkenként 5.000 Ft.”
A komfort nélküli lakás után annak tulajdonosát, bérlőjét 50 %
adókedvezmény illeti meg.
A kitöltött adóbevallási nyomtatványt 2012. január 31-ig a Pol-
gármesteri Hivatal adócsoportjához benyújtani szíveskedjen. Meg-
értését és együttműködését előre is köszönöm.
Sopron, 2012. január Dr. Dobos József jegyző
Varga István, a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének alel-
nöke szerint
„25 milliárd dollár IMF-hitel: a spekulatív tőke lehúz minket”
– Az IMF azt szolgálja, hogy az adott országból több erőforrást
lehessen kipréselni, ezáltal az amerikai tőke biztonságát és jövede-
lemszerző erejét növelik.
A spekuláció tárgya tehát a magyar családok kifosztása. A nem-
zeti bank vezetése ma kizárólag a spekulációt szolgálja, valójában
a nemzetközi pénzpiaci játékosok ügynöke. Ez nem csoda, hiszen
a pénzügyi tanácsadó cégek kizárólag a pénzügyi piac érdekében
alakítják Magyarországon a törvénykezést, a pénzügyi tudatot és
hangulatot, motiválják a politikusokat. „Az ingatlanadóból fedezik
a nemzetközi spekuláns tőke nyereségét Mit lehet tenni? - Egy kor-
mányváltás akkor nem sokat számít. - Dehogynem.
Nem törvényszerű, hogy így működjenek a dolgok. Magyaror-
szágon semmi sem indokolja a magas kamatlábat. A nemzeti bank-
nak kötelessége leszállítani a kamatot. Ez ellen az az érv, hogy akkor
kivonul a tőke. Bárcsak kivonulna! Hiszen rajtunk élősködik egy
csomó pióca.
Az ingatlanadóból fedezik a nemzetközi spekuláns tőke nyeresé-
gét
2. Az ingatlanadó csapdái
– Az ingatlanadóról mi a véleménye?
– A megdrágított lakáshitelezések miatti otthonvesztéseket
növeli az ingatlanadó. Ha nekem van egy házam, az évente a 2-3 szá-
zaléknyi amortizáció folytán legalább ekkora költséget is generál a
karbantartás miatt. Valahol máshol kell megkeresnem azt a jövedel-
met, amit ráfordítok a karbantartásra. Ugyanez van a lakások ese-
tében is. Egy társasházban mindenki fizeti a közös költséget. Tehát
kiadásom keletkezik az ingatlanommal kapcsolatban. De ha ehhez
járul az ingatlanadó, akkor azt is valahonnan máshonnan szerzett
jövedelemmel kell fizetnem. Ha mondjuk 150 ezer forint a havi fize-
tésem, és eddig 10 ezer forintot költöttem a lakásra, akkor most még
plusz 10 ezer elmegy. És nem marad elég jövedelmem egyéb célokra.
Vagyis kiszívják a gazdaságból a pénzt, beviszik az államháztartásba,
ami így fizetőképes lesz a pénzügyi spekuláció kamatszámlájának
kifizetésére, hiszen a nemzeti banknál képződő kamatszámlát a költ-
ségvetésnek kell kifizetnie. Az ingatlanadó olyan adó, ami mögött
önmagában jövedelemképzés nincs, de jövedelemkiszívás van. Nem
generál másoknak több jövedelmet, egy központosított elszívásról
van szó, amely kizárólag a pénzpiac érdekét szolgálja.
- Magyarországon a bérek nem tartalmazzák a lakhatás költségét.
Olyan bérszinten élünk, amibe nem fér bele sem a lakás építése, sem
a lakáshitelek normál körülmények közötti törlesztése, és nem fér
bele a lakásbérlet sem. A mai magyar jövedelmek nem biztosítják
a lakhatás feltételeit. Sokféle hatást válthatnak ki az ingatlanadóval:
kikergetik az embereket az otthonukból, illetve az ingatlanok értékét
csökkentik.

AZ IZRAELI BETELEPÜLÉS ELŐJELEI, ÉS

A NATO SZABADKŐMŰVES UTÓÁLLAMA
1. Magyarországon az önmagukat nyíltan
zsidónak valló szervezetek jelenleg tekin-
télyes állami támogatásban részesülnek. A
MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hit-
községek Szövetsége) csak az úgynevezett
örökjáradék formájában évi másfél milliárd
forintot kap az államtól, melyet hivatalosan
a kommunizmus idejében az “egyháztól”
elkobzott, jelenleg is állami tulajdonban
lévő ingatlanok becsült értékének 5%-ában
állapítanak meg. Mivel az állammal kötött
szerződés alapján ez 20 év elmúltával sem
szűnik meg érvényben lenni, már a kezde-
tekkor igen jó befektetésnek bizonyult, és a
90-es évek elején kezdődő kárpótlás idején
a MAZSIHISZ a szóban forgó ingatlanok
nagy részét nem kérte vissza az államtól.
Bár a Magyarországon működő külön-
böző zsidó szervezetek rendszeresen szerez-
nek állami támogatást pusztán az önsajnálta-
tás, és a hivatali rendszerben működő hittár-
saik látványos együttérzésének segítségével,

JÓ HA FIGYELÜNK! 51
az elmúlt két évtizedben a zsidóság hivatalos
állami támogatása többnyire a MAZSIHISZ
szervezetére összpontosult. Az egyházak
támogatásának átszervezését követően a
MAZSIHISZ mellett más zsidó szervezetek
is előtérbe kerültek. A MAZSIHISZ szerint
a zsidóság életébe való beavatkozás, ha az
állam más zsidó szervezetek támogatásának
címén megvonja tőle a támogatás egy részét,
az újonnan egyre inkább előtérbe kerülő
EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita
Hitközség) szerint pedig az a zsidók életébe
való beavatkozás, ha az állam egy irányza-
tot támogat közülük, a többit pedig nem. A
Likud testvérpártjában már megfogalmazó-
dott a logikus válasz, ami a hivatalos kom-
munikációban a könnyebb elfogadhatósá-
gért csak késleltetve jelentetnek meg, vagyis
hogy a közeljövőben egyenlő mód on támo-
gatást fog kapni minden zsidó szervezet. Az
önsajnáltatás és a hazugság megint előtérbe
került, ám az egyre többféle zsidó érdekkép-
viseleti szerv aktivizálódása másnak tudható
be, ahogy az is, hogy az egyházügyi törvény
megváltoztatásával immár bevett egyháznak
számít a három főbb irányvonal, a neológ, az
ortodox és a statusquo valamennyi jelentő-
sebb képviselője.
Akik rendszeresen figyelemmel kísérik a
Közel-Keleten, Izraelben alakuló viszonyokat
és tudatában vannak az izraeli érdekeltségek
magyarországi terjeszkedésének (elsősorban
az építőipar terén, ami Simon Peresz kijelen-
tésének megfelelően már igen előrehaladott
állapotban van), azok számára könnyen egy-
értelművé válik, miért vált szükségessé most
a legkülönbözőbb zsidó érdekképviseleti
szervek előtérbe hozatala. A magyarországi
zsidó lakosság a jelenleg zajló változásokkal
sokkal összetettebb közeggé válik, így egyben
tartása is sokkal differenciáltabb szervezeti
rendszert igényel.
A MAZSIHISZ közvetlen a népszámlá-
lás előtt felszólította a magyarországi zsidó-
ságot, hogy lehetőleg minél többen vallják
magukat zsidónak. Bár a magyarországi
zsidók tekintélyes része egy népszámlálás
alkalmával nem vállalja fel a zsidó identitást
(népszámlálás alkalmával a zsidók tekin-
télyes része egyszerűen magyarnak vallja
magát, egy részük pedig az “egyéb” kategó- rendelkezők száma elérte azt a szintet, hogy szüksége is lenne egy olyan luxusvillára, ami
riába kerül) egy Izraelből ideköltözött friss az már statisztikailag kimutatható változást a hirdetés alapján is 9-10 család együttélé-
izraeli-magyar kettős állampolgársággal ren- jelenthet. sére alkalmas családi ház, de egy bejárattal,
delkező “külhoni magyar” számára ez nem 2. A cionista vezetőknek és családjaik- mindezt a luxusvillák megszokott felszerelt-
kérdés, hiszen Izraelben zsidó a többségi nak a közel-keleti helyzet kiéleződése óta ségével, úszómedencével, szaunával, stb.,
lakosság, semmi nem szól amellett, hogy biztosítva van a menedék Magyarországon. családonként 4 autó parkoltatására alkalmas
ne vallja magát zsidónak. A MAZSIHISZ A pénzügyi válság ellenére több olyan beru- mélygarázzsal, mindez 900 millió forintért,
felszólítása már előre megmagyarázza, hogy házás volt az országban, aminek eredménye- és a hirdetés kiemelt helyén általában feltün-
a zsidóság hirtelen számbéli növekedését ként olyan épületegyüttesek születnek, amit tetésre kerül az is, hogy közel a reptér. Ezek-
természetesen nem a betelepülő izraeliek nyilvánvalóan nem a magyar lakosságnak nek az épületeknek többnyire az a feladata,
okozzák, hanem “aránylag többen vállalták szánnak eladásra. Az építőipar mélypon- hogy felépítésüknek köszönhetően legye-
fel a zsidó identitást”. Ez a fajta óvatosság ton, a lakáseladások a pénzügyi helyzet nek jól védhetőek, hosszú időn keresztül is
azt mutatja, hogy a betelepülés folyamata és miatt mélyponton, ezek az épületek azon- biztosítsanak a lakosoknak minden luxust,
az izraeli-magyar kettős állampolgársággal ban mégis elkeltek. Egy átlag magyarnak mi legyen megfelelő méretű tároló helység,

52 JÓ HA FIGYELÜNK!
és ha a helyzet úgy kívánja, innen könnyen
lehessen elhagyni az országot.
Magyarország mint célország többször is
átminősült a közel-keleti helyzet alakulásá-
val. A jól biztosítható épületegyüttesek még
abban az időben létesültek, mikor esély volt
arra, hogy a NATO hadmozdulatok siker-
rel járnak, hogy Törökország nem fordul
Izrael ellen, mára azonban az a helyzet állt
elő, amiben számítani kell az izraeli lakosság
tömeges kivándorlására. Hogy az Orbán-
kormány szavaival éljünk, ez Magyarország
számára a munkaerőhiánynak a bevándor-
lás felpörgetésével történő ellensúlyozását
jelenti, ahogy a statisztikában az szerepel,
elsősorban a Közel-Kelet térségéből.
Simon Perez kijelentését követően meg-
kezdődött a magyar termőföld összpontosí-
tott kiárusítása is. Már rég nem a magyarok
adják el a földet az idegeneknek. Értelmet-
len moratóriummal és hasonlókkal érvelni,
a világhálón több lista is kering azokról a
módszerekről, amivel külföldi állampolgár
is vehet földet Magyarországon. Ma már
ezekre sincs szükség, köszönhetőn a kettős
állampolgárságnak. Az eddig felvásárolt
magyar területek jó befektetésnek tűnnek,
tudható, hogy a jövőben a magyar földterü-
letek ára sokkal magasabb lesz. Az eladásra
kínált magyar földterületeket “földbróker”
gyűjti, aki jelentős haszonra tesz szert, és
egyben származási lapon szűri is a vevőket.
Természetesen nincs szükség nyílt szárma-
zási alapú megkülönböztetésre - ha nem
zsidó a vevő, akkor a föld “már elkelt, más
hamarabb tette le a foglalót”. A zsidó egy-
házi szervezeteknek adott állami támoga-
tások így jó befektetést is jelentenek, mely-
ben mindenki jól jár, csak a magyar marad
távol a nyereségtől - és egyben megteremtik
a magyarországi teleplétesítések alapját, a
zsidó tulajdonban lévő nagybirtokot.
Ma Magyarországon a zsidóság többsége
nem fogékony az autonómia gondolatára.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Erre semmi szükségük nincsen, hiszen a
zsidóság Magyarországon monopolhely-
zetben van a politika, a gazdaság, a kultúra,
a média és az oktatás terén. Az úgynevezett
antiszemitizmus is sokkal inkább összetartó
erőt jelent számukra, mint valós veszélyt
a hétköznapi életben. A magyar lakosság
többsége bár tudatában van annak, hogy a
pénzügyi életben többnyire “a zsidók” irá-
nyítanak, egy-két politikai, gazdasági veze-
tőtől eltekintve nem ismerik fel a zsidókat,
így a hétköznapi életben előállnak olyan
helyzetek, hogy a zsidó bár szembesül a zsi-
dóellenességgel, az nem személyére irányul,
hanem “a zsidókra”, miközben várják tőle az
egyetértést. A zsidóság ennek köszönhetően
monopolhelyzetben van, és Magyarorszá-
gon nincs szüksége autonómiára. Mind-
azonáltal, a közeljövőben ez könnyen meg-
változhat.
Az Izraelből bevándorlók régi otthonuk-
ban nyíltan vállalhatták a zsidó identitást,
és bár a zsidó többségű országban a zsidó
vallás és/vagy származás a közös nevező,
sokkal inkább előtérbe kerülhetnek a külön-
bözőségek. Ezek a különbözőségek idegen
környezetben háttérbe szorulnak, az össze-
tartó erő, a közös identitás pedig előtérbe
kerül. Az izraeli-magyar kettős állampolgár-
ságú személy hiába tanul meg magyarul, ott-
hon, saját környezetben nem magyarul fog
beszélni, ha közösséggel, családdal együtt
költözik. Ez a zsidó közösségeket elkülöníti
a többségi társadalomtól, ami egyben terü-
leti elkülönültséghez is vezet. A földvásárlá-
sok és a zsidó kisebbség monopóliuma a tár-
sadalom minden szegmensében együttvéve
ugyanazokat a feltételeket fogja előidézni,
mint a korabeli Palesztinában. Azonban
csak kis részben kell számolni állami teleplé-
tesítésekkel, és nagyobbrészt a zsidó szerve-
zetek és zsidó magánszemélyek által indított
“beruházásokkal”. Egyrészt mert az elkülö-
nülés spontán is létrejön, másrészt az állam
szerepvállalásának pusztán a jogi és fizikai
védelemre korlátozódása, a kezdeményezés
elmaradása az állammal szembeni fenntar-
tásokhoz vezet, és erősíteni fogja a zsidó
közösségek autonómiára való törekvését.
A kezdetben több elszigetelt ponton kez-
dődő folyamat összekapcsolódás esetén a
hazai zsidóságot is megosztja. Magától meg-
indul az a folyamat, amire a MAZSIHISZ
felszólította a magyarországi zsidókat, és
önmagától nem történne meg. Az izraeliek
tömeges beköltözése a hazai zsidóság köré-
ben is (részben) radikalizálja az identitásvál-
lalási kedvet. Részben pedig az antiszemi-
tizmus propagandája (a zsidóság felé) és az
attól való félelem járul hozzá az összetartó
erő megszilárdulásához. Ezen a ponton a
zsidó vezetők érdekévé válik, hogy közvet-
lenül vagy közvetetten támogassanak olyan
szervezeteket, amik bár zsidóellenesek, nem
rendelkeznek életképes rendszerideával, így
eszköznek tökéletesen felhasználhatók. A
fősodrató médiában egy-egy ilyen csoport
példáját felkapva az eddigieknél jóval erő-
sebb antiszemitizmus-propagandával kell
számolni.
Az egyre összetettebbé váló magyaror-
szági zsidó közösségeket nem csak ez a pro-
paganda és a hivatásos rettegés tartja össze,
hanem megnő a szerepe a most előtérbe
hozott zsidó érdekképviseleti szerveknek is.
Vallását, kultúráját tekintve még a magyar-
országi zsidóság is megosztott, ehhez hoz-
zájárul még az izraeli bevándorlók tömege,
akik már hazájukban is több, élesen elkülö-
nülő irányvonalat képviselnek, egy részük
pedig teljesen ateista, és mindemellett a leg-
különbözőbb politikai ideológiák hívei, és
több, különböző társadalmi csoport képvi-
selői. Egy ilyen összetett közösség megszó-
lítására már nem elég a MAZSIHISZ össze-
tartó ereje, így a jelenlegi zsidó érdekképvi-
seleti szervek mind anyagilag, mind pedig
ismertségüket tekintve fel lesznek futtatva,
és újabbak fognak alapulni, kezdve a vallási
szervezetektől a legelemibb ifjúsági közös-
ségekig. Jelenleg miközben hatalmas média-
botrány övezi a nemzeti szervezetek “airsoft
táborait”, az EMIH-közeli Chábád Lubavics
mozgalom rend szeresen szervez airsoft,
illetve paintball összecsapásokat a lelkes
zsidó fiataloknak, ahol “kipróbálhatják harci
képességeiket”. A közösségek bár alapvetően
különbözhetnek egymástól, a közös nevező
adott: a holokausztozás és az antiszemitiz-
mustól való félelem egyben démonizálja is a
többségi lakosságot és biztosítja a minden-
kori elkülönülésre való törekvést.
Végül pedig számítani kell a fegyver-
tartási törvény liberalizálására. A többségi
társadalom el fogja fogadni az új törvényi
szabályozást, hiszen - ahogy már egyszer
elhintették a port - az a bűnözők elleni véde-
kezés alternatívájaként lesz tálalva. Ahogy az
53
izraeliek magyar állampolgárságot kaphat-
tak a határon túli magyarok kettős állampol-
gárságának nemzeti oldal általi felkapásával,
a többséget ismét megvezetik, és az izra-
eli-magyar törvényesen hordhatja magánál
a fegyvert, amit Izraelben is törvényesen
magánál hordhatott. Mindazonáltal a több-
ségi társadalom nem, vagy csak nehezen jut-
hat törvényesen fegyverhez a magas árak, és
tömeges szegénység miatt.
3. A fegyvertartási törvény egy sarok-
pont, amihez csak akkor nyúl az állam,
mikor a valós közösségek nagy számban
jönnek létre és a többségi lakosságban kezd
tudatosulni a helyzet. Ezen a ponton kerül
előtérbe a cigány autonómia kérdése. Ennek
alapjai már most el vannak vetve a közgon-
dolkodásban. Faji alapú megkülönböztetés-
ként jelenleg a felsőoktatásba való felvételi
eljárás során is plusz pontszámot kapnak a
cigány jelentkezők, hogy oda bekerülve ne
kelljen tandíjat fizetniük, mint a többségi
magyar lakosságnak. Az elmúlt években fel
lettek futtatva olyan diplomás cigány “értel-
miségiek”, akik bár önálló gondolatokkal
nem fogják vezetni a cigányságot, a zsidó
jogvédők nézeteinek hangoztatására töké-
letesen megfelelnek (többnyire szabadkő-
műves eszmék, egyenlőség, egyenjogúság,
kirekesztettség elleni harc). A cigány kisebb-
ség jelen van a rendőrségben, és zajlik a had-
seregbe való integrálásuk is. A cigány állam
kérdése előtérbe kerül, mikor a magyarság
felismerte az alakuló helyzetet és a zsidó
gyarmatosítással szembeni önszerveződés
tömeges méretet ölt. A kinevelt politikai,
rendőrségi, esetleg katonai vezetők ellenére
a cigányság nem államalkotó nemzet. És itt
megjegyeznénk, jelenleg a magyar sem az,
ennek köszönhető a zsidóság monopolhely-
zete az államigazgatásban és a gazdaságban.
Egy ilyen helyzetben a hazai jobboldal is
újabb törésvonal mentén lesz megosztott,
hiszen a primitívebb, agresszívebb elemek
sokkal hajlamosabbak a hétköznapokban
harcot folytatni, mint hosszú távon épít-
kezni. Ezek az elemek a késői fázisban is sok-
kal inkább fogják ellenségképnek tekinteni
a mesterségesen előtérbe tolt cigányságot,
mint a betelepülő zsidóságot.
Az önmagukat jobboldalinak tartó szer-
vezetek már most is megosztottak, hiszen
többségükben átvették a jelenleg Európában
jobboldali trendet, az iszlámellenességet,
ami az Európai Unió (és nem Európa) cio-
nista vezetése önvédelmi mechanizmusá-
nak tekinthető, így a jobboldali szervezetek
nagy része a cionista érdekeknek megfele-
A FRANCIA ELNÖK MEGSZEGNÉ AZ UNIÓS JÁTÉKSZABÁLYT
Francois Hollande-ot nem érdekli, miben állapodtak meg korábban az EU tagállamai.
„Bármi is legyen az alkotmánytanács álláspontja, előre megmondtam a franciáknak, hogy az aranyszabály, a költségvetési egyensúlyhoz való
visszatérés nem kerülhet bele az alkotmányba” – hangsúlyozta az államfő. Hozzátette: „Az alkotmány nem néhány évre, hanem örökre szól”.
54
lően működik. Ma Magyarországon nincs
arab-probléma, az Iszlám pedig nem jelent
veszélyt, csakis az azt ellenségnek tartó
cionista ideológiára. Hogy ennek mentén
megoszlik a hazai jobboldal, az gyakorlatilag
a baloldali elemek lemorzsolódását jelenti,
így Magyarországon egyedüli jobboldali
szervezetnek a Magyar Nemzeti Arcvonal
tekinthető.
Nem árt figyelembe venni azt a tényt,
hogy a Breivik-ügy egyetlen és kizárólagos
célja az európai jobboldal elleni fellépésre
való ürügy szolgáltatása. Jelenleg is zajlik
a NATO gyakorlata Európa-szerte, ami a
belső védelemre összpontosít. Amivel szem-
ben a cionizmus védekezni akar Európában,
az a jobboldali szervezetek, és az Iszlám.
Furcsa módon, a Breivik-ügy mindkettőre
felhasználható. Jobboldali szervezetek ellen
léphetnek fel pusztán annyi indokkal, hogy
Breivikkel kapcsolatban álltak a merényletet
megelőzően. A magát jobboldalinak valló
szervezetek többsége pedig nem úszik az
árral szemben, és a Moszad merényletének
hatására erőteljes Iszlám-ellenes propa-
gandába kezdett. Törésvonal ez, melynek
hatásai tömeges zsidó betelepülés esetén is
érződni fognak.
4. Nem csak a területek felvásárlása,
az érdekérvényesítési és jogi háttér bebiz-
tosítása az árulkodó jel, hosszú évek óta
zajlanak az előkészületek az Európai Unió
széthullása esetén egy szabadkőműves utód-
állam létrehozására. Ez az állam a cionizmus
védőbástyája abban az esetben, ha Izraelt
fel kell adni, ha az eurózóna és az Európai
Unió széthullik. A Visegrádi négyek nevű
együttműködés jelenti ennek megalapozá-
sát. (Csehország, Lengyelország, Magyaror-
szág, Szlovákia)
A Visegrádi négyek csoportja, ami a
kezdeti üres diplomácia keretből az Unión
belül közös érdekképviseleti erővé vált,
jelenleg összehangolt gazdasági erővé
formálódik. A hivatalos kezdeti célok (a
demokrácia védelme, az országok össze-
fogása a gazdasági előrehaladásban, és az
euroatlanti csatlakozás előremozdításában)
idővel megváltoztak, a négy ország sza-
badkőműves vezetői hangsúlyozták, hogy
hosszú távú együttműködést kell megva-
lósítani az agrárpolitikában, a négy ország
közigazgatásának szervezését közelíteni kell
egymáshoz, valamint közös kül- és belbiz-
tonsági politikát kell követni. Ez kezdetben
az euroatlanti csatlakozás feltételeihez való
viszonyítást jelentette, mostanra azonban
valami egészen mást. A négy ország közt
katonai együttműködési megállapodás van
érvényben a terrorizmus elleni harc jegyé-
ben, a belbiztonságot tekintve pedig a négy
ország titkosszolgálatai együttműködnek
a jobboldali szerveztek kapcsolathálóinak,
lehetőségeinek feltérképezésében, és telje s
adatmegosztás van érvényben ezen a téren.
A Visegrádi négyek biztonságpolitikájában
továbbá erőteljes oroszellenesség van jelen,
mivel a vezetők lehetséges veszélynek tart-
ják Oroszország terjeszkedését a posztszov-
jet területeken. Így a Visegrádi négyek, mint
a NATO peremvidéke biztosítja az orosz
befolyás kiszűrését és az európai állam biz-
tonságpolitikájában kiemelt szerepe van. A
négy ország megállapodott az EU irányel-
veinek megfelelő közös hadtest létrehozá-
sában, így egy Európa-szerte kibontakozó
konfliktus esetén a négy állam közösen
reagál a kialakult helyzetre, ami különösen
fontos, mivel egy ilyen helyzetben a NATO
el lenne foglalva a gazdasági központok biz-
tosításával, a lassú reakcióidő pedig a perem-
vidékek leszakadásához vezetne.
A szabadkőműves vezetők körében évek
óta terjed az az idea, miszerint Európa jövő-
jét egy közép-európai föderális állam jelenti
majd, és ez a Közép-Európai Föderáció
lesz Európa vezető nagyhatalma az Európai
Unió széthullása esetén (ami a központo-
sítás terén megmutatkozó lassú reakcióidő
miatt nemsokára bekövetkezik, részben
ennek köszönhetőek az egyre gyakoribb, tel-
jes Európára kiterjedő NATO-gyakorlatok).
Ez érthető is, hiszen a nyugati államokban a
lakosság tekintélyes része az Iszlám világhoz
tartozik, ami már önmagában állandó fenye-
getettséget jelent a cionista vezetőknek, és
a közeljövőben politikai erővé formálódik.
Szemben a közép-európai államokkal, ahol
csak az őslakossággal kell számolniuk, a
könnyen irányítható cigánysággal, és a bete-
lepülő izraeliekkel. Orbán Viktor kijelenté-
sében is fellelhetőek ennek visszatükröződé-
sei - szerinte a jövő Európájának gazdasági
motorja Közép-Európa lesz, és ennek záloga
a Visegrádi négyek együttműködés.
Ez a politikai, gazdasági és katonai formá-
ció a betelepülő zsidóság számára egy formá-
lódó megtartó erőt jelent, nem is beszélve a
térség természeti erőforrásairól, a hatalmas
földalatti vízkészletekről, aminek híján Izrael
fenntartása nemsokára még a jelenleginél is
költségesebb vállalkozás lett volna.
Jövőnk Társadalmi és Politikai Stratégiai
Elemző Intézet
Forrás: Jövőnk.info
JÓ HA FIGYELÜNK!
IZRAELI NYOMULÁS A MAGYAR LAKÁSPIACON I.
A liberális, sokszor szélsőséges Index helyenként meglepő
nyiltsággal számol be az izraeli ingatlan offenzíváról, és annak
hatásairól. Mint írják, az idegenvezetők jól tudták már az ezred-
forduló környékén: az izraeli csoportoknak érdemes hagyni
egy kis szabadidőt, hogy tájékozódhassanak a megvásárolható
pesti lakásokról. Tavaly már izraeli tulajdonban volt a legna-
gyobb budapesti lakóingatlan-beruházó cégek fele. A magyar-
országi üzletben egy szupergazdag família tűnt fel, sokan a
magyar ingatlanbizniszből szedték meg magukat.
Az idegenvezetők jól tudták már az ezredforduló környékén: az izra-
eli csoportoknak érdemes hagyni egy kis szabadidőt, hogy tájéko-
zódhassanak a megvásárolható pesti lakásokról. Tavaly már izraeli
tulajdonban volt a legnagyobb budapesti lakóingatlan-beruházó
cégek fele. A magyarországi üzletben egy szupergazdag família tűnt
fel, sokan a magyar ingatlanbizniszből szedték meg magukat.
Az izraeli befektetők budapesti aktivitásáról, a fővárosi
ingatlanbizniszben elért részesedéséről eddig soha nem készült
pontos kimutatás. Az elmúlt évtizedben egyetlen elemző cég sem
vállalkozott erre, pedig nehéz elképzelni, hogy a magyar gazdaság
bármely más szektorában bármely más náció hasonló mértékű befo-
lyásáról a szakmai vagy a laikus közönség évekig csak bizonytalan
szóbeszéd alapján értesüljün. Kényes kérdésben ki akarna tévedni?-
teszi fel a kérdést a lap.
Pedig az izraeli ingatlanoffenzíva régóta közismert: születtek is
piaci jelentések, amelyek említést tettek róla, de ezek többnyire más
külföldi befektetők szerepével összemosva vagy csak általánosság-
ban utaltak a jelenségre. A budapesti ingatlanpiac trendjeiről számos
tanácsadócég publikál rendszeresen negyed- vagy féléves helyzetje-
lentést. Néhány elemző céget megkérdezve kiderült, tudatosan hall-
gatták el a dolgot. A budapesti ingatlanpiacon kialakult helyzetről,
amellyel a bennfentesek közül mindenki tisztában van, lényegében
politikai - legalábbis a politikai korrektségnek eleget tevő - megfon-
tolások alapján nem kerültek a nyilvánosság elé adatok. Az érintett
vállalkozóktól ugyan soha nem érkezett erre vonatkozó kérés, egy
monográfia elkészítését mégis mindenki kockázatosnak ítélte, tartva
attól, hogy zsidózás lesz belőle. Ez viszont a milliárdos tranzakciók
árnyékában nehezen tolerálható egy ugyanabban az üzleti körben
mozgó tanácsadócég számára.
Az Index szerint nemcsak azért nem készültek ilyen anyagok,
mert az elemzők féltek volna attól, hogy antiszemitának bélyegzik
őket, hanem egyszerűen nem álltak rendelkezésre megbízható ada-
tok. Az ingatlanpiaci szereplők gyakran offshore cégeken keresztül
szereznek tulajdont, gyakran köztes cég szerepel a nyilvántartások-
ban. A tanulmányokban ezért kizárólag azokat a cégeket szokás izra-
eliként számon tartani, amelyekről közismert a tulajdonosok szár-
mazása, vagy amelyek pr-anyagaikban, honlapjukon vallják magukat
izraelinek. Ezeknél az elemzők is szerepeltetik az izraeli jelzőt, de
áttekintő összesítés vagy mélyebb elemzés még az önbevallók adatai
alapján sem készült.
50 SZÁZALÉK A TOP 10-BEN
Az izraeliek szerepe kapcsán az Ecorys Magyarország nemzetközi
tanácsadócég sem merészkedett túl messze, amikor a lakásfejlesztői
piac 2006-os alakulását vizsgálva azt a megállapítást tette: “az eladási
top 10-ben nagyrészt magyar és izraeli érdekeltségű fejlesztők talál-
hatók, akik több projekttel vannak jelen a belvárosi társasházi és a
zöldövezeti lakóparki piacon is”. A cégek éves lakásértékesítéseiről
idén januárban közzétett felmérés azonban többet nem árult el a két
csoport közötti erőviszonyról, és csak két cégről emlékezett meg
izraeliként.
JÓ HA FIGYELÜNK!
A publikus
cégadatok alapján
azonban megálla-
pítható: a száznál
több lakást érté-
kesítő vállalkozá-
sok tízes listáján
szereplők közül
ötöt izraeliek irá-
nyítanak-állapítja
meg au internetes
újság. Ők a tavalyi
eladási összesítőn
a 2., 3., 4., valamint a 8., 9. helyet tudták megszerezni. Az Ecorysnál
elmondták, 50 százalékos részesedésük várhatóan az idén sem lesz
kisebb, annak ellenére, hogy a lista részben átalakul, ismert cégek
kiesnek, helyükre új szereplők jönnek. Erről 2008 elején új tanul-
mány kerül a nyilvánosság elé. Az ingatlanpiac más szegmenseiről
viszont egyáltalán nem készült ilyen típusú összesítés, jóllehet, izra-
eliek adtak nagy lendületet a budapesti plázaépítéseknek, és - ha
nem is döntő súllyal, de - megjelentek az irodaház- és logisztikai
beruházások területén is.
DOLLÁRMILLIÁRDOK A KÖDBEN
Éppen az információáramlás élénkítése volt a célja annak a 2005-
ben létrehozott, de rögtön el is tűnt szervezetnek, amelyet Kolber
István akkori regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca
nélküli miniszter nyitott meg. A Magyar-izraeli Ingatlan Együttmű-
ködési Fórumot húsz cég alapította, hogy kapcsolatot teremtsen a
vállalkozói szféra és az illetékes kormányzati szervek között. Kolber
akkor a magyar gazdaság húzóágazatának nevezte az építőipart,
amelyben “jelentős szerepet játszanak az izraeli vállalkozók, akik
már eddig egymilliárd dollárt meghaladó ingatlanpiaci beruházást
valósítottak meg nálunk”.
A fórum a protokolláris megnyitó után eltűnt a porondról, oly-
annyira, hogy Kolber az Index kérdésére fel sem tudta idézni, mi tör-
tént az eseményen, és az sem került nyilvánosságra, hogy mely cégek
tömörültek ebbe a nemzeti lobbiszervezetbe. Két évvel később,
2007 októberében Szilvan Salom izraeli külügyminiszter budapesti
látogatásán mindenesetre már kétmilliárd dollárnyi Magyarországra
hozott tőkéről beszélt, amelynek nagy részét az ingatlanbefekteté-
sek teszik ki. Az izraeli politikust és üzletemberekből álló kíséretét
fogadó Kiss Péter kancelláriaminiszter lelkesen bátorította a további
invesztíciókat, amelyek a II. Nemzeti Fejlesztési Terv működésében
is jelentős szerepet játszhatnak.
2003 végén egy Londonból importált elmélet adott sokak szá-
mára kielégítő magyarázatot az izraeliek itthoni aktivitására. Az
Index úgy véli az elméleti fejtegetés hosszú távra meghatározta a
magyar “szélsőjobb” kapcsolódó gondolatmenetét. A Jane’s kuta-
tóinak tulajdonított gondolatmenet szerint az állandósult háborús
helyzet miatt biztosan egyre több magasan képzett, 30-40 év körüli
személy távozik a zsidó államból, és egyik célállomásuk Magyaror-
szág lesz. A Index szerint “ a hír nyomán az ilyen típusú elméletekre
fogékony orgánumok terjeszteni kezdték, hogy a lakóparkok tulaj-
donképpen az anyaországot érintő fegyveres konfliktusokban meg-
fáradt izraeliek számára épülnek.”
A liberális Index úgy véli, a biztonságpolitikai szaklap hipotézisét
a megjelenése óta eltelt négy év nem igazolta. Az internetes lap úgy
véli, a legnagyobb felhördülést Simon Peresz keltette, aki az izraeli
kereskedelmi kamara ülésén szónokolva azzal próbálta ecsetelni
országa példátlan gazdasági eredményeit, hogy kijelentette, az izraeli
55
vállakozások virágoznak és terjeszkednek, lassan fölvásárolják Man-
hattant, Magyarországot és Lengyelországot is.
Az Index újságírója ezt a kijelentést nem cáfolta, vélhetően nem
akart Csintalan Sándor után beállni a sorba...
SZUPERGAZDAG KLÁNOK, DECENS CSALÁDOK
Kétségtelenül népes a táboruk azoknak az izraeli állampolgároknak,
akik az elmúlt 10-12 évben a magyarországi bizniszben kötöttek ki.
Az összetétel viszont korántsem olyan, amilyet az összeesküvés-
elméletek hívői szeretnének feltételezni-teszi hozzá sietve az Index.
Az ingatlanos köröket jól ismerők egybehangzó megállapítása, hogy
az ideérkezők nem keresik a kapcsolatot a szociológiailag amúgy is
nehezen megfogható magyarországi zsidósággal.
A Budapesten működő jelentősebb befektetők közül szinte
egyiknél sem a magyarországi családi gyökerek diktálták a válasz-
tást. Általában nem tartják a kapcsolatot a magyar zsidó vallási szer-
vezetekkel sem-mentegetőzik a lap. Vannak gazdag famíliák, ame-
lyek a magyar fővárosban is kialakítottak saját rezidenciát, és akár
több európai városban, valamint Tel-Aviv-ban is otthon vannak, sőt
az egyik legnagyobb magyar portfolióval rendelkező család a Forbes
listáján is előkelő helyen szokott szerepelni. Vannak olyanok is, akik
itt csináltak vagyont és itt alapítottak családot, de a legnépesebb cso-
port nem ebből az Izraelben is tehetősnek számító rétegből kerül ki.
A többség bérből és fizetésből élő alkalmazott, akik tipikusan család
nélkül, kizárólag a munka miatt érkeznek Budapestre.( Tehát sze-
gény munkásemberek vásárolnak milliókért lakást- a szerk.) Több-
ségüknek van itt lakása, de csak a hétköznapokat töltik Magyaror-
szágon, hétvégére visszautaznak Izraelbe.(A bérből és fizetésből
élők tehát megtehetik, hogy hétvégére hazaruccanjanak-a szerk.)
Budapest számukra rendkívül olcsó, az izraeli árak töredékéért
tudják szabadidejüket a város legmenőbb éttermeiben és szórakozó-
helyein eltölteni-magyarázza az Index. Túl azon, hogy egy-egy projekt
kapcsán keresztezik egymás útjait, éveken keresztül ugyanazokban a
budapesti és tel-avivi repülőtéri kávézókban várják a járatokat, aztán
három órát ülnek egymás mellett egy repülőn. Nem maradnak tehát
titokban az új projektlehetőségek, az éppen megnyílt divatos étter-
mek, az, hogy mit érdemes ajándékba vinni a feleségeknek, gyerekek-
nek, vagy hogy kitől érdemes jogi, esetleg pénzügyi tanácsot kérni.
Szép számmal akadnak olyanok is, akik családostul érkeznek.
Nekik általában több gyerekük van, a feleségek nem dolgoznak, vég-
zik a család körüli teendőket. Az asszonyok kisközössége szintén aktív,
gyorsan terjed a híre egy kellemes konditeremnek, játszóháznak, kávé-
zónak, ahova utána csapatosan járhatnak az anyák és gyerekek. Egy
gyerekes üzletember szempontjából teljesen logikus lépésnek tűnik
családja ideiglenes átköltöztetése, hiszen olcsón tud magas életszínvo-
nalat biztosítani számukra, amire Izraelben a sokáig döcögő gazdaság
mellett sokkal kevesebb esélye lenne- menteget az Index.
NEM MA KEZDTÉK
Bár a köztudatba csak az utóbbi években kerültek a Magyarországon
jelen lévő izraeli befektetők, a komolyabb csoportok már a kilencve-
nes évek legelején megjelentek. Az első próbálkozások eredménye
volt több, a 90-es évek közepén megnyitott pláza. Addigra az ország
már túl volt a második demokratikus választáson, a befektetők szem-
pontjából stabilnak tűnt a piaci környezet, és az EU-tagság is egyre
elérhetőbb közelségbe került. A Plaza Centers például 1996-ban
fektetett be először Magyarországon, és 10 év alatt elérte, hogy tulaj-
donában van a nagyvárosokban épült bevásárlóközpontok zöme.
MAGYAR ÁLLAMI VAGYON VESZTESÉGLISTÁJA
Bal oldal 1 605 304 001 162 Ft – 84,27%. Jobb oldal 299 629 100 962 Ft – 15,73%. Mindösszesen: 1 904 933 102 124 Ft
A vagyon 84 %-át a baloldali kormányok adták el!
56
Több nagybefektető részt vett a privatizációban, valamint az
állammal közös beruházásokat hajtottak végre ppp (public private
partnership) konstrukcióban. Így épült az országban több kollé-
gium, egyetemi szárny, amelyekhez az épp aktuális kormány garan-
ciát nyújtott, a hiányzó tőkét azonban a befektető vagy valamelyik
magyar bank biztosította.
Az izraeliek befektetési kedve részben menekülés is volt. Erős
lökést adott a zsidó államban felhalmozott tőkék kihelyezésének a
2000-ben kezdődött al-Aksza intifáda, a bizonytalanság jelentősen
lelassította az izraeli gazdaságot. Az egyik legjelentősebb bevé-
teli forrás, a turizmus gyakorlatilag megszűnt, a hozzá kapcsolódó
iparágakat is a csőd fenyegette. Drasztikusan csökkent az izraeliek
életszínvonala, ami - különösen a kilencvenes évek kiugró gazdasági
eredményei után - érzékenyen érintette a lakosságot.
MEGÉRKEZTEK A KISBEFEKTETŐK IS
Egyre többen menekítették külföldre megtakarításaikat, és ked-
velt célpontjuk lett Magyarország. Az újságokban magyar befekte-
tési lehetőségekről, izraeli üzletemberek sikersztorijairól lehetett
olvasni. Mindenkinek volt ismerőse, aki vett már lakást Budapesten.
Ezzel párhuzamosan fellendült a turizmus, az ezredforduló környé-
kén Magyarország volt az egyik legnépszerűbb utazási célpont Izra-
elben, ha néhány napos olcsó pihenésre vágytak. A programjukba
a városnézés, kirándulás mellett belefért még néhány lakás megte-
kintése, a befektetési lehetőségek helyszíni felmérése is.(Ez az igazi
all-inclusive szolgáltatás-a szerk.)
Először csak a kisbefektetők jöttek, ők egy-két lakást vásároltak,
de hamarosan megjelentek azok a cégek is, amelyek sok kisbefek-
tetőt fogtak össze. Ezzel a módszerrel kedvezőbb pénzügyi konst-
rukciókat tudtak elérni, és helyismeretet adtak azoknak, akik nem
beszéltek magyarul és nem rendelkeztek semmiféle információval a
magyar közigazgatásról. Egy otthoni képviselet megnyitásával kön�-
nyen elnyerték a megbízható partner imidzsét, és viszonylag gyor-
san sikerre tudták vinni vállalkozásaikat.
2003-ra a kisbefektetők gyakorlatilag el is tűntek a piacról, addigra
az izraeli gazdaság elmozdult a mélypontról. A CIA Factbook szerint
2003 volt a fordulat éve, amikor Izraelben a recesszió évei után újra
növekedés kezdődött, adataik szerint 2003 és 2005 között évi 4-5
százalékkal fejlődött a gazdaság. Ehhez hozzájárult az izraeli költség-
vetési politika átalakítása, valamint a strukturális reformok beveze-
tése a verseny és a piaci hatékonyság serkentésére.
BUDAPEST TORONTÓ UTÁN A MÁSODIK
A Jediot Ahronot, Izrael egyik legnagyobb példányszámú napilapja
egy 2003-ban megjelent cikkében publikált adatai szerint 1998 és
2003 között az izraeliek 3,2 milliárd dollárt fektettek lakásokba kül-
földön, ami több tízezer lakás megvásárlását jelenti. A lap szerint az
izraeli befektetők körében a legnépszerűbb város Torontó volt, a
második helyet pedig Budapest nyerte el.
Ez lehetett az egyik oka annak, hogy az izraeli adóhivatal figyelme
Magyarország felé fordult. A sajtóhírek szerint ezért látogatta meg az
APEH-et Joni Kaplan, az izraeli adóhivatal elnöke és Joram Sidlo a
nemzetközi adóztatási részleg vezetője, Izraelben ugyanis külön cso-
portot hoztak létre a pénzmosók kelet-európai üzleteinek ellenőrzé-
sére. Az ügyeskedők ugyanis hosszú ideig azt tapasztalhatták, hogy a
földrajzi távolság miatt az adóhivatal figyelmét elkerülik a külföldön
megvásárolt ingatlanok bérbeadásából származó jövedelmek.
Forrás: Barikad.hu
JÓ HA FIGYELÜNK!
IZRAELI NYOMULÁS A MAGYAR LAKÁSPIACON II.
A 90-es évek közepe óta a zsidó államból érkezett befektetők
olyan jelentős pozíciókat szereztek a fővárosban, vállalkozá-
saik, menedzsereik között olyan bonyolult kapcsolatrendszer
alakult ki, amit egy cikk nem tekinthet át. Az Index arra vál-
lalkozott, hogy felvillantsa, az elmúlt időszakban kik voltak a
legnagyobb hatással a város arculatára, és melyek azok a cégek,
amelyek a következő években is biztosan a befolyásos ingatlan-
vállalatok között lesznek.
JULI OFER
A haifai kisvállalkozásként indult Ofer Brothers az utóbbi ötven
évben vált több kontinensre kiterjedő családi cégbirodalommá.
Oferéket a Forbes is a Közel-Kelet leggazdagabb famíliái között
jegyzi, magánvagyonukat 1200 millió dollárra becsüli. A vállala-
tot 2002-ben hivatalosan felosztotta egymás között a klán két feje,
Szemi és Juli, azaz Jehuda Ofer. A kelet-európai, köztük a magyar
ingatlanüzletek az utóbbi hatáskörében maradtak. Juli Ofer már a
90-es évek közepén fantáziát látott a magyarországi befektetési lehe-
tőségekben.
Balról jobbra haladva: Ejal Ofer, Idan Ofer, Doron Ofer, Udi Engel, Joszi Rozen, Liora
Ofer, elől balra Szemi Ofer, jobbra Juli Ofer
Ha pontosak a politikusok által hangoztatott adatok, az Izrael-
ből érkezett invesztíciók felét-harmadát az Ofer Brothers hozta. Juli
Ofer szerint tengerhajózási és ingatlanüzletekben meggazdagodott
cége egymaga legalább egymilliárd dollárt fektetett be Magyaror-
szágon. Orbán Viktor miniszterelnökként az év befektetőjének járó
elismerésben részesítette az üzletembert.
Ofer nem magyarországi gyökerek miatt választotta Budapestet,
családja Romániából származik. Már elmúlt hetven, amikor az izrae-
liek első hulláma felfedezte magának a magyar fővárost. A milliárdos
kilenc nyelvet beszél, magyarul nem tud, viszont rendszeresen jár
Budapestre. Ő és felesége, Ruti volt az első vendég a rendőr-főkapi-
tányságból szállodává alakított Le Meridienben.
Az óriáscég Pesten is kicsiben kezdte, aztán megpróbálkozott egy
nagyobb pilotprojekttel, a Duna Plázával, amihez a Transelektróban
találták meg a magyar partnert. A siker nyomán az ingatlanos beru-
házásokat sokáig az egyik első igazi bevásárlóközpontot építő cég
gyűjtötte össze.
Magyar mércével:
Juli Ofer ~ 1 Demján
Aztán jöttek irodaházak, a Dózsa György úti MSZOSZ-székház, a
Váci utcai értéktőzsde és a Váci úti Budapest Bank. (A Transelektróval
létrejött együttműködés nyomait őrzi, hogy a Transelektro Vagyon-
JÓ HA FIGYELÜNK!
kezelő Kft. fennhatósága alá tartozó, a Duna Pláza mögötti Prestige
Towers lakóparkot fejlesztő cég az utóbbiakat szintén sajátjaként
sorolja fel referenciái között.) Sok egyéb mellett lakásépítések is
indultak, olyanok, mint a 7 ezer négyzetméter összterületű Bellevue
Residence a Budakeszi úton, és a 8 darab 8 emeletes tömbből álló
Central Park megaberuházás a Lehel úton. Az Ofer-csoport kisebb
piaci szorongást okozott, amikor 2001-ben egy csomagban eladta a
Plaza Centersnek a Duna Plázát, valamint a soproni és a nyíregyházi
bevásárlóközpontot. Az akkor 80 éves főnök több megnyilatkozás-
ban nyugtatta a piacot: a tranzakció nem a kivonulás előjátéka.
MOTI ZISSZER
Óriásnak tűnik az Oferékkel szoros kapcsolatot ápoló Plaza Centers
is, pedig a céget Magyarország tette naggyá. Újabban az Aréna Pláza
révén került a hírekbe, de a PC számára az ország legnagyobb bevá-
sárlóközpontja nem a legnagyobb és korántsem az egyetlen beru-
házás Budapesten. Annyira nem, hogy a Mordehaj (Moti) Zisszer
irányítása alatt álló vállalkozás első tíz évében – honlapja szerint –
lényegében csak itt tevékenykedett. Itt viszont nagyban, 2004-ben
már a Duna Plázát, a Csepel Plázát és 10 saját, illetve Ofer-fejlesztésű
bevásárlóközpontot adott el 278 millió dollárért a Klépierre-nek,
amely azóta a térségben épített PC-plázák állandó felvásárlója lett.
Négy másikat (Veszprém, Pécs, Szombathely és Sopron) egy évvel
később a Dawnay Way vett meg 54 millió dollárért.
Moti Zisszer
Zisszer egyébként a PC-ben döntő befolyással rendelkező
Europe Israel Group alapítója, egyben az igazgatótanács elnöke.
1982-től, karrierje kezdete óta foglalkozik ingatlanfejlesztéssel,
dolgozott számos nagyobb beruházáson Izraelben, Dél-Afrikában,
Indiában és Kelet-Közép-Európában. Magyarország-centrikus port-
foliója ellenére nem élt Budapesten. Az 52 éves Zisszer elhatáro-
zásában szerepet játszott 5 gyermeke is. A Haarec című lap szerint
felesége már 1992-ben közölte, amikor külföldi vállalkozásai miatt
egyre több időt töltött Izraelen kívül, elvárja, hogy a hétvégéket ott-
hon, családjával töltse. “Másnap vásároltam magamnak egy repülő-
gépet” – mesélte a családi béke megtartására kiötlött megoldást.
Magyar mércével:
Moti Zisszer ~ 0,5 Demján
Az Európa Izrael Csoportnak jelenleg vannak érdekeltségei néhány
nyugat-európai és egy romániai szállodában, továbbá tulajdonukba
került az Andrássy úti egykori balettintézet épülete is. A PC legna-
gyobb szabású fejlesztése azonban a Hajógyári-sziget lesz.
57
OFER HAVA
Talán nem véletlenül a Duna Pláza mellett kötött ki legújabb és leg-
grandiózusabb projektjével a pesti ingatlanoskörök másik jelentős
szereplője, Ofer Hava. (Félreértések elkerülése végett: nem rokona
Oferéknek.) Hava az ősszel jelentette be, hogy az újpesti öbölben
komplett városrész megépítését tervezi: hét év alatt 2000 lakás, 137
ezer négyzetméternyi iroda és 55 ezer négyzetméternyi kereske-
delmi funkciójú épület. 750 millió dollárból.

Hava sem operált

mindig csillagászati
összegekkel. Budapes-
ten egy Wesselényi
utcai lakással kezdte,
miután tájékozódott
a moszkvai és a varsói Ehud Amir és Demszky Gábor
lehetőségekről. A vál-
lalkozó az Indexnek Több izraeli céghez hasonlóan Amir is visszatért a Duna Pláza kör-
azt mondta, szimpátia nyékére. Az Autóker a Transelektro irányítása alatt épülő Pestige
mellett az összetett- Towers mellett saját folyóparti területén az idei év elejéig már több
sége ellenére is kedve- mint 600 lakást adott el, és egészen az évtized végéig több új torony-
zőnek mondható adó- ház megépítését tervezi. A cégnek annyi földje volt a pláza mögött
rendszer volt a legfőbb elhelyezkedő egykori ipari területen, hogy abból 9 hektárt tovább
csáberő. Mostanában tudott értékesíteni egy spanyol fejlesztőnek.
Budapest és Tel-Aviv
között ingázik, de itt JAKOB ENGEL
is van lakása, gyere- A többiekkel szemben, a budai Duna-parton vágott nagy építke-
kei is sok időt tölte- zésbe az ötvenes éveit taposó Engel a saját nevét viselő cég magyar
nek Magyarországon. filiáléjával. A mérnökből lett haifai ingatlanvállalkozó 1977-ban
Lánya lett a nagy pro- alapított cége a Goldberger-gyár területén épülő 570 lakásos Sun
jekt, a 360º Budapest Palace lakóparkkal mutatkozott be. Ő sem magyarországi rokonság
egyik reklámarca. miatt indította el a budapesti fejlesztéseket, nem is költözött ide.
Ofer Hava cége, a Home Center hajtotta végre a régi zsidónegyed Üzleti stratégiájával követte a Plaza Centerst, a vidéki nagyvárosok
egyik legnagyobb lalóépület-beruházását. Az Akácfa utcában 120 felé fordult. Győrben meghirdetett programja új városrész építését
lakásos tömbbel épített be egy foghíjtelket. ígéri, de tavaly jelezte, akár Székesfehérváron vagy Debrecenben is
építene lakásokat.
Magyar mércével:
Ofer Hava ~ 0,4 Demján Mindenki mindenkivel: menedzserháló a befektetések felett
Szintén a VII. kerületben épül a Blaha és a Keleti között Orient Az izraeli fennhatóságú cégek profiljaik alapján egymás versenytár-
néven egy hotel-apartmanház kombináció, az eddigi legnagyobb sai ugyan a magyar ingatlanpiacon, meghatározó figuráik azonban
300-400 lakásos projekt azonban a XVIII. kerüleben zajlik. Az gyakran bukkannak fel közös vállalkozásokban, beruházásokban. A
ingatlanosként elkönyvelt Hava tavaly ősszel azzal lepte meg az Duna Pláza tulajdonosváltásainak története jól érzékelteti összefo-
üzleti köröket, hogy egy ír-magyar befektetői csoport élén nevezett nódást.
a Malév privatizációs pályázatára. Moti Zisszer szerint a kilencvenes évek első felében a bankok
még bizalmatlanok voltak a kelet-európai bevásárlóközpontok ter-
EHUD AMIR vei iránt, nem mertek belevágni a finanszírozásba. “Nemhogy az
Nincs még negyven, mégis a legismertebb külföldi üzletemberek ajtón rugdostak ki a bankokból, az ablakon hajítottak ki. Azzal érvel-
egyike. Ehud Amir friss diplomás könyvvizsgálóként 1996-ban tek, hogy a havi 150 dolláros átlagfizetésből nem lesz, aki vásároljon
érkezett Tel-Avivból Budapestre, ahol rövid időn belül a lakásépí- az üzletközpontban” – emlékezett vissza kezdeti elutasításokra a
tési boom éllovasa lett. Vezetése alatt futott fel a lakásbizniszre váltó Plaza Centers vezére.
Autóker, amely tavaly is a harmadik legtöbb lakást forgalmazó beru- A Duna Pláza ennek ellenére felépült, és hamar kiderült, hogy
házó volt Budapesten, lakáseladásai pedig összességében jócskán sikeres a vállalkozás, így Zisszer a régióban további 50 pláza építé-
túlhaladták a 2000-et. séről hozott döntést. Az egyetlen probléma az volt, hogy ehhez nem
Amir ingatlanos pályafutását Zisszer szárnyai alatt kezdte, két rendelkezett megfelelő tőkével, így kénytelen volt eladni a Duna
évet lehúzott a Plaza Centers regionális pénzügyi vezetői posztján. Plázát Juli Ofernek, hogy az így szerzett pénzből további négy telket
Azután robbantott az Autókerrel, amelynek 1999-től 2007 tavaszáig vásárolhasson.
elnök-vezérigazgatója volt. A cégnek az újlipótvárosi fejlesztések- Nem ez volt a két üzletember első találkozása. Már 1991-ben
kel sikerült presztízst szereznie. A Cézár Ház, a Kleopátra Ház és a dolgoztak közös projekten Izraelben, az Ofer testvérekkel közösen
Római Kert után a Gozsdu Udvar és az elszámolási vita miatt elhú- nyertek el megrendelést Askelonban. Ennek része volt egy kikötő
zódó építkezés, a Szinyei Merse Ház következett, mind több száz kivitelezése is. A beruházást viszonylag gyorsan, 21 hónap alatt
lakással bővítette a fővárosi kínálatot. fejezték be.
Ez alapján nem meglepő, hogy a Duna Pláza eladása után két
Magyar mércével: évvel Juli Ofer eladta a bevásárlóközpontot, a vevő pedig nem volt
Ehud Amir ~ 0,4 Demján) más, mint Moti Zisszer.

58 JÓ HA FIGYELÜNK!
 A Plaza Centers jó iskolának bizonyult számos fiatal üzletember
számára is, akik az ezredforduló környékén aztán saját erejükből
próbáltak karriert csinálni. A PC-nél indult topmenedzserek nehe-
zen követhető hálózatot alakítottak ki. Sokan több helyen párhuza-
mosan is kollégiái egymásnak.
A Plaza Centers vezetésében tevékenykedett az autókeres Ehud
Amir, az Álom Sziget, vagyis a Hajógyári-szigeten épülő megaberu-
házás egyik vezetője, Szemi Szmuha, az Engel-Csoport ügyvezetője,
Michael Mevorach, valamit a Zisszerhez köthető ingatlanos vállal-
kozás, az Elbit elnöke, Simon Itzhaki.
Álom Sziget-makettfotó
Michael Mevorach cégtársa egy másik, Budapest külsőbb kerü-
leteiben, illetve a főváros környékén lakóingatlanokat építő vállal-
kozásban, az Elephantban Lior Harari, aki jelenleg az Álom Sziget
projekt vezetésében is dolgozik Szmuhával. Lior Harari emellett az
Engel Csoport környékén is megfordult.
A Gozsdu-udvar eladáskor a Király utcai beruházás körül buk-
kant fel Arie Jomtov neve. Jomtov több projekteken dolgozott együtt
Ehud Amirral, és volt közös beruházása Juli Oferrel is. Jomtovhoz
kötődik továbbá számos Andrássy úti palota is, melyekben a saj-
tóhírek szerint felújításuk után luxuslakásokat tervez kialakítani.
A cégadatbázis szerint Szmuha és Jomtov is vágtak már bele közös
ingatlanbizniszbe.
Jomtov legutóbb a Budapest Gate fedőnevű nagyberuházás ter-
veivel mozgatta meg az ingatlanos sajtót. A gyémánt golflabdával
reklámozott tervek szerint Bicskén golfkomlexum épülne 400 millió
dolláros invesztícióval.
Szmuha a Plaza Centersszel együtt magánemberként vette meg
a Soleh Boleitől a Kolosy téren lévő Új Udvar bevásárlóközpontot
úgy, hogy az eladó is a tulajdonosok között maradt. Soleh Bolei
pedig az Ablon irodaházai mellett a Váci úton vágott egy újabb tömb
megépítésébe. Szmuha közvetlen irányítása alá tartozik Euro Ingat-
lan Csoport is, amely szintén ambiciózus lakásépítési terveket sző az
egész térségre vonatkozóan, és ebben a már több cégben megismert
partnere, Lior Harrari is segít.
NEM FELTŰNŐ, DE HATÉKONY
Az emblematikus izraeli figurák vállalkozásai mellett a piacból
egyre jelentősebb szeletet hasítanak ki azok a cégek, amelyek keve-
set törődnek a PR-ral, sőt kifejezetten kerülik a nagyobb ismertsé-
get. Néhányuknak sikerült úgy kenterbe vágnia az elmúlt években
a mezőnyt, hogy az ingatlanos körökön kívül nevük egyáltalán
nem cseng ismerősen. 2006-ban például csak a Corvin-projektnek
jelentős hírverést csináló Cordia Magyarország Zrt. tudott több új
lakást piacra dobni és értékesíteni, mint a Benyakar Israel és a Gindi
Group által 2005-ben alapított GB Európa Ingatlan. A gyors karriert
befutó vállalkozás inkább rossz sajtójával tűnt ki a lakáspiac amúgy
sem problémamentes szereplői közül, mint tudatos brandépítéssel.
JÓ HA FIGYELÜNK!
A Benyakar testvérek a cég honlapja szerint négy évtizedes fej-
lesztői tapasztalatot hoztak magukkal, amikor 2001-ben kiszálltak
a tőzsdén is jegyzett izraeli vállalkozásból, és áttették székhelyüket
Kelet-Közép-Európába. Magyarországon cégcsoportot hoztak létre,
külön kft. építi a VIII. kerületi 420 lakásos Ciprus Házat, a IX. kerü-
leti több mint 200 lakásos Silverside Apartmanházat, valamint a
luxuskategóriásnak szánt Madárhegy projektet. A szerteágazó vállal-
kozás az üzleti siker ellenére belefutott néhány botrányba is. Először
azért figyeltek fel rá, mert a Dandár utcai apartmanház építésénél
késhegyig menő elszámolási vitába keveredett az alvállalkozókkal.
Ez ugyan nem ritka jelenség a lakáspiacon, de az “antiszemitázással”
operáló izraeli cég ügyét felkapta a sajtó is. Az átadásra szánt laká-
sok minősége sem ütötte meg mindenhol a vevők által elvárt szintet,
de a legnagyobb médiafigyelmet mégis az izraeli nagykövet és a cég
kapcsolata kavarta.
NAGYKÖVET HATÁROZOTT ÉRDEKLŐDÉSI KÖRREL
David Admon, Izrael állam budapesti nagykövete röviddel megér-
kezése után már jelezte az ingatlanok iránti érdeklődését. A politikus
felajánlotta a VII. kerület polgármesterének, hogy tapasztalataival
segíti a régi pesti zsidónegyed épületeinek rehabilitációját. “A tel-
avivi városháza alpolgármestere voltam, hatalmas szakmai tapasz-
talatom van, ezt szeretném a rendelkezésükre bocsátani” – mondta
Admon Hunvald Györgynek az erzsébetvárosi polgármesteri hiva-
talban, ahova a Mazsihisz vezetőinek kíséretében érkezett. A nagy-
követ álláspontja az volt: fontos, hogy az izraeli befektetők maximá-
lisan támogassák a területet, fektessenek be itt, tegyék “lakhatóvá” a
környéket. Az elmúlt években egyértelmű volt az izraeli érdeklődés
az egykori gettó felújítása, de leginkább átépítése iránt. A negyed
házainak tulajdonváltásai azonban nehezen követhető csatornákon
zajlottak, a politikus mégis hivatalos támogatásáról biztosította a
projektek egészét. Admon azonban a GB Európával került a legkö-
zelebbi kapcsolatba. A céggel vitatkozó alvállalkozók szerint azt sem
tartotta posztjához méltatlannak, hogy részt vegyen a békítő tárgya-
láson. A Hír tévé ezután ásta elő a Madárhegy-beruházás alapkőle-
tételéről készült felvételt, ahol a beruházó cég vezetője az ünnepség
hevében elárulta, egy off-shore cégen keresztül résztulajdonosa a
projektcégnek.
A LISTÁZOTT CÉGEK
Előkelő helyet biztosított magának a lakáspiaci toplistán a GB
Európa és az Autóker mögött az Olimpia Group is. A tavalyi Ecorys-
összesítés szerint a csoport a negyedik helyen zárt, idén pedig már
azt ünnepelhette, hogy túljutott az 1500. lakáseladáson. A londoni
tőzsdére bevezetett Nanette leányvállalatát Tamir Kishon irányítja.
A cég fejlesztése volt 2003-ban az angyalföldi Palóc kert 133 lakás-
sal, valamint 2004-ben a ferencvárosi 162 lakásos Gizella ház. Az
Olimpia Group a Lehmann Brothersszel együttműködésben a
Soroksári út és a Ráckevei-Duna partján fekvő 75 ezer négyzetméte-
res területen 2010-ig 1800 új lakást kíván felépíteni. Az Olimpia fej-
lesztette többek között a Népstadion szomszédságában a Városliget
apartmanházat, amely négy 7 és 9 emeletes épületből áll.
A top 10-be került az Elephant Holding is, annak köszönhetően,
hogy 45 százalékos forgalomnövekedést produkált egy év leforgása
alatt. Az izraeli háttérrel rendelkező cég az elkövetkező két évben
közel 3000 további lakás építését tervezi. A XVI. kerületben épülő
342 lakásos Malomdomb Lakókert mellett a cég főként mediterrán
hangzású nevekkel vonzza vásárlóit, így került Pestszentlőrincre a
Zaragoza Kert, Királyerdőre az Ibiza, Biatorbányra pedig a Barcelona
Ház. A csepeliek egy része viszont nem örült a cég dinamizmusának,
egy 180 lakásosra tervezett lakópark miatt szeptemberben tüntetők
vonultak a holding Andrássy úti központja elé. A cég tulajdonosi
szerkezete bonyolult, ami egyáltalán nem kirívó a többi Magyaror-
szágra települt beruházó vállalkozás között. Az EH Zrt. felett három
59
cég rendelkezik, az USA-ban jegyzett Prima Duna Investments Inc.,
az angol Virgin-szigetekre bejegyzett Elephant (Europe) Ltd., illetve
a Bilbao-Építő Kft. Ez utóbbi cég tulajdonosa a panamai székhelyű
Aquamarket Inc., valamint az Elephant-Holding Zrt, amely a Prima
Dunát váltotta. A vállalkozások élén két izraeli állampolgár – Yan és
Matti Lis – áll.
Az élbolyban van az Adi Dana és a Simon Hovav vezette Coral
Holding is, amely rengeteg egy címre bejelentett projektcéget fog
össze. A két Seychelle-szigetekre bejegyzett vállalkozás képviselője
Adi Dana, de cégtársa, Simon Hovav személye összeköti a Coralt
egy izraeli székhelyű nagyvállalattal is. A Marlaz Ltd. 2000-ben csat-
lakozott. A Coral főként a VI., a VII., a VIII. és a XIII. kerületi kisebb
méretű beruházásokra specializálódott. A társaság közlése szerint
1000 lakást építenek Budapesten.
A LAKÁSON KÍVÜLI ÜZLETI ÉLET
Nem kizárólag a lakásépítéssel lehet jó üzletet csinálni Budapesten.
Az 58 éves Uri Heller, az Ablon Group alapítója és 1994 óta igaz-
gatója a főváros egyik legnagyobb bérirodaház-beruházójává emelte
a cégét. Heller Izrael után főleg Magyarországon és a Cseh Köz-
társaságban szerzett tapasztalatokat a befektetésekben. A mérnök
végzettségű izraeli alapító tartja kezében – az osztrák Volksbankkal
együtt – a Guernsey szigetén bejegyezett cég részvénypakettjét. A
cég székhelye azonban Magyarország, és a prágai valamint romániai
nyomulás ellenére portfolióját a 90-es évek elején indított buda-
pesti, főként Váci úti irodaházak dominálják. Beruházáslista: Busi-
ness Center 140, Business Center 91, Business Center 99 Office
Park, Business Center 22, M3 Business Center, Budafoki Business
Center, Fogarasi Business Center. És legújabban az Árpád híd lábá-
nál épülő Gateway irodaház, valamint a Blahán a Sajtóház helyén
elindított Europeum.
A hamvába holt Izraeli-magyar Ingatlan-együttműködési Fórum-
nak is tagja volt az értékes telkekkel rendelkező és ipari területen
mozgó Brack Capital Real Estate. A cég birtokolja az Ikarus Ipari
Parkot.
A Sybil Holding pedig az eddig is izraeli dominanciájú bevásárló-
és szórakoztatóközpont-bizniszban jelentkezett lendületes tervek-
kel. A Plaza Centersnek konkurenciát jelentő holding tavaly adta át
az Új Buda Center 7,8 milliárd forintos első ütemét a XI. kerületi
volt Kábelgyár területén, és rögtön bejelentette, az M3 kivezető
szakaszánál egy 16 hektáros területre olyan bevásárlóközpontot
terveznek, mint amilyen az M1-M7 közös bevezető szakasza mellett
található, azzal a különbséggel, hogy itt egy fedél alá kerülnének a
különböző áruházak.
Forrás: Index

NÉHÁNY GONDOLAT A JOBBIKRÓL

– olvasónk kritikája és javaslatai –
Mindenekelőtt szeretném leszögezni: nem
vagyok profi politikus, sem politikai elemző,
csak egyszerű Jobbik-szimpatizáns. Azért
írtam ezt a cikket, mert van néhány kéte-
lyem, kifogásom, illetve ötletem a Jobbikkal
kapcsolatban, amit szeretnék megosztani a
nemzeti radikális oldal közvéleményével.
Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit
itt leírok, nagyon is vitatható. Annak is szán-
tam, gondolatébresztőnek, vitaindítónak,
mert úgy találom, hogy a nemzeti oldal
írástudói túlságosan is sokat söprögetnek a
más háza táján: túlságosan sokat beszélünk a
Fideszről, más pártokról, külföldről, miköz-
ben alig találkozni a Jobbikot érintő konst-
ruktív kritikával.
Én nagyra becsülöm a Jobbik politiku-
sait, értékelem a magyarság érdekében vég-
zett munkájukat, er��������������������������
őfeszítéseiket. Egy pilla-
natig sem vontam soha kétségbe a jó szán-
dékukat, az őszinte segíteni akarásukat; de
úgy látom, hogy a párt stratégiájában több
olyan dolog is van, amit érdemes lenne újra-
gondolni, mert ha nem változtatunk rajtuk,
a párt végső sikerét veszélyeztethetik.
Az első ilyen dolog, avagy ami engem
leginkább zavar a Jobbikban:
Az új erő nem aknázza ki kellőképpen a
nemzeti tábor erejét. Azt hiszem, történelmi
közhely, hogy minden jelentős radikális
mozgalmat a híveinek aktivitása, áldozat-
vállalása vitt sikerre. A Jobbikról viszont
egyelőre nem lehet elmondani, hogy a
szavazótábora radikális mozgalomhoz illő
mértékben aktív lenne. Ma a nemzeti olda-
lon még nagyon kevesen fejtenek ki érdemi
tevékenységet, s én bizony úgy látom, hogy
ebben a Jobbik is ludas, mert nem tesz meg
mindent, hogy aktivitásra serkentse a híveit.
A probléma szerintem a Jobbik szemlélet-
módjában rejlik. A párt egyrészt bevallottan
abból indul ki, hogy a radikális oldal mun-
kájában részt venni megtiszteltetés, tehát ő a
maga részéről nem igyekszik megfogni senkit;
másrészt érezhetően csak egyféle emberfajtával
tud (akar?) valamit kezdeni: az aktivista típusú,
szuperlelkes, szuperáldozatkész, szilárd világ-
nézetű önkéntesekkel. Az új erő szervezése ma
lényegében annyiból áll, hogy kimazsolázgatja
magának az ilyen azonnal használható embere-
ket. A többieket meghagyja nézőnek.
Mi az a két lehetőség, amit a Jobbik ma
kínál? A Jobbik-, illetve a Gárda-tagság. És
mik a belépés feltételei ebbe a két szerve-
zetbe? Nos, kimondva vagy kimondatlanul,
de elvárás, hogy a tagjelölt:
–– kiforrott, radikális világnézettel ren-
delkezzen,
–– önként jelentkezzen, kopogtasson a
párt ajtaján, kinyilvánítva a belépési
szándékát,
–– készen álljon komolyan elkötelezni
magát, például letenni egy életre szóló
hűségesküt (ld. gárdisták: bajtársai-
mat soha el nem hagyom),
–– hajlandó legyen már a kezdetektől
jelentős anyagi és időáldozatot vál-
lalni,
–– hajlandó legyen parancsokat teljesí-
teni, azaz esetről esetre végrehajtani,
amit a vezetőség éppen kitalál.
Nyilvánvaló, hogy a fenti feltételeknek
nagyon kevesen felelnek meg, illetve nagyon
kevesen akarnak megfelelni. Mi lesz a fenn-
maradó százezrekkel? Ők soha nem fognak
csinálni semmit? A párt leírta őket egyszer
és mindenkorra, mint használhatatlanokat?
Vagy abban bízik, hogy előbb-utóbb mégis
megjön az eszük, és belépnek a Gárdába?
Vona Gábornak egy gárdista rendezvé-
nyen elmondott beszéde inkább ez utóbbit
látszik megerősíteni. Vona szerint „a gazda-
sági válságban, a kormányzat által magukra
hagyott embereknek a gárdamozgalom
jelenti majd szinte az egyetlen támaszt és
biztonságot”, és „emiatt egyre többen csatla-
koznak majd az Új Magyar Gárdához, hogy
segítséget és támogatást nyújtsanak honfi-
társaiknak”. Vagyis: a párt a maga részéről
nem gondolkodik új szervezetek létrehozá-
sában, vagy az emberekhez való bárminemű
alkalmazkodásban. Az emberek fognak
alkalmazkodni őhozzá, muszájból, ahogy nő
rajtuk a nyomás.
Ez a fajta hozzáállás, azt hiszem, lassan
hagyományosnak mondható a nemzeti
oldalon. Már a MIÉP is hasonlóan kezelte
a híveit. Emlékszem egy cikkre, amit tizen-
valahány évvel ezelőtt olvastam a Demok-
ratában, és ami gyakran eszembe jut, mert
nagyon jellemzőnek érzem: a lap két fiatal

60 JÓ HA FIGYELÜNK!
újságírója végigjárta az összes akkori par-
lamenti pártot, és eljátszotta, hogy be akar
lépni az adott pártba. Az SZDSZ-nél rögtön
kávét kaptak és ígéretet, hogy állást szerez-
nek nekik a közigazgatásban. Az MSZP-nél
is tűrhető fogadtatásban részesültek. Az
MDF-nél már kicsit megijedtek tőlük, a
Fidesznél meg inkább csak hitegették, de
bevenni nem nagyon akarták őket. Egyet-
len helyen ütköztek kerek-perec visszauta-
sításba: az akkori egyetlen (egyébként már
erősen lejtmenetben lévő) radikális erőnél, a
MIÉP-nél. A MIÉP-esek rögtönöztek nekik
egy felvételi vizsgát, amelyen kiderült, hogy
nem ismerik eléggé Szabó Dezső összes
munkáit, így azonnal közölték velük, hogy
nem alkalmasak a pártba való belépésre;
menjenek haza, olvasgassák Szabó Dezsőt,
aztán néhány hónap múlva próbálkozhatnak
megint.
Természetesen minden pártnak szíve
joga, hogy feltételeket szabjon, hiszen a
párttagság bizalmi kérdés, meg kell szűrni a
jelentkezőket. Ha a feltétel Szabó Dezső, hát
legyen Szabó Dezső. De micsoda politikai
dilettantizmus a jelentkezőket csak úgy, a
kapcsolattartás vagy a segítség ígérete nélkül
önképzésre hazazavarni? Milyen radikális
erő az, amely nem tud legalább valami átme-
neti, alternatív tevékenységet felajánlani?
Képezzétek ki magatokat egyedül, aztán
gyertek vissza, ha megütitek a szintet, amit
mi elvárunk? Én nem tudom, hogy a MIÉP
országszerte így viszonyult-e a szimpatizán-
saihoz; de ha igen, akkor már csak ezzel kiér-
demelte a sorsát.
A Jobbik persze nem a MIÉP; de nekem
úgy tűnik – és ezért is írtam le a fenti tör-
ténetet –, hogy a szimpatizánsokhoz való
viszonyulásban ezt a „ti fogtok futni utá-
nunk, nem mi utánatok” mentalitást bizo-
nyos fokig sikerült átmenteni. A Jobbik
JÓ HA FIGYELÜNK!
eddig nem sok energiát fektetett a hívei
győzködésébe, átnevelésébe. S borítékol-
ható, hogy szervezés terén ugyanott fog
megakadni, ahol a MIÉP: miután felszívta
magába az összes kész, azonnal bevethető
nemzeti radikálist, megtorpan, nem nő
tovább, mert nem tanulta meg, hogyan lehet
a tömegekből is kihozni valamit.
Az új erőnek meg kellene értenie, hogy
ez a szemléletmód mennyire nem illik a mai
magyar valósághoz. Elment mellette az élet.
Miközben a magyar embereket már több
mint fél évszázada nevelik arra, hogy vis�-
szahúzódjanak a csigaházaikba, és ne vegye-
nek részt semmilyen közéleti aktivitásban;
miközben a világot uraló cionista rezsim az
emberi közösségek szétverését a szemünk
láttára fejleszti művészi tökélyre; miköz-
ben a média mind profibb módszerekkel
mossa az emberek agyát – nem lehet tétle-
nül a tökéletes emberanyag felbukkanására
várni. A magyar népnek, de azon belül még
a nemzeti tábornak is gyógyterápiára van
szüksége: segítségre, hogy újra felfedezze
magában az egészséges civil kurázsit. S a
gyógyterápia semmiképpen sem abból áll,
hogy cseszegetjük a jobbikosok tömegeit,
amiért szájkaratésok, vagy abban bízunk,
hogy majd csak kapcsolnak maguktól;
hanem abból, hogy kidolgozunk egy igényes
stratégiát a megváltoztatásukra, és megpró-
báljuk őket lépésről lépésre elvezetni a kívá-
natos mértékű aktivitásig.
Ha a Jobbik valaha is tömegeket akar
megmozgatni, akkor:
–– Be kell látnia, hogy időt és energiát
kell szánnia a hívei átnevelésére, akti-
vitáshoz szoktatására, mert ezt senki
nem végzi el helyette. Személyes fele-
lősséget kell éreznie aziránt, hogy az
emberek részt vesznek-e a közös mun-
kában. Célul kell kitűznie, hogy minél
több embert kapcsoljon be a nemzeti
oldal vérkeringésébe.
–– Nem várhat arra, hogy a szimpatizán-
sok keressék vele a kapcsolatot. Erőfe-
szítéseket kell tennie a nemzeti tábor
megismerésére, a hívei gondolkodás-
módjának, aktivitási hajlandóságának
felmérésére.
–– A hívei alaposabb ismeretében létre
kell hoznia olyan új szervezeteket,
amelyek képesek nagy tömegek fel-
szívására. A Gárda erre nem alkalmas,
mert természetéből fakadóan egy kis
létszámú, elit jellegű szervezet. Sokan
vannak, akik szeretnének részt venni
a közös munkában, de nem akarnak
belépni a Gárdába.
–– Megértően kell viszonyulnia azokhoz
is, akiknek több időre, vagy fokozatos
közelítésre van szükségük. Biztosíta-
nia kell könnyebb fajsúlyú aktivitá-
sokat azon hívei számára, akik nem
mernek vagy nem tudnak azonnal
fejest ugrani egy elkötelező jellegű
tevékenységbe.
Második kifogásom:
A Jobbik nem végez semmilyen rendszeres
országépítő tevékenységet a civil társadalom
szintjén. Sokunkat aggaszt, hogy a Jobbik
egy teljesen lepusztított országot örököl
majd, mire végre kormányra jut, és emiatt
– hiába a tehetség meg a jó szándék – nem
marad mozgástere az érdemi változtatások-
hoz. A nemzeti táborban jól kitapintható
ez az aggodalom. Úgy érzem, jogos a kér-
dés: muszáj nekünk tétlenül várakoznunk
a kormányváltásig? Miért nem kezdjük el
Magyarország újjáépítését már most?
Én rengeteg olyan feladatot látok, ami-
hez már itt és most meglenne az erőnk. Csak
néhány példa:
61
 –– Nekifoghatnánk a felvásárlók és a
multik által kiszipolyozott magyar
gazdák talpraállításának. Létrehozhat-
nánk olyan vásárlói köröket, amelyek
egyenesen a termelőtől vásárolnak
előzetes, éves megállapodás alapján,
kiiktatva az értékesítési láncból az
élősködőket. Az ötlet nem új, és nem
az enyém. Hasonló kezdeményezést
már számos nyugati országban siker-
rel megvalósítottak. Az Egyesült Álla-
mokban, mint olvasom, például több
tízezer család szerzi be az élelmiszert
ilyen módon. Az elképzelés tehát
működőképes, nekünk nem is lenne
más dolgunk, mint tanulmányozni a
külföldi modellt, és annak megfele-
lően megszervezni idehaza a termelői,
illetve a vásárlói oldalt.
–– A magyar mezőgazdaság további
erősítésére létrehozhatnánk egy
kizárólag magyar élelmiszert forgal-
mazó bolthálózatot. Ezzel már sokan
próbálkoztak, de a hibás koncepció
miatt mind belebuktak: egyszerűen
kinyitottak, aztán várták, hogy majd
csak betévednek a vevők. Pedig egy
ilyen kezdeményezést a mai magyar
viszonyok között csakis úgy lehet
sikerre vinni, ha megszervezzük a
vásárlókat is – akkor viszont, vélemé-
nyem szerint, minden további nélkül.
Csak jó szervezés kérdése az egész.
Megvalósíthatnánk például a követ-
kező formában: összetoborozzuk a
vállalkozás iránt érdeklődő nemzeti
radikálisokat, és kötelezettséget vál-
laltatunk velük, hogy minden hónap-
ban levásárolnak egy meghatározott
összeget a lakóhelyükhöz közeli bolt-
ban. Cserébe garantáljuk nekik, hogy
a bolt árai nem lesznek megfizethe-
tetlenül drágák (mondjuk, legfeljebb
tíz-tizenöt százalékkal a normál piaci
ár fölött), és hogy a profitot újabb
boltok nyitására vagy a mezőgazdaság
támogatására fordítjuk. A bolton belül
az árak mellett meg feltüntetjük azt is,
hogy mennyi jut belőle a termelőnek.
–– Szintén csak szervezés kérdése lenne
egy nemzeti szaknévsor létrehozása
a magyar ipar segítésére. Összegyűjt-
hetnénk a nemzeti elkötelezettségű,
kizárólag magyar alapanyagokkal,
magyar munkaerővel dolgozó, jó
minőségű terméket vagy szolgálta-
tást nyújtó magyar vállalkozásokat,
és ingyenes reklámot biztosíthatnánk
nekik egy internetes adatbázison vagy
helyi szintre lebontott, nyomtatott
szaknévsorokon keresztül. Emel-
lett feketelistát vezethetnénk, illetve
bojkottakciókat szervezhetnénk a
minőségi magyar árut indokolat-
62
lanul mellőző, külföldi termékeket
dömpingárakon kínáló cégek ellen
(gondolok itt az olcsó dán sertéshúst,
osztrák tejet kínáló áruházláncokra, a
kanadai ásványvizet felszolgáló étter-
mekre stb.).
A fenti (vagy hasonló) akciókat persze
csak egy komoly szervezőerővel az élen tud-
juk megvalósítani. S ez – kizárásos alapon
– nem lehet más, csak a Jobbik. A nemzeti
oldalon csak a Jobbiknak vannak meg ma
ehhez az eszközei: az országos infrastruk-
túra, a szervezésbeli rutin, az emberanyag,
a befolyás, a média. Nem is hiányzik más a
párt részéről, csak a szándék. Mert a Jobbik
sajnos egyelőre nem érzi feladatának a civil
társadalom szervezését. S úgy tűnik, ebben
elég sokan egyetértenek vele a nemzeti
oldalon. Mintha egyre több hazafi fogadná
el, hogy a Jobbik tevékenysége tisztán parla-
menti politizálásból áll. Többször hallottam,
olvastam már olyan véleményeket, melyek
szerint a Jobbiknak – úgymond profi poli-
tikai pártként – nem az a dolga, hogy az
embereket szervezgesse, meg mindenféle
civil kezdeményezéseket felkaroljon.
Én pedig állítom, hogy igenis az a dolga.
Állítom, hogy – nem profi politikai párt-
ként, hanem profi radikális mozgalomként
– a Jobbiknak elemi érdeke bizonyítani a
magyar közvélemény szemében, letenni
valamit a magyar társadalom asztalára,
különben a tömegek soha nem fognak hinni
benne. Minden sikeres történelmi radikális
mozgalom úgy kezdte, hogy a civil társada-
lom szintjén bizonyított, és csak utána jutott
hatalomra, nem pedig fordítva. Egy radiká-
lis erőnél a bizonyítás, az erő megmutatása
kulcskérdés: erre tanít minket a történelem.
Nézzünk meg olyan mozgalmakat, mint a
kommunizmus vagy a nemzetiszocializmus!
Mi volt a német nemzetiszocialisták egyik
legelső ténykedése? Az, hogy rendet terem-
tettek az utcákon, megfékezték a városokat
terrorizáló vörös csőcseléket. Az erő jele?
Az bizony. Ahogy a kommunista mozgal-
mak világszerte megszervezett eredményes
sztrájkjai, tömegtüntetései is azok. Egy radi-
kális mozgalomnál nélkülözhetetlenek az
ilyen erődemonstrációk, mert ezek ébreszte-
nek hitet, lelkesedést az átlagemberben, ezek
késztetik a mozgalomhoz csatlakozásra.
Ami pedig a profi politizálást illeti: beval-
lom, engem ez a „profi” jelző, ami a Jobbik
jelenlegi tevékenységére látszik ragadni,
meglehetősen bosszant. Amennyire én
tudom, a Jobbik által követett stratégiával
(azaz: hagyományos parlamenti politizá-
lással kormányra kerülni, és ott radikális
elképzeléseket megvalósítani) már rengeteg
radikális erő próbálkozott és próbálkozik
Európa-szerte, de említésre méltó sikert
még nem ért el egyik sem. Akkor mi ebben
a profi? Mitől olyan profi egy stratégia, ami
még soha nem működött?
Szerintem a Jobbik által követett út a leg-
jobb indulattal is csak bizonytalan kimene-
telű politikai kísérletezésnek nevezhető. S
bölcsebb volna talán a radikálisoknál soha
be nem vált módszerek utánzása helyett
ellesni egyet-mást a valóban sikeres törté-
nelmi radikális mozgalmaktól: például azt,
hogy mekkora gondot fordítottak a híveik
szervezésére, képzésére; azt, hogy mennyire
igyekeztek imponálni a közvéleménynek az
erejükkel; vagy hogy mennyire odafigyeltek
arra, hogy mély gyökereket eresszenek a tár-
sadalomban.
Összegezve: A Jobbiknak kiemelt fel-
adatként kellene kezelnie a civil társadalom
szervezését, nagy tömegek megmozdítására
és látványos eredmények elérésére töre-
kedve, hogy ezáltal:
–– felhívja a politikába belefásult magyar
társadalom figyelmét arra, hogy itt
JÓ HA FIGYELÜNK!
 valami gyökeresen új dolog kezdődik;
–– bebizonyítsa az erejét, a szervezőkész-
ségét, és tekintélyre tegyen szert a
közvélemény szemében;
–– aktivitási lehetőséget biztosítson
azoknak a híveinek, akiknek (mint
például e sorok írójának) a Gárda nem
felel meg, de más jellegű tevékenység-
ben szívesen részt vennének;
–– növelje a népszerűségét, a társada-
lomszervező tevékenységen keresztül
olyan embereket is elérve, akik nem
figyelnek a politikára, vagy akiket a
párt mondanivalója egyébként hide-
gen hagy (csak mellékesen: több
fideszes ismerősöm is úgy nyilatko-
zott, hogy a fent példaként említett
mozgalmakhoz még ők is csatlakoz-
nának);
–– és persze nem utolsósorban azért,
hogy használjon az országnak, a lehe-
tőségekhez képest megerősítve azt a
várható gazdasági szabadságharcra.
A harmadik kifogásom:
A Jobbik indokolatlanul sok időt és energiát
öl a parlamenti tevékenységbe. Az új erő már
jó másfél éve próbálkozik azzal, hogy a parla-
menti tevékenységével tegyen jó benyomást
a magyar közvéleményre. Be kellene látnia
végre, hogy ez a stratégia nem működik.
Persze, tudom, erősödtünk egy keveset
a Parlamentbe jutás óta, amit ki lehet kür-
tölni hatalmas sikerként, vagy elővehetjük
a kényelmes magyarázatot, hogy az összes
közvélemény-kutató szándékosan alulmér
minket; de én azt hiszem, mindkettő már
az önámítás kategória. Az igazság az, hogy a
Jobbik nem erősödik az elvárható ütemben,
holott a politikai helyzet egyszerűen töké-
letes lenne ehhez. A Fidesz gyengén kor-
mányoz, és látványos vereségeket szenved
JÓ HA FIGYELÜNK!
még kommunikációs szinten is; a gazdasági
helyzet, a közbiztonság folyamatosan rom-
lik; a közvélemény hetvennyolc százaléka
szerint rossz irányba mennek a dolgok; az
MSZP meg nyolc év gyenge kormányzással
a háta mögött, még mindig Gyurcsányba
gabalyodva, magától hullik szétfelé. Mind-
eközben a Jobbiknak egy botránya, korrup-
ciós ügye nem volt, nincsen a háta mögött
szégyellnivalóan gyenge kormányzati telje-
sítmény, tisztességesen dolgozik, és még azt
is lehet mondani, hogy ügyesen, komolyabb
bakik nélkül politizál.
Ha a Jobbik így, optimális körülmények
között nem kell a választóknak, akkor mikor
fog? Mitől fog megváltozni az emberek véle-
ménye, ahogy múlik az idő? Meggyőződé-
sem, hogy a magyarázat a Jobbik tévesen
megválasztott stratégiájában keresendő. A
párt úgy gondolta, hogy a parlamenti ügy-
buzgó magatartással lemoshatja magáról a
szélsőségesség bélyegét, ezt vélve a népsze-
rűbbé válás egyedüli gátjának. Ahogy Vona
Gábor mondta: „abban a pillanatban, ami-
kor a magyar társadalom ezidáig félreveze-
tett tömegei rájönnek, hogy a Jobbik szélső-
ségessége nem létezik, csupán az ő fejükben,
meg fog történni a politikai átrendeződés.”
Szerintem a Jobbik vezére itt téved. Már
eleve vitatható az is, hogy le lehet-e mosni
a szélsőségesség vádját konstruktív parla-
menti tevékenységgel – hiszen az emberek
többsége oda se figyel a Parlamentre, vagyis
észre sem veszi, hogy a Jobbik milyen konst-
ruktív. Aki meg odafigyel, láthatja, hogy a
Jobbik viselkedése tudatosan választott stra-
tégia, tehát éppen nem garancia arra, hogy
a párt kormányra kerülve nem fog megvál-
tozni.
De ami ennél fontosabb, hogy – meggyő-
ződésem szerint – a Jobbiknak nem is a szél-
sőségesség kérdésén kellene aggódnia. Én
rengeteg fideszest ismerek, de nincs közöt-
tük egy sem, aki félne a Jobbiktól, „szélső-
ségesnek” vagy a „demokráciára veszélyes-
nek” tartaná, vagy éppen a Jobbik eszme-
iségével lenne problémája. (Nyilván erre
gondolt Vona Gábor is, mikor azt mondta,
hogy a fideszesek kétharmada lelke mélyén
jobbikos.) Sőt többségük már éppen eléggé
kiábrándult a Fideszből ahhoz, hogy másra
szavazzon.
S hogy miért nem szavaznak akkor a Job-
bikra? Azért, mert nem veszik komolyan.
Azt tartják, hogy a Jobbiknak fogalma sincs
a politikai realitásokról, és olyan dolgokról
álmodozik, amelyeket nem lehet megcsi-
nálni. Kormányra kerülve úgysem tudna
semmit megvalósítani abból, amit most ígér,
és csak csődbe vinné az országot.
Ajánlom mindenkinek, aki ismer
fideszeseket, hogy puhatolózzon köztük
ő is: mit gondolnak, mire lenne képes egy
jobbikos kormány, és milyen esélyei lenné-
nek egy gazdasági szabadságharcban. Lefo-
gadom, hogy az illető ugyanazt fogja tapasz-
talni, amit én: a Jobbiknak a fideszesek előtt
semmi tekintélye nincs. Még a szerencsé-
sebb eset, ha csak legyintenek rá, és nem
gúnyolódnak vagy röhögnek rajta.
A Jobbiknak meg kell értenie: ha azt
akarja, hogy a magyar emberek komolyan
vegyék, nem kötelességtudást meg demok-
ratikusságot kell bizonyítania, ahogy most
teszi, hanem erőt: rendkívüli, imponáló
vezetői, szervezői képességeket. Az embe-
reknek látniuk kell, hogy a Jobbik nem csak
a levegőbe beszél, hanem valóban képes
lehet megvalósítani azokat az óriási célokat,
melyeket kitűzött.
Erőt kell mutatni az embereknek, ahogy
a radikális mozgalmak mindig is csinálták. S
itt van a probléma a Jobbik stratégiájával: a
Parlamentből, ellenzékből erőt mutatni nem
lehet. A széles közvélemény soha nem fogja
elfogadni a parlamenti eredményeket mint
az erő bizonyítékát. Ugyan hol következik
a Jobbik parlamenti tevékenységéből, hogy
véghez tudja vinni mindazt, amit vállal? „A
Jobbik igenis képes sikerrel megvívni egy
gazdasági szabadságharcot, hiszen már most
rengeteg jó törvényjavaslatot nyújt be, a par-
lamenti bizottságokban is érdemi munkát
folytat, és az egyedüli párt, amely végigüli
teljes létszámban az összes parlamenti ülést”
– oda mernénk menni egy ilyen szöveggel
orbánhívő ismerőseinkhez? Ugye hogy nem?
A magyar emberek kétségkívül szomjaz-
zák a radikális változást, mert tele van a hóci-
pőjük a jelenlegi állapotokkal, s a Fidesznek
is a radikális változás reményében adtak két-
harmadot. A körülmények tehát meglenné-
nek egy radikális erő sikeréhez. De ami egy
fontos különbség Fidesz és Jobbik között: a
Fidesznek elhitte az erőt is a közvélemény.
A Fidesz húsz évig talpon maradt a politi-
63
kában, kormányon is volt, és egyáltalán, a
kétharmad közelébe tudott kerülni. Mind-
ezeket végül is el lehetett fogadni mint az
erő jeleit. A Jobbik viszont egyelőre semmi
ilyesmit nem tud felmutatni az óriási célki-
tűzései mellé.
Én Vona Gábor fent idézett kijelentését
a következőképpen módosítanám: abban
a pillanatban, mikor a fideszesek ezidáig
hitetlen és elutasító tömegei rájönnek, hogy
a Jobbik tényleg meg is tudja csinálni, amit
ígér, meg fog történni a politikai átrendező-
dés. De addig aligha.
Összegzésként a Jobbik parlamenti jelen-
létével kapcsolatban:
–– A pártnak be kellene látnia, hogy a
parlamenten keresztül komoly nép-
szerűség-növekedést elérni nem lehet,
és a most folytatott tevékenysége még
a tekintélyére is veszélyes. Ennek
megfelelően racionalizálnia kellene a
parlamenti munkát, azaz leépítenie,
minimumra csökkentenie minden
olyan tevékenységet, amely nem jár
kézzelfogható haszonnal az ország
vagy a párt számára. Ezzel egyidőben
a képviselők egy részét is (tekintve,
hogy a Jobbik szavazata amúgy sem
döntő) fel lehetne menteni a rendsze-
res bejárás kötelezettsége alól. Az így
felszabaduló energiákat pedig a társa-
dalmi aktivitásra lehetne fordítani.
–– Mindezeket a változtatásokat nem
hogy titkolni vagy mentegetni, hanem
éppen ellenkezőleg: fennhangon
hirdetni kell, hangsúlyozva, hogy a
párt mindezt az ország érdekében
teszi, átirányítva az erőit olyan terü-
letekre, ahol érdemben használni tud
a magyarságnak. Ha ezt az újfajta,
radikális mozgalomhoz jobban illő
megközelítést sikerül összekapcsolni
a civil társadalom szintjén elért ered-
ményekkel, a kedvező fogadtatás a
közvélemény részéről (ismerve a
hagyományos parlamenti politika és
általában a politikusok elutasítottsá-
gát) garantált.
Negyedik kifogásom:
A Jobbik messze túlbecsüli a kormányra
jutás jelentőségét. Gyanítom, hogy mindaz,
amit kifogásoltam a Jobbik tevékenységé-
ben, legalábbis részben erre az okra vezet-
hető vissza. A Jobbik nem szervezi a saját
táborát, sem a társadalmat, mert nem érzi
szükségét – ugyan minek aprózná el magát
ilyesmivel, ha belátható időn belül úgyis
kormányra jut, és akkor majd rendbe tesz
mindent, az államhatalommal a kezében?
Hiszen csak egyszer legyen meg a választási
győzelem, mindegy hogyan, ha csak egy szá-
zalékkal is, akkor majd megmutatja, hogy
mire képes! Onnantól már a tettei, az ered-
64
ményei magukért beszélnek, és szép lassan
meggyőzik az egész magyar közvéleményt,
hogy igenis érdemes egy nemzeti kormányt
támogatni. Én érzek egy efféle gondolko-
dást a Jobbikon. Pontosabban szólva, nem
is csak a Jobbikon, hanem az egész radikális
táboron, hiszen rengeteg ilyen véleményt
olvasni, hallani. S úgy gondolom, hogy ez az
ábránd, a jobbikos csodakormány ábrándja
a nemzeti oldal legnagyobb kerékkötője
jelenleg.
Hogy miért? Először is azért, mert pas�-
szivitást gerjeszt a nemzeti táborban. Akik
hisznek a hamarosan színre lépő, mindent
megoldó jobbikos csodakormányban,
azoknak a töredéke talán belép a Jobbikba,
túlnyomó részük viszont egyáltalán nem
csinál semmit. Ami, ismerjük el, részükről
egy teljesen logikus következtetés. Végülis
miért áldozza valaki most a kevés pénzét,
szabadidejét olyan feladatokra, amelyeket a
jobbikos kormány rövidesen úgyis megold?
Miért vonjak el én ma egy-kétezer forinto-
kat a családomtól például a magyar termé-
kek támogatására, ha nemsokára jön a Job-
bik a költségvetési ezermilliárdokkal meg a
magyar ipart védő törvényekkel? Van így az
én áldozatvállalásomnak bármi értelme?
Másodszor, ha túlbecsüljük a jobbikos
kormány lehetőségeit, akkor elmulasztjuk
a tisztességes felkészülést a magyarság előtt
álló óriási erőpróbára, a gazdasági szabad-
ságharcra. Úgy érzem, sok hazafinak illuzó-
rikus elképzelései vannak erről a gazdasági
szabadságharcról. Multik, bankok, pénzvilág
megregulázása, újratárgyalt államadósság,
újrafogalmazott viszony az Unióval, nemzeti
önrendelkezésünk helyreállítása – közülünk
sokaknak csak ezek ugranak be a gazdasági
szabadságharc kifejezés hallatán. Pedig ez
nem a szabadságharc, hanem a győzelem.
Ide akarunk eljutni a gazdasági szabadság-
harcon keresztül. A gazdasági szabadság-
harc: magasra szökő munkanélküliség, inflá-
ció; külföldre menekülő magyar fiatalok; az
államcsőd fenyegető réme vagy talán maga
az államcsőd; ellenséges diplomáciai kör-
nyezet és nemzetközi lejárató sajtóhadjárat
stb. Röviden: minimum néhány kínkeserves
esztendő az egész magyar nemzet számára.
A nemzeti oldalon mindenkinek meg
kellene értenie, hogy súlyos tévedés össze-
keverni a harcot a győzelemmel; hogy bár-
milyen szabadságharc, még a gazdasági is,
mindig szenvedést és áldozatvállalást jelent
azért, hogy később, a harc után jobb legyen.
A szabadságharc ideje alatt nem jobban
fogunk élni, mint most, hanem majdnem
biztosan rosszabbul. Higgyük el, az ellen-
ségnek elég eszköze van ehhez.
S ezért nem látom sok jövőjét annak, amit
a Jobbik most csinál: normál politikai esz-
közökkel (a kormány kritizálásával, a jobb
kormányzás ígéretével) szavazókat gyűjteni,
csak hogy minél előbb kormányra kerüljön.
Hiszen nyilvánvaló, hogy az ilyen módsze-
rekkel összeszedett szavazók csak azért fogják
a Jobbikot támogatni, hogy az jólétet teremt-
sen a számukra. Ha nem ezt tapasztalják, ha
a Jobbik nem hogy életszínvonal-emelkedést,
hanem gazdasági nehézségeket hoz nekik,
akkor úgyanúgy faképnél fogják hagyni az
új erőt, mint ahogy most faképnél hagyják
a Fideszt. Nem fognak a Jobbik mögött elvi
alapon kitartani, és nem fogják neki meg-
bocsátani a gazdasági szabadságharc okozta
nehéz éveket. A Jobbik népszerűsége, ilyen
szavazókkal a háta mögött, borítékolhatóan
a béka segge alá fog zuhanni két-három év
kormányzás után. Márpedig abban, remélem,
mindannyian egyetértünk, hogy egy négy-
éves parlamenti ciklus nem elég az ország
rendbetételére. Ha a Jobbikot nem választják
újra, ha egy MSZP vagy egy Fidesz jön utána,
és siet visszacsinálni mindent, amit a Jobbik
elkezdett, hogy kiengesztelje a cionista rezsi-
met – nos, akkor megkérdezhetjük magunk-
tól, hogy vajon érdemes volt-e ezért küzdeni.
JÓ HA FIGYELÜNK!
 Persze elképzelhetjük azt, hogy a Jobbik
olyan ügyesen kormányoz majd, hogy egy-
szerre sikerül megvívnia a gazdasági sza-
badságharcot, elkerülnie az államcsődöt, és
mindezzel egyidőben még jólétet is biztosí-
tania a magyar emberek számára; de ez sze-
rintem már tényleg a politikai naivitás csim-
borasszója, amire nem is vesztegetnék szót
– ha nem élnék a gyanúperrel, hogy a Jobbik
vezetése pontosan ebben reménykedik.
Ha nem így van, akkor elnézést, de
nekem ez jön le a Jobbik viselkedéséből.
Nem látom a párton semmi jelét annak,
hogy egy nehéz és verejtékes gazdasági sza-
badságharc megvívására készülődne. Vona
Gábor egyszer valami olyasmit mondott egy
beszédében, hogy körülbelül másfél millió
nemzetben gondolkodó ember él a Kárpát-
medencében, s az ő feladatuk a magyarság
megmentése – amivel én tökéletesen egyet
is értek, ha azt jelenti, hogy ennek a másfél
millió embernek aktívan tevékenykednie
kell(ene) a magyarság megmentése érdeké-
ben. De hol jelenik meg ez a másfél millió a
Jobbik stratégiájában? Nyilván Vona Gábor
sem csak arra gondolt, hogy ez a másfél mil-
lió ember négyévente elmegy a Jobbikra
szavazni?!
Nem, amennyire én látom, a Jobbik
jelenleg csak a kormányra kerülésre készü-
lődik, semmi többre, mert hisz abban, hogy
a kormány nyújtotta lehetőségekkel képes
lesz csodát művelni nekünk. S ez az ábránd
életveszélyes a nemzeti radikalizmus jövő-
jére nézve, mert nagyon könnyen azt ered-
ményezheti, hogy a Jobbik éppen kormá-
nyon, a cél kapujában fog széthullani.
Pedig lenne alternatíva. A Jobbik már
most tehetne bizonyos előkészületeket a
gazdasági szabadságharcra, mint például:
–– Erősíthetné az országot a civil társada-
lom építésével, ahogy fent említettem,
hogy ezzel is növelje a túlélési esélyeit
a várható harcban.
–– Több energiát fektethetne a radikális
világnézet terjesztésébe, az emberek
átnevelésébe, lehetőleg minél több
magyar embert meggyőzve a gazda-
sági szabadságharc elkerülhetetlensé-
géről.
–– Be kellene látnia, hogy egyáltalán
nem mindegy, milyen jellegű támoga-
tás van mögötte. Nem csak a szavazók
mennyiségére, hanem a minőségére is
oda kell figyelnie. El kell érnie, hogy
minél több szavazója támogassa elvi,
világnézeti alapon, nem pedig rövid-
távú anyagi előnyökért.
–– A nép átnevelésének munkájához
össze kellene szerveznie, aktivizálnia
a radikális értelmiség széles rétegeit,
különös tekintettel a fiatalokra. Ehhez
létre kellene hoznia a megfelelő értel-
miségi szervezeteket.
–– Igyekeznie kellene minél több hívét
bevonni valamilyen személyes kap-
csolattartással járó aktivitásba. Akit
személyes kötelékek, ismeretségek
fűznek a nemzeti oldalhoz, az nehe-
zebben morzsolódik le később.
Persze biztos vannak, akik úgy érzik, hogy
nagyon sokat akarok rakni a Jobbik vállára.
De ha nem a Jobbik vállára, akkor kiére?
Magyarország sajnos nagyon legyengült
állapotban van, és az ellenség borzasztóan
erős – ha a kettőt összeadjuk, csak az jöhet
ki belőle, hogy a magyarság megmentéséhez
rendkívüli tettekre van szükség. Valakinek
véghez kell vinnie ezeket a tetteket. A Jobbik
célja bevallottan a magyarság megmentése, a
lécet tehát ő rakta magának magasra – én csak
azt próbáltam átgondolni, mi mindenre lesz
szüksége, ha tényleg át is akarja ugorni...
Horváth Gábor – Kuruc.info

A NAGY LIBERÁLIS TITOK

1. Létrehoztunk egy demokráciának elnevezett rendszert, amit az
ostoba barmok szabadságnak hisznek.
Nem ismerték fel, hogy a mindenkori jelölőé a hatalom.
Azé, aki megmondja, kire lehet szavazni.
Folyamatosan biztosítani kell, hogy a pártok vezetését, a mi rend-
szerünkbe tartozó titkos szervezetbe tömörítsük.
Csak olyanok kaphatnak meg kulcsszerepet, akik a mi irányítá-
sunkat elfogadják, és tudomásul veszik.
2. Ha a látókörünkbe kerülnek olyan egyedek, akik olyan szer-
vezettekkel ápolnak kapcsolatot, amely nem a mi irányításunk alatt
állnak, haladéktalanul likvidálni kell őket.
Érdekeinket kevésbé veszélyeztető esetben, elég köztörvényes
bűncselekménnyel megvádolni, és börtönbe zárni az illetőket.
3. Az általunk irányított pártjaink vezetését és tagságát, szigorú
ellenőrzés alatt kell tartani.
Az arra kiképzett szakértőink pontos választ adnak arról, hogy ki
milyen mértékben megvesztegethető, ki milyen mértékben zsarol-
ható, ki milyen módon fenyegethető, és ki az, aki teljesen a mi olda-
lunkra átállt egyén, aki élvezetből is elárulja sajátjait.
Kinek mi jár, a szerint kell kezelni.
4. Különös figyelmet kell szentelni, a saját fajtája iránt elkötele-
zett, tehetséges, népszerű emberek irányába.
A likvidálás nem minden esetben célra vezető, mert könnyen
mártírrá válhat az illető, ami részünkről nem megengedhető. Az ilyen
embereknek állami megbízást kell adni, mégpedig úgy, hogy amit elle-
nünk tesz, azt a mi utasításunkra, a mi igényeinknek megfelelő módon
tegye. Ügyelni kell, hogy az illető száját, mindig a víz közelében kell
tartani, hogy szükség esetén bármikor le lehessen nyomni a víz alá.
Lehet, sőt kötelező ősi történelmi alapokon nyugvó társadalmi
szerveződések életre hívása, de nem vezethet a magarok hőn áhított
egységéhez.
Össze kell egy csokorba gyűjteni a hőzöngő hazafiakat, de meg-
felelő vezetés mellett, egy helyben topogásra kell kárhoztatni őket.
Ha valami véletlen folytán mégis összeverődne egy - nem mi álta-
lunk vezérelt - csoportosulás, akkor azonnal rágalomhadjáratot kell
indítani ellenük, mégpedig úgy, hogy a saját sírhelyeinket, emlék-
műveinket gyalázzuk meg.
Ezután erre való hivatkozással, bíróság elé citálunk valakit közülük,
akit a mi bíróságunk, megfelelő média támogatással, jogerősen elítél.
5. Ügyelni kell arra, hogy az általunk megalkotott törvények, ren-
deletek, határozatok megfelelően pontatlanok legyenek, egymásnak
ellentmondjanak.
Ennek okán, a kizárólagosan közülünk kikerülő ügyvédi kart
folyamatosan eltartatjuk, mert állandóan szükség lesz munkájukra.
Továbbá pontosan informálódhatunk ügyvédeink védenceiről.
6. A helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül, minden gazdasági
és stratégiai pozícióba, saját jól kiképzett csatlósainkat kell helyezni.
Csatlós csak ott foglalhat el tiszti pozíciót, ahol a beépített embe-
reink már jelen vannak.
7. A rendfenntartó erők vezetőinek megengedett bárminemű
bűnszervezet fenntartása, és működtetése, csak tudj róla, és vedd el
a haszon nagyobb részét.
8. Fontos, hogy az egészségügyben, az oktatásban, a közművelő-
désben ne legyenek megfizetve az alkalmazottak.
Így biztosíthatod, hogy az elsilányodjon.
Eredeti történelmüket el kell venni.
Az annak valódiságát hirdető tanokat nevetségessé kell tenni,
tudománytalannak titulálni.
Hitvány bűnös nemzet tudatát kell beléjük nevelni.
A szakrális királyságok tényét tagadni kell.
A királyok zsarnokságára és kegyetlenkedéseire kell fektetni a
hangsúlyt.

