VERSTANI ALAPISMERETEK

AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA SZÁMÁRA

A versritmus

A ritmus összemérhető egységek szabályos váltakozása. Mind a természetben (tengervíz

hullámzása, csillagok járása, szívdobogás), mind az emberi tevékenységben (járás, beszéd,
munka) ott rejlik a ritmikusság esélye. A művészetben is otthonos a ritmus (zene, tánc, ének,
költészet stb.), de a túlzott szabályozottság monotóniája - egyhangúsága - ellen a művészet több-
kevesebb mértékben változatokat biztosít. A művészi ritmust szabályozott változatosság jellemzi.
A nyelvi ritmusok (beszédritmus, prózaritmus) egyike a v e r s r i t m u s . Gazdag jelentésű
szó, hiszen magába öleli a versdallamot is, a rímet is, figyelmes a hangzás minden rétegére. Ezen
belül általában mértéket (metrumot) is alkalmaz. A mért szótagok alapján h á r o m
m é r t é k e s verselési rendszert ismer a magyar nyelvű költészet, ezek a hangsúlyos-ütemező,
az időmértékes-verslábazó és a szimultán verselés (ebben egyidejű ütemezés és verslábazás
érvényesül). Ezek köött verselési rendszereink. Versmérték nélkül érvényes még egy verselési
rendszer, a s z a b a d v e r s , amely a mértékes-kötött versektől eltér, versritmusa azonban
elhatárolja a beszédritmus igen laza kötelmeitől.
A verstan a verselési rendszerekkel foglalkozó tudomány, általános iskolában ezek
alapelemeivel ismerkedünk.
A versmértéktől független ritmikai tényezők köréből - gyakori és élénk hatású szerepük
miatt - a rímek nyernek kiemelt figyelmet.
A versritmus mindig a h a n g z ó v e r s ritmusa! Ha olvassuk a verset, ritmusát belső
hallásunk hangzó ritmusként érzékeli.

A hangsúlyos verselés

Tüzesen / süt le a // nyári nap / sugára 6/6, 3/3//3/3

Az ég tete-/-jéről // a juhász-/ bojtárra. 6/6, 4/2//3/3
Fölösleges / dolog // sütnie oly / nagyon, 6/6, 4/2//4/2
A juhásznak / úgyis // nagy melege / vagyon. 6/6 4/2//4/2
(Petőfi Sándor: János vitéz, első versszak)

Valamennyi sor 12 szótagú, ez a mű összesen 1480 sorára végig jellemző. A János vitéz
verselése szótagszámtartó. - A sorok közepén, a 6. szótag után természetes nyelvi hangzás esetén
szünet (pauza) tagolja ketté a sorokat, amelyekben a ritmikai mérték tehát felezó. Rövidebb
szünet a félsorokban is. mutatkozik, vagy a negyedik szótag után, vagy középen, a harmadik szótag
után. A sorok mellett az ismétlődő 6/6 a felező tizenkettest írja le, a változatos leírás a félsorok
tagolódását mutatja. A felező tizenkettes tehát négyütemű. A szabályos fe lezést
főmetszet biztosítja, a hatszótagú félsorokat mellékmetszetek tagolják. Ebben változatosság
jelentkezik: a ritmus épségét a félsorok 4/2-es, 3/3-as kötetlen váltogatása nem fenyegeti. Az
állandóság (6/6) keretén belül tehát a ritmikai mérték változatosságot is tűr (4/2, 3/3).
A négysoros versszakokban itt minden sorpár r í m e l , hiszen a sorvégi magánhangzók is,
mássalhangzók is azonosak, teljes- vagy t i sz t a rí m e k ezek. Ha a magánhangzók azonosak a
rímben, a mássalhangzók pedig csupán valamely nyelvi szempontból hasonlók, akkor
asszonánc-rímről beszélünk.
 Az ütem a hangsúlyos verselés mértékegysége, általában 1-5 szótag méretű, ritkán 6
szótagú. Élhangsúlyos magyar nyelvünkben az ütem első szótagja hangsúlyos, ehhez
mérve az ütem többi szótagja hangsúlytalan. A hangsúlyos-hangsúlytalan szótagrend
miatt a hangsúlyos - ütemező - versmérték mindig e r e s z k e d ő l e j t é s ű .
A hangsúlyos-ütemező verselés jellemzi valamennyi népköltői alkotásunkat, de sok-sok
műköltői alkotást is, mint például Petőfi János vitézét. Milyen is tehát a János vitéz verselése?
Válasz: párrímű felező tizen k e t t e s . (Ebben benne rejlik külön utalás nélkül is, hogy
négyütemű, hiszen a hat szótagú félsorok a nagy szótagszám miatt 4/2-re vagy 3/3-ra tagolódnak;
az is, hogy szótagszámtartó a verselés, minden sor 12 szótagú; az is, hogy a felezést főmetszet
biztosítja.)

Weöres Sándor négy sornyi verse:

Tekereg a / szél, 4/1

Csavarog a / szél, 4/l
Didereg az / eper-ág, 4/3
Mit üzen a / tél? 4/1

Három sor (első-második és negyedik) k é t ü t e m ű ötös. Egy sor (a harmadik)

kétütemű hetes. Az ü temek száma és a sor szótagszáma alapján neveztük meg a
versmértéket ebben a hangsúlyos-ütemező verselésű kis költeményben. Az ötszótagú sorokban
szinte ütemvégletek találkoznak, hiszen a legkisebb szótagszámú ütem e sorok második üteme, a
sorok első üteme pedig csaknem a legnagyobb szótagszámú (4), - hiszen 5 és 6 szótagú ütemek
ritkán fordulnak elő. Közvetlen tanulság, hogy a nagyobb szótagszámú ütem megelőzi a
kisebb szó tagszámút, ez a harmadik sorra is igaz, általános törvényszerűség a hangsúlyos
verselésben, a sorok vagy felezőek, vagy a több szótagszámú ütem megelőzi a kevesebb
szótagszámút. Ugyanakkor nyelvi tény, hogy minden sor 2-3-4 ütemét, minden ütemét nagyjából
azonos idő alatt ejtjük ki, ezt nevezzük ütemegyenlőségi törvény nek. Ebből
következik, hogy a nagyobb szótagszámú ütemet gyorsabban, a kevesebb szótagszámút
lassabban mondjuk ki. Az idézett versben a költő mindezt azzal is fokozza, hogy a 4 szótagú ütem
minden szótagja rövid: rövid magánhangzót csupán egy mássalhangzó követ. Az egy szótagú
ütemek magánhangzója itt hosszú. A János vitézben a sorvégi rím párrím (aabb), most elemzett
versünkben bokorrím (aaa) egy idegen rímmel (x): aaxa.
Weöres Sándor híres verse a Bóbita (A tündér). Mit tudnánk mondani verseléséről a
fentiek alapján?

Bóbita, / Bóbita / táncol, 3/3/2

körben az / angyalok / ülnek, 3/3/2
béka-hadak / fuvoláznak, 4/4
sáska-hadak / hegedülnek. 4/4

Háromütemű és kétütemű nyolcasokból áll a vers, szótagszámtartó, félrímes (xaxa).

Egyelőre ennyi nyilvánvaló, de még később többször is idézni fogjuk ezt a különleges
költeményt, verselése miatt... Megjegyezzük, hogy a kétütemű nyolcast a hangsúlyos
verselésben felező nyolcasnak nevezzük. Petőfi Sándor Nemzeti dal című versében a sorok nagy
többsége felező nyolcas. Minden versszak nyolc sorból áll. Az első négy sor ezekben párrímes
felező nyolcas általában, a másik négy sor félrímes 8-3-8-3 szótagú sorkapcsolat, a nyolcasok itt
is feleznek. A három szótagú sorok beszövése a nyolc szótagúak közé kiemeli az esküszünk is-
métléssel is fokozott erejét.

A hangsúlyos verselés
(összefoglalás)
 A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok rendezett váltogatására épül.
Mértékegysége az ü t e m , ennek mindig első szótagja a hangsúlyos. Rendszerint 1-4
szótagból áll, ritkábban 5-6 szótag is lehet.
A magyar hangsúlyos verselés ütemező verelés.
E verselés mindig ereszkedő lejtésű.
A verssorok rendszerint 2-3-4 ütemből állnak, vannak azonban egy ütemet jelző
sorok is. Öt vagy több ütemből álló sorok a lírai költészetben aligha találhatók.
A több szótagból álló ütem a verssorban rendszerint megelőzi a kevesebb szótagból
álló ütemet (szótagszámcsökkenés).
Az ütemeket nagyjából azonos idő alatt mondjuk ki, a több szótagból álló ütemet
tehát gyorsabban, a kevesebből állót lassabban (ütemegyenlőségi törvény.)
A főmetszet tartósabb tagoló szünet, a mellékmetszet rövidebb idejű szünet. Főmetszet
igen ritkán metsz szót, mellékmetszet gyakrabban. (A Nemzeti dal 36 sora nyolc szótagú. A
metszet csak a 26. és a 43. sorban metszi a szót!)
Hangsúlyos (ütemező) verselésünkben rendszerint megtalálható a rímelés. Végrímnek
nevezzük a sorvégi rímet, ez vagy tiszta rím vagy asszonánc. A szavak kezdő hangjának
összecsengése is rímváltozat, neve: alliteráció (betűrím)(Hí a haza). Főbb végrímváltozatok:
bokorrím (aaaa), párrím (aabb), félrím (xa xa ,a xa x ),keresztrím (abab), ölelkező
rím (abba) és idegen rím. - Beszélhetünk ragrímről (ülnek-hegedülnek), önrímről is (szél-
szél).
A hangsúlyos verselésű sorok megnevezése a mérték szerint: a sor ütemeinek száma
+ a sor szótagjainak száma, például: három ütemű kilences = a sorban 3 ütem és kilenc
szótag szerepel, mint az alábbi példákban:
Érik a / ropogós / cseresznye 3/3/3 népdal
Hírük mégis / elfelejtve / már. 4/4/1 Petőfi: Voltak sokkal
A leírás pontosabb a megnevezésnél, szótagszámokkal jelzi az ütemeket, e számok
között láthatók a metszetjelek.

Az időmértékes verselés

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

- u u/ - - / - // u u / - - / - u u /- -
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
- - / - u u / - // - u u / - u u / -
(Kölcsey Ferenc: Huszt)
E híres költemény verselése időmértékes, verstani elemzését tehát a szótagok
időtartamának megkülönböztetésével kezdjük, a szótagok alatt vízszintes vonalkával ( - ) a
szótag hosszúságát, félkarikával ( u ) rövidségét jelöljük.
Rövid a szótag, ha magánhangzója rövid s utána legfeljebb egy mássalhangzó található.
Minden más szótag hosszú. Az a névelő hol rövid, hol hosszú, ezt csak a részletes elemzés
dönti el. Elemzés során a verssort mindig nyelvi egésznek tekintjük. Példák a fenti két sorból:
jövendővel komolyan vess e nyolc szótag közül rövid csupán három (jö-, ko-mo-), mivel a rövid
magánhangzó után egyetlen rövid mássalhangzó szerepel. A többi szótag hosszú. A -dő- hosszú szó-
tag, mert magánhangzója hosszú, a -vel is hosszú, mert a szó után a komolyan szó k
mássalhangzója következik, a vess eleve hosszú szótag, hiszen rövid magánhangzóját hosszú
mássalhangzó követi (ss). - Időmértékes verselésben a verssorok utolsó szótagját úgy kezeljük,
mint az a névelőt, hol hosszú (-), hol rövid (u). A részletes elemzés ilyen szótagokról is mindig
dönt, egy szótag vagy hosszú, vagy rövid a hangzó versben. Egy hosszú szótag ejtési ideje
általában két rövid szótag kiejtési idejével azonos.
A szótagok időbeli jellemzését az időmértékes verselés mértékegységeinek, a
verslábaknak az elhatárolása követi egyetlen dőlt ( / ) vonalkával. A költői gyakorlatban
rendszerint 8-9 versláb fordul elő. Ezeket lejtés is jellemzi: emelkedő, ereszkedő, vagy
közömbös a lejtés. Ha rövid szótag után hosszú szótag következik, akkor emelkedő lejtésről
beszélünk, ha hosszú szótag után szerepel a rövid, akkor ereszkedő a lejtés.
A gyakoribb verslábak:
uu 2 szótagú, neve: pirrichius (ejtsd: pirrikhiusz), lejtése közömbös.
- - 2 szótagú, neve: spondeus (ejtése is), közömbös lejtésű.
u - 2 szótagú, neve: j a m b u s (ejtése is), emelkedő lejtésű.
- u 2 szótagú, neve: trocheus (ejtsd: troheus), lejtése ereszkedő.
u u - 3 szótagú, neve: anapesztus (ejtése is), emelkedő lejtésű.
- u u 3 szótagú, neve: daktilus (ejtése is), ereszkedő lejtésű.
- u u - 4 szótagú, neve: choriambus (ejtsd: koriambus), közömbös lejtésű.
u 1 szótagú, neve: csonka versláb, csonkaláb: ez sor elején nem fordul elő. sor
végén azonban gyakori, sor közepén olykor szintén megtalálható .
u u - - 4 szótagú, neve: ionicus a minore (ejtsd: jonikusz a minore), emelkedő
lejtésű, igen ritkán szerepel, a magyar költészetben Csokonai Vitéz Mihály
ilyen verslábazással írta Tartózkodó kérelem c. versét.

A Huszt idézett záró soraiban daktilusok ( - u u ) és spondeusok ( - - ) találhatók, a

második sorban középen is, sor végén is csonkaláb látható. ereszkedő lejtéssor mindkettő, hiszen
az ereszkedő daktilusi versláb határozza meg a sor lejtését.
Az időmértékes verselés jellemzője a lejtésegység: emelkedő lejtésű sorban (ilyen a
jambusi és az anapesztusi sor) ereszkedő trocheus ritkán, ereszkedő daktilus sohasem lelhető.
Ereszkedő lejtésű (trocheusi vagy daktilusi) sorban jambus ritkán, anapesztus sohasem található.
A trocheus-jambus többnyire a gyakori choriambus miatt keveredhet, hiszen a choriambus
összetett versláb, egy trocheus és egy jambus kapcsolata.
A Huszt-idézet első sora hat verslábból áll, csak daktilus és spondeus szerepel, az 5.
versláb daktilus, a 6. versláb spondeus. A sor neve: he xa m e t e r (így is kell ejteni, nem pedig
hexaméternek!).
A második sor csupán abban különbözik az előző sortól, a hexametertől, hogy a harmadik és a
hatodik versláb csonka. Ennek a sornak a neve: pentameter . (Hexa = hat, penta = öt. A
hexameter hat egész versláb, a pentameter négy egész és két fél versláb, időértéke öt egész vers-
lábnak felel meg!)
Egy hexameter + egy pentameter olyan sorkapcsolat, amelynek saját neve van: disztichon (ejtsd:
disztikhon). Kölcsey 8 soros Huszt-jának verselése disztichon. (Ez görögül két sort jelent.)
// : ezzel a jellel a sorok metszetét jelöltük, . az időmértékes sorok metszeteivel azonban
később fogunk megismerkedni.
Elhull a virág, eliramlik az élet
- -/u u -/ uu - /u u-/u
(Petőfi: Szeptember végén)
Egy spondeust három anapesztus követ, a sor végén csonkaláb található. Ez a sor
anapesztusi tizenkettes. (A lejtéssel rendelkező uralkodó arányú versláb neve után a sor
szótagszámát neveztük meg.)
Hová merült el szép szemed világa,
u - /u - / - - / u - /u - /u
(Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)
Ez a sor jambusi tizenegyes. A verslábak sorrendje: jambus - jambus - spondeus -
jambus - jambus - csonkaláb.

József Attila: Altató című versének első versszaka:

 Lehunyja kék szemét az ég,
u - /u - / u -/u -
lehunyja sok szemét a ház,
u -/u - / u -/u -
dunna alatt alszik a rét
- uu -/- uu -
aludj el szépen, kis Balázs.
u -/- -/- -/ u -
Valamennyi sor jambusi nyolcas. Az első két sorban csak jambus-lábakat találunk, a
harmadik sor két choriambus, a negyedik sorban két jambus között két spondeus van.
Vajda János: Nádas tavon című versének utolsó előtti strófája:

A levegő meg se lebben,

- uu -/ - u /- u
Minden alszik... és a lelkem
- u /- u / - u/- u
Ring egy méla sejtelemben:
- - /- u/- u/- u

A sorok trocheusi nyolcasok. Az első sort choriambus nyitja! (Ha a névelőt rövidnek
vennénk, akkor pirrichius kezdene, utána jambus, ami az ereszkedő, trocheusi versben ellene
szólna az ereszkedő lejtésnek!). A sorvégeket a trocheusok miatt rövid szótaggal jelöljük. A
sorjázó trocheusi lábazást az említett choriambus mellett csupán a negyedik sor indító spondeusa
variálja.
A lejtő verslábak alapján beszélünk emelkedő lejtésű verselésről, ez vagy jambusi,
vagy anapesztusi; ereszkedő lejtésű verselésről, ami vagy trocheusi, vagy daktilusi.
Az időmértékes verselés ógörög eredetű, az európai nyelvekbe általában a latin nyelv
közvetítésével jutott el, hozzánk is. Nyelvünk szerencsés, kivételes adottsága, hogy hosszú és
rövid szótagokat szinte ugyanolyan könnyedséggel képes váltogatni, mint a görög nyelv. - Az
időmértékes, verslábazó verselés magyar nyelvű kezdeményezője Sylvester János, aki remek
disztichonokat írt (1541).
Hexameterekben írta honfoglalási eposzát Vörösmarty Mihály (Zalán futása, 1825),
Lúdas Matyi-ját Fazekas Mihály (1804).
Vörösmarty Mihály a Csongor és Tünde verselésében hatalmas arányokban a trocheusi
sorokat alkalmazta, filozófikus részekben, így az Éj monológjában jambusi a verselés, olykor
pedig elvétve anapesztusokat írt. A mesedrámát a következő négy sor zárja:

Éjfél van, az é j rideg és szomorú,

- -/u u - /u u -/ u u -
Gyászosra hanyatlik az égi ború:
- - / u u - / u u - /u u -
Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,
- - / u u -/ u u - / u u -
Ébren maga van csak az egy szerelem.
- -/u u -/ u u -/ u u -

Anapesztusi tizenegyesek e sorok, sorkezdő spondeust három anapesztus követ mind a

négy sorban (1830).
Petőfi Sándor Az apostol című nagy művében változatos szótagszámú sorokat
érvényesít, jambusi verslábazással (1848).
Katona József Bánk bán, Madách Imre Az ember tragédiája című drámája jambusi
sorokból áll, miként sok antik görög dráma, például az Antigoné, vagy Shakespeare drámái,
például a Hamlet.
Az időmértékes verselés iskolai ismereteket kíván, tehát iskolázottságot tételez fel,
vagyis idegen a népköltészettől, ahol eredeti ütemező (hangsúlyos) verseléssel találkozunk
csupán. Műköltészetünk azonban híve az időmértékes verselésnek is, főképp a jambusi
lábazásúnak. Sok a trocheusi verselésű költemény is, vannak példák az anapesztikus verselésre,
daktilusi soraink száma többnyire a hexameterre-pentameterre-disztichonra szorítkozik.

Az időmértékes verselés
(összefoglalás)

A hosszú és a rövid szótagok rendezett váltogatásán alapul.

Mértékegysége a v e r s l á b , többnyire 2-3 szótag kapcsolata. Ha a versláb egy szótagból
áll, csonkaláb a neve. Négytagú versláb gyakorta a choriambus, igen ritkán a(z) ionicus a
minore. A költői gyakorlatban általában 8-9 versláb szerepel. A verslábak a lejtés szerint emel-
kedők vagy ereszkedők, ezeket szabadon helyettesíthetik a közömbös lejtésű lábak (igen
gyakran a spondeus, ritkábban a pirrichius, nem ritkán a choriambus).
A verselés egy költeményben vagy emelkedő vagy ereszkedő.
Az időmértékes verssorok vagy metszet nélküliek, vagy metszetes sorok. A metszet latin
neve: c e z ú r a . Az időmértékes cezúrák három főváltozatát a 7. osztályban tanulják az iskolások.
Az időmértékes versek vagy rímtelenek vagy rímesek. A rímváltozatok megegyez-nek a
hangsúlyos verseléssel kapcsolatban tanultakkal.
Ismerünk kötött antik és modern sor- és strófaformákat időmértékes verseléssel,
közöttük antik kötött sorforma a hexame t e r (hat versláb, spondeusok, daktilusok, az utolsó
láb spondeus, előtte kötelezően daktilus az ötödik láb). Ilyen sor a pentameter (hasonlít a
hexameterre, de harmadik és hatodik verslába csonka, spondeus a daktilussal csak az első két
versláb helyzetében változhat általában). Hexameter és pentameter kapcsolata a d i s z t i c h o n .
Időmértékes verselésünkben gyakorisági sorrend: legtöbb a jambusi, ezt követi a
trocheusi, kevés az anapesztusi, alig található példa a daktilusira (a hexametert, pentametert
kivéve).
Versmegnevezés: időmértékes emelkedő vagy ereszkedő lejtésű.
Sormegnevezés: A lejtő versláb neve + sorszótagszám (pl. jambusi nyolcas), vagy:
verslábszám + lejtő láb neve négyes jambus).

A szimultán verselés

De néha csöndes éjszakán 5/3

u -/ u -/ u / /- / u -
Elálmodozva, egyedül - 5/3
u - / u - / u // u / u -
Múlt ifjuság tündér taván 4/4
- -/ u - //- - / u -
Hattyúi képed fölmerül. 5/3
- - /u - /- // - / u -
(Vajda János: Húsz év múlva)

E sorok s z i m u l t á n verselésűek, mivel egyidejű verslábazás és ütemezés érvényesül. A

lejtést adó jambusi verslábak körében szabályos helyettesítők találhatók csupán (spondeusok, egyszer
pedig pirrichius). Minden sor nyolc szótagú és két ütemű, egyszer felező nyolcassal, há-
romszor 5/3 ütemezéssel találkozunk. A hangsúlyos-ütemező és az időmértékes-verslábazó verselés
szerkezeti kapcsolata a szimultán verselés.
Az idézett sorok jambusi szimultán nyolcasok.

Szállj le rám is sátorozva

- u /- - //- u /- u 4/4
 Szenderítő nyúgalom; 4/3
- u /- - // - u / u
Közbe-közbe szunnyadozva 4/4
- u / - u //- u /- u
Csendesedj le kis dalom. 4/3
- u /- u //- u / u

Trocheusi szimultán verselésű költemény. Nyolcas és hetes szótagszámú sorok váltogatják

egymást (egy ilyen sorpár: periódus). Ha egy költemény verselésére azt mondjuk, hogy szim u l t á n ,
akkor bizonyos, hogy a vers sorainak nagyobbik felében a sorokban párhuzamosan működik a
következetes verslábazás és az ütemezés. Mivel az időmértékes versek lejtése vagy emelkedő
(jambusi), vagy ereszkedő (trocheusi) ezért indokolt a verselés közvetlen megnevezésében már
utalni erre. A Húsz év múlva jambusi szimultán verselésű, a Nyári esti dal trocheusi
szimultán verselésű. A szimultán ver-selésű költeményekben a sorok többségében
egyidejűleg működik a verslábazás és az ütemezés, ezért e sorok szimultán (verselésű) sorok. E
versekben lehetnek olyan sorok is, amelyek vagy csak verslábaznak (nem ütemeznek), vagy csak
ütemeznek (és nem verslábaznak). A szimultán verselésű költeményekben három verselési
rendszerünk sorváltozatai keveredhetnek (hangsúlyos-ütemező sorok, idő-mértékes sorok,
ütemező és verslábazó sorok).
Vörösmarty Mihály Szózat című költeményében (1836) jambusi szimultán verselés
érvényesül. De mindjárt első sora csupán időmértékes sor, tehát nem szimultán sor: H a zádnak
rendületlenül (jambus-spondeus-jambus-jambus a lábazás, de ütemezést hiába keresünk, az 5
szótagú rendületl e n ü l a kevesebb s z ó t a g s z á m ú hazádnak szó után következik!). - Egy
strófa a versből:
Még jőni kell, még jőni fog 4/4
- / u - // - -/u -
Egy jobb kor, mely után 3/3
- - / - // -/ u -
Buzgó imádság epedez 5/3
- - / u - / - // u u -
Százezrek ajakán. 3/3
- - / u //u/ u -
Jambusi felező nyolcas, két jambusi felező hatos, egy 5/3-as jambusi nyolcas alkotja a
strófát. A verslábazás érdekessége a sorvégi choriambus a harmadik sorban, középső pirrichius a
negyedik sorban, régies ejtésű spondeus a második sorban (melly!). Időmértékes és szimultán
verselésű sorok szabad keveredése az egész költemény, a sorok többsége azonban szimultán, így
a költemény egészét szimultán jambusi verselésűnek nevezzük.
Hasonló a helyzet Kölcsey Ferenc Himnusz című alkotásával, de az időmérték itt trocheusi.
Az első két versszak:

Isten, áldd meg a magyart

- u / - u /- u /- 4/3
Jó kedvvel, bőséggel,
- - / - // - / - u 3/3
Nyújtsd feléje védő kart,
- u /- u//- - / - 4/3
Ha küzd ellenséggel;
u - / -- /- u
Bal sors akit régen tép, 4/3
- - / - - // - - / -
 Hozz rá víg esztendőt,
- - / - // - /- - 3/3
Megbünhödte már e nép
- - / - u // - u /- 4/3
A multat s jövendőt!
- - / - // u /- - 3/3
Őseinket felhozád
- u /- - // - u / - 4/3

Kárpát szent bércére,

- - / - // - / - u 3/3
Általad nyert szép hazát
- u /- - // - u/- 4/3
Bendegúznak vére.
- u /- - // - u 4/2
S merre zúgnak habjai
- u /- - // - u /- 4/3
Tiszának, Dunának,
u - / - // u / - u 3/3
Árpád hős magzatjai
- - / - -/ - u/u
Felvirágozának.
- u /- u /- u

A trochaizáló verslábazást egy-két jambusi láb lazítja olykor, inkább a gazdag

spondaizálás feltűnő, sorméretű ez az ötödik és a hatodik sorban. Az ütemezés hol a hetes, hol a
hatos szótagú sorokban erősebb, a 4., 15., 16. sorban ütemélményt aligha találunk, ezek
verselése időmértékes. Változatos ritmikai hatást keltenek a változatos mértékű-verselésű sorok.
Az arányok két szakaszban már élénken mutatkoznak, sorai alapján a Himnusz trocheusi
szimultán verselésű.
Petőfi Sándor költészetének zöme jambusi vagy trocheusi szimultán verselésű, Ady
Endre költeményeinek elsöprő többsége jambusi szimultán verselésű. Műköltészetünkben a
szimultán verselés aránya meghatározó, ezen belül több a jambusi, mint a trocheusi.

Ady Endre: Párisban járt az ősz, második szakasz:

Ballagtam éppen a Szajna felé

- - / u - / u -// - u u - 3/3//4
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok;
- - / - - /- // - / - u u - 5/5
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
- u /- - / - // - /- -/u- 5/5
Arról, hogy meghalok.
- - / - // -/ u - 3/3

Három jambusi szimultán tízest zár egy jambusi szimultán hatos. A két ütemet a
harmadik sorban az f és a b alliteráció is erősíti.
Az időmértékes sorokban szereplő cezúráknak (metszeteknek) három főbb típusa a
következő:
a) A harmadik verslábat metszi, tehát az ötödik fél verslábat követi a penthémimerész. Idézett
Ady-versünk harmadik sorában például spondeus e harmadik, metszett versláb. Ez egyúttal
hangsúlyos-ütemező metszet is, így a sor közös metszetű, metszetkapcsoló sor.
b) Versláb határán az időmértékes metszet neve: dierézis. Két jambus vagy trocheus után ez
ütemező sormetszetként hat, belesimul a hangsúlyos metszetbe. Vajda János Húsz év múlva című
versében e sor:

Múlt ifjuság tündér taván

a felező nyolcas hangsúlyos metszetét dierézissel kapcsolja össze, ütemkapcsoló sort

teremtve. c) Ha az ötödik fél versláb csonka, a metszet utána időmértékesen csonkaláb-
követő penthémimerész, szimultán sorban ez is hangsúlyos metszettel kapcsolódik ös -
sze. Ilyenkor metszet- és ütemkapcsoló szimultán sorról beszélünk.

Ady Endre: A Tisza-parton című versének harmadik sora:

A szívem egy nagy harangvirág

u - / u - / - // u -/ u - 5/4

Az ötödik fél versláb csonka. A sor jambusi metszet - és ütemkapcsoló

szimultán sor. - E főbb sorváltozatok a szimultán verselésben kötetlenül váltakoznak.
A hexameter metszete általában lábmetsző penthémimerész (a harmadik verslábat
metszi), a pentameter metszete csonkaláb-követő, középen, s tudjuk, e láb mindig
csonka, ez a harmadik versláb. Fazekas Mihály Nyári esti dal-ában versláb határán
álló dierézis-metszetek kapcsolódnak hangsúlyos metszetekhez, ütemkapcsoló trocheusi
szimultaneitást teremtve. - Természetes, hogy szimultán verselésben a metszetkapcsoló
sorokban az első ütem általában 5 szótagú, így a hangsúlyos verselésben ritka 5
szótagú ütem igen gyakori a szimultán verselésben.

