TÖ RTÉN ELM I ÉS R ÉG ÉSZE TI

TT? t d t o nr? Q f f \
tO X i X tO xD X X wn
A

DÉLMAGYARORSZÁGI történelmi és régészeti társulat

:k : ö is i _. ö ist "2" e .

IV. FÜZET. 1880. OKTÓBER HÓ.

A topleczi vízvezeték és a mehádiai régiségek.

j3 Ő H M jÖ É N Á R T TÓ L .

Toplecz.
Aki életében valaha akár lovon, akár kocsin O r s ó v át ól
M e h á d i á i g utazott vala, annak figyelmét alig kerülhették el
a topleczi faluddal szemközt, az országúitól mintegy 24— 30
méternyi távolságra eső, nagyszerű rondái ama boltívezetnek,
melyet közönségesen vízvezetéknek ta rta nak.
Ezen impozáns, legalább 150 méter hosszú építménynek jó karban
levő maradványai, miket én a természetvizsgálók XYI. nagy­
gyűlése alkalmából Me h á d i á n , 1872-diki septemborbcn utólszor
látván, ugyanakkor le is vettem, háttal a gúlaalakúan fel­
meredő J o r g o v á n nevű sziklaóriás tar falához támaszkodva,
tizenegy, sajátszerű építkezésű ívből állanak, melyek 4 méter
széles, 12 méter magas és felül ismét 2 méternyire áttört, roppant
oszlopokon nyugosznak (v. ö. az l-ő ábrát). A többi maradványok­
nak, melyek a folyam mentén lefelé, abérczfal hoszszában húzódva,
immáron összeomolvák, már csak kis darab útra követhető
nyomait vehetni ki. E nagyszerű boltívek a legjobb anyagból
alkotvák, t. i. részint nagy kövekből, részint vörös téglákból
készítvék olyformán, hogy két sor téglára mindig négy sor
kinagyolt kő következik1).
O r s ó v á r ó l való elutaztamkor, komolyan attól tartottam,
hogy ezen általam annyiszor megszemlélt, idegenszerű építményét
a topleczi kapunak talán többé nem fogom megláthatni, mi
azonban máskép történt.*1
*) Az ezen építkezéshez használt vakolat frisolvasztású mész, szemcsés homok­
kal és tört téglamorzsalékkal bőven összekeverve.
11
 — 162 —

Az imént létesített vaspályavonal igazgatósága szükséges­

nek találta, hogy az orsovai országúitól balra eső hegylejtőn
létező, roskadt falmaradványok elhordattassanak. De kinek köz­
benjárására maradt abban ezen gonosz terv érvényesítése, nem
tudom. Élig az ahhoz, hogy ezen építmény az 1877-dik évben
érintetlenül hagyatott ugyan; de jellemző sajátságától azáltal
fosztatott meg, hogy itt szükségtelenül rengeteg töltést készítettek,
mi ne k k ö v e tk e z té b e n a k a r c s ú o-szlopokat egészen
a b o l t í v e k i g b e t e m e t v é n , azt örök időkre elcsonkították,
amit pedig könnyen elkerülhettek volna. így történt aztán, h o g y
h a z á n k e g y é r d e k e s , t ö r t é n e t i e m l é k ép í t m é n y n y e l
i s m é t s z e g é n y e b b é Ion!
Ha azonban jelen körülményeink között, emléképítményeink
restaurálása érdekében, a szükséges intézkedések meg nem tétet­
hetnek is, az illetékes hatóságoknak legalább arra kellene
ügyel niök, h o g y k e v é s m é g f e n n á l l ó , r é g i e m 1é k-
m a r a d v á n y a i n k a s z á n d é k o s e 1p u s z t í 11 at ás t ó 1 meg-
ó v a s s a n a k ! Ennek mikénti eszközlése módját, valamint elmu­
lasztása bűnös voltát, tán nem szükséges itt bővebben fejtegetnünk.
Ami ezen építménynek keletkezését illeti, arra nézve vég­
érvényesen meg van állapítva, hogy az sem a róm ai1), sem a
középkorból nem származik; hanem az 1739-dik évi, szeptem­
ber 18-diki, belgrádi békekötés egyik furfangos pontjának
köszöni létét.
A törökök ugyanis az érintett szerződés V-dik fejezetében
kikötötték: hogy azon esetre, ha egy év lefolytával, a C ser na
folyót természetes ágyából, egy ezen czélra ásandó csatornán
keresztül akként sikerűi levezetniük, hogy az, az országútat
átszelve, O r s o v á t ó l nyugatra J e s z e l ni ez a felé ömöljön a
D u n á b a : ú g y a C s e r n a b a l p a r t j a O - O r s o v a v á r á v á 1,
a s z u l t á n b i r t o k á b a n m a r a d j o n 2). E vállalat teljesen
lehetetlenné vált! Mindazáltal a nagy műhöz hozzáfogtak. De
utóvégre a török mérnököknek, kik között két franczia is volt*
szintén be kellett látniok, hogy a C s e r n á t ajerv b e vett módon
elterelniük ép oly képtelenség, mint az ezen kísérletből a szomszéd

