Agatha Christie: Z�tonyok k�zt.

A ford�t�s az al�bbi kiad�s alapj�n k�sz�lt:

Agatha Christie: Taken At The Flood
Copyright Agatha Christie Mallowan, 1948
Hungarian translation ^ Szendr� Borb�la, 1984
Magyar K�nyvklub, Budapest, 1996
Felel�s kiad�: Dr. Kratochwill Bal�zs igazgat�
Irodalmi vezet�: Ambrus �va
M�szaki vezet�: Szilassy J�nos
A bor�t�t �s a sorozatot Pint�r L�szl� tervezte
M�szaki szerkeszt�: Szab� Imre
Kner Nyomda Rt. D�rer Nyomda �s Kiad� Kft., Gyula
�gyvezet� igazgat�: Sz�kely Andr�s.

Sz�m�t�g�pre felvitte, �s az el�fordult hib�kat kijav�totta: Sz�nt� Zolt�n

Dombr�d 1996 December.

El�sz�

A Koron�z�si Klub ugyanolyan klub, mint a t�bbi: vannak benne unalmas,

ler�zhatatlan alakok �s olyan bevett szok�sok, amelyeken az sem v�ltoztat, ha
t�rt�netesen l�giriad� van. Porter �rnagy, az Indiai Hadsereg nyugalmazott
tisztje az �js�gj�val z�rg�tt, s a tork�t k�sz�r�lte. Senki sem akart tudom�st
venni r�la, de �t ez nem zavarta. - Itt olvasom a Times-ban - sz�lalt meg -
Gordon Cloade hal�lh�r�t. Persze finoman fogalmaztak: "Okt�ber 15-�n, ellens�ges
tev�kenys�g k�vetkezt�ben." Lakc�m nincs. Tulajdonk�ppen ott lakott egy ugr�sra
a lak�somt�l. A Campden Hill tetej�n az egyik nagy h�zban. Mi tagad�s, kiss�
f�lkavart a dolog. Tudj�k, l�goltalmi parancsnok vagyok. Cloade nemr�g j�tt haza
az Egyes�lt �llamokb�l. Bizonyos �llami v�s�rl�sok v�gett j�rt oda�t. �s k�zben
megn�s�lt. Egy fiatal �zvegyasszonyt vett el - olyan fiatal, hogy ak�r a l�nya
lehetne. Mrs. Clnderhaynek h�vt�k. Egy�bk�nt ismertem az els� f�rj�t, m�g
Nig�ri�b�l. Porter �rnagy elhallgatott. Senkit sem �rdekelt, mit mond, senki sem
k�rte, hogy folytassa. Mindenki buzg�n az �js�gj�ba m�lyedt, de ennyivel nem
lehetett az �rnagy kedv�t szegni. T�rt�netei mindig hossz�ak voltak, �s f�k�nt
olyanokr�l sz�ltak, akiket senki sem ismert. - �rdekes - folytatta elsz�ntan, �s
tekintete sz�rakozottan megpihent egy p�r szerfelett hegyes orr� lakkcip�n,
olyan l�bbelin, amelyet ki nem �llhatott. - Mint mondtam, l�goltalmi parancsnok
vagyok. Furcsa dolog egy ilyen bombarobban�s. Nem lehet kisz�m�tani a
k�vetkezm�nyeit. Ez p�ld�ul sz�tvitte az alagsort �s leszak�totta a tet�t. Az
emeleten azonban j�form�n semmi k�rt nem tett. A h�zban hatan laktak. H�rom
csel�d - egy h�zasp�r meg egy szobal�ny-, valamint Gordon Cloade, a feles�ge �s
a feles�g b�tyja. Mind lent voltak az alagsorban, kiv�ve a feles�g b�tyj�t, egy
volt rohamosztagost, aki ink�bb f�nt maradt k�nyelmes negyedik emeleti
h�l�szob�j�ban... �s Isten az aty�m, egy-k�t karcol�ssal meg�szta. A bomba
v�gzett mind a h�rom csel�ddel, a romok maguk al� temett�k Gordon Cloade-ot,
akit ugyan ki�stak, de k�rh�zba sz�ll�t�s k�zben meghalt. A feles�ge l�gnyom�st
kapott, �s egy sz�l ruha nem maradt rajta! De �l. Azt mondj�k, meg�ssza. �s
gazdag �zvegy lesz... Gordon Cloade-nak biztosan j�val t�bb mint egymilli�ja
volt. Porter �rnagy ism�t sz�netet tartott. Tekintete � f�lfel� v�ndorolt a
lakkcip�r�l a cs�kos nadr�gra, a fekete zak�ra, a toj�sdad fejre �s a hatalmas
bajuszra. Persze k�lf�ldi! Ez a magyar�zata a cip�nek. Nah�t - gondolta Porter
�rnagy -, miv� lesz ez a klub! Az embernek m�g itt sincs nyugta a
k�lf�ldiekt�l.� Az, hogy a sz�ban forg� k�lf�ldi az egyetlen, aki odafigyel, egy
cs�ppet sem cs�kkentette Porter �rnagy el��t�let�t. - Az asszony nem lehet t�bb
huszon�t �vesn�l - folytatta. - �s m�sodj�ra �zvegy. Legal�bbis azt hiszi...
Elhallgatott - �rdekl�d�st, megjegyz�st rem�lve. �s b�r egyikben sem volt r�sze,
makacsul folytatta : - Ami azt illeti, nekem megvan a magam v�lem�nye a
dologr�l. Furcsa egy hist�ria. Mondtam m�r, hogy ismertem az els� f�rj�t,
Clnderhayt. Rendes ember volt... valamikor ter�leti korm�nybiztos volt
Nig�ri�ban. Csak a munk�j�nak �lt... els�- rang� fick� volt. Fokv�rosban vette
feles�g�l a l�nyt, aki valami sz�nt�rsulattal turn�zott arrafel�. Nem alakult
szerencs�sen a sorsa, seg�ts�gre szorult - ahogy ilyenkor lenni szokott.
Hallgatta szeg�ny �reg Clnderhay lelkendez�s�t a ker�let�r�l meg a hatalmas,
t�gas t�rs�gekr�l ... �s azt pihegte: - �, de csod�s! - meg azt, hogy: - De
szeretn�k elmenek�lni mindent�l! - El�g az hozz�, �sszeh�zasodtak, �gy azt�n el
is menek�lt mindent�l. Az a szeg�ny fick� nagyon szerelmes volt bel�... de a
dolog rosszul �t�tt ki. Az asszony ut�lta a boz�tost, rettegett a
bennsz�l�ttekt�l, �s hal�lra unta mag�t. Neki az �let azt jelentette, hogy lej�r
a sarki kocsm�ba, ott tal�lkozik a sz�nh�zi pereputtyal, �s szakmai dolgokr�l
locsognak. A dzsungelbeli k�tszem�lyes mag�nyt nem neki tal�lt�k ki. Szem�jesen,
mindezt szeg�ny Clnderhayt�l tudom. Nagyon les�jtotta a dolog. A tisztess�ges
megold�st v�lasztotta: hazak�ldte az asszonyt azzal, hogy hajland� elv�lni t�le.
K�zvetlen�l ezut�n tal�lkoztam Clnderhayjel. Az idegei pattan�sig fesz�ltek, �s
olyan �llapotban volt, amikor a f�rfiembernek musz�j besz�lnie. Bizonyos
szempontb�l furcs�n r�gim�di pasas volt . . . katolikus, �s nem volt �ny�re a
v�l�s. Azt mondta: "M�sk�ppen is vissza lehet adni egy asszony szabads�g�t." "Na
ide figyelj, �reg cimbora, mondtam erre, nehogy valami ostobas�got csin�lj !
Nincs a vil�gon olyan asszony, aki meg�ri, hogy goly�t r�p�ts miatta a fejedbe!"
Azt felelte, hogy egy�ltal�n nem erre gondolt. "De mag�nyos ember vagyok - tette
hozz�. - Nincsenek rokonaim, akiket �rdekelne, mi t�rt�nik velem. Ha
hal�lh�remet veszik, Rosaleen �zvegy lenne, �s � �gyis ezt szeretn�." "�s veled
mi lesz?" - k�rdeztem. "H�t, felelte, vagy ezer m�rf�ldre inn�t tal�n f�lbukkan
egy bizonyos Enoch Arden, �s �j �letet kezd." "Ez nagyon k�nos helyzetbe
hozhatja az asszonyk�t" - figyelmeztettem. "�, dehogy - felelte, -
tisztess�gesen j�tszan�k. Robert Clnderhay egyszer s mindenkorra meghalna." Nos,
t�bb� eszembe se jutott a dolog, m�gnem hat h�nap m�lva megtudtam, hogy
Clnderhay meghalt valahol a boz�tosban, s�rgal�zban. A bennsz�l�ttjei megb�zhat�
fi�k voltak, s egy igencsak cirkalmas mes�vel t�rtek vissza, meg egy
pap�rfecnivel, melyre Clnderhay utols� szavait vetette, miszerint emberei minden
t�l�k telhet�t elk�vettek �rte, � azonban �gy �rzi, hogy a v�g�t j�rja, �s
egekig dics�rte az emberek vezet�j�t. Ez t�zbe ment volna �rte, a t�bbiek
�gyszint�n. Ha azt mondta nekik, esk�djenek meg valamire, megesk�dtek. H�t �gy
t�rt�nt... Lehet, hogy Clnderhay ott van eltemetve Egyenl�t�i Afrika m�ly�n, de
az is lehet, hogy nincs... M�rpedig, ha nincs, egy sz�p napon m�g j�kora
megr�zk�dtat�s �rheti Mrs. Gordon Cloade-ot. Amit v�lem�nyem szerint meg is
�rdemel. B�r szem�lyesen nem ismertem, l�tatlanban megmondom, hogy rafin�lt kis
szerencsevad�sz. Teljesen �sszet�rte szeg�ny �reg Clnderhayt. �rdekes hist�ria.
Porter �rnagy v�gyakoz� pillant�ssal n�zett k�r�l, h�tha helyesel valaki. De
pillant�sa csak k�t szemp�rral tal�lkozott: az ifj� Mr. Mellon unott halszem�nek
f�lig elford�tott tekintet�vel �s MR. Hercule Poirot udvariasan figyel�
szem�vel. �js�gz�rg�s hallatszott, majd a t�z melletti karossz�kb�l cs�ndesen
f�l�llt egy �sz�l�, felt�n�en szenvtelen arc� f�rfi, �s kiment. Porter �rnagynak
leesett az �lla, az ifj� Mr. Mellon halkan f�ttyentett. - Ezt j�l megcsin�lta! -
jegyezte meg. - Tudja, ki volt ez? - Teremt� aty�m - mondta Porter �rnagy kiss�
nyugtalanul. - H�t persze! K�zelebbr�l nem ismerem, de bemutattak benn�nket
egym�snak... Jeremy Cloade, ugye, Gordon Cloade fiv�re? Szavamra, ez azt�n
kellemetlen! Ha csak sejtettem volna . . . - �gyv�d - mondta az ifj� Mr. Mellon.
- Fogadok, hogy beperli mag�t r�galmaz�s�rt vagy becs�lets�rt�s�rt vagy
valami hasonl��rt. Porter �rnagy nyugtalanul ism�telgette : - Kellemetlen!
Roppant kellemetlen! - Est�re eg�sz Warmsley Heath tudni fogja - mondta Mr.
Mellon. - Ott lakik az �sszes Cloade. Biztosan k�s� estig t�rgyalj�k, hogy
milyen c�men pereljenek. �m ebben a pillanatban lef�jt�k a l�giriad�t, Mr.
Mellon abbahagyta a rosszm�j�skod�st, �s el�z�kenyen kivezette bar�tj�t, Hercule
Poirot-t az utc�ra. - R�mes a l�gk�r ezekben a klubokban - mondta. - Csupa
unalmas v�n szam�r egy rak�son. De ez a Porter mindenkin t�ltesz. K�pes
h�romnegyed �r�n �t magyar�zni az indiai k�t�ltr�kk�t, �s mindenkit ismer,
akinek az anyja csak egyszer is betette a l�b�t Poon�ba! Mindez 1944 �sz�n
t�rt�nt. �s 1946 tavasz�nak v�ge fel� Hercule Poirot-nak l�togat�ja �rkezett.
# El�sz�

Egy sz�p m�jusi reggelen Hercule poirot ped�nsan rendben tartott �r�asztal�n�l
�lt, amikor az inasa, George l�pett be, �s tisztelettud�an jelentette. - Egy
h�lgy k�v�n besz�lni �nnel, uram. - Mif�le h�lgy? - k�rdezte Poirot �vatosan.
Mindig �lvezte George k�nosan pontos szem�lyle�r�s�t. - Meg�t�l�sem szerint
negyven �s �tven k�z�tt lehet, uram. A k�lseje rendetlen, kiss� m�v�szies.
K�nyelmes strapacip�, mondhatn�m bakancs. Tweedkab�t �s -szoknya - de
csipkebl�z. K�tes egyiptomi �veg gy�ngysor �s k�k selyems�l. Poirot kiss�
megborzongott. - Nem hiszem, hogy fogadni k�v�nom a h�lgyet. - Mondjam azt, hogy
gyeng�lkedik, uram? Poirot elgondolkodva n�zett r�. - Ha j�l sejtem, m�r k�z�lte
vele, hogy fontos � �gyben el vagyok foglalva �s nem �rek r�, ugye? George
k�hintett. - Azt mondja, uram, hogy csak ez�rt j�tt fel vid�kr�l, �s nem sz�m�t,
mennyit kell v�rnia. Poirot s�hajtott. - Az embernek sosem szabad harcolnia az
elker�lhetetlen ellen. Ha egyszer egy hamis egyiptomi gy�ngysort visel�
k�z�pkor� h�lgy �gy hat�rozott, hogy felkeresi a h�res Hercule Poirot-t, �s
ennek �rdek�ben f�l is utazott vid�kr�l, semmi sem fogja elt�r�teni ett�l a
sz�nd�k�t�l. Addig fog kint �lni az el�szob�ban, m�g be nem bocs�tj�k. Vezesse
be, George. George kiment, �s t�st�nt visszat�rt, hogy hivatalosan is
bejelentse: - Mrs. Cloade. A viseltes tweedkoszt�m�s, repked� s�las alak sug�rz�
arccal l�pett be. Kiny�jtott k�zzel k�zeledett Poirot fel�, gy�ngysorai
t�ncoltak, csilingeltek a nyak�ban. - Monsieur Poirot, a szellemek vez�reltek
�nh�z! - jelentette ki. Poirot pislogott. - Igaz�n, madame? Tal�n foglaljon
helyet, �s mondja el... T�bbet nem mondhatott. - K�tf�lek�ppen is - v�gott
szav�ba az asszony. - Asztalt�ncoltat�ssal �s az �b�c�s deszkalappal.
Tegnapel�tt este madame Elvaryvel - micsoda nagyszer� asszony! - faggattuk a
deszkalapot. �s mindig ugyanazt a k�t kezd�bet�t kaptuk v�laszul: H. P., H. P.,
H. P. Persze nem �rtett�k meg azonnal, hogy mit jelent. Merthogy itt, a f�ldi
szinten nem l�t tiszt�n az ember. T�rtem a fejemet, hogy kinek is H. P. a
monogramja. Azt tudtam, hogy kapcsolatban kell lennie az el�z� sze�nsszal, ami
igaz�n megrend�t� volt, de h�t id�be telt, mire r�j�ttem. Megvettem a Picture
Post-ot - ezt is a szellemek sugallat�ra, mert k�l�nben a New Statesman-t veszem
-, �s tess�k, ott volt benne az �n f�nyk�pe �s az �nr�l sz�l� cikk, a nagyszer�
eredm�nyeivel! H�t nem csod�latos, monsieur Poirot, hogy mindennek c�lja van?
Nyilv�nval�, hogy �nt jel�lte ki a Sugallat, hogy f�nyt der�tsen erre az �gyre.
Poirot elgondolkozva tanulm�nyozta az asszonyt. B�rm�ly k�l�n�s is, az egyetlen,
am� val�ban f�lkeltette �rdekl�d�s�t, az asszony felt�n�en �rtelmes tekintet�,
vil�gosk�k szeme volt. A szeme adott �rtelmet ennek az eg�sz zagyva mes�nek. -
�s mi volna az, Mrs.... Cloade... j�l mondom? - Poirot a homlok�t r�ncolta. -
Mintha m�r hallottam volna ezt a nevet... Az asszony hevesen b�logatott. -
Szeg�ny s�gorom... Gordon. M�rhetetlen�l gazdag volt, �s sokat �rtak r�la az
�js�gok. T�bb mint egy �ve, London bomb�z�sakor vesztette �let�t... Nagy csap�s
volt mindny�junk sz�m�ra. A f�rjem az �ccse. Orvos. Dr. Lionel Cloade.
Term�szetesen - fogta halkabbra a hangj�t - neki fogalma sincs r�la, hogy �n
�nh�z fordultam. Nem helyeseln�. Az orvosok, v�lem�nyem szerint, az anyagelv�s�g
alapj�n �llnak. A szellemek vil�ga, b�rmily k�l�n�s is, �gy l�tszik, rejtve
marad el�tt�k. �k csak a tudom�nyban hisznek... de k�rdem �n: mi a tudom�ny?...
Mire j� a tudom�ny? A k�rd�sre Hercule Poirot szerint csak azzal lehetett volna
v�laszolni, ha az ember r�szletes magyar�zatba kezd Pasteurr�l, Listerr�l,
Humphrey Davy b�ny�szl�mp�j�r�l... a k�nyelemr�l, amelyet az elektromoss�g
biztos�t, �s megannyi m�s hasonl� dologr�l. Mrs. Lionel Cloade azonban
term�szetesen nem v�rt ilyen v�laszra. K�rd�se, mint �ltal�ban annyi k�rd�s,
egy�ltal�ban nem k�rd�s volt, csup�n sz�noki fog�s. Hercule Poirot sokkal
gyakorlatiasabb tudakoz�d�ssal is be�rte. - Miben lehetn�k a seg�ts�g�re, Mrs.
Cloade? - Hisz �n a szellemi vil�gban, monsieur Poirot? - H�v� katolikus vagyok-
felelte Poirot �vatosan. Mrs. Cloade sz�nakoz� mosollyal legyintett. - Vakok! Az
egyh�z vak... Tele van el��t�lettel, �s ostoba... nem fogadja sz�vesen a
t�lvil�g sz�ps�g�t �s realit�s�t. - Tizenkett�kor fontos megbesz�l�sem van -
mondta Hercule Poirot. J�l id�z�tett megjegyz�s volt. Mrs. Cloade el�rehajolt. -
M�ris a t�rgyra t�rek. Meg tudna �n tal�lni egy elt�nt szem�lyt, monsieur
Poirot? Poirot felvonta szem�ld�k�t. - Lehets�ges... - felelte �vatosan. - A
rend�rs�g azonban, kedves Mrs. Cloade, sokkal k�nnyebben megtal�ln�, mint �n.
Nekik ugyanis rendelkez�s�kre �ll a sz�ks�ges appar�tus. Mrs. Cloade �pp�gy
legyintett, mint el�bb a katolikus egyh�z eml�t�s�re. - Nem, monsieur Poirot...
a szellemek �nh�z vez�reltek. Hallgasson meg! Gordon s�gorom a hal�la el�tt
n�h�ny h�ttel feles�g�l vett egy fiatal �zvegyasszonyt... bizonyos Mrs.
Clnderhayt. Az asszony els� f�rje - szeg�ny gyermek, micsoda b�nat �rte! - a
hivatalos jelent�sek szerint Afrik�ban meghalt. Afrika... titokzatos orsz�g. -
Titokzatos f�ldr�sz - jav�totta ki Poirot. - Minden bizonnyal. Melyik r�sze...
De az asszony t�retlen lend�lettel folytatta. - K�z�p-Afrika. A n�ger var�zslat,
a boszork�nys�ggal felt�masztott halottak haz�ja... - Az ut�bbiak haz�ja
Nyugat-India. Mrs. Cloade r� se heder�tett a megjegyz�sre. . . . a fekete m�gia
... a k�l�n�s �s titkos b�b�joss�gok haz�ja... olyan orsz�g, ahol b�rki elt�nhet
�gy, hogy soha t�bb� nem hallanak r�la. - Lehets�ges - mondta Poirot. - De
ugyanez �ll a Picadilly Circusre is. Mrs. Cloade csak legyintett. - A
k�zelm�ltban, monsieur Poirot, k�t �zben kaptam �zenetet egy szellemt�l, aki
Robertnek nevezte mag�t. Az �zenet mindk�t alkalommal ugyanaz volt. "Nem halt
meg." Nem �rtett�k a dolgot; nem ismert�nk semmif�le Robertet. Mikor tov�bbi
felvil�gos�t�st k�rt�nk, a k�vetkez�ket kaptuk:MR. Cl., MR. CL., MR. CL....
azt�n pedig: "Mondd R-nek. Mondd R-nek." "Mondjuk meg Robert- nek?" - k�rdezt�k.
"Nem, Robertt�l. R. Cl.-t�l." "Az Cl. mit jelent?" �s akkor j�tt a v�lasz
legl�nyegesebb r�sze, monsieur Poirot: "M�r nem f�j." �rti? - Nem - mondta
Poirot. - Nem �rtem. Az asszony sz�nakoz� pillant�st vetett r�. - Hiszen ismeri
a r�olvas� mond�k�t, nem? "Boszork�nyzs�r, t�nd�rh�j, Huss, r�f�jsz, �s m�r nem
f�j!" T�ND�RH�J - Robert ClNDERHAY! Vil�gos, mint a nap! Poirot b�lintott.
Uralkodott mag�n, nehogy megk�rdezze, hogy ha a Robertet ki tudt�k kopogtatni,
mi�rt nem tudt�k ugyanezt az elj�r�st alkalmazni az Clnderhay n�vre is, �s mi
sz�ks�g erre az olcs�, titkosszolg�lati k�mzsargonra? - �s a s�gorn�m neve
Rosaleen! - fejezte be diadalittasan Mrs. Cloade. - �rti m�r? Megt�veszt� a sok
R. A jelent�se azonban napn�l is vil�gosabb. Mondd meg Rosaleennek, hogy Robert
Clnderhay nem halt meg. - Aha. �s megmondta? Mrs. Cloade kiss� megh�kkent. -
H�t... sz�val... nem. Tudja... az emberek annyira szkeptikusak. Rosaleen is az
lenne, ezt biztosan tudom. R�ad�sul lehet, hogy nagyon felizgatn� azt a szeg�ny
gyermeket... t�rn� a fej�t, hogy hol lehet Clnderhay... hogy mit csin�l... -
Azon k�v�l, hogy az �teren �t �zen? �rtem. Mindenesetre k�l�n�s m�don k�z�lte,
hogy �l. - �, monsieur Poirot, �n nem beavatott. Mit tudhatjuk, milyenek a
k�r�lm�nyek! Lehets�ges, hogy az a szeg�ny Clnderhay kapit�ny vagy �rnagy
raboskodik valahol a legs�t�tebb Afrik�ban. De ha meg lehetne �t tal�lni,
monsieur Poirot! Ha vissza lehetne adni az � dr�ga kis Rosaleenj�nek! K�pzelje
csak, milyen boldog lenne az a szeg�ny asszonyka! �, monsieur Poirot, engem
�nh�z vez�reltek... �s �n biztosan, eg�szen biztosan nem tagadja meg a
szellemvil�g parancs�t! Poirot elgondolkodva n�zte az asszonyt. - A honor�riumom
- mondta cs�ndesen - nagyon magas. Mondhatn�m, borzaszt�an magas! �s a munka,
amelyet aj�nl, nem k�nny�. - Jaj, istenem... h�t persze... ez igaz�n
kellemetlen. �n �s a f�rjem nagyon rosszul �llunk mostan... igaz�n nagyon
rosszul. �s az �n dr�ga f�rjem m�g csak nem is tudja, milyen k�l�nlegesen
szorult helyzetben vagyok. R�szv�nyeket v�s�roltam . . . a szellemek sugallat�ra
.. . s egyel�re nem v�ltott�k be a hozz�juk f�z�tt rem�nyt... vagyis ink�bb
teljesen rem�nytelenek. Leestek, �s... �s �gy tudom, gyakorlatilag
eladhatatlanok. K�ts�gbeesett k�k szem�t Poirot-ra emelte. - A f�rjemnek meg se
merem mondani. �nnek is csak az�rt �rultam el, hogy meg�rtse, milyen helyzetben
vagyok. No de gondoljon arra, kedves monsieur Poirot, micsoda nemes feladat
lenne... �jra �sszehozni ezt a fiatal emberp�rt... micsoda nagyszer� k�ldet�s...
- A nemes k�ldet�s azonban, madame, nem fedezi a haj�-, vonat-, illetve
rep�l�jegyek �r�t. �s nem t�r�ti meg a hossz� s�rg�ny�k, t�viratok, valamint a
tan�kihallgat�sok k�lts�geit sem. - De ha megtal�lj�k... ha Clnderhay kapit�ny
�l �s eg�szs�ges... sz�val... akkor... ezt, azt hiszem, nyugodtan �ll�thatom,
mihelyt ez bebizonyosodik... nem lesz akad�lya annak, hogy... sz�val
hogy,megt�r�ljenek az �n k�lts�gei. - O, ezek szerint ez a bizonyos Clnderhay
kapit�ny gazdag? - Nem. �� . . . nem . . . De biztos�thatom . . . szavamat
adhatom r�... hogy... a p�nz ez esetben nem lesz akad�ly. Poirot megr�zta a
fej�t. - Sajn�lom, madame. A v�laszom: nem. Kiss� nehezen tudta r�venni Mrs.
Cloade-ot, hogy elfogadja ezt a v�laszt. Mikor az asszony v�gre t�vozott, Poirot
elgondolkodva �llt, s a homlok�t r�ncolta. M�r tudta, honnan ismer�s a Cloade
n�v. Esz�be jutott a klubban hallott besz�lget�s a l�git�mad�s napj�n.
Eml�kezett Porter �rnagy �bl�s, unalmas hangj�ra, ahogy mes�lt, mes�lt, de senki
sem figyelt r�. Esz�be jutott az �js�gz�rg�s, Porter �rnagy lees� �lla �s
d�bbent arckifejez�se. F�k�nt azonban az okozott gondot neki, hogy nem tudott
ki�gazodni azon a lelkes, k�z�pkor� h�lgy�n, aki az im�nt t�vozott. A
g�rd�l�keny spiritiszta tolvajnyelv, a hom�lyoss�g, a repked� s�l, a csilingel�
l�ncok �s m�ty�rk�k a nyak�ban - v�gezet�l pedig mindezekkel n�mileg ellent�tben
a halv�nyk�k szemp�rban meg-megcsillan� ravaszs�g. - Vajon mi�rt is j�tt hozz�m?
- tette f�l mag�nak a k�rd�st. - �s azt is j� volna tudni, mi t�rt�nik... - az
asztalon hever� n�vjegyre pillantott - Warmsley Vale-ben. Pontosan �t nap m�lva
megakadt a szeme az esti lap egy r�vidke h�r�n, amely egy Enoch Arden nev�
szem�ly hal�l�r�l tud�s�tott. A helysz�n Warmsley Vale volt, a n�pszer� Warmsley
Heath-i golfp�ly�t�l h�rom m�rf�ldre fekv� r�gim�di falucska. Poirot ism�t csak
�gy morfond�rozott mag�ban: - J� volna tudni, mi t�rt�nik Warmsley Vale-ben...#
Els� k�nyv

Warmsley Vale egy golfp�ly�b�l, k�t sz�llod�b�l, n�h�ny a golfp�ly�ra n�z� igen
eleg�ns, modern vill�b�l, egy sor a h�bor� el�tt luxuscikkeket �rus�t� �zletb�l,
valamint egy vas�t�llom�sb�l �ll. A vas�t�llom�s fel�lj�vet balra a londoni
orsz�g�t fut, jobbra pedig a r�ten �t egy Gyalog�t Warmsley Vale-be felirat�
t�bl�val jelzett �sv�ny. Az erd�bor�totta dombok k�z�tt megh�z�d� Warmsley Vale
cs�ppet sem hasonl�t Warmsley Heathre. L�nyeg�ben faluv� satnyult,
mikroszk�pikus m�ret�, r�gim�di mez�v�roska. F�utc�j�n klasszicista h�zak, j�
n�h�ny kocsma �s egy-k�t �divat� �zlet sorakozik, s a falu olyan, mintha nem
huszonnyolc, hanem sz�z�tven m�rf�ldre volna Londont�l. Lakosai k�l�n-k�l�n �s
egy�ttesen is megvetik a rohamosan terjeszked� Warmsley Heatht. A falu sz�l�n
n�h�ny elb�v�l� h�z �ll kedves, r�gim�di kerttel. E h�zak egyik�be, a Feh�r
H�zba t�rt vissza 1946 kora tavasz�n Lynn Marchmont, amikor leszerelt a N�k
Kir�lyi Tenger�szeti Seg�dszolg�lat�t�l. A harmadik reggelen h�l�szob�ja
ablak�n�l �llt, eln�zett a gondozatlan gyepen t�l a mez�n �ll� szilf�kig, �s
boldogan sz�vta be a leveg�t. Szel�d, sz�rke reggel volt, nedves f�ld szaga
�radt. Az a szag, amely �gy hi�nyzott neki az elm�lt k�t �s f�l �vben.
Csod�latos �jra itthon lenni, csod�latos itt �llni h�l�szob�csk�j�ban, amelyre
olyan sokszor �s annyi nosztalgi�val gondolt a tengerent�lr�l. Csod�latos, hogy
nem kell egyenruh�ban j�rnia, hogy �jra tweedszokny�ba �s pul�verbe b�jhat - m�g
akkor is, ha a molyok t�ls�gosan szorgosak voltak a h�bor� �vei alatt! J� volt
v�gre otthagyni a Seg�dszolg�latot, s szabad n�nek lenni �jra, annak ellen�re,
hogy igaz�n szerette a tengerent�li szolg�latot. A munk�ja el�gg� �rdekes volt,
�sszej�veteleket is rendeztek, sz�rakoztak is, de ideg�rl� volt a mindennapos
rutinmunka, att�l az �rz�st�l pedig, hogy �ssze van z�rwa a t�rsaival, id�nk�nt
k�ts�gbeesett menek�l�sv�gy fogta el. Akkor, azokon a hossz�, perzsel� keleti
nyarakon gondolt annyi v�gy�d�ssal Warmsley Vale-re, a m�lladoz�, h�v�s,
kellemes h�zra �s dr�ga anyuk�j�ra. Lynn nagyon szerette az �desanyj�t de
inger�lt is volt t�le. Messze idegenben m�g jobban szerette, s elfelejtette,
milyen inger�lt szokott lenni t�le, illetve csak k�nz� honv�ggyal megsz�p�tve
gondolt r�. Im�dni val� anyuk�m, egyszer�en meg kell bolondulni t�le! Mit meg
nem adott volna, ha csak egyet is hallhat anyuk�ja �desen zs�rt�l�d� hangon
kinyilatkoztatott banalit�sai k�z�l! �, �jra otthon lenni, �s nem menni el soha,
soha t�bb�! �s most itthon van, leszerelt, szabad, �s hazat�rt a Feh�r H�zba.
H�rom napja. �s m�ris k�l�n�s, el�gedetlen nyugtalans�g ker�tette hatalm�ba.
Minden ugyanolyan . .. t�ls�gosan ugyanolyan .. . a h�z, anyu, Rowley, a
gazdas�g, a csal�d. Csak egyvalami m�s, aminek pedig nem volna szabad
m�smilyennek lennie - �s ez � maga. - Kisl�nyom . . . - ki�ltott f�l az emeletre
v�konyka hangj�n Mrs. Marchmont. - �gyba vigyem az �n l�nyk�mnak a reggelit?
Lynn �lesen leki�ltott: - Dehogy. Lemegyek. "�s mi�rt mondja azt, hogy az �n
l�nyk�mnak? - gondolta. - Micsoda ostobas�g!" Leszaladt, �s bement az eb�dl�be.
A reggeli nem volt valami j�. Lynn m�ris tapasztalta, milyen ar�nytalanul sok
id�re �s lelem�nyess�gre van sz�ks�g az �lelem beszerz�s�hez. Mrs. Marchmont -
lesz�m�tva egy meglehet�sen megb�zhatatlan asszonyt, aki hetente n�gyszer j�tt -
egyed�l volt a h�zban, egyed�l k�szk�d�tt a f�z�ssel, takar�t�ssal. Majdnem
negyven�ves volt, amikor Lynn sz�letett, �s nem volt m�r eg�szs�ges. Lynn
megd�bbenve vette �szre azt is, hogy mennyire megv�ltozott anyagi helyzet�k. A
szer�ny, de elegend� j�vedelem, amelyb�l a h�bor� el�tt k�nyelmesen meg�ltek,
most az ad�k miatt majdnem a fel�re cs�kkent. A meg�lhet�s k�lts�gei �s a b�rek
ezzel szemben emelkedtek. Sz�p �j vil�g! - gondolta keser�en Lynn. F�l szemmel
az apr�hirdet�seket n�zte: Volt L�g�gyi Kiseg�t� Szolg�latos n� �ll�st keres
�Kezdem�nyez�k�szs�g� jelig�re. A Kir�lyi Tenger�szeti Seg�dszolg�latt�l
leszerelt n� j� szervez�- �s ir�ny�t�k�szs�ggel �ll�st keres... V�llalkoz�
szellem, kezdem�nyez�k�szs�g, j� fell�p�s - ez a k�n�lat. De mit keresnek?
Olyanokat, akik f�zni �s takar�tani tudnak, vagy gyors�rni. Szakk�pzett, j�
munkaer�ket. De ez r� nem vonatkozik. Az � �tja egyenes. Feles�g�l megy Rowley
Cloade-hoz, az unokab�tyj�hoz. H�t �ve, k�zvetlen�l a h�bor� kit�r�se el�tt
jegyezt�k el egym�st. Mi�ta az esz�t tudja, mindig �gy volt, hogy Rowley
feles�ge lesz. Rowley gazd�lkod�, �s Lynn k�szs�ggel elfogadta a r� v�r� �letet.
J� �let lesz - tal�n nem izgalmas, sokat �s kem�nyen kell majd dolgozni, de
mindketten szeretik a term�szetet �s az �llatokat. Nem mintha a kil�t�saik most
ugyanolyanok voln�nak, mint annak idej�n... Gordon b�csi mindig azt �g�rte . . .
Mrs. Marchmont mintha a gondolataiba l�tott volna, amikor panaszos hangon
megjegyezte: - Rettenetes csap�s mindny�junknak, kisl�nyom, amint �rtam is.
Gordon csak k�t napja volt itthon Angli�ban. M�g csak nem is l�ttuk. B�rcsak ne
maradt volna Londonban! B�rcsak egyenesen hazaj�tt volna! Igen, b�rcsak... A
messzi t�volban Lynnt megr�zta �s elszomor�totta nagyb�tyja hal�lh�re, de val�di
jelent�s�g�t csak most kezdte f�lfogni. Mert ami�ta az esz�t tudja, �let�t,
mindny�juk �let�t Gordon hat�rozta meg. A gazdag, gyermektelen ember sz�rnya al�
vette minden rokon�t. M�g Rowley is... Rowley �s bar�tja, Johnny Vavasour,
k�z�sen kezdtek gazd�lkodni. Kev�s t�k�j�k volt, de tele voltak rem�nnyel �s
energi�val. �s Gordon Cloade biztatta �ket. Neki, Lynn-nek, t�bbet is mondott: -
T�ke n�lk�l nem sokra mehet egy gazd�lkod�. De el�sz�r l�tnom kell, hogy t�nyleg
megvan-e a fi�kban a kell� akarater� �s energia. Ha m�r most t�mogatn�m �ket,
esetleg csak �vek m�lva tudn�m meg. De ha megvan benn�k, ami kell, nos akkor,
Lynn, nem kell agg�dnod. Kell�k�ppen t�mogatni fogom �ket. Teh�t ne agg�dj a
j�v�d miatt, kisl�nyom, Rowleynak �ppilyen feles�gre van sz�ks�ge. De tartsd meg
magadnak, amit most t�lem hallott�l. � meg is tartotta, Rowley azonban �gy is
�rezte nagyb�tyja j�indulat� �rdekl�d�s�t. Csak rajta �llt, be tudja-e
bizony�tani az �regfi�nak, hogy �rdemes bel�j�k p�nzt inveszt�lni. Igen,
mindny�jan f�ggtek Gordon Cloade-t�l. Nem mintha a csal�d b�rmelyik tagja �l�sdi
vagy lusta lett volna. Jeremy Cloade egy �gyv�di iroda rangid�s tagja volt,
Lionel Cloade pedig orvos. A munk�s h�tk�znapok h�tter�ben azonban ott �llt a
p�nz megnyugtat� bizonyoss�ga. Nem kellett sz�k�sk�dn��k, nem kellett
sp�rolniuk. A j�v� biztos�tva volt. Gordon Cloade, a gyermektelen �zvegyember
gondoskodik r�la. �s ezt nemegyszer meg is mondta nekik. Meg�zvegy�lt h�ga,
Adela Marchmont nem k�lt�z�tt el a Feh�r H�zb�l, holott tal�n el kellett volna
k�lt�znie egy kisebb, kevesebb munk�t ad� h�zba. Lynn kiv�l� iskol�kba j�rt. Ha
nem j�n k�zbe a h�bor�, kedve szerint v�logathatott volna a szakk�pz�st ny�jt�
legdr�g�bb iskol�k k�z�tt. Gordon b�csi rendszeres csekkjei fedezt�k az apr�bb
luxusig�nyeket is. Olyan nyugodt, olyan biztons�gos volt minden. �s akkor der�lt
�gb�l lecsapott Gordon Cloade h�zass�ga- - Persze, kisl�nyom - folytatta Adela
-, azt sem tudtuk, hov� legy�nk megd�bben�s�nkben. Ha volt valami, amiben
biztosak lehett�nk, akkor az az volt, hogy Gordon nem fog �jra megn�s�lni.
Mintha nem lett volna �gy is el�g csal�di kapcsolata ! Igen, gondolta Lynn. Nagy
a csal�d. Lehet, hogy id�nk�nt t�ls�gosan nagy? - Olyan kedves volt mindig -
folytatta Mrs. Marchmont. - B�r n�ha egy icipicit tal�n zsarnoki. P�ld�ul
ragaszkodott hozz�, hogy mindig a r�gi abroszaimmal ter�tsek. Egyszer�en ut�lt
ter�tetlen asztaln�l enni. Amikor Olaszorsz�gban volt, m�g k�ld�tt is n�h�ny
csodasz�p velencei csipketer�t�t. - Nyilv�n �rdemes volt teljes�teni az �hajait
- jegyezte meg Lynn sz�razon. Azt�n k�v�ncsian megk�rdezte: - Hogyan
ismerkedett meg ezzel a... a m�sodik feles�g�vel? Err�l nem �rt�l. - �, �desem,
haj�n vagy rep�l�g�pen, vagy mit tudom �n, hol. Azt hiszem, D�l-Amerik�b�l New
Yorkba menet. Annyi �v ut�n ! �s annyi titk�rn�, g�p�r�n�, h�zvezet�n� meg
mindenf�le ut�n! Lynn elmosolyodott. Mi�ta az esz�t tudja, Gordon Cloade
titk�rn�i, h�zvezet�n�i �s irodai alkalmazottai a legt�zetesebb vizsg�l�d�s �s
gyan�s�tgat�s k�z�ppontj�ban �lltak. - Csinos? - k�rdezte k�v�ncsian. - H�t,
kisl�nyom - mondta Adela -, szerintem meglehet�sen buta arca van. - Te nem vagy
f�rfi, anyuk�m! - Persze - folytatta Mrs. Marchmont -, szeg�nyke Londonban volt
a bomb�z�skor, sokkot kapott, mikor tal�lat �rte a h�zat, �s nagyon beteg volt
ut�na, �s szerintem a mai napig sem heverte ki eg�szen. Val�s�gos idegcsom�. Es
id�nk�nt szinte... gyengeelm�j�nek l�tszik. Az az �rz�sem, hogy sosem lett volna
megfelel� t�rsa Gordonnak. Lynn elmosolyodott. Gordon Cloade aligha az�rt vett
el egy n�l�n�l sokkal fiatalabb n�t, mert intellektu�lis t�rsra volt sz�ks�ge. -
R�ad�sul, kisl�nyom - fogta halkabbra a hangj�t Mrs. Marchmont -, ut�lom ezt
mondani, de persze nem �rin�! - Micsoda k�fejez�s ez, anyuk�m! Mit sz�m�t ez
manaps�g? - Vid�ken m�g nagyon is sz�m�t - mondta Adela szel�den. - Ezen csak
azt �rtem, hogy nem eg�szen k�z�nk val�! - Szerencs�tlen kis teremt�s! - Igaz�n
nem tudom, mi�rt mondod ezt, Lynn. Mi Gordon miatt a lehet� legkedvesebbek �s
legudvariasabbak voltunk vele, �s t�rt karokkal fogadtuk. - Ezek szerint
Furrowbankben van? - k�rdezte k�v�ncsian Lynn. - H�t persze. Hov� is mehetett
volna, amikor kij�tt a szanat�riumb�l? Az orvosok azt tan�csolt�k, hogy ne
maradjon Londonban. Furrowbank-ben van, a b�tyj�val egy�tt. - Milyen a b�tyja? -
k�rdezte Lynn. - R�mes fiatalember! - Mrs. Marchmont elhallgatott, azt�n
igencsak nyomat�kosan hozz�tette: - Goromba. Egy pillanatra egy�tt�rz�s suhant
�t Lynn lelk�n. "Fogadok, hogy a hely�ben �n is goromba lenn�k!" - gondolta. -
Mi a neve? - k�rdezte. - Hunter. David Hunter. Azt hiszem, �rek. Persze nem
olyanok, akikr�l valaha is hallott az ember. Az asszony �zvegy volt... Mrs.
Clnderhaynek h�vt�k. Nem rosszindulatb�l, de �hatatlan, hogy fel ne tegye
mag�nak az ember a k�rd�st: mif�le �zvegyasszony az, aki a h�bor� alatt
D�l-Amerik�ban utazgat. �s tudod, nem tehetek r�la, de az az �rz�sem, csak az�rt
utazgatott, hogy gazdag f�rjet fogjon. - �s fogott is - jegyezte meg Lynn. Mrs.
Marchmont fels�hajtott. - Olyan k�l�n�s az eg�sz. Gordon nagyon �les esz� ember
volt. Annyi n� igyekezett megszerezni! Mint az az utols� el�tti titk�rn�je is.
Az azt�n t�nyleg �gbeki�lt� volt. �gy tudom, remek�l dolgozott, Gordonnak m�gis
meg kellett v�lnia t�le. - Sors�t senki el nem ker�lheti - v�lte Lynn. - Gordon
hatvank�t �ves volt - folytatta Mrs. Marchmont. - Veszedelmes kor. �s tudod, egy
h�bor� mindenkit kibillent a ker�kv�g�sb�l. Egyszer�en nem tudom elmondani,
mekkora megr�zk�dtat�s volt sz�munkra, mikor megkaptuk a New York-i level�t. -
Hogyan k�z�lte? - Francesnak �rt... fogalmam sincs r�la, hogy mi�rt pont neki.
Tal�n azt gondolta, hogy a neveltet�se folyt�n Frances esetleg meg�rt�bb lesz.
Azt �rta, hogy nyilv�n meg lesz�nk lepve, ha megtudjuk, hogy megn�s�lt. Hogy
olyan hirtelen j�tt az eg�sz, de � biztos benne, hogy hamarosan nagyon meg
fogjuk kedvelni Rosaleent - micsoda sz�npadias n�v, nem gondolod, kisl�nyom?
Nekem legal�bbis nagyon er�ltetettnek hat. A feles�g�nek nagyon szomor� �lete
volt, �rta Gordon, �s annak ellen�re, hogy olyan fiatal, sok mindenen ment
kereszt�l. De mindig nagyon derekasan helyt�llt. - J�l ismert h�z�s - d�nny�gte
Lynn. - �, tudom. Nekem is ez a v�lem�nyem. Annyi ilyet hallani. De az ember nem
gondolta volna Gordonr�l, az � �lettapasztalat�val ... Nos, ak�rhogyan is, �gy
�llunk. Hatalmas nagy szeme van . . . s�t�tk�k, �s amolyan kormos szempill�j�. -
Sz�p n�? - �, igen, tagadhatatlanul csinos. De nem az a fajta csinoss�g, ami
nekem tetszik. - Hogy is volna - mosolygott Lynn fanyarul. - Nem az, kisl�nyom.
De h�t a f�rfiak... nos, igen, a f�rfiakat nem lehet meg�rteni! A
legkiegyens�lyozottabb is k�pes a legnagyobb ostobas�got elk�vetni! Gordon azzal
folytatta level�t, hogy egy percig se higgy�k, hogy ez a r�gi csal�di k�tel�kek
meglazul�s�t jelenti. Hogy � tov�bbra is felel�snek �rzi mag�t �rt�nk. - De,
ugye, nem csin�lt �j v�grendeletet a h�zass�gk�t�se ut�n? - k�rdezte Lynn. Mrs.
Marchmont megr�zta a fej�t. - Az utols� v�grendelete 1940-ben k�sz�lt. A
r�szleteket nem ismerem, azt azonban annak idej�n a tudom�sunkra hozta, hogy ha
t�rt�nn�k vele valami, mindny�junkr�l gondoskodott. A h�zass�ga term�szetesen
�rw�nytelen�tette ezt a v�grendeletet. A hazaj�vetele ut�n, gondolom, �jat akart
csin�ltatni... de nem volt m�r r� ideje. J�form�n a haza�rkez�se m�snapj�n halt
meg. - Ezek szerint a feles�ge, Rosaleen kap mindent? - Igen. Gordon h�zass�ga
hat�lytalan�totta a r�gi v�grendeletet. Lynn hallgatott. Nem volt k�l�n�sebben
p�nz s�v�r, de term�szetesen elkedvetlen�tette ez az �j helyzet. �gy �rezte,
Gordon Cloade maga sem �gy akarta volna. Vagyon�nak nagyobb r�sz�t bizony�ra
fiatal feles�g�re hagyta volna, de gondoskodott volna a csal�dj�r�l is, hiszen
mindig biztos�totta �ket arr�l, hogy sz�m�thatnak r�. �lland�an hangoztatta,
hogy nem kell takar�koskodniuk, nem kell gondoskodniuk a j�v�r�l. Lynn hallotta,
amikor Jeremynek azt mondta Gordon b�csi: - Ha meghalok, gazdag leszel. - Az
�desanyj�nak pedig t�bbsz�r elism�telte: - Ne agg�dj, Adela. Nagyon j�l tudod,
hogy mindig gondoskodni fogok Lynnr�l... �s nem szeretn�m, ha elk�lt�zn�l ebb�l
a h�zb�l - v�g�l is ez az otthonod. A jav�t�si k�lts�gek sz�ml�it k�ldd csak el
nekem. - Rowleyt biztatta, hogy gazd�lkodjon. Ragaszkodott hozz�, hogy Anthony,
Jeremy fia l�pjen be a Kir�lyi Test�rs�gbe, �s tekint�lyes apan�zst k�ld�tt
neki. Lionel Cloade-ot biztatta, hogy praktiz�l�s helyett ink�bb foglalkozz�k
orvosi kutat�ssal, amely r�vid t�von nem kecsegtet anyagi haszonnal. Lynn
gondolatmenet�t f�lbeszak�tott�k. Mrs. Marchmont dr�mai hangon �s remeg� sz�jjal
egy halom sz�ml�t vett el�: - N�zd meg ezeket - sir�nkozott. - Mihez kezdjek? Mi
a csud�hoz kezdjek, Lynn? Ma kaptam levelet a bankigazgat�t�l, hogy kimer�lt a
bankhitelem. Nem tudom, hogyan t�rt�nhetett. Annyira vigy�ztam. De �gy l�tszik,
a befektet�seim nem hoznak annyit, mint szoktak. Azt �rja, hogy a magasabb ad�k
miatt. Azt�n itt vannak ezek a s�rga pap�rok, a h�bor�s k�rbiztos�t�s vagy mi a
sz�sz ... fizetnie kell az embernek, ak�r akar, ak�r nem. Lynn �tfutotta a
sz�ml�kat. Nem vallottak k�ltekez�sre. Tet�jav�t�s, ker�t�sjav�t�s, a t�nkrement
konyhai v�zmeleg�t� kicser�l�se, �j v�zvezet�kcs�. Tetemes �sszegre r�gnak. - El
kellene k�lt�zn�m inn�t - sir�nkozott Mrs. Marchmont. - De hov� mehetn�k? Kis
h�zat sehol se tal�lni ... egyszer�en nincs. �, nem akarlak ezzel terhelni,
Lynn. Hiszen csak most j�tt�l haza. De egyszer�en nem tudom, mit csin�ljak. Nem
tudom. Lynn az �desanyj�ra n�zett. �desanyja hatvan- �ves elm�lt. Sosem volt
t�ls�gosan er�s. A h�bor�ban londoni menek�lteket fogadott be a h�z�ba, f�z�tt
�s takar�tott r�juk, tagja volt a N�k �nk�ntes Sz�vets�g�nek, lekv�rt f�z�tt,
seg�dkezett az iskolai �tkeztet�sn�l. A h�bor� el�tt kellemes �s k�nny� �lete
volt, de a h�bor�ban napi tizenn�gy �r�t dolgozott. �s most, Lynn �gy l�tta,
nagyon k�zel �ll az �sszeoml�shoz. Kimer�lt, �s reszket a j�v�t�l. Lynnt
el�nt�tte a d�h. - Ez a Rosaleen... - k�rdezte lassan - nem seg�thetne? Mrs.
Marchmont elpirult. - Semmihez sincs jogunk... semmihez. Lynn elgondolkodott. -
Szerintem erk�lcsi jogotok, az van. Gordon b�csi mindig seg�tett. Mrs. Marchmont
megr�zta a fej�t. - Nem lenne sz�p, kisl�nyom, sz�vess�get k�rni... k�l�n�sen
olyant�l, akit az ember nemigen kedvel. Ezenk�v�l a b�tyja �gysem engedn� meg
neki, hogy ak�r egy fill�rt is adjon! Azt�n az elegancia hely�be egyszeriben n�i
rosszm�j�s�g l�pett, amikor hozz�tette: - M�r tudniillik ha csakugyan a b�tyja!#
Els� k�nyv

Frances Cloade elgondolkodva n�zte a f�rj�t az asztal f�l�tt. Frances

negyvennyolc �ves volt. Az a fajta szik�r n�, akinek j�l �ll a tweedkoszt�m.
Arc�t nem festette, csak a sz�j�t r�zsozta hanyag nemt�r�d�ms�ggel. Meglehet�sen
g�g�s sz�ps�g nyomai l�tszottak rajta. Jeremy Cloade hatvanh�rom �ves volt,
sov�ny, �sz haj�, arca sz�raz, kifejez�stelen. Azon az est�n a szok�sosn�l is
kifejez�stelenebb volt az arca. Feles�ge fut� pillant�ssal nyugt�zta a t�nyt. Az
asztal k�r�l egy tizen�t �ves l�ny csoszogott, k�n�lta a t�lakat. K�ts�gbeesett
tekintet�t le nem vette volna Francesr�l. Ha Frances �sszevonta a szem�ld�k�t, a
l�ny majd elejtett valamit, elismer� pillant�s�t�l pedig felragyogott az arca.
Warmsley Vale-ben irigykedve mondogatt�k, hogy ha valakinek van csel�dje, akkor
az csakis Frances Cloade lehet. Nem vesztegeti meg �ket magas b�rekkel, r�ad�sul
alapos munk�t k�vetel. - Igyekezet�ket azonban �szinte elismer�ssel honor�lja,
�s m�sokra is �tterjed� energikuss�ga valahogy alkot� jelleg�v� �s szem�lyess�
teszi a h�zimunk�t. �lete sor�n annyira hozz�szokott ahhoz, hogy kiszolg�lj�k,
hogy ezt term�szetesnek vette, �s �ppen �gy m�lt�nyolt egy j� szak�csn�t vagy
szobal�nyt, mint egy j� zongoram�v�szt. Frances Cloade Lord Edward Trenton
egyetlen le�nya volt: apja valaha versenyist�ll�t tartott Warmsley Heath
szomsz�ds�g�ban. Lord Edward v�gs� cs�dje a beavatottak szerint csod�val hat�ros
menek�l�s volt a m�g rosszabbt�l. Azt pletyk�lt�k, hogy voltak lovak, amelyek a
legv�ratlanabb pillanatban felt�n� m�don nem b�rt�k az iramot, m�s pletyk�k
szerint az �rlovas Klub vezet�s�ge vizsg�latot ind�tott. Lord Edward azonban
meg�szta a dolgot, a j� h�re csak n�mi csorb�t szenvedett, �s siker�lt
kiegyeznie a hitelez�ivel, �gyhogy h�tralev� �veiben szerfelett k�nyelmesen
�ldeg�lhetett D�l-Franciaorsz�gban. �s ezeket a v�ratlan j�t�tem�nyeket
�gyv�dje, Jeremy Cloade �les esz�nek �s rendk�v�li er�fesz�t�seinek k�sz�nhette.
Cloade j�val t�bbet tett, mint �ltal�ban egy �gyv�d a kliens��rt, olyannyira,
hogy m�g kezess�get is v�llalt �rte. Nem titkolta, hogy m�lys�gesen csod�lja
Frances Trentont, �s id�vel, amikor az �desapja �gyei kiel�g�t� m�don
lez�rultak, Frances feles�g�l is ment Jeremy Cloade-hoz. Hogy Frances mit �rzett
ezzel kapcsolatban, senki sem tudta meg. Annyi azonban bizonyos, hogy az alku r�
es� r�sz�t csod�latra m�lt�an teljes�tette. Hasznos �s loj�lis feles�ge volt
Jeremynek, gondos anyja fi�nak, mindenben el�mozd�totta Jeremy �rdekeit, �s soha
egyetlen sz�val vagy tettel nem utalt r�, hogy nem szabad akarat�b�l ment hozz�.
Viszonz�sk�nt a Cloade csal�d hallatlanul tisztelte �s csod�lta Francest.
B�szk�k voltak r�, megb�ztak �t�let�ben - de sohasem ker�ltek vele igaz�n
bizalmas viszonyba. Hogy Jeremy Cloade mit gondolt a h�zass�g�r�l, senki sem
tudta, tekintve, hogy sosem lehetett tudni, mit gondol vagy mit �rez Jeremy
Cloade. Az emberek "sz�raz k�r�"-nak nevezt�k. Mint embert �s mint �gyv�det
nagyra becs�lt�k. A Cloade, Brunskill �s Cloade �gyv�di iroda sosem v�llalt el
k�tes �gyeket. Nem voltak zseni�lisak, de meg lehetett b�zni benn�k. A c�g
vir�gzott, �s Jeremy Cloade sz�p klasszicista h�zban lakott a piact�r mellett, a
h�z m�g�tt r�gim�di, fallal k�r�lker�tett nagy kert ter�lt el, amelyet tavasszal
elbor�tott a vir�gz� k�rtef�k tengernyi feh�r szirma. F�rj �s feles�g vacsora
ut�n az eb�dl�b�l �tment a h�z h�ts� r�sz�ben lev�, kertre n�z� szob�ba. A
tizen�t �ves Edna izgatottan �s hangos szuszog�ssal vitte be a k�v�t. Frances
kit�lt�tt egy kicsit a cs�sz�be. A k�v� er�s volt �s forr�. Frances hat�rozottan
�s el�gedetten odasz�lt Edn�nak: - Nagyszer�, Edna. Edna �r�m�ben b�bonr�r�s
lett, de kifel� menet bizony csod�lkozott, hogy mit nem szeretnek az emberek!
Edna azt szerette, ha a k�v� kr�msz�n�, j� �des �s sok tej van benne. A Cloade
h�zasp�r a kertre n�z� szob�ban itta meg a cukor n�lk�li, er�s feketek�v�t.
Vacsor�n�l megbesz�lt�k, ami esz�kbe jutott: az ismer�s�ket, akikkel
tal�lkoztak, Lynn hazat�r�s�t, a k�zelj�v� mez�gazdas�gi kil�t�sait, de most,
hogy egyed�l maradtak, hallgattak. Frances h�trad�lt a sz�ken, �s a f�rj�t
figyelte. Jeremy Cloade nem vette �szre, hogy az asszony figyeli. Jobb kez�vel a
f�ls� ajk�t simogatta. Jellemz� volt r� ez az �ntudatlan mozdulat,
nyugtalans�gra vallott. Frances csak ritk�n l�tta ezt a mozdulatot. Egyszer,
amikor a fiuk, Anthony gyerekkor�ban s�lyos beteg volt, egyszer, amikor a f�rje
egy esk�dtsz�ki d�nt�sre v�rt, azt�n a h�bor� kit�r�sekor a r�di�ban felhangz�
visszavonhatatlan szavakat v�rva, majd Anthony bevonul�s�nak el�est�j�n. Frances
elgondolkodott kiss�, miel�tt megsz�lalt. A h�zass�guk boldog volt, de bizalmas
besz�lget�sekre ritk�n ker�lt sor k�z�tt�k. Frances tisztelte a f�rje tart�zkod�
term�szet�t, f�rje is az �v�t. Amikor megkapt�k a t�viratot, hogy Anthony h�si
hal�lt halt, akkor sem adt�k �t magukat a k�ts�gbees�snek. Jeremy bontotta f�l a
t�viratot, �s Francesra n�zett. Frances csak annyit k�rdezett: - Az?. Jeremy
lehajtotta fej�t, azut�n Franceshoz l�pett, �s kiny�jtott kez�be tette a
t�viratot. Egy ideig cs�ndben �lltak. Azt�n Jeremy megsz�lalt: - B�rcsak
seg�thetn�k neked, dr�g�m. - Frances szil�rd hangon, a k�nnyeit visszafojtva,
csak az iszonyatos �rt �s f�jdalmat �rezve �gy felelt: - Neked sem k�nny�. -
Jeremy megveregette a v�ll�t: - Nem k�nny� - mondta. - Nem ... - �s elindult az
ajt� fel�, kiss� vontatott l�ptekkel, de egyenes tart�ssal. Egy pillanat alatt
meg�regedett... Ennyit sz�lt csak: - Nincs mit mondani... nincs mit mondani...
Frances h�l�s volt neki, szenved�lyesen h�l�s, hogy �gy meg�rtette �t, �s majd a
sz�ve szakadt meg, �gy sajn�lta, mikor l�tta, hogy egy perc alatt meg�regedett.
A fia elveszt�s�vel Francesban megkem�nyedett valami .. . kisz�radt term�szetes,
egyszer� kedvess�ge. Tev�kenyebb �s energikusabb volt, mint valaha - az emberek
n�ha szinte f�ltek k�ny�rtelen j�zans�g�t�l. Jeremy Cloade t�tov�n,
bizonytalanul ism�t v�gigsim�tott a f�ls� ajk�n. Frances hat�rozott hangon
�tsz�lt a szoba t�ls� v�g�b�l: - Valami baj van, Jeremy? Jeremy Cloade
�sszerezzent. Kishijj�n elejtette a k�v�scs�sz�j�t. �sszeszedte mag�t, a cs�sz�t
a t�lc�ra tette. Azt�n az asszonyra n�zett. - Mire gondolsz, Frances? -
Azt k�rdezem, baj van-e? - Mi baj volna? - Ostobas�g lenne tal�lgatni. Ink�bb
mondd meg. - �rzelemmentesen, c�ltudatosan besz�lt. - Nincs semmi baj ... -
mondta Jeremy Cloade. De a hangja nem volt meggy�z�. Az asszony nem felelt. Csak
k�rd�n v�rt. Mintha nem tartan� l�nyegesnek a f�rfi tagad�s�t. Jeremy Cloade
bizonytalanul az asszonyra n�zett. �s akkor egy pillanatra lehullott arc�r�l az
egykedv�s�g sz�rke �larca, s alatta olyan vad f�jdalom villant, hogy Frances kis
h�j�n f�lki�ltott. Csak egy pillanat volt az eg�sz, de Frances nem k�telkedett
benne, hogy l�tta, amit l�tott. Halkan, higgadtan sz�lalt meg. - Azt hiszem,
jobb lenne, ha elmondan�d. A f�rfi s�hajtott, m�lyen, boldogtalanul. - Persze,
el�bb-ut�bb �gyis megtudod. Azt�n az asszony legnagyobb meglepet�s�re
hozz�tette:-Sajnos rossz �zletet csin�lt�l, Frances. Frances nem tudta, mire
c�loz a f�rje, �gy h�t egyenesen megk�rdezte: - Mir�l van sz�? P�nzr�l? Nem
tudta, mi�rt �ppen a p�nz jutott el�sz�r esz�be. K�l�n�sebb jel nem utalt r�,
hogy nehezebb anyagi helyzetben voln�nak, mint akkoriban b�rki m�s. Az �gyv�di
irod�ban munkaer�hi�nnyal k�szk�dtek, t�bb volt a munka, mint amit el tudtak
v�gezni, de �gy volt ez m�shol is, r�ad�sul az elm�lt h�napban n�h�ny ember�k
leszerelt. �ppens�ggel betegs�get is titkolhatna Jeremy - rossz sz�nben van az
ut�bbi id�ben, agyondolgozta mag�t, kimer�lt. Frances m�gis �szt�n�sen r��rzett
a p�nzre, �s l�that�lag nem t�vedett. A f�rje b�lintott. - �rtem. - Frances egy
percig hallgatott, gondolkodott. �t nem �rdekelte a p�nz, de tudta, hogy Jeremy
ezt k�ptelen meg�rteni. Mert Jeremynek a p�nz a stabilit�sa, a k�telezetts�gek,
a t�rsadalmi poz�ci� �s tekint�ly b�v�s n�gysz�g�t jelentette. Neki,
Francesnak a p�nz j�t�kszer volt csup�n. Az anyagi bizonytalans�g l�gk�r�ben
sz�letett �s nevelkedett. Voltak nagyszer� id�szakok, amikor a lovak meghozt�k a
v�rt eredm�nyt. Voltak neh�z id�szakok, amikor a keresked�k nem hiteleztek
t�bbet, �s Lord Edward megal�z�an szorult helyzetbe ker�lt: menek�lnie kellett
az ajtaj�n kopogtat� b�r�s�gi v�grehajt� el�l. Egyszer egy h�tig sz�raz keny�ren
�ltek, �s a csel�deket elbocs�tott�k. Volt olyan is, m�g Frances gyerekkor�ban,
hogy a v�grehajt�k h�rom h�tig ott tany�ztak a h�zukban. Frances remek�l
elj�tszott az egyikkel, aki sokat mes�lt neki a kisl�ny�r�l. Ha az embernek nem
volt p�nze, h�t szerzett valahogy, k�lf�ldre ment, vagy a bar�tai, rokonai
nyak�n �lt egy ideig. Vagy valaki kih�zta a cs�v�b�l egy k�lcs�nnel. De ahogy
Frances eln�zte a f�rj�t, r�j�tt, hogy a Cloade-ok vil�g�ban nem csin�lnak
ilyesmit. Ott nem koldulnak, nem k�rnek k�lcs�n, nem �lnek m�sok nyak�n. (�s
ford�tva: nem akarj�k, hogy m�sok kolduljanak vagy k�lcs�nk�rjenek t�l�k, sem
azt, hogy �l�sk�djenek rajtuk.) Frances v�gtelen�l sajn�lta Jeremyt, �s egy kis
b�ntudata volt, hogy � olyan nyugodt. A gyakorlatiass�gban keresett mened�ket. -
Minden�nket el kell adnunk? Cs�dbe jut a c�g? Jeremy Cloade arca idegesen
megr�ndult, �s Frances r�j�tt, hogy t�ls�gosan t�rgyilagos volt. - Kedvesem -
mondta gy�ng�den -, ink�bb mondd meg. Nem akarok tov�bb tal�lgatni. Cloade
k�nyszeredetten belekezdett: - K�t �vvel ezel�tt s�lyos v�ls�gba ker�lt�nk. A
fiatal Williams, ugye, eml�kszel r�, kereket oldott. Nehezen tudtunk �jra
egyenesbe j�nni. Azt�n Szingap�r ut�n bizonyos komplik�ci�k ad�dtak a
T�volKeleten kialakult helyzet miatt... Frances k�zbesz�lt. - Az okok nem
�rdekesek... Neh�z helyzetben volt�l. �s nem tudt�l kim�szni bel�le. - Gordonra
sz�m�tottam - mondta Jeremy. - Gordon egyenesbe hozta volna a dolgokat. Frances
t�relmetlen�l f�ls�hajtott. - H�t persze. De nem akarom hib�ztatni szeg�nyt...
v�gt�re is nagyon emberi, hogy valaki egy csinos n� miatt elveszti a fej�t.
K�l�nben is mi�rt ne n�s�lt volna meg, ha akart? Sajn�latos, hogy elpusztult a
l�git�mad�s alatt, m�g miel�tt b�rmit elint�zhetett volna, miel�tt szab�lyos
v�grendeletet csin�lt volna, illetve rendezte volna az �gyeit. Az az igazs�g,
hogy az ember, f�ggetlen�l att�l, hogy mekkora vesz�lyben van, soha, egy percre
sem hiszi el, hogy meghalhat. A bomba mindig a m�sikat fogja telibe tal�lni. -
Eltekintve att�l, hogy mekkora vesztes�g a hal�la, �n mindig nagyon szerettem
Gordont, �s b�szke voltam r� - mondta Gordon Cloade b�tyja -, katasztr�fa a
sz�momra. Olyan pillanatban j�tt... Elhallgatott. - T�nkremegy�nk? - �rdekl�d�tt
Frances. Jeremy Cloade k�ts�gbeesetten n�zett r�. K�nnyebben elviseln� a
k�nnyeket vagy a r�m�letet. Ez a h�v�s, t�rgyilagos �rdekl�d�s val�s�ggal
megsemmis�ti. - Sokkal rosszabb - v�laszolt rekedten. N�zte a feles�g�t, amint
n�m�n v�giggondolja a lehet�s�geket. M�g egy perc, �s meg kell mondanom neki -
mondta mag�ban. - Megtudja, mi vagyok... Meg kell tudnia. El�sz�r tal�n el sem
fogja hinni. Frances Cloade s�hajtott, �s kiegyenesedett a nagy karossz�kben. -
�rtem - mondta. - Sikkaszt�s. Vagy ha nem ez a helyes kifejez�s, akkor valami
hasonl�. Az, amit a fiatal Williams csin�lt. - Igen, de ez�ttal - �rtsd meg - �n
vagyok a felel�s. Let�tbe helyezett p�nzhez ny�ltam, amit hivatalosan r�m
b�ztak. Eddig siker�lt titokban tartanom ... - De most minden kider�l? - Hacsak
nem kapom meg a sz�ks�ges p�nzt, m�ghozz� s�rg�sen. Soha �let�ben nem sz�gyellte
m�g ennyire mag�t. Hogyan fogadja Frances? Egyel�re nagyon nyugodtan fogadta. De
hiszen Frances sohasem csin�lt jelenetet, jutott esz�be Jeremynek. Sosem
hib�ztatja semmi�rt, sosem vet a szem�re semmit. Az asszony tenyer�be
t�masztotta arc�t, s a homlok�t r�ncolta. - Micsoda ostobas�g - mondta -, hogy
egy fill�r saj�t p�nzem sincs. - A hozom�nyod - mondta Jeremy mereven -, de... -
De, gondolom, az is elment - fejezte be Frances sz�rakozottan. Jeremy
hallgatott. Azt�n sz�raz hangj�n neh�zkesen folytatta: - Sajn�lom, Frances. El
sem tudom mondani, mennyire sajn�lom. Rossz �zletet csin�lt�l. Frances f�lkapta
a fej�t. - Ezt m�r az el�bb is mondtad. Hogy �rted? - Mikor volt�l olyan j�, �s
hozz�m j�tt�l feles�g�l - mondta mereven Jeremy -, jogod volt r�, hogy... nos,
hogy tisztess�ges �letet v�rj ... hitv�ny kis aggodalmakt�l mentes �letet.
Frances elk�pedve b�mult a f�rj�re. - Na de Jeremy! Mit gondolsz, mi a csud��rt
mentem hozz�d feles�g�l? Jeremy halv�nyan elmosolyodott. - Mindig h�s�ges �s
szeret� feles�g volt�l, kedvesem. De aligha hizeleghetek magamnak azzal, hogy
akkor is engem v�lasztott�l volna, ha ... sz�val ha a k�r�lm�nyek m�sk�nt
alakulnak. Frances csak b�mult r�, azt�n hirtelen nevet�sben t�rt ki. - �, te
muris v�n csacsi! Micsoda reg�nyes fant�zi�t takar ez az �gyv�di homlok! T�nyleg
azt hiszed, hogy az�rt mentem hozz�d, mert ezen az �ron mentetted meg az ap�mat
a farkasokt�l - vagy az �rlovas Klub revizorait�l, vagy mit tudom �n mit�l? -
Nagyon szeretted az ap�dat, Frances. - Im�dtam aput! Borzaszt�an vonz� ember
volt, �s igaz�n nagyszer� volt egy�tt �lni vele! De mindig tudtam r�la, hogy
semmirekell�. �s ha azt hiszed, hogy eladtam magamat a csal�d �gyv�dj�nek, csak
az�rt, hogy megmentse az ap�mat att�l, ami eg�sz �let�ben fenyegette, h�t soha
nem �rtett�l meg engem. Soha! Csak n�zte a f�rj�t. B�mulatos, gondolta, az ember
t�bb mint h�sz �ve �l valakivel, �s fogalma sincs r�la, mi megy v�gbe a m�sik
lelk�ben. De honnan is tudn�, mikor az a m�sik l�lek annyira k�l�nb�zik az
�v�t�l? Romantikus l�lek, persze titkolja, de az�rt m�giscsak az. Az a sok r�gi
kalandreg�ny a h�l�szob�j�ban- gondolta Frances. -Azokb�l sejthettem volna!
Szeg�ny dr�ga bolondom! Hangosan pedig ezt mondta: - Az�rt mentem hozz�d, mert
szerelmes voltam bel�d, �rted? - Szerelmes volt�l bel�m? De h�t mit l�tt�l
bennem? - Ha �gy r�k�rdezel, Jeremy, igaz�n nem tudom. De annyira m�s volt�l,
annyira k�l�nb�zt�l az ap�m t�rsas�g�t�l. El�sz�r is sose besz�lt�l lovakr�l.
Fogalmad sincs r�la, mennyire elegem volt m�r a lovakb�l - meg a Newmarket Kupa
es�lyeib�l! Egy este n�lunk vacsor�zt�l - eml�kszel? -, melletted �ltem, �s
megk�rdeztem t�led, mi a bimetalikus p�nzrendszer, �s te megmagyar�ztad, mi
az... t�nyleg megmagyar�ztad! Eg�sz vacsora alatt err�l besz�lt�l - mind a hat
fog�s alatt -, akkor �ppen p�nz �llt a h�zhoz, �s francia szak�csunk volt! -
F�l�tt�bb unalmas lehetett - mondta Jeremy. - Csod�latos volt! Addig soha senki
nem vett engem komolyan. Te pedig nagyon udvarias volt�l, m�gis mintha r�m se
n�zt�l volna, vagy f�l se mer�lt volna benned, hogy kedves vagyok, vagy csinos,
vagy ak�rmi. Felsz�tottad a hi�s�gomat. Megfogadtam, hogy �szrev�tetem magam
veled. - H�t alaposan �szrevettelek- mondta Jeremy Cloade mogorv�n. -Aznap
�jjel, mikor hazamentem, egy szemhuny�snyit nem aludtam. B�zavir�gos k�k ruha
volt rajtad... Egy-k�t pillanatra cs�nd telepedett k�z�j�k, azt�n Jeremy
megk�sz�r�lte a tork�t. - ���... r�g volt... Frances sietett enyh�teni a
zavar�n. - �s most bajba jutott k�z�pkor� h�zasp�r vagyunk, �s a legjobb
megold�st keress�k. - Ezek ut�n, Frances, m�g borzalmasabb, hogy ez a . . . ez a
gyal�zat . . . Frances f�lbeszak�totta. - K�rlek, tiszt�zzuk a dolgokat,
Menteget�z�l, hogy �ssze�tk�z�sbe ker�lt�l a t�rv�nnyel. Lehet, hogy v�dat
emelnek ellened, lehet, hogy b�rt�nbe ker�lsz - Jeremynek megr�ndult az arca -,
�n pedig ezt nem akarom. Mindent megteszek, hogy megakad�lyozzam, de erk�lcsi
felh�borod�st ne v�rj t�lem. Ne felejtsd el, hogy az �n csal�dom nem valami
erk�lcs�s. Az ap�m b�b�jos ember volt, de sz�lh�mos. Azt�n ott van Charles, az
unokatestv�rem. Eltussolt�k az �gyet, nem emeltek v�dat ellene, gyorsan a
gyarmatokra menesztett�k. Azt�n a m�sik unokatestv�rem, Gerald... aki csekket
hamis�tott Oxfordban. De bevonult, elesett a h�bor�ban, �s hal�la ut�n
b�tors�g��rt, t�rsa��rt val� �nfel�ldoz�s��rt �s emberfeletti kitart�s��rt
megkapta a Vikt�ria-keresztet. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ilyenek az
emberek... nem eg�szen j�k, �s nem eg�szen rosszak. Nem hiszem, hogy j�magam
k�l�n�sebben becs�letes voln�k... Eddig csak az�rt voltam az, mert nem k�s�rtett
meg semmi. De b�tornak b�tor vagyok, nagyon b�tor - a f�rj�re mosolygott -, �s
loj�lis! - Kedvesem! - Jeremy Cloade f�lkelt, odament hozz�. Meg�llt mellette,
�s a haj�hoz �rintette az ajk�t. - �s most mit csin�ljunk? - k�rdezte Lord
Edward Trenton le�nya a f�rj�re mosolyogva. - Szerezz�nk p�nzt valahogy? - Nem
tudom, hogyan lehetne - mondta merev arccal Jeremy. - Jelz�logk�lcs�nt vehetn�nk
f�l a h�zra. �, �rtem - kapcsolt Frances -, m�r megt�rt�nt. Ostoba vagyok.
Nyilv�n v�gigpr�b�lt�l minden k�zenfekv� dolgot. Akkor csak a tarh�l�s j�n
sz�m�t�sba. N�zz�k csak, kit tarh�lhatn�nk le. Alighanem egyetlen lehet�s�g van
csak. Gordon �zvegye, a sz�p Rosaleen! Jeremy k�tkedve megcs�v�lta a fej�t. -
Nagy �sszegre van sz�ks�g. �s a t�k�hez nem lehet hozz�ny�lni. Gordon �zvegy�t
csak �letfogytig val� haszon�lvezet illeti meg. - Ezt nem tudtam. Azt hittem,
mindenest�l az �v� a vagyon. Mi t�rt�nik, ha meghal? - Gordon legk�zelebbi
rokonaira sz�ll. Azaz megoszlik k�ztem, Lionel, Adela �s Maurice fia, Rowley
k�z�tt. Mintha �tsuhant volna valami a szob�n ... egy hideg l�g�ramlat... egy
gondolat �rnya... - Ezt eddig nem mondtad... - jegyezte meg Frances. - Azt
hittem, v�gleg az �v�, hogy arra hagyja, akire akarja. - Nem. Az 1925-�s
hagyat�ki t�rv�ny �rtelm�ben... Nem val�sz�n�, hogy Frances figyelt a
magyar�zatra. Mikor a f�rje befejezte, megsz�lalt: - Ez minket szem�ly szerint
aligha �rint. Mire � ak�r csak k�z�pkor� lesz, mi r�g a f�ld alatt lesz�nk. H�ny
�ves? Huszon�t... huszonhat? Legal�bb hetven�ves kor�ig fog �lni. - Jeremy
Cloade bizonytalanul megjegyezte: - Esetleg k�rhetn�nk t�le k�lcs�n... csal�di
alapon. Lehet, hogy nagylelk� teremt�s... igaz�n alig tudunk r�la valamit. - Mi
mindenesetre el�gg� kedvesek voltunk vele - mondta Frances -, nem k�sz�r�lt�k
rajta a nyelv�nket, mint Adela. Elk�pzelhet�, hogy meghallgatna. - M�g csak
burkolt c�lz�st sem szabad tenn�nk arra, hogy... �... mennyire s�rg�s -
figyelmeztette a f�rje. - Persze hogy nem! - mondta Frances t�relmetlen�l. -
Csak az a baj, hogy nem az asszonnyal lesz dolgunk. �gy t�ncol, ahogy a b�tyja
f�ty�l. - �s � nem valami vonz� fiatalember - mondta Jeremy Cloade. Frances
hirtelen elmosolyodott. - �, dehogynem! �pp ellenkez�leg. Nagyon is vonz�. �s
alighanem t�k�letesen g�tl�stalan. B�r ami azt illeti, �n is az vagyok! A
mosolya megkem�nyedett. F�ln�zett a f�rj�re. - Nem fognak legy�zni, Jeremy -
mondta. - Biztosan lesz valami megold�s - m�g ha egy bankot kell is kirabolnom!#
Els� k�nyv

