Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 1

Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák
Kertészet/Szerzőink/
Új recept beírása [1]
Kertészet/Szerzőink/
Ehető gombák
Növények Főzelék Bab - borsó Burgonya Csicsóka Ehető gombák Gombás ételek Gyümölcs Káposzta Karfiol Kukorica
Lecsó Padlizsán Rizs Spága Szója Egyéb zöldséges Különleges receptek

Barna érdestinóru
vagy barna érdesnyelű tinóru (Leccinum scabrum)
Színe fehéres, de hosszanti sorokban álló feketés pikkelyek, szemcsék borítják. A
gomba húsa fehéres, később szürkésfehér, törésre változatlan, szárítva barna.
A barna érdestinóru ehető gomba, íze, szaga kellemes.

Barna nyálkásgomba
(Gomphidius glutinosus)
Európában fenyvesekben fordul elő nyár végén, ősszel.
Jellegzetes íz és szag hiányában jó más gombákkal együtt elkészíteni. Finom lehet
levesben vagy párolva.
Az öreg példányok az ételt nyálkássá teszik és sötétre színezik, ezért étkezésre a
fiatalját gyűjtsük.

Barna tinóru
vagy barna nemezestinóru (Xerocomus badius)
A barna tinóru inkább a fenyveseket kedveli, a lomberdőkben ritkábban fordul elő.
A barna tinóru jó szagú és -ízű, ehető gomba, szárítható is.

Céklatinóru
(Boletus erythropus)
A céklatinóru a savanyú, mészben szegény vagy legalább a felső szintben
elsavanyodott talajokat kedveli. Lomblevelű és fenyőerdőkben, főleg bükkök és
lucfenyők alatt, valamint lápokon, a magasabb hegyvidékeken is megtalálható.
Júniustól októberig terem.
A gomba jól megfőzve, sütve ehető.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 2

Császárgomba
(Amanita caesarea)
Kalapja narancsvörös, tűzvörös vagy sárgásvörös, félgömb alakú,
később kiterül; tetején néha fehér burokmaradványok vannak; széle
finoman bordás; a kalapbőr lehúzható; átmérője 5‑20 cm.
Lemezei halványsárgák, majd élénk citromsárgák lesznek, sűrűn
állnak, nem lefutók és viszonylag szélesek.
Tönkje citrom- vagy aranysárga, hengeres, tömör, alul gumósan
megvastagszik, 8‑15 cm hosszú;
a gallér is sárga, lelógó, felül enyhén bordázott;
bocskora vastag, elálló, a tönkkel ellentétben fehér színű.
Leginkább tölgyesben, szelídgesztenyésben található, de mindig
csak a fák közvetlen közelében. Előfordul fenyvesben és mogyoró
alatt is. A melegebb vidékek gombája, a száraz, agyagos talajt
Császárgomba
kedveli. Melegebb nyárutókon néhol tömegesen is terem, de
általában nem mondható gyakorinak. Júniustól októberig terem.

Jóízű, közkedvelt gomba, már a rómaiak is nagyra becsülték íze miatt

Cserepes gereben
(Sarcodon imbricatus)
Rendszerint csoportosan terem, főleg fenyőerdők talaján, kizárólag
ősszel. Kalapja átmérője a kifejlett példányoknál átlagosan 10–15 cm.,
találtak viszont már 30 cm átmérőjű kalappal rendelkező egyedet is.
Kalapja fiatalon félgömb alakú, később laposra szétterül, majd tölcséres
lesz. Sötétbarna, majdnem fekete pikkelyek borítják, a kalap alján
körülbelül 1 cm hosszú tüskék vannak. Ezek kezdetben fehérek, majd
szürkék lesznek, törékenyek. Tönkje rövid, vastag, tömör.

Más gombával nem téveszthető össze. Erős, fűszeres íze miatt önállóan ételt nem lehet készíteni belőle, kis
mennyiségben viszont kitűnő fűszergomba gyanánt levesekbe, paprikásokba.

Csiperke
Az erdei csiperke elterjedt faj, főleg fenyvesekben, ritkábban
bükkösökben található, gyakran csoportosan. Júniustól októberig terem.
A leggyakoribb két idetartozó faj a kerti csiperke vagy mezei csiperke
(Agaricus campestris), és az erdőszéli csiperke (Agaricus arvensis).
Az erdei csiperke illatos és jóízű étkezési gomba.
Nyersen salátákba, levesnek, mártásnak, vajban párolva fokhagymával
ízesítve, kalapját kivájva húsos töltelékkel megtöltve és kisütve, de
Erdei csiperke.
rántva is kitűnő.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 3

Déli tőkegomba
(Agrocybe aegerita)
Íze hasonlít a vargányához, de borsosabb jellegű. Szilárd állaga miatt nagyon jó egytálételekhez, akár
egészben is használható. Sokak szerint azért olyan népszerű, mert ízletessége mellett viszonylag olcsón
beszerezhető.

Erdei szömörcsög
(Phallus impudicus)
Fallosz alakja miatt ezt a gombát különböző elnevezésekkel illették, például
szemérmetlen szömörcsög, szemtelen szömörcsög...
Az erdei szömörcsög kellemetlen szaga miatt eltántorítja az embereket a
fogyasztásától, pedig forrázás után ezt a szagot elveszíti.
A gomba tetején található "süveg" felhasználhatatlan, a tönköt egyes vidékeken
nyersen eszik, máshol ecetes savanyúságként használják fel, íze a retekre
emlékeztet.
A fiatal, burokba zárt példányok, az ún. "boszorkánytojások" többféleképpen Erdei szömörcsög

felhasználhatók, salátának, vagy különböző mártásokkal fogyasztják.

Erdőszéli csiperke
(Agaricus arvensis)
Bocskora nincs. Felülete fehér, felül feketedő, sima és selymes. További
csalhatatlan ismertetőjegye: fehér húsa kifejezetten ánizsillatú. Vágásra,
nyomásra gyengén sárgul. A gyilkos galócával és a nagy döggombával
szokták összetéveszteni.
Az erdőszéli csiperke a napfényt kedveli, réteken és legelőkön, parkokban,
Erdőszéli csiperke
kertekben, erdőszéleken és füves helyeken fordul elő. A gyűjtő nyártól őszig
rátalálhat.
Az erdőszéli csiperke kellemes ízű, ehető gomba.

Fakó zsemlegomba
(Albatrellus ovinus)
Kizárólag hegyvidéki fenyvesekben terem nyáron és ősszel, telepekben.
Kalapja szürkés- vagy sárgásfehér, a fiatal példányoknál domború, majd
szabálytalanul hullámos lesz. Jellemző átmérője 4 – 8 cm.
Termőrésze keskeny, finom, fehér, likacsos réteg, amely az idősebb
példányoknál sárga színű. Fakó zsemlegomba
A tönk színe a kalappal megegyező, vagy halványabb nála, rövid, kemény
tapintású, alul kissé elkeskenyedő. Jellemző magassága 2 – 4 cm. Húsa fehér, vágáskor a sajtra emlékeztet.
Leginkább rokonával, a szintén ehető sárga zsemlegombával (Albatrellus confluens) téveszthető össze, amely
azonban sárgásvörös színű és íze enyhén kesernyés. Mérgező gombával nem téveszthető össze.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 4

Fekete tönkű szegfűgomba

más néven Sötét tönkű fokhagymagomba (Marasmius alliaceus)
A korhadó bükkavarban szétszórtan, nyáron és ősszel találhatunk rá.
Csak a kalapja használható, fűszerként erős fokhagymaszaga és íze miatt kedvelt.
Tönkje feketés, karcsú, szívós, nem ehető.

Fokhagymaszagú szegfűgomba
vagy (barna tönkű) fokhagymagomba (Marasmius scorodonius)
Erdei korhadékon élő, fű között tömegesen növő gomba.
A mezei szegfűgombánál kisebb, kalapja krémszínű, tönkje merev, vékony,
vörösbarna, a tövénél fekete.
Különösen fenyőerdők tűavarján fejlődik, de korhadó leveleken, fahulladékon
lomberdőkben is előfordul. Nyártól őszig gyakran igen nagy csoportokban található.
Az ínyencek körében közismert, erősen fokhagymaillatú, nagy becsben tartott fűszergomba. Főként a
birkahúsok ismert fűszere, a francia konyha igen kedveli. Szárítva a fokhagymát helyettesítő fűszergombaként
használják, mert főzéskor sem veszti el jellegzetes ízét.

Földtoló galambgomba
(Russula delica)
Nagyra növő gomba, egyaránt terem lomb- és fenyőerdőben,
nyáron, vagy kora ősszel. Nevét onnan kapta, hogy kalapja
rendszerint még a föld alatt kinyílik és ahogy nő, magával
tolja az avart és a földet, amiért kalapja rendszerint földes,
piszkos. A nagyobb termetű példányok kalapja is gyakran
szorosan a talajhoz lapul, ezért szinte kiásni kell a földből,
ha leakarjuk szedni.
A kalap színe fehér, gyakran sárgás árnyalattal. Bemélyedő,
esős időben ragadós. A kalap pereme olykor begöngyölt. Földtoló galambgomba
Jellemző átmérője 6 – 10 cm. Lemezei fehérek, kissé
lefutóan ízesülnek a tönkkel, az ízesülés helyén türkizkék sáv figyelhető meg.
A tönk rövid, oszlopszerű, tömör, fehér színű. Magassága 3– 5 cm.
Könnyen össze lehet téveszteni a szintén ehető fehér-tejű keserűgombával (Lactarius piperatus) és a rossz ízű
pelyhes keserűgombával (Lactarius vellereus). Ezek azonban nyersen égetően csípős ízűek; húsuk megtörve
zöld, vagy fehér tejnedvet enged magából.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 5

Francia szarvasgomba
(Tuber melanosporum)
E keresett étkezési gomba termőtestei gömb alakúak vagy
szabálytalan gumóra emlékeztetnek, és nagyságuk igen változó,
többnyire 2-9 centiméter. Felszínüket többé-kevésbé lapos,
négy- vagy hatoldalú, piramis alakú szemölcsök borítják.
Külső oldaluk kezdetben vörösesbarna, később fekete. A fiatal
termőtestek húsa (az úgynevezett gleba) szürkés, világos
barnás-rózsaszín, érett állapotban kormos fekete. A gomba igen
erős, aromás illatú, amit különösen a vaddisznók érzékelnek.
A gyűjtők sertések és kutyák segítségével keresik a gombát.
A francia szarvasgomba kitűnő, értékes csemegegomba, az „asztalok fekete gyémántjá”-nak nevezik. A francia
konyha kedveli, ott termesztik is.

