Régi Gazdák Könyvespolcáról II - Báró Ambrózy Béla - A Méh

RÉGI GAZDÁK KÖNYVESPOLCÁRÓL II.
Magyar Mezőgazdasági
Múzeum és Könyvtár
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Olvasókör
Magyar Mezőgazdasági
Múzeum és Könyvtár
BÁRÓ AMBRÓZY BÉLA

A MÉH
ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI ÚTMUTATÓ A MÉHÉSZET TERÉN.
(1896)
„Ha a kedvező helyi viszonyok tekintetbevételével valamely nemzet jogosítva érzi magát,
hogy e kis rovart teljes odaadással pártolja, szeretettel nevelje, buzgalommal terjeszsze, úgy ezt
hazánk népe tehetné a legtöbb jogosultsággal, mert az elért eredmények után ítélve
kimondhatjuk, a Teremtő a méhet Magyarország számára alkotta.”
Készítette
Lükőné Örsi Gabriella
MÉLY TISZTELETTEL könyvtári főigazgató-helyettes
MAGYARORSZÁG MÉHÉSZEINEK
AJÁNLVA 2021
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Olvasókör Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Olvasókör
Magyar Mezőgazdasági Magyar Mezőgazdasági
Múzeum és Könyvtár Múzeum és Könyvtár
Az 1896-ban megjelent kötet eredeti tulajdonosa és adományo-

zója a bejegyzés szerint Saárossy-Kapeller Ferenc (Kassa, 1856
– Budapest, 1918), méhészeti szakíró, császári és királyi asz-
talnok, miniszteri tanácsos, 1904-től 1910-ig a Mezőgazdasági
Múzeum igazgatója volt.
Könyvét 1906-ban adományoztata a Mezőgazdasági Múzeum

könyvtárának.
1 Báró Ambrozy Béla: A méh. Elméleti és gyakorlati útmutató a méhészet terén Báró Ambrozy Béla: A méh. Elméleti és gyakorlati útmutató a méhészet terén 2
AMBRÓZY BÉLA
1838-ban Temesgyarmaton született báró sédeni Lombardiai állomásozása idején ismerkedett meg a fejlett olasz
Ambrózy György (1807–1867) országgyűlési követ, méhészettel, amelyet később Magyarországon is meghono-
Temes vármegye másodalispánja, császári és királyi sított. Munka közben figyelhette meg az olasz mézipar egyik
kamarás és borosjenői Muslay Izabella (1820–1900) apostolaként számon tartott Pietro Gardini ténykedését.
elsőszülött fiúgyermekeként. Testvérei Gizella és Mária.
Tanulmányait a szülői ház szigorú keretei között,

