Antigot tas Hungarica i; 194% A Merso hi A COFALVI (TUFALAU) ARANYLELET Leletkériilmények. A céfalvi (Trei-Scaune) aranylelet. (amely feitegetéseink kiinduldpontja) 1840. novemberében keriilt napvildgra. Kallay Ferenc, aki felszdllitotta az orbaji_kirdlybirst, Horvath Kérolyt és Kovacs Déniel téblabirét, ylrnak meg kériilményesebben e’ taldimdnyt, 's egy teal kézdlnék a mddarabok’ hd rajzdt, a’ kévet- kezéképen szdmol be a__leletkériilményekrdl: yy++-stabad orszdgat Czofalva és Bardtos faluk kézt Orbaj székben, melly uton tébb kével terhelt szekér menvén egymds utdn, a’ kerekek dltal okozott mély bevagisok’ kévetkeztében legelébb is a’ négy arany csdkany jétt napfényre, mellyek egymds mel- lett élékkel feléllva valanak. A’ szekeresek ostoraik’ nyelével tovabb motozvin, a! homokos helyen facsarosan vert arany ldnczokat, nyeregszerhez tar- toz6 boglarokat, 's szinte arany [édllaz6t taldltak. A’ boglirokbél és Linczolatokbél sok elveszett az oda csédiilt nép’ kezei kézt, ellenben a’ négy csd¢ kany, az Allazd, egy lincavégdarab, néhany gomb, mint’ szinte egy borsé nagysigu gyéngyszem, ‘s téglizd vas formadra Onvétt 1 font 22 lat silyd témény arany szerencsésen a’ megneveztem kirdly- bird’ kezébe keriiltek; a’ fazék pedig, mellyben a’ kines volt, végkép elveszett. Az utébb emlitett témény aranydarabrél, nem késziilt rajz, mivel az nem mesteri md. A’ taldlt kincsek hisz kardtos aranytiak, 's becsbk dsszesen 965"! darab_ arany." Megemliti még Kallay, hogy az egyik csdkanyon 16 dbrizolisit véli Luczenbacher felfedezni és hogy utdbbi hozzafizi még azt is, hogy ,,jlly alaku csd- kanyok rézbél ndlunk is taldltatnak, hogy tébb pél- dinyra_emlékezik, mellyeket_ Jankowich Miklés, Kiss Ferenc’ ’s masok’ gydjteményeiben létott." A,,pillangdlemezek“ (kerek diszitett aranylemezek) »tobbnyire Erdélyben taldltatnak; Kiss Ferencznél tébb nem csak hasonld, hanem szakasztott illyen arany pillango van, melly mind Erdélybél keriilt, dmbir ruhalinczok és kapcsok mésutt is fordulnak el, nem csak illyen, hanem sokféle valtozatban." ‘A lelet (1. kép) rdvid idén beliil Bécsbe, ak. u. k. Antikenkabinet kincsei kézé vandorolt. Sajndl- kozva emlékszik meg efrél Kallay Ferenc 1852-ben egy akadémiai felolvasé iilésen: ,,A’ bécsi kinestér 700 pforintot fizetett ki az egy példanyért (arany- ' Killay Ferenc, Orbaj székben legajabban_ talalt aranymivekrél. Magyar Academiai Ertesitd. 1841. 1V. sz. 72—75. 0. — Mivel a leletkdriilményekr6l a legkilénbs- zébb adatok szerepelnek az irodalomban, sziikségesnek véltem az eredeti publikacié szészerinti idézését. A kézdlt kép Killay munk4jéb6l van kifenyképezve. A képet Méricz rajzolta Marosvasathelyen, kére nyomta Walzel Pesten. — A lelet silya Killay szerint 965" arany, ami mai stly- egységre Stszimitva, 3°375-25 gramm, azaz 3 ke 37 dkg- i balta) ‘s némi ugyanott talilt aprésdgokért, 34"! latnyi aprésgokat mint nem mivbecstieket vissza- szolgiltatott a’ pénzhivatalnak, mely, dgy latszik, 1850. killdte fel e’ talilt régiségeket —, de hogy’ keriiltek azok oda —? arrdl a bécsi academiai jelentésben nincs semmi kézlés. Sziikségesnek véltem a tisztelt osztélygyiilést_ mindezekre figyelmez- tetni, hogy j6 2lkalommal a’ nemzeti: muzeum is egyik vagy mdsik miv’ birtokaba eljuthasson;". ..