Természetismeret műveltségterület

szigorlati tételsor

Bartók Emese
IEG4UH

Debreceni Református Hittudományi Egyetem

Debrecen
2021. 12. 26.
 1. tétel
Az atom szerkezete, a kémiai kötés fogalma, vegyületek és keverékek

Az atom szerkezete
Az atomok szerkezetéről kialakított elképzelések az idők folyamán jelentősen változtak. Már
az ókorban foglalkoztak az anyag szerkezetével. Démokritosz görög filozófus szerint az anyag
oszthatatlan részecskékből – atomokból – épül fel. 1661-ben Boyle adta meg a kémiai „elem”
fogalmának korszerű definícióját. A 19. században Dalton az atomokat, mint parányi, tömör,
széttörhetetlen gömböcskéket írta le. A század végén döntő jelentőségű áttörés következett be.
Thomson felfedezte az elektront, és kimutatta, hogy ez alkotórésze az atomnak. Ezzel megdőlt
az elképzelés, hogy az atom oszthatatlan.
Rutherford a 20. század elején fedezte fel az addig – Becquerel és a Curie házaspár által
felfedezett sugárzó elemek – rejtélyes sugárzásának okát: az elemek atomjai bomlanak. Az α-
sugarak viselkedését tanulmányozta vékony fémfólián való áthaladásuk közben. Abból indult
ki, hogy az atomok egy központi atommagból és az azt körülvevő elektronhéjból épülnek fel.
Az atommag pozitív töltésű részecskéket – protonokat – és azokkal azonos tömegű töltés nél-
küli részecskéket – neutronokat tartalmaz. Az atom-, illetve elektronpályák átmérője 10-10 m,
az atommag átmérője pedig 10-14 m nagyságrendű. Az elektronhéjat a jelentősen könnyebb
elektronok képezik, melyek az atommag körül nagy sebességgel keringenek. Negatív elektro-
mos töltésük a protonéval megegyező nagyságú. Az atom maga elektromosan semleges.
Megnevezés Helye Relatív töltése Relatív tömege Jele
proton atommag 1+ 1 p+
neutron atommag semleges 1 n0
elektron elektronfelhő 1- 1/1840 e-

A Planck-féle kvantumelmélet felhasználásával Bohr néhány alapfeltétellel módosította a

Rutherford-féle atommodellt. Megfogalmazta, hogy az elektronhéjat elektronok alkotják, me-
lyek nagy sebességgel keringenek az atommag körüli térben az atompályákon. Bohr-féle kvan-
tumfeltételek az alábbiak:
1. Az atom elektronjai csak meghatározott pályán keringhetnek.
2. A pályákon keringő elektronoknak meghatározott energiájuk van.
3. Ha az atommal energiát közlünk, akkor az elektron egy másik nagyobb sugarú pályára –
magasabb energiaszintre – ugrik. Ez az ún. gerjesztés. A gerjesztett atom instabil. Az
elektron a nagyobb energiájú külső pályáról a maghoz közelebbi, kisebb energiájú belső
 pályára ugrik át, és a pályakülönbségnek – szintkülönbségnek – megfelelő energia-kü-
lönbséget elektromágneses hullám – fény, hő stb. – alakjában kisugározza. Az elektronok
egy része azonos energiakülönbségű pályák között ugrik át és a színképben éles vonala-
kat kapunk, melyek az ultraibolya, látható és infravörös tartományokban határozhatók
meg. Az elektronhéjakat a K-tól kezdve nagy betűkkel jelölte.
Az elmélet bár szemléletes volt, mégis állandó korrekciókra szorult. Pl. nem sikerült értel-
mezni a több elektronból álló atomokra az energiaértékeket.
A Bohr-Sommerfeld-féle atommodellben az elektronok állapotát az atommag terében négy
kvantált fizikai mennyiséggel – kvantumszámmal – jellemezték: n, l, m, s. Zavartalan állapot-
ban az n főkvantumszám az energiával kapcsolatos, az l mellékkvantumszám a pálya excentritá-
sát határozza meg, az m mágneses kvantumszám az l lehetséges vetületi értékeit adja meg pl.
egy külső mágneses tér irányára, az s spinkvantumszám pedig az elektron saját perdületével
kapcsolatos.

Szerkezetét tekintve az atom tehát két részből áll: atommagból és elektronfelhőből. Az ele-
mek tulajdonságait az atomjaik felépítése határozza meg. (Elem = azonos proton számú atomok
halmaza, vegyjellel jelöljük.) Az atomban a protonok és elektronok száma megegyezik. Az
elektronok tömege a proton és a neutronéhoz képest elhanyagolható. Az atom tömegét az atom-
magot alkotó nukleonok száma határozza meg. A protonok és neutronok tömege kb azonos. A
protonszám (Z) és a neutonszám (N) összege adja a tömegszámot (A). A rendszám meghatá-
rozza az atom minőségét és megmutatja a helyét a periódusos rendszerben.
A periódusos rendszer Mengyelejev nevéhez fűződik. Az ismert elemeket foglalja táblázatos
rendszerbe. Függőleges oszlopait csoportnak nevezzük és I-VIII-ig számozzuk római számok-
kal. Nagy A betűvel a fő-, B betűvel a mellékcsoportokat jelöljük. A vízszintes sorok a perió-
dusok. Az egyazon főcsoportba tartozó elemek vegyértékelektronjainak száma megegyezik. A
tömegszám jobbról balra, illetve fentről lefelé is nő.
A kémiai reakciókban a külső elektronhéj és a belső – telítetlen – alhéjak elektronjai vesznek
részt. A legkülső elektronhéjon található elektronokat vegyértékelektronoknak nevezzük.
Az atomtörzs az atommagból és azokból az elektronokból áll, melyek nem tekinthetők vegy-
értékelektronoknak. Ez a kémiai folyamatok során változatlan marad.
Az elektronegativitás az elektronvonzó képességet jelöli. A fémeknél kicsi, nemfémeknél
nagy.
A kémiai kötés fogalma
A nemesgázok kivételével az elemek a természetben szabad atomos állapotban nem fordul-
nak elő. A legtöbb elem atomja kémiai kötések létesítésére törekszik. Kossel és Lewis dolgozta
ki a kémiai kötésre vonatkozó első elméletet. Azt feltételezték, hogy csak a külső fő energiaszint
atomjai, a vegyértékelektronok vesznek részt benne, és a nemesgázokéhoz hasonló elektronhéj
kialakítására törekednek.
Egy kémiai kötés úgy jön létre, hogy az atomok a lehető legstabilabb, energiaszegény elekt-
ronszerkezet elérésére törekednek. Aszerint pedig, hogy az elektronhéj hogyan változik meg a
kémiai kötés létrejöttekor, az alábbi típusokat különböztetjük meg. Elsődleges kémiai kötés az
ionos kötés, kovalens kötés és a fémes kötés.
Ionos kötés két ion (a negatív töltésű anion és a pozitív töltésű kation) részvételével jön létre,
őket az elektrosztatikus vonzás köti össze. Az atomtörzsek elektronfelhőinek taszító hatása nem
engedi, hogy a két atom teljesen összeolvadjanak, így a két ion között egy adott távolság meg-
marad. A kötés keletkezésekor a nagyobb elektronegativitású atom a másiktól egy elektront
vesz át, így jönnek létre az ionok. Fontos feltétel, hogy a két résztvevő atom elektronegativitása
nagy mértékben különbözik egymástól. Az ion töltésszámát pedig az határozza meg, hogy hány
elektront vett át a másik atomtól (vagy fordítva).
A közös elektronpár által létesített kötést nevezik kovalens kötésnek. Az összetartó erő ebben
az esetben az atommagok által a közöttük lévő közös negatív töltésekre gyakorolt vonzóerő. A
kémiai kötést a két atom között két közös elektron létesíti. Ezeket kötő elektronpárnak nevez-
zük. Lehet nempoláris, ha azonos elektronegativitású atomok között jön létre, illetve poláris,
ez esetben egy közbenső helyzet áll fenn. Az elektronokat az atomok nem adják át, de a kötő
elektronpár az erősebben elektronegatív atom felé tolódik el. A kovalens kötés szilárdsága függ
a kötés hosszától, a polaritásától és a fokától (egyszeres/többszörös). A rövidebb k. kötések, a
poláris k. kötések stabilabbak. A legstabilabb kovalens kötés a „hármas kötés”, mely nitrogén-
molekula esetében fordul elő.

Feltöltődés szabályai:
Először a legkisebb energiájú pályák töltőd-
Energiaminimum elve
nek fel.
Egy atompályán nem lehet két vagy több
Pauli-elv olyan elektron, melyeknek mind a négy a
kvantumszáma megegyezik.
Egy alhéjon belül az elektronok úgy helyez-
Hund-szabály kednek el, hogy a lehető legtöbb legyen a pá-
rosítatlan elektron.
 Több atom részvételével jön létre fémes kötés. Kevés vegyérték-elektronnal rendelkező ato-
mok között, ahol az elektronok az atommagtól viszonylag távolabb helyezkednek el, és így
azok kisebb energiával kötődnek az atomhoz. Így ezen atomok ionizációs energiája és elektro-
negativitása is kicsi. Azonban a kötésben résztvevő többi atomnak is kicsi az elektronegativi-
tása, így közöttük olyan kötés jön létre, amelyben a vegyértékelektronok a kötésben valamennyi
fématomhoz tartoznak, ezt nevezzük delokalizált elektronrendszernek.
Másodlagos kötések a molekulák között jönnek létre, ezeket úgynevezett intermolekuláris
kötőerők biztosítják. A másodlagos kötések legalább egy nagyságrenddel kisebb energiájúak,
mint a résztvevő molekulákat létrehozó kovalens kötés. Éppen ezért energiaközlés során elő-
ször a másodlagos kötések bomlanak fel, a molekulák egy adott energiaszintig egészben ma-
radnak. Az egynemű molekulák közti másodrendű kötések határozzák meg az anyag mak-
roszkópikus tulajdonságainak nagy részét, például a halmazállapotot. Hogy a többfajta másod-
rendű kötésből mely jön létre, azt meghatározza a molekula alakja, polarizáltsága, és ezen ke-
resztül a molekulákat alkotó kötések sajátosságai, például az atomok elektronegativitása.
A legerősebb másodlagos kötés a hidrogénkötés, mely során a vonzó kölcsönhatás egy elekt-
ronban szegény hidrogén és egy központi altomon lévő nemkötő elektronpár között alakul ki.
Dipol-dipol kölcsönhatás poláris molekulák között jön létre elektrosztatikus vonzás-taszítás
hatására.
A diszperziós kölcsönhatás a leggyengébb másodrendű kötés. Apoláris molekulák között jön
létre. Kis időre szétválás lép föl, majd vonzás hatására kapcsolódnak, majd ismét megszűnik, s
mindez többször is megismétlődhet.

Vegyületek és keverékek
A kémiailag tiszta anyagok lehetnek elemek vagy vegyületek. Az elemek egyszerű anyagok
kémiai reakcióval sem bonthatók más anyagokra. Míg elemből alig több mint százat ismerünk,
a vegyületek száma több millió. A vegyület olyan anyag, amelyet két vagy több különböző
kémiai elem meghatározott arányban, kémiai kötésekkel kapcsolódnak. Ilyen pl. a szén-dioxid,
a víz, a kvarc vagy a konyhasó. A vegyületek tudományos nevét legtöbbször az azokat alkotó
elemek nevéből képezzük. Az alkotórészek az eredeti tulajdonságaikat nem mutatják. Kémiai
reakcióval bonthatók alkotóelemeikre. Alkotórészek aránya szigorúan állandó és a vegyületre
jellemző. Pl. a víz bontása során mindig két térfogat hidrogén és egy térfogat oxigén keletkezik.
A keverékek két- vagy többféle részecskéből felépülő anyagok. Összetevőinek tulajdonságai
az összekeverés után nem változnak. Anyagaik fizikai úton szétválaszthatók. Az alkotórészek
aránya változhat (pl. kénpor, vaspor), de nem mindig korlátlanul (pl. cukros oldat, telített o.).
 A keveréket felépítő anyagdarabkák gyakran szabad szemmel vagy nagyítóval jól megkü-
lönböztethetők. A finom eloszlású keverékeket elegyeknek nevezzük (folyadékelegy, gáz-
elegy).
Az oldatok több összetevőből álló folyékony halmazállapotú anyagok. Az oldat az oldószer
és oldott anyag részecskéinek homogén elegye.
A keverékeket a halmazállapotuk alapján csoportosíthatjuk:
Szilárd anyagok keveréke például a puskapor, amelyet az ókori Kínában találták fel. Kén-
port, szénport és salétromot kevertek össze, így jutottak ehhez a hasznos porkeverékhez.
A bor, többek között alkohol és víz folyékony keveréke, ízét, színét a benne oldott egyéb
vegyületek okozzák.
A gázok keverékeit leggyakrabban gázelegyeknek nevezzük, a legismertebb a levegő.

gázt folyadékot szilárdat

levegőben porsze-
gázba levegő köd
mek
folyadékba szénsavas ásványvíz málnaszörp cukros tea

szilárdba - zselé müzli

Mivel a keverékben az alkotórészek megtartják eredeti tulajdonságukat, ezért az eltérő tulaj-

donságok alapján szétválaszthatok. Ennek során nem képződik új anyag. Mágnessel réz-vas
keveréket (vasat vonzza), szűréssel só és homok egyvelegét (só oldódik a vízben, csak a homok
maradna a szűrőpapíron), szublimálás esetén a szilárd anyag gőz állapotúvá válik (folyékony
kimarad).
 2. tétel
Az SI mértékrendszer, kinematikai alapfogalmak, jellegzetes mozgások, a moz-
gásjellemzők grafikus ábrázolása

SI-mértékrendszer
Fizikai jelenségek, állapotok, folyamatok fizikai és anyagállandók mérhető adatatit fizikai
mennyiségeknek nevezzük. Ezek definícióját a megfelelő ’mérési utasítás” adja meg.
A mértékszám megmutatja, hogy az adott fizikai mennyiség hányszorosa a mértékegység-
nek: fizikai mennyiség = mértékszám * mértékegység.
A korábbi, nemzetközileg is elfogadott mértékegységrendszert MKSA-nak nevezték, amely
a méter, a kilogramm, a másodperc (secundum) és az amper mértékegységeken alapult, nevét
ezek kezdőbetűiből alkották. Ezt egészítették ki később (1948-ban) 3 alapmértékegységgel: az
erő (newton), az energia (joule) és a teljesítmény (watt) egységekkel.
Magyarországon 1976. július 1-én elfogadott nemzetközi mértékegységrendszer (jele: SI, a
Systeme International Unites rövidítése). Hét alapmennyiségből és két kiegészítő mennyiség-
ből, ill. mértékegységből és ezek származtatott mennyiségekből és egységekből áll.