’) V. ö. Dqrner: Das Banat, P r e s s b u r g 1839. 201—202 1. és S ch w arzot t :

Die He r kul e s - Bä de r bei Me h a d i a . Wien 1831, 166. L; úgy H u n f a l v y János:
Magyarország és Erdély eredeti kepekben II. k. 422. 1. szintén római eredetűeknek
tartja ezen romokat. Még a kedvelt történész W a g n e r is ezen véleményen van. X
hajdani mehádiai fürdőorvos dr. Ma r t i n i a vakolatba elegyített tégladarabkákból
akarta azoknak római építkezését bebizonyítani; mintha ez más népeknél, kivált a
törököknél is, nem volt volna szokásos.
s) P e s t y : A Szörényi bánság I. 159 s kk. 1.
 — 163 —

helységeket érhető károkért jótállaniok1). Ez okból e munkával

felhagyván, a topleczi török boltívek még sokáig fogják az
utóvilágnak ama nevetséges vállalatnak meghiúsultát hirdetni2).
. A C s e r n á n a k megkísértett levezetése oly csatornába,
mely a víztömegnek alig tizenötödrészét vala magába fogadható,
csupán egy egyénnek volt hasznára: a porta külügyeit korlátlan
hatalommal intéző és pénzsovár M u s t a f a Reis Efendinek, ki
a Ő s e r n á t nem ugyan csatornába, de az a r r a f o r d í t a n d ó
ö s s z e g e k n e k nagy részét saját zse bébe tu dt a be­
v e z e t n i 3). A topleczi területen, a vízvezetéktől nem messze,
jelenleg vasúti megálló hely létezik, mely azonban magányos
fekvésénél fogva, úgy látszik, nem igen látogatott.
H erk u lesfü rd ő .
A M e h á d i a melletti, világhírű H e r k u l e s f ü r d ő b e n
talált, és részben még most is meglevő, értékes régiségekről
valami újat írni akarni, hiú kísérlet volna; minthogy a z o k á t
m á r s z á m t a l a n s z o r és p e d i g t e k i n t é l y e s s z a k f é r -
f i a k i s m e r t e t t é k 4). En tehát rögtön áttérek tovább a szom­
széd helységbe, melynek neve:
M ehádia.
A S z ő r é n y megyében fekvő M e h á d i a hegységen kívül,
jobbra a postaidtól, mintegy 250 méternyire a tengerszine fölött
meredeken emelkedik fel, a lakosoktól úgynevezett „ I l l i a “ vagy
„ P e r g á n “ szikladomb, melynek tetejét még a XIII. század
közepén, a IV. B é l a király alatt épült és (a P e r g á n, B á r k á n
halmon) nehezen megközelíthető Miháld5) várnak romjai koronázzák.
Midőn 1879-dik évi, május 28-án ezen dűledező erősséget
meglátogatám, már csak gyér nyomorai akadtam hajdani főtor-
') Gr i s e l i n i. I. 175 —176 1.; v. ö. egyébiránt H am in er-.Pu r g s tá l In á 1: Gesell,
d. osm. Reichs, a IV. k. 375. és 379. lapját, ki e vízvetéknek történetét M. A. L a u g i e r :
Histoire de la paix de Belgrade II. k. 176. és 192. lapja szerint szintén elbeszéli.
P e s t y Szörényeben az utóbbi irót követi, kinek tudósítását azonban más okiratokból
még tetemesen növeli.
*) A P e s t y Frigyes Szörényi bánsága II. k. 417. lapján, az o. államvaspálya-
társaság'Vészéről kilátásba helyezett emléktábla, mostanig puszta Ígéret maradt; hacsak
B o l e s z n y barátom fáradhatlan törekvéseinek nem fog sikerülni, de S e r r e s főigazgatónál
annak felállíttatását kieszközölni.
3) Még a cs. biztos, gr. Uh 1f é l d tői neki ajándékozott kétezer arany és egy
nagy gyémánt, mikkel az őt ezen tervvel felhagyni megkisérlé, sem valának képesek
őt legkevésbbé is meglágyítani.
4J Igy*p. első Ízben, 1737-ben, a tudós P a s c h a l i s C a r y o p h i l u s (tulajdon-
képen P a s c a l Garof ol o) . Ezt követi vala utóbb: Za mo s i us , La z i u s , S e i vert ,
Gr i s e l i ni , K a t a n c h i c h , M i l l e r Jak. Férd. S c h wa r z o t t , N e u g e b a u e r , Bő h m,
A c k n e r és Mül l e r , Mo mms e n , P e s t y s többen mások.
5) Mi h á l d a mai Me h á d i a ; csak hogy a B é l a alatt épült várat nem kell
összetéveszteni a későbbi időben az osztrákok által építetttői, mely utóbbi közvetetlenűl
Me h á d i a helységben, a Lé l a - Ré k a mellett emelkedék. Ma ez majdnem nyomtalanul
elenyészett.
11*
 164 -