magántanulóként kezdte. Ifjúkorában a reáltantár-
gyak iránt érdeklődött, 14 évesen iratkozott be a bécsi
politechnikumba, de két év után mérnöki tanulmányait
megszakította, hogy 1855-ben önkéntesen belépjen az
osztrák hadseregbe. A 2. dzsidásezredben hadnagyként,
majd az 1. huszárezredben főhadnagyként szolgált.
Az 1859-es hadjárat alatt Itáliában harcolt Gyulay
táborszernagy parancsnoksága alatt.
TANULMÁNYAI
1862-ben, leszerelését követően visszatért családja temesgyar- Magyarországra visszatérve minden idejét és energiáját a méhé-
mati birtokára, ahol gazdálkodással és méhészettel foglalkozott. szetnek szentelte. A Bánságban kezdetben furcsának minősített
szenvedélye miatt a helybéliek a háta mögött elkezdték bogaras
Az apja Vas megyei birtokával szomszédos kámoni birtokos, bárónak, illetve mézes bárónak nevezni.
Sághy Mihály méhész biztatására Magyaróváron és a hohen
heimi gazdasági akadémián gazdasági tanfolyamot végzett, 1866-ban ismét belépett a hadseregbe, s kapitányi rangban részt
illetve beiratkozott a lipcsei egyetemre, ahol a méhek korszerű vett az újabb osztrák–olasz háborúban. 1867-ben külföldi tanul-
tartásáról, tenyésztéséről és gondozásáról tanult. Később mányútja során Európa több országát is bejárta.
Németország több más mezőgazdasági intézetét is felkereste,
előadásokat hallgatott és gyakorlati foglalkozásokat látogatott.
Különösen érdekelték a méhészettel és nemzetgazdasággal
kapcsolatos kérdések.
A MÉHÉSZGAZDA
Apja halálát követően újra visszatért szülőföldjére, a Bánságba. Méhészetét folyamatosan fejlesztette és korszerűsítette. A kez-
Temesgyarmaton telepedett le és korszerű, nagyipari méhészke- deti 500 család után pár évvel már 1280 méhcsaládot tartott,
désbe kezdett. Méhészete, amelyet 500 méhcsaláddal alapított, három év leforgása alatt az 1870-es években 2080 rajt exportált,
országos, sőt nemzetközi hírnévre tett szert. többségében Német- és Oroszországba.
A szaporulatból 1871-ben már „próbarajokat küldött külföldre”, A modern eszközök és eljárások meghonosításával, hatékony
évente mintegy 80-100 rajt. Krajnai méhrajokkal kezdte a mé- alkalmazásával az országos átlagnak számító, kaptáronkénti 6-8
hészkedést, 1873-tól viszont már csak bánáti méhekkel foglalko- kg mézhozam helyett Temesgyarmaton 25-30 kg is pergethető
zott. Mézet és mézbort is forgalmazott jelentős mennyiségben. volt. A méhészetet jövedelmező gazdálkodási ággá fejlesztette.
A közönséges mézborokat hektoliterenként 14-15 forintért,
a minőségében, zamatában a tokaji aszúval vetekedő édes méz-
borát pedig literenként 80 krajcárért hozta nagybani forgalom-
ba. A mézbora olyan népszerűnek bizonyult, hogy Darányi
Ignác, Magyarország földművelésügyi minisztere is megkós
tolta, és elismerően nyilatkozott kiváló minőségéről.
Gazdálkodási adatokkal bizonyította, hogy a gabonatermesztés-

nél lényegesen jövedelmezőbb és nagyobb haszonnal végezhető
a méhészkedés. Meggyőződése volt, hogy a Kárpát-medence
nagyszerű adottságokkal rendelkezik a méhészet korszerű
műveléséhez:
„Ha a kedvező helyi viszonyok tekintetbevételével valamely nemzet jogo-

sítva érzi magát, hogy e kis rovart teljes odaadással pártolja, szeretettel
nevelje, buzgalommal terjeszsze, úgy ezt hazánk népe tehetné a legtöbb
jogosultsággal, mert az elért eredmények után ítélve kimondhatjuk,
a Teremtő a méhet Magyarország számára alkotta.”
A SZAKÍRÓ SZEREPE A MÉHÉSZETI KÖZÉLETBEN

Európa-hírű mintaméhészetet alakított ki Temesgyarmaton, 1874-ben megalapította 90 taggal együtt a Temes vármegyei
amelyben mindenkor példás tisztaság és katonás fegyelem ural- Gazdasági Egyesületet, melynek „vagyonát 40 ezer koronával és
kodott. egy 10 holdas amerikai szőlőteleppel gyarapította”. Az egyesület
elnöke volt 1874–1902 között.
A méhészetről és az állattenyésztés, a mezőgazdaság egyéb
ágairól írott cikkeit a Buziáson kiadott Ungarische Biene, illetve Megkülönböztetett figyelmet fordított a magyarországi
a Magyar Méh hasábjain közölte, mely lapnak 1886-tól társ méhészek összefogására, szakmai és érdekvédelmi szervezet
szerkesztője is volt. Munkatársként dolgozott a Földmívelési be tömörítésére. Erőfeszítéseiben, előremutató törekvéseiben
Érdekeink, a Méhészeti Közlöny, az Eichstädter Bienenzeitung, legközelebbi támogatójává, munkatársává és barátjává a
valamint a párizsi Agriculteur című folyóiratnak is. Buziáson méhészkedő Grand Miklós (1837–1893) néptaní-
tó vált: összefogásuk eredményeként alakult meg 1873-ban
A Gallus című szaklapban a nyulászati rovatot vezette. Tudását a Délmagyarországi Méhészegyesület, melynek Ambrózy
állandóan gyarapítva vált a méhek és a gyakorlati méhészkedés alapító tagja volt. A szakmai egyesület elsőrendű feladatának
elismert tudósává. az oktatást, az ismeretterjesztést, a szakképzést, a méhészet
és méztermékek népszerűsítését és széles körű elterjesztését
tekintette.
Ambrózy Béla javaslatára a Földművelésügyi Minisztérium

