AGATHA CHRISTIE

POIROT MUNK�BAN

A m� eredeti c�me: POIROT INVESTIGATES

FONTANA,COLLINS, 1991

� Agatha Christie
Hungarian translation � N�meth Zolt�n �s Varga Istv�n

ISBN 963 9021 28 8

ISBN 963 85556 100

Kiadja a HUNGALIBRI
K�nyvkiad� �s K�nyvterjeszt� Kft.
Felel�s kiad�: a Hungalibri �gyvezet� igazgat�ja

F�szerkeszt�: Suj� B�la

Felel�s szerkeszt�: Kustos M�ria
M�szaki szerkeszt�: B�n F. L�szl�
M�v�szeti tan�csad�: Bar�z Kl�ra

K�sz�lt a Budapest-Print Nyomd�ban.

Felel�s vezet� a Budapest-Print �gyvezet� igazgat�ja

Tiparit la Imprimeria de Vest R.A., Oradea

A �NYUGAT CSILLAG�NAK KALANDJA

Ott �lldog�ltam Poirot szob�j�nak ablak�ban �s unatkozva b�multam az utc�ra.

- Felett�bb k�l�n�s - fakadtam ki v�g�l meglepetten.
- Mi olyan k�l�n�s, mon ami? - �rdekl�d�tt Poirot egykedv�en k�nyelmes
karossz�ke m�ly�r�l.
- K�vetkeztessen Poirot a k�vetkez� t�nyek alapj�n! L�tok egy eleg�nsan �lt�z�tt
ifj� h�lgyet... divatos kalappal, csod�latos bund�ban. Lassan s�t�l, s k�zben
alaposan megn�zi a h�zakat. An�lk�l, hogy tudna r�la, h�rom f�rfi �s egy k�z�pkor�
n� k�veti. E pillanatban csatlakozott hozz�juk m�g egy f�rfi, aki sz�lesen
gesztikul�lva a l�ny fel� mutogat. Vajon mir�l sz�lhat ez a dr�ma? Net�n valami
b�n�z� ez a l�ny, �s az �t k�vet� detekt�vek �ppen a letart�ztat�s�ra k�sz�l�dnek?
Vagy �ppen �k a gazemberek, �s egy �rtatlan �ldozat megt�mad�s�t tervezik? Mi err�l
a mesterdetekt�v v�lem�nye?
- A mesterdetekt�v, mon ami, a legk�zenfekv�bb megold�st v�lasztja. Odamegy az
ablakhoz, �s maga is szem�gyre veszi a dolgokat. - Azzal a bar�tom csatlakozott
hozz�m az ablakn�l.
Egy pillanattal k�s�bb der�sen felkacagott.
- Meg kell mondjam, hogy mint �ltal�ban, a n�z�pontj�t ez�ttal is a kr�nikus
romanticizmus befoly�solta. Ez a h�lgy ugyanis Mary Marvell, a filmcsillag. N�h�ny
rajong�ja szeg�d�tt a nyom�ba, akik term�szetesen felismert�k. �s kedves
Hastingsem, a kisasszony nagyon is tiszt�ban van a t�nnyel. J�t der�ltem a dolgon.
- Minden meg van magyar�zva! B�r ez�rt nem kap j� pontot, Poirot. Elv�gre csup�n
a felismer�sen m�lt az eg�sz.
- �s h�nyszor l�tta Mary Marvellt a filmv�sznon, mon cher?
Elgondolkodtam a dolgon.
- Legal�bb egy tucatszor.
- �n pedig... mind�ssze egyszer! M�gis �n ismertem fel, nem maga.
- �gy olyan m�snak l�tszik - v�laszoltam kiss� elbizonytalanodva.
- Ah! Sacr�! - ki�ltott fel Poirot. - Net�n azt v�rn� t�le, hogy cowboy
kalappal, mez�tl�b par�d�zzon London utc�in g�nd�r f�rt�kkel, mint valami �r
farmerl�ny? Maga mindig a l�nyegtelen r�szletekre figyel! Eml�kezzen csak Valerie
Saintclair t�ncosn� eset�re!
Enyhe m�ltatlankod�ssal vontam v�llat.
- De ne vegye a sz�v�re, mon ami - b�k�tgetett a bar�tom. - J�l tudom, hogy nem
lehet mindenki Hercule Poirot.
- Sz�les ismerets�gi k�r�mb�l mag�nak van a legjobb v�lem�ny �nmag�r�l! -
fakadtam ki f�lig csod�lkozva, f�lig d�h�sen.
- Mi�rt, mit v�r tulajdonk�ppen? Ha valaki p�ratlan, azzal saj�tmag�nak is
tiszt�ban kell lennie! Arr�l nem besz�lve, hogy m�sok is osztj�k ezt a
v�lem�ny�t. .. ha nem t�vedek, maga miss Mary Marvell is.
- Micsoda?
- K�ts�gtelen�l, hiszen �ppen ide igyekszik.
- Erre mib�l j�tt r�?
- V�gtelen�l egyszer�, mon ami. Ez az utca nem t�l arisztokratikus. Itt nem
lakik neves orvos vagy divatos fogorvos... divatos kalapos m�g kev�sb�! Lakik itt
viszont egy divatos detekt�v. Oui, bar�tom, ez az igazs�g... h�res �s divatos
lettem. Azt mondja az egyik ember a m�siknak: �Elvesztette az arany t�lt�toll�t? El
kellene mennie ahhoz a kis belg�hoz. Olyan csod�latos ember! Mindenki hozz�
fordul!" �s j�nnek! Eg�sz falk�kban, mon ami. A legnevets�gesebb probl�m�kkal! -
Odalent megsz�lalt a cseng�. - Na mit mondtam? Miss Marvell meg�rkezett.
Mint mindig, Poirot-nak most is igaza volt. N�h�ny pillanattal k�s�bb bevezett�k
az amerikai filmszt�rt, mi pedig udvariasan fel�lltunk az �dv�zl�s�re.
Mary Marvell k�ts�gk�v�l az egyik legfoglalkoztatottabb filmsz�n�szn� volt. Csak
nemr�giben �rkezett Angli�ba, a f�rje, Gregory B. Rolf t�rsas�g�ban, aki ugyancsak
filmsz�n�sz. Alig egy esztendeje h�zasodtak �ssze az �llamokban, �s most els� �zben
l�togattak Angli�ba. A fogadtat�s �ri�si volt. Mary Marvell szinte meg�rj�tette az
embereket csod�s ruh�ival, sz�rm�ivel, �kszereivel, de legf�k�ppen a p�ratlan,
�ri�si gy�m�ntj�val, melyet tulajdonos�hoz ill�en a �Nyugat Csillag�nak" neveztek.
Rengeteg igazs�got �s m�g t�bb val�tlans�got firk�ltak m�r �ssze err�l a h�res
�kk�r�l, melyet a h�resztel�sek szerint �ri�si summ�ra, �tvenezer fontra
biztos�tottak.
Ezek a gondolatok sorj�ztak v�gig az agyamban egym�st kergetve, mik�zben
csatlakoztam Poirot-hoz, hogy k�sz�nts�k a neves vend�get.
Miss Marvell apr� termet� �s karcs� volt, nagyon sz�p, l�nyos alak�, egy gyermek
�rtatlan, t�gra ny�lt szem�vel.
Poirot felk�n�lt neki egy k�nyelmes sz�ket, miss Marvell pedig azonnal besz�lni
kezdett.
- Bizony�ra bolondosnak tartanak, monsieur Poirot, de Lord Cronshaw a m�lt este
el�js�golta, milyen csod�latosan tiszt�zta az unoka�ccse titokzatos hal�l�t, �s �gy
�reztem, hogy nekem is sz�ks�gem van a tan�cs�ra. Eleve kijelentem, hogy csakis
bolondos mendemond�r�l van sz�... Gregory is azt mondja... de engem m�gis
hal�lra ideges�t.
Elhallgatott, hogy vegyen egy m�ly l�legzetet, mik�zben Poirot biztat�an
mosolygott r�.
- Folytassa csak, madame! Ugye meg�rti, hogy az a legjobb, ha a lehet�
legtiszt�bban l�tok.
- Itt vannak ezek a levelek. - Miss Marvell kinyitotta a k�zit�sk�j�t, kivett
bel�le h�rom bor�t�kot �s �tadta Poirot-nak. A detekt�v alaposan szem�gyre vette
�ket.
- Olcs� pap�r... gondosan nyomtatott n�v �s c�mz�s. N�zz�k csak, mi van benne! -
Kih�zott a bor�t�kb�l egy pap�rlapot.
Odal�ptem a bar�tom m�g� �s a v�lla f�l�tt �thajolva elolvastam. Az �zenet
egyetlen mondatb�l �llt, ugyanolyan gondosan nyomtatva, ak�r a bor�t�k c�mz�se, �gy
sz�lt:
�Az �ri�s gy�m�ntnak, mely Isten bal szeme, vissza kell ker�lnie oda, ahonnan
sz�rmazik!"
A m�sodik lev�l l�nyeg�ben ugyanezt tartalmazta, de sokkal ny�ltabban.
�Nem engedelmeskedett a figyelmeztet�s�nknek. A gy�m�ntot teh�t elvessz�k
mag�t�l. Holdt�ltekor a k�t gy�m�nt, Isten jobb �s bal szeme visszat�r, �gy van
meg�rva."
- Az els� levelet m�g tr�f�nak vettem - magyar�zta miss Marvell. - De amikor
megkaptam a m�sodikat, gondolkod�ban estem. A harmadik lev�l tegnap �rkezett, �s
mindezek ut�n �gy t�nt sz�momra, hogy az eg�sz �gy j�val komolyabb lehet, mint
eleinte k�pzeltem.
- �gy l�tom, a levelek nem post�n �rkeztek.
- Nem, egy ... k�nai hozta �ket. �ppen ez az, ami megr�m�t.
- Mi�rt?
- Mert Gregory egy k�nait�l v�s�rolta a k�vet h�rom �vvel ezel�tt San
Francisc�ban.
- �rtem, madame, �s �gy gondolja, hogy az eml�tett gy�m�nt...
- A �Nyugat Csillaga" - fejezte be a mondatot miss Marvell. - �gy igaz. Gregory
eml�kezett r�, hogy egy id�ben n�h�ny t�rt�net kapcsol�dott a k�h�z, de a k�nai nem
szolg�lt semmif�le b�vebb felvil�gos�t�ssal. Gregory szerint hal�lra r�m�ltnek
l�tszott �s f�lelmetes gyorsas�ggal igyekezett megszabadulni a k�t�l. Csup�n az
�rt�k�nek a tized�t k�rte. Ez volt Greg n�szaj�nd�ka.
Poirot elgondolkodva b�lintott.
- Szinte hihetetlen�l romantikusnak t�nik a t�rt�net. �mb�tor... ki tudja?
Hastings k�rem, adja csak ide a kis napt�ramat! Eleget tettem a k�r�snek.
- Voyons! - mondta Poirot a napt�rban lapozgatva. - L�ssuk csak, mikor lesz
holdt�lte? Aha, p�nteken. Azaz h�rom nap m�lva. Eh bien, madame, a tan�csodat
k�ri... h�t megkapja. Ez a sz�p kis hist�ria vakl�rma is lehet... b�r el�fordulhat,
hogy m�g sem az. Ez�rt azt tan�csolom, hogy hagyja n�lam a gy�m�ntot, m�g az
omin�zus nap elm�lik. Azt�n m�r tetsz�s�nk szerint cselekedhet�nk.
Halv�ny felh� suhant �t a sz�n�szn� arc�n �s meglep� v�laszt kaptunk t�le.
- Att�l tartok, hogy ez lehetetlen.
- Mag�n�l van... ugye? - Szavai k�zben Poirot fesz�lten figyelte a h�lgyet.
� pedig pillanatnyi t�tov�z�s ut�n a bl�z�ba cs�sztatta a kez�t, s egy hossz�,
v�kony l�ncot h�zott el�. Azt�n kiss� el�rehajolva kinyitotta az ujjait. A
tenyer�n, finom platinafoglalatban mint feh�ren izz� t�z, ott fek�dt a k� �s
�lmosan kacsintott r�nk.
Poirot m�ly s�hajt�ssal sz�vta be a leveg�t.
- Csod�latos! - mormogta. - Megengedi, madame? - Kez�be vette az �kszert,
alaposan megvizsg�lta, azt�n egy kis meghajl�ssal visszaadta. - Egy csod�latos...
hib�tlan k�. Ah, cent tonnerres! �s mindig mag�val hordja?
- Ugyan dehogy, igaz�n nagyon �vatos vagyok, monsieur Poirot! Rendszerint az
�kszerdobozomba van z�rva, az pedig a sz�lloda sz�fj�be. Tudja, a Magnificentben
sz�lltunk meg. Ma is csak az�rt hoztam magammal, hogy l�thassa.
- �s itt hagyja n�lam, n'est-ce pas? Megfogadja Poirot papa tan�cs�t?
- Nos, tudja monsieur Poirot, az a helyzet, hogy p�nteken leruccanunk Yardly
Chase-be, hogy ott t�lts�nk n�h�ny napot Lord �s Lady Yardlyvel.
A n� szavai halv�ny eml�keket �bresztettek bennem. Valami sz�besz�d... mi is
volt az? N�h�ny �ve Lord �s Lady Yardly l�togat�st tett az �llamokban. A mendemonda
szerint �lords�ga n�h�ny h�lgybar�tja t�rsas�g�ban j�rt ott... �s biztos, hogy t�bb
olyan pletyka is napvil�got l�tott, ami Lady Yardly nev�t egy filmcsillaggal
kapcsolta �ssze Kaliforni�ban... nah�t! R�gt�n eszembe villant... h�t persze, ez
nem lehetett m�s, mint Gregory B. Rolf.
- El�rulok mag�nak egy apr�cska titkot, monsieur Poirot - folytatta miss
Marvell. - Egy szerz�d�st k�v�nunk k�tni Lord Yardlyvel. �gy t�nik, lehet�s�g�nk
ny�lik egy film forgat�s�ra, odalent az �si birtokukon.
- Yardly Chase-en? - ki�ltotta fel elragadtatva. - Nah�t, az egyike Anglia
leggy�ny�r�bb helyeinek!
Miss Marvell b�lintott.
- Szerintem is hamis�tatlan feud�lis k�rnyezet. Ellenben meglehet�sen komoly
�rat k�r �rte, �s �gy pillanatnyilag m�g k�ts�ges, hogy l�trej�n-e a szerz�d�s.
Pedig Greggel egy�tt azt szeretn�nk, ha a munk�t n�mi sz�rakoz�ssal
kombin�lhatn�nk.
- �rtem... eln�z�s�t k�rem, ha t�ls�gosan l�nyegret�r� vagyok, madame... de
szerintem an�lk�l is megl�togathatn� Yardly Chase-t, hogy mag�val vinn� a
gy�m�ntot.
Ez�ttal heves, ravasz f�ny csillant fel miss Marvell szem�ben, ami meghazudtolta
kor�bbi gyermekes, p�rtatlan pillant�s�t. Most hirtelen j�val id�sebbnek l�tszott.
- De ott is viselni szeretn�m.
- Nyilv�n j� n�h�ny h�res �kszer lehet a Yardly a gy�jtem�nyben - sz�ltam k�zbe
hirtelen -, de ez a nagy gy�m�nt m�g akkor is kir� k�z�l�k. Persze lehet, hogy ott
is van hozz� hasonl�.
- �gy van - helyeselte miss Marvell r�viden.
Hallottam, amint Poirot rosszall�an d�rm�g a bajusza alatt. - Ah, c'est comme
�a! - Majd hangosan hozz�tette, szok�sos t�vedhetetlen szerencs�j�vel c�lba tal�lva
(b�r � maga pszichol�gi�nak nevezi): - Eszerint minden k�ts�get kiz�r�an ismeri
Lady Yardly t, �s lehet, hogy a f�rje is.
- Gregory akkor ismerkedett meg vele, amikor h�rom �ve �llamokban j�rt -
v�laszolta miss Marvell. Egy pillanattal k�s�bb hirtelen r�k�rdezett: - Net�n
olvasta valamelyik�k a T�rsas�gi, Pletyk�kat?
Sz�gyenl�s �br�zattal mindketten beismert�k b�n�ss�g�nket.
- Csak az�rt k�rdezem, mert a m�lt heti sz�mban van egy cikk a h�res
�kszerekr�l, �s igaz�n nagyon k�l�n�s... - hirtelen abbahagyta.
Fel�lltam, a szoba m�sik fel�ben l�v� asztalhoz mentem �s a k�rd�ses lappal a
kezemben t�rtem vissza. A kisasszony kivette a kezemb�l, megkereste a cikket �s
hangosan felolvasta:
�...A h�res �kk�vek egyike a �Kelet Csillaga�, amely a Yardly csal�d
tulajdon�ban van. A jelenlegi Lord Yardly egyik �se hozta mag�val K�n�b�l, �s �gy
tartj�k, hogy egy romantikus t�rt�net f�z�dik hozz�. E szerint a k� valamikor egy
templomi Isten-szobor jobb szeme volt. Egy m�sik, pontosan ugyanolyan form�j� �s
m�ret� gy�m�nt alkotta a bal szemet. Az anekdota szerint egykor ezt is ellopt�k. Az
egyik szem Nyugatra ker�l, a m�sik Keletre, m�g egyszer majd �jra tal�lkoznak.
Akkor majd diadalmasan visszat�rnek Istenhez. K�l�n�s egybees�s, hogy jelenleg
l�tezik egy �kk�, ami pontosan megfelel a le�r�snak. Ez a �Nyugat Csillaga� vagy
�Nyugati Csillag� n�ven ismert. Egy �nnepelt filmszt�r tulajdon�ban van, a neve
Mary Marvell. A k�t k� �sszehasonl�t�sa minden bizonnyal igen �rdekes lenne."
A n� befejezte az olvas�st.
- �patant! - d�nny�gte Poirot. - K�ts�gtelen�l val�s�gos rom�nc. - Mary
Marvellhez fordult. - �s maga nem f�l, madame? Nem ker�tette hatalm�ba a r�m�let?
Nem ijed meg att�l, hogy megmutassa egym�snak a szi�mi ikreket, esetleg egy
felbukkan� k�nainak, aki visszarep�ti �ket K�n�ba?
- K�tlem, hogy Lady Yardly gy�m�ntja megk�zel�ten� az eny�met - v�lekedett miss
Marvell. - De b�rmi is lesz, l�tni akarom.
Sosem der�lt ki, hogy mit v�laszolt volna erre Poirot, mert abban a pillanatban
kicsap�dott az ajt� �s egy vonz� k�lsej� f�rfi viharzott be a szob�ba. S�r�, g�nd�r
haj�t�l a cip�je orr�ig egy rom�nc h�se lehetett volna.
- Ugye megmondtam, hogy megtal�llak, Mary! - rikkantotta Gregory Rolf. - �s l�m,
itt is vagyok. Nos, mit sz�l monsieur Poirot a mi kis probl�m�nkhoz, csup�n
vakl�rma lenne, amint �n gondolom?
Poirot r�mosolygott a nagy sz�n�szre. A k�t h�res ember szinte nevets�ges
ellent�te volt egym�snak.
- Vakl�rma vagy sem, Mr. Rolf - mondta sz�razon -, azt tan�csoltam a madame-nak,
a feles�g�nek, hogy ne vigye mag�val az �kszert p�nteken Yardly Chase-be.
- A legteljesebb m�rt�kben egyet�rtek mag�val, uram. Ezt m�r Marynak is
megmondtam, de hi�ba. �zig-v�rig n� minden porcik�j�ban, �s szerintem k�ptelen
lenne elviselni a gondolatot, hogy egy m�sik n� t�lragyogja az �kszereit.
- Ostobas�gokat hordasz �ssze, Gregory! � csattant fel miss Marvell �lesen, de
ugyanakkor elv�r�s�d�tt d�h�ben.
Poirot megvonta a v�ll�t.
- Madame, �n csak tan�csot adhattam. Enn�l t�bbet nem tehetek. C'est fini.
Az ajt�hoz k�s�rte mindkett�j�ket.
- �h! La la - fakadt ki, amikor visszat�rt. � Historie de femmes! A j� f�rj
fej�n tal�lta a sz�get... viszont nem volt taktikus. Hat�rozottan nem.
 Elmondtam neki mindazt, amire halv�nyan visszaeml�keztem, � pedig hevesen
b�logatott.
- Magam is �gy gondoltam. L�nyeg�ben van valami furcsa az eg�sz �gy m�g�tt.
Engedelm�vel, mon ami, most elt�n�k egy kis id�re. Arra k�rem, v�rjon meg, m�g
visszaj�v�k. Nem maradok t�vol sok�ig.
�ppen elszundik�ltam a sz�kemben, amikor a h�zvezet�n� kopogtatott az ajt�n �s
bedugta a fej�t.
- Egy m�sik h�lgy �hajtana besz�lni Mr. Poirot-val, uram. Megmondtam neki, hogy
nincs itthon, de a h�lgy azt mondja, hogy megv�rja, mert vid�kr�l utazott ide.
- �h, vezesse csak be, Mrs. Murchinson! Tal�n �n is a seg�ts�g�re lehetek.
A k�vetkez� pillanatban bel�pett a h�lgy. A sz�vem megdobbant, amikor
felismertem. Lady Yardly k�pe t�l gyakran szerepelt a lapok t�rsas�gi rovat�ban
ahhoz, hogy ismeretlen maradjon.
- Foglaljon helyet, Lady Yardly - mondtam el�r�bb h�zva egy sz�ket. - Poirot
bar�tom pillanatnyilag t�vol van ugyan, de tudom�som szerint r�videsen visszat�r.
Megk�sz�nte a seg�ts�gemet �s le�lt. Sz�ges ellent�te volt miss Mary Marvell
kin�zet�nek. Magas, s�t�thaj�, s�padt, b�szke arc�, vill�ml� szemekkel... m�gis
valamif�le v�gyat t�kr�z�tt az ajka �vel�se.
�gy �reztem, fel kellene n�n�m az alkalomhoz. Mi�rt is ne? B�r Poirot
jelenl�t�ben gyakran voltam g�tl�sos... ez�rt nem tudtam hozni a legjobb form�mat,
noha k�ts�gtelen, hogy meglehet�sen j� �rz�kem van a k�vetkeztet�shez. Egy hirtelen
�tlettel el�rehajoltam.
- Lady Yardly - kezdtem. - Tudom, hogy mi�rt van itt. Zsarol� levelet kapott a
gy�m�nttal kapcsolatban.
K�ts�g sem f�rhetett hozz�, hogy a szavaim c�lba tal�ltak. T�tott sz�jjal b�mult
r�m, �s minden sz�n elt�nt az arc�b�l.
- Maga tudja? - dadogta. - Honnan?
Elmosolyodtam.
- T�k�letes logikai k�vetkeztet�sem r�v�n. Ha miss Marvell figyelmeztet�
leveleket kapott...
- Miss Marvell? H�t � is itt j�rt?
- �ppen az im�nt t�vozott. Mint m�r eml�tettem, ha �, az ikergy�m�ntok egyik�nek
birtokosa, titokzatos figyelmeztet�st kapott, akkor �n, mint a m�sik k�
tulajdonosa, sz�ks�gszer�en ugyanazt kaphatta. �rti m�r, milyen egyszer� az eg�sz?
Akkor h�t igazam volt, hogy maga is r�szes�lt ebben a furcsa figyelmeztet�sben?
Egy pillanatig t�tov�zott, mintha azt m�rlegeln�, hogy megb�zhat-e bennem, azt�n
kis mosollyal, beleegyez��n hajtotta le a fej�t.
- �gy igaz - ismerte be.
- A mag��t is... egy k�nai hozta?
- Nem, post�n �rkezett. De mondja csak, miss Marvell is. ugyan�gy j�rt?
Felid�ztem az im�nti esem�nyeket, � pedig figyelmesen hallgatta.
- Minden egyezik. A leveleim mintha csak az � leveleinek m�solatai lenn�nek.
Igaz, hogy ezek post�n �rkeztek, de olyan k�l�n�s illat �rad bel�l�k... mint a
k�nai t�mj�np�lcik�k arom�ja... azonnal a t�volkelet jutott eszembe. Mit jelenthet
ez az eg�sz?
Megr�ztam a fejem.
- �ppen ezt kellene kider�ten�nk. Mag�n�l vannak a levelek? A b�lyegek tal�n
el�rulnak valamit.
- Balszerencs�mre megsemmis�tettem valamennyit. �rtse meg, akkor m�g azt hittem,
hogy valami ostoba tr�fa az eg�sz. Igaz volna, hogy valami k�nai banda vissza
akarja szerezni a gy�m�ntokat? Szerintem t�ls�gosan val�sz�n�tlennek t�nik.
�jra meg �jra sorra vett�k a t�nyeket, de nem jutottunk el�bbre a rejt�ly
megold�s�ban. V�g�l Lady Yardly fel�llt.
- Azt hiszem, sz�ks�gtelen tov�bb v�rnom monsieur Poirot-ra. Hiszen maga is el
tudja mondani neki az eg�sz �gyet, igaz? Nagyon k�sz�n�m, Mr. ... - T�tov�zva fel�m
ny�jtotta a kez�t.
- Hastings kapit�ny.
- H�t persze! Milyen ostoba vagyok. Hiszen maga Cavendish-�k bar�tja, ugye?
Tulajdonk�ppen Mary Cavendish k�ld�tt monsieur Poirot-hoz.
 Miut�n a bar�tom visszat�rt, �lvezettel mes�ltem el neki a t�voll�t�ben
t�rt�nteket. Meglehet�sen �les keresztk�rd�seket tett fel a besz�lget�s�nk
r�szleteit illet�en, s a sorok k�z�tt olvasva tiszt�n kider�lt, miszerint
egy�ltal�n nem �r�l annak, hogy nem volt jelen a h�lgy l�togat�s�n�l. R�gt�n
r�j�ttem, hogy �reg bar�tom egy�ltal�n nem f�lt�kenys�gb�l faggat ennyire. Ink�bb
az a megszok�s vez�relte, mellyel sz�ntelen�l lekicsinylette a k�pess�geimet, �s
szerintem ki�br�nd�totta, ha nem tal�lt valami gyenge, megkritiz�lhat� pontot.
Lelkem m�ly�n meglehet�sen el�gedett voltam magammal, de igyekeztem eltitkolni ezt
a t�nyt, nehogy esetleg felm�rges�tsem. Hiszen minden furcsas�ga ellen�re
m�lys�gesen k�t�dtem r�gim�di kis bar�tomhoz.
- Bien! - mondta v�g�l k�l�n�s arckifejez�ssel. - Alakulnak a dolgok. K�rem,
adja ide a fels� polcr�l a Nemesi c�mt�rat. - Belelapozott a vaskos k�tetbe. - Ah,
helyben vagyunk! Yardly... 10. viscount, szolg�lt a D�l-Afrikai h�bor�ban... h�zas,
1907, feles�ge Maude Stopperton, 3. b�r� Cotteril negyedik l�nya... hm, hm, hm ...
k�t l�ny, sz�lettek 1908 �s 1910... klubok... rezidenci�k;.. Voil�, ez nem sokat
mond nek�nk. De holnap reggel megl�thatjuk ezt a milordot!
- Micsoda?
- �gy bizony. T�viratoztam neki.
- Azt hittem, mossa kezeit az �gyet illet�en?
- Nem dolgozom miss Marvellnek, mert nem hajland� megfogadni a tan�csomat. Amit
most teszek, azt a saj�t kedvemre teszem... Hercule Poirot kedvtel�s�re! Miut�n
hat�rozottan kezd �rdekelni a dolog.
- �s csak �gy t�viratozik Lord Yardlynak, hogy rohanjon ide, k�nye-kedve
szerint! Gondolom, aligha fog �r�lni...
- Au contraire, ha meg�vom sz�m�ra a csal�di gy�m�ntj�t, m�g nagyon h�l�s is
lehet �rte.
- E szerint val�ban az a v�lem�nye, hogy ellophatj�k?
- Csaknem bizonyosan - v�laszolta Poirot a legnagyobb lelki nyugalommal. -
Minden jel arra utal.
- De hogyan...
Poirot egy sz�les k�zmozdulattal v�get vetett k�v�ncsi �rdekl�d�s�nek.
- Most ne, k�rem! Ne zavarjuk a gondolkod�st! �s n�zze meg, hova rakta vissza a
Nemesi c�mt�rat. Nem veszi �szre, hogy a legnagyobb m�ret� k�nyvek vannak a fels�
polcon, alatta a kisebbek, �s �gy tov�bb? Mert n�lam rend van, m�dszeress�g, mint
ahogy azt m�r gyakorta hangoztattam mag�nak, Hastings...
- Pontosan - v�gtam k�zbe siet�sen, �s gyorsan a megfelel� helyre raktam a
sz�ban forg� k�nyvet.

Lord Yardly vid�m, nagyhang� sportember volt, meglehet�sen v�r�s �br�zattal, s

olyan j� humor� kedvess�ggel, ami kifejezetten vonz� l�gk�rrel vette k�r�l,
k�rp�tolva minden k�pzetts�gbeli hi�nyoss�g��rt.
- Rendk�v�li dolog ez, monsieur Poirot. R�szemr�l fikarcnyit sem �rtek bel�le. A
feles�gem furcsa leveleket kap, meg ez a miss Marvell is. Mit jelentsen ez az
eg�sz?
Poirot odany�jtotta neki a T�rsas�gi Pletyk�kat nevezetes p�ld�ny�t.
- El�sz�r is, milord, megk�rdezn�m, hogy ezek az adatok l�nyeg�ben megfelelnek-e
a val�s�gnak?
A lord �tvette, �s mik�zben elolvasta, az arca els�t�tedett a d�ht�l.
- �tkozott marhas�g! - recsegte felh�borodva. - Soha sem kapcsol�dott semmif�le
romantikus t�rt�net a gy�m�nthoz. Tudom�som szerint eredetileg Indi�b�l sz�rmazik.
Eletemben nem hallottam m�g err�l a k�nai Isten mes�r�l.
- A k� viszont val�ban a �Kelet Csillaga" n�ven ismeretes.
- �s akkor mi van? - csattant fel m�rgesen.
Poirot kiss� elmosolyodott, de ker�l� v�laszt adott.
- Azt javasoln�m �nnek, milord, hogy b�zza r�m mag�t. Ha fenntart�s n�lk�l
megteszi, �gy komoly rem�nyem van r�, hogy elker�lj�k a katasztr�f�t.
- Sz�val maga szerint lehet valami ebben a s�letlen t�rt�netben?
- Megteszi, amire k�rem?
- Term�szetesen, de...
 - Bien! Akkor, ha megengedi, feltenn�k n�h�ny k�rd�st. Ez a Yardly Chase-beli
forgat�si �gy, amint nevezik, elint�zett dolog maga �s Mr. Rolf k�z�tt?
- �h, sz�val besz�lt r�la mag�nak, ugye? Nem, nincs elint�zve semmi sem. -
T�tov�zott, �s arc�nak borv�r�s sz�ne m�g s�t�tebb� v�lt. - Lehets�ges, hogy ny�lbe
�tj�k a dolgot. El�g sok mell�fog�st k�vettem el az ut�bbi id�ben, monsieur
Poirot... nyakig �szom az ad�ss�gban... �s felt�tlen�l ki akarok keveredni bel�le.
Rendbe akarom hozni a dolgaimat, mert rajongok a gyermekeim�rt �s nyugodtan
szeretn�k �lni az �si k�rnyezetben. Gregory Rolf sz�p �sszeget k�n�lt fel... eleget
ahhoz, hogy �jra talpra �lljak. B�r nem sz�vesen megyek bele... mivel a puszta
gondolat�t is gy�l�l�m annak, hogy ez a t�rsas�g ott j�tszadozzon a Chase k�r�l...
de k�nytelen leszek elt�rni, k�l�nben...
F�lbeszak�totta a mondatot.
Poirot �les szemmel m�regette. - Sz�val egy m�sik es�lyt is tartogat a t�zben?
Engedje meg, hogy megpr�b�ljam kital�lni. El kellene adnia a �Kelet Csillag�t�?
Lord Yardly b�lintott. - Eltal�lta. T�bb gener�ci� �ta van a csal�dunk
birtok�ban, de nem �r�k�lhet�. Ennek ellen�re nem valami k�nny� dolog vev�t tal�lni
r�. Hoffberg, a Hatton Garden �gyn�ke m�r keresi is az alkalmas vev�t, �s r�vid
id�n bel�l ker�tenie kell egyet, k�l�nben itt a cs�d.
- M�g egy k�rd�st, uram... Lady Yardly melyik terv�t r�szes�ti el�nyben?
- �h, � hat�rozottan ellenzi az �kszer elad�s�t. Tudja, milyenek a n�k. Viszont
teljesen oda van a filmforgat�s�rt.
- �rtem - mondta Poirot. Egy pillanatig m�g a gondolataiba temetkezett, azt�n
mereven fel�llt.
- Most nyomba visszamegy Yardly Chasebe. Bien? Ne sz�ljon senkinek egy sz�t
sem... senkinek... est�re viszont sz�m�tson az �rkez�s�nkre. R�viddel �t �ra ut�n
ott lesz�nk.
- Rendben van, de nem �rtem...
- �a n'a pas d'importance - mondta Poirot kedvesen. Azt akarja, hogy meg�vjam a
gy�m�ntj�t, n'est-ce pas?
- Persze, de ...
- Akkor tegye, amit mondok.
Egy komor, �rtetlen nemes �r t�vozott a helys�gb�l.

�ppen f�l hat volt, amikor meg�rkezt�nk Yardly Chase-be, �s k�vett�k a

tiszteletre m�lt� inast, aki bevezetett benn�nket az �don, fabor�t�s� haliba. A
kandall�ban kellemes t�z lobogott. Fest�i k�p t�rult a szem�nk el�: Lady Yardly �s
k�t gyermeke. Az anya b�szke, s�t�t feje gondoskod�an hajolt a k�t apr�s�g f�l�.
Lord Yardly mellett�k �llt �s lemosolygott r�juk.
- Monsieur Poirot �s Hastings kapit�ny - jelentette be az inas.
Lady Yardly meglepetten pillantott fel, f�rje pedig bizonytalanul l�pett el�re.
A szemei Poirot-t�l v�rt�k az utas�t�st. A kis ember pedig ez�ttal is ura volt a
helyzetnek.
- K�rem, bocs�ssanak meg a tolakod�som�rt! Tov�bbra is miss Marvell �gy�ben
nyom�zok. P�nteken j�n magukhoz, ugye, az�rt teszem ezt a kis kir�ndul�st, hogy
meggy�z�djem a biztons�gr�l. Hadd k�rdezzem meg, Lady Yardly, �sszegy�jt�tte a
b�lyegeket a kapott levelekr�l?
Lady Yardly sajn�lkozva r�zta a fej�t. - Sajnos nem. Ugye butas�g volt t�lem? De
�lmomban sem hittem volna, hogy komolyan kellene venni.
- Itt maradnak �jszak�ra? - �rdekl�d�tt Lord Yardly.
- Oh, milord, att�l tartok, csak a terh�kre lenn�nk. A poggy�szainkat k�l�nben
is a fogad�ban hagytuk.
- Sz� sem lehet r�la - Lord Yardly is j�l j�tszotta a szerep�t. - Egy�ltal�n nem
zavarnak benn�nket, efel�l megnyugtathatom magukat. R�gt�n elk�ld�k a
poggy�szuk�rt.
Poirot hagyta mag�t meggy�zni. Letelepedett Lady Yardly mell�, �s r�videsen
bar�ts�gba elegyedett a gyerekekkel. F�l �r�val k�s�bb m�r zajosan j�tszottak
egy�tt, s�t m�g engem is bevontak a j�t�kba.
- Vous �tes bonne m�re - mondta Poirot g�l�ns kis meghajl�ssal, amikor a
hat�rozott nevel�n� kitess�kelte a vonakodva engedelmesked� gyerekeket.
 Lady Yardly lesim�totta felborzol�dott haj�t.
- Im�dom �ket - mondta kiss� el�rz�keny�lten.
- �k pedig mag�t... �s nem ok n�lk�l! - Poirot ism�t meghajolt.
Megsz�lalt a gong, mire fel�lltunk, hogy �t�lt�zz�nk a szob�nkban. Ebben a
pillanatban bel�pett az inas, t�lc�j�n egy t�virattal, amit odany�jtott Lord
Yardlynek. Az r�vid bocs�natk�r�s ut�n felbontotta. Olvas�s k�zben l�that�an er�t
vett rajta az izgalom.
V�g�l elragadtatott ki�lt�ssal �tadta a feles�g�nek, �s a bar�tomra pillantott.
- Egy pillanat t�relm�ket k�rem, Mr. Poirot. Azt hiszem, �n�knek is tudniuk kell
err�l. A s�rg�ny Hoffbergt�l �rkezett. Azt �rja, rem�lhet�leg siker�lt tal�lnia egy
vev�t a gy�m�ntra. Egy amerikai, aki holnap haj�zik �t az �llamokb�l. �ll�t�lag m�r
ma este idek�ldenek egy fick�t, hogy megn�zze a k�vet. Jupiterre, ha ezt siker�lne
ny�lbe �tni...
Itt elakadt a hangja.
Lady Yardly elfordult. Tov�bbra is a kez�ben szorongatta a t�viratot.
- �gy szeretn�m, ha nem adn�d el, George! - suttogta halkan. - Olyan r�g�ta van
m�r a csal�d birtok�ban. - V�laszt v�rva elhallgatott, �s amikor nem kapott,
megkem�nyedtek a von�sai. V�g�l megvonta a v�ll�t. - Megyek �s �t�lt�z�m. Elv�gre
tetszenem kell az �Isteneknek". - Apr� grimasszal odafordult Poirot-hoz. - A mi�nk
egyike a valaha is tervezett legr�m�t�bb nyakl�ncoknak! George v�ltig �g�rgette,
hogy csin�ltat a gy�m�ntnak egy �j foglalatot, de mindig elmaradt a dolog.
Ezzel az asszony elt�vozott a szob�b�l.
F�l �r�val k�s�bb mindh�rman a t�gas nappaliban �lltunk a ladyra v�rva. N�h�ny
perccel m�ris lek�st�k a vacsoraid�t. Hirtelen halk ruhasuhan�s hallatszott, �s
Lady Yardly jelent meg az ajt�keretben. Gy�ny�r�, sug�rz� alak, hossz�, feh�r
ruh�ban. A nyak�t mintha lobog� t�z �lelte volna k�r�l Csak �llt, egyik kez�vel
kiss� meg�rintve a nyakl�ncot.
- �me az �ldozat - k�z�lte vid�man. A rosszkedv mintha elp�rolgott volna. -
V�rjanak, mindj�rt felkapcsolom a nagy csill�rt, �s akkor majd kedv�kre
legeltethetik a szem�ket Anglia legcs�fabb nyakl�nc�n.
A kapcsol� ott volt k�zvetlen�l az ajt� mellett. Amint a lady fel�je ny�lt a
kez�vel, hihetetlen dolog t�rt�nt. V�ratlanul, minden figyelmeztet�s n�lk�l, az
�sszes f�ny kialudt. Ajt�csap�d�st hallottunk, majd az ajt� t�loldal�r�l hosszan
elny�jtott, �that� n�i sikoly hallatszott.
- Istenem! - ki�ltott Lord Yardly. - Ez Maude hangja volt! Mi t�rt�nhetett?
Vakon, a s�t�tben egym�snak �tk�zve rohantunk az ajt�hoz. Beletelt n�h�ny
pillanatba, m�g r�tal�ltunk. De micsoda l�tv�ny t�rult a szem�nk el�! Lady Yardly
eszm�letlen�l hevert a m�rv�nypadl�n, feh�r nyak�n b�borsz�n horzsol�s, ahogy a
l�ncot let�pt�k a nyak�r�l.
K�tkedve hajoltunk f�l�, hiszen azt sem tudtuk, hogy �l-e vagy halott. Azt�n
felnyitotta a szem�t.
- A k�nai - suttogta f�jdalmasan. - Egy k�nai... az oldalbej�ratn�l.
Lord Yardly szitkoz�dva pattant fel. Hevesen dobog� sz�vvel szeg�dtem a nyom�ba.
Ism�t a k�nai! A k�rd�ses ajt� ink�bb kisebb kapu volt a fal sz�glet�ben, alig
n�h�ny m�ternyire a trag�dia sz�nhely�t�l. Amint oda�rt�nk, �nk�ntelen�l
felki�ltottam. A k�sz�b mellett ott fek�dt a csillog� nyakl�nc. Nyilv�n a
p�nikszer� menek�l�s k�zepette dobhatta el a tolvaj. �r�mmel hajoltam le �rte. De
azt�n �jabb ki�lt�s hagyta el az ajkamat, amint Lord Yardly is visszhangzott. Mert
a nyakl�ncr�l hi�nyzott a �Kelet Csillaga"!
- Ez is azt bizony�tja, hogy nem egyszer� tolvajokkal �llunk szemben - lihegtem.
- Csup�n a k� kellett neki.
- De hogyan juthatott be a fick�? :
- Ezen az ajt�n �t.
- Hiszen ezt mindig z�rva tartjuk.
A fejemet r�ztam. - M�r pedig most nincs z�rva. N�zze csak! - Mik�zben
besz�ltem, kinyitottam az ajt�t. Ekkor valami a f�ldre hullott. Egy selyemdarabka
volt, �sszet�veszthetetlen mint�zattal. Egy k�nai k�penyb�l kiszakadt darab.
- �gy l�tszik, siets�g�ben becs�phette az ajt�val - magyar�ztam - siess�nk, m�g
nem juthatott messzire!
 De hi�ba kutattunk, keresg�lt�nk. A tolvaj az �jszaka koroms�t�tj�ben k�nnyed�n
eg�rutat nyerhetett. Lehangolva, rosszkedv�en t�rt�nk vissza. Lord Yardly egy
k�ld�nccel sietve �rtes�tette a t�rt�netekr�l a rend�rs�get.
E k�zben Lady Yardly, Poirot gondos �pol�s�nak k�sz�nhet�en - hiszen bar�tom
olyan �gyes volt ilyen dolgokban, mint egy hivat�sos �pol�n� - m�r mag�hoz t�rt
annyira, hogy besz�moljon a t�rt�ntekr�l.
- L�thatt�k, �ppen fel akartam kapcsolni a csill�rt -mondta -, amikor egy ember
h�tulr�l nekem ugrott. Olyan er�vel szak�totta el a nyakl�ncomat, hogy elestem. M�g
l�ttam, amint elt�nik az oldalbej�raton. A copfj�r�l meg a k�penye mint�j�r�l
felismertem, hogy k�nai a t�mad�m. - Hirtelen �sszer�zk�dott �s abbahagyta az
elbesz�l�st.
Az inas jelent meg �s halkan jelentette Lord Yardlynak:
- Egy �r �rkezett Mr. Hoffbergt�l, milord. Azt mondta, hogy �n m�r v�rja.
- Te magass�gos �g! - ki�ltotta az �sszezavarodott nemes�r. - Azt hiszem,
felt�tlen�l fogadnom kell. De nem itt, Mullings, hanem a k�nyvt�rban.
F�lrevontam Poirot-t.
- N�zze, kedves bar�tom, nem tenn�nk jobban, ha sz�pen visszamenn�nk Londonba?
- �gy gondolja, Hastings? �s mi�rt?
- Sz�val - k�hintettem diszkr�ten - a helyzet nem alakul valami kedvez�en,
nemde? �gy �rtem, megk�rte Lord Yardlyt, hogy b�zza mag�ra az eg�szet, �s akkor
minden rendben lesz... azt�n a gy�m�nt egyenesen az orrunk el�tt t�nt el!
- Ez bizony igaz - hagyta helyben Poirot meglehet�s kedveszegetten. - Ez az eset
aligha fog a legdiadalmasabb �gyeim k�z� tartozni.
Kis h�j�n elmosolyogtam magam az esem�nyek ilyet�n jellemz�s�re, de kitartottam
az elk�pzel�sem mellett.
- Sz�val... m�r bocs�nat a kifejez�s�rt... de nem gondolja, hogy miut�n ilyen
alaposan �sszezagyv�lta itt a dolgokat, okosabb lenne angolosan t�vozni?
- Na �s a vacsora? A minden bizonnyal kit�n� vacsora, amit Lord Yardly s�fje
k�sz�tett?
- �h, mif�le vacsor�r�l fecseg?! - ki�ltottam t�relmetlen�l.
Poirot elsz�rnyedve emelte fel a kez�t.
- Mon Dieu! Ebben az orsz�gban illene t�bb tisztelettel viseltetni a
gasztron�miai dolgok ir�nt.
- Van m�g egy m�sik ok is, ami miatt mihamarabb vissza kellene menn�nk Londonba
- folytatta rend�letlen�l.
- �s pedig, bar�tom?
- H�t a m�sik gy�m�nt - magyar�ztam fojtott hangon. - Miss Marvell�.
- Eh, bien, mi van vele?
- H�t nem �rti? - Kezdett feld�h�teni a szokatlanul neh�zk�s gondolkod�s�val. Mi
t�rt�nhetett azzal a m�skor oly �les esz�vel? - Elrabolt�k az egyiket, most majd
mennek a m�sik gy�m�nt�rt.
- Tiens! - ki�ltotta Poirot h�trah�k�lve, mik�zben csod�lattal m�regetett. -
Csod�latosam m�k�dik az agya, bar�tom! K�pzelje el, pillanatnyilag nem is gondoltam
r�. De b�s�gesen van m�g id�nk. Elv�gre csak p�nteken lesz holdt�lte.
K�tkedve cs�v�ltam a fejem. Ez a telihold elm�let teljess�ggel hidegen hagyott.
V�g�l az�rt csak siker�lt d�l�re jutnom Poirot-val, �s azonnal elindultunk, n�h�ny
sornyi magyar�zatot �s bocs�natk�r�st hagyva h�tra Lord Yardlynek.
Az �n elk�pzel�sem az volt, hogy azonnal a Magnificentbe megy�nk, �s elmondjuk
miss Marvellnek a t�rt�nteket. Poirot azonban megv�t�zta a tervet, �s kijelentette,
hogy erre r��r�nk majd reggel is. Csak hosszas vonakod�s ut�n adtam be a derekamat.
�m Poirot k�l�n�s m�don reggel se nagyon akart kimozdulni. M�r arra gyanakodtam,
hogy miut�n kezdetben hib�t k�vetett el, egy�ltal�n nincs is kedve tov�bb folytatni
az �gyet. R�besz�l�semre v�laszul csod�latos j�zan esz�vel r�mutatott, hogy Yardly
Chase-ben t�rt�ntek m�r r�szletesen szerepelnek a reggeli lapokban, s �gy Rolf�k
m�r pontosan annyit tudnak, mint amennyit mi k�z�lhetn�nk vel�k. B�r nem t�l
lelkesen, de ebben igazat kellett adnom neki.
Az esem�nyek pedig igazolt�k az el��rzetemet. �gy k�t �ra t�jban megcsend�lt a
telefon. Poirot vette fel a kagyl�t. N�h�ny pillanatig hallgatott, majd egy kurta
�Bien, j'y serai"-val hely�re tette a hallgat�t �s fel�m fordult.
 - Mit sz�l hozz�, �non ami? - mondta f�lig izgatottan, f�lig sz�gyenkezve. -
miss Marvell gy�m�ntj�t is ellopt�k.
- Micsoda?! - ki�ltottam talpra ugorva. - �s most mi van a holdt�lt�vel? -
Poirot lehajtotta a fej�t. - Mikor t�rt�nt a dolog?
- �gy tudom, hogy ma reggel.
Komoran cs�v�lgattam a fejem. - B�r csak r�m hallgatott volna! Most m�r
bel�thatja, hogy nekem volt igazam.
- �gy t�nik, mon ami - v�laszolta Poirot �vatosan -, a l�tszat azonban n�ha
csal, szokt�k mondani. De k�ts�gtelen�l �gy t�nik.
Mik�zben taxival sz�guldottunk a Magnificent fel�, az �gy l�nyeg�t boncolgattam.
- �gyes h�z�s volt az a telihold �tlet. Az volt a l�nyege, hogy r�b�rjon
benn�nket, hogy a p�nteki napra koncentr�ljunk, ne pedig az el�tte l�v� id�szakra.
Sajn�latos, hogy nem j�tt r� erre.
- Ma foi! - rikkantotta Poirot vid�man. R�vid kihagy�s ut�n �gy l�tszik ism�t
visszat�rt a nemt�r�d�ms�ge. - Senki sem gondolhat mindenre.
Kezdtem m�r sajn�lni. Hiszen tudtam, mennyire ut�lja a kudarcot. - Ne is
t�r�dj�n vele - mondtam, vigasztal�an. - Legk�zelebb biztosan t�bb szerencs�vel
j�runk.
A Magnificentbe �rve, nyomba bevezettek benn�nket az igazgat� irod�j�ba. Gregory
Rolf volt ott �s k�t detekt�v a Scotland Yardr�l. Egy s�padt tisztvisel� �lt vel�k
szemben.
Rolf egy fejbiccent�ssel �dv�z�lt benn�nket, amikor bel�pt�nk. - R�videsen a
v�g�re j�runk ennek az �gynek - k�z�lte. - Szinte hihetetlen. El sem tudom
k�pzelni, hogy volt idege hozz� a fick�nak.
N�h�ny pillanattal k�s�bb megismertett�k vel�nk a t�rt�nteket. Mr. Rolf 11.15-
kor elhagyta a sz�llod�t. 11.30-kor egy hozz� a megt�veszt�sig hasonl� megjelen�s�
f�rfi l�pett be a sz�llod�ba �s az �kszerdobozt k�rte a trezorb�l. K�teless�gtud�an
al��rta az elismerv�nyt. K�zben odavet�leg megjegyezte, hogy: �Kiss� elt�r� az
al��r�som, mivel az im�nt megs�rtettem a kezem, amikor kisz�lltam a taxib�l." A
tisztvisel� mosolyogva k�z�lte vele, hogy alig l�t k�l�nbs�get. Erre Rolf
felkacagott �s azt mondta: - �Az�rt rem�lem, nem n�z b�n�z�nek. Mostan�ban t�bb
fenyeget� levelet is kaptam egy k�nait�l. Az a legrosszabb az eg�szben, hogy lassan
m�r magam is �gy n�zek ki, mint egy k�nai... Valami hib�zik a szemem k�r�l."
- R�n�ztem - folytatta a t�rt�nteket felid�z� tisztvisel� -, �s nyomban
r�j�ttem, hogy mire gondol. Olyan mandulav�g�s� szeme volt, mint a keleti
embereknek. Ezt sosem vettem �szre rajta azel�tt.
- A mindens�git ember! - kiab�lta Gregory Rolf el�rehajolva. - Most is �gy
l�tja?
A tisztvisel� d�bbenten n�zett fel r�.
- Nem, uram - dadogta. - Egy�ltal�n nem. - �s csakugyan, a legcsek�lyebb
m�rt�kben sem l�tszott keleties von�s a fel�nk ford�tott barna szemekben.
A Scotland Yard egyik nyomoz�ja felmordult. - Mer�sz fick� lehetett, annyi
szent! Elv�gre felfigyelhettek a szem�re, m�gis szarv�n�l ragadta meg a bik�t, hogy
elaltassa a gyanakv�st. - Rolfhoz fordulva folytatta. - Nyilv�n kileste �nt, uram,
amikor elt�vozott a sz�llod�b�l, �s �lve a lehet�s�ggel, gyorsan bej�tt, hogy
megszem�lyes�tse.
- �s mi t�rt�nt az �kszerkazett�val? - tudakoltam a l�nyegre t�rve.
- A sz�lloda folyos�j�n tal�ltak r�. Egyetlen dolog hi�nyzott bel�le... a
�Nyugat Csillaga".
Sz�tlanul b�multunk egym�sra... olyan bizarr, olyan hihetetlen volt az eg�sz
hist�ria.
�s akkor Poirot katon�san talpra ugrott. - Att�l tartok, hogy nem nagyon vehetik
hasznomat - jelentette ki szomor�an. - Tal�lkozhatn�k a madame-mal?
- Azt hiszem, sz�rnyen les�jtotta az �gy - magyar�zta Rolf.
- Akkor tal�n �nnel v�lthatn�k p�r sz�t n�gyszemk�zt, monsieur?
- Term�szetesen.
�gy �t perc eltelt�vel Poirot visszat�rt.
- Most pedig, bar�tom - mondta vid�man -, ir�ny a posta! Fel kell adnom egy
t�viratot!
 - Kinek?
- Lord Yardlynek. - Tov�bbi k�rdez�sk�d�semnek azzal vette elej�t, hogy bel�m
karolt �s mag�val vont. - J�jj�n, csak j�jj�n mon ami! Tudom, mit �rez ezzel a
fr�nya �gyel kapcsolatban. Hogy nem t�ntettem ki magam! M�g maga is nagyobb
sikerrel j�rhatott volna a helyemben. Bien. Mindent hajland� vagyok elismerni.
Bor�tsunk h�t f�tylat az eg�szre, �s menj�nk eb�delni!
N�gy �ra k�r�l j�rt az id�, amikor bel�pt�nk Poirot szob�j�ba. Az ablak melletti
sz�kb�l egy alak emelkedett fel. Lord Yardly volt. Elny�ttnek �s izgatottnak
l�tszott.
- Azonnal idesiettem amint megkaptam a t�viratot. Tudja �ppen Hoffbergn�l
j�rtam, de semmit sem tudtak arr�l a tegnap esti ember�kr�l, s�t m�g a t�viratr�l
sem. Gondolja, hogy...
Poirot felemelte a kez�t.
- Az eln�z�s�t kell k�rnem! Azt a t�viratot �n k�ldtem, s�t a k�rd�ses urat is
�n b�ztam meg.
- Maga... de h�t mi�rt? - A nemes�r �rtetlenkedve dadogott.
- Mivel t�madt egy kis �tletem, hogy a dolgok menet�t felgyors�tsam - magyar�zta
Poirot t�relmesen.
- Hogy felgyors�tsa a dolgokat? �h, Istenem! - sop�nkodott Lord Yardly.
- �s ezek ut�n, milord, �r�m�mre szolg�l, hogy visszajutathatom �nnek... ezt!
Dr�mai mozdulattal el�vett egy csillog� t�rgyat. Ami nem volt m�s, mint egy
�ri�si gy�m�nt.
- A �Kelet Csillaga"! - t�togott Lord Yardly. - Csak azt nem �rtem, hogyan...
- Nem? - mondta Poirot. - Az nem is l�nyeges. Maradjunk, annyiban, miszerint
sz�ks�ges volt, hogy ellopj�k a gy�m�ntot. Meg�g�rtem, hogy meg�vom a maga sz�m�ra,
�s megtartottam a szavamat. Viszonz�sul engedje meg, hogy �n is megtartsam a magam
kis titk�t. Megk�rem, hogy Lady Yardly-t biztos�tsa legm�lyebb h�dolatomr�l, �s
tolm�csolja neki, mennyire �rvendek, ami�rt siker�lt visszaszereznem az �kszer�t.
Micsoda beau temps, ugye? J� napot, milord!
A csod�latos kis ember mosolyg�s�n, csevegve k�s�rte az ajt�ig az
�sszezavarodott nemesurat. Miut�n a lord t�vozott, bar�tom a kezeit d�rzs�lve t�rt
vissza.
- Poirot - mondtam -, lehets�ges, hogy t�kkel�t�tt idi�ta vagyok?
- Ugyan dehogy, mon ami, csak mint mindig, ez�ttal is ment�lis k�dben t�velyeg.
- De h�t honnan szedte azt a gy�m�ntot?
- Mr. Rolft�l.
- Rolft�l?
- Mais oui! A figyelmeztet� levelek, a k�nai, a T�rsas�gi Pletyk�k cikke,
egyt�l-egyig Mr. Rolf agy�b�l pattant ki! K�t gy�m�nt, ami olyan csod�latosan
egyforma lenne... bah! Ilyesmi nem l�tezik, csup�n egyetlen gy�m�nt van,
bar�tocsk�m! Eredetileg a Yardly gy�jtem�nyben volt, az ut�bbi h�rom �vben viszont
Rolf birtokolta. Ma reggel � lopta el, egy kis fest�kkel igaz�tva ki a szeme
vonal�t! Ah, l�tnom kellene filmen is, igazi j� sz�n�sz.
- De mi�rt lopn� el a saj�t gy�m�ntj�t? - k�rdeztem �rtetlen�l.
- T�bb oka is volt r�. Hogy azzal kezdjem, Lady Yardly t�relmetlenkedni kezdett.
- Lady Yardly?
- Tudja, a f�rje nagyon sok�ig mag�ra hagyta Kaliforni�ban. Lord Yardly m�shol
sz�rakozott. Mr. Rolf pedig j�k�p� f�rfi, �s romantikus l�gk�r �vezi. De au fond,
t�ls�gosan �zleties, ce monsieur! Szeret�j�v� tette Lady Yardly-t, azt�n
megzsarolta. A minap este kifaggattam a h�lgyet, �s el is ismerte. Megesk�d�tt r�,
hogy csak indiszkr�t volt �s �n el is hiszem neki. Viszont k�ts�gtelen�l Rolf
birtok�ban vannak olyan levelek, amelyeket eg�sz m�sk�nt lehetne �rtelmezni, ha
kifaggatj�k �ket. A lady a v�l�s fenyeget�s�t�l megr�m�lve �s att�l val�
f�lelm�ben, hogy elszak�thatj�k a gyermekeit�l, mindenbe belegyezett, amit csak a
f�rfi k�vetelt. Saj�t p�nze nem l�v�n, r�k�nyszer�lt, hogy egy hamis�tv�nyra
cser�lje ki a gy�m�ntot. Az egybees�s, a �Nyugati Csillaga" megjelen�s�nek
id�pontj�val azonnal felt�nt nekem. Egy ideig minden a legnagyobb rendben megy,
hiszen Lord Yardly elhat�rozza, hogy megnyugszik, �s visszavonul az �si birtokra.
�s akkor j�n a gy�m�nt elad�s�nak fenyeget� lehet�s�ge. Akkor pedig felfedezhetik a
cser�t. Az asszony r�m�let�ben nyilv�n azonnal levelet �r Gregory Rolfnak, aki
�ppen Angli�ba �rkezik. A f�rfi megnyugtatja, hogy mindent elrendez... majd
el�k�sz�ti a kett�s rabl�st. Ily m�don elhallgattatja a ladyt, aki esetleg mindent
kit�lalhatna a f�rj�nek, ami persze cseppet sem tetszene a zsarol�nknak. Hiszen az
� c�lja az, hogy megkapja az 50.000 fontos biztos�t�si �sszeget, (aha, �gy l�tom,
err�l m�r meg is feledkezett mon ami!) �s a gy�m�ntot is megtarthassa! �m Hercule
Poirot csup�n a t�nyeket l�tja. Mert mi is t�rt�nik val�j�ban? A lady kikapcsolja a
villanyt, becsapja az ajt�t. A gy�m�ntot m�r j� el�re kifesz�tette a foglalatb�l
odafent...
- De hiszen mindannyian l�ttuk rajta a nyakl�ncot! - vetettem k�zbe.
- M�r megbocs�sson, bar�tom, de a kez�vel �gy takarta, hogy a hi�ny�t ne
vehess�k �szre. A selyemdarabk�t gyerekj�t�k volt el�re odak�sz�teni. Amint m�snap
reggel Rolf megtudta a rabl�s h�r�t az �js�gokb�l, term�szetesen � is megrendezte a
maga kis kom�di�j�t. �s remek�l el is j�tszotta!
- De v�g�l is mivel tudta r�venni az �kszer visszaad�s�ra? - tudakoltam �l�nk
k�v�ncsis�ggal.
- Azt mondtam neki, hogy Lady Yardly mindenr�l besz�molt a f�rj�nek, �s engem
b�ztak meg az �kszer visszaszerz�s�vel. Ha nem adja �t azonnal sz�pszer�vel, akkor
hivatalos l�p�seket kezdem�nyez�nk ellene. Meg m�g n�h�ny apr�bb f�llent�st, ami
�ppen eszembe jutott. Egy-kett�re �gy megpuhult a markomban, ak�r a viasz!
Elt�prengtem a hallottakon.
- �gy veszem �szre, hogy az elj�r�sa �ppens�ggel nem volt kifog�stalan Mary
Marvellel szemben. Elv�gre �nhib�j�n k�v�l elvesz�tette a gy�m�ntj�t.
- Bah! - biggyesztette a sz�j�t Poirot k�m�letlen�l. - Ez a gy�m�nthist�ria
remek rekl�mot biztos�t sz�m�ra, �s �t csak ez �rdekli, semmi m�s. Ebben k�l�nb�zik
a p�rj�t�l. Bonne m�re, tr�s femme!
- H�t, lehet - mondtam k�tkedve, mivel nem osztottam Poirot-nak a feminit�sr�l
vallott n�zeteit. - E szerint Lady Yardlynak is Rolf k�ldte a gy�m�ntra vonatkoz�
leveleket.
- Pas du tout - v�gta r� Poirot morcosan. - A lady, Mary Cavendish tan�cs�ra
keresett fel engem, hogy a seg�ts�gemet k�rje a dilemm�j�ban. Azt�n megtudta, hogy
Mary Marvell - akit teljesen �rthet�en az ellens�g�nek tekintett - el�tte itt j�rt.
Erre meggondolta mag�t, �s �r�mmel fogadta azt a tan�csot, amivel maga szolg�lt
neki, bar�tocsk�m. El�g volt n�h�ny j�l megfogalmazott k�rd�s, hogy kider�tsem,
maga tett neki eml�t�st a levelekr�l, �s nem � mag�nak! Kapva-kapott a lehet�s�gen,
amit maga k�n�lt fel neki.
- Ezt k�ptelen vagyok elhinni! - ki�ltotta s�rt�d�tten.
- Si, si, mon ami. Sajn�lhatja, hogy nem tanulm�nyozza a pszichol�gi�t. Ugye azt
mondta mag�nak, hogy megsemmis�tette a leveleket? Oh, la, la, egy n� soha sem
semmis�t meg egy levelet, ha van m�s v�laszt�sa. M�g akkor sem tesz ilyet, ha ez
lenne az �sszer� dolog!
- Na j�, maradjunk ennyiben! - ki�ltottam egyre fokoz�d� haraggal. - De ne is
tagadja, hogy s�lt bolondot csin�lt bel�lem ebben az �gyben! Elej�t�l a v�g�ig.
Ut�lag persze k�nny� magyar�zkodni �s a val�s�g szabta korl�tokat keresg�lni!
- De hiszen annyira tetszelgett �nmag�nak bar�tocsk�m. Egyszer�en nem vitt r� a
l�lek, hogy leromboljam az ill�zi�j�t.
- Ez nem volt sz�p mag�t�l! Ez�ttal t�lzottan elvetette a sulykot!
- Mon Dieu! Ennyire felbosszantja mag�t egy semmis�g�rt, mon ami?
- Elegem van mag�b�l! - ord�tottam, �s kirohantam, bev�gva magam ut�n az ajt�t.
Mivel Poirot ennyire nevets�gess� tett, �gy d�nt�ttem, hogy komoly b�ntet�sben
r�szes�tem,. J� id�ben telik, mire megbocs�tom neki, hogy addig b�tor�tott, m�g
t�k�letes bolondot csin�ltam magamb�l.