Alapmennyiségek Jele Mértékegysége Jele

hosszúság l méter m
tömeg m kilogramm kg
idő t másodperc s
elektromos áramerősség I amper A
hőmérséklet T kelvin K
fényerősség I kandela cd
anyagmennyiség n mol mol
Kiegészítő mennyiségek
síkszög, szög α, β, γ radián rad
térszög Ω, ω szteradián sr

Gyakorlati példa: Számos iskolai tantárgy keretén belül megjelenik a mértékegység, mint
pl. matematika, természettudomány, fizika, kémia, földrajz, biológia. Az 5. osztályos tananyag-
ban külön lecke van Mérjük meg! címmel, ahol különböző mennyiségek jelennek meg hozzá-
kapcsolódó feladatokkal. (Pl.: Mérd meg, meddig érne neked, ha 1 méter mély vízben állnál!)
 Az anyag tulajdonságainál megjelenik a hőmérsékletváltozással együtt járó halmazállapot
változás a víz esetében.
A tájékozódás a térképen című témában a távolság mérése jelenik meg feladatként. A külön-
böző számítások a hőmérsékleti adatokkal – napi hőingás, napi-, havi-, évi középhőmérséklet,
évi közepes hőingás, csapadékmennyiség (havi, évi) –.

Kinematikai alapfogalmak
A klasszikus – Newton féle – mechanika egyik féle felosztása alapján az alábbi csoportokat
különböztethetjük meg:
• kinematika = mozgástan
• dinamika = erőtan
• sztatika
A kinematika a mozgás matematikai leírása, az ok feltárása nélkül (a dinamika foglalkozik
az okkal).
• Mekkora és milyen irányú a mozgó anyagi pont sebessége a mozgás tetszőleges pillanatá-
ban?
• Mekkora és milyen irányú a mozgó anyagi pont gyorsulása a mozgás tetszőleges pillanatá-
ban?
• Mi a mozgás pályája? Milyen görbét ír le a mozgó anyagi pont?
• A mozgás két tetszőleges pillanata között mekkora utat tesz meg a mozgó anyagi pont?

Alapfogalmai:
• MOZGÁS = a testek környezetükhöz viszonyított hely- illetve helyzetváltoztatása adott
időben
• VONATKOZTATÁSI RENDSZER = azt a testet vagy testrendszert, amelyhez viszonyítva
megadjuk a többi test pillanatnyi helyét, helyzetét, mozgását vonatkoztatási rendszernek
nevezzük
• ANYAGI PONT = TÖMEGPONT = a helyzet körülményei határozzák meg, hogy egy test
anyagi pont-e vagy sem – az a. p. olyan test melynek méretei a vizsgálat szemszögéből
elhanyagolhatóak – mozgása egyetlen pontjának mozgásával jellemezhető
• SEBESSÉG = megtett út és az idő hányadosa; jele: v, mértékegysége: m/s vagy km/h.

ÁTLAGS. = a test által megtett összes út és az összes idő hányadosa

 PILLANATNYI S. = A pillanatnyi sebesség a test sebessége egy adott pillanatban,
pl. km/h mérő a járművekben – bár a kerekek forgásának gyorsaságát méri

• ÚT = a pálya azon részének hossza, amelyet a test adott időtartam alatt megtesz; jele: s,
mértékegysége: m, km
• PÁLYA = az a görbe, amelyen a test mozgása során halad
• ELMOZDULÁS = a mozgás kezdőpontjából a végpontjába mutató vektor; jele: r
• GYORSULÁS = a mennyiséget, amely megadja, hogy a test sebessége milyen gyorsan vál-
tozik (növekszik), az egyenletesen változó mozgást végző test gyorsulása állandó; jele: a

Jellegzetes mozgások; A mozgásjellemzők grafikus ábrázolása

EGYENESVONALÚ EGYENLETES MOZGÁS (egyszerű)

A test legegyszerűbb mozgása az egyenesvonalú mozgás. Egyenes vonalú egyenletes moz-
gást végez egy test, ha mozgáspályája egyenes és az általa megtett út egyenesen arányos az út
megtételéhez szükséges idővel.
A megtett út és a megtételéhez szükséges idő hányadosa a sebesség:
• jele: i
• kiszámítására az alábbi képleteket használjuk:

• mértékegysége: 1 m/s = 3,6 km/h

• vektormennyiség
Az s-t grafikon a koordináta – rendszer kezdőpontjából kiinduló félegyenes.
A v-t grafikon az idő tengelyével párhuzamos félegyenes.
Az a-t grafikon az idő tengelyével egybeeső félegyenes, ugyanis a gyorsulás értéke nulla.
EGYENESVONALÚ EGYENLETESEN VÁLTOZÓ MOZGÁS (egyszerű)
Egy test egyenletesen változó mozgást végez, ha a sebessége egyenletesen változik az idő
folyamán. A sebességváltozás gyorsaságának mértékéül vezetjük be a gyorsulást (a). Az egye-
nesvonalú egyenletesen változó mozgásnál a gyorsulás értéke állandó.
• kiszámítási módja:
• mértékegysége: m/s2
• vektormennyiség

A megtett útra, a sebességre és a gyorsulásra az alábbi összefüggéseket használjuk:

𝑎
• 𝑠 = 2 𝑡2

• 𝑣 = 𝑎𝑡
Egyenletesen gyorsuló mozgás – a test sebessége egyenletesen növekszik, Δ v > 0, a > 0. A
sebesség – idő és gyorsulás – idő grafikonja, nulla kezdősebesség esetén:

Kiszámítási módja:
Ha a kezdősebesség = 0, akkor:
Ha a kezdősebesség nem egyenlő 0-val, akkor:

Egyenletesen lassuló mozgás – a test sebessége egyenletesen csökken, Δ v < 0, a < 0.

Kiszámítási módja:
 Ha a gyorsulás értéke a = 0, a test sebessége nem változik, vagyis a test egyenletes mozgást
végez.

MOZGÁS Sebesség Megtett út Gyorsulás

Egyenletes
mozgás
Egyenletesen
gyorsuló m.
v0 = 0
Egyenletesen
gyorsuló m.
v0 ≠ 0

Egyenletesen
lassuló m.

SZABADESÉS (egyszerű)
A nyugalmi állapotban elengedett testek tömegvonzás okozta mozgása a szabadesés.
Az egyenesvonalú egyenletesen változó mozgás speciális esete. Ha nem lenne légellenállás,
a különböző testek a Föld egy adott pontján azonos gyorsulással esnének a föld felé.
A Földön szabadon eső test gyorsulását nehézségi gyorsulásnak nevezzük, jele: g. Értéke
függ a földrajzi helytől és a tengerszint feletti magasságtól. Átlagértéke: 9,81 m/s2.
Kiszámítására az alábbi képleteket használhatjuk:
A nehézségi gyorsulás nagysága a Föld különböző helyén más és más. Legnagyobb a sarko-
kon, legkisebb az Egyenlítőn.
Képlete az egyenesvonalú egyenletesen gyorsuló mozgás alapképletéből a = g helyettesítés-
sel adódnak.

HAJÍTÁSOK (összetett)
A hajítás mindig két mozgás összegének tekinthető: a test egyrészt a kezdősebességtől függő
irányban egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, a mozgás függőleges összetevője pedig
egyenes vonalú egyenletesen változó mozgás. 𝑣 = 𝑣0 + 𝑔 ⋅ 𝑡
A függőleges hajítás kezdősebessége függőleges. A test ilyenkor egyrészt egyenes vonalú
egyenletes mozgást végez a kezdősebességtől függően felfelé vagy lefelé, másrészt egyenes
vonalú egyenletesen változó mozgással esik lefelé.
 A vízszintes hajítás vízszintes pályán egyenletesen mozog a test, függőleges irányba pedig
szabadesést végez. A két mozgás eredményeként a test egy függőleges síkban fekvő, görbe
vonalú pályán mozog.

Ferde hajítás akkor jön létre, ha a test kezdősebessége nem vízszintes és nem is függőleges.
A ferde hajítás két mozgás összegének tekinthető: a test vízszintesen egyenes vonalú egyenletes
mozgást végez, a mozgás függőleges összetevője pedig egyenes vonalú egyenletesen változó
mozgás. A két mozgás eredményeként a test egy függőleges síkban fekvő, görbe vonalú pályán
mozog.

GÖRBEVONALÚ MOZGÁS
• körmozgás (egyenletes körmozgás – periodikus)
• ingamozgás

Gyakorlati példa: 6. osztályban a mechanikai kölcsönhatásoknál megjelenik a mozgás és a

mozgásállapotváltozás
 3. tétel
Dinamika: Newton törvények, erőtörvények, teljesítmény és hatásfok

Inerciarendszerben a mozgásállapot megváltozása mindig erő hatására történik. A dinamika

feladata az erők (a mozgás okainak) leírása.

Dinamika alapfogalmai
• INERCIARENDSZER: minden olyan vonatkoztatási rendszert, amelyben egy test mozgás-
állapotának megváltoztatásához erőre van szükség. A gyorsuló vonatkoztatási rendszerek
nem inerciarendszerek.
• TÖMEG: A tehetetlenség mértéke a tömeg. Jele: m. Mértékegysége: kg. A tehetetlenség és
a tömeg nem függ a körülményektől, tehát a testek tömege nyugalomban mindenhol ugyan-
annyi. A tömeg skalármennyiség.
• ERŐ: A testek közötti, illetve egy test és környezete közötti alak- vagy mozgásállapot-vál-
tozást okozó kölcsönhatásokat erőhatásnak hívjuk. Az erőhatás mértéke az erő. Jele: F.
Mértékegysége: N (newton). Az erő vektormennyiség.

Newton I. törvénye – tehetetlenség törvénye

Minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindad-
dig, amíg a rá ható erők mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszerítik

Gyakorlati példa:
Ha egy korongra vagy egy gyufásdobozra egy vízzel teli poharat helyezünk és egy vonalzó-
val nagy erővel kiütjük a korongot a vizespohár alól, a vizespohár nagyobb tehetetlensége foly-
tán nem mozdul el a helyéről. A kísérletet egy papírlappal is el lehet végezni, a papírlapot na-
gyon gyorsan kell kihúzni a pohár alól.

Newton II. törvénye – dinamika alaptörvénye

A test gyorsulása egyenesen arányos a testre ható erővel, ha a tömeg állandó. A gyorsulás és
az erő iránya megegyezik. 𝐹 =𝑚⋅𝑎

Newton III. törvénye – hatás-ellenhatás törvénye

Ha két test hat egymásra egy kölcsönhatás során, akkor a testek egyenlő nagyságú és ellen-
tétes irányú erőt fejtenek ki egymásra. Az erők támadáspontja különböző testeken van. A tör-
vényt nevezik még: erő-ellenerő, hatás-ellenhatás elvének, akció-reakció törvényének is.
Gyakorlati példa:
 A parton a csónakból kiugorva az ellenerő visszalöki a csónakot.

Newton IV. törvénye – erők függetlenségének elve

Az erők egymástól függetlenül fejtik ki hatásukat. Ha egy testre egyszerre több erő hat, akkor
ezek az erők egyetlen erővel, az eredő erővel helyettesíthetők, és a test úgy mozog, mintha rá
csak ez az egyetlen erő hatna. Az eredő erő a testre ható erők vektori összege.

Erőtörvények
• GRAVITÁCIÓS ERŐ: általános tömegvonzás törvénye,
két test között ható gravitációs erő egyenesen arányos a két test tömegével és fordítottan
𝑚1 ⋅𝑚2
arányos a köztük lévő távolság négyzetével: 𝐹=𝛾⋅
𝑟2

𝛾 = 6,67 ⋅ 10 − 11 = gravitációs állandó

• NEHÉZSÉGI ERŐ: gravitációs erő által a testekre kifejtett erő, nagysága a test tömegétől
(m) és a nehézségi gyorsulástól (g) függ 𝐺 =𝑚⋅𝑔
• SÚLYERŐ: az az erő, amelyet a test kifejt az alátámasztásra, illetve a felfüggesztésre
• NYOMÓERŐ: felületi erő, amit a test a talajra fejt ki, iránya merőleges a nyomott felületre
• CSÚSZÁSI-SÚRLÓDÁSI ERŐ: az a felületi erő, melyet csúszási-súrlódási együttható (μ)
és a nyomóerő (N) szorzata alkot; iránya ellentétes a sebesség vízszintes komponensével és
párhuzamos a felülettel – mindig fékez!
• TAPADÁSI-SÚRLÓDÁSI ERŐ: test elmozdításához szükséges erőhatás, mely egyenesen
arányos a nyomóerővel; nagyságát a tapadási-súrlódási együttható (μ) és a nyomóerő (N)
szorzata adja; általában könnyebb a csúszási s. ellenében állandó sebességgel tolni (húzni)
egy testet, mint a tapadási súrlódás ellenében elindítani, ezért általában 𝜇𝑐𝑠 ≤ 𝜇𝑡
iránya ellentétes a külső erők eredőjének felülettel párhuzamos komponensével
• KÖTÉLERŐ: mindkét testre ugyanakkora erő hat, tehát 𝐾1 = 𝐾2
mindkét testnek u.akkora a gyorsulása, mert össze vannak kötve: 𝑎1 = 𝑎2
nagysága a szakítási szilárdságig alkalmazkodik, támadáspontja, ahol húzza a testet
nagyságának kiszámításához felveszünk egy koordinátarendszert, mindkét testre felírjük az
erőket, X és Y komponensére a mozgásegyenletet: ∑𝐹 = 𝑚 ⋅ 𝑎
• RUGÓERŐ: nagysága egyenesen arányos a rugó megnyúlásával: 𝑅~𝛥𝑙
kiszámítása: 𝑅 = 𝐷 ⋅ 𝛥𝑙
𝑁
rugóállandó mértékegysége: [𝐷 ] =
𝑚

iránya ellentétes a megnyúlás irányával

Teljesítmény
A munka és az elvégzéséhez szükséges idő hányadosával értelmezett mennyiség a teljesít-
𝑤
mény. Kiszámítási képlete: 𝑃 = ; mértékegysége: W (watt)
𝑡

Állandó a teljesítménye pl. egy autó motorjának, ha változatlan körülmények között állandó
sebességgel halad. Ebben az esetben a teljesítménynek egy tanulságos alakjához jutunk:
𝑤 𝐹⋅𝑠 𝑠
𝑃= = =𝐹⋅ = 𝐹⋅𝑣
𝑡 𝑡 𝑡

Hatásfok
A munkavégzés hatékonyságát a hatásfok jellemzi. A hatásfok a hasznos munka és a befek-
tetett munka hányadosa. A hatásfok két munka hányadosa, ezért nincs mértékegysége. Ameny-
nyiben a két munkához tartozó idő megegyezik, akkor a hatásfok a megfelelő teljesítmények
𝑃 𝑤
arányával is kifejezhető. Jele: 𝜂 (éta). Kiszámítási képlete: 𝜂 = 𝑃ℎ = 𝑤ℎ
𝑜̈ 𝑜̈

A valóságos folyamatok hatásfoka (sajnos) mindig kisebb egynél. Vizsgáljuk meg a motor-
csónak felgyorsítását! A hasznos munka a gyorsítási munka, ezen kívül azonban a motornak
fedezni kell a közegellenállásra fordított munkát is, ami – különösen vízben – egyáltalán nem
elhanyagolható. Tehát a gyorsítás hatásfoka egynél kisebb érték lesz.
 4. tétel
Jellemezze a prokarióta és eukarióta sejteket! Ismertesse a gombák, növények és
állatok rendszertani országainak főbb jellemzőit!