1882-ben kinevezte Grand Miklóst méhészeti vándortanítónak,
majd 1885-ben a méhészeti vándortanítói intézmény országos
szakfelügyelőjének és vezetőjének.
Sikeres kezdeményezéseinek, rendezvényeinek köszönhetően

a Délmagyarországi Méhészegyesület hamar országos hírnévre
és tekintélyre tett szert, és a Bánság méhészeihez további mé-
hészek csatlakoztak. A szakmai tömörülés vonzáskörzetének
növekedésével a Nagyteremián 1889. május 19-én megtartott
közgyűlés elhatározta, hogy felveszi a Magyar Méhészek Egye-
sülete nevet, a szervezet székhelyét Budapestre teszi át, és
működését az ország egész területére kiterjeszti. Elnökké
Ambrózy Bélát választották.
Bár 1844-től kezdve a méhészegyesületek egész sora szervező- A tisztséget csak rövid ideig, 1891-ig viselte, ezt követően
dött Magyarországon, országos hatáskörű egyesület csak 1879- lemondott, de rövid elnöksége alatt is sokat tett annak érde-
ben alakult meg Magyar Országos Méhészeti Egyesület néven. kében, hogy a helyi egyesületek beleolvadjanak az országos
Az elnökválasztás során Ambrózy Béla egyetlen szavazattal összefogásba. 1892. április 7-én végül az összes magyar méhész
maradt el Göndöcs Benedek mögött, ugyanakkor tiszteletbeli szakmai és érdekképviselet Országos Magyar Méhészeti
alelnökké megválasztották (tb. alelnök: 1878–1888; elnök: Egyesület (OMME) néven egy szervezetbe tömörült.
1888–1891). 1880-tól a Magyar Méh című lap társszerkesztője
lett Grand Miklós mellett. „Grand Miklós és Ambrózy Béla báró voltak a magyar méhészet modern
fejlesztésének alapvetői, úttörői, országos fölkarolásának első apostolai;
Hosszas viták után 1889-ben megalakult a Magyar Méhé- ők mutatták meg, egyengették és irányították tovább haladásunk útjait”
szek Egyesülete, amely egyesült a Dél-magyarországi Méhész – írta elismerően munkásságuk jelentőségét 1902. augusztusi
Egyesülettel, és elnökként Ambrózy Bélát választották meg. számában a Méhészeti Közlöny.
Gödöllőn 1902. június 1-én a koronauradalomból elkerített 40

holdas területen a magyar méhészet fejlesztése céljából Magyar
Királyi Méhészeti és Gazdasági Szakiskolát, valamint 280
méhcsaláddal méhészeti mintagazdaságot nyitottak. Az avató-
ünnepségen báró Ambrózy Béla is részt vett és beszédet tartott,
megköszönve a földművelésügyi miniszternek, Darányi Ignác-
nak a magyarországi méhészek nevében „a hazai méhészet javára
létesített e remek alkotást”.
A gödöllői mintagazdaságba Ambrózy Béla két dúcot vitt az