TRAG�DIA A MARSDON BIRTOKON

N�h�ny napig t�vol maradtam a v�rost�l, �s amikor visszat�rtem, Poirot �ppen a

kis t�sk�j�t csatolta be.
- A la bonne heure, Hastings. M�r att�l tartottam, nem j�n vissza id�ben ahhoz,
hogy elk�s�rjen.
 - E szerint valami �gyh�z h�vt�k?
- Igen, b�r azt kell mondanom, hogy az �gy nem t�nik t�lzottan �g�retesnek. Az
�szaki Uni� Biztos�t� T�rsas�g k�rt fel arra, hogy nyomozzak egy bizonyos Mr.
Maltravers hal�l�nak �gy�ben. A f�rfi n�h�ny hete k�t�tt n�luk �letbiztos�t�st
�tvenezer fontra, ami hatalmas �sszeg.
- �rtem - mondtam fokoz�d� �rdekl�d�ssel.
- A szerz�d�s persze tartalmazta az ilyenkor szok�sos �ngyilkoss�gi z�rad�kot.
Ez azt jelenti, hogy egy �ven bel�l elk�vetett �ngyilkoss�g eset�n felf�ggesztik a
biztos�t�si �sszeg kifizet�s�t. Mr. Maltravers alapos orvosi vizsg�laton esett �t,
�s b�r t�l volt az �lete del�n, a t�rsas�g orvosa teljesen eg�szs�gesnek tal�lta.
Tegnapel�tt... azaz szerd�n, Essexben, a Marsdon birtokon �ll� h�za ter�let�n
holtan tal�lt�k Mr. Maltraverst. Hal�l�t az els� jelent�sek szerint valamilyen
bels� v�rz�s okozta. Ebben �nmag�ban m�g nem volna semmi figyelemre m�lt�. �m a
rosszindulat� sz�besz�d szerint Mr. Maltravers p�nz�gyi helyzete meglehet�sen
ingatag volt az ut�bbi id�ben, s�t az �szaki Uni� minden k�ts�get kiz�r�an
megbizonyosodott arr�l, hogy az elhuny gentleman a cs�d sz�l�n �llt. Ami l�nyegesen
megv�ltoztatja a helyzet k�p�t, az az, hogy Maltraversnek volt egy gy�ny�r�, fiatal
feles�ge. A t�rsas�g emberei �gy v�lik, hogy a f�rfi �sszegy�jt�tt a biztos�t�shoz
annyi p�nzt, amennyit csak tudott, megk�t�tte a feles�ge jav�ra, azt�n
�ngyilkoss�got k�vetett el. Nem olyan ritkas�g az ilyesmi. Egy bar�tom, Alfred
Wright, az �szaki Uni� igazgat�ja k�rt meg r�, hogy der�tsem fel az �gyet, de mint
m�r neki is eml�tettem, nemigen rem�nykedem a sikerben. Ha a hal�l oka
sz�vel�gtelens�g k�nnyed�n lehet �gy felt�ntetni, mint a helyi szakember
tehetetlens�g�t a hal�l val�di ok�nak felt�r�s�ban. De egy ilyen bels� v�rz�s
meglehet�sen val�s�gosnak t�nik. Ett�l f�ggetlen�l az�rt m�g megtehetj�k a
sz�ks�ges l�p�seket. �t perce van a csomagol�sra, Hastings, addigra itt a taxi,
hogy elvigyen a Liverpool Streetre.
Egy �r�val k�s�bb Marsdon Leigh kis �llom�s�n sz�lltunk le a Great Eastern
vonat�r�l. Az �llom�son �rdekl�dve azt a felvil�gos�t�st kaptuk, hogy a Marsdon
birtok j� egy m�rf�ldnyire van. Poirot a gyalogl�s mellett d�nt�tt, teh�t
elindultunk a f�utc�n.
- Mi a munkaterv�nk? - �rdekl�dtem.
- Els�k�nt megl�togatjuk az orvost. Azt m�ris kider�tettem, hogy Marsdon Leigh-
ben egyetlen orvos van, dr. Ralph Bernard. Ah, m�r itt is vagyunk a h�z�n�l.
A k�rd�ses h�z remek �p�let volt, valamivel t�volabb az �tt�l. A kapun l�v�
bronzt�bl�n d�szelgett az orvos neve. V�gigs�t�ltunk az �sv�nyen �s becs�ngett�nk.
�gy t�nt, hogy szerencs�s id�pontban �rkezt�nk, mivel �ppen rendel�si id�ben
toppantunk be, �s az orvosnak pillanatnyilag nem volt p�ciense. Dr. Bernard
kellemes modor�, id�sebb f�rfi� volt, v�llait felh�zva, el�g hajlottan j�rt-k�k a
rendel�ben.
Poirot bemutatkozott, �s k�z�lte j�vetel�nk c�lj�t, hozz�t�ve, miszerint a
biztos�t� t�rsas�gokn�l k�telez� az effajta �gyek kivizsg�l�sa.
- Persze, persze - b�logatott dr. Bernard elbizonytalanodva. - �s mivel olyan
gazdag ember volt, gondolom nyilv�n tekint�lyes �sszegre sz�lt az �letbiztos�t�sa.
- �n teh�t gazdag embernek tartotta, doktor �r?
Az orvos l�that�an elcsod�lkozott. - Mi�rt, tal�n nem volt az? Tudj�k, k�t
kocsit is tartott, �s a terjedelmes Marsdon birtok fenntart�sa meglehet�sen sokba
ker�lhet, b�r azt hiszem, hogy igen olcs�n vette.
- �n ellenben �gy hallottam, hogy komoly vesztes�gei voltak az ut�bbi id�ben -
v�laszolta Poirot, mik�zben �beren figyelte az orvost.
Dr. Bernard azonban csak ki�br�ndultan cs�v�lta a fej�t.
- �gy volna? Csakugyan? Ez esetben viszont kifejezetten szerencs�s a feles�ge
szempontj�b�l ez az �letbiztos�t�s. Rendk�v�l sz�p �s b�jos ifj� teremt�s, akit
rettenetesen pr�b�ra tett ez a szomor� trag�dia. Az ideg�sszeoml�s hat�r�n van a
szerencs�tlen. T�lem telhet��n igyekeztem megk�m�lni, de term�szetesen �gy is
sz�rny� megr�zk�dtat�son esett �t.
- Az ut�bbi id�ben kezelte valamivel Mr. Maltraverst?
- Kedves uram, sohasem kezeltem �t.
- Micsoda?
 - Tudom�som szerint a �Kereszt�ny Term�szetgy�gy�szok" vagy valami hasonl�
szekta tagja volt.
- De a holttest�t megvizsg�lta, ugye?
- Term�szetesen. Az egyik seg�dkert�sz�k h�vott ki hozz�juk.
- �s a hal�l ok�t egy�rtelm�nek tal�lta?
- Teljes m�rt�kben. B�r az ajkait v�r bor�totta, a v�rz�s t�bbs�ge intern�lis
eredet� volt.
- Ott fek�dt a hulla, ahol r�tal�ltak?
- Igen, senki sem ny�lt a holttesthez. Egy kisebb �ltetv�ny sz�l�n hevert.
Minden bizonnyal varj�ra vad�szhatott, mert egy kis kaliber� fegyver fek�dt
mellette a f�ld�n. V�ratlan hirtelens�ggel �rhette a v�rz�s. K�ts�g sem f�rhet
hozz�, hogy perfor�lt gyomorfek�ly v�gzett vele.
- Nem lehets�ges m�gis, hogy esetleg lel�tt�k?
- De dr�ga uram!
- M�r megbocs�sson - �rvelt Poirot meghuny�szkodva -, de ha az eml�kezetem nem
csal, nemr�giben is t�rt�nt egy olyan gyilkoss�gi eset, ahol az orvos el�sz�r
sz�vel�gtelens�get �llap�tott meg... �s csak akkor v�ltoztatta meg a v�lem�ny�t,
amikor a helyi rend�r r�mutatott, hogy l�tt seb van az �ldozat fej�n!
- Mr. Maltravers hull�j�n nem tal�lna l�tt sebet - v�laszolta dr. Bernard
sz�razon. - Most pedig uraim, ha nincs t�bb...
Meg�rtett�k a c�lz�st.
- Minden j�t, doktor �r, �s k�sz�nj�k, hogy olyan t�relmesen v�laszolt a
k�rd�seinkre. Egy�bk�nt ami azt illeti, egy�ltal�n nem l�tott okot a boncol�sra?
- Egy�ltal�n nem! - visszhangozta az orvos, �s �gy meredt r�nk, mint aki m�r
maga is k�zel �ll az agyv�rz�shez. - A hal�l oka teljess�ggel nyilv�nval� volt, �s
az �n hivat�som nem abb�l �ll, hogy feleslegesen v�jk�ljak az elhunyt p�ciensek
rokonainak lelkivil�g�ban.
Azzal az orvos sarkon fordult, �s becsapta az ajt�t az orrunk el�tt.
- Mi a v�lem�nye err�l a dr. Bernardr�l, Hastings? - k�v�ncsiskodott Poirot,
mik�zben folytattuk utunkat a birtok fel�.
- Az, hogy egy v�n szam�r.
- Pontosan. A jellemz�sei rendre c�lba tal�lnak, bar�tom.
Gyanakodva pillantottam r�, de hat�rozottan komolynak t�nt. A szeme azonban
furcs�n csillogott, �s ravaszk�san hozz�tette: - Nemde �gy szok�s mondani,
amennyiben nem egy sz�p h�lgyr�l van sz�!
H�v�sen m�rtem v�gig.
A birtokon l�v� h�zhoz �rve egy k�z�pkor� szobal�ny nyitott ajt�t. Poirot �tadta
Mrs. Maltravers r�sz�re a n�vjegyet, �s egy levelet a biztos�t�t�rsas�gt�l. A
szobal�ny bek�s�rt benn�nket egy kis v�r�helyis�gbe, majd elt�vozott, hogy
bejelentsen benn�nket az �rn�j�nek.
Vagy t�z perc telhetett el, amikor kiny�lt az ajt�, �s egy karcs�, gy�szruh�s
alak jelent meg a k�sz�b�n.
- Monsieur Poirot? - k�rdezte t�tov�n.
- Madame! - Poirot g�l�ns�n talpra ugrott, �s a h�lgy fel� sietett.
- El sem tudom mondani, mennyire sajn�lom, hogy �gy meg kell zavarnom a
gy�sz�ban. De mit tehet, az ember? Les affaires... nem ismernek sajn�latot.
Mrs. Maltravers engedte, hogy bar�tom egy sz�khez vezesse. Szeme v�r�s volt a
sok s�r�st�l, de jelenlegi elgy�t�rts�ge sem rejthette el a rendk�v�li sz�ps�g�t.
Huszonh�t-huszonnyolc �ves lehetett, lensz�ke hajjal, nagy k�k szemekkel �s helyes
telt ajakkal.
- A f�rjem �letbiztos�t�s�val kapcsolatban van valami probl�ma, ugye? De �ppen
most kell zavarniuk... ilyen s�rg�s?
- Legyen er�s, dr�ga madame, legyen er�s! Mint tudja, a n�hai f�rje meglehet�sen
nagy �sszegre k�t�tt �letbiztos�t�st, �s az eff�le esetekn�l a t�rsas�g meg k�v�n
bizonyosodni n�h�ny r�szletet illet�en. Engem hatalmaztak fel, hogy k�pviseljem
�ket. Megnyugtathatom, hogy minden t�lem telhet�t megteszek annak �rdek�ben, hogy
ne zaklassam t�ls�gosan. El�sz�r is �sszefoglaln� r�viden annak a szomor� szerdai
napnak az esem�nyeit?
- �ppen �t akartam �lt�zni a te�hoz, amikor felj�tt a szobal�nyom... az egyik
kert�sz rohant a h�zba... � tal�lt r�...
A n� hangja elakadt. Poirot egy�tt �rz�en szor�totta meg a kez�t.
- �rtem. Ennyi el�g is. Kor�bban, a d�lut�n folyam�n nem tal�lkozott a f�rj�vel?
- Eb�d ut�n nem. Tudja les�t�ltam a faluba n�h�ny b�lyeg�rt, s azt hittem, hogy
� k�zben a birtokot j�rja.
- �s varjakra vad�szik, ugye?
- Igen, rendszerint mag�val vitte a kiskaliber� pusk�j�t, �s hallottam is egy-
k�t l�v�st a t�volban.
- Hol van most a puska?
- Ha j�l tudom, a hallban.
Kiment�nk a szob�b�l az asszony vezet�s�vel, hamarosan megtal�lta �s �tadta a
fegyvert Poirot-nak, aki gondosan megvizsg�lta:
- K�t l�v�st adtak le bel�le - �llap�totta meg, mik�zben visszaadta. - Most
pedig, madame, ha megn�zhetn�m...
Figyelmesen v�rakozott.
- A csel�d odavezeti - suttogta az �zvegy elford�tva a fej�t.
A besz�l�tott szobal�ny felvezette Poirot-t, �n pedig a szerencs�tlen
sz�passzony mellett maradtam. Nehezen tudtam eld�nteni, melyik a helyesebb, ha
besz�lgetni pr�b�lok vele, vagy ha hallgatok, �gy v�g�l egyk�t �ltal�nos
megjegyz�st tettem, amire figyelmetlen�l v�laszolgatott. P�r perccel k�s�bb Poirot
�jra csatlakozott hozz�nk.
- K�sz�net a kedvess�g��rt, madame, alig hinn�m, hogy sz�ks�ges lenne tov�bb
zaklatni ezzel az �ggyel. M�g csak annyit, tud valamit a n�hai f�rje anyagi
helyzet�r�l?
Az asszony a fej�t r�zta.
- Egy�ltal�n semmit sem. Teljesen j�ratlan vagyok az �zleti �gyek ter�n.
- �rtem. Eszerint akkor arra sem tudna magyar�zatot adni, hogy a f�rje mi�rt
d�nt�tt olyan hirtelen az �letbiztos�t�s mellett? Mert mennyire �n tudom, kor�bban
nem foglalkozott a gondolattal.
- Nos, csup�n alig valamivel t�bb mint egy esztendeje vagyunk h�zasok. Az
�letbiztos�t�st pedig az�rt k�t�tte, mert biztosra vette, hogy nem fog sok�ig �lni.
Mintha csak meg�rezte volna a hal�l�t. Nyilv�n volt m�r gyomorv�rz�se, �s sejtette,
hogy a k�vetkez� v�gzetes lesz. Hasztalanul igyekeztem eloszlatni a s�t�t
f�lelmeit. Ajaj, mint bebizonyosodott, nagyon is igaza volt!
A n� k�nnyes szemekkel, de m�lt�s�gteljesen k�sz�nt el t�l�k. Mik�zben kifele
ballagtunk a behajt�n, Poirot jellegzetes k�zmozdulatot tett...
- Eh bien, �gy van ez! Mehet�nk vissza Londonba, bar�tom, dolgunk v�gezetlen�l,
mert nagyon �gy t�nik, hogy ebben az eg�rlyukban nincsen eg�r. De valami m�gis...
- M�gis, micsoda?
- Egy csek�lyke ellentmond�s, ez minden! �szrevette? Nem? Az �let tele van
ellentmond�sokkal. Sajnos �gy biztosan nem k�pes eldobni mag�t�l az ember az
�let�t... nincs olyan m�reg, amelyik v�rrel t�lten� meg a sz�jat. Nem, nincs m�s
h�tra, bele kell t�r�dn�m, hogy itt minden tiszta... H�t ez meg ki lehet?
Egy magas fiatalember sietett fel�nk befel� a behajt�n. �gy haladt el
mellett�nk, hogy egy pillant�sra sem m�ltatott benn�nket. Ennek ellen�re
meg�llap�tottam, hogy j�k�p� fick�, �s a keskeny, s�t�tbarn�ra s�lt arcb�re tr�pusi
�letr�l �rulkodott. Egy kert�sz a lehullott leveleket s�pr�gette, �s amikor a
k�zel�nkbe �rt, Poirot odarohant hozz�.
- Megmondan� k�rem, hogy ki az a gentleman? Ismeri �t?
- Hallottam m�r a nev�t, sir, de sajnos nem eml�kszem r�. A m�lt h�ten egy �zben
itt �jszak�zott. M�g hozz� a keddi napon.
- Gyorsan, mon ami, k�vess�k!
�jra v�gigsiett�nk a behajt�n, az elt�nt alak nyom�ban. Fekete k�penyes alakja
egy pillanatra m�g felbukkant a h�z oldal�ban l�v� teraszon, azt�n a megfigyelt
szem�ly befordult. Mi pedig igyekezt�nk ut�na, hogy tan�i legy�nk a tal�lkoz�snak.
Mrs. Maltravers val�s�ggal megt�ntorodott ahol �llt, s az arca tiszt�n l�that�an
elfeh�redett.
- Maga itt? - dadogta. - Azt hittem, hogy m�r a tengeren van... �tban Kelet-
Afrika fel�.
 - N�h�ny olyan h�rt kaptam az �gyv�diemt�l, melyek marad�sra k�sztettek -
magyar�zta a fiatalember. - Az id�s nagyb�ty�m v�ratlanul elhunyt Sk�ci�ban, �s
hagyott r�m n�mi p�nzmagot. Jelen k�r�lm�nyek k�z�tt �gy v�ltem, az lesz a legjobb,
ha elhalasztom az indul�st. Azt�n olvastam ezt a szomor� h�rt az �js�gban �s arra
gondoltam, akkor teszek a leghelyesebben, ha ideutazom, �s megn�zem, seg�thetek-e
valamiben. Elv�gre nyilv�n nem b�nn�, ha valaki foglalkozna a dolgokkal.
Ebben a pillanatban vettek �szre benn�nket. Poirot el�rel�pett �s s�r�
bocs�natk�r�sek k�zepette kezdte magyar�zni, hogy a botj�t a hallban felejtette.
Sz�momra �gy t�nt, hogy Mrs. Maltravers meglehet�s vonakod�ssal mutatta be �ket
egym�snak.
- Az �r Mr. Poirot, ez pedig Black kapit�ny.
N�h�ny percnyi cseveg�s ut�n Poirot megtudta, hogy Black kapit�ny a Horgony
Fogad�ban sz�llt meg. A h�trahagyott s�tap�lc�t persze sehol sem tal�lta (amiben
persze nem volt semmi meglep�), �gy Poirot �jabb bocs�natk�r�sei ut�n
visszavonultunk.
Hamarosan ism�t a falu utc�in szapor�ztuk l�pteinket, �s Poirot egyenesen a
Horgony Fogad� fel� vette az ir�nyt.
- Itt maradunk - magyar�zta -, am�g bar�tunk, a kapit�ny, vissza nem j�n. Ugye
�szrevette, mennyire kihangs�lyoztam, hogy az els� vonattal visszautazunk Londonba?
Biztosan elhitte, hogy komolyan besz�lek. Pedig sz� sincs r�la... Megfigyelte Mrs.
Maltravers arc�t, amikor megpillantotta ezt az ifj� Blacket? L�that�an megd�bbent,
a fiatalember pedig... eh bien, nagyon odavolt. Egyet�rt velem? �s itt tart�zkodott
kedden este... a Mr. Maltravers hal�l�t megel�z� napon. Felt�tlen�l meg kell
tudnunk, hogy merre j�rt Black kapit�ny ebben az id�ben, Hastings.
�gy f�l �ra m�lva �szrevett�k amint a fiatalember k�zeledik a fogad� fel�.
Poirot kiment az �p�let el�, megsz�l�totta, azt�n felh�vta a szob�nkba.
- Black kapit�ny, szeretn�m elmagyar�zni a idej�vetel�nk ok�t - kezdte ny�jasan
a bar�tom. - El�sz�r is meg kell �rtenie, Monsieur le capitaine, hogy okvetlen�l
meg kell tudnom, milyen lelki�llapotban volt Mrs. Maltravers k�zvetlen�l a hal�la
el�tt, ugyanakkor viszont Mrs. Maltraverst sem szeretn�m megb�ntani azzal, hogy
f�jdalmas k�rd�sekkel ostromoljam. Tudjuk, hogy maga itt tart�zkodott k�zvetlen�l
az esetet megel�z�en, �s �gy �pp oly �rt�kes inform�ci�kkal szolg�lhat, mint az
�zvegy.
- Mindent megteszek, amivel a seg�ts�g�kre lehetek - v�laszolta a fiatal katona
-, de att�l tartok, hogy nem vettem �szre semmi rendk�v�lit. Tudja, annak ellen�re,
hogy Maltravers a csal�dom r�gi bar�tai k�z� tartozott, j�magam m�gsem ismertem
t�lzottan j�l.
- �n mikor �rkezett ide?
- Kedden d�lut�n. �s szerd�n korareggel mentem vissza a v�rosba, mivel a haj�m
d�lbe futott ki Tilburyb�l. De mint ahogy azt a Mrs. Maltraversnek adott
magyar�zatomb�l is hallhatt�k, bizonyos h�rek a terveim megv�ltoztat�s�ra
k�sztettek.
- Ha j�l �rtettem, r�videsen vissza fog t�rni Kelet-Afrik�ba?
- �gy van. A h�bor� �ta ott �lek. Hatalmas orsz�g.
- Val�ban? �s kedden este a vacsor�n�l mir�l besz�lgettek?
- �h, m�r nem is tudom pontosan. Azt hiszem, csak a szokv�nyos h�tk�znapi
t�m�kr�l. Maltravers el�bb a csal�dom fel�l �rdekl�d�tt, azt�n pedig a n�met
j�v�t�telekr�l t�rsalogtunk. K�s�bb Mrs. Maltravers tett fel egy csom� Kelet-
Afrik�ra vonatkoz� k�rd�st, �n pedig elmondtam n�h�ny �rdekes t�rt�netet. Ha j�l
eml�kszem, nagyj�b�l ennyi volt az eg�sz.
- K�sz�n�m.
Poirot hallgatott egy pillanatig, azt�n udvariasan megsz�lalt: - Amennyiben
megengedi, szeretn�k elv�gezni egy kis k�s�rletet. Az im�nt elmondta mindazt, amit
a tudatos �nje ismer. Most, ha lehets�ges, a tudatalattij�t szeretn�m kik�rdezni.
- Pszichoanal�zis? - k�rdezte Black l�that�an megriadva.
- Ugyan, dehogy - nyugtatta meg Poirot. - Tudja, abb�l �ll az eg�sz, hogy mondok
egy sz�t, amire maga egy m�sikkal v�laszol, �s �gy tov�bb. Mondja csak ki a legels�
sz�t, ami az esz�be jut. Kezdhetj�k?
- Rendben van - egyezett bele Black, be�r a nyugtalans�ga m�g nem oszlott cl
teljesen.
- Mag�t pedig Hastings, arra k�rem, hogy jegyezze le a szavakat - mondta Poirot.
Azzal el�h�zta a zseb�b�l az �r�j�t �s letette maga mell� az asztalra. - Akkor
kezdj�k! Nappal.
Black egy pillanatnyi sz�net ut�n v�laszolt:
- �jszaka.
Amint Poirot folytatta, a v�laszok m�r gyorsabban �rkeztek.
- N�v - mondta Poirot.
- Hely.
- Bernard.
- Shaw.
- Kedd.
- Vacsora.
- Utaz�s.
- Haj�.
- Orsz�g.
- Uganda.
- T�rt�net.
- Oroszl�nok.
- Kiskaliber� puska.
- Farm.
- L�v�s.
- �ngyilkoss�g.
- Elef�nt.
- Agyar.
- P�nz.
- �gyv�d.
- K�sz�n�m, Black kapt�ny. Tudna m�g n�h�ny percet szak�tani sz�momra �gy f�l
�ra m�lva?
- Term�szetesen. - A fiatal katona k�v�ncsian n�zett r�, �s a homlok�t
t�r�lgetve fel�llt.
- Most pedig rajta, Hastings! - mosolygott r�m Poirot, miut�n az ajt�
becsuk�dott a fiatalember m�g�tt. - Ugye most m�r �rti?
- Fogalmam sincs, mire gondol.
- Mag�nak semmit sem mond ez a k�rd�s-felelet j�t�k?
Alaposan megvizsg�ltam a feljegyz�st �s k�nytelen voltam megr�zni a fejem.
- J�, akkor majd seg�tek mag�nak. Kezdj�k azzal, hogy Black j�val a norm�lis
hat�rid�n bel�l adta meg a v�laszait. Szinte kiv�r�s n�lk�l. Ez annyit jelent,
miszerint olyb� vehetj�k, hogy nincs b�n�s rejtegetnival�ja. A �nappal'' �s
��jszaka" �s �hely" norm�lis asszoci�ci�. Az igazi k�s�rlet a �Bernard" sz�val
vette kezdet�t. Ebb�l kider�lhetett volna, hogy tal�lkozott-e a helyi orvossal.
Nyilv�nval�an nem. P�rbesz�d�nk folytat�sa sor�n a �keddre" a �vacsora" sz�
�rkezett v�laszul, viszont az �utaz�sra" �s az orsz�gra a �haj�" illetve az
�Uganda" szavakat v�laszolta, ami vil�gosan bizony�tja, hogy ink�bb a k�lf�ldi �tja
foglalkoztatja �s nem az, ami idehozta. A �t�rt�net" sz�ra adott �oroszl�nok"
felelet nyilv�n a vacsor�n�l elmes�lt oroszl�nos sztorira utal. A �kiskaliber�
fegyverre" viszont teljesen v�ratlanul a �farm" sz�t adta v�laszul. Amikor pedig
azt mondtam, hogy �l�v�s", az ��ngyilkoss�g" �rkezett azonnali feleletk�nt. Ebb�l
vil�gosnak t�nik a gondolatt�rs�t�s: egy �ltala ismert f�rfi �ngyilkoss�got
k�vetett el kiskaliber� pusk�val, valahol egy farmon. Azt se t�vessz�k szem el�l,
hogy az esze m�g mindig a vacsor�n�l elmondott t�rt�netek k�r�l forog. Rem�lem,
egyet�rt�nk abban, hogy nek�nk is ism�telje el azt a k�l�nleges �ngyilkoss�gi
t�rt�netet, amit kedden este a vacsor�n�l mondott el.
Black meglehet�sen k�szs�gesen tett eleget a k�r�s�nknek.
- Persze, elmes�lem a t�rt�netet, csak hadd szedjem �ssze a gondolataimat. Egy
ember agyonl�tte mag�t odakint egy farmon, m�ghozz� kiskaliber� pusk�val, a
sz�jpadl�s�n �t. A l�ved�k az agy�ba hatolt. Az orvosok sehogy sem �rtett�k a
dolgot, hiszen semmi m�s nem utalt r�, csup�n egy kis v�r az ajk�n. De mi�rt... ?
- Hogy mi k�ze van mindennek Mr. Maltravershez? A jelek szerint nagyon is sok.
Ugyanis egy kiskaliber� puska hevert mellette, amikor r�tal�ltak.
- �gy �rti, hogy az �n t�rt�netem adta neki az �tletet... �h, de hiszen ez
borzaszt�!
- Ne legyen miatta lekiismeretfurdal�sa... mindenk�ppen megt�rt�nt volna, �gy
vagy �gy. Nos, most telefon�lnom kel Londonba.
Poirot hossz� telefonbesz�lget�st k�vet�en, elgondolkodva t�rt vissza. D�lut�n
elt�vozott, �s csak k�t �rakor t�rt vissza, kijelentve, hogy nem halaszthatja
tov�bb a dolgot, �s k�z�lni kell a fejlem�nyeket az ifj� �zveggyel, akivel
v�gtelen�l egy�tt �reztem. Elv�gre egy fill�r n�lk�l maradt, r�ad�sul
bebizonyosodott, hogy a f�rje �ngyilkoss�got k�vetett el. Ez a sors b�rmelyik
asszony sz�m�ra s�lyos csap�st jelentene. Titokban azt rem�ltem, hogy a fiatal
Blacknek siker�l n�mileg megvigasztalnia, s �gy k�nnyebben �tv�szelheti a kezdeti
neh�z id�szakot. Mert a fiatalember l�that�an csod�lta �t.
Az �zveggyel folytatott besz�lget�s�nk a v�rakoz�snak megfelel�en rendk�v�l
k�nosan alakult. Eleinte hevesen tiltakozott a Poirot �ltal el�t�rt t�nyek ellen,
majd amikor v�gre siker�lt meggy�zni, keserves zokog�sba t�rt ki. A holttest
megvizsg�l�sa teljes m�rt�kben igazolta a gyan�nkat. Poirot is rendk�v�l sajn�lta a
szerencs�tlen n�t, de v�gt�re is �t a Biztos�t� T�rsas�g alkalmazta, �s mit
tehetett volna? M�r �ppen a t�voz�shoz k�sz�l�dt�nk, amikor bar�tom vigasztal�an
Mrs. Maltravershez fordult:
- Madame, mint mindannyian tudhatjuk, halottak nincsenek!
- Ezt hogy �rti? - d�bbent meg az �zvegy t�gra meredt szemmel.
- M�g soha sem vett r�szt spritiszta sze�nszon? Mert tal�n maga is tudja, hogy
tulajdonk�ppen m�dium alkata van.
- M�sok is mondt�k m�r. De maga bizony�ra nem hisz a spiritizmusban?
- Mindenesetre sok k�l�n�s dolgot volt m�r alkalmam l�tni, madame. Tud arr�l,
miszerint a faluban az a sz�besz�d j�rja, hogy ebben a h�zban k�s�rtetek vannak?
Az asszony b�lintott, a szobal�ny pedig ebben a pillanatban jelentette, hogy
k�sz a vacsora.
- Nem vacsor�zn�nak velem?
H�l�san elfogadtuk a megh�v�st, ann�l is ink�bb, mivel �gy �rezt�k, hogy
jelenl�t�nk kiss� elterelheti a figyelm�t a gy�sz�r�l.
�ppen befejezt�k a levest, amikor sikoly �s ed�ny-cs�r�mp�l�s hallatszott az
ajt� el�tt. Felugrottunk. A szobal�ny jelent meg a k�sz�b�n, sz�v�re szor�tott
k�zzel.
- Egy f�rfialakot l�ttam... ott �llt az �tj�r�ban.
Poirot azonnal kirohant, hogy szinte r�gt�n vissza is t�rjen.
- Senki sincs odakint.
- Nincs, uram? - hebegte a szobal�ny eg�sz test�ben reszketve. - �gy
megr�m�ltem!
- De h�t mi�rt?
Suttog� hangon j�tt a v�lasz.
- Mert azt hittem... azt hittem, hogy az �r volt az... teljesen �gy n�zett ki,
mint �...
L�ttam, hogy Mrs. Maltraversen is �rr� lesz a r�m�let. Gondolataim a r�gi
felt�telez�s k�r�l kavarogtak, mely szerint az �ngyilkos k�ptelen megpihenni �s
nyugalomra lelni a t�lvil�gon. Bizony�ra � is erre gondolhatott, mert egy
pillanattal k�s�bb hangos sikollyal ragadta meg Poirot karj�t.
- Nem hallotta? H�rmat kopogtak az ablakon! � is mindig �gy kopogtatott, amikor
k�rbej�rta a h�zat.
- Csak a repk�ny lehetett! - ki�ltottam. - Nyilv�n a repk�ny �t�d�tt hozz� az
ablak�veghez.
P�ni f�lelem ker�tett hatalm�ba valamennyi�nket. A szobal�ny csak vacsora v�g�re
nyugodott meg valamelyest. Mrs. Maltravers k�rlelte Poirot-t, hogy maradjunk m�g. A
kis nappaliban �lt�nk le. A sz�l k�zben feler�s�d�tt �s ijeszt�en jajongott a h�z
k�r�l. A szoba ajtaja lassan k�tszer is kiny�lt, �s az asszony mindk�t esetben
r�m�lten kapaszkodott a karomba.
- Ah, �gy l�tszik el van �tkozva ez az ajt�! - ki�ltotta Poirot elsz�ntan.
D�h�sen felpattant, �jra becsukta �s ez�ttal el is ford�totta a z�rban a kulcsot.
 - �gy ni! Most m�r bez�rtam!
- Ne tegye! - dadogta az �zvegy. - Mert ha most is kiny�lik...
�s mik�zben besz�lt, megt�rt�nt a lehetetlen. A bez�rt ajt� lassan kit�rult.
Onnan, ahol �ltem, nem l�thattam az �tj�r�ba, de a n� �s Poirot �ppen szembe �lt
vele. Mrs. Maltravers hossz�, elny�jtott sikolyt hallatott, ahogy odafordult.
- L�tta �t?... Ott, az �tj�r�ban! - sikoltotta.
Poirot �rtetlen arccal meredt r� azt�n megr�zta a fej�t.
- L�ttam �t... a f�rjemet... mag�nak is l�tnia kellett!
- Madame, �n nem l�ttam semmit sem. Tal�n nem �rzi j�l mag�t...?
- Nagyon is j�l vagyok... �h, Istenem!
Hirtelen, minden figyelmeztet�s n�lk�l, n�h�ny pislog�s ut�n kialudt a
vil�g�t�s. A s�t�ts�gb�l h�rom koppan�s hallatszott. Mrs. Maltravers halkan
feljajdult.
�s akkor... megpillantottam!
A f�rfi, akit odafent, az �gyon l�ttam, most ott �llt szemben vel�nk, halv�ny
foszforeszk�l� f�ny vette k�r�l. Az ajka v�res volt, s a karj�t kiny�jtva fel�nk
mutatott. Hirtelen ragyog� f�nynyal�b �radt bel�le, mely felettem �s Poirot felett,
egyenesen Mrs. Maltraversre esett. L�ttam hal�lra r�m�lt, holts�padt arc�t, �s m�g
valami m�st is!
- Uram Isten, Poirot! - ki�ltottam. - N�zze a lady kez�t, a jobb kez�t! Milyen
v�r�s!
Az �zvegy is r�pillantott, azt�n rongycsom�k�nt roskadt a padl�ra.
- V�r! - rikoltotta hiszt�rikusan. - Igen, v�r! Meg�ltem �t! �n tettem.
Megmutatta nekem, �n pedig a ravaszra tettem az ujjamat �s megh�ztam. Mentsenek meg
t�le... mentsenek meg! Visszaj�tt!
A hangja h�rg�sbe fulladt.
- Vil�g�t�st! - rikkantotta �rdes hangon Poirot. Mintegy var�zs�t�sre kigyulladt
a f�ny.
- H�t ez az - folytatta. - Hallotta, Hastings? �s maga, Everett? �h, ami azt
illeti, ez az �r Mr. Everett, aki kiv�l� sz�n�sz a maga nem�ben. Ma d�lut�n
telefon�ltam neki. T�k�letesen siker�lt a maszkja, ugye? �ppen olyan, mint a
halott, tov�bb� egy zsebl�mpa meg n�mi foszforeszk�l� anyag megtette a k�v�nt
hat�st. A maga hely�ben nem �rinten�m meg a h�lgy kez�t, mert a v�r�s fest�k m�g
fog. Tudj�k, amikor kialudt a f�ny, megfogtam a kez�t. De ami azt illeti, sietn�nk
kell, mert nem szeretn�m, ha lek�sn�nk a vonatot. Japp fel�gyel� odakinn �csorog az
ablak el�tt. Kellemetlen �jszaka volt... de id�nk�nt m�dj�ban �llt megkopogtatni az
ablakokat.
- Tudja - folytatta a magyar�zatot Poirot, mik�zben a s�r� es�ben �s viharos
sz�lben siett�nk az �llom�s fel� -, sz�get �t�tt a fejemben egy kis ellentmond�s. A
doktor szerint, az elhunyt a �Kereszt�ny Term�szetgy�gy�szok" szekt�j�hoz
tartozott. Ugyan ki sugallhatta volna ezt neki Mrs. Maltraversen k�v�l? Mindezt az
asszony �gy t�lalta nek�nk, mintha a f�rje sz�ntelen�l agg�dott volna az eg�szs�gi
�llapot��rt. A m�sodik furcsas�g, hogy mi�rt d�bbent meg annyira a ifj� Black
felbukkan�sakor? Harmadszor, ugyeb�r az asszonynak konvencion�lis k�teless�ge
illend�en elsiratni a f�rj�t, �ppen ez�rt szokatlannak �s furcs�nak tal�ltam az
er�sen kisminkelt szemh�jait, mag�nak persze mindez nem t�nt fel, ugye Hastings?
H�t persze! Hi�ba mondogatom folyton, maga sosem vesz �szre semmit sem!
- Nos h�t �gy t�rt�nt. A tov�bbiakban k�t lehet�s�g �llt fenn. Egyr�szt Black
t�rt�nete �gyes megold�st sugallt Mr. Maltraversnek az �ngyilkoss�g elk�vet�s�re,
m�sfel�l a feles�g, a t�rt�net m�sik hallgat�ja tal�lt hasonl�an �gyes m�dszert a
gyilkoss�g v�grehajt�s�ra. A magam r�sz�r�l ink�bb az ut�bbi v�laszt�s fel�
hajlottam. Szerintem ugyanis ahhoz, hogy valaki a jelzett m�don l�je fejbe mag�t,
legal�bb a l�bujj�val kellene megh�znia a ravaszt. No m�r most! Ha Maltravers
hull�j�ra �gy bukkantak volna r�, hogy az egyik l�b�n nem volt rajta a cip�je,
arr�l bizony�ra �rtes�lt�nk volna valakit�l. Hiszen egy ilyen furcsa r�szletet
�hatatlanul megjegyeznek az emberek.
- Sz�val, mint m�r eml�tettem, ink�bb gyilkoss�gi �gyre gyanakodtam, mint
�ngyilkoss�gra. De b�rmerre vizsg�l�dtam, sehol semmi bizony�t�k sem t�masztotta
al� az elm�letem. H�t ez�rt volt sz�ks�g arra a bonyolult kis kom�di�ra, aminek ma
�jjel tan�ja lehetett.
De mivel m�g magam sem vagyok teljes m�rt�kben tiszt�ban a b�nt�ny valamennyi
r�szlet�vel, fussunk �t rajta m�g egyszer.
Adott egy �les esz�, el�rel�t� asszony, aki tiszt�ban van a f�rje anyagi
helyzet�vel. R�unt m�r �reg p�rj�ra, akihez csak a vagyona miatt ment f�rjhez.
R�veszi teh�t egy nagy �sszeg� �letbiztos�t�s megk�t�s�re, azt�n keresi m�dot c�lja
el�r�s�re. Egy v�letlen a seg�ts�g�re siet... a fiatal katona k�l�n�s t�rt�nete
form�j�ban. M�snap d�lut�n, amikor m�r abban a hiszemben ringatja mag�t, hogy a
monsieur le capitaine r�g a tengeren haj�k�zik, a birtokon s�t�lnak a f�rj�vel.
�Milyen �rdekes t�rt�netet mes�lt Black tegnap este, eml�kszel?" - jegyzi meg a
f�rfinek. �Szerinted t�nyleg le tudn� l�ni �gy mag�t valaki? Mutasd meg, hadd
l�ssuk val�ban lehets�ges-e!" A szeg�ny bolond f�rj pedig... megmutatja. Sz�j�ba
veszi a puska cs�v�t. Az asszony pedig lehajol �s kacagva a ravaszra teszi az
ujj�t. �Most pedig, uram!" - mondja k�jesen - �mi van, ha megh�zom a ravaszt?"
- �s azt�n... azt�n..., Hastings... meg is h�zta!

AZ OLCS� B�R� LAK�S KALANDJA

Azon esetek t�bbs�ge, melyeket Poirot nyomoz�sair�l feljegyeztem, rendszerint a

maguk saj�ts�gos k�zponti val�s�g�b�l indultak ki, ami lehetett akkor gyilkoss�g
vagy rabl�s, �s innen haladtak tov�bb a logikai k�vetkeztet�s seg�ts�g�vel el�rt
diadalmas, v�gs� megold�sig. A most lejegyzett esetn�l viszont a k�r�lm�nyek
figyelemre m�lt� l�ncolata keltette fel Poirot figyelm�t �s kalauzolta el a
l�tsz�lag h�tk�znapi esem�nyekt�l, s legv�ratlanabb v�gkifejletig, mellyel ez a
k�l�n�s �gy lez�rult.
Az eg�sz azon az est�n kezd�d�tt, melyet �reg bar�tomn�l, Gerald Parkern�l
t�lt�ttem. Rajtam �s a h�zigazd�n k�v�l m�g vagy f�ltucatnyian lehettek jelen, s a
besz�lget�s t�rgya, mint �ltal�ban, mindig a londoni lak�shelyzetre terel�d�tt.
Parkernek ugyanis a h�zak �s a lak�sok jelentett�k a speci�lis id�t�lt�st. A h�bor�
�ta legal�bb f�ltucatnyi h�zban, illetve lak�sban lakott m�r. Alig telepedett le
valahol, v�ratlanul m�r is tal�lt egy szebbet, jobbat, �jabbat �s k�sedelem n�lk�l
nekil�tott a k�lt�z�si el�k�sz�letekhez meg a csomagol�shoz. Lak�sv�ltoztat�sai
rendszerint csak csek�lyke anyagi haszonnal j�rtak, mivel nemigen �rtett az
�zlethez. �m �t k�l�nben sem a p�nzszerz�s v�gya vezette, hanem a hurcolkod�ssal
j�r� �sz�rakoz�s". Egy ideig a laikus kell� tisztelet�vel hallgattuk a n�pv�ndorl�s
ter�n szaktekint�lynek sz�m�t� Park�rt. Azt�n a hallgat�s�g �gy �rezte, hogy most
m�r rajta a sor, �s ett�l kezdve val�s�gos b�beli nyelvzavar vette kezdet�t. A
sz�jj�rtat�s k�zd�ter�n v�g�l egy b�jos asszonyka, Mrs. Robinson maradt �llva a
legtov�bb, aki a f�rj�vel egy�tt volt jelen. Kor�bban soha sem tal�lkoztam m�g
vel�k, l�v�n Robinson�k Parker �jabb ismer�sei k�z� tartoztak.
- Ha m�r a lak�sokr�l besz�lget�nk - zengte az asszonyka -, hallotta m�r Mr.
Parker, mekkora szerencse �rt benn�nket? V�gre siker�lt hozz�jutnunk... egy
lak�shoz! M�ghozz� a Montagu H�zt�mbben!
- Ejha! - rikkantotta Parker. - Mindig hangoztattam, hogy akad itt lak�s
b�ven... persze nyilv�n borsos �ron!
- Ellenkez�leg, ez egy�ltal�n nem dr�ga. S�t nevets�gesen olcs�. A b�rleti d�ja
potom nyolcvan font egy �vre.
- De... de h�t a Montagu H�zak tudom�som szerint ott vannak a Knightsbridge
szomsz�ds�g�ban. J�kora, sz�p k�llem� �p�letek. Vagy arr�l a nyomornegyedb�li
rokon�r�l besz�l, amire csak �gy r�ragasztott�k a nev�t?
- Ugyan, dehogy! �ppen az a Knightsbridge-i k�rnyezet teszi olyan csod�latoss�.
- Akkor val�ban a �csod�latos� a megfelel� jelz�! -�rtett egyet Parker. - �gy
l�tszik vannak p�ratlan csod�k. De csak kell lenni benne valamilyen
csalafintas�gnak. Szerintem nyilv�n magas lehet a jutal�k.
- Ellenkez�leg, nincs is jutal�k!
- Nincsen jut... h�ha! Cs�pjen meg valaki! - ny�gte Parker.
- Csak a b�tor�rt kellett k�l�n fizetn�nk - folytatta
Mrs. Robinson.
- Na ugye! - �l�nk�lt fel Parker. - Mondtam, hogy valami csalafintas�g rejlik a
h�tt�rben!
- Mind�ssze �tven fontot. Mert a lak�s gy�ny�r�en be is van b�torozva!
- Feladom! - s�hajtott Parker. - A jelenlegi lak�k nyilv�n holdk�rosak lehetnek,
j� adag emberbar�ti be�t�ssel.
Mrs. Robinson csinos homlok�n apr� r�ncok jelentek meg, �s enyh�n gondterheltnek
l�tszott.
- K�l�n�s, ugye? Mit gondol, lehets�ges, hogy... hogy... valamif�le k�s�rtet
lakta hely?
- Soha �letemben nem hallottam m�g k�s�rtet j�rta lak�sr�l - jelentette ki
Parker hat�rozottan.
- Ne-em? - Mrs. Robinson t�volr�l sem t�nt meggy�z�ttnek. - Pedig akad n�h�ny
dolog, amit... sz�val, amit el�g k�l�n�snek tal�ltam.
- �spedig? - sz�ltam k�zbe s�rget�en.
- Nocsak - mosolygott Parker -, �gy l�tszik, felkeltett�k a b�n�gyi szak�rt�nk
�rdekl�d�s�t! Rajta, k�nny�tsen a lelk�n, Mrs. Robinson. Hastings a titkok nagy
felder�t�je.
Zavartan nevettem, mindazon�ltal tetszett a r�m osztott szerep.
- �h, nincs ebben semmi k�l�n�s, Hastings kapit�ny, de �ppens�ggel elmes�lhetem
a dolgot. �gy kezd�d�tt, hogy felkerest�k a Stosser and Paul �gyn�ks�get. Kor�bban
nem pr�b�lkoztunk n�luk, mivel �gy v�lt�k, hogy csup�n dr�ga Mayfair lak�sokkal
rendelkeznek.
De most �gy gondoltuk, hogy mit vesz�thet�nk... �s eleinte �gy volt minden,
ahogy k�pzelt�k, mert a felk�n�lt lak�sok vagy �vi n�gy-�tezer fontba ker�ltek
volna, vagy �ri�si jutal�kot kellett volna fizetni. M�r �ppen indulni akartunk,
mikor megeml�tett�k, hogy volna egy lak�suk nyolcvan�rt, b�r k�telkednek benne,
hogy �rdemes lenne odaf�radnunk, mivel m�r hossz� ideje szerepel a k�nyveikben �s
sok kliens�ket odak�ldtek, hogy megszeml�lj�k, �gy szinte biztosra vett�k, hogy
elkelt... �m�r hogyne kapkodn�nak el egy ilyen f�nyerem�nyt!" A tisztvisel� szerint
a tulajdonosok nem f�rasztott�k magukat azzal, hogy k�z�lj�k egy-egy ingatlan
kiad�s�nak l�trej�tt�t, �gy azt�n amikor �k tov�bbra is k�ldt�k az ilyen c�mekre az
�rdekl�d�ket, az emberek vel�k veszekedtek, ami�rt olyan helyre k�ld�zgetik �ket,
amelyik m�r elkelt.
Mrs. Robinson tartott egy r�vid sz�netet, hogy n�mi leveg�h�z jusson, azt�n
folytatta.
- Megk�sz�nt�k a felvil�gos�t�st, �s azt mondtuk, bel�tjuk, hogy nincs sok
es�ly�nk, de m�gis szeretn�nk enged�lyt kapni a megtekint�sre... elv�gre az ember
sohasem tudhatja. Az �gyn�ks�gt�l egyenesen odament�nk taxival. A 4-es sz�m� lak�s
a m�sodik emeleten van... �s k�pzelje Hastings kapit�ny, mik�zben a liftre v�rtunk,
egyszer csak megjelent az egyik bar�tn�m, Elsie Ferguson... a l�pcs�n j�tt lefel�
sietve. � is lak�st keresett. �Ez egyszer megel�ztelek, dr�g�m!" mondta, �De
mindhi�ba, mert m�r elfoglalt�k.� Ezzel �gy t�nt, hogy le is z�rhatjuk az �gyet,
de... sz�val akkor Jolin megsz�lalt, hogy egy ilyen olcs� hely�rt t�bbet is
aj�nlhatn�nk, vagy esetleg felk�n�lhatn�nk n�mi jutal�kot. Elismerem, hogy cs�nya
dolog ilyesmit tenni... s�t sz�gyellem is elmondani, de h�t tudhatj�k milyen
keserves dolog az ilyen lak�svad�szat.
Term�szetesen megnyugtattam, hogy pontosan tudom, miszerint a csal�d f�szek�rt
val� k�zdelem sor�n, gyakran az emberi term�szet alantas oldala gy�zedelmeskedik a
magasabb gondolatok felett, �s az esetek d�nt� t�bbs�g�re alkalmazhat� az er�sebb
kutya j�l ismert k�zmond�sa.
- V�g�l teh�t csak felment�nk, �s k�pzelj�k el, az el�zetes h�resztel�sekkel
ellent�tben, a lak�st m�g nem foglalt�k el. Egy szobal�ny bevezetett benn�nket.
Azt�n tal�lkoztunk a h�ziasszonnyal, �s mindj�rt, ott helyben el is int�zt�k a
formas�gokat. Azonnali birtokbev�tel �s �tven font a b�torzat�rt. Tegnap �rtuk al�
a szerz�d�st, �s holnap bek�lt�z�nk! - Mrs. Robinson diadalmas sz�netet tartott.
- De akkor mi t�rt�nhetett Mrs. Fergusonnal? Mi�rt mondta, hogy a lak�st m�r
lefoglalt�k? - k�rdezte Parker. - Halljuk a k�vetkeztet�s�t, Hastings!
- Nyilv�nval�, dr�ga Watsonom - id�ztem k�nnyed�n. - T�ved�sb�l valamelyik m�sik
lak�sba ment.
- �h, Hastings kapit�ny, hogy maga milyen vil�gosan gondolkodik! - ki�ltotta
Mrs. Robinson �lm�lkodva.
R�szemr�l jobb szerettem volna, ha Poirot is jelen van. Mert n�ha hat�rozottan
azaz �rz�sem, hogy al�becs�li a k�pess�geimet.

Mivel az eg�sz �gyet meglehet�sen sz�rakoztat�nak tal�ltam, �gy m�snap reggel

ilyen egyszer� probl�mak�nt t�rtam Poirot el�. �gy t�nt, hogy bar�tom �rdekl�d�s�t
elnyerte az eset, mert �l�nken tudakoz�dott a k�rny�ken l�v� k�l�nf�le lak�sok b�re
ut�n.
- El�g k�l�n�s t�rt�net - d�nny�gte elgondolkodva. - Bocs�sson meg, Hastings, de
r�vid id�re el kell mennem.
Mikor �gy egy �ra m�lt�n visszaj�tt, k�l�n�s izgalommal csillogtak a szemei.
Botj�t az asztalra helyezte �s szokatlan alaposs�ggal porolgatta a kalapj�t,
miel�tt megsz�lalt.
- Ami azt illeti, mon ami, pillanatnyilag �ppen nincs megold�sra v�r� �gy�nk,
�gy azt�n teljes m�rt�kben ennek az esetnek a kinyomoz�s�ra szentelhetj�k a
figyelm�nket.
- Mif�le nyomoz�sr�l besz�l?
- Az �jdons�lt ismer�s�nek, Mrs. Robinsonnak a figyelemrem�lt� olcs�, �j
lak�s�r�l.
- Poirot, ezt nem mondhatja komolyan!
- De mennyire, hogy komolyan mondom. Gondoljon csak bele bar�tocsk�m, hogy
azoknak a lak�soknak a re�lis b�re h�romsz�z�tven font. �ppen az im�nt tudtam meg a
tulajdonos �gyn�keit�l. �s ezt a bizonyos lak�st, ennek ellen�re m�gis nyolcvan
font�rt adt�k ki! Vajon mi�rt?
- Valami z�r lehet vele. Tal�n t�nyleg k�s�rtetek laknak benne, mint ahogy Mrs.
Robison v�lte. Poirot el�gedetlen�l cs�v�lta a fej�t.
- Akkor viszont az a furcsa, hogy a bar�tn�je azt �ll�totta, hogy a lak�s m�r
foglalt. Azt�n amikor �rdekl�dtek, egy�ltal�n nem �gy �llt a dolog!
- De abban csak egyet�rthet velem, hogy az a Mrs. Ferguson egy m�sik lak�sban
j�rhatott. Ez az egyetlen megold�s.
- E tekintetben tal�n igaza van, Hastings, de lehet, hogy nincs. Mert m�g mindig
fenn�ll az a t�ny, hogy b�r sz�mos �rdekl�d�t k�ldtek oda a lak�s megtekint�s�re, s
az a figyelemre m�lt� olcs�s�ga ellen�re m�g mindig nem tal�lt gazd�ra, mire Mrs.
Robinson�k oda�rkeztek.
- Ez k�ts�gk�v�l arra utal, hogy valami nincs rendben k�r�l�tte.
- Mrs. Robinson semmi k�l�n�set nem vett �szre. Nagyon furcsa, ugye? Megb�zhat�
n� benyom�s�t keltette mag�ban, Hastings?
- Mindenesetre rendk�v�l kellemes jelens�g volt!
- Evidemment! Megint k�ptelenn� tette mag�t arra, hogy v�laszoljon a
k�rd�seimre. Akkor legal�bb �rja le a k�lsej�t.
- H�t sz�val... magas �s karcs�. A haja pedig gy�ny�r�, v�r�sesbarna
�rnyalat�...
- Maga mindig is odavolt a v�r�sesbarna haj�rt! - d�nny�gte �. - Folytassa csak!
- K�k szem, felett�bb csinos alkat �s... sz�val ennyi jut r�la eszembe -
fejeztem be �gyetlen�l.
- Na �s a f�rje?
- �h, � meglehet�sen kedves fick�... nincs rajta semmi k�l�n�s.
- S�t�t haj� vagy sz�ke?
-Tudom is �n..: valahol a kett� k�z�tt, az arca olyan �tlagos.
Poirot b�lintott.
- Sz�val az �tlagemberek ezreinek egyike... ami viszont mag�t illeti, bar�tom,
mindig is nagyobb egy�tt�rz�ssel �s elismer�ssel �rja le a n�i nem k�pvisel�it,
mint a f�rfiakat. Egy�bk�nt mit tud m�g err�l a h�zasp�rr�l? Parkernek j�
ismer�sei?
- Tudom�som szerint csak mostan�ban ismerte meg �ket. De komolyan, Poirot, csak
nem k�pzeli, hogy ilyen hirtelen... Poirot felemelte a kez�t.
- Tout doucement, mon ami. Mondtam �n olyat, hogy felt�telezn�k b�rmit is?
Mind�ssze megeml�tettem, hogy... k�l�n�s t�rt�net. �s semmi sincs, ami f�nyt
der�tene r�. De nem eml�tette m�g a h�lgy nev�t, hogy is h�vj�k, Hastings?
 - A neve Stella - v�laszoltam mereven -, de nem �rtem...
Poirot falrenget� kacag�ssal szak�tott f�lbe. �gy t�nt, remek�l sz�rakozik
valamin.
- A Stella csillagot jelent, ugyeb�r? �ri�si!
- Mi az �rd�g�t...?
- A csillagok pedig ragyognak. Voil�! Nyugodjon meg, Hastings, �s ha lehet, ne
burkol�zzon a s�rtett �n�rzet k�d�be! J�jj�n ink�bb, elmegy�nk a Montagu H�zt�mbbe
�s feltesz�nk n�h�ny k�rd�st!
Ellenkez�s n�lk�l vele tartottam. A Mansions csinos, kit�n�en karbantartott
�p�lett�mb volt. Poirot megsz�l�totta a kapun�l napoz� egyenruh�s port�st.
- Eln�z�st, meg tudn� mondani, hogy itt lakik-e Mr. �s Mrs. Robinson?
�gy l�tszik, hogy a port�s sz�kszav� ember lehetett, r�ad�sul rossz kedv�ben �s
gyanakv� hangulatban tal�ltuk, mert alig m�ltatott figyelm�re benn�nket, �s csak
�gy foghegyr�l b�kte oda: - M�sodik emelet, n�gyes lak�s.
- K�sz�n�m. �s azt is megtudhatn�m, hogy mennyi ideje laknak itt?
- Hat h�napja.
D�bbenten meredtem a port�rsra, de m�g �gy sem ker�lte el a figyelmemet Poirot
rosszindulat� vigyorg�sa.
- Lehetetlen! - ki�ltottam. - Bizony�ra t�ved!
- Hat h�napja.
- Bizonyos ebben? Az h�lgy, akir�l besz�lek, magas, csinos, v�r�ses aranysz�n
hajjal �s...
- � az - v�gta r� a port�s. - A Michaelmas negyedb�l k�lt�ztek be �ppen f�l �ve.
�gy t�nt a marad�k �rdekl�d�s�t is elvesztette ir�ntunk, mert lass� l�ptekkel
bevonult az el�csarnokba. Mi pedig Poirot-val a t�voz�s mezej�re l�pt�nk.
- Eh bien, Hastings? - k�rdezte �vatosan a bar�tom. Tov�bbra is olyan biztos
benne, hogy a sz�p n�k mindig igazat mondanak?
V�laszra sem m�ltattam,
Poirot egyenesen a Brompton Road fel� vette az ir�nyt, meg sem v�rva
�rdekl�d�semet, hogy hov� megy�nk, vagy mi a sz�nd�ka.
- Felkeress�k a lak�s�gyn�ks�get, Hastings. Nagy kedvem t�madt ahhoz, hogy a
Montagu H�zt�mbben lakjam. Mert ha a szimatom nem csal, ott r�videsen �rdekes
dolgoknak kell t�rt�nnie.
Pr�b�lkoz�sunk sikerrel j�rt. Heti t�z guinea�rt kiadt�k a negyedik emeleten
l�v� nyolcas sz�m� lak�st. Poirot nyomban kis is b�relte egy h�napra. Kinn az utc�n
azt�n lecsillap�totta a szemreh�ny�saimat:
- Ugyan m�r, de hiszen mostan�ban igaz�n nem sz�k�lk�d�m. K�l�nben is, mi�rt ne
bonyol�dhatn�nk bele egy ilyen j� kis kalandba? Aprop�, Hastings, �rdekelne, hogy
van-e revolvere?
- Persze... - v�laszoltam kiss� izgatottan - ... valahol van egy. De csak nem
gondolja, hogy...
- Hogy sz�ks�g�nk lesz r�? De bizony, k�nnyen el�fordulhat. L�tom, m�r a puszta
gondolat is elnyerte a tetsz�s�t. Mag�t mindig a l�tv�nyos �s romantikus kalandok
szokt�k megragadni a legjobban.
M�snap bek�lt�zt�nk a csinosan berendezett �j otthonunkba. Hasonl� volt a
fekv�se, mint Robinson�k�, csak �ppen k�t emelettel felette helyezkedett el.
Bek�lt�z�s�nk m�snapja vas�rnapra esett. Poirot d�lut�n nyitva hagyta az ajt�t,
�s sietve odah�vott, amikor odalentr�l hangos ajt�csap�d�s, majd a l�pcs�h�zb�l
besz�d �s l�p�sek zaja hallatszott.
- �vatosan n�zzen ki a korl�t felett! Vigy�zzon, nehogy �szrevegy�k! A bar�taink
azok?
Kiny�jtottam a nyakam �s lepillantottam a l�pcs�h�zba.
- Na ja, �k azok - jelentettem nyelvtanilag kifog�solhat� suttog�ssal.
- Remek, akkor v�rjunk m�g egy kicsit. Vagy f�l �r�val k�s�bb fiatal n� bukkant
el� a k�t emelettel alattunk l�v� lak�sb�l. Pomp�s, �nnepl� ruh�t viselt. Poirot
el�gedett s�hajt�ssal, l�bujjhegyen h�tr�lt vissza az el�szob�ba.
- Cest �a. Az �r �s �rn� ut�n a csel�dl�ny is t�vozott. Most m�r biztosan �res a
lak�s.
- �s most mi a k�vetkez� teend�nk? - tudakoltam k�v�ncsian.
 Poirot egyenesen a konyh�ba mas�rozott �s megragadta a sz�nfelvon� k�tel�t.
- Ha leereszked�nk a felvon�kos�rral, senki sem vehet �szre benn�nket -
magyar�zta lelkesen. - A vas�rnapi koncert, h�tv�gi kiruccan�s, a kiad�s �nnepi
eb�d... le rosbif... meg a velej�r� d�lut�ni szuny�k�l�s mind-mind arra szolg�l,
hogy elvonja a figyelmet Hercule Poirot tev�kenys�g�r�l. Rajta, bar�tom!
Azzal bel�pett a durva faalkotm�nyba, �n pedig j�kedvre der�lve k�vettem.
- Csak nem fogunk bet�rni abba a lak�sba? - �rdekl�dtem k�telkedve.
Poirot v�lasza nem volt valami megnyugtat�.
- Ma m�g nem - felelte.
A k�telet h�zva lassan ereszkedt�nk lefel�, m�g le�rt�nk a m�sodik emeletre.
Poirot el�gedett s�hajjal �llap�totta meg, hogy az akna faajtaja nyitva van.
- Megfigyelte, hogy napk�zben soha sem z�rj�k be ezeket az ajt�kat? B�rki sim�n
bejuthat a felvon�akn�ba, mint ahogy most mi tett�k. �jszaka viszont n�ha
bez�rj�k... b�r akkor sem mindig... Ennek ellen�re ki kell iktatnunk a nem
k�v�natos v�letlen lehet�s�g�t.
Mik�zben besz�lt, n�h�ny szersz�mot h�zott el� a zseb�b�l, �s szorgalmasan
munk�hoz l�tott. R�videsen siker�lt �gy �talak�tania a tol�z�rat, hogy a felvon�b�l
is el lehessen h�zni. Mind�ssze h�rom percet vett ig�nybe az eg�sz tev�kenys�g.
Azt�n Poirot elrakta a szersz�mokat a zseb�be �s visszat�rt�nk a saj�t birtokunkra.