- P�nz! - mondta Lynn. Rowley Cloade b�lintott. Sz�les v�ll�, tagbaszakadt

fiatalember volt, b�re t�glav�r�s, elgondolkod� szeme k�k, a haja nagyon
vil�gossz�ke. Lass�s�ga ink�bb sz�nd�kosnak, mint megr�gz�tt szok�snak t�nt. �gy
�lt a megfontolts�ggal, mint m�sok a gyors, szellemes visszav�g�sokkal. - Igen -
mondta -, �gy l�tszik, manaps�g mindennek a p�nz a l�nyege. - Pedig �n azt
hiszem, hogy a gazd�lkod�knak j�l ment a h�bor�ban. - Igen, de ez nem
�lland�sult. Egy �ven bel�l visszajutunk oda, ahol voltunk, a b�rek emelkednek,
a munk�sok nem hajland�k dolgozni, mindenki el�gedetlen, �s senki sem tudja,
h�nyad�n �ll. Kiv�ve persze, ha az ember t�nyleg nagyban gazd�lkodik. Az �reg
Gordon tudta ezt. Ez�rt akart besz�llni. - �s most? - k�rdezte Lynn. Rowley
er�ltetetten nevetett. - Most Mrs. Gordon felmegy Londonba, �s k�tezer�rt vesz
egy nercbund�t. - De hisz ez... erk�lcstelens�g! - �, dehogy... - Elhallgatott,
azt�n hozz�tette: - �n is sz�vesen venn�k neked nercbund�t, Lynn... - Milyen az
a n�, Rowley? - Lynn szerette volna egy vele egykor� v�lem�ny�t is hallani. -
Majd este megl�tod. Lionel b�csi �s Kathie n�ni est�ly�n. - Igen, tudom. De
szeretn�m a te v�lem�nyedet hallani. Anyu azt mondja, gyengeelm�j�. Rowley
fontol�ra vette a dolgot. - H�t... nem mondan�m, hogy az intelligencia er�s
oldala. De szerintem csak az�rt l�tszik gyengeelm�j�nek, mert rettenetesen
vigy�z. - Vigy�z? Mire? - H�t �gy �ltal�ban. F�k�nt, gondolom, a kiejt�s�re -
tudod, er�s �r akcentusa van -, vagy ha m�sra nem, h�t a megfelel� villa
haszn�lat�ra vagy az esetleg elhangz� irodalmi utal�sokra. - Ezek szerint
t�nyleg . .. teljesen .. . sz�val m�veletlen? Rowley er�ltetetten nevetett. -
H�t nem �rin�, ha erre gondolsz. A szeme sz�p, az arcb�re gy�ny�r� - gondolom,
ebbe szeretett bele Gordon b�csi -, �s a l�ny�b�l hihetetlen term�szetess�g
�rad. Amit nem hiszem, hogy megj�tszik... de persze sosem lehet tudni. Csak �ll
kuk�n, �s hagyja, hogy David ir�ny�tsa. - David? - A b�tyja. Azt azt�n nem kell
f�lteni! S�t�t alak. - Majd hozz�tette: - Nem szeret benn�nket t�ls�gosan. -
Mi�rt szeretne? - csattant fel Lynn, �s amikor Rowley kiss� megh�kkenve
r�n�zett, hozz�tette: - Hiszen ti sem szeretitek �t. - �n t�nyleg nem. Te sem
fogod. Nem a mi fajt�nk. - Te nem tudod, Rowley, hogy �n kit szeretek �s kit
nem. Sokat l�ttam a vil�gb�l az elm�lt h�rom �vben. �s azt hiszem .. . nem
vagyok m�r olyan sz�k l�t�k�r�. - T�bbet l�tt�l a vil�gb�l, mint �n, ez igaz. A
hangja nyugodt volt, Lynn m�gis f�lkapta a fej�t. Volt valami a m�g�tt a
sz�ntelen t�nus m�g�tt. Rowley ny�ltan viszonozta a pillant�s�t, az arc�n nem
t�kr�z�d�tt �rzelem. De Lynn j�l eml�kezett r�, hogy Rowleyn�l sosem lehet
pontosan tudni, mire is gondol. Milyen furcsa, feje tetej�re �ll�tott vil�g ez,
gondolta Lynn. R�gen a f�rfi ment a h�bor�ba, s a n� maradt otthon. Az �
eset�kben azonban a ford�tottja t�rt�nt. A k�t fiatalember, Rowley �s Johnny
k�z�l az egyiknek mindenk�ppen a gazdas�gban kellett maradnia. Sorsot h�ztak, �s
ennek eredm�nye- k�ppen Johnny Vavasour vonult be. Szinte mindj�rt elesett -
Norv�gi�ban. Rowley pedig a h�bor� alatt egyszer sem ker�lt egy-k�t m�rf�ldn�l
messzebb hazulr�l. � pedig, Lynn, ek�zben megj�rta Egyiptomot, �szak-Afrik�t,
Szic�li�t. Nemegyszer volt t�zvonalban. Lynn t�rt vissza a csat�b�l, �s Rowley
v�rta h�s�gesen . . . Hirtelen k�v�ncsi lett r�, vajon b�nja-e Rowley. - Mintha
id�nk�nt fejtet�re �llna minden - mondta Lynn, �s idegesen elnevette mag�t. -
H�t, nem tudom. - Rowley �res tekintettel n�zte a vid�ket. - Ez att�l f�gg. -
Rowley... - Lynn t�tov�zott - sajn�lod, hogy... sz�val... hogy Johnny... Rowley
hideg tekintete l�tt�n megzavarodott. - Hagyjuk ki ebb�l Johnnyt! - sz�lt
Rowley. - A h�bor�nak v�ge - �s nekem szerencs�m volt. - �gy �rted, az�rt . . .
- Lynn bizonytalanul elhallgatott - mert neked nem kellett... elmenned? - Csod�s
szerencs�m volt, nem gondolod? - Lynn nem tudta pontosan, ezt hogyan �rtse.
Rowley hangja nyugodt volt, m�gis �les. Mosolyogva hozz�tette: - De persze
nektek, hadviselt l�nyoknak nem lesz k�nny� �jra letelepedni itthon. - Jaj, ne
l�gy m�r ilyen ostoba, Rowley! - f�rmedt r� inger�lten Lynn. ( De mi�rt
inger�lt? Mi�rt? - hacsak nem az�rt mert Rowley szavai valahogy nagyon is az
eleven�be v�gtak.) - No j� - mondta Rowley. - Akkor ak�r �ssze is
h�zasodhatn�nk. Hacsak k�zben nem gondoltad meg magad. - Persze hogy nem
gondoltam meg magam. Mi�rt gondoltam volna? - Sosem lehet tudni - mondta Rowley
bizonytalanul. - Szerinted tal�n... - Lynn sz�netet tartott - megv�ltoztam? -
Nem k�l�n�sebben. - Tal�n te gondoltad meg magad? - �, dehogy, �n nem. Tudod,
kint a tany�n nemigen v�ltoznak az ember gondolatai. Akkor j� - mondta Lynn. Ki
tudja, mi�rt, kis csal�d�sf�l�t �rzett. - H�zasodjunk �ssze. Amikor akarod. -
J�niusban vagy ak�r�l? - J�. Hallgattak. Ezzel a dolog el volt int�zve. Lynn nem
tehetett r�la, de borzaszt�an lehangolt volt. De Rowley, az Rowley - mint
mindig. Szeretetteljes, szenved�lymentes, �s k�nos igyekezettel ker�li a sz�p
szavakat. Szeretik egym�st. Mindig is szerett�k egym�st. Eddig sem besz�ltek
sokat a szerelm�kr�l - mi�rt kezden�nek most besz�lni r�la? J�niusban
�sszeh�zasodnak, �s a F�zesben (Lynn mindig nagyon sz�pnek tartotta ezt a nevet)
fognak lakni, �s � soha t�bb� nem megy sehova. Nem megy abban az �rtelemben,
am�t a sz� ez id� szerint jelent neki. Vagyis a haj�h�d felvon�s�nak izgalm�t, a
haj� leg�nys�g�nek gyors munk�j�t, a borzong�st, amikor egy rep�l�g�p f�lsz�ll,
s sz�rnyal f�nt a magasban a f�ld f�l�tt. Az ismeretlen partvonal lass�
kirajzol�d�s�t. A forr� homok �s olaj �s fokhagyma szag�t... az idegen nyelv
kopog�s�t, perg�s�t. A poros kertekben n�v� ismeretlen vir�gokat, a piros
mikul�svir�got... A be- �s kicsomagol�st - �s hogy mi lesz a k�vetkez� �llom�s.
Ennek m�r v�ge. A h�bor�nak v�ge. Lynn Marchmont hazaj�tt. Megj�tt a tenger�sz,
megj�tt a tengerekr�l... De �n nem ugyanaz a Lynn vagyok, gondolta, mint aki
elment. F�ln�zett, �s l�tta, hogy Rowley figyeli .. .#
Els� k�nyv

Kathie n�ni est�lyei t�bb�-kev�sb� egyform�k voltak. El�gg� zil�lt, r�gt�nz�tt

jelleg�k volt, ami a h�ziasszony term�szet�b�l fakadt. Dr. Cloade csak nagy
nehezen tudta f�ken tartani inger�lts�g�t. Vend�geivel ugyan v�ltozatlanul
udvarias volt - de �rezni lehetett, hogy udvariass�ga er�ltetett. K�ls�re Lionel
Cloade nagyon hasonl�tott a b�tyj�hoz. Szik�r volt �s �sz haj�, de hi�nyzott
bel�le az �gyv�d higgadts�ga. Modora nyers volt �s t�relmetlen - ideges
inger�lts�ge sok beteg�t s�rtette, akik emiatt egyszer�en nem vett�k �szre
szakmai hozz��rt�s�t �s kedvess�g�t. A kutat�- munka �rdekelte, hobbija a
gy�gyn�v�nyek t�rt�nete volt. Vil�gos elme l�v�n, nehez�re esett elviselni
feles�ge h�bortjait. B�r Lynn �s Rowley mindig "Frances"-nak sz�l�totta Mrs.
Jeremy Cloade-ot, Mrs. Lionel Cloade egy�rtelm�en "Kathie n�ni" volt. Mindketten
szerett�k, de kiss� nevets�gesnek tartott�k. Az "est�ly", amelyet Lynn
hazaj�vetele �r�gy�n rendeztek, egyszer� csal�di �sszej�vetel volt. Kathie n�ni
szeretetteljesen �dv�z�lte unokah�g�t. - Olyan sz�p �s barna vagy, kedvesem.
Gondolom, Egyiptom. Elolvastad a Piramisok j�slata c�m� k�nyvet, amit k�ldtem?
Olyan �rdekes. Megmagyar�z mindent, nem gondolod? Mrs. Gordon Cloade �s b�tyja,
David bel�p�se mentette meg Lynnt a v�laszad�st�l. - Az unokah�gom, Lynn
Marchmont, Rosaleen - mutatta be Kathie n�ni. Lynn ill�en leplezett
k�v�ncsis�ggal n�zett Gordon Cloade �zvegy�re. T�nyleg sz�p ez a n�, aki a
p�nz��rt ment feles�g�l az id�s Gordon Cloade-hoz. �s igaz, amit Rowley mondott,
hogy az �rtatlans�g leveg�je veszi k�r�l. Fekete, laza hull�mokba rakott haj,
"kormos szempilla" k�k szem... f�lig ny�lt ajkak. Minden felt�n�en dr�ga rajta.
A ruha, az �kszerek, a manik�r�z�tt k�z, a sz�rmebel�p�. Eg�szen j� alak� n�,
csak nem tudja, hogyan kell az ilyen dr�ga holmit viselni. Nem �gy hordja,
ahogyan Lynn Marchmont hordan�, ha csak feleannyi lehet�s�ge volna! (De neked
m�r soha nem lesz r� lehet�s�ged, mondta egy hang Lynn agy�ban.) - �rvendek -
mondta Rosaleen Cloade. T�tov�n a m�g�tte �ll� f�rfi fel� fordult. - A...
b�ty�m. - �dv�zl�m - sz�lalt meg David Hunter. Sov�ny, fekete haj�, fekete szem�
fiatalember volt. Az arca boldogtalan, dacos �s kiss� p�khendi. Lynn azonnal
r�j�tt, hogy mi�rt ut�lj�k annyira a Cloade-ok. K�lf�ld�n m�r tal�lkozott
ilyenfajta f�rfiakkal. Vakmer�ek, kiss� vesz�lyesek. Nem lehet megb�zni benn�k.
Maguk alkotj�k a t�rv�nyeiket, �s f�ty�lnek a vil�gra. V�ls�gos pillanatokban
annyi aranyat �rnek, mint amennyit nyomnak, de bevet�sen k�v�l meg�rj�tik a
parancsnokukat. Lynn cseveg� hangon megk�rdezte Rosaleent: - �s hogy tetszik az
�let Furrowbankben? - Szerintem csodasz�p h�z - felelte Rosaleen. David Hunter
kiss� cs�fond�rosan f�lnevetett. - Aj� �reg Gordon igaz�n kitett mag��rt! Nem
k�m�lte a p�nzt. Ez volt a sz�ntiszta igazs�g. Amikor Gordon elhat�rozta, hogy
letelepszik Warmsley Vale-ben - vagyis ink�bb amikor elhat�rozta, hogy mozgalmas
�let�nek egy kis r�sz�t ott t�lti -, �gy hat�rozott, hogy �p�tkezni fog.
T�ls�gosan individualista volt ahhoz, hogy olyan h�zban lakj�k, amelybe
beleiv�dott m�s emberek t�rt�nelme. Felfogadott egy fiatal, modern �p�t�szt, �s
szabad kezet adott neki. F�l Warmsley Vale sz�rny� �p�letnek tartotta
Furrowbanket, a feh�r, kockaszer� �p�letet, nem tetszettek nekik a be�p�tett
b�torok, a tol�ajt�k, az �vegasztalok �s sz�kek. Egyed�l a f�rd�szob�kat
csod�lta sz�vb�l mindenki. Rosaleen �h�tattal ejtette ki azt, hogy "Csodasz�p
h�z". De David nevet�s�t�l el�nt�tte az arc�t a p�r. - Ezek szerint maga a
leszerelt honle�ny, ugye? - k�rdezte David Lynnt�l. - Igen. A f�rfi f�rk�sz�
pillant�ssal v�gigm�rte - mire Lynn, ki tudja, mi�rt, elpirult. Hirtelen �jra
ott termett Kathie n�ni. Az volt a szok�sa, hogy egyszer csak testet �lt a
semmib�l. Lehet, hogy a s�r�n l�togatott spiritiszta sze�nszokon leste el a
tr�kk�t. - Esteb�d jelentette ki kiss� kifulladva, �s z�r�jelben hozz�tette:-Azt
hiszemjobb, ha ennek � nevezz�k, mint vacsor�nak. �gy az emberek nem v�rnak
annyit. Olyan neh�z a beszerz�s manaps�g. Mary Lewis azt mondja, hogy minden
m�sodik h�ten t�z shillinget cs�sztat a halasembernek. Ami szerintem
erk�lcstelens�g! Dr. Lionel Cloade Frances Cloade-dal besz�lgetett, �s szok�sa
szerint inger�lten- idegesen f�lnevetett. - Ugyan, Frances! - mondta. - Csak nem
k�pzeled, hogy elhiszem, hogy t�nyleg ezt gondolod... De menj�nk csak be.
Bementek a kopott, el�gg� cs�nya eb�dl�be. Jeremy �s Frances, Lionel, Katherine,
Adela, Lynn �s Rowley. Cloade-�k csal�di �sszej�vetele - k�t k�v�l�ll�val. Mert
Rosaleen Cloade, annak ellen�re, hogy � is a Cloade nevet viselte, nem v�lt
igazi Cloade-d�, mint Frances �s Katherine. Idegen volt, nyugtalan �s ideges. �s
David - David k�v�l�ll�. Kirekesztett. Nemcsak sz�ks�gk�ppen, de az�rt is, mert
neki �gy tetszik. Erre gondolt Lynn, am�g asztalhoz �ltek. Fesz�lts�g vibr�lt a
leveg�ben - mint valami er�s elektromos �ram... Mi lehet az? Gy�l�let? Lehet,
hogy t�nyleg gy�l�let? Mindenesetre valami - puszt�t�. "De hiszen ez a baj
minden�tt - j�tt r� Lynn hirtelen. - Ezt l�tom, mi�ta csak leszereltem. A h�bor�
hagyta r�nk. Rosszindulat. Ellens�gesked�s. Ott van minden�tt. A vonaton, a
buszon, a boltokban, a munk�sok, hivatalnokok, s�t a parasztok k�z�tt is. A
b�ny�kban, gy�rakban pedig, azt hiszem, m�g enn�l is rosszabb a helyzet.
Rosszindulat. De itt m�g t�bb is ann�l. Valami k�l�nleges, valami sz�nd�kos!"
"Ennyire gy�l�ln�nk �ket? - gondolta megd�bbenve. - Ezeket az idegeneket, akik
elvett�k t�l�nk, ami szerint�nk a mi�nk?" "Nem, m�g nem gy�l�lj�k �ket -
gondolta azt�n. - Lehet, hogy egyszer majd igen... de most m�g nem. Hanem �k
gy�l�lnek benn�nket!" Annyira leny�g�zte ez a felfedez�s, hogy csak �lt n�m�n,
gondolataiba m�lyedve, �s elfelejtett sz�lni a mellette �l� David Hunterhoz. A
f�rfi meg is k�rdezte t�le: - Min t�ri a fej�t? A hangja eg�szen kellemes volt,
s�t �gy hangzott, mintha mag�ban j�l mulatna - Lynn-nek m�gis lelkifurdal�sa
t�madt. David m�g azt hiszi, hogy sz�nd�kosan udvariatlan. - Ne haragudjon -
mondta. - Csak elgondolkodtam a vil�g jelenlegi �ll�s�n. - Nem valami eredeti!
-jegyezte meg pimaszul David. - H�t nem az. De olyan komolyak vagyunk manaps�g.
�s mintha ett�l sem menn�nek jobban a dolgok. - Szerintem sokkal praktikusabb
rosszat akarni a m�siknak. Az elm�lt p�r �vben ki is agyaltunk egy-k�t roppant
�gyes kis szerkenty�t ennek �rdek�ben, p�ld�ul a f�fog�st: az atombomb�t. - �n
is �pp erre gondoltam... no nem kifejezetten az atombomb�ra. Hanem a
rosszindulatra. A hat�rozott, praktikus rosszindulatra. - A rosszindulattal
egyet�rtek, a praktikussal azonban k�zel sem annyira - jegyezte meg szenvtelen�l
David. - A k�z�pkorban sokkal praktikusabbak voltak. - Hogyhogy? - Ott volt
p�ld�ul a fekete m�gia. A szemmel ver�s. A viaszfigur�k. Var�zsig�k
holdt�ltekor. A szomsz�d tehen�nek lem�sz�rl�sa. Mag�nak a szomsz�dnak a
lem�sz�rl�sa. - Csak nem hiszi, hogy t�nyleg volt fekete m�gia? - hitetlenkedett
Lynn. - Tal�n nem. De az�rt az emberek nagyon igyekeztek. Manaps�g, nos ... -
V�llat vont. - Maga �s a csal�dja a vil�g minden rosszindulat�val sem tehet
sokat Rosaleen �s �nellenem, igaz? Lynn f�lkapta a fej�t. Kezdte j�l �rezni
mag�t. - Err�l kiss� lek�st�nk m�r - felelte udvariasan. David Hunter
f�lnevetett. A nevet�s�b�l �t�lve � is j�l �rezte mag�t. - Az�rt, mert k�zben
megkaparintottuk a zs�km�nyt? Bizony, nyeregben �l�nk! - �s hogy �lvezik! - Azt,
hogy p�nz�nk van? De mennyire! - Nemcsak a p�nzre gondoltam. Hanem mir�nk. -
Hogy lek�r�zt�k magukat? No igen. Nagyon magabiztosak �s �nel�g�ltek voltak az
�regfi� p�nz�vel kapcsolatban. Mintha m�r a zseb�kben volna. - Ne felejtse el -
mondta Lynn -, hogy �veken �t ezt magyar�zt�k nek�nk. Hogy ne sp�roljunk, ne
izguljunk a j�v�nk miatt, b�tor�tottak, hogy haboz�s n�lk�l val�s�tsuk meg
elk�pzel�seinket �s terveinket. "Rowley - gondolta -, Rowley �s a gazdas�g." -
Csak egyet nem magyar�ztak meg maguknak - mondta David ny�jasan. - �spedig? -
Azt, hogy semmi sem biztos. - Lynn! - ki�ltott oda az asztalf�n el�rehajolva
Katherine n�ni. - Mrs. Lester egyik vez�rszelleme egy negyedik dinasztiabeli
pap. Olyan csod�s dolgokat k�z�lt vel�nk! Egyszer m�r j�l ki k�ne besz�lgetni
magunkat, Lynn. �rz�sem szerint Egyiptom biztosan hatott a lelkivil�godra. Dr.
Cloade metsz� hangon k�zbesz�lt, - Lynn-nek okosabb dolga volt, mint hogy ezzel
a babon�s s�letlens�ggel sz�rakozz�k. - Elfogult vagy, Lionel - mondta a
feles�ge. Lynn a nagyn�nj�re mosolygott, azt�n sz�tlanul �lt, agy�ban refr�nk�nt
k�v�lyogtak David szavai: "Semmi sem biztos . . ." Igen, vannak emberek, akik
ilyen vil�gban �lnek - akik minden�tt vesz�lyt szimatolnak. David Hunter is ijen
ember. Ez nem az a vil�g, amelyben � feln�tt - ennek ellen�re m�gis vonzza ez a
vil�g. Azt�n David ugyanazon a halk, leplezetlen vid�m hangon, mint az el�bb,
megk�rdezte t�le: - Besz�l� viszonyban vagyunk m�g? - H�t persze. - Akkor j�. �s
sajn�lja m�g Rosaleent�l �s t�lem az eb�l szerzett vagyont? - Igen! - mondta
Lynn hetyk�n. - Nagyszer�. �s mit tesz ellene? - Veszek egy kis viaszt, �s
fekete m�gi�t fogok �zni ! David nevetett. - �, dehogy, maga ilyet nem csin�lna.
Nem az a fajta, aki b�zik a r�gi, idej�tm�lt m�dszerekben. A maga m�dszere
modern lesz, �s val�szin�leg roppant hat�kony. De az�rt nem fog nyerni. - Mib�l
gondolja, hogy verekedni fogunk? Tal�n nem fogadtuk el mindny�jan az
elker�lhetetlent? - Mind csod�latosan viselkednek. Igaz�n roppant sz�rakoztat�.
- Mi�rt gy�l�lnek benn�nket? - k�rdezte Lynn a hangj�t lehalk�tva. Valami
megvillant abban a s�t�t, kif�rk�szhetetlen szemp�rban. - �gysem tudn�m
meg�rtetni mag�val. - Pr�b�lja meg! David egy-k�t pillanatig hallgatott, azt�n
k�nnyed, t�rsalg�si st�lusban megk�rdezte: - Mi�rt megy hozz� Rowley Cloade-hoz?
Ahhoz a fajank�hoz. - Mit tud maga err�l? - csattant fel Lynn. - Vagy
Rowley-r�l? Sejtelme sincs az eg�szr�l! David tov�bbra is t�rsalg�si hangnemben
k�rdezte: - Mi a v�lem�nye Rosaleenr�l? - Nagyon csinos. - H�t m�g? - Nem �gy
n�zem, mintha j�l �rezn� mag�t. - Eltal�lta - mondta David. - Rosaleen butuska.
F�l. Egy kicsit mindig is f�lt. Csak belesodr�dik az esem�nyekbe, �s azt�n nem
tudja, mir�l van sz�. Mes�ljek Rosaleenr�l? - Ha akar - mondta Lynn udvariasan.
- Akarok. El�sz�r a sz�npad ut�n s�v�rgott, �s belesodr�dott a sz�nh�zi �letbe.
Persze egy�ltal�n nem volt tehets�ges. Egy harmadrang� v�ndort�rsulathoz ker�lt,
amely D�l-Afrik�ba ment turn�ra. Rosaleen fant�zi�j�t megragadta D�l-Afrika. A
t�rsulat Fokv�rosban cs�dbe jutott. Rosaleen pedig belesodr�dott egy h�zass�gba
egy Nig�ri�ban �llom�soz� korm�nytiszvisel�vel. Nem szerette Nig�ri�t - �s azt
hiszem, a f�rj�t sem k�l�n�sebben. Ha beleval� fick� lett volna, aki iszik �s
veri a feles�g�t, minden rendben lett volna. De az aff�le �rtelmis�gi volt,
�ri�si k�nyvt�ra volt a vadonban, �s szeretett metafizik�r�l besz�lgetni.
K�vetkez�sk�ppen Rosaleen visszasodr�dott Fokv�rosba. A fick� igaz�n rendesen
viselkedett vele, �s tisztess�ges tart�sd�jat adott neki. Elv�lhatott volna
Rosaleent�l, de nem akart, mert katolikus volt; el�g az hozz�, szerencs�re
meghalt s�rgal�zban, Rosaleen pedig kapott egy kis nyugd�jat ut�na. Azt�n kit�rt
a h�bor�, � pedig f�lsodr�dott egy D�l-Amerik�ba tart� haj�ra. Nem nagyon
tetszett neki D�l-Amerika sem, �gy azt�n f�lsodr�dott egy m�sik haj�ra, amelyen
azt�n tal�lkozott Gordon Cloade-dal, �s elmes�lte neki szomor� �let�t.
K�vetkez�sk�ppen New Yorkban �sszeh�zasodtak, �s boldogan �ltek k�t h�tig,
nemsok�ra pedig Gordont agyoncsapta egy bomba, Rosaleenre pedig r�maradt egy
nagy h�z, egy csom� dr�ga �kszer �s egy �ri�si vagyon. - J�, hogy a t�rt�netnek
hepiendje van - jegyezte meg Lynn. - Bizony - mondta David. - Tekintve, hogy
Rosaleenb�l minden �rtelem hi�nyzik, mindig szerencs�je volt - ami persze nagyon
j�. Gordon Cloade j� er�ben l�v� �regember volt. Hatvank�t �ves. El�lhetett
volna m�g vagy h�sz �vig. Tal�n tov�bb is. Ami, ugyeb�r, nem lett volna
kifejezetten sz�rakoztat� Rosaleen sz�m�ra. Rosaleen huszonn�gy �ves volt,
amikor hozz�ment. �s m�g most is csak huszonhat. - Fiatalabbnak l�tszik - mondta
Lynn. David �tn�zett az asztalon. Rosaleen Cloade a kenyer�t morzsolgatta. Olyan
volt, mint egy ideges gyerek. - Igen - mondta David elgondolkodva. -
Fiatalabbnak. Azt hiszem, soha m�g egy �rva gondolat nem fordult meg a fej�ben.
- Szeg�nyke - buggyant ki Lynnb�l. David arca elkomorult. - Mi�rt e sz�nalom? -
k�rdezte metsz� hangon. - �n vigy�zni fogok Rosaleenre. - Azt gondolom. David
�sszevonta a szem�ld�k�t. - Velem gy�lik meg a baja annak, aki b�ntani akarja.
�s �n sokf�le v�ltozat�t ismerem a h�bor�skod�snak - �s van k�z�tt�k olyan, ami
nem szigor�an hagyom�nyos. - Csak nem a maga �lett�rt�net�t kell most
v�gighallgatnom? - k�rdezte Lynn fagyosan. - R�vid�tett kiad�sban - mosolyodott
el David. - A h�bor� kit�r�sekor nem l�ttam �rtelm�t annak, hogy Angli��rt
harcoljak. �r vagyok. De mint minden �r, �n is szeretek verekedni. �s a
rohamosztagoknak nem tudtam ellen�llni. J� mulats�g volt, de pechemre cs�ny�n
megsebes�ltem a l�bsz�ramon. Kanad�ba ker�ltem, egy ideig kik�pz�tiszt voltam.
�pp munka n�lk�l �lltam, mikor Rosaleen t�viratozott New Yorkb�l, hogy f�rjhez
megy! Persze nem �rta meg konkr�tan, hogy nekem is csurranhat-cseppenhet valami,
de �n tudok olvasni a sorok k�z�tt. �gy azt�n New Yorkba rep�ltem, r�akaszkodtam
a boldog p�rra, �s visszaj�ttem vel�k Londonba. �s most - pimaszul Lynnre
nevetett -, Megj�tt a tenger�sz, megj�tt a tengerekr�l. Ez maga Hunter, a
vad�sz, meg pr�d�ra les. Mi baja? - Semmi - mondta Lynn. A t�bbiekkel egy�tt �
is f�l�llt az asztalt�l. Mikor �tmentek a szalonba, Rowley megsz�lalt: - �gy
l�tszik, eg�sz j�l meg�rtitek egym�st David Hunterral. Mir�l besz�lgettetek? -
Semmi k�l�n�sr�l - felelte Lynn.# Els� k�nyv

- David, mikor megy�nk vissza Londonba? Mikor megy�nk Amerik�ba? David Hunter
gyors, meglepett pillant�st vetett Rosaleenre a reggeliz�asztal f�l�tt. - Hova
sietn�nk? Mi nem j� itt? Elismer� pillant�ssal n�zett k�r�l a szob�n, amelyben
reggeliztek. Furrowbank domboldalra �p�lt, az ablakokb�l zavartalan kil�t�s
ny�lt az �lmos angol t�jra. A lejt� gy�p�re ezernyi n�rciszt �ltettek. Sok m�r
elhervadt, de m�g vir�gtakar� bor�totta a f�ldet. Rosaleen a pir�t�st
morzsolgatva motyogott: - Azt mondtad, hogy Amerik�ba megy�nk... nemsok�ra.
Mihelyt el lehet int�zni. - Igen �m, csakhogy ezt most nem olyan k�nny�
elint�zni. Vannak fontosabb dolgok is. �s egyik�nknek sincs mire hivatkoznia. A
h�bor� ut�n mindig vannak neh�z s�gek. Kiss� inger�lt lett att�l, amit mondott.
Az ok, amellyel el�hozakodott, b�r el�gg� val�s�gos volt, kifog�snak hangzott.
Szerette volna tudni, hogy a vele szemben �l� l�nynak is annak hangzott-e.
K�l�nben is, mi�rt akar ilyen s�rg�sen Amerik�ba menni? - Azt mondtad, hogy csak
r�vid ideig lesz�nk itt - motyogta Rosaleen. - Nem mondtad, hogy itt fogunk
�lni. - Mi kifog�sod van Warmsley Vale �s Furrow-bank ellen? Gyer�nk, ki vele. -
Az rendben is van. Csak... �k! Valamennyien! - A Cloade-ok? Igen. - �n meg �pp
�ket �lvezem - mondta David. - Szeretem l�tni, ahogy az �ntelt k�p�kre ki�l a
s�rga irigys�g meg a rosszindulat. Ne sajn�ld t�lem ezt a kis mulats�got,
Rosaleen. - B�rcsak ne �rezn�l �gy! - mondta Rosaleen halk, szomork�s hangon. -
�gy nem szeretem. - Szedd �ssze magad, kisl�ny. El�g r�g�st kaptunk m�r
mindketten az �lett�l. A Cloade-ok meg mindig k�nyelmesen �ltek... igen,
k�nyelmesen. Gordon b�ty� nyak�n. Kis bolh�k a nagy bolh�n. Hogy gy�l�l�m m�g a
fajt�jukat is... mindig is gy�l�ltem. - Nem szabad gy�l�lni az embereket -
mondta Rosaleen r�m�lten. - Ez gonoszs�g. - �s arra nem gondolsz, hogy �k
gy�l�lnek t�ged? Tal�n kedvesek hozz�d . . . tal�n bar�ts�gosak? - Nem
bar�ts�gtalanok - felelte Rosaleen bizonytalanul. - Semmi rosszat nem tettek
nekem. - De szeretn�nek, babuci. Szeretn�nek. - Nyersen f�lnevetett. - Ha nem
f�lten�k annyira a b�r�ket, egy reggel k�ssel a h�tadban tal�ln�nak r�d!
Rosaleen megborzongott. - Ne mondj ilyen sz�rny�s�geket. - H�t... lehet, hogy
nem k�st haszn�ln�nak. Hanem sztrichnint tenn�nek a levesedbe. Rosaleen
r�meredt, az ajka remegett. - Te viccelsz... David elkomolyodott. - Ne agg�dj,
Rosaleen. �n is ott leszek. �s vigy�zok r�d. - Ha igaz, amit mondasz... hogy
gy�l�lnek minket... gy�l�lnek engem - mondta akadozva Rosaleen -, mi�rt nem
megy�nk Londonba? Ott biztons�gban lenn�nk... t�vol t�l�k. - A vid�ki leveg� j�t
tesz neked, kisl�ny. Tudod, hogy Londonban mindig megbetegszel. - Ez akkor volt,
amikor bomb�ztak... a bomb�z�skor. - Rosaleen megremegett, lehunyta a szem�t. -
Sose fogom elfelejteni . .. soha .. . - Dehogynem. - David gy�ng�den megfogta a
v�ll�t, �s egy cs�ppet megr�zta. - Hagyd abba, Rosaleen. Nagy megr�zk�dtat�s
volt, de most m�r v�ge. M�r nem bomb�znak. Ne gondolj r�. Felejtsd el. Az orvos
azt mondta, �lj vid�ki leveg�n, vid�ki �letet. Ez�rt nem engedlek Londonba. -
T�nyleg ez�rt, David? Csak ez�rt? Azt hittem . . . hogy esetleg . . . - Mit
hitt�l? - Azt hittem - mondta Rosaleen lassan -, hogy esetleg miatta akarsz itt
maradni. - Ki miatt? - Tudod, kire gondolok. Arra a l�nyra, akivel m�ltkor este
tal�lkoztunk. Aki a Tenger�szetn�l szolg�lt. David arca hirtelen els�t�t�lt,
elkomorodott. - Lynn? Lynn Marchmont? - Jelent neked valamit? � Rowley
menyasszonya. A j� �reg, otthon �l� Rowley�. Az� a m�l�, neh�zfej�, j�k�p�
�k�r�. - Figyeltelek a m�ltkor este, mikor besz�lgett�l vele. - Az isten
szerelm�re, Rosaleen. - �s tal�lkozt�l vele az�ta, ugye? - Tal�lkoztam vele
egyik reggel a tany�t�l nem messze, mikor kilovagoltam. - �s megint fogsz vele
tal�lkozni? - Persze hogy fogok. �lland�an. Kicsi a falu. K�t l�p�st nem tehetsz
an�lk�l, hogy bele ne botlan�l egy Cloade-ba. De ha azt hiszed, hogy beleestem
Lynn Marchmontba, h�t t�vedsz. R�tarti, felfuvalkodott, kellemetlen l�ny, akinek
egy tisztess�ges szava sincs az emberhez. �lvezze csak a j� �reg Rowley! Nem,
Rosaleen, nem, kisany�m, ez nem az �n esetem. - Biztos vagy benne David? -
k�rdezte Rosaleen bizonytalanul. - Persze hogy biztos. - Tudom, hogy nem
szereted, ha k�rty�t vetek... - mondta f�l�nken Rosaleen. - De bev�lik, hidd el,
hogy bev�lik. Kij�tt egy l�ny, aki bajt �s b�natot hoz... egy l�ny, aki a
tengerent�lr�l j�n. Kij�tt egy s�t�t idegen is, akinek k�ze lesz az �let�nkh�z,
�s vesz�lyt hoz mag�val. Kij�tt a hal�l is, �s... - Te meg a s�t�t idegeneid! -
nevetett David. - Jaj, de babon�s vagy. Hallgass r�m, �s le ne pakt�lj semmif�le
s�t�t idegennel. Nevetve kiballagott a h�zb�l, de amikor kiss� t�volabb �rt, az
arca elkomorult, szem�ld�k�t r�ncba vonta. - Vigy�zz magadra, Lynn - mormogta. -
Hazaj�ssz, �s belek�psz a levesembe. Abban a pillanatban ugyanis r�j�tt, hogy
sz�nd�kosan arrafel� tart, ahol �sszetal�lkozhat a l�nnyal, aki ellen az im�nt
olyan hevesen kifakadt. Rosaleen n�zte, ahogy David �tballag a kerten, �s kil�p
a kis kapun, amely a r�tet �tszel� �sv�nyre ny�lt. Azt�n f�lment h�l�szob�j�ba,
�s szem�gyre vette a szekr�nyben a ruh�it. Szerette megtapogatni, megsimogatni
�j nercbund�j�t. Hogy neki ilyen bund�ja van! Nem tudott mag�hoz t�rni az
�mulatb�l. M�g akkor is a h�l�szob�ban volt, amikor a szobal�ny felj�tt, �s
jelentette, hogy Mrs. Marchmont j�tt l�togat�ba. Adela �sszeszor�tott sz�jjal �s
a szok�sosn�l k�tszerte gyorsabban dobog� sz�wel �lt a szalonban. Napok �ta
er�s�tgette mag�t, hogy Rosaleenhez forduljon seg�ts�g�rt, dejellemz� m�don csak
h�zta-halasztotta a dolgot. Megzavarta az is, hogy Lynn viselked�se �rthetetlen
m�don megv�ltozott, �s most mereven ellenzi, hogy anyja Gordon �zvegy�t�l k�rjen
k�lcs�n szorult helyzet�ben. A bankigazgat�t�l kapott �jabb lev�l azonban
cselekv�sre sarkallta Mrs. Marchmontot. Nem halogathatja tov�bb. Lynn reggel
kor�n elment hazulr�l, �s Mrs. Marchmont l�tta, hogy David Hunter egyed�l megy
v�gig az �sv�nyen - tiszta h�t a leveg�. F�l�tt�bb szerette volna Rosaleent
egyed�l, David n�lk�l kapni, mert, nagyon helyesen, �gy v�lte, hogy Rosaleen
egymag�ban sokkal k�nnyebb eset lesz. Mindazon�ltal borzaszt�an idegesen
v�rakozott a napf�nyes szalonban, �s csak akkor nyugodott meg valamicsk�t,
amikor Rosaleen bel�pett, s az arc�n sokkal szembet�n�bb volt a Mrs. Marchmont
szerint "gyengeelm�j�s�gre" vall� kifejez�s. "Vajon a l�gnyom�s miatt ilyen -
gondolta Adela -, vagy mindig ilyen volt?" - �, j ... j . . . j� reggelt -
dadogta Rosaleen. - Tess�k parancsolni. Tess�k csak le�lni. - Sz�p reggel�nk van
- mondta Mrs. Marchmont �l�nken. - Az �sszes korai tulip�nom kiny�lt m�r. �s a
tieid? A fiatalasszony �res tekintettel meredt r�. - Nem tudom. Mit kezdjen az
ember olyasvalakivel, gondolta Adela, aki nem besz�l sem a kert�szked�sr�l, sem
a kuty�kr�l - a vid�ki �let e t�rsalg�si k�zhelyeir�l? - Persze - mondta
fennhangon, �s k�ptelen volt meg�llni, hogy hangj�ban egy par�nyi keserny�ss�g
ne vegy�lj�n -, neked annyi kert�szed van . . . azok mindennel t�r�dnek. - �gy
tudom, munkaer� sz�k�ben vagyunk - mondta Rosaleen. - Az �reg Mullard azt
mondja, m�g k�t emberre lenne sz�ks�ge. De �gy l�tszik, m�g mindig rettenetes
munkaer�hi�ny van. G�rd�l�kenyen folytak bel�le a beszajk�zott szavak - mint egy
gyerekb�l, aki azt ism�telgeti, amit a feln�ttekt�l hallott. Igen, val�ban
olyan, mint egy gyerek. Ez volna a vonzereje? - t�prengett Adela. Ez vonzotta
Gordon Cloade-ot, a j�zan, �les esz� �zletembert, �s ez�rt nem vette �szre a n�
ostobas�g�t �s m�veletlens�g�t? V�g�l is nem lehetett csak a k�lseje!...
Rengeteg csinos n� hi�ba vad�szott Gordonra. A gyermeki �rtatlans�g azonban
vonz� lehet egy hatvank�t �ves f�rfi sz�m�ra. De k�rd�s, hogy val�di-e, vagy
csak p�z... j�l kifizet�d� p�z, amely azt�n szinte a v�r�v� v�lt? - David sajnos
nincs itthon - mondta k�zben Rosaleen, �s err�l esz�be jutott Mrs. Marchmontnak,
hogy mi�rt is van ott. David b�rmikor visszaj�het. Itt a lehet�s�g, amit nem
szabad elszalasztani. Nagy nehezen k�nyszer�tette ki mag�b�l a szavakat: -
Szeretn�m tudni . . . hogy seg�ten�l-e? - Hogyhogy seg�ten�k-e? Rosaleen
meglepettnek l�tszott, �s �rtetlennek. - Ugyanis... nagy neh�z-s�geim vannak...
tudod, Gordon hal�l�val minden megv�ltozott a sz�munkra. "Te ostoba szam�r -
gondolta. - Mit t�tod itt a sz�dat? Tudod j�l, mire gondolok! Tudnod kell, mire
gondolok! V�g�l is te is szeg�ny volt�l..." Ebben a percben gy�l�lte Rosaleent.
Gy�l�lte, mert �, Adela Marchmont itt �l, �s p�nzt kunyer�l. "Nem tudom megtenni
... - gondolta - v�g�l m�gse tudom megtenni."#
Els� k�nyv