nyának, mely a halom legmagasb ormán létezik, és hatszög

alakban épült. Körrajzát a toronynak, bár ennek csupán észak-
nyugoti és északi oldala áll fen, (v. ö. a 2-dik ábrát), még
tisztán kivehetni. Külső kerülete egyik szöglettől a másikig, 12
lépés, azaz mintegy 10 méter; egészben tehát hatvan méter.
Ezen jelenleg még legalább 24 méter magas torony, legnagyobb­
részt négyszög homok-kövekkel, mikben sok kövülés találtatik,
van bevonva, melyek a legszabályosabban nagyolvák, négy­
szögük egy méternél többre rúgván. A torony két harmadáig
csak nagyolt köveket látni, mig annak felső részén azok egyedül
a szögleteken fordulnak elő. Megjegyzendő még, hogy csak a
nyugoti oldalon levő, csúcsíves ablak boltozatán alkalmaztak
téglákat. A toronynak felső, vihardúlt széle nem mutat ormózatra;
ellenben bizonyos távolságra egymástól négyszögül lyukakat
vehetni észre, melyek egykoron védő fasikátor hordozására
szolgáltak. Egyszersmind szűk, de hosszú törést is alkalmaztak azon.
Én a fal szélességét megmérvén, azt 2-30 méternyinek találtam.
A hegytető síkján egyébiránt még felismerszenek a bástya
falai, melyek egykoron a hegyorom alakja szerint, két oldalról
szűk udvartért keríthetvén be, déli végokon egy második, min­
denesetre alacsonyabb toronynyal záródtak be. E várba, mely
egykoron az egész völgy felett uralkodik vala, csupán az
északi oldalon lehetett bejutni és itt is nagy nehézséggel, mert
a várhegy három oldalról meredeken lejtősödik. Ez lehet a főok,
hogy úgy a körfalak, mint a délLtorony építő anyagát a lakosok
régen felhasználták, minthogy az szétbontása alkalmával, minden
nehézség nélkül, mintegy magától a völgybe gurult. Hiszen
magán a főtoronyon is, a négyszög kövek embermagasságnál
feljebb kiszedvék!
A fenálló rommaradványok a leghatározottabban mutatják,
hogy az egész építkezés a területi viszonyok legügyesebb felhasz­
nálásával, tartósan, gondosan történt, és semmi esetre sem sebtében.
Többször említett régi kéziratában a román plébánosnak,
zlaczegi S t o j k á n a k, ki M e h á d i a helységében született és
szokatlan hosszú életfolyam után, 104-dik életévében ugyanott
mint esperes halt meg, keletkezésére nézve a miháldi várnak,
melyet ő más, mint „ P e r g a n “ néven sohasem nevez, egy
mondát találok feljegyezve, mely úgy a dr. M ű n k 1) által
említetttői, mint a P e s t y Frigyes által elbeszélttöl, — melyet
egyébiránt ott helyben ugyanazon módon, csak hogy különböző*)
*) M u n k M. „A Herkuiesfürdő és környéke.“ Pest. 1872. 142. 1.
*) A Szörényi bánság. II. 12.
 — 165 —