H�tf�n Poirot eg�sz nap t�vol maradt, de amikor este visszat�rt, el�gedett
s�hajt�ssal vetette le mag�t a sz�k�re.
- Ha nincs ellen�re, Hastings, elmondan�k mag�nak egy kis t�rt�netet. Amolyan
sz�ve szerinti t�rt�netet, ami a kedvenc filmj�re eml�kezteti.
- Rajta, kezdjen csak bele - biztattam nevetve. - De rem�lem, igaz t�rt�net
lesz, nem valami k�pzeletbeli t�nd�rmese.
- Igazabb m�r nem is lehetne. Legal�bbis Japp fel�gyel�, a Scotland Yardr�l
esk�szik a val�dis�g�ra, mivel az � hivatal�ban jutott a tudom�somra. Teh�t j�l
figyeljen, Hastings!
Valamivel t�bb mint hat h�nappal ezel�tt egy amerikai korm�nyhivatalb�l elloptak
n�h�ny igen fontos haditenger�szeti tervet. A tervek a legfontosabb kik�t�k v�delmi
berendez�seinek elhelyezked�s�t �br�zolj�k, s �gy igen jelent�s �rt�ket
k�pviseln�nek b�rmely idegen korm�ny... p�ld�ul Jap�n sz�m�ra. A lop�s gyan�ja egy
olasz sz�rmaz�s� fiatalemberre, Luigi Valdarn�ra terel�d�tt, aki valami
jelent�ktelen beoszt�sban dolgozott a hivatalban, �s ugyanakkor t�nt el, mint az
okm�nyok. Hogy csakugyan Luigi Valdarno volt-e a tolvaj, vagy sem, azt nem tudni,
el�g az hozz�, hogy k�t nappal k�s�bb agyonl�ve tal�ltak r� New Yorkban, az East
Side-on. Az okm�nyok azonban nem voltak n�la. No m�r most Luigi Valdarno p�r
h�napja egy fiatal koncert�nekesn�vel, miss Elsa Hardttal j�rt egy�tt. A l�ny csak
nemr�giben t�nt fel, �s a b�tyj�val lakott egy washingtoni lak�sban. Miss Elsa
Hardt el��lete ismeretlen a hat�s�gok el�tt, �s Valdarno hal�l�nak ideje t�j�n
hirtelen nyoma veszett. Az Amerikai Titkosszolg�latnak alapos oka van azt
felt�telezni, hogy igaz�b�l egy kiv�l�an k�pzett nemzetk�zi �gyn�k ker�lt az
�tjukba, s m�r sz�mos el�gg� el�t�lhet� feladatot hajtott v�gre k�l�nb�z�
�lneveken. Az amerikaiak mindent elk�vettek annak �rdek�ben, hogy miss Hardt
nyom�ra jussanak, de ugyanakkor n�h�ny Washingtonban �l� jelent�ktelennek t�n�
jap�n gentlemant is szemmel tartottak. Biztosra vett�k ugyanis, hogy mihelyt Elsa
Hardt kell�en elt�ntette a nyomait, megk�s�rel kapcsolatot teremter� a k�rd�ses
gentlemanekkel. A jap�n urak egyike n�h�ny nappal ezel�tt Angli�ba utazott. Ezen
adat ismeret�ben felt�telezhet�, hogy Elsa Hardt is Angli�ban tart�zkodik.
Poirot r�vid, hat�sos sz�net ut�n csendesen hozz�tette: - Elsa Hardt hivatalos
szem�lyle�r�sa a k�vetkez�: 175 cm, szem�nek sz�ne k�k, hajsz�ne v�r�sbarna, alakja
hib�tlan, orra egyenes, k�l�nleges ismertet�jele nincs.
- Mrs. Robinson! - hebegtem.
- Nos, a lehet�s�ge mindenesetre fenn�ll - helyesb�tette Poirot. - Azt is
megtudtam, hogy ma reggel, egy s�t�tb�r� f�rfi, valami k�lf�ldi, er�sen �rdekl�d�tt
a n�gyes sz�m� lak�s b�rl�i fel�l, �gy azt�n, mon ami, att�l tartok, hogy el kell
halasztania a ma �jszakai �d�t� pihen�s�t. Helyette csatlakozhat hozz�m egy eg�sz
�jszak�n �t tart� virraszt�sra, abban a lenti lak�sban... Ne feledje felfegyverezni
mag�t a kit�n� revolver�vel, bien entendu!
- M�r k�sz�l�k is! - ki�ltottam lelkesen. - Mikor indulunk?
- �gy v�lem, az �jf�l titokzatos �r�ja lesz a legmegfelel�bb. Mert nem tartom
val�sz�n�nek, hogy az el�tt b�rmi is t�rt�nne.
�gy t�rt�nt, hogy pontban �jf�lkor �vatosan bem�sztunk a sz�nfelvon�ba, �s
leereszkedt�nk a m�sodik emeletre. Poirot vas�rnapi k�zrem�k�d�s�nek k�sz�nhet�en a
faajt� k�nnyed�n kiny�lt, mi pedig k�nyelmesen elhelyezkedt�nk k�t sz�ken, a haliba
vezet� ajt� szomsz�ds�g�ban.
- Most m�r nincs egy�b tennival�nk, mint t�relmesen v�rakozni - jelentette ki
Poirot el�gedetten, azzal lehunyta a szem�t.
Sz�momra �gysz�lv�n v�gtelennek t�nt a v�rakoz�s, �s megr�m�tett a gondolat,
hogy esetleg elalhatok. �gy �reztem, hogy m�r legal�bb nyolc �r�ja ott rostokolunk,
pedig mint ut�bb kider�lt, mind�ssze egy �ra h�sz percig tartott a v�rakoz�s,
amikor egyszercsak halk, kapar�sz� neszre lettem figyelmes. Poirot meg�rintette a
karomat. Mindketten fel�lltunk �s �vatosan a hall fel� osontunk. Poirot a f�lemhez
hajolva suttogott:
- A bej�rati ajt� el�tt van valaki! Kiv�gja a z�rat. V�rja meg m�g jelt adok,
akkor ugorjon r� h�tulr�l �s fogja le! De vigy�zzon, mert alighanem k�s van n�la!
Hirtelen reccsen�s hallatszott, majd egy kis f�nyk�r jelent meg az ajt�n �t.
Nyomban ki is hunyt, azt�n lassan kit�rult az ajt�. Poirot-val egy�tt a falhoz
lapultunk. Egy f�rfi l�legz�s�t hallottam, amint elhaladt mellett�nk. Azt�n amikor
�jra felkapcsolta a zsebl�mp�j�t, Poirot a f�lembe sziszegte:
- Allez!
Egyszerre lendelt�nk el�re. Poirot gyors mozdulattal egy v�kony gyapj�s�lat
csavart a betolakod� fej�re, mik�zben �s er�sen leszor�tottam a karjait. Zajtalanul
�s pillanatok alatt ment v�gbe az eg�sz t�mad�s. Egy t�rt csavartam ki a behatol�
mark�b�l, Poirot pedig lecs�sztatta a s�lat a szem�r�l, de a sz�j�n tov�bbra is
szorosan rajtatartotta. El�r�ntottam a revolveremet �s r�fogtam, �gy l�thatta �s
meg�rthette, hogy �rtelmetlen minden tov�bbi ellen�ll�s. Fel is adta a k�zdelmet,
mire Poirot odahajolt hozz� �s gyorsan suttogni kezdett a f�l�be. Egy perccel
k�s�bb a f�rfi b�lintott. A be�llt csendben Poirot egy er�lyes k�zmozdulattal
el�remutatott, azt�n elindult a lak�sb�l kifel�, majd le a l�pcs�n. Foglyunk
k�vette. �n z�rtam a sort, markomban a revolverrel. Amint ki�rt�nk az utc�ra,
Poirot visszafordult �s kiadta az utas�t�sait.
- A sarkon t�l egy taxi v�rakozik. A revolvert pedig nyugodtan ideadhatja, m�r
nem lesz r� sz�ks�g�nk.
- De mi van, ha ez a fick� m�gis sz�kni pr�b�l? Poirot mosolygott.
- Aligha fogja megk�s�relni.
P�r pillanattal k�s�bb visszat�rtem a k�szenl�tben �ll� taxival. Besz�ll�s
k�zben a s�l lecs�szott az idegen arc�r�l, mire meglepetten ki�ltottam fel.
- De hisz ez nem is japcsi! - s�gtam Poirot f�l�be izgatottan.
- A megfigyel�s mindig is a f� er�nyei k�z� tartozott, Hastings! Semmi sem
ker�li el az �bers�g�t. Egy�bir�nt a foglyunk csakugyan nem jap�n, hanem olasz.
Poirot egy St. John's Wood-i c�met adott meg a taxisof�rnek. Most m�r v�gk�pp
nem �rtettem semmit sem. Nem akartam a foglyunk el�tt faggatni Poirot-t az
�tic�lunk fel�l, �gy hasztalan er�fesz�t�ssel igyekeztem kider�teni b�rmit is a
v�rhat� esem�nyekr�l.
Egy kis kertes h�z kapuj�n�l �lltunk meg, melyet kiss� beljebb �p�tettek az �t
sz�l�t�l. Egy hazafel� tart� j�r�kel�, aki kiss� pity�k�san t�molygott v�gig a
j�rd�n, kis h�j�n neki�tk�z�tt Poirot-nak, aki �les hangon mondott neki valamit, de
nem tudtam pontosan kivenni a szavait. Mindh�rman felment�nk a h�z l�pcs�j�n.
Poirot intett, hogy h�z�djunk f�lre, azt�n becsengetett. Miut�n v�lasz nem
�rkezett, megism�telte a csenget�st, majd megragadta a kopogtat�t �s p�r pillanatig
hevesen d�r�mb�lt az ajt�n.
A bej�rat feletti ablakban hirtelen f�ny jelent meg, azt�n meglehet�s
�vatoss�ggal r�snyire ny�lt az ajt�.
- Mi az �rd�g�t akarnak?! - f�rmedt r�nk egy hars�ny f�rfihang.
- Az orvost keresem. A feles�gem megbetegedett.
- Itt nincs semmif�le orvos.
 A f�rfi m�r-m�r becsapta az ajt�t az orrunk el�tt, de Poirot �gyesen az
ajt�r�sbe �kelte a l�b�t. Hirtelen egy d�h�ng� francia t�k�letes karikat�r�j�v�
v�ltozott.
- Mit hazudott?! M�ghogy itt nincs orvos? Mag�ra usz�tom a t�rv�nyt! Azonnal el
kell j�nnie a feles�gemhez! Vagy itt maradok �s eg�sz �jjel csengetek meg
d�r�mb�l�k az ajtaj�n!
- Idefigyeljen, tisztelt uram... - Az ajt� ism�t kiny�lt �s egy h�l�inges,
papucsos f�rfi l�pett el�re, hogy lecsillap�tsa a d�h�ng� Poirot-t. A f�rfi agg�dva
pillantott k�r�l.
- H�vom a rend�rs�get! - folytatta a fenyeget�z�st Poirot, �s �gy tett, mintha
m�r indulna is a l�pcs�n lefel�.
- Ne, ne tegye az �g szerelm�re! - A f�rfi ut�naugrott.
Poirot azonban egy �gyes mozdulattal fell�kte, s a k�vetkez� pillanatban m�r
mindh�rman az ajt�n bel�l teremt�nk. Becsaptuk �s bereteszelt�k az ajt�t.
- Gyorsan! Erre! - Poirot a legk�zelebbi helyis�gbe tuszkolt benn�nket �s
felkattintotta a villanyt. - Most pedig... h�z�djon gyorsan a f�gg�ny m�g�! -
intett az olasznak.
- Si, Signor - b�lintott az olasz, �s m�r siklott is be a r�zsasz�n
b�rsonyf�gg�ny m�g�, ami s�r� red�kben bor�totta a sz�les ablakot.
Alig t�nt el a f�gg�ny m�g�tt, amikor egy n� toppant be a szob�ba. Magas,
v�r�shaj� asszony volt. Karcs� alakj�ra skarl�tsz�n� kimon� simult.
- Hol van a f�rjem?! - ki�ltott r�nk izgatott, riadt pillant�ssal. - �s
egy�ltal�n mit keresnek itt?
Poirot hagyom�nyosan udvarias meghajl�s�val l�pett el�re.
- �szint�n rem�lj�k, hogy a f�rje nem fog megf�zni.
Ha j�l l�ttam, papucs volt a l�b�n, �s a k�nt�se is el�g meleg.
- De h�t kik maguk �s mit keresnek a h�zamban?
- Igaz�n sajn�ljuk, hogy egyik�nk sem r�szes�lhetett abban az �r�mben, hogy
bemutatkozzon, Madame. F�k�nt, ha tekintetbe vessz�k, hogy egyik�nk egyenesen New
Yorkb�l �rkezett ide, csak az�rt, hogy �nnel tal�lkozhasson.
Poirot utols� szavaival egy id�ben a f�gg�ny sz�tny�lt �s az olasz el�rel�pett.
Ijedten vettem �szre, hogy a revolveremmel hadon�szik, amit Poirot nyilv�n
figyelmetlen�l letett a taxiban.
A n� �lesen felsikoltott �s megfordult, hogy elmenek�lj�n, de Poirot el�llta az
�tj�t az ajt�n�l.
- Engedjen el! - sikoltozott az asszony. - Nem l�tja, hogy ez az ember meg akar
�lni!
- Ki sz�vegeit itt Luigi Valdarn�r�l? - k�rdezte az olasz rekedten, mik�zben a
fegyverrel hadon�szva sakkban tartott valamennyi�nket.
- �risten, Poirot, ez sz�rny�! Most mit�v�k legy�nk? - ki�ltottam.
- Ha r�m hallgat, Hastings, �s nem fecseg ennyit, akkor megnyugtathatom afel�l,
hogy a bar�tunk nem kezd l�v�ld�zni addig, am�g �n nem mondom neki.
- �s ebben olyan biztos, he?! - csattant fel az olasz, mik�zben elsz�ntan
m�regette a bar�tomat.
Sz�momra ez m�r t�l soknak bizonyult. �ppen elsz�ntam volna magam a cselekv�sre,
amikor a n� vill�mgyorsan �jra Poirot-hoz fordult.
- El�ruln� v�gre, hogy mit akarnak tulajdonk�ppen?
Poirot ism�t meghajolt.
- V�lem�nyem szerint megs�rten�m miss Elsa Hardt �n�rzet�t, ha most
magyar�zkodni kezden�k.
Az asszony gyors mozdulattal felkapta a telefonk�sz�l�k takar�j�ul szolg�l�
nagy, fekete pl�ssmacsk�t.
- Ennek a b�l�s�be van belevarrva.
- �gyes - d�nny�gte Poirot elismer�en, azzal f�lre�llt az ajt�b�l. - J� �jt,
madame. Feltartom addig a New Yorki cimbor�j�t, am�g maga lel�p.
- Micsoda bolond! - �v�lt�tte a nagydarab olasz. Felemelte a revolvert �s �ppen
akkor s�t�tte r� k�zvetlen k�zelr�l a h�tr�l� n�re, amikor r�vetettem magam.
A fegyver azonban �rtalmatlanul kattant, Poirot pedig neheztelve r�m sz�lt.
- �gy b�zzon meg a j� �reg bar�tj�ban, Hastings! Tudja, sosem n�ztem j� szemmel,
ha a bar�taim t�lt�tt pisztolyt hordtak magukkal. R�szemr�l sosem l�ttam sz�ks�g�t.
Nem bizony, mon ami. - Azzal az olaszhoz fordult, aki ek�zben rekedt hangon
szitkoz�dott, �s halk, megnyugtat� hangon odasz�lt neki: - Van fogalma r�la,
mekkora sz�vess�get tettem mag�nak? Megmentettem az akaszt�st�l. M�sr�szt ne
higgye, hogy a mi sz�p h�lgy�nk csak �gy elmenek�lhet. Egyenesen a rend�rs�g
karjaiba rohan, mert a h�z k�r�l van z�rva. H�t nem csod�latosan megnyugtat�
gondolat? Bizony, fel�lem ak�r maga is elt�vozhat! De figyelmeztetem, legyen
�vatos... legyen nagyon �vatos! �n el�re... Ah, m�r kereket is oldott! Ejnye,
Hastings bar�tom, mi�rt n�z r�m ilyen m�rgesen? Nem tehetek r�la, de olyan egyszer�
volt az eg�sz! Sz�momra els� pillanatt�l kezdve nyilv�nval� volt, hogy a Montagu
H�zt�mb n�gyes sz�m� lak�s�ra jelentkez� t�bbsz�z p�ly�z� k�z�l egyed�l csakis
Robinson�k j�hettek sz�m�t�sba. Hogy mi�rt? Mi alapj�n k�l�nb�ztett�k meg �ket
gyakorlatilag egyetlen pillant�sra a t�bbiekt�l? Net�n a k�lsej�k r�v�n? Meglehet,
de mint tudjuk, abban nem volt semmi k�l�n�s. Akkor tal�n a nev�k miatt?
- Ugyan m�r, hiszen a Robinson n�vben sincs semmi k�l�nleges - vetettem el. -
S�t, a legmindennapibb nevek egyike.
- Ah, sapristi! �ppen ez az! Pontosan err�l van sz�! Mert Elsa Hardt meg a f�rje
vagy a b�tyja, vagy b�rki is az a papucsos fick� val�j�ban... sz�val amikor New
Yorkb�l ide�rkeztek, Mr. �s Mrs. Robinson n�ven b�reltek lak�st. R�videsen
tudom�sukra jutott azonban, hogy a nyomukban van a maffia, vagy a camorra, sz�val
az a titkos szervezet, amelyikhez Luigi Valdarno tartozott. Mit tegyenek, hogy
elker�lj�k a vesz�lyt? Egy rendk�v�l egyszer� terv mellett d�nt�ttek. Nyilv�nval�an
tudt�k, hogy az �ld�z�ik nem ismerik �ket szem�lyesen. Akkor mi lehetne egyszer�bb?
Szokatlanul alacsony b�r�rt felk�n�lnak egy lak�st. A Londonszerte lak�s ut�n
kutat� sz�mos fiatal p�r k�z�tt bizony�ra akad n�h�ny Robinson nevezet�. Csup�n
t�relem k�rd�se az eg�sz. Ha fellapozza a Robinson n�vn�l a telefonk�nyvet, hamar
r�j�n, hogy egy sz�p haj� Mrs. Robinsonnak el�bb-ut�bb meg kell jelennie. �s mi
k�vetkezik ezut�n? Meg�rkezik a bossz��ll�, aki ismeri a nevet meg a c�met, �s
lecsap! Ezzel m�r v�ge is mindennek. A titkos szervezet bossz�szomja kiel�g�lt,
miss Elsa Hardtnak pedig ism�telten siker�l elmenek�lnie.
- Ami azt illeti, Hastings, igaz�n bemutathatna az igazi Mrs. Robinsonnak...
annak a gy�ny�r� �s val�s�gos teremt�snek!
- De sietn�nk kell vissza! Mert mit gondolnak majd, ha megl�tj�k, hogy bet�rtek
a lak�sukba? Ah, �gy l�tszik Japp is befutott a kolleg�ival.
Az ajt�n vadul feld�b�rg�tt a kopogtat�.
- Poirot, hogyan der�tette ki ezt a c�met? - tudakoltam, mik�zben k�vettem
bar�tomat a nappaliba. - H�t persze, nyomon k�vette az �l Mrs. Robinsont, amikor
elj�tt abb�l a lak�sb�l.
- A la bonne heure, Hastings! V�gre kezdi m�r haszn�lni a sz�rke agysejtecsk�it.
Most pedig szolg�ljunk egy csek�lyke meglepet�ssel Japp bar�tunk sz�m�ra.
Sz�p lassan elh�zta a reteszt, az ajt�r�sen kidugta a pl�ssmacska fej�t �s egy
olyan hars�ny miaut produk�lt, hogy a Scotland Yard fel�gyel�je �s a m�sik f�rfi,
akivel az ajt�ban �llt, csaknem kiugrott a cip�j�b�l a meglepet�st�l.
- �h, csak Monsieur Poirot az, a maga kis tr�f�j�val - mondta a fel�gyel�
megk�nnyebb�lten, amikor �szrevette a b�rsonymacska m�g�tt kikandik�l� Poirot-t. -
Bemehetn�nk, m�szj�?
- Biztons�gban vannak m�r a bar�taink?
- Persze, elcs�pt�k a j�madarakat. A l�nyeg viszont nem volt n�luk.
- �rtem. Akkor ker�ljenek beljebb �s keress�k meg. Mi m�r �gy is indul�f�lben
vagyunk Hastingsszel. De ha nem utas�tj�k vissza, tarthatok maguknak egy kis
el�ad�st a h�zimacsk�k t�rt�net�r�l �s tulajdons�gair�l.
- Teljesen bedilizett, az Isten szerelm�re?!
- A macsk�kat - folytatta Poirot rend�letlen�l - m�r az �si Egyiptomban is nagy
tisztelet �vezte. Manaps�g viszont azt �ll�tj�k, hogy balszerencs�t jelent, ha
valakinek egy fekete macska keresztezi az �tj�t. Ebb�l persze egy �rva sz� sem
igaz. Ezt ez a fekete macska is bizony�tja, ami a maga �tj�ba ker�lt, Japp. Itt
Angli�ban ugyan nem hely�nval� egy ember vagy �llat bels� �rt�keir�l besz�lni, m�r
pedig ennek a macsk�nak igenis kincset rejt a belseje. Tudj�k, a b�l�s�re gondolok.
A Japp t�rsas�g�ban �rkezett f�rfi hirtelen felhorkan�ssal kikapta a
pl�ssmacsk�t Poirot kez�b�l.
- �h, majd elfelejtettem bemutatni egym�snak az urakat - kapott �szbe Japp. - Ez
itt Mr. Poirot, az �r pedig Mr. Burt az Egyes�lt �llamok Titkosszolg�lat�t�l.
Az amerikai gyakorlott ujjakkal a b�rsonymacska belsej�be ny�lt �s hamarosan
megtal�lta, amit keresett. Az alkalomhoz ill� k�sz�net szavait viszont ann�l
nehezebben siker�lt kiny�gnie a csod�lkoz�st�l.
V�g�l Mr. B�rt csak ennyit tudott dadogni: - El sem tudja k�pzelni, mennyire
�rvendek, hogy megismerhettem!

A VAD�SZLAK REJT�LYE

- A v�g�n m�g kil�balok bel�le �s t�l�lem - rebegte Poirot elhal� hangon.

Felt�tlen�l a j�t�kony optimizmus jel�nek tekintettem a gy�gyul�f�lben l�v�
influenz�s beteg kijelent�s�t. Els�k�nt j�magam szenvedtem a kellemetlen
betegs�gt�l, azt�n odaad� �pol�sa k�vetkezt�ben Poirot is elkapta t�lem. Most ott
pihent az �gyban, vastag p�rn�ira d�lve, nyak�n vastag gyapj�s�llal �s furcsa
illat� herbate�t kortyolgatott, amit �n k�sz�tettem el szem�lyes utas�t�sainak
megfelel�en. L�that� �r�mmel legeltette tekintet�t a kandall� polc�t �kes�t�
gy�gyszeres �vegcs�k rendezett sor�n.
- Bizony, bizony - folytatta kis termet� bar�tom. - Egyszer tal�n m�g �jra
�nmagam lehetek, a nagy Hercule Poirot, a gonosztev�k r�me! Mert k�pzelje csak el,
mon ami, hogy mif�le cikkecske jelent meg r�lam a T�rsas�gi Pletyk�kban! Id�zem:
�Tudatjuk az alvil�g minden illusztris tagj�val, hogy Hercule Poirot - akit a
h�lgyek bizonyos tekintetben Herkulesk�nt tisztelnek! - t�bb� nem jelent vesz�lyt a
b�n�z�kre, mert nem tudja elkapni �ket. Hogy mi�rt? Mert �t kapta el az influenza!"
J�t kacagtam a tr�f�n.
- J� mag�nak, Poirot! Ha lassan is, de t�retlen�l n�vekszik a n�pszer�s�ge.
K�l�nben is szerencs�je van, mivel egyetlen �rdekes esem�nyr�l sem maradt le a
betegs�ge alatt.
- Val� igaz, egy�ltal�n nem sajn�lom azt a n�h�ny �gyet, amit a pr�szk�l�sem
k�zepette visszautas�tottam.
A h�ziasszonyunk dugta be a fej�t az ajt�n.
- Egy �r v�rakozik odalent. S�rg�sen besz�lni szeretne Mr. Poirot-val vagy a
kapit�ny �rral. �gy l�tom, nagy gondban lehet... olyan igazi �riembernek l�tszik...
felhoztam a n�vjegy�t.
Odany�jtotta nekem a kis kartonlapocsk�t. - Mr. Roger Havering - olvastam
hangosan.
Poirot a k�nyvespolc fel� intett a fej�vel, �n pedig engedelmesen levettem a Ki
kicsoda k�tet�t. Poirot elvette t�lem �s belelapozott.
- �Windsor �t�dik b�r�j�nak m�sodik fia. 1913-ban n�s�lt. A neje Zoe, William
Crabb negyedik l�nya.�
- Hm! - v�gtam k�zbe. - Azt hiszem, az a l�ny lehet, aki a Frivolity
rev�sz�npad�n l�pett fel... Csakhogy akkoriban Zoe Carrisbrooknak nevezt�k. Ha j�l
eml�kszem, f�rjhez ment valami fiatalemberhez, k�zvetlen�l a h�bor� kit�r�se el�tt.
Megtenn� Hastings, hogy lemegy �s megtudakolja, mif�le ok vezette hozz�nk a
l�togat�nkat? Egy�ttal mondja meg neki, hogy sajn�lom �s eln�z�s�t k�rem, ami�rt
nem fogadhattam szem�lyesen.
Roger Havering negyven �v k�r�li, j�k�p�, egyenes tart�s� f�rfi volt. Az
�br�zata viszont meglehet�sen ny�zottnak t�nt, mint akit rendk�v�l felzaklatott
valami.
- �n Hastings kapit�ny ugyeb�r? Ha j�l tudom, Monsieur Poirot �lland� t�rsa.
Igen fontos lenne, hogy a mai nap folyam�n elj�jj�n velem Derbyshire-be.
- Att�l tartok, hogy ez lehetetlen - v�laszoltam. - Poirot ugyanis betegen
fekszik... s�lyos influenza gy�tri.
A fiatalember arc�ra leplezetlen k�ts�gbees�s ereszkedett.
- Ajaj, ez bizony s�lyos sz�momra.
- Ennyire komoly �gyr�l akart t�rgyalni vele?
- Istenem, de m�g mennyire! A nagyb�ty�mat, aki egyben a legjobb bar�tom is volt
a vil�gon, a m�lt �jjel kegyetlen�l meggyilkolt�k.
 - Itt Londonban?
- Nem, Derbyshire-ben. Ami engem illet, itt voltam Londonban �s ma reggel
�rtes�ltem a sz�rny�s�gr�l, a feles�gem t�virat�b�l. Amint megkaptam a s�rg�nyt
elhat�roztam, hogy idej�v�k �s megk�rem Monsieur Poirot-t, hogy vegye k�zbe az
�gyet.
- Megbocs�tana egy pillanatra? - mondtam, mivel egy hirtelen �tlet villant az
agyamba.
Azzal felrohantam a l�pcs�n �s n�h�ny sz�val ismertettem Poirot-val a helyzetet.
Azt�n v�laszoltam a k�rd�seire. V�g�l azt mondta:
- �rtem, vil�gos. �s maga szeretne odamenni, ugye? Nos, h�t mi�rt ne. Elv�gre
volt alkalma alaposan megismerni a m�dszeremet. Mind�ssze annyit k�rek, hogy
naponta k�ldj�n r�szletes t�j�koztat�st, �s k�vesse a t�viratilag k�ld�tt titkos
utas�t�saimat.
Term�szetesen sz�vesen beleegyeztem a felt�teleibe.

Egy �r�val k�s�bb Mr. Haveringgel szemben �ltem a Midland Railway els� oszt�ly�
kocsij�ban. A vonat gyorsan t�volodott vel�nk Londont�l.
- Addig is elmondan�m, Hastings kapit�ny, hogy Hunter's Lodge, a trag�dia
sz�nhelye, s ahov� most igyeksz�nk, egy kis vad�szkast�ly, vagy ink�bb csak amolyan
vad�szlak a Derbyshire-i mocs�rvid�k sz�v�ben. A rendes lak�sunk Newmarket
k�zel�ben van, de a f�v�rosban is van egy b�relt lak�sunk, arra az esetre, ha
Londonban tart�zkodunk. A vad�szlakban egy h�zvezet�n� tart�zkodik, aki elv�gzi a
teend�ket �s ell�t benn�nket, ha id�nk�nt leruccanunk oda egy-egy h�tv�g�re.
Vad�szszezon idej�n persze n�h�ny csel�d�nket is le szoktuk vinni Newmarketb�l. A
nagyb�ty�m, Harrington Pace (nyilv�n tudja, hogy az any�m New York-i Pace l�ny
volt) h�rom �ve lakott vel�nk egy�tt. Sosem j�tt ki az ap�mmal, sem a b�ty�mmal,
engem viszont kedvelt. Gyan�tom, hogy mivel aff�le t�kozl� fi�nak sz�m�tottam, ez
ink�bb csak fokozta, mintsem cs�kkentette az ir�ntam �rzett szeretet�t. Mivel
meglehet�sen szeg�ny ember vagyok, a nagyb�csik�m pedig gazdag ember volt... �gy �
fizette a h�ztart�si k�lts�geinket. B�r bizonyos tekintetben el�g rigoly�s volt,
az�rt eg�sz j�l ki lehetett vele j�nni, �gy eg�szen harmonikusan �lt�nk h�rmasban.
K�t nappal ezel�tt a b�csik�m kiss� megcs�m�rl�tt a nagyv�ros zaj�t�l �s zs�folt
forgatag�t�l, ez�rt azt javasolta, hogy ugorjunk le n�h�ny napra Derbyshire-be. A
feles�gem t�viratozott Mrs. Middletonnak, a h�zvezet�n�nknek �s aznap d�lut�n le is
utaztunk. Tegnap estefel� viszont k�nytelen voltam visszat�rni a v�rosba. A
feles�gem ottmaradt a b�csik�mmal. Ma reggel kaptam ezt a t�viratot.
Elolvastam a s�rg�nyt, mely a k�vetkez� sz�veget tartalmazta:
�Gyere azonnal, Harrington nagyb�csit az �jszaka folyam�n meggyilkolt�k. Ha
lehet, hozz magaddal egy j� detekt�vet is. Felt�tlen�l gyere! - Zoe."
- E szerint akkor m�g nem is ismeri a r�szleteket?
- Nem. De az esti lapokban m�r bizony�ra benne lesz, hiszen a rend�rs�g nyilv�n
dolgozik m�r az �gy�n.
H�rom �ra k�r�l j�rt az id�, amikor a vonatunk beg�rd�lt Elmer's Dale kis
�llom�s�ra. Innen azt�n �t m�rf�ldes kocsik�z�s ut�n v�gre oda�rt�nk a vad
mocs�rvil�g k�zep�n �ll� kis sz�rke k��p�lethez.
- Micsoda elhagyatott hely! - jegyeztem meg �sszer�zk�dva.
Havering b�lintott.
- Ez�rt is pr�b�lok t�le megszabadulni. A t�rt�ntek ut�n nem tudn�k t�bb� itt
�lni.
Kireteszelt�k a kaput �s �ppen felfel� baktattunk a keskeny �sv�nyen a
t�lgyfaajt� fel�, amikor egy ismer�s alak bukkant fel �s egyenesen hozz�nk sietett.
- Japp! - t�rt ki bel�lem a meglepett ki�lt�s. A Scotland Yard fel�gyel�je
megeresztett fel�m egy bar�ts�gos mosolyt, azt�n a t�rsamhoz fordult.
- �n nyilv�n Mr. Havering, nemde? Engem k�ldtek le Londonb�l, hogy foglalkozzam
az �ggyel. N�h�ny k�rd�st szeretn�k feltenni, amennyiben nincs ellen�re.
- A feles�gem bizony�ra...
- A kedves lady-t m�r kik�rdeztem, uram... �s a h�zvezet�n�t is. Csup�n n�h�ny
pillanatra akarom feltartani, azt�n m�ris visszamegyek Londonba. Mindent l�ttam
m�r, amit csak l�thattam.
 - De h�t �n semmit sem tudok arr�l ami... hiszen itt sem voltam...
- Ez vil�gos - nyugtatta meg Japp. - Mind�ssze egy-k�t apr�s�ggal kapcsolatban
szeretn�m hallani a v�lem�ny�t. Hastings kapit�ny r�gi ismer�s�m, majd � felmegy a
h�zba �s- k�zli a feles�g�vel az �rkez�s�ket. Egy�bk�nt hogy-hogy nincs itt a kis
ember, Hastings kapit�ny?
- Agynak d�nt�tte az influenza.
- Csakugyan? Ezt sajn�lattal hallom, mert n�lk�le amolyan l� n�lk�li kord�hoz
hasonlatos a dolog. Hisz' maga hi�ba van itt, ha � hi�nyzik, nem igaz?
A rosszindulat� tr�fa ut�n elindultam a h�z fel�. Megv�rtam, m�g Japp�k m�g�tt
becsuk�dott a kapu, azt�n becsengettem. N�h�ny pillanat m�lva egy feket�be
�lt�z�tt, k�z�pkor� n� nyitott ajt�t, aki nyilv�n Mrs. Middleton lehetett, a
h�zvezet�n�.
- N�h�ny pillanaton bel�l Mr. Havering is itt lesz - magyar�ztam. - A
fel�gyel�vel besz�l. Az�rt k�s�rtem ide Londonb�l, hogy seg�ts�g�re legyek a
nyomoz�sban. Addig tal�n elmondhatn� nekem di�h�jban, hogy mi is t�rt�nt itt az
elm�lt �jszaka folyam�n?
- Ker�lj�n beljebb, uram! - Az asszony becsukta m�g�ttem az ajt�t, �s ott
�lltunk a f�lhom�lyos hallban.
- M�r befejezt�k a vacsor�t, amikor egy f�rfi �rkezett hozz�nk, �s azt mondta,
hogy Mr. Pace-szel akar besz�lni. Mivel hasonl� akcentussal besz�lt, mint Mr. Pace,
�gy nem csoda, ha azt hittem, hogy valamelyik amerikai bar�tja lehet. Ez�rt
bevezettem a fegyverszob�ba �s elmentem, hogy bejelentsem Mr. Pace-nek. A l�togat�
nem mutatkozott be, amit �gy ut�lag el�gg� furcs�llok. Sz�ltam teh�t Mr. Pace-nek,
aki el�gg� csod�lkozva vett tudom�st a k�sei l�togat�r�l. Azt mondta az
asszonyomnak: �Bocs�ss meg, Zoe, r�gt�n j�v�k, csak megn�zem, mit akar ez a fick�.�
Azzal lement a fegyverszob�ba, �s pedig visszat�rtem a konyh�ba. Egy id� ut�n
azonban hangos besz�dre lettem figyelmes, mintha vitatkozn�nak, �gy azt�n kij�ttem
a haliba. Ugyanakkor j�tt oda az asszonyom is, �s hirtelen d�rren�st hallottunk,
majd f�lelmetes csend lett. Mindketten a fegyverszoba ajtaj�hoz rohantunk, �m mivel
az z�rva volt, �gy k�rbe kellett menni az ablakhoz. A nyitott ablakon �t siker�lt
bejutnunk Mr. Pace-hez, aki ott hevert l�tt sebb�l v�rezve.
- Mi lett a l�togat�val?
- Bizony�ra kiugrott az ablakon, mire mi oda�rt�nk.
- �s azut�n?
- Mrs. Havering elk�ld�tt, hogy �rtes�tsem a rend�rs�get. J� �t m�rf�ldes s�t�t
kellett tennem. Azt�n visszafel� m�r �k is j�ttek velem. S�t egy rend�r itt is
maradt eg�sz �jszak�ra. Reggel pedig meg�rkezett Londonb�l ez a fel�gyel�.
- Hogy n�zett ki a k�sei l�togat�? A h�zvezet�n� elgondolkodott.
- Fekete szak�lla volt, uram. K�z�pkor�nak mondan�m, �s k�nny� fel�lt�t viselt.
M�sra nemigen eml�kszem, csak arra, hogy amerikai akcentussal besz�lt.
- �rtem. Akkor most Mrs. Haveringgel szeretn�k besz�lni, ha lehets�ges.
- Odafent van, uram. Bejelentsem?
- Amint j�nak l�tja. El�g ha csak annyit mond neki, hogy Mr. Havering
meg�rkezett �s odakint van Japp fel�gyel�vel. Vele pedig az az �r szeretne
besz�lni, akit a f�rje h�vott ide Londonb�l.
- �gy lesz, uram.
Val�s�gos l�zban �gtem a t�relmetlens�gt�l, hogy minden r�szletet megismerjek.
Jappnek k�t-h�rom �r�nyi el�nye volt velem szemben, r�ad�sul a siets�ge, hogy
miel�bb indulhasson, arra k�sztetett, hogy szorosan a sark�ban maradjak.
Mrs. Havering nem sok�ig v�rakoztatott. N�h�ny pillanat m�lva k�nnyed l�ptek
zaj�t hallottam a l�pcs�n, �s amikor feln�ztem, egy csinos fiatal h�lgyet l�ttam
fel�m k�zeledni. Ujjatlan t�z v�r�s ruh�t viselt, ami j�l kihangs�lyozta fi�s�n
karcs� alakj�t. S�t�t haj�n hasonl� sz�n� kis b�rkalap �keskedett. M�g a tragikus
esem�ny sem tudta megsemmis�teni szem�lyis�g�nek var�zs�t.
Bemutatkoz�somat gyors fejbiccent�ssel viszonozta.
- Term�szetesen sokat hallottam m�r mag�r�l �s a t�rs�r�l, Monsieur Poirot-r�l
is. Sz�mos neh�z feladatot oldottak m�r meg egy�tt, ugye? J� �tlet volt a
f�rjemt�l, hogy azonnal megb�zta magukat az �ggyel. Most nyilv�n k�rd�seket akar
feltenni, ugye? V�gt�re is ez a legegyszer�bb m�dja, hogy hozz�jusson a sz�ks�ges
inform�ci�khoz ebben a f�lelmetes �gyben.
- K�sz�n�m, Mrs. Havering. Teh�t az els� k�rd�sem: h�ny �rakor �rkezett az a
f�rfi?
- K�zvetlen�l kilenc �ra el�tt �rhetett ide. M�r �ppen befejezt�k a vacsor�t, a
k�v�nk mellett �lt�nk �s doh�nyoztunk.
- A f�rje akkor m�r elindult Londonba?
- Igen, a 6.15-�s vonattal utazott el.
- Gyalogosan vagy kocsival ment ki az �llom�sra?
- A saj�t aut�nk nincs idelenn. �gy azt�n az Elmer's Dale-i gar�zsb�l j�tt �rte
egy kocsi, hogy id�ben ki�rjen a vonathoz.
- Mr. Pace gondterheltnek t�nt azon a napon?
- Ugyan dehogy! Minden tekintetben a legnorm�lisabban viselkedett.
- Most pedig, ha lehet, le�rn� nekem azt a l�togat�t?
- Ezt sajnos nem tehetem, mivel �n nem tal�lkoztam vele. Mrs. Middleton
egyenesen a fegyverszob�ba vezette, �s azt�n jelentette a nagyb�csinak.
- Mik�nt reag�lt a nagyb�csi erre a v�ratlan l�togat�ra?
- Meglehet�sen inger�ltnek t�nt, de nyomban lement. Vagy �t perccel k�s�bb
hangos sz�v�lt�sra lettem figyelmes. Lerohantam a haliba �s csaknem �sszefutottam
Mrs. Middletonnal. Azt�n hallottuk meg a l�v�s d�rren�s�t. Mivel a fegyverszoba
ajtaja bel�lr�l z�rva volt, �gy meg kellett ker�ln�nk az eg�sz h�zat, hogy az
ablakhoz f�rj�nk. Ez persze n�mi id�t vett ig�nybe, mialatt a gyilkos j�kora
eg�rutat nyerhetett. Szeg�ny b�csik�mat.. - Elcsukl� hangon folytatta. -...fejbe
l�tt�k. Azonnal l�ttuk, hogy meghalt. Mrs. Middletont elk�ldtem a rend�rs�gre.
J�magam pedig �gyeltem r�, hogy semmihez se ny�ljak a szob�ban. Mindent pontosan
�gy hagytam, ahogy tal�ltam.
Helyesl��n b�lintottam.
- No �s a fegyver?
- Erre vonatkoz�an csak felt�telez�seim vannak, Hastings kapit�ny. A f�rjemnek
k�t revolvere volt a falra f�ggesztve. Az egyik hi�nyzik. Miut�n ezt k�z�ltem a
rend�r�kkel, �k magukkal vitt�k a m�sikat. Val�sz�n�leg t�bbet fognak tudni, ha
kiszedik bel�le a goly�t.
- Megn�zhetn�m azt a fegyverszob�t?
- Term�szetesen. A rend�rs�g m�r v�gzett a nyomr�gz�t�ssel �s a holttestet is
elsz�ll�tott�k.
Az asszony odak�s�rt a gyilkoss�g sz�nhely�re. Mivel k�zben Havering is
meg�rkezett, a feles�ge gyors bocs�natk�r�s ut�n odasietett hozz�, �gy azt�n
zavartalanul k�r�ln�zhettem.
�szint�n megvallva el�g ki�br�nd�t�nak tal�ltam a helyzetet. A
detekt�vreg�nyekben rendszerint val�s�ggal hemzsegnek a nyomok meg a bizony�t�kok,
itt viszont semmi furcs�t, semmi k�l�n�set sem tal�ltam, eltekintve a sz�nyegen
l�v� nagy v�rfoltt�l. Nyilv�n itt fekhetett a halott �ldozat. Sz�val mindent a
legnagyobb alaposs�ggal vizsg�ltam �t, s�t m�g n�h�ny felv�telt is k�sz�tettem a
magammal hozott kism�ret� f�nyk�pez�g�pemmel. Ezt k�vet�en az ablak alatt l�v�
talajt vettem szem�gyre, de sajnos annyira �sszetapost�k, hogy �gy v�ltem,
haszontalans�g lenne tov�bbi id�t fecs�relni r�. Miut�n mindent megn�ztem a
vad�szlakban, �gy v�ltem, nem maradt m�s h�tra, mint visszameni Elmer's Dale-be, �s
egyeztetni a tapasztalataimat Japp fel�gyel�vel. Elk�sz�ntem Havering�kt�l �s
besz�lltam az aut�ba, ami kor�bban elhozott benn�nket az �llom�sr�l.
Japp fel�gyel�re a Matlock Arms-ben tal�ltam r�. Elh�vott mag�val, hogy n�zzem
meg a holttestet. Harrington Pace alacsony termet�, cing�r, sim�ra borotv�lt arc�
emberke volt; tipikusan amerikai megjelen�s�. K�zvetlen k�zelr�l, h�tulr�l l�tt�k
fejbe.
- Val�sz�n�leg elfordulhatott egy pillanatra - v�lte Japp -, a tettes pedig �lve
a lehet�s�ggel, lekapta az egyik revolvert a falr�l �s lepuffantotta. Az a
pisztoly, amit Mrs. Havering �tadott nek�nk, meg volt t�ltve, �s v�lem�nyem szerint
a m�sik is �gy lehetett. Megd�bbent�, hogy n�melyik ember milyen k�nnyelm� tud
lenni. T�lt�tt fegyvereket tartanak szobad�szk�nt a lak�s fal�n l�gva.
- Egy�bk�nt mi a v�lem�nye az �gyr�l? - tudakoltam, amikor v�gre magunk m�g�tt
hagytuk a visszatasz�t� hullah�zat.
 - Nos, mindenekel�tt ezt a Haveringet fogom szemmel tartani. �gy bizony! -
b�logatott csod�lkoz� felki�lt�somat hallva. - Neki ugyanis volt m�r n�h�ny s�t�t
folt a m�ltj�ban. Oxfordi di�k kor�ban p�ld�ul csekket hamis�tott az apja nev�re.
Akkoriban persze eltussolt�k az �gyet. De manaps�g is nyakig �l az ad�ss�gban.
M�gpedig oly tetemes ad�ss�gr�l van sz�, amit aligha hozott volna sz�vesen a
b�csik�ja tudom�s�ra, pl�ne ha a meggyilkolt az � jav�ra v�grendelkezett. Teh�t nem
�rt szemmel tartani. Ez�rt is akartam vele besz�lni, m�g miel�tt tal�lkozna a
feles�g�vel, de a vallom�suk teljes m�rt�kben azonos. J�rtam az �llom�son, �s
megtudtam, hogy csakugyan elutazott a 6.15-�s vonattal, ami k�r�lbel�l 10.30-ra �r
Londonba. A p�lyaudvarr�l egyenesen a klubj�ba ment - ezt az �ll�t�s�t t�bben is
al�t�masztott�k... �gy teh�t semmik�ppen sem l�hette le itt a nagyb�tyj�t kilenc
�rakor, fekete szak�llal az arc�n.
- Ja igen, �ppen meg akartam k�rdezni, hogy mi a v�lem�nye arr�l a szak�llr�l.
Japp kacsintott.
- Nos, �gy v�lem, hogy meglehet�sen gyorsan n�tt... az Elmer's Dale-t�l a
vad�szlakig tart� �t m�rf�ldes �t sor�n serkent ki. Az �ltalam ismert amerikaiak
t�bbs�ge sim�ra borotv�lt. M�r pedig azt hiszem, hogy Mr. Pace amerikai ismerets�gi
k�r�ben kell keresn�nk a gyilkost. Kifaggattam Mrs. Middletont, a h�zvezet�n�t,
azt�n az �rn�j�t is, �s a vallom�suk gyakorlatilag megegyezik. Csak azt sajn�lom,
hogy Mrs. Havering nem n�zte meg azt a fick�t. Egy olyan okos n�, mint �, biztosan
felfigyelt volna valamire, ami nyomra vezethetne benn�nket.
Le�ltem �s �rtam Poirot-nak egy hossz�, apr�l�kos besz�mol�t. De miel�tt post�ra
adtam volna a levelet, m�g sz�mos �rdekes r�szlettel siker�lt kib�v�tenem.
Kivett�k a goly�t a holttestb�l �s bebizonyosodott, hogy ugyanolyan fegyverb�l
l�tt�k ki, mint ami a rend�rs�g birtok�ba ker�lt a gyilkoss�g sz�nhely�r�l.
Ism�telten ellen�rizt�k Mr. Havering alibij�t, �s minden k�ts�get kiz�r�an
bebizonyosodott, hogy csakugyan meg�rkezett Londonba azzal a bizonyos 6.15-�s
vonattal. A harmadik �jdons�g viszont val�ban szenz�ci�s felfedez�s volt. Egy
Ealingben lak� �riember, Haven Greent keresztezve ma reggel �ppen a helyi
vas�t�llom�sra igyekezett, amikor egy barna pap�rcsomagot fedezett fel a s�nek
k�z�tt. Amikor kibontotta, egy revolvert tal�lt benne. A csomagot leadta a helyi
rend�r�rszob�n �s a d�lut�n folyam�n bizony�t�st nyert, hogy ez a keresett fegyver,
melynek p�rj�t Mrs. Havering adta �t a rend�rs�gnek. Egy goly�t l�ttek ki bel�le.
A fenti r�szletekkel term�szetesen kieg�sz�tettem a besz�mol�mat �s m�snap
reggeli k�zben meg is kaptam Poirot v�laszt�virat�t, mely �gy sz�lt:
�A fekete szak�llas f�rfi nem lehetett Havering. Csak mag�nak vagy Jappnek
t�madhat ilyen �tlete, T�viratozza meg a h�zvezet�n� szem�lyle�r�s�t, �s azt, hogy
milyen ruh�t viselt tegnap reggel. Ugyanezeket az adatokat k�rem Mrs. Haveringr�l
is. Ne fecs�relje az idej�t belt�ri f�nyk�pez�sre, mert a k�pek alulexpon�ltak �s
cseppet sem m�v�sziek."
�gy v�ltem, nem szolg�ltam r� Poirot gunyoros hangv�tel� t�virat�ra. Nyilv�n a
szakmai f�lt�kenys�g besz�l bel�le, elv�gre �n itt a helysz�nen korl�tlanul
foglalkozhattam az �ggyel, m�g �t az �gyhoz k�t�tte a betegs�ge. Egyszer�en
nevets�gesnek tal�ltam a k�t n� ruh�zat�ra vonatkoz� �rdekl�d�s�t, de az�rt
le�rtam, m�r amennyire t�lem telt.
Tizenegy �rakor �jabb v�laszt�virat �rkezett Poirot-t�l:
�Tan�csolja Jappnek, hogy tart�ztassa le a h�zvezet�n�t, miel�tt elk�sne vele."
Nem sokat �rtettem a dologb�l, mindenesetre tov�bb�tottam az �zenetet Japp
fel�gyel�nek, aki csendesen k�romkodott az orra alatt, amikor elolvasta.
- Monsieur Poirot rendszerint tudja, mit csin�l. Ha azt mondja, akkor lehet
benne valami. Eddig nem ford�tottam k�l�n�sebb figyelmet arra az asszonyra. Nem
tudom, v�llalhatom-e a letart�ztat�s�val j�r� kock�zatot, mindenesetre alaposan a
k�rm�re n�zek. Az lesz a legjobb, ha most r�gt�n odamegy�nk, �s �jra kik�rdezz�k.
De m�r elk�st�nk, mert mire ki�rt�nk Hunter's Lodge-ba, Mrs. Middletonnak, annak
a h�tk�znapinak �s tiszteletre m�lt�nak t�n� csendes, k�z�pkor� h�zvezet�n�nek
egyszer�en nyoma veszett. A l�d�j�t viszont ott hagyta. De abban is csak
mindennapos holmik voltak �s semmi olyasmi, ami a kil�t�re, vagy a holl�t�re
utalhatott volna.
Jobb h�j�n Mrs. Haveringet igyekezt�nk kifaggatni.
 - �ppen h�rom hete alkalmaztam, amikor Mrs. Emery, az el�z� h�zvezet�n�nk
elment. Egy j�l ismert Mount Street-i �gyn�ks�g, Mrs. Selbourne c�ge k�zvet�tette
ki hozz�nk. Mindig �k szerz�dtetik a szem�lyzet�nket. Ez�ttal is t�bb asszonyt
k�ldtek, akik k�z�l Mrs. Middleton t�nt a legalkalmasabbnak, r�ad�sul kiv�l�
aj�nl�sai voltak. Azonnal alkalmaztam, �s �rtes�tettem r�la az �gyn�ks�get is.
Olyan kedves, csendes asszonyka volt. El sem tudom k�pzelni, hogy valami ne lett
volna rendben k�r�l�tte.
Az �gy egyre �rthetetlenebb� v�lt. Elv�gre nyilv�nval� volt, hogy a h�zvezet�n�
nem k�vethette el a gyilkoss�got, mivel a fegyver eld�rren�s�nek pillanat�ban ott
�llt Mrs. Havering mellett a hallban. Valamif�le kapcsolatban azonban m�giscsak
lennie kellett a b�nt�nnyel, k�l�nben mi�rt v�lt volna k�dd� ilyen hirtelen.
Megt�viratoztam a leg�jabb fejlem�nyt Poirot-nak, azzal a javaslattal, hogy
Londonban kellene �rdekl�dn�nk a Selbourne �gyn�ks�gn�l.
Nem kellett sok�ig v�rnom Poirot v�lasz�ra.
�Felesleges lenne �rdekl�dni az �gyn�ks�gn�l, mivel biztosra veszem, hogy sosem
hallottak fel�le. Ink�bb azt pr�b�lja kinyomozni, hogy milyen j�rm� vitte ki a
vad�szlakba a meg�rkez�se napj�n."
B�r a helyzet tov�bbra sem lett vil�gosabb el�ttem, engedelmeskedtem bar�tom
k�r�s�nek. Elmer's Dale-ben meglehet�sen korl�tozottak a k�zleked�si lehet�s�gek. A
helyi gar�zs tulajdon�ban l�v� k�t �t�tt-kopott Fordon k�v�l csak k�t egy�b aut�
akadt a faluban. A k�rd�ses napon viszont egyiket sem vett�k ig�nybe. Mrs. Havering
azt �ll�totta, hogy elegend� �tik�lts�get k�ld�tt Derbyshire-be, amin az asszony
kocsit b�relhetett, hogy eljusson Hunter's Lodge-ba. A b�rgar�zs egyik Fordja
rendszerint az �llom�son tart�zkodott, arra az esetre, ha valaki ig�nyt tartana r�.
Tov�bb� figyelembe v�ve azt a t�nyt, hogy a tragikus est�n az �llom�son senki
sem vette �szre idegen szem�ly �rkez�s�t - sem szak�llal, sem an�lk�l - arra a
k�vetkeztet�sre jutottam, hogy tal�n ugyanaz az aut� hozhatta �j munkahely�re a
titokzatos h�zvezet�n�t, amelyik a gyilkost fuvarozta a tett helysz�n�re. �s
bizony�ra ott v�rakozott valahol a k�zelben, hogy k�zn�l legyen a gyors
menek�l�sn�l. Jobb h�j�n m�gis a londoni �gyn�ks�gn�l pr�b�ltunk �rdekl�dni, de
Poirot j�slat�nak megfelel�en ez sem vezetett eredm�nyre. Mint kider�lt, Mrs.
Middleton nev� n� soha nem is szerepelt a k�nyveikben. Val�ban megkapt�k Mrs.
Havering h�zvezet�n�re vonatkoz� ig�nyl�s�t, s�t el is k�ldtek Hunter's Lodge-ba
n�h�ny jelentkez�t az �ll�s bet�lt�s�re, de amikor a h�lgy elk�ldte nekik a
k�zvet�t�si d�jat, nem k�z�lte vel�k, hogy melyik jelentkez�re esett a v�laszt�sa.
A t�rt�ntek ut�n nem csoda, ha enyh�n sz�lva ki�br�ndultan t�rtem vissza
Londonba. Poirot bar�tomat a kandall� mellett tal�ltam, amint rik�t�
selyemk�nt�s�ben �ld�g�lt a karossz�k�ben. Rendk�v�li sz�v�lyes-seggel �dv�z�lt.
- Mon ami, Hastings! Ha tudn� mennyire �r�l�k, hogy �jra l�thatom! Nagyon
hi�nyzott, ebb�l is l�thatja, mennyire kedvelem mag�t! De mes�ljen m�r! J�l �rezte
mag�t? Gondolom fel-al� rohang�ltak a j� �reg Japp-pal. Most legal�bb kedv�re
nyomozgathatott �s kihallgathatott mindenkit.
- De Poirot, ez a s�t�t �gy olyan rejt�lyes, hogy soha nem fogj�k megoldani! -
ki�ltottam teljes meggy�z�d�ssel.
- H�t sz� ami sz�, nem is �rdemelnek gl�ri�t a m�k�d�s�k�rt.
- Ugyan m�r, t�l kem�ny di� ez ahhoz, hogy b�rki is felt�rje!
- No no, az�rt ne t�vessze szem el�l, hogy di�t�r�sben igen sz�p eredm�nyekkel
b�szk�lkedhetem. Mondhatn�m �gy is, hogy egy val�s�gos m�kus veszett el bennem. No
de hagyjuk ezt! A l�nyeg, hogy pontosan tudom, ki �lte meg Mr. Harrington Pace-t!
- Tudja?! - ki�ltottam megd�bbenve. - Honnan j�tt r�?
- �szint�n sz�lva a maga t�virataiban k�z�lt felvil�gos�t�sok szolg�ltak az
igazs�ggal.
- Tudja mit, Hastings, vizsg�ljuk meg egy�tt a t�nyeket, ahogy szoktam,
m�dszeresen �s sz�pen rendszerezve! Els� pont: Mr. Harrington Pace igen gazdag
ember, akinek a vagyon�t a hal�la ut�n k�ts�gtelen�l az unoka�ccse �r�kli. M�sodik
pont: Az unoka�ccse k�ztudottan komoly anyagi gondokkal k�zd. Harmadik pont: Ez a
bizonyos unoka�ccs... �szint�n sz�lva bizony el�g laza erk�lcs� ember.
- J�, j�, de Roger Havering bizony�tottan ideutazott Londonba a gyilkoss�g
est�j�n!
 - Precisement - b�logatott Poirot -, Mr. Havering 6.15-kor elhagyta Elmer's
Dale-t, �s az orvosi szakv�lem�ny szerint Mr. Pace-t nem �lhett�k meg a t�voz�sa
el�tt. Ebb�l k�vetkezik, hogy vagy a b�nt�ny elk�vet�s�nek id�pontja t�ves, vagy
Mr. Havering nem l�hette le a b�csik�j�t. Csakhogy ne feledkezz�nk meg Mrs.
Haveringr�l sem, Hastings!
- Lehetetlens�g! Elv�gre a h�zvezet�n� vele volt a l�v�s pillanat�ban!
- H�t ez az, a h�zvezet�n�! Neki azonban nyoma veszett.
- El�bb-ut�bb meg fogj�k tal�lni.
- K�tve hiszem. Nem gondolja, Hastings, hogy valami nincs rendben e k�r�l a
h�zvezet�n� k�r�l? Nekem m�r kezdett�l fogva nem tetszett.
- Nyilv�n sz�pen elj�tszotta a szerep�t, azt�n a megfelel� pillanatban lel�pett
a sz�nr�l - v�gtam r� kap�sb�l.
- No �s mi lett volna ez a szerep? - tudakolta Poirot.
- Biztosan falazott a cinkos�nak, a fekete szak�llas f�rfinek - feleltem
meggy�z�d�ssel.
- Nagy t�ved�s, nem ez volt a szerepe! A szerepe az volt, amit �ppen az im�nt
�rintett; hogy alibit biztos�tson Mrs. Havering sz�m�ra a gyilkoss�g pillanat�ra.
�s soha senki sem fogja �t megtal�lni, ann�l is ink�bb, mivel Mrs. Middleton nem
l�tezik. Vagy amint a maguk Shakespeare-je mondotta volt: �Nincs ily szem�ly!"
- Ezt Dickens mondta - mormogtam k�ptelen�l arra, hogy elfojtsak egy apr�
mosolyt. - De mire gondol, Poirot?
- Csup�n arra, hogy Zoe Havering sz�n�szn� volt a h�zass�g�t megel�z�en. Ugye
maga meg Japp csak a s�t�t hallban l�tt�k a h�zvezet�n�t? Egy alig kivehet�,
feket�be �lt�z�tt, k�z�pkor� alakot, a halk, fojtott hangj�val. Sz�val sem maga,
sem Japp, de m�g a h�zvezet�n� �ltal odah�vott helyi rend�rs�gt�l sem l�tta senki
egy id�ben Mrs. Middletont �s az �rn�j�t sohasem. Gyerekj�t�k volt az eg�sz kom�dia
annak az okos �s b�tor n�nek. K�pzelem milyen �leth�en j�tszotta el, hogy felrohan
�s leh�vja mag�hoz az �rn�j�t! K�zben gyorsan mag�ra h�zza az el�k�sz�tett
�l�nksz�n� ruh�t, meg a hasonl� sz�n� kalapot, amire fekete hajf�rt�ket ragasztott,
hogy eltakarja vele a sz�rk�s hajat. El�g n�h�ny gyors, �gyes mozdulat, hogy
elt�vol�tsa az oda nem ill� sminket, azt�n n�mi r�zs k�vetkezik �s m�ris a ragyog�
Zoe l�pdel lefel�, a tiszt�n csilingel� hangj�val, �gy azt�n senki sem szentel
k�l�n�sebb figyelmet a h�zvezet�n�re. Ugyan mi�rt is tenn�k? Elv�gre semmi sincs,
ami kapcsolatba hozhatn� a b�nt�nnyel. R�ad�sul neki is t�k�letes az alibije.
- De h�t a revolvert Ealingben tal�lt�k meg! Mrs. Havering semmik�ppen sem
tehette oda - pr�b�ltam �rvelni.
- Nem bizony, mivel ez a feladat Roger Haveringre v�rt, �s itt k�vett�k el a
v�gzetes hib�t. Ez vezetett a helyes nyomra. Hiszen ha valaki egy a helysz�nen
tal�lt revolverrel k�vet el egy gyilkoss�got, akkor nyilv�n igyekszik megszabadulni
t�le �s min�l el�bb eldobja - teh�t semmik�ppen sem hurcolja mag�val London
el�v�ros�ig. Az ind�t�k vil�gos: a tettesek azt k�v�nt�k el�rni, hogy a rend�rs�g
figyelm�t egy a Derbyshire-t�l t�voli helyre terelj�k. M�s sz�val el akart�k
t�vol�tani a nyomoz�kat Hunter's Lodge k�zel�b�l. Mr. Pace-t term�szetesen nem az
Ealingben tal�lt fegyverrel �lt�k meg. Roger Havering el�zetesen leadott bel�le egy
l�v�st, azt�n mag�val hozta Londonba. A p�lyaudvarr�l el�bb a klubj�ba sietett,
hogy biztos�tsa az alibij�t. Ezt k�vet�en egy helyi�rdek� vas�ttal Ealingbe
utazott, ami mind�ssze h�sz perces �t. Elhelyezte a csomagot oda, ahol megtal�lt�k,
majd visszat�rt a f�v�rosba. Ek�zben a b�jos kis feles�ge vacsora ut�n lel�vi Mr.
Pace-t. Ugye eml�kszik m�g r�, hogy az �ldozatot h�tulr�l �rte a goly�? Ez
ugyancsak fontos szempont! Tette elk�vet�se ut�n a h�lgy �jra t�lti a pisztolyt,
visszaakasztja a hely�re �s nekil�t a j�l megtervezett kom�dia v�grehajt�s�hoz.
- Hihetetlen! - dadogtam �mulva. - De m�gis...
- De m�gis igaz! - v�gta r� Poirot. - Bien sur, bar�tom, ez az igazs�g.
Mind�ssze egyetlen apr�cska b�kken� van ebben az �gyben: az, hogy nem lesz egyszer�
b�r�s�g el� �ll�tani ezt a dr�gal�tos p�rocsk�t. �n mindenesetre megtettem minden
t�lem telhet�t azzal, hogy r�szletesen meg�rtam Japp fel�gyel�nek az eset
megold�s�t... Ett�l-f�ggetlen�l tartok t�le, Hastings, hogy ez�ttal a sorsra kell
b�znunk az igazs�gszolg�ltat�st. M�r pedig a sors �tjai, le bon Dieu,
kisz�m�thatatlanok.
 - �Z�ld bab�r m�dj�ra burj�nzik a gonosz" - v�laszoltam az ide ill�
k�zmond�ssal.
- De mindig meg van az �ra, Hastings! Mindig meg kell fizetni az �r�t, croyez-
moi!
Poirot bar�tom j�vend�l�se ez�ttal is beteljesedett. Japp, b�r maga is
meggy�z�dhetett a kis belga elm�let�nek val�s�goss�g�r�l, k�ptelen volt
�sszegy�jteni a Havering�k elit�l�s�hez sz�ks�ges bizony�t�kokat.
Mr. Pace �ri�si vagyona �gy a gyilkosai kez�be ker�lt. A nemezis azonban m�gis
el�rte �ket. N�h�ny nap m�lva bar�tommal az �js�gban olvastuk a h�rt, hogy a
London-P�rizsi l�gij�rat rep�l�g�pe lezuhant. Mr. �s Mrs. Havering neve is ott
szerepelt a szerencs�tlens�g �ldozatainak sor�ban. Mindketten tudtuk, hogy a Sors
igazs�got szolg�ltatott.