A Földön megtalálható minden élőlény – függetlenül attól, hogy prokarióta vagy eukarióta
az organizmus – sejtes szerveződésű. A sejtek az élővilág legkisebb, önálló életre képes egy-
sége, vagyis a legkisebb alaki és működési egysége.
Minden sejt önfenntartó működésre is képes:
• osztódás
• anyagcsere (tápanyagfelhasználást, energiaátalakítás, molekulák, vegyületek létrehozása)
• nukleinsav és fehérjeszintézis, funkcionális sejtrészek szintézise, mint az enzimek
• reagál a külső és a belső változásokra (hőmérséklet vagy a pH)
• transzportfolyamatai vannak
• környezetével dinamikus kölcsönhatásban van
A sejt alkotóelemeit élő és élettelen csoportba osztjuk Az élők közé soroljuk a sejtmembránt,
a citoplazmát és a sejtszervecskéket (mitokondrium, endoplazmatikus hálózat stb.). Az élettelen
alkotóelemek közé tartozik a sejtfal, a vakuólumok és a tartalékanyagok (zárványok).
A sejtet egy féligáteresztő hártya a külső membrán vagy sejthártya határolja, a benne lévő
anyag kolloid – félig folyékony – állapotú szerves és szervetlen anyagok keveréke. Két lipidré-
teg alkotja, benne globuláris fehérjemolekulák találhatók. Növényi sejteknél ez alkotja a sejt-
falat. A sejtfal és a sejtmembrán szűrőként funkcionál, utóbbinak aktív transzportműködései is
vannak.
A legegyszerűbb felépítésű élőlények a prokarióták, melyek túlnyomórészt egysejtűek.

Prokarióta sejt
Az élővilág sejtes szerveződésének ősibb típusa. Mérete kisebb, felépítése egyszerűbb az
eukarióta sejthet képest. Túlnyomórészt egysejtű élőlények.
A sejtfalon és a sejthártyán belül csak egy közös reakcióterű citoplazma – sejtplazma – ta-
lálható, a gyűrű alakú DNS-molekula – örökítőanyag – szabadon, diffúzan található meg a sejt
alapállományában. Nem rendelkezik elkülönült – membránnal körülvett – sejtmaggal.
A legtöbb funkcionális sejtalkotó, mint a mitokondriumok, színtestek, és a Golgi-készülékek
meghonosodtak a prokarióta plazmamembránon is. A prokarióta sejteknek három szerkezeti
területük van:
• járulékos elemek: ostor, pilus –
fehérjék kötik a sejt felületéhez
• sejtburok: sejtfal + sejtmembrán
• citoplazma: DNS-t tartalmazza a
riboszómával és más sejtalkotók-
kal együtt

Más különbségek:
• plazmamembrán különíti el a
sejt belsejét a környezetétől –
szűrő/kommunikációs jelző
• sejtfal – baktériumoknál fehérje
eredetű – akadály a külső támadások ellen, megvédi a sejtet a lízistől – anyagbontástól –, a
sf. fennmarad néhány eukariótában, mint pl a gombákban, de ennek már más a kémiai
összetétele
• kromoszóma általában kör alakú molekula, mely hisztonok helyett hisztonszerű fehérjéke
tartalmaz – valódi sejtmag hiányában a DNS maga köré gyűjti a nukleotidokat – így szál-
lítani tudnak DNS-en kívüli plazmidokat (funkció: pl. antibiotikum elleni rezisztencia)

Eukarióta sejt
Az eukarióta olyan sejt vagy élő-
lény, melynél a sejt elkülönült sejt-
magot tartalmaz, illetve fejlett, ön-
álló belső membránrendszere (mag-
hártya, endoplazmatikus hálózat, mi-
tokondrium stb.) van.
Az eukarióta sejtben a sokféle
sejtalkotó számtalan reakcióteret ala-
kít ki, így hatékonyabb anyagcsere
megy végbe. Az evolúció során ez
biztosította a nagyobb méretet, a to-
vábbi differenciálódás. A méretnövekedése tette lehetővé az eukarióta sejt számára, hogy a las-
sabban növekedő prokarióta sejteket bekebelezve létrejöjjön a mitokondrium és a színtest is.
A differenciálódással változatosabb működési formák alakulhattak ki, a sejtek közötti kap-
csolatok és az információáramlás fejlődésével többsejtű élőlények fennmaradásával és
elterjedése vált lehetővé. A sok sejt együttműködése pedig újabb lehetőségeket nyitott az élő-
világ fejlődéséhez.
Az eukarióta sejt mérete fél mikrométertől több centiméterig terjed.
Az eukarióta sejt plazmájában jól körülhatárolt sejtmag található, emellett számos egyéb
sejtalkotó is csak erre a sejttípusra jellemző. A sejtplazma magas víztartalmú, kolloid anyag, a
sejtben lévő terek elhatárolására biológiai membránok szolgálnak. A biológiai membránokat
lipid kettősréteg alkotja, melyhez fehérjemolekulák is kapcsolódnak. A sejtplazmát kívülről
borító membrán a sejthártya. Prokariótáknál, gombáknál és növényeknél sejtfal veszi körbe a
sejtet, állati és emberi sejtek nem rendelkeznek s.fallal. A sejtplazmában található endoplazma-
tikus membránrendszer a fehérjeszintézis helye. A membránokon keresztül zajló anyagforgal-
mat nevezzük transzportfolyamatoknak, ha ehhez energiára van szükség, aktív transzportról
beszélünk, ha energiabefektetés nélkül zajlik le, passzív transzport történik.
Az anyagszállítás egyik központja a Golgi-készülék. A növényi sejt energiatermelő sejtszer-
vecskéje a színtest, ugyanezt a szerepet az emberi és állati sejtekben a mitokondrium tölti be.
Az eukarióta sejtmagot maghártya veszi körül, a magban található a magvacska. A sejtmagot
magplazma tölti ki, a DNS a hozzá kapcsolódó fehérjékkel együtt alkotja a kromatin állományt,
melynek kompakt megjelenési formái a kromoszómák.

PROKARIÓTA SEJT EUKARIÓTA SEJT

1-10 μm méret 10-100 μm

szénhidrát és fehérje sejtfal cellulóz/kitin/k. és fehérje/Ø
 önálló fejlett
belső membránok
(mezoszómák) (ER, Golgi-m., lizoszómák)
 mitokondrium ✓ (gömbtől hosszúkásig)
 színtest lemezes és spirálforma/lencseforma/Ø
krolofill-a, fikocianin, klorofill-a/b/c/d és egyéb/
színanyag
bakteriodopszin krolofill-a/b, karotin, xantofil/Ø
 sejtmaghártya ✓ (kettős membrán zárható pórusokkal)
mindig több darabban, kromoszóma kép-
egyetlen DNS-gyűrű DNS-állomány
ződik
DNS-hez kötődő mindig vannak

fehérjék (nukleoszómák)
103-107 bázispárok 106-1011
(9+2)-es szerkezet
egyszerűbb ostor, csilló (tabulin fehérjékből álló
mikrotubulusok, dinein)
 Az állati és a növényi sejtek hasonlóak abban, hogy eukarióta sejtek. Ezeknek a sejteknek
valódi magja van, amely a DNS-t tartalmazza, és a többi sejtstruktúrától egy nukleáris membrán
választja el őket. Ezeknek a sejttípusoknak hasonló a szaporodási folyamata, beleértve a mitó-
zist és a meiózist. Az állati és növényi sejtek a sejtlégzés folyamán nyerik a növekedéshez és a
normális sejtműködés fenntartásához szükséges energiát. Mindkét sejttípus szervsejtként ismert
sejtszerkezetet is tartalmaz, amelyek a sejtek normál működéséhez szükséges funkciók ellátá-
sára specializálódtak. Az állati és növényi sejtekben ugyanazok a sejtkomponensek vannak kö-
zösek, beleértve a sejtmagot, a Golgi komplexet, az endoplazmatikus retikulumot, a riboszó-
mákat, a mitokondriumokat, a peroxiszómákat, a citoszkeletont és a sejt (plazma) membránt.
Míg az állati és növényi sejteknek sok közös jellemzője van, ezek is különböznek.
Az állati sejtek általában kisebbek, mint a növényi sejtek. Az állati sejtek hossza 10-30 mik-
rométer, míg a növényi sejtek 10 és 100 mikrométer közöttiek.
Az állati sejtek különböző méretűek, és általában kerek vagy szabálytalan alakúak. A növé-
nyi sejtek mérete hasonlóbb, jellemzően téglalap alakú vagy kocka alakú.
Az állatok sejtjei komplex szénhidrát- glikogén formájában tárolják az energiát. A növényi
sejtek keményítőként tárolják az energiát.
A fehérjék előállításához szükséges 20 aminosav közül csak 10 termelődhet természetes úton
állati sejtekben. A többi úgynevezett esszenciális aminosavat diétával kell megszerezni. A nö-
vények képesek mind a 20 aminosavat szintetizálni.
Állati sejtekben csak az őssejtek képesek átalakulni más sejttípusokká. A legtöbb növényi
sejttípus képes differenciálódni.
Az állati sejtek mérete a sejtszám növekedésével nő. A növényi sejtek főleg azáltal növelik
a sejtek méretét, hogy nagyobbak lesznek. Úgy nőnek, hogy több vizet szívnak fel a központi
vakuolába.
 Az állati sejteknek nincs sejtfala, de sejtmembránjuk van. A növényi sejtek sejtfala cellulóz-
ból és sejtmembránból áll.
Az állati sejtek tartalmazzák ezeket a hengeres szerkezeteket, amelyek a sejtosztódás során
megszervezik a mikrotubulusok összeszerelését. A növényi sejtek általában nem tartalmaznak
centriolákat.
A csillók megtalálhatók az állati sejtekben, de általában nem a növényi sejtekben. A csillók
olyan mikrotubulusok, amelyek elősegítik a sejtek mozgását.
A citokinézis, a citoplazma sejtosztódás közbeni megoszlása az állati sejtekben akkor fordul
elő, amikor olyan hasítóbarázda képződik, amely a sejtmembránt felére szorítja. Növényi sejt-
citokinézisben olyan sejtlemez készül, amely osztja a sejtet.
Ezek a struktúrák nem találhatók meg az állati sejtekben, de a növényi sejtekben vannak. A
glioxiszómák hozzájárulnak a lipidek lebontásához, különösen a csírázó magvaknál a cukor
előállításához.
Az állati sejtek lizoszómákkal rendelkeznek, amelyek enzimeket tartalmaznak, amelyek
emésztik a sejt makromolekuláit. A növényi sejtek ritkán tartalmaznak lizoszómákat, mivel a
növényi vakuola kezeli a molekulák lebomlását.
Az állati sejtekben nincsenek plasztidok. A növényi sejtek plasztidokat, például kloroplasz-
tokat tartalmaznak, amelyekre szükség van a fotoszintézishez.

Gombák országa
A gombák különleges testfelépítésű és életmódú élőlények. Egy- vagy többsejtűek. A több-
sejtűek teste gombafonalak szövedékéből áll, nem tagolódik gyökérre, szárra levélre. Telepes-
testűek. Zöld színanyag hiányában élő vagy elhalt szerves anyagokat hasznosítanak. Heterotróf
táplálkozásúak: szaprobionta(korhadéklakó) parazita(élősködő) szimbionta (együttélő). Spórá-
val szaporodnak.

Két törzs tartozik ide: bazídiumos gombák és zuzmók.

BAZÍDIUMOS GOMBÁK TÖRZSE
A bazídiumos gombák nevüket a gombafonalak végén fejlődő gömb vagy bunkó alakú kép-
ződményekről, a bazídiumokról kapták. Évelő gombafonalaik szövedéke többnyire tönkre és
kalapra különülő termőtestet fejleszt.
Fajai mindenütt megtalálhatók, ahol elegendő az élő vagy bomló szerves anyag. Tömegesen
azonban csak akkor jelennek meg, ha megfelelő a hőmérséklet, és bőséges a csapadék. Közéjük
tartoznak hazánk kalapos gombái. Többségük korhadéklakó, de vannak közöttük olyan fajok
is, melyek fákkal élnek gyökérkapcsolatban. Ilyen együttélő gombafaj pl. a gyilkos galóca, a
sárga rókagomba és az ízletes vargánya. Az élősködők közül leggyakoribb a fán lakó tapló-
gomba.
Gyakorlati példa:
Természetesen az elmúlt években más gombatörzsekbe tartozó gombákkal is foglalkoztunk.
Megismertük az élesztőgombák közé tartozó borélesztő gombákat. Ezek a parányi élőlények a
must cukortartalmát alkohollá alakítják. Az élősködők közül a peronoszpóráról és a moníliáról
tanultunk. Elsajátítottuk a kártételükkel és az ellenük való védekezéssel kapcsolatos ismerete-
ket.)

