„Fél évszázad terepen”

„fél évszázad terepen”

tanulmánykötet torma István tiszteletére

70. születésnapja alkalmából

szerkesztette:
Kővári Klára és Miklós Zsuzsa

Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete

Budapest 2011
a kötet megjelenését támogatta a nemzeti Kulturális alap

Technikai szerkesztők:
Dinnyés István és Kvassay Judit

Illusztrációk:
Fazekas Fanni, Ősi Sándor és Réti Zsolt

a borítón:
Bernecebaráti-Templom-hegy
(Fotó: Miklós Zsuzsa)

Torma István fotója: Mándli Gyula

ISBN 978-963-9911-27-7

© Szerzők, MTA Régészeti Intézete és Archaeolingua Alapítvány

Nyomdai előkészítés:
Archaeolingua Alapítvány
Felelős kiadó: Jerem Erzsébet
Borítóterv: Miklós Zsuzsa és Hős Gergely
nyomdai kivitelezés:
Prime Rate Kft
 TarTaloMjegyZéK

Előszó ........................................................................................................................................................... 7

Torma István szakirodalmi munkássága (1964–2009) .......................................................................... 9

Tabula Gratulatoria ................................................................................................................................... 15

BoNdáR MáRIA
Torma István, a topográfus ............................................................................................................. 17

MAkkAy JáNoS
Hetven évből ötven terepjáráson .................................................................................................... 21

k. NéMETH ANdRáS
A középkori Tolna megye egyházi topográiájának módszertani tapasztalatai ........................ 35

kŐváRI kláRA
A váci topográiai kötet az elmúlt másfél évtized tükrében ........................................................ 43

RácZ TIBoR ákoS – TARI EdIT

Topográiai kutatások vecsésen. árpád-kori települési formák
régészeti terepbejárások és feltárások alapján ............................................................................... 53

BATIZI ZolTáN
dél-Hont középkori településeinek topográiája .......................................................................... 77

vIZI MáRTA
Terepbejárások decs-Ete mezőváros (Tolna megye) területén ................................................. 87

ZATykó cSIllA
lelőhely és település kapcsolata a középkori Nagyszakácsiban ............................................... 101

PuSZTAI TAMáS
Elpusztult középkori településeink terepi megismeréséhez ...................................................... 109

BENkŐ ElEK
via regis – via gregis. középkori utak a Pilisben ........................................................................ 115

MIklóS ZSuZSA
A régészeti topográia és a légi fotózás kapcsolata .................................................................... 121

cZAJlIk ZolTáN
A légi fényképezés szerepe a temetkezések régészeti topográiai kutatásában ...................... 131

ISTváNovITS ESZTER
A nagyberuházásokat megelőző régészeti kutatások néhány tanulsága
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében .............................................................................................. 141
BEléNyESy káRoly – HoNTI SZIlvIA
Struktúrák, modellek, stratégia a nyomvonalas beruházásokat
megelőző régészeti kutatásban. Régészeti tapasztalatok az
M7 autópálya Balatonszárszó-ordacsehi szakaszán .................................................................. 151

FEkETE J. cSABA
A régészeti lelőhelyek nyilvántartásának jogtörténete,
alkalmazott módszerei és korszerű térinformatikai lehetőségei ............................................... 161

SZAloNTAI cSABA
A terepbejárások és az örökségvédelmi hatástanulmányok
megbízhatóságáról a feltárási adatok tükrében ........................................................................... 173

REMéNyI láSZló – STIBRáNyI MáTé

Régészeti topográia: ugyanaz másként ....................................................................................... 189

kAlIcZ NáNdoR
Rézkori agyagpecsétlők a kárpát-medencében .......................................................................... 199

MüllER RóBERT
keménységvizsgálatok a várvölgy-Nagy-lázhegy-i késő bronzkori eszközökön ................ 211

IloN GáBoR
Az urnamezős kor bronz depói és szórvány bronzai a Bakonyban és vidékén.
A hajdani pápai járás topográiai munkálataira emlékezve ........................................................ 225

MARáZ BoRBálA
Budapest késő laTène-kori településtörténeti képe .................................................................. 243

ZSIdI PAulA
Módszerek és eredmények az aquincumi topográia kutatásában ........................................... 261

dINNyéS ISTváN
A kvád és a szarmata településterület viszonya a császárkorban
Pest megye ék-i részén ................................................................................................................. 279

kovácS láSZló
Egy-egy apró 10. és 11. századi temetőmaradvány:
Gyomaendrőd-kádár-tanya, Gyomaendrőd-ugari-dűlő I ........................................................ 287

MESTERHáZy káRoly
lelőhelyek A – Z-ig ........................................................................................................................ 303

véGH ANdRáS
kutak, vízművek. kiegészítés Buda város középkori helyrajzához ......................................... 327

GERE láSZló – MIklóS ZSuZSA

Dombóvár-Gólyavár ....................................................................................................................... 333

Rövidítésjegyzék ...................................................................................................................................... 345

6
 régésZeTi Topográfia: ugyaNaZ MásKéNT

ReMényI LászLó – stibRányi máté

Kulcsszavak: lelőhely-nyilvántartás, lidar, prediktív modell, régészeti lelőhely, távérzékelés,

térinformatika, topográia
Keywords: Site records, lidar, predictive model, archaeological site, remote sensing, GIS,
topography
Schlüsselwörter: Fundortregister, lidar, prädiktive Model, Fundort, Fernerkundung, GIS,
Topographie