A MILLI� DOLL�ROS K�TV�NYRABL�S

- Milyen sok k�tv�nyrabl�s t�rt�nik mostan�ban! - jegyeztem meg egyik reggel,

f�lret�ve az �js�got. - Mit sz�lna hozz� Poirot, ha felhagyn�nk a nyomoz�s
tudom�ny�val �s helyette �tnyergeln�nk a b�n�z�sre?
- Sz�val... amint mondani szok�s... maga is a gyors meggazdagod�st v�lasztan�,
mon ami?
- Na l�ssuk csak ezt a legut�bbi figyelemre m�lt� esetet! Egy milli� doll�r
�rt�k� Liberty k�tv�nynek, amit a London and Scottish Bank k�ld�tt New Yorkba,
rejt�lyes m�don nyoma veszett az Olympia �ce�nj�r� fed�lzet�n.
- Ha nem tartan�k annyira a tengeribetegs�gt�l �s Laverguier kiv�l� m�dszere nem
j�rna oly neh�zs�gekkel a Csatorna �thaj�z�sa sor�n, akkor egyszer magam is
sz�vesen �ln�k egy ilyen hatalmas �ce�nj�r�n - d�nny�gte Poirot �lmatagon.
- �gy bizony - v�gtam r� lelkendezve -, egyik-m�sik luxushaj� val�s�gos �sz�
palota. Van rajta f�rd�medence, t�rsalg�, �tterem, m�g p�lmakert is... az ember
szinte el sem hiszi, hogy kint van a tengeren.
- �n bezzeg mindig pontosan tudom, mikor vagyok a tengeren - v�gta r� let�rten
Poirot. - Nekem k�l�nben sem jelentenek semmit azok a bagatell dolgok, amiket az
im�nt felsorolt. Ellenben gondoljon csak bele bar�tom, h�ny alvil�gi zseni
utazgathat inkognit�ban! Ezeknek az �sz� palot�knak a fed�lzet�n - ahogy az el�bb
jogosan nevezte �ket - az ember a b�n�z�s elitj�vel, az alvil�g haute noblesseivel
tal�lkozhat! Meg�rt�en nevettem.
- Sz�val fellelkes�tette az �gy. �sszeakasztan� a bajusz�t azzal a j�mad�rral,
aki ellopta azokat a Liberty k�tv�nyeket?
Besz�lget�s�nknek a h�ziasszony megjelen�se vetett v�get.
- Egy fiatal h�lgy keresi, Mr. Poirot. Tess�k, itt a n�vjegye.
A lapocsk�n a k�vetkez� n�v �llt:
Miss Esm�e Farquhar
Poirot mindenekel�tt lehajolt, hogy felvegyen egy lehullatott morzs�t az asztal
al�l, gondosan a szem�tkos�rba pottyantotta, majd egy fejb�lint�ssal jelezte a
h�ziasszonynak, hogy beengedheti a l�togat�t.
P�r pillanattal k�s�bb a legb�josabb l�ny jelent meg, akit csak valaha alkalmam
volt megismerni. �gy huszon�t �v k�r�li lehetett, vonz�an barna szemekkel, �s
kifog�stalan alakkal. Az �lt�z�ke kifog�stalan, l�tszott, hogy gondosan
megv�lasztotta minden egyes ruhadarabj�t.
- Parancsoljon, mademoiselle, foglaljon helyet! Hadd mutassam be a bar�tomat,
Hastings kapit�nyt, aki nagy seg�ts�gemre van az �gyes-bajos kis probl�m�im
megold�s�ban!
- Nos, tartok t�le, hogy �n viszont egy j�kora probl�m�val h�borgatom, monsieur
Poirot - v�laszolt a l�ny �s kedvesen fel�m biccentett, mik�zben le�lt. -Nyilv�n
olvasott m�r az esem�nyr�l a lapokban. Az Olympia �ce�nj�r�n ellopott Liberty
k�tv�nyekr�l besz�lek. - A l�ny figyelm�t nem ker�lte el a Poirot arc�n l�that�
meglepet�s, mert gyorsan folytatta. -Most bizony�ra felteszi mag�ban a k�rd�st,
hogy mi k�z�m lehet egy olyan komoly int�zm�nyhez, mint a London and Scottish Bank.
Nos, bizonyos �rtelemben semmi, m�s r�szt viszont nagyon is sok. Tudja, monsieur
Poirot, �n Mr. Philip Ridgeway menyasszonya vagyok.
 - Aha! �s Mr. Philip Ridgeway...
- T�le lopt�k el a r�b�zott k�tv�nyeket. Persze senki sem hib�ztathatn� a
t�rt�ntek�rt, elv�gre nem tehet r�la. De m�gis sz�rnyen elkeser�tette az �gy, mivel
a b�csik�ja egyre azt hajtogatja, hogy bizony�ra meggondolatlanul fecsegett arr�l,
hogy n�la vannak a k�tv�nyek. Ez borzaszt� k�vetkezm�nyekkel j�rna a karrierj�re
n�zve.
- Ki ez a bizonyos nagyb�csi?
- Mr. Vavasour, a London and Scottish Bank vez�rigazgat�ja.
- Miss Farquhar, megk�rhetem, hogy mondja el nekem az eg�sz t�rt�netet?
- Term�szetesen. Tal�n tudj�k, hogy a bank Amerik�ra is ki akarja terjeszteni a
m�k�d�s�t. E c�lb�l �gy hat�roztak, hogy �tk�lden�k k�r�lbel�l egy milli� doll�r
n�v�rt�k� Liberty k�tv�nyt. Mr. Vavasour az unoka�ccs�t jel�lte ki az �gylet
lebonyol�t�s�ra. A v�leg�nyem m�r t�bb esztendeje bizalmi �ll�st t�lt be a bankn�l,
�gy j�l ismeri a bank New York-i tranzakci�it. Az Olympia 23-�n haj�zott ki
Liverpoolb�l. A k�tv�nyeket aznap reggel adta �t Philipnek Mr. Vavasour �s Mr.
Shaw, a London and Scottish Bank k�t vez�rigazgat�ja. A jelenl�t�ben sz�molt�k �t,
majd becsomagolt�k �s lepecs�telt�k. � pedig azonnal a b�r�ndj�be z�rta csomagot.
- K�z�ns�ges z�r volt a b�r�nd�n?
- Ellenkez�leg, Mr. Shaw ragaszkodott hozz�, hogy k�l�nleges, Hubbs biztons�gi
z�rat szereljenek r�. Teh�t, mint m�r eml�tettem, Philip betette a csomagot a
b�r�nd alj�ra, ahonnan alig n�h�ny �r�val a New Yorkba val� meg�rkez�s�k el�tt
lopt�k el. Term�szetesen mindent t�v� tettek a haj�n, de teljesen eredm�nytelen�l.
A k�tv�nyek a sz� szoros �rtelm�ben k�dd� v�ltak.
Poirot elfintorodott.
- Teljesen az�rt csak nem t�ntek el, mivel tudom�som szerint, f�l �r�val az
Olympia kik�t�se ut�n, kis t�telekben m�r piacra is dobt�k �ket! Nos, az els�
l�p�sben felt�tlen�l el kell besz�lgetnem Mr. Ridgeway-el.
- �ppen javasolni akartam, hogy eb�deljen vel�nk a Cheshire Cheese-ben. Philip
is ott lesz. Azt viszont m�g nem tudja, hogy t�rgyaltam �nnel az �gy�ben.
Teljes egyet�rt�ssel fogadtuk az aj�nlat�t, rendelt�nk egy taxit �s elindultunk.
Mr. Philip Ridgeway m�r ott volt �s n�mi meglepet�ssel l�tta, hogy a
menyasszonya k�t, sz�m�ra teljesen idegen f�rfi t�rsas�g�ban �rkezik. Magas,
j�k�p�, kit�n�en �lt�z�tt ember volt, enyh�n �sz�l� hal�nt�kkal, kor�t tekintve
aligha lehetett sokkal t�bb harmincn�l.
Miss Farquhar odal�pett hozz� �s �tkarolta.
- Ne vedd zokon, hogy a beleegyez�sed n�lk�l int�zkedtem, Philip - mondta. -
Hadd mutassam be monsieur Poirot-t, akir�l m�r nyilv�n sokat hallott�l, �s a
bar�tj�t, Hastings kapit�nyt!
Ridgeway csak most lep�d�tt meg igaz�n.
- Persze, hogy hallottam �nr�l, monsieur Poirot -mondta, mik�zben kezet r�ztak.
- De fogalmam sem volt r�la, hogy Esm�e fel akarja mag�t keresni a probl�m�nkkal.
- Att�l f�ltem, hogy nem egyezn�l bele, Philip - dadogta miss Farquhar
f�lszegen.
- Ez�rt azt�n biztosra ment�l - jegyezte meg a f�rfi mosolyogva. - Nos,
rem�lj�k, hogy monsieur Poirot k�pes lesz valamif�le megold�st tal�lni erre a
rendk�v�li rejt�lyre, mert �szint�n sz�lva m�r k�zel �llok az �r�lethez az
idegess�gt�l meg az aggodalomt�l.
Val�ban kimer�ltnek �s ny�zottnak t�nt az �br�zata, felfedve mekkora
idegfesz�lts�g van benne.
- H�t akkor - mondta Poirot - mindenek el�tt eb�delj�nk meg, azt�n majd
�sszedugjuk a fej�nket, �s megl�tjuk, mit tehet�nk. Szeretn�m Mr. Ridgeway sz�j�b�l
is halljam a t�rt�nteket.
Mik�zben az �tteremben felszolg�lt pomp�s steaket �s vesepudingot falatoztuk,
Philip Ridgeway r�szletesen besz�molt a k�r�lm�nyekr�l �s esem�nyekr�l, melyek a
k�tv�nyek elt�n�s�hez vezettek. T�rt�nete minden tekintetben megegyezett a miss
Farquhar �ltal elmondottakkal. Miut�n befejezte, Poirot vette �t a sz�t.
- V�g�l is mib�l j�tt r�, hogy ellopt�k a k�tv�nyeket, Mr. Ridgeway?
A f�rfi elkeseredve nevetett.
- Olyan nyilv�nval� volt, hogy lehetetlen lett volna nem �szrevenni. Tudja,
Monsieur Poirot, a b�r�nd�met f�lig kir�ngatt�k az �gy al�l, felhas�tott�k �s
�sszevissza karcolt�k, amint megpr�b�lt�k felfesz�teni a z�rat.
- De eddig �gy �rtettem, hogy kulccsal nyitott�k ki a b�r�nd�t!
- �gy is van. Csak el�bb megk�s�relt�k er�szakkal kinyitni, de nem siker�lt
nekik. Ez�rt azt�n m�s m�dszerhez folyamodtak.
- Ez nagyon k�l�n�s - mondta Poirot, �s a szem�ben megcsillant az �ltalam oly
j�l ismert z�ld f�ny. - Felett�bb k�l�n�s! Elvesztegetnek egy csom� �rt�kes id�t
arra, hogy er�szakkal pr�b�lj�k felfesz�teni, azt�n pedig... sapristi! Hirtelen
r�d�bbennek, hogy eg�sz id� alatt n�luk volt a kulcs... arr�l nem is besz�lve, hogy
a Hubbs z�rak mindegyike k�l�nlegesen egyedi darab.
- �pp emiatt lehetetlen, hogy kulcsuk lett volna, mivel az eg�sz �jjel n�lam
volt.
- Bizonyos ebben?
- Ak�r meg is esk�sz�m r�. K�l�nben is, ha volt hozz� kulcsm�solatuk, minek
vesz�dtek volna egy bet�r�sbiztos z�r felt�r�s�vel?
- Ah! Magam is pontosan ezen t�r�m a fejem, �s bizton �ll�thatom, hogy ezen a
ponton rejlik az �gy megold�sa. Teh�t ezt kell kider�ten�nk els�sorban. K�rem, ne
haragudjon meg r�m, ha felteszek m�g egy k�ptelennek t�n� k�rd�st: Eg�szen biztos
benne, hogy v�letlens�gb�l nem hagyta nyitva a b�r�nd�t?
Philip Ridgeway rendk�v�l kifejez�en meredt Poirot-ra, amit az egy bocs�natk�r�
k�zmozdulattal vett tudom�sul.
- Elv�gre az ilyesmi b�rkivel megeshet, ez�rt nyugodjon meg. Teh�t egy�rtelm�,
hogy a k�tv�nyeket a b�r�ndb�l lopt�k el. De vajon mit csin�lt vele a tolvaj a
rabl�st k�vet�en? �s hogyan siker�lt kijuttatnia a partra?
- Ez az! - ki�ltotta Ridgeway. - �ppen itt a b�kken�! Hogyan? Hiszen id�ben
�rtes�tett�k a V�mhat�s�got, �s minden egyes szem�lyt apr�l�kosan �tkutattak,
miel�tt elhagyta volna a haj�t.
- R�ad�sul, �gy v�lem, hogy a k�tv�nyek el�g terjedelmes csomagot jelenthettek,
nemde?
- �gy bizony. Sz�val aligha rejthett�k el a fed�lzeten... s a jelek szerint nem
is tett�k, hiszen az Olympia meg�rkez�s�t k�vet� f�l �r�n bel�l, m�r megv�telre
k�n�lt�k a k�tv�nyeket. J�val azel�tt, hogy t�viratilag k�zz�tehett�k volna a
sorsz�mokat. S�t, az egyik br�ker esk�szik r�, hogy m�r az Olympia kik�t�se el�tt
is v�s�rolt n�h�nyat. M�r pedig ott m�g nem tartunk, hogy r�di�n k�ldjenek
k�tv�nyeket!
- R�di�n val�ban nem. De nem volt a k�zelben p�ld�ul valami vontat�haj�?
- Csak a hivatalos r�vkalauz. De az is csak azut�n, hogy m�r mindenkit
riasztottak. Magam is figyeltem, nehogy ily m�don adj�k �t valakinek. Istenem, Mr.
Poirot, ebbe bele lehet �r�lni! M�ris azt kezdik suttogni, hogy �n magam loptam el.
- De h�t mag�t is megmotozt�k, amikor kisz�llt, nem? - k�rdezte Poirot csendesen
a fiatalembert�l.
- Persze.
A fiatalember �rtetlen�l meredt a bar�tomra.
- E pillanatban m�g nyilv�n nem vil�gos �n el�tt, hogy mire gondolok - mondta
Poirot rejt�lyes mosollyal. - Nos, ha nincs ellen�re, m�g a bankban is szeretn�k
feltenni n�h�ny k�rd�st.
Ridgeway el�vett egy n�vjegyet �s n�h�ny sz�t �rt r�.
- K�ldje be ezt a nagyb�ty�mnak �s azonnal fogadni fogja!
Poirot megk�sz�nte, majd miut�n elb�cs�ztunk miss Farquhart�l, elindultunk a
Threadneedle Streetre, ahol a London and Scottish Bank k�zponti irod�i voltak.
Ridgeway n�vjegy�nek felmutat�s�t k�vet�en pultok �s �r�asztalok labirintus�n �t,
valamint ki- �s befizet� p�nzt�rosok sokas�ga mellett vezettek el benn�nket, m�g
v�g�l egy els� emeleti kis irod�ba �rt�nk, ahol a vez�rigazgat�k fogadtak
benn�nket. K�t komoly �riember, akik a bank szolg�lat�ban �sz�ltek meg. Mr.
Vavasournak �polt, feh�r szak�lla volt, Mr. Shaw arca pedig sim�ra borotv�lt.
- Ha j�l �rtettem, akkor �n mag�ndetekt�v, nemde? - tudakolta Mr. Vavasour. -
Persze, persze. Nos, mi term�szetesen tov�bb�tottuk az �gyet a Scotland Yardnak,
ahol McNeil fel�gyel�t b�zt�k meg a nyomoz�ssal. Tudom�som szerint igen tehets�ges
rend�rtiszt h�r�ben �ll.
 - Err�l magam is meg vagyok gy�z�dve - v�laszolta Poirot t�relmesen. - Az�rt
rem�lem, m�gis megengedi nekem, hogy az unoka�ccse �rdek�ben feltegyek n�h�ny
k�rd�st? El�sz�r is elmondan�, hogy ki rendelte meg a Hubbs-f�le biztons�gi z�rat?
- Szem�lyesen magam rendeltem - vette �t a sz�t Mr. Shaw. - Mivel ezt egyik
tisztvisel�re sem mertem volna r�b�zni. Ami pedig a kulcsokat illeti, az egyik Mr.
Ridgeway-n�l volt, a m�sik kett� pedig n�lam �s kolleg�mn�l van.
- Eszerint m�s banktisztvisel� nem juthatott a kulcsokhoz?
Mr. Shaw k�rd�en fordult Mr. Vavasourhoz.
- B�tran �ll�thatom, hogy nem. A k�t kulcsot ugyanis 23-�n elhelyezt�k a
sz�fben. - v�laszolta Mr. Vavasour. - A koll�g�m n�h�ny napja sajn�latosan m�don
megbetegedett... val�j�ban �ppen Philip elutaz�sa napj�n. �s csak most �p�lt fel.
- Az �n koromban m�r nem tr�fadolog egy s�lyos bronhitisz - jegyezte meg Mr.
Shaw sajn�lkozva. - Mr. Vavasournak nyilv�n sok gondot okozott a t�voll�tem miatt
nyak�ba szakadt rengeteg pluszmunka, r�ad�sul mindennek a tetej�be m�g ez a
v�ratlan kellemetlens�g is bek�vetkezett.
Poirot feltett m�g n�h�ny k�rd�st, melyekkel szerintem els�sorban a nagyb�csi �s
unoka�ccse k�z�tti kapcsolat bens�s�gess�g�nek m�rt�ket igyekezett lem�rni. Mr.
Vavasour r�vid, l�nyegret�r� v�laszokat adott. Unoka�ccs�t a bank megb�zhat�
tisztvisel�i k�z�tt tartott�k sz�mon. Tudom�sa szerint nem voltak ad�ss�gai, sem
anyagi neh�zs�gei. M�r a m�ltban is megb�zt�k a mostanihoz hasonl� feladatokkal.
V�g�l azt�n sz�p udvariasan kitess�keltek benn�nket.
- Meglehet�sen ki�br�ndult vagyok - vallotta be Poirot, amikor �jra az utc�n
baktattunk.
- Azt rem�lte, hogy t�bbet siker�l megtudnunk ett�l a k�t k�z�ns�ges �reg�rt�l?
- Egy�ltal�n nem a k�z�ns�gess�g�ket tartom ki�br�nd�t�nak, mon ami. Egy percig
sem v�rtam, hogy egy bankigazgat� �les esz�, sastekintet� p�nzember legyen, amint a
kedvenc reg�ny�ben jellemzik �ket. Ellenkez�leg, az�rt �rzek ki�br�ndults�got,
mert... t�l egyszer�nek �s t�l k�nny�nek tal�lom ezt az esetet!
- T�l k�nny�?!
- Az bizony! Mi�rt maga nem tal�lja szinte gyermekesen k�nny�nek?
- Net�n m�r azt is tudja, hogy ki lopta el a k�tv�nyeket?
- Term�szetesen.
- De akkor... mi�rt... kell nek�nk...
- Csak nyugalom, Hastings, ne ideges�tse mag�t feleslegesen! Egyel�re nem
tesz�nk semmit sem.
- De mi�rt nem? Mire v�runk?
- Az Olympi�ra. Kedden kell meg�rkeznie a New York-i �tj�r�l.
- De ha egyszer tudja, hogy ki lopta el a k�tv�nyeket, akkor mi�rt kell v�rni?
Hiszen addig megsz�khet a tettes!
- Valami d�ltengeri szigetre, ahonnan nem adj�k ki? Nem, mon ami, a tettes�nk
igen kellemetlennek tal�ln� ott az �letet. �s hogy mi�rt v�rok... eh bien, Hercule
Poirot intelligenci�ja el�tt az �gy m�r teljesen vil�gos. De ez�ttal m�sok jav�ra
is gondolok, akiknek nem adott ennyi tehets�get a j�isten... mint p�ld�ul McNeil
fel�gyel�nek... m�g j� n�h�ny k�rd�st kell feltennie, m�g eljut az igazs�g
meg�llap�t�s�hoz. Sz�val az embernek tekintettel kell lennie a n�la kev�sb�
tehets�gesekre is.
- J� �g, Poirot! Fogalma sincs mekkora �sszeget �ldozn�k r�, ha l�thatn�m,
amint egyszer... csak egy alkalommal bakot l�! Senki sem lehet ilyen �ntelt.
- Csillapodjon, Hastings! T�bbsz�r is �szrevettem m�r mag�n, hogy id�nk�nt
val�s�ggal ut�l engem. Hajaj, �gy l�tszik musz�j elviselnem a zsenialit�s s�lyos
terh�t.
A kis emberke kid�llesztette a mellkas�t, �s olyan komikus�n kezdett s�hajtozni,
hogy a v�g�n kirobbant bel�lem a nevet�s.
Kedden az � L and NWR" els� oszt�ly� vas�ti kocsij�ban robogtunk Liverpool fel�.
Poirot kitart� makacss�ggal utas�tott vissza minden k�r�st, hogy felvil�gos�tson a
gyanakv�s�r�l, illetve az azt bizony�t� t�nyekr�l. Megel�gedett annyival, hogy
csod�lkoz�s�t fejezte ki, ami�rt el�ttem m�g mindig nem au fait a helyzet. Ami
engem illet, ink�bb elker�ltem a vit�t �s a tettetett egykedv�s�g s�nca m�g�
rejtettem a k�v�ncsis�gomat. Poirot csak akkor nyerte vissza energikus �bers�g�t,
amikor meg�rkezt�nk a kik�t�be, ahol m�r ott horgonyzott a hatalmas �ce�nj�r�.
Els�sorban kifaggatott n�gy stewardot, �s Poirot az egyik bar�tja ut�n �rdekl�d�tt
t�l�k, aki 23-�n haj�zott �t New Yorkba.
- Egy id�sebb, szem�veges �rr�l van sz�. Nagyon beteges l�v�n, nyilv�n alig
mozdult ki a kabinj�b�l.
A stewardok azt felelt�k, hogy a le�r�s egy bizonyos Mr. Ventnorra illik, aki a
C 24-es kabint foglalta �l. Ez pontosan Philip Ridgeway kaj�tj�nek szomsz�ds�g�ban
helyezkedett el. Ekkor �jra elragadott az izgalom, hiszen el sem tudtam k�pzelni,
hogy Poirot mik�nt szerzett tudom�st Mr. Ventnor l�tez�s�r�l, �s honnan ismerhette
a k�lsej�t.
- Mondja csak - ki�ltottam r� a stewardra -, ugye ez az �r sz�llt partra
els�k�nt New Yorkban?
A steward a fej�t r�zta.
- Ellenkez�leg, uram, egyike volt az utols�k�nt kisz�ll� utasoknak.
Ki�br�ndultan hagytam fel a pr�b�lkoz�ssal, l�tva Poirot mosolyg�s�t. Bar�tom
k�sz�netet mondott a stewardnak, egy bankjegy gazd�t cser�lt, �s elt�voztunk.
- Nos, rendben van - csattantam fel hevesen -, de a steward utols� k�rd�sre
adott v�lasza akkor is felforgatja a fel�ll�tott elm�let�t! Most nevessen, ha tud!
- Mint �ltal�ban, ez�ttal sem �rt semmit, Hastings. Mert a v�lem�ny�vel
ellent�tben �ppen az utols� k�rd�sre kapott v�lasz volt az elm�letem igazol�s�nak
z�r�k�ve.
Elkeseredve emeltem fel a kezeimet.
- Feladom! - ki�ltottam.

�jra a vonaton �lt�nk, �s visszafel� robogtunk London ir�ny�ban. Poirot n�h�ny

pillanatig szorgalmasan �rt valamit, azt�n egy bor�t�kba z�rt a level�t.
- A j� �reg McNeil fel�gyel�nek sz�l - mondta a lev�lre mutatva. - Leadjuk a
Scotland Yardon, �gyis �tba esik, azt�n ir�ny a Rendezvous �tterem. Ugyanis
megk�rtem miss Esm�e Farquhart, hogy eb�deljen ott vel�nk.
- �s mi van Ridgeway-jel?
- Mi lenne? - adta vissza a k�rd�st Poirot egy huncut kacsint�s k�s�ret�ben.
- Nah�t, csak nem gondolja komolyan... ezt nem...
- Ej, ej Hastings, lassan m�r megr�gz�tt szenved�ly�v� v�lik a k�vetkezetlens�g.
Term�szetesen ezt a lehet�s�get sem hagytam ki a sz�m�t�sb�l. Ha Ridgeway lett
volna a tolvaj... ami ugyeb�r k�nnyen el�fordulhat... eg�sz csinos �gy kerekedne
ebb�l. Tiszta, m�dszeres munka.
- Az elb�v�l�en b�jos miss Farquhar biztosan nem osztja a v�lem�ny�t.
- Alighanem igaza van. �pp ez�rt sietek megnyugtatni, hogy nem �gy t�rt�nt. Most
pedig, Hastings, elj�tt az ideje, hogy alaposabb tanulm�nyoz�snak vess�k al� ezt az
�gyecsk�t! L�tom mag�n, hogy alig v�rja m�r. Teh�t a lepecs�telt csomagot kiveszik
a b�r�ndb�l, ami azt�n sz�pen elt�nik, vagy amint miss Farquhar mondotta volt,
egyszer�en k�dd� v�lt. Igen �m, de ezt az elm�letet b�tran elvethetj�k, v�gt�re is
a tudom�ny mai �ll�sa szerint nem oldhat� meg a gyakorlatban. N�zz�k teh�t, hogy
miv� v�lhatott a k�rd�ses csomagunk! Mindenki azt a hajtogatja, hogy a partra
csemp�szt�k...
- De hiszen tudjuk...
- Maga tudhatja, Hastings, �n azonban nem. Elvetem ezt a megold�st, mivel
lehetetlennek tartom, �s val�ban lehetetlen is. Amennyiben pedig �gy gondolkodunk,
csak k�t lehet�s�g marad: vagy a fed�lzeten rejtett�k el valahol - ami ugyancsak
komoly neh�zs�gekbe �tk�z�tt volna -, vagy a tengerbe dobt�k.
- �gy gondolja, hogy valami parafa�sz�val?
- Parafa�sz� n�lk�l.
�rtetlen�l meredtem a bar�tomra.
- De ha egyszer a tengerbe dobt�k a k�tv�nyeket, akkor aligha adhatt�k volna el
New Yorkban.
- Csod�lattal ad�zom a logikus �szj�r�s�nak, Hastings. M�rpedig a k�tv�nyeket
igenis eladt�k New Yorkban, ebb�l k�vetkezik, hogy nem dobt�k �ket a tengerbe. �rti
m�r, hov� vezet ez benn�nket?
- Vissza az elej�re, ugyanoda, ahonnan elindultunk.
 - Jamais de la vie! Hogy mondhat ilyen s�letlens�get? �rtse m�r meg, ha a
csomagot a tengerbe dobt�k, s a k�tv�nyeket m�gis eladt�k New Yorkban, ez azt
jelenti, hogy a csomag nem tartalmazhatta a k�tv�nyeket! Ugyan mif�le bizony�t�k
van arra n�zve, hogy a k�tv�nyek val�ban benne voltak a csomagban? Eml�kezzen csak
r�, hogy Mr. Ridgeway nem bontotta fel azut�n, hogy Londonban k�zbe kapta!
- Na j�, de akkor... Poirot t�relmetlen�l intett.
- Engedje m�r, hogy folytassam! A k�tv�nyeket 23-�n reggel, a London and
Scottish Bankban l�tt�k utolj�ra a maguk val�s�g�ban. Azt�n f�l �r�val az Olympia
kik�t�se ut�n bukkantak fel �jra, s�t egy tan� szerint - akinek az �ll�t�s�t senki
sem hajland� elhinni - m�r valamivel a haj� kik�t�se el�tt is. T�telezz�k csak fel,
hogy a k�tv�nyek soha nem is voltak az Olympi�n. Vajon m�s m�d is l�tezett arra,
hogy New Yorkba jussanak? H�t persze! A Gigantic ugyanazon a napon haj�zik ki
Southamptonb�l, mint az Olympia, �s az el�bbi tartja az Atlanti �ce�n �thaj�z�si
rekordj�t. Post�ra adva k�tv�nyeket, a Gigantic fed�lzet�n egy nappal kor�bban New
Yorkba �rtek, mint ahogy az Olympic kik�t�tt az amerikai parton. Mindenre
f�nyder�lt, az eset mag��rt besz�l. A Ridgeway �ltal sz�ll�tott, lepecs�telt csomag
teh�t hamis. A csere pillanat�nak egy�rtelm�en a bank irod�j�ban kellett
bek�vetkeznie. Az ott jelenl�v� h�rom ember k�z�l b�rmelyiknek gyerekj�t�k lehetett
egy m�solatcsomag elk�sz�t�se, amit azt�n az alkalmas pillanatban kicser�lhettek az
eredetivel. Tr�s bien, ezt k�vet�en a k�tv�nyeket post�zt�k New Yorkba egy
b�nt�rsnak, azzal az utas�t�ssal, hogy amint az Olympia kik�t, adjon t�l rajtuk. �m
valakinek az Olympi�val is utaznia kellett, hogy a kell� pillanatban megrendezze a
rabl�st.
- De mi�rt?
- Mert ha Ridgeway felnyitja a b�r�nd�t �s felfedezi, hogy nem az eredeti
csomagot tartalmazza, a gyan� azonnal Londonra terel�dik. Nos, ez a bizonyos
szem�ly ott utazik a fed�lzeten, a Ridgeway-�vel szomsz�dos kabinban. Amikor
el�rkezik a rabl�s pillanata, csalafinta m�don �gy tesz, mintha er�szakkal pr�b�ln�
felfesz�teni a z�rat. Ezzel igyekszik el�rni, hogy a figyelem azonnal a rabl�sra
terel�dj�n. Val�j�ban viszont a kulcsm�solat�val nyitja ki a b�r�nd�t �s a tengerbe
haj�tja az �rt�ktelen csomagot. Azt�n nyugodtan v�r, m�g az utols�k k�z�tt elhagyja
a haj�t. Term�szetesen szem�veget visel, hogy eltakarja a szem�t �s betegnek
tetteti mag�t, mivel ki akarja k�sz�b�lni annak kock�zat�t, hogy esetleg
�sszetal�lkozzon Ridgeway-jel. Miut�n New Yorkban partra sz�llt, nyomban vissza is
t�r az els� haj�val.
- De kicsoda... melyik�k volt tulajdonk�ppen?
- Az az ember, aki kulcsm�solattal rendelkezett, aki megrendelte a biztons�gi
z�rat, aki nem fek�dt nagy betegen, bronhitiszben a vid�ki otthon�ban... enfin, az
a bizonyos �k�z�ns�ges �reg�r", Mr. Shaw. Amint l�tja, bar�tom, olykor el�fordulnak
b�n�z�k a magasabb k�r�kben is! �h, de amint l�tom, meg is �rkezt�nk. Mademoiselle,
sikerrel j�rtam! Megengedi?
Azzal Poirot k�nnyed�n arcon cs�kolta a meglepett l�nyt!

AZ EGYIPTOMI S�R BABON�JA

Sz�mos k�z�s kalandunk k�z�l, melyeken Poirot-val osztoztam, a Men-her-Ra kir�ly

s�rj�nak felfedez�s�t �s felnyit�s�t k�vet� gyilkoss�gsorozat kider�t�se volt az
egyik legizgalmasabb �s legdr�maibb eset.
Nem sokkal azt k�vet�en, hogy Lord Carnarvon felfedezte Tutankh-Amen s�rj�t, Sir
John Willard, valamint a New York-i Mr. Bleibner, �sat�saik sor�n - melyet Kair�t�l
nem messze, a gizehi piramisok k�zel�ben v�geztek, v�ratlanul egy sor s�rkamr�ra
bukkantak. Felfedez�s�k �l�nk �rdekl�d�st keltett a tudom�nyos vil�gban. �gy
v�lt�k, hogy a s�r Men-her-R�� lehet, aki a Nyolcadik Dinasztia egyik kev�sb�
ismert kir�lya volt, az �birodalom lass� hanyatl�sa idej�n. Mivel Egyiptom
t�rt�nelm�nek ezen korszaka m�g nemigen ker�lt felt�r�sra, �gy nem csoda, ha a
felfedez�sr�l kimer�t� r�szletess�ggel sz�molt be a vil�gsajt�.
Hamarosan azonban olyan esem�ny t�rt�nt, ami m�g a laikusnak sz�m�t�
k�zv�lem�nyt is mag�val ragadta. Sir John Willard ugyanis meghalt egy v�ratlan
sz�vroham k�vetkezt�ben.
 A szenz�ci�ra �hes lapok persze azonnal �ltek a lehet�s�ggel, �s
feleleven�tett�k az egyiptomi kincsek felt�r�sa sor�n valaha t�rt�nt �sszes
titokzatos �s balszerencs�s t�rt�netet. T�retlen lelkesed�s�kben m�g a British
Museum korabeli m�mi�j�t is csatasorba �ll�tott�k.
A Museum ugyan csendesen tiltakozott, de egy�ttal �lvezte is a nem v�rt
n�pszer�s�get.
Alig k�t h�ttel k�s�bb Mr. Bleibner hunyt el heveny v�rm�rgez�s k�vetkezt�ben,
majd p�r nappal ezut�n, az egyik unoka�ccse agyonl�tte mag�t New Yorkban. Ett�l a
pillanatt�l kezdve Men-her-Ra �tka a mindennapi sz�besz�d t�rgy�v� v�lt, s m�r-m�r
fetisiz�lt�k az egykori f�ra�k �s az �si Egyiptom m�gikus erej�t.
Ekkor t�rt�nt, hogy Poirot kapott egy r�vid �zenetet Lady Willardt�l. Az elhunyt
archeol�gus �zvegye arra k�rte a level�ben, hogy keresse fel �t a Kensington
Square-en l�v� otthon�ban. Term�szetesen magam is elk�s�rtem Poirot-t.
A magas, v�zna termet� Lady Willard m�ly gy�szban fogadott benn�nket. Megf�radt
arc�n ott voltak a k�zelm�lt trag�di�j�nak j�l l�that� nyomai.
- Kedves �nt�l, hogy ilyen gyorsan felkeresett, monsieur Poirot.
-�llok rendelkez�s�re, Lady Willard. Besz�lni �hajtott velem?
- Tudom, hogy �n nyomoz�, �m �n nem csup�n ilyen �rtelemben k�v�nom kik�rni a
tan�csait. �rtes�l�seim szerint maga megfelel� k�pzel�er�vel �s �lettapasztalattal
rendelkezik. F�k�nt az �rdekelne, hogy mi a v�lem�nye a term�szetfelettir�l,
monsieur Poirot?
Poirot r�vid ideig m�rlegelte a v�laszt, alaposan megr�gva, hogy mit mondjon.
V�g�l megsz�lalt:
- Ker�lj�k el az esetleges f�lre�rt�st, Lady Willard. Nyilv�n nem h�tk�znapi
�rtelemben tette fel az im�nti k�rd�s�t, hanem szem�lyes oka is volt r�, nemde?
Bizony�ra a megboldogult f�rje hal�l�ra gondolt.
- �gy igaz - ismerte be az �zvegy.
- Teh�t azt szeretn�, hogy vizsg�ljam meg a hal�la k�r�lm�nyeit?
- Azt k�v�nom, hogy der�tse ki, mi az igazs�g �s mi az, ami csak a firk�szok agy
sz�lem�nye! H�rom hal�leset t�rt�nt, monsieur Poirot... k�l�n-k�l�n mindegyiknek
meg van a maga magyar�zata, �m egy�ttesen nem tekinthetj�k �ket v�letlennek. Hiszen
valamennyi a s�r felt�r�s�t k�vet� r�pke egy h�nap leforg�sa alatt t�rt�nt. Lehet,
hogy csup�n misztikus felt�telez�s r�szemr�l, de val�ban megt�rt�nhet, hogy a m�lt
valamif�le �tka s�jtott le r�juk, ami a modern tudom�ny �ltal elk�pzelhetetlen
m�don fejti ki m�k�d�s�t! Elv�gre a h�rom hal�leset t�nye tagadhatatlan. Ez�rt
f�lek, Monsieur Poirot, rettenetesen f�lek. Hiszen ki tudja, lehet, hogy m�g mindig
nincs v�ge.
- Ki az, aki miatt ennyire agg�dik?
- A fiam�rt. Amikor meg�rkezett a f�rjem hal�lh�re, belebetegedtem. Ez�rt a fiam
- aki �ppen akkor �rkezett haza Oxfordb�l - utazott oda. Majd miut�n hazahozatta
a... holttestet, minden k�ny�rg�sem �s k�r�sem ellen�re visszautazott Egyiptomba.
Annyira csod�latba ejtette a munka, hogy a fej�be vette, miszerint az apja hely�be
l�p, �s tov�bb folytatja az �sat�sokat. Lehet, hogy ostoba, hisz�keny asszonynak
fog tartani, monsieur Poirot, de akkor is rettegek. Mert mi van akkor, ha m�g
mindig nem nyugodott meg a halott kir�ly szelleme? Most nyilv�n �gy v�li, hogy
s�letlens�geket hordok itt �ssze...
- Ugyan dehogy, Lady Willard, komolyan nem - v�gta r� Poirot sietve. - Magam is
hiszek a term�szetfeletti er�kben, elv�gre k�nnyen lehet, hogy ezek a
leghat�konyabbak a vil�gon.
Csod�lkozva meredtem a bar�tomra. Soha meg nem fordult volna a fejemben, hogy
Poirot babon�s. M�r pedig a kis ember l�that�an �szinte volt.
- Teh�t azt k�ri t�lem, hogy v�djem meg a fi�t? Ezennel meg�g�rem, minden t�lem
telhet�t megteszek annak �rdek�ben, hogy meg�vjam a vesz�lyt�l.
- A term�szetes veszedelmekt�l megoltalmazhatja, de vajon mit tehet egy
term�szetfeletti er�vel szemben?
- N�zze, Lady Willard, a k�z�pkori k�dexekb�l sz�mos m�dj�t ismerhetj�k a fekete
ellemn�gi�nak. Meglehet, hogy az el�deink t�bbet tudtak err�l, mint mi, modern
emberek az agyonrekl�mozott tudom�nyunkkal. De most tal�n tekints�k �t a t�nyeket,
hogy k�nnyebben eligazodjam. Az �n f�rje mindig is lelkes h�ve volt az
egyiptol�gi�nak, ugye?
- Igen, m�r gyermekkora �ta. A t�mak�r egyik legtekint�lyesebb �l�
szak�rt�jek�nt tartott�k sz�mon.
- Amennyire tudom, Mr. Bleibner viszont t�bb�-kev�sb� amat�rnek sz�m�tott.
- Val�ban ez az igazs�g. � d�sgazdag ember volt, �gy szabadon h�dolhatott minden
szenved�ly�nek. A f�rjem keltette fel az �rdekl�d�s�t az egyiptol�gia ir�nt, �
pedig p�nz�gyileg j�rult hozz� az exped�ci� finansz�roz�s�hoz.
- T�rj�nk r� az unoka�csre! � szint�n �rdekelt az egyiptol�gia t�rgyk�r�ben?
Net�n tagja volt az exped�ci�nak?
- Nem hinn�m. �szint�n sz�lva m�g a l�tez�s�r�l sem tudtam, m�g nem olvastam a
hal�lh�r�t az �js�gokban. Az is k�ts�ges, hogy szorosabb kapcsolatban �llt volna
Mr. Bleibnerrel, mivel � sosem tett eml�t�st arr�l, hogy b�rmif�le rokona lenne.
- Kik tartoztak m�g az exped�ci�hoz?.
- Nos, ott volt dr. Tosswill, a British Museum egy alacsonyabb beoszt�s�
hivatalnoka, azt�n Mr. Schneider a New York-i Metroplitan Museum k�pviselet�ben,
tov�bb� egy fiatal titk�r, azt�n dr. Ames, mint az exped�ci� orvosa �s v�g�l
Hassz�n, a f�rjem h�s�ges bennsz�l�tt szolg�ja.
- Eml�kszik m�g az amerikai titk�r nev�re?
- �gy r�mlik, hogy Harpernek h�vt�k, de nem vagyok benne eg�szen biztos. Nem t�l
r�g�ta volt Mr. Bleibnern�l. Egy�bk�nt kifejezetten kellemes modor� fiatalember.
- K�sz�n�m, Lady Willard.
- Amennyiben seg�thetek m�g valamiben...
- Pillanatnyilag semmiben. Nyugodtan b�zza csak r�m az �gyet, minden t�lem
telhet�t megteszek az�rt, hogy megv�djem a fi�t.
Poirot szavai nem �rt�k el a k�v�nt hat�st. Lady Willard ahelyett, hogy
megnyugodott volna, �sszer�zk�dott. Bar�tommal egy�tt m�gis azt rem�lt�k, hogy
siker�lt n�mik�pp enyh�teni a fi��rt �rzett anyai aggodalm�t.
Mint m�r eml�tettem, mostan�ig m�g csak nem is gyan�tottam, hogy Poirot-t
ennyire foglalkoztatj�k a term�szetfeletti er�k. Hazafel� menet sz�ba is hoztam a
dolgot, amire komoly hat�rozotts�ggal reag�lt.
- Bizony, Hastings! Hiszek ezekben a rejtelmekben. V�gt�re is nem szabad
lebecs�lni a term�szetfeletti er�ket.
- �s most mi a sz�nd�ka?
- Toujours pratique, dr�ga Hastingsem! Eh bien, hogy azzal kezdjem, t�viratozunk
New Yorkba, �s igyeksz�nk min�l t�bb r�szletet megtudni az ifj� Mr. Bleibner
hal�l�nak k�r�lm�nyeir�l.
Feladtuk teh�t a t�viratot, melyre hamarosan r�szletes �s kimer�t� v�lasz
�rkezett. Az ifj� Rupert Bleibner �veken �t neh�z k�r�lm�nyek k�z�tt tengette
�let�t. Alkalmi munk�kb�l tartotta fenn mag�t a tengerparton, adom�nyokb�l
teng�d�tt a d�ltengeri szigeteken, majd k�t �vvel ezel�tt visszat�rt New Yorkba, de
ott is egyre m�lyebbre s�llyedt. Sz�momra az volt a legfelt�n�bb, hogy egy ilyen
z�ll�tt alak honnan tudott akkora �sszeget �sszeszedni, amennyib�l elutazhatott
Egyiptomba? �ll�t�lag azt mondogatta, hogy: Van ott egy j� cimbor�m, akinek
sz�m�thatok az anyagi j�indulat�ra. �m ezek az egyiptomi tervei is meghi�sultak. A
nagyb�tyj�t hangosan �tkozva t�rt vissza New Yorkba. Azt hajtogatta, hogy a v�n
zsugori t�bbre tartja a halott, let�nt kir�lyok porlad� csontv�z�t, mint a saj�t,
eleven h�s-v�r rokon�t. Sir John Willard hal�la �ppen az unoka�ccs egyiptomi
tart�zkod�sa idej�n k�vetkezett be. Rupert ism�t megm�rt�zott New York l�ha,
z�ll�tt �let�ben, azt�n hirtelen �ngyilkos lett. H�trahagyott egy b�cs�levelet,
melyben �rdekes t�m�t fejtegetett. �gy t�nt, mintha lelkiismeretfurdal�si roham�ban
k�vette volna el tett�t. Lepr�s sz�mkivetettnek nevezte mag�t, s azzal z�rta
level�t, hogy jobb, ha a hozz� hasonl� emberek t�voznak az �l�k sor�b�l.
Egy halv�ny elm�letecske kezdett form�l�dni az agyamban. Ami engem illet, sosem
hittem r�g elhalt egyiptomi kir�lyok bossz�j�ban. Modern b�nt�nyr�l van itt sz�.
T�telezz�k csak fel, hogy ez a fiatalember a fej�be vette, miszerint lesz�mol a
b�csik�j�val... p�ld�ul n�mi m�reg seg�ts�g�vel. T�ved�sb�l azonban Sir John
Willard kapja a hal�los adagot. Majd amikor a fiatalember visszat�r New Yorkba,
�sszeroppan a r�mtette s�ly�t�l. R�ad�sul ekkor jut a f�l�be a nagyb�tyja
hal�lh�re, ami r�d�bbenti, hogy milyen felesleges gyilkoss�got k�vetett el. Ez�rt a
gy�tr� lelkiismeretfurdal�sa el�l az �ngyilkoss�gba menek�l.
Felv�zoltam az elm�letemet Poirot-nak, aki �rdekl�d�ssel hallgatott v�gig.
- Hat�rozottan elm�s az elk�pzel�se... hat�rozottan elm�s. Ak�r m�g igaz is
lehetne. Mind�ssze a s�rkamra v�gzetes hat�s�t nem vette figyelembe.
Megvontam a v�llam.
- M�g most is abban a hiszemben van, hogy ez van az �gy h�tter�ben?
- M�ghozz� olyannyira, mon ami, hogy holnap indulunk Egyiptomba!
- Micsoda?! - ki�ltottam meglepetten.
- J�l hallotta - Poirot arc�n h�sies elsz�nts�g t�kr�z�d�tt, majd f�jdalmasan
felny�g�tt. - �h jaj, csak a tenger...! Az az ut�latos tenger ne lenne az utunkban!

