GONDOSKODÁS – szakértelem és emberség
Kovály Erzsébet
A SEGÍTŐ SZEMÉLYE
Mottó:
„Ha egyszer minden láthatóvá lenne,
Ha filmre vetődnék minden titok,
Minden, mi huszonnégy óra alatt
Egy ember lelkén általkavarog:
A tisztátlanság minden ördöge,
A bűn-csírák, a kárhozat-magok, -
Akkor látnók csak, mily sötét az ember,
Milyen feketén lángoló szurok.
De akkor látnók csak, mily szép az ember,
S hogy tusakodnak benne angyalok ‚
Az ördögökkel - naplenyugovásig.”
Reményik Sándor
1. A segítő pályaválasztás tudatos és/vagy tudattalan motivációi
Milyen személyiségjegyek, fejlődéslélektani tényezők, tudatos
vagy tudattalan motivációk vezethetnek a segítő foglalkozás
választásához és gyakorlásához?
A segítő viselkedésben „természetes” és „kulturális” be-
folyások egyaránt igazolhatók. „Létezik egy máshonnan le
nem vezethető spontán emocionális segítőkészség (ld. irgalmas
szamaritánus). A segítés lehet etikai döntés, lehet racionálisan
tervezett csereérték-jellegű, pénzkereseti forrást jelentő tevé-
kenység. Freud nyomán felfogható –ha nem is mindig, és nem
is minden kultúrában – a szublimált szadizmus, agresszió egy
formájának is. Állhat a szociális segítés hátterében nárciszti-
kus kielégülés, megerősítés indirekt keresése, hatalom, elismerés
vágya.”1 Pályaszocializációs, illetve mélylélektani vizsgálatok
a segítő hivatás választásának legkülönbözőbb motívuma-
it tárták fel2, amelyek között vannak tudatos, bevallott, vagy
tudattalan, rejtett motivációk. Nem kell azonnal patológiás,
szindrómás háttérre gondolnunk, számos egészséges, konst-
ruktív motívum húzódik a segítő attitűd mögött. Ezek közül
első helyre kívánkozik, hogy a másokon való segítés, a mások
iránti bizonyos fokú szolidaritás belső szükségleteit a legtöbb
ember magában hordozza. Létezik tehát spontán segítőkészség,
olyan, alapvetően proszociális értékrendszer és magatartásfor-
ma, amely lényegét tekintve emberi jelenség, mégpedig nem
is csak tanult formájában, hanem - újabb kutatások szerint -
1 Fekete, 1999, 19.o.
2 Fekete, S.: Segítő foglalkozások kockázatai - helfer szindróma és burn-out jelenség, Psychiatria Hungarica, VI. évf., 1. sz. pp. 17-29, 1991
3 Grezsa, 65.o.
4 Tomcsányi-Fodor, 1990.,21.o
5 Kulcsár, Zs. 1998, 197-198.
6 Tomcsányi-Fodor-Kónya, 1990.,215-216.o.
7 Tomcsányi-Fodor, 1990., 24.o.
16
Tanulmány
veleszületetten is.3 Vannak, akik számára a humán segítő pá-
lya választása mindenekelőtt erkölcsi döntésből, a neveltetés
körülményeiből, egy fontos családtag, illetve más referencia-
személy példájából, gyermek-, illetve iskoláskori élményekből
ered. Vitatható, hogy mennyire van létjogosultsága, de kétség-
telenül van, akinek a választott hivatás elsősorban megélhetési
forrást jelent. A biztos egzisztencia megteremtése motiválja,
hiszen a gazdaságilag nehezebb helyzetben levő térségekben
az alacsony jövedelmet nyújtó, ámde biztos állásnak is nagy
értéke van.
Altruizmus
A segítő hivatás választása mögött húzódó lehetséges mo-
tivációk közül a legvitatottabb az altruizmus. Az altruizmus
olyan önkéntes viselkedést jelent, amely mások javát szolgál-
ja, a jutalmazás reménye nélkül.4 Lehet-e az ember önzetlen
segítő, létezik-e genuin altruizmus? Az önfeláldozás látszólag
ellentmond az egyén érdekeinek. A pszichoanalízis, a szociál-
pszichológia és a kísérleti pszichológia kutatásai azonban egy-
re inkább afelé haladnak, hogy a kérdést igennel válaszolják
meg: létezik velünk született, önző érdekektől mentes altruista
magatartás.5 Az altruizmus vizsgálatának fontos dimenziója
az érettség: érett és hiteles altruizmusról annyiban beszélhe-
tünk, amennyiben az szabad döntésből, saját meggyőződésből
származik; ha a támogatott szükségleteire épül, és nem a se-
gítő szükséglete a segítés; a segítő kapcsolat megszüntetésé-
re törekszik, nem a fenntartására. Ez esetben az azt gyakor-
ló személy nem vár jutalmat, mert jutalma a belülről fakadó
öröm. Azonban nem beszélhetünk érett altruizmusról abban
az esetben, ha a segítést külső, más személyektől függő jutal-
mazás motiválja, vagy éppen a büntetés elkerülése. Az éretlen
altruista szerep öncélú (nárcisztikus sérülések öngyógyítása),
a segített felépülése és a segítő szerep elvesztése megviseli a
segítőt – valójában a segítő szorul rá a segítettre. Ez esetben a
jelenséget kísérő érzés nem a belső öröm, hanem a szorongás.6
Tomcsányi és Fodor szerint az érett altruizmus kialakulásá-
ban fontos szerepet játszik az ember transzcendens igénye:
az emberi lényeghez tartozik, hogy a személy önmagán túl-
mutató értékeket keres. Hatékony segítés nehezen képzelhe-
tő el érett identitás és szilárd értékrendszer nélkül.7 „Azok a
jellemzők, amelyekkel az újabb pszichoanalitikus irodalom az
I. évfolyam · 2. szám · 2022. tavasz
altruista személyiséget leírja nagyon közel állnak a keresztény
tanításnak a felebaráti szeretetről szóló bibliai gondolataihoz.
…A humanisztikus és a transzperszonális személyiségelméletek-
nek az érett személyiségről szóló elemzéseiben a proszociális, alt-
ruisztikus magatartás az egészségesség kritériumaként kap he-
lyet.”8 A vallásos dimenzió megjelenése az altruizmusban nem
jelentheti azt, hogy az embereket csak Isten kedvéért szeretjük
és segítjük, hanem sokkal inkább azt jelenti: komolysággal és
személyességgel fordulunk a segítségre szoruló emberhez.9
Csíkszentmihályi10 az altruizmust az alkotóképességgel
rokon funkcióként írja le, mivel ahhoz hasonlóan kiemeli az
egyént az átlagosból és tiszteletet ébreszt iránta másokban. Az
érett altruizmus felemelő élmény, ami az alkotáshoz hasonló-
an az egyéni korlátok meghaladását, vagyis a szabadság élmé-
nyét teremti meg. De ahogy az alkotótevékenység nem lehet
folytonos, úgy az altruista „üzemmód” is hamar kimeríti a
magas fokon funkcionáló pszichés teljesítőképességet. Mivel
az altruizmus a legjobb, legkomplexebb és legnagyobb erőket
mozgósítja, a vele való visszaélés könnyen veszélyforrássá, ki-
égés felé vezető úttá lehet.11
A szindrómás segítő
A segítő személyét, személyiségét illető, hivatásgyakorlását
befolyásoló tényezők sorában fontos helyet foglal el a segítő
szindróma. A segítő (helfer, illetve helper) szindróma elneve-
zés Schmidbauertől12 származik. A tünetegyüttes azoknál a
segítő foglalkozásúaknál alakulhat ki, akik számára hivatásuk
választása és művelése, a „másokon segítés” belső szükséglete
egy eszköz saját, labilis lelki egyensúlyuk fenntartásához. Mi-
vel a segítő foglalkozás gyakorlása ilyen funkciót tölt be, maga
a hivatásszerep az egész életvezetést meghatározza: bizonyos
értelemben pótlék, ami nélkül a magánélet üressé, értelmet-
lenné válhat. Ezek a motivációk rejtetten vannak jelen a pá-
lyaválasztás aktusában és később, a hivatásgyakorlás idején is
tudattalan késztetésekként hatnak. A „szindrómás segítő” rej-
tett, mélylélektani motívumai a deficitek és nyereségek köré
szerveződnek:
• szublimált agresszió: a segítő kapcsolat helyzeti adottsága a
hatalmi kontextus. Az egyik fél, aki valamitől szenved, segít-
séget kér a másik féltől, aki szakember. Ennek a helyzetnek a
tudattalan nyeresége a segítő számára a hatalom gyakorlása,
ami a szublimált agresszió egyik formájaként is értelmezhető.