A régészeti kutatás alapvető tárgya, a tájban végzett szüntelen emberi tevékenység lenyomatának
felmérése nélkülözhetetlen bármilyen régészeti kutatáshoz. Magyarországon ezt a tevékenységet
régészeti topográiának nevezzük, ez széles körben a Magyar Tudományos Akadémia nagyszabású
vállalkozása, Magyarország Régészeti Topográiája (MRT) keretében végzett kutatások alapján
terjedt el. Az MRT készítői, Torma István vezetésével olyan alapkutatások közlését végezték el
a vizsgálati területeken, amelyek közérthetően, könnyen hozzáférhetően mutatják be azokat az
alapadatokat, amelyek nélkül a régészeti jelenségek helyzete nem érthető meg. Az MRT kötetek
jelentősége felbecsülhetetlen, azonban nem szabad megkerülnünk a „hogyan tovább” kérdését.
Ez a cikk azért készült, mert a szerzők fontosnak tartották végiggondolni, leírni és vitára
bocsájtani azt, hogy a 21. század elején hogyan érdemes régészeti topográiai kutatásokat végezni.
Szükségességéről feleslegesnek, a gyakorlati kérdések tisztázásáról pedig (egyelőre) időszerűtlennek
érezzük a vitát, az elméleti megvalósításról való közös gondolkodást azonban fontosnak tartjuk.
Annál is inkább, mert az elmúlt egy–két évtizedben a lelőhely azonosítás tudománya részben
kikerült a magyar régészettudomány fő sodorvonalából, míg a külföldi kutatásban jelentősége
folyamatosan nő.
Ha 2010-ben topográiai kutatásokat végzünk, nyilvánvalóan nem állhatunk ugyanúgy a
feladathoz, mint az 1980-as években. A feladat ugyanaz, a módszerek egy része viszont megváltozott.
A kérdés tehát alapvetően az, hogy hogyan másként? Milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre,
hogyan érdemes ezeket összevetnünk, milyen határok mentén, milyen módszerekkel lehet a
leghatékonyabb eredményt elérnünk? Mi az, ami változatlan a topográiai kutatásokban, és mi az,
amit meg kell változtatnunk?
A terepbejárás módszertani kérdéseire, magyarországi kutatástörténetére jelen cikkben nem
térünk ki, ezeket nemzetközi kitekintéssel Jankovich-Bésán dénes kandidátusi értekezésben
fejtette ki. Az ez alapján készült módszertani kötet máig az egyetlen általános igényű terepbejárási
módszertani kötet Magyarországon.1 A hiánypótló munka ismerteti a nyugat-európai kutatás
könyvtárnyi módszertani irodalmát 2 és az MRT-n kívül publikált magyarországi terepbejárások
történetét, bibliográiáját is.

Az alapfogalmak

A régészeti szakirodalomban, népszerűsítő kiadványokban, de a különböző építésügyi engedélyezi

eljárásokban is az egyik leggyakrabban használt fogalom a régészeti lelőhely. Azonban egy dinamikusan
fejlődő tudományban folyamatos az igény nemcsak a különböző interpretációk felülvizsgálatára, de
sok esetben még a legalapvetőbb deiníciók pontosítására is.3 A hatályos örökségvédelmi törvény

1
Jankovich 1993.
2
Azóta: pl. oRton 2000 és banning 2002.
3
vö.: maRkó 2000; mesteR 2001; hoRváth – h. simon 2002; Raczky 2006.
 Reményi lászló – Stibrányi Máté

(2001. évi lXIv. tv.7§. 17.) egy – a jogi szabályozás szempontjainak megfelelő – rövid deiníciót
ad: „Régészeti lelőhely az a földrajzilag egyértelműen meghatározható terület, melyen a régészeti
örökség elemei elsődleges összefüggéseikben találhatók, és amelyeket a kÖH nyilvántartásba
vett”. Az utolsó feltételnek viszonylag könnyen meg lehet felelni, elég ugyanis egy lelőhelybejelenő-
adatlapot benyújtani a Hivatalba, ahol az adott területet régészeti lelőhelyként nyilvántartásba
veszik. A jelenségek elsődleges összefüggésének szükségességéről elméleti vita folyik,4 ennek
ismertetéstől most eltekintünk. Feltétlenül fontosnak tartjuk azonban – nemcsak a jogi szabályozás,
de a kutatás szempontjából is – a deiníció másik elemét: a lelőhely egy földrajzilag egyértelműen
meghatározható terület.
A jogi szabályozás és az erre épülő napi örökségvédelmi gyakorlat körül az utóbbi években
kialakult vita során, egy újabb – tudományos igényű – lelőhely-deiníció is megjelent: „lelőhely: a
tárgyi leletek, régészeti jelenségek, valamint ökológiai maradványok speciális együttesének sajátos
térbeli elhelyezkedése.”5 A térbeli elhelyezkedés tehát ebben a meghatározásban is központi szerepet
kap.
Azaz egyértelmű, hogy a régészeti lelőhely egyik alapvető – és vitathatatlanul fontos –
attribútuma, egyértelműen meghatározható földrajzi helye és kiterjedése. Ebből következően a
régészeti lelőhelyek gyűjtése, adatainak feldolgozása, értelmezése, illetve a hivatali ügyintézésben
nyújtott adatszolgáltatás, elsősorban térinformatikai feladat.
A tudományos kutatás igényei – amelynek egyik legfontosabb irányzata éppen a lelőhelyek
közötti kapcsolatok vizsgálata – azonban a fogalom további inomítását igénylik. A legalapvetőbb
kérdés, hogy a földrajzilag egy területen található, de különböző régészeti korszakokba sorolható
és változatos típusú (pl. telep, temető, templom, depó), régészeti jelenségek egy lelőhelynek
tekinthetők-e, vagy helyesebb-e külön lelőhelyekként kezelni az azonos korszakba és típusba sorolt
jelenségeket. Azaz hogyan kell értelmezni azt a helyzetet, „ha egy bronzkori tell alján neolitikum
kerül elő.”6 Az MRT az azonos területen előkerült különböző korú és típusú (!) lelőhelyeket egy
lelőhelyként vette fel a kataszterbe, így egy lelőhelyként szerepelhet pl. egy bronzkori földvár a
rajta álló középkori templommal és templom körüli temetővel. Az ilyen „lelőhely-komplexumok”
elkülönítésére a „zárt” (egy korszak, azonos típusú jelenségeiből álló) lelőhelyektől, nemrég a
„topográiai lelőhely” fogalom használatának javaslatát vetette fel közös cikkében Horváth l. A.
és H. Simon k.7
Egy másik alapfogalom, jelen cikk tárgya, a topográia olyan általános kifejezés, amely
bár nem igényel újradeiniálást, mégis fontosnak tartjuk a fogalom pontos meghatározását. Az
MRT munkássága nyomán a topográia szó így minden régész számára a szisztematikus lelőhely
azonosítással forrott össze. ugyanakkor maga a régészeti topográia kifejezés általánosabb érvényű,
a lelőhely-kataszter létrehozása mellett a jelenségek (lelőhelyek) közötti (térbeli) kapcsolatok
értelmezését is jelenti. Ebből adódóan nemcsak a lelőhely-felderítés és nyilvántartás, de maga a
régészeti topográia is elképzelhetetlen térinformatika nélkül.
A magyar gyakorlatban, a tudományos kutatásban (inventarizáció) és a jogi szabályozásban
(jogszabályok, hivatali eljárások) egyaránt külön kezeljük és védjük a régészeti lelőhelyeket,
műemlékeket, természeti értékeket. Az európai örökségvédelem ezredváltás utáni rendszere
azonban komplex módon, tájvédelmi jelleggel próbálja kezelni az értékek összességét, legyen az
természetvédelmi vagy örökségvédelmi.8 Ez a gondolat és gyakorlat mindenképpen előremutató:
a kárpát-medence az utolsó négyzetméteréig művelt, az ember által több ezer éve használt táj. A
természetvédelem Magyarországon sehol sem őriz eredeti, „természetes” területet, hanem inkább