ZUZMÓK TÖRZSE
A zuzmók telepeiben moszatok és gombák élnek együtt. A gombafonalak védik, meghatá-
rozzák a telep alakját, és vizet szolgáltatnak. A moszatok táplálékot készítenek, melyet a gom-
bákkal megosztanak. Testfelépítésük és alakjuk változatos. Telepük lehet kéregszerű, leveles
vagy bokros. Színük leginkább szürkésbarna, de gyakoriak a sárga, fehér, pirosló vagy barna
színűek is. Növekedésük lassú. Szaporodásuk spórákkal és levált telepdarabokkal történik.
Ezek az igénytelen, rendkívül ellenálló élőlények mindenütt megtalálhatók. Elsőként tele-
pednek meg a sziklákon, köveken. Maró anyagaik mállasztják a kőzeteket, így jelentős szere-
pük van a termőtalaj kialakulásában. Megélnek a forró sivatagokban éppúgy, mint a fagyott
talajú tundrán. Ugyanakkor rendkívül érzékenyek a levegő és az aljzat szennyezettségére – in-
dikátor faj.. A szennyezett helyen egyes fajok gyorsan, mások lassan, de mind elpusztulnak.
Ismert zuzmófajok a sárga zuzmó, a tölgyzuzmó és a rénszarvaszuzmó.

Növények országa
A növények országába többsejtű, eukarióta, elsődlegesen autotróf, azaz fotoszintézisre képes
élőlények tartoznak. Testfelépítésük változatos, sejtjeik alkothatnak sejttársulást, lehetnek tele-
pes testfelépítésűek (sejtfonal, lemezes telep, teleptest) és szövetes szerveződésű, hajtásos
növények. Ritka kivételként a növények között is vannak heterotróf, élősködő szervezetek.
Ezek fotoszintézisre képes, autotrófanyagcseréjű ősökből alakultak ki az evolúció során.
Közel háromszázezer faj képviseli. Zömmel többsejtűek. Nagy felületű, többnyire elágazó
testük telepes vagy szervekre tagolódik. Legfőbb jellemzőjük a színtestekben levő zöld szín-
anyag (fotoszintézis). Benne készítik el egyszerű szervetlen anyagokból a napfény energiájának
felhasználásával testük anyagait. Termelő szervezetek. Fejlettebb képviselőik helyhez kötötten
élnek. Növekedésük életük során folyamatos.

BARNAMOSZATOK TÖRZSE
A barnamoszatok törzse a növényvilág külön ágát képviselik. Több tulajdonságban eltérnek
a többi növénytől, pl. ostor, színanyag. Elsősorba a mérsékelt és hideg tengerekben élnek. Ne-
vüket a zöld színt elfedő sárgásbarna színanyagról kapták.
Mindig többsejtűek. Telepfeldarabolódással szaporodnak. Fajai jelentős gazdasági értéket
képviselnek. Nyersanyagot szolgáltatnak több iparágnak. Használják állatok takarmányozására,
trágyázásra, magas vitamintartalmuk (B, D, C, E) miatt emberi táplálkozásra.
Ismert képviselőjük az óriás barnamoszat.

ZÖLDMOSZATOK TÖRZSE
A moszatok közül a legjelentősebbek. nevüket a zöld színanyagukról kapták. Főleg édesvi-
zekben élnek. Egy- vagy többsejtűek.
A többsejtűek változatos alakú sejtkolóniákba tömörülnek. A fonálszerű telepet alkotó fajaik
közül legismertebb a fonalas zöldmoszat. Elágazó fonalai téglalap alakú, sokmagvú óriássej-
tekből állnak. Szaporodásuk kettéosztódással vagy telepfeldarabolódással történik.
Szerepük van a vizek szellőzésében, tisztántartásában. A vízi élőlények számára táplálékot
és búvóhelyet biztosítanak.

MOHÁK TÖRZSE
Igazi szárazföldi növények, de többségük a nedves élőhe-
lyeket kedveli. Testük telepes, de igazi szerveik még nincse-
nek. Rögzítő fonalakkal kapaszkodnak a talajhoz. Kezdetle-
ges szárukat apró levélkék borítják. A levélkék vékony sejt-
falukon át veszik fel környezetükből a vizet és a benne oldott
ásványi sókat. Spórákkal szaporodnak.
Hazai erdeink talaján a nagy seprűmoha és a fodroslevelű
szőrmoha párnái alkotnak kisebb nagyobb mohatakarót. Szá-
raz gyepeken, házak tetején gyakori a háztetőmoha.
 A mohák környezetvédő szerepe igen jelentős. Talajhoz simuló párnái a vizet magukba szív-
ják, tárolják, és folyamatosan párologtatják. Védik a talajt a lehordódástól és kiszáradástól. El-
halt testük anyaga növeli a talaj humusztartalmát.

HARASZTOK TÖRZSE
A növényvilág első valódi száras, leveles,
gyökeres képviselői. Testükben az anyagok to-
vábbítását szállítóedénykék végzik. A virág hiá-
nya miatt virágtalan növényeknek nevezzük
őket. Spórákkal szaporodnak.
Legismertebb képviselői a páfrányok. Életük
árnyékos, nedves, párás környezethez kötött.
Földbeni raktározó szárukból, gyöktörzsből év-
ről évre új leveleket fejlesztenek. Többnyire lágy
szárú, évelő növények. A levélfonák spóratartó
tokjaiban spórák képződnek.
A spóratartókból kihulló spórából nedves ta-
lajon apró, alig fél centiméteres, szív alakú erdő-
telep képződik. Rajta jelennek meg a hím- és női
ivarsejteket termelő ivarszervek. A hímivarsejt
ostor segítségével úszik a mozdulatlan petesejt-
hez. Megtermékenyítésükhöz tehát víz szükséges.
A megtermékenyítés után megindul az új, fiatal
növény fejlődése.
A páfrányok ismert hazai képviselője az erdei pajzsika, a gímpáfrány (nyirkos szurdokvöl-
gyeinkben, tenyészik; fényes, ép szélű, nyelv alakú leveleiről könnyen felismerhető), az édes-
gyökerű páfrány és az aranyos fodorka.
A növények országénak lefejlettebb képviselői a virágos, magvas növények. Új szervük a
virág, melyben az ivarlevelek takarólevelek védelmében helyezkednek el. A női ivarlevél jel-
legzetes képződménye a magkezdemény, melyben petesejt képződik. A magkezdemény védett-
sége szerint a virágos, magvas növényeket két törzsbe soroljuk.

NYITVATERMŐK TÖRZSE
Kivétel nélkül fásszárúak. Leveleik többnyire örökzöldek. Virágtakaró nélküli virágai por-
zósak vagy termősek. A termős virágok termőpikkelyei nem zárulnak magházzá. Tövükön a
magkezdemények szabadon ülnek. Innen a törzs neve: nyitva-
termők. Legjelentősebb képviselőik a fenyők. Fajaik az északi
félgömbön és a hegyvidékek magasabb régióiban alkotnak ösz-
szefüggő erdőséget.
Szétterülő gyökérzetük többnyire gombákkal együttélve ve-
szi fel a táplálékot. Lombkoronájuk megnyílt kúpot, leveleik tű
alakot formáznak. Virágaik
tobozba tömörülnek. A hím-
ivarúak virágport termelnek, a
nő ivarúak a magokat érlelik.
Termésük nincs. A virágpor
és a mag szél útján terjed.
Igénytelen, gyors növekedésű növények. Jól hasítható, könnyű és rugalmas fájuk kitűnő épü-
let- és bútorfa. Gyantájukból terpentinolaj, lakk és balzsam, leveleikből illóolaj készül.

ZÁRVATERMŐK TÖRZSE
A növényvilág legfejlettebb és fajokban leggazdagabb törzse. Nagyfokú alkalmazkodóké-
pességükkel Földünk szinte minden élőhelyét meghódították.
Fajaik többsége lágy szárú. Élettartamuk szerint egy évesek, két-
évesek vagy évelők. A fásszárúak több évik élnek és többször te-
remnek.
Változatos alakú és szélű, többnyire lapos leveleiket levélerek
szilárdítják. Virágaik többségénél a takarólevelek kétfélék. A külső
takarólevelek a virág védelmét biztosítják, a színes belsők a rovaro-
kat csalogatják. A kétféle virágtakaró mellett gyakori az egynemű
takarólevelű leplesvirág. Vannak olyan virágok is, melyek takaróle-
velei hiányoznak. A virágok belsejében találjuk az ivarleveleket. A
női ivarlevél alsó magházi része zárt, így teljes védelmet nyújt a
magkezdeményeknek. Ezért kapták a zárvatermők nevet.
Megporzásukat többnyire rovarok végzik, de gyakori köztük a
szélmegporzás is. A rovarporozta virágok színesek, illatosak, nek-
tárt tartalmaznak. A széllel porzódók virágai jellegtelenek, sok vi-
rágport termelnek. A megporzást követő megtermékelyülés után a termőből termés fejlődik. Ez
a mag védelmét és terjesztését egyaránt biztosítja.
 A törzs képviselőit a magokban lévő sziklevelek száma és jellemzői alapján két osztályba
soroljuk. A kétszikűek osztályába tartozika zárvatermők törzsének többsége. Gyökérzetük fő-
és oldalgyökerekből álló főgyökérzet. Száruk elágazó fás vagy lágy szár. Levélerezetük főeres.
Virágaik takarólevelei többnyire kétfélék. Kívül vannak a gyakran zöld színű csészelevelek,
belül a színes sziromlevelek. a takarólevelek védelmében helyezkednek el a porzók és a termők.
Magjaik két sziklevelet rejtenek. Innen ered az osztály neve is.
Az egyszikűek osztályát lényegesen kevesebb faj képviseli. Gyökérzetük mellékgyökerekből
álló mellékgyökérzet. Száruk nem elágazó. Levélerezetük mellékeres. Virágai ivarleveleit több-
nyire egynemű takarólevelek, úgynevezett lepellevelek védik. Magvaikban csak egy sziklevelet
találunk, ezért kapta az osztály a nevét.

Állatok országa
Az élővilág fajokban leggazdagabb és legváltozatosabb országa. Eddig megismert fajainak
száma meghaladja az egymilliót. Testük többnyire zömök a növényekhez képest kis felületű.
Az állatok országába soksejtű, eukarióta élőlények tartoznak. Sejtjeiket csak sejthártya hatá-
rolja, sejtfaluk nincs. Az állati szervezetek sejtjei nem egyformák, mert az életműködéseket
megosztják egymást közt. Az eltérő működésű sejteknek a felépítése is különböző.
Többségük hely- és helyzetváltoztatásra egyaránt képes. Táplálékul csak szerves anyagot hasz-
nosítanak. Az állatok kivétel nélkül heterotróf élőlények, vagyis a táplálékkal felvett szerves
anyagok felhasználásával építik fel testüket, illetve a sejtlégzés során a szerves anyagok lassú
égésével fedezik energiaszükségletüket. Fogyasztó szervezetek (növényevők, húsevők és min-
denevők). Élettartamuk viszonylag rövid, a leghosszabb életkor is csipán egy-két száz év.
Az állatokat a tudományos rendszertan számos törzsbe sorolja.
SZIVACSOK TÖRZSE ÍZELTLÁBÚAK TÖRZSE
CSALÁNOZÓK TÖRZSE GERINCESEK

GYŰRŰSFÉRGEK TÖRZSE

PUHATESTŰEK TÖRZSE

ÍZELTLÁBÚAK TÖRZSE
 5. tétel
Csoportosítsa a növényi és állati szöveteket! Jellemezze a gyakoribb szántóföldi
és kertészeti növényfajaink növényi részeit, mutassa be a fajok termesztési célját!

Sejt
A szervezet felépítésének fontos egységei a sejt és a szövet. Ezért a két fogalom szoros kap-
csolatban állnak egymással.
A sejt a szervezet legkisebb működési egysége, amely még életjelenségeket mutat.

Szövet
A szövet közös eredetű, hasonló alakú és azonos működésű sejtek összessége. Egy adott
funkció elvégzésére specializálódott sejtek és a sejtek közötti terekben található sejt közötti
állomány együttese.

Növényi szövetek
A növényi szövetek két típusát különítjük el aszerint, hogy a sejtek osztódásra képesek vagy
sem. Eszerint osztódó és állandósult szövetekre bonthatjuk.

OSZTÓDÓ SZÖVET
Az osztódó szövet sejtjei kicsik, sejtfaluk vékony, viszont a sejtmagjuk nagy. Sejtplazmá-
jukban nincsenek zöld színtestek. A sejtek ugyanakkor élénk anyagcserét folytatnak, gyors
ütemben növekednek és osztódnak. Mindez sok energiát igényel, amit a sejtlégzés biztosít. Az
osztódószövet sejtjei ezért sok oxigént vesznek fel környezetükből, és sok szén-dioxidot ter-
melnek. Az osztódással létrejövő sejtek kisebb része megtartja osztódó képességét, a sejtek
többsége azonban a fejlődő szerv állandósult szövetévé alakul a differenciálódás során. A test
hosszanti növekedését a gyökércsúcs, illetve a hajtáscsúcs osztódószövetei biztosítják. Az
egyes szervek, például a szár vastagodását az edénynyalábokban található osztódószövet, a
kambium okozza. A növények teste egész életen át növekedik és fejlődik, az egyedfejlődés
során újabb és újabb szervek, például levelek, virágok, gyökérágak fejlődnek rajta. A folyama-
tos növekedést és fejlődést az osztódószövet teszi lehetővé.
Az állandúsult szöveteket hozzák létre. Megtalálhatóak: hajtáscsúcsban, gyökércsúcsban,
kambiumban, köztes növekedést létrehozó osztódó szövetekben.