JÓ HA FIGYELÜNK! 65
 Nem szabad engedni, hogy a közgondolkodás eljusson a király- Kizárólag a tulajdonunkban lévő orvosságok nyújthatnak átme-
ság, mint intézmény, vágyáig. neti javulást állapotukban.
9. A közhivatalokban elbutult, ostoba, rosszindulatú személyeket A mellékhatások kiküszöbölésére megvásároltatott újabb, és
kell pozíciókkal ellátni. újabb gyógyszerek úgyis biztosítják a folyamatos árbevételt, és a
Egyes ügyekkel, több osztálynak, alosztálynak és csoportnak kell- megfelelő hasznot.
jen foglalkozni, de döntést egyik se tudjon hozni a másik jóváhagyása Ki kell fejleszteni olyan vírusokat, aminek az ellenszerét csak a mi
nélkül. Semmiképpen nem engedhető meg normális működésük. fajtánk ismerheti, és használhatja.
Így el lehet érni, hogy semmi ne működjön, ami nem a mi fajtánk Másik megoldásként úgy kell ezeket a bakteriális törzseket meg-
érdeke. alkotni, hogy a mi génállományunkban ne tehessenek maradandó
10. Csak azokat a csatlósokat szabad kitüntetéssel ellátni, akik károkat. Az élelmiszerüket olyan módon kell az asztalukra tenni,
nem akarnak túl látni egy-egy probléma körön, és nem fognak annak hogy az soha ne lehessen friss.
analizálásába. Hirdetni kell a konzerv és a fagyasztott áruk nagyszerűségét, így
11. Minden határon belüli termelést vissza kell szorítani. kellő mennyiségű mérgező vegyi anyagot juttathatunk tartósítószer
A mezőgazdaság tevékenységét veszteségessé kell tenni, így az címén a szervezetükbe. Ezáltal ismételten, jelentősen növelhetjük
magától, szinte észrevétlenül, kihalásos módon elsorvad. gyógyszergyártó iparunk hasznát.
Az ipart, ha már tönkretettük, nem szabad hagyni, hogy ismét 16. Tűzzel, vassal irtani kell a többszöri élet valóságába vetett
talpra álljon. hitet.
Mesterségesen ki kell vonni a pénzt a gazdaság vérkeringéséből. Porból lettünk, porrá leszünk: ez legyen a hittétel.
Jogos járandóságok kifizetését meg kell tagadni, a vállalkozókat el Nem kell, hogy átlássák, hogy minden cselekedetüknek súlya van.
kell lehetetleníteni, ki kell véreztetni. Éljék le csak úgy az életüket, abban hitben, hogy nincs több esélyük.
Amennyiben perre kerül sor, úgy ügyvédeink megint jól járnak. Költsenek, szórakozzanak, éljenek csak egészségtelen életet a mi
Hirdetni kell a fizikai munka alantas jellegét. hasznunkra.
Csak a szolgáltató ipar működjön kedvünkre, mert így mi dönt- 17. Az ellenőrző szervek ellenőrzésének az ellenőrzését is ki kell
hetjük el, kinek adjunk munkát, ezáltal megélhetést. - megfelelő besúgó, és fizetett hálózattal - építeni.
A nem zsudák származásúak között a cserekereskedelem szigo- 18. Az államigazgatást és a magánszemélyeket visszafizethetetlen
rúan tiltott. kölcsönökbe kell csalogatni.
Ez a tevékenység kieshet az ellenőrzésünk alól, és így elmarad a Amikor ez megtörtént, olyan gazdasági helyzetet kell teremteni,
jogos hasznunk. hogy képtelenek legyenek a kölcsönüket visszafizetni.
12. Mondanom sem kell, annyira természetes, hogy az írott és Ezáltal az erősebbek, bérlőkké válhatnak saját otthonukban, a
elektronikus média minden jelenleg ismert formáját, tulajdonosi gyengébbek mehetnek az utcára.
szinten ellenőrizni kell. A felszabadult ingatlanok kisajátíthatók a világ más részein élő,
13. Minden tudományos kutatóintézet fokozott felügyeletet igényel. fajta testvéreink számára.
Minden egyes találmány kizárólag a zsuda nemzet fejéből pattan- 19. A semmire való tzigókat ragyogóan fel lehet használni a
hat ki. magarok ellehetetlenítésére.
Ha nem lehetséges az eltulajdonítás, az ötletgazdát örökre el kell Adj nekik jogokat, kötelezettségek nélkül.
némítani. Megfelelő rendeletekkel szaporítsd fel állományukat, majd a jog
14. A megélhetéshez szükséges valamennyi közmű, így az ivóvíz, szerint járó segélyek terheit rakd a magarok vállára.
energia, szennyvízelvezetés, saját tulajdonlásban tartása. A nációk között biztosan felmerülő vitás jogi kérdésekben, min-
A szolgáltatás ellenértékének mértékét, állandóan az elviselhetet- den esetben a tzigót részesítsd előnyben.
lenség határán kell tartani. 20. A család szentségét tedd tönkre.
A felhasználó így kénytelen állandóan rettegni attól, mit hoz a Tedd divatossá az egyedüllétet, és az egyneműek párkapcsolatát.
holnap. Engedd, sőt támogasd a magzat elvételét.
A létbizonytalanság, a rabszolgasorsban tartás eszköze. 21. Utoljára, de nem utolsó sorban termőföldjeik tulajdonjogát
Ezért az egyénnek, a közmű hálózat bármely rendszeréről való mindenáron meg kell szerezni.
lekapcsolódás nem megengedhető. Nem baj, ha nem művelteted.
15. Tizenötödször. A gyógyítás természet adta módszereit szigo- A lényeg, hogy a magyar se tehesse.
rúan tiltani kell. Forrás: http://kiskunfelegyhaza.jobbik.hu
VALÓJÁBAN 2,54 FORINT LESZ A TELEFONADÓ
Nagy valószínűséggel áfa terheli majd a Széll Kálmán Terv frissítésében található 2 forintos tételes távközlési adót, írja Kalocsai Zsolt, az
RSM-DTM elnök-vezérigazgatója a cég blogján. Szerint ezért „az adókivetés logikája alapján minden esély megvan arra”, hogy a fogyasz-
tókra háruló végső teher valójában 2,54 forint legyen (az adóra rakódó 27 százalékos áfakulcs miatt).
„Az az ellenvetés, miszerint erre nem kerülhet sor – lévén egy adót terhelnek újabb adóval – meglehetősen gyenge lábakon áll. Hos�-
szú évek óta ugyanis pontosan ez a helyzet a jövedéki adók terén” – érvel a szakember. Példaként említi a 95-ös benzint és a dízelt. Előbbi
literenkénti jövedéki adója 124,2 forint, utóbbié a tavalyi emelés után 110,35 forint. Ez az összeg azonban – az üzemanyagok nagykeres-
kedelmi árával, a szállítási költségekkel és az árréssel együtt – az áfával növelt, bruttó értéken jelenik meg az autósok által fizetendő árban,
vagyis valójában 157,7, illetve 140,1 forintot fizetünk csak a jövedéki adóként egy-egy liternyi üzemanyagért.
Nem az RSM-DTM szakértője az egyetlen, aki arra számít, hogy a telefonadó további adónak is alapja lesz. Kádár Zoltán, a magyar
piacon 2008 óta jelenlevő Accace adótanácsadója szintén szerdán úgy fogalmazott: „az adó nem csak annak mértéke miatt jelentene több-
let terhet a vállalkozásoknak [...] könnyen lehet, hogy a végleges szabályozástól függően a telefonszolgáltatást (perc, sms, mms) terhelő
adó mellett további adókat is kellene fizetniük: ilyen lehet például a személyi jövedelemadó az egyéb béren kívüli juttatás jogcímén”.
A telefonadót, amelyről pénteken jelentek meg az első hírek, és amelyet a hétfőn közzétett új Széll-terv véglegesített, várhatóan idén
júliustól kell fizetni. Az adóból ebben az évben 30, míg 2013-ban 52 milliárd forintnyi bevételre számít a kormány. Forrás: Index

66 JÓ HA FIGYELÜNK!
 MAGYAR NYUGDÍJ
Munkahelyteremtő Élelmiszeripari Klaszter
Nemzeti közgazdászaink évek óta kongat-
ják a vészharangot, feltárva a válság okait,
közölve a tényt, hogy a magyar gazdaság
termelő ága felszámolásra került, kiszolgál-
tatva Nemzetünket a külföldi tőke kénye-
kedvének. Megoldásként ajánlják a „helyi
pénzt”. A pénz fogalmán bankszakemberek
és közgazdászok hosszasan értekeznek;
számunkra a pénz, mint általánosan elfo-
gadott csereeszköz bír jelentőséggel, ami-
nek fedezete jelenleg a bizalom, ami mára
igencsak megfogyatkozott. Azonban lehet a
Nemzetben bármekkora a hit és a bizalom,
a nemzetgazdaság nem épülhet kizárólag a
szolgáltatási ágra; ha nincs termelés, nincs a
pénz mögött valódi fedezet, a bizalom meg-
szűnik, a pénz értéktelenné válik. Értékte-
lenné válik a termelő eszköz is, ha nincs ter-
melés, többek között ezért értéktelenedett el
a magyar termőföld, ezért adja el a gazda a
földet. Lehet a termőföldet moratóriummal
védeni, szerintem többre mennénk, ha a
magyar ember, magyar élelmet enne, értel-
met, értéket adva a magyar paraszt munká-
jának, értékessé téve a termőföldet a magyar
gazda számára.
MI A MAGYAR NYUGDÍJ?
A Magyarok Szövetsége által megfogal-
mazott természetes rend: édesapám, édes-
anyám, amíg csak a két kezem bírja, nem
látnak szükséget.
Kifejtve a gondolatot; rendben felnevel-
tek, rendelkezésemre bocsátották a termő-
földet és egyéb termelő eszközöket, most
már én termelek tovább és hótuk napjáig
ellátom a szüléket.
A liberális, szinglit nevelő fogyasztói tár-
sadalom feltalálta az öngondoskodást, az
aktív kereső időszakban tegyek félre öreg
napjaimra, lehetőleg oda, ahol a legtöbb
kamatot ígérik („mert megérdemlem”).
Ennek eredményeként a megtermelt tarta-
lék, külföldre vándorolt (merthogy ott ígé-
rik a legmagasabb hozamot), és nem a nem-
zetgazdaság használja termelésre. Az édes-
anyák, édesapák külföldre viszik a termelő
eszközöket, és a vásárló erőt, idegeneknek
biztosítva munkalehetőséget, gyermekeik
és a következő nemzedék nem jut munka-
lehetőséghez, nem tud termelni, sem magát,
sem az öregeket nem tudja eltartani, hozzá-
járulva a nemzetgazdaság termelő ágának
folyamatos felszámolásához.
Emlékezve az élet- és nyugdíjbiztosítá-
sok újraindulására Magyarországon, a 90-es
évek közepén kizárólag magyar államkötvé-
nyekbe fektethették a biztosítók a tartaléko-
kat, ami jelentős szerepet játszott az akkori
JÓ HA FIGYELÜNK!
30% feletti infláció folyamatos csökkentésé-
ben. Az államkötvények lakossági vásárlása
jelentős eszköz az államadósság kezelésé-
ben (lásd Japán esetét, ahol az államadós-
ság lényegesen meghaladja, többszöröse
a mienknek, mégis mivel jobbára belső
adósságról van szó, a gazdaság stabil). Az
élet- és nyugdíjbiztosítások államkötvények
felé irányuló megtakarítását a 90-es évek
végén adókedvezménnyel is serkentették,
ami hozzájárult a magyar gazdaság növe-
kedéséhez. Emlékezzünk az EU-s csatla-
kozás előtt hazánk vezető szerepére a volt
szocialista országok között. Azonban, ha
egy ország gazdasága a belső szolgáltatásra
épül, az adórendszernek sem lehet meghatá-
rozó szerepe. Nézzünk egy egyszerű példát:
legyen az általánosan elfogadott csereeszköz
a burgonya. A gazda megtermeli a burgo-
nyát, természetesen burgonyában fizet adót
(az egyszerűség kedvéért adónak nevezek
mindent, amit a köz felé befizet). A gazda
elmegy a fodrászhoz és levágatja a haját, ter-
mészetesen burgonyával fizet. A gazda gyer-
meke elmegy az iskolába, az őt oktató peda-
gógus a gazda adójából, burgonyában kapja
a fizetését. A gazda felesége orvoshoz megy,
aki szintén burgonyában kapja a fizetését,
a gazda szülei szintén burgonyában kapják
a nyugdíjukat (a felosztó-kirovó rendszer-
ben). A példákat lehetne sorolni, azonban
a termelő ágazat termelési eredménye hiá-
nyában értelmetlen adóztatni a szolgáltató
ágazatot, a közszférát (hivatalnok, rendőr,
orvos, pedagógus stb.), ideértve a külön
jövedelem nélküli nyugdíjasokat is, az adó-
zási rendszer csak játék a számokkal, valós
gazdasági hatás nélkül.
A 2011-es Magyarok Országos Gyűlésén
meghirdetett: Nemzeti Önellátás a Kárpát-
medencében program része a hazai termelő
ágazat erősítése, aminek része a Magyar
Nyugdíj megteremtése, hiszen a nemzet az
egymásra épülő, egymásról gondoskodó
nemzedékek sora.
A ma oly divatos klaszterek alakítását ala-
pul véve megalkothatjuk: a „Magyar Nyug-
díj, munkahelyteremtő, élelmiszeripari
klasztert”.
A klaszter önszervező, önkormányzattal
működő szervezet, tagjai egyenrangú part-
nerek, lényege, hogy végigkíséri a termelési
folyamatot és képes széles társadalmi réteget
átfogni.
A klaszter elindítása lehet önkéntes,
azonban (a forma kapcsán) általában álla-
milag vagy az EU által támogatott, amire a
kezdeti szervezési (és bizalom kialakítási)
időszakban szükség lehet. A klaszter regi-
onálisan, illetve termékszakosodásra jön
létre, a későbbiekben a klaszterek gazdasá-
gilag kapcsolódhatnak, egy szereplő több
klaszter tagja is lehet.
Nemzetgazdaságunk újjáépítésének húzó
ágazata az élelmiszeripar lehet, erre jó lehe-
tőséget kínál a Kárpát-medence adottsága és
hazánk nagy múltú, méltatlanul elsorvasz-
tott élelmiszer termelése, feldolgozása.
A Magyar Nyugdíj munkahelyteremtő,
élelmiszeripari klaszter széles összefogásra
ad lehetőséget: az alapanyag termeléstől, a
feldolgozáson, a csomagoláson, szállításon,
az értékesítésen keresztül a lakossági, célzot-
tan nyugdíjra irányuló megtakarítások köz-
vetlenül a termelő ágazatba való irányításán
át, a helyi közösségi érdekek mentén.
A klaszter pénzügyeit takarék szövetke-
zet intézi, melynek tagjai a klaszter tagjai
is, szigorúan érvényesítve a klaszter tevé-
kenysége során az egy tag egy szavazat
elvét. A takarék szövetkezet támogatásával
megalakul egy nyugdíjpénztár, nyugdíj jel-
legű megtakarítások gyűjtésére és a nyugdíj
szolgáltatások nyújtására a takarék szövet-
kezeten keresztül. Mindez növeli a takarék
szövetkezet forgalmát, munkahelyet teremt.
A nyugdíj jellegű megtakarítások e formája
érdemes az adókedvezményre, hiszen köz-
vetlenül a termelő ágnak biztosít forrást,
beruházási lehetőséget, adófizető munkahe-
lyeket teremtve. Fontos eleme, hogy a havi
jellegű, kis megtakarításokat képes össze-
fogni, és a termelés felé irányítani, ráadásul
a néhány havi, éves, vagy három-öt éves
lekötésű államkötvények helyett, lényege-
sen hosszabb, öt – tíz – húsz éves, esetleg
még hosszabb távú, halasztott fogyasztással.
A klaszterben résztvevő alapanyag gyártók
forráshoz jutnak egy közös feldolgozó üzem
kialakításához, ami szintén szövetkezeti for-
mában működik, bevonva a tagság körébe
a szállítókat, csomagolókat értékesítőket és
a nyugdíjpénztáron keresztül egészen kis-
befektetőket is. A nyugdíj jellegű, lakossági
megtakarítók így megjelennek a folyamat
elején, mint beruházók, a folyamat közben,
mint munkavégzők, a folyamat végén, mint
a termék fogyasztói és a legvégén, mint az
összegyűjtött nyugdíj élvezői (azaz megint
csak vásárlók). A közös érdek mentén,
összefogással újra indíthatjuk és stabilizál-
hatjuk a gazdaságunkat, ami minden hazai
szereplő közös érdeke.
Nézzünk egy példát: egy adott térség
marha tenyésztői összefognak és létrehozzák
a Magyar Nyugdíj, munkahelyteremtő, élel-
miszeripari klasztert. Első beruházásuk egy
vágóhíd megépítése, működtetése. Termé-
67
szetesen megegyeznek a térség közintézmé- a tevékenységükhöz szükséges (alternatív) megvalósításán, a minden magyar felelős
nyeivel, hogy a marhahúst ezentúl tőlük szer- energia előállításának lehetőségét. Fontos minden magyarért vállalásán múlik. Az
zik be, hiszen ők is tagjai a nyugdíjpénztárnak kérdés a más termékeket előállító klaszterek- egyén felelősségvállalása, az egyén közös-
és érdekük a vágóhíd jó működése. Majd kel való együttműködés, amiben kapocs lehet ségi szerepvállalása elsődleges, képesek
feldolgozó, csomagoló üzemet létesítenek a takarék szövetkezet, a nyugdíjpénztár és az vagyunk befolyásolni sorsunkat és Nemze-
bevonva a térség értékesítési pontjait és a tér- értékesítési hálózat. Mindennek a hazai piac, tünk sorsának alakulását. Mindenkinek fele-
ségben működő szállítót, szállítókat. Mindez és a hazai termelés az alapja. lőssége van, mindenkinek jut szerep, feladat
folyamatos beruházást jelent, folyamatos Vásárolj hazai terméket, megtakarításaiddal Magyarország felemelkedésében.
bővülést, egyben folyamatos munkahelyte- a hazai gazdaságot erősítsd és lesz nyugdíjad! A Teremtő Isten szeretetében is, a
remtést, adót fizető, vásárlóerővel rendelkező, A Nemzeti önellátás a Kárpát-medencé- Magyar Nemzet erejében is bízva.
megtakarításra képes dolgozókat. A megnö- ben megvalósítása, az alulról építkezésen, Benis Miklós Mihály
vekedett helyi marhahús fogyasztás mellék- az önszervezésen, az önkormányzatiság Magyarok Szövetsége Alapító tag
termékeként megjelenik a
marhabőr, érdemes lesz bőr-
feldolgozót létrehozni, majd
cipész és más bőrtermékek
előállítására mestereket,
üzemet bekapcsolni. A helyi
fogyasztáson túl megnö-
vekszik a csomagolási, rak-
tározási és szállítási igény,
a kapcsolódó szolgáltatók
szintén tagjai a klaszternek,
a takarék szövetkezetnek és
a nyugdíjpénztárnak. Figye-
lembe véve a vásárlóerővel
rendelkező dolgozók számá-
nak növekedését az egyéb
szolgáltatók bevételei és így,
az adóbevételek is nőnek.
Jelentős lépés és beruházás
lehet a klaszter tagjai részé-
ről, amikor megteremtik

68 JÓ HA FIGYELÜNK!
 ÁLLAMPAPÍRT VENNÉL? VIGYÁZZ
AZ ADÓELLENŐRZÉSSEL
A lakosságnál lévő, összesen mintegy 2400
milliárd forintnyi készpénz állampapírokba
fektetését szorgalmazza a kormány az állam-
adósság csökkentése érdekében. Az adóha-
tóság által alkalmazott vagyonosodási vizs-
gálati módszerével azonban vigyázni kell.
Pórul járhatnak azok a magánszemélyek,
akik beszállnak a kormány által meghirde-
tett államadósság-csökkentési programba,
és a készpénzben őrzött megtakarításaikat
állampapírba fektetik – állítja Angyal József
okleveles adószakértő. Az adóhatóság által a
vagyonosodási vizsgálatok során alkalmazott
készpénz-egyenleg módszer miatt sorra buk-
nak el az ellenőrzéseken a magánszemélyek.
Igazolni kell a jövedelmet
A módszer lényege, hogy az adóhatóság
kiadásnak tekinti, ha valaki készpénzt fizet
be a saját bankszámlájára, vagy esetleg
állampapírt vásárol belőle. Ennek alapján az
ellenőrzések során azt állapítja meg, hogy a
készpénz és a bankszámla, illetve állampapír-
számla közötti átvezetés vagyonváltozással
jár. Vagyis a magánszemélynek gyarapodott
a vagyona, miközben csak az esetleg évek óta
a párnacihában tartogatott pénzét helyezte
JÓ HA FIGYELÜNK!
el a bankszámláján, vagy fektette állampa-
pírba. Az ellenőrzés során az adózónak hitelt
érdemlően igazolnia kell, hogy a befektetett
pénz adózott jövedelemből származik.
Arra is hiába hivatkozik, hogy az adott idő-
pontban a saját bankszámláján lévő összeg is
elegendő fedezetet nyújt a készpénzes kiadá-
sokra. Az adóhatóság ugyanis nem tekinti bevé-
telnek a vizsgált időszak elején a bankszámlán
meglévő nyitóösszeget, és a bankszámlára utalt
munkabért sem. A NAV szerint az az “igazi”
bevétel, amikor valaki felveszi a pénzét a bank-
számlájáról, ami egy későbbi időpont, mint
amikor valójában keletkezik a bevétel. A bank-
számláról történő kiadást – így a bankszámlán
lévő összegből történő állampapír-vásárlást – a
NAV nem tekinti kiadásnak. Akkor számolja
el kiadásnak az adóhatóság a bankszámlán
lévő összeget, amikor a készpénzt befizették a
bankszámlára – ecseteli az ügyfeleivel szemben
folytatott ellenőrzések tapasztalatait az adó-
szakértő.
Szembemegy a törvénnyel?
Angyal József határozottan állítja: az adóha-
tóság ellenőrzési módszere szembemegy a
személyi jövedelemadó törvényben foglal-
takkal. A jogszabály szerint ugyanis “bevétel
a magánszemély által bármilyen jogcímen és
bármely formában – pénzben (a továbbiak-
ban ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt
is), és/vagy nem pénzben – mástól megszer-
zett vagyoni érték”. A bevétel megszerzésének
időpontja pedig pénz esetében az a nap, ame-
lyiken azt a magánszemély vagy javára más
személy birtokba vette (átvette), vagy ame-
lyen azt a magánszemély javára bankszámlán
(pénzforgalmi számlán) jóváírták.
Az adószakértő szerint a törvény egyér-
telműen fogalmaz: bevételt csak mástól lehet
szerezni. Vagyis nem a saját bankszámláról
felvett pénz a bevétel, hanem az, ha a kifi-
zető vagy más magánszemély a bankszám-
lára utalja vagy készpénzben átadja a vagyoni
értéket. A bevétel pedig akkor keletkezik,
amikor a pénzt megkapja a magánszemély.
A saját pénzeszközök közötti mozgás
(készpénzbefizetés, -kivétel) esetén pusz-
tán átvezetésről van szó. Ezt támasztja alá az
szja-törvény 5. számú mellékletében a bevé-
teli-kiadási alapnyilvántartások között téte-
lesen említett pénztárkönyv modell, amely a
magánszemély pénzeszközeiben beállt válto-
zásokat rögzíti idősorosan. A készpénzbefi-
69
zetés bankszámlára, illetve a készpénzfelvétel
bankszámláról egyáltalán nem jelent válto-
zást a magánszemély vagyoni helyzetében. A
pénztárkönyv modellben egyértelműen az a
bevétel, ami növeli, a kiadás pedig, ami csök-
kenti a rendelkezésre álló pénzeszközöket –
magyarázza az adószakértő.
Az adóhatóság által alkalmazott készpénz-
forgalmi egyenleg módszer viszont – mint
már említettük – kiadásnak tekinti a saját
bankszámlára történő készpénzbefizetést, és a
készpénzfelvételt számolja el bevételként. Nem
számol a vizsgált időszak elején a bankszámlán
meglévő nyitóértékkel, a bankszámlára átutalt
bevétellel. Vagyis a kiadást a tényleges időpont-
jánál előbbre, a bevételt pedig későbbre datálja,
így fiktív forráshiányt generál – hangsúlyozza
Angyal József. Véleménye szerint ennek a mód-
szernek nincs törvényi alapja, a készpénzfor-
galmi mérleg az adóhatóság kreálmánya, nem
létező egyenlegforma. Az adóhatósági határo- lene vizsgálnia a vagyonosodási vizsgálatok nemrégiben az Államadósság-kezelő Köz-
zatokban semmilyen utalás nem szerepel arra során alkalmazott ellenőrzési módszereket, pont (ÁKK). Tavaly egész évben mindössze
vonatkozóan, hogy milyen rendelkezések alap- azok ugyanis gátolják az állampapír-vásár- 30 milliárd forint volt a növekmény. Ebből
ján alkalmazza a NAV ezt a módszert – mutat lásra ösztönző kormányzati szándék meg- 50,6 milliárdot tett ki a Kamatozó Kincstár-
rá az adószakértő. valósítását. Amennyiben továbbra is az jegyek állománybővülése, az inflációkövető
említett módon tünteti fel a mérlegben az Prémium Magyar Államkötvényeké 15,5
A bíróság az adóhatóságnak ad igazat adóhatóság a magánszemélyek bevételeit és milliárd, míg az egy- és kétéves Kincstári
Az állampapírt vásárlók is úgy járhatnak kiadásait, akkor jobban teszik, ha kétszer is Takarékjegyeké 13,9 milliárd forint volt. Így
egy vagyonosodási vizsgálat során, hogy meggondolják, hogy állampapírokba fek- összességében 553,8 milliárd forintot tett
az általuk az állampapír-számlára befizetett tetik-e a pénzüket, inkább vegyenek belőle ki a kifejezetten a lakosságnak szánt állam-
összeget kiadásnak tekinti az adóhatóság. Az kevésbé feltűnő dolgokat, például tévét vagy papírok állománya. Áprilisban 34,8 milli-
adózóknak kellene bizonyítaniuk a pénz for- mosógépet. árd forintnyi lakossági papírt értékesített az
rását, ami a fentiekben vázoltak miatt eléggé ÁKK, ez négymilliárddal több a márciusi
reménytelen vállalkozásnak tűnik. Idén már 80 milliárd forinttal nőtt a adatnál. Áprilisban is az évi 8 százalékos
Korábban hasonló okok miatt véreztek el lakossági állampapír-állomány kamatozású Kamatozó Kincstárjegyek vol-
a vagyonosodási vizsgálatokon azok is, akik Az év első négy hónapjában 80 milliárd tak a legnépszerűbbek.
a 2001. szeptember 11-i New York-i terror- forinttal nőtt a kifejezetten a lakosságnak
támadás után – a kötelezően elrendelteknek szánt állampapírok állománya – közölte Forrás: richpoi.com
megfelelően – a bemutatóra szóló betétüket
nevesített bankszámlára helyezték át. Az adó-
hatóság ezekben az esetekben is kiadásként
jelenítette meg a bankszámlákra történő kész-
pénzbefizetést, aminek az eredetét az érintett
adózók nem tudták hitelt érdemlően bizo-
nyítani – példálózik az adószakértő. Hogyan
is tudták volna, hiszen a korábban beváltott
betétkönyvük nem a nevükre, hanem bemu-
tatóra szólt? Akkoriban a magánszemélyek 90
százalékának látra szóló betétkönyve volt.
Az érintett magánszemélyek hiába hivat-
koznak az szja-törvényben foglalt fogal-
makra, sorra bukják el a bírósági pereket is,
sőt, a Legfelsőbb Bíróság (a Kúria elődje)
is helytállónak minősítette egy ítéletében
az adóhatóság által alkalmazott készpénz-
forgalmi egyenleg módszert. Angyal József
állítja, a bíróságok alaposabb elemzés és
részletes indokolás nélkül, a szakértők véle-
ményének figyelmen kívül hagyásával hozzák
meg ítéleteiket. Véleménye szerint ennek az
az oka, hogy a bíróságokon volt adóhatósági
jogászok ítélkeznek.
Az adószakértő szerint a Nemzetgazda-
sági Minisztériumnak sürgősen felül kel-

70 JÓ HA FIGYELÜNK!
 MATOLCSY: A SIKER ÉS A KUDARC OKA
AZ ADÓRENDSZER
Elolvasva az alábbi cikket, elgondolkoz-
tam:
Mikor Matolcsy úr a kerületünkben volt
egy el������������������������������������
őadásra meghívva néhány éve, felszó-
lalásomban rákérdeztem, hogy ugye, ha majd
hatalomra kerülünk megkeressük azt a kb. 1,5
millió NEM DOLGOZÓ embert, akik miatt
nekünk kell befizetnünk az adókat, mert ők
vagy csak segélyen „tengődnek” életerősként,
vagy feketén dolgoznak és igen jól élnek.
Akkor Matolcsy úr azt mondta, ez ter-
mészetes és hogy jó a kérdés. meg fogják
keresni és munkába állítják őket.
Jelen cikk inkább a már munkában álló
rétegre alapozva készíti a terveket, ill. a terhe-
ket, és még mindig csak tervezi bizonyos régi-
ókban a könnyebb munkába állást. (bár ez
kicsit nehéz lesz, mert ahol NINCS munka,
ott NINCS munka, nem tudom, hogy fogják
tudni ott azokat hadra fogni, mire és hol?)
Kicsit elgondolkodtató az az eszmefut-
tatása is, ami szerint az adórendszer NEM
hivatott az igazságosságra, arra a társadalmi
és politikai rendszer a hivatott.
Hát azért ezzel kicsit vitába szállnék: ha jól
értem akkor ezzel magyarázzuk, hogy miért
engedtük el a gazdagoknak a 36 %-os adókul-
csot és a luxusadót, ugyanakkor nehezítjük a
mikro- és kisvállalkozások terheit?!
Azért nem hinném, hogy minden ország-
ban azt mondják, hogy az adórendszer, ha
nem igazságos, akkor jó, mert így is magya-
rázhatjuk ezt a mondatát.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Amellett visszatérve még a megkeresendő
1,5 millió úgymond NEM DOLGOZÓ, de
inkább NEM ADÓZÓ állampolgárra, csak
követni kellene Sárközy által bevezetett mód-
szert. Ő nagyértékű autóknál csinálja ezt, de
mi bátran nagy értékű házakra, villákra tehet-
nénk meg ugyanezt: ugyanis vannak kacsa-
lábon forgó villák, ahova pl. az adóhatóság
becsöngetne, s ha megkérdezné, miből, maga
is megdöbbenne, ugyanis az illető NEM fizet
adót, vagy minimálbéren tengődik, de palo-
tában lakik.
Nem is kellene ennyire durván: egy soft-
ware kérdése az egész, a TB számokat össze
kellene vezetni az adószámokkal.
Aki fizet TB-t, annak van legális mun-
kája, tehát nyilván adót is fizet, de ezt a soft-
ware ki is dobná. Tehát talán nem nekünk
kellene egyre többet adózni – ezek szerint
– igazságtalanul, mert ez hangzott el valójá-
ban a Miniszter szájából, hanem végre azok
is adóznának, akik már évtizedek óta men-
tesültek ez alól jó kis fekete munka kapcsán.
Szóval én azt gondolom, hogy még sok
tennivaló lenne a kormány részéről, de nem
adóemelés terén, hanem a nem dolgozó,
adót nem fizető rétegek megkeresésében.
Egyet ne felejtsünk el: Amerikában
semmi és senki sem akkora úr, s semmitől és
senkitől nem félnek úgy az emberek, mint az
adóhatóságtól.
Akkor legyen ez így nálunk is, csak ne a
tisztességesen dolgozó kisvállalkozót csesz-
tessék, mondván, hogy ő biztosan csal,
hanem TALÁLJÁK MEG A FEKETÉZŐ-
KET!
Szerintem Magyarország viszi a primet
ebben! Ideje lenne már szakítani ezzel a
hagyománnyal, s tényleg Európához csatla-
kozni.
Talán akkor igazságosabb is lenne az adó-
rendszer, mert én továbbra sem gondolom
úgy, hogy egy adórendszernek nem célja az
igazságosság.
Hát akkor milyen alapon vetik ki??
Jobbágyrendszer alapon??
Az adónak az a lényege, mindig is az volt:
Aki dolgozik és sokat keres, sokat adózik,
aki dolgozik és keveset keres, keveset adó-
zik, de nem fordítva.
Nem kellenek a támogatások meg min-
denféle hókusz-pókusz, csak egyszerűen és
világosan!
Hogyan lesz különben KÖZ-TEHERVI-
SELÉS?
Félek, hogy Matolcsy úr kicsit elkalando-
zott egy nagyon szemrevaló és érdekes ter-
vezet alapján a való világtól....
Valóban, a siker és a kudarc oka az adó-
rendszer, milyen igaz.
Akkor kérdezzük meg:
Vajon most ezzel a nem igazságos (mert
neki ez nem feladata) adórendszerrel mi a
sikert céloztuk meg?
Üdv: B.
Forrás: Gondola.hu
71
 MATOLCSY MINDEN MÁSODPERCBEN
„Az ember bedugta a bankkártyát az ATM-be, megadta a kódját, kiválasztotta az
összeget, majd az automata kiköpte a pénzt. Matolcsy közben megkapta a tranzakciós
adót. Rezgés, pittyegés, megjött az SMS pénzfelvételről. Matolcsy közben megkapta a
telefonadót.”

Az ember kosarával gyorsan körbesétált zetési adót. Slusszkulcs a zárba, felpörög a

a boltban, bepakolta, amit kell, majd rövi-
den eltöprengett a burgonyaszirmok előtt.
Nézte, ahogy a neonfény játszik a csillogó
zacskókon. Matolcsy közben megkapta az
energiaadót. Végül leemelt egy hagymás-tej-
fölöset, ez még belefér a büdzsébe. Matolcsy
közben megkapta a csipszadót.
A pénztár felé vette az irányt, gyorsan
bepittyegték a termékeket. Matolcsy közben
megkapta az emelt összegű áfát. Szatyorba
pakolás, fejben gyors tervezés, még el kell
mennie a feleségéért, aki most végezhet épp
a postán, befizette a számlákat. Matolcsy
közben megkapta a sárgacsekk-adót. Felve-
szi az asszonyt, aztán mennek a kicsikért,
akik a nagymamánál nézik a rajzfilmet.
Matolcsy közben megkapta a tévé-előfi-
Suzuki motorja, de villog az üzemanyagszint
jelzője, kevés a benzin. Irány a benzinkút,
tankolás kétezerért, tíz éve még ötezerért
nyomatott bele, de meg kell fogni a pénzt,
apránként tud csak tankolni. Matolcsy köz-
ben megkapta a megemelt jövedéki adót.
Befelé a városba, alig vannak a gyorsfor-
galmi úton, lehet haladni. Matolcsy közben
megkapta az útdíjat. Már itt is van, ott inte-
get a felesége a járdán, csak be kéne kanya-
rodni mellé, felvenni, és menni a kicsikért,
délután jön haza az egyetemről a nagyobb
gyerek, végre együtt lesz a család. Matolcsy
közben megkapta a tandíjat.
De az embernek valahogy nem akaró-
dzott megállni. Valahogy rohadtul nem volt
képes lelassítani, megállni, beletörődni, az
életét Matolcsynak elutalni. Elöntötte az
agyát a vörös köd, tövig nyomta a gázpedált,
a Suzuki az elmúlt tíz évben talán még sose
kapott ekkora benzinfröccsöt. Elfehéredő
ujjakkal markolta a kormányt, az utolsó
métereknél pedig valami artikulálatlan üvöl-
tés is felszakadt belőle. Aztán csattant a tűz-
falnak.
Matolcsy pedig közben megkapta a bal-
eseti adót.
Forrás: republikon.blog.hu

MIT VÉTETT MAGYARORSZÁG,

HOGY EZT ÉRDEMLI?
Egy cseh lap szerzője úgy véli, a demokrácia helyett egészen mást félt a Magyarországot
támadó uniós kritikazuhatag.
Az utóbbi napok Orbán-kormányt ütlegelő írásai között előkelő helyet foglaltak el a cseh lapok cikkei, ezért is meglepő olvasni Michal
Semín sorait a Lidové noviny prágai lap január 6-i számában (a cikk fordításában Loydl Ronald segédkezett). A cikkíró meggyőződése
szerint ugyanis a magyar alaptörvénnyel szemben kidomborodó uniós kritikák veleje nem az alkotmányosság nemléte, avagy a demokrácia
megszűnése. Semín úgy véli, a kritika igazi oka az értékek közti alapvető különbségek mentén keresendő.
Az olykor a demokratikus döntéshozatalban is gyengélkedő unió Semín szerint az emberek, államok, világnézeti határoktól mentes
balliberális irányelvet tartja szem előtt. Az eszme kiteljesedésének azonban komoly akadálya, hogy magának az EU-nak is vannak határai, és
olyan mércéje, mely alapján „irgalmatlanul elítél minden máshitűt”. Mit vétett Magyarország, hogy kiérdemelt egy ilyen éles
kritikát? – teszi fel a kérdést. A cikkíró visszaidézi az Európai Parlament, a Human Rights Watch, az Amnesty Interna-
tional tavaly áprilisi közös nyilatkozatát. Ebben az EP és az emberjogi szervezetek tiltakoztak a magyar alaptör-
vénynek a Szent István-i hagyományokról, a házasság védelméről, a hagyományos család jelentőségéről,
avagy az élet oltalmazásáról szóló szakaszai ellen. Az említett részek állítólag diszkriminatívak,
mivel veszélyeztetik a vallásszabadságot, a homoszexuálisok egyenjogúságát és a
nők jogát a magzatelhajtáshoz.
Michal Semín szerint tehát nem azért ömlik a szitokáradat
hazánkra, mert az unió félti a demokráciát, hanem azért, mert
az új alaptörvény „akadályozza annak a célnak az elérését, melyet
Mark Hackard külpolitikai elemző a volt szovjet blokk országa-
inak gyarmatosításaként jellemez”. A bolsevikok az elmúlt évti-
zedekben céltudatosan tisztították meg a keresztény örökségtől és
a nemzeti hagyományoktól Európának ezt a részét, magyarázza a
szerző. „Amit nem ért el a Szovjetunió, az valószínűleg sikerülni fog
az Európai Uniónak. De ha Ő, akihez a magyar alkotmány fohászkodik,
közbelép, akkor ennek egészen más vége lehet...”

Gabay Balázs

72 JÓ HA FIGYELÜNK!
 ORBÁN BUKÁSA UTÁN
– avagy Ha már lovunk nem lehet, legalább a saját szamarunkat becsüljük meg! –
„Ha már lovunk nem lehet, legalább a saját szamarunkat becsüljük
meg!” (TA)
A globális pénzhatalom Orbán Viktorra megadta a kilövési enge-
délyt. A hazai balliberális politikai „erők” vették az adást, és nekiestek
Orbánnak. Utcára fuvarozták maradék híveiket, abban a reményben,
hogy ők is tudnak 2006 őszét produkálni. Nem sikerült nekik!
Nos, játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha sikerülne nekik? De
mielőtt belemélyednék, talán tisztázni kellene, hogy mit is jelenthet
Orbán bukása, mit érthetünk alatta, és mire számíthatunk, ha mégis
bekövetkezne.
1. Orbán Viktor maga mond le
Ez Orbán politikusi karrierjének végét jelentené, ami személyiségét
ismerve csak akkor jöhet szóba, ha olyannal zsarolják meg, ami a családja
vagy az ország vesztét jelentené, de az is biztos, hogy végsőkig küzdene
a talpon maradásért. Amennyiben mégis erre a lépésre kényszerülne
Orbán Viktor, nem mindegy, hogy a lemondása milyen formában tör-
ténik meg, és mit hoz maga után. Amennyiben új választásokat hozna,
az a Fidesz szempontjából – főleg a kétharmad tükrében – olyan morális
bukást jelentene, ami a választóik elárulásával lenne egyenlő, és aligha
lennének képesek még egyszer a mostanihoz hasonló eredményt elérni.
Ebben az esetben a legsúlyosabb veszteség az országot érné, mivel az
ellenzék pártjai közül egyik sem volna alkalmas az ország vezetésére.
Az MSZP a nyolc éves uralmával elvesztette hitelét, a Demokrati-
kus Koalíciót Gyurcsány személye teszi alkalmatlanná, az LMP szü-
lőatyja, az SZDSZ, már kipontozódott és kevésbé valószínű, hogy
ifjú csemetéje kellő támogatást kapna egy közeli választás során.
A Jobbik a maga nemzeti radikalizmusával akár kormányzati erővé is
válhatna, ha nem stigmatizálták volna rasszista (értsd: fasiszta) párttá, s
ha képes lett volna a nemzeti szakértelmiséget maga mögé állítani, illetve
ha ki tudna állítani egy karizmatikus miniszterelnök jelöltet, mert ugye
ez Vona Gáborról nem mondható el. Itt jegyzem meg, hogy a magyar
politikai „elit” rögeszmésen ragaszkodik ahhoz, hogy csak a pártelnök
lehet miniszterelnök, holott a két feladat különböző emberi és szakmai
követelményeket igényel.
A másik lehetőség egy új, úgymond szakértői kormány felállítása, ami
Orbán bukása mellett egyértelműen a Fidesz-KDNP bukását is jelen-
tené. Egy „szakértői kormány” felállítása azt jelentené, hogy az EU és a
mögötte álló pénzhatalom jelölné ki a miniszterelnök személyét, ami a
magyar szuverenitás végső bukásához vezetne. EZT semmiképp sem
akarhatja egyetlen magyartudatú, hazáját szerető honfitársunk sem.
2. Orbán Viktort konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal
maga a Fidesz váltaná le.
Az első kérdés, ki lenne az, aki hajlandó lenne átvenné helyét. Pokorny?
Az ég óvjon ettől! Kósa annál jobb politikus, mint hogy ilyen hazárd-
játékba belemenjen. Kövér nem az a karizmatikus alkat, akit a tagság
elfogadna erre a szerepre. A KDNP meg presztízs okokból nem adhat
miniszterelnököt. Ennél sokkal komolyabb érv szól Orbán ily módon
történő leváltása ellen, mégpedig az, hogy a szövetség széthullana,
és maga a Fidesz sem kerülné el a szétszakadást. Véleményem sze-
rint Orbán bukását aligha okozhatja a párton belüli bizalomvesztés.
Tegyük világossá: Orbán bukása a Fidesz bukását is jelenti!
3. Orbánt puccsal távolítanák el
Minden jel arra mutat, hogy az MSZP-nek, az LMP-nek, és Gyur-
csánynak ez a szándéka. Egy ilyen lépés katonai puccsal nem valósít-
ható meg, mert nincs katonaságunk. Ezért csak a polgári forradalom
jöhet számításba, ami feltételez egy legalább 5-10 000 fős szervezőgár-
JÓ HA FIGYELÜNK!
dát és párszázezer aktív támogatót országosan, és egy olyan karizmati-
kus és hiteles vezetőt, akit a hallgatag többség is elfogad. Én ilyen sze-
mélyt a balliberális oldalon nem látok, no meg ennyi aktivistát sem.
Mindennek hiánya nem jelenti azt, hogy a balliberális oldal ne kez-
dene hasonló jellegű akciókat, mivel a liberális sajtó természete szerint
a kettősmércét alkalmazva felturbózza a számára kedves eseményeket.
Egy ilyen eseménysorozat akár polgárháborús állapotokat is előidézhet,
amit már a liberális erők sajtókomisszárjai előre vizionáltak is. A balliberá-
lis, kozmopolita erők megfelelő provokátorok bevetésével előidézhetnek
olyan eseménysorozatokat, amelyet polgárháborús helyzetnek minősíthet
az EU, és a „demokrácia és a polgári lakosság védelmében” behívhatja a
NATÓ „békefenntartó” alakulatát. Nos, ez volna az a helyzet, amikor újabb
’56 alakulna ki Magyarországon. Ebben az esetben valóban kialakulna egy
polgárháború, aminek kimenetele aligha jósolható meg, mivel az elfojtott
indulatok lehet, hogy a kiváltó erők vesztét is okozhatnák bankostól, médi-
ástól. Egy ilyen játszma akár visszájára is elsülhet.
4. Orván a következő választáson vereséget szenved
Ebben az esetben is több variációval kell számolni, ami valamilyen
módon a jelenlegihez képest bukásként értékelhető Orbán Viktor
személyét illetően.
A következő választáson a Fidesz-KDNP elveszti kétharmados
parlamenti többségét, ami az ország számára nem egy tragédia,
amennyiben a nemzeti oldal tovább erősödik.
A másik lehetőség, hogy a Fidesz-KDNP elveszti az önálló kormány-
alakítási pozícióját, ami csak akkor válik veszélyessé az ország szempont-
jából, ha a balliberális erőkkel lesz kénytelen koalícióra lépni.
Az ország számára az jelentene igazából előremutató megoldást, ha
egy olyan nemzeti, keresztén konzervatív párt lépne színre, mint a ’45
utáni Kisgazdapárt, és a Fidesz és a KDNP a belső liberálisait partvona-
lon kívülre tudná tenni. Amennyiben egy ilyen nemzeti koalícióhoz egy
nemzeti elkötelezettségű baloldali párt is csatlakozhatna, az volna igazán
a nemzeti megbékélés, a nemzeti egység megteremtésének kezdete.
Mint örök ellenzéki, aki mindvégig kritikusan szemlélte mind az
előző rendszert, mind a rendszerváltást, a magam módján a haza érde-
kébe mindent megtettem, amit lehetett, nem csak szóban, de tettekben
is, ismereteim, tudásom, tapasztalataim és lelkiismeretem szerint. Most
az kell mondanom – tudva és nem feledve Orbán hibáit –, hogy a nem-
zeti oldalnak teljes egészében Orván Viktor mellé kell állni a HAZA
érdekében. Nem vazallusi kiállásról, elvtelen hűségről beszélek, hanem
az adott ügy kapcsán a legtisztességesebb nemzeti hozzáállásról.
Nézzük a napnál is világosabb helyzetet! Magyarországot a külső
és belső ellenség minden oldalról támadja. Azok, akik személy sze-
rint támadnak minket, már megnyilvánultak és beazonosíthatók,
és tudjuk, hogy a gyarmatosító pénzhatalom pribékjei. Ennek a
támadásnak elsőszámú célpontja Orbán Viktor, akit lehet szeretni
és lehet utálni, de egy biztos, hogy azért támadják, mert olyan lépé-
seket tesz, ami a világ háttérhatalmasságainak nem tetszik, és nem
szeretnék, hogy a magyar példa precedens értékűvé váljon.
Van a politikában egy általános szabály; ellenségem ellensége a
barátom – ha nem is örökre. Most pedig a magyar nép ellensége nem
Orbán Viktor, hanem a balliberális erők és gazdáik. Ebben a helyzet-
ben az Orbán melletti kiállás az ország melletti kiállást jelenti. Nem
azért, mert szeretjük, hanem azért, mert jelen helyzetben ezt kívánja
az ország többségének érdeke.
Ha ezt a csatát megnyertük, mert csak közösen nyerhetjük meg,
majd akkor gondolkodjunk azon, hogy ki lépjen helyébe, egy nálá-
nál magyarabb és alkalmasabb személy.
Takács András – Nemzeti InternetFigyelő
73
 PÉNZKÉRDÉS PONT HÚÚÚ!
– avagy A 4. járókelő igazsága –
Természetes reakció ma már a tökig eladósított és a végletekig alulfinanszírozott ellen van kifogásom, magam is rendelke-
Magyarországon, hogy a szerencsétlen sorsú tévénéző, már-már Pavlov kutyáját és zem többfajta biztosítással, a kondicionálási
az ő világhírűvé vált reflexeit is megalázóba leküldő, szinte automatikus mozdulattal metodika az, amire ismételten szeretném
nyúl a távvezérlő felé, hogy azonnal elkapcsoljon, amikor a reklámblokk következik. felhívni a figyelmet! Nézzük akkor!
Multiék persze erre is megtalálták a megoldást, a kereskedelmi adókon többé-kevésbé A Pénzkérdés negyedik adásában a szakértő
azonos időben mennek a reklámok, még olyan is előfordult, hogy hiába kapcsolt át az professzor arról kérdezi az embereket, hogy tud-
ember, ugyanazt a reklámszpotot adták három egymást követő csatornán. ják-e, mit védenek jobban az emberek, az autóju-
kat vagy a családjukat. A válasz első pillantásra
Eleddig Borbás Marcsi és az ő PICK papri- az objektív mérése szolgál a magyar ember egyértelműnek tűnik, a tények azonban mást
kás szalámiért ácsingózó „Ebből a kutyusnak zsebében szalonnázás céljából tartott bugyli mutatnak. A magyarok 10%-ának van olyan
is jut egy szelet” (vagy valami ilyesmi) kez- bicska pillanatokban történő kinyílásának biztosítása, mely védelmet nyújt a családjuknak,
detű, a valósággal köszönőviszonyban sem ideje. Nem SI-mértékegység!) pedig ennek természetesnek kellene lennie. Főként
lévő szpotja volt a némber van nálam. Vajon Ha valaki veszi magának a fáradságot és úgy, hogy az autónk biztosításáról mindenképpen
hányan élünk olyan jó módban, hogy pap- felkeresi a www.penzkerdes.hu weboldalt, gondoskodunk. A professzor magyarázatából sok
rikás PICK szalámiért ácsingózik kedvenc és rákattint az Összes film címszóra, megte- mindent megtudhatunk az életbiztosításokról.
kutyusunk, hiszen azt szokta meg? kintheti AXA Professzor valamennyi szös�- AXA professzor: A Pénzkérdés mostani
Most viszont változnak az idők. szenetét. Én most csak a „Mit féltenek jobban adásában ezt kérdezzük: Mit féltenek jobban
Meggyütt AXA professzor és Marcsinak az emberek, az autójukat vagy a családjukat?” az emberek, az autójukat, vagy a családjukat?
mennie kellett. Mindjárt kiderül, hogy című kisfilmecskére szeretném felhívni a (Megszólítják az utca emberét – Szerző)
milyen teljesítményre van szükség ahhoz, figyelmet. 1. járókelő: – Ezt most komolyan kérdezi?
hogy helycsere következzen be a képzelet- Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy 2. járókelő: – Van olyan helyzet, amikor ez
beli dobogón. (Ennek a teljesítménynek nem a biztosítások, sőt, még nem is az AXA egy és ugyanaz.

74 JÓ HA FIGYELÜNK!
 3. járókelő: – Hát, akinek nincs családja...
4. járókelő: Autóra ugye kötelező a bizto-
sítás, családra viszont nem.
5. járókelő: A családi autót.
6. járókelő: Természetesen a családjukat.
AXA Professzor: Hát nézzük csak! A
magyarok 10%-ának van olyan biztosítása,
amely védelmet nyújt a csalájuknak, pedig
ennek természetesnek kellene lennie. Főként
úgy, hogy az autónk biztosításáról minden-
képp gondoskodunk. Vajon jobban szeretjük a
kocsinkat?
Az életbiztosítás nehéz helyzetekben nyújt
védelmet. Olyan ez, mint mikor meleg ruhák-
kal óvjuk magunkat, ha hideg az idő.
Ilyen a biztosítás is. Már kisebb összegért
védelmet élvezhetünk egy komoly betegség ese-
tén. Vagy akár egy súlyos baleset kapcsán. És
segíthet a családnak egy tragédiát követően.
Ha bármelyikükkel történik valami, a család-
nak szüksége lesz a biztosítótól kapott összegre.
Ha ön a családfenntartó, kiemelten fontos,
hogy jó előre gondoljon arra is, mi lenne a csa-
ládjával az Ön jövedelme nélkül. Ha átgon-
dolja, milyen pénzügyi mehézségek várnának
rájuk, megtervezheti, mekkora biztosítási
összeg segítene.
Kisgyermekei vannak? GYES-en van a fele-
sége? Vagy hitele van? Ha igen a válasz, kössön
életbiztosítást, hogy biztonságban tudhassa
családtagjait. Az emberek 10%-a él ilyen véde-
lemmel! Ne tartozzon a maradék 90%-hoz!
Sok megoldás létezik jövője biztosítására.
Kezdjen el gondoskodni jövőjéről!
Hiszen végülis, ez csak pénzkérdés.
Forrás: penzkerdes.hu
Menjünk szép sorjában!
Mit gondolnak, mi a kellőnél nagyobb
mértékben vagyunk hülyébbek, mint más
népek?
Mit gondolnak, mi a kellőnél nagyobb
mértékben vagyunk gondatlanok, mint más
népek?
Mit gondolnak, a kívánatosnál kevésbé
vagyunk családszeretők, vagy családcentri-
kusak, mint más népek?
Ha a válasz mindegyik kérdésre: NEM,
márpedig gyanítom, hogy igen, mármint,
hogy NEM-mel válaszolnánk ezekre a kér-
désekre, akkor bizonnyal a kedves Olvasó
is elgondolkodik azon, hogy a rossebbe van
az, hogy a magyarok (ez azért döbbenetes,
nem?) 90%-a nem él az életbiztosítások
nyújtotta védelemmel?
Lehet, hogy a profnak igaza van, és ez
tényleg csak pénzkérdés?
Vizsgálódjunk kicsit részletesebben!
Fussunk egy laza bemelegítő kört! Ismétlés
a tudás atyja, s anyja, nem árt még egyszer
átvenni az alapokat, úgyse nagyon hangoz-
nak el ezek a fősodratú médiában.
1-es pont: Magyarországon minden
megtermelt 100 forintból 92 forintot kivisz-
JÓ HA FIGYELÜNK!
nek adómentesen. (Lehet, hogy azóta még
rosszabb a helyzet, ez pár éves adat, nekem
nincs újabb, akinek van, kéretik a szerkesz-
tőségbe!)
2-es pont: Az egy főre jutó reálkereset
valahol az 1978-as szint körül kóricál, az
uniós javadalmazásokat illetően körülbelül
20, max. 25% körül állunk. Tehát német
pógár hazavisz 100 eurót, mi csak 20-at,
max. 25-öt. Árnyalatnyi különbség, nincs
jelentősége – mondaná erre Bódi Lajos,
művésznevén Tüdő, az erőcsávó. Tulajdon-
képpen igaza is lenne, hiszen ugyanazokat az
uniós árakat fizetjük, mint másutt.
(És senki ne merjen nekem most azzal
jönni, hogy a nyugati országokban men�-
nyi a benzinnek literje, mert ha már ezzel
jön, akkor tegye rögtön hozzá azt is, hogy
ott mennyit keresnek, mert ezt, azaz, hogy
mennyire megerőltető az ottani européer
lakosság számára a magas benzinár a magyar
lakossághoz viszonyítva, valahogy mindig
elfelejtik megemlíteni.)
3-as pont: Magyarországon a bérek nem
tartalmazzák a lakhatás költségeit.
Most, hogy képbe kerültünk, vizsgálód-
junk egy kissé részletesebben is! Ugorjunk
mindjárt a 4. járókelőhöz.Az ő mondaniva-
lója tükrözi legjobban a mammonita világ
értékrendjét. Mit is mondott?
4. járókelő: Autóra ugye kötelező a bizto-
sítás, családra viszont nem.
Elgondolkodtál már azon, miért az
autódra köttetnek veled kötelező jelleggel
biztosítást, miért nem az életedre, a csa-
ládodra? Ha a profnak igaza van, és ők is
tudják, hogy ez végülis pénzkérdés, és ha
azt is tudják, hogy egyszerre a kettőre már
nem telik, miért a vasat tartja fontosabbnak
a mindenkori államhatalom, miért nem az
embert?
Ne felejtsd el, törvénybe foglalták, hogy
az autódra köteles vagy biztosítást kötni, a
családodra viszont nem írtak elő ilyen köte-
lezettséget a számodra!
Hívjunk fel valakit, kérsz telefonos segít-
séget? Vagy inkább kérdezzük meg a közön-
séget?
Szusszanj egyet, addig megyünk tovább!
Nem, nem mi szeretjük jobban a kocsin-
kat a családunknál. A Carpe Diem, „Élj a
mának!” szlogen jegyében tevékenykedő
gyökértelen kasztok által üzemeltetett állam-
hatalom mammonita beállítódása az, amely
azt a doktrínát érvényesíti, ha kell hatalmi
szóval (lásd: kötelező gépjárműfelelősség
biztosítás), hogy a vasat többre értékeld
a családodnál. Méghozzá kötelező jelleg-
gel! Még 1x, mit is mondott a 4. járókelő?,
„Autóra ugye kötelező a biztosítás, családra
viszont nem”.
Érdekes lenne megnézni, a részletfizetés
ellenértékének teljes kifizetése után, amikor
az autótulajdonos ténylegesen autótulajdo-
nossá válik, azaz megkapja végre a hőn áhí-
tott törzskönyvet, vajon hányan mondják
le azonnal, az esetek többségében semmire
se jó CASCO-t, amit csak azért viselnek el
kényszerűségből, mert ha nem kötnék meg,
drágább lenne a havi törlesztőrészlet? Pró-
bálnák ki csak egyszer, hogy nem kötelező
többé felelősségbiztosítást kötni a gépjár-
művekre! Vajon hányan kötnék meg? Ha
a prof. által említett életbiztosítási 10:90
arányt vesszük, bizony elég elkeserítő lenne
a helyzet.
Ha erre most azt mondja valaki, hogy
ugyan már, illuzórikus ködös elképzelések,
mesebeszéd ez csupán, akkor most tessék
megkapaszkodni, lehet becsatolni az öve-
ket, mert nem az! És itt Magyarországon
nem az! Egyeseknek ugyanis nem kötelező
a kötelező! Már megint az egyenlőbbeknél
egyenlőbbek gyünnek! Mindjárt láthatjuk,
hogy ezúttal is jogos a kérdés: ha nekik
lehet, nekünk miért nem?
Felelősségbiztosítás, ami már nem kötelező
Költségcsökkentési céllal úgy döntött a kor-
mányzat, hogy az állami tulajdonban, üzemel-
tetésben levő autókra nem kötelező felelősség-
biztosítást kötni, az esetleges károkat közvet-
lenül térítik meg a károsultaknak. Eddig csak
a Honvédelmi Minisztérium élt a lehetőséggel,
és egy miniszteri rendeletben fogalmazta meg a
követendő eljárást.
A – felelősségbiztosítás alól – mentesített
katonai járművek esetében sokszor elkülönül a
tulajdonos és az üzembentartó, és még további
két szervezet bevonása is szükséges a kár-
rendezés lebonyolításába. Amely egyáltalán
nem tűnik így egyszerűnek. A tulajdonosként
bejegyzett szervezet feladatait az MH Logisz-
tikai Ellátó Központ (a továbbiakban: MH
LEK) végzi, mely vezeti, és naprakészen tartja
a mentesített gépjárművek jegyzékét. A kárren-
dező szervezet és a kár megtérítésére kötelezett
szervezet adatszolgáltatása alapján vezeti, és
naprakészen tartja a mentesített gépjárművek
kártörténeti nyilvántartását.
A kár megtérítésére kötelezett szervezet
feladatait a HM Közgazdasági és Pénzügyi
Hivatal (a továbbiakban: HM KPH) végzi.
A károsult a kártérítési igényét a kárrendező
szervezetnél vagy a HM KPH-nál jelentheti
be. A mentesített gépjárművek által Magyar-
országon okozott, személyi sérüléssel nem járó
károk esetében a kár mértékét a HM KPH
által megbízott kárrendező szervezet méri fel
és a kártérítés jogalapjára és összegszerűségére
javaslatot tesz a HM KPH részére.
A személyi sérüléssel járó károk esetében
mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kár mér-
tékét a HM KPH állapítja meg. Ezt a HM
KPH - a személyi sérüléssel összefüggő károk
kivételével - a kárrendező szervezet által java-
solt kártérítési összeg alapul vételével hatá-
rozza meg.
75
 A mentesített gépjárművek kártérítési fede-
zetének igazolására a tulajdonosként bejegy-
zett szervezet nevére kiállított forgalmi enge-
dély szolgál.
A fentiekben többször hivatkozott kárren-
dező szervezet kárfelmérési feladatait évi 4
780 000 Ft-ért a Groupama Garancia Biz-
tosító látja el. Mivel ez az érték nem érte el a
közbeszerzési értékhatárt, az eljárást a “hon-
védelmi szervezetek beszerzéseinek eljárási
rendjéről” szóló 71/2011. (VI. 30.) HM uta-
sítás alapján saját hatáskörben bonyolította a
minisztérium. Forrás: portfolio.hu
Annak idején, amikor a Magyar Néphad-
sereg kényszerű másfél éves „vendégszere-
tetét” „élvezhettem”, az efféle szituésünök
megképződésére volt egy általánosan alkal-
mazott, amolyan terminus technikusz jel-
legű, azóta már szállóigévé vált mondás,
mely imígyen hangzott: KOPASZ, SZOPNI
FOGSZ!
Szóval, ha egy mód van rá, nem karam-
bolozzunk honvédségi járművel! Ami-
ben ukránok ülnek azokkal meg pláne ne!
Ha lehet, kerüljünk a Jevgenyij és Társa
adásségrendező Bt-vel való interperszonális
kommunikációt!
De térjünk vissza még egy gondolat ere-
jéig a kisfilmhez!
AXA Prof el akarja hitetni velünk, hogy
nem vagyunk elég gondoskodók, többre
becsülünk egy négy keréken guruló vasdara-
bot, mint a szeretteinket! Ejnye, de rosszak
vagyunk!
Kicsit olyan ez, mint amikor a fősodratú
médián keresztül a sárga földig lehordják a
gyanútlan, és tegyük hozzá mindjárt: pénz-
ügyileg analfabéta, egyszerű állampolgárt,
mi a rossebér is vett fel svájci frank alapú
hitelt, amikor tudhatta volna, hogy akár
100%-nál nagyobb mértékben, azaz duplá-
jára, netán (soha nem lehet tudni!) triplá-
jára is nőhet a törlesztőrészlete. Igaz, hogy
erre a lőtéri kutya se hívta fel a figyelmét,
igaz, hogy amikor kínos kérdéseket feszeget
egy-egy tökösebb riporter, maguk a pénz-
ügyi „szakemberek” mondják el, hogy hát
eztet bizony ők sem, sőt, tulajdonképpen
76
senki sem látta előre (akkor meg, hogy vár-
ják el a pénzügyileg teljesen képzetlen ügy-
féltől, hogy ő neki meg bizony kutyaköteles-
sége lett volna előre látni?!), mindenesetre a
végeredmény csakis egy lehet:
ROSSZ VAGY! MI TÖBB, TE VAGY A
HIBÁS! CSAK ROSSZ LEHETSZ! CSAK
HIBÁZHATSZ!
Vegyük már észre kérem tisztelettel, hogy
itten bizony kondicionálnak bennünket! A
Hórihorgas Ripacs a napokban jelentette
be, meg kell magyarázni az embereknek,
hogy ha el is takarítják az útból a szemetet,
nem lesz nagyobb tisztaság, csak a szarkupa-
cokon virít majd más felirat. Senkinek még
csak kósza gondolatként se forduljon meg
a buksi kis fejecskéjében, hogy jobban fog
élni, vagy több pénze lesz! Ugyan kérem!
Különben is, ez a csőcselék meg sem érde-
melné, hiszen lám, meggondolatlanul eladó-
sodik, még a kocsiját is többre becsüli, mint
a családját. Hiába no, alja nép ez a magyar!
– mondja a valamelyik internáci gyökérte-
len kasztból szalajtott, a szolgalelkűségéért
busásan megfizetett globalista irodista, aki-
nek éppen a kommunikáció a reszortja.
Mivel sokkal több az ép autó, mint a bal-
esetet szenvedett (ha fordítva lenne, nem
érné meg biztosítót üzemeltetni, egyszerűen
tönkremennének) és az emberek tekintélyes
része természetes halállal távozik az élők
sorából (kivéve közpénzrendszert bevezetni
kívánó amerikai elnökök), tehát normál
üzemmenetet feltételezve elgondolkod-
tató az ember számára az, hogy a tevékeny-
ségben résztvevők számához képest kárt
szenvedettek arányát figyelembe véve érde-
mes-e általánydíjas, előre, kötelező jelleggel
fizetendő rendszert fenntartani? Ráadásul
olyant, amely láthattuk, nem mindenkire
nézve kötelező! S ha már fenntartunk ilyen
rendszert, mire nézve legyen kötelező? A
vasra, vagy az emberre?
A potenciális balesetokozás indokával
kirótt legújabb sarcról már ne is beszéjünk!
És látod, megint alapból a legrosszabbat fel-
tételezik rólad (és persze rólam is): „lehet,
hogy eddig nem okoztál balesetet, de még
okozhatsz!”
Ezzel megint csak az a baj, hogy előjön-
nek a kínos kérdések:
És ha nem okozol, akkor visszafizetik a
pénzt? Á, dehogy! Akkor eddig mire volt a
biztosítás? Vagy a CASCO? Szóval sehogy
se áll össze a kép. Pontosabban összeáll az,
csak egyféleképpen: kondicionálnak.
Azt már észrevették, hogy a tolerancia-
küszöb egyre csökken, s ezzel együtt a rend-
szer finanszírozhatósága is. Muszáj áttérni
a fokozatos terhelésre. A dolognak csupán
egyetlen szépséghibája van, a mammonita
szemléletmódra jellemző mohóság, nem
gazdálkodott jól az elején, az exponenciális
növekedési görbe kifulladni látszik.
Álságos és hazug ez a kondicionálás,
mert el akarja hitetni az emberekkel, hogy
minden végülis, csak pénzkérdés. Ráadásul
teszi mindezt úgy, hogy közben igyekszik
minden pénzt elvenni az emberektől. Az
egészben ez a leggusztustalanabb.
Egyértelműen és világosan közlik velünk,
hogy csak a pénz számít, hiszen végülis, ez
csak pénzkérdés, a következő lépésben pedig,
pont ebből a logikából fakadóan rögtön el
is ítélnek azért, mert nem öngondoskodsz
magadról, hiszen végülis, ez csak pénzkér-
dés, holott ők fosztottak, fosztanak meg az
öngondoskodás lehetőségét jelentő pénztől,
hiszen végülis, ez is csak pénzkérdés.
Az időd még nem fogyott el, a chipedet
még nem tudják kikapcsolni, de ne legye-
nek kétségeid, Mammon világában, azaz
a fogyasztói társadalomban téged (s veled
együtt persze engem is) már halálra ítél-
tek! Csak a jó, engedelmes, gondolkodásra,
önálló véleményalkotásra képtelen (vagy
arra lusta) fogyasztókra van szükség, hiszen
végülis, ez is csak pénzkérdés.
Hogy is mondják? Az aranykor régen
letűnt, ma a vaskorban élünk! Bizony, milyen
igaz, a vasat többre becsültetik velünk az
embernél, Mammon oltárán áldoztatnak
velünk, az aranyborjú meg csak pislog a
nagy szemeivel. Végülis, ez csak pénzkérdés
csupán. Vagy mégsem?
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
JÓ HA FIGYELÜNK!
 RENDSZÁMCSERE?
Az alábbi szövegben csakugyan vannak nem annyira szalonképes
szavak, de ezek sajnos elkerülhetetlenek akkor, amikor az embernek
jócskán, évtizedek óta tele van már a ....(mindenki nyugodtan gon-
doljon arra, amije tele van!)
***
Vajon a csökött agyú, kretén, idióta, elmebeteg (és még ezer
hasonló jelzővel bíró) politikusok közül, átgondolta bármelyik is,
hogy a rendszámcsere, a rendszámok fizikai cseréjén túl mivel fog
még járni:
–– forgalmi csere
–– törzskönyv csere
–– műszaki és környezetvédelmi matrica csere
–– ablakra ragasztott rendszám matrica csere
–– akinek van, autópálya matrica csere
–– akinek van, behajtási engedély/parkoló bérlet csere
–– cégekénél teljes járműnyilvántartás/céges behajtási engedé-
lyek cseréje
• minden kötelező biztosítási szerződés módosítása
• minden casco biztosítási szerződés módosítása
• minden hitelszerződés módosítása
• minden rendszámhoz kapcsolódó külön engedély cseréje/
módosítása
Kérdések továbbá:
–– Mi lesz az ablakba gravírozott rendszámokkal?
–– Mi lesz a több százezer forintért eladott egyedi rendszámok-
kal? (különösen cégek esetén)
JÓ HA FIGYELÜNK!
Ezek csak amikor most így hirtelen eszembe jutottak hajnali
három körül.
Csak gondoljátok végig, hogy mennyi teljesen felesleges mun-
kaórát venne el ez a baromság az önkormányzatoktól, vállalati
szektortól, magánemberektől (ez különösen gazdasági válság ide-
jén előnyös), hogy mekkora lenne a környezetkárosító hatása és
nem utolsó sorban mennyibe kerülne ez mindenkinek a rendszám
legyártási költségén túl.
Ez a kretén kormány csinált már sok baromságot, de komolyan
mondom, ez mindenen magasan túltesz. Komolyan basszák meg,
inkább mondják azt, hogy mindenki fizessen be 20.000 forintot,
de legalább a járulékos szopást ne akarják már velünk végigjátszani,
pusztán azért, hogy kevésbé legyen feltűnő a lehúzásuk. Amúgy sze-
rintem ez lesz, ezeket csak azért dobják be, hogy aztán már annak
is örüljünk ha csak fizetni kell, hogy rohadnának meg. A komcsik
is lehúztak minket ahol tudtak, de komolyan, kezdem már becsülni
őket, mert ők legalább kimondták, hogy ez bazmeg vizitdíj az
meg a tandíj. Legalább tudtad mire fizetsz. Hát azt hiszi ez köcsög
focistörpe, hogyha mindent megmagyaráznak kamu szövegekkel
akkor majd nem tűnik fel nekünk, hogy kevesebb marad a tárcánk-
ban miközben nem kaptunk érte semmit?
Nem kéne már az egész országot madárnak nézni, mert kurva
csúnya vége lesz annak, ha egyszer egy egész országnál pattan el a
húr.
(Facebook)
77
 ROGOFF JÓSLATA
Rogoff jóslata: Görögország kilép az eurózónábólAz EU-csúcs után sem változott meg sági kritériumait, igaz, nem a hazánk miatti
gyökeresen a helyzet. Görögország nagy valószínűséggel el fogja hagyni az eurózónát aggodalom vezérelte őket e tettükben.
10 éven belül, a rövid távú piaci örömöket pedig hamarosan a félelmek újbóli felerő- Kíváncsi lennék, mit szólna Rogoff
södése válthatja fel – mondta a Harvard Egyetem professzora, Kenneth Rogoff. professzor Magyarország helyzetéhez.
Az államadósság már megközelíti a GDP
Rogoff jóslata: Görögország kilép az 90%-át, és nekünk nem volt lehetőségünk a
eurózónából Úgy érzem, a helyzet gyökere- második világháború után egy erős szociális
sen nem változott meg az előző hónapokhoz hálót kiépíteni, nem volt arra lehetőségünk
képest az EU-csúcs után sem, az ugyanis az utóbbi 50 évben, hogy a lakosság legalább
egészen világos, hogy az euró nem működik. az emberhez méltó színvonalat elérje, értem
Az eurózónával kapcsolatban túl sok az ezalatt, hogy a magyarok zömének legalább
ellentmondás, az övezet így nem képez egy saját lakása legyen. Egy iszonyatosan eladó-
stabil egyensúlyt. A legnagyobb kérdés, sodott, többször megvezetett társadalom
hogy vajon minden jelenlegi eurózóna-tag az várja itt a boldogságot, egy olyan állam-
maradhat-e. Az én válaszom pedig az, hogy ban, ahol az államadósság visszafizetésének
nem – mondta a Harvard Egyetem profes�- érdekében a politikai elit oly természetesen
szora, Kenneth Rogoff. Annak, hogy Görög- nyúzza a népet, mintha a leírás, újratárgya-
ország 10 éven belül kilép elhagyja a valuta- lás – mint opció – nem is létezne. Itt sze-
övezetet, legalább 80 százalék az esélye. retném felhívni olvasóink figyelmét, hogy
Az EU-csúcs utáni bejelentést hatalmas Fellegi Tamás nemrég jelentette be, Kína
szárnyalással, az euró pedig komoly erősö- végre vásárolt néhány magyar államköt-
déssel ünnepelte. Rogoff szerint azonban a takban, ahogy néhány, hazánk helyzeté- vényt. Hogy mennyit, azt nem tudjuk, de
piacok kitörő emelkedése csupán annak volt vel kapcsolatosan feltehető kérdés is. Az azt igen, hogy ezek egy része devizában lett
betudható, hogy a piacok örültek, hogy még államkötvények tulajdonosai 50 százalékos kibocsájtva, azaz, Magyarország most Kíná-
életben vannak. Akár rövid időn belül, a veszteséget írhatnak – mondja –, és mi arra tól vett fel devizahitelt.
félelmek újra felerősödhetnek – tette hozzá. gondolunk, Magyarország miért nem kér- Rogoff professzor jól látja, valóban messze
A megállapodás egyik fő eleme, hogy a het végre egy ilyen jellegű intézkedést? Sőt, vagyunk még attól, hogy kijelenthessük: kon-
görög államkötvényeken a kötvénytulajdo- miért nem ildomos erről beszélni, Orbán tinensünk túl van a gazdasági válság nehezén.
nosok elfogadhatják az 50 százalékos veszte- Viktor szerint? Arról, hogy Görögország 10 Kár, hogy nem járt korábban Magyarorszá-
ség leírást, amivel sikerülhet a görög állam- éven belül kilép az eurózónából nekem az jut gon, vagy, ha igen, akkor nem találkozott a
adósságot a GDP 120 százaléka alá szorítani. eszembe, hogy már évekkel ezelőtt az akkor radikális oldalhoz köthető értelmiségiekkel.
A történelmi tapasztalatok alapján egy ország épp csak bimbódzó radikális oldal már meg- Ugyanis lassan tíz éve fújjuk, hogy a jelenlegi
komoly gondba kerülhet, ha az államadósság mondta: az euró rossz lenne számunkra, és – pénzből pénzt csinálunk gazdasági rendszer
a GDP 90 százalékát meghaladja – figyelmez- nincs garancia arra nézve, hogy az egységes – egy lufi, ami, ha kipukkan, akkor magával
tetett a professzor. Nincs kétségem afelől, európai valuta beváltja a hozzáfűzött remé- ránthatja a világot. Rogoff professzor tehát
hogy további államcsődöket is látni fogunk nyeket. Hazánkban Drábik János képviselte nem mondott számunkra semmi újat, annál
Görögország után. (Portfólió) ezt, az akkor erősen nonkonformistának érdekesebb viszont az, hogy ő már beszél
tűnő gondolatot, mára pedig valóssággá lett. arról is, amiről Orbán Viktor szerint nem sza-
Kuruc.info kommentár: Valahol azért szerencse, hogy a politikusa- bad. Miért kell nekünk mindig lemaradnunk?
Akad azért néhány figyelemre méltó infor- ink voltak annyira bénák, hogy nem tudták
máció a Rogoff professzor által elmondot- megteremteni az euró bevezetésének gazda- Alex Strauss – Kuruc.info

ROZSDÁSODIK A VASKOR?
A földi emberiség és civilizáció most egy er��������������������������
ősen hanyatló, végső álla-
potot tükröz.
A megnövekedett számú tárgyi eszközeink, inkább már csak
segédeszközök, emberi hiányosságunk pótlására, bár ezt modern-
nek állítják be ennek haszonelvű terjesztői.
Soha még ennyi felesleges eszközre szüksége nem volt az emberi-
ségnek a fennmaradása érdekében, melyet a „kényelem és technikai
fejlődés” címszó alatt fogadtatnak el velünk.
A „kényelem” teljességgel ellentétes és halálos kimenetelű a moz-
gásra és teremtő munkára, alkotásra felépített egészséges emberi
testtel!
Figyeljük meg, hogy a lusták, trehányak, megbízhatatlanok és
jellemtelen-tehetetlen, még a környezetüket rendben tartani képte-
lenek is, mindig önzően kényelmesek!
Az emberi és társadalmi, civilizációs erkölcsi-morális-biológiai
torzulások fő képviselői a szidó-zsidó néven elhíresültek, kik sunyi
erőszakkal kényszerítették ránk magukat, mert nem nekünk van
szükségünk rájuk, hanem nekik miránk a megélhetésük érdekében
Ez már nem más mint tébolyító öngerjesztő haláltánc a Vaskor-
szak végső lezárására....
Kapcsolódó érdekességek:
„A „zsidó” szó kifejezését érdekes módon(!) magyarul értel-
mezni nem tudjuk.
Jelentése tulajdonképpen egyénenként változik attól függően,
hogy kinek milyen tapasztalata van vagy nincs ezzel kapcsolatban,
illetve, hogy milyen előítéletet alakítottak már ki benne a zsidóisko-
lai oktatás folyamán, vagyis gyakorlatilag 1945 után...
(A felszabadulásunknak hazudott tényleges és fegyveres zsidó
megszállásunk óta.)
Azonban rögtön megváltozik a helyzet és minden a helyére kerül,
ha az eredeti, nagyon régi és évezredeken keresztül, a nyelvjárásunk-
ban használatos kifejezést alkalmazzuk: „szidók!”

78 JÓ HA FIGYELÜNK!

Valakik, valamikor megváltoztatták a mássalhangzók összetéte-
lét, hogy ezzel a jelentését és értelmét is ködösítsék, és olyan tarta-
lommal tölthessék ezt meg, amely takarja valódi értelmét!
Nézzük hát ezt meg közelebbről is:
A „szidók” szó kiejtése már önmagában is értelmezhető és a
hangzása is sokatmondó.
Sziszegéssel kezdődik, mint az alattomos kígyó váratlan meg-
jelenése, de benne van a szívni, szipolyozni, -élősködni (!) - , fel-
szisszenni, valamint a gyűlölködés és békétlenség, a soha semmivel
egyet nem értés és a szüntelen méltatlankodás, a sziszegő gyűlölkö-
dés tudatalatti megjelenítése is!
A szó önmagában kiejtve is vág mint a penge, éles és felkiáltó
hatású, messzire hangzó!
Nyelvünk tökéletesen megőrizte a tőlünk teljesen különálló
fajiságukat is, hiszen mint már „szidókat” említi őket, vagy is egy
csoportot, vagy közösséget, melynek tulajdonsága és jellemzője az
állandó „szidás-átkozódás” szitkozódás és ennek, mint kiváltó oka
a hazudozás!
A szidók tehát hazudósak, mert ez az előfeltétele annak, hogy
szidhassanak minket valamiért!
Fontos megjegyzés, hogy a szidás az állandó gyűlölködés egyik
formája....
Ez nem más, mint egy általános és fontos figyelmeztetés: óvakodj
a szidóktól!
A „szidó” szó kifejezésben nincsen semmi magasztos, nagyszerű,
szeretnivaló, egyszerűen csak tisztán tárgyilagos és igaz, mert min-
den szidó önkritikátlanul pszichopata!
Ízlelgessük és mondjuk ki hangosan az itt felsorolt szavakat, hogy
az eközben megjelenő érzésünket és bevillanó képeket is megfigyel-
hessük.
Pl: szidónő, (ideális feleségnek...) szidóértékrend, szidómegszállás,
szidóiskola, szidófőnök, szidóország, szidóvallás(!) szidóság,
szidókultúra, szidónemzet(!), szidórendőrség, szidóhít(!), szidóárus,
szidópap(!), szidójellem, szidókereszténység, szidóorvos, szidó-ügy-
véd, szidóbíró, szidólap, szidófilm, szidókölcsön, szidóeszme, szidó-
nép, szidóerkölcs- (ez nem lehetséges, mert a szidás-hazudozás össze-
férhetetlen az erkölccsel...) öregszidó, valamint egy igazi „gyöngy-
szem” most már érthetően és új megvilágításban: „a szidó-holocaust...”
Ezek a kifejezések többek mint találóak, ezek adják a „szidónép”
valódi keresztmetszetét ...
Az így kialakult véleményünk tükrözni fogja a szavak valódi értel-
mét.
A szidók fő tulajdonsága tehát az összeférhetetlen hazudós önk-
ritikátlan gyűlölet volt, melyet a nevükben is hordoztak, amíg azt a
saját érdekükben meg nem változtatták!
JÓ HA FIGYELÜNK!
Zsidóként hihetőbb a „kiválasztottság” áhítatos története és a
„szegény vallása miatt üldözött jóravaló nép” kitalált meséje, szidó-
ként ez viszont egyenesen és nyerítően röhejes...
Isten nem választhatott magának a képviseletére szidókat, károm-
kodókat és hazudozókat!
Azonban érdekes módon ez a népség, mégis ezt híreszteli magá-
ról, előnye és haszna, jogosulatlan jóléte érdekében.
(A továbbiakban vissza kívánunk térni a magyar hagyománya-
inkhoz, ezért a jobban értelmezhető „szidó” kifejezést fogjuk hasz-
nálni!)
Tekintsük át most kedves munkatársaik és kiszolgálóik nevének
jelentését, a cigányokét.
A cigány szó is kifejező, azért is kellett pánikszerűen „romá”-ra
változtatni, hogy kimosdassák már őket is, ha így belejöttek a nyelv-
és tudatrombolásba.
A „cigány” szóban azonnal feltűnik a „cipelni, cipekedni, cigolni”
jellemző tulajdonságuk, kiegészülve a „gány, gányolni, elgányolni,
összegányolni, gányolmány” elnevezésű iparszerű alkalmi tevékeny-
ségükkel, amely valahogy nem tételez fel minőségi teremtő munkát.
Ez tehát megint egy másik olyan csoport, vagy közösség, amely a
viselt dolgai és jellemző önkifejező életvitele után világosan és egy-
értelműen lett elnevezve.
Egyébként a „roma” sem sokkal jobb, -bár kedvesen butácska,-
hiszen egy cigányt látva nem hinném, hogy sokaknak a római biro-
dalom polgárai jutnának az eszükbe.
Inkább a sok rom, épület és egyéb rom széthordva és elszórva
szeméthegyekként erdeinkben, ami bizonyítja valódi elnevezésük
igazságát: ci-gányolás...
Ennek ismeretében legyünk most nagyon erősek, még a fogun-
kat is szorítsuk össze!
A „Magyar Parlamentben” a „magyar” képviselőink között, talán
ha három(!) tényleges fehér ember ha egyáltalán van, akkor is sokat
mondtam!
(Azok is csak a pénzért, jólétért, mert most a hazaárulás már nem
más mint vállalkozás!
Persze törvényesen és a félrevezetett rendvédelmi „dolgozók” fel-
használásával...)
Az egész társulat visszaeső bűnöző szidó-cigó keverék minden
fokon, keresztül-kasul sógor, koma, pereputty, purdé és egyetlen
dologért vannak csak ott a hohmecolásért, hurcolkodásért, kiárusí-
tásért, gagyizásért, melyet a háttérben lévő arctalan szidóság irányít
kénye és kedve és tényleges faji(!) túlszaporodási érdekei szerint!
Semmi másért, a többi csak parlamenti színjáték, mert a tévé lát
és gondolkozik helyettünk is!
Minden népnek olyan kormánya van, amilyet megtűr magán....
És sajnos ennek bölcs igazsága már túlzottan is meglátszik az
országunkon!
Ezért ne használjunk hát semmilyen idegen, általunk pontosan
nem értelmezhető kifejezést, mert azt olyan tudati töltéssel láthatják
el, amely vádló és indokolatlan gyűlölködésre, vagy saját vélemé-
nyünk és ismereteink félrevezetésére lehet alkalmas, annak tényle-
ges tartalmának tekintetében.
Mindig olyan szavakat használjunk tehát, amelyek magyarul(!)
értelmezhetők, mert mindennek van tökéletes megfelelője, hiszen
nyelvünkben élünk és gondolkozunk is!
(Ne felejtsük el, hogy a szidó Einsteinnek nincs is fizikai fokozatú
Nobel-díja, azt a „Psychológiai Hadviselés”(!) című gyűlölködésé-
ért kapta, amely pontosan erről szólt!)
„A magyar nyelvnek már önmagában teremtő ereje van, ha hittel
és akarattal párosul, akkor meg is valósul!
Ezt sejtik a szidók is, de nekik ez nem működhet, mert ember-
függő!”
Forrás: http://www.gyulabajtars.blogspot.com
/2012/01/dicsosegre-itelve.html
79
 SURÁNYI: A VÉGTÖRLESZTÉS AJÁNDÉK
A JÓMÓDÚAKNAK
Surányi György, a Corvinus Egyetem tanára, az Intesa Sanpaolo közép-európai
regionális vezet���������������������������������������������������������������������
ője szerint a fix árfolyamon történő végtörlesztés lehetőségének leg-
gyengébb pontja nem a bankszektor vesztesége, hanem az egész nemzetgazdaság által
elszenvedett veszteség.
A CIB Banknak van olyan ügyfele, aki 100
milliót nyert a végtörlesztésen.
A Gazdasági Rádió Nap Vendége című
műsorában a volt jegybankelnök elmondta:
akik visszafizetnek, azok jellemzően a ban-
kok legjobb módú ügyfelei, akik az átlagos-
nál lényegesen több hitelt vettek fel, és még
ezen felül is vannak – nekik vagy családjuk-
nak – megtakarításaik.
Példaként említette: a CIB Banknak van
olyan ügyfele, aki több százmillió forint
értékű hitelt fizetett vissza, amelynél 100
milliós nagyságrendű az az “ajándék”, amit
az illető az országgyűléstől kapott.
Ha az előzetes becslések válnak valóra,
Surányi szerint az adósok családjait is beleértve
körülbelül 5-600 ezer ember lesz az, aki a lehe-
tőséggel jól jár. Ezzel szemben az az 5-600 ezer
adós, aki nem tud végtörleszteni, épp a többiek
végtörlesztése miatti elkerülhetetlen árfolyam-
esés miatt fog rosszabbul járni.
Nem csak azok a családok veszítenek
azonban, akik devizahitelesek, és nem tud-
nak végtörleszteni, hanem az összes magyar
adófizető: az államadósság 49 százaléka
ugyanis devizában áll fenn.
A forint leértékelődésekor a körülbelül
40 milliárd eurónyi adósság kamatkötele-
zettsége forintban megnövekszik. A döntés
hatására Magyarország kockázata is megnö-
vekedett, ettő a forintkamatok prémiuma is
felfelé indult: nem csak devizában, hanem
forintban is drágult a finanszírozás.
Ha így maradnak a dolgok, jövőre 50-70
milliárd forintot fog fizetni a költségvetés,
azaz a 10 millió magyar állampolgár.
Márpedig Surányi György szerint a
forintnak a bejelentés óta felhalmozott
gyengüléséből is 6-7 százalék összességében
a végtörlesztés számlájára írható.
A gazdaság növekedése ezáltal sérül,
kevesebb munkahely lesz, kevesebb jöve-
delemhez jutnak az emberek, kevesebb lesz
az adó- és tb-bevétel, romlik a költségvetés
helyzete, még nagyobb megszorításokat kell
végrehajtani – tehát egy lefelé mutató spi-
rálba kerül az egész gazdaság. Ennek hatásai
fél év – háromnegyed éves távlatban látsza-
nak majd meg – véli Surányi.
A helyzet kialakulásában felelőssége van
azoknak a kormányoknak, akik 2001 és
2008 között hatalmas hiányt halmoztak fel;
a Nemzeti Banknak, amely a forint védel-
mében folyamatosan emelte a kamatot,
azt a benyomást keltve, hogy nyugodtan
eladósodhatunk devizában, a jegybank úgy-
sem engedi elszállni az árfolyamot.
Súlyos felelőssége van a bankoknak is:
az igazi hiba, hogy az eurón kívül svájci
frankot is adtunk – fogalmazott Surányi. Az
euró/forint árfolyamnak több meghatározó
hatása is van a magyar gazdaságra, az euró/
svájci franknak azonban nincs, és nekünk
sincs semmi hatásunk arra, hogy ez hogyan
alakul. A bankok azt a hibát is elkövették,
hogy az árazásnál a válság indulásakor a
megnövekedő költségeket a fennálló hitel-
állományon is érvényesítették, nem csak az
új hiteleknél, ez nem volt helyes – mondta
Surányi a Gazdasági Rádióban.

NEMZETI ELLENÁLLÁS, VAGY...

ORBÁN PASSIÓJÁTÉKA
A passiójáték a középkori misztériumjáték legismertebb alfaja; a bib-
liai történetnek Jézus szenvedésével és halálával foglalkozó részeit
dramatizáló színjáték. A műfaj fénykora a késő középkorra esett.
Most légy okos, vagy inkább pragmatikus, óh magyar! Sokat
írtam ezen a honlapon és a blogon Orbán Viktorról, csupa rossza-
kat. Egyaránt lecsepültem jellemét, szellemi képességeit, és politikai
érzékét. Most viszont srasbourgi szereplése alapján el kell ismer-
nem, hogy szónoknak, ill. komédiásnak, nem utolsó. Ami pedig leg-
utóbbi húzását, a „békemenetet” illeti, Kohn bácsival együtt mon-
dom: ügyes!
Mindenesetre ha Pesten négyszázezer, vagy akárcsak százezer,
ember tüntet mellette azt nem lehet szó nélkül hagyni. Nincs is
szándékomban.
Három sikon vizsgálnám a kérdést: a szándék, a tett és a követ-
kezmények vonatkozásá ban. Politikáról lévén szó fel kell idéznem,
már nem először, a napoleoni aforizmát, amely így szól: az ember

80 JÓ HA FIGYELÜNK!
gondol egyet – belevág – aztán (majd) meglátja... Ez a megfogalma-
zás Hitlernek is szerfölölött tetszett. Többször ismételgette.
Azt már nem ők mondják hanem a történelem, hogy az ered-
mény a legritkábban esik egybe a szándékkal és az emberi cseleke-
dettel. Elegendő, ha ennek igazolására csupán Napoleon és Hitler
sorsára hivatkozom...
A politika közege a tömeg, a legbonyolultabb összetételü massza, ami
a világon létezik. Ezzel a masszával mesterke dik a politikus. Ez a massza
jön rezgésbe a politika hatására, így vagy úgy. A tömeg atomjai az, emberi
egyedek, igen sokfélék az ösztönlényektől az intelligens egyénekig.
A politikára gyakorolt tömeghatás, mint valamiféle tehetetlen-
ségi nyomaték, elvileg három irányban hat: lendületében fékezi,-
eredeti céljain túl-lendíti,- vagy célbavett iránytól eltéríti a politikát.
Mára eljutottunk oda, hogy Orbánhoz, így vagy úgy, viszonyulni
kell. Nem Orbán személyi kiválósága, vagy tetteinek önmagában
vett jelentősége, hanem amiatt mert a törpe égő gyufával mászkál
a szalmakazlak között és máris füstöcs kék jelennek meg itt és ott
[Lengyelország, Svédország, stb.]
[Viszonyulni kell – mondom – azaz nem tehetünk úgy mint a
Jobbik, amely nem áll be a menetbe, nem szervez ellentün tetést, de
még „abcúg orbán-t” sem kiált. Ejh Jobbik! Kedvem volna mást is
mondani, de most nem rólatok van szó.]
Ami Orbán feltételezhető szándékait illeti, nem hunyhatunk
szemet afölött, hogy a legpofátlanabb politikai kaméleon, aki
mindfenféle színt fel tud ölteni, a szégyen pírját kivéve. Ami engem
illet, nem hiszem, hogy Orbán kutyából szalonnává vált volna.
Viszont!
Nem tudom feltünt e a kedves olvasóknak, hogy az az Orbán, aki
1989 junius 16-a [Nagy Imre és társai újratemetése] óta sohasem
beszélt világosan, most áperté kijelenti, hogy a nemzetnek meg kell
őrizni politikai és gazdasági függetlenségét, a földet, a víz és ásvány-
kincseket. Ezeket a kiszólásokat mi, akik ismerjük Orbánt, nem ves�-
szük túl komolyan, ám más európaiak, különösen lengyel testvére-
ink, nagyon is komolyan veszik. Miért e fogékonyság? Kézenfekvő a
magyarázat! Európa népei Skandináviától – Görögországig – foko-
zódó dühvel és undorral szemlélik azt a tényt, hogy Zsidó-Amerika
bekebelezésükre és megnyomorításukra törekszik, a „nemzeti” gój
csahosok cinkossága mellett.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Érdekes fejlemény, hogy néhány ilyen politikai csahost [Berlus-
coni, Papandreu] kénytelenek voltak gazdasági csahosokra, azaz
„szakértőkre” kicserélni [Mario Monti, ill. Lukasz Papademosz].
Igen ám, de Orbán kétharmados, fülkeforradalmár minisz-
terelnök, akit nem lehet csak úgy seggberugni, mert annál azért
több esze van, minthogy népszavazást emlegessen, mint Papand-
reu. Orbán elmozdításához Magyarországot kell olyan mértékben
tönkresílányítani, hogy a „népharag” söpörje el a felcsúti böllért egy
koki, vagy saller alkalmazásával.
Dehát erről van szó egyáltalán? Nos épp ez az amiben nem lehe-
tünk biztosak!
Gondolkozzunk!
Orbán a zsidó-amerikai mérce szerint a legideálisabb európai politi-
kus! Olyan önkényuralmi államot hozott létre, amely a két legfontosabb
cél megvalósítására leginkább alkalmas Európában: a könyörtelen adó-
szedésre és az emiatti esetleges ellenállás letörésére. Orbán „hiánycél-
politikus” és legfőbb gondja a mérleghiány, ill. az államadósság néhány
százalékos csökkentése, kerül amibe kerül. Azt máris látjuk, hogy nagyon
sokba kerül: a szociális és egészségügyi ellátás, az oktatás stb. totális
leépitése az ellentétel. Az Orbán ellen acsargó zsidók [bolgárúrék] hami-
san fütyülnek. Nekik az IMF és az EU kell és nyilván látják, hogy Orbán
épp a nekik kedvező irányba kormányozza az ország szekerét.
Már máskor máshol írtam róla, itt csupán ismétlem: könnyen
elképzelhető egy olyan forgatókönyv létezése is, amely mellett maga
Orbán provokálja ki az államcsődöt és idézi elő az Ország gyámság
alá helyezését. Ebben az esetben az „alkotmányos” intézmények
látszat önállósága is megszünik és az „ügyvezetést” az IMF ill. EU
csődbiztosok veszik át. Ez lesz az utolsó véres szüret, amelynek során
kihuzzák lábunk alól a termőföldet és kiszivattyuzzák az édesvizet.
Ledőlnek a tömeges zsidó beözönlés virtruális sorompói. Minden-
ből [emberből is] csak annyi marad, amire a hódítóknak szükségük
van, hogy elfogyasszák, vagy elsefteljék.
Hogy ez elképzelhetetlen? Már miért lenne az, ha Palesztinában
szóról-szóra ez történt, történik. A zsidó törekvések szempontjából
kedvezőbb az európai helyzet, mint a közelkeleti. A magyar palesz-
tinok ugyan többen vannak, de butábbak és jámborabbak mint a
keleti palesztinok. A környező államok pedig nem fegyverkeztek fel,
csak vonaglanak a kígyó szorítása alatt.
81
 Dehát muszály ennek így lenni? Talán nem.
A továbbiakban az szeretném vázolni, mit tehetne a „szélsőjobb”
egy kedvező fordulat érdekében.
Ehhez mindenekelőtt meg kell határoznom, mit értek szélsőjobb
alatt. Hát ugyanazt, amit a hatalom, ill. a háttérhatalom ért: olyan
egyedeket, ill. csoportokat, amelyeket világszemléletük, ill. létérde-
keik szembeállítanak a zsidó világhódítás sal. Ez ilyen egyszerü!
Sajnos az is nyilvánvaló, hogy nincs Magyarországon még egy
olyan politikai irányzat, amely annyira széttartó lenne, mint épp a
szélsőjobb. Jellemző a helyzetre, hogy a szélsőjobb egyetlen parla-
mentáris szervezetét, a Jobbikot, mennyi gyanúsítás, sőt támadás éri
épp a szélsőjobb nem domesztikált csoportjai, képviselői részéről –
méltán.
A képletet most úgy állítom fel, van e matematikai esélye annak,
hogy a szélsőjobb csoportok egy nemzeti minimum mentén akció-
egységre lépjen? Nem lenne jó elhamarkodni a választ. Nem is
teszem.
A következőket ajánlanám megfontolásra.
Lengyel testvéreinknek a Solidarnost mozgalom létrehozásával
sikerült egy fülkén kivüli (!) békés forradalmat sikerre vinni a dik-
tatúra körülményei között. Ez most sokaknak eszébe jut itthon és
külhonban is. Az amerikai mórickáék [Amerikai Népszava] is lel-
kesednek! Nézzék csak meg a frontképet a daliás Kónya Péterrel és
Árok Kornéllal az előtérben és a Solidarnost zászlajára emlékeztető
transzparenssel a háttérben!
Komolyan hiszi bárki is, hogy ezek az erők azért szervezkednek
az Orbán diktatúra ellen, hogy helyette az IMF, az EU, végered-
ményben a zsidó Amerika diktatúráját ültessék az Ország nyakára?
Aztán szó esik holmi kerekasztalokról is, jóllehet a kerekasztalok
mellett módolták ki a rendszerváltást, azaz a nyugati bankok bevonu-
lását a kivonuló szovjet tankok helyébe. Így cseréltünk eben gubát...
Azazhogy mégis kellene valami asztal, hogy leülhessenek köréje
a „Szolidaritás” és a „szélsőjobb” képviselői. Hogy mi végre? Meg-
82
mondom! Néhány fogalmat kellene mindenekelőtt tisztázni. [Köz-
bevetőleg meg kell jegyezni: a „szélsőjobb” kicsinyke csoportjai
együttesen biztos kitesznek legalább annyi embert, amennyit a
„békemenet” alkalmából Orbánék összetereltek.]
• Meg kellene határozni a magyar alapérdekeket, ill. ezek fon-
tossági sorrendjét, érvényre juttatásuk időrendjét.
• Állást kellene foglalni a közös, ill. együttes cselekvés lehetősé-
geit, helyét, idejét, módját illetően.
• Ki kellene dolgozni a nemzetközi kapcsolatok kiépítésének és
ápolásának módozatait.
• Meg kellene határozni e két irányzat közös megnyilatkozásai-
nak nyelvi kifejezésmódját [annak érdekében, hogy a magyar
érdekek melletti kiállást ne illethesse az antiszemitizmus vádja].
Ez a tervezés bátran túlléphet az országhatáron. Miért? Mert
merőben új helyzet alakult ki a lengyel Szolidaritás harcai óta.
A globalizálódás sokkal összetettebb folyamat annál, mint ami-
lyennek kiötlői szeretnék. A „Solidarnost” már nem lengyel, hanem
legalább európai, de inkább világfogalom, ill. jelenség. Az infor-
mációcsere, a többnyelvüség, meg a fizikai helyváltoztatás új lehe-
tőségei, merőben új helyzetet teremtettek. A hasonlóan érző, gon-
dolkodó és cselekvési hajlandóságú emberek szerte Európában, sőt
szerte a világon, szinte másodpercek alatt nyerhetnek információt a
„forró” eseményekről. Percek alatt hozhatnak döntést arról, hogy az
adott helyzetben hogyan reagáljanak. Órák alatt megszervezhetnek,
ill. végrehajthatnak „határontúli” fellépéseket.
Az elsődleges feladat az Orbán kormányzat cselekedeteinek
folyamatos ellenőrzése és ismételt egybevetése az immár konkre-
tizált orbáni ígéretekkel, fogadkozásokkal. Minden eltérést azonnal
a legszélesebb nyilvánosság elé kell tárni, ill. rendelkezni kell a szá-
monkérés legcélszerűbb módozatai tekintetében.
Az éledező nemzetközi szolidaritást, szükség esetén, az Orbán
kormányzat helyett a tényleges magyar ellenállás mellé kell állítani,
ha ennek szükségessége felmerül.
JÓ HA FIGYELÜNK!
 A következő téma a tömegmozgalom kezelésének kérdése.
Orbán a tömeg mozgósításának kétélü (!) fegyveréhez nyult. Ezt
azonban óvatos duhajként tette. Ezt alárulja az a tény, hogy a „szim-
pátiatüntetés” diszkrét, de példátlan méretű (!) rendőri biztosítást
kapott a patyolat erkölcsű Pintér martalócai részéről.
A tömegmogzások manipulálása ugyanolyan ősi mesterség, mint
a kémkedés, vagy a kurválkodás. Emlékezzünk csak az ‘56-ops For-
radalom nyitányát képező műegyetemi tüntetésre. A tüntetők kart
karba öltve, szorosra zárt sorokban meneteltek, nehogy provokáto-
rok furakodjanak közéjük és kiprovokálják az elnyomó szervezetek
erőszakos fellépé sét, ill. a felvonulás oszlatását.
Azon szabálynál fogva, hogy egyszer volt (lehetett) Budán kutya-
vásár, nem valószínű, hogy Orbán havonta masíroztat ná a Csurka
népénél is butább talpasait. Ezt teljes bizonyossággal azonban nem
lehet kizárni, hisz Csurka Raszputyin nak is többször sikerült a
mutatvány és sok tyúkszemnek kellett addig kinőnie, amíg a népek
rájöttek, hogy szélhámos provokációnak ültek fel.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Ha tehát az orbáni mutatvány netán ismétlődne a nemzeti erők-
nek igenis be kell ékelődniük a „nemzeti díszmenetbe” és kifejezésre
kell juttatniuk, hogy „rendezvényről”, nem pedig nemzeti megmoz-
dulásról van szó. Ez persze nem veszélytelen, hisz a Pintér fogd-
megek ékei nyomban behatolnak a nemzeti lelkesedés közepébe,
hogy kiemeljék a „rendbontókat”. Nem árt, ha ilyenkor lengyelek és
svédek, stb. is látják mi történik voltaképp. Meg a nemzetközi sajtó
„elhallgatott híreket” közlő ágensei is jól jöhetnek ilyenkor.
A nagy nemzeti banzáj előtt néhány levelet kaptam olyan barátaim-
tól, ill. kvázi barátaimtól, akiket szélsőjobboldaliként emleget a krónika
és tart nyilván a titkosszolgálat. Legnagyobb meglepetésemre lelkesek
voltak és azt a meggyőződésüket juttatták kifejezésre, hogy most aztán
Orbán mellé kell állni, mert „mégis” ő áll most a nemzet élén.
Megvallom, lelkesedésük egyáltalán nem ragadott magával. Ezt
kifejezésre is juttattam, de nem jártam sikerrel, sőt kikoktatást kap-
tam arra nézve, hogy nem olvasok figyelmesen és képtelen vagyok
a helyzetet tárgyilagosan értékelni, azaz a „nagy időket” érzékelni.
Nem, kedves felebarátaim! Szerintem ti vagytok hülyék és nem is
kicsit. Szerencsére ebben a gyorsuló időben igen hamar ki fog derülni,
ki fogott falsot. Mindenesetre hallgassatok egy szerény javaslatomra.
Ha senki sem ül veletek asztal mellé, legalább ti üljetek körül egy
jó nagy asztalt, amely mellett elfér annyi ember, akik tömegüknél
fogva már képesek valamit tenni.
Epilógus.
Egy lényeglátó a történtekből az alábbi következtetésre jutott.
„Ez a nap minden reményt eloszlatott. Ha most otthon volnánk,
holnap nem mennénk dolgozni, hanem egész nap csomagolnánk, és
lesz, ami lesz, azonnal elhagynánk ezt az országot. Akinek egy kevés
esze van, az most menekül, amíg lehet.” Hogy ki ez a Kasszandra? Hát
a Bartus Laci Amerikából. Kedves „honfitársaink”, akik a magyar haza
és a magyar nyelv börtönében sínylődtök, mit szóltok a Laci ötleté-
hez? Nem buta ez a fiú. Hátha megint eltalálta szarva között a tőgyét.
2012.01.22 Sz. Gy. szeszak.hu
83
 ORBÁN„BŰNE”
– avagy a bankokrácia uralma... –
Mark Bray, a világmozgalommá vált FOGLALJUK EL A WALL
STREET-t mozgalom szóvivője, pontosan fogalmaz:
„A mai globális rendszerben a nemzeti kormányok és a politiku-
sok lekötelezettjei a piacnak. A HATALOM UGYANIS A TŐKÉ-
BŐL ERED, mely utóbbi meghatározza a politikai osztály összetéte-
lét, azokat az ügyeket, amelyeket kiemelten kell kezelniük.”
Teljesen tökéletes megfogalmazás.
Ebből az aspektusból érdemes vizsgálni a magyar kormányra
nehezedő, szinte példátlan nemzetközi nyomást, amellyel vissza
akarják terelni az „ortodox” útra, az engedelmes kezes bárány sze-
repébe.
Ez a történet ugyanis a PÉNZ-ről szól !
A többi csak maszlag….
Nézzük higgadtan, mi is történt…
Amikor Orbán 2010-ben ca. 7 %-os hiánnyal átvette a költség-
vetést, szerette volna 5-6 %-os deficittel zárni az évet, de az UNIÓ
3-3,5 %-ra kötelezte.
Ha Orbán akkor az IMF/EKB szájíze szerint jár el, és a román/
portugál/görög/olasz stb módszert követve ab start csökkenti a
közalkalmazotti béreket és a nyugdíjakat, akkor ma olyan törvénye-
ket hozhatna, amilyeneket akar, kis túlzással a kutya sem törődne
vele, vagy enyhe rosszallással megúszná.
De Orbán pionírként az un. „unortodox” utat választotta, kétszer
is belenyúlt az extra profitot bezsebelő bankok zsebébe (bankadó,
deviza hiteleseket segítő akciók), egyidejűleg megadóztatta szolgál-
tató multikat, ezzel a tőke számára veszélyes precedenseket teremtett.
Innentől kezdve: fekete seggű céltábla… a hátára rajzolták a cél-
keresztet.
Ráadásul – a további hitelfelvételt elkerülendő – visszavette a
bankoknak korábban átpasszolt magán nyugdíjforrást, beseperte
a kezelésre kiadott tőkét, elkezdte bolygatni a szemérmetlen PPP
beruházásokat, stb.
Orbán kapitalista demokrácia felfogása szignifikánsan eltér az
atlanti régióban uralkodó liberális modelltől, amely a spekuláns tőke
kontroll nélküli szabad mozgását preferálja, és eljelentékteleníti az
értékteremtő munkát.
Orbán azt merészeli gondolni, hogy a társadalmak érdeke fonto-
sabb, mint pénzvilágé.
Egy kis/közepes ország vezetőjeként olyan dolgokat mondott ki
elsőként, amelyek az európai politikai felvilágban ma még „politika-
ilag inkorrekt”-nek, tabunak számítanak, illetve a tőkének lekötele-
zett politikai felvilág egzisztenciális okokból agyonhallgat:
„ A spekulatív kapitalizmus jövőtlen! Vissza az értékteremtő
munkához!”
(Milyen érdekes, a minap ezzel a címmel adott ki egy könyvet
Bill Clinton, de az sem okozott nagy hullámverést…)
Azon kevés uniós ország közé tartozunk, akik egyensúly közelébe
hozták a költségvetésüket, de Orbán durván sértette a bankokrácia
érdekeit, kihívta a haragjukat, és elkezdődött a megleckéztetése…
Az USA magyar szakértője, Charles Gáti (egykori Szabad Nép
újságíró…) már februárban közölte az ott járt delegációval:
„Csinálhattok ti bármit, az év végére leminősített demokrácia
lesztek!”
Ez világos, tiszta beszéd…
Hogy is mondta Mark Bray?
„A hatalom a tőkéből ered!...”
Az európai politikai felvilág és az UNIÓ bankokráciától egzisz-
tenciálisan függő apparátusa a demokratikusnak álcázott kulisszák
mögött az intézkedéseivel a bankokrácia érdekeit szolgálja.
84
A legfontosabb a bankok örökös „megsegítése”, a liberalizáció,
a globáltőke kezében lévő sajtó „szabadsága” és valójában tojnak a
társadalmakra, például nem tiltják a bankok egyoldalú szerződés
módosításait.
A demokrácia intézményeinek a fontosságáról papolnak, de ha
az érdekeik úgy kívánják, azonnal félresöprik az eszményített elve-
ket és a saját bankembereiket ültetik a görög/olasz miniszterelnöki
székekbe.
Választás nélkül, mint „szakértői miniszterelnököt”…
Orbán egyelőre megakadt a torkukon, a szinte példa nélküli
2/3-a ingerli őket, nem tudják belső kompromisszumokba kénysze-
ríteni, és nem bocsátják meg neki, hogy él a 2/3-ával.
Orbán láthatóan másképp gondolkodik, mint a tőke vazallusai,
ezért tüske a körmük alatt, akit be kell törni, vagy el kell távolítani…
félnek a további precedenseitől.
(Szerintem Bajnait szeretnék kinevelni, ezért kapott kivételes
katedrát/ösztöndíjat az elitképző amerikai egyetemen.
Ő az emberük, ő sokkal kezesebb, azt teszi, amit elvárnak tőle.
Az ő minisztere majd könnyes szemmel olvasná fel – mint az új
olasz – hogy nominálisan csökkenti a béreket/nyugdíjakat és dur-
ván visszavágja a szociális juttatásokat..Bajnai szerint „civilizációs
előrelépést” jelent, ha az ország lefekszik az IMF-nek. Elképesztő..)
2012 kritikus év lesz.
Az országnak vissza kell fizetni 5 milliárd eurót.
Ezt meg lehetne oldani az MNB ca. 38 milliárd euro deviza tar-
talékából, amelynek egy része a Gyurcsányék által felvett 25 milliár-
dos hitelből származik.
Ez a pénz ott döglik az MNB-ben, nem „dolgozik” és ca 700 mil-
liárd HUF/év kamatot fizetünk utána.
Orbán „menekülési útvonala” logikus, de a független MNB
keresztbe áll, ezért módosították úgy az MNB törvényt, hogy adott
esetben meglegyen a belső többség ehhez a tervhez.
Na, ez csapta ki a biztosítékot, mert bankokrácia érdeke az, hogy
Magyarország új hitelt vegyen fel, magasabb kamatokkal, szigorúbb
feltételekkel…
Ez a lényeg!
Mert annak a rendnek kell uralkodnia a világon, amit a bankok-
rácia akar!
(A lóláb nagyon kilátszik, mert akkor nem tiltakoztak a jegybank
függetlenségének megsértése miatt, amikor Gyurcsány 9-ről 13-ra
emelte jegybanki tanács létszámát, mert az akkori bővítés a szájuk
íze szerinti volt.)
Kemény harc, belekényszerítik az országot egy új hitelbe, amely-
nek a feltételeit a bankokrácia diktálja.
Ez az üzlet, ezért fontos az MNB „függetlensége”, noha jelen eset-
ben- a véleményem szerint – az MNB álláspontja nem szolgálja az
ország érdekeit.
Az összes többi vád csak figyelem elterelő marhaság:
–– Ha valaki azt mondja, hogy Magyarországon ma nincs sajtó-
szabadság, az nem olvas/néz/hallgat médiát.
–– Lehet azon vitatkozni, hogy elég-e a 14 elismert egyház, hogy
valaki megtalálja a kapcsolatát az Istenhez, de most éppen
82 – nagyrészt friss alapítású – egyház tolong az elismerésért,
azaz az állami támogatásért, adókedvezményért.
Az áramtolvaj sajókazai cigányok újabban buddhista szekta let-
tek és tartják a markukat…
(Sajátos fintor, hogy a korlátozást az az USA kifogásolja, ahol
virágoznak a nyerészkedési céllal létrehozott „üzletegyházak”.
No, lám! Megint a pénz… Egyébként is: mi köze hozzá?
JÓ HA FIGYELÜNK!