4
MesTeR 2001; hoRváTh – h. sIMon 2002.
5
RAczky 2006.
6
mesteR 2001, 65.
7
hoRváth – h. simon 2002, 112.
8
lásd FaiRcLough – Rippon 2002.

190
 Régészeti topográia: ugyanaz másként

az ember által valamikor használt és átalakított terület valamilyen – eredetinek gondolt – állapotát.9
Ennek megfelelő védelméhez azonban lényeges lenne „feltárni”, megismerni azokat a döntéseket,
amelyeket az ember hozott a tájban. Ez a feladat közös együttműködést igényelne. A táj jelenlegi
fenntartható használatához nehéz tudatos döntéseket hozni az előzmények ismerete nélkül, az
információhiány pedig néha riasztó, elég például a belvíz-helyzetet megemlíteni.
A vizsgálat egyik lehetősége a tájértékek felmérése és kijelölése, ami részben régészeti feladat.
Bár a tájérték típusok és fajták között nem szerepel a régészeti lelőhely kategória, a régészeti emlékek,
jelenségek mégis beilleszthetők a rendszerbe. Mivel a kultúrtáj jelenlegi képét – a természeti
adottságok mellett – a folyamatos tájformáló emberi tevékenység határozta meg, természetes, hogy
az emberi tevékenység minden emléke (pl. települések, temetők, utak, halastavak, művelési ágak)
tájérték. Így külön tájértéket jelent minden elpusztult település (korszakonként külön), felhagyott
temető vagy egykori templomos hely. Az adatok tájérték szemléletű gyűjtésének elsődleges gyakorlati
haszna egyértelmű: a tájérték fogalmának bevezetésével azok az elemek is feltérképezhetők és
védhetők, amelyek a régészeti lelőhelyek nyilvántartásának jelenlegi gyakorlatába nem férnek bele.
Meg kell azonban itt említeni a tájvédelem ettől némileg eltérő felfogását is. A tájérték
vizsgálatok ugyanis azzal, hogy kijelölik a tájérték-helyszíneket, egyben felosztják a tájat „értékes”
és „értéktelen” részekre. Ez egyrészt érthető, hiszen a tájhasználat nem egyforma intenzitású, az
ember azonban a táj minden egyes részét használta valamilyen módon. Az 1990-es évek közepétől
az angol kutatás által kialakított Historic Landscape Characterisation (Hlc) pontosan erre próbált
választ adni, elsősorban térképi adatok alapján értelmezve a területhasználat legkülönbözőbb
ágait.10 A szisztematikus terepi munkával összevonva ezek látványos eredményeket hoztak.11 A
Hlc módszertana elég egységes ahhoz, hogy viszonylag kevés átalakítással a kárpát-medencei
viszonyokhoz adaptálható legyen, ezt kiegészítve a terepi vizsgálatokkal további erőteljes eszközt
nyerhetünk az egykori területhasználat megértéséhez.
A települések, temetők, templomok, várak nyilvánvalóan nem fedik le az emberi tevékenység
felszíni nyomainak teljes vertikumát. A feladat tehát nem korlátozódhat egyszerűen egy lelőhely-
kataszter létrehozására. A tájérték-felmérés munkájában a régészet, elsősorban a régészeti
topográia feladata megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyek a jelenlegi táj- és területhasználat
kialakulásával függenek össze. Pusztán a lelőhelyek térképre vitele nem fog minket közelebb vinni
ennek megértésében. Terepi munkával, felhasználva a korábbiakban említett lehetőségeket, meg
kell próbálnunk feltérképezni, datálni és értelmezni – nagyrészt természetesen a lelőhelyeket alapul
véve – az összes olyan jelenséget, amely az emberi tevékenységre vonatkozik. Ebből következően
nemcsak a klasszikus értelemben vett régészeti lelőhelyek minősülnek tájértéknek, hanem például
a különböző történelmi korú utak, az egykori művelési ágak (pl. egy középkori szántó, szőlő),
vagy esetleg az erdőművelés emlékei is. A tájérték alapú inventarizáció tehát a topográia általános
feladatának – a jelenségek és a köztük lévő kapcsolatok térbeli vizsgálatának – is jól használható
eszköze lehet.

Lelőhelyállomány, lelőhely-nyilvántartás

közhely, hogy Magyarország területe régészeti értékekben, régészeti lelőhelyekben, európai

összehasonlításban a gazdag területek közé tartozik. ugyanakkor „gazdagságunk” mértéke egyelőre
pontosan nem ismert, a lelőhelyállomány nagyságára vonatkozóan ugyanis csak – viszonylag
szélsőséges keretek között mozgó – becsléseink vannak.