ÁLLANDÓSULT SZÖVETEK
Az állandósult szöveteket tovább oszthatjuk bőr-, alap- és szállító szövetekre.
SZÁLLÍTÓSZÖVET
A hajtásos növények szállítószövetének elemei a vízben oldott anyagok szállítására alkal-
mas, hosszúkás, csőszerű képződmények. Felépítése és működése alapján a szállítószövet két
részre: a farészre és a háncsrészre tagolódik. A farész a vizet és a benne oldott ionokat továbbítja
a gyökértől a többi szerv felé. A háncsrész a vízben oldott szerves anyagokat szállítja, általában
a levelektől a többi szervhez. A szállítószövet elemei a növényi szervekben edénynyalábokba
rendeződnek. Az edénynyalábok hozzák létre a levelek és a virágszirmok erezetét.
A farész szállító elemei, a vízszállító csövek elhalt sejtek. Fejlődésük során erősen megnyúl-
nak, sejtplazmájukat és sejtmagjukat elveszítik. A sejteket elválasztó sejtfalak egy része lebom-
lik, így az egymást követő sejtek hosszú csövekké olvadnak össze. A sejtfalakba szilárdító
anyagok épülnek, ezért a vízszállító csövek sejtfala nagyon vastag, ürege pedig szűk. A víz-
szállító csövek a talajból felszívott víz és ásványi sók szállítása mellett a növényi test szilárdí-
tásában is fontosak.
A háncsrész szállító elemei, a rostacsövek sejtplazmával bélelt, élő sejtek. Kialakulásuk so-
rán a sejtek erősen megnyúlnak, és az egymásra épülő sejteket apró nyílásokkal áttört rostale-
mez választja el. A rostacsövek a szerves anyagok oldatait szállítják a növényben. Az edény-
nyalábok háncsrészében a rostacsövekhez élő alapszöveti sejtek, ún. kísérősejtek csatlakoznak.
A szállítószövet elemei, a farész és a háncsrész kötegekbe, edénynyalábokba rendeződnek.
Az edénynyalábok behálózzák a növény testét, összeköttetést teremtenek a szervek között. Az
összetett nyalábokban háncs- és farész is van, az egyszerű nyalábokban pedig csak az egyik,
vagy csak a másik típusú szállítóelem figyelhető meg. A nyílt edénynyalábokban a szállítószö-
vetek mellett osztódószövet, kambium is van, a zárt edénynyalábokban nincs. Az összetett nya-
lábokban a háncsrész a szár felszíne, a farész pedig a szár közepe felé néz.

ALAPSZÖVET
Az alapszövetek közös jellemzője, hogy a növényi szervekben a bőrszövet és a szállítószövet
között helyezkednek el, kitöltik a szervek belsejét. Csoportosításuk felépítésük és működésük
alapján történik. Az alapszövetek közé tartozik a táplálékkészítő, a raktározó, a szilárdító, a
kiválasztó és a víztartó alapszövet.
A táplálékkészítő alapszövet feladata a fotoszintézis, sejtjeiben sok zöld színtest található. A
sejteket vékony sejtfal határolja, amely könnyen átjárható a gázok és az oldatok számára. A
sejtek között levegővel telt sejt közötti járatok vannak, amelyek a gázcserenyílások légrésén
keresztül tartanak kapcsolatot a külvilággal. A táplálékkészítő alapszövet a zöld növényi ré-
szekben, főként a levelekben található.
 A raktározó alapszövet nagy, gömbölyded sejtjeiben sok zárvány található. A zárványokban
sz erves anyag raktározódik vízben oldhatatlan formában. A raktározott anyag leggyakrabban
keményítő, de lehet olaj és fehérje is. Fejlett raktározó alapszövet található a magvakban és a
raktározásra módosult szervekben, például a gumókban, a hagymában, a gyöktörzsben, a karó-
gyökérben.
A szilárdító alapszövet sejtjeinek fala erősen megvastagszik, a differenciálódott sejtek gyak-
ran elhalnak. Az edénynyalábokban mindig találhatók szilárdító szöveti rostok. A farész és a
háncsrész csöv eit háncsrostok, illetve farostok támasztják. A rostok erősen megnyúlt, vastag
falú, elhalt sejtekből állnak. A farostok és a háncsrostok nem a szállító szövethez, hanem a
szilárdító alapszövethez tartoznak. A rostnövények háncsrostjait a textilipar hasznosítja. A len
rostjaiból finomabb, a kenderéből durvább, de erősebb vásznat készítenek.
A kiválasztó alapszövet a növényi anyagcsere végtermékeinek tárolására szolgál. A narancs
héjában illóolajtartók, a pongyolapitypang szárában tejcsövek, a fenyőkben gyantajáratok tá-
rolják az anyagcsere végtermékeit.
A száraz helyeken élő növények szára, levele gyakran tartalmaz víztartó alapszövetet. A
sejtekben a vizet erősen kötő nyálkaanyag található. A kövirózsák húsos levelében, a kaktuszok
vaskos szárában nyálkaanyagokhoz kötve nagy mennyiségű víz raktározódik. A kis mennyi-
ségű, rendszertelenül érkező csapadék felhasználására és tárolására szolgáló víztartó alapszö-
vettől duzzadt szerveket pozsgásnak nevezik. A kövirózsának tehát pozsgás levele, a kaktusz-
nak pozsgás szára van.

BŐRSZÖVET
A bőrszövet a hajtásos növények testének felszínét borítja. Sejtjei szorosan kapcsolódnak
egymáshoz, védik a szervek belső sejtjeit. A bőrszövet nemcsak elhatárol, hanem összeköttetést
is teremt a külvilággal, mert rajta keresztül a növény anyagokat vesz fel és ad le. A hajtást és a
gyökeret borító fiatal bőrszövet rendszerint egyetlen sejtréteg vastagságú. A sok évig élő, fás
szárú növények törzsét, ágait nem egy sejtrétegű bőrszövet, hanem vastag, többrétegű, elhalt
sejtekből álló kéreg borítja.
A levél és a lágy szár bőrszövete átlátszó, átengedi a fényt a fotoszintézist végző alapszöveti
sejtekhez. A sejtek külső felszínén vízzáró réteg, úgynevezett kutikula található, amely akadá-
lyozza a párologtatást, védelmet nyújt a kiszáradás ellen. A hajtás bőrszövetének jellemző ré-
szei a gázcserenyílások, ezeken keresztül történik a gázcsere és a párologtatás. A gázcserenyí-
lások légrését két babszem alakú zárósejt fogja közre. A bőrszövet sejtjei közül csak a
zárósejtekben vannak zöld színtestek. A zárósejtek víztartalmától függően a légrés kinyílik
vagy bezárul. Ez teszi lehetővé a növények gázcseréjének és párologtatásának szabályozását.
A hajtás bőrszövetének felszínén gyakran találhatók növényi szőrök. A száraz területeken
élő növények, például az ezüstfa, a molyhos tölgy stb. levelének fonákját borító szőrök csök-
kentik a párologtatást. A kora tavaszi növények levegővel telt szőrei fontosak a hőszigetelés-
ben. A pongyolapitypang termése a bőrszöveten levő repítőszőrök segítségével terjed. A gyapot
magjának repítőszőreit a textilipar pamutanyagok készítésére hasznosítja.
A gyökér bőrszövetét nem borítja kutikula és gázcserenyílások sincsenek rajta. Jellegzetes
sejtjei a megnyúlt, hosszúkás gyökérszőrök, amelyek nagymértékben növelik a gyökér felszí-
nét. A felületnövekedés azért jelentős, mert a gyökér bőrszövetén keresztül történik a víz és a
vízben oldott ásványi anyagok felvétele a talajból.
A gyökérszőrök a hajtásos növények gyökerén, a felszívási öv bőrszövetében találhatók.
Hosszú, nyúlványos sejtek, sejtplazmájukban nagyméretű, sejtnedvvel telt sejtüreg van. Sejt-
faluk vékony, könnyen átjárható a talajoldatok számára. Nagy felületet biztosítanak a növény
víz és ásványi só felvételéhez.
A gázcserenyílások a hajtásos növények levelének és lágy szárának bőrszövetében találha-
tók. Két babszem alakú zárósejtből állnak, amelyek közrefogják az alapszövet sejt közötti jára-
taival kapcsolatban álló légrést. A légrésen keresztül történik a párologtatás és a gázcsere. A
légrés nyílása és záródása a zárósejtek víztartalmától függ. Amikor a növény sejtjeinek víztar-
talma magas, a sejtplazma feszítő hatást gyakorol a sejtfalra. A gázcserenyílások zárósejtjeiben
a sejtfalnak a légrés felé eső része vastagabb a bőrszöveti sejtek felé eső résznél. Ezért a sejtek
kifli alakban meggörbülnek, és a légrés kinyílik. Amikor csökken a sejtek víztartalma, és ezzel
a sejten belüli nyomás, a két sejt egymáshoz simulva bezárja a légrést, a párologtatás csökken.

Állati szövetek
Az állati szöveteket funkciójuk szerint az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:
➢ hámszövetek
➢ kötő- és támasztószövetek
➢ izomszövetek
➢ idegszövet

HÁMSZÖVET
A hámszövetek az állatoktestének külső és belső felszíneit borítják. A felületen sorakozó
sejtek szorosan illeszkednek, sejt közötti állomány alig van. A hámszöveteket felépítésük és
működésük szerint csoportosítjuk.
 Felépítés szerint egy- és többrétegű hám különböztethető meg. Az egyrétegű hámszövetek-
ben a sejtek egyetlen rétegben sorakoznak egymás mellett. Az ilyen hámszövet nem nyújt nagy-
mértékű védelmet, de a különféle anyagok elég könnyen átjuthatnak rajta. Az egyrétegű hám-
szöveteket felépítő sejtek alakja szerint lap-, köb- és hengerhámoka t különböztetünk meg. A
lapos sejtekből álló egyrétegű laphámon keresztül könnyen történhet anyagleadás vagy –felvé-
tel. Ilyen szövet borítja például az állatoklégzőfelületét és a hajszálerek falát. A hengerhám
magas, vékony sejtekből áll. Ilyen szövet alkotja a gerinctelen állatok kültakaróját. Egyes ese-
tekben a hengerhám felszínét csillók borítják. A kis termetű állatok, például az örvényférgek
testfelületét borító csillós hám működése az állathelyváltoztatását biztosíthatja. Más esetekben
a csillózat a hám felületére került sejteket vagy szemcséket tovább sodorja. A kagylóknál pél-
dául csillós hám juttatja a táplálékot a szájnyílásba.
A többrétegű hámszövetek egymás fölött több sorban elhelyezkedő sejtjei hatékonyabban
védik az alattuk levő szöveteket, de az anyagok számára nehezen átjárhatók. A többrétegű hám-
szövetek alsó sejtjei osztódnak, majd a felület felé tolódva általában egyre laposabbá válnak. A
felszíni sejtekben egyes állatcsoportok képviselőinél szaruanyag halmozódik fel. Az elszaruso-
dott sejtek fokozatosan elhalnak, leválnak. Az ilyen, többrétegű elszarusodó hámszövetek igen
jól ellenállnak a sérüléseknek és a víz átjutását is gátolják. Többrétegű hámok csak gerinces
állatokban fordulnak elő.

A hámszövetek működése igen sokféle lehet, melyek közül kettőt emelünk ki. A fedőhámok
elsősorban a borított felület védelmére szolgálnak, ilyen például a bőr hámrétege. A mirigyhám
sejtjei váladékot termelnek, amely a sejtekből távozik, leadásra kerül. A külső elválasztású mi-
rigyekből az összegyűlt váladék a kivezető csövön keresztül jut a testkülső vagy belső felszí-
nére. A bőr mirigyeinek váladéka (pl. a verejték) a külső testfelszínre juthat, a tápcsatorna mi-
rigyeinek váladéka (pl. a nyál) pedig a belső testfelületre, a bélcsatorna üregébe. A belső elvá-
lasztású mirigyek váladékai, a hormonok a testfolyadékba, vérbe kerülnek leadásra, ezzel jut-
nak el a szervezet többi sejtjéhez. A hormonok ugyanis más sejtek működését befolyásoló ha-
tóanyagok.

A felszívóhámok egyes anyagok felszívását végzik. A középbél belső felszínét bélelő felszí-
vóhám részt vesz a megemésztett tápanyagokfelszívásában.

Az érzékhámok különleges felépítésű sejtjei meghatározott ingerek felvételére szolgálnak.

Ilyen hámszövetek az érzékszervek ingerfelvevő felületein találhatóak, például a szemgolyó
belsejében.
KÖTŐ- ÉS TÁMASZTÓSZÖVETEK
A kötő és támasztószövetek más szövetek összekapcsolása, a test tartása. Nagy mennyiségű
sejt közötti állományt tartalmaznak. A sejt közötti állomány vékony fehérjefonalai, a kötőszö-
veti rostok rugalmasságot és szakítószilárdságuk révén az erőhatásokkal szembeni ellenállást
biztosítanak.
A kötőszövetek a legtöbb szövetes állat szervezetében megtalálhatók. Rögzítik a többi szö-
vetet, kitöltik a közöttük levő tereket, hézagokat. A kötőszövetek közé tartozik lazarostos és a
tömöttrostos kötőszövet, a zsírszövet, valamint a vér is.
A támasztószövetek a gerincesállatok testének szilárdítását, támasztását végzik, főként a
vázrendszer (csontváz) alkotásában vesznek részt. Ide tartoznak a porc- és a csontszövetek.
A lazarostos kötőszövet a többi szövetet rögzíti, a köztük levő tereket tölti ki. A sejt közötti
állomány fehérjerostjai szabálytalan, laza hálózatot alkotnak.
Tömöttrostos kötőszövet alkotja az inakat, ezért ínszövetnek is nevezik. A rostok tömött,
sűrű kötegekben, párhuzamosan futnak. Az így kialakult erős, nagy szakítószilárdságúkötege-
ket tartalmazó ín rögzíti az izmokat a csonthoz.

A zsírszövetsejtjeinek nagy részét a tartalék szerves anyagként szolgáló zsírcsepp tölti ki. A
zsír szerepe elsősorban energiatárolás. Ezen kívül a bőrben hőszigetelésre, továbbá erős mecha-
nikai hatások, sérülések elleni védelemre szolgál.
A porcszövet a támasztószövetek közé tartozik, mivel sejt közötti állományában olyan anya-
gok is vannak, amelyek a szövetszilárdságát biztosítják. A porcszövetrugalmas, de szilárdsága
nem nagy. Benne a sejtek többnyire kisebb csoportokban állnak, a kötőszöveti rostoksűrű há-
lózatot alkotnak. Ereket nem tartalmaz, ezért sérülés után csak lassan regenerálódik.

A csontszövet a támasztószövetek közé tartozik. A porcszövetnél kevésbé rugalmas, de szi-

lárdsága rendkívül nagy. Sejt közötti állományának jelentős részben nagy szilárdságúszervetlen
anyagok teszik ki, főleg kalcium-foszfát, kisebb mennyiségben kalcium-karbonát és –fluorid.
Ezek biztosítják a csontszövet keménységét. A kötőszöveti rostoknak tulajdonítható a csont-
szövetrugalmassága. A csontszövet érhálózata gazdag, vérellátása jó. A szövetben futó erek
körül többé-kevésbé szabályos rendben helyezkednek el a nyúlványos csontsejtek. A nyúlvá-
nyokon keresztül zajlik az értől távolabbi szövetrészek táplálása.