általa kifejlesztett és eredményesen használt ikerkaptárakból,
amelyeket 11 méhcsaláddal népesített be. Ezekkel a fekvő rend-
szerű, két méhcsalád befogadására tervezett, a vándoroltatásra
kiválóan alkalmas ikerkaptárakkal érte el kiemelkedő sikereit.
ÚJRA A HADSEREGBEN
1876-ban ismét visszalépett a seregbe, és a szerb-török 1884. október 2-től a szerb–bolgár hadjáratban egy vörös
háborúban „a török zsarnokság és a buta szűkkeblűség ellen a keresztes egészségügyi hadoszlopot vezetett saját költségén
szerbek szabadságáért” harcolt. Szerbiába, később Bulgáriába, a törökök ellen viselt háború-
ban megsebesült délszláv katonák segélyezésére. A négy és fél
Szerepet játszott Ambrózy Béla a Magyar Szent Korona Or- hónapos, hidegben végzett és nélkülözéssel teli szolgálat alatt
szágai Vörös Kereszt Egyletének megalapításában, fejlesztésé- súlyosan megbetegedett, 10 hónapig kórházban feküdt.
ben és korszerűsítésében is. 1882-ben a Magyar Szent Korona
Országai Vöröskereszt Egyesülete megbízottja lett az ország
déli és nyugati részén, majd 1884-től már főmegbízottként
közvetlenül Károly Lajos királyi herceg személye mellé osztották
be (1895-ig viselte a tisztséget). Tagja volt az egyesület központi
választmányának, majd elnökhelyettesként is közreműködött
a szervezetben.
KÖZÉLETI SZEREPLÉSE
Országgyűlési képviselővé először 1887-ben, másodszor 1892- Amatőr kertészként saját nevelésű, nagyvirágú cserepes kri-
ben választották meg a lippai kerületben, szabadelvű párti prog- zantémjait mutatta be Ambrózy Béla 1904. november 12-13-
rammal. 1887–1896 között két cikluson át a Szabadelvű Párt án az Országos Magyar Kertészeti Egyesület által Temesvárott,
országgyűlési képviselője, valamint a képviselőház könyvtári a piarista főgimnázium tornatermében megrendezett kiál-
bizottságának tagja volt. lításon. Kardos Árpád a Vasárnapi Újság hasábjain közölt
beszámolójában megjegyezte, „a virágkedvelő mit képes elérni lelke-
Több éven át világi felügyelője volt a bánáti ágostai evangélikus sedéssel és a virágok igaz szeretetével”.
esperességnek.
Kilencven taggal 1874-ben megalapította a Temes Vármegyei

Gazdasági Egyesületet, amelynek 1902-ig elnöke volt. Huszonöt
éves munkássága elismeréseként díszelnökké választották és
megfesttették arcképét.
1896-ban Darányi Ignác kinevezte a Földmívelésügyi Miniszté-

rium méhtenyésztési szaktanácsadójának, mely kinevezést az őt
követő miniszterek is fenntartották.
NEMZETKÖZI SZÍNTÉREN
Megkülönböztetett gondot és figyelmet fordított Ambrózy
Béla a magyar méhészet nemzetközi kapcsolatainak kiépítésére,
az együttműködés erősítésére, a magyar méztermelés külföldi
megismertetésére és népszerűsítésére. Éveken át kitartóan
küzdött azért, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület
tagjai lépjenek szorosabb kapcsolatba Ausztria és Németország
méhészeinek szakmai szervezeteivel, hogy vegyenek tevékenyen
részt vándorgyűléseiken és kiállításaikon.
Érvek sokaságával meggyőzte a magyarországi méhészeket,

méhészeti szervezeteket a csatlakozás előnyeiről és szükséges-
ségéről. Az együttműködés alapjainak lerakását és megszilárdí-
tását követően 1892-ben már Budapest volt a német, az osztrák
és a magyar méhészek 37. vándorgyűlésének házigazdája.
Ambrózy Béla erőfeszítéseinek és munkásságának elismerése- A vándorgyűlés és a kiállítás védnökségét Darányi Ignác vállal-
ként a magyar, az osztrák és a német méhészek 47. vándor- ta, aki személyes jelenlétével tisztelte meg a méhészek nemzet-
gyűlésüket 1902. nyarán Temesvárott rendezték meg. Ambrózy közi seregszemléjét. Az eseményt Ambrózy Béla életművének
Béla jelentős szerepet játszott a vándorgyűlés megszervezésé- csúcsaként, fényes betetőzéseként üdvözölték.
ben, sikeres lebonyolításában.
Házigazdaként versenyen kívül mutatta be mézeinek, méz-