Gévagomba
A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus), népies nevén sárgagéva vagy givagomba
élő vagy elhalt lombos fákon, ezek vastag ágain telepszik meg; az ártéri erdőkben
gyakran jelennek meg.
Nyáron érdemes gyűjteni a fiatal, még puha húsú példányokat, mert később a többi
taplógombához hasonlóan húsa keménnyé válik.
A laskagombához hasonlóan, húsok ízesítésére, vagy előfőzést követően, húspótló
Gévagomba
ételként kisüthető, esetleg tojásrántotta készíthető vele.

Gyapjas tintagomba
(Coprinus comatus), kerti tintagomba (Coprinellus micaceus),
ráncos tintagomba (Coprinopsis atramentaria)
A tintagombák többsége étkezésre nem alkalmas, ez alól három
fajuk kivétel: a gyapjas tintagomba, a kerti tintagomba és a
ráncos tintagomba.
Gyűjtésekor, csak a nagyon fiatal, fehér-kalapú és lemezű
példányait gyűjtsük, de ezek tönkjei sem ehetők.
A leszedett gombát minél hamarabb fel kell használni, rántva,
vagy palacsintatésztában kisütve, esetleg krémleves készítésére
alkalmas. Sütve nem jó ízű.
A kerti tintagomba vérnyomáscsökkentő hatású. A tintagombákból készült ételekhez nem szabad alkoholt
fogyasztani, mert azzal együtt koprintartalma mérgező hatású!
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 6

Gyűrűs tuskógomba
(Armillaria mellea, régebben Armillariella mellea)
A gyűrűs tuskógomba kizárólag élő vagy elhalt fákon nő. Azok
az egyedek, amelyek látszólag a talajból nőnek ki, a valóságban
föld alatti gyökerekre vagy faágakra települtek.
Ősszel, szeptembertől a leggyakoribb gombánk.
Csak a fiatalabb kalapokat gyűjtsük. Óvatosan fogyasszuk, mivel
nyersen gyomor-, valamint bélpanaszokat okozhat. 20-25 perces
főzést igényel, főzőlevét pedig öntsük le.

Ízletes rizike
(Lactarius deliciosus)
Közepes termetű, rendszerint erdeifenyők körül, ősszel tenyésző
gomba. Kalapja kezdetben begöngyölt szélű, közepe bemélyedő,
majd szétterül. Színében egyaránt megtalálható a zöld és a
narancssárga. Jellemző átmérője 4–12 cm.
Lemezei sűrűn állók, élénk narancsvörös színűek, törékenyek,
nyomásra megzöldülnek. Tönkje rövid zömök, színe a kalapéval
megegyező.
Húsa szintén narancssárga, megtörve tejnedvet enged, amely a
levegővel érintkezve megzöldül.
Néhány ehető rokonával, például a jegenyefenyves-rizikével (L. salmonicolor) és a lucfenyvesi rizikével (L.
deterrimus) téveszthető össze, amelyek azonban – mint nevük is mutatja – más tűlevelű fafajokkal alkotnak
mikorrhizát. Mérgező gombával nem lehet összetéveszteni.

Ízletes tőkegomba
(Kuehneromyces mutabilis)
Az ízletes tőkegomba széles körben elterjedt, csupán csapadékban szegényebb
vidékeken ritkább. A síkvidékek és a középhegységek bükkelegyes erdőségeiben a
lomblevelű fákat kedveli.
Áprilistól novemberig terem, fatörzseken és elhalt tönkökön többnyire csoportosan nő.
A gomba kalapja jóízű, ehető. Szaga a finom fűrészelt fára emlékeztet.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 7

Ízletes vargánya
(Boletus edulis)
A lombhullató erdőkben, de a kevert erdőkben, erdőszéleken és
tisztásokon is előfordul. Egész Európában elterjedt. A boletus a
régi rómaiak legjobb étkezési gombája volt. [r 3]
Magyarországon a Budai-hegységben több vargányamérgezés
történt olyan ehető fajoknál, amelyek mérgező nehézfémeket
halmoztak fel a termőtestben, tehát adott esetben az ehető
vargányánál is vigyázni kell.[forrás?] Mérgező rokona a
nyomásra sértésre kékülő-zöldülő farkastinóru (Boletus calopus),
amellyel könnyen össze is téveszthető!
Ez a gomba nagyon ízletes és sokféleképpen elkészíthető: nyersen salátákba, gombalevesnek, vajban párolva –
köretnek, rántva és pörköltnek, de szárítás és őrlést követően, fűszerként is nagyon sok ételhez használják.
A vargányafélék családjában is van néhány kékülő gomba, amely csak alaposan megfőzve ehető, aki nem ért
hozzá, annak ajánlatos szakértővel ellenőriztetni. Ez utóbbit azonban még a gombákat ismerőknek is illik
megtenni.
Ehető rokonai

* bronzos vargánya (Boletus aereus)

* nyári vargánya (Boletus aestivalis)
* vörösbarna vargánya (Boletus pinophilus)
* királyvargánya (Boletus regius)

Kajsza lisztgomba
(Clitopilus prunulus)
Viszonylag kis termetű gomba, mely csoportosan terem, erdők
szélén és tisztásokon, fák közelében, kizárólag nyáron és kora
ősszel.
Kalapja fehér, a szürke különböző árnyalataival, olykor
világosabb foltok is találhatók rajta.
Fiatalon domború, majd szétterül és rendszerint szabálytalanul
hullámos a pereme. Jellemző átmérője 3 – 8 cm.
Lemezei fehérek. Tönkje fehér, rövid, zömök. Jellemző
magassága 2 – 4 cm. Húsa jellegzetes, a lisztre emlékeztet.
A súlyosan mérgező parlagi tölcsérgombával lehet összetéveszteni, amely azonban karcsúbb, tönkje vékony.
Ezenkívül megkülönbözteti még tőle a kajsza lisztgomba erősen lisztszagú húsa.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 8

Kékhátú galambgomba
(Russula cyanoxantha) – népies nevén galambica
Lomberdők talaján egyesével, sokszor nagy mennyiségben terem
a fák alatt, mivel mikorrhizás gomba. Nyáron és kora ősszel
terem. A nyári szárazabb időben is mindenfelé a gyakori lombos
és fenyőerdőkön kívül, a síkvidéktől a hegységekig megtalálható
ez a gombafaj.
Jóízű, ehető gomba. Sokféleképpen elkészíthető, de mint minden
galambgomba, vegyes gombás ételben a legfinomabb. A kalap
tepsiben sütve (mint a keserűgomba) kitűnő csemege, de jól
használható levesbe és salátának is. A galambgombák különösen
alkalmasak szárításra, szépen, gyorsan és jól száradnak, színüket
is megtartják. A szárított galambgomba könnyen megdarálható
gombapornak. Ropogós, merev húsuk konzerválásra is alkalmas.
Hasonló fajok
Más gombák közül csak a többi galambgomba lehet hozzá
hasonló. A kisebb termetű, ibolyás vagy lila kalapú törékeny galambgomba - amely feltűnően törékeny,
morzsolódó és égetően csípős ízű – nagyon hasonlít a kékhátú galambgombához, úgy mint a
fenyő-galambgomba. Az utóbbi színe ugyancsak lilás, azonban lemezei sárgák, és íze égetően csípős. A dióízű
galambgomba lemezei üvegszerűen töredeznek és rozsdafoltosak lesznek. Tönkje is rozsdabarnás, kalapszíne
veszélyesen hasonlít a gyilkos galócához, ezért gyűjtése fokozott figyelmet követel.

Kerti csiperke
(Agaricus campestris)
A kerti csiperke kalapja eléri a 10 centiméter átmérőt. Eleinte
félgömb alakú, de rövid idő múlva boltozatossá válik, majd
csaknem laposra kiterül. Bőre fehér, néha finoman vagy
durvábban szálas, pikkelyes. A lemezek színe a kezdeti
rózsaszínből később jellegzetes csokoládébarnává változik, majd
végül csaknem teljesen fekete lesz. Ez az ismertetőjegy fontos,
mert ennek segítségével tudjuk megkülönböztetni a gyilkos
galócától. Fehéres tönkje selymesen sima, 5-8 centiméter hosszú
és 1-2 centiméter vastag. Vékony gallérja vékony, aránylag
hamar eltűnik. Húsa fehér, törésre gyengén húsvörösre színeződik.