* Ma mér sajnos azt sem tudjuk, hogy pontosan hiny darabot és mit tartalmazott az aranylelet. Még Goostél szdtmazik az aldbbi_ felsorolds: wDerselbe bestand, soviel nachweislich ist, aus vier goldenen Streitixten, etlichen hoblen Scheiben von Goldblech zum Annihen, welche zum Teil mit gepressten Buckelornamenten verziert waren, etli- chen Einzelgliedern einer rohen Goldkette, einer Pferdekinnkette, einer durchbrochenen Kugel und einem Klumpen geschmolzenen Goldes und wog. im Ganzen 965 Dukaten. Eine Streitaxt und mehrere Beschlagstiicke bewahrt das Wiener Antikenkabinet, ein Fragment der Kette das Pester National- Museum."® Killay az arany darabot a kévetkez6- képen frja le: ,,...a' hozzdm jétt jelentés szerint tégldzdvas formdra volt dntve, 's x fontot 22 lat stilyt képezett."* Egyes régebbi jelentések szerint a lelet allitélag kilenc aranybaltdt tartalmazott, azonban ezekbél csak egy maradt rank hitelesen, tovbbi héromnak csupdn a rajza ismeretes. Egy, Allitélag Céfalvarél szérmazé aranybalta volt a grof Andrassy-gydjte- ményben és Pulszky Ferenc ugy hallotta, hogy néhai gréf Bethlen Andris birtokiban is volt egy arany- balta.t Az eredeti jelentés alapjin feltehetjuk, hogy valdban csak négy aranybalta volt a leletben. A lelet egy tésze, mégpedig a kovetkez6 darabok Bécsben (Naturhistorisches Museum) vannak: egy aranybalta, hat kis gyéngymintés boglir, két spirdlmintés kerek lemez téredéke (2. kép, 1—10.) A Bécsbe kildétt lelet tobi darabja_elkallédott. Nagy Géza leirdsa szerint a Magyar Nemzeti + Magyar Academiai Ertesité, 1852. 254—258. 0. 2 Archiv der Vereins fur Siebenbiirgische Landes- kunde, 1876 (AIM). 218. 0. Ld. az emlitett fancszem Abrajat uy, ott, VTL 7 “Arch. Ert. 1913 (XXXII). 295-318. 0. — 1944- ben egy budapesti zéloghizban egy aranybaltit akart ony asszony megbecsiltetni. Stlya 380 gramm volt. Birdi letétbe kerult. 1944 decemberében: a_nyilasok elvitték Szombathelyre és ott nyoma veszett. Gallus Sindor, aki latta a zAloghdzban a baltdt, rézkorinak hatdrozta meg. Mivel azonban egykori rajzok szerint a cofalvi lelet bal- tdinak régies formdja van, felmerilhet az a lehetéség, hogy a sabbanforge balta a cofavilletegyik elkallodott darabja volt.1. kép. A céfaivi aranylelet egykoré rajza Puc. 1. Josotue pactouosawe waxoam » Copassna. Mizeumba keriilt Kiss Ferenc gydjteményével két meanderes boglar (2. kép, 11—1a) és négy ldnc- szem. Utdbbiakat nem sikeriilt azonositani, mig az elsék hasonmisai a Bécsben levd tdredé- keknek. A leletrél sz4mtalan kézleményben talélunk emlitést, tigy hogy nehéz is lenne a red vonatkozs ‘jes irodalmat Ssszeszedni. Majdnem minden egyes tijabb aranylelette! kapcsolatban megemilékez- tek: réla és a legkiilénbézdbb médon keltezték é kiilénféle mévelédési kérdkbe sorolték be. Mivel mér a miilt szézad kézepén a lelet tetemes része elveszett és sok aprés4g maradt a taldlék kezén is, valéban nehéz réla megfelelS képet alkotni, mert Tényeges darabok eltinésével kell szdmolni. Mai anyagismereteink, azaz az utdbbi két-hérom évtized tudomédnyos eredményei sziikségess€ teszik azon- ban, hogy sokszor térgyalt Jelet problémdit kul- tiirtérténeti vonatkozésban is djbél vizsgilat ali vegyiik. A lelet dltaldnosan ismert, féldsleges tehit, még egyszer részletesen leitjam, elég, ha a képre utalok (r. kép). Csupdn azt emlitem meg, hogy-a meglevé aranybalta stilya 27 és */, bécsi lat, * Nagy G., Skyta leletek. Arch. Ert. 1913 (RXXIII), 295318. 