9
Ez a helyzet egyébként bizonyos mértékig a 19. századi műemlékvédelemre emlékeztet bennünket, amikor a
műemlékek ideálisnak vélt állapotának kialakítására törekedtek. A Mátyás-templom és a Hortobágy talán nem csak
a sztereotípiák miatt kapcsolható össze.
10
RIPPon 2004.
11
Pl. ALDReD 2001.

191
 Reményi lászló – Stibrányi Máté

A kulturális Örökségvédelmi Hivatal (kÖH) közhiteles lelőhely-nyilvántartása jelenleg több

mint 70.000 rekordot tartalmaz. Ebből a kiadott MRT kötetek az ország 11,7%-n közel 10.000
lelőhely adatait közlik, a kiadásra eddig nem kerültek pedig további kb. 2000 lelőhelyet jelentenek.
Az ezeken felüli felvételek a múzeumi adattárakból kinyert, illetve a 2001 óta elvégzett kutatások
adatait tartalmazzák. A magyarországi lelőhely-állomány nagyságát ugyanakkor általában 100.000-
re becsülik.12 Ez első ránézésre impresszív adat, hiszen azt jelentené, hogy a lelőhelyek 70%-t már
ismerjük. Ez azonban elég valószínűtlen. A fő kérdés valójában nem is a lelőhelyek száma, hanem
a feldolgozottság mértéke, vagyis az a kérdés, hogy hol tartunk?
Először is, biztosan nem ismerünk 70.000 lelőhelyet. A rendelkezésünkre álló adatok alapján
úgy tűnik, hogy a kÖH említett nyilvántartásában összesen az adatoknak körülbelül a feléhez,
45.000 lelőhelyhez ismert térbeli adat (poligon, vagy pont). Egyrészt ennek körülbelül 16%-a
található belterületeken belül, ami mindenképpen aránytalanságot jelent, másrészt meglehetősen
sok esetben kell számolnunk azzal, hogy egy lelőhely több számon van felvéve. Összességében
tehát becslésünk szerint mintegy 25.000–30.000 lelőhelyet tekinthetünk ismertnek.
Ennek a számnak a megállapításához persze a lelőhely fogalmának korábban már említett
tisztázására is szükség lenne, hiszen a lelőhelyeink túlnyomó többségén több korszakot is tudunk
azonosítani. Most azonban elégedjünk meg az eddigi gyakorlat alapján végzett vizsgálattal, a térben
lehatárolható egységgel.
A lelőhelyek összességére vonatkozó becslést ugyanakkor – mely szerint 100–150.000 lelőhely
lehet az ország területén – megalapozottnak tartjuk.13 A számítás alapja az MRT által kutatott
területek mérete és az ott talált lelőhelyek közötti kapcsolat, ez alapján km²-ként körülbelül 1–1,5
lelőhellyel számolhatunk. A napjainkban végzett vizsgálatok is nagyjából ezt a számot erősítik meg.
A kÖH és a SMMI munkatársai által 17 település területén végzett belső-somogyi topográiai
kutatás során 426 km²-en 517 lelőhelyet találtak.14 A tervezett Nabucco gázvezeték egész országot
átívelő 384 km hosszú nyomvonalának terepbejárásán 355 lelőhelyet azonosítottak.15 Ezek a
vizsgálatok, ahogy az MRT kutatásai is, biztosan nem találták meg az adott területre eső összes
lelőhelyet, de biztosan kijelenthető, hogy legalább 75%-os eredményt hoztak, más szóval ezeken a
helyszíneken legfeljebb 20–40% növekedést feltételezhetünk a jelenleg ismerthez képest.
Európai összehasonlításokkal összevetve is helytálló ez az adat, általában legalább 1–1,5
lelőhely/km² közé tehető, bár területenként nagyon változó lehet. lengyelországban a Nemzeti
Régészeti Felmérés (AZP) során 270.000 km² területen 435.000 lelőhelyet azonosítottak,16
Svédország 450.000 km² területén 570.000 lelőhely ismert. Szlovénia 20.000 km²-én 26.000
lelőhelyet azonosítottak.17 A felvételek különbözősége miatt persze nem szabad túl messzemenő
következtetéseket levonnunk ezekből az adatokból, az arányok azonban jól megigyelhetőek, ezek
alapján tehát Magyarország területén 100–150.000 lelőhelyre számíthatunk.
Azt gondoljuk, hogy nem is elsősorban a számok a lényegesek, hanem az, ami ezekből
következik. Ezek alapján Magyarország régészeti lelőhelyeinek 20–30%-át ismerjük. Az említett
Nabucco gázvezeték országon keresztülhaladó metszete ezt kiválóan példázza: a 339 azonosított
lelőhelyből 77 volt korábbról ismert.
A fentieknek legalább két negatív következménye van. Egyrészt a hatályos jogszabályok csak
a közhiteles lelőhely-nyilvántartásban nyilvántartott régészeti lelőhelyeket védik. Ennek hatásait,
veszélyeit most nem részletezzük. Témánk szempontjából fontosabb, hogy az a tény, hogy a régészeti
lelőhelyek háromnegyed részét nem ismerjük, ráadásul az ismert lelőhelyek térbeli szóródásának
egyenetlensége nagyrészt kutatástörténeti körülményekből adódik, kérdésessé tesz bármilyen, az
egész országra vonatkozó általános településtörténeti, topográiai interpretációt.
12
WoLLáK 2009.
13
JAnKovIch – nAGy 2002.
14
FeKeTe et al. 2005.
15
PARDITKA 2010 és sTIBRányI 2010b.
16
PRInKe 2009.
17
Djurić et al. 2009.

