Mikulás kesztyűje

Szereplők:
Füles, Szarka ,Róka, Farkas, Medve, Vadász, Kisegér, Mikulás
Szín: téli erdő, három-négy fával, bal szélén a nyulacska kunyhója, jobbra a Télapó háza
– szín közepén bokor
Kellékek: seprű, hatalmas fekete, prémes kesztyű, vadászpuska, zacskó cukor
“Nyílik az ég ablak” c. dalra Füles színrelép.
Füles:
(a szín elején harsány hangon énekel, a dal ütemére hatalmas lendülettel havat seper,
hirtelen felnéz és meglepődve néz a közösségben ülő gyerekekre.)
-Ni-ni. Gyerekek! Hát ti mit kerestek itt? Talán a Mikulást várjátok?
A gyerekek válaszolnak…
- Hát… Őt már én is nagyon várom. Talán idén énis kapok valami ajándékot… de
hogy jobban teljen a várakozás, nézzétek, nekem van egy csodálatos hóemberem.!
Ismertek valami dalt a hóemberről?
A gyerekek válaszolnak…
Hát jó. Én tudok egyet! Figyeljétek a szöveget és aki tudja, énekeljen velem!
“Hóembernek se keze, se lába…” c. dalt éneklik, Füles táncol.
Dal végén:
Füles: hogy eltelt az idő! Teljesen behavazott…El kell sepernem a havat, hogy a Mikulás
megtaláljon.
söpörni kezd, majd lehajol, torkára forr az ének, kezében megáll a seprű, ijedten):
Jaj mi ez?...Szőrös...fekete!
(A seprűvel óvatosan előpiszkálja a kesztyűt, csodálkozva mondja):
Egy kesztyű! Fekete, prémes kesztyű! Vajon ki-é?
Kérdezi a gyerekeket is : talán a tiéd? Vagy a tiéd? mutat közben egy-egy gyerekre.
Szarka:
(balról berepül, rászáll a legközelebbi fára):
Csárr-csárr! Sose törd a fejed Füles! Ez a kesztyű a Mikulásé!
Füles:
Mikulásé?
Szarka:
Bizony az övé! Hej, haj! (Nagyot sóhajt, szünetet tart.)
Szegény gyerekek! Csárr-csárr...
Füles:
Miért sajnálod a gyerekeket?
Szarka:
Hát csak azért, mert ilyen hidegben a Mikulás nem indulhat kesztyű nélkül a városba,
hogy ajándékot vigyen nekik!
Füles:
Akkor el kell vinni hozzá a kesztyűt!
Szarka:
Csárr-csárr..., ha nem volnék ilyen öreg, el is vinném!
Füles:
(lelkesen) Majd elviszem én!
Szarka:
Ne bolondozz Füles! A Mikulás az erdő túlsó szélén lakik, az meg messze van innen.
Füles:
Sebaj, majd sietek!
Szarka:
De baj! Mert az erdőben ott les rád a Róka, Farkas, de még a Vadász is!
Füles:
(megszeppenve) Róka? Brrr! (reszket) Fafafafafarkas? Brrr!
(Még jobban reszket.) Meg a Vavavadász? Jaj de félek tőlük!