A szimultán verselés
(összefoglalás)

A szimultán verselés a szótagok időmértékes és hang súlyos nyelvi tényezőit

összegzi, a nyomatékos - kevésbé nyomatékos szótagok rendezett váltogatására épül
(általános iskolában ezt még nem elemezzük).
A verslábazás és ütemezés egyidejűsége jellemzi, ezt a két mértéket az időmértékes
és hangsúlyos verselés kapcsán tanultak szerint elemezzük.
A megnevezésben sz időmérték szerinti lejtést is em lítsük meg, egy vers tehát
jambusi vagy trocheusi szimultán verselésű.
Az időmértékes verselés főbb metszetei a szimultán verselésben hangsúlyos
metszetekhez kapcsolódnak, a szimultán verselés főbb sorváltozatai eszerint: ütemkapcsoló
sorok (az időmértékes metszet dierézis), metszetkapcsoló sorok (időmértékesen a metszet
lábmetsző penthémimerész), metszet- és ütemkapcsoló sorok (időmértékesen a cezúra
csonkaláb-követő penthémimerész).
A rím a szimultán verselésben is gyakori, a rímváltozatokat a hangsúlyos verseléssel
kapcsolatban tanultak alapján nevezzük meg. (Félrímesek: Párisban járt az Ősz, Szózat,
keresztrímesek: Húsz év múlva, Nyári esti dal, Himnusz.)
József Attila Mikor az uccán átment a kedves című költeménye metszet- és ütemkapcsoló
szimultán verselésű. a harmadik versláb a sorokban tehát rendre csonkaláb!
Jambusi szimultán verselésű Ady Endre Csák Máté földjén című híres verse.
Arany János Tetemre hívás című balladája jambusi-anapusztusi verselésű, a jambizálást
anapesztusok dúsítják.
József Attila Mondd, mit érlel című verse is jambusi szimultán verselésű.
 A szabadvers

Szabadvers-ritmusa van minden olyan versnek, amelyben kötött verselési mértéket nem
találunk. A szabadvers fogalma éppen a kötött verselési mértékek hiányát (vagy rendkívüli
lazaságát) jelöli.
A szabadversnek igen sok változata van, a próza és vers közötti átmeneti formáktól a
csaknem kötött mértékű alakzatokig terjed a skála. A szabadvers minden történelmi korban
létezett, létezik a népköltészetben is, műköltészetben is. Lehet (ritkán) strófikus, lehet rímes
(gyakorta él belső rímmel is, amikor sor belsejében szóvég rímel sorvéggel vagy más soron belüli
szavakkal), a sorok szótagszáma lehet kötött, lehet változó, lehetnek a szabadvers sorai rövidek
is, igen hosszúak is. A ritmust irányíthatják mondattani ismétlődések, alakzati ismétlődések
(felsorolás, halmozás, kérdés, felkiáltás, kijelentés stb.), gyakoriak a gondolatritmus jelei,
főképp az ellentétek vagy a párhuzamok ismétlődései.
Ütemezés, verslábazás, ezek szimultán kapcsolata következetesen nem lehet bennük
(hiszen ekkor mértékes versekké minősülnének az alkotások), a ritmus lényegét, a nyelvi-
hangzati ismétlődést azonban hordozniuk kell. Különben prózai szövegekké válnának a versek,
megszűnnének versek lenni. Általános iskolában a szabadvers felismerése és néhány
ritmustényező megnevezése (sorszótagszám-jellemzés, strófikusság, rímek, ellentét, párhuzam,
felsorolás, ismétlés, fokozás stb.), mértékes verselési nyomok megfigyelése elegendő a
minimális elemzéshez.

de ti virágok, szótlanok, miért vagytok oly erősek,

vérttelenek, a föld idegszálai, az idővel viselősek?
Megszülettek, akár a szerelem, elmúltok, mint a bánat,
együgyüek, sejtelmesek, kelyhei a magánynak...
(Juhász Ferenc: Virágok hatalma)

Az eposzi méretű alkotás négy sorát idéztük. A mű változó szótagszámú,

többnyire hosszú sorokat érvényesítő szabadvers, strófákat nem jelez, e négy sorban
azonban párrímeket mutat. Főképp jambusi-choriambusi lábazást elemezhetünk, ütemtagolást
is, mindezt azonban nyomokban, a mértékes verselési rendszerektől sokkal szabadabban.
Valamennyi sor mondattani egész, sűrűn érvényesül ritmikai ismétlődést biztosító
felsorolás, sorokat ritmikai tagokra bont megszólítás és kérdés, máskor ellentét
(születés - elmúlás). Mértékes verselést következetes kötöttséggel nem találunk, prózától
különböző valóságos versritmust azonban érzékelünk.

Kassák Lajos: Őszi vándorlás körbe-körbe, befejezés :

Kérjétek számon életem és megmondom, ki vagyok
unszolás nélkül is arra ballagok, amerre a többiek tartanak
s ahogyan váll váll mellett lépkedek, érzem, az út haza vezet
az én hazámba, ahol hozzám hasonlók foglalnak helyet a tűz körül
éjszaka az igazak álmát alusszák
nappal egy új világ gerendázatát ácsolják
természetük szigorú rendje szerint.

Mondattani egész itt minden sor, ezen belül ritmusos belső nyelvi tagolást is
jeleznek. A prózai hosszúságú sorok tág nyelvi szakaszai nyugodt, lépegető ritmikai
hatást keltenek. Alliterációk sejlenek elő (t, v a második-harmadik sorban, sugallatos h
a negyedikben, sz a záró sorban). A rövidebb három záró sor jambusi lábazás felé fordul,
a záró sor pedig szokatlan jambusi szimultán tizen egyes, choriambusi befejezéssel. A
szabadversnek ez a mértékes befejezése elég gyakori jelenség! (A záró sor üteme zése:
4/3//4, verslábazása: spondeus-jambus-anapesztus-choriambus, a szimultán verselés
ütemkapcsoló.) Az utolsó előtti két sorban egyszerű sorvégi ragrímet találunk. - A
mondandót festő verselési "szigorú rend" jele a befejezés!

Bóbita tündéri tánca

(Különös verselési bravúr Weöres Sándor A tündér c. versében)

1) Bóbita, Bóbita táncol,

- uu /- uu /- - 3/3/2
2) körben az angyalok ülnek,
- u u/- uu /- - 3/3/2
3) béka-hadak fuvoláznak,
-u u- /uu-/u 4/4
4) sáska-hadak hegedülnek.
-u u -/uu-/u 4/4
Minden sor nyolc szótagú, a verselés szimultán. Ütemezés, verslábazás egyidejű, a
félrím (xbxb) egyszerű ragrím. Az első két sorban természetes, de ritka három ütemű nyolcast
találunk, a második két sorban a nyolcasok megszokottan felezők. A nyolc szótagú sorok
általában kétüteműek a szimultán verselésen belül is, a költemény egyik érdekessége tehát a
kettő és a háromütemű nyolcasok keverése, a magyar költészetben ez szokatlan.
A verslábak az első két sorban daktilusok és spondeusok, a lejtés ereszkedő. A második
két sorban choriambus után anapesztus és csonkaláb következik, a lejtés emelkedő. Ereszkedő
és emelkedő lejtésű sorok egy versen belül ritkán mutatkoznak a magyar költészetben.
Az első két sor egy sornak véve szabályos hexameter. Metszete időmértékesen dierézis,
versláb határán áll, itt a harmadik versláb után. A hexametert e metszet itt szabályosan felezi, ez
a két sorba tördelés alapja. A hexameterrel kapcsolatos verselési játék ritka a magyar költé-
szetben.
A második két sor verslábazása is lehet daktilikus, e két sor is lehet dierézisnél bontott
hexameter; az első két sor is leírható anapesztikus emelkedő lejtésű lábazással, miként a
második két sor. A verselési képlet a sorpárokban azonos, különbözik azonban a hangzati verse-
lés. Ezt mindkettőben az ütemkapcsolás irányítja, minden ütem egész versláb. Ez teremti meg a
két pár küzötti alaki azonosság ellenére a hangzati különbséget, a valós, az igazi versmértéket:
ereszkedő (daktilusi) és emelkedő (anapesztusi) két szimultán sorpár alkot négysoros strófát.
A sorvégi rímmel ellátott hexameter-sorpár neve leoninus.. A tündér verselésében tehát
szakaszonként két hexameteres alakú leoninus felezéssel válik négy sorrá, miközben a hangzati
verselés az ütemezés erejét követve két sort emelkedővé, két sort ereszkedővé változtat. A
figyelmes elemzés elé táruló látvány egyúttal a funkcionális verstanra is érzékennyé tehet
bennünket: a verselés tényezői szinte nyomon követik Bóbita táncának tündéri változatait,
művészi sokszínűségét. Tánc és természeti zene szimfonikus összhangját a művészi forma
egyik nagy eszköze, a verselés maga is sokszínű harmóniává festi.
Nagy költők alkotásaiban - tudjuk - formai hibákat sem szoktunk keresgélni, találni.
Vigyáznunk kell tehát a verselési szabálytalanságokra is, amelyek nem ritkák, de nem is hibák.
Legtöbbször valamit nyomatékosít vélük a költő, tartalom és forma összhangjának törvénye
szerint.- Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versében jambusi időmértékes és jambusi
szimultán tízesek, tizenegyesek alkotják a strófákat. Harminckét sorból kettő azonban trocheusi
(második és negyedik sor). Miért? Éppen ezekben a sorokban, az első szakaszban beszél a költő
"forgó századokról", a jambusi és a trocheusi sorok váltakoztatása az idő nagy távlatú forgását
jelképezi. Akárcsak az ingaóra járását követő hasonló megoldás egy teljes versre jellemzően
Csokonai Vitéz Mihály híres versében Újesztendei gondolatok).
***
Az időmértékes versekben a helyesírás olykor eltér a szabályostól. Ez sem "hiba", a
szótag időtartama fontos, jogos költői döntés húzódik a háttérben (Himnusz a békéről :
könnyüléptü.)
***
A verstani ismeretek pótlásául ajánlhatók a következők:
periódus = ismétlődő sorkapcsolat (a sornál nagyobb, a strófánál kisebb versegység)
Balassi-strófa (a Katonaének 5. szakaszával bemutatva) = 9 sor, 3 periódus, szótagszámképlete:
6-6-7-6-6-7-6-6-7, rímképlete: a-a-b-c-c-b-d-d-b.
stanza = időmértékes sorokból szőtt, rímes, nyolc sorból álló strófa (Himnusz, A XIX. század
költői stb.).
szonett = minden 14 sorból álló rímes vers. Eredetileg kötött versforma, 2 x 4 + 2 x 3 sor, tehát
négy versszak, általában jambusi időmértékes sorokból, általában ölelkező rímmel a
négysoros szakaszokban (abba, bccb), terzina-rímekkel (Dante!) a három soros
strófákban (ded, efe)

A VERSRITMUS ELEMZÉSE
A KÖZÉPISKOLÁBAN

Bevezetés

Versek hallgatása, mondása, olvasása folyamatos, csendes kísérője életünknek. A

közvetlen versélmény gazdagodik a tudatosítás révén. A versélmény tudatosítása már az óvodában
megkezdődik, szolid fejlődését az általános és a középiskolai oktatás biztosítja, így a társadalmi
tudat általános, értékes részévé avatja. A költemény tartalmi-formai egészének érzelmi-értelmi
befogadása a verselemzés sikerétól függ. Ezt az elemzésben érdekelt tudományok eszközeinek,
módszereinek elvi és gyakorlati megismerése, elsajátítása biztosíthatja. Mind az ösztönös, ép
érzékek, mind a tudatosítás elméleti módszerei lépésről lépésre fejleszthetók, a versértés
iskolánként, szinte osztályonként megkívánható szintjére. E fokozatosság érvényes a verselemzés
egyik tényezőjének, a versritmus elemzésének tudományára, a verstanra vonatkozóan is. A
verstani ismeretek a verselemzésben mással nem pótolhatók, miként maguk sem pótolhatnak más
tudományos elemzési módszereket. Fokról-fokra kell kialakítanunk azokat a verstani ismereteket,
amelyek a verselemzés-versértés elmélyítését segíthetik. A verstant a koncentrikus tudományoknak
megfelelően kell úgy tanítanunk, hogy már az elemi ismeretek is maradéktalanul tényeket
tükrözzenek.
E tanulmány elsőrendű törekvése azon verstaní ismeretek összefoglalása, amelyek az
érettségin megkívánhatók. Tantervek, tankönyvek alapján tanári feladat meghatározni azt, amit ebbő1
az egyes osztályokban, iskolákban tanítani lehet.

A ritmus. - A metrum. - Verselési rendszereink

I. A ritmus

1. Ógörög eredetű főnév (rhüthmosz) bármilyen rendezett állapot vagy

meghatározható irányú mozgás megnevezésére.
A ritmikusság elemi ismérve a sorozatosság, az ismétlődés, a rendezettség. Az ember
világot megismerő tevékenysége során mindenütt érzékelhetett ritmikus jelenségeket, a térben
és időben mozgó, változó anyag külső és belső, időleges kapcsolataiban. szerkezeteiben. A
csillagok mozgásában, anyaghalmazok pulzációjában, a földi évszakok, napszakok váltako-
zásában, az ár-apály jelenségében, vizek hullámzásában, a szívdobogásban, hegyek-völgyek,
dombok-lankák látványában, az emberi cselekvésben és alkotásban egyaránt. A ritmus
jelentésköre tehát kibővült. Bár az objektív valóságnak nem minden jelensége ritmusos, mégis
úgy látszik, hogy állapot és mozgás a térben és az időben egyetemesen képes a ritmikusságra,
noha ez alkalmi. A dialektikus változás jegyében a mozgás révén minden ritmikus alakzat
időleges, más ritmikus formákba vagy éppen aritmikus formákba változhat át. A ritmus tér- és
időbeli rendezett struktúra, valamely ritmikus jelenség létezési ideje azonos struktúrája
időbeliségével. Ez kozmikus méretekben évmilliárdokat is jelenthet, de kozmoszban, Földön
egyaránt mutatkozhat a perc töredékében is. Az emberi ritmusélmény földi arányú, a
makroszkópikus-mikroszkópikus méretek csupán tudatbeli ismeretek lehetnek. Ezen általános
jegyek alapján idézünk az oktatásban is célszerűen tanítható három definíciót a ritmusra:
a/ A ritmus rend az időben és a térben.
b/ A ritmus összemérhető egységek szabályos váltakozása.
c/ A ritmus sorozatosan ismétlődő rendezettség térben és időben.

2. Az idő és a tér túl nagy vagy túl kicsiny szakaszaiban érvényesülő ritmikus
jelenségek a földi életben csupán az emberi tudat számára érzékelhetők. Részben a logikus
elvonatkoztatás, részben az érzékelést kitágító eszközök alkotására való képesség révén. A földi élet
arányain belüli ritmikai jelenségek iránti ritmusérzettel feltehetően nem csak az ember
rendelkezik. A legfejlettebb élőlényektől talán még a ritmusélmény sem idegen. A ritmustudat
azonban csupán az ember sajátja. Ritmusérzék, ritmusélmény, ritmustudat külön-külön is,
együttesen is jellemezheti az ember ritmus iránti fogékonyságát. E komplexitás teszi képessé az embert
arra, hogy tükrözze az objektív valóság természeti ritmusát, illetve alkosson olyan ritmusformákat,
amelyek az emberen kívüli világban teljességgel ismeretlenek. Minden emberi alkotás szerkezeti
rendre és szerkezeti stabilitásra törekszik. A szerkezeti rendezettség egyetemes alaptulajdonsága
a ritmusosság, minden alkotó emberi tevékenységben fellelhető tehát a ritmikusság rejtőzködőbb
vagy éppen nyílt formája. Természetesnek látszik tehát az a tény, hogy az ember éppen azon
művészi alkotásaiban érvényesíti legnyíltabban és leginkább tudatosan a ritmus változatos formáit,
amelyekben a harmonikus rend esztétikai-szerkezeti norma, s amelyeket az időben örök életűeknek
vél. Az ember önmegörökítő törekvéseiben leginkább művészi alkotásokkal véli legyőzhetőnek az
időt.
Nem ismerünk olyan művészetet, amelyben a ritmuselemzés érdektelen volna. Az alkotó
ember ritmustudata különösen a művészetekben eleven. Egyértelmű tehát, hogy a művészi alkotások
maradéktalan befogadása a művekben munkáló ritmus iránti fogékonyságot is föltételezi, az ösztönös
ritmusérzék mellett a művelt ritmustudatot is megköveteli.
A művészi ritmusok alapja a természeti ritmus, érvényük a társadalmi gyakorlatban alakul
ki. Az egyes művészetek materiális alapjának megfelelően válnak a művészi ritmusok kisebb-nagyobb
társadalmi közösségek számára közvetlenné, ösztönösen érezhetővé, vagy éppen távolibbá,
csupán a művelt ritmustudat által megközelíthetővé. A művészi anyag (hangok, mozdulatok,
színek, vonalak, matéria-változatok) kompozíciós törvényei is kisebb-nagyobb társadalmi
közösségek sajátosságait követik. A nyelvi ritmus ösztönösen leginkább az egy nyelvet beszélő
nemzeti társadalmi közösségeken belül válhat élménnyé, éppen a nyelvi ritmus nyelvek szerinti
speciális összetevői miatt. A művészi nyelvi ritmus, különösen a versritmus azonban rendelkezik
olyan összetevőkkel is, amelyek nemzetek felettiek. A magyar anyanyelvű ember szinte
ösztönösen képes például a hangsúlyosan ütemező ritmus érzékelésére, de művelt ritmustudat
nélkül képtelen érzékelni is, megvalósítani is az időmértékes jellegű ritmust, amely pedig áthatja
költészetünket, miként a világ számos nemzeti nyelvű költészetét. Egyértelmű a tanulság: a
ritmustudat művelése a versritmus hiteles felismeréséhez elengedhetetlen, a költészet nemzeti és
egyetemes alkotásainak minél teljesebb befogadása érdekében.

3. A nyelvi ritmus a hangzó nyelvi elemeket rendezi, a mindennapi beszédben

éppúgy, mint a művészi nyelvi alkotásokban. Más-más törvényszerűségei figyelhetők meg
természetesen a beszédritmusnak, a művészi prózaritmusnak és a versritmusnak, mint a nyelvi
ritmus három meghatározó rétegének. A különbségek elsőrendűen a kötöttségek mértékében
jelentkeznek.
A beszéd- és a prózaritmushoz mérve a versritmus a leginkább kötött. A nyelvi ritmus
említett három rétegének ritmikai jellemzőit a sajátos törvényszerűségek miatt külön-külön
kell rendszerezni. A verstan a versritmus tudománya, a beszédritmus és a prózaritmus
tanulmányozása nem tartozik szorosan a tárgyköréhez. A beszéd- és a prózaritmus tudományos
vizsgálata még napjainkban is kezdetlegesnek mondható, iskolai oktatásunkban a tudományos
állapotoknak megfelelően csenevész. A versritmus tana, a verstan mélyhagyományú tudomány,
maradandó elméleti felismerések birtokosa, a műelemző gyakorlatban esztétikailag
kamatoztatható. Alapjainak elsajátítatása az iskolában többek között azért is szélesebb érdekű a
költészetélmény gazdagításánál, mert a nyelvnek, mint az egyik alapvető nemzeti tényezőnek
jelenleg egyetlen tudományos szintű ritmikai közelítését jelenti, miközben frissen őrzi meg az
érzékeket a majdan kiteljesedő nyelvi ritmustan számára. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a
versritmus iskolai oktatása a művészi ritmus iskolai reprezentánsa, amelyhez az iskolában csupán
az ének-zene ritmustana társul.

4. Verstani munkánkban a ritmussal kapcsolatos fogalmak sorát a versritmus

zárja. A magyar nyelvű verselésre érvényes meghatározást kell keresnünk. A magyar nyelvi
ritmus, így a magyar versritmus is hangzó ritmus. Ha olvassuk a verset, akkor belső
hallásunk teszi érzékelhetővé ritmusát. Az egy anyanyelvet értők társadalmi közösségében
általában ugyanazt halljuk ritmikailag is, a kétségtelenül létező rossz ritmusérzék ritkán botfülűség, hi-
szen a nyelvi készség zavarával egyenértékű. A jó nyelvi ritmusérzék általánosabb, mint a zenei. A
létező zavarok nagyobbik részét tulajdonítjuk társadalmi összhatásoknak, közöttük az iskolai
oktatásnak. Az iskolai versmondás ritmikai hibái téves-hiányos verstani ismeretekkel éppen
úgy “indokolhatók”, mint a ritmus iránti közönnyel. Mindez tovább gyűrűzik a nyelvi
ritmusérzék társadalmi méreteiben, egészen a szavalóművészetig. Nem igen kell
bizonygatnunk a tanárok számára, hogy napjainkban e téren aggasztó jelenségekkel
találkozhatunk. A helyes magyar beszéd mai gondjai mellett a helyes, művelt magyar
ritmusérzék gondjait is szemmel kell tartanunk. ,,A verstan is közügy.”
A versritmus nyelvi hangzástényezők sorozatosan ismétlődő rendezettsége, időbeli
tagolódása. Ennél is kötöttebb, ha a szótagokig hatolóan rendezett. A szótagok hang-
súlymértéke mellett a szótagok időtartama is ritmikai fontosságú. Emellett folyvást működő
ritmikai tényező a hangok akusztikai rendje és a versre jellemző hanglejtés vagy versdallam. A
versritmus tehát összetett, komponensei szerint részleteíben is tanulmányozható, a hangzás
egészében mindig nyelvi tényezők komplexuma. Ennek megfelelően idézzük a versritmus azon
definícióját, amely ugyan bonyolultabb, mint a ritmusra adott bármelyik meghatározás, mégis
vállalnunk kell, az iskolában is.
A versritmus a hangzó vers többtényezős nyomatékrendű időbeli tagolódása, amely
esztétikai élményt ad. A tényezők: a szótag hangsúlymértéke, időtartama, a hangakusztikai
tényezők (zöngés-zöngétlen, magas-mély stb., a rím) és a verslejtés vagy versdallam.
Valamennyi tényező működése mérhető a szótagokon, tehát a leginkább kötött verselés
ritmusának elemzésére is alkalmazható. E tényezők együttesen emelnek ki vagy halkítanak el
szótagokat. Amikor azt mondjuk például egy szótagra, hogy hangsúlyos, vagy azt, hogy rövid,
akkor a szótagminősítő ritmikai tényezőkből csupán egynek a hatását emeltük ki. Ha a négy
tényező alapján egyezerre minősítjük a szótagokat, akkor a hangsúly-időtartam-hangzósság-
dallam tekintetében hagyományos fogalmaink mellé fel kell vennünk egy újat, ez pedig a
nyomaték. A magyar versritmus alapja a több tényező alapján mért szótagok
nyomatékkülönbsége, a nyomatékos-kevésbé nyomatékos szótagok sorozatosan ismétlődő
rendezettsége. Mint majd látni fogjuk, a nyomaték fogalma nélkül a szimultán vers ritmikai
elemzése eredménytelen volna.
A szótagok hangsúlyos és időbeli mérése a magyar nyelvben tudományosan,
egyezményesen megoldott. A hangakusztikai elemzés is, nyelvészeti fogalmakkal, az iskolai
oktatás számára is kezelhetően. A verslejtés vagy versdallam ritmikai tényezőjének elemzésével
azonban még a verstan tudománya sem birkózott meg. Ez ugyanis a vers nyelvi anyagában
jelöletlen, a lírai teljesség esztétikumából sugárzik. Függ attól, hogy a mindenkori vershalló-
versmondó az adott pillanatban miként érzékeli-értelmezi a vers tartalmi és hangulati mélységeit.
Feltételezhető, hogy a versdallam a többi ritmikai tényezőhöz hasonlóan egyértelmű és
objektív az alkotó szempontjából, tény azonban, hogy kivételesen ráutalt a befogadó
szubjektumára. Tudományosan nehezen írható le, közvetett eszközök által. A versritmus
tényezőiből a versdallamot az iskolai oktatás ma még joggal mellőzi. Létére azonban
érdemes utalni.
Egyenesen következik mindebből, hogy teljes versritmus-elemzést napjainkban még
nem tudunk adni. A versritmus megközelítő elemzésére azonban a három alaptényező révén
indokoltan vállalkozhatunk.

II. A metrum
 1. A versritmus elemi egysége a szótag. A versritmus tényezői közül kettő kife-jezetten
a szótagméréssel kapcsolatos, az egyik a szótagok hangerejét, hangsúlyát mérlegeli, a másik a
szótagok kiejtési idejét. E két szótagmérő tényező két önálló verselési rendszer alapja, a
hangsúlyosé és az időmértékesé. Többé-kevésbé bonyolult szabályaik vannak, az iskolai
versritmus-tanítás évszázadok óta ezekre hagyatkozik. Pedig a verset a prózától nem ezen
metrikai tényezők és szabályok különítik el. A verset a prózától a sorképzés választja el. Nem
minden versre jellemző a sorok hangsúlyos vagy időmértékes szótagmérő szabályainak
követése sem. Ha a versritmus a két szótagmérő szabályrendszer egyikének nyomán halad,
akkor a versritmus hangsúlyos vagy időmértékes tényezőjét részesíti előnyben. Mindkét
tényező maradhat háttérben is, hiszen a versritmus említett négy alaptényezőjéből az akusz-
tikai és a lejtésbeli is nyerhet előnyt, pedig ezek szótagmérő verselési rendszert nem mutatnak.
A magyar nyelvű versek annak alapján sorolhatók két alapcsoportba, hogy
érvényesítik-e a szótagmérő versritmustényezők egyikét vagy nem. Az utóbbiak neve
szabadvers, az előbbieké metrikus vers.

2. A metrum számviszonyokkal jellemezhető ritmikai alapséma. Ilyet csupán a

szótagmérő verselési rendszerek mutatnak. A magyar nyelvű költészet alkotásainak zöme
metrikus ritmusú. Arany János verstani értekezése óta a hangsúlyos vagy ütemező verssort
úgy jellemezzük, hogy megnevezzük ütemeinek és szótagjainak a számát. A kétütemű hetes
azt jelenti, hogy a sor hangsúlyos metrikát érvényesít, ütemei száma kettő, szótagjaié hét. Az
ötös jambus vagy jambusi tízes azt jelenti, hogy a sorban időmértékes metrika működik, a
sorban öt jambusi versláb (jambus vagy jambust helyettesítő versláb) és tíz szótag van.
Az iskolai verstan elsősorban a mértékek, a metrika tana. Ez a versritmus két
tényezőjére épülő verselési rendszerek megismertetését célozza, indokoltan, hiszen a verstan ezek
kutatásában jutott a legtöbbre. Adódik ezen túl a hangakusztikai tényezők köréből a rím
elemi rendszere és a szabadvers rövid jellemzése. Nevezhetjük mindezt ritmuselemzésnek,
de tartsuk nyilván, hogy a ritmust szűkebb jelentésével, szinte a metrikával azonosítva
emlegetjük.

III. Magyar verselési rendszerek

1. Hangsúlyos verselés. Nevezhetjük ütemezőnek is, de már kevésbé magyarosnak

vagy nemzetinek, mivel más hangsúlyozó nyelvek is teremtettek ilyet. Tény, hogy élhangsúlyos
nyelvünk természetének megfelelően ez az eredeti verselésünk, ez jellemzi teljes
népköltészetünket. Nem árt azonban ismételnünk, hogy a hangsúlyos metrika az eredeti más
hangsúlyozó nyelvekben is.

2. Időmértékes verselés. Az időmértékes ütemek alapján nevezhetjük

verslábazónak is. Görög eredetű. Az ógörögben az időmértékes metrika éppen olyan természetes,
eredeti nyelvileg, mint a hangsúlyozó nyelvekben a hangsúlyos metrika. Megemlítjük, hogy az
egyetemes költészet általunk nem említett nyelvi tényezők nyomán más elvekre épülő metrikai
rendszereket is alkotott. A magyar nyelvű költészetben elegendő a hangsúlyos és az időmértékes
metrika ismerete. A távoli hatások példái kivételesek.
Tudatosítandó sajátossága nyelvünknek, hogy a szótagidőt mérő időmértékes metrikát
nyelvileg természetesen képes követni, mivel hosszú-rövid szótagjaink metrikusan rendezett
váltogatása a helyes magyar beszédben sem hat mesterkélten. A hangsúlyozó nyelvek többsége
imitatív időmértékes metrikát képet csupán megvalósítani, a hangsúlyos szótagot tekintve metrikailag
"hosszúnak", a kevésbé hangsúlyosat "rövidnek", mint például a németben. A magyarhoz hasonló
alkatú nyelvek száma kevés, bár ezen adottságunk Európában sem egyedüli.
Az antik görög időmértékes verselést hozzánk a latin nyelv közvetítette, amelynek hatása a
magyar államiság kezdetétől számítható. Alkalmazása is, befogadása is tanultságot kíván,
egyértelműen műköltészeti jellemző. A történeti okok magyarázzák, hogy műköltészetünk a kezdetektől
fogva él mind a hangsúlyos, mind az időmértékes metrikával.
 3. Szimultán verselés. Lényege a hangsúlyos és az időmértékes metrumok szerkezeti
kapcsolata, ütemezés és verslábazás egyidejűsége. Nevezhetjük bimetrikus verselésnek akkor, ha
tudjuk, hogy a hangsúlyos és az időmértékes verselés külön-külön monometrikus. A magyarul
megszólaló időmértékes metrumokban mindig ott munkál a hangsúlyozó nyelviség. A szótagok
időmértékes jellemzésében nálunk mindig érdemes a hangsúly mértékét is figyelembe venni. A
hangsúlyozásnak csupán szótagszintű jelenléte az időmértékes metrum mono-metrikusságát nem
sérti. Bimetrikus-szimultán versritmus esetén a verslábak mellett az ütemeknek is ott kell lenniük. A
szimultán verselés is műköltészeti, ennek kezdetével egyidős. Verstani kutatása a XX. század elején
indult meg, századunk második felében ért el gyakorlatilag is értékes eredményeket.

4. A szabadvers ritmusa a szótagok szintjén nem ismeri a sorozatosan ismétlődő

rendezettséget, tehát nem metrikus. Sorozatosság, ismétlődés változatos, nagyobb nyelvi egységek-
ben mutatkozik, ezek által a prózához mért nagyobb ritmikai kötöttségek jellemzik. Versritmusa van
a szabadversnek, metrum nélkül. Ennek leírásában többnyire szó- és mondattani, nyelvészeti
fogalmak állnak rendelkezésünkre, olyan nyelvi-stilisztikai fogalmak, mint például a gondolatritmussal
kapcsolatos párhuzam, ellentét, felsorolás, fokozás stb. Részben metrikai fogalmak is feltűnhetnek,
ha az adott szabadvers jelez metrikus szórványokat. Természetes az is, hogy a versritmus metrikán túli
tényezőit figyelembe kell vennünk, tehát a hangakusztikai és a dallambeli tényezőt.
A szabadvers ritmusának rendszerezésére van már kísérlet, eszerint beszélhetünk például
sorképző, sorváltó, sortagoló, mértékőrző típusokról, az iskolai oktatásnak azonban még várnia kell a
mai és a várható kutatási eredmények stabilizálódására.

A versritmus elemzése az iskolában ma a metrikai rendszerek alapos, a hangakusztikai

tényezők eseti és a szabadvers körvonalazott tanítását írhatja elő - tanterveinkkel, tan-könyveinkkel
összhangban.

A hangsúlyos verselés

Minden sora leírható-elemezhető a következő sortagoló tényezők ismeretében:

szótag, ütem, metszet, lejtés, ütemegyenlőség, szótagszámereszkedés.