1. ami mai stilyegységre dtszémitva 485,92 gramm, azaz a balta majdnem ¥% kg-ot nyom. Trodalmi adatok. Az iijabb régészeti irodalom is elég behatdan foglalkozott ezzel a lelettel. Itt esupan néhdny jelentdsebb kutaté véleményét ismertetem, a régi szakemberekét pedig melldzém. Nagy Géza a kovetkezdket irja a leletrdl: »Mindezek s azon feliil a csavarkorongos karperec és a torques arra mutatnak, hogy a céfalvi lelet tar- gyai a bronzkor legvégss szakabol valék, dgy hogy aligha lehetnek régebbiek a Kr. e. 7. szizadndl s minden bizonnyal az aranyban val gazdags4- gukrél hires agathyrsok hagyatékabél valok, s kik vagy a kirdlyi skythak elényomulisa vagy Darius skythaféldi hadjérata idején (Kr. e. 515 kériil) dstkel"$ Upyancsak Nagy Géza szdmos analdgiit is emlit “az aranybaltéhoz, tobbek kéz6tt Sinairdl * Arch. Ert. 1913. 295—318. 0. — A régebbi, szi- momra hozzéférhet6 irodalomban nem taldlok emlitést a cofalvi csavartkorongos karperecrél és torquesrdl. Nagy Géza valészindleg a kis téredékre (1. kép, 10) és a ayitott- végd csavart karperecre (1. kép, 8) gondol. Ld. még. Ameth, Archaeologische Analekten. 1851. XIV. t. Seidl J. G., Beitrage zu einer Chronik der arch. Funde in 4d. ésterreichischen Monarchie. I. 1840—1845. 28. 1.. A céfalvi aranylelet. */, nagysdg Pue, 2, Soxorue packouosne waxoxRm » Copaxsra, (Communa Urbana. Prahova vélgye. Témisi szo- rostél délre) 25 darabot, amelyek a Bukaresti Mizeumban vannak és ezek a vegyelemzés szerint 96.43%, rezet és 3,3% Ont tartalmaznak.” Reinecke Pal’ sokat idézett tanulmdnya a Vicitrén-i (Bszakbulgdria) leletr6l egészen réviden a céfalvi leletet is megemliti. Az északi trdk- kimmer csoport leletei k6zé sorolja: ,,Weiter lisst sich aus der Zusammensetzung verschiedener Gold- funde dieser Reihe klar ersehen, dass auch der Schatz von Czéfalva mit seinen vier Goldaxten erst dieser Zeit um 700 v. Chr. angehért.""* Parvan V. is a hallstattkorba keltezi a céfalvi aranyleletet. A mihatkowi, fokorui és daljai arany- Ieletekr6l dsszegezve a kévetkezSket mondja: ,,Nous nous trouvons donc devant une synthése qui ne pouvait avoir lieu de manitre pacifique et produc- tive qu’a une seule époque: celle oi nous voyons paraitre dans les Carpathes la hache de typ oriental, en or & Céfalva, en bronze dans I'Ung et le Bereg, ou dans les Carpathes Transylvaines, jusqu’a Drajna: c'est le temps ot les Cimmeériens commen- cent leur pression et leur contact plus entime avec 1 U, ott. 313. 0. 2. jegyzet. ® Reinecke P., Ein neuer Goldfund aus Bulgarien. Germania, 1925 (IX), 50-4. 0. 16 Jes Thraces des Carpathes, mais avant la catastrophe scythique.* Ezt a korszakot Parvan a Kr. e. 1000—700 terjed6 id6re teszi: ,,Il y a entre 1000 et yoo av. J.—Chr. une grande activité commune, géto-cimmérienne, promue et renforcée d’un cété la pénétration villanovienne jusqu’en Ukraine, de l'autre par la circulation des produits caucasiens jusqu’au dela des Carpathes."* idi — Bihar vm. (Sicueni, Bihor),!° somogyi — KiskiikiillS vm, (Smig, Tar- nava-Mic&)," ottlakai — Arad vm. (Otlaca Arad),'* gyulavarsindi — Arad vm. (Virgand, Arad)" és c6- {,Parvan Vo» Getica, 759: 0. 