A kerti csiperke a réteket és legelőket kedveli, főleg azokat, amelyeket a legelő jószág rendszeresen
megtrágyáz. Emellett erdőszéleken, parkokban, trágyás helyeken is előfordul. Mindig csoportosan vagy gyűrűs
elrendeződésben jelenik meg, kora nyártól késő őszig terem.
A kerti csiperke igen jóízű, kedvelt, ehető gomba.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 9

Késői laskagomba
(Pleurotus ostreatus)
Élő vagy elhalt lombos fákon, ezek ágain telepszik meg, az
egyik legtovább szedhető gombafajta, de újabban sokfelé
termesztik is.
Nagyon rövid tönkkel kapcsolódik az élő, vagy elhalt
lombhullató fákhoz. Kalapja húsos, kövér, egyfajta tengeri
kagylóra emlékeztető alakú, amely 8‑15 cm átmérőjűre is
megnő. A kalap felszíne fiatalon viaszos bevonatú, kékesszürke
színű, ami később hússzínűre, vagy barnára változik. Spóratermő
lemezei fehérek, spórái lilák.

A még fiatal gomba kalapját kell gyűjteni, amikor a húsa még fehér és rugalmas, az idősebb példányok húsa
már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes.
Felhasználják leves, raguleves és sültek ízesítésére, de pörköltnek is elkészíthető, legjobb, ha más ehető
gombával keverten készül.

Kétszergyűrűs tölcsérgomba
(Catathelasma imperiale),
Hegyvidéki fenyőerdők talaján terem egyesével vagy kettesével.
A gombák a föld alatt, burokban fejlődnek ki, gyakran egy
burokból két gomba nő ki. A kalap alatt vastag, kéthártyás
gallérja van, innen kapta nevét is.
Székelyföldön leginkább Háromszék és Csíkszék magasabb
fekvésű részein található meg.
Háromszéken a szultángomba népi elnevezést viseli, míg Csík
környékén tinótortynak nevezik.

Királyvargánya
(Boletus regius)
Kalapja 10–22 cm, félgömb alakúból domború, öregen kiterülő,
hamar puhuló, húsos széle fiatalon begöngyölt felszíne bőrszerű,
de öregen lehet fényes színe vöröses; ritkán homogén, sokszor és
főleg a széle felé sárgán foltosodik.
Termőrétege szűk pórusú, citromsárga, de hamar olajzöldes lesz,
érintésre nem változik; tönkhöznőtt. Tönkje 6–10 cm hosszú,
4–5 cm vastag, vaskos, hengeres vagy kissé hasas, citromsárga,
bázisánál vörösesen foltos, sárgás vagy vöröses, apró szemű hálózattal. Húsa puha, sárga, tönk bázisában
vörösen foltos, nagyon kicsit kékül a tönk és a kalapbőr felszíne alatt.
Középhegységi lomberdőkben, főleg melegkedvelő tölgyesekben nő a nyári hónapokban.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 10

Lila tölcsérpereszke
(Lepista nuda), (Lepista saeva)
Ősszel, és még a tél elején is megtalálhatjuk mindkét fajt, az
erdők napfényes részein, de kertekben és útszéleken is előfordul.
Egész Európában elterjedt gyakori faj.
Nyersen nem ehető, sőt így még enyhe mérgezést is okozhat. A
lila pereszke piacokon árusítható, vidéki városok piacán gyakori,
őszi gomba.
A lilatönkű tölcsérpereszke (Lepista saeva) is ehető gombafaj,
melynek húsos kalapja szürkés, szürkésbarna vagy halványan
kékes-lila, később sárgásbarna színűvé válik. A két gombafaj
egymással is, de más mérgező fajokkal, elsősorban a lilás színű
pókhálósgombákkal és más tölcsérgombafajokkal is könnyen összetéveszthető.

Lucfenyvesi rizike
(Lactarius deterrimus)
Közepes termetű gomba, amely késő nyáron és ősszel terem
kizárólag lucfenyők körül. Kalapja kezdetben begöngyölt szélű,
közepe beméllyedő, majd szétterül és tölcséres lesz. Színe
halvány narancssárga, a zöld különböző árnyalataival. Jellemző
átmérője 4 – 12 cm. Megtörve tejnedvet enged magából, amely a
levegővel érintkezve megzöldül.

Lemezei sűrűn állók, élén narancssárgák, nyomásra

megzöldülnek. Tönkje rövid, zömök, színe a kalapéval
megegyező. Jellemző magassága 4 – 8 cm.
Közeli rokonaival téveszthető össze, például az ízletes rizikével, valamint a jegenyefenyves rizikével, amelyek
szintén ehetőek.
Formájuk alapján nehéz megkülönböztetni őket egymástól, a legkönnyebben az alapján lehet
megkülönböztetni őket, hogy milyen fenyőfélével alkotnak mikorrhizát.

Májgomba
(Fistulina hepatica)
Lombhullató fák, különösen tölgyfák törzsén, gyakran a fa
odvában terem. Nyár végén és ősszel fordul elő.
Fiatal példányait gyűjtik, felhasználásakor a kalapjának tövét
eltávolítják, majd felszeletelve, hagymával, fokhagymával
megsütve, és utólag fűszerezve, húspótló főételként is tálalható.
Elkészítés előtt a gombaszeletek vízben áztatják, hogy
csersavtartalma kiázzon. Egyes helyeken, ha nagyobb
mennyiséget sikerült begyűjteni, savanyítással tartósítják.
Nincs igazán hasonló gombafaj, a vöröses színű taplófajok mind fásan kemények, szívós húsúak.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 11

Májusi pereszke
(Calocybe gambosa)
A kevés tavasszal termő étkezési gombák egyike.
Különösen azért kedvelt, mert a népi megfigyelések szerint
igen korán, április 24-én, Szent György napján jelenik meg.
Régebbi neve ezért volt szentgyörgygomba.
Szín: Sárgásfehér színű, a kalapban feltűnően vastag húsú
kora tavaszi gomba, sűrűn álló, fehér lemezekkel.
Lisztszagú. A tönk húsa rostos.
Kalap: Igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később
kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle Májusi pereszke

fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú. 4-15 cm nagy, de

többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrszínsárga, néha kissé rózsás is. Közepén
nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le.
Lemezek: Sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak
lesznek. Spórapora fehér.
Tönk: Aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3-10 cm
hosszú, 10 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló.
Hús: A kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás.
Szag és íz: Kellemes fűszeres lisztszagú, néha gyümölcsre is emlékeztető illatú és lisztízű.
Termőhely és idő: Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem.
Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között
találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. De csak egyes vidékeken gyakori.
Igen jó ízű, kitűnő ehető gomba. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használják.
Vigyázni kell azonban vele, mert különösen később, nyár elején már könnyen összetéveszthető több
mérges gombával.
Hasonló fajok: A mérges gombák közül hasonlít hozzá a fiatal téglavörös susulyka, de az inkább kúpos,
rostosán csíkos kalapú, vékony húsú, és később megvörösödik, lemezei pedig barnásak. Hasonlíthat hozzá a
gyilkos galóca, de még inkább a fehér gyilkos galóca. Ezek színe hasonló lehet, és lemezeik is fehérek, a
galócáknak azonban gallérjuk és bocskoruk van, és nem is lisztszagúak. Legjobban hasonlít hozzá a nagy
döggomba, ennek a lemezei azonban fiatalon sárgásak, később rózsaszínűek, húsa a kalapban vékony, és nem
tavasszal terem. Végül még a viaszfehér tölcsérgomba is hasonlíthat hozzá, de annak lemezei erősen lefutók,
nincs jó szaga, és főleg ősszel terem. Mindegyik mérges gombától megkülönbözteti a májusi pereszkét igen
vastag húsa és feltűnő, kellemes lisztszaga. Hasonló fehéres, nem mérgező gomba van több is, például az
elefántcsont-csigagomba, a csípős fehér pereszke, de ezek ősszel teremnek. A tarlógomba tönkje galléros.
Hasonlít hozzá még az igen vastag húsú tejpereszke is, amely az alföldi legelőkön terem, és jó, ehető gomba.
Végül igen hasonlít hozzá az ugyancsak jó, ehető fehér álpereszke, amelynek lemezei kissé lefutók, és ősszel
terem.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 12

Mezei szegfűgomba
(Marasmius oreades)
Kizárólag mezőkön, legelőkön, mohás aljzatú füves helyeken él,
általában nagy csoportban terem. Kalapja fiatalon domború,
majd lapossá válik, esetleg púpos is lehet. Színe világosbarna,
vagy rozsdabarna, idősebb korban tejeskávé vagy bőrszínű.
Érdemes leszedni, nagyon jóízű gomba. Leginkább levesekben
és paprikás formában lehet felhasználni.
Tapasztalt gombász nem téveszti össze semmilyen más
gombával, néha azonban előfordul, hogy mérgező kerti
susulykát, vagy parlagi tölcsérgombát szednek helyette. Ezektől a gombáktól azonban megkülönbözteti
jellegzetes illata.

Nagy őzlábgomba
(Macrolepiota procera)
Feltűnő, igen nagy, hosszú tönkű, esernyőszerű gomba. A
kalap közepén csúcsos, barna, a többi részén, világos alapon
barna, felszakadozó pikkelyektől tarka. Barnán tarkázott
tönkje lefelé vastagodó, alul gumós, és rajta eltolható gyűrű
van.
Kalap: Fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő,
középen csúcsos púppal. 10–30 cm nagyra nő. Fiatalon
összefüggően sötétbarna, barna bőre növekedés közben
körben felrepedezik, ezért a kifejlett, szétnyílt gomba
fehéres, világos szürkésbarnás alapon szabálytalanul
rendezett, sötétebb barna, kiálló pikkelyekkel tarkított. Széle
rojtos. A kalap bőre nem húzható le.