1. A szótagmérés

A metrikus verselés elemi egysége a szótag. Az ütemező vagy hangsúlyos monometrikus

verselésben a kimondott szótagok a hangerő, a hangsúly mértékében különböznek. Így
beszélhetünk hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokról. Sorozatosan ismétlődő rendezettségük a
hangsúlyos metrika alapja. Ma már kevesen vitatják, hogy a szótaghangsúlynak több fokozatát
képes tudomásul venni az elemi nyelvérzék, képzésben-hallásban egyaránt. Mivel a szótag
hangereje a hangzó szövegben kialakuló relatív érték, hatnak reá többrétegű nyelvi, metrikai
és érzelmi tényezők. A szókezdő szótag általában hangsúlyosabb, mint a szó belsejében
található szótagok, a szólamkezdő szó első szótagja hangsúlyosabb, mint a szólam egyéb
szavainak kezdő szótagja, az ütemkezdő szó élén hangsúlyosabb a szótag, mint az ütemen
belüli szó kezdő szótagja, a verslejtésben tükröződő érzelmi-hangulati erő is befolyásolhatja,
fokozhatja vagy tompíthatja a szótag hangsúlyértékét, amely tehát széles skálájú.
Az iskolában elegendőnek mutatkozik a skála tudatosítása és három fokozat
ismerete. Így beszélhetünk főhangsúlyos, mellékhangsúlyos és kevésbé hangsúlyos
(hangsúlytalan) szótagokról.

2. Az ütem
 Szótagszáma 1-5 között változó, ritkán egy vagy ötnél is több. A két vagy ennél több
szótagból álló ütemben az első szótag úgy hangsúlyos, hogy ehhez mérve az ütem többi
szótagja kevésbé hangsúlyos. Mivel szavaink is, ütemeink is élhangsúlyosak, ezért az
ütemkezdet elvileg szókezdet. (Ettől a költői gyakorlat időnként eltér, főképpen mellékmetszettel
tagolt ütemek estében.)

3. A metszet

Ütemek közötti tartósabb-rövidebb szünet, a két változatnak megfelelően. Főmetszetet

és mellékmetszetet különböztetünk meg. A soron belüli metszetek száma mindig eggyel
kevesebb, mint az ütemek száma. A metszet tagol és kiemel. A sort ütemekre tagolja, a
metszetkövető ütem és szó élét pedig hangsúlyosan kiemeli. A főmetszet (a tartósabb szünet
által) erősebben, a mellékmetszet (a rövidebb szünet révén) kevésbé erősen. Lényegében ezzel
magyarázhatjuk azt a tényt, hogy a főmetszet ritkán, a mellékmetszet sűrűbben szerepel az alkalmi
szómetszésben.

4. Az ütemegyenlőség

A soron belüli ütemek szótagszáma olykor megegyezik, sokszor különbözik. A

különböző szótagszámú ütemeket megközelítően azonos idők alatt mondjuk ki, a nagyobb
szótagszámút tehát gyorsabban, a kevesebb szótagszámút lassabban.

5. A lejtés

A hangsúlyos vers metrikai lejtése ereszkedő. Következik ez abból, hogy ütemeink

élhangsúlyosak, tehát az ütemkezdő hangsúlyos szótagot kevésbé hangsúlyosak követik. (Ne tévesszük
össze a metrikai lejtést a verslejtéssel vagy versdallammal, amely a költemény hangulati-érzelmi
tónusát tükrözi!)

6. A szótagszámereszkedés

Ha a sor változó szótagszámú ütemekből áll, akkor az ütemek sorrendjét a csökkenő-fogyó

számrend diktálja. A kétütemű hét szótagú sorban így az első ütem négy szótagúnál nem lehet
kevesebb. Négyütemű sorokban a főmetszet körüli sorfelekben érvényes e törvény. (A felező
tizenkettesben tehát két hatszótagú sor összetételét látjuk, a mellékmetszetek e sorrészeket a
szótagszámegyenlőség vagy szótagszámcsökkenés szerint tagolják ütemekre.)
Ezen meghatározó törvényszerűségek mellett érdemes utalnunk a következőkre: A
névelők, a kötőszók egytagú változatai ritkán kerülnek ütem élére, ahol általában tartalmas szók
kezdődnek. Ezen szók tehát ütemek találkozásánál rendszerint előre húzódnak, a metszet előtti
ütemhez csatlakoznak, az ütem végéhez kapcsolódnak.
Mondottuk korábban, hogy a szólamhangsúly erősebb, mint a szóhangsúly. Természetes tehát,
hogy ütemeink szívesen azonosulnak szólamokkal, noha nem azonosak. Ha a szólamot nyelvi
fogalomnak tekintjük, például jelző és jelzett szó, alany és állítmány, állítmány és tárgy stb.
kapcsolatának, akkor az ütem és a szólam találkozását a következő népdal-idézetben
világosan érzékeljük: zöld erdőben, sík mezőben... - A hosszabb szólamokat metszetek tagolják
ütemekre.
Ha a versszöveg hangsúlyos tagolását összehasonlítjuk a természetes beszéd
tagolásával, illetve a zenei tagolással, akkor látnunk kell, hogy közelebb áll a beszédhez, mint
a zenéhez, a nyelvi ritmus belső rendszerének megfelelően. Az énekelt versszöveg általában
jól ütemezhető a szövegvers metrikai szabályai szerint is, nyilvánvalóan a zenei tagolás
szerint is. Itt az az érdekesség, hogy a kétféle tagolás sokszor merőben különbözik egymástól.
Egy közismert népdalra utalunk: Kicsi vagyok én... Ha szövegversként ütemezzük, semmi
gondunk nem lehet, két ütemet hallunk, egy négyszótagosat és egy egyszótagosat. Zeneileg a
dallamtagolódás is kifogástalan. A kettő azonban teljességgel különbözik (4+1, 2+3). - Logikusnak
látszik a hangsúlyos metrumot a beszédből eredeztetni.
Az ütemező verselés sorainak metrikai megnevezése és leírása hagyományos. A sor
ütemeinek és szótagjainak a számát nevezzük meg. A harmadoló kilences három egyenlő
szótagszámú ütemből, kilenc szótagból álló sor metrikai megnevezése. A háromütemű kilences
olyan kilencszótagú sort jelöl, amelyben három ütem található (az ütemek szótagszámát
nem nevezi meg). A felező tizenkettes mindig négyütemű, 12 szó tagos sorra utal. - A leírás
az ütemek szótagszámát az ütemek sorrendjében jelöli, feltüntetve a metszeteket. Például: 4/3/2 =
három ütemű kilences, négy, három és kettő szótagszámú ütemekkel. 4/2//3/3 = felező tizenkettes,
négyütemű, egy főmetszettel és két mellékmetszettel. Az ütemek szótagszáma sorrendi.
A gimnáziumi tantervi anyagban szereplő hangsúlyos metrumú versek sorainak
megnevezése, leírása az előbbiek alapján lehetséges, tévedésekkel aligha fenyeget a metrikai elemzés.
Gondokat inkább a régi magyar versek metrizálása okoz, egyik-másik még tudományosan is.
Részletezünk néhány példát.
Balassi Bálint Katonaéneke a Balassi-strófa iskolapéldája. Ez a strófa 9 sorból áll, a sorok 3
periódusra tagolhatók. A strófa szótagszám- és rímképlete: 6,6,7, 6,6,7, 6,6,7 - aab ccb ddb. A sorok
hangsúlyosan szabályosan tagolódnak, a hatosok 3/3, 4/2 változatban kétüteműek, a hetesek
mindig 4/3-as osztással kétüteműek.
A Szigeti veszedelem sorai általában felező tizenkettesek. Vannak azonban aszimmetrikusan
tagolódó 12-esek is, van néhány 11 és 13 szótagú sor is. Maga Zrínyi az eposz bevezetésében említi műve
csiszolásának akadályait (egy télen írta, miközben a pennát karddal kellett cserélgetnie), ennek
megfelelően az említett kivételes sorokat szokás hibás metrumúaknak minősíteni. Valószínűbb azonban,
hogy ezek is jó metrumú sorok, az ütem- és szótagszámtartó 12-esek példái, amelyek a régebbi
magyar költészetben nem ritkák. Megemlítjük tehát, hogy az aszimmetrikus 12-esek és a 11-esek
általában jó ütemélményt nyújtanak, ha a főmetszet előtt is, a főmetszet után is 4 + maradék
ütemezést követünk, a négyszótagú ütemek után mellékmetszettel. Példa néhány kiragadott sorral:

Hanem fogom nevetni nehéz ügyöket 4/3//4/1

Gondold meg az ő rettenetes bánatját 4/1//4/3
Míg nem látják égni magok házokat 4/2//4/1
Elvégezvén levelét bepecsételé 4/3//4/1
Mégsem tanácstalanul kezdtem munkámat 4/3//4/1

A négyütemű felező tizenkettes legnagyobb példája Arany János Toldija. Érdemes már a
Szigeti veszedelem néhány sorával jelezni ezt a metrumot:

Nem mér az nagy bánhoz közel menni senki, 3/3//4/2

De jancsár-golyóbis Zrínit földre veti, 3/3//4/2
Mellyében ez esett, más homlokát üti, 3/3//4/2
Vitézivel együtt az földre fekteti. 4/2//3/3

Az Őszi harmat után hatosai 4/2-esek vagy felezőek, a hetesek 4/3-asok. - A Csinom Palkó
nyolcasai rendre felezők, a hatosok vagy feleznek, vagy 4/2-esek, gyakori szómetszéssel. - A Mit
búsulsz, kenyeres... sorai szabályos négyütemű felező tizenkettesek, a főmetszetövező hatosokat
gyakran szómetsző mellékmetszet tagolja 3/3-ra, 4/2-re. - A Rákóczi nóta 15 soros strófáiban
ütemértékű 3,4,5 szótagú sorok váltakoznak 4/3-as hetesekkel, felező nyolcasokkal.
Az Áll előttem egy virágszál.... sorai felező nyolcasok. Két ok magyarázza, hogy egyik
strófáját idézzük:

Kis kertemben szép virágok, 4/4

Jó illatú szép virágok, 4/4
Tündöklő szép piros rózsák, 4/4
Gyönyörűséges violák. 4/4

Az első sor két üteme két eleven szólam (jelző és jelzett szó), hasonló a 2. és a 3. sor is, míg a negyedik
sor egyetlen nagy szótagszámú szólam, amelyet a metszet két ütemre tagol. Másrészt érdekes itt
megfigyelni a sorozatosság érvényét: nem sértené sem metrikai érzékünket, sem a metrikai
törvényeket a 4. sor szóütemező 5/3-as tagolása. Mivel a versben is, e strófában is
következetesen, sorozatosan érvényesül a felező nyolcas, ennek követése indokolt a 4. sorban is.
Kötelező témaként ma már nem szerepel az iskolában Kisfaludy Sándor költészete.
Himfy-strófája azonban iskolás verstani ismeretnek számít, ezért idézzük - szakkörön talán
szóba kerülhet. Szótagszám- és rímképlete: 8-7-8-7-8-7-8-7-8-8-7-7, ababcdcdeeff, tehát
tizenkét sorból áll. A Kesergő szerelem 9O.dala méltán közismert (a sorok 4/4, 4/3 tagolású
kétütemű nyolcasok és hetesek).

Hallottam én szép szavának

Ezüsthangját zengeni,
Philoméla panaszának
Hangja nem oly isteni.
A természet figyelmes volt,
S olvadozni láttatott,
A patakvíz lassabban folyt,
A fatető hallgatott,
Megszünt minden madár dala,
Minden Zefir fülel vala,
Megszünt minden fuvalom, -
S mosolygott a fájdalom.

A tantervben szereplő monometrikus hangsúlyos versek között Ady Krónikás ének 1918-ból című
költeményének ritmusa a főmetszet szerinti fordított szótagszámrend miatt szokatlanul hat.
A sorok kezdő üteme általában ötszótagú, ezt követi a főmetszet, ami után hat szótag
következik. A sorok második felében mellékmetszet tagol, 4/2-re vagy 3/3-ra, ezzel a so -
rokban végülis csökkenő szótagszám-tendenciát biztosítva.

Az időmértékes verselés

I. Metrikai tényezői, törvényszerűségei

1. A szótagmérés
Az időmértékes metrika alapja a változó szótagidőtartamok sorozatosan ismétlődő
rendezettsége. A hangzó szótagok a hangzás időtartamában különböznek. E különbözés nyelvi-
hangtani meghatározottságú, tehát kevésbé függ a szövegbeli relatív helyzettől, mint a
hangsúlyos-kevésbé hangsúlyos szótagérték. Az időmértékes szótagmérésben alapelvnek
tekinthető az, hogy a sor nyelvi egység, a sor szavainak szóvégi szótagjait ezért úgy kell
mérnünk, hogy figyelembe vesszük a következő szó kezdetét is.
A hangzó szótagokat az időtartam szerint elvileg három csoportba soroljuk. Vannak
hosszú, rövid és közös szótagok. Egy-egy sor teljes metrikai rendjében, a gyakorlatban csu-
pán két változat működik, a hosszú és a rövid, mert a közös szótagok a metrikai
törvényszerűségeknek megfelelően egyértelművé lesznek, rövidekké vagy hosszúkká.
Rövid a szótag, ha rövid magánhangzós nyílt szótag (kivéve a közös szótagokat). A
rövid magánhangzó után tehát legfeljebb egyetlen rövid mássalhangzó állhat. Jelölése
felül nyílt félkarika, írógépen u-betűvel jelöljük. Egy-két példa:
Hazádnak rendületlenűl u-u-u-u-
Az első, az ötödik és a hetedik szótag rövid magánhangzós nyílt szótag, tehát
rövid. A harmadik szótag csupán akkor lehetne rövid, ha a követő szókezdet magánhangzóval
indulna.
Forr a világ bús tengere, ó magyar! -uu- - -uu-u-
 Egyértelműen rövid magánhangzós nyílt szótag a 3., 7., 8. és a 10. Az első szótag
rövid magánhangzója után hosszú mássalhangzó áll, nem lehet tehát rövid szótag.
Hosszú a szótag természeténél fogva akkor, ha hosszú a magánhangzója, helyzeténél
fogva akkor, ha rövid magánhangzója zárt szótag (ilyenkor a rövid magánhangzó után legalább két
mássalhangzó következik). Jelölése vízszintes vonalka: -
Közös a szótag akkor, ha enklitika. E nyelvészeti fogalom e verstanban azon
egyszótagú szócskákat jelöli, amelyek szótanilag névelők, kötőszók, névmások, mutatószók,
miközben rövid magánhangzós nyílt szótagok (a, de, ha, te, mi, ti, e - kivétel a ritkábban közös
az névelő). Ezeket önmagukban mérjük, tehát függetlenül az őket követő szótagok, mindig
szókezdő szótagok kezdő hangjaitól. Helyzetük révén közösek az időmértékes sorok sorvégi
szótagjai, elvileg (de igen ritkán) a sorkezdő szótagok is. Így jelölhetők a soron belüli,
egytagú csonkaütemek (csonka verslábak), Jelölése a hosszúságot jelölő vízszintes vonalka, fölötte
a rövidséget jelölő félkarika, írógépen: u .
Meg kell említenünk, hogy az időmértékes monometrikus sorok hangzó szótagjainak
időtartamában a szakirodalom részletezőbb annál, amit itt idéztünk. A hosszú szótagok
például attól függően lehetnek egymáshoz mérten hosszabbak, hogy rövid magánhangzójuk
zárt-e, vagy pedig hosszú magánhangzós nyílt illetve zárt-e. Hatnak a hangzó szótag időtartamára a
versritmus egyéb tényezői is. A versdallam például érzelmi (emfatikus) nyújtásban érvényesülhet.
A magyar nyelvű időmértékes versek szótagmérésében érdemes tekintettel lennünk az
időtartam megnyújtására is képes hangsúly mértékére (fő- és mellékhangsúly).
Az iskolai oktatásban természetesen óvakodnunk kell a túlzott részletezéstől, ezért
csupán azt javasoljuk, hogy a három csoportú szótagmérés mellett a főhangsúlyra rendszeresen, a
mellékhangsúlyra alkalmanként figyeljünk.

2. A verslábak (időmértékes ütemek)

A hangzó időtartam alapján mért szótagok kapcsolatai, kivéve az egyszótagú csonkaütemet
(csonka verslábat). A hangsúlyos verselésben egy szótag is teljes ütemértékű, ezért ebben a csonkaütem
fogalmát nem használjuk. - A verslábakat a szótagszám, az egységnyi időtartam (mora) és a
lejtés szerint jellemezzük. - Egy mora egy rövid szótag kiejtési ideje, a hosszú szótag két
mora. - A versláb lejtése lehet emelkedő, ha rövid szótagot vagy szótagokat hosszú követ,
lehet ereszkedő, ha hosszú szótagot rövid szótag vagy szótagok követnek, lehet közömbös,
ha egyforma időtartamú szótagokból áll és ha olyan a versláb, amelyben nincs lejtési irány, például
két hosszú szótag között két rövid található.
2, 3 és 4 szótagú verslábakat tartunk nyilván, a szótagkombinációk révén így a verslábak
száma közel harminc, mindegyiknek saját megnevezése van. - A költői gyakorlatban az elméletileg
lehetséges verslábaknak alig harmada szerepel. Mind az egyetemes, mind a magyar időmértékes
versek metrizálásához elegendőnek mutatkozik 10-12 versláb ismerete, közülük nyolc gyakori,
megtanításuk iskolai feladat. Ezek a verslábak a következők (sztag = a versláb szótagjainak száma):

a versláb
jele neve szótag mora lejtés

uu pirrichius 2 2 közömbös
-- spondeus 2 4 közömbös
u- jambus 2 3 emelkedő
-u trocheus 2 3 ereszkedő
uu- anapesztus 3 4 emelkedő
-uu daktilus 3 4 ereszkedő
-uu- choriambus 4 6 közömbös
uu -- ionicus a minore 4 6 emelkedő
u csonkaláb 1 1/2 közömbös
u–u amphybrachys 3 4 közömbös
-u- creticus 3 5 közömbös
 --- molossus 3 6 közömbös
uuu tribrachys 3 3 közömbös
uuuu proceleusmaticus 4 4 közömbös

A sor verslábait /-jellel különítjük el.

3. A sor lejtése. A lejtésegység törvényszerűsége

Az időmértékes sorok lejtése vagy emelkedő, vagy ereszkedő. A sor lejtését rendszerint az
utolsó egész versláb lejtése határozza meg. Ha ez véletlenül közömbös, akkor a sor lejtő
verslábainak mennyiségi fölénye dönt, ha ez sem egyértelmű, akkor a költemény egyéb sorainak lejtése
mértékadó.
Az időmértékes versek nemzetközi és nemzeti gyakorlatában általánosnak mondható a
lejtésegység törvénye. Egy adott vers sorai általában azonos lejtésűek, tehát vagy emelkedők, vagy
ereszkedők. (A lejtésben bizonytalan sor lejtését ezért határozhatja meg a vers egyéb sorainak lejtése.)
Az emelkedő lejtést jambusi lejtésnek, az ereszkedőt trocheusi lejtésnek is nevezhetjük. A
magyar nyelvű időmértékes versek sorainak metrikai lejtését (tehát nem a verslejtést vagy versdallamot,
amely ritmikai tényező) a következő szabályok határozzák meg:
Emelkedő (jambusi) lejtésű sorban daktilus sohasem szerepelhet. Trocheus bármikor kezdheti a
sort (ennek oka az, hogy a sorkezdetek nálunk általában főhangsúlyosak, az ilyen szótagok pedig szívesen
találkoznak hosszú szótaggal. Nyelvileg furcsa volna minden sort rövid szótaggal kezdeni.). Sor belsejében
trocheus két esetben fordulhat elő. Vagy úgy, hogy choriambus része (a - u u - képletű choriambus
felbontható egy trocheusra és egy jambusra), vagy akkor, ha funkcionális szerepű, tehát a vers hangulatát,
gondolatát közvetlenül festi, mint Ady Kocsi-út az éjszakában című költeményének strófakezdő--
strófazáró soraiban.
A spondeus és a pirrichius bármely időmértékes versben helyettesítheti a lejtő lábat, ha
külön szabály ezt nem korlátozza. A gyakorlatban a spondeusok mennyisége alapvetően felülmúlja a
pirrichiusok mennyiségét. - Az elvileg közömbös lejtésű choriambus a múlt században ereszkedő-
emelkedő lejtésű sorokban egyformán otthonos, a XX. században egyre inkább a jambusi-emelkedő
sorokhoz kötődött. (Nyilván a jambusi zárlat miatt.) - A nyolc gyakori verslábból tehát hét rendszeresen
szerepelhet az emelkedő lejtésű időmértékes sorokban, versekben.
Ereszkedő (trocheusi) lejtésű sorban anapesztus sohasem található. Jambus csupán choriambusi
szerkezetben, a metrumfejlődésnek megfelelően mind ritkábban, ahogyan a choriambus ritkul a
trocheusi lejtésű versekben. A funkcionális kivétel is igen ritka.
Megemlítjük, hogy a lejtésegység gyakorlati törvénye értelmében szokatlan, ezért feltűnő
minden, ami a lejtés egységét megtöri, megzökkenti. Legtöbbször funkcionális az indokolás, mint Ady
említett versében. Lehetséges olykor - szintén funkcionális indokok révén - ellenkező lejtésű sorok
váltogatása is egy költeményben, mint Csokonai Újesztendei gondolatok című versében. A
négysoros strófák páratlan sorai trocheusi, páros sorai jambusi lejtésűek, következetesen. Ahogyan
a szakirodalom megállapította, e váltogatás metrikailag az idő múlását mérő ingaóra mozgását festi.
- Ilyen nyilvánvalóan funkcionális esetek mellett utalnunk kell a klasszikus alkaioszi strófára,
amelyben három emelkedő sor után ereszkedő lejtésű sor zárja a szakaszt. Ennek különös érdekessége a
magyarban, hogy a lejtésegység ereje révén nyelvileg szinte mindig emelkedővé hangolódik.
Adódnak olyan bonyolult gyakorlati esetek is, amikor egy vers több sora a metrikai
szabályoknak megfelelően tagolható verslábakra úgy, hogy akár trocheusi, akár jambusi lejtés
feltételezhető. (Például Arany Tetemre hívás, Ady Csák Máté földjén című versében.) Meggyőzőnek
látszik az az elemző eljárás, amely a lejtés vonatkozásában egyértelmű sorokat tekinti mértékadónak,
eszerint döntve a kétféle lejtés szerint metrizálható sorok egyetlen lejtése, verslábazása tekintetében
(Arany és Ady versében tehát az emelkedő-jambusi metrum mellett).

4. Szómetszés, lábmetszés
 Az időmértékes ütem (versláb) gyakorta szómetsző. Minél közelebb áll az időmértékes
metrum a klasszikus, antik metrikához, annál sűrűbb a soron belüli szómetszés. Vajda jambusi
időmértéket érvényesítő verséből, a Húsz év múlva címűből idézünk két sort:

Csöndes szivem, többé nem ég, --/u-/--/u-

Nem bántja újabb szenvedély. --/u-/--/u-

Az elsőül idézett sor első három verslába (spondeus, jambus, spondeus) egy-egy szóval azonos. Itt tehát
nem beszélhetünk sem szómetszésről (amikor a versláb metszi a szót), sem lábmetszésről (amikor a
szó metszi a verslábat). E jelenséget szólábazásnak nevezzük. (Ennek mintájára beszélhetünk
szimultán versekben ütemlábazásról, amilyen Vajda költeménye is. Az első sor két négyszótagú ütemre
is tagolható, az ütemek határai verslábhatárok, e jelenség neve ütemlábazás. Ha a szólam határai
azonosak a verslábhatárokkal, akkor egyszerű analógia által beszélünk szólamlábazásról. A szólam
gyakran azonos az ütemmel, mint itt az első sorban, ahol tehát egyszerre van jelen a szó- az ütem- és
a szólamlábazás. De e jelenségek önállóan is előfordulhatnak a sorban, hiszen az ütem sem
mindenkor azonos a szólammal!) - Az első sor végén a jambus nem metsz szót, de a jambust metszi
az ég szó. Itt tehát szómetszés nélküli lábmetszésről beszélünk. - A másodikként idézett sorban az
első három versláb (spondeus-jambus-spondeus) egyezerre mutatja a szó- és lábmetszést, hiszen
a verslábak szavakat, a szavak verslábakat metszenek. A sor záró jambusa metszi a szót
(szómetsző), de e jambust nem metszi szó, nincs tehát lábmetszés.
A magyar nyelvű időmértékes verselés alapvető jellemzője, hogy egyetlen versen,
egyetlen soron belül is szabadon váltogatja a szó- és lábmetszés változatait, miként a
szó-, ütem- vagy éppen szólamlábazást. Vigyázni kell arra, hogy össze ne tévesszük a szó-
és lábmetszés metszetfogalmát a sormetszettel (a cezurával)! Sormetszet (cezúra) általában
egy van a sorban, szó- és lábmetszés több is lehet.

5. Az időmértékes sormetszet (cezúra)

Mindegyik változatára érvényes, hogy utána mindig szó kezdődik. Érzékelhetőségét

részben az biztosítja, amiben a hangsúlyos metszettel megegyezik, tehát szünetértéke. Az
időmértékes metszet szünetideje mindig rövidebb (szünetrés), mint a hangsúlyos metszeté.
Másrészt azáltal érzékeljük, hogy a metszetkövető szó első szótagját a többi sorbeli
szótaghoz képest intenzitásában megnöveli, nyomatékát fokozva kiemeli. Az időmértékes
cezúra hivatása tehát azonos a hangsúlyos metszetével: tagol és kiemel.
Az időmértékes sormetszetnek két nagy változatát tartjuk számos. Elsőként idézzük a
leggyakoribbat, neve penthémimerész. Mindig a harmadik verslábat tagolja, tehát az ötödik fél
verslábat követi, kéttagú verslábak esetén egyúttal az ötödik szótagot. Meghatározó nem
a szótagszám, hanem az ötödik fél versláb, ami olykor (például a pentameterben) csonkaláb.
Magyarul harmadfél metszetnek is nevezhetjük. A penthémimerész két változata: lábmetsző,
illetve csonkaláb-követő.
A versláb határán jelentkező időmértékes metszet neve dierézis. Első, másod-,
harmad- stb. dierézis az első, a második, a harmadik stb. versláb végén mutatkozó
metszet. Leggyakoribb a másoddierézis. A magyarnyelvű időmértékes verselésben egyetlen
versen belül is megkötöttségek nélkül váltakozhatnak a verslábmetsző cezurák (közöttük
leggyakrabban a harmadfél metszet, azaz a penthémimerész) valamint a dierézis-metszetek.
Jambusi-trocheusi verseinkben a gyakori másoddierézis a második verslábat, így pedig a
negyedik szótagot követi, ami igen gyakran négyszótagú ütem élményét ébreszti, pontosabban
ütemkapcsoló szimultán metrumot teremt. A lábmetsző cezurák közül a harmadfél metszet
rendszerint 5+maradék ütemezését sugallja, végeredményben tehát a magyar nyelvben mind a
lábmetsző, mind a versláb határán jelentkező időmértékes metszetek egyidejű ütemezést és
verslábazást, azaz szimultán (bimetrikus) ritmust juttatnak érvényre. Csak időmértékes metrumot
(időmértékes monometrizálást) nyelvünkben úgy érnek el költőink, hogy a hangsúlyos ütemezést
előhívó leggyakoribb időmértékes metszeteket szokatlan változatokkal cserélik - vagy egyszerűen
érzékelhető metszet nélküli verslábazással írják a verseket (lásd a Szózat első - jambusi monometrikus
- sorát!). - A Húsz év múlva idézett két sorából az elsőben másoddierézis az időmértékes metszet, a
jambusi lábazás mellett felező nyolcas ütemezése hangzik egyidejűleg, a másik sorban lábmetsző
harmadfél cezúra (penthémiméresz) az időmértékes metszet, 5/3-as ütemezést ébresztve. Mindkettő
szimultán (bimetrikus) sor.
A Húsz év múlva már idézett két sorát nézzük meg újra a metszetek szempontjából:
Csöndes szivem, többé nem ég, - - / u - // - - / u - 4//4
Nem bántja újabb szenvedély. - - / u - / - // - / u - 5//3
As első sorban a negyedik szótagot követő, versláb határára eső dierézis-metszet egyben
hangsúlyos (felező) metszet, a másodikban a harmadfél lábmetszet sugall kétüteműséget.
Monometrikus időmértéket hallunk olyankor, ha háromtagú verslábak sorakoznak, például
anapesztusok. Ezekben bármelyik időmértékes metszet csupán öt-hat szótag után következhet, így a gyakori
négyszótagú ütem élményét elkerüli a sorkezdet. Petőfi Szeptember végén című anapesztikus verse ezért
marad élményünkben alapvetően monometrikus-időmértékes metrumú vers (sok példa közül
említjük még Petőfi Forradalom, vagy Radnóti Miklós Álomi táj című versét.)
Pár szóval meg kell emlékeznünk a magyar nyelvű daktilikus versekről. Számuk igen
kevés, a hexametert-pentametert (disztichont) nem számítva. A hosszú szótaggal induló versláb azt a szó-
lábazást részesíti előnyben, amely hajlamos beleolvadni a hangsúlyos-ütemező verselésbe, a szó- és
verslábmetszést kerüli, pedig ezek az időmértékes metrumot elsőrendűen támogató metrikai jegyek.
A daktilust metsző harmadfél cezúra hangsúlyozó nyelvekben kedvezőtlen az időmértéknek, mivel
a metszet után thesis áll, holott a metszet kiemelő funkciója hosszú szótagot vár. Érvényes ez a
hexameterre és a pentameterre is, a korszakos siker (a XIX. század első felében) bizonyára ezért volt
valójában rövid életű. E verselési mód XX.századi reneszánszát (Kosztolányi, Radnóti, József Attila)
a líraibb anapesztikus monometrizálásba való áthangolás tette lehetővé...
Az időmértékes verselés iskolai oktatása során mindkét cezúra nevét és jelentését
érdemes megtanítani. Utalva arra, hogy a dierézist jambusi-trocheusi versekben hangsúlyos
metszetként halljuk. Időmértékes alkatuk lényegére az anapesztikus Szeptember végén két
kiemelt sorával hívhatjuk fel a figyelmet:

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok - - / u u - / u u // - / u u - / u

Ebben a sorban lábmetsző harmadfél cezúra (penthémimerész) működik. - Milyen a

metszet a vers leghíresebb sorában?