Elm�lt egy h�t. L�bunk belemer�lt a sivatag ar�nyl� homokj�ba, felett�nk pedig a
forr� nap �rasztotta a h�s�get. Poirot �gy v�nszorgott mellettem, mint a nyomor�s�g
jelk�pe. A kis ember cseppet sem rajongott az eff�le utaz�s�rt. N�gy napos utunk
Marseille-t�l id�ig, egyetlen v�gtelennek t�n� gy�tr�d�s volt sz�m�ra.
Alexandri�ban m�r �gy hagyta el a haj�t, mint �nmaga �rny�ka. M�g a k�zmond�sos
pedant�ri�j�val sem t�r�d�tt. Amint meg�rkezt�nk Kair�ba, nyomban a Mena House
Hotelhez hajtattunk, ami ott �p�lt fel, szinte a piramisok �rny�k�ban.
Engem nyomban mag�val ragadott Egyiptom var�zsa. Nem �gy Poirot-t, aki most is
pontosan ugyan�gy �lt�zk�d�tt, mint Londonban. M�g egy kis ruhakef�t is mag�val
hordott a zseb�ben, �s sz�ntelen h�bor�t folytatott a s�t�t ruh�j�ra rak�d� porral.
- A cip�m! - sir�nkozott k�ts�gbeesve. - L�tja milyen lett a cip�m, Hastings! A
sz�p patentos, mindig �polt, csillog� b�rcip�m! De nem el�g, hogy k�v�l belepi ez
az �tkozott homok, m�g bele is hatol, �s szinte marja a l�bamat. A szemem is tele
van vele. A h�s�g pedig megpuh�tja �s t�nkreteszi a bajuszomat.
- N�zze ink�bb a Szfinxet - s�rgettem. - Val�s�ggal ki�rezni a bel�le �rad�,
var�zslatos titokzatoss�got.
Poirot cs�ggedten pillantott arra.
- Cseppet sem felemel� l�tv�ny - jelentette ki. - L�thatja, f�lig m�g ezt is
betemeti a homok. Ez az �tkozott homok!
- H�t azt�n, Belgiumban is akad �pp el�g homok - eml�keztettem bar�tomat egy
Knocke-sur-mer-ben t�lt�tt vak�ci�nkra, - Gondoljon csak a �Les dunes impeccable"-
re, amint az �tik�nyvek �rj�k.
- Ott csakugyan van homok, de Br�sszelben nincsen - v�gta r� Poirot, mik�zben
gondterhelten szeml�lte a piramisokat. - Igaz, hogy az alakjukat tekintve szil�rd
m�rtani testek, �m az egyenetlen felsz�n�k miatt m�gis kellemetlen l�tv�nyoss�gok.
A p�lm�kat pedig v�gk�pp nem kedvelem. M�g csak n�ni is sorba �ltett�k �ket!
�gy d�nt�ttem, ideje m�r v�get vetni Poirot sir�nkoz�s�nak, ez�rt azt
javasoltam, hogy elindulhatn�nk a t�borba. Teveh�ton kellett odamenn�nk. Az �llatok
t�relmesen t�rdelve v�rt�k, hogy nyeregbe sz�lljunk. N�h�ny fest�i k�llem� suhanc
tartotta a kant�rjukat, egy p�v�skod� dragom�n ir�ny�t�s�val.
Megk�s�rlem le�rni a teveh�tra kapaszkod� Poirot l�tv�ny�t. Hangos
ny�gd�csel�ssel �s panasz�radattal kezdte, ami csakhamar hars�ny �v�lt�z�sbe �s
gesztikul�l�sba csapott �t, azt�n foh�szkod�s k�vetkezett a Sz�z M�ri�hoz �s a
napt�r �sszes szentjeihez, a v�g�n pedig sz�gyenszemre lek�sz�l�dott a dromed�rr�l
�s egy kis szam�r h�t�n fejezte be az utat. Magam is k�szs�ggel elismerem, hogy egy
�get� tev�n nem gyerekj�t�k az utaz�s az amat�r�k sz�m�ra. Sz�val n�h�ny napig el�g
merev tart�ssal j�rtam-keltem.
V�gre nagy nehezen m�gis csak el�rt�nk az �sat�s sz�nhely�re. Egy napbarn�tott,
feh�r ruh�s, tr�pusi sisakos, �sz szak�ll� f�rfi sietett a fogad�sunkra.
- Monsieur Poirot �s Hastings kapit�ny? Megkaptuk a t�viratukat. Igaz�n
sajn�lom, hogy az el�zetes terv�nkkel ellent�tben senki sem v�rta �n�ket Kair�ban.
Egy sajn�latos, nem v�rt esem�ny j�tt k�zbe.
Poirot els�padt. A zseb�ben l�v� ruhakefe fel� lopakod� keze megmerevedett a
leveg�ben.
- Csak nem egy �jabb hal�leset? - s�hajtotta.
- De sajnos igen.
- Sir Guy Willard? - ki�ltottam.
- Nem, Hastings kapit�ny. Az amerikai koll�g�m, Mr. Schneider.
 - Mi a hal�l oka? - tudakolta Poirot.
- Tetanusz.
Kifutott arcomb�l a v�r. K�r�s-k�r�l minden�tt a gonoszs�g alattomos, fenyeget�
l�gk�r�t �reztem. Rettenetes gondolat villant az agyamba: lehets�ges, hogy �n
leszek a k�vetkez�?
- Mon Dieu - d�nny�gte Poirot a bajsza alatt. - Ez m�r sz�momra is �rthetetlen.
Mi t�bb, borzaszt�. Mondja csak, Monsieur, eg�szen biztos, hogy tetanusz volt?
- Tudom�som szerint igen. De dr. Ames nyilv�n t�bbet mondhat err�l.
- Na persze, hiszen nem maga az orvos.
- Tosswill a nevem.
Teh�t � volt az az angol szak�rt�, akit Lady Willard a British Museum
alacsonyabb beoszt�s� tisztvisel�jek�nt �rt le nek�nk. Komoly hat�rozotts�g�val
m�ris siker�lt elnyernie a rokonszenvemet.
- J�jjenek velem - folytatta Tosswill -, odak�s�rem �n�ket Sir Guy Willardhoz.
�gy rendelkezett, hogy azonnal �rtes�ts�k, amint meg�rkeztek.
�tvezettek benn�nket a t�boron, egy j�kora s�torhoz.
Tosswill f�lreh�zta a ponyv�t �s bel�pt�nk. H�rom f�rfi �lt odabent.
- Monsieur Poirot �s Hastings kapit�ny meg�rkezett, Sir Guy - jelentett
Tosswill.
A h�rom ember k�z�l a legfiatalabb felugrott �s hozz�nk sietett, hogy �dv�z�lj�n
benn�nket. A modor�ban rejl� hirtelens�g az �desanyj�ra eml�keztetett. Az � b�r�t
m�g nem barn�totta le annyira a nap, mint a t�rsai�t. Ez a csal�ka s�padts�g �s
megf�radt arcvon�sai egy�ttesen id�sebbnek t�ntett�k fel a huszonk�t �v�n�l.
Tiszt�n l�tszott rajta, micsoda s�lyos lelki megterhel�st kellett elviselnie.
Bemutatta k�t t�rs�t is. Dr. Ames kellemes k�lsej�, harminc �v k�r�li f�rfi
volt, a hal�nt�k�n enyh�n deresed� hajjal. M�g Mr. Harper, a titk�r, karcs�
megnyer� modor� fiatalembernek t�nt, jellegzetesen amerikai st�lus�, szarukeretes
szem�veggel.
P�r percnyi �ltal�nos t�m�j� besz�lget�s ut�n Tosswill t�vozott Harperrel. �gy
Sir Guy-jal �s dr. Amesszel maradtunk a s�torban.
- K�rdezzen csak nyugodtan b�rmit, Monsieur Poirot - biztatta a bar�tomat
Willard. - Teljess�ggel �rtetlen�l �llunk szemben ezzel a sz�rny�
trag�diasorozattal, ennek ellen�re bizonyosra vessz�k, miszerint nem lehet sz�
semmi m�sr�l, csup�n v�letlen egybees�sr�l.
Szemmel l�that� idegess�ge azonban sz�ges ellent�tben �llt a szavaival.
�szrevettem, hogy ez Poirot �gyeim�t sem ker�lte el, mert �les tekintettel
m�regette.
- Val�ban ennyire sz�v�gy�nek tekinti ezt a munk�t, Sir Guy?
- Term�szetesen. A t�rt�ntekt�l f�ggetlen�l az �sat�snak felt�tlen�l
folytat�dnia kell. Ezzel mindannyiunknak tiszt�ban kell lenn�nk.
Poirot dr. Ameshez fordult.
- �n mik�nt v�lekedik err�l, monsieur le docteur?
- Nos - kezdte az orvos vontatottan -, �n magam sem tudn�m feladni.
Poirot a r� jellemz� grimaszok egyik�vel reag�lt.
- Akkor �videnment, els�sorban azt kell tiszt�znunk, hogyan is �llunk
pillanatnyilag. Mikor halt meg Mr. Schneider?
- H�rom napja.
- �s biztos benne, hogy tetanusz okozta a hal�l�t?
- Holtbiztos.
- Nem �llhatott fenn mondjuk egy sztrichninm�rgez�s esete?
- Nem, monsieur Poirot. �rtem, hogy mire akar kilyukadni. De ez egy�rtelm� esete
volt a tetanusznak.
- Nem pr�b�lkozott ellensz�rummal?
- De term�szetesen adtam neki - v�laszolta az orvos sz�razon. - Minden
lehets�ges gy�gym�ddal megpr�b�lkoztam.
- Itt volt k�zn�l az ellensz�rum?
- Nem, Kair�b�l kellett hozatnunk.
- M�s tetanuszos eset is volt m�r a t�borban?
- Nem, egy sem.
 - Abban is biztos, hogy Mr. Bleibner hal�l�t nem tetanusz okozta?
- Hat�rozottan biztos vagyok benne. Megkarcolta a h�velykujj�t, a seb
elfert�z�d�tt, �s v�rm�rgez�s l�pett fel. Elfogadom, hogy a laikusok sz�m�ra
meglehet�sen hasonl� a dolog, de kijelenthetem, hogy a k�t eset teljess�ggel
k�l�nb�z�.
- E szerint m�r n�gy hal�leset�nk van... �s valamennyinek m�s-m�s oka: egy-egy
sz�vroham, sebfert�z�s, �ngyilkoss�g, valamint a tetanusz.
- Pontosan �gy van, monsieur Poirot.
- Abban is ilyen biztos, hogy semmi sincs, ami �sszekapcsolhatn� ezt a n�gy
esetet?
- Nem eg�szen �rtem mag�t, uram.
- Akkor hadd fogalmazzak vil�gosabban. Tett-e olyasmit ez a n�gy ember, amivel
esetleg megs�rthett�k Men-hur-Ra szellem�t?
Az orvos d�bbenten meredt Poirot-ra.
- Ezt nem mondhatja komolyan monsieur Poirot. Csak nem d�lt be ennek a
babon�nak?
- Teljess�ggel lehetetlen - v�gta r� inger�lten Willard is.
Poirot azonban nem hagyta mag�t kihozni a sodr�b�l, t�relmesen pislogott z�ld
macskaszem�vel.
- Sz�val maga nem hisz benne, monsieur le docteur?
- Nem, uram, eszembe sincs hinni benne - jelentette ki az orvos hat�rozottan. -
A tudom�ny szolg�lat�ban �llok, ez�rt csak a tudom�nyos tanokban hiszek.
- Az �kori Egyiptomban tal�n nem ismert�k a tudom�nyt? - tette fel a k�rd�st
Poirot csendesen. Nem v�rt v�laszt a k�rd�sre, m�gis �gy t�nt, mintha dr. Ames
zavarba j�tt volna egy pillanatra. - Felesleges v�laszolnia. Ehelyett most ink�bb a
bennsz�l�tt munk�sok v�lem�ny�re lenn�k k�v�ncsi.
- Nos, azt hiszem - mondta dr. Ames -, hogy amikor a feh�r emberek elvesztik a
fej�ket, akkor a bennsz�l�ttek sem nagyon maradnak le m�g�tt�k. K�szs�ggel
elismerem -, hogy amit �n�kn�l mondani szok�s -, berezeltek, de nincs r� semmi
okuk.
- Ki tudja... - d�nny�gte Poirot tal�nyos�n.
Sir Guy el�rehajolt.
- Ugyan k�rem! - ki�ltotta m�ltatlankodva. - Nem adhat hitelt az ilyen
k�ptelens�gnek! Aki ilyesmiket �ll�t, az semmit sem tud az �kori Egyiptomr�l.
V�lasz gyan�nt Poirot a zseb�be ny�lt, �s egy r�gi, �t�tt-kopott k�nyvecsk�t
h�zott el�. Amint felemelte, elolvastam a c�m�t: �Az egyiptomiak �s a kaldeusok
m�gi�ja". Azzal sarkon fordult, �s kisietett a s�torb�l. A doktor leesett �llal
b�mult r�m.
- Mi j�rhat a fej�ben?
Elmosolyodtam, olyan furcsa volt m�st�l hallani ezt a Poirot �ltal oly gyakorta
haszn�lt kifejez�st.
- Magam sem tudom - ismertem be. - De alighanem valami tervet kov�csol a gonosz
szellem ki�z�s�re.
Hamarosan elindultam Poirot keres�s�re. Amikor r�tal�ltam, �ppen �l�nk
besz�lget�st folytatott a karcs� fiatalemberrel, a n�hai Mr. Bleibner titk�r�val.
- Nem - mondta �ppen Mr. Harper -, �n csup�n hat h�napja vagyok az exped�ci�val.
De ett�l f�ggetlen�l meglehet�sen j�l ismertem Mr. Bleibner �gyeit.
- No �s az unoka�cs�r�l mit tudna mondani?
- Egy sz�p napon felbukkant itt egy eg�sz j�k�p� fick�. Ami engem illet, sosem
l�ttam azel�tt, de n�h�nyan ismert�k... azt hiszem, Ames �s Schneider. Az �reg�r
egy�ltal�n nem volt elragadtatva a tal�lkoz�st�l. Amolyan kutya-macska bar�ts�gnak
t�nt a kapcsolatuk. - �Egy centet sem kapsz!" - �v�lt�tte az �reg�r.
- �Egy �rva centet sem, se most, sem a hal�lom ut�n! Az �letm�ven folytat�s�ra
hagyom�nyozom minden vagyonomat. A napokban t�rgyaltam r�la Mr. Schneiderrel." -
�gy azt�n a fiatal Bleibner nyomban tov�bb is utazott Kair�ba.
- T�k�letesen eg�szs�gesnek t�nt akkoriban?
- Az �reg�r?
- Dehogy, az ifjabb Bleibner.
- �gy r�mlik, mintha eml�tette volna, hogy valami nincs rendben n�la. De aligha
lehetett komoly dolog, k�l�nben eml�kezn�k r�.
- M�g egy utols� k�rd�s: Mr. Bleibner hagyott h�tra v�grendeletet?
- Amennyire �n tudom, nem.
- Mi a sz�nd�ka, Mr. Harper? Tov�bbra is marad az exped�ci�val?
- Nem, uram, eszemben sincs. Nyomban utazom New Yorkba, amint itt rendbe teszem
a dolgokat. Ha �gy tetszik, nyugodtan ki is nevethet, de �n akkor sem leszek ennek
az �tkozott Men-her-R�nak a k�vetkez� �ldozata. Biztosan �n is erre a sorsa jutn�k,
ha itt maradn�k.
A fiatalember megt�r�lgette a verejt�kez� homlok�t.
Poirot elfordult, �s k�t�rtelm� mosollyal visszasz�lt a v�lla felett:
- Az�rt ne t�vessze szem el�l, hogy New Yorkban is volt m�r egy �ldozata.
- A pokolba! - d�rm�gte Mr. Harper er�ltetetten.
- Ez a fiatalember fesz�lt ideg�llapotban van - �llap�totta meg Poirot
elt�prengve. - M�ghozz� igen fesz�lt ideg�llapotban.
�rdekl�dve m�regettem a bar�tomat, de a rejt�lyes mosoly�b�l semmit sem tudtam
kih�mozni. K�s�bb Sir Guy Willard �s dr. Tosswill k�s�ret�ben megszeml�lt�k az
�sat�sokat. A leg�rdekesebb leleteket m�r elsz�ll�tott�k Kair�ba, de �gy is j�csk�n
akadtak k�l�nlegesen, ritka darabok. Nem csod�lkoztam m�r az ifj� Willard
lelkesed�s�n, b�r n�la is �rezhet� volt, hogy nem tudja teljesen f�ggetlen�teni
mag�t az itt eluralkodott nyomaszt� �rz�st.
Amint bel�pt�nk a sz�munkra kijel�lt s�torba, hogy megtiszt�lkodjunk vacsora
el�tt, egy magas, feh�r burnuszt visel� s�t�t alak l�pett el�nk. Kecses
k�zmozdulattal arabul k�sz�nt�tt benn�nket. Poirot megsz�l�totta:
- Ugye Hassz�n vagy, a megboldogult John Willard szolg�ja?
- H�ven szolg�ltam az �n uramat, Sir Johnt, most pedig a fi�t szolg�lom
hasonl�k�ppen. - Azt�n k�zelebb l�pve, suttogva folytatta: - Ugye te vagy az a
b�lcs f�rfi�, kir�l azt mondj�k, hogy b�nni tud a gonosz szellemekkel? B�rd r�
k�rlek a fiatalabb urat, hogy t�vozzon el innen! A gonosz �rm�ny itt bujk�l a
leveg�ben!
Azzal v�laszra sem v�rva, egy �jabb hirtelen k�zmozdulattal elsietett.
- Gonosz �rm�ny a leveg�ben - d�nny�gte Poirot. -Bizony magam is �rzek valami
ilyesmit.
Nem valami vid�m hangulatban fogyasztottuk el a vacsor�nkat. Dr. Tosswill
pr�b�lt felder�teni benn�nket azzal, hogy hosszas el�ad�st r�gt�nz�tt az egyiptomi
r�gis�gekr�l. M�r �ppen k�sz�l�dni kezdt�nk, hogy pihenni t�rj�nk, amikor Sir Guy
megragadta Poirot karj�t �s el�remutatott. Egy s�t�t alak mozgott a s�trak k�z�tt,
de nem volt emberi form�ja. Tiszt�n kivehett�k a kutyafej� alakot, amilyet a sir
fal�ba l�ttunk bev�sve.
A sz�vem csaknem kiugrott a hely�r�l a k�s�rteties l�tv�nyt�l.
- Monsieur Dieu! - mormogta Poirot, mik�zben vadul h�nyta mag�ra a keresztet. -
Ez a sak�lfej� Anubis, az elt�vozott lelkek istene!
- Valaki g�nyt �z bel�l�nk! - ki�ltotta dr. Tosswill �s m�ltatlankodva
felpattant.
- A maga s�tr�ba ment be, Harper - mormogta Sir Guy holts�padt arccal.
- T�ved�s - mondta Poirot. - Dr. Ames s�tr�ba. A doktor hitetlenkedve meredt r�,
majd dr. Tosswill szavait visszhangozva felki�ltott:
- Valaki g�nyt �z bel�l�nk! Nyom�s, kapjuk el a fick�t!
Felpattant �s a s�t�t jelens�g ut�n vetette mag�t. �n persze k�vettem, de
mindhi�ba keresg�lt�k, mert egy lelket sem tal�ltunk, aki arra k�borolt volna.
Zavartan t�rt�nk vissza. Poirot szokatlan tev�kenys�g k�zepette tal�ltuk, amit
l�that�an saj�t �ps�g�nek meg�v�sa �rdek�ben tett. K�l�nf�le �br�kat �s jeleket
rajzolt a s�trunk k�r� a homokba. T�bbhely�tt is felfedeztem az �t�g� csillag,
illetve a pentagon rajzolat�t. Szok�s�hoz h�ven r�gt�nz�tt el�ad�st is tartott a
boszork�nys�g�r�l �s a m�gi�r�l. Elmagyar�zta, hogy a feh�r m�gia szemben �ll a
feket�vel, azt�n hivatkozott a �K�ra" �s a �Halottak k�nyv�re".
Dr. Tosswillb�l heves ellenkez�st v�ltott ki a viselked�s�vel, �s val�s�ggal
fuldoklott a m�regt�l, amikor f�lreh�zott.
- Ez az eg�sz ostobas�g - fakadt ki - �sszehord itt egy csom� s�letlens�get. Ez
az ember csal�. M�g arra sem k�pes, hogy elk�l�n�tse a k�z�pkori
term�szetfelettis�get �s az �si Egyiptom hitvil�g�t. Soha �letemben nem tal�lkoztam
m�g senkivel, aki �gy �sszezagyv�lta volna hitet a babon�s hiedelemmel.
Minden igyekezetemet latba kellett vetnem, hogy lecsillap�tsam a felh�borodott
szak�rt�t. Mire �jra csatlakoztam Poirot-hoz a s�torban, az �n kis bar�tom vid�man
mosolygott.
- Most m�r semmi akad�lya annak, hogy nyugov�ra t�rj�nk - jelentette ki
leplezetlen el�gedetts�ggel. - R�m f�r egy kis szuny�k�l�s. Sz�rnyen szaggat a
fejem. Milyen j�l esne most egy finom herbatea!
K�v�ns�ga hamarabb teljes�lt, mint v�rta. A s�tor bej�rata lebbent, �s Hassz�n
jelent meg, kez�ben egy g�z�lg� cs�sz�vel, amit odak�n�lt Poirot-nak. Mint
kider�lt, val�ban herbatea volt, pontosan az a f�zet, amit Poirot annyira kedvelt.
H�l�lkodva k�sz�nte meg a kedvess�g�t, �n viszont a magam r�sz�r�l elh�r�tottam,
hogy engem is megvend�geljen egy adaggal. Miut�n �jra magunkra maradtunk,
levetk�ztem �s ki�lltam a s�tor el� egy kis leveg�t sz�vni. K�zben a v�gtelen
sivatagot b�multam.
- Csod�latos hely - lelkendeztem hangosan -, �s csod�latos foglalkoz�s. Szinte
�t�reztem a var�zs�t. A sivatagi �let, s egy let�nt civiliz�ci� megismer�se. Ezt a
hat�st mag�nak is �reznie kell, Poirot.
Mivel nem kaptam v�laszt, n�mi inger�lts�ggel fordultam fel�je. De minden d�h�m
nyomban elp�rolgott �s aggodalomm� v�ltozott. Poirot ugyanis hanyatt fek�dt a durva
priccsen, a teste vonaglott, �s sz�rny� g�rcs�k torz�tott�k el az arc�t. Mellette
ott hevert az �res cs�sze. Odaugrottam hozz�, azt�n kiszaladtam �s meg sem �lltam
dr. Ames s�tr�ig.
- Doktor Ames! - ki�ltottam - J�jj�n azonnal!
- Mi baj? - tudakolta a pizsam�ban megjelen� orvos.
- A bar�tom! Rosszul van! Haldoklik! A herbatea! Nem engedhetj�k, hogy Hassz�n
elhagyja a t�bort! Az orvos vill�mgyorsan a s�trunkhoz rohant.
- K�l�n�s - ki�ltotta dr. Ames. - Valami g�rcs�s rohamnak t�nik... vagy... mit
is mondott, mit ivott? - Felemelte az �res cs�sz�t.
- Csakhogy eszembe sem volt meginni! - sz�lalt meg egy nyugodt hang.
Meglepetten fordultunk meg. Poirot mosolyogva �lt az �gyon.
- De nem �m - folytatta csendesen. - Nem ittam meg. Mik�zben az �n Hastings
bar�tom a t�j sz�ps�geit ecsetelte, kihaszn�ltam a lehet�s�get �s sz�pen
bele�nt�ttem - de nem �m a torkomba -, hanem egy kis �vegbe. Ez az �veg pedig
hamarosan egy k�miai analitikus kez�be ker�l. - Az orvos egy hirtelen mozdulattal
reag�lt, de Poirot leintette. - Ne pr�b�lkozzon!... �n van olyan �rtelmes, hogy
meg�rtse, itt m�r semmi �rtelme az er�szaknak. M�g Hastings mag��rt sietett, b�ven
volt id�m biztons�gos helyre tenni az �veget. Ah, Hastings, gyorsan, kapja el!
�n azonban sajnos f�lre�rtettem Poirot izgalm�t. Hogy a bar�tomat mentsem,
k�z�j�k vetettem magam. Az orvos gyors mozdulat�nak azonban eg�szen m�s volt a
c�lja. Sz�j�hoz emelte a kez�t, �s a leveg�t keser�mandula szaga t�lt�tte meg. Dr.
Ames el�ret�ntorodott �s �sszeesett.
- �jabb �ldozat - mondta Poirot komoran. - De ez m�r az utols�. V�gt�re is tal�n
�gy a legjobb. H�rom ember hal�la terheli a lelkiismeret�t...
- Dr. Ames?! - ki�ltottam d�bbenten. - Azt hittem, valami okkult hat�s�nak
tulajdon�tja az eg�szet!
- F�lre�rtett, Hastings. �n mind�ssze azt �ll�tottam, hogy a babonas�g �s a
term�szetfeletti hiedelmek f�lelmetes erej�ben hiszek. Mert ha egyszer beler�gz�dik
a k�ztudatba, hogy egy sorozatos hal�leset�rt a term�szetfeletti er�k a felel�sek,
akkor ak�r f�nyes nappal lesz�rhatnak egy embert, m�gis a r�gz�d�tt m�don fogj�k
meg�t�lni, annyira m�lyen beleiv�dott az emberis�gbe a tem�szetfelettit�l val�
retteg�s. Els� pillanatt�l kezdve sejtettem, hogy valaki ezt a f�lelmet igyekszik a
maga haszn�ra ford�tani. �gy v�lem, hogy Sir John Willard hal�la adta neki az
�tletet. Mert m�r akkor hatalmas m�reteket �lt�ttek a term�szetfeletti ir�nt
�rz�sek. Tudom�som szerint Sir John hal�l�b�l senkinek sem sz�rmazhatott k�l�n�sebb
haszna. Mr. Bleibner eset�ben azonban eg�szen m�s a helyzet. Hiszen �
rendk�v�li gazdag ember volt. A New Yorkb�l kapott inform�ci� t�bb fontos adatot
tartalmazott. Kezdj�k azzal, miszerint az ifj� Bleibner azt h�resztelte, hogy
Egyiptomban van egy bar�tja, akit�l k�lcs�n k�rhet. Nyilv�n mindenki a
nagyb�csik�j�ra gondolt, sz�momra azonban �gy t�nt, hogy ez esetben aligha
hallgatja el a bar�t szem�ly�t, hanem ny�ltan kimondja. Szerintem teh�t ink�bb
valami cimbor�j�ra utalhatott. Egy m�sik dolog: nagy nehezen siker�lt �sszekaparnia
a p�nzt az Egyiptomi utaz�shoz, �s b�r a nagyb�tyja egy centet sem volt hajland�
adni neki, ennek dac�ra m�gis ki tudta fizetni a visszautat is New Yorkba. Ebb�l
k�vetkezik, hogy valaki m�gis csak k�lcs�nz�tt neki.
- Ebb�l m�g nem sok mindenre lehet k�vetkeztetni - vetettem ellen.
- Van itt m�g t�bb is, Hastings. Gyakorta el�fordul, hogy egy metaforikus�n
haszn�lt kifejez�st sz� szerint �rtelmeznek. Ebben az esetben az ellenkez�je
t�rt�nt: sz� szerint haszn�lt szavakat n�ztek k�pletes �rtelemben. Pedig az ifj�
Bleibner el�g vil�gosan le�rta: - Lepr�s vagyok - De senki sem �rtette meg, hogy
ez�rt lett �ngyilkos, mert azt hitte, megkapta a f�lelmetes k�rt, a lepr�t.
- Micsoda? - ki�ltottam fel a d�bbenett�l.
- Egy �rd�gi agy zseni�lis �tlete volt ez. Az ifj� Bleibner valami jelent�ktelen
b�rbetegs�gben szenvedett. Hiszen - ne feledj�k - a d�ltengeri szigeteken �lt, ahol
ez a betegs�g el�g gyakorinak sz�m�t. De mivel Ames r�gi bar�tja volt, r�ad�sul
k�zismert orvos, �lm�ban sem mert volna k�telkedni a diagn�zisban. Ide�rkez�s�nk
pillanat�ban m�g megoszlott a gyanakv�som Harper �s dr. Ames k�z�tt, de csakhamar
r�j�ttem, kiz�r�lag a doktor k�vethette el �s tarthatta titokban a b�nt�nyeket.
Harperr�l kider�tettem, hogy m�r r�gebbr�l is ismerte az ifj� Bleibnert.
Meggy�z�d�sem, hogy az ut�bbi az orvos jav�ra v�grendelkezett, � pedig felismerte
az �ri�si lehet�s�get, �s haboz�s n�lk�l �lt is vele. Mr. Bleibner, nem volt neh�z
dolga megfert�zni a v�gzetes bakt�riummal. Az unoka�ccs pedig a bar�tja �ltal
k�z�lt f�lelmetes h�rt�l elkeseredve �ngyilkoss�got k�vetett el. Nem tudjuk, mi
volt a sz�nd�ka Mr. Bleibnernek a vagyon�val, hiszen nem hagyott h�tra
v�grendeletet. �s itt a dolog l�nyege: Az unoka�ccs �r�k�lte volna a vagyon�t, t�le
pedig a doktor.
- �s Mr. Schneider hal�la hogyan illeszkedik ebbe a mozaikba?
- Az � eset�ben nem lehet�nk biztosak. De ne feledje, hogy � is ismerte az ifj�
Bleibnert. El�fordulhat, hogy gyan�tott valamit, vagy a doktor ism�t arra gondolt,
hogy egy �jabb, motiv�latlan, �rtelmetlennek t�n� hal�leset csak meger�s�ti a
term�szetfeletti hiedelmeket. De felt�rok m�g egy �rdekes l�lektani t�nyez�t,
Hastings: A gyilkosok mindig heves v�gyat �reznek az ir�nt, hogy megism�telj�k
sikeres b�ntett�ket. Val�s�ggal eluralkodik rajtuk ez a m�nia. Ez�rt f�ltettein
annyira az ifj� Willardot. Az este l�tott Anubis alak nem volt m�s mint Hassz�n,
aki az �n utas�t�somra �lt�z�tt be �gy. K�v�ncsi voltam, r� tudok-e ijeszteni a
doktorra. De n�la t�bbre volt sz�ks�g, mint egy ilyen term�szetfeletti
h�kuszp�kuszra. Tiszt�n l�tszott, hogy az okkult tudom�nyokba vetett �ll�t�lagos
hitem sem vezette f�lre teljes m�rt�kben. Sz�val nem lehetett becsapni a neki
rendezett kutyafej� kom�di�val. �n viszont gyan�tottam, hogy �n leszek a k�vetkez�
kiszemelt �ldozata. Ebb�l is l�thatja, miszerint a lamer maudite, a borzalmas h�s�g
�s a sz�rnyen ideges�t� homoktenger dac�ra, a sz�rke kis agysejt�csk�im
zavartalanul m�k�dtek.
Amint az a k�s�bbiekben beigazol�dott, Poirot k�vetkeztet�sei helyesnek
bizonyultak. Az ifj� Bleibner n�h�ny �vvel kor�bban, egy r�szegen �tmulatott
�jszaka hev�ben tr�f�s, de t�rv�nyes v�grendeletet k�sz�tett: �Cigarettat�rc�mat,
amit mindig annyira megcsod�lt, valamint minden m�s vagyonomat, mellyel hal�lomkor
rendelkezem, j� bar�tom, R�bert Ames �r�k�lje, h�l�b�l az�rt, mert egyszer
megmentett a v�zbe fullad�st�l."
Annak idej�n alaposan felf�jt�k ezt az esetet. De m�g mostan�ban is sokszor �gy
ker�lt sz�ba a Men-her-Ra s�rboltj�val kapcsolatos rejt�lyes hal�lsorozat, mint a
r�g meghalt kir�ly diadalmas bossz�j�nak bizony�t�ka a s�rj�t megszents�gtelen�t�k
felett... Nekem azonban Poirot �kesen bebizony�totta, hogy mindez nem m�s, mint
t�vhit, ami teljess�ggel szemben �ll az �kori Egyiptom hit- �s gondolatvil�g�val.

�KSZERRABL�S A GRAND METROPOLITANBEN

- Poirot - mondtam - igaz�n r�f�rne mag�ra egy kis leveg�v�ltoz�s.

- �gy gondolja, mon ami?
 - Biztos vagyok benne.
- Ah-ha! - mondta a bar�tom somolyogva. - Eszerint m�r el is rendezett mindent
el�re?
- Nos, velem tart?
- Hov� megy�nk?
- Brightonba. Igazs�g szerint az egyik City-beli bar�tom �ssze�ll�tott egy
kellemes programot... meg azt�n van n�mi p�nzecsk�m, aminek a fenek�re akarok
verni, amit mondani szok�s. �gy v�ltem, j�t tenne nek�nk egy h�tv�ge a Grand
Metropolitanben.
- H�l�san �s k�sz�nettel elfogadom a megh�v�s�t. J� sz�ve van, hogy gondol egy
ilyen �regemberre. M�r pedig a j� sz�v n�ha m�g a sz�rke agysejtecsk�kn�l is t�bbet
�r. Bizony, bizony, nem �rt ezt figyelembe venni, hiszen gyakorta ker�l�k olyan
vesz�lybe, hogy megfeledkezem err�l a fontos szempontr�l.
Nem tetszett t�lzottan ez a kijelent�se. Ugyanakkor k�ts�gtelen, hogy Poirot
n�ha hajlamos r�, hogy al�becs�lje a szellemi k�pess�geimet. �r�me azonban oly
nyilv�nval� volt, hogy emiatt megfeledkeztem a felh�borod�somr�l.
- Akkor minden rendben is volna - v�gtam r� siet�sen. Szombaton este m�r a Grand
Metropolitanben vacsor�ztunk, n�pes vid�m t�rsas�g k�zepette. �gy t�nt, mintha az
eg�sz vil�g elitje Brightonba gy�lekezett volna feles�gest�l. Csod�latosabbn�l
csod�latosabb toalettek �s �kszerek - melyeket sokszor ink�bb a mutogat�s kedv��rt
viseltek, mint j� �zl�sb�l.
- Nah�t, ez azt�n a l�tv�nyoss�g! - d�nny�gte Poirot. - �me a p�nzim�d�k
h�zat�ja, ugye, Hastings?
- �gy is lehet mondani - v�laszoltam. - De b�zzunk benne, hogy nem fert�z�tt meg
m�g mindannyiunkat a p�nzs�v�rg�s.
Poirot higgadtan pillantott k�rbe.
- Ennyi rengeteg �kszer l�tv�nya �hatatlanul fel�breszti bennem a gondolatot,
hogy tal�n ink�bb a b�n�z�sre kellett volna adnom a fejem, mint a kider�t�s�re.
Micsoda fantasztikus alkalom ez egy �gyes tolvaj sz�m�ra! N�zze p�ld�ul Hastings
azt a molett n�t, ott az oszlop mellett. Amint maga mondan�, val�s�ggal elbor�tj�k
az �kszerek.
K�vettem a tekintet�t.
- Nah�t! - ki�ltottam fel �nk�ntelen�l. - Hiszen ez Mrs. Opalsen.
- Ismeri tal�n?
- Csak fel�letesen. A f�rje d�sgazdag t�zsde�gyn�k, aki a k�zelm�ltb�li
olaj�remel�sen sokszorozta meg a vagyon�t.
Vacsora ut�n a t�rsalg�ban �sszefutottunk Opalsen�k-kel, �n pedig �lve az
alkalommal, bemutattam nekik Poirot-t. N�h�ny pillanatnyi cseveg�st k�vet�en egy�tt
fogyasztottuk el a k�v�t.
Poirot val�s�gos dicshimnuszt zengett a h�lgy tekint�lyes kebleit d�sz�t�
�kk�vekr�l, amit�l az nyomban felvillanyoz�dott.
- Ez a legkedvesebb hobbim, Mr. Poirot. Egyszer�en im�dom az �kszereket. Ed
persze tiszt�ban van ezzel a gyeng�mmel, �gy valah�nyszor csak kedvez�en v�gz�dnek
a befektet�sei, mindig meglep valami sz�p �jdons�ggal. Mag�t is �rdeklik a
dr�gak�vek?
- Valamikor el�g sokat foglalkoztam vel�k, madame. A foglalkoz�somnak
k�sz�nhet�en kapcsolatba ker�ltem a vil�g n�h�ny p�ratlanul h�res �kszer�vel.
Poirot rend�letlen�l folytatta az egyik uralkod�h�z t�rt�nelmi �kszereivel
kapcsolatos t�rt�net�t, term�szetesen diszkr�t �lneveket haszn�lva. Mrs. Opalsen
pedig visszafojtott l�legzettel hallgatta.
- Csod�latos - rebegte az asszony, amikor Poirot befejezte. - Olyan, ak�r egy
sz�nj�t�k! Tudja, az �n birtokomban is tal�lhat� n�h�ny igazgy�ngy, amelyeknek
megvan a saj�t t�rt�nelm�k. Azt hiszem, bel�l�k k�sz�lt a vil�g egyik legszebb
nyakl�nca... oly gy�ny�r�s�gesek �s oly egyform�k ezek a gy�ngy�k, r�ad�sul a
sz�n�k is t�k�letes. Ha akarja, sz�vesen felszaladok �rte �s lehozom!
- Oh, madame - tiltakozott Poirot -, nagyon kedves. De k�rem, miattam ne
f�rassza mag�t!
- Oh, annyira szeretn�m megmutatni maguknak!
A telt kebl� d�ma merev testtart�ssal odatotyogott a lifthez. F�rje, aki k�zben
velem t�rsalgott, k�rd� pillant�st vetett Poirot-ra.
- A madame, az �n feles�ge volt, oly kedves, �s ragaszkodott hozz�, hogy
megmutassa a gy�ngysor�t -adta meg a magyar�zatot Poirot.
- Ja, a gy�ngysor! - mosolygott el�gedetten Opalsen. - Nos, azt val�ban �rdemes
megn�zni. J�kora �sszeget fizettem �rte. Persze a p�nz nem sz�m�t, hiszen b�rmikor
el�teremtek annyit, amibe ker�lt... ak�r m�g t�bbet is. Megtehetem, ha az �zlet
tov�bbra is �gy megy, mint jelenleg. B�r pillanatnyilag rendk�v�l kev�s a p�nz a
Cityben, amit ennek az �tkozott E.P.D.-nek k�sz�nhet�nk. - Tov�bb m�rgel�d�tt,
olyan p�nz�gyi �s �zleti kifejez�seket haszn�lva, amit k�ptelen voltam k�vetni.
Egy kis k�ld�ncfi� szak�totta f�lbe, aki odal�pett hozz� �s a f�l�be s�gott
valamit.
- Tess�k? Micsoda? M�ris megyek. De nem lett rosszul, ugye? Eln�z�s�ket kell
k�rnem, uraim.
Hirtelen fak�pn�l hagyott benn�nket. Poirot h�trad�lt �s r�gy�jtott egy karcs�,
orosz szivark�ra. Ezut�n apr�l�kos gondoss�ggal sorba rendezgette az �res
k�v�scs�sz�ket, majd el�gedetten szeml�lte az eredm�nyt.
M�ltak a percek, de Opalsen�k csak nem t�rtek vissza.
- El�g k�l�n�s - jegyeztem meg v�g�l. - K�v�ncsi lenn�k r�, hogy meddig v�ratnak
benn�nket.
Poirot elm�ly�lten figyelte a felsz�ll� f�stkarik�kat, majd t�preng� �br�zattal
megjegyezte.
- Nem fognak visszaj�nni.
- Mi�rt?
- Mert valami t�rt�nt, bar�tom.
- De mi t�rt�nhetett? �s honnan tudja? - tudakoltam k�v�ncsian. Poirot
elmosolyodott.
- Onnan, hogy r�viddel ezel�tt az igazgat� kirohant az irod�j�b�l �s felsietett
az emeletre. L�that�an nagyon izgatott volt. A liftesfi� azzal a k�ld�ncfi�val
besz�lget, aki az im�nt elsz�l�totta t�l�nk Opalsent. A lift h�v�cseng�je m�r
h�romszor is megsz�lalt, de a kezel�fi� r� sem heder�t. Harmadszor pedig m�g a
pinc�rek is figyelmetlenek, m�r pedig egy pinc�r figyelm�t elvonni... - Poirot
fejcs�v�lva kimondta a v�gs� szentenci�t: - Bizony�ra rendk�v�li fontoss�g� lehet
az �gy. Ah, �gy van, amint gondoltam! M�r itt is van a rend�rs�g.
K�t f�rfi l�pett be a sz�lloda f�bej�rat�n... az egyik egyenruh�ban, a m�sik
civilben. A k�ld�ncfi�val v�ltottak n�h�ny sz�t, aki azonnal felk�s�rte �ket. P�r
perccel k�s�bb ugyanaz a fi� sietett le a l�pcs�n �s ez�ttal egyenesen fel�nk
igyekezett. - Mr. Opalsen eln�z�s�ket k�ri, �s azt �zeni, ha nincs ellen�kre,
legyenek sz�vesek felj�nni.
Poirot nyomban talpra sz�kkent. Az ember azt mondhatn�, hogy m�r v�rta a h�v�st.
A magam r�sz�r�l nem kev�sb� lelkesen k�vettem.
Opalsen�k lakoszt�lya az els� emeleten volt. A k�ld�ncfi� kopogtatott az ajt�n,
majd visszavonult �s mi v�laszoltunk a k�rd�sre. - J�jjenek be! - K�l�n�s l�tv�ny
t�rult a szem�nk el� Mrs. Opalsen h�l�szob�j�ban a helyis�g k�zep�n egy karossz�kbe
h�trad�lve hevert maga a lady, �s keservesen zokogott. Val�ban furcs�n festett az
arc�t bor�t� vastag p�derr�tegbe m�ly bar�zd�kat sz�nt� k�nnyeivel. Mr. Opalsen
feld�ltan r�tta a szob�t fel �s al�. A k�t rend�rtisztvisel� a helyis�g k�zep�n
�lldog�lt, egyik�k jegyzetf�zetet szorongatott a mark�ban.
A kandall� mellett hal�lra r�m�lt sz�llodai szobal�ny remegett, a szoba t�ls�
fel�ben pedig egy francia h�lgy �llt, nyilv�n Mrs. Opalsen t�rsalkod�n�je. Olyan
hevess�ggel zokogott �s t�rdelte a kezeit, ami vetekedett az �rn�j�vel.
Ebbe a z�rzavaros helyzetbe toppant be Poirot rendezetten �s mosolyogva. Mrs.
Opalsen tekint�lyes t�meg�t meghazudtol� energi�val pattant fel a sz�kr�l �s ugrott
r�gt�n a bar�tom fel�.
- Na v�gre! Fel�lem Ed mondogathatsz, amit csak akarsz, �n akkor is a
szerencs�ben hiszek. A sors rendel�se volt, hogy ma este itt tal�lkozzam �nnel, Mr.
Poirot, �s �gy �rzem, ha maga nem k�pes visszaszerezni a gy�ngysoromat, akkor senki
sem.
- Nagyon k�rem, madame, nyugodjon meg! - Poirot megnyugtat�an pacskolgatta az
asszony kez�t. - B�tors�g! Minden rendben lesz. Csak b�zzon Hercule Poirot
seg�ts�g�ben!
Mr. Opalsen a rend�rfel�gyel�h�z fordult.
- Rem�lem... khm... nem lesz kifog�suk az ellen, ha ezt az urat is bevonjuk az
�gybe?
- Egy�ltal�n nincs, uram - v�laszolta hivatalos hangon, de teljes k�z�nnyel a
f�rfi. - De most, hogy a lady m�r valamivel jobban �rzi mag�t, tal�n elmondhatn�,
hogy mi is t�rt�nt val�j�ban.
Mrs. Opalsen let�rten meredt Poirot-ra, aki gondosan visszavezette a sz�k�hez. -
Foglaljon csak helyet, madame, �s id�zze fel sz�pen a t�rt�nteket! Az a l�nyeg,
hogy ne izgassa fel mag�t.
Miut�n �gy ahogy siker�lt lecsillap�tani, Mrs. Opalsen �vatosan felsz�r�totta a
k�nnyeit �s elkezdte.
- Vacsora ut�n felj�ttem, mert le akartam vinni a gy�ngysoromat, hogy Mr. Poirot
megn�zhesse. A sz�llodai szobal�ny �s Celestine itt volt a szob�ban, mint �ltal�ban
szok�sos...
- Eln�z�st a k�zbesz�l�s�rt, madame, de mit �rt azalatt, hogy szok�sos?
Mrs. Opalsen elmagyar�zta:
- Szigor� utas�t�som, hogy senki sem l�phet ebbe a szob�ba, csakis akkor, ha
Celestine, a t�rsalkod�n�m is itt van. A sz�llodai szobal�ny reggel Celestine
jelenl�t�ben teszi rendbe a szob�t, az esti �gyaz�s is ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt
t�rt�nik. A t�rsalkod�n�m n�lk�l nem tart�zkodhat a szob�ban.
- Nos, mint m�r eml�tettem - folytatta Mrs. Opalsen -, felj�ttem, �s odamentem a
fi�khoz -, r�mutatott az �lt�z�asztalka jobb als� fi�kj�ra. - El�vettem az �kszeres
dobozomat �s kinyitottam. Pontosan �gy n�zett ki, mint mindig... csakhogy a
gy�ngysor nem volt benne!
A fel�gyel� szorgosan jegyzetelte f�zet�be a hallottakat. - Mikor l�tta utolj�ra
a gy�ngysort? - �rdekl�d�tt.
- Amikor lementem vacsor�zni, m�g megvolt.
- Bizonyos benne?
- Eg�szen biztos. Nem tudtam eld�nteni, hogy a gy�ngy�t viseljem, vagy a
m�sikat. V�g�l a smaragd nyak�k mellett d�nt�ttem, �s a gy�ngy�t visszatettem az
�kszerdobozba.
- Ki z�rta be a kazett�t?
- Saj�t magam, �me itt a kulcsa, amit egy l�ncon hordok a nyakamon. - Mik�zben
besz�lt, megmutatta a kulcsot.
A fel�gyel� megvizsg�lta, azt�n v�llat vont.
- Nem neh�z �gy. A tolvajnak bizony�ra volt hozz� egy m�solata. A z�r
meglehet�sen egyszer�nek t�nik. Mit csin�lt azut�n, hogy bez�rta az �kszeres
kazett�t?
- Visszatettem az als� fi�kba, ahol mindig is tartani szoktam.
- Mag�t a fi�kot nem z�rta be?
- Nem, azt soha sem z�rtam be. Mivel a t�rsalkod�n�m ittmaradt a szob�ban, am�g
fel nem j�v�k, �gy nincs r� sz�ks�g.
A fel�gyel� arca elkomorult.
- E szerint a helyzet �gy fest, hogy az �kszerek m�g itt voltak, amikor �n
lement vacsor�zni, a t�rsalkod�n�je pedig az�ta nem hagyta el a helyis�get?
�gy t�nt, hogy Celestine csak most d�bbent r� sz�rny� helyzet�re, mert egy
�that� sikolt�ssal Poirot l�baihoz vetette mag�t �s �sszef�gg�stelen francia
sz��radatban t�rt ki. Micsoda rosszindulat� r�galom! Csak �gy meggyan�s�tj�k, hogy
kirabolta a Madame-ot! Nem csoda, ha a rend�rs�g h�res a m�rhetetlen ostobas�g�r�l!
De a monsieur, aki francia...
- Belga - vetette k�zbe Poirot, Celestine azonban mit sem t�r�d�tt a
helyesb�t�ssel.
A monsieur nem t�rheti, hogy �t ilyen koholt v�ddal illess�k. Mik�zben ezt a
rosszh�r� szobal�nyt h�bor�tatlanul elengedik. � a maga r�sz�r�l soha sem
kedvelte... egy er�szakos, v�r�s k�p� n�szem�ly... ler� r�la, hogy sz�letett
tolvaj. Hiszen m�r az els� pillanatt�l kezdve mondogatja, hogy nem becs�letes.
Rajta tartotta a szem�t akkor is, amikor rendbe rakta a Madame szob�j�t. Motozz�k
csak meg ezek az idi�ta rend�r�k, �s � bizony nagyon meglep�dne, ha nem tal�ln�k
meg n�la a Madame gy�ngysor�t.
B�r Celestine sokat mond� taglejt�sekkel k�s�rt, gyorsan perg� sz��radata
francia nyelven hangzott el, a sz�llodai szobal�ny - legal�bbis r�szben -
meg�rtette. Az arca pulykav�r�ss� v�lt a m�regt�l, �s ellentmond�st nem t�r�en
�tvette a sz�t.
- Ez a k�lf�ldi persz�na hazudik, ha azt �ll�tja, hogy �n vettem el a
gy�ngysort! - jelentette ki d�ht�l szikr�zva. - Hiszen m�g csak nem is l�ttam!
- Motozz�k meg! - sikoltotta a m�sik. - Majd megl�tj�k, hogy ott van n�la!
- Micsoda hazug n�szem�ly! - �rj�ng�tt a sz�llodai szobal�ny, �s fenyeget�en
elindult a t�rsalkod�n� fel�. - � lopta el, �s r�m akarn� kenni! Ugyan mikor tettem
volna? Hiszen csak h�rom percet t�lt�ttem itt a szob�ban, azt�n m�r j�tt is fel a
lady. � viszont itt �ld�g�lt eg�sz id� alatt, mint mindig, ak�r egy eger�sz�
macska.
A fel�gyel� k�rd� pillant�st vetett Celestine-re.
-Igaz ez? Val�ban nem hagyta el a szob�t egy pillanatra sem?
- T�nyleg itt voltam v�gig - ismerte el Celestine kelletlen�l -, viszont k�tszer
is �tmentem a szob�mba azon az ajt�n �t. El�sz�r �thoztam egy gombolyag fonalat,
m�sodszor pedig az oll�m�rt. Biztosan akkor csente el.
- Ugyan m�r, egy percig sem volt t�vol - v�gta r� a sz�llodai szobal�ny d�h�sen.
- Csak rohang�lt ki-be. Semmi akad�ly�t nem l�tom a rend�ri motoz�snak. Nekem nincs
mit�l tartanom.
Ebben a pillanatban kopogtattak az ajt�n. A fel�gyel� kinyitotta, �s az arca
felder�lt, amikor megl�tta, hogy ki �ll a k�sz�b�n.
- Na v�gre! - ki�ltotta. - �ppen ideje. Tudj�k, ideh�vattam az egyik
motoz�n�nket, �s m�r meg is �rkezett. Most teh�t, ha nem haragszik, sz�veskedjen
�tf�radni a szomsz�d szob�ba.
A szobal�nyra n�zett, aki b�szke fejtart�ssal l�pte �t a k�sz�b�t, nyom�ba a
motoz�n�vel.
A francia t�rsalkod�n� zokogva roskadt egy sz�kre. Poirot alaposan k�r�ln�zett a
h�l�szob�ban, melynek f�bb r�szleteit az al�bbi v�zlat seg�ts�g�vel igyekszem
�rthet�bb� tenni.

- Hov� vezet ez az ajt�? - tudakolta Poirot, az ablakn�l l�v� ajt� fel� intve a
fej�vel.
- �gy gondolom, hogy a szomsz�dos lakoszt�lyba -v�laszolta a fel�gyel�. - �s ami
azt illeti, err�l az oldalr�l van bereteszelve.
Poirot odas�t�lt, elh�zta a tol�z�rat, �s megpr�b�lta kinyitni az ajt�t.
- Hasonl�k�ppen el van reteszelve a m�sik oldalon is - jegyezte meg. - �gy
t�nik, hogy ezt a lehet�s�get kiz�rhatjuk.
Odal�pett az ablakokhoz, �s egym�sut�n megvizsg�lta valamennyit.
- Itt ugyancsak... semmi. M�g csak egy erk�ly sincs.
- De m�g ha volna is - mondta a fel�gyel� t�relmetlen�l - nem l�tom be, mit
v�ltoztatna a helyzeten, ha egyszer a l�ny nem hagyta el a szob�t.
- �videmment - folytatta Poirot zavartalanul. - Mivel a madmoiselle biztosra
veszi, hogy nem hagyta el a szob�t...
Mondat�t a sz�llodai szobal�ny �s a motoz�n� megjelen�se szak�totta f�lbe.
- Semmi - k�z�lte lakonikusan az ut�bbi.
- Nem is lehetett m�s - v�gta r� a szobal�ny hevesen. - Ez a francia n�mber
sz�gyellned mag�t, ami�rt �gy beleg�zol egy tisztess�ges l�ny becs�let�be!
- Rendben van l�nyom, menjen csak - mondta a fel�gyel�. - �gy m�r senki sem
gyan�s�thatja mag�t. Elmehet �s folytathatja a munk�j�t.
A szobal�ny vonakodva indult kifel�.
- De rem�lem, �t is megmotozz�k! - ki�ltotta Celestine-re mutatva.
- Persze, persze. - A fel�gyel� becsukta m�g�tte az ajt�t �s elford�totta a
kulcsot.
Ez�ttal Celestine k�vette a motoz�n�t a kisebbik szob�ba.
N�h�ny perc m�lt�n visszat�rtek. N�la sem tal�ltak semmit sem.
 A fel�gyel� arca elkomorodott.
- Att�l tartok, ennek ellen�re meg kell k�rnem, hogy j�jj�n velem, miss - Mrs.
Opalsen fel� fordulva folytatta. - Sajn�lom, madame, de minden k�r�lm�ny erre utal.
Hiszen ha t�rsalkod�n�je nem rejtette el mag�n, akkor csak a szob�ban dughatta el
valahol.
Celestine �les sikolyt hallatott, �s �jra Poirot karj�ba kapaszkodott oltalmat
rem�lve. Az pedig el�rehajolt, �s a l�ny f�l�be s�gott valamit. A l�ny k�telkedve
pillantott fel r�.
- Si, si, monsieur enfant... legyen eg�szen nyugodt. Jobban teszi, ha most nem
ellenkezik. - Azt�n a fel�gyel�h�z fordult. - Megengedne egy apr� k�s�rletet,
monsieur? Csup�n a saj�t megnyugtat�somra.
- Att�l f�gg, hogy mi lenne az - v�laszolta kurt�n a fel�gyel�.
Poirot ism�t Celestine-hez int�zte szavait.
- Az im�nt azt mondta, hogy egy gombolyag fonal�rt ment �t a szob�j�ba. Hol is
volt az tulajdonk�ppen?
- A fi�kosszekr�ny tetej�n, monsieur.
- H�t az oll�?
- Az is.
- Nem okozna nagy f�rads�got, ha megk�rn�m, madmoiselle, hogy ism�telje meg ezt
a k�t folyamatot? Teh�t azt �ll�tja, hogy itt �lt a munk�j�val, ugye?
Celestine le�lt, azt�n Poirot jel�re fel�llt, �tsietett a szomsz�dos szob�ba,
felvett egy t�rgyat a fi�kszekr�nyr�l �s visszat�rt.
Poirot megosztotta figyelm�t a l�ny tev�kenys�ge �s a tenyer�ben tartott zseb�ra
k�z�tt.
- Ha lenne sz�ves, mademoiselle, megism�teln� m�gegyszer?
A cselekm�nysor megism�tl�s�t k�vet�en bar�tom n�h�ny sort �rt a
jegyzetf�zet�be, azt�n visszacs�sztatta �r�j�t a zseb�be.
- K�sz�n�m a kedvess�g�t, mademoiselle! �s �nnek is monsieur - mondta meghajolva
a fel�gyel� fel�.
�gy t�nt, hogy a fel�gyel� remek�l sz�rakozik a bar�tom t�lzott udvariaskod�s�n.
Celestine viszont patakz� k�nnyekkel a szem�ben t�vozott a motoz�n� �s a civilruh�s
detekt�v k�s�ret�ben.
Ezt k�vet�en a fel�gyel� r�viden eln�z�st k�rt Mrs. Opalsent�l, majd
hozz�l�tott, hogy m�dszeresen feld�lja a lakoszt�lyt. Kih�zta a fi�kokat,
kinyitotta a szekr�nyeket, felforgatta az �gyat, m�g a padl�t is v�gigkopogtatta.
Mr. Opalsen szkeptikusan figyelte az igyekezet�t.
- Val�ban azt rem�li, hogy megtal�lja?
- Igen, uram. Okkal teszem. Hiszen a tolvajnak nem volt r� ideje, hogy elvigye.
Az a t�ny, hogy a lady oly gyorsan felfedezte a rabl�st, felbor�totta a terv�t, �gy
nem jutott r� el�g ideje. A k�t n� k�z�l az egyik elrejtette valahov�, �s nem
tartom val�sz�n�nek, hogy a sz�llodai szobal�ny tette volna.
- Szerintem viszont ez t�bb, mint val�sz�n�tlen... mi t�bb lehetetlen! -
jegyezte meg Poirot csendesen.
- Hogyan? - meredt r� a fel�gyel�. Poirot szer�nyen mosolygott.
- Nyomban bebizony�tom az �ll�t�somat. Hastings, kedves bar�tom, fogja csak az
�r�mat... de �vatosan! Csal�di �r�ks�g. �pp az im�nt m�rtem meg vele a Mademoiselle
t�voll�t�nek idej�t... els� �zben tizenk�t m�sodpercig volt t�vol, m�sodszor pedig
tizen�tig. Most teh�t figyeljen! Madame, lesz olyan kedves �s ideadja az �kszeres
kazetta kulcs�t. K�sz�n�m. Hastings bar�tom pedig lesz olyan sz�ves �s m�ri az
id�t... Most!
- Rajta! - ki�ltottam.
Poirot szinte hihetetlen gyorsas�ggal kir�ntotta az �lt�z�asztal fi�kj�t, az
�kszerdoboz z�rj�ba illesztette a kulcsot, kinyitotta, kiv�lasztott bel�le egy
�kszert, majd becsukta �s bez�rta a kazett�t. Visszatette a fi�kba, amit azt�n a
hely�re tolt. Az eg�sz vill�mgyors mozdulatokkal hajtotta v�gre.
- Nos, mon ami? - k�rdezte kifulladva.
- Negyvenhat m�sodperc - v�laszoltam.
- �rtik m�r? - k�r�ln�zett. - A szobal�nynak semmik�ppen sem lett volna elegend�
ideje arra, hogy kivegye a nyakl�ncot, m�g kev�sb� arra, hogy el is rejtse.
 - Akkor marad a francia t�rsalkod�n� - jelentette ki a fel�gyel� el�gedetten, �s
m�ris hozz�l�tott a kutat�s folytat�s�hoz, amit a l�ny szob�j�ra is kiterjesztett.
Poirot �sszer�ncolt homlokkal t�prengett. Azt�n egy v�ratlan k�rd�st int�zett
Mr. Opalsenhez:
- Ez a bizonyos nyakl�nc... minden k�ts�get kiz�r�an biztos�tva volt?
Mr. Opalsen kiss� meglepettnek t�nt a k�rd�s hallat�n.
- Term�szetes - v�laszolta bizonytalanul -, biztos�tva van.
- De h�t mit sz�m�t ez? - t�rt ki Mrs. Opalsenb�l �jra a zokog�s. - �n a
nyakl�ncomat akarom visszakapni. Egyed�l�ll� k�l�nlegess�g volt. Nincs az a p�nz,
ami p�tolhatn�.
- Meg�rtem �nt, madame - igyekezett megnyugtatni Poirot. - T�k�letesen meg�rtem.
A n�i �rz�kenys�g mindenekel�tt... ugyeb�r? A monsieur viszont, aki nem ennyire
�rz�keny, nyilv�n megnyugtat�nak tal�lja az �kszer biztos�t�s�nak t�ny�t.
- Persze, persze - hajtogatta Mr. Opalsen tov�bb bizonytalankodva. - De az�rt
m�gis...
Szavait a fel�gyel� hars�ny diadalki�lt�sa szak�totta f�lbe.
Berobbant a szob�ba, �s b�szk�n l�b�lt valamit az ujjain.
Mrs. Opalsen �r�mujjong�ssal ugrott fel sz�k�r�l. Egyetlen pillanat alatt mintha
csak kicser�lt�k volna.
- Oh, oh, a nyakl�ncom!
K�t kez�vel szorongatta a kebleire, mi pedig k�r�je gy�lt�nk.
- Hol tal�lta meg? - tudakolta Opalsen.
- A t�rsalkod�n� �gy�ban. A matrac rug�i k�z�tt. Nyilv�n m�r kor�bban ellopta �s
odarejtette, m�g miel�tt a sz�llodai szobal�ny bej�tt volna.
- Megengedi, madame? - k�rdezte Poirot illedelmesen. �tvette az asszonyt�l a
nyakl�ncot �s t�zetesen megvizsg�lta. Azt�n egy meghajl�s k�s�ret�ben visszaadta.
- Sajnos att�l tartok, madame, hogy egy kis id�re �t kell adnia nek�nk - k�z�lte
a fel�gyel�. - A v�demel�shez ugyanis sz�ks�g�nk lesz r�. De amint lehets�ges,
term�szetesen visszaszolg�ltatjuk.
Mr. Opalsen a homlok�t r�ncolta.
- Felt�tlen�l sz�ks�g van erre?
- A t�rv�nyes elj�r�s v�gett, uram. Csup�n mer� formalit�s az eg�sz.
- Oh, engedd, hadd vigye el, Ed! - ki�ltotta az asszony. - Szerintem n�luk
nagyobb biztons�gban lesz, mint itt. �gyse tudn�k aludni egy szemhuny�st sem.
Folyton az j�rna az eszembe, hogy valaki m�s is megpr�b�lja megszerezni �s
megtartani. Az a nyomorult l�ny! �lmomban sem felt�teleztem volna r�la.
- Ejnye, ejnye, kedvesem, az�rt ne lovald bele magad ennyire!
Poirot gyeng�d �rint�s�t �reztem a karomon.
- Ideje lenne lel�p�nk a sz�nr�l, bar�tom! Azt hiszem, a tov�bbiakban m�r nincs
sz�ks�g a szolg�latainkra.
Amint azonban ki�rt�nk, n�mi haboz�s ut�n a legnagyobb csod�lkoz�somra
kijelentette:
- Nagyon szeretn�m megn�zni a szomsz�dos lakoszt�lyt.
Mivel az ajt� nem volt bez�rva, sim�n bemehett�nk. A t�gas dupla szob�t �resen
tal�ltuk. A padl�t szemmel l�that�an elbor�totta a por, �gy nem is csoda, ha az �n
�rz�keny bar�tom jellegzetes grimasz�val v�gigh�zta az ujj�t az ablak melletti
asztalon lev� n�gysz�gletes lenyomaton.
- �gy t�nik, a takar�t�si szolg�ltat�s k�v�nnival�kat hagy maga ut�n - sz�gezte
le sz�razon.
Azt�n csak b�mult az ablakon kifel�, �s olyan elm�ly�lt k�pet v�gott mintha nem
is ott lett volna.
- Nos? - k�rdeztem t�relmemet vesz�tve. - Mi�rt kellett ide bej�nn�nk?
�gy meredt r�m, mint akit �lm�b�l riasztottak fel.
- Je vous demande pardon, monami. Mind�ssze azt szerettem volna l�tni, hogy
val�ban be van-e z�rva az ajt� ezen az oldalon is.
- Igen - feleltem az ajt� fel� pillantva, ami abba az apartmanba ny�lt, amelyet
az im�nt hagytunk el. - Be van reteszelve.
Poirot b�lintott. L�ttam rajta, hogy m�g jav�ban t�ri a fej�t.
- De ugyan mit sz�m�t ez m�r? - tettem fel a jogosnak t�n� k�rd�st. - Elv�gre az
�gy lez�rult. Persze �rvendetesebb lett volna, ha ez�ttal is kit�ntetheti mag�t,
mint �ltal�ban szokta. De egy ilyen pofonegyszer� esetn�l mint ez, m�g az a fafej�
idi�ta fel�gyel� sem l�hetett bakot
Poirot a fej�t cs�v�lta.
- M�r pedig ez az �gy m�g nincs lez�rva. �s nem is lesz addig, m�g ki nem
der�tj�k, hogy ki lopta el a gy�ngysort.
- De hiszen tudjuk, a t�rsalkod�n� a tettes!
- Mi�rt �ll�tja ezt?
- Mi�rt, mi�rt! - f�st�l�gtem - Mert... n�la tal�lt�k meg a matracban.
- C�, c�, c� - vakkantotta Poirot m�rgesen. - Csakhogy az, nem az a gy�ngysor
volt.
- Micsoda?!
- Egy ut�nzat, mon ami.
A kijelent�st�l el�llt a l�legzetem. Poirot b�k�s mosollyal vette tudom�sul,
hogy ism�telten siker�lt elk�pesztenie.
- A kedves fel�gyel� nyilv�nval�an nem �rt az �kszerhez. De lesz is itt
r�videsen haddelhadd!
- J�jj�n! Menj�nk! - ki�ltottam megragadva a karj�t.
- Hov�?
- Ezt azonnal k�z�ln�nk kell Opalsen�kkel.
- Nekem elt�r� a v�lem�nyem.
- De az a szeg�ny asszony...
- Eh bien; az a szeg�ny asszony, amint maga mondja, sokkal jobban alszik abban a
hiszemben, hogy az �kszerei biztons�gban vannak.
- De a tolvaj megl�phet vele!
- Bar�tom, mint �ltal�ban, ez�ttal is gondolkod�s n�lk�l fecseg. Honnan tudja,
hogy Mrs. Opalsen nem a hamis gy�ngysort z�rta el oly gondosan ma este? Elv�gre a
val�s�gos rabl�s m�r j�val kor�bban is megt�rt�nhetett.
- Az �rd�gbe! - fakadtam ki tan�cstalanul.
- �gy bizony - mondta Poirot szinte ragyogva - kezdhetj�k el�lr�l.
M�r kifel� indult a szob�b�l, de egy pillanatra megtorpant, mintha esz�be jutott
volna valami. Azt�n v�gigmas�rozott a folyos�n, �s egy kis beugr�n�l �llt meg, ahol
a sz�llodai szobal�nyok �s szobapinc�rek szoktak gy�lekezni a k�l�nb�z�
emeletekr�l.
�gy l�tszik, a �mi" szobal�nyunk �ppen egy r�gt�nz�tt kisel�ad�s keret�ben
ismertette lelkes hallgat�s�ga el�tt a k�zelm�ltban �t�lt kellemetlen
tapasztalatait �s a vele j�r� tanuls�gokat. �m egy mondat kell�s k�zep�n elakadt a
hangja, amikor Poirot szok�sos udvariass�g�val meghajolt el�tte.
- Eln�z�s�t k�rem a zavar�s�rt, de v�gtelen�l h�l�s lenn�k, ha kinyitn� nekem
Mr. Opalsen lakoszt�ly�t.
A szobal�ny engedelmesen otthagyta koll�g�it �s �jra elindultunk. Mr. Opalsen
szob�ja a folyos� m�sik oldal�n volt, �ppen szemben a feles�g�vel. A szobal�ny
kinyitotta a tartal�kkulcs�val �s bel�pt�nk. A l�ny t�vozni k�sz�lt, de Poirot
visszatartotta.
- M�g egy pillanat! Nem l�tott v�letlen�l Mr. Opalsen holmija k�z�tt egy ehhez
hasonl� k�rty�t?
Egy f�nyezett, furcsa k�lsej�, de sima feh�r k�rtyalapot ny�jtott a l�ny fel�.
Az a kez�be vette �s gondosan megvizsg�lta.
- Nem, uram, nem l�ttam n�la ilyesmit. De az urak szob�ival t�bbnyire a
szobapinc�rek foglalkoznak.
- �rtem. K�sz�n�m.
Poirot elvette t�le a k�rty�t, a szobal�ny pedig t�vozott. Bar�tom �jra a
gondolataiba m�lyedt, majd hirtelen b�lintott a fej�vel.
- Hastings, nyomja csak meg h�romszor a h�v�cseng�t! Azt hiszem, ez sz�l a
szobapinc�rnek.
Engedelmeskedtem, �s nem t�lz�k, ha azt mondom, majd meg�r�ltem a
k�v�ncsis�gt�l. E k�zben Poirot gyorsan kibor�totta a szem�tkos�r tartalm�t a
padl�ra �s nekil�tott, hogy t�zetesen �tvizsg�lja.
N�h�ny perccel k�s�bb val�ban megjelent a szobapinc�r, akinek Poirot ugyanazt a
k�rd�st tette fel, mint a l�nynak, �s �tadta neki a k�rty�t is. De az �rdekl�d�sre
ez�ttal is negat�v v�lasz �rkezett. A szobapinc�r sem l�tott hasonl� k�rty�t. Mr.
Opalsen holmija k�z�tt.
Poirot megk�sz�nte a felvil�gos�t�st, a pinc�r pedig kiss� vonakodva oldalgott
kifel�, mik�zben sanda pillant�sokat vetett a felbor�tott szem�tkos�r el�tt t�rdel�
�s a szem�tben t�rk�l� bar�tom fel�. �gy akaratlanul is hallhatta Poirot t�pel�d�
megjegyz�s�t:
- Teh�t a nyakl�ncot j�kora �sszegre biztos�tott�k...
- Poirot - ki�ltottam, - �rtem m�r...
- Nem �rt maga semmit, bar�tocsk�m - v�gta r� siet�sen. - Mint �ltal�ban most
sem �rt az eg�szb�l semmit sem! B�rmilyen hihetetlen... de �gy van. Na menj�nk
vissza a lakoszt�lyunkba.
Hallgat�sba mer�lve s�t�ltunk v�gig a folyos�n. A szob�nkba �rve azonban Poirot
a legnagyobb meglepet�semre nekil�tott, hogy �t�lt�zz�n az �tiruh�j�ba.
- M�g az �jjel felutazom Londonba - magyar�zta �rtetlen pillant�saimat l�tva. -
Rendk�v�l fontos �s s�rg�s a dolog.
- De h�t mi�rt?
- Az�rt, bar�tom, mivel az igazi agymunka (a legend�s kis sz�rke sejtecsk�k
feladata) ebben az esetben m�r bev�geztetett. Most a l�bmunka k�vetkezik, hogy
megkeressem a bizony�t�kokat. �s meg is fogom tal�lni! Mert Hercule Poirot-t
lehetetlens�g fel�ltetni.
- Egy sz�p napon m�g meg�theti a bok�j�t - jegyeztem meg, mivel kifejezetten
bosszantott a hat�rtalan nagyk�p�s�g�vel.
- Ne m�rgel�dj�n, mon ami! Hiszen tudja, hogy minden k�r�lm�nyek k�z�tt sz�m�tok
a seg�ts�g�re... az odaad� bar�ts�g�ra.
- Ez csak term�szetes - engesztel�dtem ki, mivel kiss� sz�gyenkeztem a
ki�br�ndults�gom miatt. - Miben lehetek seg�ts�g�re?
- Legyen olyan sz�ves �s... kef�lje le a kab�tom ujj�t, amit az im�nt vetettem
le. Ott, ahol egy kis por tapadt r�. Tal�n �szrevette, hogy v�gigh�ztam az ujjamat
az �lt�z�szekr�ny fi�kj�n.
- Nekem fel sem t�nt.
- Jobban meg kellene figyelnie, amit csin�lok, bar�tom! Nos, a l�nyeg, hogy
poros lett az ujjam, �s mivel t�ls�gosan elragadott a h�v, belet�r�ltem a kab�tom
ujj�ba. Beismerem, helytelen cselekedet volt. Sz�gyenlem is magam a rendetlens�gem
miatt, hiszem ellenkezik az elveimmel.
- De mif�le por volt az? - tudakoltam, mivel nem �rdekeltek k�l�n�sebben Poirot
elvei.
- H�t biztosan nem a Borgi�k m�rge - v�laszolta Poirot r�m kacsintva. - L�tom,
az�rt csak �bredezik m�r a k�v�ncsis�ga. Nos, el�rulhatom: francia kr�ta volt.
- Francia kr�ta?
- �gy bizony, aff�le s�kpor, amit a b�torasztalosok szoktak haszn�lni, hogy
sim�n cs�sszanak a fi�kok.
Hangosan felkacagtam.
- H�t ez remek, maga v�n tr�facsin�l�! �n meg m�r azt hittem, hogy valami
izgalmas dolognak jutott a nyom�ra.
- Au revoir, bar�tom, most m�r rohannom kell!
Poirot m�g�tt becsap�dott az ajt�, �n pedig f�lig lekicsinyl�, f�lig j�indulat�
mosollyal emeltem fel a kab�tot �s ny�ltam a ruhakef��rt.