Lemezek: A tönk körül gyűrűben összenőttek, és a tönktől

udvar választja el őket. Szabadon és igen sűrűn állnak, a
kalap széle felé szélesebbek, puhák. Színük fehér, az idős
gombán lehet vörösesbarnán rozsdafoltos is. Spórapora
fehér. Spórái fehérek, tojásdadok.
Nagy őzlábgomba
Tönk: Megnyúlt, magas, lefelé fokozatosan vastagabb, alul
hagymaszerűen, gumósan kiszélesedő, 10–40 cm hosszú,
1-3,5 cm vastag, a gumó 3–6 cm nagy. A kalapból csuklószerűen kifordítható. Alapszíne barnás, de bőre
növekedéskor szétrepedezik, és így világos sárgásszürkés alapon apró, sűrű, barna pikkelyektől övesen
márványozott, tarka. Állománya keményen rostos, szálas, belül üres, csöves. Gyűrűje kettős szélű, szélein
puha, barnás, korpás, középen merevebb, porcos, sima, pelyhes. Könnyen elmozdítható, a tönkön le és fel
tologatható.

Hús: Puha, a tönkben szívós, rostos. Fehér, színtartó, az idősebb példányoké lehet kissé szürkés rózsaszínű.
Szárítva szürkésfehér. Nehezen szeletelhető, kócszerű.
Szag és íz: Kellemes dió illatú és ízű, édeskés.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 13

A fiatal gomba: Tönkje duzzadt, felfelé vékonyodó, alul széles talpon álló. A tönk csúcsán a kalap kicsiny,
tojás alakú, ezért a fiatal gomba dobverőre, cimbalomütőre emlékeztet.
Kevés gomba hasonlít hozzá. Csak két rokon faj, a csipkés őzlábgomba és a karcsú őzlábgomba igen
hasonlóak, de mindkettő jóval kisebb, ehetők. A karcsú őzlábgomba a méretkülönbségen kívül másban alig
különbözik a nagy őzlábgombától. A csipkés őzlábgomba azonban halványbarnás - fehéres színű, kalapja alig
pikkelyes, a széle pedig a szakadozott burokmaradványoktól csipkés, és ez a faj fű között, réten, legelőn terem.
A mérgező vörhenyes és rozsdás őzlábgombák, valamint ezek rokonai lényegesen kisebbek, és a feltűnő
nagyságkülönbség miatt nem téveszthetők vele össze. A mérgező párducgalóca kalapja nem fehéres alapon
barna pikkelyes, hanem barna alapon fehér pettyes, továbbá kisebb, és gallérja nem eltologatható gyűrű. Az
ehető csiperkék lemezei megsötétednek. A piruló őzlábgomba alacsonyabb termetű, durvábban pikkelyes
kalapú, és húsa megvörösödik.
Tönkje nem ehető, kalapja még a kinyílása előtt gyűjthető, amelyet tisztítás után kirántva, pörköltként, vagy
húsos töltelékek adalékaként használnak. Szárítás és őrlés után fűszerként is kiváló.

Nyári vargánya
(Boletus reticulatus, korábban B. aestivalis)
Egész Európában, a legdélibb és a legészakibb részek kivételével
megtalálható, de sehol sem igazán gyakori.
Lombos erdőkben, elsősorban tölgyesekben gyűjthető, a savanyú vulkanikus
talajt kedveli, meszes talajon, mészkőhegységekben jóval ritkább, de megél
homoki tölgyesekben is. Ritkábban fenyvesekben is előfordul.
Jó termőhelyei: Mátra (Recsktől délre, Csákánykő-Nagylápafő között,
Muzsla-hegy, Tarna-völgy egyes részei), Zemplén: Bózsva-Telkibánya között
a Kecske-pad, az Elő-hegy, Kovácsvágás-Nagyhuta közötti erdő, Hollóházától
északra, északnyugatra a Lapis-völgy és a Hrabó-hegyek.

Nyári szarvasgomba
(Tuber aestivum)
Az ehető szarvasgombák között a nyári
szarvasgomba kevésbé értékes faj.
Többé-kevésbé gömbölyű termőtestét piramis
alakú fekete szemölcsök fedik, átlagosan dió
nagyságú, azonban mogyoró-ökölnagyságú, sőt
néha még nagyobb is lehet. A gomba belsejében
a kemény szürkésbarna hús fehérrel erezett.
Jellegzetes illata a főtt kukoricára emlékeztet,
finom dióízű.
Bükk- és tölgyfák alatt élő faj. Széles körben
elterjedt Közép- és Dél-Európában, valamint
Skandinávia déli részén. Általában 10-30
centiméterre a föld alatt él, ezért nem könnyű megtalálni.
Nincs könnyű dolga annak, aki segítség nélkül akarja megtalálni a szarvasgombát. Árulkodó jelek persze
vannak: a termőtestek vonzzák a gombaszúnyogokat, ezek jelenléte elárulja a talajban rejtőző szarvasgombát.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 14

Egyes esetekben a szarvasgombatelep felett nagy területen kiég a fű. Nyomra vezethet, hogy a gomba a
növekedése során megrepeszti a talajt, és ezek a repedések láthatóvá válnak, ha az avart elkotorják. Máskor
apró legyek vagy vadtúrások jelzik a gombát.
Jobb eredményt lehet elérni segítőtársakkal. A hagyományos, önkéntes nyomravezető a sertés. Nem kell
tanítani, idomítani, mert imádja a szarvasgombát. Ez egyben a legnagyobb hátránya is, mert a megtalált
gombát maga szeretné elfogyasztani. Ebből kifolyólag gyakran kerül sor összetűzésre a sertés és gazdája
között. Itt általában a sertés húzza a rövidebbet, de nem mindig. A sertéssel dolgozó gombászoknak gyakran
hiányzik egy-két ujja. A kutyát viszont nem érdekli a szarvasgomba, meg kell rá tanítani. Keresésre használják
a vizslát: jól keres, de szíve szerint inkább vadászna. A labradorban kevesebb a vadászösztön, az ő figyelmét
legfeljebb az egérlyukak terelik el.

Óriáspöfeteg
(Calvatia gigantea v. Langermannia gigantea)
A tápanyagokban gazdag réteken, legelőkön, kertekben, erdőszéleken
fordul elő leggyakrabban. Egész Európában előfordul, de nem
mindenhol gyakori.
Akár 40 centiméteres átmérőjűre és több kilogramm súlyúra is
megnőhet.
Fiatalon külső felszíne fehér és finoman pelyhes, később megbarnul.
Belső spóratermő rétege kezdetben fehér, majd ez is megbarnul, és
porszerűvé válik.
Fiatal fehér, rugalmas húsú példányait kell gyűjteni, amelyeknek bőre
könnyen lehúzható. Tisztítás, felszeletelést követően, vajban párolva,
rántva vagy bundázva fogyasztható.
A pöfetegeknek több ehető fajuk van, amelyek kisebb átmérőjűek,
méretük a 6‑8 cm-t nem haladja meg, de nem szabad összetéveszteni
a gyilkos galóca, fiatal, még burokba zárt példányaival.
A pöfetegféléknek mérgező fajai is vannak, amelyeknek felszíne
barnásabb, repedezettebb, és húsuk szürkés, szürkésbarna, vagy
fekete, egyikük az áltrifla.

Piros galambgomba
(Russula rosea)
Főleg lomberdők talaján terem általában egyesével, de neki
megfelelő időjárás esetén tömegesen terem. Kalapja élénkpiros,
fakó piros, néhol esetleg fehér foltokkal. Lemezei sűrűn állók,
krémszínűek.
Húsa nagyon kemény, pattanva törő, nyersen íze leginkább a
ceruzáéra emlékeztet.
Könnyen összetéveszthető a hánytató galambgombával, amely
enyhén mérgező, hányást, hasmenést okoz. Ettől azonban
megkülönbözteti nagyon kemény húsa, rózsaszínnel futtatott tönkje és jellegzetes ceruza-íze
(A hánytató galambgomba nyersen megkóstolva csípős ízű).
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 15

Piruló galóca
(Amanita rubescens)
A piruló galóca június-júliustól egészen októberig lomberdőkben,
fenyvesekben elterjedt és gyakori.
A gombaismerők nem csupán azért értékelik, mert korán megjelenik,
hanem azért is, mert kiadós étkezési gomba. Tartósan nedves idő után
esetleg földízű lehet.
Nyers állapotban ne fogyasszuk, mert megárthat.

Pisztricgomba
(Polyporus squamosus)
Tavasztól őszig, élő fák törzsén, leggyakrabban diófán és
juharfán terem. Fa parazita, a fát amelyen megjelenik néhány év
alatt elpusztítja.
Taplószerűen, nagy telepekben terem, nyéllel ízesül ahhoz.
A fiatal példányok alapszíne krémszín, az idősebbeké
rozsdasárga, barna pikkelyekkel, amelyek távolról foltoknak
tűnnek a gomba kalapján. A gomba kalapja akár fél méteresre is
megnőhet.
A fiatal példányok húsa szeletelve sajtszerű, az idősebbeké ezzel szemben a bőrre emlékeztet. Fiatalon
kellemes lisztszagú, az idősebbek azonban kellemetlen szaggal rendelkeznek.

Ráncos tintagomba
(Coprinopsis atramentaria)
Viszonylag kis termetű gomba, mely nyirkos televénytalajon,
korhadó fák környékén terem, csoportosan, tavasztól őszig.
Kalapja fiatalon drappos árnyalatú, majd ahogy a gomba
idősödik, a kalapja is egyre sötétebbé válik, míg végül teljesen
hamvasszürke lesz. Kezdetben tojásdad, majd harang alakú lesz,
végül szétnyílik, szálasan széthasadozik és széle
visszakunkorodik. Jellegzetesen ráncos felületű. Jellemző
átmérője kiterítve 7–12 cm.