• nárcisztikus szükségletek: a társadalmak normarendsze-
rében a humán segítőket más szakmáknál magasabb elis-
8 Kulcsár, 1998, 205.
9 Tomcsányi-Fodor-Kónya, 1990., 222.o.
10 Csíkszentmihályi, 2001,
11 Kulcsár, 1998, 211.
12 Schmidbauer, W.: Die hilflosen Helfer, Rohwolt, Reinbek, 1977
13 Schmidbauer, W.: Die hilflosen Helfer, Rohwolt, Reinbek, 1977, 185 kk; Fodor L.-Tomcsányi T.: Segítő kapcsolat, segítő szindróma, segítő iden-
titás. In: Jelenits – Tomcsányi (szerk): Egymás közt – egymásért. HÍD Családsegítő Központ, 1990, 19.kk
14 Grezsa, 1998, 67.o.
15 Grezsa, 1998, 68.o
Tanulmány
mertség övezi (a lelkész modellképe is szinte mitikus). Az
a segítő, aki hivatását áldozatosan, önmagát nem kímélve
végzi, környezetétől folyamatosan pozitív megerősítést kap,
ami elismerés utáni vágyait, vagyis: nárcisztikus szükségleteit
elégítheti ki.13
• kora gyermekkori sérülések: az érzelmi elutasítottság, a
szülők általi el nem fogadottság komoly lelki terhét enyhí-
tendő, az egyén igyekszik megfelelni valós vagy vélt szülői
elvárásoknak. A szülő ideálképével azonosul, hogy szeretetét
elnyerje. Az ilyen személyek számára a segítő hivatás gyakor-
lása tulajdonképp öngyógyítás, a belső konfliktusok megol-
dása, ugyanakkor a valódi személyes szükségletek elhárítása.
A segítő tünetcsoport lehetséges tudattalan motivációi
után összegezzük annak érzelmi és viselkedésbeli jellemzőit14:
• saját érzelmi szükségletek tagadása: a szindrómás segítő túl
sok terhet vállal, ugyanakkor nem, vagy nehezen vállalja fel,
ha ő maga is segítségre szorul. Úgy érzi, ha saját szükségle-
teivel is foglalkozna, cserbenhagyná hivatását és segítettjeit.
Úgy véli, hogy neki minden helyzetben erőt kell felmutatnia,
a gyengeséget nem engedheti meg magának.
• az egyenrangú kapcsolatok kerülése: a szindrómás segítő
feletteseivel szemben engedelmes, a segítettekkel szemben
pedig anyáskodó/atyáskodó attitűddel van, tehát vagy alá-,
vagy fölérendelt viszonyban érzi helyén önmagát.
• ingadozó önértékelés: a szindrómás segítő, bár szigorúan
erkölcsös, példamutató, áldozatos, önmagával mégis gyak-
ran elégedetlen.
• indirekt autoagresszió: a valódi szükségletek elfojtása miatti
agressziót rejtett módon önmaga ellen fordítja további foko-
zott tehervállalás és egészségkárosító szokások (dohányzás,
alkoholfogyasztás) formájában.
Schmidbauer a szindrómás segítő szindrómáinak öt altí-
pusát15 különböztette meg egymástól:
• a foglalkozás áldozata: szinte mindig dolgozik, hivatássze-
repe felemészti magánéleti szerepeit. Házastársként, szülő-
ként, barátként is „szolgálatban, hivatalban van”.
• a perfekcionista: örök elégedetlen, a tökéletességre törek-
szik, a hiányosságokat hangsúlyozza ki mind másokban,
17
GONDOSKODÁS – szakértelem és emberség
mind önmagában. A magánéleti problémákat is a profes�-
sziója megoldásaival kezeli, ezért a magánélet sikerei vagy
kudarcai egyben szakmai megmérettetések számára. Hibára,
sikertelenségre túlzott bűntudattal reagál.
• a hasító, szétválasztó: hivatásbeli és magánéleti szerepeit
élesen elválasztja egymástól. A hivatásszerepben szigorúan
betartott normákat a magánéletben nem követi. Családjától
elvárja, hogy mindeközben méltányolják a munkában való
teljesítményét.
• kalóz: hivatásbeli helyzetét, szakmai szerepét felhasználva
igyekszik pótolni mindazokat az érzelmeket és kapcsolato-
kat, amelyek szegényes magánszférájából hiányoznak. Mun-
kája révén szerez tisztelőket, barátokat, partnereket.
• a munka-alkoholista: nem képes munka nélkül lenni, kizá-
rólag a munkavégzés ad értelmet az időnek, csak ezáltal érzi
önmagát értékesnek. Szerfüggéshez hasonló állapot alakul-
hat ki.
Schmidbauer tipológiája sok mindenben előre vitte a se-
gítő hivatásúak személyiségének, magatartásának, működésé-
nek megértését, ugyanakkor ez a modell meglehetősen egyol-
dalú és általánosító: kizárólag a korai életszakaszban szerzett
deficitekből indul ki, amelyek szerinte a személyiség későbbi
alakulását is döntően befolyásolják. 16
Bagdy Emőke17 a szindrómás segítés háttér-motivációi
közül a rejtett nárcisztikus szükségleteket tartja dominánsnak.
Tipológiája négy altípust sorol fel:
• a rejtett nárcizmus okán a segítő számára fontos az elisme-
rés, a szakmai kompetencia birtoklása, a jó működés: emiatt
olyan kereteket, kontextust hoz létre, amelyben mindez meg
is valósul. Erről a típusról elmondhatjuk, hogy tulajdonkép-
pen kompetens és „profi” segítővé válik.
• a szorongó segítő, akinek önértékelése labilis, gyakran érzi
magát elégtelennek, s ahhoz, hogy el tudja viselni saját ins-
tabil lelki működését, szükséges segítő szerep: annak keretei,
szereprepertoárja csökkenti a szorongásszintet.
• az „imposztor” típust jeleníti meg az a segítő, aki a saját életé-
ben felmerülő kérdésekkel, problémákkal nem képes érdem-
ben foglalkozni, ehelyett mások nehézségeivel törődik. Ezzel
ugyan létrehoz egy stabilnak hitt önértékelést, de valójában
„imposztornak” érzi önmagát, így tekint önmagára.
• a negyedik típus az omnipotencia és az értéktelenség szél-
16 Hézser, 1996, 198.o.
17 Bagdy E.: Altruizmus, segítő hivatás, személyiség, in Kállai J. - Gál B. (szerk.): Az első találkozás jelentésvilága a segítő kapcsolatban, Janus –
Osiris, Budapest, 1999. ISBN
18 A kiégés kialakulásával és megelőzésével kapcsolatos vizsgálatokat összefoglalja Hézser G.: Miért? Rendszerszemlélet és lelkigondozói gyakorlat,
Budapest 1996, Kálvin Kiadó, 80 kk., valamint Klessmann, M.: Pastoralpsychologie, Neukirchen-Vluyn, 2004, 524 kk.
19 Freudenberger, H.J.: Staff burn-out, Journal of Social Issues 30., pp. 159., 1974
20 Grezsa, 1998, i.m.68.o.
18
Tanulmány
sőséges érzései között vergődik, de nem képes segítséget
kérni. Munkájában túlhajszolja magát, akár az önkárosítás
mértékéig. Valójában nehézségei vannak az intimitással és a
kommunikációval, amit azzal igyekszik leplezni, hogy szak-
májában perfekcionista.
Le kell szögeznünk, hogy a felsorolásban szereplő típusok
csupán tendenciák, ezek egymáshoz való viszonya, dominan-
ciájuk arányai határozzák meg a segítő személyiségét. Kétség-
telen, hogy ezek a struktúrák befolyásolják, meghatározzák
a segítő hivatás gyakorlásának módját, a hivatásszemélyiség
formálódását, működését. Az önismereti munkában feltérké-
pezett arányok tudatosítása a fejlődési lehetőségeket is meg-
mutatja, a fejlődést pedig lehet tudatosan munkálni.
Kiégési tünetegyüttes
A segítő hivatások alapja az emberek egymásra kifejtett
kölcsönhatása, melynek során a kapcsolat kontextusában em-
beri változás, fejlődés következik be. A segítő hivatású szak-
ember e folyamatban aktívan, saját észlelésével, érzelmeivel,
gondolataival és magatartásnormáival vesz részt, vagyis: a
szaktudása mellett a személyiségét is eszközként használja a
munkában. Miközben empatikusan van jelen, bizonyos mér-
tékig osztozik a kliense sorsában, érzéseiben; sokszor találko-
zik megoldhatatlan emberi problémákkal. Nehéz, vagy lehe-
tetlen távolságot tartani a problémától, miközben közel kerül
a problémahordozó személyhez. Jó lenne tudatosítani, hogy a
kiégés állapotának létrejötte nem a személy elégtelenségével,
hanem a hivatásgyakorlásban szerzett negatív élményekkel, a
hivatásidentitás meggyengülésével vagy deformitásával függ
össze.18
A kiégési tünetegyüttes definícióját Freudenbergernek kö-
szönhetjük: „Krónikus, emocionális megterhelések, stresszek
nyomán fellépő fizikai, emocionális és mentális kimerülés ál-
lapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével,
célok és ideálok elvesztésével jár, s amelyet a saját személyre,
munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jelle-
meznek”19 A kiégés hátterében tartós, főleg érzelmi jellegű
munkahelyi megterhelés, illetve stresszhatás húzódik meg. A
kiégettségi szindróma legfontosabb összetevőinek20 sorában
elsőként a nagyfokú kimerülés említendő, amely egyszerre
érzelmi, mentális és fizikai jellegű. Ezzel is összefüggésben a
segítő elégtelenségi érzésekkel küzd, úgy érzi, hogy munkáját
nem tudja a kellő, illetve elvárható intenzitással és hatékony-
sággal végezni. Ha tartóssá válik az inkompetencia érzése, a
segítőben hivatásával és saját hivatásszerepével kapcsolato-
san reménytelenség fejlődhet ki, nem látja értelmét annak,
amit csinál, a munkavégzés egyre terhesebbé válik számára.