(Maga elé néz, tűnődik, majd töprengve.) Igen ám! De ha nem megyek, akkor a gyerekek
nem kapnak ajándékot! Mit csináljak? (Közönséghez.) Mondjátok gyerekek, menjek vagy
maradjak?
Közönség:
(válaszol)
Füles:
Én pedig azt mondom...(szünetet tart)...elviszem a kesztyűt! (Felveszi a kesztyűt, s
határozott létekkel indul jobbra.)
Szarka:
Megállj, Füles! Várj!
Füles:
(megáll, a Szarka felé fordul)
Szarka:
Látom, rendes kisnyúl vagy, hát segítek a bajodon! Tudok egy varázsigét!
Füles:
Varázsigét?
Szarka:
Igen, varázsigét! Azt, ha elmondod azzá változol, amivé éppen akarsz.
Füles:
(örvendezve) Átváltozhatok? Akármivé? Jaj de jó!
Szarka:
Jó-jó! De most figyelj ide, mondom a varázsigét. (Sejtelmes hangon.) Béka lába, egér
farka.
Füles:
(vontatottan utána mondja)
Szarka:
Kutya szőre, tarkabarka.
Füles:
(megilletődve megismétli)
Szarka:
(gyorsabban): Illa berek, nádad, erek,
Füles:
(gyorsabban ismétli)
Szarka:
Itt most azt mondod, amivé válni szeretnél, és utána ugrassz egyet!
Füles:
(lelkendezve) Ennyi az egész? Akkor már indulok is! (Felveszi a kesztyűt.) Gyerek, ti
pedig szóljatok, ha rókát, farkast vagy vadászt láttok!
Szarka:
Jó, hát indulj! Járj szerencsével. (Elrepül.)
Füles:
(utána néz): Járj szerencsével! Ne feledd a bukfencet! (hetyke léptekkel, énekelve elindul)
Róka:
(kidugja a fejét egy fa mögül, s a közönséghez szól): Nini! Egy kisnyúl! Egy szép kis
kövér nyúl!... Csak érjen ide, mindjárt elkapom!... (Visszahúzódik.)
Füles:
(hirtelen megáll, a közönséghez): A Róka!... Ott a Róka, akkor elmondom a varázsigét!
Béka lába, egér farka,
Kutya szőre, tarkabarka,
Illa berek, nádak, erek,
Én most ordas farkas legyek!
(A fa előtt ugrik egyet, s mint hatalmas, ordas farkas emelkedik fel.)
Róka:
(ezzel egy időben kiugrik a fa mögül, rá a Farkas fejére): Megvagy!
Füles, mint Farkas:
(dühösen, egy mozdulattal lesepri magáról a Rókát, nagyot üvölt): Uuuuuuuuuu!
Róka:
(dermedten áll a Farkas előtt, majd hebegni kezd): Bobobobocsánat tisztelt Farkas úr,...
de azt hittem, hogy kisnyúl tetszik lenni.!
Füles, mint Farkas:
(mély hangon): Mit? Hogy én kisnyúl? Na megállj! Majd adok én neked kisnyulat!
(Fenyegetően közeledik a Róka felé): Uuuuuuuuuuu!
Róka:
(hátrál): Jaj! Jaj! Jaj! Irgalom árva fejemnek! (Hirtelen elrohan.)
Füles, mint Farkas:
Ha-ha-ha!