2° Roska M., A székelyhidi Sskori aranylelet. Arch. Ert. 1929 (XLII), 4r—44. 0. — Arch. Et. 1931 (XLV), 251—252. 0. 1 Pulszky F., (Aranylelet). Arch. Est. 1881 (1), 133— 136. 0. ™ Marton L.» Az ottlakai Sskori aranykincs. Arch. Ert. 1909 (XXIX), 4o5—414. 0. 1 Domokos J. A Lopés-halom (Arad m.). Arch, Ext. 1908 (XXVIII), 55—78. 0. VIL. 4bra. E helyen idézziik Domokos adatait az aranykorong_leletkérilményeirél: A halomban minden csontvéz fejel nyugatnak, labbal Keletnek volt forditva, csupin az, melynek a libandl ex a Korong taléltatott, fekddt ellenkezdleg. Fogai utin itélve, a 60. éven felill halt meg. Sajatsigos kériilmény még az,falvi leletekrdl a kévetkezdket mondja: ,Die Zeit- stellung aller dieser Funde ist im einzelnen nicht mit Sicherheit feststellbar, sie ergibt sich vielmehr als ,,hallstattisch* aus stilistischen und allgemeinen Erwagungen.‘"* ‘Aleletet azésszes ijabb kutaték — amint lattuk — a hallstattkorba keltezik. Valdban ebbél a korbél ismerjiik a legtdbb aranyleletet hazdnkbél. A szak- emberek nem vették azonban figyelembe,, hogy stiléris és tipolégiai alapon milyen targyi mtivelédési emlékekhez kapcsolhaté leghelyesebben a céfalvi aranylelet. Ma mar azonban megbizhaté tampontja- ink vannak ara, hogy mind ezt, mind a rokon- Ieleteket_kordbbra, a bronzkorba helyezziik. Erre csupin Roska Marton utal réviden: ,,A szakiro- dalom a korahallstattperiddusba helyezi (t. i, céfalvi baltakat), tekintet nélkiil arra, hogy olyan csdkdnytipusokat képvisel, melyek prototipusai nd- Junk Erdélyben, az Okirélysagban, Magyarorszagon stb. rézben, cinszegény bronzban el6fordulnak.""* A balték tipolégiai helyzete. Fejtegetéseink ki- adulépontja a meglevd aranybalta, amelyr6l nem- esak az egykord rajz maradt fenn, hanem amelyet hiteles fénykép alapjn is | tanulm4nyozhatur.t (a. kép, 10. szim). Ehhez a baltdhoz sok hasonlo példdnyt ismeriink bronzbdl, ha kisebb eltérések vannak is kézdttiik, Foldsleges azonban részle- tezdbb tipoldgiai fejtegetésekbe bocsdtkoznunk, hiszen a mésik hasonld céfalvi aranybalta (1. kép, 2) is testvérparja ennek, ha egyes részletek- ben, igy az élrész ivelésében, s6t a nyélteté alak- jban némi eltérés mutatkozik is. Teljesen tiszta képet ma még nem alkothatunk ¢ baltatipus fejlSdésérdl, mert meglehetdsen sok valtozatban jelenik meg és e valtozatok idérendi helyzete sem tiszt4zott, Roska azokat a céfalvi baltakhoz hasonlé valtozatokat_ (Eradony-Bihat vm., Polgdr-Szaboles vm., Lepse-Baranya vm. Kunszentmarton), amelyeknek erdsen befelé ivelt éle van, mint az egyik borodinéi baltdnak (BesszarA- bia), a Fatjanovo kultéra magyarorszdgi elterje- désével hozza kapcsolatba.'* Ezeknek a baltdknak az iddrendi helyzete némi- Képen tisztizott, mivel egy ilyen balta kéttagt Sntdmint4jét a Tészeg B rétegekbol ismerjiik.'? hogy ¢ csontvaz Iibaindl egy méter mélységd hamuhalom volt. A korong a halom tetején, a hamu kézétt, domborit oldaldval folfelé fekidt.”* Nestor J., Der Stand der Vorgeschichtsforschung in Rumanien, 22. Bericht der RGK. 120. 1. 18 Roska M., A Székelyfold Sskora. Kiny. a Székely ‘Nemz. Mz. 56 éves jubildris EmlékkSnyvebsl. 1929. 