Mindennek eredményeképpen szemléletváltozás történhet
I. évfolyam · 2. szám · 2022. tavasz
a segítőben önmagára, hivatására és klienseire vonatkozóan
egyaránt. Ez azt jelenti, hogy saját magát, gyakorolt hivatását,
illetve a klienseket egyaránt alkalmatlannak tartja a célok el-
érésére. Elidegenedik feladatkörétől, azoktól, akikkel foglal-
kozni kellene, és végső soron önmagától is. A kommunikáció
egyre inkább lexikális tartalmúra redukálódik, a kapcsolatok
személytelenné válnak. Kulcsár Zsuzsanna szerint ez nem
más, mint az „empátiás kapacitás kimerülése”21, aminek nyo-
mán a valódi lelki segítés ellehetetlenül, ami kudarcérzést hoz
magával.
A kiégési szindróma változatos tünetek képében jelent-
kezhet, amelyek valójában a nem specifikus neurózis tünetei.
Ezek a tünetek22 mind a testi-lelki egészséget, mind a szociális
kapcsolatokat veszélyeztetik. Fizikai tünetek lehetnek: fejfá-
jás, az immunrendszer gyengülése, esetleg magas vérnyomás,
alvászavar, fáradtság, állandósult testi feszültségérzés. Pszi-
chés tünetek: reménytelenség, tehetetlenség, ingerlékenység,
szorongás, elégtelenségi érzések, alacsonyabb önértékelés,
önbizalomhiány, csökkenő intellektuális képességek, agres�-
sziókezelési nehézségek. Magatartásbeli tünetek: csökkenő
kezdeményezőképesség, kontrollálatlan dühkitörések, imp-
roduktivitás és a csökkenő szakmai érdeklődés. A szociális
magatartásváltozás tünetei: visszahúzódás, kollegiális és baráti
kapcsolatok elhanyagolása, korábbi hobby-tevékenységek
feladása. Percepcióváltozás: cinizmus vagy közömbösség a kli-
ensek/lelkigondozottak és a hivatás irányában.
E helyzet leggyakoribb, inadekvát megoldási kísérletei23:
• drogfogyasztás (nikotin, koffein, alkohol, nyugtatók, altatók,
egyéb drogok),
• érzelmi visszahúzódás, negatív beállítódás, ellenségesség a
kliensek iránt,
• párkapcsolati zavarok, válás,
• az állásváltoztatás, illetve pályaelhagyás bizonyos esetei,
• szélsőséges esetben öngyilkosság
A kiégettségi szindróma kifejlődése időben szakaszolható.
Különböző szakaszolási elméletek, modellek léteznek, de ál-
talános nézet, hogy az egyes szakaszok, stádiumok nem vá-
laszthatók el élesen egymástól. Ez jól szemlélteti, hogy egy fo-
lyamatról van szó, amely a személyiség különböző dimenzióit
megérintve az egész emberre hatással van.
A kiégési szindróma kialakulási folyamatának néhány mo-
delljét vázoljuk a továbbiakban.
Hézser24 foglalja össze Freudenberger 12 lépcsős modell-
jét. A szakaszok az élethelyzettől és a személyiségtől függően
21 Kulcsár Zs.: Egészségpszichológia, Budapest, 1998, ELTE Eötvös Kiadó, 211.o.
22 Hézser, 1996, 81-84.o.
23 Grezsa 1998, i.m. 69. o.
24 Hézser 1996, i.m. 85-90.o.
Tanulmány
különböző intenzitással jelentkezhetnek. A magánéleti krízi-
sek, veszteségek, valamint a kedvezőtlen környezeti befolyá-
sok felgyorsíthatják a folyamatot.
1. B
 izonyításkényszer: a képességek, adottságok bizonyítása,
az azokkal való élés természetes és hasznos igény. Ha vi-
szont kényszerré válik, akkor a testi és lelki egészség veszé-
lyeztetőjévé válhat.
2. Fokozott erőfeszítés: a bizonyítási kényszer okán a segítő
magas elvárásokat támaszt önmagával szemben, lelkiis-
meretességre, elkötelezettségre hivatkozva magyarázza az
állandó túlterhelést. Megszűnik a feladatok delegálásának
képessége, mindent maga akar elvégezni.
 szükségletek elhanyagolása: minél inkább a munka és
3. A
feladatvégzés kerül az élet középpontjába, annál kevesebb
idő és energia jut a személyes igények kielégítésére. Lassan
eltűnik az életükből, ami személyes elégedettségüket szol-
gálta. Gyakran fokozódik a szeszes ital fogyasztása vagy
más káros szenvedély.
4. A konfliktusok elfojtása: az érintettek érzékelik kiegyensú-
lyozatlanságukat és belső konfliktusukat. Ez terhes számuk-
ra, akadályozza /túl/teljesítő hajlamukat. Érzelmeiket nem
intő jeleknek tekintik, hanem megszokott életvitelüket aka-
dályozó zavarnak. A konfliktusok áthelyeződnek az élet más
területeire (család, egyéb kapcsolatok). Megjelennek az első
fizikai tünetek.
5. Az értékrend átalakulása: a konfliktusok elkerülése végett
az egyén elkülönül másoktól: család, barátok, hobbik érté-
küket vesztik. Régi, szoros kapcsolatok is megszűnhetnek.
Az egyetlen komoly érték a munka. Elkezdődhet az érzelmi
kiüresedés és a magány. A szükséges, és a kevésbé szükséges
közötti különbségtétel természetes képessége egyre inkább
elvész. Az időérzékelés is megváltozik, beszűkül, az ítélő- és
érzékelő képesség is deformálódik.
6. A problémák eltagadása: a segítő intoleránssá válik, szar-
kasztikus, gyakran agresszív viselkedést mutat. Elveszíti
kapcsolatát a külvilággal önmagával is. Fokozódik az elma-
gányosodás, az érintetteknek nem marad energiájuk arra,
hogy másokkal természetes kapcsolatot alakítsanak ki. Be-
szűkül a gondolkodás, gyakori a bűnbakkeresés: a munka és
az időhiány hibáztatása a saját felelősség felvállalása helyett.
7. V
 isszahúzódás: a kapcsolatok száma leredukálódik. A vis�-
szahúzódó emberre nem hatnak a környezeti befolyások,
a másokkal való eszmecsere és érzelemcsere elmarad. Így
az izolált ember remény- és tájékozódási igényét kizárólag
saját forrásaiból kell, hogy fedezze, viszont ez a túlterhelés
miatt hamar kimerül. Fokozott a szerhasználat veszélye.
19
GONDOSKODÁS – szakértelem és emberség
8. Magatartás- és viselkedésváltozás: ebben a szakaszban
az érintett már nem tudja állapotát rejtegetni. Elvész a
külső vélemény meghallgatásának képessége. Minden
kritikaként hat. Radikális változások jellemzik ezt az idő-
szakot.
9. Deperszonalizációs jelenségek: azt az állapotot jelenti,
amikor valaki elveszti önérzékelő képességét. Az előző sza-
kaszoknál a külvilággal való kapcsolat vész el, itt a belső
világgal való kapcsolat szűnik meg. A betegségekkel szem-
ben közönyösek maradnak, mintha nem is róluk lenne szó,
olyan idegennek érzik saját testüket.
10. Belső üresség: a deperszonalizációval együtt jár a belső
üresség érzése. Mivel ez az ember számára tartósan elvi-
selhetetlen, ezért annak betöltésével próbálkoznak külön-
böző módszerekkel (szerhasználat, szexuális kapcsolatok),
amelyek általában csak pillanatnyi hatással járnak. A benső
ürességet kitölthetik félelemérzettel vagy pánikszerű roha-
mokkal, mert még ezek az érzések is inkább elviselhetőek,
mint a teljes lelki üresség.
11. A depresszió: aki ebbe a stádiumba jutott, az életét értel-
metlennek, reménytelennek, örömtelennek és egyre elvi-
selhetetlenebb tehernek tartja – ezek a kórképre jellemző
tünetek. Elhatalmasodik a kimerültség és kétségbeesés
érzése. Az alvás nem nyújt igazi pihenést, így a fáradság ál-
landósul. Már a legkisebb feladat is hatalmas terhet jelent.
Ebben a szakaszban jellemző lehet a szuicid gondolatok és
fantáziák megjelenése.
12. Teljes kiégettség: a legmélyebb pont, professzionális segít-
ségre van szükség. A szomatikus és pszichés veszélyezte-
tettség egyidejűleg és olyan intenzíven léphet fel, hogy a
beteg életveszélyes állapotba kerülhet. Pszichoszomatikus
betegségek alakulhatnak ki.
Freudenbergertől eltérően Bergner25 három fázisról ír:
• az első fázis akár évekig, évtizedekig is eltarthat, látens
módon van jelen, tünete a frusztráció és harag, amit azért
is nehéz a kiégés tüneteként észlelni, mert gyakran a mun-
kakörülmények és az intézmény/rendszer diszfunkcióival
kapcsolatos kritikában jelenik meg; e modell szerint a telje-
sítménycsökkenés még nem jelenik meg az első szakaszban,
sokkal inkább egy ellentétes törekvés, ami a teljesítmény nö-
velésére irányul;
• a második fázisban már megjelenhet a teljesítménycsök-
kenés, de ennek ellentéte is: az aktivitás ugrásszerű, túlzott
növekedése – mindkettő funkciója az önvédelem, a valóság
keltette feszültség elkerülése, eltagadása; a szakasz fő tünete
a visszavonulás és menekülés, érzelmi töltete a félelem, szo-
rongás, rosszkedv;
25 Bergner, T.: Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben, Z-Press Kiadó, Miskolc, 2012, ISBN 978-963-949-361-2 , 27 kk
26 A szakaszok felsorolását részletezi M. Klessmann: i.m. 524., valamint Grezsa F.: Bevezetés a mentálhigiénébe, 1998, Magyar Testnevelési Egye-
tem, 69.kk.