192
 Régészeti topográia: ugyanaz másként

Határok

A régészeti topográia térbeli határai elsősorban földrajzi határokat jelentenek, ezért célszerű
földrajzi kereteket felállítani. Szerencsére Magyarország ebből a szempontból kiemelkedően
jó helyzetben van, a földrajztudomány által 1990-ben felállított kistájak 2010-ben átdolgozott
rendszere pontosan az, amire szükségünk van. „A kistáj olyan homogén tájpotenciállal rendelkező
téregység, amelyben meghatározó tájökológiai egyveretűség van jelen.”18 Magyarország Kistájainak
katasztere természetföldrajzi beosztás alapján négy hierarchiai szintre tagolja tájainkat.19 6 nagytáj,
33 középtáj és 230 kistáj fedi le az országot, a középtájak és a kistájak között indokolt esetben kistáj-
csoportokat is beiktattak. Mivel a kistájak lehatárolásakor a földrajzi szempontok által meghatározott
homogén téregységeket veszik alapul, mi is vehetjük ezt a megtelepedés földrajzi alapegységének.
Ez várhatóan többet fog elárulni a megtelepedés jellemzőiről, mint a jelenlegi külterületi határok
alapján elvégzett lehatárolás, ami elsősorban közigazgatási célokra alkalmas.

A forrásanyag bővülése, az innovációban rejlő lehetőségek

Szükséges és célszerű a lelőhely felderítésbe és a régészeti topográiai munkába a terepbejárások

pótolhatatlan adatai mellett új, eddig csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem alkalmazott
forráscsoportok és eljárások bevonása.
Mint azt az alapfogalmak kapcsán kifejtettük, a lelőhely-diagnosztika, és a tágabb értelemben
vett régészeti topográia alapvetően térinformatikai feladat. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a
feldolgozási munkába térinformatikus szakembert is be kell vonni, hanem a lelőhely azonosítást
végző régésztől is megköveteli a térinformatikai szemlélet követését, hogy térinformatikailag
értelmezhető adatokat gyűjtsön.
A GPS használatával nem jelent problémát a lelőhely pontos helyének meghatározása,
ugyanakkor a megfelelő adatfelvétel ebben az esetben elengedhetetlen. A lelőhely kiterjedésének
rekonstruáláshoz szükség van a megfelelő mennyiségű (lehetőleg a felszíni leletanyag intenzitására
is vonatkozó) reprezentatívan felvett pontra, azaz térinformatikai szempontú adatgyűjtésre.
Sokak számára triviális, de ki kell mondani, hogy a legfontosabb és legjobb dolog, ami a
régészeti topográiával történhetett, az a lehetőség, hogy a lelőhely állományt egy virtuális térben
elhelyezhető, gyakorlatilag végtelen lehetőségű tér-adatbázissal (spatial geodatabase) kiegészíthető
rendszerre tudjuk felépíteni. A valóság modellezésével, szükség szerinti egyszerűsítésével érthető
és kezelhető a lelőhelyek helyzetének vizsgálata, ez teszi lehetővé a közöttük lévő kapcsolatrendszer
értelmezését is. Mindennek, amit régészeti topográia címén végzünk, a fentiekre kell felépülnie.
GPS-t nem (csak) azért használunk, hogy segítségével pontosabban meg tudjuk állapítani a jelenségek
(és saját magunk) helyzetét, hanem hogy azokat erre a virtuális tér-adatbázisra helyezhessük.20
valójában ez a legnagyobb és a legkevésbé látványos különbség a topográia régi és új módszerei
közül. Nem látványos, hiszen a lelőhelyek ugyanúgy „krumpliként” jelennek meg egy térképen, a
helyzet mégis teljesen más. Sarkos, de nagyon lényeges megállapítás: régészeti topográiát egészen
egyszerűen nem lehet, nem szabad a 21. században GIS nélkül végezni.

Térképek és távérzékelés

Amikor térképet használunk, egyfajta virtuális térben dolgozunk. A topográiai kutatások

munkaasztalát mindig is a valóság valamilyen ábrázolása jelentette, mely a legtöbbször valamilyen
térkép, de nem feltétlenül az.

18
MARosI – soMoGyI 1990, I. 15.
19
DövényI 2010.
20
Régészeti felhasználásához pl.: WheATLey – GILLInGs 2002 vagy GReGoRy 2007.

193
 Reményi lászló – Stibrányi Máté

két csoportra oszthatjuk a valóság modellezésének eszközeit: származtatott és nyers adatokra.

Az első halmaz a térképekből áll, ezek a valóság (térképész által értelmezett) származtatását jelentik.
A másik halmaz a távérzékelési lehetőségek révén nyílik meg előttünk: a légi fotók, ortofotók,
műholdképek, multi- és hiperspektrális felvételek, lézerszkenneres adatok. Mindkét adathalmaz
használata lényeges, de a kettő közötti különbségtétel is.
A rajzolt térképek fontosságáról az első katonai felméréstől az Eov térkép-szelvényekig
terjedően nem kell különösebben szót ejteni, ezek nélkül semmilyen topográiai kutatást nem
érdemes végezni. Nem csak az 1:10 000 léptékű Eov térképek állnak a kutatás rendelkezésére,
hanem használható számos, az egész ország területéről készült ortofotó állomány, nem is beszélve
a könnyen hozzáférhető műholdas felvételekről. ugyanakkor a különböző archív térképek
digitalizálásával, egy részük georeferálásával egy könnyen, praktikusan használható forráscsoport
került elérhető közelségbe.21
A térképekkel azonban van egy komoly probléma: egy sajátos szűrőn keresztül ismerjük
meg a valóságot, hiszen csak azok az adatok kerülnek rá, aminek a térkép készítője jelentőséget
tulajdonított. Tudunk ugyan domborzatmodellt is generálni az Eov térképekből, a vektorizált
állományból generált modell azonban nem elég nagy felbontású a lelőhely azonosítás számára.
A nyers adatok hátránya, hogy több időt kell eltöltenünk a kinyerésével, maga az értelmezés
azonban régészeti központú lehet. A légi fotók előállításának és értelmezésének tudománya
Magyarországon több műhellyel is rendelkezik (ElTE Régészeti Intézete, MTA Régészeti Intézete,
Pécsi légirégészeti Téka), több tízezer darabos – nagyrészt még nem értelmezett – gyűjteményekkel.
A kutatások eredményeit rendszeresen publikálják is.22 lényegesnek tartjuk szorosan összekapcsolni
ezeket a kutatásokat a jövőbeni topográiai vizsgálatokkal. A párhuzamosan végzett légi régészeti és
terepi munka egymást kölcsönösen kiegészítve hatékonyan működik, a légi régészeti adatgyűjtésen
alapuló, terepi adatokkal szisztematikusan kiegészített adatgyűjtés potenciálját jól mutatja Miklós
Zsuzsa Tolna megyei kutatása.23 Nem elsősorban a légi fotókon azonosított jelenségek hitelesítésére
(truthing) gondolunk, mivel magán a területen nem feltétlenül találhatunk felszíni leleteket,
viszont a légi fotók felhívhatják a igyelmet a jelenségek területének környékére. Ezeken általában
szisztematikus vizsgálattal megtalálhatóak azok a telepjelenségek, amelyek segítségével datálhatjuk
és értelmezhetjük a „légi” adatokat.
A különböző (akár megfelelően nagy felbontású) légi és űrfelvételek és az azokból generált
felületmodellek közös problémája, hogy nem a valós domborzatot, hanem a felmért felszínt, azaz
egy erdő esetén például a lombkorona tetejét modellezik.24 Ezért bármilyen vizsgált területnek van
egy jelentős része, ahol nem használhatóak.
lehetőségünk van azonban a valós felszíni domborzatot mutató és a vegetáció alá is „belátó”
modell felhasználására. Mára nem elérhetetlen a lézerszkenneres (lidar – light detection and ranging)
0,5 m-nél pontosabb felbontású domborzatmodell készítése bármilyen vizsgálati területről.25 A
lidar felvételeket a régészeti kutatás általában távérzékelési lehetőségei miatt használja,26 sokkal
fontosabb azonban, hogy ennek segítségével olyan alaptérképet kaphatunk egy-egy területről,
amilyenről minden terepi régész álmodik: a valóság pontos leképezését. A vegetáció kiszűrésére
alkalmas felvételek segítségével egyrészt megbízható felmérések állnak rendelkezésünkre az erdővel-
bozóttal borított területek antropogén hatásairól, másrészt pontos háromdimenziós domborzati
térképet generálhatunk. Ez lehet a topográiai kutatások valódi munkaasztala.