M�snap reggel, mivel Poirot semmi h�rt sem adott mag�r�l, r�vid s�t�ra indultam.
K�zben �sszetal�lkoztam n�h�ny r�gi bar�tommal �s k�s�bb egy�tt eb�delt�nk a
sz�llod�jukban. D�lut�n pedig kisebb aut�kir�ndul�st tett�nk a k�rny�ken. Egy
defektes gumi miatt azonban elh�z�dott az aut�t�ra, �s �gy csak este nyolc �ra ut�n
�rtem vissza a Grand Metropolitenbe.
Az els� szem�ly, aki a szembe �tl�tt, maga Poirot volt, noha Opalsen�k k�z�tt
most m�g apr�bbnak t�nt, mint �ltal�ban. Nyomban �szrevettem, hogy az emberk�b�l
val�s�ggal sug�rzik a b�k�s megel�gedetts�g.
- Mon ami, Hastings! - rikkantotta fel�m sietve. - Keblemre, bar�tom! Minden a
legt�k�letesebben alakult.
 �lel�se szerencs�re csak felsz�nesnek bizonyult... elv�gre egy Poirot-f�le
embern�l semmiben sem lehet�nk biztosak.
- E szerint akkor... - kezdtem.
- Monsieur Poirot csod�latos ember! - szak�totta f�lbe Mrs. Opalsen der�s
�radoz�ssal. - �n kezdett�l fogva mondogattam, ugye Ed? Ha � nem k�pes
visszaszerezni a gy�ngysoromat, akkor senki sem.
- Val�ban megmondtad, dr�g�m, el�re megmondtad. �s igazad lett!
- Hastings bar�tom, amint maguk britek szokt�k mondani: �Itt Angli�ban minden a
tengerparton tal�lhat�". Foglaljon h�t helyet a k�r�nkben, �s hadd mes�ljem el ezt
az eg�sz hist�ri�t, eg�szen a boldog befejez�d�sig.
- Eszerint most m�r csakugyan lez�rult az �gy?
- Persze. Le is tart�ztatt�k �ket.
- Kiket tart�ztattak le?
- H�t a sz�llodai szobal�nyt meg a szobapinc�rt, parbleu! Sz�val maga nem is
gyan�totta? M�g akkor sem, amikor fut�lag eml�t�st tettem a francia kr�t�r�l?
- Azt mondta, hogy a b�torasztalosok haszn�lj�k.
- H�t persze... hogy k�nnyebben cs�sszanak a fi�kok. Ez�ttal is erre c�lra
haszn�lt�k. Valaki azt akarta, hogy ez a fi�k zajtalanul mozogjon ki �s be. �s ki
lehetett az? Nyilv�nval�an a szobal�ny. Olyan zseni�lisan eszeltek ki a tervet,
hogy els� pillant�sra nem is t�nt az ember szem�be... m�g Hercule Poirot szem�be
sem.
- Nos, idefigyeljen, a dolog a k�vetkez�k�ppen t�rt�nt: A szobapinc�r a
szomsz�dos, �res lakoszt�lyban v�rakozik. A francia t�rsalkod�n� kimegy a szob�b�l.
A sz�llodai szobal�ny vill�mgyorsan kih�zza a fi�kot, kiveszi az �kszerdobozt,
elh�zza a reteszt �s a k�t lakoszt�lyt �sszek�t� ajt�n �tadja a szobapinc�rnek. A
pinc�r nyugodtan kinyitja a kazett�t az �ltala k�sz�tett kulcsm�solattal, kiveszi
bel�le a nyakl�ncot, azt�n v�rja a megfelel� pillanatot. Celestine ism�t kimegy a
szob�b�l �s... csitt... a dobozka egy szemvillan�s alatt �tker�l, majd vissza a
fi�kba.
R�viddel ezut�n meg�rkezik a madame �s felfedezi a lop�st. A szobal�ny persze
val�s�ggal k�veteli, hogy megmotozz�k, majd j�l megj�tszott, jogosnak t�n�
felh�borod�ssal elhagyja a helyis�get, an�lk�l, hogy folt esett volna a becs�let�n.
Term�szetes az is a szobal�ny mesterm�ve volt, hogy aznap reggel elrejtette a
francia t�rsalkod�n� �gy�ba a j� el�re beszerzett hamis nyakl�ncot!
- De az m�g mindig nem vil�gos, hogy mit keresett Londonban?
- Ugye eml�kezik arra a k�rty�ra?
- H�t persze. Akkor sem �rtettem a jelent�s�g�t, �s most is ugyanaz a helyzet.
Azt hittem...
T�tov�zva elhallgattam, Mr. Opalsenre pillantva. Poirot sz�vb�l felkacagott.
- Una blagus! Ez okozta a b�n�s�k v�gzet�t. Annak a k�rty�nak ugyanis
speci�lisan k�sz�tett felsz�ne van ujjlenyomatv�tel c�lj�b�l. Londonban egyenesen a
Scotland Yardra siettem, ahol felkerestem �reg bar�tunkat, Japp fel�gyel�t, �s
el�be t�rtam a t�nyeket. �gy volt, amint gyan�tottam: az ujjlenyomatokb�l kider�lt,
hogy k�t j�l ismert �kszertolvajjal �llunk szemben, akiket m�r hossz� ideje
k�r�znek. Japp term�szetesen velem tartott, a tolvajokat letart�ztatt�k, a
nyakl�ncot pedig megtal�lt�k a szobapinc�rn�l. �gyes kis p�rocska, csup�n a
m�dszer�k gyakorlati kivitelez�se hagyott maga ut�n n�mi k�v�nnival�t. Pedig
legal�bb harminchatszor elszajk�ztam m�r mag�nak, Hastings, hogy a legjobb m�dszer
is csak annyit �r...
- Legal�bb harminchatezerszer! - v�gtam k�zbe. - �rulja m�r el, hol hib�ztak a
v�grehajt�sban?
- M �n a mi, ebben a pinc�r �s a szobal�ny elgondol�sban nem volt semmi hiba...
De ha az ember ilyesmire adja a fej�t, akkor l�ssa el rendesen az ezzel j�r�
feladatokat. M�r pedig abban az �res szob�ban elmulasztottak takar�tani, �gy minden
poros maradt. Amikor azt�n a pinc�r letette az �kszeres dobozt az ajt� melletti
asztalk�ra, egy n�gysz�gletes nyomot hagyott...
- M�r eml�kszem r� - ki�ltottam.
- Eg�szen addig nem volt vil�gos el�ttem. De akkor m�r tudtam! - Egy pillanatig
csend lett, amit az asszony hangja szak�tott f�lbe.
 - �n pedig v�gre visszakaptam a gy�ngysoromat - zengte Mrs. Opalsen, mint egy
g�r�g k�rus�nekesn�.
- Nos - mondtam -, ideje lesz valami harapnival� ut�n n�znem.
Poirot mell�m szeg�d�tt.
- V�g�l m�gis csak dics�s�g�re v�lt ez az �gy - �llap�tottam meg.
- P�s du tout - v�laszolta Poirot higgadtan. - Az�rt Japp �s a helyi fel�gyel�
is osztozhat a p�lm�n. De... -folytatta megtapogatva bels� zseb�t - ... kaptam egy
csinos csekkecsk�t Mr. Opalsent�l. �s hogyan is mondj�k errefel�, bar�tom? Ez a
v�kend nem eg�szen a terv szerint alakult. Sz�val visszaj�hetn�nk ide a j�v� h�t
v�g�n... csak ez�ttal az �n k�lts�gemre.

AZ ELRABOLT MINISZTERELN�K

Miut�n a h�bor� v�get �rt, s a vele j�r� gondok m�r a m�lt�, �gy v�lem, itt az
ideje megismertetni a vil�ggal, hogy Poirot bar�tom mekkora r�szt v�llalt egy
nemzeti kr�zis megold�s�ban. Mostan�ig a titkot gondosan �rizt�k, egyetlen sz� sem
sziv�rgott ki r�la a sajt�ba. Mivel azonban m�r nincs t�bb� sz�ks�g a titkol�z�sra,
szeretn�m, ha Anglia megtudn�, mivel tartozik az �n �divat� kis bar�tomnak, aki
csod�latos szellemi k�pess�geivel oly �gyesen elh�r�tott egy hatalmas katasztr�f�t.
Egy este, vacsora ut�n - a pontos id�pontot nem k�v�nom felid�zni, maradjunk
annyiban, hogy akkoriban t�rt�nt, amikor Anglia ellens�gei azt harsogt�k, miszerint
�T�rgyal�sok �tj�n kell biztos�tani a b�k�t� - egy�tt �ld�g�lt�nk szob�j�ban a
bar�tommal.
A hadsereg m�r nem tartott ig�nyt a k�zvetlen szolg�lataimra, �s csak az
�joncoz�ssal kapcsolatos teend�ket b�zt�k r�m, �gy tov�bbra is h�dolhattam r�gi
szok�somnak, hogy est�nk�nt be-beugorjak Poirot-hoz, �s vacsora ut�n eldiskur�ljak
vele az �rdekesebb esetekr�l, melyeken �ppen dolgozott.
Ez�ttal a nap szenz�ci�s h�r�t akartam megvitatni vele - ami nem volt m�s, mint
a Mr. David MacAdam, Anglia minisztereln�ke elleni gyilkoss�gi k�s�rletet. Az
�js�gokban term�szetesen gondosan cenz�r�zott tud�s�t�sok jelentek meg a
mer�nyletr�l. A r�szletekr�l semmit sem k�z�ltek a besz�mol�k, csup�n annyi der�lt
ki, hogy a minisztereln�k csod�val hat�ros m�don menek�lt meg, mert a mer�nyl�
goly�ja az arc�t s�rolta.
V�lem�nyem szerint a rend�rs�g�nk sz�gyenletes gondatlans�g�nak k�sz�nhet�, hogy
egy ilyen sz�rny� mer�nylet bek�vetkezhetett. Elv�gre mindenkinek tiszt�ban kellett
lennie azzal, hogy az Angli�ban tev�kenyked� n�met �gyn�k�k mindent kock�ra
tenn�nek az�rt, hogy �Harcos Macet" - amint a saj�t p�rtja bec�zte - eltegy�k l�b
al�l. � ugyanis lankadatlan hevess�ggel �s minden megk�l�nb�ztet�s n�lk�l harcolt
az egyre er�s�d� pacifista befoly�s ellen.
T�ln�tte mag�t Nagy-Britannia minisztereln�ks�g�n - � m�r egy szem�lyben maga
volt Anglia. Meggyilkol�sa s�lyos, b�n�t� csap�st jelentett volna a szigetorsz�g
sz�m�ra.
Poirot egy kis szivacsdarabbal szorgalmasan tisztogatta a sz�rke �lt�ny�t. Soha
�letemben nem l�ttam Hercule Poirot-n�l ped�nsabb embert. Rend �s tisztas�g volt a
mindene. Pillanatnyilag olyan �that� benzinszag t�lt�tte meg a leveg�t, hogy
k�ptelen volt teljes m�rt�kben r�m figyelni.
- M�g egy perc �s m�ris hallgatom, bar�tom. Ezt azonban el�bb felt�tlen�l be
kell fejeznem. Egy zs�rfolt... nagyon cs�ny�n mutat a ruh�n... ez�rt azt�n
elt�vol�tom. - Diadalmasan megl�b�lta a szivacsot. �n pedig mosolyogva gy�jtottam
r� egy �jabb cigarett�ra.
- T�rt�nt valami �rdekes? - �rdekl�dtem p�r perc m�lva.
- Egy... hogy is mondj�k erre fel�?... Takar�t�n�nek seg�tek megkeresni a
f�rj�t. El�g neh�z �gy, mivel kell� tapintatra van sz�ks�g. Ugyanis van egy olyan
�rz�sem, ha r�akadunk a f�rj uramra, egy�ltal�n nem fog �r�lni neki. Mag�nak mi a
v�lem�nye? Mert a magam r�sz�r�l egy�tt�rzek vele. Olyan �gyesen vesz�tette el
mag�t.
Felkacagtam.
- Na v�gre! Az zs�rfolt elt�nt. Most m�r a rendelkez�s�re �llhatok.
- A v�lem�ny�re lenn�k k�v�ncsi, err�l a MacAdam elleni gyilkoss�gi k�s�rletr�l.
 - Enfantillage! - v�laszolta Poirot haboz�s n�lk�l. - Aligha veheti komolyan az
ember... soha sem j�r sikerrel.
- Ez�ttal m�gis majdnem siker�lt - eml�keztem.
Poirot idegesen r�zta a fej�t. M�r �ppen v�laszolni akart, amikor a h�ziasszonya
dugta be a fej�t az ajt�ny�l�son, �s k�z�lte vele, hogy k�t �r van odalent �s vele
szeretn�nek besz�lni.
- Nem hajland�k k�z�lni a nev�ket, de azt �ll�tj�k, hogy igen fontos �gyben
j�ttek.
- Legyen sz�ves, vezesse fel �ket - k�rte Poirot, mik�zben gondosan
�sszehajtotta a sz�rke nadr�gj�t.
N�h�ny pillanattal k�s�bb megjelent a k�t l�togat�. A sz�vem hatalmasat dobbant,
amikor megpillantottam �ket, mert egyik�kben nem kisebb szem�lyis�get ismertem fel,
mint Lord Estairt, a parlamenti als�h�z vezet�j�t, t�rsa pedig Mr. Bemard Dodge
volt, szint�n a h�bor�s kabinet tagja, s�t tudom�som szerint, a minisztereln�k
szem�lyes, k�zeli bar�tja.
- Monsieur Poirot? - k�rdezte lord Estair, mire a bar�tom meghajolt. A fontos
szem�lyis�g pillant�sa �tv�ndorolt r�m �s t�tov�zott a folytat�ssal. - Szigor�
mag�n�gyr�l volna sz�.
- Hastings kapit�ny el�tt eg�sz nyugodtan besz�lhet - k�z�lte a bar�tom,
mik�zben intett, hogy maradjak. - Nem �ll�tom ugyan, hogy zseni, a diszkr�ci�j��rt
azonban b�rmikor felel�ss�get v�llalok.
Lord Estair tov�bbra is habozott, de Mr. Dodge hirtelen k�zbeavatkozott.
- Oh, mondja m�r... nem kell annyira k�rbeszimatolni a dolgot! Az �n megl�t�som
szerint, hamarosan �gy is megtudja eg�sz Anglia, hogy mekkora p�cban vagyunk.
Pillanatnyilag az id� a legfontosabb t�nyez�.
- Mindenekel�tt foglaljanak helyet, uraim - mondta Poirot udvariasan. - �n tal�n
ide a nagyobbik karossz�kbe, milord.
Lord Estair kiss� meglep�d�tt. - Eszerint �n ismer engem?
Poirot elmosolyodott. - Hiszen szoktam k�pes �js�gokat olvasni, hogyne ismern�m.
- Monsieur Poirot, egy igen s�rg�s, r�ad�sul �letbev�g�an fontos �gyben
szeretn�nk �nnel t�rgyalni. Mindenekel�tt teljes titoktart�st k�r�nk
mindkett�j�kt�l.
- Hercule Poirot �s Hastings kapit�ny a szav�t adja... azt hiszem, enn�l t�bbet
felesleges mondanom - jelentette ki a bar�tom fellengz�sen.
- Nos h�t, a minisztereln�kr�l volna sz�. Komoly bajban vagyunk.
- Most m�r nincs vissza�t! - vetette k�zbe Mr. Dodge.
- E szerint akkor m�gis s�lyos a s�r�l�se? - �rdekl�dtem.
- Mif�le s�r�l�s?
- H�t a l�tt seb, amit a mer�nyl� ejtett rajta.
- Ja, sz�val arr�l besz�l?! - ki�ltotta Mr. Dodge lekicsinyl�
megk�nnyebb�l�ssel. - Azon m�r r�g t�l vagyunk.
- Teh�t, amint a koll�g�m eml�tette - folytatta Lord Estair, az az �gy m�r
lez�rult. Szerencs�re kudarcba fulladt. B�rcsak ugyanezt mondhatn�nk el a m�sodik
k�s�rletr�l is.
- E szerint akkor t�rt�nt egy �jabb k�s�rlet is?
- Sajnos igen; b�r nem ugyanolyan term�szet�. Monsieur Poirot, a minisztereln�k
elt�nt.
- Micsoda?!
- Elrabolt�k!
- Az lehetetlen! - szaladt ki a sz�mon a meglepet�s ki�lt�sa.
Poirot fel�m ir�nyzott korhol� pillant�s�val figyelmeztetett, hogy tartsam f�ken
a sz�mat.
- Elismerem, els� hall�sra csakugyan lehetetlennek t�nik ez a rendk�v�li
esem�ny, de sajnos nagyon is igaz - bizonygatta �lords�ga.
Poirot Mr. Dodge-ra n�zett. - Az im�nt azt mondta, monsieur, hogy e pillanatban
az id� a legfontosabb szempont. Mit �rtett ez alatt?
A k�t f�rfi� tekintete tal�lkozott, azt�n Lord Estair megsz�lalt:
- Monsieur Poirot, hallott �n a k�zelg� Sz�vets�ges Konferenci�r�l?
Bar�tom b�lintott.
 - Nyilv�nval� okokb�l nem hozt�k nyilv�noss�gra a fontos esem�ny hely�t �s
id�pontj�t. M�r most az id�pont ugyan kimaradt az �js�gok h�ranyag�b�l, de
term�szetesen j�l ismert a diplom�ciai k�r�kben. A konferenci�t egy�bk�nt holnap...
cs�t�rt�k�n este... fogj�k megtartani Versailles-ban. Ebb�l nyilv�n meg�rtheti a
helyzet rendk�v�li s�lyoss�g�t. Azt sem hallgathatom el �n el�l, hogy a
minisztereln�k jelenl�te �letbev�g� fontoss�ggal b�r a konferenci�n. A n�met
�gyn�k�k mindenhov� bef�rk�ztek, elind�tott�k �s igen akt�van fenntartj�k a
pacifista mozgalmat. �ppen ez�rt v�lt �ltal�noss� azon v�lem�ny, hogy a konferencia
fordul�pontj�t a minisztereln�k�nk er�s szem�lyis�ge jelentheti. T�voll�te
katasztrof�lis k�vetkezm�nyekkel j�rhat r�nk n�zve... p�ld�ul egy elhamarkodott,
tragikusan korai b�kek�t�ssel. �s senki m�s nincs, akit helyette k�ldhetn�nk.
Egyed�l, kiz�r�lag csak � alkalmas arra, hogy Angli�t k�pviselje.
Poirot arca m�lys�gesen elkomorult. - Teh�t v�lem�ny�nk szerint, a
minisztereln�k elrabl�sa egyenes k�s�rlet arra, hogy megg�tolj�k a konferenci�n
val� r�szv�tel�t?
- Pontosan. S�t, val�j�ban amikor az incidens t�rt�nt, a minisztereln�k �r m�r
�ton volt Franciaorsz�gba.
- Egy�bk�nt mikor kezd�dik a konferencia?
- Holnap este, kilenc �rakor.
Poirot el�h�zta j�kora zseb�r�j�t.
- Most h�romnegyed kilenc van.
- Teh�t huszonn�gy �r�nk van - d�nny�gte Mr. Dodge t�prengve.
- �s egynegyed - eg�sz�tette ki Poirot. - Ne feledj�k ezt a negyed�r�t sem,
monsieur ... hiszen m�g hasznukra v�lhat! Most pedig l�ssuk a r�szleteket... Hol
rabolt�k el, Angli�ban vagy m�r Franciaorsz�gban?
- Franciaorsz�gban. Mr. MacAdam ma reggel kelt �t a csatorn�n. Ma �jszaka a
f�parancsnok l�tta volna vend�g�l, hogy azt�n holnap reggel folytassa az �tj�t
P�rizsba. A csatorn�n egy torped�rombol� vitte �t. Boulogne-ban pedig egy kocsi
v�rta a F�hadisz�ll�sr�l, a f�parancsnok egyik adjut�ns�val.
- Eh bien?
- Nos, el is indultak Boulogne-b�l... de nem �rkeztek meg.
- Ez hogy t�rt�nhetett?
- Hamis kocsi volt, monsieur Poirot �s hamis seg�dtiszt. Az igazi aut�t egy
mell�k�ton tal�lt�k meg, a g�pkocsivezet� �s a seg�dtiszt alaposan megk�t�zve, a
sz�juk bet�mve.
- �s a hamis kocsi?
- Mostan�ig m�g nem tal�lt�k meg. Poirot t�relmetlen mozdulatot tett.
Hihetetlen. Biztosra veszem, hogy nem rejtegethetik sok�ig.
- Mi is �gy v�leked�nk. �gy t�nt, hogy csup�n egy alapos kutat�s k�rd�se az
eg�sz. Franciaorsz�gnak azon a r�sz�n ugyanis katonai t�rv�ny van �rv�nyben. Ez�rt
meg voltunk gy�z�dve r�la, hogy a kocsit el�bb-ut�bb megtal�lj�k. A Francia
Rend�rs�g, a Scotland Yard emberei valamint a katonai hat�s�gok mindent
megpr�b�ltak. De mindhi�ba... pedig �n is �gy v�li, hogy lehetetlens�g... m�g sem
tal�ltak semmit sem!
Ebben a pillanatban kopogtattak az ajt�n �s egy fiatal tiszt l�pett be, kez�ben
egy vastag, lepecs�telt bor�t�kkal, melyet �tny�jtott lord Estairnek.
- Az im�nt �rkezett Franciaorsz�gb�l, uram. Azonnal idehoztam, amint utas�tott.
A tiszt visszavonult, a miniszter pedig siet�sen felbontotta a bor�t�kot �s
meglepett felki�lt�st hallatott.
- V�gre valami h�r! Ezt a t�viratot p�r perce dek�dolt�k. Megtal�lt�k a m�sik
kocsit is, benne a titk�rt, Danielst, kloroformmal elk�b�tva, �sszek�t�zve,
bet�m�tt sz�jjal. C... k�zel�ben bukkantak r� egy elhagyott tany�n. Semmire sem
eml�kszik azon k�v�l, hogy h�tulr�l r�szor�tottak valamit az arc�ra, �s hi�ba
pr�b�lta mag�t kiszabad�tani. A rend�rs�g szerint nem k�ts�ges, hogy az �ll�t�sai
hihet�ek.
- Semmi m�st nem tal�ltak?
- Nem.
- A minisztereln�k holttest�t sem? Akkor m�g van rem�ny. De ez el�g k�l�n�s.
Miut�n ma reggel megpr�b�lt�k meg�lni, most a nyakukba vesznek egy csom� kock�zatos
vesz�ds�g�t, csak az�rt, hogy �letben tarts�k. Vajon mi�rt?
Dodge a fej�t r�zta. - Csak egy dologban lehet�nk teljesen biztosak. Abban,
miszerint elt�k�lt sz�nd�kuk annak megakad�lyoz�sa, hogy r�szt vegyen a
konferenci�n.
- M�r pedig, ha Isten is �gy akarja, �s emberileg lehets�ges, akkor a
minisztereln�k ott lesz. Rem�nykedj�nk benne, hogy m�g nem k�s�. Most pedig,
monsieur, mondjanak el nekem mindent... de a kezdett�l fogva. Tiszt�ban kell lennem
mindennel, ezzel a l�v�ld�z�ssel kapcsolatban is.
- Az elm�lt este a minisztereln�k, egyik titk�ra, Daniels kapit�ny
t�rsas�g�ban...
- A titk�r azonos azzal, aki elk�s�rte Franciaorsz�gba?
- �gy van. Teh�t mint elkezdtem, Windsorba hajtattak, ahol fogad�st adtak a
minisztereln�k tisztelet�re. Kora reggel t�rtek vissza a v�rosba, �s �tk�zben
tettek k�s�rletet a meggyilkol�s�ra.
- Eln�z�s�t k�rem egy pillanatra. Megtudhatn�m pontosabban, hogy ki is ez a
Daniels kapit�ny? Net�n �nn�l van a szem�lyi dosszi�ja?
Lord Estair elmosolyodott. - Sejtettem, hogy k�rni fogja. Nos, nem tudunk r�la
valami sokat. Egy nem k�l�n�sebben ismert csal�d sarja. Szolg�lt a Brit
Hadseregben, rendk�v�l tehets�ges titk�r, ezenk�v�l kit�n� nyelv�sz. Tudom�som
szerint h�t nyelvet besz�l. F�k�nt ez�rt vitte mag�val a minisztereln�k
Franciaorsz�gba.
- Van valami rokons�ga Angli�ban?
- K�t nagyn�nje �l itt. Mrs. Everard, aki Hampstead-ben lakik, �s Miss Daniels,
akinek Ascot k�zel�ben tal�lhat� a h�za.
- Ascot? Az Windsor mellett van, ugye?
- Err�l sem feledkez�nk meg, de ez sem jelent semmit.
Eszerint �gy v�li, hogy Daniels kapit�ny minden gyan� felett �ll?
Lord Estair hangj�b�l keser�s�g �rz�d�tt, amikor v�laszolt:
- Nem, monsieur Poirot. Manaps�g senkir�l sem mern�m biztons�ggal �ll�tani, hogy
gyan� felett �ll.
- Tr�s bien. Amennyire tudom, milord, a minisztereln�k szem�lye gondos rend�ri
v�delem alatt �ll, amelynek minden ellene ir�nyul� mer�nyletet meg kellene
akad�lyoznia, nemde?
Lord Estair lehajtotta a fej�t. - �gy igaz. A minisztereln�ki kocsit ez�ttal is
k�vette egy m�sik, amelyben civilruh�s detekt�vek �ltek. Mr. MacAdam semmit sem
tudott ezen �vint�zked�sekr�l. � ugyanis rendk�v�l b�tor f�rfi, �s bizony�ra
felh�borodva zavarta volna el �ket, ha �rtes�l r�la. Term�szetesen a rend�rs�gnek
is meg van a jogk�re az �n�ll� int�zked�shez. Val�j�ban O'Murphy, az eln�k sof�rje
is a K�zponti Nyomoz� Iroda embere.
- O'Murphy? Ez �r n�v ugye?
- Igen, a g�pkocsivezet� �r sz�rmaz�s�.
- �rorsz�g melyik r�sz�b�l j�tt?
- Ha az eml�kezetem nem csal, Clare megy�b�l.
- Tiens! Folytassa csak, milord!
- Sz�val az eln�k z�rt. kocsiban visszaindult Londonba. � �s Daniels kapit�ny
�ltek az aut�ban. A m�sodik kocsi a szok�sos m�don k�vette. Sajnos a minisztereln�k
kocsija valami ismeretlen okb�l let�rt a f��tr�l...
- Egy olyan szakaszon, ahol az �t elkanyarodik? - szak�totta f�lbe Poirot.
- Igen, de honnan tudja ezt?
- Oh, c'est �vident! Folytassa csak!
- Teh�t, mint m�r mondottam - folytatta lord Estair -az eln�k kocsija valami
ismeretlen okb�l let�rt a f��tr�l. Nem sokkal k�s�bb az elhagyott mell�k�ton,
hirtelen �larcos emberek csoportja �llta �tj�t a minisztereln�k kocsij�nak. A
g�pkocsivezet�...
- A b�tor Murphy! - d�nny�gte Poirot elgondolkodva.
- Sz�val a sof�r egy pillanatra elvesztette a fej�t �s r�l�pett a f�kre. A
minisztereln�k pedig kin�zett az ablakon. Hirtelen l�v�s d�rd�lt... azt�n egy
m�sik. Az els� az arc�t s�rolta, a m�sodik szerencs�re c�lt t�vesztett. A
g�pkocsivezet� felfogta a helyzet vesz�lyess�g�t, tov�bb sz�guldott, sz�tugrasztva
a band�t.
- Eszerint �pp hogy meg�szt�k - szaladt ki a sz�mon a megjegyz�s.
- Mr. MacAdam a legcsek�lyebb m�rt�kben sem volt hajland� t�r�dni a felsz�ni
s�r�l�seivel. Kijelentette, hogy csup�n egy karcol�s az eg�sz. V�g�l az�rt csak
meg�lltak az egyik vid�ki k�rh�zn�l, ahol ell�tt�k �s bek�t�zt�k a s�r�l�st... �m
az eln�k term�szetesen nem fedte fel a kil�t�t. Azt�n terv szerint tov�bb hajtott a
Charing Crossra, ahol egy k�l�nvonat v�rakozott r�, hogy Doverbe vigye. Itt Daniels
kapit�ny r�viden besz�molt a t�rt�ntekr�l az izgatott rend�r�knek, majd felsz�lltak
a k�szenl�tben �ll� rombol� fed�lzet�re. Boulogne-ban, mint m�r tudj�k, hamis kocsi
v�rta, z�szl�val �s minden egy�b r�szlettel t�k�letesen el�k�sz�tve.
- Ez minden, amit elmondhatnak az esem�nnyel kapcsolatban?
- Igen.
- Nincs semmi olyasmi, amit net�n kihagyott, milord?
- Nos, tulajdonk�ppen volna m�g egy meglehet�sen k�l�n�s r�szlet:
- �s pedig?
- A minisztereln�k kocsija nem t�rt vissza, miut�n a Charing Cross P�lyaudvaron
hagyta az eln�k�t. A rend�rs�g szerette volna kihallgatni O'Murphyt, �s azonnal
keresni kezdt�k. V�g�l egy �cska lebuj el�tt bukkantak r� a kocsira, ami a n�met
�gyn�k�k tal�lkoz�helyek�nt ismeretes.
- H�t a sof�r?
- Az aut� vezet�j�t nem tal�lt�k sehol sem. Neki is nyomaveszett.
- Akkor teh�t - vette �t a sz�t Poirot t�prengve - igaz�b�l k�t elt�nt
szem�lyr�l besz�lhet�nk: A minisztereln�k Franciaorsz�gban, O'Murphy pedig
Londonban.
Bar�tom �les tekintettel vizsg�lta Lord Estairt, aki elkeseredve legyintett.
- Csup�n annyit mondhatok �nnek, Mr. Poirot, ha valaki tegnap azzal gyan�s�tja
el�ttem O'Murphyt, hogy �rul�, a k�p�be nevettem volna.
- �s ma?
- Ma m�r nem is tudom, hogy mit gondoljak.
Poirot komoran b�lintott, majd �jabb pillant�st vetett j�kora zseb�r�j�ra.
- Messieurs, ugye rem�lhetem, hogy ... korl�tlan carte blanche-t biztos�tanak
sz�momra? Amiben benne foglaltatik, hogy szabadon mozoghatok b�rhol, �s minden
eszk�zt felhaszn�lhatok c�lom el�r�se �rdek�ben.
- Term�szetesen. S�t el�rulhatom, hogy egy �r�n bel�l k�l�nvonat indul Doverbe,
a Scotland Yard �jabb bizotts�g�val. Egy katonatiszt �s egy nyomoz� lesz a
k�s�rete, akik mindenben a rendelkez�s�re �llnak, �gy megfelel?
- Teljes m�rt�kben. Csup�n m�g egy k�rd�s, messieurs, miel�tt t�vozn�nak. Mi�rt
pont hozz�m fordultak? Hiszen v�g�l is csak egy ismeretlen senki vagyok a maguk
nagy Londonj�ban.
- Sietve begy�jt�tt aj�nl�sok alapj�n esett �nre a v�laszt�sunk. Ezenk�v�l a
haz�ja egyik jelent�s szem�lyis�g�nek akarat�b�l.
- Comment? Sz�val �reg bar�tom, a Prefe... ?
Lord Estair a fej�t r�zta.
- Akir�l sz� van, az j�val magasabban �ll a prefektusn�l. Olyasvalaki, akinek a
szava nemr�giben m�g t�rv�ny volt Belgiumban... �s �jra lesz! Anglia megesk�szik
erre!
Poirot keze hirtelen dr�mai tisztelg�sre emelkedett. - �gy legyen! Ah, az �n
uram sem feled... Messieurs, �n Hercule Poirot, �llok a legh�s�gesebb
szolg�latukra. Adja az �g, hogy id�ben �rkezz�nk. De ez egy s�t�t �gy... igen s�t�t
�gy... s m�g nem is �rtem igaz�n.
Miut�n az ajt� becsuk�dott a miniszterek m�g�tt, val�s�ggal kirobbant bel�lem az
izgatott felki�lt�s:
- Nos, Poirot, mi a v�lem�nye err�l a s�lyos �llam�gyr�l?
Bar�tom azonban gondterhelten r�zta a fej�t �s gyors, hat�rozott mozdulatokkal
nekil�tott, hogy minden sz�ks�geset becsomagoljon az apr�cska b�r�ndj�be.
- Nem tudom, mit gondoljak. Ez�ttal cserbenhagy az eszem.
- Az im�nt olyasmit mondott, hogy mi�rt rabolt�k el, amikor megtette volna egy
j�kora �t�s a fej�re - t�prengtem hangosan.
- M�r megbocs�sson mon ami, de nem eg�szen ezt mondtam. K�ts�gk�v�l meg volt r�
az okuk, hogy elrabolj�k.
- De mi�rt tett�k?
- Mert a bizonytalans�g p�nikot kelt. Ez az egyik ok. Ha a minisztereln�k
meghalna, rettenetes z�rzavar keletkezne, de a s�lyos helyzettel is szembe lehetne
n�zni, �gy viszont most szinte megb�n�tottak benn�nket. El�ker�l-e a
minisztereln�k, vagy sem? El m�g egy�ltal�n, vagy m�r halott? Senki sem tudhatja.
�s am�g semmit sem tudunk, addig nem is tehet�nk semmit sem. Teh�t amint az im�nt
eml�tettem, a les Boches, a bizonytalans�g �ltal keltett p�nikra j�tszanak. Valahol
titokban fogva tartj�k az eln�k�t az elrabl�i, �gy abban az el�ny�s helyzetben
vannak, hogy ak�r mindk�t f�llel megegyezhetnek. Elv�gre a N�met Korm�ny nem a
b�kez�s�gr�l h�res, viszont k�ts�gtelen, hogy ebben az esetben m�g �k is �ri�si
�sszeget lenn�nek hajland�k kifizetni. Harmadszor pedig nem kock�ztatj�k a
h�h�rk�telet. Bizony, bizony, az emberrabl�s a legc�lravezet�bb m�dszer jelen
estben.
- De ha egyszer �gy van, akkor mi�rt pr�b�lkoztak el�bb a fegyveres
mer�nylettel?
Poirot inger�lten legyintett. - Ej, h�t �pp ez az, amit magam sem �rtek!
Egyszer�en megmagyar�zhatatlan... �r�lts�g! Hiszen minden el�k�sz�letet megtettek
ez eln�k elrabl�s�ra (nagyon is j�l megszervezt�k az eg�szet!) �s akkor az eg�szet
kock�ra teszik egy ilyen teljess�ggel val�sz�n�tlen, filmv�szonra ill�,
melodramatikus t�mad�ssal. Szinte hihetetlen, �larcos bandit�k t�mad�sa alig h�sz
m�rf�ldnyire Londont�l!
- Az is el�fordulhat, hogy k�t teljes k�l�nb�z� banda akci�j�r�l van sz�,
amelyeknek semmi k�z�k sincs egym�shoz - v�lekedtem.
- Ah, nem, t�l sok lenne a v�letlen egybees�s. �s vajon ki lehet az �rul�? Mert
az els� mer�nyletn�l is lennie kellett egy �rul�nak. De ki lehetett az? Daniels
vagy O'Murphy? Val�sz�n�leg kett�j�k k�z�l volt az egyik, k�l�nben mi�rt t�rt volna
le a kocsi a f��tr�l? Az pedig egyenesen nevets�ges felt�telez�s lenne, hogy
esetleg a minisztereln�k tervelte volna ki saj�t meggyilkol�s�t? A k�rd�s teh�t az,
hogy O'Murphy a saj�t elhat�roz�s�b�l t�rt-e le a f��tr�l, vagy Daniels utas�totta-
e r�?
- Szerintem O'Murphy �n�ll�an cselekedett.
- Val�sz�n�leg, mert ha Daniels utas�totta volna r�, akkor a minisztereln�k is
hallotta volna, �s bizony�ra megk�rdezi az ok�t. Ebben az �gyben t�l sok a �mi�rt"
�s az ellentmond�s. Ha O'Murphy becs�letes ember, akkor mi�rt t�rt le az �tr�l? Ha
viszont �rul�, akkor mi�rt ind�totta el a kocsit a k�t l�v�s eld�rd�l�se ut�n?
...Hiszen ezzel minden val�sz�n�s�g szerint megmentette a minisztereln�k �let�t.
Ha azonban m�gis becs�letes, akkor mi�rt hajtott azonnal a Charing Crossr�l a n�met
k�mek j�l ismert tal�lkahely�re?
- S�t�t �gy - sz�geztem le.
- N�zz�k �jra a t�nyeket m�dszeresen! Mi sz�l a k�t ember mellett �s mi sz�l
ellen�k? Vegy�k els�k�nt O'Murphy-t. Ellene sz�l: a gyan�s viselked�se, mellyel
elhagyta a f�utat, �r sz�rmaz�s� Clare megy�b�l, valamint az, hogy k�l�n�s m�don
elt�nt. Mellette sz�l: gyorsas�ga, mellyel elind�totta a kocsit, megmentve az eln�k
�let�t, a Scotland Yard alkalmazottja, �s nyilv�n az�rt kapta meg ezt az �ll�st,
mert megb�zhat� detekt�vnek tartj�k.
Most pedig l�ssuk Danielst! Nem sok minden sz�l ellene, mind�ssze annyi, hogy
nem ismerj�k a sz�leit, valamint az, hogy t�l sok nyelven besz�l egy rendes
angolhoz k�pest! (M�r megbocs�sson nekem mon ami, de maguk britek csapnival�
nyelv�szek!) Mellette sz�l viszont, hogy bet�m�tt sz�jjal, megk�t�zve, kloroformmal
elk�b�tva tal�ltak r� ... amib�l nem �gy t�nik, mintha k�ze lenne az �gyh�z.
- Saj�t maga is bet�mhette a sz�j�t �s megk�t�zhette mag�t, hogy a gyan�t
elterelje.
Poirot a fej�t r�zta. - A francia rend�rs�g kisz�rta volna. Nem k�vetnek el
ekkora bakl�v�st. Arr�l nem is besz�lve, ha egyszer el�rt�k a c�ljukat a
minisztereln�k sikeres elrabl�s�val, akkor mi �rtelme volt a h�tramarad�snak?
Term�szetesen a t�rsai is bet�mhett�k a sz�j�t �s elk�b�thatt�k, de akkor sem
�rtem, hogy mi c�ljuk lehetett volna ezzel. Sok haszn�t semmik�ppen sem vehetn�k,
hiszen am�g a minisztereln�kkel kapcsolatos k�rd�sek nem tiszt�z�dnak, megfigyel�s
alatt fogj�k tartani.
- Net�n abban rem�nykedik, hogy t�v�tra terelheti a nyomoz�st.
- Ha �gy van, akkor mi�rt nem tette? Mind�ssze annyit mondott, hogy az arc�ra
szor�tottak valamit �s semmi m�sra nem eml�kezik. Ebben nincs semmi f�lrevezet�,
s�t figyelemrem�lt�an val�s�gosnak t�nik.
- Nos - mondtam az �r�ra pillantva -, �gy l�tom, jobb lenne indulni a
p�lyaudvarra. Tal�n Franciaorsz�gban t�bb nyomra akadunk.
- Lehets�ges, mon ami, de r�szemr�l k�telkedem ebben. Tov�bbra is hihetetlennek
tal�lom, hogy nem tal�lt�k meg a minisztereln�k�t azon a behat�rolt ter�leten, ahol
rendk�v�l neh�z lenne elrejteni. Ha k�t orsz�g katonas�ga �s rend�rs�ge k�ptelen
volt megtal�lni, akkor miben rem�nykedhetek �n?
A Charing Cross P�lyaudvaron Mr. Dodge m�r v�rt benn�nket.
- Bemutatom a Scotland Yardt�l Barnes detekt�vet �s Norman �rnagyot. Minden
tekintetben a rendelkez�s�re �llnak. Sok szerencs�t k�v�nok ehhez a kil�t�stalan
�gyh�z, de ne adjuk fel a rem�nyt! A vonatjuk m�ris indul. - A miniszter elk�sz�nt
t�l�nk �s t�vozott.
N�h�ny sz�t v�ltottunk Norman �rnaggyal, jelent�ktelen dolgokr�l. K�zben a
peronon v�rakoz�k t�meg�ben felismertem egy kis meny�tk�p� fick�t, aki egy magas,
j�k�p� f�rfivel besz�lgetett. Poirot r�gi ismer�se, Japp detekt�vfel�gyel� volt az,
akit a Yard egyik legtehets�gesebb tisztj�nek tartottak. Hamarosan � is �szrevett
benn�nket, odasietett hozz�nk �s �r�mmel �dv�z�lte a bar�tomat.
- Hallom, maga is ezen az �gy�n dolgozik. Bizony el�g kem�ny di�. A tetteseknek
eddig m�g siker�lt meglapulniuk az �ruval, de nem hinn�m, hogy sok�ig
bujk�lhatn�nak. Embereink a francia hat�s�gokkal kar�ltve �tf�s�lik eg�sz
Franciaorsz�got. Sz�val szerintem m�r csak �r�k lehetnek h�tra.
- Ha m�g �letben van, egy�ltal�n - jegyezte meg a magas detekt�v bor�l�t�an.
Japp arca is elkomorult. - Bizony, bizony... nekem azonban valahogy m�gis van
egy olyan �rz�sem, hogy �l �s eg�szs�ges.
Poirot b�logatott. - Igen, igen. Ez itt a k�rd�s: �l-e m�g, �s siker�l-e id�ben
r�tal�lnunk? Szeretn�m azt hinni, amit �n�k, hogy nem rejtegethetik m�r el�l�nk
sok�ig.
A forgalmista hars�ny s�pjel�re mindannyian besz�lltunk a Pullman kocsiba �s a
vonat, alig �szrevehet� r�ndul�ssal elindult, majd m�lt�s�gteljes lass�s�ggal
kig�rd�lt az �llom�sr�l.
Furcsa egy utaz�s volt ez. A Scotland Yard nyomoz�i kiter�tett�k �szak-
Franciaorsz�g r�szletes t�rk�p�t �s k�r�je gy�ltek. Izgatott ujjak k�vett�k az utak
vonal�t, j�rt�k k�r�l a falvakat. Minden embernek meg volt a maga d�delgetett
elm�lete. Poirot viszont szokatlanul hallgatagnak t�nt. Csak b�mult maga el� olyan
arckifejez�ssel, ami egy gyermek�re eml�keztetett, ha nem �rt valamit. J�magam
Normannel t�rsalogtam, akit meglehet�sen sz�rakoztat� fick�nak tal�ltam. Doverbe
�rkezve Poirot viselked�se d�bbent csod�lkoz�sra k�sztetett. Alig sz�lltunk fel a
haj�ra, a kis emberke m�ris elkeseredetten kapaszkodott a karomba. Enyhe sz�l
lengedezett.
- Mon Dieu! - suttogta. - Ez rettenetes!
- Csak b�tors�g, Poirot - biztattam kitart�an. - Mag�nak siker�lni fog. Biztosra
veszem, hogy megtal�lja.
- Ah, mon ami, f�lre�rti az �rz�seimet. Ett�l az �tkozott tengert�l szenvedek
ennyire! A tengeribetegs�g sz�rny�s�ges k�nszenved�s!
- Oh! - szaladt ki a sz�mon kiss� leforr�zva. A motorok feld�b�r�gtek, mire
Poirot felny�g�tt �s lehunyta a szem�t.
- Norman �rnagynak van t�rk�pe �szak-Franciaorsz�gr�l, ha esetleg meg akarn�
n�zni...? Poirot idegesen r�zta a fej�t.
- Nem, nem! Most ink�bb hagyjon magamra, bar�tom! Ahhoz, hogy az ember
�sszeszedhesse a gondolatait, a gyomornak �s az agynak �sszhangban kell lennie.
Laverguier-nek van egy j�l bev�lt m�dszere tengeribetegs�g csillap�t�s�ra. Az
embernek lassan kell l�legeznie... be... azt�n ki, k�zben fokozatosan balr�l-jobbra
ford�tja a fej�t �s hatig sz�mol minden, leveg�v�tel k�z�tt.
�gy azt�n mag�ra hagytam l�gz�sgyakorlata k�zepette, �s felmentem a fed�lzetre.
M�r lassan behaj�ztunk Boulogne kik�t�j�be, amikor Poirot megjelent eleg�nsan �s
mosolyogva, s halkan k�z�lte velem, miszerint Laverguier-f�le m�dszer alkalmaz�sa
teljes sikerrel j�rt, �csod�latos megk�nnyebb�l�s!" mondogatta.
E k�zben Japp �jra m�g mindig a k�pzeletbeli �tvonalakat keresg�lte a t�rk�pen.
- Lehetetlens�g! A kocsi Bolougne-b�l indult... innen. M�r most az elk�pzel�sem
szerint a minisztereln�k�t �t�ltett�k egy m�sik kocsiba, eddig vil�gos?
- �n �gy v�lem - vette �t a sz�t a magasabbik detekt�v, hogy a kik�t�ket kellene
szem�gyre venni. Mert t�z az egyhez, hogy valami haj�ra csemp�szt�k.
Japp a fej�t r�zta. - Az t�l felt�n� lett volna. Hiszen azonnal kiadt�k a
parancsot a kik�t�k lez�r�s�ra.
A nap �ppen felj�tt, amikor partra sz�lltunk. Norman �rnagy meg�rintette Poirot
karj�t. - Egy katonai g�pkocsi v�rja, uram.
- K�sz�n�m, monsieur, de pillanatnyilag nem �ll sz�nd�komban elhagyni Bolougne-
t.
- Micsoda?
- Nem, egyel�re bemegy�nk ebbe a sz�llod�ba a m�l� mellett.
A sz�t tett k�vette, a hotelben egy szob�t k�rt �s kapott, mi pedig h�rman
semmit sem �rtve k�vett�k.
V�g�l gyors pillant�st vetett fel�nk. - �rtem �n mit gondolnak r�lam. Egy j�
detekt�v nem �gy viselkedik, ugye? Elvileg most tele kellene lennem energi�val �s
�sszevissza rohang�lni. Nekifek�dni a poros orsz�g�tnak �s nagy�t�val kutatni a
ker�knyomokat. Meg �sszegy�jteni a cigarettav�geket �s eldobott gyufasz�lakat,
nemde? �gy k�pzelik, ugyeb�r?
Kih�v�an v�gigm�rt benn�nket. - �n azonban... Hercule Poirot... azt mondom
maguknak, hogy ez nem �gy van. Az igazi megold�s itt keresend�! - Megkopogtatta a
homlok�t. - Tudj�k, igaz�b�l m�g Londont sem kellett volna elhagynom. Elegend� lett
volna ott �lni sz�p csendben a szob�mban. �n csak az agyam sz�rke�llom�ny�t
dolgoztattam volna. Csendes elm�ly�lts�gben t�rtem volna a fejem, azt�n egyszer
csak k�rtem volna egy t�rk�pet, r�b�ktem volna egy pontra... �s kijelentettem
volna: a minisztereln�k itt van! �s ezt is fogom tenni! Mert az ember minden
probl�m�t megoldhat, ha logikusan �s m�dszeresen haszn�lja az agytekerv�nyeit.
Sz�val hib�t k�vett�nk el ezzel a Franciaorsz�gba val� �r�lt rohan�ssal... ami a
gyerekek b�j�csk�z�s�hoz hasonlatos. Lehets�ges, hogy mostan�ra m�r t�l k�s�, ennek
ellen�re hozz�l�tok az agymunk�hoz, mert csakis ez hozhatja meg a k�v�nt eredm�nyt.
Teh�t arra k�rem magukat, bar�taim, hogy maradjanak csendben.
Ezut�n a kis emberke �t hossz� �r�n �t �lt mozdulatlanul. Csillog� z�ld szemei
�gy pislogtak, mint a macsk��, �s egyre s�t�tebbek lettek. A Scotland Yard
nyomoz�ja l�that�an k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, Norman �rnagyon is ki�tk�ztek a
f�rads�g �s t�relmetlens�g jelei, j�magam szint�n �gy tal�ltam, hogy
csigalass�s�ggal m�lik az id�.
V�g�l ne b�rtam tov�bb. Fel�lltam, s amennyire tudtam, nesztelen�l odas�t�ltam
az ablakhoz. Ez a tort�ra m�r a nevets�gess�g hat�r�t s�rolta, �s titokban m�r
er�sen agg�dtam a bar�tom�rt. Ha m�r minden �ron kudarcot kell vallania, jobban
szerettem volna, ha nem ilyen cs�fos k�r�lm�nyek k�z�tt �ri a kudarc. C�ltalanul
figyeltem az ablakb�l a menetrendszer� komphaj�t, amint k�m�nyeib�l f�st�t ok�dva
pihent a m�l� mellett.
Egyszerre csak k�zvetlen�l mellettem, Poirot hangja riasztott fel m�l�z�somb�l.
- Mes amis, induljunk h�t!
Megperd�ltem. Bar�tom rendk�v�li v�ltoz�son ment �t. Mellkasit kifesz�tette,
szemei izgatotts�gt�l csillogtak.
- Sz�rnyen ostoba voltam, bar�taim! De most m�r v�gre l�tom a f�nyt.
- Sz�ks�gtelen. Nem fogom felhaszn�lni. H�la az �gnek, legal�bb a sz�l
al�bbhagyott.
- �gy �rti, hogy s�t�ra indul, uram?
- Ugyan, dehogy, ifj� bar�tom. Nem vagyok �s Szent P�ter. Sz�vesebben j�rok
haj�val a tengeren.
- A tengeren?
- �gy bizony. A m�dszeres munk�t mindig el�lr�l kell kezdenie az embernek. M�r
pedig ez az �gy Angli�ban kezd�d�tt. Ez�rt teh�t visszat�r�nk Angli�ba.
 H�rom �rakor �jra ott �lltunk a Charing Cross P�lyaudvar peronj�n. Poirot-n�l
minden tiltakoz�sunk s�ket f�lekre tal�lt. Egyre azt mondogatta, hogy az el�lr�l
kezd�s semmi id�vesztes�get sem jelent, s�t ez az egyed�li lehet�s�g. �tk�zben halk
t�rgyal�sba bocs�tkozott Normannel, aki ezt k�vet�en Doverben feladott egy
t�viratot.
Norman k�l�nleges enged�ly�nek k�sz�nhet�en, mindenhov� rekordid� alatt
jutottunk el. Londonban egy j�kora rend�raut� v�rt benn�nket, n�h�ny civil ruh�s
rend�rrel. Egyik�k g�ppel �rott lapot ny�jtott �t a bar�tomnak, aki k�szs�ggel
v�laszolt �rdekl�d� tekintetemre.
- Ez a Londonb�l Nyugatra fekv� vid�ki k�rh�zak list�ja, persze csak egy
bizonyos k�rzeten bel�l. Ez�rt t�viratoztam Doverb�l.
Gyorsan sz�guldottunk v�gig a londoni utc�kon. A Bath Roadot elhagyva
Hammersmith, Chiswick, majd Brentford k�vetkezett. Magunk m�g�tt hagyva a
k�lv�rosokat, kezdett kirajzol�dni bennem, hogy mi lehet az �ti c�lunk. Windsoron
�t, Ascot fel� tartottunk. A sz�vem hatalmasat dobbant. Hiszen Ascotban lakik
Daniels egyik nagyn�nje. Eszerint az � nyom�ban vagyunk, �s nem O'Murphy-�ben.
Kimer�lten, de rem�nykedve f�kezt�nk le egy csinos villa kapuj�ban. Poirot
kiugrott a kocsib�l �s becsengetett. �gy l�ttam, mintha t�preng� t�tov�z�s v�ltan�
fel arc�n az eddigi sug�rz�st. Nyilv�nval�an nem volt megel�gedve valamivel. A
csenget�sre v�laszul csakhamar ny�lt az ajt� �s bebocs�tott�k. N�h�ny pillanattal
k�s�bb azonban ism�t megjelent �s fej�t cs�v�lva vissza�lt az aut�ba. Ezzel �jra
szertefoszlani �reztem a rem�nyeinket. Hiszen m�r elm�lt n�gy �ra. M�g ha tal�lna
is valami bizony�t�kot Daniels b�n�ss�g�re, mire menne vele? Ha csak ki nem tudn�
szedni valakib�l a minisztereln�k franciaorsz�gi fogvatart�s�nak pontos hely�t.
Visszafel� indultunk London ir�ny�ba, de t�bbsz�r is meg�lltunk �t k�zben. Le-
let�rt�nk a f��tr�l, �s minden alkalommal egy-egy kisebb �p�letn�l f�kezt�nk le,
melyekr�l nem volt neh�z felismerni, hogy vid�ki k�rh�zak. Poirot alig n�h�ny
percet id�z�tt mindegyikben, �m minden meg�ll�s ut�n egyre ink�bb kezdett
visszat�rni a sug�rz� magabiztoss�ga.
Norman f�l�be s�gott valamit, mire az �gy v�laszolt:
- Igen, ha itt balra kanyarodunk, a h�d mellett tal�ljuk �ket.
Lefordultunk egy mell�k�tra �s a sz�rk�letben val�ban felfedeztem egy m�sik
kocsit, egy kis h�d mellett v�rakozva. K�t civilruh�s f�rfi �lt benne. Poirot
kisz�llt, v�ltott vel�k n�h�ny sz�t, azt�n �szaki ir�nyba indultunk el, a m�sik
kocsi pedig k�zvetlen�l a nyomunkban haladt.
J� ideig tartott az �t, melyek c�lja, mint kider�lt, London egyik �szaki
k�lv�rosban volt. V�g�l egy t�gas telken �ll�, magas h�z el�tt f�kezt�nk le, mely
kiss� beljebb �llt az �tt�l.
J�magam Normannel egy�tt a kocsiban maradtam. Poirot pedig az egyik detekt�vvel
az ajt�hoz sietett �s becsengettek. Egy csinos szobal�ny nyitotta ki. A detekt�v
pedig k�z�lte:
- Rend�rtiszt vagyok �s parancsom van a h�z �tkutat�s�ra.
A l�ny �lesen felsikoltott, mire egy magas, j� k�lsej�, k�z�pkor� n� jelent meg
m�g�tte a hallban.
- Csukja be az ajt�t, Edith! Biztosan tolvajok, folyton itt tekeregnek.
Poirot azonban sz�m�tott a dologra, mert az ajt�r�sbe dugta a l�b�t �s egy�ttal
belef�jt egy �les hang� s�pba. Erre a t�bbi detekt�v azonnal odarohant, behatoltak
a h�zba �s most m�r �k csukt�k be az ajt�t.
Vagy �t percet t�lthett�nk el az aut�ban Normannel, k�nyszer� tehetetlens�gre
k�rhozatva. V�g�l �jra kiny�lt az ajt� �s kil�ptek rajta a detekt�vek, h�rom
foglyot - egy n�t �s k�t f�rfit - k�s�rve. A n�t �s az egyik f�rfit a m�sik kocsiba
tuszkolt�k. A m�sik f�rfit viszont maga Poirot tess�kelte be az aut�nkba.
- Nekem most a t�bbiekkel kell tartanom, bar�tom - mondta. - Magukra b�zom ezt
az �riembert. J�l tarts�k rajta a szem�ket. Ugye maga m�g nem ismeri, Hastings? Eh
bien, akkor hadd mutassam be monsieur O'Murphy-t. - M�g akkor is t�tott sz�jjal
meredtem magam el�, amikor m�r tov�bb indultunk. O'Murphy-t nem bilincselt�k meg,
de nem is felt�teleztem, hogy sz�kni pr�b�lna. �gy �lt mag�ba roskadva, mintha
k�bult volna. Normannel egy�ttesen k�l�nben is elb�ntunk volna vele.
Csod�lkozva �llap�tottam meg, hogy tov�bbra is �szaki ir�nyba haladunk. E
szerint m�g mindig nem t�r�nk vissza Londonba! Egy darabig nem tudtam mire v�lni a
dolgot. Azt�n amikor a kocsi hirtelen lelass�tott, r�d�bbentem, hogy Hendon
Rep�l�t�r k�zel�ben vagyunk. Nyomban meg�rtettem Poirot terv�t Az a sz�nd�ka, hogy
rep�l�g�ppel folytassuk az utat Franciaorsz�gba.
Elismerem, okos gondolat volt, b�r szerintem m�g sem el�gg� gyakorlatias.
V�gt�re is egy t�virat sokkal gyorsabban c�lhoz �rt volna. Hiszen most csakis az
id� diadal�t �gy is, �gy is m�sokra kell hagyma.
Amint a kocsi meg�llt, Norman �rnagy kiugrott �s egy civilruh�s detekt�v vette
�t a hely�t. Poirot n�h�ny pillanatig t�rgyalt az �rnaggyal, majd az ut�bbi katon�s
l�ptekkel t�vozott.
Most m�r magam is kisz�lltam �s megragadtam Poirot karj�t.
- Gratul�lok, �reg bar�tom! Ugye el�rult�k a rejtekhelyet? De jobban teszi, ha
most nyomban k�ld egy t�viratot Franciaorsz�gba, mert ha szem�lyesen megy oda,
akkor m�r t�l k�s� lesz.
Poirot �rdekl�dve n�zett v�gig rajtam.
- Sajnos, bar�tom, vannak bizonyos dolgok, melyeket lehetetlen t�viratilag
elk�ldeni.

Norman �rnagy hamarosan visszat�rt egy fiatal tiszt k�s�ret�ben, aki a L�gier�
egyenruh�j�t viselte.
- Lyall kapit�ny fog �trep�lni �n�kkel Franciaorsz�gba. M�ris indulhatnak.
- Gombolkozzon be min�l melegebben, uram - tan�csolta a fiatal pil�ta. - S�t, ha
�gy gondolja, m�g �n is k�lcs�n�zhetek egy kab�tot.
Poirot mag�ban mormogva tanulm�nyozta tekint�lyes m�ret� zseb�r�j�t. - Igen,
maradt m�g n�mi id�nk... �ppen elegend� lesz. - Azt�n a fiatal rep�l�tisztre emelte
tekintet�t �s udvarias meghajl�s k�s�ret�ben �gy sz�lt: - K�sz�n�m, monsieur. De
nem �n leszek az utasa, hanem ez a gentleman, itt.
Mik�zben besz�lt, kiss� f�lreh�z�dott �s a s�t�tb�l egy alak l�pett el�. A
m�sodik f�rfifogoly volt az, aki a m�sik kocsival �rkezett. A l�legzetem is el�llt,
amikor n�mi f�ny esett az arc�ra.
A minisztereln�k volt az.