Egy r�pke pillanat alatt ism�t �tcik�zott az agy�n a t�preng�ssel, izgalommal �s

t�tova tervezget�ssel elt�lt�tt sz�mtalan hossz� �ra. Adja el a h�zat? (De hov�
k�lt�zz�n? Nincsenek elad� kis h�zak - olcs�k pedig egy�ltal�n nincsenek.)
Tartson lak�kat? (De nem lehet szem�lyzetet kapni - �s � egyszer�en k�ptelen -
k�ptelen ell�tni az ezzel j�r� f�z�st �s h�zimunk�t. Ha Lynn seg�tene - de Lynn
feles�g�l megy Rowleyhoz.) Lakjon egy�tt Rowleyval �s Lynn-nel? (Nem, soha!)
Menjen �ll�sba? Milyen �ll�sba? Kinek kell egy szakk�pzetlen, agyonstrap�lt id�s
asszony? Hallotta a hangj�t, amely indulatos volt, mert haragudott mag�ra. - H�t
p�nzzel - mondta. - P�nzzel? - k�rdezte Rosaleen. �szint�n meglepettnek
l�tszott, mintha a p�nz volna az utols�, amelynek eml�t�s�re sz�m�tott. Adela
konokul folytatta, most m�r val�s�ggal �ml�ttek bel�le a szavak: -
Hitelt�ll�p�sem van a bankban, �s egy csom� kifizetettlen sz�ml�m - a h�z
jav�t�sa miatt -, �s m�g nem fizettem ki a rezsik�lts�geket sem. Tudod, minden a
fel�re cs�kkent, �gy �rtem, a j�vedelmem. Azt hiszem, az ad�k miatt. �s tudod,
Gordon mindig seg�tett. M�rmint a h�zzal kapcsolatban. � csin�ltatta meg a
jav�t�sokat, a tet�t, a fest�st meg ilyesmit. Ezenk�v�l j�rad�kot is adott.
Negyed�venk�nt utaltatta �t a banksz�ml�mra. Mindig azt mondta, hogy ne
agg�djunk, �s �n persze nem is agg�dtam. Legal�bbis addig nem, am�g �lt, most
viszont... Nem folytatta. Sz�gyellte mag�t - de ugyanakkor meg is k�nnyebb�lt.
V�g�l is t�l van a nehez�n. �s ha Rosaleen visszautas�tja, h�t visszautas�tja �s
k�sz. Rosaleenen l�tszott, hogy k�nyelmetlen�l �rzi mag�t. - Jaj istenem -
sz�lalt meg -, nem is tudtam. Sose gondoltam... �n... Nos, term�szetesen
megk�rem Davidet... Adela vadul markol�szva a sz�k karf�j�t, k�ts�gbeesetten
k�rdezte: - Nem tudn�l egy csekket adni... most, azonnal? - De... de, azt
hiszem, tudok. - Rosaleen ijedtnek l�tszott, ahogy f�lkelt �s az �r�asztalhoz
ment. K�l�nb�z� rekeszekben matatott, v�g�l el�vett egy csekk-k�nyvet. - Nos...
mennyit? - Mennyit is? . . . tal�n �tsz�z . . . - Adela elhallgatott. - �tsz�z
font - �rta le sz�fogad�an Rosaleen. Nagy k� esett le Adela sz�v�r�l. Hiszen nem
is volt neh�z! �szinte rosszall�s�ra azt kellett tapasztalnia, hogy nem is
annyira h�l�t �rzett, mint ink�bb holmi megvet�sf�l�t, ami�rt ilyen k�nnyen
c�lhoz �rt. Rosaleen t�nyleg nagyon naiv teremt�s. A fiatalasszony f�l�llt az
�r�asztalt�l, �s Adel�hoz l�pett. F�lszegen �tny�jtotta a csekket. �gy l�tszik,
most rajta a sor, hogy zavarban legyen. - Rem�lem, �gy j� lesz... Igaz�n nagyon
sajn�lom... Adela elvette a csekket. A r�zsasz�n� pap�ron kialakulatlan, kusza
gyerek�r�ssal a k�vetkez� volt: "Mrs. Marchmontnak. � 500, azaz �tsz�z font.
Rosaleen Cloade." - Nagyon kedves t�led, Rosaleen. K�sz�n�m. - Jaj, ne tess�k...
�gy �rtem... gondolnom kellett volna r� . . . - Nagyon kedves t�led, dr�g�m. A
csekkel a retik�lj�ben Adela Marchmont mindj�rt m�s embernek �rezte mag�t.
Igaz�n nagyon aranyos ez a kis teremt�s. K�nos lett volna hosszabbra ny�jtani a
l�togat�st. K�sz�nt �s elment. A kocsifelj�r�n ny�jasan "j� reggelt" k�v�nt
Davidnek, amikor tal�lkozott vele, �s tov�bbsietett. - Mit keresett itt ez a
Marchmont persz�na? - k�rdezte David, ahogy haza�rt. - Jaj, David, rettent� nagy
sz�ks�ge volt p�nzre. Sose gondoltam... - Te pedig adt�l neki, ugye? David f�lig
tr�f�s k�ts�gbees�ssel n�zett r�. - T�ged nem szabad egyed�l hagyni, Rosaleen. -
Jaj, David, nem utas�thattam vissza. V�g�l is... - V�g�l is... mi? Mennyit? -
�tsz�z fontot - suttogta Rosaleen. Megk�nnyebb�l�s�re David elnevette mag�t. -
Na, ennyi igaz�n nem v�g a f�ldh�z. - De David, ez nagyon sok p�nz. - Dehogy
sok, Rosaleen, ennyi manaps�g meg se kottyan nek�nk. �gy l�tszik, k�ptelen vagy
f�lfogni, hogy milyen gazdag vagy. De az�rt ha �tsz�zat k�rt, k�tsz�z�tvennel
t�k�letesen el�gedetten t�vozott volna. Meg kell tanulnod a k�lcs�nk�r�s
nyelv�t! - Ne haragudj, David - suttogta Rosaleen. - Ugyan, kisany�m! V�g�l is a
te p�nzed. - Dehogy. Tulajdonk�ppen nem az eny�m. - Na, ne kezdd ezt �jra.
Gordon Cloade meghalt, miel�tt �j v�grendeletet csin�lhatott volna. Mi vagyunk a
nyertesek, te meg �n. A t�bbiek meg vesz�tettek. - De ez nem... rendj�n val�. -
Ugyan, sz�ps�ges h�gocsk�m, h�t nem �lvezed ezt az eg�szet? Nagy h�z,
csel�dek... �kszerek! Val�ra v�lt �lom! H�t nem? Isten az aty�m, n�ha magam is
att�l f�lek, hogy egyszer csak f�l�bredek, �s kider�l, hogy csak �lom volt az
eg�sz! Rosaleen vele nevetett, �s amikor David alaposan szem�gyre vette,
el�gedett volt vele. Tudta, hogyan kell b�nni az � Rosaleenj�vel. Kellemetlen,
hogy Rosaleennek lelkiismerete van, de h�t van. - T�nyleg olyan, mint az �lom,
David... vagy mint a mozi. Borzalmasan �lvezem. T�nyleg, nagyon. - De amink van,
azt meg is kell tartanunk - figyelmeztette David. - Nincs t�bb aj�nd�k a
Cloade-oknak, Rosaleen. Mindegyiknekj�val t�bb a p�nze, mint neked vagy nekem
valaha is volt. - Igen, azt hiszem, ez igaz. - Hol volt Lynn ma reggel? -
k�rdezte David. - Azt hiszem, a F�zesbe ment. A F�zesbe... Rowleyhoz... ahhoz a
fajank�hoz... ahhoz a bugrishoz! David j�kedve elp�rolgott. M�giscsak hozz�megy
ahhoz az alakhoz! Rosszkedv�en kiballagott a h�zb�l, hegynek f�l �tv�gott az
az�le�k rengeteg�n, s a dombtet�n kifordult a kiskapun. Onn�t az �sv�ny lefel�
vitt - Rowley gazdas�ga mellett vezetett el. Ahogy David ott �llt, megl�tta,
hogy Lynn Marchmont k�zeledik a tanya fel�l. David egy m�sodpercig t�tov�zott,
azt�n harciasan el�reszegezte �ll�t, �s a l�ny el� sietett. A f�l�ton l�v�
forg�keresztn�l futottak �ssze. - J� reggelt! - k�sz�nt�tte Lynnt. - Mikor lesz
az esk�v�? - Ezt m�r k�rdezted - v�gott vissza Lynn. - Nagyon j�l tudod, hogy
mikor. J�niusban. - V�gig akarod csin�lni? - Nem tudom, mire gondolsz, David. -
Dehogynem, nagyon is tudod. - Megvet�en f�lnevetett. - Rowley. Ki az a Rowley? -
K�l�nb ember, mint te . . . Ha nem hiszed, pr�b�ld ki! - vetette oda Lynn
k�nnyed�n. - Nem k�tlem, hogy k�l�nb ember, mint �n... de az�rt ki szeretn�m
pr�b�lni. �rted b�rmire k�pes lenn�k, Lynn. Lynn egy-k�t pillanatig hallgatott.
- Csak azt nem tudod meg�rteni, hogy szeretem Rowleyt - mondta v�g�l. - Nem
hiszem, hogy szereted. - De igen! - csattant f�l Lynn indulatosan. - Mondom,
hogy szeretem. David f�rk�sz� pillant�st vetett r�. - Mindny�junknak megvan az
�nmagunkr�l alkotott k�p�nk... amilyennek l�tni szeretn�nk magunkat. Te �gy
akarod l�tni magadat, hogy szereted Rowleyt, hogy meg�llapodsz mellette, itt
�lsz vele el�gedetten, �s soha t�bb� nem akarsz elmenni. De ez nem az igazi
�ned, Lynn, ezt te is j�l tudod. - Jaj, mi az, hogy az igazi �nem? �s ha m�r itt
tartunk, mi a te igazi �ned? Mit akarsz te? - Mondhatn�m azt, hogy biztons�got,
b�kess�get a vihar ut�n, nyugalmat a h�borg� tenger ut�n. De nem vagyok benne
biztos. N�ha az a gyan�m, Lynn, hogy te is, �n is... csak bajt akarunk. -
Rosszkedv�en hozz�tette: - B�rcsak sose j�tt�l volna ide! Eg�szen boldog voltam,
mig meg nem ismertelek. - �s most nem vagy boldog? David r�n�zett. Lynnt izgalom
fogta el. A l�gz�se szapor�bb lett. Soha m�g nem �rezte ennyire vonz�nak David
k�l�n�s m�lab�j�t. A f�rfi el�re- ny�lt, �s a v�ll�n�l fogva mag�hoz h�zta.
Azt�n Lynn �rezte, hogy David szor�t�sa hirtelen enged, s a f�rfi tekintete a
dombtet�re szegez�dik. Lynn h�traford�totta a fej�t, hogy l�ssa, min akadt meg a
f�rfi szeme. Furrowbank f�l�tt egy n� l�pett be a kiskapun. David �les hangon
megk�rdezte Lynnt�l: - Ki az? - �gy l�tom, Frances - felelte Lynn. - Frances? -
David arca elkomorult. - Mit akarhat Frances? - Tal�n meg akarja l�togatni
Rosaleent. - Dr�ga Lynnem! Rosaleent csak azok l�togatj�k meg, akik akarnak t�le
valamit. Ma reggel az any�d is megl�togatta. - Az any�m? - Lynn elh�z�dott
Davidt�l. Az arca elkomorult. - Mit akart? - H�t nem tudod? P�nzt. - P�nzt? -
Lynn megmerevedett. - Meg is kapta - mondta David azzal a hideg, kegyetlen
mosollyal, amely olyan j�l illett az arc�hoz. Egy-k�t m�sodperce m�g k�zel
voltak egym�shoz, most m�rf�ldekre t�volodtak, �s ellens�g- k�nt �lltak szemben
egym�ssal. - Jaj, nem, nem, nem! - ki�ltott f�l Lynn. - De, de, de! - ut�nozta
David. - Nem hiszem Mennyit? - �tsz�z fontot. Lynn-nek elakadt a l�legzete. -
K�v�ncsi vagyok, mennyit k�r Frances - t�prengett David. - Ezt a Rosaleent �t
percre se lehet egyed�l hagyni ! A szerencs�tlen nem tud nemet mondani. - M�s
is... ki volt m�g? David g�nyosan elh�zta a sz�j�t. - Kathie n�ni bizonyos
ad�ss�gokba keveredett, �, nem sok az eg�sz, potom k�tsz�z�tven... de f�lt, hogy
esetleg a doktor f�l�be juthat. �s a doktor nem lelkesedett volna �rte,
tekintve, hogy a m�diumokat kellett kifizetni bel�le. Kathie n�ni persze nem
tudta - tette hozz� David -, hogy a doktor is k�rt m�r k�lcs�n. - Mit
gondolhatsz r�lunk... mit gondolhatsz! - mondta Lynn halkan. Azt�n David
legnagyobb megr�k�ny�d�s�re sarkon fordult, �s mint az �r�lt rohant le a
domboldalon a tany�ig. David komor arccal n�zett ut�na. Lynn Rowleyhoz ment,
odarep�lt, mint a galamb a p�rj�hoz s ez jobban zavarta Davidet, mint amennyire
ak�r saj�t mag�nak is bevallotta volna. Azt�n ism�t a domb fel� fordult, �s az
arca m�g komorabb lett. - Nem, Frances - morogta. - Nem bizony. Rossz napot
v�lasztott�l. - �s nagy l�ptekkel elindult a h�z fel�. Bement a kapun, el az
az�le�k mellett... v�gig a p�zsiton, �s cs�ndben bel�pett a szalon �vegajtaj�n,
�ppen akkor, amikor Frances Cloade azt mondta : csak meg tudn�m �rtetni veled,
Rosaleen. De tudod, borzaszt�an neh�z megmagyar�zni ... - Na ne mondja, t�nyleg?
- sz�lalt meg egy hang a h�ta m�g�tt. Frances Cloade sarkon fordult, Adela
March- monttal ellent�tben � nem az�rt j�tt most, hogy egyed�l tal�lja
Rosaleent. Az �sszeg, amelyet k�rt, t�ls�gosan nagyvolt ahhoz, hogy Rosaleen a
b�tyja megk�rdez�se n�lk�l odaadja. Frances tulajdonk�ppen mind a kett�j�kkel
meg akarta besz�lni a dolgot, nehogy Davidnek az az �rz�se t�madjon, hogy akkor
akar p�nzt kicsikarni Rosaleent�l, amikor � �ppen nincs otthon. Annyira elmer�lt
abban, hogy tetszet�s form�ban adja el� a dolgokat, hogy nem hallotta meg,
amikor David bej�tt az �vegajt�n. A k�zbesz�l�st�l megijedt, �s amikor
megfordult, l�tta, hogy David Hunter, ki tudja, m��rt, de k�l�n�sen pocs�k
hangulatban van. - �, David - mondta Frances k�nnyed�n -, �r�l�k, hogy megj�tt.
�pp most mondom Rosaleennek, hogy Gordon hal�l�val Jeremy rettenetes p�cba
ker�lt, �s szeretn�m megk�rdezni, hogy Rosaleen hajland�-e seg�teni. Arr�l van
sz�... Csak �gy pergett a nyelve: nagy �sszegr�l van sz�... Gordon t�mogat�sa...
sz�beli �g�rete... �llami megszigor�t�sok... jelz�logk�lcs�n�k... David a lelke
m�ly�n egyfajta csod�latot �rzett Frances ir�nt. Milyen piszok j�l hazudik ez az
asszony! Milyen tetszet�s a mes�je. Csak �ppen nem igaz. Erre ak�r m�rget is
venne. Egyszer�en nem igaz. Szerette volna tudni, hogy mi az igazs�g. Csak nem
t�rt le Jeremy az egyenes �tr�l? Mindenesetre nagyon k�ts�gbeejt� heyzetben
lehet, ha megengedte Francesnek, hogy idej�jj�n, �s el�hozakodjon ezzel a
mes�vel. Mert Frances b�szke n�... - T�zezer? k�rdezte David. - De hisz az
rengeteg! - suttogta megillet�d�tten Rosaleen. Frances gyorsan hozz�tette: -
Ezzel �n is tiszt�ban vagyok. �s nem j�ttem volna hozz�d, ha nem volna olyan
neh�z ekkora �sszeget el�teremteni. De Jeremy sosem ment volna bele ebbe az
�zletbe, ha Gordon nem t�mogatja. Borzaszt�an sajn�ljuk, hogy olyan hirtelen
halt meg... - �s hogy ezzel ki vannak semmizve? - David hangja kellemetlen volt.
- �s hogy nem b�jhatnak t�bb� a v�d�sz�rnyai al�? Valami megvillant Frances
szem�ben, amikor azt mondta : - Igaz�n k�pszer�en fogalmaz! - Rosaleen nem
ny�lhat a t�k�hez, ha netal�n nem tudn�. Csak a j�vedelem az �v�. �s minden font
ut�n k�r�lbel�l tizenkilenc �s f�l shillinget ad�zik. - Ezt �n is tudom.
Borzalmasak ezek az ad�k. De tal�n m�gis meg lehetne oldani valahogyan.
Visszafizetn�nk.. . David k�zbev�gott: - Lehetni �ppen lehetne. Csakhogy nem
akarjuk. Frances gyorsan Rosaleenhez fordult. - Rosaleen, te olyan b�kez� ...
David hangja kett�v�gta a mondanival�j�t. - Minek n�zik maguk Cloade-ok
Rosaleent... fej�steh�nnek? Mind r�sz�llnak... c�lozgatnak, k�rnek, k�ny�r�gnek.
A h�ta m�g�tt meg? G�nyosan lemosolyogj�k, len�zik, megvetik, ut�lj�k, azt
akarj�k, hogy meghaljon... - Ez nem igaz! - ki�ltott fel Frances. - Na ne
mondja! H�t ide figyeljen, torkig vagyok mindny�jukkal! De nemcsak �n, hanem �
is! Vegye tudom�sul, hogy nem fognak t�bb p�nzt kicsikarni bel�l�nk, �gyhogy
jobb ha nem rohang�lnak ide t�bb� zokogni! Vil�gos? Az arca szederjes volt a
d�ht�l. Frances f�l�llt. Merev �s kifejez�stelen lett az arca. Sz�rakozottan,
m�gis gondosan h�zta f�l szarvasb�r keszty�j�t, mintha a mozdulatnak jelent�s�ge
volna. - Eg�szen vil�gos, David. F�lre sem lehet �rteni - mondta. - Sajn�lom.
Igaz�n sajn�lom ... - motyogta Rosaleen. Frances �gyet sem vetett r�. Mintha
Rosaleen a szob�ban se volna. Elindult az �vegajt� fel�, de Daviddel szemben
meg�llt. - Azt mondta, hogy megvetem Rosaleent. Ez nem igaz. Nem vetem meg - de
mag�t ann�l ink�bb! - Hogyhogy? David mogorv�n n�zett Francesra. - Egy
asszonynak �lnie kell valahogy. �s Rosaleen hozz�ment egy nagyon gazdag, n�l�n�l
sokkal �regebb f�rfihoz. Mi�rt ne ment volna? De maga! Maga itt �l a h�ga
nyak�n, j�l�tben �s k�nyelemben... itt �l�sk�dik rajta! - Megv�delmezem a
h�rpi�kt�l. Farkas-szemet n�ztek egym�ssal. David l�tta, mennyire d�h�s az
asszony, �s arra gondolt, hogy Frances Cloade vesz�lyes ellens�g lehet,
nincsenek g�tl�sai, r�ad�sul vakmer� is. Mikor Frances megint megsz�lalt, David
egy pillanatra m�g tartott is t�le, hogy mit fog mondani. Frances azonban csak
ennyit v�laszolt: - Megjegyzem magamnak, amit mondott, David. Ezzel sarkon
fordult, �s kiment. David nem tudta, mi�rt, de �gy �rezte, hogy Frances
szavaiban fenyeget�s rejlik. Rosaleen s�rt. - Jaj, David . .. nem kellett volna
ilyeneket mondanod neki. � volt a legrendesebb velem. - Hallgass m�r, te kis
h�lye - d�h�ng�tt David. - Azt akarod, hogy eltapossanak, hogy kiszipolyozz�k az
utols� fill�redet is? - De a p�nz... ha... ha nem jogosan az eny�m . ..
Rosaleennek elsz�llt a b�tors�ga David pillant�s�t�l. - Jaj . .. nem �gy
�rtettem, David. - Rem�lem is. A lelkiismeret, gondolta David, maga az �rd�g!
Nem sz�molt Rosaleen lelkiismeret�vel. Pedig ez m�g k�noss� teheti a dolgokat a
j�v�ben. A j�v�ben? Erre elkomorult, ahogy Rosaleenre tekintett, �s szabad
foly�st engedett gondolatainak. Rosaleen j�v�je... A saj�tja... � mind�g tudta,
mit akar... most is tudja... De Rosaleen? Milyen j�v� v�r Rosaleenre? Mikor
Rosaleen �szrevette, hogy David arca elkomorul, reszketve f�lki�ltott: - Jaj,
David! Ne n�zz �gy, mert meghalok! David k�v�ncsian r�n�zett, �s megk�rdezte: -
Ezek szerint te is sz�molsz a k�vetkezm�nyekkel! - Mif�le k�vetkezm�nyekkel? -
H�t azt, hogy �t... hat... h�t ember id� el�tt a s�rba akar tenni! - Csak nem
arra gondolsz... hogy meg akarnak �lni?... - A hangja r�m�lt volt. - Csak nem
hiszed, hogy az ilyen emberek... az ilyen rendes emberek, mint Cloade-�k,
k�pesek meg-gyilkolni valakit? - Nem vagyok benne biztos, hogy nem �ppen a
Cloade-f�le rendes emberek gyilkolnak-e els�sorban. De amig �n itt vagyok �s
vigy�zok r�d, nem fog siker�lni nekik. El�sz�r engem kell eltenni�k l�b al�l. De
ha ez siker�l nekik... akkor jobb, ha vigy�zol magadra! - David... ne mondj
ilyen sz�rny�s�geket! - Ide figyelj, Rosaleen! - Megmarkolta a fiatalasszony
karj�t. - Vigy�zz magadra, nagyon vigy�zz, ha nem vagyok itthon. �s j�l v�sd az
agyadba, hogy az �let nem biztons�gos... Az �let vesz�lyes, piszkosul vesz�lyes.
�s az a gyan�m, hogy sz�modra k�l�n�sen az.# Els�
k�nyv

- Rowley, tudn�l adni �tsz�z fontot? Rowley Lynnre b�mult. A l�ny a fut�st�l
kifulladva, s�padtan, �sszeszor�tott sz�jjal �llt el�tte. - Na, na, nyugodj meg,
�regl�ny - csit�totta Rowley, mint egy lovat. - Mi t�rt�nt? - Kell nekem �tsz�z
font. - Ami azt illeti, �n is tudn�m hova tenni. - Ez nem vicc, Rowley. Nem
tudsz k�lcs�nadni �tsz�z fontot? - Nem, �gy is hitelt�ll�p�sem van. Az �j
traktor... - Igen, igen... - Lynn elh�r�totta a mez�gazdas�gi r�szleteket. - De
tudn�l valahogy p�nzt szerezni . . . ha sz�ks�g volna r�, tudn�l? - Mire kell,
Lynn? Valami baj van? - Neki kell... - Lynn a fej�vel a dombon �ll� nagy,
sz�gletes h�z fel� b�k�tt. - Hunternak? Mi a fen�nek? - Anyu miatt. K�lcs�nk�rt
t�le. Egy kis . .. p�nz- zavarban van. - Ja, igen, gondolom. - Rowley hangja
meg�rt� volt. - Neh�z id�k j�rnak r�. B�r seg�thetn�k valamit... de nem tudok. -
Nem tudom elviselni, hogy Davidt�l k�rjen k�lcs�n ! - Nyugalom, �regl�ny.
Tulajdonk�ppen Rosaleennek kell leguber�lnia a p�nzt. �s v�g�l is mi�rt ne
guber�ln�? - Mi�rt ne? Azt mondod, mi�rt ne, Rowley? - Nem �rtem, mi�rt ne
seg�thetne Rosaleen h�be-h�ba. Gordon b�ty�nk hozott minket ilyen helyzetbe
azzal, hogy v�grendelet n�lk�l halt meg. Ha vil�gosan felt�rjuk Rosaleennek a
helyzetet, be kell l�tnia, hogy sz�ks�g�nk van egy kis seg�ts�gre. - Csak nem
k�rt�l t�le te is? - Dehogy... az eg�szen m�s. �n nem tudok csak �gy odamenni �s
p�nzt k�rni egy n�t�l. Nem sz�vesen csin�l ilyet az ember. - H�t nem �rted, hogy
nem akarok... nem akarok a lek�telezettje lenni David Hunternak? - Nem is vagy.
Nem az � p�nze. - Dehogynem, v�gs� soron az �v�. Teljesen a mark�ban tartja
Rosaleent. - Ez �gy igaz. De az�rt leg�lisan m�gsem az �v�. - T�nyleg nem
akarsz, nem tudsz k�lcs�nadni valamennyit? - Na, ide figyelj, Lynn... ha t�nyleg
bajban voln�l - ha zsaroln�nak vagy ad�ss�god volna -, esetleg eladn�k egy
darabka f�ldet vagy n�h�ny �llatot... b�r nagyon f�j� sz�wel tenn�m. �gy is alig
tudom a felsz�nen tartani magamat. �s ki tudja, mi lesz a legk�zelebbi h�z�sa
ennek az �tkozott korm�nynak... minden kanyarban �jabb akad�lyokat g�rd�t az
ember el�. N�ha eg�sz �jf�lig �rlapokba temetkezem, pr�b�lom kit�lteni �ket...
sok ez egy embernek. - Tudom, tudom! - mondta Lynn keser�en. - Ha Johnny nem
halt volna meg . .. Rowley felord�tott: - Hagyd ki ebb�l Johnnyt! Megtiltom,
hogy belekeverd ! Lynn elk�pedve b�mult r�. Rowley arca v�r�s volt,
v�rtolul�sos. L�tszott, hogy mag�nk�w�l van a d�ht�l. Lynn elfordult, �s lass�
l�ptekkel hazament a Feh�r H�zba. - Anyuk�m, nem tudn�d visszaadni? - Na de
kisl�nyom! Egyenesen a bankba mentem vele. Azt�n kifizettem Arthurst, Bodghamet
�s Knebworth�t. Knebworth m�r kezdett goromb�skodni. Jaj, istenem, micsoda
megk�nnyebb�l�s! �jszak�kon �t nem tudtam aludni. Rosaleen igaz�n meg�rt� volt
�s rendes. - �s, gondolom, ezent�l majd rendszeresen �tj�rsz hozz� - mondta Lynn
keser�en. - Rem�lem, nem lesz r� sz�ks�gem, kisl�nyom. Tudod, hogy mennyire
igyekszem takar�kosan �lni. De persze olyan dr�ga lett minden. �s egyre rosszabb
lesz. - Igen, �s mi is egyre rosszabbak lesz�nk. Egyre t�bbet fogunk tarh�lni.
Adela elpirult. - Igaz�n nem kellene �gy besz�lned r�la, Lynn. Megmagyar�ztam
Rosaleennek, hogy mindig sz�m�tottunk Gordonra. - Nem kellett volna. Nem lett
volna szabad, helytelen volt. Igaza van, hogy megvet benn�nket. - Ki vet meg
benn�nket? - Az az undok David Hunter. - Igaz�n nem �rtem, mit sz�m�t az, hogy
mit gondol David Hunter - mondta Mrs. Marchmont m�lt�s�gteljesen. - Szerencs�re
ma reggel nem volt Furrowbankben . . . K�l�nben nagyon is val�sz�n�, hogy
befoly�solta volna azt a kis teremt�st. Az az igazs�g, hogy teljesen a mark�ban
tartja. Lynn zavartan topogott. - Hogy �rtetted azt, anyu, mikor azt mondtad ...
mikor hazaj�ttem ... hogy "ha csakugyan a b�tyja"a - Ja, azt... - Mrs. Marchmont
kiss� zavartnak l�tszott. - H�t, tudod, az emberek annyit pletyk�lnak... Lynn
k�v�ncsian v�rt. Mrs. Marchmont k�hintett egyet. - Tudod, az ilyen t�pus�
n�knek... a kalandorn�knek - szeg�ny Gordont persze j�l becsapt�k - rendszerint
van egy... sz�val egy fi�juk a h�tt�rben. Tegy�k fel, a n� azt mondja Gordonnak,
hogy van egy b�tyja - akinek azt�n t�viratozik is Kanad�ba, vagy ahol �pp van.
Meg is jelenik az illet�. Honnan tudhatn� Gordon, hogy t�nyleg a b�tyja-e?
Szeg�ny Gordon nyilv�n �gy bele volt bolondulva Rosaleenbe, hogy mindent elhitt
neki. A "b�ty" pedig vel�k j�tt Angli�ba ... �s szeg�ny Gordon semmit sem
sejtett az eg�szb�l. - �n ezt nem hiszem el! Egyszer�en nem hiszem el ! -
ki�ltott fel vadul Lynn. Mrs. Marchmont f�lh�zta a szem�ld�k�t. - No de
kisl�nyom ... - � nem olyan ember. �s Rosaleen . . . � sem olyan. Lehet, hogy
ostoba, de aranyos... igenis aranyos. Ez csak az emberek mocskos fant�zi�j�nak a
sz�lem�nye. �s �n nem hiszem el! - Az�rt m�g nem kell kiab�lni - mondta Mrs.
Marchmont m�lt�s�gteljesen. Egy h�t m�lva, amikor az 5.20-as vonat befutott a
Warmsley Heath-i vas�t�llom�sra, egy magas, napbarn�tott b�r�, h�tizs�kos f�rfi
sz�llt le r�la. A t�loldali peronon egy csapat golfj�t�kos v�rta a Londonba men�
vonatot. A magas, szak�llas, h�tizs�kos f�rfi leadta a jegy�t, �s kiment az
�llom�sr�l. Egy-k�t percig bizonytalanul �lldog�lt, azt�n megl�tta a Gyalog
Warmslei Vale-be felirat� t�bl�t, �s hirtelen elhat�roz�ssal arrafel� vette
�tj�t.# Els� k�nyv

A F�zesben Rowley Cloade �ppen elk�sz�tette a te�j�t, amikor a konyhaasztalra

vet�d� �rny�k miatt f�ln�zett. Ha csak egy pillanatra is, de azt gondolta, hogy
az ajt�ban �ll� l�ny Lynn, de csal�d�s�t meglepet�s v�ltotta f�l, amikor l�tta,
hogy Rosaleen Cloade az. Rosaleen �l�nk, sz�les narancss�rga-z�ld cs�kos,
parasztos anyagb�l k�sz�lt ny�ri ruh�t viselt, amelynek mesterk�lt egyszer�s�ge
j�val t�bbe ker�lt, mint Rowley �lmodni merte volna. Rowley eddig mindig dr�ga
�s v�rosias �lt�z�kben l�tta Rosaleent, aki fesz�lyezetten mozgott ezekben a
ruh�kban... mint egy man�ken, gondolta Rowley, aki olyan ruh�t mutat be, amelyik
nem az �v�, hanem a c�g�, amely alkalmazza. Ezen a d�lut�non azonban a sz�les
parasztcs�kos, vid�m sz�nekben Rowley mintha egy �j Rosaleen Cloade-ot ismert
volna meg. Szembet�n�bb volt �r sz�rmaz�sa, g�nd�r, fekete haj, a "kormos
szempill�j�" sz�p k�k szem. A hangja is l�gyabb �r t�nust vett f�l, elhagyta a
megszokott, �vatos, kiss� affekt�lt hanghordoz�st. - Olyan sz�p id� van ma
d�lut�n - mondta Rosaleen. - Kij�ttem s�t�lni egy kicsit. David Londonba ment -
tette hozz�. N�mi b�ntudattal mondta, azt�n elpirult, �s a retik�lj�b�l
cigarettat�rc�t vett el�. Megk�n�lta Rowleyt, aki megr�zta a fej�t, �s gyufa
ut�n n�zett, hogy t�zet adjon Rosaleennek. Rosaleen k�zben sikertelen�l
pattintgatta dr�ga arany �ngy�jt�j�t. Rowley elvette t�le, �s egy hat�rozott
mozdulattal meg-gy�jtotta. Mikor Rosaleen odahajolt, hogy r�gy�jtson, Rowley
�szrevette, milyen hossz� �s s�t�t a szempill�ja. Gordon b�ty� tudta, mit
csin�l... - gondolta. - Micsoda sz�p kis �sz�d van a f�ls� r�ten! Rowley el�mult
Rosaleen �rdekl�d�s�n, �s a gazdas�gr�l kezdett mes�lni. Meglepte ez a szemmel
l�that�an �szinte �rdekl�d�s, de m�g jobban meglepte az, hogy Rosaleen mennyire
t�j�kozott a gazdas�g dolgaiban. Bennfentesk�nt besz�lt a vajk�sz�t�sr�l �s a
tejterm�kekr�l. - Eg�szen j� gazdafeles�g lenn�l, Rosaleen! - mondta Rowley
mosolyogva. Rosaleen arc�r�l lehervadt az �l�nks�g. - Volt egy tany�nk... -
mondta - �rorsz�gban... m�g miel�tt idej�ttem... miel�tt... - Miel�tt sz�n�szn�
lett�l? Rosaleen csendes s�v�rg�ssal �s egy csipetnyi - Rowleynak legal�bbis �gy
t�nt - b�ntudattal felelt: - Nem volt olyan r�gen... m�g j�l eml�kszem mindenre.
- Azt�n j�kedv�en hozz�tette: - Meg tudn�m �m fejni a teheneidet, Rowley! Mintha
teljesen m�s Rosaleen volna... Mit sz�lna vajon David Hunter, ha hallan� a
paraszti m�ltra utal� elejtett megjegyz�seket? Aligha �r�lne, gondolta Rowley.
David azon igyekszik, hogy r�gi, nemesi sz�rmaz�s� f�ldbirtokos csal�d sarj�nak
t�ntesse fel kettej�ket. Rowley azonban �gy v�lte, a Rosaleen-f�le v�ltozat
k�zelebb �ll az igazs�ghoz. Egyszer� paraszti �let, azt�n a sz�npad vonz�sa,
v�ndort�rsulattal D�l-Afrik�ban, h�zass�g ... elszigetelts�g K�z�p-Afrik�ban...
menek�l�s... azt�n nem tudni, hogy mi... v�g�l h�zass�gk�t�s New Yorkban egy
milliomossal. H�t bizony hossz� utat tett meg Rosaleen Cloade az �rorsz�gi
teh�nk�k fej�se �ta! M�gis, ahogy eln�zte a l�nyt, alig tudta elhinni, hogy
egy�ltal�n elindult ezen az �ton. Arca, azzal az �rtatlan, kiss� egy�gy�
kifejez�ssel, olyan ember arca volt, akinek nincs m�ltja. R�ad�sul nagyon
fiatalnak is l�tszott... j�val fiatalabbnak huszonhat �v�n�l. Volt valami
meghat� benne, ugyanolyan sz�nalmas volt, mint a kisborjak, amelyeket Rowley
aznap reggel a m�sz�roshoz vitt. Szakasztott olyan pillant�st vetett Rosaleenre,
mint reggel a borjakra. Szeg�ny kis j�sz�gok, gondolta, milyen k�r, hogy le kell
v�gni �ket... Rosaleen szem�be riadalom k�lt�z�tt. - Mire gondolsz, Rowley? -
k�rdezte szorongva. - Meg akarod n�zni a gazdas�got �s a tejfeldolgoz�t? - Jaj,
nagyon szeretn�m. Rowley elsz�rakozott Rosaleen �rdekl�d�s�n, mig k�rbevezette a
gazdas�gban. Mikor azonban a v�g�n felaj�nlotta, hogy csin�l neki egy cs�sze
te�t, a fiatalasszony szeme megtelt riadalommal. - Nem, nem... k�sz�n�m,
Rowley... ink�bb hazamegyek. - Az �r�j�ra n�zett. - jaj! Milyen k�s� van! David
az 5.20-as vonattal j�n vissza. Nem fogja tudni, hol vagyok. Most m�r... sietnem
kell. - Sz�gyenl�sen hozz�tette: - Olyan j�l �reztem magam, Rowley. Ami igaz is,
gondolta Rowley. T�nyleg j�l �rezte mag�t. Term�szetes lehetett... Egyszer�,
mesterk�letlen �nmaga. L�tszik, hogy f�l a b�tyj�t�l. David a csal�d esze. �s
Rosaleennek ma kimen�je volt... igen, ez az! Kimen�je, mint egy csel�dl�nynak! A
gazdag Mrs. Gordon Cloade-nak! Zordonan elmosolyodott, ahogy a kapun�l �llva a
domboldalon f�lfel�, Furrowbank ir�ny�ba siet� Rosaleent n�zte. �pp miel�tt
Rosaleen a forg�kereszthez �rt volna, egy f�rfi j�tt �t a forg�n. Rowley az els�
pillanatban azt hitte, David az, de ez a f�rfi magasabb volt �s testesebb.
Rosaleen �tsz�kkent a forg�n, s temp�ja szinte fut�ss� fokoz�dott. Igen,
Rosaleennek kimen�je volt... � pedig elpocs�kolt egy �r�t a dr�ga idej�b�l! De
lehet, hogy nem is volt id�pocs�kol�s. Rosaleen mintha kedveln�. Ami j�l j�het
m�g egyszer. Sz�p kis teremt�s... az, �s sz�pek voltak a kisborjak is ma
reggel... Szeg�ny kis j�sz�gok. Ahogy ott �llt gondolataiba mer�lve, egyszer
csak egy hang riasztotta fel. Rowley f�lkapta a fej�t. A kapu t�loldal�n, a
gyalog�ton egy sz�les nemezkalapos, nagydarab f�rfi �llt, v�ll�ra vetett
h�tizs�kkal. - Errefel� visz az �t Warmsley Vale-be? Mikor Rowley r�b�mult,
megism�telte a k�rd�st. Rowley nagy nehezen �sszeszedte a gondolatait. - Igen,
menjen tov�bb az �sv�nyen... �t a k�vetkez� mez�n. Mikor az �thoz �r, forduljon
balra, �s k�r�lbel�l h�rom perc m�lva a faluhoz �r. T�bb sz�z-szor v�laszolt m�r
ugyanezekkel a szavakkal ugyanerre a k�rd�sre. Mikor az emberek az �llom�sr�l
j�vet elindulnak az �sv�nyen, megm�ssz�k a dombot, s a t�loldalon leereszkedve
nyoma sincs �ti c�ljuknak, mert a Blackwell Copse eltakarja Warmsley Vale-t a
szem�k el�l, elbizonytalanodnak. A falu megb�jik egy v�lgytekn�ben, csak
templomtorny�nak cs�csa l�tszik ki. A k�vetkez� k�rd�s m�r nem volt annyira
szokv�nyos, de az�rt Rowley gondolkod�s n�lk�l v�laszolt r�. - A Szarvas �s a
Cs�rg�sipka. Ink�bb a Szarvast aj�nlan�m. B�r mindkett� egyform�n j�... vagy
rossz. Szerintem biztosan kap szob�t. A k�rd�s miatt figyelmesebben megn�zte
besz�lget�t�rs�t. Manaps�g ugyanis az emberek el�re foglalnak szob�t, ha
valahov� igyekeznek... A f�rfi magas volt, arca napbarn�tott, szak�llas, a szeme
felt�n�en k�k. Negyven k�r�l j�rt, �s a maga kem�nyk�t�s�, kiss� h�nyaveti
m�dj�n m�g j�k�p� is. B�r az arca tal�n nem t�lzottan kellemes. A tengerent�lr�l
j�hetett, gondolta Rowley. Kiss� orrhangon besz�lt, ami a gyarmati angol
akcentusra jellemz�, vagy rosszul hallotta? Furcsa, az arca mintha ismer�s volna
... Hol l�tta ezt az arcot, vagy egy nagyon hasonl�t? Mig sikertelen�l
k�szk�d�tt a rejt�ly megold�s�n, az idegen megh�kkentette a k�vetkez� k�rd�ssel
: - Meg tudn� mondani, hogy van-e itt a k�zelben egy Furrowbank nev�
h�z? - Hogyne. Fent a dombon - v�laszolt lassan Rowley. - Ha a vas�t�llom�st�l a
gyaloguton j�tt, el is ment mellette. - Igen... arra j�ttem. - A f�rfi
megfordult, �s f�ln�zett a dombra. - Ezek szerint az az... az a nagy, feh�r, �j
h�z. - Igen, az az. - Nagy h�zat visznek - mondta a f�rfi. - Biztos sokba ker�l
a fenntart�sa. Pokoli sokba, gondolta Rowley. R�ad�sul a mi p�nz�nkb�l
fizetik... El�nt�tte a d�h, s egy pillanatra megfeledkezett r�la, hogy hol van
.. . Azt�n hirtelen mag�hoz t�rt, �s l�tta, hogy az idegen k�l�n�s, t�preng�
kifejez�ssel n�z fel a dombra. - Ki lakik ott? - k�rdezte. - Bizonyos... Mrs.
Cloade? - Igen - felelte Rowley. - Mrs. Gordon Cloade. Az idegen felvonta a
szem�ld�k�t. Mintha cs�ndesen mulatott volna mag�ban. - �, Mrs. Gordon Cloade -
mondta. - De j� neki ! Azt�n odabiccentett Rowleynak. - K�sz�n�m, pajt�s. -
Megigaz�totta a h�tizs�kj�t, �s nagy l�ptekkel tov�bbment Warmsley Vale fel�.
Rowley lassan befordult az udvarba. M�g mindig t�prengett valamin. Hol a
pokolban l�thatta m�r ezt a fick�t? Aznap este f�l t�z k�r�l Rowley f�lretolta a
halom nyomtatv�nyt, amellyel a konyhaasztalt telerakta, �s f�l�llt.
Sz�rakozottan Lynn f�nyk�p�re n�zett, amely a kandall�p�rk�nyon �llt, azt�n
komor arccal kiment a h�zb�l. T�z perc m�lva benyitott a Szarvas s�nt�s�be.
Beatrice Lippincott k�sz�n�sk�nt r�mosolygott a pult m�g�l. Mr. Rowley Cloade
bizony j�v�g�s� f�rfi, gondolta. Rowley egy kors� s�r mellett az ilyenkor
szok�sos eszmecser�t folytatta az egybe- gy�lt t�rsas�ggal, elmarasztal�
megjegyz�seket tettek a korm�nyra, az id�j�r�sra �s a term�sre. Azt�n k�zelebb
h�z�dott Beatrice-hez, �s halkan megk�rdezte: - Megsz�llt magukn�l egy idegen?
Nagydarab f�rfi. Sz�les kalapban. - Igen, Mr. Rowley. Hat k�r�l j�tt. Arra
gondol? Rowley b�lintott. - A h�zam el�tt ment el. Megk�rdezte az utat. - Az
lesz az. Idegennek l�tszik. - Szeretn�m tudni, hogy kicsoda - mondta Rowley.
Beatrice-re n�zett, �s mosolygott. Beatrice visszamosolygott r�. - Ha csak ez a
k�v�ns�ga, Mr. Rowley, ezt k�nny� teljes�teni. Beny�lt a pult al�, �s egy
vastag, b�rk�t�ses k�nyvet h�zott el�. Abba �rt�k a vend�gek nev�t. Kinyitotta a
legfrissebb bejegyz�sekn�l. Utols�nak ez �llt: Enoch Arden. Fokv�ros. Brit
�llampolg�r.# Els� k�nyv

Sz�p reggel volt. A madarak �nekeltek, �s Rosaleen, amikor dr�ga

parasztruh�j�ban lement reggelizni, boldognak �rezte mag�t. A k�ts�gek �s
f�lelmek, amelyek az ut�bbi id�ben nyomasztott�k, mintha eloszlottak volna.
David j� hangulatban volt, nevetett �s csipkel�d�tt vele. El�z� napi londoni
l�togat�sa eredm�nyesnek bizonyult. A reggeli j� volt, �s sz�pen szolg�lt�k f�l.
�ppen befejezt�k, amikor megj�tt a posta. H�t-nyolc lev�l �rkezett Rosaleennek.
Sz�ml�k, j�t�konys�gi k�relmek, n�h�ny helyi megh�v�s - semmi k�l�n�sebben
�rdekes. David f�lretett k�t sz�ml�t, �s kinyitotta a harmadik bor�t�kot. A
levelet, ak�rcsak a bor�t�kon a c�mz�st, nyomtatott bet�kkel �rt�k. Kedves Mr.
Hunter! Azt hiszem, jobb, ha ink�bb �nh�z fordulok, mint a h�g�hoz, "Mrs.
Cloade"-hoz, tekintve, hogy a lev�l tartalma esetleg megr�zk�dtat�st jelentene
sz�m�ra. R�viden: h�reim vannak Robert Clnderhay kapit�nyr�l, amelyeket a h�ga
tal�n �r�mmel hallana. A Szarvasban sz�lltam meg, �s ha f�lkeresne ma este,
�r�mmel besz�ln�m meg (�nnel a dolgot. �dv�zlettel ENOCH ARDEN Fojtott ki�lt�s
t�rt el� David tork�b�l. Rosaleen mosolyogva f�ln�zett, azt�n arckifejez�se
riadtt� v�lt. - David .. . David . . . mi van? David sz� n�lk�l fel�je ny�jtotta
a levelet. Rosaleen elvette �s elolvasta. - De .. . David . .. �n ezt nem �rtem
. .. mit jelent ez? - Tudsz olvasni, nem? Rosaleen f�l�nken f�lpillantott r�. -
David... ez azt jelenti... mihez kezd�nk most? David a homlok�t r�ncolta -
gyors, el�rel�t� agy�ban m�r tervek alakultak. - J�l van, Rosaleen, nem kell
izgulnod. Majd �n elint�zem . .. - De ez azt jelenti, hogy...? - Ne izgulj,
kisany�m. B�zd r�m. Figyelj, a k�vetkez�ket fogod csin�lni. Azonnal
becsomagolsz, �s f�lm�sz Londonba. A lak�sba m�sz... �s ott maradsz, am�g nem
�rtes�telek. �rted? - Igen. Igen, persze, hogy �rtem, de, David... - Tedd, amit
mondok, Rosaleen. - R�mosolygott. Kedvesen, megnyugtat�an. - Menj, �s csomagolj.
Kiviszlek az �llom�sra. M�g el�red a 10.32-est. Mondd meg a h�zban a port�snak,
hogy senkit sem fogadsz. Ha b�rki keresne, mondja azt, hogy nem vagy a v�rosban.
Adj neki egy fontot �rted? Rajtam k�v�l senkit nem engedhet f�l hozz�d. - Jaj! -
Rosaleen arc�hoz kapta a kez�t. Sz�p szeme ijedten n�zett Davidre. - Ne agg�dj,
Rosaleen... b�r kicsit k�nyes a dolog. �s tudom, hogy te nem sokat �rsz k�nyes
helyzetekben. De nyugodtan r�m b�zhatod, nem akarom, hogy itt l�gy. Szabad kezet
akarok, ennyi az eg�sz. - Nem maradhatn�k itt, David? - Hogy k�pzeled, Rosaleen?
Legyen egy kis eszed. Szabad kezet kell kapnom, hogy elb�njak ezzel a fick�val,
b�rki l�gyen is . . . - Nem gondolod, hogy ez... hogy ez... - Pillanatnyilag
semmit se gondolok - mondta nyomat�kosan David. - Az els� az, hogy te elt�nj
innen. Azt�n majd megl�tom, hogy �llunk. Na, menj... l�gy j� kisl�ny, ne
vitatkozz! Rosaleen megfordult, �s kiment a szob�b�l. David komor tekintettel
n�zte a levelet. Nagyon diplomatikus ... udvarias . .. j�l megfogalmazott...
b�rmit jelenthet. Lehet �szinte, f�lt� gondoss�g egy k�nos szitu�ci�ban. Lehet
burkolt fenyeget�s. �jra meg �jra elolvasta a kifejez�seket: "h�reim vannak
Robert Clnderhay kapit�nyr�l...", "jobb, ha ink�bb �nh�z fordulok... "�r�mmel
besz�ln�m meg �nnel a dolgot" . "Mrs. Cloade". A fen�be is, nem tetszik neki az
az id�z�jelbe tett "Mrs. Cloade"... Megn�zte az al��r�st. Enoch Arden. Valami
motoszk�lt az agy�ban... valami irodalmi eml�k... egy verssor. Amikor David este
bement a Szarvas hallj�ba, szok�s szerint senkit sem tal�lt ott. A bal oldali
ajt�ra ez volt kiirva: "K�v�z�", a jobb oldalira: "T�rsalg�". Egy t�volabbi
ajt�n ez a rideg felirat �llt: "Csak sz�ll�vend�gek r�sz�re". Jobbra folyos�
vezetett a s�nt�sbe, ahonnan zsivajg�s sz�r�d�tt ki. Egy kis �vegkalitk�ra
kiirt�k, hogy "Iroda", tol�ablaka mell� pedig cseng�t szereltek. David
tapasztalatb�l tudta, hogy n�ha n�gyszer- �tsz�r is meg kell nyomni a cseng�t,
mire valaki veszi mag�nak a f�rads�got �s odaj�n, hogy meghallgassa az embert. A
r�vid �tkez�si id�t kiv�ve a Szarvas hallja olyan n�ptelen volt, mint Robinson
Crusoe szigete. Ez�ttal, David harmadik csenget�s�re, feltornyozott, aranysz�ke
frizur�j�t igazgatva Miss Beatrice Lippincott bukkant fel a s�nt�sb�l ny�l�
folyos�n. Beb�jt az �vegkalitk�ba, �s b�jmosollyal �dv�z�lte Davidet. - J�
est�t, Mr. Hunter. Az �vszakhoz k�pest kiss� hideg az id�, nem? - Igen ... azt
hiszem. Lakik itt egy bizonyos Mr. Arden? - L�ssuk csak - mondta Miss
Lippincott, mint aki nem tudja kap�sb�l (ezzel az elj�r�ssal igyekezett
hangs�lyozni a Szarvas jelent�s�g�t). - �, igen. Mr. Enoch Arden. 5-�s szoba.
Els� emelet. Nem t�vesztheti el, Mr. Hunter. F�lmegy a l�pcs�n, de azt�n nem
megy v�gig a folyos�n, hanem elkanyarodik balra, �s lemegy h�rom l�pcs�t. David
k�vette a bonyolult �tbaigaz�t�st. Bekopogott az 5-�s szoba ajtaj�n, mire
kisz�lt egy hang : - Tess�k. David bel�pett, �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. -
Lily! - ki�ltott az irod�b�l kij�vet Beatrice Lippincott. Egy kiss� d�lledt
szem�, t�tott sz�j� l�ny v�laszolt vihogva a h�v�sra. - Elboldogulsz egy kicsit
egyed�l, Lily? Ut�na kell n�znem az �gynem�nek. - H�t persze, Miss Lippincott -
mondta Lily vihogva, �s viharos s�hajjal hozz�tette: - Szerintem Mr. Hunter
csuda j�k�p�! - �, sok ilyen t�pust l�ttam a h�bor�ban - mondta Miss Lippincott,
�s �letuntan s�hajtott. - Fiatal pil�t�kat meg hasonl�kat a l�gi t�maszpontr�l.
Az ember sosem lehetett meg-gy�z�dve, hogy a csekkjeiknek van fedezete. Olyan
magabiztosak voltak, hogy sokszor jobb meg-gy�z�d�s�nk ellen�re v�ltottuk be a
dolgaikat. De �n persze k�l�nc vagyok e tekintetben, Lily, mert az �n szememben
az a legfontosabb, ha valaki j� csal�db�l val�. Az mindenn�l t�bbet �r. �s
szerintem az �riember akkor is �riember, ha traktoron �l. - �s e tal�nyos
kijelent�ssel otthagyta Lilyt, �s f�lment a l�pcs�n. Az 5-�s szob�ban David
Hunter meg�llt az ajt�n�l, �s szem�gyre vette a vend�get, aki Enoch Arden n�ven
jelentkezett be. Negyven k�r�li f�rfi volt, l�tszott rajta, hogy a f�l vil�got
bej�rta, hogyvalahajobb napokat l�tott, �s hogy �ltal�ban v�ve kem�ny leg�ny.
�gy �sszegezte David a benyom�sait. Els� l�t�sra nem lehetett t�bbet megtudni
r�la. Igencsak rejt�lyes volt. - Hell� - k�sz�nt�tte Arden. - Maga Hunter? J�.
�lj�n le. Mit iszik? Whiskyt? David �szrevette, hogy a f�rfi m�r k�nyelembe
helyezkedett. Kisebb palack�rm�dia, a kandall�ban t�z lobog ezen a h�v�s tavaszi
est�n. A f�rfi ruh�ja nem angol szab�s�, de �gy viseli, ahogy az angolok. A kora
is megfelel�... - K�sz�n�m - mondta David. - Egy korty whiskyt k�rek. - Sz�ljon,
ha el�g. - Sz�ltam. Ne t�l sok sz�d�val. Olyanok voltak, mint a kuty�k -
helyezkedtek, merev h�ttal, felborzolt nyaksz�rrel keringtek egym�s k�r�l,
k�szen arra, hogy bar�ts�gosak legyenek, vagy hogy vicsorogjanak �s harapjanak.
- Proszit - mondta Arden. - Proszit. Letett�k a poharakat, pihentek egy kicsit.
Az els� menetnek v�ge. Azt�n a mag�t Enoch Ardennak nevez� f�rfi megk�rdezte : -
Meglep�d�tt, mikor megkapta a levelem? - �szint�n sz�lva, egy�ltal�n nem �rtem -
felelte David. - Ne-em... ne-em... h�t lehet, hogy nem. - Ha j�l �rtettem -
folytatta David -, ismerte a h�gom els� f�rj�t, Robert Clnderhayt. - Igen,
nagyon j�l ismertem Robertet. - Arden mosolygott, �s f�stfelh�ket eregetett
lomh�n a leveg�be. - Amennyire b�rki egy�ltal�n ismerhette. Maga, ugye, nem
ismerte szem�lyesen? - Nem. - Tal�n jobb is. - Ezt hogy �rti? - csattant fel
David. - H�t csak �gy, dr�ga cimbor�m - felelt k�nnyed�n Arden -, hogy �gy
minden sokkal egyszer�bb. Eln�z�s�t k�rem, hogy idef�rasztottam, de gondoltam,
jobb, ha teljesen kihagyjuk... - Elhallgatott, azt�n folytatta: -... Rosaleent a
dologb�l. Sz�ks�gtelen lenne f�l�slegesen f�jdalmat okozni neki. - R�t�rne a
l�nyegre? - Hogyne, hogyne. Nos teh�t, felmer�lt valaha mag�ban... hogy is
mondjam... az, hogyvalami... sz�val... hogyvalami b�zlik Clnderhay hal�la k�r�l?
- Ezt meg hogy a fen�be �rti? - H�t, tudja, Clnderhaynek kiss� furcsa �tletei
voltak. Lehet, hogy lovagiass�gb�l tette... persze lehetett r� eg�szen m�s oka
is... de tegy�k fel, hogy p�r �vwel ezel�tt egy adott pillanatban bizonyos
el�nye sz�rmazott abb�l, hogy halottnak higgy�k. J�l tudott b�nni a
bennsz�l�ttekkel... �rtett a nyelv�k�n. Nem volt sz�m�ra probl�ma, hogy
elterjesszen egy tetsz�leges mennyis�g� r�szlettel al�t�masztott, val�sz�n�en
hangz� mes�t. Mind�ssze annyit kellett tennie, hogy vagy ezer m�rf�lddel od�bb
felbukkan - m�s n�ven. - Ez sz�momra t�ls�gosan fantasztikus felt�telez�s -
mondta David. - Igen? - Arden mosolygott. El�rehajolt, �s megkoppintotta David
t�rd�t. - �s mi van, ha igaz, Hunter? Hm? Mi van, ha igaz? - C�folhatatlan
bizony�t�kot k�vetelek. - Igen? H�t persze t�k�letesen c�folhatatlan bizony�t�k,
az nincs. De mi volna, ha Clnderhay esetleg megjelenne itt... Warmsley Vale-ben?
Hogy tetszene ez mag�nak mint bizony�t�k? - Legal�bb meg-gy�z� lenne - felelte
David sz�razon. - No persze, meg-gy�z� lenne . .. de kiss� k�nos is... �gy
�rtem, Mrs. Gordon Cloade sz�m�ra. Mert akkor, ugyeb�r, nem lehetne Mrs. Cloade.
�s ez bizony kellemetlen lenne. Mag�nak is be kell vallania, hogy kiss�
kellemetlen lenne, nem? - A h�gom teljesen j�hiszem�en ment f�rjhez m�sodszorra
- mondta David. - Persze hogyj�hiszem�en, kedves cimbor�m. Persze hogy
j�hiszem�en. Ezt egy percig se vitatom. A b�r�nak is ez lenne a v�lem�nye. Ott
igaz�n nem hib�ztatn� senki. - A b�r�nak? - k�rdezte David �lesen. - Big�mi�ra
gondoltam - tette hozz� a m�sik szinte bocs�natk�r�en. - Hov� akar kilyukadni? -
k�rdezte David vadul. - Ne izgassa f�l mag�t, �regem. Csak szeretn�m, ha
�sszedugn�nk a fej�nket, �s eld�nten�nk, hogy mi a legjobb..- m�rmint a h�g�nak.
Senki nem akar itt holmi alantas szenz�ci�t. Clnderhay... nos, Clnderhay mindig
lovagias pasas volt. - Arden elhallgatott egy pillanatra. - �s most is az... -
Most? - k�rdezte David �lesen. - J�l hallotta. - Csak nem azt akarja mondani,
hogy Robert Clnderhay �l? Hol van most? Arden el�rehajolt, hangja bizalmass�
v�lt. - T�nyleg akarja tudni, Hunter? Nem lenne jobb, ha nem tudn�? Tegy�k fel,
hogy maga �s a h�ga �gy tudja, Clnderhay meghalt Afrik�ban. J�l van. Ha pedig
�l, nem tudja, hogy a feles�ge �jra f�rjhez ment, a leghalv�nyabb fogalma sincs
r�la. Mert ha tudn�, m�r r�g jelentkezett volna ... Rosaleen ugyanis sok p�nzt
�r�k�lt a m�sodik f�rj�t�l - �s ha a dolog �gy �ll, term�szetesen semmi sem
illeti meg a vagyonb�l... Clnderhay ugyanis v�gtelen�l becs�letes ember...
Biztosan nem hagyta volna annyiban, hogy a feles�ge hamis jogc�men �r�k�lj�n
p�nzt. - Sz�netet tartott, azt�n folytatta: - De most vegy�k azt a vari�ci�t,
hogy Clnderhay nem tud a maga h�ga m�sodik h�zass�g�r�l. Viszont bajban van
szeg�ny... nagy bajban. - Hogyhogy bajban van? Arden �nnep�lyesen ingatta a
fej�t. - Az eg�szs�g�vel van baj. Gy�gykezel�sre lenne sz�ks�ge... K�l�nleges
k�r�ra... ami, sajnos, kiss� sokba ker�l. Az utols� k�t sz�t olyan �vatosan
ejtette ki, mintha k�l�nleges kateg�ri�ba tartozn�nak. Ez volt az a k�t sz�,
amelyre David Hunter �ntudatlanul v�rt. R� is k�rdezett: - Sokba ker�l? -
Sokba... sajnos semmit sem adnak ingyen. �s Clnderhay, a szeg�ny �rd�g, a sz�
szoros �rtelm�ben nyomorog. - Azt�n hozz�tette : - Gyakorlatilag semmije sincs
azon k�v�l, ami rajta van . .. David szeme vill�mgyorsan k�r�lp�szt�zta a
szob�t. A sz�ken csak egy h�tizs�k l�gott. B�r�nd sehol. - Nem hiszem, hogy
Robert Clnderhay az a lovagias �r volna, akinek maga felt�nteti - mondta, �s
hangja nem volt kellemes. - Pedig az volt valaha - biztos�totta r�la a m�sik. -
De tudja, az �let cinikuss� teszi az embert. - Abbahagyta, azt�n szel�den
hozz�tette. - Gordon Cloade elk�peszt�en gazdag volt. �s a t�ls�gosan nagy
gazdags�g bizony felkelti az ember alantas �szt�neit. David Hunter fel�llt. - A
v�laszom a k�vetkez�: menjen a fen�be! - Igen, gondoltam, hogy ezt fogja mondani
- jegyezte meg Arden higgadtan �s mosolyogva. - Tudja, mi maga? Egy
rohadt zsarol�. Nagy kedvem lenne felk�rni, hogy csak tess�k, folytassa. - �s
teregessem ki a k�rty�imat? Csod�s b�tors�g! De alig hinn�m, hogy tetszene, ha
engedelmeskedn�k a felsz�l�t�s�nak. No nem mintha sz�nd�komban �llna. Ha mag�nak
nem kell, van r� m�s vev�. - Ezt hogy �rti? - H�t a Cloade-ok. T�telezz�k fel,
hogy be�ll�tok hozz�juk, �s azt mondom: "Eln�z�st k�rek, de �rdekeln� �n�ket,
hogy a n�hai Robert Clnderhay �l �s virul?" No hiszen, kapva kapn�nak rajta! -
Bel�l�k azt�n semmit se h�zna ki - vetette oda David g�nyosan. - Le vannak �gve
mind, egyt�l egyig. - Igen �m, de l�tezik olyan, hogy el�zetes megegyez�s.
Ennyit meg ennyit k�szp�nzben, azon a napon, amelyen bizony�t�st nyer, hogy
Clnderhay �l, hogy Mrs. Gordon Cloade m�g mindig Mrs. Robert Clnderhay, �s hogy
k�vetkez�sk�ppen Gordon Cloade-nak a h�zass�gk�t�se el�tt k�sz�tett v�grendelete
�rv�nyes... David j� n�h�ny m�sodpercig n�m�n �lt, azt�n egyenesen megk�rdezte:
- Mennyit? Ugyanolyan egyenes volt a v�lasz: - H�szezret! - Sz� sem lehet r�la!
A h�gom nem ny�lhat a t�k�hez, csak a kamatot kapja. - Akkor t�zet. Ennyit
k�nnyen �sszeszedhet. Vannak �kszerei, igaz? David hallgatott. Azt�n v�ratlanul
azt mondta: - Rendben van. A m�sik egy pillanatra mintha tan�cstalan lett volna.
Mintha meglepn� a k�nny� gy�zelem. - Ne csekken - mondta. - K�szp�nzben k�rem. -
Id�t kell adnia... hogy �sszeszedj�k a p�nzt. - Kap negyvennyolc �r�t. - Legyen
a k�vetkez� kedd. - Rendben van. Ide hozza a p�nzt. - �s miel�tt David
sz�lhatott volna, hozz�tette: - Ne higgye, hogy egy mag�nyos csalitban vagy egy
elhagyott foly�parton fogoktal�lkozni mag�val. Ide hozza a p�nzt-ide, a
Szarvasba - j�v� kedden, este kilenckor. - Bizalmatlan egy fick� maga, mi? - Nem
egyk�nnyen vernek �t. Ismerem a magafajt�kat. - Akkor, ahogy mondta. David
kiment a szob�b�l, �s le a l�pcs�n. Arca szederjes volt a d�ht�l. Beatrice
Lippincott kil�pett a 4-es sz�mmal jel�lt szob�b�l. A 4-es �s az 5-�s szoba
k�z�tt ajt� volt, amelyet az 5-�s szoba lak�i aligha vehettek �szre, mivel
k�zvetlen�l az ajt� el�tt egy szekr�ny �llt. Miss Lippincott orc�ja kipirult s a
szeme csillogott a kellemes izgalomt�l. Remeg� k�zzel igazgatta tornyos
frizur�j�t.# Els� k�nyv

10

Az el�kel� Mayfair negyedben �ll� Shepherd's Court hatalmas b�rh�z volt,

luxusszolg�ltat�st ny�jt� lak�sokkal. B�r az �p�let nem s�r�lt meg a
bomb�z�skor, m�gsem tudt�k f�nntartani a h�bor� el�tti sz�nvonalat. Voltak ugyan
szolg�ltat�sok, de nem valami j�k. Azel�tt k�t egyenruh�s port�s dolgozott a
h�zban, most csak egy. Az �tterem m�k�d�tt, de m�r csak a reggelit vitt�k fel a
lak�sokba. Mrs. Gordon Cloade a harmadik emeleten b�relt lak�st. A nappali
szob�ban be�p�tett b�rszekr�ny volt, a k�t h�l�szob�ban gardr�bszekr�nyek, a
gy�ny�r� f�rd�szob�ban csillogott-villogott a csempe �s a kr�mnikkel. David
Hunter nagy l�ptekkel j�rk�lt f�l-al� a nappaliban, Rosaleen a hatalmas,
sz�gletes kanap�n �lt, �s Davidet figyelte. - Zsarol�s! - d�nny�gte David. -
Zsarol�s! �risten, h�t olyan ember vagyok �n, akit csak �gy meg lehet zsarolni?!
Rosaleen r�m�lten, zavartan r�zta meg a fej�t. - Ha tudn�m - mondta David -, ha
t�ngleg tudn�m! Boldogtalan kis zokog�s hallatszott Rosaleen fel�l. - Ez a
s�t�tben tapogat�z�s . .. - folytatta David - ez a bizonytalans�g... - Hirtelen
Rosaleen fel� fordult. - Elvitted azokat a smaragdokat Greatorexhez a Bond
Streetre? - El. - Mennyit adott? - N�gyezer fontot - felelt reszketeg hangon
Rosaleen. - Azt mondta, ha nem adn�m el, �jra k�ne biztos�tani �ket. - Igen, a
dr�gak�vek �rt�ke megk�tszerez�d�tt. Na j�, �ssze tudjuk szedni a p�nzt. De ha
�sszeszedj�k is, ez csak a kezdet, Rosaleen... �s azt jelenti, hogy hal�lra fog
szipolyozni benn�nket... kisz�vja az utols� csepp v�r�nket is! - Jaj, menj�nk el
- ki�ltott fel Rosaleen -, menj�nk el inn�t... Nem mehetn�nk el �rorsz�gba...
Amerik�ba... b�rhov�? David megfordult, �s r�n�zett: - Te azt�n k�nnyen feladod,
Rosaleen. A te mott�d: uzsgyi, pucol�s! - Helytelen, amit csin�lunk
-jajvesz�kelt Rosaleen -, cs�nya dolog volt... nagy gonoszs�g. - Most j�ssz el�
ezzel az �jtatos dum�val? Nem tudom elviselni. Biztos helyzetben voltunk,
Rosaleen. �letemben el�sz�r biztos helyzetben voltam - �s nem hagyom, hogy
minden kics�sszon a kezemb�l, �rted? Csak ne volna az a s�t�tben tapogat�z�s!
Mert ugye tudod, lehet, hogy az eg�sz csak bl�ff... csakis kiz�r�lag bl�ff! �s
Clnderhay nyilv�n ott van eltemetve Afrik�ban, ahogy mindig is gondoltuk.
Rosaleen megremegett. - Ne, David. �gy megijesztesz. David r�n�zett, l�tta az
arc�n a p�nikot, �s magatart�st v�ltoztatott. Odament hozz�, mell�je �lt, �s
megfogta hideg kez�t. - Ne izgulj - mondta. - Hagyd r�m az eg�szet, �s tedd,
amit mondok. Ennyit meg tudsz csin�lni, nem? Csak tedd pontosan azt, amit
mondok. - Mindig azt teszem, David. David elnevette mag�t. - igen, mindig azt
teszed. Majdcsak kiv�gjuk magunkat valahogy, ne f�lj. Tal�lok r� m�dot, hogy
�rtalmatlann� tegyem ezt a Mr. Enoch Ardent. - Van valami vers, David... egy
f�rfir�l, aki visszat�r... - Igen - v�gott a szav�ba David. - �pp ez izgat engem
is... De a v�g�rej�rok a dolognak, ne f�lj. - Kedd este ... viszed el neki a
p�nzt? - k�rdezte Rosaleen. David b�lintott. - Igen, de csak �tezret. Megmondom
neki, hogy ilyen hirtelen nem tudok t�bbet el�teremteni. Meg kell akad�lyoznom,
hogy Cloade-�khoz forduljon. Ami szerintem csak fenyeget�s volt, de biztos az�rt
nem lehetek benne. Elhallgatott, a tekintete t�tova lett �s r�vedez�. K�zben az
agya dolgozott, m�rlegelte a lehet�s�geket. Azt�n f�lnevetett. Vid�m, vakmer�
nevet�ssel. Voltak - ma m�r halott mind -, akik f�lismert�k volna ezt a
nevet�st... Olyan f�rfi nevet�se volt, aki kock�zatos �s vesz�lyes v�llalkoz�sba
kezd. �r�m volt benne, �s kih�v�s. - B�zom benned, Rosaleen - mondta. - H�la a
j�istennek, t�k�letesen megb�zom benned! - B�zol bennem? - Rosaleen k�rd�n
r�emelte nagy szem�t. - Milyen �rtelemben? David ism�t elmosolyodott. - Abban,
hogy pontosan azt teszed, amit mondok. Ez a titka a sikeres akci�nak, Rosaleen.
Az Enoch Arden-akci�nak - tette hozz� nevetve.#
Els� k�nyv

11

Rowley kiss� meglepve nyitotta ki a nagy, m�lyvasz�n� bor�t�kot. Ki a csuda

�rhat neki ilyen lev�lpap�ron - �s egy�ltal�n, hogyan jutott hozz�? Az eff�le
cikkek elt�ntek a h�bor� alatt. KEDVES MR. ROWLEY! - olvasta. Rem�lem, nem
tartja tolakod�snak, hogy lev�lben fordulok �nh�z, de engedelm�vel, az az
�rz�sem, hogy olyan dolgok vannak folyamatban, amelyekr�l tudnia kell. Rowley
�rtetlen�l n�zte az al�h�z�st. A dolog azzal a besz�lget�ssel kapcsolatos,
amikor egyik este n�lunk j�rt, �s egy bizonyos szem�ly fel�l tudakoz�dott. Ha
�tf�radna a Szarvasba, sz�vesen elmondan�k mindent. Mi itt mindny�jan �gy
�rezz�k, nagy k�r, hogy a B�csik�juk meghalt, �s a p�nz�vel az lett, ami.
Rem�lem, nem haragszik r�m, de �gy �rzem, felt�tlen�l tudnia kell arr�l, hogy mi
folyik itt. �dv�zlettel: BEATRICE LIPPINCOTT Rowley t�prengve n�zte az irom�nyt.
Mi a fene ez az eg�sz? A j� �reg Bea. Vil�g�let�ben ismerte Beatrice-t. Az
apj�n�l v�s�rolta a doh�nyt, �s gyakran eltr�f�lkozott a l�nnyal a pult f�l�tt.
J�k�p� l�ny volt. Eml�kszik r�, hogy egyszer, m�g gyerekkor�ban hallott r�la
valami pletyk�t, amikor Beatrice egy id�re elt�nt Warmsley Vale-b�l. K�r�lbel�l
egy �vig volt t�vol, �ll�t�lag az�rt, hogy megsz�lje t�rv�nytelen gyerek�t.
Tal�n az�rt, tal�n nem. Mindenesetre most igencsak tisztes h�lgynek sz�m�t, �s
nagy er�nycs�sz. �r�kk� nyelvel �s vihog, de szinte betegesen �gyel az illemre.
Rowley f�lpillantott az �r�ra. Azonnal elmegy a Szarvasba. A fen�be ezekkel az
�rlapokkal. Tudni akarja, mi az, amit Beatrice olyan nagyon el akar mondani.
Valamivel nyolc ut�n nyitott be a s�nt�sbe. A szok�sos �dv�zl�sekkel,
fejb�lint�sokkal, "J� est�t, uram"-okkal fogadt�k. A pulthoz kanyarodott, �s egy
Guinnesst rendelt. Beatrice sug�rz� arccal n�zett r�. - �r�l�k, hogy l�tom, Mr.
Rowley. - J� est�t, Beatrice. K�sz�n�m a level�t. Beatrice gyors pillant�st
vetett r�. - Egy perc, �s a rendelkez�s�re �llok, Mr. Rowley. Rowley b�lintott,
t�prengve megitta s�r�t, s k�zben Beatrice-t n�zte, aki befejezte a
kiszolg�l�st. Azt�n Beatrice h�trakiab�lt, mire t�st�nt megjelent a Lily nev�
l�ny, hogy f�lv�ltsa. Beatrice odas�gta Rowleynak: - Lesz sz�ves velem j�nni,
Mr. Rowley? V�gigvezette egy folyos�n, �s bel�ptek egy "Mag�nlak�s" felirat�
ajt�n. A szoba par�nyi volt �s zs�folt, pl�ss karossz�kek voltak benne, egy
�v�lt� r�di�, egy csom� porcel�n d�szt�rgy, az egyik sz�k t�ml�j�n pedig egy
odadobott, kiss� �t�tt-kopott pierrot-baba. Beatrice Lippincott elz�rta a
r�di�t, �s az egyik pl�ss karossz�kre mutatott. - Igaz�n nagyon �r�l�k, hogy
elj�tt, Mr. Rowley, �s rem�lem, nem veszi rossz n�ven, hogy �rtam, de eg�sz
h�tv�g�n ezen morfond�roztam, �s amint �rtam, t�nyleg �gy �rzem, hogy tudnia
kell r�la, mi folyik itt. Boldognak �s fontoskod�nak l�tszott, nyilv�nval�an
el�gedett volt �nmag�val. Rowley m�rs�kelt k�v�ncsis�ggal megk�rdezte: - �s mi
folyik? - Nos, Mr. Rowley, ugyeb�r ismeri azt az �riembert, aki a minap
megsz�llt n�lunk... azt a bizonyos Mr. Ardent, akir�l k�rdez�sk�d�tt. - Igen. -
A r�k�vetkez� este t�rt�nt. Bej�tt Mr. Hunter, �s kereste. - Mr. Hunter? Rowley
�rdekl�dve felegyenesedett. - Igen, Mr. Rowley. Mondtam, hogy az 5-�s szob�ban
lakik, mire Mr. Hunter b�lintott, �s egyenesen f�lment. Be kell vallanom, hogy
meglepett a dolog, mert ez a Mr. Arden egy sz�val sem eml�tette, hogy ismer
valakit Warmsley Vale-ben, �n pedig mag�t�l �rtet�d�nek vettem, hogy idegen a
falunkban, �s senkit sem ismer. Mr. Hunter nagyon rosszkedv�nek l�tszott, mintha
t�rt�nt volna valami, ami f�lideges�tette, amit akkor persze m�g nem tudtam mire
v�lni. Abbahagyta, hogy l�legzetet vegyen. Rowley nem sz�lt, csak figyelt. Soha
senkit nem siettetett. Ha valaki sz�p kom�tosan szereti csin�lni azt, amit
csin�l, neki nincs ellene kifog�sa. Beatrice m�lt�s�gteljesen folytatta: - Egy
kicsit k�s�bb �gy ad�dott, hogy a t�r�lk�z�k �s az �gynem�k v�gett f�l kellett
mennem a 4-es szob�ba. Ez az 5-�s melletti szoba, �s a kett� k�z�tt t�rt�netesen
ajt� van ... amit az 5-�s-b�l nem lehet l�tni, mert egy nagy szekr�ny �ll
el�tte, �gyhogy egy�ltal�n nem l�tszik. Az ajt� persze mindig csukva van, de
mikor f�lmentem, v�letlen�l nyitva volt egy kicsit... de higgye el, fogalmam
sincs r�la, hogy ki nyitotta ki! Rowley most sem sz�lt, csak b�lintott. Beatrice
nyitotta ki, gondolta. K�v�ncsi volt, �s az�rt ment f�l a 4-esbe, hogy megtudja,
amit megtudhat. - �s tudja, Mr. Rowley, akaratlanul is hallottam, mir�l van sz�.
�s csak egy hajsz�l tartott vissza att�l, hogy hanyatt ne v�g�djam. H�t bizony
j� vastag hajsz�l lehetett az, gondolta Rowley. Szenvtelen, majdhogynem bamba
arccal hallgatta v�gig Beatrice t�m�r besz�mol�j�t a kihallgatott
besz�lget�sr�l. Beatrice befejezte, �s rem�nykedve v�rt. J� k�t percbe telt,
mire Rowley mag�hoz t�rt r�v�let�b�l. Akkor f�l�llt. - K�sz�n�m, Beatrice -
mondta. - Nagyon k�sz�n�m. �s ezzel kiment a szob�b�l. Beatrice kiss�
csal�dottan n�zett ut�na. Mr. Rowley igaz�n sz�lhatott volna valamit, gondolta.#
Els� k�nyv