20
Tanulmány
• a harmadik szakaszra viselkedési szinten az elszigetelődés
és passzivitás jellemző, érzelmi szinten a bénultság; ebben
a szakaszban tudatosul a kiégés, rosszabb esetben a tudato-
sulás elmarad és függőségbe, depresszióba, pánikbetegségbe
torkollik a folyamat.
Forrás: iStock
A Klessmann26 az érzelmi viszonyulás változásának per-
spektívájából ragadja meg a kiégés kifejlődésének folyamatát.
Az érintett segítők általában nagy (sokszor a realitástól elru-
gaszkodó) lelkesedéssel és idealizmussal kezdik el hivatásuk
gyakorlását, telve vannak altruista, „világmegváltó” attitű-
dökkel, emberszeretettel. Az erős küldetéstudat mellett meg-
jelenik a lehetőségek és képességek túlbecsülése. A kijózanító
tapasztalatok nyomán pályájuk a stagnáció fázisába érkezik el,
ambícióik csökkennek, kezdeti lelkesedésük alábbhagy. Meg-
jelenik a pragmatikus problémakezelés, az idealizált célok és
a maximalizmus helyett a realista problémaszemlélet. Ezt a
segítő megalkuvásként, kudarcként élheti meg. Munkáját fe-
lelősséggel elvégzi, de valójában kedvetlen, nem motivált. A
későbbiekben, a frusztráció szakaszában a munkahelyhez és
a munkavégzéshez elsősorban negatív élmények kötődnek:
fáradtság, csalódások, akadályoztatás, sikertelenség – ehhez
kapcsolódóan ingerlékenység. E negatív tapasztalatok tartóssá
válása egyre mélyebben meghatározza a segítő saját hivatásá-
hoz, illetve hivatásszerepéhez fűződő érzéseit és a folyamat az
apátia fázisába jut el, ami egyfajta visszavonulásként jelenik
meg. Depresszió is kapcsolódhat hozzá, vagy egyéb testi-lelki
betegség, akár munkaképtelenség is kísérheti. Ennek nyomán
a csalódottság, értelmetlenség, üresség, reménytelenség érzése
kiterjed az élet minden területére. Ebben a szakaszban öngyil-
kossági gondolatok is megjelenhetnek. Ez már kiégettségre
utaló állapot, amelyet a kimenetel szakasza követ. A kimene-
tel érdemi intervenciót, illetve inadekvát megoldási kísérletet
egyaránt jelenthet.
A kiégési tünetcsoport felismerését illetően szintén kü-
lönböző értelmezési keretek, modellek ismeretesek. Az egyik
megközelítési lehetőség a statisztikai módszer. Különböző
kérdőívek és tünetlisták szerkeszthetők, amelyek standar-
dizálásával a pozitív válaszok bizonyos aránya esetén a ki-
égettségi állapot valószínűsíthető. Ilyen lista az úgynevezett
I. évfolyam · 2. szám · 2022. tavasz
­ aslach-féle Kiégési Leltár, amely 900 fős mintán alapul,
M (vagyis, amikor a segítő úgy véli, hogy kizárólag ő felelős a kli-
kérdései három tüneti területre, az érzelmi kimerülésre, a
klienstől való elidegenedésre és a személyes hatékonyság ér-
zetének hiányára irányulnak.27 Mindhárom területtel kapcso-
latban pozitív válaszokra van szükség a kiégettségi szindróma
megállapításához.
Ugyancsak statisztikai értelmezést tesz lehetővé a Meier-fé-
le kiégettségi becslőskála28. Meier modellje29 értelmében a
kiégés ismétlődő tapasztalatokból eredeztethető állapot, amely
egy összetett elvárásrendszerrel kapcsolatban értelmezhető. A
hivatásbéli megerősítésre vonatkozó előfeltevések és elvárások
azt jelentik, mit gondol a segítő arról, hogy az általa gyako-
rolt hivatásban egyáltalán elérhetők-e sikerek? (Például: meg
lehet-e gyógyítani az alkoholbetegséget?) A kimenetelre vo-
natkozó elvárások azt jelentik, mit gondol a segítő, létezik-e
olyan a cselekvésmód, amely a kívánt célok elérését eredmé-
nyezi, illetve mit kell tenni ennek érdekében? (Például: ha az
alkoholbeteg meggyógyítható, milyen magatartás, eljárásmód,
vezet el ahhoz?) Végül a harmadik elvárásrendszer a szemé-
lyes hatékonysággal kapcsolatos hiedelmeket öleli fel, a segítő
azzal kapcsolatos ítéletét határozza meg, hogy személy szerint
ő képes-e sikert elérni a pályán. (Például: ha az alkoholbeteg
meggyógyítható, és ismeretes olyan eljárás, amely ehhez el-
vezet, mit gondol a segítő arról, hogy ő maga képes-e ennek
megfelelő szakmai munka végzésére?) A segítő e három elvá-
rásrendszerrel kapcsolatos hiedelmei és meggyőződései egy
bonyolult, kognitív jellegű kontextuális feldolgozási folyamat-
ban integrálódnak, amelynek végeredményétől függ a kiégés
bekövetkezte, illetve elkerülése.
A percepcióváltozást hangsúlyozó modellek az önmagát
teljesítő jóslat pszichológiai törvényszerűségét emelik ki a
kiégettség kifejlődésében. Eszerint a kedvezőtlen munkahe-
lyzet érzelmi elnyűttséghez vezet, s ekkor következik be az
észlelés megváltozása. A segítő másként, kvázi ellenfélként,
"akadályozó tényezőként” kezdi látni a klienseket, azoktól el-
idegenedik, egyúttal önmagát is eltérően kezdi észlelni, saját
személyes hatékonyságába vetett hite megrendül. Ezáltal -
mintegy önmagát teljesítő jóslatként - a segítő munkája tény-
legesen is alacsony hatékonyságúvá válik.
Savicki és Cooley kontinuális modellje30 három tengely
mentén történő elmozdulásban ragadja meg ezt a változást. Az
első tengely a segítő és a kliens érzelmi kapcsolatát, közelebbről
identifikációját írja le, két végpontja a túlazonosulás (összeol-
vadás), illetve a teljes elidegenedettség. A segítő kezdetben
túlságosan azonosul kliensével, annak sikereit és kudarcait
mintegy saját sikereiként és kudarcaiként éli meg, a kiégés felé
vezető szakmai út ez esetben a tengely elidegenedés végpontja
felé való haladást jelenti. A másik tengely a kontroll helye sze-
rint azt jelöli, mit gondol a segítő arról, hogy a kliens problé-
mái mérsékléséért, megoldásáért ki és milyen mértékben viseli
a felelősséget. E tengely két végpontja a kontroll belső helye
27 Maslach, C.: The client role in staff burn-out, J. of Social Issues, 34, pp. 111-124, 1978
28 1. sz. melléklet
29 Grezsa 1998, i.m.
30 Savicki, V., Cooley, E.: Theoretical and Research Considerations of Burnout, Children and Youth Services Review, Vol. 5., pp. 227-238, 1983
31 Harris, J.S.: Stresszorok és stressz a sürgősségi ellátásban, Critic.CareNurse,Jan/Febr. 1984
32 Grezsa, 1998, i.m. 71.o.
Tanulmány
ensért), illetve a kontroll külső helye (, amikor a segítő szerint
a kliens helyzetének rendeződése kizárólag a klienstől függ.)
A kiégés kifejlődése e tengelyen olyan „haladásban” nyilvánul
meg, amely a kontroll belső helyétől a kontroll külső végponti
helye felé mutat. Végül a harmadik tengely az érzelmi kimerü-
lés versus megújulási képesség szerint értelmezi a segítő aktuá-
lis állapotát. Eszerint kiégésről akkor beszélhetünk, ha a segítő
képtelen ellensúlyozni munkahelyi megterhelését, képtelen
ellazulni, feltöltődni, egyszóval pályája során a megújulási ké-
pessége csökken és a kimerülés végpontja felé halad. Megfigye-
lések szerint a segítő hivatású szakemberek pályájuk kezdetén
erősen azonosulnak kliensükkel, nagy felelősséget éreznek an-
nak sorsa iránt, egyúttal rendelkeznek a személyes megújulás-
hoz szükséges feltételekkel és viselkedésbeli eszköztárral. Úgy
tűnik azonban, hogy a kiégés kockázata szempontjából nem
mindegy, hogy pályájuk kezdetén mindezen képességek mi-
lyen mértékben jellemzik a segítőket. A tapasztalatok szerint
a későbbi kiégést elősegítő tényező, ha a pályakezdő segítő „túl
közel” helyezkedik el a három tengely túlidentifikációt, kizáró-
lagos belső kontrollt és érzelmi kimerülést jelentő végpontjai-
hoz. Természetesen a klienssel való azonosulás elfojtása, a fele-
lősség és az érzelmi terhek áthárítása semmiképpen sem lehet
a segítők számára ajánlható megoldás, illetve védekezési mód.
Létezik azonban egy olyan köztes, optimálisnak tekinthető
helyzet, amely jelentősen mérsékli a későbbi kiégés kockázatát.