32. | A székelyhidi és gyulavarsindi boglérokat mar Roska hat Torottan a bronzkorba sorolta és flismerte a velUk py kort kerdmishos valb kapesolatukat Folia Arch. 11— 56. Ly a7. j- W Roska_M., Adatok a Fatjanovo-kultéra magyar- orspigh elteriedseher, ‘Kozlemények, 1942 (11), 201— 206. 0. 47'Ld. Roska i. m, Az adat Marton Lajostél szdrma- ik, mégis bizonyos dvatosséggal kell éiniink, mert ax Ssszes toszegi rétegek szétvalasztasa bizonytalan, — Mozs0- lics A. A magyarorszigi bronzkor kronologiajérdl. Erd. Tud. Fizetek. 169. sz. 22-32. 0. 2 Antiquitas Hungarica Ez a baltatipus, amely kiiléndsen erdsen ivelt élével vonja magira a figyelmet, valdban kelet- eurépai eldzményekre utal. Nalunk a2 ilyen élkép- zésGek csak néhdny példannyal vannak képviselve. Ugyanez a baltat{pus azonban egyenes vagy gyen- gén ivelt éllel mér nagyon gyakori és szinte a fejl6- Gését is nyomotl kévethetjikk. Kiléndsen szép sorozat All rendelkezésiinkre a Székelyféldrdl. Egye- 3. kép. Kelebiai bronzbalta. 2/3 nagysdg Puc. 8, KexeGnaficenl Gponsonuf ronop. nes éld nyéltetds balt&k SntSmintdit Pécska XIII. és XV. dsatdsi rétegeibél ismerjtik. E_rétegek id6rendi szempontbél, amire kiilénben Roska is tal, megfelelnek a Tészeg B rétegeknek.* ‘Az erdsen befelé ivelt éldek, az egyenes éliiek és a hegyes nyéltetdsek, mint pl. 2 megmaradt céfalvi aranybalta, vagy a kelebiai bronzbalta (3. kép), vagy edig a két nydjtott nyéllyuka elveszett céfalvi Pitta (r- kép, 3. 4) lényegében ugyanarra a forrdsra vezethet6k vissza. E tipusok legrégibb elézményének 14 Roska My Beats a plcska—szermlaki ativan lévé Nagy-Sinczon. Dolgozatok, 1912 (IIT), 1-58; 67 /s—6. képy 56. kép). — Kozlemények 1942. 201—206, 0. — Ilasonlé Sntémintsk keriltek még el6 Szolnok—Doboka (Somes) vm.-bél. A Magyar Nemzeti Muzeumban, lelt.-sz.: i(tg07|, 7. Az egyiken Ket oldalt van SotSmina, 2 aldslon kisebb nyéltetés balta szdméra. — Upyanilyen Botéminta kerdlt el6 Vattindrdl: Milleker B., A Satelep. IIE. t. 1a—b. vattinai wvtalin a binyabiikki (Torda-Aranyos vm.) (Boaniabic, Turdi) rézlelet baltdit tekinthetjiik.'® A binyabitkki baltékhoz hasonléak keriiltek el6 a Tsarskaya-i (Maikoptél_déinyugatra, Kuban) els és masodik dolmenbél.?® Tallgren e leletet a kubani régebbi dolmenperiédusba helyezi, Maiko- pot a fiatalabba és az utobbit Mykenai-val egyidés- nek tekinti. Az erésen ivelt baltsk, amelyeknek a nyéllyuka eltolédott a tengelytdl, mdr késébbiek, igy pl. az Echery-i 4. dolmenbél* szdrmazé és a Kherson-i késdbbiek;# ezek Tallgren szerint a fiatalabb dolmenperiédusban lépnek fel, azaz Maikoppal egyidések. E periédus a pontusi steppevidéken a katakomba-sirok idejének felel meg.* Pontosan_ olyan baltsk, mint a most emlitett Echery-i és Kherson-i Magyarorsz4gon nem talal- haték. Mégis talin tigy magyardzhatnénk meg az asszefigeést, hogy a magyarorszégi eltolédott nyél- lyukdé baltdk szoros rokons4gban vannak a délorosz, sét kaukézusi tipusokkal is és hogy az ilyen baltdk - kiképzésénél keleti dsztdnzések szerepet jétszottak. A balta teljes kifejlédése ndlunk a helyi kivanalmak- nak megfeleléen alakult. Mig a meghosszabbitott nyéllyukd baltdk és a banyabiikkiek k6zé taldn a két kovasznait (Covesna, Héromszék vm.)