kiékesítéssel a lakosoktól magamnak újra elmeséltettem, —

lényegesen különbözik.
E várnak építője, illetőleg megújítójáúl M a n o i 1i a mester
említtetik; ez fáradhatlanúl dolgozik v a la ; de amit nappal
létrehozott volt, az estve minden ok nélkül megint összedűlt.
Azt mondják, hogy ez igy ment napokig, mignem bizonyos
áldozata fejében a gondviselés segítségére jő vala.
Történt ugyanis az egyik napon, midőn felesége az ételt
viszi vala fel neki, hogy a nő árnyéka esetleg pillanat alatt
azon helyre, amelyre M a n o i l i a hatalmas négyszög követ vala
felteendő, esett volt. A fiatal házas párnak ebéd alatt még derült
kedvben együtt enyelgte után az asszony haza térvén, — meghalt.
A férj azonban minden további akadály nélkül bevégezte mun­
káját. így a monda,
A K a r a n s e b e s r e vivő országút mellett, M e l i á d i á t ó 1
körülbelül ezer lépésre „ U l l i e s “ környékén, jobbra a szántó­
földön még most is láthatók romjai bizonyos kőtemplomnak,
melynek oltára hajdan kelet felé nézett. A hagyomány azt a
magyaroktól származtatja, a nép nyelvén az még a jelenben is
„ B e s e r i c a u n g u r u s c a - “ , vagy egyszerűen „ B e s e r i c a
s p a r t a “-nak (elpusztult templomnak) neveztetvén. S t o j k a
plébános 1815-ben, e hajdani szentegyház közepét 2 méter
mélységig felásatta, de abban semmit sem talált. Nálánál szeren­
csésebb volt volna 1822-ben néhány mehádiai paraszt, kik
amannak állítása szerint, valamely éjjelen a főoltár táján ásatá­
sokat eszközölvén, ezen alkalommal 2 méter széles és 30 cm.
vastag négyszög kőlapra leltek, melyet összetörtek. Midőn
S t o j k a más nap az említett darabokat a maga háza előtt
egybeilleszteté, következő, itt első ízben közlött római feliratot
olvasott azon:

D. BAEBATIVS. HRISAN
TVS. AVG. COL. ZERMI
CEGETVSAE. VIX. ANN
LXVI. ŐSE. PROSCRIP
TVS. PER. BAEBATIAM
GAM. CEN. COI. ET CO
ET. COMER. EDIBVS. I l i i
 166 —