Lemezei a fiatal példányoknál krémszínűek, majd barnásak lesznek, végül pedig megfeketednek és
elfolyósodnak.
Tönkje fehéres, világos színű, vékony; egy tőből gyakran több tönk is kiindul. Jellemző magassága 5–12 cm.
A ráncos tintagomba olyan anyagokat tartalmaz, amelyek alkohollal keverve rosszullétet idézhetnek elő, ezért
fogyasztása előtt, közben és után 24 óráig kerülni kell az alkoholfogyasztást.
A skandináv országokban hosszú ideig az alkohol-elvonókúra része volt, tekintettel arra, hogy alkohollal
keverve rosszullétet okoz.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 16

A középkorban az idős példányokból tintát állítottak elő, amelyről csak mikroszkópos vizsgálat után lehetett
kideríteni, hogy nem eredeti tinta.
Néhány erdőben termő ehetetlen rokonával, esetleg a szintén ehető kerti tintagombával (Coprinellus micaceus)
téveszthető össze, de fiatal példányai felületesen hasonlítanak a susulykafélékre is, az utóbbiaktól azonban
megkülönbözteti harang alakú (és nem púpos!) kalapja.

Rőt selyemgomba
(Amanita fulva)
Kalapja vörösesbarna, fiatalon karcsú, tojásdad, később kiterül;
széle mindig jellegzetesen bordázott; átmérője 4‑8 cm. Lemezei
fehérek, sűrűn és szabadon állók, élük finoman rovátkolt.
Tönkje fehér vagy hússzínű, csak néha látható rajta
kígyóbőrszerű minta; gallérja nincs. Bocskora fehéres, de
helyenként vörösbarna elszíneződés is megfigyelhető rajta. A
gomba húsa egységesen fehér, vizenyős, illata és íze jellegtelen.
Spórapora fehér; a spórák gömbölyűek, méretük 8‑12 μm.
Lombos- és fenyőerdőkben egyaránt előfordul, kedveli a
savanyú talajú, ingoványos helyeket. Általában erdeifenyők és
nyírfák alatt található. Júliustól októberig terem.
A rőt selyemgomba elsősorban az Amanita nemzetség gallérral
nem rendelkező fajaival (selyemgombák) téveszthető össze. Az
óriás selyemgomba (A. inaurata) jóval nagyobb méretű; kalapján
sokszor burokmaradványok vannak. A narancsszínű
selyemgombát (Amanita crocea) élénkebb színei és mintázott
törzse különböztetik meg, húsa pedig fenollal sötétvörös lesz, míg a rőt selyemgombáé csokoládébarnára
változik.

A rőt selyemgomba nyersen fogyasztva megárthat; főzés után ehető, de csak a hozzáértőknek ajánlott.

Sárga gerebengomba
(Hydnum repandum)
Egész Európában elterjedt faj. Lombos- és fenyőerdőkben, gyakran
nagyobb csoportokban találkozunk vele.
Kalapjának átmérője 8‑15 cm, halványan sárgás, szintén halvány
őzbarna vagy narancsos színezetű bemosódással, és húsa is enyhén
narancsillatú. Spóratermő rétege nem lemezes, hanem tüskés. Fehér
tönkje, melynek magassága 3‑8 cm, legtöbbször nem a kalap
középpontjából indul ki.
Tüskés termőrétege miatt más fajokkal nem téveszthető össze, de a
fenyőerdőkben egy kisebb termetű, vörösesbarna kalapú, szintén ehető változata is megtalálható. Ez utóbbit egyes
helyeken fenyőgombának is nevezik.
Kissé kesernyés ízű gomba, de leforrázva (előfőzve) kesernyés ízét elveszti, és a dióra emlékeztető kellemes zamata
van. A fiatal példányokat érdemes gyűjteni, mert ilyenkor a legfinomabb.
Felhasználható levesek készítésére, vajban párolva különösen finom, de párolt vagy sült húsokhoz is adják.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 17

Sárga gévagomba
(Laetiporus sulphureus)
népies nevén sárgagéva vagy givagomba élő vagy elhalt lombos
fákon, ezek vastag ágain telepszik meg; az ártéri erdőkben
gyakran jelennek meg.
A változatos alakú, lapos, egymás fölött elhelyezkedő
termőtestek akár 30–50 cm átmérőjűre is megnőnek. Egy-egy,
rendszerint sárga vagy narancssárga, különböző méretűre nőtt,
egymás fölött elhelyezkedő, fodros vagy hullámos szélű telepet
hoznak létre. Termőrétegük likacsos, húsuk fehér színű.
Nyáron érdemes gyűjteni a fiatal, még puha húsú példányokat, mert később a többi taplógombához hasonlóan
húsa keménnyé válik. Felhasználják a laskagombához hasonlóan húsok ízesítésére, vagy előfőzést követően
húspótló ételként kisüthető, esetleg tojásrántotta készíthető vele.

Sárga korallgomba
(Ramaria flava)
A sárga korallgomba Európában az egyik legnagyobb termetű
korallgombafaj, lomb-, tűlevelű és elegyes erdőkben, különösen
bükkök és lucfenyők alatt nő. Júniustól októberig terem.
A gomba fehér, gyengén szívós, merev húsa kissé kesernyés ízű.
Kizárólag a fiatal gombákat szabad felszanálni, a nagyon idősek
hashajtó hatásúak. A gombát használat előtt le kell forrázni, így
kitűnő paprikás készül belőle.
Könnyen összetéveszthető a cifra korallgombával, amely
azonban halványabb színű és erős hasmenést okozhat, de nem súlyosan mérgező gomba.

Sárga rókagomba
(Cantharellus cibarius)
Tölcsér alakú, de szabálytalan, kalapszerűen kiszélesedő felső
része fodros szélű. Közepes termetű, tojássárga színű ehető
gomba. Termőrétege ráncos, eres (nem lemezes). A kalaprésze
többnyire domború, hullámosan lapos, csak néha tölcséres, 3-10
cm széles, széle kezdetben kissé aláhajló, később felhajló és
fodrosodó. Színe sárga – főtt tojás sárgájához hasonló – vagy
világosabb, főleg a bükkösben termett példányok sárgásfehérek.
A termőtesten mélyen lefutó, egymással összekötött vaskosabb
ráncok, erek vannak. Színük a kalaphoz hasonlók, vagy kissé
világosabb, spórája fehér színű.

Nyáron és kora ősszel jelenik meg a meleg, esős időszakokban, ezért hazánkban egyes száraz években igen
kevés terem. Erdőtalajon, különösen a sűrű, sötétebb w:bükkerdőkben és w:tölgyesekben, bokros helyen és
mohás, nyirkos hegyoldalon többnyire csoportokban fordul elő. Egyes vidékeken igen gyakori.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 18

Mindenféle gombás ételnek alkalmas, de kissé kemény. Jól szállítható, tartós, állóképes és ritkán kukacos,
ezért a piacokon is nagyobb mennyiségben árusítják.
Jóízű, de kissé borsra emlékeztető, nyersen fűszeresen csípős. Csípős íze elkészítés után eltűnik. Kellemes és
jellemző illata van, amely kajszibarackra, de paprikára is emlékeztet. Szárítva is megtartja illatát.
Szárításkor megkeményedik, és nehezen puhul meg újra, ezért csak porítás céljából szárítsuk. Savanyítva
tartósításra, sóban eltevésre is alkalmas. Ha figyeljük a ráncos, eres termőréteget, más gombával alig
téveszthetjük össze, csak a figyelmetlen, gombát nem ismerő téveszti össze a mérgező világító
tölcsérgombával, amely sötétebb, vörösesbarna, narancsszínű, finom feketés vonalakkal rajzolt és szabályosan
lemezes, csoportos. Alakra és színre igen hasonló hozzá az ehető sárga gerebengomba is, de annak termőrétege
tüskés. Hasonló hozzá még a fakó sárga tölcsérgomba, de az szabályosan lemezes és rozsda sárga színű.

Sárga gyűrűstinóru
(Suillus grevillei)
A sárga gyűrűstinóru közepes termetű gombafaj, amely
kizárólag vörösfenyők közelében terem, kora nyártól őszig.
Kalapja a sárga különböző árnyalatait viseli magán, kezdetben
domború, majd laposra szétterül. Bőre nedvesen nyálkás,
szárazon fénylő, könnyen lehúzható a kalapról. Jellemző
átmérője 4-10 cm.
Termőrétege csöves, sárga, amelyet fiatal korában fehéres fátyol
borít, ez a növekedés során leszakad. Tönkje keskeny, puha,
gallér díszíti, amely alatt a tönk sötétebb. A gallér könnyen
leeshet. Jellemző magassága 5-11 cm. Húsa sárga, puha, amely sérülésre általában kissé megzöldül, íze a
barackra emlékeztet.
Semmilyen más gombával nem téveszthető össze. Gombás ételnek nem lehet elkészíteni, mivel, nyálkássá és
jellegzetes barackillatúvá teszi az ételt. Egyes vidékeken azonban lekvárt készítenek belőle, Bulgáriában pedig
kompótként fogyasztják.