Elhull a virág, eliramlik az élet - - / u u - // u u - / u u - / u

Harmadfél cezuráról nem beszélhetünk, hiszen a hazmadik (anapesztusi) verslábat nem

tagolja metszet (amely után mindig szónak kell kezdődnie). Az első két versláb (dipódia)
mögött azonban ott a verslábhatárra eső dierézis, e sorban az ötödik szótag után.

6. Az időmértékes sorok megnevezése, leírása

A megnevezésnek két változata terjedt el, mindkettő egyértelmű, helyes.

Az egyik a verslábak száma után verslábnévvel a lejtést idézi. Ötös jambus = olyan
sor, amelyben a jambusi verssor-lejtésnek megfelelő öt egész versláb található, a lejtés pedig
emelkedő. A csonkaütemmel végződő sorokat a verslábak számának vonatkozásában a
harmadfél mintájú régies számnévvel nevezzük meg. Hatodfeles jambus - öt és fél jambusi
természetű versláb van a sorban, a lejtés emelkedő.
A másik megnevezés először a lejtést idézi vers lábnévvel, utána a sor
szótagszámát. Trocheusi (vagy trochaikus) tízes = olyan ereszkedő lejtésű sor, amelyben a
szótagok száma tíz. Másképpen ötös trocheusnak is nevezhető.
Az időmértékes monometrikus sorok leírása azokkal a mellékjelekkel történik,
amelyek a szótagok időtartamát ( u , - , u ), a verslábak határát ( / ) és a metszetet ( // )
jelölik.
Az időtartamot és a hangsúlyt a szótagnyomaték összesíti. Utaljunk arra, hogy a
hangsúlyos nyelvben, amilyen a magyar is, a szótagban az összesített szótagnyomaték hangzik,
ami a csupán időtartam-mérő verslábaktól különböző hangzást eredményezhet. Ez utóbbi a
hiteles, mert ez hangzik. Egyetlen sor példájában nézzük meg e jelenséget. A sor mellé
írjuk a metrikai jeleket, ezek mellé az időmértékes verslábakat nevük kezdőbetűjével, ezek
mellé az összesített nyomaték alapján hallható verslábakat, szintén kezdőbetűjükkel:

Bölcsőd az s majdan sírod is - - /- -/- - /u - s,s,s,j s,j,j,j

A jambusi vers jambusi sorában csupán a szótag-időtartam szerint szemlélődve

spondeusok mutatkoznak, sorvégi jambussal. A tisztán időmértékes spondeusok közül a
második és a harmadik második szótagján hangsúlyosan nyomatékosabb, mint az elsőn,
kialakul a kevésbé nyomatékos-nyomatékos szótagok jambusi-emelkedő lejtésrendje, a
thesis-arsis váltakozása. Három hangzó jambus szerepel a sorban. (Az első versláb is
spondaikus, első tagja hangsúlyosan ennek is erősebb, mint a második, a közös nyomatékot
azonban kiegyenlíti a második szótag magánhangzójának hosszúsága: a hangzás is
spondaikus!).
Az iskolában az időmértékes verselés metrikai tényezőiből és törvényszerűségeiből a
következőket indokolt megtanítani:
- szótagmérés (három csoport megnevezése, definiálása, jelölése, a közömbös szótagok gyakorlati
egyértelműsége)
- verslábak (pirrichius, spondeus, jambus, trocheus, daktilus, anapesztus, choriambus, csonkaütem.
A verslábak szótagszáma, lejtése)
- szómetszés, lábmetszés
- cezúra (lábmetsző vagy csonkaütemet követő harmadfél sormetszet, verslábhatáron dierézis, amely
dipódia után hangsúlyos metszetként hat. Rövidebb szünet, mint a hangsúlyos metszeté. Feladata
azonos a hangsúlyos és az időmértékes metszetnek, mindkettő tagol és kiemel. Versen belül is
szabadon váltakozhatnak a harmadfél és a dierézis típusú metszetek. Jambusi-trocheusi sorokban ezért
sok a bimetrikus sor)
- metrikai lejtésegység (emelkedő sorokban emelkedő lejtésű vagy közömbös lejtésű, ereszkedő
sorokban ereszkedő lejtésű vagy közömbös lejtésű verslábak szerepelhetnek. Jambusi versben sor élén
megengedett a trocheus. A lejtést zökkentő időnkénti verslábak vagy ellenkező lejtésű sorok vál-
togatása általában funkcionális értelmű)
- megnevezés és leírás (a megnevezés kétféle. A leírás a szótagok időtartamát, a verslábak határát és a
metszetet jelöli. A hangzó versláb az összesített szótagnyomatékokat tükrözi, sokszor különbözik az
időmértékesen mért verslábaktól. A lejtést a hangzás csak erősíti. A hangsúlyozó nyelvekre jellemző
ez.)

II. Kötött időmértékes sor-, strófa- és versszerkezetek

1. Sormértékek

A hexameter

Klasszikus görög időmértékes sorforma. Hat verslábból áll, daktilusok és spondeusok

szerepelhetnek benne, az utolsó (hatodik) versláb mindig spondeus, az utolsó előtti (ötödik) versláb
mindig daktilus. A hexameter ezen kötött záró képletét (klauzuláját) adoniszi sornak (adoneusnak,
adonicusnak) nevezzük. A hexamater leggyakoribb metszete a harmadfél lábmetsző cezúra
(penthémimerész). Elméletileg tucatnyi metszetváltozatot érvényesíthet, az iskolában elegendőnek
látszik a harmadfél metszet mellett még egy metszetre utalni, ez versláb határára jut, tehát dierézis-
típusú, neve: bukolikus metszet. Az adoniszi sor előtt szerepel, akkor érzékeljük, ha az ötödik
(daktilusi) versláb szókezdettel indul. A hexameter karaktere metrikailag alapvetően időmértékes-
monometrikus, igen ritkán bimetrizálódik.
Első hexameterünk 1521-ből ismert, egyetlen sor. - Sylvester János biblia-fordításában
magyar disztichonjain belül írt sok hibátlan metrumú hexametert (1541). - E sormértékben írta
Lúdas Matyiját Fazekas Mihály (1804), a Zalán futását Vörösmarty (1825). A XX. században
nevezetesek Radnóti Miklós hexameteres eclogái, József Attila Két hexameter és Hexameterek című
versei. Írt hexametert Petőfi is, írtak mások is. Irodalmunkban a hexameter fénykora a XIX. század első
fele. - Az antik görög irodalomban leghíresebbek Homeros hexameteres eposzai (Ilias, Odüsszeia).
(Zárójelben utalunk arra, hogy a hexameterben a hosszú szótagok kapcsolatát
rendszeresen kereső hangsúlyos szókezdetek az ereszkedő-daktilikus lejtéssel szemben érvé-
nyesülnek, ezt a lejtést keresztezi a harmadfél metszet is, mivel kiemeli a metszet utáni szótagot, a
spondeust tehát szabályosan jambizálja. A hangsúlyra már fokozottan figyelő XX. századi költészetben
tehát számolni kell olyan hexameterekkel, amelyek hibátlan képletűek ugyan, de valójában emelkedő-
anapesztusi lejtésűek. - Az iskolában elegendő csupán utalni a lejtésváltás esélyére, a metrikai kutatás
jövendője érdekében!).
Példasorunk legyen hagyományosan a Zalán futása első sora:
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
- u u / - - / - // - / - u u /- u u / - -
A sor verslábai daktilusok-spondeusok, a verslábak száma hat, az ötödik daktilus, a hatodik
spondeus. Harmadfél lábmetsző cezúra emeli ki a sor kulcsszavát, a hol kérdőszót. Érvényesül a
bukolikus metszet is az adoniszi sor előtt, mivel az ötödik (daktilusi) versláb szóval kezdődik. A
bukolikus dierézisre metszet-jellel nem szokás utalni!
(Az emelkedő lejtés, az anapesztikus hangzat szerint:
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
- u u - / - - // - - / u u - /u u - / -

A pentameter

Neve szerint öt verslábból álló sor, valójában ez is hat verslábból álló antik görög sorforma, ahol
a harmadik és a hatodik versláb csonka. (A sorban tehát öt versláb időértéke érvényesül.) Cezurája
csonkaütemet követő harmadfél metszet. Elvileg csupán a sor első két verslába váltakoztathatja a
daktilust és a spondeust (a cezúra után nem állhat spondeus). Pentameterből szőtt verset igen keveset
ismerünk, gyakran találkozunk azonban hexameter-pentameter kapcsolattal, a disztichonban. - Példánk
legyen Kölcsey Husztjának utolsó sora:
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
- -/- u u / - // - u u / - u u / -
Hat daktilikus-spondaikus versláb, a harmadik és a hatodik csonka. A sormetszet csonkaütemet
követő harmadfél cezúra. (A pentameter a cezúra révén könnyebben bimetrizálódik, mint a hexameter,
képes a sorfelező ütemezés sugallatára, ahol a félsorokat hangsúlyos mellékmetszetek tagolják tovább. A
belső rímes hexameter-pentameter hívó ríme mindig a metszet előtti szótag, de amíg e jelenség
ütemélményt ébreszt a pentameterben, a fordított szótagszámrend nagy különbsége miatt képtelen ilyet
ébreszteni a hexameterben. A leoninus, tehát a rímes hexameter és pentameter divatja ezért kor-
látozódik a XVIII-XIX. század fordulóján lényegében gyenge költők munkásságára.)

A disztichon

Egy hexameter és egy pentameter kapcsolata (a szó jelentése: két sor). Ma már a
disztichonokból szőtt versekre is szokás mondani, hogy disztichon. (A kettőnél több sorból álló
disztichonokban a hexameter-pentameter sorpár metrikai ismétlődésének vagyunk tanúi. A sornál
nagyobb, strófánál kisebb egység neve periódus, Kölcsey Husztja tehát disztichonok periodikus
ismétlődése.) - Példánk a Huszt első két sora:

Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék.

- u u /- u u / - // - / - - / - u u / - -
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
- u u / - u u/u // - u u/-uu/u
 A szaffói sor

Elvont képlete szerint ötös trocheusi sor, a gyakorlatban olyan ötös trocheus, ahol a harmadik
versláb mindig daktilus. Antik görög eredetű kötött időmértékes sorforma, általában a szaffói
strófában találkozunk vele. Sormetszete lábmetsző harmadfél cezúra.
Példánk Berzsenyi Dániel Osztályrészem című versének első sora:

Partra szállottam. Levonom vitorlám.

- u / - - / - // u u / - u / - -

Az adoniszi sor
Antik görög eredetű, megegyezik a hexameter záróképletével. Egy daktilus és egy trocheus
(vagy apondeus) kapcsolata, metszet nélkül. A szaffói strófában záró sor. Egy sor az Osztályrészemből:
Nézek az égre.
-u u/-u

As aszklepiadészi sor
Klasszikus görög eredetű. Elvileg hatos trocheusi sor, a gyakorlatban a harmadik és a hatodik
versláb mindig csonka, a második és a negyedik mindig daktilus. Metszete csonkaütemet követő
harmadfél cezúra. Elsősorban az aszklepiadészi strófában találjuk. - Berzsenyi A közelító tél című
versének első sorát idézzük:
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
- - / - u u / u // - u u / - u / u

A glykoni sor
Antik görög eredetű, az aszklepadészi strófa záró sora. Elvileg négyes trocheus, a
gyakorlatban a negyedik csonka, a második versláb daktilus. A közelítő tél egyik sora:
S most minden szomorú s kiholt.
- -/ - u u/ - u/ u

A nagy alkaioszi sor

Antik görög eredetű. Elvileg ötös jambusi sor, de a gyakorlatban a negyedik versláb mindig
anapesztus. Metszete lábmetsző harmadfél cezúra. Az alkaioszi strófának egyik sorváltozata. -
Példánk Berzsenyi A magyarokhoz című egyik ódájának első sora:
Romlásnak indult hajdan erős magyar!
- - / u - / - // - / u u - / u -

A kis alkaioszi sor

Ez is klasszikus görög sormérték, az alkaioszi strófa záró sora. Elvileg négyes trocheus, az
első két versláb azonban gyakorlatilag mindig daktilus. Berzsenyi a negyedik szótag után olyan
lábmetszetet avat cezurává, amely dierézis-karakterű, így ütemélményt sugall. Az előbbi vers egy
sorát idézzük:
Ércbuzogány rezegett kezedben.
- u u / - // u u / - u / - u
 A nibelungi sor
A középkori keletkezésű (XIII. századi) Nibelung-ének sorformája. Elvileg hetes jambus,
de a gyakorlatban a negyedik versláb csonka. E csonkaütemet követi a negyedfeles sormetszet
(cezúra). A Nibelung-ének egy Gáldi-idézte sorát hozzuk példának, Weöres Sándor fordításában:
Számos csodát regélnek a régi énekek.
- - / u - / u - / u / u - / u -/ u -

Az alexandrin-sor
A hatos jambusi sorok (harmadik verslábat követő felező metszettel, dierézis-cezurával) közös
elnevezése, nemzeti változatokkal. Van francia és német alexandrin, a nibelungi sor másik neve a francia
mintára utal (nibelungizált alexandrin).

A drámai jambus (blank verse)

Ötös és hatodfeles (általában 10-11 szótagú) jambusi sorokat jelent, ezek
váltogatását. Két sor Az ember tragédiája IX. színéből:
Oh, bár oszthatnám én is sorsotok
- - / - - / - // - / - - / u -
De nékem harc jutott csak, nem dicsőség
u -/- -/ u -/- -/ u -/ u
Shakespeare szabályos drámai jambusai más nemzeti költészetekben olykor
anapesztusokkal is élnek (így 12 szótagú sorváltozatokat is vállalva). - Az antik görög
tragédiákban általában hatos jambusok a sorok. (Hatos drámai jambus.)

Az anakreoni sorok
Általában négyes vagy negyedfeles jambusi sorok, ér dekességük, hogy a sor kezdő
verslába gyakran anapesztus. Példát Csokonai A búkergető című versébő1 veszünk:
Szép volt Filéta s ifjú,
- - / u - /u //-/u
Szerelem s dalok barátja.
u u -/ u -/ u -/u

Megjegyzések: utalnunk kell arra, hogy a klasszikus görög sormértékek a versben

rím nélkül kapcsolódtak össze. A jambusi-trocheusi metrumú verselés az egyes nemzeti nyel-
vekben általánosan rímelővé lett, miként a középkori erede tű időmértékes sorfajok is
rímesek. A blank verse megmaradt rímtelennek. A klasszikus sorok és a drámai jambus rímes
példái sem ismeretlenek azonban, de kivételeknek tekinthetők. - Megemlítjük, hogy a rímes
időmértékes verselést szokás nyugat-európainak is nevezni. Mi ezt nem vállaljuk, mivel a rím
nem metrum-alkotó, hanem akusztikai versritmustényező.

2. Strófaszerkezetek

Az iskolában elnyerhető általános verstani műveltséghez sorolhatjuk három

klasszikus görög és két középkori eredetű kötött strófatípus leíró metrikai ismeretét.
Rövid ismertetésüket az antik változatokkal kezdjük.

Szaffói strófa
Három szaffói sor és egy adoniszi sor kapcsolata. A záró sort általában az első
háromhoz mérten bekezdéssel írjuk le, nyomtatásban is. Híres példa Berzsenyi Osztályrészem
című verse, amelyből a sortípusok kapcsán már idéztünk. Példánk most József Attila Útrahívás
címú költeményének második szakasza:
Libbenő, lágy árnyad az ár locsolja -
- u/- -/ - u u/- u/-u
csolnakom ring, szállna az útra máris!
- u/- -/ - u u/- u/- u
Ó, hiszen vár engem a messzi szépség
- u/- -/- u u/- u/- -
szűz kikötője!
- u u/-u

Aszklepiadészi strófa
Első három sora aszklepiadészi sor, a záró negyedik glykoni. Példánk A közelítő tél
negyedik szakasza:
Óh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
- u/ - u u /u // - u u / - u / u
S minden míve tűnő szárnya körül lebeg!
- - / - u u / u // - u u / - u / u
Minden csak jelenés, minden az ég alatt
- - / - u u / - // - u u / - u / u
Mint a kis nefelejts, enyész.
- u/ - u u/- u / u
A záró sort itt is bekezdéssel írjuk.

Az alkaioszi strófa

Első két sora nagy alkaioszi, a harmadik ötödfeles jambus, a negyedik kis alkaioszi sor. Az
egyes sorváltozatokat bekezdésekkel írjuk. Példánk Berzsenyi A magyarokhoz (Romlásnak indult...)
című versének nyolcadik szakasza. - Megemlítjük, hogy a strófa első sora a hetedik szakasz végének
logikai folytatása. (A mondat sorok közötti, tehát strófák közötti átívelését enjambement-nak
nevezzük.)
S egy gyenge széltől földre teríttetik!
- - / u - / - // - / u u - / u -
Így minden ország támasza, talpköve
- - / u - / - // - / u u - / u -
A tiszta erkölcs, mely ha megvész:
u - / u - / - // - / u - / u
Róma ledűl s rabigába görbed.
- u u / - u u / - u / - u

A stanza
Olasz eredetű nyolc soros strófa. Hatodfeles (és ötös) jambusi sorokból áll, rímes. Hagyományos
rímképletében három azonos keresztrím és egy önálló párrím található, betűvel: abababcc. Változhat
azonban a szótagszám és a rímképlet is. (József Attila Eszmélet címú versében például négyes és
ötödfeles jambusi sorok találhatók, tükrözött keresztrímmel: ababbaba). Nevezetes példák Arany János
Bolond Istók, Arany László A délibábok hőse című verses elbeszélése. Most Kisfaludy Károly Az
élet korai című versének első szakaszát idézzük:
Gyöngén ringatva jó anyánk ölében
- - / - - / u // - / u - / u - / u
Vigan kezdjük létünk szép hajnalát:
u -/ - -/ - -/ - -/u-
A játszi gyermekség bájos körében
u -/u -/ - -/ - -/u-/u
Csókoljuk a jelenlét angyalát.
- -/u -/u-/- -/ u-
A kétes távolnak sötét ürében
u -/--/- -/ u -/u-/u
Hiú fényt ködbe vont szemünk nem lát,
u -/- -/u -/ u -/ - -
S könnyű habok között lebegve létünk,
- -/u -/u -/u -/u -/u
Minden bájképnek oltárt díszesítünk.
- -/ - -/u -/- -/u -/u

A terzina
Olasz eredetű három soros strófa. Hatodfeles (és ötös) jambusi sorokból áll, rímes. Minden
szakasz középső sora a következő szakasz első és harmadik sorával rímel, betűkkel: aba bcb cdc... - E
strófákban írta Dante az Isteni színjátékot. - A strófákra tagolt szonett két záró szakaszában gyakran
találunk terzina-rímelést. (A terzina sorainak szótagszáma változhat, erősen kötött azonban a strófa sorainak
száma és a rímképlet.) Példaként József Attila Ki-be ugrál... című versének harmadik-negyedik
szakaszát idézzük (rím: aba bcb):
Gondoljátok meg: Ezen a világon
- - / - - / u // u /u - / u - / u
nincs senkim, semmim. S mit úgy hívtam: én,
- -/- - / - // - / - - / u -
az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,
- -/u u/--/ - -/--/u
amíg elkészül ez a költemény…
u - / - - / u // - /u - / u -
Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet
- - /u - / - - // u - / u - / u
kutatja bennem: Mit vétettem én
u /u -/-//-/--/u -

3. Kötött versmértékek

A szonett

Középkori eredetű versforma, első világhírű alkalmazója Petrarca. Ma már

elsőszámú példái a Shakespeare-i szonettek. Magyar nyelven szonett először a XVIII.
században íródott (Paludi Ferenc: A pipáról). Költőink a XIX. század első felétől írnak
gyakran szonettet. - Nevezetesek József Attila szonettjei, szonettciklusa (Hazám), Szabó Lőrinc
szonettjei, Shakespeare-fordítása és kötetnyi szonettciklusa (A huszonhatodik év).
A szonett eredetileg két négysoros és két három soros strófára tagolt tizennégy soros vers,
amelynek sorai hatodfeles (és ötös) jambusok, a négysoros strófákban ölelkező rímmel (abba), a
három sorúakban terzina-rímmel. Idővel sok változat alakult ki (változatos rímeléssel, olykor
trocheusi metrummal is), a sorok szótagszáma is változatos.
A mesterszonett vagy szonettkoszorú szabályozott szonettciklus. Tizenöt szonettból
áll, a tizenötödik szabályos sorrendben ismétli a megelőző tizennégy szonett kezdő sorát. Az
első szonett első sora azonos a záró sorral, minden következő szonett pedig megismétli első
sorában a megelőző szonett utolsó sorát. Híres magyar példája József Attila verse: A kozmosz
éneke.

A villoni ballada
 Középkori francia változatai Villon balladáinak előzményei. Villon balladája három
nyolcsoros strófából áll, amit négysoros ajánlás követ. A sorok rímes négyes és ötödfeles jambusok.
Általában a keresztrím uralkodik (abab). A nyolcsoros strófák és a négysoros ajánlás utolsó sora
azonos (refrén). - József Attilának mind Villon-fordításai, mind saját balladái nevezetesek.
(Villon összes versét Vas István fordította magyarra.)

A szimultán verselés

A hangsúlyos és az időmértékes metrum egyidejű jelenléte a versekben. A teljes vagy

részleges (redukált) monometrikus tényezők szerkezeti kapcsolata. (Jogosan nevezhetnénk
tehát bimetrikusnak, metrikai interferenciának vagy éppen mértékkapcsolásnak, ha a
metrumot magyarul mértéknek nevezzük. A szimultán verselés fogalma azonban már elterjedt,
az iskolai oktatásban is hagyományos, maradhatunk tehát mellette, ha az említett megnevezések
szinonímájaként tekintjük.)

I. Metrikai tényezői, törvényszerűségei

1. Szótagmérés

A szótag a szimultán metrikának is elemi egysége. Mint minden metrikai rendszernek (a

hangsúlyosnak és az időmértékesnek), ennek is önálló fogalmai vannak a mért szótagokra. A
mérés két irányú, a kapcsolatba lépő monometrikus rendszereknek megfelelően. Mérjük a
szótagok időtartamát és hangsúlyértékét, nyelvi törvényszerűségnek tekintve ezek összeg-
ződését. A szótagok közötti különbségeket így már nem fejezik ki híven a hosszabb-rövidebb,
hangsúlyos-kevésbé hangsúlyos fogalompárok. A szimultán verselésben a szótag összetett
időbeli és hangsúlybeli értékét nyomatéknak nevezzük. Ennek alapján beszélhetünk
nyomatékos-kevésbé nyomatékos szótagokról. A szótagnyomaték két metrikai komponense
tehát a hangsúly és az időtartam, ezeket is, a szótag nyomatékában működő metrikai és
dallambeli hatásokat is nyomatéktényezőknek hívjuk. A szimultán metrika alapja a
nyomatékos-kevésbé nyomatékos szótagok sorozatosan ismétlődő rendezettsége. Jelölése
ugyanaz, mint a hangsúlyfokokra is érzékeny időmértékes verselés jelölése a szótagokra
vonatkozóan. A kettős jelölés rendszeres és következetes, egyúttal folyamatos jelzése is a
kétféle monometrikus rendszer kapcsolatának.

2. A szimultán metrum jelentése, értelme

A monometrikus verselési rendszerek szótagmérésével kapcsolatban utaltunk arra,

hogy az elemi kettős csoportosítás (hangsúlyos-kevésbé hangsúlyos, hosszabb-rövidebb) a
nyelvi hangzásban többváltozatú. A hangsúlyos verselésben a szöveghelyzet relativitása
révén különösen sokrétú, széles skálát mutat. Az időmértékes verselés szótagmérésében is
négy hangzó fokozatot említettünk. A szimultán metrika a hangzó szótagnyomatékok azon
gazdag változatát teremti meg, amelyre a monometrikus verselési rendszerek képtelenek. A
nyelvi hangzástényezők természetes összegzője a szimultán metrum. A magyar nyelvben
különösen kedvezően azon sajátosság miatt, hogy önálló szótagidőtartam-mérő időmértékes
metrika követésére is képes. - A lírai verselés nyelvi tömörségre törekszik, értel mi-
érzelmi ponton kiemelésekre. Az emberi gondolatok-érzelmek-hangulatok szélsőségek közötti
tükrözését metrikailag szótag- kiemelések, szótagtompítások teszik lehetővé. A szótag
nyomatékozhatóságának mértéke nyelvileg nyilván kevésbé korláto zott (a suttogás és a
sikoly végleteit is ismeri), mint a természetes beszéddel rokon, metrikával
fegyelmezett-szabályozott verses beszédben. A költői kifejezés elemi érdeke azon ban a
természetes nyelvi szótagnyomatékok minél gazdagabb metrikai változatossága. A hangzó nyelvi
szótagnyomaték metrikai maximumát a magyar nyelvben csupán a szimultán metrika képes
megvalósítani. Érthető tehát az a tény, hogy a magyar nyelvű műköltészetben az
időmértékes metrika megjelenése óta folyamatos tanúi lehetünk a bimetrikus törekvéseknek.
A hangsúlyos metrika törvényszerűségeinek csupán Arany János elméleti munkálkodása nyomán
jutottunk birtokába. Így a bimetrikus verselés műköltészetünkkel egyidős történetét Aranyig
elsőrendűen a nyelvi ösztönösség jellemezte, Arany János után a tudatosság is megélénkült. Szimultán
metrumú lírai alkotásaink egyre hitelesebb leíró verstani elemzése pedig meghatározóan Arany
munkássága után válhatott valóra. - A magyar műköltészetben a metrikus verselés az uralkodó, a
terebélyesedő szabadvers korunkban emelkedő rangja ellenére. Metrikus költészetünk túlnyomó
mértékben szimultán metrumú. (Nyelvünk gazdagságának jele ez is. Téves minden olyan állítás,
amely a valóban nemzeti karaktert jelentő nyelviségben otthonos szimultán metrumot a jövevény,
idegen iddőmértékes metrummal együtt kárhoztatja, a hangsúlyos metrikai vereslést minősítve csupán
nemzetinek. A nyelviség elsőrendű nemzeti karakterisztikum, a metrikai rendszerek nem azok.)
Az iskolai verrtani oktatásban a szimultán metrika ismerete, ismertetése napjainkban is
mögéje szorul a hangsúlyos és az időmértékes monometrikus verselésnek. A fenti tények az arányok
helyes felismerésére ösztönöznek.

3. Ütem és versláb

A verssorban a kapcsolódó két metrumnak megfelelően ütemek és verslábak az egyes

metrikai rendszerek törvényszerűségeinek betartásával együtt szerepelnek. A metrikai interferencia a
monometrikus hangsúlyos verseléshez képest gyakoribbá teszi az öt szótagú ütemeket, olykor hat
szótagú ütemeket is természetesnek tekint. - A verslábak az összegzett nyomatékú hangzó szótagok
kapcsolatai. A széles nyomatékskála a verssor szótagjainak szöveghelyzetben mért (relatív) nyomatékait
rendkívül változatossá teszi, ennek természetes következménye, hogy az azonos szerkezetű verslábak
hangzóssága is különböző lehet. Vegyünk egy példát Ady Temetés a tengeren című verséből:

Könnyel, virággal, félelemmel

- - / u - / - - /u - / u

A második versláb a sor első jambusa. Thesise (rövid szótagja) mellékhangsúlyos, arsisa
(hosszú szótagja) kevésbé hangsúlyos. Thesis-arsis nyomatékkülönbsége tehát nem túl nagy. Hasonló
ehhez a negyedik versláb is, ahol a thesis erejét nem fokozza ugyan mellék- vagy főhangsúly, az
arsis azonban rövid magánhangzós. A második jambus mindkét szótagjának erősebbek a nyomatékai,
mint a negyedik (jambusi) versláb szótagjainak nyomatékaí. A második versláb energikusabb jambus,
mint a negyedik láb. Érdekes aztán a két spondeus (első és harmadik versláb). Nézzük a harmadik
versláb két szótagjának nyomatékait! Az első szótag összes nyomatékát rövid magánhangzós
zártságából eredő időtartama adja. A második szótag időtartama hosszú magánhangzós nyíltságából
ered, ugyanakkor hangsúlyos főnyomatékot nyer, sormetszetkövető szöveghelyzete pedig a cezúra
kiemelő erejét is biztosítja. Hasonló nyomatéktöbbletet ismerhetnénk fel, ha a versdallam
szempontjából is vizsgálódnánk. - Tanulság: a pusztán időmértékesen mérhető spondeus két
szótagja között a nyelvi nyomatékok révén jelentős különbség, feszültség adódik, ez hangzik a
versben. E képletszerű spondeus valójában jambus. S ami itt ennél is érdekesebb: ez a hangzó jambus a
sorban a legerősebb, hiszen a thesis-arsis nyomatékkülönbsége itt a legnagyobb. - Példánk beszél és
figyelmeztet: a költemény időmértékes metruma monometrikusan mérve is jambusi. Az idézett sorban
a monometrikua szótagmérés azonban éppen a legerősebb jambust volna képtelen felismerni, csupán
spondeusnak tekintené. Az összegző szótagnyomatékok elemző számontartása természetesen azért
nem erőszakolt, mert a hangsúly spontán nyelvi tényező időmértékes verseinkben. Ady e verse ráadásul
szimultán metrumú. - Az első versláb is spondeus, ha monometrikusan mérjük. A sorkezdő,
főhangsúlyos szótag nyomatéka azonban felülmúlja a második szótagét, kialakul az arsis-thesis trocheusi
sorrendje. E verssor első verslába tehát hangzó trocheus lehetne, ha az őt követő jambussal nem
alkotna choriambust. E szimultán sor hangzó verslábainak sorrendje tehát: choriambus, jambus,
jambus, csonkaütem.
Az azonos nevű és szerkezetű verslábak között tehát különbségek mutatkoznak az erősség
(intenzitás) tekintetében. Minden változatot túlzás volna számításba venni, különösen az iskolában.
Érdemes azonban meghonosítani egy fogalompárt: élénk-tompa versláb (élénkebb-tompább, ha
árnyaltabb fokozatokra is utalni akarunk). Legalább soron belüli azonos képletű verslábak között tegyünk
így különbséget, a szöveghelyzet erejét érzékeltetve. (Élénk jambus vagy trocheus, tompa jambus vagy
trocheus. Mértékadó itt a thesis-arsis nyomatékfeszültsége, vagy az egymáshoz mért thesisek-arsisok
nyomaték-mértéke.)
Különösen vigyázzunk szimultán versben az időmértékes komponens esetében a közömbös
verslábakra. Az időmértékes-monometrikus versben gyakori a spondeus, előfordul a pirrichius.
Szimultán versben a változatos szótagnyomatékok által ezen közömbös lejtésű verslábak
általában lejtőkké lesznek, az időmértékes sorlejtés karakterének megfelelőem. Ritka jelenséggé válik
a hangzó spondeus! - Erős példaként idézzük Ady: Párisban járt az Ősz című szimultán-jambusi
metrumú költeményének egy sorát:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak

- u / - - / - // - / - - / u -

Az első versláb élénk trocheus, a második láb látszólag (csupán időmértékesen mérve)
spondeus (ahogyan a harmadik és a negyedik láb is), valójában hangzó jambus. Ehhez mérten élén-
kebb jambus a negyedik versláb, míg a harmadik a sor legélénkebb jambusa, amihez a cezúra kiemelő
ereje is hozzájárul. Az első hangzó versláb a sorban a choriambus (amelynek időértéke két verslábnak
felel meg), ezt három hangzó jambus követi. Szemben a képletszerű trocheus-spondeus-spondeus-
spondeus-jambus sorrenddel.
Ütemek és verslábak (monometrikusan szabályos) közös jelenléte nélkül szimultán
(bimetrikus) verselés nem jöhet létre. A szimultán verselés metrikai minimuma az ütemezés--
verslábazás egyidejűsége. A szimultán metrumú versekben (változó mértékben) találni lehet olyan
sorokat, amelyek szabályosan nem ütemezhetők, de szabályosan veralábaznak. Fordított esetek is
előfordulhatnak (ritkábban), ilyenkor élénk ütemezést hallunk, de elmarad a verslábak sorozatosan
ismétlődő rendezettsége. Ilyenkor a szimultán vers monometrikus sorait tudomásul kell vennünk.

