Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr/Asszony!

Az Ön választási körzetébe tartozó ____ gyermeket nevelő családként fordulunk Önhöz ügyünk
támogatásáért.

A közelmúltban az oktatásüggyel kapcsolatban néhány, többszáz családot érintő módosítás lépett

hatályba. Ezek közül az Nktv. 91.§-át illetően kérjük képviselőként az érdekeinkben való fellépést.

A jogszabály 2016. november 30-i hatállyal módosított szövege:

91. § (1)421 Magyar állampolgár engedély nélkül folytathat tanulmányokat külföldön és

tankötelezettségét külföldi nevelési-oktatási intézményben is teljesítheti. Magyarországon élő magyar
állampolgár a tankötelezettségét magántanulóként Magyarországon működő nevelési-oktatási
intézményben teljesítheti.

És az azonos ügyiratban közzétett, kapcsolódó indoklás

A 15. §-hoz

Bár a hatályos szabályozásból is levezethető, de kategorikus szabályt nem tartalmaz a törvény arra az
esetre, ha a tanuló Magyarországon él, és külföldön működő intézménnyel kíván magántanulóként tanulói
jogviszonyt létesíteni. Ennek következtében a tanköteles, kiskorú tanuló távoktatásban venne részt,
ráadásul egy bizonytalan hátterű intézményben, vagy intézménynek nem is minősülő programban.
Mindenkinek joga van külföldön vagy Magyarországon engedélyezett külföldi vagy nemzetközi iskolában
tanulni. Az azonban már nem szolgálja a gyermek érdekét, ha ugyan Magyarországon él, de tanulmányait
a magyar joghatóság alá nem tartozó intézményben magántanulóként folytatja. Így lényegében a
tankötelezettség teljesítése kontrollálhatatlanná válik.

Röviden ismertetem a hazai otthonoktatás helyzetét:

Az Nktv. 45. § (6) 2015. szeptember 1-ével hatályba lépett szigorítása eredményeképp Az iskola
igazgatója a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után dönt arról, hogy a
tanuló a tankötelezettségének magántanulóként tehet eleget.

Ez nem kötelezi az igazgatót a döntéshozatala során, ugyanakkor, mivel jogilag nem besorolható az
ezzel kapcsolatos “levél”, amit maga a Hivatal sem ügyiratként kezel, hanem közönséges levélként,
ezért az érintett családok ügyféljogai nincsenek (betekintési jog, információs jogok, fellebbezéshez
való jog). Ezzel kapcsolatban több ügy került az AJBH elé, érdemi válasz nélkül lezárva. Előfordult z is,
hogy az AJBH válasz nélkül hagyott a Hivatal részéről súlyosan megsértett lelkiismereti szabadsággal
kapcsolatos panaszt is. (AJB-8950/2015)

E változás kapcsán egyre több iskola utasította el a magántanulói kérelmeket a Gyámhivatal vagy a
Gyermekjóléti Hivatal “nem támogatja” véleményére hivatkozva-ami ellen a szülőnek semmiféle
fellebbezési joga nincs, sőt, a saját ügyével kapcsolatban megfogalmazott véleményt még csak meg
sem kapja. Sok esetben ezek a vélemények úgy születnek, hogy a családlátogatásra, a család
megismerésére sor sem kerül, és sokszor a két felhatalmazott hatóság váleménye is sarkalatosan
különbözik. Több esetben egy családon belül ugyanaz a hatóság az egyik gyermeknek javasolja, a
másiknak nem az otthontanulást. A döntéseket vezérlő elv a hivatalok tájékozatatása alapján egyedül
az, hogy fennáll-e a számukra előzetesen felsoroltak közül valamely igazolható nyomós indok az
otthoni oktatásra. Ilyen okok pl. súlyos tanulási zavar, igazolt tartós betegség, külföldi tartózkodás,
kiemelkedő tehetség és az ezzel járó különleges időbeosztás. Amennyibn ezek közül egyik sem
szerepel a kérelemben, a hatóságok nem javasolják a magántaulói státuszt.

Ez a gyakorlat szembehelyezkedik a Nktv. 45.§ (5)-ével, amely kifejezetten jogot biztosít a

magántanulói státusz létesítésére amennyiben az nem hátrányos a tanuló számára. (5) A
tankötelezettség iskolába járással, vagy ha az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes
folytatása és befejezése szempontjából nem hátrányos, a szülő kérelmére magántanulóként
teljesíthető.