Sárgásbarna galambgomba
(Russula mustelina)
Nagyra növő gomba, hegyvidéki fenyvesek talaján tenyészik
egyenként. Kalapja sárgásbarna, agyagszínű,vagy enyhén
vöröses. Kezdetben domború, majd szétterül, az öregebb
példányoké bemélyedő, széle bordázott. Jellemző átmérője 6 –
10 cm.
Lemezei fehérek, esetleg barnás árnyalatúak, gyakran barnásan
foltosak. Tönkje fehér, kezdetben kemény, tömör, az öregebb
példányoké puhább, szivacsos tapintású. Húsa vágás, sérülés
esetén gyengén barnul, Nyersen íze a dióra emlékeztet. Hátránya, hogy hamar kukacosodik.
Összetéveszthető a többnyire lomberdőben termő ízletes nagy galambgombával, amely szintén ehető. Mérgező
gombafajtával nemigen téveszthető össze.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 19

Sereges tölcsérgomba
(Clitocybe gibba)
Kis termetű gomba, rendszerint seregesen terem, lomb- és
fenyőerdőkben egyaránt, az avaron. Májustól októberig található
meg. Érzékeny az időjárásra, neki megfelelő időben valóban
seregesen jön elő, hidegebb időjárás, vagy szárazság idején
azonban ritka. Kellemes, jellegzetes illata van.
Kalapja világos tejeskávé színű, néha rozsdás árnyalattal. A
fiatal példányoknál domború, majd ellaposodik és tölcséres lesz.
Bőre többnyire sima, széle ritkán hullámos. Jellemző átmérője
4–6 cm. Lemezei mélyen lefutók, keskenyek, sűrűn állók, a
kalapnál világosabbak. Tönkje karcsú, vékony, rugalmas, színe a kalapéhoz hasonló. Magassága 4–6 cm körül
van.

Húsa ritkán kukacosodik.

Azonos termőterülete miatt a rozsdássárga tölcsérgombával téveszthető össze, az azonban ritkán terem a
sereges tölcsérgombával egyszerre, rendszerint ősszel terem. Esetleg még a súlyosan mérgező parlagi
tölcsérgombával lehet összetéveszteni, az azonban sárgásfehér színű és nem az erdőben, hanem patakparton,
mezőkön és legelőkön terem.

Sötét érdestinóru
vagy sötét érdesnyelű tinóru (Leccinum griseum vagy Leccinum
carpini)
A sötét érdestinóru júniustól októberig lomberdőkben,
gyertyános-tölgyesekben gyakori.
A kalap 3-15 centiméter átmérőjű; először félgömb alakú, majd
párnásan boltozatos, később némileg kiterül. Felszíne bőrszerű,
szürke, szürkésbarna, sárgásbarna, olajbarna vagy feketés barna
színű, szabályos szélén és a közepén gyakran okkersárga
árnyalatokkal. A csöves rész eleinte piszkosfehéres, majd
sárgásszürke, törésre vagy érintésre ibolyás szürke lesz, a tönk
körül öblösen bemélyed. A tönk 5-16 centiméter hosszú és 1-3
centiméter vastag. Kezdetben gyengén hasas, majd hengeresen
megnyúlik. Felülete fehéres szürke, hosszanti rostos, felálló és
sorokba rendezett pikkelykékkel borított. Fehéres húsa vágásra
vagy törésre feketésre sötétül.
A sötét érdestinóru ehető gomba. Mérgező gombákkal nem, de
hasonló fajtájú tinórukkal könnyen összetéveszthető. Addig használható, amíg a gomba nem túl puha. Forró
sós vízbe metélve nem feketedik meg.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 20

Sötét trombitagomba
(Craterellus cornucopioides)
Termőtest: 4-12 cm hosszú, 3-8 cm átmérőjű. Tölcsér vagy
trombita formájú, lefelé csőszerűen elkeskenyedő, végig üreges,
széle fodros, hullámos, gyakran szakadozott, szürke,
szürkésbarna, feketés színű. Felülete finoman pelyhes,
szálas-nemezes, szálkás-pikkelyes.
Termőréteg:: a termőtest külső részén található; fiatalon sima,
majd gyengén ráncos, néha kissé eres; szürke, kékesszürke,
hamuszürke, idősen a spóraportól fehéren deres.
Hús: vékony, nagyon törékeny, szürkésfekete színű; frissen szaga és íze nem jellegzetes, de szárítva
fűszeres-aromás.
Előfordulás: júliustól októberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, csoportosan termő faj.
Kiváló fűszergomba, mással nem téveszthető össze.

Szürke selyemgomba
(Amanita vaginata)
Kalapja világos vagy sötétebb szürke, szürkésbarna; széle
mindig erősen bordázott; burokmaradványok csak nagyon ritkán
maradnak rajta; átmérője 4‑8 (‑15) cm.
Lemezei fehéresek, néha sárgás árnyalatúak, sűrűn és szabadon
állók. : Tönkje szürkésfehér, legfeljebb halvány márványszerű
mintázattal; 5‑15 cm hosszú, gallérja nincs; a bocskor szintén
fehéres, kétharmada többnyire a föld alatt van. A gomba húsa
egységesen fehér, vizenyős, igen törékeny; illata és íze
jellegtelen. Spórapora fehér; a spórák gömbölyűek, méretük 8‑12 μm.

Lombos- és fenyőerdőkben egyaránt előforduló gyökérkapcsolt gomba, amely kedveli a savanyú talajokat.
Augusztustól októberig terem.
A szürke selyemgomba elsősorban az Amanita nemzetség gallérral nem rendelkező fajait gyűjtő Amanitopsis
alnemzetség (selyemgombák) típusfaja. Régebben valamennyi ide sorolható gombát A. vaginata-ként
azonosítottak, a nem szürkés kalapú példányokat pedig változatnak tekintették. Az egyes fajokat azonban máig
nem sikerült egyértelműen elkülöníteni. A hasonló fajok közé tartozik az A. badia, amelynek kalapja
barnás-feketés szürke színű és az okkeres árnyalatú, nagyobb A. lividopallescens.
A szürke selyemgomba nyersen mérgező; főzés után ehető, de fogyasztása így sem ajánlott.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 21

Szürke sötétedőpöfeteg
Bovista plumbea
Kis termetű gombafaj, amely a talajon terem egyesével,
kizárólag legelőkön. Termőteste gömbölyű, hófehér, jellemző
átmérője 1 - 3 cm. Kettős burka van: a külső fehér, ez az idősebb
példányokról egyszerűen lepattog, a belső burok viszont szürke,
ez zárja magába a termőrészt. Idővel, az érett példányok burkán
nyílás keletkezik, amelyen a spórák kifüstölögnek. A termőtest
végén gyökérhez hasonló szálképződmények találhatók.
Húsa a fiatal példányoknál fehér, rugalmas, csak ilyen állapotban
felhasználható.
Összetéveszthető a gyilkos galóca burokba zárt fiatal példányival, ezért kötelező átmetszeni. A gyilkos galóca
"tojásokban" szépen kivehető kalapkezdemény van, míg a szürke pöfeteg húsa egyöntetűen sima.

Szürke tölcsérgomba
Clitocybe nebularis.
Étkezési érték: feltételesen ehető, erősen fűszeres gomba, egyeseknek megárthat, allergiát okozhat.
Felhasználás előtt érdemes leforrázni.
Kalap: 6-15 (20) cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodik, többé-kevésbé tölcsér formájú, széle
sokáig begöngyölt, szürke, barnásszürke, de lehet fehér is, fiatalon hamvas.
Lemezek: kissé lefutók, sűrűn állók, a kalap húsáról könnyen leválaszthatók, fehéresek, krémsárgák.
Tönk: 4-12 cm hosszú, 1,5-4 cm vastag, lefelé elvékonyodó, alul szélesebb, bunkó alakú, fehéres,
világosszürke, felülete szálas, rostos.
Hús: vastag, eleinte kemény, majd megpuhul, a tönkben szivacsos, jellegzetes, fűszeres illatú és ízű.
Előfordulás: szeptembertől novemberig, lomb- és fenyőerdőben, gyakran folyásokban növő, gyakori faj.
Megjegyzés: a mérgező nagy döggömbával, viaszfehér tölcsérgombával és a kajsza lisztgombával téveszthető
össze.

Téli fülőke
(Flammulina velutipes, korábban Collybia velutipes)
A gomba kalapja 1–5 cm átmérőjű, sárga-rozsdasárga, közepe
gyakran sötétebb, gyengén bordázott, vékony húsú, nyirkos
időben tapadós. A lemezek halvány sárgásak, néha fehérek,
viszonylag vastagok, kissé távol állók és foggal tönkhöz nőttek.
Az alul sötétbarna, felfelé világosabb tönk főleg az alsó felén
bársonyos felületű, szívós húsú, 3–8 cm hosszú. Húsa a többi
fülőkefajhoz hasonlóan rugalmas, sárgás-fehéres. Íze és illata
jelentéktelen. Spórapora fakó sárga, a spórák elliptikusak,
méretük 7‑9 × 4‑6 μm.

Lombos fák tuskóin - leggyakrabban fűzön, nyárfán, kőrisen és bodzán, de ritkábban élő fán is találhatjuk.
Kivételes esetekben tűlevelű fa anyagán is megél. A téli hónapokban fordul elő októbertől márciusig.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 22

A japán konyhában a második legfontosabb gomba a shii-take után; ott a enokitake néven ismerik. Évente
mintegy 100 ezer tonnát termel a szigetország a téli fülőkéből, ezzel a gombafaj a hatodik a termesztett
gombafajok világranglistáján. Európai jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a téli fülőke azon kevés
gombáink egyike, amely még akár karácsonykor is gyűjthető. Termőteste nem érzékeny a fagyra, ha fejlődése
közben tartósan hideg időjárású helyzet alakul ki, annak elmúltával újra tovább képes növekedni.
A téli fülőkének különleges termőideje miatt nincs igazi hasonmása. Egyes esetekben azonban már
szeptemberben is megjelenhet, de ilyenkor is csak akkor téveszthető össze más Collybia-fajokkal, ha esetleg a
példány föld alatti faanyagon nő. Sötétbarna, bársonyos tönkje jellemző fajbélyeg. A Flammulina nemzetség
további fajai (Flammulina fennae, F. mediterranea, F. ononidis) nem télen fordulnak elő, illetve megjelenésük
is eltérő.