IZOMSZÖVET
Az izomszövetek sejtjei összehúzódásra képesek, a mozgásban van szerepük. Hosszúkás
sejtjeik működésük során megrövidülnek, két végük közeledik egymáshoz. Az
összehúzódásenergiaigényes folyamat. Az izomszövetek két fő típusa a harántcsíkolt izomszö-
vet és a simaizomszövet.

A harántcsíkolt izomszövetet feltűnően hosszú sejtek, úgynevezett izomrostok építik fel.

Sejtplazmájukban hosszirányban rendezetten helyezkednek el az összehúzódást létrehozó vé-
kony izomfonalak. E szabályosság miatt mikroszkópban vizsgálva az izomrostok keresztben,
azaz „haránt irányban” csíkozottnak látszanak. Innen származik e szövet elnevezése. Mozgás
akkor következik be, amikor az izomfonalak egymás közé csúsznak. Az izomrostok megrövi-
dülnek, ennek következtében az izom összehúzódik. A harántcsíkolt izomszövet viszonylag
gyors összehúzódásra képes, de aránylag gyorsan ki is fárad. Harántcsíkolt izomszövet található
a gerincesek és az ízeltlábúak vázizmaiban.
A szívizomszövet mikroszkópos képe is harántcsíkolt, de szerkezete eltér a vázizomszöve-
tétől, mivel egymagvú sejtekre tagolódik. Összehúzódása gyors, és kevéssé fáradékony. A ge-
rinces állatokszívében fordul elő.
Az izomszövetek sejtjei összehúzódásra képesek, a mozgásban van szerepük. Hosszúkás
sejtjeik működésük során megrövidülnek, két végük közeledik egymáshoz. Az összehúzódás-
energiaigényes folyamat. Az izomszövetek két fő típusa a harántcsíkolt izomszövet és a sima-
izomszövet.

A simaizomszövet megnyúlt, két végén kihegyesedő sejtjei szorosan egymáshoz tapadnak.

Sejtplazmájukban találhatók az összehúzódást létrehozó vékony izomfonalak, de ezek elrende-
ződése kevésbé szabályos, mint a harántcsíkolt izomszövetben, ezért csíkolat nem látható. A
simaizomszövetösszehúzódása lassabb, de tartósabb, mint a harántcsíkolt izomszöveté. A ge-
rinces állatokbelső szerveinek izomzatát túlnyomórészt simaizom alkotja, a gerinctelenekben
pedig csak simaizomszövet fordul elő.

IDEGSZÖVET
Az idegszövet a szervezet életműködéseinek szabályozásában vesz részt. Az idegsejtek nyúl-
ványai behálózzák a testet, eljutnak valamennyi szervhez. Az idegszövet így kapcsolatot teremt
a különböző szervek, szövetek között és gyorsan futó elektromos jelek útján összehangoltan
szabályozza azok működését.
 6. tétel
Ismertesse a háziállatok alapvető élettani folyamatait egy tetszőleges gazdasági
haszonállat vagy kedvtelésből tartott állat példájának bemutatásával!

A szarvasmarha
- Megközelítőleg a sertésekkel egy időben kerültek az ember környezetébe a szarvasmarha ősei.
- A ma élő szarvasmarháknak a tudomány szerint két őse volt.
- Az egyik a hosszúszarvú őstulok, a másik a rövidszarvú vadtulok.
- A megszelídített állatokat kezdetben csak igavonásra használták.
- Tejét és húsát csak jóval később kezdték el hasznosítani.

TESTFELÉPÍTÉSE
- A szarvasmarha gerinces állat.
- Testét belülről csontváz támasztja, melynek központi része a csigolyákból álló gerincoszlop
- A nőstények utódaikat emlőik tápanyagokban gazdag váladékával, tejjel táplálják. Ezért a
szarvasmarha a gerincesek között az emlősök csoportjába tartozik.
- Végtagjai rövidek, izmosak, erősek.
- Erős, izmos lábain 4-4 ujj található, ujjai végét szaruból álló pata védi.
- A széles patáknak köszönhetően biztonságosan jár az ingoványos, sáros talajon is.
- Az állat éppúgy, mint a házisertés, ujjhegyen járó, páros ujjú patás állat.
- Ujjai közül azonban csak kettő fejlődött ki jól, a másik kettő csökevényes, a talajt nem is
érinti.
- A nagytestű gerinces állatot sima, rövid szőrű bőr fedi.
- Feje nagy, homlokát tülkös szarv díszíti.
- A szarv a homlokcsont nyúlványa. Rajta a bőr vastagon elszarusodott.
- Ez a képződmény a tülök, amely az állat halála után lehúzható a szarvról.
- Nyaka rövid, törzse hengeres.
- A hegyes szarvak veszélyes fegyverek, védekezésre és támadásra egyaránt szolgálnak.

TÁPLÁLKOZÁSA
- A szarvasmarha növényevő.
- Tápláléka főként füvekből és más lágyszárúakból áll.
- Az ilyen fajta növényi táplálék nehezen emészthető, a benne rejlő tápanyagokhoz csak alapos
feldolgozás, aprítás után lehet hozzájutni.
- A szarvasmarha fogazata jelentősen eltér az eddig megismert háziállatokétól.
- Metszőfogai éles pereműek és csak az alsó állkapocsban találhatóak, fölül egy vastag, sza-
ruszerű bőrrel fedett íny található.
- Felső szemfogai hiányoznak, az alsók fejletlenek.
- Zápfogai redős felületűek, jellegzetes növényevő fogak, állkapcsai hátsó részében sorakoznak,
és jól szétmorzsolják a táplálékot.
- Felső állkapcsának foghiánya miatt a füvet nem tudja leharapni. Ezért a fűcsomót érdes nyel-
vével körülnyalábolja, alsó metszőfogaival felső ínyéhez szorítja, s egy gyors fejrándítással le-
tépi.
- A szarvasmarha a frissen letépett növényt szinte rágás nélkül nyeli le. Így viszonylag rövid
idő alatt sok táplálékot képes összegyűjteni.
- A szarvasmarha kérődző állat. Gyomra négykamrájú, összetett gyomor.
- Az első három üreg (bendő, recés, százrétű vagy leveles) ún. előgyomor, a negyedik üreg
(oltógyomor) pedig valódi gyomor.
- A lenyelt falat először a nagy, tágüregű bendőbe, onnan a recés gyomorba kerül. Itt kicsi
gombócokba formálódik, s mikor az állat pihen, visszakérődzi (visszaböfögi) a szájába, ahol
ezúttal már alaposan megrágja és nyállal összekeveri. Ez a folyamat a kérődzés.
- A másodszor megrágott pépes táplálék a nyelőcsövön át a százrétű, majd az oltógyomorba jut,
s a hosszú bélcsatornában halad tovább.
- A kérődzésnek a vadon élő állatok életében óriási jelentősége volt.
- A nagy test fenntartásához szükséges táplálékot – ha jól meg is rágják – csak egész napos
legeléssel tudták volna megszerezni.
- Hosszú tartózkodás a nyílt, füves pusztán – a ragadozók támadásai miatt – nem volt veszély-
telen. A nagyjából megrágott táplálék azonban gyorsabb táplálékfelvételt biztosított.
- Mivel a nap további részében védett helyen, pihenve rágták meg újra jól a táplálékot, így
veszélyeztetettségük lényegesen kisebb volt.

LÉGZÉS
- Az állatok életműködéseihez szükséges energiát a sejtek lebontó anyagcseréje szolgáltatja.
- Ennek során a nagy energiatartalmú anyagok oxigén felhasználásával lebomlanak, miközben
energia szabadul fel, s vele egy időben szén-dioxid és víz keletkezik.
- A lebontó anyagcseréhez szükséges gázcserét, vagyis az oxigén felvételét és a széndioxid
leadását légzésnek* nevezzük.
- A légzés a legtöbb állat szervezetében két szinten zajlik.
- A külső légzés a környezet és a szervezet, a belső légzés pedig a testfolyadék és a többi sejt
között megy végbe.
- A szarvasmarha tüdővel lélegzik.
- A gerincesek tüdeje előbél kitüremkedése során jött létre.
- A szárazföldi gerincesek légzőkészüléke a felső légutakból (orrnyílás, orr-üreg, szájüreg, ga-
rat) és alsó légutakból (gége, légcső) és tüdőből áll.
- A levegő a felső légutakon és a gégén kerestül jut a légcsőbe.
- A légcső először kettéágazik majd fagyökérhez hasonlóan szétágazik egyre kisebb átmérőjű
csövekre, hörgőkre. Végül az emlősök esetében tüdőhólyagocskákban végződik.
- A gázcsere a léghólyagok egyrétegű légzőhámjának sejtjei és az őket körülvevő hajszálerek
között történik

KIVÁLASZTÁS
- A sejtekben zajló anyagcsere folyamatoknak a szervezet számára felesleges bomlástermékei
a veséken, a verejtékmirigyeken, vagy a tejmirigyen keresztül ürülnek a külvilágba.
- A húgyszerveket funkcionális szempontból két részre különítjük: a kiválasztást a vesék vég-
zik, melyekből a vizeletet a külvilágba a húgyelvezető készülék (vesemedence, húgyvezetők,
húgyhólyag és a húgycső) üríti ki.
- A szarvasmarha mindkét veséje a hasüreg jobb felében helyezkedik el.
- Szarvasmarha veséje összetett, vesécskékből áll, barázdált, többpapillás és ovális alakú. Vér-
és nyirokkeringés
- A zárt keringési rendszerben az erek folytonossága nem szakad meg, vagyis a keringő folya-
dék a verőerekbe, onnan a vékony falú hajszálerekbe, majd a gyűjtőerekbe jut.
- A folyadékot vérnek nevezzük, amely a piros festékanyagtól (hemoglobin) vörös színű.
- A vér és a sejtek közötti anyagkicserélődés a hajszálerek falán át megy végbe.
- Zárt keringési rendszere van a gyűrűs férgeknek és a gerinceseknek.
- A madarak és emlősök szívének felépítése és két vérkörös keringési rendszere nagyon hasonlít
az emberéhez.
- A nagy vérkör a szövetek oxigén- és tápanyagellátását szolgálja, míg a kis vérkör a légzési
gázok cseréjét biztosítja. A vérkörökben piros színű vér kering.
- A vörösvérsejtek szállítják az oxigént, a fehérvérsejtek védenek, a vérlemezkék a véralvadást
biztosítják.
- A vérkeringési rendszertől valamennyi magasabb rendű gerinces állatban elkülönül a nyirok-
keringési rendszer.
- A sejtek között összegyűlő szövetnedvet a nyirokhajszálerek felveszik, és visszajuttatják a
vérbe.
- A nyirokerek mentén nyirokcsomók találhatók, amelyek részt vesznek a kórokozók elleni vé-
dekezésben.

SZAPORODÁSA
- A szarvasmarha hímje a bika, nősténye a tehén, a fiatal állat a borjú.
- A herélt, kifejlett állat az ökör.
- Régen igavonásra, teherhordásra használták.
- A fiatal ökör a tinó.
- A szarvasmarha évente egyszer egy, ritkán két borjat ellik.
- A borjak fejletten jönnek a világra. Hamarosan lábra állnak, s anyjuk emlőjéből, a tőgyből
szopnak.
- A borjas tehenek szinte egész évben adnak tejet.

HASZNA
- A szarvasmarha gazdasági jelentősége szinte felmérhetetlen.
- A tej, a tejtermékek és a hús nélkülözhetetlen emberi táplálék.
- Bőréből ipari és ruházati cikkek, tülkéből dísztárgyak, csontjából enyv, csontliszt, faggyújából
szappan, kenőanyag készül.
- Igavonó erejét ma már ritkán használják, de trágyája még ma is nélkülözhetetlen a talajműve-
léshez
 7. tétel
Mutassa be hazánk nemzeti parkjait! Térjen ki azok földrajzi helyére, címerére,
jellegzetes növénytani, állattani, földtani, víztani, tájképi és
kultúrtörténeti értékeire.
 8. tétel
Osztályozza a hulladékokat a tanult szempontok szerint! Definiálja az ökológiai
lábnyom, a fenntartható fejlődés és a biodiverzitás fogalmait! Nevezzen meg né-
hány globális problémát és azok káros következményeit mérséklő módszert, me-
lyek a társadalmi környezettudatos felfogás gyakorlati alkalmazását jelentik!

Hulladékok csoportosítása

A hulladékok, - mivel szinte minden emberi tevékenység során, rendkívül változatos formá-
ban keletkezhetnek, - csoportosítása több szempont szerint történhet.

• A keletkezés jellege szerint: gyártási (termelési melléktermékek), amortizációs (elhasz-

nált termelőeszközök), fogyasztási (elhasznált termékek)

• A keletkezés helye szerint: háztartási / kommunális / települési, termelési, ipari, mező-

gazdasági, bányászati (stb.)

• Halmazállapot szerint: szilárd, folyékony, gáznemű

• Összetételtől függően: veszélyes, települési / kommunális, inert.

1. Települési hulladék gyűjtése:
➢ házon (telken) belüli gyűjtés,
(hulladékgyűjtő edény, kuka, kukáskocsi)

➢ közterületi hulladékgyűjtő szigetek,

(A gyűjtőszigetek konténerei az elkülönítetten gyűjtött hulladékokat csak átmenetileg,
annak elszállításig tárolják A gyűjtőszigetekben csak újrahasznosítható hulladékot tárolnak)

➢ hulladékudvarok,
(A hulladékudvarok olyan a hulladékokat fogadnak be, amelyek a háztartási gyűjtőedé-
nyekben (kukákban) nem helyezhetők el, illetve azokra, melyeket a lomtalanítás során sem
szállítanak el. Így az elkülönítve gyűjtött másodnyersanyagokon kívül itt lehet leadni a nagy-
darabos hulladékokat (lomokat), kisebb, a lakások bontásánál, átalakításánál keletkező építési
hulladékokat, és a háztartási veszélyes hulladékokat. Csak lakossági hulladékokat fogadnak.)

➢ mobil, akciószerű veszélyes hulladékgyűjtés

(Ilyen akciónál a szakképzett személyzet egy speciális, zárt járművel gyűjti és szállítja
el a veszélyes hulladékot. A jármű kialakítása lehetővé teszi a különböző veszélyes összetevők
elkülönítettfogadását.)