* és néhdny sepsibessenydit® (Besenu) iktathatndnk, addig a nyéltetés baltdk kialakulsindl tébb tényezdvel sz4- molhatunk. E baltak jellegzetessége, hogy a nyél- lyuk eltolédik a tengelytél és a nyéltetd erdsen meg- hosszabbodik. S igy elézményiiknek tekinthetd a sath: lyssombori (Uavarhely vn., Himbor, Odorkeiu) rézbalta,** amelynek nyéllyuka_ mér "hatdrozot- tan eltolédott és ugyancsak kézvetlen elézménynek kell tartanurtk a mdr Roska M. dltal emlitett Fat- janovo-tipustinak nevezett baltékat. Itt _csak azt a fejl6dést igyekeztem nyomon kévetni, amit 2 magyarorszigi anyag alapjdn kimutathatunk. A kép nem teljes, hiszen valdszind- leg nem is itt keletkezett e baltatipus. Erdsebb elterjedését_csak a Dunitél keletre es orszdgré- szekben taldljuk. Néhdny valéban érdekes darabot ismerek pl. Choumen (Bulgaria) kérnyéki lelé- helyekrél és Kazanlik kérnyékérél.2? A kelebiai balta testvérpérja pedig Nehoi-bél (Romdnia, Jud. Buzau) keriilt el6.! Roska M., Le dépét de haches en cuivre de Baniabic, TII—IV. 352—355. 0. A. M. Tallgren, Sut les monuments mégalithiques du Caucase occidental. ESA. IX. 146. 0. 21. kép 12} 23. kép 12. 3°U, ott. 24. kép. 2°. ott. 25. kép 2. ® U. ott. 29. 0. ™ Roska M., A Székelyfold éskora, Emlékkinyy a Székely Nemzeti Mizeum 50 éves jubileumdra. a58— 326. 0. 23. kép. (XXXIMD. 314. 0. VIEL t. 3q—ar. P. 5 AE, 917 * Roska M., A Székelyfold Sskora, 24. kép. * Choumen‘i és Kazanlik-i Muzeum. Sajdt jegyze- teim, Nestor J., i. m. 17. t. 1. — Szerz6 tovabbi kettét emlit Moldovabél. 130. 0. 18 Be kell vallanunk, hogy e baltatipusok és a vele egykori rokon délkeleteurdpaiak fejlSdését volta- képen még nem ismerjiik. Ezekkel egyidében még tdbb tipus is él, amelyeknek elterjedési kére'szinte ugyanarra a vidékre esik, mint a nyéltetés baltdké. Délorosz, esetleg délkeleteisedpai elézményekre gon- dothatunk, de ennek az anyagnak nem ismerése folytsti csak feltevésekre szoritkozhatunk. 4. kép. A Kelebiai balta konstrukci6ja ie 4. Ronerpyrimn tonop nesetmaficnal, A céfalvi leletben lényegében két baltatipust kilénbéztethetiink meg: 1. a nyéltetés baltdkat (1. kép, 1, 2), amelyek nyéllyuka részben eltolédott, és 2. a meghosszabbitott nyéllyuki baltdkat (1. kép, 3, 4). Sok az dtmeneti forma e két tipus kézétt és tulajdonképen ennyire élesen csak a céfalvi arany- Ieletben rajzolédnak ki a kiilénbségek. A nyéltetés baltéknak kilénésen a szerkezete érdekes. Ezt két baltin figyeltem meg: 4 kelebiain (3. kép) és a dunaalmésin. A kett6 részleteiben kilnbézik, mégis bizonyos szerkezeti hasonlés4gok mutatkoznak. Ennek tanulmdnyozdsdra a_nyéllyuk szokatlan elhelyezése inditott, amely ugyanis teljesen titolddik a tengelytél. Mivel exeket 2 baledkat nyil- van gyakorlati célokra haszndltdk — egyeseken erds kopdsi nyomok ldtszanak —, a szerkezetnek bizto- sitani kellett aj munka lehetéségét. A baltanyélre a nyélteté hosszabbik része timaszkogott. Erdekes mér most megfigyelni, hogy a BAC és az EDC pontokat Ssszekdt6 egyenesek sziget zAmak be, tigyszintén a DFE és AFB pontokat dsszekotd egyenesek Altal hatdrolt szégek is epyformak (4. kép). Mig a balta beiitésekor, azaz amikor belevagjuk pl. a fahasdbba, a stily hatdrozottan az F pontra nehezedik, addig a kiemelésnél aC pontra. Ameny- nyire a fénykép alapjan le tudtam mérni a céfalvi balt&t, a sulypontok ugyanilyen ardnyban helyez- kednek el. Ezzel az elmés szerkezeti felépitéssel a