12

A Szarvasb�l kij�vet Rowleyt �nk�ntelen�l hazafel� vitte a l�ba, de p�r sz�z

m�ter ut�n hirtelen megtorpant, sarkon fordult, �s elindult visszafel�. Agya
lassan dolgozott f�l minden �jat, �s t�l az els� megd�bben�sen, amelyet Beatrice
szavai okoztak, most kezdte csak igaz�n meg�rteni a l�nyeget. Ha igaz az, amit
Beatrice kihallgatott - m�rpedig Rowley nem k�telkedett benne, hogy l�nyeg�t
tekintve az -, akkor olyan helyzet �llt el�, amely a Cloade csal�d valamennyi
tagj�t k�zelr�l �rinti. Az �gy Jeremy b�csi kez�ben lenne a legjobb helyen.
Jeremy Cloade mint jog�sz tudni fogja, hogyan lehetne hasznot h�zni ebb�l a
meglep� �rtes�l�sb�l, �s azt is fogja tudni, hogy milyen l�p�seket kell tenni.
B�r Rowley szeretett volna maga akci�ba l�pni, kiss� vonakodva, de az�rt
bel�tta, hogy sokkal jobb az �gyet egy ravasz, tapasztalt �gyv�dre b�zni. �s
min�l hamar�bb jut az inform�ci� Jeremy birtok�ba, ann�l jobb, k�vetkez�sk�ppen
Rowley egyenesen Jeremy F� utcai h�za fel� ir�ny�totta l�pteit. A kis
csel�dl�ny, aki ajt�t nyitott, k�z�lte, hogy Mr. �s Mrs. Cloade m�g vacsor�znak.
Bevezette volna az eb�dl�be, de Rowley nem akarta, �s azt mondta, ink�bb Jeremy
dolgoz�szob�j�ban v�rja meg, am�g a vacsor�t befejezik. Francest nem akarta
bevonni a megbesz�l�sbe. Am�g konkr�tan el nem d�ntik, hogy mit csin�ljanak,
jobb, ha min�l kevesebben tudnak a dologr�l. Nyugtalanul j�rk�lt f�l-al� Jeremy
dolgoz�szob�j�ban. A sima tetej� �r�asztalon egy "N�hai Sir William Jessamy"
c�mk�j� b�dog iratdoboz �llt. A polcokon vastag jogi k�nyvek sorakoztak. Volt
egy r�gi f�nyk�p Francesr�l est�lyi ruh�ban, egy m�sik f�nyk�p az apj�r�l, Lord
Edward Trenton-r�l lovagl�ruh�ban. Az �r�asztalon pedig egy egyenruh�s
fiatalember arck�pe - a h�bor�ban elesett Anthony�. Jeremy fi��. Rowley arca
f�jdalmasan megr�ndult. Elfordult, le�lt egy sz�kre, �s ink�bb Lord Edward
Trenton k�p�t n�zte. Ugyanakkor az eb�dl�ben Frances megk�rdezte a f�rj�t: -
Vajon mit akar Rowley? - Bizony�ra nem boldogul valami korm�nyrendelettel -
felelte f�radtan Jeremy. - A gazd�kj�, ha az egynegyed�t meg�rtik azoknak az
�rlapoknak, amelyeket ki kell t�lteni�k. �s Rowley lelkiismeretes fiatalember.
Biztosan idegeskedik miattuk. - Rendes fi� - mondta Frances -, de elk�peszt�en
lass�. Tudod, az az �rz�sem, hogy nem valami j�l �llnak a dolgok k�zte �s Lynn
k�z�tt. Jeremy �res tekintettel motyogott: - Lynn . . . �, igen, persze. Bocs�ss
meg, de . . . �gy l�tszik, k�ptelen vagyok koncentr�lni. Tudod, a fesz�lts�g . .
. Frances gyorsan f�lbeszak�totta. - Ne gondolj r�. Minden rendbe j�n.
Hidd el. - N�ha megijedek t�led, Frances. Olyan borzaszt�an meggondolatlan vagy.
Nem vagy tiszt�ban azzal... - Mindennel tiszt�ban vagyok. �s nem f�lek. Az az
igazs�g, Jeremy, hogy m�g �lvezem is... - �pp ez aggaszt engem, kedvesem -
mondta Jeremy. Frances elmosolyodott. - Gyere - mondta. - Ne v�rakoztasd meg
t�ls�gosan ezt a p�sztori lelk�let� fiatalembert. Menj, seg�ts neki kit�lteni az
ezeregysz�zkilencvenkilences vagy h�nyas �rlapot. De mikor kil�ptek az
eb�dl�b�l, hallott�k, hogy a bej�rati ajt� becsap�dik. Edna bej�tt, �s
jelentette, hogy Mr. Rowley azt �zeni, nem v�r, �s hogy semmi k�l�n�set nem
akart.# Els� k�nyv

13

Azon a bizonyos kedd d�lut�non Lynn Marchmont hossz� s�t�ra indult. Egyre
nyugtalanabb
volt, egyre el�gedetlenebb �nmag�val, �s sz�ks�g�t �rezte, hogy alaposan
�tgondolja probl�m�it.
M�r j� n�h�ny napja nem l�tta Rowleyt. B�r az
ut�n a kiss� viharos elv�l�s ut�n, amikor megk�rte, hogy adjon k�lcs�n
�tsz�z fontot, m�g
rendszeresen tal�lkoztak, Lynn k�zben r�j�tt, hogy
�sszer�tlen volt a k�vetel�se, �s hogy Rowleynak
igenis jog�ban �llt visszautas�tani. Az �sszer�s�g
azonban t�vol �ll a szerelmesekt�l. K�ls�re minden ugyanolyan volt k�zte
�s Rowley k�z�tt, lelke
m�ly�n azonban Lynn k�zel sem volt olyan biztos
a dologban. Elviselhetetlen�l egyhang�nak tal�lta
az elm�lt napokat, azt azonban m�g v�letlen�l
sem vallotta volna be mag�nak, hogy a napok
egyhang�s�g�nak k�ze lehet David Hunter �s a
h�ga hirtelen londoni utaz�s�hoz. Annyit az�rt
beismert nagy b�natosan, hogy David izgalmas
ember...
Ami a rokons�g�t illeti, mindny�jukat elviselhetetlen�l terhesnek tal�lta.
Az anyja remek, j�
hangulatban volt, �s aznap az eb�dn�l azzal bosszantotta fel Lynnt, hogy
bejelentette: megpr�b�l
m�sodkert�szt tal�lni. - Az �reg Tom egyszer�en
nem boldogul egymaga.
- De anyuk�m, nem engedhetj�k meg magunknak! - ki�ltott fel Lynn.
- Ostobas�g. Azt hiszem, Gordon eg�szen od�ig volna, ha l�tn�, milyen
elhanyagolt a kert.
Annyira k�nyes volt mindig a vir�gszeg�lyre, a rendszeres f�ny�r�sra �s
hogy az �sv�nyek rendben
legyenek tartva . .. �s n�zd csak meg most. �gy
�rzem, Gordon is szeretn�, ha megint rendben
lenne minden.
- M�g akkor is, ha a p�nzt hozz� az �zvegy�t�l
kell k�lcs�nk�rn�nk.
- Mondtam neked, Lynn, hogy Rosaleen igaz�n
nem lehetett volna rendesebb. Azt hiszem, t�k�letesen meg�rtette az
�ll�spontomat. A sz�ml�k
kifizet�se ut�n sz�p egyenlegem maradt a bankban. �s szerintem egy
m�sodkert�sz val�j�ban
megtakar�t�s lenne. Gondolj csak arra, mennyi
z�lds�get termeszthetn�nk.
- Rengeteg z�lds�get vehet�nk heti h�rom
fontn�l l�nyegesen olcs�bban.
- Azt hiszem, enn�l kevesebb�rt is kaphatn�nk
 valakit, kisl�nyom. Sokan csak most szereltek le,
�s munk�t keresnek. Legal�bbis ezt �rja az �js�g.
- K�tlem, hogy ilyet tal�lsz Warmsley Vale-ben...
vagy ak�r Warmsley Heathben - jegyezte
meg Lynn sz�razon.
�s b�r az �gy ennyiben maradt, nem hagyott
nyugtot Lynn-nek, hogy az anyja ezent�l rendszeresen akar sz�m�tani
Rosaleen anyagi
t�mogat�s�ra. �lland�an David cs�fond�ros megjegyz�sei
j�rtak az esz�ben.
�gy azt�n mogorv�n v�gott neki az �tnak, hogy
kis�t�lja mag�b�l a rosszkedv�t.
Att�l sem der�lt fel, hogy a postahivatal el�tt
�sszefutott Kathie n�nivel. Kathie n�ni j�kedv�ben
volt.
- Lynn, dr�g�m, azt hiszem, hamarosan j� h�reket kapunk.
- Mi a csud�ra gondolsz, Kathie n�ni?
Mrs. Cloade b�logatott, mosolygott �s fontoskod� k�pet v�gott.
- Igaz�n megd�bbent� �sszek�ttet�sem volt
egy szellemmel ... Megl�tod, minden j�l v�gz�dik
majd. Volt egy visszaes�sem, de att�l kezdve egy-
folyt�ban azt az �zenetet kapom, hogy pr�b�ld,
pr�b�ld, pr�b�ld meg �jra. Ha els�re nem siker�l
s a t�bbi ... Nem �rulok el semmif�le titkot, Lynn
dr�g�m, �s a legkev�sb� sem szeretn�k id� el�tt
hi� rem�nyeket kelteni, de szent meg-gy�z�d�sem, hogy a dolgok hamarosan
j�ra fordulnak.
�ppen ideje. Nagyon agg�dom a b�csik�d miatt.
Agyondolgozta mag�t a h�bor� alatt. Nyugalomba k�ne vonulnia, hogy
k�l�nleges
tanulm�nyainak szentelhesse mag�t, amit,persze nem tehet
megfelel� j�vedelem n�lk�l. �s id�nk�nt olyan
saj�tos idegrohamot kap, hogy komolyan agg�dom miatta. Igaz�n eg�sz
k�l�n�sen viselkedik.
Lynn elgondolkodva b�logatott. Az � figyelm�t
sem ker�lte el Lionel Cloade v�ltoz�sa, sem k�l�n�s hangulatingadoz�sai.
Arra gyanakodott, hogy
nagyb�tyja alkalmank�nt gy�gyszerrel stimul�lja
mag�t, �s azon t�n�d�tt, vajon nem szokott-e r�
holmi k�b�t�szerre. Ez megmagyar�zn� nagyfok�
ingerl�kenys�g�t. Azt sem tudta, mennyit tud, illetve sejt a nagyn�nje.
Kathie n�ni nem olyan
ostoba, mint amilyennek l�tszik, gondolta Lynn.
Ahogy a F� utc�n v�gigment, egy pillanatra
l�tta Jeremy b�csit, amint �ppen bel�pett h�za
ajtaj�n. Jeremy b�csi az ut�bbi h�rom h�tben
nagyon meg�regedett...
Lynn megszapor�zta l�pteit. K�v�l akart ker�lni
Warmsley Vale-en, f�l akart menni a dombokra, a
ny�lt t�rs�gekre. F�rg�n ment el�re, �s nemsok�ra jobban �rezte mag�t. J�r
vagy hat-h�t
m�rf�ldet - �s k�zben j�l �tgondol mindent. Vil�g�let�ben tudta, hogy mit
akar �s mit nem. Soha ez
id�ig nem �rte be azzal, hogy csak sodr�dj�k...
H�t igen, err�l van sz�! Sodr�d�s az �rral! C�ltalan, szervezetlen
�let. Mi�ta csak leszerelt.
GHirtelen m�lys�ges nosztalgi�t �rzett a h�bor�s id�k
ir�nt. Mikor a feladatokat vil�gosan meghat�rozt�k, mikor az �let
szerwezett �s rendezett volt -
 mikor levett�k a v�ll�r�l az egy�ni d�nt�s terh�t.
Most, hogy erre r�j�tt, elborzadt �nmag�t�l. Ezt
�rzik m�sok is titokban szerte a vil�gon? A h�bor�
tette ezt vajon? Nem a fizikai vesz�lyr�l van sz� -
nem elakn�s�tott tengerekr�l, bomb�kr�l, puskagoly�k s�v�t�s�r�l, mikor az
ember v�gighajt a
sivatagi �sv�nyen. Nem, nem err�l van sz�, hanem arr�l a lelki vesz�lyr�l,
hogy megszokt�k,
mennyivel k�nnyebb gondolkod�s n�lk�l �lni...
�, Lynn Marchmont m�r nem az a j�zan, hat�rozott, intelligens l�ny, aki a
bevonul�sa el�tt volt.
�rtelme besz�k�lt, meghat�rozott mederbe terel�d�tt. �s most, hogy �jra a
maga ura, maga
ir�ny�thatja az �let�t, eg�sz l�nye visszaretten att�l,
hogy szemben�zzen a tulajdon probl�m�ival, �s
megbirk�zz�k vel�k.
Lynn k�nyszeredetten elmosolyodott. Furcsa,
gondolta, hogy a vicclapokb�l ismert jellegzetes
"h�ziasszony" mag�ra tal�lt a h�bor�s k�r�lm�nyek k�z�tt. Az az asszony,
aki a sok "nem
szabad" miatt nem tudott mit kezdeni a "szabad"-dal.
Folyton terveznie, gondolkodnia, r�gt�n�znie kellett, minden k�pess�g�t
�ssze kellett szednie, s�t
olyan k�pess�geit is ki kellett fejlesztenie, amelyekr�l azel�tt fogalma
sem volt. Csak az ilyen
asszony, ismerte el mag�ban Lynn, csak az ilyen
tud mank� n�lk�l meg�llni, �s tudja v�llalni a
felel�ss�get mag��rt �s m�sok�rt. � pedig, a
m�velt �s okos Lynn Marchmont, aki olyan feladatot l�tott el, amelyhez �sz
�s t�retlen buzgalom
kellett, kiejtette kez�b�l a korm�nyrudat, nem tud
d�nteni, �s ak�rmilyen gy�l�letes is a sz�, csak
sodr�dik...
Azok, akik otthon maradtak, mint p�ld�ul Rowley.
Agya a hom�lyos �ltal�nos�t�sokr�l hirtelen az
egy�ni k�rd�sekre v�ltott: � �s Rowley. Ez a
probl�ma az igazi probl�ma - az egyetlen probl�ma. Igaz�n hozz� akar menni
Rowleyhoz?
Az �rny�kok lassan f�lhom�lly�, alkonny� s�r�s�dtek. Lynn mozdulatlanul
�lt egy kis csalitos
sz�l�n a hegyoldalban, �ll�t tenyer�be t�masztotta, �s a v�lgyet n�zte
lent. Fogalma sem volt r�la,
h�ny �ra, csak azt tudta, hogy �rdekes m�don
semmi kedve hazamenni a Feh�r H�zba. Balra,
lent a domboldalon ott �llt a F�zes. A leend�
otthona, ha Rowley feles�ge lesz.
Ha! �s megint csak ez a ha!
Az erd�b�l mad�r r�ppent f�l riadt ki�lt�ssal,
mintha egy d�h�s gyerek ki�ltott volna. Egy vonatb�l f�stgomolyag sz�llt
fel, �s m�g az is
hatalmas k�rd�jelet �rt az �gre: ?
F�rjhez menjek Rowleyhoz? Hozz� akarok
menni egy�ltal�n? Akartam valaha? El tudn�m
viselni, hogy ne legyek a feles�ge?
A vonat tovap�f�g�tt a v�lgyben, f�stje remegett, majd sz�toszlott. A
k�rd�jel azonban ott
maradt Lynn agy�ban.
A bevonul�sa el�tt szerelmes volt Rowleyba.
"De megv�ltozva j�ttem haza - gondolta. - Nem
 vagyok ugyanaz a Lynn."
Egy verssor motoszk�lt a fej�ben:
"M�s lett a vil�g �s m�s lettem �n is ..."
�s Rowley? Rowley nem lett m�s.
H�t persze, err�l van sz�. Rowley nem v�ltozott.
Rowley ott tart, ahol n�gy �vwel ezel�tt, amikor itt
hagyta.
Hozz� akar-e menni Rowleyhoz? �s ha nem,
h�t mit akar?
Hirtelen gallyak reccsentek a h�ta m�g�tt a
csalitosban, egy f�rfihang k�romkodott, �s
el�ret�rtetett valaki.
- David! - ki�ltott f�l Lynn.
- Lynn! - Daviden megr�k�ny�d�s l�tszott,
ahogy kereszt�lcs�rtetett az aljn�v�nyzeten. -Mi a
szent nyavaly�t csin�lsz te itt?
David a fut�st�l kiss� kifulladt.
- Nem tudom. Csak �gy gondolkodom ... �l�k,
�s gondolkodom. - Bizonytalanul f�lnevetett. -
Azt hiszem, nagyon k�s� van m�r.
- Nem tudod, mennyi az id�?
Lynn bizonytalanul len�zett a kar�r�j�ra.
- Megint meg�llt. Minden �r�t megbolond�tok.
- Nemcsak az �r�kat! - mondta David. -
A benned l�v� elektromoss�g az oka. Az �letkedv.
Az �let
Odal�pett hozz�, �s Lynn furcsa zavart �rzett.
Gyorsan f�l�llt.
- Eg�szen bes�t�tedett. S�rg�sen haza kell
mennem. H�ny �ra van tulajdonk�ppen, David?
- Negyed t�z. Futok, mint a ny�l. Musz�j el�rnem a 9.20-as londoni
vonatot.
- Nem is tudtam, hogy visszaj�tt�l!
- El kellett hoznom egy-k�t dolgot Furrow-bankb�l. De el kell �rnem a
vonatot. Rosaleen
egyed�l van a lak�sban... �s kit�ri a fr�sz, ha
egyed�l kell �jszak�znia Londonban.
- Egy olyan h�zban, amelyikben �lland� szem�lyzet van? - vetette oda Lynn.
zoli - A f�lelemnek nincs logik�ja - mondta David
metsz� hangon. - Ha egyszer az embernek fej�re
omlott a h�z . . .
Lynn hirtelen elsz�gyellte mag�t.
- Ne haragudj. Elfelejtettem.
David v�ratlan keser�s�ggel f�lki�ltott:
106 � 107
- H�t persze, hamar elfelejtik... mindent elfelejte-
nek. Csak vissza a biztons�gba! Vissza a d�guna-
lomba, ahol voltak, miel�tt az eg�sz rohadt cirkusz
elkezd�d�tt. �sszak�sznak a tetves kis od�ikba, �s
biztons�gban vannak. �s te sem vagy kiv�tel,
Lynn... te is ugyanolyan vagy, mint a t�bbi!
- Nem igaz! - ki�ltott f�l Lynn. - �n nem va-
gyok olyan, mint a t�bbi! �pp arra gondoltam...
�pp most . . .
- M�re gondolt�l? R�m?
Lynn megd�bbent, milyen hirtelen r�ntotta ma-
g�hoz David. Er�sen szor�totta. Forr�n �s d�h�-
sen cs�kolta.
- Vagy t�n Rowley Cloade-ra? - k�rdezte. -
 Isten az aty�m, Lynn, te hozz�m tartozol!
Azt�n �ppen otyan v�ratlanul, mint ahogy ma-
g�hoz �lelte, elengedte, majdhogynem ell�kte
mag�t�l.
- Lek�sem a vonatot - vetette oda.
�s hanyatt-homlok rohant lefele a dombolda-
lon.
- David . . .
- F�lh�vlak, ha Londonba �rtem...
Lynn eln�zte, ahogy k�nnyed�n, k�sportoltan,
tele term�szetes kecsess�ggel fut a s�r�s�d� ho-
m�lyban.
Azt�n remegve, furcs�n f�lkavart sz�wel, z�g�
fejjel lassan hazament.
Kiss� t�tov�zott, miel�tt bement volna. Visszari-
adt anyja szeretetteljes �dv�zl�s�t�l, k�rd�seit�l...
Az anyj�t�l, aki �tsz�z fontot k�rt k�lcs�n olyan
emberekt�l, akiket megvet.
"Nincs jogunk megvetni Davidet �s Rosaleent -
gondolta, ahogy nesztelen�l f�lment az emeletre.
- �gyanoiyanokvagyunk, mint �k. P�nz�rt... b�r-
m�t megtenn�nk."
H�l�szob�j�ban a t�k�r el� �llt, �s k�v�ncsian
n�zegette az arc�t. Egy idegen arca, gondolta ...
Azt�n el�nt�tte a d�h.
"Ha Rowley t�nyleg szeretne - gondolta -, meg-
szerezte volna azt az �tsz�z fontot. Megszerezte
volna ... igenis megszerezte volna. �s nem hagyta
volna, hogy megal�zzam magam azzal, hogy Da-
vidt�l kell elfogadnom . . . �pp Davidt�l ..."
David azt mondta, hogy f�lh�vja, ha Londonba �r.
�br�ndozva lement...
Az �br�ndoz�s, gondolta, nagyon vesz�lyes le-
het...

108
# Els� k�nyv

14

- �, h�t itt vagy, Lynn. - Adela hangja �l�nk volt �s megk�nnyebb�lt. - Nem
hallottam, hogy megj�tt�l, kisl�nyom. R�g�ta vagy itthon? - �, igen, ezer �ve.
F�nt voltam. - Szeretn�m, ha megmondan�d, mikor j�ssz haza, Lynn. Mindig ideges
vagyok, ha s�t�ted�s ut�n kint m�szk�lsz egyed�l. - De, anyuk�m, nem gondolod,
hogy tudok vigy�zni magamra? - Jaj, annyi sz�rny�s�get �rnak az �js�gok. Ez a
sok leszerelt katona . . . megt�madj�k a l�nyokat. - Szerintem a l�nyok maguknak
k�sz�nhetik. Elmosolyodott - kiss� torz mosollyal. Igen, a l�nyok maguk keresik
a bajt... V�g�l is ki akar val�j�ban biztons�gban lenni?... - Lynn, kisl�nyom,
figyelsz r�m? Egyetlen r�nt�ssal visszakanyar�totta gondolatait, Az anyja
mondott valamit. - Mit mondt�l, anyu? - A koszor�sl�nyaidr�l besz�ltem,
kisl�nyom. Rem�lem, siker�l valahonnan ruhajegyet szerezni�k. Nagy szerencs�d
van, hogy neked mind megvan, amit a leszerel�skor kapt�l. Borzaszt�an sajn�lom
azokat a l�nyokat, akiknek �gy kell f�rjhez menni�k, hogy csak a rendes jegy�k
van meg. Merthogy semmi �jat nem vehetnek. M�rmint kieg�sz�t� holmikat. Amilyen
�llapotban manaps�g a feh�rnem�nk van, bizony az ember minden jegy�t arra
sz�nja. T�nyleg nagy szerencs�d van, Lynn. - De milyen nagy! J�rk�lt a szob�ban
- m�szk�lt �sszevissza, kez�be vett ezt-azt, visszatette. - Musz�j ilyen
nyugtalannak lenned, kisl�nyom? Olyan ideges leszek t�led! - Ne haragudj,
anyuk�m. - Ugye, nincs semmi baj? - Mi baj volna? - csattant fel Lynn. - Az�rt
ne harapd le a fejemet, kisl�nyom. A koszor�sl�nyokn�l tartottunk, ugye?
Szerintem a Macrea l�nyt is h�vnod kellene. Az �desanyja a legjobb bar�tn�m
volt, �s alighanem megs�rt�dne, ha... - Ki nem �llhatom Joan Macrea-t. - Tudom,
kisl�nyom, de mit sz�m�t? Marjorie biztosan megs�rt�dik... - De, anyuk�m, v�g�l
is az �n esk�v�mr�l van sz�, nem? - Igen, tudom, Lynn, de... - Ha egy�ltal�n
lesz esk�v�! Nem volt sz�nd�k�ban ezt mondani. Akaratlanul cs�sztak ki a sz�j�n
a szavak. Visszatarthatta volna �ket, de most m�r k�s�. Mrs. Marchmont riadtan
n�zett a l�ny�ra. - Ezt hogy �rted, kisl�nyom? - Jaj, sehogy se, anyuk�m. - Csak
nem veszt�l �ssze Rowleyval? - Dehogy vesztem. Ne csapj akkora h�h�t, anyuk�m,
minden rendben van. Adela azonban riadtan n�zett a l�ny�ra, meg�rezte a t�mad�
hang m�g�tt a bels� z�rzavart. - Mindig �gy �reztem, hogyha hozz�m�gy Rowleyhoz,
biztons�gban leszel - sir�nkozott. - Kinek kell a biztons�g? - vetette oda Lynn.
Hirtelen megfordult. - Nem a telefon cs�ng? - Nem. Mi�rt? Telefont v�rsz? Lynn
megr�zta a fej�t. Megal�z� v�rni a telefon cseng�s�t. David azt mondta, este
f�lh�vja. F�l kell hogy h�vja. "Te meg vagy �r�lve - mondta mag�nak. - Meg vagy
�r�lve." Mi�rt vonzza ennyire ez a f�rfi? Megjelent el�tte David boldogtalan
arca. Megpr�b�lta elhessegetni a k�pet, �s behelyettes�teni Rowley sz�les,
szab�lyos arc�val. Lass� mosoly�val, szeretetteljes pillant�s�val. De, gondolta,
t�nyleg szereti-e Rowley? Ha szeretn�, akkor aznap, mikor hozz� ment az�rt az
�tsz�z font�rt k�ny�r�gni, meg�rtette volna. Meg�rtette volna, ahelyett hogy
olyan �rj�t�en �sszer� �s t�nyszer� lett volna. Menjen hozz� Rowleyhoz, �ljen a
tany�n, �s soha t�bb� ne menjen el innen .. . soha t�bb� ne l�sson idegen
�gboltot, ne sz�vjon be egzotikus illatokat... soha t�bb� ne legyen szabad?...
�les hangon megsz�lalt a telefon. Lynn m�lyet l�legzett, v�gigment a hallon, �s
f�lvette a kagyl�t. Der�lt �gb�l vill�mcsap�s - Kathie n�ni v�kony hangja
hallatszott a telefonban. - Lynn? Te vagy az? Jaj, de �r�l�k. Tudod, att�l
tartottam, megint �sszezagyv�ltam valamit az int�zeti gy�l�ssel kapcsolatban...
A v�kony, izgatottan remeg� hang folytatta. Lynn figyelt, megjegyz�seket tett,
b�tor�tott, �s k�sz�netet kapott. - �gy megnyugtatt�l, dr�ga Lynnem, mindig
olyan kedves �s gyakorlatias vagy. Fogalmam sincs r�la, hogy tudom ennyire
�sszezagyv�lni a dolgokat. Lynn sem tudta. Kathie n�ninek az a k�pess�ge,
ahogyan a legegyszer�bb dolgokat is k�pes �sszezagyv�lni, voltak�ppen zseni�lis.
- Nemhi�ba mondom, hogy cs�st�l j�n a baj - fejezte be Kathie n�ni. - A
telefonunk is elromlott, �gyhogy ki kellett j�nn�m egy nyilv�nos f�lk�be, itt
meg nem volt k�tpennysem, csak f�lpennyseim ... �s el kellett mennem k�rni ...
V�gre befejezte. Lynn letette a kagyl�t, �s visszament a szalonba. Adela
Marchmont �vatosan megk�rdezte: - Csak nem... - de nem folytatta. Lynn r�v�gta:
- Kathie n�ni volt. - Mit akart? - H�t csak szok�s szerint megint �sszezagyv�lt
valamit. Le�lt egy k�nywel, �s f�lpillantott az �r�ra. Igen... korai lett volna.
M�g nem v�rhatja David telefonj�t. Tizenegy �ra ut�n �t perccel ism�t megsz�lalt
a telefon. Lynn lassan kiment a k�sz�l�khez. Most nem fog r� sz�m�tani...
nyilv�n megint Kathie n�ni lesz... De nem � volt. - Warmsley Vale 34? Miss Lynn
Marchmontot keresik Londonb�l. Egy pillanatra el�llt a sz�vwer�se. - Lynn
Marchmont vagyok. - V�rjon, k�rem. V�rt... hangok, z�rejek... azt�n cs�nd. A
telefon manaps�g egyre megb�zhatatlanabb. V�rt. V�g�l d�h�sen megcs�rgette a
vill�t. �rz�ketlen, hideg n�i hang sz�lt bele k�z�mb�sen: - Tegye le, k�rem.
Visszah�vjuk. Letette, elindult vissza a szalonba, de mikor kez�t a kilincsre
tette, �jra megsz�lalt a telefon. Visszasietett a k�sz�l�khez. - Hall�? Egy
f�rfihang sz�lt bele: - Warmsley Vale 34? London keresi Miss Lynn Marchmontot. -
�n vagyok az. - Egy pillanat, k�rem. - Azt�n nagyon halkan: - Besz�ljen
hangosabban, London vonalban van... Azt�n egyszer csak David hangja hallatszott:
- Lynn, te vagy az? - David ! - Besz�lnem kell veled. - Hallgatlak. - Ide
figyelj, Lynn, azt hiszem, legjobb lesz, ha lel�celek... - Ezt hogy �rted? -
�gy, hogy elt�n�k Angli�b�l ... Ne hidd, hogy olyan neh�z. Csak Rosaleennek
mondtam, hogy az... mert nem akartam elj�nni Warmsley Vale-b�l. De mi �rtelme
ennek az eg�sznek? Te meg �n... semmi j� nem s�lne ki bel�le. Te nagyszer� l�ny
vagy, Lynn ... ami pedig engem illet, �n egy kicsit sz�lh�mos vagyok, mindig is
az voltam. �s ne �ltasd magad azzal, hogy a kedved�rt az er�ny �tj�ra t�rn�k.
Lehet, hogy szeretn�k... de nem hiszem, hogy menne. Nem, menj csak hozz� a der�k
Rowleyhoz. Mellette nem kell hal�lra izgulnod magadat. Mellettem a pokol v�rna
r�d. Lynn csak �llt, a f�l�hez szor�totta a kagyl�t, �s nem sz�lt. - Lynn,
hallod, amit mondok? - Hallom, hallom. - �s mi�rt nem mondasz m�r valamit? - Mit
mondhatn�k erre? - Lynn? - Tess�k?... Furcsa, milyen tiszt�n �rezte ilyen
t�volb�l is David izgatotts�g�t �s s�rget�s�t... David halkan elk�romkodta
mag�t, azt�n kit�rt: - A fene egye meg az eg�szet! - �s letette a kagyl�t. Mrs.
Marchmont a szalonb�l kij�vet megk�rdezte : - Ez volt a . . . ? - T�ves
kapcsol�s - mondta Lynn, �s gyorsan f�lment a h�l�szob�j�ba.#
Els� k�nyv

15

A Szarvasban uralkod� szok�s szerint a vend�geket a k�v�nt id�pontban azzal az

egyszer� elj�r�ssal �bresztett�k, hogy bed�r�mb�ltek az ajt�n, �s elki�ltott�k -
att�l f�gg�en, h�ny �ra volt -, hogy "F�l kilenc van, uram", vagy "Nyolc �ra
van, uram". Ha el�z�leg meg�llapodtak, akkor kora reggeli te�t is felszolg�ltak,
amelyet hatalmas ed�nycs�r�mp�l�s k�s�ret�ben az ajt� el�tti l�bt�rl�re tettek.
Azon a bizonyos szerda reggelen a kis Gladys az el��r�soknak megfelel�en j�rt el
az 5-�s ajt� el�tt, ki�ltott egyet, hogy "Negyed kilenc van, uram", �s hatalmas
robajjal, zsupsz, letette a t�lc�t, hogy a tej kil�ttyent a kancs�b�l. Azt�n
ment tov�bb, hogy f�l�bressze a t�bbieket �s ell�ssa egy�b teend�it. Majdnem t�z
�ra volt, mire �szbe kapott, hogy az 5-�s te�ja m�g mindig a l�bt�rl�n �ll.
N�h�ny er�teljes koppant�st m�rt az ajt�ra, de mivel v�laszt nem kapott,
benyitott. Az 5-�s nem az a fajta �riember, aki csak �gy elalszik, �s Gladysnek
esz�be jutott, hogy az ablak el�tt k�nyelmes lapos tet� van. Nincs kiz�rva,
gondolta, hogy az 5-�s fizet�s n�lk�l megl�pett. Az Enoch Arden n�ven
bejelentkezett f�rfi azonban nem l�pett meg. Arcra borulva fek�dt a szoba
k�zep�n, �s Gladys mindenfajta orvosi szaktud�s n�lk�l egy�rtelm�en
meg�llap�totta, hogy halott. Gladys h�travetette a fej�t, �s sik�tott, azt�n m�g
mindig sik�tva kirohant a szob�b�l, le a l�pcs�n. - Ja-a-a-aj, Miss
Lippincott... Miss Lippincott... ja-a-a-aj . . . Miss Lippincott a
mag�nszob�j�ban volt, �s dr. Lionel Cloade �ppen az elv�gott kez�t k�t�zte be. A
doktor leejtette a k�tszert, �s inger�lten megfordult, mikor a l�ny berontott. -
Ja-a-a-aj, kisasszony! - Mi az? Mi van? - f�rmedt r� az orvos. - Mi a baj,
Gladys? - k�rdezte Beatrice. - Az az �r az 5-�sben, kisasszony. A padl�n
fekszik, meghalt! Az orvos a l�nyra b�mult, azt�n Miss Lippincottra, az ut�bbi
Gladysre, azt�n az orvosra. - Szam�rs�g - mondta v�g�l dr. Cloade bizonytalanul.
- Mondom, hogy meghalt - mondta Gladys, �s k�jesen hozz�tette. - Laposra vert�k
a fej�t. Az orvos Miss Lippincottra n�zett: - Tal�n jobb lenne, ha �n is... -
Ahogy tetszik, dr. Cloade. �n . . . �n egyszer�en nem tudom elk�pzelni ... olyan
hihetetlen. Gladys vezet�s�vel csapatostul f�lmentek. Dr. Cloade egyetlen
pillant�ssal v�gigm�rte a fekv� alakot, azt�n let�rdelt, �s f�l�je hajolt.
F�ln�zett Beatrice-re. A magatart�sa megv�ltozott. Kurt�n, parancsol� hangon
sz�lt: - Telefon�ljon, k�rem, a rend�rs�gre. Beatrice Lippincott kiment, Gladys
k�vette. - Ja-aj, kisasszony - suttogta Gladys f�lelemmel vegyes b�mulattal -,
gondolja, hogy ggilkoss�g ? Beatrice remeg� k�zzel sim�totta v�gig aranysz�ke,
tornyos frizur�j�t. - Fogd m�r be a sz�dat, Gladys - sz�lt r� a l�nyra �lesen. -
Ha egyszer nem tudod pontosan, hogy az, r�galmaz�s azt �ll�tani, hogy
gyilkoss�g, �s b�r�s�g el� �ll�thatnak �rte. Nem tenne j�t a Szarvas h�rnev�nek,
ha a sz�jukra venn�k az emberek. - Azt�n leereszked� modorban hozz�tette: -
Menj, �s csin�lj magadnak egy cs�sze j� er�s te�t. �gy l�tom, sz�ks�ged van r�.
- Jaj, igen, kisasszony, t�nyleg sz�ks�gem van r�. �gy f�lfordult a gyomrom.
Mag�nak is hozok egy cs�sz�vel. Amire Beatrice nem mondott nemet.#
Els� k�nyv

16

Spence f�fel�gyel� elgondolkodva n�zte Beatrice Lippincottot, aki �sszeszor�tott

sz�jjal �lt az asztal t�loldal�n. - K�sz�n�m, Miss Lippincott - mondta Spence. -
Ez minden, amire eml�kszik? Leg�peltetem, hogy elolvashassa, �s ha nincs ellene
kifog�sa, �rja al�.-. - Jaj, istenem . .. Nagyon rem�lem, hogy nem kell
tan�skodnom a rend�rb�r�s�gon. Spence f�fel�gyel� megnyugtat�an mosolygott. -
Rem�lhet�leg erre nem ker�l sor - l�d�totta. - Lehet, hogy �ngyilkoss�g volt
rem�nykedett Beatrice. Spence f�fel�gyel� nem �hajtotta �szrev�telezni, hogy
�ngyilkosok a legritk�bb esetben verik sz�t ac�l sz�nfog�val a saj�t fej�ket.
Ehelyett az el�bbi k�nnyed st�lusban azt felelte: - Nem volna j� elhamarkodott
k�vetkeztet�seket levonni. K�sz�n�m, Miss Lippincott. Nagyon j�l tette, hogy
halad�ktalanul f�lkeresett, �s nyilatkozatot tett. Miut�n Miss Lippincottot
kik�s�rt�k, Spence gondolatban v�gigfutott a nyilatkozat�n. J�l ismerte Beatrice
Lippincottot, pontosan tudta r�la, hogy mennyire szavahihet�. Ennyi meg ennyi
az, amit val�ban hallott �s amire eml�kszik. De, hogy a t�rt�net izgalmasabb
legyen, kiss� kisz�nezi. Azt�n hozz�csap m�g egy keveset, tekintve, hogy az 5-�s
szob�ban gyilkoss�g t�rt�nt. De ha elvessz�k a f�l�sleget, m�g mindig el�g
cs�nya, ami marad, �s mag��rt besz�l. Spence f�fel�gyel� az el�tte �ll� asztalra
n�zett, amelyen a k�vetkez� holmik voltak: egy t�r�tt �veg� kar�ra, egy
monogramos kis arany �ngy�jt�, egy sz�jr�zs aranyozott tokban, valamint egy
neh�z ac�l sz�nfog�, amelynek s�lyos fej�n rozsdabarna foltok �ktelenkedtek.
Graves �rmester nyitott be, �s jelentette, hogy Mr. Rowley Cloade v�r odakint.
Spence b�lintott, mire az �rmester bevezette Rowleyt. A f�fel�gyel� �ppen olyan
j�l ismerte Rowley Cloade-ot, mint Beatrice Lippincottot. Ha egyszer Rowley a
rend�rs�gre j�n, az azt jelenti, hogy mondanival�ja van, �s ez a mondanival�
komoly lesz, megb�zhat� �s fant�zia n�lk�li. Vagyis �rdemes meghallgatni.
Ugyanakkor azonban, tekintve, hogy Rowley a megfontolt emberek k�z� tartozik,
beletelik egy kis id�be, am�g a v�g�re �r. M�rpedig a Rowley Cloade-f�l�ket nem
lehet siettetni. Mert ha siettetj�k �ket, elvesztik a fonalat, ism�tl�sekbe
bonyol�dnak, �s a mond�k�juk �gy �ltal�ban k�tszer annyi id�t vesz ig�nybe. - J�
reggelt, Mr. Cloade. �r�l�k, hogy l�tom. Mondja, nem tudna seg�teni, hogy
tiszt�bban l�ssunk ebben a mi probl�m�nkban? Azzal a f�rfival kapcsolatban, akit
a Szarvasban meg�ltek. Spence nem kis meglepet�s�re Rowley k�rd�ssel kezdte. -
Azonos�tott�k m�r a pasast? - k�rdezte minden teket�ria n�lk�l. - Nem - felelte
lassan Spence. - M�g nem. A bejelent�k�nyvet Enoch Arden n�ven �rta al�. De
semmi olyan nem volt n�la, ami arra utalna, hogy val�ban Enoch Arden volt.
Rowley �sszevonta a szem�ld�k�t. - Nem... furcsa ez kiss�? Szerfelett furcsa
volt, de Spence f�fel�gyel� nem sz�nd�kozott megvitatni Rowley Cloade-dal, hogy
mennyire furcs�llja � maga is. Ehelyett megnyer� hangon azt mondta: - Na de Mr.
Cloade, itt �n k�rdezek. Tegnap este f�lkereste az elhunytat. Mi�rt? - Ismeri
Miss Beatrice Lippincottot, f�fel�gyel� �r? A Szarvasb�l? - Hogyne, persze. �s a
mondanival�j�t is ismerem - tette hozz� a f�fel�gyel�, rem�lve, hogy �gy el�be
v�g a dolognak. - F�lkeresett, �s el�adta. Rowleyn l�tszott, hogy
megk�nnyebb�lt. - J�. Ugyanis tartottam t�le, hogy esetleg nem akar
belekeveredni egy rend�rs�gi �gybe. Van, aki furcs�n viselkedik, ha a
rend�rs�gr�l van sz�. - A f�fel�gyel� b�lintott. - Nos teh�t, Beatrice elmondta
nekem, amit meghallott, �s nekem az az �rz�sem - nem tudom, mag�nak mi a
v�lem�nye -, hogy hat�rozottan gyan�s a dolog. �gy �rtem... hogy, sz�val,
�rdekeltek vagyunk benne. A f�fel�gyel� ism�t b�lintott. Mint helyb�li lakos, �
is �l�nk �rdekl�d�st tan�s�tott Gordon Cloade hal�la ir�nt, �s a helyi
k�zv�lem�nnyel egyetemben � is azt tartotta, hogy m�lt�nytalans�g �rte a Cloade
csal�dot. Egyet�rtett a k�zv�lem�nnyel abban is, hogy Mrs. Gordon Cloade "nem
�rin�", tov�bb� abban, hogy a b�tyja azok k�z� az ifj�, forr�fej�
rohamosztagosok k�z� tartozik, akikre - b�r a h�bor�ban k�ts�gk�v�l sz�ks�g volt
r�juk- b�keid�ben gyanakv�ssal kell tekinteni. - Gondolom, f�l�sleges
megmagyar�znom, f�fel�gyel� �r, hogy ha Mrs. Gordon els� f�rje �l, akkor a
csal�dunk eg�szen m�s helyzetbe ker�l. Beatrice elbesz�l�se alapj�n jutott
eszembe, hogy a dolgok em�gy is �llhatnak. �n err�l nem is �lmodtam. Azt hittem,
Mrs. Gordon t�nyleg �zvegy volt. �s mondhatom, alaposan f�lkavart. Hogy �gy
mondjam, id�be telt, mire egy�ltal�n f�lfogtam, mir�l is van sz�. M�g egy�ltal�n
megem�sztettem. Spence ism�t b�lintott. L�tta, hogy Rowley lassan k�r�dzik a
t�m�n, hogy �jra meg �jra megr�gja. - El�sz�r arra gondoltam, legjobb lesz, ha a
nagyb�ty�mhoz... az �gyv�d nagyb�ty�mhoz fordulok. - Mr. Jeremy Cloade-hoz? -
Igen. El is mentem hozz�. Valamivel nyolc �ra ut�n lehetett. M�g vacsor�ztak, �n
pedig be�ltem Jeremy b�csi dolgoz�szob�j�ba, hogy ott v�rjam meg, �s k�zben
t�bbsz�r �tgondoltam a dolgot. - Na �s? - V�g�l arra a k�vetkeztet�sre jutottam,
hogy miel�tt a nagyb�ty�mat beavatn�m, �n is tehetn�k valamit. Az �gyv�dek mind
egyform�k, f�fel�gyel� �r. Nagyon lass�ak, nagyon �vatosak, �s miel�tt l�pn�nek,
abszol�t biztosak akarnak lenni a t�nyeket illet�en. Az �n �rtes�l�seim pedig
nem �ppen a legegyenesebb �ton jutottak el hozz�m . .. �s nem tudtam, hogy
Jeremy b�csi nem fog-e h�mezni-h�mozni, ha arr�l lesz sz�, hogy l�pnie kell. �gy
azt�n elhat�roztam, hogy �tmegyek a Szarvasba, �s megn�zem magamnak az �rg�t. -
�s �tment? - �t. T�st�nt visszamentem a Szarvasba. - H�ny �rakor? Rowley
elt�n�d�tt. - L�ssuk csak... �gy negyed kilenc ut�n �t perccel �rhettem
Jeremy�khez... az annyi, mint �t perc... h�t azt az�rt nem �ll�tan�m, hogy
eg�szen pontosan, Spence... de f�l kilenc ut�n valamivel... tal�n f�l ut�n t�z
perccel. - �s azt�n, Mr. Cloade? - Tudtam, hol lakik a pasi - Bea eml�tette a
szoba sz�m�t -, ez�rt azt�n egyenesen f�lmentem, bekopogtam, � kisz�lt, hogy: -
Tess�k -, mire bementem. Kis sz�net ut�n folytatta: - Az az �rz�sem, hogy nem
fogtam j�l hozz� a dologhoz. Mikor bementem, azt hittem, hogy �n vagyok
nyeregben. De ez a fick� alighanem nagyon okos volt. Semmi konkr�tat nem tudtam
kih�zni bel�le. Azt hittem, berezel, ha c�lzok r�, hogy zsarolni akart, de
nemhogy nem ijedt meg, hanem m�g sz�rakozott is azon, amit mondtam. Megk�rdezte
a pimasz, hogy �n is benne vagyok-e a buliban. Mire mondtam, hogy velem nem
�zheti mocskos kis j�t�kait. Nekem nincs rejtegetnival�m. Erre ronda hangon
megjegyezte, hogy nem is erre gondolt. Hanem arra, hogy neki van valami elad�ja,
�s az a k�rd�s, hogy �n vev� vagyok-e r�. Mire megk�rdeztem t�le, hogy ezt hogy
�rti. Azt mondta:-Mit fizetne maga, illetve a csal�dja az�rt a bizony�t�k�rt,
hogy az Afrik�ban halottnak nyilv�n�tott Robert Clnderhay �l �s virul? - Mire
megk�rdeztem, mi a fen��rt k�ne nek�nk ez�rt egy fill�rt is fizetni. Erre csak
r�h�g�tt, �s azt mondta: - Mert est�re idev�rok egy klienset, aki bizony sz�p
summ�t fizet az�rt a bizony�t�k�rt, hogy Robert Clnderhay igenis meghalt. -
Azt�n... h�t azt�n sajnos begurultam, �s k�z�ltem vele, hogy az �n csal�dom nem
szokott ilyen mocskos �zleteket k�tni. �s ha Clnderhay �l, mondtam, ezt
k�nny�szerrel be lehet bizony�tani. Ezzel sarkon fordultam, mire � csak
r�h�g�tt, �s ut�nam sz�lt kiss� k�l�n�s hangon, hogy azt mondja: - Nem hiszem,
hogy ezt az �n k�zrem�k�d�sem n�lk�l bizony�tani tudn�k. - �s ez bizony nagyon
furcs�n hangzott. - �s azut�n? - H�t, �szint�n sz�lva, meglehet�sen kiborulva
mentem haza. Tudja, az volt az �rz�sem, hogy eltoltam az eg�szet. Azt k�v�ntam,
b�rcsak hagytam volna m�gis, hogy Jeremy b�csi vegye a kez�be a dolgot. V�g�l
is, az �ld�j�t, egy �gyv�d hozz� van szokva ahhoz, hogy minden h�jjal megkent
pasasokkal t�rgyaljon. - Mikor j�tt el a Szarvasb�l? - Fogalmam sincs r�la. De
v�rjon csak! K�zvetlen�l kilenc �ra el�tt lehetett, mert ahogy v�gigmentem a
falun, az egyik ablakb�l kihallatszott a h�rek szign�lja. - Megmondta Arden,
hogy kit v�r? M�rmint a "kliens" nev�t? - Nem. De sz�momra mag�t�l �rtet�d�
volt, hogy David Huntert v�rja. Ki m�s lehetett volna? - �s Arden egy�ltal�n nem
l�tszott izgatottnak? - Mondom, hogy a fick� kifejezetten el�gedett volt
mag�val, �s majd kib�jt a b�r�b�l j�kedv�ben. Spence a s�lyos ac�lfog� fel�
intett. - L�tta ezt a rost�lyon, Mr. Cloade? - Azt? Nem . .. nem hiszem. A t�z
nem �gett. - Rowley a homlok�t r�ncolta, megpr�b�lta felid�zni a helysz�nt. - Az
biztos, hogy voltak kandall�szersz�mok a rost�lyon, azt azonban nem tudn�m
megmondani, hogy mik. - Majd hozz�tette: - Ezzel? Spence b�lintott. - Ezzel
vert�k sz�t a fej�t. Rowley �sszevonta a szem�ld�k�t. - Furcsa. Hunter
v�konydong�j� pasas... Arden viszont j�l megtermett f�rfi volt... er�teljes. -
Az orvosi v�lem�ny szerint h�tulr�l �t�tt�k le, azok az �t�sek pedig, amelyeket
a fog� fej�vel m�rtek r�, f�l�lr�l �rt�k - mondta a f�fel�gyel� sz�ntelen
hangon. - Persze magabiztos egy pali volt - mondta Rowley elgondolkodva -, �n
az�rt a hely�ben m�gsem ford�tottam volna h�tat annak az embernek, akit �pp ki
akarok szipolyozni, �s aki mellesleg igen kem�nyen harcolt a h�bor�ban. Nem
lehetett valami �vatos ez az Arden. - Ha az lett volna, val�sz�n�leg most is
�lne - jegyezte meg sz�razon a f�fel�gyel�. - Adn� az �g, hogy �lne - mondta
Rowley hevesen. - Mert az az �rz�sem, hogy alaposan elfuser�ltam a dolgokat. Ha
nem besz�ltem volna vele olyan magas l�r�l, �s nem vonultam volna ki olyan
m�lt�s�gteljesen, tal�n kih�zhattam volna bel�le valamit. �gy kellett volna
csin�lnom, mintha vev�k lett�nk volna, de h�t olyan h�lyes�g az eg�sz. �gy
�rtem, kik vagyunk mi, hogy r�licit�ljunk Rosaleenre �s Davidre? Nekik van
p�nz�k. Mi meg �tsz�z fontot se tudn�nk el�teremteni. A f�fel�gyel� kez�be vette
az arany �ngy�jt�t. - L�tta m�r ezt valahol? Egy r�nc jelent meg Rowley k�t
szem�ld�ke k�z�tt. - Igen, l�ttam - mondta lassan -, de nem eml�kszem r�, hogy
hol. Nemr�giben. De ... nem eml�kszem. Spence nem tette Rowley kiny�jtott kez�be
az �ngy�jt�t, hanem visszarakta az asztalra. F�lvette a sz�jr�zst, �s kivette a
tokj�b�l. - �s ezt? Rowley elmosolyodott. - Ez t�nyleg nem az �n asztalom,
f�fel�gyel� �r. Spence elgondolkodva a k�zfej�re kent egy kis r�zst.
F�lrehajtotta a fej�t, �s elismer�en tanulm�nyozta az eredm�nyt. - Szerintem
barna n�k haszn�lnak ilyet - mondta. - Furcsa dolgokat tudnak maguk, rend�r�k -
mondta Rowley. F�l�llt. - �s nem tudja... eg�szen biztosan nem tudja, hogy ki az
�ldozat? - Mag�nak tal�n van valami elk�pzel�se r�la, Mr. Cloade? - Nem, csak
szerettem volna tudni - mondta lassan Rowley. - Merthogy... ez a fick� volt az
egyetlen �sszek�t� sz�l Clnderhayjel. �s most, hogy meghalt... h�t Clnderhayt
megkeresni olyan lesz, mintha gombost�t keresn�nk egy sz�nakazalban. - Hamarosan
mindenki meg fogja tudni, Mr. Cloade - mondta Spence. - Ne felejtse el, hogy
id�vel az �gy nagy r�sze megjelenik a sajt�ban. �s ha Clnderhay �l, �s net�n
elolvassa ... nos, lehet, hogy jelentkezik. - Igen - mondta Rowley k�tkedve.
Lehet. - Maga szerint nem? - Szerintem - mondta Rowley Cloade - az els� menetben
David Hunter gy�z�tt. - Nem olyan biztos - mondta Spence. Mikor Rowley kiment, a
kez�be vette az arany �ngy�jt�t, �s megn�zte rajta a D. H. monogramot. - Dr�ga
kis holmi - mondta Graves �rmesternek. - Nem t�megcikk. Greatorext�l vagy
valamelyik Bond Street-i �zletb�l val�. N�zzen ut�na! - Igen, uram. A
f�fel�gyel� ezut�n a kar�r�t vette szem�gyre - az �vege �sszet�rt, a mutat�i
kilenc �ra t�zet mutattak. Spence az �rmesterre n�zett. - Megkapta err�l a
jelent�st, Graves? - Igen, uram. Hajsz�lrug�t�r�se van. - �s a mutat�knak semmi
bajuk? - Semmi, uram. - Maga szerint mit mond nek�nk ez az �ra, Graves? -
Elk�pzelhet� - kezdte �vatosan Graves - hogy esetleg megadja a b�nt�ny
elk�vet�s�nek id�pontj�t. - Ugyan! - mondta Spence. - Ha majd annyi ideje lesz a
rend�rs�gn�l, mint �n, maga is r�gt�n gyanakodni fog, ha valami annyira
nyilv�nval�, mint egy �sszet�rt kar�ra. Lehet, hogy csakugyan akkor t�rt el, de
ez m�r szak�llas tr�kk. �ll�tsd be az �ramutat�kat a neked megfelel� id�pontra .
.. t�rd �ssze az �r�t... �s �llj el� valami hathat�s alibivel. De engem
ilyesmivel nem vernek �t. Egyel�re nem foglalok �ll�st a b�nt�ny elk�vet�s�nek
id�pontj�t illet�en. Az orvosi szakv�lem�ny szerint este 8 �s 11 �ra k�z�tt
t�rt�nt. Az �rmester megk�sz�r�lte a tork�t. - Edwards, a Furrowbank
m�sodkert�sze azt mondja, hogy l�tta David Huntert k�r�lbel�l f�l nyolckor
kij�nni az egyik oldalajt�n. A csel�dl�nyok nem tudt�k, hogy itt van. Azt
hitt�k, f�nt van Londonban, Mrs. Gordonnal. Ezek szerint m�gis- csak itt volt a
k�zelben. - Igen - mondta Spence. - Nagyon �rdekelne, mit mond Hunter arr�l,
hogy hol volt �s mit csin�lt ebben az id�ben. - Tiszta �gynek l�tszik, uram -
mondta Graves az �ngy�jt�n l�v� monogramot n�zve. - Hm - mondta a f�fel�gyel�. -
De m�g mindig itt van ez. A r�zsra mutatott. - Begurult a fi�kos szekr�ny al�.
Lehet, hogy m�r r�g�ta ott volt. - Ellen�rizze - mondta Spence. - Legut�bb h�rom
h�ttel ezel�tt lakott n� a szob�ban. Tudom, hogy a kiszolg�l�s ma nem a
legjobb... de szerintem h�rom h�tben egyszer az�rt beny�lnak egy
felt�rl�ronggyal a b�torok al�. A Szarvast k�l�nben is nagyon tiszt�n �s rendben
tartj�k. - Nem tudunk arr�l, hogy Arden n�vel lett volna kapcsolatban. - Tudom -
mondta a f�fel�gyel�. - Ez�rt a r�zs az, amit ismeretlen mennyis�gnek nevezek.
Graves �rmester tart�zkodott att�l, hogy azt mondja: - Cherchez la femme. A
francia kiejt�se nagyon j� volt, �s volt annyi esze, hogy ne ingerelje azzal
Spence f�fel�gyel�t, hogy felh�vja erre a figyelm�t. Graves �rmester tapintatos
fiatalember volt.# Els� k�nyv