2. Termelési hulladék gyűjtése: jogszabály írja elő!

A termelési hulladékok esetén egyszerűbben megvalósítható a szelektív gyűjtés, mert a techno-
lógiai folyamatok során keletkező hulladékok nem keverednek más anyaggal, és ha azokat el-
különítik, és megfelelően tárolják, könnyebben válhatnak másodnyersanyaggá. A termelési hul-
ladékok azon részét, amelyek nem veszélyes minősítésűek a jogszabályielőírások szerint
ugyanolyan kezelésnek kell alávetni, mint a települési szilárd hulladék azon részét, amely a
lakosságnál keletkezik.

3. Veszélyes hulladék gyűjtése: jogszabály írja elő

A veszélyes hulladékot a hulladék kémiai hatásának ellenálló, folyadékzáró
csomagolóeszközben, gyűjtőedényben kell gyűjteni, melyek állapotát rendszeresen ellenőrizni
és szükség szerint javítani kell. A termelő csak olyan begyűjtőnek, szállítónak, ártalmatlanító-
nak vagy hasznosítónak adhat át veszélyes hulladékot, aki a környezetvédelmi hatóság engedé-
lyével rendelkezik. A gyűjtőhely működéséről nyilvántartást kell vezetni. A veszélyes hulladék
keletkezésével járó technológiákról anyagmérleget kell készíteni. Az üzemi gyűjtőhelyről mű-
ködési szabályzatot kell készíteni és legkésőbb használatbavételi engedélyezésig jóváhagyásra
a környezetvédelmi felügyelőségnek megküldeni.
ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM

Egy szám, ami megmutatja, milyen mértékben éljük föl természetes környezetünk megújuló
javait, tartalékait. Mennyivel több (vagy kevesebb) a felhasználás ahhoz képest, ami az adott
évben regenerálódni tud.
Az ökológiai lábnyom az emberi tevékenység környezeti hatásait méri 6 különböző terüle-
ten:
1. Karbonlábnyom, szénlábnyom
A fosszilis üzemanyagok elégetéséből, a mezőgazdasági és ipari folyamatokból keletkező
CO2 mennyisége környezeti terhelése a karbonlábnyom.
2. Halászati lábnyom
A vadvízi halászatból és helyben termelt halálomlányból számolt becsült érték.
3. Termőföld lábnyom
Termelt növények termesztésének területigénye, ami az emberi állati fogyasztási és bioüzem-
anyag termelési igények összege határozza meg.
4. Legelő lábnyom
Állattenyésztéshez szükséges földterületek nagysága.
5. Erdő lábnyom
Éves szinten kivágott erdők és faipari anyagokból készült termékek összessége.
6. Beépített területek lábnyoma

Az emberi infrastruktúrához (pl. közlekedés, lakások, gyárak, víztározók, autópályák stb.)

szükséges földterület nagysága.
Ezen a haton felül még szót kell ejteni a vízlábnyomról is.
A vízlábnyom kék-, zöld- és szürkevízből tevődik össze. A kékvíz a termékhez, szolgálta-
táshoz felhasznált friss felszín alatti és fölötti víz, a zöldvíz a talajban tárolt csapadékvíz, a
szürkevíz pedig a szennyvíz. Ez mutatja azt a felhasznált vízmennyiséget, amennyit közvetlenül
elfogyasztunk és amennyit közvetve az előállított termékek, igénybe vett szolgáltatások előte-
remtéséhez használtunk el..
Az ökológiai lábnyom csökkentése a fogyasztási szokások megváltoztatásával a fenntartható
élet felé vezető út. Egyéni szinten az alábbiakkal csökkenthető az ökológiai lábnyom:
• kevesebb energia / megújuló e.f. /szigetelés / energiapazarlás csökkentése
• kevesebb csomagolás / lebomló cs. / visszaváltható cs.
• zöldterület növelése
• tömegközlekedés
FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS
A fenntartható fejlődés tehát olyan fejlődési folyamat, amely „kielégíti a jelen szükségleteit
anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükség-
leteiket.”
A fenntarthatóság alapelvei:
• Amit a környezetbe bocsátunk, az nem haladhatja meg a környezet befogadó/feldolgozó
képességét.
• Amit a környezetből kitermelünk, az nem haladhatja meg a környezet újratermelő ké-
pességét.
• A nem-megújuló erőforrások felhasználásának a mértéke nem haladhatja meg azt az
ütemet, amilyen arányban helyettesíteni tudjuk őket megújuló erőforrásokkal.
Célja:

BIODIVERZITÁS
A biodiverzitás vagy biológiai sokféleség, a Földön élő különböző biológiai létformák (mik-
roorganizmusok, növények, gombák, állatok) összessége. A biodiverzitás vagy a biológiai sok-
féleség fogalmakat használva gyakran utalunk az élőlények fajon belüli genetikai sokszínűsé-
gére, illetve egyes élőhelyek fajgazdagságára is.
A biodiverzitással az ökológia tudománya foglalkozik.
Emberi tevékenységek, amelyek jelentősen hozzájárulnak a biodiverzitás csökkenéséhez:
• A természeti területek, élőhelyek széles körű megsemmisülése, csökkentése pl. szántó-
földekké, lakott területekké.
 • A természeti erőforrások túlzott kiaknázása: pl. vadászat, túlhalászat, erdőirtás, föld-
használat megváltoztatása, monokultúrák kialakulása.
• Klímaváltozás.
• Környezetpusztítás és környezeti károk, például a víz, a talaj, a levegő szennyezése,
vegyszerek használata.
• A behurcolt fajok, nem őshonos fajok (ún. invazív fajok) elterjedése, amelyek verse-
nyeznek az élőhelyekért az őshonos fajokkal, legrosszabb esetben teljesen kiszorítják
őket.
Az 2020 februárjában elkezdődött Magyarország új Nemzeti Biodiverzitás Stratégiájának a
kidolgozása, amely a következő tíz évre meghatározza a hazai természetvédelem törekvéseit.

GLOBÁLIS PROBLÉMÁK
Eredője a népességrobbanás melyből a következő problémák fakadnak:
• levegőszennyezés
• talajszennyezés
• vízszennyezés
• városok számának növekedése
• fényszennyezés
• zajszennyezés
• kemikalizáció

LEVEGŐSZENNYEZÉS:
Probléma: Emberi tevékenység hatására az üvegházhatású gázok koncentrációja a légkörben
megemelkedett- több hősugárzást nyel el a talaj, mint korábban ezáltal megemelkedik a levegő
hőmérséklete globálisan - globális felmelegedés.
Következmény: A sarkvidékeken a jégsapkák megolvadnak- tengerbe kerülnek- megemelkedik
a vízszint- mélyföldek elöntése- csökkenő szárazföldi élettér- egyre több ember egyre kevesebb
föld- azaz egyre kevesebb a mezőgazdasági művelésbe bevonható területek.
Megoldás: CO2 csökkentése, zöld területek növelése, (húsevés csökkentése az üvegházhatású
gázok csökkentésének érdekében)

VÍZSZENNYEZÉS:
Probléma:
Mezőgazdaság (+egyén) esetében is: permet és műtrágya használat
Következmény:
Nitrát és foszfát az esővízzel belemosódik a talajvízbe, ami a folyóba majd a tóba megy végül-
ezáltal EUTROFIZÁCIÓ (vízvirágzás) alakulhat ki:
1. lépés: Szervetlen vegyületek koncentrációja megnő.
2. lépés: Megnő az autotróf élőlények mennyisége pl: moszat, hínár.
3. lépés. Elsődleges fogyasztó elpusztul.
4. lépés: 2-3.-lagos fogyasztók is kipusztulnak.
5. lépés: Megnő a szervesanyagkitermelés.
6. lépés: Nincs elegendő O2 a vízben mindenki számára.
7.lépés: Szerves hulladék felhalmozódik.
8.lépés: Rothadási folyamatok
9. lépés: Egyre sekélyebb tó
10. lépés: Tó feltöltődése
Megoldás: állati eredetű trágya használata, természetes eredetű permetszer mint pl: csalánlé,
mezei zsurló, paradicsomlevél oldat
 9. tétel
Magyarország földrajzi helyzete, földtani kialakulása, szerkezete és felszíne:
Magyarország földtörténeti fejlődése, földszerkezete, domborzatának általános
képe

Magyarország Kelet-Közép-Európa déli sávjában fekszik, nagyjából elegendő távolságra az

Északi-sarktól és az Egyenlítőtől. Szárazföldi ország.
A tengerek közül a Földközi-tenger részét képező Adriai tenger van hozzánk legközelebb,
tőlünk délnyugatra. Az éghajlati szempontból jelentős, nyugatra fekvő Atlanti-óceántól viszont
nagy a távolságunk.
Az ország a mérsékelt övezeten belül a valódi mérsékelt övben helyezkedik el. Területén a
Kelet-európai-síkságot uraló kontinentális légtömegek nem jutnak egyeduralomra. Éghajla-
tunkban inkább a fekvésből következő átmeneti vonások érvényesülnek. Medencehelyzetünk
mérsékli az éghajlati szélsőségeket. Ez a folyók vízjárásában és a természetes növénytakaróban
is megmutatkozik.
Magyarország területe a Kárpát-medence középső részén fekszik. Tájaink az országhatárok-
kal nem záródnak le, azokon túl is folytatódnak.
Az Alföld északon Szlovákiában, északkeleten Ukrajnában, keleten Romániában, délen pe-
dig Szerbiában és Horvátországban folytatódik.
A Kisalföld Ausztria és Szlovákia területére nyúlik át.
Az Nyugat-magyarországi-peremvidék hegységei és dombságai az Ausztriában lévő Keleti-
Alpok alacsonyodó láncai és folyók által szabdalt vidékei a nyugati határ mentén.
Az Észak-magyarországi-középhegység a Szlovákiából átnyúló ÉNy-i Kárpátok előhegy-
sége.
A Dunántúli domb- és hegyvidék szelíd lankái délen és délnyugaton a Dráva síkságát követő
horvátországi és szlovéniai vidékeken bukkannak elő.
Egyetlen nagytájunk, amelynek teljes területe hazákban található, a Dunántúli-középhegy-
ség.
Szomszédaink felé a folyóvölgyek is több helyen kaput nyitnak. Hosszabb határokat képező
folyóink: északon a Duna és az Ipoly, délen a Dráva és a Mura.
Az ország határai tehát nem természetes tájhatárok, ezért összekapcsolnak bennünket a
szomszédos országokkal.
 Hazánk területére az alacsony tengerszint feletti átlagmagasság és a kis magasságkülönbsé-
gek jellemzők.
Az ország közel kétharmada alföld, egyharmada dombság és hegység. A hegységek közepes
magasságúak. Hazánk legalacsonyabb pontja a Tisza mellett, a déli országhatárnál van, mind-
össze 78 m-re emelkedik a tenger szinte fölé. A legmagasabb pont a Mátrában a Kékes (1014
m).
Az ország éghajlatát is befolyásoló medencejelleg a közlekedés számára kedvező. Hátrányos
azonban a vízkészleteink minőségére, mert az összefutó folyók a szomszédos országokból nagy
mennyiségű szennyeződést szállíthatnak ide. A magashegységekből érkező folyók gyakran
okoznak árvizeket. Így vizeink védelme is csak közös összefogással oldható meg.
Hazánk 93030 km2-es nagyságával a közepes méretű országok közé tartozik. Mai határait
1920-ban, a trianoni békeszerződéskor vonták meg, majd 1947-ben, a párizsi békével véglege-
sítették.

A földtörténet során kialakult képződmények, tájelemek kalandos utat jártak be jelenlegi

helyükig. A kőzetek elhelyezkedése nem követi időbeli kialakulásuk sorrendjét. A Föld felszín-
fejlődésének eseményei miatt az óidő, középidő és újidő emlékei éppúgy lehetnek a felszínen
vagy nagy mélységben, de az azonos időben és helyen keletkezettek is kerülhettek egymástól
nagy távolságra.
Magyarország legidősebb kőzetei mintegy 500-1000 millió évvel ezelőtt – az előidőben –
keletkeztek. Ezeket mélyfúrásokkal lehet a felszínre hozni. A Zempléni-hegység előterében
azonban felszínre bukkanó csillámpalákkal is találkozhatunk, amelyek 900 millió évesek.
Az óidő vége felé gyűrődtek fel a Variszkuszi-hegységrendszer láncai. A hatalmas hegység-
rendszer kőzetanyagát őrzi hazánkban a Velencei-hegység, és a Mecsek (Mórágyi-rög) grá-
nitja. Ennek emléke a Soproni-hegység kristályos palája és az Alföld medencealjzata.
Ugyancsak az óidőben keletkezett a Balaton-felvidéki és mecseki vörös homokkő, valamint
a mecseki uránérc is.
A középidő elején a süllyedések hatására bekövetkező tengeri elöntések nyomán több ezer
méter vastagságú üledék rakódott le. Ebből az időből származik a Dunántúli-középhegység, a
Bükk, az Aggteleki-karszt, a Mecsek, a Villányi-hegység mészköve, dolomitja. Az időszak ten-
gerében rakódott le a bakonyi mangánérc és a Mecsek feketekőszene.
A középidő végén (kréta) megkezdődött az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulása. Ekkor
keletkezett a Bakony és a Vértes bauxitja, valamint a barnakőszén.
 Az újidő elején a kialakult mélyedésekben tengeri elöntések nyomán újabb üledéksorok ra-
kódtak le. A medencék mocsári növényzetéből képződött a barnakőszén pl. Tatabánya, Dorog
térségében, valamint a Nógrádi- és a Borsodi-medencében.
A harmadidőszak középtáján (a miocénban) az Eurázsiai-hegységrendszer felgyűrődésekor
a Kárpátok emelkedését a medencebelső süllyedése követte. Ez vulkáni tevékenységgel járt,
amely létrehozta az Északi-középhegység andezit- és riolithegyeit, érctelepeit. Itt keletkezett a
Mátra rézérce is. Az egykori vulkánok kőzetanyaga az Alföld mélyén is megtalálható.
A harmadidőszak vége felé a Kárpát-medencét a Pannon-beltó töltötte ki. Üledékei az Al-
földön a 3000 m-es vastagságot is elérik. A mocsaras partok növényzetéből képződtek a Mátra
és a Bükk lábánál lévő lignittelepek. A Pannon-beltavat a folyók is töltögették. Az üledékek
rétegeiben kőolaj és földgáz halmozódott fel. Ekkor keletkeztek pl. az Algyő és Szeged mellett
található telepek. A pannon üledékek tárolják a termálvizeket is.
A termálvizeink bősége összefügg azzal, hogy hazánk alatt a földkéreg alsó része vékonyabb
az átlagnál. A medence aljzatában a hőmérséklet-emelkedés a földi átlagnál magasabb. Míg
máshol lefelé haladva átlagosan 33 m-enként nő 1 °C-kal a hőmérséklet, nálunk 18 m-enként.
A Pannon-beltó feltöltődésének időszakában lezajlott bazaltvulkáni tevékenység során ke-
letkezett pl. a Badacsony és a Szent György-hegy.
A negyedidőszakban, a jégkorszakok idején már itt kalandozott a Duna és a Tisza. Medrüket
állandóan változtatva kavicstakarókat, hordalékkúpokat alakítottak ki. A kavicsterasz-területek
ma fontos ivóvízadó rétegek. A hordalékkúpok homokja építi fel pl. a Kiskunságot, Nyírséget.
A jégkorszakok nyomai a szelek által lerakott porból képződött lösztakarók is pl. a Mezőföldön
és Hajdúságban. Ma hazánk területén többségében a negyedidőszak képződményei vannak a
felszínen.
A felszínfejlődés azonban nem zárult le. Hegységeink ma is emelkednek. Alföldünk pedig
süllyed. Az ember ma is formálja a tájakat (pl. bányászattal, folyószabályozással, építkezéssek-
kel).
A hazai föld felszíni képe, síksági, dombsági és hegyvidéki tájai a medence
Magyarország földrajzi elhelyezkedésével, nagytájaival, gazdaságával, iparával már 4. osz-
tályban találkoznak a tanulók környezetismeret óra keretében. A felszínformák kialakulásával
pedig 6. osztályban ismerkednek meg. Általános iskolában a legrészletesebben, konkrétan Ma-
gyarország földrajzával 8. osztályban foglalkoznak a diákok.
 PÉLDA AZ ELŐFORDU- ENERGIAHORDOZÓK, ÉR-
IDŐ IDŐSZAK KOR FÖLDTÖRTÉNETI ESEMÉNY FŐBB KŐZETEK, ÉPÍTŐANYAGOK
LÁSRA CEK