21
ld. I–III. katonai felmérések az Arcanum kiadótól.
22
ld. czajlik Z. és Miklós Zs. cikkeit a Régészeti kutatások Magyarországon köteteiben. A technológiailag folyamatosan
fejlődő téma legutóbbi összefoglalásához és az újabb módszertani lehetőségekhez ld: veRhoeven 2009.
23
MIKLós 2007.
24
Ennek régészeti felhasználására ld. PARcAK 2009.
25
FuJII – FuKuchI 2005 és shAn – ToTh 2009.
26
Ismert, látható jelenségek, várak, templomok, sáncok, kunhalmok felmérésére; pl. LAMBeRs et al. 2007.

194
 Régészeti topográia: ugyanaz másként

Prediktív modellezés a régészetben

Meg kell említenünk azokat a térinformatikai lehetőségeket is, amelyeket összefoglaló néven
prediktív modelleknek neveznek. A régészeti célú prediktív modellek azt veszik alapul, hogy az
emberi megtelepedés nem véletlenszerű, és a lelőhelyek szóródása természeti és kulturális eredők
mentén modellezhető. A már ismert lelőhelyek alapján ezek összevetésével és geostatisztikai
vizsgálatokkal kiszűrhetőek azok a helyszínek, ahol a lelőhelyek előfordulásának valószínűsége
nagy, illetve azok is, ahol alacsony.
A modellek tudományos alapját az emberi megtelepedés környezeti feltételeit vizsgáló kutatások,
a régészet kvantitatív és térbeli jellegzetességeinek vizsgálata jelenti, az első modelleket az 1960-
as években hozták létre. A gyakorlati igény az Egyesült államokban jelent meg elsőként, amikor
a szövetségi kormányok számára előírássá vált az örökségi helyszínek azonosítása és védelme. A
modellek az 1990-es évektől fogva a térinformatika fejlődésével váltak a tervezési feladatok széles
körben használt eszközévé.27
Gyakorlati, örökségvédelmi felhasználásuk igen elterjedt. Az Egyesült államok és kanada
a közigazgatási és fejlesztési munkában mindennapos eszközként használja, Hollandiában egy,
az egész országra kiterjedő harmadik generációs prediktív modell (IkAW) az örökségvédelmi
közigazgatási eljárások alapja.28
A legelterjedtebb induktív modellek a már ismert lelőhelyek adatai alapján adnak előrejelzést
arról, hogy hol kell még számítanunk lelőhelyekre, ez azonban nem a kizárólagos felhasználási
lehetőségük. Induktív módszerrel például vizsgálható egy adott korú település és a hozzá tartozó
temető térbeli kapcsolata, az ismert esetek alapján valószínűséget jelezhetünk az (egyelőre)
ismeretlen helyzetekre. Ezen kívül kereshetünk lehetséges helyszíneket kizárásos alapon (boolean
overlay), például földvárak számára.29 A térinformatikai és geostatisztikai lehetőségek számát csak a
feltett kérdések száma szabja meg, melyeket ezen felül egységesen lehet kezelni.30