A kölcsönösség elvén mi kifogásolhatnánk az USA elfajzott üzleti
gyakorlatát?)
–– Hogy lehet az hitelfeltétel, hogy a magyar bírákra ne vonat-
kozzon a 62 éves, általános nyugdíjkorhatár?
Ebben harcban minden eszköz megengedett. (nekik)
Miután az USA külügyminisztériuma közölte, nem hozza nyil-
vánosságra Hillary Clinton Orbánnak írt levelét, mert az bizalmas,
idejön Charles Gáti és felolvassa a Klubrádióban.
Teheti, mert valószínűleg ő írta, de legalábbis gesztorálta…
(Az ember kínjában röhög: az USA külügyminisztere kiáll a
27%-kal kisebb összegű ajánlata miatt frekvenciát vesztő Klubrádió
mellett, holott ezt legfeljebb akkor tehetné, ha az versenyképes aján-
lat mellett vesztett volna.
Gondoljunk bele, mi lenne, ha Orbán kifogásolná, hogy egy
friss törvény szerint az USA-ban a terrorista kapcsolatok gyanújába
került embereket kivonták a polgári törvénykezés hatálya alól és a
katonai szervek korlátlan ideig fogva tarthatják őket…)
Folyik az elszánt nyomás gyakorlás.
Az USA kifogásolja, hogy Orbán a parlamentben erővel érvénye-
síti az akaratát, miközben ő maga -parlamenteken kívűl- méginkább
ezt teszi az egész világgal.
Az UNIO egzisztenciális bürokratái keménykednek, sőt fenyege-
tőznek. ”Adj hatalmat egy hivatalnak, és az elhatalmasodik rajtad!”
Az amerikai/zsidó tőke az euro torkára tette a kést, de ők a
magyar törvényekkel szórakoznak.
Az MNB-nek már régen be kellett volna avatkoznia a forint
védelmében, de eddig nem tette. Miért?
A magyar ellenzék kórusban drukkol azokért az IMF megszorítá-
sokért, amelyek majd a különadók helyett a társadalomra terhelnék
az újabb terheket.
Józan ésszel felfoghatatlan.
Hogy mi lesz a vége?
Nem tudom.
Valószínűleg egy fájó kompromisszum.
De én, magyar állampolgárként annak drukkolok, aki értem
küzd, akkor is, ha esetenként hibázik is…
Ő CSAK TUDJA….
William Odom amerikai tábornok és kémfőnök:
„A szocialistáknak bűntudatuk van és gazsulálnak nekünk. Ez
olyan előny, amit csak a bolond hagy kihasználatlanul.
A volt magyar kommunisták úgy adják be a derekukat, mint
annak idején tették ezt a szovjet gazdának.” –Hmm...
Egy friss nemzetközi tanulmány szerint:
„Az iparban egyszerűen elfogyott a profitszerzési lehetőség és a
nemzetközi tőke rávetette magát a szolgáltatási szektorra, hogy lehe-
tőleg minél nagyobb részt szerezzen a még bővülő piacokból.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Az UNIÓ fejlett vidékein a GDP 70 %-át teszik ki a szolgáltatások
és az új munkahelyek 98 %-a a szolgáltatási szférában keletkezik.”
Ez baj, mert a szolgáltatási szektorban javarészt az értékteremtő
reálszféra által korábban megtermelt jövedelem kering….
Ami szépen átszivárog a bankok zsebébe.
Az a világ, amelyben az értékteremtő munka elveszti a jelentősé-
gét, össze fog dőlni.
HOL A LÉ ?
Ha bekapcsolom a TV-t/rádiót, dőlnek rám a hírek a BKV küszö-
bön álló csődjéről, vehemensen sürgetik az állami segítséget.
Budapest, az ország leggazdagabb városa, de a költségvetéséből
arányaiban messze kevesebbet költ a saját közlekedési cégére, mint
a többi nagyváros.
Az a főváros követeli az állami segítséget, amelynek a Demszky
féle „szakértői” vezetése elpocsékolta a főváros javait.
A mindig mérvadó Heti Válasz oknyomozó cikke ugyanis újabb
elképesztő privatizációs disznóságot tárt fel, de az nem keltett külö-
nösebb visszhangot.
Nem, mert Magyarországon az államtól/köztől lopni szót sem
érdemlő, bocsánatos bűn…
Pláne, ha a bal-lib teszi.
Demszky 1997-ben 25 évre koncesszióba adta a Fővárosi
Vizművek irányítását a francia Suez-nek, a Fővárosi Csatornázási
Művek irányítását a francia Veolia-nak.
Ezt technikailag úgy oldották meg, hogy a két cég részvényeinek
25-25 % -áért a két francia cég 16,5 milliárd illetve 16,9 milliárd
HUF-t fizetett, de a két részvénycsomagot a fővárosnak 2022-ben
ca. 17 ill. ca.18 milliárdért vissza kell vásárolnia!
Ezért a pénzért (ami tulajdonképpen csak hitel) a franciák meg-
kapták a vízművek és a szennyvízművek abszolut irányítási jogát…
Ez már eddig sem tűnik jó üzletnek.
A Heti Válasz szerint viszont 1997-2011 között, különböző jogcí-
meken a Suez 35 milliárdot, a Veolia 42 milliárdot vett ki a két fővá-
rosi cégből…
Ez eddig összesen 77 milliárd.
A szakértők prognózisa szerint 2012-2022 között, tehát a szer-
ződések kifutásáig, a franciák előreláthatólag további 30 illetve 35
milliárdot tehetnek zsebre…
Szépen lerabolják a két céget.
Másfelől a BKV hitelállománya ugye ca. 70 milliárd.
Ha a „szakértői” fővárosvezetés csak annyit tesz, hogy ezt a pénzt
nem engedi át a franciáknak és átforgatja a BKV-ba, ma nem lenne
adóssága cégnek és lenne pénze illetve vehetne fel hitelt a vészesen
elaggott járműparkjának a megfrissítésére…
De nem ezt tette, hanem olyan szerződéseket kötött, amilyeneket
épeszű ember nem…
A „miért”-re csak egy magyarázat van: privátilag megérte nekik.
A Suez és a Veolia cégekben a francia államnak 36-40 % tulajdon
hányada van, de Párizs városa ettől függetlenül 2010 januárjában
szerződést bontott az extra profit vezérelt „nemzeti” szolgáltatóktól,
megengedve magának azt a demagógiát, hogy „a víz nem árucikk,
magától értetődő, hogy a kezelését elvegyük a magánszférától és
azzal a közösség gazdálkodjon.”
(Ha ezt Orbán mondaná, az színtiszta demagógia lenne…)
Képzeljétek el, hogy milyen levelet írna Sárközy Orbánnak, ha
Tarlós is ezt tenné, ha már a magyar cafetéria utalványok nyomtatá-
sának visszaállamosítását is nehezményezte.
Ui: Elképzelhető lenne, hogy a franciák az ottani vízműveket
vagy a cafetéria utalványok nyomtatását rábízzák egy magyar cégre?
Ilyet csak egy hülye gondolhat…
Mert Orwellnek igaza volt: vannak egyenlőek és vannak egyen-
lőbbek…
M. Gy.
85
 MINDANNYIAN KAPITALISTÁK VAGYUNK?
Az elmúlt hónapokban szinte tűzvészként
terjedtek a fejlett világ nagyvárosaiban a
főleg fiatalokat megmozdító kapitaliz-
mus-ellenes és antiglobalista tüntetések.
Meglepő volt, hogy a több évszázados
kapitalista múlttal rendelkező országok-
ban a fiatalok a kapitalizmus ellen tüntet-
nek. „Kapitalista vagyok, nem tagadom”-
akár ezt is mondhatná a XXI. századi
ember, hiszen a modern kapitalizmus-
ban elmosódik a különbség a tőketulaj-
donosok és munkát végzők között. Ma
a legtöbb polgár részvénytulajdonos is,
tehát egyfajta mini-kapitalista. A modern
kapitalizmust többek között a tőke és a
munka történelmi szövetsége is jellemzi,
ami a kis részvényesek megjelenésével
vált valóra.
A képviseleti probléma
Miért nem érzi magát egy kisrészvényes
tőketulajdonosnak, kapitalistának? A képvi-
seleti probléma (agency problem) lényege,
hogy információs aszimmetria áll fenn a
tulajdonos, elsősorban a kisrészvényes és
a menedzsment között. A vállalatvezetők
nem szolgáltatnak teljeskörű információt a
részvényeseknek a vállalat valódi helyzeté-
ről. Mivel a részvényesek és a vállalatvezetés
érdekei ellentétesek, ennek a következmé-
nye, hogy a részvényesek a közgyűlésükön
sokszor nem olyan döntéseket hoznak,
amelyek az ő érdekeiknek felelnek meg,
hanem tájékozatlanságból megszavazzák a
menedzsment előterjesztéseit.
A Nyugat folyóiratban jelent meg Radó
Sámuel írása, egy híján száz éve 1912-ben.
„Nehány perccel a közgyűlés előtt az aligaz-
gató sasszeme észrevett egy ismeretlen ala-
kot, ki szerényen húzódott meg a díszterem
egyik zugában. Rögtön odaszalasztott egy
fiatal könyvelőt, akit a mostani alkalomra
strohmannak rendeltek ki, tudakolja meg az
érdekes ismeretlen kilétét. Az idegen igazolta
magát, hogy ő részvényes, aki a mai közgyűlé-
sen kíván részt venni. – Részvényes? – álmél-
kodott az aligazgató ... – Részvényes ... Mit
keres ez itt? – Gyanúsan végigmérte a várat-
lan vendéget s elégedetlenül dohogott. – Hal-
latlan ... Igazán hallatlan ... – Míg végre az igaz-
gatóság ünnepélyes bevonulása véget vetett a
hű tisztviselő nyugtalankodásának.” Ez az
anekdotikus történet jobban jellemzi a kis-
részvényes és társasága közti viszonyt, mint
kötetnyi fejtegetés a képviseleti problémáról.
A nagy részvénytársaságok általában
a vezérigazgató és az általa kinevezett
menedzsment fennhatósága alatt állnak. Az
alaptőke, a tartalékok, a kifizetések, a fejlesz-
tések – ha a részvényes közgyűlés formális
ellenőrzésétől eltekintünk – minden felelős-
86
ség nélkül e kis csoport korlátlan rendelke-
zésére állanak.
Az ügyesebb vezérigazgató ezt a renge-
teg vagyont úgy kezeli, hogy a részvénye-
seknek is valamennyi jusson. De a jövede-
lemnek javarészét a maga számára fölözi le,
s a haszonnak aránytalanul nagy részét be
nem vallott utakon és módokon magának
és érdektársainak tartja fenn. Jellemző egy
történet, mely annak idején bankkörökben
szájról-szájra járt. Egy nagynevű vezérigaz-
gató hosszasan tárgyalt egy alapítandó válla-
latrészleg igazgatói állásáról. A megbeszélé-
sek sokáig húzódtak, mert az igazgatójelölt
kötötte magát az évi 50.000 korona fizetés-
hez, holott az állást csak 40.000 koronával
akarták dotálni. Mikor a jelölt nem tágított,
a nagyfőnök végül türelmetlenül kifakadt,
mondván: “Ön nem az én emberem! Egy
igazgató, aki a rendes fizetésre oly nagy súlyt
vet, az nem érti mesterségünket! Jegyezze
meg magának, egy igazgatónak a fix illet-
ményei tulajdonképpen csak a zsebpénze. A
mellékjárulékok teszik a valódi jövedelmét.
Aki ezt nem tudja, az nem alkalmas vezeté-
sére, aki a maga számára nem tudja a helyze-
tet kihasználni, az a vállalat számára sem tud
majd keresni.”
Ez a visszaélés a mindennapokban szen-
tesítve van, és az uralkodó üzleti morál
ebben semmi kivetnivalót nem talál. De mit
mond a törvény az üzleti morál e felfogásá-
hoz? A hivatali jogokkal való visszaélés pri-
vát pénzszerzési céllal és az anyagi előnyöket
hozó bennfentes kereskedés természetesen
tiltott. Ha azonban jobban megnézzük az
eléggé általános törvényes megfogalma-
zást és az igazságügyi szervek gyakorlatát,
azt a következtetést kell levonnunk, hogy
az államnak nincs szándékában leszámolni
ezzel a jelenséggel.
Miben érdekelt a menedzsment?
A vállalatvezetés a részvényesekkel ellentét-
ben a minél kisebb osztalékokban érdekelt,
mert ha visszaforgatják a profitot, azt újra
a menedzsment kezelheti. A vezérigazgató
kevésbé ismert jövedelemforrásai között
legnagyobb szerepet játszanak az ún. szindi-
kátusi nyereség és a bennfentes információ
pénzzé váltása.
A nagy társaságoknál megszokott, hogy
minden nagy üzletetet egy arra a célra kine-
vezett bizottság (hagyományos nevén szin-
dikátus) üssön nyélbe. E szindikátus, mely
az igazgatóból s megbízható embereiből áll,
az üzletet általában drágábbnak mutatja be,
mint amilyen az valójában. A dolog forma-
ilag nagyon ügyesen van megkonstruálva,
nem nagyon marad nyoma.
Sokkal súlyosabb beszámítás alá esik a
tranzakciókról való értesültségnek tőzsdei
kihasználása. Ha valaki mint igazgató jó
előre tudja, hogy két euróval magasabb osz-
talékot fog fizetni, ez az értesülése a börzén
nagy nyereséget jelenthet. Olyan önzetlen-
séget feltenni, hogy a beavatott ezt kihaszná-
latlanul hagyja, nem reális. Mivel a törvény
szigorúan tiltja, általában közvetítők révén
valósul meg, akik szinten részesednek a
tranzakciós haszonból.
Vannak azonban ennél sokkal kifinomul-
tabb, pénzszerzési lehetőségei is a vezetés-
nek. Az árfolyamkurzust felhajtó tényezők
nem fordulnak elő minden nap. Kell tehát
valami kedvező körülmény, melynek híresz-
telése folytán a részvény árfolyama felszö-
kik. Nem az a fontos, hogy a híresztelés igaz
legyen, hanem az, hogy hatására felszökjön
az árfolyam. A beavatottak a magas árfolyam
idején eladnak és nyereséget realizálnk. A
nagyközönség, mely a híresztelésnek hitelt
adott, pedig vásárolni kezd. Amikor a por
leülepszik az álhír körül, a nagyközönség
olcsón eladja, amit drágán vett, a vállalatve-
zetés, pedig olcsón visszaveszi, amit drágán
eladott. Régen az álhírterjesztés például úgy
működött, hogy a nagyon ügyes bankigaz-
gató házi orvosának szokott nagy titokban
jó tippet adni mely a közönséget, mint a bir-
kanyájat, bizonyos tendencia felkarolására
ösztönözte. A jó orvosi médium utólagosan
JÓ HA FIGYELÜNK!
megkapta a kárpótlást veszteségeiért; mert
az ily módon elért nyereségből a kártalanítás
futotta. Ma már a korszerű médiák korában
sokkal kényelmesebben és hatékonyabban
lehet álhíreket terjeszteni.
A következő eset Magyarországon tör-
tént. A társaság jövedelmet termelt, lehetett
volna szép osztalékot adni a részvényesek-
nek. A menedzsmentnek azonban más ter-
vei voltak. Erősen leszállították hát az oszta-
lékot. Természetesen a befolyásos és tekin-
télyes igazgatónak erre mindig van kitűnő
argumentuma. Például azért fizetnek keve-
sebb osztalékot, mert a vállalkozással járó
kockázat azt kívánja, hogy a társaság minél
több tartalékot halmozzon fel. Mit lehetne
ez ellen felhozni? A nyereséget tehát nem
osztották ki, hanem tartalékba helyezték,
s ez többször megismétlődött. A legtöbb
kisrészvényes ezt bizonyos idő múlva meg-
unta, nem bírta hosszú ideig a böjtölést s a
mesterségesen elértéktelenített részvények
potom áron az igazgatóság kezébe kerültek.
Most már nem volt többé akadálya, hogy az
igazgatók önmaguknak busás osztalékkal,
sőt bizonyos mértékű tőke visszafizetéssel is
kedveskedjenek.
Mit szól ehhez a közvélemény?
Legújabban a nyilvánosságot magasztalják,
mint az igazgatóság ellenőrzésének egyik
leghatásosabb eszközét. Azonban a médiát
is lehet manipulációs céllal használni. Pél-
dául egy héten valamelyik társasági rész-
vény kerek 50 százalékkal felszökött. Mi volt
az oka? Azt rebesgették, hogy a szerencsés
társaság egy más vállalattal fuzionál, minek
folytán az eddig folytatott ádáz konkuren-
JÓ HA FIGYELÜNK!
cia megszűnik, a jövedelem fokozódik s
így a kurzus emelkedése teljesen indokolva
van. De valós-e ez a kitűnő üzlet? Biztos-e
a híresztelt fúzió? Ezt jó volna tudni, ugye-
bár – vajon börzemanőverrel van-e dolgunk,
mely által száz meg száz ember károsul
meg, vagy reális ténnyel állunk-e szemben,
melyben bízni lehet? Egy nagy lap köz-
gazdasági rovatvezetője ahhoz a bankhoz,
mely az említett részvény nagy többségét
bírta, a következő telefonkérdéssel fordult:
“Szíveskedjék nekem a fúzióról szóló hírt
vagy megerősíteni vagy megcáfolni, mert
ez a bizonytalanság a közönség érdeke-
ibe ütközik, s miután minket kérdésekkel
ostromolnak, szeretnénk a közönségnek
kötelességszerűleg tájékozást nyújtani.”
Erre a bankigazgató így felelt: “Tisztelt
szerkesztő úr, megértem, hogy az Ön köte-
lessége és érdeke a közönséget tájékoztatni,
azonban üzleti titokról nincs módomban
nyilatkozni.”
A bankokrácia
Ennek az uralomnak ugyanúgy megvannak
a kizsákmányolási formái, mint a rabszolga-
ság vagy a jobbágyság korszakának. Csak-
hogy a bankokrácia sokkal kifinomultabb
technikával dolgozik. A forex és a különféle
derivátumok a legtökéletesebb szivattyúgép,
hogy a kisember s a tömegek megtakarított
pénzét felszívja, és a gazdagokat még gaz-
dagabbakká, a szegényeket még szegényeb-
bekké tegye.
De jogosult a következő ellenvetés is:
Ha valaki valóban meg van győződve, hogy
bank, a tőzsde és részvénytársaság nem
egyéb, mint egy kifosztási rendszer külön-
böző formái, akkor csak egy dologra van
szüksége, hogy ezektől az igazi vagy képzelt
bajoktól megmeneküljön! Tegye pénzét a
takarékpénztárba! Óvakodjék akármilyen
részvényvásárlástól! Közel se menjen a bör-
zéhez! Tartózkodjék mindennemű spekulá-
ciótól! És a bankokrácia uralma az ön küszö-
bén véget ér!
Azonban aki nem emelkedik, az süllyed, aki
nem halad, az elmarad. Anélkül, hogy formáli-
san veszítenél vagyonodból, elszegényedel, ha
a többivel nem tudsz lépést tartani, ha mások
túlszárnyalnak. Ha mind valamennyien aszké-
tatermészetű, rendíthetetlen jellemű emberek
volnánk, akkor a bankokrácia hatalma meg-
törne rajtunk. De mi emberek gyarló, hiú,
jómód után kívánkozó, kissé élvhajhászó, a
feleség és a gyermek unszolásától ellágyuló
szegény teremtmények vagyunk s a spekulá-
ció csábításai, a nyereségvágy bacillusai iránt
a legérzékenyebb fogékonyságot mutatjuk. E
lélektani behatáson alapul a bankokrácia ellen-
állhatatlan hatalma. A sokféle kísérletezés, a
törvényhozás reformáló próbálkozása vagy
büntetőjogi fenyegetőzése csak mutatja, hogy
a bankokrácia veszedelmét s pusztító hatását
általánosan ismerik, hogy a közvélemény igaz-
ságtalannak tartja uralmát, és azt valahogy kor-
látozni és szabályozni szeretné.
De eddig minden kísérletezés hiábavaló-
nak bizonyult! Az értékpapír-szabályozás, a
részvényjog szigorítása, a szakértők szerint
csak a nagybankok hatalmát növesztő kon-
centrációs folyamatot segítette elő. Úgy tűnik
a bankokrácia a kapitalizmus egyik sajátos
virága, és a hatalmát alig lehet megregulázni.
Forrás: http://www.befektetesi-
tanacsado.com
87
 ÍGY VÉGTÖRLESZTETTEK A KÉPVISELŐK
A szocialisták bármennyire is ellenezték
sokuk élt a végtörlesztés lehetőségével,
de természetesen fideszes a rekorder.
A Fidesz 225 tagú parlamenti képviselőcso-
portjában 152 főnek van tartozása, összesen
több mint 1,5 milliárd forintnyi értékben, az
58 fős MSZP-frakcióból 37 politikusnak van
hitele, még a Jobbik és az LMP politikusai-
nak közel fele rendelkezik hitellel.
Ugye még mindenki emlékszik arra, ami-
kor Lázár János kijelentette, hogy támogatja
Mesterházy Attila azon elképzelését, hogy
a politikusok ne végtörleszthessenek. Nos,
ahogyan lenni szokott, ebből természetesen
semmi nem lett, a politikusok java része élt a
végtörlesztés lehetőségével.
A Fideszes képviselők nem is akármen�-
nyit fizettek vissza, ami kissé érthetetlen,
hiszen állításuk szerint a szocialisták egy
ügyes trükkel belebeszélték az emberekbe,
hogy vegyenek fel devizahiteleket, nem
gondoltuk volna, hogy ilyen egyszerű meg-
dumálni a fideszes képviselőket is.
Akik megszavazták maguknak a jót
Kocsis Máté hajléktalanügyi referens az
Origo információi szerint összesen 40 millió
forintot fizetett vissza, és ezzel mintegy 15
millió forintot takarított meg. Az összeget
Kocsis két ingatlan eladásából, egy édesany-
jától kapott 15 millió forintos kölcsönből,
valamint készpénzben lévő megtakarításai-
ból teremtette elő.
Halász János ugyanennyit fizetett vissza,
így ugyanannyit spórolt, mint Kocsis Máté.
Az államtitkár megtakarításaiból, családi
segítséggel és egy új forinthitellel fedezte a
40 milliós számlát.
Rogán Antal 10 millió forintot váltott ki,
amit saját megtakarításból, illetve forinthi-
telből teremtett elő, Vejkey Imre forinthitel-
ből végtörlesztett, a képviselőnek mintegy
20,7 millió forintot kellett kifizetnie.
A fideszes Vejkey Imre azt közölte, hogy
“direkt e célra felvett banki forinthitellel”
váltotta ki korábbi svájci frank alapú hite-
lét. Adóssága nagyságáról nem tett említést
88
Kocsis Máté hajléktalanügyi referens az Origo információi
szerint összesen 40 millió forintot fizetett vissza, és ezzel
mintegy 15 millió forintot takarított meg
A korábban MSZP-s, ma már DK-s Vadai Ágnes, aki 23,9
milliós hitellel rendelkezett
a politikus, tavalyi vagyonnyilatkozatában
115 ezer svájci frank, vagyis mai árfolya-
mon 28,7 millió forintot érő banki tartozás
szerepelt. Az általa is megszavazott kedvez-
ményes árfolyamról szóló jogszabály alapján
viszont csak 20,7 milliót kellett befizetnie.
Akik aztán mégsem visszakoztak
A korábban MSZP-s, ma már DK-s Vadai
Ágnes, aki 23,9 milliós hitellel rendelke-
zett, bár azt nem lehet tudni, hogy ennek
mekkora része volt forinthitel. A politikus
az Origónak elmondta, két forrásból, férje
önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításából,
valamint forinthitelből törlesztette házastár-
sával közös devizahitelét.
Iváncsik Imre volt szocialista nemzetbiz-
tonsági államtitkár szintén nem árulta el az
[origo]-nak, mekkora összeget végtörlesztett,
2010-es vagyonnyilatkozatában minden-
esetre devizanem meghatározása nélkül egy
7,5 millió forintos tartozást szerepeltetett.
Akik nem a levegőbe beszéltek
Gyurcsány Ferencnek 69 millió forintnyi
hitel van a nevén, az euróban felvett adós-
ságot magyarázata szerint azért nem fizette
vissza vagy váltotta ki forinthitellel, mert
nem ért egyet a szerinte igazságtalan végtör-
lesztési konstrukcióval. 69 millió forint piaci
árfolyamon 230 ezer eurós adósságot jelent,
ekkora tartozástól most 57,5 millió forintért
lehetne megszabadulni.
Elvi okra hivatkozva nem élt a lehetőség-
gel a Gyurcsány-kormány oktatási minisz-
tere, Hiller István sem, aki 15 millió forint-
nyi svájci frank alapú hitelről számolt be.
Az [origo]-nak adott válaszokból kide-
rül, hogy nem vette igénybe a végtörlesztést
Varga Mihály, a Miniszterelnökséget vezető
államtitkár, illetve Lázár János, a Fidesz frak-
cióvezetője sem.
Akik kiszámolták
A jobbikos Hegedűs Tamás azért nem vég-
törlesztett, mert a lehetőségeket megvizs-
gálva nem talált olyan banki forinthitel-
konstrukciót, amellyel érdemben csökkent
volna havi törlesztőrészlete.
Akik nem kötik az orrunkra
Az [origo] kérdésére nem válaszolt Kósa
Lajos (236 ezer svájci franknyi, aktuális
árfolyamon nagyjából 58 millió forintot érő
hitel van a nevén), de az MSZP-s Bárándy
Gergely (142 ezer svájci frank) és Tóth
József (kb. 67 milliót érő devizahitel) sem.
Forrás: gepnarancs.hu
JÓ HA FIGYELÜNK!
 A „FELSZABADÍTOTT” LÍBIA KADHAFI UTÁN
Habár az ENSZ Kadhafi meggyilkolása után azonnal bejelentette, hogy ezzel véget ért
a NATO líbiai missziója, a porig lerombolt ország így is ki van téve a Nyugat kénye
kedvének. A nagy olajcégek egyedül is képesek Líbia kincseit eltulajdonítani. Az
egymás ellen fordított törzsek háborúja pedig valószínűleg folytatódni fog.
A líbiai konfliktus végfejleménye egyér-
telműen megmutatta a NATO igazi arcát.
Syrte – Kadhafi utolsó menedéke – városát
nem egy megfigyelő hasonlította össze
Guernicával vagy a szintén porig lerombolt
kaukázusi Groznijjal. Az már az orwelli
képmutatás perverzitásig fokozott csúcsa
volt, hogy a NATO még az összeomlás után
menekülő Kadhafi konvoja elleni támadást
is a civil-lakosság védelmével magyarázta. A
NATO és nyugati lakájmédiája abban is hű
maradt eddigi álszent stratégiájához, amely
mindig a lázadókat tolta előtérbe a valódi
tettes NATO-csapatok helyett, hogy – az
izraeli titkosszolgálati lap Debkafile szerint
– Kadhafi foglyul ejtése is az ő művük volt,
akit kiszolgáltattak a lázadó csőcseléknek. A
nyugati média kommentárjai az aljas műve-
letet ismét Kadhafi démonizálásával próbál-
ták elfedni…
JÓ HA FIGYELÜNK!
Kadhafi meggyilkolása világossá tette,
hogy a Nyugat el akarta kerülni, hogy Kad-
hafi a hágai nemzetközi bíróság elé kerüljön,
ahol már a Slobodan Milosevic elleni per is
két éven keresztül eredménytelenül zajlott.
Kadhafi még nehezebb feladat elé állította
volna Hágát. Az ellene felhozott „bűnök-
ről” már eddig is bebizonyosodott, hogy
alaptalanok. Így például az 1986-os berlini
diszkoték robbantásról – amiért a Reagan
kormány légicsapást mért Kadhafi palotá-
jára, megölvén 50 embert, köztük az ezredes
egyik lányát – kiderült, hogy a tanú a CIA, a
bomba rakója pedig a Mossad ügynöke volt.
A sokat emlegetett Lockerbie katasztrófa
(1988, 270 halott) is nyugati titkosszolgá-
latok manipulációitól hemzseg. Líbia ugyan
kiszolgáltatta két megvádolt ügynökét a skót
bíróságnak és kártérítést is fizetett, hogy
megszabaduljon az ellene hozott szankci-
óktól, de mindig hangoztatta ártatlanságát.
Az egyik ügynök életfogytiglanit kapott, a
másikat felmentették. 2005-ben egy skót
vizsgálóbíró kijelentette, hogy a fő bizonyí-
tékot, az időzítőeszközt, egy CIA ügynök
helyezte el a helyszínen. Ez után a szakértő,
aki analizálta az időzítőt a bíróság számára,
beismerte, hogy azt ő maga gyártotta. A
bíróság újra akarta tárgyalni az ügyet, de az
elítélt ügynök egészségi állapota miatt ez
már elmaradt, s őt szabadon engedték.
Kadhafi halálának körülményei arra utal-
nak, hogy az új világrend urai már a jog lát-
szatával sem törődnek. Túlélése különösen a
háborúban döntő szerepet játszó Sárközy elnök
számára bizonyulhatott volna kellemetlennek,
hiszen az egyik Kadhafi fiú már a konfliktus ele-
jén kijelentette, hogy bizonyítékokkal rendel-
keznek hatalmas pénzek folyósításáról a francia
politikus választási kampányának finanszíro-
zásához. Franciaország szerepe a Líbia elleni
háborúban végképp a de Gaulle-i politika végét
jelenti, és különösen elgondolkoztató, hogy
hagyományosan harmadik világ barát intellek-
tuel elitje is hallgatott, sőt Bernard Henry Lévy
személyében még a pénzhatalommal konspi-
ráló szerepet is vállalt.
Az átmeneti kormány vezető politiku-
sai kivétel nélkül vezető szerepet játszottak
Kadhafi alatt is. Esetükben tehát csak oppor-
tunistákról beszélhetünk. Az arab világot
jól ismerő antiglobalista francia újságíró,
Thierry Meyssan szerint az átmeneti kor-
mány miniszterelnöke, Mahmoud Jibril azért
hagyta ott Kadhafit, mert nem tetszett neki az
a terve, hogy a líbiai népet még sokkal alapo-
sabban tulajdonossá tegye az ország vagyo-
nában. Feltehetőleg ez a terv még kevésbé
tetszhetett a nyugati pénzoligarchiának. De
köztudottak Líbia rendkívül jó minőségű
olajmezői és hatalmas sivatag alatti vízkész-
lete is, amely talán még az olajnál is nagyobb
kincs. Különösen árulkodó a NATO szere-
péről, hogy mindkettő viszonylatában óriási
károkat okozott. A lerombolt ország most
valóban nyugati segítségre van utalva az újra-
kezdéshez. De Líbia lerombolása Kínának is
óriási pofont jelent, amelynek a beruházásai
az országban az utóbbi években erősen emel-
kedtek. A pénzoligarchia világossá tette, hogy
Afrika is az ő befolyási övezete, ahol szinte
bármikor bármit elkövethet, hiszen következ-
mények nélkül semmibe vehette az Afrikai
Únió kiállását Kadhafi mellett. A következő
hónapok talán legfontosabb kérdése, hogy
ezt a szándékot kiterjeszti-e az egész Közel-
Keletre, beleértve Szíriát és Iránt is. Líbia
irakizálásában azonban biztosak lehetünk.
Ezzel már közvetlenül Európa kapui előtt ját-
szódik le az új világrend brutális térnyerése.
Vajta Dénes – (Nemzeti InternetFigyelő)
89
 YOU ARE A SLAVE, NEO!
– avagy A meccs még nincs lefutva, sőt, még csak most jön a java! –
Hogy állunk? Bevettük már a piros pirulát? Különben mindegy
is, az ügynökök már itt vannak. Pedig Morpheus még idejében
szólt, hogy ez lesz.
„Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed!” – hallhattuk Sarah
Connortól az Ítélet napja című hálivúdi eksönmúviban. És ezek
bizony még nem végezték be. A művüket se! Itt vannak megint,
jelentkeznek, kérnék a labdát, játszadozni van kedvük újra. A dús
képzeletű nép egyszerű gyermekeinek körében járja egy mondás,
hogy az efféle szituésünök megképződésekor kik, milyen alkatré-
szükkel és hol játszadozzanak.
A köztársaságot fetisizáló országrontók díszes kompániája tartott
erőfelmérő seregszemlét a Hórihorgas Ripacs vezényletével, mond-
ván épül az önkény. Meglehetősen cinikus, amikor a posztkommu-
nista utódpárt egykori prominense ragadtatja magát ilyen kijelen-
tésre. Pedig ez történt.
A Magyarországot szembe köpő, gátlástalanul hazudozó egy-
kori kormányfő megkapta az utasításokat, nem is késlekedett, hogy
közölje azokat, mégpedig azonnal. Az Index internetes portál beszá-
molójából idézünk:
„Fájni fog
A gazdaságpolitikáról szólva Gyurcsány azt mondta, szembe kell for-
dulni a kormány önző, a jómódúaknak kedvező politikájával. Szerinte
90
az egyensúly fenntartásához a kiadások csökkentése szükséges, szerke-
zeti reformok kellenek az egészségügyben, az oktatásban és a nyugdíj-
rendszerben, „és ez bizony fájni fog”.
Az ellenzéknek ezt időben világossá kell tennie, nehogy a választók
azt gondolják: az esetleges kormányváltás után automatikusan jobban
fognak élni, több pénzük lesz, „sőt, azt hiszem, hogy nagyon szigorú,
fegyelmezett költségvetési politikát kell majd folytatni, és időnként
kényelmetlen szerkezeti reformokat kell elindítani” - fogalmazott a
Demokratikus Koalíció elnöke.”
Forrás: Index
Tetszettek figyelni, ugye? Már most, jó előre közölni kell a néppel,
hogy ennyi volt, senki ne ringassa magát illúziókban, ez az ember, de
a kormánya sem marad, nem maradhat a helyén, visszajövünk, már
dolgoznak rajta, és minden marad a régiben.
Kicsit olyan ez, mint a pokol és a menyország bemutatásáról
szóló vicc, amikor a szünet után lehet visszamerülni a fekáliába.
Persze nem késlekedett a háromság más ketteje sem!
„Békesi László
Kifejtette, a jelenlegi gazdaságpolitika nem folytatható, és bízik abban,
hogy a kormány is megérti:
Elsődleges érdeke a fizetésképtelenség elkerülése, így a megállapodás
a Nemzetközi Valutaalappal. Ugyanakkor azt mondta, a jelenlegi jogi
JÓ HA FIGYELÜNK!

és intézményrendszerre nem lehet reális, a növekedésre lehetőséget adó
gazdaságpolitikát alapozni, így a kormányváltás után a munkát egy-
két évig tartó „romeltakarítással”, az alaptörvény és a gazdaságot bénító
sarkalatos törvények eltörlésével vagy megváltoztatásával kell kezdeni,
ezután jöhet csak, az akár az évtized végéig is eltartó gazdaságpolitikai
fordulat.”
Békesi László gondolatai kapcsán értettem meg igazán, miért
nem engedik bevezetni hazánkban a magáncsőd intézményét. Azért,
mert csőd esetén nem lehet az összes pénzt elvenni a bajba került,
fizetésképtelenné vált adóstól! Ezért kell minden áron elkerülni a
fizetésképtelenséget, a csődöt! Bár 38 milliárd eurós devizatartalék
mellett csődről beszélni – Boros Imre szavaival – egyszerűen köz-
gazdasági hülyeség. Bár az is igaz, hogy nincs annyi pénz, amennyit
ne lehetne pillanatok alatt néhány gombnyomással elinflálni!
Tegyünk rá még egy lapáttal, tetézzük a bajt! Ha minden marad
a régiben, milyen fordulat következik be? Ráadásul megint jó előre
közlik, mi több, tudatosítják az emberekben, hogy hosszú évekig tart
a nagy büdös semmi, amiben történjék bármi is, te, kedves barátom
(no és persze veled együtt én is) semi jóra nem számíthatunk, jól
sehogy sem járhatunk! (Ez bele van kódolva a rendszerbe!)
A lényeg, a piacbarát magatartás. Még akkoris, ha fogalmunk
sincs arról, ki is, mi is az a piac valójában.
Nem maradt el, no nem a béke barátja Bagarja uram, a csizmacsi-
nálás Érdemkoszorúzta müvésze, hanem a saját aposztrofálásában
is csak a kőszívű ember egyik fiaként bemutatkozó, s a bajuszkirály
JÓ HA FIGYELÜNK!
címért Kövér László mellett méltán ringbe szálló Bokros Lajos, a
tandíj atyja. Ismét az Index beszámolójából idézünk.
„Bokros Lajos szükségesnek tartja a vizitdíj bevezetését és a kötelező
magán egészségbiztosító pénztárak működését. Elképzelése szerint a
nem fizető „potyautasok” csak baleseti, sürgősségi ellátást vehetnének
igénybe, a magánpénztárak viszont egyetlen beteget sem utasíthatnának
el, igaz, egészségügyi kockázatok esetén nagyobb díjat szabhatnának
meg ügyfeleiknek. Szerinte ebben a rendszerben a mainál magasabb
járulékokra és vizitdíjra is szükség lenne, mivel a magyar egészségügy -
számos más területtel ellentétben - alulfinanszírozott.”
Már megint a régi nóta, a jól ismert és unalomig játszott lemez:
FIZESS TÖBBET! A kérdés is ugyanaz: MIBŐL? Amikor lassan
már minden pénzt elvesznek az emberektől?
Nekünk mindig fájni fog? Nálunk nem mehet másként, nem sza-
bad másként, csak úgy, hogy fájjon? Ráadásul a fájdalom elszenve-
dése után, amely hallottuk, akár az évtized végéig is eltarthat, jöhet
csak valamiféle fordulat! De vajon miféle fordulat? Mibe fordul át
ez az egész? Egyáltalán hogyan fordulhat bármi is, ha semmi sem
változik, ha minden marad a régiben?
De mi van akkor, ha a fogpaszta-metodika – értsd: ha a tubusból
egyszer már kinyomtad, azt oda nem, vagy csak rendkívüli nehéz-
ségek árán lehet visszagyömöszölni – szerint éppen most zajlik az
a bizonyos fordulat? Mi van akkor, ha az emberek és végre a hata-
lom is valamennyire (még akkoris, ha csak kénytelen kelletlen, de)
tudomást vesz arról, hogy elég volt a piacbarátságból? Gyűjjön most
már az emberbarátság! Nos, akkor bizony baj van, mégpedig nagy
baj van! Omlik összefelé a rendszer!
Készülnek az utolsó, a mindent eldöntő összecsapásra, ezért ren-
dezik soraikat. A kenyéradó gazda már kivillantotta foga fehérjét,
a csahosok már a vérszagra gyűlnek, lássák, rájuk mindig, minden
körülmények között lehet számítani. Kutyák dala, farkasok dala.
Baj van, mégpedig nagy baj van! Kétharmados parlamenti
többséget már nem lehet csak úgy, csípőből elcsalni egy választás
megmanipulásával. Ráadásul a nép (az istenadta? az ostoba? – csak
nézőpont kérdése) félreérthetetlenül, egyértelműen és mindenki
számára világosan kinyilvánította, csahosékat rühelli, darab ideig
egészen biztosan látni sem akarja őket. Itt valami egetrengető nagy
dobásra van szükség, hiszen ne felejtsük el, a népnek magának kell
akarnia elzavarni a hatalomból az éppen ott tanyázókat. Mindig!
Tehát most is! Egyedül nem megy! – tudhassuk a Ripacsoktól. Elkél
a külső segítség! A világ legnagyobb hadseregének tankjait egyszer
már behívták, ez ma már nem komilfó. Ha még feketeafrikában vagy
valamilyen olajországban lennék, elmenne sok szódával, de Európa
kellős közepén?! Különben is ma már inkább pilótanélküli bombá-
zókat használnak.
Szóval, vagy bevették már a piros pirulát vagy nem, az ügynökök
már itt vannak, csak most nem Smith vezeti őket. Bár ennek most
már nincs jelentősége! A Skynet öntudatára ébredt!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
91
 21. SZÁZADI KAPITALISTA KONCENTRÁCIÓS
TÁBOR
Ma már nyugodtabban írom le e
sorokat, még akkor is ha tudom a
létbizonytalanság réme ott lebeg a
fejem fölött. Nagy leckén vagyok
túl egy nehéz döntésen-át kellett
értékelnem vajon a biztosnak tűnő
„munkahely” vagy az idegeim az
egészségem a magánéletem nyugalma a fontosabb dolog az
életben-s döntöttem a magam javára úgy érzem még ha ez most
némi bizonytalansággal is jár jövőmre tekintve.
3 éve dolgoztam már a cégnél, házakat építettünk kicsit- nagyob-
bakat stb..., eleinte kéthetente majd havonta kaptuk a fizetést de
semmi panasz mindig rendben volt, a főnökünknek voltak jobb
napjai biztos de egy-két hónap után kiderült hová érkeztem, egy
józan bolond idegbeteg telhetetlen rabszolgahajcsárhoz csöppen-
tem-hogy bírtam 3 évig ?- masem tudom a választ erre a kérdésre, de
minden hónap után jöttek a csekkek a részlet a banknak hála a CHF
nek, csak nyeltem és tapostam még egyet a mókuskeréken egészen
eddig. Másfél évig egész normálisan telt a munkaviszonyom leszá-
mítva hogy egy „egyhetes” melóval behívott szabiról miáltal ugrott
a párommal a nyaralásunk és erre az volt a válasza, hogy majd 40 év
múlva hálát adok őneki hogy nem ezt a nőt veszem el feleségül!
Mindezt a megrendelők és a munkatársaim előtt jelentette ki,
mindezt egy futó találkozásra alapozva egymással egy szabadtéri ren-
dezvény során elmenve egymás mellett Sziasztok Heló ennyi után!
Itt szakadt el először a cérna nálam előtte már nem cigiztem, de erre
rá kellett gyújtanom!-visszaszoktam persze-de a rohadt életbe mi a
picsa keresnivalója van neki a magánéletemben?!! Maradtam, keres-
gélni kezdtem de nem találtam semmi biztosat, tűrtem nyeltem.
Aztán 2010 nov- dec körül kezdődtek a dolgok-kijelentés télire 5-6
főt ha akarunk alkalmival dolgozhatunk tovább ha nem le is út meg
fel is, mert ez nekünk is jó ugye mert jár a segély is aztán tavasszal
visszajelent persze!-közben egyre többször villantotta meg azt hogy
a dolgozó az mennyivel alsóbbrendűbb nála-mennyivel hülyébb
mert kétkezi munkát végez és hogy mindig tudatában legyünk érez-
tette rendszeresen mennyire ki vagyunk szolgáltatva neki.Fizetett
szabadság, meg 15 nap munkáltatói táppénz?? – ezeket felejtsük is
el csak papíron léteztek!
Ez ment 2011 augusztus körülig tavasz rég vége ugye, ebben az
időben már sikerült egy elég költséges hobbynak is hódolnia amit
ellensúlyozott némileg, hogy ismét elémtolta a 8 órás szerződést
de ugye majdnem minden csoda 3 napig tart,decemberben jött a
4 órás szerződés, a szokásos majd tavasszal visszatérünk a 8 órás
bejelentésre mert itt a tél szűk a piac, szűk a pénz stb... és eljött a
tavasz-április idén- bejelentés sehol mert hát mi amúgy is koloncok
vagyunk a nyakán meg hát ő a szent aki kiteleltetett mit képzelünk
mi magunkról addig leszünk (itt kb. 13-14 emberről van szó) 4 órá-
ban ameddig ő akarja, közben még egy új hobby is kellett meg más
igen pénzigényes beruházások, és hát még el kéne menni ugye Afri-
kába vadászni egy hónapra mer az milyen jó buli közben az embe-
reknek a nyugdíjideje elveszik a nyugdíja ha lesz kevesebb lesz, nem
baj ráfogtuk Orbánra, ő a felelős mindenért amit meg megfogott
AZ ALAGÚT ELEJE
Schöpflin György fideszes EP-képviselő a múlt héten azt állította lapunkban: Budapest–New York-hálózat alakult,
amelynek szereplői a külföldi sajtó szándékos dezinformálásával alakítanak ki negatív képet hazánkról Nyugaton.
A félretájékoztatók egyik központja – véli Schöpflin – a Bajnai Gordon által alapított Haza és Haladás Alapítvány.
92
a 8 helyett 4 órás bejelentéssel 14 emberen 5 hónapon
át-valamire csak elég lesz a Szafari-n, legalább egy beteg
keselyű kilövésére elég lesz.
A munka meg legyen ugyanúgy
kész meg ugyanolyan minőségű,
csak egyre kevesebb emberrel
meg egyre rövidebb idő alatt egyre
többet és még több felelősséggel
és basztatással kísérve. Az uolsó
hét minden napján úgy mentem
be a melóba, hogy a gyomrom kb
teniszlabda volt egész nap, legalább
enni nem nagyon kellett, sorba
hallgattam a hülyeségeit a harma-
dik ilyen nap után eldöntöttem-
még ez a hét és nincs tovább itt
nincs, bármi lesz is abbahagyom! az
utolsó három napon megfogyott a
létszám de nem szóltam semmit se
dolgoztam csináltam, napi 8 helyett
a szokásos 10-13 órában szombat
este 7 re kész lettem a melóval és
ez mellett idegileg és már fizikai
egészségemet tekintve is. Egy két kollégának szóltam hogy Hétfőn
nem jövök de hitték is nem is, a főnökömnek nem szóltam mert nem
éreztem szükségét végighallgatni a dühkitörését az utolsó napokat
szerettem volna nyugodtan ledolgozni. Sikerült!
Utoljára végignéztem még a házon majd rázártam az ajtót és
írtam egy sms-t neki hogy ha értelmesen tudunk beszélni hívjon fel
ami vasárnap délelőtt megtörtént, józan és kimért volt, elfogadta a
felmondásom, bár nem értette, de pótolhatatlan ember ugye nincs
és nem fog könnyeket ejteni senkiért pláne nem könyörögni – ezek
után minden rendben is lett volna, de még aznap háromszor hívott
vissza egyre részegebben – szó szót követett kifejtettem neki az
okaimat, ő meg hogy fizetés előtt vagyunk és ki tudna bánni velem
ha nem fizetne ki, erre azt feleltem hogy az idegrendszerem a fizi-
kai egészségem és a magánéletem nyugalma attól a pénztől többet
ér ami nála maradna esetleg, szarul érintett volna de nem tett volna
padlóra. Most végigjártam az orvost-kezdek helyrejönni agyilag ide-
gileg fizikailag egészségileg.
Úgy érzem mintha kiszabadultam volna egy 21. századi kapi-
talista koncentrációs munkatáborból, Auschwitz után szabadon,
magyar fordításban „”dolgoztasd dolgozóid éreztesd a hatalmad és
alacsonyítsd le sértsd meg és alázd meg dolgozóid, zsákmányold
ki őket az összes lehetséges módon, és közben panaszkodj a gazda-
sági válságra és a piaci helyzetre és hangoztasd dolgozóidnak hogy
nélküled semmire sem mennének és legyenek hálásak hogy te vagy
nekik a vezérük(führer)”” ez ma néhány újgazdag vállalkozó filozó-
fiája, most már ezt is megtapasztaltam, köszönöm elég volt. Ha ilyen
helyzetbe kerülnétek gondoljátok át és lépjetek időben.
Forrás: http://munkahelyiterror.blog.hu
JÓ HA FIGYELÜNK!
 ÁKOS: MA A ROMBOLÁS KORÁT ÉLJÜK
A Kossuth-díjas művész úgy véli, egyedül vagyunk, hiányzik életünkből a hagyomány,
a közösség, és eltávolodtunk Istentől
A nemrég Kossuth-díjjal kitüntetett Ákos
április 12-én új kislemezzel jelentkezett Elő-
kelő idegen címmel, s az idén először lép fel
a Szigeten. A több mint két évtizedes zenei
pályát maga mögött tudó énekes-dalszerző-
vel az alkotás lényegéről, hitről és a beszólá-
sok jelentéktelenségéről beszélgettünk.
– Nyáron három fesztiválon is fellép. Húsz
évig azt kérdezgették öntől, hogy miért nem lép
fel a Szigeten, most azt kérdezik, miért igen.
– Van rajta sapka, nincs rajta sapka: nem
lehet állandóan a kommentárokkal foglalkozni.
A Sziget egyre inkább nemzetközi rendezvény,
JÓ HA FIGYELÜNK!
ahol a magyar zenekaroknak kisebb szerep jut,
mi ezt tiszteletben tartjuk, ők meg nem hívtak.
De a szervezőkkel régóta kerülgetjük egymást,
a meghívásuk nyomán az idén, éppen a husza-
dik Szigeten adódik lehetőség arra, hogy nagy-
szabású koncertet adjunk a nulladik napon.
Előtte a VOLT-on és a BalatonSoundon is fel-
lépünk, várjuk a közönséggel való találkozást:
azokhoz szólunk, akik eljönnek.
– Azonos produkcióval készül a fesztivá-
lokra?
– Ugyanazon műsor három változatát
láthatja a közönség, megegyezik a hangvétel
és nagyjából a repertoár is. A Sziget a mére-
teit tekintve is nagyobb, így nagyobb tech-
nikai felkészülés előzi meg, és augusztusra a
műsor is bővül.
– Húsz évvel ezelőtt a Bonanza Banzai éne-
kes-dalszerzőjeként úgy tervezte a jövőjét, mint
ahogyan az végül is alakult?
– Akkor leginkább azt tudtam, hogy
húsz év múlva nagyon öreg leszek, több
mint negyven! Nem voltak nagy terveim, a
pillanat heve éltetett, és azok az élmények,
olvasmányok, amelyek ebben a fogékony
korszakban eltaláltak.
– A Bonanza-dalok még mindig népsze-
rűek, működnek. Ön szerint mi lehet ennek
az oka? Talán nem csak nosztalgiáról van szó,
hiszen a fiatalabb generáció is szereti ezeket a
dalokat.
– Nosztalgiáról is szó van, de talán a
dalok sem annyira rosszak… És persze az
is izgalmas, hogy ez a korszak soha nem tér
már vissza, az ilyesmi mindig vonzó.
– Sokan szeretnék újra együtt látni az
annak idején annyira népszerű zenekart egy
koncert erejéig.
– A közönség szeretete jólesik, de sze-
mélyes és művészi kérdésekben nem külső
nyomás hatására születnek a döntések. Meg-
ismételni a múltat visszalépés lenne, olyan,
mintha újra be kellene iratkozni a gimná-
ziumba. Megidézni lehet ezt a korszakot,
éppen ezt teszem az idei koncerteken.
– Hogyan ír? Tudatosan keresi az élményeket?
– Szerencsére megtalálnak az élmények,
de nem kell mindent feltétlenül átélnem
ahhoz, hogy írni tudjak, sokszor elég az
intenzív belső élet, az absztrakciós képesség.
– Minden lemezében van valamilyen önde-
finíció, elmond valami újat magáról.
– Az alkotás öndefiníció, önmagunkat
határozzuk meg vele. A dalszöveg műfaja
líra, tehát szubjektív, jelen idejű. Önfel-
táró, önfelfaló műfaj ez, saját magunkból
kell adnunk, minden valamirevaló szerző
önmaga alapanyaga.
– A mondás úgy tartja, egy művésznek szen-
vednie kell, hogy igazán nagyot alkothasson.
– Még mindig jobb, mint ha a közönség
szenvedne! A küzdelem ott van minden alko-
tás mögött, de nem kell túlmisztifikálni. Az
ősi sámánének az alap: a dalos révületbe kerül,
hogy meggyógyítsa önmagát, a közösséget.
Probléma nélkül tehát szinte nincs is szükség
rá. Alkotásra sarkallhat a kizökkentség érzése,
és manapság ezt nem is nagyon kell keresni,
hiszen az egész világ a feje tetején áll.
– Mi jellemzi a kor értékválságát, s milyen
kiutat lát belőle?
– Menekülünk a valóságtól, és hitetlenke-
dünk az igazsággal szemben. Pedig az igaz-
ság az egyetlen kiút, például azért, mert sza-
93

AMERIKAI SPECIALISTÁK ÖTLETEIBŐL
TANKOL A FIDESZ
A Századvégen keresztül amerikai profi tanácsadók segítik a Fidesz és a kormányzat politikai lépéseinek előkészítését. George E.
Birnbaum, aki a 90-es évek végén Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kabinetfőnöke is volt, és társa, Arthur Finkelstein
rendszeres vendégek a hárommilliárdos kormányzati tanácsadásra szerződtetett cég óbudai központjában.
Az elmúlt hétvégén Budapesten tárgyalt George E. Birnbaum és
Arthur Finkelstein, amerikai választási szakember. Az Index infor-
mációi szerint a Republikánus Párt két tanácsadója rendszeresen fel-
bukkan a magyar fővárosban, mert már évek óta dolgoznak a Fidesz
agytrösztjének.
A Birnbaum-cég, a GEB International weboldala azt állítja,
hogy 2008-ban, még az ellenzéki időszak alatt jött létre a kapcso-
lat a Fidesszel. 2010-ben pedig, miközben a régióban bedolgoztak a
cseh ODS, és Petr Necas győztes kampányába, Budapesten is a GEB
„csapatának stratégiai szolgáltatásit használták, és segítségükkel
Orbán Viktor megszerezte a miniszterelnöki posztot, pártja pedig a
parlament kétharmados többségét”. A GEB nyitóoldalán Magyaror-
szággal kapcsolatban országgyűlési és önkormányzati választásokat,
valamint népszavazásokat is felsorolnak azok között a nemzetközi
választási események között, amelyekhez a cégnek és tulajdonosá-
nak, Birnbaumnak köze volt.
94
baddá tesz. A tisztességes művészet alapjait
tekintve mindig szakrális. Hogyan is lehetne
valami szellemi teljesítmény, ha elszakad a
lét szellemi alapjaitól? Ma az ember egyedül
van, az új trend elfeledteti vele a hagyomá-
nyait, az Istent, a közösséget, s végül egyedül
marad, segítség nélkül. Vissza kell találni a
hithez. Nem téríteni kell, hanem önmagun-
kat kell meggyőzni.
– Többször mondta, hogy ma az a lázadás,
ha az ember konzervatív.
– A rombolás, a megmagyarázás korát
éljük. Ha mindenki rombol, mindenki cini-
kus, akkor az a lázadó, aki ezzel szembefor-
dul.
– A Kossuth-díj kapcsán megkapta, hogy
kurzuslovag. Megbánta valaha, hogy politikai
véleményt mondott?
– Sokan dolgoztak rajta, hogy megbán-
jam. A méltatlan vádakon már meg sem
lepődünk, annyira hozzászoktunk az ilyen
rosszindulatú okoskodásokhoz. Nem szoci-
alista–liberális kormány osztotta a díjakat,
ezért aztán egyesek szerint nem is lehetett
szakmai döntés a díj. Hagyjuk ezt.
– Régóta nem jelent meg verseskötete, tervez
újabbat?
– Sok írásom összegyűlt az évek során, de
most nem tervezek belőlük kötetet. Most az
ősszel megjelenő lemezem dalain dolgozom,
a stúdiómunka mellett próbálunk, koncerte-
zem. Ami a távolabbi terveket illeti, jövőre
lesz a Karcolatok című első szólóalbumom
megjelenésének huszadik évfordulója, már
erre is készülök. Szeretek egy lépéssel előre
gondolkozni.
Őry Mariann – Magyar Hírlap
Úgy tudjuk, hogy az utóbbi időben már nem a Fidesz áll közvet-
len kapcsolatban a tanácsadókkal, hanem a hárommilliárdos tanács-
adói szerződéssel ellátott Századvég-csoport és Habony Árpád, a
miniszterelnök belső tanácsadója.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a Századvég Alapítvány elnökhe-
lyettese a Birnbaumék szerepvállalására vonatkozó kérdésre koráb-
ban azt mondta az Indexnek, hogy a csoport természetesen dolgo-
zik háttértanácsadókkal, egyetemekkel, kutatóintézetekkel, privát
tanácsadó-társaságokkal, több ilyen is létezik, és köztük vannak
amerikaiak is.
Birnbaum számos kongresszusi választáson dolgozott az Egye-
sült Államokban, mielőtt 1998-ban Izraelbe költözött, ahol Benja-
min Netanjahu tanácsadója, majd miniszterelnöki kabinetfőnöke
lett. Később az amerikai és izraeli tapasztalatokat felhasználva a kon-
zervatív Arthur Finkelsteinnel közösen kezdtek tanácsadói feladato-
kat vállalni, és közösen léptek ki a politikai tanácsadók nemzetközi
JÓ HA FIGYELÜNK!
 ÁNGYÁN JÓZSEF LEVELE ÉS ELEMZÉSE
az állami földbérleti pályázatokról és azok első eredményeiről.
„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket!” (Jn. 8,32)
Kedves Barátaim!
A tisztán látás kedvéért és az egymásnak
ellentmondó nyilatkozatok kavalkádjában
az eligazodás segítésének szándékával – az
NFA hivatalosan közzétett adatai és helyi
valamint egyéb információk felhasználásá-
val, összerendezésével, esettanulmány sze-
rűen – feldolgoztam egy megye valamennyi
eddig nyertes állami földbérleti pályázatát.
Ennek eredményeit egy rövid, értelmező
tanulmányban foglaltam össze. Az összeál-
lítást az Országgyűlés és a FIDESZ-KDNP
frakciószövetség vezetéséhez, illetékes kabi-
netjéhez továbbá képviselőtársaimhoz is
eljuttattam.
Nos, ezt az elemzést szeretném most
a nyilvánossággal is egy olyan honlapon
keresztül megosztani, szíves tájékoztatásul
JÓ HA FIGYELÜNK!
ezúton közreadni, amely mindig következe-
tesen, megalkuvást nem tűrő módon kiállt a
magyar föld védelme és a magyar gazdatár-
sadalom, a gazdálkodó családok és a vidéki
közösségek értékei és érdekei mellett.
Azért választottam elsőként Fejér
megyét, mert kiváló mezőgazdasági adott-
ságai, ragyogó földjei következtében ez a
megye valóban sok családnak adhat munkát,
megélhetést, a föld eltartó képessége kiváló.
Ezen túlmenően a választást az is indo-
kolta, hogy itt hirdették ki eddig a legtöbb
nyertes pályázatot, ami az elemzés statisz-
tikai megbízhatóságát és ezzel a levonható
tanulságok általánosíthatóságának lehetősé-
gét is jelentősen növelte.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban
– bizonyára az előbbiekkel is összefüggés-
ben – innen kaptam eddig a legtöbb segít-
ségkérő, kétségbeesett, illetve felháborodott
viszajelzést, valamint az eligazodást segítő
információt a helyi közösségektől és a gaz-
dálkodó családoktól.
Magam is látni akartam tehát a teljes
képet, a tényeken alapuló igazságot. Ennek
első darabja a Fejér megyei esettanulmány,
melyet a Borsodi Mezőség, majd a pályázati
eredmények nyilvánosságra hozatali ütemé-
től függően a többi térség hasonló feldolgo-
zása követ.
Őszintén bevallom, hogy a jelen elemzés
alapján kialakuló kép még engem is meg-
döbbentett. Ezért jeleztem már a Mezőgaz-
dasági Bizottság Ellenőrző Albizottságának
március 21-ei ülésén, hogy azonnal alapvető
változtatásokra van szükség az állami föl-
dek bérbeadási gyakorlatában. A földbérleti
pályáztatás bevezetett rendszere ugyanis
megítélésem szerint elfogadhatatlan, védhe-
tetlen, az általunk hirdetett birtokpolitikai
elvekkel teljességgel ellentétes eredményekre
vezet! A helyben lakó gazdálkodó családok-
nak, a fiataloknak illetve a gazdálkodás mel-
lett gyermekeket is vállaló fiatal pároknak – a
Fejér megyei eredmények tanulsága szerint
– esélyt sem ad a rendszer a földhöz jutásra.
Az irány – szerintem – tarhatatlan és
védhetetlen! Ez az út Dél-Amerikába visz,
és alapvetően megrendíti az emberekkel
megkötött szövetségünket! Nekünk pedig
– szilárd meggyőződésem szerint – velük,
az emberekkel és nem a spekuláns nagytő-
kés oligarchákkal, “zöld bárókkal” kell szö-
vetkeznünk! A helyben lakó, gazdálkodó
családoknak kell a földet adnunk! Ez a mun-
kahelyteremtésnek és a föld megőrzésének,
nemzeti hatáskörben tartásának, de túlélé-
sünknek is az egyetlen járható útja!
>>
piacára, ahol többek között Ausztriában,
Szerbiában és Albániában tudtak eredmé-
nyeket felmutatni.
Finkelstein, aki az Egyesült Államok-
ban is nagy feltűnést keltett azzal, hogy
konzervatív politikai tanácsadói múltja
ellenére 2005-ben polgári házassággal
legalizálta több évtizrdes homoszexu-
ális kapcsolatát, életrajzában azt állítja,
jelentős szerepe volt abban, hogy a 90-es
években felívelt George Pataki karrierje.
Érdekes egybeesés, hogy New York állam
korábbi magyar származású kormányzója
látja el január óta a Századvég tanácsadó-
testületnek elnöki tisztét.
Forrás: Spirk József
95
 A családok, akiknek az élete, a megma-
radása, de a fiaik, unokáik jövője is a földtől
függ, körmük szakadtáig védeni fogják azt,
és meg is tartják nemzeti hatáskörben, ha
ebben mi is segítjük őket. És így lehet a föld
eltartó, munkahelyteremtő képessége is a
legnagyobb. Nézzétek meg a tényleges – kis,
közepes, 10-100 hektáros – családi gazdasá-
gokra és azok szövetkezeteire alapuló Nyu-
gat- Európát! Ha tényleg életképtelenek len-
nének, akkor már Európa nagy részén nem
is lenne mezőgazdaság.
Hogy van az, hogy ugyanabban az EU-
ban egy 5-7 tagú szlovéniai, osztrák , lengyel
vagy éppen francia parasztcsalád kiválóan
megél 50-100 hektár földből. És persze alig
van földpiac, mert a családok semmi áron
nem akarnak megválni létük alapjától, a
földtől. De nem is spekuláns tőkés társasá-
gok kezében van 1.000 hektár számra a föld,
amelyek, ha megfelelő ajánlatot kapnak –
nemzeti érdek ide vagy oda – könnyen túl- – akárcsak a Nemzeti Vidékstratégia záró- akarnak is tenni a vidéki Magyarország, a gaz-
adnak rajta. gondolatában – Máté evangéliumából vett dálkodó családok, helyi közösségek, s ezzel az
néhány sor (10,26-33): “Abban az időben egész magyarság felemeléséért.
Kedves Barátaim! Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek „A világ fölött őrködő Rend”-ben, a jó
Vissza kell térnünk a Nemzeti Vidékstra- az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre szándékú emberek összefogásában, az igaz-
tégiában közösen megfogalmazott föld- és fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudód- ság és a nyilvánosság erejében változatlanul
birtokpolitikai irányhoz! Együtt képesek nék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti bízva, a visszajelzéseket, megjegyzéseket
vagyunk a változtatásra, és azt remélem, hogy mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva szívesen várva és fogadva, őszinte tisztelettel
ehhez a Kormányunk is minden segítséget hallotok, hirdessétek a háztetőkön!” és baráti szeretettel üdvözöllek Benneteket:
megad. A változtatáshoz persze a gyakorta Ezen gondolatok jegyében és irányváltást Ángyán József
ellenséges közegben hitre és bátorságra is sürgetve szeretettel ajánlom mindazok szíves
szükség van. Álljon itt ennek erősítésére figyelmébe jelen elemzésemet, akik tudnak és (Forrás: http://www.kielegyenafold.hu/)

BESZÉLGETÉS ÁNGYÁN JÓZSEFFEL

A LEMONDÁSA OKAIRÓL
Ő az az ember, aki sokat tud, de kevésről beszél. Legalábbis egyelőre. A politikával összejátszó
maffiát kiált, oligarcházik, a döntéshozók közelébe férkőzött “tartótisztekről” értekezik. Ángyán
József januárban lemondott államtitkári posztjáról, mely a vidékfejlesztési minisztériumhoz
kötötte, s azóta is várja, hogy beszélhessen a kormányfővel. Most nagyinterjúnkban üzen Orbán-
nak. Hosszú cikkre tessék számítani.

– Ön hős vagy őrült?
– Remélem, egyik sem.
– E két jelzőt hallani, ha szóba kerül a neve.
– Attól függ, milyen körökben jár!
– Gabonakörökben ritkán.
– A mai világban az okoz meglepetést, ha
valaki azt mondja, amit gondol, és azt teszi,
amit mond. Nehéz az ilyen figurát hova
tenni.
– A 2005-ös gazdademonstráción ismertük
meg Ángyán Józsefet, aki egyetemi professzor
létére magoszos traktorral pöfögött Pestre, és
egyik vezéralakja lett a vidékfejlesztési minisz-
terrel tárgyaló delegációnak. Innen ívelt kar-
rierje 2010-re az Orbán-kormány földműve-
lésügyi államtitkári posztjáig. Ahol aztán két
év alatt ellehetetlenült. Idén januári lemondá-
sakor így fogalmazott: „Az évtizedek alatt
kialakult, ellenérdekelt maffiahálózat min-
dent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól
a támogatáson át a piacig… a zsákmány-
szerzés útjában álltam… maffiacsaládok,
spekuláns oligarchák lehetetlenítették el
a munkámat… elérte ezen érdekcsoport,
hogy elfogyott körülöttem a levegő.” Nem
értem. Ön volt a főnök, a háta mögött Orbán
Viktorral. Mi az, hogy elfogyott a levegő?…
– Elfogyott, ez történt. Egy „megfele-
lően” szocializált minisztériumi apparátus,
ha bizonyos körökből utasítást kap, kifino-
mult eszközökkel képes lassítani, ellehetet-
leníteni az ügyeket. Egyszerűen útban vol-
tam a programommal együtt.
– Orbán nem segített?
– Nem.
– Kérte őt?
– A látszatát is kerülni akartam annak,
hogy a miniszterem feje fölött keresem
a közvetlen kapcsolatot a kormányfővel.
Sajnos későn jöttem rá, hogy nem elég a
miniszteremmel megosztani a gondjaimat,
hiszen ő is foglya a helyzetnek. A lemondá-
som felajánlása arra tett kísérlet volt, hogy
beszélhessek minderről Orbán Viktorral.
Az hogy ő ezt követően se kezdeményezett
találkozót, számomra azt jelentette: ismer-
heti a problémákat.
– Ebben biztos lehet. Amúgy minek emelte
önt a kormányba? Miért telepített aknát maga
alá?
– Nem tudom.
– Ön lemaffiózott a politikával is jó
viszonyt ápoló nagyvállalkozókat. Nem tart
retorziótól?

96 JÓ HA FIGYELÜNK!
 – Hogy is mondja János evangéliumában
Jézus? „Megismeritek az igazságot, és az igaz-
ság szabaddá tesz titeket.”
– Tudná igazolni az állítását? Mármint a
maffiózósat.
– Az oligarchák emberei ott ülnek a dön-
téshozók közelében, és akárcsak egy korábbi
rendszerben az úgynevezett tartótisztek,
utasításokat hoznak és információkat visz-
nek.
– A minisztériumokban is így megy ez?
– Erre most nem tudok válaszolni.
– A fejlesztési tárcánál Fellegi Tamás távo-
zása után Simicska Lajos közeli beosztottja,
Németh Lászlóné lett a miniszter, aki főtanács-
adónak az ön által is sokat átkozott „oligar-
cha”, Nyerges Zsolt testvérét, Nyerges Attilát
vette maga mellé. Utóbbi lenne a „tartótiszt”?
– Most erre sem tudok válaszolni.
– Megnevezne tartótiszteket?
– Arra is sor kerül. Mindennek rendelt
ideje van.
– Az ön volt tárcájánál is ült „tartótiszt”?
– Egyelőre erre sincs válaszom.
– Nyerges Attila önökhöz is bejárt?
– Nincs válaszom.
– Lassan haladunk. Orbán – az ángyáni
vidékfejlesztési programmal összhangban – a
családi gazdaságok megerősítéséről szónokolt
a kampányban. Ezek után miért hagyná a
miniszterelnök az „oligarchák” uralmát?
– Jó lenne egyszer minden kötöttségtől
mentesen őszintén beszélgetni vele erről.
Meg másról is. Persze nem vagyok én telje-
sen bolond, tudom, egy miniszterelnöknek
számos szempontot kell egyeztetnie a dön-
tései során. De hogy pontosan milyen kény-
szerek alatt mozog, milyen alkuk kötik, nem
sejthetem.
– Miért kéne bárkivel is alkudoznia? Övé a
kétharmad.
– Pénz is kell ahhoz, hogy a politikában
eredményt lehessen elérni. Nekem viszont
JÓ HA FIGYELÜNK!
– tartsanak ezért akár bolondnak – meg-
győződésem, hogy a politikának nem a spe-
kuláns oligarchákkal, hanem a néppel kell
szövetséget kötnie. Hinnie és bíznia kell az
emberekben.
– A pénz a pártba kell?
– Ehhez nem értek.
– Kár. Hány embert tart ön agrároligarchá-
nak?
– Néhány százan lehetnek. A rendszer-
váltás előtt ezerötszáz téesz és százhúsz
állami gazdaság létezett, ezeket privatizálta
el sok helyen a menedzsment a tagok elől.
Tőkéstársaságok születtek, amelyek utóbb
konglomerátumokká egyesültek. Olykor
persze összecsapnak a jobbosok a balosok-
kal, de a végén kiegyeznek egymással, hiszen
holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Ha
ezek a gazdasági érdekcsoportok közvetlen
politikairányító szerephez jutnak, annak a
köz szempontjából katasztrofálisak lehetnek
a következményei. Nem véletlenül mondta
a miniszterelnök több alkalommal is nyil-
vánosan, hogy „a gazdasági elitet távol kell
tartani a politikai döntéshozataltól”. Én ezzel
maximálisan egyetértek. Olyannyira, hogy
ezt a lemondásomat indokoló levelemben
szóvá is tettem. Annyit fűztem hozzá Orbán
véleményéhez: ahhoz, hogy távol tudjuk e
köröket tartani a politikai döntéshozataltól,
előbb el kell távolítani őket onnan.
– Nevesítsük a hollókat, kérem.
– Több nevet most nem mondok.
– Ismét csak: kár. Említette, létezik ezen
csoportok „pártsemleges” együttműködése.
Konkrétan?
– Ma az uniós földtámogatási pénz meg-
szerzése a legnagyobb üzlet. Hasonlítsa
össze a két eltérő politikai kötődésű kör
részesedését ebből a tortából. A Mezőgazda-
sági és Vidékfejlesztési Hivatal adatai szerint
csak tavaly a közvélekedés alapján a szocia-
lista érdekkörhöz sorolt Leisztinger Tamás
agrárcégei hatszázhatvankilencmillió forin-
tot tettek zsebre, a fideszes érdekkörhöz tar-
tozóként elkönyvelt Nyergesék vállalkozásai
pedig egymilliárd-nyolcvankilencmilliót.
– Nincs abban semmi törvénytelen. Az EU-
ban támogatás jár minden megművelt hektár
után. Leisztinger, Hujber, Szaxon, Nyergesék,
Csányi, Antalffyék, Zimmermannék, Mészá-
rosék és a többiek több ezer hektárnyi bevetett
földdel rendelkeznek, jogosan veszik fel a száz-
milliókat.
– Azok a földek a támogatással együtt
gazdálkodó családok ezreinek adhatnának
munkát, megélhetést és biztos jövőt.
– Ön elsősorban az állami földek bérbe-
adása ellen vívott harcában vérzett el. Azt
kifogásolta, hogy nem a családi gazdaságok,
hanem az úgymond oligarchák jutottak terü-
letekhez. Mi a baja azzal, ha nagyüzemben,
gazdaságosan, versenyképesen nő a búza, a
kukorica meg a szotyi?
– Napraforgó. Először is az, hogy Euró-
pában mindenütt a kisbirtok virágzik.
– Ellenfelei azt állítják, a kontinens szinte
összes országában nőtt az átlagos birtokméret.
– Így van. Harmincról harmincöt hek-
tárra! De a mi spekuláns oligarcháink óri-
ásbirtokokat akarnak alföldnyi repcetáb-
lákkal, ahol egész nap egy irányba gurulhat
a műholdról irányított kombájn, és ahol
átlagosan százhetvennégy hektáronként kell
egy embert alkalmazni. Ez Dél-Amerika.
– Ott működik is ez a modell.
– Már ott sem működik, ugyanis tönk-
reverte a társadalmat. Annak idején megje-
lent az észak-amerikai tőke, felvásárolt min-
dent, a falvak népéből kiválogatott magának
néhány főt, akit éhbérért alkalmaz, a töb-
bieket a városok körüli gettókba üldözte,
borzalmas szociális, egészségügyi, bűnözési
problémát gerjesztve. A befektető számára
ez így hatékony, hiszen olcsón jut erőforrás-
hoz, extraprofithoz, a kisemmizettek ellátá-
sát pedig az államra tolja. Ugye ezt mi nem
akarjuk?
– A kis családi gazdaságok képesek verseny-
ben maradni a nagyüzemekkel?
– Hogyne. Ha nem így lenne, akkor Nyu-
gat-Európában már nem létezne a mező-
gazdaság. Ott ugyanis nem tőkés társasági
formában működő gigabirtokokra épül a
szektor, hanem szinte kizárólag kis és köze-
pes családi gazdaságokra. Nem kell messzire
menni, tessék átballagni Ausztriába. Egy
negyvenhektáros gazdaság önmagában per-
sze nem biztos, hogy megáll a saját lábán, de
hát erre találták ki a szövetkezeteket. Önál-
lóan dolgozom, szuverén döntéseket hozok
a saját birtokomra, de azokban az ügyekben,
amelyekben megéri, összefogok másokkal.
Tagja vagyok a gépszövetkezetnek, a beszer-
zési szövetkezetnek, a feldolgozó szövetke-
zetnek, az értékesítési szövetkezetnek. És
ez nem kolhoz. Itt magántulajdon van a vele
97
együtt járó felelősséggel, tervezéssel, hos�-
szú távú gondolkodással. Ez ma az európai
forma. Miről beszélnek az urak?
– Bárhogy is: a mostanáig kiosztott állami
föld zömét nagyvállalkozók kapták.
– Fél évet küzdöttem a bírálati rendszer
átalakításáért, hiába. Az lett belekódolva,
hogy annak adják a földet, akinek akarják.
Nem értem, miért nem fogják föl, hogy már
a szavahihetőségünkről, a hitelességünkről
és a becsületünkről szól ez a történet. Az
enyémről, a kormányéról, a komplett poli-
tikáéról. Beszélhetünk mi a családi gazda-
ságok támogatásáról, az emberek helyben
látják, ki műveli a földet. Mérhetetlen ciniz-
musként élik meg, és ezt már el is mondják,
hogy pályáztatják őket, ráadásul levesznek
róluk minden egyes megpályázott blokkért
ötvenezer forintot, aztán – így fogalmaznak
– „persze aszerint osztanak, ahogy korábban
lezsugázták”. Az a szóbeszéd járja közöttük,
hogy például Fejér megyében már 2011 ele- len kapavágás sem történt. Ezer hektárnál – Szerintem arra spekulálnak, ha letelik
jén eldöntötték az oligarchák, melyik föld hetvenötmillió. És a termelésből szerzett a húsz év, mégiscsak lesz elővásárlás joguk,
kihez kerül. Konkrétan Kajászón két érdek- haszonról még nem beszéltünk. Meg azok- gyanítom, a bérleti díjhoz kötve, vagyis a
csoport vitte el mind a négyszázhetven hek- ról sem, akiknek eszükbe sem jut dolgozni, már jelenleg is nyomottnak számító áron.
tárt: a felcsúti polgármester felesége meg egy inkább kamuszerződésekkel, nagyjából az Ma Kelet-Magyarországon úgy kétszáz-
kápolnásnyéki nádarató, akinek telekszom- eredeti huszonötezres bérleti díj fejében ezer forintért vehető egy hektár, Nyugat-
szédja a minisztérium földügyeket felügyelő továbbadják másnak a földet. Így kaszálható Magyarországon kétmilliót is elkérnek érte,
államtitkára. Az ész megáll. És az emberek ezer hektárról százmillió – íróasztal mellől. A a határ túloldalán, Burgenlandban már tíz-
mindezt úgy élik meg, hogy hülyének nézzük minisztériumban meg látszólag csodálkoz- millió forint az ár. Pontosabban az eszmei
őket. Ez magyarázhatatlan és védhetetlen! Én nak, hogy az illető úgymond nagybirtokos- ár, ugyanis nem kapni földet. A családi gaz-
nem ezért vagyok itt! Engem nem ezért küld- nak nincs egyetlen gépe sem. Hát mire kéne daságokban úgy tartják, földet eladni olyan,
tek ide az emberek, nem ezért tisztelnek meg neki? Ja, és azt még nem is mondtam, hogy a mint kivégezni a gyereket. Ezt magyaráztam
a bizalmukkal. Számomra nincs annál fonto- mostani hatvanötezer hektár felét meg sem a „fiúknak” is: úgy védhetjük meg legegy-
sabb, mint hogy továbbra is nyugodtan néz- pályáztatja az állam, hanem úgynevezett szerűbben a magyar földet, ha odaadjuk az
hessek a szemükbe és a tükörbe. A hátralévő földhasznosítási megbízási szerződés kere- összeset a családoknak. Jelmondatnak kevés,
éveimre, erre a kis időre én már nem fogok és tében simán odaadja az oligarcháknak vagy hogy „a magyar föld maradjon magyar kéz-
nem is akarok senki kedvéért megváltozni. A azok embereinek. Nyerges Zsolt Mezort ben”. Helyesen úgy hangzik: „A magyar föld
lelkiismeretem azért is nyugodt, mert mind- Rt-jének egyik leánycége Lepsényben ilyen kerüljön a magyar családok kezébe!”
ezt a miniszterelnök úr számára is világossá földet használ, és viszi el azt a helyben lakó, – Komolyan gondolja, hogy ha ideér a nyu-
tettem, amikor hívott a kormányába. Menjek gazdálkodó családok elől. gati földár, az ötvenhektáros magyar gazda nem
oda ezek után magyarázkodni én? Menjen az, – A földbérleti szerződések húsz évre szól- fogja átpasszolni az első osztráknak, németnek,
aki ezt az egészet kifőzte! Én inkább lemond- nak. És aztán? akárkinek félmilliárd forintért a birtokát?
tam a posztomról. A hatalom számomra
semmit nem jelent, ha általa nem segíthetek
másokon. Talán éppen ezért tartanak bizo-
nyos körökben bolondnak.
– Ha odakeveredne, mit válaszolna a
kajászóiak kérdéseire?
– Hogy trógerség történt. Csakis őszin-
tén szabad beszélni az emberekkel, mert
azonnal megérzik a hamisságot. Sajnos nem
minden úgynevezett politikus alkalmas erre,
nem is érzi, hogyan kell a vidéki embereket
egyáltalán megszólítani.
– Nagy üzlet a föld?
– Hatalmas. Az uniós területalapú támo-
gatás lassan nálunk is eléri a száz százalékot
– ez hektáronként háromszáz euró, vagyis
úgy százezer forint. Ezzel szemben a bérleti
díj egy átlagos aranykorona értékű területen
hektáronként huszonötezer. A különbség
hetvenötezer. Vagyis ha szerzel száz hek-
tárt, az évi hét és félmillió úgy, hogy egyet-

98 JÓ HA FIGYELÜNK!
 – Komolyan. Csak segíteni kell őket. A
helyben lakó, gazdálkodó családoknak kell
a földet adnunk. Ez a munkahelyterem-
tésnek és a föld megőrzésének, nemzeti
hatáskörben tartásának, s túlélésünknek is
az egyetlen járható útja. A családok, akik-
nek az élete, a megmaradása függ a földtől,
körmük szakadtáig védeni fogják azt, és
meg is tartják nemzeti hatáskörben. Nincs
az a pénz, amiért a nyugat-európai családi
gazdaságok megválnának létük alapjától,
a birtoktól. De ott nem is spekuláns tőkés
társaságok kezében van ezer hektár számra
a föld, amin, ha megfelelő ajánlatot kapnak
– nemzeti érdek ide vagy oda – könnyen
túladnak. Ha nem gigantikus monokultú-
rás táblákban gondolkodunk, hanem arra
használjuk a Kárpát-medencét, amire való
– zöldség- és gyümölcstermesztésre, ker-
tészetre, ökogazdálkodásra, ahol a családi
gazdaságnak lehet egy kis boltja meg két-
három vendégszobája is -, akkor csak a mos-
tani hatvanötezer hektár közel ezer családot
eltarthatna.
– El lehetne adni annyi bio- meg nem
biozöldséget?
– Az állam dolga segíteni a piacra jutást.
Ebben is szerettem volna előrelépni.
– Tényleg, hogy a csudába lett önből állam-
titkár?
– A Fidesz és a Magosz 2006-os válasz-
tási szövetsége nyomán a gazdáknak öt hely
jutott a párt listáján – az egyiket én kaptam.
Örömmel vállaltam a feladatot, hiszen tanul-
mányt, könyvet írtam épp eleget, szerettem
volna valamit megvalósítani is az azokban
olvashatókból. A négy ellenzékben töltött
év alatt tettem, ami tőlem tellett, de a vezetés
nem mutatta semmi jelét, hogy érzékelné a
munkámat. Mígnem 2010 februárjában, a
következő választások előtt meghívást kap-
tam elnök úrtól Felcsútra. Azt gondoltam,
hogy – amint az általában illendő – a négy
JÓ HA FIGYELÜNK!
közösen eltöltött év után udvarias beszélge-
tésben elköszönünk egymástól. Mondtam a
szóvivőnek, hogy részemről rendben van a
dolog, csak annyit kérek, hogy a találkozó
után vigyenek át Mosonmagyaróvárra, ahol
fórumot tartok, és mivel nincs jogosítvá-
nyom, Felcsútról nehéz lesz kijutnom…
– Nincs jogsija?
– Nincs.
– Miért?
– Nem ambicionáltam.
– Kombájnt, traktort el tudna vezetni?
– Tanultam. Miért kérdi? Budapestre
nem én vezettem a traktorokat.
– Csak meglepődtem.
– Szóval, hogy folytassam, Fazekas Sán-
dorral együtt érkeztünk, leültünk, családias
hangulat fogadott. Viktor begyújtott a tűz-
helyben, ami nekem jól esett, mert kicsit
meg voltam fázva. Ezt látta rajtam, kérdezte,
főzzön-e egy teát, amit én elfogadtam. Aztán
a tárgyra tért azzal, hogy „professzor úr, ő lesz
a miniszter”, és Fazekas Sanyira mutatott.
Oh, mondom, gratulálok. „Remélem, nem
haragszol, hogy lesz főnököd” – szólt Viktor,
és nevetett. „Szükségünk van rád – így foly-
tatta. – Én általában a minisztereimmel szok-
tam tárgyalni, de te más vagy, te végigküzdöt-
ted velem az elmúlt négy évet, kérlek, segíts
nekünk.” Ez valóban váratlanul ért. Jeleztem
is neki a meglepetésemet, amin ő mosoly-
gott. Volt nálam egy általam írt tizenöt olda-
las összeállítás arról, mi a baj vidéken és mi
a teendő. Amolyan program önmagamnak.
Átadtam neki azzal, hogy ha tetszik a kottám,
próbálkozzunk meg a koncerttel. Ha nem,
hívjon másik karmestert. Ez történt pénte-
ken, és hétfőn már vissza is kaptam a kézira-
tot, azzal, hogy tetszik, ez lesz a programunk.
Imponált, hogy láthatóan végigolvasta a szö-
veget, ott álltak a megjegyzései a lapszéleken
a saját kézírásával.
– Például?
– Például, hogy nem általában a tőkével
van bajunk, hanem a spekuláns tőkével. Iga-
zat adtam neki.
– Sokan aspiráltak a vidékfejlesztési tárca
vezetésére. Miért pont önt és Fazekast válasz-
totta Orbán?
– Rákérdeztem én erre Felcsúton, meg
arra is, hogy mi történik azokkal a „játéko-
sokkal”, akik azt gondolják, bekerülnek a
kormányba. De szót váltottunk alapérté-
kekről, emberi motívumokról, irányokról
és stratégiáról, várható nehézségekről és sok
egyébről is. Számomra izgalmas, érdekes, jó
és őszinte, emberi beszélgetés volt. Ha lesz
még időm az életemben egyszer emlékirato-
kat írni, akkor ez a kétórás, számomra kifeje-
zetten emlékezetes beszélgetés biztosan egy
egész fejezetet fog kitölteni.
– Megható epizód. Engem viszont inkább
az érdekel, miért pont ön kellett a „játékosok”
helyett.
– Viktort kellene erről megkérdezni.
99
 – Kik azok az emlegetett „játékosok”.
– Nem fontos ez most.
– Font? Meg Glattfelder, Jakab, Turi-
Kovács?
– Hagyjuk ezt.
– Mind miniszteri posztra ácsingózott?
– Régen történt.
– Mesélte nekem valaki, hogy egy 2010-
es vidéki kampánygyűlésen még porzott az
út Orbán autója után, amikor a magoszosok
már elkezdték szétosztani a funkciókat. Arra
jutottak, hogy Jakab István lesz a miniszter és
Budai Gyula az államtitkára.
– Nem emlékszem ilyenre.
– Januárban ez a Budai Gyula váltotta önt
az államtitkári poszton. Róla mit gondol?
– Ez a kérdés most nem időszerű.
– Ön sosem volt Fidesz-tag. Az államtitkári
posztról való lemondás után mi keresnivalója
van a frakcióban? Meddig marad?
– Ameddig látom értelmét. Ameddig
hagynak dolgozni. Én nem a pártok vagy
a hatalom miatt vagyok itt. Tudja, amikor
2005-ben traktorokkal Budapesten voltunk,
esténként a „Gazdák Terén”, a sátorban meg-
beszéltük az emberekkel, mire jutottunk a Ángyán nem lett rejtélyes baleset áldozata, nem bántalmazták, nem kapott NAV-vizsgálatot. Ők sem mernek mindent:
trógereinkkel a tárgyalásokon… tudják, legnagyobb ellenségük a nyilvánosság. (Fotó: Barakonyi Szabolcs/Index)
– Trógereikkel? Mármint az akkori minisz-
terrel, Németh Imrével és társaival? lenjen. A párt belső szétverése idején mene- tokon. Én úgy érzem, kínosan – tán időnként
– Velük tárgyaltunk, igen. De a gazdák kültem el. a kelleténél is jobban – ügyeltem arra, hogy
a lényegesek ebben a történetben. Sosem – Saját pártot alapítana? ne tévesszek szerepet. Én azért jöttem, mert
felejtem el azt a szeretetet és ragaszkodást, – Nem aktuális ez a kérdés. hívott, és azért, hogy segítsek. Segítsek az általa
amivel belém kapaszkodtak. Meg azt a – A lemondása után hetekig csöndben kiválasztott miniszternek, és segítsek minde-
mondatot sem, hogy „ugye, professzor úr, maradt. Gyanítom, várta, hogy a távozás kel- nekelőtt neki úrrá lenni a nehézségeken, és vég-
nem hagysz itt bennünket?” Hát én miattuk tette hullám elérje az úgymond nagyfiúk szint- rehajtani egy valódi néppárti rendszerváltást.
vagyok most is itt. jét. Ez láthatóan nem sikerült. A sajtóból úgy Amely végre felemelkedést hozhat a gazdatár-
– Van jel arra, hogy ki akarnák szorítani a tudni, ekkor körbeküldte a földügyekkel, az sadalom, a helyi közösségek és a vidék számára.
képviselőcsoportból? úgymond visszaélésekkel kapcsolatos összefog- Sajnálom, hogy ezt a törekvésemet másképp
– Egyelőre nem látok ilyet. lalóját, ám ismét egyik vezető sem reagált. Erre értelmezte. Kérem őt, térjünk vissza oda, ahon-
– Ha kilépne, mi lesz a listán szerzett man- levelet írt a Professzorok Batthyány Körének, nét indultunk: a néppárti politikához, segítsük
dátumával? Visszaadja a pártnak, Orbánnak? a Százak Tanácsának és az ön mellett kiálló földdel és minden egyéb lehetséges eszközzel
– Talán én is tettem hozzá valamit a zöld szervezeteknek. Tudtommal Orbánék erre a vidéki közösségeket, a helyi gazdacsaládokat
2010-es közös győzelemhez. Az az érzésem, se mozdultak meg. Helyesek az információim? és a fiatalokat. És tényleg tartsuk távol a gaz-
hogy több szavazatot hoztam, mint az én – Igyekszem most a jövőbe nézni. dasági érdekcsoportokat a döntéshozataltól.
egyetlen mandátumomra eső rész. Ráadásul – Üzen valamit Orbánnak? Egyáltalán mit Ha elszánja magát, engem Gödöllőn megtalál.
nem a párt, hanem az emberek miatt ülök a gondol róla? Ebből a harcból én sem akarok kimaradni. Ha
Parlamentben. Ha mennem kell is a frakció- – Egy valami nagyon bánt. Felcsúton a tea erre hív, jövök. Életem vége felé közeledve még
ból, a képviselői helyemet miattuk kell meg- mellett még azt kérdezte, „ugye nem harag- egy ilyen kalandba, azt hiszem, belevágnék.
tartanom. Tán nem tévedek nagyot, ha úgy szol, ha lesz főnököd?”, aztán a lemondásom
gondolom, nem potyautas vagyok. utáni frakcióülésen már úgy fogalmazott, nincs Szerző: Nagy József
– Két párt állt ki ön mellett a lemondása szüksége kis miniszterekre az államtitkári posz- Forrás: FN24
idején: az LMP és a Jobbik. Felvetődött, hogy ÁNGYÁN JÓZSEF LEVELE BELÉNESSY CSABA MTI-VEZÉRNEK
átlépjen bármelyikbe is? „Az MTI 2012. május 2-án 14 óra 20 perckor közreadott egy engem lejáratni szándékozó koncepciós irományból
– Nem. Ezen nem is gondolkodtam. kreált hírt, amelyet visszautasítok. Az abban foglaltak minden alapot nélkülöznek, egytől egyig szemenszedett
Egyébként nemcsak ezek a pártok, hanem hazugságokat tartalmaznak. Visszautasítom továbbá azt az eljárásmódot, ahogyan az MTI, az ország közpén-
több mint száz civil szervezet is kiállt mellet- zekből fenntartott hírügynöksége egy hivatalosan nem létező blogon ma megjelentetett első és egyetlen bejegy-
zésből “példás” gyorsasággal, néhány óra leforgása alatt országos hírt kreált anélkül, hogy a bejegyzés tartalmát
tem, és az emberektől is sok szeretetet kap-
bármilyen módon ellenőrizte volna.
tam. Különben is életemben egyszer voltam Követelem, hogy a jó hírnévhez való jogom durva megsértését helyesbítő közlemény azonnali kiadásával
párttag, közvetlenül a rendszerváltás után korrigálják, s erre külön hívják fel azon sajtóorgánumok figyelmét, amelyek az Önök hírét átvették! A helyesbítő
a KDNP-be léptem be, mert a keresztény- közleménnyel egyidejűleg az MTI jelen levelemet is hozza nyilvánosságra!
szociális értékrend áll hozzám legközelebb. Követelem továbbá, hogy indítsanak azonnali vizsgálatot annak kiderítésére: hogyan fordulhatott elő, hogy
Akkor, ha jól emlékszem, háromezer tag egy ilyen “1 napos blog” első és egyetlen bejegyzése vezető hírré válhatott az MTI-nél, különös tekintettel arra is,
hogy ki vagy mely intézmény volt a “figyelemfelhívó hírforrás”! Elvárom, hogy a vizsgálat eredményeiről engem
kellett a pártalapításhoz, és szerettem volna, informáljanak és a közvéleményt tájékoztassák.”
hogy ez az értékrend alternatívaként megje-

100 JÓ HA FIGYELÜNK!
 MI CSAK IRIGYKEDHETÜNK
Ennyi az átlagbér Szlovákiában
Bruttó 900 euró az átlagbér Szlovákiában,
a fővárosban, Pozsonyban pedig 1104 euró
havonta – adta hírül a TASR szlovák köz-
szolgálati hírügynökség a platy.sk portál
felmérésére hivatkozva. Szlovéniában 1532
euró volt a februári bruttó átlagkereset,
Magyarországon viszont csak 720-730 eurót
kaptak a munkavállalók.
Magyarországon átlagosan 216 568 forint
volt a bruttó kereset februárban. A verseny-
szférában 225 484, a költségvetési szférában
pedig 197 413 forint volt az átlagfizetés. A
jelenlegi, 300 forint/eurós árfolyammal szá-
molva a nemzetgazdasági átlag 723 euró. Ez
nagyjából ugyanannyi, mint amennyit Szlo-
vákia legszegényebb régiójában, az eperjesi
kerületben kapnak a munkavállalók.
A platy.sk felmérése szerint északi szom-
szédunknál havi 900 euró a bruttó átlagbér
összege 900 euró, a pozsonyi kerületben ez
az összeg eléri az 1 104 eurót (nagyjából 330
ezer forintot). A budapestiek bruttó átlagfize-
tése 2011-ben 271 ezer forint volt. Szlovákia
nagyszombati régiójában átlagosan 827 eurót
keresnek a munkavállalók. A harmadik legma-
gasabb átlagbért a trencséni kerület lakói tud-
hatják magukénak, itt ez az összeg 815 euró. A
legalacsonyabb átlagos keresetet (729 eurót) az
eperjesi térségben mutatta ki a felmérés.
Az általános iskolai végzettséggel ren-
delkezők körében mért átlagkereset is 630
euróra (189 ezer forint) rúg. Ebben a vég-
zettség szerinti szegmensben a legkeveseb-
bet, 550 eurót (165 ezer forintot) a nyitrai
kerületben munkát vállalók keresik. Össze-
hasonlításképpen: Magyarországon a szoci-
ális ellátásban dolgozó, szellemi tevékenysé-
get végzők bruttó átlagkeresete februárban
145 ezer forint volt.
Mennyi marad a bruttóból?
Szlovákiában jelenleg egységesen 19 száza-
lékos a személyi jövedelemadó teher. Ugyan
Magyarországon az adókulcs 16 százalék,
de évi 2 millió 424 ezer forint fölött már a
bruttó bér 1,27 százaléka után kell megfi-
zetni az adót, így valójában nálunk kétféle
mértékű, 16, illetve 20,32 százalékos az adó-
kulcs. Így összességében valamelyest keve-
sebbet von el az állam ezen a jogcímen, mint
északi szomszédunknál.
Az egészségbiztosítási járulék 14 száza-
lék, amelyből 10 százalékot a foglalkoztató
fizet, vagyis 4 százalék levonás terheli a dol-
gozó munkabérét. Magyarországon 8,5 szá-
zalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci
járulékot kell fizetniük a dolgozóknak. A
nyugdíjjárulék Szlovákiában 6,4, Magyaror-
szágon pedig 10 százalék.
JÓ HA FIGYELÜNK!
És akikre még jobban irigykedhetünk
Még jobban elhúz tőlünk Szlovénia, ahol
februárban 1532 euró volt az átlagkereset,
a nettó pedig 988 euró (296 ezer forint).
Ennek alig több mint a felét, átlagosan 467
eurót (140 ezer forintot) kapnak kézhez a
munkavállalók. ez nominális értékben 1,1
százalékos csökkenés a januári átlagkerese-
tekhez képest – közölte kedden a Szlovén
Köztársaság Statisztikai Hivatala.
A feldolgozóiparban nettó 922 euró az
átlag. A legmagasabb átlagkeresetet, nettó
1356 euró, a biztosítóknál és a pénzügyi
szektorban volt februárban. Ezzel szemben
Magyarországon csak havi 940 eurót (282
ezer forintot) vághatnak zsebre a pénzügyi
szolgáltatást végzők. A távhő-, a gáz- és
áramszolgáltatóknál az átlag nettó 1291
euró volt. Legkevesebbet az egyéb ágazatok
dolgozói és a vendéglátósok kerestek, havi
nettó 734 eurót (220 ezer forintot).
Magyarországon a szálláshely-szolgálta-
tásban, vendéglátásban dolgozók február-
ban átlagosan 93 ezer forint nettó fizetést
kaptak. Más kérdés, hogy az ágazatban
elterjedt a minimálbérért plusz a borravaló-
ért történő foglalkoztatás. Azt viszont teljes
homály fedi, hogy a borravalóból mennyi
marad a dolgozók zsebében, mivel nem
lehet kimutatni, mennyit adóznak belőle.
Nem bírja az egykulcsos adót a szlovák
költségvetés
Szlovákia lebontja az egykulcsos személyi
jövedelemadó és társasági adó rendszert,
hogy a gazdag szlovákok és a vállalatok
nagyobb részt vállaljanak a pénzügyi kon-
szolidáció terheiből – szögezte le a március
10-ei előrehozott választásokat megelőző
napon Robert Fico, a baloldali Irány-
Szociáldemokrácia (Smer) elnöke. A párt
elsöprő győzelmet aratott, a szavazatok több
mint 44 százalékát szerezte meg. (A máso-
dik helyen végzett Kereszténydemokrata
Mozgalom (KDH) kevesebb, mint 9 száza-
lékot kapott.) Fico ugyan nem ért el többsé-
get, ennek ellenére egyedül alakít kormányt.
A Mikulás Dzurindát váltó új kormányfő
azt tervezi, hogy 19 százalékról 25 száza-
lékra emelni az évi több mint 33 ezer euró
(9,6 millió forint) jövedelemmel rendelkező
szlovákok személyi jövedelemadóját. Szlo-
vákiában 2004-ben, a második Dzurinda-
kormány idején vezették be az egykulcsos,
19 százalékos adót, s ugyanekkora mérték-
ben határozták meg az általános forgalmi
adót, valamint a társasági adót is.
Robert Fico már a bevezetésekor és azóta
is többször ostorozta az egykulcsos adó-
rendszert, elsősorban arra hivatkozva, hogy
az igazságtalan előnyhöz juttatja a gazda-
gokat. Azóta rendszeresen hangsúlyozta a
progresszív adózás szükségességét. Az előző
Fico-vezette kormány 2007-ben bevezette
az úgynevezett “milliomos-adót” az adóalap
adómentes részének fokozatos csökkentése
formájában. Az adómentes rész nagyjából
havi 1800 eurós bevételtől kezdve fokozato-
san csökken. Annak, akinek például havi 3
ezer eurónál nagyobb a bevétele, egyáltalán
nem csökken az adóalapja adómentes résszel.
Az új szlovák kormányfő 22 százalékra
növelné a mostani 19 százalékról az évi 30 mil-
lió eurót (9 milliárd forintot) meghaladó profi-
tot termelő cégek társasági adóját. Fico a bank-
szektor adózását sem hagyná változatlanul. Azt
mondta, hogy ha az ágazat rekordprofitra tett
szert, akkor rekordadót kell fizetnie. A szlovák
bankágazat adózott eredménye 34 százalékkal
nőtt tavaly. Szlovákia korábban 0,4 százalékos
speciális bankadót vetett ki a kereskedelmi
bankoknál elhelyezett vállalati betétekre, ami
komoly bírálatot váltott ki a bankok részéről. A
Robet Fico vezette Smer ezt az adót 0,7 száza-
lékra emelné.
Forrás: penzcentrum.hu
101
 HÓNAPRÓL HÓNAPRA ÉL A MAGYAROK FELE
A magyarok közel háromnegyede vett
már fel valaha hitelt és minden máso-
dik magyar jelenleg is tartozik valam-
elyik pénzintézetnek – derült ki a Cofidis
közleményéből. A pénzügyi szolgáltató által
készített Hitelmonitor szerint ha nem is
jelentősen, de folyamatosan nő azoknak a
száma, akik azért vesznek fel személyi hitelt,
hogy meg tudjanak élni hó végén.
A megkérdezettek 49 százaléka fedezni
tudja ugyan a szükségleteit, de így a hónap
végére fel is élik a jövedelmüket. Az alapvető
dolgok megvásárlására a válaszadók 16 szá-
zalékának egyáltalán nem futja a fizetéséből.
31 százalék megengedhet magának egy-két
extra kiadást, de félretenni nem tudnak.
Mindössze 5 százalék azoknak az aránya,
akik könnyedén ki tudnak jönni a havi jöve-
delmükből és még megtakarítani is tudnak.
A legelterjedtebb hiteltípus a lakáshitel:
a 2012-es adatok szerint az emberek 37 szá-
zaléka vett már fel valaha lakáshitelt és min-
den ötödik magyar most is rendelkezik ilyen
hitellel. Az is kiderül a kutatásból, hogy
csökkent azoknak a száma, akik tartanak a
hitellel járó plusz (vagyis rejtett) költségek-
től. Azonban még mindig sokan vannak,
akik az utolsó pillanatban meggondolják
magukat: bár az elmúlt három hónapra a
megkérdezettek 13 százaléka tervezte a
hitelfelvételt, végül csak 10 százalékuk vette
fel ténylegesen a kölcsönt.
Továbbra is népszerűek az áruhitelek:
ilyen konstrukciót a lakosság 35 százaléka
vett már fel, jelenleg a magyarok 9 százaléka
törleszt áruhitelt. Ennek értéke tavaly átla-
gosan 129 000 forint volt, a többség azon-
ban inkább kisebb összegért vásárolt hitelre.
A magyarok 29 százaléka vett már fel
valaha személyi kölcsönt és jelenleg is min-
den hetedik embernek van ilyen hitele. Eze-
ket legtöbben számlák fedezésére szánják,
de jelentős azoknak a száma is, akik más,
meglévő hiteleiket szerenék kiváltani belőle.
Viszonylag új jelenség a hitel egészségügyi
célokat szolgáló felvétele, egyre többen van-
nak, akik műtétre, fogorvosra, vagy egyéb
orvosi kezelésre szánják a felvett hitelös�-
szeget – idézi a Cofidis közleménye Holló
Bencét, a magyarországi fióktelep ügyvezető
igazgatóját. Forrás: Index

NETTÓ 141 000-ET KERES AZ ÁTLAGMAGYAR

A legalább 5 embert foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési
intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél a bruttó
átlagkeresetek 5,5, a családi kedvezmény figyelembevétele nélkül
számított nettó átlagkeresetek 2,5 százalékkal haladták meg az előző
év azonos időszakát. Február végéig a közszolgáknak csak 59 száza-
léka kapott bérkompenzációt.
A statisztikai hivatal csütörtökön közzétett adatai szerint a tel-
jes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 217
800 forint, ezen belül a vállal­kozásoknál dolgozóké 225 200 forint,
a költségvetési szervezeteknél alkalmazásban állóké 202 000 forint
volt. Nem­zetgazdasági szinten a bruttó keresetek 5,5 százalékkal
haladták meg az előző év azonos idő­szakában mért értéket, vagyis
– mivel a legutolsó inflációs adat is 5,5 százalék volt – a bruttó bérek
vásárlóértéke megegyezik a tavalyival.
Az át­lag­­keresetek a versenyszférában 7, míg a költségvetés terü-
letén 1,7 százalékkal nőttek, vagyis a közszolgák bruttó reálbére 3,8
százalékkal csökkent.
A legjobban fi­zető gaz­da­sági ág továbbra is a pénzügyi, biztosítási
tevékenység volt (440 700 forint), ezt az információ és kommu­ni­
ká­ció (399 700 forint), valamint az energiaipar (villamosenergia-,
gáz-, gőz­ellátás, légkondicionálás) követte (338 700 forint). A leg­
kevesebbet a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (140 200 forint),
a humán-egészség­ügyi, szociális ellátás (156 100 forint), illetve a
mezőgazdaság, erdő­gaz­dálko­dás, halászat (157 100 forint) ágakban
dolgozók kerestek, olvasható a KSH közleményében.
Az adó- és járulékváltozások ellen­­tételezésére 2012. januártól a
keresetbe nem tartozó kompenzáció kifizetésére kerül sor ha­vonta
az arra jogosultaknak a költségvetési szférában és a nonprofit szerve­
ze­teknél. Január–februárban a költségvetésben a teljes mun­ ka­
idősök mintegy 59 százaléka átlagosan 10 700 forint, a nonprofit
szervezeteknél pedig az alkalmazásban állók mintegy 8 százaléka 10
600 forint juttatást kapott ezen a címen.
A rendszeres (prémium, jutalom, egyhavi különjuttatás nélküli) kere-
set január–februárban átlagosan 7,7 százalékkal – ezen belül a verseny-
szférában dolgozóké 9,9 százalékkal – haladta meg az egy évvel korábbit.
A költ­ségvetési intézményeknél dolgozók – közfoglalkoztatottak nélkül
számított – alap­il­let­ménye 3,8 százalékkal emelkedett. A növekedés dön-
tően a humán-egészségügyi, szociális ellátás ágakban következett be, a
2012. évi garantált bérminimum változása miatt. A február havi bérindex
jelentős növekedését a vissza­menőleges béremelések okozták.
26 év munka, 2578 nap evés, fürdés, lakás, új ruha és bulik nélkül
Napi 4700 forint
Nemzetgazdasági szinten az átlagos – családi kedvezmény nélkül
számított – nettó kereset 140 800 (ezen belül a fizikai foglalkozá-
súaké 99 000, a szellemi foglalkozásúaké 182 700) forint volt. Ez
2,5 százalékkal magasabb az előző évinél, vagyis az 5,5 százalékos
inflációval számolva 3 százalékos reálbércsökkenést jelent. A 140
800 forint egy átlagos, 30 napos hónapban napi 4700 forintot jelent.
A 227 100 forintos nemzetgazdasági átlagos havi munkajövedelem
4,4 százalékkal haladta meg a 2011. ja­nuár–februári értéket. A munka-
jövedelmen belül az egyéb munkajövedelem aránya átlagosan 4,1 szá-
zalék volt – ezek a növekedések is elmaradtak az infláció mértékétől.
Kevesebben dolgoznak
A KSH részleges foglalkoztatási adatokat is közölt, amely szerint
a versenyszférában a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásainál
1,798 millió ember dolgozott. Ez 29 600 fővel alacsonyabb, mint
2011. január–februárban. A költségvetési szfé­rában 696 ezren dol-
goztak (8200-zal keve­sebben, mint egy évvel ezelőtt), közülük átla-
gosan 32 ezren közfoglalkoztatás keretében.
A közszféra átlagkeresetének szintjét is befolyásoló teljes mun-
kaidős közfoglalkoztatottak létszáma 2012 első két hónapjában két
és félszeresére nőtt (átlagosan 21 700 fő volt). A megfigyelt nonpro-
fit szervezeteknél 103 000-en álltak al­kal­mazásban, 3500-zal több,
mint egy éve. Összességében a nemzetgazdaságban – az 5 fő feletti
vállalkozásokban, a költségvetési szférában és a megfigyelt nonprofit
szervezeteknél – alkalmazásban állók száma 34 300-zal csökkent.
Forrás: Index

102 JÓ HA FIGYELÜNK!
 A REMÉNY RABJAI
Sokan meglepődnek a kormány új és még
újabb adójavaslatain, de ez csak azért van,
mert nem ismerik a jelenlegi magyar gazda-
ságpolitika alapvetését. Ha ezt ugyanis meg-
értjük, akkor a gyakran keszekuszának tűnő
cselekedetek rögtön értelmet nyernek.
A magyar gazdaságpolitika a Laffer-
görbe , a reagan-i ihletésű kínálatoldali gaz-
daságpolitika megszállottja. Mit jelent ez?
A kormány azt gondolja, hogy pusztán
attól, hogy alacsonyra visszük le a szemé-
lyi és vállalati adókulcsokat, és egykulcsos
adót vezetünk be, akkor az olyan megugró
gazdasági teljesítményre készteti az embe-
reket, amely a gazdaság gyors fellendülését
eredményezi, és az emiatt időlegesen kieső
adóbevételek ismét megugranak és magától
kialakul a költségvetés egyensúlya. A lényeg
ennyi, erre épül minden más.
Ez az elmélet talán elég lett volna a 90-es
évek közepén arra, hogy nagyobb gazda-
sági növekedést érjünk el, ám mára - amikor
egyrészt szinte egész Kelet-Európa hasonló
modellt követ (tehát szó sincs arról, hogy
valami forradalmi újítással versenyelőnyt
érhetnénk el), másrészt pedig az alkotmányos
és jogi garanciák lerombolásával a kormány-
zat pont a saját gazdaságpolitikája ellen megy,
és az esetlegesen képződő plusz növekedési
potenciál a fogyasztói és befektetői bizalom
hiánya miatt azonnal el is veszik - ez a gazda-
ságpolitika egyértelműen tévútnak tűnik.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Ha megfigyeljük a kormányzat tényke-
dését, végig ezen a vezérfonálon mozogtak.
A választások után azonnal meg akarták
emelni a költségvetési deficitet (á lá Rea-
gan), hogy azzal robbantsák be a gazdasági
növekedést, ami szerintük “önfinanszírozó”,
ezért nem is kell aggódni az időleges defi-
cit miatt. Miután a görög válság és az EU
szigora ezt nem tette lehetővé, ezért az új,
egykulcsos SZJA-t és csökkentett nyereség-
adót ideiglenesen kivetendő szektoradókkal
pótolták (persze az már akkor is sejthető
volt, hogy ezek a szektoradók nagyjából
annyira lesznek ideiglenesek, mint a hazánk-
ban ideiglenesen tartózkodó szovjet csapa-
tok gyerekkoromban).
A kormányzat véleményem szerint
azonban komolyan azt hitte, hogy az egy-
kulcsos adó hatására megugró növekedés-
nek köszönhetően a szárnyaló adóbevéte-
lek mellett ezeket az adókat ki lehet majd
vezetni. A nagy hibájuk az volt, és ma is az,
hogy nem értik, hogy az alacsony adókulcs
mellett a magas növekedéshez a teljesség
igénye nélkül még legalább szükséges a jog-
biztonság, a gyors és hatékony jogorvoslat
lehetősége (szemben a Magyarországon
évekig elhúzódó perekkel), a minimálisra
csökkentett bürokrácia, a kiszámíthatóság,
stabilitás, az ebből következő fogyasztói és
befektetői bizalom. Ezek híján azonban a
magyar szupernövekedés álom marad, de
láthatóan ezt a kormányzat még mindig nem
értette meg. Mi következik a jövőre nézvést
a fentiekből?
Mivel az egykulcsos adó mindennek az
alapja, ehhez a végsőkig ragaszkodni fog-
nak, ennek feladása ugyanis az óriási magyar
növekedésbe vetett hit feladását jelentené,
s ha ez nem lenne, nem maradna semmi,
elveszne a remény a féleurópai-félbalkáni
gazdasági helyzetből való gyors kitörésre.
Ugyancsak a fenti (tév)nézetből következik,
hogy a kormányzat valószínűleg folyamato-
san túl fogja becsülni a gazdasági növeke-
dést és potenciális adóbevételeket, emiatt
rákényszerül az ad-hoc adók kivetésére,
amikor kiderül, hogy a költségvetés elcsú-
szóban van. Az adóztatás középpontjában
pedig nem a munka jellegű, hanem minden
más jövedelem kerül: tranzakciók, fogyasz-
tás, végső esetben a vagyon. Emiatt egyál-
talán nem meglepő a pénzügyi tranzakciós
adó kivetése, ahogy nem lenne meglepő az
ÁFA-kulcs további emelése, jövedéki adók,
esetleg szelektív ingatlanadó behajtása.
A magyar gazdaságpolitika tehát egyál-
talán nem kiszámíthatatlan, hanem nagyon
is logikus rendszerben mozog. A probléma
csupán annyi, hogy az alapvetés, az elmélet,
amire az egész épül, valószínűleg téves.
Zsiday Viktor közgazdász, alapkezelő
Forrás: portfolio.hu
103
 CASH IS THE KING!
Vannak szinte készpénz nélküli országok,
mint Svédország, s van Magyarország, ahol
hiába lapul csaknem 9 millió bankkártya a
zsebünkben, még mindig négyszer annyi
forintot veszünk ki velük az ATM-ekből,
mint amennyit elköltünk kártyás fizetés-
sel. A tervezett tranzakciós adó pedig – ha
valóssá válna – további meglepő fejleménye-
ket is hozhat. Hogyan néz ki Magyarország
ATM-térképe, mi kell ahhoz, hogy mindig
legyen pénz az automatában, s mekkora
veszteséget okozhatnak a bankjegykiadó-
ban tétlenül heverő bankók? Megkérdeztük,
Kárpáti Balázs, a Brink’s Magyarország első
embere pedig válaszolt.
– Mennyire fontos idehaza a készpénz?
– A tapasztalatok azt mutatják, hogy
nagyon – ahogy az angolok mondják: cash
is the king. Ennek több oka is van: az egyik
legfontosabb talán az, hogy habár a fizeté-
sek ma már számlára érkeznek, az emberek
– főleg a vidéki kistelepüléseken – az elekt-
ronikus fizetési lehetőségek korlátossága
miatt az első adandó alkalommal kiveszik
a pénzt a számláról. A nyugdíjak jelentős
része is készpénzben érkezik a lakossághoz.
És van egy másik fontos oka is a készpénz
nagyfokú használatának: ez pedig az, hogy
a magyar lakosság jó része bizalmatlan az
elektronikus fizetési lehetőségekkel, pénz-
mozgatással szemben. És itt most nem csak
az idősebb generáció tagjaira, vagy a szegé-
nyebb rétegekre kell gondolni – nekem van
olyan kollégám, aki amint a számlára megér- régiók és a kelet-közép-európai térség ese- A lakosság részéről elvárás, hogy ne kelljen
kezik a fizetése az adott hónapban elköltésre tében jelentős növekedést prognosztizálnak 10-20-30 kilométereket utazni a készpénz-
szánt összeget kiveszi róla, mondván, ne a nemzetközi kutatások. Az előrejelzések felvételi lehetőségekért.
lássa senki, hogy mikor, mire költ. Ez is egy szerint a legnagyobb– mintegy 9,5 százalé- – Mégsem lehet minden településen gond
szempont. Alapvetően egyébként két forrás- kos – bővülésre a Közel-Keleten és Afriká- nélkül automatát találni.
ból jutnak az emberek készpénzhez: vagy ban számíthatunk, ezt a régiót 9 százalékos – Azt azért látni kell, hogy a pénzintézet
eleve a kifizetések így történnek számukra, bővüléssel követi az ázsiai és csendes-óceáni számára az automata nyűg: elviszi az erő-
vagy a számlájukról vonják le a készpénzt. Ez térség. Kelet-Közép-Európa és Dél-Amerika forrásokat, a likviditás egy részét, nem tud a
utóbbi jellemzően automatákból történik. 7, illetve 6 százalékos növekedéssel számol- magtevékenységre koncentrálni. Mivel egy
– Az ATM-ek tehát fontos „készpénzforrá- hat 2016-ig. nem működő, vagy éppen „pénzhiányos”
sok”. Mennyi ATM található ma Magyaror- – Melyek a toplistás országok a ATM inkább haragot gerjeszt az ügyfelek-
szágon? bankautomaták tekintetében? ben, a megfelelő üzemeltetés biztosításához
– 2011-ben az MNB statisztikái szerint – Világszerte összesen mintegy 2,2- jelentős erőforrások kellenek. Nem véletlen,
összesen 4907 bankautomata üzemelt az 2,3 millió berendezés üzemel. A telepített hogy egyre több bank kezdi kiszervezni ezt
országban. Ez 2010-hez képest 1,3 száza- ATM-készülékek országonkénti toplistáját a tevékenységet professzionális szolgáltatók
lékos növekedést jelent. A telepített auto- 2010-ben az adatok alapján az Egyesült Álla- számára.
maták zöme Budapesten és Pest megyében mok vezette 424 ezer készülékkel, a második – Milyen plusz tud adni egy ATM-
található. A megyék esetében alapvetően a helyen Kína állt 271 ezer, míg a harmadikon üzemeltetésre szakosodott cég?
településszám a meghatározó, hiszen minél Japán 191 ezer berendezéssel. A százezresek – A rendelkezésre álló know-how és erő-
több település van egy megyében, annál klubjában további két ország, Brazília 156 források révén jóval hatékonyabban képes
több automatával lehet megoldani a lakos- ezer készülékkel és Dél-Korea közel 105 üzemeltetni a berendezéseket. Egy professzi-
ság kényelmes készpénzellátását. ezer automatával kapott helyett. onális szolgáltatóval szemben alapvető elvá-
– A számok kapcsán milyen tendenciák – A lakosságnak tehát fontos az ATM, de rás, hogy ki tudja választani az új ATM-ek leg-
várhatók az ATM-piacon? a pénzintézetek miként viszonyulnak a beren- jobb elhelyezését, meg tudja szervezni a kész-
– Növekedés. Nem csak idehaza, de dezésekhez? pénztöltést úgy, hogy soha ne álljon üresen a
világszerte is. Persze vannak nagyjából beállt – Vegyesen. Azt felismerték, hogy meg- berendezés, munkatársai képesek legyenek
piacok, mint például az észak-amerikai vagy felelő ATM-lefedettség nélkül nagyon a kisebb javításokat a helyszínen, a nagyobb
a nyugat-európai, de Afrika, a távol-keleti nehéz az ügyfél-elégedettséget fenntartani. karbantartást pedig a telephelyen elvégezni.