17
Miel�tt Spence f�fel�gyel� bel�pett volna a mayfairi Shepherd's Court sz�p
kapuj�n, f�ln�zett az �p�letre. A Shepherd's Market szomsz�ds�g�ban szer�nyen
megh�z�d� �p�let diszkr�t volt, dr�ga �s nem felt�n�. Bent, ahol Spence l�ba
puha, bolyhos sz�nyeg- be s�ppedt, b�rsonyhuzat� kanap� �llt, �s egy
vir�g�llv�ny tele vir�gz� n�v�nnyel. Spence-szel szemben egy kis automata lift
volt, egyik oldal�n a l�pcs�sor vezetett f�l. A hallb�l jobbra egy "Iroda"
felirat� ajt� ny�lt. Spence bement. Egy kis helyis�gben tal�lta mag�t, a pult
m�g�tt asztal �llt, �r�g�ppel, �s k�t sz�k. Az egyik az asztalhoz volt h�zva, a
m�sik, a d�szesebb ferd�n az ablak el� �ll�tva. Egy teremtett lelket nem
lehetett l�tni. Spence felfedezte a mahag�nipultba be�p�tett cs�ng�t, �s
megnyomta. Semmi sem t�rt�nt, h�t �jra megnyomta. Vagy egy perc m�lt�n a szoba
t�ls� oldal�n kiny�lt egy ajt�, �s megjelent egy egyenruh�ban pomp�z� szem�ly.
�gy festett, mint egy k�lf�ldi t�bornok, netal�n t�borszernagy, a besz�de
azonban londoni volt, abb�l is a m�veletlen londoni. - Parancsol, uram? - Mrs.
Gordon Cloade-ot keresem. - Harmadik emelet, uram. Sz�ljak f�l neki el�bb? - H�t
itthon van? - k�rdezte Spence. - Azt hittem, hogy esetleg vid�ken van. - Nem,
uram, szombat �ta itt van. - �s Mr. David Hunter? - Mr. Hunter �gyszint�n. - Nem
ment el k�zben? - Nem, uram. - Tegnap este is itthon volt? - �lljon meg a menet!
- mondta a t�borszer- nagy hirtelen agressz�v hangon. - Mi ez itt, k�rem? Csak
nem k�v�ncsi mindenkinek az �letrajz�ra? Spence cs�ndesen f�lmutatta az
igazolv�ny�t. A t�borszernagy azon nyomban lelohadt, �s szolg�latk�sz lett. -
Igaz�n sajn�lom - mondta. - Nem tudhattam, ugyeb�r. - Nos teh�t, itthon volt Mr.
Hunter tegnap este? - Igen, uram, itthon volt. Legal�bbis �gy tudom. Vagyis hogy
nem mondta, hogy el sz�nd�kozik menni. - Tudn�, ha elment volna? - H�t,
�ltal�ban nem. Nem hiszem, hogy tudn�m. Az urak �s a h�lgyek rendszerint
megmondj�k, ha nem sz�nd�koznak itt maradni. Meghagyj�k, mi legyen a
post�jukkal, illetve, hogy mit mondjunk, ha telefonon keresik �ket. - A
telefonh�v�sok �tmennek az irod�n? - Nem, a legt�bb lak�snak saj�t vonala van.
Egy-ketten nem �hajtottak telefont, ezeknek esetenk�nt f�lsz�lunk a h�zi
telefonon, mire lej�nnek, �s a hallban l�v� f�lk�b�l besz�lnek. - De Mrs. Cloade
lak�s�nak saj�t vonala van, ugye? - Igen, uram. - �s tudom�sa szerint tegnap
este mindketten itthon voltak? - Igenis. - Az �tkez�sekkel mi a helyzet? - Van
�tterem, de Mrs. Cloade �s Mr. Hunter el�g ritk�n j�r oda. Rendszerint elmennek
vacsor�zni. - A reggeli? - Azt f�lvissz�k a lak�sokba. - Megtudhatn�, hogy ma
reggel f�lvitt�k-e nekik? - Hogyne, uram. Megtudhatom a szobaszolg�latt�l.
Spence b�lintott. - Most f�lmegyek. Ha lej�v�k, majd megmondja. - Igenis, uram.
Spence bel�pett a liftbe, �s megnyomta a harmadik emeleti gombot. Emeletenk�nt
csak k�t lak�s volt. Spence a 9-esbe cs�ngetett be. David Hunter nyitott ajt�t.
Nem ismerte a f�fel�gyel�t, �s kurt�n k�rdezte: - Mit akar? - Mr. Hunter? -
Igen. - Spence f�fel�gyel� vagyok az Oastshire-i Megyei Rend�rs�gt�l. Volna egy
perce a sz�momra? - Eln�z�st k�rek, f�fel�gyel� �r. - Elmosolyodott. - Azt
hittem, �gyn�k. F�radjon be. El�rement egy modern, b�jos szob�ba. Rosaleen
Cloade az ablakn�l �llt, �s a j�tt�kre megfordult. - Az �r Spence f�fel�gyel�,
Rosaleen - mondta Hunter. - Foglaljon helyet, f�fel�gyel� �r. Iszik valamit? -
K�sz�n�m, nem, Mr. Hunter. Rosaleen biccentett. Le�lt, h�ttal az ablaknak, kez�t
szorosan �sszekulcsolta az �l�ben. - R�gy�jt? - David cigarett�val k�n�lta a
f�fel�gyel�t. - K�sz�n�m. - Spence kivett egyet, �s v�rt... Figyelte Davidet,
aki a zseb�be ny�lt, azt�n kih�zta a kez�t, a homlok�t r�ncolta, k�r�ln�zett, �s
f�lvett egy doboz gyuf�t. Meg-gy�jtott egy sz�lat, �s t�zet adott a
f�fel�gyel�nek. - K�sz�n�m. - Nos - sz�lalt meg David k�nnyed�n, mik�zben � is
r�gy�jtott. - Mi baj van Warmsley Vale-ben? Csak nem a feketepiacon v�s�rolt a
szak�csn�nk? Csod�latosan f�z, �s mindig f�rta az oldalamat, hogy nincs-e valami
s�t�t �gy a h�tt�rben. - Kiss� komolyabb dologr�l van sz� - mondta a
f�fel�gyel�. - Tegnap este meghalt a Szarvas fogad�ban egy f�rfi. Nem olvasta
v�letlen�l az �js�gban? David megr�zta a fej�t. - Nem, elker�lhette a
figyelmemet. Mi van vele? - Nemcsak �gy egyszer�en meghalt. Meg�lt�k.
Tulajdonk�ppen sz�tvert�k a fej�t. F�lig elfojtott ki�lt�s t�rt fel Rosaleenb�l.
- K�rem, f�fel�gyel� �r - mondta David gyorsan -, ne r�szletezze. A h�gom nagyon
�rz�keny. Nem tehet r�la, de ha v�rr�l �s sz�rny�s�gekr�l besz�lnek el�tte,
el�jul. - �, eln�z�st k�rek - mondta a f�fel�gyel�. - Nem folyt ott egy csepp
v�r se. De az�rt gyilkoss�g volt a jav�b�l. Elhallgatott. David f�lvonta a
szem�ld�k�t. - �rdekes, amiket mond - sz�lt ny�jasan. - De mennyiben tartozik
mindez r�nk? - Abban rem�nykedt�nk, hogy esetleg mondhat nek�nk valamit err�l az
emberr�l, Mr. Hunter. - �n? - Szombaton este n�la j�rt. A neve - illetve az a
n�v, amelyen bejelentkezett - Enoch Arden. - Ja, persze. M�r eml�kszem. David
nyugodtan, elfog�dotts�g n�lk�l besz�lt. - Nos, Mr. Hunter? - Nos, f�fel�gyel�
�r, sajnos nem seg�thetek. �gysz�lv�n semmit sem tudok az illet�r�l. - Val�ban
Enoch Arden volt a neve? - Ezt igencsak k�tlem. - �s mi�rt kereste f�l? - A
szok�sos szomor� hist�ria. Eml�tett bizonyos helyeket, h�bor�s �lm�nyeket,
embereket... - David megvonta a v�ll�t. - Alighanem meg akart pumpolni.
Meglehet�sen zavaros volt az eg�sz. - Adott neki p�nzt, uram? David csak egy
m�sodpercnyi sz�net ut�n felelt: - Csak egy �tfontost... szerencsep�nznek.
Alaposan kivette a r�sz�t a h�bor�b�l. - Eml�tett bizonyos neveket, amelyeket �n
... ismert? - Igen. - Az egyik nem Robert Clnderhay kapit�ny neve volt? Ez
telibe tal�lt. David megmerevedett. A h�ta m�g�tt �l� Rosaleen r�m�lten kapott
leveg� ut�n. - Ezt mib�l gondolja, f�fel�gyel� �r? - k�rdezte v�g�l David. A
szeme gyanakv� volt, �s f�rk�sz�. - Hiteles �rtes�l�seim vannak - mondta a
f�fel�gyel� egykedv�en. R�vid sz�net k�vetkezett. A f�fel�gyel� mag�n �rezte
David tekintet�t, aki tanulm�nyozta, m�regette, �s minden igyekezet�vel azon
volt, hogy megtudjon valamit... de � csak cs�ndesen v�rt. - Van valami
elk�pzel�se arr�l, hogy ki volt Robert Clnderhay, f�fel�gyel� �r? - k�rdezte
David. - Azt hiszem, ezt ink�bb �n fogja megmondani. - Robert Clnderhay a h�gom
els� f�rje volt. N�h�ny �ve halt meg Afrik�ban. - Eg�szen biztos ebben, Mr.
Hunter? - k�rdezte gyorsan Spence. - Eg�szen biztos. Ugye, Rosaleen? - fordult
fel�je. - �, igen. - Rosaleen gyorsan, elf�l� l�legzettel besz�lt. - Robert
s�rgal�zban halt meg ... afrikai mal�ri�ban. Nagyon les�jtott. - N�ha olyan
t�rt�netek keringenek, amelyek nem felelnek meg a val�s�gnak, Mrs. Cloade.
Rosaleen nem felelt. A fiv�r�re n�zett, nem a f�fel�gyel�re. Azt�n egy pillanat
m�lva megsz�lalt: - Robert meghalt. - A birtokomban l�v� �rtes�l�s szerint -
folytat- ta a f�fel�gyel� - ez az Enoch Arden nev� egy�n azt �ll�totta, hogy
bar�tja volt a n�hai Robert Clnderhaynek, tov�bb� azt is k�z�lte �nnel, Mr.
Hunter, hogy Robert Clnderhay �l. David megr�zta a fej�t. - Ostobas�g - mondta.
- Teljes ostobas�g. - Hat�rozottan �ll�tja, hogy Robert Clnderhay neve nem
ker�lt sz�ba? - � - mosolygott elb�v�l�en David -, dehogynem ker�lt. Az a
szerencs�tlen ismerte Clnderhayt. - Nem volt sz�... zsarol�sr�l, Mr. Hunter? -
Zsarol�sr�l? Nem �rtem mag�t, f�fel�gyel� �r. - T�nyleg nem, Mr. Hunter? Err�l
jut eszembe, csak a forma kedv��rt, hol volt tegnap este... �gy h�t �s tizenegy
k�z�tt? - �s mi van, ha csak �gy, a forma kedv��rt, megtagadom a v�laszt,
f�fel�gyel� �r? - Nem viselkedik kiss� gyerekesen, Mr. Hunter? - Nem hiszem. Nem
szeretem... sose szerettem... ha er�szakoskodnak velem. A f�fel�gyel� �gy v�lte,
hogy ez alkalmasint igaz. J�l ismerte a David Hunter t�pus� tan�kat. Az
olyanokat, akik csak az akad�koskod�s kedv��rt akad�koskodnak, nem pedig az�rt,
mert rejtegetnival�juk van. A puszta t�ny, hogy sz�mot kell adniuk
cselekedeteikr�l, keser� dacot �s konoks�got v�lt ki bel�l�k. Mindent
megtesznek, hogy annyi borsot t�rjenek a hat�s�g orra al�, amennyit csak tudnak.
B�r Spence f�fel�gyel� p�rtatlan embernek tartotta mag�t, m�gis azzal az er�s
meg-gy�z�d�ssel j�tt el a Shepherd's Courtba, hogy David Hunter gyilkos. Most
pedig megingott egy kiss� a meg-gy�z�d�se. �s �ppen David gyerekesen dacos
viselked�se keltett benne k�telyt. Spence Rosaleen Cloade-ra n�zett. Az asszony
azonnal reag�lt. - David, mi�rt nem mondod meg? - Nagyon helyes, Mrs. Cloade.
Csak tiszt�zni akarjuk a dolgokat... David durv�n f�lbeszak�totta: - Ne
er�szakoskodjon a h�gommal, hallja-e! Mit sz�m�t az mag�nak, hogy hol voltam,
itt, Warmsley Vale-ben vagy Timbuktuban? - A t�rv�nysz�ki halott-szeml�re be
fogj�k id�zni tan�nak - figyelmeztette Spence -, �s ott v�laszolnia kell a
k�rd�sekre, Mr. Hunter. - Akkor megv�rom a t�rv�nysz�ki halott-szeml�t! Most
pedig, f�fel�gyel� �r, nagyon k�rem, menjen a pokolba. - Rendben van, uram. - A
f�fel�gyel� rend�thetetlen nyugalommal f�l�llt. - De el�bb m�g meg kell k�rnem
valamire Mrs. Cloade-ot. - Nem akarom, hogy felizgassa a h�gomat. - Ezzel �n is
teljesen egyet�rtek! De szeretn�m, ha megn�zn� a holttestet, �s megmondan�,
tudja-e azonos�tani. Ehhez jogom van. El�bb-ut�bb �gyis meg kell t�rt�nnie.
Mi�rt ne j�hetne le velem most, hogy miel�bb t�less�nk rajta? Egy tan� hallotta,
hogy a n�hai Mr. Arden azt mondta, ismerte Robert Clnderhayt... teh�t ismerhette
Mrs. Clnderhayt is... k�vetkez�sk�ppen Mrs. Clnderhay is ismerhette �t. Ha nem
Enoch Arden a neve, j� lenne, ha megtudhatn�nk az igazi nev�t. Rosaleen Cloade
v�ratlanul f�l�llt. - Term�szetesen elmegyek - mondta. Spence �jabb kit�r�st
v�rt Davidt�l, de meglepet�s�re a m�sik f�lnevetett: - Ez igen, Rosaleen! -
mondta. - Bevallom, erre �n is k�v�ncsi vagyok. V�g�l is lehet, hogy meg tudod
mondani, ki volt a fick�. Spence Rosaleen fel� fordult. - Nem l�tta �t Warmsley
Vale-ben? Rosaleen megr�zta a fej�t. - Szombat �ta Londonban vagyok. - �s Arden
p�ntek este �rkezett... igen. - Akarja, hogy most menjek? - k�rdezte Rosaleen.
Kisl�nyos engedelmess�ggel tette f�l a k�rd�st. Ami a f�fel�gyel�re �hatatlanul
kedvez� hat�st tett. K�szs�gess�g �s enged�kenys�g volt az asszonyban, amire a
f�fel�gyel� nem sz�m�tott. - Nagyon kedves lenne �nt�l, Mrs. Cloade - mondta. -
Min�l el�bb tiszt�zunk bizonyos t�nyeket, ann�l jobb. Sajnos nincs itt a
szolg�lati kocsim. David a telefonhoz ment. - F�lh�vom a Daimler-k�lcs�nz�t. B�r
nem eg�szen szab�lyszer�, de gondolom, ezt el tudja igaz�tani, f�fel�gyel� �r. -
Nem hinn�m, hogy probl�m�t okozna, Mr. Hunter. - F�l�llt. - Lent megv�rom
�n�ket. Lement a lifttel, �s ism�t benyitott az irod�ba. A t�borszernagy m�r
v�rta. - Nos? - Mindk�t �gyban aludtak az �jjel, uram. A f�rd�k�dakat �s a
t�r�lk�z�ket is haszn�lt�k. A reggelit f�l t�zkor a lak�sban szolg�lt�k f�l
nekik. - �s azt nem tudja, h�ny �rakor j�tt haza Mr. Hunter tegnap este? -
Sajnos t�bbet nem tudok mondani, uram! H�t �gy �llunk, gondolta Spence. Szerette
volna tudni, hogy David csak gyerekes dacoss�gb�l nem hajland� v�laszolni, vagy
m�s is van a viselked�se m�g�tt. Davidnek el�bb-ut�bb r� kell j�nnie, hogy
gyilkoss�g v�dja lebeg a feje f�l�tt. �s be kell l�tnia, hogy min�l el�bb
kirukkol az igazs�ggal, ann�l jobb. Nem j� akad�lyozni a rend�rs�g munk�j�t. De
David Hunter �pp ezt �lvezi, gondolta b�natosan a f�fel�gyel�. Az �ton alig
besz�ltek. Mikor a hullah�zhoz �rtek, Rosaleen Cloade nagyon s�padt volt. A keze
remegett. Daviden l�tszott, hogy agg�dik �rte. �gy besz�lt vele, mint egy
kisgyerekkel. - Csak egy-k�t pillanatig tart, bog�rk�m. Semmi az eg�sz, semmi,
na. Ne izgasd f�l magad. Bem�sz a f�fel�gyel� �rral, �n pedig itt megv�rlak. �s
ne t�r�dj semmivel. B�k�sen fekszik ott, �gy, mintha aludna. Rosaleen alig
�szrevehet�en b�lintott, �s kiny�jtotta a kez�t. David megszor�totta egy
cs�ppet. - L�gy b�tor kisl�ny, na, angyalom. Rosaleen k�vette a f�fel�gyel�t, �s
l�gy hangj�n azt mondta: - Biztosan azt hiszi, hogy sz�rnyen gy�va vagyok,
f�fel�gyel� �r. De amikor mindenki meghal a h�zban . . . mindenki az ember
k�r�l... az a borzalmas londoni �jszaka... - Meg�rtem, Mrs. Cloade - mondta a
f�fel�gyel� szel�den. - Tudom, hogy sz�rny� dolgokat �lt �t a l�git�mad�s alatt,
mikor a f�rje meghalt. T�nyleg csak egy-k�t perc az eg�sz. Spence int�s�re
f�lhajtott�k a leped�t. Rosaleen Cloade �llt, �s n�zte a f�rfit, aki Enoch
Arden-nak nevezte mag�t. Spence szer�nyen f�lreh�z�dott, �s tulajdonk�ppen
Rosaleent figyelte. Az asszony k�v�ncsian n�zte a halottat, �s mintha t�n�d�tt
volna - nem rezzent, nem adta jel�t sem �rz�snek, sem felismer�snek, csak
hosszan �s t�n�dve n�zte. Azt�n nagyon nyugodtan, majdhogynem pr�zaian keresztet
vetett. - Nyugodj�k b�k�ben - mondta. - Soha �letemben nem l�ttam ezt az embert.
Nem tudom, kicsoda. Vagy te vagy a vil�g legjobb sz�n�szn�je, vagy igazat mondsz
- gondolta mag�ban Spence. K�s�bb f�lh�vta Rowley Cloade-ot. - Elj�tt velem az
�zvegy - mondta. - Hat�rozottan �ll�tja, hogy a f�rfi nem Robert Clnderhay, �s
hogy sosem l�tta. Ez teh�t tiszt�z�dott. Cs�nd k�vetkezett. - Csakugyan
tiszt�z�dott? - k�rdezte azt�n Rowley lassan. - Szerintem az esk�dtsz�k hinni
fog neki, persze csak ellenkez� �rtelm� bizony�t�k hi�ny�ban. -igen - mondta
Rowley, �s letette a kagyl�t. Azt�n komor arccal kez�be vette nem a helybeli,
hanem a londoni telefonk�nyvet. Mutat�ujj�val m�dszeresen v�gigfutott a P�
bet�n. Hamarosan megtal�lta, amit akart.# M�sodik
k�nyv
 1

Hercule Poirot gondosan �sszehajtogatta az utols� �js�got is, amelyet a t�bbivel

egy�tt George-dzsal hozatott. El�gg� sov�ny inform�ci�t tartalmaztak. Az orvosi
vizsg�lat meg�llap�totta, hogy a f�rfi kopony�j�t t�bb er�teljes �t�ssel z�zt�k
be. A t�rv�nysz�ki halottszeml�t k�t h�ttel elnapolt�k. K�rt�k, hogy aki b�rmit
tud egy Enoch Arden nev� f�rfir�l, aki feltehet�en a k�zelm�ltban �rkezett
Fokv�rosb�l, l�pjen �sszek�ttet�sbe az oastshire-i rend�rf�n�kkel. Poirot sz�pen
�sszerakta az �js�gokat, �s �tadta mag�t a medit�ci�nak. �rdekelte az �gy.
Lehet, hogy ha Mrs. Lionel Cloade nem keresi fel a k�zelm�ltban, esetleg
�rdekl�d�s n�lk�l �tugorja az els� r�vid tud�s�t�st. Mrs. Cloade l�togat�sa
azonban f�lid�zte azokat az esem�nyeket, amelyek a l�giriad� alatt a klubban
j�tsz�dtak le. Tiszt�n eml�kezett Porter �rnagyra, amint azt mondja: - Vagy ezer
m�lf�ldre inn�t tal�n f�lbukkan egy bizonyos Mr. Enoch Arden, �s �j �letet kezd.
- Nagyon szeretett volna t�bbet tudni err�l az Enoch Arden nev� f�rfir�l, aki
Warmsley Vale-ben er�szakos hal�lt halt. Esz�be jutott, hogy �gy-ahogy ismeri
Spence f�fel�gyel�t az oastshire-i rend�rs�gt�l, esz�be jutott az is, hogy a
Mellon fi� kint lakik Warmsley Heatht�l nem messze, �s hogy a Mellon fi� ismeri
Jeremy Cloade-ot. �ppen azon medit�lt, hogy f�lh�vja-e a Mellon fi�t, mikor
bej�tt George, �s jelentette, hogy bizonyos Mr. Rowley Cloade szeretne besz�lni
vele. - � - mondta el�gedetten Hercule Poirot. - Vezesse csak be. J�k�p�, zavart
fiatalembert vezettek be, aki nemigen tudta, hogyan kezdje mond�k�j�t. - Nos,
Mr. Cloade - sz�lt Poirot k�szs�gesen -, miben �llhatok rendelkez�s�re? Rowley
Cloade k�tkedve vette szem�gyre Poirot-t. A hivalkod� bajusz, az elegancia, a
feh�r kam�sni �s a hegyes orr� lakkcip� �gy egy�ttv�ve szemmel l�that�
gyanakv�ssal t�lt�tte el a sz�k l�t�k�r� fiatalembert. Poirot nagyon j�l l�tta
ezt, �s m�g �lvezte is a helyzetet. Rowley Cloade nagy nehezen belefogott a
mond�k�j�ba : - Alighanem meg kell magyar�znom egy-k�t dolgot, hogy ki vagyok,
mi�rt j�ttem meg egyebek. A nevemet nem ismerheti .. . Poirot f�lbeszak�totta: -
Dehogynem, nagyon is j�l ismerem a nev�t. A m�lt h�ten ugyanis n�lam j�rt a
nagyn�nje. - A nagyn�n�m? - esett le Rowley �lla. Teljesen elk�pedve b�mult
Poirot-ra. Ez olyan nyilv�nval� �jdons�g volt sz�m�ra, hogy Poirot f�lretette
els� feltev�s�t, miszerint a k�t l�togat�snak k�ze van egym�shoz. Az els�
pillanatban ugyanis figyelemre m�lt� v�letlennek tekintette, hogy ilyen r�vid
id� leforg�sa alatt a Cloade csal�db�l ketten is �pp hozz� fordultak tan�cs�rt,
a k�vetkez� pillanatban azonban r�j�tt, hogy nem v�letlenr�l, hanem egyazon ok
term�szetes okozati l�ncolat�r�l van sz�. Fennhangon csak ennyit mondott: - �gy
tudom, Mrs. Lionel Cloade a nagyn�nje. Ha ez egy�ltal�n lehets�ges, Rowley m�g
jobban elk�pedt, mint az el�bb. T�k�letes hitetlenked�ssel visszak�rdezte: -
Kathie n�ni? Nem... Mrs. Jeremi Cloade-r�l besz�l? Poirot megr�zta a fej�t. - Mi
a csud�t akart itt Kathie n�ni... - �gy vettem ki a szavaib�l, hogy a szellemek
vez�relt�k hozz�m - mormolta diszkr�ten Poirot. - �risten - mondta Rowley.
L�tszott, hogy megk�nnyebb�lt �s f�lder�lt. �s mintha csak Poirot-t akarn�
megnyugtatni, hozz�tette: - Tudja, teljesen �rtalmatlan. - K�tlem. - Ezt hogy
�rti? - H�t van egy�ltal�ban teljesen �rtalmatlan ember? Rowley nagy szemeket
meresztett. Poirot s�hajtott. - Ugye, az�rt keresett f�l, mert k�rni akar
valamit?... Igen? - n�gatta Rowleyt szel�den. A zavarts�g visszat�rt Rowley
arc�ra. - Att�l tartok, kiss� hossz� a t�rt�net... Poirot is tartott ett�l. Az
volt a gyan�ja, hogy Rowley Cloade nem az a fajta, aki gyorsan a l�nyegre t�r. �
�gy azt�n h�trad�lt a sz�ken, �s f�lig lehunyta a szem�t, mikor Rowley besz�lni
kezdett: - Tudja, Gordon Cloade a nagyb�ty�m volt... - Mindent tudok Gordon
Cloade-r�l - mondta k�szs�gesen Poirot. - J�. Akkor ezt legal�bb nem kell
megmagyar�znom. Sz�val Gordon b�csi a hal�la el�tt n�h�ny h�ttel megn�s�lt...
egy Mrs. Clnderhay nev� fiatal �zvegyasszonyt vett el. Az asszony a nagyb�ty�m
hal�la �ta lent �l Warmsley Vale-ben... a b�tyj�val. Eddig �gy tudtuk, hogy az
els� f�rje meghalt s�rgal�zban Afrik�ban. Most viszont �gy l�tszik, hogy tal�n
m�gsem halt meg. - � - egyenesedett fel Poirot. - �s mib�l jutottak erre a
k�vetkeztet�sre? Rowley besz�molt Mr. Enoch Arden Warmsley Vale-be val�
�rkez�s�r�l. - Nem olvasta v�letlen�l az �js�gban?... - k�rdezte. - De,
olvastam. - Poirot most is k�szs�ges volt. Rowley folytatta. Elmondta els�
benyom�s�t az Arden nev� f�rfir�l, besz�molt l�togat�s�r�l a Szarvasban, sz�lt a
lev�lr�l, amelyet Beatrice Lippincott-t�l kapott, v�g�l a besz�lget�sr�l,
amelyet Beatrice kihallgatott. - Persze - tette hozz� Rowley - az ember nem
lehet biztos benne, hogy mi az, amit Miss Lippincott csakugyan hallott. Lehet,
hogy kiss� elt�lozza az eg�szet... s�t az is lehet, hogy f�lre�rtette. - A
rend�rs�gnek is besz�molt err�l a h�lgy? Rowley b�lintott. - Mondtam neki, hogy
az lesz a legjobb. - Bocs�sson meg, de nem eg�szen �rtem, hogy... mi�rt fordult
�ppen �nhozz�m, Mr. Cloade. Azt akarja, hogy kinyomozzam ezt a... gyilkoss�got?
Mert, ugye, gyilkoss�gr�l van sz�? - �risten, dehogy! - mondta Rowley. - Nem a
gyilkoss�g miatt j�ttem. Az a rend�rs�gre tartozik. A pasast annak rendje �s
m�dja szerint eltett�k l�b al�l. Nem, nem emiatt j�ttem. Hanem az�rt, mert
szeretn�m, ha kinyomozn�, hogy ki volt az illet�. - �n szerint ki volt, Mr.
Cloade? - Nos, sz�val... ez az Enoch Arden n�v nem igazi. Egy versb�l van, az
�ld�j�t. Tennysont�l. Ut�nan�ztem. Egy pasasr�l sz�l, aki hazat�r, �s megtudja,
hogy k�zben a feles�ge hozz�ment egy m�sik pasashoz. - Ezek szerint �gy v�li,
hogy Enoch Arden azonos Robert Clnderhayjel? - k�rdezte Poirot cs�ndesen. Rowley
lassan v�laszolt: - H�t, lehetne... �gy �rtem, a kora, a k�lseje meg sok minden
m�s miatt. Persze t�bbsz�r elism�teltettem Beatrice-szel, amit hallott.
Term�szetesen nem eml�kezhet r� sz� szerint, hogy mit mondtak. De arra
eml�kszik, hogy a pasi azt mondta, Robert Clnderhay nagyon lecs�szott, az
eg�szs�ge megromlott, �s p�nzre van sz�ks�ge. Nos, elk�pzelhet�, hogy �nmag�r�l
besz�lt, nem? �s mintha azt is mondta volna, hogy nem felelne meg David Hunter
terveinek, ha Clnderhay egyszer csak megjelenne Warmsley Vale-ben... ami egy
kicsit �gy hangzott, mintha � maga volna ott �ln�ven. - Milyen azonos�t�si
bizony�t�k volt a halott- szeml�n? Rowley megr�zta a fej�t. - Semmi konkr�t.
Csak a Szarvasban dolgoz�k tan�vallom�sa, miszerint � volt az az ember, aki
Enoch Arden n�ven megsz�llt a fogad�ban. - Mi van az irataival? - Nincsenek
iratai. - Micsoda! - Poirot meglepve felegyenesedett. - Semmif�le irata nem
volt? - Semmi. Csak n�h�ny p�r zokni, egy ing, egy fogkefe, miegym�s . .. irat
egy sz�l se. - �tlev�l se? Lev�l se? M�g csak �lelmiszerjegy se? - Semmi. -
Roppant �rdekes - mondta Poirot. - Igen, roppant �rdekes. - David Hunter -
folytatta Rowley -, azaz Rosaleen Cloade b�tyja f�lkereste Ardent m�snap este,
ahogy meg�rkezett. A rend�rs�gnek azt mondta, levelet kapott a pasit�l, amiben
az �llt, hogy Robert Clnderhay bar�tja volt, �s szorult helyzetben van. Hunter a
h�ga k�r�s�re �tment a Szarvasba, felkereste a fick�t, �s adott neki egy �t�st.
Legal�bbis ezt mondja, �s fogadok, hogy kitart e mellett! A rend�rs�g persze
titokban tartja, amit Beatrice kihallgatott. - David Hunter azt �ll�tja, hogy
nem ismerte az illet�t? - Azt. K�l�nben �gy tudom, Hunter nem ismerte
szem�lyesen Clnderhayt. - �s mi van Rosaleen Cloade-dal? - A rend�rs�g f�lk�rte,
hogy n�zze meg a holttestet, h�tha tudja, hogy kicsoda. De Rosaleen azt mondta,
hogy egy�ltal�n nem ismeri. - Eh bien - mondta Poirot. - H�t itt a v�lasz a
k�rd�sre! - Val�ban? - vetette oda nyersen Rowley. - Nem hinn�m. Ha a halott
val�ban Clnderhay, akkor Rosaleen sosem volt a nagyb�ty�m feles�ge,
k�vetkez�sk�ppen egyetlen fill�rj�re sem jogosult. Gondolja, hogy ebben az
esetben is f�lismern�? - Nem b�zik benne? - Egyik�kben sem b�zom. - Bizony�ra
sz�p sz�mmal vannak olyanok, akik egy�rtelm�en meg tudj�k �llap�tani, hogy a
halott Clnderhay-e vagy sem, nem? - Ez, �gy l�tszik, nem is olyan k�nny�. �s
ebben k�rn�m a seg�ts�g�t. Keressen valakit, aki ismerte Clnderhayt. �gy
l�tszik, hogy Angli�ban nem �lnek rokonai... r�ad�sul mindig aff�le z�rk�zott,
mag�nyos ember volt. Gondolom, vannak r�gi csel�dek... bar�tok... valaki... a
h�bor� azonban mindent f�ld�lt, �s szanasz�t sz�rta az embereket a vil�gban. �n
azt se tudn�m, hogyan kezdjek hozz� egy ilyen �gyh�z... k�l�nben sem volna r�
id�m. Gazd�lkod� vagyok... �s nincs el�g emberem. - Mi�rt �ppen engem szemelt
ki? - k�rdezte Poirot. Rowley zavartnak l�tszott. Valami megcsillant Poirot
szem�ben. - A szellemek vez�relt�k hozz�m? - d�nny�gte. - �risten, dehogy! -
mondta Rowley r�m�lten. - Tulajdonk�ppen - t�tov�zott - egy ismer�s�m besz�lt
mag�r�l... azt mondta, hogy maga k�sz var�zsl� az eff�l�kben. Nem tudom, mennyi
a honor�riuma, de gondolom, magas, �s mi alaposan le vagyunk �gve, de
az�rt szerintem ki tudn�nk ny�gni valahogy. Term�szetesen ha v�llaln�. Hercule
Poirot lassan v�laszolt: - Igen, azt hiszem, tal�n tudn�k seg�teni. Mem�ri�ja,
nagyon �les �s pontos mem�ri�ja felid�zte a m�ltat. Az unalmas alakot a klubban,
a zizeg� �js�gokat, a monoton hangot. A n�v... pedig hallotta a
nevet... mindj�rt esz�be fog jutni. Ha nem, m�g mindig megk�rdezheti Mellont...
Nem, megvan! Porter. Porter �rnagy. Hercule Poirot f�l�llt. - Visszaj�nne ide ma
d�lut�n, Mr. Cloade? - H�t... nem is tudom. Igen, gondolom, vissza tudn�k j�nni.
De ennyi id� alatt �gysem tudna semmit se int�zni, vagy m�gis? �hitattal �s
hitetlenkedve n�zett Poirot-ra. Poirot nem lett volna ember, ha ellen�llhat a
k�s�rt�snek, hogy ne v�gjon f�l. Egyik kiv�l� el�dj�re gondolva �nnep�lyesen
kijelentette: - Megvannak a m�dszereim, Mr. Cloade. L�tszott, hogyj�t mondott.
Rowley arckifejez�se m�dfelett tiszteletteljess� v�lt. - Igen... hogyne...
igaz�n nem tudom, hogyan csin�lj�k ezt a magukfajt�k. Poirot nem vil�gos�totta
f�l r�la. Mikor Rowley elment, le�lt, �s pap�rra vetett p�r sort. Odaadta
George-nak azzal az utas�t�ssal, hogy vigye el a Koron�z�si Klubba, �s v�rja meg
a v�laszt. A v�lasz t�k�letesen kiel�g�t� volt. Porter �rnagy tisztelet�t k�ldi
Mr. Hercule Poirot-nak, �s sz�vesen l�tja �t �s bar�tj�t aznap d�lut�n �t �rakor
a lak�s�n, Campden Hill, Edgeway Street 79. F�l �tkor ism�t megjelent Rowley
Cloade. - Szerencs�vel j�rt, Mr. Poirot? - Term�szetesen, Mr. Cloade. Most
elmegy�nk, �s megl�togatjuk Robert Clnderhay kapit�ny egy r�gi bar�tj�t. -
Micsoda ? - t�totta el Rowley a sz�j�t. Olyan megr�k�ny�d�ssel b�mult Poirot-ra,
mint egy kisfi�, amikor a b�v�sz nyulakat var�zsol el� a kalapb�l. - Hiszen ez
hihetetlen! Nem �rtem, hogyan csin�lja... hiszen csak alig p�r �r�ja volt!
Poirot csak legyintett, �s megpr�b�lt szer�nynek l�tszani. Nem �llt sz�nd�k�ban
f�lfedni, milyen egyszer� volt v�grehajtani ezt a b�v�szmutatv�nyt. Legyezgette
a hi�s�g�t, hogy impon�l az egy�gy� Rowleynak. Egy�tt mentek el, leintettek egy
taxit, �s a Campden Hillre vitett�k magukat. Porter �rnagy egy �t�tt-kopott
h�zacska els� emelet�t b�relte. J� ked�ly�, lompos k�lsej� asszony engedte be �s
vezette f�l �ket. A szoba n�gyzet alak� volt, k�rben k�nyvespolccal, a falon
n�h�ny, l�versenyjeleneteket �br�zol�, el�gg� rossz metszet. A f�ld�n k�t
sz�nyeg volt - jobbfajta sz�nyegek, sz�p, elmos�dott sz�n�ek, de agyon-
kopottak. Poirot �szrevette, hogy a szoba k�zepe vastagon �s frissen van
lakkozva, a sz�leken azonban a lakkoz�s r�gi �s kopott. Err�l r�j�tt, hogy
nemr�gen m�g t�bb jobbfajta sz�nyeg is volt a szob�ban - olyan sz�nyegek,
amelyeket j� p�nz�rt el lehet adni mostan�ban. F�ln�zett a kandall� mellett
sz�legyenesen �ll� f�rfira, aki j� szab�s�, de kopott �lt�nyt visel. Az volt az
�rz�se, hogy Porter �rnagynak, a nyugalmazott katonatisztnek igencsak h�s�ba
v�jt az �let. Az ad�k �s a megn�vekedett meg�lhet�si k�lts�gek legkem�nyebben az
ilyen v�n csatalovakat s�jtj�k. Bizonyos dolgokhoz azonban, �gy v�lte, Porter
�rnagy �lete v�g�ig ragaszkodni fog. Ilyen p�ld�ul a klubtags�g. Porter �rnagy
szaggatott st�lusban besz�lt. - Nem eml�kszem, hogy tal�lkoztunk, Mr. Poirot.
Azt mondja, a klubban? K�t �ve? A nev�t persze ismerem! - Ez az �r Rowley Cloade
- mutatta be t�rs�t Poirot. Porter �rnagy kurt�n biccentett. - �rvendek. Sajnos
sherryvel nem k�n�lhatom meg �n�ket. A borkeresked�m rakt�r�t lebomb�zt�k. Csak
ginem van. Pocs�k egy ital, sose szerettem. Vagy mit sz�ln�nak egy kis s�rh�z? A
s�r mellett maradtak. Porter �rnagy cigarettat�rc�t vett el�. - R�gy�jtanak? -
Poirot kivett egy cigarett�t. Az �rnagy gyuf�t gy�jtott, �s t�zet adott
Poirot-nak. - Maga nem doh�nyzik, ugye - mondta az �rnagy Rowleynak. - Ha
megengedik, �n pip�ra gy�jtan�k. - �s s�r� p�f�kel�s k�zepette r� is gy�jtott. -
Nos teh�t - mondta, mikor t�l voltak mindezen el�k�sz�leteken. - Mir�l is van
sz�? Egyik�kr�l a m�sikukra n�zett. - Nem olvasott v�letlen�l az �js�gban egy
hal�lesetr�l Warmsley Vale-ben? - k�rdezte Poirot. Porter megr�zta a fej�t. -
Lehet. B�r nem hiszem. - Az illet� neve Arden. Enoch Arden. Porter megint
megr�zta a fej�t. - A Szarvas fogad�ban tal�lt�k meg sz�tvert fejjel. Porter a
homlok�t r�ncolta. - L�ssuk csak... igen, azt hiszem, olvastam valamit... p�r
napja. - Igen. Van n�lam egy f�nyk�p... �js�gfot�, �s sajnos el�gg� elmos�dott.
Azt szeretn�nk megtudni, �rnagy �r, hogy l�tta-e valaha ezt az embert.
�tny�jtotta a halott f�rfir�l k�sz�lt legjobb f�nyk�pet, amit be tudott
szerezni. Porter �rnagy elvette, �s a homlok�t r�ncolva megn�zte. - Egy
pillanat. - El�vette a szem�veg�t, f�ltette, �s k�zelebbr�l tanulm�nyozta a
k�pet... azt�n hirtelen �sszerezzent. - Szent isten! - ki�ltott f�l. - Ezt a
t�szt�t! - Ismeri, �rnagy �r? - Hogyne ismern�m! Ez Clnderhay... Robert
Clnderhay. - Biztos benne? - Rowley hangja diadalmasan csengett. - Persze hogy
biztos vagyok. Ez Robert Clnderhay! Erre ak�r meg is esk�sz�m.#
M�sodik k�nyv

Megsz�lalt a telefon. Lynn vette fel a kagyl�t. Rowley hangja sz�lalt meg. -
Lynn? - Rowley? Lynn hangja szomor� volt. - Mi j�t csin�lsz mostan�ban? -
k�rdezte Rowley. - Sose l�tlak - �, h�t... csip-csup h�zimunk�k... tudod.
Szaladg�lok a bev�s�rl�kos�rral, v�rakozom a halasn�l, sorban �llok egy darab
gusztustalan s�tem�ny�rt. Ilyesf�le dolgok. Csal�di �let. - L�tni akarlak.
Mondani akarok valamit. - Mit? Rowley f�lnevetett. - J� h�r. Gyere fel a Rolland
csalitoshoz. Arrafel� sz�ntunk. J� h�r? Lynn letette a kagyl�t. Mi az, ami
Rowley Cloade-nak j� h�r lehet? P�nz? A rem�ltn�l jobb �ron adta el azt a fiatal
bik�t? Nem, gondolta Lynn, biztosan t�bbr�l van sz�. Ahogy a mez�n f�lfel� ment
a Rolland csalitos fel�, Rowley otthagyta a traktort, �s el�be sietett. - Hell�,
Lynn. - Nah�t, Rowley... valahogy... olyan m�s vagy most. Rowley nevetett. -
Meghiszem azt. Megfordult a szerencse, Lynn! - Hogyhogy? - Eml�kszel, Jeremy
b�csi eml�tett egyszer egy Hercule Poirot nev� pasast? - Hercule Poirot? -
r�ncolta �ssze a homlok�t Lynn. - Igen, dereng valami .. . - M�g r�gen, a h�bor�
alatt. Egy l�git�mad�s ott �rte abban a klubban, ami olyan, mint egy mauz�leum.
- Na �s? - k�rdezte t�relmetlen�l Lynn. - Tudod, az a pasas, aki nem �gy volt
�lt�zve, ahogy kellett volna. Francia ... vagy belga. Fura egy alak, de nagyon
�rti a dolg�t. Lynn �sszevonta a szem�ld�k�t. - Nem az a .. . detekt�v? - De az.
Sz�val arr�l a fick�r�l van sz�, akit a Szarvasban kicsin�ltak. Neked nem
mondtam, de az az elk�pzel�s j�rta, hogy esetleg � volt Rosaleen Cloade els�
f�rje. Lynn f�lnevetett. - Csak mert Enoch Ardennak nevezte mag�t? Micsoda
abszurd �tlet! - Nem is olyan abszurd, �regl�ny! Az �reg Spence lehozta ide
Rosaleent, hogy megn�zze a halottat. �s Rosaleen megesk�d�tt r�, hogy nem a
f�rje. - Ezzel teh�t be is van fejezve? - Be lehetett volna - mondta Rowley. -
De nem az �n sz�momra! - Nem a te sz�modra? Mi�rt, te mit csin�lt�l? - Elmentem
ehhez a Hercule Poirot-hoz. Mondtam neki, hogy szeretn�nk m�s v�lem�nyt is
hallani. Hogy f�l tudna-e hajtani valakit, aki ismerte Robert Clnderhayt.
Szavamra, k�sz b�v�sz ez a pasi. Mint a nyulat a kalapb�l! P�r �ra alatt
megtal�lta azt az embert, aki Clnderhay legjobb bar�tja volt. Porternek h�vj�k
az �reget. - Rowley abbahagyta. Azt�n ugyanazzal az izgatotts�ggal, amely el�bb
is meglepte �s megd�bbentette Lynnt, ism�t f�lnevetett. - De arr�l, amit most
mondok, egy �rva sz�t se senkinek! A f�fel�gyel� megesketett r�, hogy senkinek
sem �rulom el... de az�rt szeretn�m, ha te tudn�d. A halott nem m�s, mint Robert
Clnderhay. - Micsoda? - Lynn h�tral�pett, �s elk�pedve n�zett f�l Rowleyra. -
T�nyleg Robert Clnderhay. Porter egy cs�p- pet sem k�telkedik benne. L�tod,
Lynn, gy�zt�nk! - Rowley izgalm�ban megemelte a hangj�t. - V�g�l is mi gy�zt�nk!
Megvert�k azokat a rohadt csal�kat! - Mif�le rohadt csal�kat? - Huntert meg a
h�g�t. Ki�t�tt�k �ket... Rosaleen nem kapja meg Gordon p�nz�t. Mi kapjuk meg ! A
mi�nk! Gordonnak az a v�grendelete van �rv�nyben, amit m�g a h�zass�gk�t�se
el�tt csin�lt, �s ami k�zt�nk osztja f�l a vagyon�t. �n az egynegyed�t kapom!
�rted m�r? Ha Rosaleen els� f�rje �lt, amikor hozz�ment Gordonhoz, akkor sosem
volt Gordon �feles�ge! - Biztos... biztos vagy abban, amit mondsz? Rowley Lynnre
b�mult, most mintha zavarba j�tt volna. - Persze hogy biztos vagyok benne!
Teljesen nyilv�nval�. Minden rendbe j�tt. Minden �gy van, ahogy Gordon akarta.
Mintha az a dr�gal�tos p�r soha k�zbe nem l�pett volna. Minden �gy van... De az
ember nem tudja csak �gy kit�r�lni mag�b�l azt, ami egyszer megt�rt�nt, gondolta
Lynn. Nem tud �gy tenni, mintha bizonyos dolgok nem t�rt�ntek volna meg. - Mihez
kezdenek most? - k�rdezte lassan. - Hm? - Lynn l�tta, hogy Rowleyban ez a k�rd�s
mind ez ideig f�l sem mer�lt. - Nem tudom. Gondolom, visszamennek oda, ahonnan
j�ttek. Tudod, szerintem... - Lynn l�tta, hogy Rowley agya lassan �r�l valamit.
- Igen, szerintem Rosaleennek k�ne adni valamit. Merthogy teljesen j�hiszem�en
ment hozz� Gordonhoz. Szerintem t�nyleg azt hitte, hogy az els� f�rje meghalt...
� nem tehet semmir�l. Igen, tenn�nk kell valamit az �rdek�ben . . . tisztess�ges
j�rad�kot adunk neki. K�z�sen. - Ugye, kedveled Rosaleent? - k�rdezte Lynn. -
Ami azt illeti, igen. - Rowley fontolgatta a k�rd�st. - Bizonyos szempontb�l
igen. Kedves teremt�s. �s tudja, hogy n�z ki egy teh�n. - �n bezzeg nem tudom -
mondta Lynn. - Majd megtanulod - mondta Rowley kedvesen. - �s mi lesz...
Daviddel? - k�rdezte Lynn. - A fene egye meg Davidet! - d�h�ng�tt Rowley. -
V�g�l is nem az � p�nze! � csak az�rt j�tt ide, hogy �l�sk�dj�n a h�g�n. - Nem,
Rowley, nem �gy van ... nem �gy van. David nem �l�sk�d� fajta. Tal�n... tal�n
kalandor... - �s aljas gyilkos! - Ezt hogy �rted? - k�rdezte Lynn elakad�
l�legzettel. - Mi�rt, mit gondolsz, ki �lte meg Clnderhayt? Lynn felki�ltott: -
Nem hiszem! Nem hiszem! - Persze hogy � �lte meg! Ki m�s tehette volna? Aznap
itt volt lent. A f�l hatossal j�tt. Kint voltam az �llom�son, sz�ll�tm�nyt
v�rtam, �s l�ttam messzir�l. - De m�g aznap este visszament Londonba - v�gta r�
�lesen Lynn. - Miut�n meg�lte Clnderhayt - mondta Rowley diadalittasan. - Nem
szabad ilyeneket mondanod, Rowley. H�nykor �lt�k meg Clnderhayt? - H�t . . .
pontosan nem tudom. - Rowley lelassult, t�prengett. - Majd a holnapi
halott-szeml�n megtudjuk. De alighanem �gy kilenc �s t�z k�z�tt. - David a
kilenc h�szas vonattal ment vissza Londonba. - Ide figyelj, Lynn, honnan tudod
te ezt? - Onnan... hogy tal�lkoztam vele... mikor a vonathoz rohant. - �s honnan
tudod, hogy el is �rte? - Onnan, hogy k�s�bb f�lh�vott Londonb�l. Rowley d�h�sen
�sszer�ncolta a homlok�t. - Mi a fen�nek telefon�lt neked? Ide figyelj Lynn, �n
egyszer�en nem . . . - �, mit sz�m�t ez, Rowley? Mindenesetre azt jelenti, hogy
el�rte a vonatot. - Volt r� b�ven ideje, hogy meg�lje Clnderhayt, azt�n futva
el�rje a vonatot. - Ha kilenc ut�n �lt�k meg, akkor nem. - Az is lehet, hogy
kilenc el�tt p�r perccel �lt�k meg. A hangj�ba azonban n�mi k�tely vegy�lt. Lynn
f�lig lehunyta a szem�t. Ez volna az igazs�g? Mikor David kifulladva, izzadtan
kics�rtetett a csalitosb�l, �t egy gyilkos �lelte meg egy frissen elk�vetett
b�nt�ny ut�n? Esz�bejutott David k�l�n�s izgatotts�ga . . . vakmer�s�ge. �gy
hatna r� egy gyilkoss�g? Lehets�ges. Ezt el kell ismernie. Olyan t�vol van
egym�st�l David �s a gyilkoss�g? Meg�lne David valakit, aki soha nem �rtott neki
. . . meg�lne egy m�ltbeli k�s�rtetet? Akinek mind�ssze az a b�ne, hogy ott �ll
Rosaleen �s a nagy �r�ks�g k�z�tt... David �s a Rosaleen p�nz�nek �lvezete
k�z�tt? - Mi�rt �lte volna meg Clnderhayt? - d�nny�gte Lynn. - �risten, Lynn,
m�g k�rdezed! �pp most mondtam! Ha Clnderhay �l, mi�nk Gordon p�nze! R�ad�sul
Clnderhay meg is zsarolta. Ez m�r sokkal jobban beleillik a k�pbe. Egy zsarol�t
tal�n meg�lne David .. . s�t eg�szen biztos, hogy �gy j�rna el egy zsarol�val
szemben. Igen, ez beleillik a k�pbe. David siets�ge, izgatotts�ga... heves,
szinte d�h�s udvarl�sa. K�s�bb pedig, ahogy lemondott r�la - Legjobb lesz, ha
lel�celek... - igen, ez beleillett. Valahonnan messzir�l hallotta Rowley
hangj�t: - Mi baj, Lynn? Csak nem vagy rosszul? - Dehogy vagyok. - Akkor, az
isten szerelm�re, ne v�gj ilyen savany� k�pet! - Elfordult, �s len�zett a
domboldalon a F�zesre. - H�la istennek, most egy kicsit kipofozhatjuk a h�zat...
vesz�nk egy-k�t h�ztart�si g�pet... hogy j�l �rezd magad. Nem akarom, hogy egy
szem�tb�ny�ban �lj, Lynn. Az lesz az otthona ... az a h�z. A Rowleyval k�z�s
otthona . . . �s egy sz�p napon majd arra �bred, hogy Davidet felakasztott�k...#
M�sodik k�nyv

David s�padt, elsz�nt arccal �s �ber tekintettel tette Rosaleen v�ll�ra a kez�t.
- Nem lesz semmi baj, Rosaleen, mondom, hogy nem lesz semmi baj. Csak ne
vesz�tsd el a fejedet, �s pontosan azt csin�ld, amit mondtam. - �s ha t�ged
elvisznek? Te mondtad! Igenis te mondtad, hogy elvihetnek! - Igen, ennek is
megvan a lehet�s�ge. De akkor sem hossz� id�re. Ha nem veszted el a fejedet,
akkor nem. - Azt teszem, amit mondasz, David. - Ez a besz�d, kisl�ny. Csak
annyit kell tenned, hogy kitartasz a vallom�sod mellett. Ragaszkodj ahhoz, hogy
a halott nem a f�rjed, nem Robert Clnderhay. - T�rbe fognak csalni, �s olyasmit
fogok mondani, amit nem akarok. - Dehogy fognak. Mondom, hogy nincs semmi baj. -
De van . .. Ez az eg�sz dolog nincs rendj�n. Elvenni olyan p�nzt, ami nem a
mi�nk. �jszak�kon �t fekszem nyitott szemmel, �s ezen gondolkodom, David.
Elvenni azt, ami nem a mi�nk. A j�isten megb�ntet minket a gonoszs�gunk�rt.
David komor arccal n�zett r�. Rosaleen kezd �sszeroppanni... igen, hat�rozottan
kezd �sszeroppanni. Mindig megvolt benne ez a vall�sos be�t�s. A lelkiismerete
sosem nyugodott meg teljesen. �s most, hacsak nem lesz neki, Davidnek,
rettenetesen nagy szerencs�je, Rosaleen teljesen �sszeomlik. Nos, csak egy
megold�s van. - Figyelj, Rosaleen - mondta gy�ng�den. - Azt akarod, hogy engem
felk�ssenek? Rosaleen szeme kit�gult a r�m�lett�l. - Jaj, David, az nem lehet...
azt nem tehetik... - Csak egy ember juttathat k�t�lre... te. Ha csak egyszer is,
ak�r egy pillant�ssal, egy mozdulattal, egy sz�val beismered, hogy a halott
Clnderhay is lehet, m�r r� is tetted a hurkot a nyakamra! �rted? Igen, ez c�lba
tal�lt. Rosaleen t�gra ny�lt, r�m�lt szemmel meredt r�. - �n olyan buta vagyok,
David. - Dehogy vagy. K�l�nben sem kell okosnak lenned. Csak �nnep�lyesen meg
kell esk�dn�d, hogy a halott nem a f�rjed. Meg tudsz ennyit tenni? Rosaleen
b�lintott. - J�tszd meg a h�ly�t, ha akarod. Csin�lj �gy, mintha nem eg�szen
�rten�d, mit k�rdeznek. Ezzel nem �rtasz senkinek. De ragaszkodj ahhoz, amiben
meg�llapodtunk. Gaythorne vigy�zni fog r�d. Nagyon gyakorlott b�n�gyi jog�sz...
ez�rt is fogadtam f�l. Ott lesz a halottszeml�n, �s megv�d t�ged minden
zaklat�st�l. De m�g �el�tte is tarts ki a vallom�sod mellett! Az isten
szerelm�re, ne pr�b�lj meg okos lenni, �s ne k�pzeld azt, hogy a magad egy�ni
m�dj�n seg�thetsz rajtam. - Mindent megteszek, David. Pontosan �gy, ahogy
mondod. - J�l van, kisl�ny. Ha v�ge lesz, elmegy�nk inn�t...
D�l-Franciaorsz�gba... Amerik�ba. Addig is vigy�zz az eg�szs�gedre. Ne gy�t�rd,
ne hergeld magad �lmatlan �jszak�kon �t. Vedd be azt az altat�t, amit dr. Cloade
f�l�rt... azt a br�mot vagy mit. Vegy�l be minden este egyet, �s ne b�sulj,
gondolj arra, hogy sz�p id�k v�rnak r�nk! - No... - David a kar�r�j�ra n�zett. -
Ideje elindulni a halott-szeml�re. Tizenegyre t�zt�k ki. K�r�ln�zett a gy�ny�r�,
hossz� szalonban. Sz�ps�g, k�nyelem, gazdags�g .. . Nagy �lvezet volt.
Furrowbank nagyon sz�p h�z. Tal�n most l�tja utolj�ra... Benne van a p�cban ...
annyi szent. De m�g most sem sajn�lja. Ami pedig a j�v�t illeti ... h�t, ezent�l
is v�llalja a kock�zatot. - "Az emberek dolg�nak �rja van, Mely habdag�llyal
boldogs�gra visz, De elmulasztva, teljes �let�k Nyomorban, s z�tonyok k�zt z�rva
teng..."# M�sodik k�nyv

A t�rv�nysz�ki halott-szeml�t a Nagycsarnokban tartott�k meg. Mr. Pebmarsh, a

halottk�m szem�veges, aggodalmaskod� ember volt, aki tudat�ban volt saj�t
fontoss�g�nak. Mellette a nagy test� Spence f�fel�gyel� foglalt helyet.
Szer�nyen megh�z�dva egy �l�sen egy hatalmas fekete bajuszos, k�lf�ldinek l�tsz�
emberke �lt. Jelen volt a Cloade csal�d valamennyi tagja: Jeremy Cloade-�k,
Lionel Cloade-�k, Rowley Cloade, Mrs. Marchmont �s Lynn. Porter �rnagy egyed�l
�ld�g�lt, nyugtalanul �s feszengve. Utols�nak David �s Rosaleen �rkezett. A
t�bbiekt�l t�volabb foglaltak helyet. A halottk�m megk�sz�r�lte a tork�t,
k�rbej�rtatta tekintet�t a helyb�li kiv�l�s�gokb�l �ll� kilenctag� esk�dtsz�ken,
�s megnyitotta a t�rgyal�st. Peacock fel�gyel� ... Vane �rmester ... Dr. Lionel
Cloade . .. - �n egy beteget l�tott el a Szarvasban, mikor Gladys Aitkin �nh�z
fordult. Mit mondott �nnek? - K�z�lte, hogy az 5-�s szoba lak�ja a padl�n
fekszik holtan. - K�vetkez�sk�ppen �n f�lment az 5-�s szob�ba? - Igen. -
Elmondan�, hogy mit l�tott ott? Dr. Cloade elmondta. Egy f�rfiholttest... arcra
borulva... fejs�r�l�sek... a tark� t�j�k�n... egy sz�nfog�. - V�lem�nye szerint
a s�r�l�sek az eml�tett fog�t�l sz�rmaztak? - N�melyik k�ts�gk�v�l igen. - �s
v�lem�nye szerint t�bb �t�st m�rtek a fejre? - Igen. Nem vizsg�ltam meg
alaposabban, mert az volt a v�lem�nyem, hogy ki kell h�vni a rend�rs�get, m�g
miel�tt b�rki hozz�ny�lna a holttesthez, illetve megv�ltoztatn� a helyzet�t. -
Nagyon helyesen tette. Halott volt az illet�? - Igen. T�bb �r�ja. - V�lem�nye
szerint mennyi ideje? - �vakodn�k a t�l pontos meghat�roz�st�l. De legal�bb
tizenegy �r�ja... s�t lehets�ges, hogy tizenh�rom-tizenn�gy �r�ja ... Mondjuk,
el�z� este 7.30 �s 10.30 k�z�tt t�rt�nhetett. - K�sz�n�m, dr. Cloade. Azt�n a
rend�rorvos k�vetkezett - teljes �s szakszer� le�r�st adott a s�r�l�sekr�l.
Horzsol�s �s duzzanat az als� �llkapcson, tov�bb� hat �t�s a koponyaalapon, ezek
k�z�l n�h�ny a hal�l be�llta ut�n �rte az �ldozatot. - K�l�n�s kegyetlens�ggel
elk�vetett ember�l�s volt? - Igen. - Nagy er� kellett az �t�sekhez? - Nem, nem
felt�tlen�l er�. Ha a fog�t a csipeszn�l fogjuk meg, k�l�n�sebb er�kifejt�s
n�lk�l, k�nnyed�n meg lehet l�d�tani. A s�lyos ac�lg�mb, mely a fog� fej�t
k�pezi, �gy f�lelmetes fegyverr� v�lik. Gyenge testalkat� szem�ly is okozhatta a
sz�ban forg� s�r�l�seket, ha az illet� �rj�ng�sig felfokozott izgalmi �llapotban
s�jtott le. K�vetkeztek a halott fizikai �llapot�ra vonatkoz� r�szletek: j�l
t�pl�lt, eg�szs�ges, k�r�lbel�l negyven�t �ves f�rfi. Betegs�gnek, illetve k�ros
elv�ltoz�snak semmi jele - a sz�v, a t�d� stb. rendben. Beatrice Lippincott az
elhunyt �rkez�s�vel kapcsolatban tett tan�vallom�st. Enoch Arden n�ven
(lak�helye: Fokv�ros) jelentkezett be. - Bemutatta az elhunyt az
�lelmiszerjegy-f�zet�t? - Nem, uram. - K�rte t�le? - El�sz�r nem. Nem tudtam,
mennyi ideig fog maradni. - V�g�l m�gis elk�rte? - Igen, uram. P�nteken
�rkezett, �n pedig szombaton sz�ltam neki, hogy ha �t napn�l tov�bb marad,
sz�veskedj�k leadni az �lelmiszerjegyf�zet�t. - Erre mit felelt? - Azt, hogy oda
fogja adni. - De v�g�l m�gsem adta? - Nem. - Nem mondta, hogy elvesztette? Vagy
hogy nincs neki? - Nem. Csak azt, hogy "Majd megkeresem �s leviszem." - Miss
Lippincott, f�ltan�ja volt �n szombat este egy bizonyos besz�lget�snek? Hosszas
�s k�r�lm�nyes magyar�zkod�s k�vetkezett arra vonatkoz�an, hogy mi okb�l
tart�zkodott Beatrice Lippincott a 4-es szob�ban, �s csak ezut�n j�tt maga a
tan�vallom�s. A halottk�m �gyesen ir�nyitotta Beatrice-t. - K�sz�n�m. Tett-e �n
eml�t�st err�l a besz�lget�sr�l valakinek? - Igen, Mr. Rowley Cloade-nak. - �s
mi�rt mondta el Mr. Cloade-nak? - Gondoltam, tudnia kell r�la - pirult el
Beatrice. Egy magas, sov�ny f�rfi (Mr. Claythorne) �llt f�l, �s enged�lyt k�rt,
hogy feltehessen egy k�rd�st. - Eml�tette-e az elhunyt a Mr. David Hunterral
folytatott besz�lget�s sor�n egyszer is hat�rozottan, hogy � Robert Clnderhay? -
Nem ... nem .. . nem eml�tette. - S�t �gy besz�lt "Robert Clnderhay"-r�l, mint
egy harmadik szem�lyr�l? - Igen . .. igen, �gy. - K�sz�n�m, csak ezt akartam
tiszt�zni. Beatrice Lippincott lel�pett a tanuk emelv�ny�r�l. Ut�na Rowley
Cloade-ot sz�l�tott�k. Rowley Cloade meger�s�tette, hogy Beatrice elism�telte
neki a kihallgatott besz�lget�st, azt�n besz�molt az elhunyttal t�rt�nt r�vid
t�rgyal�s�r�l. - Az �nh�z int�zett utols� szavai ezek voltak. "Nem hiszem, hogy
ezt az �n k�zrem�k�d�sem n�lk�l bizony�tani tudn�k"? Ezjelen esetben azt a t�nyt
jelenti, hogy Robert Clnderhay �l. - Igen, ezt mondta. �s nevetett. - Aha,
sz�val nevetett. Mire v�lte a szavait? - H�t... csak arra gondoltam, hogy
megpr�b�l valami aj�nlatot kicsikarni bel�lem, de k�s�bb, amikor jobban
elgondolkodtam... - Igen, Mr. Cloade... amit azonban ezek ut�n gondolt, aligha
tartozik a t�rgyhoz. Mondhatjuk azt, hogy �n e r�vid megbesz�l�s eredm�nyek�nt
olyan szem�ly ut�n kezdett kutatni, aki ismerte a n�hai Robert Clnderhayt? �s
hogy bizonyos seg�ts�ggel siker�lt is ilyen szem�lyt tal�lnia? Rowley b�lintott.
- Igen. - H�ny �rakor j�tt el az �ldozatt�l? - Megk�zel�t�leg kilenc �ra el�tt
�t perccel. - Honnan tudja ennyire pontosan? - Onnan, hogy az utc�n egy nyitott
ablakb�l meghallottam, hogy kilencet �t az �ra. - Az �ldozat eml�tette, hogy
h�ny �r�ra v�rja az �gyfel�t? - Azt mondta: "B�rmelyik percben itt lehet." -
Nevet nem eml�tett? - Nem. - David Hunter! Alig �rezhet�, halk zsong�s t�madt,
�s Warmsley Vale lakosai a nyakukat ny�jtogatt�k, hogy l�ss�k a magas, sov�ny,
komor fiatalembert, aki dacosan �llt �s n�zett szembe a halottk�mmel. Gyorsan
t�lestek a formas�gokon. Azt�n a halottk�m folytatta: - F�lkereste �n szombat
este az �ldozatot? - Igen. Levelet kaptam t�le, melyben a seg�ts�gemet k�rte, �s
azt �ll�totta, hogy ismerte a h�gom els� f�rj�t Afrik�ban. - Megvan az a lev�l?
- Nincs, nem gy�jt�k leveleket. - Hallotta Beatrice Lippincott vallom�s�t az
elhunyttal folytatott besz�lget�s�r�l. Igaz ez a vallom�s? - Egy�ltal�n nem
igaz. Az elhunyt k�z�lte, hogy ismerte n�hai s�goromat, a maga balszerencs�j�r�l
panaszkodott, meg arr�l, hogy mennyire lecs�szott, �s n�mi anyagi t�mogat�st
k�rt azzal, ahogy ilyenkor lenni szokott, hogy biztosan visszafizeti. - Mondta,
hogy Robert Clnderhay �l? David elmosolyodott. - Dehogy mondta! Azt mondta: "Ha
Robert �lne, tudom, hogy seg�tene." - Ez egy�ltal�n nem egyezik meg azzal, amit
Beatrice Lippincott mondott. - A kulcslyukon hallgat�z�k - mondta David -
rendszerint csak egy r�sz�t hallj�k annak, amir�l sz� van, �s gyakran f�lre�rtik
az eg�szet, tekintve, hogy a hi�nyz� r�szleteket �l�nk fant�zi�juk szerint
eg�sz�tik ki. Beatrice m�rgesen izgett-mozgott, �s felki�ltott: - Nah�t, ilyen
... - A halottk�m azonban bel�fojtotta a sz�t: - Cs�ndet k�rek! - Na m�r most,
Mr. Hunter, felkereste �n kedd este ism�t az elhunytat? - Nem, nem kerestem f�l.
- Hallotta, hogy Mr. Rowley Cloade azt mondta, hogy az elhunyt l�togat�t v�rt? -
Lehet, hogy l�togat�t v�rt. De ez a l�togat� nem �n voltam. �n m�r adtam neki
egy �t�st. �s ez szerintem b�ven el�g volt neki. Nem tudta bizony�tani, hogy
t�nyleg ismerte-e Robert Clnderhayt. Mi�ta a h�gom nagy vagyont �r�k�lt a
f�rj�t�l, rendszeresen ki van t�ve a k�rny�k valamennyi �l�sk�d�j�nek, akik
p�nzt kunyer�lnak t�le. Tekintet�vel nyugodtan v�gigp�szt�zta az �sszegy�lt
Cloade-okat. - Mr. Hunter, megmondan�, hol volt kedden este? - Tal�lj�k ki! -
Mr. Hunter! -A halottk�m az asztalra koppantott. - Nagy ostobas�g �s
meggondolatlans�g �gy besz�lni. - Mi�rt mondan�m meg, hogy hol voltam �s mit
csin�ltam? El�g lesz akkor megmondanom, ha azzal v�dol majd, hogy meggyilkoltam
ezt az embert. - Ha tov�bbra is makacsul ragaszkodik ehhez a magatart�shoz, erre
hamarabb sor ker�lhet, mint gondolja. Ezt felismeri, Mr. Hunter? David
el�rehajolt, �s a kez�be vette az arany �ngy�jt�t. Az arca zavart volt. - Igen,
az eny�m - mondta lassan, mik�zben visszaadta. - Mikor volt �nn�l utolj�ra? -
Nem tal�ltam... - Nem folytatta. - Hallgatom, Mr. Hunter. - A halottk�m hangja
megnyer� volt. Gaythorne f�szkel�d�tt, l�tszott, hogy mondani akar valamit. De
David gyorsabb volt n�la. - P�nteken .. . igen, p�ntek reggel m�g megvolt. Az�ta
nem eml�kszem, hogy l�ttam volna. Mr. Gaythorne f�l�llt. - �n szombat este
f�lkereste az elhunytat. Nem lehet, hogy akkor hagyta ott az �ngy�jt�t? - De,
lehet, hogy akkor - felelte David lassan. - Mindenesetre p�ntek �ta nem
eml�kszem, hogy l�ttam volna... Azt�n hozz�tette: - Hol tal�lt�k meg? - Err�l
majd k�s�bb besz�l�nk - mondta a halottk�m. - T�vozhat, Mr. Hunter. David lassan
visszament a hely�re. Rosaleen Cloade-hoz hajolt, �s a f�l�be s�gott valamit. -
Porter �rnagy. Porter �rnagy a tork�t k�sz�r�lve �s h�mm�gve l�pett f�l a tan�k
emelv�ny�re. A sz�legyenes, katon�s alak �gy �llt ott, mint a gyakorl�t�ren.
Csak az �rulta el, hogy mekkora idegfesz�lts�g van benne, ahogy az ajk�t
nyalogatta. - �n George Douglas Porter, a Kir�lyi Afrikai L�v�szgyalogs�g
nyugalmazott �rnagya? - Igen. - Mennyire ismerte Robert Clnderhayt? Mint a
vez�nyszavak, �gy pattogtak Porter �rnagyb�l a helys�gnevek, d�tumok. -
Megtekintette az elhunyt holttest�t? - Igen. - Tudn� azonos�tani? - Igen. Robert
Clnderhay holtteste. Izgatott morajl�s futott v�gig a termen. - Ezt teljes
hat�rozotts�ggal �s minden k�ts�get kiz�r�an �ll�tja? - �ll�tom. - Nem
lehets�ges, hogy t�ved? - Nem. - K�sz�n�m, Porter �rnagy. Mrs. Gordon Cloade.
Rosaleen f�l�llt. Elment Porter �rnagy mellett. Az �rnagy kiss� k�v�ncsian
r�n�zett. Rosaleen azonban r� se pillantott. - Mrs. Cloade, �n, ugye, a
rend�rs�g k�r�s�re megtekintette az elhunyt holttest�t. Rosaleen megborzongott.
- Igen. - �s hat�rozottan �ll�totta, hogy a holttest egy az �n sz�m�ra teljesen
ismeretlen f�rfi holtteste? - Igen. - Tekintettel Porter �rnagy im�nt tett
vallom�s�ra, nem �hajtja visszavonni, illetve m�dos�tani ezt az �ll�t�s�t? -
Nem. - Most is kitart amellett, hogy a holttest nem a f�rje, nem Robert
Clnderhay holtteste? - Nem a f�rjem holtteste. �n azt az embert soha �letemben
nem l�ttam. - Ugyan, Mrs. Cloade, Porter �rnagy hat�rozottan f�lismerte benne a
bar�tj�t, Robert Clnderhayt. - Porter �rnagy �r t�ved - mondta sz�ntelen hangon
Rosaleen. - �n ebben a t�rgyal�teremben nem �ll esk� alatt, Mrs. Cloade. De
val�sz�n�, hogy hamarosan egy m�sik t�rgyal�teremben, egy m�sik esk�dtsz�k el�tt
esk� alatt kell majd vallania. K�sz �n ez esetben megesk�dni arra, hogy a
holttest nem Robert Clnderhay holtteste, hanem egy ismeretlen f�rfi�? - K�sz
vagyok megesk�dni r�, hogy nem a f�rjem holtteste, hanem egy sz�momra ismeretlen
f�rfi�. A hangja tiszta volt �s hat�rozott. Szeme rezzen�stelen�l �llta a
halottk�m tekintet�t. - A tan� t�vozhat - mondta cs�ndesen a halottk�m. Azt�n
cvikker�t lev�ve az esk�dtekhez int�zte szavait. Az�rt vannak ott, mondta, hogy
kider�ts�k, hogyan halt meg az az ember. A "hogyan" k�rd�se aligha k�ts�ges.
Balesetr�l vagy �ngyilkoss�gr�l sz� sem lehet. A gondatlans�gb�l elk�vetett
ember�l�s gyan�ja sem mer�lhet f�l. Egyetlen v�d lehets�ges csup�n: a sz�nd�kos
ember�l�s. A halott szem�lyazonoss�ga nem tiszt�z�dott teljes m�rt�kben. Az
esk�dtek hallott�k, hogy az egyik tan�, egy egyenes �s feddhetetlen jellem�,
szavahihet� ember azt �ll�totta, hogy a holttest egykori bar�tj�nak, Robert
Clnderhaynek a holtteste. M�sr�szt a helyi hat�s�gok sz�m�ra 1945-ben kiel�g�t�
m�don meg�llap�t�st nyert, hogy Robert Clnderhay elhunyt s�rgal�zban Afrik�ban,
�s hogy ebben akkor senki sem k�telkedett. Porter �rnagy vallom�s�val
ellent�tben Robert Clnderhay �zvegye, jelenleg Mrs. Gordon Cloade hat�rozottan
�ll�tja, hogy a holttest nem Robert Clnderhay holtteste. Ezek homlokegyenest
ellent�tes �ll�t�sok. A szem�lyazonoss�g k�rd�s�t figyelmen k�v�l hagyva, az
esk�dteknek azt kell eld�nteni�k, hogy van-e olyan bizony�t�k, amely a tettesre
utal. Lehet, hogy arra gondolnak, hogy a bizony�t�kok egy bizonyos szem�ly
ir�ny�ba mutatnak, a v�demel�shez azonban igen sok bizony�t�kra van sz�ks�g -
mind az ind�t�k, mind az alkalom tekintet�ben. Valakinek l�tnia kellett az
illet�t a b�nt�ny elk�vet�s�nek hely�n az adott id�pontban. Ilyen bizony�t�kok
hi�ny�ban az esk�dtek csak az ismeretlen tettes �ltal elk�vetett sz�nd�kos
ember�l�s t�ny�t �llap�thatj�k meg. Ez a hat�rozat szabad kezet ad a
rend�rs�gnek arra, hogy folytassa a sz�ks�ges vizsg�latot. Ezek ut�n
felsz�l�totta az esk�dteket, hogy tan�cskoz�sra vonuljanak vissza. A tan�cskoz�s
h�romnegyed �r�ig tartott. Az esk�dtsz�k b�n�snek tal�lta David Huntert el�re
megfontolt sz�nd�kkal elk�vetett ember�l�sben.#
M�sodik k�nyv