E modell szerint ez az úgynevezett „különálló kapcsolat” viszo-
nyulásmód, amely egyszerre jelenti a klienssel való azonosulást
és bizonyos mértékű távolságtartást, a felelősség reális megosz-
tását, illetve az érzelmi megújulás képességének megőrzését.
A kiégés stresszmodellje31 a folyamatot az általános stres�-
szelmélet keretében értelmezi. A stressz a szervezet (, illetve
a személyiség) bomlási és újraépülési folyamatainak (észlelt)
egyensúlytalanságából, illetve az elvárások és a rendelkezésre
álló megoldási lehetőségek (észlelt) aránytalanságából adó-
dik32. Stresszhelyzetre a szervezet (a személy) úgynevezett
vész- (alarm)reakcióval válaszol, mozgósítja erőtartalékait,
ellenállása a megterhelő helyzet elkerülésében, vagy sikeres,
illetve sikertelen megoldási kísérleteiben ölt testet. (Kognitív
átstrukturálás, adaptáció, a helyzet megváltoztatása, inadaptív
megoldások.) A sikertelen megoldási kísérletek előbb-utóbb
összeomláshoz, kimerüléshez vezetnek (betegség, szuicídi-
um.) E modell alapján a kiégéshez vezető folyamat elhúzódó
stresszhelyzetnek tekinthető, amelyben pszichoszociális és in-
tézményi stresszorok különíthetők el.
Pszichoszociális stresszorként hathat például a státusz-
vesztés (lefokozás, nyugdíjazás, áthelyezés stb.), a szociális izo-
láció (szeretett személy elvesztése, válás, állásvesztés stb.) az
anyagi, megélhetési nehézségek, fizikai függőség kialakulása
(pl. különböző kémiai szerektől), különböző szociális szerepek
eredményes betöltéséhez szükséges információk hiánya stb.
21
GONDOSKODÁS – szakértelem és emberség
A lehetséges intézményi stresszorok közül a legfontosabbak
a következők:
Feszültségforrás, ha a munkahelyen hibás a hatalom meg-
osztása, az alkalmazottaknak nincs érdemi beleszólásuk a ha-
tékony munkához szükséges feltételek kialakításába. Problémát
jelenthet a felelősség helytelen megosztása is, ha például az alkal-
mazottak a valódi kompetenciájukon kívül bekövetkező esemé-
nyekért is felelősséget viselnek. (Ez gyakran megfigyelhető lel-
készeknél is, akik egy személyben veszik magukra a felelősséget
akár a gyülekezet tagjainak lelki fejlődéséért, vagy a gyülekezet
csökkenéséért például, aminek egyszerű demográfiai oka van.)
Ilyenkor az alkalmazottakban könnyen ébredhetnek különböző
szorongások és félelmek, például a bekövetkező eseményektől,
esetleges átszervezéstől, eltérő felkészültségű kollégákkal való
munkakapcsolattól. Stresszkeltő tényező lehet a munkavégzés-
sel kapcsolatos jutalmazási és szankcionálási rendszer bizony-
talansága, következetlensége. (Bér, bizonytalan munkahely,
átláthatatlan beosztás, következetlen értékelési rendszer, to-
vábbképzési lehetőségek elérhetősége stb.) Újabb nagy terület e
szempontból a konkrét munkafeladatok megosztása, amelyben
egymásnak ellentmondó elvárások, szerepkonfliktusok, felelős-
ségáthárítás stb. jelenhetnek meg.
Más modellek33 az igénytelen munkát és az unalmat, a sze-
gényes gazdasági körülményeket, a túlterheltséget és a kevés si-
kerélményt teszik elsősorban felelőssé a tünetek kialakulásáért.
Általánosságban a különböző magyarázatok főleg abban
térnek el egymástól, hogy a hangsúlyt a személyiség affektív,
kognitív, vagy viselkedésbeli összetevőire helyezik-e. Az is vi-
tatott kérdés, hogy a kiégési tünetcsoport kialakulásának hát-
terében elsősorban külső (szervezeti), avagy belső (intrapszi-
chés) okok húzódnak-e meg? A szervezeti körülmények
meghatározó jelentőségét nyomatékosító szerzők azt állít-
ják, hogy vannak olyan munkahelyek, amelyekben dolgozva
előbb-utóbb bármely segítő kiégne. Másfelől napi tapaszta-
lat, hogy ugyanazt a munkahelyzetet egyes segítők jól, míg
mások kevésbé jól viselik el. Gyakorlati szempontok alapján
a kiégés okozati hátterében individuális és intézményes mo-
tívumok azonosíthatóak. Ilyen individuális motívum, hogy
a segítő mennyire érzi fontosnak önmagát, azt a munkát,
amelyet végez. Milyen mértékben képes önálló cselekvésre,
döntéshozatalra, illetőleg napi munkájában mennyire szorul
mások utasításaira, irányítására. Olyan rejtett motivációinak
is jelentősége lehet, mint például a mások kontrollálásának,
illetve saját maga öngyógyításának szükséglete a hivatáson
keresztül. E rejtett motívumok elmélyült önismereti munká-
val történő tudatosítása a kiégés ellenében hat. Szerepe lehet
továbbá a személyes élettörténetből, a családi háttérből adó-
dó szakmai szocializációnak, identitásnak. A családi háttér
jelentősége különösen nagy, mivel fontos, hogy a segítő hiva-
tással óhatatlanul együtt járó feszültségek feldolgozásához a
szakember családja alkalmas keretet nyújt-e, valódi támogató
hálóként működik-e? A kiégés kockázatát illetően a pályán
eltöltött időnek, a szakképzettség szintjének is jelentősége
van, minél megszokottabbá, rutinszerűbbé válik a napi mun-
33 Pines, A., Maslach, C.: Characteristics of staff burn-out in mental health settings, Hospitals and Community Psychiatry, 29., pp. 233-237, 1978
34 Grezsa, 1998, 73.o.
35 Hézser, i.m. 144 kk
22
Tanulmány
ka, minél nagyobb az inkongruencia a szakmai kihívások és
a szakmai felkészültség között, a kiégés kockázata is annál
erősebb.
3. Kiégés-prevenció
A mentálhigiénés szemlélet prevenció- és promóció-fó-
kuszú, ennek megfelelően a kiégés problémakörét tárgyalva az
alábbiakban összefoglaljuk a megelőzés lehetőségeit.
A korábban vázolt stresszmodell meghatároz egy folya-
matsort34, amelyben a kiégési állapot eredményesen kezelhető.
• azonosítás: mindenekelőtt a probléma hátterének, valódi
motívumainak felismerésére és azonosítására van szükség, a
kialakult helyzettel kapcsolatos valódi érzések tudatosítására,
beismerésére.
• valódi érzések beismerése: a segítő - még ha szakmai nor-
mái és erkölcsi érzéke tiltakozik is ellene - beismeri valódi ér-
zéseit, akkor esély kínálkozik a helyzet valódi mibenlétének
megértésére és átértékelésére, annak felismerésére, hogy a
kellemetlen élmények tényleges forrásai nem azok a szemé-
lyek, akikkel kapcsolatban a negatív élmények keletkeznek.
• kognitív átstrukturálásnak nevezzük, ha az előbbi két
lépés nyomán az érzelmek, vélemények és megítélések
újraszerveződnek, ennek révén az adott helyzethez megelő-
zően tapadó kellemetlen élmények semlegessé válnak a sze-
mély számára és fenyegető voltuk megszűnik.
• relaxációs válasz: az attitűdváltozás teremti meg a lehetősé-
gét relaxációs válasz kiváltásának, ami tehermentesíti a fizi-
kumot és pszichikumot.
• szervezeti változtatások: a szervezet gyógyítása éppúgy
szükséges a folyamatban, mint az egyén gyógyítása – a to-
vábbi deformitások elkerülése végett.
Hézser35 átfogó prevenciós modellje a pszichohigiénia, a
környezeti támogatás és a bibliai alapozás pilléreire épül. A
pszichohigiéniát az öngondoskodás fogalmával köti össze,
amelynek szerinte része a professzionális munkavégzés tuda-
tos megszervezése. Ennek elemei:
• általános helyzetfelmérés: a személyes pszichohigiéniai ál-
lapot felmérése (ezt 25 tételből álló szempontsorral segíti a
szerző)
• a munkafeladatokból adódó megterhelés csökkentésének
lehetőségei (optimális munkamódszerek elsajátítása, pl.: a
segítő kapcsolatokban a keretek segítségével elkerülni a segí-
tő-kliens összefonódást)
I. évfolyam · 2. szám · 2022. tavasz
• a munka- és szabadidő megtervezése (munkafolyamatok op-
timalizálása, időrabló tevékenységek tudatosítása)
• a kikapcsolódáshoz vezető utak feltérképezése (sport, művé-
szetek, hobbi-tevékenységek)
A szociális támasznyújtás lényege, hogy a megterhelt
személy nem marad magára, hanem egy közösségi
hálózat megtartó szövedékében éli meg a terheket és azok
könnyebbedését is. A támasznyújtók közösségébe beletartoznak
mindazok a személyek, közösségek, intézmények, akikkel/
amelyekkel az érintett privát vagy professzionális jellegű
kapcsolatban áll. A szociális támasz elemei:
• a közvetlen személyes környezet felmérése (kire számítha-
tok?)