104 JÓ HA FIGYELÜNK!

Emellett az automatákba elektronikusan
feldolgozott és ellenőrzött bankjegyet lehet
csak visszatölteni – ennek a rendszernek a
kiépítése nem tíz fillér, 50-60-100 ATM-ért
nem is biztos, hogy megéri.
– Többnapos ünnepek előtt nem ritka, hogy
kifogy a pénz a bankjegykiadókból, de nyilván
az is gond, ha a feltöltött ATM-ben haszonta-
lanul hever a pénz. Van megoldás?
– Megfelelő készpénz-optimalizáció nél-
kül az automatákban akár 5-10 millió forint
is állhat tétlenül. Ezt megfelelő üzemeltetés
JÓ HA FIGYELÜNK!
– Ez ma már egy megfelelően felké-
szült, integrált szolgáltató által üzemeltett
berendezés esetében nem fordulhat elő. Az
automaták ugyanis folyamatosan felügye-
lik a bennük lévő készpénz mennyiségét a
különböző címletek szintjén is. Az adott töl-
töttségi szintről valós idejű adatkapcsolaton
keresztül tájékoztatják az üzemeltető cég
központját, így a berendezések töltése úgy
ütemezhető, hogy ne álljon elő az a helyzet,
hogy az ügyfelek pénz nélkül kénytelenek
távozni az ATM-től. Az integrált kiszolgálást
nyújtó vállalkozások ugyanis éppen azt az
előnyt tudják nyújtani a lakosságnak, hogy
mivel az információk egy kézben összpon-
tosulnak, a reakcióidő jelentősen csökken.
Emellett a berendezéseket egyenként kezeli
a szolgáltató, így figyelembe lehet venni az
egyéni forgalmi adatokat is – ezzel például
kiküszöbölhető egy előre nem látható ese-
mény – például egy túristabusz érkezése –
által okozott készpénzkifogyás is.
Az előre nem látható események mellett
a pénzintézetek által üzemeltett ATM-ek
esetében gondot okozhat a hétvégi kifogyás
lehetősége is. Ezt egy értéktárral rendel-
kező integrált szolgáltató könnyedén képes
kezelni, hiszen ezeket a szervezeteket nem
érinti a hétvégi munkaszünet, az automatát
akár munkaszüneti és pihenő napokon is fel
tudják tölteni a megfelelő készpénzmennyi-
séggel. Kifejezetten igaz ez a kiemelt státu-
szú ATM-ek esetében, amelyekre a szerző-
dések értelmében fokozottan odafigyelnek a
szolgáltatók. Ez az egyik biztosíték a folya-
matos készpénzellátottságra.
A másik biztosíték, hogy az egyes auto-
maták forgalmáról akár évekre visszanyúló
statisztikák is rendelkezésre állnak, amelyek
alapján szintén előre lehet ütemezni a töltési-
ürítési járatok sűrűségét az adott berendezés-
hez. Az természetesen megtörténhet, hogy
mellett át lehetne csoportosítani a pénzinté- egy-egy többet használt címlet alkalmanként
zet magtevékenységére, ami egy 200 ATM- nem érhető el, de a rendszer ennek az eshe-
flotta esetében akár 1,5-2 milliárd forintos tőségét is képes minimálisra csökkenteni,
pluszforrást is jelenthet. Ma már ez egyál- például annak a figyelésével, hogy egy adott
talán nem elhanyagolható tétel. Ráadásul a ATM esetében mely címletek forgalma a leg-
csökkenő költségek révén a tranzakciós és nagyobb. Ezekből értelemszerűen olyan opti-
készpénzfelvételi díjak is csökkenthetőek mális mennyiséget helyeznek a készülékben,
lennének, ami szintén növelné az ügyfél-elé- ami a lehető legkisebbre csökkenti annak az
gedettséget. esélyét, hogy két töltés között például elfogy-
– Hogyan lehet biztosítani, hogy minél jon egy ATM-ből az ezer forintos címlet.
kevesebbszer forduljon elő, hogy a frekventált
ATM-ben nincs pénz? Forrás: penzkerdes.blog.hu
„ANTISZEMITA” – VAGYIS A VALÓSÁGOT BEMUTATÓ
– plakátok a New York-i metrómegállókban –
Míg Budapesten a metrószerelvényeken holokausztos propaganda-plakátok
díszelegnek, a New York-i földalatti állomásokon a palesztinok valóságos helyze-
tét bemutató poszterek láthatók. A zsidók természetesen háborognak, és „anti-
szemitizmusról” és „gyűlöletkeltésről” beszélnek. Amerika azonban egyelőre
még jóval szabadabb ország, mint hazánk, ezért a plakátok továbbra is a helyü-
kön vannak.
105
 GIMME’ THE CASH (ADD IDE A LÓVÉT!)
– avagy Oda a bizalom, ami talán soha nem is vót!
Kell a pénzed (minden áron!) ezt értsd meg végre! –
A címhez röviden. Nem kizárólag azért, mert manapság már álta-
lánosan elterjedt az internesönel trendi lengvidzs az urbánus fraze-
ológiában (városi szóhasználat), nem is azért, hogy meglehetősen
szegényes, hogy úgy mondjam pórias ánglius nyelvtudásommal
brilírozzak – my english is very poor, You know – pusztán csak
azért, hogy mindenki, még a városi, azaz vírusi létezés kommerciális
poklába önkéntes számüzetést vállalt, egykor szebb napokat látott,
és megélt, tán éppen faluról elszármazott, mára már sehonnaivá és
bitanggá avanzsált konzumidióták is felfogják végre a nagy vagy kis
magyar rögvalóságot!
A minap olvastam egy nagyon érdekes beszélgetést a penzkerdes.
blog.hu weboldalon. (A teljes interjú a www.johafigyelunk.hu
weboldalon megjelenő JHF 317. számában lesz olvasható.) A szá-
munkra teljesen szükségtelen és az Európai Unióhoz hasonlóan tel-
jesen felesleges IMF-hitelért – egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy –
hiábavaló ácsingózás közepette bizony nagyon érdekes tanulságok-
kal szolgál Kárpáti Balázs, a Brink’s Magyarország első embere, akit
a készpénz felvételére szolgáló bankautomatákról, ismertebb nevén
az ATM-ekről kérdeztek. (ATM – Automated Teller Machine: köz-
nyelven: bankautomata, amely a kártyabirtokos számára lehetővé
teszi, hogy kártyájának használatával készpénzt vegyen fel/fizessen
be, vagy számlaegyenlegét lekérdezze.)
Ebből a beszélgetésből idézünk most egy rövid, ám annál sokat
mondóbb részletet:
– Mennyire fontos idehaza a készpénz?
– A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon – ahogy az angolok
mondják: cash is the king. Ennek több oka is van: az egyik legfontosabb
talán az, hogy habár a fizetések ma már számlára érkeznek, az embe-
rek – főleg a vidéki kistelepüléseken – az elektronikus fizetési lehetőségek
korlátossága miatt az első adandó alkalommal kiveszik a pénzt a szám-
láról. A nyugdíjak jelentős része is készpénzben érkezik a lakossághoz.
106
És van egy másik fontos oka is a készpénz nagyfokú használatának: ez
pedig az, hogy a magyar lakosság jó része bizalmatlan az elektronikus
fizetési lehetőségekkel, pénzmozgatással szemben. És itt most nem csak
az idősebb generáció tagjaira, vagy a szegényebb rétegekre kell gondolni
– nekem van olyan kollégám, aki amint a számlára megérkezik a fizetése
az adott hónapban elköltésre szánt összeget kiveszi róla, mondván, ne
lássa senki, hogy mikor, mire költ. Ez is egy szempont. Alapvetően egyéb-
ként két forrásból jutnak az emberek készpénzhez: vagy eleve a kifizeté-
sek így történnek számukra, vagy a számlájukról vonják le a készpénzt.
Ez utóbbi jellemzően automatákból történik.
Forrás: penzkerdes.blog.hu
Változóban a világ, Istenben szeretett felebarátim! Igaz, hogy
egyelőre még csak virágnyelven, néha macska módjára a forró kását
kerülgetve, de ma már mégis csak ki lehet mondani bizonyos dol-
gokat, melyekről eleddig nem volt szabad, vagy nem volt ildomos
beszélni. Ha nem is sok, de ez azért már valami! Ennek is örülnünk
kell! Tudják? Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.
No, mármost a helyzet az, hogy nemcsak Kárpáti Balázsnak, a
Brink’s Magyarország első emberének van olyan ismerőse, aki azon-
nal leemeli a számlájáról a beérkezett lóvét, de történetesen az én
ismeretségi körömben is fellelhető efféle, természetesen jogkövető
magatartást tanúsító honfitásunk. Igaz, ő erre a célra az asszonyt
rendszeresítette. Möggyün az RTK (gyengébbek és fiatalabbak ked-
véért RTK: Rövid Tényszerű Közlés – az sms magyar megfelelője),
az asszony máris útnak indul, célba veszi a takarékszövetkezetet, az
én ismerősöm ugyanis nem bízik a bankokban, szóval az asszony
azonnal beviharzik a takszövbe és már emeli is le a lóvét, de még-
pedig szélsebesen.
Amikor a pénzintézet alkalmazottai megkérdezték, hogy hát
miért is van ez a metodika, valami hasonlatos módon indokolta
JÓ HA FIGYELÜNK!
meg, mint Kárpáti Balázs, a végén még annyit tett hozzá pluszban,
amikor néha napján nagy ritkán hiteleket akartak rátukmálni, hogy
ő bizony a Jó Istenen kívül elszámolással nem tartozik senki másnak,
és szeretné is, hogy ez élete végéig így maradjon.
De bezzeg mi!
IMF nélkül egy tapodtat sem! Nélküle elképzelhetetlen a létezés!
Rájuk vagyunk szorulva, még akkoris, ha nem! Márpedig a néptől, a
valóságtól és az élettől végképp elszakadt politikai osztály szánalma-
san kínos vergődései közepette az adó- és devizaalapú hitelt fizető
barom kategóriájába besorolt egyszerű állampolgárral ezt akaják
elhitetni, bármi áron. Pedig még a nagyságos vezérlőfejedelem is
mögmondta, hogy nem vagyunk rászorulva a pénzükre, egyszerűen
nincs rája szükségünk! Meg még néhány közgazdász is motyogott
efélét, de hát ugye ilyen esetekben mégis csak az erősebb kutya az,
amelyik igazán számít.
Pedig észrevehetnék, nem kell hozzá nagy tudomány, a bizalom,
amely talán soha nem is létezett, na az bizony oda lett!
Nemrégiben immáron sokadik alkalommal vehettem részt Szek-
szárdon, a Dr. Tóth Csaba Attila barátunk szervezésében megren-
dezésre kerülő Léleképítő sorozat legutóbbi előadásán. Bogár prof.
volt a meghívott előadó, aki sok egyéb más mellett a megfizetendő
árról is beszélt. Annak az áráról, hogyan és milyen módon élhetünk
túl, mekkora áldozatot vagyunk képesek és hajlandók meghozni
egyáltalán, amikor sokszor még azzal sem vagyunk tisztában, mit is
szeretnénk elérni.
Egyik oldalon az Európai Unió odahagyásával járó, minden
bizonnyal az összeomlást megreckírozó (valódi) szabadságharcos
mentalitás, másik oldalon a fontolva haladván, a rendszert belülről
aláásó, a saját hálózatok megszervezésének elkerülhetetlen szükség-
szerűsége között őrlődő, még magyarnak mondható, mára mindös�-
szesen körülbelül félmilliónyira zsugorodott nemzettest.
Csodálkozunk hát, amikor nincs bizalom? Ne csodálkozzunk!
Pedig a változás már elkezdődött! A szolidaritás első bátortalan
csírái kezdenek megmutatkozni. Az ember önkéntelenül is rácso-
dálkozik, amikor maga a szolgáltató munkatársa tanácsolja, hogy ne
fizesse ki a számlát, akkor a rendszer visszadobja és tud adni helyette
több hónapra szóló kamatmentes részletfizetési lehetőséget.
A hibásan még mindig magyarnak tartott hárombetűs bankban
szintén az ügyintéző tanácsolja, hogy csoportos beszedési megbízás
esetén korlátozza le a közszolgáltató által leemelhető összeg nagysá-
gát, hátha „dorbézolni” támad kedvük, ne tombolhassanak csak úgy
minden szíre-szóra. Mindezt önként és dalolva! Ilyen van? Bizony
van! Úgy tűnik kezdenek rájönni Mária Terézia tanácsának bölcsessé-
gére: előbb etetni kell a birkát, ha nyírni akarod. A bankok, a szolgál-
tatók is kezdenek eszmélni, jobb nekik a sűrű fillér, mint a ritka forint.
De ez még csak a kezdet. Ennek még csak a kezdetnek kell lennie!
Muszáj, hogy tovább menjünk ezen az úton!
Érdekes kettősség vívja kilátástalannak tűnő harcát mostanság.
Bogár prof előadásában arról is beszélt, hogy a telhetetlenségében
gátlástalan Nyugat a jogilag, illetve szervezetileg hozzájuk tartozás
nélkül is mindig megtalálta a módját, hogy elvegye tőlünk azt, ami
tulajdonképpen minket illetne meg. Még akkoris ők jártak jobban,
ha papíron nekünk volt aktívumunk. Tehát nem biztos, hogy jelen-
leg megéri kifizetni az Európai Unióból történő kilépés árát. Ugyan-
akkor szóba vehető alternatívaként bizony a prof szerint is komo-
lyan fontolóra kell venni ezt a megoldást is.
Az idő tényező mellett sem mehetünk el szó nélkül. Az egyik leg-
fontosabb kérdés az, amit szintén soha nem szoktak feltenni az, hogy
„És addig mi lesz?”
Ez azért nagyon lényeges, mert ma, a rendszerváltás és Európai
Unióhoz való csatlakozás nevű hatalomátrendeződési momentu-
mok vesztesei nagy általánosságban ugyanabból a körből kerülnek ki,
ráadásul a lakosság túlnyomó része, vagyis rendkívül sokan vagyunk.
Nem vagyok benne biztos, hogy kifizetődőbb számunkra a rendszer
JÓ HA FIGYELÜNK!
tagjának maradva még hosszú évekig egyre mélyebbre süllyedni,
miközben a rendszertől való elszakadás esélye végképp szerte foszlik,
ellehetetlenül. Ez egy olyan, unió utótaggal bíró kiszipolyozó rend-
szernél, amely szintén unió utótaggal bíró elődjénél mintegy négyszer
erősebben szipolyoz ki, bizony nem elhanyagolható tényező.
Arról nem is beszélve, hogy komprádor politikai osztályunk
áldatlan tevékenységének köszönhetően, több mint két évtizedet
lehúzhatunk a fajanszon. A lejtőn lefelé, vajon kibírunk még újabb
két évtizedet? Ha igen, vajon hányan éljük túl?
Kivesszük a számláról a pénzt, mondván, ne lássa senki, hogy
mikor, mire költjük? Ez is egy szempont? Ez a fő szempont! De már
ezt is meg akarják sarcolni! Gondoljanak bele! Ha ilyen egy magát
nemzetinek valló kormány, milyen lehet egy olyan, amelyik nem az?
Nézem Bauer Tamást, hogyan kesereg a köztévé reggeli beszél-
getős műsorában, hogy szegény bankok milyen rútul jártak a dik-
tatúrát működtető vezérlőfejedelem önkényuralmi rendszerében és
azon kapom magamat, hogy már-már pézséért nyúlok. A magyar
emberekért érdekes módon senki nem emel szót. Aszongya a volt
SZDSZ-es, hogy leállt a hitelezés. Dejszen nem is vót! Itt kérem tisz-
telettel uzsora van! És az üzemel továbbra is! Lásd ún. devizaalapú
ügyletek a lakosság kontójára.
Gimme’ the cash (Add ide a lóvét!) Kell a pénzed (minden
áron!) ezt értsd meg végre!
Csodálkoznuk hát, ha oda a bizalom, ami talán soha nem is vót?
Ne csodálkozzunk!
A minap hallottam egy érdekes történetet az energiaszolgálta-
tókról. Komoly gondban lennének, ha nagy mértékben csökkenne
a fogysztás, ugyanis ilyenkor el kell terelni valamerre az energiát a
rendszerben, különben a „fagyi visszanyal”. No, mármost magam
nem biztatok arra senkit, hogy ne vegye igénybe a bankok szolgál-
tatásait, vagy szüntesse meg a bankszámláját, könnyen előfordul-
hat, hogy manapság egy ilyen kijelentésért már beperlik az embert,
mondván korlátozza a soha senki által be nem azonosított piac, és a
mindenhatónak kikiáltott Káin és Ábel-i – tudd meg, ki jobb nálad
és azonnal öld meg” típusú – tévesen versenynek nevezett valami,
szabadságnak titulált féktelen és életellenes tombolását. Én csupán
azt mondom, hogy bankok nélkül, Európai Unió nélkül is van élet.
Mondanám, hogy nem kötelező igénybe venni a szolgáltatása-
ikat, de ma már ezt nem mondhatom, hiszen példának okáért ma
Magyarországon bankszámla megléte nélkül nem lehet (értsd: nem
szabad) vállalkozni! Miért is? A személy beazonosítható, lakhelye
beazonosítható, adatait ismerjük. Ja, hogy nem lehet inkasszózni,
azonnal, a delikvens megkérdezése nélkül leemelni a pénzt a számlá-
járól?! Az más! Így már minden világos!
Thank you for your cooperation! (Köszönjük az együttműkö-
dést!) – bocsájtják útjára Róka urat szelíd eleganciával és ájtatosság-
gal a NAV-tól, miután az utolsó bőrt is lenyúzták róla.
Nem tudom önök hogy vannak vele, de ami engem illet, én sosem
hittem a belülről bomlasztjuk a rendszert típusú önámításokban.
Különös tekintettel azon esetekre, amikor a bukott rendszer szétrob-
banása után annak haszonélvezői, ahelyett, hogy szeretett, ajnározott
és istenített rendszerükkel együtt a történelem süllyesztőjébe kerül-
nének, mintha mi sem történt volna, zavartalanul (és ugyanakkora, ha
nem nagyobb befolyással) élik tovább világukat, mint Marci Hevesen.
Megszűnt a bizalom, marad a párnaciha. Lehet, hogy nem fizet
kamatot, de nem is kér érte uzsorát! Kézzel fogható, azonnal moz-
gósítható, és arról se feledkezzünk meg, hogy a pénz, na az bizony
beszél, míg a kutya, hát az meg csak ugat.
Hadd csaholjanak csak a vérebek!
„Előbb-utóbb megunják, hazamennek!”
(Már ha van nekik olyanjuk, hogy „haza”?)
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
107
 JOBBIK: NINCS JOGALKOTÁSI ÖNÁLLÓSÁG
MAGYARORSZÁGON
Magyarországon nincs jogalkotási önállóság
és függetlenség – mondta hétfőn a Jobbik
Nemzeti Majálisán a fővárosi Hajógyári-szi-
geten Balczó Zoltán a Jobbik és az Ország-
gyűlés alelnöke.
Úgy fogalmazott: az uniós jogszabályok
a hazai törvények, sőt az alaptörvény felett
állnak.
A Jobbik alelnöke szerint „csak szavak-
ban kezdtünk szabadságharcba”, és a kor-
mányfő az IMF tárgyalások megkezdése
érdekében több fontos kérdésben is vissza-
lépett, miközben az IMF-fel való tárgyalá-
sok megkezdése “zsákutca, amelynek végén
betonfal van”…
Balczó Zoltán szerint tárgyalásokat kell
kezdeni az adósság részleges elengedésé-
ről, példaként Argentína, Izland, Bulgária
és Írország estetét említette. Utóbbinál az
újabb megszorítások feltétele volt az adósság
újratárgyalása – mondta a Jobbik alelnöke.
A politikus bírálta az egykulcsos adó
bevezetését, amely szerinte 400 milliárd
forintot hagyott a legjobban keresőknél, ám
ez nem élénkítette a belső fogyasztást. Hoz-
zátette: a szegényebbeknél kell hagyni az
adóforintokat, így a társadalmi szolidaritást
is erősödne.
Balczó Zoltán gazdasági nyitást sürgetett
a keleti országok, így Oroszország, Törökor-
szág, Irán és Kína felé. Hangsúlyozta azon-
ban, hogy emiatt „nem kell felégetni a Nyu-
gat felé vezető hidakat”.
A Jobbik csak a nemzetek megtartásával
tudja elképzelni Európát – mondta. Hoz-
zátette: a külföldiek földvásárlási moratóri-
uma 2014. május elsején lejár, ezután vagy
vásárolhatnak földet, vagy ki kell lépni az
Európai Unióból. Szerinte erre van lehető-
ség, és Magyarország beléphet az Európai
Gazdasági Térségbe, miközben tagja marad
a Schengeni Egyezmények, vagyis nem állna
vissza a határellenőrzés.
Gyurcsány Ferenc volt kormányfő plá-
giumgyanús szakdolgozatáról úgy fogalma-
zott, hogy „egy politikusnak emberi és szak-
mai hitellel is rendelkeznie kell”. „Elvárható
a megfelelő lépések megtétele” egy olyan
politikustól, aki mástól is ugyanezt követelte
– mondta, utalva Schmitt Pál volt köztársa-
sági elnök plágiumügyére és lemondására.
MTI – 2012. április 30.

TEDDY CSAK ADOTT

Nekrológ az elhúnyt Beck György tiszteletérre
Beck György (1944-2012) barátunk,
Teddy, a Leleplez���������������������
ő c. könyvújság hűsé-
ges segítőtársa volt kezdettől fogva, ezért
Szerkesztőségünk a saját tagjától búcsúzik.
Teddy másfél évtizeden át naponta írások-
kal, képpel és hanggal, és odaadó szeretet-
tel segített mindannyiunknak tájékozódni,
hogy nemzetünkhöz okosan ragaszkodó
magyarok lehessünk. “Utólag” nevű inter-
netes honlapja, amely az elsők között volt
ebben a műfajban, naponta segítette a
világszerte élő és nemzetben gondolkodó
magyarokat. Az Utólag nyomán magyarok
tízezrei ismerték meg egymást, és váltak
barátokká, erős nemzettudattal rendelkező
magyar közösséggé.
Eredetileg is informatikus mérnöknek
tanult. Páratlan tudásával és tapasztalatával
kész volt mindenkinek önzetlenül segíteni.
Soha nem kért, csak adott. Nemzetéhez
mélyen elkötelezett hazafiként állandó
résztvevője volt a FIDESZ, a KDNP, vala-
mint az egyházi és nemzeti szervezetek leg-
különbözőbb rendezvényeinek. Szinte min-
denütt ott volt kamerájával, hogy gyorsan és
pontosan tájékoztathasson.
A Független Újságírók Szövetségének
Elnöksége ezt az önzetlen munkáját ismerte
el, amikor az idén március 15-én kitüntette.
Gyermekeinek is példát mutatott. Amíg
ilyen magyarok lesznek, nemzetünk meg-
marad.
Teddy, felejthetetlen barátunk, követjük
példádat. Mi is csak adni akarunk nemze-
tünknek.
Budapest, 2012 április 11.
A Leleplező Szerkesztősége

KÍNA ÉS JAPÁN ÁTTÉR A JÜANRA ÉS A JENRE

Kína és Japán a kétoldalú kereskedelemben júniusban áttér a nemzeti valutában (jüanban és jenben) történő elszámolásra - közölték
hétvégi japán lapok. Ezzel kiiktatják a dollárt, és megspórolnak sok költséget.
Ázsia két legerősebb gazdaságának a vezetője decemberben állapodott meg arról, hogy a kétoldalú elszámolásban kiiktatják a dollárt,
és ezzel mérséklik az amerikai deviza árfolyammozgásából adódó kockázatokat, illetve csökken a tranzakciós díj.
A japán gazdaság egyre jobban kötődik Kínához, 2009-es adatok szerint Kína már akkor Japán legnagyobb kereskedelmi partnere volt.
2010-ben a kétoldalú kereskedelem értéke 22,3 százalékkal haladta meg az előző évit, elérve a 26,5 ezer milliárd jent (339,3 milliárd dollár).
Kína és Japán a devizatartalékok esetében is a világ két vezető állama, viszont Kína 2010-ben már megelőzte Japánt a világ második
legerősebb gazdaságaként az Egyesült Államok után. Forrás: privatbankar.hu

108 JÓ HA FIGYELÜNK!
 VIHAR ELŐTTI ZAJT
Rasszista Mónika-show, „kódolt cigányo-
zás” a hírekben, a politkai korrektség és a
szakma szabályai. Állott levegő és némi szel-
lőztetés a cigány médiakonferencián.
Kinn már lóg az eső lába, az érkezők fel-
szabadult megkönnyebbüléssel sóhajtanak
fel: még fedél alá értek a zuhé előtt. A bel-
városi Anker Klubban a pódium elé húzott
asztaloknál már kezdés előtt tíz perccel is
problémás helyet találni egy laptopnak és
egy sörnek. Nem csoda, hogy ilyen sokan
vagyunk. Hiszen a Mathias Corvinus Col-
legium a „Cigány út nem cigányút” címmel
meghirdetett - így önmagában nem feltét-
lenül tömegeket megmozgató – kerekasztal
beszélgetésének egyik résztvevője a hazai
cigánykérdés liberálispukkasztó fenegye-
reke, Forgács István.
Freskó, Waldorf, cigányok
A beszélgetést Laborczi Dóra nyitja, aki a
szervező MCC hallgatója. A fiatal média-
szakos hallgató szép példáját adja a vidékre
nyomorszafarizni járó fővárosi értelmisé-
JÓ HA FIGYELÜNK!
ginek, akit saját bevallása szerint „a meg-
döbbentő statisztikák” fordítottak a cigány-
kérdés felé. Készített is egy igen tanulságos
projektet a bódvalenkei „freskófaluról”. A
történet orvosi lova a belpesti humanitárius
kreténizmusnak.
Pásztor Eszter húsz évvel ezelőtt Egyip-
tomban látott egy szépen dekorált házfa-
laival turisták sokaságát vonzó núbiai falut
- majd 2008-ban úgy érezte, hogy ez a meg-
felelő recept egy Isten háta mögötti csere-
háti, javarészt cigányok lakta kistelepülés fel-
emelésére. Felhívására számos roma és nem
roma művész érkezett a faluba, és gyönyörű,
színes freskókkal festették tele a házak falát.
A felemelő kísérlet hírére a hivatásos
ködevők valóságos népvándorlása indult
meg a székesfővárosból Bódvalenkére.
A településen hamarosan már működött
Waldorf-tanoda, nyáron táborozni vitték a
gyerekeket, és kaphattak a társadalmi integ-
rációhoz nélkülözhetetlen harcművészeti
ismereteket is. A messziről jött nemeslelkű
cigánymentők alaposan rápörgették a helyi-
eket a beígért turistaözönre. Sokan már azt
tervezgették, milyen portékát árulnak majd,
mások szekértaxit szerveztek volna a vasút-
állomásról.
Aztán persze jóformán a kutya sem
nézett feléjük. A kudarcnak persze a gazda-
sági válságtól az „erősödő rasszizmuson” át
a „cigányokról lemondó kormányzatig” ezer
féle magyarázata van. Az persze szóba sem
kerül, hogy Pásztor Eszter és derék buda-
pesti barátai talán csak egyszerűen dilet-
táns felhőreszelők, akik saját poszt-hippi
lelki kielégületlenségüket próbálták kiélni
néhány száz szerencsétlen, tudatlan embe-
ren, akik talán most még dühösebbek és
elkeseredettebbek, mint azelőtt.
Szóval mondom én, tanulságos sztori ez.
No, persze Dóra erről nem beszél. Elnyo-
mott, koldusszegény, de gyermekeiket
szépen nevelő cigányasszonyokról, és az
általános elvégzése után az oktatási statisz-
tikákból érthetetlenül „eltűnő” roma gye-
rekekről annál többet. Megnyugodhatunk,
Pásztoréknak lesz utánpótlása.
109
A szakmával szemben
Amikor a vitát moderáló Munk Veronika
bedobja az este fősodrát jelentő témát, a
média és a közvélemény cigányokról alko-
tott képét – nos, akkor sejthető, hogy most
indul a rock’n roll. Csak úgy zuhognak a
vádak a sajtóra, amely „negatív irányba tor-
zítja” a romák megítélését, hanyagolja a
cigány „magaskultúrát”, és szinte csak bűn-
ügyi, vagy szociális kontextusban említi
őket.
Kerényi Györgytől a Rádió C alapítójától
megtudhatjuk azt is, hogy valójában a média
hatására vagyunk „előítéletesek”, ennek kap-
csán megkapják a magukét a kereskedelmi
tévék, többek közt Fábry Sándor is. Jó húsz
percet keringünk a Mónika-show két éve
elhunyt teteme felett: naná, hogy ez is csak
a rasszizmust erősítette, hiszen túl sok retar-
dált cigány kerülhetett képernyőre.
Rényi Ádám, az RTL Klub és a Tv2 egy-
kori kommunikációs vezetője védelmébe
veszi a mundér becsületét. Kiderül, hogy
a „kibeszélő-show-kba” még annál is jóval
több roma jelentkezett, mint amennyien
végül adásba kerülhettek, s végül „már szinte
numerus clausust” kellett bevezetni, hogy
ne legyenek aránytalanul sokan.
A hírszerkesztésről szólva bizalmasan
megsúgja a közönségnek: „már a szakma
szabályaival szembemenve” igyekeztek,
hogy ne fessenek túl negatív képet a cigá-
nyokról. Körülnézek, figyelem az arcokat:
tényleg csak én akadok fenn azon, hogy
egy szakmai konferencián javarészt szakmai
hallgatóság előtt valaki arról beszél, hogy a
„politikai korrektségnek” való megfelelés
hasgörcsei közepette hogyan dobta félre a
szakma szabályait? Tényleg, csak én...
Szellőztetés
Rényi bizalmas vállveregetése nem hatja
meg a beszélgetőtársakat, de legalább kissé
jobbfelé fordítják az ágyúcsöveket. Kerényi
azon háborog, hogy a „jobbos” sajtó Olasz-
liszka után „levette a lakatot a szájáról”, és
hosszú idő után először kezdett el írni a
bűncselekményeket elkövetők származásá-
ról. Most döntöm el magamban, hogy már
biztosan érdemes volt eljönni. A polkorrekt
beszéd a szakma szabályai felett, évtize-
dekig lelalakolt szájú sajtó – mintha egy
radikáljobbos fórumon volnék.
Csak itt persze minden ellenkező elő-
jellel hangzik el az „egyre gondolunk”, a
„tudom, hogy tudod”, az „ezeknek ez kell”
két évtizedes belterjes értelmiségi összeka-
csintásának fülledt, áporodott levegőjében.
Még jó, hogy a pódiumon ott ül – bár ele-
inte nem sokat beszél, inkább csak hallgatja
a többieket – Forgács István is, aki pár jól
eltalált mondattal végre ablakot nyit.
Amikor Aczél Petra a Corvinus tanszék-
vezetője a médiában előforduló „kódolt
110
Rényi Ádám
cigányozásról” beszél („két népes család”,
„fiatalkorú elkövető”, tanárverő szülők), For-
gács magához ragadja a szót, és visszakérdez:
vajon el tudnák-e mondani ezeket a híreket
úgy, hogy ne jöjjünk rá egyből: romák voltak
elkövetők? Vajon miért tudjuk olyan kön�-
nyen feloldani ezeket a „kódokat”? S egyál-
talán, komolyan gondoljuk, hogy ha a sajtó
úgy, ahogy van megszűnne, az embereknek
kedvezőbb véleménye lenne a cigányságról?
Ha egy berzéki lincselést agyonhallgat a
média, az megoldás? Hogy akarunk pozitív
roma-képet festeni, ha a tévé előtt ülő embe-
rek hátsó kertjéből minden nap ellopja a ter-
mést a kis Lakatos Ricsi?
Kellemetlen kérdések, döbbent arcok.
Szédülnek, mint azok, akik egy állott leve-
gőjű pincéből hirtelen friss levegőre jön-
nek. Forgács felajánlja, hogy „ne itt, a Bel-
városban vitatkozzunk ezekről a dolgokról,
üljetek be velem egy autóba, menjünk le
vidékre, nézzük meg együtt, mi a helyzet
valójában”. Nem tolonganak a jelentkezők.
Kényelmesebb ez így, innen az Anker Köz-
ből aggódni szegény, elnyomott cigányokért.
A jobbikosok végighallgatnak
A végére maradnak a kérdések. Naná, hogy
„a” filmről kérdezik, Pesty Lászlóék kényel-
metlen, lesajnált, agyonköpködött, le- és
betiltott alkotásáról, amely saját bevallása
szerint talán soha nem lett volna ennyire
népszerű, ha nem támadják ennyit. Most
is a szokásos panelok röpködnek a pódium
felé: egyoldalú, gyűlöletkeltő, nem szakmai,
nem is dokumentumfilm. A vitapartenerek
visszafogottabban ugyan, de helyeselnek a
kórusnak. Egyedül az eddig nem túl bőbe-
szédű Szalóki Ági veszi védelmébe a filmet,
Forgács István
és mindenkinek ajánlja, hogy nézze meg, ha
eddig nem tette.
Forgács vesz egy nagy levegőt, és türelme-
sen újra megkísérli elmondani, amit már oly
sokszor, oly sok helyen: hogy miért kell végre
paradigmát váltani cigányügyben, miért fon-
tos, hogy őszintén beszéljünk, hogyan gratu-
lálnak neki idegenek is az utcán. Aztán vége-
zetül némi keserűséggel a hangjában hozzáte-
szi: az a volt SZDSZ-es liberális értelmiség,
amely oly büszke saját nyitottságára és tole-
ranciájára, most dühödten támadja őt, míg
„a náci söpredéknek bélyegzett jobbikosok
végighallgatnak engem, a cigányt, és odajön-
nek gratulálni a végén”.
Mindenki felhajtja az utolsó korty sörét, a
zaccot a kávé aljáról, és hazamegy. Ki tudja,
kiben mennyi marad meg ebből az estéből,
kit érintett meg a szellemi friss levegő. Kiné-
zek az ablakon: a szél egyre pimaszabbul rán-
gatja a terítőket a külső asztalokon, éjsötét
felhők gyülekeznek az égen. Míg mi itt kelle-
mesen elbeszélgetünk, odakinn érik a vihar...
Forrás: Balogh Gábor – Barikad.hu
JÓ HA FIGYELÜNK!
 ITT A PRECEDENS
Tízmilliárdokat kaphatnak vissza a devizahitelesek
Jogerősen pert nyert bankja ellen az OTP
egyik devizahiteles ügyfele. A döntés szerint
a devizahitelek folyósításánál és törlesztésé-
nél ugyanúgy deviza vételi árfolyamot kel-
lett volna alkalmazni. A különbség visszajár.
A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla
részben a felperesek számára kedvező íté-
letet hozott abban az ügyben, amelyben a
Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének
elnöke és felesége indított pert az OTP-vel
szemben. A bank ügyfelei egyrészt azt kifo-
gásolták, hogy a kölcsön kezelési költségét
devizában állapította meg a pénzintézet és
így a forint árfolyamának alakulása erre is
hatással volt. Emellett azt sérelmezték, hogy
míg a hitel folyósításakor a devizavételi,
addig a havi törlesztőrészletek kiszámításánál
devizaeladási árfolyamon számolt az OTP.
Az előbbi ügyben az ítélőtábla - az első
fokon eljáró Békés Megyei Bíróság korábbi,
az ügyfeleknek kedvező ítéletét megváltoz-
tatva - úgy döntött, hogy a kezelési költség
vizsgálatára a polgári bíróság jogköre nem
terjed ki. Az indoklás szerint a kezelési költ-
ség a banki szolgáltatás ellenszolgáltatása,
ezért a bíróság a tisztességtelen kikötés köré-
ben a kezelési költség ilyen meghatározá-
sát nem vizsgálhatja. (Ez azonban nem azt
jelenti, hogy más fórumokon nem vitatható.)
A másik kérdésben, tehát a szerződési feltételeiben szerepeltek.)
törlesztőrészlet kiszámításánál alkalmazott
árfolyam ügyében azonban az ítélőtábla
helyben hagyta az első fokú döntést. E sze-
rint tisztességtelen, hogy amikor a bank a
hitelt folyósítja, akkor vételi árfolyamon
számol, míg amikor a törlesztés történik,
eladási árfolyamon. Így eleve többet kell az
adósnak törlesztenie, vagyis olyan szolgálta-
tásért fizet az ügyfél, amit nem vesz igénybe,
hiszen deviza eladás-vétel nem történt.
Az ítélőtábla szerint csak akkor lenne
jogos az árfolyamok közötti különbség fel-
számítása, ha devizavásárlás történt volna az
ügyfél számára. Azonban ebben az esetben
a bank nem vett és nem adott el devizát az
ügyfél részére, kölcsönszerződés jött létre a
pénz használatáról, melynek fejében a köl-
csönvevő kamatot köteles fizetni. A hatá-
rozat alapján a folyósítást és a törlesztést
egyneműsíteni kell, vagyis mindkettőt devi-
zavételi árfolyamon kell kiszámolni. A két
árfolyam különbsége a döntés értelmében
teljes egészében visszajár az adósnak.
A deviaalapú hitelek esetében a két féle,
tehát az eladási és a vételi árfolyam alkalma-
zása korábban általános banki gyakorlat volt.
A parlament 2010 őszén - a pénzügyi fel-
ügyelet javaslatára - úgy módosította a hitel-
intézeti törvényt, hogy a pénzintézetek csak
JÓ HA FIGYELÜNK!
Az idealizált ügyfél és a valódi egy OTP-fiókban. Népszabadság – Móricz Simon
középárfolyamon (sajátjukon vagy a jegy-
bankén) számíthatják ki a törlesztőrészletet.
Az új szabály 2010 november végén lépett
hatályba, így azóta a bankok nem “nye-
részkednek” az árfolyamon. (Ezt a kérdést
korábban nem szabályozták, a vételi és az
eladási árfolyamok csak a bankok általános
Csakhogy a Szegedi Ítélőtábla döntése
visszamenőleges hatályú, vagyis a határozat
szerint az OTP-nek vissza kell fizetnie az
eladási és a vételi árfolyam különbözetét. Bár
az ítélet írásos indoklása még nem ismert,
így nem tudni, hogy a bíróság mi alapján
döntött és ez miként vonatkoztatható más
ügyfelek esetében, de az ítélet alapján egy-
előre úgy tünik, hogy akár az összes devi-
zahiteles pert indíthatna bankja ellen. Sőt,
perelhetne akár az a 170 ezer egykori devi-
zahiteles is, aki a rögzített árfolyamú végtör-
lesztést kihasználva fizette vissza kölcsönét,
vagy váltotta ki azt forinthitellel.
Az egyes ügyfelek esetében a vételi és
az eladási árfolyam különbözete nem jelent
különösebben nagy tételt, a differencia jel-
lemzően 2-3 százalék volt, vagyis legfeljebb
a korábban befizetett törlesztőrészlet ekkora
hányadát lehet visszakapni egy sikeres peres-
kedés eredményeként. (Ez a banknak befize-
tett minden egymillió forint után 20-30 ezer
forintot jelent.) A bankok
esetében, a több százezer
devizahiteles ügyfelet figye-
lembe véve azonban ez már
óriási tétel lenne.
A pénzügyi felügyelet
korábbi becslése szerint a két
árfolyam közötti különbség a bankszektor-
nak éves szinten 10-20 milliárd forint bevé-
telt jelentett, míg a Magyar Bankszövetség
szerint inkább 20-30 milliárd forintról lehett
szó. (Mint korábban írtuk, a bankoknak 2010
decembere óta középárfolyamon számítják ki
a törlesztőrészleteket.) Mindent összevetve
ez azt jelenti, hogy az egykori és jelenlegi ügy-
felek akár 100-150 milliárd forintot is vissza-
perelhetnének a hitelintézetektől. Ez akkora
tétel, hogy egyszeriben megduplázná például
a bakszektor tavalyi veszteségét.
Megkerestük az OTP-t is. A banknál azon-
ban csak annyit mondtak, hogy a bank sze-
retné megismerni az írásos ítéletet, mielőtt
válaszolna. Az OTP az első fokú eljárásban
amúgy azzal érvelt, hogy a kikötéseket a bíróság
érdemben nem is vizsgálhatja, mert ezek a szol-
gáltatás és ellenszolgáltatás összemérése szem-
pontjából releváns tényezők, és a Ptk. szerint
a kikötés ilyen esetben nem támadható meg.
Érdemi vizsgálat esetén pedig a két kikötés nem
tisztességtelen, megfelelnek a jóhiszeműség és
a tisztesség elvárásainak. A deviza alapú köl-
csön ügyleti kamata a forint alapú hitelekhez
képest alacsonyabb, az adósok kedvező kondí-
ciók mellett vették fel a kölcsönt, és tisztában
voltak az árfolyamkockázat hatásaival, amely
akár kedvező is lehetett volna.
Forrás: NOL
111
 TANULNI A HALDOKLÁSBÓL
Az európai m��������������������������������������������������������������������������������������������������������������������
űvészet, s így az irodalom is, a múlt század elején véget ért, elkészültek az utolsó művek – vallja Czakó Gábor Kos-
suth-díjas író, képzőművész, akinek az ünnepi könyvhétre jelenik meg új kötete, és dedikál is a jövő hét végén, a Vörösmarty téren.
A lapunknak adott interjúban elmondta: az izmusokat a politikai vagy az üzleti hatalom találja ki, a művészek pedig ezt végrehajt-
ják; a főáramú művészet mindig egy-egy izmushoz csapódott, és csapódik a mai napig is.

– Hogyan készül a könyvhétre?
– A Duna Televízióban tizennegyedik
éve futó Beavatás című sorozatomhoz kap-
csolódva jelenik meg az új kötetem. Ez egy
evangéliumi esszésorozat tizedik kötete lesz
Jézus beszélő kövei címmel. Kint leszek
hát a Vörösmarty téren, és dedikálok is a
CzSimon Könyvek standjánál.
– Milyen szempontok alapján választja ki,
hogy milyen témákat dolgoz fel a tévésoroza-
tában?
– A Beavatás csaknem négyszáz adásá-
ban számos más téma is fölmerült a magyar
nyelvtől kezdve, történelmi, társadalmi kér-
déseken keresztül egészen a szakralitásig.
A tavaly ősszel kezdődött ciklusban, amely
huszonhat perces darabokból áll, kizárólag
evangéliumi kérdéseket vettem elő. Első-
sorban olyan apró kis mozzanatokat, ame-
lyekre általában nem térnek ki a lelkészek.
Ilyen például az a kérdés, hogy ki az a fiú,
akinek van hala és kenyere, s aki a csodálatos
kenyérszaporításnál szerepel; vagy a szamár-
csikó, amelyikre Jézus ráül virágvasárnap, és
mindenki már előre tudja, hogy jön majd
valaki, aki elkéri. Vagy ki lehet az, aki már
elő is készítette az utolsó vacsora helyszí-
nét… Persze ezek csak kiragadott példák,
részletek, csak a sorozat látókörét szeret-
tem volna megvilágítani velük. Tehát egy
olyan mögépillantásról van szó ezekben az
eszmefuttatásokban, esszékben, amely eltér
ugyan a fősodortól, ám nem ellentétes azzal,
sőt – reményeim szerint – az Evangélium
mélyebb értelmét láttatja.
– Volt a pályafutásában olyan sarokpont,
amely érdeklődését a szakrális témák felé for-
dította?
– Nagyon nehéz volna ezt megmon-
dani. Kicsi korom óta templomba jártam,
imádkozó ember voltam már akkor is, és ez
többé-kevésbé így volt ez egész életemben.
Mindig nagyon nagy örömem leltem abban,
hogy imádkozhattam. Csodálatos imádsá-
gok vannak, és én keresem köztük azokat,
amelyek a lehető legegyszerűbben fejezik
ki az ember gondolatait. Kétszer voltam
már életemben orvosi értelemben haldokló
állapotban, vérmérgezés miatt. Ilyenkor az
ember nem tud szövegelni, csak a lényegre
képes koncentrálni. Megpróbálja a lelkét
ráirányítani arra a pontra, amelyik a legfon-
tosabb a világon. Nagyon sokat segített raj-
tam ez az állapot, és nagyon sokat tanultam
a haldoklásaimból…
– Az egyszerű imák tehát hatásosabbak
lehetnek, mint a szépen, veretesen megfogal-
mazottak?
– Az egyik legszebb ezek sorában pél-
dául a Tamás-ima. Amikor Jézus megengedi
Tamásnak, hogy megérintse a sebeit, akkor
ő leborul, és azt mondja, „én Uram, én Iste-
nem”. Mi van akkor, ha a szobánk rejtekében
leborulunk egyszer, és elmondjuk, hogy
„én Uram, én Istenem”? Ebben semmiféle
színpadiasságnak, külsődlegességnek nincs
helye. Csak az ember van jelen, aki imádko-
zik – és az, akihez imádkozik.
– Erre szokták azt mondani, hogy a zuhanó
repülőn csak hívők vannak…
– Igen, én egy kórházi lelkésztől hallot-
tam, hogy ő még nem találkozott hitetlennel

112 JÓ HA FIGYELÜNK!
a haldoklók között, de súlyos politikai bűnö-
zők között sem.
– Közéletünkben azonban még mindig
nagyon sokan nem merik vállalni a vallásos-
ságukat a nyilvánosság előtt, mert azt valami
miatt kínosnak érzik.
– Jogos a kérdés, mert ez a butaság szino-
nimája lett a mai világban.
– A vallásosság?!
– Igen. Gondoljunk csak arra, hogy
a reneszánsz óta bomlik a kereszténység
Európában – abban az Európában, amelyet a
kereszténység hozott létre. Semmilyen más
kultúrában nem alakult ki az emberi személy
és a szabadság fogalma. Isten sehol, semmi-
lyen vallásban nem nevezte a tanítvá­nyait,
híveit barátaimnak, és nem mondta azt,
hogy legyetek egyek, ahogy én is egy vagyok
veletek, és ahogy az Atya és én egy vagyunk.
Ehhez foghatót sehol máshol nem jelentet-
tek ki. Az indiai hinduizmusban fordul elő
valami hasonló, ott azonban teljesen ellen-
tétes értelemben jelenik meg, hiszen egy
személytelen istenségről van szó, amelyben
elszemélytelenedik maga az ember is, ha oda
irányítja a lépteit.
– Mit érthetünk az alatt, hogy a reneszánsz
óta bomlik a kereszténység Európában?
– Európát a kereszténység hozta létre, s
ugyanakkor már a felvilágosodás óta hatal-
mas keresztényüldözések dúltak és dúlnak a
mai napig is, egyes becslések szerint mintegy
százmillió áldozattal. Később a vallásosságot
szembeállították a tudománnyal, holott a
legnagyobb tudósok között is jelentős több-
ségben voltak a különböző vallásokból szár-
mazó hívők. Ez egy megfontolt antikrisztusi
cselekménysor. Nem nevezem politikának,
mert az Antikrisztus nem politikus, legfel-
jebb politikusokon keresztül cselekszik.
– Az „irodalmi élet” manapság lekezeli a
vallásos művek alkotóit, ahogy azokat is, akik
közéleti témákat dolgoznak fel műveikben…
– Az irodalom, és egyáltalán a művé-
szet, körülbelül a múlt század elején véget
ért az európai kultúrkörben. Elkészültek az
utolsó művek; például Marcel Duchamp
vécécsészéje (1917), vagy amikor Kazimir
Szeverinovics Malevics megfestette Fekete
négyzet fehér alapon című művét (1913).
Ezek után már nincs mit tenni, nem lehet
újítani. Persze bele lehet csinálni a vécécsé-
szébe, ahogy Malevics is elkészítette a piros
alapon kék négyzetet vagy kék alapon a
pirosat… Lehet ezt ragozgatni, ki lehet fej-
leszteni belőle a konceptet, a minimal artot,
a happeninget, a pop-artot, a body artot, a
kubizmust vagy sok más izmust. Sőt ki is fej-
lesztették belőle! De a deszakrális művészet
alapproblémái ezzel kimerültek.
– Nem túlzás, hogy megszűnt a művészet?
– A művészet régen maga a kultusz volt.
Istentisztelet. Az európai művészetet a 20.
század tízes éveiben olyan művészek találták
ki, akik csatlakoztak a kor lázongásaihoz –
gondoljunk csak a szocialista mozgalmakra
és a világháborúra –, de a harmincas évektől
kezdve már a műkereskedelem találja ki az
izmusokat is.
– Ezek szerint ettől fogva már a műkereske-
delem irányítja a művészeteket?
– Igen, és a politika. A politika már koráb-
ban lépett, mert például a szocia­lista realiz-
must Lenin és Sztálin találta ki, akárcsak a
náci realizmust is Hitler hozta létre. A Beava-
tás egyik részében Náci-szoci-hollyreál cím-
mel készítettem összeállítást. A szóösszetétel
utolsó tagja ebben az esetben Hollywoodra
utal. Ebben az adásban összehasonlítottam
azokat a műalkotásokat, amelyeket ez a
három irányzat létrehozott. Magam is meg-
lepődtem azon, hogy nem igazán tudtam
különbségeket találni. Mindennek a lényege
a hatalom. A politikai hatalom vagy az üzleti
hatalom találja ki az izmusokat, a művészek
pedig ezt végrehajtják. A főáramú művészet
mindig egy-egy izmushoz csapódott, és csa-
pódik a mai napig is. Éppen ezért például a
posztmodern és a szocreál között nincsen
semmiféle értékbeli különbség, ugyanolyan
nulla mindkettő szellemi értelemben. No
már most, aki ma nem posztmodern, az
ugyanúgy jár, mint aki nem volt szocialista
realista fiatalkoromban.
– Miben látja mindezek azo­nosságait?
– Elsősorban szellemi, de formai érte-
lemben is mélyen azonosak. Persze átsüt
rajtuk a kor természete, az igazi szépség
lebontása, rombolása. Ezt a posztmodern
nyíltan be is vallja, amikor eufemisztikusan
szétszerkesztésről beszél. Ezért nincs már
európai művészet, csak európai művészek
vannak, akik magányos fáklyákként világí-
tanak az adott ország történelmében, mint
Csontváry, József Attila, Weöres Sándor
vagy Hamvas Béla. Mindannyian a világ
szellemi és természeti egységét vizsgálták és
élték. Az igazság, a szépség, a jóság és a sze-
retet egységében fürödtek. Abban lehet, de
hogy ISO-művészként pancsikáljak, mert
megfelelek a hatlapú, 12-es anyacsavar szab-
ványának…
Szabó Palócz Attila – Magyar Hírlap

BOROS IMRE BEOLVAS: HA EZT KIMONDANÁK, FELÉBREDNE A KÖZÖNSÉG

A közgazdász szerint az EKB nem meri azt mondani, fiúk, a Magyar Nemzeti Bankhoz már semmi közötök.
Ha valamiben ennyire értetlen a közönség, nem azt kell nézni, amiről beszélnek, hanem azt, amiről nem – jelentette ki
Boros Imre közgazdász az m1 Ma reggel című műsorában az IMF-tárgyalások kapcsán.
Az elmúlt húsz év viszonyrendszerét az jellemezte, hogy a Magyar Nemzeti Bank volt a főszereplője annak a folyamat-
nak, miszerint a Magyarországon megtermelt érték aránytalanul nagy része került külföldi befektetőkhöz az elhibázott és
tartósan fenntartott monetáris politika révén. Arra megy ki a játék, hogy ez továbbra is fennmaradjon, ennek meglegyenek
az intézményi, szervezeti és adott esetben a személyi biztosítékai. Csak ezt nem olyan egyszerű elmondani a közönségnek,
mert esetleg felébred és tiltakozik – érvelt a szakember. A baloldali kormányzatokkal nagyon egyszerű volt a helyzet: jött
egy fülbe súgás, és átvitték azokat a változtatásokat, amelyeket kellett, zömében megszorításokat – jegyezte meg.
Az Európai Központi Bank nem meri kimondani, hogy a Magyar Nemzeti Bankhoz, fiúk, már semmi közötök, az már
rég nem egy nemzeti, hanem egy betagolódott intézmény, holott mi még annyira vagyunk az eurótól, mint Makó Jeru-
zsálemtől. Az euró is távolodik, és mi sem kerültünk közelebb a közös valutához, ráadásul a kérdés nem is aktuális, mégis
az EKB úgy viselkedik, mintha az eurózónán belül lennénk. Teszi ezt azért, mert ahogy a kamatokat, és a pénzforgalmat
vezényli Magyarország, az rendkívül előnyös a külföldi befektetőknek, s ezt szeretnék továbbra is fenntartani – érvelt Boros
Imre. Mint mondta: akár Lengyelországot, Csehországot, Romániát nézzük, mindenhol magasabb a kamat, olcsóbban
lehet pénzhez jutni. Az pedig, hogy nálunk nem lehet olcsón pénzhez jutni, azt jelenti, Magyarországról több száz milliárd
forint ugrik ki, mint amennyinek ki kellene ugrani.
Arra a felvetésre, miszerint a jegybank nem kifizetőhely, azt válaszolta: azért az is, mert a hatalmas devizatartalék hozama
2 százalék körüli, míg a források költsége 8-9 százalék, amit viszont a magyar gazdaság visel.

JÓ HA FIGYELÜNK! 113
 MEGDÖBBENTŐ CSALÁS A BANKOK RÉSZÉRŐL!
Egy véletlen, vagy a sors kegye folytán
olyan bizonyíték került napvilágra, amely
a bankok sikkasztása, adócsalása folytán -
az állampolgárok becsapása mellett - 1000
milliárdos(!!!) nagyságrendű adócsalást
leplezhet le, amellyel a “devizahiteleseket és
a Magyar Államot rövidítik meg a bankok.
A napokban több hír került napvilágra,
amely arról számolt be, hogy pert nyert egy
deviza hiteles a bank ellen...
Egy esetben bizonyítottá vált, hogy a
bank átverte az ügyfelét. Ezrével vannak
devizahitelesek, akik ezt a lépést még nem
tették meg a bíróság felé. Talán mert nem is
tudták, mi a teendő, többségében nincsenek
tisztában jogaikkal, lehetőségeikkel, vagy fel
sem tételezik azt, hogy egy hivatalos szerv -
ez esetben a bank - átveri őket.
Ám ha egy esetben bebizonyosodott
a bank csalása, egyazon szisztémával dol-
gozva, nyilvánvalóan ezer és ezer állampol-
gárt ért hasonló átverés.
Az állampolgár jóhiszeműen felvette
lakás, kocsi vásárlására a banktól a kölcsönt,
aztán a változó kamatok miatt - amely termé-
szetesen folyamatosan növekszik - fizetgette
a törlesztő részleteket mindaddig, amíg jött
a válság, és a korábban felvett kölcsön immár
közel a duplájára növekedett. Bedőlt lakás
hitelek ezrei miatt jöttek a kilakoltatások, az
életük munkája árán megszerzett vagyonok
elvesztése miatt öngyilkosságok tucatjairól
értesülünk naponta. Valakiket ez azonban
csöppet sem zavar: A bankokat.
Egy véletlen, vagy a sors kegye folytán
olyan bizonyíték került napvilágra, amely
a bankok sikkasztása, adócsalása folytán -
az állampolgárok becsapása mellett - 1000
milliárdos(!!!) nagyságrendű adócsalást
leplezhet le, amellyel a devizahiteleseket és
a Magyar Államot rövidítik meg a bankok.
Megdöbbentő sikkasztásról és adócsalás-
ról értesült újságíró szövetségünk egy bátor
asszonytól - Mácsai Rozáliától - és Falus
114
Zsolttól, aki az ügyben a Nemzeti Nyomozó
Iroda, valamint a Nemzeti Adó és Vámhiva-
talhoz fordult.
Nézzük a tényeket Falus Zsolt tájékozta-
tása alapján:
Az ügyfelek deviza tőke tartozását a
bankok tartják nyilván, egyoldalú szerző-
déseikkel. Az akkoriban kínált kedvezőbb
hitelkonstrukciók miatt az állampolgárok
többsége a deviza-hitelt választotta, vagyis
deviza párban adósodott el. A deviza pár-
nál az egyik deviza a nyilvántartásra kerülő
tőketartozást határozza meg, a másik deviza
az, amiben a havi törlesztést kell megfizetni.
Ha “kiszámítható” viselkedésű devizák-
ról van szó, az ügyletben nyereség áll elő.
A kiszámítható devizák közé tartozott az
EURO, valamint a CHF is.
A bankok nyeresége az árfolyamnyereség
révén realizálódik, az ügylethez a “nyilván-
tartási tőke cseréjét” kell átmenetileg vég-
rehajtani. Ez könnyen megoldható, mert
a hazai hitelezés a bankok nyilvántartásba
vételén keresztül valósul meg. A bankok a
deviza hiteleiket nem fedezték CHF forrá-
sokkal, a refionanszírozásban “valós” frank
pénzeszközök nem vesznek részt. Ebben
jelentősen eltér a bankok devizahitelezési
gyakorlata az Eurozónán belül és azon kívül.
A tőke konverzióról és annak eredményé-
ről a bankok ügyfeleiket nem értesítették, az
erről szóló “csereügyleti igazolásokat” nem
adták ki, így az ügyfelek a lecsökkent deviza
nyilvántartásról, a nyereségükről nem sze-
rezhettek tudomást. A nyereség sorsáról így
rendelkezni sem tudtak.
Az ügyfelek akár a nyereségnek az össze-
gét felvéve az eredeti nyilvántartott tőke
után fizetik meg az addigi törlesztő rész-
leteket, vagy akár a lecsökkent tőke összeg
után már kevesebb törlesztő részlet állhatott
volna elő számukra.
A csereügylet során keletkező nyereség
az ügyfelet illeti meg, mert ez az ő pozíci-
ójában következett be, ezért az ügyfelekkel
szemben a bankok sikkasztást követtek el.
A csereügyleti nyereség tőkejövedelem-
nek minősül, ami adókötelezettséget jelent
az 1995.évi CXVII.tőkejövedelmekről szóló
(65-68.§) szja törvény szerint. Ezt az adót a
magánszemélynek kell megfizetni.
Az okirat hamisítást a bankok a ügyfele-
ikkel szemben közölt valótlan, hamis adat-
közléssel és az azon alapuló követeléssel
valósítják meg.
A bankok követelésének alapja egy valót-
lan deviza tőke nyilvántartás.
Az előállott nyereséget a bankok saját
hasznukként tartják nyilván. Ezt a cseleke-
detet a bankokban tevékenykedő treasury
csoportok végtik, akiknek a feladata az
árfolyam és menedzsment az ügyfelek fize-
tőképességének megtartása érdekében. A
devizahiteleseknél a szükséges tőke műve-
letek végrehajtásával nyereséget tudnak elő-
állítani.
A bankok a teljes nyereséget a sajátjuk-
ként kezelik, az adó (amely jelenleg 16 %, de
a konverzió időszakában, a 2008-as években
ez 25 % körüli volt) nem kerül megfizetésre
és az ügyfelek nyereségét is sajátjukként
tartják nyilván.
Ez adócsalás és sikkasztás. Mindemellett
a bankok ügyfeleikkel szemben valótlan,
vagyis hamis adatokat közölnek és követelé-
süket erre alapozzák.
A bakok adózatlan nyeresége kb 1000
milliárd forint nagyságrendben keletkezhe-
tett.
Falus Zsolt bizonyítékokkal alátámasz-
tott feljelentése alapján a nyomozás elindult.
Csak remélni merjük, hogy a NAV, a PSZÁF
és a Nemzeti Nyomozó Iroda mielőbb lép
ebben az ügyben, mert emberek életével
játszadoznak, és csöppet sem mindegy, hány
ember veszíti el vagyonát, vagy akár az életét
a bankok gyalázatos nyerészkedése végett.
siZsa
JÓ HA FIGYELÜNK!
A NAGY KÖZÖS ÁRFOLYAMTRÜKKÖT VERTÉK
EL AZ OTP-N
Tisztességtelen a bíróság szerint az OTP
hitelezési gyakorlatának egy pontja, így a
bank egyik ügyfele valószínűleg kártérítést
kap. A bank alacsonyabb árfolyamon adta,
de magasabb árfolyamon hajtotta be a hitelt.
Ezt a módszert az összes hazai bank alkal-
mazta, amivel havonta több ezer forintot is
veszíthettek a hitelfelvevők. A bírósági ítélet
lavinát indíthat el, ha vérszemet kapnak az
adósok, akkor százmilliárdos bukás is fenye-
getheti a bankokat.
„Ez háborút jelent” – kommentálta
Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség
elnöke a Szegedi Ítélőtábla csütörtökön dél-
előtt hozott másodfokú határozatát, amely
jogerősen kimondta, hogy a legnagyobb
hazai bank tisztességtelenül járt el egy devi-
zakölcsönnel rendelkező magánemberrel
szemben.
A bíróság azért marasztalta el az OTP
Bankot, mert más devizaárfolyamot hasz-
nált, amikor az ügyfélnek odaadta a hitelt, és
mást, amikor a törlesztőrészleteket beszedte
tőle. A különbözeten a bíróság szerint a bank
indokolatlanul nyerészkedett, ezért most
visszamenőleg újra kell számolnia az adós
törlesztési kötelezettségét.
A táblabíróság által kiadott közlemény-
ből az nem derül ki, hogy hogyan kell
kártalanítani a hitelfelvevőt, de mivel a
folyósításkori vételi árfolyamon újra kell
számolni a törlesztést, ennek eredménye
nem lehet más, mint az, hogy a bank eddig
többet tett zsebre, mint amennyi az ítélő-
tábla szerint jogosan megillette. A túlfizetést
elvileg többféleképpen lehet rendezni, pél-
dául úgy, hogy az adós visszakéri a külön-
bözetet, vagy ennyivel csökkenti a bank a
fennálló tőketartozását.
Az OTP Bank és a Magyar Bankszövet-
ség az [origo] megkeresésére türelmet kért,
és az ítélet pontos megismeréséig nem kom-
mentálta a jogerős döntést. Barabás Gyula
szerint azonban az eset messze túlmutat a
pert indító magánszemély (Kásler Árpád, a
Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének
elnöke és felesége) ügyén.
„Az nem lehetséges, hogy Kásler Árpád-
nak majd másképp számolja a tartozását az
OTP, mint a többi ügyfelének. És az sem
nagyon lehet, hogy az OTP másképp szá-
mol az adósainak, mint a többi bank, mert a
devizahitelesek úgyis vérszemet kapnak. Ha
maguktól nem kompenzálják az ítéletnek
megfelelően a hiteleseket, akkor hetente
több ezer pert kapnak a nyakukba” – mondta
a lehetséges következményekről Barabás,
aki szerint egyetlen logikus reakció van: “a

JÓ HA FIGYELÜNK! 115
bankok fizetni fognak, méghozzá sokat, és
ezzel valamelyest helyreáll a korábbi egyen-
lőtlenség”.
Minden bank kihasználta
A bíróság által kifogásolt pont nem egyedül
Kásler Árpád és az OTP Bank közötti hitel-
szerződésben van benne. A hazai hitelpia-
con általánosan bevett gyakorlat volt, hogy
a bankok devizavételi árfolyamon számolva
folyósították a kölcsönt, a havonta esedé-
kes törlesztőrészletek forintban kifejezett
összegét viszont az aktuális deviza eladási
árfolyamán számították. A két árfolyam
között óriási a különbség, egy-egy banknál
bizonyos időszakokban a svájci frankkal
szemben 5-10 forintos eltérés is akadt, ezen
az árfolyamtrükkön – ahogy azt korábban
már kimutattuk – a bankok éveken keresztül
milliárdokat kerestek.
Nem véletlen, hogy Szász Károly, a Pénz-
ügyi Szervezetek Állami Felügyeletének
(PSZÁF) elnöke 2010 júliusában – kineve-
zése utáni első intézkedéseként – törvény-
módosítást kezdeményezett, amelynek ered-
ményeként 2010 novemberétől a bankoknak
szakítaniuk kellett ezzel a gyakorlattal.
Innentől kezdve nem alkalmazhatták
a deviza eladási árfolyamát a törlesztések-
nél, hanem saját középárfolyamukat vagy
a jegybanki középárfolyamot kellett alapul
venniük. Ez ugyan néhány forinttal még
mindig magasabb, mint a vételi árfolyam, de
a korábbi árrés feleződött. Önmagában ez
a módosítás havonta több ezer forint kön�-
nyebbséget jelentett az adósoknak, de csak a
törvénymódosítás utáni időszakot érintette,
mivel visszamenőlegesen nem kellett korri-
gálni a korábban beszedett részleteket.
Szász tavaly szeptemberben a parla-
ment fogyasztóvédelmi bizottsága előtt azt
mondta, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer
csak a hitelszerződések betartásával marad-
hat működőképes, és a szerződések utólagos
megkérdőjelezése beláthatatlan következ-
ményekkel járhat.
Százezres nagyságrend is lehet fejenként
A szegedi ítélőtábla csütörtöki határozata
lényegesen szigorúbb a korábbi felügyeleti
javaslatnál. Egyrészt visszamenőlegesen várja
el az OTP-től a törlesztőrészletek újraszámítá-
sát, másrészt nem a középárfolyamot, hanem
az eredeti vételi árfolyamot tekinti irányadó-
nak. Hogy ez pontosan mekkora különbséget
jelent, az szerződésenként változó, de – korábbi
számításaink alapján – fejenként 4-5 ezer forin-
tot is kitehet minden hónapban.
Ha tehát valaki 2006 novemberében
elkezdett törleszteni, így már öt és fél éven
keresztül fizeti a tartozását, akkor akár 250-
300 ezer forint túlfizetést is összehozhatott,
figyelembe véve a vételi és az eladási, illetve
a 2010. novemberi törvénymódosítás után a
vételi és a középárfolyam közötti különbsé-
get. Ha mindezt felszorozzuk a devizahiteles
szerződések 700-800 ezres tömegével (a vég-
törlesztések után devizaalapú jelzáloghitelből
legalábbis 731 ezer maradt a hétfőn benyúj-
tott konvergenciaprogram szerint), akkor a
teljes bankrendszerben 200 milliárd forintos
nagyságrendű veszteség is előállhatna. Ez a
számítás durva becsléseken alapul, hiszen
nem tudjuk a szerződések kötésének idejét,
a havi törlesztések értékét, és azt sem, hogy
ugyanezzel a logikával a lakáshitelek mellett
esetleg az autóhitelek vagy más szerződések is
megtámadhatók lehetnek-e.
Nincs precedens
A több mint egyévi bankadót magában
foglaló potenciális bomba persze nem feltét-
lenül robban. Egyáltalán nem biztos, hogy az
OTP vagy a többi bank fizet az ügyfeleinek,
még akkor sem, ha ezzel perek sokaságát koc-
káztatja. “A magyar jogban egy ítéletből még
semmi nem következik, nincs precedens-
értékű per, ahány bíróság, annyiféle döntés
születhet” – szögezte le az [origo] kérdésére
Zatik Zsuzsanna ügyvéd, aki nem számít
tömeges perekre, elsősorban azért, mert
mindenkinek egyénileg kellene felvállalnia a
pereskedés minden terhét és költségét.
Az ügyvéd szerint hasonló jogviták-
ban lehet majd hivatkozni erre az ítéletre
és az indoklásra, de addig, amíg a Kúria (a
korábbi Legfelsőbb Bíróság) nem ad ki erről
egy iránymutatást, addig minden bíróság a
saját belátása szerint dönt ezekről az ügyek-
ről. A helyzetet bonyolíthatja, hogy éppen
csütörtökön mondta ki az Európai Bíróság,
hogy “ami egyszer tisztességtelen, az később
is az”, vagyis, ha egy bíróság érvénytelenít
egy adott szolgáltató által alkalmazott tisz-
tességtelen szerződéses feltételt, azt a
szolgáltatóval ugyanilyen szerződést kötő
további fogyasztóknak sem kell betartaniuk.
A luxemburgi székhelyű bíróság a
magyar Nemzeti Fogyasztóvédelmi Ható-
ság és az Invitel Távközlési Zrt. között folyó,
uniós szintre került jogvitában foglalt így
állást, és azt is kimondta, hogy ha valamely
tisztességtelen szabály érvénytelenségét egy
közérdekű kereset alapján megállapítják,
akkor annak jogkövetkezménye valamennyi
érintett fogyasztóra érvényes.
Közérdekű keresetet Magyarországon
is lehet indítani, de ehhez az kell, hogy az
ügyészség, a fogyasztóvédelmi szervek, vagy
például a PSZÁF jogosnak érezze a fogyasz-
tók panaszát.
Megkérdeztüka PSZÁF-ot, hogy fog-
lalkozik-e a kérdéssel akár szabályozási,
akár fogyasztóvédelmi szempontból, illetve
befolyásolja-e álláspontját az ítélet. Bin-
der István, a felügyelet szóvivője a követ-
kező választ küldte: “A PSZÁF álláspontja
évek óta világos a vételi, eladási árfolyam
kérdésében. A felügyelet kezdeményezé-
sére született meg és lépett hatályba 2010
novemberében a hitelintézeti törvény
módosítása, amely szerint a devizaalapú
jelzáloghiteleknél minden tranzakció (így a
havi törlesztőrészletek fizetése is) az MNB
hivatalos devizaárfolyamán vagy az adott
banki középárfolyamon történhet. Pénzügyi
tárgyú törvényről lévén szó, e törvénycikk
betartását a PSZÁF ellenőrzi.”
Forrás: origo

FT: SZABADULNAK AZ EURÓTÓL A FELZÁRKÓZÓ TÉRSÉGI JEGYBANKOK

„Ömlesztik” a piacra az eurót a felzárkózó térségi jegybankok, igyekezve erősíteni saját valutájukat, és ez a folyamat is hozzájárult az elmúlt hetekben tapasztalt „drasz-
tikus” eurógyengüléshez – írta kereskedőket idézve a hétfői Financial Times. A londoni gazdasági napilap felidézi, hogy az euró májusban csaknem 7%-kal gyengült a
dollárhoz képest Görögország euróövezeti távozásával kapcsolatos félelmek erősödése mellett, és a befektetők szabadultak az európeriféria szuverén adósságától is. A májusi
gyengülés az euró legnagyobb havi árfolyamvesztesége volt tavaly szeptember óta.
A legnagyobb euróeladók között voltak a jegybankok, ami fordulatnak számít, a központi bankok ugyanis eddig általában vásárolták az eurót gyenge euróárfolyamok
idején, ezzel is szélesítve devizatartalékaik összetételét. A központi bankok „szokatlanul gyors ütemben” szabadultak az eurótól, miközben a fedezeti alapok és az intézmé-
nyi befektetők is az eladói oldalon voltak. A jegybankok egy évvel ezelőtt még az euró gyengülését akadályozták, most azonban a jegybanki tartalékkezelők már „inkább
távolodnak az eurótól”. Továbbra is a dollár az első számú tartalékvaluta; a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint a világ hivatalos devizatartalékainak 62,1%-át tartják
dolláreszközökben, az euró részesedése 25,1%. A jegybanki tartalékkezelők még nemrégiben is fontolgatták az euró részesedésének növelését akár 40%-ig, ám a lap által
idézett szakértők szerint sok jegybank most már inkább az angol fontot, illetve az ausztrál és a kanadai dollárt használja a tartalékok összetételének bővítésére. Az euró erejét
nagy londoni elemzőházak is meglepőnek minősítették legutóbbi helyzetértékelésükben.
Ennek a jelenségnek az egyik „népszerű magyarázata” az, hogy a piac a jelenlegi válság eredményeként olyan kisebb, de erősebb euróövezet kialakulását várja, amely már
jobban hasonlít az optimális valutaközösség kritériumai által meghatározott valutaunióra. A befektetők Németországot továbbra is biztos befektetési menedéknek tekintik,
ahelyett, hogy teljes egészében kivonnák tőkéjüket az euróövezetből, és ez is alátámaszthatja ezt az elméletet. A Capital Economics szerint azonban ez a feltételezés nemcsak
azért nem állja meg a helyét, mert a devizapiacokra „nem jellemző az ilyen mértékű előrelátás”, hanem azért sem, mert még az euróövezet korlátozott mértékű – Görögország
és egy vagy két további kisebb tagállam távozásával járó – felbomlásának is súlyos gazdasági-pénzügyi hatásai lennének. Londoni elemzők arra a következtetésre jutottak,
hogy a piacok valószínűleg „egyszerűen nem veszik nagyon komolyan” az euróövezet felbomlásának kockázatát. A cég londoni elemzői közölték: egyelőre fenntartják azt az
előrejelzésüket, hogy az euró az idei év végéig 1,10 dollár/euró szintre gyengül, de szerintük “nem nehéz elképzelni” ennél meredekebb zuhanást sem, ha közelebb kerül az
euróövezet “valamilyen formájú felbomlásának” kilátása.