- Mondjon m�r valamit, az Isten szerelm�re! - k�veteltem t�relmem v�gs� hat�r�ra

�rve, mik�zben az aut�ban London fel� robogtunk Poirot-val �s Normannal. Hogy az
�rd�gbe siker�lt visszacsemp�szni�k Angli�ba?
- Nem kellett visszacsemp�szni - v�laszolta Poirot sz�razon. - A minisztereln�k
ugyanis egy�ltal�n nem hagyta el Angli�t. A Windsorb�l Londonba tart� �t k�zben
rabolt�k el.
- Micsoda?
- Mindj�rt megmagyar�zom. Mint tudja, a minisztereln�k a kocsij�ban �lt, �s
mellette foglalt helyet a titk�ra. Hirtelen kloroformmal �titatott kend�t
szor�tottak az arc�ra...
- De ki k�vette el?
- Nem m�s, mint a kiv�l� nyelv�sz, Daniels kapit�ny. Amint a minisztereln�k
eszm�let�t veszti, Daniels utas�t�st ad O'Murphy-nek, hogy kanyarodjon le jobbra. A
g�pkocsivezet� teljesen gyan�tlanul eleget tesz az utas�t�snak. Az elhagyatott
mell�k�ton p�r m�rf�ldnyire egy nagy aut� �ll, mely nyilv�n meghib�sodhatott. A
sof�rje jelez O'Murphy-nek, hogy �lljon meg. O'Murphy lelass�t. Az idegen a kocsi
fel� indul. Daniels kihajol az ablakon, �s valami azonnal hat�
�rz�stelen�t�szerrel, mint p�ld�ul etil-kloriddal, megism�tl�dik a kloroform tr�kk.
A k�t eszm�letlen embert pillanatok alatt kir�ngatj�k az aut�b�l, �tcipelik a
m�sikba �s hely�ket a hasonm�saik foglalj�k el.
- Lehetetlens�g!
- P�s du tout! Sosem l�tott m�g sz�npadi jelenetet, melyben csod�latos h�s�ggel
eleven�tenek meg k�zismert szem�lyis�geket? Pedig nincs ann�l k�nnyebb, mint egy
j�l ismert karakter megszem�lyes�t�se. Anglia minisztereln�k�t biztosan sokkal
k�nnyebb ut�nozni, mint teszem azt a Claphami John Smith-et. Ami pedig O'Murphy
dubl�rj�t illeti, r� senki sem figyel fel t�ls�gosan, eg�szen a minisztereln�k
t�voz�s�ig. Azt�n pedig m�r nyoma veszett. A Charing Crossr�l egyenesen a cinkosai
tal�lkoz�hely�re hajt, ahov� O'Murphy-k�nt megy be, de m�r mint m�s valaki j�n ki.
O'Murphy teh�t elt�nt, nyilv�nval� gyan�s nyomot hagyva maga ut�n.
- De h�t azt a f�rfit, aki a minisztereln�k�t szem�lyes�tette meg mindenki
l�tta!
- T�ved�s, egyetlen olyan ember sem l�tta, aki szem�lyesen, vagy k�zvetlen�l
ismerte volna. Err�l is Daniels gondoskodott, m�g pedig oly m�don, hogy
elszigetelte a k�ls� kapcsolatokt�l, amennyire csak lehetett. Tov�bb�, ne feledje,
hogy az arca be volt k�tve, �gy ha b�rmi szokatlant fedeztek volna fel a
viselked�s�ben, azt az ellene megk�s�relt mer�nylet k�vetkezm�ny�nek
tulajdon�tott�k volna. Mivel Mr. MacAdamnek gyenge-a torka, ez�rt a nagyobb
besz�dek el�tt, amennyire csak tehette, mindig igyekezett takar�koskodni a
hangj�val. A csal�rds�got teh�t sikeresen hajtott�k v�gre eg�szen Franciaorsz�gig.
Ott viszont m�r nem lett volna gyakorlati �rtelme a folytat�s�nak, s�t teljess�ggel
lehetetlen lett volna... ez�rt azt�n a minisztereln�k elt�nik. Az orsz�g rend�rs�ge
pedig nagy sebbel-lobbal �tkel a Csatorn�n, �s senki se veszi a f�rads�got, hogy az
els� t�mad�s r�szleteit t�zetesebben tanulm�nyozza. A Franciaorsz�gban t�rt�nt
emberrabl�s l�tszat�nak fenntart�sa �rdek�ben, meggy�z� m�don bek�tik Daniels
sz�j�t is, �s szint�n elk�b�tj�k kloroformmal.
- Na �s az a f�rfi, aki a minisztereln�k szerep�t j�tszotta?
- Nem kell m�st tennie, mint megszabadulnia az �lruh�j�t�l. Ha net�n mint gyan�s
szem�lyeket letart�ztatn�k �t meg a hamis g�pkocsivezet�t, m�g akkor sem merne
�lmodni se arr�l senki, hogy val�j�ban milyen szerepet j�tszottak a dr�m�ban, �s a
k�s�bbiekben bizony�t�k h�j�n szabadl�bra helyezn�k �ket.
- De mi t�rt�nt az igazi minisztereln�kkel?
- �t �s O'Murphy-t egyenesen �Mrs. Everard", az �ll�t�lagos nagyn�ni wampsteadi
h�z�ba vitt�k. A n�t igaz�b�l Frau Bertha Ebenthalnak h�vj�k, �s j� ideje rend�ri
k�r�z�s alatt �llt. �rt�kes kis aj�nd�k nekik a r�szemr�l... Danielsr�l nem is
besz�lve. Meg�llap�that� teh�t, hogy �gyesen kiagyalt tervecske volt, csak �ppen
nem sz�moltak Hercule Poirot esz�vel!
E pillanatban �gy �reztem, hogy bar�tom hi�s�ga m�gis csak a bocs�natos b�n�k
k�z� sorolhat�.
- Mikor kezdte sejteni az igazs�got?
- Amikor agyilag helyes m�don l�ttam munk�hoz. Eg�szen addig sehogy sem tudtam a
k�pbe illeszteni a l�v�ld�z�st... de mihelyt r�j�ttem, hogy ez csup�n azt
eredm�nyezte, hogy a minisztereln�knek bek�t�tt arccal kellett Franciaorsz�gba
mennie, r�gt�n kezdtem �rteni a dolgot. Mikor azt�n Windsor �s London k�z�tt minden
vid�ki k�rh�zat felkerest�nk, �s sehol sem tal�ltunk olyan orvost, aki a le�r�snak
megfelel� szem�ly arc�t kezelte, illetve bek�t�zte volna, m�r biztos voltam a
dolgomban. Ezut�n m�r gyerekj�t�k volt minden egy ilyen �sszel, mint az eny�m!
M�snap reggel Poirot el�m tett egy t�viratot, amit �pp akkor k�zbes�tettek neki.
A s�rg�ny�n nem szerepelt sem a felad�si hely, sem al��r�s. Mind�ssze ennyit
tartalmazott:
�IDEJ�BEN".
Aznap a kora d�lut�ni �r�kban, az esti lapok tett�k k�zz� az els� besz�mol�kat a
Sz�vets�ges Konferenci�r�l. Megk�l�nb�ztetett hangs�lyt fektettek arra a hatalmas
�nnepl�sre, mellyel Mr. David MacAdamot fogadt�k. A brit minisztereln�k lelkes�t�
sz�noklata mindenkire m�ly �s megind�t� hat�st gyakorolt.

MR. DAVENHEIM ELT�N�SE

Poirot-val r�gi bar�tunkat, Japp fel�gyel�t v�rtuk te�ra a Scotland Yardr�l. Ott
�lt�nk a te�z�asztal mellett �s t�relmesen v�rakoztunk a meg�rkez�s�re. Poirot
�ppen az im�nt v�gzett a cs�sz�k �s t�ny�rk�k gondos elrendez�s�vel, mivel a
h�ziasszonyunknak az volt a szok�sa, hogy ink�bb dob�lta, sem mint rakta az
ed�nyeket az asztalra. Bar�tom r�lehelt a f�m te�skann�ra, azt�n egy selyem
zsebkend�vel gondosan kif�nyes�tette. A tea m�r a forral�n volt, mellette pedig kis
zom�ncozott serpeny�ben s�r�, �des csokol�d�, amit Poirot a k�vetkez�k�ppen
jellemezett: �a maguk angol m�rge".
V�gre odalentr�l hat�rozott kopogtat�s hallatszott, majd n�h�ny pillanattal
k�s�bb be is l�pett Japp a maga katon�s tart�s�val.
- Rem�lem, nem k�stem el - k�rdezte miut�n �dv�z�lt benn�nket. - Az igazat
megvallva egy kicsit elbesz�lgettem az id�t Millerrel, aki a Davenheim �ggyel van
megb�zva.
A n�v hallat�n hegyezni kezdtem a f�lemet, ugyanis az ut�bbi h�rom nap sor�n a
sajt� szinte m�sr�l sem cikkezett, csak a Mr. Davenheim k�l�n�s elt�n�s�r�l. � volt
az id�sebb t�rstulajdonosa a Davenheim and Salmon Bankh�znak. Szombaton �ll�t�lag
elhagyta a lak�s�t �s az�ta senki sem l�tta �t. Abban rem�nykedtem, hogy Jappt�l
esetleg megtudhatunk valami �rdekes r�szletet.
- Eddig azt hittem, hogy manaps�g m�r senki sem t�nik el csak �gy - jegyeztem
meg.
Poirot p�r millim�ternyit igaz�tott a vajaskenyeres t�lc�n, majd �les hangon
r�k�rdezett:
- Mit �rt �elt�n�s" alatt? Pontos�tson, bar�tom! Az elt�n�sek melyik csoportj�ra
gondol?
Felkacagtam. - Eszerint az elt�n�seket is oszt�lyozz�k �s csoportos�tj�k?
Japp is elmosolyodott. Poirot viszont �sszevont szem�ld�kkel, rosszall�an n�zett
r�nk.
- Term�szetesen. M�ghozz� h�rom kateg�ria l�tezik. Az els� �s egyben a
leggyakoribb, az �nk�ntes elt�n�sek csoportja. A m�sodik a gyakorta
f�lre�rtelmezett �eml�kezetveszt�sek" eseteinek kateg�ri�ja, persze idetartoznak a
ritk�bban el�fordul�, val�di amn�zi�s esetek is. A harmadik kateg�ri�ban tartoznak
a gyilkoss�gok �ldozatainak t�bb�-kev�sb� sikeres elt�n�sei. �n szerint ez az eset
mindh�rom kateg�ri�ba beleillik?
- �gy v�lem, t�bb�-kev�sb� igen. Persze ha Davenheim elvesztette az eml�kezet�t,
akkor is felismern� valaki el�bb-ut�bb... pl�ne egy olyan k�zismert szem�lyt, mint
�. Ami pedig a holttesteket illeti, azokat sem lehet csak �gy elt�ntetni. R�videbb
vagy hosszabb id� eltelt�vel el�ker�lnek, b�rmilyen elhagyatott helyre vagy
b�r�ndbe rejtik is el �ket. A gyilkoss�gra mindig f�ny der�l. Ugyanez �ll a
sz�k�sben l�v� sikkaszt� vagy ad�ss�ghalmoz� tisztvisel�re is. A r�di�z�s kor�ban
eleve buk�sra van �t�lve. M�g k�lf�ldr�l is el�ker�thetik a kik�t�k �s
vas�t�llom�sok megfigyel�s�vel. Ami pedig az angliai rejt�zk�d�st illeti, m�ris
mindenkinek a kisujj�ban van a szem�lyle�r�sa, aki csak a napi sajt�t olvassa.
Sz�val szembe ker�l az eg�sz civiliz�ci�val.
- Ej, ej, mon ami - korholt Poirot -, elk�vetett egy hib�t az okoskod�s�ban.
Ugyanis nem vette figyelembe ezt a t�nyt, hogy az a szem�ly, aki elhat�rozza, hogy
ak�r egymaga... vagy egy m�sik emberrel egy�tt elt�nik, a sz� t�gabb �rtelm�ben
vett... ritka mad�r is lehet, aff�le m�dszeresen gondolkod� ember. Intelligens,
tehets�ges, gondosan kisz�m�that �s megtervezhet minden apr� r�szletet. R�viden
�sszefoglalva, nem l�tom be, hogy mi�rt ne vezethetn� sikeresen az orr�n�l fogva a
rend�rs�get.
- No persze mag�t kiv�ve, ugyeb�r? - jegyezte meg Japp tr�f�san fel�m kacsintva.
- Mert mag�t m�g egy ilyen agyaf�rt, minden h�jjal megkent fick� sem tudn�
f�lrevezetni, nemde monsieur Poirot?
Poirot l�that� eredm�nytelens�ggel igyekezett szer�nynek t�nni.
- Dehogynem! Mi�rt is ne? B�r ami igaz, �n az eff�le probl�m�k megk�zel�t�s�n�l
matematikai precizit�ssal alkalmazom az egzakt tudom�nyokat. Ugyanez sajnos nemigen
mondhat� el a detekt�vek �j gener�ci�j�r�l.
Japp sz�ja sz�les vigyorra h�z�dott.
- �rd�g tudja - mondta -, �n a magam r�sz�r�l �rtelmes fick�nak tartom Millert,
aki ezen az �gy�n dolgozik. Biztosra veszem, hogy semmi sem ker�li el a figyelm�t.
Egyetlen l�bnyom, cigarettahamu, de m�g egy morzsa sem. Olyan �les a szeme, hogy
mindent �szrevesz.
- Erre a londoni fecsk�k is k�pesek, mon ami - jelentette ki Poirot. - De ett�l
m�g nem k�rn�m fel a kis mad�rk�kat Mr. Davenheim elt�n�s�nek megold�s�ra.
- Az�rt �szint�n rem�lem, monsieur, hogy nem k�v�nja k�ts�gbe vonni a r�szl�tek
bizony�t� �rt�keit?
- Semmik�ppen sem. S�t, ezek az adatok nagyon is hasznosak a maguk m�dj�n.
Mind�ssze akkor van baj, ha feleslegesen, a kellet�n�l nagyobb jelent�s�get
tulajdon�tunk nekik. Elv�gre megt�rt�nhet, hogy az ilyen r�szletek t�bbs�ge
jelent�ktelen, �s csup�n egyk�t l�nyegesebb akad k�z�tt�k. Kiz�r�lagosan az agyunk
apr�, sz�rke sejtecsk�i azok, amelyekkel teljes biztons�ggal sz�m�thatunk. -
Jelent�s�gteljesen megkopogtatta a homlok�t. Az �rz�kei f�lrevezethetik az embert.
Ez�rt az igazs�got itt bel�l kell keresni... en�lk�l kudarcra vagyunk �t�lve.
- Csak nem akarja azt �ll�tani, monsieur Poirot, hogy elv�llaln� egy �gy
megold�s�t �gy, hogy a nyomoz�shoz fel sem �llna a karossz�kb�l?
- De bizony, pontosan �gy �rtettem... term�szetesen azzal az egyetlen
felt�tellel, hogy r�szletesen ismertetik velem a t�nyeket. �n ugyanis aff�le
speci�lis tan�csad�nak tartom magam.
Japp a t�rd�re csapva felki�ltott. - Akasszanak fel, ha most nem fogom a szav�n!
Lefogadom mag�val egy �t�sbe, hogy nem tudja el�ker�teni... illetve nem k�pes
megmondani nekem, hogy hol ker�thetem el� �lve vagy holtan Mr. Davenheimet, a
h�tv�ge el�tt.
Poirot �tgondolta a hallottakat. - Eh bien, mon ami, �llom a fogad�st. Elv�gre
ez a �sport� az angolok foglalkoz�sa. Most pedig... halljuk a t�nyeket!
- A m�lt szombaton, 12.40-kor Mr. Davenheim szok�s�hoz h�ven felsz�llt a
Victoria P�lyaudvaron a Chingside-ba tart� vonatra, hogy leutazzon a �C�drus" n�ven
ismeretes vid�ki kast�lyba. Eb�d ut�n kiment a parkba, ahol k�l�nf�le utas�t�sokkal
l�tta el a kert�szeket. Abban mindenki egyet�rt, hogy a modora teljesen norm�lis
volt, �s semmibe sem t�rt el a szok�sost�l. Tea ut�n ben�zett a feles�ge szob�j�ba
�s azt mondta neki, hogy les�t�l a faluba, mert post�ra akar adni n�h�ny levelet.
Megeml�tette m�g, hogy �zleti �gyben v�rja egy bizonyos Mr. Lowen �rkez�s�t, �s ha
esetleg el�bb �rne oda, mint ahogy � visszaj�n, vezess�k be a dolgoz�szob�ba, �s
ott v�rja meg. Mr. Davenheim ezt k�vet�en a bej�rati ajt�n �t t�vozott a
kast�lyb�l. K�nyelmesen leballagott a behajt�n, kis�t�lt a kapun, �s az�ta senki
sem l�tta t�bb�. Att�l a pillanatt�l egyszer�en nyoma veszett.
- Csinos... felett�bb csinos... s�t mi t�bb, b�jos kis probl�ma - �llap�totta
meg Poirot d�nny�gve. - Folytassa csak, kedves bar�tom!
- K�r�lbel�l negyed�r�val k�s�bb, egy magas, s�t�t arc�, t�m�tt, fekete bajusz�
f�rfi csengetett a bej�rati ajt�n�l, �s k�z�lte, hogy Mr. Davenheimmel van
megbesz�l�se. Lowen n�ven mutatkozott be, mire a bank�r utas�t�s�nak megfelel�en
bevezett�k a dolgoz�szob�ba. Csaknem egy teljes �ra telt el an�lk�l, hogy Mr.
Davenheim visszat�rt volna. V�g�l Mr. Lowen csengetett, �s elmondta, hogy nem tud
tov�bb v�rni, mivel el kell �rnie a vonatot, hogy visszajusson a v�rosba. Mrs.
Davenheim nem gy�z�tt eln�z�st k�rni a f�rje megmagyar�zhatatlan t�voll�te miatt,
hiszen tudta, hogy l�togat�ja �rkezik. Mr. Lowen a sajn�lkoz�st fejezte ki, majd
t�vozott.
- Nos, amint mindenki tudja, Mr. Davenheim nem t�rt haza. �gy azt�n vas�rnap
reggel �rtes�tett�k a rend�rs�get, de mindhi�ba, mert tehetetlen�l �llnak az �ggyel
szemben. �gy t�nt, hogy Mr. Davenheim a sz� szoros �rtelembe k�dd� v�lt. Nem j�rt a
post�n, s�t m�g csak nem is l�tt�k a faluba. Az �llom�son biztosra vett�k, hogy nem
sz�llt fel semmif�le vonatra. Az aut�ja a gar�zsban �llt. Ha azzal b�relt volna
kocsit, hogy valami elhagyatott helyen v�rjon r�, szinte biztosra vehet�, hogy
mostan�ig m�r jelentkezett volna a vezet�je a nyomravezet�nek felaj�nlott
tekint�lyes �sszeg hat�s�ra, �s elmondja, amit tud. De senki sem jelentkezett. Az
igaz, hogy �t m�rf�ldnyire, Entfieldben rendeztek aznap egy kisebb l�versenyt, �s
ha les�t�lt od�ig, az ottani vas�t�llom�son �szrev�tlen�l elvegy�lhetett a
t�megben. De az�ta minden �js�g lehozta a f�nyk�p�t meg a szem�lyle�r�s�t, �s
m�gsem tudott h�rt adni r�la senki. Mint mindig, term�szetesen ez�ttal is rengeteg
levelet kaptunk az orsz�g legk�l�nb�z�bb r�szeib�l, de mostan�ig minden nyom
ki�br�nd�t� eredm�nnyel j�rt.
- H�tf�n reggel �jabb szenz�ci�s felfedez�sre der�lt f�ny. Mr. Davenheim
dolgoz�szob�j�ban, egy elf�gg�ny�z�tt beugr�ban van egy p�nc�lszekr�ny. Ezt a
mack�t valaki felt�rte �s kifosztotta. Az ablakok s�rtetlen�l z�rva voltak
bel�lr�l, ami kiz�rja a k�z�ns�ges bet�r�s lehet�s�g�t. Kiv�ve persze, ha nem egy,
a h�zban l�v� b�nt�rs z�rta be �ket ut�lag. Val�sz�n�nek tartjuk, hogy a bet�r�st
szombaton k�vett�k el, de a kast�lyban uralkod� k�osz miatt nem fedezt�k fel
vas�rnap, hanem csak h�tf�n.
 - Pr�cis�ment - mondta Poirot sz�raz�n. - Eszerint m�r le is tart�ztatt�k ce
pauvre Mr. Lowent.
Japp ism�t elvigyorodott. - M�g nem. De szoros megfigyel�s alatt tarjuk.
Poirot b�lintott. - Van valami elk�pzel�s�k arr�l, hogy mit vittek el a sz�fb�l?
- Igen, m�r ennek is ut�na n�zt�nk a fiatalabb c�gt�rssal �s Mrs. Davenheimmel
egy�ttm�k�dve. A p�nc�lszekr�nyb�l minden val�sz�n�s�g szerint a k�vetkez�ket
rabolt�k el: megb�z�sos k�tv�nyeket igen jelent�s �rt�kben, ugyancsak nagy �sszeget
bankjegyekben, ami egy mostan�ba lebonyol�tott j�vedelmez� tranzakci� eredm�nyek�nt
ker�lt oda. Ezen k�v�l elt�ntek Mrs. Davenheim kisebb vagyont �r� �kszerei is. Az
ut�bbi id�ben val�s�gos szenved�ly�kk� v�lt az �kszerv�s�rl�s. Alig m�lt el h�nap
an�lk�l, hogy a f�rje ne aj�nd�kozta volna meg valami ritka �s dr�ga �kszerrel a
feles�g�t. Az eg�sz �rt�kes kollekci� elt�nt a p�nc�lszekr�nyb�l.
- Meglehet�sen komoly zs�km�ny - �llap�totta meg Poirot elt�prengve. - Lowenr�l
mit siker�lt kider�teni? Ismert m�r, hogy mif�le �zleti �gye lett volna aznap este
Davenheimmel?
- Nos, ami azt illeti, a k�t ember �ll�t�lag nem volt valami t�l j� kapcsolatban
egym�ssal. Lowen amolyan kisst�l� spekul�ns. �m ennek ellen�re egyszer-k�tszer
m�gis siker�lt neki borsot t�rnie Davenheim orra al� �zleti t�ren. B�r az
�rtes�l�seink szerint csak ritk�n vagy egy�ltal�n nem szoktak tal�lkozni. Ez�ttal
valami d�l-amerikai osztal�k �gy�ben k�v�nt t�rgyalni vele a bank�r.
- Eszerint akkor Davenheimnek D�l-Amerik�ban is vannak �rdekelts�gei?
- A jelek szerint igen. Mrs. Davenheim eml�tette is, hogy tavaly �sszel hossz�
ideig tart�zkodott Buenos Airesben.
- T�rj�nk r� a bank�r mag�n�let�re! J� viszonyban volt a feles�g�vel?
- �gy mondan�m, hogy b�k�s �s esem�nytelen volt a mag�n�lete. Mrs. Davenheim
kellemes, b�r nem k�l�n�sebben m�velt asszony. Sz�val el�g jelent�ktelen
szem�lyis�g.
- Akkor itt kell keresn�nk a rejt�ly megold�s�t! Voltak Davenheimnek ellens�gei?
- �zleti riv�lisai akadtak. S�t k�ts�gtelen�l sokan vannak olyanok, akiknek
borsot t�rt az orra al�, s ezek nyilv�n nem viseltetnek ir�nta k�l�n�sebb
j�akarattal. Ennek ellen�re, nem tartom val�sz�n�nek, hogy emiatt sz�molt volna le
vele valaki... ha ellenben m�gis ez t�rt�nt, akkor hov� lett a holttest?
- Helyes �szrev�tel. Amint Hastings is eml�tette az im�nt, a hull�knak meg van
az a tulajdons�guk, hogy v�gzetes makacss�ggal igyekeznek napvil�gra ker�lni.
- Ami azt illeti, az egyik kert�sz �ll�t�lag l�tott egy alakot, amint a h�z
oldala mellett, a r�zsakert fel� tartott. A dolgoz�szoba hossz�, franciaablakos
ajtaja a r�zsakertre ny�lik �s Mr. Davenheim el�g gyakran �rkezett �s t�vozott a
h�zb�l azon az ajt�n �t. A kert�sz el�g t�volr�l l�tta, mert valami uborkafuttat�
�llv�ny k�sz�t�s�vel volt elfoglalva, �gy m�g azt sem tudja biztosan megmondani,
hogy Mr. Davenheim volt-e, vagy sem. A pontos id�pontra sem eml�kszik. Csak annyi
bizonyos, hogy hat �ra el�tt kellett lennie, mert a kert�szek hatkor abbahagyj�k a
munk�t.
- Mr. Davenheim mikor hagyta el a h�zat?
- �gy f�l hat k�r�l.
- �s a r�zsakert m�g�tt mi van?
- Egy t�.
- Cs�nakh�zzal?
- Igen, n�h�ny ladikot tartanak benne. Felt�telezem, az �ngyilkoss�g lehet�s�g�t
m�rlegeli, nemde, monsieur Poirot? Nos, el�rulom, hogy Miller, holnap reggel
kifejezetten az�rt megy oda, mert gondoskodni k�v�n a t� �tkutat�s�r�l. H�t ilyen
detekt�v az �n kolleg�m!
Poirot sejtelmesen elmosolyodott, majd hozz�m fordulva megsz�lalt: - Hastings,
legyen sz�ves adja ide nekem a Daily Megaphons tegnapi sz�m�t. Ha az eml�kezetem
nem csal, egy szokatlanul �les fot� van benne az elt�nt Davenheimr�l.
Felkeltem �s megkerestem a k�rt �js�got. Poirot gondosan megvizsg�lta a
f�nyk�pet.
- Hm! - mormogta. - A haja meglehet�sen hossz� �s hull�mos. A bajusza t�m�tt, a
szem�ld�ke d�s �s hegyes szak�llt viselt. A szeme s�t�t sz�n�.
- Igen.
 - Ha j�l l�tom, m�r kezd �sz�lni a haja meg a szak�lla.
Japp b�lintott. - Nos, monsieur Poirot, mi a v�lem�nye az esetr�l? Vil�gos, mint
a nap, ugye?
- �pp ellenkez�leg. Nagyon is k�d�s.
A Scotland Yard nyomoz�ja el�gedettnek t�nt.
- Ami azonban egy percig sem ingat meg abban a hitemben, hogy megoldhatom -
fejezte be Poirot rend�thetetlen nyugalommal.
- Tess�k?
- R�szemr�l kedvez� jelnek tartom, ha egy �gy hom�lyos. Mert ha a dolog vil�gos,
mint a nap... eh bien, az m�r eleve gyan�s! K�nnyen lehet, hogy valaki megrendezte.
Japp m�r-m�r sajn�lkozva cs�v�lta a fej�t. - Nos, ki-ki a maga m�dj�n. Szerintem
mindenesetre nem �rt, ha az ember vil�gosan l�tja az utat maga el�tt.
- �n nem l�tom - d�nny�gte Poirot. - M�r csak az�rt sem, mivel behunyt szemmel
szoktam gondolkodni.
Japp nagyot s�hajtott. - Ami azt illeti, egy eg�sz hete van a gondolkod�sra.
- Maga viszont minden �jabb fejlem�nyr�l besz�mol nekem, ami id� k�zben
ad�dik... p�ld�ul a kem�nyen dolgoz�, sasszem� M�ller fel�gyel� tev�kenys�g�r�l.
- Term�szetesen, elv�gre ebben �llapodtunk meg.
- Sz�gyenletes dolog fogad�st k�tni ilyen egyenl�tlen felt�telek mellett, ugye?
- sz�lt oda hozz�m Japp, mik�zben az ajt�hoz k�s�rtem. - Csaknem olyan, mint egy
gyermekrabl�s.
Nem tudtom ellen�llni a k�s�rt�snek, hogy ne fejezzem ki egyet�rt�semet egy
cinkos mosollyal. A mosoly m�g akkor sem hervadt le az arcomr�l, amikor
visszat�rtem a bar�tomhoz.
- Eh, bien! - vette �szre r�gt�n Poirot. - Sz�val g�nyt �z�nk Poirot pap�b�l,
hm? - Tr�f�san megfenyegetett az ujj�val. - M�g mindig nem b�zunk meg a j�l bev�lt
sz�rke agysejtjeimben? Ugyan m�r, az�rt ne j�jj�n ennyire zavarba! Tudja mit,
ink�bb besz�lj�k meg sz�pen ezt a csinos kis probl�m�t... k�szs�ggel elismerem,
hogy m�g t�volr�l sem tiszta a k�p, de m�ris el�revet�t n�h�ny �rdekes t�mpontot.
- A t�! - vetettem fel jelent�s�gteljesen.
- A cs�nakh�z m�g ink�bb, mint a t�!
Sanda oldalpillant�st vetettem Poirot-ra, � pedig a maga rejt�lyes m�dj�n
somolygott. Nyomban meg�rtettem, hogy teljesen felesleges lenne tov�bb firtatnom a
k�rd�st.
Jappnek m�snap estig sz�n�t sem l�ttuk, akkor azonban kilenc �ra t�jban
megjelent. Az arckifejez�se nyomban el�rulta, hogy �j h�rek vannak a tarsoly�ban,
�s alig v�rja, hogy kipakolhasson.
- Eh bien, bar�tom - fogadta Poirot. - Kedvez�en alakulnak a dolgok? Nehogy azt
�ll�tsa nekem, hogy kihal�szt�k Mr. Davenheim hull�j�t a t�b�l, mert azt �gy sem
hinn�m el.
- A holttestet egyel�re m�g val�ban nem tal�ltuk meg, a ruh�zat�t viszont m�r
meglelt�k... M�g pedig azt a bizonyos ruh�t, amit aznap viselt. Nos ehhez mit sz�l?
- M�s ruhadarab is hi�nyzott m�g a h�z�b�l?
- Nem, az inasa eg�szen biztos ebben. Davenheim ruhat�ra �rintetlen. De van m�g
egy�b fejlem�ny is. Letart�ztattuk Lowent. A szobal�nyok egyike, akinek a feladatai
k�z� tartozik a h�l�szoba ablak bez�r�sa, azt �ll�tja, miszerint negyed h�tkor
l�tta Lowent a dolgoz�szoba fel� haladni a r�zsakerten �t. Ez t�z perccel azel�tt
t�rt�nt, hogy elhagyta volna a h�zat.
- No �s mit mond � maga?
- Eleinte kifejezetten tagadta, hogy elhagyta volna a dolgoz�szob�t. A l�ny
viszont magabiztosan kitartott az �ll�t�sa mellett, �gy k�s�bb Lowennek esz�be
jutott, hogy egy pillanatra kil�pett a franciaablakos ajt�n, mert egy k�l�nleges
r�zsafajt�t akart szem�gyre venni, azt�n meg is feledkezett err�l. El�g gyeng�cske
t�rt�net. De m�s, ellene sz�l� bizony�t�kok is ker�ltek a birtokunkba. Mr.
Davenheim a jobb keze kisujj�n egy vastag aranygy�r�t viselt, melybe egy gy�m�nt
volt belefoglalva. Nos, ezt a gy�r�t szombaton este z�logba adta egy Billy Kellett
nev� f�rfi. A rend�rs�g el�tt nem ismeretlen ez a fick�, mivel tavaly �sszel,
pontosabban h�rom h�napja elemelte egy id�s �r zseb�r�j�t. �rtes�l�seink szerint
legal�bb �t helyen pr�b�lkozott a gy�r� elz�logos�t�s�val, m�g v�g�l sikerrel j�rt.
A kapott p�nzb�l azt�n leitta mag�t a s�rga f�ldig. R�szegen megt�madott egy
rend�rt, ami�rt lecsukt�k. Millerrel elment�nk a Bow Streetre, hogy elbesz�lgess�nk
vele. Addigra m�r el�gg� kij�zanodott, �s �szint�n sz�lva siker�lt hal�lra
r�m�ten�nk azzal, hogy gyilkoss�ggal v�dolhatj�k, �gy a k�vetkez� meglehet�sen
k�l�n�s vallom�st siker�lt bel�le kicsikarnunk:
Szombaton ell�togatott az entfieldi l�versenyre, annak dac�ra, hogy ink�bb a
nyakkend�t� a specialit�sa, mint a fogad�s, �gy nem csoda, ha rossz napot fogott
ki, �s nem volt szerencs�je. A l�verseny v�gezt�vel elindult a Chingside fel�
vezet� orsz�g�ton, �s k�zvetlen�l miel�tt be�rt volna a faluba, le�lt az �rokpartra
pihenni. P�r perccel k�s�bb egy f�rfit l�tott az �ton a falu fel� igyekezni, akit
valahogy �gy �rt le nek�nk:
�Amolyan s�t�t k�lsej� �riember volt, nagy bajusszal, akir�l ler�tt, hogy v�rosi
pasas.�
Az �ld�g�l� Kellettet az �t fel�l f�lig-meddig eltakarta egy j�kora k�rak�s, �gy
a j�vev�ny nem vette �szre. �ppen oda�rt a k�zel�be, amikor hirtelen
k�rbepillantott, �s mivel elhagyatottnak v�lte a k�rny�ket, kivett a zseb�b�l egy
kis t�rgyat, a bokrok k�z� haj�totta, �s m�r ment is tov�bb a vas�t�llom�s fel�.
Mivel a bokrok k�z� dobott t�rgy halk cseng�ssel esett a f�ldre, �gy term�szetesen
felkeltette az �roksz�len gubbaszt� csavarg� �rdekl�d�s�t. Ut�nan�zett, �s r�vid
keresg�l�s ut�n r�tal�lt a gy�r�re.
�gy sz�l Kellett t�rt�nete. Mondanom sem kell, miszerint Lowen tagadja az
eg�szet, �s azzal �rvel, hogy egy ilyen ember szav�ra, mint ez a Kellett,
egy�ltal�n nem lehet adni. Ennek ellen�re fenn�llhat a lehet�s�g, hogy esetleg �t
k�zben �sszetal�lkozott Davenheimmel, kirabolta �s meggyilkolta.
Poirot a fej�t r�zva v�laszolt.
- Teljess�ggel val�sz�n�tlen, mon ami. Nem volt lehet�s�ge r�, hogy
megszabaduljon a holttestt�l. M�r r�gen megtal�lt�k volna. K�l�nben is, a gy�r�
elz�logos�t�s�nak t�nye �s m�dja is val�sz�n�tlen� teszi, hogy gyilkoss�g r�v�n
jutott volna hozz�. Harmadszor, a besurran� tolvajok a legritk�bb esetben
gyilkolnak. Negyedszer, mivel szombat �ta r�cs m�g�tt van, t�l sok v�letlen kellene
hozz�, hogy ilyen pontos le�r�st adjon Lowenr�l.
Japp b�lintott. - Nem vonom k�ts�gbe az igaz�t. De a l�nyegen mit sem v�ltoztat.
Nincs az az esk�dtsz�k, amelyik sokra tartan� egy b�rt�nt�ltel�k vallom�s�t.
B�r magam is furcs�llom, hogy Lowen nem tal�lt �gyesebb m�dot arra, hogy
megszabaduljon a gy�r�t�l
Poirot megvonta a v�ll�t. - Nos, amennyiben a k�zelben tal�lt�k volna meg,
felmer�lne a lehet�s�g, hogy esetleg maga Davenheim vesz�tette el.
Felki�ltottam. - De egy�ltal�n mi�rt vett�k le a holttestr�l?
- Erre lehet �sszer� magyar�zat - felelte Japp. -Tudj�k, k�zvetlen�l a t� m�g�tt
van egy kiskapu, melyen �t egy. �sv�ny vezet a k�zeli dombok fel�. �s mit
gondolnak, hov� juthatunk rajta... alig h�rom perces s�t�val?... Egy m�sz�get�
kemenc�hez.
- Te j� �g! - ki�ltottam. - Arra gondol, hogy a m�sz, ami megsemmis�tette a
holttestet, gyeng�nek bizonyul a gy�r� f�mj�vel szemben?
- Pontosan.
- Sz�momra �gy t�nik, hogy ez mindent megmagyar�z - jelentettem ki. - Micsoda
sz�rny�s�ges b�ntett!
Egyez� v�lem�nyt�l vez�relve egyszerre fordultunk Poirot fel�, aki azonban a
homlok�t r�ncolva, annyira elm�lyedt a gondolataiba, mintha valami rendk�v�li -
szellemi er�fesz�t�st fejtene ki. Tudtam, hogy �rz�keny intellektus�nak nyugalomra
van sz�ks�ge, de vajon mit fog mondani, ha v�gre megt�ri a csendet? Elv�gre nem
hagyhat benn�nket �r�k k�ts�gek k�z�tt. Nagy sok�ra al�bbhagyott a fesz�lts�ge, egy
m�ly s�hajjal Japphez fordult �s megk�rdezte:
- Van-e valami elk�pzel�se arr�l, bar�tom, hogy Mr. Davenheimnek k�z�s
h�l�szob�ja volt-e a feles�g�vel?
A furcsa k�rd�s annyira nem illett a helyzethez, hogy egy pillanatig mindketten
csendbe b�multunk r�. Azt�n Japp hars�ny nevet�sben t�rt ki. - Te j� Isten,
monsieur Poirot, sejtettem, hogy valami meglep� h�z�ssal rukkol ki. �m megvallom
�szint�n, erre a k�rd�sre nem voltam felk�sz�lve, �s v�laszolni sem tudok r�.
 - De kider�theti, ugye? - tudakolta Poirot cs�k�ny�s k�v�ncsis�ggal.
- Term�szetesen... ha m�r minden�ron tudni akarja.
- Merci, mon ami. Lek�telezne vele, ha megtenn�.
Japp m�g n�h�ny m�sodpercig nem tudta levenni a tekintet�t a bar�tomr�l, de �gy
t�nt, hogy �t ez a legkev�sb� sem zavarja, s�t m�r �jra megfeledkezett
mindkett�nkr�l, �s betemetkezett a gondolataiba. A Yard detekt�vje ki�br�ndultan
cs�v�lta a fej�t, �s a f�lembe s�gta: - Szeg�ny �reg bar�tom! �gy l�tszik ez a
rengeteg fejt�r�s m�r kezd az agy�ra menni. - Azzal l�bujjhegyen elhagyta a szob�t.
Mivel Poirot tov�bbra is elm�ly�lten t�prengett, el�vettem egy pap�rlapot �s
azzal pr�b�ltam lek�tni magam, hogy feljegyz�seket k�sz�tettem az �gyr�l. Munk�mb�l
a bar�tom hangja riasztott fel. �gy l�tszik, v�gre mag�hoz t�rt a mereng�sb�l, mert
�l�nknek �s hat�rozottnak t�nt.
- Que faites-vous l�, mon ami?
- Csak �ssze�rtam, ami l�nyegesnek t�nt sz�momra ebben az �gyben.
- Teh�t v�gre kezd m�r m�dszeresen dolgozni? - mondta Poirot elismer�en.
Igyekeztem pal�stolni az �r�m�met.
- Akarja, hogy felolvassam?
- Term�szetesen. Megk�sz�r�ltem a torkom.
- �Els� pont: Minden jel arra mutat, hogy a p�nc�lszekr�nyt Lowen t�rte fel.
M�sodik pont: Haragosa Davenheimnek.
Harmadik pont: Hazudott, amikor azt �ll�totta, hogy nem hagyta el a
dolgoz�szob�t.
Negyedik pont: Amennyiben Billy Kellett t�rt�net�t igazs�gk�nt fogadjuk el, �gy
Lowen k�ts�gk�v�l b�nr�szes.
- Nos? - K�rdeztem sz�netet tartva, mivel �gy �reztem, hogy siker�lt
r�tapintanom az eset l�nyeges pontj�ra.
Poirot azonban sajn�lkozva n�zett r�m, �s alig �szrevehet�en cs�v�lta a fej�t. -
Mon pauvers ami! �gy l�tszik a legcsek�lyebb tehets�ggel sincs meg�ldva e
tekintetben. A l�nyeges mozzanatok rendre elker�lik a figyelm�t. R�ad�sul a
k�vetkeztet�se is hamis.
- Megtudhatn�m, hogy mi�rt?
- Hadd l�ssam a n�gy pontj�t! Els� pont: Mr. Lowen nem tudhatta, hogy m�dja
ny�lik a sz�f felt�r�s�re, hiszen �zleti �gyben �rkezett. Arr�l sem tudhatott, hogy
Mr. Davenheim a levelei post�ra ad�sa miatt nem lesz jelen, s ennek k�vetkezt�ben
�t mag�ra hagyj�k a dolgoz�szob�ban.
- De ett�l m�g megragadhatta a k�n�lkoz� alkalmat - ellenkeztem.
- Na �s a szersz�mok? V�rosi �riemberek nem hordanak magukkal bet�r�szersz�mokat
minden eshet�s�gre sz�m�tva. M�r pedig egy tollk�ssel senki sem tud sz�fet
felnyitni, bien entendu!
- A �kettes ponthoz" mi a hozz�f�znival�ja?
- Azt fejtegeti, hogy Lowen a haragosa volt Mr. Davenheimnek. Ezt val�sz�n�leg
�gy �rtelmezi, hogy egyszer-k�tszer hasznot h�zott bel�le. Feltehet�en ezekbe a
tranzakci�kban a v�rhat� haszon rem�ny�ben ment bele. B�rhogy is volt, az ember nem
szokott t�rv�nyszer�en haragosa lenni annak... akib�l hasznot h�zhat. Szerintem
ink�bb az ellenkez�je lehet igaz. Mert ha egy�ltal�n l�tezett harag vagy gy�l�let,
azt Mr. Davenheim t�pl�lhatta Lowen ir�nt.
- Azt viszont semmik�ppen sem tagadhatja, hogy hazudott, mikor azt �ll�totta,
hogy nem hagyta el a dolgoz�szob�t.
- Val�ban nem, de lehets�ges, hogy megijedt. Ne feledje, hogy az elt�nt ember
ruh�j�t �ppen akkor tal�lt�k meg a t�ban. Mint �ltal�ban, term�szetesen jobban
tette volna, ha az igazat mondja meg.
- �s a negyedik pont?
- Azzal egyet�rtek. Ha Kellett t�rt�nete igaz, Lowen k�ts�gtelen�l b�nr�szes.
�ppen ez teszi az �gyet ilyen �rdekess�.
- Eszerint egy l�nyeges momentumot csak megtal�ltam.
- Meglehet... ellenben teljess�ggel megfeledkezett arr�l a k�t legfontosabb
pontr�l, amelyek minden k�ts�get kiz�r�an magukban hordozz�k az eg�sz �gy
megold�s�t.
- El�ruln�, hogy melyek ezek?
 - Els� pont: Az a szenved�ly, ami Mr. Davenheim megr�gz�tt tulajdons�g�v� v�lt
az ut�bbi �vek sor�n: az �kszerv�s�rl�s. M�sodik pont: A tavaly �sszel t�rt�nt
Buenos Aires-i utaz�sa.
- Poirot, maga tr�f�l velem?
- Ellenkez�leg, a legkomolyabban besz�lek. Ah, szent mennyd�rg�s, �szint�n
rem�lem, hogy Japp nem feledkezik meg a jelent�ktelennek t�n� k�rd�semr�l.
A Scotland Yard nyomoz�ja azonban m�r csak a tr�fa kedv��rt is j�l eml�kezet�be
v�ste a bar�tom k�rd�s�t, �s a kapott v�laszt m�snap d�lel�tt tizenegy �ra fel�
megt�viratozta Poirot-nak. K�r�s�re felbontottam a s�rg�nyt �s felolvastam:
�Tavaly t�l �ta a f�rj �s feles�g k�l�n h�l�szob�t foglalt el.�
- Aha! - ki�ltott fel Poirot el�gedetten. - Most pedig m�r j�nius k�zep�n
j�runk! Minden vil�gos. Csak b�multam r� �rtetlen�l.
- Rem�lem, nincs p�nze a Davenheim and Salmon Bankh�zban, mon ami?
- Nincsen - v�laszoltam csod�lkozva. - De mi�rt?
- Mert ha lenne, akkor azt tan�csoln�m, hogy s�rg�sen vegye ki, m�g miel�tt t�l
k�s�.
- Mi�rt, mire sz�m�t?
- Teljes p�nz�gyi �sszeoml�sra m�g pedig n�h�ny napon bel�l... de az is lehet,
hogy m�g hamarabb. Err�l jut eszembe, hogy viszonozni illene Japp dics�ret�t.
K�rhetn�k egy ceruz�t? Voila! �Azt tan�csolom, hogy min�l el�bb vegye ki a p�nz�t,
ami a k�rd�ses bankn�l van let�tben." Nos, ez majd felkelti a j� �reg Japp
figyelm�t. K�pzelem, milyen t�gra merednek a szemei. De hi�ba, mert holnapig vagy
holnaput�nig... semmit sem fog �rteni az eg�szb�l.
Ami engem illet, tov�bbra is szkeptikus maradtam, de egy nappal k�s�bb m�r arra
k�nyszer�ltem, hogy fejet hajtsak a bar�tom figyelemre m�lt� adotts�ga el�tt.
Valamennyi �js�g �ri�si f�c�mekben k�rt�lte vil�gg� a Davenheim Bank szenz�ci�s
buk�s�t. A bank p�nz�gyi helyzet�nek felt�r�sa term�szetesen eg�szen m�s
megvil�g�t�sba helyezte a h�res bank�r elt�n�s�t.
M�g f�lig sem fogyasztottuk el a reggelinket, amikor felpattant az ajt�, �s Japp
val�s�ggal berobbant rajta. Bal kez�ben egy �js�got szorongatott, a jobbj�ban pedig
Poirot t�virat�t. Ez ut�bbit nem �ppen a legfinomabban helyezte le az asztalra
Poirot el�.
- Honnan tudta, monsieur Poirot? Honnan a pokolb�l tal�lhatta ki?
A bar�tom kedves mosollyal reag�lt az indulatos k�rd�sre. - Ah, mon ami, de
hiszen �pp a maga t�virata volt az utols� l�ncszem. Ut�na m�r biztos voltam benne!
Tudja, m�r kezdett�l fogva felt�nt, milyen t�k�letesen illeszkedik ebbe az �gybe a
p�nc�lszekr�ny felt�r�se. �kszerek, k�szp�nz, k�tv�nyek... minden sz�pen
el�k�sz�tve... �s kinek az �rdek�t szolg�lta mindez? Nos, amint maguk fel� mondani
szok�s, a j� monsieur Davenheim ker�lt sz�ba Els� Sz�m� Gyan�s�tottk�nt. Szinte
biztosra vettem, hogy... el�re �sszegy�jt�tte mag�nak. Nem besz�lve az ut�bbi �vek
szenved�ly�r�l, az �kszerv�s�rl�sr�l! Milyen egyszer�! Elsikkasztotta a bet�teket,
�kszereket v�s�rolt bel�l�k, melyeket azt�n olcs� m�solatokkal helyettes�tett, az
eredetieket biztos helyre vitte, hogy azt�n amikor m�r mindenkit ler�zott, m�s
n�ven, �lvezhesse az �ri�si vagyont, ha elj�n az ideje. Terv�t azzal akarta
megkoron�zni, hogy tal�lkoz�t besz�lt meg Mr. Lowennel, (aki volt olyan
meggondolatlan, hogy a m�ltban egyszer-k�tszer keresztezte a nagy ember c�lj�t)
azt�n megf�rta a saj�t p�nc�lszekr�ny�t, kiadta az utas�t�st, hogy a vend�get
vezess�k be a dolgoz�szob�ba, majd mint aki j�l v�gezte dolg�t, kis�t�lt a
kast�lyb�l... de vajon hov�? - Poirot n�mi sz�netet tartott, Hastings egy �jabb
f�tt toj�st vett ki a t�lb�l. Azt�n �sszer�ncolta a homlok�t. - Ez m�r igaz�n
t�rhetetlen - d�nny�gte -, minden egyes ty�k k�l�nb�z� m�ret� toj�st tojik. Hogy
lehet �gy rendet rakni a reggeliz� asztalon? Legal�bb tucatj�val rendszerezn�k az
�zletben!
- Most ne a toj�sokkal t�r�dj�n! - fakadt ki Japp t�relmetlen�l. - Fel�lem
tojhatnak a ty�kok ak�r n�gysz�gleteseket is, ha nekik �gy tetszik. Azt mondja meg,
hogy hov� ment a bank�r, miut�n a C�drus Kast�lyt elhagyta... ha tudja egy�ltal�n.
- Eh bien, h�t a rejtekhely�re ment. �h, lehet, hogy van n�mi torzul�s monsieur
Davenheim agy�nak sz�rke�llom�ny�ban, de az�rt m�g els� oszt�ly�an m�k�dik.
- Azt is tudja, hogy hol rejt�zk�dik?
 - Term�szetesen. Pedig igaz�n rafin�ltan fund�lta ki.
- Akkor b�kje m�r ki, az Isten szerelm�re! Poirot gondosan �sszegy�jt�tt minden
toj�sh�j darabk�t a t�ny�rj�r�l, a toj�start�ba helyezte, majd az �res toj�sh�jat
megford�tva, takaros�n a kupacra illesztette. Tev�kenys�ge befejezt�vel
r�mosolygott az eredm�nyre, azt�n kedvesen r�nk emelte a tekintet�t.
- H�t legyen, bar�taim, hiszen �n�k �rtelmes emberek. Akkor tegy�k fel maguknak
azt a k�rd�st, amit �s is feltettem magamnak. �Hov� rejt�zhetn�k el, ha ennek az
embernek a hely�be lenn�k?" Maga mit gondol, Hastings?
- Nos - mondtam -, ami engem illet, �gy v�lem, egy�ltal�n nem igyekezn�k
elmenek�lni. Ink�bb Londonban maradn�k... az esem�nyek s�r�j�ben. Metr�val �s
aut�busszal k�zlekedn�k, �s t�z az egyhez, hogy. sohasem ismern�nek fel. A t�megben
nagyobb a biztons�g.
Poirot Japp fel� ford�totta k�rd� tekintet�t.
- R�szemr�l nem �rtek egyet az �ll�spontj�val. K�sedelem n�lk�l kereket
oldani... ez az egyed�li lehet�s�g. B�s�gesen lehetett ideje a sz�ks�ges dolgok
el�k�sz�t�s�re. Ha �n lettem volna a hely�ben, biztosan elint�ztem volna, hogy egy
jacht v�rjon indul�sra k�szen �s mire kirobban a z�rzavar meg a botr�ny, m�r a
vil�g egyik legt�volabbi sark�ban lap�tan�k.
Mindketten Poirot-ra n�zt�nk. - Na, mit sz�l hozz�, monsieur?
Bar�tom hallgatott egy pillanatig, azt�n a megszokott furcsa mosolyg�s
ereszkedett az arc�ra.
- �s tudj�k-e bar�taim, hogy amennyiben �n b�jn�k el a rend�rs�g el�l, akkor
hov� rejt�zn�k el? A b�rt�nbe!
- Micsoda?
- Elv�gre az�rt keresik monsieur Davenheimet, hogy b�rt�nbe dugj�k, �gy azt�n
�lmukban sem gondolnak r�, hogy megn�zz�k, nincs-e m�ris ott!
- Nem fejten� ki valamivel r�szletesebben?
- Japp, maga azt mondta nekem, hogy madame Davenheim nem valami intelligens
asszony. Ennek ellen�re, biztosra veszem, hogy amennyiben elviszik a Bow Streetre
�s szembes�tik Billy Kellett-tel, az asszony fel fogja ismerni. R�ismer, annak
ellen�re, hogy leborotv�lta a szak�ll�t meg a bajusz�t, �s r�vidre ny�rta a haj�t
meg a bozontos szem�ld�k�t. A vil�gon mindenkit el lehet �m�tani, de egy asszony
szinte mindig felismeri a f�rj�t.
- Billy Kellett?! De hiszen �t ismeri a rend�rs�g!
- Nem megmondtam maguknak, hogy Davenheim agyaf�rt fick�? M�r r�ges r�gen
el�k�sz�tette az alibij�t. Tavaly �sszel esz�be sem volt Buenos Airesbe utazni...
az alatt a h�rom h�nap alatt teremtette meg Billy Kellett szem�ly�t, hogy ne
gyanakodjon r� a rend�rs�g, ha majd elj�n az ideje. Ne t�vessz�k szem el�l, hogy
sz�m�ra egy �ri�si vagyon �s a szabads�ga volt a t�t ebben a j�tszm�ban! Meg�rte
h�t neki, hogy alapos munk�t v�gezzen. Egyetlen apr�cska b�kken� volt csup�n...
- �s pedig?
- Eh bien, ett�l kezdve �lszak�llt �s par�k�t kellett viselnie, hogy �jra �nmaga
lehessen. M�r pedig �lszak�llal nem olyan egyszer� aludni, hiszen k�nnyen
leleplez�dhet a visel�je. Ez�rt nem kock�ztathatta meg, hogy tov�bbra is egy
h�l�szob�ban aludjon a feles�g�vel. Amint az �rdekl�d�semre Japp kider�tette, hogy
az ut�bbi hat h�napban, azaz, a Buenos Airesb�l val� felt�telezett visszat�r�se �ta
Mr. Davenheim k�l�n h�l�szob�ban alszik a feles�g�t�l, m�r biztos voltam a
dolgomban! Minden adat a hely�re ker�lt. A kert�sznek igaza volt, amikor �gy v�lte,
hogy az ur�t l�tta elhaladni a h�z mellett. Akkor ment a cs�nakh�zba, hogy fel�ltse
a �csavarg� jelmez�t", melyet eddig term�szetesen j�l elrejtett az inasa szeme
el�l. Feleslegess� v�lt ruh�zat�t a t�ba dobta, majd folytatva terve kivitelez�s�t,
felt�n� m�don elz�logos�tatta a gy�r�t, azt�n megt�madott egy rend�rt, amivel
bejuttatta mag�t a Bow Street mened�k�re, ahol m�g �lm�ban sem jutott esz�be
senkinek sem, hogy keresg�lje.
- Lehetetlens�g - d�nny�gte Japp.
- K�rj�k csak meg a Madame-ot, - v�laszolta Poirot mosolyogva.
Bar�tom m�snap egy aj�nlott levelet tal�lt a t�ny�rja mellett. Amint kinyitotta,
egy �t fontos bankjegy hullott ki bel�le. Poirot �sszer�ncolta a homlok�t.
- As sacr�! De mihez kezdjek vele? Val�s�gos lelkiismeretfurdal�som van t�le! Ce
pauvre Japp? Ah, de van egy �tletem. Elmegy�nk eb�delni h�rmasban! Az legal�bb
megnyugtat. Hiszen olyan pillek�nny� eset volt, hogy szab�lyosan sz�gyenlem magam
miatta. �n, aki sosem tudn�k arra vetemedni, hogy elraboljak egy gyermeket... mille
tonnerres! Mon ami, nem osztan� meg velem, hogy mi az, ami ilyen sz�vb�l
megnevetteti?