• szervezeti vagy intézményes támasznyújtás (kollegiális, hie-
rarchikus)
• anyagi, érzelmi, gyakorlati segítség (a szükségletnek és a
helyzetnek megfelelő támogatás)
A szociális támasznyújtás nagy ajándéka a közösségi integ-
ráció, a biztonságos kapcsolatok megtartó ereje. Azonban ez a
támasznyújtás nem oldja fel az egyén felelősségét a megterhelt
helyzetben. A megoldás, a változás csakis akkor jöhet létre, ha
az adott munkahely (szervezet), a környezet, a kollegiális kö-
zösség és az egyén is egyidejűleg és kölcsönösen törekszik erre.
Bergner újszerű modellje egy 12 lépéses programban36
foglalja össze a kiégés megelőzésének és egyben kezelésének
lehetőségeit:
1. a valóság elfogadása: az első lépés a helyzetkép felvázolása;
tudatosítani, hogy hol tartunk éppen a kiégés folyamatá-
ban; valós képet alkotni az állapotunkról fizikai, emocio-
nális és kapcsolati téren; megfogalmazni a nehézségeket, a
terheket, a bizonytalanságokat, félelmeket és kételyeket.
2. e rőgyűjtés: a rendelkezésre álló erőforrások, értékek feltér-
képezése. Értékek nélküli emberi élet aligha képzelhető el,
ellenben a saját értékek figyelmen kívül hagyása utat en-
gedhet a kiégésnek. Az értékek felismerése, tudatossá vá-
lása hozzájárul a személyes jó közérzethez, az önértékelés
erősödéséhez. Értékeinkre jellemző, hogy azok előre visz-
nek, mások által elfogadhatóak, körük pedig bővülhet, vagy
változhat az idők során. Az értékek és erőforrások térképén
fontos helye van a megélt sikereknek, saját képességeknek,
valamint az erőforrásként funkcionáló emberi kapcsolatok-
nak.
3. önmegértés (önreflexió, önismeret): a kiégés a személyi-
séggel függ össze, bizonyos személyiségjegyek megkönnyí-
tik a folyamat kialakulását. Akik a saját és mások érzéseit
kizárják a tudatukból, akik nem dolgozzák fel az egyéni
múltat, nem foglalkoznak önmaguk és működésük megér-
36 Bergner, i.m. 39 kk
Tanulmány
tésével, azok esélyt teremtenek a lelki megfáradásnak. Ha
fejlődünk az önismeretben, önmegértésben, törekszünk a
koherens életre, ha megváltoztatjuk a világhoz és saját ma-
gunkhoz való hozzáállásunkat, jó úton haladunk a kiégés
elkerülésében.
4. f üggetlenedés az időtől: ez a szint az idővel való gazdálko-
dás tanulását tartalmazza. A kiégésre potenciáló tényezők
között gyakran felmerül az időhiány, vagy a határidők szo-
rítása. Mindannyian szubjektíven viszonyulunk az időhöz.
A saját képességeket és a munkahelyi struktúrát is figye-
lembe vevő időgazdálkodás tanulható, tanulandó. A helyes
időgazdálkodás tartósan csökkenti a stresszt.
5. ö
 nbizonyosság: a kiégés állapotára jellemző, hogy a kiégett
személy értéktelennek, inkompetensnek, tehetetlennek érzi
magát, ez pedig együtt jár a felelősség másokra való hárítá-
sával. Ezért a prevenció része a saját felelősség körvonala-
zása és felvállalása, ezzel együtt a cselekvőképesség és önha-
tékonyság fejlesztése.
6. t artós elégedettség: a kiégés megelőzésében nem elegendő
csupán csökkenteni a stresszt. Ennél lényegesebb a szemé-
lyes elégedettség növelése, támogatása. A személyes elége-
dettség összefügg az őszinte önismerettel: hogyan érzékel-
jük belső világunkat? Az abból fakadó önképet összhangba
tudjuk-e hozni a külvilággal? Az elégedettség legnagyobb
forrásai a jó emberi kapcsolatok – így a kapcsolati kultúra
fejlesztése is preventív hatással bír.
7. s tressztolerancia: a stressz érzékelése és a vele való megküz-
dés módja mindig egyénfüggő, személyes hozzáállásunk és
készségeink határozzák meg a stresszre adott reakcióinkat.
Ennek értelmében a stressz mindig az aktuális helyzet egyé-
ni értelmezése: hogyan kezeljük és értelmezzük? Ezért ez a
szint az önszabályozást fejleszti: az önszabályozás olyan vi-
selkedést jelent, amely stresszhelyzetben a belső egyensúly
visszaállítását eredményezi.
8. k
 ettős kompetencia: a kiégés-prevencióban stabil alapot je-
lent, ha valaki nem csupán szakmailag kompetens, hanem
érzelmi kompetenciával is bír (önérzékelés, önmotiváció,
szociális kompetenciák). Mindkét kompetencia-területet
támogatni, fejleszteni kell: szakmailag képződni és szemé-
lyes kapcsolatainkat életre kelteni, élettel megtölteni. Ez a
szint a munkahelyi és magánéleti kapcsolatok gazdagítását
célozza - mindez erősíti a lelki ellenálló képességet.
9. h
 elyzettolerancia: a kiégés egyik alapösszefüggése, hogy
egy adott helyzetet már nem tudunk elviselni, sem megvál-
toztatni, sem elkerülni. Ez a prevenciós szint az elviselhe-
tetlen helyzetek sikeres kezelésében való fejlődésről szól, az
alkalmazkodás és a változtatási képesség optimális arányai-
ról, a belső változás szükségességéről.
10. s zerepbiztonság: a kiégés egyik legnagyobb fenyegetése,
hogy nem tudjuk betölteni a szakmai szerepünket. A sze-
23
GONDOSKODÁS – szakértelem és emberség
repbiztonság arról szól, hogyan ismerjük fel kívánt vagy
számunkra megfelelő szerepeinket és hogyan töltsük be
azokat. A szereptartalmak tudatosítása, megfogalmazása
és elsajátítása fontos lépés a kiégés-prevencióban.
11. c élfelismerés: a kiégés szorosan összefügg azzal, hogy va-
lódi céljainkat nem érhetjük el (vagy maga a cél elérhetet-
len). Valódi célokon itt a legbelső célokat értjük, amelyek
hivatásunkkal és magánéletünkkel függnek össze, és ame-
lyek nem mindig tudatosak. A prevenciós programnak
ezen a szintjén a valódi belső célok megismerése, a cél-
konfliktusok megküzdése, a nem megfelelő célok elenge-
dése áll előttünk.
12. c élmegközelítés: a korábbi szintek felismerései mind az
utolsó szintet szolgálják. Ez a szint érinti az életünk ér-
telmének kérdését: a kiégés egy sürgető bizonyosság arra
nézve, hogy az életünk értelmét nem megfelelően ragad-
tuk meg. Ezen a szinten az a feladatunk, hogy megfogal-
mazzuk személyes életcélunkat, ami értelmet ad, össz-
hangban van saját értékeinkkel, ugyanakkor illeszkedik
egy teljesebb, magasabb, nagyobb célhoz.
Bergner programjának szintjei nem kezelhetők különálló
egységekként, a felosztás csupán megkönnyíti a folyamat átte-
kintését. A tizenkét szint együtt hatékony. A teljes programot
tekintve láthatjuk, hogy főként a felismerő kompetenciákra és
a meglévő erőforrások felfedezésére épít. Bergner szerint a ki-
égés legjobb ellenszere a belső erőforrások életre keltése, a sa-
ját életünk és munkánk feletti irányítás visszanyerése és a saját
felelősség felvállalása: „a leghatásosabbak azok a változások,
amelyeket önmagunk idézünk elő”.37
Mindhárom vázolt modellben látunk hasonló elemeket,
úgy mint az önismeret, az öngondoskodás, a saját erőforrá-
sok feltérképezése, illetve mindhárom modellben megjelenik
a környezet, a közösség, a kapcsolatok minőségének fontos-
sága mint védőfaktor. A számunkra fontos bibliai paradigma
ugyan csak Hézser modelljében jelenik meg explicit módon,
de a Bergnernél szereplő személyes életcél is egy nagyobb,
teljesebb, magasabb célhoz illeszkedik – ez transzcendens
kapcsolatra is utalhat. Ezek alapján elmondhatjuk: a kiégés
megelőzésében fontos szerepe van magának a megterhelt se-
gítőnek, a közösségi integrációnak, és annak is, hogy a segítő
szakember milyen keretben értelmezi hivatását, küldetését,
életének értelmét.
A szupervízió mint prevenciós eszköz
A prevenció lehetőségei között mindenképp említenünk
szükséges a szupervíziót, mint a szakmai személyiség fejlesz-
tésének és támogatásának kiváló eszközét. A szupervízió egy
módszereiben nem kötött, de szabályozott keretekkel létreho-
37 Bergner, 2018, 34.o.
38 Edding, C.: Szupervízió, tanácsadás, szervezetfejlesztés, 1996, In: Supervisio Hungarica, 211.o.
39 Adjukovic, Cajvert, Judy, Knopf, Kuhn, Madai, Voogd (2016) A szupervízió és a coaching európai fogalomtára és kompetenciaprofilja, MSZCT,
Budapest
40 Bagdy Emőke & Wiesner Erzsébet (2005) Szupervízió, önismereti munka és pszichoterápia, in: Szupervízió, Egyén-csoport-szervezet, Print-X-
Budavár Kiadó, Budapest, 13-26.o.