4. A lejtés

Tudjuk, hogy a hangsúlyos metrum mindig ereszkedő. A szimultán metrumban működő

ütemek élhangsúlyos jellege mitsem változik, a hangsúlyos metrikai komponens marad itt is ereszkedő
lejtésű. Megőrzi lejtésváltozatait az időmértékes metrikai komponens is (emelkedő vagy ereszkedő).
Mivel ez változó, a megnevezésben utalnunk kell rá. Így beszélünk a szimultán sorok emelkedő
vagy ereszkedő lejtéséről, ami a sorok időmértékes jambusi vagy trocheusi lejtését jelenti. (A
verstanban kísért az a téves elméleti következtetés, hogy az ereszkedő hangsúlyos metrum a
szimultán versben az ereszkedő időmértékes verslábakat, a trocheust és a daktilust részesíti
előnyben. Említettük már, hogy a kétféle ereszkedő lejtés, a hangsúlyos és a trocheusi szerkezetileg
különbözik. Más természetű metrikai indokok a szimultán versben éppen a jambust ajánlják
időmértékes komponensként. A magyar nyelvű szimultán metrumú versekben túlnyomóan
jambusi-emelkedő az időmértékes metrum!)

5. A metszet

A szimultán sorban mindig van metszet. Ha ugyanis a hangsúlyos metrumot elsőrendűen

ütemek jelzik, akkor metszetnek is lennie kell, hiszen az ütemeket mindig metszet különíti el. A
szimultán metrumú versben a hangsúlyos metszet hiánya ütemek hiányát is jelenti, ilyen
sorok csupán időmértékes-monometrikus sorok lehetnek. - Az időmértékes verslábazás
önmagában elegendő az időmértékes metrum működéséhez, ahol tehát a metszet nem tartozik
a metrikai minimumhoz. Ezek szerint lehetnek metszetes és metszet nélküli időmértékes
sorok.
A szimultán sorok (amelyekben összekapcsolódik a hangsúlyos és az időmértékes
metrum) a metszet szempontjából két elemi csoportot jeleznek: vagy csupán hangsúlyos
metszetűek, vagy hangsúlyos és időmértékes metszetűek. A csupán időmértékes metszetűek és
a metszet nélküli sorok mindig időmértékesen monometrikus sorok.
 Hangsúlyosan monometrikus sorok a szimultán versben akkor mutatkoznak, ha a sorban
ütemek és hangsúlyos metszet jelentkezik, az időmértékes metrumot pedig sem a verslábak
metrikailag szabályos rendje, sem az időmértékes metszet nem jelzi.
Ha szimultán sorban mindkét metrum (a hangsúlyos és az időmértékes) metszetes,
akkor a metszetek közösek (igen ritka az olyan sor, amelyben érzékelhetően külön válnak, mondjuk a
hnagsúlyos metszet a negyedik, az időmértékes metszet az ötödik szótag után). Az
összekapcsolódó metszetek, szimultán cezúrák főbb változatai abban különböznek, hogy a
hangsúlyos metszettel kapcsolódó időmértékes cezúra lábmetsző-e (mint legtöbbször a
harmadfél metszet, tehát a penthémimerész), vagy éppen dierézis (gyakorta a másoddierézis).
Ez utóbbi közös metszet meghatározóan hangsúlyos metszetként hangzik.
A szimultán verselésben azokat a sorokat, amelyekben a kapcsolódó időmértékes
metszet lábmetsző, metszetkapcsoló szimultán soroknak nevezzük.
Azokat a sorokat, amelyekben a hangsúlyos metszet dierézissel kapcsolódik,
ütemkapcsoló szimultán soroknak nevezzük.
A szimultán sorváltozatok megkülönböztetésének alapja a metszetváltozatok pontos
felismerése. Szimultán metrumú versekben a metszetkapcsoló és az ütemkapcsoló sorok
kötöttség nélkül váltakozhatnak.
A szimultán metszetek közös hivatása azonos a hangsúlyos és az időmértékes metszetek
hivatásával: tagolás és kiemelés. Mivel .a közös metszetek legtöbbször lábmetszetek, a
verslábak pedig időtartamukban kötöttek, különösen a lábmetsző közös metszetekre érvényes
az, hogy szünetértékük kisebb, mint a hangsúlyos metszeté, alig hosszabb, mint a monometrikus
időmértékes metszeté. E metszetek tehát elsőrendűen a kiemeléssel tagolnak.(A hangsúlyos
metszet a szünettel és a kiemeléssel tagol.) - Igen fontos e törvényszerűség tudatosítása a
versmondásban, egészen a szavalóművészetig. A közös metszetű szimultán sorok előadásában a
metszetszünet eltúlzása az időmértékes lejtés felszámolásával, a szimultán metrum
felszámolásával jár. Rövid szünet (szünetrés) tagol itt, s a metszetkövető szótag fokozott
nyomatékosítása, kiemelése!

II. Szimultán metrumú versek sorváltozatai. Sorok és versek megnevezése

1. Metszetkapcsoló sorok

Bennük azonos helyen jelentkezik a hangsúlyos és az időmértékes metszet, amely

egyszerre időmértékes sormetszet és ütemek közötti hangsúlyos metszet. Az időmértékes
metszet csak lábmetsző (legtöbbször harmadfél) cezúra lehet. Jambusi-trocheusi versekben a
verslábak általában két szótagúak. A harmadfél cezúra ilyenkor az ötödik szótagot követi,
a metszetkapcsoló szimultán verssorokban ezért a sorkezdő hangsúlyos ütem rendszerint öt
szótagú. A szimultán metrum a hangsúlyos monometrikus verselés kivételes szótagszámú
ütemét, az öt szótagosat természetesen avatja általánossá, gyakorivá, akkor is, ha a harmadfél
időmértékes cezúra csonkaütemet követ.
Kölcsey Zrínyi második éneke című verséből idézünk egy sort:
Ő gyáva fajt szült, s érte sírba jut.
- - / u - / - // - / u - / u -
Időmértékesen e sor ötös jambus, hangsúlyosan felező tízes. A harmadfél időmértékes
metszet lábmetsző, ugyanakkor összekapcsolódik a két öt szótagú ütem közötti hangsúlyos
főmetszettel. Közös főmetszetű szimultán sort hallunk. Mivel a metszet után az ütemkezdő
főhangsúlyos szótag időmértékesen hosszú, hangsúlyosan is, időmértékesen is nyomatékos,
ezért metszet- és nyomatékkapcsoló szimultán sorról beszélünk. - Érdemes megfigyelnünk
azt is, hogy az ütemélményt fokozza az ütem és a nyelvi szólam azonossága. A szimultán metrum
jellegzetes törekvése az az ütemtagolás, amely egyúttal szólamtagolás.
Ebből a költeményből egy másik sor:
És marja, rágja kebelét,
- - / u - / u // u / u -
Időmértékesen négyes jambus, hangsúlyosan kétütemű nyolcas, 5/3-as tagolással. Az
időmértékes cezúra harmadfél lábmetsző, összekapcsolódik a két ütem közötti hangsúlyos
metszettel. A harmadik versláb képlet szerint (csupán időtartammal mérve) pirrichius, az
összegzett nyelvi nyomatékok által hangzó jambus. Az arsis időmértékes rövidsége miatt tompa
jambus. A második ütem kezdő szótagja főhangsúlyos vagy mellékhangsúlyos (ütemhangsúlyos),
időmértékesen rövid. Ezért e sort metszetkapcsoló, nyomatékmegosztó szimultán sornak
nevezzük.

2. Ütemkapcsoló sorok

A páros versláb (dipódia) után jelentkező dierézis (időmértékes metszet) társul az

általában négy szótagú hangsúlyos ütemet követő hangsúlyos metszethez, miközben időmértékes
karakterét elveszti, csupán hangsúlyos metszetként érzékelhető (ennek oka a hangsúlyos
monometrikus verselésben általános, gyakori négy szótagú ütem spontán és erős nyelvi élménye).
Az egész verslábat időmértékes ütemnek is nevezhetjük, ennek nyomán a páros verslábat
(dipódiát) is. Ebben az értelemben hangsúlyos és időmértékes ütemek kapcsolódnak össze, utánuk
csak hangsúlyosan érzékelhető metszet következik.
Ismét egy sor a Zrínyi második énekéből:
Te rendelél áldást neki
u - / u - // - - / u u
Időmértékesen négyes jambus, hangsúlyosan felező nyolcas. Harmadfél metszet nincs, az
időmértékes dierézis hangsúlyos metszetként hat. Az időmérték karakterét a verslábazás őrzi.
Hangsúlyos metszetet jelölünk tehát. A metszet után ütemkezdő hangsúlyos szótagot találunk, amely
időmértékesen hosszú. Ezért e sort ütemkapcsoló-nyomatékkapcsoló szimultán sornak nevezzük.
Petőfi Pacsírtaszót hallok megint című verséből idézünk most egy sort:
Kikeltik a virágokat
u - / u - // u - / u -
Időmértékesen négyes jambus, hangsúlyosan felező nyolcas.
A hangsúlyosként érvényesülő dierézis-metszet után ütemkezdő hangsúlyos szótag áll, amely
időmértékesen rövid. Ezért a sor ütemkapcsoló, nyomatékmegosztó szimultán sor.

3. Metszet- és ütemkapcsoló sorok

A hangsúlyos metszet e sorokban mindig olyan harmadfél időmértékes cezurához

kapcsolódik, amely csonkaütemet követ.
Jambusi-trocheusi sorokban az ilyen közös metszet előtt általában öt szótagú ütem áll, ez
rokonítja a lábmetsző penthémimerésszel (harmadfél lábmetsző cezurával), ez a nagy szótagszámú
ütem biztosítja a metszet időmértékes voltának érzékelését. Ugyanakkor verslábhatár is, hiszen új
időmértékes ütem (versláb) kezdődik utána (emiatt sorolja a szakirodalom a dierézis-metszetek
közé). Azért szükséges a metszetek ilyen részletes vizsgálata, mert a versmondásban a lábmetsző
cezúra a versláb lejtésének megőrzése érdekében csupán rövid szünetet jelenthet, míg a hangsúlyos
metszetként érzékelhető páros láb (dipódia) utáni metszet hosszabb is lehet, a hangsúlyos metszet
szünetértékéhez közelibb. A csonkaütemet követő metszet szünetértéke ehhez hasonló.
A lábmetsző harmadfél metszet időmértékes voltának érzékelése folyamatos, szünet-értéke
parányi. A páros láb utáni dierézis-metszet csak hangsúlyosként érzékelhető, szünet-értéke hosszabb,
mint az előbbi lábmetszőé. A csonkaütemet követő harmadfél metszet időmértékes voltát érzékeljük,
szünet-értéke azonban a páros láb utáni, csupán hangsúlyosként érzékelhető dierézisével azonos.
Egy sor Ady A Tisza-parton című verséből:
A szívem egy nagy harangvirág
u - / u - / - // u - / u -
 Időmértékesen ötödfeles jambus, hangsúlyosan kétütemű kilences, 5/4 tagolással. A közös
metszet az ötödik szótagot követi, időmértékesen csonkaütemet követő harmadfél cezúra. A metszet
után ütemkezdő hangsúlyos szótag található, amely időmértékesen rövid. Ez a sor tehát metszet- és
ütemkapcsoló, nyomatékmegosztó szimultán sor.
József Attila Mikor az utcán átment a kedves című versének mind a tizenhat sora ütem- és
metszetkapcsoló szimultán sor. Az időmértékesen jellemezhető metszet tehát csonkaütemet követő
harmadfél cezúra. A vers hetedik sora:
Lebegve lépett - már gyúlt a villany
u - /u - / - // - - /u-/ u
Időmértékesen ötös jambus, de a harmadik versláb csonka, így a sor végén is csonkaütem
szerepel. Hangsúlyosan felező tízes. A közös metszet időmértékesen csonkaütemet követő harmadfél
cezúra, amely után hangsúlyos üteméli szótag következik, ez itt időmértékesen hosszú. - A vers
kilencedik sora:
És ránevettek, senki se bánta
- - / u - /- //- u u - / u
A metrikai leírás megegyezik az előbbi soréval. Itt is hosszú a metszetkövető szótag. E két sor
példázza a jambusi sorokban a metszetkövető szótag hosszúságának metrikai lehetőségeit: a metszet
után vagy spondeus, vagy choriambus kezdődik. - Mindkét sor metszet- és ütemkapcsoló szimultán
sor, egyúttal nyomatékkapcsolók is.
Végeredményben három szimultán metrumú sortípust ismerünk, a metszetkapcsoló,
ütemkapcsoló, metszet- és ütemkapcsoló sortípusokat. Mindhárom lehet nyomatékkapcsoló vagy
nyomatékmegosztó, aszerint, hogy a metszet utáni hangsúlyos ütemkezdő szótag időmértékesen
hosszú vagy rövid.
A szimultán versben lehetnek szimultán sorok és monometrikus sorok, lehetnek laza
metrumú szimultán sorok (ezen utóbbiak időmértékesen általában metszet nélkül verslábaznak,
többnyire tompa hangzású verslábakkal, az ütemezés pedig bizonytalankodó, el-eltünedező).
Az időmértékes monometrikus versben lehetnek szimultán sorok, laza metrumú szimultán
sorok is.
A hangsúlyos-monometrikus versben (például népköltészeti alkotásainkban) az időmértékes
metrumot nem érzékeljük, tehát szimultán metrum sem szerepelhet.
A magyar nyelvű műköltészetben ezért a három metrikai rendszer megkülönböztetése a versek
egészére nézve csupán ott okozhat gondot, ahol az időmértékes metrum is működik.
Az időmértékes monometrikus (szimultán sorokat is érvényesíthető) verselés, valamint a
szimultán (monometrikus sorokat is érvényesíthető) verselés között egy vers metrikai jellemzésében a
vers monometrikus illetve szimultán sorainak mennyiségi aránya dönt.
Időmértékes-monometrikus verselésűnek nevezünk egy költeményt, ha időmértékes-
monometrikue sorainak száma több, mint a szimultán soroké. Szimultán verselésűnek nevezzük azt a
költeményt, amelyben több a szimultán sor, mint a monometrikus sor.

4. A szimultán sorok megnevezése

Attól függően szűkíthető vagy bővíthető, hogy mennyire kívánjuk elmélyíteni a metrikai
jellemzést,
a/ A szimultán sorok megnevezésének minimuma az egyes sorok ütemeinek számát és az
időmértékes lejtést, esetleg ezzel együtt a sor szótagszámát tartalmazza. József Attila Talán eltűnök
hirtelen című költeményének utolsó sora:
A száraz ágak hogy zörögnek,
u - / u - / - // - / u - / u
Megnevezése: kétütemű ötödfeles jambus. Vagy: kétütemű jambusi kilences. (Ütemezés
meg verslábazás eleve szimultán metrumot jelent)
b/ Ugyanarról a sorról több metrikai információt közlünk, ha a megnevezést bővítjük:
metszet- és nyomatékkapcsoló kétütemű jambusi szimultán sor. Vagy: metszet- és
nyomatékkapcsoló kétütemű jambusi kilences.
Iskolai gyakorlatban az első megnevezési mód ajánlható, Ideális rövidsége
miatt.

5. Vezető metrum, kísérő metrum a szimultán sorban

a/ Ha a szimultán sorban szokatlan szótagszámú ütemek, szólamtagolást keresztező

hangsúlyos metszet szerepel, ha te hát a hangsúlyos metrum érzékelhetően eltér
monometrikus rendjétől, miközben az időmértékes metrum verslábai, lábmetsző vagy
csonkaütemet követő harmadfél metszete a monometrikns rendhez következetesen
alkalmazkodik, akkor az ilyen sorban időmértékes vezető metrumot és hangsúlyos kísérő
metrumot nevezhetünk meg tényszerűen. Monometrikus rendjének redukcióját a vezető
metrum nem tűri, a kísérő metrum monometrikus rendjéhez mérve mindig redukált.
b/ Fordított is lehet a helyzet: monometrikus rend szerint ütemező a hangsúlyos
metrum, metszete is ennek megfele1ő, míg az időmértékes metrum beéri a verslábazással,
metszetet nem jelez. Ilyenkor hangsúlyos vezető metrumú és időmértékes kísérő metrumú
szimultán sorról beszélünk.
c/ Ha mindkét metrikai komponens monometrikus rendje szerint működik, akkor
teljes szimultán sort említünk, ahol tehát nincs sem vezető, sem kísérő metrum.
Az ütemkapcsoló sorok általában hangsúlyos vesető metrumúak, ezekben az
időmérték kísérő metrum.
A metszetkapcsoló sorok általában teljes szimultán sorok, de a hangsúlyos
metszet nyelvi gyengesége illetve egyéb hangsúlyos metrumot gyengítő tényezők
esetében e csoportból kerülnek ki az időmértékes vezető metrumot és hangsúlyos kísérő
metrumot érvényesítő sorok is.

II. A szimultán sorok leírása

Az a minimum, amit e leírástól várunk, a következő:

- adja meg a szótagok időtartamát az időmértékes monometrikus (hagyományos)
szótagjelekkel, tüntesse fel a metszetet, tagolja verslábakra a szótagokat,
- nevezze meg a hangzó verslábakat, amelyek az összegző szótagnyomatékok által sokszor
különböznek a képlettől,
- jelölje a szimultán metszettípusokat,
- írja le a hangsúlyos metrum ütemeit!
Ezen elemi követelményeknek úgy tehetünk eleget, ha a verslábhatárokat a
megszokott / -jellel jelöljük, az időmértékes metszetet szintén megszokott jellel: //,
ha az ütemhatárt jelölő hangsúlyos metszet jelét megkülönböztetjük az időmértékes
metszet jelétől,
- ha a sor mellé kezdőbetűik által pontos sorrendben megidézzük a hangzó verslábak nevét, - ha az
ütemtagolódást hagyományosan jelezzük a sor mellett (js = jambizált spondeus, azaz: a hangzó
nyomatékok szerint jambus hallható a pusztán időmértékkel mért spondeus helyett).
Egy sor az Ars poeticából:
A mindenséggel mérd magad!
u - / - - / - // - / u - j,js,js,j 5/3
kétütemű jambusi nyolcas. Metszet- és nyomatékkapcsoló teljes szimultán sor. (A megnevezés
egyértelműen jelzi az ídőmértékes metszet típusát: lábmetsző harmadfél cezúra.)

A szabadvers
 1. A szabadvers nem metrikus verselésű. Ritmusa a művészi próza és a metrikusan
kötött vers ritmusa közé helyezhető, változatai a prózaritmus közvetlen közelsége és a metrikusan
kötött versritmus közvetlen közelsége közötti "ritmikai térben" alakulnak ki.
A metrikus versritmus szempontjából a szabadvers ritmikai jellemzése csupa tagadást
jelent:
- következetes metrumot nem mutat (legfeljebb metrikai szórványokat)
- általában nem rímel
- a kötött versritmusban megszokott állandó sor- vagy periódus-szótagszámot nem tartja, sorai
rendszertelenül váltakozhatnak aszerint, hogy több vagy kevesebb szótagból állnak-e
- nem tagolódik strófákra (tagolódhat azonban változatos sorszámú szakaszokra)
- nincs a sorokban következetes metrikus lejtés.
A prózaritmushoz mérten már kijelentő-állító modorban fogalmazhatjuk meg néhány
jellemzőjét. Ezek bizonyítják, hogy vannak kötöttségei a szabadversnek is!
- A prózával szemben a szabadvers elsőrendű jellemzője a verssorképzés.
- A gondolati-érzelmi-hangulati tartalom lírai.
- A nyelvi megformáltságban érvényesül a ritmikai sorozatosság, ismétlődés. A szóképek és
a szóalakzatok stilisztikai kategóriái segítik a leírást. A metaforák, szimbólumok gazdag tárháza a
szabadvers. Az ismétlés, a felsorolás, a fokozás, a kérdés, a felkiáltás sorozatossága ritmikus.
- A gondolatritmus lehetőségeit leginkább a szabadvers aknázza ki (nagy szótagszámú, gyakran
mondatméretű nyelvi egységek szerkezeti ismétlődése, amikor a jelentés az ismétlődő szerkezetű
egységekben párhuzamos vagy ellentétes, ezeket esetleg váltogató, olykor a fokozással egybeötvöző
stb.).
- Rövid és hosszabb mondatok ismétlődő váltogatása.
- A hangakusztikai tényezőkkel érvényesített ismétlődés, sorozatosság (magas és mély, zöngés és
zöngétlen hangok stb. )
- A ritmikai egységek soron belül elsősorban hangakusztikai természetűek. Á nyelvi tagolás (a
metrum, a sormérték hiánya miatt) általában sorok között ismerhető fel, ritkán az egész versre
jellemzően, inkább két vagy több sornyi versrészekben. A ritmikai egységek tehát a hangoktól a
mondatokig terjedhetnek, legkevésbé szótag-természetűek (a metrikai rendszerek elemi egysége
mindig a szótag).
- Gyakran szerepelnek bonyolult összetett mondatok, körmondatok, ezek belső szerkezete
legtöbbször sorozatosságot, tehát ritmusélményt kelt (ismétlődő mellérendelések stb.).
- Gyakori a szabadversben az enjambement.
- A szabadversek egy részében hatásosan érvényesül a sorok végén valamely metrikus zárlat
(legtöbbször az adoniszi, sokszor a choriambusi). Általában is felbukkanhatnak szórványos
metrikai részek.
Ha mindezt (és természetesen más, itt nem említett ismétlődő nyelvi elemeket) figyelembe
veszünk, miközben tudjuk, hogy már egyetlen ismétlődő elem képes ritmusélmény keltésére, s
ha tudjuk, hogy sorról sorra, versről versre szabadon kombinálhatók az ismétlődő nyelvi elemek,
akkor be kell látnunk, hogy a ritmus változatosságának nagyszerű lehetőségeit teremti meg a
szabadvers.
A metrikus kötöttséget tágabb nyelvi kötöttségekkel pótolja, a versélményt olyan
fokozott esztétikai-stilisztikaí eszközökkel dúsítja, amelyek elsőrendűen líraiak. A szabadvers
a dinamikus lírai hangulatok-érzések-gondolatok lényegében modern verselési módja, a
hangvételben, a nyelvi megformálásban is, a ritmusban is dinamikusan változatos.
2. Bármely következetesen metrikus versről kijelenthetjük, hogy nem szabadvers.
Azért utalunk erre, mert a szabadversre jellemző vonások olykor metrikus versekben is megje-
lennek. Nincs a szabadvers ritmusára ható egyetlen olyan nyelvi tényező sem, amely metrikus versben
föl ne bukkanna. Ismerünk például strófátlan, rímtelen, ingadozó szótagszámú sorokbó1 szőtt metrikus
verset is. Hatalmas példa erre Az apostol. Vannak, akik szabadversnek tartják. Ugyanígy A
helység kalapácsát, vagy akár Batsányi leghíresebb kufsteini elégiáját, A rab és a madár címűt. -
Egyik sem szabadvers, Az apostol és Batsányi elégiája következetesen jambusi metrumú, A hely-
ség kalapácsa minden sora metrikus (leginkább anapesztusi).
A nyelvi ritmus tényezői azonosak a kötött vers és a szabadvers számára. A szabadvers a
metrumot kerüli, az egyéb nyelvi ritmikai tényezőket vonja előtérbe, a metrikus versben a nyelvi
ritmikai tényezők közül a metrum megkülönböztetett figyelemben részesül. A szabadvers a metrikus
verstől elsőrendűen a következetes metrum hiánya miatt különbözik. Érthető, ha a szabadvers a
nyelvi ritmikai tényezők közül legfeltűnőbben a metrumot kerüli.
3. A modern szabadvers első világirodalmi rangú lírikusa Walt Whitman, akinek
áradó-lobogó költészete szándétoltan kamatoztatja a gondolatritmus irodalmi ósforrását, a Bibliát.
A prófétikus pátosz a Bibliában gyakorta szinte prózaversben nyilatkozik meg. Majakovszkij
metrumtalan, gyakran strófikus szabadversei, József Attila korai szabadversei mellett utaljunk a
XX. század leghíresebb magyar szabadvers-íróira, Füst Milánra és a művészi szabadvers
legnagyobb magyar költőjére, Kassák Lajosra.
4. A szabadvers ritmusát a nyelvi ritmus működő, egy-egy versben felismerhető tényezőinek
fogalmaival nevezzük meg, szövegszerűen. Képletszerű leíró rendszert csupán a sormértékes (metrikus)
verselési rendszerekben dolgozott ki a verstan, ezért a szabadvers ritmusáról sorról-sorra haladó
képletszerű leírást nem adunk. - Verstanilag minden egyes költeményben a ritmikai tényezők
érzékelhető változatait keressük, stilisztikai, esztétikai, nyelvészeti, metrikai, műfajelméleti ismereteink
alapján. Mert jogos az a szakmai álláspont, amely szerint ahány szabadvers, annyi ritmusváltozat. (A
szabadvers részletező ritmuselemzése mindig egyedi, az elméleti általánosítástól inkább megbízható
tipológiát várunk.)
5. A szabadvers nemzetközi verselési mód. Létrejöttét a modern költészetben elsősorban azzal
indokolják, hogy a sorsának értelmét kereső, e sorssal elégedetlen, lázadó ember a kötetlen szabadság
formai esélyét látja benne, a kötött (metrikus) formákat hagyományos, konformista formáknak tekinti. -
Másrészt a mindig egyszeri lírai hangulat- és érzésállapotnak (ezen tartalmi jegyeknek) mindig egyszeri for-
mát szeretne biztosítani. Ehhez rendkívüli formai változatosság kell, a metrumtól elszakadó szabadvers a
nyelvritmikai tényezők szabad és gazdag variálásában leli meg ezt.
A magyar nyelvű költészetre nézve axiomatikusnak látszik az a megállapítás, hogy a verselési
rendszerek nyelvi lehetőségeket valósítanak meg, ezért minden nyelvileg helyes verselési rendszer
természetes. Függetlenül tehát verstani, ideológiai, nemzeti vagy más egyéb tetszetős magyarázatoktól - a
magyar nyelvű XX. századi költészetben valamennyi magyar verselési rendszer él, működik. Voltak ugyan
erőszakos példák is arra, hogyan próbálkozott megszüntetni egyik vagy másik verselési rendszer egy-egy
hangadója a másik verselési módot, e küzdelmek azonban a nyelvi objektivitás szempontjából csupán
indulati tartalmúaknak bizonyultak. Ezért látszik indokoltnak verselési rendszereink élő
párhuzamosságában, folytonosságában a természetes magyar nyelvi érzék diadalát látni. József Attila a
szabadvers és a kötött vers ritmusában is remekműveket alkotott, Ady a szimultán verselés addig nem
látott virágzását teremtette meg, Kassák a szabadvers remekeit alkotta, Nagy László és mások a hangsúlyos
monometrikus verselést is klasszikus szinten vállalták, alkalmazzák. Pilinszky János modern lírája
következetesen jambizál. A magyar nyelvi ritmus hagyományos, jövevény és modern változatainak
együttese a költői ritmikai kifejező eszközök dús állapotát jelenti. Azt, hogy költőink nyelvünk igazi mű-
vészei, a verselési módok versenyében helyesen döntöttek a hagyomány és a modernség közös
vállalásával.
6. Utaltunk már arra, hogy a szabadvers ritmusa rokon a kötött vers ritmusával, a metrum kivételével.
Vannak rokonvonások a művészi prózával is. Ezért igaz az, hogy a szabadvers áll legközelebb
verselési rendszereink közül a beszédritmushoz is, amelyhez a művészi prózaritmus még közelebb áll.
A prózavers a szabadvers közvetlen előfutára. Ritmikai kategória ez itt, hiszen tudjuk, hogy
költőiség, líraiság nélkül bármely verstechnika mechanikus eszköz csupán. "A verscsinálás nem
poézis" - írta egykor Csokonai, kinek alapvető verstani értekezése azonban bizonyítja,
hogy tudta: a verselés technikájának ismerete, alkalmazása feltétele a lírai verselésnek.
Ritmus, metrum, rím stb. puszta technika, ha a poéta lelke lírai esztétikumot nem lehel
belé. A verstan a verselés technikájának a tudománya, a verses epika, a verses líra vagy
dráma, a prózavers és (részben) a ritmikus próza verselési-ritmi zálási technikájának
rendszerezője, elemzője. Minden változat lehet művészien esztétikus vagy inesztétikus.
Művészetté a forma önmagában sohasem lehet, csupán és kizárólag az értékes emberi
tartalommal teremtett harmóniában válhat ilyenné.
A ritmikus próza a prózavers küszöbe. Kármán Fanni hagyományai, Tamási Áron
írásai, Móricz novellái a ritmikus próza beszédes példáit kínálják. Úgy, hogy művésziek.
7. Megemlítjük végül, hogy a szabadvers ritmikailag la za jelenségei csupán
aritmikusak lehetnek. Ilyen részek funkcionálisan értelmezhetők, miként a metrikus
verselési rendszerek metrikai lazaságai (zökkenései vagy redukciói). A mű vészi
szövegben a következetes ritmikai rendszerek látványos szabálytalanságai szinte sohasem
hibák, hanem értelmezést követelő esztétikai információk. Nyilvánvalóak ezek a metrikus
versek zökkenéseiben (metríkai anomáliáiban), gyakorta többet mondanak, mint a szabályos
metrumok.
8. A szabadversben az akusztikai tényezők szerepével párhuzamosan növekedik
meg a verslejtés (versdallam) ritmikai tényezőjének szerepe is. A szabadvers zeneisége
ritmikai érdekű.

