1 A gyógypedagógia fogalmának értelmezése

A gyógypedagógia fogalma:
A gyógypedagógia interdiszciplináris embertudomány (össztudomány) a gyógypedagógiai
segítséget igénylő személyek és a rájuk irányuló komplex megismerés, fejlesztés, nevelés,
terápia, képzés, rehabilitáció tudománya.
Gyógypedagógia, mint a tudomány kitételei:
- diszciplina (tudományág) kutatásokra támaszkodik- önálló kutatási területe
módszertana, és diagnosztikai rendszere van, a fogyatékosságot mint jelenséget
vizsgálja.
- saját eszközrendszere van: ok-okozati összefüggéseket tár fel
- alkalmazott tudomány- nem lehet elválasztani kutatási tevékenységeket az
eredmények alkalmazásától- egymásra épül az elmélet és a gyakorlat

Gyógypedagógia tevékenység differenciált feladatai:

 prevenció (megelőzés)
 educatio (oktatás, terápia, iskolai nevelés)
 rehabilitation (felnőtt fogyatékosok élethelyzetének segítése)

Célja és feladata: (pluszba találtam)

 minél előbb felismerni, és minél jobban megismerni a fogyatékos emberek lelki
sajátosságait
 elősegíteni a korrekciót és a rehabilitációt
 speciális pszichológiai módszerek, terápiák kidolgozása, alkalmazása
 speciális oktatási módszerek, eljárások, technikák kidolgozása, alkalmazása
 a károsodás miatt hátrányos helyzetbe került fogyatékos emberek társadalmi
beilleszkedésének elősegítése.
A hazai gyógypedagógiában Gordosné Szabó Anna vezette be a gyógypedagógia tudomány
tágabb és szűkebb értelmezését.
Tágabb értelemben vett gyógypedagógia:
 tárgya: a fogyatékos ember – a fogyatékos emberekkel foglakozó tudomány
kóreredete, mechanizmusa fejlődésmenet, személyiségszerkezete, társas környezet
rehabilitáció
 ágai: gyp-i pszichológia: a fogyatékos személyek lelki jelenségeivel, kognitív
funkcióival, kórtan: a fogyatékosság kialakulásával, antropológia (embertan),
szociológia: a fogyatékos személyek társadalmi helyzetével, kapcsolataival,
társadalomba való beilleszkedés lehetőségeivel foglalkozik és a szűkebb értelemben
vett gyógypedagógia
 háttér-, forrás és társtudományok: biológia, orvostudomány, pszichológia, pedagógia,
nyelvtudomány, szociológia
Szűkebb értelemben vett gyógypedagógia
 A neveléstudomány egyik ága, azaz a fogyatékos személyek nevelésével és
oktatásával foglalkozik. Integrált része a tágabb értelmezésnek. Célja: a
személyiségfejlesztés megtervezése, segítése.
 tárgya: a fogyatékos ember nevelése - a fogyatékos emberek nevelésével foglalkozó
tudomány
 nevelés, személyiség kibontakozása, cél – eszköz és feladatrendszer, eredményesség
szocializációban, sikeres rehabilitáció
 ágai: speciális pedagógiák (pszichopedagógia, szomatopedagógia, tiflopedagógia,
beszédfogyatékosok pedagógiája, tanulásban akadályozottak pedagógiája, értelmileg
akadályozottak pedagóiája, szurdopedagógia, autizmus spektrum zavar pedagógiája)
 általános diszciplínák (gyógypedagógia-történet, gyógypedagógia általános elmélete,
gyógypedagógia iskola egészségtan, andragógia)

A gyógypedagógiai folyamat alkotóelemei

Ma már a gyógypedagógia interdiszciplináris embertudomány (össztudomány) a

gyógypedagógiai segítséget igénylő személyek (népesség) és a rájuk irányuló komplex
megismerés fejlesztés, nevelés, terápia, oktatás, képzés, kísérés, rehabilitáció
(tevékenység) tudománya. (Gordosné)

Mesterházi definíciója szerint a gyógypedagógia folyamat – az átfogó társadalmi

hatások részeként mindazoknak a speciális szaktudást igénylő nevelési, terápiás,
rehabilitációs eljárásoknak az összesége, amelyek az individuális alkalmazás esetén a
problémafeltáró ill. az eredményvizsgáló diagnózis segítségével a gyógypedagógia
kompetenciakörébe tartozó bármely életkorú ember sajátos szükségleteinek
kielégítését személyiségének fejlődését, élethelyzetének jobbítását, társadalmi
integrációját segíti elő.