- Tartottam t�le, hogy ezt a hat�rozatot fogj�k hozni - menteget�z�tt a

halottk�m. - Helyi el��t�let! Ink�bb �rz�s, semmint logika. A halottk�m, a
rend�rf�n�k, Spence f�fel�gyel� �s Hercule Poirot egy�tt tan�cskozott a
halottszemle ut�n. - �n igaz�n mindent megtett - vigasztalta a rend�rf�n�k. -
Enyh�n sz�lva korai a d�nt�s - mondta komor arccal Spence. - �s akad�lyozni is
fog benn�nket. Ismerik MR. Hercule Poirot-t? Az � �rdeme, hogy Portert
beid�zhett�k tan�nak. - Hallottam m�r �nr�l, MR. Poirot - mondta udvariasan a
halottk�m, mire Poirot sikertelen k�s�rletet tett, hogy szer�nynek l�ss�k. - MR.
Poirot-t �rdekli az �gy- mosolygott Spence. - �gy igaz - mondta Poirot. - M�r
akkor �rdekelt, amikor m�g, hogy �gy mondjam, nem is volt "�gy". �s v�laszk�nt
k�v�ncsi tekintet�kre besz�molt a klubbeli k�l�n�s kis jelenetr�l, amelynek
sor�n el�sz�r hallotta Robert Clnderhay nev�t. - Ha b�r�s�g el� ker�l az �gy, ez
tov�bbi adal�k lesz Porter vallom�s�ban - mondta elgondolkodva a rend�rf�n�k. -
Ezek szerint teh�t Clnderhay tervezte, hogy a saj�t hal�lh�r�t k�lti... s�t azt
is mondta, hogy az Enoch Arden nevet fogja haszn�lni. A rend�rf�n�k h�mm�g�tt: -
Aha, de elfogadhat� ez bizony�t�kk�nt? Elfogadhat� bizony�t�kk�nt olyasvalakinek
a szava, aki k�zben meghalt? - Tal�n nem lesz elfogadhat� bizony�t�k - mondta
Poirot elgondolkodva. - Mindenesetre nagyon �rdekes �s elgondolkodtat�. - Igen,
csakhogy nek�nk nem elgondolkod�sra, hanem n�h�ny konkr�t t�nyre van sz�ks�g�nk
- mondta Spence. - Valakire, aki kedd este t�nylegesen l�tta David Huntert a
Szarvasban vagy a k�rny�k�n. - Ilyet biztos nem neh�z tal�lni - mondta a
rend�rf�n�k a homlok�t r�ncolva. - K�lf�ld�n, az �n haz�mban nem is volna neh�z
- mondta Poirot. - Volna egy kis k�v�h�z, ahov� az emberek est�nk�nt be�lnek egy
k�v�ra... de itt Angli�ban, vid�ken! - sz�tt�rta a karj�t. A f�fel�gyel�
b�lintott. - Itt az emberek egy r�sze a kocsm�ba megy, �s z�r�sig ott marad, a
t�bbiek meg otthon t�ltik az est�t a n�gy fal k�z�tt, �s a kilenc�r�s h�reket
hallgatj�k. Ha az ember f�l kilenc �s t�z k�z�tt v�gigmegy a F� utc�n, teljesen
kihaltnak tal�lja. Egy teremtett lelket se l�tni. - Sz�m�tott erre a gyilkos? -
vetette f�l a rend�rf�n�k. - Lehet - felelte Spence. Az arca egy�ltal�n nem volt
boldog. A rend�rf�n�k �s a halottk�m hamarosan t�vozott. Spence �s Poirot
egyed�l maradt. - L�tom, nem tetszik �nnek az eset - mondta meg�rt�en Poirot. -
Aggaszt ez a fiatalember - felelte Spence. - Az a fajta, akivel az ember sose
tudja, h�nyad�n �ll. Mikor eg�szen �rtatlan, �gy viselkedik, mintha b�n�s volna.
Ha pedig b�n�s... h�t az ember m�rget venne r�, hogy val�s�gos f�ldre sz�llt
angyal! - B�n�snek tartja? - k�rdezte Poirot. - Maga nem? - k�rdezte vissza
Spence. Poirot sz�tt�rta a karj�t. - �rdekelne, ha megtudhatn�m, hogy pontosan
mi is sz�l ellene - mondta. - �gy �rti, hogy nem t�rv�nyesen? A val�sz�n�s�g
szintj�n? Poirot b�lintott. - Ott van az �ngy�jt� - mondta Spence. - Hol
tal�lt�k meg? - A holttest alatt. - Vannak rajta ujjlenyomatok? - Nincs egy se.
- Aha - mondta Poirot. - Igen - mondta Spence. - Ett�l �n se vagyok t�ls�gosan
elragadtatva. Azt�n, hogy a halott �r�ja 9.10-kor �llt meg. Ami t�k�letesen
megegyezik az orvosi vizsg�lat eredm�ny�vel ... valamint Rowley Cloade
vallom�s�val, miszerint Clnderhay a kliens�t v�rta ... aki feltehet�en b�rmelyik
pillanatban meg�rkezhetett. Poirot b�lintott. - Igen . .. ez mind nagyon sz�p. -
Azt�n meg az, amit szerintem k�ptelens�g figyelmen k�v�l hagyni, hogy Hunter,
helyesebben mondva � �s a h�ga az egyetlen, akinek egy�ltal�n van ind�t�ka. Vagy
David Hunter �lte meg Clnderhayt... vagy pedig egy k�v�l�ll�, aki valami
�ltalunk ismeretlen okn�l fogva id�ig k�vette - m�rpedig ez igencsak
val�sz�n�tlennek l�tszik. - Egyet�rtek, egyet�rtek. - �s tudja, Warmsley
Vale-ben senki sincs, akinek ind�t�ka lehetne - hacsak mer� v�letlens�gb�l nem
lakik itt valaki, Hunter�kon k�v�l, akinek a m�ltban k�ze lehetett Clnderhayhez.
�n sose z�rom ki a v�letlent, de mind ez ideig a legkisebb jel vagy utal�s sem
mutatott ebbe az ir�nyba. A k�t testv�ren k�v�l senki sem ismerte az illet�t.
Poirot b�lintott. - A Cloade fam�lia �gy vigy�zott volna Robert Clnderhay
�let�re, mint a tulajdon szeme vil�g�ra. Sz�mukra Robert Clnderhay, az �l� �s
eleven Robert Clnderhay a biztos�t�ka annak, hogy nagy vagyont �r�k�lnek. -
Ism�t csak lelkesen egyet�rtek �nnel, monam�. A Cloade csal�dnak val�ban Robert
Clnderhayre, az �l� �s eleven Robert Clnderhayre van sz�ks�ge. - Teh�t ism�t
csak ugyanott vagyunk, hogy csakis �s kiz�r�lag Rosaleen �s David Hunternak van
ind�t�ka. Rosaleen Cloade Londonban volt. David azonban, mint tudjuk, aznap
Warmsley Vale-ben tart�zkodott. D�lut�n 5.30-kor �rkezett a Warmsley Heath-i
vas�t�llom�sra. - Ezek szerint teh�t David Hunter ellen sz�l a nagybet�s
Ind�t�k, tov�bb� az, hogy 5.30-t�l meghat�rozatlan ideig a b�ncselekm�ny
sz�nhely�n tart�zkodott. - Pontosan. �s most n�zz�k Beatrice Lippincott
vallom�s�t. �n elhiszem, amit mond. Val�ban hallotta, amir�l azt mondja, hogy
hallotta, csak persze kiss� kisz�nezve az eg�szet, ami v�g�l is emberi. - Ahogy
mondja: emberi. - Eltekintve att�l, hogy ismerem a n�t, az�rt is hiszek neki,
mert bizonyos r�szeket nem tal�lhatott ki. P�ld�ul nem hallhatott m�g Robert
Clnderhayr�l. �n teh�t a k�t f�rfi k�z�tt lezajlott besz�lget�sr�l az �
verzi�j�t hiszem el, �s nem a David Hunter�t. - J�magam is �gy vagyok vele -
jegyezte meg Poirot. - A h�lgy k�l�nlegesen szavahihet� tan� benyom�s�t
keltette. - Vallom�sa m�s oldalr�l is meger�s�t�st nyert. Mit gondol, mi�rt ment
f�l Londonba a k�t testv�r? - Ez engem is m�dfelett �rdekel. - Nos, anyagi
helyzet�k a k�vetkez�. Rosaleen Cloade-ot csup�n Gordon Cloade vagyon�nak holtig
tart� haszon�lvezeti joga illeti meg. A t�k�hez nem ny�lhat, kiv�ve, �gy tudom,
akkor, ha az �sszeg nem haladja meg az ezer fontot. Az �kszer stb. azonban az
�v�. Londonban els� �tja a Bond Streetre vezetett, ahov� elvitte az �kszerek
leg�rt�kesebb darabjait, �s eladta �ket. Nagy �sszegre volt sz�ks�ge s�rg�sen �s
k�szp�nzben - vagyis egy zsarol�nak kellett a p�nz. - �s ez �n szerint
bizony�t�k David Hunter ellen? - �n szerint tal�n nem? Poirot megr�zta a fej�t.
- Bizony�t�k a zsarol�sra, arra igen. A gyilkoss�gi sz�nd�kra azonban nem.
Mindkett�re nem lehet, mon cher. A fiatalember vagy fizetni akart, vagy �lni. �s
�n arra szerzett bizony�t�kot, hogy fizetni akart. - Igen... igen, lehet, hogy
�gy van. De az is lehet, hogy k�zben megv�ltoztatta az elhat�roz�s�t. Poirot
megvonta a v�ll�t. - Ismerem ezt a t�pust - folytatta a f�fel�gyel�
elgondolkodva. - Az a fajta, amelyik a h�bor�ban remek�l meg�llja a hely�t.
Fizikai b�tors�g minden mennyis�gben. Vakmer�s�g, a szem�lyes biztons�g abszol�t
semmibev�tele. Az a fajta, aki minden kock�zatot v�llal. Aki val�sz�n�leg
megkapja a Vikt�ria-�rdemkeresztet - b�r gyakran csak hal�la ut�n. Igen, ez az,
aki a h�bor�ban h�s. B�k�ben azonban... nos, b�k�ben rendszerint a b�rt�nben
v�gzi. Szereti az izgalmakat, k�ptelen egyenes �ton j�rni, f�ty�l a
t�rsadalomra... V�g�l pedig nem tiszteli az ember�letet. Poirot b�lintott. - �n
mondom mag�nak - ism�telte meg a f�fel�gyel� -, ismerem ezt a t�pust. N�h�ny
percre cs�nd lett. - Eh bien - mondta v�g�l Poirot. - Abban egyet�rt�nk, hogy a
gyilkos egy t�pus�val van dolgunk. De ez minden. �s nem visz benn�nket tov�bb.
Spence k�v�ncsian r�n�zett Poirot-ra. - Mag�t nagyon �rdekli ez a dolog, MR.
Poirot? - Nagyon. - �s mi�rt, ha szabad k�rdeznem? - �szint�n sz�lva - t�rta
sz�t a karj�t Poirot -, nem eg�szen tudom, hogy mi�rt. Tal�n az�rt, mert k�t
�vwel ezel�tt ott �ltem f�lkavarodott gyomorral, tekintve, hogy nem kedveltem a
l�giriad�kat, �s nem vagyok el�gg� b�tor, b�r nagyon igyekszem annak l�tszani,
sz�val amint ott �l�k, �s nagyon kavarog itt - a nyomat�k kedv��rt megnyomkodta
a gyomr�t -, a bar�tom klubj�nak doh�nyz�j�ban, �s ott duruzsol az unalmas,
ler�zhatatlan, j� �reg Porter �rnagy, hossz� �s r�szletes besz�mol�t tartva
valamir�l, amire senki sem figyel, csak �n, �n figyelek, mert el akarom terelni
a figyelmemet a bomb�z�sr�l, �s mert amit mes�l, sz�momra �rdekesnek �s
szuggeszt�vnak t�nik. �s arra gondolok, lehets�ges, hogy egyszer m�g kis�lhet
valami abb�l, amit olyan r�szletesen el�ad. �s ki is s�lt bel�le valami. - Az
t�rt�nt, amire nem sz�m�tott? - �pp ellenkez�leg - jav�totta ki Poirot. - Az
t�rt�nt, amire sz�m�tottam... ami m�r �nmag�ban v�ve el�gg� figyelemrem�lt�. -
Gyilkoss�gra sz�m�tott? - k�rdezte Spence szkeptikusan. - Nem, dehogy, dehogyis!
De �jb�l f�rjhez megy egy feles�g. Lehet, hogy az els� f�rj �l? Igen, �l.
F�lbukkan? Igen, f�lbukkan. El�fordulhat zsarol�s? El�fordul zsarol�s.
K�vetkez�sk�ppen lehet, hogy elhallgattatj�k a zsarol�t? Elhallgattatj�k! - Nos
- n�zett kiss� k�tkedve Poirot-ra Spence -, szerintem mindez el�gg� tipikus.
Csak egy k�z�ns�ges b�nt�nyr�l van sz�... egy zsarol�sr�l, amely gyilkoss�ggal
v�gz�dik. - Vagyis �n szerint nincs benne semmi izgalmas? H�t, rendszerint nincs
is az ilyenben. De ebben van, �s tudja, mi�rt? - k�rdezte Poirot szel�den. -
Mert nem stimmel az eg�sz. - Nem stimmel? Hogyhogy nem stimmel? - Egyetlen
r�szlete sem olyan, hogy is mondjam, amilyennek lennie k�ne. Spence
kimeresztette a szem�t. - Japp rend�rf�n�k mindig is mondta, hogy tekerv�nyes
agya van mag�nak - jegyezte meg. - Mondjon r� p�ld�t, hogy maga szerint mi az,
ami nem stimmel. - Itt van p�ld�ul a halott, vele azt�n semmi se stimmel. Spence
megcs�v�lta a fej�t. - Tal�n nem �gy �rzi? - k�rdezte Poirot. - Nos, j�, akkor
lehet, hogy csak fantazi�lok. De n�zz�k a k�vetkez�t. Clnderhay meg�rkezik a
Szarvasba. �r David Hunternak. Hunter m�snap reggel megkapja a levelet -
reggeliz�s k�zben? - Igen, akkor. Azt mondta, hogy akkor kapta meg Arden
level�t. - Ez, ugyeb�r, az els� utal�s arra, hogy Clnderhay Warmsley Vale-ben
van. �s hogy reag�l erre Hunter? �gy, hogy azon nyomban felk�ldi a h�g�t
Londonba. - Ez �rthet� - mondta Spence. - Szabad kezet akart, hogy a maga m�dj�n
int�zhesse el az �gyet. Tarthatott t�le, hogy az asszony nem lesz el�g er�s. Ne
felejtse el, hogy Hunter a vez�rszellem. Mrs. Cloade teljesen a mark�ban van. -
H�t persze, ez vil�gosan l�tszik. Teh�t f�lk�ldi a h�g�t Londonba, � pedig
elmegy ehhez az Enoch Ardenhoz. Kett�j�k besz�lget�s�r�l vil�gos besz�mol�t
kaptunk Beatrice Lippincott-t�l, ami pedig ebb�l, hogy �gy mondjam, egy
m�rf�ldre is b�zlik, az az, hogy David Hunter nem volt benne biztos, hogy az,
akivel besz�l, Robert Clnderhay-e vagy nem. Csak gyan�totta, hogy � az, de tudni
nem tudta. - De hisz nincs ebben semmi k�l�n�s, MR. Poirot! Rosaleen Hunter
Fokv�rosban k�t�tt h�zass�got Clnderhayjel, �s onnan egyenesen Nig�ri�ba mentek.
Hunter �s Clnderhay sosem tal�lkoztak. Ez�rt van az, hogy, mint mondja, Hunter
csak gyan�totta, hogy Arden azonos Clnderhayjel, t�nyszer�en viszont nem
tudhatta... tekintve, hogy sosem tal�lkozott vele. Poirot elgondolkodva n�zte
Spence f�fel�gyel�t. - �n szerint teh�t nincs benne semmi ... k�l�n�s? -
k�rdezte. - Tudom, hov� akar kilyukadni. Mi�rt nem mondta meg ny�ltan Clnderhay,
hogy � Clnderhay? Nos, szerintem ez is �rthet�. A tisztess�ges emberek, akik
valami becstelens�get k�vetnek el, szeretik meg�rizni a l�tszatot. Szeretik �gy
t�lalni a dolgokat, hogy �k k�zben tiszt�k maradjanak... Ugye, �rti, mire
gondolok. Nem... nem hiszem, hogy ennek k�l�n�sebb jelent�s�ge volna. Ennyit
nyugodtan az emberi term�szet sz�ml�j�ra �rhatunk. - Ez az - mondta Poirot. - Az
emberi term�szet. Azt hiszem, ez az oka annak, ami�rt ennyire �rdekel ez az
eset. K�r�ln�ztem a t�rv�nysz�ki halottszeml�n, mindenkit szem�gyre vettem, a
Cloade-okat k�l�n�sen . .. sokan vannak, az �rdekeik azonosak, a jellem�k,
gondolkod�sm�djuk, �rzelmeik azonban nagyon is k�l�nb�z�k. Sok-sok �ven �t az
er�s embert�l, a csal�di hatalomt�l, Gordon Cloade-t�l f�ggtek mind. Nem
felt�tlen�l k�zvetlen f�gg�sre gondolok. A meg�lhet�s�k megvolt. De eljutottak
od�ig, el kellett jutniuk od�ig, tudatosan vagy tudattalanul, hogy t�maszkodnak
r�. �s mi t�rt�nik... k�rdem �n, f�fel�gyel� �r... Mi t�rt�nik a borosty�nnal,
ha kiv�gj�k a t�lgyet, amelyre felkapaszkodott? - Ennek a k�rd�snek a
megv�laszol�sa aligha v�g az �n szakm�mba - felelte Spence. - Gondolja?
Szerintem nagyon is odav�g. Az emberi jellem, mon cher, v�ltozik. Er�s�dhet �s
torzulhat. Hogy milyen is az ember, az csak akkor v�lik el, amikor pr�b�ra
teszik... vagyis akkor, ha kider�l, hogy meg�ll-e az ember a maga l�b�n vagy
sem. - Fogalmam sincs r�la, mire c�loz, MR. Poirot. - Spence-en l�tszott, hogy
meg van r�k�ny�dve. - Mindenesetre a Cloade-okn�l jelenleg minden rendben van.
Illetve lesz, mihelyt t�lesnek a hivatalos formas�gokon. Ami, h�vta fel Spence
figyelm�t Poirot, eltarthat egy ideig. - De m�g akkor is meg kell c�folni Mrs.
Gordon Cloade vallom�s�t. V�g�l is egy asszony csak megismeri a f�rj�t, ha
l�tja! Kiss� oldalra hajtotta a fej�t, �s kiv�ncsi tekintettel n�zte a nagy
termet� f�fel�gyel�t. - Tal�n bizony nem �ri meg egy asszonynak, hogy ne ismerje
f�l a f�rj�t, ha ezen m�lik k�tmilli� font j�vedelme? - k�rdezte Spence
cinikusan. - Ezenk�v�l, ha az illet� nem Robert Clnderhay volt, akkor mi�rt
�lt�k meg? - Tulajdonk�ppen ez itt a k�rd�s - mormogta Poirot.#
M�sodik k�nyv

Poirot mogorwa arccal j�tt el a rend�rs�gr�l. L�ptei menet k�zben lelassultak. A

piact�ren meg�llt �s k�r�ln�zett. Amott �ll dr. Cloade h�za, a kopott
r�zt�bl�val, s egy kiss� t�volabb a postahivatal. A t�loldalon Jeremy Cloade
h�za. Poirot el�tt, az �tt�l kiss� beljebb, a katolikus
Nagyboldogasszony-templom, szer�ny kis �p�let, szer�ny, mint az ibolya,
�sszehasonl�tva az agressz�v M�ria- templommal, amely g�g�sen terpeszkedik a
piact�r k�zep�n, hirdetve a protest�ns vall�s f�l�ny�t. Pillanatnyi �rz�st�l
hajtva Poirot bement a kertkapun, v�gigment az �sv�nyen, �s bel�pett a katolikus
templomocsk�ba. Levette a kalapj�t, t�rdet hajtott az olt�r el�tt, �s bet�rdelt
az egyik padba, F�jdalmas, elfojtott zokog�s szak�totta f�lbe im�j�t. A hang
fel� ford�totta a fej�t. Az oldalhaj� t�loldal�n, arc�t kez�be temetve egy s�t�t
ruh�s n� t�rdepelt. Az asszony, m�g mindig cs�ndesen zokogva, egyszer csak
f�l�llt, �s elindult az ajt� fel�. Poirot, az �rdekl�d�st�l kit�gult szemmel,
szint�n f�l�llt, �s ut�nament. F�lismerte Rosaleen Cloade-ot. Rosaleen, hogy
�nuralm�t visszanyerje, az el�t�rben meg�llt, �s Poirot v�gtelen szel�ds�ggel
megsz�l�totta : - Seg�thetek valamiben, madame? Rosaleen semmif�le meglepet�st
nem mutatott, �s egy boldogtalan gyermek egyszer�s�g�vel v�laszolt: - Nem -
mondta. - Rajtam senki sem seg�thet. - Nagy bajban van, ugye? - Davidet
elvitt�k. . . - felelte. - Egyed�l vagyok. Azt mondj�k, meg�lte ... De nem �lte
meg! Nem �lte meg! Poirot-ra n�zett, �gy folytatta: - Ugye, ott volt ma? A
halottszeml�n? L�ttam mag�t! - Igen. Ha seg�thetek, madame, �r�mmel seg�tek. -
�gy f�lek. David azt mondta, am�g � velem van, biztons�gban vagyok. �s most
elvitt�k... f�lek. Azt mondta, hogy... azt szeretn�k, ha meghaln�k. �k, mind.
Sz�rny�s�g ilyet mondani. De lehet, hogy igaz. - Engedje meg, hogy seg�tsek,
madame. Rosaleen megr�zta a fej�t. - Nem - mondta. - Rajtam senki sem seg�thet.
M�g gy�nni se gy�nhatok. Egyed�l kell viselnem gonoszs�gom s�ly�t. Kiestem a
J�isten kegy�b�l. - Senki sem esik ki a J�isten kegy�b�l - mondta Poirot. - Ezt
maga is nagyon j�l tudja, gyermekem. Rosaleen ism�t Poirot-ra emelte eszel�s
gyermektekintet�t. - Meg k�ne gy�nnom a b�neimet... meg k�ne gy�nnom. Ha
gy�nhatn�k... - Nem gy�nhat? Nem ez�rtj�tt a templomba? - Az�rt j�ttem, hogy
vigaszt tal�ljak... vigaszt. De mif�le vigasz lehet az �n sz�momra? B�n�s vagyok
- Mindny�jan b�n�s�k vagyunk. - De meg k�ne b�nnunk... meg k�ne mondanom . ..
elmondani ... - Arc�t a kez�be temette. - Jaj, mennyit hazudtam... mennyit
hazudtam! - A f�rj�vel kapcsolatban? Robert Clnderhayjel kapcsolatban? Robert
Clnderhay volt az, akit meggyilkoltak, ugye? Rosaleen hirtelen szembefordult
Poirot-tal. A tekintete gyanakv� lett �s bizalmatlan. - Mondom, hogy nem a
f�rjem volt! - ki�ltott f�l �les hangon. - M�g csak nem is hasonl�tott r�! - M�g
csak nem is hasonl�tott a halott f�rj�re? - Nem - mondta Rosaleen dacosan. -
Mi�rt, milyen volt a f�rje? - k�rdezte Poirot. Rosaleen kimeredt szemmel b�mult
Poirot-ra. Riadt arca megmerevedett. Szeme els�t�t�lt a f�lelemt�l. - Nem
besz�lek t�bbet mag�val! - ki�ltotta. Ezzel sarkon fordult, v�gigfutott az
�sv�nyen, ki a kapun a piact�rre. Poirot nem akart ut�namenni. Csak j�les�
el�gedetts�ggel b�logatott. - Aha - mondotta. - H�t err�l van sz�! Kis�t�lt a
t�rre. Percnyi t�tov�z�s ut�n folytatta �tj�t a F� utc�n, m�gnem a Szarvashoz
�rt, amely a mez�k el�tti utols� �p�let volt. A Szarvas kapuj�ban Rowley
Cloade-dal �s Lynn Marchmonttal futott �ssze. Poirot �rdekl�d�ssel n�zte a
l�nyt. Csinos l�ny, gondolta, �s intelligens is. De nem az a t�pus, amelyik neki
tetszik. � a l�gyabb, n�iesebb n�ket szereti. Lynn Marchmont, gondolta,
l�nyeg�ben modern n� - b�r �pp�gy renesz�nsz t�pusnak is nevezhet�. Olyan, aki a
maga fej�vel gondolkodik, sz�kimond�, �s akinek a v�llalkoz� szellem�, mer�sz
f�rfi tetszik. - Roppant h�l�sak vagyunk mag�nak, MR. Poirot - mondta Rowley. -
Teringett�t, ez azt�n t�nyleg olyan volt, mint egy b�v�szmutatv�ny! Az is volt,
t�n�d�tt Poirot. Ha olyat k�rdeznek az embert�l, amire tudja a v�laszt,
egy�ltal�n nem neh�z hat�sosan b�v�szkednie. T�k�letesen �rtette, hogy az
egyszer� Rowley sz�m�ra Porter �rnagynak �gysz�lv�n a semmib�l val� el�ker�t�se
�ppolyan l�legzetel�ll�t� mutatv�ny volt, mint amikor a b�v�sz tucatnyi nyulat
h�z ki a cilinderb�l. - Rejt�ly el�ttem, hogyan csin�lja - mondta Rowley. Poirot
nem vil�gos�totta f�l. V�gt�re � is csak ember. A b�v�sz sem �rulja el
n�z�k�z�ns�g�nek a mutatv�ny nyitj�t. - Mindenesetre Lynn �s �n v�gtelen�l
h�l�sak vagyunk - folytatta Rowley. Lynn Marchmont, gondolta Poirot, nem l�tszik
k�l�n�sebben h�l�snak. A szeme karik�s, az ujjai idegesen egym�sba fon�dnak �s
sz�tv�lnak. - Nagyv�ltoz�sokat fog hoznij�vend� h�zass�gunkban. - Honnan tudod?
- sz�lt r� �lesen Lynn. - Biztos vagyok benne, hogy egy csom� formas�g meg
miegy�b m�g h�travan. - Mikor lesz az esk�v�? - k�rdezte Poirot udvariasan. -
J�niusban. - �s mi�ta jegyesek? - Majdnem h�t �ve - felelte Rowley. - Lynn most
szerelt le a N�k Kir�lyi Tenger�szeti Seg�dszolg�lat�t�l. - �s ott tilos a
h�zass�g? - A tengerent�l voltam - felelte Lynn. Poirot figyelm�t nem ker�lte
el, hogy Rowley arca hirtelen elkomorul. - Gyere, Lynn - mondta Rowley kurt�n. -
Menn�nk kell. Gondolom, MR. Poirot vissza akar menni a v�rosba. - Nem megyek
vissza a v�rosba - mondta Poirot mosolyogva. - Micsoda? Rowley megtorpant, arca
megmerevedett. - Itt maradok m�g egy kicsit a Szarvasban. - De . . . de mi�rt? -
C'est un beau paysage [Sz�p t�j] - felelte Poirot b�k�sen. - H�t persze - mondta
bizonytalanul Rowley. - De... sz�val �gy �rtem, nem v�rja a munka? - Takar�kosan
�ltem - mosolygott Poirot. - Nincs sz�ks�gem r�, hogy t�lzottan sok munk�t
v�llaljak. �lvezem a szabads�got, �s ott t�lt�m az id�met, ahol �ppen
eszembejut. �s most azjutott eszembe, hogy Warmsley Vale-be j�jjek. L�tta, hogy
Lynn f�lemeli a fej�t, �s �that� pillant�st vet r�. Rowley, gondolta, kiss�
bosszankodik. - Biztosan golfozik - mondta Rowley. - Warmsley Heathben sokkal
jobb sz�lloda van. Ez nagyon szeg�nyes kis falu. - Engem m�gis Warmsley Vale
�rdekel - mondta Poirot. Lynn odasz�lt Rowleynak: - Gyere m�r, Rowley. Rowley
k�nyszeredetten k�vette. Az ajt�n�l azonban Lynn hirtelen meg�llt, �s
visszasietett Poirot-hoz. Nyugodt, cs�ndes hangon azt mondta: - David Huntert
letart�ztatt�k a halottszemle ut�n. Gondolja, hogy... helyesen j�rtak el? - Az
esk�dtsz�k d�nt�se ut�n nem tehettek m�st, mademoiselle. - �gy �rtem... maga
szerint � tette? - �s kegyed szerint? - k�rdezte vissza Poirot. De Rowley m�r
ott �lt Lynn mellett. A l�ny arca kifejez�stelen lett, mint egy p�kerj�t�kos�.
Elb�cs�zott : - Viszontl�t�sra, MR. Poirot. Rem�lem . .. tal�lkozunk m�g. Ej, ej
... - t�n�d�tt mag�ban Poirot. Mihelyt elint�zte Beatrice Lippincott-tal a
szob�t, azonnal elment. Dr. Lionel Cloade-�kat kereste f�l.#
M�sodik k�nyv

7
- Jaj!- ki�ltott f�l Kathie n�ni egy l�p�st h�tr�lva, ahogy ajt�t nyitott. - MR.
Poirot! - Szolg�lat�ra, madame - hajolt meg Poirot. - Elj�ttem tiszteletemet
tenni. - H�t ez igaz�n kedves �nt�l, igaz�n. Igen ... sz�val... tal�n ker�lj�n
beljebb. �lj�n le... mindj�rt od�bb tessz�k a Spiritiszta Enciklop�di�t.
Parancsol egy cs�sze te�t... jaj, ez a s�tem�ny borzaszt�an sz�raz. El akartam
menni Peacockhoz friss�rt, mert szerd�n id�nk�nt van n�luk pisk�ta- rol�d... de
egy ilyen halottszemle teljesen f�lbor�tja egy h�ztart�s menetrendj�t. Nem
gondolja? Poirot azt felelte, hogy ez szerinte t�k�letesen �rthet�. Mikor az
im�nt k�z�lte, hogy Warmsley Vale-ben marad, �gy vette �szre, ez bosszantja
Rowleyt. Kathie n�ni magatart�sa pedig minden volt, csak nem sz�v�lyes. Szinte
r�m�lten n�zett Poirot-ra. Odahajolt hozz�, �s rekedten suttogta, mint egy
�sszeesk�v�: - Ugye, nem mondja meg a f�rjemnek, hogy elmentem �nh�z konzult�lni
a... sz�val a tudjuk, mir�l?! - Hallgatok, mint a s�r. - �gy �rtem .. . akkor
persze fogalmam se volt r�la .. . hogy Robert Clnderhay, ez a szeg�ny
szerencs�tlen, micsoda trag�dia!... tulajdonk�ppen Warmsley Vale-ben van. Nekem
m�g most is olyan k�l�n�s v�letlennek t�nik! - Egyszer�bb lett volna - mondta
Poirot -, ha az �b�c�s deszkalap k�zvetlen�l a Szarvasba ir�ny�totta volna. Az
�b�c�s deszkalap hallat�n Kathie n�ni kiss� f�lengedett. - A szellemek vil�ga
kif�rk�szhetetlen - mondta. - De �n m�gis �gy �rzem, hogy mindennek c�lja van.
�n nem �gy �rzi, MR. Poirot? Hogy mindig mindennek c�lja van? - Val�ban �gy van,
madame. M�g annak is van c�lja, hogy most itt �l�k a kegyed szalonj�ban. -
Csakugyan? - Mrs. Cloade kiss� megh�kkent. - Val�ban? Igen, azt hiszem, igaza
van... Persze m�r utazik vissza Londonba? - Egyel�re nem. P�r napig m�g a
Szarvasban maradok. - A Szarvasban? �, igen... a Szarvasban! De hiszen ott
t�rt�nt az a... j�, gondolja, hogy b�lcsen teszi, MR. Poirot? - A Szarvasba
ir�ny�tottak - jelentette ki Poirot �nnep�lyesen. - Ir�ny�tott�k? Hogy �rti? -
Kegyed ir�ny�tott oda. - De hiszen �n sose gondoltam, hogy... �gy �rtem, nekem
fogalmam se volt r�la. Olyan borzalmas, nem gondolja, MR. Poirot? Poirot
szomor�an megcs�v�lta a fej�t. - Elbesz�lgettem Mr. Rowley Cloade-dal �s Miss
Marchmonttal - mondta. - �gy hallom, hamarosan �sszeh�zasodnak. Kathie n�ni
kapva kapott a t�m�n. - Dr�ga Lynn, olyan aranyos kisl�ny... �s annyira j�l
sz�mol ... Nekem nincs �rz�kem a sz�mtanhoz... abszol�te semmi. Val�s�gos �ld�s,
hogy Lynn hazaj�tt. Ha valamit �sszezagyv�lok, � mindig helyrehozza. Dr�ga
kisl�ny, �gy szeretn�m, ha boldog lenne. Rowley persze igaz�n nagyszer� fi�, de
val�sz�n�leg . . . hogy is mondjam, kiss� unalmas. �gy �rtem, egy olyan l�nynak,
aki annyi mindent l�tott a vil�gb�l, mint Lynn. Tudja, Rowley a h�bor� alatt
mindv�gig itthon volt a gazdas�gban ... �, persze teljesen t�rv�nyesen .. . �gy
�rtem, a korm�ny rendelkez�se folyt�n . .. �gyhogy a dolognak ez a r�sze
teljesen rendben van . .. nem gy�vas�gb�l, mint annak idej�n sokan a b�r
h�bor�ban .. . Sz�val azt akarom mondani, hogy kiss� besz�k�lt itthon. - H�t �v
jegyess�g alapos pr�b�ja az �rzelmeknek. - De m�g mennyire! Szerintem azonban
nyugtalanok lesznek ezek a l�nyok, ha hazaj�nnek... �s ha van valaki a
k�zelben... aki tal�n izgalmasabb �letet �l... - Mint p�ld�ul David Hunter? -
Semmi sincs k�z�tt�k!-v�gta r� nyugtalanul Kathie n�ni. - Semmi a vil�gon. Ebben
eg�szen biztos vagyok! Borzalmas lett volna, most, hogy kider�lt r�la, hogy
gyilkos, nem? M�ghozz� a saj�t s�gora gyilkosa! Jaj, MR. Poirot, nagyon k�rem,
egy percig se higgye, hogy ak�r a legkisebb meg�rt�s is van Lynn �s David
k�z�tt. �pp ellenkez�leg, ah�nyszor csak tal�lkoznak, m�st se tesznek, mint
veszekszenek. Az az �rz�sem... jaj, istenem, azt hiszem, a f�rjem j�n. Ugye, nem
felejti el, MR. Poirot, hogy egy sz�t se az els� tal�lkoz�sunkr�l? Szeg�ny dr�ga
f�rjem �gy haragudna, ha megtudn�, hogy... �, Lionel, kedvesem, MR. Poirot van
itt, aki olyan �gyesen megtal�lta azt a Porter �rnagyot, �s lehozta, hogy
megn�zze a holttestet. Dr. Cloade f�radtnak �s elny�ttnek l�tszott. Fak�k�k
szeme t�hegyn�l nem nagyobb pupill�j�val bizonytalanul k�r�lp�szt�zta a szob�t.
- �rvendek, MR. Poirot. Vissza a v�rosba? Bon Dieu - gondolta Poirot, ez is
visszatoloncolna Londonba! De az�rt t�relmesen azt mondta: - Nem, egy-k�t napig
m�g a Szarvasban maradok. - A Szarvasban? - Lionel Cloade �sszevonta a
szem�ld�k�t. - Aha! A rend�rs�g tartja m�g itt egy id�re? - Nem. �nsz�ntamb�l
maradok. - Igaz�n? - Az orvos arc�n l�tszott, hogy kapcsolt. - Ezek szerint
nincs megel�gedve? - Mib�l gondolja, dr. Cloade? - Ugyan, ember, h�t nem err�l
van sz�? - Mrs. Cloade csicsergett valamit a te�r�l, �s kiment. Az orvos
folytatta: - Ugye, az az �rz�se, hogy valami nem stimmel. Poirot megh�kkent. -
Furcsa, hogy ezt mondja. Ezek szerint �n is ugyanezt �rzi? Cloade t�tov�zott. -
Neem. Nem eg�szen... tal�n csak Val�tlannak t�nt. A reg�nyekben a zsarol�t
kiny�rj�k. �s az �letben? A v�lasz nyilv�nval�an: igen. M�gis olyan
term�szetellenes. - Volt valami orwosi szempontb�l nem kiel�g�t� az esetben?
Persze csak nem hivatalosan k�rdezem. - Nem, azt hiszem, nem volt - felelte dr.
Cloade elgondolkodva. - De... van valami. L�tom, hogy van. Ha Poirot akarta, a
hangj�b�l szinte hipnotikus er� �radt. Dr. Cloade kiss� elkomorult, azt�n
t�tov�n v�laszolt: - Term�szetesen nincs gyakorlatom rend�rs�gi �gyekben.
K�l�nben is az orvosszak�rt�i v�lem�ny nem az a szigor�, rend�thetetlen dolog,
aminek a laikusok meg a reg�ny�r�k elk�pzelik. Nem vagyunk csalhatatlanok... az
orvostudom�ny nem csalhatatlan. Mert mi is a diagn�zis? Igen kev�s t�nyen
alapul� becsl�s, �s n�h�ny bizonytalan nyom, amelyen t�bb ir�nyba lehetne
elindulni. �n tal�n el�gg� megb�zhat�an diagnosztiz�lom a kanyar�t, tekintve,
hogy praxisomban sz�z-sz�mra l�tom a kanyar�s eseteket, �s az ismertet�jelek,
valamint a t�netek igen sz�les sk�l�j�t ismerem. A tank�nyvekben "t�pusos
eset"-nek le�rt kanyar�val azonban aligha tal�lkozunk az �letben. L�ttam �n m�r
n�h�ny furcsas�got... l�ttam p�ld�ul egy asszonyt, aki m�r a m�t�asztalon volt,
hogy a vakbel�t kivegy�k... �s csak az utols� pillanatban diagnosztiz�lt�k a
parat�fuszt. L�ttam egy gyereket, akinek a b�rbetegs�g�t egy komoly �s
lelkiismeretes fiatal orvos s�lyos vitaminhi�nynak tulajdon�totta - azt�n j�n a
helyb�li �llatorvos, �s sz�l az any�nak, hogy a macska, amelyet a gyerek
babusgat, �tvaros, �s hogy a gyerek elkapta t�le! Az orvosok �pp�gy nem tudnak
szabadulni az el��t�letekt�l, mint b�rki m�s. Adva van egy ember, akit minden
bizonnyal meggyilkoltak, mellette pedig ott fekszik egy v�rfoltos sz�nfog�.
Ostobas�g volna azt mondani, hogy m�ssal �t�tt�k le, �s �n m�gis - annak
ellen�re, hogy semmi tapasztalatom a koponyas�r�l�sek ter�n - ink�bb valami
m�sra gyanakodtam volna... ami nem olyan sima �s leg�mb�lyitett... ami... h�t
nem is tudom, aminek ink�bb �le van... mint a t�gl�nak vagy hasonl�nak. - Nem
tett err�l eml�t�st a halottszeml�n? - Nem ... az�rt nem, mert tulajdonk�ppen
nem vagyok biztos benne. Jenkins, a rend�rorvos meg volt el�gedve, �s � az, aki
sz�m�t. De ott az el��t�let... a holttest mellett hever� fegyver. El� lehetett
vele id�zni a s�r�l�st? Igen. Ha azonban csakis �s kiz�r�lag a s�r�l�st mutatn�k
meg, �s �gy k�rdezn�k meg, hogy mi okozta .. . nos, nem vagyok benne biztos,
hogy megmondan�m-e, mert tulajdonk�ppen �rtelmetlen�l hangzik... �gy �rtem, ha
adva van k�t pasas, �s az egyik t�gl�val �ti le, a m�sik sz�nfog�val . .. - Az
orvos elhallgatott, �s el�gedetlen�l ingatta a fej�t. - Ugye, ennek semmi
�rtelme? - k�rdezte Poirot-t�l. - Nem lehet, hogy r�esett valami �les t�rgyra?
Dr. Cloade tagad�an megr�zta a fej�t. - Arcra borulva fek�dt a szoba k�zep�n...
egy j� vastag, r�gim�di sz�nyegen. Ahogy a feles�ge bel�pett a szob�ba, az orvos
hirtelen elhallgatott. - Megj�tt Kathie a l�tty�vel - jegyezte meg azut�n.
Kathie n�ni egy t�lc�t egyens�lyozott, amely ed�nyekkel, f�l vekni keny�rrel �s
egy literes bef�ttes�veg alj�n n�mi k�tes jelleg� lekv�rral volt megrakva. -
Rem�lem, f�lforrt - jegyezte meg k�tkedve, �s f�lemelte a te�skanna tetej�t,
hogy belekukkantson. Dr. Cloade ism�t f�lhorkant, �s azt morogta: - Vacak l�tty!
- mely elmarasztal� szavak ut�n elhagyta a szob�t. - Szeg�ny Lionel, a h�bor�
�ta nagyon rossz �llapotban vannak az idegei. Agyondolgozta mag�t. Annyi orvos
ment el. Egy percet se pihent. Kij�rt reggel, d�lben, este. Csod�lom, hogy nem
ment t�nkre teljesen. Persze �gy volt, hogy mi helyt v�ge a h�bor�nak,
nyugalomba vonul. M�r mindent elint�ztek Gordonnal. Tudja, Lionelnek a botanika
a hobbija, ezen bel�l pedig a k�z�pkori gy�gyn�v�nyek. K�nyvet �r r�luk. Alig
v�rta, hogy nyugodtan �lhessen, �s elv�gezhesse a sz�ks�ges kutat�sokat. De
amikor azt�n Gordon meghalt... sz�val tudja, hogy van ez manaps�g, MR. Poirot.
Az ad�k meg minden. Nem engedheti meg mag�nak, hogy nyugalomba vonuljon, �s
ett�l van �gy elkeseredve. �s annyira, de annyira nem igaz-s�gos ez az eg�sz.
M�rmint az, hogy Gordon �gy halt meg, v�grendelet n�lk�l ... sz�val eg�szen
megingott a hitem. �gy �rtem, hogy ebben igaz�n nem l�tok semmi c�lt. Nem
tehetek r�la, de az az �rz�sem, mintha t�ved�s volna az eg�sz. S�hajtott, azt�n
kiss� f�lder�lt. - M�sr�szt azonban kedvez� biztat�st kaptam. "B�tors�g �s
t�relem, �s lesz kivezet� �t." �s t�nyleg, mikor az a kedves Porter �rnagy ma
f�l�llt, �s olyan hat�rozottan �s f�rfiasan kijelentette, hogy az a szeg�ny
meggyilkolt ember Robert Clnderhay... mindj�rt tudtam, hogy megvan a kivezet�
�t! H�t nem csod�latos, MR. Poirot, hogy minden j�ra fordul? - M�g a gyilkoss�g
is - jegyezte meg Hercule Poirot. Poirot gondolataiba m�lyedve �s az �les keleti
sz�lt�l kiss� reszketve l�pett be a Szarvasba. Az el�csarnok kihalt volt.
Benyitottjobbra, a t�rsalg�ba. �porodott f�stszag terjengett, a t�z kis h�j�n
kialudt. L�bujjhegyen az el�csarnok v�g�ben l�v�, "Csak sz�ll�vend�gek r�sz�re"
felirat� ajt�hoz ment. Itt bent �gett a t�z, de egy nagy karossz�kben, l�bujjait
k�nyelmesen melengetve, egy hatalmas asszonys�g terpeszkedett, �s olyan b�sz
tekintetet vetett r�, hogy Poirot bocs�natk�r�en kih�tr�lt. Az el�csarnokban
meg�llt egy pillanatra, s az iroda �res �vegkalick�j�r�l r�n�zett a hagyom�nyok
�rtelm�ben "K�v�z�" feliratot visel� ajt�ra. Vid�ki sz�llod�ban szerzett
tapasztalataib�l tudta, hogy k�v�t csakis �s kiz�r�lag - �s akkor is csak
vonakodva - a reggelihez szolg�lnak f�l, s hogy a k�v� f� alkot�r�sze akkor is
csak egy nagy adag vizezett forr� tej. A feketek�v�nak titul�lt szirupos,
pocsolya�z� l�tty�t nem a "K�v�z�"-ban, hanem a t�rsalg�ban lehet fogyasztani. A
windsori levesb�l, b�csi szeletb�l, burgony�b�l �s pudingb�l �ll� vacsor�t pedig
pontosan h�t �rakor a "K�v�z�"ban szolg�lj�k f�l. Addig m�lys�ges cs�nd honol a
Szarvas sz�ll�r�sz�ben. Poirot elgondolkodva f�lment a l�pcs�n. De ahelyett,
hogy a szob�ja, a 11-es szoba fel� fordult volna, jobbra kanyarodott, �s meg�llt
az 5-�s el�tt. K�r�ln�zett. Sehol egy l�lek. Kinyitotta az ajt�t, �s bement. A
rend�rs�g m�r �tvizsg�lta a szob�t. L�tszott, hogy frissen van takar�tva �s
fels�rolva. A padl� csupasz volt. A "j� vastag, r�gim�di sz�nyeget" m�r
bizony�ra beadt�k a tiszt�t�ba. A takar�kat sz�pen �sszehajtogatva az �gyra
rakt�k. Poirot becsukta az ajt�t, �s k�rbej�rta a szob�t. A szoba tiszta volt �s
kop�r, l�tszott, hogy lakatlan. Poirot sorra vette a b�torokat: egy �r�asztal,
egyj� �reg mahag�ni fi�kos szekr�ny, ugyanolyan szekr�ny (nyilv�n az, amelyik
eltakarja a 4-es ajtaj�t), egy nagy dupla r�z�gy, hideg-meleg vizes mosd� -
amellyel a modern kornak �s a szem�lyzethi�nynak ad�ztak -, egy nagy, de ann�l
k�nyelmetlenebb karossz�k, k�t sz�k, egy r�gim�di kandall� piszkavassal �s
sz�nlap�ttal - a piszkavas �s a lap�t ugyanahhoz a k�szlethez tartozott, mint a
sz�nfog� -, vaskos m�rv�ny kandall�p�rk�ny, a m�rv�ny kandall�szeg�ly massz�v �s
sz�gletes. Poirot lehajolt az ut�bbihoz, hogy megn�zze. Megny�lazta az ujj�t,
megd�rzs�lte vele a jobb oldali sarkot, �s szem�gyre vette az eredm�nyt. Az ujja
kiss� megfeketedett. M�sik ujj�val megism�telte az el�bbieket a szeg�ly bal
sark�n. Ez�ttal tiszta maradt az ujja. - Igen - mondta elgondolkodva mag�nak. -
Igen. A mosd�kagyl�ra pillantott. Azt�n az ablakhoz ment. Az ablak valami
�lomlemezre n�zett - gar�zstet�, gondolta Poirot, m�g�tte pedig egy kis sik�tor
h�z�dik. K�nnyed�n �s �szrev�tlen�l f�l lehet m�szni az 5-�sbe, �s ugyanolyan
k�nnyed�n �s �szrev�tlen�l t�vozni. De �ppolyan �szrev�tlen�l f�l lehet jutni a
l�pcs�n is. Ahogy � is f�lj�tt. Zajtalanul becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s
cs�ndben t�vozott. A szob�j�ba ment. Bent kimondottan hideg volt. Ism�t lement,
t�tov�zott, azt�n az este hideg�t�l hajtva mer�szen bel�pett a "Csak
sz�ll�vend�gek r�sz�re" felirat� helyis�gbe, egy karossz�ket h�zott a t�z mell�,
�s le�lt. A hatalmas termet� id�s asszonys�g k�zelr�l m�g f�lelmetesebbnek
l�tszott. Ac�lsz�rke haj, buj�n teny�sz� bajusz �s m�ly, tiszteletet parancsol�
hang. - A t�rsalg� - sz�lt oda Poirot-nak - csak sz�ll�vend�gek r�sz�re van
fenntartva. - Sz�ll�vend�g vagyok - v�laszolt Hercule Poirot. Az id�s asszonys�g
elgondolkodott egy percig, miel�tt ism�t t�mad�sba lend�lt volna. Azt�n v�dl�n
�gy sz�lt: - Maga k�lf�ldi? - Igen - v�laszolt Hercule Poirot. - V�lem�nyem
szerint - folytatta az id�s asszonys�g - mindny�juknak vissza k�ne menni�k. -
Vissza? Hov�? - �rdekl�d�tt Poirot. - Oda, ahonnan j�ttek - felelte hat�rozottan
az id�s asszonys�g. �s mint holmi ut�iratot, suttogva hozz�tette: - K�lf�ldiek!
- horkant egyet. - Neh�z lenne - mondta Poirot j�mboran. - Ostobas�g - vetette
oda az id�s asszonys�g. - H�t ez�rt harcoltunk a h�bor�ban, nem? Hogy mindenki
visszamehessen oda, ahov� val�, �s ott is maradjon. Poirot nem ellenkezett.
Megtanulta m�r, hogy a "Mi�rt harcoltunk a h�bor�ban?" t�m�r�l mindenkinek m�s a
v�lem�nye. Kiss� ellens�ges cs�nd telepedett k�z�j�k. - Nem tudom, miv� lesz a
vil�g -jelentette ki az id�s asszonys�g. - Egyszer�en nem tudom. Minden �vben
elj�v�k ide. A f�rjem tizenhat �ve itt halt meg. Itt van eltemetve. Minden �vben
egy h�napot t�lt�k itt. - Kegyes zar�ndok�t - mondta Poirot udvariasan. - �s
minden �vben egyre rosszabb a helyzet. Nincs kiszolg�l�s! A koszt ehetetlen! M�g
hogy b�csi szelet! Ha h�s, legyen bifsztek vagy vesepecsenye - nem pedig dar�lt
l�h�s! Poirot b�natosan ingatta a fej�t. - Az egyetlen j� ... hogy lez�rt�k azt
a rep�l�teret - folytatta az id�s asszonys�g. - Sz�gyen �s gyal�zat, hogy azok a
fiatal pil�t�k idej�rtak azokkal a borzalmas l�nyokkal. M�g hogy l�nyok! Nem
tudom, mif�le mentalit�sa van ezeknek a mai any�knak. Hogy csak �gy hagyj�k �ket
csavarogni. De a korm�ny a hib�s. Ami�rt a gy�rakba k�ldi az any�kat. Csak akkor
maradhatnak otthon, ha a gyerek kicsi. M�g hogy amikor kicsi . . . ostobas�g!
Egy kisbab�ra b�rki tud vigy�zni! Egy kisbaba nem szaladg�l katon�k ut�n. A
tizenn�gy- tizennyolc �ves l�nyok, azokra kell vigy�zni! Azoknak van sz�ks�g�k
any�ra ! Csak egy anya tudhatja, hogy a l�nya miben s�ntik�l. Katon�k! Pil�t�k!
Ezen j�r az esze mindegyiknek. Amerikaiak! Niggerek! Lengyel s�pred�k. Az id�s
asszonys�g k�h�gni kezdett a felh�borod�st�l. Mikor kik�h�gte mag�t, folytatta a
szapul�st, egyre nagyobb �lvezettel lovalta bele mag�t a t�m�ba, �s Poirot-t
tette meg ep�ss�ge c�lpontj�nak. - Mi�rt ker�tik el sz�gesdr�ttal a t�borokat?
Hogy a katon�k ne menjenek ki a l�nyokhoz? Dehogy, az�rt, hogy a l�nyok ne
menjenek be a katon�khoz! F�rfibolond mind, az! �s ahogy �lt�zk�dnek! Nadr�g!
S�t van olyan szerencs�tlen bolond, amelyik sortot visel - de csak l�tn� mag�t
h�tulr�l, biztosan nem venn� f�l! - Egyet�rtek �nnel, madame, t�k�letesen
egyet�rtek. - �s mi van a fej�k�n! T�n rendes kalap? Dehogy, egy �sszevissza
tekert rongydarab, az arcuk meg ki van m�zolva, ki van p�derozva. A sz�juk
vastagon kikenve azzal az undor�t� vacakkal. �s nemcsak a kez�k�n v�r�s a k�r�m
.. . de a l�bukon is! Az id�s asszonys�g hirtelen abbahagyta, �s
v�rakoz�steljesen Poirot-ra n�zett. Poirot f�ls�hajtott, �s a fej�t ingatta. -
M�g a templomban se - folytatta az id�s asszonys�g. - M�g ott sincs rajtuk
kalap. N�ha m�g az az id�tlen s�l sem. Csak az a ronda, bodor�tott, dauerolt
haj. Haj? Ma m�r nem tudj�k, mi az a haj. �n, amikor fiatal voltam, r� tudtam
�lni a hajamra. Poirot lopva az ac�lsz�rke tincsekre n�zett. Lehetetlens�gnek
l�tszott, hogy ez a b�sz �regasszony valaha fiatal volt. - Egyik este is
idetolta a k�p�t egy ilyen - folytatta az id�s asszonys�g. - Narancss�rga s�llal
volt k�r�ltekerve a feje, �s ki volt festve, p�derezve. �n r�n�ztem. �ppen csak
R�N�ZTEM! Ki is takarodott mindj�rt! - Nem volt sz�ll�vend�g - folytatta. -
Ilyenek szerencs�re nem laknak itt. Akkor meg mit keresett annak a f�rfinak a
szob�j�ban, ahonnan ki j�tt? Undor�t�, mondhatom. Meg is mondtam annak a
Lippincott l�nynak... de az se k�l�nb a t�bbin�l... szaladnak ak�rki ut�n, csak
nadr�g legyen rajta. Poirot-ban halv�ny �rdekl�d�s t�madt. - Egy f�rfi
szob�j�b�l j�tt ki? - puhatol�dzott. Az id�s asszonys�g kapva kapott a sz�n. -
Ahogy mondtam. A saj�t szememmel l�ttam. Az 5-�sb�l. - Melyik nap, madame? - Egy
nappal azel�tt, hogy az a nagy felfordul�s volt a miatt a f�rfi miatt, akit
meggyilkoltak. Sz�gyen �s gyal�zat, hogy ilyesmi megt�rt�nhet ebben a sz�ll�ban!
R�gen nagyon szolid �s konzervat�v hely volt. De ma m�r... - �s a nap mely
�r�j�ban volt ez? - M�g hogy nap! Este volt. S�t �jszaka. Gyal�zat! T�z �ra is
elm�lt. Negyed tizenegykor szoktam f�lmenni lefek�dni. Ez meg nagy hetyk�n kil�p
az 5-�sb�l, r�m b�mul, azt�n visszab�jik, nevetg�l, �s tov�bb besz�l a f�rfival
bent. - Hallotta a f�rfi hangj�t is? - H�t nem most mondtam? Ez visszab�jt, az
meg r�ki�ltott: "Na, gyer�nk, kicsik�m, takarodj! Elegem van bel�led." No sz�p,
hogy �gy besz�lhet egy f�rfi egy n�vel! De meg�rdemlik! A loty�k! - Nem
jelentette a rend�rs�gnek? - k�rdezte Poirot. Az id�s asszonys�g Poirot-ra
szegezte �that� pillant�s�t, �s nagy nehezen kih�mozta mag�t a karossz�kb�l.
Poirot f�l� tornyosult, �s �d�z tekintettel n�zett le r�. - Soha �letemben nem
volt m�g dolgom a rend�rs�ggel - k�z�lte. - M�g csak az k�ne! Rend�rs�g! M�g
hogy engem beid�zzenek! A d�ht�l reszketve s m�g egy utols� ellens�ges
pillant�st vetve Poirot-ra, t�vozott. Poirot p�r percig �ld�g�lt, elgondolkodva
simogatta a bajusz�t, azt�n f�lkelt, hogy megkeresse Beatrice Lippincottot. -
Ja, igen, MR. Poirot, biztosan az �reg Mrs. Leadbetterre gondol. Leadbetter
kanonok �zvegye. Minden �vben elj�n hozz�nk, de persze, k�zt�nk maradjon, igen
nagy megpr�b�ltat�s sz�munkra. Id�nk�nt nagyon goromba a vend�gekkel, �s
k�ptelen f�lfogni, hogy ma m�r m�s vil�got �l�nk. Persze majdnem nyolcvan- �ves.
- De az elm�je tiszta? Tudja, hogy mit besz�l, ugye? - �, igen. Nagyon is �les
esz� �regasszony... id�nk�nt t�ls�gosan is. - Tudja, ki volt az a fiatal n�, aki
kedd este a meggyilkolt f�rfin�l j�rt? Beatrice meglepettnek l�tszott. - Nem
tudok r�la, hogy n�l�togat�ja lett volna. Hogy n�zett ki? - Turb�n volt a fej�n,
narancss�rga s�lb�l, �s azt hiszem, alaposan ki volt festve. Kedd este negyed
tizenegykor besz�lt Ardennal az 5-�sben. - Sejtelmem sincs r�la, ki volt az, MR.
Poirot. Poirot elgondolkodva elindult, hogy f�lkeresse Spence f�fel�gyel�t.
Spence cs�ndben v�gighallgatta Poirot-t. Azt�n h�trad�lt a sz�ken, �s
megbiccentette a fej�t. - Furcsa, nem? - mondta. - Megint a r�gi n�ta. Cherchez
la femme. A f�fel�gyel� francia kiejt�se nem volt olyan sz�p, mint Graves
�rmester�, de az�rt b�szke volt r�. F�lkelt, �s a szoba t�ls� fel�be ment. Mikor
visszaj�tt, valami volt a kez�ben. Egy sz�jr�zs, aranyozott kartontokban. - Ez
kezdett�l fogva utalt arra, hogy esetleg n� is lehetett a dologban - mondta.
Poirot elvette a r�zst, �s a k�zfej�re h�zott egy cs�kot vele. - J� min�s�g� -
mondta. - S�t�t cseresznyepiros... val�sz�n�leg barna n� haszn�lta. - Igen. Az
5-�s padl�j�n tal�ltuk. Begurult a fi�kos szekr�ny al�, de persze az is lehet,
hogy m�r r�g�ta ott volt. �jjlenyomat nincs rajta. Mostans�g persze nincs valami
nagy v�laszt�k r�zsban... csak n�h�ny fajta kaphat�. - �s term�szetesen
ut�nanyomoztak? Spence elmosolyodott. - Igen - mondta -, hogy a maga szav�val
�ljek, ut�nanyomoztunk. Ezt a fajt�t haszn�lja Rosaleen Cloade. �s Lynn
Marchmont is. Frances Cloade enn�l valamivel tomp�bbat. Mrs. Lionel Cloade nem
haszn�l sz�jr�zst. Mrs. Marchmont halv�ny m�lyvasz�n�t haszn�lt. Beatrice
Lippincott nem haszn�l ilyen dr�ga holmit... �s Gladys sem, a szobal�ny.
Elhallgatott. - Alapos munk�t v�gzett - mondta Poirot. - Nem el�g alaposat.
Egyel�re �gy n�z ki, hogy egy k�v�l�ll� is van a dologban ... tal�n valami n�,
akit Clnderhay itt, Warmsley Vale-ben ismert. - �s aki kedd este negyed
tizenegykor n�la volt? - Igen - mondta Spence. Azt�n s�hajtva hozz�tette: - Ez
felmenti David Huntert. - Felmenti? - Igen. �m�lt�s�ga v�gre beleegyezett abba,
hogy vallom�st tegyen. Miut�n az �gyv�dje lej�tt, hogy jobb bel�t�sra b�rja. Itt
a besz�mol�ja arr�l, hogy mit csin�lt. Poirot elolvasta a sz�pen leg�pelt
feljegyz�st. A d�lut�n 4.16-os vonattal j�tt el Londonb�l. 5.30-kor �rkezett
Warmsley Heathre. A gyalog�ton ment Furrowbankbe. - �ll�t�sa szerint az�rt j�tt
le - sz�lt k�zbe a f�fel�gyel� -, hogy mag�hoz vegyen n�h�ny holmit, amit otthon
hagyott, leveleket, iratokat, a csekk-k�nyv�t, �s hogy megn�zze, megj�ttek-e az
ingei a tiszt�t�b�l... amelyek persze nem j�ttek meg! Esk�sz�m, nem tudom, mi a
fene van a tiszt�t�val mostan�ban. Hozz�nk is m�r vagy francos n�gy hete nem
j�ttek ki ... egyetlen tiszta t�r�lk�z� sincs a h�zban, az asszony minden holmim
maga mossa. E nagyon is emberi kit�r� ut�n a f�fel�gyel� visszat�rt David
menetrendj�hez. 7.25-kor elment Furrowbankb�l, �ll�t�sa szerint s�t�lni, mert
lek�ste a 7.20-ast, �s a k�vetkez� csak 9.20-kor ment. - Merrefel� s�t�lt? - Azt
mondja, hogy a Dawne csalitos, a Bats Hill �s Long Ridge fel�. - Ami azt
jelenti, hogy teljesen k�rbej�rta a Feh�r H�zat! - Szavamra, �n azt�n hamar
megtanulta a k�rny�k f�ldrajz�t, MR. Poirot! Poirot mosolygott, �s a fej�t
r�zta. - Dehogy, nem ismertem ezeket a helyeket, csak r�hib�ztam. - T�nyleg?! -
A f�fel�gyel� f�lrebiccentette a fej�t. - Azt�n f�nt a Long Ridge-en, elmond�sa
szerint, r�j�tt, hogy csak �gy �rheti el a vonatot, ha fut, mint a ny�l,
�rkon-bokron kereszt�l a Warmsley Heath-i vas�t�llom�sig. �pp elkapta a vonat
fark�t, 10.45-kor �rkezett a Victori�ra, gyalog ment el a Shepherd's Courtba,
ahova 11-kor �rkezett, amit Mrs. Gordon Cloade meg is er�s�tett. -
Meger�s�tett�k a vallom�sa t�bbi r�szlet�t is? - H�t, csak alig valamit... de
az�rt van, amit igen. Rowley Cloade �s m�sok l�tt�k, amikor Warmsley Heathre
�rkezett. A szobal�nyok kimen�sek voltak Furrowbankben (Hunternak persze van
kulcsa), k�vetkez�sk�ppen nem l�tt�k hazamenni, a k�nyvt�rszob�ban azonban
cigarettav�get tal�ltak, ami �rtes�l�sem szerint n�mi fejt�r�st okozott nekik,
�s azt is �szrevett�k, hogy a feh�rnem�s szekr�ny f�l van t�rva. Azt�n k�s�
estig ott dolgozott az egyik kert�sz is ... a melegh�zat z�rta be, vagy mi a
sz�sz, �s � is l�tta Huntert. Miss Marchmont f�nt Mardon erdej�ben tal�lkozott
vele .. . mikor a vonathoz rohant. - L�tt�k f�lsz�llni a vonatra? - Nem, de
mihelyt Londonba �rt, f�lh�vta telefonon Miss Marchmontot... 11.05-kor. -
Ellen�rizt�k? - Igen, lenyomoztuk a h�v�sokat a londoni sz�mukr�l. 11.05-kor
volt egy t�vols�gi h�v�suk Warmsley Vale 34-re. Ez Marchmont�k sz�ma. - �rdekes,
roppant �rdekes - d�nny�g�tt Poirot. Spence lelkiismeretesen �s m�dszeresen
mondta tov�bb. - Rowley Cloade kilenc el�tt �t perccel j�tt el Ardent�l. Eg�szen
biztos benne, hogy nem kor�bban. �s k�b� kilenc t�zkor Lynn Marchmont l�tja
Huntert f�nt Mardon erdej�n�l. Felt�ve, hogy Hunter a Szarvast�l mindv�gig
futott, k�rd�s, lett volna-e ideje arra, hogy tal�lkozz�k Ardennal, �sszevessz�k
vele, meg�lje, �s f�l�rjen Mardon erdej�hez? Alaposan ut�nan�z�nk majd, de nem
hinn�m, hogy ezt ennyi id� alatt meg lehet csin�lni. �s akkor kezdhetj�k az
eg�szet el�lr�l. Mert Ardent nem �lhett�k meg kilenc �rakor, ha egyszer t�z
perccel t�z ut�n m�g �lt... Hacsak a maga �reg h�lgye nem �lmodik. Vagy az a n�
�lte meg, aki elvesztette a r�zs�t, az a narancss�rga s�las... vagy valaki, aki
azut�n j�tt, hogy a n� elment. �s b�rki volt is az illet�, sz�nd�kosan
vissza�ll�totta az �r�t kilenc �ra t�zre. - Ami, ha David Hunter t�rt�netesen
nem tal�lkozik Lynn Marchmonttal azon a nagyon is val�sz�n�tlen helyen, igencsak
k�nos lett volna sz�m�ra - jegyezte meg Poirot. - Igen. A 9.20-as az utols�
londoni vonat Warmsley Heathr�l. S�t�tedett. A vonaton mindig vannak Londonba
visszat�r� golfoz�k. �gy azt�n senki nem figyelt volna f�l Hunterra... az
�llom�son dolgoz�k sem ismerik szem�lyesen. Londonban pedig nem �lt taxiba.
Teh�t azt, hogy t�nyleg visszament a Shepherd's Courtba, a h�g�n k�v�l senki sem
tudta volna meger�s�teni. Poirot hallgatott, mire Spence megk�rdezte: - Min
gondolkodik, MR. Poirot? - Hossz� s�ta a Feh�r H�z k�r�l - mondta Poirot. -
Tal�lkoz�s Mardon erdej�ben. K�s�bb a telefon�l�s... �s Lynn Marchmont Rowley
Cloade-dal j�r jegyben... De szeretn�m tudni, mir�l volt sz� abban a
telefonbesz�lget�sben! - Puszt�n emberi k�v�ncsis�gb�l? - Igen-felelte
Poirot.-Mind�g emberi k�v�ncsis�gb�l.# M�sodik
k�nyv