A rím

1. Meghatározása: hangok összecsengése. A magyar nyelvű költészetben (és rímes

prózában) ennek két alaptípusa van: az alliteráció, amely szókezdő hangok összecsengése, a
másik a végrím, amely itt azt jelenti, hogy szóvégi rím.

2. Rímfogalmak
Belső rím a neve a sor belsejében, általában a sormetszet előtt mutatkozó rímnek,
sorvégi rím az, amely a belső rímre sor végén válaszol, vagy egyáltalán a sor végén
jelentkezik. A belső rím és a végrím mindig szóvégi rím. (E furcsa hangzású
meghatározásnak az az oka, hogy a sorvégi rím helyett általában végrímet mondunk, holott
a szóvég révén a belső rím is végrím. Valójában a végrím két változatát is merjük e
vonatkozásban: a belső rímet és a sorvégi rímet...)
A hívó rím a rímszótag(ok) első felcsendülése, az erre felelő rím neve: válaszoló
rím.
A rím mélységét a rímelő szótagok számával mérjük. A magyar költészetben
leggyakoribb az egy és a két szótag mélységű rím, de ismerünk három-négy szótagra
terjedőket is.
A hímrím francia eredetű jambusi egy szótag mélységű végrím, a nőrím trocheusi
alkatú egy szótagú végrím.

3. Rímnemek
A tiszta rím (teljes, szabatos rím) magánhangzói és mássalhangzói azonosak.
Az asszonánc rím magánhangzói azonosak, mássalhangzói hasonlóak (valamely képzési
szempontból, például a zöngésség tekintetében). Ennek elméletét Arany János dolgozta ki
Valami az asszonáncról című tanulmányában.
Szabados rímról beszélünk, ha a rímszótag(ok) magánhangzói azonosak ugyan, de a
mássalhangzók hasonlóság nélkül különböznek. A modern magyar lírában, olykor a rímes
szabadversben nem ritka tünemény.

4. Rímfajták (rímképletek)
Két alapváltozatuk a közeli és a távoli. Képletei a közeli rímfajtáknak vannak.

Párrím: aa
Keresztrím: abab
Félrím: xaxa
Visszatéró rím: aaxa
Ölelkező rím: abba
Terzina rím: aba bcb
Idegen rím: axa
Ráütő rím: a b a b b, vagy: a a b b b
Csoportrím (bokorrím): a a a, vagy: a a a a
A nyelvi jelleg alapján beszélünk ragrímről, önrímről. Az utóbbi rímszavak ismétlése. -
Mindkettő régies (Tinódi vala-vala önrímei, vagy a Kicsi vagyok én... népdal önrímei).

5. Szokatlan rímek
 Változataikból megemlítjük a kínrímet, amely általában tréfás, három vagy négy
szótagmélységű (Tudja azt jól Bagaméri, mert a bort ő maga méri), valamint a kecske-rímet, ahol a
több szótag mélységű rímben minden hang megegyezik, de a mássalhangzók helyet cserélnek: Elveszett
a járom kulcsa - ez is az én károm, Julcsa.

6. A rímhalmaz több strófán vagy egész versen végighúzódóan ismétlődő rím. Legszebb
példája irodalmunkban Ady Krónikás ének 1918-ból című költeménye.

7. A rím a hangsúlyos, az időmértékes és a szimultán verselésben egyaránt előfordul, a

klasszikus időmértékes verselés nem. ismerte. (A görög nyelvű, mivel a latinban már ismert volt a
rím.) - A rímes hexameter-pentameter neve leoninus (középkori eredetű). Petőfi Játszik öreg földünk
kezdetű verse hexameterek sorvég-rímelését követő leoninus, a rímszótagnál (sormetszetnél) új sort
kezdő tagolással, (amely végülis a költemény teljes metrikai karakterét emelkedővé -anapesztikussá -
hangolja.
Az asszonánc és a tiszta rím figyelmes megkülönböztetése fontos József Attila Eszmélet
című nagy versében. Az egy szótag mélységben való vizsgálódás általában tiszta rímet jelez, tág
asszonáncokkal. A két szótag mélységben való tájékozódás bebizonyítja, hogy csupán a laza asszonánc
alapján szabályos a stanza-rímelés, a tiszta rím-asszonánc vizsgálata alapján felismerjük a változatos
rímelést, amely minden strófának sajátos rímrendet kölcsönöz.

8. A magyar költészetben az alliterációs rím mértéke jóval szerényebb, mint a végrímé,

amely igen általános, alkotásaink zömében megtalálható.
Az alliteráció szűkebb értelemben kezdőrím. Tágabb értelemben is emlegetjük, amikor
sorokban, versekben egy-egy hang beszédes gyakorisággal fordul elő, a szók belsejében is. E
jelenséget nevezhetjük rejtett (burkolt) alliterációnak. (Kosztolányi Ilona című versének l-
hangjai...) A rejtett alliteráció már olyan hangakusztikai jelenség, amit nem szokás a rím fogalmába
sorolni.
A végrím (belső és sorvégi változatában egyaránt) nem pusztán hangakusztikai elem. A
sorrészek, sorok, periódusok határának jelzésével a sorozatosság ritmikai jelölője.

A funkcionális verstan

A versritmus a lírai esztétikumnak egyik eszköze. (A verses epikában és drámában

az adott műnem és műfaj esztétikai tényezője). Hatását a hangzó nyelvben fejti ki, ha pedig
a műalkotásban a belső forma a szerkezettel kapcsolatos, a külső forma a nyelvvel
kapcsolatos eszközök összessége, akkor a versritmus a belső és a külső forma egyik
tényezője.
A verselemzés során nem csupán megismerni kívánjuk az esztétikai teljes élmény
rétegeit, hanem az érzékelhető és a tudati emberi teljesség jegyében az élmény fokozását,
dúsulását is várjuk. Az élményben az értés fokozó erejű. Demagógia, dilettantizmus minden
olyan állítás, amely az elemzések értelmét tagadja. A versritmus elemzése is indokolt, mert
élménydúsító. Mivel részjelensége a vers egészének, ezért az elemzés iránt fogékony
olvasónak akkor okozhat zavart, tévedést, ha öncélúvá lesz, megelégszik a puszta leírással
(descriptióval). A verselemzés mindig több, mint ritmuselemzés. De hiányos, ha
megfeledkezik a ritmuselemzésről. A leíró ritmuselemzés esztétikai kamatoztatásának
verstanágazati tudománya a funkcionális verstan. A hiteles leíró verstani elemzés az
irodalmi tények tiszteletére nevelhet ugyan, e tények értel mét azonban mindig a
funkcionális elemzés-értékelés világítja meg. Az a funkcionális elemzési mód, amely a
műegész vonatkozásában értelmezi a funkcionáló részt. Ezen elemzési rendszerben válhatnak
a tartalom és forma leírható tényezői organikus egésszé. Ilyen értelemben általános érvényű
is Ady híres vallomása: Én voltam Úr, a vers csak cifra szolga.. (Hunn, új legenda), s
Batsányi János kemény megjegyzése: A ritmus csak szolga, - szolgálat a dolga!
A leíró verstani ismeretek iskolai tanítását kisebb-nagyobb mértékben mindig
egybe kell kötnünk a felismert és megnevezett, leírt ritmikai-metrikai tények versbeli
esztétikai értelmének, hivatásának (funkciójának) bemutatásával. A tények hitele és a
tények értelmének hitele minden tudományos munkálkodás tartó pillére. a leíró és a
funkcionális verstan együttesen felel meg a verstan, mint egész tudomány
követelményeinek. Így válhat maga a verstan a verselemzés hatékony eszközévé.
A leíró verstani eredmények esztétikai értelmezésére a műelemző szakirodalom
kezdetektől törekedett, halvány nyomai az iskolában is felbukkantak (a sok spondeus
lassúságot, az anapesztus gyorsaságot, lendületet, a pirrichius töredezett séget sugallt az
egyes művekben). A funkcionális verstan tudományágában az első magyar szakkönyvet
Péczely László írta (Tartalom ée versforma, Bp. 1965). E kötet két alapvető tanul ságot
kínált. Egyrészt megmutatta a hiteles leíró verstani ismeretek stabilizálásának,
rendszerezésének sürgősségét a korszerű kutatások jegyében. Másrészt bebizonyította azt, hogy
a funkcionális verstan az egyes művekhez kötött, gyakorlati tudományág, mivel a ritmikai,
metrikai tényezők önmagukban esztétikailag elvontak, esztétikai jelentésük mindig a szö-
veghelyzetben, a teljes művészi hatás egészében jelenik meg egyértelműen. Tágkörű
tipológián túl a tudományág elvont eredményeket aligha nyújt, az egyes művek elemzésében
kamatozik.
A funkcionális verstani magyarázatok gyakori, fonák tévedései leginkább a leíró
verstani elemzés kisebb-nagyobb hibáira vezethetők vissza. Egészen visszatetsző például
arról olvasnunk a Csák Máté földjén egyik elemzésében, hogy az indulatok daktilusi
dobogásúak - amikor a költeményben egyetlen daktilus sincs, vagy arról, hogy Vajda János modern
lírája összetördeli a jambust, holott "csupán" a jambusi szimultán verselést valósítja meg, Ady
közvetlen közelében, amiről az értekező mitsem tud.
Idézünk néhány példát a funkcionális verstani magyarázatok általános és közvetlen
lehetőségeire.
1. Időmértékes vagy szimultán verselésű költeményekben rendszeresen figyelmet érdemelnek
azok a szavak, szólamok, mondatok, amelyeknek kezdő szótagján kiemelkedő metrikai nyomaték
található.
József Attila Thomas Mann üdvözlése című versében a 24. sor:

nem egy szörny-állam iszonyata rág j,js,jp,p,j 5/5

A jambusi szimultán sor közös metszete után részben a sor, részben a vers kiemelkedően
súlyos szavainak egyikét találjuk (iszonyata). Ennek kezdő szótagja metrikus nyomatékokban
gazdag, kiemelt nyelvi nyomatékú, miközben thesis. A tiltakozás, a barbarizmus elleni vád
kifejező szavát a ritmus épsége mondatja olyan erővel, amely a mindennapi beszédben szokatlan.
Kölcsey Zrínyi második éneke című versének indító sorában a ritmus révén jelzett
nyelvi nyomatékok leginkább a jelzőt (szenvedő) emelik ki, ez a sor kulcsszava:

Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat! j, j, js, j, j, cs 5/6

2. Olykor egy-egy versláb vagy verslábkapcsolat az általa ritmizált nyelvi rész

hangulatát, mondandóját közvetlenül festi (funkcionális párhuzam), akár szabályos metrikai-
ritmikai rendjével, akár éppen látványos metrikai zökkentéssel.
Ady A Tisza-parton című versének harmadik sorában szólábazó jambuspárral, éneklő,
élénk jambussal festi a szóhangulatot, idéz még hangutánzást is (harangvirág) . E példa
ritmikailag más szempontból is figyelmet kelt: a költemény egyet len csonkaütem-követő
cezurájú sora, így kivételes, miként a mondanivaló (a sorbeli jelentés) is kiemelt, mély
vallomás. A Kocsi-út az éjszakában strófakeretező sorai mind törtséget, széthullást, esettséget
panaszolnak, s minden ilyen sorban zökkentett, tört a jambusi verselés is, egy-egy metri kailag
kirívó trocheus révén. E trocheusok szóhangulatot festenek (csonka, eltörött, rossz szekér).
Funkcionális verstani törvény, hogy nagy költők műveiben a metrikai hiba általában látszat
csupán, valójában esztétikai-funkcionális remeklés.
Radnóti Miklós Álomi táj című költeményének következetes anapesztizálása az első
három szakaszban sejtelmes, lidérces, csöndes, statikus természetfestés metruma, szokatlanul, hiszen a
hagyományos költői gyakorlatban általában a lendület, a mozgás, a nyugtalanság metrikai követőjeként
szoktuk meg. Esti csend, látomásos képek lassú mozgása, éj és csillag, gyűrűző, mélyvizű tó - tompa
nyugalom, rebbenő mozdulatok uralkodnak az első részben. Ellentétes ezekkel a természeti képekkel a
sodró anapesztus. De változik a vers, utolsó harmada csupa dinamizmus, képek és jelképek a lét
fenyegetettségét, az élet menekvést kereső kiszolgáltatottságát, szívszorító félelmét idézik, élet és halál
végleteit. A zárókép személyes vallomásának nyugalma tragikus-katartikus, az esti csönd riadt sejtelmei
után mindez már döbbenet. - A vers végén ismerjük fel a költői lelkület azon zaklatott, félelemtől űzött
hangoltságát, amely a vers egészében következetes, meghatározó. - S ha innen az anapesztusi
metrumra is visszanézünk, akkor tudatosulhat bennünk, hogy a festői képek hangulatával korábban
ellentétes metrum egyidejűleg párhuzamos a lélek elejétől végig jellemző zaklatottságával. A képek
intenzitása változó, a lélek riadalma folyamatos, a metrum végig párhuzamos követője a lélek
hangoltságának, ellentétes-párhuzamos metrikai kísérője a képeknek.
3. A verselési rendszer alkotói megválasztása olykor önmagában is értékelhető esztétikai
döntés lehet. A magyar nyelvű műköltészetben a hangsúlyos-monometrikus verselés általában a
természetes beszédhez, népi műfajokhoz, határozott, közérthető mondanivalókhoz közelítő törekvést
fejez ki. József Attila a Tiszta szívvel egyszerű metrikai formájával, a kétütemű hetessel fejezi ki
metrikailag azt a világos bizonyosságot, amely helyzetének és konzekvenciáinak festésében
népdalszerűen ötvözi a gyöngédséget és a tragikumot, a nyugalmat és a forradalmi elszántságot. -
Petőfi Nemzeti dala, Ady kuruc-versei, mozgalmi költészetünk alkotásai szívesen választják a
hangsúlyos metrizálást.
József Attila a szabadvers és a hangsúlyos metrizálás korai, dús jelei után egyre inkább a
kötött formák felé fordul, sorsa szigorával emberi tartása fegyelmét szegezi szembe, művészi formai
eszközeiben is a fegyelmet keresve. Kései versei a hagyományosan komoly (de végletek kifejezésére
is alkalmas) jambizálást választják, Ady szenvedélyekben lobogó költészetének szimultán metrumát
a monoton panasz élményének megfelelően lazítva, monometrikus időmértékes sorokkal gazdagon
vegyítve. - Radnóti az antik kötött veremértékek művelt fegyelmét érvényesíti elsősorban, különösen a
hexameterrel és az ecloga műfajával tiltakozva már a formában is az elhatalmasodó barbarizmus
ellen.
4. A verselési rendszeren belüli veremértékek váltogatása magában is esztétikai értékű.
Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versében a vers meditatív első részében jambusi mérték
uralkodik, a világforradalom harcát, a szenvedélyek hullámzását anapesztusi mérték jelzi. -
Vörösmarty Csongor és Tünde című verses drámai játékában a népies-mesei hangulat uralkodik,
ehhez a költő azt a bimetrikus trochaizálást választja, amely sokszor kétütemű hangsúlyos metrumot
érzékeltet. - Az Éj és a vándorok filozofikus fejtegetései jambusi metrumúak, a művet záró, győzelmet
éneklő lírai dal (s néhány lírai betét) metruma anapesztusi.
Néhány változatra utaltunk csupán. A részletezés a funkcionális verstan feladata.

A versmondásról

A magyar beszédkultúra egyik fontos tényezője a versmondás kultúrája. A versritmus

tekintetéből három alapvető változatot tarthatunk számon, mindegyikben úgy szemlélve a
beszédkultúrát, hogy általános és személyes jegyei igen változatosak: lehetnek ezek szépek, vonzók,
kifejezők, lehetnek torzultak, tévesztőek, gépiesek, érthetetlenek stb. Most a versritmus
érzékeltetésének vonatkozásában eleve helyes beszédkultúrára gondolunk.

1. Ha a versmondó a verset általános (kötetlen) nyelvi jelenségnek tekinti, akkor elsősorban

mondattani tagolást érzékeltet, gondolattól gondolatig szakaszol (tagol), előadása ennél fogva a
ritmus esztétikumát mellőzi. Ha mégis okos és esztétikus, akkor a hatást egyéb nyelvesztétikai vonások
érvényesítik. Ez a versmondás uralkodó divatja. - Elvi és gyakorlati hibák pedig nyilvánvalóak.
Egyrészt mellőzi e felfogás a versben objektíve létező versritmust, roncsolja a költemény
organikus esztétikai teljességét és hitelét. Másrészt oktalanul helyezi úgy előtérbe a tartalmat,
hogy megbontja a tartalom és a forma közötti harmonikus kapcsolatot.
Mindez a gondolati-érzelmi-hangulati tartalom rovására is mehet, hiszen a formai jegyek
stilizálása az értelmezés stilizálásával egyenértékű.
 A gondolati tagolás általában nyelvi szólamtagolás. Láttuk, hogy az időmértékes metszet
leggyakoribb változata lábmetsző, mind monometrikus, mind bimetrikus szerkezetben. A
metszet után szó, gyakran szólam kezdődik. Ha kényelmes beszédszünetet tartunk az
időmértékes metszetnél, megtörik a versláb és a sor lejtése, szimultán versben gyakran eltűnik így a
verselési rendszer élménye is (csak ütemezést hallunk).
Ha szubjektív beszédnyomatékokat érzékeltetünk, eltűnik a nyomatékos-kevésbé
nyomatékos szótagok sorozatosan ismétlődő rendezettsége, ez pedig a versritmikai kiemelés
feladását jelenti. Szubjektivizálódik a versmondás. Sérelmet szenved itt mind az arányos
tagolás, mind az arányos kiemelés. Már csak emiatt sem azt a verset halljuk, amit a költő
hallott.

2. Régebben, különösen az iskolai tanításban divatos volt a skandálás, hangsúlyos

versritmus esetén ez szülte az ütemek kemény kopogását, időmértékes versritmus esetén a
beszédritmus sérelmét. A skandálás a metrikai nyomatékok nivelláló és túl zó kiemelése.
Eredménye a többtényezős versritmus stilizálása, redukálása a metrumra, miközben ismét
megbomlik a tartalom és a versforma harmóniája: a tartalom mögéje szorul a forma egyik
ritmikai tényezőjének, a metrumnak. - Jellemző, hogy a természetes nyelvérzék mindig
tiltakozott a skandálás ellen, azzal jutalmazva, ami minden túlzás, ellentmondás sorsa: meg-
mosolyogták, kinevették. (A Lúdas Matyi hexameterei igazán csak akkor kifejezők, ha
harsányan skandáljuk őket. A Matyit festő nyelvi humor eszköze ez Fazekas művészetében.)

3. A versritmus hiteles érzékeltetése a versben működő ritmikai tényezők arányos

érzékeltetése. Ennek kulcsa az arányos tagolás és az arányos kiemelés. Ezek sikerét a hiteles
leíró és funkcionális verstani elemzés biztosíthatja.

4. A szavalóművészet (ösztönös kivételektől és ritka, igen ritka tudatos kivételektől

eltekintve) a beszédritmus szerinti versmondás híve. E helyzeten segíteni csupán alapos
verstani elemzéssel lehet.
A költészet nyelvi erejét a versritmus nem korlátozza, hanem dúsítja. Ki ne érezte
volna már e többletet akár művészek, akár amatőr versmondók kivételes pillanataiban?

Költemények leíró metrikai jellemzése

1. Csokonai Vitéz Mihály

A Reményhez: trocheusi szimultán verselésű. Négy strófából áll, minden szakasz 16

soros. A strófa szótagszámképlete: 6 5 6 5 6 5 6 5 8 5 8 5 6 5 6 5 , rímképlete: a b a b c d c d
e f e f g h g h . - A trocheusi lábak lüktetését a hangzás és az írás figyelmesen biztosítja
(például: Főldiekkel, tűnemény stb.), ami azért is fontos, mert az időmértékes metrum a
verslábakra hagyatkozik. A sorok egy része nem mutat időmértékes metszetet (különösen a sok öt
szótagú sor), másik részük pedig vagy dierézis-típusú, hangsúlyosként tagoló metszetet,
vagy gyenge másodfél metszetet jelez. A nyolc szótagú sorok zöme hangsúlyos tagolást,
felező nyolcast sugall, a hatosok pedig szintén kétüteműséget éreztetnek (3/3, 4/2). A köl -
tészetünkben ritka, öt szótagú sorok átveszik a más szótagú sorok (hatosok, nyolcasok)
sorozatos kétüteműségét, gyakran 4/1 vagy 3/2 ütemezéssel. A tagolás révén hangsúlyos
vezér- (vezető) metrum és trocheusi-időmértékes kísérő metrum alkotja a szimultán metrumot.
A tihanyi Ekhóhoz: trocheusi szimultán verselésű. Tíz strófából áll, a strófák nyolc
sorosak. Egy strófa szótagszámképlete: 10 7 10 7 8 10 7 7. Rímképlete: a b a b c c d d. A
sorok egy része mutat harmadfél időmértékes metszetet (ezek közös metszetként is
felfoghatók, de a metszet utáni thesis miatt, a nyomatékmegoszlás miatt gyenge
hangsúlyos tagolás érvényesül bennük). Vannak monometrikus-időmértékes sorok is, ezekben
nincs érzékelhető metszet. Leginkább a dierézis-metszet hatékony, nyilván hangsúlyosként. A
vezető metrum tehát itt is hangsúlyos-ütemező, a kísérő metrum trocheusi. A hangzó verslábak
között gyakori a choriambus.
A Magánossághoz: jambusi szimultán verselésű. 11 strófából áll, a strófák szótagszámképlete;
11-8-11-8-11-11-8-8 . A strófák tehát nyolc sorosak. A nyolcasok általában kétütemű közös metszetű
szimultán sorok (5/3), de vannak felező nyolcasok is (dierézis-metszetűek...), a 11-esek változatos met-
szetűek (dierézis, penthémimerész, negyedfél metszet), szimultán soroknak azok látszanak,
amelyekben közös főmetszet (tehát harmadfél időmértékes metszet) található. Ilyenkor az indító öt
szótagú ütem utáni hat szótag mellékmetszettel tagolódhat tovább 3/3-ra, 4/2-re. Vezető metrum az
időmértékes jambusi, kísérő a hangsúlyos ütemezés.
Megjegyzés: Az iskolai oktatásban tartózkodnunk kell minden túlzástól. A Reményhez
esetében jó, ha ennyit sikerül megtanítanunk: négy strófa, egyenként 16 sorral. Trocheusi szimultán
verselés jellemzi, erős a hangsúlyos ütemezés. Rímes, keresztrím-változatokat mutat. - A tihanyi
Ekhóhoz esetében: Tíz, egyenként nyolc soros strófából áll, trocheusi szimultán verselés jellemzi, ahol
erős az ütemezés. Rímelése keresztrím-párrím kombinációja. - A Magánossághoz jambusi szimultán
verselésű, 11 nyolc soros strófából áll. A sorok hatodfeles és négyes jambusok. Rímelése keresztrím-
párrím kombinációja (a b a b c c d d). Élénk jambizálás, halk ütemezés jellemzi.

2. Kölcsey Ferenc

Himnusz (1823): trocheusi szimultán verselésű, nyolc strófából áll, minden strófa négy
periódusból. A periódust egy negyedfeles és egy hármas trocheus alkotja. Szótagszámképlete: 7-6-7-6-7-6-
7- 6. Rímképlete: a b a b c d c d (keresztrím). Sok a dierézis-metszet, így vezető metruma a hangsúlyos két-
üteműség (4/3; 3/3; 4/2), a trocheusi időmérték kísérő metrum.

3. Vörösmarty Mihály

Szózat (1836): jambusi szimultán verselésű. 14 strófából áll, minden strófa négy soros, két
négyes és hármas jambusi periódust kapcsol össze. Félrímes. Vannak a versben időmértékesen
monometrikus sorok is, vezető metruma az időmértékes, kísérője a kétütemű hangsúlyos (5/3; 4/4; 3/3;
4/2).
Előszó: jambusi időmértékes monometrikus verselésű, szimultán sorokkal. Szakozatlan,
rímtelen. Ötös és hatodfeles jambusi sorai a drámai jambust idézik.
A vén cigány: hangsúlyos monometrikus verselésű, jambusi-trocheusi időmértékes
szórványokkal. Hét strófa, mindegyik tíz soros, a refrén négy sornyi, a refrént a záró szakaszban szö-
vegfolytatás váltja fel. Szótagszámképlet a strófákban: 10-10-10-10-10-10-9-9-10-10. Rímképlet:
xaxabbccdd. A sorkezdő ütemek négy szótagúak, utánuk hangsúlyos főmetszet következik. A metszet
utáni hat szótagot következetlenül tagolják mellékmetszetek, olykor tagolatlan. (Következetlen az idő-
mértékes kíséret is, noha érzékelhető. Mindennek funkcionális magyarázata van: az örvény árjaként forró vér
s az őrült lélek érzelmi dúltságát jelzi a dúlt metrum.)

4. Petőfi Sándor

A XX. század költői: jambusi szimultán verselésű. Hat strófájának mindegyike nyolc soros, négy
periódusú. Egy periódus két sor, egy ötödfeles és egy négyes jambus kapcsolata. Rímképlete: x a x a x b x
b. Néhány időmértékes-monometrikus sort nem számítva a szimultán sorok rendszeresen két üteműek
(5/4; 5/3; 4/4).
Az ítélet: rímtelen, szakozatlan vers, 27 sorból áll, minden sora hexameter. (Időmértékes-
monometrikus verselésű.)
Világosságot!: időmértékes, jambusi monometrikus verselésű, rímtelen, szakozatlan
költemény. Változatos szótagszámú sorokból áll, periodicitás nélkül. Az apostol
verselésére emlékeztet. Mivel metrikus, nem lehet szabadvers. - Változatos szimultán
sorokat is találunk.
Nemzeti dal: hangsúlyos monometrikus, ütemező verselésű. Hat strófából áll, minden
szakasz nyolc soros. A strófa szótagszámképlete: 8-8-8-8-8-3-8-3, rímképlete: a a b b x c x
c. A nyolcasok általában feleznek (olykor szómetszéssel), a négy szótagú ütemek időnként
élénk choriambusi alkatúak (időmértékes szórványok kísérnek).
Temetésre szól az ének...: hangsúlyos monometrikus verselésű, sorai felező
nyolcasok. Gazdag choriambizáció jellemzi, az ütemlábazás időmértékes karaktere inkább az
ereszkedő trochaizálásnak kedvez. Közel áll a szimultán verseléshez.

5. Arany János

Kertben: jambusi szimultán verselésű. Strófái száma 7, a strófák sorszáma 8. Négy

periódusának mindegyike egy ötödfeles és egy négyes jambus kapcsolata. A sorok többsége
szimultán, de vannak idősértékes monometrikus (természetesen jambusi lábazású) sorai is.
Rímképlete: x a x a x b x b. - Váltogatja a metszet- illetve ütemkapcsoló sorokat, de
három szótagú verslábat nem alkalmaz (nincs benne anapesztus). Egyik sorát idézzük, ebben
csábít a szólábazó anapesztus, holott szómetsző jambusi rend érvényesül:
Egyes daruszó tévelyeg hangzó verslábak: s,ch,j az ütemezés: 5/3
Szondi két apródja: időmértékes monometrikus verselésű, vannak benne szimultán
sorok is. Metrikai karakterét az anapesztusok határozzák meg. 19 négysoros strófából áll,
keresztrímes. A strófák első három sorában csonkaütem-követő harmadfél cezúra tagol, a
negyedik sorban olykor dierézis mutatkozik. (Ügyelni kell a prozódiára, a helyes
szótagidőtartamra! Soronként utalunk egyes szótagokra, dőlttel jelöljük a helyes mértéket. 3:
vele, 5: ífiu, 6: feszűlet, 8: űlet, 10: szavu, 14: kopiával, 24: mézizü, 25: ím, 27: Jézus(s)a, 31:
illatu, 38: szinü, 42: becsü, 46: kopiával, 62: álgyu-, 75: oh. - A 71.sorban harmadfél
lábmetsző cezúra található!)
Ártatlan dac: jambusi szimultán verselésű. Hét négy soros strófából áll, a sorok
váltakozóan (de nem periódikusan) ötödfeles, ötös és hatodfeles jambusok. Párrímes, közös
főmetszetű (metszetkapcsoló) és metszet- meg ütemkapcsoló sorok váltakoznak a versben
(ilyenkor a harmadfél metszet csonkaütemet követ). A szó- és szólamlábazás daktilikus
időmértéket is sejtethet, a versnek csupán jambusi-anapesztusi sorai (amelyek nem
daktilizálhatók) döntik el a lejtésben kétértelmű sorok egyértelmű lejtését, a lejtésegység
alapján. Gazdag choriambizáció és anapesztizálás hatja át az időmértékes metrumot. A sok
ötödfeles sor 5/4-es kétüteműséget jelez.

6. Ady Endre

Az eltévedt lovas: jambusi szimultán verselésű. Kilenc 4 soros strófából áll. Minden
strófa két periódus kapcsolata, a periódus egy négyes és egy ötödfeles jambust ötvöz.
Vannak a versben időmértékes monometrikus sorok is, vannak metszetkapcsoló, vannak
ütemkapcsoló szimultán sorok is, ezek száma túlnyomó. A jambusi rendben változatos
choriambizáció érvényesül. Félrímes (x a x a).
Ember az embertelenségben: laza szimultán verselésű, jambusi. A metrum zaklatottsága
itt is funkcionálisan indokolt, mint Vörösmarty versében (A vén cigány). Metrikailag költészetünk
egyik igen nehezen leírható verse, a karakter-megnevezésen túli részletezés túlzás volna az iskolában,
még az érettségi küszöbén is. Metszetkapcsoló, ütemkapcsoló, metszet- és ütemkapcsoló
szimultán sorok közé monometrikus időmértékes sorok ékelődnek, váratlan helyeken belső csonkaüte-
mekkel (többször csonka a második versláb, mint harmadik szótag, de egyéb szokatlan helyzetű
csonkaütemekkel is találkozunk. Részletes leírása (teljes indokolással) külön tanulmány tárgya lehetne.
Karakterét a zaklatott jambusi időmértékes metrum és a sok szimultán sor adja meg.
Góg és Magóg fia vagyok én: jambusi időmértékes monometrikus verselésű, laza
jambizálással, szimultán sorokkal.