A kőlap fehér márványból készült, finoman volt csiszolva

és felirata igen szépen bevésett, csak az a kár esett benne,
hogy némely szavakat' már nem lehetett rajta tisztán kivenni.
E sírlapon akként állott az oltár, hogy amannak egy része a
papnak zsámolyul szolgált, mint azt a rajta való járástól kikop­
tatott mélyedések igazolták.
Ezen templom romjai körűi gyakran találtak görög, római
érmekre és bracteatákra. 1823-dik évi szeptember 5-én azonban
bizonyos járókelő pásztor ama magaslaton esős időben ö t
d a r a b kí vű 1b e 1ű I m e g a r a n y o z o t t e z ü s t t e mp 1om i
e d é n y e k r e a k a d t , melyeket az akkori határőri kapitánynál,
M i 1o s e v i c s n á 1, S t o j k a saját kezében forgatott és megszemlélt.
Ezen szavahihető férfiú állítása alapján a két legnagyobb edény
levestál alakú és fedeles vala, mikben hasonló, valamivel
kisebb edények találtattak. Az utóbbiak egyikének fenekére
furulyázó pásztor volt bevésve. Az ötödik tárgy azonban csinos
talapzattal bíró kis kehely vala, hasonlag gazdagon megaranyozva.
Mi lón sorsa ezen edényeknek? vájjon léteznek-e valahol még?
Fájdalom nem tudatik.1)
M e h á d i á t ó l negyedórányira, P l u g o v a felé, az úttól
balra szántóföldek között, két pataktól kerített, mintegy 2 holdnyi,
vagy talán nagyobb négyszög terjedeleméi rendesen tengerivel
bevetett téren, falakat és árkokat, melyek hajdan kétségtelenül
római castrum tartozékai valának, vehetni észre. „A s á n c z o k
és f a l m a r a d v á n y o k tüskékkel és cserjékkel egészen be
vannak nőve, és az itteni szerbektől „ Z i d i n a “-nak (falműnek)
neveztetnek, mondja S t o j k a még 1829-ben ama romokról,
melyek ennélfogva itt már 1837 előtt általánosan ismeretesek
valának.*2)
A görög és római érmek nagy számán kívül, melyek
közűi egyedül 1864-dik évi junius 19-én 2000-nél több ásatott
ki, egyéb régiségek között esküre emelt bronz kézre és rend­
kívül csinosan készített bronz női tigrisre akadtak. Továbbá
számos feliratos kőre, melyek legnagyobbrészt M o m m s e n , 3)
Eó m e r ,4) P e s t y,5) M i 1e t z6) és mások által tétettek közzé.
Ezen már ismeretes feliratokhoz, a St oj ka- f él e kéziratból még
') S to jk a kézirata; után.
a) A tört. és rég. Ért. V. évf. 32. 1. és P e s t y is Szörónyének í í . k. 323. 1. úgy
állítják oda a dolgot, mintha ezen építmény az 1837-dik évben először fedeztetett
volna fel.
3) A Corp. Inseript. Lat.-ban.
4Í Arckäologiai közlemények 1864. IV, 167. VI, 173 és VII, 76. 1.
5) A Szörényi bánság II, 321.
6j Tört. és rég. Értesítő. V. 32. 1.
 — 1.67 —

két, eddig kiadatlant sorakoztatok. Az illető tudósítás szerint,

S t o j k a ama castrumból egy négyszög fogadalmi lapnak volt
birtokában, melynek egy-egy oldala mintegy 80 cmterre tehető,
rajta J u l i a A u g u s t a (?) ölében két fejedelmi gyermeket
tartó képével, továbbá a reversen ily feliratú érm ek : AETERNI­
TAS. AUGUSTA. Ezen erőd mellett, az 1815-dik évben 2 méter
mélységben, feliratos kőkoporsó került napvilágra, mely 2
méternél hosszabb, 1 méternél szélesebb és fedelével együtt 1-30
méternél magasabb vala; de a felfedezőktől, fájdalom, tudatlan­
ságból, összezúzatott. S t o j k a plébános ennek daczára azon
a következő feliratot vélte olvashatni:

IANI. LEP1 DYS.

YIXIT. A(N)N1 S
LXX. LABAS(
.XTYS CONIYGI
PIETISSIMAE
POSTIT. PYMIA.

A zidinai várárokban kiválóan kitűnő ivóvizet tartalmazó

f o r r á s csörgedez, melyről a következő monda tartotta fenn
m agát:
Hajdanában, midőn a mehádiaiak még juhaikat legeltetik
vala a C s e r n a partjain, valamely ifjú pásztornak a furulyája
véletlenül a vizbe esett; és noha a folyó akkor nagy és rohamos
vala, a fiú mégis a habok közé hangszere után ugorván, jó
darabig életveszély között úszva követte a z t ; de midőn ez hirtelen
szemei elől eltűnt, vigasztalhatatlanul szállt ki a vízből. Egy
szép délután alkalmával, midőn az említett pásztor fiú sajttal és
egyéb élelmi szerekkel hazafelé jő vala, furulyaszót hallott,
melynek hangjára meghökkent. Oda futván tehát, honnan a
hangok érkezének, egy pásztorifjúnál csakugyan elveszett zene­
szerére talált, kinek elbeszélvén mint került a furulya veszen­
dőbe, visszakérő azt; de ez mitsem használván, még egy juhot
is Ígért adni annak kárpotlásáúl; de mind hiába az utóbbi
ifjoncz egyre azt hajtogatá, hogy a kérdéses furulyát nem a
0 s é m á b ó l , hanem a várkútból fogta ki. Bírókra kerülvén
tehát köztük a dolog, törvény elé állíttattak kihallgatandók, hogy
hol vesztette volna el furulyáját az első fiú, és honnan halászta
 — 168 —