116 JÓ HA FIGYELÜNK!
 NEM JOGKÉPES BANKOKKAL PERESKEDHET-
NEK A DEVIZAHITELESEK
Nem jogképesek a Magyarországon szép
számmal jelenlév�����������������������������
ő, lakossági devizahitelezés-
ben is jelentős szerepet játszó fióktelepként
működő hitelintézetek a Kúria döntése sze-
rint. Ezek ellen a pénzügyi fióktelepek ellen
nem indítható per itthon, de ők sem kezde-
ményezhetnek hasonló eljárást hazánkban.
Több kérdés is felmerült a döntés nyo-
mán. Az ügyfelek mégis megnyugodhatnak,
egy 1979-es rendelet köszönhetően hazai
bíróság járhat el akár a devizahitelezéssel
kapcsolatos ügyekben is.
A Kúria (a Legfelsőbb Bíróság utódja)
Magyar Közlönyben megjelent 1/2012. PJE
jogegységi határozata értelmében nem rendel-
kezik perbeli jogképességgel a külföldi székhe-
lyű, az Európai Gazdasági Térség államaiban
székhellyel rendelkező pénzügyi szektorhoz
tartozó vállalkozás magyarországi pénzügyi
fióktelepe. Ez azt jelenti, hogy a fióktelepként
működő hazai pénzintézetek nem perelhetők,
nem avatkozhatnak be egy tárgyalás menetébe,
de ők sem indíthatnak bírósági eljárást idehaza
senki ellen. Pereskedni persze lehet, csak nem
a fiókteleppel, hanem az anyabankkal szemben.
Az viszont kérdés, hogy mely ország bírósága
járhat el az ügyben. Ezt egy 1979-es rendelet
szabályozza.
Csak a pénzügyi fióktelepekkel van gond
A legfőbb ügyész a jogegységi indítványra tett
nyilatkozatában kifejtette, különbséget tesz a
szabályozás az általános szabályok szerinti és a
pénzügyi fióktelep között. A fióktelep mindkét
fajtája a cégjegyzékbe bejegyzett, jogi szemé-
lyiséggel nem rendelkező cég. Ugyanakkor a
pénzügyi fióktelep, eltérően az általános fiókte-
leptől, perbeli jogképességgel nem rendelkezik,
mert sem törvényi, sem az ágazati jogszabályok
jogalanyisággal nem ruházzák fel.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Milyen perekről lehet szó?
Másodfokon is lezárult Kásler Árpád, a
Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének
(BAÉSZ) elnöke és felesége OTP-vel szemben
indított pere, ami 2008. május 29-én létrejött
devizaalapú kölcsönszerződésük két kikötését
támadta meg. Első fokon a Békés Megyei Bíró-
ság 2011. december 8-án az említett két szer-
ződési kikötés semmisségét állapította meg,
vagyis mellőzte a kezelési költség devizában
történő megállapítását, és az eladási árfolyam
helyett a vételi árfolyam alkalmazását rendelte
el a törlesztésnél is, visszamenőleges hatállyal.
Ez több százezer forintot jelenthet a deviza-
adósoknak, mint ahogy egy korábbi elemzé-
sünkben is megírtuk. Az ítélet ellen az OTP
fellebbezéssel élt. A másodfokú ítéletben a Sze-
gedi Ítélőtábla is tisztességtelennek mondta ki
a vételi és eladási árfolyam alkalmazását. Ügy
részletei itt.
Amennyiben a magyar devizaadósok
egy magyarországi fiókteleppel rendelkező
pénzügyi vállalkozás ellen szeretnének
hasonló eljárást indítani, néhány százezer
forintos jóvátétel reményében, akkor azt
csak a fióktelepet üzemeltető bank ellen
tudják megtenni.
Következmények és a megoldás
A pénzintézetek oldaláról sem világos,
hogy mit jelent a Kúria döntése. Felmerül
a kérdés, hogy ha a fióktelepként működő
pénzintézetek még csak eljárást sem indít-
hatnak, nem érvényesíthetik érdekeiket a
bíróságon? Például abban az esetben sem,
ha a magyar adóhatóság túl nagy adóköte-
lezettséget állapít meg? Egyetlen mondat
utal a Kúria döntésében arra, hogy mégis
képviselheti valamilyen formában Magyar-
országon az érdekeit egy ilyen fióktelep. A
szöveg szerint ugyanis perképességgel nem
rendelkezik ugyan, de alapítója nevében
eljárhat hazai bírósági ügyekben - hívta fel
figyelmünket Zalán Gábor, ügyvéd.
Így a hitelezés folyamatára nincs hatása a
döntésnek, legfeljebb megbonyolítja a helyze-
tet, hogy az esetleges jogi útra terelődött ügyek-
nél a felhatalmazás kérdését is tisztázni kell.
Az ügyfelek oldaláról is aggályos lehet a
Kúria jelenlegi döntése. Egy 1979-es rendelet
szerint viszont abban az esetben is a magyar
jog az irányadó, ha nem a fióktelepet pereli az
ügyfél. Hiszen, ha a szerződés nem köti ki az
alkalmazandó jogot, akkor a magyar lesz az
irányadó. A törvény azt is tisztázza, hogy per-
nyertesség esetén a fióktelep ellen is lehet vég-
rehajtást indítványozni, így az ügyfelek nyertes
per esetén fióktelepektől is számolhatnak kár-
talanításra - mondta lapunknak Zalán Gábor.
1979. évi 13. sz. törvényerejű rendelet a
nemzetközi magánjogról:
125. § A szerződésre azt a jogot kell alkal-
mazni, amelyet a felek a szerződés megköté-
sekor, vagy később akár a szerződés egészére,
akár annak csak egy részére választottak. A
jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie, vagy
annak a szerződés rendelkezéseiből vagy az
eset körülményeiből kellő bizonyossággal
megállapíthatónak kell lennie. Jogválasztás
hiányában a szerződésre alkalmazandó jogot
a 26-28. §-ok szerint kell megállapítani.
28. § Egyéb szerződésekre jogválasz-
tás hiányában azt a jogot kell irányadónak
tekinteni, amelyhez a szerződés - az adott
szerződéses viszony lényeges elemei szerint
- leginkább kapcsolódik.
1997. évi CXXXII. tv.
11. § (1) A külföldi vállalkozás folyama-
tosan köteles biztosítani a fióktelep műkö-
déséhez, a tartozások kiegyenlítéséhez
szükséges vagyont. A külföldi székhelyű
vállalkozás és a fióktelep egyetemlegesen
és korlátlanul felel a fióktelep tevékenysége
során keletkezett tartozásokért.
(2) A vagyontárgyak külföldről történő
behozatalára a vámjogi, a vámeljárási, az áruk
országhatáron át történő szállításával kapcso-
latos rendelkezéseket, továbbá - a külkereske-
delmi engedélyezés alá eső termékek esetén
- a külkereskedelmi áruforgalomra vonatkozó
szabályokat is alkalmazni kell.
(3) A fióktelep útján folytatott tevékeny-
séggel összefüggésben keletkezett tartozá-
sok végrehajtása során a külföldi vállalkozás
valamennyi belföldön található vagyonára
végrehajtás vezethető.
Forrás: richpoi.com
117
 DÖBBENETES A HARAG A BALOLDAL IRÁNT
Diktatúra és demokrácia az EUSSR-ban (a Szociáldemokrata Szov-
jet Köztársaságok Európai Uniójában) címmel rendeztek szomba-
ton este egy Magyarországról és Európáról szóló vitát Amszterdam-
ban, a De Balie nevű, ismerten baloldali kulturális központban.
A rendezvényen jobb- és baloldali értelmiségiek is vitába száll-
tak a magyarországi demokrácia helyzetéről – írja a kedden utcára
kerülő számában a Magyar Nemzet.
Martin Mevius újságíró, történész volt a vita szervezője, amelyre
jobb- és baloldali magyar közéleti szereplőket is meghívott.
Az eseményen jelen volt Schöpflin György, az Európai Parlament
néppárti képviselője, Ertsey Katalin, az LMP parlamenti képviselője,
Dennis de Jong, a holland Szocialista Párt európai parlamenti
képviselője, Szánthó Miklós politikai elemző és közíró ( Jobbklikk),
Tóta W. Árpád újságíró (HVG) és Thomas Escritt, a Financial
Times volt budapesti tudósítója.
A közönség sorairól sem szabad megfeledkezni, ugyanis ott
foglalt helyet Sümeghy Gyula hágai magyar nagykövet és Bert van
der Lingen a budapesti holland nagykövetségtől, valamint Renée
Postma, aki az első Orbán-kormány idején keményen kritikákat
fogalmazott meg a kormánnyal szemben.
Az esemény bevezetőjeként Mevius informálta a résztvevőket
Magyarország belpolitikai helyzetéről, valamint a jobb- és baloldal
viszonyát a nemzeti politikához.
Mevius szerint sok az ellentét a jobb- és baloldaliak közötti ellen-
tétről is beszélt, azonban szerinte egy dologban minden magyar
egyetért: az Trianon tragédiája.
„Annak igen kevés hírértéke van, ha valami mellett tüntetünk”
Thomas Escritt arról beszélt, hogy a magyarok sokszor érzik úgy,
hogy a nyugati média félreértelmezi őket, illetve nem mutatja be
őket megfelelően.
Azt mondta, hogy nincs szó szisztematikus lejáratásról, de tény,
hogy manapság a nyugati sajtóban nincs rendszeres tájékoztatás kis
országokról.
A kormányellenes tüntetésről teljes terjedelmében tudósító, a
békemenetet viszont szinte teljesen elhallgató nyugati sajtó védel-
mére.
Escritt azt hozta fel, hogy „annak igen kevés hírértéke van, ha
valami mellett tüntetünk”.
Ha valami ellen vonulnak az emberek az utcára, az sokkal érde-
kesebb.
Befolyásos és világhíres
Tóta W. Árpád, akit a műsorvezető úgy mutatott be, mint „nagyon
befolyásos, Magyarországon világhíres (sic!) blogger”, azt mondta,
hogy Magyarországon diktatúra van. A sajtó nem szabad, és minden
Orbán Viktor ellenőrzése alá esik.
Ugyanakkor a nyugati sajtó éppen a lényeget nem látja.
Szerint az ország teljes kiárusításáról van szó, és mindent elborít
az urambátyámvilág.
Ez a feltétel megadatott a kormánynak
Szánthó Miklós politikai elemző, konzervatív blogíró a magyar
politikai stabilitásról beszélt, amely a kétharmados többséggel meg-
választott kormánynak köszönhető. Elmondta, hogy Európa sok
országa küszködik politikai instabilitással keveredett gazdasági prob-
lémákkal, amelyeket a szélsőségesek és radikális pártok megerősö-
dése kísér. Szánthó szerint ez mind a gazdasági válság és az Európai
Unió, illetve a Nemzetközi Valutaalap kényszermentőcsomagjainak
következménye. Véleménye szerint a gazdasági válságból egy kor-
mány csak akkor képes az országot kivezetni, csak akkor tud komoly
118
reformokat bevezetni, ha politikailag stabil, és ez az a feltétel, ami a
mostani magyar kormánynak megadatott. A 2002 és 2008 közötti
szocialista–szabad demokrata kormányzás időszakát említve szólt
a tömeges méretűvé vált korrupciós botrányokról, a hazugságokról
és a rendőri brutalitásról, majd arról, hogy 2008-ban a választópol-
gárok felhatalmazása nélkül egy kisebbségi, technokrata kormány
irányította az országot.
Döbbenetes harag
Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő Délnyugat-
Magyarországon tett látogatásáról beszélt, ahol a többség részéről
döbbenetes haragot tapasztalt a magyar baloldal és Európa iránt,
mert szerintük az, ami Magyarországgal történik, nem igazságos.
A rendszerváltás idején Angliában élve azt gondolta, hogy
Magyarországból normális és demokratikus ország válik, de ennek
csak a látszata valósult meg.
A 2002–2010 közötti kormányzás rendkívül korrupt volt, és
lenézte az embereket.
A Gyurcsány– Bajnai-kormányok idején a közigazgatás gyakor-
latilag nem működött Magyarországon, a vidéken élők adót ugyan
fizettek, de a rendőrség már nem tette a dolgát. Schöpflin szerint a
Fidesz–KDNP-kormány óriási, hosszú távra ható reformokat és vál-
toztatásokat valósít meg.
Az új alaptörvényről szólva elmondta, hogy a régi alkotmány ide-
ológiailag szégyellni való módon sztálinista volt, amelyen 1989-ben
valóban változtattak,
de még akkor sem lett megfelelő. Szerinte a legfontosabb, Fidesz
által bevezetett reform a közigazgatás radikális átalakítása.
Nem a diktatúra irányába
Ertsey Katalin, az LMP parlamenti képviselője azzal kezdte beszé-
dét: Amszterdam utcáin, a teraszokon ülő, sört iszogató és füves
cigarettát szívó embereket látva ráébredt, hogy a magyar helyzet
valószínűleg érthetetlen egy átlagos holland számára. Méghozzá
amiatt, mert a Magyarországról szóló vita lényege, hogy demokrá-
cia van-e az országban vagy nincs – az Európai Unió viszont csak
demokráciákat és diktatúrákat ismer. Szerinte Magyarország lecsú-
szik a demokrácia útjáról, de semmiképpen nem a diktatúra irá-
nyába halad. Hozzátette: szinte sehol nincs olyan jogilag megfog-
ható, konkrét ügy, amit kritizálni lehetne amiatt, mert egyértelműen
nem demokratikus.
Dennis de Jong, a holland Szocialista Párt európai parlamenti
képviselője elmondta, hogy a vita folyamán sok olyan problémá-
ról hallott, amelyet nemcsak Magyarországon, hanem az unió több
országában is megtalálhatók. A korrupció Hollandiában is komoly
gond, példaként a Philips esetét említette, amely ellen a holland kor-
mány nem indított vizsgálatot, amikor kiderült, hogy lengyel kórhá-
zakat megvesztegettek.
Nem tudta, hogy a tömegbe lövetést javasolta
A Magyar Nemzet a vitát követően Martin Meviust, az esemény
szervezőjét kérdezte arról, hogy vajon meghívott volna-e olyan
jobboldali újságírót a vitára, aki a tömegbe lövetést javasolta a bal-
liberális kormánynak, mint tette azt Tóta W. Árpád 2003. május 5-i
Anyád napja című publicisztikájában.
Mevius válasza erre az volt, szeretett volna egy jobb- és egy bal-
oldali ismert újságírót meghívni, ami sikerült is, de nem tanulmá-
nyozta behatóan a munkásságukat.
Forrás: Magyar Nemzet
JÓ HA FIGYELÜNK!
 SZÁMUNKRA A NAGY CSALÓDÁST
A NYUGAT OKOZTA!
A keleti bolsevik hordákban nem csalód-
tunk, hiszen megszenvedtük, s így kiismer-
tük őket. Nyugatra azonban naivan bámul-
tunk sokáig.
Conrad Sittenfeld hazájában rendszeresen
leantiszemitázzák a magyarságot. Vajon mi
lehet ennek az oka? A magyar lelkialkatunk
ugyanis alkalmatlan bármely nép gyűlöletére,
de a Nyugat valahogy másként tekint ránk,
másként ítél minket. Ám a saját antiszemi-
tájuk mintha nem, vagy kevésbé komolyan
létezne. Amikor az alábbi sorait olvastam a
fenti szerzőnek, elgondolkodtam e kettős
mérce okain és stratégiáján: “Zsidó jellem-
vonás a konok törekvés munka nélkül értéket
produkálni, vagyis, minthogy ez önmagában
képtelenség, értéket előteremteni csalással,
vesztegetéssel, tőzsdemanőverekkel, a sajtó-
ban terjesztett hamis híresztelésekkel, ezeket
eltulajdonítani, aztán a munka reális értéke-
ivel kicserélve másokra sózni.” Mennyivel
másabb a mi megközelítésünk a zsidókérdés-
hez, s bizony ebben nagy szerepe van azon
tisztességes zsidóknak, akik egykor Horthy
mellé álltak a nemzeti hadsereg szervezése-
kor 1919-ben. 1956-ban pedig fegyverrel har-
coltak a szovjet gőzhenger ellen, vagy 1990-
ben lefeküdtek a képviselők elé, mert érezték,
hogy félreviszik az országot. De szerepe van
ebben Radnóti hazaszeretetének és a magyar
toleranciának is, hiszen annyira sokan pró-
bálnak bennünket antijudaistává tenni, hogy
az már a butább honfitársaimnak is gyanús.
(Lásd a Kertészek kirohanásait, Esterházy és
Konrád nyilatkozatait.)…
A magyarság azonban ragaszkodik
Dzsida Jenő soraihoz: “…így készülünk
szelíd háborúra, mindig magunkért soha
mások ellen, sót párolunk és vásznakat szö-
vünk, s míg kisebbítnek lassan megnövünk.”
Számunkra, ezért a kettős mérce alkalma-
zásért csalódás a nyugat!
Régebben szívesen használtuk azt a som-
más meghatározást, hogy „kelet” az a bolsevik
szocializmus jelképe, a „nyugat” pedig a pol-
gári kapitalizmusé. Szívesen beszéltünk arról
is, hogy a nyugat soha nem védett bennünket,
mert hagyták a törökkel, kommunistákkal
szemben is elvérezni a magyarságot. Sőt nem
csak hagyták, hanem szinte tálcán kínálták fel
nekik. (a törököt a franciák támogatták elle-
nünk, de a bolsevikoknak már nemcsak ágyú-
kat adott el aranyért a „nyugat”, hanem az egész
maradék országot. Azt a csonka hazát, amelyet
éppen ők és a nemzetközi szabadkőműves
páholytagok tettek csonkává azért, hogy kön�-
nyen legyűrhető és, a rabló utódállamok szorí-
tásában, megfélemlíthető legyen.)
JÓ HA FIGYELÜNK!
De mi a valódi oka ennek? Miért nem
ismeri fel az emberiség, hogy a nyugat-kelet
is csak a megosztásunk eleme, s a magyarság
nem egy keleti jött-ment nép, hanem egy ősi
értékrend képviselői, akik nem a pénzalapú
társadalmat erősítik, hanem egy más ideo-
lógiát, egy más lelkiséget, egy másmilyen
tudást és életformát képviselnek. Azt az ősi és
bevált életformát, amely a természettel har-
móniában él, s nem rombolja azt, sőt építi az
emberi közösséget, amely kis és nagycsaládi
alapon szerveződött évezredeken át, s nem a
pénz, hanem a szeretet, tisztesség és az érték-
teremtő munka mentén. Mindez – elismerem
–, mára nagyon rontottan érvényes ránk, de a
lelkialkatunk még a régi.
A magyarság tehát egy „értelmiségi” szkíta
törzs, amelynek óriási szerepe volt a szövet-
ségi rendszerek – tehát a békés együttélés
– kiépítésében, s annak vezetésében. Ebben
szerepe van agglutináló („összetapasztó”
ragozás, szóképzés – szerk. megj.) és egye-
dülállóan logikus nyelvünknek, amely az
őstudást nyomaiban még megőrző nyelv. Ez
az őstudás az, amely miatt keresztre feszí-
tett minket, s folyamatosan próbál kiirtani,
eltüntetni, beolvasztani, de legalább teljesen
elbutítani a „nem létezőnek hazudott” pénz-
uralom. Milyen tudatformáló technikákat
használ ellenünk és az emberiség egésze ellen
ez a gátlástalan és nemzetpusztító, pénzalapú
világerő? Rájöttek, hogy az emberiség tag-
jainak nincs is szüksége valódi ellenségre,
elegendő egy szépen megtervezett, színházi
ellenség-kép ahhoz, hogy elfogadják az pénz-
uralom totalitárius, központi hatalmát. Elég a
hatalom felvásárolt lakájainak az „ördögöt a
falra festeni”, a látszat ellenséget megnevezni,
a tévében megmutatni, az embereket ezekkel
ijesztgetni, megfélemlíteni. Sőt még jobb is,
ha nincs igazi ellenség! Mert a megtervezett-
ség nem okoz meglepetést, s a szellem bármi-
kor visszafogható, vagy visszaparancsolható a
palackba. Tökéletes megoldás pl. a gerjesztett
terrorizmus, vagy a saját népük ellen elköve-
tett, s a teljes lakosság méretéhez képest elha-
nyagolható mennyiséget elpusztító, de jól
dramatizálható terrorcselekmény, ami majd
felrázza, s megfelelően manipulálhatóvá teszi
a tömegeket úgy, hogy a nemzeti és családi
célok helyett a pénzhatalom által diktált célok
érdekében dolgozik, szavaz, demonstrál, vagy
tűri balsorsát.
A magyar társadalom esetében ehhez
még az is hozzájárul, hogy a „nyugatról pén-
zelt kelet”, elhitette az emberekkel azt, hogy
a bolsevikok működtette rendszer szocialista
volt. Holott (gazdasági szempontból) a köz-
pontosított bolsevik állam egy kapitalista
uralom volt, ahol a gazdaság meghatározó
elemeként szerepel az összerabolt állami
tőke. Annak ellenére, hogy szidták a rothadó
tőkés rendet az egyeduralkodó párt vezetői,
ők mégis tejhatalommal bírtak az állami tőke
felett, amely hírül sem volt közvagyon, mert
nem a közösséget, hanem a bolsevik politika
manipulációit szolgálta! Röviden tehát, nem
szocializmus, hanem államkapitalizmus volt
nálunk az előző rendszer.
Erre az a legkomolyabb bizonyíték, hogy
89-ben nem történt más, mint az uralkodó
osztály részleges átalakítása, valamint az
állami, de közvagyonnak hazudott vagyon-
elemek magánzsebekbe való átáramoltatása.
Mindez persze azt a hatalmi célt szolgálta,
hogy az előző korszak bűneit ne lehessen fel-
tárni időben, a felelősöket ne tudják elítélni,
mert a hatalmi rendszer saját stabilitásához
szükséges az, hogy önmagát kiáltsa ki egyedül
érvényesnek és törvényesnek! Közben persze
démonizált minden más lehetséges hatalmi
formát. Különösen azt a magyar törekvést,
hogy a legalább ezerszáz éves magyar állami-
ság örökébe olyan népi-nemzeti erő kerülhes-
sen, amely tiszteli a történelmi magyar múlt
jogfejlődésének bevált eredményeit, felismeri
a pénzmanipulációs világ törekvéseit, s meg-
felelően működő ellenstratégiát alakítson ki
vele szemben. A marxizmus legalapvetőbb
tévedése az, hogy osztályharcot hirdetett.
Mert a munkások-parasztok nyomorát nem
a tőkés személye, de nem is a közösség által
ellenőrzött tőke okozza, hanem a vagyonszer-
zési lehetőség korlátlansága. Erre ragyogó
példa a svéd szociáldemokrata állam és a
jóléti kapitalizmus kialakulása, majd annak
fokozatos leépülése. A manipulált piaci igé-
nyek közepette azonban már nem lehetséges
a piac természetes szabályozása tervgazdálko-
dással, mert nincs vagyonszerzési korlát, így
nincs ami a gátlástalan harácsolást elválassza
a tisztességes piaci magatartástól. Tehát nem
volt az véletlen, hogy a tőke korlátlan urai
lettek olyan gátlástalan személyek, akiknek a
családjában öröklődően mutatható ki a fel-
sőbbrendűségükben való vakhit és a többi
ember lenézése. Sajátosan fogalmazza meg e
tételt a zsidó Marx Károly is:“Mi a zsidóság
világi alapja? A gyakorlati igény, az önzés…
Mi a zsidók világi kultusza? A kufárkodás. Ki
a földi istenük? A pénz.”
A marxizmus egyébként sok témában
nem téved, de igen kitűnő és működőképes
alternatívát adna a gazdaság egyes kérdése-
ire, ha azt valóban szeretné megvalósítani
a világ. Ilyen például a tervgazdaság, ahol
119
a vezetők kiválasztásának pártszempontú
hibái okozták az óriási gazdasági hibákat.
A tervgazdaságban ugyanis az elvégzendő
munkát központilag osztják szét az emberek
között, ezzel pedig valóban egyre keveseb-
bet kellene dolgozni, megszűnik a munka-
nélküliség, s az állam így, nem megalázó és
ellustító segélyekkel, hanem munkaszer-
vezéssel tud megélhetést adni. A bolsevik
korszakban persze nem működött jól az elv,
hogy a termelt javakat központilag és a szük-
ségletek, valamint a teljesítmény arányában
osszák el, de ha valódi tisztesség uralná a
politikusi garnitúrát – nemes gondolko-
dású és nagy tudású emberek kerülnének a
hatalomba -, akkor a tökéleteshez közelítő
létbiztonság és igazságos fogyasztási ará-
nyok valósulnának meg. (Ez valójában az
arisztotelészi legalkalmasabbak kategóriája
lenne, amelyet a görögök arisztokráciának
neveztek!)
MUTASD AZ E-MAILED, MEGMONDOM,
KI VAGY!
E-mail fiókjaik megnyitását követeli
repülőterein a palesztinoktól a „Közel-Kelet
egyetlen demokráciája”
Szokatlan felszólítást intéztek a palesztin
származású amerikai Sandra Tamarihoz, ami-
kor az izraeli Ben Gurion nemzetközi repü-
lőtérre érkezett: egy biztonsági ügynök szá-
mítógép-képernyőt tolt elé a Gmail postára
kapcsolva, és azt követelte, hogy lépjen be.
A biztonsági ember azt gyanította, hogy
Tamari palesztinbarát aktivista, és bele akart
nézni a 42 éves nő magánleveleibe, “terhelő
bizonyítékok” után kutatva. (Vajon mi tör-
ténne, ha mi az Izrael-barát aktivistákat kény-
120
Ha valóban közösségivé vált volna a
kommunizmus, akkor a tervgazdaság sike-
resen és verhetetlenül működött volna. Ám
ehhez egy vegyes tulajdoni szemlélet kellett
volna, ahogyan azt a magyar alkotmányos-
ság elképzelte: mert amit nem ember alko-
tott, azon nem lehet tulajdont szerezni, csak
birtokolni lehet! A birtoklás pedig csak az
ott élő közösség szolgálataként szerezhető,
s ezzel még a személyes ambíciók is helyet
és lehetőséget kaptak a közösség érdekei
között! Ilyen közös birtoklást akartak 1956-
ban a munkástanácsok a gyárak vonatkozá-
sában, s ilyennek indultak egykor a nemesi
birtokok és a nemzetségi szállásterületek
is. Ha ma sikerülne visszatérni a magyar
hagyományokhoz – pl. közbirtokosság és a
Hangya szövetkezés újra teret nyerhetne –,
akkor működőképes és igazságos rendszert
tudna a magyarság felépíteni, követhető
mintaként, s a világ újabb ámulatára.
szerítenénk ilyesmire? Van néhány belőlük... - a
szerk.) Sandra Tamari visszautasította a kérést,
erre rövid úton kiutasították az országból.
Az eset nem egyedi: más - főként muzul-
mán vagy arab - beutazók is hasonló tapasz-
talatokról számoltak be, és az elmúlt hetek-
ben legalább három amerikai nőt utasítottak
így ki “palesztinbarát aktivizmus gyanúja”
alapján (palesztinbarátnak lenni ugyanis
szörnyűséges bűncselekmény - a szerk.).
Újságírói kérdésre a Sin Bét belbizton-
sági szolgálat megerősítette, hogy Sandra
Tamarit kihallgatták, és “az ügynökök a tör-
vénynek megfelelően jártak el”.
Mivel azonban a bankárkaszt ezt pon-
tosan tudja, ezért nekik szükséges volt a
tervgazdaságot és a magyar birtokrendszert
felszámolni, az erkölcsi tartást megtörni és a
közösségi eszmét démonizálni, vagy közép-
kori csökevénynek láttatni. A magyar gon-
dolkodás ma is „európai” össztűz alatt áll, s
nagyon szeretnének bennünket kiebrudalni
innen a Kárpát-hazából. Naponta vádolnak
minket antiszemitizmussal és nácizmus-
sal. Pedig mi csak dolgozni szeretnénk úgy,
ahogy József Attila is leírta: „szépen, aho-
gyan a csillag megy az égen”. De van-e abban
antiszemitizmus, ha Rulf rabbi szavait idé-
zem az írásom végén gondolatébresztőnek?
“Csak a zsidók kereskedelmi forgalma az,
amely értéket teremt. A munka erre nem
képes.” Ezt a paradoxont még a nyugati piac-
gazdaság sem tudja feloldani!
Dr. Bene Gábor
A St. Louis városából való nő elmondta,
hogy május 21-én érkezett Izraelbe egy
felekezetközi értekezletre. Magát kvéker
békeaktivistának nevezte, és elismerte, hogy
részt vett Izrael bojkottjára felszólító kam-
pányokban. Mint mondta, számított arra,
hogy aktivizmusa miatt hosszabb biztonsági
ellenőrzésnek vetik majd alá, de arra már
nem, hogy kinyittatják vele a postáját. Az
ügynökök a személyes papírjait átkutatva
találtak rá e-mail címére - tette hozzá.
“Ekkor felém fordították a képernyőt, és
ennyit mondtak: jelentkezzen be!” - mesélte
el utóbb. Amikor erre nem volt hajlandó,
kihallgatója így fordult hozzá: “Nos, maga
bizonyára terrorista. Rejtegetnivalója van.”
Ezután megmotozták, zárkába kísérték, és
másnap visszaröpítették az Egyesült Álla-
mokba.
Mark Regev izraeli kormányszóvivő
kisebbíteni igyekezett az ilyen vizsgálatok
súlyát, azt hangoztatva, hogy évente látoga-
tók milliói, köztük muzulmánok és arabok
tízezrei haladnak át a Ben Gurion repülőté-
ren. “E panaszok egy maroknyi aktivistától
származnak, akiknek világos politikai indíté-
kaik és céljaik vannak” - mondta, hozzátéve,
hogy az izraeli repülőtéri biztonsági rend-
szer “nemzetközileg ismert hatékonyságáról
és professzionizmusáról”. Az e-mail ellenőr-
zést illető kérdésre viszont nem válaszolt,
mondván, hogy “nem minden biztonsági
technikáról lehet nyilvánosan beszélni”.
(MTI nyomán)
JÓ HA FIGYELÜNK!
JÓ HA FIGYELÜNK! 121
 A KAPITALIZMUS NEM HALT MEG,
DE ÉLETRE KELL KELTENI
A megmondó-ember megmondta! Ha ő megmondta, akkor úgy is van. Vagy mégsem?
Bod Péter Ákos megmondta, hogy minden ellenkező híreszteléssel
és tapasztalattal szemben a kapitalizmus nem bukott meg, csak „az
európai típusú kapitalizmus került válságba”, ami csak „az Egyesült
Államok, Nyugat-Európa és Japán krízise”.
Ez azt jelenti, hogy Kelet- és Közép-Európa (benne Magyaror-
szág), Ázsia, Afrika, Kanada, Közép- és Dél-Amerika, Ausztrália
valami mástól szenved. Na, de mitől, kedves Bod Péter Ákos úr?
„A kapitalizmus nem mondott csődöt, és ellentétben az 1929-1933-
as krízissel, nem jelent meg ’váltótársa’, nincsenek alternatív rendszerek
vagy teóriák, ’nincs új Keynes, Marx vagy Max Weber’”.
Rossz hírem van az Ön számára, Bod úr! Van ’váltótárs’, nemcsak
a kapitalizmusra, hanem az annak teret adó nyugati (diktatórikus)
civilizációra. Ez a váltótárs nem a diktatúra egy másik formája,
hanem a nemzetek és az emberek szabadsága.
Ez a váltótárs az az ősi civilizáció, aminek a Teremtő akarataként
megszemélyesülő eszmei tisztasága meghatározza az emberi társa-
dalom szerves együttélését, benne a gazdaságot is.
Ön saját magát és azonos érdekű társait megnyugtathatja, bizo-
nyíthatja nekik, hogy ami körülöttük van, az nem igaz, a halott nem
is halt meg, életre lehet kelteni.
A baj az, hogy amíg Ön és társai ezt bizonygatják, addig nap, mint
nap azt tapasztalja a munkanélküli, a lakásától megfosztott, a mun-
kaerőpiacon megvásárolt bérrabszolga, a nyugdíjas, a jövőtlenné tett
fiatal, hogy ez nem igaz.
122
Azt látják, hogy a nemzetvesztés kijelölt ítéletvégrehajtója,
Orbán Viktor „nem akarja tudni”, amit a harmadik típusú beszélge-
tésen gazdáitól hallott, ahol ő csak egy szót mondhat: „igen”, amikor
kettős beszéddel biztat itthon, nyugtat az Európai Parlamentben8.
Azt látjuk itthon, hogy amit Ön állít, Bod úr, az szemenszedett
hazugság, a liberális kapitalizmus hullája fertőzi Magyarországot, a
gyarmatbirodalom diktátumainak „jogharmonizációjával”9akaratát
megalázásunkkal ránk kényszerítő “fegyelmezéssel“10 és közvetlen
zsarolásunkkal11.
Ez a sírba ereszkedő liberális kapitalizmus arra kényszerít ben-
nünket, hogy érdekeinkkel szembefordulva fegyverkezzünk rabsá-
gunk megvédéséért12.
Nincs véletlen.
Ütemezetten mai hírlevelemben kezdem el a Szent Korona
Értékrend Akadémia második fokozatának „A mátrix (tábla) elmé-
let a liberális-kapitalista és a Szent Korona Értékrend gondolkodási
módjában (paradigmájában)” c. része ismertetését.
A diktatórikus (nyugati) és az ősi civilizáció közötti különbséget
a mátrix-elméletek különbözősége mutatja.
Dr. Halász József
1 hozzászólás
Kőműves Géza: Örömmel továbbítom az alábbi nagyon bölcs
fejtegetést a szeretetről.
JÓ HA FIGYELÜNK!
 Én ezt egy remekműnek tartom, és csak annyit fűznék csak
hozzá, hogy a szövegezés nagyon tömör, ezért nagyon figyelmesen,
ha kell, kétszer-háromszor is el kell olvasni ahhoz, hogy pontosan
értelmezni lehessen. Érdemes ehhez venni a fáradságot!!!
Kérek Mindenkit, szíveskedjen terjeszteni ezt az üzenetet, mert
a benne foglaltak segítenek hozzá mindnyájunkat a tökéletes tisz-
tánlátáshoz. Most, az utolsó pillanatokban, hazánk tönkretételének
végjátszmában, igen nagy szükségünk van tisztánlátásra!
A szeretettel kapcsolatban pl. magam nem tudom elképzelni,
hogy ha megdobnának kővel, akkor kenyérrel dobnék vissza. Vagy
ha megütnék az egyik orcámat, odatartanám a másikat!
Miután több forrásból hallottam már, hogy meghamisították,
manipulálták az Újszövetség egyes részeit, joggal tételezem fel,
hogy Jézus ilyen képtelen, életszerűtlen dolgokat soha nem is állí-
tott; ilyen képtelenséget soha nem kért tőlünk, hiszen az önvédelem
minden élőlénybe belekódolt reflex, ezért éppen azt tartom ördög-
től valónak, ha ezen ösztöneink ellen cselekszünk.
Ha elfogadjuk a feltétlen szeretetet, akkor ezen a Földön minden
törvénykezés ördögtől való dolog, és nem szabad még a legelvete-
mültebb rablógyilkos feje felett se ítéletet mondani, nem szabadna
semmilyen ügyben törvényt ülni. Nem is beszélve az egész nemze-
tet sanyargató, kifosztó, meggyalázó, népirtó gazemberekről, kiknek
kiiktatása nem csak szükségszerű, hanem becsületbéli kötelessé-
günk is egyben! Jézus nem anarchiát akart itt a Földön!
Az alábbi üzenetben van egy nagyon jó példa is arra, hogy feltét-
len szeretet nem létezik. Nem is létezhet; így ellene érveket egyetlen
józan ember se hozhat fel! V. Sz.
Végkövetkeztetés (Konklúzió) – ELŐRE!!!: Nem filozófus, nem
politikus, hanem egy megszállt hazájú, elnyomott, magyar gyalog
írtam! Hacsak nem tévedek, sem tettek, sem pedig gondolatok nin-
csenek következmények nélkül és csakis az ember, az emberiség
válthatja meg ön-ön magát. Hosszú, rögös, tövises, meredek út vezet
magunkban Istenhez, melyet kívül is kell járnunk.
Az úton megtorpanhatunk, visszacsúszhatunk, de feltételezésem
szerint még halálunk után, vagyis ezen dimenzióból történő távozá-
sunk után is előttünk lesz, „nincs menekvés, örökké bejárásra vár! ”
Az evilági és túlvilági előnyök elérése érdekében történő, üres
Isten – dicséret mit sem ér, hiszen, ha van, nem hiú ripacs Ő! “Segíts
magadon, másokon, az Isten is megsegít”! – Szeresd a jót, az igazságot,
küzdj érte, de ne szeresd a rosszat, az igazságtalanságot és küzdj ellene!
Amennyiben teheted mindenkor légy méltányos, “emberséges” (a
benned található, vagyis alapjában mindenkinek megadatott isteni
információ) és vésd eszedbe, hogy a félreállás, sumákolás, önző kénye-
lemszeretet, a felelősségteljes döntések elkerülése nem istennek tetsző
cselekedet! Gondolkodj el, miként lennél méltó az Isten segítségére!
Nem véletlen, hogy a zs… megszállók “A szeretet a megoldás
mindenre” demagógiával manipulálnak a fejekben.
Félreértés ne essék, ezért előre bocsátom, mindenek felett a sze-
retet, az önzetlen szeretet és az igazság szeretetének feltétlen híve
igyekszem lenni, viszont számomra az önzetlenség és a szeretet nem
egyenlő az ostobasággal. „A szeretet a megoldás mindenre” dema-
gógiával szemben vallom, hogy nagy lényegi különbséggel a szeretet
vezérelte megoldás az üdvözítő, vagyis eredményre vezető! Ebben
nem foglaltatik benne a rossz szeretete.
A vak szeretetről szóló smafuk többek között az ugyancsak mani-
pulált Saul rabbi féle (Pál apostol) judeo-”keresztény” egyházából
kiábrándult és más zsidó szekták csapdájába bele nem sétált embe-
rek utolérésére készülnek.
Az új zsi… világrendet építő hitványság ellen esetleg fellépni
merészelő, jószándékú, szeretetreméltó emberek ártalmatlanításának
előkészítését a szeretet manipulációjával végzik a leghatásosabban.
Nagy vehemenciával készítik elő a terepet a teljes agyatlanításra,
a feltétel nélküli szeretet elfogadására. Vagyis: “tűrd, sőt szeresd az
elnyomóid, őseid, Nemzeted és más nemzetek, más ártatlan népek
JÓ HA FIGYELÜNK!
parazitáit, gyilkosait, a Föld tönkretevőit, a magyarság és minden
jóravaló nép legelvetemültebb ellenségeit. Szeresd a hitvány népet
és a hitvány “embert”, szeresd a sátánt, mert ez viszi jó irányba a vilá-
got.” Hát ez a dörzsölt elvetemültség nem döbbenet?
Mivel a szeretet önmagában nem létezik, a mindenkire kiterjesz-
tett szeretettel, tehát a rossz, a rosszak szeretetének demagóg hitével
vezeti falnak az esetlegesen gyanútlan, jószándékú emberiséget.
Ez a professzionálisan kiagyalt, zsi… süketelés, hiszen szándéko-
san mellőzi a valódi törvényszerűségeket, az ebből adódó, természetes
következményeket, melyre a természetes, kézzel fogható realitáshoz
és transzcendens szálakhoz is kötődő egészséges reflexió a helyes
válasz. Jelesül, hogy a jót, a jó rezgést kell szeretnünk, nem a rosszat
és önmagában nem létezik szeretet. Valamint a rossz szeretete, a rossz
cselekedet, rossz gondolat szeretete semmiképpen nem lehet jó, s
embert nem választhatod el a cselekedeteitől, gondolataitól, a lelké-
től, mert csak a porhüvelye marad. Tehát olyan nem lehetséges, mint
mondják, hogy az alávalóban az embert szeretem, mert ez az ember az
alávalóságával együtt „ember” és ezzel együtt viszont vétek szeretnem.
A liberális szájból gyakran elhangzó “Minden ember- ember!” “érvre”
kézenfekvő reakcióm: Persze, a gazember is ember.
A Földön levezekelhető bűnt elkövető embernek adott esély nem
a szeretet, hanem méltányosság, feltételes megbocsátás esély arra,
hogy a jót, nemest, igazságost szerető, szerethető emberré váljon.
A kisugárzott lélek szeretetét, ne keverjük a test által keltett sze-
xuális, esztétikai vonzalommal! Tehát a jó, a szeretni való szeretete
és rossz, a megvetni való elutasítása sugározzék a világban, ne a hit-
ványság szeretete, mert a hitványság szeretete, a hitványságot erősíti,
a csak, a semmiért való, tulajdonképpen nem létező, ostoba “sze-
retet”, csak ostoba tehetetlenség. A kényelmeseknek könnyen elfo-
gadható, önző semmittevés és ők a zsi…k ezt akarják, mint mindig,
rafinált módon, hogy az ő békességük érvényesüljön a világban, ami
nekünk roppant békétlenség, szeretetlenség és halál.
A jó és igazságos, ennek ellentéte a rossz és igazságtalan valamint
ezek fokozatai és Isten és sátán csakis egymás viszonylatában, de min-
dig és mindenkor külön egységként, egymásban soha fel nem olvad-
hatóan léteznek, még önmagunkon belül is így van és mindig viszony-
ban állnak valamivel, valakivel és ezért áll az ember örökké döntés
előtt, tehát a szeretet nem önmagáért való, mint ahogyan a lét sem.
A szeretet, az igazság tevékeny, nem önző, harcol a hitványság ellen,
mert védi a szeretni valót és mozgatórugója a jó, az igazság szeretete,
melyért, ha más út nincs, gonoszt ölni is képes. Magasabb fokon, saját
maga irányában is tanúsított óriási felelősséggel, tiszta ésszel mindent
mérlegre téve önön életét is képes kockára tenni, végső esetben felál-
dozni, ellentétben hitványsággal, melynek motivációja jellemzően önző.
Gondolom sokak számára ez utóbbi bekezdésem kiverte a bizto-
sítékot, ezért roppant egyszerű példával élek:
Borongós éjjelen családodra tör egy rablógyilkos és magasra
tartott gyilokkal szeretteid ágyához osonva a rablás előtt, végezni
kíván velük, hogy zavartalanul, tanúk nélkül fosztogathasson, de te
felébredsz a másik szobában, mit tennél? Ha a kezed ügyében lévő
piszkavassal nem loccsantanád szét a fejét, magad is gyilkos lennél,
közvetetten ártatlan, jóravaló, szeretetteljes emberek életét oltanád
ki, gyávaságból, ostobaságból és ezért súlyos büntetést érdemelnél.
– A Hazádat, a Földet, az emberiséget, a családod, nemzettest-
véreidet egy mindenre elszánt parazita, rablógyilkos nemzetközi
banda fosztogatja, minden értelemben tönkreteszi, különböző mód-
szerekkel öli és immáron ezer éve szinte töretlenül manipulálja.
Alkotmányodat, a törvényeket ő alkotja, “kormányodat”, “elnö-
ködet”, a parlamenterek vezetőit kivétel nélkül mindig ő adja,
s reményed sincs az ő hatalma fenntartásához részedre alkotott,
un. „békés lehetőségekkel” ellene fellépned, – mit is kell tenned?!
Keressétek a Magyar Vérszövetség és Magyar Nádori Szövetség
honlapjait! Kössetek magyar vérszövetséget,- vérszerződést!
Kőműves Géza, Sopron, 2011.
123
 ŐSSZEL JÖHET A FACEBOOK TELEFON?
Mégpedig a HTC segítségével, amely ezzel
egy időben megkezdené saját chipjeinek
tervezését is, hogy a jövőben erősebb pozí-
cióból folytassa a küzdelmet a nagyon is jól
álló riválisokkal szemben.
Az utóbbi időben némileg lelassuló,
kisebb-nagyobb gondokkal küzdő HTC ter-
veiről egyszerre két hír is befutott a napok-
ban, ezekből pedig arra következtethetünk,
hogy határozott lépésekkel igyekeznek javí-
tani helyzetükön, hogy visszanyerjék korábbi
kedvező pozíciójukat az okostelefonok verse-
nyében. Elsőként lássuk a Facebook közös-
ségi portállal kialakított partneri viszonyukat,
annak valószínű eredményeit.
A két cég tajvani hírek szerint közös tele-
font mutatna be, amely egyrészt lehetővé
tenné, hogy az online platform minden
egyes funkcióját a weboldalon megszokott
módon érjük el, másrészt pedig egy újabb
területet nyitna meg a közösségi portál előtt,
a Google korábbi, jelenleg is tartó kezdemé-
nyezésének mintájára. Emlékezhetünk arra,
hogy a keresőcég elsőként szintén a HTC-vel dené saját chipjeinek tervezését is, amelyet a hardveres és a szoftveres oldal között, itt
összefogva dobta piacra saját okostelefonját, azonban a Samsunggal és Apple-lel ellentét- egyedi megoldásokkal álljanak elő, amely
ezt követően azonban a Samsunghoz pártol- ben nem házon belül végeznének, hanem növelheti a HTC készülékeinek értékét a
tak át, ami jó lépésnek bizonyult, hiszen ez a Qualcomm és az ST-Ericsson közremű- vásárlók szemében.
utóbbi igencsak előnyös helyzetben van a ködésével, ők végeznék ugyanis a tervezési Van is mire készülnie a cégnek, hiszen
szegmensen belül, androidos megoldásaival munkálatokat, az első, kifejezetten a HTC az eddig is igencsak jól szereplő Apple nagy
komoly túlsúllyal nehezedik a többiekre. kívánalmai szerint kialakított példányokat meglepetést okozott kellemes negyed-
A pontos hardveres és szoftveres részle- pedig valamikor a következő évben szállí- éves eredményével – a vártnál több táblát,
tekről egyelőre semmit nem tudni, ám az tanák le. Úgy tűnik, hogy számukra nem okostelefont és Mac számítógépet szállítot-
már önmagában fontos fejlemény, hogy a elsősorban a költségek leszorítása a fontos tak le, ezzel pedig csaknem megduplázták a
tőzsdére készülődő közösségi oldal ezen (hiszen ez esetben megoldanák a házon profitot.
töri a fejét. A HTC a maga részéről eközben belüli tervezést), hanem az, hogy a fejlesz-
állítólag – kínai források szerint – megkez- tők szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki Forrás: richpoi.com

A NÉMETEK GAZDAGABBAK, MINT VALAHA

A tőzsdei esés ellenére 149 milliárd euróval több pénzük van, mint tavaly. Mert van állásuk.
A t�������������������������������������������������������������
őzsdéken bekövetkezett árfolyamzuhanás dacára tavaly jelentő-
sen gyarapodott a német magánszemélyek pénzbeli vagyona, amelynek
értéke rekordot jelentő 4,715 billió euróra növekedett.
A Bundesbank csütörtöki közleménye szerint egyetlen év leforgása
alatt az átlagot jóval meghaladó mértékben, 149 milliárd euróval emel-
kedett a magánszemélyek pénzben kifejezett vagyona. Ebbe a kategóri-
ába sorolják szakemberek a készpénzt, az értékpapírokat, a bankbetéte-
ket, a takarékleveleket, valamint a biztosítókkal szembeni követeléseket.
Dologi javak, például ingatlanok nem minősülnek pénzbeli vagyonnak.
A vagyonok gyarapodását a bank elemzői elsősorban a munkaerő-
piac stabil helyzetének tulajdonítják, az ugyanis magas jövedelmet sza-
vatol az állásban lévő embereknek. A III. negyedévben ugyan enyhe
visszaesés mutatkozott, ám ezt a következő negyedév több mint ellen-
súlyozta.
A két német állam egyesülése (1990) után nem sokkal a háztartások
pénzbeli vagyona (euróra átszámítva) 1,751 billióra rúgott. Az össz-
érték 2005-ben haladta meg először a 4 billiós határt. A legtöbb friss
pénzt tavaly bankokban helyezték el a németek: a bankbetétek értéke
2011-ben 67 milliárd euróval növekedett. Forrás: Index.hu

124 JÓ HA FIGYELÜNK!
 ÁTVEHETETLEN LEVÉL A NAV-TÓL
Izgalmas feladvánnyal kedveskedett a NAV Attilának, aki
továbbpasszolta azt Önöknek. Egy hivatalos levelet kapott
volna tőlük, de elrontották a címét. Telefonon csak akkor
tudnának segíteni, ha tudná, miről szól a levél. Amit nem tud
átvenni.
Jön ma a postás, szerencsére régi szakember, ismer, tegeződünk.
Így ahelyett, hogy hivatali fafejűséggel kezelné a helyzetet, egysze-
rűen szólt nekem: érkezett egy levél a nevemre, amin majdnem a mi
címünk van - egy betű (pontosabban szám) eltéréssel. A feladó a NAV.
Hivatalos levél révén így nem adhatja ide, hiszen formailag mégsem
én vagyok a címzett. Azt tanácsolja, hogy hívjam fel a (régi, közkedvelt
nevén említve) Apehet, ott kérjem, hogy úgy korrigálják a tévesztést,
hogy egy faxon értesítik a Magyar Postát, kikézbesíthető a küldemény.
(Mit izgatom magam ezen? Mert tudom/sejtem, hogy a személyi
jövedelemadóból keletkezett visszatérítés jön benne. Pénz.)
Apehet felhívni és kérni tőle valamit... Hm. Megpróbáljuk. Regio-
nális főigazgatóság központi telefonszámát találom meg a neten. (Nem
könnyen, hiszen nem az a cél.) Az ember ilyenkor tudja, hogy egy tele-
fonközpontossal/portással kell majd beszélgetnie. (Miközben ketyeg a
telefonadó, na jó, az még nem, csak simán a számla, nekem.) “Jó napot,
segítséget kérnék: postázási problémával kihez fordulhatok?”
– De kit keres?
– Nem tudom, pont ezért kérek segítséget.
– Milyen osztályt?
– Nem ismerem a hivatali rendszert.
– Mit akar?
– Rosszul címeztek nekem egy levelet.
– És az hova tartozik?
(– Maga kérdezi tőlem?! Ááá!)
– Kapcsolom az akármilyen osztályt, várjon...
Mondhatni, kedves és segítőkész hölggyel folytattam a következő
öt percben gyümölcsöző párbeszédet. Arra jutottunk, hogy érti a gon-
domat, és jó,hogy be tudom olvasni azt a küldeményazonosító számot,
amit a postás hál’istennek megadott nekem. Csak épp... ezek után sem
tud semmi megoldást mondani. Kellene hogy tudjam, miről szól a levél,
belőle különféle adatokat megadnom. Mondom, egy általam meg nem
kapott levélből ez nehéz. Igen, érti ő, de anélkül nem megy. Tehát: hogy
megkapjak egy levelet, még előtte abból adatokat kell tudnom kiolvasni.
Igen, mondja a hölgy, ez paradoxonnak hangzik, de nem lát más utat.
Akkor ki más tudna segíteni? Nem tudja. Kihez fordulhatnák? Nem
tudja. (Mint a Gyalog-galoppban Sir Michael Palin a Kerekasztal lovagjai
közül, a franciák vára előtt állva, úgy érzem ilyenkor magam.)
Végül minden hivatali ügyintézések univerzális folytatása: Vár-
jon, megpróbálom átkapcsolni egy másik osztályra! ... És akkor az
ügyintéző megnyomja a speciális telefonkészülékén azt a gombot,
ami közismerten a semmire vezet, csak simán zenét sugároz, és arra
való, hogy a kuncsaft egy idő után csak megunja a céltalan várako-
zást. Velem is ezt történt.
Most ott tartok, hogy e-mailt fogalmaztam, amit a NAV honlap-
ján a regionális főigazgató neve mellett (egy PDF-en!) talált címre
küldök el. Simán elírtam - az ironikus megközelítéseket elhagyva -
a fenti eseménysort. Remény, hogy a kérésem célba ér, meghallga-
tásra, majd válaszra talál? Részemről semmi. De láttunk már csodát.
A kedves Homár-olvasó mit tette?
Forrás: homar.blog.hu

MINDEN SZÁZADIK BÉCSI LAKOS

EURÓMILLIOMOS
Egy befektetési tanácsadó cég kimutatásai szerint Bécsben él a legtöbb gazdag osztrák.
A főváros közel tizennyolcezer lakójának volt 2011 végén egymillió eurónál, mintegy
300 millió forintnál nagyobb vagyona.
Az osztrák főváros lakosságának 1,03 százaléka eurómilliomos a Valluga elemzése
szerint.
A tavalyi évhez képest ezernyolcszázzal csökkent a milliomosok száma, de még így
is Bécs a „leggazdagabb” osztrák tartomány – jelentette az APA osztrák hírügynökség.
A vagyoneszközök közé nem számították be a saját használatú lakásokat.
Országos szinten 0,85 százalék (72.100 fő) az eurómilliomosok aránya. Vagyonuk
együttesen 223 milliárd euróra rúg. Ez hétmilliárd euróval kevesebb, mint egy évvel
korábban volt, de így is az összes vagyon 33 százalékát teszi ki, és a vagyon fokozódó
koncentrációját mutatja.
A lakosság leggazdagabb egytizede az összes vagyon kétharmadát birtokolja. A tíz
leggazdagabb család javai 67 milliárd eurót tesznek ki, és ötmilliárd euróval gyarapod-
tak egy év alatt, ami háromszor gyorsabb, mint az osztrák gazdaság növekedése volt
tavaly.
Ausztriában, Németországban és Svájcban együttvéve a lakosság egy százaléka bir-
tokolja az összes magánvagyon egyharmadát. A tíz leggazdagabb német 108, a tíz leg-
gazdagabb svájci 75,6 milliárd euró feletti vagyonnal rendelkezik

JÓ HA FIGYELÜNK! 125
 GERŐ ANDRÁS KIRÁLYSÁGOT AKAR
Ha monarchista körökben feltenném a
kérdést, hogy melyik lapban fognak a Kár-
oly-mise előtt pár nappal több oldalon a
királyság visszaállítása mellett érvelni, akkor
valószínűleg a Népszabadság lenne az utolsó
amelyre tippelnénk. Pedig ez bizony bekö-
vetkezett. Aki pedig a királyság mellett érvel
az nem más, mint a köztársaság által dotált
Habsburg Történeti Intézet vezetője, Gerő
András történész és liberális véleményvezér.
Egészen hátborzongató olvasni a volt kom-
munista pártlap oldalain ilyen mondatokat,
ezért most ideidézem mindenkinek a kattin-
tás előtt;
„Az elmúlt húsz esztendő tapasztalata
azt mutatja, hogy ez a pártpolitikán felül
álló politikai szerep leépült, és a köztár-
sasági elnök egyre kevésbé tudja magát
össznemzeti szerepben láttatni.
Ez a demokratikus politikai közösség
működése szempontjából erős autoritásde-
ficitet hoz létre, mert ha a nemzet egységé-
nek alkotmányos képviselője is pártpoliti-
kailag értelmeződik, illetve értelmezhető,
akkor pontosan az a cél nem teljesül, amit az
alkotmány a szerepnek szán.
Úgy tűnik, hogy ez a probléma az adott
keretek között megoldhatatlan, hiszen az
államelnököt végső soron képes az egyszerű
parlamenti többség is megválasztani (29/b
paragrafus), ami viszont az elnököt - szemé-
lyes kvalitásaitól függetlenül - pozicionálja a
pártpolitikai mezőben.
Bármit ír tehát az alkotmány, ez így volt,
így van és így lesz.
Éppen ezért úgy vélem, hogy érdemes
lenne újragondolni az államforma kérdését.
A jelen alkotmány szerint Magyarország
köztársaság (1. paragrafus).
Én úgy látom, hogy egy ilyen autoritás-
deficit feloldása elvileg lehetséges azáltal,
hogy megváltoztatjuk az államformát, és
Magyarország monarchia lesz.”
Ugye, hogy egy kicsit félelmetes érzés?
Mire véljük ezt itt jóemberek? A libik meg-
csinálják a királyságot nélkülünk, mégis régi Nagy baj van a Második Magyar Köztár- Megint egy újabb kísérlet a hatalomát-
jó népuralmista módon nekünk? sasággal és minden jel szerint a válságban mentésre, arra, hogy megint egy politikai
Persze Gerő András olyan monarchiát való zavaros halászat nemcsak a jobboldal- hibrid szülessen meg. Akik köztársaságot
akar, amely egy kicsit kiherélt (nem is olyan nak, hanem a baloldalnak is érdekes foglal- kiabáltak össze egy nagy asztal körül és elfo-
kicsit) és amelyben a király nem kormá- kozás lett. A rasszista beszéd (definiáljuk gadtatták az utolsó kommunista parlament-
nyoz. Olyan angolszászost, amilyen persze már egyszer, hogy mi az a “rasszista beszéd”, tel, a jogfolytonosság helyreállítása nélkül,
a magyar király soha nem volt szerencsére. jó?!) törvényes büntetése mellett és a király- ne akarjanak most királyságot a köztársaság-
Gerő ezt a következtetést abból szűri le, ság visszaállítása mellett ugyanúgy felszólal ból csak úgy. Annak kérem, vannak feltét-
hogy a jelenlegi alaptörvény (ez sem semmi; a Gerő-cikk. A magyar államiság válságban elei melyek közül az első; a jogfolytonosság
nem alkotmány, hanem alaptörvény!) moz- van, a republikánus államiság a csőd felé helyreállítása a Szentkorona-tan és a törté-
gássérült és autoritásdeficittel bír, meg legi- tart Nem működik és a bukott állam jegyeit nelmi alkotmány kritériumai mentén. Ezt ne
timitásdeficittel is jelenleg. Igen, igen ez így, mutatja. És akkor jön valaki autoritást emle- tessék elfelejteni. Ha mégis, akkor majd úgy
van aki ezt már húsz éve mondja, de eddig get és esedezik érte, de olyan államot akar, intézzük, hogy ott legyünk és emlékeztessük
kit érdekelt? Ez most azonban nem egy ami nem kormányoz. azt, akit kell. Mert más a leányzó fekvése, ha
jobboldali hőzöngő írása, ez egy liberálisé Egy vega - pacal pörkölttel a hasában. Az már - szerencsére - felvetődött, hogy táncba
egy szocialista lapban. kell nekünk. kell újra hívni. Forrás: monarchista.blog

126 JÓ HA FIGYELÜNK!
 Günter Grass:
AMIT KI KELL MONDANI
Miért hallgatok, s elhallgatom oly régóta,
ami nyilvánvaló és szimulációs játékokban
már gyakorolták, s aminek végén mint túlélők
mi mindenesetre lábjegyzetek lehetünk.
Ez az állítólagos jog az első csapásra,
ami egy szájhős által elnyomott
és a szervezett éljenzésre buzdított
iráni népet kiirthatná,
mivel a hatalmi övezetükben
egy atombomba készítése feltételezhető.
Mégis miért tiltom meg magamnak
ama másik országot nevén nevezni,
amelyben évek óta – bár titokban ugyan –
egy növekvő nukleáris potenciál áll rendelkezésre,
de ellenőrzés nélkül, mivel semmiféle vizsgálat
nem lehetséges?
Ennek a tényállásnak az általános elhallgatása,
aminek a hallgatásomat én is alárendeltem,
úgy érzem, már terhelő hazugság
és kényszer, amely büntetést helyez kilátásba,
ha nem vesszük figyelembe;
az “antiszemitizmus” vádja készen áll.
Most azonban, mivel a hazámból,
amely saját ősbűnével példa nélkül áll,
mindig újra utolér és szóba kerül,
hogy tisztán üzleti érdekből, bár egyesek
jóvátételről is fecsegnek,
szükséges egy további tengeralattjárót
szállítani Izraelnek, melynek különlegessége
abból áll, hogy a mindent elpusztító robbanófejeket
oda irányíthatja, ahol a létezése
egyetlen atombombának sincs bizonyítva,
csak a félelem feltételezi,
kimondom, amit ki kell mondani.
A HALLGATÁS FALA
Günter Grass sokkal többet tett annál, mintsem a Süddeutsche Zei-
tung-ban közzétett egy verset, amelyben Izraelt kritizálni meri, sőt
azzal vádolja, hogy a cionista ország veszélyes a világbékére. Önma-
gában ez még nem keltett volna ekkora visszhangot, hiszen az Euró-
pai Unió néhány évvel ezelőtti egyik felmérése is azt bizonyította,
hogy az európaiak meggyőződése szerint Izrael a világ valamennyi
országa közül a legveszélyesebb a világbékére.
Günter Grass a versben elmondottaknál sokkalta többet tett:
megtörte a hallgatás falát. És tette ezt németként, Nobel-díjasként,
nemzetközileg elismert értelmiségiként.
Németország a mai napig viseli a terhet a II. világháború, a vész-
korszak alatt elkövetett bűneiért. A német nép bűntudatát kihasz-
nálva Izrael vég nélküli jóvátételre kötelezte ezt a népet, amely szólni
sem mer, nemhogy kritizálni a cionista rezsim sorozatos bűntetteit.
Izrael sérthetetlensége, minden törvény felett állósága abból adódik,
hogy a cionista álláspont szerint a kiontott zsidó vér örökre, lemos-
hatatlanul tapad a németekre, bűnhődésre kötelezve még azokat a
németeket is, akiknek - Helmut Kohl szavaival élve - megadatott a
kegyelem, hogy a vészkorszak után szülessenek.
JÓ HA FIGYELÜNK!
De miért hallgattam idáig?
Mert úgy gondoltam, a származásom,
ami soha el nem törölhető szégyenfoltot visel,
megtiltja, ezt a tényt, mint kimondott igazságot
Izraelről feltételezi, amelyhez kötődöm
és kötődni akarok.
Miért mondom csak most,
megöregedve és utolsó tintával:
az atomhatalom Izrael veszélyezteti
az amúgy is törékeny világbékét?
Mert ki kell mondani,
ami holnap talán már késő lenne;
szintén, mert mi – amúgy is eléggé terhelt németek –
egy bűntény támogatói lehetnénk,
ami előrelátható, s ami miatt bűnrészességünk
semmi szokásos kimagyarázással
nem lenne eltörölhető.
És bevallom: nem hallgatok tovább,
mivel a Nyugat kétszínűségéből
elegem van; továbbá remélhető,
hogy sokan megszabadulnak a hallgatás terhétől,
és a felismerhető veszély okozóját
felszólítják az erőszakról való lemondásra,
egyben azt is követelik,
hogy az izraeli atom potenciál
és az iráni atomlétesítmények
akadálymentes és állandó
nemzetközi ellenőrzését
mindkét ország kormánya engedélyezze.
Csak így tudunk mindenkinek, izraelieknek és palesztinoknak,
sőt minden embernek, akik ebben
az őrülettől megszállt régióban
szorosan egymás mellett, de egymással ellenségesen élnek,
és végül mi magunknak is - segíteni.
fordította: Dobszay Károly
forrás: www.nemzetifront.ning.com
Antikrisztus rovat
Az izraeli álláspont eddig akadálytalanul érvényesült: a németek
szótlanul tűrtek, és zokszó nélkül fizették a jóvátételt. Csakhogy
most akadt valaki, aki megtörve a hallgatás falát ki merte mondani
az igazat. Mindazt, ami az évtizedek során a németekben felhalmo-
zódott, és amit eddig nem mondhattak ki.
De minden bűnhődés véget ér egyszer, a nép, amely sokszorosan
megfizetett bűnéért, végre kimondhatja: a vészkorszak nem indok
arra, hogy Izrael sárba tiporhassa a demokratikus értékeket, sorra
követhessen el emberiség elleni bűntettet ártatlan palesztin gyere-
kek és asszonyok kegyetlen legyilkolásával.
Izraelnek nem adatott meg a jog, hogy büntetlenül ugyanazokat a
bűnöket kövesse el a palesztinokkal szemben, mint amilyeneket a II.
világháború során a zsidók ellen a németek elkövettek.
Günter Grass azért bátor, mert ki meri jelenteni: az antiszemi-
tizmus vádja nem gátolhat meg senkit az igazság kimondásában.
Vállalni kell az antiszemitizmus bélyegét, mert aki e vádtól vissza-
rettenve hallgat, és némán szemléli a cionista rezsim bűntetteit, az
maga is cinkossá válik. Azok, akik attól rettegnek, hogy őket anti-
szemitáknak bélyegzik, azok a valóban antiszemiták. Az antiszemi-
127
 tizmustól való félelem alakította ki az USA-ban az iszlamofóbiát, “a
minden muzulmán terrorista” elméletet.
Grass bátor kiállásával lerántotta a “nyugati” országok képmutató
magatartásáról a leplet: attól rettegve, hogy a cionisták majd anti-
szemitizmussal vádolják őket, némán elnézték, hogy Izrael hatalmas
atomarzenált halmoz fel, miközben éppen Iránt vádolja azzal, hogy
atomfegyverhez akar jutni.
A nyugati országok pontosan tisztában vannak vele, hogy Irán
nem állít elő atomfegyvert, de Izrael nyomására életbe léptetnek
szankciókat és gazdasági embargót az iszlám ország ellen, képmuta-
tóan és szolgaian engedelmeskedve Izraelnek.
Nem lesz ez így sokáig, a hallgatás fala leomlott. A német pár-
tok, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt kiálltak Grass mellett,
ahogy más országok értelmiségei is. E vers megjelenésével szabad
lett kimondani az igazat, azt, amit eddig kötelező volt eltitkolni.
Günter Grass megnyitotta a kaput, Nyugaton is kimondta azt,
amit eddig egész Európában egyedül a Jobbik mert képviselni. A
nyugati értelmiség felelőssége, hogy tud-e élni a lehetőséggel, és a
világméretű konfliktus elkerülése érdekében ki meri-e bátran mon-
dani azt, amit eddig Izrael kapcsán nem volt szabad.

Ordosz műhely

„NEM VAGYOK KORSZERŰ”

- Interjú Györgyi Annával –
Állandó társulatokról, a színészek megbecsülésé-
ről, a házasság nehézségeiről beszélgettünk Györ-
gyi Annával egyik legújabb premierje kapcsán a
nemrég megnyílt Rózsavölgyi Szalonban.

– Anna Gavalda manapság az egyik legkedveltebb író,

mégis vannak olyanok, akik szerint olyan mint Coelho,
azaz tele van közhelyekkel. És inkább nagyobb a füstje,
mint a lángja az írásainak. Ön Gavalda-rajongó vagy a
szerep fogta meg?
– Nem olvastam tőle korábban semmit. A Sze-
rettem őt történetével Szántó Erika rendező hívott
fel körülbelül egy éve, majd elküldte a regényt. Amit
Erika írt szerintem az sokkal karcosabb, izgalmasabb
mint a regény. Ő mindig azt mondta, hogy Bergman
Jelenetek egy házasságból című kisregénye is tele van
közhellyel. Gavalda művében is vannak közhelyek, az
elhagyott feleség, meg „az ilyen az élet” jellegű gondo-
latok, de Szántó Erika nagyon jól dramatizálta a törté-
netet. Ennek ellenére nem valószínű, hogy Gavalda-
rajongó leszek.
– A darabban ön egy elhagyott kétgyerekes anyát, és
egy 15 évig harmadik személyként élő szeretőt is alakít.
Két teljesen ellentétes szerep. Van bennük valami közös?
– Pont ezért jó szerintem Szántó Erika színpadi
megvalósítása, mert mindegyik oldal megtalálja
benne magát. Mindannyian voltunk már úgy, hogy
elhagytak, vagy mi voltunk a harmadikok, de a nézők
azonosulhatnak akár a gyáva apóssal is, aki egy rossz
házasságban él, de a gyerek miatt nem mer kilépni
belőle. És akár meg is fogalmazódhat sokakban az a
gondolat, ami a főszereplő Chloéban is megfogalma-
zódott, hogy talán van remény és kezdhet egy új életet
valaki ahelyett, hogy egy rossz házasságban éli le az
életét. Gavalda műve egyszerűen betalál a mai világ-
ban, a fiataloknál éppúgy, mint az időseknél.

128 JÓ HA FIGYELÜNK!
 – A mű nem egyértelmű pozitív kicsengéssel
zárul. Mégsem teljesen negatív.
– Persze az életben sem minden pozitív,
tele van kompromisszumokkal. A házassá-
gokban is vannak hullámhegyek, völgyek. Ha
pedig gyerekek is vannak, akkor még nehe-
zebb az egész „komplexumot” működtetni.
És bejöhet egy mindig hibátlannak tűnő har-
madik. Szerintem iszonyú nehéz normálisan
leélni egy életet. Sokszor nézem az öregeket
az utcán, le a kalappal előttük. Nehéz az egész
életet egy rendes mederben tartani, hiszen
mindig ott vannak a kísértések, az őrületek,
az ember folyamatosan próbál változtatni,
alakítani, hogy lenne jobb. Ennek ellenére én
nagyon is házasságpárti vagyok.
– Nem ez az első alkalom, hogy kettős sze-
repet játszik, sőt a Csehov szerelmeiben vagy
Arnold Wesker darabjában három nőt is ala-
kított egyszerre. Nem nehéz egy darabon belül
több arcot is hitelesen váltani , hiszen a kama-
raszínházakban nagyon közel ül a néző, rög-
tön rájön, ha valami hamis?
– Most kisebb helyeken dolgozom, ilyen-
kor természetes, hogy csak két-három sze-
replős történeteket játszunk. Mindig pró-
bálom magamból előállítani ezeket a nőket.
Minden szerepben belőlem láthat egy részt
a néző. És ezeknek a kis színpadoknak ez az
előnye, hogy nem kell felnagyítani a dolgo-
kat. Nagyon nehéz nagy színpadon jól ját-
szani, hogy az őszinte legyen. Nagy térben
teátrálisabb dolgokat jó játszani. Egy „sze-
retlek” vagy egy „Miért mentél el?” sokkal
„jobban hat” kis térben.
– 2009-ben jött el az Új Színháztól. Akkor azt
nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy nem sokáig
lesz szabadúszó, mert szeret társulathoz tartozni.
Végül a Pesti Magyar Színházba szerződött.
Milyen volt az elmúlt 2 év szabadúszóként?
JÓ HA FIGYELÜNK!
– Az Új Színházból akkor nagyon el akar-
tam jönni, de nem vagyok egy szabadúszó
alkat. Én nem járok ide-oda, nem zsezsgek
a színházi körökben. A munkámon kívül
a gyerekeimmel, vagy a civil barátaimmal
töltöm az időmet. Ha eljárok, akkor sem
színházba járok, hanem inkább moziba.
Amikor eljöttem akkor körbetelefonáltam
az igazgatókat, de tudomásul vettem, hogy
nem kellettem. Most véletlen, hogy ebben
az évadban hat bemutatóm is volt. A sza-
badúszás nem jött be. Szerintem nagy érték,
hogy Magyarországon vannak társulatok.
Párizsban, Rómában, nincs ennyi. Igazán jó
munkát szerintem társulatban lehet végezni.
Nézzük meg a Katonát, vagy az Örkényt.
Persze ott is vannak hullámvölgyek, és van-
nak kifáradások, de ez természetes. Viszont
mindig kell egy erős vezető, aki hajtja a dol-
gokat. Érdekes azonban, hogy jelenleg is
olyan, mintha a szabadúszó lennék, mert a
Pesti Magyarban különböző okokból most
nem játszom semmit.
– Miért döntött a Pesti Magyar mellett,
aminek hasonlóan nem volt annyira jó a reno-
méja, mint az Új Színházé?
– Őszintén szólva nem hívtak máshova.
Én 2009-ben mindenkit felhívtam. Féltem,
hogy mi lesz velem. Sokan azt mondták:
Nagyon szeretünk, de vannak hasonló korú
színésznőink. És akkor az utolsó pillanat-
ban jöttek Őze Áronék, elmondták mit ter-
veznek, kik mennek oda, és ez megtetszett.
Persze közbe jöttek az anyagi gondok, illetve
most még a profilváltás is, de ettől függetle-
nül most is leszerződtem.
– Férje, Kiss Csaba kinevezése okán nem
jött szóba, hogy Miskolcra szerződjön, hiszen
több közös munkájuk volt már, és többször nyi-
latkozta, hogy szeretnek együtt dolgozni?
– Nem. A gyerekek miatt nem akarnék
elköltözni, és én is nagyon pesti vagyok és
nem is lenne egészséges. Persze így nehe-
zebb lesz, mert kevesebbet látjuk majd
egymást, de nekem fontosabb most, hogy a
gyerekeimnek jó legyen, minthogy az igaz-
gató feleségeként eljátsszam a világiroda-
lom remekeit és mindenki utáljon. Dehogy
megyek.
– A következő évadban mindettől függet-
lenül lesz egy közös munkájuk Miskolcon, mi
lesz az?
– Tennessee Williams A vágy villamosát
rendezi Csaba, Kocsis Pállal, Lovas Rozival,
Görög Lászlóval és velem. Ez a szerep már
kerülgetett. És most nagyon örülök, hogy
Miskolcon összejön. Szeretem, ahogy Csaba
gondolkodik, ahogy a világot látja, jó a mun-
káiban játszani, a próbafolyamatokat is sze-
retem, amikor minden nap lehet valami újat
hozni. A próba szinte jobb, mint maga az elő-
adás, hiszen ott utána jön a nagy görcs, hogy
biztos mindent sikerül-e megvalósítani.
– Említette, hogy inkább moziba jár, van
azért olyan darab, amit mindenképp látni
akar az évadból?
– Kerekes Évát nagyon szeretem és meg
akarom nézni a Jelinek darabban. Bár félek
tőle, mert pár éve Bécsben láttunk egy
Bunbury átiratot Jelinektől, és volt benne
mikrofonba énekelés, mobiltelefon, a két
férfi főszereplő pedig egymást szerette meg,
nem a hölgyeket. Én ezeket unom. Nem
ettől lesz modern a színház, tőlem valaki
egy tógába is mondhatja a szöveget, ha átér-
zem, amit mond. Nekem ezek a mai utalá-
sok nem hiányoznak, de persze ez csak az
én véleményem. És kíváncsi vagyok még a
Vágyvillamosra, Kováts Adéllal a Radnóti-
ban. De én tényleg inkább moziba járok, ha
129
megvan a heti két mozim, akkor rendkívül
boldog vagyok. Nemrég láttam a Nathalie
két élete című francia filmet, és annyira sze-
retnék ehhez hasonló szép magyar filmeket
látni, szerethető karakterekkel. Sok minden-
ben konzervatív vagyok. Szeretem ami szép,
ami érzelmes. Tudom, hogy ma ez sem diva-
tos, de akkor is.
– Az egyik legkedveltebb szinkronhangként
(Amélie, Sissi, Sandra Bullock szerepeinek
többsége) sok filmet láthat most is.
– Én már nem szinkronizálok annyit.
Amiket most láthatnak a tévékben, azok régi
munkák.
– Viszont sokan az ön hatására, a szink-
ronhangtól jutottak el a színházba megnézni.
Jelenleg szinte csak kis színházakban látható,
olykor közvetlen közelről.
– Ha a színészekkel össze vagyunk zárva
kis helyen, akkor egy idő után nem lehet
színlelni. Jobban járunk, ha úgy mutatjuk
magunkat, ahogy vagyunk, különben nem
lehet dolgozni. Ki vagyunk a másiknak szol-
gáltatva, de ez a jó. Egy-egy ilyen próbafolya-
mat olyan, mint egy gyors szerelem. Aztán a
bemutató után jön egy üresség, majd mikor
játssza az ember egy hónapban háromszor,
akkor újra a sok szöveg miatt jön az izgalom.
De ez a jó benne.
– A szinkronizálás kapcsán felmerül a kér-
dés, vajon a sok színiiskolás, okj-s szinkronszí-
nész veszi el a szerepeket, mert esetleg olcsób-
ban vállalnak el egy-egy munkát? Korábban
azt nyilatkozta, hogy ma már elég egy különle-
ges vonás, nem fontos, hogy valaki akár szépen
beszéljen, tehetséges legyen.
– Azt érzem ez egy más kor, ami persze
nem feltétlen baj. Például sokan kérdezik,
miért nem forgatok. Pedig jó lenne, és nem
csak a pénz miatt, vagy a „híressé válás”
miatt, hanem amiatt, hogy a szakmának ezt
a részét is kipróbálja az ember. Azonban rá
kellett jönnöm, hogy az én karakterem nem
korszerű. Én magam sem vagyok az. Nincs
órám, nehezen kezelem a számítógépet.
Most sok fiatal van, aki korszerű, bár koráb-
ban is volt ideál és felkapott színész, de régen
fontosabb volt a színész milyensége. Koráb-
ban voltak nagy egyéniségek, és volt a színé-
szeknek egy pályája. Júliától a Nagymamáig.
Ha én kihullanék most egy szerepből, akkor
eljátszaná helyettem egy 150 cm-s szőke 40
kg-s nő, vagy egy férfi, vagy egy kutya, akit
jól leszinkronizálnak. És ezt most komolyan
mondom. Ma az egész világ a „kicserélek,
lecserélek” elvén működik. Ma mindenki
csereszabatos ember. Mindenki arra van
dresszírozva, hogy lecseréljen, kidobjon
mindent. Miközben az emberek nagy része
nem erre, hanem normális dolgokra vágyik.
– Nemrég volt egy újabb bemutatója a Thá-
lia Színházban. A Rövid, Ludmilla Ulickaja
írásából született és szinte teljesen ismeretlen,
fiatal színészekkel játssza az előadást. Milyen
volt velük dolgozni?
– Rengeteget nevettünk a próbákon a
férfiakon. Nagyon jó volt a próbafolyamat,
és jó volt fiatalokkal dolgozni, hat hétre
megismerni a másikat, bontogatni, lehán-
tani egymás rétegeit. Ez egy csodálatos fog-
lalkozás, de nem normális embereknek való.
Én sem vagyok teljesen normális. Azonban – Márta István nem sokkal később meg-
az sem az, hogy ma ebben az országban kapta a Zsolnay negyed vezetését, míg Szi-
csepürágók lettünk és haknikirálynők. Már kora János a Székesfehérvári Vörösmarty
nem számít, hogy miért csinálja egy színész Színházat. Az azonban meglepett, hogy
ezt a hivatást, csak az számít mennyit fizet- milyen minősíthetetlen pályázattal lehet
nek. Az, hogy ilyen helyzetbe hoztak ma a megnyerni az Új Színház igazgatói székét,
művészeket az egy bűntény. Rossz látni azt ugyanakkor értetlenül fogadtam, hogy azok
a tucatnyi színjátszóiskolát, akik csak arra csináltak mártírt Márta Istvánból, akik
specializálódnak, hogy beszedjék a lelkes azelőtt, mikor még én is ott dolgoztam,
gyerekektől a temérdek pénzt. Ma már min- folyamatosan szidták a színházat, a színésze-
denki úton-útfélen színész egy sorozatban. ket. Szomorúan látom, hogy politikai oldal-
Ha nem belső késztetésből, elhivatottság- tól függetlenül, nincs józanul gondolkodás.
ból csinálnánk, akkor már rég abbahagytuk Ezt nagyon hiányolom. Kicsi gyermekeim
volna ilyen körülmények között, mivel saj- vannak. Azt szeretném, ha ők egy élhetőbb
nos nem éreztetik velünk azt, hogy fontos, országban élhetnének.
amit csinálunk.
– Ön, aki korábban otthagyta az Új Szín- Fotók: Ajpek Orsi
házat, mit gondol így utólag az év eleji vezető- Forrás: Kézdi Beáta – heti Válasz
váltásáról?

AZ IMF AZ EURO VÁLSÁGOT A GLOBÁLIS

PÉNZHATALOM BEVEZETÉSÉRE HASZNÁLJA
A Bloomberg weboldalán néhány napja megjelent cikkben a követ-
kezőket olvashatjuk:
Az IMF több pénzt akar pénzes ládájába a spanyol bajok miatt...
Az európai vezetők Washingtonba utaztak, hogy feltöltsék pénzes
ládájukat a válság kezelésére, miközben a spanyol kormány egyre
nehezebben tud megbirkózni piaci és pénzügyi gondjaival. Három
héttel azután, hogy az európai vezetők nyilvánosságra hozták, hogy
az euróövezet segélyalapja átlépte a szimbolikus ezermilliárd dol-
láros határt, a spanyol helyzettel kapcsolatos aggodalmak tovább
drágították a hiteleket Spanyolország számára. Az IMF április 20-22
között tartandó tavaszi ülését nyilván a válság ellen bevethető eszkö-
zök megtárgyalása dominálja majd.
„Globális adósságválság – Megszorítások”
Milyen üzenetet szűrhetünk le a fővonalas médiában közölt cikkek-
ből, azaz mit próbál elhitetni az elit a világgal? „A megszorítások
működnének, ha Európa végre hajlandó lenne az együttműködésre.”
A világ vezetői, élükön a Nemzetközi Valutaalappal és a központi
bankokkal szinte észrevétlenül milliók és milliárdok helyett ezermil-
liárdokban kezdtek beszélni.
A fenti intézményeket üzemeltető elit célja a világkormány meg-
alakítása és az Európai Unió az egyik legfontosabb lépcsőfok efelé.
Az európai pénzügyeket stabilizálni hivatott megszorítások tulaj-
donképpen az elit eszköztárának részét képezik és kijelentett szán-
dékuknak pont az ellenkezőjét érik el velük.

130 JÓ HA FIGYELÜNK!
 A globális akció segítségével az elit bizonyos nemzetközi intéz-
ményeket akar feltőkésíteni és nagyobb hatalommal felruházni. A
szokásos káoszból rend taktika, ahogyan a fent idézett cikk további
szemelvényei is hűen tükrözik:
A nemzetközi nyomásnak engedve, hogy többet tegyenek a
válság megfékezése érdekében, az európai kormányok, merészebb
javaslat hiányában, a múlt hónapban megállapodtak, hogy további
500 milliárd eurót tesznek félre a már meglévő 300 milliárd mellett,
egy 800 milliárd eurós gazdaságvédelmi alap létrehozása érdekében.
Azzal, hogy 150 milliárd eurót felajánlottak az IMF-nek, az „euró-
pai kormányok megtették a maguk részét,” mondta Joerg Asmussen,
az EKB igazgatótanácsának egyik tagja április 13-án. „Most arra szá-
mítok, hogy ez Európán kívüli barátaink és partnereink is hozzáte-
gyék a maguk részét az IMF forrásaihoz.”
Ezt a probléma-megoldás képletet bárki könnyen megértheti,
akiben megvan rá a szándék. A hatalmi elit leginkább félelemalapú
kampányok segítségével próbálja rávenni az embereket, hogy adják
fel hatalmukat és vagyonukat a globalista intézmények javára. Egy
korábbi cikkben is kifejtettük az elvet:
Fontos megérteni, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezet mestersé-
gesen lett kialakítva. A világgazdaság a központi bankok által nyom-
tatott fiat, vagy papírpénz monopóliumon alapul. Ez az a rendszer,
ami látszólag összeomlasztotta a fél világ gazdaságait és jó úton halad
Kína összeomlasztása felé...
Az EU válság akkor kezdődött, amikor bizonyos szegényebb
országok nagyobb összegeket kaptak Brüsszeltől gazdaságuk „fel-
zárkóztatására”. Ezeknek a pénzeknek elvileg az volt a célja, hogy a
bürokrácia kezelni tudja a helyi egyenlőtlenségeket és egészsége-
sebb pénzügyi környezetet alakítson ki.
Természetesen ez a támogatás egyfajta kenőpénz volt. Az egyes
nemzetek elit vezetői zsebre vágták a pénzeket és biztosították, hogy
országuk belépjen az EU-ba. A belépést követően ezek az országok
további pénzeket kaptak a vezető elit bankoktól.
A 2008-as összeomlást követően egyértelművé vált, hogy a
PIIGS országok nem lesznek képesek visszafizetni a kapott hitele-
ket. Valószínűleg kezdetben is ez volt a terv. Miután a helyzet egyér-
telművé vált, a hatalmi elit elsődleges célja az lett, hogy a vezetőkkel
a „megszorításokban” láttassák a megoldást.
A cél egyértelműen olyan nyomor és kétségbeesés megterem-
tése, hogy az emberek végül hajlandóak legyenek elfogadni a világ-
kormányt és az általa felajánlott pénzeket. A háttérben működő elit
több évszázada próbálja irányítani a történelem alakulását a modern
globális összeesküvés keretein belül.
A Bloomberg cikkből az IMF hatalmának kiterjesztésére lehet
következtetni, amihez az EU válság szolgáltatja az alapot, ugyanakkor
egyes fejlődő országoktól is 500 milliárdos bővítést remélnek, azzal
érvelve, hogy az európai válság más nemzetekre is átterjedhet. Az IMF
fejenként félmilliárd dollárt vár azoktól az országoktól, amelyeket állí-
tólag védeni akar a válsággal szemben. A Reuters a következőket írja:
IMF A BARÁTUNK...
Amolyan magyarosan szembeköpte Bayer, Bencsik, Bogár és Kerényi urakat, és velük az összes békemene-
tes népnemzeti bohócot a miniszterelnök, amikor menetrendszerű rádióinterjújában kifejtette, – mit kifejtette?
Egyenesen leszögezte! –, hogy rosszindulatú értelmezés az, amely szerint a Valutaalap azért akar pénzt adni, mert
így tudna beleszólni a magyar gazdaságpolitikába. Orbán Viktor szerint “az IMF a barátunk”.
Muhaha... Höhöhö... Gratulálok! Rendesen hülyét csináltatok magatokból, meg totál hülyére vett titeket a
főnök.
Nem leszünk gyarmat, mi?!
És Orbán Viktor szerint még rosszindulatú is az értelmezésetek.
Szánalmas, de tényleg...
JÓ HA FIGYELÜNK!
Az euróövezet kövérebb pénzes ládát szeretne a spanyol aggodal-
mak miatt... Christine Lagarde, az IMF vezetője „igazi előrelépést”
remél a mostani összejöveteltől.
Januárban az IMF azt nyilatkozta, hogy 600 milliárd dollárra
van szüksége az „ártatlan szemlélődők” védelmére, akiket szintén
érinthetnek az európai gazdasági bajok. Pénteken a G-20-ak veze-
tői azt nyilatkozták, hogy az IMF 400 és 500 milliárd dollár közötti
összegre számíthat tőlük.
A pénzgyűjtő kampány során 50 milliárd dollárra számítanak
Japántól és ugyanekkora összegre Kínától és Szaúdi-Arábiától, az
EU-tól már odaígért 250-300 milliárd mellett. Kisebb összegekre
számítanak továbbá Oroszországtól, Mexikótól és Brazíliától.
Így növekszik az IMF. Tehát úgy 150 milliárd dollár Európától és
néhány százmilliárd a „fejlődő” országoktól. Érdekes megemlíteni,
hogy a Bloomberg és Reuters cikkekben szereplő számok között van
némi eltérés. Elvégre mi is az a néhány százmilliárd barátok között?
Az igazság az, hogy senki sem tudja pontosan, mennyi pénz
mozog a vezetők között, illetve, hogy hová is tartanak ezek az össze-
gek. Az idézett cikkek célja a kezdeményezés népszerűsítése nem
pedig pontos számadatok közlése. (Időkjelei: Érdemes megfigyelni,
hogy minden alkalommal, amikor az IMF vagy más elit pénzintéz-
mények vezetői nyilatkoznak, minden médiumban naponta leg-
alább egy tucatszor hallhatjuk és olvashatjuk gondosan megfogal-
mazott üzeneteiket.) A lényeg, hogy olyan összegekkel dobálózza-
nak, ami szinte isteni hatalommal ruházza fel a vezetőket.
Sokszor később kiderül, hogy a számokkal kapcsolatos nyilat-
kozatok nem feleltek meg a valóságnak. Az európai szuverén adós-
ságválságot elvileg már évekkel ezelőtt „megoldották” az erre elő-
irányzott összegek rendelkezésre bocsátásával. A globális válságokat
legtöbbször szándékosan idézik elő. Nem véletlenül tartanak ilyen
sokáig. Minél hosszabb a válság, annál több lehetőség van az elit által
szükségesnek látott változtatások bevezetésére.
A jelen helyzetben is látható a szándék: olyan kétségbeesést kel-
teni az emberekben, hogy bármilyen változtatást elfogadjanak, ami
javíthat életminőségükön.
Ezen a szemüvegen át vizsgálva láthatjuk, hogy a XX. század
valamennyi „izmusa” ugyanezt a tervet volt hivatott előrevinni.
Miután sikerült az embereket a kormánytól függővé tenni, a hata-
lom most eltünteti a gazdaságot eddig alátámasztó díszleteket. A
világkormányt is valószínűleg a XX. század kezdeti kormányformái-
hoz hasonló módszerekkel vezetik be, egy olyan gyógyírt kínálva fel
általa, ami a világ valamennyi baját meggyógyíthatja.
Egyelőre nem tudni, hogy az IMF végül a világ központi bank-
jává alakul-e, az SDR-ral, mint új globális valutával kiegészítve, de
az biztos, hogy mindig a gazdasági történések középpontjában áll,
inkább, mint a BIS vagy a Világbank.
Forrás: The Daily Bell - IdőkJelei
Forrás: michaelknight.blog.hu
131
 AZ IMF RÉMÁLMA
VALÓRA VÁLT!
Az IMF egyik legnagyobb rémálma
vált valóra: az egyiptomiak megtagadták
az adósság visszafizetését!
Mubarak írta alá a szerződést, így
fizesse vissza Mubarak. Mondják az
egyiptomiak. Viccesen szólva megenged-
ték a nemzetközi pénzintézeteknek, IMF,
Világbank, akik a pénzt kölcsön adták,
hogy beszedjék azt Mubaraktól. A harma-
dik világ adósság megtagadása a rémálma
az ilyen intézményeknek.
Argentína már megcsinálta a 90-es
években, most Egyiptom, viszont nagy
esélyes Pakisztán, és India akik majd köve-
tőik lesznek a jövőben!
Vajon magyarország hányadik lesz
a listán? És kiknek a neve fog szerepelni
majd visszafizetőként? Ezt a fantáziátokra
bízom!
Minden esetre ezek az országok, hogy
tudatosan vagy nem, de elvágják az elitet a
pénzforrásuk egy részétől.
Lenne mit tanulni tőlük!
Teljes cikk, videó és forrás(angol):
htt p : / / am er i c an k ab u k i .bl og s p o t .
com/2012/03/imf-banksters-worst-fear-
egyptians.html
Forgó Irén: Ahol még van VALÓDI
nemzeti kormány és VALÓDI nemzet, ott
ez is megtörténik! Nálunk mi van? Orbán
minden héten bejelenti, hogy fizetünk,
mint a köles! Orbán Viktor ma reggel a
Kossuth Rádióban: Az IMF a barátunk!
Miniszterelnök úr! Akinek ilyen barátja
van, annak nincs szüksége ellenségre!
Forrás: tudatvaltas2012.blog
132
LEBUKOTT AZ ÚJABB
KORMÁNYPROPAGANDA
A magyar államkötvényeket a Franklin Templeton Investments vásárolja folyamatosan.
Csak az utóbbi időben összesen 1100 milliárd forint értékben. Kik is vásárolnak akkor? Hát
természetesen a new yorki zsidók. Mint kiderült, a magyar kötvények nagy része mindössze
három cég kezében összpontosul.
Éppen pár napja írtunk róla, hogy a magyar kormány fennen hirdeti, az emberek csak úgy
vásárolják az államkötvényeket. Akkor megírtuk, hogy véleményünk szerint nem a magya-
rok vásárolnak államkötvényeket. Egyik oldalon, ahol van pénz ott azért nem, mert jól tud-
ják, hogy innen menekülni kell, nem befektetni. A másik oldalon azért, mert az ország nagy
részének kilóg a hátsó fele a gatyából.
Alig telt el pár nap, és a Portfolio (majd a NOL) rávilágít a lényegre. A magyar államkötvényeket
a Franklin Templeton Investments vásárolja folyamatosan. Csak az utóbbi időben összesen 1100
milliárd forint értékben. Kik is vásárolnak akkor? Hát természetesen a new yorki zsidók. Mint
kiderült, a magyar kötvények nagy része mindössze három cég kezében összpontosul.
Hát ennyit a kormány fenenagy propagandájáról, amiben bizonygatni akarja, hogy a
Fidesz alatt micsoda jó világ köszöntött ránk. Éppen az előbb ment el tőlem egy vállalkozó
ismerősöm, aki elmondta, hogy a Gyurcsány-kormány alatt mint vállalkozó 37000 forintot
fizetett egy hónapra összesen. Ez most 70 000 forint. Ha nem lenne nagycsaládos, akkor 80
000 forintot kellene fizetnie. Gondolkodik rajta, hogy visszaadja a vállalkozói engedélyét.
Mint elmondta, az elmúlt egy hónapban attól a könyvelőtől, ahol ő könyveltet, 10 ember
adta vissza a vállalkozói engedélyét. Mi lehet az országban? Mit vár ez a nyomorék kormány?
Ezek elhatározták, hogy szándékosan nyomorba döntik az országot? Bár igazából mit is kér-
dezősködöm itt magamtól, mikor jól tudjuk, így épülget az új közép európai rabszolgatelep.
Azonban nagyon érdemes elgondolkodni azon, hogy a magyar államkötvények nagy része 3
befektető kezében van, és mind a hármat a Franklin Templeton Investments kezeli. Vagyis gyakor-
latilag egy kézben vannak. A kormány kijelentette, hogy olyan sikeres volt az államkötvény eladás,
hogy sok mindent ebből kívánnak finanszírozni, még a költségvetési hiányt is. Ez gyakorlatilag azt
jelenti, hogy pillanatnyilag az FTI finanszírozza a magyar kormányt, és annak katasztrofális poli-
tikáját is a költségvetési hiánnyal együtt. De nagylelkűek! A zsidók tartják pórázon a kormányt
- lehet ezen vitatkozni, hogy így van vagy nem így van, lehet azt mondani, hogy ezt nem így kell
értelmezni. Egy a lényeg: kinél van a pénz. Kinél vannak a kötvényeink? Az diktál.
Könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy a jelenlegi magyar vezetés EU ellenes retorikáját
is az USA-ból vezérlik. Gyengíteni kell az EU-t, mert a gyengélkedő amerikai gazdasággal
szemben túl nagy kockázatot jelentett. Ez lehet ma Orbán szerepe? A sok lökött meg ujjong,
jaj de jó, kiáll értünk magyarokért. Olyan magasról tesz Orbán még a saját szavazóira is, hogy
azt el sem lehet képzelni!
Semmi sem az aminek látszik. Vagy inkább mondjam azt, hogy a zsidó mindig hazudik?
Az egész kormány propaganda semmi egyéb, mint egy nagy hazugság. Ahogy Churchill
mondta: “csak annak a kutatásnak hiszek, amit én magam hamisítottam” Orbán korábban
ellenzékben Fletót kiáltotta ki hazugnak (no nem védjük). Bagoly mondta verébnek...
Kemény Gábor – Jövőnk.info
JÓ HA FIGYELÜNK!
 NYOLC OK, AMI MIATT NEM ALHATUNK
NYUGODTAN
Az IMF április 20-tól 22-ig tartó ülésén várhatóan felmerül majd az igény, hogy
növeljék az IMF számára rendelkezésre álló forrásokat a válság megoldása érdekében,
legkésőbb a G20-ak június 18-19-i találkozójáig.
A Nomura vezető politikai elemzője sze-
rint az európai válság még csak a kezdetén
tart, s felsorolt nyolc okot, amiért szerinte az
eurózóna jövőjéért aggódók nem alhatnak
nyugodtan.
Még távolról sincs még vége az európai
válságnak, az elmúlt hónapokban tapaszalt
nyugodtabb légkör csak az első felvonás
végét jelentette. Az ECB által december-
ben beindított likviditásbővítő program, az
LTRO által generált emelkedés csak időt
vásárolt a politikusoknak a megfelelő meg-
oldás megtalálásához, azonban távolról sem
oldotta meg a válságot kiváltó problémákat -
írja rendkívüli riportjában Alastair Newton,
a Nomura vezető politikai elemzője.
Elemzésében nyolc olyan tényezőre hívta
fel a figyelmet, amely szerinte akadályt gör-
díthet az eurózóna adósságválságának meg-
oldása elé.
Az első, és talán a legfontosabb, hogy
a nem eurózóna államok már valószínű-
leg nem kívánnak több pénzt adni a válság
megoldására. Az IMF április 20-tól 22-ig
tartó ülésén várhatóan felmerül majd az
igény, hogy növeljék az IMF számára ren-
delkezésre álló forrásokat a válság megol-
dása érdekében, legkésőbb a G20-ak június
18-19-i találkozójáig.
A nem eurózóna államok részéről viszont
jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért
is adnának több pénzt az euró megmenté-
sére, ha maguk az eurót használó országok
nem teszik. A válasz erre az Newton szerint,
hogy az eurózóna stabilizációja minden-
kinek érdeke, hiszen annak problémáit az
egész világgazdaság megérzi a tőkepiaco-
kon keresztül. Ez az érvelés azonban hamis,
hiszen az eurózóna országai maguk is többet
tehetnének az ügy megoldása érdekében.
De nem tesznek, s ennek országonként
eltérő okai vannak.
A gond az, hogy a periferia országok
választói kezdenek belefáradni a megszo-
rításokba, a centrum államokban pedig az
újabb és újabb mentőcsomagok megszava-
zásával kapcsolatban alakult ki türelmetlen-
ség. A választók elégedetlenségére pedig a
politikai döntéshozóknak is reagálniuk kell.
Ez egyben a második fontos ok. A cent-
rumban lévő erős gazdasággal rendelkező
országok választóiban egyre inkább növek-
szik az ellenállás a problémás tagállamok
megmentésével kapcsolatban. Bár közgaz-
daságilag az ilyen akcióknak van értelmük,
JÓ HA FIGYELÜNK!
azonban fennáll a veszélye, hogy minél
inkább nehézségekbe ütközik a periféria
országoknak elérni a kívánt költségvetési
célokat, annál inkább nő a nyomás az erő-
sebb országokban arra, hogy ne legyen több
segítség. Ez pedig előbb vagy utóbb vala-
mely periféria ország rendezetlen csődjéhez
vezethet, s esetleges eurózónából történő
kiválásához is.
A harmadik ok a holland belpolitikai
helyzet lehet. A kisebbségi holland kor-
mánynak ugyanis nem sikerült megegyeznie
és véghez vinnie azokat a szükséges megszo-
rító lépéseket, amelyekkel a költségvetés
hiányát 3 százalék alá tudnák szorítani, ami
komoly vitákhoz vezethet az Európai Bizott-
sággal. Ez, és a jelenlegi helyzet miatt várha-
tóan közelgő előrehozott választások utáni
koalíciós tárgyalások során a megszorítások-
kal kapcsolatosan várhatóan kialakuló huza-
vona arra késztethetik a hitelminősítőket,
hogy rontsanak Hollandia jelenlegi “AAA”-s
besorolásán.
De még ha nem is lennének előrehozott
választások, s a kormány túlélné a jelenlegi
problémákkal teli időszakot, akkor is nagy
az esélye, hogy mégis elbukik a fiskális pak-
tum ratifikálásakor. Ennek kettős veszélye
van. Egyrészt, bármennyire is elég a 17-ből
12 országnak ratifikálnia a paktumot, egy
holland “nem” komoly fenyegetést jelenthet
az egész megegyezés hitelességére. Más-
részt, egy új holland kormány a jelenleginél
várhatóan eurószkeptikusabb álláspontot
fog képviselni, ami szintén a paktum megva-
lósíthatóságát akadályozhatja.
A negyedik ok a közelgő német választá-
sok. A regionális választások eredménye jó
előrejelzéssel szolgálhat az általános válasz-
tásokhoz. Május 13-án lesznek az Észak-
Rajna-Vesztfália tartományban regionális
választások. Eddig legalábbis Merkelék
vélhetően tartózkodnak minden olyan
megnyilvánulástól, amely szembe menne
a választók akaratával. Márpedig a közvé-
lemény kutatások szerint a német válasz-
tók hevesen elleneznének egy újabb görög
mentőcsomagot - írja Newton. Merkelnek,
véleménye szerint, egyre inkább számolnia
kell azzal a lehetőséggel, hogy ha Görögor-
szág nem képes megfelelni az újabb mentő-
csomag feltételeinek, akkor valószínűleg az
eurózóna elhagyására kényszerülhet, s ekkor
az összes lehetséges fertőzési veszéllyel szá-
molni kell.
Eközben Spanyolországban is egyre
feszültebb a helyzet. Miközben a költségve-
tési célokat az újabb és újabb megszorítások
ellenére sem sikerült elérni. Bár az ECB köt-
vényvásárlási programjának ismételt igény-
bevétele rossz jelzés lenne a piacok, felé,
könnyen lehet, hogy a spanyolok újra erre
kényszerülnek. A kormány igyekszik az elvi-
leg autonóm tartományokat rákényszeríteni
a költségvetésen keresztül a kiadások további
csökkentésére, de kérdéses, hogy ezzel sike-
rül-e megfelelő mértékűre csökkenteni a költ-
ségvetési hiányt. Eközben egyre nő az elége-
detlenség is, további sztrájkok és tüntetések
vannak kilátásban, ami megnehezíti a kívánt
strukturális reformok megvalósítását.
Hatodik problémaként Newton az olasz
helyzetet hozza fel, ahol belpolitikai gondok
is vannak. Közben a magas spanyol fertőzés-
veszélyről sem szabad megfeledkezni. Mario
Monti kormánya sokat veszített népszerűsé-
géből hatalomra kerülése óta, amit csak foko-
zott a munkajogi törvények sokak által kriti-
zált átalakítása. Bár Monti kormánya egyelőre
úgy tűnik, 2013-ig biztonságban van, a meg-
szorítások miatt egyre erősödik az ellenzék
is, s a kormányon belül is feszültségforrássá
vált a munkajogi törvénykezés változtatása. A
közelgő helyhatósági választások ugyan nem
veszélyeztetik közvetlenül Montiék pozícióit,
de eredményei hatással lehetnek a reformok
megvalósíthatóságára. Newton ugyanakkor
azt is megjegyzi, hogy ha ismét emelkedés-
nek indulnának az olasz kötvényhozamok,
azok felgyorsíthatnák a reformok végrehajtá-
sát, mivel emlékeztetnék a politikusokat arra,
Olaszország koránt sincs kinn a vízből.
A hetedik veszélyforrást az írek megszo-
rításokkal kapcsolatos egyre nagyobb ellen-
kezése jelenti. A közvetlen kiváltó ok egy
háztartásonként 100 euróra rúgó adónem
bevezetése volt, amelynek kapcsán parla-
menti képviselők egy csoportjának vezetésé-
vel adóellenes kampány indult Írországban.
Ez negatív hatással lehet a fiskális paktumról
szóló május 31-én tartandó népszavazásra is.
Végül, de nem utolsósorban a közelgő görög
választásokat említi az elemző. A legutóbbi
felmérések alapján egyelőre elég bizonytalan
a választások kimenetele, a legvalószínűbb
azonban, hogy a jelenlegihez hasonló lesz a
parlament összetétele. A probléma az, hogy a
második mentőcsomagban vállalat kötelezett-
ségek végrehajtását vállaló két kormányzópárt
népszerűsége csökken, s az is előfordulhat,
hogy ketten együtt sem érik el a 300 fős parla-
mentben a szükséges, 151 fős többséget, ami
megkérdőjelezi a vállalások végrehajtását.
Forrás: Napi.hu
133
 ORBÁN: AZ IMF A SAJÁT BANKUNK
Orbán Viktor miniszterelnök hatalmas sikernek tartja a magyar bankokkal kötött megállapodást,
az IMF-et úgy jellemezte, mint a saját bankunkat, amivel éppen tárgyalunk, illetve kijelentette,
hogy örömmel fogadják az összes most visszatérést fontolgató magánnyugdíjpénztári tagot. (...)

2008-ban a Gyurcsány-kormány nagyon
kedvezőtlen feltételekkel, devizában vett fel
gigahitelt. A visszafizetési kötelezettség leg-
keményebb esztendeje 2013, a választásokat
megelőző év. Huncutul kötött megállapodás
ez. A helyzetünket súlyosbítja az 1982-ben
a Magyar Népköztársaság és az IMF között
megkötött alapszerződés, amelyben kizáró-
lag csak az IMF a ke...dvezményezett. Azóta
mindent visznek...
Érdekes módon sem az 1982-es alapszer-
ződést, sem a 2008-as hitelmegállapodást
nem vizsgálja felül a magyar kormány. Ha
lett volna rendszerváltozás, akkor az 1982-
es alapszerződést felmondták volna, hiszen
államforma változás történt... Az IMF-ből
élet-halál ura lett! Erre mondta Orbán Vik-
tor a múlt hét pénteki rádióbeszédében,
hogy az IMF a mi bankunk! Hát kedves
Orbán úr, lehet, hogy az öné, de hogy nem
a magyar embereké, arra kismillió, a bőrün-
kön megtapasztalt jel utal! Hogy a megszo-
rítások - hívják őket akár Széll Kálmánká-
nak, akár konvergencia-programnak, vagy
Gyurikának - Önt és holdudvarát, a milli-
omosokat és a milliárdosokat nem érik el, az
már a SZÉGYEN kategóriájába tartozik, és
hiteltelenné teszi a társadalom előtt Önt is,
és nemzetinek mondott kormányát is!
Forrás: Portfolio.hu – Index

NEM CSAK BŰNÖZŐKNEK

Hogyan és mennyiért vehetünk ingatlant Bangkokban?
nösebben panaszkodni a forgalomra. Egy
leküzdendő feladat van: átrágni magunkat a
jogi kötöttségeken.

Magyar polgárok, thai polgárok, arányok

és százalékok
Először is: külföldi állampolgár Thaiföldön
sem termőföldet, sem házat nem vehet. Bérelni
viszont lehet, 30 évre. A bérlet két ízben meg-
hosszabbítható újabb 30 évre, vagyis ez a 90 év
már két emberöltőt tesz ki, így elvileg rendben
lenne a dolog. A baj viszont az, hogy ez azért
mégsem tulajdonjog.
Lehetne céget alapítani a lakásvásárlásra,
ám ehhez thai állampolgárságú tulajdonos-
társ kell, és a sziámi jogszabályok megkövete-
lik, hogy minimum 51 százaléka legyen a cég-
ben. De számos példa van arra, hogy magyar
állampolgárok már meglépték ezt, és ez a fel-
állás nem riasztott vissza őket a cégalapítás-
tól, majd az ingatlanvásárlástól. Ők elsősor-
Látnivaló, élmény, jó idő. Az egyik percben égbeszökő bangkoki felhőkarcolók mel- ban rendszeresen ide utazó, esetleg itt is élő,
lett halad el az ember, a másik percben már templomok belsejében szemlélheti a fából üzletelő vállalkozók, akik megoldották, hogy
faragott Buddha-szobrokat. Az egyik utcában autócsorda keseríti az életet, egy párhu- a kisebbségi tulajdon ellenére biztonságban
zamos utcában a legfontosabb munkaállatnak számító békés elefántokat terelgetik a érezhessék vagyonukat, és felügyelhessék,
tulajdonosok. Multinacionális cégek központjai és az utcán áruló kézművesek, mind- irányíthassák a közös céget.
mind hozzá tartozik a délkelet-ázsiai ország mindennapjaihoz. És persze a szüntele- Ha házat, földet nem is, társasházi lakást
nül mosolygó emberek – innen az ország fantázianeve, a Mosoly Országa. De mennyi- (ennek condomínium a kinti neve) viszont
ért, és hogyan vehetünk itt ingatlant? lehet venni. Egyetlen megkötés van, ezek-
ben a condomíniumokban lévő összes laká-
Bangkok árai, klímája, hangulata, az Az árakkal nem lesz gond, azok kedve- sok 51 százalékának thaiföldi tulajdonban
ország ígéretes gazdasági fejlődése miatt zőbbek a magyarországi ingatlanáraknál kell lenniük. Ezt egyébként nem a lakások
ideális választás. A magyar emberek jelen- (a részletekre természetesen később vis�- száma alapján számítják ki, hanem a négy-
tős részének tetszeni fog a város, és vágyni szatérünk). A kínálattal sem lesz gond, zetmétereket összesítik, vagyis, a négyzet-
fognak arra, hogy visszatérjenek. Innen már Bangkokba évtizedek óta érkeznek az ingat- métereknek kell elérniük az 51 százalékot.
csak egy lépés a következő gondolat: bár- lan-befektetők, legyen szó plázákról, szállo- A legpraktikusabb megoldásnak az olyan
csak lenne egy kis lakásom itt, valahol, vala- dákról, apartman-házakról, társasházakról, condomínium tűnik, ahol már eleve nincs
melyik szép kertvárosi részben, az erkélyen itteni nevükön condomíniumokról, így a gond a thai tulajdonosi kötelező százalékkal,
egzotikus virágokkal, vagy valamelyik izgal- főváros ingatlanpiaca jó időszakokat tudhat és megfelelő a dél-kelet ázsiai ország polgá-
mas, lüktető „buli-negyedben.” maga mögött, és jelenleg sem lehet külö- rainak az aránya. A külföldi állampolgárok

134 JÓ HA FIGYELÜNK!
 HOGYAN VÁLASZTANAK INGATLANT
A „MOCSKOSUL GAZDAGOK”?
Talán nem meglep������������������������������������������������
ő, de érdekes: hiány van a piacon a sok százmil-
liós, jó elhelyezkedésű, korszerű, újépítésű és stílusos villákból. Sőt
még a milliárdos kategóriában is van kereslet, csak épp a megfelelő
kínálat hiányzik. A nagyon gazdagok nagyon körültekintően válasz-
tanak. De mik a szempontjaik, mire figyelnek, melyek a preferenci-
áik, mi a legfontosabb szempont a döntésnél? Kiderítettük.
Korábban egy cikkünkben, amikor a furcsa vásárlói szokásokat
vizsgáltuk, Rácz Péter, a Laguna Ingatlan értékesítési vezetője már
említette olvasóinknak, hogy „furcsa vásárlói szokást” bőven tapasz-
talni a drága villák, luxuslakások vásárlóinál, már ha furcsának lehet
tekinteni, hogy valaki a több százmilliós kategóriában rendkívül
komoly elvárásokat támaszt, az átlagember számára akár szőrszálha-
sogató módon.
Ez az a kör, mely olyan dolgokra is figyel, hogy milyen márkájúak
a szaniterek, a konyhabútor, milyen gyártmányúak a csaptelepek, s
természetesen csak a legmagasabb igényeket is kielégítő termékek
felelnek meg nekik, amelyek jellemzően a legdrágább kategóriába
tartoznak. Közrejátszik ebben az, hogy fontos a minőség mellett a
tudat, hogy valóban csúcskategóriájú berendezésekkel, építőanya-
gok felhasználásával készült az ingatlan.
A csúcsként definiált klasszikus spanyol vagy olasz csempe a für-
dőszobában, már „nem sikk”, ma már „kell” a márka, vagy az egyedileg
készült üvegmozaik, amelyek kétségtelen, hogy szemet kápráztatóak.
Már kevés a simán hatalmas akril kád is. Csak ha Duravit, Antonio
Lupi, Villeroy, esetleg Hansgrohe, akkor számít megfelelőnek, hiszen
a pénzükért csak az első osztályú minőség az elfogadható.

Keresik a tökéletest A legfontosabb: a lokáció

Az ingatlanközvetítő tapasztalatai szerint ugyanis a felső kategóriás
ingatlanok esetében jellemzően „nagyítóval járják körül” a vevők
a házakat, ahol mindennek passzolnia kell. Arra a vásárlórétegre
– mely akár több 100 millió forintot kiad egy ingatlanért – több-
ségében jellemző, hogy készen akarja megvenni a szinte tökéletest.
Aki építésre adja a fejét, ott viszont „nincs pardon”, a maximalizmus
a minimum, ráadásul a nehéz időkben, még inkább megnézi min-
denki mire költi a pénzét.
Habár a részletek rendkívül fontosak, minden a lokációnál kezdődik. Itt
egy összetett követelménynek kell megfelelnie az ingatlannak. Legyen
csendes és nyugodt helyen, másrészt legyen könnyű a közlekedés is.
Ennek kevés ingatlan tesz eleget, mindenesetre a megfelelő lokációt
valahol Buda zöldövezeti részein, a hegyvidéken kell többnyire keresni
– magyarázza Rácz Péter. Ebbe beletartoznak a II., III., XI., XII. kerület
egyes részei is, valamint a budai oldalon lévő agglomerációs települések,
mint például Nagykovácsi, Budaörs, stb., ahol már mérsékeltebbek az
árak. Akinek nem kell reggel 8-kor munkába indulnia, annak különösebb
gondja a közlekedéssel sem lesz ezeken a helyeken.
A belsőbb, forgalmasabb részeken is kelnek el azonban szép
számmal a luxuslakások. Ezeknek a luxuslakásoknak az 1 millió
forintnál magasabb négyzetméterárakért cserébe azonban már több
mint praktikusnak kell lennie – fogalmazott a Laguna értékesítője.
Ha veszünk egy jól ismert példát, mint mondjuk a Várhegyen álló
Hatvany-villát, akkor már nehéz olyan magánszemélyt találni, aki ott-
honnak használná. Ennek oka, hogy túlzottan forgalmas helyen fekszik,
így nem felel meg annak a követelménynek, hogy nyugodt legyen a kör-
nyezet. Ha valaki mégis ide költözne lakni – van ilyen a piacon -, az azért
tenné, hogy kifejezetten kirakatéletet éljen – tette hozzá.

A második szempont: a stílus

Adnak a stílusra azok, akik a több 100 milliós árkategóriában gon-
dolkodnak ingatlanvásárláskor. Nagyon felkapott most a minimál,
Villa 590 millióért >>

lakásvásárlására számos bangkoki iroda sza-
kosodott. Nekik alapvetően az a gondjuk,
hogy sokszor nincs elég thai tulajdonos, a
társasházakat nem tudják, ha úgy tetszik
„feltölteni” a megfelelő számú, és négyzet-
métert képviselő thai tulajdonosokkal, és
nem tudják teljesíteni a thai polgárokra elő-
írt, kötelező tulajdoni hányadot.
Hogyan vegyünk lakást?
Összességében azonban kijelenthető, a szi-
gorú jogszabályok mellett is, hogy a magyar-
országi árakhoz képest olcsóbban vásárolha-
tunk ingatlant egy káprázatosan szép, délke-
let-ázsiai országban. Az is a vásárlás mellett
szól, hogy a bangkoki ingatlanbefektetések
jóval kedvezőbb megtérülést biztosítanak,
mint például Budapesten, itt számos olyan
év volt, amikor évi 10-15 százalékkal, folya-
matosan emelkedett az ingatlanok értéke.
Az árak szórása viszont nagyon nagy. A
turisták egy része a csendes, zöldövezeti
lakásokat keresi, erkéllyel. Ezek árai átlago-
san 20 százalékkal olcsóbbak a hasonló szín-
vonalú budapesti lakásoknál, és ne feledjük,
egy egzotikus városban vagyunk, ahol jó a
közlekedés, és saját lakásunkból kiindulva
turistáskodhatunk, élvezhetjük a meleget, a
napfényt. Ha valaki nyüzsgésre vágyik, még
olcsóbban juthat lakáshoz a „buli részeken”, a
budapesti árak 60-70 százalékáért. A lakások
fenntartása sokkal olcsóbb, mint Magyaror-
szágon (ennek oka egyértelmű, nálunk a
legnagyobb költség a fűtés), és a tulajdonos
azt is megteheti, hogy amennyiben nem
egész évben akar itt tartózkodni, megbíz egy
irodát a lakás kiadásával. Ily módon a bang-
koki lakás még termelhet is, miközben mi
Magyarországon tartózkodunk.
Egy valami nagyon fontos: csakis komoly,
profi, referenciákkal bíró ingatlanirodá-
val szabad dolgozni, ebben a körben nem
érdemes spórolni. Ha valami olcsóbb, ám
„bizonytalanabb”megoldásba akarunk bele-
menni, akkor abból rendszerint baj lesz, és ahe-
lyett, hogy rövid időn belül átírnánk a nevünkre
a tulajdonjogot, csak a bosszúság lesz az egész-
ből. A szerződések angol és thai nyelven készül-
nek, de a megfelelő iroda választása esetén profi
magyar tolmácsolást kapunk.
Forrás: ingatlanmagazin.com

JÓ HA FIGYELÜNK! 135
570 millióért
illetve a modern, miközben a klasszikus iránti igény csökken –
mondta a Laguna Ingatlan értékesítési vezetője.
A lényeg tehát, hogy sok legyen az üveg a házban, hatalmasak
legyenek a terek. Ezzel párhuzamosan pedig fontos, hogy az épület
„újgenerációs” anyagokból épüljön fel, de alapvető elvárás már az
alternatív energiaforrás is. Ezzel már el is jutottunk egy olyan kiegé-
szítő, azonban rendkívül lényeges szemponthoz, mint az épületek
energetikája.
Környezettudatosság
A gazdagok számára elvárás, hogy az épületek rendkívül korsze-
rűek legyenek energiafelhasználás szempontjából, annak ellenére,
hogy nem okozna nekik gondot a villanyszámla kifizetése. Habár
összességében sok bennük az olyan kiegészítő, ami komoly energia-
fogyasztó (medence, fűtött gépkocsibejáró, stb.), ezeknél azonban
figyelnek arra, hogy zöld megoldásokból származzon a szükséges
energia: napkollektorból, napelemből, hőszivattyúból, stb.
Extrák, mint követelmény
Energia ugyanis kell azokhoz az extrákhoz, melyeket elvárnak. Ilyen
többek között a belső medence, a jacuzzi, a szauna, az ún. relax zuha-
nyok, a kandalló a nappaliban, az intelligens vezérlés, a szép konyha
a modern berendezésekkel, vagy az automatizálás: intelligens vezér-
lés a ház vagy lakás minden szegletére.
Milyen áron?
Mindennek meg van az ára: a 300-500 milliós kategóriában mindez
rendelkezésre áll, illetve kellene, hogy álljon, ugyanis Rácz Péter
szerint nagyobb az igény, mint amennyi, a követelményeknek meg-
MI AZ A LOFTLAKÁS?
És mennyiért vehetjük meg a minimalista,
új életérzést?
Budapesten százas nagyságrendben
épültek loftlakások a régi gyárte-
lepek megújított övezeteiben.
Hatalmas belmagasság, tágas
terek, minimalista fíling és új
életérzés. De mindezt vajon
mennyiért vehetjük meg?
136
690 millióért
felelő ingatlan a piacon van. Ebben az árkategóriában viszik a lakáso-
kat, ugyanakkor az 500-600 milliós kategóriában van egy „lyuk”. Ide
olyan óriásházak tartoznak, melyek lokációja rendben van, azonban
néhány feltétel hiányzik, például az extrák vagy az alternatív ener-
giaforrás.
600 millió forint felett is van a kereslet, de ott már egyáltalán
nem ismernek kompromisszumot a vevők. Persze olyanok is jelen
vannak a piacon, akik számára egy ebbe az árkategóriába tartozó
1000 négyzetméteres ház kicsi, s kifizetnének akár 1-1,5 milliárdot
is egy ingatlanért, ha az kielégítené az igényeiket – tette hozzá Rácz
Péter. Ezeket az ingatlanokat persze ne keressük az ingatlan.com-on
– találunk azért olykor egyet-kettőt -, mert ritkán „szerepelnek” a
nagyérdemű előtt, ugyanis többnyire a nem publikus kategóriába
tartoznak.
Csak készpénzért
A több százmilliós ingatlanok egyébként nem túl meglepően, kész-
pénzért kelnek el, s nem fizetésből élők veszik meg őket, még ha
több millió forintos is a keresetük havonta. Ők nem ilyen házakat
vesznek – szögezte le az ingatlanközvetítő. Ennyiért olyanok vesz-
nek ingatlant, akik úgymond „pozícióban lévő emberek” – fogalma-
zott Rácz Péter, aki egyébkén az elmúlt 10 évben nem találkozott
közöttük olyan vevővel, akinek valóban hitelre lett volna szüksége
egy több 100 milliós ingatlan megvásárlásához. Akadtak persze
olyanok, akik vettek fel hitelt, de nem azért, mert másként nem
ment volna a házvásárlás.
Forrás: ingatlanmagazin.com
JÓ HA FIGYELÜNK!