Szintén ezekben a “levelekben” olvashatunk olyan indokolásokat a magántanulói státusz “hátrányos”

voltára nézve az egyes esetekre, amik önmagukban is alkotmánysértőek, ezekkel kapcsolatban is
fordultak és fordulnak családok az AJBH-hoz, mivel amint fent említettem, ügyféljogaik nincsenek,
fellebezni nem tudnak, sőt, csak informális úton juthat el hozzájuk egyáltalán annak a ténye, hogy
ügyükben kedvezőtlen vélemény és esetleg alkotmánysértő indokolás született.

A fent leírtak miatt 2015 szeptembere óta jelentősen növekedett azon családok száma, akiknek a
magántanulói státuszra vonatkozó kérelmét elutasították akkor is, ha korábban évekig az iskola
magántanulói voltak. Ezek a családok a Nktv. 91. §-a által biztosított jogukkal élve külföldi
intézményekbe íratták iskolaköteles korú gyermekeiket, és folytatták otthoni tanulásukat azon iskolák
programja és követelményrendszere alapján, de továbbra is itthon tartózkodva, de a kötelező
vizsgákat, beszámolókat immár nem magyar, hanem az adott külföldi intézmény rendszerébe
illeszkedve.

91. § (1)421 Magyar állampolgár engedély nélkül folytathat tanulmányokat külföldön és

tankötelezettségét külföldi nevelési-oktatási intézményben is teljesítheti. Magyarországon élő magyar
állampolgár a tankötelezettségét magántanulóként Magyarországon működő nevelési-oktatási
intézményben teljesítheti.
(2)422 A tanköteles tanuló tanulmányainak külföldön történő folytatását - a tanköteles gyermek
nyilvántartása céljából - be kell jelenteni a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes
járási hivatalnak, vagy, ha a tanuló már hazai iskolába beiratkozott, az iskola igazgatójának.
(3)423 A külföldi tanulmányok alatt a tanuló magyarországi tanulói jogviszonya szünetel, kivéve, ha
tanulmányait magántanulóként Magyarországon folytatja.
Az idei (2016/17) tanév során ezek a családok, bár a fenti előírásoknak mindenben megfelelve jártak el,

sorban felszólításokat kaptak az első fokú hatóságoktól, amelyben jogszabályi hivatkozás nélkül arra

kötelezték őket, hogy azonnali hatállyal írassák iskoláskorú gyermekeiket magyar iskolába. Mivel e

kötelezésnek jogszabályi alapja nincs, és az Alaptörvény T cikk (1) bekezdése világosan kimondja,

hogy „Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt,

jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály

állapíthat meg”, több család fellebbezett ezen határozatok ellen, illetve törvényességi kifogást

emeltek. Ezekben az esetekben törvényességi felülvizsgálat során megerősítették az első fokon eljáró

hatóságok határozatában foglaltakat, azonban jogállamban szokatlan módon, szintén jogszabályi

hivatkozás nélkül. Valóban nincs olyan jogszabály, ami alapján ilyen kötelezettséget róhatnának az

állampolgárokra. Tehát fennmaradt a kötelezés jogellenessége, orvoslás nélkül, és ezen a szinten már a

fellebbezés lehetősége sem adatik meg a szülőknek.

Erre a többszörösen jogellenes állapotra született a tárgyban nevezett jogszabálymódosítás, amely a

fenti kérdéskört kívánhatja szabályozni, de a jogszabály alanyi köre a szöveg alapján a magántanulók
köre. Sem ez, sem az indoklásban leírt kör nem felel meg a valóságban ezzel a szabályozással érintettek
körének, akik nem magántanulóként folytatják tanulmányaikat a külföldi intézményekben. A
magántanulók eddig is magyar intézményekben nyertek magántanulói státuszt, nem külföldi
iskolákban.