7. Juhász Gyula

Himnusz as emberhez: jambusi szimultán verselésű, időmértékes monometrikus sorokkal.

Öt strófából áll, minden szakasz hat soros. Ötödfeles és négyes jambusok kapcsolódnak. A strófa
szótagszámképlete: 9-8-9-9-9-8, rímképlete: x a b b b a. A szimultán sorok hol metszetkapcsolók,
hol ütemkapcsolók, sok a nyomatékmegosztó sor.

8. Tóth Árpád

Esti sugárkoszorú: jambusi szimultán verselésű, vannak időmértékes monometrikus

sorai is. Mindhárom strófája 8-8 soros. Ötös és hatodfeles jambusi periódusok kapcsolódnak, sza-
kaszonként négy periódus. Rímképlete: a b a b c d c d (keresztrím). Stanza. - A metrumban mindhárom
szimultán sorváltozat fellelhető, vannak metszetkapcsoló, ütemkapcsoló és metszet- meg
ütemkapcsoló sorok. Időnként anapesztusok színezik az időmértéket, olykor hangzó choriambusok. (A
harmadik sor metszet- ée ütemkapcsoló, ütemezése: 4/1//5, a verslábak sorrendje: j,j,cs,j,a ; hasonló
szerkezetű az ötödik sor is!)

9. Babits Mihály

Csak posta voltál: laza jambusi szimultán verselésű. Feltűnő a sorvégi jambusok gyakori
erőtlensége, a hangsúlyos ütemezés szelídsége (a metszetek gyakran szólam-metszők), gyakori a
nyomatékmegosztás. Mindez a tartalommal harmonizál, a versritmust a beszédritmushoz közelíti, a
józan, egyszerű közlés stilisztikai tónusához. - Hét strófából áll, minden szakasz hat soros.
Hatodfeles és ötös jambusok kapcsolódnak össze. A strófa szótagszámképlete: 11-11-10-11-11-10,
rímképlete: a a b c c b. Metszetkapcsoló és ütemkapcsoló szimultán sorok köré jambusi
monometrikus sorok ékelődnek.
Jónás imája: jambusi szimultán verselésű. Szakozatlan, párrímes. A sorok ötös jambusok,
de van néhány hatodfeles és egy hetedfeles jambus is. A szimultán sorok vagy metszetkapcsolók,
vagy ütemkapcsolók, gyakori a nyomatékkapcsolás és sokszor szólamszerű az ütemezés.
Choriambusok, olykor pirrichiusok színezik az időmértéket.

10. Kosztolányi Dezső

Hajnali részegség: jambusi időmértékes monometrikus verselésű, metszet- vagy

ütemkapcsoló szimultán sorokkal. Szakozatlan, rímes. A sorok változó szótagszámúak, a rímek indázók
(párrím, keresztrím, visszatérő rím egyaránt található). Nem szabadvers, mert következetesen metrizál
(metrum nélkül egyértelműen szabadversnek minősítenénk). A vers láthatóan szerkezeti részekre tagolt,
e részek azonban nem strófák, mivel a szerkezeti tagok sorszáma igen változatos, nem periódikus.
Vörös hervadás: metrikai karaktere azonos a Hajnali részegségével. Sok az időmértékes
(jambusi) monometrikus sor.

11. Radnóti Miklós

A la recherche...: rímtelen, strófikus, hexameteres vers. Egy szakasz öt sorból áll, maga a
vers hét strófa. - E költemény is, miként a háborús eclogák a művészi rend és fegyelem heroikus
emberi méltóságát szegezi szembe a démoni idők pokoli embertelenségével.

12. József Attila

A város peremén: jambusi időmértékes monometrikus verselésű, változatos szimultán

sorokkal. Strófikus, rímes. 16 szakaszból áll, ezek egyenként hat sorosak. A strófa szótagszámképlete: 10-7-
9-6-9-6, rímképlete: x a x a x a. A szimultán sorok változatosan metszet- vagy ütem-, illetve metszet- és
ütemkapcsolók, nyomatékmegosztók vagy nyomatékkapcsolók. Változatos helyzetű belső
csonkaütemek, gyakori szólamlábazás, choriambizálás, anapesztizálás jellemzi a met -
rikai karaktert. A lejtésőrző metrumelemzésnek több sorban a pirrichiusok okoznak
gondot.
Külvárosi éj: jambusi időmértékes monometrikus verselésű, szimultán sorai is
vannak. E metrum hasonló A város peremén metrumához. Számottevő a különbözés is.
Szerkezeti tagoltsága ellenére nem strófikus, a sorok szótagszáma, rímelése rendszertelenül
változatos. Párrímes, visszatérő rímes, idegen rímes részek váltakoznak a versben. - A szabad-
verstől lényegében a következetes (jambusi) metrum határolja el.
Elégia: verselésének karaktere azonos a Külvárosi éj verselésének alkatával. Figyelmet
érdemelnek anapesztusai.
Óda: verselése A város peremén és a Külvárosi éj verselésével egyezik meg. - A
Mellékdal két négy soros strófájának minden sora ötödfeles jambus, ütem- vagy metszetkapcsoló
szimultán sorokkal, merész anapesztusokkal. Néhány sora időmértékes monometrikus
(jambusi).
Holt vidék: hangsúlyos monometrikus verselésű, jambusi-choriambusi-trocheusi
szórványokkal. Strófikus, rímes. Minden strófa öt sorból áll, az első négy sor felező nyolcas
(olykor szómetsző metszettel), az ötödik sor ütemértékű három szótagú sor. A vers nyolc
strófából áll. Rímképlete: aabbx.

13. Illyés Gyula

Bartók: jambusi időmértékes monometrikus verselésű, szimultán sorokkal.

Szerkezetileg tagolt, de nem strófikus. A sorok szótagszáma a roppant belső feszültségnek
megfelelően szélsőségek között ingadozik. A laza jambizálás a "hangzavart!"-jelszavának
látszatszerű kakofóniáját festi, hiszen maga a művészi rend ép itt a metrikai karakterben is. A vers-
ritmus tényezőinek funkcionális elemzését követeli a költemény! - A jambus teljes
változatosságával hullámzik, mivel a gazdag anapesztusi variációk sem hiányzanak. -
Részletes leíró verstani elemzése bizonyára meghaladja a tanulók erejét (a gimnáziumban is).
Elegendő, ha a karaktert hitelesen jelezzük, a funkcionális részleteket kiemelve. - Egy metrikailag
érdekes sor, a 29.: rendet, igazit vagy belevész a világ! - E sorban a hangzó verslábak rendje
a következő: enyhén spondaizált trocheus - szólábazó anapesztus - szóértékű csonkaütem -
végül két szólábazó anapesztus. A követelő beszédritmus minden szót nyomatékosan ejtő
természetes tagolása ez versben. - Metszet- és ütemkapcsoló, nyomatékmegosztó jambusi
szimultán sor.)

14. Nagy László

Ki viszi át a szerelmet: jambusi monometrikus verselésű, szimultán sorokkal

(ütemtagolódást többnyire gyenge hangsúlyos vagy közös metszetek teremtenek…). A
szonett-méretű, szakozatlan, párrímes költemény részletes metrikai leírása:

Létem ha végleg lemerűlt ch, cs, a 5/3

- - u - / - // u u -
ki imád tücsök-hegedűt? a, j, a -
u u - /u - / u u -
Lángot ki lehel deres ágra? ts, a, a, cs 5/4
- - / u u -/u u -/ u
Ki feszül föl a szivárványra? a, j, j, s 5/4
u u - / u u/u -/- u
Lágy hantu mezővé a szikla- s, a, cs, j, cs -
- - / u u - / - // u - / u
csípőket ki öleli sírva? s, js, p, j, cs -
- -/- u/uu/u-/u
Ki becéz falban megeredt a, s, a -
u u -/ - - / u u -
hajakat, verőereket? a, j, a -
uu -/ u -/u u-
S dúlt hiteknek kicsoda állít t, s, tp-j, cs 4/5
- u/- -/ u u u -/u
káromkodásból katedrálist? ts-j, cs, a, cs 5/4
- - / u - / - // u - - / -
 Létem ha végleg lemerűlt, ch, cs, a 5/3
- - u - / - // u u -
ki rettenti a keselyűt? j, t-jp, j 5/3
u -/ - uu u/u -
S ki viszi át fogában tartva ch, j, js, cs 4/5
u u u -/u-/ - -/ u
a szerelmet a túlsó partra! jp, ch, js, cs 5/4
u u/ - u u -/ - -/ u

15. Weöres Sándor

Tekereg a szél
csavarog a szél,
didereg az eperág:
mit üzen a tél?
A kicsi verset azért idéztük, hogy a hangsúlyos kétüteműség egyik érdekes műköltői
változataként mutassuk be. 4/1, 4/1, 4/3, 4/1 - nagyszótagszámú ütem találkozik minimális
szótagszámúval. Sajátos esztétikai hatását az ütemegyenlőséget segítő rövid szótagok sorjázása is segíti.
Rokona e vers ritmusa a népdalnak (Kicsi vagyok én...).
Szán megy e1 az ablakod alatt: igazi hangulatvers, elemi emberi élményeink egyik
alapváltozatát, a várakozást-búcsúzást, a közeledést-távolodást kísérő röppenő hangulatot eleveníti
meg. Képei varázsuk alá vonják a gyermeki lelket, mély sugallata a felnőttet is megragadja. Minden,
az öröm és az elmúlás szelíd borúja is egyszerű, természetes itt. - Egyszerű, időtlen a hangsúlyos
metrum is, a felező hatos ősi népdalmetruma. De mennyi művészet benne: a sorfelekben váltakozva
ismétlődő háromtagú hangutánzó és hangulatfestő szavak (csing-ling-ling, kop-kop-kop) a téli éjben
egyedül eleven mozgás festői, míg magát a csöndben pihenő tájat, a mozdulatlanságot metrikusan
részben a hosszabb szavak és szólamok másik, terebélyes véglete követi. A dinamikus élmény
villanásnyi, ébred és elmúlik, végül marad az éj, a csönd. - Időmértékesen a vers minden szótagja
hosszú.. E hangsúlyos metrumú versben erre a ritka időmértékes jelenségre is érdemes figyelnünk. A
párrím régies, ősi egyszerűségét nem feledve mondhatjuk, hogy tartalom és forma tökéletes
harmóniája a vers.
Weöres Sándor költészetében a ritmikai-metrikai változatok sokaságával találkozik az
érzékeny, figyelmes olvasó. A költő maga gyakran tudatos kísérletező volt e formák magyar nyelvi
megszólaltatásában, a legritkább variációk kihívást jelentettek számára. Magam hallottam tőle (száz
éve már, vagy több is talán… egy debreceni irodalmi szereplése alkalmával) A galagonyával
kapcsolatban, hogy a proceleusmaticusnak köszönheti népszerűségét… (Ez a négy rövid szótagból
álló versláb: u u u u a költemény ritmikai tényezőinek csupán egyike, tény azonban, hogy a magyar
lírában gyakorlatilag jóformán sose szerepel.)
Nyelvünk gyönyörű képessége a ritmikai-metrikai változatosság kimeríthetetlen
gazdagságának követésére való alkalmassága, intenzív-extenzív értelemben egyaránt. Szédület előtt
csak egyetlen példa még itt: a költő Kínai templom című verse csupa egy szótagú szóból áll, minden
verssor egyetlen szó s így egyetlen szótag - háttérben pedig ott húzódik a szólamszerű 4/3-as
tagolásnak-ütemezésnek hangsúlyosan metrikus hazai élménye. (A vers négy hétszótagos, párrímes
sora így változik 28 sorú költeménnyé.)
Szent fönn Négy Majd
kert, lenn fém Mély
Bő tág cseng: Csönd
lomb: éj Szép leng,
Tárt jő. Jó mint
Zöld kék Hír, Hült
szárny, árny. Rang, hang.

16.Juhász Ferenc
 A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából - E lírai éposz a nyelvi ritmus
gazdagságát kamatoztatja anélkül, hogy következetes metrumot követne. Ritmikai karaktere:
szabadvers. Sorok és sorkapcsolatok sokszor teljes időmértékes vagy éppen szimultán metrumot
jeleznek, elsősorban jambusit. Ilyen sorok az igen változatos szótagszámú sorok között mind a
rövidekben, mind a leghosszabbakban találhatók, érzékelhetően színezik is a nyelvi ritmust.
Következetes (sorozatosan ismétlődő) karakterük azonban nincs, sor- vagy sorkapcsolat-méretű
metrikus szórványok. Ilyenek a terjedelmes szótagszámtartó betétek, elsősorban a hatosok, de
már hangsúlyos szempontból. A sorok uralkodó mértékben nyelvi, mondattani (és így ritmikai)
egységek, akkor is, ha föl-fölbukkannak hagyományos metrikus alakzatok (3/3; 4/2). - E mű
ritmikailag szinte minden magyar verselési rendszer érzékelhető ötvözete, szintézise. Verselési
hagyományokban gazdag szabadvers. - Ritmikai alkatát leginkább a nyelvi ritmus jegyeinek
elemzése közelítheti meg.

Utószó

E kis rendszeres magyar verstan, miként a nagyok is számtalanszor támaszkodik a verstani

kutatások eddigi eredményeire. Az általános verstani fogalmak, definiciók jelentős része régóta
közkincs oly mértékben, hogy eredetükre már szakmunkákban sem szokás utalni. A hivatkozásokat
itt mégis mértéken felül elhanyagoltuk. Oka ennek nyilvánvaló, a filológíai minimumnak itt
teszünk eleget.
A korszerű ritmikai fogalmak egy részét Kecskés András műveiből olykor szó szerint
vettem át (versritmus, metrum, szabadvers-tipológia, a nyomaték fogalma, nyelvi hangzástényezők
stb.). A monometrikus alapfogalmak és definiciók esetében legtöbbször Horváth János Rendszeres
magyar verstan, Gáldi László: Ismerjük meg a versformákat!, Vargyas Lajos A magyar vers ritmusa
című könyvére támaszkodtam (a relatív szótaghangsúly például Vargyas Lajos fogalma). Segített Kardos
László egyetemi jegyzetként megjelent verstana a kötött vers és a szabadvers megkülönböztetésében,
a rím ismertetésében (Bevezetés az irodalomelméletbe és az irodalomtudományba, III. rész),
Péczely László Tartalom és versforma című könyve a funkcionális verstan bemutatásában. Zrínyi
verselésében Képes Géza ItK-tanulmánya (1961), az időmértékes verselés fogalmaiban, egyes
összehasonlító verstani megjegyzésekben Szepes Erika-Szerdahelyi István Verstana, Szilágyi Péter
munkái.

Sok-sok lábjegyzetet mellőzve jegyezzük meg, hogy e munka az iskolai verstanoktatás ügyének
érdekében a magyar verstani kutatások összegzését célozza, a szerző szemlélete szerint.

A VERSTAN KÖZÉPISKOLAI TANÍTÁSÁRÓL

(Prózai művek elemzése és a verstan tanítása a középiskolában
Debrecen, 1997: 47-68)

A verstan iskolai tanítását is érdemes az eredményesség szempontjából vizsgálni. Az

érettségizőktől várjuk azt a verstani minimumot, amely alapján költészetünk alkotásait a verselés
tekintetében megbízhatóan tudják jellemezni, értékelni, a sorok, strófák, versek formai
változatosságában a szerzett verstani ismeretek birtokában el tudnak igazodni. Természetes, hogy
a művek sokaságát kell figyelembe venni, a kivételek ritkán képezhetik az isko lai
tanítás tárgyát. - A diákokat oktató tanároktól az alapok szakirodalomra építő ismeretét várjuk,
amiben a kivételek sokaságának az a kezelhetősége is biztosított, ami az alapozó ismeretek
elveire épül. A verstani alapelvek ismerete és következetes képviselete a tanár feladata, ez a
diákoknak közvetített ismeretek hitelének, hatékonyságának záloga. Diákok, tanárok számára a
tankönyv a közös nevező, ez a vizsgák (érettségi, felvételi) tekintetében az etalon, a tankönyvek
felelőssége tehát elsőrendű. A jól felkészült tanár ugyan javíthatja a tankönyv tévedéseit, rámutat-
hat a tankönyv hibáira is, de minden gyakorló tanár tudja, mekkora túlmunkát jelent a masszív
érvek kifejtése. Ritkán folyamodnak tehát ehhez a tankönyvkritikához a tanárok, hiszen ta-
nítványaik sorsát formálják az átadott ismeretekkel (elég utalnunk itt a pontszámokra hegyezett
tesztekre...). Az pedig képtelen kívánság, hogy minden magyar tanár éppen verstanból legyen
annyira fölkészült, hogy ujjat húzzon a tankönyvvel.
Vannak aztán a tankönyvírók. Teljes erőfeszítéssel küszködnek, hogy világos, szabatos,
tömör összefoglalást adjanak az adott kor tudományos eredményei alapján, hogy az
ismeretekben egyértelműséget, bizonyosságot szuggeráljanak. Kegyetlen ez a küzdelem
akkor, ha a tudományos kutatások eredményei eleve ellentmondásosak. Ilyen helyzetben a
bizonyosság látszatának érdekében rendszerint öszvér-megoldáshoz folyamodnak: olyan kevercs
áll elő, amely cikkek, könyvek részeit olvasztja egésszé, csipegetés innen-onnan. Ez a
módszer váltakozik - többnyire tekintélyelvű - kizárólagossággal, amikor ugyanis a szerzők
egy-egy nézet maradéktalan követését vállalják. Olyan merész, szubjektív szakmai tallózás ez,
ami olykor a nemes cél, az egyértelműség érdekében hibát hibára halmoz. - Az egyetlen
védelem az eltérő nézetek ismertetése volna, de ez terjedelmi okok miatt is reménytelen. Maradna
bizonyosság helyett alkalmanként a tudományos bizonytalanság szolid érzékeltetése. Ezzel a
kelleténél ritkábban élnek a tankönyvek, a kemény kihívások egyike, a verstan esetében is.
*
Néhány mai magyar irodalmi tankönyv (zömmel jó) verstani megjegyzéseiben
széttekintve említünk pár vitatható példát, részletezett érvekkel (I-IV: Mohácsy Károly, IV:
Madocsai László).
- Azt mondja a tankönyv, hogy a pentameter "önálló sorfajként sohasem szerepel" (1:20).
A sorfaj szakszerű ismertetésében ez az állítás is egyetemes érvényűnek látszik. Aztán sehol
sem találunk helyesbítést. A gond az, hogy az antik görög sortípus verstani bemutatása az
ókori görög költészet tárgyalásakor hangzik el, bizonyára érvényesen. A sohasem keménysége
azonban zavaró. Mert érthető ugyan, hogy kivételekkel teletömni a tankönyveket nem
lehet, de elméleti érdekű axiomáktól is tartóz kodni kellene. Juhász Gyula Ovid
tavaszdala című költeménye végig pentameterekből áll. Négysoros Radnóti Miklós Papírszeletek
című ciklusában a Kisfiú: két pentameter négy sorban. - Ha ezt olvasnánk: "önálló sorfajként
később is igen ritka" - semmi fenntartásunk sem volna.
- A szótagmérés, a prozódia alapvető elméleti kérdés az iskolai verstanban is.
Kétségtelen persze, hogy korszakos, személyes jellemzőkre, idegen tulajdonnevekre
aligha térhet ki az iskolai tanítás, de hogy a közömbös szótagokra példaként csupán a sor-
végi szótagot említi, erősen kifogásolható. Az egytagú szavak - rövid magánhangzós nyílt
szótag esetén - a költői gyakorlatban rendszerint közömbösek (névelők, kötőszók, névmások,
csonkalábak sor belsejében is stb.) (I:121).
- Az alkaioszi strófa sorváltozatainak magyarázata elmaradt akkor, amikor ugyanitt
a szapphói strófa sorváltozatait szakszerűen ismerteti a tankönyv (I: 123-124; de: II: 103).
- Az időmértékes metszetek három változatát egyaránt ismertetni kellene, ezek:
verslábat metszők, versláb határán vagy belső csonkaláb után működők. Ötödfél metszet a
penthémimerész, ez a leggyakoribb lábmetsző cezúra (a harmadik verslábat metszi, tehát
az ötödik fél versláb után áll. A kéttagú verslábakat felezi, daktilus, anapesztus esetében a
rövid szótagok és az egyetlen hosszú szótag találkozásánál látjuk. Az időmértékes metszet
után szinte mindig szókezdet jelentkezik.) Dierézis a versláb határán mutatkozó metszet,
aszerint első, másod-, harmad- vagy negyeddierézis e metszet, hogy hanyadik versláb után
működik. A csonkalábkövető metszetet attól függően nevezhetjük dierézisnek vagy
lábmetszőnek, hogy a csonkalábat egész verslábnak vagy fél verslábnak tekintjük. A
pentameter belső csonkalába után álló metszetet én csonkalábkövető penthémimerésznek
nevezem, mivel ez az ötödik fél versláb után áll, miközben vers lábat nem metsz.
A cezúra (metszet) igen fontos metrikai tényező, az alaptípu sokat nyomban példákkal
helyes érzékeltetni.

Haragvó bércek görgetik

u - / - - / - // - / u u
Háborgató haragjukat -
- - /u - // u - /u u
(Ady: Betemetik a tavat)
Az első sor metszete: ötödfél lábmetszet (penthémimerész). A második sorban a metszet
másoddierézis.

A szívem egy nagy harangvirág

u - /u - / u // u - / u -
(Ady: A Tisza-parton)

A metszet: csonkalábkövető. (Számomra: ötödfél, tehát penthémimerész, de bárki nevezheti

dierézisnek is).
Ezek a lírai időmértékes metszetek alaptípusai, de pusztán az ötödfél metszetet
említeni szűkkeblűség (1: 141, a harmadmetszet is jó kategória, de tudni kell, hogy
daktilikus-anapesztikus versekben a meg-megjelenő, tehát élő, gyakorlati másik
lábmetszettől, a két rövid szótag közöttitől nem határol el... - Lásd: Babits: Új leoninusok,
első sor).
Hexameterek, pentameterek esetében igen változatosak a metszetek, magam a
hosszú-rövid szótagok találkozásánál szereplő cezúrákat a verslábak sorrendje szerint
első- másod- harmad- negyed- ötöd- hatodmetszetnek; a verslábhatárokon mutatkozókat
első, másod- stb. dierézisnek, a két rövid szótag közöttieket első, másod- stb. trocheusi
metszetnek nevezem. Szinte mindegyiknek van görög megnevezése is, szakkönyvekre
utalhatunk (penthémimerész = egész verslábak szerint harmadmetszet, fél verslábak szerint
ötödfél metszet; trithémimerész = másodmetszet, vagy fél verslábak szerint: harmadmetszet,
hephthéminterész = negyedmetszet vagy hetedfél metszet stb.; negyeddierézis = bukolikus
metszet, bukolikus dierézis; harmadtrocheusi metszet = kata triton trokhaion tomé, a harmadik
versláb két rövid szótagja között). - Nem mondom, hogy mindezt meg kell tanítani, netán
megkövetelni, de tanári szinten ajánlatos minderről tudni. Arról pedig a diákok előtt is szólni
kell, hogy a metszetek nyelvileg kitüntetett szóközök, rendszerint mondat- vagy szólamhatárok.
Az időmértékes metszetek ismerete a szimultán verselésben is nélkülözhetetlen.

Gyakorlati verslábak:

u- = jambus (emelkedő lejtésű)

-u = trocheus (ereszkedő)
uu- = anapesztus (emelkedő)
-uu = daktilus (ereszkedő)
-- = spondeus (közömbös lejtésű, gyakorta helyettesíti a
lejtő verslábakat)
uu = pirrichius (közömbös lejtésű, lejtő verslábakat
helyettesíthet, de ritkábban szerepel, mint a spondeus)
-uu- = choriambus (két versláb időértéket jelentő,
közömbös lejtésű versláb)
uu-- = ionicus a minore (szimultán szerkezetben Csokonai
híres versét jellemzi - Tartózkodó kérelem –
különben ritka, mint a fehér holló. Vö: II:90)
u = csonka versláb (csonkaláb)

A verslábak prozódikusan mért szótagok kapcsolatai, az időmértékes versmérték

(metrum) egységei. Az antik görög költészetben állandósult némely verslábkapcsolat neve: kólon.
- Elvileg négy-öt szótagig minden matematikai variációnak eredeti görög versláb-megnevezése
van, de a gyakorlatban - ritka kivételektől eltekintve - az említett hét-nyolc versláb működik.
A metrikus versekben minden sor metrikai egész. A magyar nyelvű költészetben a versláb
gyakorta szót metsz (szómetszés), a szó gyakorta verslábat metsz (verslábmetszés). -
Költészetünkben csupán metrumelméleti tanács az, hogy az időmértékben kerülendő a
szólábazás, ajánlott a szó- és lábmetszés. A gyakorlatban kezdettől máig kötetlenül váltakoznak e
típusok. Mivel azonban a hangzó metrum olykor nagyszabású metamorfózisaiban e jelenség
fontos szerepet játszik, érdemes néhány fogalmat világosan meghatározni, hogy félreértés ne
essék legalább tanárok szemléletében, hogy a jövendő metrumelméletben várhatóan nagy teret
nyerő, a hangzó metrumot illető kutatások iránti elemi fogékonyság érdekében néhány
morzsa a középiskolás tanulókhoz is eljuthasson.
 Fazekas Mihály Nyári esti dal című versének első négy sora:

Halkkal ingó lanyha pára!

Szálldogáló harmatok!
Kis furuglyám lágy szavára
Tiszta hangot adjatok;

Az első sor három trocheusa és egy spondeusa, a sort alkotó négy versláb mindegyike
egész szó, ezt a jelenséget nevezzük szólábazásnak (se szómetszés, se lábmetszés...). Szólábazó
két trocheus bukkan föl a negyedik sor első felében is.
Szómetszés verslábmetszés nélkül - ez jellemzi a második sort: mindkét szót trocheus
metszi, de sem ezeket, sem az egyetlen spondeust nem metszi szó. Ez jellemzi a negyedik sor
utolsó szavát is.
A harmadik sor mindkét trocheusa szót metsz, mindkét trocheust szó metszi: szó- és
lábmetszést nevezhetünk meg.
Petőfi Sándor Mi kék az ég! című versének első négy sora:

Mi kék
Az ég!
Mi zöld
A föld!