Nyugati trendek nyomán
Eredetileg a loftlakások az 1800-as évek Párizsának tetőtéri lakásait
jelentették, ahol előszeretettel éltek a kor művészei. Később az 1930-
as években Amerika nagyvárosaiban jelent meg ismét a fogalom, ami-
kor az elhagyatott gyárnegyedekben művészek és lakásfoglalók tele-
pedtek le. A mai értelemben vett loft a világ egyik legkülönlegesebb
ingatlantrendje, amely az 1970-es években indult el hódító körútjára
Anglia nagy iparvárosaiból, ugyanis Liverpoolban és Manchesterben
ekkor kezdték el lakás- és irodai célra átalakítani a használaton kívüli
gyár- és raktárépületeket. Amerikában, Dániában, Angliában már
modern loftlakások is vannak, vagyis vadonatúj projektek keretében
ilyen típusú lakások épülnek. A régi épületek és az új házak összehan-
golására is van külföldi példa, például Stockholmban előfordul, hogy
a régi épületforma egy ponton átmegy modern, minimalista formába.
Mi jellemző a loftokra?
A loftra a hatalmas, 5-8 méteres belmagasság jellemző, ahol hatal-
mas tereket alakítanak ki, amelyeken belül galériákkal osztják a tere-
ket, így akár a belső tér két szintre is tagolható. A multifunkcionális
lakótérből néhány, kis alapterületű részt leválasztanak az intimszféra
számára (háló, wc stb.). Mindenféleképpen egyfajta modern életérzés
jellemzi ezt az ingatlantípust, ahol a minimalista elemek keverednek
az „indusztriális” fílinggel. Utóbbira jellemző például a gépészeti ele-
mek dizájnos formában való megjelenítése a belső lakótérben, a nyers
beton, a látszó téglafelületek és a naturális gerendák is a belső dizájn
részei, valamint a hatalmas ablakok is a régi gyárfunkció világát idézik.
Magyarországon még gyerekcipőben jár a loft
Magyarországon is megjelent már a loftépítészet, bár még szokatlan,
újszerű élettérnek számít, noha Budapest ideális helyszín lehetne
köszönhetően a jelentős és használaton kívüli ipari övezeteknek.
A 2000-es évek elején kialakult lakásbumm nemcsak az új építésű
lakások választékát növelte meg jelentősen, hanem a vásárlók válasz-
tási szabadságát is szélesítette. A társadalom potenciális rétegeire –
művészek, reklámszakma, média, üzleti élet képviselői – még nem
jellemző a lofttal járó életvitel.
Hazánkban jelenleg százas nagyságrendben beszélhetünk ilyen
típusú ingatlanokról. Ugyan ennél sokkal több lakást hívnak loftnak,
azonban ezek inkább a hangulat miatt soroltatnak ide, és semmi
közük a klasszikus lofthoz. Az ipari épületek utólagos átalakítása
olyan egyedi építészeti adottságokat jelent, melyet a mai magyar
közízlés még nem szokott meg. Hollandiában például egy régi kikö-
tői blokk épületeit úgy alakították át, hogy egyes lakásokban a tér
közepén van a toalett. Ez Magyarországon még szokatlan lenne.
A hazai úttörők
Budapesten csupán néhány markáns fejlesztésről beszélhetünk.
Ezekre a projektekre az volt a jellemző, hogy egy elhagyott gyárte-
lep egy érdekes épületét részlegesen vagy teljesen felújították, míg
a zóna más épületeit ledózerolták, és helyükre vadonatúj lakóháza-
kat és köztereket terveztek. Vagyis az adott projekt egy kisebb vagy
JÓ HA FIGYELÜNK!
nagyon kicsi hányadát jelentik a loftlakások. Az egyik leghíresebb
projekt a Mill Lofts, amelynek 2005-2008-as fejlesztése során a IX.
kerületi régi Gizella malomban összesen 104 loftlakást alakítottak ki
mindössze 200 méterre a Dunától.
Óbudán a Goldberger gyár ipari műemlékké nyilvánított területén
a Sun Palace lakóparkban 10-15 loftlakás is helyet kapott az ingatlan-
fejlesztésben. Itt a régit és újat elegánsan párosították össze, hiszen a
régi textilgyárat lebontották, azonban a homlokzatot megtartották. A
belső szerkezet persze a kor igényeinek megfelelően átalakult, ellen-
ben a nagy belmagasság lehetővé tette néhány loft kialakítását.
A Jazz Loft Óbudán a Vörösvári úton kínál új építésű ingatlano-
kat, valamint jó néhány loftlakást az 1870-es években épült malom
épületében. Nem csupán az egyterű lakások látványos és izgalmas
világa vonzza a vásárlókat, hanem a lakóépületek által körbezárt
4000 nm-es park is, az ittlakó szinte oázisban érezheti magát.
A Népfürdő utcánál pedig a 2007-ben átadott RiverLoft két
objektumból áll: a felújított loftból és egy vadonatúj épületből. A
loft szintén 2 szárnnyal rendelkezik: a keleti részében irodák találha-
tók, a másik részében pedig 27 loft apartmant alakítottak ki.
Olcsóbb loftok
Az ingatlan.com adatbázisában is számos extravagáns loftlakást kínálnak
megvételre, amelyek egy része szerkezetkész állapotban várja új tulajdo-
nosát. A már említett Sun Palace lakóparkban „viszonylag” olcsón, 49,9
millió forintért árulnak egy második emeleti, 125 nm-es loftot, amely-
hez hatalmas, 25 nm-nyi terasz is tartozik. Az olcsóság oka, hogy egy-
előre szerkezetkész állapotban van, amelyet a leendő tulajdonosnak kell
befejeznie. A házban egyébként portaszolgálat, úszómedence, wellness,
konditerem, szauna, szolárium üzemel. Ugyanitt 55 millióért kínálják azt
a 4. emeleti, 170 nm-es – 33 nm-es terasszal rendelkező – lakást, amely
szintén szerkezetkész állapotban van.
100 millió környékén
A Riverloftban is árulnak magasabb árfekvésben két szerkezetkész
loftot. Egyikük, egy 145 nm-es loftlakás dunai panorámával 80 mil-
lióért eladó. Aztán átugorjuk a 100 millió forintos határt, hiszen 120
millióért kínálnak megvételre egy 235 nm-es, szintén szerkezetkész,
dunai panorámás loftot a negyedik emeleten. A lakás közel 8 méteres
belmagassággal rendelkezik, így aztán két szint is kialakítható, vagyis
akár 400 nm-es alapterület is „kihozható” az ingatlanból. Az épület
szolgáltatásai közé tartozik egyébként az uszoda, fitnesz terem, szauna,
jacuzzi, portaszolgálat. A fűtés-hűtés fain-coil rendszerrel megoldott.
A Riverloftban azonban egy 2009-ben befejezett, 148 nm-es, lak-
berendező által megálmodott, dunai panorámás lakás is eladó 130
millióért. A 4,3 méteres belmagasság biztosítja az egyedi „loft” élet-
érzését, valamint a lakáshoz 2 teremgarázs hely is tartozik.
200 millióért mit kaphatunk?
Még mindig a Riverloftban járunk, ahol 205 millió forintért eladó egy
200 nm-es, 1 + 3 félszobás loftlakás berendezéssel együtt. A közel 5
méteres belmagasságú, luxuskivitelű lakás szinte egy légterű, és a hatal-
mas üvegfelületek a Dunára néznek. Az 50 nm-es galérián hálószoba és
tágas gardrób kapott helyet. Extravagáns megoldással pedig csupán egy
üveggel választották el a fürdőszobát a nappalitól. A diószínű konyhabú-
tor az olasz Nobili cég pazar terméke, amelyet AEG high-tech gépekkel
szereltek fel. A luxus lakáshoz 3 parkolóhely is tartozik.
A Soroksári útnál pedig 207 millió forintért eladó az 1900-as évek
elején épített ipari műemlékben 2005-ben kialakított, többszintes,
többfunkciós, bruttó 600 nm-es, a piacon egyedülállónak számító
loftlakás. Az ipari esztétika és a különböző művészeti korok szofisz-
tikált elemei harmonikus egységes tereket alkotva jelennek meg. Az
épület mind lakás, mind cégközpont, avagy műtermi használatra is
alkalmas egyedi és reprezentatív jellegénél fogva.
Forrás: ingatlanmagazin.com
137
 PENTHOUSE: A JÓMÓDÚ KEVESEK
KIVÁLTSÁGA
– Mi az a penthouse, és mennyibe kerül? –
Legfelső emelet, hatalmas terasz, panoráma és prémiumkate-
góriás műszaki színvonal. A budapesti belvárosban 700 ezer-1
millió forintos négyzetméterárakkal találkozhatunk, és ennyi-
ért már mindennek klappolnia kell.
A penthouse eredetileg a felhőkarcolók lapostetejére épített
önálló lakóházat jelentett. Minden más csak utánzat (penthouse
jellegű lakás). Természetesen az esetek többségében a lapostetőn
tetőkertet, teraszt alakítottak ki. Ezek a házak az átlagos emberek
számára megfizethetetlenek.
Legelőször is tisztáznunk kell, hogy pontosan mit is értünk a
fogalom alatt. Az USA-ban a penthouse lakásoknak a következő kri-
tériumoknak kell megfelelniük: legfelső emelet, nagy alapterület
(legalább 120-150 nm), a terasz mérete eléri a lakás alapterületének
legalább felét, a lakás legalább két oldalról „nyitott”, a lift a lakásban áll
meg (speciális kártya vagy kód), nagy belmagasság – mondja Huszti
György, az Avatar ingatlan Csoport ügyvezetője. Majd hozzáteszi,
hogy hazánkban ennél lényegesen árnyaltabb a kép, és sok esetben
nem is klasszikus penthouse lakásról, csupán penthouse jellegű lakás-
ról beszélhetünk. Általában a legfelső emelet stimmel, illetve a lakás
méretéhez képest a nagy terasz is, de itthon ez jelenthet akár egy 60
nm-es lakást is egy hozzátartozó 35 nm-es terasszal. A legtöbb esetben
egyébként itt ki is merül a hazai penthouse jellegű lakáskínálat extra
szolgáltatási listája. A lakásban megálló lift legfeljebb néhány újépítésű
társasházban jellemző, illetve a belvárosi, szintráépítéssel és liftbeépí-
téssel megszülető penthouse-ok esetében állja meg a helyét.
Penthouse jellegű – 168 m2-es lakás, 80 m2-es terasz a Szépvölgyi úton (Forrás: ingatlan.com, Avatar)
138
Hol vannak penthouse-ok?
Budapesten jellemzően az V. kerületben, illetve a VI., VII. XI. kerü-
let kiemeltebb területein találkozhatunk ezzel az ingatlantípussal,
előfordul még a XII. és II. kerület belbudai részein, valamint a XIII.
kerületben, az újlipótvárosi, illetve a néhány éve beépítésre került
közvetlen Duna-parti részen, illetve a III. kerületi Római-parton.
Nagyon fontos a lokáció, hiszen bár akár a IV. és a XIV. kerületben is
árulhatnak penthouse-t, ez az exkluzív lakótípus inkább a belváros-
ban keresett ingatlankategória. Így például a VI. kerület külső részén
vagy éppen a Városliget környékén kapható penthouse-ok a nagy
teraszok és hatalmas üvegfelületek ellenére nem képviselnek olyan
árkategóriát, mint a belső részeken – mondja Andrássy Róbert, a
Region Ingatlan ingatlanközvetítője.
Mit kell tudnia egy hazai penthouse-nak?
A legfontosabb szempontok a lokáció mellett a tájolás, a panoráma és
a használható terasz. Hiszen ha olyan fekvésű a lakás, hogy a panoráma
nem biztosított, akkor az átlag penthouse árakból nyugodtan levonha-
tunk 10-30%-ot is. A panorámát amúgy sem könnyű biztosítani a sűrű
beépítésű belvárosi zónák és a környező magas házak miatt. A kiválasztás
szűk keresztmetszetét jelenti továbbá a terasz, hiszen olyasfajta teraszra
vágynak a vevők, amely valóban egyfajta kertként működik, vagyis nem
szűk és hosszú erkélyekről van szó. Emellett fontos az átgondolt terve-
zés és az alaprajz, a műszaki extrák és a ház állapota. Ma már a vevők egy
újépítésű penthouse-nál először megnézik szerkezetkész állapotban a
JÓ HA FIGYELÜNK!
teraszt és a nappalit, azok elhelyezkedését és használhatóságát, és csak
azután tesznek árajánlatot. A belvárosban gondot jelenthet a parkolás,
ezért sokszor egy közeli újépítésű társasházban vagy parkolóházban vásá-
rolnak, illetve bérelnek mélygarázshelyet.
40-50 milliónál kezdődnek az árak
A belvárosi penthouse-ok árai 40-50 milliónál kezdődnek, de sok-
szor meghaladják a 100 millió forintos értékhatárt is. Ilyen árkategó-
riában már mindennek klappolnia kell, hogy megvásárolják az adott
ingatlant. Nagyjából a Kiskörút vonzáskörzetében található laká-
sok keresettek a kategóriában, így a VI.-VII.-VIII.-IX. kerület belső
részei jöhetnek szóba, ahol a négyzetméterár eléri vagy meghaladja
a 700 ezer forintot is, míg az V. vagy XIII. kerületi dunai panorámás
penthouse négyzetmétere elérheti az 1 millió forintot is – mondja
Andrássy Róbert. Egy példát is említ: a minap adott el egy 138
nm-es, 3 szobás penthouse-t egy 30 nm-es terasszal az Operaház
közvetlen közelében 116 millió forintért.
Még mindig jó befektetés lehet
A 2004-2008 közötti időszakban a magas árfekvés ellenére nagy
érdeklődés mutatkozott iránta (leginkább a belvárosi területeken). Az
elmúlt három évben azonban nem igazán ez volt a sláger. Az utóbbi
hónapokban ugyanakkor tucatnyi olyan újszerű penthouse jellegű
ingatlan került (sikerrel) a piacra (jellemzően a pesti Dunapartról),
amelyet külföldi befektetők vásároltak fel a 2010-et megelőző egy-
két évben, és mivel a befektetéseik megfelelő hozamát egyre kevésbé
látták garantáltnak, ezért „nyomottabb” áron hajlandóak voltak meg-
válni ezektől – foglalja össze az elmúlt évek tendenciáit Huszti György.
Bár nem úgy tűnik, hogy az idei a penthouse-ok éve lesz, ugyanakkor
azok az ingatlanok, amelyekre nemcsak a penthouse jellegű kifejezés
erőltethető rá, mindig is jó befektetésnek fognak számítani, főleg ha a
jelenlegi nyomottabb áron tud hozzájutni tulajdonosa.
Kint a zöldben: 63 m2-es lakás 81 m2-es terasszal szintén a Szépvölgyi úton (Forrás: ingatlan.com, Maxiingatlan)
JÓ HA FIGYELÜNK!
Csökkenő a választék
Andrássy Róbert tapasztalatai szerint is van rájuk kereslet. Bár az
újépítésű lakások piaca a válság miatt erősen beszűkült, évente nagy-
jából 60-80 újlakás épül a belvárosi övezetekben, ebből 4-5 számít-
ható penthouse-nak. Nagyjából a vásárlók kétharmada magyar, míg
egyharmaduk életvitelszerűen itt élő külföldi. A magyarok között
vidékiekről vagy belvárosi lakosokról beszélhetünk, akik lakásukat
nagyobbra kívánják cserélni. A tulajdonosok kétharmada itt él, míg
egyharmaduk befektetés és kiadás céljából vesz penthouse-t.
A luxuslakások piaca Budapesten mára jelentősen beszűkült,
mely a penthouse ingatlanokat jelentősen érinti. Ez a piaci szegmens
korábban, a válság előtt nagyobb részben külföldiekre, és befektetési
célból vásárlókra volt tervezett. Azonban a külföldiek valós számá-
nak szándékos torzítása miatt a vélt kereslet lényegesen meghaladta
a valós adatokat. Ez egy fejlesztői trükk volt annak érdekében, hogy
minél több projekt nyerjen finanszírozást, ugyanúgy, mint azoknál
a külföldiek által kötött foglaló szerződéseknél, melyeket igen nagy
számban nem követett végül vásárlás – mondja Balla Ákos, a Balla
Ingatlanirodák tulajdonos ügyvezetője.
Balatoni penthouse-ok
Budapest mellett Siófok a második olyan jelentős lakóterület, ahol
lehet penthouse ingatlanokról beszélni. Ezek is részben befektetési
céllal keresettek, viszont itt már lehet beszélni a „második otthon”
koncepcióról, ami még válság idején is életképes. Az elmúlt években
értékesítésre kínálták egy exkluzív fejlesztés lakásait és penthouse
ingatlanait, ahol a penthouse ingatlanokra szinte nagyobb volt a
kereslet, mint az egyébként remek adottságú, de kevésbé exkluzív
lakásokra ugyanabban az épületben. Ez a tény komoly fizetőképes
keresletről árulkodik – osztja meg tapasztalatait Balla Ákos.
Forrás: ingatlanmagazin.com
139
 AZ INTERNETES HIRDETÉSEK MÁR
A LEGHATÉKONYABBAK
A megrendel�����������������������������������������������������������������������
ők egyre inkább azon aktív fogyasztók felé fordulnak, akiket elektroni-
kus tartalmak, csatornák útján lehet leginkább elérni. Az internetes hirdetések aránya
folyamatosan növekszik.
Lezárult a Direkt és Interaktív Marketing
Szövetség idei DM Szenzor ágazati kutatása,
mely azzal a céllal indult útjára 2006-ban,
hogy felmérje a hazai direkt marketing sze-
ktor méretét, valamint a direkt marketing-
ben használt eszközök jelentőségét. Mivel
2010-ben nem készült iparági statisztika,
az idei kérdőív a 2011-es forgalmi adato-
kon túl a 2010-es bevételekre is rákérdezett,
továbbá vizsgálta, hogy az idei évben milyen
trendekre számítanak a piaci szereplők. Az
iparági statisztika elkészítésében mind a hir-
detői, mind az ügynökségi oldal részt vett.
A kutatás támogatója a Magyar Posta Zrt.,
szakmai partnere a KutatóCentrum.
Az ágazati kutatás eredményeiből kide-
rült, hogy folytatódik a direkt marketing
szektor 2009 óta tartó nominális forga-
lomcsökkenése. A piac mérete 2011-ben
30,9 milliárd forintra becsülhető, a csök-
kenés nominális mértéke 2009-től évente
átlagosan 8 százalék. Ezzel együtt a direkt
marketing jelentősége vélhetőleg nem csök-
kent, mivel a visszaesés ténye leginkább a
reklámköltések globális visszafogásának
köszönhető, az egész hazai reklámtortában
pedig nőtt a direkt marketing részesedése.
A DM eszközök átrendeződése is folyama-
tos, a címzett és a címezetlen küldemények
piaca valamelyest csökkent, míg az adatbázis
menedzsment és a mobilmarketing forgalma
és jelentősége önmagához képest nőtt. Az
előbbi inkább tulajdonítható az árverseny-
nek mint a forgalom csökkenésének. A call-
centerek és az e-mail marketing eszközök
forgalmi adatainak stagnálása valószínűleg
az erős árversenynek köszönhető.
140
Az aktív fogyasztók felé fordulnak a hir-
detők
A címzett és címezetlen küldemények, vala-
mint a call-center és adatbázis menedzs-
ment kampányok esetén a megbízások túl-
nyomó többsége közvetlenül a hirdetőktől
érkezik, míg az e-mail és a mobilmarketing
kampányok esetében a klasszikus reklám-
ügynökségektől érkező megbízások értéke
jelentősebb. Ennek oka valószínűleg, hogy
utóbbi két eszközt legtöbbször nem önál-
lóan, hanem más, ATL eszközökkel együtt
alkalmazzák, így ezekben az esetekben a hir-
detők elsősorban klasszikus reklámügynök-
ségeket bíznak meg.
A kutatási eredmények, illetve az eddigi
tapasztalatok alapján a Magyar Posta Zrt.
úgy látja, hogy a címzett és címezetlen kül-
demények piacának csökkenése elsősorban
annak tudható be, hogy a megrendelők
egyre inkább azon aktív fogyasztók felé
fordulnak, akiket elektronikus tartalmak,
csatornák útján lehet leginkább elérni. Az
elmúlt évek során ennek megfelelően a piac
átrendeződött, az elektronikus hirdetések
aránya folyamatosan növekszik, a megren-
delők is inkább az új lehetőségekkel kísér-
leteznek. Másik fontos szempont lehet a
kérdés környezetvédelmi aspektusa, hiszen
az itt megmutatkozó költségtakarékossági
tényezők - pl. termékdíj hatása - is az elekt-
ronikus tartalmak felé terelik a megbízókat
és ügynökségeket.
Bejön a direkt marketing
A forgalom jelentős része a szolgáltató szek-
torból, azon belül is a pénzügyi és biztosítási
termékeket értékesítő vállalatoktól szár-
mazik (22%). Ezt követik a kereskedelmi
szektorból érkező megbízások (16%), és az
FMCG termékeket gyártó cégek kampányai
(11%). Bár a piaci várakozásokat tekintve
a megkérdezettek nagyobb része optimista
a szektor és a saját cégének idei forgalmát
tekintve, ez nem tekinthető általános véle-
ménynek, mivel valószínűsíthető, hogy a
2011-ben nem jól teljesítő cégek vélhetően
nagyobb eséllyel utasították vissza az adat-
szolgáltatásban való részvételt, mint azok a
cégek, akik sikeres évet zártak. A gazdasági
recesszió egyértelmű negatív hatásai mellett
többen abban bíznak, hogy a megbízó cégek
részéről folytatódik a célzottabb marketing-
kommunikációs formák felé fordulás, ami
a kedvezőtlen gazdasági környezet ellenére
a direkt marketing szektor jelentőségének
erősödését eredményezi.
Az adatok alapján elmondható, hogy a
házon belül lebonyolított direkt marketing
kampányok száma növekedőben van. Ugyan-
akkor valószínűsíthető, hogy bizonyos csator-
nák esetén az innovatív eszközök megjelenésé-
vel a hirdetők gyakrabban veszik majd igénybe
ügynökségek segítségét. A marketingkommu-
nikációs költéseken belül a direkt marketing
jelentősége növekedni látszik, s a megkérdezett
hirdetők - az ügynökségekhez hasonlóan -
optimisták a direkt marketing piac idei forgal-
mát illetően. Az egyes csatornákat tekintve az
e-mail marketing, a call-center, a mobilmarke-
ting és az adatbázis menedzsment esetén szá-
mítanak növekedésre.
Az optimista jövőkép egyik oka, hogy
többen úgy vélik, a válság mélypontjának
elérése után a direkt marketing piac immáron
növekedésre számíthat, s egyes DM csator-
nák súlya az innovatív eszközöknek köszön-
hetően még inkább nőni fog. A hirdetők
számára a pontos célzás egyre inkább szük-
ségessé válik majd, az innovációra kevésbé
hajlamos csatornákkal szemben ugyanakkor
egyre immunisabbá válik a fogyasztó.
Már többet ér a netes reklám, mint a tele-
víziós
Legalább akkora hatékonyságú ma már az
internetes hirdetés, mint a televíziós, legyen
szó eladásserkentésről, márkaépítésről
fogyasztói cikkek vagy akár nagy kereske-
delmi cégek esetén is - állítja a comScore. Egy
12 hetes, alaposan kidolgozott és előkészített
vizsgálat során az online kampányok, melyek
átlagosan 40 százalékos elérést biztosítottak
a célcsoporthoz, 9 százalékkal növelték meg
a reklámozott márkák eladásait, ez pedig
egy százalékkal több mint amit egy átlagos
JÓ HA FIGYELÜNK!
televíziós kampánytól várnak. A comScore
elemzőcég kutatása az általa figyelemmel
kísért 2 millió amerikai internetező vásárlási
szokásait vizsgálta, legalábbis azokét, akik
ehhez hozzájárultak. A felmérés kiemelten
kezelte azt a 200 ezres panelt, akik valamilyen
szupermarkethez kapcsolódó hűségprogram
tagjai, így a vásárlásaikat nyomon lehetett
követni a boltok kasszáinál is.
Pizzát, zsemlét, fogkrémet is
Ezúttal az online reklámozásban már nem fel-
tétlenül a klasszikus termékcsoportok, mint
műszaki cikkek, szolgáltatások, utazások
szerepeltek csak, hanem élelmiszerek (pék-
sütemények, pizza, üdítőitalok, tészta, tea)
és nem tartós fogyasztási cikkek (dezodo-
rok, vagy fogkrémek) is. A 12 hetes vizsgálat
eredménye azt mutatta, hogy az online kam-
pányok ezen termékek esetén is hatékonynak
bizonyultak: az átlag 9 százalékos növekedés
a forgalomban, de a termékek 80 százaléká-
ban jelentős, mérhető növekedés volt.
Gian Fulgoni, a comScore elnöke sze-
rint “ezek a korai eredmények is bizonyít-
ják az online hirdetés képességét arra, hogy
sikeresen építsék fel FMCG márkák bolti
eladásait, azonos szintet hozva a televíziós
hirdetésekkel.” Úgy tűnik, hogy az interne-
tes felületekkel együtt járó sokkal precízebb
célozhatóság, főként a kívánt demográfiai
célcsoportok pontos elérése, kulcsfontos-
ságú a hatékonyságban. Ehhez pedig hozzá
kell párosítani azt a tényt, hogy az online
hirdetés még mindig sokkal olcsóbb, mint a
televíziós, s az eredménye még jobb is lehet.
„Az egyébként lassan mozduló marke-
ting-gépezetek számára egy ilyen, hiteles
forrásból származó kalkuláció fontos, és
bátorító hír lehet mind az online mind az
offline oldalon, hisz az adatok azt mutatják,
hogy az online marketing képes eredmé-
nyeket elérni offline is, a polcok szintjén”
- mondja Bill Pearce, a Del Monte Foods
marketingért felelős vezetője.
Azt eddig is mindenki tudta, hogy az online
hirdetés is képes befolyásolni a hétköznapi
fogyasztási cikkek eladásait, de eddig egyetlen
cég sem volt képes ezt a hatást pontosan lemérni.
A comScore, illetve a dunnhumbyUSA robusz-
tus módszertanának köszönhetően most min-
den kétséget kizáróan sikerült mérlegre tenni
az eddig misztikus hatásokat. Kiderült, hogy
mind a rövid távú
vásárlásösztön-
zés, mind a hos�-
szú távú márka-
építés is működik
online is.
JÓ HA FIGYELÜNK!
KOMMUNIKÁCIÓS HÁBORÚ
bemutatunk egy cionistáknak írt propaganda-kézikönyvet
Ez a „kiegyensúlyozott tájékoztatás”, mellyel Izrael elégedett. Minden más megközelítés antiszemitizmus
A harmadik részben arra készítik fel az ifjú zsidókat, hogyan érjék tetten, ha esetleg nem
pozitív szereplőként mutatja be őket a média. Ez bombázások és gyilkosságok után néha
valóban elképzelhető, de nekik mindenre megvan a válaszuk és a módszerük.
Említettük, hogy ez a kézikönyv 2002-es. Nos, lemérhető a hatása: portálunkat és néhány
más „előítéletes” sajtóorgánumot leszámítva ma már szinte sehol sem érhetők tetten az
alábbi „sérelmek”. Ellenkezőleg, mindez a zsidóság ellenségei esetében figyelhető csak meg.
Érdemes figyelmesen elolvasni, mert tökélyre fejlesztették a kommunikációs háborúzás
eszközeit – a szerk
A média elfogultsága és Izrael
Számos módja van annak, ahogyan a média elfogultsága megnyilvánulhat Izrael ellen. A
média csúsztatása megnyilvánulhat a közönséges igazságtalanságtól kezdve az egészen kifi-
nomult munkákig, melyeknek még az újságírók sincsenek egészen tudatában. Az Izrael-akti-
visták gyakran töltenek el sok időt azzal, hogy a média csúsztatásaival hadakozzanak, mely
tevékenység megkezdéséhez szükséges megismerni a média csúsztatásainak formáit.
Az ok-okozat összekeverése
Az ok és okozat összekeverése úgy mutat be egy szituációt vagy eseményt, mintha az egy
másik esemény következménye lenne, de valójában nem az. Megkísérli meggyőzni a közön-
séget arról, hogy az eseményt egy másik esemény okozta, tehát ezzel a feltételezett ese-
ményre lehet hárítani a felelősséget az okozott esemény után.
Jó példa az áldozatok összekeverésére, amikor a média a palesztin öngyilkos merénylők-
ről készít riportot. Azt lehet olvasni a tudósításban, hogy egy öngyilkos merénylet ártat-
lan civileket ölt meg egy aznap korábban történt izraeli légicsapást követően. Világos, hogy
műveletileg lehetetlen öngyilkos merényletet tervezni valamire válaszul, mely aznap történt.
Viszont palesztinbarát újságírók azt a benyomást kelthetik, hogy az öngyilkos robbantást az
azt megelőző izraeli akció okozta, így tehát megpróbálják áthárítani a felelősséget a terroris-
táról, és rákenni az áldozatokra.
Az ok és okozat összekeverése képes bizonyos események bekövetkeztét elkerülhetet-
lennek láttatni. Ha az eseményeket, melyek máskülönben negatív elbírálást kapnának, úgy
mutatják be, mint „szükségesek” vagy „elkerülhetetlenek”, azzal a felelősség áthárítható az
események „okozóira”.
Rendkívül gyakran használják ezt a palesztinok védelmében a terrortámadásaik után.
Némely palesztinbarát újságíró úgy tudósít a palesztin terrorizmusról, hogy a palesztinok-
nak meg kell védeniük magukat az „izraeli brutalitásoktól”. Ezek az újságírók úgy akarják
bemutatni a terrorizmust, mint az egyetlen, szükséges lehetőséget, vagy mintha az izraeli
akciók váltanák ki. Amikor a terrorizmust úgy mutatják be, mint egy szükséges rosszt, akkor
141
kevésbé negatív elbírálásban részesül, és a végrehajtóik olyan szín-
ben tűnnek fel, akik azt teszik, amit minden „normális” ember is
tenne. A felelősség azokat terheli, akik erre az akcióra „kényszerítet-
ték” őket, jelen esetben az izraeliek. Ez viszont elrejti a tényt, hogy
mindig van választás, és a terrorizmus sosem az egyetlen lehetséges
válasz.
Az ok és okozat összekeverése problémájának egy másik variánsa
az, amikor eltávolítják a közvetítőt a riportból. Az újságírók, ahe-
lyett, hogy áthárítanák a felelősséget a terroristákról az áldozatokra
(„egy Hamász-aktivista izraeliek általi meggyilkolására válaszul
Jeruzsálemben egy öngyilkos merénylő”... ), inkább úgy tudósíta-
nak, mintha senki sem okozta volna („bomba robbant Jeruzsálem-
ben, megölve...”).
Az ok és okozat összekeverése nagyon hatásos, mert úgy manipu-
lálhatja az embereket, hogy más, ártatlan embereket hibáztassanak a
rossz dolgokért.
Egy kép többet ér ezer szónál
A képek, szerepeljenek tévében vagy újságban, sokkal nagyobb
hatással bírnak a szavaknál.
A képeket sokféleképpen fel lehet használni a csúsztatásokhoz.
Hiába tökéletesen tárgyilagos és kiegyensúlyozott egy hír, ha a fel-
használt kép csak az egyik szemszöget mutatja be, mert akkor az
olvasó vagy néző az iránt a perspektíva iránt fog szimpátiát érezni.
Ennek működése teljesen egyértelmű az egyszerűbb szinteken –
nagy a különbség akkor, amikor egy cikkhez egy izraeli tankot vagy
egy felrobbant izraeli buszt csatolnak. A kifinomultabb szinteken a
közönséggel láttathatnak egy erőszakos palesztin tüntetést az erő-
szakos palesztinok szemszögéből, fegyveres izraelieket bemutatva,
vagy láttathatják ugyanazt izraeli szemszögből, ebben ez esetben
nagyszámú erőszakos demonstrálót jelenítve meg, akik köveket
dobálnak, gumikat égetnek és talán fegyverük is van.
Néha a kép, melyet a cikkhez mellékelnek, egyáltalán nincs
összhangban a szavakkal. Egy híres példa erre, amikor egy vérző és
összezavarodott tinédzser fiú képét használta fel a The New York
Times. Az aláírás azt sugallta, hogy a fiú palesztin, akit megtámad-
tak az izraeli katonák. Később azonban kiderült, hogy egy amerikai
zsidó jesivás diákot ábrázolt. A legtöbb fényképet nem használják fel
ennyire szembeötlő csúsztatásokhoz. Ritka az olyan eset, amikor a
médiát ilyen szembeötlő hibán lehet rajtakapni. Legtöbb esetben a
képek egyszerűen nem kapcsolhatók igazságosan a hírhez. Például
egy a tárgyalásokról szóló általános hírmorzsához izraeli tankok
képeit mellékelik, ahelyett, hogy tárgyaló csoportok képeit kapcsol-
nák, így azt az igazságtalan benyomást keltik, hogy Izrael tankokat
használ a tárgyalásokban a céljai elérésére.
A képek különböző relatív erővel is bírnak. Például egy cikkhez
két fényképet is lehet csatolni, egy portrét az izraeli miniszterelnök-
ről és egy másikat egy kórházi ágyon fekvő, sebesült palesztin gye-
rekről. Az egyensúly szerint a kép „mindkét oldalt” megmutatja, de
a képek ereje teljesen eltérő.
Ami a szavakban lapul
A szavakat lehetséges alternatívák közül lehet kiválogatni, hogy
bemutassanak egy kívánt benyomást. Számtalan módja van egy tör-
ténet elmesélésének, és a megválasztott szavakkal jelentőség-asszo-
ciálást lehet elérni a közönségnél.
A legjellemzőbb felhasználása a jelentőséggel bíró szavak megvá-
lasztásának, amikor izraeli tudósítások során az érintett csoportokat,
egyéneket és helyeket felcímkézik. Figyeljük csak meg, mekkora a
különbség, ha valakit „terroristának”, „szabadságharcosnak”, „fegy-
veresnek” vagy „aktivistának” nevezünk. A szavakat fel lehet hasz-
nálni egyértelmű csúsztatásokhoz. Nézzük a különbséget, amikor
arról van szó egy híradásban, hogy lövik a „gilói telepet”, vagy „Gilót,
Jeruzsálem külvárosát”, esetleg „a ciszjordániai Gilót”. Még kifino-
142
multabb példa a különbségekre: Ciszjordánia „megszállása”, az oda
való „behatolás” vagy „hadművelet”; vagy a „merénylet”, „gyilkos-
ság” vagy a terroristák „megelőző likvidálása”.
A szavak megválasztása messzebbre mutat a csoportoknak és
helyeknek szánt címkék kiválasztásánál. A nyelvezetet, mely körül-
öleli ezeket a címkéket, szintén jól meg kell választani, hogy vissza-
adja a különleges nézőpontot. Nézzük a különbséget aközött, hogy
„a rugalmas Arafat kész hallgatni az izraeli követelésekre”, „Arafatra
nyomást gyakorolnak, hogy hallgasson az izraeli követelésekre”,
vagy „az erőszakos izraeliek rákényszerítik Arafatot, hogy hallgasson
rájuk”. Egy történet elmesélésére mindig több lehetséges megoldás
létezik, és a különleges szavak, melyeket az újságírók használnak, fel-
fedik a hozzáállásukat és a csúsztatásaikat.
Az elhelyezés fontossága
Egy új hír némely része több figyelmet kap, mint a többi. A legszem-
betűnőbb példa erre a főcím vagy amikor a hírolvasó felsorolja a
híreket. A cikk első bekezdése, a tévé híradó bevezetője mind külö-
nös fontossággal bír. A hír bevezetése és elindítása rettentően fontos
a cikk hangulatának beállításához.
Például egy olyan főcím, mint „Izrael a palesztin tévéállomás
székházát bombázta”, vezethet a tények olyan megvitatásához, hogy
ugyan senki sem sérült meg, és Izrael okkal cselekedett, valamint a
problémát a palesztin hatóságok felbujtó hozzáállása okozta, de a
főcím mégis Izraelt tünteti fel negatív színben.
Még az egyedülálló mondatok megfogalmazása is fontosság-
gal bírhat. Az emberek természetes módon fektetnek hangsúlyt a
mondatok bizonyos részeire. Ezért fontos a mondatok sorrendje. A
legtöbb forrás, mely Izrael ellen csúsztat, mindig az izraeli cseleke-
deteket említi meg először, függetlenül attól, hogy a teljes hír arról
szól, hogy az izraeli választ valami kiprovokálta. Figyeljük meg a
különbséget: „Egy Jeruzsálem belvárosában történt tegnapi öngyil-
kos merényletet követően az izraeli erők a mai nap folyamán egy
ramallahi rendőrségi épületet bombázták”, és a között, hogy „Izraeli
erők bombáztak a mai nap folyamán egy ramallahi rendőrségi épü-
letet, miután tegnap egy öngyilkos merénylő bombát robbantott
Jeruzsálem belvárosában”.
Egyenlőtlen bemutatás
Egyenlőtlen bemutatásról olyankor beszélünk, amikor a konfliktus
egyik résztvevőjének álláspontja kisebb mértékben kap helyet a
hírekben. A legáltalánosabb formája az, amikor csak az egyik oldalt
idézik, csak az ő álláspontját mutatják be.
Az egyenlőtlen bemutatás ellenőrzésének egyik módja az, ha
megszámoljuk a cikkben szereplő sorokat vagy a tévében, rádióban
erre szentelt időt. Ha az egyik oldal képviselőjének több helyet biz-
tosítanak, az elfogultság gyanúja felmerülhet. Viszont a mennyiség
nem mindig jelenthet minőséget. A tartalom milyensége szintén
súllyal bír a híradásban.
Néha, bár mind Izrael, mind a palesztinok megjelennek, az egyik
oldal emberközelibbnek tűnhet, mint a másik. A viták személyessé
tételével a közönség empátiát érezhet az egyik oldal iránt, és támo-
gathatja álláspontját a tényektől függetlenül. Ez történhet például
úgy, amikor egy riportban a filmbevágás egy katonatisztet mutat az
IDF (Israel Defense Forces – Izraeli Védelmi Erők) sajtótájékozta-
tóján, utána pedig egy, a gyermeke kórházi ágyánál zokogó palesztin
anyát, aki békéért könyörög. Az izraeli anyák szintén siratják a gyer-
mekeiket a terrortámadások után, de a média erről gyakran „kényel-
mesen” megfeledkezik.
Az egyenlőtlen bemutatásra további példák is találhatók a tévé-,
vagy rádióhíradókban. Egy konfliktussal kapcsolatban a bemondó
azt mondja „Egy izraeli szóvivő szerint...”, majd elmondja mit mon-
dott a szóvivő, ezzel biztosítja, hogy az izraeli hangját ne hallják és
ne látszódjon az arca sem. A műsor ezután visszatér a bemondóra,
JÓ HA FIGYELÜNK!
aki így folytatja „A vonalban van velünk Jerikóból Abdel Ahmed a
palesztin hatóságoktól...”, és lefolytat vele egy beszélgetést. Még ha
a palesztin szóvivő nem is beszél sokat, az a tény, hogy a hangjával
személyessé vált, nem egyszerűen arra kap esélyt, hogy udvarias
kijelentéseket tegyen, hanem arra is, hogy válaszolhasson és átfo-
galmazhassa a hozzászólásait a helyzetnek megfelelően, biztosítva,
hogy a helyzet bemutatása egyenlőtlen lehessen az ő javára.
Szövegkörnyezetből való kiragadás
Izrael gyakran szenvedi el a médiától, hogy az kihagyja az össze-
függések bemutatását. Talán azért, mert a riporter elfogult Izraellel
szemben, vagy mert a média természetéből kifolyólag nem működik
megfelelően egy ilyen bonyolult háttérrel kapcsolatban. Mindkét
jelenség esetén amikor Izrael végez egy terrorista vezetővel, a média
nem magyarázza el, hogy ki volt az a személy és mit tervezett tenni.
Hasonlóképpen, az izraeli megtorlásokról gyakran az őket megelőző
terrortámadások magyarázata nélkül tudósítanak.
Ha valamiről úgy tudósítanak, hogy kiragadják a környezetéből,
akkor hiányozni fog az a háttérinformáció, melynek segítségével a
közönség megérthetné az eseményeket. Egy cselekedet, melyről a
környezetéből kiragadva tudósítanak, erkölcsileg elfogadhatatlan-
nak tűnhet, még akkor is, ha más események indokolnák.
Néha viszont az információ beillesztése kiragadhatja a dolgot
a megfelelő környezetéből. Ez a „ködösítés” eltakarhatja az igazi
problémákat. Például egy tudósítás arról, hogy gránát zuhant „Bet-
lehemre, nem messze Jézus születésének helyétől” olyan benyomást
kelt Izraelről, hogy nem érdeklik a fontos keresztény helyek és éle-
tek, tehát a Nyugat ellensége. És bár vitán felül áll, hogy a vallást
elnyomnák, vagy eltalálták volna, sőt egyáltalán megcélozták volna
a helyszínt, ezt a benyomást a beillesztett túlzott információ okozza.
Hamis egyenlőség
A hamis egyenlőség az, amikor párhuzamot vonnak két helyzet, cse-
lekedet vagy fogalom között, melyek valójában nagyon különböz-
nek egymástól. Az egyenlőséget azért próbálják megteremteni, hogy
a közönség azt gondolja, hogy a két dolog alapjában véve ugyanaz.
Amikor a beszélő az egyenlőséget használja, akkor megkísérli a dol-
got jobb vagy rosszabb színben feltüntetni, mint amilyen valójában,
úgy, hogy azzal kihasználja a közönség előfeltevéseit.
Jó példa a hamis egyenlőségre, amikor a palesztinok azzal vádol-
ják az izraeliek palesztin terroristák elleni célzott gyilkosságait, hogy
az maga is „terrorizmus”. Ennek a vádnak az a célja, hogy az izra-
eli politikát ugyanolyan rossz színben tüntesse fel, mint a palesztin
terrorizmust, úgy, hogy összehasonlít két dolgot, mely erkölcsileg
teljesen különbözik, mivel az egyik ártatlan civileket céloz, a másik
azokat, akik erőszakos cselekményeket terveznek véghezvinni.
Egy másik példa a hamis egyenlőségre az a túlzó állítás, hogy a
palesztinok egy „holokauszt” áldozatai. Ez az állítás sértő a holo-
kauszt túlélőire nézve, és szimpátiát próbál kelteni a palesztinok
irányába azzal, hogy áttereli a közönség a holokauszt-túlélők iránt
érzett természetes rokonszenvét a palesztinokra. Megkísérelnek pár-
huzamot vonni a két helyzet között, miközben teljesen világos, hogy
itt nem a palesztinok szisztematikus és tervezett kiirtása folyik.
A hamis egyenlőtlenség úgy működik, hogy fogalmakat kapcsol
össze, melyeket nem szabadna összekapcsolni vagy összehasonlí-
tani. Ez ugyanaz, ahogy, a „névvel illetés” működik. A névvel illetést
értelmezhetjük úgy is, mint kendőzetlen hamis egyenlőséget.
(Folytatjuk)
(Kuruc.info)
JÓ HA FIGYELÜNK!
KEZD KÍNOSSÁ VÁLNI A NEMZETI KONZULTÁCIÓ!
Érdektelenségbe látszik fulladni a politikai közbeszédet a nyári
uborkaszezonban tematizálni hivatott „nemzeti konzultáció” –
írja a HVG.
A kormány május végén meghirdetett újabb “nemzeti konzul-
tációja” besülhet. A HVG cikke szerint az érdektelenség boríté-
kolhatónak tűnik, miután a május végén-június elején 8,2 millió
címre kipostázott válaszküldeményből egy hónap alatt mindössze
368 ezret küldtek vissza, és erősen kétséges, hogy az augusztus
20-ai „urnazárásig” hátralévő másfél hónap – ami a nyári szabad-
ságolások ideje – érdemi fordulatot hoz az aktivitásban…
A kormány ezúttal a gazdasági élethez kapcsolódó kérdések-
ben kérte ki a választók véleményét. Ebben a kabinet 16 olyan
sugalmazott kérdést tett fel, amelyek megfogalmazásában már
benne foglaltatik a válasz – írja a HVG. Ráadásul egy sor olyan
kérdés is szerepel a listán, amiben a kabinet, illetve a parlament
korábban már döntött, vagy – mint azt a miniszterelnök hétfői, a
munka világát érintő parlamenti bejelentései jelezték – mostan-
ság készül dönteni.
A konzultáció valódi célja persze nem is feltétlenül az, hogy
a kormány megismerje a választók valódi akaratát. Valójában a
politikai apátia ellenszerét keresi a kormány, az intenzív propa-
gandára pedig jó apropó, ürügy az úgynevezett nemzeti konzultá-
ció. Ráadásul a járműveken, óriásplakátokon népszerűsített kon-
zultáción keresztül a kormány, a Fidesz és személyesen Orbán
Viktor úgy lehet jelen a politikai piacon, hogy annak költségei
nem is a pártkasszát terhelik. A lap számításai szerint az akció
közel egymilliárdosra becsült költségvetése – a korábbi konzultá-
ciók során közölt nyomtatási, postázási, feldolgozási költségekkel
számolva – csak a közvetlen kiadásokra nyújt fedezetet, a kap-
csolódó – ismeretlen nagyságrendű – reklámkiadások alighanem
ezen felül értendők.
A HVG emellett arra is emlékeztet, hogy a kabinetnek a jelek
szerint ezúttal sem sikerült a törvények maradéktalan betartá-
sával abszolválnia a feladatot: a konzultációs kérdőívet ugyanis
azok is megkapták, akik korábban letiltották adataik ilyen célú
kiadását. Emiatt az Eötvös Károly Intézet már vizsgálatot is kez-
deményezett az adatvédelmi ombudsmani hivatal örökébe lépett
Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál.
HVG nyomán barikad.hu
Kommentár: Nemhiába nevezik egyre többen Nemzeti
Inzultációnak a kormánypropaganda újabb förmedvényét.
Hiszen, ha valaki elolvassa az abban lévő kérdéseket és a válasz-
tási lehetőségeket (előre megírt válaszokat), azonnal láthatja,
hogy Orbánékat egyáltalán nem érdeklik a válaszok. Legfeljebb
akkor fognak rá hivatkozni, ha az megegyezik az elképzelésükkel,
mert akkor magukat fényezhetik. Ha pedig mégsem jól sül el a
dolog, akkor átháríthatják a választókra a felelősséget, mond-
ván, „mi csak a választók akaratát teljesítettük”. Nem mondom,
ügyes megoldás. Így lehet kirázni a nyakukból a felelősséget.
Pontosan azt a módszert követik, mint a globalizmus vezérei,
akik vagy befeketítik azt, akit tönkre akarnak tenni, hogy a világ
elítélése után likvidálhassák, vagy veszélyesnek állítják be, hogy a
világ védelmében tehessék el láb alól. Lényeg, hogy a felelősség
másoké legyen! Kit érdekel a valódi válasz? A Kormányt semmi-
képpen nem, az látható, már a választható válaszokból is. Akkor
lenne igazán hihetőbb, ha lenne szabad válaszadási lehetőség is!
(Híradmin – NIF)
143
 AKIKET LETAROLT A KORMÁNY SALLERE
Az egyéni vállalkozások több mint 15 száza-
lékának működését lehetetlenítették el az
idei évben drasztikusan megemelkedő járu-
lékköltségek. A Pénzcentrum.hu a Nemzeti
Adó- és Vámhivataltól (NAV) megtudta:
alig több mint fél év alatt csaknem 30 ezer
egyéni vállalkozás húzta le a rolót, további
28 ezer pedig jobb időkre várva ez idő alatt
szüneteltette, vagy jelenleg is szünetelteti a
vállalkozását.
Tavaly október 1-jén összesen 378 132
egyéni vállalkozás működött Magyarorszá-
gon. Idén április 13-ig 29 980-an szüntették
meg a tevékenységüket - válaszolta a NAV a
Pénzcentrum.hu kérdésére. Ugyanebben az
időszakban 27 866 adózó szüneteltette vagy
jelenleg is szünetelteti az egyéni vállalkozói
tevékenységét. Idén január 1-jétől április
13-ig összesen 10 627 egyéni vállalkozói iga-
zolványt váltottak ki. Összességében tehát
több mint 47 ezerrel csökkent a működő
egyéni vállalkozások száma.
Mint azt a Pénzcentrum.hu többször
megírta, az idei évben drasztikusan emel-
kedtek az egyéni vállalkozásokat sújtó adó-
és járulékterhek. Januártól a minimálbér
112,5 százaléka után kell megfizetni a 27
százalékos szociális hozzájárulási adót (ami
a korábbi munkáltatói tb-járulék helyébe
lépett). Emellett a minimálbér 150 száza-
léka után 8,5 százalék egészségbiztosítási és
munkaerő-piaci járulékot, valamint a mini-
málbér 100 százaléka után 10 százalék nyug-
díjjárulékot is le kell róniuk.
Az egyéni vállalkozóknak nem is a mini-
málbért, hanem a jóval magasabb összegű
144
garantált bérminimumot kell alapul ven-
niük, lévén, hogy az egyéni vállalkozói
igazolvány kiváltásához mindenképpen
szükség van valamilyen szakképesítésre.
Aki viszont középfokú végzettséget igénylő
munkát végez, annak legalább a garantált
bérminimumnak megfelelő összegű bért
kell fizetni, ez vonatkozik az egyéni vállal-
kozókra is. A garantált minimálbér összege
idén januártól havi 108 ezer forintra emel-
kedett a tavalyi 94 ezer forintról.
Vagyis az egyéni vállalkozóknak legalább
32 805 forint szociális hozzájárulási adót,
13 770 forint egészségbiztosítási és munka-
erő-piaci járulékot, valamint 10 800 forint
nyugdíjjárulékot kell havonta befizetniük.
Ez összesen 57 375 forint.
Ráadásul az egyéni vállalkozók a saját
maguk után fizetendő szociális hozzájárulási
adóra nem érvényesíthetnek adókedvez-
ményt, csak az alkalmazottaik után. A nem-
zetgazdasági tárca ezt azzal indokolja, hogy
a kompenzáció az adójóváírás eltörlésének
hatásait kívánja ellensúlyozni.
A legnagyobb vesztesek a korábbi korha-
tár alatti nyugdíjasok
Különösen érzékenyen érintette a közter-
hek növekedése a korhatár alatti ellátásban
részesülő egyéni vállalkozókat. Ők ugyanis
tavaly még az öregségi nyugdíjkorhatárt már
betöltött személyekhez hasonlóan kiegé-
szítő tevékenységet folytató egyéni vállal-
kozónak minősültek, így jelentős járulék-
kedvezményben részesültek. Idén viszont
elveszítették a nyugdíjas státuszukat, azzal
együtt pedig az egyéni vállalkozói kedvez-
ményeket is. A múlt évben havonta mind-
össze 5100 forint szolgáltatási járulékot és
- a tavalyi garantált bérminimummal szá-
molva - legfeljebb 9400 forint nyugdíjjáru-
lékot kellett fizetniük. Így havonta összesen
14 500 forint közteherrel kellett számol-
niuk, szemben a korábban említett idei 57
375 forinttal.
Milyen menekülési útvonalak vannak?
A négyszeresére növekedett közterheket két-
féleképpen lehet mérsékelni. Ha az egyéni
vállalkozó továbbra sem kíván felhagyni a
vállalkozói tevékenységgel, akkor jobban
jár, ha megszünteti az egyéni vállalkozását és
ügyvezetővé, illetve üzletvezetésre jogosult
taggá válik valamely társas vállalkozásban,
ahol munkaviszonyt létesít. Így megteheti
azt, hogy részmunkaidőben (például 4 órás
munkaviszonyban) tevékenykedik, és így
csak a részmunkaidős munkavégzés után
kell megfizetnie a közterheket.
Drasztikusabb lépés, hogy az egyéni vál-
lalkozók szünetelteti a vállalkozását, amira
2010. január 1. óta van lehetőség. A szünete-
lés idejére nem kell adót és járulékot fizetni.
A tevékenységet legalább 1 hónapig és leg-
feljebb 5 évig lehet szüneteltetni. A vállalko-
zást akár egy hónapra is fel lehet függeszteni,
a bevételeket pedig minél kevesebb hónapra
csoportosítani. A közterheket csak azokban
a hónapokban kell megfizetni, amelyekben
működik a vállalkozás.
Forrás: penzcentrum.hu
JÓ HA FIGYELÜNK!
 „DE TE FABULA NARRATUR”
– Brzezinski nekünk szóló üzenete –
Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter elnök lengyel születés��������������������������
ű nemzetbiztonsági tanács- Dehát tagjai vagyunk a történelem eddig
adója legújabb könyvének (Strategic Vision: America and the Crisis of Global Power) legerősebb és legeredményesebb szövetsé-
washingtoni bemutatóján számos megszívlelendő dolgot mondott az iráni atomprog- gének, a NATO-nak!
ram jelentette veszély elhárításáról, Oroszország ígéretes belső változásáról, Törökor- Ott van velünk együtt az örök barát, Len-
szág nyugati orientációja megtartásának fontosságáról, stb. gyelország. Ott van a nekünk legalább 1989-
es segítségünkért hálával tartozó gazdasági
Annak kapcsán, hogy szerinte az amerikai- veszélyeztetőgondolatok, Antall szavajárá- óriás, Németország.
kínai kapcsolatok kezelhetők, és nem feltét- sában „ordas eszmék” is. Tagjai vagyunk a velünk szemben most
lenül vezetnek majd katonai konfliktushoz, Nemcsak az interneten, de a nyomtatott nagy szigorúságot mutató Európai Uniónak.
hangzott el talán legfontosabb üzenete: az és elektronikus médiában is egyre erőseb- Sértődjünk meg és lépjünk ki belőle?
Egyesült Államok legfontosabb szerkezeti ben fejtik ki hatásukat a balítélertek. Hová mehetnénk, kikkel kereskedhet-
gyengeségének azt tartja, hogy az ameri- Az Amerika- és EU-ellenesség, Irán iránti nénk, honnan jöhetne munkahelyeket
kai nagyközönség rosszul informált a világ lelkesedés nemcsak a Jobbik privilégiuma. teremtő befektetés?
dolgaival kapcsolatban, és ezért könnyen A Magyarországgal szembeni széleskörű Aki ezekbe nem gondol bele, az felelőt-
áldozatává válik a jelenlegi elnökválasztási külföldi kritika nyomán az Európai Bizott- len, aki pedig belegondol és azt mondja,
kampányt is jellemző külpolitikai demagó- ság velünk szembeni szigorúságában kettős fordítsunk hátat mai szövetségeseinknek,
giának. mércét, szelektív büntetést érző hazai közvé- annak vagy elment az esze, vagy más orszá-
Brzezinski lesújtó véleménye szerint a lemény érzelmi reakcója érthető, de sehová gok érdekeinek a szolgálatában áll.
republikánus elnökjelöltek vagy maguk is sem vezet. Kornai János 2012. árilis 12-i „Találkozás
hisznek ezekben a „butaságokban”, vagy csak Nemhogy az egész világ ellen, de egyet- Széchenyivel” c. előadásában jogosan írja:
arra számítanak, hogy a választóik elhiszik len nagyhatalommal, vagy szomszédaink „Önként léptünk be, népszavazás támogatta
őket, ezért szerinte Obama elnöknek aktí- esetleges koalíciójával szemben sem enged- a belépési szándékot.
vabb szerepet kellene vállalnia ezen a terü- hetjük meg maguinknak a hadakozást. És bármilyen bajokkal és gondokkal
leten is. Mint hatásos kommunikátornak Szeretem az egykori római történetírót, küszködik is az EU, és bármilyen feszült-
szélesebb és mélyebb szövegösszefüggésben Sallustiust idézni: ségek mutatkozzanak is a kapcsolatokban,
kellene beszélnie a XXI. századról, valamint “Egy országot erőssé nem a hadse- nincs okunk megbánni ezt a lépést. Az áruk
sokat tehetne az amerikai társadalom föld- reg vagy a kincstár teszi, hanem a barátok és a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke sza-
rajzi ismereteinek elmélyítéséért. száma.” bad áramlása az Unió határain belül gazdasá-
Amennyire igaz a kritika az amerikai szé- Magyarországnak érdekei érvényesíté- gilag előnyös a mi országunk számára.
les társadalom világpolitikai tudatlanságá- séhez barátokra, szövetségesekre van szük- Nagy könnyebbséget jelent a magyaror-
ról, annyira érvényes ugyanez – csak foko- sége. szági vállalkozóknak, hogy egy nagy térség
zott mértékben – a magyar társadalomra. Kire számíthatunk, hol találhatunk szö- nyílt meg a számukra, amelyben harmo-
Ráadásul nálunk nemcsak butaságok vetségest, Kínában, Iránban? nizáltak a jogviszonyok, és amelyben teret
terjednek és hülyitik a népet, de a közgon- Az immár nem szomszédos, de azért hódíthatnak újításaikkal.
dolkozást mérgező, nemzeti érdekeinket közeli Oroszországban? >>

Jeszenszky Géza Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter elnök lengyel születésű nemzetbiztonsági tanácsadója

JÓ HA FIGYELÜNK! 145
 És akkor még nem is szóltunk arról, hogy
az új tagokat különleges kedvezményekkel
támogatják a régiek.
Igaz, tagdíjat kell fizetnünk, de az a pénz,
amelyet nem kölcsönbe, hanem – mondjuk
ki magyarán –ajándékképpen kapunk, sok-
kal több annál, mint amelyet mi fizetünk.
Ne vágjunk mártírarcot, mintha az EU
áldozati bárányai lennénk, mert valójában
kézzelfogható, igen jelentős anyagi haszon-
nal jár a tagság.
(Mellesleg megjegyzem: sajnálatos,
hogy a magyar lakosság számára nem ismer-
tették meg könnyen érthető, jól áttekinthető
módon az EU-tagság nagy gazdasági elő-
nyeit.)
[...]
Gondoljuk át, milyen roppant nagy gaz-
dasági kárt okozna országunknak az EU-ból
való kilépés.
Az ország külkereskedelmének nagy
hányada már hozzáigazodott az európai pia-
cok igényeihez.
A vámkorlátok újbóli felállítása, a piacok
tetemes hányadának elvesztése súlyos vesz-
teségeket idézne elő.
A kiválás a tőke (nemcsak a külföldi, de a
magyar tőke) pánikjához és meneküléséhez
vezetne.
Könnyen bekövetkezhet a fiskális össze-
omlás, az államcsőd, elszabadulhat az infláció.
És akkor még nem is szóltunk a politikai
következményekről: az utazás, a külföldi
munkavállalás újra felállított korlátairól, a
külpolitikai elszigetelődésről. Magyaror-
szág számára nincs élet az európai nemzetek
közösségén kívül.”
A Nyugatot, Európát minden súlyos
hibájával együtt nem elhagyni és temetni
kell, hanem eltéríteni a káros divatoktól,
rossz dogmáktól, felelőtlen és pazarló gaz-
daságpolitikától. Számos tagország egyetért
ebben.
Kilépni az EU-ból senki sem akar, a kívül
maradt balkáni államok pedig mind be sze-
retnének lépni. Ezen is érdemes elgondol-
kodni.
Nálunk 150 éve gyenge vagy hiányzó a
reális külpolitikai gondolkodás:
–– 1914 előtt a Függetlenségi Párt korlátolt,
illúziókra építő politikája is hozzájárult
Trianonhoz;
–– az 1930-as években pedig a kormány-
párt németbarát jobboldala és az illegális
(kommunista) baloldal szlogenjei okoz-
tak súlyos károkat és vezettek 1944-45-
höz.
–– 1945-47-ben, majd 1956 forradalmi nap-
jaiban a polgári pártok (beleértve a szoci-
áldemokraták többségét) és támogatóik
világos külpolitikai tájékozottságról tet-
tek tanúbizonyságot – sajnos hiába, mert
a szovjet katonai jelenlét Magyarorszá-
got diktatúrába és gazdasági zsákutcába
kényszerítette.
1990-ben Antall miniszterelnök irányítá-
sával nemcsak a lehetséges legjobb irányba
indultunk el, de „az osztályfőnök úr” inten-
zív felvilágosító és nevelő munkába is fogott.
Külpolitikai irányvonala ugyan azóta is
érvényesül, de annak tudatos támogatott-
sága nem eléggé széles körű.
Kb. 2004-től, uniós tagságunk kezdetétől
erősödik a külpolitikai tévutak terjesztése.
A Külügyminisztérium irányvonalát,
egyes szövetségeseinket támadó média
ebben élen jár.
Jeszenszky Géza

POSTÁNKBÓL
Kedves Jeszenszky Géza!
Ne haragudjon, de írásában nagyon egyoldalúan látja a dolgokat.
Valahogyan úgy, mintha az a förtelmes népszavazás mögé akarna
bújni, amit tudunk, hogyan valósult meg és milyen arányban szavaz-
tak az EU társulásra a magyar szavazók.
Az érv igencsak törékeny, ha azt veszi alapul Magyarország EU-s
csatlakozásához.
Nem elvitató az, hogy Magyarország is mint a többi társulás előtti
ország nagy anyagi támogatásban részesül.
De ez olyan csali féle, mint amit a horgászok bedobnak a halfo-
gáshoz.
Tény az, hogy még eddig mindenki ráakadt a csalira.
A Kelet európai népesség zöme mind abban a reményben társult,
hogy hamarosan javul majd a nép sorsa.
Mindenki a munka nagy lehetőségei által remélte, hogy több
és nagyobb választás lehetőségében élhet majd, amely megteremti
annak lehetőségét, hogy nem kell többé nélkülöznie, hogy eljön
hozzá a jólét.
Sajnos kedves Jeszenszky úr, arra kellett rádöbbennie sok magyar
polgárnak, vállalkozónak, hogy rászedték őket.
Olyan kölcsönökkel és szerződésekkel szedték rá az embereket,
hogy annak mindenképpen egy a kimeneteli sorsa – a teljes eladó-
sodás.
Nem tudom megérteni, hogy annyi politikus közül ezt nem vette
senki észre, hogy mit jelent a svájci frank, meg az euró alapú köl-
csönfelvétel?
Hiszen már akkor is a szakma embereinek tudniuk kellett azt,
hogy a forint olyan ingatag alapokon áll, hogy az ország polgárainak,
a parlamentnek és kormányoknak szóljanak ennek veszélyére.
Sajnos most utólag azt kell tapasztalni, hogy az első „szabad
magyar kormány” amelynek ön a külügyminisztere volt, elhatá-
rolódott sok szakmai tanácstól amelyeket olyan emberek kínáltak
ingyen, akik nagyon jól ismerik a nyugati pénzügyi rendszert.
De ez a „szabad kormány” inkább támaszkodott a moszkovita
szakemberekre, akik mindenben csupán a saját érdekeiket keresték.
Lettek befolyásos emberek akik kettős szerepet játszottak.
Tanácsolták az új „szabad magyar kormányt” és ugyanakkor az
idegen tőkéseket is.
Nem lehet másképpen megmagyarázni azt, hogy miért lett az
első körben a gazdaság magánosítása épen az élelmiszeriparban vég-
rehajtva.
Ott ahol ennek az országnak természetileg voltak a legnagyobb
esélyei arra, hogy az EU-n belüli piacon minőségi áruval, olcsón
ellepje a nyugat piacát olyan élelmiszerekkel amelyek mentesek
mindazon szeméttel szemben amit most a magyar fogyasztóval
megetetnek.
Szinte már nem kapható egy élelmiszer amelyben nincs valami
káros E jelzésű adalék.
Természetesen az élelmiszer ipar magánosítása nem hogy új
munkalehetőségeket teremtett volna, hanem azokat épen az új tulaj-
donosok becsukták.
Így megteremtődött annak lehetősége, hogy a mezőgazdaságban,
mint fő nyersanyag szállítóban a nagytőke újabb vágást végezzen el
a termék felvásárlás terén.
Aránytalanul olcsó, de kiváló minőség ütötte markát azon fel-
vásárlóknak akik a magyar mezőgazdasági terményeket más orszá-
gokba szállították feldolgozásra. Így nem a magyar dolgozó ember
kapott munkát, hanem a nyugati országok munkásai.
De ez csak a kezdet volt.
A továbbiakban mind több munkás vesztette el munkahelyét.
Ekkor már nemcsak tudni lehetett, de látni is kellett azt, hogy ez
az ország megindult a lejtőn lefelé.
Hiszen, ha az ország lakósai nem dolgoznak, nem valósítanak
meg jövedelmet, akkor nem is adóznak, de nem vásárolnak sem.
Így az ország kétszeresen veszít , mert két jelentős adózási forrás
igencsak megcsappan.

146 JÓ HA FIGYELÜNK!
 De ez sem volt elég figyelmeztetés azoknak akik a hatalmat meg-
kaparintották újra, mert beindult a mértéktelen és kegyetlen rablás,
fosztogatás.
Most azzal akarják meggyőzni a munkanélküli lakosság zömét,
hogy a megkeresettnél többet költekezett.
De azt már nem emlegeti senki, hogy a népre rárontott a bankok
(minő hasonlatosság, a tankok helyett a bankok) nagyszámú ordas
pénzéhes farkasa, hogy a lakósságnak kölcsönöket kínáljon.
Természetesen a Horn kormány nem volt érdekelve megtenni
a lakosság figyelmének a felhívását arra, hogy a kölcsön felvétellel
óvakodni kell.
Újabb privatizációs hullám jött, és újra nőtt a – munkanélküliség!
Természetesen ez oda is vezetett, hogy gyors mértékben bér-
csökkenés következett be, hiszen a sok munkanélküli ember alig
várta, hogy bármilyen állást kapjon.
Aztán a dolgozók jövedelme csökkenése végett újabb adó bevéte-
lek estek ki az állam bevételiből.
Erre a válasz a kormánytól újabb és magasabb adók bevezetése
volt, de az szinte csak a hazai vállalkozókat érintette, mert a külföl-
diek vállalkozásának zöme adómentességet élvezett 5-10 évre.
Ez az ország költségvetésének újabb kiesést jelentett.
Eközben újabb nagy tévedést követett el a mindenkori kormány-
zás.
Nem kötötték ki azt, hogy a külföldi tőke adómentessége csak az
újra visszafordítással befektetésben az országban maradjon.
Eközben megmagyarázatlan maradt az, hogy az ország vagyonát
mint kiárusítás által potom áron eladogatták, mégis az ország adós-
ság állománya növekedett.
Hiszen az lett volna a lényeg, hogy a nemzeti vagyon eladásából
származó bevételekből az államadósság csökkenjen.
De nem csökkent, hanem növekedett.
Választ nem adtak rá, hogy miért nem csökken.
Az ok amit eltitkoltak a nép elől, az éppen az ami ma is történik
az országgal, hogy uzsorások hatalma vonta a maga irányítása alá az
egész országot.
Itt már nem a nép hozza meg a döntéseket, hanem az idegen
kapzsi uzsorás világhatalom, akik azon törik a fejüket, hogy miként
kényszerítsék rá az országot újabb és újabb kölcsönök felvételére.
Csakhogy, minél jobban szorít az adóssági hurok az ország nya-
kán, annál vadabbak az igényei az uzsorásoknak.
Itt elérkeztem a mondandóm lényegéhez kedves Jeszenszky!
Ha a népnek elmondják ezt az igazságot akkor amikor 2004-ben
népszavazásra menetek az EU – ba társulás ügyében, akkor nem
vitás, hogy nem vált volna kérdésessé annak eredménye, hiszen
nemcsak az ország negyede ment volna el szavazni és a szavazóknak
sem a fele szavazott volna az EU-ba társulás mellett.
Átejtésünk ebben valósult meg, hiszen a nép felvilágosítását bár-
melyik párt megtehette volna.
Meg is tette azt a MIÉP, de annak a pártnak marginalizálása oda
vezetett, hogy a „nagy menő pártok” meggyőzték a választók töre-
dékét, hogy menjenek szavazni és, hogy az EU mellett adják le a
voksukat.
A nagy többség távol maradt a szavazástól és ellene szavazott.
Mindenképpen nem ildomos most az mögé bújni, hogy a nép
népszavazáson kiszavazta az EU-ba társulást.
Igen, olyan törvénymódosítással, amellyel a szavazási eredmé-
nyek küszöbét olyan alacsony fokozatra helyezték, hogy ott már
nem volt vitás az, hogy a kihirdetendő eredménye a szavazásnak
csakis az EU mellett lehet.
Kedves Jeszenszky úr!
A mai időkben immár nagyon sok ember rákövetkeztetett arra,
hogy az egész EU-ba való zavarás egy kemény átverés eredménye.
De talán az átverés nem lett volna annyira fájdalmas, ha a népes-
JÓ HA FIGYELÜNK!
ség dolgozhatna, az emberek méltó jövedelmet tudnának megvaló-
sítani és így nem szenvedne hiányt sem az állam, de azok sem akik a
közösséget szolgálják.
A mai napig sem az EU, sem az IMF nem azon töri a fejét, hogy
miként javíthatna ezeken a lényegbeli dolgokon, hanem azon törik a
fejüket, hogy miként lehet az országot újabb és újabb adósság csap-
dába zavarni.
Az a sok elemző aki az ország gazdaságát elemzi nem abból indul
ki, hogy az emberek sorsa javuljon, hanem csak azon, hogy az itt élő
embereket még fokozottabban kifosztja és kiforgassa minden javai-
ból egészen odáig, hogy elveszítse még az országát is, mivel tapasz-
talható az, hogy a fő nyomásgyakorlás immár azért van, mert az
ország vonakodik megengedni a termőföld szabad kiárusítását.
Ha a nép nem érezné már előre ezt a szándékot, talán nem is
vádolná meg sem az EU-t sem az IMF-t.
De amikor már tapasztalja is a saját bőrén, hozamos ideje azt,
hogy sorsa a kilátástalanság, akkor ez az egész bagázs uzsorarend-
szer végleg megérdemli azt, hogy a világ lerántsa róla azt a takarót
amely mögé bújnak.
Amikor már a lét kérdése forog fen kedves Jeszenszky Úr, akkor
már nem lehet finomkodni senkivel, mert ez időre a népség rádöb-
bent arra, hogy mire megy a játék.
Csakhogy az ordasok vérszagot éreznek és mindent meg akarnak
tenni azért, hogy vér folyjon – méghozzá a nép vére.
Azon pártokon akiknek nem ártott eddig sem a nép sorsának a
rosszabbodása, azok ma is az EU, az IMF mellett és Amerika mellett
azt állítják, hogy azok a nép javát akarják.
Kedves Jeszenszky Úr, a magyar nemzet kivérzett, ez tény!
A vadállatok pedig újabbnál újabb sebeket akarnak ejteni nap
mint nap.
Itt már a védekezés mechanizmusa lépett életbe, mert ha nem
védekezünk – elvérzünk.
A mai állapotokban, amikor ekkora bizonyság van a népaka-
ratban, hogy kitartson, elég lenne az, ha az adósságából leírja azt a
követeléseit amelyek a mértéktelen uzsorás kamatozásból származ-
nak és adnának a megmaradt adósság törlesztésnek egy átütemezett
futamidőt.
Így lehetne értelemszerűen megadni annak lehetőségét, hogy az
országban beindulhasson a tömeges foglalkoztatás, az esélyek lehe-
tősége a jövedelmezésben, termelésben és fogyasztásban egyaránt.
Ez az egyedüli garancia arra, hogy az ország kilábaljon a pillanat-
nyi hiányából, hiszen a teljes gazdasági visszaesés senkinek sem felel
meg.
Mert az ami most Magyarország csődjét hozza, holnap az átter-
jed más országra és a vége az, hogy egész Európa nem a kilábalás
útjára lép, hanem a csőd felé.
Még ma megtehető az amit meg kell tenni, ha le akarjuk állítani a
további rablásokat, fosztogatásokat, rombolásokat.
Kezdjünk már el építeni valami újat, jobbat, amit a köz embere
is megérezhet könnyedén, hiszen nem mindegy kemény munkát
végezni lelki szenvedésben, vagy lelki örömökben.
A labda azon gazdag országok kezében van, akiknek meg lehet
tenniük a rossz lépes helyett a jó lépést, hiszen senki pénze nem vesz
el, legfeljebb az a semmiből kinyomtatott pénz egy időre kevesebb
tejfelt fölöz le.
Ennyi az egész.
Ma még megtehető, de holnap amikor már berobban az elsze-
gényedett nép, akkor már ha érzi, hogy kivéreztették és ordasként
támadnak rá, hogy végleg vérét vegyék, hát ne számítsanak jóra a
gazdagok.
Jobban tennék, ha elgondolkodnának azon, miként gazdagodtak
meg.
E.
147
 115 ÉVES LETT A VILÁG
LEGIDŐSEBB FÉRFIJA
Száztizenötödik születésnapját ünne-
pelte csütörtökön a legidősebb férfi a
világon, a japán Kimura Dzsiroemon.
A Kiotangóban (kiotói prefektúra) élő
matuzsálem szerint a hosszú élet titka
a Nap. „Minden nap felnézek az égre”
– válaszolta, amikor a hosszú élet titkát
firtatták tőle.
Kora ellenére Kimurának jó az étvá-
gya, bár segítségre szorul az evésben
és abban is, hogy felkeljen az ágyból.
Naponta háromszor együtt étkezik csa-
ládjával, ugyanazt eszi, mint ők. Napimá-
data ellenére a ideje zömét már ágyban
tölti. Családja szerint jó a humora, még
képes hangulatot teremteni, és szívesen
mondogatja látogatóinak az angol Thank
you kifejezést.
Kimura, aki egyben a legidősebb
ember Japánban, 38 éven át dolgozott
egy postahivatalban, nyugdíjazása után
pedig a kertjét művelte 90 éves koráig.
Az aggastyán legidősebb fiának 83
éves feleségével és egy egyik unokájá-
nak 59 éves feleségével lakik együtt. Hét
gyermeke született – közülük kettőt már
túlélt -, 14 unokája, 25 dédunokája és
13 ükunokája van. Kimurát a Guinness
Rekordok Könyve 2011. április 14-én
nyilvánította a földkerekségen élő leg-
idősebb férfivá, azután hogy elhunyt –
114 évesen – az addigi rekorder, az ame-
rikai Walter Breuning.
Forrás: MTI
ÍGY KELL EZT CSINÁLNI: EGYMÁS
KÖTVÉNYEIT VÁSÁROLJA JAPÁN,
KÍNA ÉS DÉL-KOREA
A regionális együttműködés és egymás
valutáinak erősítésére egymás kötvényei-
nek intenzívebb vásárlásában egyezett meg
Japán, Kína és Dél-Korea.
Az ázsiai teljes GDP 70 %-át adó
három ország ezzel e lépésével saját valu-
táját erősíti, szorosabb gazdasági kapcso-
latokra és befektetésekre ösztönzi a térség
országait.
A megállapodók devizatartalék szem-
pontjából a világelsők között vannak.
Kína a legelső 3,3 ezer milliárd dolláros
tartalékával, Japán a második 1,3 milliárd
dollárral, Dél-Korea pedig a hetedik, 316
milliárd dollárral.
A megállapodás értelmében Japán
Kínától már 10 milliárd dollár értékű
értékpapírt vásárolt, és Dél-Koreának is
ígéretet tett államkötvények vásárlására.
148
HALÁLOS BETEGSÉGEKET
GYÓGYÍTHAT A MAGYAR
KUTATÓK FELFEDEZÉSE
Magyar kutatók a stresszfehérjék vizsgálata közben bukkantak rá arra a molekulára, amely a
cukorbetegség terápiájának alapvetően új megközelítését hordozza, ráadásul áttörést hozhat
egy örökletes, halálos kimenetelű izomsorvadás, a Duchenne-szindróma kezelésében is.
Literáti Nagy Péter, az N-Gene fejlesztőcég tudományos igazgatója elmondta, hogy a
stresszfehérjéket vizsgáló magyar kutatók legújabb felfedezése segíthet a halálos kimenetelű
izomsorvadás, a Duchenne-szindróma kezelésében, valamint a cukorbetegség kezelésében
is új utakat nyithat meg.
A magyar kutatók által felfedezett BGP-15 jelű molekula története közel két évtizedre
tekint vissza; innen kiindulva a stresszfehérjék termelődésének serkentésén alapuló új
gyógyszerfejlesztési irányt alakítottak ki. Literáti emlékeztetett arra, hogy a stresszfehérjék
az élővilág ősi védekező, túlélési mechanizmusának kulcsszereplői. A hősokkfehérjének is
nevezett anyagok a szervezetet érő káros hatások, például a hő, fertőzés, gyulladás, mérgező
anyagok vagy akár éhezés ellen védenek. A stresszfehérjéknek meghatározó szerepük van az
öregedéssel összefüggő betegségekben, így jelentősen befolyásolják az élettartamot is.
2015-re forgalomba kerülhetnek a gyógyszerek
A hazai kutatók elsők között jöttek rá, hogy a szervezet stresszre adott válaszának szabá-
lyozásában új terápiás lehetőség rejlik. Vígh László akadémikus, az MTA szegedi Biológiai
Kutató Központjának munkatársa felidézte másfél évtizeddel ezelőtti felismerésüket: elő-
ször akkor fedezték fel, hogy a megfelelő molekula becsapja a sejtet, úgy tesz, mintha stressz
érné a sejtmembránt, ezáltal kiváltja az immunválaszt.
A kutatók azt is megmutatták, hogy a stresszfehérjék az inzulin megfelelő működéséhez
is nélkülözhetetlenek, és alapvető szerepet játszanak az energiatermelés szabályozásában.
Erre alapozva a magyar kutatók által alapított gyógyszerfejlesztő cég, az N-Gene egy dia-
bétesz elleni gyógyszer kidolgozását kezdte meg, amelynek humán klinikai kipróbálása az
amerikai gyógyszerhatóság, az FDA engedélyével zajlik. Literáti elmondta, hogy a klinikai
próbát jelenleg háromszáz betegen, huszonöt amerikai klinikán is folytatják, a gyógyszerek
forgalomba kerülése pedig 2015-től várható.
Az izomsorvadás kezelésére is alkalmas
A BGP-15 jelű vegyület az eddig ismert diabétesz elleni gyógyszerekhez képest alapvetően
új mechanizmuson alapul: más megközelítést alkalmaz, amikor a sejtek megfelelő energia-
ellátottságát biztosítja. A cukorbetegek csökkenő inzulinérzékenységét a BGP-15 állítja vis�-
sza, így a kezelés közben testsúlyuk is csökken. A gyógyszermolekula fejlesztésében számos
magyar egyetem (köztük a budapesti, a szegedi, a debreceni és a pécsi orvosegyetemek és
az ELTE) és kutatóintézet munkatársai is részt vettek. A molekulát és az általa képviselt új
megközelítést ma már több nemzetközi kutatócsoport is vizsgálja.
A múlt héten jelent meg egy ausztrál kutatócsoport újabb áttörést jelentő eredménye a
Nature tudományos folyóiratban. A Melbourne-i Egyetem kutatói egérkísérletekben mutat-
ták meg, hogy a fiatal korban kezdődő, gyógyíthatatlan izomsorvadásban, a Duchenne-
szindrómában is hatékonyan alkalmazható a BGP-15 molekula. Ez az izomsejtek pusztu-
lásával járó örökletes betegség az X-kromoszómán adódik tovább, ezért főként a férfiakat
érinti érint. Mivel a betegeknél hiányzik a nem működő gén fehérjeterméke, a betegség nem
gyógyítható, az érintettek általában 15 éves koruk körül tolókocsiba kerülnek, és 20 éves
koruk körül meghalnak. A génmódosítással Duchenne-szindrómássá tett egerek állapotát a
vegyülettel való kezelés ugrásszerűen javította - igaz, a betegségüket nem gyógyította meg.
Forrás: MTI
BOTRÁNY AZ EURÓPA
PARLAMENTBEN
A német RTL 2008-as riportja a költségtérítéssel visszaélő EP képviselőkről.
http://www.youtube.com/watch?v=yokbR6h5RR8
JÓ HA FIGYELÜNK!
 LEGYÉL TE IS EURÓPAI KÉPVISELŐ
Érdekes összeállítást hozott a galambposta a
sokkaljobb levelesládájába. A felháborodott
szerző a „pofátlanság csimborasszója” jelző-
vel illette ezt az összeállítást. Mit mondhat-
nánk erre a tények megismerése után? Csat-
lakozunk az előttünk szólóhoz...
Az Európai Unió hatalmas bürokrata
létszámmal, 27 uniós biztossal (úgynevezett
miniszterek, akiknek jövedelme a csillagos
eget nyalja – például az ősbolsevik Kovács
László három évig kapja a fizetést végki-
elégítés címén...) több ezer segéderővel,
titkárokkal, egyebekkel, Strasbourgba röp-
ködéssel úgy nyelik el az Európa fejlődésére
lehetőséget biztosító pénzt, mint kacsa a
nokedlit!
Volt korábban egy dán film, amelyben
viccesen bemutatták, hogy az egyik képvi-
selőjük három évig nem találta a felállítási
helyét. Rákérdeztek: ha nem találja az irodá-
ját, akkor hogy veszi fel a fizetést? Hát úgy,
hogy az jön a számlára...
A tagországoktól beszedett rettenetes
összegű tagdíjakat, és súlyos vám- és egyéb
JÓ HA FIGYELÜNK!
Pályaválasztási tanácsadó
bevételeket így felélni, arra nem lehet soha
bocsánat!
Most pedig következzenek a levélből
átvett adatok:
Mennyit „keres” egy európai képviselő?
Kevesen tudják a választ és még kevesebben
azt, hogy 2011. március 3-án az Európai
Néppárt (amelynek Orbán Viktor az egyik
alelnöke) az Európai Szocialisták Pártjával
együtt egy havi 1500 eurós juttatásemelést
szavazott meg az európai képviselők számára.
Érdekes megjegyezni, hogy már tavaly is volt
egy hasonló havi 1500 eurós juttatásemelés, a
jelenlegivel tehát tavalyival együtt havi 3000
euróval emelkedett az EP-képviselő juttatása.
Érdekes a hasonlóság: amikor a magyar
parlamentben szavaznak a képviselők a saját
javadalmazásukról, illetve annak emeléséről,
azt mindig egyhangúan teszik...
Az EP-képviselők jelenlegi juttatása
Havi fizetés 7957 euró, kb. 2.172.000 forint,
azaz évi kb. 26.067.000 forint.
Ehhez még hozzájön 304 euró naponta,
ha a képviselő jelen van a plenáris ülésen
(ahol nem kötelező részt vennie, ha mégis
beül, ennyit kap érte, azaz naponta plusz 83
ezer forintot! Mivel évente 60 plenáris ülés
van, csak ez a tétel 4.980.000 forint.
Havi juttatás asszisztensek alkalmazására
Négy asszisztenst alkalmazhat egy-egy kép-
viselő: 19.709 euró, azaz 5.380.0000 forint,
évi 64.567.000 forint.
Utazási költség
Évente 60 ezer euró, azaz 16.380.000 forint.
Végkielégítés az öt éves mandátum után
(ezt „nyugdíjnak” hívják hivatalosan): 394
ezer euró, azaz 107.560.000 forint.
Mindezt, ha összeadjuk, az ötéves mandá-
tum végén, akkor kiderül, hogy egy-egy kép-
viselő 786 ezer euróba kerül, azaz 214.578.000
forintba. (a számítás 270 forint/euró árfolya-
mon készült!). Ebbe az összegbe a számítást
végző nem számolta bele az üléseken való rész-
vételi pénzt, a napi 83 ezer forintot!
149
 A magyar EP-képviselők fizetése adó-
köteles Magyarországon, de a juttatások
nem. A nemrég bevezetett egykulcsos (16
százalékos) személyi jövedelemadó a nettó
bevételüket jelentősen megemeli! Mert az
bizony az ilyen óriási jövedelmekre nagyon
jó hatással volt!
A hazai helyzet
Magyarországon a felmérések szerint 3 mil-
lió ember él szegénységben, vagyis a magyar
társadalom egyharmada. Ez a szám 3,5-4
millió között lehet, ha ebbe a körbe soroljuk
azokat is, akik a nyomor közvetlen fenyege-
tettségében élnek. Másfél millióra becsül-
hető ebből a csoportból azoknak a száma,
akik mélyszegénységben élnek, vagyis más-
fél millió ember ma Magyarországon a teljes
kilátástalanság állapotába került, és gyakran
éhezik...
Az idén a magyarországi országgyűlési
képviselők havi juttatása átlag 400 ezer
forinttal növekedett az egykulcsos személyi
jövedelemadó jóvoltából. Növekedett az
éves keret is,
Amelyből a képviselő elkényeztetheti
magát a kimerítő munka után. Ugyanis,
immár közel egy milliárd forint az a tavaly
még csak 700 milliós évi keret, amiből a
képviselő és családtagjai egészségügyi és fit-
nesz-szolgáltatásokat igényelhetnek.
Vissza az Európai Unióba
Létezik az EP képviselők számára egy
„Practical Guide to the Reimbursement
of Medical Expenses” (vagyis „gyakorlati
útmutató az egészségügyi költségek visszaté-
rítéséhez”), amely bizalmas dokumentum-
nak számított, amíg most ki nem borította a
bilit egy brit nemzeti képviselő. Eszerint az
EP képviselők és hozzátartozóik olyan szol-
gáltatásokat vehetnek igénybe grátisz, mint:
plasztikai sebészet, fogyasztó, alakformáló
és fiatalító kezelések, „limfatikus drenázsok”
(méregtelenítő masszázsok) vagy akár ter-
málfürdő látogatások. Emellett – tessék
nevetni, vagy sírni... – a női képviselő férje
számára az impotencia kezelése, valamint a
Viagra költségei is téríthetők...
Vajon még hány ilyen titkos EP költség-
vetési keret létezik különböző egzotikus ter-
mészetbeli juttatásokra? Bizonyára van még,
hiszen például nemrég arra is fény derült,
hogy 2009-ben közel egy milliárd forintba
került az európai adófizetőknek az EP kép-
viselők számára bérelt brüsszelli limuzinok
bérleti díja.
Van-e egyáltalán valami Brüsszelben,
amit az EP képviselőnek a keservesen meg-
keresett gázsiból (jelenleg havi 2 millió és
valamennyi) kell fizetnie és nem plusz jut-
tatás formában kap meg? Hát nem egy cso-
davilágban élünk? Legalábbis persze, ami az
EP képviselőket illeti.
Az unió kormányának számító kb. 30
fős guru fizetése, hát az már tényleg nyalja
a csillagos eget! És hát a rengeteg uniós iro-
daház fenntartási költsége, a Strasbourgba
röpködés, a Strasbourg városnak kifizetendő
hatalmas bérleti díj mind minket, a tagálla-
mok adófizetőit terheli.
Ezért a temérdek pénzért vajon mennyi
hasznot hajthatnak a vén Európának?
A bürokraták időnként úgy akarják fon-
tosságukat bizonyítani, hogy előírják pél-
dául az uborkának, hogyan görbüljön meg!
Az uborkával azonban nem egyeztettek,
ezért ez a nagy terv is a kútba esett...
A tagállamok többsége nem liheg végre-
hajtani a baromságaikat. Bezzeg, mi magya-
rok, mi aztán mindent és azonnal! Most
például valami modern kalitka kell a tyú-
koknak, aminek beszerzése után a tojás ára
megkétszereződik. Talán egyedül nálunk
fogják végrehajtani. Ezzel a tojástermelők
ellehetetlenülnek. Az Európai Unió kínosan
ügyel az állatvédelemre, az embervédelem
nem kerül szóba. Esetleg akkor, ha a cigány-
ságról van szó...
Az éttermekkel, üzemi konyhákkal, a
turizmussal kapcsolatos bürokrata barom-
ságokat csak nálunk hajtják végre. Az oszt-
rákok és a többi tagállam magasról tesz az
ilyen „tanácsokra”!
Kíváncsiak lennénk rá, hogy tényleg
mennyi hasznot is hajtanak ezek a Brüs�-
szelbe „száműzött” emberek? Akinek eset-
leg erre is van információja, jó lenne, ha
megosztaná velünk. Szívesen tennénk közzé
ezt a KÖZÉRDEKŰ adatot!
Egy populista (népies) kérdés
Hogyan lehetséges az, hogy a megszorító
csomagok a szuper jövedelmű emberekre
soha nem vonatkoznak? A legutóbbi és
legerősebb megszorító csomag a Széll Kál-
mán-terv kis hazánkban, amelyet megszo-
rító csomagnak már tilos nevezni! Pártunk
és kormányunk (mert megint egy a kettő!)
ugyanis szigorúan betiltotta a megszorító
csomag elnevezést! Nem a megszorítást,
hanem a névhasználatot! Ugyanígy járt a
cigánybűnözés szavunk is!
VIVA EURÓPA! – így zárul a külde-
mény, és ezzel zárjuk mi is a kissé átdolgo-
zott írást.
Békéscsaba, 2011. április 18.
A „küldeményt” korrigálta és összeállí-
totta: Forgó Irén
Forrás: sokkaljobb.hu

A MOBIL, AMI CSAK TELEFONÁLÁSRA VALÓ

Külsőre olyan, mintha tizenöt évvel ezelőttről maradt volna itt – egészen a bekapcsolásáig, akkor ugyanis kiderül, hogy valami másról van
szó. A Panasonic időseknek ajánlott mobilja, a KX-TU301 sok olyan extrát tartalmaz, amely megkönnyíti a használatot olyan felhasználók-
nak is, akik rosszul látnak vagy rosszul hallanak.
A telefon külseje is árulkodó nagy gombjaival, amiket könnyű megnyomni. Kijelzője színes, de nem viszik túlzásba a színeket (128*160-as
kijelzőn nehéz is lenne), a lényeg, hogy jól lehessen látni a betűket és számokat. A kijelzőn megjelenő karakterek viszonylag nagyok. Első hasz-
nálatkor kevés dolgot kell beállítani, a nyelvet (amely automatikusan a magyarra ugrik), a dátumot, az időt és máris használatra kész a mobil.
Alapból hangosra van állítva a készülék, hogy a rosszabbul hallóknak se kelljen ezzel bajlódni és bárhonnan meghallhassák, ha cseng a
telefon. Ezen kívül a beszélgetés hangereje is kellően hangos ahhoz, hogy mindenki hallja, amit a vonal másik végén mondanak.
A készülék menüje nagyon egyszerű, csak a legalapvetőbb funkciókat pakolták a telefonba, mint a telefonkönyv, üzenetküldés, híváslista,
beállítások, óra/dátum beállítása és eszközök. Az Eszközök menüpont alatt is csak a SIM-kártyával kapcsolatos beállítások találhatók. Nin-
csenek rajta játékok, színes háttérképek, egyéb alkalmazások, melyek amúgy elengedhetetlen részei egy mai átlagos mobilnak.
A mobillal nem lehet internetezni, nincs rajta bluetooh, infra, wap vagy bármi hasonló funkció. Nincs a telefonban kamera, nem lehet rajta
képeket nézegetni. Ez tényleg arra való, hogy telefonáljanak és üzeneteket küldjenek rajta. Zseblámpája azért van, de ez akár érthető is lehet, ha
azt nézzük, hogy a sötétben be sem kell kapcsolni a mobilt, a telefon oldalán van egy nagy gomb, azt kell megnyomni és máris felvillan a lámpa.
A mobil egyik legfontosabb funkciója a hátulján lévő hatalmas vörös gomb, ami egy segélyhívó. Hozzá lehet rendelni egy személyt, akit
egy gombnyomással fel lehet hívni, ha erre szükség van. Olyat is be lehet állítani, hogy öt különböző telefonszámot hívogasson egymás után,
amíg valamelyik fel nem veszi – tehát akár több családtagot, esetleg orvos telefonszámát is be lehet programozni.
Bár nagymama-telefonnak nevezik, a készülék nem az ötvenes-hatvanas generációnak készült, hanem az idősebbeknek, akik már nem-
csak az unokákkal, hanem a dédunokákkal szeretnék tartani a kapcsolatot telefonon vagy sms-ben és már nem tudják használni az érintő-
képernyős csodamasinákat. Forrás: Index

150 JÓ HA FIGYELÜNK!
 NETTÓ 17 EZRET BUKTAK
Ők az egykulcsos adórendszer legnagyobb vesztesei
Átlagosan havi 13 ezer forinttal csökkent
februárban a szociális területen dolgozók
amúgy is nagyon alacsony nettó keresete az
egy évvel korábbihoz képest. Az év első két
hónapjában összesen 17 ezer forintot buk-
tak. Ezzel szemben a pénzügyi, biztosítási
szféra alkalmazottai a szektort sújtó extra
adó ellenére is 11 ezer forinttal többet vihet-
tek haza, mint tavaly februárban.
Februárban átlagosan 216 568 forint volt
a bruttó és 140 086 forint a nettó átlagkereset
a nemzetgazdaságban, szemben az egy évvel
korábbi 202 650, illetve 135 149 forinttal
- derül ki a Központi Statisztikai Hivatal
felméréséből. Vagyis átlagosan mindös�-
sze havi 5 ezer forint, azaz 3,7 százalékos a
növekedés. Ezzel szemben februárban átla-
gosan 5,9 százalékkal voltak magasabbak a
fogyasztói árak, mint egy évvel korábban.
Az átlagkereseteket nézve nem teljesült a
kormány ígérete, mely szerint senki nem jár-
hat rosszabbul az idén, mint a múlt évben, a
tetemes infláció miatt ugyanis hiába nőttek
valamelyest a nettó bérek, kevesebbet ér a
pénzünk, mint tavaly.
A versenyszférában 225 484 forint volt
a bruttó és 145 623 forint a nettó átlagkere-
set. A költségvetési szférában dolgozók az év
második hónapjában átlagosan bruttó 197
413, s nettó 128 197 forintot kerestek. A
versenyszférában dolgozók több mint 7 ezer
forinttal többet vihettek haza, mint egy évvel
korábban, ami 5 százalékos növekedés, vagyis
az 5,9 százalékos inflációval számolva még így
is mínuszban vannak. A költségvetési dolgo-
zók nettó keresete havi átlagban 537 forinttal
csökkent, vagyis megközelítően 6 százalékkal
kevesebbet ért, mint tavaly.
Az átlagnál is jóval nehezebb helyzetben
vannak a szociális területen dolgozók. Feb-
JÓ HA FIGYELÜNK!
ruárban 117 990 forint volt a bruttó átlagke-
reset az ágazatban, szemben a tavaly februári
125 982 forinttal. A bruttó bér csökkenése
a nettó keresetekben még látványosabban
mutatkozott meg: az egy évvel ezelőtti 90
365 forint helyett csak 77 272 forintot,
vagyis 13 ezer forinttal kevesebbet vihettek
haza a szociális munkások. Ez nettó értéken
is több mint 14 százalékos, az inflációval is
számolva pedig 20 százalékos veszteség!
Ráadásul a szociális ágazatban már janu-
árban is 4 ezer forinttal kevesebb volt a
nettó átlagkereset, mint egy évvel korábban.
Vagyis két hónap alatt 17 ezer forintot veszí-
tettek a dolgozók. Az átlag azt jelenti, hogy
vannak olyan munkavállalók, akiknek még
ennél is nagyobb arányban csökkent a fize-
tésük. Összehasonlításképpen: már 2011
januárjában is 94 800 forint volt az átlag-
nyugdíj összege az Országos Nyugdíjbizto-
sítási Főigazgatóság adata szerint. Vagyis az
aktív szociális munkások rosszabbul élnek,
mint a nyugdíjasok.
A statisztikai hivatal adataiból nem derül
ki, mire vezethető vissza a szociális ágazat-
ban dolgozók bérhelyzetének látványos
romlása. A kérdésre a szociális ágazatban
dolgozóknak a szociális, család- és ifjúság-
ügyért felelős államtitkárnak címzett, január
végén kelt levele ad választ. Eszerint a 2009-
től érvényben lévő, illetve a 2012. január
1-jén életbe lépett, munkabérekre és kere-
set-kiegészítésre vonatkozó egyes jogsza-
bályok attól függően különböztetik meg a
szociális szolgáltatót és dolgozóikat, hogy az
adott szolgáltatót állami, egyházi vagy non-
profit gazdasági társaság működteti-e.
Kizárólag az állami és egyházi fenntar-
tók részére biztosítja az állami költségve-
tés az éves bérkompenzációkhoz, kereset-
kiegészítésekhez szükséges forrásokat, míg
a nonprofit szolgáltatók nem részesülnek
ilyen támogatásban. Az állami és egyházi
fenntartású szociális intézmények dolgozói
2009-ben 13. havi kereset-kiegészítésben,
2010-ben kétszer 49 ezer forint eseti kere-
set-kiegészítésben, 2011-ben és 2012-ben is
jövedelempótló támogatásban részesültek a
költségvetésből. Ezzel szemben a nonprofit
szolgáltatók azonos feladatot ellátó intéz-
ményeiben dolgozók számára a költségvetés
nem biztosította a kompenzációhoz szüksé-
ges forrásokat, így azt a foglalkoztatottak nem
kapták meg, mivel a szervezetek nem tudták
kigazdálkodni. A levélírók meglátása szerint
az ágazaton belüli alacsony átlagkereset jelen-
tős részben a “kiszervezett” munkavállalók
keresetcsökkenésére vezethető vissza.
A szociális államtitkárnak eljuttatott levél
szerint az érintettek azt kérik, hogy a 2009-
2011-es költségvetési évekre vonatkozóan, a
nonprofit fenntartók által foglalkoztatottak
visszamenőlegesen kapják meg az állami és
egyházi fenntartók által foglalkoztatottak
részére a központi költségvetésből különböző
címeken juttatott keresetkiegészítéseket.
Emellett egy kötelezően alkalmazandó, egy-
séges bérrendszer kidolgozását szorgalmaz-
zák a normatív állami támogatásban része-
sülő szociális szolgáltatók által foglalkoztatot-
tak számára, amelyhez a megfelelő forrásokat
is biztosítja az állam. Az ágazatban dolgozók
szeretnék elérni, hogy az alapítványokon és
az egyházakon kívül a szociális szolgáltatók
javára is fel lehessen ajánlani a személyi jöve-
delemadó 1 százalékát, amit az intézmény
az ellátottak életminőségének javítására és a
velük közvetlenül foglalkozók jutalmazására
fordíthatna.
Forrás: penzcentrum.hu
151
VÁLSÁG IDEJÉN KEVESEBBET TELEFONÁLUNK
A mobilfelhasználók szerte a világon egyre későbbre halasztják készülékeik cseréjét, emellett pedig költési szokásaik is változnak – mindezt
a gazdasági válság miatt. Ezek voltak az első „Mobilos Viselkedési Formák” felmérés eredményei, melyet a mobil alkalmazásokkal foglalkozó
weboldal, a GetJar készített.
Ebből kiderül, hogy a világszerte megkérdezett előfizetők 78%-a tervez az eredetinél később új telefont venni a jelenlegi gazdasági hely-
zet okán, 76% pedig csökkenteni kívánja a telefonálás költségeit.
Arra a kérdésre, hogy az elmúlt 12 hónapban mérsékelték-e ezeket a költségeket, a válaszadók 50%-ánál maximum 10% értékben vagy
egyáltalán nem történt ez meg. Mintegy 33% a gazdasági helyzet miatt fogta vissza kiadásait, 20% változtatta meg szokásait, 28% pedig
ingyenes alkalmazásokat szerzett be, hogy pénzt spóroljon ezzel.
A GetJar arról is faggatta a résztvevőket, hogy melyik típusú szolgáltatásra költöttek a legtöbbet havonta. 35% az SMS-t nevezte meg,
18,5% a hangalapú szolgáltatásokat. Csupán 17% volt azok aránya, akik az adatszolgáltatásokra költenek a legtöbbet. A válaszadók 12%-a
pedig a prémium szolgáltatásokért adja ki a legtöbb pénzt.
„Ez a jelenség a gazdasági helyzetről szóló hírekre adott érthető válasz” – mondta a GetJar vezérigazgatója, Ilja Laurs. „Érdekes lesz nyo-
mon követni, hogy teljesülnek majd ezek a tervek a következő hónapok folyamán, hogy vajon ezek rövidtávú, hamar elhaló aggodalmak,
vagy esetleg hosszabb távon is változást okoznak majd a vásárlók viselkedésében?”
A tanulmány vizsgálta a roaming- és adatdíjakkal kapcsolatos tapasztalatokat is, illetve azt, hogy ki is fizeti a telefonszámlákat: maguk az
előfizetők, a szüleik, vagy a munkaadójuk? Az eredmények megtalálhatóak a GetJar „Mobilos Viselkedések” blogján.
(Forrás: Mobile Marketing Magazine)

INKÁBB KUSSOLUNK
Az On The Spot riporterei, Cseke Eszter és S. Takács András kedd
este a Budapesti Corvinus Egyetem zsúfolásig megtelt nagy-
előadójában beszélgettek az egyetemistákkal. A két fiatal digi-
tális újságíró a világot járva készíti doktumentumfilmjeit. Most
meséltek. A kezdetekről, a műfajról, bizalomról és hazugságról,
hitelességről és megérzésekről. És arról is, miért nem nyúlnak
itthoni témákhoz.
152 JÓ HA FIGYELÜNK!

Nem fogunk előadást tartani, mert egy-két éve ugyanott ültünk,
ahol ti, és nem telt el annyi idő, hogy feljogosítva érezzük
magunkat egy előadásra, de bármit kérdezhettek – szólította
meg S. Takács András a több mint ötszáz hallgatót, aki nem is
kérette magát, és másfél órán át faggatta a fiatal filmeseket. Elő-
ször a kezdetekről.
Sokan máig nem hiszik el, hogy az On The Spot úgy kezdődött,
ahogy: két kiskamerával beszabadultunk a Gázai-övezetbe, itthon
suli mellett megvágtuk a dokumentumfilmet, és a Spektrum csa-
torna megrendelte az első évadot – mondta Cseke Eszter. A műsor
első adásai kapcsán sok hitetlenkedő komment érkezett, amelyek
arról szóltak, hogy ugye senki sem gondolja komolyan, hogy két
magyar fiatal csak úgy odaférkőzik az ENSZ-főtitkárhoz vagy Evo
Morales bolíviai elnökhöz, és biztosan komoly apparátus áll a háttér-
ben. Az OTS riporterei szerint a nézők azért kételkednek a médiá-
ban feltűnő szereplők igazában vagy szavahihetőségében, mert meg-
szokták, hogy a magyar mainstreamben sok a hazugság.
A megrendezett kukoricalopástól nagyon sokáig lehetne sorolni
azokat az eseteket, amikor kiderült, hogy a riporterek és a szerkesztők
becsapták a nézőket – mondta S. Takács -, akik szépen lassan, sajnos
teljes joggal, teljesen elveszítették a bizalmukat az újságírókban.
Az OTS készítőinek az első évben ezzel az általános nézettel
kellett megküzdeniük a hitelességért. Miközben filmjeik hónapról
hónapra gyarapították törzsközönségüket a Spektrumon, a BBC és a
CNN átvette burmai anyagukat, majd az Európa Tanács is kitüntette
őket a munkájukért, és egyre többen lettek büszkék rájuk itthon is.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Ez egy kötéltánc – magyarázták -, és bár igyekszel maximálisan
tájékozódni, végül úgyis csak a megérzéseidre kell hagyatkoznod, ha
nem szeretnél lezuhanni, a te döntésed, hogy mit kezdesz az infor-
mációval. Útrakészen álltunk a vízummal a kezünkben Pakisztánba,
amikor kiderült, hogy a fixerünket, aki tolmácsolt és segített volna
nekünk a forgatáson, fejbe lőtték, amikor egy drogcsempész útvona-
lat próbált épp feltérképezni. Döbbenten álltunk, és végül nem utaz-
tunk el. Lehet, hogy hiba volt, lehet, hogy életünk legjobb döntése,
valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.
A kérdésre, hogy miért nem forgatnak Magyarországon, azt felel-
ték, hogy több mint négyezer újságíró van Magyarországon, miköz-
ben nagyon keveseknek adatik meg, hogy a világ legtávolabbi pont-
jairól hozhatnak haza történeteket, ezért semmiképp sem adnák fel
azt a havi egy órát, amikor ablakot nyithatnak a világra, kicsit görbe
tükröt is tartva a nézőknek.
Van egy másik oka is annak, hogy egyelőre nem szeretnénk
Magyarországról filmet készíteni – mondta Cseke -, méghozzá az,
hogy szeretjük a függetlenségünket, és nem szeretnénk bekerülni sem-
milyen skatulyába. Márpedig ha itthon bárki bármiről bármit mond,
azt rögtön elkönyvelik egyik, vagy másik politikai oldalra, és már nem
önmagában mondott valamit, hanem egy politikai tábor oldalán.
Ezt végtelenül megalázónak érezzük – egészítette ki kollégáját
S. Takács -, ezért sokszor inkább kussolunk, és mesélünk a bur-
mai helyzetről vagy újabban a törzsekről, tőlük is rengeteget lehet
tanulni a normális együttélésről.
Fiktíviusz
Forrás: http://nemtetszikarendszer.blog.hu
Cseke Eszter Kolozsvárott született, tízéves kora óta Magyarországon
él. Drámatagozatos gimnazistaként több évig könny��������������
űzenei műsoro-
kat vezetett a Duna Televízióban és az RTL Klubon. Jogi tanulmányait
megszakítva az Egyesült Államokban tanult, minden félretett pénzét
utazásra költötte. Éppen Kínában kóborolt, amikor megtudta, hogy
továbbjutott a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadik felvé-
teli fordulójába. Tanára, Fekete Ibolya filmrendező inspirációjára
kezdett komolyabban foglalkozni a dokumentumfi lmezéssel. Első
filmjét Libanonban készítette egy hónapon át, ahol többek között
forgatott a Hezbollah-ról is. Tanulmányai során S. Takács Andrással
közös portréfi lmet készített Wim Wendersről Berlinben, és forgatott
Sir Salman Rushdie-val. A nemzetközi Aristoteles filmes workshopon
Fata Morgana című filmje első helyezést ért el, és bejutott a szarajevói
és a müncheni fi lmfesztivál versenyfilmjei közé.
S. Takács András 11 évesen már havi rova-
tot vezetett a Pesti Est Juniorban Sztárin-
terjú címmel, hírességekkel beszélgetett Mika
Häkkinentől Michael Flatley-ig. A Közgazdasági
Politechnikum diákjaként 16 évesen interjúso-
rozatot készített Karinthy Frigyes Találkozás
egy fiatalemberrel című novellája nyomán. A
beszélgetéseket levetítette a Duna Tv, iskolája
pedig kötetbe szerkesztette. Az interjúalanyok
között volt későbbi mestere, Vitray Tamás, aki
könyvében külön tárcát közölt a beszélgetésről
A kislegény címmel. Díjnyertes dokumentumfi
lmjei: New York-Budapest, A gyakornok (20
évesen a BBC-nél és a CNN-nél dolgozott). A
Filmművészeti Egyetem mellett tanult a New
York Film Academy és az NBC News kurzusán,
interjút készített Stinggel, tudósította a Népsza-
badságot a gázai háborúról, és egyetlen magyar
riporterként mikrofonvégre kaphatta Bill Clin-
tont is. 2002-ben Ifjúsági Sajtódíjat, 2008-ban
pedig Junior Prima Díjat nyert. Jelenleg az Edin-
burgh College of Art ösztöndíjas hallgatója.
153
 A FALBAN
– avagy Amikor kiröhög a német takarítónő –
Az utóbbi időben Bogár prof. szokta mondani gyakorta, nincs
tovább hova hátrálnunk, hiszen darab ideje már magában a falban
tartózkodunk. És tényleg. Csodák csodája, látszólag a miniszterel-
nök is megtáltosodott. Két eset lehetséges: vagy önjáróvá vált, vagy
megkapta az engedélyt, hogy beszélhet. Bármelyik is történt, egy
biztos: a baj annál is nagyobb, mint amekkorát el tudunk képzelni.
De ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk szép sorjában, ahogy
az meg vagyon írva.
A történéseket és az Európai Unió jelenlegi működését tekintve,
két név ugrott be azonnal. Az egyik Vlagyimir Bukovszkij, a másik
George Lucas. Tudom, hogy elsőre kicsit furcsának tűnik e két név
egymás mellett, pedig az analógia egyenesen félelmetes. De nem is,
talán nem ez a legjobb szó rá, inkább a hátborzongató.
A nagyvíz túloldalán, a messzi Ámerikában élő, Hollywoodoo
modernkori mesemondóját, a beszédes nevű Lukács György bátyót
asszem senkinek nem kell bemutatnom. (Akit bővebben érdekel
Hollywoodoo, a Youtube videómegosztóportálon a keresőbe írja be
a „Piros Pirula Projekt” szóösszetételt! Jó szórakozást, de legfőkép-
pen jó o(k)kulást hozzá!)
Emlékszünk még az azóta klasszikussá vált mondatra, amikor az
előzmény trilógiában a Szenátusban Palpatine főkancellár kikiáltja
az Első Galaktikus Birodalom megalakulását és Amidala hercegnő
csendesen megjegyzi: „Így múlik el hát a demokrácia, tapsvihar köze-
pette.”
A gyerekeknek készített Clone Wars rajzfilmsorozat még az előz-
mény trilógiánál is részletesebben mutatja be a politika korrupt
világát. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, különösképpen a 4. évad
6. epizódját. Az egyik bolygón az önkényúr halála után vezetőt kell
választani. A nép kiválasztja maga közül a három legértelmesebb,
legmegértőbb, legegyüttérzőbb delikvenst, aztán megszavaztatják,
ki legyen a vezető.
– Szívből gratulálok, megszületett itt a demokrácia – mondja
C3PO, majd a három kiválasztott egymásnak esik, mert mindegyik mint az Európai Parlamentnek, ahol a kamarában a felszólalási idő cso-
magáról gondolja azt, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot. portonként limitált, és legtöbbször 1 percre korlátozódik felszólalóként.
Mondhatnánk erre most könnyedén legyintve, hogy ez csupán Az EU-ban több száz, és ezer eurokrata van, mindegyik hatalmas
szarkazmus, de mégsem tesszük, mert azzal szembesülünk, hogy ez fizetéssel, személyzettel, szolgákkal, bónuszokkal, előjogokkal, egy életre
bizony a keserű valóság. szóló mentelmi joggal és ezeket csak egyik pozícióból a másikba rakják
A másik pofa, az Orbán Viktor által is kitüntetett Vlagyimir át, függetlennül attól, jól végzik-e a dolgukat, vagy sem.
Bukovszkij. Széles körben elismert, orosz származású, gulágot is Nem pont olyan, mint a szovjet rezsim?
megjárt költő, író és emberi jogi aktivista, aki úgy aposztrofálta a A Szovjetuniót erőszakkal tartották fenn, gyakran megszálló katonai
nagyságos és fényességes Európai Uniót, mint méltó utódát az egy- csapatok segítségével. Az Európai Uniót ugyan nem katonai csapatokkal
kori Szovjetuniónak, sőt, egyenesen Szovjetunió 2-nek nevezte. tartják fenn, de szintén erőszakkal, gazdasági szankciókkal és fenyegető-
Ismétlés a tudás atjya, idézzük csak vissza emlékezetünkbe zéssel. Ahhoz, hogy fennmaradhasson, a Szovjetuniónak folyamatosan
Bukovszkij úr szavait: terjeszkednie kellett. Abban a pillanatban, ahogy nem tudott tovább
„Nem igazán érthető számomra, hogy miután végre eltemettük ezt a növekedni, azonnal elkezdett összeomlani. És én azt gyanítom, hogy az
Szovjetuniónak nevezett monstrumot, egy másik, hozzá nagyon hasonló Európai Unió sorsa is ez lesz. Nekünk azt mondták, hogy a Szovjetunió
monstrumot, az Európai Uniót, éppen most építsenek fel. azért kell, hogy létrejöhessen egy új történelmi közösség, a „szovjet nép”.
De mégis, mi ez az Európai Unió pontosan? Talán, ha összevetjük És hogy mindenkinek el kell felejtenie a nemzetiségét, az etnikai tradíci-
kicsit a szovjet verzióval, abból megkaphatjuk a választ. Nos, a Szov- óit és a helyi szokásait. Úgy tűnik, hogy az Európai Unióban ugyanez
jetuniót 15, soha meg nem választott ember irányította, akik egymást a helyzet. Nem akarják, hogy britek legyenek, meg franciák, egy új tör-
nevezték ki a pozíciókra, és akik nem tartoztak elszámolással senki ténelmi közösséget akarnak, legyen mindenki „európai”. Nyomd el min-
irányába. Az Európai uniót két tucat, soha meg nem választott ember den nemzeti érzésedet, és úgy élj, mint egy multinacionális közösségben.
irányítja, akik egymást nevezik ki a pozíciókra, titokban találkozgat- A 73 év alatt ebben a szovjet rendszerben több etnikai konfliktus ala-
nak, és nem tartoznak elszámolással senki irányába, és akiket semmi kult itt ki, mint bárhol máshol a világon. A Szovjetunió egyik legfőbb
lehetőségünk leváltani. célja a nemzetállamok felszámolása volt. És pontosan ezt figyelhetjük
Erre persze valaki azt mondhatja: De hát az EU-nak van egy meg- meg ma Európában. Brüsszel igyekszik magába olvasztani a nemzetál-
választott parlamentje! Nos, a Szovjetuniónak is volt egy parlament féle- lamokat, hogy ilyenek ne is legyenek többé.
sége, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Annyi volt a dolga, hogy lepe- A korupció mélyen átjárta a szovjet rendszert, egészen legfelülről a
csételte a politikai döntéseket, amiket fent meghoztak. Pontosan annyi, legaljáig. És ez az EU-ban sincs másképp. A rendszerbe betervezett kor-

154 JÓ HA FIGYELÜNK!
rupció, amit a régi Szovjetunióban megfigyeltünk, az most az EU-t járja
át. Akik felszólalnak ellene, vagy leleplezik, azokat elhallgattatják, vagy
megbűntetik. Semmi nem változik.
A Szovjetunióban itt voltak nekünk a gulágok. Én úgy látom, az
Európai Unióban is van már egy gulág. Egy intellektuális gulág ez, amit
„politikailag korrekt”-ségnek neveznek. Ha bárki megszólal nemi vagy
faji kérdésben, vagy ha nézetei eltérnek a fent jóváhagyott-tól, akkor azt
rögtön kiközösítik. Mindig így kezdődik a gulág, így kezdődik a szabad-
ság elvesztése.
A Szovjetunióban azt mondták nekünk, hogy egy erős, föderációs
állam kell, hogy elkerüljük a háborút. Az Európai Unióban szó szerint
ugyanezt mondják. Összefoglalva, mind a két rendszer ugyanarra az
ideológiára épül. Az EU nem más, mint a régi szovjet modell, csak nyu-
gati köntösbe öltöztetve. De ugyanúgy, ahogy a Szovjetunió, az EU is
már magában hordozza saját pusztulásának csíráit. Sajnálatos, hogy
amikor összeomlik – és higgyék el, össze fog –, hatalmas pusztulást hagy
majd maga után és komoly etnikai és gazdasági problémákat.
A régi szovjet rendszer nem engedte magát megreformálni, ugyanúgy,
ahogy az Európai Unió sem. De van egy alternatívája annak, hogy két
tucat önjelölt hivatalnok irányítson Brüsszelből. Úgy hívják: független-
ség. Nem kell feltétel nélkül elfogadnod, amit ők ott neked elterveztek.
Meg szokták egyáltalán kérdezni tőled, hogy te akarod-e?
Én már éltem egy ilyen rendszerben, és higgyék el nekem, nem működik.”
Így válik csak igazán érdekessé, s talán érthetővé, érthetőbbé az,
amiről a minap Orbán Viktor beszélt az Európai Unió hazánkkal
szemben alkalmazott ügykezelése kapcsán.
A kormányfő több más mellett arról is beszélt, hogy amikor
Brüsszelben megemlítette, a magyarországi mindösszesen 500 euró
körüli átlagkeresetet és a 250 euró körüli átlagnyugdíjat, akkor a jelek
szerint nagyon úgy tűnik, hogy eurobürokratáiméknál – szó szerint
ezt a kifejezést használta a miniszterelnök – „elfogyott az okosság”.
Hát nem tisztára olyan, mint Coruscant, a Köztársaság központja
a filmtrilógiában?
De, éppen olyan.
Mi, pórnépek itt élünk a galaxis (az uniós ügyek) szempontjából
peremvidéken, míg a nagy döntéseket tőlünk távol, a messzi – ahova
sokan közülünk talán egész életükben el sem jutnak – központban
hozzák meg. Nincsenek tisztában azzal (vagy talán nagyon is tisztá-
ban vannak, csak egyáltalán nem érdeklik őket), milyen következ-
ményekkel járnak az ott, és ily módon meghozott döntéseik. Ami-
kor pedig színük elé járul a lokális vezető és végre-valahára benyögi
az egyszerű matematikai tudáson kívül más egyebet nem igénylő
alaptételt, miszerint európai uniós árakat csak európai uniós bérek-
ből lehet fizetni, akkor bizony fülsiketítő csörömpölések közepette
esik le nekik a képzeletbeli tantusz. Már ha az Európai Unióban (és
persze a Star Wars-univerzumban) tudnák, hogy mi az a tantusz, ha
bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a halmozott képzavarral.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs tovább. A miniszterelnök
kimondta a(z eddig legalábbis) kimondhatatlant. Most már lehet, szabad
beszélni róla, engedélyezték a dolgot. Muszáj lesz némi pénzt hagyni az
embereknél, mert leállhat az adósságszivattyú zavartalan továbbüzemel-
tetése. Úgy tűnik elengedhetetlen – a nagyobb veszedelem, egy mindent
elsöprő robbanás elkerülése végett –, hogy valamiféle biztonsági szele-
pen keresztül leeresszünk némi fáradt gőzt a rendszerből.
Józan paraszti eszünket elővéve eddig sem értettük, mi a rossebér
is nem nyúlnak végre hozzá csökkentési szándékkal a bérekhez és
javadalmazásokhoz képest irgalmatlanul magas TB-járulékokhoz.
Eddig arra hivatkoztak, hogy akkor csökkenne az állam bevétele.
Most nem fog? Vagy kipótolják majd az „egyébként nincs szüksé-
günk rá, de muszájból felvetetik velünk hitelből”?
A filmekből tudjuk, hogy a Jedi lovagok milyen nagy jelentőséget
tulajdonítottak a tárgyalásos megoldásoknak, a fegyverek helyett
először mindig azzal próbálkoztak, mondjuk úgy, agresszív véle-
ménycsere útján.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Nálunk kicsikét fordított a helyzet, hiszen itt a hadviselés
újfajta módozataként először pénzfegyverek bevetésével próbáltak
térdrekényszeríteni bennünket. Lázadozás tekintetében a görögök
ugyan előttünk járnak, bár úgy tűnik, a miniszterelnök vezetésével
mi talán intelligensebb módon tudunk lavírozni a ránk záporozó
financiális zárótűz lövedékek között.
Érdekes kettősségek kísérik az útját az efféle hadviselésnek. Itt
van mindjárt példának okáért a telekom adó. Tulajdonképpen erre
a szemléletmódra lett volna szükség, csak már sokkal korábban.
Sokan fizessenek viszonylag kevés adót. Most meg csodálkoznak
azon, mire ez a nagy ellenállás? Hát ne csodálkozzanak, amikor egy
teljesen kivéreztetett, tökig eladósított népre raknak rá újabb, senki
által ki nem kerülhető teherként egymást követő plusz sarcokat.
A védekezésnek egyetlen módja van csupán, kevesebbet hasz-
náljuk a telefonunkat. Legalábbis telefonálásra. Marad az internet.
Mondjuk a szolgáltatók is összébb húzhatnák a nadrágszíjukat,
hiszen az OECD-országokhoz képest itt alapból jóval drágább a
mobiltelefonálás, tehát ők is lemondhatnának a haszon egy részéről
a mi javunkra. De úgy tűnik, eszük ágában sincs efféle lépést meg-
tenni. Mindent az ügyfélért, nem igaz?
Az emberben felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen mi tör-
tént? Orbán önjáróvá vált, vagy a (Galaktikus) Birodalom lazított
kissé a gyeplőn, hogy elkerüljék a közvetlen lázadást? Valószínűleg
ez utóbbi történhetett, hiszen az első verzió bekövetkezése esetén a
magyar kormányfő nagy valószínűség szerint már nem lenne élet-
ben. Valamennyien emlékszünk még Jörg Haider és a VW Phaeton
esetére.
Egy biztos, nagyon nagy a baj. Mindeközben egymást köve-
tően több alkalommal is felröppentek biztató hírek a bankok (az
SW-univerzumban: a bankár-klán) sorozatos térvesztéseiről.
A new hope, vagyis Egy új remény volt az alcíme az eredeti tri-
lógia 1977-es első részének. Most értjük meg igazán, miért mond-
tam azt, hogy nem is félelmetes, hanem egyenesen hátborzongató
az analógia. Lehet, hogy George Lucas már akkor tudott valamit?
A moziverzum világában a sötét erők megtestesítői az utolsó
pillanatban általában kereket oldanak, egérutat tudnak nyerni fény-
sebességű űreszközeiken, de persze a végtelenségig ez sem megy,
egyszer nekik is benyújtják a számlát.
Mindazonáltal akkor, amikor a magyar miniszterelnök össznépi
kesergőjét hallgatva a német takarítónő hangosan felnyerít a komi-
kus 500 eurós átlagkereset hallatán, valamint röhögőgörcsöt kap a
250 eurós átlagnyugdíjtól, mindenkinek el kell gondolkoznia azon,
vajon mi késztette a kormányfőt arra, hogy a média nagy nyilvános-
sága előtt ki álljon ezzel ország, s világ elé? Ekkora lenne a baj? Úgy
tűnik igen. Egyre sűrűbben bizonyosodik be a Gilad Atzmon-féle
alaptétel, mely szerint „A történelem azt tanítja, hogy amikor a sza-
dista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég.
Gilad Atzmon, az Izraeli Véderő leszerelt katonája, a királynő
és a Brit Korona alattvalója, aki úgy mellesleg egyébként világhírű
zenész is, a fentiekhez még azt is hozzáteszi, hogy „Izrael napjai meg
vannak számlálva.”
Bizony, Istenben szeretett felebarátim, nem más ez, mint sza-
dista öntetszelgés, hiszen az a Bogár prof., akire írásom elején már
hivatkoztam, mondja, hogy a Magyarország által „kitermelt” adatok
olyan képet festenek le hazánkról, mely háború súlytotta országokra
jellemző csupán. S történik mindez békeidőben. A látszólagos béke
azonban nem más, mint a háború megváltozott természete, azaz a
pénzfegyverekkel vívott hadviselés ideje.
A művi terhességmegszakítások millióival amúgy is kiherélt
országot most abortusz tablettával riogatják, kizárólag azért, hogy
még jobban felgyorsítsák, még kényelmessebbé tehessék a népesség
csökken(t)ését. Nincs is mit csodálkozn ezen, hiszen akik támogat-
ják az abortuszt, már mind megszülettek.
Kell a hely valaki mások számára?
155
 A modernkori bérrabszolgaság látszatde-
mokrácia keretei között lassan, de biztosan
éhen döglünk a bankárklán pénzvilág által
„hitelesített” perifériáján. A birodalom elő-
retolt helyőrségei korrupt helytartók áldo-
zatos komprádor tevékenységének köszön-
hetően parazita módjára továbbra is rajtunk
élősködnek.
Nem tudom, hogy George Lucas olva-
sott-e Arisztotelészt, a filmjeiből, a demok-
rácia – Arisztotelész szerint a „csőcselék
uralma” – mindenek felett való dicsőíté-
séből számomra az tűnik ki, hogy nem.
Érdekes módon a kívánatos cél, az elérendő
Politeia valahogy soha, sehol nem kerül
szóba. Legalább úgy kerülik, mint a Szent
Korona eszmén alapuló jogrend említését.
Ezért maradhatott életben az a könnyű és
kényelmes gondolkodásmód, mely a sab-
lonos sztereotípiák világában került meg-
alapozásra. E szerint mind a kapitalizmus,
mind a demokrácia kérdéskörét tekintve
minden egyéb, a megalapozottságot firtató
témafelvetés elintézhető azzal az egyszerű,
első ránézésre frappánsnak, de ami talán a
legnagyobb baj, hogy igaznak is tűnő hivat-
kozással, hogy „nem tökéletes, de ennél még
nem találtak ki jobbat”!
Ilyenkor érti meg igazán az ember, mit
jelent az, ha valamit homok helyett kőszik-
lára építünk, hazugság helyett pedig igaz-
ságra. Így válik aztán igazán érthetővé és
világossá számunkra az is, hogy a Portugá-
liából szalasztott Barroso 2008. októberé-
ben miért üzente azt a Szent Korona Érték-
rendre épülő Európai Konföderációról szóló
szerződéstervezettel kapcsolatban, hogy „a
középkori és vallásos Szent Korona a legve-
szélyesebb szélsőség az európai civilizációra”. Ez a dolgok ne tovább-ja, mert már nincs az lesz a legobb, ha valaki szól végre a minisz-
Azért, mert létében fenyegti a hazugságra, tovább. Még húzhatják, halaszthatják darab terelnöknek, nincs más hátra: ELŐRE!
igazságtalanságra és elnyomásra épülő biro- ideig, de nem tudunk tovább hátrálni a falig, Isten áldja Magyarországot!
dalmat. mert már benne vagyunk a falban. Asszem 1 öntudatos pécsi polgár

ITT A NÉV SZERINTI LISTA

ők tették tönkre Pécset a vizsgáló bizottság szerint, 20 évre eladósítva a várost
A „Város eladósításának felelősségét vizsgáló” ideiglenes bizott- Miniszterelnökök 2003– 2008. 2002. és 2006. között:
ság jelentéséről döntött csütörtökön délután Pécs közgyűlése. A Medgyessy Péter (2002-2004) Dr. Kékes Ferenc
bizottság elnöke dr. Hoppál Péter (Fidesz), tagjai Trombitás Károly Gyurcsány Ferenc (2004-2009) Dr. Szili Katalin
(Fidesz), Oszoli Dénes (KDNP), Kővári János (ÖPE), Gyimesi Pécs országgyűlési képviselői Dr. Toller László
Gábor ( Jobbik), dr. Keresztes László Lóránt (LMP) voltak. A várost
1998 és 2009 között irányító MSZP tagjai nem vettek részt a munká- Pécs országgyűlési képviselői 2006. és 2010. között:
ban, a szocialisták frakcióvezetője, dr. Tóth Bertalan viszont „minő- Bókay Endre Tasnádi Péter
síthetetlennek” és „PR-fogásnak” nevezte a közgyűlés határozatát, Dr. Szili Katalin Polgármesterek:
melyet az alábbiakban idézünk. Dr. Toller László Dr. Toller László 2002-2006
A bizottság (melynek jelentését 15 igennel, hat nem szavazat Dr. Tóth Bertalan Tasnádi Péter 2006-2009
mellett végül elfogadta) a tervezett két hónap helyett három hónap
alatt végezte el munkáját és írta meg jelentését. Alpolgármesterek:
Íme a név szerinti lista. Pécs Megyei Jogú Város eladósításának Gonda Tibor 2002-2009 Meixner András 2007-2009
legintenzívebb időszakában, 2003-tól 2008-ig az alábbi városveze- Dr. Kunszt Márta 2002-2006 Dr. Tóth Bertalan 2006-2009
tők, politikusok döntései okozták a legnagyobb kárt, az ő felelőssé- Horváth Zoltán 2002-2006 >>
gük állapítható meg a Bizottság vizsgálatának eredményeként.