Tehát ahelyett, hogy egyértelművé vált volna a szabályozotti kör és a szabályozott magatartás,
aminek átláthatatlansága eddig is sok zavart okozott a joggyakorlatban, a zavar még nagyobb lett.
A jogszabály az indokolással egybevetve teljesen értelmezhetetlen, a címzettek köre egy nemlétező
csoport.
A jogszabály és indoklása tehát nem felel meg a jogalkotási Tv. 2.§ (1)-ének, valamint a 4.§ (a) és (d)
bekezdésének sem.
2. § (1) A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal
kell rendelkeznie.
(4) A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály
a)6 megfeleljen az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek,
d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek.
Mivel eddig is jelentős nehézséget okozott az ezzel a területtel kapcsolatban az egyértelmű, átlátható
és az érintettek köre számára egyértelműen értelmezhető jogi szabályozás hiánya, (több családban épp
emiatt került sor szabálysértési feljelentésre, bírságra, elmarasztalásra vagy épp védelembe vételre),
ezután ez fokozottan várható, amennyiben nem történik megfelelő intézkedés, azaz az Alaptörvény és
a Jogalkotási törvény követelményeinek nem megfelelő jogszabály visszavonására és új jogszabály
alkotására. Ehhez elengedhetetlennek látjuk a terület polgári képviselői, illetve szakemberek
bevonását a további jogbizonytalanság elkerülése érdekében.

Méltatlan a jogalanyokkal szemben a gyermeküket lelkiismeretesen nevelő, és csupán jogaikkal élő

szülők ilyen helyzetbe hozása, a jogbizonytalanság állapotának fenntartása és fokozása.
Kérjük az Ön választási körzetében élő ilyen és hasonló családok érdekének képviseletében
szorgalmazza a világos, és az Alkotmányunknak megfelelő szabályozás törvénybe iktatását, és addig is
Nktv., különösen annak 91.§-a adta lehetőségek gyakorlati felhasználásának biztosítását.

A 2016. november 30-ával hatályba lépő jogszabályi változás indoklásában említett "bizonytalan
hátterű intézmény" valójában külföldi köznevelési intézmény, amelyet abban az államban, ahonnan
származik, nevelési-oktatási intézménynek elismertek, vagyis nem vonatkozik rá az Nktv. 90.(6) bek.

Valamennyi ilyen intézmény, amit ezek a diákok igénybe vesznek, jogszerűen működő, okmányt
kibocsátó intézmény, amely segít a gyerekeket a személyének legmegfelelőbb módon taníttatni, amit
a szülő, ill. magántanárok valósítanak meg. Ez alapvetően, és a statisztikák alapján is egy kiválóan
működő oktatási forma, amely sokkal kisebb veszélyt rejt magában, mint a legtöbb iskolában sajnos
előforduló és a szülők által kezelhetetlen szóbeli és egyéb abúzus, inadekvát tananyag-közvetítés,
jelentős időveszteség a legtöbb gyermek számára, bullying, illetve az átlagostól eltérő gyerekek
kiközösítése, leszakadása. Nem beszélve az általánossá vált törvénybe ütköző internetes tartalmak
elterjedéséről, amit a gyerekek egymás közt osztanak meg, és amivel szemben a pedagógusok és
szülők is jórészt tehetetlenek.
Nem említettem itt az SNI-s, ADHD-s, autista, aspergeres, stb. tanulókat, akik közül többen el kell,
hogy jöjjenek az iskolából, mert kifejezetten pszichiátriai károsodást szenvednek a nem megfelelő
környezeti hatások miatt.

A jogszabály által érintett szülők túlnyomó többsége jobbat/többet akar adni gyermekeinek, és ezt
szeretné törvényes úton tenni, ami hosszú távon a közösség és az ország jólátát is szolgálja. A
jogszabályi szemléletnek és a gyakorlatnak nem lenne szabad abból kiindulni, hogy a szülő elsődleges
feladata a gyermek iskolába járatása. Az Alkotmány világosan biztosítja a szülőnek a jogot a
gyermekeknek adandó nevelés megválasztására, és törvényeink alapján erre adott a lehetőség külföldi
intézményben is.
Alaptv. XVI.cikk és Nktv 91.§

Több család (100 és 200 közt lehet) biztos benne, hogy ha ellehetetlenítik az otthontanítását, külföldre
települ. Ezek értelmiségi, intelligens, diplomás emberek. Megint elmenne egy olyan réteg, ami
maradásával gazdagítaná az országot. Nem azok fognak elmenni, akik nem tudnak nyelveket, nem
keresnek jól, nincs eladható tudásuk. Hanem azok, akikre itthon is nagy szükség lenne.