termékeinek és méheinek változatos kollekcióját. A kiállítás
I. csoportjához – az élő méhekhez – kapcsolódó pavilonban
négy bánáti méhcsaládot mutatott be. A keresztezés útján nyert
bánáti méhet – a tiszta magyar fajtához hasonlóan – a legki-
válóbb tulajdonságok, „kiváló szorgalom, rendkívüli szerzési
ösztön, edzettség, jó rajzóképesség és szelídség” jellemezték.
Ambrózy Béla egyik legfőbb törekvése és célkitűzése az volt,
hogy Magyarországon és külföldön is megismertesse, elfogad-
tassa és elterjessze az őshonos vagy keresztezéssel kifejlesztett
hazai méhfajtákat.
Közvetlen tapasztalataira alapozva nyomatékosan állította, hogy

a 19. században felkapottá vált olasz méh tartása a zordabb
klímájú Közép-Európában sem fajtatisztán, sem keresztezés-
ben nem gazdaságos. A magyar méh erényei, adottságai sokkal
jobban megfelelnek a Kárpát-medence környezeti feltételeinek.
Méhesében Ambrózy Béla sokat kísérletezett, alapos és körülte-

kintő tudományos megfigyeléseket végzett. A méhtartás tudó-
sává, nemzetközi szinten is elismert szaktekintélyévé vált.
A könyv második kiadását 8 évvel később (1905-ben) nagyon A kiadás jogát Ambrózy hagyatékából Serényi Béla földmíve-
sok ábrával egészítette ki, melyeket Wytopil Ferenc „hírneves lésügyi miniszter vásárolta meg, és ugyanakkor elrendelte, hogy
festő” rajzolt. az ebből keletkező bevételeket az Országos Magyar Méhészeti
Egyesületnél közadakozásból alapított „Báró Ambrózy Béla
Halála után, 1914-ben kiadták a (több szerző által) bővített, Alapítvány” támogatására fordítsák.
harmadik kiadást. A könyv ismételt megjelenését az Országos
Magyar Méhészeti Egyesület szervezte meg. A Földmívelés-
ügyi Minisztérium megbízásából Szilvássy Zoltán országgyűlési
képviselő, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület ügyvezető
alelnöke felügyelete alatt Erdős Lajos, Krenedits Ferenc és Valló
János dolgozta át és bővítette a 822 oldalon, 628 ábrával illuszt-
ráltan, a budapesti Pátria Irodalmi és Nyomdai Vállalat gondo-
zásában 1913-ban újra megjelentetett könyvet.
ELISMERÉSEI
A méhészet és a közügyek terén kifejtett tevékenységéért
Ambrózy Béla több magas kitüntetést is kapott. 1872-ben
császári és királyi kamarás lett, 1887-ben a III. oszt. Vaskorona-
rendet, 1896-ban a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1898-ban a Ferenc
József-rend középkeresztjét kapta meg.
Sokszínű szakmai és szervezői munkásságával, közéleti szerep

vállalásával, de leginkább a három kiadást megért terjedelmes
szakkönyvével Ambrózy Béla biztosította halhatatlanságát
a magyar méhészettörténetben. Könyvét napjainkban is érdek-
lődéssel veszik elő és haszonnal forgatják a méhészek.
EGY NAGYÍVŰ PÁLYA VÉGE