156 JÓ HA FIGYELÜNK!
 SZÁZMILLIÓT PUMPÁLT AZ ÁLLAM
A HETI VÁLASZBA
Tíz f������������������������������������
ővárosi önkormányzat az elmúlt évek-
ben több mint százmillió forint közpénzt
költött el hirdetésekre, pr-cikkekre a Heti
Válasz és a Demokrata hetilapokban, írja
a Magyar Narancs az önkormányzatoktól
kikért szerződésekre hivatkozva. A Krea-
tív utánaszámolt a Magyar Narancs állami
támogatásának is.
A hetilap azt írja, hogy a Fidesz gazda-
sági háttéremberének mondott Nyerges
Zsolt érdekeltségébe tartozó Heti Válasz
még 2007-ben indította el a Budai Látkép
című havi mellékletet, majd a Fidesz 2010-
es önkormányzati sikerei után Pesten is ter-
jeszkedni kezdett, a nevét is megváltoztatták
Pest-Budai Látképre. A Heti Válasz havi
mellékletében Budavár, Óbuda, Terézváros,
Erzsébetváros, Ferencváros, Zugló, Újbuda,
Budafok-Tétény és meglepetésként a szocia-
lista vezetésű Angyalföld 2007-től máig áfa
nélkül több mint 90 millió forintot utalt át
a Heti Válasznak. A Demokratánál már nem
voltak ennyire aktívak az önkormányzatok,
ott csak Zugló és Hegyvidék költött pénzt,
összesen 20,4 millió forintot. A lap meg-
jegyzi, hogy mindegyik önkormányzatnak
van saját kerületi lapja is.
A Kreatív Online a Magyar Narancs
cikkére reagálva mélyebben utánanézett
a témának. A Kantar Media által készí-
tett, több mint száz állami vállalat, szerv és
minisztérium 2002 és 2011 közötti listaáras
költéseit tartalmazó adatsor alapján írták
meg a következőket:
A Magyar Narancsnál 2002 és 2010
között az állam listaáron 159 millió forintot
költött el, amely éves átlagban 19,9 millió
forintot jelent. A felvetésre válaszolva a Fővá-
rosi Önkormányzat ezekben az években 1,62
millió forintot tett a Magyar Narancsba 2002
és 2006 között, azóta egy forintot sem. Mivel
ezek listaárak, ezért nem a valós bevételt
mutatják, az ennél jóval alacsonyabb, megbe-
csülni viszont nehéz. A Heti Válasz a szocia-
lista-szabad demokrata nyolc év alatt listaáron
403 millió forintnyi állami forrást kapott, ami
évente átlagban 50,4 millió forint. A baloldali
168 Óra hetilapban ugyanezen időszakban
az állam listaáron 319,7 millió forintért hir-
detett, éves átlagban 32 millió forintért. A
szintén baloldali érdekeltségűnek tartott Sza-
bad Földbe 2002 és 2010 között 950 millió
forint állami pénz ment listaáron, ami évente
átlagban 118,75 millió forintot jelent. A kor-
mányváltás óta 230 millió forintot költött itt
az állam.
A 2010-es kormányváltás után azon-
ban ez a helyzet a listaárak alapján 2011 év
végéig: A Magyar Narancsba listaáron 25,9,
a Heti Válaszba 380, míg a 168 Órába 18,9
millió forint jutott az állami szektorból lis-
taáron. A Heti Válasz ezen a piacon 2011-
ben az állami hirdetések közel 24 százalékát
kapta meg, a Magyar Narancs a 0,68, míg a
168 Óra a 0,73 százalékát.
A Heti Válasz részesedése 2002 és 2004
között 1 százalék alatt volt, 2005 és 2009
között többnyire 3-5 százalék között moz-
gott, kivéve a 2008-as év közel 8 százalékos
részesedését. A példányszáma 17 ezres, az
olvasottsága a saját állításuk szerint: 95 500
fő olvassa legalább egyszer havonta (2009-
es adat). A Nemzeti Médianalízis szerint a
lap egy számának olvasottsága 2009-ben 72
ezer volt.
A 168 Óra 2003 és 2009 között viszony-
lag stabil, 3 százalék körül részesedett az
állami költésből. Kiugró év a 2006-os válasz-
tási év volt közel 6 százalékkal. A kormány-
váltás óta a költés lecsökkent 1 százalék alá.
A Magyar Narancs alig kapott állami rek-
lámpénzt tavaly, 0,68 százalékot, de nekik
a baloldali kormányok alatt sem ment sok
reklámpénz.
Az állami szektor elosztási rendszerében
ebben a médiatípusban 2011-ben még a Kis-
kegyed-lapcsalád volt erős a maga 15 száza-
lékos részesedésével. Érdekes ugyanakkor,
hogy a HVG-lapcsoport (A HVG hetilap és
kiadványai) részesedése 2011-ben már csak
4 százalékos volt, részesedéscsökkenése
2005 óta folyamatos, akkor még majdnem
16 százalék volt. A Demokratáról nincsenek
adatok a birtokunkban lévő adatsorban.
A Heti Válasz ilyen kiugró részesedése
ebben a szegmensben sem az értékesített
példányszámra, sem az olvasottsági adatokra
vonatkozóan nem igazolhatóak. A MATESZ
2011 IV. negyedévi jelentése szerint a Heti
Válasz értékesített példányszáma 18101 volt, a
168 Órának 19706, míg a HVG-nek 59655. A
2009-es olvasottsági adatok ugyan mára változ-
hattak, mindenesetre a Nemzeti Médiaanalízis
szerint akkor így nézett ki az egy számra vonat-
kozó olvasottság: Heti Válasz 72 ezer, 168 Óra
148 ezer, HVG 341 ezer.
Forrás: Index

A városvezetést támogató képviselők 2002. és 2006. között:
Kerényi János, Bókay Endre, A városvezetést támogató
Cservék Ágnes, Hódosi Vero- képviselői 2006. és 2008. között:
nika, Juhász István, Fuchs Gábor, Hering Gyula,
Kablár János, Kukai András, Hódosi Veronika, Juhász István,
Molnár Ferenc, Németh Balázs, Kablár János,
Nyőgéri Lajos, Pintér Kőhegyi István, Dr. Kunszt
János, Dr. Schmidt József, Márta, Molnár Ferenc, Nyőgéri
Sík László Lajos, Simonovics Lajos, Sarkadi Gábor, Sík László
Ferenc, Soó László, Tóth Lajos, Soó László, Dr. Hudvágner
Mihályné, Dr. Hudvágner Sándor, Krémer Krisztina, Mar-
Sándor, Fratanolo János, ton Zsolt, Dr. Schmidt József,
Bretter Zoltán, Mindum Károly, Tóth Mihályné, Dr. Bretter Zol-
Petrovits József, Weller János. tán, Mindum Károly.
Az üléseken szakértők bevonásával az 1990-től 2011-ig terjedő
időszakban vizsgálták a város költségvetését, a hitelállomány alaku-
lását, az eladósodás tendenciáját, a hitelfelvétel okait, a felvetődő
problémákat. A vizsgálat alapvetően megállapította, hogy a város
adóssága egyetlen időszakban, 1994 és 1996 között mutatott csök-
kenő tendenciát.
2002-től a hitelállomány növekedésnek indult, 2003-tól draszti-
kusan felgyorsult és jutott el a jelenlegi szintre. A bizottság számos
dokumentumot áttekintett, mely dokumentumok a vizsgált idő-
szakot költségvetési szempontból tartalmilag és számszerűleg is
elemezték. A mellékletek átvizsgálása mellett meghallgatta azokat a
politikusokat és szakapparátusi dolgozókat, akik az adott időszak-
ban a költségvetéssel kapcsolatban tevékenykedtek bizottsági elnök-
ként, illetve főosztályvezetői beosztásban dolgoztak.
A mellékletek megvizsgálását követően egyértelműen kiderült,
hogy a város kezelhetetlen mértékű eladósítása 2003-tól indult meg,
2004-ben felgyorsult és 2005-től szinte megállíthatatlan hitelspirál
jelentkezett, melynek növekedési üteme 2009-től lassult le.
Az eladósodottságot kiváltó ok a mellékletekből és a meghallga-
tásokból teljes egészében kiderült, bár néhány kérdés nyitva maradt,
melyek inkább politikai jellegűek. A legkritikusabb évek költség-
vetési számaiból kiderül, hogy a költségvetés kiadási előirányzatai
- kiemelten az intézmények és a Polgármesteri Hivatal - alulterve-

JÓ HA FIGYELÜNK! 157
zettek voltak, míg a bevételek nagyobb részt túltervezést mutattak,
majd a realitások, vagyis az ellenkező irányba mozdultak el. A terve-
zés folyamatában általában nagyobb mérvű költségvetési deficit volt
megfigyelhető, mely nem mutatott meglepetést, hisz Magyarország
önkormányzatainak nagyobb hányada ezzel a problémával küzdött.
A nagyobb gondot az jelentette, hogy a kritikus időszakban az
országot irányító
MSZP-SZDSZ kormányok folyamatosan csökkentették az állami
normatív támogatások összegét, miközben az ellátandó feladatok
számát megnövelték.
Másik jelentős probléma, hogy pl. az oktatási-nevelési intézmények-
ben az ellátottak száma évről-évre, 10 éves összehasonlításban igen jelen-
tős mértékben csökkent. Ezen probléma ellen az előző közgyűlések nem
tettek szinte semmit. Ugyanilyen állami támogatás csökkenések figyelhe-
tők meg más ágazatoknál is, de kisebb mértékben.
Természetes, hogy az állami támogatások drasztikus csökkentése
és az ellátottak számának jelentős visszaesése működési hiányhoz
és annak folyamatos emelkedéséhez vezetett. Ennek ellenére nem
történt olyan érdemi döntés, illetőleg jelentősebb strukturális átala-
kítás, mely a működési hiányt csökkenthette volna.
A folyamatos működési deficit és a saját bevételek állandósulása,
kismértékű esetenkénti emelkedése vezetett el oda, hogy a műkö-
dési deficit folyamatosan nőtt, a folyószámlahitel-keret kihasznált-
sága egyre emelkedett.
A csúcspont 2008 májusában következett be, amikor a város a
fizetésképtelenség határára sodródott.
Ekkor került sor az akkor még elméletileg jónak tartott, deviza
alapú, 39,2 millió CHF névértékű kötvény kibocsátására. Ugyan-
ekkor került sor a város utolsónak mondható, keresletre számot
tartható ingatlan csomagjának értékesítésére 5 milliárd Ft nagy-
ságrendben. Sajnálatos módon ezek az összegek szinte kizárólag a
folyószámlahitel visszapótlására és a működési hiány, a deficit ren-
dezésére kerültek felhasználásra. Ennek következtében a város a
2008-2009-es években látszólag pozitívan zárta a költségvetési éve-
ket, de e mellett újra termelte a működési hiányát, ami mind a mai,
mind a jövőbeni városvezetés mozgásterét nagymértékben beszűkí-
tette és beszűkíti még húsz évig.
Az adósságállomány strukturális vizsgálatából és a hitelfelvételt
kezdeményező felelősök vizsgálata során megállapította a Bizott-
ság, hogy a fejlesztési hitelek felvétele 2003-tól ugrott meg nagyobb
mértékben.
Dr. Toller László polgármester először 2,4 milliárd Ft nagyság-
rendben kötött hitelkeret-szerződést, majd ezt követően 2004-ben
2,4 milliárd, 2005-ben 3 milliárd, majd Dr. Kunszt Márta ügyvivő
alpolgármester 2006-ban 4 milliárd, Dr. Tóth Bertalan alpolgármes-
ter 2007-ben 3 milliárd, és Tasnádi Péter polgármester 2008-ban 2,8
milliárd Ft fejlesztési hitelszerződést foganatosítottak.
Továbbá ugyanebben az évben született meg a döntés a 6 milli-
árd Ft értékű CHF alapú kötvényről és a 10 milliárd Ft értékű Euró
alapú EIB hitelről. Dr. Páva Zsolt polgármester 2009-ben 860 millió
Ft összegben írt alá fejlesztési célú hitelszerződést, amelyet az előző
városvezetés által korábban elfogadott költségvetési rendelet végre-
hajtása érdekében írt alá.
A hitelcélok szinte minden irányú beruházást takarnak, melyek
közül a többség szociális célú beruházást szolgált, mint az úgyneve-
zett panelprogram, az ISPA, intézményi beruházások, bérlakásépí-
tés, viszont ezen beruházások mindegyike erőn felüli vállalás volt és
az akkori politikai vezetés nem vette figyelembe, hogy ez a későbbi-
ekben mekkora tehertétel lesz a városnak és a polgároknak.
A bizottság tagjai úgy ítélik meg, hogy az akkori városvezetést
ezekkel a beruházásokkal kapcsolatban nagyrészt a politikai haszon-
szerzés motiválta és ezért politikai felelősség terheli őket. A hitel-
irányok tekintetében felvetődött a kérdés, hogy szükséges volt-e
minden beruházás nagyjából 6 éven belüli elindítása, és ezzel ennek
158
az óriási hitelállománynak a felvállalása akár 23 éves futamidővel,
melyeknek csak a kamattörlesztése az elmúlt 3 évben összesen meg-
haladta az 5,5 Milliárd Ft-ot.
A beruházások között ezeken kívül találhatunk olyan célokat is,
melyek presztízsberuházásként valósultak meg, szükségességük erő-
sen megkérdőjelezhető, mint például a repülőtér építése - melynek
kiadásai megközelítették a 4 milliárd Ft nagyságrendet -, vagy az
Expo Center, amely azóta is minden évben több százmilliós vesz-
teséget termel. De ilyen a gazdasági társaságok felé történt rejtett
működési támogatások, valamint tőke emelések biztosítása, melyek
százmilliós nagyságrendben rendszeresen történtek.
Ezekkel a beruházásokkal kapcsolatban megállapítható, hogy
azoknak jóléti hatása vagy megtérülési esélye nem volt, hanem kizá-
rólag a regnáló politikai vezetés erőfitogtatása, valamint feltehetőleg
a politikai hatalom megtartása – a felelős gazdálkodás háttérbe szo-
rításával – motiválta az akkori városvezetőket.
A hatalmas összegű hitelek felvételén kívül felvethető még az adós-
ságszolgálaton túlmutató probléma, amely ezekből a beruházásokból
következik. Ez pedig az, hogy a beruházások által született ingatlan-
vagyon nagy többségét továbbra is fenn kell tartani, ami további költ-
ségeket termel, tovább szűkítve a város jelenlegi és jövőbeni vezetése
költségvetési politikájának mozgásterét. Ebből is adódik, hogy az
előző városvezetések a saját felelősségüket megpróbálták átruházni
a jövőbeni városvezetőkre, hiszen láthatjuk, hogy az adósság problé-
mája a ma és a jövőben regnáló városvezetők vállát nyomja, miközben
az előző városvezetők jelenleg nincsenek felelős pozícióban.
Említést kell tenni az EKF 2010 programhoz kapcsolódó beruhá-
zások saját forrásigény biztosításához felvett 39 millió EUR hitelről.
Ezen hitelből és uniós támogatásból megépült beruházások részben
csak most fejeződnek be, számos esetben további pénzügyi, műszaki
problémák rendezése van folyamatban. Az elkészült új objektumok
fenntarthatósága pedig komoly anyagi áldozatvállalással jár.
Összességében elmondható a részben vagy egészében hitelből
finanszírozott beruházások többségéről, hogy azok a későbbi évtize-
dekben nem hoznak, csak viszik a város pénzét.
A hitelállomány vizsgálatakor a Bizottság megállapította, hogy a
2008-ban kibocsátott kötvény, mely kibocsátásának időpontjában 6
milliárd Ft kötelezettség felvállalását jelentette, valamint az EIB-től
felvett 39 millió EUR megközelítőleg 10 milliárd Ft nagyságrendű
volt. A mai pénzügyi-gazdasági helyzetben ez a hitel, illetőleg köt-
vény a mai árfolyamon megközelíti a 22 milliárd Ft-ot. Ebből egyér-
telműen látható, hogy a hitelállomány összetétele közel sem nevez-
hető jónak. A kötvény esetében megközelítőleg 163% tőke kötele-
zettség számolható, míg az EIB hitelnél 122%.
A meghallgatott szakemberek és korábbi bizottsági elnökök egy-
értelműen elmondták, hogy a legnagyobb gondot a működési defi-
cit és a beruházási „spirál” vagyis az erőltetett beruházások mennyi-
sége jelentette. A város mind működési, mind fejlesztési oldalról túl-
vállalta magát, mely évtizedekre meghatározza a további pénzügyi
gazdálkodás és fejlesztési lehetőségek irányát, illetőleg lehetőségeit.
Mindent elmond az a kijelentés, melyet egyik meghallgatott
mondott a bizottság előtt, miszerint a város gazdálkodására 1998-ig
az óvatosság, 1998-tól a bátorság, 2002-tól a vakmerőség, míg 2006-
tól a hazardírozás volt a megfelelő jelző.
Ez vezetett el a vagyon feléléséig, annak működési célokra történt
felhasználásáig, illetőleg a kötvény kibocsátásáig, mely a folyószám-
lahitel visszapótlását szolgálta. Ezen kötelezettség vállalások mind
működési igényeket szolgáltak.
Egy a közelmúltban lezajlott másik eseti bizottság vizsgálata már
megállapította, hogy a jelen bizottsági jelentésben feltárt kritikus
eladósodási időszakban igen jelentős mértékű, 3 milliárd forintot
meghaladó politikusi és köztisztviselői jutalmak kifizetésére került
sor a városban, melyek fedezetéül a szintén ugyanebben az időben
drasztikusan megnövekedett működési hitel szolgálhatott.
JÓ HA FIGYELÜNK!
 PÉCS ELADÓSÍTÁSA
Olvasom Pécs város eladósítási ügyét és közben rádöbbenek arra, hogy mi volt az,
ami olyan könnyedén hozzájuttatta Pécs város önkormányzatának vezetőségét ahhoz,
hogy e hatalmas kölcsönöket felvegye.
Akaratlanul is azt állapítom meg, hogy ez
az egész része annak, hogy a volt hatalom
képviselőinek megnyíljon annak lehetősége,
hogy nagy pénzekbe belemarkoljon.
Halaszthatatlanul át kellene vizsgáltatni
minden tételét azoknak a pénzelt “üzletek-
nek” amelyekre ez a töméntelen pénz lett
felhasználva.
Ugyanis a beruházásoknál vannak a leg-
alkalmasabb lehetőségek arra, hogy korrupt
célokra magánhasznot húzzanak ki felelős
személyek.
Ez már számos más országban is beigazo-
lódott szinte szokássá lett ügy.
Vannak országok ahol a média is igen-
csak belesegít ezeknek a lebuktatásában, de
vannak országok (sajnos eddig ide sorolható
Magyarország is), amelyekben a média arra
törekszik, hogy még a mai nap is, elkerüli
eme lényeges területet.
Itt is fölvetődik a kérdés: vajon miért
nem leplezik le őket.
Részben már körvonalazódik ennek oka
abban, hogy a média embereinek nincs
kellő támasza az ügyek kirobbantásához,
mert a média tulajdonosai olyan körökhöz
tartozó mágnás emberek, akiknek ha nem
közvetlen, de közvetett szerük volt a pénzek
elosztásában is.
Ismerek olyan médiákat amelyek hatal-
mas pénzeszközöket kaptak úgy, hogy rek-
lám, hirdetmény és más hasonló alapú meg-
rendeléseket kaptak állami szervektől.
Nos természetesen ezen médiák saját
érdekből most mélyen hallgatnak, mi több
el is maszatolnak minden esetet és helyette
olyan kiötlött mai eseteket dobnak be a köz-
tudatba amelyek részben, vagy egyáltalán
nem megalapozottak.
S itt megéri nekik a figyelem elterelése
miatt még akár büntetést is fizetni.
A Hunvald eset, a BKV Budapest és
számos úgyszintén hasonló teljesen meg-
alapozott ügy mind egy szálig “ügyeskedő”
ügyvédek hadserege által nemcsak kivédett,
de egyenesen még újabb kártérítési perek
elindításától hemzseg.
Hiszen bíróságok és bírák zöme felmen-
tői ítéletet hoz olyan “holtbiztos”-nak tűnő
ügyekben, amelyeknek a folytatása kártérí-
tési perek.
Itt már felvetődik a bírák és ügyvédek
nemcsak jogszerű, de igazságszolgáltatási
szolgálatuk.
Igaz, számos bíró és politikus is nyíltan
arról beszél, hogy Magyarországon nem
igazság szolgáltatás van, hanem a törvényes-
ség betartásának a jogrendje. Ebben egyik fő
pillér az elévülés kérdése.
Márpedig egy mesterségesen hozott tör-
vény mondata az elévülésről nem szolgálja
az igazság szolgáltatás intézményét.
A bűncselekmények zöme így ha 3-5 év
eltelte után “fedez fel” a bűnüldözés, bár igaz
cselekedetekről van szó, mégis a bűnösök az
elévültségre hivatkozva felmentést kapnak.
Tudtommal, GY.F. is ilyen úton úszta
meg a bírói ítéletet és kapott felmentést, -
mert ahogy mondta az ügy elévült.
A másik módja annak, hogy hatalmas
összegeket állami, önkormányzati és más
közpénzekből elvonjanak az aránytalanul
túlértékelt ügyek, szolgáltatásokért nyújtott
közbeszerzési folyamat nélküli szerződéses
jogviszonyok.
Az első ilyen eset a Tocsik Márt a ügy
volt.
Az akkori értékrend szerint hatalmas
összegű juttatás ütötte a markát Tocsik Már-
tának, ami mértéktelenül, aránytalanul túl-
értékelt munkadíj kifizetését jelentette.
Ma ez már teljesen szabványosított lett,
amikor egyes politikai védencek tanulmá-
nyaiért 100 milliókat fizetnek fércmunkáért
úgy, mint különböző úton módon kieszkö-
zölt végkielégítésekért.
A közpénzek minta azt a célt szolgálnák,
hogy azokat a politikusok hadserege féke-
vesztetten a saját vagyonaként kezelje.
De ha a sajátja volna, bizonyosan nem
szórná a pénzt úgy, ahogyan azt a közpénz-
zel teszi.
Így történik meg az, hogy egy kételyes
vélt plagiátum miatt egy ország elnökét
lemondatnak, vagy mint a németek elnö-
kének régmúlt fiatalkori félrelépése miatt
lemondásra kényszerítenek, de a korrupt
ügyekben minden eredménytelen marad.
Még egy politikus sem vallotta be azt,
hogy bűnös.
>>

A bizottság vizsgálatának végkövetkeztetéseként kijelenthető,
hogy a vizsgált időszakból 1990-től 1998-ig felelős, és óvatos költ-
ségvetési politikát folytattak az akkor regnáló városvezetések. 1998-
tól, de leginkább 2002-től azonban a város vezetői felelőtlen, a hite-
leket saját költségvetési bevételként kezelve, számos haszontalan,
sőt káros beruházásba belekezdve olyan mértékben eladósították
Pécs városát, hogy az a csőd szélére került.
A bizottság megállapította a felelősök körét (lásd keretes írá-
sunkban - a szerk.) is, akik kisebb részben kormányzati és ország-
gyűlési képviselők, mivel az ő kormányzati és parlamenti döntéseik
az önkormányzatok pénzügyi ellehetetlenítését okozták. Nagyobb
részben pedig a vizsgált időszak kritikus éveiben megválasztott, és az
adott közgyűlések többségét adó politikusok, polgármesterek, kép-
viselők, akik helyi szinten vagy nem hozták meg a szükséges dön-
téseket, amelyek kivezethettek volna az adósságspirálból, vagy sza-
vazataikkal és döntéseikkel elősegítették, hogy Pécs egyre nagyobb
adósságcsapdába lavírozza magát és a polgárokat.
Archív képünkön: Tavaly, október 13-án a városháza előtt volt
pécsi vezetőket, szocialista politikusokat (itt: dr. Tóth Bertalanét)
ábrázoló bábukat helyeztek ki tüntetők. A kemény műanyagból
készült figurák nyakában tábla lógott, melyen a felvett jutalmak
összege szerepel.
Forrás: pecsiujsag.hu

JÓ HA FIGYELÜNK! 159
 A K+H bank esete a Kulcsár ügy is
miként végződött?
Gyurcsány(i) nevezetű személy elveszett
a ködben, pedig minden jel felé mutatott.
Ügyvédek hadserege a bíróval szemben
és az ügyészséggel szemben aránytalanul a
törvényesség rögös, rázós útjain könnyedén
kikerülik az igazságszolgáltatást szinte min-
den bíróságon.
Vagy, ha mégis utoléri a jogrend, akkor
olyan aránytalanul alacsony bírsággal ússza
meg az illető (sokszor annak fejében, hogy
a főbűnös helyett magára vállalja a felelősség
nagy részét vagy egészét), hogy szinte egye-
nesen nevetséges.
Ugyanakkor az előző rendszerben akár
halálbüntetést is kimértek ugyanez szemé-
lyek által.
Minden arra utal, hogy a politikusokat
nem lehet politikai okok miatt felelősségre
vonni.
Ennek egyik oka a képviselői mandátum
idején az immunitás intézménye.
De még azt sem lehet elérni, hogy egy
képviselőt visszahívjunk mandátuma vég-
zéséből.
Minden jel arra utal, hogy Magyarország
az erkölcsi fertő legmélyére került, ahol
az erkölcstelenség teljes mértékben ki lett
iktatva a mindennapi életből úgy, hogy a tör-
vények és törvényi rendeletek zöme nincs
köszönő viszonyban a valós igaz erkölcsös,
tisztességes becsületes gondolkodással.
Mintha a törvények meghozatalában
versenyt űznének a képviselők abban, hogy
az erkölcsi normák minél jobban ki legyenek
kerülve.
Közben az ország süllyed.
Pedig a megoldás az lenne, hogy egy párt
képviselői akik ilyen cselekedetekkel voltak
mint amit Pécs önkormányzatában tettek,
nem beszélve az országos kormányzásról
(mert ott hatványozottan ez még nagyobb
összegekről szól), menthetetlenül azt kel-
lene eredményeznie, hogy az ilyen pártok
működését kellene a továbbiakban meg-
szüntetni, betiltani, ha már egyéni felelősség
számonkérése elmarad, vagy az egyének az
elévültségre hivatkoznak.
Ha egyén el is kerüli a büntetést, de
a továbbiakban a többi pártok számára is
figyelmeztető és fegyelmeztető hatás miatt,
bizony a pártok elleni politikai felelősségre
vonásnak nem volna szabad elsikkadni.
Mindenesetre ez lenne az egyik legha-
tásosabb módja a korrupció felszámolá-
sára, mert a pártfegyelem ellehetetlenítené
a párttagokat e területen, avagy az ország
megszabadulhatnak az ilyen pártoktól.
A politikai felelősségre vonás pedig nem
diktatórikus, hiszen ha egy párt politikusai
úgy menekítik magukat a bírói ítélet alól,
hogy elévültségre hivatkoznak, akkor evvel
megadja annak lehetőségét, hogy a személye
160
helyett a pártja viseli el azt az erkölcsi fele-
lősség szankciót, hogy a párt működésében
lehessen célhoz érni.
Remélem, hogy ez a szégyenteljes és
erkölcsileg teljesen hiányos pécsi eladóso-
dási ügy példának szolgálhat arra, hogy a
választók maguk eszközöljék ki azt, hogy az
a párt amelyik elkövette a megállapítottakat,
ne kerülhessen újra hatalom közelbe még
önkormányzati szinten sem.
Ugyanilyen mértékben kellene alkal-
mazni azon képviselők ellen is, akik az
országban számukra kedvezőtlen kialakult
helyzetet először nem a saját képviselt orszá-
gukban tárgyalják meg, hanem egyenesen
“árulkodós” módon egyenest egy kialakuló-
ban lévő államszövetség szintjére emeli úgy,
hogy az országa elleni általános támadássá
legyen.
Nagy példa erre Gönc Kinga, aki nyíltan
hazája ellen szólalt fel az EU Parlamentben
mielőtt egyáltalán a saját országa Parlament-
jében szóvá tette volna és ott nem kapott
volna kielégítő választ az érvényben lévő
országos jogrend szerint.
Itt is rettenetesen rendezetlenek a viszo-
nyaink és a tét abban van, hogy pártjaink
mindig jobban hajlamosabbak arra, hogy
az országos ellenőrzési lehetőség nélkül a
képviselő saját önvéleménye alapján kitár-
tak alapján a fórum nemcsak egyoldalú, de
alapjában szándékosan is akár, téves interp-
retációval az ott jelenlévőket, a médiát és
általuk a világot is informáló média egy
országellenes hajszát indítsanak félig igaz,
vagy hazug állításokkal.
Ha az ilyen képviselők hazájuk ellen
ilyen felelőtlenül lépnek fel és még anyagi
károkat is okoznak közvetlenül, vagy köz-
vetve, akkor a legkevesebb az, hogy eme
országnak joga az, hogy az ilyen képviselő-
ket visszahívja.
Ha ez a lehetőség nincs, akkor nincs meg
az a lehetőség, hogy a képviselő munkáját
egy ország a saját ellenőrzése alatt tarthassa.
Gondolkodhatnánk akár úgy is, hogy mi
lenne, ha Bandit, vagy Schulz épen úgy szó-
lalna fel, hogy támadnák a német Parlamen-
tet, vagy épen Merkel kancellár asszonyt?
Vajon a Német Parlament szó nélkül
hagyná a dolgot?
Valami e tekintetben is nagyon nincs a
helyén!
Létezik az, hogy az EU Parlament képvi-
selőit senki sem vonhatja felelősségre, nem
kérheti számon tőlük viselkedésüket, szó-
noklatukat?
Hol van a határa annak, hogy miben kép-
viselhetik az ország ügyei közül az országot?
Miben mérvadóak, és miben nem, véle-
ményt mondani, vitatni és országuk ellen
szavazni.
Jómagam úgy vélem, hogy ha más ter-
jeszt fel számonkérést egy képviselő anya-
országa ellen, akkor a képviselő, ha nem
védi országa érdekeit, akkor legfeljebb tar-
tózkodhat, de nem szavazhat a saját országa
ellen, különösen a saját véleménye alapján.
Ha pedig a pártja parancsára teszi meg a
hazája elleni szavazást, akkor utólag a párt-
nak kell elviselnie ama politikai szankciót
amelyet az országon belül is viselnie kell.
A diktatórikus módszerek csak így tör-
hetőek meg és vonhatóak érte felelősségre a
pártok.
Márpedig szemmel látható, hogy az
erkölcsi fertő oly mértékben kavarog spirál
módra, hogy az egész országot olyan kilátás-
talan helyzetbe hozzák, ami az itt élő embe-
rek katasztrófális helyzetbe juttatja.
Fel teszem a kérdést: mi lenne, ha az EU
Parlamentben feltenné valaki azt az indít-
ványt, hogy Magyarország ellen indítsák el
a csődeljárást.
Vajon Gönc Kinga miként szavazna?
A jelek szerint felelősségre vonás nél-
kül egészen bizonyosan szavazhatna a saját
országa ellen.
Csak az a kérdés, hogy egy csőd alatti
országnak az EU Parlamenti képviselői
ekkor felmondást kapnak-e mint a munká-
sok akik a cégekben dolgoznak? E.
Kedves levélíró,
Pécs szocialista polgármestere Dr. Toller
László gyorshajtás miatt autóbalesetet szen-
vedett és – csodával határos módon – évekig
agyhalálban tartották.
Pénzeit állítólag svájci bankszámlákon
tartotta, aminek a pin kódját csak ő tudta.
Ezt mondják, részben hihető.
Ami azt illeti most is bőven vannak hívei.
Nyilván rengeteg pénz van a zsebekben
még mindíg és persze egymásra szavaznak.
Nagyon sok ostoba ember van az ország-
ban, még diplomával is.
Dr. Tollerről erősen dehonesztáló képek
kezdtek már keringeni, pl. lógó tréning
gatyában bamba arccal a panelkocsmában.
Mert ugye a feltűnés elkerülése miatt
panelban lakott.
Nem vette észre magát és ott lihegett
Gyurcsány körül, aki Pécsi egyetemi KISZ
titkár volt és minden tanárát feljelentette
a pártbizottságon, (mármint aki neki nem
felelt meg, erről sok túlélő tudna beszélni,
mármint akik még élnek – inkább diákok)
Mindenesetre Gyurcsány félelemben
tartott mindenkit, Toller nyilván ezért vitte
a pénzt Svájcba mert Gyurcsány megparan-
csolta neki.
Dr. Tollerről azért nem küldik szét eze-
ket a szörnyű képeket mert van kegyelet is
a világon...
Tasnádi a következő polgármester is
gyorsan elhunyt, betegségben.
egy pécsi nyugdíjas
JÓ HA FIGYELÜNK!
 CSERHALMI: NEM KÉRDÉS, HOGY
VOLT RENDSZERVÁLTÁS
„Sosem látott bizonytalanság van a színházakban”
A hetvennyolcadik magyar népmesét éljük meg Cserhalmi György Kossuth-díjas színész szerint, aki a Pécsi Országos Színházi
Találkozó díszvendégeként egyebek mellett arról beszélt lapunknak, hogy sohasem volt olyan nehéz helyzetben a szakma, mint
manapság. A művész úgy látja, színészek és rendezők dermedt várakozással tekintenek a bizonytalan jövőbe, s annak sem kön�-
nyebb a helyzete, aki foglalkoztatottabb a pályatársainál. A rendszerváltás egyik hangadója azt mondta, az elszámoltatást nem a
látványos, nagy projekteknél kellene kezdeni, hanem azokat az alvállalkozókat kéne számon kérni, akik fizetés nélkül hagyják a
dolgozó kisembert. A színész azt tanácsolja: szálljunk vonatra, és nézzünk körül a magyar vidéken.

– Igaz, hogy otthagyja a debreceni Csokonai
Színházat?
– Augusztusban jár le a szerződésem, és
úgy döntöttem, nem folytatom ott a mun-
kát. Nincs ebben semmi különös: szezon
végén a színészek jönnek-mennek. Pályám
során negyedszer játszottam Debrecenben,
a városhoz személyes kötődésem van, hiszen
ott nőttem fel. Én általában személyhez szer-
ződöm, és ez Vidnyánszky Attila esetében
ugyanígy volt, mint korábban Bagó Berta-
lannál vagy más rendezőknél. Időközben
megöregedtünk, így egyre kevesebb ember
van már a szakmában, akihez kötődöm.
Nem beszélve arról, hogy igencsak megté-
pázott minket az elmúlt időszak.
– Hogy érti ezt?
– Arra gondolok, ami manapság a kultu-
rális életünkben zajlik: teljes a bizonytalan-
ság a társulatokban, az állam láthatóan nem
jól gazdálkodik a kultúrára szánt pénzekkel.
Ennek pedig az az következménye, hogy
senki nem biztos a helyében. Sajnos mindig
is úgy volt, hogyha a költségvetésben hiány
van, akkor megcsapolják a kultúrát, az okta-
tást és az egészségügyet. Csak a debreceni
Csokonai Színháztól kétszáznyolcvanmillió
forintot vontak meg legutóbb. Annak a szí-
nésznek sem jobb a helyzete, aki foglalkoz-
tatottabb a többieknél, mert látnia kell, hogy
körülötte vergődnek pályatársai.
– Ezek szerint nem osztja Matolcsy György
véleményét, hogy tündérmese részesei vagyunk
– Ha már meséről van szó, én úgy látom,
ha eddig volt hetvenhét magyar népmese,
amit most megélünk, az a hetvennyolcadik.
A mi szakmánk legalábbis mostanra került a
legnehezebb állapotba: hat éve nem volt a
színházakban fizetésemelés, a színészek egy-
szerre több helyen kényszerülnek játszani,
hogy megéljenek. Ha nincs fix társulat, hova
lesz a minőség?
– A megvonások leginkább a független tár-
sulatokat sújtják.
– Ehhez az úgynevezett nagyszakmához
a független társulatok mindig hozzátesz-
nek valami fontosat. Hiszen, ha nincsenek
alternatív darabok, amelyek vérátömlesztést
adnak a kőszínházaknak is, akkor az egész
szakma elfárad. Nem arról van szó, hogy
tetszik vagy nem tetszik az általuk képviselt
újító hang, hanem nekünk van rájuk mérhe-
tetlenül nagy szükségünk.
– Érződik itt, a Pécsi Országos Színházi Talál-
kozón ez a fesztültség? Milyenek a darabok?
– Mindegyiken lehet látni, hogy miként
gondolkodik az adott város a saját nézőiről. Én

JÓ HA FIGYELÜNK! 161
általában ilyen szempontok szerint figyelem a
darabokat, vagyis hogy a téma mennyire hívja
be a nézőket az ország adott pontján. Amiket
láttam, azok tisztességes, kidolgozott előadá-
sok. A feszült várakozás természetesen jelen
van itt is, de nagyon jó, hogy Pécs komoly
összeggel támogatja a fesztivált, és az idén is
színvonalas rendezvény született.
– Szerepel a Cseh Tamás-emlékestben a
POSZT-on is. Mit gondol, Cseh Tamás évek óta
tartó kultusza csupán emlékezés egy zseniális
énekes-dalszerzőre, vagy többet jelent annál?
– Az, hogy Cseh Tamáshoz így viszonyul-
nak, jár neki. Bereményi Gézával olyan műfajt
találtak ki, amelyet rajtuk kívül talán csak Leo-
nard Cohen tudhat az óceán másik oldalán.
Miközben egy úgymond urbánus nótázás
folyik a dalaikból, az egész ország benne van
ezekben a számokban. Az, hogy „kezembe
fogva apa kalapját megyek”, előttem eleven
kép gyerekkoromból. És ilyen vízióból van Cserhalmi György a POSZT díszvendége és Spilák Klára színművésznő, a POSZT sajtófőnöke
nekik ötezer. Ami a kultuszát illeti, én az utolsó
tizenöt évben voltam jóban vele, de halottak désével felhozott egy ellenzéki pártot, vele méthalmok kísérnek. Ahol nem becsülik meg
napján ott jártam a sírjánál. Két csokor volt ott együtt pedig a rendszerváltást újra követelő az állampolgárt, ott az állampolgár sem értékeli
csupán – ennyit a kultuszról. Tény, hogy Tamás hangokat is. Attól az még idehaza megtör- a hazáját. Vidéken még szembetűnőbb a mun-
nem rejtette véka alá politikai néze­teit, nyilván tént, még ha az összes pártba át is mentették kanélküliség és a kiszolgáltatottság. Létezik
az utóbbi évek közhangulatában ez is számított. az előző rendszer elemeit. egy közhely, amely szerint az emberek nem
– Ön sem titkolta soha a véleményét. Mint a – Ez idő tájt költözött a Balaton-felvidékre. szeretnek dolgozni. Én sem dolgoznék szíve-
rendszerváltás időszakának egyik hangadója, csa- – Húsz éve élek Kékkúton, s ezzel a munkát sen harmadszor, ha kétszer nem fizették ki a
lódott a magyarországi folyamatban? Hogy látja, és a családi életet némiképp elkülönítettem. munkámat: a vasút az alvállalkozónak kiadja a
volt egyáltalán rendszerváltás Magyarországon? Érdemes megnézni a magyar vidéket, sokat feladatot, jóravaló emberek elvégzik, s elfelejtik
– Nem kérdés, természetesen volt. Az tanulhat az ember. Na nem Audival kell neki- őket kifizetni. Ki vonja felelősségre azokat, akik
elmúlt négy-öt évben kezdték el egyesek indulni, tessék felszállni a Déli pályaudvaron a dolgozó kisembert fizetés nélkül hagyják? Itt
pedzegetni, hogy új rendszerváltás kell, és a vonatra, és utazni százhatvannyolc kilomé- kellene kezdeni a számonkérést, nem a látvá-
eközben nagyon finoman áthangolni a tör- tert, például Kékkútig! Három óra ötvenegy nyos, nagy projektek kijátszóinál, szerintem.
ténelmet. Az akkori miniszterelnök ugyanis perc 2012-ben Magyarországon. Arról nem
nem akarta elvinni a balhét, s ezzel a viselke- beszélve, hogy a vonatablakból kitekintve sze- Szilléry Éva

MÁR A PIN-KÓDOD SEM KELL AZ ÚJ BANK-

KÁRTYÁS LENYÚLÁSHOZ
Újfajta telefonos-internetes csalás terjed Magyarországon: akár több tízezer forintot is lenyúlhatnak számlánkról a trükkös
bűnözők, méghozzá úgy, hogy PIN-kódunkat sem tudják.
Egy eddig kevésbé alkalmazott módszerrel csaptak be nemrégiben pécsieket is bűnözők – értesült a bama.hu. A csalók módszere, hogy
találomra felhívtak embereket azzal, hogy nyertek egy nagyobb összeget. Ezt követően az eddigiekkel szemben nem azt kérték tőlük, hogy
vásároljanak telefonos feltöltő-kártyát és a számát diktálják be nekik, hanem azzal az ürüggyel kérték el a bankkártyáik adatait, hogy így
„hamarabb megkapják a pénzt”.
Amennyiben sikerült a személyes adatokhoz jutni, akkor ezeket felhasználva egy internetes aukciós oldalon vásároltak valami olcsóbb tárgyat
(internetes vásárlásnál esetenként elég a név, a kártyaszám és a lejárati idő megadása, a PIN-kódra sokszor nincs szükség). Fizetésnél viszont – alapo-
san megrövidítve a kártya birtokosát -, a termék áránál jóval nagyobb összeget utalnak át (fizetnek ki) a kereskedőnek. Ezt követően felhívták az eladót
azzal, hogy tévedés történt, és véletlenül rossz összeget – mondjuk hétezer helyett hetvenezer forintot – fizettek. Egyben megkérték az értékesítőt,
hogy az áru személyes átvétele alkalmával adja vissza a többletet, esetünkben hatvanháromezer forintot. (Egy másik módszer lehet, hogy ha a vásár-
lásnál nem tudják ők maguk a konkrét összeget megadni, akkor például egy helyett tíz terméket vásárolnak, majd tévedésre hivatkozva az átvételkor
készpénzben kérik vissza a „tévesen kifizetett” összeget.) Ezzel készpénzhez jutottak – ami pusztán a kártya adatainak birtokában, PIN-kód nélkül
nem sikerülhetett volna nekik -, másrészt a kinézett árut is megszerezték a csalás révén, méghozzá úgy, hogy az internetes kereskedőnek minderről
fogalma sem volt. A károsultak pedig akkor fedezték fel a trükköt, amikor értesültek róla, hogy számlájukon nemhogy több, de jóval kevesebb a pénz.
A Pécsi Városi Rendőrkapitányságon a lapnak megerősítették, hogy jelenleg folyamatban van egy ilyen jellegű csalással kapcsolatos nyomozás.
Pénzcentrum vélemény: Az online bűnözők egyre kifinomultabb módszereket dolgoznak ki pénzünk lenyúlására. Fontos tehát, hogy
csak biztonságos környezetben adjuk meg kártyánk adatait, hiszen akár a PIN-kód nélkül is megkárosíthatnak minket. Hasznos lehet a napi
limit beállítása, illetve az sms-értesítés, amely tudatja, ha olyan tranzakciót hajtottak végre, amelyet nem a kártya birtokosa kezdeményezett.
Ha olyan pénzmozgást tapasztalunk, amit nem mi kezdeményeztünk, ne habozzunk, azonnal hívjuk fel bankunk ügyfélszolgálatát
Forrás: penzcentrum.hu

162 JÓ HA FIGYELÜNK!
 POLGÁRHÁBORÚ
A kérdés már csak az, hogy fennállnak-e Magyarországon egy öngyilkos nemzeti konf-
liktus feltételei. A tragikus válasz pedig az, hogy igen, kétségtelenül igen. Ha nem is
annyira kiforrott formában, mint egy ideáltipikus polgárháború küszöbén, de azért
nagyon is határozottan és nagyon is egyértelműen fennállnak.
Fókák és eszkimók
Polgárháború akkor szokott rátörni a hazára,
ha a társadalomban a szembenálló csopor-
tok nem vertikálisan, hanem horizontálisan
polarizálódnak. A vertikális, azaz mélységi
konfliktus ugyanis forradalomnak, esetleg
ellenforradalomnak nevezzük. A horizon-
tális konfrontációhoz tehát kell két ellenér-
dekű elit, két ellenérdekű középosztály és
esetleg két ellenérdekű proletár tömeg. Ezek
nélkül nem megy. Az ellentétnek természe-
tesen kibékíthetetlennek kell lennie, ami
jobbára akkor áll elő, ha a rendelkezésre álló
erőforrások nem elégségesek ahhoz, hogy
felsőbb rétegek igényeit kielégítsék, viszont
a kizsákmányolás fokozása valamilyen okból
már nem lehetséges. Például azért, mert a
kizsákmányoltak már túlnyomórészt éhen
pusztultak, vagy egyszerűen nincs semmi-
jük, amit el lehetne venni tőlük.
Nélkülözhetetlen eleme a polgárhábo-
rús feszültségnek az elitek ideológiai hasa-
dása. Amíg a hatalom birtokosai egy akol
bárányainak, egy kutya kölkeinek tartják
magukat, addig az eliten belüli konfliktusok
csak esetiek lehetnek. Az ideológiai repe-
dések azonban rövid idő alatt kialakíthatják
az érdekpolarizációt, s ezzel megteremtik a
szemben álló elitek konfliktusát. Az értékvi-
lág szétválása a legtöbb esetben valamiféle
szecessziós törekvés körül kristályosodik.
Az ország egyik része, fölismerve a maga
önálló entitását, de legfőképpen fölismerve
az adott tartományok gazdasági potenciál-
ját, függetlenné akar válni a többi résztől.
Az efféle törekvéseket többnyire szabadság-
harcnak nevez az independens elit, de azért
lényege szerint polgárháború ez a javából.
Persze lehet másféle is egy ilyen ideológia.
Szemben állhatnak a haladó erők a reakció-
val, a nemzeti erők a kozmopolitákkal, az igaz
vallás hívei az eretnekekkel, és így tovább.
Nagyfokú harci elszántság, romantikus
hevület, vagy jéghideg racionalitás is szük-
séges egy igazán sikeres polgárháborúhoz.
Enélkül ugyanis csak maszatolás van, idétlen
lincshullám, meg bugyuta terrorizmus. Ám,
ha igazán nagy csoportok bírnak úgy dön-
teni, hogy inkább fejbe lövik a szomszédot,
üzlettársat, kollégát, mintsem, hogy meg-
osszák vele azt a keveset, amit a közösség
birtokol, akkor valóban van esély a kiadós
leszámolásra. No, persze minél kevesebb a
fóka, annál elszántabban verik agyon szom-
szédjaikat az eszkimók. Minél szűkösebbek
az erőforrások, annál nagyobb lesz a harci
JÓ HA FIGYELÜNK!
elszántság is. És akiket az erősebbek, ügye-
sebbek, szemfülesebbek kilöknek a javak
újraosztásának zártkörű kockajátékából,
azok hajlamosak lesznek csalást kiáltva
revolverért nyúlni.
És legvégül nélkülözhetetlen lesz egy
casus belli, egy arcátlan visszaélés, egy kipat-
tanó szikra, ami aztán lángba tudja borítani a
felháborodás és a harag, a reménytelenség és
a félelem, az elégedetlenség és az agresszió
szikkadt gyúanyagát.
Puskaporos hordó
A kérdés már csak az, hogy fennállnak-e
Magyarországon ezek a feltételek. A tragi-
kus válasz pedig az, hogy igen, kétségtelenül
igen. Ha nem is annyira kiforrott formában,
mint egy ideáltipikus polgárháború küszö-
bén, de azért nagyon is határozottan és
nagyon is egyértelműen fennállnak.
A társadalom rendelkezésére álló erőfor-
rások – egyébként éppen a rendszerváltó elit
felelőtlen önzésének következtében – olyan
döbbenetesen beszűkültek, hogy a fejlett
világ elhúzódó válsága végzetes mértékben
csökkentette le a társadalom majd min-
den rétegének vagyonát és jövedelmét. Ma
Magyarországon nem pusztán a szegények
lesznek még szegényebbek, de a középréte-
gek is zuhannak szegénység felé, miközben
az elitek sem képesek fenntartani korábbi
életnívójukat. A kiéleződő küzdelemben, a
kétharmados felhatalmazást elnyert, s így
az államhatalom teljes erejére támaszkodó
Fideszes nomenklatúra minden létező erő-
forrást igyekszik kisajátítani, miközben a
politikai és gazdasági és kulturális elit hata-
lomból kiszorult csoportjai a kétségbeesés
minden eszközét felhasználva próbálják
megvédeni gyengülő pozícióikat. S bár e
csoportok legerősebbjei a szocialista párt-
hoz kötődnek, azért az állami újraosztásból
nem csupán ők maradnak ki. A Fidesz-elit
agresszív térhódítása ugyanilyen kíméletle-
nül szorítja ki az újraosztásból a középosz-
tály jobboldali csoportjait, a kis és középvál-
lalkozók, a vezető- vagy helyi értelmiségiek,
közalkalmazottak, művészek és mások füg-
getlen, vagy éppen nemzeti elkötelezett-
ségű szereplőit. Az új újraosztásban ugyanis
egyedül az számít érdemnek, ki, mennyire
megbízható embere a pártnak, a párt vezeté-
sének, s végső soron a legfőbb hűbérúrnak.
Mindeközben persze már további elvo-
násokra sincs lehetőség. Az újabb és újabb
adók, a társadalom jövőjét fölzabáló intéz-
kedések, a közösségi együttműködést fel-
számoló döntések már nem eredményeznek
nagyobb bevételeket. Ezek éppen csak arra
elégségesek, hogy a hatalomra jutott elit
hanyatlását lassítsák. Miközben persze hos�-
szabb távon öngyilkos lépések. Az egyetemi
oktatás felszámolása, a kommunikáció és a
pénzforgalom megadóztatása, a közösségi
közlekedés leépítése – hogy csak a legújabb
ötleteket hozzam példaként – már túl van-
nak a józan újraosztás határain. Egy halál-
táncát járó elit kényszer-szülte intézkedései
ezek, amelyek révén még ideig-óráig elke-
rülhető a totális összeomlás, fenntartható
a rendszer, de legfőképpen fenntartható a
remény, hogy aki időt nyer, életet nyer.
Természetesen ideológiai szembenállás-
ban sincs hiány. Mára megszűnt a rendszer-
váltó elit egysége. Vannak itt országrontó
kozmopoliták, diktatúrát építő autokraták,
fasiszta megszállottak, illetve más előadás-
mód szerint européer demokraták, nem-
zeti szabadságharcosok és még nemzetibb
radikálisok. A legfontosabb törésvonal érte-
lemszerűen, és egyébként a probléma lénye-
gének megfelelően a globális és a lokális
erőcsoportok között alakult ki. Miközben a
szocialista párt, illetve ma már pártok körül
tömörülő elit, a maga érdekeinek megfe-
lelően, ismét a globális rendben szeretnék
elhelyezni hazánkat, addig a Jobbik és társ-
szervezetei egyfajta lokális különút ígéretét
kínálják. A két végpont között egyensúlyoz a
Fidesz, hol a lokális, hol a globális erőtér felé
téve egy lépést, megpróbálván mindkét erő-
központból kiénekelni, kicsikarni, vagy, ha
másképp nem megy, kizsarolni az elérhető
forrásokat. Mint lokális párt bankadót vet ki,
megsarcolja a multinacionális vállalatokat,
gazdasági szabadságharcot hirdet, egyúttal,
mint a globalizált elit része, EU-elnökséget
lát el, befektetőket toboroz, IMF segítségért
kilincsel.
Hogy milyen erős a hatalomból kiszoruló
elitek, középrétegek és elszegényedő proletá-
rok kardcsörtető elszántsága, azt a robbanás
előtt szinte lehetetlen megítélni. Minden-
esetre árulkodó az a közelmúltban napvilágot
látott felmérés, amely szerint mi magyarok a
világ talán legborúlátóbb nemzete lettünk.
Árulkodó a demonstratív öngyilkosságok
számának szaporodása, árulkodó a házukat
felgyújtó fizetésképtelen adósok elkesere-
dése, árulkodó a vagyon elleni bűncselek-
mények gyarapodása, a csődbe zuhanó vál-
lalkozások megdöbbentő áradása, a minden
mindegy elve alapján vezetett cégek, és életek
sokasodó kalandormentalitása. És árulkodó,
nagyon is sokat eláruló a terror megjele-
nése, a hétköznapi agresszió eluralkodása,
a konfliktusoknak ütéssel, rúgással, késszú-
163
rással, vagy éppen lőfegyverrel való lezárása.
Mint ahogyan ékesszólóan beszél a végletes
feszültségről a közbeszédet eluraló zsidózás
és cigányozás, fasisztázás és kommunistázás,
éhségmenetelés és csőcselékezés, de legfő-
képpen az, hogy ma már beszélnünk kell egy
lázadás, egy forradalom, egy polgárháború
lehetőségéről.
Végezetül az sem kétséges, hogy a szikra,
ami lángba boríthatja a feszültség ezernyi
éghető anyagát, bármikor és bármiből kipat-
tanhat. A Fidesz nem egyszerűen szikrákat
lobbantva kormányoz, nem csak szelíden
szívja szivarkáját a puskaporos hordó tete-
jén, hanem fáklyákkal hadonászva rohan-
gál lőszerraktárunk felborult ládái között.
Miközben azt hangoztatja, hogy éppen ren-
det csinál, miközben büszkén hirdeti, hogy a
fellobbanó lángokat majd gyorsan eltapossa,
erősen kétséges, hogy valójában lesz-e
elszántsága, lélekjelenléte, vagy egyszerűen
lehetősége ehhez az eltaposáshoz. Hogy
durvábban fogalmazzak: igen, a kérdés az,
hogy eljutunk-e odáig, hogy Orbánék is
a tömegbe lövessenek, s persze az, hogy a
tömeg visszalő-e.
Mennyit ér a szomszéd élete?
Ma még nem tartunk itt. Egyértelmű, hogy
egyelőre nem elég szervezettek és főképp
nem elég népszerűek hatalomból kilökött
elitek csoportjai ahhoz, hogy a rendőrat-
takra erőszakos hatalomátvétel kísérletével
válaszoljanak. Különösen igaz ez azért, mert
a polgárság vélelmezhető többsége nem
tudna állást foglalni egy efféle küzdelemben.
Míg a Fidesz bármikor fegyverbe szólíthat
pár tízezer zsoldost, addig a Jobbik csak
néhány ezer elszánt gárdistát tud felmutatni,
az MSZP pedig jó, ha párszáz hajdani mun-
kásőrt felvonultathat. Mindeközben a pol-
gárok többségének nem lenne hová állniuk.
Alig képzelhető el, hogy egy új Desmoulins
fegyverbe szólítsa Budapest népét.
A magam részéről nem, hogy az életem
nem kockáztatnám, nem, hogy véremet
nem ontanám, de még a szomszédomat sem
küldeném barikádra ezekért az elitekért. A
Fidesz kilátástalan fülkeforradalmáért? A
Jobbik fajelméleteiért? A szocialista komp-
rádor burzsoáziáért? Na, nem! És gyanítom,
a többség valahogy így gondolja.
Így bár az objektív feltételei megvolná-
nak egy véres polgárháborúnak, a szubjek-
tív feltételek nagyon is hiányoznak. Igaz, ez
a helyzet akár napok alatt is megváltozhat.
Egy kirobbanó zavargás során – mint ami-
lyen a tévészékház ostroma volt – bármelyik
erőcsoport felemelkedhet, magához ragad-
hatja az irányítást.
Mindazonáltal én inkább valami forrada-
lomszerűségben gondolkoznék…
Forrás: boldogsajtkeszitok.blog.hu

VISSZATÉRNEK A FÖLDEKRE A PORTUGÁLOK

A portugál gazdaságot az 1985-ös európai uniós csatlakozás után
majdnem két és fél évtizedig a szolgáltatások és az ipar fejl����������
ődése haj-
totta, amely a két nagyvárosba, Lisszabonba és Portóba csábította
az embereket. A pénzügyi, majd az adósságválság nyomán azonban
sokan csalódtak a városi életmódban, és visszatérnek a földművelés-
hez − írja a Napi Gazdaság a Reuters tudósítása nyomán.
A kormány ösztönzi a folyamatot: februárban hozzáláttak az
ország területének újbóli feltérképezéséhez, hogy megtalálják és
bérbeadásra felkínálják az olyan földeket, amelyek tulajdonosa
ismeretlen. Emellett elindítottak egy földcsereprogramot is, amely-
ben a kihasználatlan parcellákkal rendelkező gazdák felajánlhatják
ezeket a területeket bérbeadásra. Cserébe adókedvezményt kapnak.
A kormány abban bízik, hogy intézkedései nyomán 1,5 millió hektár
földet biztosíthat az új agrárgazdálkodóknak.
A katonai diktatúra istenítette a vidéki életet, amelynek köz-
ponti szereplői nagy földtulajdonosok voltak. A rendszer 1974-es
bukása után szovjet mintájú kollektivizálást hajtottak végre, amely
megsemmisítette a nagybirtokokat, de a kisebb megművelt terüle-
tek kialakulása egyben aláásta a gazdálkodás hatékonyságát. Később
ugyan igyekeztek ezen változtatni, ám kevés sikerrel. Ennek ellenére
− továbbá dacolva az ország kicsiségével és mindössze 11 milliós
népességével − a mezőgazdaság jelentős, és az ágazat szerepe a vál-
ság alatt csak nőtt.
Portugália a világ legnagyobb parafa-előállítója és a hetedik leg-
nagyobb borexportőre. Az olívától a narancson át a piros gyümöl-
csökig sok mindent termelő mezőgazdaság és élelmiszeripar állítja
elő a GDP tíz százalékát. Az élelmiszerexport értéke 17 százalékkal,
1,2 milliárd euróra nőtt 2012 első negyedévében az egy évvel koráb-
bihoz képest. A farmerek 900 millió euró értékű támogatási kérel-
met nyújtottak be az 50 milliós uniós vidékfejlesztési keretre.
A hagyományos agrárvállalkozás mellett a nagyvárosok környékén
virágzik az önellátásra berendezkedő kertgazdálkodás. Az országban
14 százalékos a munkanélküliség, 485 euró a minimálbér és 254 euró
a minimális nyugdíj, ugyanakkor van olyan nyugdíjas, aki időnként
havi 150 eurót is megspórol a városszéli kertjében termelt zöldségek
és gyümölcsök fogyasztásával. Lisszabon környékén évi 50−80 eurós
díjért 150 négyzetméteres telkek bérelhetők, ebben benne van a víz-
ellátás és egy kunyhó a parcella sarkán (a vetőmagról, a szerszámokról
és a növényvédő szerekről a bérlőnek kell gondoskodnia).
Forrás: Napi Gazdaság

164 JÓ HA FIGYELÜNK!
 BAJSZOSOKAT A CÍMLAPRA!
Stanislaw Lemet olvasok. Ismét. Mert bizonyos időknek elteltével
újra előveszem. Mivel az elmúlt húsz év folyamán majd mindent
elolvastam tőle, amit lehetett – egy-egy csemegét direkte azért hagy-
tam meg, hogy majd maradjon új íz hajlottabb koromra is –, most
nem a rácsodálkozás a meghatározó érzés, hanem a kéjelgés. Kéjel-
gés abban, hogy lám, a mesternek ebben is igaza volt. Mert létezik
a romlásnak oly foka, amikor az ember már csak annyit tehet, hogy
kéjesen borzong: „No, hát ez is beigazolódott!” Mert, lássuk be,
nincs az az idióta antiutópia, az a progresszív elmebaj, amit „haladó”
korunk valóra ne váltana.
A Csillagnapló című kötetről fújom le épp a port. Ijon
Tichy (a világűr csavargója) ebben eljut a teljes szabadság és
megkülönböztetésmentesség földjére. Lem e novellájában a „haladás”
immáron odáig jutott, hogy mindenki szabadon alakíthatja a testét,
dönthet neméről, annyi kart, fejet vagy lábat növeszthet magának,
amennyihez csak kedve szottyan, a reakciósok (elsősorban az Egyház)
pedig katakombákban élnek, s a „hit” mint olyan, már csak holmi tit-
kos, földalatti csoportok – egytől-egyig robotok – tulajdona.
A vallás sok évszázados defenzíváját így írja le a szerző: „Az Egy-
ház időről időre harcot indíthat a haladás ellen, de amikor az egyik
frontot védelmezi, például a szeplőtelen fogantatásét, a haladás
ahelyett, hogy frontális harcba bocsátkozna, bekerítő hadműveletet
hajt végre, mellyel a védelmezett hadállások értelmét számolja fel.
Ezer évvel ezelőtt Egyházunk védelmezte az anyaságot, a tudomány
pedig felszámolta az anya fogalmát.”
Lehetetlen nem Svédországra asszociálni, ahol a haladás már a
puszta biológiai létet kezdi felszámolni.
Írtak már sokat a genderelméletről. A heroikus küzdelemről a hagyo-
mányos nemi sztereotípiák ellen. Az óvodákról, ahol tilos az alábbi
szavakat kimondani: apa és anya. Ahol semlegesnemű névmásokat és
semlegesnemű illemhelyeket gyártanak a megkülönböztetésellenesség
jegyében. Ahol kirekesztésnek számít, ha egy lánynak nem adhatják azt
a nevet, hogy László, és egy bajuszos férfi nem lehet Mónika. (Az már
más kérdés, hogy a kiherélt svéd férfiak helyét dominancia szempontjá-
JÓ HA FIGYELÜNK!
ból – az élet örök törvényei szerint – lassan átveszik a normalitást még
megőrző színes bőrű bevándorlók, s a színesség jegyében harcoló szőke
feminista idiótákat sorra erőszakolják az életképes muszlimok. Ezt persze
tilos észrevenni, megírni, beszélni róla, de attól az még tény.)
Istent már kiküszöbölték, a nemzet és erkölcs fogalmai rég a szélsőség
kategóriába tartoznak, s most már a fizikai lét kiiktatása került sorra.
A Sátán a Bibliában leírt módon teszi a dolgát, és próbálja felszá-
molni a teremtést. Legnépszerűbb és legaljasabb rombolási jelszava
az úgynevezett „szabadság”.
„A szabadság a mi számunkra egészen mást jelent, mint a te számodra
– fejtegeti nézeteit a novellában szereplő idős számítógép-atya. – A sza-
badság, amelyről én beszélek, nem az a szerény állapot, amelyre egyes
emberek vágyódnak, mikor más emberek sanyargatják őket. Ekkor
ugyanis ember az embernek ketrecrácsa, fala, kelepcéje és verme. Az a
szabadság, amelyre én gondolok, a kölcsönös társadalmi nyomorgatások
övezetén túl terül el, mert ezen az övezeten át lehet kelni épségben, és
ekkor, új ellenállásokat keresve, megtaláljuk őket a világban és önma-
gunkban, s ellenfelünkké választjuk önmagunkat és a világot, hogy mind-
kettővel harcoljunk, és mindkettőt alárendeljük magunknak. S amikor ez
is sikerül, megnyílik a szabadság végtelen üressége, mert minél többet
lehet megtenni, annál kevésbé tudjuk, hogy mit kell tenni. (…) Ott, ahol
mindenki csak az lehet, ami, kénytelen kitartani önmaga mellett. Ott,
ahol mindenki más lehet, mint ami, fel fogja darabolni sorsát, átugrálva
egyik létből a másikba. (…) Mikor a szeretett lényt meg lehet kettőzni,
akkor már nincs szeretett lény, csak a szerelem kigúnyolása van, és ami-
kor az ember akárki lehet, és akármilyen meggyőződést vallhat, akkor
már senki, és nincs semmilyen meggyőződése” – írja, majd fejtegetéseit
ezzel a gondolattal zárja: „A korlátok gyötrelmét a korlátok tökéletes hiá-
nyának gyötrelme váltja fel.”
Igen, eszünkbe jut haladó korunk, ahol az már lerágott csont, hogy
a hiszti azért megy, hogy hány darab nő van a politikában vagy az üzleti
életben (az alkalmasság, a tudás, a hozzá való kedv nem szempont, ahogy
a hagyományos családmodellre való hivatkozás sem), ellenben megje-
lent egy új címke is. A rasszista, a kirekesztő, a diszkriminatív, a homofób
és az antiszemita mellett itt van, megérkezett a „heteronormatív kulturá-
lis imperialista”. (Utánanéztem, ez olyasmi vétek, ha valaki „egyetemes
emberiként állítja be kultúráját, értékeit, hagyományait, amelyektől való
eltérés deviancia”. Magyarul a devianciára nem lehet azt mondani, hogy
deviancia. A gyilkosra még szabad azt mondani, hogy gyilkos? – kérdem
halkan és suttogva. Hány év, amíg odáig jutunk, hogy azt is „tolerálni”
kell? Mennyi időnk van még hátra, amíg az emberölés is az önkifejezés és
a másság egyik formájává alakul át?)
Hoppá, a kirekesztés.
Megfigyelhető, hogy a bulvárlapok címoldalain, a keresztrejtvé-
nyekben, a tiniposztereken, a divatlapokban nagymellű nők szere-
pelnek. Nem látni sehol szőrös lábú férfiakat. Követeljük a bajszos,
szőrös férfiak diszkriminációjának megszüntetését! (Ez volt eleinte
a készülő cikkem vezérfonala, és ezért is lett a cím: „Bajszosokat a
címlapra”. Aztán kissé másfelé kanyarodtam.)
Eszembe jut még Galla Miklós dala a nyolcvanas évekből: A nő kövér.
Akkor még nem láttam meg benne a gondolatbűnt. Nő? És kövér? Ezért
Svédországban már sittre vágnák. Dupla megkülönböztetés!
Még egy utolsó gondolat: „A minőség fogalma önmagában kire-
kesztő!”
Tisztelet a zseninek, aki képes morzsákból, szilánkokból is felépí-
teni egy lehetséges világ építőköveit. Főhajtás Stanislaw Lem, a 2006-
ban elhunyt zseni előtt, aki képes volt erre. Sajnos a díjakat általában
nem a hozzá hasonlók, hanem a senkit nem zavaró, veszélytelen köze-
pesek kapják. De hát őket meg nemhogy az utókor, de a jelenben sem
olvassa senki. Ki van találva ez a világ tisztelt höl­gyeim és uraim!
Pozsonyi Ádám
165
 KELL EGY HATÓSÁG
Korunkban vagyonokat költenek arra, hogy
életképtelen legyen a lakosság. Pénzt fordí-
tanak rá, pénzt áldoznak erre. Mert az ilyes-
mire bizony költeni köll. Nem olcsó mulat-
ság az elmebaj reklámozása, a természet tör-
vényeivel való szembemenetelés, kicsi is rá a
kereslet, úgyhogy zsebbe kell nyúlni.
A kavicsot napi nyolc órában dobálni felf-
elé, hátha egyszer ott marad az égben, és majd
nem esik le, arra bizony embert kell fogadni.
Ingyen senki nem végzi ezt a hiábavaló fela-
datsort. Mint ahogy szűrővel kimerni a Kis-
Balatont. Ezt a munkát is meg kell fizetni.
Ingyen felesleges dolgot senki nem csinál.
A normális parasztember szerintem még
fizetségért sem, csak valami városi hülye, aki
a jelszavak univerzumában él ideológiával
fertőzött barátainak körében, és valós éle-
tet sosem látott. Épp azért a törvényeit sem
ismeri. Egy paraszt röstelkedne a saját lovai
előtt, égne a pofája. Vagy ha látná őt a jó öreg
Bodri, hogy ő, a gazdája, csak úgy hajigálja
felfelé folyvást azt a kődarabkát, bizakodva,
hogy egyszer csak hopp, és fönn marad.
Matula bácsi is, az öreg pákász, ha meg-
látná, hogy valaki tésztaszűrővel meri a vizet
a zsombékosból, hát mögé állna, s pipájával
a lapockájába döfne: „Jóember, hát magának
elment a józan esze?” És bizony el. Korunk
fejlett, nyugati típusú társadalmainak a
maradék józan esze is elment.
No, hát Matula bácsi az általam látott
transzparenst nézve is csak zavartan vakarná
deres szakállát, sercegtetné igazi vérbeli,
antieuropéer, mucsai módra, majd pökne
egy hegyeset, s dörmögne magában: „Hát,
kérem, ezek itt mind sültbolondok.”
ROTSCHILDOK A VILAG NYAKAN 1.
Hogyan lettek a Rotschildok a világ pénzhatalmának urai?
Tevékenységük nyomán számos összeeskü-
vés-elmélet látott napvilágot a világot
behálózó, nemzetek életét megkeserít�������
ő nagy-
tőke ármányairól.
Bár a történetek egy része nem több antisze-
mita agyszüleménynél, a valós, hivatalos forrá-
sokból származó történelmi tények olykor még
a legmerészebb fantáziát is felülmúlják.
Európa egykor egyik legpatinásabb neve
mára szinte feledésbe merült.
Ennek oka nem teljesen tisztázott.
Van, aki szerint visszavonultak üzleteik
nagy részétől, mások szerint viszont a háttér-
ből továbbra is kezükben tartják a szálakat.
Az alábbiakban a mendemondákat
kiszűrve nyújtunk áttekintést a Rotschildok
pályafutásáról, a kezdetektől napjainkig.
Mayer Amschel Bauer 1743-ban látta
meg a napvilágot Frankfurtban. Édesapja,
166
Nem, rosszul mondom, nem is transz-
parens volt. Tábla. Vagyis inkább plakátféle.
A BKV Zrt. megállóit árasztották el ezzel az
elmebajjal a fejlett létforma szerelmesei.
„Egyenlő Bánásmód Hatóság” – ez a ret-
tenetes név ordít arcunkba, és kelt bennünk
félelmet a megállókban. Ijedten felszállunk
az első jártra, amelyik jön, akármelyikre,
hogy a borzalommal ne kelljen szembenéz-
nünk, de leszállunk a következőn, és lám, ott
is ott van. „Egyenlő Bánásmód Hatóság” –
mint amikor Orwell regényében az épület
mindegyik emeletén ott virított: Nagy Test-
véred figyel téged!
Ahogy legyőztem iszonyom, és végig-
böngésztem a plakátot, rájöttem, valami
tolerancia- és másságkampányról van szó. A
propaganda szerint, ha látja a polgár, hogy
valahol, valakit másként kezelnek, mint egy
másikat, úgy azonnal jelentse! Cím, telefon,
e-mail.
Gondolom, nem azt kell jelenteni, ha a
normalitás szenved valahol sérelmet. Nem.
Azt kell jelenteni, ha valahol valami aberrá-
ciót észrevesz valaki, s úgy is tesz az illető,
mint aki észrevette. Mert – a Hatóság szerint
legalábbis – nem szabad észrevenni. Úgy
kell kezelni, mint ha nem látnánk. Ugyan
látjuk, mert minden idegszálunk jelzi, hogy
az egészséges normától eltér valami, de ezt
el kell fojtani magunkban! Sőt! Semmi-
féle eltérést nem szabad észrevennünk. Ha
valaki egy fejjel magasabb, úgy kell tennünk,
mintha akkora lenne, mint aki épp a vál-
lunkig ér. Az öreg, reszketeg nagyothallót
sem szabad ordibálással összezavarni. Még
éreztetnénk vele, hogy látjuk, kissé süket.
Mozes Amschel Bauer pénzkölcsönzéssel
foglalkozott.
Háza bejárati ajtaja fölé egy nagy, vörös
pajzsot akasztott, amely korában a forra-
dalmi gondolkozású zsidók sajátja volt.
Az öreg Bauer fiát rabbinak akarta tanít-
tatni, a sors azonban közbeszólt.
Mozes Bauer korán elhunyt, így fia igen
fiatalon kényszerült tovább vinni apja üzletét.
Mayer igen ügyesnek bizonyult pénz-
ügyekben.
1750-ben a szülői ház ajtaja felett díszelgő
emblémára utalva nevét Rotschildra változ-
tatta, ami németül annyit tesz: Vöröspajzs.
Az 1760-as évek során Hannoverbe uta-
zott, ahol egy, az Oppenheimer család tulaj-
donában lévő bankban kapott állást.
Munkája során ismeretséget kötött Von
Estorff tábornokkal, akinek kedvezményes
Úgy szabad csak sutyorásznunk, mint a
tizenéves liftesfiúval, amikor pajzán vicceket
cserélünk a két emelet közt. Ja, hogy szegény
öregember majd nem hallja a szavunkat, az
más kérdés. Lényeg, hogy nem tettünk meg-
különböztetést.
A kavicsot kérem dobálni kell felfelé ren-
dületlenül, hátha egyszer az européer módi
legyőzi a természet törvényeit, és majd ott
marad a levegőben. És akkor majd az ember
nem veszi észre, hogy valaki homokos, és
úgy kezeli, mintha nem lenne az.
Pedig az élet velejárója, hogy keresi a
tökéletest. Tudniillik az segíti a túlélésben.
Ha meglátom a piacon a szottyadt
krumplit, nem azt választom, hanem a szé-
pet. A rozsdás bicajt sem választom. És a
csúnya nőt sem. Nem azért, mert gyűlölöm.
Tőlem nyugodtan éldegéljen kedvére, bol-
doguljon, ahogy tud, de lehetőleg ne velem.
De a haladás a gonosz szolgálatában áll,
és semmit nem hagy úgy, ahogy az van. Per-
sze ezt erőszakkal teszi. Mert a beteges dol-
gokat csakis erőszakkal lehet lenyomni az
emberiség torkán.
A romlott lecsót is csak akkor nyel-
desi a nebuló, ha a szigorú nagynéni ott áll
mögötte pálcával. Az alkalmatlan hülyéknek
is úgy adtak címeket és pozíciókat negy-
ven évig, hogy felsorakozott érveik mellé a
munkásosztály vasökle, s az életellenestől
való iszony – vagy kellő távolságtartás – lik-
vidálására is kell egy hatóság. Hogy Állam-
védelmi vagy pedig Egyenlő Bánásmód, az
már részletkérdés.
Pozsonyi Ádám
áron szerzett be értékes érméket és éksze-
reket.
A szívesség hamar megtérült.
Von Estorff tábornok bemutatta
Rotschildot William von Hanau hercegnek,
aki szintén szívesen fogadta a felajánlott
értékeket.
Rotschild megállapodást kötött a herceg-
gel, aki a haszonból való részesedésért cserébe
újabb kuncsaftokat szerzett Rotschildnak a
királyi udvaron belül. Együttműködésük oly-
annyira virágzó lett, hogy 1769-re William
von Hanau herceg saját nevével vállalt garan-
ciát Rotschild ügyleteiért.
Egy évvel később a már biztos anyagi hát-
térrel rendelkező Rotschild feleségül vette
Gutele Schnapert, akitől öt gyermeke szüle-
tett: Amschel, Salamon, Nathan, Karlmann
és Jacob.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Én egy Rotschild vagyok. Ezen a bolygón minden a mienk. De te valószínűleg (remélhetőleg) soha nem hallottál rólunk?
A szülőhazában szerzett tőkét felhasz-
nálva az öreg Mayer Amschel Rotschild
1791-ben Bank of the United States néven
bankot nyitott az Egyesült Államokban,
amelyre húszéves működési szerződést
kötött George Washington kormányával.
Az ügylet persze nem ment volna simán,
ha Rotschild nem talál egy titkos pártfogóra
Washington kormányán belül, Alexander
Hamilton személyében.
1796-ban ifjabb Amschel Mayer
Rotschild feleségül vette Eva Hanaut, aki-
vel két évvel később Manchesterbe utazott,
hogy apja britanniai textilüzleteit igazgassa.
Tevékenységének hála, családja néhány
év alatt monopóliumot szerzett a Nagy-Bri-
tanniából Európába irányuló textilexport
lebonyolítására.
A nemzetközi helyzet közben egyre for-
róbbá vált.
1806-ban Napóleon bejelentette: kezd
terhére lenni a német uralkodóház.
A fenyegetést hallva William von Hanau
herceg Németországból Dániába menekült,
korabeli öszszegben számolva hárommillió
dollárnyi vagyonát pedig barátjánál, Mayer
JÓ HA FIGYELÜNK!
Amschel Rotschildnál hagyta megőrzésre.
Közben a franciák blokád alá vették az
őket Nagy-Britanniától elválasztó csatornát.
Ez pedig az áruforgalom akadozását
vonta maga után, ami nem tett jót Nathan
Rotschild textilüzletének, ezért úgy határo-
zott, hogy inkább a bankszakmában próbál
szerencsét.
Új szakmájában igencsak sikeresnek bizo-
nyult, így 1810-re, amikor a két legnagyobb
brit bankár, Sir Francis Baring és Abraham
Goldsmith – egyes források szerint gyanús
körülmények között – meghaltak, ő lett a
szigetország első számú pénzembere.
Ugyanebben az évben, öccse, Salamon
Bécsbe utazott és M. von Rotschild und
Söhne néven bankot alapított.
Az öreg kontinensen ekkor már alig volt
konkurense Rotschildéknak.
Tengerentúli üzleteikben azonban prob-
lémák ütötték fel fejüket.
1811-ben a család Egyesült Államokban
üzemeltetett bankjának lejárt a húszéves
szerződése.
A kongresszus pedig elutasította műkö-
désük meghosszabbítását.
Nathan Rotschild meghosszabbítási
kérelmére válaszul, Andrew Jackson elnök
minden kertelés nélkül kijelentette:
„Ha az alkotmány jogot ad a kongres�-
szusnak arra, hogy papírpénzt állítson elő,
akkor ezen jogával önmagának kell élnie,
nem pedig személyek vagy korporációk
kezébe adnia.”
Válaszában Nathan nyíltan megfenye-
gette az ellenszegülő elnököt:
„Az Egyesült Államok előtt két lehetőség
áll: vagy meghosszabbítják az engedélyt,
vagy a legpusztítóbb háborúban találják
magukat.”
Nathan szavain Jackson elnök mélyen
felháborodott:
„Tolvaj viperák vagytok! Meg akarlak és
meg foglak futamítani benneteket az aranya-
tokkal együtt.”
Nathan viszontválasza már nyílt hadüzenet:
„Megleckéztetem ezeket a meggondo-
latlan amerikaiakat. Gyarmati sorba fognak
visszakerülni.”
Egy évvel később Nagy-Britannia,
Rotschildék hathatós támogatásával, hadat
üzent az Egyesült Államoknak.
167
 A háborúban emberek ezrei veszítették
életüket. De Rotschildék megkapták, amit
akartak.
Ugyanebben az évben meghalt az idő-
sebb Mayer Amschel Rotschild.
Halála előtt végrendeletet írt, amelyben
lefektette a család jövőjét meghatározó alap-
vetéseket.
Ezek értelmében, az elkövetkezőkben a
családfőség a legidősebb fiúnak a legidősebb
fiára szállt, a vagyon megőrzése érdekében
pedig rendszeressé váltak a családon belüli,
unokatestvérek közötti házasságok.
A végrendelet értelmében a család új ura
Nathan lett.
Közben öccse Jacob, Bank de Rotschild
Fréres néven megnyitotta a család első fran-
ciaországi bankját.
1814-ben, a korábban Napóleon elől
Dániába menekülő William von Hanau
herceg viszszatért Németországba, és kérte
volna a megőrzésre hagyott hárommillióját.
A pénz helyett azonban pusztán barátsá-
gos hátbaveregetés lett a jussa.
Hogy mi lett a pénzzel, arról a Zsidó
Enciklopédia 1905-ös kiadása 10. kötetének
494. oldalán találhatunk némi információt:
„A legenda szerint a pénzt boroshor-
dókba rejtették, mely így megmenekült
Napóleon Frankfurtba bevonuló katonáitól.
Mikor pedig William von Hanau herceg
visszatért Németországba, pénzét ugyan-
azon hordókban kapta vissza. egy árva garast sem látott viszont a pénzé- A felvásárolt aranyat viszont Nathan
A tények azonban kevésbé romantiku- ből, hiszen Nathan Rotschild a hárommilliót később eladta Hanaunak, mely üzleten
sak. Sokkal inkább üzletszerűek.” „aranyba fektette, melyet a Kelet-indiai Tár- négyszeres hasznot zsebelt be.
Az „üzletszerű” jelzőn az enciklopédia saságtól vásárolt, tudván, Hanaunak szüksége
szerzői valószínűleg azt értik, hogy Hanau lesz rá a félszigeten folytatott hadjárata során.” Forrás: Hírszemle

SARKOSAN FOGALMAZVA
Az elemz�������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������
ők többsége értetlenül áll a páratlan jelenség előtt, miszerint az Orbán-kormány és a Fidesz változatlanul őrzi első helyét a népsze-
rűségi listán.
„Birka nép”, búslakodnak a balliberálisok, ahogyan mi is búslakodtunk, amikor a nép a pufajkást, a spiclit és a hazudozót segítette hata-
lomra.
Mivel a népet igen nehéz leváltani, marad az elemzés.
Babus Endre (Hvg.hu) is erre tesz kísérletet, mindössze két mondatát idézem:
„A jogállam további favorizálása helyett a hatékony állam megteremtése áll a második Orbán-kormány törekvéseinek középpontjában.
A kétharmados forradalom vezetője számára a »közérdek« és az »igazságosság« a két vezérlő csillag a jogszerűség helyett.”
Valószínűleg éppen emiatt támogatja a nép a kormányt minden nehézség és népszerűtlen intézkedés ellenére: érzi és tudja, hogy a közér-
dek és igazságosság érvényesítésére van szükség jogszerűség helyett, mert még emlékszik Horn Gyula mondására a különböző privatizációs
és korrupciós ügyekkel kapcsolatban
(„jogszerű, bár nem erkölcsös”).
Elegünk lett abból, hogy minden jogszerű volt, csak éppen nem törvényes és jogos, hogy mindent utólag kell megtudnunk, és véget nem
érő jogi huzavonákkal kell bizonyítani a nyilvánvaló és megbocsáthatatlan bűnt, ha ugyan el nem évült.
A cikkíró szerint a hatékony állam megteremtése lett a cél a jogállam helyett – ez persze finoman szólva csúsztatás, mert nem a jogállam,
hanem a „jogszerű” állam lebontása folyik, mert az emberek két évtized után ráébredtek, hogy az egyéni szabadságjogok hangoztatása arra
volt jó, hogy a társadalmat kijátsszák, csoportjait egymás ellen fordítsák, miközben az ország elzálogosítása zavartalanul folyik. Mert ott
szemtelen hazugság jogállamról beszélni, ahol a törvényeket nem a közérdek és az igazságosság nevében hozzák és juttatják érvényre, még-
hozzá, igen, visszamenőleg is, bármennyire fájdalmas ez azok számára, akik a demokráciát úgy értelmezik, mint az ókori Athénban: a felső
réteg szabad demokrata, dolgozzanak helyettük a rabszolgák, méghozzá jogszerűen.

Szentmihályi Szabó Péter

168 JÓ HA FIGYELÜNK!
ÚJRAINDUL A TELJES HAZAI SZÉNBÁNYÁSZAT
Kormányhatározatot készítenek elő nógrádi és borsodi országgyűlési képviselők farkaslyuki Gyürky-táró újranyitásához. A
az észak-magyarországi régióban lévő szénvagyon kiaknázására. A napokban erről meddő eltávolítása után szabaddá válik a
Salgótarjánban folytattak tárgyalásokat. Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés táró, s onnantól kezdődhet a munka. A ter-
elnöke, a helyi területfejlesztési tanács vezetője elmondta, több hónapos előkészítő vek szerint 2012-ben a feltárás és a rekonst-
munkán jutottak túl, a közös gondolkodás a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkor- rukció lesz a feladat, a termelés pedig 2013-
mányzat vezetőinek kezdeményezésére indult el. ban kezdődhet meg a több mint két évtized-
del ezelőtt bezárt aknában, amely jelentős
„Most már abba a stádiumba érünk, hogy dulhat, hogy a feladatra alkalmas vállalkozás szénvagyont rejt. A bánya ezer embernél is
összeáll a jelenlegi helyzetet, a lehetősége- az országhatáron túlról érkezik majd. Ha többnek adhat majd munkát - mondta Mol-
ket bemutató anyag, amit szeretnénk majd a kabinet befogadja a szénvagyon haszno- nár György, a társaság igazgatója. Szerinte a
a kormány elé terjeszteni” – mondta Becsó sításáról szóló anyagot, abban az esetben termelés felfuttatása további egy-két évbe is
Zsolt. Szerinte a dokumentum egy-két hét akár egy kormánybiztos kinevezésével beletelhet.
alatt megszülethet. A politikus hozzátette, nagyon célirányos munka indulhat el Észak- Molnár György optimista, nem számít
bíznak benne, hogy terveiket támogatja a Magyarországon – véli a közgyűlési elnök. nagyobb váratlan nehézségekre a bánya
kormányzat. Ez esetben indulhat el igazán a A még most is meglévő hatalmas föld alatti újranyitása során. Molnár szerint mivel az
munka, amelynek eredményeképpen feltár- vagyonnal élni kell az energiafüggőség csök- üzem a következő években fokozatosan éri
ják a meglévő szénmezőket. kentésére, ráadásul a programnak szociális majd el a teljes kapacitással zajló termelést,
Nógrád megyében megközelítőleg 300 mil- és foglalkoztatási jelentősége is van – tette a munkahelyek száma is fokozatosan emel-
lió tonna szénvagyon van a föld alatt, jelenleg hozzá Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Köz- kedik majd, és lesz idejük megteremteni a
vizsgálják, hogy ebből mekkora rész termel- gyűlés elnöke. szakembergárdát is. Már felvették a kapcso-
hető ki gazdaságosan. A bányákból kinyerhető Nógrádban külszíni művelésű bányák latot az annak idején vájárképzéssel indult
energiahordozót elsősorban az újrainduló helyi még a közelmúltban is működtek, az utolsó várpalotai Faller Jenő Szakképző Iskolával,
erőműben használhatják fel, de emellett juthat mélyművelésű bányát 1992-benzárták be. amelynek kihelyezett tagozatát is működtet-
belőle egy leendő szociális célú szénprogramra Egykor a nógrádi szén 15 ezer embernek hetik Farkaslyukon, hogy rendelkezésükre
is. A harmadik cél pedig olyan energiatermelő adott munkát, valamint a bányászathoz kap- álljon a megfelelően képzett munkaerő.
kazánok telepítése, amelyek biomasszát és sze- csolódott bányagépgyár és az acélgyár is. Az újrainduló bánya későbbi bővítése is
net is képesek elégetni. a tervek között van. Mint az igazgató írta, “a
Becsó Zsolt szerint a szén kiaknázásá- Ózdon is nagyok a tervek cégcsoportunk érdekeltségébe tartozó és a
hoz szükséges beruházást nem feltétlenül Elindulhat a bányászat Ózdon is. Az Ózdi centrális ózdi területekhez szorosan illesz-
nógrádi cég valósíthatja meg, sőt, az is elfor- Szénbányák Zrt. megkapta az engedélyt a kedő további két kutatási területen is párhu-

JÓ HA FIGYELÜNK! 169
zamosan megkezdjük a munkákat”. A terü-
leten több mint 12 millió tonnára becsülik
a kitermelhető szénvagyont, de további
kutatások révén ez akár a 25 millió tonnára
is bővülhet.
A Mecsekben is kinyitnak a bányák
Tavaly óta ismét termelnek feketeszenet a
Mecsekben, a Calamites Kft. mintegy húsz-
ezer tonnás éves kitermelést tervez. Több
mint nyolcévi előkészítő munka után tavaly
nyár elejétől ismét bányásznak feketeszenet
a Mecsekben − tájékoztatott Verbőci József,
az egykori Mecseki Szénbányák Vállalat szak-
emberei által alapított Calamites Kft. ügyve-
zető igazgatója. A Nagymányok térségében
megnyitott külfejtés évente több mint 40 ezer
tonna magas fűtőértékű szenet termel ki, egy-
előre azonban − a piaci igényekhez igazodva
− csak mintegy 15-20 ezer tonnás kitermelést
tervez a társaság. A szenet mázsánként 2375
forintos bevezető áron, egyelőre csak a lakos-
ságnak értékesítik. (Jelenleg a piacon a leg-
olcsóbb szén mázsánkénti ára is meghaladja
a 4 ezer forintot.) A mintegy félmilliárdos
költséggel megnyitott bánya jelenleg 25-30
dolgozót foglalkoztat.
Verbőci szerint a külszíni fejtés megnyi-
tását elsősorban figyelemfelkeltésnek szánta
a Calamites, hiszen lassan egy évtizede dol-
goznak azon, hogy a figyelmet az értékes
hazai szén- és ásványvagyonra irányítsák,
amelynek egyre fontosabb szerepe lehet a
folyamatosan emelkedő energiaárak, illetve
a piaci bizonytalanságok miatt. Már a kor-
mány is foglalkozik a kérdéssel, az ügyvezető
170
igazgató úgy véli, soha nem volt még a mos-
tanihoz hasonló jó esély a tervezett progra-
mok megvalósítására. A Calamites az elmúlt
években elsősorban Máza, Váralja, illetve
Szászvár környékén térképezte fel a fekete-
szénvagyont, és beszerezte a kitermeléshez
szükséges engedélyeket.
Nyolcvanmilliárd forintra lenne szükség
A cég egy olyan programot állított össze,
amelyben a külszíni mellett a mélyműve-
lésű bányák újraindítása is szerepel a Kelet-
Mecsekben. A kutatások során kiderült, hogy
elsősorban Máza és Váralja külterületén,
nagyjából 10,5 négyzetkilométeres területen
több mint 438 millió tonna kiváló minőségű,
kokszolható, kilogrammonként átlagosan
19,8 megajoule fűtőértékű feketeszén talál-
ható. A geológiai zárójelentés az 1,2 méter-
nél vastagabb telepek szénvagyonát 280, az
1,6 méternél vastagabbakét pedig 230 millió
tonnában határozta meg. Külszíni fejtéssel
Nagymányok és Váralja térségében mintegy
4 millió tonna szén termelhető ki. A vizsgála-
tok során az is kiderült, hogy a mélyművelésű
bányából a szenet korszerű technológiával
viszonylag könnyen a felszínre lehet hozni.
A számítások alapján a kiszolgáló létesít-
ményekhez, illetve a vágatok kialakításához
nagyjából 275 millió euróra, azaz 80-85 milli-
árd forintra lenne szükség.
Az óriásberuházás megvalósításában
továbbra is elsősorban külföldi befektetőkre
alapozna a Calamites. A bánya az indulást
követően évi 1,2 millió tonna szén kiter-
melésére lehet alkalmas, két év után pedig
teljes kapacitással 2,4 millió tonnás éves
kitermeléssel működhet, nagyjából 80 évig.
A mélyművelésű üzem közvetlenül kétezer,
közvetett módon pedig 6-7 ezer dolgozónak
adna munkát. A társaság terveiben nemcsak a
kitermelés, hanem a szénre alapozva egy kor-
szerű, jó hatásfokkal működő, a környezetvé-
delmi előírásoknak maximálisan megfelelő,
tiszta szén technológiájú, kétszer 300 mega-
wattos erőművi blokk telepítése is szerepel.
Orvosolható a magas kéntartalom
A fénykorában évente négymillió tonna
szenet felszínre hozó és több mint tízezer
JÓ HA FIGYELÜNK!
dolgozót foglalkoztató mecseki szénbányát
a rendszerváltás idején a veszteséges ter-
melés, illetve környezetvédelmi aggályok
miatt zárták be. Az itteni nagy fűtőértékű
szén kéntartalma magas, 2-2,5 százalékos, ez
azonban ma már korszerű berendezésekkel
orvosolható. Ráadásul a hasznosítás mel-
lett szólhat az alacsony, a versenytársakénál
35-40 százalékkal alacsonyabb ár is. Több
szakértő szerint a metánkinyerés, illetve az
úgynevezett elgázosításos technológia fejlő-
désével a mecseki szén ismét az érdeklődés
homlokterébe kerülhet.

Napirenden a szénbányák újranyitása

Az országgyűlés jóváhagyásával a nemzeti
energiastratégia a hazai szénvagyonnal mint
tartalék energiahordozóval számol. A húsz
éve leállított mélyművelésű bányák újranyi-
tása azonban leghamarabb hat-hét éves elő-
készítés után képzelhető el, de az egyenként
is akár százmilliárd forintos beruházások
kockázata nagy, a képzett bányász kevés, a
megtérülés pedig kétséges. A mélyből fel-
színre hozható kőszén helyett reális alter-
natívát inkább az olcsóbban kitermelhető
lignitvagyon ígér.
Bár Magyarország szénvagyonát mintegy
8,5 milliárd tonnára becsülik a szakembe-
rek, a Vértesi Erőmű Zrt. integrációjában
működő, évi 600-700 ezer tonna kőszenet
kitermelő Márkus-hegyi bányaüzem volt
eddig az egyetlen, még termelő mélyműve-
lésű bánya. Ezenkívül csak a Mátrai Erőmű
Zrt. integrációjában működő visontai és
bükkábrányi bányaüzem termel külszíni
fejtéssel évi 8-8,5 millió tonna lignitet. Más
hazai szénkitermelésről eddig beszélhet-
tünk, pedig a rendszerváltás előtt még fél
tucat bánya ontotta szenet. Mélyművelésű
bánya működött a Mecseki, a Veszprémi,
ORBÁN SZEMÉLYES
illetve az Oroszlányi, a Tatabányai és a Bor-
sodi Szénbányák Vállalat területén, emellett
a Mátraaljai Szénbánya Vállalat is jelentős
TITKOSRENDŐRSÉGÉRŐL
külszíni kitermelést végzett.
Magyarország szénvagyonát mintegy 8,5
ÍR A NEW YORK TIMES
milliárd tonnára becsülik, ebből 2 milliárd
tonna a feketekőszén, valamivel több mint Nagyobb módosító csomagokba rejtett kisebb törvénymódosítások révén a magyar
2,2 milliárd tonna a barnakőszén és 4,3 mil- kormány az eredetileg a terrorizmus ellen létrehozott Terrorelhárítási Központot két
liárd tonna a lignit. Meg kell különböztetni a év alatt titokban félelmetes, szinte ellenőrzés nélkül működő rendőri-titkosszolgálati
földtani, illetve a kitermelhető szénvagyont. szervvé tette.
A lignit esetében például 5,4 milliárd tonna
a földtani, ám ennél jóval kevesebb, csak Nagy hiba lenne komolytalan szervezetnek elkönyvelni a Brad Pitt zombiellenes kamu-
mintegy 4,3 milliárd tonna a valóban kiter- fegyvereinek lefoglalása miatt az egész világon kiröhögött Terrorelhárítási Központot - írja
melhető mennyiség. a New York Times vélményrovatában a Magyarország-szakértő Kim Lane Scheppele. A
A barnakőszén esetében a 3,1 milliárd professzor szerint a TEK egyre inkább a miniszterelnök magántitkosszolgálatává válik, ami
tonnás földtani mennyiségből pedig mind- máris Orwell-i hatalmat birtokol, mivel gyakorlatilag ellenőrzés nélkül hajthat végre titkos
össze 2,2 milliárd tonnát lehet csupán a fel- megfigyelést és folytathat titkos adatgyűjtést bárki ellen.
színre hozni. A kitermelhetőséget – hogy a A szerző megjegyzi, hogy nem Orbáné az egyetlen magyar magánhadsereg, hiszen a
készlet mekkora része hozzáférhető – a helyi napokban szavazta meg a Parlament Kövér László házelnök magánmilíciájának, a Házőr-
földtani adottságok és a kitermelés technikai ségnek a felállítását. Kim Lane Scheppele kiemeli, hogy egész Európában nincs még egy
színvonala határozza meg. olyan Parlament, amelyik őrségének joga lenne magánszemélyek lakásába behatolni és azt
kikutatni.
Forrás: richpoi.com >>

JÓ HA FIGYELÜNK! 171
 A cikk további részében a TEK létrehozásának történetével
ismerkedhetnek meg az olvasók.
A soros elnökség volt az ürügy
A szöveg végigköveti, hogy Orbán az EU soros elnökségével járó
biztonsági feladatokra hivatkozva hogyan alapította meg a szerve-
zetet 2010 szeptemberében, hogyan nevezte ki az élére személyi
testőrét, majd nagy törvénymódosító csomagokba rejtett, szinte
észrevétlen módosításokkal hogyan szabták át az eredetileg tisztán
terorrelhárítás jelszavával létrehozott szervezetet kontroll nélkül
működő komplett titkosszolgálattá. A TEK-et Orbán a neki aláren-
delt belügyminiszteren keresztül személyesen irányíthatja. A cikk
ezen részei olyan információkat közölnek, amelyeket a tájékozot-
tabb magyar közönség sem igen ismer, mert a vonatkozó törvény-
módosításokat - szándékosan - vastag törvénymódosító csomagok-
ban rejtették el.
Scheppele felidézi, hogy lényegében a rendőrségi törvény két
módosításával hozták létre a kontroll nélkül működő, félelmetes
jogosítványokkal bíró magán kémhadsereget.
Nem jönne jól a független bírói kontroll
Az első kör 2010 decemberében volt, ekkor a rendőrségi törvény
módosításával a TEK jogot kapott tikos megfigyelések és adatgyűj-
tések folytatására. Titokban behatolhatnak a lakásunkba és kiku-
tathatják azt, lehallgathatják az ingatlant és a telefonokat, hang- és
képfelvételt készíthetnek rólunk, kinyithatják a postánkat és beha-
tolhatnak a számítógépünkbe. Erről utólag sem kötelesek tájékoz-
tatni, a megszerzett adatokat pedig bármeddig szabadon kezelhetik.
Scheppele kiemeli, hogy a rendőrség Magyarországon ugyenezeket
megteheti, de csakis bírói engedéllyel. A TEK-nek viszont nincs
szüksége ilyesmire, nekik csak az igazságügyminiszter engedélye kell
az adatgyűjtéshez. Mivel a TEK vezetője az igazságügyminiszterrel
egy kormányban ülő belügyminiszter, nincs semmiféle független
kontroll az Orbán-titkosszolgálat akciói fölött.
Második körben a 2011 december 30-ai extrém törvénygyártási
dömpingben szavaztatott meg a kormány néhány újabb módosítást
a rendőrségi törvényhez. Az egyik értelmében a TEK a látókörébe
került állampolgár bármilyen személyes adatát kikérheti pénzügyi
cégektől, biztosítóktól, mobilcégektől és internetszolgáltatóktól,
illetve állami szervektől. Igaz ugyan, írja Scheppele, hogy a TEK
172
ezeket az adatokat 2011 december 30-a előtt is elkérhette, de csakis
akkor, ha az ügyben nyomozás folyt és az adatkérést a nyomozást
felügyelő ügyész engedélyezte. De december 30-a óta akkor is meg-
szerezhetik az adatokat, ha nem folyik semmiféle eljárás és ügyészi
bólintás sem kell már. Gyakorlatilag bármilyen adatot megszerez-
hetnek rólunk, mindenfajta engedély nélkül, ráadásul úgy, hogy az
adatszolgáltatásra kényszerített magáncég vagy állami szerv el sem
árulhatja nekünk, hogy kiadta a titkainkat.
Restaurálták a pártállami helyzetet
A cikk emlékeztet arra, hogy a rendszerváltás után az Alkotmány-
bíróság a személyi szám megszüntetésekor kimondta, hogy a kom-
munista diktatúra egyik alapja volt, hogy az állampolgárokról a
tudtuk nélkül gyűjthették össze egy helyre a rájuk vonatkozó sze-
mélyes adataikat. A Fidesz-kormány pontosan ugyanazt a rendszert
teremtette újra, amit az Alkotmánybíróság annak idején szétzúzott:
létrehoztak egy olyan ügynökséget, ami egy helyre gyűjtheti össze
az állampolgárokra vonatkozó összes titkos információt.
A szerző szerint a zavart csak fokozza, hogy a törvény szerint a
TEK egyszerre rendőrség és titkosszolgálat. Rendőri szerepében
azokkal szemben léphet fel, akik terrorfenyegetést jelentenek, de
joga van a közrend megzavarására alkalmas bűncselekmények,
illetve veszélyt jelentő személyek ügyében is nyomozni.
Szó sincs terrorról
Scheppele emlékeztet arra, hogy a TEK emberei kapták el a kulcsi
macsetés gyilkost, de április 13-én ők csaptak le 23 drogterjesztőre
is. Utóbbi eset arra utalhat, hogy teljesen általános rendőri feladato-
kat is el akarnak látni.
A TEk egyszerre rendőrség és titkosszolgálat: csak akkor köti
bírói engedély, ha éppen rendőri szervként cselekszik. Ha viszont
éppen titkosszolgálati minőségében akar megfigyelni valakit, már
csak a miniszteri bólintásra van szüksége.
Scheppele arra is rámutat, hogy a kormány azért szüntette meg az
adatvédelmi ombudsman posztját, hogy ne legyen, aki tiltakozik a
TEK adathalmozása ellen. A helyette létrehozott hatóság feje politikai
kormánykinevezett. Pont ezért indított kötelességszegési eljárást az
EU Magyarország ellen az adatvédelem területén is - véli Scheppele.
Forrás: Szily László – Index
JÓ HA FIGYELÜNK!
 MEGDÖBBENTŐ: NEGYVENEZER FORINTOT
KERES MÁSODPERCENKÉNT A TESCO
Növekedésről számolt be a Tesco a nettó eredmény szintjén február
25-én lezárt pénzügyi évében, a társaság profitja 3,9 milliárd fontra
rúgott (mintegy 1400 milliárd forintra, vagyis másodpercenként
egészen elképesztőnek számító 44 ezer forintra), ami megfelelt az
elemzői várakozásoknak. A cég közölte, hogy 1 milliárd fontot szán
arra idén, hogy terjeszkedjen és talpra állítsa brit üzletágát.
A gyorsjelentés főbb pontjai:
A bevételek tekintetében és minden eredményszinten is növekedést
ért el a Tesco 2011-es pénzügyi évében.
A nettó eredmény az elemzői konszenzusnak megfelelt.
A társaság 1 milliárd fontot költene el az elkövetkezendő egy
évben főként arra, hogy brit tevékenységeit talpra állítsa.
A januári profit warningot meredek árfolyamesés követte, ennek
eredményeként pedig a Tesco részvényei mintegy 20%-os diszkont-
tal forognak jelenleg az európai kiskereskedelmi szektorhoz képest.
Növekedett a Tesco profitja
A bevételek és az eredmények szintjén is növekedést ért el 2012 feb-
ruár 25-én záruló pénzügyi évében a Tesco – derül ki a társaság ma
közzétett gyorsjelentéséből. A brit kiskereskedelmi óriás bevételei
több mint 7%-kal emelkedtek, az üzemanyagokat kiszűrve 6%-os
volt a dinamika. Adózás előtti eredménye 5%-kal, nettó eredménye
pedig 1,3%-kal növekedett az előző évhez képest. Az eredmények
nem okoztak különösebb meglepetést, a vállalat nettó profitja meg-
felelt az elemzői konszenzusnak.
adja profitjának 70%-át, így érthető, hogy kiemelt figyelmet kap a
régió a társaság stratégiájában. Az Egyesült Királyságban a legalább
egy éve nyitva tartó üzletek bevételei 1,6%-kal csökkentek a vállalat
pénzügyi évének utolsó negyedévében az előző év azonos időszaká-
hoz viszonyítva.
A Tesco a legnagyobb kiskereskedelmi lánc az Egyesült Király-
ságban, 30%-os piaci részesedéssel rendelkezik, de csökkenő piaci
részesedése miatt januárban kénytelen volt húsz éve először közzé-
tenni első profit warningját.
„A tervek nem radikálisak, nem jelentenek komoly változást az
irányvonalban – viszont több dolgozót, jobb minőséget, jobb kiszol-
gálást ígérünk” – közölte a társaság vezérigazgatója, Philip Clarke a
cég közleményében.
Az Egyesült Államokat illetően nem tudott jó hírekkel szolgálni a
Tesco, ugyanis közölte, hogy a korábban vártnál később érhet véget
a veszteséges működés Fresh & Easy üzletláncában. “Arra fókuszál-
tunk, hogy minél gyorsabban terjeszkedjünk annak érdekében,
hogy elérjük a nullszaldót. Most úgy döntöttünk, hogy inkább a
meglévő üzleteinket tesszük nyereségessé, mielőtt tovább terjesz-
kednénk” – mondta a cégvezető.
Árfolyamreakció
A Tesco bejelentésére először pozitív reakciót mutatott az árfolyam,
2%-os pluszba lendültek a részvények, de délutánra elfogyott a len-
dület és mínuszba csúszott az árfolyam.