K�s�re j�rt, Poirot azonban szeretett volna m�g egy l�togat�st lebonyol�tani.
Jeremy Cloade�khoz ment. �rtelmesnek l�tsz�, apr� termet� csel�dl�ny vezette be
Jeremy Cloade dolgoz�szob�j�ba. Mikor Poirot egyed�l maradt, �rdekl�dve
k�r�ln�zett. Minden jog�szra vall, �s minden nagyon sz�raz, gondolta, m�g az
otthon�ban is. Az �r�asztalon Gordon Cloade nagym�ret� arck�pe �llt. Egy m�sik,
megfakult f�nyk�p Lord Edward Trentont �br�zolta l�h�ton, �s Poirot �ppen az
ut�bbit vette szem�gyre, amikor Jeremy Cloade bel�pett. - �, bocs�nat. - Poirot
kiss� zavartan letette a k�pet. - A feles�gem �desapja - mondta Jeremy.
Hangj�ban egy szemernyi �nel�g�lts�g bujk�lt. - �s az egyik legjobb lova, a
Trenton Pej. Az 1924-es derbyn m�sodiknak futott be. �rdekli a l�sport? - Sajnos
nem. - Dr�ga mulats�g - mondta Jeremy sz�razon. - Lord Edward is belebukott...
k�lf�ldre kellett mennie. Igen, k�lts�ges mulats�g. De m�g mindig ott bujk�lt a
hangj�ban az a kis b�szkes�g. Poirot err�l �gy v�lekedett, hogy ink�bb az
ablakon dobn� ki a p�nzt, semhogy lovakba fektesse, ugyanakkor azonban titokban
csod�lja azokat, akik megteszik. - Miben �llhatok rendelkez�s�re, MR. Poirot? -
k�rdezte Cloade. - �gy �rzem, hogy csal�dunk m�lys�gesen lek�telezettje �nnek...
ami�rt felkutatta Porter �rnagyot az azonos�t�si tan�vallom�s v�gett. - �gy
l�tszik, nagyon �r�lnek ennek - jegyezte meg Poirot. - � - mondta Jeremy
sz�razon. - Kiss� korai m�g az �rvendez�s. Sok v�z lefolyik addig a h�d alatt.
V�g�l is Clnderhayt halottnak nyilv�n�tott�k Afrik�ban. �vekbe telik, m�g egy
ilyen t�nyt meg lehet c�folni... �s Rosaleen tan�vallom�sa igen hat�rozott
volt... nagyon hat�rozott. Tudja, j� benyom�st tett. Valahogy �gy hangzott,
mintha Jeremy Cloade nem akarna sz�m�tani arra, hogy a kil�t�sai megjavulhatnak.
- Nem szeretn�k sem �gy, sem �gy nyilatkozni - mondta. - Sosem lehet el�re
kisz�m�tani, hogyan v�gz�dik egy �gy. Azt�n f�radt, szinte unott mozdulattal
f�lretolt n�h�ny iratot, �s megk�rdezte: - De �n besz�lni �hajtott velem,
ugyeb�r? - Szeretn�m megk�rdezni, Mr. Cloade, eg�- szen bizonyos-e abban, hogy
az �ccse nem hagyott v�grendeletet. �gy �rtem, olyat, amit a h�zass�gk�t�se ut�n
csin�ltatott. Jeremy meglepettnek l�tszott. - Nem hiszem, hogy ennek m�g csak a
gondolata is f�lmer�lt volna. Az biztos, hogy miel�tt New Yorkba ment, nem
csin�ltatott. - De elk�pzelhet�, hogy az alatt a k�t nap alatt, m�g Londonban
volt, csin�ltatott? - Ott ment volna �gyv�dhez? - Saj�t kez�leg is �rhatott. -
�s tan�kkal al��ratta? Kik lehettek ezek a tan�k? - H�rom csel�d volt a h�zban -
eml�keztette Poirot. - Mindh�rom aznap �jjel halt meg, amikor �. - Hmmm...
igen... ha netal�nt�n �gy is lett volna, ahogyan �n v�li, nos, a v�grendelet
akkor is megsemmis�lt. - �pp err�l akartam besz�lni. A k�zelm�ltban ugyanis egy
csom�, kor�bban t�nkrementnek v�lt iratot tettek olvashat�v� egy �j elj�r�ssal.
P�ld�ul olyanokat, amelyek otthoni sz�fekben �gtek meg, de nem annyira, hogy ne
tettek volna olvashat�k. - H�t ez val�ban figyelemre m�lt� �tlet, MR. Poirot...
val�ban. De nem hinn�m... nem, igaz�n nem hiszem, hogy van benne valami ...
Tudtommal a Sheffield Terrace-i lak�sban nem volt sz�f. Gordon minden �rt�kes
iratot �s m�s eff�l�t az irod�j�ban tartott... �s ott semmif�le v�grendelet nem
volt. - De az�rt ut�na lehetne n�zni - er�sk�d�tt Poirot. - P�ld�ul a l�goltalmi
parancsnoks�g irod�j�n. Felhatalmazna, hogy meg�rdekl�djem? - �, hogyne...
hogyne. Nagyon kedves, hogy f�laj�nlja, hogy mag�ra v�llal egy ilyen term�szet�
feladatot. �n azonban, sajnos, egy�ltal�n nem hiszek a sikerben. Ennek
ellen�re... nos, azt hiszem, m�gsem lehet kihagyni. Ezek szerint mindj�rt...
vissza is megy Londonba? Poirot szeme elsz�k�lt. Jeremy hangja egy�rtelm�en
s�rget� volt. Hogy visszamegy-e? .. . ezek mind el akarj�k t�vol�tani az �tb�l?
Miel�tt v�laszolhatott volna, kiny�lt az ajt�, �s Frances Cloade l�pett be.
Poirot-t k�t dolog lepte meg. Az egyik, hogy az asszony megd�bbent�en betegnek
l�tszik. A m�sik, hogy mennyire hasonl�t az apj�hoz a f�nyk�pen. - MR. Hercule
Poirot l�togatott meg benn�nket, kedvesem - mondta Jeremy meglehet�sen
f�l�slegesen. Frances kezet fogott Poirot-tal, �s Jeremy Cloade azonnal
besz�molt neki Poirot �tlet�r�l a v�grendeletet illet�en. L�tszott, hogy Frances
nem nagyon hisz a dologban. - Nagyon csek�ly a val�sz�n�s�ge - mondta. - MR.
Poirot f�lmegy Londonba, �s lesz olyan kedves, �s ut�na�rdekl�dik. - Tudom�som
szerint Porter �rnagyvolt annak a k�rzetnek a l�goltalmi parancsnoka - mondta
Poirot. Mrs. Cloade arc�n k�l�n�s kifejez�s suhant �t. - Ki ez a Porter �rnagy?
- k�rdezte. Poirot megvonta a v�ll�t. - Nyugalmazott katonatiszt, akinek minden
j�vedelme a nyugd�ja. - �s csakugyan j�rt Afrik�ban? Poirot kiv�ncsian n�zett az
asszonyra. - Csakugyan, madame. Mi�rt ne j�rt volna? - Nem tudom - felelte
Frances, szinte oda sem figyelve. - Nem tudtam eligazodni rajta. - Igen, meg
tudom �rteni, Mrs. Cloade - mondta Poirot. Frances �les pillant�st vetett r�, �s
szem�ben mintha f�lelem t�kr�z�d�tt volna. Azt�n a f�rj�hez fordult: - Jeremy,
nagyon agg�dom Rosaleen miatt. Teljesen egyed�l van Furrowbankben, �s biztosan
nagyon k�ts�gbe ejtette, hogy Davidet letart�ztatt�k. Mit sz�ln�l, ha megh�vn�m,
k�lt�zz�k �t hozz�nk egy id�re? - C�lszer�nek tartan�d, dr�g�m? - Jeremy
hangj�ban k�tely volt. - Hogy c�lszer�nek-e? Nem is tudom. De h�t emberek
vagyunk. � pedig olyan gy�moltalan szeg�ny. - Nem hinn�m, hogy elfogadn� a
megh�v�st. - Az�rt f�laj�nlom. - Aj�nld csak, ha ez boldogg� tesz - jegyezte meg
cs�ndesen az �gyv�d. - Boldogg�! K�l�n�s keser�s�ggel ejtette ki a sz�t. Azt�n
gyors, k�tked� pillant�st vetett Poirot-ra. Poirot elmormogta az ilyenkor
szok�sos formul�t: - Akkor tal�n megyek is. Frances kik�s�rte az el�szob�ba. -
Most Londonba megy? - Csak holnap, �s akkor is csak maximum huszonn�gy �r�ra.
Azt�n visszaj�v�k a Szarvasba... ahol megtal�l, madame, ha sz�ks�ge lesz r�m. -
Mi�rt volna? - k�rdezte �les hangon az asszony. Poirot nem v�laszolt a k�rd�sre,
csak ennyit mondott: - A Szarvasban leszek. Aznap k�s� este Frances egyszer csak
odasz�lt a f�rj�nek a s�t�tben. - Nem hiszem, hogy ez az ember az�rt megy f�l
Londonba, ami�rt mondja. Nem hiszem, hogy Gordon �j v�grendeletet csin�lt volna.
Te elhiszed, Jeremy? Rem�nytelen, meglehet�sen f�radt hang v�laszolt neki : -
Nem, Frances. Nem . .. m�s miatt megy f�l. - Mi miatt? - Fogalmam sincs r�la. -
Most mit csin�ljunk, Jeremy? - k�rdezte Frances. - Mit csin�ljunk? - Azt hiszem
- felelte a f�rje -, csak egyet tehet�nk, Frances...#
M�sodik k�nyv

A Jeremy Cloade-t�l kapott meghatalmaz�ssal felfegyverkezve Poirot megkapta

k�rd�seire a v�laszt. A v�laszok igen egy�rtelm�ek voltak. A h�z t�k�letesen
elpusztult. A telket csak a k�zelm�ltban tiszt�tott�k meg a t�rmel�kt�l, az
�jj��p�t�s el�k�sz�t�se v�gett. Csak David Hunter �s Mrs. Cloade maradt �letben.
A h�zban h�rom csel�d volt: Frederick Game, Elizabeth Game �s Eileen Corrigan.
Mindh�rom azonnal meghalt. Gordon Cloade m�g �lt, amikor kihozt�k, de a k�rh�zba
sz�ll�t�s k�zben meghalt, an�lk�l hogy visszanyerte volna az eszm�let�t. Poirot
elk�rte a h�rom csel�d legk�zelebbi hozz�tartoz�inak nev�t �s lakc�m�t. -
Elk�pzelhet� - mondta -, hogy pletyka vagy egy-k�t elejtett megjegyz�s
form�j�ban elmondtak valamit a bar�taiknak, ami esetleg valami t�mpontot adhat,
amire nagy sz�ks�gem van. A tisztvisel�, akivel besz�lt, szkeptikusnak l�tszott.
Game-�k Dorsetb�l j�ttek, Eileen Corrigan Cork megy�b�l. Ezut�n Poirot Porter
�rnagy h�za fel� vette �tj�t. Eml�kezett r�, hogy Porter mondta: l�goltalmi
parancsnok volt, �s Poirot szerette volna tudni, nem volt-e szolg�latban azon a
bizonyos �jszak�n, �s nem l�tta-e, hogy mi t�rt�nt a Sheffield Terrace-on. De
m�s oka is volt, hogy n�h�ny sz�t v�ltson Porter �rnaggyal. Ahogy befordult az
Edgeway Streetre, megd�bbenve l�tta, hogy egy egyenruh�s rend�r �ll az el�tt a
h�z el�tt, amely fel� igyekszik. Egy csapat kisfi� �s m�sok is �csorogtak a h�z
el�tt. Poirot szive elszorult att�l, amit a jelekb�l kiolvasott. A rend�r �tj�t
�llta. - Nem lehet bemenni, uram. - Mi t�rt�nt? - Ugye, nem ebben a h�zban
lakik, uram? - Poirot megr�zta a fej�t. - Kit �hajt megl�togatni? - Bizonyos
Porter �rnagyot. - A bar�tja, uram? - Nem, nem mondhatn�m, hogy a bar�tja
vagyok. Mi t�rt�nt? - �rtes�l�seim szerint az �r agyonl�tte mag�t. �, m�r itt is
van a fel�gyel� �r. Kinyilt a kapu, �s k�t ember l�pett ki rajta. Az egyik a
k�rzeti fel�gyel� volt, a m�sikban Poirot a Varmsley Vale-i Graves �rmestert
ismerte f�l. Az ut�bbi szint�n f�lismerte Poirot-t, �s ezt azonnal k�z�lte is a
fel�gyel�vel. - Legjobb lesz, ha bemegy�nk - mondta a fel�gyel�. -
Letelefon�ltak Warmsley Vale-be - magyar�z- ta Graves �rmester. - �s Spence
f�fel�gyel� engem k�ld�tt f�l. - �ngyilkoss�g? - Igen - v�laszolt a fel�gyel�. -
Tiszta �gynek l�tszik. Nem tudom, nem az tett-e be neki, hogy tan�skodnia
kellett tegnap a halottszeml�n. Ebb�l a szempontb�l n�ha igen furcs�k az
emberek, de �rtes�l�seim szerint az ut�bbi id�ben lehangolt volt. Anyagi
probl�m�k, meg ez, meg az. A pisztoly�val l�tte agyon mag�t. - Megengedik, hogy
f�lmenjek? - k�rdezte Poirot. - Csak tess�k, MR. Poirot. �rmester, k�s�rje f�l
MR. Poirot-t. Graves f�lvezette Poirot-t az els� emeleti szob�ba. A szoba
nagyj�b�l olyan volt, mint amilyennek Poirot eml�kezett r�: a r�gi sz�nyegek
elmos�dott sz�nei, a k�nyvek. Porter �rnagy a nagy karossz�kben �lt. Majdnem
term�szetes testtart�sban, csak a feje bukott el�re. Jobb karja lel�gott -
alatta, a sz�nyegen, ott fek�dt a pisztoly. A puskapor cs�p�s szaga egy kicsit
m�g mindig �rz�d�tt a leveg�ben. - K�r�lbel�l k�t �r�val ezel�ttre teszik -
mondta Graves. - Senki sem hallotta a l�v�st. A h�zin�ni v�s�rolni volt. Poirot
elkomorult tekintettel n�zte a mozdulatlan alakot, jobb hal�nt�k�n a perzselt
sz�l� kis sebbel. - Van valami elk�pzel�se arr�l, hogy mi�rt tette, MR. Poirot?
- k�rdezte Graves. Tiszteletteljes volt Poirot-tal, mert l�tta, hogy a
f�fel�gyel� is az volt vele - b�r priv�t v�lem�nye szerint Poirot is csak egy
r�mes v�n trotli. Poirot sz�rakozottan v�laszolt a k�rd�seire: - Igen .. . igen.
Megvolt r� az oka. Nem is ez a probl�ma. Pillant�sa a Porter �rnagy bal kez�n�l
lev� asztalk�ra siklott. Nagy, t�m�r �veg hamutart� volt rajta, pipa �s egy
doboz gyufa. Itt semmi sincs. Szeme v�gigp�szt�zta a szob�t. Azt�n a t�loldalon
�ll� nyitott, rol�s tetej� �r�asztalhoz ment. Az �r�asztalon p�ld�s rend volt.
Az iratok sz�pen a rekeszekbe rakva. K�z�pen kis b�r itat�smappa, tolltart�
t�lca tollal �s k�t ceruz�val, egy doboz iratkapocs, egy b�lyegk�nyvecske.
Minden nagyon rendes �s rendezett. Rendezett �let �s rendezett hal�l...
persze... megvan... az hi�nyzik! - Nem hagyott valami �r�st... levelet a
halottk�mnek? - fordult Graveshez. Graves megr�zta a fej�t. - Nem, pedig az
ember elv�rta volna egy volt katonatisztt�l. - Igen, roppant furcsa. Porter
�rnagy, aki k�nosan rendszeret� volt �let�ben, nem volt az hal�l�ban. Itt valami
nem stimmel, gondolta Poirot, nem stimmel, hogy Porter nem hagyott levelet. -
Micsoda csap�s ez a Cloade-oknak! - mondta Graves. - Kezdhetik el�lr�l az
eg�szet. Vad�szhatnak m�sra, aki j�l ismerte Clnderhayt. Kiss� idegesen
toporgott. - �hajt m�g valamit megn�zni, MR. Poirot? - k�rdezte. Poirot megr�zta
a fej�t, �s Graves nyom�ban kiment a szob�b�l. A l�pcs�n �sszefutottak a
tulajdonosn�vel. Az asszony l�that�an �lvezte saj�t d�lt lelki�llapot�t, �s azon
nyomban b�besz�d� el�ad�sba kezdett. Graves �gyesen megl�pett, ott hagyva
Poirot-t, hogy �t �rje a sz��radat. - Alig kapok leveg�t. A sz�vem miatt. Angina
Pekt�ria, abban halt meg az any�m is... egyszer csak �sszeesett, amikor �tment a
piact�ren. �n is majd el�jultam, mikor r�tal�ltam az �rnagy �rra! Ezt igaz�n nem
gondoltam volna r�la, micsoda sz�rny�s�g ! B�r m�r r�g�ta rosszkedv� volt.
Em�sztette mag�t a p�nz miatt, enni meg j�form�n nem is evett. Na, nem mintha
t�l�nk elfogadott volna ak�r egy falatot is. Azt�n tegnap meg le kellett mennie
valahov� Oastshire-be . . . Warmsley Vale-be... tan�skodnia egy halottszeml�n.
Azon nem tudta t�ltenni mag�t, azon. Borzalmasan n�zett ki, mikor hazaj�tt.
Eg�sz �jjel j�rk�lt. F�l-le... f�l-le. Meggyilkoltak valakit, aki a bar�tja
volt, �gy hallottam. Szeg�nyk�m, az izgatta f�l. Csak j�rk�lt f�l-le... f�l-le.
Azt�n mikor kimentem bev�s�rolni... �s annyit kellett sorba �llni a hal�rt, h�t
f�lmentem, hogy megk�rdezzem, nem inna-e egy cs�sze j� te�t... a szeg�ny �r meg
ott �lt a sz�kben, a pisztoly kiesett a kez�b�l, � meg h�trad�lt. Sz�rnyen
megijedtem, meg �m. H�vtam is menten a rend�rs�get... Miv� lesz a vil�g, �n csak
ezt k�rdezem! - Bizony, egyre nehezebb �lni ezen a vil�gon... - v�laszolta
Poirot lassan - egyre nehezebb, kiv�ve az er�seknek.#
M�sodik k�nyv

10

Nyolc �ra elm�lt, mire Poirot visszat�rt a Szarvasba. Lev�l v�rta Frances
Cloade-t�l, aki arra k�rte, hogy menjen �t hozz�. Azonnal elindult. Frances a
szalonban volt. Poirot nem l�tta m�g ezt a szob�t. A nyitott ablakok fallal
k�r�lker�tett kertre n�ztek, a kertben k�rtef�k vir�gzottak. Az asztalon
tulip�nnal teli v�z�k �lltak. A r�gi b�torok f�nyesre koptak a sok haszn�latt�l,
�s csillogtak a b�torviaszt�l. A kandall�r�cs �s a szenesv�d�r is ragyogott.
Gy�ny�r� szoba, gondolta Poirot. - Azt mondta, sz�ks�gem lesz m�g mag�ra, MR.
Poirot. Igaza volt. El kell mondanom valamit... �s azt hiszem, legjobb, ha
mag�nak mondom el. - Mindig k�nnyebb olyasvalakinek elmondani valamit, aki
tudja, mir�l van sz�, madame. - Gondolja, hogy tudja, mit akarok mondani? Poirot
b�lintott. - Mi�ta . . . Nem fejezte be a k�rd�st, Poirot m�gis r�gt�n
v�laszolt. - Az�ta, hogy l�ttam az �desapja f�nyk�p�t. A csal�di von�sok igen
jellegzetesek. Els� pillant�sra l�tni, hogy �n�k v�rrokonok. �s �ppen ilyen
felt�n� a hasonlatoss�g azzal a f�rfival, aki Enoch Arden n�ven j�tt ide.
Frances f�ls�hajtott - m�lyen, boldogtalanul. - Igen... igen, igaza van... b�r
szeg�ny Charles- nak szak�lla volt. A m�sod-unokatestv�rem volt, MR. Poirot, a
csal�d fekete b�r�nya. K�zelebbr�l nem ismertem, de gyerekkorunkban sokat
j�tszottunk egy�tt... �s most �n okoztam a hal�l�t... az undor�t�, mocskos
hal�l�t... Egy-k�t pillanatra elhallgatott- - Mondja csak el, k�rem . . . -
buzd�totta szel�den Poirot. Frances �sszeszedte mag�t. - Igen, el kell mondanom.
Borzaszt�an kellett a p�nz... ezzel kezd�d�tt. A f�rjem... a f�rjem komoly
bajban volt... az elk�pzelhet� legrosszabban. Megsz�gyen�l�s, esetleg b�rt�n
v�rt r� .. . illetve v�r m�g most is r�. K�rem, MR. Poirot, szeretn�m, ha
tudom�sul venn�: a terv, amit k�sz�tettem �s kiviteleztem, az �n terwem volt, a
f�rjemnek semmi k�ze hozz�. K�l�nben sem vallott volna r� ... t�ls�gosan
kock�zatos volt. �n azonban mindig sz�vesen v�llaltam a kock�zatot. �s azt
hiszem, k�l�n�sebb agg�lyaim sincsenek. El�sz�r is hadd mondjam el, hogy
k�lcs�n�rt fordultam Rosaleen Cloade-hoz. Nem tudom, ha � maga hat�roz, adott
volna vagy sem. De a b�tyja k�zbel�pett. Pocs�k rossz hangulatban volt, �s - �n
legal�bbis �gy �reztem - f�l�slegesen s�rt� modorban besz�lt. Amikor kieszeltem
ezt a tervet, egy�ltal�n nem voltak agg�lyaim a v�grehajt�st illet�en.
Magyar�zatk�ppen el kell mondanom, hogy tavaly a f�rjem igen �rdekes dolgot
hallott a klubj�ban, amit nekem is elmondott. �gy tudom, maga szint�n ott volt,
teh�t f�l�sleges elism�telnem a r�szleteket. De ez megcsillantotta azt a
lehet�s�get, hogy Rosaleen els� f�rje esetleg �l... �s ez esetben Rosaleennek
term�szetesen nincs joga Gordon p�nz�hez. Ez persze csak bizonytalan lehet�s�g
volt, ami az�rt bef�szkelte mag�t az agyunkba, mint aff�le halv�ny rem�ny, amely
netal�n val�ra v�lik. �s az agyamba villant, hogy esetleg ki lehetne akn�zni ezt
a lehet�s�get. Charles, az unokatestv�rem �ppen Angli�ban volt, nagyon
lecs�szott. A b�rt�nt is megj�rta, �s nem voltak skrupulusai, de a h�bor�ban
kitett mag��rt. Elmondtam neki a javaslatomat. Persze se t�bbr�l, se kevesebbr�l
nem volt sz�, mint zsarol�sr�l. De azt hitt�k, j� es�ly�nk van r�, hogy v�ghez
tudjuk vinni a dolgot. Gondoltam, a legrosszabb, ami t�rt�nhet, az, hogy David
Hunter nem fizet. Az eszembe sem jutott, hogy David a rend�rs�ghez fordulhat...
az olyanok, mint �, nem szeretik a rend�rs�get. Hangja megkem�nyedett. - Terv�nk
j�l haladt. David jobban r�harapott, mint rem�lt�k. Persze Charles nem
j�tszhatta el Robert Clnderhayt. Rosaleen egy perc alatt leleplezhette volna. De
szerencs�re Rosaleen Londonba ment, ami lehet�v� tette, hogy Charles legal�bb
c�lozhasson r�, hogy esetleg � maga Robert Clnderhay. Nos, mint mondtam, David,
�gy l�tszott, r�harapott a csalira. Kedd este kilenckor kellett volna elhozni a
p�nzt. Ehelyett... Hangja elcsuklott. - Tudhattuk volna, hogy David... vesz�lyes
ember, Charles meghalt... meggyilkolt�k... �s ha �n nem vagyok, ma is �lne. �n
k�ldtem a hal�lba. Egy kis id� m�lva sz�ntelen hangon folytatta: - K�pzelheti,
mit �rzek az�ta. - Ennek ellen�re - mondta Poirot - el�gg� gyorsan kapcsolt,
hogy a terv folytathat�, ugye? Kegyed volt az, aki r�vette Porter �rnagyot, hogy
az unokatestv�r�t Robert Clnderhayk�nt azonos�tsa? Frances szenved�lyesen
kit�rt. - Dehogy, esk�sz�m, nem �n voltam! Nem �n csin�ltam! �n voltam a
legjobban meglepve... Mit meglepve! Egyszer�en elh�lt�nk! Mikor Porter �rnagy
lej�tt, �s azt vallotta, hogy Charles... Charles!... azonos Robert Clnderhayjel.
Nem �rtettem. M�g ma sem �rtem! - Valaki m�giscsak elment Porter �rnagyhoz.
Valaki r�vette, vagy megvesztegette, hogy... Clnderhayk�nt azonos�tsa a
holttestet. Frances ellentmond�st nem t�r� hangon kijelentette: - De ez nem �n
voltam. �s Jeremy sem. Mi ilyet nem tenn�nk. Persze lehet, hogy ezt abszurdnak
tartja. Azt hiszi, az�rt, mert zsarolni akartam valakit, od�ig s�llyedtem, hogy
sz�lh�moskodom is? Sz�momra a kett� �g �s f�ld. �rtse meg, �gy �reztem... �s
�rzem ma is... hogy jogunk van Gordon p�nz�nek egy r�sz�hez. �s amit nem
siker�lt tisztess�ges �ton megkapnom, tisztess�gtelen�l akartam megszerezni. De
sz�nd�kosan kiforgatni Rosaleent mindenb�l azzal a hamis bizony�t�kkal, hogy nem
is volt Gordon feles�ge... h�t ilyet, ilyet k�ptelen lenn�k megtenni, MR.
Poirot. K�rem, higgyen nekem! K�ny�rg�k! - Annyit elismerek - mondta Poirot
lassan -, hogy mindenki csak a maga m�dj�n tud v�tkezni. Igen, ezt elismerem.
Azt�n �lesen Francesra n�zett. - Mrs. Cloade, tudja, hogy Porter �rnagy ma
d�lut�n agyonl�tte mag�t? Frances h�trat�ntorodott, a szeme elkerekedett,
iszonyattal telt meg. - Jaj, nem, MR. Poirot... nem! - De igen, madame. Tudja,
Porter �rnagy au fond becs�letes ember volt. Nagyon rossz anyagi helyzetben
volt, �s amikor j�tt a k�s�rt�s, mint olyan sokan m�sok, � sem tudott ellen�llni
neki. Tal�n elhitette mag�val, vagy legal�bbis el akarta hitetni, hogy a
hazugs�ga erk�lcsileg igazolhat�. Lelke m�ly�n r�g�ta m�lys�ges el��t�lettel
viseltetett az ir�nt a n� ir�nt, akit Clnderhay bar�tja feles�g�l vett. Szerinte
az asszony gyal�zatosan b�nt el a bar�tj�val. Azt�n pedig az a sz�vtelen kis
szerencsevad�sz hozz�ment egy milliomoshoz, �s a v�r szerinti rokonok k�r�ra
megkaparintotta m�sodik f�rje vagyon�t! Bizony�ra cs�b�t�nak t�nt Porter �rnagy
sz�m�ra, hogy kereszt�lh�zhatja a n� sz�m�t�s�t - amit az j�csk�n meg�rdemelt.
Azzal, hogy azonos�tja a holttestet, biztos�tja saj�t j�v�j�t. Amikor a
Cloade-ok megkapj�k jogos tulajdonukat, � is megkapja a maga r�sz�t . . . Igen .
. . el tudom k�pzelni, mekkora volt a k�s�rt�s . . . De mint a legt�bb magafajta
embernek, neki sem volt fant�zi�ja. Szerencs�tlennek, nagyon szerencs�tlennek
�rezte mag�t a halottszeml�n. Ez meg is l�tszott rajta. �s nemsok�ra esk� alatt
kellett volna megism�telnie a hazugs�g�t. De m�s is volt: gyilkoss�g v�dj�val
letart�ztattak egy embert . . . �s a v�d szempontj�b�l d�nt� ind�t�k volt a
halott szem�lyazonoss�ga. Hazament, �s ny�ltan szemben�zett a t�nyekkel. �s a
sz�m�ra legjobbnak l�tsz� megold�st v�lasztotta. - �s agyonl�tte mag�t? - Igen.
- Nem mondta, hogy ki .. . hogy ki .. . - motyogta Frances. Poirot lassan
megr�zta a fej�t. - Saj�t erk�lcsi t�rv�nyei szerint �lt. Semmilyen utal�s nem
volt arra vonatkoz�an, hogy ki bujtotta fel a hamis tan�z�sra. Poirot
figyelmesen n�zte Francest. Megk�nnyebb�l�s t�kr�z�dik a tekintet�ben, vagy a
felold�dott fesz�lts�g? Igen, de azon sem lehetne ez esetben csod�lkozni .. .
Frances f�l�llt, az ablakhoz ment. - Ezek szerint ott vagyunk, ahol voltunk -
mondta. Poirot szerette volna tudni, mi j�r Frances fej�ben.#
M�sodik k�nyv

11

M�snap reggel Spence f�fel�gyel� majdnem ugyanazokat a szavakat haszn�lta,

amelyeket Frances: - Teh�t ott vagyunk, ahol elkezdt�k - s�hajtotta. - Tudnunk
kell v�gre, hogy ki is volt ez a Enoch Arden tulajdonk�ppen. - Ezt megmondhatom,
f�fel�gyel� �r - mondta Poirot. - Charles Trenton volt az igazi neve. - Charles
Trenton! - f�ttyentett a f�fel�gyel�. Hmmm! Egy Trenton... gondolom, � bujtotta
fel... m�rmint Mrs. Jeremy... b�r nem fogjuk tudni bizony�tani, hogy k�ze volt
hozz�. Charles Trenton? �gy r�mlik, eml�kszem ... Poirot b�lintott. - Igen. Volt
m�r b�ntetve. - Gondoltam. Sz�llodai sz�lh�moskod�s�rt, ha j�l eml�kszem. Az
volt a m�dszere, hogy bek�lt�z�tt a Ritzbe, azt�n elment, �s vett egy
Rolls-Royce-ot egynapi pr�baid�re, azt�n a Rolls-Royce-szal v�gigj�rta a
legdr�g�bb �zleteket, �s bev�s�rolt... �s higgye el, hogy annak, akinek a
Rolls-Royce-a kint �ll az �zlet el�tt, hogy a megv�s�rolt holmit hazavigye a
Ritzbe, nem ellen�rzik a csekkjeit! R�ad�sul tudott viselkedni, j� volt a
fell�p�se. �gy egy h�tig maradt, �s �pp mikor elkezdtek gyanakodni, cs�ndesen
od�bb�llt, miut�n olcs�n eladta a holmit a haveroknak, akiket k�zben f�lszedett.
Charles Trenton. Hmmm ... - Poirot-ra n�zett. - Maga azt�n r�j�n a dolgokra,
ugye? - Hogy �ll a v�d David Hunter ellen? - K�nytelenek lesz�nk szabadon
engedni. Aznap este t�nyleg ott j�rt egy n� Ardenn�l. Nemcsak az�rt, mert az a
v�n boszork�ny azt mondja. Jimmy Pierce �pp hazafel� ment, miut�n kidobt�k a
Sz�n�sszek�rb�l... egy-k�t poh�r s�r ut�n mindig k�tekedni kezd. L�tta, hogy a
Szarvasb�l kij�n egy n�, �s bemegy a postahivatal el�tti telefonf�lk�be...
valamivel t�z ut�n. Azt mondja, nem ismerte a n�t, azt hitte, hogy a Szarvasban
lakik. "Londoni �r�ml�ny"-nak titul�lta. - K�zelr�l l�tta? - Nem, az utca
t�loldal�r�l. Ki az �rd�g lehetett a n�, MR. Poirot? - Nem mondta, hogyan volt
�lt�zve? - Azt mondta, tweedkab�tban volt, a fej�re meg narancss�rga s�lat
tekert. Hossz�nadr�got viselt, �s alaposan ki volt festve. Ami megfelel az �reg
h�lgy le�r�s�nak. - Igen, megfelel. - Poirot arca elkomorult. - Nos, ki ez a n�,
honnan j�tt, hov� ment? - k�rdezte Spence. - Ugye, ismeri a helyi vonatok
menetrendj�t? A 9.20-as az utols� vonat Londonba... a 10.03-as pedig az
ellenkez� ir�nyba. Itt l�d�rg�tt a n� eg�sz �jjel, �s csak a 6.18-as reggeli
vonattal ment el? Vagy aut�val j�tt? Net�n aut�stoppal? A k�rny�ken minden�tt
�rdekl�dt�nk m�r, de eredm�nytelen�l. - Mi van a 6.18-assal? - Mindig zs�folt...
b�r f�k�nt f�rfiak utaznak rajta. Azt hiszem, f�lfigyeltek volna egy n�re...
pl�ne egy ilyenre. Lehet, hogy kocsival j�tt, �s azzal is ment el, b�r f�lt�n�
volna manaps�g egy kocsi Warmsley Vale-ben. Tudja, messze vagyunk a f��tt�l. -
�s nem l�ttak aznap este kocsit a k�rny�ken? - Csak dr. Cloade-�t. Beteghez
h�vt�k... ki Middlingham fel�. Gondolhatja, hogy valakinek csak felt�nt volna
egy idegen n� egy kocsiban. - Nem kellett felt�tlen�l idegennek lennie - mondta
Poirot lassan. - Egy kiss� r�szeg f�rFi sz�z m�ter t�vols�gb�l esetleg nem ismer
fel egy helyb�lit, akit csak kev�ss� ismer. Aki tal�n m�sk�pp �lt�zk�dik, mint
szokott. Spence k�rd�n n�zett r�. - F�lismern�-e ez a Pierce p�ld�ul Lynn
Marchmontot? �vekig nem volt itthon. - Lynn Marchmont a k�rd�ses id�pontban a
Feh�r H�zban tart�zkodott az �desanyj�val - mondta Spence. - Biztos benne? -
Mrs. Lionel Cloade - az a halandzsaf�ni, az orvos feles�ge - azt mondja, hogy
t�z ut�n t�z perccel f�lh�vta otthon telefonon, Rosaleen Cloade Londonban volt.
Mrs. Jeremy pedig . . . nos, �t m�g sosem l�ttam hossz�nadr�gban, r�ad�sul nem
festi mag�t ennyire. �s nem is fiatal. - �, mon cher - hajolt el�re Poirot. - Az
esti hom�lyban, a rosszul megvil�g�tott utc�n ki mondja meg, hogy fiatal-e vagy
�reg valaki, ha annyi fest�k van az arc�n? - Hov� akar megint kilyukadni? -
k�rdezte Spence. Poirot h�trad�lt, �s f�lig lehunyta a szem�t. - Hossz�nadr�g,
tweedkab�t, a fejen narancss�rga s�lb�l turb�n, egy csom� fest�k, egy elejtett
r�zs. Ebb�l m�r lehet valamire k�vetkeztetni. - Maga tiszt�ra a delphoi or�kulum
- morogta a f�fel�gyel�. - Nem mintha tudn�m, mi volt a delphoi or�kulum... de
valami olyasmi, amit ez a bek�pzelt Graves szeret hangoztatni . .. �s aminek
semmi haszn�t nem veszi a rend�ri munk�ban. Van m�g n�h�ny hasonl� titokzatos
kijelent�se, MR. Poirot? - Mondtam m�r - felelte Poirot -, hogy nem stimmel ez
az eg�sz eset. P�ld�nak ok��rt, eml�tettem, hogy nem stimmelt valami a halottal.
�s nem is stimmelt volna, ha � lett volna Clnderhay. Tudjuk, hogy Clnderhay
k�l�nc volt, lovagias, r�gim�di �s reakci�s. A szarvasbeli f�rfi zsarol� volt,
�s nem volt se lovagias, se r�gim�di, se reakci�s, s�t k�l�n�sebben k�l�nc
sem... k�vetkez�sk�ppen nem Clnderhay volt. Nem is lehetett Clnderhay, tekintve,
hogy az emberek nem v�ltoznak. Csak az volt a k�l�n�s, hogy Porter azt
�ll�totta, hogy Clnderhay volt. - Ami Mrs. Jeremyhez vezette mag�t. - Mrs.
Jeremyhez a hasonl�s�g vezetett. A nagyon is jellegzetes arcvon�sok, a
Trenton-profil. Hogy frivolan fejezzem ki magam, mint a halott Charles Trenton,
"stimmel". De m�g mindig vannak v�laszra v�r� k�rd�sek. P�ld�ul mi�rt hagyta
mag�t David Hunter olyan engedelmesen zsarolni? Az a fajta ember, aki csak �gy
hagyja mag�t megzsarolni? Erre a leghat�rozottabb nemmel kell felelni. Ezek
szerint � is jellem�t�l elt�r�en viselkedik. Azt�n itt van Rosaleen Cloade.
Eg�sz magatart�sa �rthetetlen... egyet azonban m�dfelett szeretn�k tudni.
M�gpedig azt, hogy mi�rt f�l? Mi�rt hiszi, hogy t�rt�nni fog vele valami most,
hogy a b�tyja nincs mellette, hogy megv�dje? Valaki... vagy valami belepl�nt�lta
ezt a f�lelmet. �s nem att�l f�l, hogy a vagyon�t elvesz�ti ... nem, enn�l
sokkal t�bbr�l van sz�. Az �let�t f�lti. - Teremt� aty�m. MR. Poirot, csak nem
gondolja... - Ne felejts�k el, Spence, hogy, amint az im�nt mondta, ott tartunk,
ahol elkezdt�k. Helyesebben mondva, a Cloade fam�lia tart ott, ahol elkezdte,
Robert Clnderhay meghalt Afrik�ban. Rosaleen Cloade �lete pedig ott �ll k�zt�k
�s Gordon Cloade vagyona k�z�tt. - T�nyleg azt hiszi, hogyvan k�z�tt�k olyan,
aki ezt megtenn�? - �n a k�vetkez�ket hiszem, Rosaleen Cloade huszonhat �ves, �s
b�r szellemileg kiss� labilis, fizikailag er�s �s eg�szs�ges. El�lhet hetven�ves
kor�ig, esetleg tov�bb. Mondjuk, m�g negyvenn�gy �vig. Nem gondolja, f�fel�gyel�
�r, hogy akad, aki nem �hajt negyvenn�gy �vig v�rni?...#
M�sodik k�nyv

12

Ahogy Poirot kil�pett a rend�rs�gr�l, Kathie n�ni k�sz�nt r�. H�rom-n�gy

szatyrot cipelt, �s szokott l�zasan izgatott m�dj�n l�pett Poirot-hoz. - Jaj, de
borzaszt� ezzel a szeg�ny Porter �rnaggyal! - mondta. - Nem tehetek r�la, de az
az �rz�sem, hogy nagyon anyagelv� n�zeteket vallott. Tudja, a hadsereg. Nagyon
korl�toltt� teszi az embert, �s b�r � �lete nagy r�sz�t Indi�ban t�lt�tte, sosem
haszn�lta ki a t�lvil�ggal val� �rintkez�s lehet�s�g�t. Mindig csak a hadsereg
korl�tolt szok�sai. Elgondolni, hogy ott �lhetett volna tan�tv�nyk�nt egy guru
l�b�n�l! �, a soha vissza nem t�r� alkalmak, MR. Poirot, jaj, de szomor�ak!
Kathie n�ni a fej�t cs�v�lta, s engedett a szor�t�son, amellyel a szatyrait
�lelte mag�hoz. Az egyikb�l kics�szott egy darab kev�ss� �nycsikland� t�kehal,
�s a kan�lis fel� siklott. Poirot ut�navetette mag�t, elkapta, �s visszavitte,
mire Kathie n�ni zavar�ban elejtett egy m�sik szatyrot, s egy doboz melasz
gurult v�gig vid�man a F� utc�n. - Nagyon sz�pen k�sz�n�m, MR. Poirot - kapott
Kathie n�ni a t�kehal�rt. Poirot a melasz ut�n ugrott. - Jaj, k�sz�n�m... olyan
�gyetlen vagyok... de �gy felizgattam magam. Az a szerencs�tlen ember... igen,
t�nyleg ragad, de igaz�n nem szeretn�m �sszepiszkolni a tiszta zsebkend�j�t.
Az�rt nagyon kedves mag�t�l ... mint mondottam, �let�nkben mind holtak
vagyunk... S csak holtunk ut�n �l�nk... �s nem lep�dn�k meg, ha b�rmelyik
elt�vozott bar�tom asztr�ltest�vel tal�lkozn�k. Tudja, az utc�n is �sszefuthat
vel�k az ember. Hiszen csak a m�ltkor, egyik este... - Meg tetszik engedni? -
Poirot begy�m�sz�lte a halat a szatyor alj�ba. - Ott tetszett tartani, hogy... -
Asztr�ltest - folytatta Kathie n�ni. - Tudja, egy k�t pennyst k�rtem, mert csak
f�lpennyseim voltak. �s akkor arra gondoltam, milyen ismer�s az arca .. . csak
nem tudtam hov� tenni. M�g most se tudom... de azt hiszem, olyasvalaki lehetett,
aki m�r elt�vozott... tal�n nagyon r�gen... �s ez�rt nem eml�kszem r� pontosan.
Csod�latos, ahogy ezek a szellemek megjelennek, amikor sz�ks�g van r�juk... m�g
akkor is, ha csak n�h�ny pennyr�l van sz� a telefon�l�shoz. �des istenem,
micsoda sor �ll a Peacockn�l... biztosan mandul�s s�tem�ny�k vagy
pisk�tarol�djuk van! Rem�lem, nem k�stem le r�la ! Mrs. Lionel Cloade
kereszt�lcs�rtetett az �ttesten, �s be�llt a cukr�szda el�tti sor v�g�re, a
zordon tekintet� asszonyok m�g�. Poirot v�gigment a F� utc�n. Nem t�rt be a
Szarvasba. A Feh�r H�z fel� vette �tj�t. Nagyon szeretett volna elbesz�lgetni
Lynn Marchmonttal, �s �gy v�lte, hogy Lynn Marchmontnak sem lesz kifog�sa a
besz�lget�s ellen. Sz�p d�lel�tt volt... egyike azoknak a ny�rias tavaszi
d�lel�tt�knek, melyeknek frissess�ge nem adatott meg az igazi ny�riaknak. Poirot
lefordult a f��tr�l. Megl�tta a gyalogutat, amely a F�zes mellett elhaladva
Furrowbank f�l�, a dombra visz. Ezen az �ton j�tt Charles Trenton a
vas�t�llom�sr�l a hal�la el�tti p�nteken. Itt tal�lkozott, a dombon lefel�
j�vet, a f�lfel� igyekv� Rosaleen Cloade-dal. Term�szetesen nem ismerte f�l
Rosaleen Cloade-ot, hiszen nem Robert Clnderhay volt, �s ugyanezen okb�l
term�szetesen Rosaleen sem ismerte fel �t. Mikor azonban Rosaleennek megmutatt�k
a holttest�t, megesk�d�tt r�, hogy soha �let�ben nem l�tta ezt a f�rfit. Csak a
biztons�g kedv��rt mondta volna? Vagy �gy elgondolkodott aznap, hogy r� se
n�zett a f�rfira, akivel az �sv�nyen szembetal�lkozott? Ha �gy volt, vajon min
gondolkodott? Csak nem Rowley Cloade-ra gondolt? Poirot let�rt a Feh�r H�zhoz
vezet� kis mell�k�tra. A Feh�r H�z kertje nagyon sz�p volt. Tele volt vir�gz�
cserj�vel, orgon�val �s aranyes�vel, a p�zsit k�zep�n pedig egy hatalmas,
g�cs�rt�s, �reg almafa �llt. Alatta egy nyug�gyon Lynn hever�szett. Idegesen
f�lugrott, amikor Poirot hangja szertart�sosan "J� napot" k�v�nt. - Jaj, de
megijesztett, MR. Poirot! Nem hallottam kereszt�lj�nni a p�zsiton. Ezek szerint
m�g itt van... Warmsley Vale-ben. - Igen .. . m�g itt vagyok. - Mi�rt? Poirot
v�llat vont. - Kellemes, isten h�ta m��tti hely ez, ahol kipihenheti mag�t az
ember. �s �n pihenek. - �r�l�k, hogy itt van - mondta Lynn. - Kegyed az egyetlen
a csal�dj�b�l, aki nem k�rdezi meg, hogy "Mikor megy vissza Londonba, MR.
Poirot?", �s nem lesi agg�dva a v�laszt. - Azt akarj�k, hogy visszamenjen
Londonba? - �gy l�tszik. - �n nem akarom. - Nem ... tudom, hogy nem. �s mi�rt
nem, mademoiselle? - Mert a marad�sa azt jelenti, hogy el�gedetlen. �gy �rtem,
nincs meggy�z�dve David Hunter b�n�ss�g�r�l. - �s kegyed nagyon szeretn�, ha...
�rtatlan volna? L�tta, hogy a l�ny bronz-sz�n� b�re kiss� elpirul. -
Term�szetesen nem szeretn�m, ha olyasvalami�rt akasztan�nak f�l valakit, amit
nem k�vetett el. - Term�szetesen... h�t persze! - �s a rend�rs�g elfogult vele
szemben, mert �lland�an felb�sz�ti �ket. Ez a legrosszabb David-ben .. . szeret
ellenkezni. - A rend�rs�g k�zel sem annyira elfogult, mint gondolja, Miss
Marchmont. Az esk�dtsz�k azonban val�ban elfogult volt vele szemben. Nem
fogadt�k meg a halottk�m tan�cs�t. B�n�snek mondt�k ki, �gy a rend�rs�g
k�nytelen volt letart�ztatni. De kegyednek el�rulhatom, hogy a rend�rs�g k�zel
sem �rzi bizony�tottnak az ellene felhozott v�dat. Lynn moh�n kapott a sz�n. -
Akkor lehet, hogy kiengedik? Poirot v�llat vont. - A rend�rs�g szerint ki tette,
MR. Poirot? - Aznap este - mondta Poirot lassan - egy n� j�rt a Szarvasban. -
Most m�r semmit sem �rtek! - ki�ltott fel Lynn. - Am�g �gy tudtuk, hogy a halott
Robert Clnderhay, minden vil�gos volt. Mi�rt mondta Porter �rnagy, hogy
Clnderhay, amikor nem � volt? Mi�rt l�tte agyon mag�t? Most megint ott vagyunk,
ahol elkezdt�k. - Kegyed a harmadik, aki ezt a kifejez�st haszn�lja! - �n? -
Lynn megh�kkentnek l�tszott. - �s maga mit csin�l, MR. Poirot? - �n csak
elbesz�lgetek az emberekkel. Mind�ssze ennyit. Csak elbesz�lgetek vel�k. - De
nem a gyilkoss�gr�l k�rdezi �ket? Poirot megr�zta a fej�t. - Nem, �n csak...
hogy is mondjam... pletyk�kat gy�jt�k. - �s ez haszn�l valamit? - N�ha igen. El
se hinn�, mi mindent tudok Warmsley Vale ut�bbi heteinek esem�nyeir�l. Tudom,
hogy ki hov� ment, ki kivel tal�lkozott, n�ha m�g azt is, hogy mit mondott.
Tudom p�ld�ul, hogy az az Arden nev� illet� azon az �sv�nyen j�tt be a faluba,
amelyik Furrowbank mellett visz el, hogy megk�rdezte Mr. Rowley Cloade-t�l az
utat, hogy h�tizs�k volt a v�ll�n, �s m�s csomagja nem volt. Tudom, hogy
Rosaleen Cloade t�bb mint egy �r�t t�lt�tt Rowley Cloade-dal a tany�n, �s hogy
boldog volt ott, ami k�l�nben nem jellemz� r�. - Igen - mondta Lynn -, Rowley
elmondta. Szerinte olyan volt Rosaleen, mint akinek kimen�je van. - Aha, sz�val
ezt mondta? - Poirot egy id�re elhallgatott, majd folytatta: - Igen, tudok egy
csom� j�v�s-men�sr�l. Azt�n sok mindent hallottam egyesek neh�z helyzet�r�l ...
p�ld�ul a kegyed�r�l �s az �desanyj��r�l. - Nincs semmi titkolnival�nk - mondta
Lynn. - Mindny�jan megpr�b�ltunk p�nzt kunyer�lni Rosaleent�l. Erre gondolt,
ugye? - �n ezt nem mondtam. - De ez az igazs�g ! �s ha j�l sejtem, hallott m�r
r�lam, Rowleyr�l �s Davidr�l is. - De kegyed Rowley Cloade-hoz megy feles�g�l,
nem? - H�t ezt �n is szeretn�m tudni ... �ppen ezen r�g�dtam aznap is... mikor
David kirontott az erd�b�l. Hatalmas k�rd�jel meredezett a tudatomban.
Hozz�menjek? Hozz�menjek? Mintha m�g a vonat is a v�lgyben ugyanezt k�rdezte
volna. A f�stje szab�lyos k�rd�jelet rajzolt az �gre. Poirot arc�ra szokatlan
kifejez�s �lt. Lynn f�lre�rthette, �s f�lki�ltott: - �rtsen m�r meg, MR. Poirot!
Olyan neh�z! Egy�ltal�n nem Davidr�l van sz�. Hanem r�lam! Megv�ltoztam.
Elmentem h�rom . . . n�gy �vre. �s most, hogy visszaj�ttem, m�smilyen vagyok,
mint mikor elmentem. �s minden�tt ez a trag�dia. Aki m�s emberk�nt j�tt haza,
annak ism�t be kell illeszkednie. Ha az ember elmegy, �s m�sk�nt �l, k�zben
�hatatlanul � maga is megv�ltozik! - Nincs igaza - mondta Poirot. - Az �let
trag�di�ja �ppen az, hogy az emberek nem v�ltoznak. Lynn r�b�mult, �s a fej�t
r�zta. - De igen. ��gy van - er�sk�d�tt Poirot. - Egy�bk�nt mi�rt ment el? -
Mi�rt? Bevonultam a N�k Kir�lyi Tenger�szeti Seg�dszolg�lat�hoz. H�bor�s
szolg�latra. - J�, j�, de mi�rt oda? Jegyben j�rt Rowley Cloade-dal. Szerelmes
volt bele. Dolgozhatott volna itt, Warmsley Vale-ben is mint �nk�ntes
mez�gazdas�gi munk�sn�, vagy nem? - Gondolom, igen, de �n el akartam ... - El
akart menni. K�lf�ldre akart menni, hogy vil�got l�sson. Tal�n Rowley Cloade
el�l menek�lt... �s most is nyugtalan, legsz�vesebben most is... elmenek�lne...
�, nem, mademoiselle, az emberek nem v�ltoznak. - Mikor Keleten voltam, v�gytam
haza - ki�ltott fel Lynn v�dekez�n. - Persze, persze, az ember mindig ott akar
lenni, ahol nincs! Ez tal�n kegyeddel mindig is �gy lesz. Kegyed, tudja,
elk�pzel mag�nak egy k�pet Lynn Marchmontr�l, aki hazat�r... Elk�pzel�se azonban
nem v�lik val�ra, mert az elk�pzelt Lynn Marchmont nem azonos az igazival, hanem
azzal, aki kegyed lenni szeretne. - Maga szerint teh�t �n soha, sehol nem leszek
el�gedett? - k�rdezte keser�en Lynn. - Ezt nem mondom. Azt azonban igen, hogy
amikor elment, el�gedetlen volt az eljegyz�s�vel, �s most, amikor hazaj�tt, m�g
mindig el�gedetlen vele. Lynn let�pett egy levelet, �s elm�l�zva r�gni kezdte. -
�rd�ge van, hogy mindent tud, MR. Poirot. - Ez a mesters�gem - mondta Poirot
szer�nyen. - De azt hiszem, van m�g valami, amire nem j�tt r�. Lynn metsz�
hangon r�k�rdezett: - David Hunterra gondol? Azt hiszi, szerelmes vagyok bele? -
Ezt kegyednek kell tudnia - jegyezte meg Poirot diszkr�ten. - M�rpedig... nem
tudom! Van valami Davidben, amit�l f�lek... de van valami, ami vonz hozz� . . .
- Egy pillanatra elhallgatott, azt�n folytatta : - Tegnap elbesz�lgettem a
dand�rparancsnok�val. Mikor meghallotta, hogy Davidet letart�ztatt�k, lej�tt,
hogy l�ssa, mit tehet. Mes�lt Davidr�l, hogy milyen hihetetlen�l mer�sz volt.
Azt mondta, � az egyik legb�trabb ember, aki valaha a keze alatt volt. �s tudja,
m�gis, MR. Poirot, mindazok ellen�re, amiket mondott �s ahogy dics�rte, az volt
az �rz�sem, hogy nem biztos benne eg�szen, hogy nem David tette-e. - �s kegyed
sem volt biztos benne? Lynn fanyarul, sz�nalmasan elmosolyodott. - �n sem... �n,
tudja, sosem b�ztam Davidben. Szerethet az ember olyasvalakit, akiben nem b�zik?
- Sajnos igen. - Sosem voltam igazs�gos Daviddel... mert nem b�ztam benne.
J�r�szt elhittem azokat az undor�t� helyb�li pletyk�kat... hogy David nem is
David Hunter... hanem csak Rosaleen fi�ja. Sz�gyelltem magamat, amikor
tal�lkoztam a dand�rparancsnok�val, aki elmondta, hogy m�g gyerekkor�b�l,
�rorsz�gb�l ismeri �t. - C'est �patant - d�nny�gte Poirot -, hogy az emberek
mindig a rossz v�g�n fogj�k meg a botot? - Ezt hogy �rti? - Ahogy mondom. Mondja
csak, f�lh�vta kegyedet Mrs. Cloade... m�rmint a doktor feles�ge... a gyilkoss�g
est�j�n? - Kathie n�ni? Igen, f�lh�vott. - Mi�rt? - Valami hihetetlen kalamajka
miatt, amibe holmi sz�ml�k miatt keveredett. - Otthonr�l besz�lt? - Nem, dehogy,
rossz volt a telefonjuk. Ki kellett mennie egy nyilv�nos f�lk�be. - T�z ut�n t�z
perccel? - Ak�r�l. Az �r�ink nem valami pontosak. - Ak�r�l - ism�telte meg
Poirot elgondolkozva. Azt�n tapintatosan megk�rdezte : - De, ugye, nem ez volt
az egyetlen telefonjuk aznap este? - Nem - v�gta r� Lynn kurt�n. - David Hunter
h�vta m�g f�l Londonb�l? - Igen. - Azt�n Lynn hirtelen kirobbant: - �s,
gondolom, azt is tudni akarja, hogy � mit mondott?! - �, dehogyis mern�k... -
Csak tess�k, szives �r�mest elmondom! Azt mondta, hogy elutazik... elt�nik az
�letemb�l. Azt mondta, hogy nem hozz�m val�, �s hogy sosem tudna tisztess�gesen
�lni... m�g az �n kedvem�rt se. - Ami az�rt, mert val�sz�n�leg igaz, nemigen
tetszett kegyednek - mondta Poirot. - Rem�lem, elmegy... m�rmint akkor, ha
f�lmentik... Rem�lem, mindketten elmennek Amerik�ba vagy b�rhov�. Akkor tal�n mi
sem fogunk t�bb� r�juk gondolni ... �s megtanulunk meg�llni a magunk l�b�n. Nem
lesz�nk t�bb� rosszindulat�ak. - Rosszindulat�ak? - Azok. El�sz�r Kathie n�nin�l
�reztem valamelyik este. Egy kis est�lyf�l�t rendezett. Tal�n csak az�rt, mert
akkor j�ttem vissza k�lf�ldr�l, �s kiss� ideges voltam... de az volt az �rz�sem,
mintha tele lett volna vele a leveg�. M�rmint rosszindulattal... Rosaleen ir�nt.
�rtse meg, a hal�l�t k�v�ntuk... mindny�jan, egyt�l egyig! A hal�l�t... �s ez
borzalmas! Borzalmas olyasvalakinek a hal�l�t k�v�nni, aki sose v�tett nek�nk...
- Term�szetesen a hal�la az egyetlen, amivel gyakorlatilag a hasznukra lehet -
mondta Poirot �l�nk, gyakorlatias hanghordoz�ssal. - �gy �rti, anyagilag? M�r a
puszta ittl�t�vel is csak �rt nek�nk! Irigyelni, megvetni valakit, ugyanakkor
p�nzt kunyer�lni t�le... nem tesz j�t senkinek! �s most ott van Furrowbankben
egyed�l. Olyan, mint egy k�s�rtet... hal�lra van r�m�lve... l�tszik, hogy...
ijen, l�tszik, hogy b�rmelyik percben bedilizhet! �s nem hagyja, hogy seg�ts�nk!
Egyik�nknek se hagyja! Pedig mindent megpr�b�ltunk. Anyu mondta, hogy j�jj�n �t
hozz�nk, �s maradjon vel�nk, Frances is h�vta. M�g Kathie n�ni is f�laj�nlotta,
hogy f�lmegy hozz� Furrowbankbe. De egy�ltal�n nem akar k�z�ss�get v�llalni
vel�nk, ami�rt nem hib�ztatom. M�g Conroy dand�rparancsnokkal sem volt hajland�
tal�lkozni. Szerintem beteg, belebetegedett az aggodalomba, f�lelembe,
gy�tr�d�sbe. �s semmit sem tehet�nk �rte, mert nem engedi. - Megpr�b�lta? Kegyed
is megpr�b�lta? - Meg - felelte Lynn. - Tegnap f�lmentem hozz�. Megk�rdeztem,
hogy seg�thetn�k-e neki. R�m n�zett... - Lynn hirtelen abbahagyta, �s
megborzongott. - Azt hiszem, gy�l�l engem. Azt mondta: - Te a legkev�sb�.
Gondolom, David meghagyta neki, hogy maradjon Furrowbankben, �s � mindig azt
teszi, amit David mond. Rowley toj�st vitt f�l neki, meg vajat, a F�zesb�l. Azt
hiszem, � az egyetlen k�z�l�nk, akit kedvel. Megk�sz�nte, �s azt mondta, hogy
Rowley mindig rendes volt. Persze Rowley t�nyleg rendes. - Vannak emberek -
mondta Poirot -, akikkel m�lys�gesen egy�tt �rz�nk... akiket m�lys�gesen
sajn�lunk, mert hatalmas terhet cipelnek. �n m�lys�gesen sajn�lom Rosaleen
Cloade-ot. Seg�ten�k neki, ha tudn�k. Ha legal�bb most az egyszer hallgatna r�m
... Hirtelen elhat�roz�ssal f�l�llt. - J�jj�n, mademoiselle - mondta -, menj�nk
f�l Furrowbankbe. - Azt akarja, hogy mag�val menjek? - Ha k�sz nagylelk� �s
meg�rt� lenni ... - K�sz vagyok... persze hogy k�sz vagyok!... ki�ltotta Lynn.#
M�sodik k�nyv