Varashátú galambgomba
(Russula virescens)
Nagyra növő gomba, de hamar kukacosodik, ezért rendszerint
csak a fiatal példányokat lehet megenni. Rendszerint egyesével
terem, főként lomberdőkben, de fenyőerdőben is előbukkanhat.
Kalapja a zöld különböző árnyalatait viselheti magán, gyakran
rücskökkel borított, innen kapta a "varas" elnevezést. Kalapjának
jellemző átmérője 4–12 cm.

Lemezei krémszínűek, tönkhöz nőttek, könnyen morzsolódnak.

Tönkje fehér, oszlopszerű, pattanva törő, íze nyersen a dióra
emlékeztet.
Nagyon figyelmetlen gombagyűjtő esetleg a halálosan mérgező gyilkos galócát (Amanita phalloides) szedheti
le helyette, amely azonban karcsú megjelenésű, tönkjén gallér van, és bocskorban végződik.

Vörös érdestinóru
(Leccinum aurantiacum)
A kalap 5-20, néha 25 centiméter átmérőjű; fiatalon félgömb
alakú, majd párnásan boltozatos, idős korban kiterül, felbőre
kissé túlér a kalap peremén. Színe narancs-, barnás- vagy
téglavörös, felülete nyirkos időben kissé tapadós, egyébként
finoman molyhos szőrű és gyorsan száradó. A termőréteg csövei
fehéresek, végül azonban szürke, piszkos olajszürke vagy
sárgásszürke színűvé válnak, a tönk körül megrövidülve öblös
bemélyedést alkotnak, idősebb korban kissé szivacsosak. A tönk
5-20 centiméter hosszú és 1-5 centiméter vastag, erőteljes,
csúcsán elvékonyodik, alja felé gyakran vastagabb és görbült. Rajta fehér alapon érdes pikkelyek találhatók,
amelyek sokszor hosszanti sorokba rendeződtek. E finom pikkelyek eleinte fehéresek, majd narancsvörösek,
végül feketésbarnák. A tönk felülete nyomásra világos okkerszínűre, vörösesszürkére vagy szürkéslilára
változik. A kalap húsa feltűnően vastag, eleinte kemény, fehér, nyomás hatására sötétre színeződik, a tönkje
kemény, rostos szövetű.

A vörös érdestinóru Európában mindenütt előfordul, főleg nyárfák alatt, de füves-mohás helyeken is
megtelepedik. Júniustól [[októberig terem, nemegyszer 1-2 kilogrammos példányokban.
A vörös érdestinóru jó ízű és szagú ehető gomba.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 23

Vörösödőtejű rizike
(Lactarius semisanguifluus)
Közepes termetű gomba, erdei fenyők közelében terem ősszel.
Kalapja fiatalon begöngyölt, majd szétterül és tölcséres lesz.
Színe élénk narancssárga szürkészöld árnyalattal, sérülés esetén
tejnedvet enged magából, amely a levegővel érintkezve
megvörösödik. Jellemző átmérője 4 – 12 cm.
Lemezei sűrűn állók, élénk narancssárga színűek, nyomásra
megzöldülnek. Tönkje rövid, színe a kalapéval megegyező.
Jellemző magassága 4 – 8 cm.
Közeli rokonaival téveszthető össze, mint például az ízletes rizike vagy a lucfenyvesi rizike, ezek azonban
mind kitűnő éti gombák. Mérgező gombával nem lehet összetéveszteni.

Káposztagomba
(Sparassis crispa)
Egész Európában elterjedt, a fenyvesekben terem, mert az
erdeifenyő parazitája, annak gyökerén élősködik. Feltűnően nagy
testű gomba, átmérője elérheti akár a fél métert is. Színe halvány
krémszínű, termőrétege szalagszerűen tagolt, a lebenyeinek
ellaposodó vége barnás árnyalatú.
Fiatalon ehető gomba, fenyvesekben található. Az emberi
kórokozó gombák ellen hatásos (fungicid) anyagokat termelő
nagygombafaj. Káposztagomba
Csak a fiatal, még krémszínű törékeny példányai ehetők, mert
később a termőrétege megkeményedik, és keserű lesz. A begyűjtött gombát alapos mosás után apróra kell
törni, lisztbe forgatva kisütni, vagy fokhagymás tojásrántotta készíthető belőle.
Alapos tisztítás után, összetörik, szárítják, porrá őrölve fűszerként használják.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 24

Kucsmagomba
(Morchella esculenta)
C-vitamint és vasat tartalmaz nagyobb mennyiségben. Ez a tavaszi
gomba füstös, telt íze és könnyű textúrája miatt elég drága. Mivel
erőteljes ízzel rendelkezik, nagyszerű választás marhahús mellé
vagy gazdag mártásokhoz.
Egy másik népszerű elkészítési mód, hogy egyszerűen belisztezzük
és kisütjük olajban.
Ezt a fűszeres illatú, finom ízű gombát, a tisztítás és előfőzés után,
akár egészben megtöltve, darabolva, vagy szeletelve, vajon
pároljuk, sültekhez, levesekhez, mártásokhoz használhatjuk.
Szárítva, majd porrá őrölve tartósítják, és levesek, szószok, húsok
fűszerezésére használják.
Fontos! Túlérzékeny embereknél allergiás tüneteket okozhat!
Vigyázni kell arra is, hogy ne tévesszük össze a mérgező fodros Kucsmagomba

papsapkagombával (Helvella crispa), amelynek süvege kevésbé

kúpos és nem is szabályos alakú, szélein hullámos színe sárgásfehér, és magassága is kisebb, 10 cm-nél
magasabbra ritkán nő meg.

Laskagomba
(Pleurotus ostreatus)
Élő vagy elhalt lombos fákon, ezek ágain telepszik meg, az egyik legtovább
szedhető gombafajta, de újabban sokfelé termesztik is. A még fiatal gomba
kalapját kell gyűjteni, amikor a húsa még fehér és rugalmas, az idősebb
példányok húsa már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes.
leves, ragú leves és sültek ízesítésére, de pörkölnek is elkészíthető, legjobb, ha
más ehető gombával keverten készül.

Pereszkegomba
Nyersen nem ehető, sőt így még enyhe mérgezést is okozhat, azonban omlettekbe, mártásokba, és sütve is
fogyasztható. A hasonló, de mérgező tölcsérgombákkal összetéveszthető, ezért mindig ellenőriztetni kell.

Nameko tőkegomba
(Pholiota nameko)
A nameko tőkegomba könnyedén beazonosítható nem hétköznapi, zselés bevonata miatt, ami borostyán-sárga
külsőt kölcsönöz a gombáknak. Ha gyorsan kisütjük őket, a zselés bevonatból nagyszerű sűrítőanyag
keletkezik, melyet aztán szószokhoz vagy ragukhoz is felhasználhatunk.
A namekónak édes íze és bársonyos, puha textúrája van. Nagyon népszerű Japánban, ahol a hagyomány
szerint a miso leveshez szokták felhasználni.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 25

Pöfeteg gomba
(Langermannia gigantea)
vajban párolva, rántva, vagy bundázva tálalható. Sóban eltéve tárolható.

Ördögszekér laskagomba
(Pleurotus eryngii) A laskagombák családjához tartozik, csak nagyobb a mérete és sűrűbb a textúrája. Vajas,
édes íze miatt tökéletes választás grillezéshez vagy raguk készítéséhez. Széleskörűen felhasználható típus.

Rókagomba
(Cantharellus cibarius)
Rókagombából igen sokfélét ismerünk, ilyen a sárga rókagomba,
a tölcséres rókagomba, de még a sötét trombitagombával is
rokonságban áll. Világszerte ismert, közkedvelt, kitűnő, jól
ismert ehető gomba, és szinte egész évben kapható. Szilárd
textúrája és finom íze borsos jelleggel egészül ki. Mindenféle
gombás ételnek és szószoknak alkalmas ízesítője, húsa kissé
kemény. Jól szállítható, tartós, állóképes és ritkán kukacos, ezért
a piacokon is nagyobb mennyiségben árusítják.
Szárításkor megkeményedik, és nehezen puhul meg újra, ezért
csak porítás céljából szárítsuk.
Savanyítva tartósításra, sóban eltevésre is alkalmas.