Komoly beruházások kezdődnek Árazás

A cég szerint annak ellenére, hogy a makrogazdasági környezetet
illetően vegyes trendek mutatkoznak a különböző régiókban, az
elemzői konszenzusokban szereplő várakozások reálisak az idei évre.
A menedzsment közölte, hogy csak az idei évben 1 milliárd fontot
készül elkölteni annak érdekében, hogy talpra állítsa rosszul teljesítő
brit üzletágát és terjeszkedjen, amivel visszaszerezheti piaci részese-
dését. Hozzátette, hogy a lezárt évben 13 piacából 10 esetén piaci
részesedésének növekedéséről számolhatott be.
A brit piac a legfontosabb a Tesco üzletmenetében, az elmúlt
hónapokban viszont piaci részesedésének csökkenésétől, a lakossági
fogyasztási hajlandóság hanyatlásától szenvedett a cég. A brit piac
A januári profit warningot követően nagy esést mutatott a Tesco
árfolyama, ennek megfelelően pedig a részvények értékeltsége is
csökkent, jelenleg a Tesco részvényeinek 12 havi előretekintő P/E
rátája már mindössze 9,3-szoros, ami messze elmarad a hisztorikus
átlagtól.
A Stoxx kiskereskedelmi szektorhoz képest már jelentős, mint-
egy 20%-os diszkont jellemzi a Tesco részvényeit, de ez magyaráz-
ható a gyengébb profitnövekedési várakozásokkal. A 2011 és 2014
közötti időszakra ugyanis az elemzők évente átlagosan kevesebb,
mint 2%-os profitnövekedésre számítanak.
Forrás: portfolio.hu

DIÁKOKON HÚZ HASZNOT A TESCO

A Tesco egyre több diákot alkalmaz, és így
milliós bérköltséget spórol meg – tudta meg
a Magyar Nemzet. Az áruházlánc állítja,
nem a takarékosságról, hanem a rugalmas
foglalkoztatásról van szó. A szakszervezet
pedig úgy véli a diákmunka is bizonyítja,
hogy létszámhiány van a cégnél.
Magyarországon 2,2 százalékkal nőtt a
Tesco az értékesítése szervesen, üzemanya-
gok nélkül, ami második legjobb eredmény
volt a térségben.
A Magyar Nemzet korábban meg-
írta, hogy a kereskedelmi cégekre kivetett
különadó áthárításának szokatlan mód-
jával próbálkozott a brit üzletlánc. Egyre
több diákkal dolgozik a Tesco szuper- és
hipermarketeiben, akiket iskolaszövetkeze-
tektől, munkaerő-kölcsönző cégektől bérel-
nek. Ennek köszönhetően a multi számtalan
járulékos költségtől szabadul meg, ráadásul
eleve alacsonyabb órabérben alkalmazza a
diákokat. A velük végeztetett többezernyi
munkaórát áruházanként összeadva súlyos
milliókat spórol meg az állandó, bejelentett
munkaerőhöz képest. Pálfalvi Márta, a Tesco
vállalati kapcsolatok menedzsere ugyanakkor
azt állította, nem a spórolás miatt részesítik
előnyben a még iskolába járó dolgozókat,
hanem a rugalmas foglalkoztatás miatt. Egy
állandó munkaerőt akkor is kell foglalkoz-
tatni, hogyha éppen nincs munka. Míg a
diákmunkásokat olyankor is tudjuk alkal-
mazni, amikor valamilyen okból rendkívül
megnő a forgalom – fejtette ki Pálfalvi Márta.
Bubenkó Csaba viszont arról beszélt, hogy a
diákokkal való helyettesítés is bizonyítja, hogy
létszámhiány van a Tescóban, ami a dolgozók
túlterheltségét okozza. A Kereskedelmi Dolgo-
zók Független Szakszervezetének elnöke sze-
rint a vállalatnál akkor alkalmazzák a diákokat,
amikor nagy a forgalom, például hétvégenként,
különböző szezonokban vagy akár a fizetések
időszakában. Csupán pár napra vagy az adott
időszakra foglalkoztatják őket, amit főállásban,
bejelentett munkavállalók esetében nem lehet
megtenni. Az érdekvédő szerint a jelenség
legnagyobb hátulütője éppen ez, hiszen az,
aki kevésbé rugalmas, de 8–12 órában, akár
három műszakban dolgozva szeretne megél-
hetést biztosítani családjának, így nehezeb-
ben talál munkát. Magyar Nemzet Online

JÓ HA FIGYELÜNK! 173
 AZ EURÓ HANYATLÁSA
egy hosszú távú világuralmi terv része
Az európai vezetők erőfeszítései, ennek
a rengeteg egymástól annyira különböző
országnak a beleerőltetésére egy merev
pénzügyi ketrecbe, eleve kudarcra van ítélve.
Ez azonban a globális világvaluta bevezeté-
sére kialakított hosszú távú terv része, ami
semmi egyébre nem jó, minthogy még több
nyomort hozzon a hétköznapi embernek.
Egyre többen gondolkoznak el azon,
hogy „Vajon hová tették az európaiak az
eszüket, amikor elfogadták az egységes
európai valutát?”
Prokrusztész a görög mitológiában
Poszeidón fia volt, aki áldozatait az ágyába
fektette, és megkínozta: Ha áldozata nagy-
termetű volt és kilógott az ágyból, akkor
levágott belőle, hogy éppen beleférjen. Ha
alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az
ággyal azonos hosszúságú nem lett.
A „mindenkinek egyméret” ókori törté-
nete úgy tűnik visszatért a XXI. században,
ahol az európaiakat sikerült rávenni, hogy
magukra vállalják ezt az égbekiáltóan ellent-
mondásos koncepciót, amit ma eurónak
hívunk.
A franciák és németek által kitalált, az
angolok által bojkottált, a svájciak által
lenézett, a németek által kezelt és a töb-
biek által elfogadott közös valuta nem más,
mint a boldog tudatlanság mintaképe, ami
most végre ledobta álarcát, hogy mindenki
megláthassa ocsmány képét: egy lehetetlen
mechanizmust, ami kizárólag az elit banká-
roknak kedvez, minden dolgozónak pedig
nagyon rossz.
Ez az álarc egészen mostanáig képes volt
elfedni az óriási és szinte mindenre kiterjedő
ellentmondásokat: a 17 eurózóna tagállam
relatív méretét, erősségeit, profilját, életstí-
lusát, történelmét, gazdasági tulajdonságait,
munkaügyi politikáját, nyugdíjrendszerét,
iparát, emberi és természeti erőforrásait,
Németországgal és Franciaországgal az
egyik, Görögországgal, Portugáliával és
Írországgal a másik oldalon.
174
Nem először mondjuk, hogy az euró sza-
vatossági ideje hamarosan lejár. A 10 évvel
ezelőtti születésekor segédkező eurokraták
talán kicsit hosszabb életet reméltek szá-
mára, esetleg abban bíztak, hogy megéri a
felnőttkort. Azt azonban a kezdetektől tud-
ták, hogy egyszer meg kell halnia, hiszen
éppen ecélból hozták létre.
Az euró ugyanis nem a végcél, hanem
egy átmenet, mondhatni híd a sokkal ambi-
ciózusabb globális valutához, amit a hatalmi
elit által irányított globális központi bank
hivatott majd kiadni, amikor eljön az ideje.
A probléma, amivel szembenézünk,
hogy a 2008-ban Európát ért pénzügyi hul-
lámverés mára egy igazi pénzügyi cunamivá
dagadt, ami az egész euró rendszert elsöpör-
heti és ez még csak a bajok kezdete.
A mai euró probléma a különböző szu-
verén gondok egyik variánsa, mivel amikor
egy ország vezetői úgy döntenek, hogy fele-
lőtlenül átengedik országuk szuverenitását
vagy annak egy részét, legyen az monetáris,
politikai, pénzügyi, gazdasági, igazságügyi
vagy katonai, jobban teszik, ha átgondolják,
mit tesznek, és mik lehetnek tetteik közép és
hosszú távú következményei.
A nemzeti szuverenitás átengedése azt
jelenti, hogy valaki más, valahol máshol
hozza majd meg az országra vonatkozó dön-
téseket más emberek érdekei alapján. Amíg
az érdekek egyeznek nincs gond, de amint
a felek érdekei eltérnek egymástól hatalmi
harc alakul ki. A hatalmi harcokban pedig
egyetlen közös tényező van minden eset-
ben: az erősebb győz.
Az eurózónában óriási hatalmi harc
alakult ki. Vajon ki fog győzni? Ki fogja
ráerőltetni a követendő politikát a másikra?
Németország Görögországra vagy for-
dítva? Franciaország Portugáliára vagy for-
dítva? Nagy-Britannia vagy Spanyolország?
Németország vagy Olaszország?
Ez pedig csupán a nyilvánosság számára
is látható frontvonal. Ott van még az árnyal-
tabb, kevesebb médiafigyelmet kapó magán-
front, ahol az igazi globális hatalmi döntések
születnek.
Olaszország új miniszterelnöke, Mario
Monti vajon az olasz nép érdekei szerint
hozza majd döntéseit vagy az Európában
egyébként is általa elnökölt Trilaterális
Bizottságban ülő mega-bankároknak enge-
delmeskedik? Ugyanezt a kérdést felte-
hetjük az új görög miniszterelnök, Lucas
Papademos esetében is, aki szintén tagja a
Trilaterális Bizottságnak. De akkor már ne
hagyjuk ki a többi EU kormányt sem, ahol
az igazi hatalom szintén a Trilaterális Bizott-
sági, Bilderberg, Világgazdasági Fórum és
Chatham House tag bankárok, iparmágná-
sok és médiacárok kezében van.
A globális elit mindent megtesz annak
érdekében, hogy az euró minél tovább meg-
maradhasson a majdani világvaluta féle
vezető úton, ami előbb-utóbb az euró és
a dollár helyébe lép. Ehhez hozzátartozik
mindkét valuta irányított összeomlása is,
miközben teljes erővel épül a „globális dol-
lár” vagy valami hasonló új ellentmondásos
pénznem irányába vezető sárgaköves út.
Az amerikai dollár összeomlását nem
lesz nehéz kivitelezni: nem kell hozzá egyéb,
mint felszólítani a fővonalas médiát, hogy
kihirdesse a dollár hiperinflációját és a király
meztelenségét mindenki beismeri.
Vajon itt tartunk már? Talán még nem.
Abban biztosak lehetünk, hogy addig lesz
még néhány mentőintézkedés, egy-két
pénzügyi kemoterápia az euró és a bankok
megmentése érdekében, bár láthattuk, hogy
egyiket sem lehet megmenteni, csak inkább
valahogy mesterségesen életben tartani.
Kérdésem tehát a görögök, olaszok, spa-
nyolok, portugálok, írek, de még a franciák
és a németek számára is a következő: Enge-
delmeskedtek Prokrusztész felszólításának
és lefekszetek Brüsszelben felállított ágyára?
Forrás: Global Research
JÓ HA FIGYELÜNK!
 AZ EURÓZÓNA HAMVAIBÓL EMELKEDHET
FEL AZ ÚJ EURÓPAI BIRODALOM
Az eurózóna válsága és várható összeom-
lása az európai (és a világ) hírcsatornáinak
vezető híre a napokban. Sok ember tévesen
azt feltételezi, hogy ez az euró végét és a
tagállamok korábbi, de legalábbis egy saját
valutához való visszatérést jelenti. Sajnos
ennek nagyon kicsi a valószínűsége. Sok-
kal inkább az elittől megszokott „káoszból
rend” elv újabb példáját láthatjuk. Az elitnek
esze ágában sincs feladni az Európa egyesí-
tésére és központosítására irányuló törek-
véseit, sőt, a jelenlegi káosz kitűnő alkalom,
hogy a jelenlegi eurózóna hamvaiból egy új
„Európai Egyesült Államok” hatalmat hoz-
zanak létre. Az elmúlt hónapok során Euró-
pán egyre inkább eluralkodott a pánik és a
félelem. Az euró ólomként süllyed, súlyos
pénzügyi gondokat hozva a kontinensre és
az egész világgazdaságra. Az elit számára
egy ilyen kiterjedt válság tökéletes alkalmat
kínál egy új rendszer bevezetésére. Megol-
dásként pedig nem a régi rendszerhez való
visszatérést, hanem az eddiginél is sokkal
szorosabb integrációt és központosított
hatalmat fognak felajánlani.
JÓ HA FIGYELÜNK!
Az „Európai Egyesült Államok” csak egy
kitalált név, de igen jól szemlélteti a körvo-
nalazódó új birodalom lényegét.
Az elit azzal is tisztában van, hogy Európa
országai és lakosai csak végső kétségbeesé-
sükben fogadnának el egy ilyen megoldást.
A színpad készen áll a mindent elsöprő vál-
ság elindítására. A fővonalas média mindent
megtesz, hogy előkészítse a hangulatot és
tudtára adja az embereknek, hogy a válság
elkerülhetetlen, megoldás pedig nincs a
láthatáron. A megoldás nem látható, mert
ha előre elárulnák, milyen megoldásban
gondolkoznak, tervük könnyen kudarcba
fulladhatna.
A Telegraph a következőket írja:
„Az eurózóna összeomlása egy pillanat
alatt elsöpörné az európai gazdaság felét,
a 30-as évek világgazdasági válságához
hasonló nyomorba taszítva a kontinenst,
figyelmeztetett az Európai Bizottság elnöke.”
[Értjük az üzenetet? Eurózóna, azaz
egyesült Európa nélkül a nyomor vár ránk.]
Egyes lapok már pénzügyi armaged-
donról írnak:
„A válság kezelhetetlenné válása miatt a
politikusok tegnap este már az eurózóna fel-
oszlásának előkészületeiről beszéltek.
Miközben az államkincstár és a brit
pénzügyi vezetők a válságnak Angliára kifej-
tett hatásait próbálták mérsékelni, David
Cameron arra figyelmeztetett, hogy eljött a
közös európai valuta „igazságának pillanata”.
Vince Cable, gazdasági miniszter ennél
is messzebb ment és valóságos pénzügyi
„Armegaddonról” beszélt, miközben a
brüsszeli vezetőség a teljes káosz elszabadu-
lására figyelmeztet.”
Sokaknak nehéz elhinni, de az elit kifeje-
zetten várja az eurózóna teljes összeomlását.
Miért?
Egyszerű. Az összeomlás végre lehe-
tővé tenné számukra a mindig is tervezett
új rendszer bevezetését. Egy pénzügyi vál-
ság, akármilyen nehézségeket hoz is, csak
átmeneti állapot, az általuk megálmodott
„új Európa” viszont reményeik szerint kiállja
majd az idő próbáját.
Egyre több hír jelenik meg a Nicolas
Sarkozy és Angela Merkel által titokban fel-
175
vetett új, sokak által kétsebességesnek neve-
zett eurózónáról, amelynek csak az erősebb
gazdaságok lehetnének tagjai.
A Telegraph a következőket írta erről a
napokban:
„Franciaország terveket sző egy külön
eurózóna felállítására, amely saját egyez-
ménnyel, parlamenttel és központtal rendel-
kezne. Egy ilyen lépés jelentősen gyengítené
az Európai Unió erejét.”
A fenti cikk egy másik passzusa megpró-
bálja felkészíteni az olvasót a végső meg-
oldás elfogadására, ami „megerősítené az
eurózóna tagállamok közötti kapcsolatot”:
„A feltételezések szerint Franciaország és
Németország célja a kezdeményezéssel az
eurózóna tagállamok közötti egység meg-
erősítése, új adókon és jogi intézkedéseken
keresztül, hogy megakadályozzák a túlzott
mértékű eladósodást és költekezést.”
Amit ezek a cikkek nem mondanak ki,
hogy hosszú távon Franciaországnak és
Németországnak esze ágában sincs bárkit is
kihagyni a szövetségből. Azt akarják elérni,
hogy félelmet keltsenek a „gyengébb” ország-
ban és azt éreztessék velük, hogy kimaradnak
a „buliból”, hogy nem lehetnek része az elit
klubnak és ezáltal rákényszerítsék őket a szo-
rosabb európai integráció és az általuk előter-
jesztett új szabályok elfogadására.
Emlékezzünk majd vissza ezekre a
sorokra! A pénzügyileg gyenge lábakon álló
országok, Olaszország vagy Görögország
például, előbb vagy utóbb ugyanúgy része
lesznek az új „gazdasági blokknak”.
Mielőtt ez megtörténhet, a vezetők
hagyni fogják, hogy az adósságválság lefus-
son és megtegye a kívánt hatást. Az euró
valószínűleg soha nem látott mélységekbe
süllyed és egy rövid időre káosz uralkodik
majd Európán.
Egy nemrégiben megjelent cikk a Crac-
kerjack Finance oldalán tökéletesen összegzi az
eurózóna problémájának lényegét:
„Mára egyértelművé váltak az eurózóna
szerkezetének gyengeségei. Egy 17 szuverén tag-
államból álló csoport úgy döntött, hogy egységes
valutát vezet be, a monetáris politika irányítá-
sát pedig átadja egy közös központi banknak.
Ugyanakkor a 17 szuverén ország egymástól tel-
jesen eltérő erényekkel, iparral, adósságszinttel,
költségvetési hiánnyal, munkaügyi szabályokkal
és adózási törvényekkel rendelkezik. Figyelembe
véve a különbözőségeket, kész csoda, hogy az
eurózóna képes volt jelenlegi formájában egy
teljes évtizedig fennmaradni.”
A nemzeti valutákhoz való visszatérés
helyett azonban az elit egy még szorosabban
integrált birodalmat akar.
A Guardian egyik cikke Angela Merkel-t
idézi:
„Angela Merkel, német kancellárasszony
elmondta, hogy a helyzet igen kellemetlenné
vált és a politikai integrációs folyamat felgyor-
sítására szólította fel az eurózóna tagálla-
mokat. ’Eljött az új Európa megszületésének
ideje,’ mondta. ’A világ sebesen változik, tehát
készen kell állnunk, hogy szembenézzünk a
kihívásokkal. Ehhez több kell Európából, nem
pedig kevesebb!’”
Jose Manuel Barroso, az Európai Bizott-
ság elnöke még merészebben nyilatkozott:
„Az Európai Bizottság elnöke, Jose
Manuel Barroso a legújabb olasz válság
kibontakozásával felszólította az EU orszá-
gokat, hogy „egyesüljenek, vagy fogadják
el a megsemmisülést.” „A gazdasági és geo-
politikai rend fundamentális változásainak
vagyunk szemtanúi, ami arra a meggyőző-
désre juttatott, hogy vagy egyesült erővel
haladunk előre vagy darabokra esünk. Átala-
kulás hiányában Európára a hanyatlás vár.
Ez egy döntő pillanat. Vagy egyesítjük erő-
inket vagy elfogadjuk a megsemmisülést,”
mondta Barroso.”
A cél elérése és a folyamat elindítása
érdekében az elit által megálmodott egye-
sült Európa iránt elkötelezett politikuso-
kat ültetnek a kulcsfontosságú pozíciókba
Európa szerte.
Olaszországban Berlusconit Mario
Monti, egy gazdasági szakember követi
majd. (Berlusconinak sok mindent elnézett
az elit, de amint az eurót és az eurózónát
kezdte kritizálni sorsa megpecsételődött.)
Monti a Yale egyetemen szerezte dip-
lomáját, az Európai Bizottság tagja és a
Trilaterális Bizottság európai ágának elnöke,
mellesleg a Bilderberg csoport tagja.
Görögországban George Papandreou
helyére Lucas Papademos kerül.
Papademos a Harvard Egyetemen
végezte tanulmányait, korábban a görög
központi bank elnöke és az Európai Köz-
ponti Bank alelnöke, valamint a bostoni Fed
vezető közgazdásza volt. Papademos szintén
tagja a Trilaterális Bizottságnak.
Nem figyelemre méltó, hogy az elitista
szervezetek tagjai egymás után jelennek
meg a legfontosabb pozíciókban?
Milyen is lesz ez az új Európa? A Daily
Mail cikke a „Negyedik Birodalom felemel-
kedéséhez hasonlítja Németország európai
térnyerését” és a következő igen megdöb-
bentő megállapítást teszi a mélyebb gazda-
sági integrációt illetően:
„Ez a szuverenitás teljes elvesztését jelen-
tené azokban az országokban, melyek egy-
kor a Harmadik Birodalom vasökle alatt
léteztek 70 évvel ezelőtt.
Ne legyenek kételyeink a pénzügyi uniót
illetően. Az új pénzügyi rendszer közös
gazdaságpolitikát, egységes adórendszert,
egységes társadalombiztosítási rendszert,
közös adósságot, egyesített gazdaságot és
egyetlen, közös pénzügyminisztert jelent, és
valamennyi német.
Nem hangzik túl jól. Az elit azonban ezt
akarja. Mint mindig, a cél most is még több
hatalmat szerezni.
Egyelőre Európa lakossága nem akarja
ezt az új európai „valamit”. Ezért van szük-
ség még több káoszra, bizonytalanságra és
félelemre.
Ezért biztos, hogy összeomlás jön.
Az elit reményei szerint a válság után lét-
rejöhet mindenkori álmuk: egy olyan új, szo-
rosan integrált európai birodalom, amilyet a
világ az ókori Róma bukása óta nem látott.
Forrás: The American Dream

UBUNTU
Tisztelt Olvasó!
Ami azt illeti, eléggé világvége hangulat van. S még azt se lehet
rávágni, hogy a média – azaz a tömegközlés – csinálná a hangulatot,
vagyis verné a habot. A s���������������������������������������������
űrű, piszkos hab a világpolitikai és belpoli-
tikai fejlemények miatt verődik.
Mi dolga lehet ilyenkor egy ilyen világhálós újságnak, mint ami-
lyen a Szilaj Csikó? Bizonyára dolgunk lenne mindenekelőtt a hír-
adás: tényeket sorolni, borúlátásunkat igazolandó. A világméretű
borúlátást igazolandó. Mi van s mi lesz a nagyhatalmakkal, s milyen
sors várna ránk, a magyarságra, közibük ékelődve, a küszöbön
álló újrarendeződés, élethalálharc során? S
milyen sors várna hús-vér valónkra, egyi-
künkre vagy másikunkra? Hogyan lehetne,
hogyan kellene berendezkednünk a túl-
élésre? Mit kell tennünk már ma, de legalább
holnap, holnapután?
Hatványozottan szaporodnak például
a hírek az atombiztos bunkerek építéséről,
elővigyázatos karbantartásáról. Nekünk is
hadrendbe kellene állnunk és az efféle híre-

176 JÓ HA FIGYELÜNK!
ket továbbszórni? Katasztrófa-szakembereket kellene megszólaltat-
nunk, hogyan lehet gyorsan és olcsón óvóhelyeket és jól védhető
élelmiszerraktárakat építeni? Vagy világpolitikai szakértőket kellene
faggatnunk, hol marad majd biztonságos hely a világban, hova kel-
lene gyorsan elköltöznünk?
Nagyon ősi ösztön az, amely dolgozni kezd ilyenkor bennünk.
De legalábbis ugrásra készen áll. Szeretteinket – no és magunkat
– megvédeni a fizikai támadásoktól, fájdalmaktól, a megsemmisü-
lésektől. De legalább ennyire emberi tulajdonság a tehetetlenség:
minek hiábavaló dolgokon töprengeni, úgysem tehetek, úgysem
tehetünk semmit, bízzuk magunkat jobb híján Istenünkre vagy vak
szerencsénkre. Amúgy is: Isten útja kifürkészhetetlenek. Lehet,
hogy nem is olyan nagy, csupán nagynak látszik a baj, avégett, hogy
az emberiség végre fejéhez kapjon, leszámoljon a javíthatatlan –
pénz- és hataloméhes – világrontókkal, a Föld és mások kifosztóival.
Lehet, jöhet tehát változás, de nem rossz, inkább jó irányba muta-
tóan. S ennyit, ugyebár, megér az átmeneti feszültség, kényelmet-
lenség, áldozatvállalás...
Lehet? Jöhet?
Tisztelt olvasóink ennél bizonyára biztosabb tudást remélnek
tőlünk. Annyi ismeret birtokában, amennyi beérkezik hozzánk, egy
újság szerkesztőségébe, vagy amennyinek szakmai, emberi hivatás-
tudatból és hívságból utánajárunk, illene tudnunk legalább körvo-
nalakban felvázolni, mi a legvalószínűbb iránya a várható történé-
seknek. Mikor következik be a nagy törés, ha bekövetkezik egyál-
talán? Kisebb vagy nagyobb világrengés lesz-e, s a középpontjába
kerülünk-e, vagy megúszhatjuk az egészet a széleken? Hogy aztán
ki-ki eszerint készülhessen fel a jövőre, a teendőkre, a maga lelki,
fizikai adottságainak, fogékonyságainak megfelelően – s hát anyagi
lehetőségeink, korlátainak függvényében. Maradni jobb, vagy
elmenni? A városban kéne maradni, vagy falura költözni? Önellá-
tásra berendezkedni, vagy tisztességgel tovább végezni a magunk kis
fizetős részfeladatát az eddigi világrend szerinti nagy munkamegosz-
tásban. Már akinek még van és akinek még lesz egyáltalán fizetős
munkája, állása...
Nos, kedves Olvasó, habár ezekre a kérdésekre a magunk módján
– leginkább mások elemzéseit, meggyőződéseit feltálalva –, olykor-
olykor megpróbálunk válaszolni, férfiasan bevalljuk, a jövőt illetően
szinte teljes homályban tapogatózunk. Tudni véljük, hogy világunk-
ban mitől mennek rosszul a dolgok, sejteni véljük, hogy mi lehetne
egy szerencsésebb csapásirány, ám valójában fogalmunk sincs, hogy
akár már holnap, holnapután mi várható, s hogy a legkisebb veszte-
ség, vagy akár a legnagyobb nyereség elérése érdekében mit kellene
cselekednünk.
De attól még, mert a jövőt illetően homályban tapogatózunk, úgy
tűnik, a jelent illetően nem annyira. Nem vagyok biztos benne, hogy
minden kedves olvasó érteni fogja innentől fogva, amit elmondok,
de nem tehetek mást, mint hogy megosszam felismeréseimet, ha
már megszülettek s éppen énbennem. Rögtön hozzáteszem, meg-
születhetett másokban is, de ezt egyfelől nem tudhatom, másfelől
lehet nekik is dolguk, hogy mondják el a maguk környezetében, az
éppen rájuk figyelőknek.
Kicsit vissza kell kanyarodnunk a minapi ünnephez, húsvéthoz,
Krisztus feltámadásához. S ennek valódi lényegéhez: a mi feltá-
madásunkhoz az ő halála által. Az ige szerint: „halállal győzte le a
halált”. Halált legyőzni, annyit tesz: élni. Halállal legyőzni a halált,
annyit jelent: a másokért megszenvedett, vagyis szeretetben fogant
halál valójában az Élet része. A nagybetűsé!
Vagyis nem kell félnünk a szeretetben fogant haláltól. Hát még
a kisebb veszedelmektől! Nincs miért szoronganunk tehát a jövő
rémálmaitól, kilátástalanságitól – ha minden pillanatunk a szeretet
derűjében fogan. A cseppben, ugye, benne van a tenger. A pillanat-
ban pedig, ugyanígy, benne van az Élet. Ha minden pillanatunk a
szeretetben fogan, történhet bármi, valójában mindig ugyanaz törté-
JÓ HA FIGYELÜNK!
nik: az Életet éljük. Változzék ez látszólag így vagy úgy, a szeretetnek
köszönhetően mibennünk az Élet állandó marad, s az Életben mi
magunk állandók maradunk.
No de hogyan lehetne örökké csak szeretni? Főleg ilyen világ-
ban, amelyben a gyorsan szaporodó nélkülözések még jobban meg-
keserítik mindennapjainkat. És hogyan is kell szeretni egyáltalán?
Szeretnem kellene azokat, akik tönkrevágták az országot, a világot?
Akik teljesen ellehetetlenítették az életem? Vagy szeretnem kellene
a léhűtőket? A rongyrázókat? A hazugokat? A becsteleneket? A halá-
los ellenségeimet?
Igen is, meg nem is. Nehéz megfogalmazni – ha könnyű lenne,
ha közérthető lenne, tudná már, mondaná már, követné már min-
denki. Azért csak megpróbálom! Beszélhetnék, persze, erről akár
egy könyvnyi terjedelemben is, a súlya, bonyolultsága talán ezt is
kívánná, ám úgy vélem: aki néhány példából nem érti – nem sejti –,
miről beszélek, azt felesleges hosszabban győzködni.
A lehetőség abban a titokban rejtőzik, hogy voltaképp nem
magamat, nem is a másikat, hanem közös magunkat, vagyis: az
Életet „kell” szeretni. A maga teljességében. Amelynek olykor
„elidengeníthetetlen” része akár a halál is. A legnagyobb – legna-
gyobbnak tűnő – áldozat. A másokért vállalt áldozat! Az Életért
vállalt áldozat! Az Életért vállalt halál! Hadd magyarázzam, hadd
igazoljam ezt – az amúgy bőséges magyar történelmi kínálatból – a
szigetvári hősök példájával: nem adták fel s nem adták át a török-
nek a várat, holott „életben” maradhattak volna. De nekik ez az élet
csak egy formailag, mondhatni, logikailag lehetséges élet lett volna,
és nem a nagybetűs. Ők csak a dicső halált választva maradhattak
– az ő fogalmaik szerint – életben. Árulóként legfeljebb élőhalottak
lehettek volna.
A mi kis hétköznapi életünk, persze, ritkán kínál ilyen drámai
döntési helyzeteket. Életünkre törő ellenségeink, ha vannak, nem
turbánt vagy kaftánt hordanak, hogy messziről megkülönböztet-
hessük őket. De ettől még, a magunk hétköznapi módján, „vérre
menő”, „drámai” ütközeteket folytatunk a körülöttünk élőkkel, nem
egyszer éppen a szeretteinkkel. Pontosabban szólva: az ő általuk
megtestesített élettel. S van alkalmunk nekünk is mérlegelni: a derűt
vagy a borút választjuk. A másokkal osztozó szeretetet, a fennkölt,
felemelő nagybetűs Életet, vagy a lelkileg elnyomorító, ellaposító,
saját haszonra dolgozó, saját hasznot leső kisbetűset.
Nos, mit tenne, kedves Olvasó, ha egy családi vita hevében élete
párja ráloccsintaná tejeskávéját az éppen működésben lévő szá-
mítógépére? Mindennapi munkaeszközére? Ne siesse el a választ!
Képzelje magát a helyzetbe, vizsgálja meg feltörekvő érzéseit, indu-
latait! A képernyő elsötétül. Számítógépe kileheli lelkét. Benne az
összes kész és félkész munkája, az összes levelezőtársának levele,
villámposta-címe, hogy csak néhányat említsek a veszteségekből.
Laposgépét gyorsan felkapja, jobbra-balra billentgeti, itt csorog,
ott csorog kifelé a világosbarna folyadék. Olyan hirtelen pusztult el,
mintha török ágyúgolyó trafálta volna telibe. Nos, mit tenne?
Szinte hihetetlen, de ha az ember kellőképpen szereti és becsüli
a teremtett világot, akkor egy ilyen súlyos, drámai helyzetben nem
borul az agya, nem szorul ökölbe a keze, nem fog sem odacsapni,
sem üvöltözni. Hanem az villan a fejébe – vagy inkább talán a szí-
vébe –, hogy szerencsés, kiváltságos, mondhatni: istenes lehető-
ség adatott számára. Legféltettebb kincsével szemben, az elveszté-
sén való dühöngés vagy elkeseredés helyett az Életet, a Teljességet
választhatja. Amelyből, ugye, nem hiányozhat semmi, amelyben,
ugye, egy számítógép halála, ha a szeretet derűjével fonod körbe,
valóján nem veszteség, hiszen a szeretet, s vele a szeretetteli élet örök
és elpusztíthatatlan.
Kedves Olvasó, kérem, ne veszítse el türelmét, ne kattintson más-
hová, ha már eddig kibírta, érdemes talán megvárnia befejező gon-
dolataim. Nem őrültek, nem élettől elrugaszkodottak ezek a világ-
látások, hanem hétköznapi élettapasztalattal megerősítettek. Bizony
177
lehet úgy tekinteni a „súlyos tett” elkövetőjére, mint a nagybetűs
Élet egy drámai pillanatának küldetéses megtestesítőjére; hiszen az
elkövető nem csak hogy életünk párja, de az Életnek, a mi életünk-
nek a része, vagyis bizonyos értelemben mi magunk. És éppen úgy,
ahogy ostoba, életidegen dolog az embernek magát utálnia, ugyan-
így ostoba dolog másokat, tágabb életünk társait utálnunk. Az is igaz,
hogy ha a nagyszerű nagybetűs Életre esküszünk, s nem a kisszerű
kisbetűsre, akkor érdemes igyekeznünk a bennünk és másokban – az
Életben, a mindőnkben – ott lappangó, ott tüsténkedő rosszat jobbá
nemesítenünk.
Nem, egyáltalán nem tűnik teljesíthetetlen feladatnak, elérhe-
tetlen vágyálomnak! A napokban kaptam, bizony, a számítógépem
jóvoltából, s aligha véletlenül, egy nagyon idevágó levelet. Kiderül
belőle, hogy egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek java-
solt egy játékot. Letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd
így szólt: „Aki előbb odaér, azé a gyümölcs!” Erre a gyerekek mind
felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte. „Miért
nem versenyeztetek?” – kérdezte tőlük az antropológus. Mire ők:
„Ubuntu. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bárme-
lyikünk szomorú?” E törzs nyelvén Ubuntu annyit tesz: „Vagyok,
mert vagyunk” – fejeződik be a levél.
Ha vagyok, mert vagyunk, akkor kevéske életenergiámat nem a
másik – és vele magam – ellenében igyekszem hasznosítani, hanem
a közös jóra, a közös teremtésre. Életre keltésre. Elmosolyogsz,
kezedbe kapod lapos számítógéped, felfordítod, s amennyire csak
lehet, kicsurgatod belőle a ragacsos folyadékot. Aztán visszafordí-
tod, s egyesével, óvatosan lepattintod az összes billentyűtetőt. Aztán
óvatosan kipattintod az összes, pókszerű lábat. Aztán pamacsos
fülpiszkálóval gondosan és türelmesen felitatod a porral, piszokkal
boldogan összeállt nedűt. Ha végeztél vele, felhajtod az áramkörös
fóliát, s langyosvizes ronggyal finoman lemosod. Az összes billen-
tyűt és póklábat beáztatod, szabaduljanak meg a mocsoktól. Amikor
itt tartasz, teszel egy próbát, megéledt-e féltett kincsed. Az indító-
gomb villog, a képernyő változatlanul sötét. Elképzeled az életed
számítógép nélkül. S megnyugszol, hogy el tudod képzelni. Még egy
halvány mosoly is átsuhan orcádon. Kisfiad érdeklődésére, hány szá-
zalék esélyt adsz számítógépednek a túlélésre, azt feleled, hogy ötöt.
De már ennyiben sem hiszel. Ennek vége. Viszont boldogsággal tölt
el, hogy fiad, a tízéves, nekilát buzgón segíteni. Mosogatja, szárítja,
adogatja az alkatrészeket. Sőt, egyiket-másikat ő rakja, pattintja
helyére. Egy idő után megjegyzi: „Nekem is jó sok munkát adott...”
Én meg boldogan felelem neki: „Hány pajtásodnak adatott meg,
hogy számítógépet szerelhet? Rakhat össze? Na, ugye?!”
Hát erről beszélek! Erről az Életről, tisztelt Olvasó, erről. A
vagyunkról. Az ubunturól.
Éjszakázás, hajnalozás után újra egyben a szerkezet. Megnyo-
mom az indítógombot. Nem hiszek a szememnek. Villan a képer-
nyő! Tölteni kezd a számítógép! Lelkünket tölti a gondviselés...
Kezdetben vala az ubuntu. Miért is ne térhetnénk oda vissza?
Varga Domokos György
(www.szilajcsiko.hu)

A SZAKÁK NÉPE FELÉBRED ÉS VISZI

A TÜZET MÁS FÖLDEKRE IS
A magyarság küldetése az új Aranykor küszöbén
Aranykori szeretettel köszöntök mindenkit.
In medias res – Homérosszal és követőivel
szólva, a dolgok közepébe vágva, elkezde-
ném az előadást. Örülök, hogy ilyen gyö-
nyörű időben eljöttetek ide, hogy egy kicsi-
két közösen gondolkozzunk az előttünk álló
évekről, évtizedekről. A jövőnkről.
Hogy megértsük mi lesz a magyarság
sorsa, hogyan diagnosztizáljuk hazánk hely-
zetét, mi vár ránk emberekre, magyarokra?
Az előttünk álló globális változás során,
miért lesz bármilyen változás, mire számít-
hatunk, mi fog történni, mik azok az okok,
amelyek ezt a változást kiprovokálják és
gondolkodjunk el azon, hogy 2012 miért
ilyen fontos és ilyen ominózus dátum?
2012-vel kapcsolatban nagyon sok
pletyka, szóbeszéd, találgatás terjed. Sokat
írnak, beszélnek 2012-ről, annyit mindenki
tud, hogy valahogyan ez a dátum fontos,
valami történni fog 2012-ben.
Várni kell a jövő évet? Netán félni kell a
jövő évtől? Örülni kell neki és készülni kell
az angyalszárnyainkra, meg a dimenzió vál-
tás utáni lebegésre? Vagy pedig éppen ellen-
kezőleg, vásároljunk hideg élelmiszert, túl-
élő felszerelést és vonuljunk be valami atom
biztos bunkerbe?
Jelenleg a 2012-vel kapcsolatos szóbeszé-
deket 2 kalapba, 2 csoportba sorolhatjuk, az
egyik az abszolút pesszimizmus, ezek általá-
ban arról szólnak, hogy valami irdatlan nagy
katasztrófa során elpusztul az emberiség,
elpusztul a Föld, elpusztulunk mi és a mak-
rokozmoszunk is.
Különböző jósolgatások vannak arra
nézve is, hogy hogyan fog bekövetkezni és
vadabbnál-vadabb történetek keringenek
erről. netán becsapódik egy óriási aszteroid,
elmozdul a Föld mágnes tengelye és vala-
milyen globális lehülést hozva, jégkorszak
végez mindenkivel? Netán felforrósodik a
világ és mindenki megsül?
Nyilvánvalóan mindenki kíváncsi arra,
hogy igaz-e ez?
Én nem vagyok jós, nem is tartom
magam annak, egyetlen módon tudok segí-
teni ennek a problémának a megválaszolásá-
ban, mint vallástörténész az ókori szentira-
tokban, ősi jövendölésekben, próféciákban
található leírásokat ismerem, különböző
ókori nyelveken eredetiben olvasva, én azt
tudom megmondani, hogy az ősi jóslatok
mit mondanak erre nézve.
Ez is megdöbbentő, hogy ezek szerint
ősi jóslatok foglalkoznak velünk, a modern
emberekkel? És konkrét előrejelzésük van
arra is, hogy kr. után 2012-ben mi lesz? Igen.
Nem csak 2012-re van konkrét előrejel-
zésük, hanem úgy általában véve az ókoriak
térben és időben végtelen tudással, látással
rendelkeztek az idők hajnalán, amikor a
tudásuk tökéletes volt.
Abban az időben, amit a töri könyve-
tekben találtok, hogy már államok vannak,
társadalmak vannak, ókori sumer, ókori
Egyiptom, aztán az ókori görögök, róma-
iak. Ebben az időkben ez a tudás már csak
nyomokban, homályosan volt meg, de még
mindig őrizték főleg a papok és leírták. >>

178 JÓ HA FIGYELÜNK!
 11. Interjú, 6. oldal

Magyarnak lenni a világon a leggyönyörűbb dolog

Interjú VONA GÁBOR-ral, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökével
Tekinthetjük a magyarországi politika elmúlt két évtizedének
zavaros, néha viharos időszakának le�sztult termésének – vélekede�
a „hétköznapi ember” a Jobbik Magyarországért Mozgalomról. Talán
nem is látja oly tévesen.
Az elmúlt évek politikai csatározásai, majd a magyarság
teljes kiábrándulása, csalódottsága szükségessé tette egy olyan
mozgalom megjelenését, mely nyitott, átlátható de főképp
következetes poli�kát kíván képviselni. Mi sem bizonyítja jobban a
„hétköznapi ember” állítását, mint maga Vona Gábor kijelentése:
Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk
nemzeti szocialisták, de demokraták sem vagyunk (…) „Szellemi
centrumuk” nem az osztályhatalom, nem az államhatalom és nem
a faji alapokon nyugvó hatalom, de a pénz és a szellemi tőke sem, és
nem (vagyunk)tagjai annak a demokrata eszmeiségnek, amellyé az
„mára züllö�”.
Egy mozgalom, mely a jelen és a múlt poli�kai irányzatain kívül
helyezi magát. Egyértelmű, hogy a teljes poli�kai élet megújulására
van égető szükség. Ez az álláspont teljes mértékben eltér az elmúlt
évtizedek politikai irányvonalától. Nem kevés politikus kapta fel
idegesen a fejét miután a fen�ek elhangzo�ak. Rosszindulatúan
kiragadták szövegkörnyezetéből vagy szándékosan félremagyaráz-
ták. De lássuk be: igaz. Igaz, hogy napi csatározásaik közepette
a politikusok hajlamosak pont azokról megfeledkezni, akiket
képviselnek, akik szavazataikkal a megadták nekik a lehetőséget,
hogy kényelmes bársonyszékben ülve tegyenek a hétköznapi
emberek életének jobbá tételéért. A „hétköznapi ember” – mint
a választások főszereplője – egy idő után sajnos csalódik, és – jó
esetben – megnyugtatja magát reménykedve, hogy: „...majd négy
év múlva talán másképp lesz...” Szükség volt egy olyan mozgalomra,
mely három és fél éven át nem tekin� levegőnek szavazóit, hanem a csalódáson túl vannak, hogy könnyen MPP szervezettségi, az EMNP pedig R: Mit üzen március 15-én az
parlamen� ciklus ala� is őket képviseli. Minden nap. csalódnak újra. Napi szinten meg kell legitimitási problémákkal küszködik. erdélyi magyaroknak?
Szoros időbeosztása ellenére a Jobbik Magyarországért küzdeni minden egyes lélekért, napi Az EMI táborban tavaly elmondtam, V.G.: Nem hiszem, hogy egy erdélyi
szinten kell újra és újra bizonyítani, hogy az ifjúságnak a kezébe kell magyar bármiféle politikai üzenetre
Mozgalom elnöke talál időt arra, hogy kérdéseimre válaszoljon. Nem
hogy érdemesek vagyunk a bizalomra. vennie a sorsát. Nem pártpolitikai szorul. Akik az elmúlt sorspróbáló
pártpoli�kára, hanem az emberre, Vona Gábor személyre vagyok
Ez média nélkül nem egyszerû szinten természetesen, hiszen már így évtizedekben: a kommunizmus
kíváncsi. Számára ez furcsa, hisz az utóbbi idõben mindenki az általa feladat, de a számok azt bizonyítják, is több a párt, mint az esély, hanem diktatórikus majd az azt követõ
képviselt poli�kát firta�a. Nem kevésszer rosszindulatúan. hogy jó úton járunk. Arra kérem az közéleti, kulturális szinten. Az erdélyi kaotikus és kilátástalan évek alatt
erdélyi magyarokat, hogy legyenek magyar politikára véleményem szerint megõrizték a nemzettudatukat,
R: Vona Gábor, mint politikus nem családbarát mûfaj. A parlamenti õk is sokkal körültekintõbbek. Ne nemsokára az élet rákényszerít egy azoknak én semmit nem tudok
a magyar társadalom szinte képviselõk nagy része elvált ember, higgyenek a szép szavaknak, járjanak komoly változást. Fontos, hogy akkor mondani, maximum köszönetet.
egésze számára ismert, de mint ami persze általános jelenség a mai utána a dolgoknak, és ne adják olcsón a tiszta, érintetlen és ambiciózus Március 15.-e a nemzettudat
magánszemély alig tudni róla társadalomban, de itt még magasabb a szavazatukat. fiatalok helyzetben legyenek. ébredése szempontjából nagyon
valamit. Mit tartana érdekesnek a statisztika. Nem egyszerû ezt a fajta R: Mi a meglátása az erdélyi R: Mit tehetnek az erdélyi fontos ünnepünk. Felmenõink elemi
elmondani magáról? életmódot összeilleszteni egy családi magyarság helyzetérõl? magyarságért az anyaországi erõvel hittek a magyarságban, ezért
V.G.: 1978 augusztus 20.-án harmóniával, hiszen az ember nem V.G.: Az erdélyi magyarságról politikai pártok? nekünk is meg kell találnunk hitünk
születtem Gyöngyösön. Úgy anyai, tudja letenni a munkáját. A stressz, tudjuk, hogy maga is nagyon összetett V.G.: Elsõsorban az lenne a fela- saját magunkban. A márciusi ifjak
mint apai ágról kisparaszti családból a hajtás, a támadások haza is közösség, kulturális, demográfiai, po- dat, hogy az elszakított magyarsággal – õseink – vére csörgedez ereinkben!
származom, ezért a föld szeretetét és elkísérik, sajnos néha nem kímélik litikai és egyéb értelemben egyaránt. kapcsolatos politikában nemzeti Nem lehetünk kevesebbek náluk! Fel
az ebbõl következõ antikommu- a szeretteit sem. Sokszor felmerül a Nagyon nehéz ezért az erdélyi konszenzus legyen. Sajnos az elmúlt kell nõnünk a feladathoz, és hinnünk
nizmust az anyatejjel együtt szívtam kérdés óhatatlanul, hogy megéri-e magyarokról úgy általában beszélni. 22 évben úgy a Fidesz, mint az kell a magyarság feltámadásában. A
magamba. Szüleim becsületre, mindez. Nagyon erõs szövetség kell Ha mégis kell, akkor úgy látom, MSZP klientúra építésre törekedett, nemzetért való harc körülményes
õszinteségre neveltek. Egészen az ahhoz, hogy ezt a darálót kibírja egy- hogy az elszakított testvéreink közül amivel a magyarországi politikai és nehéz. Könnyen megroppanhat
egyetemig nem készültem közéleti egy kapcsolat. Hálás vagyok, hogy a a legerõsebb és ebbõl következõen törésvonalakat sikerült exportálnia a legerõsebb közülünk is e teher
szerepvállalásra, tehát nem vagyok Jóistentõl olyan feleséget kaptam, aki a legígéretesebb lehetõségekkel a külhoni magyarok közösségeibe alatt. De ezért érdemes élni! Ezért
született politikus. Ott egyszerûen jóban-rosszban mellettem áll. rendelkezõ nemzetrész. Öntudatos, is. Ennek hosszútávon nagyon érdemes kitartani! Ezért volt érdemes
magával ragadott a közösség, érez- R: Az elõzõ választásokon tisztességes és bátor fajta az erdélyi súlyos következményei lesznek, megszületni. És ezért kell bíznunk
tem, hogy tenni akarok, tenni tudok. nyolcszázezer ember szavazott magyar. A szittya vérre jellemzõ tartás és nehezíteni fogják a nemzeti egymásban. Bíznunk kell a Jóistenben
Azóta ismert a tevékenységem, de bizalmat a Jobbiknak, ezáltal önnek talán itt maradt meg a legtisztábban az érdekvédelem ügyét. Véleményem és ne terheink könnyítését kérjük,
talán kevesen hinnék el, hogy a sok- is. Ez a szám azóta a felmérések emberekben, amit sok csonka-országi szerint az elszakított területeken nem hanem erõt azok teljesítéséhez.
sok szereplés, szónoklat ellenére szerint túllépte az egymilliót. Ho- magyar irigyel. Nem véletlen, hogy ideológiai, hanem etnikai alapon Mi nem kérünk kisebb keresztet,
alapvetõen introvertált ember vagyok. gyan lehet megnyerni és megtartani évrõl évre egyre többen látogatnak el kell politikai egységbe szervezõdni, büszkén hordjuk ezt a nagyot. Attila
Szeretek otthon pihenni vagy kirán- az emberek bizalmát? Erdélybe mintegy zarándokolva erõt vagyis erõs magyar egységpártra van unokái vagyunk és nem félünk
dulni a családommal, és megszállott V.G.: Azt hiszem, hogy a magyar meríteni. szükség. Ezért mondtam azt, hogy senkitõl.
olvasó vagyok. A dolgozószobámban emberek bizalmát nem nehéz meg- R: Az erdélyi magyarság politi- a jelenlegi pártok nem tûnnek erre Ha tisztelettel és megértéssel
annyi könyvvel veszem magam nyerni. Nyitott, sokszor a naivitásig kai képviseletérõl mi a véleménye? alkalmasnak. Az egységpárt és az viseltetünk egymás iránt, elérjük, hogy
körül, amennyivel csak lehet. De nyitott emberek vagyunk. Szinte V.G.: Nem akarom megsérteni ideológiai semlegesség ugyanis nem más nemzetek is feltekintsenek ránk.
a mennyiségnél fontosabb nekem azonnal elalélunk az elsõ szép szótól, senkinek a politikai szimpátiáját, de jelentheti a magyarság képviseletének Mint annak idején a márciusi ifjak,
a minõség: azokat a könyveket, és ezt a politika nagyon könyörtelenül kíméletlenül õszintének kell lennem. ellanyhulását. Semlegesség az ideo- együtt és egységesen kell tennünk
amelyeket felszínesnek tartok, nem kihasználja. Az elmúlt évtizedekben A jelenlegi magyar pártok közül lógiákban, de kõkemény, megalkuvás- nemzetünkért és akkor bízhatunk a
tûrök meg a szobámban. számtalanszor éltek vissza már egyben sem látom azt az erõt, amely mentes képviselet. Egy ilyen politikát szebb jövõben.
R: Hogyan egyeztethetõ össze az ezzel a pártok. A bizalom megtartása alapján az itteni magyarság kemény, kellene segíteni nekünk a csonka-
aktív politika a családdal? viszont sokkal nehezebb feladat, következetes és hatékony képviselete országból. Ebben van némi fejlõdés Fám Konrád,
V.G.: Nagyon nehezen. A politika hiszen a magyar emberek már annyi lehetne. Az RMDSZ hitelességi, az 2010 óta, de még sok a tennivaló. Budapest

JÓ HA FIGYELÜNK! 179
 De az a tudás, amire most hivatkoznunk,
már a leírása, rögzítése idején, nagyrészt
elveszett, nagyrészt elfelejtődött.
Ami annyit jelent, hogy a mi időnkről
mi semmit sem tudunk, mi csak ülünk és
elszenvedjük, az ókoriak már többet tudtak,
de az ókor előtt, még annál is régebben léte-
zett emberi civilizáció még többet tudott.
Akkor tehát ezek szerint, évezredek során
nemhogy nem okosodott az emberiség,
hanem butult? Nemhogy nem fejlődünk,
hanem hanyatlunk? Ezek szerint, ha vannak
olyan információk, amelyek rendelkezésre
álltak az emberről, akkor az hogy lehet, hogy
az évek során nem egyre több információ lett,
hanem egyre kevesebb. Az emberiség nem
okosodik az évezredekkel, hanem felejt? Igen.
Míg az iskolában azt tanultátok, hogy az
ember ősemberi, primitív, barbár létből fej-
lődött lépcsőzetesen, valahonnan nagyon-
nagyon lentről, a homo-elektrusz, pitekusz,
tehát ilyen szőrös maki majom állapotból
és lemászott a fáról stb. Eljutottunk egyre
magasabb fokokra és úgy tanultátok, hogy
fejlődtünk-fejlődtünk, ókori Egyiptom,
Athén, Spárta, Róma, fejlődtünk, középkor,
újkor és eljutunk 2011-be.
Ezzel szemben, ami az egészben a legiz-
galmasabb:
1. Az ókori szentiratok teljesen mást
írnak a történelem menetéről, szó sincs az ő
világképükben fejlődésről, teljesen fordítva
képzelték el, az ókoriak azt mondták, hogy
épp ellenkezőleg: Az emberiség egy nagyon
magasrendű állapotból indul, és hanyat-
lik, hanyatlik, hanyatlik, és most valahol itt
vagyunk a hanyatlás végpontjánál 2011-ben.
Most akkor kinek van igaza? Az ókoriak-
nak vagy a modern történészeknek?
Nézzük meg mit mondanak a bizonyíté-
kok?! Ilyenkor szoktam elmesélni, hogy ezzel
a „szép” kis evolúciós elmélettel az a probléma,
hogy régészhallgatóként tisztában vagyok vele,
hogy egy csomó olyan ókori, régészeti lelet van,
ami ebbe a kiváló, kényelmes sablonba egysze-
rűen nem illeszthető bele.
Mit kezdünk pl. az olyan leletekkel, mint
pl. az 1962-ben Nevada államban ércbányá-
szás közben, előbukkant többféle tárgy, pre-
cízen simán megmunkált alumínium golyó,
alumínium érc. Mesterséges úton készített
fém. A dologban nem is az az érdekes, hogy
alumínium, hanem hogy a réteg, ahonnan
előbukkant, írd és mond 1 milliárd éves.
Na most, ha egy ilyen leletünk lenne
akkor valaki rávághatná, hogy valami vélet-
len, elcsúsztak a rétegek a földmozgás miatt,
valahogy odakerült stb. Csak amikor előkerül
a századik, nem a századik, hanem az ezredik,
nem az ezredik, hanem a tízezredik ilyen az
evolúciós elméletbe beilleszthetetlen lelet,
akkor az ember már egy kicsit elgondolkodik.
Hogy most a leletek a „bűnösek”, miért
jönnek elő, hogy ezt a jó kis darwinizmust
180
csúnyán megcáfolják, vagy talán inkább a
kiindulópontunk, a darwini evolúciós elmé-
let lenne a hibás. A régész kollégáim több-
sége nagyon egyszerűen oldja meg ezt a
problémát, a leleteket vagy megsemmisítik,
vagy eldugják, hogy soha senki ne vizsgál-
hassa őket. Hf: elolvasni a Tiltott régészet
című szakkönyvet, magyarul is megjelent.
Bizony-bizony úgy néz ki, hogy a leletek
alapján egyáltalán nincsen fejlődés, hanem
éppen ellenkezőleg, zuhanás van, vagy pedig
azt lehet mondani, hogy azt a civilizációs
szintet, amin mi most vagyunk 2011-ben, úgy
néz ki, hogy ezt az emberiség már jó néhány-
szor elérte, talán magasabb szintet is elért.
A mi felfedezőink felfedezték a villany-
körtét, a mesterséges műholdat, számítógé-
pet, hidrogénbombát stb.
Úgy néz ki, hogy nem felfedezték ezeket,
hanem újra felfedezték. Tehát erre a körre
ahol most vagyunk, már jó néhányszor eljutot-
tunk. Tehát nem fejlődés történik, hanem egy
állandó hanyatlás. Viszont, ha állandó hanyatlás
történik, akkor miért hiteles arra a kérdésre azt
válaszolni, hogy mi fog történni jövőre?
Amit nem a modern jövő kutatók mon-
danak, hanem az ókori szentiratok, akkor
ebből arra következtethetünk, hogy mivel
fejlettebbek voltak, többet tudtak az Univer-
zumról mint mi ma, ezért jobban hihetünk
az ő előrejelzéseiknek.
Ilyen egyszerű. Ezért van az, hogy ezen az
előadáson az ősi szentiratok alapján fogom
megmondani nektek, elmesélni nektek,
hogy feltehetőleg mire számíthatunk.
Az emberiség és konkrétan Magyaror-
szág, a magyarság egész pontosan mire szá-
míthat.
Ott tartottunk, hogy vannak az abszolút
pesszimista jóslatok – köztük olyan elmé-
letek, hogy leszállnak az ufók a Földre és
kiírtják az embert. Különböző ötletek van-
nak, hogy 2012-ben mi fog történni.
Van a másik kalap, az optimisták, ide
sorolhatók azok a történetek, akik enyhe
kifejezés, hogy optimisták – inkább „hurrá
optimisták”. A különbség, hogy az optimiz-
mus, az egy egészséges derűlátás, – a „hurrá
optimizmus”, az meg egy irreális derűlátás,
olyan amire nincs ok, valós indok, inkább
ilyen bárgyú szentimentalizmusnak hinni.
Ezekkel is tele van az ezoterikus piac,
hogy pl. 2012-ben azonnal beáll az Arany-
kor csúcspontja, hogy 2012. dec. 21-én
lefekszünk aludni és akkor másnap reggel
már angyalszárnyaink nőnek, vagy nem kell
kilépni az ágyunkból, mert megváltozott a
gravitáció és lebegünk mint a Holdon. Vagy
már nem is vagyunk ebben a dimenzióban,
és minden nagyon rózsaszín és az ember
innentől végtelenül boldog.
Eszerint az ötlet szerint ugye egy csapásra
megszűnik a világban minden gond és bánat.
A két véglet közül, vajon melyik igaz? Nyilván
sejtitek, hogy mint mindig, az arany középút
a helyes elmélet. S az, hogy mitől helyes, azt a
szentiratok alapján lehet megnézni.
Nézzük meg, hogy mit mondanak az
ókori szövegek? Mi lesz 2012-ben?
Máris megnyugtathatok mindenkit, én
a magam részéről kb. 20 ókori szentiratot
tanulmányoztam eredeti nyelven, ebben
volt tibeti, páli nyelvű anyag is, ebben volt az
a bizonyos maya naptári prófécia rendszer
is. A közös bennük: Mind a 20, a mayák-
tól a tibetiekig, keltáktól az ógörögökig,
iráni jövendölésektől egészen az ősgermán,
izlandi anyagokig, szent könyvekig.
Mindegyik egyértelműen 2012. dec-
ember 21-ét jelöli meg, valamilyen váltás
időpontjaként. Ez például rögtön sokkoló.
Hogy lehet az, hogy a maya naptár is ezzel
a nappal foglalkozik, illetve ezen a napon ér
véget. Ez így nem igaz.
A maya naptárban van egy korszak, egy
emberiség civilizációjának a korszaka, egy
ciklus ezen a napon zárul és rögtön nyílik
a következő. És bár mindegyik naptár azt
mondja, hogy 2012. december 21-én tör-
ténik valami, de a 20-ból egy sem – azaz
nulla – jelez pusztulást. Egy olyan ókori
próféciával sem találkoztam 16 éves kutató
munka során, hogy 2012-ben megsemmisül
az emberiség. Mert ilyen nincs.
A másik véglet sincs az ókori szentira-
tokban, hogy dimenzió váltás, meg angyal-
szárny növesztés és hogy hirtelen mindenki
nagyon boldog lesz. Egyik sem szerepel,
ezek valószínűleg az ezotériában mozgó,
szenzáció hajhász embereknek a fantáziá-
lása. Ezeket a lapokat, persze, könnyebb úgy
eladni, olyan főcímmel, hogy 2012. világ-
vége, mint azzal ami az igazság.
Az egyik véglet felesleges pánik keltés,-
nincs rá ok, a másik felesleges „hurrá opti-
mizmus”, arra sincs ok. Mert nehézségek
lesznek. Akkor tehát mire számíthatunk, mit
mondanak az ókori szentiratok 2012-re?
Annyit mondanak, hogy az emberiség
történelme világkorszakokra osztható. Az
ősi tradíciók jellemzően 4-et szoktak felso-
rolni. Úgy tanították, hogy amikor az embe-
riség megjelent a Földön, évmilliókig egy
nagyon-nagyon ideális, tökéletes időszak
volt jellemző. Erre a tökéletes időszakra, az
ősi tradíciók azt mondják, hogy az ember
már ember volt, és a külleme olyan jellegű
volt mint a mostani, de sorolom, hogy
milyen tulajdonságai voltak, ill. hogyan élt.
A kezdeti világszakaszban az ember, az
Istenekhez volt hasonló. Az indiai szent-
iratok írják, hogy az akkori emberek aurája
kb. 10-szer nagyobb volt a mainál, prána
áramlása kb. 100-szor gyorsabb, csakrái
sokkal hatalmasabbak és nem 7-el rendelke-
zett, hanem több csakrával, ebből adódóan
ebben a korszakban az embernek, irdatlan
mágikus ereje, potenciálja volt. Olyan spi-
JÓ HA FIGYELÜNK!
rituális képességei amelyek ma már csoda
számba mennek. Amit ma guruktól, csoda
tévő emberektől várunk, hogy meditáció,
hogy fény gyógyítás, testelhagyás, előző
inkarnációk tökéletes ismerete, telekinézis,
tehát pusztán az általa kibocsátott ener-
gia segítségével tárgyak mozgatása, ezeket
mind-mind birtokolta az akkori emberiség.
Sorolom, hogy mit írnak a szentiratok:
Az akkori ember gyönyörű volt, felségesen
szép arca volt, ragyogó szeme, a mostani
testalkatnál magasabb volt a mérete, cson-
tozata azonban nem ennyire kemény, sokkal
képlékenyebb, a rajta lévő hús rész is, homá-
lyosabb, fénytermészetű volt. Kicsit kevésbé
megfogható és kemény.
A mostani kezünkkel simán keresztül
mennénk egy ilyen egykori embertársunk
testén, mivel, hogy képlékenyebbek vol-
tak. Ennek van egy olyan oka – ezt is leírja
Hésziodosz a görög költő – hogy a tárgyak,
ha leejtettek a földre egy almát, nem zuhant
olyan gyorsan, mint ma. A gravitációs gyor-
sulás kisebb volt.
Az összes ókori hagyomány szerint, ekko-
riban az emberiség úgy élt mint az istenek.
A következőket írják:
Az ember végtelenül szépséges volt, bol-
dog, tökéletes, jóságos, ismeretlen volt a
düh, a gyűlölet. semmi más nem határozta
meg érzelmi létüket, mint a szeretet, elfoga-
dás, béke. Tudásuk végtelen természetűnek
tűnt, mágikus képességeik olyan nagyok
voltak, hogy Platón azt írja, hogy ebben az
időben, ha az akkori ember elképzelt a kezé-
JÓ HA FIGYELÜNK!
ben egy rózsát, nem kellett kimenni a kertbe
és levágni egyet, hanem egyszerűen befelé
figyelt, becsukta a szemét, összpontosított,
és ott illatozott kezében a rózsa.
Ha ebben az időben egy ember el akart
menni valahová, mit gondoltok, űrhajót épí-
tett, vagy autókat? Természetesen nem, ezért
is nem találjuk régészetileg a nyomaikat.
Az összes hagyomány azt mondja, hogy
annyira fejlettek voltak, hogy nem voltak
tárgyaik. Nem kellettek eszközök. Ezért, ha
leásunk – akkor felmerül a kérdés, hogy mi
az az alumínium golyó ott Nevadában – azt
ugyanez a civilizáció, már hanyatló fázisában
hozta létre. Ahogyan ez a kultúra hanyatlott,
úgy egyre inkább kezdtek el tárgyakat készíteni,
mert már a mágikus képességeik fakultak.
Ahogy ezeket a képességeket veszíti el az
ember, úgy lesz szüksége ilyen mankókra.
Nekünk pl. az űrhajó egy mankó gyakorlati-
lag a Holdra szálláshoz, mert az eredeti meg-
oldás a Holdra szállásra az az lenne, hogy
befelé figyelek, elképzelem a Holdat, kinyi-
tom a szemem és ott vagyok. Tehát telepor-
tálok a Holdra. Ilyen volt az eredeti verzió.
A magyar népmesékben a Hipp-hopp ott
legyek ahol akarok – jelenség, hogy cserdít
egyet az ostorral, fejébe nyomja a sisakot
és lábára húzza a bocskort – Hipp-hopp ott
legyek ahol akarok – Legyek Tündérország-
ban – kinyitja a szemét és ott áll Tündér-
országban! Ez micsoda? Ez egy hiperugrás
egyértelmű leírása.
A mítoszokban ezt az állapotot gyönyö-
rűen megőrizték. A legenda szerint az ekkori
ember nem táplálkozott – Hésziodosz azt
mondja – hogy az ember, ha éhes volt, felné-
zett az égre és töltekezett a Nap, a Hold, vagy
a csillagok fényével. Húst, még hanyatló
periódusban sem ettek, az még ennek a kul-
túrának a végnapjaiban is elképzelhetetlen
barbárság és bűn lett volna, körülbelül olyan
iszonyatot keltett ebben az ősi civilizációban
a húsevés, mint ma pl. a kannibalizmus.
Mindez azért, mert értették az állatok nyel-
vét, nem csak az állatokét, a növényekét, ásvá-
nyokét, bármivel kommunikáltak. Nem úgy
beszéltek mint a mai ember, nem adtak ki han-
got, egyszerűen átsugározta a társának azt, amit
mondani szeretne. És az pedig értette.
Ismeretlen volt a betegség, nem volt
öregség. Hésziodosz azt írja, hogy a kul-
túra fénykorában nem volt halál sem. Ezek
az emberek, akár több ezer évig itt lehettek
a Földön. Ha mégis elfáradtak és szerettek
volna „haza menni”, mert bármilyen csodá-
latos ez a világ, akkor is csak egy megnyilvá-
nult világ – és van ennél sokkal tökéletesebb,
ilyen esetben – azt írják az ősi szövegek –
hogy aki elfáradt, fényéből kezdett veszíteni,
kezdett halványodni, amikor már egészen
elhalványodott – szinte már félig a másik
világban volt – leült egy csendes helyre, pl.
egy kertbe, és elméjét ezúttal a szellemvi-
lágra, a Mennyországra, Istenre összpontosí-
totta, felébresztette magában a vágyat, hogy
ott lehessen, és a következő pillanatban az
illetőnek az a kis fényteste is ami még meg-
volt, eltűnt. Így halt meg ebben az időben
egy ember. >>
181
 Nem volt agónia és nem maradt holttest.
Ezért nem találjuk a legendák szerint a sírjai-
kat. Mert nem kellett sír. Egyszerűen átmen-
tek a másik világba. Ezeket mind-mind meg-
találjátok ősi szentiratokban.
Hogy hol éltek? Messze nyugaton, – írja
Platón – Héraklész oszlopain túl- ez a mai Gib-
raltári szoros- az Óceán közepén volt egy hatal-
mas kontinens ezekben az időkben, amelyet
a Boldogok Szigetének vagy Nyugathonnak
nevez. Állítólag ennek az embertípusnak, a
legnagyobb civilizációja ezen az Atlanti Óceán
közepén elterült Kontinensen volt.
Ennek a civilizációnak a végét, azzal a
dátummal jelöli Platón, amikor ez a Konti-
nens megsemmisült, elsüllyedt, Platón sze-
rint Kr.e. 12.000 környékén pusztult el ez a
kontinens, ami azt jelenti, hogy ennek a kor-
nak durván 12.000 évvel ezelőtt vége szakadt.
A kor neve – az összes szentiratban – Bol-
dog Birodalom, Tündérország, Igazság kora,
Álomidők, – mindenféle neve van. Mi marad-
junk a legismertebbnél, az Aranykornál, mert
általában így nevezik ezt a világkorszakot.
Következtek utána az alantasabb korok, az
Ezüstkor ahol már Európában a jégkorszak van,
és kezdődnek a civilizációk Itt Európában, de
már van halál, de már van hús evés, de már nem
tud senki beszélni az állatok nyelvén, vagy csak
néhány nagyon mélyen beavatott pap. Később
jön a Rézkor, ott még alacsonyabbak a képes-
ségeink,- ez már történelem, – megszűnik az
Egyiptomi kultúra, fáraók uralma, megszületik
sumer, India. És az ókori naptárak szerint kb.
Kr.e. 3000-ben kezdődött el az a világkorszak,
amelyben mi most vagyunk.
4 ilyen világkorszak van tehát: Az Aranykor,
az Ezüstkor, a Rézkor, és a Vaskor. Ha hiteles
akarnék lenni, akkor az Aranykor a leghos�-
szabb, az Ezüstkor már rövidebb, a Rézkor még
rövidebb, és a Vaskor egészen rövid. Magyarán
ahogy megyünk minél jobban lefelé, annál
rövidebbek a korok. Biztos észrevettétek, hogy
utóbbi időben felpörgött minden, azelőtt nem
volt ilyen gyors sem az élet, sem a történelem.
Ez azért van mert a Vaskor a pusztulása végén
bepörög. Ez egyfajta haláltánc.
A Vaskor utolsó előtti esztendejében
vagyunk, az ókori szentiratok erről a követ-
kezőt írják le. A Vaskor minden korok leg-
alantasabbika, legborzalmasabbika. Nem
hogy szó sincs ilyen magasrendű létmódról
mint az Aranykorban, az ősi szentiratok a
következőt mondják:
A Vaskori ember hazug, önző, erkölcste-
len, kapzsi, kegyetlen, civilizációja alantas.
Csak a pénzre, csak a testiségre épül.
A vaskori ember, az istenekben nem hisz,
a fényre nem vágyik, kizárólag földi gyönyör-
szerzésben akarja megtalálni a boldogságát.
Az indiai szentirat, a Vishnu Purána
katartikus erővel írja le, hogy milyen lesz a
Vaskor: szó szerint így írja:
“ Az Istenek oltárain a tűz kialszik, többé
senki sem gondozza őket, az ember önmagát
kiáltja ki Istennek és a Világ közepének, s azt
mondja, nem kell Isten, nem létezik.
Ezen kívül, ugyanez a szentirat a követ-
kezőt mondja:
Az ember fájni kezd a Földnek és a Föld
betegségévé válik. Végletesen elszaporodik,
úgyhogy alig fér el a Földön, közben pusz-
títja a Bolygót, gyilkolja önmagát.
A következőt írja még a Vishnu Purána:
A vaskori ember hazug, nem ismeri az Igaz-
ságot, becsapja önmagát és másokat is.
A vaskori ember nincs tekintettel ember-
társára, csak önmaga boldogulása érdekli, a
vaskorban a jóslatok szerint megszűnnek a
közösségek.
Az embereket végtelen bizalmatlan-
ság keríti hatalmába, mindenki félni fog az
embertársától, mindenki gyilkost fog sej-
teni a vele szembe jövőtől, az ember elfelejt
bízni, elfelejt szeretni.
Az összes jóslat szerint: A vaskori ember
– pontosan ezek miatt – végtelenül boldog-
talan és beteg. A Vishnu Purána azt mondja:
A vaskori ember állatokat gyilkol, hogy meg-
szerezvén testüket, saját testét elégítse ki,
ezzel azonban nem életet, hanem halált szív
magába. A vaskori ember a saját szennyét a
folyókba önti és a tengert mérgezi vele.
Pedig nem tudhatták a Vishnu Purána
korában, kr. e. 3200 környékén, amikor
keletkezik a szöveg, hogy egyszer majd való-
ban a tengerekbe fogják önteni a gyárak a
különböző bomlástermékeiket. Erről nem
tudhattak az Ókorban, akkor nem volt ilyen.
Vishnu Puránából idézek: A vaskori
ember ki fogja vágni a fákat, – honnan tud-
hattak az őserdő irtásról? – , a vaskori ember
elképesztően rövid életű lesz, nem maradhat
sokáig a Földön, csak 60-70 esztendeig, ami
az ókori ember életidejéhez képest nevetsé-
gesen rövid, még a hanyatló idejében is, az
óbirodalmi Egyiptomban, durván 110-120
évig éltek. Ez volt a természetes, tehát nagy-
jából a duplája a mostaninak.
A vaskori ember kegyetlen országokban,
igazságtalan és zsarnok vezetők uralma alatt
fog élni. A vaskornak igazából egy maha-
radzsa lesz, egy császár, a pénz. Honnan
tudhatták mindezt? Hogyan diagnosztizál-
hatták a kapitalizmus válságát, ilyen gyö-
nyörűen, ilyen precízen az ókori szentira-
tok? Az Aranykorban nem volt pénz, nem
volt magántulajdon. Nem volt enyém és én.
Ismeretlen volt a magántulajdon.
Magyar Megmaradásért – Avatara

AZ ANTISZEMITÁZÁS ÉS A HOLOKAUSZTOZÁS
CSAK EGY TRÜKK, MINDIG HASZNÁLJUK
Az alábbi beszélgetés 2002. április 14-én készült az Egyesült Államokban
Sulamit Aloni volt izraeli oktatási miniszterrel (aki amúgy baloldali békepárti
aktivista).
– Gyakran nevezik antiszemitának azokat, akik nem helyeslik Izrael politikáját.
Izraeli zsidóként mi erről a véleménye? - hangzik a riporter kérdése.
A volt miniszter válasza:
– Ez egy trükk, mindig használjuk. Ha valaki Európából bírálja Izraelt,
akkor felhozzuk a holokausztot, ha pedig ebben az országban (Amerikában -
a szerk.) kritizálja Izraelt, arra azt mondjuk, hogy antiszemita. És a szervezet
erős, és sok pénze van, a kapcsolat pedig az amerikai és az izraeli zsidó intéz-
mények között nagyon erős, ők pedig különösen erősek ebben az országban,
mint ahogy azt Ön is tudja. És hatalommal rendelkeznek, ami rendben is van.
Tehetséges emberek, hatalmuk és pénzük van, sajtójuk és más eszközeik, és a
hozzáállásuk ez: “Izrael az én országom, ha igaza van, ha nincs”. És nem állnak
készen a kritikára. És nagyon könnyű antiszemitizmussal vádolni az izraeli kor-
mány egyes lépéseit bírálókat, vagy felhozni a holokausztot és a zsidó emberek
szenvedéseit, mint ami igazol mindent, amit a palesztinokkal teszünk. Az angol
szöveg: http://en.wikipedia.org/wiki/Shulamit_Aloni

182 JÓ HA FIGYELÜNK!
 TRAFFIPAXJELZŐ OKOSTELEFONRA
A mai közlekedési bírságok mértékének
ismeretében célszerű traffipax-előrejelző
használata. Aki nem akar aggályos lézerblok-
kolót igénybe venni, letöltheti okosmobilra
a jogszerűen használható applikációt.
Ha akarjuk, bármikor megnézhetjük, hogy
az adott napon, Budapest területén hol ellenőr-
zik a közlekedők sebességét a rendőrök, amúgy
csak egy minialkalmazás a telefon főképernyő-
jén a MultiSoft Kft. Traffipaxjelzője, mely ikon-
nal és hanggal is figyelmeztet, ha mérőponthoz
közeledünk. A traffipaxjelző alkalmazás buda-
pesti, Pest, Fejér és Baranya megyei traffipax-
információkkal dolgozik, készítői folyamatosan
bővítik a támogatott megyék körét. Androidos
változata elérhető a Google Play Áruházból,
s rövidesen megjelenik a iPhone-os verziója
is, mely letölthető lesz az AppStore-ból. A
program ingyenes, semmilyen reklámot nem
tartalmaz, s installálása után beállítható, hogy
szöveggel, hanggal vagy éppen vibrációval
jelezzen, ha a következő útszakaszon sebesség-
ellenőrzésre kell számítani.
Ma már teljesen megszokott, hogy a fixen
telepített sebesség-ellenőrző pontokra figyel-
meztetnek a navigációs programok, akár az
okostelefonokon is, ám az ideiglenesen kihe-
lyezett traffipaxokról értesülés cseppet sem
ment eddig ilyen automatikusan. E probléma
orvoslására a 20 éves múlttal rendelkező szoft-
verfejlesztő-csapat olyan ingyenesen letölt-
hető minialkalmazást, úgynevezett widgetet
fejlesztett ki az Andorid operációs rendszert
alkalmazó mobiltelefonokra, ami a Rendőrség
traffipax-adatbázisát automatikusan letöltve,
egyrészt bármikor megtekinthetővé teszi, hogy
az adott napon, percre, illetve utcára pontosan,
mikor, hol várható sebesség-ellenőrzés, más-
részt a telefon GPS-antennáját használva nagy
pontossággal jelez, ha az épp aktuális útszaka-
szon mérnek. Elve alapján ez a rendszer sokkal
pontosabb azoknál, amelyek csak a cellainfor-
mációkból indulnak ki. A Traffipaxjelző csak
akkor riaszt, ha az adatbázis alapján, az adott
időben, az adott utcában mérnek, tehát ha más
napon vagy korábban, későbben járunk ott,
akkor fölöslegesen nem figyelmeztet.
A mobilon jelenleg be kell kapcsolni a
GPS-t, hogy meghatározhassa az autó aktu-
ális helyzetét, s használatához némi internet-
adatforgalom is szükséges. Szellemes megol-
dás, hogy a traffipaxfigyelés automatikusan
is elindítható, ha a mobil egyébként autós
bluetooth kihangosítóhoz csatlakozik. Jelen-
leg a fejlesztés záró szakaszában tartanak a
Traffipaxjelző legújabb verziójával, melyet
felhasználói visszajelzések alapján tökéletesí-
tettek. A továbbfejlesztett jelző felhős kiszol-
gálóról tölti majd le a friss traffipax informá-
JÓ HA FIGYELÜNK!
ingyenes és még jogszerű is
ciókat (eddig ez a havi kiadásokkal jött) és
figyelembe véve a leggyakoribb felhasználói
kritikákat, nem lesz szükséges a riasztáshoz
mobil internet, GPS, valamint böngészhető,
kereshető lesz a mérési hely adatbázis.
A jelzés audiovizuális, tehát a telefon képer-
nyőjén, a widgeten figyelmeztető ikon jelenik
meg és ezzel egy időben figyelmeztető-hang is
hallható. A figyelmeztető hang után a szoftver −
a text-to-speech (TTS) segítségével – szövege-
sen is bemondja a mérési helyszínt, pl. „Buda-
örsi út sebesség ellenőrzés várható”. A widget
az Android Marketről ingyenesen tölthető le,
mi is ajánljuk a használatát! Telepítése néhány
kattintás csupán, mivel nem önálló programról,
csak widgetről van szó, azt, a telefon
főképernyőjére kihelyezve, bármikor
egyetlen gombnyomással lehet ki-,
illetve bekapcsolni. Az első felhaszná-
lói visszajelzések teljesen pozitívak az
Android Marketen.
Jogszerűségét garantálja, hogy a
jelző nyilvánosan elérhető adatbázi-
sokból, többek között a police.hu-ból
dolgozik. Az alkalmazás a fixen telepí-
tett mérési pontokon - mivel ezek nin-
csenek benne ebben az adatbázisban
- jelenleg nem riaszt. Az újabb válto-
zatban ennek lehetőségét már meg-
teremtették, így rövidesen ezeken a
helyeken is riasztani fog a rendszer.
Szerencsés véletlen?
A Samsung Galaxy sorozat több tagjának
számos hazai és külföldi fórumon sokat
panaszolt hibája a nehezen felépülő, nem
megbízható bluetooth kapcsolat az autós
kihangosítókkal. Megfigyelésünk szerint a
traffipaxjelző – mintegy nem várt, jótékony
mellékhatásként – egyes esetekben kijavítja
és sikeresen stabilizálja a gyári anomáliát.
Vélhetően arról lehet szó, hogy mivel az
alkalmazás folyamatosan figyeli a bluetooth
eszközök kapcsolati állapotát (hiszen csakis
így képes automatikusan elindulni), ez a
háttérfolyamatban zajló, meg-megújuló
bluetooth aktivitás javítja ki a Galaxyk bos�-
szantó csatlakozási hibáját.
Korántsem biztos persze, hogy az appli-
káció minden készüléken segít, de ingyenes
megoldás lévén, kipróbálásával semmit sem
kockáztat a más módszerekkel már pórul
járt a felhasználó. Forrás: richpoi.com
183
 INTERJÚ, VALAMINT ÖTLETEK
JÓTÜNDÉREKNEK
Mucsi Zoltán nem csak néz, ő művész, de lát is
– Amikor átvetted a színikritikusok díját, azt mondtad…„kicsit sokat
beszélek, de az utolsó metrót elérjük, Kerényi azt mondta, a felvételimen,
a Színművészeti Egyetemen, hogy ne jöjjek fel a második rostára, mert
az útiköltség kútba dobott pénz, és ez kedvet csinált a színházhoz, és 52
forintot nem dob ki csak úgy az ember…” Ez egy jó kis köszönő beszéd,
hol szeretnéd elmondani még?
– Nem úgy készül egy előadás, hogy díjat szeretnék kapni, hanem ha
kapok, akkor örülök neki. Szóval A gondnok kapcsán a legjobb férfiala-
kításért, Pintér Béla: Kaisers TV Ungarn-jáért a legjobb mellékszereplő-
nek járó díjat szeretném elvinni az idén. Persze Cannes-ban, Berlinben és
Velencében az összes filmes alakításomért is szeretnék párat.
Viccen kívül, ha van egy anyag, ami izgatja az embert és arról
érdemes sikítani, pofázni, és létrejön egy jó előadás, az már siker.
Senki sem úgy áll hozzá, hogy most csinálok egy szar előadást,
nagyon sok pénz lesz belőle és rengeteg díjat fog kapni.
– Megkaptad a Nehéz c. darabért a legjobb alakítás díját és úgy
tudom, te mondtad Háy Jánosnak, hogy
írjon neked egy darabot?
– Igen, de mondta, hogy nem szo-
kott ilyen felkéréseknek eleget tenni,
és nem vállalja, aztán egyszer felhívott,
hogy elkezdte írni. Egyszer csak ott volt
a Nehéz című darab, először azt hittem,
hülyéskedik, mert az egész egy mono-
lóg volt.
– A Bárkában játszol még ezen kívül
rengeteg darabban, Sade márki, Dogville,
Mulatság, Tengeren – ráadásul úgy tűnik,
hogy a Nézőművészeti Kft.-vel (Scherer
Pepe, Katona Laci és Mucsi Zoltán) beköl-
töztetek a Szkénébe.
– Nagyon örültünk a Szkéné megke-
resésének, ez egy nagyon jó kezdeménye-
zésnek tűnik. Szerintem passzolunk a szel-
lemiséghez, amit a színház képviselni akar.
184
– Pintér Béla és Társulatával bemutattátok a Kaisers TV Ungarn
előadást, ami szerintem az utóbbi idők legerősebb színpadi produkciója,
te hogyan érzed?
– Jó és fontos előadás. Már nagyon sok munkám volt, mikor Béla
hívott, erőn felüli vállalás volt, de mindkettőnkben volt vágy arra,
hogy dolgozzunk együtt, ezért megoldottuk.
– Ha van jó és fontos előadás, akkor van rossz és fontatlan is?
– Egy jó alkotás zavarba hozza az embert, sokkolja, kikészíti. Sokféle
módon teheti: tragédiával, humorral, bármivel, amin keresztül létre tudsz
hozni valamit. Ráeszmélsz valamire. Egy jó alkotás megvisel, meggyötör,
lepofoz, felállsz, és nem azt mondod utána, hogy ’de jó volt’. Persze szóra-
koztathat, de ettől még letaglóz. Elvisz valaminek a szélére.
A musicalek nagy részével azért van bajom, mert az Olivérben
énekelni, hogy – ’éhezeeem, óóh, de nehééz, ééhezemmmm, jaj de
nehéééééz’ – ez sokkoló, mert itt a problémafelvetés és az ábrázolás
között hatalmas szakadék van.
– Ezek szerint nincs jó vagy rossz szín-
ház. Valamilyen alkotói szándék azon-
ban van. Neked milyen a jó vagy a rossz
szándék?
– Valakinek az a fontos, hogy kiszol-
gálja a közönségigényeket – egy szuve-
rén alkotó ezért semmit nem tesz – őt
szokta az idő igazolni. A maga idejében
Van Gogh eredménytelen festő volt,
mert kevés képet vettek tőle, a képeket
akár el lehetett volna égetni. Az idő azt
mondja, hogy ezek mégsem olyan rossz
képek. Van jó néhány olyan alkotás,
amikről az idő fog dönteni.
Néha ilyen alkotások megreformál-
nak művészeti ágakat, akik kísérletez-
nek, azok esélyesebbek erre.
Az nagyon jó érzés, ha te létrehozol
valamit, és van rá igény. Nem mondom,
JÓ HA FIGYELÜNK!

hogy nem örülnék, ha tolonganának a Szkéné előtt, hogy bejussanak
egy-egy előadásunkra, de nyilván nem is azért hozunk létre valamit,
hogy díjakat kapjunk, vagy bankot robbantsunk.
– A Nézőművészeti Kft.-nek van valamiféle célja?
– Ez a mi kis autónk, mi ilyet tudtunk, három kereke van, harminc-
cal megy, de megy. Az elején vagyunk, ha lesz tizenöt előadás mögöt-
tünk, akkor talán az idő dönthet felőlünk. Mindenből tanulunk, hol
megyünk mellé, mik a buktatói, nehézségei, mit hogyan kellett volna
csinálni. Kompromisszumokat kell kötnünk, mert fenn kell magunkat
tartani, és az idő kevés, tanuljuk jól kihasználni, beosztani.
A mi legfontosabb mércénk, hogy jönnek-e az előadásainkra. Az
is érdekes, ha tudjuk egy előadásról, hogy nagyon jó, mégis hálóval
kell fogni az embereket.
– Kinek az alapötlete volt, hogy Pintertől A gondnok című előadást
mutassátok be a Szkénében?
– A Nézőművészeti Kft. ötlete volt, odaadtuk Szabó Máténak,
átdolgozta a szöveget, ő rendezi az előadást. Február 10-ére, a bemu-
tatóra nagyjából el fog dőlni, tudtunk-e tényleg kezdeni bármit is
ezzel az anyaggal.
Az én meglátásom szerint van három bezárt figura, beszélgetnek,
de nem egymással, hanem egymás mellett, senki nem kíváncsi a
JÓ HA FIGYELÜNK!
másikra, vagy képtelen reflektálni a másikra. Az én figurám egy haj-
léktalan, életszagú ember, küzd azért, hogy ahová bevitték, azon a
helyen maradhasson. A betegsége miatt nem tudja megoldani a fel-
adatokat, amik rá vannak bízva, a testvére és egy harmadik ember se
tud mit kezdeni a másikkal és a helyzettel sem. Vergődés, acsarko-
dás, küzdelem.
– Milyen aktuális problémák jutottak eszedbe a próbák során?
– A színház, a kultúra, a művészet akkor játszik fontos szerepet,
ha a politikának akar szolgálatot tenni, amúgy egy kolonc.
– Nem akkor játszik fontos szerepet, ha kérdéseket tud feltenni a poli-
tikának és mondjuk, a közönségnek akar szolgálatot tenni?
– Semmilyen alkotóművésznek nem szabad kiszolgálnia, hízeleg-
nie a politikának, de ellene mennie sem kell. A művészet képet fest,
tartalmat akar megfogni, nem puffogni akar. A tartalom néha szük-
ségszerűen fájdalmas, van egy látásmód, ami vezérli. Megmutatni a
hibákat, gyötrelmeket, bírálnia kell, persze nem rossz szándékkal –
ez lenne a praktikuma.
Az alkotó ember a világról mond véleményt, a környezetéről, és
nem biztos, hogy mindent pozitívan lát. Ha minden tökéletes lenne,
nem lennének problémák, de látható, hogy nem működik tökélete-
sen. Nem csak itt.
– Kellenek elégedettek és kellenek elégedetlenkedők?
– Harag György rendező mondta: egy olyan színész mindig kell
a társulatába, aki mindenre azonnal ellentmond. Egy ilyen ember,
ha nem a helyén kezeled, akkor nyűg, de lehet, hogy ennek van
hozama. Nem rosszindulatból mond ellent, gondolkodásra késztet.
Gyermetegnek tartom, ha arról, ami történik, arról azt mondjuk,
hogy az nincs. Megszólíthatunk csak elégedett embereket az utcán,
akkor meg tudom mutatni, hogy egy jóléti társadalomban élünk.
Hitem szerint igen is objektívebbnek, függetlenebbnek kell lenni.
Rossz politika, rossz előadások születnek, de nem azzal a céllal, hogy
azok legyenek. A rossz színház olyan, mint a rossz vendéglő, elkerülik.
– El kell fogadnunk, hogy a világban általában minden okkal tör-
ténik, még ha túl oktalanul is, de tegyük fel, hogy jön a Jótündér. Mit
kívánnál? Akkor mi a legjobb forgatókönyv?
– El tudnám képzelni, hogy eltűnhetnék, mondjuk egy hónapra
valami egzotikus szigetre vagy New Yorkba. A családdal elvonulnék
valahova.
– Mit csinálnál? Tv-t, filmeket néznél, kirándulnál, napoznál, éne-
kelnél?
– Attól függ hova mehetnék, ha a Seychelle-szigetekre, akkor
csak tespedés lenne a családdal a tengerparton. New Yorkban pedig
lenne egy csomó program. Azt hiszem, van ott három mozi, két szín-
ház, négy múzeum.
Nem nézek tévét, van négy gyerekem, velük lennék, kirándulnék,
könyvet olvasnék, rókát néznék, őzet látnék.
– Zene, festés, egyéb nem verbális alkotói munka?
– Ez kimaradt az életemből.
– Hallgatsz zenét?
– Jan Garbareket hallgatok. Nyugalmat ad.
– Mi vonzott a színészetben, mi a vonzó benne most?
– A közösség, a gondolkodás, az alkotás gyönyörű pillanatai,
valakikkel nagyon egy hullámhosszon lenni, hogy néha szét akarod
szedni a másikat, néha mindennél jobban szereted, hogy a próba-
folyamatból egyszer csak összeáll valami számodra értékes, valami
mások számára értékes dolog.
– A hivatásodból adódik, hogy közösségben létezel, a kollégák közül
kerülnek ki a barátok is?
– Munkatársak vagyunk elsősorban, ezen belül születnek barát-
ságok is.
Pepével tizenöt éve annyi időt töltök együtt, amennyit a csalá-
dommal nem voltam még. Hogy is mondjam, nem válik kárára egy
produkciónak, ha nem utálják egymást a színészek.
Forrás: Vári Sasa – Budapest Terminal
185
 A FÖLD 20-30 MILLIÁRD EMBERT
GOND NÉLKÜL ELBÍRNA
2060 körül csökkenni kezd majd a boly-
gónk lakossága, és nem lesz egyfajta
armageddon, amikor bizonyos erőfor-
rások elfogynak, és nem tudjuk azokat
helyettesíteni. Mostanában divatos a
világ népességének túlgyarapodásától
rettegni, de a helyzet nem olyan vészes,
a népsűrűségből fakadó problémák nem
ott vannak most sem, ahol sűrű a lakos-
ság és fejlett a gazdaság, hanem a fejlet-
len helyeken, mondja Kapitány Balázs,
demográfus, a KSH Népességtudományi
Kutatóintézetének tudományos titkára.
– Index: Az ENSZ Népesség Alap jelentése
szerint 2011. október 31-én a Föld lakossága
átlépi a hétmilliárd embert. Egy ilyen becslés
mennyire lehet pontos?
– Kapitány Balázs: Ez a becsült világné-
pesség valójában egy becslések összeadá-
sából készült becslés, ezt figyelembe kell
venni. Sok a bizonytalanság, ez az egyes
országok esetében akár plusz-mínusz 5-10
százalék is lehet. 2010-2011-ben elég sok
országban tartottak, tartanak népszámlá-
lást, amikor ezen népszámlálási eredmények
napvilágot látnak, esély van arra, hogy új,
pontosabb, világszintű összesítés készüljön.
De 100-200 milliós plusz vagy mínusz ekkor
is benne lesz a pakliban.
Az ENSZ szakemberei mindig többféle
forgatókönyvet dolgoznak ki arra vonatko-
zóan, hogy a jövőben milyen mértékű növe-
kedés várható a világ népességszámában. A
magas előreszámítási változat a jövőbeli ter-
mékenység szintjét 0,5 gyermekkel becsüli
magasabbra, mint a közepes változat, 2050-re
10,6 milliárd, 2100-ra pedig már 15,8 milliár-
dos népességet vetít előre. Ezzel szemben az
alacsony előrejelzés a közepes változatnál fél
gyermekkel kisebb termékenységgel kalkulál,
így eszerint a Föld népessége 2050-re eléri a
8,1 milliárd főt, és ezután csökkenni kezd. Ön
szerint melyik forgatókönyv a valószínűbb?
Technikai, módszertani okokból inkább
az alacsony előrejelzést érzem a realitáshoz
közelinek, szerintem 2060 körül már csök-
kenni kezd a bolygó lakossága. Az ENSZ
közepes előreszámítása jobb híján egyféle
termékenységi konvergenciával számol, ez
alapján a magas termékenységű országok ter-
mékenysége csökken, az alacsonyaké nő. Az
ENSZ azonban nem számol azzal az elmúlt
évtizedek tapasztalatai alapján nagyon is
életszerű jelenséggel, amikor egy magas ter-
mékenységű ország termékenysége a repro-
dukciós szint alá csökken, és tartósan ott is
marad. Ilyen például Németország, amely
186
Kapitány Balázs (fotó: Huszti István)
már negyven éve nem tud kilépni a „termé-
kenységi csapdából”. Feltehetően több más
ország is benne ragad a jövőben ebben a
csapdában, és ezzel nem számol az ENSZ-
prognózis. Nyilván azért, mert politikailag
nagyon kényelmetlen szakértői becsléssel
kijelölni, és ezzel mintegy demográfiailag
„leírni” ezeket az országokat. Emellett úgy
vélem, Kína esetén túl optimista az ENSZ
termékenységnövekedést feltételező prog-
nózisa, és ez önmagában is egy jelentős tétel.
Meddig gyarapodhatunk „büntetlenül”?
Úgy értem, mikor kezdenek el végzetesen
elfogyni erőforrásaink? A vízért, olajért,
gyapjú ruháért vívott háborúként kell elkép-
zelnünk a Földet, amikor a világ népessége a
maximumához közeledik?
Ilyen környezetetikai kérdésekkel for-
duljon inkább ennek a „hitnek” a papjai-
hoz. Én úgy látom, hogy amióta az emberi
faj létezik, mindig károsította,módosította
a környezetét, fogyasztotta az erőforráso-
kat – csak a mérték változik. Szerintem
nincs ilyen egzakt határ, amikor ezek az
erőforrások hirtelen annyira elfogynak,
hogy egyik napról a másikra bekövetkezik
valamiféle armageddon. Ez csacsiság. Nyil-
ván lesz, ami megritkul – ez akkor megdrá-
gul annyira, hogy majd helyettesítjük más
anyaggal. Kiirtottuk a tengeri nyércet, most
készítünk télikabátot másból. Felesszük és
elvilágítjuk a bálnákat, eszünk majd mást,
és majd nem világítunk bálnaolajjal. Elfogy
az kőolaj, majd gyártunk műolajat, illetve
helyettesítjükz mással.
Ez nem jelenti azt, hogy nem kár ezért a
folyamatért, s hogy ez nem káros, de azért
ne essünk át a ló túlsó oldalára sem. Az is
egy legális társadalmi cél lehet, hogy a Föl-
dön minél több ember élhessen emberi
körülmények között, még ha ennek az is az
ára, hogy a tigriseknek még rosszabb lesz, és
elfogynak az olajkészletek.
– Tehát ön szerint a technológiai megúju-
lás mindig rendelkezésünkre áll majd minden
fogyatkozó erőforrás, mint a víz, az olaj, a téli-
kabát esetében?
– Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,
hogy az emberiség képes alkalmazkodni a
kihívásokhoz. Úgy vélem hogy ez a képes-
ségünk a múltban és a jövőben is fennma-
radásunk kulcsa. Szerintem pont azt kéne
igazolni, hogy több tízezer év után valamiért
épp most veszítettük el megújulási és alkal-
mazkodási képességeinket.
– Azért mégis csak van valamiféle határ,
amit már nem bírna a bolygó. Mi ön szerint a
világ népességének maximuma?
– A Föld 20-30 milliárd embert gond nél-
kül elbírna, ha elég magas lenne a gazdasági
fejlettség. A népsűrűségből fakadó problé-
mák (éhínség, háborúk, kényszermigráció)
nem ott vannak most sem, ahol sűrű a lakos-
Embertömeg Hong Kongban Fotó: Mike Clarke
JÓ HA FIGYELÜNK!
ság, de fejlett a gazdaság (Dél-Korea az 500
fő/km2 és Hollandia a 400 fő/km2 népsűrű-
séggel nagyon jól elvan), hanem ott, ahol sok
szegény ember él sűrűn. Például India egyes
részein, Bangladesben vagy Ruandában.
– Ezt a 20-30 milliárdos becslést milyen
módszertannal számítja?
– A szárazföldek alapterülete (az Antark-
tisz nélkül) 135 millió négyzetkilométer,
jelenleg az átlagos népsűrűség 45-50 fő/
km2. Ha abból az erősen túlzó előfeltevésből
indulunk ki, hogy a szárazföld fele klimati-
kus és földrajzi okokból kvázi lakhatatlan,
és az is marad, akkor a föld lakosságának
megháromszorozódása (20 milliárd fő
feletti lakosság) esetén a lakható területe-
ken mintegy 300 fő/km2 átlagos népsűrűség
várható. Ez hozzávetőleg megfelel például
a mai Japán, Srí Lanka, vagy Vietnám nép-
sűrűségének, de még mindig lényegesen
alacsonyabb mint például a mai Belgium,
Hollandia, Dél-Korea népsűrűsége. A mai
technikai viszonyok között is létezik nagy
agrárállam 1000 fő/km2-es népsűrűséggel
(Banglades). Valószínűleg a határ valahol
ekkora népsűrűség körül lenne, de ez 70
milliárd embert jelentene. Ezt a számot
pedig a Föld lakossága nagyságrendileg sem
fogja megközelíteni.
– Az előbb, amikor a világ népességszámá-
nak lehetséges bővüléséről és az erőforrások
szűküléséről kérdeztem, ezt a témát hitnek
nevezte. Ennyire távol áll a valóságtól az a
lehetőség, amit Thomas Malthus angol köz-
gazdász is feszegetett a 19. században? A
sokat vitatott nézet szerint egységnyi élelmi-
szerre egyszerűen több és több ember jut.
– Amikor hitet emlegettem, egyszerűen
az ön kérdésére reagáltam, ugyanis a „bün-
tetlenül” kifejezést használta. Ezzel a gyara-
podást egy vallási fogalommal megközelítve
mintegy bűnnek nevezte, ami majd valami-
kor elnyeri a méltó büntetését. Én a bűn és
büntetés fogalmakat demográfusként nem
tudom megközelíteni, ezért javasoltam,
hogy forduljon máshoz...
Egyébként, ha nem kutatóként kérdez,
szerintem a gyarapodás önmagában nem
bűn, csak most divat annak látni, láttatni.
Szűk évszázada még az uralkodó eszme-
áramlat pont azt gondolta bűnnek, ha nem
uraljuk és zsákmányoljuk ki a földet. Gon-
doljon a bibliai teremtéstörténetben Isten
ELBUKHATJÁK A KISADÓZÓK A KOMOLY
MEGRENDELÉSEKET
Kizárólag a lakosságnak szolgáltató vál-
lalkozásoknak éri meg választani a
kisadózók tételes adóját, azzal ugyanis
szinte keresztet vethetnek arra, hogy tár-
saságoktól megrendeléseket kapjanak. A
parlament elé terjesztett törvényjavaslat
szerint ugyanis a velük szerz������������
ődő társasá-
gok nem vonhatnák le a költségeikből a
kisadózók számláinak ellenértékét – hívja
fel a figyelmet Hegedüs Sándor, az RSM-
DTM adópartnere.
Kizárólag a lakosságnak szolgáltató vállalkozásoknak éri meg választani a kisadózók
tételes adóját, azzal ugyanis szinte keresztet vethetnek arra, hogy társaságoktól megren-
deléseket kapjanak. A parlament elé terjesztett törvényjavaslat szerint ugyanis a velük
szerződő társaságok nem vonhatnák le a költségeikből a kisadózók számláinak ellenérté-
két - hívja fel a figyelmet Hegedüs Sándor, az RSM-DTM adópartnere.
Úgy tűnik, hogy a kormány tényleg csak a lakosságnak szolgáltató kisvállalkozások
számára kívánja vonzóvá tenni a kisadózók tételes adóját, és valóban csak a lakossági
szolgáltatóknak éri meg az újfajta átalányadót választani. Óriási hátrányt szenvedhetnek
viszont például azok a szellemi foglalkozásúak, akik más cégekkel működnek együtt.
A beterjesztett törvényjavaslat szerint ugyanis nem minősül elismert költségnek a tár-
sasági adó szempontjából az a költség, ráfordítás, amely a kisadózó vállalkozások tételes
adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében merül
fel. Vagyis a társaságok nem vonhatják le költségként a kisadózók számláinak ellenértékét.
Praktikusan ez azt jelenti, hogy ezen adóalanyokkal a társasági adó alanyainak nem
lesz érdemes szerződni, vagy az árakat, díjakat legalább 10 százalékkal alacsonyabban
érdemes meghatározni, kialkudni, mint a társasági adót fizető konkurenseik esetében -
magyarázza Hegedüs Sándor.
A társaságoknak ráadásul érdemes az ügylet megkötése előtt tájékozódniuk arról,
hogy kisadózóval szerződnek-e. Késő bánat lesz ugyanis, ha csak a számlából derül ki,
hogy kisadózóval szerződött a vállalkozás. A számlán ugyanis fel kell majd tüntetni, hogy
„Kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya által kiállított számla”.
A kisadózó vállalkozások tételes adójának választása során arra is figyelemmel kell
lenni, hogy az eddigi vevőkör a cég tapasztalatai alapján inkább a magánszemélyek vagy
a társaságiadó-alanyok körét öleli-e fel. Utóbbi esetben komoly megfontolást igényel a
tételes adó választása – figyelmeztet a szakértő. Forrás: penzcentrum.hu

Elpusztult bálna San Salvadorban Fotó: Jose Cabezas
felszólítására: „Növekedjetek és sokasodja-
tok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok ural-
matok alá és uralkodjatok a tenger halain és
az ég madarain és minden élőlényen, ami
mozog a föld fölött” (Ter, 1,28). Amikor az
európai emberek többsége még ezen hitvi-
lág alapján élt, akkor a bálnák élethez való
jogán még nem sokat filozofáltunk. Ki tudja,
20-30 év múlva mi lesz kontinensünkön az
uralkodó nézet, hit ugyanerről?
Forrás: Hegedűs Sándor – Index

JÓ HA FIGYELÜNK! 187
188 JÓ HA FIGYELÜNK!