Ambrózy Béla 1911 januárjában részt vett a Vörös Kereszt A „bogaras báró” emlékét ápoló báró Ambrózy Béla
Egylet temesvári szervezete által rendezett bálon, ahol erősen Mézlovagrend és az Ambrózy Béla báró Méhész és
meghűlt, s néhány nap betegeskedés után 1911. január 18-án Környezetvédő Egyesület 2014 januárjában emléktáblát állított
elhunyt. a temesvári evangélikus templomban a névadó tiszteletére.
Temetésén több világi és egyházi méltóság is megjelent, a temeté- Törvényes utóda nem született. 1887. március 5-én örök-
si menet díszkíséretét a 61. gyalogezred zenekara és egy százada be fogadta a kilencesztendős Vetter Andort, akire a hivatalos
biztosította. „Karddal és tollal, szívvel és tettel egyaránt fórumok jóváhagyásával átruházta családi nevét, előnevét,
nemes példáját adta a hazafiúi kötelesség teljesítésnek” – mondta gyász- bárói rangját és címerét.
beszédében Ferenczy Sándor, Temes vármegye alispánja.
Az 1878. június 28-án Temesgyarmaton született Ambrózy
Ambrózy Bélának nem adatott meg az örök nyugalom. A család Andor az 1920-as években, 1932. noveber 1-jén bekövetkezett
által a temesgyarmati temetőben emelt kriptát az elmúlt évtizedek haláláig az Országos Magyar Párt bánsági tagozata elnöke volt,
során többször is feltörték, kifosztották és meggyalázták. s komoly érdemeket szerzett a temesvári Magyar Ház felépí
tésében. Méltónak bizonyult nagynevű örökbefogadójához.
A MÉH.
ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI ÚTMUTATÓ A MÉHÉSZET TERÉN
Több száz oldalas főművének első kiadása 1896-ban jelent
meg Temesvárott, a Csanád Egyházmegyei Nyomda közremű-
ködésével – abban az évben, amikor a magyarok bejövetelének
ezredéves évfordulóját ünnepelték.
Könyvében a szenvedélyes méhész és kutató összefoglalta és

rendszerezte azt a gazdag ismeretanyagot, amelyet tanulmányai,
szakirodalmi ismeretei, a tudományos tanácskozásokon szerzett
kapcsolatai, valamint konkrét személyes tapasztalatai alapján
a méhekről három évtized során összegyűjtött és felhalmozott.
A könyv szakirodalmi bibliográfiai jegyzéke több mint 170
magyar, latin, német és szlovák dokumentumot sorol fel az
apikultúra területéről.
A kötet a mai napig a méhészet kiemelkedő és nélkülözhetetlen

alapművének számít.
A méh természetrajza
Ambrózy Béla három kiadást megélt, napjainkig forgatott szak- Ezt követően a szerző a méhek betegségeiről, majd különfé-
könyve átfogó méhészeti munka. Tartalmát itt csak vázlatosan le ellenségeiről ír, rendszertani sorrendben. Nem is gondolná
ismertetjük. a laikus olvasó, hogy a medvétől a házi egérig, az énekes
madaraktól a gólyáig, a fürge gyíktól a varangyokig mennyi
Az első szakasz a méh természetrajzáról szól, bemutatva a faj ellenséggel kell szembenézniük a méheknek. A természetes
általános felépítését, szerveit a végtagoktól az érzékszerveken át ellenségek közül az ízeltlábúak sem maradnak ki: a halálfe-
a fullánkig. jes lepke, viaszmoly, nünüke, lódarázs és társaik is ott vannak
a leírásokban.
A fiziológiai leírás után a méhcsalád felépítéséről, az anyák,
herék, dolgozók családban betöltött szerepéről, az egyes
feladatokhoz és életkorokhoz köthető munkamegosztásról
olvashatunk.
A méhfajokról
A kártevők után a tenyésztett és vad méhfajokról és kultúrfajták-
ról olvashatunk. A szerző ismerteti a német, görög, kaukázusi,
bánáti, krajnai, bolgár, dalmát, olasz, ciprusi és természetesen
a magyar méhet, a fajok és kultúrfajták előnyös és hátrányos
tulajdonságait, gyűjtésre való hajlamát, agresszivitását vagy
szelídségét, ellenállóképességét, időjárásállóságát.
„bátran kimondhatom, hogy a magyar méh a legjobb fajokkal vetekedhet,