Béka lába, egér farka,

Kutya szőre, tarkabarka,
Illa berek, nádak, erek,
Újra tapsifüles legyek!

(Ugrik egyet, s mint nyúl bukkan fel.) Hihihi, megszabadultam a Rókától, mehetek
tovább..., de hol a kesztyű? (Jobbra-balra hajladozva keresi, majd felemeli.) Megvan!
Indulhatok!
Farkas:
(a fák közé oson, egyik mögül kikukucskál): Egy nyúl!... Szerencsére nem vette észre!
Elbújok a fa mögött, s amikor ideér nyakon csípem őkelmét! (Visszahúzódik.)
Füles:
(megtorpan) A Farkas!... Gyorsan átváltozom!...(Fejéhez kap.) Jaj, nem jut eszembe a
varázsige..., hogy is van?!...kutya lába, macska füle, egér farka..., jaj nem jó, nem jó!...
Hogy is kezdődik:
(Közönséghez.) Gyerekek! Segítsetek!

Közönség:
(segít)
Füles:
(a színpadról kihajolva figyeli a közönséget): Igen-igen! Most már tudom...(Hadarva
mondja.)

Béka lába, egér farka,

Kutya szőre, tarkabarka,
Illa berek, nádak, erek,
Tányértalpas medve legyek!
(Ugrik egyet, s mint Medve bukkan fel.)
Farkas:
(ebben a pillanatban ugrik elő, egyenesen a Medve pocakjának)
Füles, mint Medve
(kedélyes, lassú tempóban): Nono, Farkas koma! Brumm, brumm! Lassan a testtel!
Farkas:
(a meglepetéstől hanyatt vágódik): Ne haragudj, kedves Medve koma, de én kisnyúlnak
néztelek!
Füles, mint Medve:
(hahotázik): Ha-ha-ha! Még hogy én kisnyúl! Térj észre Farkas!
Farkas:
(megszeppenve): Ó, már itt sem vagyok! (Kihátrál a színről.)
Füles, mint Medve:
(A Farkas után néz): Brumm-brumm... ez is elment, akkor visszaváltozom!
Béka lába, egér farka,
Kutya szőre, tarkabarka,
Illa berek, nádak, erek,
Újra tapsifüles legyek!
(Bukfencezik, s kisnyúlként bukkan elő)
Füles:
Jajj, de ügyesek vagytok gyerekek! Hi-hi-hi! Ezt is lóvá tettem! Mehetek tovább, nincs
már messze a Mikulás háza. (Felveszi a kesztyűt.)
Vadász:
(felbukkan a fák közt): Egy nyúl! Hol a puskám?
Füles:
(rémülten) Jaj a Vadász! (Hadarva mondja.)
Béka lába, egér farka,
Kutya szőre, tarkabarka,
Illa berek, nádak, erek,
Én most kicsi egér legyek!
(Ugrik egyet, egérként bukkan fel)
Vadász:
(ebben a pillanatban süti el a puskáját): Puff! (Fut az egér felé, nézi a cincogó egeret,
majd leejti a puskáját.) De hiszen ez egér!... Hát így megöregedtem?! Már az egeret is
nyúlnak nézem?! Nem is vadászok többet! Hazamegyek a meleg házikómba pipázni!
(Eldobja a puskát, megfordul és kimegy.)
Füles, mint egér:
Cin...cin...elment... újra nyúl lehetek! (Cincogó hangon, a vers ütemére mondja a
varázsigét.)
Béka lába, egér farka,
Kutya szőre, tarkabarka,
Illa berek, nádak, erek,
Újra tapsifüles legyek!
(Ugrik, átváltozik)
Füles:
(felveszi a kesztyűt): Megyek tovább...(Felbukkan Mikulás háza. ) Végre... A Mikulás
háza...csakhogy ideértem!(Bekopogtat az ajtón.)
Mikulás:
(kinyílik az ajtó, s kihajol): Ki az?
Füles:
Én vagyok Füles, a kisnyúl!
Mikulás:
(jobban kihajol, meglátja a nyulat, csodálkozva): Csakugyan... hát téged mi szél hozott
erre?
Füles:
Elhoztam a kesztyűjét, amit elveszített az erdőben! (Nyújtja a kesztyűt.)
Mikulás:
(örömmel): A kesztyűm! Megvan a kesztyűm! Akkor mégis elindulhatok, hogy ajándékot
vigyek a gyerekeknek!
Hátra szól a színfalak mögé: Nos, kedves Manócskáim, indulásea készen áll minden? I
Füles:
Hát én megyek! Jó utat Mikulás! (Futva indul visszafelé.)
Mikulás:
Várj Füles! Gyere vissza!
Füles:
(visszafordul, megáll az ajtó előtt)
Mikulás:
(nagy zacskót vesz elő, átadja a nyuszinak): Tessék Füles, ez a tiéd. Köszönöm a
fáradságodat.
Füles:
(átveszi a zacskót): Szívesen Tálapó! Köszönöm az ajándékot. (Dalolva elindul
visszafelé,majd eltűnik.)
zene: “Ember, ember december…”
Gyerekek, gyertek táncolni velem, ne legyen unalmas az út hazafelé.