24
Tanulmány
zott kapcsolat két szakember – a szupervizor és a szupervizált
– között, amely kapcsolat célja a szupervizált szakmai szemé-
lyiségének, önreflektivitásának fejlődése. Ha az összetett szó
eredeti latin jelentésmezőiből indulunk ki, akkor a szupervízi-
óhoz a „valami fölé emelkedni és magasabb perspektívából
szemlélni” képe kapcsolódik. „Valami homályosat megvilá-
gítani, az érthetetlent érthetővé tenni, az elmosódottat diffe-
renciálttá tenni.”38 Perspektíva-váltás, majd a felülről meg-
látottak beépítése a horizontális síkon. Ez a kép „mozgókép”:
dinamikus emelkedés és alászállás, több irányba haladás, akár
irányváltás is. A szupervízió: (lélektani) munka, erőfeszítés,
mozgósítja és igénybe veszi mind a szupervizort, mind a szu-
pervizáltat. A szupervízió személyes tanulás, amely átvilágítja
a munkahelyi mindennapok speciális problémáit, reflektál a
szakmai személyiség konfliktusaira és mindezekkel segíti a
mélyebb megértést és feldolgozást. Mindig a saját szakmai
tapasztalatokból indul ki és oda csatol vissza. Szerződésen
alapuló folyamat, amelynek dinamikáját a szupervizor reflek-
tív jelenléte és a szupervizált önreflexiója adja.
A szupervíziós kapcsolat lényeges elemei Adjukovic39 és
Bagdy-Wiesner40 alapján:
Cél - a szupervízió célja a szakmai személyiség fejlődése,
karbantartása; ön- és helyzetmegértés a szakmai szerepekben;
hivatásközpontú önismeret- és kapcsolatfejlesztés; szakmai
kompetencia bővülése.
Tartalom – a szupervíziós munka tárgyát, tartalmát képezik
mindazok a témák, helyzetek, érzések, konfliktusok, ame-
lyeket a szupervizált a szakmai működésében problémának,
tisztázandónak él meg; a szakmai kapcsolatrendszerhez, sze-
repekhez fűződő érzések, tapasztalatok, hiedelmek. A szu-
pervíziós munka témája lehet: én és a kliensem/kollégám/
főnököm/szakmám. A feldolgozás eseteken keresztül törté-
nik. Eset lehet mindaz, ami a szupervizált személyt a szak-
mai kontextusában foglalkoztatja. A folyamatban nincs előre
rögzített tematika, az éppen aktuális, feszítő eset strukturálja
a munkát.
Határok – a szupervíziós munka határait a szakmai szempontú
relevancia húzza meg. A szupervízió nem terápia: bár foglal-
kozási szerepünkben is önkéntelenül működtetjük származási
családunkból eredő kapcsolati mintáinkat, sémákat, delegá-
ciónkat, és szakmai szerepeinkben való működésünk nem el-
választható a privát működéstől – a szupervízió fókuszában
mégis a szakmai szerep áll. Annak megértésére fókuszálunk,
ami a szakmai személyiség fejlődése szempontjából releváns.
Módszerek – a szupervízióban nincs egyetlen elfogadott mód-
szer; legfőbb módszer a reflektív kérdés – de más módszerek
is alkalmazhatóak, amennyiben az önreflektivitást elősegítik
I. évfolyam · 2. szám · 2022. tavasz
és a lélektani munka kereteibe beleillenek. A reflexió, mint
módszer, érinti mind a verbális, mind a nonverbális kommu-
nikáció szintjét. Elengedhetetlen alapja az empátiás készség.
A reflexió mindig ítélkezéstől mentes. A módszerek között
említendő még a fókuszált probléma-megjelenítés, a vissza-
csatolás és a folyamat reflektálása.
Elérhető eredmények - szakmai/kapcsolati kompetencia
növekedése, tehermentesítés, feszültségkezelés, energiafel-
szabadítás, tisztázás, vakfoltok megértése, mentális egész-
ség megerősödése, hatékonyságnövelés, kiégés-megelőzés,
erőforrások felfedezése, perspektívaváltás, attitűdben vagy
viselkedésben bekövetkező változás, új felismerések beépíté-
se a szakmai működésbe. Összességében a szupervízió ered-
ménye a felsorolt területeken való önreflektív tanulás, mint
működésmód elsajátítása.
A szupervízió, mint kiégés-prevenció, tartalmában nem
hoz újat a fentebb ismertetett modellekhez képest, azonban
nagy értéke, hogy szakmai keretet, rendszert és feldolgozási
módszert társít az egyes elemekhez (önmegértés, kapcsolatok
fejlesztése, szakmai kompetencia növelése, szervezeti háttér
fejlesztése).
4. A sebzett gyógyító – gyógyító sebek
Miközben az előző fejezetek a segítő személyiségének se-
bezhetőségéről és sebzettségéről, megelőzésről és gyógyulásról
szóltak, a mentálhigiénés szemlélet alapján szólnunk kell arról
a helyzetről is, amikor maga a sebezhetőség és sebzettség válik
értékké, erőforrássá. Bár a mentálhigiéné fontos törekvése a
megelőzés, a realitás talaján állva mondhatjuk: nincs lehetőség
minden esetben a megelőzésre. Sőt: az a szemlélet41 is jelen
van, miszerint a megelőzés valójában korlátozás, egy lehetőség
elvétele az egyéntől. Ez a szemlélet a krízis pozitív aspektusát
hangsúlyozza: a krízis olyan életesemény, amely kihívást je-
lent, potenciálisan fejlődést hozó, olyan megélésekhez és fel-
ismerésekhez juttat el, amelyek lélektanilag fejlődést hoznak,
s amelyek révén a személyiség érik és növekszik. A krízis által
megbontott személyiség egy magasabb, érettebb szinten integ-
rálódik. A prevenció pedig ennek a lehetőségnek az elvétele, az
ilyen élmények hasznosíthatóságának korlátozása.
Mándy és Csürke ennek alapján, a gyógyító seb metaforáját
alkalmazva vizsgálja a segítők lelki egészségének kérdéseit. El-
méletük szerint a sebezhetőség és sebzettség által válhatunk elég
jó segítővé, hiszen azok hozzájárulnak személyes és szakmai nö-
vekedésünkhöz. A gyógyító seb paradoxona öt dimenziót42 rejt:
• az első dimenzió: belső hajtóerő, amely a segítő hivatás vá-
lasztására ösztönöz; a saját sebek okán telve vagyunk megol-
dásra váró kérdésekkel és reményekkel, amelyekre a választ a
segítő hivatáshoz kapcsolt tanulmányoktól, képzésektől vár-
41 Mándy N. - Csürke J., A gyógyító seb, in Embertárs, 2015/3, 280-287.o., ISSN 1785-0436
42 Mándy – Csürke, 2015, i.m. 280.
43 Török I.: Ami megterhel, lenyom – az fölemel, megtart, in: Embertárs, 2015/3, 288-293.o., ISSN 1785-0436
44 Török, 2015, i.m. 289-290.o.
Tanulmány
juk; a szakma gyakorlása során azonban ráébredünk, hogy a
valódi kérdéseinkre a valódi válaszok nem ezekben a tanul-
mányokban találhatóak.
• a második dimenzió: sebeink keletkezésének és gyógyulá-
sának élménye alapozza meg szakmai és személyes identi-
tásunk struktúráját; ennek alapján a személyiségünk egyedi
szövetét a magánélet és a professzionalizáció összefonódó
rétegei alakítják.
• a harmadik dimenzió: a sebzettség okán választott profes�-
szió útjain és útvesztőin előbb-utóbb eljutunk a gyógyulás-
hoz, korrektív és fejlesztő kapcsolatokban, impulzusokban
lesz részünk, önismereti munkával kérdéseink mélyére tu-
dunk jutni.
• a negyedik dimenzió: sebzettségünk és a hozzá kapcsolódó
gyógyulási, fejlődési folyamat reflexiós ponttá válik bennünk.
Éppen ezek az élményeink alapozzák meg azt a képességet,
amivel mások életének fejlesztésében, gyógyításában közre-
működhetünk.
• az ötödik dimenzió: a gyógyító seb képi metaforává lényegül
bennünk, amelynek segítségével képessé válunk közvetíteni
a gyógyulásba vetett hitet a segítségért fordulók felé.
Török Iván43 a kereszt szimbólumával operál, mikor a
segítő szakemberek nehézségeiről kríziseiről gondolkodik.
A kereszt szimbólumának rendkívül erős bibliai jelentéstar-
talma a szenvedés legmélyéhez, valamint a transzformatív és
értelemmel teli szenvedéshez visz közel bennünket: a Meg-
váltó szenvedése által nyerünk bűnbocsánatot, üdvösséget, e
földi életben pedig erőt a saját szenvedések elhordozásához. A
„gyógyító seb” a keresztyének számára elsősorban Jézus Krisz-
tus sebeit jelenti. Azonban a kereszt szimbóluma a közbeszéd-
ben is használatos: feltűnik szólásainkban, közmondásaink-
ban („Mindenkinek megvan a maga keresztje”), illetve a nem
hívő emberek is ezzel a szóképpel jelölik az emberi élet tartós
nehézségeit. Ezek a „keresztélmények” mindig személyesek:
másokét nehezebben értjük, magunkénak súlyát érezzük. A
bibliai leírások alapján a kereszttel két módon lehet érintkez-
ni: hordozás és a rajta való függés által. A kereszthordozásban
a kereszt súlya lenyom, s ezzel a súllyal kell haladni egy ijesztő
végkifejlet irányába. A kereszten való függés pedig tulajdon-
képpen már a célba érés. Ugyanaz az eszköz, a kereszt kétféle
hatással van jelen: lenyom, majd a magasba emel. A kereszt-
hordozásban az ember (Jézus) tartja a keresztet, a kereszten
függve a kereszt tartja az embert (Jézust).