sőt az olasz, krajnai, egyptomi és kaukázusi méheknél jobbnak tartom
és ez nem is tulzás. Ápoljuk tehát értékes méhfajunkat teljes odaadással,
óvakodjunk minden keresztezéstől, mert ezzel csak rontani fogunk e hasz-
nos rovar értékén.”
A méhészetről
A második szakasz az általános méhészeti ismereteket foglalja
magában. Szó esik a méhészet történeti múltjáról, „erkölcsi
hatásáról”, nemzetgazdasági fontosságáról, terjesztéséről, illetve
a méhek beszerzéséről és elhelyezéséről.
A méhlakásokról szóló, igen terjedelmes harmadik szakaszban

(143 oldalon keresztül) rendszerezve és kategóriákba sorolva
mutatja be a szerző a különféle kasokat és kaptárakat, azok
felépítését, szerkezeti elvét, működését. „A kaptár, mint a méhészet
legfontosabb tényezője, különös figyelmet érdemel” a szerző szerint.
Szolgálhat mézgyűjtésre vagy rajzásra is, változatos formákkal
és technikai megoldásokkal készülhet, és mivel minden méhész
a sajátjára esküszik, ahány méhész, annyi kaptártípus létezik
a gyakorlatban.
Méhészeti segédeszközök
A negyedik szakasz a méhészethez szükséges segédeszközökről
szól, igen részletesen bemutatva a gyakorlatban alkalmazott
szerszámokat, eszközöket a méhészpipától a viaszprésig.
A méhek kezelése
Az ötödik szakasz a méhészet működtetésének ismereteit
tartalmazza. Megtudhatjuk belőle, hogyan kell ápolni a méheket
az egyes évszakokban, hogyan lehet vándoroltatni a családokat,
hogyan lehet anyanevelésüket, rajzásukat befolyásolni és irányí-
tani különféle technikákkal.
Külön fejezet szól a méhészeti gazdasági haszonvételi lehetősé-

gekről. Ezek között első helyen áll a méz, ennek forrásairól, elő-
állításáról, hamisításáról is ír a szerző. A méz mellett a méhviasz
(melynek összetétele: „cerotinsav, myricinsav, palmadéksav,
szénköneny, olajzsír és myricin fenéleg”), a virágpor és a propolisz
gyűjtéséről és hasznosításáról is képet kaphatunk.
Itt ejt szót a szerző a méhek tájékozódóképességéről és szín

érzékeléséről is, a kor ismereteinek megfelelően. Nem esik szó
a méhek egymással való kommunikációjáról, ennek megfejtése
akkor még a jövő korok etológusaira várt.
A méziparról
A méz feldolgozásának szentelt fejezetben a mézborok, mézzel
készülő sütemények, mézben főzött kompótok és mézbe rakott
gyümölcsök készítéséről, illetve a méz gyógyászati felhasználá-
sáról olvashatunk.
Az első kiadást a Németország méhészetét, jeles méhészek

életrajzát (bibliográfiával) és a szerző saját temesgyarmati
méhészetét bemutató fejezetek zárták. Végül nem maradt el
a saját életutat leíró összegzés sem, amely nagy segítséget ad
az életpálya későbbi kutatóinak is.
Ambrózy Béla méhészete Temesgyarmaton
A későbbi kiadások bővültek a méhlegelőkről, a méhészeti