ki azt az utóbbi ? A bírák tanácsot tártának az itt teendők felett ;

mert ezen esett által a suhanczok előtt fel volt fedezve az eddig
gondosan rejtegetett titok, hogy a C s e n i a vizét maguk
a bírák a hegyek alatt vezették a várba, mit a ficzkók minden
pillanatban elárulhatván, ez által általuk nemcsak a kútnak,
hanem magának a várnak biztonsága is veszélyeztethetik vala.
Azért a bölcs tanács elhatározta, hogy mindkét fiú titkon láb
alól eltétessék, ami mégis történt, Börtönbe vettették tehát és
ott megfojtatták őket, nyilván azt hirdetvén, hogy őket felsőbb
itélőszék elé vitették.1)
Zi d i n á r ól még más rege is szól, melyet azonban ez
alkalommal, mint kevésbbé érdekeset, halgatással mellőzünk.

Decebál és a Dákok.
Jl D E L S P A C H E R ^LN TÁLTÓL.

A d á k o k történelmét jóformán homály födi. Csakis a

r ó m a i hódítások által szereztek maguknak érdemet arra, hogy
K l e i ó nevüket a halhatatlanság könyvébe irta. A nagy T r a j á n
császár, kit nemcsak R ó m a ünnepel, hanem az összes r u m u n
és b o l g á r n é p atya és istenként tisztel, végezé be az elődei
által megkezdett hódítást. D e c e b a l , ki eleve offensiv állást
foglalt a rómaik ellen, most futni kényszerül, s az ki számtalan
csatában nemcsak helyt álla harczedzett népével, hanem R ó ma
fegyverein diadalt is aratott, népe és hona bukását nem tudja
túlélni, s öngyilkos lesz.
A történetben D e c e b a l d á k király (neve), ki alatt a
d á k uralom tetőpontját*2) és bukását érte el, még egyre
személynévként szerepel. A kútfők D u r a s t 3) említik elődjéül,
azon személyt, kit J o r d a n e s 4) D i u r p a n e u s n a k nevez.
A D u r a s , illetőleg D u r a és D i u r p a n e u s nevek a kút-
‘) S t o j k a kéziratából.
5) Határait ez időben a T isz a és N e s z te r , délen a Duna, északon a K á r p á t
hegység képezte, tehát magában foglalta a mai K e 1e t-M a g y a r li o nt, E r d é ly t, a két
R o m á n iá t és B e ss a rab iá t, fővárosa S a r m iz e g e t h u s a volt.
*) D u r a s. Az eredeti dák nyelvben D u ra alakkal bírt, amint ezt részint az
eddigelé megfejtett dák-, részint pedig a dák-nyelvvel közel rokonsági viszonyban levő
más' nyelvmaradváuyokból következtethetjük. A la t in és g ö r ö g kútfők szerkesztői az
idegen neveket a r is á lv a szokták visszaadni, s az esetben, ha igen csekély változtatást
tesznek az idegen neveken, az á rja nyelvek n o m in a tiv jellegét, mely rendesen az s
hang által van képviselve, nem szokták mellőzni.
4) V. ö. R o e sle r R obert: Romanische Studien 35. 1. R o e s le r megkísérlő e
mű első két részében a g é tá k és d ák o k történetének vázlatát is megírni. Nem tagad­
hatjuk, hogy a felkarolt és átdolgozott anyagnak érdekes színt tud kölcsönözni, de a
felületesség úgy szólván minden lapon előbukkan, ami az ily dolgozatokhoz leginkább .,
szükséges nyelvészeti készültség és disciplina hiányának tulajdonítandó.