13

Alig �t perc alatt f�l�rtek Furrowbankhez. A kocsifelhajt� gondosan elrendezett

rododendronbokrok k�z�tt kanyargott. Gordon Cloade nem k�m�lt se p�nzt, se
f�rads�got, hogy Furrowbanket l�tv�nyos helly� tegye. Az ajt�t nyit� szobal�ny
meglepve n�zett r�juk, �s nem tudta megmondani, hogy besz�lhetnek-e Mrs.
Cloade-dal. Az asszonya, mondta, m�g nem kelt f�l. De az�rt bevezette �ket a
szalonba, azt�n f�lment az emeletre Poirot �zenet�vel. Poirot k�r�ln�zett.
�sszehasonl�totta Frances Cloade szalonj�val: az ut�bbi annyira meghitt, annyira
jellemz� �rn�j�re. A furrowbanki viszont t�k�letesen szem�lytelen: csak a j�
�zl�ssel tomp�tott gazdags�g l�tszott rajta. Gordon Cloade-nak volt izl�se: a
szoba minden darabja j� min�s�g� �s �rt�kes, de v�logat�s n�lk�l van egybehordva
minden, �s semmi sem utal a szalon �rn�j�nek egy�ni �zl�s�re. Rosaleen nem
nyomta r� a szob�ra szem�lyis�g�nek b�lyeg�t. �gy �lt Furrowbankben, mint
k�lf�ldi turista a Ritzben vagy a Savoyban. K�v�ncsi vagyok - gondolta Poirot -,
vajon a m�sik . . . Lynn f�lbeszak�totta a gondolatmenet�t, amikor megk�rdezte,
hogy min gondolkodik �s mi�rt lett olyan komor. - Azt tartj�k, mademoiselle,
hogy v�tkeink �ra a hal�l. De el�fordul, hogy f�ny�z�s az �ra. Nem tudom, melyik
az elviselhetetlenebb. T�vol a meghitt csal�di �lett�l, melynek val�di �rt�k�t
csak akkor �rti meg az ember, ha vissza m�r nem vezet �t. Elhallgatott. A
szobal�ny, akib�l fens�bbs�ges modor�t f�lret�ve nem maradt m�s, csak egy
r�m�lt, k�z�pkor� asszony, berontott a szob�ba, �s fuldokolva pr�b�lt kiny�gni
valamit. - Jaj, Miss Marchmont! Jaj, uram, az asszonyom .. . f�nt. .. nagyon
rosszul van .. . nem v�laszol, �s nem tudom f�l�breszteni, �s olyan hideg a
keze! Poirot sarkon fordult �s kirohant a szob�b�l. Lynn �s a szobal�ny ut�na.
F�lrohantak az els� emeletre. A szobal�ny a l�pcs�felj�rattal szemk�zti ajt�ra
mutatott. Hatalmas, gy�ny�r� h�l�szoba volt, nyitott ablakain be�z�nl�tt a
napf�ny a csodasz�p, vil�gos sz�nyegekre. Rosaleen a nagy, faragott, oszlopos
�gyban fek�dt - �gy l�tszott, hogy alszik. Hossz� szempill�ja be�rny�kolta szeme
alj�t, feje term�szetesen fek�dt a p�rn�n. Kez�ben �sszegy�rt zsebkend�t
szorongatott. Olyan volt, mint egy szomor� gyermek, aki �lomba s�rta mag�t.
Poirot megfogta a kez�t, �s megn�zte a pulzus�t. A k�z j�ghideg volt, igazolta
balsejtelm�t. Halkan odasz�lt Lynn-nek. - J� ideje halott m�r. �lm�ban halt meg.
- Jaj, uram ... jaj .. . mit csin�ljunk? - zokogta a szobal�ny. - Ki volt az
orvosa? - Lionel b�csi - felelte Lynn. - Menjen, �s h�vja f�l Cloade doktort -
mondta Poirot a szobal�nynak. Az asszony, m�g mindig s�rva, kiment. Poirot
k�rbej�rta a szob�t. Az �gy mellett egy "Lefekv�skor egy adagot" felirat� feh�r
kartondobozocska �llt. Poirot el�vette a zsebkend�j�t, a kez�re tekerte, �s
kinyitotta a dobozt. H�rom por volt m�g benne. Azt�n a kandall�p�rk�nyhoz ment,
onnan az �r�asztalhoz. Az el�tte �ll� sz�k f�lre volt tolva, az itat�smappa
nyitva. Rajta egy pap�rlap, melyen kialakulatlan gyerek�r�ssal a k�vetkez�,
sebt�ben odavetett sz�veg �llt: Nem tudom, mit tegyek... nem tudom tov�bb
csin�lni... olyan gonosz voltam... El kell mondanom valakinek, hogy
megnyugodjak. �n nem is akartam ilyen gonosz lenni. Nem tudtam, hogy ez lesz
bel�le. Le kell �rnom - Az utols� szavak egyetlen vonall� ny�ltak. A toll ott
fek�dt, ahov� ledobt�k. Poirot �llt, �s n�zte a pap�rra vetett szavakat. Lynn
m�g mindig az �gy mellett �llt, �s a halott n�t n�zte. Egyszer csak hatalmas
er�vel kiv�g�dott az ajt�, �s David Hunter rontott be l�lekszakadva. - David! -
l�pett fel�je Lynn. - Kiengedtek? �gy �r�l�k... David f�lres�p�rte a szavait,
f�lres�p�rte �t mag�t is, szinte durv�n f�lretolta az �tb�l, �s a mozdulatlan,
feh�r alak f�l� hajolt. - Rosa! Rosaleen! - Megfogta a kez�t, azt�n hirtelen
szembefordult Lynn-nel, arca izzott a haragt�l. Szava metsz� �s megfontolt volt.
- Sz�val meg�lt�tek! V�gre megszabadultatok t�le! El�sz�r t�lem szabadultatok
meg, koholt v�d alapj�n b�rt�nbe csukattatok, azt�n sz�pen eltett�tek �t is az
�tb�l! Egy�tt csin�lt�tok? Vagy csak egyik�t�k? Nem �rdekel, melyiktek volt!
Meg�lt�tek! Mert azt a rohadt p�nzt akart�tok... �s most megkapt�tok! �s mind
kim�sztok a slamasztik�b�l- Gazdagok lesztek... mocskos, gyilkos tolvajok, azok
vagytok! M�g mellette voltam, nem mertetek hozz�ny�lni. Tudtam, hogy kell
megv�deni a h�gomat... mert � nem az a fajta, aki meg tudta volna v�deni mag�t.
De mikor egyed�l maradt, elj�tt a nagy lehet�s�g, �s ti �ltetek vele. -
Abbahagyta, kiss� megt�ntorodott, s halk, remeg� hangon hozz�tette: - Gyilkosok.
Lynn f�lki�ltott. - Nem, David! Nincs igazad! Nem mi �lt�k meg! Mi nem tudn�nk
ilyet tenni. - Egyik�t�k �lte meg, Lynn Marchmont. �s te ezt �ppolyan j�l tudod,
mint �n! - Esk�sz�m, hogy nem, David! Esk�sz�m hogy semmi ilyet nem csin�ltunk.
Kiss� enyh�lt David vad tekintete. - Lehet, hogy nem te volt�l, Lynn ... - Nem
mi tett�k, David. Esk�sz�m, hogy... Hercule Poirot egy l�p�st el�rel�pett, �s
k�hintett. David hirtelen szembefordult vele. - Maga az? Mit keres itt? -
Szerintem - kezdte Poirot - felt�telez�se kiss� elhamarkodott. Mib�l gondolja,
hogy meggyilkolt�k a h�g�t? - Csak nem azt mondja, hogy nem gyilkoss�g volt? Ez
- az �gyon fekv� alakra mutatott -, ez mag�nak term�szetes hal�l? Az igaz, hogy
Rosaleennek rosszak voltak az idegei, de k�l�nben semmi szervi baja nem volt. A
sz�ve is eg�szs�ges volt. - Tegnap este - mondta Poirot -, miel�tt lefek�dt,
le�lt ide �rni... David nagy l�ptekkel az asztalhoz ment, �s a pap�r f�l�
hajolt. - Ne ny�ljon hozz�! - figyelmeztette Poirot. David visszah�zta a kez�t,
�s mozdulatlanul �llva elolvasta a sz�veget. Hirtelen h�traford�totta a fej�t,
�s f�rk�szve Poirot-ra n�zett. - �ngyilkoss�gra gondol? Mi�rt lett volna
Rosaleen �ngyilkos? A hang, amely a k�rd�sre v�laszolt, nem Poirot hangja volt.
Spence f�fel�gyel� nyugodt oastshire-i hangja hallatszott a nyitott ajt�b�l. -
T�telezz�k fel, hogy Mrs. Cloade m�lt kedden este nem Londonban volt, hanem
Warmsley Vale-ben. T�telezz�k fel, hogy f�lkereste a zsarol�t. T�telezz�k fel,
hogy d�hroham�ban meg�lte. David hirtelen szembefordult Spence-szel. A szeme
elsz�nt volt �s d�h�s. - Kedden este a h�gom Londonban volt. Tizenegykor, mikor
hazamentem, otthon tal�ltam. - Igen - mondta Spence -, ez a maga mes�je, Mr.
Hunter. �s fogadok, hogy ki is tart mellette. Nekem azonban nem k�teless�gem
elhinni. K�l�nben is, nem k�s�i kiss�? - Az �gyra mutatott. - Ez az �gy m�r nem
ker�l b�r�s�g el�.# M�sodik k�nyv

14

- Nem fogja bevallani - mondta Spence. - De szerintem tudja, hogy a h�ga tette.
- A rend�rs�gen Spence szob�j�ban �ltek, �s Spence az asztal t�loldal�n helyet
foglal� Poirot-ra n�zett. - �rdekes, hogy mennyire az �, David Hunter alibij�t
akartuk minden�ron ellen�rizni. A h�g��ra pedig alig gondoltunk. Pedig semmi
bizony�t�k nincs r�, hogy a londoni lak�sban volt aznap �jjel. Csak Hunter
�ll�tja, hogy ott volt. Mindv�gig �gy tudtuk, csak k�t embernek �llt �rdek�ben,
hogy Ardent eltegye l�b al�l: David Hunternak �s Rosaleen Cloade-nak. �n teljes
g�zzel Hunterra koncentr�ltam, Mrs. Cloade-ot pedig figyelmen k�v�l hagytam. Az
az igazs�g, hogy annyira szel�d teremt�snek l�tszott - mi t�bb, kiss�
f�ln�t�snak -, de merem �ll�tani, hogy ez r�szben meg is magyar�zza. Nagyon
val�sz�n�, hogy David Hunter �pp ez�rt k�ldte olyan siet�sen Londonba. Lehet,
hogy r�j�tt, hogy Rosaleen elvesz�theti a fej�t, �s tal�n azt is tudta r�la,
hogy az a fajta, aki, ha p�nikba esik, vesz�lyess� v�lik. M�g egy �rdekes- s�g :
gyakran l�ttam Rosaleen Cloade-ot narancss�rga v�szon ny�ri ruh�ban... ez a
kedvenc sz�ne. Narancss�rga s�l... narancss�rga cs�kos ruha, narancss�rga sapka.
De mindezek ellen�re m�g akkor se kapcsoltam, hogy csakis Mrs. Gordon lehetett,
amikor az �reg Mrs. Leadbetter egy narancss�rga turb�nos fiatal n�r�l besz�lt.
Most is az a v�lem�nyem, hogy a n� nem eg�szen komplett - nem felel�s a
cselekedetei�rt. Ahogy maga is elmes�lte, hogyan viselkedett a katolikus
templomban, �gy hangzik, hogy f�l�r�lt volt a lelkifurdal�st�l �s b�ntudatt�l. -
Igen, b�ntudata volt - mondta Poirot. Spence elgondolkodva folytatta: - Biztos,
hogy d�hroham�ban rontott Ardenra. Nem hiszem, hogy Ardennak ak�r csak a
leghalv�nyabb fogalma is volt arr�l, hogy mi v�r r�. Mi�rt is lett volna r�sen
egy ilyen mad�rcsont� kis teremt�ssel szemben? - Egy-k�t pillanatra elt�n�d�tt,
azt�n hozz�tette: - De van valami, ami nem eg�szen vil�gos. Ki dolgozta meg
Portert? Maga szerint nem Mrs. Jeremy volt. Szerintem pedig igenis �! - Nem -
mondta Poirot. - Nem Mrs. Jeremy volt. Biztos�tott r�la, hogy nem � volt, �s �n
hiszek neki. Ostobas�g volt t�lem, hogy �t gyan�s�tottam. Tudhattam volna, hogy
ki volt. Porter �rnagy maga mondta el. - Mag�nak megmondta? - Persze csak
k�zvetve. Nem tudta, hogy el�rulta. - �s ki volt az? Poirot kiss�
f�lrebiccentette a fej�t. - Megengedi, hogy el�bb �n tegyek f�l k�t k�rd�st? A
f�fel�gyel� meglepettnek l�tszott. - Hogyne, k�rdezzen csak. - Az altat�por a
Rosaleen Cloade �gya melletti dobozban. Milyen volt? A f�fel�gyel� meglepettnek
l�tszott. - A por? �, teljesen �rtalmatlan. Br�m alap�. Idegnyugtat�. Egyet vett
be minden este. Term�szetesen analiz�ltattuk a port. Nem volt vele semmi baj. -
Ki �rta f�l? - Dr. Cloade. - Mikor? - H�t m�r j� ideje. - Milyen m�reg okozta
Rosaleen Cloade hal�l�t? - Nos, egyenl�re nem kaptuk m�g meg a jelent�st, de nem
hinn�m, hogy k�ts�ges. Morfium volt, m�ghozz� el�gg� tisztess�ges d�zisban. -
Tal�ltak morfiumot Mrs. Cloade birtok�ban? Spence k�v�ncsian n�zett a m�sikra. -
Nem. Hov� akar kilyukadni, MR. Poirot? - Most r�t�rek m�sodik k�rd�semre - t�rt
ki a v�lasz el�l Poirot. - Azon a bizonyos kedden, este 11.05-kor David Hunter
f�lh�vta Londonb�l Lynn Marchmontot. �n ellen�riztette a telefonh�v�sokat. Csak
ez az egy h�v�s t�rt�nt akkor a Shepherd's Court-i lak�sb�l? �ket senki sem
h�vta? - De, volt egy h�v�suk. 10.15-kor. Ugyancsak Warmsley Vale-b�l. Egy
nyilv�nos f�lk�b�l. - �rtem. - Poirot egy-k�t pillanatig hallgatott. - Mit
jelentsen ez, MR. Poirot? - V�laszoltak a h�v�sra? �gy �rtem, f�lvett�k a
kagyl�t, mikor a k�zpont kics�ngette a londoni sz�mot? - �rtem, mire gondol -
mondta Spence lassan. - Kellett, hogy valaki legyen a lak�sban. De ez a valaki
nem lehetett David Hunter - � a vonaton volt, �tban visszafel�. Ezek szerint
teh�t Rosaleen Cloade volt az. M�rpedig, ha �gy van, Rosaleen Cloade nem
lehetett a Szarwasban p�r perccel el�bb. Ugye, oda akar kilyukadni, MR. Poirot,
hogy a narancss�rga turb�nos n� nem Rosaleen Cloade volt? M�rpedig, ha nem �
volt, akkor nem is � �lte meg Ardent. De akkor mi�rt lett �ngyilkos? - Erre
nagyon egyszer� a v�lasz - mondta Poirot. - Nem lett �ngyilkos. Rosaleen
Cloade-ot meggyilkolt�k. - Micsoda?! - El�re megfontolt sz�nd�kkal �s
hidegv�rrel meggyilkolt�k. - De akkor ki �lte meg Ardent? Davidet kiz�rtuk... -
Nem is David volt. - �s most Rosaleent is kiz�rja? De a fene ott egye meg,
kett�j�k�n k�v�l az �gadta vil�gon senkinek egy cs�ppnyi ind�t�ka sem volt, hogy
megtegye! - Igen - b�lintott Poirot. - Az ind�t�k. Ez vezetett t�v�tra
benn�nket. Ha A-nak oka van meg�lni C�t, B�nek pedig oka van meg�lni D�t - nos
akkor, ugyeb�r, teljess�ggel �rtelmetlen, hogy A �lje meg D�t, B� pedig C�t.
Spence felny�g�tt. - Lassabban, MR. Poirot, lassabban. Halv�ny fogalmam sincs
r�la, mit akar ezzel az A-val, B�vel meg C�vel. - Nem is olyan egyszer� - mondta
Poirot -, nem is olyan egyszer�. Mert tudja, itt k�t, egym�st�l f�ggetlen
b�nt�nyr�l van sz�... k�vetkez�sk�ppen k�t, egym�st�l f�ggetlen gyilkosunk van,
kett�nek kell lennie. Bel�p az Els� Gyilkos, �s bel�p a M�sodik Gyilkos. - Ne
id�zze itt nekem Shakespeare-t! - ny�g�tt fel Spence. - Ez itt nem holmi
Erzs�bet kori dr�ma! - De igen, a helyzet nagyon is shakespeare-i, adva van
valamennyi �rzelem - emberi �rzelem -, amelyekben Shakespeare is �r�m�t lelte
volna: f�lt�kenys�g, gy�l�let... gyors, szenved�lyes cselekedetek. �s adva van a
sikeres megalkuv�s is. "Az emberek dolg�nak �ra van, mely habdag�llyal
boldogs�gra visz..." �s valaki ennek alapj�n cselekedett, f�fel�gyel� �r.
Megragadta a lehet�s�get, �s a maga jav�ra ford�totta, mert ezt vitte v�ghez
teljes sikerrel - hogy �gy mondjam, az �n orra el�tt! Spence inger�lten
megd�rzs�lte az orr�t. - Besz�ljen m�r vil�gosan, MR. Poirot- rim�nkodott. -
Mondja m�r meg, mire gondol, ha egy m�d van r�. - Mindj�rt megvil�g�tom . . .
mindj�rt vil�gosabb lesz. Van, ugyeb�r, h�rom halottunk. Ebben egyet�rt�nk,
ugye? H�rman meghaltak. Spence k�v�ncsian n�zett r�. - De mennyire hogy
meghaltak! Csak nem azt akarja elhitetni velem, hogy egyik�k �l? - Nem, dehogy -
mosolygott Poirot. - Mind a h�rom meghalt. De hogyan haltak meg? Azaz, hogyan
min�s�ten� a hal�lukat? - Nos, err�l ismeri az elk�pzel�semet, MR. Poirot. Az
egyik gyilkoss�g, a m�sik kett� �ngyilkoss�g. Maga szerint azonban az utols�
�ngyilkoss�g nem �ngyilkoss�g. Hanem gyilkoss�g az is. - Szerintem - mondta
Poirot - egy �ngyilkoss�g t�rt�nt, egy baleset �s egy gyilkoss�g. - Baleset? �gy
�rti, hogy Mrs. Cloade v�letlen�l m�rgezte meg mag�t? Vagy hogy Porter �rnagy
v�letlen�l l�tte agyon mag�t? - Dehogy - felelte Poirot. - Charles Trenton, m�s
n�ven Enoch Arden hal�la volt a baleset. - Baleset! -t�rt ki a f�fel�gyel�. -
Baleset?Azt mondja, hogy az a k�l�n�s kegyetlens�ggel elk�vetett gyilkoss�g,
ahol sz�tvert�k egy ember fej�t, baleset volt! Poirot-t nem hatotta meg a
f�fel�gyel� kit�r�se, �s nyugodtan folytatta: - Azt, hogy baleset volt, �gy
�rtem, hogy az illet�nek nem �llt sz�nd�k�ban meg�lni Ardent. - Nem �llt
sz�nd�k�ban meg�lni... mikor sz�tverte a fej�t! Csak nem arra gondol, hogy
valami �r�lt t�madta meg? - Azt hiszem, nagyon k�zel j�r az igazs�ghoz, b�r nem
eg�szen abban az �rtelemben, mint gondolja. - Mrs. Gordon volt az egyetlen
t�k�letlen n� ebben az �gyben. L�ttam id�nk�nt nagyon furcs�n viselkedni. Persze
Mrs. Lionel Cloade is k�tyagos kiss�, de � sosem folyamodna er�szakhoz. Mrs.
Jeremy pedig, h�t ha valakinek hely�n van az esze, akkor neki biztosan!
Mellesleg azt mondta, ugye, hogy nem Mrs. Jeremy vesztegette meg Portert? - Nem
Mrs. Jeremy. De tudom, ki volt az. Mint mondtam, maga Porter �rulta el. Egyetlen
apr�cska, l�nyegtelen megjegyz�s�vel... �, legsz�vesebben f�lpofozn�m magam,
hogy akkor nem vettem �szre. - Ezek szerint a maga ismeretlen A, B�, C� �r�ltje
gyilkolta meg Rosaleen Cloade-ot? - Spence hangja egyre szkeptikusabb� v�lt.
Poirot hevesen megr�zta a fej�t. - Dehogyis! Itt t�vozik a sz�nr�l az Els�
Gyilkos, �s l�p sz�nre a M�sodik Gyilkos. Ez eg�szen m�s- fajta b�nt�ny, nincs
benne szenved�ly. Hideg, el�re megfontolt sz�nd�kkal elk�vetett gyilkoss�g,
amely�rt nagyon azon leszek, hogy f�lk�ss�k a gyilkost, f�fel�gyel� �r. Az
utols� szavak k�zben fel�llt, �s elindult az ajt� fel�. - H�! - ki�ltott ut�na
Spence. - Mondjon m�r legal�bb egyp�r nevet! Nem hagyhatja �gy f�lbe! -
Hamarosan... igen, hamarosan majd mondok. De m�g v�rok valamit... pontosabban
egy levelet a tengerent�lr�l. - Ne besz�ljen �gy, mint egy v�s�ri j�vend�mond�!
H�! ...Poirot! De Poirot kisurrant a szob�b�l. Egyenesen �tv�gott a t�ren, �s
becs�ngetett dr. Cloade h�z�ba. Mrs. Cloade nyitott ajt�t, �s szok�sa szerint
elakadt a l�legzete, amikor megl�tta Poirot-t. Poirot nem vesztegette az idej�t.
- Madame, besz�lnem kell �nnel. - �, hogyne... f�radjon be... sajnos nem volt
id�m port t�r�lni... de... - K�rdezni akarok valamit. Mi�ta morfinista a f�rje?
Kathie n�ni nyomban s�rva fakadt. - Jaj, istenem, jaj, istenem... �gy rem�ltem,
hogy senki nem tudja meg . . . a h�bor�ban kezd�d�tt. Olyan r�mesen
agyonhajszolta mag�t, �s olyan r�mes idegzs�b�ja volt. Az�ta is pr�b�lja
cs�kkenteni a d�zist... t�nyleg pr�b�lja. �s ett�l olyan borzaszt� inger�lt
n�ha... - T�bbek k�z�tt ez�rt is van sz�ks�ge p�nzre, ugye? - Igen, igen. Jaj,
istenem, MR. Poirot. Meg�g�rte, hogy elvon�k�r�ra megy... - Nyugodj�k meg,
madame, �s v�laszoljon m�g egy apr�cska k�rd�sre. Aznap este, mikor Lynn
Marchmontnak telefon�lt, a postahivatal el�tti nyilv�nos f�lk�b�l h�vta,
ugyeb�r. Nem tal�lkozott akkor senkivel a t�ren? - Jaj, dehogy, MR. Poirot, egy
lelket se l�ttam. - De �gy tudom, k�lcs�nk�rt valakit�l egy k�tpennyst, mert
csak f�lpennysei voltak... - Ja, t�nyleg. Att�l a n�t�l k�rtem, aki kij�tt a
telefonf�lk�b�l. - Hogy n�zett ki a n�? - H�t olyan sz�n�szn�iesen, ha �rti,
mire gondolok. Narancss�rga turb�n volt a fej�n. Az volt az �rdekes, hogy
majdnem biztos voltam benne, hogy tal�lkoztam m�r vele valahol. Nagyon ismer�s
volt az arca. Azt hiszem, olyasvalaki volt, aki m�r elt�vozott. �s tudja, m�gsem
eml�keztem, hogy honnan �s mi m�don ismerem. - K�sz�n�m, Mrs. Cloade - mondta
Hercule Poirot.# M�sodik k�nyv

15

Lynn kil�pett a h�zb�l, �s f�ln�zett az �gre. A nap lemen�ben volt, de az �g nem

volt v�r�s, csak term�szetellenesen f�nylett. Nyugodt este volt, szinte �llt a
leveg�. Vihar k�zeleg, gondolta Lynn. Nos, elj�tt az id�. Tov�bb m�r nem
halogathatja. El kell mennie a F�zesbe, �s meg kell mondania Rowleynak. Ennyivel
tartozik neki ... hogy legal�bb szem�lyesen mondja meg. �s nem a k�nnyebbik
megold�st v�lasztja azzal, hogy �r neki. "Elsz�ntam magamat... t�k�letesen
elsz�ntam" - mondta �nmag�nak, m�gis furcs�n h�z�dozott megtenni. K�r�ln�zett,
�s arra gondolt: "B�cs�zom ett�l a vil�gt�l... b�cs�zom az �n vil�gomt�l... az
�n �letm�domt�l." Mert nem voltak ill�zi�i. Daviddel az �let haz�rdj�t�k lesz -
kaland, amely �pp�gy fordulhat rosszra, mint j�ra. Erre David maga
figyelmeztette. A gyilkoss�g �jszak�j�n, amikor f�lh�vta. P�r �r�val ezel�tt
pedig ezt mondta: - T�nyleg el akartam t�nni az �letedb�l. H�lye voltam .. .
mikor azt hittem, hogy itt tudn�lak hagyni. Londonba megy�nk, �s k�l�n
enged�llyel �sszeh�zasodunk... Nem adok r� lehet�s�get, hogy vacill�lj. Itt
vannak a gy�kereid, amelyek idek�tnek. Gy�kerest�l kell hogy kit�pjelek. - Azt�n
m�g hozz�tette: - Rowleynak csak akkor mondjuk meg, amikor m�r Mrs. David Hunter
leszel. Szeg�ny �rd�g, az lesz a legjobb, ha �gy tudja meg. � azonban nem
egyezett bele, b�r akkor nem mondta. Nem, neki kell megmondania Rowleynak. �s
most Rowleyhoz indul! �ppen kit�rt a vihar, amikor Lynn bez�rgetett a F�zes
ajtaj�n. Rowley kinyitotta az ajt�t, �s meglep�d�tt, hogy �t l�tja. - Szerbusz,
Lynn, mi�rt nem telefon�lt�l, hogy �tj�ssz? El�fordulhatott volna, hogy nem
tal�lsz itthon. - Besz�lni akarok veled, Rowley. Rowley f�lre�llt, hogy
beengedje, azt�n ut�nament a t�gas konyh�ba. A vacsor�ja marad�ka m�g ott volt
az asztalon. - Be akarok ide szereltetni egy modern t�zhelyet - mondta. - Hogy
k�nnyebben boldogulj. Meg egy �j mosogat�t... rozsdamenteset... Lynn
f�lbeszak�totta: - Ne tervezgess, Rowley. - Az�rt, mert az a szerencs�tlen
teremt�s m�g nincs eltemetve? Szerintem is kiss� sz�vtelens�g. De �n sose l�ttam
rajta, hogy k�l�n�sebben boldog volna. Olyan... beteges volt. Sosem heverte ki
azt a rohadt bomb�z�st. De h�t, ami megt�rt�nt, megt�rt�nt. De most halott. �s
�, min� k�l�nbs�g ez nekem! Pontosabban nek�nk. Lynn-nek elakadt a l�legzete. -
Nem, Rowley. Nincs t�bb� "nek�nk". Az�rt j�ttem, hogy ezt megmondjam: Rowley
Lynnre b�mult. Lynn cs�ndesen �nmag�t gy�l�lve, de c�lj�t�l elt�ntor�thatatlanul
folytatta : - Hozz�megyek David Hunterhoz, Rowley. Nem tudta pontosan, mire
sz�m�tott... ellenvet�sre, tal�n d�h�s kit�r�sre... de arra semmi esetre sem,
ahogy Rowley v�g�l is fogadta. Rowley egy-k�t percig csak b�mult, azt�n a
t�zhelyhez ment, megpiszk�lta, �s v�g�l szinte egykedv�en azt mondta: -
Tiszt�zzunk valamit. Hozz�m�sz David Hunterhoz? Mi�rt? - Mert szeretem. - Engem
szeretsz. - Nem. Mikor elmentem . . . szerettelek. De ennek n�gy �ve, �s az�ta
.. . megv�ltoztam. Mindketten megv�ltoztunk. - T�vedsz... - mondta Rowley
cs�ndesen. - �n nem v�ltoztam meg. - Nos, lehet, hogy te nem v�ltozt�l meg
annyira. - Nem, �n egy�ltal�n nem v�ltoztam meg. Nem volt r� sok lehet�s�gem,
hogy megv�ltozzam. Csak g�rc�ltem itthon. �n nem ugrottam ki ejt�erny�vel, nem
k�sztam fel szikl�kra �jnek �vadj�n, nem karoltam �t embereket a s�t�tben, hogy
lesz�rjam �ket... - Rowley... - �n nem vettem r�szt a h�bor�ban. �n nem
harcoltam. �n nem tudom, mi az a h�bor�! Nyugodtan �s biztons�gban �ltem itt, a
tany�n. A szerencs�s Rowley! De mint f�rjet sz�gyelln�l! - Dehogy, Rowley...
jaj, dehogy! Nem err�l van sz�! - Dehogyisnem! - K�zelebb ment hozz�. A nyaka
kiv�r�s�d�tt, kidagadtak az erek a homlok�n. Az a tekintet a szem�ben... Lynn
akkor l�tott ilyet, amikor egyszer egy bika mellett ment el a mez�n. A bika
h�travetette a fej�t, kap�lt a l�b�val, azt�n lassan lehajtotta a fej�t a k�t
hatalmas szarv�val. Fel volt ingerelve a tehetetlen �rj�ng�sig, a vak d�hig... -
Hallgass meg, Lynn, a v�ltozatoss�g kedv��rt most te hallgass meg engemet.
Kimaradtam abb�l, ami pedig kij�rt volna nekem is. Kimaradtam abb�l, hogy
harcolhassak a haz�m�rt. L�ttam, hogy a legjobb bar�tom bevonult, �s elesett.
L�ttam, hogy egyenruh�ba b�jt a bar�tn�m . . . a menyasszonyom... �s a
tengerent�lra ment. �s �n itthon maradtam. Pokol volt az �letem ... �rted, Lynn?
Pokol. �s azt�n visszaj�tt�l... �s az�ta a pokoln�l is rosszabb. Att�l kezdve,
hogy Kathie n�nin�l azon az est�n megl�ttam, hogyan n�zel David Hunterra. De nem
leszel az �v�, meg�rtetted? Ha az eny�m nem leszel, a m�s� se leszel. Mit
gondolsz, mi vagyok �n? - Rowley . . . Lynn f�l�llt, l�p�senk�nt h�tr�lt.
Rettenetesen f�lt. Rowley nem volt t�bb� ember, d�h�ng� vad�llat lett bel�le. -
K�t embert meg�ltem - mondta Rowley Cloade. - Gondolod, f�lek meg�lni egy
harmadikat! - Rowley . . . De Rowley m�r rajta volt, keze a nyak�t szor�totta...
- Nem b�rok t�bbet elviselni, Lynn... A k�t k�z �sszeszorult a nyak�n, a szoba
forogni kezdett, feketes�g, sz�d�t� feketes�g, fuldokl�s... minden els�t�t�lt...
Azt�n egyszer csak egy k�hint�s. Er�ltetett, kiss� mesterk�lt k�hint�s. Rowley
abbahagyta, keze elernyedt, lehullott. Lynn kiszabadult, �s mint egy zs�k
lerogyott. Az ajt�ban Hercule Poirot �llt, �s bocs�natk�r�en k�h�cselt. -
Rem�lem - mondta -, nem veszik tolakod�snak. Kopogtam. Igen, kopogtam, de senki
sem nyitott ajt�t... Gondolom, el voltak foglalva. A leveg� egy pillanatra
megtelt fesz�lts�ggel, elektromoss�ggal. Rowley csak b�mult. Egy pillanatig �gy
n�zett ki, mintha Hercule Poirot-ra akarn� vetni mag�t, de azt�n elfordult.
Sz�ntelen, �res hangon sz�lalt meg: - �pp idej�ben j�tt.#
M�sodik k�nyv

16

Hercule Poirot f�loldotta a v�szterhes hangulatot. - Nem a v�zforral� s�pol? -

k�rdezte. Rowley neh�zkesen, ostob�n felelt. - De az. - Akkor tal�n csin�lhatna
egy kis k�v�t. Vagy te�t, ha azt k�nnyebb. Rowley g�piesen engedelmeskedett.
Hercule Poirot hatalmas, tiszta zsebkend�t vett el� a zseb�b�l, hideg v�zbe
m�rtotta, kicsavarta, �s Lynnhez ment vele. - Tess�k, mademoiselle, ha a nyak�ra
teszi . .. �gy ni. Igen, van n�lam biztos�t�t�. Tess�k, �gy mindj�rt nem f�j
annyira. Lynn rekedten kr�kogva megk�sz�nte. A F�zes konyh�ja, Poirot
buzg�lkod�sa olyan volt sz�m�ra, mint egy lid�rces �lom. Borzaszt�an rosszul
�rezte mag�t, nagyon f�jt a torka. Nagy nehezen talpra �llt, Poirot gy�ng�den
egy sz�khez vezette �s le�ltette. - �gy ni - mondta, �s a v�lla f�l�tt �tsz�lva
megk�rdezte: - A k�v�? - K�sz - felelte Rowley. Odavitte. Poirot kit�lt�tt egy
cs�sz�vel, �s Lynn-nek adta. - N�zze - mondta Rowley -, azt hiszem, nem �rti
eg�szen a helyzetet. Meg akartam fojtani Lynnt. - Cc, cc - ingatta a fej�t
Poirot. Mintha csak Rowley rossz magaviselet�t helytelen�ten�. - K�t ember
hal�la sz�rad a lelkemen - mondta Rowley. - Az �v� lett volna a harmadik... ha
maga k�zbe nem l�p. - Igyuk meg a k�v�t javasolta Poirot -, �s ne besz�lj�nk a
hal�lr�l. Nem volna kellemes mademoiselle Lynn-nek. - �risten! - mondta Rowley.
�s csak b�mult Poirot-ra. Lynn nagy nehezen kortyolta a k�v�t, ami forr� volt �s
er�s. Egyszer csak azt �rezte, hogy m�r nem f�j annyira a torka, �s a koffein is
hatni kezdett. - �gy ni, mindj�rt jobb, ugye? - k�rdezte Poirot. Lynn b�lintott.
- Most m�r besz�lgethet�nk- mondta Poirot. - Amin azt �rtem, hogy majd �n
besz�lek. - Mennyit tud? - k�rdezte Rowley neh�zkesen. - Tudja, hogy �n �ltem
meg Charles Trentont? - Tudom - felelte Poirot. - M�r egy ideje tudom.
Kiv�g�dott az ajt�. David Hunter j�tt. - Lynn! - ki�ltotta. - Nem mondtad...
Zavartan abbahagyta, tekintete egyik�kr�l a m�sikukra v�ndorolt. - Mi van a
nyakaddal? - M�g egy cs�sz�t - adta ki az utas�t�st Poirot. Rowley kivett egyet
a t�lal�b�l. Poirot elvette, k�v�t t�lt�tt bele, �s Davidnek ny�jtotta. Ism�t
ura volt a helyzetnek. - �lj�n le - mondta Davidnek. - El�ld�g�l�nk itt,
k�v�zgatunk, s k�zben �n�k h�rman meghallgatj�k Hercule Poirot el�ad�s�t a
b�n�z�sr�l. V�gign�zett rajtuk, �s b�lintott. Ez valami lid�rces �lom ! -
gondolta Lynn. - Ez nem lehet igaz! Mintha mindny�jan ennek a hatalmas bajusz�,
abszurd kis embernek a hatalm�ban voln�nak. Ott �lnek engedelmesen! Rowley, a
gyilkos, �, az �ldozat, David, aki szereti - kez�kben egy cs�sze k�v�val, �s
hallgatj�k a kis embert, aki furcsa m�don uralkodik felett�k. - Mi okozza a
b�ncselekm�nyt?-tette fel Hercule Poirot a sz�noki k�rd�st. - Mif�le �szt�nz�s
kell hozz�? Mif�le sz�letett hajlam? K�pes-e minden ember b�ncselekm�ny -
valamif�le b�ncselekm�ny elk�vet�s�re? �s mi t�rt�nik akkor - ezt k�rdezem
magamt�l kezdett�l fogva -, mi t�rt�nik akkor, ha olyan emberekt�l, akiket
meg�vtak a val� �let �rtalmait�l, hirtelen megvonj�k ezt az oltalmat? Mint
bizony�ra tudj�k, a Cloade-okr�l besz�lek. Itt csak egy Cloade van jelen, ez�rt
eg�szen ny�ltan besz�lhetek. Kezdett�l leny�g�z�tt a probl�ma. Adva van egy
eg�sz csal�d, amelynek a k�r�lm�nyek miatt soha nem kellett meg�llnia a maga
l�b�n. B�r minden tagj�nak megvolt a maga �lete, foglalkoz�sa, m�gsem tudtak
teljesen szabadulni a j�indulat� p�rtfog�s �rny�k�t�l. Sosem kellett f�lni�k.
Biztons�gban �ltek... m�ghozz� olyan biztons�gban, amely term�szetellenes �s
mesters�ges volt. Gordon Cloade mindig ott �llt a h�tuk m�g�tt. Ezzel azt akarom
mondani, hogy az emberi jellem mindaddig megismerhetetlen, am�g el nem j�n a
pr�bat�tel napja. Ez a pr�bat�tel legt�bb�nkn�l az �let korai szakasz�ban j�n.
Az ember el�gg� hamar szembeker�l azzal a t�nnyel, hogy meg kell �llnia a maga
l�b�n, szembe kell n�znie a vesz�lyekkel �s neh�z-s�gekkel, �s hogy a maga
m�dj�n kell megbirk�znia vel�k. Ami lehet egyenes m�d �s lehet csal�rd - de
b�rmelyik is, az ember rendszerint m�r kor�n megtudja, hogy milyen f�b�l
faragt�k. A Cloade-ok azonban nem ismerhett�k meg tulajdon gyenges�geiket
mindaddig, am�g egyszer csak meg nem vont�k t�l�k az oltalmat, �s eg�szen
felk�sz�letlen�l szembe nem kellett n�zni�k a neh�z-s�gekkel. Egy dolog, csup�n
egyetlen dolog �llt k�zt�k �s a visszanyerhet� biztons�g k�z�tt: Rosaleen Cloade
�lete. Eg�szen bizonyos vagyok benne, hogy minden Cloade-nak legal�bb egyszer
megfordult a fej�ben: "Ha Rosaleen meghalna ..." Lynn megborzongott. Poirot
elhallgatott, hagyta, hogy a szavait megem�ssz�k, azt�n folytatta: - Mindegyik�k
fej�ben megfordult a hal�l, Rosaleen hal�l�nak gondolata... ebben biztos vagyok.
A k�vetkez� l�p�sre, a gyilkoss�gra is gondoltak? �s a gondolat... egy adott
pillanatban t�ll�pett a gondolat hat�r�n, �s cselekv�ss� v�lt? Rowley fel�
fordult, �s ugyanazon a hangon megk�rdezte : - Gondolt r�, hogy meg�li? -
Gondoltam - felelte Rowley. - Aznap, mikor lej�tt a tany�ra. Egyed�l voltunk.
Arra gondoltam... hogy eg�szen k�nnyen meg�lhetn�m. Olyan sz�nalmas volt... �s
olyan sz�p... mint a kisborj�k, amelyeket a v�s�rra k�ldtem. Az ember l�tja,
mennyire sz�nalomra m�lt�k... m�gis elk�ldi �ket. Azon t�rtem a fejem: vajon nem
f�l-e. Biztosan f�lt volna, ha tudja, mi j�r az eszemben. Igen, gondoltam r�,
mikor elvettem t�le az �ngy�jt�t, hogy t�zet adjak neki. - Amit azt�n, gondolom,
itt felejtett. �gy ker�lt mag�hoz. Rowley b�lintott. - Nem tudom, mi�rt nem
�ltem meg - mondta elt�n�dve. - Pedig gondoltam r�. Balesetnek lehetett volna
felt�ntetni. - Mert ez nem olyanfajta b�nt�ny lett volna, ami mag�ra jellemz� -
mondta Poirot. - Ez�rt nem. Akit t�nylegesen meg�lt, azt er�s felindul�s�ban
�lte meg . . . �s v�lem�nyem szerint nem �llt sz�nd�k�ban meg�lni. - �risten,
dehogy! �llon v�gtam, erre hanyatt esett, �s bev�gta a fej�t a kandall�
m�rv�nyszeg�ly�be. Egyszer�en nem tudtam elhinni, hogy meghalt. Azt�n hirtelen
d�bbent arccal Poirot-ra n�zett. - Honnan tudja? - k�rdezte. - Azt hiszem, hogy
el�gg� pontosan rekonstru�ltam a cselekedeteit - mondta Poirot. - Sz�ljon, ha
t�vedek. A Szarvasba ment, ugyeb�r, ahol Beatrice Lippincott besz�molt a
besz�lget�sr�l, amit kihallgatott. Azt�n, mint mondta, a nagyb�tyj��khoz, Jeremy
Cloade-�khoz ment, hogy t�le mint �gyv�dt�l kik�rje v�lem�ny�t az �gyr�l. �s ott
t�rt�nt valami, aminek k�vetkezt�ben meggondolta mag�t, �s nem k�rte ki Jeremy
Cloade v�lem�ny�t. Azt hiszem, tudom is, mi volt az a valami. Megl�tott egy
f�nyk�pet... Rowley b�lintott. - Igen, az �r�asztalon �llt. Hirtelen �szrevettem
a hasonl�s�got. �s r�j�ttem, mi�rt volt annyira ismer�s a fick� arca.
R�hib�ztam, hogy Jeremy �s Frances r�vett�k Frances egyik rokon�t, j�tsszon el
egy szerepet, �s csikarjon ki p�nzt Rosaleenb�l. El�nt�tt a d�h. Egyenesen
visszamentem a Szarvasba, f�l az 5-�s szob�ba, �s a szem�be mondtam a pasasnak,
hogy sz�lh�mos. Mire nevetni kezdett, �s beismerte, hogy az ... �s hogy David
Hunter este m�r hozza is a p�nzt. Rettenetesen begurultam, mikor megtudtam, hogy
a csal�dom, amint a mell�kelt �bra mutatta, kij�tszott. Aljas fr�ternak
neveztem, �s beh�ztam neki egyet. Erre �sszeesett, ahogy mondtam. Cs�nd t�madt.
Majd Poirot megk�rdezte: - �s azt�n? - Az �ngy�jt� . . . - folytatta Rowley
lassan. - Kiesett a zsebemb�l. Az�rt volt n�lam, hogy alkalomadt�n
visszaadhassam Rosaleennek. A holt testre esett, �s megl�ttam rajta a
monogramot: D. H. David Hunter� volt, nem Rosaleen�. Kathie n�ni est�lye �ta
tudtam . . . de ez nem �rdekes. N�ha azt hittem, meg�r�l�k... egy kicsit tal�n
m�r meg is �r�ltem. El�sz�r, hogy elment Johnny... azt�n a h�bor�... nem
tudok... nem tudok ezekr�l besz�lni, de n�ha eszemet veszi a d�h . . . most
pedig Lynn . . . meg ez a fick�. A szoba k�zep�re vonszoltam a pasast, �s hasra
ford�tottam. Azt�n f�lkaptam azt a neh�z ac�lfog�t... sz�val nem r�szletezem.
Let�r�ltem az ujjlenyomatokat, letiszt�tottam a m�rv�nyszeg�lyt... azt�n kilenc
�ra t�zre �ll�tottam a kar�r�j�t, �s �sszet�rtem az �veg�t. Elvettem az
�lelmiszerjegy-f�zet�t �s az iratait... gondoltam, ezekb�l meg lehetne
�llap�tani a szem�lyazonoss�g�t. Azt�n elmentem. Az volt az �rz�sem, hogy azok
ut�n, amit Beatrice kihallgatott, David Hunter nem fogja sim�n meg�szni. - K�sz
- mondta David. - Azt�n pedig - vette �t a sz�t Poirot - f�lkeresett engem.
Csinos kis kom�di�t j�tszott, amikor megk�rt, hogy keressek egy tan�t, aki
ismerte Clnderhayt. Azt m�r tudtam, hogy Jeremy Cloade elmondta a csal�dj�nak,
amit Porter �rnagyt�l hallott. �s a csal�d minden tagja majd k�t �ven �t
d�delgette mag�ban azt a titkos rem�nyt, hogy Clnderhay tal�n m�gis el�ker�l
valahogy. Ez az �haj befoly�solta Mrs. Lionel Cloade-ot az �b�c�s deszkalappal
t�rt�n� manipul�ci�iban . .. �ntudatlanul, de ez az�rt igen elgondolkoztat�
mozzanat volt. Eh bien, �n sz�pen el�adom a "b�v�szmutatv�nyomat". Azzal
h�zelgek magamnak, hogy hat�ssal vagyok �nre, k�zben pedig �n vagyok a
tulajdonk�ppeni balek. Igen, �s amikor Porter �rnagy lak�s�ban vagyunk, az
�rnagy megk�n�l engem cigarett�val, �nnek pedig azt mondja: - Maga nem
doh�nyzik, ugye? Honnan tudta, hogy �n nem doh�nyzik? Hiszen csak akkor
tal�lkoztak el�sz�r. Milyen ostoba vagyok, m�r akkor r� kellett volna j�nn�m az
igazs�gra . .. arra, hogy �n �s Porter �rnagy el�z�leg m�r meg�llapodtak! Nem
csoda, hogy Porter �rnagy ideges volt aznap. Igen, �n leszek a balek, �n viszem
el Porter �rnagyot, hogy azonos�tsa a holttestet. De nem maradtam v�g�rv�nyesen
balek... nem, ugye, most m�r nem tartanak annak? D�h�sen k�r�ln�zett, azut�n
folytatta: - Hanem azt�n Porter �rnagy visszakozott. Nem �hajtott esk� alatt
tan�skodni egy gyilkoss�gi �gyben, m�rpedig a David Hunter elleni v�d
nagym�rt�kben f�gg a halott szem�lyazonoss�g�t�l. Porter �rnagy teh�t
visszakozik. - �rt nekem, hogy nem tudja v�gigcsin�lni - mondta Rowley
rekedtesen. - Az �tkozott h�ly�je. Nem l�tta, hogy m�r nincs vissza�t? Felmentem
hozz�, hogy �szhez t�r�tsem. De elk�stem. Azt �rta, ha gyilkoss�gr�l van sz�,
ink�bb agyonl�vi mag�t, semmint hamis tan�vallom�st tegyen. A bej�rati ajt� nem
volt bez�rva... f�lmentem, �s ott tal�ltam. El sem tudom mondani, mit �reztem.
Mintha k�tszeres gyilkos voln�k. B�rcsak v�rt volna... b�rcsak besz�lhettem
volna vele! - Hagyott levelet? - k�rdezte Poirot. - Maga vitte el? - Igen...
most azt�n benne voltam a p�cban. Ezzel az er�vel b�rmit megkock�ztathattam. A
lev�l a halottk�mnek sz�lt. Csak az �llt benne, hogy a halottszeml�n hamis
tan�vallom�st tett. Hogy a halott nem Robert Clnderhay. Elvittem a levelet, �s
megsemmis�tettem. Rowley �kl�vel az asztalra csapott. - Olyan volt, mint egy
rossz �lom ... mint egy borzalmas lid�rcnyom�s! Ha m�r elkezdtem, v�gig kellett
csin�lnom. Kellett a p�nz, hogy megszerezhessem Lynnt... �s azt akartam, hogy
Huntert felk�ss�k. �s azt�n... nem tudom, mi�rt... egyszer csak elejtett�k
ellene a v�dat. Valami n� miatt... aki k�s�bb volt bent Ardenn�l. Nem �rtettem .
. . m�g most sem �rtem. Ki ez a n�? Hogy lehetett bent n�la, hogy besz�lhetett
vele, amikor Arden m�r nem �lt? - Nem volt ott n� - mondta Poirot. - De, MR.
Poirot - kr�kogta Lynn. - Az az id�s h�lgy. � l�tta. Hallotta. - Aha - mondta
Poirot. - De mit l�tott? �s mit hallott? L�tott egy hossz�nadr�gos valakit
tweed- kab�tban. L�tott egy fejet, amelyet egy turb�nszer�en megk�t�tt,
narancss�rga s�lba bugyol�ltak, l�tott egy alaposan kifestett arcot �s egy
kir�zsozott sz�jat. Mindezt f�lhom�lyban. �s mit hallott? L�tta, hogy az a
"loty�" visszal�p az 5-�s szob�ba, bentr�l pedig egy f�rfihangot hallott, amint
azt mondja: "Na, gyer�nk, takarodj, kicsik�m!" Eh bien, egy f�rfit l�tott, �s
egy f�rfit hallott! De igaz�n zseni�lis �tlet volt, Mr. Hunter - tette hozz�
Poirot, �s b�k�sen Davidhez fordult. - Ezt hogy �rti? - csattant fel David. - A
tov�bbiakban �nnek fogok mes�lni. Kilenc �ra t�jban �tment a Szarvasba. Nem
az�rt, hogy gyilkoljon, hanem az�rt, hogy fizessen. �s mit l�tott? Az a f�rfi,
aki zsarolta, a padl�n fekszik, k�l�n�sen brut�lis kegyetlens�ggel
meggyilkolt�k. �n gyorsan kapcsol, Mr. Hunter, �s r�j�n, hogy k�zvetlen vesz�ly
fenyegeti. �gy tudja, senki nem l�tta a Szarvasba bemenni, �s els� gondolata az,
hogy a lehet� leggyorsabban elpucol onn�t, a 9.20-as vonattal visszamegy
Londonba, �s megesk�szik r�, hogy m�g csak a k�zel�ben sem j�rt Warmsley
Vale-nek. A vonatot csak �gy tudja elkapni, ha toronyir�nt �tv�g a vid�ken. De
ek�zben v�ratlanul belebotlik Miss Marchmontba, �s r�j�n arra is, hogy nem tudja
el�rni a vonatot. M�r l�tja a f�stj�t a v�lgyben. Miss Marchmont, b�r ezt �n nem
tudja, szint�n l�tja a f�st�t, de nem tudatosodik benne, hogy ez azt jelenti,
hogy �n nem tudja el�rni a vonatot, �s mikor �n azt mondja neki, hogy negyed t�z
van, � k�tked�s n�lk�l elfogadja �ll�t�s�t. Hogy elhitesse Miss Marchmonttal,
hogy el�rte a vonatot, zseni�lis tervet eszel ki. Tulajdonk�ppen teljesen �j
tervet kell k�sz�tenie, hogy elterelje mag�r�l a gyan�t. Visszamegy
Furrowbankbe, a kulcs�val zajtalanul beoson a h�zba, kiveszi a h�ga s�lj�t,
egyik r�zs�t, �s nekil�t, hogy ugyancsak sz�npadiasan kifesse mag�t. Egy
alkalmas pillanatban visszamegy a Szarvasba, �s �gy int�zi a dolgokat, hogy a
"Csak sz�ll�vend�gek sz�m�ra" felirat� szob�ban �l� id�s h�lgy, akinek
k�l�nc-s�ge k�z-sz�jon forog a � fogad�ban, kell�k�ppen �szrevegye. Azt�n
f�lmegy az 5-�sbe. Mikor hallja, hogy az id�s h�lgy elindul lefek�dni, kimegy a
folyos�ra, azt�n gyorsan visszal�p a szob�ba, �s j� hangosan azt mondja: "Na,
gyer�nk, kicsik�m, takarodj!" Poirot elhallgatott. - Igaz�n zseni�lis mutatv�ny
volt - tette hozz� azt�n. - Ez igaz, David? - ki�ltott f�l Lynn. - Igaz? David
sz�lesen elvigyorodott. � - Kiv�l� n�imit�tornak tartom magam. �risten, ha
l�ttad volna annak a v�n csoroszly�nak a k�p�t! - De hogy lehett�l itt t�zkor,
�s hogy telefon�lhatt�l Londonb�l tizenegykor? - k�rdezte d�bbenten Lynn. David
Hunter fejet hajtott Poirot el�tt. - Hercule Poirot mindent elmagyar�z. Miszter
Mindentud� majd elmondja, hogyan csin�ltam. - Nagyon egyszer�en - mondta Poirot.
- A nyilv�nos f�lk�b�l f�lh�vta a h�g�t a lak�sban, �s utas�t�sokat adott neki.
Pontosan n�gy perccel tizenegy ut�n t�vols�gi besz�lget�st kellett k�rnie a
Warmsley Vale 34-es sz�mmal. Mikor Miss Marchmont f�lvette a kagyl�t, a k�zpont
ellen�rizte a sz�mot, azt�n biztosan valami olyasmit mondtak, hogy: "Londonb�l
keresik", vagy hogy "London, tess�k besz�lni". Lynn b�lintott. - Ezek ut�n
Rosaleen Cloade letette a kagyl�t. �n pedig - Poirot David fel� fordult -,
pontosan betartva az id�pontot, f�lt�rcs�zta a 34-es sz�mot, mikor kics�ng�tt,
benyomta az A gombot, kiss� elv�ltoztatott hangon azt mondta: "London k�ri",
azt�n besz�lni kezdett. Egy-k�t perces vonalmegszak�t�son senki sem csod�lkozik
manaps�g, �s Miss Marchmont is csak �gy fogta f�l, hogy �jra �sszekapcsolt�k
�ket. - Teh�t ez�rt h�vt�l f�l, David? - k�rdezte Lynn cs�ndesen. Volt valami a
hangj�ban, a cs�ndess�g�ben, amit�l David f�lkapta a fej�t, �s r�n�zett. Azt�n
Poirot fel� fordult, �s megad�an f�lemelte a kez�t. - Maga t�nyleg mindent tud.
Az igazat megvallva, sz�rnyen be voltam gyulladva. Ki kellett tal�lnom valamit.
Miut�n f�lh�vtam Lynnt, �t m�rf�ldet gyalogoltam Dasleby�g, �s a hajnali
tejesvonattal mentem f�l Londonba. M�g idej�ben beosontam a lak�sba, egy kicsit
felt�rtam az �gyam �s Rosaleenn�l reggeliztem. Meg se fordult a fejemben, hogy a
rend�rs�g Rosaleent fogja gyan�s�tani. �s persze fogalmam se volt r�la, hogy ki
�lte meg Ardent! Egyszer�en nem tudtam elk�pzelni, ki akarhatta meg�lni. �gy
tudtam, hogy rajtam �s Rosaleenen k�v�l abszol�te senkinek nem volt r� ind�t�ka.
- Ez volt a legnagyobb probl�ma - mondta Poirot. - Az ind�t�k. �nnek �s a
h�g�nak volt r� ind�t�ka, hogy meg�lje Ardent. A Cloade csal�d valamennyi
tagj�nak volt r� ind�t�ka, hogy meg�lje Rosaleent. David hevesen k�zbesz�lt. -
Ezek szerint m�gis meg�lt�k? Nem �ngyilkoss�g volt? - Nem. Gondosan kiterwelt,
el�re megfontolt sz�nd�kkal elk�vetett b�ncselekm�ny volt. Br�m helyett
morfiumot tettek az egyik altat�por�ba, a doboz alj�n. - Az altat�... - David
arca elkomorult. - Csak nem gondolja... nem gondolja, hogy Lionel Cloade volt
az?! - �, dehogy - mondta Poirot. - Gyakorlatilag b�rmelyik Cloade beletehette a
morfiumot. Kicser�lhette az altat�t Kathie n�ni, m�g miel�tt a gy�gyszer
kiker�lt a rendel�b�l. Kicser�lhette Rowley, amikor vajat �s toj�st vitt fel
Rosaleennek Furrowbankbe. De f�nt j�rt Mrs. Marchmont is. Mrs. Jeremy Cloade
�gyszint�n. S�t Miss Marchmont is f�lment. �s mindegyik�knek volt r� ind�t�ka. -
Lynn-nek nem volt - ki�ltott f�l David. - Mindny�junknak volt ind�t�ka - mondta
Lynn. - Erre gondol? - Erre - felelte Poirot. - Ez�rt volt olyan neh�z ez az
eset. David Hunternak �s Rosaleen Cloade-nak volt ind�t�ka, hogy meg�lje Ardent
- de nem �k �lt�k meg. A Cloade csal�d valamennyi tagj�nak volt ind�t�ka, hogy
meg�lje Rosaleen Cloade-ot, m�gsem �lt�k meg. Az eset kezdett�l fogva ford�tva
volt. Rosaleen Cloade-ot az �lte meg, aki a legt�bbet vesz�tett a hal�l�val. -
Poirot kiss� oldalt ford�totta a fej�t. - Maga �lte meg, Mr. Hunter... - �n ?-
ki�ltott f�l David. - Mi a fen�nek �ltem volna meg a saj�t h�gomat? - Az�rt �lte
meg, mert nem a h�ga volt. Rosaleen Cloade k�zel k�t �ve �let�t vesztette London
bomb�z�sakor. A n�, akit meg�lt, Eileen Corrigan volt, fiatal �r szobal�ny,
akinek a f�nyk�p�t ma meg is kaptam �rorsz�gb�l. Mik�zben besz�lt, el�h�zta a
f�nyk�pet a zseb�b�l. David vill�mgyorsan kikapta a kez�b�l, az ajt�hoz rohant,
kiugrott rajta, bev�gta, �s m�r ott se volt. Rowley b�sz �v�lt�ssel, gondolkod�s
n�lk�l ut�navetette mag�t. Poirot �s Lynn egyed�l maradtak. - Ez nem igaz! Nem
lehet igaz! - ki�ltotta Lynn. - �, dehogynem. Kegyed m�r akkor l�tta az igazs�g
fel�t, amikor arra gondolt, hogy David Hunter nem a b�tyja. Ford�tsa meg, �s a
k�p egyszeriben helyre�ll. Ez a Rosaleen katolikus volt - Clnderhay feles�ge nem
volt az -, lelkifurdal�s gy�t�rte, �s vadul ragaszkodott Davidhez. K�pzelje el
Hunter �rz�seit a bombat�mad�s �jszak�j�n: a h�ga halott, Gordon Cloade
haldoklik... oda az �j, k�nny�, gazdag �let, �s akkor megl�tja ezt a l�nyt, aki
a l�gnyom�st�l eszm�letlen, aki k�r�lbel�l azonos kor�, �s rajta k�v�l az
egyetlen t�l�l�. K�ts�gtelen, hogy m�r el�tte viszonya volt vele, �s tudja j�l,
hogy mindenre r�veheti a l�nyt, amire akarja. Tudja, hogyan kell b�nni a n�kkel
- mondta Poirot sz�razon, s nem n�zett a pirul� Lynnre. Az alkalommal �l, �s nem
szalasztja el a lehet�s�get. Azt mondja, hogy a l�ny a h�ga. �s mikor a l�ny
mag�hoz t�r, ott tal�lja Huntert az �gy�n�l. Hunter �rvekkel �s h�zelked�ssel
r�veszi, hogy v�llalja el a szerepet. De k�pzelje csak megd�bben�s�ket, mikor
megj�n az els� zsarol� lev�l. Kezdett�l azt mondogattam magamnak: "Az a fajta
Hunter, akit ilyen k�nnyen meg lehet zsarolni?" �s az is l�tszott, hogy
tulajdonk�ppen nem volt benne biztos, hogy Clnderhay-e az illet�. De mi�rt nem
biztos benne? Rosaleen Cloade azon nyomban meg tudn� mondani, hogy a f�rje-e
vagy sem. Akkor meg mi�rt k�ldi fel olyan s�rg�sen Londonba, m�g miel�tt a l�ny
l�thatn� a f�rj�t? Az�rt - ez az egyetlen lehets�ges ok -, mert nem
kock�ztathatja, hogy a f�rfi l�ssa meg a l�nyt. Ha ugyanis a f�rfi Clnderhay,
nem szabad megtudnia, hogy Rosaleen Cloade t�volr�l sem Rosaleen Cloade. �s ez
esetben nincs mit tenni. Fizetni kell annyit, amennyivel elhallgattatja a
zsarol�t, �s azt�n... elmenni... el Amerik�ba. �s akkor v�ratlanul meggyilkolj�k
az ismeretlen zsarol�t... �s Porter �rnagy Clnderhayk�nt azonos�tja. David
Hunter soha �let�ben nem volt m�g akkora p�cban. A helyzetet csak rontja, hogy a
l�ny kezd �sszeroppanni. Fokoz�dik a lelkifurdal�sa. M�r l�tszanak rajta az
ideg�sszeoml�s jelei. El�bb-ut�bb vallani fog, el�rulja az eg�szet, amivel �t,
Huntert az igazs�gszolg�ltat�s kez�re juttatja. R�ad�sul egyre nehezebben tudja
elviselni a l�ny ragaszkod�s�t. Beleszeret kegyedbe. K�vetkez�sk�ppen
elhat�rozza, hogy felsz�molja az �gyet. Rosaleennek meg kell halnia. Morfiumra
cser�li a Cloade doktor �ltal f�l�rt altat�porok egyik�t, buzd�tja a l�nyt, hogy
est�nk�nt vegyen be bel�le egyet, �s beleszugger�lja, hogy f�ljen a Cloade
csal�dt�l. David Huntert senki sem fogja gyan�s�tani, hiszen a h�ga hal�la azt
jelenti, hogy a p�nz visszasz�ll a Cloade-okra. Ez volt az �t�k�rty�ja: az
ind�t�k hi�nya. �s amint mondtam... az eset kezdett�l a vissz�j�ra volt
ford�tva. Kiny�lt az ajt�, �s Spence f�fel�gyel� l�pett be. - Eh bien a - sz�lt
�lesen Poirot. - Rendben van - mondta Spence. - Elkaptuk. - Mondott valamit? -
k�rdezte halkan Lynn. - Azt, hogy j�l sz�rakozott a p�nz��rt... - Furcsa - tette
hozz� a f�fel�gyel� -, hogy mindig akkor besz�lnek, amikor nem kellene. Persze
figyelmeztett�k a jogaira. De azt mondta: "Hagyja, j�ember. Hazard�r vagyok...
�s tudom, mikor vesztettem el az utols� dob�st." - "Az emberek dolg�nak �rja
van. Mely habdag�llyal boldogs�gra visz." .. - d�nny�gte Poirot. - Igen, j�n a
dag�ly... de azt�n az ap�ly is, amely mag�val sodorhatja az embert a tengerbe...#
M�sodik k�nyv

17

Vas�rnap reggel, mikor Rowley a kopogtat�sra ajt�t nyitott, Lynnt l�tta meg a
k�sz�b�n. Rowley h�tral�pett. - Lynn! - Bemehetek, Rowley? Rowley kicsit
h�tr�lt. Lynn elment mellette, be a konyh�ba. Templomb�l j�tt, kalap volt a
fej�n. Lassan, szinte szertart�sosan f�lemelte a kez�t, levette a kalapj�t, �s
az ablakp�rk�nyra helyezte. - Hazaj�ttem, Rowley. - Ezt hogy a csud�ba �rted? -
Ahogy mondom. Hazaj�ttem. Ez az otthonom . . . veled. Ostoba voltam, hogy eddig
nem j�ttem r� . .. nem j�ttem r�, hogy ez a v�g�llom�s. H�t nem �rted, Rowley -
hazaj�ttem! - Te nem tudod, mit besz�lsz, Lynn. �n . .. meg akartalak �lni. -
Tudom. - Lynn grimaszolt egyet, �s megtapogatta a nyak�t. - Tulajdonk�ppen akkor
kezdtem kapisk�lni, milyen elk�peszt� h�ly�t csin�ltam magamb�l, mikor m�r azt
hittem, meg�lt�l! - Nem �rtelek - mondta Rowley. - Jaj, ne l�gy m�r olyan
ostoba! Mindig hozz�d akartam menni feles�g�l, nem? De azt�n elt�volodtam
t�led... olyan szel�dnek... olyan j�mbornak l�tszott�l... az volt az �rz�sem,
hogy az �let biztons�gos - �s unalmas lesz veled. David az�rt tetszett, mert
vesz�lyes volt �s vonz� . . . �s, hogy �szinte legyek, az�rt is, mert nagyon
tudott b�nni a n�kkel. De ebb�l semmi sem volt igaz. Mikor elkaptad a nyakamat,
�s azt mondtad, hogy ha nem lehetek a tied, senki� se lehetek... h�t akkor
tudtam meg, hogy a te asszonyod vagyok! Sajn�latos m�don �gy n�zett ki, hogy
kiss� . . . k�s�n tudom meg. De szerencs�re j�tt Hercule Poirot. �s megmentette
a helyzetet. �s �n a te asszonyod vagyok, Rowley! Rowley megr�zta a fej�t. -
Lehetetlens�g, Lynn. K�t embert meg�ltem... meggyilkoltam �ket... - Badars�g! -
ki�ltotta Lynn. - Ne l�gy olyan makacs �s te�tr�lis. Az, hogy �sszesz�lalkozol
egy behem�t alakkal, �s beh�zol neki egyet, � meg elesik, �s bev�gja a fej�t a
kandall�ba... m�g nem gyilkoss�g. M�g a t�rv�ny szempontj�b�l sem. - Ember�l�s.
�s b�rt�n j�r �rte. - Meglehet. De ha �gy van, ott foglak v�rni a l�pcs�n,
amikor szabadulsz. - Azt�n ott van Porter. Erk�lcsileg felel�s vagyok a
hal�l��rt. - Dehogy vagy. Feln�tt �s �nmag��rt felel�s f�rFi volt -
elutas�thatta volna az aj�nlatodat. Nem lehet m�st hib�ztatni az�rt, amit valaki
�nsz�nt�b�l tesz meg. Te becstelens�get aj�nlott�l neki, � elfogadta, azt�n
megb�nta, �s kiugrott az eg�szb�l. Gyenge jellem volt. Rowley makacsul r�zta a
fej�t. - Ne er�lk�dj, �regl�ny. Nem mehetsz egy b�rt�nt�ltel�khez. - Nem hiszem,
hogy b�rt�nbe ker�lsz. Ha �gy volna, m�r r�gen elvittek volna. Rowley r�b�mult.
- De ott egye meg a fene, ember�l�s . .. Porter megveszteget�se . . . - Mib�l
gondolod, hogy a rend�rs�g b�rmit is tud vagy tudni fog? - Ez a Poirot tudja. -
De � nem a rend�rs�g. Megmondom, mi a rend�rs�g v�lem�nye. Most, hogy tudj�k,
hogy David Hunter Warmsley Vale-ben volt aznap este, azt hiszik, hogy � �lte meg
Ardent is �s Rosaleent is. Arden meggyilkol�sa miatt nem fognak v�dat emelni
ellene, mert f�l�sleges lenne... ezenk�v�l, �gy tudom, nem tart�ztathatnak le
valakit k�tszer ugyanazzal a v�ddal. De m�g azon a v�lem�nyen vannak, hogy �
tette, nem fognak m�s ut�n kutatni. - De ez a Poirot... - Azt mondta a
f�fel�gyel�nek, hogy baleset volt, �s ha j�l �rtettem, a f�fel�gyel� kinevette.
Szerintem Poirot egy sz�t se fog sz�lni r�la senkinek. Olyan dr�ga... - Nem,
Lynn. Nem hagyom, hogy kock�ztass. Mindent�l f�ggetlen�l... sz�val �gy �rtem,
hogy b�zhatok-e �n �nmagamban? �gy �rtem, nem lenne biztons�gos sz�modra. -
Tal�n nem .. . De tudod, Rowley, t�nyleg szeretlek... �s olyan pokoli dolgokon
ment�l kereszt�l ... engem pedig sosem �rdekelt k�l�n�sebben a biztons�gom...