könyvvezetésről, méhészeti kiállításokról és állami támogatá-
sokról, méhészeti szakoktatásról és méhész társadalmi mozgal-
makról szóló rövid fejezetekkel, ezeket Erdős Lajos, Szilassy
Zoltán és Krenedits Ferenc készítették, akik az egész kötet „Aki tehát tanulni akar, már a magyar méhészeti
átdolgozásában, aktualizálásában is közreműködtek. irodalomban is tág tere van erre.”
A MÉHÉSZETÜNK IRODALMA című, igen érdekes fejezet
a kor teljes elérhető méhészeti bibliográfiáját tartalmazza.
A második kiadás rövid tartalmi leírással 127 magyar nyelvű,
7 latin nyelvű, 22 német nyelvű, 3 szerb, illetve 2-2 horvát és
román nyelvű dokumentumot ismertet. A jegyzékben szereplő
legrégebbi könyv az 1636-ban Nagyváradon megjelent,
latin nyelvű Tractatus de apibus, szerzője az öreg és ifjú
Rákóczy Györgynek Fő Méhész mestere, Horthy Miklós,
aki 37 év hivatali ideje alatt gyűjtött méhészeti tapasztalatait
összegezte művében.
MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM ÉS KÖNYVTÁR
125 ÉVE AZ AGRÁRIUM KULTÚRKINCSEIÉRT
Az Olvasókör keretében könyvtári gyűjteményünkből

egy-egy értékes és érdekes szakkönyvet, albumot
mutatunk be. A kötetek ismertetése kapcsán felidézzük
a korszakot, a szerzők életútját, a korabeli gazdákat,
olvasókat foglalkoztató szakmai témákat, kérdéseket.

Régi Gazdák Könyvespolcáról II - Báró Ambrózy Béla - A Méh

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Régi Gazdák Könyvespolcáról II - Báró Ambrózy Béla - A Méh

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Régi Gazdák Könyvespolcáról II - Báró Ambrózy Béla - A Méh

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

RÉGI GAZDÁK KÖNYVESPOLCÁRÓL II.

BÁRÓ AMBRÓZY BÉLA

Az 1896-ban megjelent kötet eredeti tulajdonosa és adományo-

Könyvét 1906-ban adományoztata a Mezőgazdasági Múzeum

Tanulmányait a szülői ház szigorú keretei között,

Gazdálkodási adatokkal bizonyította, hogy a gabonatermesztés-

„Ha a kedvező helyi viszonyok tekintetbevételével valamely nemzet jogo-

A SZAKÍRÓ SZEREPE A MÉHÉSZETI KÖZÉLETBEN

Ambrózy Béla javaslatára a Földművelésügyi Minisztérium

Sikeres kezdeményezéseinek, rendezvényeinek köszönhetően

Gödöllőn 1902. június 1-én a koronauradalomból elkerített 40

A gödöllői mintagazdaságba Ambrózy Béla két dúcot vitt az

Kilencven taggal 1874-ben megalapította a Temes Vármegyei

1896-ban Darányi Ignác kinevezte a Földmívelésügyi Miniszté-

Érvek sokaságával meggyőzte a magyarországi méhészeket,

Házigazdaként versenyen kívül mutatta be mézeinek, méz-

Közvetlen tapasztalataira alapozva nyomatékosan állította, hogy

Méhesében Ambrózy Béla sokat kísérletezett, alapos és körülte-

Sokszínű szakmai és szervezői munkásságával, közéleti szerep­

EGY NAGYÍVŰ PÁLYA VÉGE

Könyvében a szenvedélyes méhész és kutató összefoglalta és

A kötet a mai napig a méhészet kiemelkedő és nélkülözhetetlen

„bátran kimondhatom, hogy a magyar méh a legjobb fajokkal vetekedhet,

A méhlakásokról szóló, igen terjedelmes harmadik szakaszban

Külön fejezet szól a méhészeti gazdasági haszonvételi lehetősé-

Itt ejt szót a szerző a méhek tájékozódóképességéről és szín­

Az első kiadást a Németország méhészetét, jeles méhészek

Ambrózy Béla méhészete Temesgyarmaton

A későbbi kiadások bővültek a méhlegelőkről, a méhészeti

Az Olvasókör keretében könyvtári gyűjteményünkből

You might also like

Sokszínű szakmai és szervezői munkásságával, közéleti szerep

Itt ejt szót a szerző a méhek tájékozódóképességéről és szín