Mind a négy sort egy-egy olyan jambus alkotja, amiben verslábmetszés érvényesül
szómetszés nélkül.
E gondolatkörben beszélhetünk ütem- illetve szólamláhazásról is (a Nyári esti dal
idézett sorai mind ütem- és szólamlábazók...). Ez a költemény verselését meghatározó
trocheusi ütemkapcsoló szimultanitás alapja.
- A sor lejtését a lejtő lábak többsége illetve a sor utolsó egész verslábának lejtése határozza
meg. - Az emelkedő lejtésű sorokban ereszkedő verslábak (trocheus, daktilus) nem
szerepelhetnek, de sor élén a trocheus megengedett (szabályos licencia). A chori ambus
egésze közömbös a lejtés tekintetében! Ereszkedő sorokban jambus és anapesztus nem
szerepelhet. Ritka kivételek többnyire funkcionális természetűek. (Így Ady Endre Kocsi-
út az éjszakában című jambusi versének strófakezdő soraiban - amelyek a strófazáró sorokban
ismétlődnek - egy-egy trocheus látványosan tördeli a lejtésegység hatalmas törvényét:
követve, nyomatékosítva a sorokban kimondott létbeli töredezettséget; Csokonai
Újesztendei gondolatok című versében trocheusi jambusi lejtés váltakozik sorról sorra,
mintegy a versben megnevezett ingaóra metrikai szimbólumaként.)
- A szimultán (himetrikus) verselés érdemleges figyelmet nyer e tankönyvekben.
Ajánlható azonban a három alapsor-változatra is utalni: metszetkapcsolók (ilyen például Ady
Endre idézett versének - Betemetik a tavat - első sora, mivel az érzékelhető 5/3-as ütemezés
hangsúlyos metszete a jambusi sor penthémimerészével kapcsolódik össze), ütemkapcsolók
(ugyanitt a második sor, mivel a felező nyolcas metszete verslábhatáron jelentkezik, a
hangsúlyos metszet másoddierézissel forr egybe), metszet- és ütemkapcsolók (A Tisza parton
már idézett sora: A szívem egy nagy h a r a n g v i r á g - itt az 5/3-as ütemezés hangsúlyos
metszete összekapcsolódik a csonkalábkövető időmértékes metszettel). - A szimultán
verselésű egész versben a fenti három sorváltozat mellett ütemező vagy verslábazó
monometrikus sorok, néha ametrikus sorok is szerepelhetnek. A ritmus lényegét, a sorozatos
ismétlődést mindez nem zavarja. Rigorózus szabályosság várhatja el csupán a verselést
meghatározó sorváltozat többségi arányán túl az akár százalékokban mérhető nagyobb arányt
(Ady verselése meghatározóan jambusi szimultán verselés, ilyen a Góg és Magóg verselése is. -
A harmadikos tankönyv elveti ezt a szemléletet, egy precíz ismétlődést kívánó szakmunka
alapján... III: 222-224).
- A Szózat magyarázata több szempontból figyelmet érdemel (II: 207-209). Az eszmei
vonatkozások - hivatkozással - Martinkó András dolgozatára épülnek, ami pedig érvekkel vitat-
ható (aligha kétségbeesés a Szózat sugallata, sokkal inkább a végletekkel is számoló hatalmas
biztatás a viaskodó, küzdelmes reformkorban. A morálfilozófia tragikus vereségét a forradalom és
szabadságharc bukása után az Előszó fogalmazza meg...).
A verstani megjegyzések tévesek. Néhány sort idéznünk érdemes: a verselés
jambusi, de "elenyésző számban trocheusok, pirrichiusok is meg-megakasztják az ideálisnak
tartott ritmust"... "Másrészt ebben a költeményben is feltűnő az ütemhangsúlyos verselésnek az
emelkedő jambusokkal szembeforduló ereszkedő lejtése, s ez újabb feszültséget, nyugtalanító
mozzanatot visz a versbe." Elemzésem szerint trocheus nincs a versben, legfeljebb akkor, ha a
choriambust kettébontja az elemző. Ideális ritmusról beszélni értelmetlen, ez ugyanis jambusi
versben nyilvánvalóan egyetlen verslábnak, a jambusnak a szereplését jelenti. Ez volna ideális?
Ellene mond ez a teljes költői gyakorlatnak. Egy-két pirrichius ugyan előfordul a
költeményben, mint szabályos jambus-helyettesítő láb, de minden alapot nélkülöz a következtetés.
A nemlétező ideális ritmust a föl nem lelhető trocheusok sem, a szabályos pirrichiusok sem
akasztgatják meg. Még az említetlen szabályos spondeusok is jambizáltak, hiszen második
tagjukon, az arziszon rendre szókezdő nyomatéktöbblet érvényesül. - Helyes a hangsúlyos
metrum érzékelése a jambusi versben, a Szózat verselése ugyanis jambusi szimultán (ahogy
a Himnuszé - a tankönyv szerint is! - trocheusi szimultán, 11: 189). Aztán árad az
abszurditás. Visszaköszön a verstanunkat legalább száz éve mérgező tévedés, hogy
tudniillik az emelkedő verslábakkal szembefordul az ereszkedő ütemezés. Ez Négyesytől
Vargyasig hangzó "nemzeti érdekű" tiltakozás a jambusok és az anapesztusok ellen. A nyílt
kiállás a Szózat jambusi szimultaneitása mellett elmarad, az ereszkedő trochaizálás
szimultaneitása a Himnuszban expressis verbis hirdettetik. Megemlíti a tankönyv a
jambusokkal társuló ütemezést, tehát - megnevezés nélkül is - a szimultanitást, de a fanyalgás
nyilvánvaló. S ez az emelkedő verslábakkal szembeni, szakmailag tarthatatlan előítélet
sugallja a meg nem alapozott, téves funkcionáltatást. Mert a jambusi szimultán verselésből
semmiféle feszültség, nyugtalanító mozzanat nem származik. Azonos névvel - lejtés - illetünk
két különböző metrumszerkezeti jelenséget, az időmértékes és a hangsúlyos lejtést. Költőink
nagyszerű nyelvi érzéke mindenkor túllépett az emelkedő verslábakkal szembeni tudákos
előítéleteken, s ma már az elmélet is tisztázta a mételyező aggály értelmetlenségét.
Semmiféle nyelvi, metrikai fenntartás nem illeti meg sem a jambust, sem az anapesztust!!!
Idéz a tankönyv két sort (Áldjon vagy verjen sors keze - Itt élned, halnod kell), a
következő megjegyzéssel: "Megkülönböztetett, kiemelt szerepe van ennek a két sornak: a
ritmusideáltól, a ritmusnormától ez a kettő tér el a legerősebben." A képletszerű spondaizálás
valójában jambizált spondeusokat jelent, a metrum természetesen keményebb, axiomatikusabb
hangzást támogat, de közvetlenül nem e szabályos metrumú sorok verselése emeli meg a
szöveg sugallatát.
Költészetünk legnagyobb alkotásainak egyike elhibázott magyarázatokat nyer a mai
tankönyvben, téves metrumszemlélettől is terhelten.
- Általában erőltetettek a funkcionális metrikai magyarázatok. Alapelv természetesen,
hogy stabil leíró elemzésre épülhet a formai elemek funkcionális értelmezése. Eme alapon is
tojástánc, hiszen - mint minden értelmezés - szubjektív hangoltságú, tehát óvatos, feltételes
módú fogalmazás az elvárható. Hibás leíró metrika nyomán sokszor kacagtató, sokszor bántóan
erőltetett magyarázatok születnek, olykor azonban súlyos veszélyeket rejtő, könnyedén át
nem látható téves sugallatok terjedhetnek. "Pergő jambusok" Vajda remekében, a Húsz év
múlva című versében (III: 38), Ady egyénieskedése a verselésben, miközben indoklás nélkül
frázisos a helyes észrevétel: "költészete ugyanakkor mélyen gyökerezik a magyar múltban" (III:
222-224), ragyogó funkcionális magyarázati esélyek tűnnek el (Ady: Kocsi-út az éjszakában,
III: 230-231), Babits Esti kérdésével kapcsolatban olvassuk: "ötöd- és hatodfeles jambusi sorokon
ringatózó vers" (III: 284-285), ami ugye azt sejteti, hogy a jambusi verselés bé kés, ringató.
Holott már Kazinczy leírta: a jambusnak gravitás a karaktere. S az sem érdektelen, hogy a
tankönyv - miközben helyesen nevezi meg a verselési változatokat - mellőzi a funkcionális
érdekű figyelmet a Csongor és Tünde magyarázata (II: 204205), ahol éppen a filozofikus
részek jambusi verselésűek a tömegszerű trochaizálás mellett (három vándor, az Éj).
Beszédes "koronája" a furcsa metrizálásnak Babits Ősz és tavasz között című versével
kapcsolatban a hangos meditáció. "Pirrichiuszok, gyorsított trocheusok" nyűgözik az elemzőt
még a kiemelt sorokban is, ahol prozódiai tévedés társul elrontott metrikai leíró elemzéssel. És
elsikkad a versben meghatározó metrum, a háromütemű tízes megnevezése, értékelése.
Emögött sorozatos időmérték (tehát szimultaneitás) aligha működik. Metrikai érdekességű a
visszatérő sor: ó jaj, meg kell halai, meg kell halni. Itt valóban szokatlan az ütemezés, akkor
is, ha eléggé szuggesztív a funkcionális értelmezés esélye: kéttagú ütemek kopognak, mint a
mélybe hulló, kemény rögök...
Sorolhatnánk tovább a kisebb-nagyobb gondokat tankönyveink verstani magyarázataival
kapcsolatban. Sorolhatnánk aztán az érdemeket is, mert - szerencsére - ilyenek is bőven adódnak.
Az első osztályban az alapfogalmak meghatározása, a rímváltozatok tárgyalása, a Balassi-strófa
bemutatása, bizonyos metrikus sorváltozatok leírása stb. megbízhatónak látszik. Mohácsy Károly
valamennyi tankönyvében következetes figyelemben részesül a bimetrikus-szimultán verselés. A
két szerzős negyedikes tankönyvben alig találunk verstani tévedést, e sikernek azonban súlyos
hiba az ára: verstani közöny uralkodik el. A gimnázium első három osztályában - ha
botladozások közben is - tanúi lehetünk a járható, járandó út követésének: a tárgyalt versek
ritmusáról is szó esik. Negyedikben szinte üres az út.
Mohácsy Károly, Madocsai László tankönyvei a szükséges minimum tekintetében
mindent megtesznek. A tévedések, hibák fájdalmas látványát a becsületes törekvés élménye
enyhíti. Többet kellett volna tenni a hibák elkerülése érdekében, de a tankönyvek szerteágazó
feladatokat vállaló íróit mindenkor teljes tisztelet illeti. Miként azokat a gyakorló tanártársainkat
is, akik mindent megtesznek, hogy tanítás közben az előforduló hibákat hitelt érdemlően
korrigálják. Tudjuk, ez is hatalmas háttérmunkát követel, súlyos felelősséggel.
- Az elsős és a másodikos tankönyvben találunk igen hasznos tárgymutatót,
érthetetlen, hogy miért nincs ez a harmadikos, negyedikes könyvben.
*
Nem tankönyvkritikát adunk itt, csupán futólagos áttekintést vállaltunk a gimnáziumok
néhány mai tankönyvének verstani állapotáról. Ez alapozza meg a nagy kérdést: ha sok jó mellett
súlyos hibák, tévedések sorjáznak elénk, mit várhatunk a hétköznapok hőseitől, a tanároktól? A
szakmai meggyőződés tanításától ugyan senkit sem tiltanak el, de érdemes-e, indokolt-e
jelentős tankönyvkritikával állni a diákok elé, a legsúlyosabb kérdés pedig a verstan
vonatkozásában: van-e ehhez általánosan elvárható egyéni fölkészültség? Válaszunk aligha
vonható kétségbe - elvárni ezt nem lehet, általában sincs ilyen, noha bizonyosra vehető, hogy
vannak üdítő kivételek. A tanárokkal szemben támasztható egyetlen korrekt kívánalom a
tankönyvre alapozó alapismeretek megtanítása, verstanból is. Az ismeretek alkalmazására
elemzések kínálnak alkalmat, ezek stabilizálhatják magukat az ismereteket is. A ritmikai-
metrikai elemzésekkel való bíbelődésre vajon órán, diákok esetében órán kívül jut-e elég idő?
Tanárnak-diáknak van-e módja, ideje, ereje arra, hogy versírásra ösztönözzön-vállalkozzon,
hogy versmondást, netán szavalást csiszoljon? Halmozódnak a gyakorlati élet perdöntő
kérdései. És minden mögött ott áll a szakmai biztonság alapkérdése.
Aligha van egyéb lehetőség, mint a "viaskodó harmónia" jegyében tenni a dolgunk. Az
alábbi szubjektív megjegyzések részben bizonyos alapelveket, részben néhány gyakorlati
metódust vázolnak.
A magyar nyelvű versekben négy nagy verselési rendszer működik:

hangsúlyos időmértékes szimultán szabadverses

(ütemező) (verslábazó) (ütemező és verslábazó) (ametrikus)
metrikus (mértékes) verselés

A három metrikus verselési rendszer szótagmérésre (prozódiára) alapozza mértéktanát

(metrikáját). A metrikai egységek (a verslábak és az ütemek) - a csonkaláb kivételével -
prozódikusan mért szótagok kapcsolatai.
A prozódia bináris oppozíció alapján méri a szótagokat.
Időmértékes verselésben a szótagok rövidsége-hosszúsága szerint, rövid-hosszú
szótagokat nevez meg, de tudva, hogy rövidebb-hosszabb szótagok kapcsolata a tény. Amikor
tehát azt állítja a verstan, hogy egy rövid szótag kiejtési ideje egy mora, egy hosszú szótag
kiejtési ideje két mora, egyszerűsítésről van szó. Magam a mora fogalmát a tények tükrében
másodlagos fontosságúnak tekintem. Különben hosszú a szótag, ha hosszú magánhangzós vagy
ha rövid magánhangzós zárt szótag. Rövid a szótag, ha rövid magánhangzós nyílt szótag.
Jelölési mód: - (hosszú), u (rövid). Prozódiai leírásban közös szótag (u) a sorvégi szótag,
ilyenek az egy rövid magánhangzós nyílt szótagból álló szócskák, többnyire két névelő (a,
az), kötőszavak (de, ha), névmások (te, mi, ti). Korszakos vagy egyéni, ejtésbeli, jelölt vagy
jelöletlen változatok is találhatók a költészetben: szókezdő, szóvégi rövid szótagok olykor
hosszú szótag metrikai helyzetében lelhetők, hosszú szótag rövid metrikai helyzetben igen ritka. -
A szóvégi szótagok mérésében a következő szó kezdetét is figyelembe kell venni, hiszen metrikai
szempontból mindig a soregész a hangzati egység. - A közös szótagok a metrikai elemzés
folyamán véglegesednek, mivel a verslábak alapján eldől, hogy a prozódikusan közös szótag
hosszú vagy rövid.
A hangsúlyos vagy ütemező verselésben hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokat mér a
prozódia. Valójában a hangsúlyfokozatok széles skálán helyezkednek el, a valóságos -
hangsúlyos, kevésbé hangsúlyos - végletei között.
A szimultán (verslábazás és ütemezés egyidejűségét megvalósító, verslábakat és
ütemeket összekapcsoló) verselésben mindkét szótagmérés indokolt, tehát a prozódia is
szimultán. Nyomatékos és kevésbé nyomatékos szótagokat különböztetünk meg, széles skála
érvényes itt is.
A szabadversben a prozódia érdektelen, nem alapoz kötött mértéket (metrumot).
Akkor érdekes, ha a szabadvers - miként ez gyakori - metrikus mozzanatokat is érvényesít.
A hangsúlyos (ütemező) verselés metrikai egységei az ütemek. Szótagszámuk 1-5
között, ritkán 1-6 között váltakozik. Élhangsúlyos nyelvünknek megfelelően mindig az ütem első
szótagja hangsúlyos úgy, hogy ehhez képest az ütem többi szó tagja kevésbé hangsúlyos.
Egyszerűbben: az ütem első szótagja hangsúlyos, a többi szótag hangsúlytalan. A verssor
ütemeinek sorrendiségét az ütemek szótagszáma alapján a szimmetria vagy a szabályos
aszimmetria elve szabja meg. Azonos szótagszámú ütemek esetében, ha a nagyobb
szótagszámú megelőzi a kisebb szótagszámút - szabályos aszimmetriáról beszélhetünk. Fordított
aszimmetria: a kevesebb szótagszámú ütem megelőzi a nagyobb szótagszámút. Példa mindenre
van, de a magyar ütemező verselésben meghatározó a szimmetria illetve a szabályos aszimmetria.
Ez a hosszabb sorok félsoraiban is érvényesül. Az ütemek kimondási ideje nagyjából azonos,
erre vonatkozik az ütemegyenlőség törvénye. - A verssor megnevezése: ütemek száma + szó-
tagszám (például: háromütemű kilences, felező nyolcas, négyütemű tizenkettes stb.). A
metrikai leírás pontosabb, mivel az ütemek szótagszámát is jelzi: 3/3/3 vagy 4/3/2 vagy 4/4/1 =
valamennyi háromütemű kilences. (A számok a sor ütemeinek szótagszámai, a /-jel az ütemeket
elválasztó metszet jele.)
Az időmértékes verselés egységei a verslábak. Igen gyakoriak a kéttagú verslábak,
ezeknek mind a négy lehetséges változata. A pirrichius szerepe diszkrét csupán. A gyakorlati
költészetben a több tucatnyi elméleti verslábból mindössze nyolc-kilenc szerepel. Minden versláb
az időmértékesen mért szótagok kapcsolata, az egytagú csonkaláb kivételével. A sor minden
verselési rendszerben metrikai egész, tehát az ütemelőzőt el kell felejteni. Ritkán ugyan, de
van példa metrikai enjambement-ra, ez a metrikus soregységből való egyedüli kivétel. - A
szakirodalomban is, ennek nyomán a naiv metrikai elemzésekben is találkozhatunk azzal a
furcsa jelenséggel, hogy a sor bármely helyén verslábakat neveznek meg az elemzők, mit
sem törődve a metrikus soregész ama imperatívuszával, hogy a verslábak metrikus rendben
töltik meg a sort, azaz megfeledkeznek arról, hogy a vélt versláb előtt és után ép-e a
lábazás metrikus rendje. (A Madocsai-féle negyedikes tankönyv éppen József Attila
hatalmas verséből, az Eszméletből ragad ki fonák, fura példákat - 311. lap -, jambusi versben
különben szabályos, de itt a metrikus rend szerint nyomokban sem található
choriambusokkal bizonygatja, hogy "az égi törvények fölfeslését a jambikus időmérték
megbomlása is érzékelteti". Bizony, bizony, nem a jambusi időmérték bomlott itt meg...;
Ferencz Győző: Gyakorlati verstan és verstani gyakorlatok című "tankönyv"-ében (1993: 48.)
ugyanez a hiba terjed tova, amikor a Toldi szerelmének egyik sorában - S megvédi Johannát
ezer papi csellel - két nemlétező choriambust is bemutat, a sor 2-3-4-5., valamint 7-8-9-10.
szótagjaiból. Előtte elvileg is leszögezi: "...Arany János felező tizenkettőseit milyen
tudatosan choriambizálta. Bőven találunk példát költészetében arra, hogy a tizenkettős
bármely félsorának első, második vagy [nagyon ritkán] harmadik szótagjával kezdődően
choriambust illeszt a hangsúlyos ritmusba." Nem alaptalan állításról van szó, dehát a példák
félrevezetőek: az ezer papi hogy lesz choriambus, fel nem foghatom, második szótaggal
induló choriambust meg bárhonnan ki lehet ragadni, de ez minden esetleges metrikai
rendet eleve kizár, visszalopja az ütemelőző fikcióját, tehát nem súlytalan tévedés.)
Az időmértékes metrumú sorok metrikai megnevezése többféle lehet: a) az irányító
lejtő láb neve + a szótagszám, pl. jambusi kilences, trocheusi hetes stb. b) verslábak száma +
lejtő láb neve, pl. ötös jambus, negyedfeles trocheus stb. A sorok metrikai leírá sa itt is
pontosabb. Iskolában mindvégig ajánlatos a hagyományos leírás, a rövid és hosszú jelekkel, a
verslábhatárokat /-jel mutatja, a metszet jele: //.
Mindhárom metrikus verselési rendszerünkben metrikai tényező a metszet. A sormetszet
főmetszet, egyéb metszetek mellékmetszetek. A hangsúlyos verselésben a metszetek száma eg-
gyel kevesebb az ütemek számánál, az egyik rendszerint főmetszet. A metszet (cezúra) a
ritmikai erőt jelentő sortagoló funkciót rövidebb hosszabb szünettel, illetve a metszetkövető
szótag kiemelésével, nyomatékának növelésével tölti be. A hangsúlyos metszetek szünetmérete
rendszerint hosszabb, mint a - különösen verslábmetsző - időmértékes vagy szimultán közös
metszeteké, ahol a metszetkövető nyomaték fokozott ereje az elsőrendű tagoló. Fontos tudnivaló
ez, hiszen a versláb épségét a lábmetsző cezúrák tartós szünet esetén megbontanák!
A szimultán verselésben verslábakra is, ütemekre is ügyelnünk kell. A két monometrikus
rendszer interferenciájából következik a bimetrikus metrika, s miközben sajátosan új verselési mód
keletkezik, a komponensek monometrikus jellemzői többé-kevésbé megmaradnak.
Dominanciába kerülhet egyik komponens is, másik komponens is, lehet a két verselési mód
kapcsolata teljességgel egyenrangú is (ha eredeti szabályaik nem redukálódnak). Az ütemezés
vonatkozásában gyakrabban találkozunk fordított aszimmetriával (pl. 4/5). A szimultán
sormegnevezés lehet rövid és bővített: a) a költemény verselése szimultán tízes, b) jambusi
szimultán kilences, c) kétütemű jambusi szimultán nyolcas stb. Az érettségizőktől legalább a b)
megnevezés elvárható. A metrikus sorleírás is a monometrikus komponensek szerint adódik, a
szótagmérést követő verslábazás, metszet-megállapítás jelei után írjuk le hagyományosan az
ütemezést. Magam még iskolában is híve volnék a rövidebb leírásnak, verslábjelek
kezdőbetűvel + ütemezés. Például: t, s, t, t 4/4 = trocheusi felező szimultán nyolcas (Fazekas:
Nyári esti dal, első sor).
Nyomatékos figyelmet érdemel a verssorok metrikus lejtésének kérdése. Az
időmértékes és a szimultán sor a meghatározó lejtő verslábak szerint nevezhető ereszkedő
vagy emelkedő lejtésűnek, vagy egyszerűen trocheusi illetve jambusi lejtésűnek.
Hangsúly szerint ereszkedő mindig a hangsúlyos verselés (az ütemben hangsúlyos szótagot
követnek a kevésbé hangsúlyosak), nyelvileg és metrumszerkezetileg is különböző
jelenségeket nevez meg a lejtés azonos fogalma. Semmi ok az emelkedő verslábak elleni
metrikai tiltakozásra, amely különben mindig nyelvi vértezetű. A magyar nyelv a kétféle
lejtést érvényesítő, antik eredetű időmértékes verselést minden nyelvi vagy metrikai sérelem
nélkül képes adaptálni, gazdag szimultán verselésünk közvetlen bizonyíték erre. A jambussal
és az anapesztussal szemben minden előítélet téves és káros!

Mind az időmértékes-monometrikus, mind a szimultán-bimetrikus verselésben az

időmértékes lejtés felismerése, követése az, ami irányt mutat a mikrometrikus
elemzésben, a leíró metrizálásban is. A pontos prozódikus leírást (időmértékes szótagjelölést)
követően a lejtés alapján jelölhetők be a verslábhatárok és a metszetek, ekkor dől el a
prozódikusan közös szótagok (u ) egyértelmű, metrikus minősítése (vagy hosszú a
szótag: - vagy rövid: u. Kivétel valójában csupán az egytagú csonkaláb, amely
mindvégig kettős jelölésű). - József Attila Altató című szimultán metrumú versében
egyértelmű az időmérték emelkedő (jambusi) lejtése. A Dunna alatt alszik az ég tehát két
choriambus az időmérték vonatkozásában, a prozódia alapján lehetséges t-j-t-j , t-j-d-cs és
minden más variációs lehetőséggel szemben. A sor metruma: jambusi szimultán felező
nyolcas.
Áprily Márciusa a soregész-metrikai egész elve alapján egyértelműen emelkedő
lejtésű, jambusok és anapesztusok a lejtéshordozó verslábak. Ereszkedőnek, trocheusi-
daktilikusnak tekinteni az időmértéket csak akkor lehet, ha ütemelőzőt tételezünk fel. - A
versbeli költői utalás (víg ditirambusa, daktilusok) lehet pusztán a picinyke, széféjű cinke
énekének jellemzése, valószínűbb azonban, hogy a költői metrumszemlélet irányítója Gábor Ignác
téves tanítása. Nem árt tudni, hogy a költők a hibátlan nyelvi érzék alapján írják verseiket,
de a verstan elméleti kérdéseiben ritkán tudnak kilépni a tudomány korszakos jellemzőinek
köréből. Arany János zenei prozódiája szövegversre, időmértékes-monometrikus
metrumszemléletének ütközése Erdélyi János ütemező monometrikus szemléletével a szimultán
metrumú Katalin és Keveháza ügyében, Németh László jambus-ellenessége ("kardos
keresztvíz"), Áprily ütemelőzős szemlélete csupán néhány példa a nevezetes tévedésekből.
Miközben tény, hogy elméleti szempontból is jelentős Csokonai befejezetlen verstana (Magyar
poétika = A verscsinálásról közönségesen); Arany János rímtana, Petőfi, József Attila néhány
verstani érdekű észrevétele. A nagy alkotók m ű v e i v e l nem kell ritmikai-metrikai vitákba
keverednünk, de az alkotók verstanelméleti nézeteit éppúgy kritikusan ajánlatos olvasni, mint a
verstani szakirodalmat. Küzdelmes összjáték jellemzi a fejlődést. - Elméletileg szinte
érthetetlen volt emberöltőkön át a l e o n i n i z á l á s elleni költői tiltakozás, élén Berzsenyivel,
akkor, amikor a rímes-időmértékes (vagy éppen rímes szimultán) verselés Berzsenyín kívül
szinte minden költő munkásságában hatalmas teret nyert. A metrumelmélet lassan ébredt rá
Berzsenyi idegenkedésének általános okára: a rímes hexameter, pentameter ütemtagolást sejtet,
ez azonban e két sorformában ritkán mutatkozik. Belső rím-végrím esetében a fordított
aszimmetria eleve ritmikai ellenkezést vált ki. - Berzsenyi túlzásba vitte a rímes időmértékes
verselés elleni tiltakozást, kiterjesztve ezt a 12 szótagig számolható lírai sorformákra is,
ritmikai alapon látszik azonban igaznak a rímes-időmértékes verselés elleni hadakozása az epikai
méretű sorformákban.

A költői formakincs a verselés tekintetében is rendkívül gazdag, akár metrikus

verselésben is. Gazdagítják e - Kalmár György szavával: - kincstárat szokatlan változatok,
olykor más nyelvek, más verselési módok imitációi (Weöres: Kínai templom), hihetetlen végletek
is találhatók, mint például a szinte szövegtelen metrikus vers (Morgenstern: A hal éji éneke) stb. -
A szabadversnek nem egyetlen vonása, hogy ametrikus, de szerintem ez az elsőrendű jellemző. A
nyelvi numerozitás (gondolatritmus) mellett általában az indázó rímek hatásosak e verselésben.
Nem minden általános verselési jegytől mentesek a szabadversek ritmikai tekintetben sem. De
ismert a változatok végletes skálája. A versek egyedi jellemzése az uralkodó. - A verselés
kötött formáinak alkalmazása a költői gyakorlatban mikro-méretekben követi a
változatosság ama igényét, amit a szabad vers makro-méretekben vállal. Mert a monoton
formai fegyelem nem a művészet sajátja. Alaptörvény: varietas delectat... Így válnak egyénivé
a szabályok, a nyelvi varázs kimeríthetetlen eszköztárában így harmonikus a metrum, a
ritmus - legyen szó akár metrikus, akár szabadversről. Kötött formákban mind a prozódia, mind a
metrika helyet ad egyéni megoldásoknak, akár szabályos, akár szokatlan licenciákkal. -
Vörösmarty verseiben nem egyszer arsis a fejedelem első tagja, Aranynál, másoknál a fekete első
vagy éppen záró tagja, egyéni metrikus változatok hullámzanak Gulyás Pál Debrecen, ókikötő-
jében stb. stb.

A verstan iskolai oktatásában a szótagmérés pontossága, néhány prozódiai-metrikai elv,

elég sok metrikus sor-, periódus- és strófatípus ismertetése mellett a szokatlanságok iránti
türelemre, az erőszakolt magyarázatok (funkcionalitás) kerülésére, az elemző szerénységre is
szükséges oktatnunk-nevelnünk. Mert az ördög itt is a részletekben van. Tisztáznunk kell, hogy
mit tudunk, mit taníthatunk. Tankönyvek-tanárok-diákok tekintetében egyaránt stabil
alapismeretek várhatók-kívánhatók, ezeken túl a kivételek esetében mutatkozó bizonytalanságok
indokait is meg kell értenünk. Ilyen esetekben többnyire egyéni magyarázatok mutatkoznak,
akkor "szabályosan", ha feltételes módú fogalmazásban...
Az alapismeretek gyakorlása néhány soros versek íratásával érhetné el a legjobb
eredményeket - a mesterség szintjén. Nem féltek ettől régi iskoláink, de századunkban már
alig van erre példa. Kérés, ajánlat formájában, külön kis elismerésekkel jutalmazva érdemes
volna megújítani a régi módszert. A versificatio - Csokonai szavával: verscsinálás - ugyan nem
poézis, de az igazi költészetnek, a poézisnek is fontos, érdembeni része.
*

Egyszer-kétszer az iskolában is érdemes utalni arra a nem ritka különbségre, ami az

időmértékes versek (szimultán versekben az időmértékes komponens) képlete és hangzása
között mutatkozik. E jelenség nyelvi alapja a metszetek értelmezése illetve a szólábazás-
szómetszés versbeli viselkedése.
Az aszklepiadeszi sor ismert képlete ereszkedő lejtést diktál, a gyakori choriambusi
hangzat azonban a képletkövető skandálástól eltérő, természetes nyelvi kifejezés esetén emelkedő
lejtésbe vált. Berzsenyi nevezetes elégiájának, A közelítő télnek második sora (Tarlott bokrai
közt sárga levél zörög) spondeus-choriambus-choriambus jambus emelkedő, jambusi hangzati
lejtését érzékelteti, József Attila Két hexametere (Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek
úgyis! - Mért ne legyek tisztességes! kiterítenek úgyis.) choriambus, két spondeus, két anapesztus,
sorvégi csonkaláb metrikus hangzatát kínálja, ha az ép nyelvi érzék kerülni próbálja a
skandálást. - Berzsenyi több versében, például A poézis hajdan és most címűben alkalmazza a
pszeudo-alkaioszi strófát, ahol képlet szerint az első sor alkaioszi (emelkedő, jambusi), a
második aszklepiadeszi (ereszkedő, trocheusi), a harmadik jambusi kilences (emelkedő), a
negyedik kis alkaioszi (ereszkedő). Klasszikus mértékben itt a bizonyság a lejtésegység
elvének érvénytelenségére, mondhatná logikusan bárki. Aki azonban a hangzó metrum lehetséges
másságára is érzékeny, elgondolkodik. Az aszklepiadeszi sor szabályos strófában is gyakorta
vált emelkedő hangzati lejtésbe, ez a helyzet a pszeudo-alkaioszi strófában is. A kis alkaioszi
sor szintén sűrűn choriambizálódik, a hangzó metrum emelkedő, jambusi (egy-két sor: Műve
örök folyamát gyönyörrel ... Innepein lebegett az ének: choriambus-anapesztus-jambus-
csonkaláb a hangzó metrum). Mind az aszklepiadeszi, mind a pszeudo-alkaioszi strófa
hangzó metruma emelkedő hangzati lejtés egységét követi. Skandálást szuggerál a következetes
szó- és lábmetszés, illetve a szólábazás kerülése - ezt a monotóniát azonban még a hangzati
metamorfózis ellenében sem vállalja a költészet.
Néhány példát villantottam fel csupán, hangoztatni kell azonban az önkényesség
veszélyét ís. Arany híres balladája, az V. László jambusi metrumából éppen a jambusi lejtést
kitagadni - hatalmas tévedés (például a szóütemezésre építő ütemlábazás voluntarizmusa
révén).
*

A verstan a versírás mesterségbeli ismereteit foglalja össze, azokat a tényeket próbálja

rendszerbe foglalni, amelyeket a költők művei sugároznak. Az ismeretek szükségesek, de
poétikai minőséget aligha sugallhatnak - a külső és a belső forma sok-sok eszköze övezi a
ritmikai tényezőket, az igazi költészet, a poézis metrikus vagy szabadverses alkotásokban
éppúgy megjelenhet, mint bármely egyedi formában, akár ismert formák szabálytörő
alkalmazásában. Az iskolában ismertetett verselési módok általában hagyományosak, miközben
az élő, működő költészet új meg új formákat teremt. A nyitott, megértő figyelem
működését olvasókban sem szűkíthetik be a tanult ismeretek. Hagyományos és új egymás iránti
kölcsönös türelme az irányadó. Ez az elméleti kutatások alaptörvénye is. A "szabályok" helyes
ismerete élményeket gazdagít, része annak a műveltségnek, ami fölemel, ami emberré nemesít.

* * *
 SZUROMI LAJOS

VERSTAN AZ ISKOLÁBAN

HB MPI

DEBRECEN

Szuromi Lajos: Verstan az iskolában

E munka mindhárom része a korábbi kiadásoknak (1980, 1990, 1997)
2003-ban módosított-véglegesített változata

ISBN 963 9325 364

Kiadja:
Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet és Továbbtanulási, Pályaválasztási Tanácsadó
4025 Debrecen, Piac u. 71.
Felelős kiadó: Herpai Imre igazgató
Nyomdai munkálatok:
Hektográf Kft., Püspökladány