Értelmezési lehetőségek

A távérzékelési módszerekben rejlő lehetőségektől a régész szakemberek egy része forradalmat vár(t),
a lelőhely azonosítás új távlatait, amely azt eredményezi, hogy – kis túlzással – a terepi feladatok
pusztán az azonosított jelenségek helyszínének felkeresésére korlátozódnak. Bármennyire is csábító
ez a lehetőség, azt gondoljuk, hogy ez soha nem fog megvalósulni, és nem is szabad megvalósulnia.
A távérzékelés, bármennyire is pontos, csak az egyik oldala lehet a lelőhely azonosításnak, a másik –
önállóan, elsődlegesen a távérzékeléstől és a légi fotózástól függetlenül végzendő – feladat ugyanaz,
és módszerének alapja sem változik: be kell járni a vizsgálati területet.
A rendelkezésünkre álló „munkaasztalon”, a meghúzott határokat kiindulási alapként
használva összesen 230 területen meg kell találnunk, bemutatnunk és értelmeznünk az emberi
tevékenység nyomait. Az azonosítás legelső és legutolsó lépése terepbejárást jelent: szántott területen
ez elsősorban leletgyűjtés, szántás alá eddig még nem vont területeken pedig a jelenségek felszíni
azonosítása. A térképeken túl mindkettőre az említett lidar felvételek elemzése ad használható
kiindulópontot. Az utóbbiban meglehetősen nagy potenciált látunk, bár a szántott területek aránya
Magyarországon különösen nagy, az erdővel fedett, illetve a gyepes területeken megigyelhető
lehetőségek sem lebecsülendőek.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy a terep bejárásával az emberi megtelepedés helyszíneinek
csupán egy szeletét, igaz a legnagyobb szeletét tudjuk azonosítani: a településeket, pontosabban
a lakó- és munkahelyeket. A temetőket, egy–két kivételtől eltekintve általában nem, vagy nem

27
veRhAGen 2007, 13–26.
28
KAMeRMAns et al. 2009, 49–62.
29
Stanćić – Kvamme 1999.
30
A téma összefoglalása: MehReR – WescoTT 2006.

195
 Reményi lászló – Stibrányi Máté

szükségszerűen találjuk meg. A légi régészeti kutatás és a távérzékelés korábban említett lehetőségei
itt jelenthetik azt a másik lábat, amire a vizsgálat támaszkodhat.
A lehetőségektől függően érdemes geoizikai adatokat is bevonnunk a vizsgálatba. Ezek a
módszerek elsősorban nem a lelőhely azonosításban, hanem a jelenségek értelmezésében segítenek
bennünket. Ennek a folyamatosan fejlődő tudományágnak jelenleg a régészeti topográia nyújthatja
a legjobb tanulási folyamatot, a geoizika ugyanis pusztán a módszer felhasználásától nem válik
régészeti geoizikává, de idővel talán a topográia legfontosabb módszerévé válhat.
Amit lényegesnek tartunk a vizsgálatban, hogy a topográiának mindenképpen szigorúan
pusztításmentesnek (nondestruktív) kell lennie, bármennyi lehetőség és forrás is adódik rá.
A lelőhelyek részleges pusztulásával járó topográiai célú próbakutatásokat, szondázásokat az
erőforrások rossz felhasználásának tartjuk. Statisztikailag szigniikáns számú próbakutatás jelentős
anyagi költséggel és pusztító hatással járna, ennek hiányában azonban inkább csak a végeredményt
torzító hatást jelent.
Ezzel már rá is tértünk az adatgyűjtésből következő lépésre: az értelmezés soha véget nem érő
feladatára. Már az is egyfajta értelmezés persze, ha térképet készítünk a régészeti lelőhelyekről.
komplex vizsgálattal, egy stáb kb. 2–3 éves folyamatos kutatásával egy kistájon a régészeti
jelenségek (geo)statisztikailag vizsgálható, jelentős százaléka felderíthető. Ez már elegendő lehet
arra, hogy megpróbáljuk értelmezni a jelenségeket, elsősorban a lelőhelyek közötti hierarchia
vizsgálatával. Ezzel a kérdéssel igen sok szempontból foglalkozott a magyar régészeti kutatás. A
topográia feladata itt elsősorban az, hogy olyan egységes keretet dolgozzon ki, amely segítségével
az összes korszak – egyenként vagy összevonva – összehasonlíthatóan vizsgálható. Az értelmezési
lehetőségek kifejtésére jelen sorok között nincs lehetőségünk, mindenesetre ennek alapját a
lelőhelyek közötti kapcsolatrendszerek térinformatikai és geostatisztikai vizsgálatában látjuk. Ennek
során meg kell kísérelnünk korszakonként meghatározni az azonos, vagy hasonló hierarchiájú
(telep)jelenségeket, és térinformatikai módon értelmezni a közöttük, és az összes többi jelenség
közötti viszonyt. Ez valószínűleg hálózatos elrendeződést fog mutatni minden korszakban, ezekre
prediktív modelleket lehet kialakítani. Azonban ez egyelőre pusztán elméleti felvetés, a gyakorlati
alkalmazási kísérletek a sárbogárdi kistérség régészeti örökségét vizsgálva a tanulmány megírásával
egy időben folynak.31
Sok minden szól a hierarchia felállítása és az értelmezés ellen. Az adataink például csak annyira
lehetnek pontosak, amennyire az adatbázisok, amikből felépítettük azokat. A felszíni megigyelési
lehetőségek egyenetlenségei, a datálás pontatlansága mind komoly torzító akadályként jelentkeznek.
A régészet legnagyobb kihívása, a jelenségek leírásának, értelmezésének kérdése azonban nem csak
a lelőhelyeken belül érvényes. Ha a modellezés segítségével korszakonként megfelelően rugalmasan
építjük fel a lelőhelyek csoportosítását, olyan – az újabb eredmények tükrében folyamatosan
módosítható – eszközt kapunk, amely alkalmas lehet arra, hogy a vizsgálati területen minden egyes
jelenség kontextusba helyezhető legyen.

Irodalom

A LDReD 2001 A LDReD, otto: Somerset and Exmoor National Park Historic
landscape characterisation Project 1999–2001. Tauton:
Somerset county council and English Heritage. 2001.
BAnnInG 2002 BAnnInG, Edward Bruce: Archaeological survey. Springer.
2002.