Sötét trombitagomba
(Craterellus cornucopioides)
A fekete trombitagomba szezonja késő ősszel, kora télen van.
Önmagában is elkészíthető, de más gombával is keverhetjük.
Főzés vagy sütés (pl. gombavagdaltként) során illata erősebb, és
kitűnő, összetett fűszeres az íze. Szárítmányként, vagy
gombaporként egyaránt jól használható.
Pora jól ízesíti a leveseket, mártásokat, salátákat.A sötét
trombitagombának olyan könnyű a textúrája, mintha nem is
lenne, persze ha megérezzük a gomba aromás, sajtszerű ízét,
azonnal felismerjük.
Finomra aprítva tojáshoz keverve, raguhoz, vagy bármilyen húsételhez használhatjuk ízesítőként.
Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák 26

Vargányagomba
(Boletus edulis)
Az ízletes vargánya tönkje, akár 15 cm magasra is megnő,
vörösesbarna, csíkos, felső részén finom, fehér hálózat található.
Húsának színe nyomásra nem változik.
Nem szabad összetéveszteni a sátántinóru (Boletus satanas) mérgező
gombafajjal, melynek termete hasonló, de tönkje és kalapjának alja
feltűnően piros, háta pedig nem barna, hanem fakó színű, húsa
nyomásra gyengén kékül.
Nyersen salátákba, gombalevesnek, vajban párolva — köretnek,
rántva és pörkölnek, de szárítás és őrlést követően, fűszerként is nagyon sok ételhez használják.
A nyári vargánya (Boletus reticulatus, korábban B. aestivalis) Lombos erdőkben, elsősorban tölgyesekben
gyűjthető, a savanyú vulkanikus talajt kedveli, meszes talajon, mészkőhegységekben jóval ritkább, de megél homoki
tölgyesekben is. Ritkábban fenyvesekben is előfordul. Küllemében az ízletes vargányához hasonló, de kalapja
púposabb, és rendszerint sötétebb színű, tönkje recés, hálózatos szemcsékkel díszített. Húsa nyomásra, törésre nem
kékül, tejnedvet nem ereszt. Magyarországon főleg nyáron, elsősorban júniusban, de kiadósabb, csapadékosabb
években egészen októberig, az első fagyokig terem.
Szárításra kiválóan alkalmas, igen ízletes, közkedvelt gomba.

Hivatkozások
[1] http:/ / hu. wikibooks. org/ w/ index. php?title=Szak%C3%A1csk%C3%B6nyv/ Gomb%C3%A1k/ Ehet%C5%91_gomb%C3%A1k&
action=edit& section=new
Szócikkek forrása és közreműködői 27

Szócikkek forrása és közreműködői

Szakácskönyv/Gombák/Ehető gombák Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?oldid=168019 Közreműködők:: KeFe, Marcus Cyron

Képek forrásai, licencei és közreműködői

Kép:Leccinum scabrum JPG8.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Leccinum_scabrum_JPG8.jpg Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Jean-Pol
GRANDMONT
Kép:Gomphidius glutinosus 131007.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Gomphidius_glutinosus_131007.jpg Licenc: Creative Commons Attribution-Sharealike
3.0,2.5,2.0,1.0 Közreműködők:: Bernd Haynold
Kép:Boletus erythropus1.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Boletus_erythropus1.jpg Licenc: Creative Commons Attribution-Sharealike 2.0 Közreműködők::
Factumquintus, LC-de, Überraschungsbilder
Kép:Amanita caesarea.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Amanita_caesarea.JPG Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők:: User:Archenzo
Kép:Sarcodon Imbricatum.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Sarcodon_Imbricatum.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Fájl:Agaricus silvaticus Hargita.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Agaricus_silvaticus_Hargita.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők::
Szabi237
Kép:Phallus_impudicus7_Stinkhorn.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Phallus_impudicus7_Stinkhorn.jpg Licenc: GNU Free Documentation License
Közreműködők:: User:Strobilomyces
Kép:2008-08-Agaricus-Stuttgartx7.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:2008-08-Agaricus-Stuttgartx7.JPG Licenc: GNU Free Documentation License
Közreműködők:: Salix
Kép:Albatrellus ovinus.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Albatrellus_ovinus.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Marasmius alliaceus 20070928wa.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Marasmius_alliaceus_20070928wa.JPG Licenc: Creative Commons Attribution-Sharealike
3.0,2.5,2.0,1.0 Közreműködők:: Strobilomyces
Kép:Marasmius scorodonius - Lindsey.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Marasmius_scorodonius_-_Lindsey.jpg Licenc: Attribution-ShareAlike 3.0 Unported
Közreműködők:: James Lindsey
Kép:Russula delica 5.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Russula_delica_5.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Truffe coupée.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Truffe_coupée.jpg Licenc: ismeretlen Közreműködők:: -
Kép:Sulphur shelf fungus.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Sulphur_shelf_fungus.jpg Licenc: Creative Commons Attribution-Sharealike 2.5 Közreműködők:: Bruce
Marlin
Kép:Coprinus comatus.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Coprinus_comatus.jpg Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők:: Nejmlez, Solipsist
Kép:Armillaria mellea JPG1.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Armillaria_mellea_JPG1.jpg Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Jean-Pol
GRANDMONT
Kép:Lactarius deliciosus.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Lactarius_deliciosus.jpg Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők:: Ericsteinert, Pethan,
Skvodo
Kép:Stockschwaemmchen.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Stockschwaemmchen.jpg Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők:: Comacontrol,
Sven-steffen arndt
Kép:Boletus edulis EtgHollande 041031 091.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Boletus_edulis_EtgHollande_041031_091.jpg Licenc: GNU Free Documentation
License Közreműködők:: User:Strobilomyces
Kép:Clitopilus prunulus2.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Clitopilus_prunulus2.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Russula cyanoxantha.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Russula_cyanoxantha.JPG Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők:: Annabel,
Ericsteinert, Karelj, Panterka
Kép:Agaricus campestris.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Agaricus_campestris.jpg Licenc: Creative Commons Attribution-Sharealike 2.5 Közreműködők:: Alan
Rockefeller, Anna reg, Look2See1
Kép:Oyster mushoom fells.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Oyster_mushoom_fells.jpg Licenc: Creative Commons Attribution 2.5 Közreműködők:: Photograph by
Aaron Sherman
Kép:Catathelasma imperiale.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Catathelasma_imperiale.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Királyvargánya.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Királyvargánya.JPG Licenc: Creative Commons Attribution-Sharealike 2.5 Közreműködők:: KeFe
Kép:Lepista nuda.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Lepista_nuda.jpg Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők:: Alan Rockefeller, Alexandrin,
Annabel, Archenzo, Ardfern, Dysmorodrepanis, 1 névtelen szerkesztés
Kép:Lactarius deterrimus68.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Lactarius_deterrimus68.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Fistulina hepatica.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Fistulina_hepatica.jpg Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők:: Ananda, 1 névtelen
szerkesztés
Fájl:Calocybe gambosa 850.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Calocybe_gambosa_850.jpg Licenc: Public Domain Közreműködők:: Jacklee, Japonica, Jplm
Kép:Marasmius oraedes.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Marasmius_oraedes.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Fájl:Parasol-1.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Parasol-1.jpg Licenc: Public Domain Közreműködők:: Hannibal's back, Natr, Rainer Zenz
Kép:BoletusAestivalis.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:BoletusAestivalis.JPG Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők:: Archenzo
Kép:Truffle 4.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Truffle_4.jpg Licenc: Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 Unported Közreműködők:: User:Poppy
Kép:Langermannia gigantea R0018876.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Langermannia_gigantea_R0018876.JPG Licenc: Public Domain Közreműködők:: Me
Kép:Purchawica olbrzymia VI 2005.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Purchawica_olbrzymia_VI_2005.jpg Licenc: Creative Commons Attribution-Sharealike 2.5
Közreműködők:: Barbara Wrzesińska
Kép:Russula rosea.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Russula_rosea.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Amanita rubescens JPG1.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Amanita_rubescens_JPG1.jpg Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Jean-Pol
GRANDMONT
Kép:Polyporus squamosus.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Polyporus_squamosus.jpg Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők:: Croquant,
Ericsteinert, JJ Harrison, Kilom691, WayneRay
Kép:Coprinus atramentarius2.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Coprinus_atramentarius2.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők::
Szabi237
Kép:Amanita fulva 060820w.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Amanita_fulva_060820w.jpg Licenc: Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 Unported
Közreműködők:: User:Strobilomyces
Kép:Hydnum repandum JPG1.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Hydnum_repandum_JPG1.jpg Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Jean-Pol
GRANDMONT
Kép:Yellow mushroom on old oak tree1.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Yellow_mushroom_on_old_oak_tree1.jpg Licenc: GNU Free Documentation License
Közreműködők:: User:Ellywa
Képek forrásai, licencei és közreműködői 28

Kép:Ramaria flava.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Ramaria_flava.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Chanterelles3.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Chanterelles3.jpg Licenc: Public Domain Közreműködők:: Bf5man, Meco
Kép:Suillus grevillei2.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Suillus_grevillei2.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Russula mustelina.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Russula_mustelina.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Clitocybe gibba.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Clitocybe_gibba.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Leccinum carpini.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Leccinum_carpini.JPG Licenc: Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 Unported Közreműködők::
Rude
Kép:Craterellus cornucopioides 03.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Craterellus_cornucopioides_03.jpg Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők::
J.Marqua
Kép:Amanita spec. - Lindsey 8a.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Amanita_spec._-_Lindsey_8a.jpg Licenc: Attribution-ShareAlike 3.0 Unported Közreműködők::
James Lindsey
Kép:Bovista Plumbea.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Bovista_Plumbea.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Flammulina_velutipes20041024.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Flammulina_velutipes20041024.JPG Licenc: GNU Free Documentation License
Közreműködők:: Susulyka
Kép:Russula virescens 2.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Russula_virescens_2.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők:: Szabi237
Kép:Leccinum_aurantiacum_EHM6.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Leccinum_aurantiacum_EHM6.JPG Licenc: Creative Commons Attribution-Sharealike 2.5
Közreműködők:: Ejdzej, Eric, 1 névtelen szerkesztés
Kép:Lactarius semisanguifluus.JPG Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Lactarius_semisanguifluus.JPG Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Közreműködők::
Szabi237
Kép:Sparassis crispa 2.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Sparassis_crispa_2.jpg Licenc: GNU Free Documentation License Közreműködők:: User:Archenzo
Kép:Morchella esculenta 300405.jpg Forrás: http://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Fájl:Morchella_esculenta_300405.jpg Licenc: Creative Commons Attribution-Sharealike 2.5
Közreműködők:: Bernd Haynold

Licenc
Creative Commons Attribution-Share Alike 3.0
//creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/