AZ OLASZ NEMES�R ESETE

Poirot-val egy�tt rengeteg bar�tra �s alkalmi ismer�sre tettem szert. Ezek

egyike dr. Hawker, aki az orvosi kamara tagja �s k�zeli szomsz�dunk. A kedves
dokinak megvolt az a j� szok�sa, hogy id�nk�nt estefel� beugrott egy kis cseveg�sre
Poirot-hoz, akinek odaad� csod�l�i k�z� tartozott. Rendk�v�l egyenes jellem� �s
kiss� naiv ember l�v�n nem csoda, ha oly nagyra tartotta bar�tom tehets�g�t, ami
oly t�vol esett az � foglalkoz�s�t�l.
Ezen a bizonyos kora j�niusi est�n f�l kilenc t�jban �rkezett �s hamarosan
kellemes eszmecser�be mer�lt Poirot-val a kriminalisztika ter�let�n gyakori esetnek
sz�m�t� arz�nm�rgez�sek sz�vder�t� t�m�j�r�l. K�r�lbel�l egy �r�val k�s�bb t�rt�nt,
hogy val�s�ggal kiv�g�dott a t�rsalg�nk ajtaja �s egy feld�lt n�szem�ly rohant be a
szob�ba.
- Oh, doktor �r, j�jj�n gyorsan! Azonnal sz�ks�g van mag�ra! Micsoda rettenetes
hang! Jaj, nekem, igaz�n teljesen felkavart!
Csak most ismertem fel a h�vatlan j�vev�nyben miss Ridert, dr. Hawker
h�zvezet�n�j�t. A doktorr�l tudni kell, hogy aggleg�ny �letet �lt, �s alig n�h�ny
utc�nyira lakott egy s�t�t, �reg h�zban. A rendszerint nyugodt, kiegyens�lyozott
miss Rider most egyszer�en k�ptelen volt �sszef�gg�en besz�lni.
- Mif�le rettenetes hangr�l besz�l? Ki volt az, �s mi a probl�m�ja?
- Csengett a telefon, doktor �r, �s �n fel vettem. �s a kagyl�ban megsz�lalt az
a... az a hang! Azt ki�ltotta: �Seg�ts�g"... �Doktor �r... seg�tsen!
Meggyilkoltak!" Azt�n elhalkult. �Ki besz�l?" k�rdeztem �Ki besz�l?" Nagy sok�ra
meghallottam a suttog� v�laszt: �Foscatine", vagy valami ehhez hasonl�t �s
�Regent's Court."
Az orvos meglepetten ki�ltott fel.
- Foscatini gr�f! A Regent's Court-�n van a lak�sa. Azonnal oda kell mennem.
Vajon mi t�rt�nhetett?
- Egyik p�ciense?
- Valami enyh�bb lefoly�s� betegs�ggel kezeltem n�h�ny h�ttel ezel�tt. Olasz
f�rfi, de t�k�letesen besz�l angolul. H�t, j� �jszak�t kell k�v�nnom, monsieur
Poirot, ha csak nem... - kiss� t�tov�zott.
- Azt hiszem, �rtem a gondolat�t - mosolyodott el Poirot. - �r�m�mre szolg�l, ha
elk�s�rhetem. Hastings, megtenn�, hogy leszalad �s ker�t egy taxit?
M�skor is megfigyeltem m�r, hogy ha az embernek siet�s a dolga, mindig v�rnia
kell a taxira. V�g�l azonban csak siker�lt leintenem egyet, �s hamarosan m�r a
Regent's Park fel� robogtunk. A Regent's Court �j lak�h�zt�mb volt, k�zvetlen�l a
St. John's Wood Road mellett. Nemr�giben �p�lt, �s a legmodernebb szolg�ltat�
berendez�sekkel l�tt�k el.
Az el�csarnokban senki sem tart�zkodott, �gy azt�n a doktor t�relmetlen�l
nyomkodta a lift h�v�cseng�j�t. Mikor v�gre le�rkezett, �les hangon kezdte faggatni
az egyenruh�s kezel�t.
- A 11-es lak�sban lak� Foscatini gr�fhoz j�tt�nk. �gy tudom, valami baleset
t�rt�nt ott. A liftkezel� csak b�mult r�nk.
- Err�l most hallok el�sz�r. Mr. Graves, aki Foscatini gr�f embere, vagy f�l
�r�ja ment el �s egy sz�val sem eml�tett semmi olyasmit.
- A gr�f egyed�l tart�zkodik a lak�sban?
- Nem, uram. K�t �rral vacsor�zik egy�tt.
- Hogy n�znek ki? - �rdekl�dtem k�v�ncsian. Ekkor m�r a liftben voltunk �s
gyorsan emelkedt�nk a m�sodik emelet fel�, ahol a 11-es lak�s volt.
- J�magam nem l�ttam �ket, de �gy tudom, hogy k�lf�ldi urakr�l van sz�.
Kit�rta a felvon� vasajtaj�t, mi pedig kil�pt�nk a folyos�ra. A 11-es lak�s
ajtaja �ppen szemben volt vel�nk. Az orvos megnyomta a cseng�t, de senki sem
jelentkezett. Odabent csend uralkodott. Az orvos �jra meg �jra csengetett. Bentr�l
hallottuk is a cseng� csi-lingel�s�t, de senki sem adott �letjelt.
- Kezd komolyabb� v�lni a dolog - d�rm�gte az orvos, majd a liftkezel�h�z
fordult. - Van kulcsm�solata a lak�sok ajtaj�hoz?
- Odalenn tartjuk �ket a kapusf�lk�ben.
- Idefigyeljen, menjen le �rte, �s azt hiszem, az lesz a legjobb, ha egy�ttal
�rtes�ti a rend�rs�get is!
Poirot egy fejb�lint�ssal fejezte ki egyet�rt�s�t.
A liftkezel� hamarosan visszat�rt, �s vele egy�tt meg�rkezett az igazgat� is.
- El�ruln�k uraim, hogy mit jelent ez az eg�sz?
- Term�szetesen. Telefon�zenetet kaptam Foscatini gr�ft�l, miszerint megt�madt�k
�s haldoklik. Gondolom meg�rti, hogy nem vesztegethetj�k az id�t... ha csak nem
k�st�nk el m�ris.
Az igazgat� minden tov�bbi k�rdez�sk�d�s helyett el�h�zott egy kulcsot, �s egy
pillanattal k�s�bb bel�phett�nk a lak�sba.
A kis n�gysz�gletes el�szob�b�l jobbra ny�lt egy ajt�. Az igazgat� egy
fejmozdulattal mutatta:
- Ez az eb�dl�.
Dr. Hawker haladt el�l, mi pedig szorosan a nyom�ban l�pkedve k�vett�k. Amint
bel�pt�nk a helyis�gbe, f�ldbe gy�kerezett a l�bunk �s val�s�ggal el�llt a
l�legzetem a megd�bben�st�l. A k�z�pen �ll� kerek asztalon �tkez�s maradv�nyai
l�tszottak. H�rom h�tra tolt sz�k �gy festett, mintha az elfoglal�ik �ppen az im�nt
�lltak volna fel. A sarokban l�v� k�lyh�t�l jobbra egy sz�les �r�asztal volt,
mellette egy f�rfi �lt... illetve, csak a teste, mert l�lek m�r aligha lehetett
benne. Jobb keze m�g egyre a telefont markolta, a feje azonban el�rehanyatlott a
fej�re m�rt rettenetes �t�s-t�i. A gyilkoss�g eszk�z�t nem kellett sok�ig
keresn�nk. A padl�n egy m�rv�nyszobor �llt, talp�t v�r bor�totta. Nyilv�n siett�ben
tette oda a gyilkos.
Az orvos vizsg�lata m�g egy percig sem tartott. -Halottabb m�r nem is lehetne.
Bizony�ra azonnal bek�vetkezett. K�sz csoda, hogy egy�ltal�n tudott m�g
telefon�lni. Az lesz a legjobb, ha nem mozd�tjuk meg a rend�rs�g meg�rkez�s�ig.
Az igazgat� javaslat�ra �tkutattuk a lak�st, de a keres�s a v�rhat� eredm�nnyel
v�gz�d�tt. Hiszen cseppet sem volt val�sz�n�, hogy a gyilkosok m�g itt
rejt�zk�dnek, amikor egyszer�en lel�phettek.
�jra visszat�rt�nk h�t az eb�dl�be. Poirot azonban nem vett r�szt a
keresg�l�sben. Ehelyett, amikor odal�ptem hozz�, �ppen a helyis�g k�zep�n �ll�
asztalt tanulm�nyozta elm�ly�lten. Sz�pen f�nyezett, kerek, mahag�ni asztalka volt.
K�zep�n egy t�l r�zsa d�szelgett, a f�nyezett fel�letet feh�r, horgolt ter�t�,
bor�totta. B�r volt rajta egy gy�m�lcs�st�l is, de a desszertes-t�ny�rokhoz
l�that�an nem ny�ltak. H�rom k�v�scs�sze volt az asztalon, benn�k k�v�maradv�ny.
Kett�ben feketek�v�, a harmadikban tejesk�v�. Teh�t mindh�rman k�v�ztak, a f�lig
teli kanna m�g most is ott �llt k�z�pen, a t�l el�tt. Egyik�k szivarozott, a m�sik
kett� cigarett�zott. Egy ez�stveretes, tekn�sp�nc�l dobozka fek�dt nyitva az
asztalon, szivart �s cigarett�t tartalmazott.
Magamban gondosan sz�mbavettem ezeket a t�nyeket, de be kellett l�tnom, hogy nem
vil�g�tott�k meg k�l�n�sebben a helyzetet. Elt�prengtem, hogy vajon Poirot mit
vehetett �szre, ami ennyire fel�l�nk�tette. Meg is k�rdeztem t�le.
- Mon ami - v�laszolta -, ez�ttal sem vette �szre a l�nyeget. Olyasvalamit
keresek, amit sajnos nem tal�lok.
- De mi lenne az?
- Egy hiba... ak�r egy apr�cska hib�cska... amit a gyilkos v�tett.
�tsietett a szomsz�dos kiskonyh�hoz, oda is bekukkantott, de csak a fej�t
cs�v�lta.
V�g�l odasz�lt az igazgat�nak. - Monsieur, ha megk�rem, elmagyar�zn� nekem, hogy
mik�nt szolg�lj�k fel itt magukn�l az �telt?
Az igazgat� egy a falon l�v� kis ny�l�shoz l�pett.
- Itt tal�lhat� az �telfelvon� - magyar�zta -, mely az �p�let tetej�n l�v�
konyh�val van �sszek�ttet�sben. Elegend� telefonon kereszt�l megrendelni a k�v�nt
�telt. Egyszerre egy adagot. A szennyes t�ny�rok �s t�lak ugyanilyen m�don ker�lnek
fel. Tudj�k, �gy nincsenek h�ztart�si gondok, �s a lak�k egy�ttal elker�lhetik az
�tteremben val� �tkez�ssel egy�ttj�r� f�raszt� nyilv�noss�got.
Poirot b�lintott.
- Eszerint a ma este haszn�lt t�ny�rok �s t�lak odafent vannak a konyh�ban.
Megengedi, hogy felmenjek oda?
- �h, term�szetesen, ha ez a sz�nd�ka. Roberts, a liftes�nk majd felk�s�ri �s
bemutatja, de tartok t�le, hogy semmi olyan sem fog tal�lni, ami a haszn�ra
lehetne. T�bb sz�z ed�ny megy �t a szem�lyzet kez�n �s az eg�sz ott van halomba
rakva.
Mivel azonban Poirot t�ntor�thatatlan maradt, �gy egy�ttesen felment�nk a
konyh�ba �s kihallgattuk azt az alkalmazottat, aki a l l-es lak�sb�l felvette a
rendel�st.
- H�rom szem�lyes � la Carte men�t rendeltek... - k�z�lte. - Soup julienne-b�l,
filet de sole normandb�l, tournedos of beefb�l �s rizssouffl�b�l �llt. Hogy mikor?
Ha az eml�kezetem nem csal, �gy nyolc �ra t�jban lehetett. Nem, att�l tartok, hogy
a t�ny�rok �s t�lak m�r mind el lettek mosva. Sajnos ez a helyzet. Bizony�ra az
ujjlenyomatokra gondolt, ugye?
- Nem �ppen - v�laszolta Poirot rejt�lyes mosollyal.
- Sokkal ink�bb �rdekelt volna Foscatini gr�f �tv�gya. Minden �telfog�sb�l
fogyasztott? .
- Igen; azt term�szetesen nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyit evett, a
rizssouffl�t kiv�ve. Mert annak nagy r�sze megmaradt.
- Ah! - b�lintott Poirot, aki l�that�an el�gedettnek t�nt a hallottakkal.
Mik�zben lefel� ballagtunk a gr�f lak�s�hoz, csendesen megjegyezte:
- Minden jel arra vall, hogy m�dszeresen dolgoz� emberrel �llunk szemben.
- Foscatini gr�f gyilkos�ra gondol?
- Ez ut�bbi k�ts�gtelen�l rendszeret� ember volt. Mert miut�n seg�ts�get k�rt �s
bejelentette k�zelg� hal�l�t, gondosan visszatette a hely�re a telefonkagyl�t.
Poirot-ra meredtem. Im�nti szavai �s az el�bbi k�rd�sei nyom�n egy gondolat
kezdett form�l�dni az agyamban.
- M�regre gyanakszik? - suttogtam. - A fej�re m�rt �t�s csup�n f�lrevezet�s.
Bar�tom azonban csak mosolygott.
Mire vissza�rt�nk a lak�sba, m�r meg�rkezett a helyi rend�rfel�gyel� is, k�t
rend�r k�s�ret�ben. Az el�bbi nem vette sz�vesen a jelenl�t�nket, Poirot azonban
igyekezett megnyugtatni azzal, hogy Japp fel�gyel�re, a Scotland Yardon l�v�
bar�tunkra hivatkozott, �gy a fel�gyel�, ha kelletlen�l is, de hozz�j�rult a
marad�sunkhoz. Ez szerencs�s k�r�lm�nynek bizonyult, mivel m�g �t perc sem telt el,
amikor egy izgatott, k�z�pkor� f�rfi rohant be a lak�sba, a k�ts�gbees�s �sszes
k�ls� jeleivel.
Graves volt, a n�hai Foscatini gr�f bels� inasa. Az �ltala el�adott t�rt�net
szenz�ci�s fordulatot jelentett az �gyben.
Mint megtudtuk, az el�z� nap d�lel�ttj�n, k�t �r kereste fel a gazd�j�t. Olaszok
voltak, �s az id�sebbik, egy negyven �v k�r�li f�rfi, Signor Ascanio n�ven
mutatkozott be. A fiatalabbik, huszonn�gy �v k�r�li, j�l �lt�z�tt fiatalember volt.
Foscatini gr�f nyilv�n v�rhatta a l�togat�sunkat, mert r�gt�n elk�ldte Gravest
valami jelent�ktelen �r�ggyel. Az inas itt elbizonytalanodva elhallgatott, de v�g�l
elismerte, hogy nagyon k�v�ncsi l�v�n a l�togat�s c�lj�t illet�en, nem igyekezett
azonnal eleget tenni a gr�f utas�t�s�nak, hanem m�g ott t�bl�bolt egy ideig, h�tha
siker�l meghallania valamit a h�rom f�rfi t�rsalg�s�b�l.
A besz�lget�s azonban olyan halkan folyt, hogy csak imitt-amott tudott elcs�pni
egy-egy sz�foszl�nyt. Mind�ssze annyit siker�lt kih�moznia, hogy valami p�nz�gyi
aj�nlatr�l t�rgyalnak, amire fenyeget�ssel pr�b�lj�k r�b�rni a gr�fot. Sz�val
cseppet sem bar�ti hangnemben folyt a besz�lget�s. V�g�l Foscatini gr�f -
megel�gelhette a dolgot, mert emeltebb hangon sz�lalt meg, �gy az inas tiszt�n
hallhatta a szavait:
�Nincs id�m a tov�bbi vit�ra, uraim! De amennyiben holnap este hajland�k velem
vacsor�zni, akkor folytathatjuk a t�rgyal�st."
Ezt k�vet�en Graves, att�l tartva, hogy felfedezhetik a hallgat�z�s�t,
elsietett, hogy teljes�tse a gr�f megb�z�s�t.
 Ma este a k�t f�rfi pontban nyolc �rakor �rkezett ide. A vacsora k�zben
jelent�ktelen t�m�kr�l t�rsalogtak... politik�r�l, id�j�r�sr�l meg a sz�nh�zi
vil�gr�l. Amikor Graves behozta a k�v�skann�t a cs�sz�kkel �s letette az asztalra,
a gr�f k�z�lte vele, hogy most m�r elmehet, a mai est�je szabad.
- M�skor is ez volt a szok�sos elj�r�sa, ha vend�get fogadott? - tudakolta a
fel�gyel�.
- Nem uram, �ppen ellenkez�leg. Ez�rt is jutottam arra a gondolatra, hogy valami
mer�ben szokatlan �gyr�l akarhatott t�rgyalni ezekkel az urakkal.
Itt v�get is �rt Graves t�rt�nete. F�l kilenc k�r�l t�vozott, �s egy bar�tj�val
tal�lkozott, akivel az Edgware Roadra mentek, a Metropolitan Music Hallba.
A k�t olasz f�rfi t�voz�s�t senki sem vette �szre, a gyilkoss�g id�pontj�t
azonban ennek ellen�re viszonylagos pontoss�ggal meg lehetett �llap�tani. 8 �ra 47
perckor t�rt�nt. Foscatini gr�f a karj�val lesodort egy kis �r�t az �r�asztalr�l, s
az a fenti id�pontban �llt meg, ami tulajdonk�ppen megegyezett miss Rider
telefonbesz�lget�s�nek id�pontj�val.
A rend�rorvos is megvizsg�lta a holttestet, amely most m�r a hever�n fek�dt.
Most ny�lt el�sz�r alkalmam l�tni az arc�t... olajbarna b�r, hossz�k�s orr, d�s
fekete bajusz, a h�feh�r fogakr�l felh�z�dott telt, v�r�s ajkak... Mindent
�sszevetve, nem az a kellemes arc.
- Nos, el�g vil�gosnak t�nik az eset - jegyezte meg a fel�gyel�, becsukva a
jegyzetf�zet�t. - Az egyed�li neh�zs�get csup�n Signor Ascani�nak �s t�rs�nak a
k�zre ker�t�se jelentheti. Gondolom, a c�me m�g v�letlen�l sincs feljegyezve a
halott zsebk�nyv�ben.
De mint azt Poirot m�r meg�llap�totta, Foscatini gr�f rendszeret� ember volt.
Zsebnotesz�ben igenis ott �llt apr� bet�s, gondos k�z�r�ssal: Signor Paolo Ascanio,
Grosvenor Hotel.
A fel�gyel� szorgalmasan telefon�lt, azt�n vigyorogva fordult fel�nk.
- �ppen idej�ben. A mi �riember�nk �ppen fel akart sz�llni a kontinensre indul�
kompvonatra. Nos, uraim, azt hiszem, minden emberileg lehets�gest megtett�nk.
Meglehet�sen kellemetlen �gyecske, de szinte minden vil�gos. A jelek szerint aff�le
olasz vendetta dologr�l lehet sz�.
Ilyen k�nnyed�n utunkra bocs�tva egy-kett�re a liftben tal�ltuk magunkat. Dr.
Hawker maga volt a megtestes�lt izgalom.
- Micsoda �rdekes kaland! Mint egy izgalmas reg�ny kezdete, ugye? Az ember el
sem hinn�, ha olvasna.
Egyed�l csak Poirot hallgatott, �s gondolkodott elm�ly�lten. Eg�sz este a
hangj�t is alig lehetett hallani.
- Na, mit sz�l mindehhez a mi mesterdetekt�v�nk? - tudakolta dr. Hawker
bar�ts�gos h�tba vereget�ssel k�s�rve. - Ez�ttal nem kellett agyondolgoztatnia az
agya sz�rke�llom�ny�t.
- �gy gondolja?
- Mi�rt, mi nem vil�gos m�g?
- Nos, ott van p�ld�ul az ablak.
- Az ablak? De h�t az be volt z�rva. Azon �t senki sem juthatott be. Magam is
meggy�z�dtem r�la.
- �s hogyan gy�z�d�tt meg r�la? Mivel az orvos �rtetlen�l b�mult, Poirot sietett
megmagyar�zni a k�telyeit.
- A f�gg�ny�kre gondolok. Nem voltak elh�zva. Ez egy kiss� k�l�n�s. Azt�n ott
van m�g a k�v�. J�, s�r� fekete k�v� volt.
- H�t azt�n? Ugyan mire k�vetkeztet ebb�l?
- J�, s�r� fekete � ism�telte meg Poirot. � Azt�n azt se t�vessz�k szem el�l,
hogy csak eg�szen kev�ske rizs souffl�t fogyaszottak� nos, mi k�vetkezik mindebb�l?
- S�r� k�d �s hom�ly � nevetett az orvos. � Maga bolondot csin�l bel�lem.
- Hastings a megmondhat�ja, hogy sohasem csin�lok bolondot senkib�l sem. A
legkomolyabban besz�lek.
- Pedig most �n sem �rtem, hov� akar kilyukadni � ismerten be f�rfiasan. � Ugye
nem az inast gyan�s�tja? Esetleg � is benne lehet a band�ban, �s akkor beletehetett
valami k�b�t�szert a k�v�ba. De nyilv�n ellen�rizni fogj�k az alibij�t.
- K�ts�gtelen�l, bar�tom. Engem azonban jobban �rdekel Signor Ascanio alibije.
 - �gy gondolja, hogy van alibije?
- Nos, engem �ppen ez nyugtalan�t. Mindenesetre k�ts�gem sincs afel�l, hogy
hamarosan t�bbet tudunk meg r�la.
Bar�tomnak ez�ttal is igaza lett, mert a Daily Newsmonger m�snapi sz�ma
megismertetett benn�nket a t�rt�net folytat�s�val.
Signos Ascani�t letart�ztatt�k, �s v�dat emeltek ellene Foscantini gr�f
meggyilkol�s��rt. Letart�ztat�sakor tagadta, hogy ismern� a gr�fot, �s
kijelentette, hogy nem j�rt a Regent�s Court k�zel�ben sem a gyilkoss�g est�j�n,
sem az azt megel�z� d�lel�tt�n. Az inas �ltal eml�tett fiatalember pedig
nyomtalanul elt�nt. Signor Ascanio a gyilkoss�g el�tt k�t nappal, egyed�l �rkezett
a Grosvenor Hotelbe a kontinensr�l. A m�sik f�rfi felkutat�s�ra tett minden
er�fesz�t�s hi�baval�nak bizonyult.
Ascani�t azonban m�g sem �ll�tott�k b�r�s�g el�. A rend�rs�gi elj�r�s sor�n
ugyanis nem kisebb szem�lyis�g, mint maga az Olasz Nagyk�vet tan�s�totta, hogy a
k�rd�ses est�n Ascanio nyolc �s kilenc �ra k�z�tt vele volt a k�vets�gen, �gy a
foglyot szabadl�bra helyezt�k. Term�szetesen sokan hajlottak arra a v�lem�nyre,
hogy a gyilkoss�gnak politikai h�ttere lehetett, emiatt azt�n a kellet�n�l is
jobban felf�jt�k az �gyet.
Poirot a legcsek�lyebb r�szletek ir�nt is szokatlanul �l�nk �rdekl�d�st
tan�s�tott. Ennek ellen�re kiss� meglep�dtem, amikor egy reggelen v�ratlanul
k�z�lte velem, hogy tizenegy �r�ra l�togat�t v�r, aki nem m�s, mint maga Ascanio.
- E szerint besz�lni akar mag�val?
- Du tout, Hastings. �n akarok besz�lni vele.
- Mir�l?
- A Regent's Court-�n t�rt�nt gyilkoss�gi �gy r�szleteir�l.
- Net�n be akarja bizony�tani, hogy � volt a tettes?
- Pr�b�ljon m�r v�gre logikusan gondolkodni! Hiszen senkit sem lehet k�tszer
megv�dolni ugyanazzal a gyilkoss�ggal. Ah, �gy hallom, m�r csenget is a bar�tunk.
N�h�ny pillanattal k�s�bb bevezett�k Signor Ascani�t. V�zna kis emberke volt,
alattomos, lapos pillant�sokkal m�regetett benn�nket.
- Monsieur Poirot?
Kis bar�tom kih�zta mag�t, �s a melleire b�k�tt az ujj�val.
- Foglaljon helyet, signor! L�tom, megkapta a levelemet. Elhat�roztam, hogy a
v�g�re j�rok ennek a rejt�lynek. Azt rem�lem, hogy bizonyos m�rt�kben a
seg�ts�gemre lehet az �gy megold�s�ban. Tal�n l�ssunk is hozz�! Maga... egy bar�tja
t�rsas�g�ban... felkereste a n�hai Foscatini gr�fot, kilencedik�n, kedden
d�lel�tt...
Az olasz inger�lten legyintett.
- Egy �rva sz� sem igaz az eg�szb�l. Megesk�dtem a t�rv�ny...
- Pr�cis�ment, nekem az a v�lem�nyem, hogy �n hamisan esk�d�tt.
- Fenyegetni mer�szel? Bah! Semmi f�lnival�m sincs mag�t�l! Engem ugyanis
felmentettek.
- Pontosan; �s mivel �ppens�ggel nem vagyok gyengeelm�j�, �gy eszemben sincs,
hogy az akaszt�f�val fenyegessem... nem, nem, �n a nyilv�noss�ggal fenyegetem meg
mag�t. Nyilv�noss�g! �gy l�tom, nem igen kedveli ezt a sz�t. Sz�m�tottam is erre.
M�r pedig az �n apr� kis sz�m�t�saim el�g tisztess�ges �rt�ket k�pviselnek, tudja-
e? Rajta, signor, �ljen az egyed�li lehet�s�g�vel, ami nem m�s, mint hogy �szinte
lesz hozz�m! Nem firtatom, hogy kinek az indiszkr�ci�ja vez�relte Angli�ba. Annyit
m�ris tudok, hogy k�l�nleges c�lja volt Foscatini gr�f megl�togat�s�val.
- Kezdj�k azon, hogy Foscatini nem is volt gr�f - d�nny�gte az olasz.
- Erre magamt�l is r�j�ttem, mivel a neve nem szerep�l a Gothai Almanachban. Nem
sz�m�t. A gr�fi c�m gyakorta hasznosnak bizonyul annak, aki zsarol�sra adja a
fej�t.
- Azt hiszem, t�nyleg �szinte lehetek mag�hoz, mivel �gy t�nik, hogy m�r �gy is
�pp el�g sokat tud.
- Ez az�rt van, mivel igyekszem az el�ny�mre ford�tani a sz�rke
agysejtecsk�imet. Teh�t ki vele, Signor Ascanio, kedden d�lel�tt felkereste az
elhunytat... �gy t�rt�nt, vagy sem?
- �gy t�rt�nt, de m�snap este nem j�rtam n�la. Hiszen nem is volt r� sz�ks�g.
Rendben van, elmondok mindent. Annak a gazembernek birtok�ba jutottak egy fontos
poz�ci�ban l�v� olasz szem�lyis�gre vonatkoz� �r�sos inform�ci�k. A zsarol�
meglehet�sen borsos �sszeget k�vetelt az okm�nyok visszaszolg�ltat�sa fej�ben.
Nekem az�rt kellett idej�nn�m Angli�ba, hogy ezt a k�nyes �gyet lerendezzem. Sz�val
kedden d�lel�tt egy el�zetes megbesz�l�s alapj�n tal�lkoztam vele, az egyik fiatal
k�vets�gi titk�r k�s�ret�ben. A �gr�f" j�val �rtelmesebbnek bizonyult, mint azt
el�zetesen v�rtam, b�r �gy is tekint�lyes �sszeget kellett neki kifizetnem.
- Eln�z�st a k�zbesz�l�s�rt, de milyen p�nznemben fizetett Foscatininek?
- El�g kis c�mlet� olasz bankjegyekben fizettem ki neki a p�nzt. Ott helyben
rendezt�k le a dolgot. � �tadta a k�rd�ses iratokat, �gy azt�n semmi okom sem volt
r�, hogy �jra tal�lkozzam vele.
- De mi�rt nem k�z�lte mindezt a hat�s�gokkal, amikor letart�ztatt�k?
- Bizalmas megb�zat�som �s a k�nyes szitu�ci� k�sztetett arra, hogy minden
kapcsolatot tagadjak azzal az emberrel.
- �s mivel magyar�zza a m�snap este t�rt�nteket?
- Csak arra gondolhatok, hogy megszem�lyes�tett valaki �s elj�tszotta a
szerepet. Viszont az �rtes�l�seim szerint, nem tal�ltak p�nzt a lak�sban.
Poirot a fej�t r�zva meredt az olaszra.
- �rdekes - mondta - valamennyien rendelkez�nk apr�cska, sz�rke agysejtekkel, de
csak keveseknek adatott meg, hogy rendeltet�s�knek megfelel�en haszn�lni is tudj�k
�ket. R�szemr�l hitelt adok a t�rt�net�nek, Signor Ascanio. M�r csak az�rt is,
mivel meglehet�sen k�zel �ll ahhoz, amit �n elk�pzeltem, de l�ssa be, hogy meg
kellett r�la bizonyosodnom. �rvendtem a szerencs�nek, hogy megismerhettem, Signor!
Miut�n kik�s�rte a vend�get, bar�tom vissza�lt a karossz�k�be, �s r�m
mosolygott.
- Most pedig halljuk M. le Captaine Hastings v�lem�ny�t az �gyr�l!
- Nos, Ascanio feltehet�en igazat mond... �s valaki t�nyleg elj�tszotta a
szerep�t.
- Egyetlenegyszer sem k�pes haszn�lni a j� Istent�l kapott esz�t? Eml�kezzen
csak vissza arra a n�h�ny sz�ra, amit akkor mondtam, amikor elj�tt�nk abb�l a
lak�sb�l! Megeml�tettem, hogy nem voltak elh�zva az ablakf�gg�ny�k. J�nius hav�ban
vagyunk. Nyolc �rakor m�g vil�gos van, csak f�l �r�val k�s�bb kezd s�t�tedni. �a
vous dit quelque chose? �szint�n rem�lem, hogy egy sz�p napon majd a maga agy�ban
is felvirrad. De most ink�bb folytassuk! Azt is megeml�tettem, hogy a feketek�v� j�
s�r� volt, Foscatini �gr�f" fogai viszont csod�latosan feh�rek maradtak. M�r pedig
a k�v� elsz�nezi a fogakat. Ebb�l vil�gosan k�vetkezik, hogy Foscatini �gr�f" nem
ivott k�v�t. Ennek ellen�re, mindh�rom cs�sz�ben volt k�v�marad�k. Vajon mi�rt
akarn� azt a l�tszatot kelteni valaki, hogy Foscatini �gr�f" ivott k�v�t, amikor
nem tette?
Teljess�ggel �sszezavarodva r�ztam a fejemet.
- Na figyeljen j�l, majd seg�tek mag�nak! Mif�le bizony�t�kunk van arra n�zve,
hogy Ascanio meg a k�vets�gi titk�r, illetve az �ket megszem�lyes�t� k�t f�rfi
csakugyan j�rt a lak�sban a gyilkoss�g est�j�n? Elv�gre senki sem l�tta �ket
bemenni, �s kij�nni sem l�tta egy l�lek sem. Mindezt csup�n egyetlen ember �ll�tja,
s az nem m�s, mint az �sszes eszk�z�k haszn�l�ja.
- Kire...? Mire gondol?
- A k�sekre, vill�kra, t�ny�rokra meg az �res t�lakra. Ej, micsoda remek �tlet
volt! Graves gyilkos �s tolvaj ugyan, de egy�ttal felett�bb m�dszeres �s agyaf�rt
ember! D�lel�tt kihallgatja egy besz�lget�s r�szleteit. �pp eleget hall ahhoz, hogy
kih�mozza bel�le, Ascanio k�nos helyzetbe ker�lne, ha meg kellene v�denie mag�t a
hat�s�gok v�djait�l. M�snap este nyolc �ra t�jban azt mondja a gazd�j�nak, hogy
telefonhoz h�vj�k. Foscatini le�l, a telefonkagyl��rt ny�l, �s abban a pillanatban
Graves les�jt r� a m�rv�nyszoborral. Azt�n gyorsan a szem�lyzeti telefonhoz l�p...
vacsora rendel�s h�rom szem�lyre! Majd, ahogy kell, sz�pen megt�r�ti az asztalt,
beszennyezi a t�ny�rokat, k�seket, vill�kat stb. S�t mi t�bb, m�g mag�t az �telt is
elt�nteti. Ebb�l l�tszik, hogy nem csak c�ltudatos �szember, hanem tekint�lyes
befogad�k�pess�g� gyomorral is rendelkezik! Mindenb�l siker�l legy�rnie a h�rom
adagot, a rizssouffl� az egyed�li, ami m�r t�l soknak bizonyul sz�m�ra! M�g egy
szivart �s k�t cigarett�t is elsz�v, csak hogy ezzel is fokozza az ill�zi�t. Ah,
l�tja m�r, milyen marad�ktalanul t�k�letesen vitte v�gbe az eg�szet?! Sz�pen
be�ll�tja az �r�t 8.47-re, majd a padl�ra pottyantja, hogy meg�lljon. Mind�ssze
egyetlen apr�s�got hagy ki a sz�m�t�sb�l: elmulasztja elh�zni a f�gg�ny�ket. M�r
pedig ha itt csakugyan egy val�di t�rsasvacsora lett volna, a f�gg�ny�ket
felt�tlen�l elh�zt�k volna, mihelyt s�t�tedni kezd. Azt�n elsiet, �s menet k�zben -
mintegy mellesleg - megeml�ti a liftesnek a �vend�geket". Ezt k�vet�en, 8.47 k�r�l,
egy telefonf�lk�b�l felh�vja a doktor lak�s�t, a gazd�ja hal�lh�rg�s�t imit�lva.
Terve oly t�k�letes volt, hogy senkinek sem jutott esz�be firtatni, vajon csakugyan
t�rt�nt-e telefonh�v�s a l l-es lak�sb�l a jelzett id�ben.
- Kiv�ve nyilv�nval�an az egyetlen Hercule Poirot-t, nemde? - k�rdeztem
ironikusan.
- M�g Hercule Poirot-nak sem jutott esz�be - v�laszolta a bar�tom mosolyogva. -
R�videsen tan�vallom�st kell tennem ebben az �gyben. Els�k�nt azonban mag�t avattam
be a r�szletekbe, �s meg fogja l�tni, hogy minden tekintetben igazam van. Jappnek
m�ris megeml�tettem, hogy letart�ztathatja a tiszteletre m�lt� Gravest. M�r csak
arra vagyok k�v�ncsi, hogy mennyi p�nzt siker�lt elk�ltenie a zs�km�nyb�l.
Poirot-nak ez�ttal is igaza lett. Az �rd�gbe is, mindig igaza van neki!

AZ ELREJTETT V�GRENDELET

A miss Violet Marsh �ltal el�nk t�rt probl�ma val�s�ggal �d�t� v�ltoz�st
jelentett a szok�sos rutinfeladatokhoz k�pest. Poirot egy r�vid, m�r-m�r hivatalos
hang� levelet kapott a h�lgyt�l, melyben k�z�lte, hogy besz�lni k�v�n vele. Bar�tom
v�lasz�ban a m�snapi tizenegy �r�t jel�lte meg a tal�lkoz� id�pontjak�nt. A h�lgy
pontosan �rkezett.
Magas, csinos, egyszer�en, de �zl�sesen �lt�z�tt fiatal n� volt. A modora -
level�hez hasonl�an - hat�rozott, gyakorlatias. Nyilv�nval�an azok k�z� a fiatal
l�nyok k�z� tartozott, akik �gymond haladnak a korral. �szint�n megvallva, ami
engem illet, nem vagyok valami nagy rajong�ja az �gynevezett modern gondolkod�s�
n�knek, �gy a kellemes k�lseje ellen�re sem voltam k�l�n�sebben elragadtatva t�le.
- Kiss� szokatlan term�szet� �gy miatt h�borgatom a nyugalm�t, monsieur Poirot -
k�z�lte, miut�n helyet foglalt. - Azt hiszem, az lesz a leghelyesebb, ha az elej�n
kezdem �s elmondom az eg�sz t�rt�netet.
- Amint j�nak l�tja, mademoiselle.
- Sajnos kor�n �rvas�gra jutottam. Aty�m, a testv�r�vel egy�tt, egy kis
Devonshire-i parasztgazda fia volt. Mivel a szeg�nyes gazdas�g csak igen keveset
hozott a konyh�ra, ez�rt aty�m b�tyja kiv�ndorolt Ausztr�li�ba, ahol egy szerencs�s
f�ldspekul�ci� r�v�n hamarosan sikeres �s igen gazdag ember lett bel�le. A
fiatalabb fiv�rnek, Rogernek (az aty�mnak) viszont nem f�ll�tt a foga a
mez�gazdas�ghoz. Ez�rt ink�bb tanult valamennyit �s egy kis c�gn�l helyezkedett el
tisztvisel�k�nt. N�l�n�l valamivel m�veltebb n�t vett feles�g�l, any�m ugyanis egy
szeg�ny m�v�sz l�nya volt. Hat �ves voltam, amikor aty�m meghalt. Tizenn�gy �ves
koromban pedig any�m is k�vette �t a s�rba. Andrew nagyb�csik�m maradt az egyed�li
�l� rokonom, aki �ppen akkoriban t�rt vissza Ausztr�li�b�l. A sz�l�f�ldj�n v�s�rolt
egy kisebb birtokot, ami a Crabtree Manor nevet viseli. A b�csik�m igaz�n rendes
volt hozz�m, a testv�re �rva gyermek�hez, mert mag�hoz vett, �s mindenkor �gy b�nt
velem, mintha a saj�t l�nya lenn�k.
A Crabtree Manor nem volt egy�b, mint egy elhanyagolt parasztgazdas�g. A
b�csik�mat azonban ez a legkev�sb� sem �rdekelte. Val�s�ggal a v�r�ben voltak a
modern gazd�lkod�ssal kapcsolatos m�dszerek �s k�s�rletek. S�t az ir�ntam val�
kedvess�ge dac�ra velem szemben is akadtak �rdekes elk�pzel�sei, a n�i nevel�semmel
kapcsolatban. � maga a csod�latosan �les esze ellen�re megmaradt tanulatlannak, �s
semmire sem becs�lte azt, amit �k�nyvmolyok tudom�ny�nak" titul�lt. F�k�nt az ellen
berzenkedett, hogy egy n� tanuljon. Az volt a v�lem�nye, hogy a l�nyoknak elegend�
elsaj�t�tani a k�l�nf�le h�zimunk�kat, melyeket a gyakorlatban hasznos�thatnak a
gazdas�gban, valamint tehenet fejni �s vajat k�p�lni. Szerinte ennyit minden n�nek
�ppen elegend�, s a tov�bbiakban amennyire csak lehets�ges, tartsa t�vol mag�t az
�gynevezett �k�nyvmolyok tudom�ny�t�l". El�g az hozz�, hogy keserves ki�br�ndul�st
�s heves ellenkez�st v�ltott ki bel�lem, amikor azt tapasztaltam, hogy engem is az
eml�tett m�don k�v�n felnevelni. Az lett a v�ge, hogy ny�ltan fell�zadtam a maradi
m�dszerei ellen. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, miszerint fog�kony vagyok a
tanul�sra, ellenben teljess�ggel tehets�gtelen a h�zi- �s gazdas�gi munk�kra. Sok
heves vit�nk volt emiatt a b�csik�mmal, mert b�r nagyon ragaszkodtunk egym�shoz,
mindketten igen �nfej�ek voltunk, �s makacsul kitartottunk az elveink mellett.
Abban a szerencs�ben volt r�szem, hogy megnyertem egy �szt�nd�j p�ly�zatot, s
ett�l kezdve sikerrel meg�llhattam a saj�t l�bamon. Ellent�t�nk akkor �rte el a
robban�spontot, amikor k�z�ltem b�csik�mmal az elhat�roz�somat: Girtonba megyek
iskol�ba, �s tanulni fogok. Volt n�mi p�nzecsk�m, amit m�g szeg�ny any�m hagyott
r�m, �s a v�gs�kig elsz�ntam magam, hogy kihaszn�ljam Isten adta tehets�gemet. Volt
m�g egy hossz�, kiad�s vit�m a nagyb�ty�mmal, aminek az lett a v�ge, hogy ny�ltan
v�lasz�t el� �ll�tott. Mint m�r eml�tettem, d�sgazdag ember volt, �s nem l�v�n m�s
rokona, eddig engem k�v�nt megtenni a kiz�r�lagos �r�k�s�nek. Ez�ttal azonban azt
v�gta a fejemhez, hogy amennyiben tov�bbra is kitartok az ��r�lt elk�pzel�seim"
mellett, akkor ne v�rjak t�le egy huncut pennyt sem. Ami engem illet, illedelmesen
fogadtam az ultim�tumot, de a leghat�rozottabban ki�lltam az elveim mellett.
K�z�ltem vele, hogy tov�bbra is kedvelem �t, de a saj�t �letemet kell �lnem. H�t
ebben maradtunk. �Fel�lem annyit m�vel�dhetsz l�nyom, amennyit csak akarsz! �n
ugyan sosem t�mtem a fejem a �k�nyvmolyok tudom�ny�val", de az�rt meg b�rmikor
versenyre kelek veled. �s akkor majd kider�l... majd akkor kider�l...� Ezek voltak
az utols� szavai, azt�n elk�lt�ztem t�le.
Mindez kilenc �vvel ezel�tt t�rt�nt. Id�nk�nt a Crabtree Manorben t�lt�ttem egy-
egy h�tv�g�t, �s a kapcsolatunk tov�bbra is meghitten csal�dias maradt, noha a
b�csik�m n�zetei fikarcnyit sem v�ltoztak. Egyetlen elismer� sz� nem hagyta el a
sz�jai, se a sikeres vizsg�im, sem pedig a diplom�m megszerz�se idej�n. Az ut�bbi
h�rom �v sor�n azt�n egyre ink�bb megromlott az eg�szs�ge, s egy h�nappal ezel�tt
visszaadta lelk�t a teremt�nek.
Most pedig, ha megengedik, r�t�rn�k a l�togat�som tulajdonk�ppeni c�lj�ra.
B�csik�m ugyanis egy igen k�l�n�s �s mer�ben szokatlan testamentumot hagyott h�tra.
E v�grendelkez�s szerint a Crabtree Manor, a hozz�tartoz� birtokkal egyetemben, a
hal�l�t k�vet� egy esztendeig, teljes m�rt�kben a rendelkez�semre �ll... �ez id�
alatt az �n okos �s tanult unokah�gom bebizony�thatja a r�termetts�g�t", �gy sz�l a
sz�veg. �Amennyiben a fent eml�tett id�szak letelt�vel �n bizonyuln�k eszesebbnek"
- folytat�dik a v�grendelet - ��gy a h�zamat, birtokomat �s minden egy�b vagyonomat
k�l�nf�le j�t�konys�gi int�zm�nyekre hagyom".
- Ez bizony el�g s�lyos kit�tel az �n sz�m�ra, kisasszony, tekintve, hogy maga
Mr. Marsh egyed�li v�rrokona.
- Nos, �n nem eg�szen �gy tekintem a helyzetet. Elv�gre Andrew nagyb�csi
idej�ben figyelmeztetett, s �n voltam az, aki �gy d�nt�ttem, hogy a magam �tj�t
j�rom. Mivel pedig ez nem egyezett az � elk�pzel�s�vel, teljes m�rt�kben rajta
�llt, hogy arra hagyja a vagyon�t, akire j�nak l�tja.
- �gyv�d szerkesztette ezt a v�grendeletet?
- Nem, formanyomtatv�ny kit�lt�s�vel k�sz�lt, s az a h�zasp�r �rta al� tan�k�nt,
akik a birtokon �lnek, �s a b�csimnak szoktak seg�teni ebben-abban.
- Mit gondol, v�lem�nye szerint esetleg volna lehet�s�g a v�grendelet
megt�mad�s�ra?
- Eszemben sincs ilyesmivel pr�b�lkozni.
- Akkor teh�t kih�v�snak tekinti a nagyb�tyja r�sz�r�l?
- Pontosan annak tekintem a dolgot.
- Szerintem is annak lehet venni - �rtett egyet Poirot elgondolkodva. - A
nagyb�tyja abban az �don paraszth�zban eldugott valahol egy nagyobb p�nz�sszeget,
vagy esetleg egy m�sik v�grendeletet. �s egy �ves hat�rid�t szabott ki r� mag�nak,
hogy az �rtelm�t felhaszn�lva megtal�lja azt, amit elrejtett.
- Pontosan l�tja a helyzetet, monsieur Poirot, �s v�gtelen h�l�ra k�telezne, ha
a seg�ts�gemre lenne. Meggy�z�d�sem ugyanis, hogy eszess�g ter�n a nyom�ba sem
l�phetek �nnek.
- Hm, hm! Ez igaz�n h�zelg� kedves kisasszony. Legyen h�t a k�v�ns�ga szerint!
Az agyam sz�rke�llom�ny�t ezennel az �n rendelkez�s�re bocs�tom. Egy�bk�nt m�g nem
pr�b�lkozott meg a keres�ssel?
 - Csak �gy tess�k-l�ss�k. �szint�n sz�lva t�ls�gosan is tisztelem a n�hai
b�csik�m k�ts�gtelen �szbeli k�pess�geit ahhoz, hogy valami egyszer�, k�nny�
feladatra sz�m�tsak.
- �nn�l van a v�grendelet vagy a m�solata?
Miss Marsh �tny�jtotta a bar�tomnak egy okm�nyt az asztal felett. Poirot
csendesen �tfutotta az iratot �s b�lintott.
- H�rom �ve k�sz�tett�k, m�rcius 25-i d�tummal. M�g a pontos id�t is
r�gz�tett�k... d�lel�tt 11 �ra. Ez sok mindent el�rul, �s r�ad�sul lesz�k�theti a
kutat�s ter�let�t. Feltehet�en egy m�sik v�grendeletet kell keresn�nk. Mert ha ak�r
csak egy f�l �r�val k�s�bb k�sz�lt egy m�sik v�gakarat, az semmiss� tenn� ezt. Eh
bien, madmoiselle, cs�b�t�an �gyes probl�m�t k�n�lt fel, �s a legnagyobb �r�mmel
�llok rendelkez�s�re a megold�sban. Elv�gre b�rmilyen eszes ember is volt a n�hai
b�csik�ja, az�rt er�sen k�tlem, hogy sz�rke sejt�llom�ny ter�n felvehette volna a
versenyt Hercule Poirot-�val!
Poirot hi�s�ga n�ha m�r t�nyleg nem ismer hat�rt!
- Pillanatnyilag szerencs�re nincs m�s k�l�n�sebb elfoglalts�gom, �gy m�r ma
este leutazhatunk Hastings-szel Crabtree Manor-be. Az a h�zasp�r, akik a
nagyb�tyj�nak seg�tettek, m�g mindig ott lakik?
- Igen, Baker�knek h�vj�k �ket.

M�snap d�lel�tt m�r hozz� is l�ttunk a v�grendeletvad�szathoz. Az el�z� napon,

k�s� este �rkezt�nk meg. A Baker h�zasp�r m�r v�rt benn�nket, miut�n miss Marsh
�rtes�tette �ket. Kedves emberek voltak. A f�rfi t�pr�ng�tt, mint az aszalt alma,
az arca pirospozsg�s, feles�ge viszont �pp az ellent�te, j� termetes, tenyeres-
talpas asszonys�g, aki maga volt a megtestes�lt Devonshire-i nyugalom.
Kimer�lve az utaz�st�l meg az �llom�st�l a majors�gig tart� nyolc m �r f�ldes
kocsik�z�st�l, azonnal nyugov�ra t�rt�nk a s�lt csirk�b�l, alm�s pit�b�l �s
Devonshire-i pudingb�l �ll� vacsora ut�n.
Most pedig miut�n elfogyasztottuk a t�pl�l� reggelit, ott �lt�nk, abban a
faburkolat� helyis�gben, amely a n�hai Mr. Marsh dolgoz�szob�ja �s nappalija volt
egyszerre. Az egyik faln�l red�ny�s fedel� �r�asztal �llt, tele, gondosan rendbe
rakott iratokkal. Az el�tte l�v� b�r karossz�k f�lre�rthetetlen�l bizony�totta,
hogy ez lehetett a tulajdonos kedvelt pihen�helye. A szemk�zti fal mellett
filcbor�t�s� pad helyezkedett el, �s az ablakn�l l�v� m�ly, alacsony �l�k�ket
ugyanolyan r�gies, kifakult filccel bor�tott�k.
- Eh bien, mon ami - sz�lalt meg Poirot r�gy�jtva v�kony cigarett�inak egyik�re
- el�sz�r is felt�rk�pezz�k a kutat�si ter�let�nket. Nagyj�b�l m�r felm�rtem a
h�zat, �s arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy alighanem ebben a helyis�gben kell
valamif�le utal�sra tal�lnunk. Els�k�nt az �r�asztalon l�v� okm�nyokat
tanulm�nyozzuk �t apr�l�kos gondoss�ggal. Persze nem arr�l van sz�, hogy azt
rem�ln�m, hogy ezek k�z�tt tal�ljuk meg a v�grendeletet, de val�sz�n�leg valami
jelent�ktelennek t�n� pap�rdarabra �rhatta fel a rejtekhelyre val� utal�st. Addig
is pr�b�ljuk m�shonnan beszerezni n�mi inform�ci�t. K�rem, Hastings, csengessen
csak!
Megnyomtam a h�v�cseng�t, �s mik�zben v�rakoztunk, hogy valaki megjelenjen,
Poirot peckesen s�t�lgatott fel-al�, s k�zben elismer�en n�zel�d�tt a szob�ban.
- Nagyon is m�dszeres emberke volt ez a Mr. Marsh. N�zze csak, milyen sz�p
gondosan rendbe vannak rakva az iratai! Az �r�asztal fi�kjainak kulcsait pedig m�g
fel is c�mk�zte... Azt�n ott az a fali porcel�n vitrin, l�tja milyen takarosan
sorban vannak elhelyezve benne a porcel�nfigur�k? Szinte megdobogtatja egy
magamfajta rendszeret� ember sz�v�t. Semmi sincs, ami a szem�t s�rten�...
Hirtelen elakadt a hangja, a tekintete pedig megakadt az �r�asztal kulcs�n. Erre
a kulcsra egy piszkos bor�t�k volt r�er�s�tve. Poirot elkomorodva h�zta ki a
z�rb�l. A bor�t�kon kusza bet�kkel �rva a k�vetkez� sz�veg �llt: �A red�ny�sfedel�
�r�asztal kulcsa". Ez a macskakapar�sszer� �r�s, egy�ltal�n nem hasonl�tott a t�bbi
kulcson l�v� gondos felirathoz.
- Egy idegen �r�s - �llap�totta meg Poirot t�prengve. - Esk�dni mern�k r�, hogy
ezen a ponton nem Mr. Marsh szem�lyis�g�vel �llunk szemben. De ki m�s j�rhatott m�g
a h�zban? Csak miss Marsh, � pedig, ha nem t�vedek, ugyanolyan rendszeret� �s
m�dszeres, ak�r a n�hai b�csik�ja.
A cseng� h�v�s�ra Baker l�pett be.
- Arra szeretn�m megk�rni, hogy h�vja be a madame-ot a feles�g�t, �s
v�laszoljanak n�h�ny k�rd�semre.
Baker kiment, majd n�h�ny pillanattal k�s�bb visszat�rt a feles�g�vel. Mrs.
Baker a k�t�ny�be t�r�lgette a kez�t, �s csupa mosoly volt az arca.
Poirot n�h�ny k�z�rthet� mondattal t�j�koztatta �ket a k�ldet�s�k c�lj�r�l.
Bakerek r�gt�n elnyert�k a szimp�ti�nkat.
- Igaz�n nem szeretn�nk, ha Violet kisasszony elvesz�ten� azt, ami jogosan �t
illeti - jelentette ki az asszonys�g. - Ez benn�nket is megviselne.
Poirot pedig folytatta a k�rdez�sk�d�st. Igen, Bakerek j�l eml�keztek r�, hogy
tanukk�nt szerepeltek a v�grendelkez�s sor�n. Mr. Bakert el�z�leg Marsh bek�ldte a
k�zeli v�rosba k�t v�grendelet-nyomtatv�ny�rt.
- Kett��rt? - k�rdezte �lesen Poirot.
- Igenis, uram. Gondolom, a biztons�g kedv��rt, arra az esetre, ha net�n
v�letlen�l elhib�zna valamit az egyiken... biztosan ez�rt k�rt kett�t. Mi akkor
csak az egyiket �rtuk al�...
- Eml�keznek m�g r�, hogy h�ny �ra lehetett akkor? Baker gondterhelten
vakargatta a kobakj�t, �m az asszonys�g gyorsabban kapcsolt.
- El�g pontosan megmondhatom, mivel �ppen tizenegykor tettem fel a tejet a
kaka�nak. H�t nem eml�kszel? Pedig az eg�sz kiforrt a t�zhelyre, mire visszament�nk
a konyh�ba.
- �s azut�n?
- Egy j� �ra telhetett el. Azt�n az �jra beh�vott benn�nket. �Sajnos
elhib�ztam", mondta! T�phettem sz�t az eg�szet. Az�rt h�borgatom magukat, hogy �jra
al��rj�k ezt a m�sikat is. Mi pedig megtett�k. Ezt k�vet�en Mr. Marsh egy sz�p kis
�sszeget adott mindkett�nek. �Semmit sem hagytam magukra a v�grendeletben, de am�g
�lek, minden �vben kapnak t�lem ugyanennyit, hogy ha elt�vozom az �rny�kvil�gb�l,
legyen n�mi tartal�kuk, �s ne kelljen sz�k�lk�dni�k. �m sajnos hamarosan meg is
halt.
Poirot azonnal r�k�rdezett:
- Eml�keznek m�g r�, hogy mit csin�lt Mr. Marsh a m�sodik al��r�st k�vet�en?
- Bement a faluba, hogy kifizesse a sz�ml�it a keresked�nek.
Mivel ez az �t nem t�nt nyomravezet�nek, ez�rt Poirot m�s ir�nyban pr�b�lkozott.
Felemelte az �r�asztal kulcs�t, melyen ott fityegett a maszatos bor�t�k.
- Ez az elhunyt gazd�juk �r�sa? Felismerik?
Meglehet, hogy k�pzel�dtem, de nekem hat�rozottan �gy t�nt, mintha beletelt
volna egy-k�t m�sodpercbe, mire Baker v�laszolt. - Igen uram, az �v�.
�Hazudik" - gondoltam. - �De vajon mi�rt?"
- Elhagyta a gazd�juk a h�zat?... Vagy j�rt itt valami idegen az ut�bbi h�rom �v
sor�n?
- Nem, uram.
- M�g l�togat� sem volt?
- Csup�n miss Violet.
- Teh�t semmif�le idegen sem j�rt ebben a szob�dban?
- Nem, uram.
- Jim, megfeledkezel a munk�sokr�l � eml�keztette a feles�ge.
- Munk�sok? - fordult Poirot az asszonys�g fel�. � Mif�le munk�sok?
Az asszony elmagyar�zta, hogy k�r�lbel�l k�t �s f�l �ve munk�sok j�rtak a
h�zban, bizonyos jav�t�sok elv�gz�se c�lj�b�l. Akkoriban Bakerek �gy v�lt�k, hogy
az eg�sz sz�ks�gtelen felfordul�s csak az �r szesz�lye miatt van. J� ideig �ppen
itt, a dolgoz�szob�ban tev�kenykedtek a munk�sok, de a h�zasp�r nem tudta
megmondani, hogy mit csin�lhattak, mivel am�g a munka folyt, a gazd�juk egyik�ket
sem engedte be a szob�ba. Sajnos a munk�latokkal megb�zott c�g nev�re sem
eml�keztek, csak arra, hogy valami Plymouth-i v�llalat emberei voltak.
- Sz�pen haladunk, Hastings - jelentette ki Poirot el�gedetten d�rzs�lgetve a
kezeit, miut�n Bakerek elhagyt�k a helyis�get. - A helyzet egy�rtelm�:
nyilv�nval�an k�sz�tett egy m�sodik v�grendeletet, azt�n Plymouth-b�l iderendelte a
munk�sokat, hogy elk�sz�ttesse a vel�k a megfelel� rejtekhelyet. M�rmost mi,
ahelyett, hogy a padl� felszed�s�re �s a falak v�gigkopogtat�s�ra felcser�ln�nk az
id�nket, sz�pen elmegy�nk Plymouth-ba.
N�mi neh�zs�g �r�n siker�lt is megszerezn�nk a k�v�nt inform�ci�t. Egy-k�t t�ves
pr�b�lkoz�s ut�n r�tal�ltunk a Mr. Marsh �ltal megb�zott v�llalatra.
Mivel az alkalmazottak t�bbs�ge m�r r�gebben dolgozott n�luk, �gy eg�szen
k�nnyen el�ker�tett�k azt a k�t embert, akik Mr. Marsh utas�t�sai alapj�n a
dolgoz�szob�ban tev�kenykedtek. Pontosan eml�keztek a munk�jukra. T�bb m�s apr�bb
feladat mellett, ki kellett v�sni�k egy t�gl�t az �divat� kandall�b�l, majd az �gy
keletkezett �reg el� �gy kellett befaragniuk egy m�sik t�gl�t, hogy az illeszt�st
ne lehessen �szrevenni. A t�gla egyik v�g�nek megnyom�s�ra az eg�sz elmozdult,
felt�rva a rejtett �reget. Meglehet�sen komplik�lt munka volt, �s az �reg�r
szem�lyesen �gyelt a k�nyes feladat v�grehajt�s�ra. Inform�torunk egy bizonyos
Coghan nev�, nagydarab, a sok fizikai munk�ban megf�radt, gr�zes bajsz� ember volt.
�rtelmes fick�nak t�nt, �gy nem kellett t�l sok�ig faggatnunk.
J�kedv�en t�rt�nk vissza Crabtree Manorba, hogy a dolgoz�szob�ba benyitva,
nyomban kipr�b�ljuk �jonnan szerzett inform�ci�nkat a gyakorlatban is. Puszta
r�n�z�sre t�nyleg lehetetlen volt b�rmi szokatlant felfedezni a jelzett t�gl�n, de
amikor az eml�tett m�don megnyomtuk, azonnal felt�rult a m�ly �reg.
Poirot m�ris belemarkolt az �regbe. �s az arc�r�l azon nyomban lehervadt az
el�gedetts�g �r�me. Hely�t a leplezetlen csod�lkoz�s kifejez�se v�ltotta fel.
Csup�n egy megs�rgult, kem�ny pap�rdarabk�t tartott a mark�ban. Semmi m�s nem volt
az �regben!
- Sacr�! - fakadt ki d�h�sen Poirot. - M�r megel�z�tt benn�nket valaki!
Csal�dottan vizsg�lgattuk a pap�rszeletk�ket. Nyilv�nval�nak l�tszott, hogy
annak az okiratnak a t�red�ke lehet, amit keres�nk. A szakad�sn�l l�tszott is rajta
Baker al��r�s�nak egy r�sze, de semmi t�bb, ami a v�grendelet tartalm�ra utalt
volna.
Poirot olyan arckifejez�ssel z�ttyent le a karossz�kbe, amit komikusnak is
tarthattam volna, ha nem vagyok magam is olyan ki�br�ndult. - K�ptelens�g meg�rteni
- d�rm�gte a bar�tom elkeseredetten. - Ki semmis�thette meg ezt az iratot? �s mi
c�lja lehetett vele?
- Tal�n Bakerek? - pr�b�lkoztam �vatosan.
- Pourqoui? Hiszen egyik v�grendelet sem rendelkezik a javukra. R�ad�sul
val�sz�n�leg tov�bb maradhatn�nk itt miss Marsh-sal, mintha valami k�rh�z
tulajdon�ba ker�lne a birtok. Ugyan ki az �rd�gnek lehetett haszna ennek a
v�grendeletnek a megsemmis�t�s�b�l? A k�rh�znak... Na igen, de az ember m�g sem
gyanakodhat egy int�zm�nyre.
- El�fordulhat, hogy az �reg�r valami miatt meggondolta mag�t, �s � maga
semmis�tette meg - v�lekedtem.
Poirot fel�llt, �s szok�sos gondoss�g�val porolgatta le a t�rd�t.
- Bizony lehets�ges - ismerte be. - Ez egyike volt a legpontosabb
megfigyel�seinek, Hastings. Nos, itt m�r semmit sem tehet�nk. Mindent elk�vett�nk,
ami egy haland�t�l kitelik. Sikerrel m�rt�k �ssze �rtelm�nket a n�hai Andrew Marsh
agyaf�rts�g�val, �m balszerencs�s m�don az unokah�ga nem h�zhat hasznot az
eredm�ny�nkb�l.
K�sedelem n�lk�l kihajtottunk az �llom�sra, s �gy m�g siker�lt el�rn�nk egy
Londonba tart� vonatot, b�r azt m�g a legnagyobb j�akarattal sem lehetett r�fogni,
hogy valamif�le expressz lett volna. Poirot lehangoltan �s el�gedetlen�l �ld�g�lt a
hely�n. Ami engem illet, kiss� f�radt l�v�n, elszuny�k�ltam az egyik sarokban. A
vonatunk m�r �ppen kig�rd�lt Tauntonb�l, amikor hirtelen Poirot �that� �v�lt�s�re
riadtam fel.
- Vite, Hastings! �breszt� �s ugr�s! Ugorjon m�r, ha mondom!
Mire felfoghattam volna, hogy hol vagyok, m�r a peronon tal�ltam magam,
hajdonf�vel, a b�r�ndjeink n�lk�l. A vonat pedig sebesen elt�nt az �jszak�ban.
Hangosan �tkoz�dtam, de Poirot r�m se heder�tett.
- Mekkora hat�k�r voltam! - rikkantotta. - H�romszoros h�lye! Soha t�bb� nem
k�rkedem az agyam sz�rke�llom�ny�val!
- Ez mindenk�ppen dics�retes dolog - d�nny�gtem. - De mire ez az eg�sz
hercehurca?
 Mint �ltal�ban, ha a saj�t elk�pzel�s�t k�vette, Poirot ez�ttal sem figyelt r�m.
- A keresked�k sz�ml�it teljess�ggel kihagytam a sz�m�t�sb�l! Igen, de most
hov�? Merre? Nem sz�m�t, helyre kell hoznom a hib�mat. Azonnal vissza kell t�rn�nk.
Ezt persze k�nnyebb volt mondani, mint megtenni. V�g�l csak siker�lt egy
v�nszorg� vicin�lissal eld�c�gn�nk. Exterbe, onnan pedig Crabtree Manorba. Nagy
nehezen siker�lt felz�rgetn�nk Bakter�ket, akik �rthet� zavarodotts�ggal fogadt�k a
v�ratlan megjelen�s�nket. Poirot azonban senkivel �s semmivel nem t�r�dve,
egyenesen a dolgoz�szob�ba cs�rtetett.
- Nem is h�romszoros h�lye voltam, bar�tocsk�m, hanem harminchatszoros -
folytatta a h�borg�st. - Most pedig, �me!
Egyenesen az �r�asztalhoz l�pett, kih�zta a kulcsot �s leszedte r�la a
bor�t�kot. Ami engem illet, bamb�n lestem, hogy mi az �rd�g�t m�vel m�r megint.
Mik�nt rem�nykedhet abban, hogy egy tekint�lyes m�ret� v�grendelet nyomtatv�nyt
fog tal�lni abban az apr�cska bor�t�kban? Bar�tom apr�l�kos gonddal felv�gta a
bor�t�kot �s sz�tter�tette. Azt�n t�zet gy�jtott �s a bor�t�k sima, bels� oldal�t a
l�ngok f�l� tartotta. A pap�ron n�h�ny pillanat m�lva halv�ny �r�sjelek kezdtek
megjelenni.
- L�tja, mon ami? - ki�ltotta Poirot diadalmasan.
Csak �multam �s b�multam. Mind�ssze n�h�ny sornyi halv�ny �r�s jelent meg a
szem�nk el�tt. Az okm�ny r�vid t�m�rs�ggel k�z�lte, miszerint Mr. Marsh, minden
ing� �s ingatlan vagyon�t az unokah�g�ra, Violet Marshra hagyom�nyozza. A
v�grendelet m�rcius 25-�n, 12.30-ra volt d�tumozva, tan�k�nt pedig Albert Pike
�dess�g�rus �s Jessie Pike h�ztart�sbeli �rta al�.
- �s ez hivatalosnak tekinthet�? - makogtam.
- Tudom�som szerint, az�rt mert l�thatatlan tint�val �rtak egy v�grendeletet,
m�g nem �rv�nytelen�ti a t�rv�ny. A v�grendelkez� c�lja vil�gosan kider�l bel�le,
hiszen az egyetlen k�zvetlen rokon�t jel�li meg kedvezm�nyezettk�nt. De akkor is
hihetetlen�l agyaf�rt h�z�s volt t�le! Minden l�p�s�t el�re l�tta a v�grendelet
majdani keres�j�nek... �n pedig ostoba idi�ta, pontosan �gy is tettein, amint
v�rta. Hozat k�t hivatalos v�grendelet nyomtatv�nyt, mindkett�t k�l�n-k�l�n
al��ratja a tan�kkal, majd sz�pen leballag a faluba ezzel a mocskos bor�t�kba �rott
v�grendelettel, meg a t�lt�toll�val, amibe egy kev�ske vegytint�t t�lt�tt. Valami
�tl�tsz� kifog�ssal be�ll�t az �dess�gboltba �s sz�pen al��rja vel�k. Azt�n a
bor�t�kot r�k�ti az �r�asztal kulcs�ra �s j�t nevet mag�ban. Amennyiben az
unokah�g�nak siker�l megoldania a kis feladv�ny�t, akkor csakugyan bebizony�tja,
hogy helyesen v�lasztotta meg az �letc�lj�t, volt �rtelme annak, hogy tanult, s ez
esetben �r�mmel hagyja r� a vagyon�t.
- De v�gt�re is csak nem oldotta meg - �rveltem vontatottan. - Nem � oldotta
meg, hanem maga, �s ezt nem tartom valami egyenes dolognak. Sz�val szerintem
igaz�b�l az �reg�r nyert.
- Nem eg�szen �gy fest a helyzet, Hastings! Nem vett mindent tekintetbe. Miss
Marsh igenis bebizony�totta az �rtelmess�g�t �s a fels�fok� n�i iskol�zotts�g
�rt�k�t, m�gpedig azzal, hogy r�m b�zta az �gyet. Elv�gre a legokosabb mindig a
szak�rt�t felkeresni a probl�m�inkkal. Teh�t �ppens�ggel bebizony�totta, hogy joga
van az �r�ks�ghez.
- Az�rt engem m�gis �rdekelne... nagyon is �rdekelne... hogy az �reg Andrew
Marsh mik�nt v�lekedne err�l az �rvel�sr�l!

TARTALOMJEGYZ�K

A �nyugat csillag�nak� kalandja

Trag�dia a Marsdon birtokon
Az olcs� b�r� lak�s kalandja
A vad�szlak rejt�lye
A milli� doll�ros k�tv�nyrabl�s
Az egyiptomi s�r babon�ja
�kszerrabl�s a Grand Metropolitanben
Az elrabolt minisztereln�k
Mr. Davenheim elt�n�se
Az olasz nemes�r esete
Az elrejtett v�grendelet