31
A felvetésről bővebben sTIBRányI 2010a.

196
 Régészeti topográia: ugyanaz másként
Djurić et al. 2009
DövényI 2010
FAIRcLouGh – R IPPon 2002
FeKeTe et al. 2005
FuJII – FuKuchI 2005
GReGoRy – eLL 2007
hoDDeR – oRTon 1979
hoRváTh – sIMon 2002
JA nKovIch 1993
JAnKovIch – nAGy 2002
K AMeRMAns et al. 2009
L AMBeRs et al. 2007
M ARKó 2000
M ARosI-soMoGyI 1990
MehReR-WescoTT 2004
MesTeR 2001
M IKLós 2007
oRTon 2000
Djurić, Bojan – M Ason, Phil – M LAKAR, Barbara – Kovaćec
naglić, Ksenija – PeTeK, Brigita: listing archaeological sites
– heritage: the case of Slovenia. In: listing Archaeological
Sites, Protecting the Historical landscape. EAc occasional
paper no. 3 (2009).
DövényI Zoltán (szerk.): Magyarország kistájainak katasztere.
2. átdolgozott és bővített kiadás. MTA FkI. Bp. 2010.
FAIRcLouGh, Graham – R IPPon, Stephen (szerk.) Europe’s
cultural landscape: archaeologists and the management of
change. EAc occasional Paper 2 (2002).
FeKeTe csanád – honTI Szilvia – hoRváTh Ferenc –
JAnKovIch B. Dénes – KoRoM Anita – Költő lászló:
Terepbejárások Somogy megyében 1999–2004. RkM 2004
(Bp. 2005.) 91–120.
FuJII, Takashi – FuKuchI, Tetshuo: laser remote sensing.
Boca Raton. Taylor & Francis. 2005.
GReGoRy, Ian – s. eLL , Paul: Historical GIS: technologies,
methodologies, and scholarship. cambridge studies in
historical geography, 39 (2007). cambridge: cambridge
university Press.
hoDDeR, Ian – oRTon, clive : Spatial Analysis in
Archaeology. cambridge university Press 1979.
hoRváTh lászló András – h. sIMon Katalin: Hozzászólás
a régészeti lelőhely fogalmához. Ősrégészeti levelek 4 (2002)
111–113.
JAnKovIch-Bésán Dénes: A felszíni leletgyűjtés módszerei
és szerepe a régészeti kutatásban. Bp. 1993.
JAnKovIch-Bésán Dénes – nAGy Mihály: Felmérés a
régészet helyzetéről 1989–1999, NkÖM-kÖH. Bp. 2002.
K AMeRMAns, Hans – Leusen, Martijn van – veRhAGen,
Philip: Archaeological prediction and risk management.
leiden univ. Press. 2009.
L AMBeRs, Karsten – eIsenBeIss, Henri – sAueRBIeR
Martin – KuPFeRschMIDT, Denise – GAIsecKeR Thomas
– soTooDeh, Soheil – h Anusch Thomas: combining
photogrammetry and laser scanning for the recording and
modelling of the late Intermediate Period site of Pinchango
Alto, Palpa, Peru. In: Journal of Archaeological Science. 34
(10) 1702.
M ARKó András: Gondolatok az „őskőkori régészeti lelőhely”
fogalmáról. Ősrégészeti levelek 2 (2000) 76–78.
M ARosI Sándor – soMoGyI SándoR: Magyarország kistájainak
katasztere I–II. 1. kiadás. Bp. 1990.
MehReR, Mark – WescoTT, Konnie: GIS and archaeological
site location modelling. Boca Raton. london 2004.
MesTeR Zsolt: Mi is az az „őskőkori régészeti lelőhely” (ha
egyáltalán van olyan)? Ősrégészeti levelek 3 (2001) 64–65.
MIKLós Zsuzsa: Tolna megye várai. Bp 2007. (vAH 22.)
oRTon, clive: Sampling in archaeology. cambridge university
Press 2000.
197
 Reményi lászló – Stibrányi Máté

PARcAK 2009 PARcAK, Sarah h.: Satellite remote sensing for archaeology.
london Routledge 2009.
PARDITKA 2010 PARDIKA Györgyi: Nabucco gázvezeték. Régészeti
terepbejárási dokumentáció (kézirat). MNM-NÖk Adattár
2010-0254/1.
PRInKe 2009 PRInKe, Andrzej: Seven years after Seville: Recent progress
in managing the archaeological heritage in Poland. In: A. c.
Schut, P. (szerk.) listing Archaeological Sites, Protecting the
Historical landscape. EAc occasional paper no. 3 (2009)
R Aczky 2006 R aczky Pál: A régészeti lelőhely fogalmának
tudományilozóiai alapon történő axiomatikus meghatározása.
Arcért 131 (2006) 246–248.
R ippon 2004 R ippon, Stephen: Historic landscape analysis: deciphering
the countryside. Practical handbooks in archaeology, no. 16.
york: council for British Archaeology. 2004.
shan-toth 2009 shan, Jie – toth k. charles (szerk.): Topographic laser
ranging and scanning: principles and processing. Boca Raton.
cRc Press/Taylor & Francis Group. 2009.
Stanćić-Kvamme 1999 Stanćić, Zoran – kvamme, Kenneth: Settlement
patterns modelling through Boolean overlays of social and
environmental variables in: Barceló, J.A., I. Briz and A. vila
(szerk.), New Techniques for old Times – cAA98. computer
Applications and Quantitative Methods in Archaeology.
BAR International Series 757. Archaeopress, oxford 1999.
231–238.
stibRányi 2010a stibRányi Máté: Gondolatok a régészeti topográia
lehetőségeiről. In: évkönyv és jelentés a kulturális
Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008. évi feltárásairól. Szerk.:
kvassay Judit. Bp. 2010. 343–359.
stibRányi 2010b stibRányi Máté: Nabucco gázvezeték. Régészeti terepbejárási
dokumentáció (kézirat). MNM-NÖk Adattár 2010-0254/1.
veRhagen 2007 veRhagen, Philip: case studies in archaeological predictive
modelling leiden. leiden, university Press 2007.
veRhoeven 2009 veRhoeven, Geert: Beyond conventional Boundaries. New
Technologies, Methodologies and Procedures for the Beneit
of Archaeological data Acquisition and Analysis. Nautilus
Academic Books. Gent 2009.
WheatLey – giLLings 2002 WheatLey, David – giLLings, Mark: Spatial Technology
and Archaeology: the archaeological applications of GIS.
cRc Press
WoLLák 2009 WoLLák, Katalin: listing – p.recondition of protection?
In: A. c. Schut, P. (szerk.) listing Archaeological Sites,
Protecting the Historical landscape. EAc occasional paper
no. 3 (2009).

198