holocén
a mai felszín kialakulása Alföld, Kisalföld
(jelenkor)
negyedidőszak
homok, kavics, lösz
2,5 m. év Alföld, Kisalföld, Dunántúli-
pleisztocén
jégkorszak az északi félgömbön dombság, az Északi-khg.
(jégkor)
medencéi
bazalt Tapolcai medence, lignit, kőolaj, földgáz
újidő pliocén
agyag, homokkő, homok Kisalföld, az Alföld mélye (Mátraalja)
andezit, andezittufa, riolittufa, riolit, Visegrádi-hg., Zempléni hg., barnakőszén (Nógrádi-m.), kő-
miocén
harmadidőszak perlit Börzsöny, Cserhát, Mátra olaj, földgáz
67 m. év
oligocén az Eurázsiai- agyag, homokkő Budai-hegység kőolaj (Bükkalja)
hegységrendszer
kialakulása Mátra, Dunántúli-közép- barnakőszén (Tatabánya,
eocén andezit, mészkő
hegység Oroszlány), rézérc (Recsk)
barnakőszén (Ajka), bauxit
kréta 137 millió év mészkő Dunántúli-khg.
(Bakony, Vértes)
Kőszegi-hg., Mecsek, Du- feketekőszén (Mecsek), man-
középidő jura palás kőzetek, mészkő, dolomit
nántúli-khg. gánérc (Úrkút)
a Pacifikus-hegységrendszer
kialakulása Dunántúli-khg., Bükk, Agg-
triász 235 millió év mészkő, dolomit, homokkő
teleki-karszt

perm 285 millió év homokkő, vörös homokkő Mecsek, Balaton-felvidék uránérc (Mecsek)
a Variszkuszi-hegységrendszer
karbon kialakulása gránit, csillámpala Velencei-hg., Soproni hg.

devon
óidő
szilur

ordovícium a Kaledóniai-hegységrendszer
kialakulása
kambirium 570 millió év
az ősmasszívumok kialakulása a hegységek le-
előidő 2600 millió év csillámpala Zempléni-hg. előtere
pusztulásával
az élet keletkezése, a vízburok kialakulása: ős-
ősidő 4600 millió év óceán, őslégkör létrejötte, a földkéreg kialaku-
lása
 10. tétel
Magyarország makro tájainak megnevezése: az Alföld kialakulása, felszíne, ég-
hajlata, vízrajza, természetes növényzete és talaja; tájai, résztájai és azok jellem-
zése, kiemelve a következőket: Duna-Tisza közti hátság (Kiskunság), Mezőföld,
Felső- és Közép-Tiszavidék, Nyírség, Hajdúság

Magyarország makro tájainak megnevezése

Magyarország területe természetföldrajzi jellemzők alapján 6 nagytájra osztható, ezeket ne-
vezzük makrotájaknak. Tájaink az országhatárokkal nem záródnak le, azokon túl is folytatód-
nak, kivéve a Dunántúli-középhegység. Nagytájunk Kisalföld, Nyugat-magyarországi-perem-
vidék, Dunántúli domb- és hegyvidék, Észak-magyarországi-középhegység és az Alföld.

Alföld kialakulása, felszíne

Északon az Északi-középhegységig, nyugaton a Sió, a Balaton és a Dunántúli-középhegység
vonaláig húzódik. délen, keleten és észak-keleten határainkon túl is folytatódik a táj.
Az Alföld aljzatát óidei hegységek lesüllyedt pásztái alkotják. A medencebelső süllyedése
és a peremi területek kiemelkedése miatt az ide tartó folyók több ezer méter vastag üledékkel
fedték be. Mai formáját a folyók és a szél (és az ember) alakította ki.
További részekre kialakulásuk szerint oszthatjuk:
• folyami hordalékkúpok
• lösztakarós tájak
• árterületek

Éghajlata
Az Alföld hazánk legmelegebb és legszárazabb vidéke. Éghajlatának jellemzői déli délkeleti
fekvéséből és medencehelyzetéből egyaránt adódnak. Domborzatilag, klimatikusan mégis a
legegységesebb. Az erdőssztyepp övhöz tartozik.
A Mezőföld és a Drávamelléki-síkság nedves-kontinentális, a Duna-Tisza köze és a Tiszán-
túl száraz-kontinentális éghajlatú terület, kelet felé erősödő kontinentális hatással. Erőteljesen
érvényesül a medence-jelleg. Az Alföldön a legmelegebb a nyár és a leghidegebb a tél, 2100 a
napsütéses órák száma és 3200 °C a hőösszeg. Az évi csapadék mennyisége a legkevesebb az
országban (500-600 mm).
A globális felmelegedés miatt évről-évre jobban érezhető a mediterrán hatás északi irányú
eltolódása.
Vízrajza
Vízrajzát tekintve az Alföld a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. A Tisza legkontinentáli-
sabb folyónk, szélsőségesen ingadozó vízjárással. A tavasz eleji hóolvadásból származó áradás
a jegesár, a nyár eleji esőzés okozza a zöldárat. Az őszi esőzések miatt is kialakulhat áradás.
Az Alföld folyói kis esésűek, szabályozottak (az árvizek megfékezése, a hajózás és az öntö-
zés megkönnyítése miatt). A vízhiányt csatornák építésével és artézi kutak fúrásával próbálják
enyhíteni.
A Duna mellékfolyói a Sió, a Dráva és a Tisza. A Tisza balparti mellékfolyói: a Szamos, a
Kraszna, a Hármas-Körös (Sebes-, Fekete-, Fehér-Körös, Berettyó) és a Maros. Jobbparti mel-
lékfolyói: a Bodrog, a Sajó, a Zagyva.
Az Alföld tavai közül mesterséges eredetű a Tisza-tó és a Hortobágyi halastavak, morotvató
pl. a Szelidi-tó, szél által kifújt medencében halmozódott fel a nyíregyházi Sós-tó, a szegedi
Fehér-tó, szikes tó pl. a Gyopáros-tó.
A felszín alatt rétegvíz, artézi víz, termálvíz halmozódott fel. Európa leggazdagabb termál-
víz-készletével az Alföld büszkélkedhet (pl. Gyula, Hajdúszoboszló). A gyakori esőzés belvíz
formájában veszélyeztetheti a termést vagy a lakóházakat. Vizeink nemzeti értéket képeznek,
ezért különösen fontos a védelmük.

Talaja
Az Alföld fontos nemzeti értéke a humuszban gazdag termőföld. A legjobb minőségű a me-
zőségi talaj, a feketeföld a lösszel borított területeken jött létre: a Mezőföldön, a Bácskai-lösz-
háton, a Hajdúságban, a Körös-Maros közén. Az ártereken gyenge minőségű öntéstalaj képző-
dött. A magas ártereken közepes minőségű réti talaj található. A Nyírség és a Kiskunság ho-
moktalajáról nevezetes. Sós szikes talajt a Kiskunságon és a Hortobágyon figyelhetünk meg.

Természetes növényzete
Az Alföldet eredetileg ártéri erdőség és erdős füves puszta (kocsánytalan tölgyerdővel) bo-
rította. Az ember tevékenysége nyomán műtájjá alakult: művelt területek, szabályozott folyók,
lecsapolt mocsarak, körgátak, akáccal és szőlővel megkötött homokfelszínek jellemzik. Így
pusztává, kultúrsztyeppévé alakult.

Nemzeti Parkjai
Az Alföld területére esik a Hortobágyi Nemzeti Park, amely híres szikes pusztájáról. A Kis-
kunsági Nemzeti Parkban védik a még szabadon mozgó futóhomokot, ezen pedig a homoki
gyepet. A Körös-Maros Nemzeti Park és a Duna-Dráva Nemzeti Park átnyúlik határainkon,
ártérvidék, nemzetközi zöld folyosó.

Tájai, résztájai
Két legnagyobb folyónk választja el az Alföld tájait: a Tiszántúlt, a Duna-Tisza közét és a
Mezőföldet. Ezek kisebb tájakra – résztájakra – tagolódnak.
Az Alföld tájbeosztása:
• Dunamenti-síkság – pl. Pesti síkság, Csepel-Mohácsi síkság
• Duna-Tisza közti hátság = Kiskunság – pl. Bugaci homokhát
• Bácskai-síkvidék
• Mezőföld
• Drávamenti-síkság
• Felső-Tiszavidék – pl. Szatmári-síkság, Bodrogköz
• Közép-Tisza vidék – pl. Taktaköz, Hortobágy, Jászság
• Alsó-Tisza vidék – pl. Marosszög
• Észak-alföldi hordalékkúp-síkság – pl. Borsodi-mezőség
• Nyírség
• Hajdúság
• Berettyó-Körös vidék
• Körös-Maros köze

A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat építettek. E területek az Alföld magasabb

tájai. A hordalékkúpok kiemelkednek környezetükből. Az ide érkező folyók esése lecsökkent,
ezáltal munkavégző képességük is, így lapakolták az általuk szállított hordalék nagy részét. Ide
tartozik:
• a Duna-Tisza-közti hátság, másnéven Kiskunság, mely az Ős-Duna hordalékkúpja, felszí-
nén ma már teljes egészében a szél munkája látszik. Az uralkodó szélirányt a buckák, szél-
barázdák északnyugat-délkeleti iránya jelzi. A mélyedéseket apró – gyakran szikes – tavak
vize tölti ki. A táj erdős pusztáinak helyén sokáig vándorolt a homok. A futóhomok moz-
gását csak a 19-20. században – fásítással és kertgazdálkodással – sikerült megállítani.
• a Nyírség, mely az Ős-Tisza és mellékfolyóinak hordalékkúpja,
• a Maros legyezőszerűen szétterpeszkedő hordalékkúpja,
• a Mátraalja,
• és a Bükkalja is.
 A hordalékkúpok anyagából a szél más területeken vastag lösztakarót terített szét. Lösztaka-
rós tájak: a Mezőföld, a Bácskai-löszhát, a Hajdúság, a Maros-Körös köze és a Nagykunság.

A lösztakarós tájak közül a Mezőföld a legmagasabban fekvő. ÉNy-DK-i törésvonalak ta-

golják. 50-60 méter vastag lösztakaró, pl. Paksnál, Dunaföldvárnál meredek fallal szakad a Du-
nába. A peremterületeken gyakoriak a földcsuszamlások.
Lösztakarós táj még
• a Hajdúság, mint löszös táblás síkság,
• a Körös-Maros köze az Ős-Maros hordalékkúpján alakult ki, a folyók és a szél együttes
munkájának eredményeként homok- és löszfelhalmozódások, elhagyott folyómedrek, mo-
rotvatavak teszik változatossá.
• és a Nagykunság, melynek területén néhány ezer éve még a Tisza terítette szét iszapos hor-
dalékát – a löszt így több helyen szakítják meg homokos, agyagos területek – a tájak na-
gyobb része a folyó árvízszintje alatt fekszik – gyakoriak a belvizek –.

Az Alföld legalacsonyabb részei az árterületek. A medrükből évről évre kilépő folyók hor-
dalékukat szétterítve ezeket tökéletes síksággá egyengették, és sok helyen mocsárrá változtat-
ták.
A legnagyobb kiterjedésű árterek a Tisza és Körösök mentén vannak:
• a Szatmári- és a Beregi-síkság – a Felső-Tiszavidék részeként; legmélyebb részük a lecsa-
polt Ecsedi-láp –,
• a Bodrogköz, Rétköz – a Felső-Tiszavidék részeként –,
• valamint a Jászság, a Hortobágy – a Közép-Tiszavidék részeként a H. egykor a Tisza sza-
bad árterülete volt, folyója a Tisza egykori medrében folyik; a löszt több helyen szakítják
meg homokos, agyagos területek; a tájak nagyobb része a Tisza árvízszintje alatt fekszik,
gyakoriak a belvizek; a kevés csapadékot öntözéssel pótolják a Tiszából kiemelt vizet ön-
tözőcsatornákkal –,
• az Alsó-Tisza-vidék – Magyarország legmélyebb pontja Szeged, Gyálarét – és a Körösök
vidéke.
A Duna mentének árterei:
• a Solti-síkság,
• a Sárköz,
• a Mohácsi-sziget – délen a Dráva-mellék csatlakozik hozzá.
 11. tétel
A gazdaság társadalmi alapjai – népességföldrajz: népesedési folyamatok, fog-
lalkoztatottság, migráció; a Kárpát-medence etnikai viszonyai, a népesség szá-
mának alakulása és kor szerinti összetétele
 12. tétel
Magyarország településföldrajza: a településrendszer jellemzői napjainkban, vá-
rosállomány, urbanizáció, a városok típusai, falvak és tanyarendszer