A kereszt mély spirituális és teológiai megközelítésével
jelen dolgozatban nem foglalkozunk, ellenben tekintsük át
a szimbólum mentálhigiénés jelentését a segítő foglalkozású
szakemberek nehézségeivel kapcsolatosan.44
25
GONDOSKODÁS – szakértelem és emberség
Milyen kereszteket hordoznak a segítők?
• a saját életút keresztje: gyermekkori lelki sebek, előnytelen
életfeltételek, meghiúsult tervek, csalódások, veszteségek,
testi-lelki változások, betegségek, magánéleti-kapcsolati
problémák, családi gondok stb.
• a szakmai pálya keresztjei: túlterheltség, kompetenciahiá-
nyok, munkatársi konfliktusok, az elismerés hiánya, szerep-
konfliktusok, a magánélet és a munkakör ütközése, túlzott
felelősségvállalás, szakmai kudarcok, alacsony társadalmi és
anyagi megbecsültség, stressz, kiégés stb.
• a tényleges szakmai hibák, kudarcok miatti önvád: indulatve-
zérelt döntéshozatal, fáradtság miatti mulasztások, szakmai
ügyetlenség, tapasztalatlanság miatti helytelen eljárások, hiá-
nyos szakmai tudás, a szakmai hibák elfedése stb.
• maga a (fentiek miatt is) sérült személyiség is lehet kereszt,
amely ránehezedik a segítőre; sérült és sebzett önmagát is
hordoznia kell – ezt gyakran nehéz elfogadni, elutasítja seb-
zett részét, elidegenedik önmagától, nem teljesen önazonos
módon működik: így válik keresztté saját maga számára.
Mindegyik felsorolt „kereszt” hordozása megterhel, erő-
veszteséggel jár, de különösen az utolsó viseli meg a segítő
személyiségét: aki önmagát keresztként viseli, előbb-utóbb
kimerülnek személyes erőforrásai, megbetegszik, nem képes
funkcionálni sem segítői mivoltában, sem magánéleti kapcso-
lataiban. Ha a segítő túlságosan nehéz kereszteket cipel, eltor-
zítja a közösségben és a segítő kapcsolatokban végzett munká-
ját. Ebből a helyzetből a kereszt másik képe, a kereszten való
függés, vagyis a nehézségekhez való viszony „pálfordulása” a
kivezető út.
A változáshoz Török Iván szerint mindenekelőtt olyan kö-
zeg (elfogadó, empatikus szupervíziós, terápiás vagy önisme-
reti helyzet) szükséges, ahol a segítő:
• nyíltan és őszintén beszélhet gondjairól, önmagával és segítő
mivoltával kapcsolatos megéléseiről, identitásáról, elakadá-
sairól;
• mások (terapeuta, szupervizor, önismereti csoport vezetője
és tagjai) reflexiói által fejlődik saját önreflektív képessége;
• saját sebzettsége, gyengeségei tudatosulnak;
• sérüléseivel és hibáival azonosulhat, ahelyett, hogy elidege-
nítené azokat önmagától; ez azáltal mehet végbe, hogy meg-
tapasztalja: társai elfogadják a hibáival és sérüléseivel együtt,
sőt: ezek vállalását értéknek tekintik. Így a sebzett segítő is
könnyebben fogadja el önmagát;
• ebben a folyamatban a segítő találkozik önmagával – magára
45 Török, 2015. i.m. 292.
46 Nouwen, H.J.M.: A sebzett gyógyító, ISBN 963-868-953-6, Ursus Libris 2006, Budapest
47 Nouwen, i.m. 110.o.
26
Tanulmány
talál, önmagát értékesnek tudja elfogadni; sérüléseinek mé-
lyebb értelmére is rátalálhat;
• a segítő ráébredhet, hogy a közösség számára is értelmet
hordozhat saját sérülése: segítő kapcsolatai más szintre emel-
kedhetnek; ezáltal értékesnek éli meg szakmai személyiségét
úgy, ahogy van.
Ez a folyamat sokszor fájdalmas, akár a keresztre feszítés:
benne a segítő szakember legmélyebb önmagával, reális és
ideális énképével dolgozik, bizonyos értelemben vágások és
öltések lelki sorozatában. Ez – szimbolikus értelemben – egy
keresztút, aminek a végén a személy leteszi a keresztjét, ráte-
kint, elfogadja, s amit idáig ő hordozott, arra ráhelyeződik, s
mostantól már az tartja őt45. Ez az aktus fölemel a mélyből, a
tartás helyett a ráhagyatkozás állapotába helyez, látótere több
dimenzióban (időben és térben is) kitágul: visszatekint saját
útján megélt botlásaira, találkozásaira, ugyanakkor előre is
tekinthet jövőbeni szakmai cselekvésére. Lefelé tekintve talál-
kozhat azokkal, akik körülveszik, együttérzéssel vagy éppen
meg nem értve; ugyanakkor egy transzcendens pillantásban
fölfelé tekintve megtalálhatja sebzettségének önmagán túl-
mutató értelmét is.
Az a segítő, aki önismereti, szupervíziós, terápiás folyama-
tokban végigmegy ezen az úton, hatással lesz klienseire, lelki-
gondozottjaira, segítő kapcsolataira:
• könnyebben el tudja fogadni a hozzá fordulók „tökéletlen”,
sérült, megterhelt mivoltát;
• mivel önmaga iránt empátiát tanult, kliense szenvedése kap-
csán is mélyebb empátiát érez;
• hitelesebben van jelen a segítő kapcsolatban, nem hordja a
„tökéletes, egészséges és mindentudó” segítő álarcát;
• növekszik személyes hatóereje, ezért bátrabban vállalja a se-
gítő kapcsolatok kockázatait is;
• mivel megtalálta saját sebzettségének értelmét, eredménye-
sebben képes facilitálni kliense értelemkeresését: abban segí-
ti klienseit, hogy célokra, előre irányítsák tekintetüket.
Henri J. M. Nouwen szintén foglalkozik a sebzett gyógyító
metaforájával azonos című könyvében.46 A sebzett lelkipász-
tor személyét egy a Messiásról szóló, Talmud-beli történettel
szemlélteti.47 A történet szerint a Messiás a szegények között
ül a városkapunál és abban különbözik a többi nyomorulttól,
hogy míg azok egyszerre fedik fel minden sebüket, a Messiás
egyszerre csak egy sebét kötözi, mert készenlétben áll: ha szó-
lítja a feladat, indulnia kell. Hasonlóképpen van ezzel a sebzett
segítő: saját sebeivel csak óvatosan, kis lépésekben foglalkoz-
hat, mert bármelyik pillanatban készen kell állni, hogy mások
sebeit gyógyítsa. Egyszerre sebzett és gyógyító.
I. évfolyam · 2. szám · 2022. tavasz
Nouwen a segítő legnagyobb sebének a magányt tartja48,
ami egyrészt a modern társadalom magányából, másrészt
magának a hivatásnak a magányából fakad. A modern ember
számtalan kísérlettel próbálja magányát enyhíteni és benső-
séges kapcsolatokat (, vagy legalább a bensőséges pillanatok
élményét) kialakítani. Nouwen szerint azonban a magány-
hoz, mint legnagyobb sebhez való viszonyunk megfordítható:
a magány az önmegértés forrása lehet. Ezért ahelyett, hogy
minden igyekezetünkkel elkerülnénk a magányt, tekintsünk
rá ajándékként, ami ígéreteket tartogat.
Hogyan válhatnak a sebek gyógyító forrássá? Csürke és
Török felvázolt modelljeihez hasonlóan Nouwen is a lelki-
pásztor sebeinek, személyes és hivatásbeli deformitásainak
feldolgozását javasolja, valamint a saját feldolgozott életta-
pasztalatok megosztását másokkal. Ez utóbbi nem azonos a
szószékről való „spirituális magamutogatással”49, sokkal in-
48 Nouwen, i.m. 111.
49 Nouwen, i.m. 118.
50 Nouwen i.m. 122.
Tanulmány
kább a vendégszeretet fogalmával: a segítő először érezze ott-
hon magát a saját életében, s akkor tud a „vendégei” (kliensei)
felé figyelemmel fordulni, félelemtől mentes lelki teret bizto-
sítani. Aki képes önmagával is foglalkozni, önmagába vissza-
húzódni, az képes a másik számára megteremteni azt a teret,
amelyben önmaga lehet. Nouwen idézi Hillman-t: „...vissza
kell húzódnom, hogy helyet teremtsek a másik számára.(...) ...s
visszahúzódásom lehetővé teszi, hogy a másik életre keljen.”50
Azért lehet ez a szolgálat gyógyító, mert másokat is megtanít
„önmagukban lenni”, átdolgozni sebeiket és nem keserűség
forrásaiként tekinteni azokra.
Ebből a dinamikából kifolyólag a segítői hivatás is más meg-
világítást kap: a segítőnek nem az az elsődleges feladata, hogy
megszüntesse a fájdalmakat, hanem hogy teret teremtsen a fáj-
dalom elmélyülésére, feldolgozására és megosztására és megér-
tésére. Így jön létre a gyógyító közösség ember és ember között.
27